Rákos Péter - Humanisztikus asztrológia

A humanisztikus asztrológia eredete

AZ EMBERI MEGISMERÉS DIMENZIÓI megértsük a világot. A sorsunkat, melynek NINCS ÉGETŐBB VÁGY, mint hogy megértsük időnként játékszerévé válunk, és magunkat, ahogy öntudatlanul is mások sorsává válunk. A világ kaotikus, kaotikus, s az ember aggódva lesi, talál-e valami rendet ebben a káoszban. Szinte mindent megadna azért, hogy hogy az események, események, a folyamatok irányát, célját kiismerje. kiismerje. Hogy meglássa a törvényszerűségeket, amik a világot m űködtetik. S bár évezredekig bens őséges kapcsolatban állt azzal a lényeggel, amely a sorsot formálja, ez a kapcsolat a Vízönt ő kor beköszöntével egyik pillanatról a másikra látszólag szertefoszlott. Az elme rémülten nyúlt nyúlt fogódzó után, s jobb híján saját magába kapaszkodott. A tudásba, a logikusba, a kiszámíthatóba, a bizonyíthatóba. EZ VOLT AZ

ŐSI

REND TUDÁSÁNAK ALKONYA, s a racionalitás és a

természettudományok hajnala. Az ember építeni kezdte kezdte a technikai civilizáció bábeli tornyát, hívén, hogy az az égig fog érni - vagyis hogy a gazdasági növekedésnek nincsenek határai. A torony eresztékei mára már recsegnek-ropognak, recsegnek-ropognak, s a szédületes technikai vívmányok árnyékában az ember éppen olyan boldogtalan - ha nem boldogtalanabb - mint valaha volt. Bebizonyosodott: a természettudományok természettudományok egy fikarcnyival sem tették kiismerhet őbbé azt a fenyeget ő hatalmat, amelyet végzetnek hívnak. Innen az asztrológia máig töretlen népszerűsége. A hitben, hogy talán mégiscsak van rend a káoszban. Hiszen már a természet látszólag véletlenszerű folyamatai is modellezhetők, ha ismerjük ismerjük a kezdeti feltételeket. Lehetetlen nem észrevenni a "pillangó effektus" és az asztrológia alapelvei közötti párhuzamot. A HAGYOMÁNYOS ASZTROLÓGIÁT az ókor hagyta ránk, a középkor formálta

klasszikus diszciplínává, s a felvilágosodás racionális, lineáris világképe foglalta végs ő keretbe. Ám a linearitás, vagyis a megjósolhatóság az asztrológia elvilágiasodásával súlyos önellentmondásba keveredett, s ezzel párhuzamosan az asztrológus szerepe is anakronisztikussá vált. Az asztrológusok egykor fejedelmek és egyházfők titkos

tanácsadójaként népek és országok sorsfordító döntéseinél igyekeztek az Ég és föld akaratát szinkronba hozni. A XX. században ezzel szemben a házassági, gazdasági és pályaválasztási tanácsadó szerepében váltak óhatatlanul jó vagy rossz sorsává a hozzájuk fordulóknak. A végzet tolmácsa helyett végzetté lettek, lettek, s jóslataik is vagy teljesültek, vagy nem. Nyilvánvalóvá lett: nincsenek "felkent" asztrológusok, hanem mint bármely más szakma területén - léteznek hivatásukat tehetségesen, intuitívan, érzékenyen űzők, és léteznek kontárok. kontárok. Az asztrológia érvényessége így így els ősorban nem irányzat-, hanem asztrológus-függő lett. Ám ez ismét megnehezítette megnehezítette a definíció kérdését; ha ugyanis e diszciplína ilyen mértékben szubjektív, vajon tudománynak tekinthető-e egyáltalán? Nem inkább valamely sajátos művészeti ágként definiálható-e, bár igen különös m űvészet az, amelyik nem az önkifejezést, hanem a másik ember "kifejezését" tekinti céljának. A kérdés kérdés tehát nyitva állt: mi az asztrológia? Művészet vagy tudomány? tudomány? Matematika vagy intuíció? E PARADOXONT - a maga területén - a XX. század elején egy új tudományág, a

pszichológia oldotta oldotta fel. Mivel tárgya, tárgya, az emberi emberi lélek,  par excellence excellence irracionális, a tudományosság szigorú követelményeib ől eleve engednie kellett. kellett. S amint rés nyílt a paradigma falán, nyomban beáramlottak és helyet követeltek maguknak a korábban száműzött tartalmak: a tudattalan és annak er ői, a szimbólumok, a rejtélyes kölcsönhatások, az archetípusok. archetípusok.

Ez az a pont, pont, ahol a XX. század derekára derekára

asztronómiai hátterével már-már a tudományos körökben is szalonképessé racionalizálódott asztrológia egyik ága - a humanisztikus asztrológia - kivált a fő sodrásból. Feladta a kényszerből magára vett karteziánus dogmákat, és kiderült: távolról sem a csillagászat, matematika vagy bolygósugárzások képezik alapját, hanem az emberi lélek dimenziói. Mint diszciplína sem az égi mechanika, hanem hanem a lélektan határtudományainak körébe tagolódik. Ez ugyan a linearitás - tehát a jóslási praxis feladását jelentette, de a feladat, amit cserébe kapott - az itt és mostban mostban megnyilatkozó problémák kezelése - sokszorosan kárpótolta kárpótolta a veszteségért. Így nem meglep meglep ő, hogy természetes szövetségesére talált a korszer ű lélektani irányzatokban. S a szövetség mindkét részről megerősítést nyert: a pszichológia is felfedezte az asztrológia addig rejtőző értékeit. Nem véletlen, hogy a lélektan lélektan szemléletformáló óriása, C. G. Jung is gyakran fordult az "égi órához", s a humanisztikus asztrológia egyik legközérthet őbb

tanácsadójaként népek és országok sorsfordító döntéseinél igyekeztek az Ég és föld akaratát szinkronba hozni. A XX. században ezzel szemben a házassági, gazdasági és pályaválasztási tanácsadó szerepében váltak óhatatlanul jó vagy rossz sorsává a hozzájuk fordulóknak. A végzet tolmácsa helyett végzetté lettek, lettek, s jóslataik is vagy teljesültek, vagy nem. Nyilvánvalóvá lett: nincsenek "felkent" asztrológusok, hanem mint bármely más szakma területén - léteznek hivatásukat tehetségesen, intuitívan, érzékenyen űzők, és léteznek kontárok. kontárok. Az asztrológia érvényessége így így els ősorban nem irányzat-, hanem asztrológus-függő lett. Ám ez ismét megnehezítette megnehezítette a definíció kérdését; ha ugyanis e diszciplína ilyen mértékben szubjektív, vajon tudománynak tekinthető-e egyáltalán? Nem inkább valamely sajátos művészeti ágként definiálható-e, bár igen különös m űvészet az, amelyik nem az önkifejezést, hanem a másik ember "kifejezését" tekinti céljának. A kérdés kérdés tehát nyitva állt: mi az asztrológia? Művészet vagy tudomány? tudomány? Matematika vagy intuíció? E PARADOXONT - a maga területén - a XX. század elején egy új tudományág, a

pszichológia oldotta oldotta fel. Mivel tárgya, tárgya, az emberi emberi lélek,  par excellence excellence irracionális, a tudományosság szigorú követelményeib ől eleve engednie kellett. kellett. S amint rés nyílt a paradigma falán, nyomban beáramlottak és helyet követeltek maguknak a korábban száműzött tartalmak: a tudattalan és annak er ői, a szimbólumok, a rejtélyes kölcsönhatások, az archetípusok. archetípusok.

Ez az a pont, pont, ahol a XX. század derekára derekára

asztronómiai hátterével már-már a tudományos körökben is szalonképessé racionalizálódott asztrológia egyik ága - a humanisztikus asztrológia - kivált a fő sodrásból. Feladta a kényszerből magára vett karteziánus dogmákat, és kiderült: távolról sem a csillagászat, matematika vagy bolygósugárzások képezik alapját, hanem az emberi lélek dimenziói. Mint diszciplína sem az égi mechanika, hanem hanem a lélektan határtudományainak körébe tagolódik. Ez ugyan a linearitás - tehát a jóslási praxis feladását jelentette, de a feladat, amit cserébe kapott - az itt és mostban mostban megnyilatkozó problémák kezelése - sokszorosan kárpótolta kárpótolta a veszteségért. Így nem meglep meglep ő, hogy természetes szövetségesére talált a korszer ű lélektani irányzatokban. S a szövetség mindkét részről megerősítést nyert: a pszichológia is felfedezte az asztrológia addig rejtőző értékeit. Nem véletlen, hogy a lélektan lélektan szemléletformáló óriása, C. G. Jung is gyakran fordult az "égi órához", s a humanisztikus asztrológia egyik legközérthet őbb

eszmefuttatását is gyakorló pszichiáter írta - Thorwald Dethlefsen, a Sors mint esély című művében.

"A XXI. század tudománya a lélektan", lélektan", állítja, s valóban: a

természettudományok alapját képez ő kvantumfizika már réges-rég eltűntette az objektum és szubjektum közötti határvonalat, s azóta az okság és a linearitás alternatív fogalmakká váltak. Bebizonyosodott, hogy nemcsak a tudat, hanem hanem a lélek dimenziói is megfelelnek az Univerzum dimenzióinak: az emberi lélek Univerzum-szer ű, s az Univerzum lélek-szerű. S az emberi psziché, mely a Nap és a bolygók bolygók rejtélyes rejtélyes egymásra hatásának kereszttüzében alakult, fejl ődött évmilliókon át, legbelül megtartotta intim kapcsolatát a Naprendszerrel. E tudás vált kiinduló pontjává pontjává annak a holisztikus szemléletnek, melynek alapkövét a humanisztikus asztrológia képezi. A HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGIA rendszere az idők során integrálta a

 jungiánus,  jungiánus, a fenomenoló fenomenológiai, giai, a transzpers transzperszonális zonális és a tranzak tranzakció-ana ció-analitik litikus us pszichológ pszichológia ia valamint a humán-energetika iskoláinak elemeit.

Fejlődése nem egy központi

doktrínán alapul, hanem - Vízönt ő módon - egymástól független, kreatív kiscsoportok munkájára épül. A humanisztikus szemlélet az asztrológiát asztrológiát nyelvnek tekinti, vagyis értelmezhető jelek jelentéssel jelentéssel bíró halmazának. Mivel e jelek olvasása, "fejtése" mindig is koroktól, kultúráktól, irányzatoktól függött, ezért az értelmezés szempontjait és technikáit kizárólag rendszerbe illeszthetőségük és alkalmazhatóságuk alapján ítéli meg. Ezért sem nem nem meglep meglepő, sem ellentmondást nem hordozó az a tény, hogy a világ különböző tájain publikáló humanisztikus szerzők gyakran egymástól eltér ő "olvasatban" alkalmazzák az asztrológia nyelvezetét.

E szobában a hazai

Humanisztikus Iskola integratív munkamódszerét kívánjuk bemutatni, legel őször is azokat a szemléletbeli sajátosságokat ismertetve, melyek az Olvasóval folytatott párbeszéd, a közös nyelv kialakításához kial akításához nélkülözhetetlenek. Miben más?

HUMANISZTIKUS

ASZTROLÓGIA

A

GYAKORLATBAN Elemek, jegyek, planéták AZ ELEMI MINŐSÉGEKET a humanisztikus asztrológia (a továbbiakban: H. A.) a

humánenergetika szemszögéből vizsgálja.

A TŰZ elemet komplex, univerzális

létenergiának, a FÖLD min őséget a testbe, anyagba strukturált, akkumulált er őnek, a LEVEGŐ minőséget a mozgás, a kapcsolat és a kommunikáció közegének, a VÍZ elemet pedig az érzések, a lélek és a tudattalan kategóriáinak tekinti. A MEGNYILVÁNULÁSI MÓDOKAT az Én és az általa használt, vele dinamikus

kapcsolatban álló energia viszonyaként értelmezi. A KARDINÁLIS megnyilvánulás során az elemi energia első dleges, az Én csak rajta keresztül, általa képes megnyilvánulni. A FIX működés során az Én az energiáit a centrumában rögzíti, uralja, és saját (nem feltétlenül önző) céljaira használja. A LABILIS mód jellegzetessége, hogy az elemi energiát az Én eltávolítja centrumától, deperszonalizálja, s ezáltal az energia immanens célját hagyja érvényre jutni. A JEGYEK vonatkozásában — melyek évezredes gyakorlati próbát kiállt kategóriák - a

humanisztikus szemlélet kevéssé tér el a hagyományos leírásoktól.

Árnyalatnyi

hangsúly- és szemléletkülönbségei a kés őbbi példaesetek tárgyalásakor egyértelm űen körvonalazódni fognak. A

PLANÉTÁK

"rezonanciapontokként"

ill.

"er őforrásokként"

szerepelnek

humanisztikus leírásban, amely így jellemzi őket: "A tíz planéta — amely a tíz f ő archetípus megfelelő je — az emberi lélek számára kétirányú konnektorként m űködik: ezeken keresztül kapcsolódik az univerzumhoz és annak bels ő törvényeihez, valamint az univerzum energiája is ezeken keresztül ömlik a pszichébe, hogy az ember karakterében, viselkedésében, döntéseiben és sorsában megnyilvánuljon." Az ún. transzcendens bolygók (Uránusz, Neptunusz, Plútó) nem képeznek külön kategóriát a planéták rendszerében, s analógiáik többsége is személyes vonatkozású (Uránusz: az

Én igazságának és belső törvényének ereje, az individualizálódás útja; Neptunusz: az egység, az egybeoldódás vágya, a feltétel nélküli szeretet; Plútó: a bármi áron való átalakulás késztetése, a transzformáció, az újrakezdés és az újjászületés ereje). E planéták a velük analóg három zodiákus jegy kizárólagos uralkodói: az Uránusz a Vízöntőnek, a Neptunusz a Halaknak, s a Plútó a Skorpiónak.

Házak, fényszögek, méltóságok, prognosztika A HÁZAK életterületek, melyek az Én megélésének tizenkét aspektusát képviselik.

Napjaink — az ókorhoz és középkorhoz képest — szinte áttekinthetetlenül összetett életminősége, a személyes lehetőségek széles spektruma, a hagyományos családi és közösségi struktúrák szétbomlása és átalakulása, valamint az ezrével kínálkozó (s az asztrológus számára többségében ismeretlen) szakmák tömege az énmegnyilvánulás területeinek tradicionális kereteit szétfeszíti, s értelmezésének kitágítását sürgeti. A humanisztikus megközelítés a házak jegy-összefüggéseinek analógiáiból kísérli meg a kategorizálatlan életterületek azonosítását. Ennek — a világgal és az emberi tudattal párhuzamosan bővülő és gazdagodó listának — kulcsszavaiként a H. A. az alábbiakat  jelöli meg: 1. HÁZ: a jungi perszóna, vagyis „az az alkalmazkodási rendszer vagy stílus, amelyet a

világgal való kapcsolattartásban működtetünk”. 2. HÁZ: az Én létezésének alapja, háttere, "fizet őeszköze". (ennek értelmében az ember

tehetsége, képességei és konkrét gazdagsága is). 3. HÁZ: az Én környezete, az ezzel való kommunikáció és kapcsolat. Köt ődés a

konszenzus-valóság szintjeihez (ezt a témakört a kés őbbiekben nagyobb terjedelemben is tárgyaljuk). 4. HÁZ: a családi karmikus mintázat, annak korai megnyilatkozása (gyermekkori

traumák), közege (otthon, család), kezelési módja, valamint a személyes tudattalan. 5. HÁZ: az Én önmagának való örömszerzésének, energianyerő aktivitásainak jelző je,

az alkotókészség, és a gyermek, mint kreatív énkiterjesztés területe.

6. HÁZ: ide tartozik a mindennapos kényszer ű vagy kötelező rutin (munka), a

periodikusan ismétlődő tevékenységek megélése, és az Én viszonya ezekhez. 7. HÁZ: azokat az energiakaraktereket mutatja, amelyeket az Én els ődlegesen egy

másik személyre irányítva, annak közvetítésével vagy visszatükrözése által képes megélni (projekció). 8. HÁZ: a transzformáció területe. Azok a súlyosan problémás ügyek halmozódnak fel

itt, amelyek teljes átalakulása, ("halála"), ellentétükbe fordulása hozhat végleges megoldást, gyógyulást. 9. HÁZ: az értékszintézis, a konkrét vagy jelképes távolság (külföld, távoli kultúrák) és

az elérhetetlenség jelz ő je. 10. HÁZ: azt a képet tárja elénk, amelyet az Én a társadalom felé mutatni kíván, amit

magából épít (hivatás, karrier). 11. HÁZ: a függés és függetlenedés háza. Azokat a területeket (személyeket) jelöli,

amelyektől (akiktől) az ember függő helyzetbe kerül, s függetlenedni akar. Jelölhet e motivációtól vezérelt társadalmi, politikai aktivitást is. 12. HÁZ: az élethosszig tartó nehézségek, terhek, korlátozások (a nyilvánosság el ől

elzárt, gyakran még az Én el őtt is rejtett ügyek) területe. Ez az elkerülhetetlen feladat, az életlecke, a karmikus adósság törlesztésének háza.

A H. A. 12 FÉNYSZÖGGEL DOLGOZIK .

Mivel ezek az erőpontok közötti

energiakapcsolatok, megfeleltethet ők a négy elemi energiának. A tizenkett őből négynégy tekinthető levegő- és föld-karakterű, három tűz-karakterű, valamint egy vízkarakterű szögkapcsolatnak.

A VÍZ  jelleget, vagyis az egybemosódást, a 0°-os fényszög jelenti (Halak), így az az

egységhez, vagyis az 1-es számhoz is kapcsolódik, amely osztóként 360 °-ot, vagyis ismét 0°-ot ad. A TŰZ karakter ezért a következ ő tüzes jegy (Oroszlán) analóg számához, az 5-ös

osztóhoz tartozik. A FÖLD energia osztószáma a 2 (Bika), míg a leveg őé a 3 (Ikrek). A VÍZ fényszöge, az

együttállás a részvevő erőpontok jelentésének összeolvadását, a FÖLD fényszögei (szembenállás,

negyedfény,

félnegyedfény,

másfélnegyedfény)

fegyelmezést,

visszaszorítást, statikus helyzetben tartást, a LEVEGŐ fényszögei (harmadfény, hatodfény, félhatodfény, ötjegyfény) együttmozdulást, míg a T ŰZ fényszögei (ötödfény, kétötödfény, tizedfény) dinamizálást, beindítást, gerjesztést jeleznek. A H. A. ORBISZAI relatíve szigorúak és a fényszögekhez tartoznak. A H. A. kerüli a

fényszögek minősítését. A "JÓ" ÉS A "ROSSZ" KATEGÓRIÁI amúgy is viszonylagosak, s gyakran szerepet is

cserélnek, amikor egy jelenség egyéni megélését, a sz űk környezetre és a társadalomra gyakorolt hatását, ill. az egyéni karma és életfeladat szempontjait tekintjük kiindulópontnak.

A H. A. távol tartja magát mindenfajta ítéletalkotástól. A

megmásíthatatlan asztrológiai megállapítások utóélete az Eric Berne által leírt "átkok" hatásmechanizmusával rokon; ezek rejtett m űködése és messze ható veszélyei feltárásának a neves pszichiáter több könyvet is szentelt (magyarul l. a Sorskönyv c. művét). A H. A. ez okból nem veszi tekintetbe a planéták jegyekben való méltóságait sem. AZ ASZTROLÓGIAI HAGYOMÁNY mindazon elemei, amelyek nem rendelkeznek

az analógiás szintek kiváltásának lehetőségével (vagyis azzal, hogy egy adott negatív megélésű tendenciát a problémaszint fölé, az aktív, tudatos vállalás területére "hangolhasson" az ember), kívül esnek a humanisztikus gyakorlat vizsgálati körén.

EGY HOROSZKÓPÁBRA MINDIG ARRA VÁLASZOL , amit kérdeznek t őle. Az

asztrológust leggyakrabban a mikor kérdésével keresik meg, vagyis prognózist, jóslatot várnak tőle. A H. A. gyakorlatában (amely jobban hasonlít egy pszichológiai, nevelési, pályaválasztási tanácsadáshoz, mint egy kártya- vagy kristálygömb-jóssal való konzultációhoz) elsősorban a miért és a hogyan kérdések kerülnek el őtérbe. Mivel a konkrét jöv ő csupán valószínűsíthető, egy prognózis is csak egy bizonyos életszakasz tapasztalati tervének jellegét, vagyis mintázatának analógiáit vázolhatja fel. A H. A. ezzel szemben az önismeret elmélyítését és a problémák bels ő gyökerének feltárását tekinti elsődleges céljának. Ezzel "befolyásolja" a legkedvezőbben a kérdező jövő jét, hiszen abban igyekszik a segítségére lenni, hogy egy princípium-mintázat minél távolabb a balesetek és sorscsapások szintjét ől, a tudatosság lehető legmagasabb fokán valósulhasson meg.

Az ábrafejtés technikája

A H. A. LEGMARKÁNSABBAN talán ábrafejtési technikájában tér el a hagyományos

rendszerektől. Ami új benne, az feltehetően nagyon is régi, hiszen voltaképpen sem alapjaiban, sem szemléletében, sem pedig módszerében nem tér el a ősi alapoktól (a már szintén klasszikusnak tekinthető Morin-elvet leszámítva). KIINDULÓPONTJA : a radix mintázata, s a mintázatot alkotó minden egyes elem

 funkciója egy megismételhetetlen és egyedi sorsterv lenyomatának tekinthet ő. Így egy asztrológiai jelzővel (elem-kombinációval) való ismételt találkozás — még akkor is, ha e  jelző már számos korábbi ábrán egy bizonyos meghatározott jelentést hordozott — nem teszi valószínűbbé, hogy ugyanez a kombináció a vizsgált horoszkópban is hasonló értelmű. Ez azt jelenti, hogy e módszert követve minden egyes ábra fejtését az alapoktól, az elemek kombinációit újraértelmezve, lépésről lépésre lehet csak felépíteni, valósággal "újraalkotni", hiszen egy emberi lény és az őt tükröző horoszkóp belső

kapcsolatai, törvényszerűségei csak a saját rendszerén belül kínálnak személyre szabott értelmezhetőséget és magyarázatot. A HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGUSNAK így nem áll rendelkezésére semmiféle

mankó, nem hagyatkozhat a saját vagy az asztrológiai irodalom korábbi tapasztalataira ("ez és ez a planéta ezen a helyen ezt és ezt jelenti"). Csupán a vizsgált személy és az asztrológiai alapok ismeretére támaszkodhat, amikor egy horoszkóp egyedi mintázatának mind a kérdező számára is érthető összefüggéseit, mind pedig a felvetett problémák néven nevezhet ő gyökereit kutatja. A H. A. GYAKORLATÁBAN ezért nélkülözhetetlen a személyes találkozás, az

élettörténetre és a problémákra fókuszált beszélgetés (az ún. interjú), s a humán problémakezelés tudományának - a lélektannak és kórlélektannak - minél alaposabb ismerete.

A nagy tapasztalat és gyakorlat e munka során természetesen

felbecsülhetetlen érték ű, de komoly veszélyt is rejt magában: az ismétl ődő mintázatok alapján kialakuló ítéletek és a személyes "receptek" kialakulásának csapdáját. A H. A. ÁBRAFEJTÉSI TECHNIKÁJA — el kell ismerni — lényegesen több fejtöréssel

 jár, mint az összes többi módszer, amelyek során a két-három-négyszeres (jegy-házplanéta-fényszög) kombinációk hagyományos jelentéstartalmát kell együtt értelmezni. Az is szokatlan, hogy egy humanisztikus asztrológus nem tud azonnal válaszolni egy nekiszegezett — akár a legegyszer űbbnek tűnő — kérdésre ("no és mit jelent egy Nyilas Szaturnusz a 12. házban?), hiszen erre csak az egyedi ábra teljes vizsgálata után, a bels ő összefüggések feltárását követően mondhatna bármit is. Tény, hogy mindnyájan kerüljük a talajvesztéssel és frusztrációval fenyegető helyzeteket; márpedig egy gyakorlott humanisztikus asztrológus is találkozhat olyan ábrával, amelyik — egy bizonyos szinten túl — megfejthetetlen marad a számára. Újságcikkek

A TUDAT PIRAMISA (tudatmodell és humánenergetika)

VANNAK, AKIK ÚGY TARTJÁK, tudatunk teremti a világot. Vannak, akik ennek

fordítottját gondolják.

Azonban, mivel tudatunkkal érzékeljük és értelmezzük a

világot, annak ok vagy okozati mivoltát bebizonyítani (legalábbis a tudat által teremtett rendszerekben) eleve lehetetlen. Mind a misztikus, mind pedig a pszichologizáló szemlélet - akár elismeri a világ magában való létét akár nem - annak milyenségét, vagyis azt, hogy az számunkra mit jelent, szintén a tudat, modernebb kifejezéssel a psziché működése függvényének tekinti. Az asztrológia az egyén és a külvilág viszonyát, illetve mindazt, amit az egyén külvilágként érzékel, a születési ábrán, a radixon tanulmányozza. Ezzel az "objektív valóságot" az egyén objektív valósága, vagyis pszichodinamikai mátrixa okozati tényező jeként értelmezi. A psziché, vagyis az érző, érzékelő és értelmező tudat elsődlegessége az asztrológiai munka során nyilvánvaló. NEHÉZ ELDÖNTENI, vajon a tudat egységes képz ődmény-e, avagy részekre

bontható. S ha részekre bontható, vajon mi e részek viszonya egymáshoz. E kérdések azonosak a filozófia örök felvetéseivel, amelyekre az id ők során számtalan, szellemesebbnél szellemesebb válasz érkezett. Bizonyítékokkal azonban egyik sem szolgált, de nem is szolgálhatott. Az egyértelmű átttörést a múlt század elején a pszichoanalízis hozta, amely kétséget kizáróan bizonyította a tudat rétegzettségét és a tudati szintek autonóm, gyakran egymástól független m űködését. A XXI. századra kialakult számtalan, egymástól látszólag gyökeresen eltér ő pszichológiai tudatmodell az alapokat tekintve nem sokban tér el a száz évvel korábbi gyökerekt ől. Ezzel párhuzamosan a természettudomány is ráébredt, hogy az univerzum leírása az emberi tényez ő figyelembe vétele nélkül megvalósíthatatlan. Einstein a megfigyel őt helyezte a középpontba, a kvantummechanika pedig már a megfigyel ő szándékát, vagyis tudati működését is figyelembe veszi, amikor egy kísérlet kiinduló adataival számol.

AZ ASZTROLÓGIA zárt logikai rendszerében minden, így a tudat m űködése is

tükröződik. Ha a tudat oszthatatlan egység volna, úgy azt a radix egésze jelezné. Mivel azonban a tudat autonóm rétegek vagy részek összessége, ezért a horoszkópábra elemeiben kell keresnünk annak megnyilvánulásait. A humanisztikus asztrológia hazai irányzata egy hármas osztatú piramis képében ábrázolja az emberi tudat struktúráját.

A piramismodell E MODELL empirikus úton jött létre, a kapcsolódó logikai megfontolások és az

analógiák vizsgálata csupán a matematikai példamegoldásban ismert "ellenőrzés" (amúgy nélkülözhetetlen) funkcióját tölti be. Legnagyobb segítséget Eva és John Pierrakos, valamint Barbara A. Brennan közlései jelentették, amelyek egyértelm űvé tették az asztrológiai házak és a csakrák pszichodinamikai funkciói közötti párhuzamot. Ez, a házak értelmezését kitágítva, új dimenziót nyitott a gyakorlati asztrológiai munka területén. (A házak és csakrák összefüggéseivel sorozatunk egy későbbi része foglalkozik). Ismét beigazolódott az axióma: a világ összefüggéseiből nem magyarázható az asztrológia, viszont az érzékelt valóság jelenségei hibátlanul beilleszthetők az asztrológia rendszerébe. A pszichológiai tudatmodellek elemei is megtalálták helyüket és értelmüket az asztrológiai világszemlélet struktúrájában. AZ EMBERI TUDAT az analízis és szintézis egyidejű, párhuzamos funkcióit (vagyis az

adatbevitel, feldolgozás és döntéshozatal m űveletét) szinte felfoghatatlan sebességgel és komplexitással végzi. E funkciók két planétához kapcsolódnak: az analízis a Merkúrhoz, a szintézis a Jupiterhez.

Ha tudati rétegekr ől  beszélünk (tehát nem

énállapotokról), akkor vizsgálódásunkban a pontszer ű planétáktól a meghatározott életterületeket átfogó házakhoz kell továbblépnünk, vagyis a harmadik (Ikrek-Merkúr), a hatodik (Szűz-Merkúr) és a kilencedik házhoz (Nyilas-Jupiter). A sort (3-6-9) folytatva értelemszerűen eljutunk a tizenkettedik házig, amely szintén jupiteri (valamint neptuni) analógiával bír, ám a hármas tudatmodell - később kifejtett okok miatt - e szintet nem tartalmazza.

A PIRAMIS ALAPJÁT a harmadik ház, derekát a hatodik ház, csúcsát pedig a

kilencedik képezi. A meghatározó gyökerek a gyermekkorba (Ikrek) nyúlnak, a (látszólag) mindent átlátó, szintetizáló tudatfunkció (Nyilas) a csúcson honol, míg e két tűz között a gyakorlati értelem, a mindennapokat leképez ő tudat ő rlő dik (Szűz). A tizenkettedik ház képezi a piramis terét (Jupiter), mindent átható közegét (Neptunusz), eredetét és egyben célját.

A harmadik ház AZ ÉLETSZAKASZOK szerinti felosztás alapján a harmadik ház az önálló mozgás, a

 járás és a beszéd tanulásának korai időszakát jelöli. Ebben a létfázisban a kisgyermek fölfedezi környezetét, mindenre kíváncsi, mindent megérint, mindent a kezébe fog. Az addig domináló preverbális, archaikus-holisztikus érzékelést felváltja a nyelvi és gondolati struktúrák kiépülése. VALÓSÁGOS CSODA, hogy egy éppen öntudatra ébred ő kisgyermek hogyan képes

mindössze pár hónap alatt anyanyelvének hihetetlenül bonyolult bels ő struktúráinak leképezésére, s őt, olykor mosolyt fakasztó, ám t űéles logikájú újraalkotására. Ezt a képességet a fejlődéslélektan nyelvi kompetenciának hívja, s aktív időszaka sajnos csupán hónapokban mérhető (pedig milyen szívesen elővennénk, amikor egy idegen nyelvet próbálunk kínnal-keservvel elsajátítani).

E szakasz észrevétlenül egybeolvad a

szocializáció idejével, amelynek során a gyermekbe környezete bevési a családra, kultúrára és emberi fajunkra jellemz ő erkölcsi, etikai normákat. Ekkor válik a "jó" és a "rossz" önmagában létező fogalommá. Szinte felfoghatatlan, hogyan tud az ember, fejlődésének e korai szakaszában, ilyen rövid id ő alatt ennyi párhuzamos alapinformációt felvenni, feldolgozni és realizálni.

A tudati mező A FENTI KÉRDÉST lényegesen leegyszerűsíti, ha e folyamatot az etológia

szemszögéből vizsgáljuk. Egy kicsiny főemlős abban különbözik mondjuk egy kis póktól, hogy míg az utóbbi, ahogy világra jön, máris "kész pók", vagyis ösztöneiben hordozza a pókságra vonatkozó minden információt, úgy egy kölyök f őemlős csak részben birtokolja fajtája közös tudását. A túléléséhez szükséges információk tetemes részét a környezetét ől kell megtanulnia, ellesnie. Ez a folyamat bár merkúri (vagyis gyermeki, játékos, tudatos és kognitív) jellegzetességeket hordoz, érzelmi szinten szorosan kötődik egy ősi félelemhez, nevezetesen a túlélési (magára hagyottsági és kirekesztettségi) félelemhez. Ha egy állatkölyök rövid idő alatt nem sajátítja el fajtája általános és szociális viselkedési mintáit, hamarosan a ragadozók vagy a csoportbeli agresszív hímek áldozatává válik. AZ ELSŐ ÉLETSZAKASZ tanulási folyamata tehát két fő részből áll: az ösztönös

magatartásmódok belső felismeréséből és realizálásából, valamint a szülői és a környezeti modell utánzásos elsajátításából, tanulásából.

E két rész között nem

húzódik merev határ: éppen az etológia mutatott rá a tanulás és az ösztönszint ű viselkedés átjárhatóságára. Egy kognitív minta tehát minden további nélkül bekerülhet abba a közegbe, amit egy faj vagy fajta "közös tudati mezejének" neveznek. A TANULÁS FOLYAMATA tehát az egyed tudati pályáinak a közös tudati pályákhoz

való kiépítésének is tekinthet ő. S vajon miért működne mindez a homo sapiensnél gyökeresen másképp, mint a földi bioszféra más, rokon szintjein?

Miért ne

tekinthetnénk úgy, hogy a gyermek nem "megtanulja" az anyanyelvét, hanem rákapcsolódik környezete nyelvi, kulturális tudati mezejére (néha - ritka esetben - akár többre is egyszerre)? Ha így van, nyomban érthet ővé válik a gyorsaság, amellyel e folyamat zajlik.

Az egyetlen (ám alapvető) különbség, ami más főemlősöktől

bennünket elválaszt az, hogy e rákapcsolódás közvetít ő, vagyis mediátor közbeiktatásával, a második jelzőrendszer segítségével történik. S bár kimutatták, hogy a verbalitás a kommunikációnak meglehet ősen kis hányadát képezi, mégis, e korai

időszakban, éppen mert a szóbeliség elsajátításával párhuzamos folyamat, a közös tudati mezőre való rákapcsolódás elválaszthatatlanul összeötvöződik a nyelvi struktúrával. A VILÁGOT tehát, amelyben élnünk és boldogulnunk kell, a nyelv elsajátításával

együtt tanuljuk meg "látni", vagyis számunkra csak az lesz létez ő, amit meg tudunk nevezni (illetve amit már valaki valaha néven nevezett). Ami ezen kívül helyezkedik el, az hagyományos értelemben nem képezi a valóság részét; álomnak, fantáziának vagy hallucinációnak nevezik. A közös tudati mező azonban (legalábbis az etológia, és olyan tudósok, mint C. G. Jung, László Ervin, R. Shaldrake szerint) objektív létez ő, s egyfajta, az egyéntől független léttel bíró dimenziónak tekintend ő. Az a gyermek, aki ilyen vagy olyan okból idejekorán nem képes hozzá köt ődni, autistává vagy szellemi fogyatékossá válik. Az erre alkalmas időszak elmúltával a közös tudati mezőre rákapcsolódni már nem, csupán arról leszakadni lehetséges.

E "kicsatolás"

leggyakoribb formája a különböző súlyosságú elmebajok esete.

A közös tudati

mezőből való kilépés másik, ritka módja a megvilágosodás elérése, amelynek során az egyén nemcsak elszakad e dimenziótól, hanem arra rálátni, s e folyamatot megfordítva, abba visszatalálni is képes.

A mediátor A KÖZÖS TUDATI MEZŐRE (más néven: a konszenzus-valóságra) való

rákapcsolódás nem valami személytelen folyamat. A tudnivalók tömegét közelálló személyek: a szülők (elsősorban az anya) közvetítik számunkra. Az összekapcsolódás tekinthető egyfajta beavatásnak is, amelybe a beavató valamikor maga is beavatást nyert valakitől, akit korábban szintén beavattak, és így tovább. A mediátor (közvetítő, beavató), azon túl, hogy a konszenzus-valóság lakója, maga is meghatározott, egyedi tudatstruktúra hordozója, s e struktúra szűr ő jén át kapcsolja a gyermeket a közös tudati   mezőbe. A mediátor e közbeékel ődő szűrő je az, amit a pszichoanalitikus irányzatok a későbbi pszichés problémák forrásának tekintenek.

Ők

kiküszöbölhetőnek és

kiküszöbölendőnek tekintik e szükségszer űen beépült struktúrát. A karma-tan kissé óvatosabban bánik mindezzel: úgy véli, egyáltalán nem véletlen, miért választ magának

valaki egy bizonyos világszemlélettel és problémamintázattal bíró szül őpárt, hogy aztán őtőlük kapja meg a konszenzus-valóságba való beavatását. A FREUDI PSZICHOANALÍZIS elsősorban a szocializáció során kialakult traumákra

összpontosít, míg a jungi modell az archetípusok megnevezésével a bels ő autonóm erők univerzalitására hívja fel a figyelmet. A humanisztikus pszichológia valamint a fenomenológiai iskola egyes irányzatai, pl. a tranzakció-analízis a problémák gyökerét a korai verbális bevésődésekben keresi. AZ ASZTROLÓGIA NYELVÉN a freudi szocializációs imprintinget negyedik ház-

analóg, a jungi archetípusokat  planéta-analóg, valamint a tranzakció-analízis verbális imprintingjét harmadik ház-analóg fogalmakként azonosíthatjuk. A tudati struktúra vizsgálatakor láthatóan a tranzakció-analízis modellje bizonyul a leghasználhatóbbnak, ezért a továbbiakban e pszichológiai iskola megállapításainak és a humanisztikus asztrológia szemléletének ötvözésével fogjuk a harmadik ház által jelzett tudatszint leírását kézzelfogható közelségbe hozni.

A tranzakcionális analízis ERIC BERNE amerikai pszichiáter alkotta a tranzakcionális analízis (röviden: T.A.)

kifejezést, amellyel az általa kidolgozott fenomenológiai irányzatot jelölte. Gyakorlati munkája során ugyanis azt tapasztalta, hogy mindenki három, jól körülhatárolható tudati térben mozog; az egyik a gyermeki énje, a másik a szül ői minták tárháza, a harmadik pedig a szabad és autonóm énállapota. A szülőfiguráktól származó tudati állapotban úgy érzünk, gondolkodunk, cselekszünk, beszélünk és reagálunk, mint ahogyan a szüleink tették, amikor még kicsik voltunk. Ha ez viselkedés-szinten felismerhetetlen, a szülői hatás ez esetben is a lelkiismeret formájában befolyásolja viselkedésünket. Mindannyiunkban lakik egy kisfiú vagy egy kislány – állítja Berne -, aki pontosan úgy érez, gondolkodik, reagál, beszél és cselekszik, ahogy mi magunk tettük gyermekkorunkban. Ez az énállapot – fűzi hozzá - sohasem "gyerekes" vagy "éretlen", hanem csupán valamely életkorra utal, valahol a els ő és az ötödik életév között.

SZÜLŐI ÉS GYERMEKI ÉNÁLLAPOTOK leginkább egy számítógépes programra

hasonlítanak, amelynek beépülése a szül ői hatások (beszédtanítás, nevelés, verbális és non-verbális reakciók) és az ezekre adott öntudatlan gyermeki alkalmazkodási és önvédelmi stratégiák eredménye. A gyermek alapmotivációja (az örömelv mellett) az, hogy "jó" legyen, vagyis hogy megfeleljen a szociális környezet elvárásainak (a közösségből való kitaszítottság u.is az archaikus gondolkodás számára egyet jelent a pusztulással). A GYERMEKKORBAN BEÍRT PROGRAMOK öntudatlanul futnak, s az adott

személy világlátásának megkérdő jelezhetetlen alapjait képviselik. Az, hogy valaki az életében sikeres vagy vesztes, hogy pszichológiai játszmáit gy őzelemre vagy vereségre építi, részben ezeknek a korai imprinting hatásoknak az eredménye.

Míg a

karaktervezéreltséget - melyet leghangsúlyosabban a Nap, a Hold, a születési uralkodó valamint az első házban álló planéta jelez - megváltoztatni alapjaiban nem lehet és nem is érdemes, addig a gyermekkori programozottság negatív hatásait egy eredményesebben funkcionáló programmal behelyettesíteni gyakran kifejezetten kívánatos.

A "felülírható" szülői/gyermeki programra a 3. házban álló

planéta/planéták utalnak, ill. egy nem lakott 3. ház esetén a házúr planéta segít az eligazodásban.

A programozottság felderítése és az alternatívák kidolgozása

mindenképpen

pszichológiában

jártas

szakembert

igényel,

azonban

a

karaktervezéreltség és a korai programozás szétválasztása, s ezen belül a 3. házzal összefüggő program karakterének meghatározása olyan asztrológiai munka, amely adott esetben hónapokkal, ha nem évekkel rövidíthet le egy terápiás folyamatot.

A hatodik ház MÍG A 3. HÁZ a környezet érzékelésének, az arra adott reakcióknak, a

kommunikációnak és a tranzakciók során automatikusan fellép ő stratégiáknak  jelölő je, addig a hétköznapokban megnyilvánuló kontrollt és a tudatos

elmeműködést a 6. házzal kapcsolatosan tanulmányozhatjuk. A tudati piramis alapját a 3. ház öntudatlan világképe jelenti, s a 6. ház által képviselt tudatszint is csak erre az alapra építkezhet, ezt az alapot támogatja még akkor is, amikor adott esetben minden tudatos igyekezetével ett ől megszabadulni igyekszik. A humanisztikus asztrológia életkori szakaszai közül a 6. ház a világ elemz ő vizsgálatát, az értelmi csiszolódás idejét jelöli: az kisiskolás kort (amely a második, immár nem-spontán, nem-örömteli, nem-könnyed merkúri id őszak). A gyermek számra a napi rutin és az értelmi munkálkodás eleme ekkor összekapcsolódik. Ehhez az időszakhoz köthető a 3. ház által jelzett verbális imprinting-hatás énképének és világlátásának bevés ődése, kondicionálása, rendszerezése is. A KONSZENZUS-VALÓSÁGHOZ a 3. csakránkon keresztül kapcsolódunk, s

világképünket, hitrendszerünket, el őítéleteinket pedig a 6. csakrán keresztül működtetjük. Ez más néven a harmadik szem csakra, amely, ha egészséges irányával szemben

(ellen-órairányban)

forog,

akkor

bels ő

képeinket,

hiteinket,

kondicionáltságunkat vetíti a külvilágra, vagyis ilyen esetben a világot olyannak érzékeljük,

mint

amilyennek

belülr ől

leképeztük.

Ez

igazolja

vissza

meggyőződésünket: világszemléletünkben "igazunk van". Te át ha az a hitünk, hogy a mindig becsapják az embert, akkor valóban lépten-nyomon becsapnak bennünket; ha azt hisszük, hogy a világ veszélyes hely, akkor folyvást agresszióval és félelmes eseményekkel kerülünk szembe és így tovább. A 6. csakra és a 6. ház az a terület, ahol napról napra, óráról órára, percr ől percre újrateremtjük a körülöttünk lév ő valóságot.

A spirituális keresők közt oly kívánatosnak tartott "nyitott

harmadikszemes csakra" annyit jelent, hogy e csakra elkezd órairányban forogni, s a kivetítés (projekció) helyett az egyén ilyenkor azt látja, ami van. Így ha bárki a 6. ház Szűz-analóg

őrlődése,

rágódása, reményvesztett periodikus ismétlési kényszere

helyett az analízis, a világ jelenségeinek értelmi feldolgozása, megértése és rendberakása felé irányítja belső tudati fókuszát, jó eséllyel a dolgok valóságos szemlélete felé mozdul el. E tudati funkció a tudat-piramis középs ő rétegét képezi, s tulajdonságaira, energetikai karakterére vonatkozó fontos utalásokat találunk a 6. házban álló planéták ill. a 6. ház uralkodó planétájának vizsgálatakor.

A piramis csúcsa A TUDATI PIRAMIS tetején a szintetizáló elmem űködés helyezkedik el. Jupiteri

analógiája az egyre bővülő, új elemeket magába épít ő jellege, s Nyilas jeggyel rokon vonása az értékorientáció, az értékképviselet és a célorientáltság. Szintetikus tudatunk foglalja egységbe a tudati piramis alapját és derekát, e tudatszintek működéséhez szolgáltat ideológiákat, vagyis átfogó gondolati(vallási, erkölcsi stb.) rendszereket. S bár e működésnek a korai programozottságot és a konszenzusvalóság projekcióját meger ősítő és támogató funkciója kétségtelen, mégis e szint tekinthető a tudati rétegek "kilátó tornyának", u.is ezen a tudati mez őn keresztül érkezhet olyan új információ a rendszerbe, amely azt el őször lebontani, majd utána stabilabb, jobban funkcionáló alapokra felépíteni képes. KÖZELI PÉLDÁNÁL maradva: amikor valaki először rácsodálkozik az igazi

asztrológia univerzális érvényességére, csodálatos gondolati, lételméleti rendszerére, ebben a szintetikus tudat m űködésére ismerünk. S ett ől fogva e világkép, mint tudati konstrukció, lefelé kezd haladni és hatni a piramis rétegein. A napi munkálkodás (az asztrológia tanulása és gyakorlata) során a világ hétköznapi szemlélete lépésr ől lépésre átépül, s a éppen a gyakorlat igazolja vissza annak univerzális érvényességét (6. ház). Ez egy öngerjesztő és -átalakító folyamat, amelynek forrása a szintetikus tudatból táplálkozik. Ám hogy ezután ki mire használja az asztrológiát, az már az öntudatlan, a 3. ház-analóg tudati szinten d ől el. Hiszen e diszciplína könnyen válhat fegyverré vagy az önvédelem eszközévé, szolgálhatja az Ego hatalmi törekvéseit vagy számtalan játszma rejtett célját. Optimális esetben azonban az önismeret ösvényén kalauzolja m űvelő jét a személyiségfejl ődés és az individuáció valódi kiteljesedése felé. AZ IGAZI ÁTÉPÜLÉS/ÁTÉPÍTÉS azonban nem megy máskép, csakis úgy, ha a

hétköznapi tudat az elemz ő vizsgálata fénykörébe vonja a 3. ház által jelzett rejtett, tudattalanul tudatos szintet is, és a negatív iniciatív programokat napvilágra hozva nekifog azok átvilágításának.

Ezen a szinten tűnik nélkülözhetetlennek az

asztrológia és a pszichológia szoros együttm űködése, hiszen az elméleti feltáró,

elemző módszerek alkalmazását követően (9. és 6. ház) az élettörténeti rétegek (3. ház) feltisztítása elsősorban a gyakorlati pszichológia terápiás módszereit igényli.

A piramis tere A HÁROM TUDATI RÉTEG felvázolásánál, amelyek a 3., 6. és 9. ház-analógiákra

mutattak, értelemszer űen adódott e számsor folytatásaként a 12. ház vonatkozásainak vizsgálata is. Vajon milyen szerepet kap e ház-analógia az emberi tudatállapotokat leíró modellben? A 12. ház (Halak) a születést megel őző időszakra, a magzati életre és az azt megel őző köztes létre utal. A 12. ház analógiái a következőket fedik fel err ől az időszakról: az anyagi világba költözés vállalás, méghozzá komoly nehézségvállalás következménye.

Az inkarnáció tudatos

elhatározás, áldozathozatal az Én részéről a sérült lélek, a kapcsolatok és a világ gyógyítására. Ez egyben a szellemvilágtól való elkülönítettség, a fizikai testbe, a lehatárolt emberi tudatba való bezártság felvállalását is jelenti. AMENNYIBEN LÉTEZIK egy, a horoszkóp által jelölt karakter-komplexen kívüli

énállapot, úgy annak eredetét ezen a területen kell keresnünk. S mivel a 12. ház minden létezés bölcső je, ahonnan az emberi inkarnáció indult s ahová az élet végén megtér, így ezt az Ego-mentes, lehatároltság-mentes, önzés és énhatárokba bezártság mentes (Halak – Neptun) én- és tudati állapotot híven tükrözi a 12. ház. Ez a helye eredendő tudatállapotunknak, mely a földi létezés éles fényében elhalványul, körvonalát veszti és beleoldódik (Halak – Neptun) a bel őle fakadó és a belőle táplálkozó lineáris-logikus tudati állapotokba.

E tudatszint tekinthető a tudati

piramis terének; ez annak léte, háttere és fenntartója. A csakrák közül a koronacsakra felel meg a 12. ház analógiájának. LÁTHATÓ, hogy a tudati szintek rétegzettsége és a bennük zajló folyamatok

megfelelnek az asztrológia meghatározott megélési területeinek (házainak), s éppúgy hozzájuk társítható a csakrák nekik megfelel ő szintje is. Mivel a csakrák komplex rendszere nem annyira közismert mint a jegy-ház analógiák, ezért az alábbiakban röviden kitérünk ezek analógiás vonatkozásainak valamint a hozzájuk rendelt

pszichológiai funkcióknak az ismertetésére. A lista Barbara Ann Brennan humánenergetikai rendszerét követi: Gyökércsakra: (Kos-analóg)

Bekapcsolódás a földi létezésbe. A Föld magenergiájához való köt ődés. Az inkarnáció alapenergiája. A Föld és az Én közötti energetikai köldökzsinór. Szakrális csakra :

(Bika-analóg)

Az Énnek a test, a Föld és önmaga iránti jóérzése, szeretete. Kapcsolódási készség mások Énjéhez, testéhez, az örömök megosztására való képesség. Napfonatcsakra : (Ikrek-analóg)

Az Én kapcsolódása a konszenzus-valóság rendszeréhez. A kollektív tudati mezővel fennálló interaktív kapcsolat. A "szül ői és gyermeki énállapot" területe. Szívcsakra: (Rák-analóg)

Az elfogadás, intimitás és szeretet készsége. A lélek kapcsolódási képessége más létezőkhöz. Torokcsakra : (Oroszlán-analóg)

Az Én önazonosságának, egyediségének, különvalóságának kifejezése. A saját szükségletekért való kiállás képessége, a vágyak beteljesítésének ereje. Homlokcsakra : (Szűz-analóg):

A tanulás és megértés folyamata. A konszenzus-valóság átlátásának, értelmezésének, valamint az azon túli tartományok érzékelésének képessége. Keresztcsonti csakra : (Mérleg-analóg)

Az emberekből visszatükröződő energiák kezelésének területe. A kapcsolatokban működő adok-kapok egyensúly m űködtetése. Hátsó napfonati csakra : (Skorpió-analóg)

A transzformatív erő kezelésének készsége.A spirituális gyógyító energiák területe. Hátsó szívcsakra: (Nyilas-analóg)

A pozitív, biztonságos, támogató Univerzumról alkotott képzetek helye.

A bizalom,

az ősbizalom energiája. Az Énen túli erőkre hagyatkozás képessége. Hátsó torokcsakra : (Bak-analóg)

Az Én tevékenységének és életcéljának összehangoló területe. A társadalomban elfoglalt szerep megtalálása és működtetése. Tarkótáji csakra: (Vízöntő-analóg)

Az Én egyediségének kimunkálása, az egyedi életcél megvalósításának területe. Koronacsakra : (Halak-analóg)

Az univerzummal, a spirituális létdimenziókkal való kapcsolat.

A

megtestesülés

(inkarnáció) terve és célja, a karma terhe és vállalása. Ady Endre személyisége

ARCHETÍPUSOK ADY ENDRE HOROSZKÓPJÁBAN

RÖVID TANULMÁNYOMHOZ Ady Endre ellentmondásos, nagy formátumú

személyiségét választottam. Magyar szakos tanárként tapasztaltam, hogy mennyire szélsősédes véleményeket vált ki az emberekb ől a rajongó lelkesedést ől a fanyalgó, leegyszerűsítő bírálatig. Én távolságtartóan és kritikusan olvastam. Mai tudásommal másként, árnyaltabban tanítanám életét és m űveit. Változtam, és id őközben megéltem nagy katarzisokat. Csöndesebb lettem, alázatosabb, megért őbb. Az asztrológia segítségével mélyebben megértettem a vívódó, esend ő emberben élő zsenit. Születési ábrája felett üldögélve átéreztem küzdelmeinek, betegségének önsorsrontó életének lelki mozgatórugóit. Ma más szemmel olvasom, és ámulva csodálom, hogy szóhasználatában hogyan köszön vissza a planéták természetéb ől fakadó hangulat, és szimbolikus jelentéstartalom. Ady Endre személyiségrajza A SZEMÉLYISÉGRAJZ az egyéni karaktervonások legf őbb jelölőit gyű jti egybe és

emeli ki, mint meghatározó

archetípusokat a pszichodinamika bonyolult

összefüggéseiből. Archetípus alatt valamely egyénen túli, általános emberi karaktert értünk. Tehát nemcsak mitológiai figurák, hanem mese és regényalakok, s őt filmhősök is ide sorolhatók. Az ember nem egyetlen energiakarakter megtestesülése, hanem szerepszemélyiségek együttese. A személyiségrajz humanisztikus ábrafejtés első lépése, amely még a planéták és fényszögeik bonyolult összefüggésrendszerének feltárása előtt vázlatos, ám igen jellemző általános képet vázol fel a vizsgált személyről. E kép jó kiindulópontot, biztos tájékozódási alapot ad kés őbb, amikor az ábrát fejtve. Az Aszcendens MI AZ ASZCENDENS? Az I. ház kezdőpontja, az Én világban való megjelenésének

 jelölő je. Az ember arca, melynek jellegzetes tulajdonságait a többi emberrel való érintkezés során használja. Míg a Nap a “ki vagyok én“ az Aszcendens; és az I. ház a “hogyan működöm a világban “ kérdését hordozza. Aszcendens jegyét, a Rákot a következ ő személyiségvonások jellemzik:

A RÁK KARAKTER a víz energiák kardinális hordozója. Amikor víz energia

munkál a lélekben, akkor ott érzékenység ébred. Ez kardinális megnyilvánulásában a - Ráknál - nagyfokú sérülékenységet, s az érzéseknek való teljes kiszolgáltatottságot eredményez: “Bolond érzékenységemet, hamar jelentkez őt hoztam magammal, hamar értettem, szerettem és szenvedtem.” „TOTEMÁLLATA” UGYAN A RÁK , alapműködése mégis egy másik, kemény

páncélú állatéhoz hasonlít: az osztrigáéhoz. A kagyló lágy, puha bels ő állaga a legkisebb behatásokra sérül, és védtelen teste könny ű prédájává válik a ragadozóknak; kemény páncélt kell maga köré növesztenie, hogy megvédje magát. S ha egy kicsiny, fájdalmas szilánk mégis bejut az érzékeny bels őbe, nincs eszköze rá, hogy azt onnan eltávolítsa. “Én büszkén számítottam magam tehetséges, ifjú poéták gárdájába, ó, mert e büszkeséget, mint a tenger kagylója a csillogó gyöngyöt, véghetetlen fájdalmak árán szereztem meg” ADY ENDRE RÁK KARAKTERÉT sebezhető érzékenység, hullámzó kedélyállapot

és félénkség jellemzi. Vizes jellegéb ől adódóan könnyen hozzáfér a lélek mélységéihez, melynek tudattalan tartalmait költ ői tehetségével egyetemes szimbólumokká emeli. Gondolkodása képszer ű, fantáziadús. “Minden napom eseménydús, minden kis rezzenésére az életnek hatalmas kórusokkal felel a szívem.” MINT A RÁKNAK A VÍZ , az összes vizes karakternek az érzelmi közeg a lételeme.

A rák páncélját emberi szinten az otthon falai helyettesítik. Ezért oltalma, mentsvára és háttere egy Rák típusnak a család. ADY ERŐSEN KÖTŐDIK CSALÁDJÁHOZ, édesanyjához, szülőföldjéhez. Szülei

érmindszenti otthonában talál menedéket, amikor fáradt, beteg, és nyugalomra vágyik.

“Érmindszentre én akkor megyek, amikor az anyám kívánja, avagy unom a szanatóriumokat és hoteleket, vagy pedig nagyon üldözött, letört avagy megalázott vagyok." NYILAS NAPJA űzi, hajtja messzire, új vizekre, de mindig visszatér:

"Föl-

földobott

Kicsi

kő,

országom,

földedre újra

hullva

meg

újra

Hazajön a fiad" A RÁK ALKAT minden olyan önvédelmi stratégiát elsajátít, amely lehetetlenné teszi

a többi ember számára, hogy érzékeny lelki rétegeihez hozzáférjen. Kortársak úgy emlékeznek róla, hogy modorában állandóan volt bizonyos zárkózottság, nem volt közlékeny természet ű. Idegenek közt zavart volt és félszeg, megszokott körben önhitt és zsarnok. Lelke mélyén azt kívánta, hogy vele foglalkozzék mindenki. KELL, HOGY TARTOZZÉK VALAHOVÁ, legyen valakié. Innen táplálkozik mohó

szeretetvágya, a “szeretném, ha szeretnének” követel ő igénye. "Vagyok,

mint

Észak

minden

fok,

ember: titok,

fenség, idegenség,

Lidérces,

messze

fény,

Lidérces

messze

fény

De

jaj,

nem

Szeretném

tudok

így

magam

maradni megmutatni,

Hogy

látva

lássanak

Hogy

látva

lássanak.

Ezért Szeretném, S Lennék valakié."

minden

önkínzás, hogyha lennék

ének szeretnének valakié,

A VIZES KARAKTERŰ Ady költészetének visszatérő motívuma a hajó, mely

viharos tavak, folyók, tengerek felett bolyong, és keres végre nyugalmat adó kiköt őt. "Ne

félj,

Röhögjenek

hajóm,

rajtad

a

a

Holnap

részeg

h őse evez ősre,

Röpülj, hajóm rajtad a holnap h őse." A HAJÓ S RAJTA A KORMÁNYOS ÖNMAGA , ki Bolygó Hollandiként járja sors

szabta útját. “ A jelen hajóján “, „Az elhagyott kalóz-hajók” , ”Az utolsó hajók”, „Egyedül a tengerrel”, „Új vizeken járok.” stb. ADY PERSZÓNÁJÁNAK archetípusa: „Koldusa a Csóknak és Reménynek”; a Bolygó

 Hollandi.

A születési uralkodó Hold az Ikrekben: A HOLD a személyes és kollektív tudattalan, a víz és annak energiája: az érzelmek, a

gondoskodás, az ösztönösség és az Én éjszakai, álomtudatának jelölő je. A Hold a lélek szimbóluma. Léleknek nevezzük az énérzésnek azt a nehezen meghatározható közegét, amely az örömök, fájdalmak, traumák átélésének alanya és egyben tárgya is. A Hold a tudatos és a tudattalan közötti sz űrőréteg. Érzelmi szinten nincs minőségi, csupán intenzitásbeli különbség fájdalom és fájdalom, félelem és félelem, öröm és öröm között. Ám, hogy ebb ől az egyén mennyit és hogyan érzékel, az a Hold háttérmintázatától függ. ADY ENDRE SZÜLETÉSI URALKODÓJA , a Hold, az Ikrek jegyének

háttérenergiáját kapja. Vajon hogyan módosul ezáltal az érzelmi reagálás, hogyan nyilvánul meg az egyén? Ez a szerepszemélyiség alapvet ő céljának tekinti, hogy részévé váljon az információk szabad áramlásának, terjedésének továbbításának. A Hold hatására szívesen beszél érzelmeiről, ezzel fel is dolgozva azokat. “Cikkei lírai jellegűek, lírai módón, az írón átitatódva fogják meg az eseményeket és mondanak ítéletet. Adynál nincs tárgyilagosság, nincs

semlegesség, ehelyett lírai szenvedély és pártos állásfoglalás”

írja

Bölöni György. BÁMULATOS TERMÉKENYSÉGGEL (HOLD) ALKOTOTT, mint újságíró és

költő, hihetetlen biztonsággal és gyorsasággal dolgozott. HOLD-HATÁSRA UTAL SZIMBOLIZMUSA IS , mely az értelemnek szóló tételes

igazságokat látomásokká formálja, hogy ne csak értsük, hanem átérezzük azokat, s akár tettekre induljunk t őlük. Ady képes arra, hogy alászálljon tudattalan mélységeibe, és utazásain Hermész, az isteni hírnök kíséri. Költészete a jelen és múlt ötvözete, a vers a lélek érzéseit kifejez ő, azzal változó, élő zene. A SZÜLETÉSI URALKODÓ IKREK háttérenergiája felel ős azért a kettő sségért is,

amely

őt

élete során úgy érzi: kétségbeejt ően rángatja, cibálja. Életszeretet és

halálvágy, lázadás és idilli béke, elvágyódás és otthonkeresés, magányosság és kitárulkozás, megnyugvás és diszharmónia szélsőségei között verg ődik. Újra és újra visszatérő képei: tűz és víz, Ér és Óceán, köd és napfény. E kett ősség életmódjára is rányomja bélyegét. “Éjszakánként a mámort kerestem, nappal álmos voltam és buta.” MEGOSZTJA magát; Párizs és Magyarország között, s Léda mellett könny ű nőcskék

vigasztalják, rontják. SZÁRMAZÁSA, múltja (Hold) is ezt a kettősséget mutatja:

“Szilágyságból jöttem, a régi Partiumból, tehát se nem Erdélyb ől, se nem Magyarországról. Családilag szintén se fentr ől, se lentről, küszködő, nemzetes famíliából, mely csak épp hogy élt.” A SZEMÉLYISÉGET ALKOTÓ második archetípus: a Költ ő ,  a Sirály.

A Hold (az érzelmi én), az 1. és a 2. ház ura, a 12. házba bezárt Ikrek jegyében:

A 12. HÁZ az élethosszig tartó nehézségek, terhek, és korlátozások területe, az elkerülhetetlen feladat, az életlecke, a karmikus adósság törlesztésének háza. Egy

 jegy bezártsága (mint Adynál az Ikreké) még tovább fokozza a 12. ház nyomasztó terheit. KÖLTŐI TEHETSÉGE, melyet édesanyjától örökölt, ideggyengeséggel párosul:

“Én már nem érkeztem vígan, kevés bajjal és kevés tehetséggel az életre ahhoz, amit hosszú húzódozás után mégis csinálni kezdtem, az írósághoz.” Bármennyire lelkesedtek is az emberek Adyért, mégis izoláltnak érezte magát még a Nyugat-mozgalmon belül is, Ég és Föld között lebegve, hazátlanul hányódott. Céljához el nem érve, belső tépettségben és sodródó magányban élt. "Öreg

legény,

Nem

sújtja

Egyedül

boldog soha

él,

és

legény,

hajh,

Tűzhely

bánat:

sorra

lakja

Olcsón a kis hotelszobákat." (A hotel szobák lakója) A 12. HÁZBAN ÁLLÓ HOLD ura a 2. háznak is. A 2. ház az Én létezésének alapja,

háttere. Azokat az er őket, küls ő tényezőket jelöli, amelyekre az egyén az életét alapozza. A belső erőforrások jelző jeként mutatja képességeket és a tehetségeket. ADYT ANYAGI GONDOK GYÖTRIK , melyen id őnként édesanyja küldeményei

enyhítenek valamelyest. “Ha behunyom a szemem, úgy vélem, itt a pénz zakatol. A pénz, mely itt a keveseké, a boldogoké, az er őseké.” BETEGSÉGE BÉLYEGÉT 29 éves korában égette testébe a vérbaj, és ez együtt járt a

közelgő halál fenyegetésével, szanatóriumi elzártsággal, depressziós állapotokkal. A SZEMÉLYISÉGET ALKOTÓ harmadik archetípus: a Remete.

A Nap, vagyis Ady Endre Énje a Nyilasban A NYILAS KARAKTER MOTIVÁCIÓJA az értékképzés, és az értékekhez való

felnövés, illetve annak képviselete. A Nyilas típus alapkésztetése, hogy értékszférájához felnő jön. Lankadatlan erejét, küzdeni akarását, hitét a tűz energia szolgáltatja. Magas szintű eszméket, gondolatokat, vallási és filozófiai nézeteket gyű jt, melyekből – azokat folytonosan tágítva - új tartalmakat alkot. “Küzdöttem ideákért, melyek szentebbek voltak minden ideáknál, mert az életemet adtam volna értük. Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb, mint az élet. Fetrengett a lelkem porban is, sárban is, de magasságai jöttek az életnek. Pénzt, polgári módot, borostyánt nem hajszoltam, csak önmagamat akartam megtalálni, és ma úgy érzem, büszke, szabad és bölcs vagyok.” NYILAS NAPJÁNAK tüzes energiája prófétai küldetéstudattal ruházza fel.

Szükségét érzi annak, hogy népének sorsával azonosulva (a hazát jelz ő 4. ház ura, a Merkúr együtt áll a Napjával) bírálja, támadja az ország elmaradottságát.

Ő

ebből a

földből sarjadt, mint zseniális mutáció, mint paraszt Apolló, aki hiába menekül messze külföldre, visszatér. "Ki

vagyok?

A

Napisten

papja,

Ki

áldozik

az

éjszaka

torán

Egy Én

vén

harang

pap

vagyok,

de

Harangzúgás Gyújtom Táncolnak

pogány

Zúghatsz. pap,

közt, a

lelkemben sugarak,

Szent

Napkeletnek

Aki

enyhülést átkos

Sápadt vagyok? Óh, fess pirosra, fess."

pogány. hajnalfényben

lángot

A

Táltosok

megkondul.

a

máglya

s

a a

alatt máglyán napsugarak.

mártírja

vagyok,

nyugaton

keres,

sarja

talán.

NYILAS NAPJÁNAK ARCHETÍPUSA : a Napkirály papja Nyilas Nap, a 3. ház ura, a 6. házban – együtt áll a Merkúrral, mely a 4. és a bezárt 12. ház uralkodója: A 6. HÁZ a mindennapos kényszerű, vagy kötelez ő rutin, a periodikusan ismétlődő

tevékenységek háza. Mindaz, amit a robot, a kikerülhetetlen napi teend ők jelentenek az ember számára. A napi munka körülményeit mutatja. MINDENNAPOS MUNKÁJA az újságírás, amit magas szinten végez. (Nap 3.

házúr). Bármilyen lelkes szorgalommal végzi mozgékonyan kommunikálva (Merkúr) hivatását, csakhamar csüggedten érzi az ezzel együtt járó - kényszer űen vállalt - kötöttségeket és kiszolgáltatottságot (Merkúr 12. házúr). “Ady reggel végigjárta a rend őrséget, benézett a törvényszékre, fölment a városházára, és a rend őrfogalmazóktól, teremszolgáltatóktól, altisztektől, díjnokoktól megszerezte a lap híranyagát. Berohant a szerkesztőségbe, megírta a tyúklopásokat, valópöröket, a városházi híreket. Ha mindez nem volt elég, akkor 10-15 perc alatt papírra kanyarított egy elmés csevegést, egy aktuális strófát, egy kiagyalt humoros kiagyalt esetet.” /Bóka László: A szerkesztőségben/ A NYILAS JEGYÉBEN ÁLLÓ MERKÚR ura a 4. háznak is. A 4. ház a családi

minták, az átöröklött kulturális hagyományok, szokások és gyakran a szül ői elvárások jelölő je. ADY APJA a család felemelését gyermekeitől várja. Ady azonban megtagadja a

röghöz kötött provinciális életet, ám más, magasabb szinten mégis beteljesülhetett az apai álom . Úgy vált naggyá, hogy egész nemzetét tekintve családjának, annak felrázójává, tanítójává vált (Nyilas). ARCHETÍPUSA: a Robotoló Újságíró ÍME, A SZEMÉLYISÉG VÁZA , alapstruktúrája. A humanisztikus megközelítés

szerint a személyes archetípusok jelentik a az emberi psziché alappilléreit, melyre a

komplex, senki másra nem jellemz ő, egyedi karakter épül. Az elkövetkez őkben ízelítőt kapunk abból is, hogyan differenciálódik és színesedik egy asztrológiai  jellemzés akkor, amikor az eddigi vizsgálódás során nem érintett planéták, házak és fényszögek jelentéstartalmai is föltárulnak. SZÜLŐKÉP A SZÜLŐK mindent felülmúló jelent őségéről, hatásáról könyvtárnyi pszichológiai

irodalom

szól. A téma asztrológiai szempontú megközelítése azonban tovább

gazdagítja a meglevő képet. Megállapítható ugyanis, hogy az apai archetípusnak megfelelően alakul a kés őbbiek során a gyermek tudatos Énje, míg az anyai archetípus

határozza meg az Én érzelmi karakterét. Kés őbb gyakran teljes

energetikai mintázatában férj- illetve feleségimágóvá alakul, és így gyakorol aktív befolyást – gyermekkori mintázat alapján – a feln őtt vonzásaira és választásaira. Apakép - Ady Endre Napja a Nyilasban, a 3. ház uraként a 6. házban: AZ APA hetyke, kedélyes, virtusos ember hírében állt, ki imádta a lovakat és a földet.

Mozgékony ( 3. ház) volt, köteked ő természetű, mindenkire felülr ől  nézett, mindenkit kevesebb értékűnek tekintett, és a hatalmat a szolgabíróban látta. Ugyanakkor nagyszívűnek ismerték, s a gyermekekkel mindig pajtáskodó hangon beszélt. Testvérei közül egyedül tért vissza a földhöz, hogy a széthullott apai birtok helyett új alapot teremtsen a családjának. Önmagát és környezetét nem kímélve  felemelkedni vágyott ( Nyilas Nap ) „ kivirágoztatni a hétszilvafát, és becsületet szerezni az elkoldusodott diósadi Adyaknak”. Egyetlen boldog álma volt, hogy központi főszolgabíró és azután alispán legyen a fia. Tőle kapta vidámságát és mulatós kedvét, tőle türelmetlenségét és zsarnokiasságát. (Napja kvadrátban az Uránusszal, mely ura a 9. háznak a 3. házban.)

„Nagyszerű úr ám az apám: családjának egyetlen tagja, aki elrúgta volt magától a latin iskolát, ennek folytán zabolázhatatlan, igaz és természetes, ősi és zsarnok magyar maradt.”

KÜLÖN FIGYELMET érdemel a hatodik ház jelent ősége. Édesapja hétköznapi,

 praktikus ember volt , akkurátus a munkájában, beszédében, magatartásában és egész életében. Rajongásig szerette a földet, amelynek megszerzéséért határtalanul sokat tett, amelyet különbül dolgozott meg, mint bárki más a falujában. A Merkúr, mint a Nap jelzője (együtt álló planéta) a 4. és a (12.) ház ura : AZ APA (együtt álló Nap) a családi (Merkúr a 4. ház ura) ambícióinak beteljesítését

fiaitól várta. Maga nem szeretett olvasni, még újságot sem járatott (izoláció: 12. ház ), ám mindent elkövetett, hogy gyermekeit taníttassa. Így fiaira életreszóló teherként (12.) nehezedett az otthoni (4. ház) elvárás és az annak megtagadása (Nap kvadrát Uránusz) miatt érzett b űntudat és halálos önvád (4. ház). „ Édesapánk már látta bennem a família becsületének restaurálóját. Látta, mint végzem kitüntetéssel a

kálvinisták valamelyik  jogakadémiáját, mint

választanak meg lelkesedéssel a mi nemes vármegyénk, valamelyik járásunk szolgabírójává.” Hold, mint az 1. és a 2. ház ura a 12. házban az Ikrek jegyében: ANYAI RÉSZRŐL csupa pap, tanító, poéta ősöket örökölt, kik nyugtalan emberek

voltak valamennyien. A Gáboriánok, az anyai ősök lelkileg csak annyira bírták az egyensúlyt (Ikrek Hold), mint anyagiakban az apai el ődök. Édesanyja az egykori érmindszenti református pap korán elárvult lánya volt (nagy lelki terhek: 12. ház).

„Anyám poétikus lelk ű (Ikrek), gyöngéd asszony, mártírja (12. ház)

az

apámnak. Az anyám szívét örököltem, s ha sorsomat átkozom, az anyámat átkozom meg: az ő szíve az én szívem.” (A Hold 1. ház ura.) A HOLD születési uralkodó is egyben, és ez jelzi az anyával való mély együttérzést

és azonosságtudatot. Kicsiny termete volt ( Ikrek ), s az élett ől megtört szeme . Mindent látó tekintetével mindig a gyermekeit féltette. Az anyával való hasonlóság (Hold 1. ház ura) fia külső vonásaiban is tükröződött. Szépségét Ady örökölte. Az övé lett a kreolos arcszín, a nagy dióbarna szem, a dióbarna haj, az arc nemes szépsége. „Arcán állandó bánatos mosoly ült, amiben benső , nagy szomorúságok tükröződtek” (12. ház). Mintha kedvenc „ bús” jelző jét édesanyja ihlette volna. Aggódó,  gyönge idegzetű (Ikrek) ember volt, ki „ a maga nagy, passzív lelkével úgy akarhatott mindig valamit, hogy közben nem akarást kellett tettetnie.” (Hold kvadrátban a Halakban álló Marssal.) Ady gyermekkorában az édesanyja súlyos idegbetegségen esett át, és rövid időre szanatóriumba került (12. ház) a család nagy rémületére. Mindezek ellenére elfogadást, jóságot és rajongást árasztott fiai felé. „Hát nekem Érmindszent legeslegel őször az édesanyámat jelenti, aki sóhajtani sem mer, ha netalán alszom és álmodom ….” MEGNYUGTATÓ biztonságot jelent (Hold a 2. ház ura is) gyermekkorában az

önfeláldozó, nehéz sorsú édesanya (12. ház) gondoskodása. „A családi élet veszta lángját ő élesztgette”, írja a kortárs Bölöni György. „Míg az apa kurta nemesi vággyal szabja ki a fiúk karrierjét, az anya a fiúk iskoláztatója, és

ő

rakosgatja össze gonddal és ravaszkodásokkal a tandíjakat

és a kosztadóknak a filléreket. Megesett, hogy még híres ember korában is édesanyja segítette ki pézzavarából Bandit.” Áldott kezeddel símogatsz meg , Anyám, Intő szavad még mintha hallanám,

Míg rámborulsz S áldott kezeddel símogatsz meg. (Itthon) Anyám hangjában szomorúság, Apám hangjában vad feledés,  Jaj, be kicsiny az élet Be kevés, be kevés. Hiszen ők cselekvék, hogy élek, Hogy sokat és nagyon akarok, Hallgatnak s én rettegve Érzem, hogy ki vagyok. Be csoda, hogy vagyok és élek, Hogy nem unom meg s újra merek, Verset írok és holnap, Már holnap megyek. Feleségkép , férj és apaszerep AZ EMBER párválasztása és a házasságban betöltött szerepe elsődlegesen a Nap- és

Hold-archetípus, vagyis az anya- és apaimágó hatása alatt áll. A férfi barátn ő jében, szerető jében a Vénusz princípiumát éli. A Hold princípiumot számára a saját anyja képviseli, egészen addig, amíg házasságot nem köt. Ady

Endrét

nagy szerelemvágya

és korláttalan

életmohósága

kora

gyermekkorától kísérti. Egész életét meghatározó motívum az igen korán ébredt szexualitás, a kis lánypajtásokban is n őt kereső nemi érdeklődés. Ennek okát a korán férjhez kényszerített, szerelem nélkül, boldogtalanul, fiatalon meghalt anyai nagyanya , Kabay Rozália megváltatlan életében keresi. Eszterkúti Éva cím ű novellájában olvashatjuk, hogyan égett lelkébe az ellentétes sorskönyv ű üzenet. „Lám, Eszterkúti Éva utálta a csókot, meg is halt öröm nélkül, s a mi házunk is vajon nem éppen e miatt olyan zord és szomorú. Nyolcéves koromban építettem talán meg legtökéletesebb filozófiáját a csóknak, mert még akkor nem koldultam tőle. Szándék és olcsó tudat nélkül éreztem, hogy a mi famíliánk sorsát nagy csók-adósságok nyomják, és ez alatt sokan fogunk még összeroppanni.”

LÉDÁHOZ

kötődő kapcsolatát „bűnös, büszke, bús szerelem”-nek nevezte,

amelyben az érzéki szenvedélyt majd mindvégig az önmarcangolás, az egymást marcangolás kínjai kísérték. Egymásra találásuk sorsszer ű, de kilencéves kapcsolatuk nem hozta meg az otthon nyugalmát. Rendhagyó volt, miként a maga korában Ady egész élete (Nap kvadrát Uránusz). Annak ellenére hogy nem vette feleségül, Léda személyisége analógiás szinten megfelelt Ady 12. házban álló Ikrek Holdjának, mely egyszerre jelezte e n ői princípium kett ős természetét és terhel ő működését ”Léda egyéniségének és idegalkatának kettő ségére jellemző, hogy együtt volt és egymást váltogatta a mindent vállaló odaadás és a szeszélyes önzés, ragaszkodó hűség és taszító fölényeskedés, segít ő asszonyi jóság és kínzó kegyetlenség , elnéz ő türelem és kiszámíthatatlan hisztéria, beteges, hiú érzékenység.” Kovalovszky Miklós VONZÁS ÉS TASZÍTÁS

váltakozó árama

szikrázott közöttük, és a boldog

feloldódást minduntalan megfagyasztotta a váratlan összecsapás fenyeget ő lehetősége (Hold kvadrátban a Mars-Szaturnusz együttállással). Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak a héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás húsába beletépünk S lehullunk az őszi avaron.

KAPCSOLATUK többszörösen kétarcú (Ikrek). Léda férjes asszony, külföldön élt,

ezért kettő s életre kényszerült Ady . „Nagyváradról egyenesen Párizsba vitt a sorsom, s majdnem kilenc évig éltem éveimet megosztva a pesti redakcióm és a külföldi kóborlás között.” A TALÁLKOZÁSOK közötti szünetekben

leveletek (Ikrek), Ady párizsi

tartózkodásának idején az asszony megosztotta magát férje és szerelme között. Bár felmerült a válás és az esetleges házasságkötés gondolata, valójában egyikük sem mert változtatni. Ady nem tudott és nem is akart – még Léda kedvéért sem lemondani megszokott életformájáról és szabadságigényér ől (Nap a Nyilasban, 3. házúrként kvadrát fényszög-kapcsolatban a 9. házúr Uránusszal). LÉDÁT anyagi függőség láncolta férjéhez. Így megvalósult a Hold bezárt 12. házbeli

szerepe, s így marad Adynak a művész-magány. Nem történhetett meg a boldog megérkezés. Léda mégis lelki és anyagi támasza ( Hold 2. házúr), inspiráló múzsája, rejtelmes, kiismerhetetlen, titokzatos

asszonya volt (12. ház).

Találkozásuk

fordulópontot jelentett Ady írói, költ ői munkásságában. Párizs és Léda, e kett ős szerelem felfokozott intenzitása termékeny, ihletett éveket hozott számára, pályája csúcsán érezte magát.

Édesanyja, ki házasembernek szerette volna látni fiát,

könnyes ráhatással, érzelmi terrorral, s őt kitagadással fenyegetőzve (Hold 12. ház) próbálta meg elriasztani fiát Lédától és önpusztító életét ől. MÁR a Léda-szerelem idején is megjelenik verseiben a zsenge, karcsú, érintetlen fiatal

lány (Ikrek) utáni vágyódás. Olyan n őt keresett, aki kedves, engedékeny, hajlítható. Sok kis kaland után beadja derekát, s annak kezdeményezésére, sürget ő leveleinek (Ikrek) hívására, megismerkedik Boncza Bertával, a csucsai földbirtokos vagyonos lányával (Hold 2. házúr). Választottja nehéz életsorsa emlékeztet Ady édesanyjának fájdalmas gyermekkori gyászára. Boncza Miklósnét néhány nappal azután, hogy megszülte lányát, gyermekágyi láz vitte el. Az apa viszont az újszülöttet tartotta felesége gyilkosának, állítólag meg se nézte, lelencházba akarta adni. Az anyátlan, s őt majdnem apátlan árvát nagyanyja nevelte, majd egy lánynevel ő intézetbe küldték bennlakó növendéknek (Hold a 12. ház ura). Az irodalom és a művészet iránt érdeklő dő , művelt (Ikrek) fiatal lányt Ady a lelki rokonának érezte (Hold 1. házúr). Ugyanarról a tőről fakadt, ugyanannak a kisúri világnak renitens hajlamait találta meg benne,

amelyhez őt is eltéphetetlen szálak f űzték. 1915. március 27-én megházasodott , és megteremtette els ő, igazi otthonát. Hajnalodik s végre: az én hajómon. Az igazin szállok virág-fedetten Nem ismerek a vén, elszánt kalózra, Hurráh, vágyak pompás legénye lettem S boldog hajóm fátyollal lobogózva Olyan, mint kék fátylas ég-darab. S tűz szememen bekacag a Nap: Sohse látott csodábbat e hajónál, Sohse látott hajót még hajnalibbat. * * * A KÖVETKEZŐKBEN a radix házainak tematikus vizsgálatával folytatom Ady

Endre horoszkópjának kifejtését, és megkísérlem a planéták eddig részletesen nem vizsgált fényszögeinek elemzésével tovább árnyalni, mélyíteni Ady gazdag élete mozgatórugóinak feltárását.

Trombitás Katalin

 JEGYEK ÉS JÁTSZMÁK A FELNŐTT SZEMÉLYISÉGBEN változatlan formában élő, működő gyermeki és szülői Ént, azok egymástól független késztetéseit, utasításait és gyakran végzetes parancsait Eric Berne, a tranzakció-analízis atyja írta le el őször. Könyvei, az Emberi  játszmák és a Sorskönyv pillanatok alatt bestsellerek lettek, s látásmódja szinte észrevétlenül vált mindennapjaink részévé. ANALITIKUS, az autonóm személyiség elérését célzó módszere szoros rokonságot mutat az asztrológia legdinamikusabban fejlődő ága, az ún. humanisztikus asztrológia szemléletével. Ennek célja, hogy egyes pszichológia iskolák világképét az eredményesebb tanácsadás és terápia érdekében gyakorlatába beépítse. Sorozatunkban a tranzakció-analízis és az asztrológia megközelítését ötvözve fogjuk bemutatni a zodiákus jegykarakterek  problémás vetületét, ritkábban körülírt árnyékos

oldalát, remélve, hogy ezzel az ön- és emberismeret eddig be nem járt ösvényeire kalauzolhatjuk az Olvasót. (A berni hagyományt követve némi karikaturisztikus egyszerűsítéssel tesszük ezt: nemcsak a helyszűke miatt, hanem azért is, hogy a jegy önmagunkban és másokban rejtetten m űködő szélső ségeit könnyebben rajtakaphassuk. Tehát ha a továbbiakban "Halakat" írunk, ez alatt a problémás, negatív Halakat értjük.) A LÉLEK egyik fő mozgató rugója a struktúra iránti vágy, a struktúraéhség. Az ember szeretné megismerni és átlátni a világot, a világban zajló folyamatokat és nem utolsó sorban saját magát: ez az alapja minden tudományos és filozófiai törekvésnek. A struktúraéhség úgy hároméves korban ébred, amikor a gyermek el őször szedi apró darabokra a felhúzható bohócot, hogy megnézze, "mi is mozgatja odabent". Ennek a buzgalomnak egyenes folytatása a pszichiáterek, tranzakció-analitikusok és asztrológusok munkássága, amely mindössze annyiban különbözik e korai tevékenységtől, hogy ezért jó esetben nem sarokba állítás, hanem elismerés jár, valamint az, hogy a bohóc szétszedése lényegesen kézzelfoghatóbb eredménnyel zárul, mint az emberi psziché feltérképezésére irányuló kísérletek.

STRUKTÚRA alatt nemcsak a bennrejlő szerkezetet értjük, hanem az id őbeli szervezettséget is. Mind az asztrológia, mind a tranzakció-analízis számol egyfajta előre meghatározható folyamattal, amit sors-mintázatnak nevez. E. Berne így fogalmazta meg a sorskönyv-analízis munkahipotézisét: "Minden ember már kora gyermekkorában elhatározza, hogyan fog élni és hogyan fog meghalni, és ezt a tervet nevezzük sorskönyvnek... Az élet komédiája vagy tragédiája az, hogy az egészet egy olyan óvodás lurkó tervezi meg, akinek még szinte fogalma sincs a világról, akinek feje hemzseg a szülők által betáplált zagyvaságoktól. Éppen ez a kis csodagyermek dönti el, mi lesz a sorsa a királynak és a parasztnak, a királynőnek és az utcalánynak." Az asztrológia csupán annyit tesz hozzá mindehhez: egyáltalán nem véletlen, ki melyik szülői utasítást és gyermekkori tündérmesét érzi lelkéhez közelállónak, hogy azután abból a saját élet-forgatókönyvét megálmodja. A választást a - későbbi személyiség vázát képező - archaikus struktúra, más néven születési képlet (horoszkóp) befolyásolja.

KÉTFAJTA SORSKÖNYV ismeretes: nyertes és vesztes típusú. Az ember naivul azt hinné, saját elhatározásából senki nem ír magának vesztes forgatókönyvet - ám ez koránt sincs így. A psziché struktúraigényének ugyanis alapvet ően közömbös, mi a történet vége, csupán az a fontos, hogy jól megragadható katarzisban csúcsosodjon ki s ugyan mi lehet katartikusabb egy tragikus befejezésnél?

Előadás

NŐI SZEREP A VÍZÖNTŐ-KORBAN

MINDENEK ELŐTT szeretném a fenti címmel kapcsolatos esetleges illúziókat

eloszlatni. „Női szerep a Vízönt ő-korban”… az ember joggal úgy gondolja, hogy ha egy archaikus leképezési rendszer képviseletében szól valaki, arról ad útmutatást, hogyan, milyen elvek és ősi megfelelések alapján kell vagy kellene a mai kor kihívásai közt élő nőnek élete hajóját kormányozni, hogy az biztonsággal révbe érjen. Én azonban nem ígérhetem, hogy hajózási térképet rajzolok. Pedig a hagyományos n ői szerep – és ezt egyre szélesebb fórumon kénytelenek vagyunk beismerni – komoly válságban van. ÉS AMIKOR egy változási folyamatnak nem látjuk a végét – el őbb-utóbb tanácsadó

szakemberhez, így gyakran asztrológushoz fordulunk. A megkeresések közel fele/kétharmada közvetlenül vagy közvetetten valóban ezt a problémakört járja körül. Ezért érdemes alaposabban is körüljárni a témát – s nemcsak a problémát, hanem azt is, hogy az arra adott válaszok vajon m űködőképesek-e vagy sem. A VÍZÖNTŐ-KOR fogalmát, azt hiszem - nem kell külön megmagyarázni. Azt már

annál inkább – mert ez a szakmai körökben is vita tárgya - , hogy a 2160 éves világhónapok közül a Halak korszak már bealkonyult, s beköszöntött a Vízönt ő kor hajnala. Ha megpróbálnánk mind az Uránusz bolygónak (amelyet 1781-ben fedeztek fel), mind pedig a Vízönt ő karaktertípusnak csupán három szóba s űríteni a lényegi üzenetét, az így hangozna: SZABADSÁG, EGYENL ŐSÉG, TESTVÉRISÉG. Az Uránusz felfedezését mindössze 5 évvel előzte meg az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása, s 8 évre követte a francia forradalom kirobbanása. A VILÁGHÓNAPOK váltakozását leginkább a szellemtörténeti folyamatok

követésével azonosíthatjuk (ide értve a történelmet valamint a vallás-, kultúra- és tudománytörténetet).

Ezzel

évtizedes

pontossággal

határozhatók

meg

a

korszakváltások, míg a csillagászati módszerek több százéves bizonytalanságot is eredményeznek. A BEKÖSZÖNTÖTT Vízöntő-kort tehát olyan információ- vagy energetikai

mintázatként is meghatározhatjuk, amely az emberiség kollektív tudattalanjában 23 ezer éves álmából éppen most ébredezik. Ahhoz, hogy lelkünkben helyet tudjunk neki készíteni, elengedhetetlenül fontos, hogy karakterét, szándékát, m űködésének irányait megértsük. Ehhez királyi út az asztrológia analógiás szemlélete. A Vízönt ő energiát az emberi pszichébe az Uránusz csatolja be.

Ehhez planétához az

asztrológiai gondolkodás – többek között – az alábbi megfeleltetéseket sorolja: különcség, furcsaság, extremitás, sajátos megoldások, másság,

egyediség,

függetlenedés, a hagyományos rendszerekb ől való kilépés, a járatlan utak, új rendszerek és individualizálódás. A HAGYOMÁNYOS női szerep alapjait a Vízöntő-korban elsőként az egyenlőség

eszméje rendítette meg. A n őmozgalmak, az “egyenlő jogokat a nőknek” jelszava. Egyébként ez – nyilvánvaló módon - minden demokratizálódási folyamat elengedhetetlen velejárója is. Az „egyenl őség” ebben az esetben azt jelenti: egyenl őnek lenni a férfival, aki az asztrológia nyelvén az apa-férj-animusz archetípushoz, a Naphoz köthető. A LÉLEK, amelyik mindig archaikus mintákat követ, hajlamos az elnyomott, a háttérbe

szorított tartalmakat projektálni. Így alakulnak ki azok a kölcsönös, egymást kiegészít ő mintázatok, amelyek a család, mint pszichoszociális alapegység stabilitását szolgálják. A születési horoszkópjában álló Nap energiamintázatát például egy kislány el őször az apjára, később pedig a férjére vetíti ki. Egy Oroszlán Napú leány tehát ilyen-vagy olyanformán az apját érzékeli Oroszlánnak, kés őbb a férjét, (és ez független ezek Nap jegyétől), de ugyanezt a énállapotot önmagában elnyomja. Legalábbis így volt ez néhány ezer évig, ami éppen elég id ő arra, hogy alapos lenyomatot hagyjon mind a kultúrában, mind pedig a saját lelkünk alapjaiban. EZ TERMÉSZETES MÓDON összekapcsolódott és kiegészült a férfi lelkében

visszaszorított ill. a női szereplőkre kivetített Holddal. A n ő elfojtotta, nem élte önálló

akaratát, nem döntött és nem határozta meg önmaga és családi környezete jöv ő jét – vagyis nem élte belső tartalomként a horoszkópjában álló Napját. A férfi ezzel szemben érzékeny, ösztönös, intuitív lényét, az irracionálist, a sejtelmekt ől, megérzésektől és álmoktól vezérelt énjét szorította háttérbe a nevelés és a társadalmi elvárások alapján, vagyis nem azonosult a horoszkópjában jelölt Hold energiamintázatával. Igaz, ezt a mondatot jelen időben is mondhatnám. A férfiszerep ugyanis az id ők során nem sokat változott. Mindössze annyi történt, hogy a n ői szerep radikális megváltozásával mi férfiak is kényszerűen változtunk, de ez inkább az elbizonytalanodás vagy a tájékozódási zavar következménye. Ezzel szemben a n ők ma igen ritkán vagy csak idéző jelben használják az “uram” vagy az “apám-uram” kifejezést. Száz évvel ezelőtt ez még nem volt így. Mi történt hát ez id ő alatt az emberi lélekben? ÚGY TŰNIK, a Vízöntő energia felébresztette a n ői pszichében a Halak érában

elnyomott, háttérbe szorított én-energiákat. Halak-analóg ugyanis a 12. ház, vagyis a lemondás, az én-feladás, a tehertételek elviselésének fogalomköre, s ez – tudjuk - az európai kultúrkör keresztényi szemléletét is alapvet ően jellemezte. A VÍZÖNTŐ-KORBAN tehát felszabadult a Nap, az Én, s ez a férfiakban a racionális

gondolkodás előtérbe kerülését, a “hiszem mert képtelenség” Halak-elvének elvetését eredményezte. Eljött a tudományosság hajnala, amely megteremtette az alapjait számtalan Vízöntő-analóg fogalom megvalósulásának. A találmányoknak, újításoknak, a műszaki fejlődésnek, az ipari, technikai és informatikai forradalomnak. A férfi lélekben Vízöntő-hatásra tehát nem a háttérbe szorított Hold-princípium szabadult fel, hanem csupán a Nap-princípium elnyomott, addig tiltott oldala. VAJON MI történt a férfiak Hold-archetípusával? Lehetséges-e, hogy azt meg sem

érintette a változás szele? Ha alaposabban utána nézünk, azt látjuk: megérinteni ugyan megérintette, de tartós változást nem okozott. Goethe Wertherjének nyomán (ami 1774ben jelent meg), vagyis a romantika idejében, a férfiak Hold-énjének felszabadítása az érző, szenvedő s egy kultúr-korszakot végigzokogó férfitípus divatjában ki is merült. Könnyen belátható ugyanis, hogy nem lehet ipari forradalmat csinálni olyan férfiakkal, akik folyvást könnyes zsebkend ő jüket gyűrögetik…

A HOLD-PRINCÍPIUM a férfilélekben tehát újra elfojtás alá került, és mindmáig

Csipkerózsika álmát alussza. S amit az ember a lélekben elfojt, annak ijesztő torzképe a környezetben, a világban bukkan fel újra. A férfiban elnyomott n ői archetípus mint Árnyék lép a színpadra: a túlnépesedés (Hold), a földi bio- és ökoszféra sérülékenysége (Hold), a kultúrák, a tradíciók, a múlt emlékeinek (Hold) pusztulása és pusztítása a Hold-árnyékszemélyiség megnyilvánulása. A férfi tehát nem változott, változott helyette a környezet, amit saját Árnyékának megfelel ően alakított. Annál nagyobb átalakulás történt azonban a női lélekben, amelyben mind a jin (vagyis: a Hold) oldal, mind pedig a jang (vagyis: a Nap) oldal megélésre került. A VÁLTOZÁS kezdetén két út állt a Vízönt ő-kori női minta előtt. Az egyik útjelz ő

táblán a Vízöntő kihívására való spontán válasz állt: légy egyenl ő és testvéri – vagyis légy férfi. férfi. Tedd azt, amit egy férfi tehet: öltözz olyan ruhába, vedd át a gesztusait, a szóhasználatát, a szokásait, szüntesd meg a férfi-kiváltságokat úgy, hogy azok a te kiváltságaiddá is váljanak. S legyenek az ambícióid férfi-ambíciók: pénzkereset, karrier, vezető pozíció. A MÁSIK útjelző táblán az Uránusz üzenete állt - a sajátos megoldások, a másság, az

egyediség, a függetlenedés, a hagyományos rendszerekb ől való kilépés, a járatlan utak és az individualizálódás ígéretével. Ez az út azonban járatlan volt és járatlan mind a mai napig, ugyanis az emberi psziché alapvet ő igénye a mintázatkövetés. mintázatkövetés. Vagyis a szülői és környezeti sablonok átvétele. Ahol pedig nincsen minta (vagyis járatlan az út), ott a lélek ösztönösen megtorpan és nem megy tovább. MARADT tehát az előbbi út, vagyis a férfi-minta követése, ami azonban több

szempontból is válságos helyzetet idézett el ő. Gyereket változatlanul csak n ők szülnek, s a személyiségfejlődés korai szakaszában mindenkinek elemi szükséglete az, hogy anyai energiákat maradéktalanul megtapasztalja. Ez mindenképpen a hagyományos női szerep elfogadását kívánná az anyától, ám a Uránusz energiái nagyon sok esetben már ilyenkor, vagyis igen korai szakaszban is képesek szétrobbantani a tradicionális családmodellt.

AZ URÁNUSZ először annak a kérdését veti fel: ki vagyok én? Mi dolgom a világban?

Mi az a szerep, küldetés, ami egyénileg rám szabott, aminek végrehajtására egyedül én vagyok hivatott? Ez nem más, mint az életközepi válság tünete, amely hagyományosan az égi Uránusz bolygónak a születéskori helyzetével való szembenállásakor következik be, vagyis kb. a 42-edik életév táján. Ez a férfiakra többé-kevésbé igaz is, ám a n ők, akikben az aktív Vízönt ő-energia egyértelm űbben manifesztálódik, gyakran már a húszas éveikben szembesülnek az előbb említett uránuszi kérdésekkel (és gyakran éppen a hagyományos n ői szerepnek való megfelelés jelenti azt a gyújtózsinórt, ami a folyamatot elindítja. Innen ered pl. a gyes-szindrómaként ismert jelenség). S mivel egy planéta által képviselt energiák analógiás láncot alkotnak, vagyis fellépésük a lélek színpadán gyakran egyidejű vagy egymást követő, az „útkeresés” motívuma a leggyakrabban a  függetlened  függetlenedés és mindent elsöprő igényével társul. Ma már szinte szétválaszthatatlanná vált a két kijelentés: “keresem magam”, azzal a bejelentéssel: “elhagylak” (vagy: “egyedül akarok élni”). Pedig ezek nem szükségszer űen egybeötvöződő fogalmak. S ezzel az analógiás “árukapcsolással” be is teljesedik a Vízöntő-kori magánéleti válság, s igazából nem tudni, ha ezek az energiák már a felszínre kerültek, mi okoz nagyobb válságot: az, ha aki menni akar: megy – vagy az, ha marad… MINÉL NYUGATIBB az érintett kultúra, s minél fiatalabb az érintett generáció, annál

szembeötlőbb a női szerep általános válsága. Ez az egyedi életekbe teljesen sajátos módon tör be, gyakran váratlanul, el őzmények nélkül, mint a villámcsapás, amely szintén Uránusz-analóg. S mit tehet az, akinek, mint egy tornádó, feldúlta az életét e Vízöntő-kori energia? Tanácsért, segítségért folyamodik, például elmegy egy asztrológushoz. AMI AZONBAN egy archaikus leképezési rendszer behozhatatlan el őnye más

vizsgálati módszerekkel szemben – az egyben sajnálatos hátránya is. Achilles-sarka ugyanis, hogy archaikus. Örök és változatlan mintázatokkal dolgozik – vagyis múlékony földi eseményeket vet egybe az Univerzum felismert, id őtlen mintázataival. A Vízöntő-kor analógiái azonban (ismét idézem): a járatlan út, az új rendszer, az egyedi, még nem használt megoldás. Ennek alapján már akár paradoxnak is t űnhet a

Vízöntő-kori archaikus szemléletű tanácsadás ténye….… Ugye, úgy hangzik, mint a fából vaskarika. EGY MÁSIK korszakváltás hajnalán egy názáreti férfi ezt mondta ugyenerre: “Új

bort sem töltenek régi töml őkbe, különben kiszakadnak a töml ők, s a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új töml őbe való, akkor mindkett ő megmarad”. Be kell látni, hogy mi magunk, asztrológusok sem ismertük fel, hogy folyvást régi bort töltögetünk új töml őbe. Igaz, fel lehetett volna figyelni arra, hogy bár számtalan  jobbnál-jobb ötletet adunk mások életének, problémáinak problémái nak megoldására, ezek bizony inkább szép tanítások mint használható megoldások. AZ EMBERI PSZICHÉ ugyanis szinte sóvárog az előre meghatározott mintázatra –

mondhatnánk ezeket el őre lefektetett síneknek is. S nem elég számára a sínek hálózata, ezek mellé lépten-nyomon pirosra állított szemaforokra, vagyis tilalmakra is szüksége van. Az adott mintázatot és tilalmakat a szül ők fektetik a nyiladozó értelm ű kisgyerek lelkébe, amelyet aztán a társadalmi környezet krampácsol acélosra. LÉTEZIK tehát egy minta, amelyik megmutatja, milyen egy jó kislány, egy jó feleség

egy jó családanya, mit lehet és kell tennie, illetve mire nem szabad, s őt tilos még gondolnia is. Ezt a mintát a kislányok a szül őktől kapják, azok a nagyszül őktől, és így tovább. És ez így volt jól, hiszen e mintázat az életet követte, amely évezredeken keresztül – ebben a tekintetben – mit sem változott, egészen a legutóbbi id őkig. Most azonban példa nélkül álló, és drámai fordulatot vett. MIT TESZ ilyenkor általában egy asztrológus? Belenéz a horoszkópba, látja az

elszakadás, a kiugrás késztetését, az individualizálódás sürgető jelenlétét, ám

ő

az

archaikus szemlélet alapján csak azt hajtogathatja: egy n ő élje a Hold-énjét, adja át a férjének a Nap-princípiumot, ne lázadjon, hajtson fejet az Örök Törvénynek, s töltse be az Univerzum által ráosztott eredeti szerepét. Ezek bizony nagyon fennkölt és egyértelmű szavak, s nagyon mélyen együtt is rezegnek azokkal a korai szül ői programokkal, amelyek a régi mintázatnak való megfelelést sulykolták.

ILYEN TANÁCSADÁS után, elmentében, a n ő így sóhajt: „Úgy látszik, az Ég

ugyanazt akarja, mit annak idején a mama. Nincs kibúvó. Ha másképp érzek, gondolkodom, rossz vagyok, és ha másképp cselekszem, b űnös is…” Az asztrológus pedig elégedetten hátrad ől a székében, és azt gondolja: „íme, ismét visszaadtam egy család boldogságát”. A nő pedig vagy továbbra is viselős marad egy ki nem hordott válsággal, az individualizálódás be nem teljesített ígéretével, vagy mégis csak megteszi azt, amit egy bels ő erő diktál, s a további életét lelkiismeretfurdalással és bűntudattal terhelten éli tovább. Egy elavult mintázat helyett ugyanis egy másik elavult mintázatot kapott. Pedig a tanácskér ő t az érdekli, mit mondanak a csillagok, s ehelyett legtöbbször azt hallja, mit mondanak az asztrológusok. Ugyanis kevés annyira ortodoxan mintázatkövető szakma létezik, mint az asztrológusé. LÉTEZIK-E egyáltalán Vízöntő-kori női szerepminta? S ha igen, mik a jellemz ői?

Véleményem szerint nincs, aki erre válaszolni tudna. Idézem ismét az uránuszi analógiákat: járatlan út, egyedi megoldás, különleges rendszer. MIT TEHET hát az asztrológus? Úgy t űnik, mindössze egyet: feltárhatja azt a lelki és

pszichológiai mintázatot, azokat a rejtett összefüggéseket, amelyek a kérdez őt a probléma centrumába vezették. Mert abban, aki látja az utat, amin körbe-körbe járva mindig ugyanarra a válságos pontra érkezik, el őbb-utóbb megszületik az elhatározás: erre az ösvényre nem lépek többet. S itt jelentkezik a Vízönt ő-kor igazi kihívása: vajon megvagyunk-e a tanács, az útmutatás és a más által el őre gyártott mintázat mankója nélkül? Mert aki lelép egy ösvényr ől, új csapást tapos. Olyat, amelyen még nem járt senki őelőtte. Ehhez a lépéshez azonban csak egyetlen információ szükséges: létezik irány az előre megszabotton kívül is. EZ AZONBAN újfajta tanácskérő-asztrológus viszonyt feltételez. Nem az okos-

tudatlan, főorvos-beteg, pap-gyónó, vagyis: szül ő-gyermek viszonyt, hanem a Vízöntő ideál szerinti szabad, egyenlő és testvéri kapcsolatot. Ilyenkor két feln őtt ül egymással szemben, a problémát két oldalról szemlélve, s annak megoldásán közösen töprengve. Mert, ismétlem, minden Vízönt ő-típusú probléma egyedi, s annak minden esetben a mintázatoktól (így az archaikus mintázatoktól is) eltér ő

kijárata van. Nagy feladat elé állít ez minket asztrológusokat, de els ősorban azokat a nőket, akik ezt az ismeretlenbe vezet ő lépést éppen most vagy valamikor a jöv őben megtenni készülnek. SEGÍTSÉGKÉNT azok az – emberi lélekben folyó változásokat rugalmasan követ ő –

diszciplínák kínálkoznak, amelyek egyrészt tapasztalati alapon állnak, másrészt változási folyamatokat követnek nyomon. Ide tartozik a pszichiátria, a pszichológia, a humánenergetika és a holisztikus gyógyászat számtalan irányzata. Ezek közül különösképpen kiemelném az Eric Berne által alapított tranzakcionális analízist (közismertebb nevén a játszmák és sorskönyvek iskoláját), amely a vakon követett viselkedési és életforgatókönyvek felismerését és elvetését t űzte ki célul, s ragyogó módon illeszthető az asztrológia szemléletéhez és gyakorlatához. A VÍZÖNTŐ-KORNAK nem volt prófétája, ám mégis sokan – közöttük én is – egy

indiai filozófust, Jiddu Krishnamurtit tekintik annak, bár

ő

ezt a szerepet

következetesen visszautasította. Nem is tehette másképp, hiszen e szerep elfogadásával – a Vízöntő-korban! – ellentmondásba került volna önmagával. Befejezésül őt idézem: “A tudatot ismerjük - ismerjük, mert megtapasztaltuk. S mi ezzel a mértékkel próbáljuk kimérni a kimérhetetlent. Ám az ismert magától értetődő módon sohasem ismerheti meg az ismeretlent; csak arról tudhat, amit megtapasztalt, amit elgondolt, amit összegyű jtött.

S vajon képes-e a tudat belátni saját

képtelenségét arra, hogy megismerje azt, ami nem megismerhet ő? A keresés csak az ismertnek az ismert felé való mozgásformája lehet, s a legtöbb, amit a tudat tehet, annyi, hogy beismeri: ez a tevékenység sohasem fogja feltárni a feltáratlant. Az ismert bármely aktivitása a már megismertek körén belül marad. Pontosan ez az, amit meg kell érteni; mindössze ezt kell a tudatnak belátnia.

Ezután - minden késztetés, minden szándék nélkül - az elme

elcsöndesedik. Amikor az elme üres és csöndes, és a teljes ön-tagadás állapotában van - ami nem vak üresség és nem is önmegtagadás, hanem egy egészen sajátságos állapot,

melyben minden gondolat megsz űnik - csak akkor válik lehet ővé, hogy az, ami megnevezhetetlen, a létezésbe lépjen.” Rákos Péter

(Elhangzott: a Természetgyógyász Magazin 2001. évi Karácsonyi Fesztiválján)

HA a gyakorlatban

ÖNISMERET DIÓHÉJBAN 1. Asztrológia és önismeret

SOKAN SOKAT olvastak már az asztrológiáról. Mögöttük sorjázik számtalan könyv, cikk, el őadás, asztrológiai csoda-szoftver. Elrongyolt, négyrét hajtott papírlapon a táskájukban hordják horoszkópjukat. Amint új információ t űnik fel a láthatáron, előveszik, átböngészik – azonban továbbra is kétségek között maradnak. Mert útjuk során már túl sok féligazságot hallottak ahhoz, hogy az asztrológiát maradéktalanul elfogadják. Viszont túl sok találó megállapítással is találkoztak ahhoz, hogy az egészet, úgy ahogy van, sutba dobják. Ők azok, akik sosem adják fel a keresést. Mert hiszik és tudják: valamikor, valahol rátalálnak majd az igazságra. ŐNEKIK íródott az alábbi tanulmány.

NEM AZÉRT, mert a humanisztikus asztrológia az egyedüli igazság. Hanem mert új információkkal szolgál, s a régi információk új értelmezését nyújtja. A humanisztikus asztrológia csupán egy nagyméret ű kirakós játék kicsiny darabja. Ám akinek éppen ez a rész hiányzik ahhoz, hogy összeálljon és értelmezhet ővé váljék a teljes kép, mondhatjuk: nélkülözhetetlen darabja. AKI az elkövetkezőkben velünk kíván tartani, annak szüksége lesz kitartásra, s arra a bizonyos négyrét hajtott (ill. nem négyrét hajtott) papírlapra. Sorozatunk célja ugyanis a horoszkóp értelmezése, nem pedig felállítása – erre ma már kit űnőbbnél kitűnőbb számítógépes programok állnak ingyen rendelkezésre. Továbbá szükség van az asztrológiai „ábécé” (jegyek, házak, planéták, fényszögek) alapfokú ismeretére is, mert a kés őbbiekben csupán az asztrológiai elemtan lényegi, humanisztikus szempontú sajátosságait ismertetjük.

MINDEZEKBŐL kitűnik: kalandozásunk a humanisztikus asztrológia világában aktív részvételt, tevékeny együttm űködést kíván az Olvasótól. Nem szándékunk kliséket vagy recepteket közölni. Módszereket ismertetünk, melyek csak akkor hasznosak, ha valaki a gyakorlatban is kipróbálja őket. UTUNK két párhuzamos ösvényen halad majd. Az egyik az elméleté, a másik a gyakorlaté. Az elméleti részben minden alkalommal egy-egy lépéssel beljebb hatolunk a horoszkóp megfejtésének, értelmezésének területére. Ezt követi egy gyakorlati rész, amelyben ábrákon illusztráljuk az ismertetett módszer használatát. Humanisztikus értelemben csupán példákkal élhetünk, hiszen e technika lényege az asztrológiai alapegységeknek az a sajátos kombinációja, ami az ábra tulajdonosának megismételhetetlen egyediségéhez visz közelebb. EGYSZERŰBBEN szólva: mindnyájan tapasztaljuk, hogy számtalan ponton hasonlítunk egymásra, közösek a reakcióink, vágyaink, késztetéseink. Ez nem is csoda, hiszen mindenkit ugyanazok a pszichológiai épít őkövek alkotnak – az asztrológia ezeket jegyeknek, házaknak, planétáknak nevezi. Azonban az is vitathatatlan élményünk, hogy csupán egyetlen egy van bel őlünk a világon – hiába a temérdek hasonlóság, nincs még egy pontosan ugyanolyan ember, mint mi. S ez az eltérés az épít őkövek egyedi kombinációiból, az er ők eloszlásának sajátos hangsúlyeltolódásaiból adódik. A FENTIEKBŐL következik, hogy az asztrológia elemtana, vagyis az, ami közös mindnyájunkban, könnyen tanítható, könnyen elsajátítható. Az egyes jegyek leírása kapcsán legtöbbször örömmel vagy zavartan magunkra ismerünk. Ez azonban még csupán annak tudatosítása, mennyiben hasonlítunk azokra, akik velünk megegyez ő energiakarakterekkel rendelkeznek. KÜLÖNBÖZŐSÉGÜNK kulcsa azonban nem az asztrológiai jegyek táblázatban keresendő. Valójában nem létezik és nem is létezhet olyan táblázat, amelyik a résztvevő asztrológiai építőkövek minden kombinációját – vagyis megismételhetetlen egyediségünket - tartalmazza. Illetve ha lenne, 3 billió rubrikája volna, aminek végigböngészéséhez egy tucatnyi élet is kevés volna… A variációk listázása és kategorizálása helyett a résztvevő erők működésének és egymás közötti viszonyának megértését és elemzését választjuk. Ez mindenki számára más, egyénre szabott modellt feltételez, melynek felrajzolásához csupán elfogulatlan, józan észre és kreatív hozzáállásra van szükség – így hát e feladatnak asztrológus, laikus szinte egyenlő esélyekkel vághat neki. S bár az el őbbi nagyobb tapasztalattal rendelkezik, az utóbbit viszont esetenként több kíváncsiság hajtja. Ez bátorít bennünket arra, hogy az önfelfedezés kalandjába e személytelenül személyes formában belevágjunk.

Humanisztikus asztrológia

A HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGIA a Vízöntő-kor asztrológiája. Kreatív, minden újra nyitott, elfogulatlan és önálló gondolkodású társakat igényel. Mert sokan sokfelé sokfélét hallottak, olvastak az asztrológiáról – ám aki velünk tart, a legjobban teszi, ha egy id őre félreteszi azt idáig tanultakat. Új fiókot nyit a humanisztikus asztrológiának az elméjében. Tágas fiókot, amelybe mindaz belefér, ami majd az újonnan megismertekkel illeszkedik. Ami pedig illeszthetetlen, azt ne tekintse cáfolatnak vagy ellenérvnek, csupán nem oda való elemnek - egy másik rendszer darabkájának. MIKÉNT a modern orosz irodalom Gogol Köpönyegéb ől, úgy a hazai iskolák és publikációk zöme a huszadik század első évtizedeiben működő nagy német mesterek talárjából bújt el ő. Az érdekl ődők többsége így általában egy többé-kevésbé egységes asztrológiai szemlélettel találkozik, ezért könnyen azt is hiheti, ez „az” asztrológia világképe. Pedig nem létezik egységes asztrológia. Illetve amit asztrológiának nevezünk, az Univerzum égitestei és a földi jelenségek összefüggéseit vizsgáló ősi gondolkodási rendszer. Ha e definíciót sz űkítjük, nyomban kirekesztünk valakit. Az egyetemes asztrológián belül léteznek korok, tájegységek, irányzatok és iskolák. Megannyi közelítés, megannyi igazság. Egyik sem zárja ki a másikat, de egyszerre kett őt művelni képtelenség. A HUMANISZTIKUS asztrológia a 21. század, a Vízöntő bélyegét viseli magán. Csak annyit fogad el a hagyományból, amennyit ő maga is megtapasztalt. S pusztán azért, mert valami évszázadok óta dogma, számára még nem eleven valóság. A humanisztikus asztrológia egy gyerek kíváncsiságával és őszinteségével vesz kézbe s vizsgál meg ősit és vadonatújat – ami használható, megtartja, ami nem m űködik, elveti. A szabadságot tekinti a legf őbb értéknek, melynek határt csak a „ne árts” intelme szab. A KÖNNYEBB eligazodás érdekében az alábbiakban egymás mellé állítottuk a tradicionális és a humanisztikus közelítés néhány lényeges szemléletbeli eltérését.

A hagyományos szemlélet a sorsot el őre megírtnak tekinti, a humanisztikus asztrológia szerint sors csak annak el őre megírt, aki önismeret nélkül hozza döntéseit. A sors a tudatos döntések függvényében alakul. A hagyományos szemlélet szerint a planéták – akár kiküszöbölhet ő külső hatások, melyek az embert alakítják és befolyásolják. A humanisztikus asztrológia úgy tekinti, az ember bels ő „planétáin” keresztül kapcsolódik a külvilághoz, azok által nyilvánul meg, így a planéták nem megkerülhet ők. A tradíció ítéleteket fogalmaz meg, jó és rossz állásokról, ártó és  jóindulatú hatásokról beszél, a humanisztikus asztrológia viszont kerüli az ítéletalkotást. Ha szükséges megemlíteni, akkor a szülött számára – szubjektíven – pozitív vagy negatív megélésr ől beszél.

A hagyomány kérdése a „Milyen vagyok?” A leírás során pedig, mikor egy adott planétaállás negatív megélésével találkozik, annak elfogadására tanít. A humanisztikus asztrológia kérdése a „Hogyan működöm?” Tapasztalata szerint egy adott planétaállás negatív megélése megváltoztatható, ha ismerjük a résztvev ő planéták analógiáit. A tradíció fejlődéscentrikus, tehát lassú átalakulással számol. A humanisztikus asztrológia változásközpontú, így lehetségesnek tartja a problémás szemlélet- és viselkedésmódok teljes elvetését, s annak hatékony alternatívákkal való helyettesítéséét. Végül a hagyományos szemlélet az embert egységként határozza meg, amely több rész-erőből tevődik össze, míg a humanisztikus asztrológia az embert független személyiséger ők egymásra ható egységeként írja le. A több énállapot ilymódon többféle viselkedési stratégiát is lehet ővé tesz.

2. Az emberi psziché térképe

AZ EMBER, szinte megszületése percét ől, kíváncsi. Csecsemőként a kiságy fölött lógó színes karikákat bámulja, hatévesen már ízekre szedi a tapsoló bádogbohócot, hogy megtudja, mi mozgatja odabent, feln őttként pedig autót, számítógépet, kenyérpirítót bont alkatrészeire, hogy megnézze, mit ől nem működik az, aminek működnie kéne.

VANNAK, akik a kíváncsiakra kíváncsiak, akik a szétbontót bontanák szét. Ezek minden korok filozófusai, m űvészei és lélekbúvárai. Őket legf őképpen az érdekli, mi mozgatja magát az embert, s mi gátolja meg abban, hogy úgy alakítsa sorsát, ahogy valójában alakítani szeretné. Azonban az emberi lélek nem bontható alkatrészeire. Olyan, mint egy sötét doboz, amelyben bár folyamatok zajlanak, azoknak a végeredményét látjuk csupán. Így az id ők során számtalan ötlet, hipotézis született abból a célból, hogy az emberi psziché m űködését modellálja.

A kezdetek

AZ ÓKOR emberének életét a - meglehet ősen szeszélyes - istenek irányították. A boldogulás útját ezért nem a bels ő indítékok feltárása, hanem az égiek szándékának kifürkészése jelentette. Abban az id őben ajánlatos volt a több tucat istenség

családfáját, élettörténetét, rigolyáit alaposan kiismerni, mert sosem lehetett tudni, éppen mikor melyiknek szottyan kedve beleavatkozni a földi halandók életébe.

A ZSIDÓ-KERESZTÉNY KULTÚRA emberének már csak egyetlen - igaz, meglehetősen szigorú és kifürkészhetetlen – hatalmassághoz kellett lépteit igazítania. Az isteni tökéletességgel szemben, mely frusztráló újdonságként hatott a meglehetősen szedett-vedett ókori panteonok világához képest, igencsak éles kontrasztként hatott az ember tökéletlen természete. Ez aztán sürget ően vetette fel a hibák minél teljesebb kijavításának kényszerét, hiszen ezútal nem kevesebb, mint az egyén üdvössége forgott kockán. A figyelem így az ember bels ő természete felé fordult - igaz, egy meglehet ősen egyszerű modell alapján: ami rossz, azt az ördög csempészi az ember lelkébe, s ezt csak tetézi az eredend ő bűn okán a mindenkiben ott búvó rosszalkodásra (lázadásra, ellenkezésre, másként gondolkodásra) való hajlam. E tökéletlenség az els ő időben korrigálhatónak tűnt. A javító-készlet ötletes darabjai azonban – a búcsúcéduláktól a népünnepélynek számító autodafékig – egy világkorszak alatt sem váltották be a hozzájuk f űzött reményeket. Kétezer év pedig nagy idő.

Az Újkor

A FELVILÁGOSODÁS aztán mind a hús-vér koronás f őket, mind a metafizikai, felhőkön trónoló hatalmasságokat egy csapásra a mesék világába szám űzte. Beköszöntött az ügyes szerkezetek korszaka. Az emberi lélek értelmezése is szükségképpen keresztülhaladt a mechanikus „megnyomom a gombot, elindul a gép”, vagyis az inger-válasz-gátlás szemléleten. Az áttörést azonban a Bécsb ől indult lélektani forradalom hozta, mely egy csapásra fenekestül felforgatta az európai kultúrát. E szemlélet lényege akár három szóban is összefoglalható: többen vagyunk odabent.

 FREUD analitikus díványán még csak egyetlen lelki albérl ővel küszködtek: a tudattalannal, amely lépten-nyomon megtorpedózta a józan ész szándékait.  Jung, némileg kevesellve ezt az egyetlen lakót, további ajtókat nyitott a lélekben. Rá is nyitott néhány különös kinézet ű figurára, s bennük az ókor szám űzött istenségeire ismert. Úgy t űnt, hogy mindazok, akik az Olümposzról, a Walhalláról, a Meru hegyről és a Tlalok csúcsáról nyomtalanul eltűntek, most vígan élik világukat az emberi tudat egy távoli szegletében… Nem képletesen, hanem nagyon is valóságosan. Talán e hátborzongató tény az oka annak, hogy míg Freud világképe kultúránk szerves része lett, addig Jung személyiségmodellje a mai napig – szakemberek között is - vita tárgya.

A KÖVETKEZŐ FORDULATOT a hatvanas évek hozta. Egy elfogulatlan szemléletű analitikus pszichiáter, Eric Berne, egy napon különös dolgot vett észre. Páciense, mikor éppen a szüleit ől hallott közhelyeket hangoztatta, akkor nemcsak szavaikat és gondolataikat, hanem a felmen ők hanglejtését, mimikáját és testtartát is lekopírozta. Berne-ben felmerült a kérdés: vajon mindez ügyes utánzás, vagy egy, a személyiségen belül élő másik én megnyilvánulása-e. Kis idő múltán az is nyilvánvaló lett, hogy nemcsak szül őfigurák, hanem gyermekszerepl ők is élnek odabnet. Berne nem sokat töprengett azon az elvi kérdésen, hogy ha ilyen sokan vagyunk, akkor kik is vagyunk valójában. Számára csak az volt fontos, hogy a hozzá fordulókat meggyógyítsa. Újból és újból megtapasztalta: a problémák oka e bels ő szereplők közötti konfliktus. E szerepl őket énállapotoknak nevezte el, mert úgy találta, az ember sohasem képes „lemaszkolni” úgy, mint egy színész el őadás után - vagyis valójában nem is szerepekről van szó, hanem a személyiség változó, egymástól független állapotairól. Így ír err ől Sorskönyv c. művében: "Akárcsak arcjátékunknak, annak sem vagyunk tudatában, hogy az énérzés afféle mozgó valami. Énünk az adott pillanatban bármelyik pszichodinamikai területen lakozhat, csak hogy alkalomadtán átugorjon egy másikba. Az énérzés tehát olyasmi, mint az elektromos töltés, amely szabadon ugrál egyik kondenzátortól a másikig, függetlenül ezek szerepét ől és feladatától. A pszichoanalízisből vett kifejezés szerint az Én érzését e szabad »energiamegszállások« mentén visszük magunkkal. Mindig a legaktívabb énállapotunkat éljük meg úgy, mint a Valódi Énünket."

A multicentrális modell

A „TÖBBEN VAGYUNK ODABENT” személyiségmodell, dacára egyszerűségének és terápiás hatékonyságának, mégsem formálta át a mindennapok szemléletét. Több ponton ugyanis a félelem láthatatlan falai állják utunkat, mikor az önismeret e sz űk ösvényén haladunk a bels ő megismerés felé.

AZ ELSŐ AKADÁLY az „én mindig egyként érzékelem magam, tehát egy vagyok” illúziója. Mert hiszen ha több vagyok, akkor felvet ődik a nyugtalanító kérdés: valójában ki is vagyok én azok közül? S a kézenfekv ő válasz: „te ez a több vagy” legtöbbünk számára csak számtalan kitétellel és megszorítással érthet ő és elfogadható.

A MÁSIK NEHÉZSÉG abból fakad, hogy mindnyájunk tudata alatt ott lapul a félelem a lelki széteséstől. Attól, hogy személyiségünk koordinálatlan, öntörvény ű

darabokra hasad, s elveszítjük a kontrollt ezek fölött a bels ő erők fölött. Paradox módon az énállapotok megismerése és összehangolása éppen a széteséssel ellenkez ő irányba, a teljesség, vagyis a bels ő harmónia irányába vezet. További paradoxon, hogy e féltve őrzött kontrollt naponta akár több ízben is sutba dobjuk. Nem kell hozzá más, csak egy küls ő inger és egy úgynevezett bels ő „engedély”, s máris galamblelkű feleségből vércseként vijjogó anyává, atyai f őnökből kegyetlen ítéletvégrehajtóvá változunk. Személyiségünk e széls őséges átalakulásai azonban egyáltalán nem lepnek meg minket, hiszen óráról órára megtapasztaljuk környezetünkben és saját magunkban. Így tehát csupán szemléletbeli kérdés, azt mondjuk-e: "dühös lettem" vagy azt: „kiléptem a szelíd énemb ől és átváltottam az agresszív énállapotomba”. Igaz, ez így els ő hallásra kissé furcsán hangzik. De a furcsa hangzás még nem cáfolata semminek. Különösen nem, ha e szemléletben megtalálható évtizedes problémáink, betegségeink kulcsa.

A bolondok hajója A HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGIA személyiségmodellje Eric Berne nyomdokain halad. S míg egy pszichológus hónapokat, gyakran éveket tölt azzal, hogy páciense lelki struktúráját feltérképezze, addig egy asztrológusnak az els ő pillanattól fogva rendelkezésére áll egy páratlanul pontos személyiségtérkép: a Radix, azaz a születési ábra. Ezen pontosan megszámolható, hány énállapot alkotja összetett személyiségünket, s énjeink milyen karakterrel, motivációval bírnak. PSZICHÉNK, egy bizarr hasonlat szerint, a „bolondok hajója”, ahol több különös, szélsőséges jellemű szereplő váltja egymást a hajóhídon. Mindegyik igyekszik a hajó irányát a saját elképzelése szerint megszabni, ám a többiek unos-untalan eltérítik őt a kitűzött iránytól. S ha az utastérben nézel ődve mit sem tudunk a kormánykeréknél zajló tumultusról, akkor magunk sem értjük, miért is halad életünk hajója cikkcakkban. A HUMANISZTIKUS asztrológia állítja: a kormánynál huzakodó er ők harmonizálhatók. Ehhez mindenekel őtt meg kell ismernünk a hajó utasait, azok tulajdonságait és szándékait. Mert addig reményünk sincs az összhang megteremtésére, amíg minden egyes szerepl őt meg nem értünk és el nem fogadunk. Mert akit "rossznak" élünk meg, az is a szíve mélyén "jóra" vágyik, épp csak problémás utat választ a célja elérésére. Talán éppen azért, hogy a figyelmet magára irányítsa. S e felismerés után már csak a mi dolgunk, hogyan adunk neki pozitív energiát, s hogyan egyezünk meg vele egy, a többiek által is elfogadható irányban. A VÍZÖNTŐ-KOR üzenete: mindennek, ami létezik, joga van létezni és a maga útján kibontakozni. Viszont minden létez ő kötelessége az együttműködés, vagyis az, hogy egyéni szándékait csak addig és úgy érvényesítse, hogy az ne bontsa meg a közösség harmóniáját. És amennyire ez az elv megoldatlan a külvilágban, épp annyira megoldatlan az ember bels ő világában, a pszichében is.

A VILÁGOT hiába próbáljuk erővel vagy könyörgéssel megváltoztatni; egyedül csak saját magunk felett van hatalmunk. A bennünk dúló konfliktusok elsimítására csak mi vagyunk képesek. S amennyiben a külvilág a bels ő világunk tükre, úgy ez az egyetlen útja a Föld bajainak orvoslására is.

Rákos Péter (folytatjuk)

3. A születési időpont

AZ ÉNJELÖLŐK, vagyis a bennünk él ő, öntörvényű személyiségrészek vizsgálatának első lépése a születési ábra, a horoszkóp elkészítése (vagy készíttetése). Sokan nem tudják, hogy ez a (számítógéppel legalábbis) igen egyszer ű művelet mennyi buktatót és csapdát rejt magában. Az asztrológia Achilles-sarka ugyanis az, hogy a horoszkóp csak percre pontos születési idő re állítható fel. Ha felmen őink ezt nem tudták vagy nem érdekelte őket, akkor a családi hagyomány legtöbbször közelít ő félórában, esetleg tágabb id őtartamban, napszakban őrizte meg az estemény idejét. Egy asztrológus azonban nem tud mit kezdeni az „öt és hat között”, a „hajnali órákban” időpontokkal, s jogos gyanakvással tekint a „fél hetes” vagy „tizenegy órás” születésekre is.

MIT TEHETÜNK? Ha szerencsénk van és rendelkezünk némi diplomáciai érzékkel, akkor a kórházból vagy szül őotthonból, ahol világra jöttünk, megtudható a születés pontos ideje (a szülészeti kórlaptárban keresend ő a szülési napló vagy kórlap). Ha nem, kérdezzük meg újból édesanyánkat vagy közeli rokonainkat. Meglep ően pontos eredményt kapunk, ha nem id őpontra, hanem időviszonyra kérdezünk (pl. „fél hét elő tt vagy után?”), ugyanis az emberi agy máshol tárolja e kétféle információt, s amikor az egyik csődöt mond, még segíthet a másik.

HA EZEK KÖZÜL egyik út sem járható, keressünk fel szakembert, aki az életesemények és személyiségrajzunk alapján beállítja illetve korrigálja a születési időpontunkat. (Csak elrettentésül említem, hogy a tanyavilágban például gyakorta megtörtént, hogy egy otthoni, bábaasszonyos szülés után két-három nap is eltelt, amíg az elöljáróságon a gyermeket anyakönyvezték - ilyenkor pedig nemcsak a születés időpontja, hanem a napja is kérdéses.)

A KÖVETKEZŐ BUKTATÓ az időzónák és a nyári időszámítások kérdése. A nálunk használt legnépszerűbb számítógépes asztrológiai program, a Placidus ezeket Magyarországra ugyan automatikusan kiszámolja, ám nem ismeri hogy a világ más tájain hol és mikor alkalmaztak nyári id őszámítást. Ennek figyelmen kívül hagyása pontosan egy óra elcsúszást jelent, és eredményeként egy, az eredetit ől teljesen eltér ő horoszkópot kapunk. Annyit azonban magunk is ellen őrizhetünk, hogy – magyarországi születés esetén - a horoszkópon szerepl ő greenwich-i idő (GMT) egy vagy (nyári időszámítás esetén) két órával kevesebb-e a születési időnél (helyi idő, ZN, Standard Time). Ha nem, akkor át kell állítani a programot. És még egy apró trükk a horoszkóp ellen őrzésére: ha nappal születtünk, a Napot jelz ő szimbólum a horoszkóp körének fels ő szeletében, ha éjjel, akkor az alsóban található. (A példaábrán a születés nem sokkal napnyugta el őtt történt, a Nap az ábra jobb oldalán látható, a vízszintes vonal – a horizont – felett.)

Az ábra elemei

MOST TEHÁT, az előkészületek után, el őttünk fekszik a születési ábránk. Ahhoz azonban, hogy eljussunk az énjelölők felismeréséig, néhány asztrológiai alapfogalmat gyorsan át kell ismételnünk. Ezek a jegyek (a színes sávok az ábra szélén, nevük a jelképük mellett feltüntetve) a házak (a halványabb színű körcikkelyek, melyek csúcsán olvasható a sorszámuk), és a planéták (a tíz szimbólum a kör belső kerületén, nevük a jelképük mellett feltüntetve).

AMENNYIBEN az elkövetkező lépéseket mechanikusan (és türelmünket nem elveszítve!) követjük, úgy a m űveletsor végére megkapjuk, hány és milyen karakter ű énjelölővel osztozunk születésünk óta az élet színpadán. Ehhez azonban még feltétlenül ismernünk kell a planéták és jegyek analógiás megfeleltetését, valamint azt is meg kell tudnunk állapítani, hogy hol kezd ődnek az asztrológiai házak. A további elemzéshez ugyanis szükséges egy alapvet ő definíció ismerete. Így hangzik: egy planétát annak a háznak a tulajdonságai jellemeznek, amely ház a vele analóg jegyben kezdő dik.

Segítségül álljanak itt a planéták és jegyek analógiái:

•

a Kos analóg a Marssal

• • • • • • • • • • •

a Bika analóg a Vénusszal az Ikrek analóg a Merkúrral a Rák analóg a Holddal az Oroszlán analóg a Nappal a Szűz analóg a Merkúrral a Mérleg analóg a Vénusszal a Skorpió analóg a Plútóval a Nyilas analóg a Jupiterrel a Bak analóg a Szaturnusszal a Vízöntő analóg a Uránusszal a Halak analóg a Neptunusszal

A HÁZAK VIZSGÁLATÁT megkönnyíti, ha a horoszkópot olyan órának képzeljük, amelynek kedőpontja „kilenc óránál” van, és amelyet éppen az óraszámlapon megszokottal ellentétesen, (órairánnyal szemben) számoztak. Ezért az els ő ház szeletének kezdete az ábra bal oldalára esik (ezt a vastag vízszintes átló végén lév ő nyíl  jelezi - ez az ún. Ascendens pontja). A második körszelet, vagyis második ház kezdete az alatta található vonal, a harmadiké az ez után következ ő, és így tovább.

HA MEGFIGYELJÜK, hogy ezek a vonalak melyik színes sávba futnak a kerületén, megtudjuk, melyik asztrológiai jegyben kezd ődnek. (Hogy melyik kezdete melyik jegybe esik, az egyénenként eltér ő. A példaábrán az els ő ház Ascendens - a Bak jegyében, a második a Halak jegyében, a harmadik pedig a  jegyében kezdődik, mert e jegyekbe torkollik a kezd ővonaluk.)

kör ház - az Kos

Az első lépések

ITT AZ IDŐ tehát, hogy azonosítsuk az énjelöl őket a horoszkópon. Ezek:

• • • •

•

a Nap a Hold az Ascendens (vagyis az első ház kezdete) ha van, az a jegy, amelyet az els ő ház teljes egészében magába zár (ilyen a példaábrán a Vízöntő) ha az első házban planéta áll, az is (ha több, akkor mindegyik)

•

és az ún. születési uralkodó

Ez utóbbi az a planéta, amely az Ascendens jegyével analóg (ld. a fenti analógiapárokat). Amennyiben az els ő ház teljes egészében magába foglal egy jegyet, úgy az azzal analóg planéta is születési uralkodó.

Keressük hát meg és különböztessük meg valamilyen módon (nyíl, keret, kiemel ő szín) a saját horoszkópunkon az énjelöl ő helyeket és planétákat. Végeredményként legkevesebb három énjelöl őt kapunk (Rák vagy Oroszlán Ascendens mellett a Napot és a Holdat), átlagban azonban négyet-ötöt.

TEKINTSÜK MOST meg a példaábra énjelölőit, amelyeket piros nyíl jelez. Ezek:

•

az ábra jobb oldalán található Nap

• • • • • •

az alsó körszeletben álló Hold a Bak Ascendens az első ház által közrefogott jegy, a Vízönt ő az első házban álló Szaturnusz az Ascendens jegyének analóg planétája, ismét a Szaturnusz az első ház közrezárt jegyének, a Vízönt őnek analóg planétája, a Nap fölött álló Uránusz

AZ EZUTÁN következ ő feladatunk az, hogy meghatározzuk, mi jellemzi az énjelöl ő planétáinkat. E bolygók ugyanis éppolyan összetett karakterrel rendelkeznek, mintha csak önálló személyek lennének, s gyakran éppen annyi furcsaságot és ellentmondást is hordoznak, mint az a személyiség, amelynek részét képezik.

AZ ÉNJELÖLŐ planétákat a következ ő tulajdonságok jellemzik: • • •

a jegy, amelyben állnak a ház, amelyben állnak a ház, amelyik a velük analóg jegyben kezd ő dik (erre a későbbiekben úgy hivatkozunk, mint a „házra, ahonnan a planéták jöttek”)

E TULAJDONSÁGOK kivétel nélkül ott szerepelnek minden énjelöl ő planéta „névjegyén”. Ez ismét három vagy négy (egyes esetekben öt) jellegzetességet jelent, amelyek kombinációja adja az adott személyiségrész egyedi karakterét.

AZ, HOGY EGY PLANÉTA mely jegyben és házban áll, azt kis rutinnal egyszeri rápillantással is megállapíthatjuk. Ám az, hogy „honnan jött”, csak némi utánagondolás, számolás után derül ki. Ezért a könnyebb áttekinthet őség kedvéért, ha már kiszámoltuk, az érintett házak sorszámát (vagyis azt, ahonnan a planéta „jött”), írjuk a planéta szimbólum alá.

A PÉLDAÁBRÁN az alábbi lépésekben határozzuk meg az énjelöl ő planéták „hovatartozását”:

•

•

•

•

A Nap az Oroszlán jeggyel analóg. Az Oroszlán a 7. ház körszelete által teljes egészében bezárt jegy (ezért nem is kezd ődhet benne ház), így a Nap szimbóluma alá a 7-es számot írtuk. A Hold a Rák jeggyel analóg. A Rák jegyében két ház is kezd ődik: a 6. és a 7. Ezek számát a Hold jelképe alá írtuk. A Szaturnusz a Bak jeggyel analóg. A Bak jegyében a 12. és az 1. ház kezd ődik. Ezek számát a Szaturnusz jelképe alá írtuk. Az Uránusz a Vízöntő jeggyel analóg. A Vízönt ő az 1. ház körszelete által teljes egészében bezárt jegy, ezért az Uránusz szimbóluma alá az 1-es számot írtuk.

EZZEL TÚL is estünk a nehezén, az ábra technikai el őkészítésén. Figyelmet és precizitást követelő összetett feladat ez, ahhoz hasonlatos, mint mikor a nyílt tengeren szextánssal határozzák meg, mely földrajzi helyen tartózkodik éppen a hajó. A fenti számítások nélkül mi is képtelenek lennénk nekivágni az önfelfedezés kalandjának, s szextánsunk a fenti szempontok szerint el őkészített horoszkópábra lesz az elkövetkezőkben. Rákos Péter

. Értelmezés

AZ ELŐZŐ részekben ismertetett technikai el őkészületek után most el őttünk fekszik horoszkópábránk, melyen – ha kényelmesen akarunk eligazodni rajta - a jegyek sávjait és a házak körszeleteit más-más színűre színeztük, az énjelöl őket jól láthatóan kiemeltük, s a planéták alatt is feltüntettük, mely ház vagy házak urai.

AZ ASZTROLÓGIAI ANALÍZIS elengedhetetlen része, hogy az énjelöl ők minden összetevő jével, vagyis egyedi karakterük minden komponensével tisztában legyünk. Ehhez a jegyek, házak és a planéták jelentésének, vagyis analógiás megfeleléseinek ismerete szükséges. Ezúttal felel őtlenség volna a teljesség igénye nélkül csupán hevenyészett listát mellékelni a fenti komponensekr ől, különösen, mert e célra kit űnő könyvek állnak rendelkezésre. Figyelmünket fordítsuk inkább az értelmezés technikájára, lévén ez a humanisztikus horoszkópábra-fejtés sarkalatos kérdése.

AKI PRÓBÁLT MÁR könyvek útmutatásai alapján eligazodni a születési képletén, tapasztalta, hogy azokban a planéták egy-egy jeggyel illetve házzal párosítva kerülnek értelmezésre. Például egy 8. házban álló Ikrek Plútó esetén el őször az „Ikrek Plútó” utána pedig a „Plútó a 8. házban” címszó alatt olvasottakat kell

gondolatban egymás mellé illeszteni (s mert a Plútó más ház vagy házak ura is, ezért ajánlatos az arról írottakat is hozzáolvasni). A megállapítások azután vagy összefüggenek vagy nem, vagy igazolják bels ő tapasztalatunkat vagy nyilvánvalóan ellentmondanak a tényeknek. Ez pedig azt jelenti, hogy e módszer használata során bizonyos hibaszázalékkal kell számolnunk, ami annak diagnosztikai értékét  jelentősen csökkenti. A másik gondot a felsorolt információknak (még b őbeszédű leírás esetén is) egysíkú, behatárolt volta jelenti. Hiszen egy horoszkópnak irányadónak kell lennie akkor is, ha általános jellemzést várunk t őle, s akkor is, ha egy adott, nagyon is eseti ügyben szeretnénk a segítségét igénybe venni. Aki a könyvek receptjeire hagyatkozik, az nagy valószín űséggel nem fogja megismerni az asztrológia nyelvét, s mindig is szüksége lesz tolmácsok, vagyis asztrológusok személyes vagy írásbeli közreműködésére. Aki azonban szeretne közvetlenül kommunikálni a születési horoszkópjával, az az alábbi módszer segítségével megteheti. Igaz, ez az út nem annyira egyszer ű, mint egy könyv megfelel ő részének fellapozása, ám a befektetett energia többszörösen megtérül a kinyert információk bőségében és minőségében.

Analógiák

A HUMANISZTIKUS ANALÍZIS az énjelölők összetevőit elemeire bontja, s ezeket az elemeket egymás összefüggésében vizsgálja. Nézzük meg, hogyan.

A PÉLDAÁBRÁN a Plútó (8) énjelöl ő planéta, vagyis a horoszkóp tulajdonosának pszichéjében élő és működő független személyiséger ők egyike. A „független személyiségerő” kifejezés azt jelenti, hogy ez a planéta önmagában is olyan összetett és bonyolult, mint egy emberi individuum. Ez úgy lehetséges, hogy egy énjelöl őt minimum négy, maximum hét asztrológiai jelz ő határoz meg (érdemes összevetni ezt az általános gyakorlattal, melynek során legtöbben egyetlen asztrológiai jelzőt tekintenek önmagukra jellemz őnek, mondván: „Vízönt ő vagyok…”).

VIZSGÁLJUK MEG hát sorban a példaábra énjelölő jét felépítő elemeket. Ezek: a Plútó, az Ikrek, a 8. ház (a planéta ugyanis ebben tartózkodik) és a 12. ház (a planéta ennek ura, mert a ház a Skorpió jegyében kezd ődik). Mivel most elsősorban nem egy énjelölő  funkcióját, hanem karakterét szándékozzuk meghatározni, ezért azon

elemeihez, amelyek csupán életterületeket jelölnek, hozzávesszük azok jegymegfeleléseit is. Vagyis mindegyik házzal együtt a vele analóg zodiákus jegyet is megvizsgáljuk. Az ehhez szükséges analógiapárok a következ ők:

• • • • • • • • • • • •

az 1. ház analóg a Kossal a 2. ház analóg a Bikával a 3. ház analóg az Ikrekkel a 4. ház analóg a Rákkal az 5. ház analóg az Oroszlánnal a 6. ház analóg a Sz űzzel a 7. ház analóg a Mérleggel a 8. ház analóg a Skorpióval a 9. ház analóg a Nyilassal a 10. ház analóg a Bakkal a 11. ház analóg a Vízönt ővel a 12. ház analóg a Halakkal

A FENTIEK ALAPJÁN tehát így b ővült a lista: Plútó, Ikrek, 8. ház és a vele analóg Skorpió, 12. ház és a vele analóg Halak. Ez hat asztrológiai jelző, amely már alkalmas arra, hogy az adott énjelöl ő egyedi karakterét leírja.

Legördülő menük

LEGEGYSZERŰBBEN egy, a számítástechnikából vett példával lehet illusztrálni a humanisztikus ábrafejtési módszer lényegét. Aki számítógépet (vagy mobiltelefont) használ, jól ismeri a legördülő (vagy megnyíló) menük m űködését.

KÉPZELJÜK EL azt, hogy a fenti hat címszó alatt megjelenik a hozzájuk tartozó analógiás listák legördülő menüje. A listák tetsz őleges hosszúságúak lehetnek, hiszen egy analógiasor szinte a végtelenségig b ővíthető. Ennek egyedül a fantáziánk (amennyiben képesek vagyunk analógiák alkotására) illetve a felhasznált irodalom szószedetének mérete szab csak határt. A mellékelt példaábrán az analógiák köre és egymásutánja szándékoltan véletlenszer ű.

MINDEDDIG a tennivalók mechanikusan követték egymást, most azonban eljött az ideje, hogy felébresszük kreatív énünket is. A feladat ugyanis a következ ő: válasszunk ki a függőleges listákból egy-egy szót oly módon, hogy azok vízszintesen összeolvasva értelmes egészet alkossanak, vagyis egyetlen összefügg ő, plasztikus képet adjanak az adott énállapot tulajdonságairól, motivációiról és m űködéséről. Figyeljünk arra, hogy ne maradjon ki egyetlen függ őleges lista sem, vagyis ha öt összeillő tételhez nem tudunk a hatodik oszlopból is analógiát találni, inkább keressünk új kombinációkat, mint hogy ráer őltessünk egy oda nem ill ő analógiát. Ezzel ugyanis magunkat csapjuk be és az ábrafejtés is könnyen zsákutcába jut.

A PÉLDÁN SZEREPLŐ legördülő menük egyik összeill ő fogalom-kombinációja pl. a következő:

•

gyógyítás – információátadás – dimenzióváltás – átélés – ezoterikus praxis – médiumitás

AZ ANALÓGIÁK e vízszintes összerendezése egy olyan személyt állít elénk, aki látomásokkal teli életet él, ám ez nem rettenti el attól a világtól, amelybe belelát, s őt, az ott szerzett információkat és tudást rendszerbe illeszti és embertársai gyógyítására fordítja. Életét e feladatnak, küldetésnek szenteli.

A FENTI MENÜBŐL azonban egészen más módon is kialakítható értelmes szóláncolat:

•

bűn – kíváncsiság – mágia – ösztönvezéreltség – titkos tevékenységek – módosult tudatállapotok

E SZAVAK az előzőtől meglehetősen eltérő karaktert rajzolnak körül: indulatos, kapkodó embert, akit mágnesként vonzanak a titkos társaságok és a mágia, s aki céljait illegális eszközökkel, tudatmódosító szerek alkalmazásával éri el, s félrelépéseinek következményeit hosszú id őn át, mint stigmát cipeli magával.

A FENTI LEÍRÁSOK – bármily irreálisnak tűnnek is – egy valóságos személy énállapotának leírását adják, s kulcsot személyiségének jól ismert oldalához éppúgy, mint gazdag alkotói énjének titkos forrásához. A horoszkóp tulajdonosa ugyanis Szepes Mária, akit a Plútó els ő aspektusában, a nem látható világok hírnökének szerepében, úgy hiszem, az Olvasók közül senkinek nem kell bemutatni. A második, meglehetősen sötétebb tónusokkal felrajzolt figurában pedig nem mást, mint a Vörös oroszlán főhősét, Hans Burgnert ismerjük fel, kinek alakja azért is igen figyelemre méltó, mert az írón ő az ő bőrébe bújva, egyes szám első személyben írta meg regényét. Az utolsó fejezetben maga rántja le a leplet a f őhős figurájáról: a fent elemzett énállapot két szintje, a Szolgáló Én és annak Árnyéka drámai módon találnak egymásra, s élet-halál harcuk (ld. a Plútó és a 8. ház fenti analógiáit) éppúgy  jelenti egy életút kiteljesedését mint egy új ciklus kezdetét.

Rákos Péter Mit üzen a betegség?

VÁLASZOL A HUMANISZTIKUS ASZTROLÓGUS

 M. TAMÁS 26 éves székesfehérvári fiatalember levelében arról ír, hogy már hosszú ideje megkeseríti életét egy, a pszichiátriai vizsgálatok során mániás depresszióként diagnosztizált kórkép. Idő szakonként óriási aktivitás és tettvágy fogja el; ilyenkor úgy érzi, nincsen akadály, amit le ne győ zne. Három-négy ember munkáját is elvégzi, s szinte alig van szüksége alvásra.  Meggondolatlanul költekezik, nem gondol a holnapra, s valóságos eufóriában telnek a napjai. Ezt követő en azonban beköszönt a teljes levertség és magábafordultság id ő szaka, amelyet indítékhiány, keser ű önmarcangolás és tehetetlenség jellemez. Ekkor a munkahelyén sem tud megfelelni, és az antidepresszáns gyógyszerek sem segítenek. Csak fekszik naphosszat és képtelennek érzi magát bármiféle aktivitásra. "Mintha egy átok ülne rajtam" írja, "nem tudok és nem is akarok hozzászokni ehhez a lelki hullámvasúthoz. Valóban nincsen segítség? Életem végéig együtt kell élnem ezzel a kórképpel?" Kedves Tamás! A MÁNIÁS DEPRESSZIÓ tünetcsoportja mögött többféle energetikai probléma is

rejtőzhet. A pszichés panaszok asztrológiai vizsgálata legtöbbször egymás ellen feszülő (és egymást elnyomó) bels ő késztetéseket mutat. Az ember ugyanis nem egyetlen szerepszemélyiség megnyilvánulása (mint ahogy sokan tévesen egyetlen asztrológiai jeggyel jellemzik és azonosítják magukat), hanem több - átlagosan négyöt -egymástól igencsak eltér ő energiakarakter keveréke. Ezek az energiák egymástól függetlenítve magukat, gyakran egymás rovására igyekeznek szerephez jutni a személyiség színpadán. A háttérbe szorított, elfojtott energiák el őbb-utóbb

kierőszakolják maguknak a nyilvánosságot, akár a "színiel őadás" nyugalmának megzavarása árán is. Lényegesen ritkábban fordul el ő az az eset, amikor nem a széttartó személyiséger ők okoznak pszichés tüneteket, hanem éppen a személyiséget meghatározó energiák egynem űsége, homogenitása. Ez esetben a domináns zodiákus  jegy túlsúlya idéz elő olyan szélsőséges energetikai állapotot, amelyet legtöbbször tévesen - pszichiátriai kórképként diagnosztizálnak. Ön is ezen ritka esetek közé tartozik. Születési ábráján tíz planétából nyolc az ún. levegő s jegyekben található. A  jegyek elemi min ősége (tüzes, földes, leveg ős, vizes) az emberi pszichében működő energiák típusait jelzi.

A nyolc planétából öt (köztük a Nap és a Hold) szoros

együttállásban az Ikrek jegyében tartózkodik. Ez a születési ábrán - és az Ön karakterében - az Ikrek jelleg extrém túlsúlyát eredményezi.

A LEVEGŐ ENERGIA az információ és a kapcsolat energiája. Ez mindig változatlan

formában, veszteség nélkül áramlik embert ől emberig; ami a pszichében marad, az

csupán a lenyomata (neve is utal erre: in-formáció). Az egyén viszonya a levegő energiához ezért poláris természet ű: először mint felvevő je, utána pedig mint átadója működik. Ez az egyetlen energiafajta, amely az embertől kettő s működést kíván. S e két természet, a befogadó és kiáradó, a passzív és aktív jelleg egyetlen karaktertípusban sem annyira szembeötl ő, mint az Ikrekében.

Életvitelét,

gondolkodását párhuzamosságok és kett ősségek uralják (működését is gyakran ikerszavak

jellemzik:

jár-kel,

lót-fut,

tesz-vesz,

stb).

Kedélyállapotának

és

energetizáltságának kétféle megnyilvánulása szélsőséges esetben (mint amilyen az Öné is) a mániás-depresszió tüneteire emlékeztet. Sajnos e helyzetet teljes egészében megszűntetni nem, csak megérteni és kontrollálni lehet (nagyon nehéz ugyanis túllépni születési ábránk struktúráján). Állapotát semmiképpen tekintse kórosnak, csupán az átlagos energetikai m űködéstől lényegesen eltér őnek. Inkarnációjának célja nyilvánvalóan e polarizált helyzet "megszelídítése", uralása: az életfeladatát  jelző 12. házának csúcsa az Oroszlán erőt és önfegyelmet sugárzó jegyében áll. E KETTŐS ENERGETIKAI M ŰKÖDÉS leginkább kötetlen foglalkozásoknál

biztosítja a hétköznapok viszonylagos zavartalanságát.

Ez esetben ideális, ha

munkaidejével valóban szabadon gazdálkodhat. Mint tapasztalta, a "pörkősebb" időszakokban három-négyszeres teljesítményre is képes; az ekkor elvégzett munkákkal tehát könnyedén kiválthatja a passzív periódusok kimaradásait. Ez az előrelátó, beosztó szemlélet a saját pszichés energiáival való gazdálkodásának is kulcsa lehet. A tapasztalat azt mutatja, ha a feldobott fázisban visszafogja az idővel, pénzzel, társas érintkezéssel kapcsolatos "pazarlásait", ennek ellensúlyaképp a levertebb időszakban sem fog a korábbiakhoz hasonló energiahiányt megélni. Igaz, hogy a "magas" nem lesz olyan magas, de a "mély" sem lesz annyira mély. Emellett az ún. depressziós fázisban jelentkező betegségtudat és önvád csak további energiákat emészt fel a pszichében, ezzel is meghosszabbítva az alulenergizált időszakot.

HA IDEJÉT ÉRZI a szemléletváltásnak, most éppen ideális a csillagállás: az égi

Plútó (amely az Ön születésekor a személyiség alapjait és stabilitását jelz ő 2. ház lakója volt) most a 4. házból (vagyis a tudattalan területér ől) segíti gyógyító, transzformáló erejével a vele szembenálló Napot (a tudatosság és az önkontroll planétáját), hogy saját energiái fölött uralmat nyerjen, és e széls őségesen polarizált állapotot egyensúlyba hozza.

2.levél:

 44 ÉVES elvált asszony vagyok, egy kis cégnél dolgozom közép-veszet ő i beosztásban. Segítségét kérem, mert néhány hónapja több cisztát is diagnosztizáltak mindkét eml ő mben. Úgy gondolom, hogy a tünetek jelentkezése párhuzamba állítható magánéleti problémáimmal, nevezetesen egy új és sajnos meglehető sen problémás párkapcsolattal. Az életemr ől  annyit: szüleim korán elváltak, a nagyszüleim neveltek. 18 éves koromban férjhez mentem, 20 éves koromban született meg a fiam. Lehet, hogy túl korai volt a házasság, mert öt év együttélés után különváltunk. A fiammal, akivel együtt lakom, szerencsére nagyon jó a kapcsolatom, bár  ô sem szerencsés a párkapcsolataiban. Nekem sokáig nem volt viszonyom senkivel, egy éve azonban összekerültem egy elvált férfival, aki most szeretne hozzánk költözni. Én nagyon félek egy újabb együttéléstő l. Úgy érzem, ez a döntési helyzet és a vele járó stressz okozta a ciszták megjelenését. Ön hogyan látja: összeköltözésem a férfival javulást vagy romlást hozhat az állapotomban? KEDVES ASSZONYOM!  JÓL ÉRZI: betegségtüneteiben nagy valószín űséggel megoldatlan lelki problémái

öltenek testet. Azonban az Ön esetében a tünetek gyökere máshol keresend ő, mint ahol gondolja. Azok az aktuális konfliktusok ugyanis, amelyekkel tudatosan szembesülünk és megoldási esélyeiket latolgatjuk, ritkán okoznak testi tüneteket. A betegség a tudattalan kommunikációs eszköze. A ciszták az eml őben jelentkeztek, s e

terület a Holdhoz és a Rák jegyéhez tartozik. Mindkett ő az anyaság, a gondoskodás és az anya-gyermek közötti legszorosabb testi kapcsolat, a szoptatási id őszak emlékét idézi (a ciszták, miképpen a tejmirigyek, a folyadéktermeléssel, így ismét a Holdprincípiummal állnak összeköttetésben).

A 6. HÁZNAK - a mindennapos megélések területének -kezdetén szorosan együtt áll

a Nap és a Merkúr. A Nap a férjr ől, a Merkúr a gyerekr ől alkotott belső képet idézi. A planéták együttállásban egymás jelz őinek tekinthet ők: az Ön férjében kellett legyen valami önfej űen, betörhetetlenül gyerekes (Kos Merkúr, mint a Nap jelz ő je), míg a fia - a válást követően - egészen biztosan igyekezett az Ön tudattalan bels ő elvárásának megfelelve  pótolni a mindennapos szükségletet jelent ő Nap-energiát, vagyis ô lett a "férfi a családban" (Nap, mint a Merkúr jelz ő je).

A FENTI "SZEREPOSZTÁS" egyáltalán nem egyedi eset; nagyon sok elvált anyának

 jellemzi ez a fiával kialakított kapcsolatát. Úgy is tekinthető, mint egy tudat alatt kötött "szerződés", csakhogy - egészséges esetben - ez korántsem holtomiglanholtodiglan szól, mint egy házastársi fogadalom. Ha jól számolom, a fia most 24 éves, vagyis abban a korban van, amikor egy fiatal ember már egyre sürget őbben érzi az önállósodás igényét. Úgy t űnik, tesz is ez irányba lépéseket, bár mint írja, a partnerkapcsolatai diszharmonikusak. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen minden ilyen próbálkozással azt a tudattalan szerződést kell megtörnie, amely az édesanyja számára eddig a biztonságot jelentette. Ha az Ön testi tünetei beszélni tudnának, azt mondanák: "úgy ragaszkodom hozzád, mint csecsem ő korodban, amikor még a karomban hordtalak és a testemb ől tápláltalak". A LÉLEK - és a test - gyógyulásához ez esetben is az elengedés jelenti a kulcsot.

Tudom, Önnek ez szinte emberfeletti er őpróbát jelent, hiszen Skorpió Aszcendensének szélsőséges érzelmi ragaszkodása azt sugallja: az elválás elviselhetetlen fájdalommal jár majd. A Skorpió jegy azonban az újjászületés, a lelki transzformáció jegye is: bár úgy t űnhet, ha elengedi, el is veszíti a fiát, valójában ezzel csupán a kettejük közötti kapcsolatnak adna új, egészséges tartalmat. A küszöbön álló - problémás - döntéshelyzet sem véletlenül jelentkezett éppen ebben az időszakban. Ez is felkínálja Önnek a lehetőséget, hogy kilépjen a fiával fenntartott, óhatatlanul kényelmes együttélésb ől, és egy valódi partneri viszony keretén belül élje újra - ezúttal érettebb fejjel - a nő iség, a szexualitás és a kapcsolati dominancia kérdését. E TERÜLETEKET több planéta is jelöli. A Neptunusz (elfogadó szeretet), az 5. ház

(szexualitás) ura a 12. házban (a karma "kihordásának" területén); Vénusz (n őiség), a 12. ház ura a lelki transzformációt jelöl ő 8. házban, valamint a Nap és a születési uralkodó (énjelző) Plútó a Kos és az Oroszlán gyakorta dominancia-problémákat okozó tüzes jegyében áll. Mindez arra mutat: a partnerkapcsolati problémákkal való bátor szembenézés életfeladata, vagyis jelen inkarnációja beteljesítéséhez segítheti.

Ezzel - nem utolsó sorban - megadhatja fiának is a lehet őséget, hogy a saját útját  járhassa, a saját életét élhesse. NE AGGÓDJON; most minden segítséget megkap e feladat megoldásához. Az égi

Neptunusz, a feloldódás és elengedés planétája a Vízönt ő változásokat hozó jegyéb ől ezekben a hónapokban ötödfényével támogatja a kapcsolatait és családi életét meghatározó Kos Napját e kulcsfontosságú döntés meghozatalában.

3. levél:

 44 ÉVES , nő s, két gyermekes közgazdász vagyok. Egy vidéki nagyvárosban élek és dolgozom. Reklámirodát vezetek, mely kis, családi vállalkozásként indult, (a telephelyünk a házunk alagsorában volt), s pár év alatt egy 22 embert foglalkoztató céggé fejl ő dött. Most éppen váltás elő tt állunk, ugyanis ismét kinő ttük a "kereteinket", és ha lépést akarunk tartani a konkurrenciával, nagyobb fordulatszámra kell kapcsolnunk. Ez tágasabb irodával, több alkalmazottal és természetesen komoly hitel felvételével jár együtt. Rengeteg stresszel nézek szembe a mindennapokban. Reggelt ő l estig lótok-futok, gyakran csak este 10 után érek haza. Régen is dohányoztam, de mostanra a napi egy-másfél doboz cigaretta lett az átlag. Szerintem ennek köszönhetem mindazt, ami velem történt a múlt hónapban. Influenzának indult (nem volt idő m kifeküdni), tüdő  gyulladás lett belő le. Negyedik napja voltam ágyban 40 fokos lázzal, amikor  váratlanul fulladni kezdtem. Azonnal bevittek a kórházba, az orvosok gyógyszerallergiára  gyanakodtak, két napot töltöttem az intenzív osztályon, megfigyelés alatt. S bár orvosi szempontból gyógyultan bocsátottak haza, mégis úgy érzem, folytonos légszomj gyötör és alig kapok levegő t. A dohányzást ugyan szigorúan megtiltották, én azonban nem tudok cigaretta nélkül élni. Kérdésem: segíthet-e a horoszkópom ismerete abban, hogy ilyen életvitel mellett csökkentsem

Kedves Uram!

vagy

abbahagyjam

a

dohányzást,

és

ha

igen,

hogyan?

A TÜNETEK EREDETÉNEK megtalálásához mindig egy ok-okozati láncot kell a

gyökeréig követnünk. E gyökér (latinul: Radix), amelyből sorsunk ága-boga sarjad, születési ábránk: a horoszkópunk. Ön a légszomj miatt a cigarettát okolja, az er ős dohányzást a stresszel hozza összefüggésbe, a stresszt pedig a cége kiterjesztése körüli ügyes-bajos dolgokkal magyarázza. Ez idáig érthet ő is, logikus is. Nem kevésbé az a közgazdasági alapvetés, miszerint ha egy cég a piacon akar maradni, folytonos növekedésben kell lennie. Érdemes megvizsgálni azonban, vajon az Ön lelki működésének alapja, eredend ő karaktervezéreltsége — más néven asztrológiai pszichodinamikája — harmonizál-e a fenti közgazdasági törvényszer űségekkel.

NAPJA A BIKÁBAN jó realitásérzékre enged következtetni, s mint a 3. ház ura, a

kapcsolatok és a kommunikáció területére koncentrálja energiáit. A 11. ház, ahol tartózkodik, jó "csapatjátékossá", munkatársaira érzékeny team-taggá teszi Önt. E stabil megélésű Nappal szemben azonban ott áll a Szaturnusz, amely a Skorpió jegyében arra mutat, hogy a napi munka során (Szaturnusz a 6. házban) komoly nehézségekkel,

elsősorban lelki, érzelmi természetű válságokkal kell szembenéznie. A válság okát kutatva a Szaturnusszal együttmozduló, hozzá harmadfénnyel kapcsolódó két planétához jutunk: a Jupiterhez és az Uránuszhoz. Ezek a 2. házban állnak. E terület az Én létezésének alapját, hátterét jelöli, azokat a küls ő-belső körülményeket, amelyek működésének kiindulópontját, biztonságát, hátországát jelentik. A házra a Rák jegy energetikai mintázata jellemző, s ugyanennek a jegynek az elején található Énjének talán kevésbé ismert, ám meghatározó jelent őségű pontja is: az ascendense. Ez azt a karaktertípust mutatja, melynek jellegzetességeit stratégiaként használja a többi emberrel való érintkezés során. Míg a Nap a "ki vagyok én", addig az ascendens a "hogyan működöm a világban" kérdését hordozza. E "hogyanra" az Ön esetében a Rák  jegye adja meg a választ. A

RÁK

KARAKTER

nagyfokú

sérülékenységre,

az

érzéseknek

való

kiszolgáltatottságra hajlamosít. Jelképe a tarisznyarák, bár a m űködése legjobban egy másik kemény páncélú vízi állatéhoz hasonlít: az osztrigáéhoz. A kagyló puha, lágy belső állaga a legkisebb behatásra sérül, s védtelen teste könny ű prédájává válik a ragadozóknak. Kemény páncélt kell maga köré növesztenie, hogy megvédje magát. S ha egy kicsiny, fájdalmas szilánk mégis bejut az érzékeny bens őbe, nincs eszköze rá, hogy azt onnan eltávolítsa. A fájdalommal (emberi szinten: a sérelemmel, traumával) ezután elkerülhetetlenül együtt kell élnie. Mindössze arra képes, hogy a fájdalmas részecskét ismét csak kemény héjjal vegye körül, remélve, hogy ha nem látja, ha önmagától elkülöníti, akkor az talán már nincs is többé... Így növekszik az osztrigában az igazgyöngy, s így fojtja el, űzi a tudata alá a Rák típus az őt ért lelki sérelmeket. A rák páncélját emberi szinten egy másik védelmet és biztonságot nyújtó kemény határ, az otthon falai helyettesítik. A falakon kívül helyezkedik el a rideg és veszedelmes külvilág, a falakon belül pedig a lágy érzelmi közeg: a család. Ezért oltalma és mentsvára a Rák karakternek az otthona és a szerettei. EZÚTTAL, kedves Uram, jól látható a bels ő ellentmondás: bár cége, ahogy növekszik,

egyre sikeresebbé válik, Önben azonban ezzel egyenes arányban n ő a feszültség és a bizonytalanság (az összefüggés aligha lehet tudatos, hiszen egy felismert probléma ritkán okoz súlyos testi tünetet). Annak idején, mikor még az otthonában volt az

irodájuk, a védett környezet minden bizonnyal hatalmas teljesítményekre sarkallta, s Ön titokban talán vissza is kívánja azt az időt. A feleségével való együttes munka is nagy erőt és stabilitást adhatott: az őt jelölő Hold ugyanis a családot jelentő 4. és a vállalkozást jelző 5. házat köti össze. URAM! Ha legbenső energetikáját szeretné követni, akkor fittyet hányva minden

közgazdasági alapszabálynak, megtartja cége védett, intim, családias jellegét. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ismét visszavonul családi házukba, és ott rendezi be "főhadiszállását". Akkor végre  fellélegezhet, s a stressz csökkenésével — meglátja — könnyebb lesz a dohányzásnak is végképp búcsút mondania. Addig azonban a munkatársak és tanácsadók várható ellenállásának leküzdése, később pedig az új helyzet következetes fenntartása fogja aktív módon kiváltani a 6. házban álló Szaturnusz jelenlegi megélését: a nehéz légzés gyötrelmes tünetét.

4. levél:

Tisztelt Uram! SOROZATÁT OLVASVA ötlött fel bennem, egy asztrológus véleményét is szívesen meghallgatnám számos szakember alapos, ám teljesen eredménytelen útmutatását követ ő en. 28 éves vagyok és gyermeket szeretnék. A leend ő  apa személye számomra fontos, de nem meghatározó. Ez alatt azt értem, hogy független n ő  vagyok, smink-mesterként dolgozom, és egyedül is jó színvonalon fenn tudom tartani az egzisztenciámat. Vannak alkalmi kapcsolataim, s közülük többen is szívesen elköteleznék magukat mellettem. Én a leend ő   gyermekem apjával szándékozom együtt élni, azonban n ő  gyógyászati okokból idáig nem tudtam teherbe esni. Ciklusom kihagyó és rendszertelen, ennek rendezésére évek óta hormonkészítményeket szedek. A n ő  gyógyászom tavasszal szeretne egy hormoninjekció-kúrát indítani. A hormonok mellékhatásaival eddig is küszködtem, viszont nem tudom, mi lesz, ha a dózist ilyen drasztikusan emelik. Azt kérem, nézze meg: szerepel-e a jöv ő mben gyermek, s ha igen, mikor. Ennek figyelembevételével akarom eldönteni, vállalkozom-e a terápiára vagy sem. Segítségét

elő re

köszönöm,

tisztelettel:

R.

A.

Kedves R. A.! KÖSZÖNÖM, hogy hozzám fordult. Mint bizonyára tapasztalta, a holisztikus

látásmód gyakran homlokegyenest ellentmond az akadémikus orvoslás szemléletnek. Nem is csoda: míg az utóbbi az általános tünetekre koncentrál, addig az asztrológia alternatív megközelítése a psziché egyedi mintázatát vizsgálja, azt az energetikai mátrixot, amelyben a fizikai test és funkciói egymással szétválaszthatatlan összefüggésben gyökereznek. E mintázat (az asztrológiával kapcsolatos közfelfogással szemben) mindig a  jelent mutatja, azt az egyedül bizonyos pontot, amely az időfolyamban előbb-utóbb "jövővé" válik. A humanisztikus szemlélet tehát nem prognosztizál. Ezzel szemben leírja azt, ami van — ám ez sosem az előrevetített jöv ő képe, hanem a változtatás lehet ősége és iránya. Ha pl. valaki a vaksötétben makacsul újra és újra nekimegy a falnak, "megjósolhatjuk", hogy el őbb-utóbb púp nő a homlokán - ám ha mindezt tisztán látjuk, leírhatjuk neki a helyzetét, s azt is, merre van az ajtó, amin kisétálhat. Humanisztikus értelemben azonban nem prognosztizáljuk: "púp fog nőni a homlokodon", de azt sem közöljük: "ki kell sétálnod az ajtón". Egy problémás helyzet önmagáért beszél; feln őtt emberek lévén, a döntés (és annak felel őssége) egyesegyedül miénk.

KEDVES A.! Önről bizton állítható: nem hagyja másra a döntést, s a felel ősség alól sem

szívesen bújik ki. Horoszkópjában szembeötl ő az Oroszlán energia túlsúlya (Napja, Holdja az Oroszlán jegyében áll); ez egyébként mind életfelfogásában, mind pedig levele hangvételében tükröz ődik. Ön erős, és kontroll alatt tartja az életét. Ebben a megnyilvánulásában igen sok a férfias elem — nem véletlen, hogy a férfiak eddig nem kaptak igazi "főszerepet" az életében. A NAP, a n ői horoszkópban, énjelöl ő funkciója mellett a férjképet is meghatározza. Az

Oroszlán jegy pedig a hierarchia csúcsát, a királyt vagy királyn őt (nem királynét!), az uralkodást és a vezetést jelképezi. Amikor egy n ő mindezt saját énjeként éli, akkor vele — magától értetődő módon — egy engedékeny, alkalmazkodó típusú férfi tud hosszú távon együttm űködő partneri viszonyt fenntartani. Ám az Oroszlán n őben (a Nap kettős szerepe következtében) ezzel homlokegyenest ellenkez ő férfikép él: ő egy másik Oroszlánt kívánna, aki ereje teljében a kedvéért (szerelméért) lemond minden "oroszlános" elő jogáról, s ezt az energiát csak kifelé, párja és családja védelmében

használja. Sajnos, könnyebb egy t űt a szénakazalban, mint ilyen férfit a valóságban meglelni. Hiszen ritka az olyan Oroszlán férfi, aki alapenergiáit a lakása küszöbénél le tudja rakni. E paradox helyzet megoldásaként egyedül a "nagyhatalmak" méltó párbeszéde, a dominanciaterületek megosztása kínálkozik ("ebben a kérdésben én döntök, abban pedig te"). Ehhez azonban nagyfokú tudatosság és jó problémakezelési készség szükséges. Az Oroszlán jegyre jellemz ő büszke elzárkózás semmiképpen nem vezet el a célhoz. LEHET egy gyereket egyedül nevelni, de lehet teljes családban is. Ön igyekszik

elkerülni a kiszolgáltatott állapotokat, márpedig az anyaság kezdeti id őszaka mindenképpen ezzel jár együtt. E totális függést ől való félelem horoszkópjának 11. házában álló Holdjából tükröződik. Akár egy férjnek kiszolgáltatottan, akár megesett leányként felnevelni egy gyereket - az Oroszlán "szemüvegével" nézve nem t űnik vonzó perspektívának. A test ezúttal is csupán azt jelzi, amit elutasít a lélek. SORAIBÓL arra következtetek, jelenleg egyszerre több férfi is szerepet kap az életében

(azt némi neptuni homály fedi, vajon a partnerek tudnak-e arról, hogy ők potenciális apa-jelöltek). E párhuzamosan futó kapcsolatok (melyeket a partner-terület, a 7. ház ura, a Mars jelez a Vízöntő jegyében) akadályozóan szemben állnak az anyaság planétájával: a Holddal. S ezt nem csak a kusza magánélet, hanem a kommunikáció területén (a 3. házban) tartózkodó bolygó, a (Jupiter együttállással megnövelt hatókör ű) Neptunusz is negyedfényével er ősen a háttérbe szorítja. A Neptunusztól erednek azok a ködösítések, füllentések és kegyes hazugságok, amelyekkel párhuzamos kapcsolatait kezelni kénytelen. E "kendőzések" vagy "szépítések" alapvet ően ellentétesek a lelkében élő bátor és nyíltszívű anyai szereppel (Oroszlán Hold), s azt — a negyedfény "vagyvagy" értelmében — nem engedik szerephez jutni. Sajnos ugyanez mondható el a hormonkezelések hatékonyságáról is (Neptunusz a nagymolekulás vegyületek, így a hormonok jelölő je): azok — paradox módon — nemhogy segítik, hanem  gátolják az anyaság megvalósulását (Neptunusz-Hold negyedfény). HA ÉLETÉBEN a számos férfi-"statiszta" közül kiemelkedne egy "f őszereplő" (vagyis

a hangsúly a Marsról a Napra helyez ődne), a jelenlegi statikus állapot dinamikus