Jézus példázatai (II.)
Az Újszövetségi írásmagyarázat válogatott anyaga a 2007/2008. akadémiai év nyári szemeszterében
Kézirat gyanánt összeállította
Dr. Peres Imre Sokszorosítása Sokszorosítása tilos! t ilos!
Debreceni Református Hittudományi Egyetem
Újszövetségi Tanszéke Debrecen 2008
Tartalom
Elszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3
A búza és a konkoly (Mt 13,24-30.36-43) 13,24-30.36-43) . . . . . . . . . . . . . . . . . A tíz szz példázata (Mt 25,1-13) 25,1-13) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A gazdag és Lázár példázata (Lk 16,19-31) . . . . . . . . . . . . . A bolond gazdag (Lk 12,13-21) 12,13-21) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Conditio angelica (Lk 20,27-40; Mt 20,23-33; Mk 12,18-27) . .
4 20 38 53 69
Felhasznált irodalom irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86
Elszó
Ebben a jegyzetben olyan példázatok exegézise kerül a hallgatók kezébe, amelyeket a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen újszövetségi írásmagyarázati el adások alkalmával elemeztünk a 2007/2008. akadémiai év nyári szemeszterében. Ezek az eladások vázlatos stílusban íródtak, ez a jelleg a mostani egyetemi jegyzetben is nagyrészt megmaradt. Mégis a hallgatók használatára adjuk, hogy addig is, amíg az anyag kib vítve és irodalmilag rendezett, komolyabb egyetemi kiadvány formájában láthat napvilágot, lehet vé tegyük számukra, hogy vizsgára készülve használható exegézis-anyaghoz jussanak, amelyet nagyobbrészt már ismernek az eladásokból, és így a jegyzet használata mélyrehatóbb ismeretek szerzéséhez segítheti ket.
A búza és a konkoly (Mt 13,24-30.36-43) Bevezetés
Egyértemen mondhatjuk, hogy ez Máté saját anyaga: saját forrás, amelyet egyedi módon hagyományoztattak. Máté azért választotta ki a sok anyag közül, mert valami módon jellemz volt a példázatban leírt helyzet gyülekezetére. Sejtésünk, hogy az akkori egyház már küzdött a bels-küls ellenséggel. Veszélyben lehetett az evangélium hitele. Máténak fékeznie kellett a gyors ítélkez ket„intézkedket“, akik a gyülekezeten belül azonnal akartak volna „igazságosan ” cselekedni.1 A példázatban megfogalmazódik egy retrospektív kérdés is, aminek válasza is benne van: milyenek az utolsó ítélet „kritériumai“? A válasz: ki mit vetett, azt aratja is. Azonban az is el jön, hogy az igazságszolgáltatás csak a világ végén az utolsó ítélet alkalmával várható. Akkor az igazságszolgáltatás cselekv je az ÚR lesz, nem a gyülekezet. Ebbl kifolyólag adódik egy fontos etikai üzenet: a mostani idben gyakorolni kell a türelmet a gonosszal szemben. Az egyháznak rizkednie kell a hitben a radikalizmustól, er szaktól. Ezt em úgy kell értelmezni, hogy Máté pacifista volna. De lehet, hogy nem értett egyet a zelóták er szakosságával, vagy olykor brutalizmusával. Ez azoban csak feltevés. Ami biztos, az az, hogy Máté a pogányok felé fordul, és ezzel lehet séget akar adni a pogányoknak is a megtérésre, ezért szerint az egyháznak a végskig kell várni az ítélkezéssel, és majd az utolsó napon lesz világossá, hogy Isten kit tart gonosznak, és kit gy jt be saját „csrébe”, országába. 1
Vö.: a tanítványok tüzet kívánnak egy samáriai falura (Lk 9,51-56). 4
A példázat környezete: palesztinai mezgazdasági terület, szántó-vetk munkája. Két részb l álló példázat : 1. a tényleges elbeszélés (13,2430) és 2. a magyarázat (13,36-43). A példázat szerkezete Máté szerkeszti munkája. Ez utalás lehet arra, hogy Jézus szavai nem voltak mindig világosak. Szívesen tértek vissza hozzá a tanítványok, és gyakrabban is kérdezhették t a magyarázat felöl. Ez igazolja azt, hogy Jézus szavai éltek a tanítványok és a nép között. Ugyanakkor úgy tnik, hogy olykor csak a „beavatottak“ érthették meg Jézus szavainak mélyebb értelmét. Lehet, hogy a magyarázat nem azonnal, hanem csak sokkal kés bb került az eredeti történethez, amikor már Máténak rossz tapasztalatai voltak az egyház bels életével kapcsolatban. A szerepl k: Máté két csoportra osztja a hallgatókat: ezek egyrészt a tanítványok (azonnal nem értik, de kés bb megértik). k pozitív szereplk. Velük szemben helyezkedik el a sokaság (nem értik), mint negatív szereplk. Szövegtörténeti megjegyzések
Aránylag megbízható a szöveg. A legtöbb eredeti kézirat a X. századból való. 25 ej pevsparken és e[speiren: a cselekvés intenzitását akarják hangsúlyozni. 30 a[ cri és mev cri : (-ig), attikai praepozíció + gen. (addig) amig ... el egészen ... ig 30 sunlevgetai (D - bizonyára hiba)? Talán arra utal, hogy összegy jtik-összeszedik a gyomot oda, ahol elégetik. 37 oJ uiJo;" tou' aj nqrwv pou krisztológiai pontosítás és egyértelmsítés: Az Emberfia Jézus = Isten fia (ez arra vall, hogy Máté kéziratait olyan környezetben hagyományoztatták, ahol már a zsidó hatások gyengültek). 5
42 bavllousin - ejmbalou'sin: olyan kifejezés, ami szinte az apokaliptika közepéb l való. Általában az apokaliptikus t zbe dobás, a gyehennára vetés segédigéje (vö. Lk 12,5). 43 tw' n ouranw' n: itt az „atya országa“ helyett inkább a mennyek országa szerepel: ezzel eszkatologizálják és általánosítják a mennyei szférákra Vallás- és kortörténeti adalékok
Valószín, hogy eredetileg ez a példázat olyan helyzetbl indulhatott, amikor a társadalomban kérdéssé vált, honnan ered 2 a világban a rossz, a gonosz, és hogyan lehet ellene harcolni Késbb – Jézus és Máté idejében – arra értelmézték, hogy a gonosz és alattomos emberek miatt milyen rosszak az állapotok az egyházon belül. Kiderült, hogvy az egyház nem „válogatottak társasága“, hanem corpus mixtum, vegyes/kevert társaság, ahol minden jó és rossz is megtalálható.3 Ezeket azonban nem lehet szétválasztani id eltt, csak az idk végén az utolsó ítélet alkalmával, ahogy erre a késbbi magyarázat is utal. 2. Tamás evangéliuma (57. logion): „Jézus mondta: Az Atya országa hasonló az olyan emberhez, akinek jó magja volt. Ellensége azonban éjjel eljött, és konkol cyt vetett a jó magok közé. Az ember (gazda) nem engedte a szolgáknak kitépni a konkolyt. Mondta nekik: Ne menjetek és ne mondjátok: Kitépjük a konkolyt – és vele együtt kitépnétek a búzát is. Az aratás napján láthatóvá válik a konkoly. (Akkor) Kitépik és elégetik.“ A gnosztikus körök szimpatizáltak azzal, hogy igazságot tegyenek az emberek között, és hogy leleplezzék a konkolyt. A konkoly valószín leg olyan embereket és cselekedeteiket jelenti, akik nem voltak felvilágosultak a gnózis által, és így a gnosztikusok szerint önmagukban csak annyit értek, mint a konkoly: nincs értékük az 1.
2
Vö. Mt 15,13: Minden rossz palántát, amit nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. 3 Mánek, Ježíšova podobenství , 69. 6
Atya mennyei országa számára, így hát az idk végén (aratás alkalmával) el kell tüzelni ket. 3. Az ókorban (f leg a háborúk idején) az ellenség földjére szoktak vinni követ, sót, mérgez gyomokat, tisztátalan állatok tetemeit, hogy ellehetetlenítsék az ellenséget, kultikusan is tisztátalanná tegyék és az emberek számára utálatossá, lakatlanná tegyék ezt a vidéket. Egy alkalommal a római szenátus olyan törvényt hozott, hogy aki ezt megteszi, halálbüntetés súlya alatt marad. Exegetikai elemzés
„Más“ példázatot (a[llhn parabolhv n) is mondott nekik. Jézus variálja a példázatokat. Egy esethez vagy témához gazdag példázatforrásai vannak. Ez azt jelenti, hogy olyan rétor volt, aki szóval tudta tartani a hallgatókat. „Hasonló (wJmoiwvqh) a mennyek orzsága“: Isten országa olyan valóság, amit nehéz direkt módon leírni. Csak hasonlatokkal lehet igazán kifejezni. Persze az sem fejezi ki igazán a teljes valóságát. De Isten lehetvé teszi számunkra emberi módon kifejezni a kifejezhetetlent vagy leírhatatlant: olyan képekkel, amelyek beszédesek és közel állnak hozzánk, emberi világunkhoz. De a „tükörben való kép“ is káprázatos. Ember, aki jó magot vet földjébe: speivranti - aor. part.: a folyamat tartósabb, mintha Máté hangsúlyozni akarná, hogy még az idejében is tart a példázat története. Tulajdonképpen igazán egészen addig tart, amig nem jön az aratás ideje. Az egyháznak mindig cselekednie kell, és vetni a jó magot. A jó mag (to; kalo; n spevrma): jó mag, vetmag, magfajták. A „jó“ jelenthet alkalmasat, hasznosat, szépet, rendeset, életképeset, egészségeset. A „jó mag“ magában hordozza az életet, és az adott idben kikel. Jézus a „jó mag“ alatt saját szavait, egészséges beszédeit, hiteles üzenetét értette. Az szavaitól nem betegszik meg senki. hitelesen szól az Atyáról és eljövend országáról. A föld az övé (auj tou'). tesz vele, amit akar. De tudja, mit kell vele tenni. 24
7
Nem birtokolja haszontalanul. A jó paraszt szereti földjét. Bizonyos értelemben felel is érte. Jézus áttételesen azt akarta mondani, hogy a föld Istené. Palesztina is Istené. De az egész föld is az Övé. És Istené az a nép is, amely lakja. Ezért elküldte Jézust, hogy jó magot szórjon-hirdessen oda. A gazdától függetlenül vágyik földjére az ellenség (oJ ej cqrov") is. Nem tudjuk, hogy ezt bosszúból tette, mert haragudott valami miatt a gazdára (erre vallana a szufix: auj tou'), vagy a gonosz mvelése már alapritmusa volt életének. Ez éltette, és ez volt értelmetlen életének célja. Egyszer en jött (h\lqen) és cselekedett. Céltudatosan tette mvét, mert rejtzködve érkezik. A gazdának van földje, de van ellensége is. Az kihasználja az idt, amikor az emberek alszanak (kaqeuvdw). Az élet magával hozza, hogy egyszeren nem lehet mindig ébren lenni. Vannak idk, amikor az emberek elbágyadnak, és el is alszanak. Az élet így váltakozik, és ezzel megy elre az id is. De valaki éjjel, a sötétben alszik, valaki csak akkor tud cselekedni. Azért, hogy rejtve maradjon a dolga. Gondolja, hogy a sötétséggel sikerül takarnielleplezni csúnya terveit. Nem akkor jön, amikor ott van a gazda, ott mozognak az emberek, esetleg hogy lássák t, hogy milyen szorgalmas is. Alattomos szándékok mindig alattomban keresik a „megtestesülést“. A gazda nem tudta volna megrizni földjét és tiszta munkáját. Egy ideig úgy t nik, hogy semmi nem történt, aztán mintha maga a gazda vetett volna konkolyt a búza közé. De aki szereti földjét, az nem fog ártani neki. Ezt más földm vel is tudja. Ezért csak sejtik, hogy ott az ellenség garázdálkodott. Amit vet, az kokoly: to; zizav nion. Ennek több magyarázata van: az elfajzott búza, gyom, de valójában mérgez növény, amely hasonlít ugyan a búzára, de mérgezést okoz, néha HALÁLT is. Nagyon merész az ellenség. Úgy látszik, eltökélte m vét, és totálisan meg akarja rontani a gazdát. Aztán elment ( aj ph'lqen), mint aki jól végezte dolgát. 25
8
Az id egyformán hatott a búzamagra és a konkolyra is. Amikor a búza kalászba szökött és kizöldült, akkor megmutatkozott a konkoly is. A gazda számára nagy öröm volt látni, hogy a vetemény n, kalászba szökött és zöldül. S a legnagyobb örömébe hirtelen üröm belevegyült. A konkoly is megmutatkozott (ej fav nh aor. = faiv nomai: megjelenni, látszani, megmutatkozni, nyilvánvalóvá válni). A dolog és a gaztett most már látható méreteket öltött. St egyre láthatóbbá válik. A gonosz cselekedet nem feledésbe megy, hanem egyre szembeöltbb lesz. 26
A gazdának vannak szolgái ( oiJ dou'loi), akik együttéreznek vele, és fel vannak háborodva azon, amit látnak: a búza között ott éktelenkedik a konkoly is. Eljöttek a gazdához, akir l Máté most elször mondja azt, hogy oijkodespov th" (gazda, házigazda, birtokgazda) volt. Övé volt a birtok, amit ellensége meggyalázott. Talált rést, amikor eljöhetett, és megtette a magáét. A szolgák csodálkozva kérdezik az urat (kuvrio"), hogy bizonyára jó magot vetett a földjébe? Akkor honnan van benne a konkoly? Valóban honnan (povqen)? Honnan van konkoly, gyom, elfajzott búza, degenerált állapotok, gylölet, irigység, rosszindulat, gonoszság? De honnan van a fájdalom, a szomorúság, a csalódás, a kiszolgáltatottság, az eredménytelenség, a romlás, a betegség, a bn és a halál? És honnan volt Máté idejében a romlott tanítás, az elferdített evangélium, a szektás, heterodox dogmák és félrevezet krisztológiai magyarázatok? Miért nem élhet nyugodtan az ember, a gazda, az egyház és szolgái? Miért kell látniuk a rombolást, az alattomosságot, a képmutatást és a sötétben való romboló ténykedést? Pl. Máténál a HEGYI BESZÉD jól, kifejezen mutatja, hogy milyen sorsot élt konkrétan egyháza (Mt 5,3-12) és hogyan szenvedte bajait, ill. milyen hamis tanítókkal kellett megküzdenie (Mt 7,21-22). 27
28
A gazda tudja, hogy ezt az ellenség tette.
9
- Az ellenség sok rosszat tett Jézus és tanítványai, majd Máté egyháza ellen ... - A szolgák szorgalmasak akarnak lenni, és azonnal cselekedni : összeszedni és kitépkedni a konkolyt a búza közül. - A kitépni (sullevgw: összeszedni, összegy jteni) annyit jelent: elpusztítani, kigyomlálni, gyökereit l megszabadítani - Erszakos cselekvésrl van szó.
- Úgy látszik, az egyháznak mindig kísértése volt er szakosan cselekedni, hirtelen dönteni. - De jó, hogy kérdezik: akarod-e? (qevlei"_) Addig jó, amíg az egyház elször kérdez, aztán cselekszik. Baj, amikor elször durván cselekszik, aztán kérdez és bánkódik. És még nagyobb baj, amikor se nem kérdez, se nem bánkódik, hanem csak vág, üt, zúz, ítélkezik saját belátása szerint, és nem tudja, hogy ilyenkor igazán milyen lélek van benne... - Krisztus nem engedte tanítványait er szakoskodni, két kardot sem akart, és nem mozgósította mennyei angyalok seregeit sem saját védelmére. Jézus szelíd és alázatos szív maradt a kereszten is. Az oijkodespov th" józan és reális. Nem kapatja el magát az indulattól, sem a haragtól. Tudott türelmesen várni, amíg a vetés szárba szökött, tud várni továbbra is, addig, amíg eljön a rendezés ideje. Az pedig ugyan soká lesz (az aratáskor, az utolsó ítéletnél), de kivárja a megfelel idt, alkalmat. Nem engedi a szolgákat indulatukban cselekedni, még ha igazuk is lenne. Ez nem segítene, csak még nagyobb kárt okoznának. A konkollyal együtt kiszaggatnák ( ejkrizovw - aor.conj.: kiszaggatni, kitépni, gyökerestül kiszedni, kirángatni) a búzát is. Az er szak, ha igazságos is, sok kárt tehet. A nagy vitatkozások is az egyházban a tévtanítókkal (vö. pl. a pásztori leveleket) nagyon elmérgesedtek, és sok jót nem hoztak az egyháznak. Csak meghasonlást, fájdalmat és keser szájízt. Ezért nem kell most bántani a konkolyt.- Magában hordja ítéletét. Eljön az id, amikor leszámolhat vele a gazda. Azt pedig ki kell várni. 29
10
A gazda hagyja mindkettt együtt nni az aratásig (e{w" tou' qerismou'). Az aratás a nagy rendezésnek és az igazságszolgáltatásnak ideje. Egyúttal az ítélet ideje is. Akkor lehet legálisan cselekedni. Akkor jönnek az aratók („hivatalos“ aratómunkások): oJ qeristhv" (ezek szerint más szolgákról van szó, mint akik most itt vannak). k jobban fognak érteni a dologhoz, ahogy ezek. Indulat, bosszúvágy és elfogultság nélkül, hanem igazságosan fognak cselekedni. 30
Az aratás két ütemben fog zajlani: 1. elször (prw' ton) sor kerül a konkolyra:
összeszedik ( sullevgw), kévébe (hJ devsmh: köteg, kéve, összecsomózott, összeszedett rakás) kötik és elégetik ( katakaivw). Ekkor jön az elszámolás és felszámolás ideje. 2. A búzát is összegy jtik (sunavgw), de finomabban, és a gazda csrébe viszik (hJ aj poqhvkh). Jézus mintha ezzel az eszkatológai ítélet két fázisára utalt volna: elször a hitványakkal kell elbánni, csak aztán lehet zavartalanul örülni. A páldázatnak most újabb folytatása következik. Amikor elment a sokaság (elbocsátotta, elengedte t: aj feiv" = aj fiv hmi aor. part.), Jézus bement a házba (oijkiva) és utána mentek a tanítványok is. Nem tudjuk, milyen házról, ill. kinek a házáról van szó. Ha a példázatokról szóló fejezet elejére utalhatunk (Mt 13,1), akkor egy tenger parti házról lehet szó, ahol aztán leült tanítani (ejkavqhto para; th; n qavlasan). A „ház“ kifejezés jelzi, hogy most szkebb közösségben nyilatkozik meg Jézus, ill. olyan dolgok magyarázatát fogja mondani, ami csak sz kebb, ill. bizalmasabb vagy beavatottabb körben mondható. Erre célozhat prosh'lqon auj tw/ ' a görög is, ami nemcsak tranzitívum (küls mozgásra értend), hanem lelki Jézushoz fordulás kifejez je is lehet. Az indíték és szándék mindenképpen az: lelki szempontból többet is megtudni tle. De ahhoz közelebb kellett menniuk Jézushoz, hogy ne csak 36
11
távolról hallják t mint tengerparti rétort, hanem mint beszél beszélget partnert. Hányszor marad félbe a megértésünk, (a tanítás, a prédikáció, az intés vagy az ígéretek felajánlása), mert nem vagyunk elég közel Jézushoz, és távolról csak mint jó tanítót halljuk t, akivel egyetértünk, de szavainak bels értelmét, életünkre vonatkozó konkrét lebontását már nem értjük. Ez a “második lépés“ áldása. A tanítványok itt tehát újabb kérdésekkel fordultak Jézushoz. Beszélnek Jézushoz és Jézussal. A keresztyénség nem néma vallás, hanem megfelel és szinte kommunikáció az Úrral. A tanítványokat igazán az érdekelte leginkább, hogyan értend az elbb elmondott példázat. „Magyarázd meg nekünk...“ (diasav feson hJm n: i' diasafevw = megmagyarázni, kifejteni, kielemezni, pontosan megjelenteni, „átfordítani“). Mintha Jézus szavainak két oldala lenne, mint egy sznyegnek vagy hímzésnek: egy síma, és egy fordított. A tanítási kategóriából most Jézusnak hétköznapi nyelvre kellene átfordítani a példázatot. Mert a tanítványok a hétköznapi élet emberei. De fordítva is lehet: a hétköznapi sima nyelvbl át kell fordítania mondanivalóját teológiai nyelvre, eszkatológiai kilátással. A továbbiakban Jézus ezt teszi: megmagyarázza, hogy hogyan kell érteni a példázatot. Jézus itt a zsidó allegória eszközeivel dolgozik. A szavakhoz és szerepekhez beazonosítja a megfelel tárgyakat, alakokat. Hét metafora következik (1. az Emberfia, 2. a szántóföld, 3. a jó mag, 4. a konkoly, 5. az ellenség, 6. az aratás és 7. az aratók). Kozma Zsolt szerint az olvasó itt mintegy az apokaliptika kislexikonát kapja.4 A 27-29. versek kérdései nem jönnek el , Máté ezt nem tartja fontosnak taglalni. Ami egyháza számára – és az eszkatológiai koncepciója szempontjából is - aktuális, az a következ versekben kap részletes magyarázatot. 37
4
Kozma, Jézus Krisztus példázatai , 169. 12
A jó magot vet az EMBERFIA (oJ uiJo"; tou' aj nqrwv pou). Az Emberfia a zsidó apokaliptikában nagyon fontos alak. Az Ez 1 és Dán 7 alapján identifikálható, egyrészt mint Isten embere, másrészt mint apokaliptikus alak (f leg a zsidó pseudepigráf irodalom alapján), aki az ítélet napján tölt be fontos szerepet a Fehérhajú mellett. Most itt van az Emberfia a földön, az emberek között és veti a jó magot: vagyis tanít és mondja Isten üzenetét az embereknek. Jézus ezt kétségkívül magára értette. Ezzel behelyezi magát a példázatba és annak f szerepl jévé válik. Így a példázat azonnal megfelel krisztológiai jelleget kap. Ugyanakkor a példázat eszkatologizálódik: Az itt lév Emberfia ugyanaz, aki majd egyszer az idk végén (= az aratás idején eljön az aratókkal = angyalokkal). Jézus fellépése tehát olyan hangsúlyt kap, hogy vele már most az eszkaton bejött a világba, azonban annak igazi kibontakozó formája csak az idk végén teljesedik ki. Ebben van némi polémia is. Ugyanis az Emberfia most a jó magot veti. Jézus kortársai és ellenségei azzal akarták volna vádolni t, hogy megtéveszti az embereket, hogy Belzebúb lakik benne, a hozzátartozók pedig olyat is gondoltak volna, hogy nincs egészen magánál. Máté igazolja, hogy Jézus jó ( kalov"), hiteles és megbízható tanítást mond. Nem vezeti félre a népet, az egyházat, hanem egészséges bölcsességet vagy teológiát közöl. A szántóföld a VILÁG (oJ kovsmo"). Az exegéták figyelmeztetnek, hogy ez nem az egyházra értrend , hanem a világra, amely a misszió tárgya-területe. Máté itt pártfogásba veszi a pogányokat, és megnyitja elttük az Isten népéhez való csatlakozás lehetségét. Itt már látszik, hogy az akkori egyház elfordul a zsidóságtól, és már más nép kategóriájában gondolkodik. Azonban nem várja a pogány világ megtérését várakozással, ölbe tett kézzel, amíg eljönnek a népek az egyházhoz, hanem ahogyan a szántó-vet jár a földön, és végzi munkáját, így kell majd a világban járni-kelni, helyrl-helyre menni, hogy a jó mag mindenhová eljusson, ahol termésre jó föld adódhatna. Ez egyúttal 38
13
sürgetés is lehet a missziói munka végzésére – még akkor is, ha veszélyek között kell folynia, és sok az ellensége is, akik megkeverik a misszió eredményét. A „jó mag“ a MENNYEK ORSZÁGÁNAK FIAI (oiJ uiJoi; th'" basileiva"). Itt mintha némi keveredés lenne a jó mag és a magvetk között. Valójában arról van szó, hogy Máté most már nem a szavakról, tanításról beszél a jó maggal kapcsolatban, hanem arról, hogy ez a jó mag az Isten országának fiai. Az Isten országát pedig Jézus hirdette az egyháznak, a jó mag tehát az egyház emberei, apostolai, misszionáriusai, akik az élet sr jében élnek, mködnek. Ennek analógiája abban van, hogy a rossz mag, vagyis a konkoly a GONOSZ FIAI ( oiJ uiJoi; tou' ponhrou'). A szövegbl nem lehet eldönteni, hogy mirl vagy kirl van szó. Ugyanis amennyiben a szövegben hímnem oJ ponhrov" lenne, akkor az ördögre (gonosztevre) kell értenünk. Ha pedig semlegesnem to; ponhrov n, akkor a gonoszra, ill. a gonoszságra kellene értenünk. Mindkett lehetséges, mert az analógia is megengedi párhuzamban következtetni: Az ember Fiával szemben áll az ördög (mint gonosztev), ill. az szolgáik és követik. Ugyanakkor a mennyek országával szemben áll a gonoszság országa. Az exegéták inkább ezt a változatot tartják valószín bbnek. A gonosz fiainak cselekvése azonban egyértelm: álcázzák magukat, alattomban növekednek, szaporítják a romlást (értéktelenítik az értékeket) és mérgezik a jó mag hatását, vagyis az Isten fiainak életét, szolgálatát, az egyház bels növekedését. Az ellenség, aki elvetette a rossz magokat = a konkolyt, az ÖRDÖG (oJ diavbolo"). Elnevezése az Ószövetségre vezethet vissza (vö. Jób esetét), de leginkább az intertestamentális zsidóságra. Értelmezésében és szerepében variációja a sátánnak (satana'"), vagy kísértnek (peiravzwn, diavbolo", aj ntikeivmeno"). Negatív alak, ellentéte Istennek. Eredeti szerepe: lázadó, vádoló, zavaró, összedobáló (diav-bavllw), összekever. A példázatban úgy 39
14
szerepel, mint az ellenség (oJ ej cqrov"). A fordítottját teszi annak, amit az Isten. Ugyanakkor az is jellemz rá, hogy a sötétségben akar maradni. A mennyek országa a világosság országa, az ördög országa a sötétség birodalma. Akkor lehet jól összekeverni a jót a rosszal, megrontani a tiszta munkát, ellehetetleníteni a jó magot, a jó munkát, az ígéretes reménységet. Az aratás a VILÁG VÉGE (suntevleia aijw nov ' "). Ez a zsidó apokaliptika egyik legizgalmasabb területe vagy legjellegzetesebb kifejezése.5 Jézus itt arra utal, hogy a világ egy bizonyos cél felé halad, gylik az id, és egyszer betelik. Akkor következik a korok/korszakok vagy érák/aiónok váltása. Ez az átváltozás vagy kozmikus váltás azonban nem lesz sima, vagy csendes, mint pl. a 2000. év beállása, hanem zajlani fog az „aratás“. Ez pedig az ítélet kifejez je. Sírás és fogcsikorgatás fogja kísérni. Az aratás munkáját az ANGYALOK (oiJ a[ggeloiv) végzik. Isten lényei k, akik elfogultság vagy részrehajlás nélkül teljesíteni fogják az Isten parancsát. Az angyalok végzik az igazságszolgáltatás feladatát is. Nem hagyják a konkolyt a búza között, mégha a növekedés során úgy t nt, hogy a konkoly végképp elnyomja a búzát, és abszolút módon érvényesül. Máté egyházában nem marad ott mindvégig a konkoly, az ördög fiai. Isten egyszer megtisztítja a gyülekezetét. De ez csak az aratás alkalmával várható, és ezt nem a Máté-féle egyház emberei, hanem Isten angyalai fogják a legjobban elvégezni. Máté meggyzdése, hogy a végén a konkolyt ÖSSZEGYJTIK ÉS MEGÉGETIK (sullevgetai kai; puri; [kata]kaiv etai). A folyamat vezet je az Emberfia. Ahogy a zsidó mezgazdaságban a haszontalan gyomot az aratás végén összegy jtötték és elégették, úgy tesz az Emberfia is a világ végén. Az összegy jtés és elégetés egy helyen szokott történni. Jézus itt valószínleg a Gyehennára gondolhatott: ott gy jtötték össze a szemetet, és elégették. Ez jellegzetes abból a szempontból is, 40
5
Kozma, Jézus Krisztus példázatai , 169. 15
hogy a tztl már nincs visszafordulás. Itt nem lehet számolni valamiféle tisztítótzzel. Aki oda bekerül, azt elégetik. Az angyalok nem fognak válogatni a konkoly között. A feladatuk egyértelm : tzbe dobni és elégetni. A világ végén már nem lesz lehet ség változtatni a konkoly lényegén. Konkolyból sohasem lesz búza, és ami tzbe van szánva, az nem kerülheti el sorsát. Jézus az emberek eszkatológiai sorsát egyértelm síti. Nincs közbenjárás. Végeredményesen az ítéletet vezet Emberfia dönt, és ezt nem másíthatja meg senki. A 41. versben Jézus, ill. Máté részletezi az angyalok szerepét, és a gonosz fiainak jellegét: botránkozást okozó ( pav nta ta; skav ndala) és gonosztev (tou;" poiou' nta" th; n aj nomivan), akik törvénytelenséget követtek el. A botránkozás itt több értelm lehet: lehet etikai vonatkozása (úgy élni, viselkedni és beszélni, hogy ezzel botránkozást, háborgást, felháborodást, békétlenséget és botrányokat /intrikákat, viszálykodást/ okoztak vele), de lehet teológiai hangsúlya is, ami arra vonatkozna, hogy valakit az egyházban megtévesztettek, félrevezették a hitben, b nre csalták, lelkében törést okoztak, és ezzel tévelyg lett belle, vagy a kárhozatba jut. Ezzel Isten törvényét megszegték, megtiporták Isten akaratát, gyalázatot hoztak Isten népére. Ez vonatkozhat nemcsak Jézus ellenfeleire (farizeusok, törvénytudók), hanem már a Mátéféle egyház zavartkeltire is. Ez arra vall, hogy Máté egyháza nagy küzdelmeket folytatott a tiszta hitért és tagjai tiszta életéért – az olykor egészen láthatatlanul vagy alattomosan támadó ellenséggel szemben. Ez fájdalmas lehetett, mert ezek a rombolások az egyház belkörében történtek. Onnan ( ejk th'" basileiva" auj tou') kell majd ket kivenni és megsemmisíteni. Mégis a sok nyomorúság ellenére ez az ország az Emberfia országa. Nem mondott le róla, akkor sem, amikor tele lett konkollyal. Közbe sem avatkozott. Szeretetével hordozta, és várta az aratást. 41
16
Az istentelen gonszoknak a sorsa a TÜZES KEMENCÉBEN végzdik (balou'sin auj tou;" eij" th; n kavminon tou' purov"). Itt Máté még jobban specifikálja a konkoly sorsát. Kérdés, hogy allegorikusan-metaforikusan érti-e, vagy szószerint, ahogy azt pl. a Dán 3-ban olvashatjuk. Kérdés az is, hogy Máté gondolhatott-e a 70-ben bekövetkezett jeruzsálemi t zvészre, ill. templomégésre, ahol egyszerre több mint 3000 ember égett meg. Nem tudjuk kizárni, de talán még eszkatologikusabb távlatban gondolkodik Máté, mert hiszen evangéliuma írásakor már mindez történelem volt. A tüzes kemence sorsa azonban nem lesz gyors halál. Máté aláhúzza, hogy ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Ez Máté kedvenc apokaliptikus kifejezése. A szenvedés nem sz nik meg. A sírás és fogcsikorgatás oka több lehet: nemcsak a tényleges fájdalom a t z miatt, hanem a „bels égés“ miatt is, amit a gonosz élet miatt éreznek majd: önsajnálat, öngylölet, irigység és tehetetlenség összesége. 42
A háttérben bizonyára Dániel próféta apokalipszise áll. Miközben a gonoszok sorsa megpecsétel dik, az igazak (oiJ divkaioi) FÉNYLENI FOGNAK (ejklavmyousin) mint a NAP (wJ" oJ h{lio") Atyjuk (tou' patro;" aujtw' n) országában. Az utalás a Dán 12,3-ból való. Máté az apokaliptikus történésb l közben kihagyja azt a lépcst, amely a feltámadáshoz vezet. Egyenesen a mennyei csillogásról beszél. Kérdés, hogy mit ért alatta. Pál eszkatologikus teológiája szerint a csillogás és fényesség a mennyei pneumatikus testekre lesz jellemz (1Kor 15). Ezzel kozmikus és asztrális eszkatológiát érint. Máté talán csak általában a mennyei substancia állapotára gondolhatott: üdvállapot a mennyben a fényesség ragyogásában fog történni. Egyrészt azért, mert magát Istent csodálatos ragyogás és tiszta fény veszi körül, másrészt – amennyiben a kozmikus szférára kell gondolnunk -, a nap közelsége magától értetden a világosság és ragyogás országa. Máténál mintha ez a kett összeérne. 43
17
„Akinek van füle, hallja.“ Ez már egyértelm en Máté záradéka, aki saját gyülekezetét akarta éberségre bírni. Jézus szavait, és Máté üzenetét nyitott fülekkel kellett a gyülekezetben hallgatni. És akinek volt füle, annak úgy kellett közelebb jönni Jézushoz, mint a tanítvanyoknak a házban. Csak a bels fül (= a szív), a bels közösség tagjai érthették meg, mit akar mondani Jézus, és mit magyaráz Máté is. Ma is csak az érti meg Jézus szavát, és fejti meg Jézus példázatát, aki bels füllel (azaz szívvel, szívével) figyel Jézusra. Kérügmatikus összefoglalás
- Jézus mindig más és más példázatot mond, a helyzett l függen. Nem olyan rétor volt, aki állandóan ismételte volna ugyanazt, amíg meg nem unják az emberek. Jézus szókincse és témabsége olyan gazdag volt, hogy színesen variálhatta az Isten országának hasonlatait. Kerüljük az olcsó meséket, szimpla szolgálatokat, unalmas ismétld beszédeket. Mennyivel inkább kell tanulnunk, hogy Isten gazdag világát gazdag színekkel és vonzó hasonlatokkal, felkészült módon hirdessük. Hiszen „gyémántokat“ osztunk, mert Isten országáról beszélni olyan, mintha gyémántokat osztogatnánk. - Türelmesnek kell lenni azokhoz is, akik az els hallásra – különböz oknál fogva - nem értik Jézus szavait. Mindenki fel l reménységben kell lenni, hogy eljöhet a pillanat, amikor Jézus további beszédétl megvilágosodik - Látható, hogy jól megérteni Jézus szavait nem is lehet csak úgy, els hallásra. A gyors hallgatók és bibliaolvasók számára bizony sokminden rejtve (vagy még rosszabb: homályos) marad. - Az igazi megértéshez több idre van szükség, és f leg külön együttlétre Jézussal. Az igazi bizalmas dolgokat Jézus kis bels közösségben közli. - A sötétség és az alvás valakinek pihenést, álmot jelent, valaki akkor tud cselekedni, mert napfényre dolgait nem viheti. Minden éjszaka elmúlik egyszer, és egyszer minden tett kiderül. Az éjszaka 18
cselekedetei azonban nem lehetnek tartósak. Az éjszaka elmúltával elillan a hatása is. - Krisztus csendes és szelíd volt. A túlzott igazságérzet gorombaságot eredményezhet. És ez nem használ Krisztus ügyének. Hinnünk kell, hogy a türelemmel is legalább annyit lehet elérni, mint ököllel. A lélek gyümölcse pedig nem ököl, hanem jóság, szívesség, önmegtartóztatás, ami a hit alapjára támaszkodik. - A konkoly tznek n, a búza pedig csr számára. Ott a mennyei hajlékban másfajta fény hatja át a betakarítottakat, mint a kemence lángja vagy füstje. A mennyei fény napragyogásában állhatnak majd azok, akik elviselték a konkolyt és nem fajzottak el: sem azzal, hogy összevegyültek volna vele, sem azzal, hogy türelmetlenek és erszakosak lettek volna. A jövend a béke emberéé.
19
A tíz szz példázata Mt 25,1-13
I. Szöveg- és kortörténeti összefüggés
1. Máté evangéliumi/teológiai törekvése
A tíz szzrl szóló példázatnak6 nincs evangéliumi paralelje, 7 Máté evangélista saját anyagához tartozik 8, bár egyes mozzanataiban más evangéliumi összefüggés is feltételezhet9. Máté ezt a példázatot az eschatológiai váradalomról szóló tanítások csoportjába sorolja, és a példázat szövegösszefüggése szilárdan követi is ezt a vonalat. Ugyanis a tíz szzrl szóló példázat bele van ágyazva a "kis apokalipszisbe" (24-25), amely egymás után sorolja a végidk eseményeivel és Jézus parúziájával kapcsolatos történéseket megelzi az okos és a gonosz szolga története (24,45-51), utána pedig a talentumokról szóló példázat (25,14-30) következik. Ez a kontextus nem véletlen!10 Máté koncepciója sejteti, hogy az Emberfia eljövetele, amely a végid k beálltával várható, ítéletet és elválasztást 11 fog jelenteni. Ugyanis nem csak az fontos, hogy valaki várja vagy kivárja az id k végét (2Pt 3,12), hanem felkészülten és hitbeli éberséggel kell várnia. Ha pedig nem így vár, könyörtelenül elválasztódik az üdvözül ktl, miáltall igen rossz sorsra számíthat. 6
Vö. Peres Imre, A Tíz sz z példázata – Mt 25, 1-13, in: BENYIK György (Szerk.), Példabeszédek , Szeged 1998, 105-117. old. 7 Luz, Das Evangelium nach Matthäus ,468. 8 Ebben a kutatók általában megegyeznek, vö. pl. Sand, Das Evangelium nach Matthäus, 503. 9 Vö. Lk 12,35k vagy 13,24k: Varga, Máté evangéliumának magyarázata, 39; Jülicher, Die Gleichnisreden Jesu , 448.459. 10 Kretzer, Die Herrschaft der Himmel, 194. 11 Mt 25,32 és Mt 13,49 ( aj forivzw: elválasztani, kiválogatni); vö. Ez 34,17.20 (LXX: diakriv nw különbséget tenni, megkülönböztetni, elválasztani). 20
Ebbe a kontextusba jól beleillik a tíz sz zrl szóló példázat, mert nemcsak hogy eschatológiai töltet , hanem ugyanúgy a végidk folyamán várható elválasztásról szól12, ezért Dan O. VIA ezt a példázatot a "tragikus példázatok" csoportjába13 sorolja, amelynek a Mt 25-ben található példázat-trilógia14 további két története (14-30 és 31-46) is része. Valószín , hogy Máté egész teológiai, ill. evangéliumi irányvonalát jellemzi ez a kis példázat, amelyben nyilvánvalóvá válhat Jézusnak Izráel elleni kritikája15 (11,20-24; 12,41; 23) is, mint ahogy az is, hogy az egyház és Izráel útjai elbb-utóbb szétválnak. Emellett nem lehet kizárni, hogy Máté - mint egyedüli evangélista, aki ezt a példázatot ránk hagyta szándékosan akar utalni arra is, hogy a különbségtétel szükséges magában Jézus körében is, ahol szinte Krisztus-imádók és követk tömörültek, de vannak közöttük olyanok is, akik csak felületesen, látszatra, igazi bels döntés és megtérés nélkül vegyültek bele Jézus társaságába. Ez a probléma az evangélium megírása idején már akuttá válhatott, mert Máté ezt a kritikus hangnemet nagyobb nyomatékkal végig érvényesíti evangéliumában: kezddik ez Keresztel János igehirdetésével (3,112), ahol János élesen megkülönbözteti egymástól az igazi és a hamis megtérket, majd folytatódik pl. a búza és a konkoly példázatában felmerül várható eschatológiai szétválasztással (13,24-30.36-43), ezt követheti utalás Nóénak a gonoszok közül való kiválására a pusztulás (özönvíz) napjaiban (24,37-39), az elragadtatás jelensége, amikor a mezn vagy a malomnál dolgozók szétválnak, mert az egyik elragadtatik, a másik pedig itt marad (24,40-41). Hasonlóképpen - amint már utaltunk rá - az okos és a gonosz szolga szintén az adott pillanatban bekövetkezett elválasztást hangsúlyozza (24,45-51), amikor mindenki megkapja a 12
Mánek, Ježíšova podobenství , 116. Via, Die Gleichnisse Jesu, 119 kk. 14 Kretzer, Die Herrschaft der Himmel, 191 . 15 Sand, Das Evangelium nach Matthäus, 503; Jeremias, Die Gleichnisse Jesu, 48. 13
21
megérdemelt sorsot. Ezt az elválasztást húzza alá a talentumok használóinak (ill. rosszul használójának) sorsa (25,14-30), vagy az utolsó ítéletrl szóló példázat is, amely a juhok és a kecskék elválasztásáról ad képet (25,31-46). 2. A krisztológiai szempont
Nem mellékes, hogy az igazságtétel a Messiás érkezésével vagy közelségében történik! Ez egyrészt a Messiás ítéletszerepére utal16, amelyet az eschatologikus id k beálltával vállalnia kell, ill. ez hozzá fog tartozni eschatologikus megjelenéséhez, ahogy err l tudomást szerezhetünk mind a kanonikus, mind a deuterokanonikus (pl. SalZsolt 17) irodalomból is. Másrészt a Messiásnak a V legény szerepében való megjelenése arra utal, hogy az egyház számára a végidk beálltával érkez Messiás olyan valaki lesz, akinek köze volt és van egyházához, tehát az reménységgel várhatja t, mert érkezésével megkezddik számára az igazi boldog, zavartalan "lakodalmi" együttlét, ahogy azt az apokaliptikus iratok is ecsetelik (pl. Jel 19,6-10; 21,9) - a zavaró tényez k (hitetlenkedk, készületlenek, képmutatók)17 nélkül. Némi gondot jelent viszont az, hogy az Ószövetségben és a rabbinikus irodalomban sehol sem találunk utalást arra, hogy a Messiás "Vlegény" címet viselne, ahogy erre Joachim J EREMIAS is figyelmeztet18. Feltételezhet azonban, hogy az segyházi teológia mveli szívesen nyúltak olyan teológiai (el )képekhez és messiási motívumokhoz, amelyek népi és szinte közéleti módon fejezhették ki Mesterük szerepét, amit sok szimbolikus képpel 19 is próbáltak kifejezni. Mivel kézenfekv volt átvetíteni a v legény és menyasszony kapcsolatát az Isten, ill. a Messiás és választott népe
16
Tóth, Jézus példabeszédei , 205. Mint pl. Mt 7,21-23! 18 Jeremias, numfivo " , 1094. 19 Pl. Jópásztor, Bárány, Hajnalcsillag, Júda Oroszlánja stb. 17
22
kapcsolatára20, ezért szívesen használja ezt a képet Keresztel János is, amikor magát - talán az Énekek éneke alapján - a Vlegény barátjának titulálja (Jn 3,29), és hangsúlyozza, hogy a V legénynek, aki felülr l jött , egyre jobban kell növekednie (3,30-31), ami egyértelmen Jézus messiási küldetésének kiteljesedésére vonatkozik. Nem vitás tehát, hogy Máté teológiai koncepciójában és a korai egyház látomásában is21 ez a V legény Jézus Krisztus (2Kor 11,2 Ef 5,22-32) 22, akinek dönt szerepe lesz az eschatológiai történésekben és akinek hatalmában lesz igazságosan eldönteni a népek, csoportok és egyének sorsát. Krisztus követ i tehát felelsségteljesen, teljes komolysággal, de nagy reménységgel készülhetnek a parúziára, amit Jézus ezzel a példázattal is akart illusztrálni23 és aminek ez a példázat is egyik szép, színes kifejezés, ami jól beleillik Máté fényszimboliká jába24 (5,14kk 13,43). 3. Vallástörténeti adalékok
A korabeli lakodalmi szokásokat - vagy legalább egy részletüket leírja pl. az 1Makk 9,37-39 vagy Tób 7,12-17 és 11,16-19. 25 Az ünnepi együttlét étkezéseit részletesen tárgyalja pl. B OLYKI János.26 Úgy tnik, hogy vallástörténetileg ez a példázat a ero; iJ " gavmo"27 kategóriájába sorolható be, 28 ahogy erre van is példa29. Ezért nem túlzás feltételezni, hogy ide vezethetnek az apokaliptikus teológia 20
Vö. Ézs 54,6; Jer 2,2; 3,20; Ez 16,8; 23,4; Hós 2,16 (Strack-Billerbeck, Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch , 970). 21 Vö. pl. 2Kor 11,2; Ef 5,25-32; Jel 19,7; 21,2; 22,17. 22 Luz, Das Evangelium nach Matthäus , 473; Jeremias, numfiv o" , 10976-1098. 23 Via, Die Gleichnisse Jesu , 119. 24 Geist, Menschensohn und Gemeinde , 194. 25 Melzer-Keller, Jesus und die Frauen , 134. 26 Bolyki, Jézus asztalközösségei , 181kk. 27 Schmid, Heilige Brautschaft , 528kk; Stauffer, gav mo" , 651-652. 28 Biser, Die Gleichnisse Jesu , 131. 29 Jeremias, numfiv o" , 1099. 23
szálai is, amelyek rokonságot mutatnak a tíz sz z lakodalmi jelenésével is, ill. a vlegény érkezésével, s nem kizárt, hogy ilyen töltet gondolatok sugallták Jézusnak a V legény cím, ill. a korabeli zsidóságban is ismert eschatológiai lakoma 30 megjelenítésének használatát a tíz szz példázatában. Így tehát érthet, hogy ez a példázat vallás- és üdvtörténeti valóságról31 beszél, amely - a korabeli judaizmus és a kumrániak által is ismert valóság32 ecsetelésével - az Isten országa (késleltetett) érkezésének egyik (váratlanul történ , de sejthet és várható) módozatát mutatja. 4. Szövegkritikai szempontok Szövegkritikailag a példázat jó és ép görög szöveggel rendelkezik. Némi eltérés található az 1. versben, ahol néhány kéziratban (D, X*, Θ, f 1 stb.) toldalékként szerepel még a kai; th'" nuvmfh"33 Alexander SAND szerint késbbi allegorikus interpretáció hatására, 34 ami arra vonatkozna, hogy a Vlegény Krisztus, a menyasszony pedig az egyház.35 Ugyanakkor a 13. vers záradéka ("amelyen eljön az Emberfia") a legrégibb kéziratokból hiányzik, ezért a legtöbb mai bibliafordítás csak lábjegyzetben tünteti fel ezt a kiegészítést, amely viszont teológiai szempontból a V legény=Emberfia vonalat egyértelmen Jézus személyére konkretizálja36.
30
Aurelio, Disclosures in den Gleichnissen Jesu , 184. Mussner, Die Botschaft der Gleichnisse Jesu , 95. 32 Vö. Hab 2,2-4; Grundmann, Das Evangelium nach Matthäus , 516. 33 Vagyis hogy a szüzek kimentek nemcsak a v legény, hanem a menyasszony fogadására is. 34 Sand, Das Evangelium nach Matthäus , 503. 35 Mánek, Ježíšova podobenství , 119. 36 Jülicher, Die Gleichnisreden Jesu, 449; Grundmann, Das Evangelium nach Matthäus, 515. 31
24
II. Exegetikai megjegyzések
Jézus metaforája a vlegényrl és a menyasszonyról, amelyet ebben a példázatban a mennyek országa érkezésével kapcsolatban használ, visszanyúlhat azokhoz az izráeli képekhez, amelyekben az Isten és népe együttléte mint lakodalmi együttlét kerül kifejezésre, illetve ahol a vlegény és menyasszonya együttlétének öröme Isten és népe boldog együttlétének örömévé válik (pl. Ézs 54,1-6; 62,4-5). Mivel Izráel történelmének folyamán erre a vég nélküli zavartalan örömre aligha lehetett példa, ennek reménye végérvényesen az eszkatonra maradt, akárcsak minden olyan egyéb motívumé, amely a történelem folyamán beteljesítetlen maradt. Magyarázatunkban a Joachim J EREMIAS-féle felosztást37 követjük nyomon, a szakaszok megnevezésével együtt; s bár olykor ez nehézkesnek vagy erltetettnek tnik, mégis áttekinthetvé teszi a vizsgált példázat anyagát. 1. A várakozó egyház (1-4. v.)
Az az esemény, amelyet Máté ecsetel, az "akkor"-ra ( tov te) tehet, vagyis arra az eschatologikus id re38, amikor Isten országa látható felvonulását fogja tartani a Messiás eljövetelekor. A példázat szerint tíz szz (parqhv no") indul el a vlegény (numfivo") elé, hogy útközben találkozzon vele és fogadja t. A tizes szám egy közkedvelt kerek számra 39 utal. Mivel a vlegény érkezése el szokott húzódni, a szüzek magukkal viszik lámpásaikat is, hogy tudjanak maguknak világítani és a sötétben a v legénynek is jelt adni. Szokásban volt ugyanis, hogy a menyasszony barátn i a vlegényt útközben várták és a lakodalmas házhoz kísérték. A példázat lényeges momentuma tehát a kell "fogadtatás" ill. a 37
Jeremias, Die Gleichnisse Jesu , 48. Vö. Via, Die Gleichnisse Jesu , 120. Gnilka, Das Matthäusevangelium , 348. 39 Linnemann, Gleichnisse Jesu , 130; Gaechter, Das Matthäus Evangelium, 800; Grundmann, Das Evangelium nach Matthäus , 517. 38
25
találkozás. A görög uJ pav nthsi" jelenthet szembemenetelt, találkozást, (ünnepélyes) fogadást és valaki elé való kivonulást. Az evangéliumokban egyformán jelenthet pozitív (pl. Jézus virágvasárnapi bevonulásakor - Jn 12,13) és negatív (a gadarai elzárkózás - Mt 8,34) magatartást. A szüzek tehát tudnak a vlegény tervezett érkezésérl, s közülük mindegyik a maga módján gondol is a vlegény fogadására, mert eleget akar tenni a szokásoknak akár a vlegényre, akár a menyasszonyra vagy saját magukra való tekintettel. Kilépnek környezetükb l és megtesznek bizonyos utat (ejxevrcomai) abba az irányba, ahonnan a vlegény várható lesz. Hogy ez a találkozás egyformán szerencsés lesz-e mindenki számára, azt Máté evangélista a 2. versben már definiálja. A szüzek jellemzése nagyon tárgyilagos: volt köztük öt balga (mwrov": ostoba, bolond, esztelen, hebehurgya, ’istentelen’) és öt okos (frov nimo": értelmes, belátó, tanítványságra alkalmas). A görög kifejezések Máté speciális szóhasználatára vallanak, tehát olyan háttérre utalnak, amely Máté teológiai-egyházi körében keresend. A szüzek ötös-ötös csoportosításában nem kell okvetlenül szimbolikus vagy misztikus jelentést keresni 40. Egyszeren a csoport felét, ill. egy részét jelenti - minden további magyarázat nélkül41. S hogy miért "okos" ( frov nimo") és "balga" (mwrov") megnevezést használ Jézus a szüzekre, az a vlegény várásából derül ki. Ugyanis a szüzek lámpásokkal, ill. fáklya ( lampavde")42 jelleg világítótestekkel indultak a v legény fogadására. A lámpás (lampav") azonban kevés ideig tarthatta a fényt, kis "hasában" kevés olaj fért el, ezért szükség volt tartalék olajra is, hogy késbb is lehessen világítani. A korsókban vitt tartalék olaj tehát nagyon fontos tényez volt a vlegény várásában, mert végül is ez árulta el, hogy ki milyen komolyan gondolt a v legényre és milyen 40
Sand, Das Evangelium nach Matthäus , 504. Linnemann, Gleichnisse Jesu, 130. 42 Luz, Das Evangelium nach Matthäus,469-471. Gaechter ( Das Matthäus Evangelium, 801) szerint: ‚Katakombenlämpchen aus Ton oder Metall’. 41
26
lelkiismeretesen készült fogadására. Tehát a tartalék olaj lesz az igazi "vízválasztó", amely az alvó és mit sem sejt szüzek között máris eldönti a "hovatartozást": vagyis napfényre hozza az eddig szándékosan elrejtett, könnyelm en elhanyagolt vagy egyszer en ismeretlen helyzetet43. A balgák nem vittek magukkal olajat: volt lámpájuk, de nem volt olajuk. Nehéz megállapítani, hogy miért nem. Hirtelen érte ket a vlegény érkezésének híre? Arra gondoltak, hogy gyorsan zajlik le minden, és nem lesz szükség hosszú virrasztásra? Mások majd segítenek? Mindez komolytalan gondolkodásra és magatartásra vall, amit Jézus így jellemez: mwrov" -bolond. Ezzel szemben az okos szüzek minden eshet séggel számoltak, "nyitott szemekkel jártak" 44 és lelkiismeretesen, gondosan és szeretettel felkészültek a v legénnyel való találkozásra. Lámpásaikhoz korsóban vittek tartalék olajat is. Ki akartak zárni minden váratlan történést, ami megzavarhatta volna az ünnepélyes pillanatot. Nyilvánvaló, hogy erre a készül désre több idt, energiát kellett fordítaniuk. S mivel élt bennük a v legénnyel való találkozás reménye, Máté így jellemzi ket, hogy az ilyen sz z (eszkatológiailag is!) 45: frov nimo" - bölcs és az Isten országára/tanítványságra alkalmas46. 2. A parúzia késése (5. v.)
A vlegény azonban késik (cronivzonto"). Ez talán abból adódott, hogy hosszabb idt töltött még a rokonok és barátok között a szül i háznál47, ahonnan indult a zajos lakodalmi menettel, hogy a menyasszonyt új otthonába vezesse 48. Érkezése tehát elnyúlik. Bekövetkezik az, amire korábban mindenkinek kellett volna 43
Grundmann, Das Evangelium nach Matthäus , 515. Schweizer, Das Evangelium nach Matthäus , 305. 45 Geist, Menschensohn und Gemeinde , 194. 46 Kretzer, Die Herrschaft der Himmel, 195 . 47 Mussner, Die Botschaft der Gleichnisse Jesu , 93. 48 Varga, Máté evangéliumának magyarázata , 39. 44
27
gondolnia: elálmosodnak és elalszanak - kivétel nélkül minden. A szüzek magukra maradt állapotukban nem képesek virrasztani, ébren maradni; ez meghaladja erejüket és lehet ségeiket, hiszen az éjszaka amúgy is az alvás ideje49. Az elszunnyadás elkerülhetetlen ez viszont nem olyan baj 50, amit a vlegény késbb a szemükre vetne. Nem az elalvás lesz a dönt próba a vlegény fogadásában, bár a 13. vers erre is figyelmeztet. A vlegény majd felébreszti ket. Ez érkezésének egyik eschatológiai szerepe, még akkor is, ha késre húzódik el, és meglepetésszeren jön el. A szüzeknek az olajról kell gondoskodniuk. Azt nem tudja pótolni senki semmivel! A mennyei vlegény51 késése és a várakozó hívek elszunnyadása az segyház teológiai látásában magyarázatot ad arra, hogy Jézus parúziájának esetleges késése ( cronivzonto")52 ambivalens, tehát várható lesz 53 (Mt 24,48; 25,19), és a hívek elszunnyadása talán már bele volt foglalva Jézus beszédébe. Az egyháznak tehát várnia kell a V legény érkezését, fel kell rá gondosan készülnie, de ennek ellenére marad az aggasztó kérdés: "amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8). 3. A parúzia váratlan bekövetkezése (6-10. v.)
Az éjfél lesz a kritikus "végs id"! Éjfélkor (mevsh" de; nuktov")54 azonban eljön nem csak a végs id, hanem akkor jön el a vlegény (numfivo") is, mint ahogy a páska-éjszaka55 kells közepén (mesouvse" th'" nuktov") átvonult Egyiptom földjén az Úr (2Móz 49
Gnilka, Das Matthäusevangelium , 350. Luz, Das Evangelium nach Matthäus, 473; Schweizer, Das Evangelium nach Matthäus, 305. 51 Stauffer, gav mo" , 652. 52 Aurelio, Disclosures in den Gleichnissen Jesu , 178 kk. 53 Linnemann, Gleichnisse Jesu, 132; Via, Die Gleichnisse Jesu , 119. 54 Ennek a görög fordulatnak két jelent sége lehet: 1. ‚az éjszaka közepe’ = éjfélkor, vagy 2. ‚amikor legsötétebb az éjszaka’, ill. ‚koromsötétkor’ ("stockdunkel", vö. Gaechter, Das Matthäus Evangelium , 802). 55 Grundmann, Das Evangelium nach Matthäus , 517. 50
28
12,29), hogy ítéletet tartson Egyiptom minden istene fölött (2Móz 12,12). Éjfélkor hirtelen kiáltás ( kraughv) hangzik: "Íme, a vlegény! Jöjjetek a fogadására!" Közelebbrl nincs definiálva a példázatban, hogy ki kiált. A szüzek alszanak. A görög gevgonen azt jelenti, hogy ekkor, éjfélkor hang vagy kiáltás keletkezett. Más szóval: a vlegénnyel vonuló lakodalmi menet érkezésével olyan "lárma"56 keletkezett (1Makk 9,39), amely felriasztja az alvó szüzeket. k értik az üzenetet: Itt a vlegény! A korabeli zsidó és keresztyén apokaliptikus hagyományban (Jóél 2,1; SalZsolt 11,1) 57 a Messiás eschatologikus érkezését a f angyal szava és a mennyei trombiták fogják jelezni58, amelyek felébresztik az alvókat (= halottakat)59 és jelzésükre az angyalok (Mt 13,41.49) összegy jtik a választottakat (Mt 24,31; 1Kor 15,52; 1Thessz 4,16) 60. Ekkor mindenki felébred! Egyel re azonban a vlegény csak közeledik, még nem érkezett meg (vö. a 10. v.). Így még van egy kis idejük61 a lámpások rendbehozatalára, amelyek alvásuk alatt is pislákolhattak.62 Most hozzátölthetik az olajat, hogy nagyobb fényre gyulladjanak.63 Ezt még meg lehet tenni. De ez az id már nem nyújt lehetséget az elmulasztott dolgok jóvátételére. F leg nem gyors bnbánatra vagy segítségkeresésre. Legfeljebb arra szolgál ez a kis pillanat, hogy váltakozzanak az eschatológiai képek és következzék az újabb jelenet. „Az utolsó percben a fejvesztett kapkodás nem vezet célra” - mondja találóan T ÓTH Kálmán64.
56
kraughv az apokaliptikus irodalomban afféle eszkatológiai lármát (kiáltást)
jelent (Jel 7,2; 10,3; 14,15; 18,2), amely jelzi az idk végét (az apokaliptikus vajúdás kezdetét) és a parúzia érkezését (Jel 19,17). 57 Kretzer, Die Herrschaft der Himmel, 191 . 58 Peres, Hlas eschatologických trúb , 73kk. 59 Gnilka, Das Matthäusevangelium , 352. 60 Melzer-Keller, Jesus und die Frauen , 132. 61 Jülicher, Die Gleichnisreden Jesu , 451. 62 Mánek, Ježíšova podobenství , 117. 63 Grundmann, Das Evangelium nach Matthäus , 518. 64 Tóth, Jézus példabeszédei , 205. 29
Most tör ki a pánik a balga szüzek között: Végre tudatosítják, ill. fájdalmasan tapasztalják, hogy nincs olajuk, ami ez ebben a pillanatban végzetes lehet számukra. Ezért a legkézenfekvbb megoldásnak tnik azzal a kéréssel fordulni az okosakhoz, hogy adjanak nekik az olajukból. Elég sürget a kérésük, mert Máté aorisztoszi imperativusszal fejezi ki ezt a szorongató unszolást: Dov te hJm n... i' ! A megindoklás azonban nem arra vall, hogy a balga szüzek - legalább most - éreznének valamiféle bntudatot, ha bnbánatot nem is. Nem hivatkoznak mulasztásukra vagy hibájukra, hanem csak arra, hogy „lámpásunk kialszik”: o{ ti aiJ lampavde" hJmw' n sbev nnuntai. Igen elvont ez az érvelés, és nem tartalmazza a megoldás bnbánat szerinti lehetségét. Bár ahogy látni fogjuk, a történelemnek ebben a stádiumában erre már nem adódik lehetéség. Az ügyek korábban döntdtek el, így a szüzek sorsa is akkor pecsétel dött meg, amikor a lehetség a kezükben volt, miel tt elaludtak volna. Ezután már csak tehetetlenül nézhetik sorsuk alakulását, és ezen nem segíthet sem kapkodásuk, sem a pánik vagy a hamis erlködés. Saját hanyagságuknak köszönhetik, hogy helyzetük drámaivá vált és nem részesülhetnek a többiek boldog örömében 65. Az okos szüzek érzik, hogy mit tehetnek vagy mit nem; a segítés nem áll módjukban, ill. nem vezet célra, mert „senki sem adhatja kölcsön másnak a dönt pillanatban önmaga ’készenlétét’”66. Szabálytalan cselekvéssel még saját maguk sorsát is veszélyeztetik. Mások megmentésére a történetnek ebben a fázisában már nem vállalkozhatnak , s ez nem is áll módjukban. Csak a tanácsuk jelenthet esetleg némi reménységet azoknak, akik a társaságukból kezdnek kiszorulni. Az okos szüzek a balgák kapkodására azt tanácsolják nekik: menjenek a kereskedhöz, ami az ókori Keleten lehetséges volt, mert az üzleti élet kés éjszakáig zajlott67. Ez nem irónikus 65
Linnemann, Gleichnisse Jesu, 131. Varga, Máté evangéliumának magyarázata , 39. 67 Mussner, Die Botschaft der Gleichnisse Jesu , 94. 66
30
megjegyzés68, hanem egyszeren emberi lehetség, amivel még talán lehetne segíteni. De az okos szüzek jóindulata sem segíthet már. Az olajat nem lehet másnak átadni.69 Miközben a balga szüzek elmentek olajat vásárolni, távollétükben megjött a v legény. Ez negatív el jel volt, mert az evangéliumban a kereskedk (oiJ pwlou' nte") sötét közösséget jelentenek70, amely ellen Jézus fellépett pl. a templomban is (Lk19,45). Közben az okos szüzek elvégezhették a fogadási szertartásokat (= fáklyatáncot) 71, és együtt indulhattak tovább a lakodalmas házhoz. Akik tehát a szüzek közül "készek" voltak és volt olajuk (e[laion), bementek a menyegzre (gavmo"). Ez a példázat pozitív aspektusa.72 A görög többes számú kifejezése (eij" tou;" gavmou") azt jelzi, hogy beléptek a terembe/közösségbe, ahol a lakodalmi ünnepet ülték. Az antik görögöknél 73 az ég fáklya a szeretet/szerelem 74kifejez je volt. A rabbinikus irodalomban az olaj a kialudhatatlan hit és a jó cselekvés szimbóluma75 (Péld 13,9; 24,20; vö. Jób 18,5-6 és 21,17). Az ószövetségi hagyományban az olaj hiánya gyászt, sivárságot vagy gyümölcstelenséget (Jóél 1,10) jelentett, miközben az olaj bsége vígasságot és örömöt jelképezett (Ézs 61,3)76. Az skeresztyén egyházban ez a gondolat jobban 68
Sand, Das Evangelium nach Matthäus , 504. Minden tisztességesebb háznál az olajat az asszonyok otthon (ill. közös présházban) készítették. Az olajkészítés ugyanúgy örömteli alkalom volt, mint a szüreti szltaposás. Az Ószövetségben az olaj b sége kimondottan áldásnak számít (5Móz 33,24). 70 Jülicher, Die Gleichnisreden Jesu , 456. 71 Luz, Das Evangelium nach Matthäus , 470; Schweizer, Das Evangelium nach Matthäus, 304; Gnilka, Das Matthäusevangelium , 350. 72 Geist, Menschensohn und Gemeinde , 195. 73 Luz, Das Evangelium nach Matthäus , 470. 74 Vö. Jel 2,4?! 75 Mánek, Ježíšova podobenství , 120. 76 Ez a gondolat fontos a szüzek korábbi, azaz otthoni el készületeinek ("lelki" állapotának) megértéséhez! 69
31
kötdik Krisztushoz77, és az Emberfiaként való visszatérésére vonatkozó felkészüléssel párosul. Amikor megérkezett a vlegény, bezárták az ajtót! Ezzel végképp megsznt a lehetség, hogy belépjenek oda, ahová csak felkészülten lehet belépni. Az ajtózárás után nincs bebocsátás. Erre már nem lesz többé sem id, sem mód. Ez a fordulat meglep , mert az ókori Keleten a lakodalom hét napig is eltartott 78, és a vendégek egymásnak adták a kilincset 79. A mi példázatunkban azonban egyedi esetrl van szó, amely a végs (= eszkatológiai)80 bebocsátást vagy kizárást akarja illusztrálni. Itt tehát hangsúlyos az az igazság, hogy aki elmulasztotta az id ben (crov no") az idt (kairov")81, az helyrehozhatalan hibát követett el. Az mulasztást már nem lehet sem sietséggel, sem utólag vállalt nagy áldozattal helyrehozni. A szüzek számára valószínleg meglepetésként hathatott a vlegény szava, hogy a bezárt ajtók számukra már soha nem nyílhatnak meg82- sem kopogásra, sem könyörgésre.83 4. Az utolsó ítélet (11-13. v.)
Késbb (u{steron), vagyis már késn megérkezett a többi sz z is. Hogy szereztek-e olajat, azt már nem kérdezte senki. 84 Ajtózörgetés következik: "Uram, uram ( kuvrie, kuvrie) nyiss ajtót nekünk...!" Zörgetésük és kiáltásuk már kés n történik. Úgy t nik, hogy a kuvrie, kuvrie ismételgetése valamilyen szokványos népi imádságra, 77
Grundmann, Das Evangelium nach Matthäus , 515. Melzer-Keller, Jesus und die Frauen , 134. 79 Luz, Das Evangelium nach Matthäus, 473; Mussner, Die Botschaft der Gleichnisse Jesu, 94. 80 Kretzer, Die Herrschaft der Himmel , 203. 81 Aurelio, Disclosures in den Gleichnissen Jesu , 186 kk. 82 Jülicher, Die Gleichnisreden Jesu, 454; Via, Die Gleichnisse Jesu, 121. Aurelio, Disclosures in den Gleichnissen Jesu , 181. 83 Ebben a példázatban nem kell keresni a kegyelemb l való megigazulást, mert a történet felépítése nem ezt a gondolatot fejtegeti. 84 Luz, Das Evangelium nach Matthäus , 476. 78
32
netán skeresztyén hitvallásra, vagy egyszeren pogány módon való kapkodó, mechanikusan ismétl d, szószaporító imádságra vall, amirl Jézus azt mondja, hogy "ne legyetek hozzájuk hasonlók" (Mt 6,7-8). Ebben a percben a kegyes bbeszédség vagy az önmarcangoló jajveszékelés már nem segít. A vlegény kemény válasza: "Nem ismerlek titeket!" Ami azt is jelentheti: Nem tudok már mit tenni veletek! 85 Vagy: Nem tudom nektek kinyitni! 86 Ezen nem segíthet már az elkésett siránkozás, és az Úr nevének ismételt emlegetése (kuvrie, rie, kuvrie rie) sem, ahogy erre Jézus a Hegyi beszédben (Mt 7,21-23) 87 vagy a szoros kapuról mondott példázatban (Lk 13,25-27) is utalt 88. Az elutasított emberek boldogtalan sorsuk miatt csak önmagukat vádolhatják, hogy Jézushoz való viszonyulásukban lagymatagok, balgák és hamisak voltak, és Jézus megszólítása (kuvrie rie - Uram! = Emberfia, Dávid fia, Isten Fia)89 ajkukon hamisnak/képmutatásnak bizonyult, ezért is jutottak a hamis próféták sorsára, akik felé keményen hangzik Jézus szava: "Nem ismerlek titeket!" A záró versben következik Jézus, ill. Máté teológiai óvása: "Vigyázzatok (gregorei' te) tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" Ez figyelmeztetés arra - bár sokak szerint nem nagyon illik bele ebbe a példázatba 90 -, hogy a végidk és a Messiás érkezése bármikor esedékes lehet, ezért az evangélium olvasói készüljenek rá (Mt 26,41; Mk 14,38; 1Thessz 5,6). Ugyanakkor ez a kitétel fontos hangsúlyt kap arra nézve, hogy ezt az eszkatológiai id nem lehet elre tudni, nem érdemes a napokat és órákat pontot hJ (hJmev mevran ran oujde; de; w{ran ran) vizsgálni és spekulatív módon próbálni kifürkészni az Emberfia eljövetelét. Err l maga az Úr Jézus azt mondja, hogy "azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: 85
Sand, Das Evangelium nach Matthäus , 505. Via, Die Gleichnisse Jesu , 120. 87 Jülicher, Die Gleichnisreden Jesu , 455. 88 Via, Die Gleichnisse Jesu , 120. 89 Geist, Menschensohn und Gemeinde , 367. 90 Pl. Aurelio, Disclosures in den Gleichnissen Jesu , 179. 86
33
sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül" (Mt 24,36). Lehet, hogy ennek a teológiai tételnek az evangéliumi hagyományozása nem volt véletlen, hanem óvni akarta az egyházat a túlzott apokaliptikus rajongás (2Pt 3,12) vagy spekulatív "idszámítás" (Mt 24,3) veszélyei ell, amely a korabeli judaizmusban a világvég várásával kapcsolatban igen felfokozott mértékben élt,91 és rossz útra sodorhatta volna az skeresztyéneket is. Óva int ettl az Úr. Amit tehát érdemes tenni, az vigyázás, ébrenlét, felelsségteljes készüldés az Úr fogadására! Készüldés a örömteli lakodalmi együttlétre, boldog mennyei asztalközösségre! "Az üdvösség egyetemességének ez a gyönyor metaforája magát az üdvöt írja le..." 92 III. Kérügmatikus konzekvenciák konzekvenciák
Meg kell tanulnunk, hogy az életben vannak olyan egyedi lehetségek, amelyek elmulasztása visszafordíthatatlan következményeket von maga után. Az üdvösségre és a Krisztussal való találkozásra vonatkozó felkészülés kétségtelenül ezek közé tartozik. A Krisztus-várás sokakban lehet vágyott reménység, de nem mindenki képes mindvégig kitartani. 93 A mi hitünk és reményünk hamar hervad, ezért kevés ezt egyszer kimondani vagy csak megkívánni. Ebben állandóan tevékenynek kell lennünk, és ersítenünk kell lankadó várásunkat. A "kegyelmi id" (2Kor 6,2) mindenkinek adatik, a balga és az okos embernek egyaránt. Bölcsen kell ezért élni az id vel és tudatosítani kell ezt az egyedi esélyt, amiért a zsoltáros is így imádkozott: "Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" (90,12). 91
Linnemann, Gleichnisse Jesu , 132. Bolyki, Jézus asztalközösségei, 181; Schweizer, Das Evangelium nach Matthäus, 305. 93 Mánek, Ježíšova podobenství , 120. 92
34
Az élet végs pillanatában bizonyára sokkolni fog sok embert az a hirtelen feltárulkozó isteni dimenzió 94, amire életükben - lótásunk-futásunk miatt - nem gondoltak, vagy nem gondoltak komolyabban. Fájó, hogy elvész az életük, mert annyira el voltak foglalva önmagukkal, hogy nem gondoltak a V legényre, az érkez Úrra. Az a nap - a Vlegény érkezésének napja - meg fogja mutatni (1Kor 3,11-15), hogy milyen felel tlen és felületes életet éltek az Úrra nem koncentráló emberek, s hogy mindenük kárba vész, amikor bezárul elttük az Isten ünnepi lakoldalmi termének az ajtaja95. A Vlegény érkezésének idejét nem lehet sürgetni (2Pt 3,12), fékezni, kiszámítani vagy letagadni 96. Ezt az Atya nem bízta rá a világra, sem az egyházra. Egyetlen lehet ségünk van: jól felkészülni rá és imádkozni, hogy ne érjen minket "alkalmatlan" idben (Mt 24,21-22), amikor a nyomorúságok óriási fokra hágnak, s fennáll a veszély, hogy a végs gyötrelem "elbánhat" velünk. A türelmes, megbékélt csendes várás is egy csepp lehet abból az olajból, amely a végs éjszakában (halálom órájában) 97 világíthat nekünk, amikor Krisztus fogadására indulunk. A sok fárasztó munka, a szolgálat vagy olykor az imádság terhe is túl távolinak tüntetheti fel a V legény érkezését, s nem csoda, hogy el is szunnyadok. Mégis boldog örömmel várhatom a jövendt, mert arra a nagy lakodalmas napra bizonyára felkészít és felébreszt az Úr! Most a jelenben élünk, de gondolunk a jöv re. Most a földi dolgokkal bajlódunk, de készítjük az olajat a jövend re: Minden dolgunkat úgy végezzük, hogy az a V legény dicsségére legyen, s hogy így gyljön az olaj a korsónkban. 94
Via, Die Gleichnisse Jesu , 122. Mussner, Die Botschaft der Gleichnisse Jesu , 95. 96 Schweizer, Das Evangelium nach Matthäus , 306. 97 Gaechter, Das Matthäus Evangelium, 803-804; Strack-Billerbeck, Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch , 969. 95
35
A pénzért vett olaj gyenge pótlék, amivel nem sokra megyünk. A Krisztusba vetett igaz hit és cselekedet az, ami azon a napon valamit is számít. Ezt pedig csak most,98 ezt a földi életet élve szerezhetem be - Jézus segítségével, mert a jelen életünkkel lehet kinyitni vagy bezárni a jöv t99. A történelemnek bizonyos fázisán túl kikerül az emberek kezébl az ún. önrendelkezési joguk, s nem lesz lehet ségük befolyásolni további sorsukat: sem maguknak, sem másoknak! A történelem igaz bírája ügyel arra, hogy amikor lejár az id , már csak rendelkezzen a további történésekkel. A tíz szzrl szóló példázat figyelmeztet arra, hogy a történelem végs fázisa mindenki számára váratlanul érkezik el, és mindenkinek az élete egyformán vizsgálat alá esik. Az önmagukat jónak hitt embereknek ugyanúgy a Vlegény elé kell állaniuk; s ki tudja, hogy az önámításon kívül talál-e náluk az Úr t váró boldog hitet? A balga és okos szüzek példázata egyúttal figyelmeztetés arra is, hogy Jézus ítélete egyformán fogja sújtani az egyes embereket, a családokat, a csoportokat, de a gyülekezeteket is, ahogy erre a Jelenések könyvének könyvének hét levele (Jel 2-3) is utal.100 Irodalom:
AURELIO, Tullio, Disclosures in den Gleichnissen Jesu, RST 8, Frankfurt a/M-Bern-Las Vegas 1977; BISER, Eugen, Die Gleichnisse Jesu. Versuch einer Deutung, München; 1965 B OLYKI János, Jézus asztalközösségei, Budapest 1993; G AECHTER, Paul, Das Matthäus Evangelium , Innsbruck-Wien-München 1963; G EIST, Heinz, Menschensohn und Gemeinde. Eine redaktionskritische Untersuchung zur Menschensohnprädikation im Matthäusevangelium, FB 57, Würzburg 1986; G NILKA, Joachim, Das 98
Kretzer, Die Herrschaft der Himmel, 194 . Grundmann, Das Evangelium nach Matthäus , 519. 100 Mánek, Ježíšova podobenství , 121. 99
36
Matthäusevangelium, II.Teil. HTKNT, Freiburg-Basel-Wien 1988; GRUNDMANN, Walter, Das Evangelium nach Matthäus, THNT I, Berlin 1968; J EREMIAS, Joachim , Die Gleichnisse Jesu, Göttingen 198410; JEREMIAS, Joachim, numfivo" o " , in: ThWNT IV,1092-1099; JÜLICHER, Adolf, Die Gleichnisreden Jesu II , Tübingen 1910; KRETZER, Armin, Die Herrschaft der Himmel und die Sohne des Reiches, SBM 10, Stuttgart 1971; LINNEMANN, Eta, Gleichnisse Jesu. Einführung und Auslegung, Göttingen 1969 5; LUZ, Ulrich, Das Evangelium nach Matthäus, 3. Teilband, EKK I/3, NeukirchenVluyn 1997; M ÁNEK, Jindř ich, ich, Ježíšova podobenství (=Jézus példázatai), Praha 1972; MELZER-KELLER, Helga, Jesus und die Frauen. Eine Verhältnisbestimmung nach den synoptischen Überlieferungen, HBS 14, Freiburg u.a. 1997; M USSNER, Franz, Die Botschaft der Gleichnisse Jesu, SK l, München 1964 2; PERES Imre, Hlas eschatologických trúb a zmŕ tvychvstanie tvychvstanie (Az eschatológiai trombiták hangja és a feltámadás), in: Teol. zborník pre K. Gábriša, Banská Bystrica 1995, 69-84; S AND, Alexander, Das Evangelium nach Matthäus, RNT, Regensburg 1986; S CHMID, J., Heilige Brautschaft , in: RAC II, 528-564; S CHWEIZER, Eduard , Das Evangelium nach Matthäus, NTD 2, Göttingen 1986; S TAUFFER, Ethelbert, gavmo" , in: ThWNT I, 646-655; S TRACK, Hermann L. BILLERBECK, Paul, Kommentar zum NT aus Talmud und Midrasch, München 19828; TÓTH Kálmán , Jézus példabeszédei, Esztergom 1926; VARGA Zsigmond , Máté evangéliumának magyarázata, in: Jubileumi Kommentár III, Budapest 1995, 7-46; V IA, Dan Otto, Die Gleichnisse Jesu. Ihre literarische und existentiale Dimension, BET 57, München 1970.
37
A gazdag és a Lázár példázata Lk 16,19-31
1. A kor- és vallástörténeti megjegyzések
Gyakori vallástörténeti probléma: - mi lesz az emberrel a halál után? - van-e kihatása a földi életnek a halál utáni életre? (= milyen sorsuk lesz a jóknak, milyen a gonoszoknak?) - lehet-e gond nélkül élvezni a földi élet javait, vagy nem? - Mindenképpen rossz-e a hátrányos, szenvedéssel teli földi élet eszkatologikus kontextusban? Egyiptomi példák: - 1. Egy mese: “Aki a földön jó volt, ahhoz a halottak birodalmában is jó viselkednek, aki a földön gonosz volt, azzal ott is gonoszul bánnak.” - 2. az egyiptomi halottas könyv példái Görög példa (a sírkövekbl): kérés Perszephonéhoz: „jó volt, adj neki jó helyet a halottak közt….” (= mutasd neki az utat jobbra ….) 101 Zsidó példa: A szegény írástudó és a gazdag vámszed példázata. 2. Szövegkritikai megjegyzések
Ez tipikusan sajátos példázat. Csak Lukács használja. Valószín leg saját forrásaiból veszi át, de nem sokat változtat rajta. Ez ritka eset Lukácsnál, aki f leg a Márk-féle anyagokkal nagyon sajátosan bánik. Ebben a példázatban pl. meghagyja a praesens historicumot (a 23. és 29. versben) 19. - A D kézirat és mások a példázatot egy bevezetvel kezdik: Ei\ pen de; kai; e{ teran parabolhv n. 101
Erlemann, Kurt, Gleichnisauslegung. Ein Lehr- und Arbeitsbuch, UTB 2093, Tübingen-Basel 1999, 284-286. 38
- A gazdag ember az egyes kéziratban ( P75) meg van nevezve kiegészítés gyanánt: oj novmati Neuh". 21. -Némely kézirat hozzáteszi (valószín leg a Mt 15,27 alapján): tw' n yicivwn. - Az egyes kézirat-családok a vers végét kiegészítették: kai; oujdei;" ejdivdou auj tw/' (és nem adott neki senki ). 23. Fleg a D és Q Lázár posztmortális életét abban látják, hogy Ábrahám kebelén szó szerint „pihen”: aj napauovmeno". 31. - Némely kézirat (f leg a D) hozzáteszi: kai; aj pevlqh/ pro;" auj touv". - A D lat-ban a peisqhvsontai (meggyzni) helyett: pisteuvsousin (hinni). 3. Teológiai problémafelvetések
- Jézus nem az emberi származást, nem a társadalmi helyzeteket kritizálja, hanem a szíveket és az indulatot, ahogy az emberek viszonyulnak egymáshoz és saját életükhöz: jelenükhöz és jöv jükhöz - Jézus nem démonizálja a gazdagságot, hogy aki gazdag, az automatikusan elkárhozik - Jézus nem idealizálja a szegénységet sem, hogy aki szegény, azt azonnal angyalok viszik a paradicsomba - De az élethelyzeteket ismerve Jézus éppen a szegények pártján van (tipikus Lk-teológia): a gazdagoknak vannak barátaik, társaik, akikkel mulatozhatnak, szórakozhatnak, akikkel társas életet élhetnek, tekintélyt élvezhetnek = örülhetnek az életnek. Ezzel szemben a szegények egyedül vannak, nincsenek társaik (hacsak a kutyák nem azok), nekik nincsen lehet ségük társas életre, segítségre, megbecsülésre… - A gazdagot eltemették, a szegényt nem (nincs említés) – pedig ez alapvet zsidó követelmény… - Szinkretisztikus képkeveredés: Ábrahám kebele és Hádész angyalok és szenvedés a lángokban 39
- zsidó-judaista képzet: a túlvilágon az emberek (= a jók és a
gonoszak) látják egymást, kommunikálhatnak egymással, de nem mehetnek át egymáshoz
- A gazdag próbálja megváltoztatni Isten döntését vagy legalább befolyásolni Istent és próbál enyhíteni helyzetén, de már nem lehet. - Jézus (+ Lk és egyháza) meghagyja a zsidóknak Mózest és a prófétákat…. - Lehet itt arra is következtetni, hogy Jézus csak kizárólag a saját feltámadására utalna, hogy csak egyedül lesz az, aki visszajön onnan, és hirdetni fogja a túlvilágot? Jézus visszajött, de nem a gazdag élményeinek megfelel alvilági képeket hirdette, hanem sajátos üzenetet az eljövend világról, amely sokkal inkább un. pozitív eschatológia. 4. Exegetikai elemzés
A példázat nagyon klasszikusan, ill. meseszer en kezddik, hogy „Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett“. A példázat tehát azzal kezddik, hogy bemutat egy embert, aki gazdag volt ( plouvsio"), és luxusban élt. A gazdag ember neve nincs említve. Igaz, hogy egy ókori, pszeudo-cipriánusi irat ( De pascha computus, 17. részben ), amely 242/243-ban keletkezhetett Afrikában vagy Rómában, a Finaeus nevet tulajdonítja a gazdagnak, amit Phineasnak lehet olvasni. Majd a 4. századtól mintegy 11. századig egy anonym gnosztikus iratban ( Tract , 9) a Finees vagy Fineet név kezd meghonosodni. Ez nyilván utalás akar lenni a Num 25,7.11-re, ahol Fineás és Eleázár együtt szerepelnek. Majd a 12-13. században 19
40
keletkezett Aurora cím irat Amonofis nevnek véli tudni a gazdag embert.102 Ez szokatlan, mivel a bibliai történetekben általában a gazdagoknak – mivel a társadalom jelents embereihez tartoznak – van nevük. A szegények viszont többnyire név nélkül szerepelnek. Lukács ezt itt fordítva alkalmazza: egyháza számára a gazdag neve jelentéktelen, viszont annál inkább jelent s vagyonának és kicsapongó életének hangsúlyozása. Lukács jellemzésére néhány kiemelked vagyoni tényez t használ: bíbor (ami drága fels vászon-jelleg ruhát jelentett), patyolat (alsó ruha, finom egyiptomi anyagból), naponkénti fényes lakoma ( euj frainovmeno" kaq’ hJmevran lamprw'") A példázat bevezet je tárgyilagosan említi ezt a gazdag embert, egyelre minden további vád nélkül. Mégis érezzük, hogy Jézus szájában és Lukács gyülekezetében ez bizonyos kritika tárgyává válik. A tényleges vád azonban késbb kerül részletezésre. A gazdag után Lukács ismerteti egy Lázár nev koldus helyzetét. A görög ptwcov" jelenthet koldust, de általában szegény embert, aki a társadalom peremén él, és másoknak (gazdagoknak, vezetknek) van kiszolgáltatva. A koldus neve Lázár, ami zsidó eredetre vall: Lázár = Isten irgalmaz, Isten megsegít. Ennek héber eredetije lehet: EL – ÁZÁR /. Lukács szerint állapota nagyon súlyos: ott feküdt a gazdag házának kapuja el tt, fekélyekkel tele. Ez a jellemzés nemcsak Lázár szegénységére, vagy hontalanságára, ill. hajléktalanságára vall, hanem arra is, hogy beteg. A görög eiJlkwmev no" azt jelenti: kiütéses, fekélyes betegségben szenved. 103 Ez testi állapotára súlyos, de ugyanúgy súlyos lelki kiszolgáltatottságára is, hiszen ett l a betegségtl nemcsak magatehetetlen és fájdalmai vannak, hanem tisztátalan is, ami azt jelenti, hogy el van szigetelve az istentiszteleti közösségtl. Lázár 20–21
102
Vö. Bruce M. Metzger, A Textual Commentary on the greek New Testament, nited Bible Societies, London – New York 1975, 165-166. 103 Prhle Károly feltételezi, hogy talán béna is volt, mivel „ott feküdt“ ( Lukács evangéliuma, 258). Kocsis Imre is bénaságra gyanít ( Lukács evangéliuma , 365). 41
fekvhelye a gazdag kapuja elé van szituálva. Ott várja sorsának további alakulását, bizonyára abban a reményben, hogy a gazdag meglátja t, megkönyörül rajta, és élelmet ad neki. Nem követelzhet, nem sír, nem kiált segítségért. Talán annyi ereje sincs, hogy kopogjon a gazdag ajtaján. Talán egyetlen kívánsága (ej piqumw' n) lett volna, hogy egy kicsit jóllakjon a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal. Lázár legnagyobb terhe és ellensége az éhség. A betegségbl származó fájdalmat mintha elviselhetbbnek tartotta volna. A jóllakás vágya gyötri a legjobban, s a bibliai leírásban itt kezddik a gazdag kritikája: olyan dúslakodva lakmározott, hogy asztaláról potyogtak le morzsák, illetve ételdarabok. Ez arra vall, hogy a gazdag nem étkezett szerényen, nem is normális szükséglet szerint, hanem olyan vidáman és dúslakodva – valószín leg barátaival együtt - , hogy asztaláról ételdarabok hullottak le, amelyeket a háziállatok (pl. macska, kutya) örömmel eszegettek. Egy másik magyarázat szerint az asztalról lehulló morzsák nem más, mint azok a kenyérdarabok, amivel az étkezés után ki szokták törülni az edényeket, és azokat odadobták az ott kóválygó-leselked háziállatoknak.104 Erre a néhány morzsa-darabra vágyott volna Lázár is. Nem ódzkodott már a kutyák társaságától sem, hiszen kint a kapu el tt is k voltak a társai, st Lukács szerint a kutyák ( kuv ne") jótevi is voltak: nyaldosták a sebeit. Itt megint csak különböznek a magyarázatok: néhány exegéta inkább azokra a kóborló vadkutyákra gondol, akik az ókori Palesztinában ócskán kóvályogtak az utcán és keresték az ennivalót. Ezek beértek volna Lázár folyó sebeivel. Ebben az esetben azonban Lázár nagy veszélyben lett volna, mert a megvadult vadkutyák összeharapdálhatták vagy akár meg is ehették volna t. Lukács szövege alapján azonban ez nem t nik valószínnek. Sokkal inkább a kutyáknak „társas jelentésük” van itt. Ettl Lázár azonban még inkább tisztátalanná vált. Viszont ebben a helyzetben már nem a tisztátalanság számít, hanem az, mi 104
Mindkét magyarázat lehetséges. 42
enyhíti az ember a fájdalmát. A gazdag nem enyhítette. Nem is akarta Lázárt látni. Emberileg érthet, hiszen egy koldus, beteg, fekélyekkel borított ember látványa nem szimpatikus. De a gazdagnak mégis látnia kellett Lázárt. Kapuja el tt volt s mellette kellett elhaladnia naponta akár többször is. Mégis irgalmatlan maradt hozzá, olyannyira, hogy még morzsát sem adott neki. Szinte gylölte t, látva nyomorúságát. Érthet , hogy annál inkább menekült a vidámságba, evésbe, zenébe és zajos társaságba. Pedig nem tudja, hogy sorsának Lázár a szegletköve: rajta múlik sorsának fordulása jó vagy rossz irányba. Ett l függ majd az posztmortális élete: meglátja-e Lázár nyomorúságát és segít-e rajta, vagy vak marad és irgalmatlan, és emiatt kerül majd nagyon hátrányos helyzetbe az örökkévalóságban. Meglep , hogy a kutyákban több barátság és szolidaritás található, mint a gazdag emberekben. Pedig a kutyáknak nincs semmijük, mégis segíthetnek. A gazdagnak van mindene mértéken felül, mégsem segít. Ebb l látjuk, hogy a gazdagság, amely ugyan áldásként adatik az embernek, hogy vele szolgáljunk és tegyük kellemesebbé az életet önmagunk és mások számára, olykor megkötöz, egoistává teszi az embereket, és irgalmatlanságra készteti ket: magamnak mindent – másnak semmit. Az ilyen mérték azonban egyenltlen, és elbb-utóbb felborítja a gazdag ember életét, mert „aki meg akarja tartani (az ilyen) életét, az elveszti azt...“ Lukács szerint mind a két ember életében bekövetkezett a halál. Az idpont most nem lényeges: egyszer. A görög egyszeren fejezi ki magát: ejgev neto de (történt azonban). Lehet, hogy a két ember halála id ben közel volt egymáshoz. A két ember további sorsa a halál pillanatába megváltozik. A koldus az angyalok segítségével Ábrahám kebelére került. Nincs szó eltemetésérl, sem megfelel gyászolásáról. Jeruzsálemben a hontalan koldusokat vagy idegen nép halottjait – pláne ha betegek és tisztátalanok voltak – a Gihon völgyébe vitték, ahol eltemették, rosszabb esetben a szemét közé dobták, vagy jobb esetben elégették. Az ilyen embernek nem 22
43
járt tisztesség és nem méltatta senki. Mégis Lázárnak földi temetés és gyászolás híján az angyalok segítsége, társasága jutott osztályrészül, és Ábrahám kebelén találhatta meg a poszmortális boldoglétet. Ezzel szemben a gazdagot eltemették. Temetéséhez hozzátartozott a nagy pompa, fényes gyászszertartás, megfelel gazdag sírhely, tekintélyét és gazdagságát örökít sírfelirattal. A gazdag embereket általában bebalzsamozták, és tiszteletükre többnapos gyászszertartást tartottak. Amilyen gazdag volt életében, és gazdagságában részesítette gazdag társait, barátait, ilyen gazdag volt a temetése is. Az örökkévalóság küszöbén azonban a dolgok másképp kezdnek kibontakozni. Lukács a gazdagot a pokolban látja szenvedni, kínok között gyötr dve. Lukács eltekint a szokásos zsidó képzettl, hogy a halottak el ször amolyan közbees állapotban várják az ítéletet, és csak azután dönt dik el végleges sorsuk. Hasonlóképpen nem alkalmazza azt a zsidó felfogást, ami az Ószövetségben is érvényesül, hogy a SEOL-ban a lelkek csak amolyan árnyéklétet élnek és érzékelnek, és ott a gazdag és a szegény egyformán egymás mellett fekszik. Jézus idejében azonban ez a képzet már elmosódott és inkább a hellenisztikus dualizmus honosodott meg a (f leg diaszpórai) zsidók között is. Itt tehát a halottak a görög hádész lakói lesznek. A görög a{ /dh" itt nem csak általánosan a halottak alvilágát jelenti, hanem azt a helyet is, ahol a halottak büntetésüknek megfelelen szenvednek. A kínok és gyötrdések módja megfelel a görög Tartarosznak, ahol a görög mitológia szerint az istenek ellen lázadók szenvednek. Példázatunkban azonban Lukács leírása már eléggé zsidó apokaliptikai képzetek szerint van alakítva, ill. olyan keresztyén pokol-topográfiának felel meg, amely a némileg kés bbi keresztyén apokaliptikában és apokrifusokban kapott b vebb kibontakozást. A görög uJ parcon jelent kínokat, gyötrelmeket, fájdalmakat, és borzalmakat, amiket ennek a gazdagnak kell szenvednie. A szenvedés helye ej n basav noi", ami azt jelenti: gyötrelem helye, 23
44
kínok mélysége, tüzes fájdalmak helye. Ez mindenképpen nagyon negatív hely, ahhoz a jómódhoz viszonyítva, amelyet földi idejében élvezhetett. Lukács itt gyülekezetének kifejezésre juttatja, hogy az ilyen helyre való jutás pont azért válik elkerülhetetlenné, mivel a földi életben a gazdag rosszul értelmezte saját helyzetét, nem gondolta meg a gazdagságának szeretetszolgálati lehetségeit és embertelen, irgalmatlan önzésében csak magának akart élni. A gazdag tulajdonképpen nem azért került a gyötrelem helyére, mert gazdag volt és megvendégelte barátait, hanem amiatt, amit nem tett meg. Nem vendégelte meg a rászoruló Lázárt, és elzárta elle a segítséget és a szeretetet. Ez a bn lényege: másokat ellökni, magunknak pedig a maximumot követelni. Mondhatnánk azt is, hogy a gazdag sorsa azért is olyan tragikus, mert nem cselekedett és nem hajolt le ahhoz, akit Isten kiszolgáltatott és gyámoltalan állapotában útjába tett. A készség és az emberszeretet hiánya lehúzta a gazdagot a Tartaroszba. Ott a gazdag látja saját sorsát és látja Lázár kiemelked helyzetét. Mindezt azonban csak távolról ( aj po; makrovqen). Ez megfelel a judaista szemléletnek, hogy a halottak az alvilágban látják egymást – még akkor is, ha posztmortális sorsukat különböz helyen töltik. A gazdag látja Lázárt Ábrahám kebelén. Ez olyan hely, amit a gazdag magának akart volna biztosítani: jól élni a földön és boldogan, rangosan a halál után is. Ehhez azonban másképpen kellett volna élnie. Most Isten másképp rendezte sorukat. Ábrahám kebele tulajdonképpen judaista kép, amely mennyei asztalközösséget, vendégséget jelent, ahol közösségben vannak a nép sei, a nagy zsidó hith sök, valamint Istennek új megkegyelmezettjei. Jézus többször az üdvösséget a mennyei lakoma képével ábrázolja. 105 A kebel (kovlpo") egyúttal arra is utalhat, hogy a lakoma alkalmával a f vendég a házigazda eltt balkönyökre, párnákra támaszkodva feküdt és fogyasztotta a felkínált ételt. Lázárnak a földön nem volt emberi társasága, senki 105
Vö. pl. Lk 13,22-30; 14,15-24; 15,24; 9,12-17. 45
sem méltatta arra, hogy asztalához hívja és a gazdag is megvetette, elkerülte. Íme, most Lázár, mint megvetett és elkerült, a kutyák társaságából – errl a szinte legmélyebb emberi társaságból – a zsidó nép pátriárkái és Isten nagy vezéralakjai társaságába kerül. St egyenesen Ábrahám közelébe, tehát a legmegtiszteltet bb helyre. Micsoda sorsfordulat! A gazdag ezt a lehet séget játszotta el, amikor elirigyelte Lázártól azt a néhány morzsát, amit dobhatott volna neki. Ragaszkodott feslett barátaihoz, s elvesztette Isten barátainak társaságát. A pokolban lev kínok ezért duplán fájhatnak: nemcsak a lángok égetik, hanem az elvettetés tragédiája is gyötörheti t. Ebbl a mélységbl kiált fel a gazdag. Megszólítja Ábrahámot, akit atyjának nevez ( pav ter ’Abraavm), mintha egész életében igazi kegyes zsidó lett volna! Irgalomért könyörög, amit életében nem ismert és nem gyakorolt. Direktívákat szeretne adni Ábrahámnak, hogy utasítsa Lázárt arra, hogy kis vizet hozzon neki (ujja hegyét mártsa vízbe) és hsítse meg nyelvét. A gyötrelmes állapot semmit sem változtatott a gazdag romlottságán: továbbra is úgy gondolja, hogy a szegény Lázár szolgálhatja t, és rendelkezhet vele. Parancsolni szeretne neki, megint csak saját elnyére. Romlottsága tényleg határtalan. A gyötrelem sem változtatja meg t, és a pokolban sem ismeri be, hogy ez a magatartás Isten eltt utálatos. Nem veszi észre, hogy a dolgok megváltoztak, és az földi gazdagsága, hatalma és társadalmi rangja az alvilágban megsz nt. Lángokban gyötr dik (ojdunw': szenvedni, gyötr dni, kínokat kiállni, fájdalmat tapasztalni) itt (ojdunw'mai ej n th' / flogi; tauv th/). A görög flovx jelent: lángokat, tznyelveket, forróságot, ég(et)ést. Emögött korabeli zsidó képzet áll, hogy az alvilágban t z gyötri az istenteleneket, és vízre vágynak a nagy hség miatt. Ez ellen vízzel és h sítéssel lehet védekezni. Ezzel szemben a paradicsomban elegend hvös vízforrás található (Jel 7; 22,1; 1Én 22,9). A gazdagnak jól esne egypár korty hideg víz, de egypár csepp is segíthetne rajta. Ahogy Lázárnak is életében 24
46
egy pár morzsa is segíthetett volna. A visszatartott irgalom ill. irgalmatlansága most visszahull a gazdagnak saját fejére. Ábrahám elfogadja t gyermekének, de visszautasítja ezt a kérést: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat éltedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. most itt vigasztalódik, te pedig gyötrdsz.“ Ábrahám nem tagadja a gazdag zsidó származása fia-jellegét (tevknon), de elutasítja a gazdag parancsait. Isten igazsága más, mint az embereké. Ábrahám csak megállapítja a tényeket: a gazdag életében dúskált a javakban ( ta; ajgaqav), most gyötrdik, Lázár szenvedte a rosszat (ta; kakav), most vigasztalódik. Ezzel valószínleg sem Jézus, sem Lukács nem akarja azt az általánosságot állítani, hogy annak, aki gazdag a földi életben, szegénységet kell szenvednie a túlvilágban, vagy arra, aki szegény volt a földi életben, automatikusan boldog lét vár a halál után. Mind a két állapotnak meg van a feltétele és következménye. Ebbe viszont a gazdag nem tud beletördni. Abba sem, hogy az a senki, szegény Lázár itt szeme láttára „vigasztalódik“ (parakalei' n). Lázárnak ez felüdülés vagy amolyan rehabilitáció a földi élet szenvedései után. Ábrahám saját házában, saját asztalánál vendégeli meg, és ugyanúgy fiának tartja, mint a gazdagot. Lázár itt se szól egy szót sem a gazdag ellen, s nem vádolja t. A gazdag viszont annál több panasszal, lázadással akar hatni Ábrahámra és közvetlenül, vagy közvetve Lázárra is. Azt gondolja, hogy az alvilágban is tovább dirigálhat. Akit nem gy zött meg Isten irgalma és szeretete az életben, azt nem gyzi meg és nem változtatja meg a pokol tüze sem a halál után. Ilyen a bn romlottsága, megkötözöttsége. 25
Ábrahám azt is megemlíti, hogy a két lokalitás között (Ábrahám háza és a gyötrelmek helye között) nagy szakadék van. Ez tipikusan mutatja a zsidó apokaliptika képzetvilágát, ahol az üdvhelyek el vannak választva egymástól, és bár látják egymást az emberek, az átjárkálás már lehetetlen. A szakadék nagy (cavsma 26
47
mevga). Ezt nem tudja senki átlépni (diabaiv nw) vagy áthidalni (diaperavw). Ugyanakkor a két hely vertikálisan is messze van
egymástól: Ábrahám háza fent van, a pokol helye lent a mélyben, ezért a gazdagnak fel kell emelni a tekintetét (ej pavra" tou;" oj fqalmouv"), hogy megláthassa Ábrahámot és Lázárt. Ez a diametrálisan más lokalizálás is lehetetlenné teszi a két hely közti közlekedést az alvilágban. Az apokaliptikán kívül itt kifejezésre jut, hogy Isten döntése az emberek sorsa fell a halál után visszafordíthatatlan és megváltoztathatatlan. A purgatórium mint menekülési lehet ség nem jöhet számításba. Ugyanis a földi élet lehet ségei után, amikor nyitva van az út mind a két helyre, a halál után már az ember sorsa megpecsételdött. Mintha Lukács itt nagyon finoman utalni akart volna arra a hiú reményre, ami kés bb a katolikus egyházban eléggé fontos tényezvé vált (a purgatórium tanításában), hogy a halál után is lehet még az ember kedvez tlen sorsán módosítani és a rossz helyrl jobbra kerülni. Talán Pál apostol egyik mondása is utalhat erre a furcsa ókeresztyén elképzelésre, hogy a halottakért való keresztség az élk részérl segíthet pogány társaik üdvözülésében, illetve helyük megváltoztatásában (1Kor 15,29). Erre a megfordíthatatlan és végleges állapotra utal Ábrahám is: „Akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.“ Valószín, hogy a zsidóságban kiformálódhatott olyan képzet, hogy a két helyr l át lehet menni, vagy hogy az alvilági tisztítótz csak egy ideig mködik, majd lehet belle szabadulni.106 Talán ilyen teológiai felfogás létezhetett Lukács egyházában is, ezért idézi Jézus szavait ebben a példázatban, hogy ezeket a reményeket leállítsa. Valószínleg bizonyos keresztyén körök a postapostoli korban m velték vagy éltették ezt a reményt, mert például az Ézsaiás menybemenetele107 cím ókeresztyén pszeudepigraf iratban és más hasonló apokaliptikus könyvben az 106
Prhle Károly, Lukács evangéliuma, 258-259. Wilhelm Schneemelcher, Neutestamentiche Apokryphen II, Tübingen 1989, 547-562. Adamik Tamás (szerk.), Apokalipszisek , Telos, Budapest 1997, 47-62. 107
48
egek és posztmortális lokalitások közti átjárás lehetséges, legalábbis bizonyos kísérknek és „mennyjáróknak“. 108 A gazdag újra érvel. Kéri Ábrahámot, hogy küldje el Lázárt apja házához, az élkhöz. Úgy látszik, tudatosította romlott életének következményeit, bár nem képes er t találni magában a megbánásra. Úgy gondolja, hogy apja házához kellene hírt küldeni, hogy üzenetet vigyen oda valaki az alvilágból. 27
Kiderül, hogy öt testvére van, akik hasonló kicsapongó és feslett életet élnek. Tudatosítja, hogy sorsuk elkerülhetetlen lesz és k is ide kerülnek a gyötrelem helyére. Az alvilági üzenetnek talán lehetne olyan hatása a lelkükre, hogy magukba szállnak, és id ben megváltoznak. Most kerül kifejezésre Lukács elbeszélésében, hogy az ember sorsa a halál eltt dl el. Valamint az is, hogy valaki csak úgy képes régi és romlott életébl megváltozni – s ezzel a kárhozat helyét elkerülni - , ha valaki lelkére beszél, és lelkében nyer változást. Kérdés, hogy igaza lehet-e Adolf Jülichernek, 109 aki azt gondolja, hogy a gazdag és 5 testvére (= 6) a zsidó néptörzseknek felét jelenti, amely Jézus szavaira sem tért meg, hanem továbbfolytatja felel tlen életét. Ez lenne Lukács kritikája a zsidó nép értetlenségére, amivel Jézus személyét és tanítását – annak ellenére, hogy visszajött a halottak birodalmából – nem fogadta el? 28
Ábrahám válasza egyértelm: „Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!“ A válasz tehát az, hogy a kárhozat helyét elkerülni és az élet útját megtalálni Mózes és a próféták segítségével lehetséges. Jézus itt teljes mértékben a zsidó vallás alapvet teológiai forrásait említi. Amikor Lukács használja ezt 29
108
Ennek finomabb változatát olvashatjuk a Jelenések könyvében is, ahol János bizonyos angelos interpres társaságában bejárhatja az apokaliptikus, kozmikus teret, és szemlélheti a lezajló apokaliptikus eseményeket. 109 Adolf Jülicher, Die Gleichnisse Jesu II, Tübingen 1910, 639.. 49
a példázatot, eddig a példázat zsidó vonalát követi. Eddig nem volt benne semmi keresztyén, minden elhangozhatott egy zsidó zsinagógában is. A következ versben azonban már a keresztyén teológia kezd érvényesülni. A gazdag megint ellenkezik: „nem úgy Atyám, Ábrahám, mert ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek“. A gazdag felveti azt az általános zsidó hitet, hogy a halottak feltámadhatnak. Viszont, itt túlmegy ezen. Mert elképzelésében az van, hogy a feltámadt halottnak vissza kellene menni az alvilágból az élkhöz egy konkrét üzenettel. Amely például tartalmazná, hogy milyen az alvilág, hogy néz ki, milyen a sorsa az ottani halottaknak, hogyan differenciálódik az ember jóléte vagy büntetése, s hogy a halottak értik, hogy sorsuk a földi élet következményeképpen alakult, vagyis, hogy a földi élettel döntötték el a posztmortális lét állapotát és helyeit. A gazdag felveti, hogy az ilyen hír hallatán az élk még megtérhetnek (metanohvsousin). A megtérni ige már keresztyén fogalom, Lukácsnál és ebben a történetben egyértelm en a megfordulást, a gondolkodás megváltozását, az életvitel váltását jelenti. Viszont a keresztyén egyházban a megtérés alatt már egyértelmen a Krisztushoz való fordulást és csatlakozást értették. Annak módja pedig normális kell hogy legyen, nem pedig az alvilági borzalmak és privát kijelentések nyomására. A megtérést Jézus szeretetteljes hívására kell megtenni, nem pedig a hádészi lelkek ijeszt megjelenésére. 30
Ezzel a kijelentéssel Lukács már érzékelteti, hogy a halottak közül Jézus visszajött. Azonban Jézus nem beszélt az alvilág topográfiájáról, az emberek ottani sorsáról, vagy a boldogok helyeirl, hanem feltámadása egyértelmen eddigi életének és tanításának megpecsételése volt. Tehát nem új, titokzatos információkat hozott volna fel az alvilágból, hanem a halál legyzésével prezentálta, hogy hatalma van a halál és a pokol 31
50
felett110, és hogy rajta keresztül szabad lett az út az Atyához. Önmagában a halálból való visszatérés nem szolgáltathat alapot a posztmortális lét titkainak feszegetésére. Lukács a példázatot Ábrahám kijelentésével zárja: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gy zi meg ket, ha valaki feltámad a halottak közül.“ Lukács a maga egyháza számára teológiailag kizárja annak a lehet ségét, hogy valaki a halottak birodalmából való üzenetre megtérjen. Az élet, a szolgálat, az emberszeretet, az egymáshoz való viszonyulás, tehát a keresztyén hit feltételei az Írásban vannak rögzítve. Jézus ezt az Írást interpretálta. Az evangéliumi üzenet szerint Jézus maga nagyobb, mint Mózes és nagyobb, mint bármely próféta volt. Ha valaki az beszédére és tanítására nem tér meg, és lelkében, gondolkodásában nem változik meg, a halál titkai sem bírják rá élete megjobbítására. Az igazi hitnek és irgalmasságnak (megtérésnek) szinte szívbl kell származnia, nem pedig a meggyzésbl (peisqhvsontai), netán túlvilági nyomás gyakorlásából. Lukács ezzel egyúttal arra is utalhatott, hogy az egyháza számára Jézus tanítása mellett ugyanúgy érvényben marad Mózes és a próféták, mivel éppen ez a két ószövetségi kijelentésforrás nagy hangsúlyt fektetett a szociális igazságokra s az irgalmasság gyakorlására. Ezzel Lukács legalizálja a zsidó teológiának ezt a vonalát. Aki ezt az utat nem fogadja el, nem jár jó úton s a keresztyén egyház kivetettjei közé fogja sorolni t. Egyúttal azonban Lukács ersen hangsúlyozza, hogy a halál utáni élet dönt komponense a földi élet javaival való helyes szolgálat. Nagyon érzékeny szociális szemléletet mvelt, ahogy erre több példázata is utal.111 Ezzel késztette egyháza tagjait, hogy egymás iránt gyakoroljanak irgalmasságot, felel sséget és emberszeretet. Adott helyzetben ez lehet a mérleg nyelve, amely eldöntheti az ember 110 111
A halál kulcsai kezében vannak: vö. Jel 1,18. Vö. pl. irgalmas samaritánus (Lk 10,25-37). 51
sorsát az örökkévalóságban. Ezért az ember hite és szociális érzéke (szolgálata) a keresztyén egyházban egymástól elválaszthatatlan. Fontosabb irodalom:
Stauffer, Ethelbert, Az Újszövetség theológiája, RKK II/1., Budapest 1981,133136 Erlemann, Kurt, Gleichnisauslegung. Ein Lehr- und Arbeitsbuch, UTB 2093, Tübingen-Basel 1999, 240-251 Klaus Berger-Carsten Colpe, Religionsgeschichtliches Textbuchzum Neuen Testament , RTNT 1, Göttingen-Zürich 1987, n°237 Georg Eichholz, Gleichnisse der Evangelien . Form, Überlieferung, Auslegung, Neukirchen-Vluyn 21975, 221-228 Kozma Zsolt, Jézus Krisztus példázatai , Budapest 2002, 343-356 Jindř ich Mánek, Ježíšova podobenství (=Jézus példázatai) , Praha 1972,181-186 Bolyki János, Jézus asztalközösségei , Budapest 1993,77-81
52
A bolond gazdag Lk 12,13-21 Bevezetés
Lukács külön anyagáról van szó. 112 Két szakszból áll a perikópa: 12,13-15 (a problémafelvet bevezetés) és 12,16-21 (a tulajdonképpeni példázat). Mind a két szakaszban az anyagi ügyekben való helytelen emberi gondolkodás a tanítás apropója. Viszont Jézus nem állítja, hogy az anyagi kérdések az életben lényegtelenek vagy önmagukban b nösek volnának. De azzá válhatnak, ha az ember elveszíti a józan gondolkodást és csak magára, gazdagodására és vagyona önz élvezetére kezd koncentrálni. Ennek túlhangsúlyozása kifejlesztheti az emberben a kapzsiságot és az anyagi javak gy jtésének szenvedélyét. Ennek hatására az ember elveszíti a józan ítélképességet: embertelenül fogja támadni azokat, akik az ilyen „boldogulásának” vélhet akadályai, ugyanakkor önmagával szemben maximálisan vak, lojális és elfogult. Ezzel árt a legsz kebb környezetének, de talán önmagának a leginkább, bár nem így gondolja. Pedig az eszkatológiai folyamatban nagyon rossz sorsra kell számítania. Bizonyos, hogy a példázat jellege összefüggésben áll a diaszpórai zsidóság teológiájával és bölcsességirodalmával (Préd, SalBölcs, Tób), de közvetlen irodalmi hagyománykapcsolat nem mutatható ki.113 A példázat nem tartalmaz speciálisan keresztyén 112
Erlemann, Kurt, Gleichnisauslegung. Ein Lehr- und Arbeitsbuch, UTB 2093, Tübingen-Basel 1999, 279. Klaus Berger-Carsten Colpe, Religionsgeschichtliches Textbuch zum Neuen Testament , RTNT 1, Göttingen-Zürich 1987, n° 225. Georg Eichholz, Gleichnisse der Evangelien . Form, Überlieferung, Auslegung, Neukirchen-Vluyn 21975, 179-191. Kozma Zsolt, Jézus Krisztus példázatai, Budapest 2002, 334-343. Jind ř ich Mánek, Ježíšova podobenství , Praha 1972, 154-158. 113 Kozma Zsolt, Jézus Krisztus példázatai , 336. 53
tanítást, nincsen benne sajátos krisztológia, hanem ami alapul szolgál Lk számára, az az általánosan ismert szociális tanítás, ami Lukácsnak lehetséget nyújt hangsúlyozni a szociális alapon kibontakoztató individuális eszkatológiai felel sséget. Szövegkritikai megjegyzések
A példázat szövege megbízható, egységes, a kézirat a 10. századból való. - a 14. versben a krithv" helyett dikasthv" van (bíró, ítél bíró, döntbíró, „megigazító bíró”) a Marcion-féle és más fontos kéziratban. - a 20. versben a görög aj paitou'sin (= aj paitevw) helyett aij tou'sin van (aij tevw: kérni, kikérni, követelni) a P 75 és más fontos kéziratokban. A kiegészítések teológiája: a nyelvi sajátosságon túl talán arra lehet következtetni, hogy az els esetben a szöveg környezete jobban próbál koncentrálni Jézus emberi, „eligazító” cselekvésére. A másik esetben a közösség jobban érzi a halál állandó folyamatát, és gyengíti az eredeti kifejezést arra, hogy a halál és a lélek elvitele, elkérése minduntalanul folyik. Tehát jobban érzékelik az ember mulandóságát, amire mindig kell gondolni. Vallástörténeti megjegyzések
A két anyag független önállóságára utal az is, hogy a gnosztius Tamás evangéliumában külön-külön szerepelnek. TamEv 72: „Mondta neki egy ember: Mondd meg testvéreimnek, hogy megosszák velem atyám dolgait. ezt mondta neki: Ki tett engem osztóvá? Tanítványaihoz fordult és mondta nekik: Vajon osztó vagyok?” TamEv 63: „Jézus mondta: Volt egy gazdag ember, akinek sok vagyona volt. Ezt mondta: használni fogom vagyonomat, hogy vessek, arassak és termesszek és csreimet megtöltsem gabonával, 54
hogy semmiben se legyen hiányom. Ez az, amit szívében gondolt. És azon az éjjel meghalt. Akinek van füle, hallja.” Exegetikai megjegyzések
A példázat helyzete nagyon spontán, és közvetlenül szinte az élet közepén adódik. Jézus az adott helyzetb l kindulva ragadja meg a lehetséget arra, hogy ezen a példán is megmutassa-elmondja, hogy milyenek az emberek, és mi történik velük egy adott pilanatban, - itt pl. a halálban, és hogy mennyire van - vagy nincs értelme olyan dolgok után menni, amelyek nem csak nem segítenek a halál utáni életben, hanem kimondottan kárunkra lehetnek. A sokaságból, amely most is hallgatja t, valakinek problémája lehetett családi körben. Az illet valaki (ti") a nyilvánosság eltt megszólítja Jézust, hogy ügyében legyen döntbíró. A megszólítás (didavskale) azt sejteti velünk, hogy az illet úgy tekint Jézusra, mintha írástudó lenne, aki kompetens és bölcs is arra, hogy igazságot mondjon ki problémás családi ügyében114. Az írástudók ugyanis szoktak szakembernek (jogásznak) számítani nemcsak a teológiai, hanem a jogi kérdésekben is. Lukács szerint Jézust a környezet jó törvénytudó és törvényismer embernek tekintette. Történetünkben a tulajdonképpeni probléma az, hogy az illet nem tudott megegyezni és kijönni testvérével. A probléma anyagi természet volt. Osztozkodniuk kellett volna valamilyen családi vagyonon, birtokon, vagy örökségen. A görög hJ klhronomiva (örökség, ....) leginkább az örökösödési vitára utal. A 2Móz 21,17 szerint az örökösödési kérdésekben a testvérek úgy osztoztak, hogy az id sebb (elsszülött) testvér örökölte az ingóságok 2/3-át, a fiatalabbiknak pedig 1/3-a maradt. 115 A probléma tehát a megosztáson volt: merivsasqai met j ejmou' (ossza meg velem). 13
114 115
Kocsis Imre, Lukács evangéliuma , Budapest 2007, 295. Kocsis Imre, Lukács evangéliuma , 298. 55
Az illet nem tanácsot, hanem közvetlen segítséget (beavatkozást!) akar kérni Jézustól, de úgy, hogy közben az pártját fogja testvérével szemben. Tehát eleve saját ügyének támogatójává akarja tenni Jézust: „mondd meg a testvéremnek: eij pe; tw' / ajdelfw' / mou”. Ez akkor is furcsa, ha k ketten már nem tudtak megegyezni, vagy már nem is tudtak egymással beszélni, hanem csak üzengetnek máson keresztül. Pedig nem lehetett tudni, hogy az ügy mennyire igazságos, és hogy tényleg az itt lev illet mennyire áll a jog és igazság oldalán. De Jézus segítsége és befolyása jól jött volna neki. Ilyen az ember – sajnos, sok hív ember is: rá akarja szendi Istent vagy Jézust, hogy az ügyét támogassa a többiekkel szemben... Jézus nem akarja belevonatni magát ebbe a helyzetbe, hanem opponál... Az illet kérésére kérdéssel válaszol: Ki tett engem bírává vagy osztóvá köztetek? A görög oJ meristhv" valójában osztót, a oJ krithv" pedig döntbírót jelent. Ez jogi vagy társadalmi, ill. polgári feladatkör. Jézus nem ezért jött. 14
Jézus az adódó feszültséget egy közmondással próbálja feloldani: „Nem a vagyonban való b völködéstl függ az ember élete”116. Református fordítás: „Ha b ségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg”. Majd etikai felhívást csatol hozzá, amikor mondja: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól. A közmondásnak régi eredetnek kellett lennie, és Jézus feltételezhette, hogy a hallgatói ezt ismerik. Jézus azért utal a a kapzsiságra, mert meg kellett éreznie, hogy itt a családi viszályban ez húzódhat a háttérben. Az illlet követelzése már olyan fokra hágott, hogy nem szégyellte a nyilvánosság eltt sem igazságtalansággal vádolni testvérét és követelni magának a véleménye vagy vágya szerinti részt. A kapzsiság (hJ pleonexiva) néha „nyereségvágynak” is fordítandó. 15
116
Katolikus fordítás: Kocsis Imre, Lukács evangéliuma, 297. 56
Kocsis Imre117 megjegyzi, hogy a kapzsiság mint fogalom és probléma gyakran szerepel az apostoli levelekben (Róma 1,29; 2Kor 9,5; Ef 4,19; 5,30), s t a bálványimádással egy kategóriájú. Ezért is rizkedni (fulavssomai) kell tle. Ugyanis a vagyon vagy az anyagi javak (ta; uJ pavrconta) és annak szretetete megronthatja az embert, megbetegíti gondolkodását és felboríthatja értékrendjét. Ezért a perisseuvw (bven lenni, bségben élni, bvelkedni) nagy veszélyt és kísértést rejt magában, ami – ha eluralja az embert meghaladhatja az ellene való védekezési képességeit. A veszély illusztrálására egy hétköznapi példát mondott Jézus. A példa példázat formájában mondja el egy gazdag embernek a történetét, akinek jól termett a földje: olyan gazdag termésre számíthat, hogy nem lesz hová elhelyeznie. Mez gazdasági emberrl van szó, aki gabona-félék termesztésével foglalkozott. A termést a görög oJ karpov" szóval adja vissza. A karpov" lehet ugyan gyümölcs, termés, hozam, haszon, itt azonban leginkább a „gabonafélék termése” felel meg, amelyeket cs rbe vagy gabonaraktárba (hJ aj poqhvkh) kell összegy jteni. Erre utal a 18. vers is, amely a javak (ta; ajgaqav) és a gabona (to; si' to") összegy jtésérl szól. 16
Olyan gazdag emberrl szól a példázat, akinek bséggel volt mindene már azel tt, ahogy meghozta termését a föld a következ esztendben is. Itt kezdett magában tanakkodni, hogy most mit tegyen. Valakinek a gondja az, hogy hogyan jusson egy kis falathoz, valakinek pedig az, hogy mit csináljon a sok vagyonnal. A boldogság foka azonban nem vagyonnal mérhet . A ember bizonyára iparkodó lehetett. Hiszen eddig is épített csröket, gondoskodott vagyona elhelyezésér l. Dolgozott, és lehet, hogy keményen. Eddig senkit nem károsított meg. Becsületesen végezte a földön azt, amit a földdel tenni kell. Nem hágott át semmilyen parancsolatot. 17-18
117
Kocsis Imre, Lukács evangéliuma , 299. 57
Az elz versek (17-19) arról szóltak, hogy a gazdag ember önmagával beszélt: 17: dielogivzeto ej n eJautw/ ' levgwn = tanakodott magában és mondta 18: ei\ pen = mondta 19: ejrw' th' / yuch' / mou = ezt mondom majd lelkemnek Itt két alapvet kifejezés adja vissza a gazdag bels „elmélkedését”: a dialogivzomai (tanakodni, mérlegelni, beszélgetést folytatni ) és a levgw (beszél, nyilatkozik, fogalmaz), ami több id meghatározásban jön el: aoristoszban (ei\ pen) és futurumban (ejrw'). Ez elárulja, hogy a gazdag ember bels monológot ill. dialógust folytatott, és hogy ez az állapot nála általánosnak mondható, mivel hol múlt id ben, hol jelen idben, hol pedig jöv idben jön nála el. Ezt a bels „társalgási folyamatot” Lk kibvíti: ej n eJautw/ ' (önmagában, saját magában), ill. th' / yuch' / mou (lelkemnek). KOZMA Zsolt úgy véli, hogy „ez persze nem hangos beszédet jelent, hanem azt, ami belül, az emberben történik”,118 ahogy ezt Lukács több példával is szemlélteti,119 s amire pl. a Zsoltárokban is számtalan példa van.120 Ez a dualisztikus bels párbeszéd („énem” és „lelkem” között) azt sugallja, mintha a gazdag embernek a lelke egy önálló és többékevésbé független szubjektum lenne benne, ami adott esetben tartozhat hozzá és rendelkezik vele, de más esetben eltávolodhat tle, és ekkor már nem rendelkezik vele, ill. annak további sorsáról, hanem az, aki elviszi vagy elviteti tle, ill. visszaköveteli (pl. az Isten: oJ qevo"). A gazdag ember a világ szerint, azaz emberileg és egoisztikusan gondolkodik. Mivel jól bebiztosította magát, úgy tervezi, hogy most már csak élvezni fogja a sok vagyont. Pihenni 19
118
Kozma Zs., Jézus Krisztus példázatai , 339. Vö. pl. a tékozló fiú (Lk 15,17), a hamis sáfár (Lk 16,3) vagy az istentelen bíró (Lk 18,4) bels társalgását. 120 Pl. Zsolt 103,1; 104,1; 116,7 stb. 119
58
akar, nyugodni, élvezni és vigadozni. És persze sok-sok évig, mintha az élete hosszát is meg tudná oldani emberi eszközökkel. Ez egy realisztikus életforma, ami nagyon ragályos, és sok ember követni akarja ma is. Teljesen a mostani, földi élethez fordulni teljes arccal. Csak a mostani élet és csak a teste számít. Ugyanis minden ebbéli élvezet csak a testének szólt volna. Beszél ugyan lelkével, de igazán nem sokat adott rá. Lelkét l megtagadta Istent, és helyette az evészetet, az ivást és a mulatozást akarta volna adni. Exkurzus 1:
Úgy tnik, hogy itt Lukácsnál a régi orfikus-hellenista szemlélet lesz domináns (dualisztikus anthropológia), mely aztán a platonista filozófiában szerzett nagy popularitást, és mely szerint az ember mint olyan rendelkezik testtel és bels lélekkel, s ez pl. a halál pillanatában elválik az emberb l, tehát kimegy bel le, ill. elvitetik tle, és odaszáll, ahová az istenek rendelik. Eszerint a szemlélet szerint a lélek ( hJ yuchv) a domináló emberi élethordozó elem, amely az ember testében (sw'ma) mintegy sírban ( sh'ma) tartózkodik. 121 Ez a lélek az élet élvez je, mert a gazdag is ezt mondja lelkének (Lk 12,19): „sok javad van … pihenj, egyél, (aj napauvou, favge, piv e, igyál, vigadozzál 122 euj fraiv nou)!”. Itt mindenképpen a yuchv egy olyan önálló emberi szubjektum, ami antropológiai szempontból is önállóságot mutat, s t bizonyos értelemben nagyobb életbeli értéket képvisel, mint maga az ember, aki testében gondolkodik. Az orfikus tanítás szerint ha ez a lélek mint értékesebb része az emberi életnek már levetheti a testet és kiszabadulhat ebbl a sírból, akkor válik igazán
121
Zunzt, Günther, Persephone, Oxford 1971. Peres I., Griechische Grabischriften und neutestamentliche Eschatologie , WUNT 157, Tübingen 2003. 122 Ezek olyan kifejezések, amelyek azt a cselekvést mutatják, amit a lélek a halál után is folytat az elíziumban vagy az istenek társaságában az Olümposzon: vö. számtalan görög sírfeliratot az ún. pozitív eszkatológiáról. 59
szabaddá és eljuthat örök helyére, az ún. „kegyesek helyére” (eujsebevwn cw'ro"), hogy tovább már a test nélkül élvezhesse az életet, pl. az istenek társaságában, vagy akár egyenesen istenné is válhat. 123 Ezt a szemléletet nagyon jól illusztrálja a szintén hellenisztikusan orientált Prédikátor könyve, ahol a következket olvashatjuk (12,1): …… örvendj… mert… de „a lélek (elválik a testt l és) visszatér majd.” Ez is szép példája a dualisztikus antropológiának, ugyanakkor Lk-féle individuális eszkatológiának, 124 amilyen pl. Lk 16,19-31 vagy 23,39-43 is.
A 20. vers Isten válaszát tartalmazza, aki közbeszólt a gazdag embernek önmagával folytatott monológjaiba. Pontosan nem tudni, hogy Isten hogyan szólította meg a gazdag embert. Lehet, hogy éjszakai álmában? Alfred P LUMMER hangsúlyozza, hogy hiábavaló dolog kérdezni, hogy Isten hogyan beszélt a gazdaghoz, mivel eleve nem is az igazi élettörténetr l van szó, hanem példázatról (12,16: parabolhv).125 Jób könyvében, amely izraeli bölcsességirodalomnak mondható, azt mondja Elihú szavaival, hogy: „Álomban, éjszakai látomásban ….” (33,15-18). Isten itt mindenképpen úgy van meghatározva, mint oJ qevo", ami egyértelmen monoteisztikus összefüggésre utal. A kép hellenista elemekkel rendelkezik, de monoteista vallásszemlélete van, tehát valószínleg ötvözött diaszpórai hagyomány lehet, amit Lk Jézus tanításában fedezett fel, és mint hellenista m kedvel, szívesen építette bele Jézus beszédei-tanítása közé. 20
123
Peres I., Positive griechische Eschatologie, in: Michael Becker-Markus Oehler (Hrsg.), Apokalyptik als Herausforderung neutestamentlicher Theologie , WUNT II/214, Mohr Siebeck, Tübingen 2006, 268-282. 124 J.Dupont, Die individuelle Eschatologie im Lukasevangelium und in der Apostelgeschichte, in: Orientierung an Jesus , FS J.Schmid, Freiburg-Basel-Wien 1973, 38-41. J.Ernst, Das Evangelium nach Lukas, 271. W.Wiefel, Das Evangelium nach Lukas , 237. 125 A.Plummer, The Gospel according to St. Luke , 324. 60
Az Isten is beszélt hozzá ( ei\ pen) verbálisan, amit maga is szavakkal tudott értelmezni. A megszólítás nem kecsegtet , st nagyon is kritikus. A gazdag „oktalannak”, „bolondnak” vagy „balgának”, ill. „esztelennek” ( a[ frwn) van minsítve ebbéli gondolkodása miatt, ami nem butaságot vagy tanulatlanságot takar, hanem igazi esztelenséget, lelki rövidlátást. Ez tehát sehogy sem lehet saját benyomása önmagáról, mert az ember nem látja magát rossznak, valamiben korlátoltnak vagy bolondnak. Ez mindenképpen üzenet a másik, független oldalról, ahogy Isten látja az embert, azt az embert, aki nem gondol vele (Zsolt 14,1; 53,2). A kritika azonban nem amiatt van, hogy a gazdag örömre vagy élvezetre gondolt volna készülni azokból a javakból, amit megtermett neki a föld vagy amit munkával felhalmozott, vagy hogy a földi életrl felelsségteljesen akart volna dönteni. A Préd ugyanis azt mondja, hogy az élet és a jólét Isten ajándéka, ezért „edd vigassággal kenyeredet, és idd jó szívvel borodat… éld életedet feleségeddel, akit szeretsz…” (Préd 9,9-11). Isten tehát nem ítél el valakit csupán azért, mert gazdag vagy hogy felelsségteljesen biztosítani akarja magának a megélhetést. a példázatbeli gazdagot azért ítéli el, mert: 1. nem gondol az élet rövid és változatos, mulandó jellegére, ill. végére. 2. Másrészt nem értette meg, hogy a gazdagság még nem garancia az élet folytatásához,126 bebiztosításához. 3. Ugyanakkor mert - úgy látszik – a gazdagság a földhöz (e világhoz) kötötte t, és nem gondol vele másra is („nem Isten szerint gazdag”) – tehát nem akar vele szolgálni a szegényeknek (a felebarátnak) is, pedig az alamizsnák és az irgalmasság cselekedetei olyan gazdagság, ami nemcsak az újszövetségi teológia (Mt 25+par), hanem még az apokrif irodalom szerint is számít Isten ítélete eltt.127 126
J.Mánek, Ježíšova podobenství , 156. Tób 4,8-11; 4Ezdr 6,5kk; 7,77; SalZsolt 9,5. J.Ernst, Das Evangelium nach Lukas, 271. 127
61
4. Nem tanácskozik az Istennel, aki neki a gazdag termést adta, és az lelkét is, hanem csak a saját lelkével, saját egoizmusával.128 Jól ideillik a Zsolt 39,7: „Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vessz dik. Gy jtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.”129 Exkurzus 2:
Az Isten figyelmeztetése azt mondja, hogy „még ma éjjel elkérik tled a lelkedet”. Sok modern fordítás igyekszik eltussolni a dualisztikus jelleget, és egyszeren csak úgy fordítják, hogy „mert még ma éjjel meghalsz.” Ez így nem igaz. Ez túl egyszer és felületes megoldás. Itt ugyanis több fontos dologról van szó, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: 1. A gazdag elveszti a lelkét ( yuchv sou). Itt nemcsak egy általános meghalásról van szó, hanem a lélek elvesztésérl (SalBölcs 15,8). Ugyanis a gazdag ember nem rendelkezhetett lelkével pl. úgy, mint a vagyonával, afölött nem volt hatalma. 130 A történet azonban tovább mutat: valakik elviszik a lelkét, és mivel ilyen egocentrikus életet élt, ezzel vétkezett, tehát a lelkét nem jó (kellemes) helyre viszik a Hádészban (erre utal a 19. vers, amely bizonyos ellentétet ad a 20. versnek, ahol pozitív cselekvésr l van szó). 2. A lelkét elkérik ( aj paitou'sin) tle. A görög aj paitevw szószerit azt jelenti: visszakérni, visszakövetelni, jogosan elkérni, jogosan elvenni vagy elvinni. A személytelen lukácsi forma feltételezi, hogy az evangélium olvasói el tt világos lehetett, hogy kire gondolhatott, és hogy a történet mögött maga az Isten áll, aki ura az életnek és a halálnak is.131 128
J.Mánek, Ježíšova podobenství , 156. Vö. még Zsolt 49,11-14. 130 W.Wiefel, Das Evangelium nach Lukas , 237. 131 J.Ernst, Das Evangelium nach Lukas , 271. 129
62
„A visszakérés szó figyelmeztetés arra, hogy az élet Istené. adja, tartja fenn és veszi vissza.” 132 Itt azonban dönt az aktív igeforma, s a többesszám is, amit nem szabad eltussolni: valakik visszakérik a lelket annak, aki korábban adta. Így az emberi lélek olyan isteni ajándék, amit egyszer halálunk pillanatában vissza kell adnunk. 133 3. Tle veszik el (aj po; sou'), de úgy, hogy már ebbe a döntésbe nem szólhat bele, nem akadályozhatja meg a lélek elvitelét. Ezzel elválasztják t is és a lelkét is a gazdagságtól, az élett l. Kérdés, hogy kik veszik el t le a lelket és hová viszik? A bibliai hagyományban ismeretesek a „halál angyalai”: a[ggeloi qanathfovroi (Jób 33,23), akik Isten parancsára cselekednek, és néha a sátánnal is azonosak. 134 A görög mitológia talán négy megoldást is ismer arra nézve, hogy a halál pillanatában ki viszi el az ember lelkét. 1. A lelkeket egyrészt az adott isten viszi el, aki a lelket kinézte magának, f leg a fiatal fiú vagy lány lelkét. Így pl. Zeusz isten elküldi a sasát, hogy karmaiban hozza fel hozzá a lelket, hogy vele legyen az Olümposzon. Máskor meg pl. villám által – mert hogy az égi villám istene is – elragadja a lelket. Azonban olyan esetr l is tudunk, hogy Zeusz Pegaszosz, a repül szárnyas ló hátán hozza fel magához a lelket. 2. Nagyon gyakori képzet szerint a lelkeket Moira istenn (vagy istennk) rabolja el. A mitológia szerint három Moira van: az egyik segít a születésnél, a 132
Pröhe Károly, Lukács evangéliuma ,210. Vö. Josephus Flavius, Bell. B III, 372. SalBölcs 15,8. grEzdr 6,16k. Sextus, Enchiridion 21. Ps.-Phokylides 105-110. U.Fischer, Eschatologie und Jenseitserwartung im hellenistischen Diasporajudentum , 142. 134 W.Grundmann, Das Evangelium nach Lukas , 258. J.Ernst, Das Evangelium nach Lukas, 271. 133
63
második orsóval szövi az ember életét, a harmadik pedig elvágja az élet fonalát, ami egyenl a halállal. Legtöbbször azonban úgy szerepel Moira, hogy rabolja el (aJrpavzw) az ember lelkét az él k közül, ezért a legtöbb sírfelirat is vele vitatkozik vagy rá neheztel, hogy meglepetésszer en, fájdalmasan és kegyetlenül rabolta el a lelket. 3. Egy nagyon elterjedt képzett szerint – úgy a mitológiában, mint a néphitben is - a lelkeket Hermész szállítja a hádészba vagy az istenekhez. aranylábú küldött, aki szárnyas lábakkal, arany pálcával biztosan és villámgyorsan vezeti kézen fogva a lelkeket a túlvilágba. 4. A görög mitológia ismeri a „halál angyalait” is, k a Kérek (Kh're").135 k azok, akik jártak az emberek lelkeiért, hogy elvigyék vagy elszállítsák ket a hádész kamráiba – mondja Homérosz. Vagyis olyan férfivagy nlények voltak (daimonok), akik az alvilágból jöttek el parancsszóra, hogy a lelkeket levigyék a halottak birodalmába. Többnyire Hádész vagy Perszefoné szolgálatában álltak, s az parancsukra cselekedtek, tehát nem rendelkeztek szabad akarattal. Mködésüket ismeri már Homérosz ( Il. 1,411 18,535kk) és Hésziodosz is ( Theog. 211.217), és ismeretesek a klasszikus íróknál is. 136 Megisztioszról, a thermopülai látnokról, aki részt vett az ismert csatában, Homérosz azt a sírfeliratot jegyezte fel, amely azt mondja, hogy: ajll! h\ toi to; n kh're" e[ban qanav toio fevrousai eij" !Aidao dovmou".
„Érte azonban jöttek a Kérek, hogy levigyék t
135
Vö. Nilsson, Martin P., Geschichte der griechischen Religion I, München 1976, 222-225. 136 Vö. pl. Szophoklész, Elektra 1007-1011; Ovidius, Ibis 124. 64
Hádészna k házába… ”
Megisztiosszal kapcsolatosan még azt is említi a hagyomány, hogy mivel látnok volt, el re látta, ahogy jönnek lelkéért a kérek, tehát hogy meg fog halni és a halottak birodalmába kell leszállnia. Az egyik sírfelirat ezt poétikusan így jegyezte fel: Ez a híres sír Megisztiosé, kit egykoron megöltek a perzsák, amikor a Szpercheiosz folyón átkeltek. Látnok lévén bizonyosan tudta, hogy a Kérkövetek jönnek, de nem menekült el, elhagyva Spárta vezéreit .137
A bibliai hagyomány ismeri azt a képet, hogy a halál „mozog”, vagyis hogy a halál jön, megy vagy el is fut az embertl, ha még nem kell jönnie, de az emberek keresik, mert meg szeretnének halni. Jób mondja: „(A nyomorultak) várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset” (3,21). A Jelenések könyvében pedig azt olvassuk, hogy „keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut el lük” (Jel 9,6). János demitologizálja a Halált és követeit, és azt mondja, hogy Krisztus teljesen hatalma alatt tartja, ezért nem cselekedhet önállóan. „Ugyanis az élet és a halál olyan kategóriák, amelyek meghaladják az ember lehetségeit és szabadságát: nem akkor születünk, amikor akarunk, és nem akkor halunk meg, amikor akarunk. Az élet és a halál, ill. a pokol kulcsai Jézus kezében vannak (Jel 1,18)…. Viszont ha az élet és 137
Geffcken, Johannes, Studien zum griechischen Epigramm , in: Neue Jahrbücher 20, 1917, 102; Hi 17; Peek, Werner, Griechische Vers-Inschriften , Berlin 1955, 94; Peek, Werner, Griechische Grabgedichte , Berlin 1960, 76; Hérodotosz 7,228; G.Pfohl, Elemente der griechischen Epigraphik , 6-7; Peres, Imre, Apocalypsis Homeri 118; Peres, Imre, Griechische Grabischriften und neutestamentliche Eschatologie,1/26. 65
halál Urának parancsára a qav nato" vagy a Kh're" útra kelnek, az ember halálát már nem kerülheti el.” 138 Így kérik el és viszik el ( aj paitou'sin) az élet és a halál Urának a követei az ember lelkét váratlanul, éjjel a mi példázatunkban is, legyenek azok akár a „halál angyalai” vagy a bibliai „kérek”. Az Isten „akciója” többnyire éjjel történik, ahogy ezt Lk is mondja (tauv th/ th/ ' nuktiv). Így ismeri ezt a bölcsességirodalom is, mint pl. Jób 34,20 ( Egy szempillantás, és meghalnak éjnek idején) vagy Jób 34,25 ( Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja ket ), hasonlóan Jób 27,19-20.. A sötétség tehát a halál birodalmának terjedését jelenti, a halál követeinek munkáját. Mert maga a halál is sötétségbe burkolódzik, és sötétséget hagy maga után. Ezt a sötétséget csak úgy lehetne elkerülni – a halál ellenére, hogyha valaki „gazdag lenne Istenben” (eij" qeo; n ploutw' n). Mert a gazdag lelke nem az Istenhez kerül, így szükségszer en olyan helyre, ahol sötétség van. De aki gazdag Istenben, annak lelke hozzá kerül, oda, ahol van fény, ragyogás és igazi megpihenés (aj napauvomai).
A példázat utolsó verse fájdalmas tragikumba torkollik: a gazdag számára egyszerre több kellemetlen meglepetés adódott: 1. Nem számolt azzal, hogy hirtelen meghalhat, és élvezetre berendezett élete nem lesz élvezet, hanem gyötrelem. 2. Nem számolt azzal, hogy nem fogja élvezni javait (hanem valószínleg valaki más, pl. az örökösök, vagy a szegények...) 3. Nem számolt azzal, hogy elviszik a lelkét oda, ahova nem akart volna jutni 4. Nem számolt azzal, hogy nem rendelkezik önmagával és az élettel, hanem az Isten rendelkezik vele. 5. Nem számolt azzal, hogy elssorban Istenben kell gazdagnak lenni (= Istennek id t szentelni, nem fennhéjázó lenni, hanem 21
138
Peres, Imre, Apocalypsis Homeri , 114-115 . 66
megalázni magát, hinni Istenben és számolni vele, készülni eléje életében /imádságban/, hogy egyszer eléje kerülhessen halála után, igazságot kell cselekednie, a szegényeknek alamizsnát adni, stb.) 6. Nem számolt azzal, hogy egyszer kés lesz dönteni vagy cselekedni, és hogy az aktív élet és annak lehetségei egyszer (akár hirtelen is) megsznnek, és akkor már minden visszafordíthatatlan marad. Aki nem az Istenben gazdag hanem másban: pl. önmagában, öntudatában, javaiban (amit önz en élvez egyedül), erszakban, hamisságban, csak a földi életre szóló terveiben stb., az kénytelen lesz egyszer szembesülni az Isten valóságával, s fél, hogy nem az javára történnek élete további dolgai. Kérügmatikus összefoglalás
1. Tény, hogy az örökösödési ügyek nagyon csúnyák, és az emberek és rokonok emiatt általában összevesznek, és irgalmatlan harag marad a családban. Az emberek altalában a pénztl, vagyontól vagy örökségt l meg szoktak vadulni. Nem ritka eset, hogy meg is csalják egymást, vagy teljesen kisemmizik. Ilyenkor összetörik egymás szívét, összesértegetik egymást hosszú évekre nézve, és tönkre teszik egymás között a kapcsolatokat, az értékeket és a becsületet. Néha odáig jutnak, hogy már szinte helyrehozhatatlan a családi béke, a megértés. Nem szép, st fájdamas, amikor a hív emeberek között is ilyen irányba fajulnak el a dolgok. 2. Az emberek szívesen akarják mozgósítani vagy manipulálni Jézust, hogy segítsen nekik igazuk kiharcolásában. Eseteg testvérük rovására is. A józan ítél képesség ilyenkor elferdül, és kegyes kérésekbe, hazugságokba vagy álcázásokba burkolódzik. Ugyanis az illet nem azt modja, hogy Mester, gyere, segíts, mert gazdagabb akarok lenni, amilyen most vagyok. Hanem azt mondja: Mondd meg a testvéremnek, hogy az örökségben gondoljon rám is.... 67
3. Jézus nem vállalja ezt a fajta kérést, vagy szerepet. Vannak lelkipásztorok, akik viszont vállalják. És belebonyolódnak mindenféle csunya ügyekbe. Olykor persze nem is önzetlenül vagy ingyen. Pedig Jézus mondja, hogy neki nem ez a küldetése. Ezt tudja csinálni más is, az illet hivatal, vagy a szakemberek. Neki az Isten országát kell hirdetni. Ezt tudni kell minden lelkipásztornak: csak olyan tevékenységet és munkát lehet vállalnia, amivel hirdeti az Isten országát. Ha valaki vagyonában gazdag, még nem jelenti azt, hogy gazdag életet él. Lelkében szegény ember marad élete végéig, és úgy hal meg, mint koldus: ember, barát, Isten nélkül. Ez a legnagyob szegénység, amit nem lehet pótolni semmilyen földi gazdagsággal. Milyen messze van az az ember attól, amit Jézus hirdetett: Én azért jöttem, hogy életük legyen, és b völködjenek. (Jn 10,10). Az anyagi ügyekhez való viszonyulás csapdává válhat a krisztusi ember számára is: próbára teszi hitét, a családjáhozrokonaihoz való viszonyulását és szociálisan vett felebaráti szeretetét. „Az anyagi javakkal akkor élünk bölcsen, ha nem tesszük rá életünket, abban a tudatban, hogy életünk nem a miénk, hanem az Istené.”139 Aki az élettel, a sok munkával vagy nyüzsgéssel takaródzik, a halál leleplezi az szegénységét. Az Isten eltt nem az tesz minket gazdaggá, amit magunknak szereztünk és tenyerünkben szorítunk, hanem amit másoknak adtunk.
139
Prhle Károly, Lukács evangéliuma , 210. 68
Conditio angelica Lk 20,27-40 (Mt 20,23-33; Mk 12,18-27) Bevezetés
140
Az evangélista itt egymás mellé szerkeszti Jézusnak különböz „partnerekkel” folytatott beszélgetéseit, akik egy fiktív történetet (életbeli fiktív példázatot) konstruálnak. A beszélgetések színhelye a jeruzsálemi templom, ahogy erre a Mt 21,23 vagy Lk 20,1 is utal: ej n tw' / erw' iJ /. Ez az adat olyan szempontból érdekes, hogy itt az evangélista szerint Jézusnak már számolnia kell a nép vezet mozgalmaival és a kultusz képvisel ivel való nyílt konfrontációval. Azzal, hogy Jézus belépett a templom terébe, tudatosan vallja és vállalja azt, hogy itt már id ben és térben is közeledik küldetésének utolsó szakasza, de azt is, hogy itt szembe fog kerülni a hivatalos teológia és a törvény képvisel ivel. Jézus azonban nem tágít eredeti küldetését l: a templomban tanítja a népet és hirdeti az evangéliumot. Az els hallgatója és egyúttal rajongója a nép volt ( laov" - Lk 19,48; 20,1.9.19.26.45; 21,38). Emellett ott voltak tanítványai is ( oiJ maqhtaiv aj utou' - Lk 20,45). De akik állandó cselt sz ttek ellene, azok voltak a f papok (oiJ ajrcierei'"), az írástudók (oiJ grammatei'") és a vének (oiJ presbuv teroi). Itt Jézus tanítása polemikus él vitabeszéddé válik. Lukács most evangéliumában egyetlen egy helyen Jézus ellen a szadduceusokat is (oiJ saddoukai'oi) felsorakoztatja. Maga a történet nem Lukács sajátja, hanem össz-szinoptikus anyag 141. Lukács azonban evangéliumában csak itt említi ket,142 mint a 140
Vö. O. Holtzmann, Neutestamentliche Zeitgeschichte, GThW II/2, Tübingen 1906, 379-410. E. Haenchen, Der Weg Jesu , 409-412. 141 Vö. Mt 22,23-33; Mk 12,18-27; Lk 20,27-40. 142 Az ApCsel-ben azonban Lukács többször hozza ket szóba (4,1 5,17 23,6-8), de ott is mint ellenzéki csoportot, akik izgatják Jézus követ it és kontráznak ellenük éppen az eszkatológiai hitük miatt. 2
69
feltámadás ellenzit, és ezt ersen ki is domborítja, hozzátéve a történet végén néhány saját kis részletét. 143 A 20. fejezet korábbi perikópáiban Jézus már leszámolt a f papokkal és az írástudókkal, akik dilemmás kérdésekkel ostromolták t, csapdát állítva neki, hogy beleköthessenek szavaiba (ej pilambav nw auj tou' rJ hvmato") a nép eltt (Lk 20,26), és így lejárathassák t, majd elveszítsék (aj povllumi: Lk 19,47-48). Most a szadduceusok lesznek a vitapartnerei, és a f téma a halál utáni kollektív feltámadás, amiben k nem hittek. Ez a disputa azonban jó alkalom volt az egyház számára arra, hogy kifejthesse nemcsak a szadduceusoktól való teológiai elhatárolódást, hanem a saját eszkatológiai reményét is, ami ebben az esetben nagyon közel áll a farizeusok teológiájához. Ezért néhány teológus kifejezi, hogy Jézus itt teljesen olyan alapokon tanít, mint egy jó rabbi. 144 Valóban Jézus és a keresztyénség itt csak a rabbbinátus tanításáig jutott el, és nem tartalmaz semmi „keresztyénit”? Egyes teológusok szerint nem kizárt, hogy ebben a perikópában az evangélista választ kívánt volna adni a túlexponált családszociológiai, családetikai vagy az aszkézis felé tendáló kérdésekre, amelyekben felmerülhettek olyan problémák is, mint pl: van-e értelme a keresztyén házasságnak? Befolyásolja-e a hív ember eszkatológiai jöv jét a tartós/fogadalmi özvegység (eszkatológiai erény?) vagy nem rontja-e a hív eszkatológiai „esélyeit” az ismételt férjhezmenés (1Tim 5,14: az özvegyi tiszt ?)?145
143
W.Wiefel, Das Evangelium nach Lukas , 342. 144 Vö. pl. E. Lohmeyer, Markusevangelium, 257. Jochim Gnilka azonban figyelmeztet, hogy nem éppen szerencsés – akár ilyen textusok alapján - Jézust rabbinak látni: Das Evangelium nach Markus , EKK II/2, 160, 21. jegyz. 145 Ezen kérdések aktualitása felveti azt a kérdést is, hogy a pásztori levelek keletkezése és az ott tárgyalt problémák alapján nem kellene-e mindenképpen egymáshoz közeli id be hozni e két hagyománygy jtemény keletkezését. 70
Textuskritikai megjegyzések
A Mt 22,30. versben az egyes kéziratok teljesebb szöveget adnak: a[ggeloi tou' qeou'. Ezzel egyértelmsítve van az, hogy az angyalok Isten világához tartoznak, és hogy ott más a ‘kondíció’. Exegetikai elemzés
Jézus tehát ezt a mostani beszélgetést a szadduceusokkal folytatja. Lukács óvatosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy csak néhányan a szadduceusok közül ( tine" tw' n Saddukaivwn) jöttek Jézussal vitatkozni. Ezzel mintha tompítani akarná az egész szadduceusi mozgalommal való ellentétet, ill. mintha arra utalna, hogy nem minden szadduceus követte egyformán híven mozgalma eszkatológiai tanítását. A feltámadással kapcsolatos tanítás azonban az skeresztyén egyház számára nagyon fontos volt, és f leg a szadduceusok tagadása alapján ez még jobban kidomborodhatott, ezért veszi fel evangéliumába ezt az anyagot, de amúgy nem bántja a szadduceusokat, és nem provokálja ket, nem sorolja ket Jézus hóhérjai közé, akik életére törtek. 146 Ezért is egész evangéliumában csak itt érinti létezésüket, ill. inkább csak tanításukat, amit röviden és tárgyilagosan jellemez.147 Ugyanakkor Lukács kihagyja Jézusnak a szadduceusokra vonatkozó elmarasztaló véleményét, mely pl. Mknál azt tartalmazza, hogy nem ismerik az Írásokat, és hogy tévelyegnek.148 Lukács sokkal finomabban, tapintatosabban fejezi 27
146
Vö. Ulrich Luz figyelmeztetését, hogy a szadduceusokat nem szabad egy kalap alá venni az egész papi arisztokráciával: Das Evangelium nach Matthäus, EKK I/3, 263. 147 Ezt lehet annak tulajdonítani, hogy Lukács esetleg eredetileg nem akarta azokat a köröket sérteni, akik evangéliumát olvasni fogják és ugyanúgy szimpatizánsai a görög kultúrának, vagy már az evangélium írásakor nem lehetett róluk tudni, mert a zsidóháború és a templompusztulás után nem lehetett róluk többet hallani: vö. Jacob Kremer, Lukasevangelium, 196. 148 Ahogy látjuk tehát, a szadduceusokkal kapcsolatban az Újszövetségben két fajta szemléletleírás található: az egyik tárgyilagos és óvatos (Lk 20,27kk), a 71
be a történetet, st szerinte az írástudók közül néhányan ezután a válasz után meg is dicsérik Jézust, hogy jól beszélt, ami elképzelhet is, mert hiszen Jézus itt valóban a farizeusi teológia vonalában fejtette ki eszkatológiai látását (Lk 20,39). Lukács tehát megemlíti, hogy a szadduceusok tagadták, hogy van feltámadás: oiJ aj ntilevgonte" aj navstasin mh; ei\ nai. Teológiai álláspontjuk eléggé racionális, és ez a materiális felfogásuk megmutatkozik abban is, ahogy pl. a feltámadásról gondolkodnak. Tanításukban csak a Tóra anyagára támaszkodtak, és nem vették figyelembe a késbbi korok szent iratait (a történelmi könyveket, a prófétákat, a bölcsességirodalmat sem). A szadduceusok szerint képtelenség hinni a feltámadásban, mert szerintük ez nagy káoszhoz vezetne. Hogyan lehet akkor rendezni pl. a földi kapcsolatokat? – kérdezik. Tagadásuk indoka egyszerre szociális, antropológiai és filozofisztikus is. Lukács úgy jellemzi ket, mint akik ennek ellentmondanak: oiJ aj ntilevgonte" (aj ntilevgw: ellentmondani, ellenkezni, vitatkozni, ellenszegülni, ellenvetést támasztani, tagadni). Ez a megjelölés azonban aránylag aktív cselekvést takar, mint akik véleményükr l nem hallgatnak, hanem ezt elég nyíltan, szenvedélyesen terjesztik. Ez a lukácsi állítás arra enged következtetni, hogy a szadduceusok 149 aktív teológiát mvelhettek, és hadakoztak a nép körében terjed eszkatologikusapokaliptikus szimpátiák ellen. 150 Itt a perikópa szövegkörnyezetében érezzük, hogy hiányzik a kontextus. Kérdés, hogy a szadduceusok miért jöttek el ezzel a kérdéssel? Az evangéliumi összefüggés nem szolgáltat ehhez indokot. A szadduceusok hirtelen jönnek el ezzel a kérdéssel. Miért? Erre két válasz is kínálkozik: 1. Vagy minden összefüggés nélkül csapdát akartak állítani Jézusnak, másik eléggé elmarasztaló és polemikus (vö. pl. Mt 3,7 16,1.6.11-12 22,22-23 Mk 12.18). 149 Vö. Josephus Flavius, Bell. II, 8,14; Antiq. XIII, 5,9. 150 W.Wiefel, Das Evangelium nach Lukas , 343. 72
2. vagy hallották már az tanítását a feltámadásról a különböz példázatok anyagából és Jézus bizonyságtételét saját haláláról és feltámadásáról (beleértve Isten országának közeli eljövetelét), ami apokaliptikus hangulatot keltett a nép körében, és ez provokálta ket – Jézus miatt és a népnek az apokaliptikus végvárás felé való eltolódása miatt. Mindenképpen ez a problémafelvetés azt jelzi, hogy Jézus mködése ébresztette környezetében az apokaliptika iránti érdekldést, és ezzel tanításának eszkatológiai jellege tagadhatatlan. Ez viszont sértette a szadduceusok m ködését és tanítását az ismert oknál fogva. A szadducceusok teológiai álláspontja tehát er sen racionális, materiális és konzervatív. A valóságban azonban összecseng a kor hellenista kultúrájának és vallásának felfogásával, mert hiszen a görögök is tagadták a feltámadást. A sadduceusok pedig nagy rajongói voltak a hellenista kultúrának.151 Beszédjüket jól átgondolt kérdéssel kezdik, olyan esetre utalva, ami ritkán ugyan, de el fordulhatott a közéletben is. A kérdezett történet hátterét a Mózes törvényében el írt ún. levirátus házasság szabálya (= sógorházasság) adta, mely szerint a megözvegyült asszonyt az elhunyt férj testvéreinek kell feleségül venniük, ha az nem hagyott maga után utódot (Gen 38,8; Dt 25,5). Ilyenkor az így születend gyermek az elhunyt testvér utódjának számít, beleértve a névviselést és az örökségszerzést is. De ez csak a gyermektelen özvegy (a[ tekno") esetében léphetett érvénybe, anélkül, hogy vizsgálták volna, miért nem szült. Ha az elhunyt után maradtak már gyermekek, az özvegyet már nem kellett feleségül venni. Tudomásunk van azonban arról is, hogy Jézus idejében már ez a levirátus házasság nem számított kötelez intézménynek.152 A szadduceusok kérdése tehát inkább már csak kegyes vagy 28
151 152
Varga Zs., Máté, in: JK III, 34. Varga Zs., Máté, in: JK III, 35. 73
filozofisztikus és mesterkélt vitaindító kihívás. Ezt a feltételezést ersíti a megszólítás is, amivel Jézust illetik: didavskale. A csapda és a lejáratási szándék abból is látszik, hogy hivatkoznak Tórára, amit Jézusnak ismernie kellene, ha Izráelnek igaz tanítója. De mivel szerintük a Tóra nem tanítja implizite a feltámadást, ezért Jézust – amennyiben ezt bizonygatni fogja – maga a Tóra fogja megszégyeníteni, hogy mint tanító, nem ismeri, ill. nem ismeri jól.153 Azzal, hogy a szadduceusok elmondják, hogy a végén meghalt az asszony is, olyan síkra helyezik a történetet, amely mindenképpen az immanencián túl, a halál után bontakozik ki. A Mózes adta levirátus házasság parancsa értelmében most a szadduceusok az így bekövetkezett helyzetet egy családban túldramatizálják, de elvben a történet lehetséges lehetett. A zsidó hagyományból tudunk arról, amikor ez megtörtént, 154 vagy amikor az ilyen eset pl. harmadik testvérig jutott el. A hetes szám azonban mesterkélt történetet sejtet, olyat, amilyet gyakran a rabbinista iskolákban konstruáltak. 155 A n helyzete totálisan elveszett, és ezzel a feltámadáskor el álló rendezési kísérlet is teljesen lehetetlen – legalábbis a szadduceusok emberi logikája szerint. 29-32
A 33. vers kidomborítja a szadduceusok f kérdését és élre állítja viszonyulásukat nemcsak Jézushoz, hanem az egész farizeusi teológiához, hogy vajon „a feltámadáskor az asszony melyik férjének lesz a felesége, hiszen mind a hétnek felesége volt”? Ez a vers elárul néhány érdekességet. 156 33
153
J.Kremer, Lukasevangelium, 196. Vö. pl. Júdát és Támárt (Gen 38,6-9) vagy Rút és Boáz esetét (Rút 3,9-4,10). 155 W.Wiefel, Das Evangelium nach Lukas , 343. 156 Vö. Szabó Dezs , Feltámadás Makucskán , in: A kötél legendája, BratislavaMadách 1979, 274-294. 154
74
1. Elárulja elssorban azt, hogy a szadduceusok nem jól értették és értelmezték magát a feltámadást. Az aj navstasi"-t túl szarkasztikusan és világi értelemben képzelték el. Mivel nem hittek a lélek létezésében, ezért azt gondolták, hogy a feltámadás visszaadja a halálból feléledt embereknek eredeti hústestüket, és hogy ezáltal visszaállnak a régi emberi-földi-antropológiai és családi állapotok. 2. Valószín, hogy a szadduceusok a feltámadás tényét, és azt, aminek akkor kellett volna történnie, olyan id b en (ej n th' / aj nastavsei) képzelték el, ami még egybe esik a földi történelem egy szakaszával. Tehát ha képzelték is azt, hogy ez valamikor az idk végén következik be, terhelte ket az emberi logika, amikor ezt a történést még a földi szféra folyamatába helyezték. Ez elárulja azt, hogy a szadduceusoknak nem volt eszkatológiája, esetleg csak futurológiája, amelynek határai beláthatók voltak. 3. Ez a polemikus kérdés elárulja azt is, hogy ismerniük kellett a farizeusok tanítását a lélekrl és a halál utáni életrl, és otthon kellet lenniük a kor apokrif irodalmában is. 157 Most, amikor teológiailag polemizálnak, a valóságban nem magával Jézussal van vitájuk, hanem az egész farizeusi rabbinátussal és eszkatológiájával. Lukács azonban nem dramatizálja túl ezt a tényt. 158 Jézus válasza egyszerre többirányú, amely bizonyos szilárd eszkatológiai struktúrát árul el. Akár négy részletre is le lehet bontani: 1. - elmondja, ill. kiindulónak felhasználja a földi élet kereteit és szokásait: oiJ uiJoi; tou' aijw no" touv ' tou… Ez hebraizmusnak tnik, mint ahogy az is, hogy nem beszél a lélek halhatatlanságáról. 159 - hangsúlyozza az eljövend világ létezését és azt, hogy valakik méltónak fognak találtatni, hogy részük legyen benne … Lukács itt 34
157
Vö. pl. 1Hen 51; 4Ezsdr 7,37 stb. Máténál nál Jézus tévelygésr l beszél, amely abból adódik, hogy nem ismerik jól az ÍRÁSOKAT (az Írások teológiáját). 159 J.Kremer, Lukasevangelium, 197. 158
75
valószínleg nem gondol még az egyetemes feltámadásra, csak az igazakéra, akik kiragadtatnak a halottak közül ( ejk nekrw' n).160 - a belépés abba az „új aiónba” a halottak közül való feltámadás (aj navstasi" ejk nekrw' n) által fog történni - ecseteli az emberek közti (családi és antropológiai) viszonyokat a feltámadás utáni világban: akkor már nem házasodnak és nem mennek férjhez … 2. - következik a fokozás: - számukra többé nem létezik a halál - az angyalokhoz lesznek hasonlók - Isten fiaivá lesznek = a feltámadás fiai (zsidó frazeológia) 3. A feltámadás melletti argumentumok: már Mózes ismerte ezt a csipkebokornál - Az Isten a pátriárkák Istene, akik viszont élnek … - Isten az élk Istene 4. Konzekvencia: neki mindenki él … „férjhez menni” (gamivzontai) és „nsülni” (gamivskontai) kategóriák ersen földi és emberi életformát jelentenek. Erre az életformára sem a földi létezés eltt, sem pedig a földi létezés után nincs szükség. A régi skeresztyén krisztológiai himnusz szerint, amit Pál apostol is idéz (Fil 2,7), ezt az állapotot „emberi formának” nevezi, amelybe Jézus is beleszületett: ej n oJmoiwvmati aj nqrwv pwn genovmeno". Ugyanis Jézus preexisztens voltában Isten formájában volt ( ej n morfh' / qeou' - Fil 2,6) és egyenl volt Istennel (ei\ nai i[sa qew' /), ill. hasonló volt hozzá. Mi természetesen már skeresztyéni szemmel nézünk erre a kijelentésre, amelyben a qeov"-Isten számunkra nem lehet más, mint az Atya. De abban a hellenisztikus környezetben, ahonnan ez a himnusztöredék származik – és tekintve el z formáját –, valószín, hogy Jézus mennyei léte egyszer en „isteni”, ami annyit jelent, hogy „mennyei”, nem földi és nem emberi, azaz „transcendentális”. Így pl. a görög mitológiában és néphitben minden olyan lélek, amely a mennyei szférába emelkedik, és ott él az istenek 35
160
A
W.Wiefel, Das Evangelium nach Lukas , 343. 76
társaságában, „isteni„ (qeov" vagy qeiov"). A két megjelölés a Fillevélbl is (az ej n morfh' / qeou' és az ei\ nai i[sa qew' /) kétségkívül erre az isteni hasonlóságra utal. Jézus mint olyan valaki, aki preexistens léttel rendelkezett és „onnan fentr l” jött, mondhatta, hogy ez ott a mennyben vagy az emberi élet határain túl hogyan is van. De Jézus itt nem hivatkozik saját életének vagy preexisztens voltának a tapasztalataira, hanem csak az Írások bizonyságtételére. A mennyei létforma tehát isteni vagy angyali. 161 Az Atya és Jézus isteni formában léteznek. Az emberek számára az eszkatonban marad az angyali létforma, a conditio angelica. Jézus ezt tarja mérvadónak, és ebbl indul ki! Így hát a halál után nem lesz szükség a testi-emberi-evilági létformára és mindarra, amit ez a földi élet (m ködéséhez, önfenntartásához) követel. Ezzel kapcsolatban felmerülnek különböz nehéz kérdések, amelyek ma még talán provokatív módon hathatnak, mint pl.: 1. Kérdés: A mennyben a házas élet már nem szükséges? (mert már nem kell emberi módon szaporodnunk, vagy mert mivel a testtel függ össze, ezért tisztátalanak, durvának, alávalónak t nik, és Isten társaságához ez már nem méltó?). 2. Kérdés: A mennyben a házas élet már nem lehetséges, mivel „útközben” a transformáció által elveszítjük azokat a szerveket, amelyek a házas életet feltételezik, és nemek nélküli lények leszünk (mint az angyalok)? 3. Kérdés: A földi „férjhez menni” (gamivzontai) és „nsülni” (gamivskontai) csak a szexualitás szempontjából érdekes, ami a mennyben megsznik „mködni”, vagy ez egyúttal a család megszntét is jelenti? Tehát a mennyben és az eszkatonban feloldódnak a földi családi kötelékek? 161
A harmadik: a daimonikus létforma is létezik, de ez az emberek számára kérdéses. 77
4. Kérdés: Mit jelent az, hogy nem lesz senkinek a felesége? Nem lesz senkinek az „ágyasa”? Vagy a „lelki-szellemi” együvétartozás valami módon megmarad? Pl. a családi név viselésében? Ez egyúttal azt is jelenti, hogy megsz nik az a kapcsolat is, ami az embereket a földön egymáshoz kötötte: nagyszül, szül, gyermek, testvér, rokon, el d-utód? (A Jel 2,17 azt mondja, hogy a megváltottak kapnak egy fehér kövecskét és azon egy „új nevet” /gr: o[ noma kainov n /), ami valahogy össze fog függni Jézus nevével (Jel 3,12). Feltételezhetjük, hogy a közösség áldása megmarad: akik ismerték egymást korábban, azután is jól fogják egymást ismerni és akár egy közösségben is tartózkodni, de a materiális házasélet és családi kör átalakul testvéri közösséggé. Így a feltámadás és Isten országa újra összehozza azokat, akiket a halál elválasztott és fájdalmasan megsebzett. De ez az „összehozás” vagy találkozás nem jelenti azt, hogy a mennyben az emberek automatikusan folytatni fogják azt, amit a földön a halál miatt abbahagytak. A halál a b n zsoldja (Róma 6,23), a bn csúnyasága okozza a halált, amely szétroncsolja az egyént és a kapcsolatokat. A feltámadás által az emberi kapcsolatok megtisztulnak, megersödnek és kiteljesednek egymás között és Istennel. 162 A feltámadás által az Isten országába kerülni azt jelenti: végre igazi tiszta és ártatlan testvéri közösségbe kerülni egymással és Istennel, amilyen uralkodott a paradicsomban a b nbeesés eltt. 5. Kérdés: Mit keres Mária a mennyben (a katolikus dogma szerint) mint Mária, azaz mint n? megrizte volna a niességét? De ki számára, ha a többi mennyei lények ezt már nem érthetik? Akkor ez igazságos a többi halandóval szemben? Vagy itt a katolikus teológia az eszkatológiai tévelygésben (is) van? Nehéz lenne szenvedély nélkül válaszolni e kérdésekre. Tény, hogy „a feltámadás utáni élet nem a mostani életformánk töretlen folytatása magasabb szinten, hanem olyasmi, amir l a földi 162
P.Pokorný, Výklad evangelia podle Marka , 246. 78
embernek, a mostani anyagi világhoz kötött gondolatkörén belül, megközelít fogalma sem lehet.”163 A 36. vers négy nagyon fontos állítást közöl Jézus szájából: 1. Akinek részük lesz a halottak közül való feltámadásban, azok többé nem halhatnak meg: oujde; ga;r aj poqanei' n e[ ti duv nantai.164 Úgy érzékelem, hogy itt minden szó hangsúlyos. Aki feltámadt, az már túlment azon a zónán, ahol pusztít a halál. Elhagyta nemcsak azt a területet, hanem azt a halandó hústestet (sw'ma yucikov n: 1Kor 15,44) is, amely fölött még a halál uralkodott. Az isteni eszkatologikus mennyei világban már nem m ködhet soha többé az az er, amely mint a halál (qav nato") van definiálva, és amely pusztítja az életet. A feltámadottak és a feltámadás nem csúszhat vissza a régi állapotba, a régi emberi-földi világ kozmikusan is megsemmisül (2Pt 3,10-13 Jel 21,1) a halállal együtt (1Kor 15,Jel 20,14). Ezért soha többé, oujde; e[ ti nem lehet visszaállítani a régi teremtést, amikor már elállt az új teremtés (kainh; ktivsi"), és „újjá lett minden” (2Kor 5,17 Jel 21,5). Az új aiónban nem lesz tehát helye annak, amit mi halálnak ( qav nato", aj poqanei' n) nevezünk. A halál ugyan „lemarja” rólunk a hústestet, de az új mennyei test létét ( sw'ma pneumatikov n: 1Kor 15,44) és a benne lev életet már nem befolyásolhatja pusztító ereje oujde; e[ ti, mert az az Isten ajándéka lesz. Ezeknél a gondolatoknál azonban nem tudjuk kizárni a hellenista hatást, amely Lukács gondolataiban lehetett, mert hiszen ez az elképzelés nagyon közel állt az antik görögökhöz, akik a lélek halhatatlanságát vallották ( ajqav nato", ajqanasiva).165 2. A feltámadottak az angyalokhoz lesznek hasonlók: ijsavggeloi eijsin. A görög ijsavggeloi két részletbl áll: az i\so" és az a[ggelo" szavakból. Az i\so" hasonlóságot jelent, f leg 36
163
Varga Zsigmond, Lukács, in: JK III, 95. A görög duv nantai az egyes kéziratok helyettesítik a mevllousin szóval („fognak” – a történésnek jöv idej formája). 165 J.B.Green, The Gospel of Luke , 721. 164
79
valamihez viszonyítva, valamivel összehasonlítva: hasonló, olyan/ugyanolyan mint, egyenl a másikkal (rangban/dicsségben, erben, formában, szubsztanciában stb.). Ez azonban nem jelent abszolút azonosságot, csak összehasonlítási megközelítést: 166 nem lehet a két összehasonlító alanyt összekeverni vagy kicserélni (vö. Fil 2,6-7). Az a[ggelo" pedig olyan mennyei lényt jelent, aki Isten világában él, nem (materiális) hústeste, hanem lelki teste van ( sw'ma pneumatikov n), genitális/szexuális igényei nincsenek, és a halálnak nincs rajta ereje. Közösségszeretk, bár egyes angyaloknak vannak speciális feladataik is. A feltámadottak tehát ezekhez lesznek hasonlók, vagy olyanok lesznek, mint az angyalok (Mt és Mk szerint: wJ" a[ggeloi), akik Isten udvarain járnak, és együtt vannak az Istennel:167 nem a házasságon és a test dolgain fog járni az eszük, hanem Istent fogják dicsérni, és az orcája eltt fognak élni.168 Így tanítja ezt a zsidó apokaliptikus irodalom is (pl. 1Hen 51,4), hozzávéve még azokat a leírásokat is, amelyekkel a feltámadottak testét az angyalokéhoz hasonlítják. Az igazak ragyogni fognak mint a mennyei fény és a csillagok (Dán 12,2-3), az igazak ragyogni fognak mint a nap (4Ezsdr 7,97-98.125), az igazak átváltoznak az angyalok ragyogásává, az angyalokhoz lesznek hasonlókká és egyenlkké a csillagokkal, és alakjuk csodálatosan szép és fényes ragyogású (slBar 51,5.10-11), és soha nem öregszenek meg (slBar 51,9). Ha korábban egy rövid id re kisebbé tett minket az Isten az angyaloknál (Zsolt 8, 6 Zsid 2,7), most az eszkatonban legalább olyanná tesz minket, mint az angyalok, s t még az is elfordul, hogy az angyalok szolgáló lelkek lesznek ( leitourgika; pneuvmata eij" diakonivan) azok számára, akik üdvözülnek (Zsid 1,14).
166
Más hasonló összetétel szavakat is ismerünk, mint pl. ijsavdelfo" – testvérhez hasonló, ijsovqeo" - istenekhez hasonló, ijsov pai" - gyermekhez hasonló stb. 167 Vö. Jób 1,6 és 2,1 a LXX szerint: oiJ a[ggeloi tou' qeou'. 168 U.Luz, Das Evangelium nach Matthäus, EKK I/3, 264. 80
3. Jézus továbbá mondja, hogy akiknek részük lesz a feltámadásban, Isten fiaivá lesznek: uiJoiv eijsin qeou'.169 Némely újszövetséges ezt szinonimának tartja az „angyalok” kifejezéshez.170 Én ezt azonban nem gondolnám. Ennek mélyebb teológiai és kortörténeti jelent sége van. Ugyanis ez a lukácsi megfogalmazás, hogy az emberek Isten fiaivá lesznek, a farizeusi körökben jelenthetett bizonyára megszeppenést. … De nem jelenthetett meglepetést a hellenista körökben, ahol az apotheosis vagy a divinizáció várva várt esemény vagy remélt jöv volt. A Lukács-féle görögkeresztyéneknek ez a történet bizonyára nagyon szimpatikus lehetett. Ezért is használja. Ezen a helyen tehát Lukács nagyon hellenisztikus módon fejezi ki magát.171 Érthet, hogy Lukács itt miért nem a tevkna qeou' szót használja (vö. pl. 1Jn 3,2), hanem a uiJoi; qeou'–t. Ugyanis János a tevkna qeou' megjelölést a Krisztus-hívk jelenlegi földi állapotára alkalmazza (a feltámadás eltt, vö. pl. 1Jn 3,2), viszont Lukács arról az állapotról beszél, amely a jövben jön létre a feltámadás után, amikor olyanok leszünk, mint az angyalok. Bizonyára, hogy itt már Lukács Jézus feltámadásának ismeretében írja ezt a történetet, ezért az segyházi közösség ezt teljes bizonyossággal vallhatta, 172 miközben a szadduceusok elmúlása csak igazolta ezt a hitet. 4. lévén a feltámadás fiai: th'" aj nastavsew" uiJoi; o[ nte". Itt bizonyára egy közismert zsidó fordulatról lehet szó. Találkozunk vele olyan zsidó szóképeknél, mint pl. a békesség fia ( uiJo;" eijrhv nh": Lk 10,6), e világ fiai (oiJ uiJoi; tou' aijw no" touv ' tou: Lk 16,8 20,34), a világosság fiai (oiJ uiJoi; tou' fwtov": Lk 16,8). Lukács ezzel képletesen összekapcsolja a szerepet, a jelleget és a szimbólumokat. Történetünkben a lényeg tehát az, hogy csak azok lehetnek a 169
A D kódex lényegesen csökkenti az istenfiúságot, amikor a genitívuszos qeou' helyett a tw' / qew' / olvasatot adja. 170 Így pl. Erich Klostermann, Das Lukasevangelium , 195-196. 171 W.Wiefel, Das Evangelium nach Lukas , 343. 172 J.Kremer, Lukasevangelium, 198. 81
valóságban is Isten fiaivá, akik a feltámadás részeseivé válhatnak. Ugyanis a feltámadás által kilépnek a halál árnyékának völgyébl és belépnek az új történésbe = az új isteni/mennyei világba. A feltámadás fiaivá válni tehát egyfajta feltétel minden további történéshez (istenfiúság, angyalokhoz való hasonlóság). 173 A halottak feltámadásának a gyökereit az segyházi közösség – szemben a szadduceusi teológiával – már Mózesnél vélte felfedezni. Az érv azonban inkább logikus, mint tényleges. A hivatkozás itt arra az ószövetségi esetre történik, amikor Mózes a pusztai csipkebokornál hallotta Isten szavát, mely szerint (itt mint Kuvrio", tehát a háttérben ott áll a hwhy) Ábrahám Istene (qeov"), Izsák Istene és Jákób Istene (Ex 3,2.6). Jézus most erre hivatkozik, és ehhez ad szakszer magyarázatot. Igaz, hogy az Ószövetségben több más hely is adódott volna arra, hogy vele igazolja a feltámadás gondolatát, pl. a prófétáknál (Dán 12,2-3) vagy a Zsoltárok könyvébl (Zsolt 73,24-25). De mivel a szadduceusok csak a Tórát tartották mérvadó iratnak a hitélet szempontjából, így Jézus az irataikból kénytelen nekik leckét adni, vajon mennyire olvassák nyitott szemmel és hív szívvel saját szent irataikat. Ábrahám, Izsák és Jákób olyan pátriárkák voltak, akiket a szadduceusok is nagyon tiszteltek, és közhitük szerint – bár meghaltak, de – Istennél voltak, nála éltek tovább (vö. Lk 13,28 16,22 23,43)174, ezért is közhasználattá vált a kedvelt teológiai közmondás, hogy az Isten az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Így Jézus saját állításukban foghatta meg ket. 37
A magyarázat másik logikus része az volt, hogy Isten önmagában is az élk (zwv ntwn), nem a halottak (nekrw' n) Istene. Ha 38
173
W.Wiefel, Das Evangelium nach Lukas , 343-344. Így gondolja ezt Erich Klostermann ( Das Lukasevangelium, 196). Jacob Kremer ( Lukasevangelium, 1967) hozzáteszi, hogy ez nyilvánvalóan felfedezhet más zsidó iratokban is, mint pl. TestBen 10,6; TestLev 18,14; Josephus Flavius, Antiq. IV, 236. Így vannak nála az elhunyt mártírok is (4Makk 7,19; 16,25). 174
82
pedig Isten él, akkor azok is élnek, akik nála vannak. Számára mindenki él: pav nte" ga;r auj tw' / zw'sin. 1. A pav nte" azt jelenti, hogy mindenki, aki ott van nála, aki hozzá tartozik. Az auj tw' / azt jelenti, hogy nála, számára, benne, vele. Lehet ezt térbelileg, azaz lokálisan érteni (= ott a mennyben, nála az mennyei hajlékaiban – Jn 14,2), vagyis az közelében és környezetében. Ez valószínleg válasz akar lenni arra is, hogy hol vannak a halottak, amíg nem támadnak fel? Élnek? Jó helyen vannak? Lukács azt mondja, hogy most is Istennel vannak együtt és hogy ott vannak a régen elhunytakkal is. Itt Jézus nem közvetlenül a szadduceusi feltámadáshit (ill. tagadás) ellen szól, hanem a halál utáni lélekexisztencia ellen, amit a szaddaceusok szinten nem hittek. 2. A pav nte"-t lehet szubjektívan is érteni, tehát akik benne vannak, benne éltek, benne hittek, hozzá tartoztak és vele a bels hitkapcsolatot ápolták, így csak természetes, hogy most is ott vannak nála mint szentek és igazak. Belle éltek, amíg a földön éltek, így most is számukra az élet forrása.175 3. És lehet ezt a görög fordulatot pav nte" ga;r auj tw' / zw'sin úgy is érteni, hogy globális jelentsége van: vagyis Isten számára mindenki él,176 senki számára nem hal meg, nem tnik el, mert az örökkévalóságban, legyen az pozitív vagy negatív sors, mindenki szeme eltt van, és mindenkinek az élete jelenvalóság. Jézus logikája jól mködött. Az utolsó vers megersíti Jézus tanításának helyességét néhány „hivatalos” hallgató ( tine" tw' n grammatevwn) által: didavskale, kalw'" ei\ pa". Ez azt is bizonyítja, hogy a jeruzsálemi templomban a farizeusok, írástudók és a szadduceusok között nincs senki, aki meggyz érvekkel elállhatna és az Írás alapján 39-40
175
Vö. Róma 14,8: „ha élünk, ha meghalunk, az Úréi vagyunk….” Ez eléggé hellenisztikus gondolat, aminek bizonyos változatát a görög irodalomból is ismerjük: vö. ApCsel 17,28 (Epimenidész?). 176
83
megcáfolhatná Jézus tanítását.177 Jézus mint didavskalo" elismerést vívott ki magának és tanításának. Senki nem mert t le már semmit sem kérdezni, mert attól tartottak, hogy k is megszégyenülnek. Azonban ez az elismerés és „köztisztelet” nem marad sokáig érvényben. Jézus legyzte ellenfeleit bölcsességével, felkészültségével, teológiájával. Jézust azonban nem engedik maguk fölé nni. Folyamodnak majd még több cselhez és erszakhoz, hogy végleg végezzenek vele. Kérügmatikus összefoglalás
A szadduceusi eszkatológia, amely tagadja a feltámadást, ma is fenyeget: a papság és a gyülekezeti tagok körében sokkal több követ je van, mint gondolnánk. A mai teológiamvelésben és a lelkipásztorkodásban egyformán fenyeget a veszély, hogy az eszkatológiai dolgokat túl emberi, túl racionális és materialista módon szemléljük. Ebbe a szemléletmódba nehezen fér bele vagy nehezen fogható fel a feltámadás reménysége. Így inkább lemondunk róla, és vagy (tudatlanságból-hitetlenségbl) óvatosan kitérünk el le, vagy finoman-durván támadjuk, de mindenképpen ellentmondunk neki – az életvitellel és a hitetlen „bizonyságtétellel”. A sadduceusok a Tóra rossz exegézisébl nagyon rossz következtetéséket vontak le, és ezzel egészen hamis tanítást hirdettek. Aki az Írás exegézisét rosszul fogja végezni, ugyan erre a sorsra jut: a hamis exegézis alapján hamis- vagy tévtanítás keletkezik, és ennek következtében a téves tanítást hallgatók is tévútra kerülnek – akkor is, ha ezt valaki „hivatalosan”, azaz pl. református palástban fogja hirdetni. Csak tévelyegni lehet ott, ahol nem ismerik az Írásokat: Vagy azért, mert rosszul olvassák, vagy azért, mert nem is olvassák 177
P.Pokorný, Výklad evangelia podle Marka , 247. Vö. J.Schreiber, Theologie des Vertrauens, Hamburg 1967. 84
és azt a keveset, amit ismernek belle, azt is ferde módon (=túl emberi módon, földi viszonyok szerint) magyarázzák. A történet a keresztyének számára megnyugtató abban az értelem is, hogy a halottaink már a feltámadás el tt is Istennél vannak (Mt 27,52-53; Jn 8,56). 178 Tudhatjuk, hogy az egykori élet Istennél és a feltámadásban való részesülés már itt a földön kezd dik, és errl hitben bizonyosságot is szerezhetünk (1Kor 15,35-55; 2Kor 5,2; Fil 3,21), ill. reménységgel várhatjuk az eszkatológiai történelmünket Jézus által (Jn 11,25; 1Kor 15,21-22.44-45). A feltámadás által új testet nyerünk, amely meg rzi ugyan eredeti formánkat és identitásunkat, de amely tiszta, ragyogó és lelki/pneumatikus lesz, amelyen soha többé nem vesz a halál er t, és amely egyúttal soha nem fogja kívánni azt, amit tönkre tehet a halál. Ne felejtsük el, hogy a feltámadás által elnyert életben a mennyben nem a család/rokonság lesz a legfontosabb gondunk és feladatunk (mint itt a földön), hanem hogy az angyalokkal és megváltott szeretteinkkel (= mennyei testvéreinkkel, azaz Isten családjának tagjaival) együtt magasztaljuk az Istent, és énekeljük a Bárány énekét (Jel 14,3.) A mennyben elssorban nem egymáshoz fogunk tartozni, hanem a Bárányhoz: Jézus Krisztushoz.
178
J. Kremer, Lukasevangelium, 198. 85
Felhasznált irodalom Frenyó Zoltán, A Hádésztól az Orcusig. Az antik mitológia alvilág-képzetei, in: Erdélyi Marnit-Peres Imre (szerk.), Gaudium et corona . Tanulmánykötet Takás Zoltán tiszteletére 80. születésnapja alkalmából, Komárno 2007, 60-95 Jakob Taubes, Nyugati eszkatológia , a KÚTNÁL, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest 2004 Schneemelcher, Wilhelm, Neutestamentliche Apokryphen I-II, J.C.B.Mohr (Paul Siebeck), Tübingen 61990 Heinrich Baarling, Die Eschatologie der synoptischen Evangelien , BWANT 120 (Sechste Folge 20), Verlag W. Kohlhammmer, Stuttgart-BerlinKöln-Mainz 1986 Georg Strecker, Eschaton und Historie. Aufsätze , V-R, Göttingen 1979, 90-107 Ulrich Fischer, Eschatologie und Jenseitserwartung im hellenistischen Diasporajudentum, BZNW 44, Walter de Gruyter, Berlin-New York 1978 Imre Peres, Griechische Grabinschriften und neutestamentliche Eschatologie , WUNT 157, Mohr Siebeck, Tübingen 2003 Imre Peres, Positive griechische Eschatologie, in: Markus Oehler-Michael Becker, Apokalyptik als Herausforderung neutestamentlicher Theologie , WUNT II/214, Tübingen 2006, 267-282 Pieter W. van der Horst, Ancient Jewish Epitaphs. An introductory survey of a millennium of Jewish funerary epigraphy (300 BCE – 700 CE) , CBETh 2, Pharos, Kampen 1991 G. Bornkamm, Enderwartung und Kirche im Matthäusevangelium, in: W.A.Davies-D.Daube (ed.), The Background of the New Testament and its Eschatology, Studies in Honor of C.H.Dodd, Cambridge University Press, Cambridge 1956, 222-260 Hans-Peter Müller, Ursprunge und Strukturen alttestamentlicher Eschatologie , BZAW 109, Verlag Alfred Töpelmann, Berlin 1960 A. Feuillet, Le sens du mot Parousie dans l’Evangile deMtthieu. Comparaison entre Matt. XXIV et Jac. V.1-11, in: W.A.Davies-D.Daube (ed.), The Background of the New Testament and its Eschatology , Studies in Honor of C.H.Dodd, Cambridge University Press, Cambridge 1956, 261-280 Ulrich LUZ, Das Evangelium nach Matthäus III. (Mt 18-25), EKK I/3, ZürichDüsseldorf – Neukirchen-Vluyn 1997, 544-561 Rudolf Pesch, Das Markusevangelium 8,27-16,20, Herders ThK NT II/2, Freiburg-Basel-Wien 2001, 317-318 86
Berger, Klaus, Hellenistische Gattungen im Neuen Testament, in: Principat , ANRW 25/II, WdG, Berlin-New York 1984, 1110-1124 Bultmann, Rudolf, Die Geschichte der synoptischen Tradition , Berlin 1961 Dutzmann, Martin, Gleichniserzählungen Jesu als Texte evangelischer Predigt , APTh 23, V-R, Göttingen 1990 Eichholz, Georg, Gleichnisse der Evangelien . Form, Überlieferung, Auslegung , Neukirchen-Vluyn 1972 2 Gundert, Wilhelm, Information über die Bibel, Gütersloh 1967 Heller Bernát, A héber mese , Budapest 1996 Jeremias, Joachim, Jézus példázatai , Budapest 1990 Johannsen, Friedrich, Gleichnisse Jesu im Religionsunterricht , Gütersloh 1986 Linnemann, Eta, Gleichnisse Jesu. Einführung und Auslegung , Göttingen 1964 3 Mánek, Jindrich, Jezíšova podobenství , Praha 1972 Michaelis, Wilhelm, Die Gleichnisse Jesu. Eine Einführung , (UB 32), FurcheVerlag, Hamburg 1956 Molnár Ern, A Talmud könyvei , Budapest 1921-1923 Müller, Peter – Büttner, Gerhard – Heiligenthal, Roman – Thierfelder, Jörg, Die Gleichnisse Jesu. Ein Studien- und Arbeitsbuch für den Unterricht , Calwer Verlag, Stuttgart 2002 Petzoldt, Martin, Gleichnisse Jesu und christliche Dogmatik , V-R, Göttingen1984 Raffay Sándor, Jézus hasonlatai , Budapest 1907 Rau, Eckhard, Reden in Vollmacht. Hintegrund, Form und Anliegen der Gleichnisse Jesu, FRLANT 149, V-R, Göttingen 1990 Ricoeur, Paul, Bibliaia Hermeneutika , Budapest 1995 Roloff, Jürgen, Arbeitsbuch zum Neuen Testament , Berlin 1984 Soucek, Josef B., K diskusi o výkladu podobenství, in: Bible a Kalich 1951, 156158.171-172 Thielicke, Helmut, Das Bilderbuch Gottes , Stuttgart 1957 Sand, Elexander, Das Evangelium nach Matthäus , Leipzig 1989 Scholz, Günter, Gleichnisaussage und existenzstruktur. Das Gleichnis in der neueren Hermeneutik unter besonderer Berücksichtigung der christlichen Existenzstruktur in den Gleichnissen des lukanischen Sonderguts, Göttingen 1981 Schweizer, Eduard, Das Evangelium nach Markus , Göttingen 1975 Schweizer, Eduard, Matthäus und seine Gemeinde , Stuttgart 1974 Schweizer, Eduard, Jesus Christus im vielfältigen Zeugnis des Neuen Testaments , München-Hamburg 1970 2 Schweizer, Eduard , Jesus - Das Gleichnis Gottes , Basel 1994 Tóth Kálmán, Jézus példabeszédei , Esztergom 1926 White, Ellen G., Kristova podobenství , Praha 1978 87
Die markinische Parabeltheorie
Rudolf Pesch, Das Markusevangelium 1,1-8,26, Herders ThK NT II/1, Freiburg-Basel-Wien 2001, 245-247 Die markinische Parabeltheorie
Rudolf Pesch, Das Markusevangelium 1,1-8,26, Herders ThK NT II/1, Freiburg-Basel-Wien 2001, 245-247
Joachim Gnilka, Jesus von Nazaret, Botschaft und Geschichte , ThK NT, Supplementband 3, Freiburg-Basel-Wien 1990, 89-97
Herders
Die Verkündigung in Gleichnissen ,
Alexander Sand, Das Evangelium nach Matthäus , RNT Regensburg-Leipzig 1989, 294-299 Oscar Cullmann, Das Gleichnis vom Salz, in: Ders., Vorträge und Aufsätze 19251962, Tübingen-Zürich1966, 192-201 Hans-Josef Klauck, Allegorie und Allegorese in synoptischen Gleichnistexten , NA NF 13, Münster 1978 Bolyki János, Az újszövetségi írásmagyarázat elvei, módszerei és példái , Budapest 1998 Eduard Lohse, Die Gottesherrschaft in den Gleichnissen Jesu, in: Ders., Die Einheit des Neuen Testaments. Exegetische Studien zur Theologie des Neuen Testaments , Göttingen 1973, 49-61 Gerhard Delling, Das Gleichnis vom gottlosen Richter, Ders., Studien zum Neuen Testament und zum hellenistischen Judentum , Göttingen 1970, 203-225 Kurt Erlemann, Gleichnisauslegung. Ein Lehr- und Arbeitsbuch , UTB 2093, Tübingen-Basel 1999 Wolfgang Harnisch, Die Gleichniserzählungen Jesu. Eine hermeneutische Einführung, UTB 1343, Göttingen-Zürich 1985 Theo Elm, Die moderne Parabel. Parabel und Parabolik in Theorie und Geschichte, München 21991 Joachim Jeremias, Neutestamentliche Theologie I: Die Verkündigung Jesu, Gütersloh 21973 Dan Otto Via, Die Gleichnisse Jesu. Ihre literrische und existenziale Dimension, BevTh 57, München 1970 Georg Baudler , Jesus im Spiege l seiner Gleichnisse. Das erzählerische Lebenswerk Jesu – ein Zugang zum Glauben , Stuttgart-München 1986 Georg Strecker, Literaturgeschichte des Neuen Testaments , UTB1682, V-R, Göttingen 1992, 181-189 88
Philipp Vielhauer, Geschichte der urchristlichen Literatur. Einleitung in das Neue Testament, die Apokryphen und die Apostolischen Väter , WdG, Berlin-New York 1975, 295-298 Marius Reiser, Eschatologie in der Verkündigung Jesu, in: SNTU 27 (2002), 155177 Hans Weder, Die Gleichnisse Jesu als Metapher. Traditions- und redaktionsgeschichtliche Analysen und Interpretationen , V-R, Göttingen 4 1990 Eduard Schweizer, Jesus, das Gleichnis Gottes. Was wissen wir wirklich vom Leben Jesu ? KVR 1572, V-R, Göttingen 1996 Josef Schreiner (Hg.), Einführung in die Methoden der biblischen Exegese , Tyrolia 1971 Friedrich Johannsen, Gleichnisse Jesu im Religionsunterricht. Anregungen und Modelle für die Grundschule , GTB 757, Gütersloh 1986 Adolf Jülicher, Die Gleichnisreden Jesu I-II, Tübingen 21910 Kozma Zsolt, Jézus Krisztus példázatai , Kolozsvár 2002 Heinrich Zimmermann, Neutestamentliche Methodenlehre. Darstellung der historisch-kritischen Methode , Stuttgart 31970 Hans Weder, Die Gleichnisse Jesu als Metaphern. Traditions- und redaktionsgeschichtliche Analysen und Interpretationen , V-R, FRLANT 120, Göttingen 41990 Werner Monselewski, Der barmherzige Samariter. Eine uslegungsgeschichtliche Untersuchung zu Lukas 10,25-37 , BGBE 5, Tübingen 1967 Wolfgang Harnisch (Hg.), Die neutestamentliche Gleichnisforschung im Horizont von Hermeneutik und Literaturwissenschaft , WdF 575, Darmstadt 1982 Charles Harold Dodd, The Parables of the Kingdom , London 1965 Clasu Westermann, Vergleiche und Gleichnisse im Alten und Neuen Testament , CThM 14, Calwer Verlag, Stuttgart 1984 MacCALL, Marsh H., Ancient rhetorical theories of simile and comparison , Cambridge 1969 Madeleine Boucher, The Mysterious Parable . A Literary Study, CBQ (MS) 6, Washington 1977 Heinrich Baltensweiler: Das Gleichnis von der selbstwachsenden Saat (Markus 4, 26- 29) und die theologische Konzeption des Markusevangelisten Spitta, Friedrich, Die Hirtengleichnisse des vierten Evangeliums, ZNW, 1909, S. 103-127 Fiebig, Jüdische Gleichnisse der neutestamentlichen Zeit, ZNW, 1909, S. 301306
89
