Mezopotámia gazdasága
I.
Etimológiai jelentése Bár az elején úgy tűnik, hogy egy név ( Mezopotámia ), kiderül, hogy igazából egy
fogalom1. Azért is mert a Tigris és Eufrátesz közötti területet jelöli. A görög eredetű szó igazából egy akkád fordítás, ami az Eufrátesz nagy kanyarulatát, mint zárt területet jelöli. Ezt a területet kétfelé osztották, osztották, délen volt Kenger (nemes, megművelt föld), az akkádok sumer formában vették át, innen a sumer nép neve is. Északon pedig kiuri majd az akkád nép neve. A görögök a legfontosabb legfontosabb varosukról Babilonnak Babilonnak nevezték nevezték el a „sumerok és akkádok” földjét. Babilon: „Bab illi”- Isten kapuja 2. 1 kép. Mezopotámia elhelyezkedése. elhelyezkedése .
II.
A földra ldrajz jzii pozí ozíció ció és az égha éghajl jlat at,, min mint döntő öntő alap alapok ok
1 www. www. terebess terebess ázsia e-tár e-tár. hu: Komoróczy Komoróczy Géza, Mezopotám Mezopotámia ia története története az ős kortól a perzsa perzsa hódításig hódításig 2 Száray Száray Miklós, Miklós, Általános Általános történelmi történelmi tankönyv tankönyv, Nemzeti Tankön Tankönyv yv kiadó , 9 kiadás, kiadás, Budapest Budapest 2004.
Mezopotámia gazdaságában Fontos szem előtt tartani a fenti tényezőket, mert a déli vidékeken nemcsak a két folyónak volt fontos szerepe a fejlődésben, hanem a nagy kikötőknek is. Az éghajlat3 nemcsak a növényvilágra és az állatvilágra hatott, hanem az emberek viselkedésére is. Mivel az öntözéses rendszernek köszönhetően a déli és az északi városok nagy kereskedelmi központokká váltak, a kereskedelmről szeretnék majd részletesebben tárgyalni. Ami szintén nagyon fontos tényező volt a gazdaság kialakulásában, az az állattenyésztés és a mezőgazdaság volt. Délen nagyon elterjedt volt a datolya fa, természetesen a gyümölcse miatt is, de a legfontosabb kultúrát a mezőgazdaságban az árpa és a szezámmag termelése jelentette. Először a kenyér és a sör 4 gyártásában használták fel, később az olaj készítéséhez is. Szintén nagyon elterjedt volt a mustármag, hagyma, foghagyma és az oltyán eledel: a póréhagyma. 2 kép. A földművelés
Ez a nagy mezőgazdaság hatott az állattenyésztésére, hiszen fenn tudtak tartani olyan állatokat, mint szarvasmarhákat, öszvért, kecskét, és juhot. A mezőgazdaságban az igás állatokat (ökör, öszvér és juh, kecske, szarvasmarha) első sorban a tejükért és a gyapjújuk miatt tartották. Tartottak még baromfit, kacsát és sertést, ezeket különleges alkalmakkor húsuk miatt hasznosították. A lovat és a tevét Kr. e. csak a második évezredben kezdték használni.
III.
A kereskedelem és az áruk szállítása A második fontos tényező, ami nagy horderejű volt a „két folyó” közötti város-államok
életében, a kereskedelem, amely komoly hálózattá is vált, és Babilontól egészen Egyiptomig tartott. 3 Vö. Anchor Bible Dictionary, 757-769, pg 756. 4 Kirk Grayson, in: Anchor Bible Dictionary, 756-769, New York 1992, 765
Ezt az útvonalat iránygörbéje miatt termékeny félholdnak nevezték. Ezeket a kereskedelmi útvonalakat nem volt könnyű átjárni 5, hiszen Palesztina nagy része sivatag volt, ezért hogy biztonságosabb legyen az utazás, csoportokban szerveződtek, vagy karavánokban csatlakoztak. A mezopotámiai kereskedők a csillagászat segítségével tudtak tájékozódni, és természetesen csak olyan valaki lehetett vezető, aki mar jól ismerte az utat. 3 kép. A kereskedelmi útvonalak
Nagyon sok lakós kereskedett deszkaáruval, főként a Libanon-i részekről, valamint fémmel, például az ón és a réz 6, valamint a kettő ötvözete a bronz, amit szerszámok és fegyverek készítésére használtak. 4 kép. A fém kereskedelme
Ezen a kereskedelmi útvonalon meghatározott szerepet töltöttek be az izraeliták, mint kereskedő ország népe. Ők voltak azok, akik közvetítettek Babilon és Egyiptom között, hiszen országukon keresztül haladt a kereskedelmi út. De ők nem szívesen kereskedtek velük, mivel ezalatt érintkezésben kerültek a pogányokkal. Pedig a babiloni fogság alatt más lehetőségük nem volt, mint hogy kereskedjenek. IV.
Babilon szociális gazdasága
5 Vö. Rebic Adalbert, Bibliai régiségek , Szeged 2000 6 Amelie Kuhrl, Az ókor Közel-Kelet , Budapest 2005,
Amint a fentiekből is kiderült, a babiloni szociális gazdaságnak három alapvető pillére volt: mezőgazdaság állat tenyésztés kereskedelem Bár a pénz nem volt babiloni találmány, de a fizetés egy adott szabványt követelt, mivel a pénz értekét nemes fémben határozták meg. A leghasználtabb drága fém, természetesen az ezüst volt, ezzel jól lehetett kereskedni. Mivel minden más tranzakcióért adót kellett fizetni a királynak, mindig leírták, a scribek segítségével, és az adószedők mindig éberen figyelték az adok bejegyzését. A legértékesebb pénzként a talentumot tartottak számon, és ezt két részre osztottak: Nehéz talentum: 60,600 kg. Könnyű talentum: 30,300 kg. De egy másik pénz egység is volt a mina: Arany mina:818 gr. Ezüst mina: 727,5 gr Arany sékel: 16,37 gr. Ezüst sékel:15,37 gr. A sékel pedig héber pénzegység volt.
5 kép. Pénzegység
