Rose Woods - Pusztító Érzések Es Harag

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t

rz sekEsHarag-slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/rose-woods-pusztito-erzesek-es-harag

1/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t



2/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Rose Woods – Harag (fantasy novella)

Hét főbűn novellapályázat ©Másolás csak a szerző nevének feltűntetésével http://www.angyalidemonok.blogspot.com


3/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


†

Ethan érezte, ahogy a harag szétárad benne. Üdvözölte a régóta jól ismert érzést. Több évszázada már, hogy társa volt mindennapjainak a bosszúvágy táplálta, parttalan düh. A szerettei elvesztése miatt érzett vigasztalhatatlanság okán született tehetetlen kín. Az elégtétel kutatására kényszerítő végtelen erő. A vágy, hogy teljesítse az ígéretet, amit szülei sírja fölött tett: egyszer bosszút áll. A harag is jól ismerte ezt a testet. Volt idejük összeszokni. Kéjesen nyújtózkodott el benne. Illett rá, mint egy kényelmes ruha, amit mintha csak rá szabtak volna. Otthon benne. Biztonságban. Létét nem fenyegette holmivolt megbékélés. A több mint háromszáz év alatt megnőtt ugyan, meghízott, mégis tökéletesen elfért a régi testben. Hordozója vele cseperedett kisfiúból, felnőtt férfivá. A haragja is egy felnőtt férfié volt immár. Egy megszállotté, aki kíméletlenül űzte áldozatait hosszú időn át, egyiket a másik után megtalálva, míg elért ehhez az utolsóhoz. Nemsokára vége lesz. Beteljesíti a küldetését. Nézte a nőt. Szép volt. Karcsú, csinos. Hosszú fekete haját egyszerű lófarokba fogta, az erős szél azonban még így is a szemébe fújta. Többször megrázta a fejét, hogy ismét a háta mögé kényszerítse a dús copfot, de az – mintha csak önálló akarattal rendelkezne – , fütyült gazdája parancsára. Rose Woods – Harag

http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 4


4/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Még a nevét is tudta: Helena. Szép név. Kár, hogy ő viseli. Az utolsó leszármazottja azoknak, akik megölték szüleit a kút titkáért. A dühe soha nem volt még ilyen erős, ilyen lángoló, mint most. A harag számára, feltámadása óta először, túl szűk volt a hely. Arra készült, hogy szétrepessze Ethan testét, hogy azután akadálytalanul árasszon el mindent a közvetlen közelben, és pusztítson vég nélkül. Megsemmisítsen minden élő, és élettelen dolgot, amit csak a férfi keze elért. Látta, hogy a lány idegesen pillant körbe. Mintha csak tudná, hogy figyelik. Ethan lehunyta a szemét, nehogy a benne izzó gyűlölet égetését valóban megérezze a másik. Hamarosan vége – ismételgette, mint egy mantrát. Hamarosan véget ér. Beteljesíti a küldetését. Soha nem fogja elfelejteni a látványt, ami akkor tárult elé, élettelenül. mikor hazaért. és apja is adekúta melletta szeme feküdtek, ApjaAnyja, kezében kard, túlerővel szemben tehetetlen volt. Legyőzték. Az anyja is halálos sebet kapott, de utolsó leheletével még Ethan fülébe súgta a tettesek nevét. Öten voltak, akik az élet vizét el akarták orrozni. A vizet, amit ha a halandók ittak, nem öregedtek meg, és ami halálos sebeket gyógyíthatott. Kár, hogy a szüleinek már nem használt. Talán, ha hamarabb érkezik… Akkor megesküdött, hogy nem nyugszik addig, amíg fel nem kutatja az utolsó tettest is, vagy ha ő nem él, hát a leszármazottját. Ott, a kút mellett ülve, halott anyjával a karjában érezte először a haragot, ami az évszázadok alatt egyedüli társa volt. Rose Woods – Harag



5/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Ethan magához vett annyi vizet, amennyit elégnek talált a küldetése teljesítéséhez. Lám, jól gazdálkodott. Itt volt a szeme előtt az utolsó leszármazott, és neki még mindig volt egy üveg vize. A kutat megsemmisítette, miután a szüleit eltemette. Nem férhetett hozzá többé senki. Hagyta az időt múlni, míg huszonöt éves nem lett. Erős, felnőtt férfi, számos harcművészet ismerője, a fegyverek szakértője. Csak ezután k ezdte el inni a vizet. A támadók nem tudták, hogy időnként újra inniuk kell belőle, ha az öregedést továbbra is késleltetni akarják. Mikor rájöttek, már késő volt. Nem nyertek mást, mint néhány évet. Ezért a pár rövidke évért kellett meghalniuk Ethan szüleinek. Az emlékek hatására a harag még inkább lobogott, égette a férfi testét. De nem bánta. Tudta, hogy közel a megnyugvás. Tovább tüzelte a dühét.teltek Visszagondolt a hosszú évekre, amelyek a bosszúval el. Az első három férfit elég könnyen megtalálta. Egyikük reszketeg öregember volt már, mikor rálelt. Hallott két társa szörnyű sorsáról, és bujdosott, nehogy a halál őt is utolérje. Ethan persze így is a nyomára akadt. Mikor az életéért könyörgő aggastyánt nézte, elbizonytalanodott egy pillanatra. De a haragja

nem tűrte a megbocsájtást. Nem hagyta kegyelmezni. Tombolt, dühöngött, és csak a vér tudta lecsillapítani. A negyedik és ötödik férfi meghalt, mire a lakóhelyükre bukkant. Az egyiknek nem volt utódja, a másiknak viszont a fiát sikerült megtalálnia, és őt sem hagyta menekülni. Fizetnie kellett az apja bűneiért. Csak Rose Woods – Harag



6/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


úgy, mint az ő gyermekének, a szeme előtt sétáló lánynak, Helenának. Ethan hosszú, határozott léptekkel indult el felé. Az utolsó ember felé, aki a haragját táplálta. Már majdnem utolérte, mikor a lány meghallhatta, hogy követi, mert megállt, és felé fordult. Ethan abban a pillanatban megtorpant.

Messziről is jól látta, mennyire szép Helena. De közvetlen közelről bájos arcába, sötétbarna szemébe nézni, egészen lenyűgöző volt. Hogy alkothatott a természet ilyen tökéletes szépséget abból az anyagból, amit az a gonosz, alattomos ember ráhagyott? És ő vajon hogy is pusztíthatná el? Helena

szeme

olyan

volt,

mint

a

selymes

étcsokoládé. Az a szín, amiről nem lehet eldönteni, hogy fekete-e, vagy bar na, mert mindig másmilyennek látszott, akárhányszor csak belenézett. Fehér bőre éles ellentétben állt hajával, és szempárral. ezzel a meghatározhatatlan színű, ámdefekete gyönyörű, sötét A haragja újra fellobbant, és felülírta a csodálatot. Még közelebb lépett a lányhoz. Ethan nézte, ahogy a kíváncsiság átadja a helyét az arcán a rettenetnek, amint a felé közeledő óriási férfit nézte. Tudja, hogy miért vagyok itt – villant át az agyán. – Tudja, hogy bántani akarom. Mindjárt sikoltozni kezd. De nem tette. Helena rémülten, sápadtan, ám szilárdan állt előtte. Nem törődött a kezéből kihullott csomagokkal. Szemét a férfi sötétkék íriszébe mélyesztette, mintha onnan akarná kiolvasni a választ, hogy mit akar tőle ez a hatalmas, fenyegető, halálosan gyönyörűséges, napbarnított idegen. Rose Woods – Harag



7/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Ki vagy te? – kérdezte. Ethanre egy villámcsapás erejével hatott a hangja. Úgy érezte, mintha jeges lelkét érintette volna meg egy meleg, óvatos kéz. A szíve, a teste a harag tüzében égett már hosszú évek óta, de a lelke megfagyott ott, a szülei holtteste felett. Egészen eddig hideg is maradt. Ám a lány hangja valamit művelt vele, és a kemény jégpáncél olvadozni kezdett. Mi a csuda történik velem? – töprengett rémülten. Mert ez az enyhülés legalább annyira megrémítette, mint amennyire a jól ismert harag megnyugtatta. – Te vagy az, aki megölte az apámat – sóhajtotta a szavakat, és Ethan megdöbbent, mikor saját haragját látta fellobbanni a lány szemében. Ugyanazt az izzó, végtelen, fájdalmas dühöt. Hát, persze. Hisz ő ugyanazt tette a lánnyal, mint amit vele tettek azok az emberek. Megfosztotta az apjától.

Nem tudott úrrá lenni a megrendülésén, mikor rájött, hogy ugyanolyan önző okokból ölt. A bosszú jogán, haragtól vezérelve. – Miért? – kérdezte a lány. – Mit ártott ő neked? Hisz a legjobb ember volt a világon. Ethan nem tudta, mit feleljen. Tényleg csak az volt Helena apjának a bűne, hogy egy becstelen ember fiaként született a világra. És az apák bűnei visszaszállnak a fiaik fejére. Nem igaz? – Engem is megölsz? Valamiért, amiről még csak nem is tudok? Essünk túl rajta! Csak először áruld el, hogy miért kell meghalnom!

Rose Woods – Harag



8/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Ahogy Helena haragja nőtt, úgy vált semmivé az övé. A lány minden egyes szava egy-egy ökölcsapás volt az gyomrába. Dühe meglegyintette őt, szinte csípte a bőrét. Nézte kigyúlt arcát, indulattól kavargó szemét, és önkéntelenül kinyújtotta felé a kezét, mire Helena hátrálni kezdett. És még mielőtt meggondolhatta volna, hogy mit fog mondani, már ki is buktak belőle a szavak. – Ne félj! Nem akarlak bántani. A lány arcára kiült a döbbenet, és Ethan is meglepődött a saját ígérete hallatán. De amikor tudatosult benne, hogy ez az ígéret nagyon is őszinte volt, még inkább elcsodálkozott. Már valóban nem akarta bántani a lányt. Nem akarta már a bosszúját beteljesíteni. Az már évekkel ezelőtt megtörtént, mikor az utolsó támadó is kilehelte a lelkét. most már tudta, hogy ő sem jobb náluk.Ugyanakkor – Akkor miért követtél? – kérdezte Helena. – Mikor utánad indultam, még nem tudtam, hogy így fogok érezni – válaszolta a férfi őszintén, mire Helena arcából ismét kifutott a vér. – Mi a neved? – kérdezte, miután valamelyest összeszedte magát. – Ethan. – Az enyém… – Helena – vágta rá a férfi, és az ő szájából valahogy egészen másképp, különlegesen, dallamosan hangzott a szó, mint egyébként. – Rendben Ethan. Tartozol nekem egy magyarázattal. Rose Woods – Harag



9/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Nem tartozom senkinek semmivel – vágta rá, és ismét feltámadt benne a jól ismert dühödt érzés. Máris megtöltötte keserűséggel a száját, elűzve onnan a lány nevének kimondása után maradt jóleső édességet. De ez az érzés már idegen volt. Nem az a düh, ami gyerekkora óta mardosta. Ez rossz volt, mert nem akart haragudni a lányra. – Muszáj leszel valami magyarázatot adni, ha nem akarod, hogy hívjam a rendőrséget – erősködött a lány, Ethan pedig nem tudott mást tenni, csak mosolygott azon, mennyire naiv. A rendőrség neki nem árthatott. Nem voltak papírjai, nem volt címe, igazából még vezetékneve sem. Hol keresték volna? A hosszú évek alatt megtanult láthatatlanná válni. Rejtőzködni. Nem! A rendőrség vele szemben tehetetlen lett volna. – Oké

– mondta mégis, és segített összeszedni a

korábban szétszóródott tárgyakat. A part menti sétány egészen kihalt volt. A szél elűzte a turistákat, és a helyieket egyaránt. Ethan végig a háborgó tengert nézte, miközben elmesélte, hogyan jutott el odáig, ahol épp voltak. Helena szó nélkül hallgatta. Egyetlen egyszer sem kérdezett közbe. Nem kezdett hitetlenkedni, mikor meghallotta, hogy Ethan az élet vizéről beszél, és azt állítja, hogy több mint háromszáz éves. Nem rohant el sikoltozva, segítségért, rendőrért kiáltozva. Végig nagyon higgadt volt. Hagyta, hogy a férfi befejezze a történetét, és csak utána szólalt meg. – És, most mi változott? Miért nem akarsz már a bántani?




10/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Eltűnt a harag, amit idáig éreztem – vonta meg a vállát. – Hogyan? – Nem tudom. Egyszerűen ez történt. Amikor a szemedbe néztem, már nem akartam tovább bosszút állni. Azt hiszem, az már rég megtörtént, csak nem vettem észre, hogy közben teljesen a rabjává váltam a saját dühömnek. Hagytam, hogy uraljon, hogy maga alá temessen, és irányítson évszázadokon keresztül. Helena csak nézett rá. Nem bélyegezte őrültnek, nem gyanúsította meg, hogy hazudik. – Nem hiszel nekem? – kérdezte mégis a férfi. – Tudom, hogy igazat mondasz. – Honnan? Hogyhogy ilyen könnyen elhiszed? – Gyerekkoromban apám nagyon sokat mesélte a nagyapám kedvenc történetét, ami az élet vizének kútjáról szólt. Mindig is csak kitalációnak tartotta, ami az öreg túlságosan is élénk fantáziájának a szüleménye. De igaz volt. Az elsőtől az utolsó szóig. Ethan ajkai egy néma „ó”-t formáltak, de a meglepetésére nem volt szava. – Meg tudsz bocsájtani? – kérdezte a lány, és a férfi döbbenetére megfogta a kezét. Ethan nézte az egybefonódott ujjakat. A sajátjait, amelyek hosszúak, és erősek voltak, és a lányét, amelyek vékonyak, hófehérek, és roppant törékenynek látszottak. Érezte, hogy a jégpáncél ismét olvadt egy kicsit. – Nekem kell bocsánatot kérnem – felelte néhány perc után. Hirtelen árnyék vetődött rájuk. Olyan gyorsan termett mellettük a férfi, hogy szinte észre sem vették. A




11/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


következő pillanatban már egy kést szorított a lány torkához. Helena arcát elöntötte a rettegés. Szép szeme könyörgéssel volt tele. Mikor vele szemben állt, dacos volt, és bátor. Most félt. Lassan állt fel, szemét egy pillanatra sem véve le a férfi kezéről, de tehetetlen volt. Hosszú évek óta most először. A lány élete veszélyben forgott, és itt semmi hasznát nem vette a szinte tökélyre fejlesztett harctudományának. Most nem segíthetett a dühe, ami áthajszolta a hosszú éveken. Most nem maradt más, csak a féltés. – Engedd el! – mondta halkan, fenyegetően. – Előtte add ide a pénztárcádat! Szó nélkül engedelmeskedett. Soha nem hagyta volna, hogy kirabolják. Harc nélkül legalábbis. De most bármit nélkül odaadott volna, hogy ez az alak elengedjeszóHelenát. – Viszem ezt a csini medált is – közölte a támadó, és megmarkolta a lány nyakában lógó apró aranykeresztet. – Azt nem! – kiáltotta apámé volt.

kétségbeesetten. – Az az

Mielőtt Ethan bármit is tehetett volna, Helena nekifeszült a fogva tartója karjának, és megpróbálta eltaszítani magától. De a férfi sokkal erősebb volt. A lány elveszítette az egyensúlyát, és egyenesen a késbe dőlt. Mintha kimerevedett volna az a szörnyűséges pillanat. Helena szeme tágra nyílt. Egyszerre volt benne csodálkozás, fájdalom, és rémület. A férfi elengedte, Rose Woods – Harag



12/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


eldobta a kést, majd futásnak eredt, Ethan pedig az utolsó pillanatban kapta el a lányt, nehogy elvágódjon. Nézte sápadt, vértelen arcát, és tudta, hogy nem engedheti, hogy Helena meghaljon. Elővette az utolsó üveg vizet, amit a kútból hozott. Sietnie kellett. A lány pulzusát egyre lassabbnak, gyengébbnek érezte. Már a vér sem lüktetett olyan sebesen a sebből. Már alig volt benne élet. Óvatosan a szájához illesztette az üveget, és vigyázva, nehogy egyetlen csepp is félremenjen, megitatta vele. Közben halkan duruzsolt a fülébe, megpróbálta rávenni, hogy igya meg az utolsó kortyot is. Helena pedig engedelmesen nyelte az élet vizét. Most már tudta, hová lett a haragja. Vággyá alak ult. Mindent legyőző sóvárgássá, hogy megismerje ezt a lányt. Ellenállhatatlan késztetéssé, hogy ha csak egy kicsit is, de jóvátegye a bánatot, amit okozott neki. kinyitotta már a szemeit, a csodaszép csoki rendben színű Mikor íriszt meglátta, tudta, és hogy mi nden ét lesz, és mindennek így kellett történnie. Ez volt megírva. Szinte úgy érezte, hogy a szülei ott állnak a háta mögött. Biztos volt benne, ha megfordulna, láthatná őket. Ahogy nézik őt, ahogy mosolyognak. Azután a múlt szellemei eltűntek, és nem maradt más, csak Helena és ő. Végre hazaért. Megnyugodhat. Békére lelhet. Harag nélküli életre. Csak először még visszaszerzi a lány nyakláncát.

VÉGE Rose Woods – Harag



13/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t



14/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Rose Woods – Büszkeség (romantikus novella)

Jane Austen novellapályázat ©Másolás csak a szerző nevének feltűntetésével http://www.angyalidemonok.blogspot.com


15/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


„Nyugodtan nevezheti szemtelenségnek, nagyon keveset különbözött attól. A tény az, hogy ön megunta az udvariaskodást, a hódolatot, a tüntető figyelmet. Megcsömörlött az olyan nőktől, akiknek minden szavát, gondolatát és pillantását csak az diktálta, hogy önnek tessenek. Én felráztam önt, és érdekelni kezdtem, mert annyira voltam,méltó minttermészete, a többiek. akkor Ha nem lenne valójábanmás szeretetre meggyűlölt volna modoromért; de bármennyire igyekezett is álcázni magát, érzésben mindig nemes volt és igazságos, s lelke mélyén megvetette azokat, akik olyan állhatatosan igyekeztek kedvében járni. Látja, ön helyett én adtam magyarázatot, és mindent tekintetbe véve, nem is látszik ez ésszerűtlennek. Hiszen annyi bizonyos, hogy nem tudottgondol, semmilyen jóbeleszeret tulajdonságomról sem amikor valakibe.”– de erre senki Jane Austen: Büszkeség és balítélet (Elisabeth Darcynak)


16/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


† Liam őrjöngve hagyta maga mögött a kilométereket, egyiket a másik után. Az ország másik végében tartózkodott épp, mikor megkapta nagynénje kétségbeesett üzenetét. A húga arra készült, hogy férjhez menjen, szándéka szerint családja tudta nélkül. Ám szemfüles szolgálólányának köszönhetően féltve őrzött titka kiderült, s pártfogójuk – rég halott édesapjuk nővére –, üzenetet küldött Liamnek, aki húga gyámjaként egyedüli volt, ki képes lehetett a frigy megakadályozására. oda időben. Liam családja Csak volt érjen Greenshire grófság ura. Apja halála után a nagynénjük, a húga és ő örököltek a környéken mindent. És most Célia arra készült, hogy a saját részét veszélyeztesse egy rangon aluli házasság révén. De nem csak a hozománya volt veszélyben, hanem a becsülete is. Még ha neki sikerül is megakadályoznia a nem kívánt házasságot, ha a terve nyilvánosságra kerül, az emberek suttogni kezdenek, és Célia elveszíti a lehetőségét egy megfelelő partinak. Holott neki kötelessége volt gondoskodni róla, hogy a lány férjhez menjen egy jószívű, gondoskodó emberhez, aki nem mellesleg kellő vagyonnal rendelkezik, és elég körültekintően bánik majd a felesége pénzével is. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 17


17/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Ismerte a családot, amelynek a testvére oly botor módon a tagja készült lenni. Egykor gyakori vendég volt náluk. Elszegényedett nemesek voltak. Az úr, James Monroe, tekintélyes vagyont örökölt ugyan, de kétes befektetései és szerencsejáték szenvedélye hamar segítettek neki a pénz nyakára hágni. Az asszony, Charlotte, szintén gazdag család sarja, ám az ő öröksége is a férjéé sorsára jutott. Kétségbeesetten igyekezett fenntartani a látszatot, fennhéjázó, büszke viselkedésével takargatva nyilvánvaló szegénységüket. Mintha a családi kúrián málladozó vakolatot, vagy a pénztelenség egyéb nyomait elfedhette volna az, hogy olyan magasan hordta az orrát. A fiuk, Henry, egészen biztosan úgy gondolta, hogy így oldja meg a családja gondjait. Elcsábít és feleségül vesz egy gazdag lányt. Hát, ő majd megmutatja, hogy milyen fából is faragták. Aki a húgát akarja kihasználni, annak vele gyűlik meg a baja. Vagy ne legyen Greenshire ura.

† Marguerite felemelkedett a veteményesből, mikor meghallotta a dübögést. Minden jel szerint egy lovas közeledett. Ki lehet az vajon? Csodálkozva ismerte fel az érkezőben a grófság örökösét. Liam nem volt mindig a megközelíthetetlen földesúr. Valamikor „csak” Liam volt, a szomszéd birtokról, akivel gyermekkorukban együtt játszottak a folyóparton. Jó rég látta már. Azóta ugyancsak megnőtt, és megférfiasodott. Persze ő sem volt már az a nyeszlett, Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 18


18/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


szeplős kislány, akit az arcát borító pöttyök miatt szamócának csúfoltak a környékbeli gyerekek. De Marguerite jól látta még ebből a távolságból is, hogy barna, hullámos haja, zöld szeme, magas, nyúlánk termete még mindig a régi. És az öröm is, amit ő érzett, mikor hosszú évek után meglátta. Önkéntelenül lendült üdvözlésre a keze, de a mozdulat félbe maradt, mikor Liam lassítás nélkül vágtatott el mellette, a végkimerülésbe üldözve csatakos lovát, pillantásra sem méltatva az út szélén ácsorgó lányt. Valamikor a végtelenségig csodálta a férfit. Mikor még fiatalabb volt. Számtalanszor tett tanúbizonyságot nemes jelleméről, és jó szívéről. És többször megvédte őt bátyjai gonosz tréfáitól. Henry és ifjabb James gyakran viccelődtek az ő kárára. Liam azonban mindig a segítségére sietett a kellő időben. Ő és a húga, Célia, szinte mindennapos vendégek voltak a Monroe házban, bár részéről a látogatások haladtával ritkultak, majd és Liam teljesenazelidő is maradtak, azért nem lepődött meg különösebben, mikor Henry és Célia között szerelem szövődött. Örült, hogy végre a valóság ban is rokonságba keveredik a lánnyal, akit már amúgy is a testvéreként szeretett. Bár két bátyja mellett volt két húga is (Roberta és Olívia , az ikrek), szívében maradt hely még egy nővérnek. Tudta, hogy Henry és Célia boldogok lesznek együtt. Most azonban, Liam elsuhanó, dühös arcát látva balsejtelem szorította össze a szívét a bátyja küszöbön álló esküvőjével kapcsolatban. Megszaporázta hát a lépteit, hogy minél hamarabb a házhoz érjen, és megtudja, mi okból érkezett a leendő sógornője fivére.

Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 19


19/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Már messziről meghallotta apja emelt hangját, és Liam inger ült válaszait. Még nem veszekedtek, de már nem sok hiányzott volna hozzá. És bár egyetlen szót sem tudott kivenni a kiszűrődő hangfoszlányokból, azért nagyon jól tudta, miről folyhat a vita. Anyját az ebédlőben találta. Egyenes derékkal ült az egyik megviselt széken, az egykor jobb napokat látott, kopott asztal mellett. Méltóságán alulinak gondolta, hogy zaklatott lelkiállapotát ország-világ elé tárja, de az idegességét még sem tudta egészen eltitkolni. A szeme sarka jól láthatóan rángatózott, és a kezében tartott zsebkendőt is rongyosra gyűrte már a türelmetlen várakozás közepette. Henry fel-alá járkált az asztal körül. Időnként hosszú léptekkel indult apjuk dolgozószobája felé, de anyja ellentmondást nem tűrő szólítására mindig megtorpant, és nagy sóhajjal visszafordult a céltalan járkálást folytatva. – Mi történt? – kérdezte Marguerite, bár pontosan tudta a választ. Liam rájött, hogy Célia és Henry titokban házasodni akarnak. – Úgy tűnik, a bátyádnak elment az esze – válaszolta Charlotte halkan, méltóságteljesen, és további kommentár nélkül hagyta a kijelentést. Marguerite gyorsan Henryre nézett, aki alig észrevehetően megrántotta a vállát. Fogalma sem volt, ki kotyoghatta ki a titkát. Csak hárman tudtak róla. Célia, Henry és Marguerite. De most már Liam is tudomást szerzett a tervről, és úgy tűnt, hamarosan kitör a botrány. A lány közelebb óvakodott a dolgozószoba ajtajához, hátha elcsíphet egy-két szót. Az anyja őt nem akadályozta meg a hallgatózásban, hisz legszívesebben Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 20


20/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


maga is az ajtóra tapasztotta volna a fülét, ha nem érezte volna megalázónak. Viszont ki volt éhezve a tényekre. Így hát nagyvonalúan nem vett tudomást lánya „gyengeségéről”. Alig ért azonban a küszöbhöz, az ajtó kivágódott, és a nyílást teljesen betöltötte Liam óriási alakja. Marguerite-nek földbe gyökerezett a lába. A férfi fenyegetően tornyosult felé, mintha készen állna arra, hogy bárkit félresöpörjön, aki az útjába mer állni. A lány mindössze a mellkasa közepéig ért. Teljesen hátra kellett döntenie a fejét, hogy az arcába nézhessen. Zöld szeme elsötétedett a benne tomboló haragtól. A haja a homlokába hullott, középen kettévágva a dühödt ráncokat. Az állát több napos borosta fedte, amitől úgy nézett ki, mint egy haramia. Egy pillanatra felismerés és csodálkozás villant a tekintetében, de szinte azonnal felöltötte megint komor arckifejezését. hogy mellette csak megbiccentette , már kinn is Marguerite felé,Fejét majdéppen elslisszolva volt a folyosón. Csak a felkavarodott levegő maradt utána, amit sietős távozásával hagyott hátra. Miközben határozott, döngő léptekkel vonult végig a kijárat felé, a lány jól láthatta, hogy milyen piszkos a ruhája, sáros a csizmája. Több napos vágta lehetett mögötte, úgy sejtette. Marguerite gyomra fájdalmasan összeszűkült, mikor rájött, hogy Liam önmagát, s a lovát sem kímélve rohant megakadályozni a húga, és az ő bátyja esküvőjét. Ő meg még azt hitte, hogy amint kiderül az eljegyzés, a férfi legalább olyan boldog lesz a testvére öröme láttán, mint Marguerite. Mekkorát tévedett.



21/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Charlotte! – szakította félbe apja borízű, parancsoló hangja a gondolatait, ő pedig félrehúzódott, hogy utat engedjen a kezeit most már nyíltan tördelő anyjának. – Most mi lesz? – kérdezte Henry elkínzottan, tőle várva tanácsot. Marguerite ránézett jóképű bátyjára. Ő és James ennél jobban már nem is különbözhettek volna egymástól. Idősebb testvére nem csak a nevét örökölte édesapjuktól. Apjáéhoz oly hasonló, rőt haja letagadhatatlanná tette származását. Csak ifjabb James lényegesen vonzóbb volt, mint az idősebb, és erről nem csak a Monroe úr védjegyének számító, ápolatlan pofaszakáll hiánya gondoskodott, hanem a vakítóan kék szempár, és a megnyerő modor is, amellyel minden nőt levett a lábáról. És akkor még nem is beszéltek az egyenruháról, amit fivére katonatisztként hordott. Henry ezzel szemben anyjuk sudár termetét, szalmaszőke haját, és mogyorószín szemét örökölte. Hogy visszahúzódó, álmodozó természete kinek volt köszönhető, azt csak a jó ég tudhatta. Összefacsarodott a szíve, amikor az arca fájdalmas grimaszba torzult. Csakis Marguerite tudhatta, milyen

szerelmes a fiú Céliába. Számára a vagyon semmit nem jelentett, és ezért is akarta kétségbeesetten titokban tartani a szándékait. Nem szerette volna, ha bárki azt gondolja, csakis a pénzéért akarja elvenni a lányt. Ő egyedül Céliát imádta. Akár pénz nélkül, akár család nélkül. Csakis őt. – Minden rendben lesz – igyekezett megnyugtatni, még ha abban a pillanatban nem is nagyon hitt a saját szavaiban. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 22


22/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Mindennél és mindenkinél jobban haragudott Liamre, amiért ilyen fájdalmat okozott a testvérének.

† Liam fáradtan dőlt le az ágyára. Már túl volt egy kiadós fürdőn, még sem tudott megnyugodni. A forró víz elégtelennek bizonyult arra, hogy legyűrje idegességét. Mindössze sajgó izmait lazította el kicsit. Összevesztek Céliával. Illetve ő veszekedett, egyre jobban belelovalva magát a bosszúságba, mikor látta, hogy a józan érvek hatástalanok maradnak a lánynál. Hiába próbált az eszére hatni. Rávilágítani, hogy Céliának kötelességei vannak a családjával szemben. Büszkének kellene lennie a származására, nem lealacsonyodnia egy szerencselovag szintjére, aki csakis ahatástalan vagyonáramaradt, pályázik.kerekperec Majd mikor minden szava kijelentette, hogy semmiképp nem egyezik bele a házasságba, mire Célia sírva fakadt. Liam még mindig elkeseredett, ha visszagondolt a húga könnyeire. Édesanyjuk belehalt Célia születésébe, és bár apjuk imádta őket, és a nagynénjük is mellettük állt, segített a felnevelésükben, Liam mindig is hajlamos volt atyáskodni a család másodszülöttje felett. Célia kezdettől fogva törékeny és beteges volt. Halovány bőrű, sovány kis teremtés, akit az első erősebb szél is elfújhatott. Fekete hajával, sötétkék szemével tökéletes szépségnek számított, de különleges törődést is igényelt gyengesége miatt. Nem hagyhatja hozzámenni akárkihez. Csakis egy olyan férfiú jöhet szóba, aki meg tudja védelmezni, gondoskodni tud róla, és megőrzi Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 23


23/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


számára a vagyonát. Henry Monroe nem volt ilyen férfi. Ráadásul rangon aluli. Odakint villám hasította ketté a sötét égboltot, majd nemsokára megdördült az ég. Esni fog – konstatálta, majd óriási léptekkel az íróasztalhoz ment. Most azonnal levelet ír édesapja barátjának. Stevenson ezredes felesége, minden lében kanál asszonyság, mindig is erősködött, hogy segít neki jó partit találni a húga és saját maga számára is. Most megírja neki, hogy köszönettel elfogadja a segítségét. Már ami Célia jövendőbelijét illeti. Mert az övé… Az már egészen más ügy. A szeme előtt megjelent Marguerite képe, ahogy ott, az ajtóban látta. Világosbarna haja feltűzve a feje tetejére, ám néhány rakoncátlan tincs elszabadult belőle, és leomlott bájos arca két oldalán, egészen a válláig. Valami fizikai végezhetett közvetlenül találkozásuk előtt,munkát mert olyan kócos és zilált volt, minta egy szolgálólány. De ennek ellenére, kipirult arcával a legelbűvölőbb látványt szolgáltatta, amivel valaha is találkozott. Szépen megnőtt a kis pulykatojás – nyugtázta, és visszagondolva nőies vonalaira egyetlen másodperc alatt kiszáradt a szája. Istenem! Úgy viselkedem, mint egy mamlasz suhanc.

Soha nem szűkölködött női társaságban. Jóképű volt és gazdag. Ugyancsak kelendő a hölgyek körében. Most azonban úgy érezte, nem nyugszik addig, amíg újra nem láthatja a lányt, bár maga sem tudta, honnan származik ez a leküzdhetetlen vágy. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 24


24/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Liam

számára kétféle nő létezett. Akivel a kedvét töltheti, bőkezűen meghálálva az odaadását és a figyelmét, és aki szóba jöhet, mint lehetséges feleség, gyermekei anyja. Marguerite kétségtelenül egyik táborba sem tartozott. Akkor mégis mit akarhatna tőle? Összerezzent, mikor gondolataiból újabb villámlás és mennydörgés riasztotta fel. Az eső vad surrogással kezdett rá, a véget nem érő zuhogásra. Ideje megírni azt a levelet – döntötte el. Valami csattant odalent. Mintha a bejárati ajtó lett volna.

Vagy egy ág, amit a vihar szakított le – nyugtatta meg önmagát.

† Henry a legmélyebb álmából ébresztette fel Marguerite-et. – Segítened kell! – szegezte neki a kijelentést azonnal, a fáradtságtól kába lánynak. – Mégis miben? Marguerite felült, és a szeme tágra nyílt a csodálkozástól, mikor a bátyja háta mögött meglátta Céliát. Mint egy ázott kis veréb. A lány hajából, ruhájából csöpögött a víz. Odakint megdördült az ég, és Marguerite rájött, Célia gyalog jött ebben az ítéletidőben. De vajon mi oka lehetett rá? – Azonnal száraz ruhára van szükséged – ugrott ki a takaró alól. – Erre most nincs idő – fogta meg Henry a karját. – Indulnunk kell. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 25


25/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Indulni? De mégis hová? – Megszökünk – jelentette be Célia mosolyogva, mintha csak valami örvendetes hírt közölt volna. – Ó – nyögte Marguerite és lerogyott az ágy szélére. Majd ismét felélénkült. – De az nem lehet. A mama, a papa, Liam… – Muszáj – vágta félbe a zavart szóáradatot Henry. – Másképp soha nem lehetünk együtt. Majd ha összeházasodtunk, akkor visszajövünk. Csak így tudom bebizonyítani, hogy nem Célia vagyonára pályázom. Segíts nekünk testvérkém! – Mégis miből akartok megélni? – Eladunk néhány ékszert – felelte Célia, majd ismét Henry vette át a szót. – Hisz ügyvéd vagyok. Majd csak találok valami állást. Valóban. James a katonai pályát választotta, Henryt pedig kiderül,lehetőségükhöz megérte-e? mérte taníttatták a szüleik. Most Marguerite azt sem tudta, mit feleljen. Azután ránézett a bátyja reménykedő arcára, Célia önfeledt, boldog vonásaira, és végre tudta mit k ell tennie. – Te menj ki innen! – lökdöste ki Henryt a szobából, majd értetlen ábrázatát látva hozzátette. – A menyasszonyodnak át kell öltöznie. Még tüdőgyulladást kap ezekben a nedves ruhákban. Rácsukta az ajtót Henry hálás fizimiskájára, és míg Célia átöltözött a kölcsönruhába – hisz a táskája, és benne a saját ruhakölteményei is ronggyá áztak –, ő összeszedett néhány dolgot, amire elengedhetetlenül szüksége lehet egy fiatalasszonynak.



26/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


A részeg kocsis még csak fel sem ébredt pálinkagőzös álmából, mikor kivezették egyetlen lovukat az istállóból, és befogták a könnyű kocsi elé. Szegény pára rémülten táncolt az egymást követő villámlások miatt.

– Nagyon vigyázzatok magatokra – ölelte át hevesen a bátyját Marguerite, majd Céliától is ugyanilyen viharosan búcsúzott. A lány egy levelet csúsztatott a kezébe. – Ugye átadod ezt Liamnek? – nézett rá könyörögve, Marguerite pedig nem tudott neki nemet mondani, pedig biztos volt benne, hogy mélyen meg fogja bánni. Másnap aztán összeszedte minden bátorságát és átsétált Greenshire urának kastélyába. A csodás környék egy időre feledtette vele a rá váró kellemetlen feladatot és a kényelmetlenséget is, amit a felázott, sáros mezőn való átkelés ott cipője teljesenátszűrődtek elnyelte a föld, de okozott. az, ahogyItt,a kora reggelisarkát napsugarak a közeli erdő fáinak lombján, ahogy az éjszakai, tetemes mennyiségű eső párolgott ki a talajból a simogató meleg akaratának engedve, és a szépséges természet ébredezésének hangjai, kárpótolták a lányt a nehézségekért. – Monroe kisasszony – jelentette be a karót nyelt komornyik, Marguerite pedig álmélkodva nézte a kastély pompáját, miközben bebocsájtásra várt. Az édesanyja bizonyára elalélna a látványtól. A fényűzés és a gazdagság félreérthetetlen jeleitől, amelyeket – nem győzi eléggé hangsúlyozni –, ő már oly régóta nélkülöz. Valószínűleg irigykedve és vágyakozva bámulná az inasok és szobalányok garmadát, akik fel-le szaladgáltak Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 27


27/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


a végeérhetetlen lépcsőn, fontosságuk teljes tudatában. Nekik mindössze egy szobalányuk, egy szakácsnőjük és egy részeges kocsisuk volt, immár kocsi nélkül. Marguerite nem tudta elfojtani a mosolyát, mikor elképzelte, mit fog szólni a jóember, ha felébred az esti tivornya utáni szunyókálásból, és mindössze hűlt helyét találja a lónak és a kocsinak. A hatalmas kétszárnyas ajtó kitárult előtte, ő pedig ott állt, ostobán mosolyogva, Greenshire urának szalonja küszöbén. Két csodálkozó szempár meredt rá, miközben úgy érezte, menten elsüllyed.

† Liam jól aludt és kipihenten ébredt. Amint megírta a levelet, megnyugodott végre. Stevenson ezredes felesége a húga lehetőbiztonságban legmegfelelőbb partit férje fogja oldalán, Céliánakő keríteni. A lesz méltó pedig hatalmas felelősségtől szabadulhat meg. Marguerite-ről álmodott. Úgy, ahogy régen látta, még kislányként, mikor annyi időt töltöttek együtt. Hogy is tudta elfelejteni azokat az éveket? De előző nap, mikor újra látta a lányt, minden eszébe jutott, és álmában újraélte minden kalandjukat. Most pedig ott állt előtte, ő maga, frissen, üdén, felnőtt valójában, és úgy mosolygott, hogy Liam szája sarka is megrándult, hogy felfelé görbüljön a látvány hatására, de még időben erőt vett magán. Már Marguerite sem nevetett. Máskor oly meleg, barna szeme kiüresedett és hideggé vált, mikor megpillantotta a férfit. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 28


28/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Haragszik rám – tudatosult Liamben. – Bizonyára a testvére miatt.

De nem bánt meg semmit, hisz a húga jövője és a család jó híre volt a tét. Nagynénje szívéjes üdvözlése zökkentette ki a gondolataiból. A jótét lélek nem tudott sem udvariatlan, sem rideg lenni s enkihez sem, még ha sejteni lehetett is, hogy Marguerite mi járatban van. Vagy bocsánatot akar kérni a bátyja és a családja nevében, ebben az esetben Liam nagylelkű lesz, és felülemelkedik a sértettségen, bár forrt benne az indulat, amiért nem Henry érkeze tt, hanem gyáva mód a húgát küldte. Vagy kérni jött. De bármennyire megigézték is a lány gyönyörű szemei és magával ragadó arcvonásai, a kérését nem teljesítheti. Nem engedheti meg, hogy a bátyja feleségül vegye Céliát. – Kisasszony! – hajtott fejet Liam udvariasan, -lássék pukedli volt a válasz. mire kapkodó, – Minektessék köszönhetjük ezt a korai látogatást? – kérdezte a nagynénje mosolyogva, mire Marguerite egészen elsápadt. Liam aggódva nézte, mint kapkod feldúltan levegő után. Keble csak úgy hullámzott a ruha csipkeszegélyű dekoltázsa alatt. Kezdett aggódni a lány egészsége miatt. – Egy levelet hoztam Li… Az úrnak – javította ki magát, és újabb pukedli kíséretében Liam felé nyújtotta a gyűrött borítékot, amit a férfi zavartan elvett. Egy darabig összehúzott szemmel tanulmányozta a tartalmát, miközben az arca egyre inkább elkomorult. Marguerite legszívesebben sarkon fordult, és elrohant volna. Az ő küldetése véget ért.



29/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Mi áll a levélben? – kérdezte a nagynéni aggodalmasan, mire Liam megrázkódott, mintha álomból ébredt volna, majd gyors főhajtás kíséretében kifelé indult.

– Ha megbocsájt nénikém… Kisasszony! Lenne olyan jó, és követne a dolgozószobába? Marguerite dübörgő szívvel ment a férfi nyomában. Ha rajta múlik, már ott sincs. – Lucy! – szólt oda Greenshire ura az első szembejövő szolgálónak. – Megnézné felébredt-e a húgom? A lány máris elrohant, hogy teljesítse a parancsot. – Mit jelentsen ez? – követelte Liam, mikor bezárult mögöttük az ajtó. Vadul lobogtatta a levelet a kezében, miközben látszólag minden erejével igyekezett uralkodni az indulatain. – Én nem tudom,

mi áll a levélben – tiltakozott

Marguerite. És Valóban ez nem is hazugság. csaka füllentés sem. nemvolttudta, mit írtMég Célia fivérének. – A húgom arról tájékoztat, hogy megszökött az ön bátyjával – jelentette ki Liam dühösen. Zöld szeme villámokat szórt. Ebben a pillanatban érkezett vissza a lány. Ha Marguerite nem tudja, az arckifejezéséből akkor is azonnal sejtette volna, hogy baj van. – Beszéljen! – intett ingerülten a férfi, a zavartan ácsorgó Lucy felé. – A kisasszony nincs a szobájában, uram – hadarta. – És úgy tűnik, néhány ruhája, és ékszere is eltűnt.



30/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Vetett egy gyors, ideges pillantást Marguerite-re is, majd gyorsan eliszkolt, még mielőtt kitört volna a vihar. A férfi hatalmas léptekkel az ablakhoz ment, és hosszú percekig a kertet bámulta, szótlanul. Marguerite már -már azt fontolgatta, hogy őróla meg is feledkezett. Azon

gondolkozott, hogy észrevétlenül. – Tagadja tán, hogy tudott

vajon

elosonhat-e

a tervükről? – kérdezte Liam halkan, de a szavai mélyén ott feszült a harag, és érezni lehetett, hogy kivételesen nagy erőfeszítésébe kerül nyugodtnak maradni. – Henry engem sem avatott be – felelte ugyanolyan csendesen, bár attól tartott, vad szívdobogása elnyomja a hangját. – És azt várja, hogy ezt most el is higgyem? – Nem várok öntől semmit. Mindössze a levelet hoztam el, amit a húga rám bízott. Személyesen a húgom? – fordult felé hirtelen. – Akkor – mégis csak tudott a szökés tervéről. Hogy hagyhatta ezt?

Marguerite szaporán pislogott meglepettségében. – Engem is kész tények elé állítottak – dadogta. – Semmi beleszólásom nem volt az eseményekbe. – Jöhetett volna hozzám. Azonnal. Most már bottal üthetem a nyomukat. – Nem várhatja tőlem, hogy önhöz legyek lojális, ne a saját testvéremhez! – A testvére… – kiáltott fel Liam megvetően. – Valamikor az ön barátja volt, ha jól emlékszem. Valóban olyan szörnyű lenne, hogy Célia őt szereti? – Barátság. Ezt a szót Henry nem ismeri. És valószínűleg a szerelmet sem. Különben nem vetett volna Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 31


31/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


szemet egy olyan naiv és törékeny teremtésre, mint az én húgom. – Mit akar ezzel mondani? – húzta össze a szemét a lány. – Mindenki tudja, miféle nehézségekkel küzd a családja – sétált lassan közelebb a férfi. – És mivel az édesapja alig egy napja ígérte meg nekem, hogy megakadályozza ezt a képtelen házasságot, mostanra pedig a húgom eltűnt a bátyjával egyetemben, azt kell gondolnom, hogy ez egy jól kidolgozott összeesküvés, amelyben benne van az egész háza népe. – Mégis mi okunk lenne rá? – kérdezte a lány levegő után kapkodva, de a választ már előre sejtette. A férfi épp elég világosan utalt rá. – Célia hozománya több mint elég lenne ahhoz, hogy kisegítse önöket a bajból – vágta az arcába kíméletlenül. Mármint ott álltrándul előtte.meg Aligidegességében karnyújtásnyira. Marguerite jól látta, egy izom az arcán. Mint fehérednek el az ujjpercei, amint az öklét összeszorítja dühében. Hogy préseli össze a száját féktelen indulatában, miközben a válaszra vár. – A papa valóban nagy hibát követett el, mikor elherdálta a saját és a mama vagyonát. Ezt kár lenne tagadnom ön előtt, hisz ön mindenkinél jobban ismeri a családom helyzetét – utalt a közösen töltött gyerekkorra. – De ennek semmi köze nincs Céliához és Henryhez. Liam megvetően felhorkant, mint aki egyetlen szavát sem hiszi el, Marguerite- ben pedig egy egész világ omlott össze. Tisztában volt vele, hogy az emberek pletykálni fognak. Mindenki készpénznek veszi majd, hogy Henry a Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 32


32/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


vagyona miatt közeledik Céliához. De Liamtől soha nem várt volna ilyen szűklátókörűséget. Kivételes jellemű embernek ismerte meg ifjúkorában, aki folyton dacolt az előítéletek, és a családja általi elvárások ellen. Azt gondolta, ha valaki, hát ő megérti a húga vonzalmát. És most mélységesen csalódott benne. Pont azokat a tulajdonságokat vette fel, amelyeket az apjában annyira elítélt korábban. Liam látta, mint változik meg az arckifejezése kérlelőről könyörtelenre, és egy pillanatra megborzongott. Önkéntelenül lépett hátrébb egyet, mintha legalábbis ököllel az arcába csaptak volna. A lány megvetése azonban sokkal jobban fájt neki, mint egy pofon, mint bármi más a világon. Ez őt magát is épp eléggé meglepte. Marguerite nyugalmat erőltetett magára. Dacosan felszegte a fejét, úgy folytatta. Az én küldetésem itt véget ért. – Megfordult és egyenes háttal, felszegett fejjel kifelé indult a dolgozó szobából. – Marguerite! – szólt utána a férfi kérlelőn, bár maga sem tudta, mit akar mondani. De nem akarta, hogy

a lány így menjen el. Ilyen haragosan. Ilyen lesújtó véleménnyel róla. Megállt, de nem fordult vissza. Továbbra is a hátát mutatva várta a továbbiakat. – A húgomról van szó – kezdte a férfi kínlódva. – Az egyetlen lényről a világon, aki fontos a számomra. Féltem, és a lehető legjobbat akarom neki. – És úgy gondolja, hogy az nem a bátyám – nyugtázta egy bólintás kíséretében, de még mindig nem nézett rá. – Ezért mondja, hogy Henry nem ismeri a Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 33


33/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


szerelmet. Hisz, ha valóban szeretné Céliát, akkor ön szerint messzire elkerülné. Nem kérdés volt, hanem megállapítás. – Valóban – hagyta helyben Liam, és mikor látta, hogy Marguerite apró keze mint szorul dühödten ökölbe, még gyorsan hozzátette. – Henry… Nos, nem ő a legjobb Céliának. És az én húgom, csakis a legjobbat érdemli. – Hát, akkor mondok én is valamit büszke és fennhéjázó uraság – fordult végre felé a lány. Barna szeme izzott a bensőjében tomboló felháborodástól, és jól észrevehetően reszketett felindultságában. – Az édesapám egy iszákos semmirekellő, de soha nem kényszerítené egyik gyermekét sem érdekházasságra, holott ezzel valóban megoldódna minden gondja, ahogy uraságod oly tapintatosan rávilágított. Liam elvörösödött a kíméletlen módra, ahogy a lány emlékeztette iménti faragatlanságára. Ezerszer megbánta már, hogy olyan otrombán viselkedett olyan képet festett saját magáról, mintha a pénz lenne és számára a legfontosabb. – Mint

ahogy édesanyám sem, aki bár a külsőségek rabja, büszkébb embert nem találhat nála.– folytatta Marguerite dacosan. – Bár vagyonunk valóban nincs, én hiszem, hogy a bátyámat a legmélyebb, legtisztább szerelem vezérli, mint ahogy Céliát is, aki bár törékeny, kiszolgáltatott nő, ezerszer bátrabb és nemesebb jellem, mint az édes testvére. Mer szeretni. Liam már nem szégyenkezett, hanem dühöngött. Mit képzel ez az aprócska nő magáról, hogy így kioktatja? Már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Marguerite nem hagyta szóhoz jutni.



34/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Lehet, meglepem ezzel a ténnyel uram, de vagyunk egy páran, akik nem a vagyonért, vagy a társadalmi rangért házasodunk. Létezik egy érzés, amit ön szemmel láthatóan hírből sem ismer. És ez a tiszta szerelem. Szánom, amiért soha nem tapasztalhatta meg. És inkább irigyelje, mintsem elítélje a húgát azért, amiért ő részese lehet ennek a csodának. Még ha nem is annak az embernek az oldalán, akit a fivére a legmegfelelőbbnek tart erre a szerepre. A férfi haragja nem ismert határokat. Szánja! Tévedett, mikor azt hitte, nincs rosszabb a lány megvetésénél. A szánalma ezerszer rosszabb volt. Ám Marguerite még mindig nem végzett. – És mondok még egy dolgot, ami minden bizonnyal az újdonság erejével fog hatni. Nem önzés az, ha egy férfi boldog akar lenni a választottjával ahelyett, hogy gyáva módon holmi önfeláldozásra, vagy elvárásokra hivatkozna, és beérné azzal ahelyesen hamis illúzióval, hogy a körülmények áldozataként cselekedett. Még ha egy világ választja is el őket egymástól. Nem ekkor követ el hibát. Hanem akkor, ha kellő ismeretek nélkül ítélkezik mások felett. Köszönés nélkül viharzott ki a szobából, át az óriási, kétszárnyas ajtón. Szinte rohant le a lépcsőn, meg sem állva. Liam az ablakból nézte, ahogy sietősen, hátát kihúzva, fejét büszkén magasra tartva vonult végig a kastély előtti park füvén. De azt már ő sem láthatta, mint buggyantak ki a csalódottság első könnycseppjei a szeméből, amint kellő távolságra ért ahhoz, hogy tovább már senki sem leshette meg. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 35


35/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


† A következő fél évben Célia minden egyes héten

írt. Igaz, miután Marguerittől megtudta (akinek viszont a jóindulatú, mindent tudó szakácsné pletykálta el kéretlenül; Greenshire- ben valóban még a falnak is füle volt), hogy a bátyja az első levelét felbontatlanul vetette a kandallóba, inkább Monroe-ékhoz címezte őket, és megkérte sógornőjét, hogy ő számoljon be idős nagynénjének a sorsáról. A néni hálásan fogadott minden apró információ morzsát, amelynek köszönhetően megbizonyosodhatott róla, hogy Célia jól van. Ő nem volt olyan büszke és ostoba, mint Liam, aki inkább levágta volna a fél karját, mint hogy bevallja, mennyire szomjazza a híreket a húgáról, mennyire a kirohanását. Ígyéshát mindig megbánta az ajtó mögött hallgatózott, mikor Marguerite abban a hitben, hogy Liam épp nem tartózkodik otthon, meglátogatta a nénit, hogy felolvassa neki Célia soron következő levelét. Titokban elraktározott minden egyes szót, minden egyes beszámolót, és őszintén örült a húga boldogságának. Ő és Henry összeházasodtak az első adandó

alkalommal, és a férjének már sikerült is állást találnia. Egy ügyvéd a szárnyai alá vette. Még lakást is segített nekik keresni. De Liam

nem

csak

ezekben

az

esetekben

leskelődött tolvajként. Szinte minden nap kilovagolt, hogy a közeli dombtetőről figyelje Monroék házát, hátha meglátja Marguerite-et, akár egyetlen pillanatra is. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 36


36/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Már az első viszontlátáskor megfogta a lány szépsége. Azután pedig a bátorsága és a szókimondása ejtette rabul. Az, ahogy kiállt a testvére boldogságáért. Végül pedig a jósága bűvölte meg. Csodálta a lányt, amiért annak ellenére, hogy ő olyan otrombán bánt vele, mégis a szívén viselte a feladatot, hogy hírt vigyen Céliáról. Napról napra egyre jobban vágyta a látását, és ha Marguerite nem bánt volna olyan ridegen vele minden egyes találkozásuk alkalmával, mikor épp, hogy csak egy apró fejbiccentéssel fogadta a férfi köszönését, már rég bocsánatot kért volna tőle, bevallva a hibáját. Mivel azonban úgy gondolta, hogy a háta közepére sem kívánja a társaságát, inkább megtartotta magának a vallomását, és csak a távolból figyelte őt. Ha tudta volna, hogy a lánynak mekkora erőfeszítésébe kerül közömbösséget színlelni, és múlhatatlan tettetni, bizonyára magát. Ám haragot a férfiban olyannyira elítéltmeggondolja büszkesége Marguerite-et is megakadályozta abban, hogy színt valljon.

A tél a báli szezon kezdetét hozta magával. A betakarítási munkálatok véget értével a vidéki emberek szórakozásra vágytak csak úgy, mint a városban élők. Charlotte Monroe pedig egyetlen bált sem hagyott volna ki a világ minden kincséért sem. Nem törődve férjeura folytonos zsörtölődésével, nagy izgalommal készült minden egyes eseményre, és Marguerite mindig meglepődött, ilyenkor hogy megváltozott az anyja. Az izgatottság megszépítette, szinte megfiatalította. Mosolyogva, magában dúdolgatva járt, kelt a házban. Végtelen türelemmel segített a szobalánynak megfésülni Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 37


37/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


a lányai haját, és elragadtatottsága csak nőtt, mikor a legidősebb fia, ifjabb James is csatlakozott hozzájuk, hazalátogatva állomáshelyéről. Még panaszkodni is elfelejtett sanyarú sorsa miatt. A lányok várakozása is óriási volt. Olíviának és Robertának ez volt az első igazi bálja. És bár az apjuk adósságba keverte magát a varrónőnél (is), mindhárman meseszép fehér ruhában pompáztak. Henry becsületesen visszaküldte a kocsit és a lovat is a szüleinek, így volt mivel elhajtani a nagy eseményre. A folyton részeg kocsis pedig, az után, hogy közvetlen mellőle kötötték el a rábízott jószágot, egészen megemberelte magát. Most is majdnem józan volt, mikor a bakra ülve nógatni kezdte a lovat, hogy induljon végre. Még Monroe úr is átöltözött és megfésülködött a nagy eseményre. Folyton borzas, vörös pofaszakálla egészen tiszteletreméltó látványt nyújtott így ápoltan. A bálterem fényűző de látják még ha kevésbé csillogó is, a lányok akkorvolt, is ezt a legszebb bálteremnek a világon. Ezernyi gyertya gondoskodott a megvilágításról. A sarokban zenészek hangoltak egy aprócska pódiumon, a fal mellett székek sorakoztak. No, nem, mint ha bárki is ücsörögni akart volna. Még a petrezselymet áruló lányok sem ültek le. Csoportokba verődve szemlélték a fiatal urakat, nagyokat kacagva egymás közt. – Menten elájulok – sziszegte Charlotte a férjének. – Még Greenshire ura is itt van. Liam említésére Marguerite felkapta a fejét. És valóban. A férfi ott állt a környékbeli előkelőségek gyűrűjében, és egyenesen őt nézte.



38/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Mi üthetett belé? – töprengett tovább az anyja hangosan. – Még soha nem jelent meg egyetlen bálon sem. Már -már kezdtem azt hinni, hogy méltóságán alulinak tartja.

Liam egyetlen pillanatra sem volt hajlandó szem elől veszíteni a lányt. A mulatság egész ideje alatt szemmel követte minden egyes mozdulatát, minden egyes lépését. Képtelen volt levenni a szemét róla. Hogy is ne, mikor Marguerite volt a legszebb a teremben.

Lenyűgözte vidámsága. Nagyokat nevetett, mikor valamel yik húga a fülébe súgott valamit. Magával ragadta az életszeretete, a szemmel látható boldogsága. Minden táncra volt partnere. Azután, mikor az édesanyja mondott neki pár szót, és jelentőségteljesen a boltos mamlasz, ámde jókora örökségre számító fia felé pillantott, a lány bájosan elpirult. Nem volt kétséges, mi Monroe asszony szándéka. -utóbb férjhez kell menniük. Mivel Lányainak Marguerite aelőbb legidősebb, nem kétséges, ki kezdi a sort. Az említett fiatalember is egyre gyakrabban pillantott feléjük, de még nem határozta el magát. Liam pedig csendben fortyogott a féltékenységtől. Valami oknál fogva elviselhetetlennek érezte a gondolatot, hogy a fiú megszólítsa Marguerite-et. Vagy táncra kérje. Látni sem bírta. Elnézést kért, és sietősen kiment a kertbe. A levegő hűvös volt, de jól esett a frissessége a benti fülledt meleg után. Lépések csikordultak mögötte a kavicsos sétányon, és mikor kíváncsian a hang irányába fordult, Margueriteet látta meg közeledni. Ő még nem vette észre. Teljesen a gondolataiba mer ült. És mikor felnézett, és találkozott a pillantásuk, a férfi jól látta a tétovázását. Most Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 39


39/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


megforduljon, és eltűnjön arra, amerről jött, vagy folytassa a sétát? Az előbbi minden bizonnyal udvariatlanság lett volna. Hát maradt. – Elengedték a hódolói? – szaladt ki a száján a kérdés, mielőtt még meggondolhatta volna. Majd minden mindegy alapon, csendesebben hozzátette. – Minden bizonnyal elment az eszük. – Célia jól van – mondta inkább a lány felelet helyett. –

Tudom. Minden egyes alkalommal az ajtó mögött hallgatózom, mikor a nagynénémnek felolvassa a levelét. Elárulta hát a titkát, és semmivel sem érezte magát kevesebbnek azért, hogy csorbult a büszkesége. – Örülne, ha tudná. Vigasztalhatatlan a bátyja kőszívűsége miatt. – Valóban kőszívűség lenne, hogy a legjobbat akartam Olyan többet világban élünk, vagyon ésa ahúgomnak? rang mindennél számít, és ahol ahol aa pletyka gyilkolni képes. Csak azt szerettem volna, ha a húgom boldog. – Ez nem bűn. De a büszkesége, amely arra készteti, hogy ne válaszoljon a testvére megbocsájtásért való könyörgésére, az igenis óriási hiba. Célia szenved a bátyja haragja miatt. Nem lehet boldog, míg ön meg nem békél. – Hogyhogy? – húzta fel gúnyosan a szemöldökét a férfi. – Hát még sem elég maga a szerelem? Nem hozza el a paradicsomot egymaga, félresöpörve mindent? Családot, származást, előítéletet és megvetést? Marguerite úgy érezte, mintha arcul csapták volna. Liam megint a könyörtelen nemesember volt. Greenshire Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 40


40/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


grófság ura. Nem a barát, akit megismert. Pedig egy pillanatra már úgy tűnt, megbánta a kérlelhetetlenségét. Nyilvánvalóan tévedett. – Ne haragudjon! – roggyant meg a válla. – Megint megbántottam. Pedig Isten látja lelkem, hányszor akartam bocsánatot kérni a múltkori baklövésem miatt. Erre most ugyanazt a hibát követem el. Az arcáról sütött a bűnbánat, és a saját maga iránti harag.

– Meg tud nekem bocsájtani? – Egy feltétellel. Válaszol Célia levelére. Liam egy pillanatra összeszorította a száját, és a lány már azt hitte, kerekperec elutasítja a kérést. De e helyett lassan bólintott, mintha nem lenne egészen biztos abban, hogy mit is tegyen, vagy mintha minden egyes mozdulat kínszenvedést okozna a számára. – Legyen hát. Kezet rá! – nyújtotta vidáman a lány apró kezét, a férfi – pedig óvatosan fogta óriási tenyerébe a ke cses kis ujjakat, és a kelleténél hosszabb ideig szorongatta őket gyengéden. Egy pillanatra belefeledkeztek egymás tekintetébe. Zavart köhögés riasztotta fel őket. – Kisasszony! De jó, hogy megtaláltam. Azonnal haza kell jönniük! Marguerite mintha álomból ébredt volna, meglepetten fordult a hang felé, és még inkább megdöbbent, mikor rájött, hogy az, a szobalányukhoz tartozik. – Mi történt? – kérdezte

csodálkozva.



41/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Henry úr hazajött – felelte a lány, majd gyors, félelemmel teli pillantást vetett Liamre, aki hangosan fújta ki a levegőt sógora nevének hallatán. – Célia asszony is vele van – folytatta a lány halálra váltan. – De sajnos nagyon beteg. Az úr elküldött, hogy hívjak orvost és papot, én pedig idejöttem, mert úgy gondoltam, hogy ők is a bálon vannak. – Mi baja a húgomnak? – lépett közelebb hozzá Liam, mire a rémült szolgáló hátrálni kezdett. – Beszélj már! Marguerite a karjánál fogva húzta vissza a férfit. – Erre most nincs idő. Menjen, kerítse elő az orvost, én meg beszélek Smith atyával. Az imént láttam épp. Maud! Te keresd meg a szüleimet, és mondj el nekik mindent! – Igaza van – mormolta a legjobb.

a férfi idegesen. – Így lesz

Óriási léptekkel indult az épület felé.

† Marguerite nézte a fal mellett álló férfit. Mióta megérkeztek, egyetlen egyszer sem mozdult meg. Csak állt szótlanul, mint egy szobor. Még az arcizma sem rándult. Megint ő volt Greenshire tiszteletre méltó ura, aki a világ minden kincséért sem mutatta volna ki az érzéseit, vagy a gyengeségét. Az orvos már közel egy órája vizsgálta Céliát. Csak Charlotte maradhatott bent vele. Még Henryt is kiküldték, és most idegesen járkált fel, s alá az ebédlőben. James hiába próbálta lecsillapítani. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 42


42/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Az ajtónyílásban megjelent az orvos. Súgott valamit a rögtön mellette termő Henrynek, mire ő elviharzott a felesége szobájának irányába. Marguerite lassan emelkedett fel a székről, mintha attól félne, hogy bármilyen hirtelen mozdulat végzetes következményekkel járhat. Az orvos egyenesen Liamhez fordult. – Most már nem lesz semmi baj gróf hamarosan rendbe fog jönni.

úr. A húg a

A megkönnyebbülés szinte tapintható volt. James hangos zajjal fújta ki az addig visszatartott levegőt, és Marguerite is csak abban a percben vette észre, hogy ő is elfelejtett izgatottságában lélegezni. – Mi történt vele? – kérdezte Liam halkan. – Gyermeket vár – jött a válasz. – És mivel amúgy is törékeny az egészsége, ez nagyon megviselte. De ha megkapja a kellő gondoskodást, akkor nem lesz itt semmi probléma. – Beszélhetek vele? – Majd csak reggel. Most nagyon fáradt. Hagyja , hogy a férje kényeztesse! A többi pedig majd jön magától. A jó indulatú, pirospozsgás, idős úr, rájuk villantotta nagypapás mosolyát, majd választ nem várva elköszönt, és James-szel a nyomában kivonult. Nemsokára Liam is követte. – Várjon! – szólította Marguerite, és mikor a férfi nem felelt, még csak nem is lassított, a nyomába eredt. Az idő hirtelen fordult hidegebbre. Ami az este még csak csípős szél volt, az mostanra kezdett viharrá erősödni, és néhány hópelyhet sodort magával. A lány



43/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


vacogva állt meg a férfi mellett, aki már a lova nyergét igazgatta.

– Menjen vissza! Megfázik. Reggel ismét eljövök. A sötétség olyan gyorsan nyelte el az alakját, hogy Marguerite még csak pislogni sem érkezett. – Remek – nyögött fel immár csak magának. – Egy lépés előre, kettő hátra. Mert hiába tűnt úgy a bálon, hogy Liam végre megenyhült, és minden jel szerint végre elfogadta a húga választását, azzal, hogy a legnagyobb félelme vált valóra, odalett az engedékenysége. Baja esett a testvérének Henry mellett. Ezt soha nem f ogja megbocsájtani.

† A farkasordító hideg hamar megérkezett, csontig hatolva, fagyasztva mindent. Senki zord nem emlékezettkőkeménnyé rá, mikor volt utoljára ennyire kegyetlen, tél. Pláne rögtön decemberben. Marguerite szerette a havat, és mikor Karácsony első napján ismét havazni kezdett, kirobbanó örömmel fogadta a mindent beborító fehérséget. Végre az évszak a szebbik arcát is megmutatta. Testvéreivel a szabadba rohantak, és gyerekek módjára kezdtek hógolyózni, kacagva, önfeledten. Liam az ablakból nézte a lányt. Minden nap meglátogatta Céliát, és egy idő után maga sem tudta, hogy kinek a látására igyekszik inkább. A húgáéra, vagy Marguerite-ére. Örült, hogy végre ismét a közelében van a testvére, de legalább önmagának be kellett ismernie, hogy ez csak az egyik ok, amiért olyan izgatottan készült minden nap tiszteletét tenni Monroe-éknál. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 44


44/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


A fő indok mégis csak az volt, hogy a lánnyal találkozzon. Imádta hallani a hangját, figyelni a szavaira, lesni a mozdulatait. Órákig elnézte, ahogy Marguerite egy sarokban olvasott. Szerencsére Céliánál tett látogatásai címén annyi időt töltött a házban, amennyit csak akart. Még ha alig váltottak is pár szót egymással, megtapasztalta az ízlését. Milyen könyveket szeret. Egy idő után pedig azon kapta magát, hogy saját otthonában áll, a zsúfolásig megrakott könyvespolc előtt, azon töprengve, a számos kötet közül vajon melyik tetszene leginkább a lánynak. Minél több időt töltött a házban, annál inkább megértette Marguerite hogyan oktathatta őt ki a szeretetről, és arról, hogy mi igazán fontos az életben. Látta, hogy édesapja, minden hibája és gyengesége ellenér, milyen mélyen szereti a gyermekeit. Hogy édesanyja, a folyamatos zsörtölődése mögött milyen végtelenül elnéző, és hogy csak azaztemberek akarja szánják megakadályozni szúrós természetével, őt sorsa miatt. Hogy a testvérei mennyire összetartanak, mennyire segítik egymást. És most már Céliát is. A húgával úgy bántak, mint egy királynővel. Valamint jól látta a szerelmet, ami összekötötte őt a férjével. Henry a tenyerén hordozta a feleségét. Nem utolsó sorban pedig, keményen dolgozott érte. De azért kellett egy kis idő, mire megenyhült irányába, és napirendre tért a lányszöktetés fölött. Nem csodálta hát, hogy Marguerite olyan lett, amilyen. Egyenes, őszinte, kedves, csodálatra méltó. És büszke. Büszke arra, amije van. A családjára, a jellemére, az életörömére, amely dolgokra százszorta inkább büszke lehetett, mint ami miatt ő érezte ugyanezt. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 45


45/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Ő úgy nevelkedett, hogy belétáplálták a felelősséget a rangja, és a neve iránt. Ez volt az ő öröksége. Az apja, a nagyapja, a dédapja emléke átlengte a kastélyt. Minden tettük nyomot hagyott, s neki kötelessége volt tovább fenntartani ezt. De egyre inkább úgy látta, hogy nem ez a legfontosabb dolog a világon. És ez Marguerite hatása volt. Vajon lehetséges volna a kötelességének megfelelni és boldog életet élni egyszerre? – töprengett. Ahogy a lányt nézte, úgy érezte, ezt tökéletesen megoldható. Marguerite elhitette vele, hogy mindent megkaphat. A megbecsülést és a szerelmet is, egyszerre. – Min gondolkozol? – zökkentette ki a töprengésből Célia. Liam mosolyogva fordult a húga felé. A lány kikerekedett az utóbbi hetekben, a gondos ápolásnak köszönhetően. Csak úgy sugárzott a boldogságtól és az a egészségtől. Liamazpedig tudott szabadulni gondolattól, hogy utóbbi,nem az előbbinek köszönhető. Célia mindig is törékeny nő volt, és ő soha nem látta még ilyen erősnek, és kicsattanónak, mint most. – Csak nem a sógornőm ragadta meg a figyelmedet? – kérdezte mosolyogva váratlanul. Liam első reakciója az volt, hogy letagadja az érzéseit. De azután meggondolta magát. Rájött, hogy a legszebb, legtisztább szerelmet érezi a lány iránt. Ezt világgá kellett kiáltania, nem eltitkolnia. – De igen – felelte végül, és legnagyobb meglepetésére egyáltalán nem feszélyezte Célia öröme. – Azt hiszem, beleszerettem. – Azt hiszed?

Liam elhúzta a száját. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 46


46/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Tudom. – És mégis, hogyan? Mióta? Beszélj már, az ég szerelmére! Miért kell minden egyes szót erővel kihúzni belőled? Liam a húga mosolygó szemébe nézett, és rá is átragadt Célia féktelen jókedve. Soha nem látta még egyhuzamban ennyit mosolyogni a testvérét, mielőtt Henry Monroe felesége nem lett. – Most úgy érzem, mindig is szerettem – vallotta be végül, mire egyszerű bólintás volt a válasz, mintha ez csak neki lett volna újdonság. – És most, hogyan tovább? – Természetesen megkérem a kezét. A lány boldog sikkantással ugrott a fivére nyakába. – Tudtam, tudtam, tudtam – ismételgette kacagva. – Mégis mit? – kérdezte nevetve a férfi. – Azt, hogy egyszer ez bekövetkezik. Már régen, egészen korunkban is olyan megértettétek egymást. fiatal Én biztos voltam benne,jól hogy egyszer valamikor ez több lesz szimpla megértésnél. – Ugyan, honnan tudtad volna, mikor én is csak most jöttem rá? – ráncolta a homlokát Liam. – Ne beszélj butaságokat! – Látja azt az ember – mosolygott elnézően Célia. – Pláne, ha maga is szerelmes. Liam hitetlenkedve hümmögött, de válaszolni már nem volt alkalma. Kivágódott a bejárati ajtó, és Olívia zokogva bukdácsolt be rajta. – Farkasok – kiáltotta rémülten. – Megtámadták Marguerite-et.

Liam először azt hitte, nem jól hall. Volt már rá példa ugyan, hogy különösen kegyetlen hidegben a Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 47


47/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


vadállatok lakott helyek közelébe merészkedtek, de soha nem fordult még elő támadás, a házhoz ilyen közel. De ekkor tudatosult benne, hogy egy ideje már nem hallotta a lányok hangját. Kimerészkedtek az udvarból. A rémület villámsebesen árasztotta el minden porcikáját, a tenni akarást hozva magával. A következő pillanatban már talpon volt, vastag kabátja után ta pogatózott a széken. – Szólj a bátyáidnak! – vetette oda az utasítást a holtra vált Olíviának. A választ meg sem várva kifelé indult. Még hallotta, ahogy a lány ismét zokogni kezd. – Csak Robertát akarta visszahozni. Túl messzire ment. Ő csak neki akart segíteni. – Hívd a fivéreidet! – kiáltott vissza még egyszer, és csak reménykedni tudott benne, hogy Olívia végre hallgat rá, és hogy Céliának nem árt meg az ijedtség. magas alig tudottdemenni. Az udvarban még jóA volt, ott hóban már letaposták, amint kívül került a kapun, már nehezebben boldogult. Mély nyomok jelezték, merre indult Roberta, majd Marguerite a nyomában. Buta kislány – dohogott magában. A kétségbeesés megkétszerezte az erejét, és bár úgy érezte, a húsába vájó hideg, és az erőfeszítés okozt a gyors kimerülés megakadályozzák, hogy időben elérje Marguerite-et, csak ment tovább, zihálva, ember feletti akarattal.

Vér és vonszolás nyomai a hóban. Úgy érezte, menten rosszul lesz. A rémület azonban még gyorsabb tempóra sarkallta. Hangokat hallott. Zokogást, kiáltásokat. Majd hamarosan meglátta a két lányt. Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 48


48/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Roberta a földön ült, fájdalmasan szorongatta a lábát. Ezért nem tudtak hát elmenekülni. Kificamodhatott a bokája. Közvetlenül előtte Marguerite állt, egy jókora husánggal a kezében. Nem messze hár om farkas, vicsorogva fordult feléjük. Lábuknál egy hízott juh. Istenem add, hogy ennek a vére legyen, amit a hóban láttam – fohászkodott magában, és óvatosan indult a lányok felé, a kabátját szorosan a karjára tekerve, hogy védekezni tudjon, ha kell. A szemét egy pillanatra sem vette le Marguerite-ről. A lány annyira kicsi, annyira törékeny volt a farkasok előtt. És mégis bátran odaállt közéjük, és a húga közé egy szál husánggal. Jobban szerette őt, mint addig valaha. Melléjük ért, és anélkül, hogy egyetle n másodpercre is szem elől tévesztette volna a prédájukat védelmező farkasokat, kivette a vonakodó lány kezéből a husángot. – Ezt Ne most adjanem szépen ide, és baj. segítsen felállni Robertának! féljen, lesz semmi Érezte, hogy Marguerite hisz az ígéretének, és őszintén remélte, hogy sikerül is azt betartania. Muszáj lesz. Másképp el sem tudta képzelni a befejezést. A farkasok vicsorogva nézték, mint segíti talpra Marguerite jajgató testvérét, majd mind kezdenek távolodni tőlük, és a zsákmányuktól. Inkább azzal foglalkoztak hát most, hogy az emberek nem háborgatták tovább őket. Futva érkezett Henry és James, kissé lemaradva tőlük az apjuk loholt fújtatva. Az idős embernek kicsordult a könny a szeméből, mikor mindkét lányát épségben találta.



49/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Szegény birka, bizony megmentette az én kisasszonykáim életét – morogta hálásan. – Ennél szebb halált el sem tudok képzelni. James felkapta Robertát, mint egy tollpihét. Úgy indult vele vissza a ház felé. Henry a rogyadozó lábú Marguerite-et támogatta. Liam képtelen volt bemenni a házba a többiekkel. Még mindig tombolt benne a rémület. A lehetőség, hogy a lánynak baja eshetett volna, olyan erősen mellbe vágta, hogy nem tudott egykönnyen megnyugodni. Kint maradt hát. Mélyen beszívta a jeges levegőt. Ha nincs az a birka, a farkasok a lányokat vonszolják el. Ha nem ér oda időben, még így is megtámadták volna őket. Ha Olívia nem fut segítségért, Marguerite képes lett volna egyedül szembe szállni velük. Csupa ha. Rémületes lehetőségek. Belegondolni is szörnyű volt. jön be? – szólalt meg a háta mögött – Nem Marguerite.

Úgy pördült felé, mint ha darázs csípte volna meg. Észre sem vette, hogy a lány ismét kijött. – De igen. Mindjárt – nyögte ki végül. – Köszönöm, hogy megmentett – mosolyodott el halványan a lány. – Életem végéig hálás leszek önnek nem csak a saját életem miatt, de húgomért is. Liam erre nem tudott mit felelni. – Bizonyára nehéz lehetett odaállni a vicsorgó fenevadak elé – folytatta, miután nem kapott választ. – Ezt önnek is tudnia kell – bökte ki a férfi

ingerülten. Még mindig nem tudott napirendre térni a fölött, hogy Marguerite egy szál husánggal akart harcolni Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 50


50/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t

a farkasok ellen. – Meséljen volt?


kisasszony! Milyen érzés

Dühe láttán a lánynak elkerekedett a szeme. – Most haragszik rám? – Igen – jött a gyors, kíméletlen válasz. – És miért? – döntötte félre meglepetten a fejét. – Mert veszélyeztette a saját életét. – Mégis mit tehettem volna? – Segítségért futhatott volna, mint a húga. – Nem hagyhattam magára Robertát. – Persze, hogy nem – adta be a derekát a férfi és megint hátat fordított neki. Tudta ő, hogy Marguerite-nek nem volt más választása. Maradnia kellett. Bátor tettével minden bizonnyal megmentette a testvére életét. De ettől még nem volt kevésbé rémült a tudattól, hogy közben e gy hajszálon múlt az övé. Mi a baj? – érezte meg leheletfinom érintését a – mire karján, megmerevedett a válla. Marguerite figyelte, mint húzódik el tőle a férfi, de nem tágított. Követte a mozdulatát, és továbbra is közvetlenül mögötte állt. Csak a keze hanyatlott le. Érezte Liam vívódását. Látta, hogy az utóbbi hetek alatt a férfi gyökeresen megváltozott. Vagy inkább úgy helyes, hogy visszaváltozott azzá az emberré, akit ő megismert. Egyre inkább kételkedett abban, hogy valaha volt-e egyáltalán másmilyen, vagy mélyen, legbelül mindig is olyan maradt, mint az előtt volt, hogy a családja egyetlen férfi leszármazottjaként, a kötelesség és a húga iránti felelősség szinte elviselhetetlen terhet rakott a vállára. Megtapasztalta, mekkora nyomást jelent számára az öröksége. Az elvárások és a felelősség, e Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 51


51/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


mellett mégis milyen végtelenül jó szívű és nemes jellemű ember maradt. Figyelte végtelen rajongását, féltését a testvére iránt, és megértette, miért mondta azt, hogy csak a lehető legjobbat akarja neki. Nem az elérhető legjobbat, hanem az abszolút, egyetlen tökéletes társat. Liam a szeme előtt enyhült meg Henry irányába. Mindössze arra volt szüksége, hogy a bátyja és Célia szerelmét a saját szemével lássa. Ő pedig még azt hitte, soha nem fogadja el ezt a házasságot. Nem akarta, hogy ismét bánkódjon. Azt akarta, hogy a ráncok végre kisimuljanak a homlokán, és végleg eltűnjenek a szája két sarkából. Arra vágyott, hogy mosolyogni lássa. Hogy köddé váljon a szigorúság, és a felelősség keserűsége a vonásairól. – Mondja el! – kérte, követelte. Meglepődött, mikor Liam hirtelen felé fordult. Zöld szeme izzott. Mérhetetlen rettegést érzek, amiért kis híján örökre – elveszítettem – kezdtek ömleni belőle a szavak. – Kétségbe ejt a lehetőség, hogy akár baja is eshetett volna, és ettől még inkább úgy érzem, nem várhatok tovább. Szeretnék egész hátralévő életemben vigyázni önre. Magam mellett tudni, és maga mellett lenni. Ha megengedi. – De

én… – dadogta a lány, mert teljesen meglepték a férfi szavai. – Feleségül jön hozzám? – kérdezte szóhoz sem hagyva jutni, és két meleg kezébe fogta Marguerite vékony, hideg ujjait. Lélegzetvisszafojtva várta azt az egyetlen szót. A választ, ami eldönti mindkettőjük sorsát. – Igen.



52/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


† Az esküvőre már a nyáron sor került. Liam egyértelműen kijelentette, hogy nem akar sokáig vágyakozni szíve hölgyére. Épp elég ideig tartott, mire rájött, mekkora baklövést követ el, ha nem vall színt. És Marguerite sem ragaszkodott a hosszú jegyességhez. Épp, hogy csak azt várták meg, hogy megszülessen Célia és Henry gyermeke. Célia nehezen viselte a terhessége utolsó hónapjait, de a bátyja esküvőjén már minden rendben volt. Arca csak úgy ragyogott, ahogy a férjébe karolva a templomban ült, és lépten, nyomon elérzékenyült, de meghatottságát mindenki annak számlájára írta, hogy csak nem rég adott életet a kisfiuknak. És amúgy is. Egy esküvőn az asszonynép folyton pityereg. Viszont fülig szaladt a szája, és ahogy kisírt szeme csak úgy ragyogott, mikor meghallotta, Stevenson ezredes minden lében kanál felesége jól hallhatóan odasúgta az urának: – Ennél megfelelőbb arát még én sem tudtam volna keríteni neki. Gyönyörű pár. Nem gondolja ezredes?

Célia életében először egyetértett a tiszteletreméltó matrónával. Marguerite és Liam gyönyörű szép párt alkottak.

VÉGE Rose Woods – Büszkeség http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 53


53/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t



54/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Rose Woods – Gonoszság (fantasy novella)

Hívogató sötétség novellapályázat ©Másolás csak a szerző nevének feltűntetésével http://www.angyalidemonok.blogspot.com


55/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


†

Keith a sötétben, lesben állva várta a legújabb prédáját. A sötétség urának katonájaként ez mindennapos elfoglaltsága volt. És Isten bocsássa meg neki, de élvezte. Bár, nem nagy esélyt látott rá, hogy ilyesféle bűnre valaha is bocsánatot nyerhet. No, nem, mint ha kérné. A sötétség urának lelkekre fájt a foga, ő pedig teljesítette a leghőbb vágyát. Szállította őket a számára. Elég volt egyetlen apró bűn, amelyet valaki nem bánt meg igazán, máris lecsapott rá Keith nyila. Fekete ruhájában a sötétség része volt ő maga is, és ez fordítva is igaz volt. A sötétség beleívódott a szívébe. A lénye része volt immár. Íjpuskájával felfegyverkezve, különleges nyilaival táskájában, aamelyek gonosz nem romlott, fekete vérével átitatottanyílhegyekkel, arra voltak hivatottak, hogy öljenek – gyakran észre sem vette az, akit eltalált vele, hogy valami történt– , hanem arra, hogy megfertőzzenek mindent, és mindenkit, amihez, és akihez csak hozzáértek. Keith mindig megérezte az emberekben lakozó rosszat. A legkisebbet is. Nem csoda, hisz jól ismerte. Benne is tanyázott belőle épp elég. És, ha valakiben már jelen volt a bűnre való hajlam gyökere, mindössze egyetlen nyíl kellett, a sötétség vérével megspékelve, s onnantól fogva nem volt többé visszaút. Semmiféle bűnbánat nem hozhatta el a feloldozást, nem fordíthatta vissza a pusztulást. A gonoszság megmételyezte a lelkét

Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 56


56/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


egyszer és mindenkorra, és ez alól nem lelhetett megváltást. Attól kezdve már az ördöghöz tartozott. A férfi áthelyezte a testsúlyát az egyik lábáról a másikra. A rossz térde néha nem bírta a terhelést. Kár, hogy az a sérülés még az előtt érte, hogy a sötétség urának szolgálatába állt. Így már az egész örök, végtelen életén keresztül el kell viselnie a fájdalmat. De nem bánta. Legalább volt valami, ami rég elfeledett halandó létére emlékeztette. Az első világháborús lövedék, amely még mindig ott időzött a csontjában nem hagyta, hogy elfelejtse, honnan is jött, és hogy lett ő a gonosz jobb keze.

Átlagos gyermekként jött a világra. Egy olyan családban, ahol jól ismerték a nélkülözést, az éhezést és az erőszakot. Az apja bányász volt. Nehéz élettel, sok munkával, és tomboló természettel. Az anyja pedig, miután szült egy fiút és, öt lányt, elviselte a férje dühkitöréseit húsz éven tartani éhező gyermekeit, egykeresztül, idő utánpróbálta feladta életben a harcot. A tüdőbaj nagyon gyorsan vitte el. Keith húgai a házasságba, ő maga a katonasághoz menekült. A hadsereg volt az egyetlen hely, ahol tárt karokkal vártak egy nincstelen, de erős testfelépítésű fiút. Azután jött a háború. Örökölte apja dühöngő temperamentumát. Rettegtek tőle a beosztottjai, és a felettesei egyaránt. De sokra vitte. Főhadnagyi rangban volt, mikor a gonosz megkörnyékezte, és ő kapva kapott az alkalmon. További előléptetésekre nem számíthatott vagyon nélküli, egyszerű emberként. Már ez is nagy teljesítmény volt. És mikor az ördög felajánlotta neki, hogy a martalóca legyen, nem igazán gondolkodott a válaszon. Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 57


57/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Mindig is tudta, hogy kell lennie valami felsőbb hatalomnak. Jónak, és rossznak egyaránt, hisz egyik a másik nélkül nem is lehet. Fontos az egyensúly miatt. És mivel azt az anyja belénevelte, hogy Isten létezik és figyeli őt a mennyből, adta magát a gondolat, hogy akkor ugyanúgy létezik a Sátán is, és ő is lesben áll a pokolban. Ő pedig ez utóbbit választotta, mikor megkereste őt egy igazán megnyerő külsejű fiatal tiszt képében, és felajánlotta, hogy dolgozzon neki. Mindössze csak leheletnyit meglepődött, hogy ekkora erő szemet vetett őrá. Nem sokat töprengett. Elvállalta. Feladata annyi volt, hogy megmérgezze a rosszra hajlamos emberek lelkét még több gonoszsággal. Így az halálukkor az már az ördög tulajdona lett. Cserébe pedig ő örök életet kapott, és sírig tartó jólétet, ami ugye nem volt elhanyagolandó szempont még egy halandó számára sem, nem hogy egy halhatatlannak.

És a saját lelke? Az köszönte szépen, jól megv olt. Sejtette, hogy egyszer az is az ördög játékszere lesz, de addig is tökéletesen összeegyeztethető volt számára a feladata a lelkiismeretével. Nem okozott neki sem álmatlan éjszakákat, sem fölösleges bűntudatot. Ő nem csinált semmit. Hisz csak azoknak tudott ártani, akiknek már eleve részük volt a sötétség, és soha nem bánták meg igazán, hogy rosszat cselekedtek. Már amúgy is az ördög kezére adták magukat. Ő csak szépen hazavezette őket. Azzal már egyáltalán nem foglalkozott, hogy az embereknek miatta nem volt esélyük a bűnbocsánatra többé. Maguk választottak, ő csak tette a dolgát. Hirtelen megérezte a gonosz jelenlétét. Halványan, gyengén. Nem igazi gonoszság volt, csak egy kis Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 58


58/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


elégtétel. Aki hordozta magában, nem volt született gonosztevő, épp csak bosszút állt valakin, aki szerinte megérdemelte. De a bűn, az mégis csak bűn, és az illető soha nem bánta meg. – Bingó – morogta az orra alatt a férfi. Az ilyen elsőbűnös, addig ártatlan báránykákat szerette a leginkább. Gyakran visszatért hozzájuk, hogy megnézze, mire jutottak a segítségével. Nem egyszer maga is meglepődött. Hozzá tapadt a téglafalhoz, amelynek tövében rejtőzött. Szinte beleolvadt. A táskájából hangtalanul vette elő a nyílvesszőt, és illesztette az íjpuskára. Az utcasarkon már fel is tűnt leendő prédája, ő pedig tátott szájjal bámulta a legszebb lányt, akit valaha csak látott. A keze észrevétlenül hanyatlott le a fegyverrel együtt.

† Briana idegesen pillantott a háta mögé. Az volt az érzése, hogy követik. Persze ez nem lett volna csoda, számított rá, hogy az a férfi a nyomába fog eredni, vagy legalábbis utána küld valakit. De Isten látja lelkét, semmit nem bánt meg abból, amit elkövetett ellene. Megérdemelte. Egyszer, régen bántotta az édesanyját. Becsapta, kihasználta, legnagyobbés szüksége lettmajd volnacserbenhagyta, rá. Az anyjamikor pediga belehalt a bánatba. Épp csak addig élt, amíg világra hozta őt. Az az ember, aki állítólag az apja volt, mindent kiérdemelt, amit csak vele tett. Lejáratta, kifosztotta, szembe fordította a családjával, az emberekkel, akiket helyette és az anyja helyett választott. Majd mikor



59/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


összetört, úgy hagyta ott, mint egy darab rongyot. Mint ahogy ő tett velük, húsz évvel ez előtt. Megszaporázta a lépteit, hogy mihamarabb a forgalmas, kivilágított sétálóutcára érjen. Rossz érzés kerítette hatalmába, és a gyomrából, ahol keletkezett szépen lassan felkúszott egészen a szívéig, hogy vasmarokkal szorítsa össze, mint egy kíméletlen, szadista ököl a vergődő kismadarat. A léptei koppanása fülsiketítő hangot jelentett felborzolt idegei számára. Idegesen kémlelte az árnyékokat maga körül arra várva, hogy egyszer csak egy ember formájú fekete folt kiváljon a sötétség többi része közül. Már legszívesebben szaladt volna.

Mikor kitervelte az apja elleni gonoszságot, számított a megtorlásra. De az csak most, ebben az elhagyatott, sötét utcában jutott az eszébe, hogy talán az élete is veszélybe került a bosszúhadjárata miatt. Vajontudta így addig is megérte? A válasz egyértelmű igena volt. Nem zavartalanul, önfeledten élvezni mindennapjait, amíg tudta, hogy az ember, aki tönkretette az anyját, és elvette tőle, nem kapta meg méltó büntetést. Most végre megfizetett. Zajt hallott a háta mögül, de hiába forgolódott, nem látott semmit és senkit. Mégis tökéletesen biztos volt benne, hogy van ott valaki. Követték. Erre a nyakát merte volna tenni.

Még egy utcasarok, és végre kevésbé kietlen helyre fog érni – biztatta saját magát. Csak még pár métert kell megtennie. Megkönnyebbült, mikor végre elérte az utolsó házakat, amelyek eltakarták előle a sétáló utca fényeit, ám az öröme túl korai volt. Immár



60/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


félreérthetetlenül lépéseket hallott egyre közelebbről, és ahogy megfordult, már látta is a támadóját. Jól megtermett alak volt, arcán sí maszk. Talán nem akar megölni – reménykedett a lány annak láttán, hogy a férfi fontosnak tartotta eltakarni az arcát. A támadó egy gyorsvonat feltartóztathatatlanságával robogott felé, ő pedig földbe gyökerezett lábbal várta elkerülhetetlen sorsát. Fölösleges lett volna megpróbálnia elfutni. Nem jutott volna messzire. A védekezésről ugyanez volt a véleménye. A férfi legalább ötven kilóval nehezebb volt, mint ő. De akkor sem adja magát olcsón – határozta el.

† Keithnek elakadt a lélegzete, ahogy meglátta a lány nyomában ólálkodó óriási férfit. A szándéka nyilvánvaló volt. És annak ellenére, hogy a lány magán viselte a bűn jelét, tehát neki kötelessége volt egy jól irányzott lökéssel (vagy inkább lövéssel) a végső sorsa felé taszítani, rögtön annak a módját kereste, hogyan is védhetné meg inkább az üldözőjétől a nélkül, hogy felfedné saját magát. Figyelte, ahogy a lány megtorpan, és szembe fordul a támadóval. töprengett a nő? – bosszúsan, rájött,Mit hogyakar eszeezágában sincs elszaladni, e helyettmiko úgyr tűnt, harcolni akar. Mit gondolt vajon? Esélye sincs – dohogott. A testtartásából rögtön látszott, hogy tanult önvédelmet, de olyan vékony és kicsi volt a hatalmas férfihoz képest, hogy nem volt kétséges a küzdelem kimenetele. Mindössze egy-két kellemetlen percet szerezhet a meglepetés erejével. Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 61


61/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


A támadó valóban nem számított ellenállásra. Szemmel láthatóan. Inkább gyors győzelemre pályázott, így hát felkészületlenül érte a lány mozdulata, aki félrelépett az útjából, és a felé nyúló kezet megragadva, a jókora test saját lendületét kihasználva lökte a férfit a téglafalnak. Nem ütötte meg magát különösebben, de arra elég volt a kis közjáték, hogy feltüzelje a dühét. Megfordult, és villámgyorsan ismét a lányra vetette magát, aki a helyett, hogy hátrált volna, közelebb lépett hozzá, belekapaszkodott a még éppen mozgásban lévő ember vállába, és felrántotta a térdét, pont a legérzékenyebb pontján eltalálva. A férfi felordított kínjában, és összegörnyedt egy pillanatra, de túl hamar tért magához, és a következő másodpercben csattanós pofont mért a lány arcára, aki megtántorodott. Világos haja összekócolódott a feje körül avékony küzdelem hevében. A szája széle felhasadt az ütéstől, és csordogálni az álla felé. vérpatak kezdett belőle Szikrázó, dühös tekintettel méregette az ellenfelét, cseppet sem megszeppenve.

Keithnél ekkor szakadt el a cérna. Gondolkodás nélkül lépett ki az árnyékból. Hallotta, hogy a lánynak és a támadójának is elakadt a lélegzete, mikor ő megjelent. Nem csoda. Soha nem volt szép látvány, de a háború tett róla, hogy még csúfabb legyen. Az arcán mindenfelé sebhelyek éktelenkedtek, hátborzongató külsőt kölcsönözve neki ezzel, amit tovább erősített sötét haja, fekete ruhája is, amelyeknek köszönhetően eddig beleolvadt az éjszakába. Elszánt, fenyegető tekintete sem jósolt semmi kellemeset az elkövetkezendőkben, legalábbis a férfinak nem, akire függesztette. A támadó, Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 62


62/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


aki az imént még olyan nagy legény volt a lánnyal szemben, most rémülten hátrálni kezdett. Lekapta a fejéről a sí maszkot, és azzal kezdte törölgetni izzadó homlokát. – Te meg ki a csuda vagy? – kérdezte a félelemtől elvékonyodott hangon. – A legfélelmetesebb rémálmod – lépett felé Keith.

A férfi óriási termetű volt, de ő még így is fölé magasodott. Nyilait már rég visszarakta az oldalán fityegő táskába, míg az íjpuskát, a rárögzített szíj segítségével a hátára vetette, így szabad volt mindkét keze, mikor határozottan a támadó, és a lány közé állt. A férfi közben úgy tűnt, összeszedte magát. Sűrű káromkodások közepette rontott neki Keithnek, aki egy jól irányzott rúgással állította meg a rohamot, és a szitokáradatot egyszerre. A másik hanyatt vágódott, és egy pillanatig csak tátogott levegő után. kihasználta-e a Keith megfordult, hogy megnézze, lány az alkalmat, és elmenekült-e. De nem. Még mindig ott állt. A kezét továbbra is feldagadt, vérző ajkára szorította, s a férfit a sérülés láttán gyilkos düh árasztotta el. Szinte reménykedett abban, hogy a támadó hamarosan újra talpon lesz, és ő végre megfizethet neki azért, amit a lánnyal tett. Mintha csak meghallgatásra kerültek volna a vágyai, mocorgást hallott a háta mögül. Sejtette, mit fog látni, amikor a hang irányába nézett. Csak a kést találta újdonságnak, amit a férfi a kezében szorongatott, miközben ocsmány vigyorral a szája körül, a fegyver nyújtotta előnye teljes tudatában figyelte Keith reakcióját, ami mindössze egy érdeklődő szemöldök Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 63


63/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


felvonás volt. Mintha csak azt mondta volna, lássuk, mihez kezdesz azzal a játékszerrel! Támadott. Keith hasát próbálta megszúrni, de ő félreütötte a kést tartó kezet, majd jókora jobbhoroggal viszonozta a „kedvességet”. A férfi hátratántorodott, de most nem veszítette el az egyensúlyát. Fegyverét két kezébe fogva, magasan a feje fölé emelve, őrjöngő, véres arccal rontott neki ismét. Keith felemelte a karját, hogy hárítson, szabad kezével pedig ismét megütötte a másik törött orrát, aki erre felüvöltött fájdalmában. A penge hangos csörömpöléssel ért földet, ő pedig jajgatva szorította a kezét az arcára. Ujjai közül a vér kibuggyant, Keith pedig elégedetten figyelte, hogy sokkal inkább ömlik, mint az imént a lány szájából, és minden bizonnyal a sérülése is sokkal fájdalmasabb.

† Briana lélegzetvisszafojtva bámulta a küzdelmet. Fogalma sem volt, honnan jött ez kétméteres, bőrkabátos, sötét idegen, de nem mindennapi látványt nyújtott, az biztos. Ha más körülmények között találkozik vele, halálra rémül, viszont így, hogy őt védte, furcsa bizalmat érzett iránta. Valahogy érezte, hogy a férfi soha nem hagyná, hogy bántódása Elnézte pontos,essen. könnyed mozdulatait, magbiztosságát. Kabátja alja minden egyes lépésénél hullámzott a lába körül. Még csak nem is erőlködött. Mintha csak táncolt volna. Rendőr nem lehet – döntötte el magában, mikor meglátta a hátára erősített íjpuskát, és még inkább elcsodálkozott a régies fegyver láttán. De akkor mégis Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 64


64/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


kicsoda? – töprengett.

Valamiféle önjelölt igazságosztó? Még a késsel is elboldogult, tehát kellett, hogy legyen tapasztalata a harc terén. És szemmel láthatóan, nem szállt egykönnyen inába a bátorsága. A férfi egy utolsót ütött az ellenfele halántékára, aki ettől kiterült, és többé nem mozdult. Még csak nem is lihegett, mikor ismét szembe fordult a lánnyal, és két lépessel közelebb sétált hozzá. – Miért nem szaladtál még el? – kérdezte mély hangján, a lány pedig egy ideig mindössze a szavak dallamos zengésére figyelt, az értelmük nem jutott el a tudatáig. Csak mikor a férfi várakozva nézett rá, akkor tudatosult benne, hogy még mindig válaszra vár. – Szerettem volna látni, nincs-e szükséged segítségre. – Nekem? Segítségre, tőled? – kérdezte, és a szája sarka megrándult, mintha mosolyogni akarna, de valahogy nem Mintha nem is tudná igazán, hogy kell.sikerülne Vagy csakneki. elfelejtette. – Megvédtél. Nem hagyhattalak csak úgy itt, mikor azt sem tudtam, ép bőrrel megúszod-e az egészet. – Honnan tudod, hogy megvédtelek? – sétált lassan közelebb a férfi, miközben sötét szemét egyetlen pillanatra sem vette le a lányról. – Mi-micsoda? – dadogta Briana, és rémülten hátrálni kezdett. Hiába súgta a szíve, hogy megbízhat ebben az idegenben, az esze sikítva követelte, hogy fusson előle, ahogy csak a lába bírja. Nézte a közeledő férfit. Magas volt, robosztus, és félelmetes. Halálos nyugalommal figyelte a lány minden egyes apr ó moccanását. Az arcán semmiféle érzelem nem látszott, vagy legalábbis eltakarták a borzalmas Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 65


65/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


sebhelyek, amelyektől valami furcsa módon, egyáltalán nem tűnt visszataszítónak. Sőt! Csak még markánsabbá tették a vonásait. Még férfiasabbá. – Honnan veszed, hogy védelmezni akartalak? – ismételte meg a kérdést. – Honnan tudod, hogy nem csak a prédáját féltő fenevad vagyok, egy másik fenevaddal szemben?

A fejével a földön fekvő alak felé intett, miközben egyetlen pillanatra sem állt meg. Lépésről lépésre közeledett a lányhoz, miközben ő lassan hátrált, egészen addig, amíg el nem érte a falat. Mikor a hátának feszült a hűvös tégla, már nem volt tovább hová mennie. Nagyot nyelt, majd idegességében visszatartotta a lélegzetét, miközben azt figyelte, hogy kerül hozzá mind közelebb, és közelebb a férfi, és valóban olyannak látta, mint egy zsákmányát becserkésző ragadozót. Fenséges volt, de ugyanakkor halálosan rémisztő is. tüdeje levegőért jutott,Ahogy lélegeznie kell. könyörgött, és erről eszébe – Bántani akarsz? – k érdezte halkan, mikor ismét képes volt beszélni. – Nem tudom – felelte egyszerűen a férfi, és már egészen ott állt előtte. Alig fél méter választotta el őket, de még mindig közeledett. A lány felemelte a fejét, hogy jobban láthassa az arcát, ami lassan már az egész látómezejét betöltötte. Innen nézve a sebhelyei úgy tűntek, mintha folyton változnának. Örvényleni, kanyarogni látszottak, mintha nem is sebhelyek lennének, hanem furcsa tetoválások, amelyeket minduntalan, villámgyorsan átrajzolt egy láthatatlan kéz.



66/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


– Mikor megéreztem a benned rejlő bűnt, akkor bántani akartalak – vallotta be a férfi. – De most már magam sem tudom, mihez kezdjek veled.

Felemelte a kezét, és óvatosan megérintette a lány

bőrét. – Pont olyan puha, mint amilyennek látszik – morogta az orra alatt alig hallhatóan, Briana pedig olyat tett, amelyről addig még csak nem is álmodott. Belehajtotta az arcát ennek a vadidegen, marcona fickónak a nagy, meleg tenyerébe, hogy minél jobban érezhesse az érintését. Pár másodpercig így álltak ott, szorosan egymás előtt, visszafojtott lélegzettel, és a lány csak akkor tért magához, és döbben rá, mennyire kiszolgáltatott, mikor a férfi nagy zajjal, akadozva beszívta a levegőt. Akkor végre megemberelte magát, és elhúzta a fejét. A kéz, amely addig olyan gyengéden érintette, megadóan lehanyatlott. – Hogy hívnak? – kérdezte a férfi, reszelős hangon. – Brianának. – Én Keith vagyok. – Mit értesz azon, hogy megérezted a bennem lakozó bűnt? – kérdezte a lány, mikor végre összeszedte a bátorságát. – Valami olyasmit követtél el mostanában, ami nem volt egészen helyes – felelte a férfi némi gondolkodás után. – Honnan tudod? – Érzem. Ez a dolgom. És az, hogy kárhozatba taszítsam a bűnbánatra nem hajló emberek lelkét.



67/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Briana megborzongott a szavak hallatán, holott totális őrültségnek érezte őket. Valami mégis arra sarkallta, hogy komolyan vegye Keith minden egyes kijelentését.

Észre sem vette, hogy önkéntelenül a férfi felé hajol, mintha valami ellenállhatatlan, mágneses erő vonzaná őt hozzá, egészen addig, míg a másik hátra nem lépett egyetlen gyors, szinte szemmel követhetetlen lépést, és ő kis híján hasra nem esett. A csalódottsága a közöttük keletkezett ismételt távolság miatt, leírhatatlan volt.

– Ne is törődj velem! – mondta Keith. Talán megérezte, a szavai nyomán benne formálódó hitetlenséget. – Ez a férfi már nem fog tovább bántani. Jobb lesz, ha most haza mész. És még valami. Bánd meg, amit tettél addig, amíg nem késő! A hangja még el sem enyészett, ő máris köddé vált. Briana meglepetten pislogott k örbe,

de nyomát sem találta. Tett néhány tétova lépést az utcasarok felé, hátha meglátja azon túl. Ám csak hűlt helye volt. Hitetlenkedve bámulta a sötétséget, amelyben felszívódott. A bőre csiklandósan bizsergett ott, ahol az imént Keith érintette, bizonyítékaként annak, hogy nem csak képzelte a furcsa találkozást. A földön fekvő férfi fájdalmasan felnyögött, ő pedig rémülten eredt futásnak a forgalmas sétálóutca irányába. † Keith érezte, hogy valami megváltozott benne azon az éjszakán. Gondolkodás nélkül lőtte ki mindig is a nyilait. Nem sokat tépelődött azon, hogy akit eltalálnak, Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 68


68/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


annak többé nincs visszaút. Visszafordíthatatlanul rálép a kárhozat ösvényére, egyszer és mindenkorra. Most azonban azt vette észre magán, hogy tétovázik. Mentségeket keresett az emberek számára. Nem akarta elvenni tőlük az utolsó esélyt is a valamikori bűnbánatra. Mint, ahogy Brianával sem tette meg. A lány emléke beleívódott a testébe, lelkébe, szívébe egyaránt. Nem telhetett el egyetlen nap, egyetlen perc sem a nélkül, hogy ne gondolt volna a lányra, ne látta volna maga előtt, ne érezte volna fantomként az illatát az orrában. Időnként azon kapta magát, hogy a város utcáit járja, nem törődve a körülötte nyüzsgő, bűnös emberekkel, helyettük a lányt keresve. Pedig tudta, hogy keservesen meg fogja bánni a gyengeségét. A sötétség ura nem az volt, aki sokáig tűrte, hogy vele packázzanak. Őrjöngve követelte az őt megillető lelkeket. tudta,eljátszott hogy sohaa nem szabadulhat tőle, mégisKeith többször gondolattal, hogymeg milyen lenne Briana mellett élnie. Az ő bájos arcát látni maga mellett minden reggel, érinteni bársonyos bőrét, a teste puhaságát, mélyen beszívni az illatát. A valóságban is, nem csak a képzeletében. Gyermekeket nevelni vele, megöregedni az oldalán. Egy olyan életet élni, amilyenre még kölyökkorában vágyott, és amelyet ostoba, elérhetetlen vágyálomnak bélyegzett, mikor egy kicsit idősebb lett, és végre benőtt a feje lágya. A lába elé sem nézve hagyta maga mögött a métereket, egyiket a másik után, miközben azt sem tudta, hogy merre tart. Csak mikor megállt a hatalmas vaskapu



69/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


előtt, akkor jött rá, hogy hová is igyekezett ösztönösen, már kezdettől fogva. Az aprócska, elhanyagolt sír szívszorító látványt nyújtott. Míg a húgai éltek, addig rendszeresen gondozták az anyjuk nyughelyét, de mióta ők is elmentek, csak ritkán volt friss virág rajta. Keith szívét elementáris erővel szorította össze a lelkiismeret furdalás, hogy egy pillanatra még a lába is elveszítette a tartását. Lerogyott az olvashatatlanná vált írással telek arcolt sírkő elé, és hangtalan zokogásba kezdett. Hosszú percekbe telt, mire minden fájdalmát kiadta magából, és megnyugodott valamelyest. Halandó létének minden keserűségét és szenvedését újra élte, és érezte a meg nem élt élet veszteségét. Gyászolta a fé rfit, aki lehetett volna, ha nem áll az ördög szolgálatába. Halhatatlanként elkövetett minden gonosz tette egyszerre telepedett most a lelkére, kis híján megfojtva. Egyszerre kínozták a szörnyűségek emlékei, amelyeket megtett. Most először sajnálta azokat az embereket, akiket megfertőzött a gonosz vérrel. Vajon mi lett velük? – töprengett hosszú léte során most először. De már túl későn ahhoz, hogy bármit is visszafordítson abból, ami a lelkén száradt. Sokáig térdelt az édesanyja sírja mellett. Már pirkadt, mikor észbe kapott. Hunyorogva nézte a látóhatár fölé emelkedő nap vérvörös korongját. A csípős éjszakai levegő még hidegebbé vált a hajnal érkeztével, de nem bánta. Hosszú évtizedek óta most először volt része a látványban, és már el is felejtette, milyen szépséges. Az utóbbi éveket mindig az éjszaka részeként töltötte. Ekkor volt csak képes feltűnés nélkül tenni a Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 70


70/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


dolgát. Most térdelt tovább, és nézte a gyönyörű napfelkeltét. Élvezte a sebhelyes arcát simogató, egyre langyosabbá váló sugarakat, és úgy érezte, valami súlyos, halálos betegség után lábadozik éppen. A temető lassan megtelt emberekkel, ő pedig úgy látta, ideje indulni. Egyre többen méregették gyanakodva. Nem akart egyetlen halandóval sem összetűzésbe keveredni.

Remegő lábakkal állt fel. A sérült térde ropogva tiltakozott a túlzott igénybevétel ellen, de nem törődött vele. Sántított ugyan kicsit, mikor elindult, ám hamar visszatért belé az erő. A kapunál azonban földbe gyökerezett a lába. Már messziről meglátta a filigrán alakot. Hosszú, szőke haját az arcába fújta a szél, miközben átvette a virágcsokrot az út mellett szobrozó árustól, és mikor félresimította, Keith megláthatta, hogy a szeme valóban búzavirág kék, ahogy sejtette, a nem sötétség amelyben először találkoztak,deaddig lehetettmiatt, benne biztos. Nézte, ahogy Briana pénzt ad az idős asszonynak, és rámosolyog búcsúzásként. A szíve vadul dörömbölni kezdett a mellkasában az aprócska fintor láttán. Ellenállhatatlan erő kényszerítette arra, hogy kövesse a lányt egy szintén régi, de szépen karban tartott sírhoz. – Szia, anya – súgta, miközben a csokrot beletette az egyik márvány vázába. – Eljöttem megint. Nézte, ahogy apró kezével végigsimított a virágszirmokon, miközben eligazgatta őket. – Bosszút álltam anya – folytatta a lány a halk beszédet, és Keith gyomrát összeszorította a rémület. Ha Briana nem bánta meg, amit tett, akkor nagy veszélyben Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 71


71/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


van. Önkéntelenül tett egy lépést feléje, hogy felhívja magára a figyelmét, de a lány megint megszólalt. – Igyekeztem szerencsétlenné tenni az apámat azért, amit veled, velünk művelt. De nem megy. Valaki rávett, hogy meggondoljam magam. A múlton nem tudok változtatni, de a jövőt még formálhatom. A hangján hallotta, hogy mosolyog, és nagyon szerette volna megérinteni, hogy Briana felé forduljon végre, és ő is láthassa a mosolyát. Szőke haján táncolt a napsugár, ahogy meg-megmozdult. – Megbocsájtott – szólalt meg ismét Briana. – Még csak nem is ő küldte azt a férfit, aki megtámadott. Ő nem haragszik rám. És már én sem őrá. Miközben a lányt nézte, hirtelen tudatosult benne, hogy már soha többé nem tud úgy élni, ahogy idáig, és ettől egy csapásra megkönnyebbült, és egyben halálra is rémült. Mi lesz most? Brianakörül. megérezhette, hogy nézik, először mert megpördült a tengelye A férfi látványától elsápadt, majd az arca hirtelen kigyúlt, ahogy fülig pirult a váratlan találkozás örömétől. – Hogy kerülsz te ide? – kérdezte csodálkozva. – Az anyám sírjánál voltam, és megláttalak – felelte Keith az igazságnak megfelelően. A lány végre megajándékozta azzal a mosollyal, amire annyira vágyott, és érezte, hogy az ő szája is valami hasonló grimaszra húzódik, évek óta először. – Megint sietsz valahová, vagy van kedved velem jönni? – vetett egy utolsó pillantást Briana a virágokra, amelyeket az édesanyjának hozott, majd kérdőn nézett vissza a férfira, és ismét elmosolyodott. – Szeretném megköszönni, amit értem tettél. Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 72


72/73

5/18/2018

RoseWoods-Puszt t


Keith apró szúrást érzett a mellkasában, a szíve környékén. Nem volt különösebben fájdalmas, még csak kellemetlen sem. Nyomában különös, simogató érzés indult útjára a bensőjében, és már tökéletesen tudta, hogy mit kell tennie.

Ez a találkozás nem lehet véletlen – érezte. Már elsőre sem volt az, de most, hogy másodjára is egymás útjába sodorta őket a véletlen, vagy valami sorsszerű erő, már egészen biztos volt benne, hogy minden így volt megírva. És ki ő, hogy szembe szegüljön egy felsőbb akarattal, ami talán még sokkal erősebb, mint amit idáig szolgált? Ő csak eszköz volt. A lány megmenekülésének, és boldogságának az eszköze. Gondolkodás nélkül nyújtotta a kezét Briana felé, aki híján bármiféle tétovázásnak azonnal belecsúsztatta az ujjait.

Először csak óvatosan, szorította meg a vékony, kecses ujjakat, debőrét utána már élvezte bizalommal teli érintésüket, meleg a sajátján. Az egész olyan természetes volt. Olyan magától értetődő. Olyan egyszerű. Egyáltalán nem a vége valaminek, hanem a kezdete.

Tisztában volt vele, hogy cseppet sem lesz sétagalopp, ami ez után következik, de azt is tudta, hogy ezért a lányért érdemes harcolnia. És Isten látja lelkét, ő bizony küzdeni fog az utolsó leheletéig, bármi legyen is az ár, amit végül majd meg kell fizetnie. Egyikük sem látta a távolban várakozó, sötét alakot, a hátára erősített íjpuskával, aki épp őket figyelte.

VÉGE Rose Woods – Gonoszság http://www.angyalidemonok.blogspot.com/ oldal 73


73/73

Rose Woods - Pusztító Érzések Es Harag

Recommend Documents