Kisiskolások – óvodások színháza
Jelenetek – játékok
Győjtötte és átdolgozta Simonfi Rozália óvónı
E mő részleteinek vagy teljes egészének közlése bármilyen médiában a kiadó írásbeli engedélye nélkül tilos és bőncselekmény a hatályban levı törvények szerint Reproducerea parŃilă sau integrală a ediŃiei fără acordul editurii este interzisă şi va fi pedepsită conform legilor în vigoare
Megrendelhetı:
Tel./fax.: Mobil: Mobil: Mobil: E-mail: Internet:
(004)0265/212336 (004)0745/166927 (004)0722/833155 (004)0740/437527
[email protected] www.ekonyvesbolt.com
Descrierea CIP a Bibliotecii NaŃionale a României Simonfi Rozália – Rövid színdarabok / Simonfi Rozália Sângeorgiu de Mureş: Editura Hoppa!, 2006 ISBN-10 973-7899-63-6 ISBN-13 978-973-7899-63-7
2
Néhány gondolat az óvodai színjátszás hasznáról A játék végigkíséri életünket, a gyermekkortól csaknem a halálig. „Játszó ember” (Homo ludens) fogalmazták meg a rómaiak életünk e sajátos jellemvonását. A bennünk élı játékos ösztön terméke sok-sok népi gyermekjáték, a farsangi, fonóbeli alakoskodások, lakodalmi szokások. Ezek már részben színjátékok. A színpadon elhangzó szó egyszerre szól a szívhez és az észhez. Neveli a nézıt, de elsısorban a mőkedvelıt, hisz értelmét, érzelmi világát nagy próbára teszi a szerepformálás, alakítás. Óvodánkban, ahol nagy hagyománya van a színjátszásnak, a néptáncoknak, rájöttünk arra, hogy milyen fontos eleme a nevelésnek, a gyermekek gyakori szerepeltetése. A gyakori szereplés a színpadon, a szülök vagy nagyobb közönség elıtt, rászoktatja a gyerekeket arra, hogy bármilyen idegen elıtt bátran, értelmesen fejezze ki magát. A színpadi játék az egészséges önbizalom megalapozója lehet. Hogy mit is jelent a gyermek számara a színjátszás? – Tanulást, barátkozást, segítségadást, drukkolást, egymásráfigyelést. Legelsı dolog a darab kiválasztása. A kedvelt meséket dramatizáljuk az óvodában. Megtanuljuk helyesen a szöveget. Szövegtanulás során gyarapszik a szókincsük, erısödik, emlékezıtehetségük. Igyekszik szépen, helyesen kimondani a szavakat, a hosszú hangzókat hosszan ejteni, a szóvégét nem elnyelni, és a szövegmondás közben helyesen lélegezni. A szereptanulással együtt jár a mozgások begyakorlása is.
3
Nagy feladat járul a kis színészre, hiszen egy másik egyént kell életre keltenie, az ı szemével látni és az ı eszével, gondolkodni. Meg kell tanulnia a szövegmondás mellett, hogy hogyan járjon, hová lépjen, üljön vagy álljon. Tehát, emlékezetébe kell, vésse, hogy milyen szövegrész, milyen mozgással társul, eközben, figyeljen önmagára és a társaira is. Így fejlesztik mozgás kultúrájukat és megtanulják okosan megosztani figyelmüket. A színdarabtanulás kimondottan csapat munka. Elı kell készíteni a játékteret, be kell rendezni, a kis szék és asztalhordás sem kis munka az óvódások részére. A sok-sok közös gond, készülıdés, próba, civódás, harag, kibékülés, mindez óriási közösségformáló erıt jelent. Ahhoz, hogy ilyen szintig eljusson a színjátszás, a tánctanulás, mint a mi óvodánkban, alapvetı követelmény a folytonosság, minél több lehetıséget biztosítani a gyermekeknek, ahhoz, hogy kipróbálják tehetségüket. Jó lenne, ha minden gyermek felfedezné a színjátszás örömét, mert az a fajta játék, nem akármilyen játék. Egész életre szóló örömforrás, erıforrás is lehet és ebben nem kevés szerepe, van a pedagógusnak. Szeretettel ajánlom e győjteményt óvónıknek és tanítóknak egyaránt. Sok rendezıi utasítást nem találnak a darabok mellett, mivel minden darabot az egyének fantáziája szerint lehet alakítani. Kívánok mindenkinek jó és sikeres (szín) játékot! Simonfi Rozália
4
Róka és a nyúl Jelenet
Róka: - Szervusz pajtás, nyuszi pajtás, Én vagyok a róka. Nyúl: - Mit köszöngetsz, hisz mi ketten, Sosem voltunk jóban. Róka: - Hej, pedig én úgy szeretlek, Mint az édes mézet, Ha lehetne nyuszi pajtás, Mindjárt megennélek. Nyúl: - Tudom, tudom, de úgy hiszem, Felkopik az állad, Elszaladok, utol sem érsz, Fürgébb vagyok nálad.
5
Piroska és a farkas Mesemondó: - Volt egyszer egy kislány, Anyja hívta Piroskának. Erdıben a nagyanyja, Nagybeteg már egy napja. Óvodából, hogy hazaért, Édesanyja így kérte: Anya: - Kicsi Piri Piroskám, Nagymamád ebédet kíván. Elviszed drága kincsem? A kosárban van már minden. Piroska: - Édes, drága anyácskám, Megyek, kérem kosárkám. Anya: - De útközben jól vigyázz! Egy szót senkivel se válts, Hisz tudod, hogy a farkas, Alattomos és ravasz. Így hát legyél figyelmes! Köszönj szépen a nagymamának, Hadd lássa milyen ügyes az unokája. - Anyácskám ne félts engemet, Piroska: Jó tanácsod követem. Mesemondó: - Megy, mendegél Piroska, Kezébe kis kosarát tartva. De egyszer, jaj, megállt az úton, Egy farkasra talált. Megszólítja Piroskát, Hogy tudja jötte okát? Farkas: - Ez a kislány merre jár? És minek ez a kosár? Piroska: - Beteg a jó nagyanyó, Kosárban van minden jó. 6
Farkas: - Hol lakik a nagymamád? - Ahol, két fa árnyékot ád. Piroska: Farkas: - Még korai ebédelni, Nagymamádat hadd pihenni! Piroska nézd azt a rétet, Láttál te ilyen szépet? Csenget a harangvirág, Mosolyog a szarkaláb, Tőzd össze mind csokorba, Örül majd a nagymama. Piroska: - Anyukám nem így mondta. Farkas: - Hát ezt nem gondolhatta, Ma nyíltak ki reggelre, Te szedhetsz csak belıle. Piroska: - Megyek, szedek pipacsot, Csak ne szegjek parancsot. Farkas: - Dehogy, dehogy! (színpad elé megy) Piroska és a nagymama A finom falatot adja. (elmegy) Piroska (énekel): - Virágot keresek, virágot keresek, Szedem bokrétába, örül majd a mama, Örül majd a mama, amikor meglátja. Illatos a virág, amit én keresek, Pipacs, szegfő, gyöngyvirág. Amit érte kapok, amit érte kapok, A nagymama csókja. Mesemondó: - Elszaladt a vad ordas, Hogy nagymamát felfalja. Piroska nagyon fáradt, A melegtıl elbágyadt. Lepihen egy fatörzsre, Állom szállt a szemére. Virágos tündérek jönnek, Víg táncra kerekednek. Manók: - Régen vártuk Piroskát, Nagyanyó kicsi unokáját. 7
Virágok: - Virágkelyhünk kitárjuk, Édes mézzel kínáljuk. - Járjatok virágtáncot. Manók: („Árnyas erdı” dallamára táncolnak a virágok Piroska körül, amíg alszik.) Harangvirág: - Giling, galang, én vagyok a harangvirág, Köss belılem szép bokrétát! Gyöngyvirág: - Kinyílt a sok gyöngyvirág, Mosolyog az egész világ. Gyere kislány, köss belılem, Szép bokrétát. Következik a tündérek tánca, az óvónı által választott dallamra. Piroska (Ébredezik – akik körülvették csöndesen, kiszaladnak a színrıl.): - Jaj, de rosszat álmodtam, Farkas gyomrában voltam. Mivel nem fogadtam szót, Álmodtam ily borzasztót. Nem leszek én rossz soha, Csak most mehessek haza. Kosárban már az ebéd, Alvásból is legyen elég. Szegény beteg nagymamám, Az ebédjét várja már. (A farkas az ágyban fekszik és horkol.) Piroska (Kopogtat – belép.): - Mi ez, az ajtó nyitva? A szoba felfordítva?! Kezét csókolom nagymama! Farkas: - Te vagy az Piroska? Piroska: - Jaj, de vörös a szemed! Miért olyan nagy a két kezed? Farkas: - Mert beteg vagyok lányom, S az ebédet várom. Piroska: - Nagy a füled, meg a szád, Nem is ismerek rád. 8
Farkas (Felugrik, és fel akarja falni Piroskát, ı kiszalad.): - Hám, hám, ez ám a jó falat, Mely nem minden nap akad! (Kiveszi a bort a kosárból, iszik, majd visszafekszik az ágyba, alszik.) Vadász (Bejön, lehúzza a farkast az ágyból és kihúzza a színfal mögé, és közben mondja.): - Várj, te ravasz vén jószág, Elhúzom én a nótád. Így becsapni a kicsi lányt, Farkas ravasz mindahány. Most felvágom az oldalát, S így mindkettı szabad. Mesemondó: - Megmenekült nagymama meg a kicsi Piroska, De a farkas meglakolt, amiért így belakott. (A szereplık kijönnek a színpadra meghajolni.) - Függöny -
9
Hamupipıke 1. KÉP A függöny nincs felhúzva. Lépések hallatszanak és dobolás, majd a függöny elıtt megjelenik a dobos. Kétszer, háromszor elsétál, majd megáll. Dobos: - Figyelem, figyelem! Nagy bál készül a királyi palotában. Jöjjenek, kérem, ne késsenek el, a bál nemsokára kezdıdik. (elmegy) A függöny lassan felgördül és a konyha látható. Egy kis füstös lámpa mellett Hamupipıke búzát válogat, a hamuból. Hamupipıke hosszú bı ruhában, foltos kötényben ül. Megjelennek az elegáns testvérek. I. testvér: - Hallottátok? Kezdıdik a bál. II. testvér: - Mi készen vagyunk. Neked nincs olyan szép ruhád, mint nekünk, S így nem tudsz eljönni a bálba. Hamupipıke: - Én soha nem voltam bálba. Anya: (bejön szépen felöltözve, felékszerezve): - Nehogy bemocskoljátok a szép ruhátokat. Te csak maradj itt a hamuban, És válogasd a búzát! Testvérek (gúnyosan): - Nehogy bemocskold A ruhádat Hamupipıke! Anya: - Ne feküdj le addig, amíg ki nem Válogatod a búzát! Hallod! Hamupipıke: - Megértettem, de ha éhes leszek? Anya: - Még van egy darab puliszka. Este nem jó, ha sokat eszik az ember, Mert nem tud aludni és másnap lusta lesz. Márpedig neked dolgoznod kell. (lányaihoz) Gyertek édes lányaim. Lányok (Gúnyosan forogva.): - Viszontlátásra Hamupipıke, megyünk a bálba.(el)
10
Hamupipıke (Utánuk néz, majd újra dolgozni kezd.): - Csak én maradok egyedül. Oh, miért nincs velem az édesanyám? Engem senki sem szeret.(kopogtatás hallatszik) Ki az? - Mi vagyunk a kis galambok, Egy hang: Eljöttünk, hogy kiválogassuk a búzát, Mert te is tettél velünk jót, Hányszor adtál nekünk ennivalót. Nyisd ki majd az ablakot. Hamupipıke: - Köszönöm a segítségeteket drága Kis galambok. (megjelenik 2 galamb) 1. galamb: - El akartál menni a bálba, Fogadd hát a mi ajándékunkat. 2. galamb: - Te leszel a legszebb ebben a szép Báli ruhában. 1. galamb: - Itt a kis korona és a csillogó cipı. Hamupipıke: - Elmenjek én is a bálba? Szépen felöltözve? Jaj, de boldog vagyok! 1. galamb: - Siess, az aranyhintó vár rád! Úgy elröpítünk mind a szél. 2. galamb: - Jaj, de szép vagy! (Hamupipıke megnézi magát a tükörben.) Hamupipıke: - Csakugyan én vagyok, de az a baj, Hogy én nem tudok táncolni! 2. galamb: - Megtanítunk mi táncolni. 1. galamb: - Elıször szépen meghajolsz (A galambok bemutatják.) - Így! (Hamupipıke fogja a ruháját, meghajol a közönség felé, majd az ”Álomálom, édes álom” dallamra fordul néhányat.) 2. galamb: - Gyönyörő vagy, most kezdjük a táncot. Egyszer az egyik, majd a másik galambbal fordulnak egy néhányat az ismert valcer dallamára („Táncolnék a boldogságtól szívem lángra gyúl”)
11
2. KÉP A díszlet ugyanaz, mint az elızıben. Hamupipıke ül a székben, válogatja a búzát. Bejönnek a mostohatestvérek a báli ruhában. Testvérek (ásítva) 1. testvér: - Jaj, de sokat táncoltam, egyet forog, Majd ledılt Hamupipıke ágyára. 2. testvér: - Mit gondolsz? Három éjszaka egymás után táncolni. 1. testvér: - Én többet táncoltam, mint akárki. 2. testvér: - Mit fecsegsz, én táncoltam többet. 1. testvér: - Nem igaz, mert én. 2. testvér: - Hazudsz, mert én többet táncoltam. Hamupipıke: - Hát a királyfival táncoltatok? 1. testvér (halkan):- Igen. Anya (felcicomázva):- Gyertek drága gyermekeim (igazítja ıket). Azt Akarom, hogy szépek legyetek, mert jön a királyfi. Hamupipıke: - Jön a királyfi? 1. testvér: - Te nem is tudod? 2. testvér: - Azért jön, hogy felpróbálja az elveszett arany cipıt, Amely azé a lányé volt, akivel táncolt. Hamupipıke: - Ki volt az a lány? Szép volt? Honnan jött? 1. testvér: - Honnan jött nem lehet tudni, mert nem beszélt. Anya: - Mintha néma lett volna. 2. testvér: - Mikor éjfélt ütött az óra, Úgy eltőnt, hogy senki sem vette észre. 1. testvér: - A királyfi bekente a lépcsıt szurokkal, Hogy megfoghassa a titokzatos lányt. Abba ragadt bele az egyik cipı. 2. testvér: - İ elszaladt az egyik cipıben. Anya: - Jaj, de szépek vagytok. Most jön a királyfi, ha egy kicsit Rövid a cipı hallgassatok, ne mondjatok semmit. Hamupipıke: - De ık nem vesztették el a cipıt.
12
Anya és lányai: - Ha lehet becsapjuk a királyfit. Dobos: - Figyelem, figyelem! Érkezik a király ıfelsége, hogy megkeresse a menyasszonyát. - Jön a királyfi! Mindenki: Királyfi: - Jó napot kívánok! (Anya és lányai mosolyogva meghajolnak, Hamupipıke hátrahúzódik a sarokba.) Anya: - Mosolyogjatok lányaim.(suttogva) Királyfi (A cipıt kézbe tartja.): - Én úgy érzem, hogy e házban, megtalálom a cipı tulajdonosát. Odaadja a cipıt az egyik tisztjének, aki az egyik lány felé megy, az leül a székbe és próbálja a cipıt, de elfelejti az anya tanácsát, és jajgatni kezd. Mind: - Felséges királyom nem jó a cipı. Anya: - Csak úgy gondolja felséges királyom, a cipı éppen talál. (A királyfi és a tiszt kacagnak és a másik lány felé, tartanak.) 2. Lány (próbálja a cipıt): - Jaj, mindjárt rosszul leszek a fájdalomtól. Anya: - Hallgass, ez a cipı a tiéd. A te lábadra készítették. (Kétségbeesetten tördeli a kezét.) Királyfi: (Körül néz és meglátja Hamupipıkét.): - Ki az ott? Mind: - Hamupipıke! Királyfi: - Hamupipıke? Anya: - Ne nézz rá felséges királyom, csúnya és mocskos ez a lány. Királyfi: - De én látni akarom, meg akarom próbálni a cipıt az ı lábára is. Mind: - Hamupipıkének! (A tisztek balra, az anya és lányai jobbra állnak. Hamupipıke a királyfi elé közeledik, a színpad közepén vannak.) Királyfi (Segít neki, hogy üljön le a székre, felpróbálja a cipıt.): - Te vagy az, aki elvesztette a cipıt. Te leszel a menyasszonyom! Hamupipıke leveti magáról a csúnya ruhát, alatta a szép báli ruha van. Csodálkoznak és a galambok körbe, táncolják Hamupipıkét. Királyfi és a tisztek: - Milyen szép!
13
Királyfi: - Veled táncoltam három éjszakán át. Anya és lányai: - Hamupipıkével? (meglepıdve) Hamupipıke: - Igen felséges királyom, velem táncoltál és ezt a cipıt én veszítettem el. (A királyfi kézen fogja és a közönség elé viszi.) Királyfi: - Íme az én menyasszonyom! Tisztek: - Éljen, éljen, éljen! Királyfi: - Hozzátok a lovakat, mindannyian indulunk a királyi palota elé, esküvıre készülünk. Tisztek: - Éljen, éljen, éljen! Testvérek: - És mi? Velünk mi lesz? Az anya mozdulatlanul áll. Királyfi és Hamupipıke: - Most ti fogjátok válogatni a búzát a hamuból. Anya (Legyezi magát, majd leesik.): - Jaj, de rosszul vagyok.(elájul) (A lányok körül veszik és kiabálnak.) Lányok: - Anyánk, anyánk! Hamupipıke és a királyfi (integetnek): - Minden jót! Elmennek. - Függöny -
14
Élı képeskönyv Pista, Sári, álomtündérek, mesekirály, királynı, mesehısök. Pista, Sári mesekönyvet nézegetnek. Pista: - Szép mesekönyvet hozott anyuka, Nézzük együtt kishúgom, Sárika. Sárika: - Ott jön seprőnyélen a gonosz vasorrú bába. Pista: - Nézd a tüzes sárkányt, kitátva a szája. Sárika: - Százszor is megnézem, mégsem unok rája, Hamupipıkére, Csipkerózsikára, Piroska és a farkasra, Régi jó barátom, Ha behunyom a szemem, Még akkor is látom. Pista: - A sok bámulásban el is álmosodtam, Tán az álomtündér röpköd körülöttem. Sárika: - Olyan nehéz a fejem. Pista: - A szemem lekoppan. (Énekelve bejönnek az álomtündérek.) Ének: - Kondul a harang, öreg este már, Gyertek gyermekek ágyacskátok vár. Öreganyó jól megveti, Rá a paplant teregeti. Száll a mese, száll, mint a kismadár, Ki a szemét most behunyja, szép álmokat lát. Mond el nagyanyó a hosszú mesét, Csipkerózsika szép történetét. Piroskát és Hófehérkét a hét törpe szép meséjét. Száll a mese, száll, mint a kis madár, Ki a szemét jól behunyja, szép álmokat lát. 1. Álomtündér: - Ha jó a kisgyermek, Szereti a könyvet, soha sincs egyedül. 2. Álomtündér: - Ha játszani akarsz én, majd segítek, Tündérálmokat hintek a szemedre. 15
3. Álomtündér: - Aludjál csak kislány, álmodjál szépeket, Szép meseországról, tündérkirály lányokról. 1. Álomtündér: - Kis törpék, galambok játszanak majd veled, Úgy elröpül az idı, hogy észre sem veszed. 2. Álomtündér: - Tente baba, tente, amott jön egy lepke, Csillog a szép szárnya, szemecskédre száll ma. 3. Álomtündér: - Tündér királylányokról mesél csodaszépet. Mind: - Hunyd be szemecskédet. Mesekirály: - Képeskönyvet, meséskönyvet, Szeret minden kisgyerek, hol tündérek, Törpék járnak, Csipkerózsika szendereg, S amíg nézitek a sok könyvet szívecskétek feldobog. Mesekirályné: - Bárcsak egyszer igaz lenne, A sok kedves, szép dolog. Sok gyermekszív kívánságát teljesítjük mi ma itt, Mesebotom megnyitja a meseország kapuit. Mesekirály: - Tarka mese szárnyán, Tarka mese szálán jöjjetek, Jöjjetek szép meseországba. Mesekirályné: - Egyszer volt, hol nem volt, Volt egy aranyhajú tündér királylány. Csipkerózsika (megérkezik): - Ezer éves állom szállt a szempillámra, Benıtte palotám a vadrózsa indája, De jött messzi földrıl egy királyfi értem, És az óta minden újra éled körülöttem. Királyfi (bejön): - Szép Csipkerózsikát megkeresni jöttem, De nehezen tudtam átvágni mindenen, Fel is ébresztettem száz éves álmából, A gonosz boszorkány varázslata alól. Mesekirály: - No, kicsi Piroskám, jöjj elı nyomban, Hadd lássalak! Van-e mamáéknak jó omlós kalácsuk?
16
Piroska énekelve bejön: - Virágot keresek, virágot keresek, Kötöm bokrétába. Örül majd a mamám, örül majd a mamám, Amikor meglátja. Illatos a virág, amit én keresek, szegfő, rózsa, gyöngyvirág, Amit érte kapok, a nagymamám csókja. - Én vagyok a vadász, s az a szerencsés, Vadász: Ki segített Piroskának jó barátként. Most eljöttem én is, hogy megmondjam nektek, Hogy a kicsi Piroskát mindig szeressétek. Mesekirályné: - Nosza rajta vígan, gyertek ide nyomban, Kedves kis gyermekeim Jancsi és Juliska. Jancsi és Juliska énekelve bejönnek, segítenek a bent lévı szereplık is az énekben. Jancsi és Juliska az erdı mélyében eltévedt, tél volt és mogorva hideg, de rátaláltak egy mézeskalácsos kapura. Ki lakja, ki lehet a ház ura? Jancsi: - Zöld erdıben rızsét szedtünk, Majd az erdın eltévedtünk. Sírva, ríva, ázva, fázva, Rábukkantunk egy kis házra. Juliska: - Mézeskalács volt a fala, Csokoládé az ajtaja, Kockacukor a kéménye, Illatos füst szállt fel belıle. Jancsi: - Jaj, de jött a vén boszorka, Szabadságunk elrabolta. Megkínzott a gonosz csontja. No, de aztán meglakolt. Juliska: - Bedobtuk a kemencébe, Szürke hamu lett belıle. Kórus énekelve: - Vén banya a kályhába néz és úgy ırködik, Ekkor a gyermekek gyorsan belökik. A boszorka megég s a két gyermek hazatér, Jancsi és Juliska meséje véget ért. Mesetündér: - Jöjj elı, te szelíd kis tündér, Fehér galamboddal kicsi Hamupipıke. 17
Hamupipıke: - Szép selyemruhámmal, Most jöttem a bálból. Hozzám szállt a galambom a mogyorófa ágról, Szóltam hozzá kicsi galambocskám, Segíts meg a bajban! Galambok (Röpködve bejönnek, énekelve.): Tubi-tubi hófehér, Kendermagot keresgél, Forrásvize szép tiszta, Az jól jár, ki megissza. Királyfi: - Ha minden gyermek szófogadó, Rendes, otthon és az óvodában, Mindig engedelmes, Hamupipıke, Máskor is eljön aranyszivárványon, S hipp, hopp minden úgy lesz, ahogy kívánjátok. Mesekirályné: - Gyere te is zöld erdı legszebb éke, Szép fekete hajú királylány, kicsi Hófehérke. Énekelve bejön Hófehérke: - „Árnyas erdıben szeretnék élni nyáron át...” Hófehérke: - Zöld erdı ékét mind leszedegettem, Az erdı virágait csokorba kötöttem, Piciny piros alma megérett jó korán, Elveszejtene vele a gonosz mostohám. - Ám, de neki vége, megtört már az átok, Királyfi: Hófehérke vígan mosolyog rátok. Mosolygó ajakkal, szívbıl azt kívánja, Szerencsét teremjen kertünk almafája. Énekelve jönnek a törpék: Erdı mélyén ici-pici házikó, Tetejében fütyörészget a rigó. Vidám füttye a nagyerdıt bejárja, Hófehérke törpéinek nincs párja. 1 Törpe: - Zöld erdıben lakunk, Bányában dolgozunk, Szorgalmas munkások, Kicsi törpék vagyunk. 18
2 Törpe: - Jókedvő a törpe, miért is ne volna, Kincses bányájában mindig akad dolga. Királynı (beszalad):- Ó, jaj nekem, ó, jaj nekem! Veszendıben az életem. Varázstükröm, jó barátom, Mondd meg nekem, ki a legszebb a világon? Mesekirály: - Aki most jön hanyagul híres, neves lovag úr. Csizmás-kandúr:- Én vagyok a csizmás kandúr, Nincsen nálam nagyobb úr. Nem szoktam én diskurálni, Hadd, lám ki mer velem szembeszállni. Mesekirályné: - Tüzesen süt le a nyári nap sugara, Az ég tetejérıl a juhászbojtárra. Fölösleges sütnie oly nagyon, Mert a juhásznak oly melege vagyon. Mesekirály: - Mert a pázsit fölött heverészı juhász Kukorica Jancsi, Ki is lehetne más, ki pedig a vízben a ruhákat tisztálja, Iluska az, Jancsi szívének gyöngyháza. Iluska: - Jancsi lelkem mi lelt, Miért vagy olyan halovány, Mint az elfogyó Hold, bús ıszi éjszakán? Jancsi: - Hej Iluskám, hogyne volnék én oly halovány, Mikor szép orcádat utolszor látom tán! Iluska: - Jancsikám látásod úgy is megijesztett, Hadd el az Istenért az ilyen beszédet. Jancsi: - Utolszor látlak én szívem szép Iluskám, Utolszor szólt itt furulyám panasza. Mesekirály: - Most a boldogtalan mindent elbeszéle, Sok viszontagság jutott az ı életében. E szép történetet el ne felejtsétek, Jancsit és Iluskát mindig, szeressétek. (Jön Babszem Jankó.) Mindenki énekli: -„Ismeritek Babszem Jankót bizony valahányan, Ott lakik az erdı szélén, egy picike házban... Babszem Jankó vagyok én, Egy pöttömke kis legény, Ki minden rosszra mindig kész.” 19
Mesekirály: - Íme megjelentek hívásunkra szépen, Amint ismeritek a régi mesékben. Mesekirályné: - Ha jó a kisgyerek, Szereti a könyvet, soha sincs egyedül. A mesetündér körülötte repül, Elvezeti szép meseországba, Törpék és tündérek palotájába. Ezért kisgyermekek nagyon figyeljetek. Szeressétek nagyon a könyveket! Mesekirály: - Édesapák, édesanyák és mindannyian, Kik örömet akartok szerezni gyermekeiteknek, Olvassatok nekik sok szép meséket. Ketten: - Nosza gyermekeim, dalra, táncra vígan, Derüljön vidám kedv minden gyermek arcra. Mindenki énekel: „Csendül a harang öreg este már...” - Függöny -
20
A kényes lány I. felvonás Gazdag ember háza, fı helyen ül a lány. Öregember és az öregasszony elıtte. Bejön a legény és topog, nem találja a helyét. Öregasszony: - De mibıl fogod eltartani? Hiszen szegény vagy mint, a templom egere. Az én lányom nem olyan, mint más lány, neki szép ruhák kellenek. Öregember: - Szép ruhák kellenek. Öregasszony: - Ékszerek kellenek. Öregember: - Kellenek. Öregasszony: - Az én lányom nem megy férjhez, akárkihez, csak olyan lehet a férje, aki vállalja, hogy mindennel ellátja, tejbenvajban füröszti. Szegény kislányom, hogy tudtál magadnak ilyen ágról szakadtat szerezni? Sosem gondoltam, hogy ezt a szégyent megérem, hogy egy ilyen legény merjen téged megkérni. Selyemben, bársonyban öltöztettelek. Öregember: - Öltöztettelek. Öregasszony: - Fúvó széltıl is megvédtelek. Öregember: - Megvédtelek. Öregasszony: - Hát tudod te, hogy az én lányomnak soha nem kellett dolgoznia? Még két szalmaszállat sem kellett tovább tennie. Legény: - Jól tudom én mind ezt néném. De azt is tudom, hogy a lányát szeretem, ı is szeret engem. Ez a fontos. A többirıl ráérünk máskor is beszélni. Adják-e lányukat vagy sem? Öregasszony: - Hát te lányom semmit sem szólsz? Ki fog téged tenyerén hordani, Úgy, mint mi, ha elmégy itthonról? Hát rábízhatunk egy ilyen legényre? Legény: - Ugyan már, hagyja néném a siránkozást! (lányhoz) - Hozzám jössz-e? Lány: - Igen. Legény: - Hallották-e nénémék? Öregasszony: - Hát hallani éppen hallottuk. 21
Öregember: - Hallottuk. Öregasszony: - És, ha már ilyen nagyon akarja, hát hozzád adjuk, de, ha ezt a lányt nem látod el tisztességesen... Öregember: - Tisztességesen. Öregasszony: - Ha nem veszel neki selymet, bársonyt, gyémántot, gyöngyöt, mindent, ahogy kell ... Öregember: - Ahogy kell... Öregasszony: - S ha nem jársz a kedvébe... Öregember: - Kedvébe... Öregasszony: - S legfıképp, ha bármi kis munkát adsz neki... Öregember: - Adsz neki.... Öregasszony: - Ej hallgasson el már vén ostoba! (legényhez) - Akkor úgy tud meg, hogy velem győlik meg a bajod. Elmegyek hozzátok, és úgy megtanítalak becsületre, hogy abból koldulsz, a lányomat meg haza hozom. Értetted-e? Legény: - Értettem én, hogyne értettem. Csak bízza rám nénémasszony a dolgot, ellátom én a szépséges feleségemet úgy, ahogy kell. Hát olyannak ismernek engem? Öregasszony: - Jól van legény, jól van. Hát akkor áldásomat adom rátok, Jöjjenek a hegedősök, jöjjenek a tamburások, Jöhet a násznép. Öregember: - Jöhet a násznép! Öregasszony: - De ne adja az úr, hogy a lányom panaszkodjon. II. felvonás (A legény háza, kályha mellett kényelmes széken ül a lány.) Legény: - Akkor én most kimegyek, vágok egy kis fát, mert bizony hidegre jár az idı. (Kimegy behozza a fát.) Lány: - Melegem van, vigyél odább! Fázom, vigyél közelebb! Jaj, a lábam megégettem! Gyere, tegyél fát a tőzre! (Tesz, majd leveszi a pokrócot.) Legény: - Ide hallgass te pikric-pokróc, 22
Én most elmegyek szántani, te takarítsd ki a házat, fözdd meg az ebédet, az egyik felét add a feleségemnek, a másik felét hozd ki a szántóföldre. Ne kényeskedj ám, mert a bunkósbottal foglak megtáncoltatni. Leány (Csöndben ül vár, majd megszólal.): - Kelj fel, kelj fel pikric-pokróc! Nem hallottad mit mondott az uram. Gyorsan fözdd meg az ebédet, mert olyan éhes vagyok, hogy majd éhen halok. Nem hallottad pikric-pokróc, jó lesz vigyázni, megjárhatód, ha nem fogadsz szót. (A lány elalszik a széken.) Legény (Bejön, fogasra teszi a kalapját, csóválja a fejét.): - Hát te haszontalan pikric-pokróc, miért nem hoztál nekem ebédet? Megfeledkeztél rólam? (feleségéhez) Szólnod kellett volna neki. Miért nem figyelmeztetted? Leány: - Szóltam én neki, de a ravasz süketnek tetette magát, rám se hederített. Legény: - Nem, hát ellátom én a baját.(A pokrócot a lány hátára teríti, és nagyot üt rá.) Lány: - Jaj, jaj édes férjem, te a pokrócot vered, és mégis nekem fáj! Legény: - Hadd fájón galambom. Azért verem a pokrócot, hogy máskor szót fogadjon neked, és munkához lásson. Másnap a fiú újra útnak indul. Legény: - Ide figyelj, pikric-pokróc. Míg oda vagyok, takaríts ki a házat, fızz ebédet, de jaj neked, ha megint éhesen maradok. Leány: - Hallottad-e pikric-pokróc, dolgozzál gyorsan, mert mindjárt dél van, pikric-pokróc telik az idı (az óramutató gyorsan megy elıre). Még mos is, fáj a hátam attól a veréstıl, amit a tegnap kaptam.(forog az óramutató) Mindjárt dél van pikric-pokróc és kikapunk.(felugrik, sepreget, fızöget) Dél van.
23
Legény (be):
- Látom megjött a pokróc esze. Szép rendbe van a ház, ha jól érzem az ebéd is mindjárt kész. Mégis csak szótfogadott a pokróc. - Azt hiszed? Meg sem moccant, Leány: biz az végig ott hevert az ágyon. Legény: - És az ebéd? Azt ki fızte? Nem a pokróc? Leány: - Dehogy is, én fıztem! Legény: - Hát a lakást, ki takarította ki? Leány: - Azt is én. Legény: - Édes lelkem, hát akkor dobd ki azt a haszontalan pokrócot, nem akarom látni, hogy ott heverészik az ágyon. Leány: - Ki is dobom, nem akarom, hogy az én hátam fájjon miatta. Nem fogok szenvedni egy rusnya pokróc helyett. Öregasszony (feláll): - Én értek mindent. Szóval dolgoztat téged. Tegnap meg is vert. Hát olyan nincs. Hát illik-e a seprő a te harmatos kezedbe? Csomagolj, viszlek haza! Leány: - Hova viszel édesanyám? Öregasszony: - Hová? Haza viszlek édes lányom. Majd én gondoskodok rólad. Tejben, vajban fürösztlek. Nem engedem, hogy itt törd magad. Megyünk is, gyere. Legény (be): - Hová viszi a feleségemet? Öregasszony: - Haza. Itt nincs mit, maradjon. Egy pillanatot sem hagyom itt. - Azt majd ı mondja meg. Legény: (leányhoz) - Jó itt neked? Leány: - Jó. Legény: - Haza mennél? Leány: - Hát, hát... Legény: - Hallotta-e néném, a lánynak itt jó, csak maga menjen haza s üljön békén, ne szítson haragot köztünk. és, hogy el ne felejtsem, hozok valamit. Ezt a szúrós kórót vigye haza és tegye vázába, hogy el ne felejtsen máskor arra a szúrós nyelvére vigyázni. Öregasszony: - No ide a lábam többé nem teszem. Küldöm az uramat egy bottal, hogy tanítson becsületre.
24
Öregember (bottal): - Jó estét gyermekeim! Hallottam, hogy valami baj van. Anyátok nagyon mérgesen jött haza, aztán elküldött hozzátok. - Nincs nekünk semmi bajunk. Legény: De tessék leülni, beszélgetni, Én kimegyek az istállóba, van egy kis dolgom. Öregember: - Édes lányom én ezért jöttem, hogy hazavigyelek, de úgy látom, hogy jobb lesz, ha itt maradsz. Én is, anyád is öregszünk már. Maholnap meg is halunk és ki viseli gondod? Jobb lesz neked itten. Nehezedre esik a munka? Leány: - Dehogy esik nehezemre. Hiszen fiatal vagyok és erıs. Öregember: - Akkor csak dolgozz gyermekem. Lásd el a férjedet és magadat, nem kell téged kiszolgálni. Legény: - Igaza van apámuram. Az ilyen beszédet szeretem. Itt marad-e nálunk estére? Öregember: - Hát maradni maradnék, de otthon dolgom is lenne, mert az asszonynak csak a nyelve jár. Legény: - Akkor adok valamit. Itt van ez a szép rókaprém. A télen fogtam a gazdáját a csapdával. Vigye haza s varrasson gallért a bundájára, így ni. (ráteríti) Öregasszony (Ráncigálni kezdi az öreget.): - Jaj, jaj édes férjem, gyere gyorsan, mit mővelt velünk az az átkozott. Nem elég, hogy nekem szamárkórót adott, neked meg a bırödet is kifordította. - Függöny -
25
Kéményseprı és a pékinas Jelenet
Öltözet: Pékinas – fehér kötény, fehér sapka, karján kosár, benne perec, kifli, zsemle és egy kevés liszt. Kéményseprő – régi ruha, az arca kormos, létra és kályhacsı a kezébe. Kéményseprő bejön hahotázva: - Kormos kémény, kormos kályha, Mind ki lesz ma pucolva. Menjünk gyorsan vár a munka, Szedjük lábunkat nyakunkba. Pék inas (kosár a karján, perecet lógat a kezében): - Megsültek a sósperecek, szeretik azt a gyerekek. Kosaramba rakta s aztán, uccu siess, szólt a gazdám. Kéményseprő: - Ejnye ni-ni, ki ez itten? A szememnek alig hittem. No, de most már tisztán látom, İ az én barátom. Pék inas: - Szervusz szurkos, szervusz kormos, Arcot kigyelmed mikor mos? Mert az mindig olyan fekete, Mint a kémények teteje. Kéményseprő: - Hát a tiéd az meg fehér, Mert a liszteszsákba beleér. Csupa liszt az orrod, füled, Nem sok látszik ki belıled. Pék inas (dobbant): - Ha nem tetszik, térj ki innen, Ezt a boltba kell most vinnem. Kéményseprő: - Térj ki inkább te és miért én, Vár rám a sok kormos kémény.
26
Pék inas: - Nem tágítok.(mérgesebben) Na várj csak, Mindjárt egy kis lisztbe mártlak. (bekeni liszttel) Kéményseprő: - Ejnye szedte, vette pékje, Mindjárt más lesz most a képe. (bekeni korommal) - Szervusz szurkos, szervusz kormos, Orrot kigyelmed mikor mos? Pék inas: - Hát a tiéd az meg fehér, Liszt fehérlik orrod hegyén. Mind ketten: - Közönség felé fordulva kezet fognak. Megjártuk most pajtás csúnyán, Kinevettek bizony komám, Máskor legyünk békeséggel, Mástól mi sem vétessék el. Pék inas: - Kéményseprő legyen kormos. Kéményseprő: - Pék inas legyen lisztes. Együtt: - Mindkettınknek mestersége, Jóravaló, derék tisztes. - Függöny -
27
Mind sót az ételben I. felvonás Mesemondó: - Volt egyszer, hol nem volt, mert, ha nem lett volna, nem szólna a mese róla. Volt egyszer egy király és annak három lánya. A király özvegyen maradt és szíve minden melegével szeretetét lányaira pazarolta. A lányok is nagyon szerették az apjukat. De hadd kezdıdjön a mesejáték, melynek címe: „Mind sót az ételben” Király: - Mit csinálnak a lányaim? Öreg szolga: - Felséges királyom, az arany palást hímzésen dolgoznak. Király: - Hivasd ide a lányaimat öreg szolgám. Öreg szolga: - Itt vannak felséges királyom. Lányok (Bejönnek, meghajolnak.) Király: - Édes lányaim tudjátok nagyon, szeretlek titeket. Hát látni akartalak benneteket. Gyere ide te legnagyobbik lányom. Hogy szeretsz te engem? 1. Királylány: - Hogy szeresselek édesapám? Úgy szeretlek, mint a mézet. - Örül a szívem, hogy ilyen jó lányom van. Adja az ég, Király: hogy sokáig örülhessek neked édes lányom. Hát te középsı lányom, hogy szeretsz engem? 2. Királylány: - Mind a cukrot édesapám. Király: - Adjon Isten neked is minden jót. Sok örömöm teljen benned. Hát te legkisebb lányom, hogy szeretsz? 3. Királylány: - Mint a sót az ételben. Király: - Jössz te közelebb te meggondolatlanja. Nem hallottad, mint szeretnek engem nénéid? Miért nem követed példájukat, hogy megmond milyen édesen, szeretsz te engem. Takarodj a szemem elıl, sóstól, mindenestıl.
28
3. Királylány: - Bocsáss meg édesapám, nem akartalak megbántani, csupán arra gondoltam az együgyő eszemmel, hogy az én szeretetem is ér annyit, mint a nénéimé és ér annyit mind a cukor és a méz. - Halljunk oda, még van merszed a nénéid ellen áskálódni? Király: Takarodj a szemem elıl te szégyentelen teremtés, hogy a nevedet sem halljam többé. (leül) 1. Királylány: - Nem szégyelled magad így felbosszantani édesapánkat, aki annyi jót tett velünk. 2. Királylány: - Mint a sót az ételben! Ha-ha-ha! Ki hallott ilyent! Édesapánk nem ezt érdemelte tıled, te háládatlan teremtés. (kineveti) Egy lány: - Szegény királykisasszony hová megy, mi lesz vele? Hová hajtsa le a fejét éjszakára? Más: - A sótlan étel bizony nem jó, ízetlen. Nem is mondott butaságot. Ha jól meggondolom sokkal okosabban válaszolt, mint a gıgös, büszke nénjei. Más: - Igaz szívvel csak a legkisebb királykisasszony szereti az apját. Más: - Nó, ha olyan okos volt, most mehet, amerre lát. Le is út, fel is út! Más: - Szegény kicsi királykisasszony. Vajon ki fog ételt adni neki? - Nem kell ıt félteni. Eligazodik magától is. Más: Aki ilyen bátor és jóságos, annak a sorsa jóra fordul. II. felvonás Mesemondó (a függöny elıtt): - Miután látta, hogy a nénjei kinevetik, a kicsi királykisasszony feltette magában, hogy világgá megy. Nem vitt mást magával a szülıi házból csupán egy ócska, kopott ruhát, s faluról, falura vándorolt, amíg el nem ért a szomszédos király udvarába. (A kulcsárné a függöny elıtt.) Odaérkezve leült a kapuba. A kulcsárné megkérdezte.
29
Kulcsárné: - Mi járatban vagy kislányom? Kicsi királylány: - Szegény, árva leány vagyok, szívesen beszegıdnék szolgálónak, ha volna számomra hely. - Kedves lánynak látszol. Kulcsárné: Mit kérsz szolgálatodért? Királylány: - Most nem kérek semmit. Majd miután dolgoztam, adjon nekem kulcsárné annyit, amennyit megérdemlek. Kulcsárné: - Helyes lány vagy. Tetszik nekem a feleleted. Örömmel felfogadlak, majd mindent elmondok, hogy mit és hogyan kell dolgoznod. (Most felmegy a függöny, bent van a királyné.) Királyné: - Talált az elment lány helyett másik lány? Kulcsárné: - Találtam felséges királyné. Az új lány szófogadó, szorgalmas. Nagyon gondosan takarít a szobában, a legapróbb dolgoknak is megtalálja a helyét. Ért a kenyérdagasztáshoz, érti a konyhamővészetnek minden csínját-bínját. Királyné: - Hát még ilyen lányok is vannak? Hol találtad ezt a kincset? Kulcsárné: - Itt szomorkodott a kapu elıtt. Elpanaszolta, hogy ı szegény árva, szívesen beszegıdne szolgálónak. Királyné: - Igazán különleges lány lehet. Kulcsárné: - Ez még nem minden. Senkinek sincs panasza ellene. Hogyha egy kis ideje van, azt olvasással tölti. Királyné: - Kezd érdekelni ez a lány. Kedves kulcsárné küldje be hozzám ezt a lányt! (Kulcsárné kimegy) Királylány: - Parancsára megjelentem felséges királynéasszony. Királyné: - Te vagy hát az új lány. Sok szépet és jót hallottam rólad. Királykisasszony: - Csak a feladatomat végzem felséges királynéasszony. Királyné: - Hol tanultál ilyen szorgalmasan és hozzáértéssel dolgozni? Hol tanultál meg ilyen szépen beszélni az emberekkel? 30
Királykisasszony: - A szívem tanított rá. Királyné: - Nagyon megtetszettél nekem. A te nyílt szíved, helyes, okos beszéded. Szeretném, ha a komornám lennél. Királykisasszony: - Nagyon szívesen, de felséged engedelmével, a házi munkában is tovább szeretnék dolgozni. Királyné: - Most elmehetsz lányom, errıl még beszélgetni fogunk. Királyné csenget. (bejön a király) Királyné: - Felséges uram, szeretném elmondani, hogy milyen érdekes lányt fogadott fel a kulcsárné. Szegény, árvának vallja magát, de okos beszéde, helyes viselkedése gondolkodásba ejt. Valami titok lappang e lány körül. Szabad idejét olvasással tölti. Király: - Örvendek, hogy ilyen rendkívüli lány került a királyi udvarba. Majd csak kiderül, hogy ki is ez a lány (üres a színpad – kimennek) III. felvonás (függöny elıtt) Mesemondó: - Egyszer úgy fordult a helyzet, hogy a királynak háborúba kellett mennie. De hogy szavamat ne felejtsem, volt ennek a királynak egy fia, híres, bátor dalia, akit szintén magával vitt a háborúba. A csatában a királyfi súlyosan megsebesült. Nagyon sokáig feküdt eszméletlenül a palotában, amíg végre begyógyultak sebei. Udvarhölgyek: 1. Udvarhölgy: - Mióta a sebesült király meggyógyult, azóta felvidult az udvar. A királyné szavát alig lehetett hallani, amíg beteg volt a királyfi. 2. Udvarhölgy: - Senkiben sem bízott meg a királyné csak az új komornájában. İ váltotta fel a királynét a fia ápolásában, ha belefáradt. 3. Udvarhölgy (berohan): - A királyfi jobban érzi magát, már tud járni. Azt mondja, hogy a komornának köszönheti, hogy begyógyultak sebei. 31
4. Udvarhölgy: - Én még többet is tudok. Azt suttogják, hogy feleségül akarja venni az új komornát. 5. Udvarhölgy: - Hallatlan, most került a királyi úrvarba és máris királyné akar lenni. Miért nem engem vesz feleségül a királyfi, hiszen én sokkal szebb vagyok, mint a kis komorna. 6. Udvarhölgy: - Te mindig a szépségeddel dicsekszel, hol van a te szépséged az enyém mellett? Még, hogy te! (kineveti) 7. Udvarhölgy: - Ti folyton csak veszekedtek, a szépségetekkel vagytok elragadtatva, de valamit elfelejtettetek, a jóságot, a szorgalmat, okosságot. A szép külsıtök gonoszságot, csúnya lelket takar. (Bejön a királyné a királyfival, a lányok kiszaladnak.) Királyfi: - Mondok egyet édesanyám, nagy kedvem lenne megházasodni. Királyné: - Jól van fiam, majd találunk számodra egy jóravaló, kedves királykisasszonyt. Királyfi: - Én már találtam édesanyám magamnak. Királyné (csodálkozva): - Ki az édes fiam? Királyfi: - Attól tartok, hogy megharagszol, ha megmondom. Az igazat megvallva a felséged komornáját szemeltem ki magamnak. Ahány királylányt vagy hercegnıt láttam egy sem tetszett annyira, mint ı. - Mégis csak királylányt kellene elvenned kedves fiam. Az Királyné: lenne méltó hozzád. Le kell mondanod errıl a házasságról édes fiam. Királyfi: - Nem tudok lemondani édesanyám. Királyné: - Hát, ami a lányt illeti okos, szelíd, miért is ne egyeznék bele, hiszen én is nagyon megszerettem ezt a lányt. Királyfi: - Köszönöm a beleegyezésedet (megcsókolja az édesanyját) Királyné (leül): - Nem marad más hátra, minthogy a király ıfelségét is rávegyük erre a házasságra. (Király bejön) Királyné: - Épp jó, hogy jött kedves királyuram. A mi fiúnk házasságáról kell beszéljünk.
32
Király:
- Milyen újságot hallok? Errıl még nem tudtam. Melyik ország királykisasszonyát kérjük meg boldog menyasszonynak? - Egyiket sem. Nem kell nekem királykisasszony, Királyfi: megelégszem felséged komornájával. Király: - Nem mondom, hogy rossz ízlésed van fiam, Az igazság az, hogy sok királykisasszony a nyomába sem léphet, így hát örömmel beleegyezem. Hívjuk ide a menyasszony jelöltet. (A királyné csenget.) Királylány: - Parancsoljon felséges királynéasszony. Király: - A királyfi feleségül kér édes lányom. Királylány: - Boldog vagyok, hogy kiérdemeltem a királyfi szeretetét. Király: - Kit kívánsz meghívni a lakodalomra édes lányom. Van-e valaki hozzátartózod? Királylány: - Nem igen van. Mégis megkérem felségedet, szíveskedjen meghívni a szomszéd ország királyát. Király: - Renden van lányom. IV. felvonás – Lakodalom (Az asztalok körül ülnek a királyok.) A szomszédos ország királya nem eszik. Csak ide-oda néz és lecsapja a villát, kést. Szomszéd ország királya: - Milyen ízetlen ez az étel. Kérek egy falatot a tányérodból, hadd, lám az is ízetlen? Ez nagyon finom. Kérek tıled is. Ez is nagyon finom. Hallod-e király társam, azért hívtál a fiad lakodalmára, hogy csúfot őzz belılem? Király: - Isten ments. Hogy jut ilyesmi az eszedbe. Láthatja mindenki, hogy éppen olyan tisztelettel bánok veled is, mint a többi vendéggel. Szomszéd ország királya: - Már megbocsásson felséged, de mindenkinek ízletes az étele, de az enyém ehetetlen. Király: - Ez lehetetlen. (Csenget, bejön a szakácsnı.) Micsoda dolog, hogy az egyik kedves vendég étele ehetetlen. Hogyan történt? Rögtön lefejeztetem a bőnöst. 33
Szakácsné:
- Felséges királyom nem én vagyok a bőnös. Így kaptam a parancsot. Király: - Kitıl kaptad a parancsot? - Nem mástól, mint a menyasszonytól. Szakácsné: Király: - A menyasszonytól? Menyasszony: - Magam készítettem az ételeket a királynak és szándékosan nem sóztam meg . Ez a király az én édesapám, aki elkergetett a háztól, mert azt mertem mondani, hogy úgy szeretem, mint a sót az ételben. Azért fıztem neki sótlanul. Ítéljék meg fenségetek királyi ésszel kinek, van igaza. Király: - Hát neked van igazad. Szomszéd ország királya: - Te vagy hát a legkisebb lányom, akit elkergettem a háztól. Beismerem, hogy lebecsültem a legkisebb lányom észjárását. Bocsáss meg nekem édes lányom. Hogy megnıttél, hogy megszépültél.(megöleli) Király: - Ejnye, ejnye, jó barátom, Rosszat tettél amint látom. Elkergetni szép lányodat, Hogy járja a nagyvilágot. Hisz ez okos, ügyes lány, Többet ér száz aranynál. - Örül a te királytársad, 2. Király: Hogy a lányod megtaláltad. Tudom sokat keseregtél, Amiért nagyot vétettél. De a lányod itt van végre, Szép menyasszony lett belıle. 3. Király: - Édesapját nem feledte, Mert a legjobban ı szerette. Igyunk ennek örömére, Mindannyiunk egészségére. 4. Király: - Igyunk egy jó nagyot az ifjú párra, Mert nincs az örömünknek a földön párja. Mulassunk, vigadjunk, kezdıdjön a nóta. Hét nap, hét éjjel zengjen a muzsika. 34
5 Király:
- Kedves király társam, Azt kívánom néked boldogság, És jó szerencse kísérje életed. - Áldás szálljon a fejedre, 6. Király: Országod ellenség sose fenyegesse, És béke uralkodjon benne. 7. Király: - Mit kívánjak az új párnak? Sok szerencsét, áldást, százat. Az öreg király párnak játszadozó unokákat, Sok örömet, egészséget, Boldogságban számos évet. 8. Király: - Halljátok-e vén cigányok? Szépen szóljon muzsikátok. Ha van bánat mind elmuljon, Aki busul felviduljon. Udvari bolond:- Bizony, bizony kedves komám, Nem gondoltad, hogy porul jársz. A lányoddal rosszul bántál, Kit otthonról elzavartál. Én az udvarnak bolondja, Ilyet sose tettem volna. Hiába vagy király és merész, Ha fejedben kevés az ész. Igy hát bolond nem én voltam, Amit én már sokszor mondtam. 9. Király: - Az új párnak én most szivbıl kivánom, Legyenek boldogok ezen a világon. Jóság és szelidség kisérje életüket. Mindenkor szeressék, becsüljék népüket. Más: - Éljen az új pár, Nagyon soká éljen. Legyen mindig vidám, Semmitıl sem féljen. Ha pedig átveszi, majd a királyságot, Vezesse bölcsen az országot. (tánc) - Vége 35
Az évszakok Hallottátok, hogy mi történt? Elmesélem nektek én! Jancsi, Julcsi, Zsiga, Sára, Vitakoznak reggel óta. S vajon mi a vita tárgya? A gyermekek kivánsága, Azt szeretnék tudni, A négy évszak közül, Melyik tartson egész esztendeig? Melyik köztük a legszebb? Melyik a legkedvesebb? Jó pajtások nos mondjátok, Tán a nyarat akarjátok? Vagy a többi évszak közt, Tán az öszt a gyümölcsöst? Vagy a havas hideg telet, Tán teszik a szép kikelet? No, akkor én mondok egyet, Nézzétek végig a szerepünket. Mondjátok a végén rögtön, Hogy ezen a kerek földön, Melyik évszak a legszeb? Melyik a legkedvesebb? Jöjjön a tél, zugjon a szél, Legyen minden talpig fehér. Ének: „Hull már ...” Tél:
36
- Tél vagyok én, szigorú hideg, Mikor utra kelek, fújjnak a szelek. Ha a szakálam megrázom, Hó, jég megjelen, De a vidámságot azért szeretem.
Hópelyhek: - Kint az utcán hull a hó, Kályha mellett, jaj de jó. Nósza közbe hópelyhek, Táncoljatok egy keveset. Tánc: Jaj, de szép is télen a táj, A hópehely csendben hulldogál. ://Csengıs szán suhan a réten át, ://Hó fedi, hó fedi a hegyek ormát. Hóember: - Udvarunkon ablak allatt, Áldogál egy fura alak. Hoból van a keze-lába, Fehér hoból a subája. Hoból van mindene, Szénbıl csupán a szeme. Vesszıseprő hona alatt, Feje bubján köcsög kalap. Mikulás (Bejön a Mikulás énekelve.): Jó estét kivánok, Mikulás vagyok! Hátamon a puttony, A szemem ragyog, Benne a dió, meg a mogyoró. Gyertek ide gyerekek, csak az, aki jó. A mikulás Erdı mélyén farakás, Ott lakik a Mikulás. Piros arca mint a kalács, Szakála mint a faháncs. Csalogasd ki, énekelj, Neked keringı hópehely. Ne lesd meg a Mikulást, Rajta varázsos palást. Szeme mint a hópehely Hogyha csillog, énekelj.
37
Érkezik a kikelet Ének: „Itt a tavasz jaj, de jó...” Tavasz: - Újra éled minden, Amikor én jövök. Rózsás hajnal kél zöld mezık fölött, Harmatos virág szór édes illatot. Mindenki megismer, A tavasz vagyok. Hóvirág: - Itt ott látsz még hóruhát, Most nyilik a hóvirág. Csuda fehér egyszerő, Szárra nıtt kis csengettyő. Szinte már a hó alol, Szüntelen a hangja szól. Mit csillingel, mit csörög, Búcsúzót a tél fölött. Ének: „Jaj, de szép is tavasszal a táj, A szép virág szépen nyildogál. ://Szép pillangok szállnak szerte-szét, ://Zöld főben, zöld főben a tücsök zenél.” A három pillangó Mesélı: - Egyszer egy idıben, Játszadozott vigan három szép pillangó. Egy fehér, másik veres, harmadik sárga, Csillogott a napfényben mindenik szárnya. Egyszer csak beborult a kerek ég alja, A három szép plilangót a zápor áztatja. - Kis tuli tulipán, Sárga pillangó: Virágok közt elsı, Nyisd ki házikódat, Nagyon ver az esı.
38
Sárga tulipán: - A sárgának ajtómat kinyitom, De a fehérnek, pirosnak, Adjon szállást a piros tulipán és a fehér liliom. Sárga pillangó: - Ha nem fogadod be az én testvéreimet, Maradj meg magadnak, szállást én sem kérek. Piros pille: - Kis tuli tulipán, Nyisd ki házikódat, Nagyon ver az esı. Piros tulipán: - A pirosnak ajtómat kinyitom, De a sárgának, fehérnek nem. Piros pillangó: - Ha nem fogadod be az én jó testvéreimet, Maradj meg magad. Fehér pille: - Kis lili liliom, Itt a három vándor, Nyisd ki házikódat, Nagyon ver a zápor. Fehér liliom: - A fehérnek ajtómat szivesen kinyitom, De a pirosnak, sárgának nem. Fehér pille: - Jó testvér, jó tesvért, el nem hagyja soha. Inkább velük ázom, S te maradj meg magad. Mesélı: - Felhık mögül a nap megsajnálta ıket, Elüzte a záporontó fekete felhıket. Kisütött sugara főszállra, virágra, S a három szép pillangó megázott szárnyára. Ének: „Pille, pille szállj le, Zöld leveles ágra, Domb oldalára, Tarka kis virágra, Ihol jönnek a gyerekek, Kati, Piri, Sára.”
39
Érkezik a nyár Nyár (énekszóra be): „Jaj, de szép a nyáron a táj A sok pipacs szépen nyildogál. ://Ringó ágon kis madár dalol, ://Nyul ugrik, nyul ugrik a bokor alól. Én vagyok a nyár, Itt is vagyok már. Hozom a jó meleget, Napsugarat, kék eget. Mikor megjövök én a vidám, meleg nyár, Szép pipacsos réten tarka lepke száll. Nyílik száz virág és arany kalász, Peng a kasza, sarló, jön az aratás.” Ének: „Tarka, cifra pillangó, Ici, pici lepke, Légy hamar szófogadó, Szállj le a kezemre. Hipp ide, hopp oda, A pillangó száll tova, Messze, messze, messze. Hi-hi-hi, ha-ha-ha. A pillangó megfogva, Itt a tenyeremben.” Megérkezett az ısz İsz: - Felhıs, fázós bús ısz vagyok, Jöttömmel lehull a száraz falevél. Alma, szılı, szilva mind megérett már, Fenn a messzi égen gólya, fecske száll. Ének: „Jaj, de szép is ısszel a táj.” Csısz: - Megérkeztem már, itt az ısz, Kampós bottal jár a csısz. A présházban must csorog, Forrnak már az új borok. 40
Ének: „Messze száll a fecske, Messze szállt a nyár, Felhı jár az égen, İsz van újra már. Visszajöttünk hozzád, Kedves óvodánk. Vár a dal s a játék, Vár a munka ránk. Mennyi sok szép játék, Mennyi színes kép. Óvodába járni, Ó be jó, be szép.” Óvodások: Száll a madár, hull a levél, Erdı, mezı kesereg. Hővös szél fúj, Mit szól hozzá a sok játszó kisgyerek. No, ık nagyon nem búsulnak, Rájuk csupa öröm vár. Boldog arccal sietnek be, Az óvoda kapuján. - Vége -
41
Babás jelenet (Zene – a játék polcról kis babák) Mind: - Elhoztuk a babáinkat, Sorba bemutatni. Ugye, de aranyos kis babák? Tudjuk, azt fogják mondani, Hogy csupa gyönyörőség, öröm rájuk nézni. 1. Kislány: - Az enyém, ha ránézel, Nagy a boldogságom, El nem cserélném senkivel, Ezen a világon. 2. Kislány: - Az enyém meg olyan kedves, Mindig mosolyog a szája, Mind azt mondja, aki látja, Olyan, mint az anyukája. 3. Kislány: - Az én kedves kis babámnak, Piroska a neve, Vigyázok is nagyon rája, Hogy a farkas meg ne lássa. - A világon senkinek sincs ilyen szép babája, 4. Kislány: Nótára kezd, ha meglátja, A dalos madárka. 5. Kislány: - Ez a baba Hófehérke, Nincsen gonosz mostohája, A világon ı a legszebb Én vagyok az anyukája. 6. Kislány: - Leszállt az este, a baba fáradt, Jucika veti a babaágyat. Le kell feküdni ideje már, Alszik a cica, a bogár, Alszik a kertben a sok virág, Aludj baba, jó éjszakát!
42
7. Kislány:
- Szunnyadj kis baba
Szunnyadj kis baba Hold jár egymaga İriz halk szoba Rád hull fátyola Zsongó éjszaka Álmodj kis baba Csillagfény. Tündérkém. Nagy a menny ablaka Süt a hold éjszaka Letekint egymaga Aludjál kisbaba. Ének: Tente, baba, tente, A szemedet hunyd be. Aludj ingó-bingó, Piciny rózsabimbó. Majd felkölt a hajnal, Fülemile dallal. Kék szem, gyöngyszem, Csillogó, csillag. Szaladgált az égi réten, Megfürdött a tó vizében. Készül elaludni, Napsugár, holdsugár, Aludj, aludj, aludj már. - Vége -
43
Bölcsıdal Egyszer egy idıben, Bakonyi erdıben, Gilice nem alszik, Sírása elhallszik. Oda megy a szúnyog, Haja-haja dunnyog, A tücsök is fújja, Haja-haja, huja! Gilice megunja, A szemét behunyja, Sírása nem hallszik, Csendesen elalszik. A gyerek is csendes, Haja, haja kedves. Ének: Tente, baba, tente, Ágyacskád már vetve, Jó anyácskád ringat, Dalocskával altat. Muzsikaszó zengedez, Gyenge szellı lengedez, A kis gyermek ébredez. Kukurikú jó reggelt, Szól a kakas, ha felkelt, Rajta, rajta gyermekek, Ágyatokból keljetek. Sír a Kata, mi a baja? Eltörött a hajas baba? Ó, hogy szánja, hogy sajnálja, Máskor tudom, vigyáz rája.
44
Hova-hova Katika? (két gyerek párbeszéde) - Hová-hová Katika? - Oda, hol a patika. - Ki a beteg mondd csak? - Alvó babám, Marika. - Mi a baja mondd csak? - Fájt a hasa egész nap. - Miért te? - A nagy tortát egy ültében megette. Ének: „Feljött már a hajnalcsillag, Aludj, aludj, bölcsöd ringat, Aludj, aludj szentem, Tente, baba, tente.” „Repülj szellı lágyan, lágyan, Ringasd, ingasd lábam, lábam, Aludjál, álmodjál, Édes kicsi édes virágom, álmodjál.”
45
Babatánc Jár a baba, lép a baba, Ami kis babánk táncra is áll. Táncol is már a kicsike lába, Kettıt jobbra, kettıt balra. Hajolj kis virágom, Akárcsak a piros rózsa, Rengı, ringó ága.
46
Kicsi szakácsok Mind: - Keverünk, kavarunk, cukrot törünk, Pecsenyét, kenyeret, tortát sütünk. Aki a fıztünket megkóstolja, Tudom a tíz ujját, megnyalja. Ének: („A juhásznak jól megy dolga” - dallamra) A szakácsnak jól megy dolga, Süt, fız, vidáman dalolva. Kever, kever, kavar, İ csak parancsolgat, Minden ételt megkóstolgat. 1. Szakács: - Reggelire kávét fızök, Ebédre két libát sütök. Vacsorára habos tortát, Csokoládét s nagy rántottát. 2. Szakács: - Rétes sül a tepsibe, Pogácsa és sós pite. 3. Szakács: - Hát a kávédaráló Tudjátok-e mire jó? 4. Szakács: - Cseng-bong vidáman a mozsár, Cukrot, diót megtört már. 5. Szakács: - Csíp a torma, reszelem, Könnyes tıle a szemem. 6. Szakács: - Habverıvel habot verek, Ezt szeretik a gyerekek. 7. Szakács: - Azt fızök, amit szeretek, Abból aztán sokat eszek. Meg is híztam jó kövérre, Édesanyám örömére. 8. Szakács: - Reggel, este fütyörészek, Senkivel én nem cserélek. Ha én rántást kavarok, Melléje csárdást táncolok. Ének mind: „Erdı mellett....” dallamra Túros csuszát én csinálok, Túrót, tejfelt én nem sajnálok. Aki abból mégis kétszer vesz, 47
Három hétig attól beteg lesz. 9. Szakács: - Én sütım a halat, vadat, Borjú fület, malac farkat. Béka combot, kacsa mellett. Jól lakik ma minden vendég. 10. Szakács: - Kis kanál, nagy kanál, Ide-oda addig jár, Míg elkészül az ebéd, Megdicsérnek érte még. 11. Szakács: - Sütök húst és fızök levest, Minden napra eleget. Finomat és ízletest, Abból ehetsz eleget. 12. Szakács: - Szeretek én sütni, fızni, Kevergetni, kavargatni, Tortát sütök, krémet fızık, Amitıl oly nagyra növık. 13. Szakács: - Süssünk egy kis palacsintát, S kínáljuk meg Pannit, Pistát. Mind: - Ki nem hiszi, jöjjön el, Megkínáljuk ebéddel. Senki éhen nem marad, Éljen a szakács csapat! Énekelve és a konyhai felszereléseket ütögetve körbe járják a színpadot: „Aki nem lép egyszerre, Nem kap rétest estére, Mert a rétes nagyon jó, Óvodásoknak való.” Táncolva, két-két gyerek összekulcsolva karját, éneklik: „Itt az ünnep, áll a bál, Keringızik a kanál. Csárdást jár a habverı, Bokázik a mákırlı. Heje-huja vigalom, Cukros fánk a jutalom. Mákos patkó babkávé Értünk van a parádé.” 48
Tavaszi jelenet (Erdırészlet – pillangók állnak a virágok között.) Napocska: - Hideg, kopár a világ, Alszik minden kis virág, De egy kicsi napsugár Itt is ott csillan-villan, S a kemény fagy tova illan. Alusztok-e, ej, no lám, Ébredjetek szaporán! Minden házba, kis szobába, Lepke postával fussatok, Jöjjenek ki a mezıre, Tarka szép kis virágok. 1. Pillangó: - Jó napocska süss miránk, Olyan vékony a ruhánk. Reggel, este folyton áznak, Megdermedt a kicsi szárnyunk. 2. Pillangó: - Nagyon korán ébredtünk fel, Ilyenkor még aludni kell. Szundit még a zöld rügyecske, Bóbiskol a kis fürjecske. 3. Pillangó: - Borús esıs ez a világ, Alszik minden kicsi virág. Nincs bimbó még a fákon, Szegény lepke mit csináljon? 4. Pillangó: - Hová menjek, merre szálljak? Hideg szélben kivel játsszak? Csúnya sáros még a mezı, Lombtalan még minden erdı. 5. Pillangó: - Esik esı, fütyül a szél, Nincsen virág, nincs zöld levél. Jaj, de fázok, jaj, de fázok Egy kis napot hol találok?
49
6. Pillangó: - Kedves tavasz merre repülsz? Minket ugyan miért kerülsz? Segíts rajtunk, gyere gyorsan! Mert megfagyunk bizony sorban. 7. Pillangó: - Testvéreim, gyertek ide! Jó szorosan bújjunk össze! Melegítsük egymást szépen, Míg felsüt a nap az égen szépen. Mind: - Igazad van. 8. Pillangó: - Jó napocska süss ki szépen! Küldj meleget a lepkékre! Aranysugárt szárnyacskánkra, Küldj tavaszt már a világra! 1. Szitakötı: - Kis pillangók mit csináltok, Összebújva miért vártok? Pillangók mind: - Tavaszt várunk, napsugarat, Sok éneklı kis madarat, Ibolyácskát, hóvirágot, Zöld réteket, szabadságot. 2. Szitakötı: - Mi is bizony azt kerestük, De hiába, meg nem leltük. Hegyet, völgyet mind bejártuk, A szép tavaszt nem találtuk. Pillangók mind: - Gyertek ide hozzánk hamar, A szárnyacskánk majd betakar. (A szitakötık a pillangók közé bújnak és közösen éneklik.) „Süss fel nap, fényes nap, Szitakötık kis pillangók, Jaj, de fáznak, megfagynak!” 1. Pillangó: - Ha, ha, valaki jön, ugyan ki lehet? (Bejönnek a bogarak.) 1. Katicabogár: - Tarka pettyes a ruhám, Ha nem tetszik, ne nézz rám. Jaj, de vidám ma a kedvem, Halihó, halihó. Jön a tavasz, jaj, de jó!
50
2. Katicabogár: - Felsütött a nap az égen, A szép tavasz jön az égen. Virág nyílik, amerre jár, Most már biztos ide talál. - Jön a tavasz, 3. Katicabogár: Felsütött a nap. Erdı, mezı újruhát kap. Aranyfényben gyorsan szállunk, Kergetızünk, vígan játszunk. Mindenki táncol - mozog énekelve: Táncolnak a bogarak, jaj de víg majális, Egyet, kettıt ugrik már, a szarvasbogár is. És tarka szárnyú pillangó körbe karikázik, Nagybajuszú cincér úr ugyancsak bokázik. ://Ej, haj dinom-dánom, húzzad muzsikásom. 1 Hóvirág: - Jön a tavasz, szép kikelet, Kocsija már közel lehet, Rügyezik a sok szép faág S elıbújt a kis hóvirág. 2. Hóvirág: - Én ébredek legkorábban, Ki lenne itt legelsınek, Ha nem a kis hóvirág. - Ha ragyog a nap mosolya, 1. Ibolya: Akkor nyílik az ibolya. Csendben élünk jól elbújunk, Messzire száll az illatunk. 2. Ibolya: - Mosolyog az ibolya, İ a tavasz mosolya. 1. Gyöngyvirág: - Kinyílt a szép gyöngyvirág, Mosolyog az egész világ. Szép a tavasz üdvözöljük, Maradj sokáig velünk. Tavasz tündér: - Napfényt hoztam, sok virágot, Lenge szellıt, szabadságot. Lombos ágat, vidám kedvet, Táncoljatok, nevessetek. 51
Mind: „Itt a tavasz éljen, éljen! Felsütött a nap az égen.” Pillangók mind: - Tarka, lepkék vígan szállnak, Cifra szöcskék táncot járnak. Énekelnek mind: - Jaj, de szép a tavasszal a táj, Sok szép virág csöndben nyildogál. ://Szép pillangók szálnak szerte-szét, ://Zöld főben, zöld főben a tücsök zenél. 2. Gyöngyvirág: - Gyöngyvirágok csilingelnek, Kis madarak énekelnek. 1. Vadrózsa: - Kisvirágok-nagyvirágok, Köszöntsétek a tavaszt. Ébredezzünk, öltözködjünk, Jó illattal kedveskedjünk. 2. Vadrózsa: - Kinyitom a szirmaimat, Igazgatóm ruhácskámat, Így üdvözlöm a szép tavaszt. Árvácska: - Kinyílt már a sok árvácska, A zöldellı gyepen Felsütött a nap az égen, Ragyogjon fényesen. 1. gomba: - Üdvözöllek szép virág, Jaj, de szép ma a világ. Tudjátok-e mi van ma? A tavasz elsı napja. 2. gomba: - Én és társaim itt vagyunk, Táncolni és énekelni, Tudunk mi is nem kell félni. Gombák énekelnek, kalapjukat megfogva körbe, táncolnak. „Kicsi gombák mi vagyunk, Félre áll a kalapunk. Kalapunk, a kalapunk, Kicsi pöttyös kalapunk.” 3. Ibolya: - Jaj, de szép volt, jaj, de szép, Nem hallottunk ilyet még.
52
3. Hóvirág: - Mutassuk meg kispajtások, Hogy mit tudnak a virágok. (Virágok táncolnak „Árnyas erdıben szeretnék élni nyáron át”) 2. Pillangó: - Nosza rajta bogár tábor, Most látjuk meg ki a bátor. Táncra áll a lábunk, Lássuk ki a párunk. (Énekelnek, táncolnak mindannyian.) „Tarka cifra pillangó, Ici pici lepke, Légy hamar szófogadó, Szállj le a kezemre. Hopp ide, hopp oda, A pillangó száll tova, Messze, messze, messze. Hi-hi-hi, ha-ha-ha, A pillangó megfogva, Itt van a kezemben.” (Lehet más éneket is felhasználni.) Mind: - Zöld ágon zeng a madár nóta, Bárcsak mindig-mindig, Tavasz volna. Párt keres mindenki, táncolva énekelnek. „Tavaszi szél vizet áraszt, Virágom, virágom. Minden madár társat választ, Virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, Virágom, virágom? Te engemet, s én tégedet, Virágom, virágom.” - Vége –
53
Cica óvoda Óvodás székeken félkörben ülnek a cica gyerekek. Ének (felállva) „Kis cica ül az asztal alatt, Egy kis egérke arra szalad. Lesi is csendesen, Hopp, megfogja ügyesen. Lábához teszi fel is dobja, Szájához viszi, ropogtatja. ://A cicának az egér ://Nyáu-nyáu, sokat ér!” (Belép a cica óvónéni, a cicák köszönnek): Jó napot kívánok! Cica óvónéni: - Jó napot kívánok! Szépen köszöntetek. Most tornásszunk! Énekes torna: - 1. Tornára fel hát kis gyerekek, Lökni elıre a kis kezeket, Most fel a légbe, Most meg le, Csípıre téve végezd be. 2. Most a jobb lábat mozgatjuk, Erre a balt is lógatjuk, Össze a sarkot csinosan, Ugorjunk egyet magasra. 3. Ha, kicsi vagy lábujjhegyen, Lássuk milyen gyorsan mehetsz, Karlengetéssel együtt járj, Tapsoljunk hármat jó lesz már. Cica óvónéni: - Ügyesek voltatok, foglaljatok helyet. Üres helyet látok. Ki hiányzik közületek? 1. cica: - Óvónéni kérem, a kis cirmos, Nyalakodott a kamrában. A gazdasszonya kiporolta, ezért nem jött óvodába. Óvónéni: - Biztos kolbászt kóstolt a kis mohó, De megkapta büntetését nagyon jól. 2. cica: - A múltkor az én tányéromból, 54
Nyalta ki a friss tejet. Hamis jószág a kis cirmos, Nyalakodni nagyon szeret. 3. cica: - Nem sajnálod a kis cirmost? Árulkodó cica-mica! Egeret még nem tud fogni. Hisz ı még kis cicuska. Óvónéni (csenget): - Figyeljetek! Tudjátok azt a verset, Amit a tegnap tanultunk? Mondjátok el szépen! 2 cica gyerek: - Szép állat a kis egér, Nagyon szeretem. Ha közel jön, megfogom, S aztán megeszem. Szalad, szalad az egér, Tipi- tipi topp. Megfogom én meg bizony, Hippi – hippi – hopp. Óvónéni: - Ki mondana még egy verset? (3-4 gyerek jelentkezik) No, halljuk kisfiam. 1. cica: - Cirmos cica dorombol, Hallgatja a komondor, Azt gondolja magában, Hogy szebb az ı nótája. Rá is kezdi vau – vau ! Fut a cica nyáu – nyáu! 2. cica: - Cirmos cica kávé kéne! Fogj egeret a pincébe. Dorombolj, csak majd kapsz tejet, Ha megfogod az egeret. Óvónéni: - Jól van kis cicák, Szépen elmondtátok a verset, Velem jösztök egérlesbe. Sok az egér a kamrában, 10-et Fogtam tegnap este. Most énekeljünk egyet! 55
Ciróka, maróka, Mit fıztél? Kását? Hová tetted? – A pad alá? Megették a kiscicák. (Közben két cica összeverekedik.) 3. cica (sír): - Óvónéni Frici bántott, Megtépázta farkincámat. 4. cica: - Marci kezdte, morgott, karmolt, Cibálta a bajuszomat. 5. cica: - Nekem meg a fülem húzta, Azt gondoltam majd kihúzza. Pedig a tegnap az egeret én fogtam meg neki. Óvónéni: - Haszontalan cica-mica, (Rácsap az asztalra.) Rosszak vagytok mind a ketten. Mit tanultunk kint a kertben? 6. cica (jelentkezik): - Kint a kertben lombos ágon, Fészkel a madár, Ha cicát lát egy kettıre gyorsan, tovaszáll. Ügyes cica lassan, lábujjhegyen lép, Így szerzi a pompás madár pecsenyét. Óvónéni: - Jól elmondtad morgó fiam, Pecsenyét kapsz vacsorára. Te dorombolsz cica-baba? Ejnye gonosz kis cicája! (Megnézi az alvó cicát.) 7. cica: - Óvónéni dorombolnak mind a ketten, Haszontalan teremtések. Óvónéni: - Dorombolni nem szabad az óvodában, Inkább énekeljünk egyet. Ének: - Cirmos cica, sétatéren sétál Bámészkodik, Bajsza vége szétáll. Csak ez a bolt szép, Fehér tejes üvegek, tejfeles cserép, Ide hívna valaki, sosem nyávogni. Óvónéni: - Mivel elszundítottatok, Verset fogtok mondani. 56
1. Cica:
- Tarka, cica, fehér cica, haj, Meglátta, hogy asztalon a vaj, Tarka cica, fehér cica, Nagyot ugrott haj, S orra hegyén elolvadt a vaj. 2. cica: - A gazdaasszony haragjában, Seprőt fogott, hej, S kopogott a tarka cica, Fehér cica fej. Óvónéni: - Ügyesen elmondtátok a verset, most énekeljük el a „Cirmos cica haj” címő éneket: „Cirmos cica haj, Hova lett a vaj? Ott látom a bajuszodon, Most lesz neked, jaj!” 7. Cica: - Tarka cica, tarka cica mosdatja a kisfiát, A nyelvével jó lenyalja a nyakát, Fehér szırét simára súrolja, Olyan szép lesz, mindenki megbámulja. 8. Cica: - Tarka cica mi hozzánk is gyere el, A sok kis gyerek közt nézz széjjel, A piszkosnak, mosdd meg fülét és nyakát, Úgy kell néki hadd, szégyellje meg magát. A cicák felállva énekelnek: „Egyszer egy kis cica mica, Kiszökött a rétre, Cica mama jaj de nagyon, Szomorúan nézte. Jött egy csunya sötét felhı, A cicák megáztak. Úgy kellett a gonoszoknak, Dideregve fáztak.” Óvónéni: Nagyon ügyesek voltatok ma, szépen tanultatok, most mehettek egerészni. (Csenget, a cicák nyávogva szaladgálnak össze-vissza, a függöny legördül) - Vége 57
A táncoló királykisasszonyok Iródeák:
- A király még egyszer probát tészen. Aki megırzi a királykisasszonyok arany cipıit, fiának fogadja, egyik lányát neki adja feleségül. De el ne feledjék kentek, hogy mi volt a sorsa annak a 99 királyfinak, hercegnek. Aki vállalkozik a cipık megörzésér, az tegye is meg. Különben fejüket veszitik mind a többiek. A király nem várhat. Az ország kincstára veszélyben. A sok pénzt felemésztette a temérdek arany papucs, amit naponta szétszaggattak a királykisasszonyok. 2. Iródeák: - Aki megfogja a tettest, aki éjnek idején szétszagassa a cipıket, annak adja koronáját és országát, hiszen nincsen örököse. Kintrıl kiáltja a nép: - Meg kell próbálni! Jancsi: - Édesanyám, én mégis megpróbálom! Anya: - Édes fiam. Ne üzd az eszed. Szegény gyerek vagy te. Úgysem adják hozzád a királylányt. Mi lesz velem, ha ott maradsz a próbatételen. - Egy életem, egy halálom, Jancsi: most az egyszer megpróbálom. Anya: - Ó,édes Istenem segíts meg engem! Nézz le ránk és billentsd a helyére az eszét ennek a bolond gyermeknek. Iródeák: - Utoljára kérdem, van-e valaki a próbatételre? Ha nincs, menjen mindenki az orra után. Jancsi: - Felséges királyom, egy életem, egy halálom, én próbát teszek. Király: - Ne bolondozz Jancsi fiam, te vagy a legkedvesebb kondás legényem. Ki fogja ellátni az aranyszırő malacaimat, ha fejedet kell vétetnem? Csillagfény (királyleány): - Jaj, ne engedje édesapám lelkem! Nem tudja, mire vállalkozik.
58
Jancsi:
- Egyet se sírj kicsi királykisasszony. Az én életem ugysem sokat ér, ha látom, hogy mindig szomorúan csüggeszted le szép szıke fejecskédet. - Jól van Jancsi fiam. Király: Lássam mit csinálsz? Ma éjjel itt ülsz a királyi palotában és megörzöd az aranycipelıket. Kintrıl a nép: - Bolond vagy Jancsi. Csak egy életed van. Király akarsz lenni? A királylány kezére pályázik. Jancsi: - Mi bajotok velem? 1. Legény: - Aki magasra mászik ,nagyot esik. Jancsi: - Ugyan mi bajod velem? 2. Legény: - Olyan kevély, hogy alig tud a lábán állni. Jancsi: - Hát én úgy terítlek a földre, hogy tizen sem szednek össze. 3. Legény (Fenyegetıen.): - Apró szóval is megjárhatod. 4. Legény (Kitaszitja a többieket.): - Nyughassatok! Anya: - Ó, édes fiam, ne fuss a fényes csillagok után. Nem száll le az égbıl hozzánk. Jancsi: - Ne búsuljon édesanyám. Ne eméssze magát érettem. Úgy szeretem a kicsi királykisasszonyt, hogy úgy is belehalok, ha nem lehet az enyém. Anya: - Ó, Istenem sosem látom többet.(ki) Jancsi elhelyezkedik a tron alatt, a lányok lehuzzák a cipellıjüket. Csillagfény: - Arra kérlek, ha bármivel kínálnak el ne fogadd, mert elalszol, mint a többiek. (Két nénje visszajön és elrángatja.) Jancsi: - Itt van a nyitja a dolognak. Valami csunya turpisság van e mögött. De hát, ki is kínálna meg engem ebben a palotában. Hej, pedig de jó volna, ha valaki megkínálna, mert nagyon éhes vagyok. 1. Királylány: - Jancsi lelkem alszol-e? Jancsi: - Mit parancsolsz lelkem királykisasszony? 1. Királykisasszony: - Egy kis uzsonát hoztam, finom csirkehús, gondolom éhes vagy? Jancsi: - Egyem a lelkét, de jól gondolta. Adja ide. Hang: - Jaj! 59
Jancsi: - Köszönöm a jóságodat , de nem vagyok éhes. 1. Királylány: - De kényes lettél egyszerre. Jancsi: - Uram Istenem, egyszer jólakhattam volna, de bolond vagyok. Hisz nincs itt senki, csak képzelıdım. 2. Királykisasszony: - Mit keresel Jancsi? Jancsi: - Én a csillagos bicskámat, ejsze elvesztettem itt valahol. 2. Királykisasszony: - Jó lesz, ha megkeresed, mert olyan malacpecsnyét hoztam, hogy még a királyapám is megnyalhatja a kezét utána. Jancsi (ugrik): - Eszem a lekét, de jó, hogy hozta, hol van hát az a malacpecsenye? Hang: - Jaj! 2. Királykisasszony: - Mi az, mi bajod? Mi jutott eszedbe? Jancsi: - Az árva kis malacom. Talán éppen ez volt. Nem tudok enni belıle. 2. Királykisasszony: - Elment az eszed, megbolondultál, megbánod még, ha megéhezel. Jancsi: - Ugrik jobbra-balra, tron alá bujjik. 3. Királykisasszony: - Mit keresel Jancsi? Jancsi: - Az eszemet. Úgy lehet, hogy elhagytam valahol. 3. Királykisasszony: - Jaj, de jó, hogy itt vagy, mert egy kis borocskát hoztam, a malacpecsenyére. Jancsi: - Hát ez már jó lesz .(Lám erre is megszólal halkan.) Hang: - Jaj! Jancsi: - Köszönöm. Az Isten áldjon meg nagyon jól esett. 3. Királylány: - Nézd meg csak milyen szépet fogsz majd álmodni tıle. Jancsi: - Ennek fele sem tréfa. Kezd nem tetszeni a dolog. (Ahhoz az ajtóhoz ment amerre a három lány ment.) (Az ellenkezı oldalról jön a 4.,5. lány.) 4. Királykisasszony: - Mit csinálsz Jancsi? Jancsi: - Én azt hittem, meg akartam nézni, hogy nem jön-e valaki a cipıkért? 5. Királykisasszony:: - Ó, Jancsi, de kedves, szamár gyerek is vagy te. Gyere inkább ülj le ide mellém.(Leültetik a trónra.) 4. Királykisasasszony: - Milyen jól fog állni neked a korona!
60
5. Királykisasszony: - Ilyen mélyen fognak meghajolni elıtted. 6. Királylány: - Táncoljak neked Jancsi? Jancsi: - Táncoljon királykisasszony, ha tetszik. 7. Királykisasszony: - Végy el engem feleségül Jancsi! Én királlyá teszlek. Jancsi: - Elveszlek én. (megcsokolni akarja) Hang: - Jaj! (Úgy elereszti, hogy megtántorodik.) Lányok: - Szemtelen, komisz, disznópásztor, buta, paraszt. (elszaladnak) Jancsi (lerogy): - Nem akartalak megbántani, tudom, hogy a te lelked örködik fölöttem. Segíts meg engem ma éjszaka. (Teszi magát, hogy elalszik.) Lányok (Bejönnek és fölhuzzák a cipellıket.): - Mégis elaludt a kondás legény. 1. Királylány: - Hol vagy Csillagfény? 3. Királylány: - Tényleg nem jött. 4. Királylány: - Akaratos mind rendesen. 5. Királylány: - Meg kell büntetni. 6. Királylány: - A haját meg kell cibálni. (Behozzák) Te gyáva, úgye elárultál, a parasztnak feladtál, vakarcs, kígyó, utálatos kölyök. (Felhuzzák a cipıket és a balett figurára táncolni kezdenek, Csillagfény elalél – jaj) Jancsi a jajra felugrik és az ostorral verni kezdi a királylányokat. Jancsi (Megöleli Csillagfényt): - Szegény kicsi báránykám, hát ezért voltál mindig olyan szomorú. Nyisd fel csillagfény szemed. Csillagfény: - Hol vagyok? (halk zene) Király (bejön - mögötte a lányai): - Mi történik itt? Micsoda zaj van éjnek idején. Csillagfény, hogy kerültél ide? Ilyenkor még aludni szoktál. Csillagfény: - Bocsásson meg édesapám (apjához fut és átöleli, leülnek a tronra) Lányok: - Meg ne próbálj elárulni! Vigyázz, ha kedves az életed! Száz halált halsz, ha nem hallgatsz!
61
Király:
- Miért sírsz kis bogaram? Hisz nem tudtsz te még a légynek sem ártani. Mi történt Jancsi? Jancsi: - Felséges királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom, már csak megmondom az igazat. Megtudtam, hogy kik tették tönkre a felséged országát. - Jancsi fiam, ha igazat mondtál, Király: az én szavam nem futó szellı. Jancsi: - Felséged lányai szaggatják szét könnyelmő táncban az aranycipıket minden éjjel, még ezt a szegény báránykát is kényszeritették rá, hogy nehogy elárulja ıket. Király: - Nyerjék el méltó büntetésüket. Világgá kergetem ıket, nem lányaim többé (Leroskad, a lányok elszaladnak.) Iródeák: - Uram királyom, Jancsi anyja bebocsátást kér, aggódik egyetlen fia miatt. Király: - Jöjjön! Anya (Be – megöleli fiát.): - Édes fiam, hát még meg vagy? Jancsi: - Az igazság elıbb, utóbb gyızni fog. Király: - Napkeletre, napnyugatra, jégországba, forró délre, hirnıkık menjenek, tudja meg mindenki: A király szava nem futó szellı. Jancsi mától fogva a fiam. Neked adom feleségül lányomat Csillagvirágot. Készüljenek a lakodalomra. Hancidától-Boncidáig folyon a bor. - Aki nem hiszi járjon a végére. Legyenek a királyi pár Jancsi: vendégei. - Vége -
62
Gyöngyvirág királykisasszony 1.Kép (Mikor a függöny felmegy a király tronján ül (egy támlás széken) keze a térdén – fejét tartva és a fiát nézi, aki az asztal mellett ül törpének öltözve) Király: - Jaj, Istenem, de megáldott. Mit fog ez a mákszem csinálni a királysággal? Pillanatok alatt szédszedi, ha behunyom a szemem. Kire hagyjam az országot? Palkó: - Édesapám! Király (Majnem gyülölködı hangon.): - Mi az, mit akarsz? Palkó: - Mi van a gyöngyvirággal! Mikor visszük ki édesanyám sirjára? Király: - Persze, persze, kihírdetem az országban, hogy hozassák ide a világ legszebb gyöngyvirágát, azt majd a sirjára ültessük, utolsó kívánsága szerint. De hát mit segít ez az én bajomon? Palkó: - Milyen bajon? Király: - Jobb lett volna, ha világra sem jössz, hisz akkora vagy, mint egy babszem. Mihez kezdesz te ebben a világban? De mit dugod az orrodat mindenbe.? Halgass és tanulj! (Tapsol – az ajtónálló kinyítja az ajtót, elı jön a fıkertész, majd a gyönygvirágárusok) Az enyém a legszebb, nem igaz, az enyém. (Vitatkoznak egymás között.) - Csend! Mi van itt? Hol a gyöngyvirág? (Elhallgatnak.) Király: Fıkertész (Elılép, meghajol.): - Felséges királyom, van itt gyöngyvirág elég, de hogy melyik a legszebb, ki tudná azt megmondani (Az árusok: az enyém, az enyém!) Király: - Csend! (Fel áll, nézi a virágokat, majd vakarja a fejét). Bizony igaz, melyik a legszebb? (Nézegeti, majd megakad a szeme Palkón.) Gyere ide Palkó, hunyde be a szemed és válaszd ki a legszebbet a virágok közül. 63
Palkó (Lehajtott fejjel odamegy a kosárhoz, lehunyt szemmel kivesz egy száll virágot és átnyujtja az édesapjának.) - Ki hozta ezt a gyöngyvirágot? (Egy öreg anyóka tipeg Király: elı a sokaságból.) Anyóka: - Felséges királyom, életem, halálom, kezedbe ajánlóm, a gyöngyvirág az enyém, én hoztam egyenesen Tündér Ilona kertjébıl. Király: - Na, na, nem szükség nagyot mondani, még, ha a tiéd is a virág (forgatja, nézegeti). Hm, hm, méghogy Tündér Ilona kertjébıl. Szép, szép. (felkiált). Ni csak, hisz ezek igazi gyémántszemek. Na, most már elhiszem, hogy onnan hoztad. De éppen azért itt maradsz a palotában, elülteted, gondozod és a fejeddel felelsz érte. Anyó: - Felséges királyom, legyen úgy ahogy akarja. Elültetem, gondozom ezt a virágot, csak azt az egyet kérem, hogy Palkó is legyen ott mellettem. Király: - Bánom is én, ugysem veszem semmi hasznát ennek a babszemnek. De hallod-e te, Palkó? Neked is a fejedet vétetem, ha egyetlen gyöngyszem is elvész a virágról. (Valamennyien kimennek, csak az öregasszony és Palkó marad a szinen.) Az öregasszony cserepet vesz elı a batyújából és beülteti a gyüngyvirágot. Palkó kimegy és egy tarisznyát hoz magával. A cipót is a tarisznyába teszi, beakasztja a nyakába. - Mehetünk öreganyám. Palkó: - Függöny -
2. Kép (Kert részlet - Öregasszony ül egy fa tövében és fon. Palkó elıveszi a cipót fal belıle) Anyóka: - No, Palkó fiam igen elálmosodtam, szundítok egyet. Te azonban, el ne aludj. Mikor éjfélt üt az óra nyomban költs fel, mert bizonyosan eljön Tündér Ilona elvinni a gyöngyvirágot.
64
Palkó:
Törpe: Palkó: Törpe: Palkó: Törpe: Palkó: Törpe: Palkó: Törpe:
Palkó: Törpe: Palkó:
Tündér: Palkó:
- Szundítson csak öreganyám. Minden úgy lesz ahogy mondta. Majd a szeme közé nézek annak az Ilonának. (Az öregasszony ledöl aludni. Palkó észreveszi a bokrok között valaki mozog – egy törpe hosszú szakállal.) - Jó estét Palkó! - Jó estét! Hát te mi járatban vagy erre felé? - Mindjárt megtudod. - Na, erre kiváncsi vagyok. - Tudod ki az akit itt örzöl? - Hogyne tudnám. Édesanyám gyöngyvirága, amit a halálos ágyán kért, hogy ültessük vázába. - Te valóban csak gyöngyvirágnak látod, de ez a gyöngyvirág Törpeország királyának legkisebb lánya, aki olyan szép volt, hogy a napre lehetett nézni, de rá nem. - Hát én akkor megnézem. - Szóval a királykisasszony nagyon szép volt. Egyszer Tündér Ilona elment hozzájuk a lakásba és addig könyörgött az apjának, hogy engedje el hozzá pár napra vendégségbe, míg az ráált. Azóta sem látta. Tündér Ilona nagyon irigykedett szépségére és agyonkínozta. A dajkája, aki mindig vele volt az temette el és éjjel nappal ott sirdogált a sirja mellett. Egyszer csak gyöngyvirág nyílt ki rajta. Édes dajkám, szólt a gyöngyvirág húzz ki innen és vigyál el Fehér ország királyához. Palkó fiának adjál oda. - Igérem, nálam nem pusztíthatja el Tündér Ilona. - Hát én megmondtam amit kellett, a többi a te dolgod.(Lábaközé fogja a szakállát és kiszalad.) - Furcsa történet. De megmutatom édesapámnak, hogy mégsem vagyok olyan mihaszna, mint ahogy ı gondolja, megörzöm én még az életem árán is. (A kenyerét kezdi majszolni, amikor bejönnek a tündérek és táncolni kezdenek. Tánc után az egyik oda megy Palkóhoz és cirogatni kezdi) - Gyere velem Palkó nem bánod meg. - Menjen az árnyékod, mert mindjárt mondok valamit, csak hadj békén!
65
Tündér:
- Gyere velem Palkó, olyan jó dolgod lesz milyen soha. Tejjel- vajjal etetünk, karjaim közt altatlak. Mind: - Gyere Palkó,gyere! - Ha nem jössz, úgy is elviszünk. Tündér: Palkó (Felugrik.): -Eltakarodjatok míg jól van dolgotok. Öregasszony, öregasszony kelj fel, itt vannak a gyöngyvirágért! Öreganyó (Felkel, felkapja a guzsajt.): - Hát ti itt sem hagytok békén, gonosz népség! (Kiüzi a tündéreket.) Palkó: - No, ezeket könnyen elüzte. Örganyó: - Hej, ez volt a kisebb dolog. A te szíved üzte el ıket, de Tündér Ilonával nem lehet ilyen könnyen elbánni. Palkó: - Pihenjen csak öreganyám, én majd örködni fogok. (Az öregasszony elalszik, Palkó háta mögül a bokorból kilép a királykisasszony.) Királykisasszony: - Nézz csak hátra Palkó én vagyok a gyöngyvirág. Törpe király legkisebb lánya. Palkó (Hátrafordul, nézi a királykisasszonyt.): - Te-te vagy az? Hő ez már igen! (Magasra ugrik örömében.) Jöhet most száz Tündér Ilona, mert én miszklikbe vágom. El nem visz senki tılem. Királykisasszony: - Hej, Palkó nem ismered te, hogy milyen gonosz teremtés. Vissza nem tér az nélkülem, ha itt talál. Huj, de jó lenne, ha itt lenne a pillangó fogatom. (Surrogáshurrogás és megjelenik a pillangó fogat.) Királykisasszony: - Gyere velem Palkó! Palkó - Felugrik. De bizony megyek én akár a világ végére is. (Jelképesen felülnek a hintóra és körbe járják a színpadot! Királykisasszony: - Nézz csak hátra Palkó, mit látsz? (Hátrafordul.) Valami szörnyeteg jön, tüzet okádva. Királykisasszony: - Tündér Ilona táltos lova. Csak a Nap és a Hold közé tudunk elbújni. Nézz csak hátra mit látsz? Palkó: - Mindjárt utol érnek. Királykisasszony: - No még egyszer kedves pillangóim, ne hadjatok cserbe. (A szín két oldalán megjelenik a Hold és a Nap kép.) Királykisasszony: - Meneküljünk Palkó! - nyakába ugrik.
66
Palkó (A homlokára csap.):- Jaj, ott felejtettük a dajkát! Királykisasszony:- Tündér Ilona szörnyő halállal bünteti.(Sírni kezd.) - Ne sírj, mert érte megyek, csak te legyél biztonságban. Palkó: (Jönnek a törpék, körül veszik.) Törpe király - No, keresve sem találtam volna különb vıt. Neked adom a lányom. Ásó, kapa vállaszon el egymástól. Királynı: - Hát te miért sírsz még mindig? Királylány: - Csak ezért, hogy addig el nem járom a menyasszonyi táncot, amig az öreg dajkám elı ne kerül. (Még keservesebben kezd sírni, valamennyien, elszomorodnak, Palkó félrehúzódva gubbaszt.) Törpe: - Mit buslakodol Palkó? Palkó: - Hogyne buslakodnék, amikor az öreg dajkát lent felejtettük és a királykisasszony addig el nem járja a menyasszonyi táncot amig a dajkát vissza nem hozom. Törpe: - Csak ez a baj? Egyet se búsulj! Erre való az én szakállam, hogy elhozzam neked azt a dajkát.(Kiszalad nyomban, visszatér a dajkával.) Királykisasszony: (A dajkához szalad.): - Édes dajkám, csakhogy itt vagy!. Megöleli, megcsokólja, aztán Palkóhoz szalad, táncra perdülnek valamennyien. Törpe: - Épp az utolsó minutumban érkeztem. A gonosz Tündér Ilona már alá gyújtott a mágjának, amin a dajka volt. No, de hoppon maradt, akkor most menjünk táncolni. - Vége -
67
Mesebelei játszótársak Évike a terem közepén ül egy kis széken, a kezében egy nagy mesekönyvet tart, azt nézegeti. Évike: - Édesanyámék elmentek dolgozni. Én itthon maradtam, vigyázok a házra. Nincs játszótársam, testvérem sincs, pedig egyedül az idı olyan lassan telik. Mennyivel jobb lenne most óvodában játszani, Olyan csendes a ház, unatkozom, álmos vagyok. Mesetündér: - Ha jó a kisgyerek, szereti a könyvet soha sincs egyedül (körbe repüli). Ha játszani lesz kedved majd én segitek, szemedre tündér álmokat hintek. Aludjál kislányka, álmodjál szépeket, szép meseországról, tündérlányokról, kistörpék, tünderek játszanak majd veled, úgy elröpül az idı, hogy észre sem veszed. (Tündérek bejönnek és táncolnak.) Tente, kislány tente, amott jön egy lepke, Csillog a szép szárnya, szemecskédre száll ma, Szép meseországról, tündérlányokról mesél csoda szépet, Hunyd be szemecskédet. (Évike lehatja a fejét, mintha elaludna.) - Évike ébredj fel! Piroska: Évike: - Ki az, ki szólt hozzám? Piroska: - Piros a ruhácskám, mégsem ismersz meg engem? Évike (Felugrik.): - Piroska! Igazán? Hogyne ismernélek, Óvodában sokszor láttam már a képed. Piroska: - Tudom a farkassal brrr!.... Évike: - No, itt ne félj tıle. Seprőnyéllel kergetném el, Hogyha ide jönne. Piroska: - Akkor játszunk. Évike: - De mit? Piroska: - Hoztam ide valamit, kedves, vidám játék, aranyos ajándék. Kerek mint az alma, szeme tarka-barka, ugrik mint a ....
68
Évike: Piroska:
- labda. - Labdázzunk! Itt van ni, kapd el. (labdáznak) De most már bucsúzom, vár a nagymama. - Gyere el máskor is. Évike: Bejön Hamupipıke: - Ki vagyok én? Évike: - Nem tudom. Hamupipıke: - Ha nem tudod megmondom, Mesebeli lány vagyok. Tőzhely padkán kuporgok, Borsót, lencsét vállogatok. Onnan mentem bálba, Aranycsipkés ruhácskámban. Évike: - Ó, Hamupipıke! Köszöntelek nálunk. Hamupipıke: - Azért jöttem, hogy játszodjunk, úgy hallottam unatkozol. Galambocskák gyertek, gyertek, játszótársa vár egy kislány. Galambok (Beszaladnak.) 1. Galamb: - Jól ismerjük, ez Évike! 2. Galamb: - Igen kedves, jó leányka. 3. Galamb: - Az éhezı kis madarak, nála mindig morzsát kapnak. 4. Galamb: - Játszunk vele vígan, szépen, hadd nevesen örömében. (Táncolnak.) ”Cickom–cickom....” - Milyen jó játék, játsszuk el még egyszer. Évike: Hamupipıke: - Nem lehet Évike, nekem már menni kell. Évike: - Milyen kár! Galamb: - Ej, ne légy szomorú, mindjárt lesz vendéged, S elmulattat majd téged. Évike: - Szervusz Hamupipıke, szervusztok galambok! Hófehérke: - Én jövök Évike, én Hófehérke, Árva kis királylány, a törpék vendége. Évike: - Drága Hófehérke, tessék foglalj helyet! Hófehérke: - Gyere, ülj le te is, nézd meg mit hoztam neked. Évike: - Jaj, de szép baba! Hófehérke: - Itt a sok ruhája, hamar a legszebbet adjuk fel reája.
69
Évike: - Ezt a szép pirosat a fehér fıkötıvel. (Átöltöztetik a babát.) Hófehérke: - Kis törpéim, gyertek, hadd játszunk veletek is. Törpék dalolva be („Rózsa, rózsa labdarózsa” dallamra) énekelve: „Erdı mélyén ici-pici házikó Tetejében, tetejében fütyörészik a rigó. Vidám füttye a nagy erdıt bejárja, Hófehérke törpéinek nincs párja. 1. törpe: - Itt vagyunk, ragyogunk! 2. törpe: - Mit kívánsz, parancsolj, hő szolgáid vagyunk! Hófehérke: - Játszatok most velünk! 1. törpe: - Fogócskát, bújócskát vagy tán karikázzunk? 2. törpe: - Jobb a katonásdi. 5. törpe: - Ugyan eredj, hisz ez nem lányoknak való. 6. törpe: - Csináljunk zenekart. Hófehérke: - Nincs muzsikátok. 7. törpe: - Nem baj, mi a nélkül is tudunk muzsikálni. 1. törpe: - Én majd hegedülök. 2. törpe: - Én a dobot verem. 3. törpe: - Én fújom a trombitát. 4. törpe: - A nagybıgıs én leszek. 5. törpe: - Én a cimbalmos vagyok. 6. törpe: - Én majd zongorázom. 7. törpe: - Én a karmester, vígan dirigálok. Mi vagyunk a zenész gyerekek: Hangszerekkel játszunk veletek, Állj közénk és zenélj velünk, És mi együtt énekelünk. Mi vagyunk a zenész gyerekek. (Kanalakkal, fedıkkel, faágakkal stb., zenélve körbejárva énekelnek és zenélnek.) Hamupipıke: - Ugye, de aranyos kis törpék, De most már elmegyünk az erdıbe. Évike: - Jaj, de jól mulattam, köszönöm szépen! Hamupipıke: - Máskor ne búsulj, amikor egyedül leszel.
70
Csipkerózsika: - Én is megjelentem, hogy elszórakoztassalak. Évike: - Csipkerózsika köszöntelek téged. Csipkerózsika: - Segíts legombolyítani az orsóról a fonalat. Évike: - Szívesen segítek. Csipkerózsika: - Énekeljünk valamit (énekelnek, dolgoznak). Most már mennem kell, S vár a vılegényem a fonókerekem. Évike: - Viszontlátásra, viszontlátásra! Mesetündér: - Ha jó a kis gyerek, szereti a könyvet, Soha sincs egyedül, A mesetündér körülötte repül. Elvezeti szép meseországba, Törpék és tündérek országába. Ezért kisgyermekek jól figyeljetek, Szeressétek nagyon a mesekönyveket. - Vége -
71
Zsuzsó vasárnapja Szereplık: Nagymama, Zsuzsó, Cirmos, kiscicák, baba, kutya. Szín: Falusi udvar, hátul ház, oldalt virágos kert, másik oldalon kutyaól, nagyanyó a virágokat öntözgeti, Zsuzsó ül és pityereg. Nagymama:
- Napfény ragyog a kertben, s itt ülsz, lustulsz kicsi lányom, csupa könny a szemed. Itatod az egereket? Zsuzsó (Törölgeti a szemét.): - Jaj, nagymama nagy a bajom, Ezért sírok ilyen nagyon. Nagyi: - Talán rád nézett a kakas? Vagy a róka, az a ravasz vitte el a kis csirkéket. Elnémult a madárének? Kék pillangók már nem repkednek? Attól ilyen rossz a kedved? Zsuzsó (Szipog.): - Sírok, mert ünnep van ma, Nem mehetek óvodába, Ez az én nagy búbánatom, Egymagamban unatkozom. Nagymama: - Vasút, hajó, baba vár, Mondd csak mind meguntad már? Nem szereznek örömet, nézegesd a könyveket! Zsuzsó: - Azt is megunja az ember, Átlapoztam ezerszer. Cirmos (Jönnek utána a kiscicák.): - Miau, miau tekintsél csak ránk, Hőtlen kis gazdaasszonykánk. Kiscicák: - Miau, miau koplalunk, Tegnap óta korog a gyomrunk. Cirmos: - Kiscicáim szegény árvák, Mindegyre a tejet várják.
72
Nagymama (Kis lábost nyújt Zsuzsónak.): - Indulj lelkem, hozzál gyorsan, Tejecskét a kiscicáknak, Lakasd jól a kiscicákat. - És a Cirmos? Zsuzsó: Nagymama: - İ sem várhat. Egy falat húst hozz neki, Mert a Cirmos azt szereti. Cirmos (Boldogan): - Miau, miau, csudajó, Lágy szíved van nagyanyó. Zsuzsó (Hozza a Cirmosnak, cicáknak az ételt.): - Hoztam húst és friss tejet, Éppen most fejték meg a kecskét. Adok nektek eleget, Cicuskáim egyetek. (esznek) Baba - Színpad szélén ül, győrött, rongyos ruhában. (feláll): - Hát a baba mostoha, Zsuzsó nem gondol rám soha. Ki gondoz és ki vigyázz rám? Szennyes lett a tiszta ruhám. Rongyos rajtam ing és szoknya, Leszakadt a kötény korca. Kutya (Kidugja a fejét az ólból.): Hát én kócos öreg kuvasz, Mikor is volt? Hej, de régen, Hogy a Zsuzsó játszott vélem. Felém sem néz azóta, Számőztek a kutyaólba.(visszahúzódik) Itt lapulok, itt csücsülök, Jó szót, csontot nélkülözök. Nagymama: - Látod Zsuzsó, munkád volna, A szorgosnak akad dolga. Akad dolga egész estig, S a napja gyorsan telik. Zsuzsó: (Elindul.) Nagymama: - Ejnye nem figyelsz rám, Hová indulsz te lány?
73
Zsuzsó:
Baba: Zsuzsó: Baba: Zsuzsó:
Baba: Zsuzsó: Baba:
Zsuzsó:
Kutya: Zsuzsó:
Kutya:
74
- Nagyanyókám figyeltem, Éppen ezért kell sietnem. A babának igaza van, (felveszi szegénykét) Ne nézz rám oly panaszosan. Gyere gyönyörő gyöngyvirágom, Ne legyen folt a ruhádon. Kimosom és ki vasalom, Meg is szárad itt a napon. - Ez igazán szép lesz tıled. - Inget adok hófehéret, Selyemkendıt, égszínkéket. - És aztán mit csinálunk? - Nóta szóra táncolunk, (feláll) De addig még sok a dolgom, Ha akarod el is, mondom, Babot fejtek, borsot bontok, Megnyitom a bababoltot. - Oda én is elmegyek, Lesznek-e ott ékszerek? - Lesz aranylánc gyöngykaláris, Jaj, de csinos lettél máris! - De szép vagyok, de csinos, A kezem maszatos. Jaj, de jó, jaj, de jó, Nézz csak ide nagyanyó! - Most már aztán semmi sírás, Semmi panasz ne legyen, Míg felteszem az ebédet, Míg a rántást keverem. - Hát én velem mi legyen? - Gyere Bundás, gyere kutyám, Bálba megyünk ebéd után, De addig is csontot adok, Finom falat a sonkacsont. - Irgum-burgum, de ízletes. Jobb, mint az a hamis leves.
Zsuzsó:
Nagymama:
Zsuzsó:
Cirmos: Kutya: Baba: Mind: Zsuzsó: Mind:
- Míg a Bundás megebédel, Kimosom a ruhát géppel, Addig megpirul a rántás, Elkészül a sóskamártás. Megfızım a krumplilevest, Mire dél lesz kész is, leszek. Ebéd után mosogatok, Piszkos edény egész rakás, Rendetlenség a kispolcon, Jaj, de sok is a dolgom. - Akad dolog Zsuzsó száz is, Kis unokám látod már is. A ház körül van mit tenni, Nem unatkozik senki. Sem felnıtt, sem kisgyermek, Hogyha dolgozni szeret. Hallgasd, végig várjál még, Mert a munka is csak játék, S ha jó kedvvel végzed, Játék, munka egyre megy. - És a játék csupa öröm, Nagyanyókám köszönöm. Okos tanács nem mondom, Többé nem unatkozom. - Köszöni a Cirmos mama. - Öreg kutya. - Kócos baba. - Mindenki ételt, jó bort kap. - Jaj, de szép a vasárnap! - Zsuzsó, Zsuzsó drága, Gyere velünk táncba, Táncolunk, énekelünk, Ti is járjátok velünk.
(Tánc.) - Vége -
75
Jó, hogy jöttél szép tavasz Ének: „Jaj, de szép is tavasszal a táj, A sok virág csöndben nyildogál. Szép pillangók szállnak szerte-szét, ://Zöld főben, zöld főben a tücsök zenél.” Vers: Öltözik a mezı (Gazdag Erzsi) -1-2Öltözik a mezı, Szalagot kötöttek, Öltözik a rét is. A füvek fejére. Akármi késve, Elıbujt a tücsök, Tavaszodik mégis. A rétek zenésze. Nevet a gólyahír, Sárga a mosolya. Mosolyától fényes, Tükrös a pocsolya.
Öltözik a mezı, Készül a ruhája. A sok virágmintát, Most festik reája.
Ének: „Lágyan leng a szellı, Repdes a madárka. Kis ibolya guggol, Nagy fa árnyékában.” „A tücsök is húzza, A vidám nótáját. Szöcske nagyot ugrik, Egyet, kettıt, hármat.” Ibolya: - Nevem szerény ibolya. 1. gyerek: - Kék rajtam a rokolya. Bokor alja a tanyám, Hogyha szellı szárnyra kel, Csak illatom árul el. 76
2. gyerek: - Minden ember megszeret, Mikor meglát felnevet. Vidám kedvét rám szórja, Én vagyok az ibolya. Ének: „Zöld erdın ibolya virág, Elrejt jól a boróka ág. Miért is rejt el ez az ág, Kerek tágas a világ, Zöld erdın ibolya virág.” Nefelejcs: - Engem el ne felejts. 1. gyermek: - Én vagyok a nefelejcs, Én is, én is itt lakom, Hol a patak fut, dalol, Könnyeim abba hullatom, Hogyha nagy a bánatom, 2. gyerek: - Szelíd égkék szirmomat, Melyet szellı simogat, Szeresd, és el ne felejtsd, Erre kér a nefelejcs. Gyöngyvirág: - Kinyílt a sok gyöngyvirág, Mosolyog az egész világ. Szép a tavasz üdvözöljük, Maradj sokáig velünk. Liliom: - Liliom az én nevem, Ártatlanok virága. Fehér, mint a leesı hó, Illatos a virágja. Ének: „Fehér liliomszál, ugorj a Dunába, Támaszd, meg megadat, két aranypálcával. Fésülködjél meg, mosakodjál meg, Töröld meg magad valaki kötényébe.” Bazsarózsa: - Én vagyok a bazsarózsa, Hő szeretet hordozója. A sok szirmom összeborul, Lágyan egymásra simul. 77
Nincs bennem csúf irigység. Csak megértı testvériség. Tanuljon hát tılem mindenki, Tiszta szívvel, igazán szeretni. - Piros selyem sapkát visel, Pipacs: Barátkozik mindenkivel. Táncba megy a rózsaszállal, Zúg-búg sok-sok testérével. A pillangót elaltatja, Mintha édesanyja volna. Nézd csak, nézd csak szelíd szemét, Szinte, szinte repes feléd. Ének: „Tarka cifra pillangó, Ici-pici lepke. Légy hamar szófogadó, Szállj le a kezemre. Hopp ide, hopp oda, a pillangó száll tova, Messe, messze, messze. Hi-hi-hi, ha-ha-ha, A pillangó megfogva, itt a tenyeremben.” 1. Pillangó:
2. Pillangó:
3. Pillangó:
78
- Jó napocska süt mi ránk, Olyan vékony a kis ruhánk. Reggel óta folyton fázunk, Megdermedt a kicsi szárnyunk. - Repül a pillangó, Száll, száll, száll. Picike szárnyacskán jön a nyár, Picike szárnyacskán züm, züm, züm. Begyőjti mézét és elrepül. - Ugye szép ruhám van, Ugye csillog, ragyog? Valamennyi virág, Mind reám mosolyog.
Közösen énekelnek: „Pille, pille, szállj le, zöld leveles ágra, Domb oldalára, tarka kis virágra, Ni, hol jönnek a gyerekek, Jancsi, Piri, Sára.” Kertészek énekelve bejönnek: „Beültettem kiskertemet a tavasszal, Rózsa, szegfő, liliom és rezedával. Ki is nyíltak egyenként, Le szeretném szedni, mint, de most mindjárt.” 1. Kertész: - Kora reggel talpon vagyok, Kis kertembe kiszaladok. Várnak rám a virágok, Szegfők, rózsák, tulipánok. Hogyha beszélni tudnának, Jó reggelt kívánnának, Hangos szóval köszönnének, Szomszéd kertnek, napnak, szélnek. 2. Kertész: - Kis kertemben, kis virágok, nyíljatok, csak nyíljatok. Vendégeink fogadjátok, nektek visznek illatot. 3. Kertész: - Csak virágos kertben járok, Szép virágot ott találok. Nem is egyet, hanem ezret, Rózsát, szegfőt, nefelejcset. Közös ének: „Jaj, de szép is nyáron a rét, Kis méhecskék szállnak szerte-szét. ://Ringó ágon kis madár dalol ://Nyúl ugrik, nyúl ugrik a bokor alól.” - Vége -
79
Mese a kis gidáról Kecske: - Elmegyek Gidácskám, Friss füvet hozok. Zárd be jól az ajtót, Meg az ablakot. Gida: - Anyácskám! Jobb lenne, Ugrálni a kertben. Kecske: - Nem lehet gidácskám! Te csak én rám hallgass, Odakint megenne a fekete farkas. Gida: - Szót fogadok bee-e, Nem megyek a kertbe. Kecske: - Patak parton füvet szedek, Árnyas főzfa tövében. Hamarosan tele szedem, Piros babos kötényemet. Gida: - A szobában maradok, Bezárom az ablakot. Kecske: - Bársony mohán hozok neked, Csilingelı virágot, Abból ihatsz harmat cseppet, Mint a tündér királyok. Gida: - Addig én idebent dalolok, bee-e. Kecske: (Kis kosárral elmegy.) Gida (énekel): „Kicsi vagyok én, Szót fogadok én, Amíg anyám haza nem jön, Itt maradok én!” Farkas (zörög): Gida: - Az ajtómon ki kapar? Mit akar? Ki dörömböl? Vihar? Zivatar?
80
Farkas: - Aranyos Gidácska! Eressz be a házba, Ha az ajtót kitárod, Adok neked virágot. Gida: - Fuss tova ízibe! Nem jöhetsz ide be. Nem engedlek a házba, Megtiltotta anyácska. Farkas: - Teringettét, mit hallok? Kárát úgy is te vallod. Összedöntöm a házat, Mert a farkast gyaláztad. Gida(énekel): „Kicsi vagyok én, Jaj, de félek én, Ha bejön az ordas farkas, Hova bújak én?” Kecske: - Jaj, mit látok? Az ajtómon ordas farkas zörget. Elszaladok a vadászért, Jöjjön el! Mek-mek! Vadász bácsi! Szépen kérem, Jöjjön el, mek-mek! Farkas áll a házam elıtt! Félek! Remegek! Fehérszırő kis gidámat, Megeszi a farkas! - Gyerünk gyorsan! Itt a puskám, Vadász: Dirr -durr, piff-puff! Ez a gonosz farkas, Többé senkit nem bánthat. Vidd haza a selyemfüvet, A kis gidának. Veled megyek a gidához, Szegény hátha fél!
81
Kecske: - Kedves vadász megköszönöm, Hogy segítettél! Kicsi gidó kitárhatod az ajtót végre. Selyem füvet, harmat cseppet, Hoztam ebédre. Gida(énekel): „Éhes vagyok én, szomjas vagyok én, Harmat cseppet reggelizek, Füvet eszek én. Gida vagyok én, Majd megnövök én, Meglátjátok esztendıre, Kecske leszek én.” - Vége -
82
Kis kukták Konyha:
(A színpad közepén hosszú asztal, a gyermekek az asztal körül állnak.) I. Gyerek: - Anyukának névnapjára meglepetés készült máma. Sütés-fızés lesz minálunk, Ebédet most mi csinálunk. II. Gyerek: - Lesz pecsenye, leves, torta, Örül majd neki Anyuka. Mind: - Én is segítek nektek, Én is, én is........ I. Gyerek: - Na hát akkor, kötényt gyorsan, Az asztalhoz álljunk sorba. (Kötényt tesznek.) III. Gyerek: - Szita, mozsár, tortasütı, Krumplinyomó, diótörı. (Mind kiosztja az edényeket.) Fızıkanál, lábas, tányér, Ügyes szakács de sokat ér. IV. Gyerek: - Keverünk, kavarunk, Cukrot törünk, Pecsenyét, kenyeret, tortát sütünk. Aki a fıztünket megkóstolja, Tudom, a 10 ujját megnyalja. V. Gyerek: - Na hát akkor, kezdjük a munkát, Húslevesbe sok zöldség jár. VI. Gyerek: - Sárgarépa, krumpli is kell, Karalábé, petrezselyem, A húslevest, de szeretem. (A fazékba mindent beletesznek mosás nélkül.) VII. Gyerek: - Festéket is tegyél bele, Attól lesz szép sárga színe. VIII. Gyerek: - Na most jön a sóskamártás, Ehhez talán nem kell rántás.
83
IX. Gyerek: - Sokan leszünk ma ebédre, Sok levelet tegyél bele. X. Gyerek: - Tudom jól, engem ne taníts, 1, 2, 3, 4, 5 és kész. XI. Gyerek: - Tejfölt rája, ánizst bele, Ettıl lesz szép sárga színe. XII. Gyerek: - Én a sóskát nem szeretem, Kedves X. Gy. szépen kérlek, Tegyél bele egy kis mézet. X. Gyerek: - Jól van, a te kedvedért, Megcsinálom. II. Gyerek: - Palacsintát majd én sütök, De nem látom a nagy köröket. Mivel vágjam szép kerekre? Aki ügyes az segíthetne. XII. Gyerek: - Ugyan hagyd a palacsintát, Inkább süssünk egy kis tortát. Mind: - Tortát csináljunk – éljen! I. Gyerek: - Az ám, de tortát, csak Szakácskönyvbıl lehet csinálni. XII. Gyerek: - Itt a szakácskönyv, Le van írva, itt a torta. Ki az, aki elolvassa? X,x,x.............. melyiketek tud olvasni? Egy sem, én sem, másik sem, Én sem. - Mi még nem járunk iskolába, I. Gyerek: De én elmondom: 10 deka vaj, 10 deka cukor, 10 deka dió, 1 tábla csokoládé. XII. Gyerek: - De mi az a deka? Mit tudom én, azt csak az Elsı osztályban tanítják. IV. Gyerek: - Na gyerünk én, már csinálom, Sok diót és tojást várok. V. Gyerek: - Itt a tojás kérem szépen, Te verjed be én, majd nézem. 84
IV. Gyerek: - Bele verek mindent sorba, Ebbıl lesz a finom torta. (A tojást mindenestıl beleveri.) VI. Gyerek: - Hab is kell, hol a hab? VII. Gyerek: - Itt a finom szappan habja, Egész friss és jó a szaga. (Bele teszi a habot.) IV. Gyerek: - Kérem a csokoládét és a mandulát! VIII. Gyerek: - Jaj, azt hiszem rosszat tettem, A mandulát mind megettem. Mind: - Na hát! Ez nem szép! Irgu-murgu csalamádé, Hová lett a csokoládé? (Maszatos arccal egy gyerek jön be.) - Én nem láttam, én nem tudom, Tán kint maradt az udvaron? Vagy a cica vitte el? Csokoládé neki is kell. IX. Gyerek: - Megette a csokoládét, Azt a táncos lobogóját Nem süthetjük meg a tortát. (A kötényt lecsapja.) X. Gyerek: - Én nem fızök tovább! Én sem, én sem............. (A kötényeket mind levetik.) XI. Gyerek: - Csokoládé nélkül nem érdemes fızni. XII. Gyerek: - Nem sütünk, nem fızünk, Menjünk innen! Sok dió, mogyoró, semmi sincsen. Mind: - Itt hagyunk pecsenyét, Kenyeret, cukrot, kávét, Megették a finom csokoládét! - Vége -
85
Szabómesterek (A kis fiúk asztalok mellett ülnek és dolgoznak, centiméter a nyakukban.) Mind éneklik: -„Jókedvő ember a szabó, Egész nap csattog az olló. Vidáman fütyörésznek, Tra-la-la, Leszakadt gombokat felvarrnak.” I.: - A munkámat mindenkinek ajánlom, A ruhából a cérnát én nem sajnálom. II.: - Tele varrom gombokkal a kabátot, Ilyen szépet tudom senki sem látott. (Felmutatja a ruhát, sok cérna és sok gomb rajta.) III.:- - Nadrágokat foltozgatok ügyesen, Ezt a munkát, jaj, de nagyon szeretem. Nagyon szépen, nagyon olcsón dolgozom. Minden foltért, 10 ráadást is adok. (Foltos nadrágot mutat meg.) IV.: - A ruhákat a legjobban szabom ki, Próbáljon csak nekem szólni valaki. Vásznat, selymet jó apróra felvágok, 20 méterbıl szabok egy szép nadrágot. - Én vasalom a készruhát, tyuhaja, V.: Munkámat az egész világ bámulja. Kis vasalom szikrákat szór, sistereg, Ki rám bízza munkáját, megremeg. I. Segéd: - A legnagyobb úr én vagyok, Senkinek a szavára nem hallgatok. Lusta, hanyag munkásokat megszidom, Kis inasunk fülét meghúzom. (Meghúzza az inas fülét.) Inas: - Jaj, de nagyon meghúzta a fülemet!
86
I. Segéd:
- Az életet nálunk senki sem unja, Gyerünk, gyerünk, készüljön ám a munka. I.: - Jancsi fiam, keféld le a kabátot! - Jancsi fiam, vidd haza a nadrágot! II.: III.: - Jancsi fiam, hamar ide a cérnát! IV.: - Jancsi fiam, vágjál gyorsan apró fát! V.: - Jancsi fiam, hová tetted az ollót? VI.: - Jancsi fiam gyorsan zárd be az ajtót! Jancsi: - Én Istenem mihez kezdjek? Most melyiknek segítkezzek? Mihez fogjak leggyorsabban? Nagy kár, hogy csak két kezem van. I.: - Jancsi ugorj, vigyázz az új kabátra! II.: - Jancsi gyere, mert a füled megbánja! III.: - Jancsi hallod? Készítem a nyaklevest! IV.: - Jancsi indulj a sarokba egyenest! V.: - Jancsi fuss, mert meghúzom a hajadat! VI.: - Jancsi rohanj, megkötöm a sarkadat! Jancsi: - Csoda vigye, mérges vagyok, Inas tovább nem maradok, Isten áldja munkátokat, Szidjátok a macskátokat. (kiindul) Inkább leszek újra gyerek, Óvodába visszamegyek. Mind: - Gyere vissza Jancsi! Jancsi: - Alázatos tiszteletem, Ebbıl elég volt már nekem. (elmegy) I.: - Inas nélkül nem érdemes dolgozni. II.: - Elmehetünk mi is szépen aludni. III.: - Mőhelyünket szomorúan bezárjuk, Amíg az új inast meg nem találjuk. IV.: - Aki egy jó inast tud számunkra, Kérjük, küldje gyorsan az óvodánkba.
87
Kézfogó (Egyszerő falusi lakás berendezve.) Apa:
- Kézfogó lesz ma minálunk, Férjhez megy a Juci lányunk. Mama: - Takarítunk, sepregetünk, Mire jönnek készen, leszünk. Mari néni: - A lábunkat majd lejárjuk, A kérıket nagyon várjuk. Kati néni: - Kilenc libát megsütöttem, Három tyúkból levest fıztem. A tőzhelyen fı a gulyás, Meg a finom halpaprikás. Borcsa néni: - Tíz kenyeret szakasztottam, Jó kalácsot dagasztottam. Nagy tálon a friss pogácsa, A sok éhes kérıt várja. Julcsa néni: - Én a fánkot készítettem, Cukrot, diót, mákot törtem. Leveles tésztát magam gyúrtam, Még a tüzet is folyton raktam. Kislány (Beszalad, kívülrıl zene szól.) - Jönnek már a rendes kézfogóra a legények. Mari néni: - Jaj, jaj, félre seprőt, kendıt, Kézfogó lesz házunk elıtt. (Mindent félre tesznek, a kendıket lekapják a fejükrıl.) 1. Legény: - Sárga rigó a kalitkában, Itt a kérı az utcában. Be is jönne, hogyha lehet, Hogyha adnak egy kis helyet. Anya: - Tessék, tessék csak bejönni, Nagyon várjuk magukat. (Kérık jönnek felvirágozott kalappal, kezükben virágos bot.)
88
Násznagy: - Madár szállott a bokorra, Megjöttünk a kézfogóra. 2. Legény: - Megjöttünk a vacsorára, Jó tepertyüs pogácsára. - Csend, most én beszélek! Násznagy: Érje sok jó a házukat, Adják nekünk a lányukat. Sárga csikó, arany nyereg, A vılegény derék gyerek. Szorgalmas és nagyon dolgos, Ügyes, vidám és takarékos. 3. Legény: - Nem jár soha a kocsmába, Szót fogad az óvodában. 4. Legény: - Ügyes legény, nem pazarló, Van jószága, két hintaló, Kis szekere, képeskönyve, Verset is mond már belıle. 5. Legény: - Aztán okos, jó az esze, Nem válogat az ételbe. Megeszi a levest, kávét. Sárgarépát, csokoládét. Násznagy: - Csapjon bele, itt a kezünk, Juci lányát adja nekünk. Apa: - Ne is mondja sógor tovább, Itt a kezem nem disznóláb. Tetszik nekem a vılegény, A faluba elsı legény. Hogy így történt én nem bánom, Oda adom Juci lányom. Mama: - Ez nagy öröm komámasszony, Juci lányunk, hát mennyasszony. Tessék addig helyet foglalni, Rögtön jön a Jucika. (Kiszól): - Jucika lányom gyere csak be! (Jucika jön 5 leánnyal, kezükben virág.)
89
1. Leány: - Piros rózsa, kék nefelejcs, Megérkezett a mennyasszony. Fehér gyöngy van a nyakában, Piros szalag a hajában. - Kék nefelejcs, piros szegfő, 2. Leány: A mennyasszony de gyönyörő. Tiszta, rendes, dolgos nagyon, Nem nézeget az ablakon. 3. Leány: - Elmondunk most mindent sorba, Maga megy el már a boltba. Bevásárol, kitakarít, Varráshoz is ért valamit. 4. Leány: - Nagyon jól fız, ügyes leány, Fehér kötény a derekán. A kenıcsbıl pogácsát gyúr, A sajtba szép lyukakat fúr. 5. Leány: - Gazdasszony a javából, Ki nem jön a konyhából. A befıttre is van ám gondja, Nem romlik el, megkóstolja. Vılegény: - Éppen ilyen leányt kerestem, A mennyasszony tetszik nekem. Mama: - Hát neked Juliska teszik-e a vılegény? Juci: - Nekem nem kell édesanyám, Mert kinevet minden leány. Nem való még vılegénynek, Nincs bajusza még szegénynek. Vıfély: - Ezen könnyen segíthetünk, Bajuszt mindig viszünk velünk. Tessék itt van, fölragasztjuk, A kézfogót megtarthatjuk. Juci: - Körül csipkés a kötényem, Tetszik már a vılegényem. Karalábé, túrós csusza, Harcsánál nincs szebb bajusza.
90
Apa: - Na akkor fogjatok kezet! 1. Legény: - Azt kívánjuk most ı nekik, Vígság legyen az életük. A házuknál legyen áldás, A disznójuk legyen mázsás. Mind: - Éljen a mennyasszony és a vılegény! Anya: - Na most, tessék besétálni, Leültetjük vacsorázni. Egyék, igyék minden vendég, A kamrába van még elég. Mind: - Igaza van a katonának. Menjünk haza enni. (Énekszóra elmennek.) „Lakodalom van a mi utcákban....” - Vége -
91
Malacvásár I.: II.: I.: II.:
I.:
- Mit visz szomszéd a bekötött zsákban? - Kis malacot vettem a vásárban. - Drága volt-e? Milyen volt az ára? - Azt leginkább az alku választja, Nem drágállom, mert igen jó fajta. Az eledelt jó étvággyal falja, Meghízik majd farsang tájékára, Gondolom úgy 1 ½ mázsára. - Mutassa meg, oldja ki a zsákját, Enyém lesz, ha megmondja az árát. (Tenyerébe csap, a zsákot kioldja, majd elé teszi és a fülét mérgesen megvakarja és dobbant.)
II.:
I.:
92
- Ejnye, ejnye kutya egye máját! Én hoztam el a sógor csomagját. İ vett egy kis pulikutyát máma, Hogy malac lett biztosan csodálja. - Hát ez szomszéd, akár milyen fajta, Ebbıl ugyan soha sem lesz szalonna.
Mit játszol ? (Négy kislány egymás mellett ül. Mindegyik a szövegének megfelelı munkát végez. A mama mindegyikhez odalép. Az utolsó kérdésre felállva kórusban felelnek) Mama: - Mit hímzel? I. Kislány: - Keszkenıt, Lenbıl szıtt lepedıt, Pártára pipacsot, Pillangós papucsot. Mama: - Mit fızöl? II. Kislány: - Káposztát, Szalonnás rántottát, Bablevest sonkával, Berbécshúst tormával. Mama: - Mit mosol? III. Kislány: - Harisnyát, Kanavász tarisznyát, Ingecskét, habosat, Rokolyát, babosat. Mama: - Mit csinálsz? IV. Kislány: - Porolok, Sikálok, horgolok, Mesélek, fésülök, Aludni készülök. Mama: - Mit játszol? Mind: - Felnıttet, Babáim megnıttek, Délelıtt, délután, Dolgozom, anyukám.
93
A kis doktor Kislány:
Doktor:
Kislány: Doktor:
94
- Jó napot kívánok kedves doktor bácsi! Elhoztam a babámat, szegény nem tud járni. Lóg a két kis keze, eltörött a lába, Jaj, jaj szegényke, hogy megy óvodába? - Óvodába nem megy? Mindjárt megvizsgálom. Eltörött a keze-lába? Ejnye hogy sajnálom. Nem lesz sokká beteg, mindjárt meggyógyítom. Jó meleg csirizzel mindjárt megragasztom. - Ugyan doktor bácsi a csiriz jó lesz? - Tessék kérem, itt van az ön kis babája. Össze van már ragasztva, mind a két kis lába. Máskor jobban vigyázzon erre a babára, Óvodába pedig minden nap eljárhat.
Csipkerózsika I.
Felvonás
Dada (Altatja Csipkerózsikát, énekel a bölcsı fölé hajolva.): - Tente, baba, tente, eljött már az este, Aludjál-aludjál szép kisbaba, A szemecskédet hunyd le, Álmodjál rózsákról, szép rózsabimbóról, Tündérek csengı-bongó hintójáról. Mihók (Berohan és kiáltja.): - Jönnek már, jönnek a vendégek! Dada: - Pszt! Halkan te észtelen, felébreszted Csipkerózsikát! Mihók: - Oh, kedves, hadd lássam csak a fél szememmel, (Odahajol a bölcsı fölé.) - Milyen szép, kedves. Dada: - Most mondom, hogy felébreszted! Mihók: - Úgy is felébred nyomban, mert jönnek a vendégek. Dada: - Ugyan kik jönnek? Mihók: - A boszorkányok, jaj, eltévesztettem, a tündérek. Ennyi gyönyörőt még nem láttam soha. Dada: - Vigyázz a szádra Mihók, még el találnak átkozni! - Engem? A bolondon az átok sem fog. Mihók: Dada: - Aztán hányat láttál? Mihók (Mutatja az ujján.) - Ennyit meg ennyit. (12) Dada: - Hát a tizenharmadik hol maradt? Tudtommal a mesében 13 tündér van. Mihók: - A 13-at. nem hívta meg a király ıfelsége, Mert csak 12 arany tányérja van. Dada: - Hát nem ehettek volna más tányérból? Mihók: - Akár ezüstbıl is ehettek volna, De a király az arany tányérokat akarta. Dada: - Vajon miért? Mihók: - Hát még ennyit sem tudsz? Csak azért, mert így Még jobban a kegyükbe veszik Csipkerózsikát, Az icurka-picurka királykisasszonyt. Jegyezd meg, Minél magasabbra nı a fa, annál nagyobb az árnyéka. 95
Nekem van árnyékom? (Néz magakörül). Nincs árnyékom, Nem is fél a bolond senkitıl. (Az ajtón bejön a király és a királyné.) Most már komolyan mondom, Jön a király és a királyné! (A közönség felé.) - Hát te mit keresel itt? (kísérık 2) Király: Mihók: - Altatjuk Csipkerózsikát, a szépséges királykisasszonykát. Királyné: - Menj most innen, ne lábatlankodj! Mihók- (Nézegeti magát.) - Még hogy nekem nincs lábam? Két egész lábam van, és ha kell még négy is lesz. (Négykézláb kimegy, és az ajtóból integet.) Azért sem jövök többet vissza! Királyné: - Csak jöjjetek, jöjjetek, Nézzétek meg a szép Csipkerózsikát! (Jönnek sorban a tündérek és leteszik az ajándékokat.) 1. Tündér: - Csoda ajándékot hoztunk neked, országunk öröme. Én a szépséget hoztam, Legyen arcod szép, mint a felkelı Nap pírja, Szemed, mint az ég csillaga, hajad, mint a rétek selyme. 2. Tündér: - Legyen olyan a hangod, Mintha a messzi mély erdık tündére zengetné Az ezüst harangocskát. - Legyen járásod csupa báj, csupa tánc, 3. Tündér: Lábad alatt még a fő se haljon meg. 4. Tündér: - Kezed, mint a tavasz szellıje, Csak simogasson, ébreszgessen, Harmatcseppet szárítgasson. 5. Tündér: - Szíved köve megpuhuljon, Arcod a szegények felé forduljon. 6. Tündér: - Legyen szíved arany, hogy mindenki Szeressen, és te is mindenkit szeress! 7. Tündér: - Megbocsátó és felejteni tudó légy, Mert te is így nyerhetsz bocsánatot népedtıl. 8. Tündér: - Okosságot, bölcsességet hoztam neked, Amire a legnagyobb szükséged van. 96
9. tündér:
- A mosoly, a kacaj, Ne múljon el soha az ajkadról. 10. Tündér: - Boldogság az én ajándékom, Érdemed szerint ez kísérjen el a sírig. - Szeresd az árvákat és boldogítsd a szegényeket, 11. Tündér: Szeresd a hazádat és a népedet. 12. Tündér: (Valamit mondani akar, de beszalad a 13. tündér.) 13. Tündér: - Engem nem hívtatok meg, De azért én is eljöttem és elhoztam az ajándékom. Azt kívánom, hogy a királyleány 15 éves korban, Szúrja meg az ujját egy orsóval és halljon meg. Királyné (felsikít): - Jaj, mit mondott, ne adjátok, Ne haddjátok! 12. Tündér: - Oh, még nem mondtam el a kívánságom. Királyné: - Segíts rajtam! 12. Tündér: - De ez a halál ne legyen igazi, hanem, Csak 100 esztendeig tartó mély állom, Amely a királyleány szemére száll. Király: - Fussatok az udvarmesterhez és Mondjátok meg neki, hogy küldje szét a futárokat, Azzal a paranccsal, hogy az országban minden orsót Égessenek el. Halál fia az, aki a parancsot megszegi. İrök: - Igenis király ıfelsége, elmegyünk, futunk azonnal! Királyné (Ráborul a bölcsıre és sír.) Dada (Halkan bölcsıdalt énekel.) II. Felvonás Konyha 1. Szolgáló énekel („Szagos a rozmaring dallamra”) - Dolgozzunk szaporán, dolgozzunk szaporán. Mossuk fel a konyhát, süssük meg a tésztát, Aki búslakodik, aki búslakodik, Meghúzzuk a kontyát. Mihók: - Oh, ha te is ilyen szép lennél, Mint ez a vöröshagyma a kezemben, Meg is ennélek galambom azonnal Egy jó darab szalonnával, Hogy azt sem mondanád, hogy mukk! 97
1. Szolgáló:
- Bolond lyukból, bolond szél fújj, Nem olyan szeretnék lenni te, Hanem olyan, mint Csipkerózsika, a királykisasszony. Fıszakácsnı (Kintrıl kiáltja): - Hol vagytok, hol vagytok? Miért áll a konyhában a munka? Mihók: - Téged keresnek! 1. Szolgáló (Megnyalja a habot): - Már folytatom is a habverést, De el ne áruld, hogy nyalogattam. Mihók: - Dehogy árullak galambocskám. Inkább elpróbálom, hogyan fogok meghajolni, Ha megjön Csipkerózsika. (hajlik ide-oda) Így jó lesz, vagy így csináljam? Szakácsnı (be): - Oh, ez a sok léhőtı! Az egyik itt lustálkodik, a másik meg amott. Sehogy sem megy a munka. Sanyi, Feri, Márton ti a libát, Tyúkot fogjátok kopasztani! Megértettétek? Ennyi lustát még ki látott? Kulcsárné: - Micsoda menydörgıs, ördöngös, Menykıbe ütköztem? Mihók: - Csak az árnyékom volt, Kulcsárné asszonyom. Kulcsárné: - Azt a hétfán fütyölıs főzfáját Az árnyékodnak, majdnem betörtem Az oldalamat, mindig ott lábatlankodsz Ahol nem kellene. Mihók: - Megint azt mondják, hogy nincs lábam. Úgy látszik engem csak térdig látnak. Aztán nekem ilyent ne mondjanak, Mert nekem csak eszem nincs, de lábam van. Kulcsárné: - No, ha van, fuss el véle ész nélkül, Mert ha nem, nem tudom mit csinálok veled.(Fut utána.) Mihók: - Mindjárt felfal ez a hétfejő sárkány. (Szaladnak körbe a színpadon, majd ki.) 1. Szakács: - Csak, hogy akadt egy bolond, Aki a szemébe megmondta az igazat. 98
2. Szakács:
- Kora hajnaltól hajkurász bennünket, Mintha nem tudnánk, hogy mi a dolgunk. 3. Szakács: - Csipkerózsika miatt kell annyit dolgozzunk, Hogy ellássuk a vendégeit. Ma lett a királykisasszony 15 éves, de még semmit sem tanult meg A konyhamővészetbıl. - Csak a kulcsárné és a fıszakácsné ne volna 4. Szakács: A palotában, mert azok megkeserítik az életünket. Egész nap nem csinálnak mást, csak veszekednek, És azt mondják, hogy mi nem dolgozunk. 5. Szakács: - Hallottátok a legújabb hírt? Mind: - Nem, mit, mondjad már! 5. Szakács: - Azt, hogy Csipkerózsika, ma bejárja Az egész palotát, benézhet minden szobába. Ezt kérte születésnapi ajándékul. 6. Szakács: - Csak ezt? 7. Szakács: - Hamar csináljunk rendet! (Futkosnak, ide-oda- rendeznek.) Mind énekelnek („Szagos a rozmaring dallamra”) Dolgozzunk szaporán, Dolgozzunk szaporán, Rendezzük a konyhát, Aki ide bejön, aki ide bejön, Tátsa el a száját. Rend lesz egy kettıre, Kész ebédünk fıve, Aki nagyon éhes, aki nagyon éhes, Kóstolhat belıle. Fıszakácsnı (Kintrıl kiabál): - Megint eltőntek, mind a kámfor! Bezzeg mind ott vannak, ha enni kell! Szolgálólány: - Jaj, megint jön ez a hétfejő sárkány (Énekelnek, dolgoznak.) Fıszakács: - Csakhogy egyszer dolgozni is látlak! Készen vagytok? Mert már nyomban Itt lesz Csipkerózsika királykisasszony. 6. Szakács: - Hát nem jön el mindenikünkhöz? 99
Fıszakácsnı:
- Nem, mert nem engedem! Ide fog jönni és itt üdvözlitek. Punktum! Most szaladjatok négyen nyolcfelé, Én is szaladok, futok, kétfelé! (Szakácsok kimennek.) Csipkerózsika (Bejön kísérettel): - Itt sem voltam még soha, Pedig úgy szeretnék ma mindent megnézni. Szobalány: - Oh, királykisasszony elfáradnak a kicsi lábai. Csipkerózsika: - Én már nem vagyok kicsi. Aztán, hogy is fáradna el a lábam. Tudjátok, ha egész nagy leszek, Az egész országot fogom járni. Mihók (bekukkant) Csipkerózsika: - Csak gyere bátran Mihók bolondunk, Olyan régen nem láttalak. Mihók (Bejön bukfencezve.): - Oh, szépséges királykisasszony, Csókolom a lábad nyomát. Csipkerózsika: - Egyet se fáradj, különben is jobban örülök, Ha áldnak, mint csókolnának. Szolgálólány: - Foglalj helyet királykisasszony, Mindjárt itt lesz az udvari népség. Kulcsárné: - Gyertek, gyertek, gyorsan Táncoljunk egyet a királykisasszonynak. (2-3 pár székelyruhába öltözve táncol.) Csipkerózsika: - Jaj, de szép volt! Azt kívánom, Hogy így táncoljatok végig az életben is. Mihók: - Csak ne a kulcsárné fütyüljön hozzá, Mert akkor szedhetitek a lábatokat. Most rajtunk a sor, Kulcsárné asszony. Csipkerózsika: - Igazán. Jaj de szeretném látni! Mihók: - Melyiket méltóztatik parancsolni, A sárkánykeringıt, vagy a boszorkány csárdást? Csipkerózsika: - Milyen érdekes lehet, eddig még a nevüket Sem hallottam. Mihók édes, akár mind a kettıt. Kulcsárné (De mi?) (Mihókhoz fordulva): - Te eb, kikaparom mind a két szemedet! Mihók: - Csak szerénykedik. Mindig ilyen, Még a szavát is alig lehet hallani. 100
Csipkerózsika: Kulcsárné:
- Kulcsárné a parancs az nem kérés. - Igen is, igen is. (Mihók felé) Ezt még megkeserülöd! (Táncoltatja Mihók, ugráltatja, rángatja.) Csipkerózsika: - Ilyen érdekes táncot életemben nem láttam. Köszönöm nektek nem fogom soha elfelejteni. Kulcsárné (nyögve): - De én sem. Egy tisztes asszonyságot így meg kell hercehurcolni? Mihók: - Eddig ı táncoltatta az egész palotát, Most illı, hogy ı táncoljon. Hej az élet elıbb vagy utóbb, De mindenkit megtáncoltat, még a kulcsárnét is. Csipkerózsika (kísérıkhöz): - Elmehettek ti is. Ma szabad napot kaptok. Végre egyedül lehetek! Még sosem jártam be a palotát kíséret nélkül, Most legalább egyedül indulok el. III. felvonás Csipkerózsika (Sétál – egy öreg anyóka fon.) Csipkerózsika: - Ni-ni, egy öreg anyóka, vajon honnan került ide? Még soha nem láttam a palotában. Anyóka drága, nézz ide, hogy kerültél ide? És mi van a kezedben? - Hova, merre? Mert nem látnak jól a szemeim. Anyóka: Alig tudtam bejönni az én eldugott padlásszobámba. Csipkerózsika: - Elfáradtál ugye amint feljöttél azon a sok lépcsın? Foglalj helyet! Pihenj meg egy kicsit! Anyóka: - Be szépen beszélsz, mintha aranyból volna a szád. Csipkerózsika: - Jaj, de vidám, ami a kezedben forog. Mit csinálsz te itt? Anyóka: - Fonok-fonok királykisasszonyka. Csipkerózsika: - Engedd meg, hogy kipróbáljam... Jaj, de megszúrta az ujjamat! (Leesik a padra.) Anyóka (kacagva): - Megkaptad a születésnapi ajándékodat! Csicsika-bubuja, csicsija-bubuja, Aludjál csak szép Csipkerózsika. (Megsimogatja.) 101
IV. felvonás Teljes királyi udvar és az alvó népe. Álomtündér sorjába körül táncolja ıket. - Csak aludjatok, aludjatok, De jó az álom, de sok múltat Megszépíthet, de sok mindent Elfelejtet, fájó szívnek jó orvosság, Csak ne jöjjön a valóság. Királyfi (Be akar menni, de a rózsafüggöny nem engedi): - Ébredj, ébredj Csipkerózsika! Gyere ide, jöjj ki hozzám, Itt várlak én rózsaszállal, Sírig tartó boldogsággal. Királyfi barátja: - Ne menj, ne menj, jó királyfi, Nem lesz jó a vége. Gyilkos tövis halálra szúr, S mit érsz el véle? Királyfi (bemegy): - Ne félts engem jó vitézem, A veszélytıl sosem féltem. Oka van a boldogságnak, Álmodom, vagy ébren vagyok. Ilyen szép leányt még sosem láttam, Ébredj, ébredj Csipkerózsika, Kelj fel, kelj fel! Ide jöttem rózsaszállal, Sírig tartó boldogsággal. (Megcsókolja a rózsát és megérinti Csipkerózsika ajakát.) Királyfi barátja: - 100 éve, hogy alszol szépséges királykisasszony, Eljöttünk, hogy megszabadítsunk a varázslattól. Csipkerózsika: - Hát nem haltam meg? Királyfi: - A jóság, a szépség, a szeretet, Az igazság nem halhat meg. Jerj Csipkerózsika, ébresszük fel az alvókat. (Tündérekkel körbejárják az alvókat, a rózsaszállal megérintik azokat.) ”Szállj, szállj, messze szállj, Álomtündér meg sem állj.” 102
(Ébredeznek az alvók.) Fıszakács (A kukta elejt egy tojást, ez ad neki egy pofont.) - Nesze megkaptad a magadét, Hát nem tudsz vigyázni arra a tojásra! - Jaj, de hosszú volt ez a nyakleves, Kukta: Mintha 100 esztendeig tartott volna. Király és királyné felébrednek: - Csipkerózsika, édes lányom, de rég nem láttalak! Királyfi: - Adjátok nekem kertetek És szívetek legszebb rózsaszálát, Hadd tüzem a szívembe. Király: - Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, Így a mi rózsaszálunk is a tiéd, lehet. Mihók: - Ej, de vigyázz jó barátom, Mert nincsen rózsa tövis nélkül. Királyfi: - De a boldogság szenvedésen épül. Csipkerózsika: - Megmenekültünk, boldogok leszünk. Királyfi: - Nem leszünk, mert azok is vagyunk! (Megcsókolják egymást, és táncra perdül mindenki egy választott dallamra énekelve.) „Zöld erdı pázsitján Egy rubintos hintó, Abban szép tündér lány, Mint egy rózsabimbó. Tündér a tündér lányt, Meg is koronázza, 12 tücsök meg a nótát húzza!” - Vége -
103
Székely lakodalom Kisbíró (Függöny elé lépve megüti a dobot, majd kiáltja.): - Közhírré tétetik Nyárádszeredában, Ma nagy lakodalom készül, A kis Klárit megkérte a szorgalmas Péter. Aki mulatni kíván közéjük, beálljon, S annyit táncoljon, hogy a csizmája fájón. 1. Vıfély (Székelyruhába öltözve, pántlikás bot a kezében hívogatni jött.): - Figyeljetek kicsik-nagyok. Most nagy újságot mondok. Házasodik egy szép legény, de még meg is nısül szegény. A menyasszony takaros lány, nem jár rosszul Péter komám. S mind, aki itt van a teremben, jöjjenek a vendégségbe! Vıfély (A vıfélyek énekszóra érkeznek be.): „Szeredai híres utca, cimbalommal van kirakva......” 2. Vıfély: - Mi vagyunk a vıfélyek, Virágos botunkon libegı pántlika, Nincsen bennünk hiba. Kalapunk is tele van sok szép virággal, A szemünk örömmel, szívünk vidámsággal. - Várják már a párjukat a koszorús lányok, 2. Vıfély: Ezt a vidám csalogatót ınekik szántuk. Gyere ki, gyere ki kislány, gyere ki, Én nagyon várlak ide ki. Pendülj egyet, lám szaporán, Hadd forogjon a ráncos szoknyád. Bejönnek a lányok (“Szárnya, szárnya ...„énekkel) „Szárnya, szárnya a madárnak, Minden szebb a szeredai lánynál, Tele van a szája édes csókkal, Zsebkendıje csörgı mogyoróval.” 1. Koszorúslány: - Itt vagyunk, itt vagyunk mi is már, Jobbra-balra forog a szoknyánk. A koszorúnk szép fehér virág, Szebbet nálunk sehol sem találsz. 104
2. Koszorúslány: - Szép vagyok én, nézzetek rám, Szebb vagyok a menyasszonynál. Tetszem is én mindenkinek, Kár hogy nem a vılegénynek. Mert az az én nagy bánatom, Hogy nem én vagyok a menyasszony. - Édes vagy te mind a málé, III. Vıfély: Hát a lábad táncot jár-e? Szépen ring a piros szoknya, Nótát jár a csizmám sarka. Ide hallgass édes rózsám, Ha megkérlek gyere hozzám. Kacsingass az én szemembe, Ne pedig a vılegényre. Fiúk és a lányok páros táncot járnak. („Zsebkendım négy sarka simára van vasalva, Mind a négy sarkába babám neve van varrva...”) A tánc végére bejön a násznagy. Násznagy: - Ni te, ni, mi van itt? Ki nótázik, mulat itt? Még a mátkát el sem vittem, Csak most jövök, hogy kikérjem. Mi van hát itt, újra kérdem? IV. Vıfély: - Násznagy uram jósszerencsét! Mulatunk mi egy kicsikét, Hogy az idı jobban teljen, Mi járatban van kend itten? Násznagy: - Hogy miért jöttem, azt megmondom, Van-e széplány a házban? Péter öcsém mátkát keres, S itt lakik ki neki kedves. Nosza, jöjjön elı nyomban, Hogyha itt szép hajadon van! Kiadógazda: - Bizonyára eltévedtek, Nálunk itt lányt miért keresnek? 105
Vıfélyasszony: - Kend csak minket ne áltasson, Ingyen sose jártasson. - Van itt csonka, sánta, béna, Kiadógazda: Hosszú orrú vén boszorka, Gondoljátok meg kegyelmetek, Hogyha ezek megfelelnek? Násznagyasszony: - Nocsak menjen, nézzen körül, Hátha a lány elıkerül. Kiadógazda: - Én nem bánom szét nézhetek, De a hibás ne én legyek. Öregasszony: - Itt vagyok én az eladó! Hol van hát a párnak való? Akár mindjárt hozzá megyek, Az örömtıl hová legyek. Násznagy: - Hova legyen, félre kenddel, Péter esze csak nem ment el. Menyasszony kell nem dajka, Ifjú lányt küldjön, hallja! Kiadógazdáné: - Nicsak magunk válogatunk, Tudom királylányt, akarnak. Nincs itt senki olyanforma, Ki mennyasszonyhoz hasonlítna. - Bizony nincsen itt afféle, Kiadógazda: Pedig van itt mindenféle. Vıfélyasszony: - Kend csak sokat ne papoljon, Igazi menyasszonyt hozzon. Olyat, akit ı választott, Mert csak azzal lehet boldog. Kicsi lány: - Itt vagyok én, kélem szépen, Én is megfelelek lemélem. Ifjabb nálam már nem lehet, Kélem a vılegényemet. Násznagyasszony: - Mész el innen te kis csaló, Nem tudsz te még mást csinálni, Csak a babákkal játszadozni. Férjhez pedig csak az mehet, Ki tud sütni lágy kenyeret. 106
Szakácsnı:
- Akkor én hát megfelelek, Tudok sütni lágy kenyeret, Úgy totyogok majd jó kövéren, Mint a liba meg a kacsa, Bennem ugye nincs nagy hiba. - Nincs baj, csak az, hogy kövér, Násznagy: Az ilyen mátka nem sokat ér. Kendbıl mátka kettı lenne, Semmi köszönet nincsen benne. Szebb a lengı nádszál termet, Az való a vılegénynek, Ilyen lány kell minekünk, Mert már fogytán a türelmünk. Fuss el hamar te bába, Jöjjön az igazi mátka! Kiadógazda: - Ugye mondtam, gondolják meg, Nincs nálunk kit, keresnek. Násznagyasszony: - Innen addig nem megyünk el, Míg a széplányt nem visszük el! Böske: - Szép is vagyok, jó is vagyok, Ragyogok mind a csillagok. Vigyázzatok, hogy a nap meg ne süssön, S hogy a dolog meg ne öljön. Csak magamat cicomázom, Vılegényem nagyon várom. - No csak maradj még egy kicsit, Násznagy: Várhatsz még vagy ezer évig. Okos legény, ha párt keres, Megnézi, hogy kit érdemes. Okos Panni: - A mennyasszony itt van, ni, Én vagyok az okos Panni. Aki férjhez akar menni, Pedig nem is akár kihez, Csak ehhez a vılegényhez. Gondolkozzon meg és végül, Engem vegyen feleségül. 107
Ne futkosson senki után, Ilyen okost sosem talál. Bizony itten annyi az ész, Hogy még kettınek is elég. - Gyere te kis álnok fruska, Násznagy: De nagyon ki vagy okulva. Tőnj el hamar, dehogy kellesz, Jó teremtım mátka nem lesz! Násznagyasszony: - Dehogy nem lesz, kell, hogy legyen! Fiatal lány: - A menyasszony ki lenne más, Ki ellen semmi kifogás. Nálam mindent megtalálhat, Mit egy vılegény kívánhat. Okos, szép és ifjú lány, Fıleg nagy a hozomány. S hogy ne legyen semmi hiba, Készen van már a kis baba. Ha véget ér az esküvı jöhet már a keresztelı. Násznagy: - No csak ez hiányzik éppen, Jól beházasodna Péter. Minél gyorsabban eltőnjél, Meg ne hallja Péter öcsém. - A menyasszony jöjjön nyomban, Vılegény: Repüljön hát a karomba! Menyasszony: - Itt vagyok hát, felöltöztem, Édes, kedves vılegényem. De gyönyörő nap a mai, El sem tudom én mondani. Szép és kedves az én párom, Hogy megtaláltam sosem bánom. Hozzámegyek én örömmel, Esküszöm, sosem hagyom el. Vılegény: - E szép napot alig vártam, Jaj, de jó, hogy rátaláltam, Rengı-ringó kis virágom!
108
Násznagy:
- Ez aztán a nádszál termet, Ez már rózsa között termett. Tőzrıl pattant kis takaros, Hol bujkáltál te aranyos? Menyasszony: - Megtréfáltam kigyelmedet, Kiküldtem a vendégeket. De most már végre itt vagyok, Indulhatunk akár gyalog. Násznagyasszony: - No, most Péter boldog lehetsz, Megtaláltad, akit szeretsz. De azért azt el ne felejtsd, Feleséged, becsüld, szeresd! Kiadógazdáné: - Úgy lehettek csak boldogok, Ha szorgalmasan dolgoztok. Egymást mindig becsülitek, S a munkában segítitek. Kukta: - Hogy az öröm teljes legyen, Együnk együtt egy keveset. Nem aludtunk egész éjjel, Hogy az étel el ne égjen. Gyertek ide kis szakácsok, Lássatok a kínáláshoz. - Falnivaló is akad még, 1. Szakács: Aki éhes, tessék egyék. Ne éhezzen senki nálunk, Hát a lakomához lássunk. 2. Szakács: - Bent az asztal megterítve, Elrendezve, feldíszítve. Minden jóval telerakva, A sok jótól roskadozva. Van itt jó bor, jó pecsenye, Meg a sok finom csemege. Ilyen torta, olyan torta, Cifra tornyos tarka-barka. Remélem, már megízlelik, A fıztünket megdicsérik. 109
3. Szakács:
Más:
Más:
Más:
Öreg:
Asszony:
110
- Ejnye milyen éhes vagyok, Mikor ülünk már asztalhoz. Ezt a napot alig vártuk, Már a sok jót megkívántuk. - Ejnye-ejnye te kis torkos, Más gondod nincs csak a gyomrod. Láttam amint beosontál, S az ételbıl nyalogattál. - Na de ami igaz-igaz, Csábit a sok finom illat. Üljünk szépen az asztalhoz, Lássunk neki a lakomához. - Én is éhes vagyok nagyon, Bizony nagy étvágyam vagyon. Régen ettem utoljára, Van annak egy félórája. - Várj még pajtás egy keveset, Ehetsz, ihatsz még eleget. Nektek én csak annyit mondok, A házasság komoly dolog. S mivel, hogy már öreg vagyok, Egy pár jó tanácsot mondok. Nem tanácsos elsietni biz azt, Meg kell jól ismerni, Ki legyen az ember párja, Hogy aztán azt meg ne bánja. Hát én nagyon elsiettem, A páromat nem ismertem. Kerek két hetet sem vártam, Ezért aztán jól megjártam. Mert ha ellentmondok neki, Azt az asszony nem szívleli. Máris rögtön térül-fordul, S a fakanál nyomban indul. - Kend engem csak ne bíráljon, Mert megbánthatja nagyon.
Öreg:
- Jó, jó, hiszen csak tréfáltam, Lassabban a fakanállal. Nektek pedig csak annyit mondok, Hogy mindkettıtök jól választott. - Ihaj-csuhaj sokadalom, 1. Fiú: Kezdıdjön a lakodalom. Ne búsuljon senki máma, Zendítsünk rá a nótára. (Énekelnek: „ Erdı, erdı, szeredai kerek erdı...”) Násznagy: - Ráérünk még a nótára, Ráérünk még a lakomára. Mielıtt asztalhoz látunk, Halljátok jó kívánságunk: Boldogságban és békében, Az ifjú pár sokká éljen! Mind: - Éljen, éljen, éljen! 2. Fiú: - Éljetek hát boldogságban, Bıségben és vidámságban. Sose érje sírás, bánat, Ezt a kicsi kedves házat. 3. Fiú: - Én meg kérlek vigyázzatok, Szorgalmasan dolgozzatok. Nem lesz mindig ez az asztal, Telerakva minden jóval. Násznagy: - Míg egy kicsit hől a leves, Táncolhatunk egy keveset. 4. Fiú: - Most jön csak a dinom-dánom, A holnapot már nem várom. 5. Fiú: - Együnk-igyunk gyerekek, Táncoljunk is eleget. Hej zenészek, cigánybanda, Zendítsetek rá a dalra. Más: - Haj, csuhaj, soká tartson, Ez a vidám lakodalom. Szól a nóta, szól a zene, Most mulatok én kedvemre. 111
Más: Más:
- Kicsi nékem ez a ház, kirúgom az oldalát, Három éjjel, három nap nem elég a lábamnak. - Én azon gondolkozom, Hogy milyen szép is a menyasszony. Hej bizony azt nagyon bánom, Hogy nem lett ı az én párom. No de sebaj, ha megnövök, Azon nyomban megnısülök. Ide s tova addig járok, Míg a legszebbre találok. Kezdıdjön a tánc! - Kinyílott a piros rózsa bimbója, Táncra áll a kislányoknak a lába, Nosza rajta, induljunk hát a táncba, Ne várjanak a kislányok hiába. ”Rámás csizmát visel a babám...”
Végül a menyasszony – vılegény után, sorakozva körbejárják a színpadot énekelve: ”Lakodalom van a mi utcánkban...” címő éneket. - Függöny -
112
Fonóka (Falusi szoba.) Kati és anya port törül és énekel: - Fonóka lesz minálunk, Gyertek ide lányok. Legények is jöhetnek, İk majd aztán az orsóra ügyelnek. (Kati sepreget, anya rendezget, és tovább énekel.) Kicsi még a mi lányunk, Ne járjon kend minálunk. Majd megnı a mi lányunk, Akkor aztán eljárhat kend minálunk. Józsi: - Szervusz Katica! Eljössz velem a bálba? Katica (Józsihoz megy) Nagymama (énekel): - Megnıtt már a mi lányunk, Eljöhet kend minálunk. Vigye el a mi lányunk, Mostan akkor lakodalmat csinálunk. (Kopogás hallatszik. Bejönnek a lányok.) - Jó estét kívánunk! - Jó estét lányok! Foglaljatok helyet. Katica: (A lányok helyet foglalnak, énekelnek): ”Este van már késı este, Kilencet ütött az óra. Az én csárdás kis angyalom, Még sem jött el a fonóba. Vagy haragszik, vagy beteg, Vagy talán nem is szeret. Így hát csárdás kis angyalom Nem lehetek én a tiéd.” Énekszó hallatszik kintrıl, énekelve bejönnek a fiúk: ”Bekecs alatt Nyárád tere, Ott egy kunyhó zsuppal fedve. A belseje arany bánya, Arany benne egy kislányka, tyuhaja.” 113
Fiúk: Lányok: Mama:
- Jó estét lányok! - Jó estét legények! - Üljetek le itt nálunk, Milyen jó, hogy megjöttetek, Remélem nem fogunk unatkozni. Énekeljetek lányok-legények, A dal vidítja a szíveteket. Lányok: „Sárgát virágzik a repce, Bárcsak mindig szombat lenne. Bárcsak mindig szombat este lenne, S hej, hogy a babám mindig nálunk lenne.” Fiúk, lányokkal közösen újra éneklik végül: „S hej a babám mindig fonóba lenne.” Mama: - Meséljetek lányok- legények! Mind: - Inkább meséljen mama valamit! Mama: - Hát hallottátok, hogy Kovács Juli készül férjhez? 1. Lány: - Ugyan kihez? Én is hallottam. 2. Lány: - Hát lesz nagy lakodalom? 3. Lány: - Lesz ám, minket már meg is hívtak. 4. Lány: - Azt hallottátok, hogy Juli néniéknél, Nagy disznótor volt az este. 5. Lány: - Azt hallottam, mert hozzánkig hallatszott a zene Csak azt nem tudom, Hogy lette-e sok kolbász és szalonna? 6. Lány: - Úgy hallottam, hogy lett 6 tábla szalonna, 10 száll kolbász, meg 4 nagy sonka. Hát akkor bizony nagy disznó lehetett. De nézzük csak meg, hogy vették a malacot? 2 fiú hátukon 1-1 zsák. - Mit visz szomszéd a bekötött zsákban? - Kis malacot vettem a vásárban. - Drága volt-e? Mennyi volt az ára? - Nem drágállom, mert nagyon jó fajta. Lesz a hátán araszos szalonna. Pár év múlva meghízik 2 mázsásra. - Mutassa csak, oldja ki a zsákot! 114
- Ejnye, ejnye, kutya egye máját! Én hoztam el a szomszéd poggyászát. İ vett egy kis pulikutyát máma, S hogy malac lett belıle biztosan csodálja. - No hát szomszéd, akármilyen fajta, Ebbıl ugyan sose lesz szalonna. - Hagyjuk a pletykát, inkább énekeljünk. 1. Lány: Szól a nóta, zeng a nóta, Nincsen szebb, mint a fonóka. Mindenki énekel: „Mindenkinek van babája, Csak énnekem nincsen. Kinek kettı, kinek három, Nekem egy száll, sincsen. Ha az Isten egyet adna, Azt én megbecsülném. Kezét, lábát összekötném, S a füstbe feltenném.” Lányok: - Tudok szıni, tudok varrni, Tudok matolálni. Tudok az én galambomnak, Páros csókot adni. Egy gomolya meg egy ige, Tudom, van egy pászma. Ringasd anyám a gyereket, Hadd menjek a bálba. „Egy gomolya meg egy ige.....” Közösen: Mama: - Marika mondj egy mesét, Hiszen tudjuk szeretsz mesélni! Marika: - Meséljek? No jó! Volt egy ember tirárom, Volt is annak lánya három. Egyik Böske, másik Panna, Harmadik meg Hagyjaabba. Egyszer arra járt a király, El is vitte Böskét mindjárt.
115
Gazdag herceg jött Pannáért. Otthon még csak egy lány maradt! Hogy is hívják? Hagyjaabba. Hagyjam abba? Hagyjam abba? - Csali mese, csali mese! Mind: Mama: - Énekeljetek még valamit, Hiszen olyan szép hangotok van. Lányok: “Ezért a legényért nem adnék egy hagymát, Aki a lány elıtt eltátja a száját. ://Eltátja a száját, összehúzza magát, ://Fene egye meg, a málészájúját.” Fiúk: „Nem is az a lány, aki magát tartja, Csak a ráncos szoknya mutat rajta. ://Nem tudja a rántást megkavarni, ://Mégis a hamis, férjhez akar menni!” Lányok: „Nem is az a legény, aki magát tartja, Csak a ráncos csizma mutat rajta. Nem tudja a rendet lekaszálni Mégis a hamis hozzám akar jönni.” Anya: - Hát ez szép volt. 1. Legény: - Mondok egy találós kérdést. - Melyik fa nem ég el a tőzön? - A tréfa – - Kint is kukucsi, bent is kukucsi. Mi az? – Ablak Más: (Több találós kérdést mondhatnak.) 2 Fiú: - Hol volt hol nem volt Piripácson volt egy tót. Annak volt egy tarisznyája, Tarisznyában furulyája. Furulyájában a nótája, S ha tudsz te is, táncolj rája. Anya: - Most megkínálunk egy kis pogácsával, Majd, ha ettetek, ittatok, táncolhattok, Mulassatok! Páros tánc: ://A malomnak nincsen köve... :// Szárnya, szárnya... ://Kerek a káposzta... - Vége -
116
Róka koma kalandjai I. jelenet (függöny elıtt) Nyuszi mama: - Nyuszi Panni, nyuszi Jancsi, Siessetek, mert elkéstek az óvodából. Jó kis nyuszik legyetek, ne bámészkodjatok az útkeresztezıdésnél, ne térjetek le az útról, s ne álljatok szóba senkivel. Megígéritek? Nyuszik: - Megígérjük. Senkivel sem állunk szóba, jó kis nyuszik leszünk. (integetnek) II. jelenet Róka (Észreveszi a nyuszi gyerekeket a bokor mögül, majd elébük áll.) - Jó reggelt szép fiókák! (A nyuszik nem válaszolnak, hanem még gyorsabban mennek.) Róka: - Nem szép tıletek, hogy meg sem álltok, ha egy idısebb szól hozzátok. (Erre megállnak.) Nyuszi Jancsi: - Mondd, meg gyorsan mit akarsz, aztán engedj utunkra! Róka: - Kísérjetek haza, otthon megmondom. Káposztával, fiatal salátalevéllel vendégelek meg benneteket. Nyuszi Panni: - Anyukánk megtiltotta, hogy bárkivel is szóba álljunk. Mi most az óvodába megyünk (Indulnak tovább, de a róka utjukat állja.) Róka: - Beteg az egyik fiam, felvidulna, ha kis pajtások állnának az ágya körül. Csak egy percre gyertek, csak épp, hogy meglásson benneteket. Egy ilyen kicsi kitérı nem késleltet el az óvodából. Nyuszi Panni: - Én nagyon sajnálom az Aprókát. Menjünk Jancsi csak egy percre és nézzük meg. Nyuszi Jancsi: - Én is nagyon sajnálom Aprókát, ezért beleegyezem, hogy egy percre benézzünk hozzá. De igazán csak egy percre. (A róka megfogja a kezüket és elmennek.) 117
III. jelenet Erdı részlet – fák – bokrok. Medve a bokor mellett üldögél. Nyuszi mama (Bejön és a medvéhez megy.): - Medve bácsi, jaj, de nagy baj történt! A ravasz róka elrabolta a kis nyulacskáimat, Jancsit és Pannit. Óvodába siettek, de leterítette ıket az útról. Most mitévı legyek? Te vagy a legerısebb, csak te segíthetsz rajtam. Medve (Kezét vállára teszi.): - Bízzál bennem, napnyugtára itthon lesznek a nyulacskáid. Olyat fogok tenni, ami ellenkezik szokásaimmal, de épp ideje, hogy tisztességre tanítsam a csavaros esző róka komát. Most sietek, hogy hamarább odaérjek, mint ı kegyelme, a rókalyukhoz. IV. jelenet Róka koma háza, fölírva: „Róka lak” Medve: - Apróka! Hivatott anyád. Nálam van a barlangomban. Megígértem, hogy magammal viszlek, siess.(elmennek) - Így ni, jó kis falat lesz ezekbıl a zsenge nyulacskákból. Róka: Hi-hi-hi. (Nyalogatja a száját, a nyuszik sírnak, bezárta a ketrecbe ıket.) - Apróka! Apróka! Nézd csak milyen finom lakomának valót, hoztam. Nó, gyere már gyorsan! (Bemegy, és szomorúan kijön.) - Hol lehet Apróka? Jaj, jaj, szegény szerencsétlen fejem, mit tettem, miért hagytam magára, hol keresem szegény fiacskámat? (Leül sír, majd felugrik.) - Gondoltam egyet. Elmegyek a medvéhez. Hogy eddig nem jutott az eszembe. Bizonyára tud valamit. (a nyuszikhoz) Nó, ne higgyétek, hogy szabadon engedlek, finom pecsenyének való jószágok. Gyertek, csak bezárlak a pincébe, amíg visszajövök. 118
V. jelenet Medve barlangja: “Medve lak” Medve a háza elıtt szegez valamit, ülve. - Jó napot medve koma! Róka: Medve: - Minden jó, ha vége jó! Mi szél hozott erre? Róka: - Jaj, jaj nagy a baj, elveszett Apróka! Ha tudod, vagy csak sejted hol a kicsi fiam, nagyon kérlek, mondd meg, mert amíg élek hálás leszek. Medve (feláll): - Kérdésedre, kérdéssel válaszolok. Hol vannak a kicsi nyuszik? Róka: - Én nem láttam ıket, biztosan az óvodában vannak. Medve: - Ha te nem láttad a kicsi nyuszikat, én sem halottam a kicsi fiadról. De, ha becsületesen válaszolsz, elárulom, hogy hol van a kicsi róka. Róka (Leül, gondolkozik, a fejét vakarja.): - Nálam vannak a nyuszikák. Medve: - Ha épen, egészségesen idehozod ıket, megkapod a kis rókát. (A róka el, a medve tovább dolgozik.) Nyuszi mama (Bejön sírva.): - Nem kerültek meg a fiókáim? - Nó, ne sírj, mindjárt itt lesznek a kis nyuszik. Medve: Alaposan megleckéztettem a ravaszdi rókát. Róka (Szaladva be a nyuszikkal.): - Itt vannak a nyulak, add ide a rókát! (A nyulak a mamájukhoz szaladnak és megölelik) Medve: - No, csak ne ilyen foghegyrıl. Elıbb megígéred, hogy többet nem bántod az erdı állatait. Róka: - Ígérem és fogadom. (Medve odaadja Aprókát.) Medve (A nyuszikhoz.): - Ti pedig megígéritek, hogy többet nem lesztek szófogadatlanok. Nyuszik: - Ígérjük medve bácsi. Köszönjük, hogy kiszabadított a róka fogságából. Jaj, hogy féltünk a sötétben (Medve el.)
119
Óvodások jönnek az óvodából. 1. Kislány: - Szervusztok nyuszikák. Hallottuk, hogy mi történt veletek. - Nagyon vártunk az óvodába titeket, s mivel nem 2. Gyerek: jöttetek elindultunk, hogy megkeressünk benneteket. 3. Gyerek: - Mi soha sem bámészkodunk az utcán, hanem fürgén megyünk az óvodába. 4. Gyerek: - Úgy bizony, nem akarunk édesanyánknak ilyen nagy bánatot okozni. 5. Gyerek: - Hogy még nagyobb legyen az örömünk, táncoljunk, játszódjunk, énekeljünk közösen valamit. Körbe állnak és eljátsszák „Egy kíváncsi nyuszi gyerek” címő énekes játékot. - Egy kíváncsi nyuszi gyerek, Egyszer régen elindult, Hogy a világba széjjelnézzen, Hi-hi-hi, ha-ha-ha széjjelnézzen. Fut a róka a nyúl után, ha elkapja, Reggelire azon nyomban be is kapja, Hi-hi-hi, ha-ha-ha be is kapja. -- Vége --
120
A gomba alatt Énekszóra bevonulnak a kórus tagjai. „Árnyas erdıben szeretnék élni nyáron át, Mert nékem az árnyas erdı vidám kedvet ád. Lomb a fán, virág a főben, mintha intene , Árnyai közt megpihenni jöjj ó, jöjj ide.” Mesélı: - Volt egyszer, hol nem volt, volt egy nagyerdı. Az erdıben egy kis tisztás, itt nıttek a gombák, Nézzétek csak! Az egyik már kidugta a fejét. (Gomba egy nagy napernyı, ami félig van kihúzva). Pillangók, katicabogarak szállnak, meg békák szökdécselnek. - Ni-ni már látom is ıket. Békák: - Brekeke, brekeke, már egy hete nem esett, Brekeke, brekeke, az esı bizony jó lenne. Kórus: - Jön a gólya, gyorsan bújjatok el a gomba alá. Béka: - Hosszú lábú gólya néni, mit akar ma ebédelni? Béka húst? Brekeke! Ejnye bizony jó lenne, A sok béka, brekeke, Mind elugrik elıle. Ének (kórus): „Kerek tóba gólya száll, Kerek tóba besétál. Lehajtotta a fejét, Kereste a pecsenyét. Hajladoztak a nádszállak, Integettek a békának. Vigyázz béka ki ne bújj, Most guggolj le, most lapulj. De a béka nem ügyelt, Az intı szóra nem figyelt. Kiugrott a tópartra, S hamm a gólya bekapta.”
121
Gólya: Kórus: Gólya: Mesélı:
- Hová bujtatok békák? - Nem láttunk egyet sem! - Megyek, megnézem ıket. - Egyszer csak beborult az ég, Süvített a szél, eleredt az esı. (Utánozza a szél mozgását a cintányérokkal, esıt a fapálcikákkal.) Figyeljetek csak! Ott menekül, fút valaki! Katica: - Hová bújjak? Hová bújjak? Átázott a szárnyacskám, Nem tudok tovább repülni, Csak lenne itt valami kis búvóhely. (Körbe futkos, majd meglátja a gombát.) - Nini egy gomba! Éppen elég ahhoz, hogy Megvédjen az esıtıl.(Alábújik.) Ének: „Elindult a pettyes, katica bogárka, Megnézi mi újság a kerek világba. Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa, Ide is, oda is bekukkant egy szóra.” Mesélı: - Az esı csak tovább esik, dörög, villámlik, fúj a szél. Nézzétek! Már megint szalad valaki. Pillangó érkezik szárnyai leengedve ázva. „Tarka cifra pillangó, Ének: Ici-pici lepke. Légy hamar szófogadó, Szállj le a kezemre. Hipp ide – hopp oda, A pillangó száll tova. Mesze, messze, messze, Hi-hi-hi, ha-ha-ha. A pillangó megfázva, Elbujt a gombához.
122
Pillangó:
- Micsoda idı, micsoda idı, Átázott a szárnyacskám. Vizes lett a lábacskám, Nem tudok repülni. (Meglátja Katicát.) Eressz a gomba alá száradni, Pihenni és kivárni az esı végét. Jaj, de jó, már nem ázom, fázom! - A vihar újult erıvel kitör. (viharjáték) Mesélı: Kórus: - Esik az esı, ázik a mezı, Haragszik a madárka, Mert megázik a szárnya. Mesélı: - Nézzétek csak, már megint érkezik valaki, Egy elázott egérke. Egér: - Cin-cin-cin egészen elázott a bundácskám. Hová bújjak, hová bújjak? (A kórus útba igazítja.) A gomba alá? Megyek is! Itt már sokan vannak. Engedjetek engem is be a gomba alá, Hadd szárogassam meg a bundámat. Mind: - Gyere be kisegér, te is beférsz! Mesélı: - Az esı még nem állt el, csak csendesedett. Szép csendesen esik. (Egyenletes kopogás.) Nézzetek oda, milyen kétségbeesetten szalad valaki. Egy kis nyúl, biztos a ravasz róka kergeti. Segítsetek rajta. - Bújj a hátunk mögé, itt nem talál meg a róka! Mind: Róka (Szaglászva körbefutkos, majd a gombához megy, az állatokra kiált.): - Nem látattok erre egy nyulat? Nem rejtızött el? Itt érzem a szagát. Gyerekek nem látattok erre egy nyulat? Mind: - Nem, nem, nem láttuk! Róka: - Merre ment, erre? Vagy arra? (Elıször a gomba felé, majd ellenkezı irányba mutat.) Megkeresem és megeszem. Mind: - Arra-arra! (Ellenkezı irányba terelik.) (A gomba már egészen kinyílt és megnıtt.) 123
Mesélı:
- Csakhogy elment végre a róka, Már attól féltem, hogy megtalálja a nyuszit. Az esı már csak csepereg. „Süss fel nap, fényes nap, Mind ének: Az erdıben az állatok megfáznak.” Mind: - Nézzétek, kisütött a nap! Katica (kibújik): - Elállt az esı.(röpköd) Pillangó: - Kisütött a nap! Már tudok repülni! (repked) Egér: - Megfésülöm a bundácskámat. Nyúl: - Jó, hogy elment a róka! (az állatokhoz) Köszönöm, hogy megmentettetek! Pille: - Szóra sem érdemes. A gomba mentett meg mindnyájunkat. Katica: - Valamit nem értek. Elıször még magamnak is szők volt A hely a gomba alatt, most mindannyian elfértünk. Egérke: - Cin-cin-cin-cin, hát nem értitek, Az esıben megnıtt a gomba, cin-cin-cin. Mind énekelnek, táncolnak. -Vége -
124
Kérdı – felelı
Mind: -
- Hová sietsz kis csibe? - Megyek csibe bölcsibe. - Hová tipegsz kis liba? - Megyek liba oviba. - Te kis kakas hová mégy? - Hangversenyre sietnék. Így kezdıdik ez a nap, Aki lusta lemarad.
125
Meseország dinom-dánom (A királykisasszonyok énekelve bevonulnak a „Cifra palota” dallamra.) „Meseország nagy kapuja sarkig ki van nyitva, Indulnak hát gyaloghintón, szép meseországba. Hopp itt vagyunk, megérkeztünk, jó napot kívánunk! Itt vannak a királylányok és a kiskirályok. (Félkörbe megállnak.) Királyasszony: - Király asszony vagyok én, eljöttem a bálba. Elhoztam a lányaim is, Hátha kerül ma este itt mindenkinek párja. 1. Királykisasszony: - Bírja ám az én lábam, a kállai kettıst, Rumbát, tangót és csárdást. 2. Királykisasszony: - Én is tudok táncolni, csak az a baj, Hogy nincs kivel, kijárjam a csárdást, Mert minden lány úgy szorítja magához a párját. 3. Királykisasszony: - Kisütött a napsugár, a borús száz év véget ért, Szép királyfi értem jönnél, nemes dolgot cselekednél. 4. Királykisasszony: - Azért vagyunk ilyen szépek, Ragyog arcunk, szemünk. Mi vagyunk a legszebbek ezen a szép napon. 5. Királykisasszony: - Megfésültem a hajamat, hogy ne álljon az égnek, Tudom, hogy az esti bálon mind csak engem néznek. 6. Királykisasszony: - Ejnye Zsuzsi, ne kényeskedj, Jobb, ha hallgatsz kincsem. Tudom, hogy az én ruhámnak párja sehol sincsen. 7. Királykisasszony: - Ez nem igaz, én szebb vagyok. Megmondta az anyukám. A világon sehol sincsen ilyen szép királylány. Virág van a hajamban, nem Krisztina, Tündérlány ma este a nevem. 8. Királykisasszony: - Királylány vagyok én is, Eljöttem a bálba. Koronámat és ruhámat édesanyám varrta. 126
9. Királykisasszony: - Mesebeli királylány, büszke, mint a páva. Korona van a fejemen, ezt minden ember látja. (A lányok kört alkotnak és éneklik a „Kör-kör ki játszik? Csak egy kislány hiányzik”.) Egy kislány bekiáltja: - Én itt vagyok és beáll a körbe. Énekelnek tovább „Körben áll egy kis lányka” - tovább táncolnak. Akit bevesz az, bent marad és folytatják a „Kácsa, kácsa” énekes játékkal. „Ennek a kislánynak nem jutott párja, Jaj, de megharagszik. Majd máskor jut néki, Jobban iparkodik. Kácsa, kácsa, piros kácsa. Ki párját nem találja, keressen magának.” (Kétszer eljátsszák majd újra félkörbe állnak a helyükön.) Énekelve jönnek be a fiúk: „Sárga csikó, csengı rajta, Vajon hová megyünk rajta? Huzsedári – huzsedom. Majd elmegyünk valahová, Királylányok udvarába, Huzsedári – huzsedom. Szép királylány fésülködik, Nézi magát, kényeskedik, Huzsedári – huzsedom. - Ugye tükröm szép is vagyok, Lányok: Szép is vagyok, jó is vagyok, Huzsedári – huzsedom. Fiúk: - Szép is vagy te, jó is vagy te, Csak egy kicsit csalfa vagy te, Huzsedári – huzsedom. 1. Királyfi: - Királyapám arra kérem, Szép paripát adjon nekem, Itt az idı szép királylányt keresni.
127
2. Királyfi:
- Van koronám, éles kardom, Vitéz legény vagyok, mondom. Minden sárkányt lenyisszantok, Szép királylányt így választok. - Király vagyok, nincs országom, 3. Királyfi: Szép koronám, színaranyból, Mint ajtón a rézkilincs. Királylányok figyeljetek! Párt választok közületek. 4. Királyfi: - Tenger pénzem, sok aranyam, Koronám és aranyhalam. A világot körbe jártam, Szép királylányt itt találtam. 5. Királyfi: - Lovagoltam gyors paripán, Kergettem a csúf boszorkányt. Legyıztem a sárkányokat, Láttam szép királylányokat. A legszebbet arra kérem, Legyen az én feleségem. 6. Királyfi: - Szép királylány ne búslakodj, Nézzél reám, ha lehet, Én téged úgy szeretlek, Megkérem a kezed. - Aki szeret jót mulatni, álljon közénk szépen. Fiúk: (Sorba – körbe menve kézen fogják a lány párjukat énekelve.) Most viszi, most viszik Danikáné lányát, Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba. Királyné énekli: „Nem adom a lányomat, Arany hintó nélkül. Abban pedig hat ló legyen, Mind a hatnak aranyfarka legyen. (Szembe állnak a párjukkal, elfoglalják a helyüket a tánchoz.) Lányok: - Szervusz kedves barátom, Jössz-e velem táncba?
128
Fiúk:
2. tánc:
3. tánc:
- Nem mehetek barátom, Mert a lovam sánta. Sánta lovam, paripám, Hízik a mezıben. Szép kislány szeretım, Lakik Debrecenben. - Gyere kislány velem, Gyere kislány velem, Hadd táncoljunk egyet. Add ide a kezed, Add ide a kezed, Hadd forgassalak meg. Egyet jobbra-balra, Lépegessünk sorba. Egymás kezét fogva, Egymás kezét fogva, Táncoljunk e dalra. - Lányok, lányok, szeredai lányok, Van-e néktek lerakott szoknyátok. Ha nincs néktek lerakott szoknyátok, Nem is vagytok szeredai lányok, Nem is vagytok szeredai lányok. - Vége -
129
A királyfi orra (függöny elıtt) Mesemondó:
- Mesét mondok most gyerekek, Ha akarjátok, elhiszitek. Az Óperenciás tengeren is túl, Ahol a kurta farkú malac túr, Kidılt kemencének, kidılt oldalába, Jártam én egyszer egy csodás országban. Meglátogattam a nagy ország királyát. Volt a királynak egy Péter nevő fia. Péter királyfinak meg egy nagyon rossz szokása, Ujjával folyton az orrát piszkálta. (Felmegy a függöny – királyfi szóbája.) Királyfi: - Királyfi vagyok én, Nincsen semmi dolgom, Azért is piszkálom unalmamban az orrom. Királyfi vagyok én, Akármit tehetek, Ellenem szólalni sem mernek. Öreganyó: - Drága, szép királyfi, Aranyos kis szentem. Sokat tapasztaltam, Míg így megöregedtem. Tanácsomat így bátran, Meghallgathatod, Csúnya dolog kézzel piszkálni az orrod. Királyfi: - Ez nem a te dolgod, Undok vén banya. Amíg jól van dolgod, Hord el innen magad. Akaszd fel a füstre, A te jó tanácsodat. 130
Öreganyó:
- Királyfi, hogy lehetsz te ilyen neveletlen, Hogy még az öregkort sem tiszteled meg bennem. Tanácsommal én a javadat akarom, De, ha kicsúfoltál, Halljad hát meg szavam: Nıjön meg az orrod kétszer akkorára. - Hi-hi-hi, ha-ha-ha, Királyfi: Kotródj el vén banya. Királyfi vagyok én, Nincsen semmi dolgom, Azért is piszkálom unalmamban az orrom. Királyfi vagyok én, akármit tehetek, Ellenem szólalni sem mernek. (tapsol) - Táncot akarok! (Bevonulnak az udvarhölgyek és az inasok, táncolnak egy választott dallamra) Mesemondó: - Közhírré tétetik, Hogy nagy szerencsétlenség szakadt az országra. Ilyen hosszúra nıtt a királyfi orra, Aki segít a bajon, A jutalma egy egész vagyon. Kinek nagy a tudománya, Jöjjön fel a palotába. - Felséges királyfi, Orvos: Mindent megpróbáltunk, De hiába való volt minden fáradságunk. Bevágtuk már kétszer a felséged orrát, De újra visszanıtt, nincs rá orvosság. Varázsló: - A híres varázsló, Cirikiri vagyok, Jöttem, hogy enyhítsek a szörnyő nagy bajon. Hókusz-pókusz piripókusz, Abrakadabra, Tőnjön el a királyfi nagy orra! (Kis idı múlva.) - Nem használ a varázsszó erre a nagy bajra.
131
Királyfi:
Öregasszony:
Mesemondó:
- Jaj, jaj, jaj, Senkinek sincs másnak, Ilyen hosszú orra, Miért is nem hallgattam én, Az okos szóra. Hej, ha visszajönne az öregasszony, Tudom, megbecsülném, Hallgatok rá nagyon. - Hallottam szépséges királyfi óhajod, Meg is jelentem, hogy enyhítsek e nagy bajon. Orrodhoz kezeddel nem szabad ám nyúlni. Csak a zsebkendıbe szabad törülgetni. Hogyha tisztán tartod, soha el nem hagyod, Nem lesz az orroddal többé ilyen bajod. - Használt az orvosság, Petike bajára, Olyan szép orra van, mindenki csodálja. Az okos tanácsot szépen meghallgatta, Zsebkendıjét magától soha el nem hagyja. Itt a mese vége, fussatok el véle, ha nem is hiszitek, De próbáljatok ti is tanulni belıle. - Vége -
132
Korsós témás tánc (A kórus is énekel.) (A lányok székelyruhába öltözve, kis korsót tartanak a kezükbe, és sorba bevonulnak énekelve a színpadra) „Ez a kislány megy a kútra, Nem talál a gyalog útra. ://Hajnalba, hajnal elıtt, ://Rózsafa nyílik az ajtóm elıtt.” (Egymás mellett megállnak, majd imitálva az éneket éneklik.) „Kis korsómat megmerítem, Jó friss vízzel meg is töltöm. ://Hajnalba, hajnal elıtt, ://Rózsafa nyílik az ajtóm elıtt.” (Bejönnek a fiúk és megállnak a lányokkal szembe – énekelve.) Fiúk: - Nézegesd csak magad rózsám, Ellopom a korsód, el ám. ://Hajnalba, hajnal elıtt ://Rózsafa nyílik az ajtóm elıtt. (A korsókat elveszik, és maguk mögé teszik.) - Korsóinkat, kérjük vissza, Lányok: Nem állsz mellénk majd a táncba. ://Hajnalba, hajnal elıtt, ://Rózsafa nyílik az ajtóm elıtt. Fiúk: - Korsótokat megkapjátok, Ha a szavatoknak álltok. Ma, holnap és holnap után, Hiába jársz a korsód után. Kórus: - Csütörtökön virradóra, Megy a lányka a folyóra, Kezét, lábát mossa, Meg is szappanozza a folyóba.
133
Lányok: - Elvitte a víz a szappant, Utána küldtem a kappant, Míg a kappan mászott A szappan elázott a folyóba. „Meghalja a szomszéd fia, indul, Kórus: Hogy meg is vigasztalja.” Fiú: - Mit adsz, ha megkapom, És majd visszaadom majd én a szappant? Lány: - Szegény vagyok, mit adhatok, Jobb lesz, ha mindjárt meghalok. Anyámasszony haragja, Kappanomról, szappanomról Reám szállna. Fiú: - Leszaggatom én az ingem, Megszőröm a folyóvizet. Folyó visszaadja, hogy a szívedet, Meg vigasztalja. Kórus: „ Folyó visszaadja, Hogy szívedet megvigasztalja.” Páros tánc: 1. Csütörtökön virradóra. 2. Kútágas gímestıl, Leszakadt vedrestıl, Kiveszem a kútból én a vedret, Csókot adok édes rózsám, Ezeregyet. - Vége -
134
Apóka, nyuszi és a farkas (Sőrő erdıbe öregember mendegél, kezébe kosarat lóbál, és vidáman dalolgat.): - Városból jövök én, Erdıben lakom én. Ajándékom kis Katónak, Kosárban viszem én. (Vele szembe az ösvényen szalad egy nyuszi megijedve.) Nyuszi: - Apóka, apóka, bujtass el engem, Egy nagy farkas üldöz. Apóka: - Sose félj nyuszikám, sose félj! Túljárunk mi a farkas eszén, Vedd fel csak a bundácskát. (Az öregember elıvesz a kosárból egy kis bundát, amit az unokájának vett és reá adja a nyuszira.) Apóka: - Nó látod, most már nem is ismer rád a farkas. Nyuszi: - Jaj, dehogy nem, dehogy nem! Megismer bizony. Hiszen kilátszik a két tapsifülem. Apóka: - Oda se neki, itt ez a szép kendı, Tedd a fejedre, takard el vele a füled, Akkor már biztosan nem ismer meg. (Nyuszi felteszi a kendıt, de még mindig reszket.) Nyuszi: - Meglátod, hogy megismer, Megismer az biztosan, Hiszen szırıs-bolyhos a lábacskám. Apóka: - Sose bánd! Vedd föl ezt a posztó csizmácskát. Most már semmiképpen sem látszol nyuszinak. (Az öreg apóka segít felhúzni a posztócsizmát.) Nyuszi (Még most is reszket.): - Jaj, megismer, majd meglátod. Hiszen a két mancsom is szırıs-bolyhos. Apóka: - Annál jobb, olyan mintha kesztyő volna rajta. Nyuszi: - Igazad van, olyan akár egy kesztyő. Apóka: - Nó, lám! Most nem nyuszi vagy, hanem Katica, A kis unokám. No gyere, ne félj semmitıl. 135
Nyuszi: - És, ha ideér a farkas, mitévı legyek? Apóka: - Mihelyt meglátod nagyot, toppants a lábaddal, Csapd össze a kezedet jó erısen És ne szólj egy szót sem. (Apóka megfogja a nyuszit, és tovább mennek, szembe jön a farkas.) Farkas: - Hej öreg, nem láttál errefelé egy nyulat? Apóka: - Ej, dehogy láttam. Farkas: - Hát ez ki itt melletted? Apóka: - Ez az unokám Katica. (A farkas nézi az unokát, de annak eszébe jut a tanítás és nagyot toppant a lábával és a kezével nagyot tapsol.) Farkas: - Miért toppant akkorát az unokád? Apóka: - Haragszik. Nem szereti a farkasokat. (A farkas hátrálni kezd.) Farkas: - És miért csapkod úgy a kezével? Apóka: - Mert verekedni akar. (A nyuszi felkap egy faágat a földrıl és hadonászik a farkas felé.) Farkas: - Ej, nem érek én rá veletek társalogni, Meg kell fognom a nyulat, sietnem kell. (Hátrál, majd elszalad a fák közé.) Apóka: - Látod, hogy fél tıled a farkas. Nyuszi: - Örömében táncol és énekel. Rászedtük a farkas komát, Nem eszik ma nyúllakomát, Gyorsan elhordta magát. Köszönöm apóka, hogy megmentettél, Itt van, visszaadom a bundácskát, A kendıcskét meg a csizmácskát. Viszontlátásra apóka! (Kezet ráznak, elmennek.) - Vége -
136
Esztendıre vagy kettıre (A jelenetek közt nincs szünet, a függöny elıtt, a színpadon peregnek a jelenetek.) (Függöny elıtt) Prológ:- Kedves mamáink, papáink, Rokonaink, bácsikáink, Rózsát terem a türelem, Hát a tapsot megérdemlem, Míg öltözünk vagy vetkızünk, De most már nem késlekedünk. Kicsikét még félreáll a királyunk Szakálla, lebillent a koronája, Most teszi fel a mamája. Míg én ezt itt elszavalom, Nagy ám ott bent az izgalom. Készülıdik minden gyerek, Idestova kész emberek. Hogy válaszol főnek-fának, Minden nagybácsikájának. Esztendıre vagy kettıre, Ha megnı mi lesz belıle. Át is adom a szót nekik, Jöhet, aki következik. (Felmegy a függöny - a színpadon egy kisfiú hintalóval.) Kis lovas l: - Ez a ló hintaló, Kisgyermeknek ez való. Mikor útra kerekedtem, Hős forrásból megitattam, Ezért táncol így alattam. Kis lovas 2: - Ha megnövök nagyobbra, Felülök én nagyobbra. Deresre vagy sárgára, Pattanok a hátára. 137
Szürkére vagy fakóra, Igazándi csikóra. Ez a ló hinta ló, Kisgyermeknek ez való. (függöny elıtt) Néni: - Amikor én néni leszek, Minden szatyrot tele veszek. Mogyoróval, mandulával, Tejszínhabos szamócával. Mazsolával meg zsemlével, Mákkal, cukorral, dzsemmel, mézzel. Kakaóval, porcukorral. Elindulok a szatyorral. S akár merre járok kelek, Kap belıle minden gyerek. (színpadon) Traktoros: - Tavasszal már pitymallatkor, Búg alattam, búg a traktor. Pöfög, pufog reng az ablak, Mind a lányok kiszaladnak. A kapuba mind kiállnak, Integetnek, kiabálnak, Én meg tovább vágtatok. Király: - Király legyek? Nem bánom, Valameddig kiállom. Úgy intézem majd a dolgot, Apu is egyen spenótot. S ha már mindent rendbetettem, Habos tortát untig ettem. Akkor ugyan mit csinálok? Mit csinálhat egy király? A koronát és a palástot, Odaadom valaki másnak, Aki nem volt még király. (függöny elıtt) S én meg beállok kohásznak.
138
Földmőves: - Egy tavasz, két tavasz, Növök még vagy két araszt. Szántok, vetek, győjtögetek. S mondja apám: – Né te gyerek, Ember lesz ez, meglátjátok, Elbírná-e már a zsákot? S ha elkongatják már a delet, A boglya alatt ebédelek. (színpadon) - Ha nagy leszek mama, leszek. Kismama: Csicsije – bubuja, aludj szépen Annuska! Ezt a babát bepólyálom, de hátra van még három, Gyurka, Olga, Sanyi, Nem gyızım számon tartani. Csicsíja, babuska, aludjál Annuska! (Kis katona csákóval a fején masírozik a függöny elıtt.) Kiskatona: - Ha beállok katonának, Megcsókolom a mamámat. S elindítom a tankomat, Mely védi a katonákat. Ne sírj anyám, ne sírj nagyon, A hazámat oltalmazom. Bárki minket megbántana, Velem győlik meg a baja. (színpadon) Kis gazdasszony: - Sütök, fızık minden jót, Csupa kedvemre valót. Tudok túrós derelyét, Receptrıl meg ciberét. Megkeverem, kavarom, Egy kendıvel beborítom. Ugye finom anyuka, ez a papírgaluska. Tudós: - Tudós leszek, mint a nagyok, Minden könyvet elolvasok. Minden gépet megcsodálok, Minden csudát kitalálok. 139
Fent a napnak nincsen lába, Mégsem gurul a Dunába. A tojást meg tapasztalom, Ott sem áll meg az asztalon. Mennyi kertet összejártam, S villanykörte fát se láttam. S ha az ember megkívánja, Merre van a cukorbánya? Hol a limonádé csapja? A mogyorót ki aratja? Melyik kútból folyik kávé? Hol terem a csokoládé? Nem nagydolog ez az egész, Kezdjük el a felfedezést. Színpadon óriási építıkockával. - Akármilyen vihar jöhet, Építész: De ez a ház, mint a cövek. Jaj, de magas, jaj de szép, Nem érem a tetejét. Ha megnövök, székre állok, Még nagyobbat csinálok. Pilóta (Sapka és repülımodell a kezébe.) - Esztendıre vagy kettıre, Felülök a repülıre. Szállok, szállok, jaj de szépen, Ott a magas kerítésen. Ott a házon, ott a fán, Ott a templom kakasán. Óvónéni (kezében nagy meséskönyv, szembe vele egy sor baba és mackó áll) Kis óvónéni: - Minél nagyobb kislány vagyok, Annál többet babázgatók. (A babáknak mondja gyorsan.) - Marci, Berci, Karcsi, Tercsi, Ince, Vince, Frici, Franci, 140
Misi, Andris, Midi, Magdi, Ki gyız annyi nevet Andi. Itt ülnek majd mindahányan, Szépen körbe, karikában. Csupa ennivaló gyermek, Játszanak, meg énekelnek. Óvónéni leszek én, Minden gyermek mamája. Prológ:
- Idáig tartott a játék, Hagyjuk most a maskendáét Lesz még Gabi, Gizi, Nándi, Felnıtt ember, igazándi. Egy jó kívánsággal végzem, Nıjünk mi fel békességben. Apák, anyák szíve-vére, Mindannyiunk örömére. - Vége -
141
Hogyan tanult meg nyávogni a kis macska? (Erdei tisztás - háttérben fák - a tisztáson virágok. A virágok között egy szép kis lepke ide-oda röpköd. Az erdıbıl egy kis macska jön ki.) Kismacska: - Ne repülj el innen. Játszunk valamit! Játsszuk azt, hogy én vagyok a macska és te az egér. (Nekiiramodik és kergeti a lepkét, de a lepke elröpül, ı egyedül maradt) - Jaj hová kerültem? Hol a házunk? Hol a mamám? (Távolról kakaskukorékolás hallatszik, a macska elrejtızik egy fa mögé.) Kakas (Énekelve bejön nagy peckesen.): „Virradatkor felkelek, Nem henyélek emberek! Kukuri, kukuriku-ú-ú!” (Hallja, hogy valaki sírdogál.) - Ki-ki-ki van ott? Macska: - Én vagyok a kismacska. Kakas: - Mi dolgod van neked itt az erdıben? Macska: - Sírok. Elvesztettem a mamámat és magam is elvesztem. Kakas: - Hangosabban nyávogj, Akkor majd meghalja a mamád, és akkor ide fut. Macska: - Csakhogy én még nem tudok nyávogni. - Furcsa pedig milyen nagy ki-ki-kis macska vagy, Kakas: Aztán mégsem tudsz nyávogni. Talán lusta voltál, és nem akartál tanulni. Macska: - Talán egy kicsit lusta voltam, de olyan nehéz nyávogni. Kakas: - Ostobaság, nagyon is kö-kö-könnyő! Macska: - Akkor, tessék engem megtanítani! Kakas: - Nó, jó. Megtanítalak. Nyújsdd ki a nyakad, Állj lábujjhegyre és most mondd utánam: Kukuriku-u-u! Macska: - Á, ez nem az, anyukám nem így szokott nyávogni. Kakas (A kakas mérgesen elment.): - Én már itt sem vagyok. Macska: - Jaj, mi lesz most énvelem? (sír) Bagoly: - Ki az, aki itt sír-rí, háborgat engem? Nappal minden jóravaló madár alszik. Te ki vagy? Macska: - Én egy kis macska vagyok, de nem tudok nyávogni. 142
Bagoly: - Ugye nem tanultál? Macska: - Honnan tetszik tudni? Bagoly: - Én mindent tudok. - Akkor, tessék engem megtanítani nyávogni. Macska: Bagoly: - Jó. Ide figyelj! Uh-hum, Uh-hum! Macska: - Ku-ku. Ez nem jó, nem így kell! Bagoly: - Akkor máskor hallgass az anyukádra (Mérgesen elmegy.) Béka: - Hát te mit keresel itt a vadonban? Macska: - Eltévedtem. Béka: - Az a te hibád, nyávogj hangosan és Akkor az anyukád, meghalja. Macska: - De én nem tudok nyávogni, mutasd, meg hogyan kell. Béka: - Tátsd ki jó nagyra a szád és mereszd ki a szemed, így ni! És mond: kvak-kvak! Macska: - Vág-vág-vág! Béka: - Ez így nem jó, nem elég nagy a szád. (Ezzel elmegy a bokrok közé.) Macska (Sírva fakad - szembe jön vele egy kutyakölyök.) Kutya nagyot ugrik és elkapja a macskát a lábánál fogva. Macska (Rémülten tovább ugrik és elkezd nyávogni hangosan.): - Miau-miau-u-u. (Az erdıbıl egy mély hang felel.) - Miau-u-u, miau-u-u. - Ez az én anyám és nem fél a kutyától. Macska: Kutya: - De tılem biztosan fog félni. Macska: - A mamám még a kertész orrát is megkarmolta. Miau-miau, miau-u-u. Kutya: - Elhallgass már. Csak azt szeretném megtudni, Ki tanított meg ilyen csúful nyávogni? Macska: - Te tanítottál meg. Hová sietsz? Talán félsz a mamámtól. Kutya: - Nem félek én. - Elszalad. (Megérkezik a kismacska mamája.) Kismacska: - Mama, mama, én egyedül is megtanultam nyávogni. Hallgasd csak: miau-miau-u-u! - Vége 143
A tojás - Képzeljétek gyerekek egy nagy titkom, van. Nektek azért elmondom. Az út menti árokban találtam Egy láda kincset. No nem olyan nagy ládát, inkább csak Olyan dobozkát. Olyan szomorú vagyok! Nem tudom Elmondjam-e a feleségemnek? Félek, hogy kifecsegi és Akkor volt kincs, nincs kincs. Mit csináljak? Elmondjam? Ne mondjam! Ti mit tanácsoltok? (Meghallgatja a gyerekek tanácsait.) - Van már egy remek ötletem! Próbára kéne tenni. Figyeljetek, jön is már az én kis Maricám. Marica: - Mi történt Nekuláj, olyan szomorú a képed, Mintha ecetet nyeltél volna? Nekuláj: - Jaj, asszony! Rettenetes dolog történt az éjszaka. Marica: - Mi történt ugyan biza? Mondd el, kedves uram, könnyíts a lelkeden. Nekuláj: - Nem mondhatom el, mert félek! Marica: - Félsz? Kitıl? Nekuláj: - Kitıl, kitıl? A világ szájától. Marica: - Hogy tudhatja meg a világ azt, amit nekem mondasz? Nekuláj: - Úgy, hogy te elmondod a szomszédasszonynak, Az meg elmondja a szomszédasszonyának és Olyan hamar híre, megy, mint a beretvált pópának! Marica: - Még hogy én pletykálok! Itt görbüljek meg, ha egy szót Is szólok valakinek. Száradjon el a nyelvem. Nekuláj: - Akkor sem mondhatom el.... Marica: - Ha nem mondja el kend, nem is szólok kendhez Többé ebben az életben .(Indul kifelé.) Nekuláj: - Hát jó! De ha elmondod valakinek, jaj a fejednek! Az éjszaka.... Marica (sóvárogva): - Igen. Nekuláj: - Tojtam egy tojást. Nekuláj:
144
Marica:
- Jaj, nekem te ember! Aztán miféle tojást? Tyúktojást? Nekuláj: - Nem, nagyobbat, pettyeset. Mint a pulykáé! Itt van lá! (mutatja) - Óóóóóóó! Ó jaj! Nekuláj, Marica: A disznók már az ajtót döfködik, mennem kell etetni! Nekuláj: - Menj csak. (A gyerekekhez.) No, most figyeljetek! (Kimegy.) (Marica bejön mintha dolgozna, közben a szomszéd lányt figyeli, aki szintén bejön a színre s kapálgat.) Marica (súgva): - Katinka! (hangosabban) - Katinka! Katika! Gyere ide gyorsan a kerítéshez! (Eljátsszák, hogy a kerítésre támaszkodnak.) Katinka: - Jó napot, szomszédasszony! Mi újság? Marica: - Katinka, képzeld... a Nekuláj... az éjszaka... tojt! Katinka: - Micsoda? Marica: - A Nekuláj az éjszaka tojást tojt! Kettıt! Katinka: - Kicsoda? Marica: - Kicsoda, kicsoda, hát Nekuláj, a férjem! Katinka: - Ugyan ne beszélj bolondokat! Marica: - Katinka, Isten bizony, és még kotlik rajta, Mert még nem kelt ki. - Istenem, Istenem ilyet én még soha életemben... Katinka: Marica: - De, nehogy elmond valakinek, Mert Nekuláj engem megöl! Katinka: - Dehogy mondom, dehogy mondom! (Marica kimegy, Katinka suttogva.): - Anyuka! (Hangosabban.) - Anyuka! Anyuka: - Micsoda? Katinka: - A Marica Nekulája az éjjel tojást tojt. Ke... Hármat! De el ne mondd senkinek, mert Maricát megöli a férje. Anyuka: - Dehogy mondom, dehogy mondom! Te, Katinka, jajajaj, úgy ég a gyomrom, El kell mennem a kocsmába egy kis pálinkáért! De te addig itthon maradj!
145
Katinka: - Menjen csak, menjen! (İ megy ki a játéktérrıl, bejön a kocsmáros.) Anyuka: - Kocsmáros úr! Képzelje el, a Marica Nekulája.... (hörpint) az éjjel.....(hörpint) tojt öt tojást! Kocsmáros (hörpint): - Ötöt? Anyuka: - Hatot! És most kotlik és kárál, Meg karicsál, mint akármelyik tyúk. Mindketten (kimennek a gyerekek közé): - Képzeljétek gyerekek a Marica Nekulája az éjszaka..... stb. 10, 20, 100. (A többi szereplı is kimegy, kivéve Maricát és Nekulájt és kérdezik a gyerekeket, ki mit hallott, hány tojásról is van szó, tódítják a hazugságot) Mikor elhangzik a bővös „száz tojást” felkiáltanak hitetlenkedve: - Száz tojást tojt? Kikiáltó: (Bejön és egy hosszú slejfnirıl olvassa.) - Közhírré tétetik és kidoboltatik, És tudja meg az ország-világ, hogy a Marica Nekulája Kereken száz tojást tojt. Kotlani kezdett és ki is költötte Mind a százat. Ötven jérce kelt ki, negyven kakas, Huszonkilenc gatyás, tizenhat csórényakú, a többi ahány Annyiféle. A Marica Nekulája most egész nap a Szomszédban kapirgál, és olyan hangosan karicsál, hogy Hangzik tıle az egész falu (Indul, de visszafordul.) De el ne mondjátok senkinek, mert jaj lesz szegény Maricának! Megöli a férje! Nekuláj (Maricát kergetve berohan): - Jaj neked Marica. Elárultad a titkomat. Most már soha sem fogod megtudni, Hogy az út menti árokban egy láda kincset találtam! Marica (megtorpan): - A Nekuláj kincset talált! - Függöny -
146
Farsangi dáridó 1. Fiú (Függöny elıtt) Kikiáltó: Tessék, tessék, beljebb, beljebb! Ez a farsang itt a legszebb. Aki itt van, el ne menjen, Aki nincs itt az is, megjelenjen. Szól már a dal, mindjárt kezdjük, Hogy nagyokat nevethessünk. (Bent a színen) 1. Gyerek: - Táncra, táncra kislányok, Daloljatok kisfiúk. Itt a farsang, haja-huj, Ne lássunk ma szomorút. Mert a farsang februárban, Nagy örömet ünnepel. Múlik a tél, haja-huj, A tavasznak jönni kell. 2. Gyerek: - Senki ne legyen szomorú, Kolbászból fonj koszorút. Vendégelj meg sok gyereket, Áldani fogják a nevedet. - Ica, Gábor, József, 3. Gyerek: A teába egy kis sót tesz. Aludttejet jól felrázza, Megcukrozza, paprikázza. 4. Gyerek: - Farsang készül víg kacagás, Tegyétek fel a maskarát. Macskafarka lengjen-lógjon, A sógor meg igyon jó bort, Fogadjuk a farsangolót. 5. Gyerek: - Farsang készül, gyerünk táncra, Öltözzünk fel maskarába. Félre tılem búbánat Mert a farsang vidámabb! 147
(Ez a néhány gyerek volt a színen és távolról énekszó hallatszik. „Adjon Isten.....” énekkel vonul be a sok farsangoló.) Közös ének 1: „Adjon Isten minden jót, Az újesztendıben. Drága jó bort korsóstól, Az újesztendıben. Bı aratást, szüretet, Egészséget, jó kedvet, Az újesztendıben.” Közös ének 2: „Adjon Isten minden jót, Az újesztendıben. Zsíros esıt, kövér hót, Az újesztendıben. Jó kenyeret, szalonnát, Tizenkét hónapon át, Az újesztendıben!” Közös ének 3: „Adjon Isten minden jót, Az újesztendıben. Vegye el mind a nem jót, Az újesztendıben. Amit kértünk legyen meg, Mitıl féltünk mentsen meg, Az újesztendıben.” 1. Farsangoló: - Pulyka melle, malac körme, Liba lába, csıre, Mit kívánjak mindnyájunknak, Az újesztendıbe? 2. Farsangoló: - A fiúknak pléh harisnyát, Ördögbır nadrágot. A lányoknak tőt és cérnát, Ha mégis kivásott. 3. Farsangoló: - Zene-bona babona, Huzavona vesszen. Visszavonás-levonás, Minket ne epesszen. Adjon Isten, ami nincs, Az újesztendıbe. 148
4. Farsangoló: - Hétköznapra erıt, munkát, Ünnepre parádét. Kéményfüstbe disznó sonkát, Zsebbe csokoládét. - Fehér kenyér dagadjon, 5. Farsangoló: Főzfa tekenıbe. Bor, búza, kolbász, Legyen mindig bıven. Közös ének 1: Szép jó napot nénik, bácsik, Gyerekek, gyerekek, Egytıl egyik jó kedvőek legyetek, legyetek! ://Csim-hum haja-hó ://Itt a farsang, jaj de jó! Közös ének 2: Tegnap óta nem ettem én, Egyebet, egyebet, Csak egy kicsi, csak egy falat Kenyeret, kenyeret ://Csim-hum haja-hó, ://Fánkot enni volna jó. 6. Farsangoló: - Mókázzunk egy keveset, Farsangoltunk egy hetet, Hogy előzzük a telet! 7. Farsangoló: - Ezután hát mulassunk, Énekeljünk, táncoljunk. A zenészek muzsikálnak, Fürge lábak táncot járnak. (Szembefordulnak a lányok a fiúkkal, közben mondják.) Mind: „Sürög, forog a sok népség, Reggelig tart a vendégség. Pörög a sok táncos pár Három napig áll a bál.” 8. Farsangoló: - Farsangon ez így szokás Megtréfáljuk jól egymást. (Kislányok csúfondárosan integetnek a fiúknak és énekelnek.) Lányok: - Nem is az a legény, aki magát tartja, Csak a ráncos csizma mutat rajta. Nem tudja a rendet lekaszálni, Mégis a hamis, hozzám akar jönni. 149
Fiúk: - Nem is az a lány, aki magát tartja, Csak a ráncos szoknya mutat rajta. Nem tudja a rántást megkavarni, Mégis a hamis férjhez akar menni. Fiúk éneklik: „Száraz tónak nedves partján, Döglött béka kuruttyol. Hallgatja egy süket ember, Ki a vízben lubickol. Közösen: ://Sej, haj denevér, ://Benned van a kutyavér.” Lányok: - Vak meglátja, hogy kiugrik, Sánta utána szalad. Kopasz ember haját tépi, A néma meg óbégat. Közösen: ://Sej, haj denevér ://Benned van a kutyavér. 1. Farsangoló: - Énekeltünk eleget, Most mókázzunk egy keveset. 1. Fiúk: - Volt egy dongó meg egy méh, Tovább is van, mondjam még? Mind: - Mondjad! 2. Fiú: - Volt egy molnár meg egy pék, Tovább is van, mondjam még? Mind: - Mondjad! 3. Fiú: - Volt egy kantár meg egy fék, Tovább is van, mondjam még? Mind: - Ha ez neked nem elég, Öleld meg a kemencét, bum! Fiúk éneklik: „A csetneki csikós, Nem itat a Tiszán. Tizenhárom ezüstcsengı, Cseng a csikó nyakán. A szeretım Julis kint, lakik a tanyán, Tizenhárom fodros szoknya, Reng a derekán. Tizenhárom fodros szoknya, Gyere Julis a fonóba. 150
A csetneki csikós, Nem itat a Tiszán. Tizenhárom ezüst csengı, Cseng a csikó nyakán.” Fiúk éneklik: „Mindenkinek van babája, Csak én nekem nincsen. Kinek kettı, kinek három, Nékem egy száll, sincsen. Ha az Isten egyet adna, Azt én megbecsülném. Kezét, lábát összekötném, A füstre feltenném.” Lányok: - Tudok szıni, tudok varrni, Tudok matolálni. Tudok az én galambomnak, Páros csókot adni. Egy gomolya meg egy ige, Tudom, van egy pászma. Ringasd anyám a gyermeket, Hadd menjek a bálba. Fiúk éneke: „A te fejed akkora, A te fejed akkora, Sallárom hopp, hopp, hopp, Sallárom, hopp, ://Mint egy szılı bokrocska. Sallárom hopp, hopp, hopp, Sallárom hopp.” - A te orrod akkora, Lányok: A te orrod akkora, Sallárom hopp, hopp, hopp, Sallárom hopp, hopp, hopp. ://Mint egy nagy sós uborka, Sallárom, hopp, hopp, hopp. Sallárom, hopp. Fiúk: - A te szájad akkora, Mint a kemence szája, Sallárom, hopp, hopp, hopp. 151
Egy farsangoló: - Húshagyó kedd, farsang van, Ropjuk a táncot gyorsabban. Muzsikaszó áll a bál, Még a ház is táncot jár. - Csörögefánk, derelye, 2. Farsangoló: Ettıl nı meg az ereje. Jóska, Pista, Jani táncol, Még a szamár is viháncol. Mind: - Fruzskák, Zsuzskák, Dorottyák, Járjátok a bolondját. Dinom-dánom vigalom, Nincs a táncra tilalom. Maskarások bolondok, Rázzátok a kolompot. Takarodjon el a tél, Örvendezzen, aki él! 4. Farsangoló: - Belebújunk maskarába, Úgy megyünk a jelmezbálba. Farsangolunk, vigadunk, Reggelig csak táncolunk. 5. Farsangoló: - Maskarát ölt ma apraja, nagyja, Szekéren járnak, erre meg arra. Indul az agyaras, madaras, szamaras, Minden házba beköszönt egy lovas. Közös ének: „Itt a farsang, áll a bál.” (Ezután minden gyerek átöltözik a jelmezébe és felvonulnak, a végén tánc.) Bohóc: - Bojtos sapka, tarka köntös, A porondon bohóc szökdös. Akár sírok, akár nem, Te csak nevess énvelem! Babszem Jankó ”Ismeritek Babszem Jankót” énekre, érkezik: - Babszem Jankó vagyok én, Egy pöttömke kis legény. Bejártam a világot, Átugrottam egy nagy árkot. Mégsem nıttem nagyobbra, Nem vagyok csak ekkora. 152
Varázsló:
- Hókusz-pókusz, hipp és hopp! Varázspálcám kippi-kopp! Itt egy tojás, itt egy másik, Kalapomban macska ásít, Csiri-biri, kriksz és kraksz, Lesz itt bizony, ne mulass! Jancsi és Juliska énekelve vonulnak be. Jancsi: - Zöld erdıben gombát szedtünk, Tarka lepkét is kergettünk. Nagy az erdı és eltévedtünk, Jaj, de nagyon megijedtünk. Juliska: - Aztán másnapvirradóra, Rábukkantunk egy kis házra. Mézeskalács volt a fala, Csokoládé az ajtaja. Jaj, de jött a vén boszorka, Megkínzott a gonosz csontja. Jancsi és Juliska: - De nem kell ám félni tıle, Bedobtuk a kemencébe. Csipkerózsika: - Száz éves állom szállt a szempillámra, Benıtte palotám a vadrózsa ága. De jött messzi földrıl egy királyfi értem, És az óta minden él körülöttem. - A szép Csipkerózsikát megkeresni jöttem, Királyfi: De nehezen tudtam átvágni mindenen. Fel is ébresztettem száz éves álmából, A gonosz boszorkány varázslata alól. Piroska (Énekszóra vonul be.): - Virágot keresek, virágot keresek, Kötöm bokrocskába. Örül majd a mamám, Örül majd a mamám, amikor meglátja. Illatos a virág, amit én keresek, Szegfő, rózsa, gyöngyvirág. Amit érte kapok, amit érte kapok, A nagymamám csókja. Én vagyok Piroska, Bort viszek a kosaramban. 153
Szóba nem állok a farkassal, Mert bekap a nagy szájával. Vadász: - Vadász gyerek vagyok én, Nagyon bátor kislegény. A puskámat fölveszem, A farkast megkergetem. Ibolya: - Én vagyok a kis ibolya, Kora tavasz, víg mosolya. Bokor alján megtalálhatsz, Büszkélkedni sosem láthatsz. Hóvirág: - Csingi-lingi hóvirág az én nevem, Csingi-lingi a szép tavaszt én hirdetem. Tulipán: - Tulipán az én nevem, A szép tavaszt hirdetem. Szirmaim, ahogy pompáznak, Sok kis méhet csalogatnak. Doktor: - Én vagyok a doktor néni, Ki a beteg lássam! Meggyógyítok én mindenkit, Gyertek, gyertek bátran! Fiúk, lányok ne féljetek, Engem mindig szeressetek! Bálna: - Ha tudná a bálna, Milyen jó a málna, Csak málnát zabálna. Nyuszi: - Szürke bundás kicsi nyúl, Tapsifüle lekonyul. Meglapul a szalmába, Meg se mozdul négy lába. Más: - Nyuszi fülét hegyezi, Nagy bajuszát pödöri. Répát eszik rop-rop-rop, Nagyot ugrik hopp-hopp-hopp! Téltündér: - Az én ruhám hófehér, Egészen a földig ér. Hozok nektek jégcsapot, Jégvirágos ablakot. Hópihéim szerteszórom, 154
Hideg télben táncoltatom. Jégcsap: - Fagyos télen eresz alatt, Hosszú jégcsap díszeleg. Könnyezik a szemecskéje, Mikor a Nap megjelent. Hamupipıke: - Gyönyörő szép ruhámmal, Most jöttem a bálból. Rám szálltak a galambok, A mogyorófa ágról. Manó: - Hallja minden erdı s hegylakó, Én vagyok a kópé kismanó. Erdı csendjét elkergetem, Az éjszakát felébresztem. Hallja minden erdı s hegylakó, Én vagyok a kópé kis manó. Semmitıl nem félek, Ha kell meg is, verekszem, Suhataggal, fergeteggel. Minden egyéb szörnyeteggel! Kikió: - Én vagyok a szent égkı ırzıszentje, Közel hozzám nem engedlek, Nyílvesszımmel megsebezlek. (Énekszóra vonul be.) Indián: - János bácsi a csatába, János bácsi a csatában, Megbotlott egy főszálban. Arra ment egy indiánus, Arra ment egy indiánus, Arra ment egy indiánus, A szívébe lándzsát szúrt. Kéményseprı: - Volt egy ember fekete, Feje, lába, tenyere. Kéményt seper egész nap, Estére már elfáradt. Akkor ı is hazament, De mielıtt lepihent. Jól megmosdott úgy, mint te. Nem is maradt fekete. 155
Szakácsnı:
Sütök fızık minden jót, Csupa kedvemre valót. Tudok túros derelyét, Borjúfület málnamézzel. Libamájat majonézzel, Megkeverem, kavarintom, Egy födıvel betakarom. Közös ének: A szakácsnak jól megy dolga, Süt, fız vidáman dalolva. Kever, kever, kavar, İ csak parancsolgat, Minden ételt megkóstolgat. Robot: - Nézzétek csak egy robotot, Csuda szerkezet. Robot Robi én vagyok, Hát figyeljetek. Nem eszem én tejet, túrót, Sem salátát, sem spenótot. Programokkal etetnek, Robotolok eleget. Papagáj: - Papagáj, papagáj, Csıröcskéje be nem áll. Fényes tolla tarka-barka, Jancsi, Julcsi a gazdája. Vigyáznak is nagyon rája, Papagáj, papagáj, Csıröcskéje be nem áll! - Brummog a medve, Medve: Nincs neki jókedve. Tánchelyet, ı málnát szedne, Két köcsöggel lépes mézet, Akkor járna táncot, szépet! Sárkány: - Én vagyok a félelmetes sárkány, A fejemben ész, erı és ármány. Hadakozik minden vitéz ellen, Le is gyızöm egy kettıre, Vagy inkább ık engem. 156
Dinoszaurusz: - Én vagyok a kis Dinó, Jó kedvem van, halihó. Szeretem a gyerekeket, Öregeket, felnıtteket. Ne féljetek, nem bántalak, Csak egy kicsit megkóstollak. Hamm! Csizmás Kandúr :- Egy kis tejföl jó lenne, Bajszom fürdetem benne. Egérkés a hangulat, Csizmás Kandúr jól mulat. Tavasz Tündér: - Én vagyok a szép kikelet, Én hintem be a ligetet. Patyolatszín hóvirággal, Vígan játszó napsugárral. Csörgedeznek a patakok, Odafönn a kék ég ragyog. Madár ének szól a fán, A szép tavasz megjött már! Befejezıben a „Tavaszváró„ énekkel zárjuk be felvonulást. Ének: „Gyere, gyere szép kikelet, Búcsúztassuk a vén telet. Hóvirág és kék ibolya, Készül már a tavaszra.” „Tavaszt váró kis virágok, Bújjatok ki, nagyon várunk. Barlangjából morgó medve, Őzze el a hideg telet.” „Gyere tavasz várva várlak, Hozz zöld ruhát, Főnek-fának. Csilingelı madárdallal, Bontakozzon ki a tavasz!” - Vége 157
TARTALOM Elıszó........................................ .............................................................1 Róka és a nyúl........................................................................................5 Piroska és a farkas.................................................................................6 Hamupipıke ........................................................................................10 Élı képeskönyv...................................................................................15 A kényes lány.......................................................................................21 Kéményseprı és a pékinas ................................................................26 Mind sót az ételben ............................................................................28 Az évszakok.........................................................................................36 A mikulás.........................................................................................37 Érkezik a kikelet .............................................................................38 A három pillangó............................................................................38 Érkezik a nyár .................................................................................40 Megérkezett az ısz.........................................................................40 Babás jelenet ........................................................................................42 Bölcsıdal..............................................................................................44 Hova-hova Katika?.............................................................................45 Babatánc...............................................................................................46 Kicsi szakácsok ...................................................................................47 Tavaszi jelenet .....................................................................................49 Cica óvoda ...........................................................................................54 A táncoló királykisasszonyok ............................................................58 Gyöngyvirág királykisasszony ...........................................................63 Mesebelei játszótársak ........................................................................68 Zsuzsó vasárnapja...............................................................................72 Jó, hogy jöttél szép tavasz..................................................................76 Mese a kis gidáról................................................................................80 Kis kukták ............................................................................................83
159
Szabómesterek.....................................................................................86 Kézfogó................................................................................................88 Malacvásár............................................................................................92 Mit játszol ?..........................................................................................93 A kis doktor .........................................................................................94 Csipkerózsika.......................................................................................95 Székely lakodalom............................................................................ 104 Fonóka............................................................................................... 113 Róka koma kalandjai ....................................................................... 117 A gomba alatt ................................................................................... 121 Kérdı – felelı .................................................................................. 125 Meseország dinom-dánom ............................................................. 126 A királyfi orra.................................................................................... 130 Korsós Témás tánc.......................................................................... 133 Apóka, nyuszi és a farkas................................................................ 135 Esztendıre vagy kettıre ................................................................. 137 Hogyan tanult meg nyávogni a kis macska?................................. 142 A tojás................................................................................................ 144 Farsangi dáridó................................................................................. 147
160
