Maitréja: Elmélkedések a jövő Buddhájáról

VOLKER H.M. ZOTZ

MAITREJA ELMÉLKEDÉSEK A JÖVŐ BUDDHÁJÁRÓL

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR BUDDHOLÓGIAI INTÉZET ALEXANDER CSOMA DE KOROS INSTITUTE FÓR BUDDHOLOGY International Eetabiiehment of the AfíYA HAITREXA MÁNDAL A

VOLKER HM. ZOZT

MAITRÉJA Kt.M fti.gpn^sFir

JÖVŐ BUDDHÁJÁRÓL

BUDDHISTA MISSZIÓ

BUDDHIST MISSION

Muzeuxn utca 5, H-1088 Budapest VIII. Hungary Tel. 130-169

Gyenes József fordítása

BUDDHISTA MISSZIÓ DOKUMENTÁCIÓ ( I n t e r n i m 1986) Felelős kiadó: Dr. Hetényi Ernő ügyvivő OsztályvezetS: Dr. Horváth József Műszaki szerkesztő: Kerti Mária Leveleim: 1221 Budapest, Alkotmány u* 83. Folyószámla: OTP 526-6788

"Hogy a természet megvilágosodásai és elsötétedései nékem szolgálnak-e» vagy megtagadják a szolgálatot, mindez at­ tól függ, hogy egy bizonyos tűznek lángjai értem emelkednek vagy süllyedneke, mely tűz a szeretett az Egyetlen Sze­ retet, egy Embernek a szeretete. Ahol ez a szeretet hiányzott* mindig az igazán üres eget tapasztaltam, ingatag hajszolását mindannak» amit megragadni akartam, a Holt-Tengeren a virágtalan pusztaságot«" André Breton, L'aaour fou

Hálás

szeretettel tisztelt tanítómnak, Ven. Dr. Karl-Heinz Gottmannak

Előszóként Az eljövendő Maitréja Buddha, a nagy Szerető alakja, egyike az integráció jövőtől terhes erőinek, amelyek növekvő mértékben hatják át az emberek gondolkodását és érzé­ seit. Benne találja meg szimbolikus kifejező­ dését a buddhizmus azon szemléletváltása és továbbfejlődése, amely megszabadít bennünket a mostanáig tartó, a tradicionális gondolko­ dásmódhoz való csaknem kizárólagos kötődés­ től, hogy lehetővé tegye számunkra már a je­ lenben a jövő felé irányuló új orientálódást. Árja Maitréja nemcsak a minden buddhista iskolát összekötő ama reménység, aminek tár­ gya a megvilágosodott Világtanítók kontinui­ tása és a bódhiszattva-ideálnak életközeibe érkezett megtestesülése az odaadó felebaráti szeretetben, hanem egyidejűleg az a híd is, ami minden különbözőség felett és túl a bud­ dhista Dharma minden tradíciójának lényegét köti össze a jelennel és a jövővel. Más szavakkal: ebben a Buddha-alakban nyilatkozik meg a buddhizmus eleven dinamikája, amely, - anélkül, hogy a korábbi fejlődési formák jelentőségét kisebbítené vagy kétségbe von­ ná, - komolyan veszi a buddhista Dharma alap­ ját képező nem-tapadást a múlthoz. Ezzel azonban az áttörésre törekvő embert szabaddá teszi egy teljesen tudatos életvitelre a jelenben, éspedig azzal, hogy tekintetét elő­ re irányítja, és lehetővé teszi számára az 5

adekvát, spontán cselekvést a mindig változó fejlődési folyamatban való nyitottságból kö­ vetkezően. Azok a hatalmas változások, amelyek ezt a magasztos személyiséget az évezredek folya­ mán már a buddhizmus kialakulásakor előhív­ ták, bizonyítékot képeznek elevensége és fej­ lődési képessége mellett,ami manapság messze túlhaladja a tradicionális buddhizmus határa­ it. Az, ami két és fél ezer évvel ezelőtt a távoli jövőnek csak egy szimbóluma volt, amit árnyékba borított egy ezen a földön ván­ dorló Megvilágosodottnak a jelenléte, már né­ hány évezred leforgásával a Sákjamuni Buddha parinirvándja után mind szilárdabb alakot öl­ tött mint az összes földrész szellemileg fel­ nyílt millió és millió emberének élő remény­ sége, - mindazoké, akik a régi hitformák és tradíciók feltörésével üj, valóságközelibb értékek után kutatnak; mert ma ébredt fel először az emberiségben egy egész bolygó­ ra kiterjedő egységnek a tudata, olyan egységgé, amely mindannyiunkat sorsszerűén magábafoglal, és az egyes embert mélyebb kap­ csolatba hozza az Egésszel. Ebből a létünk alapjait megrázó egység­ tudatból pattan ki újra a szellemi összetar­ tozás ideálja, ami Maitréjában, a magát szeretetből minden lénynek felszentelő Bódhiszattvában,először csak szimbolikus kifejező­ dését találta meg, végül pedig a buddhizmus újjászületéséhez vezetett a Mahájánábam, a bódhiszattvaság mindent átfogó útjában. S ahogy az emberiség tudatában végbemenő jelen­ kori forradalmi változás közösségünk felisme­ résével szétrombolja a népek és vallások ha­ tárait, úgy robbantotta szét a Bódhiszattva 6

ideál egy világtól elmenekülő, szerzetesi életformára orientálódó buddhizmusnak a hatá­ rait is, és alakította át olyan világvallássá amelyben az egyes ember üdvössége a minden lény üdvére való odaadás mögé került, és amelyben a minden élővel való együttérzés arat győzelmet a saját szenvedéstől való ret­ tegés felett. A szellemi magatartásnak ez a teljes irányváltása a szenvedés problémájával szemben sehol sem kerül élesebb megvilágítás­ ba, mint a bódhiszattva-fogadalomban kifeje­ zett ama készségben, hogy inkább vegyük ma­ gunkra a szenvedés összességét, mint hogy a saját üdvünk kedvéért hátat fordítsunk a világnak. Az, hogy ebben a készségben ténylegesen benne foglaltatik a szenvedés legyőzése, és ez az első lépés a Megvilágosodás felé, paradoxonnak látszódhat, jóllehet ez semmi más, mint a leghatékonyabb lépés az én-vágy legyőzéséhez, ami minden rossznak a gyökere, és amiben ott van minden szenvedés­ nek az eredete. A minden élőlénnyel való szo­ lidaritás felismerése azonban semmi esetre sem áll ellentmondásban az egyes ember saját cselekedeteiért való felelősségével,és éppoly kevéssé csökkenti az individuális megvilágo­ sodás! törekvés értékét. Mindaddig, amíc) a nirvánát csupán az egyéni szenvedésektől való szabadulás kvietisztikus ideáljaként fogják fel, addig talán csak a bódhiszattva "lemondásáról" lehet be­ szélni, egy ilyen végérvényes "nirvána"-ba (vagy parinirváná-ba) való bemenetelről. De ha meg akarunk maradni e szónak a Buddha által adott definíciójánál, amiben a nirvána a vágy, gyűlölet és tévhit megszüntetéséből 7

áll, (tehát semmi köze a metafizikai spekulá­ ciókhoz , sem pedig valamiféle tisztán kvietisztikus állapothoz, amint a bráhmanizmusbán), akkor szóba sem jöhetne a nirvánáról való lemondás, hiszen ez mi mást jelenthetne, mint annak a tudatlanságnak a szándékos meg” tartását, amiből ez a három negatív tulajdon­ ság keletkezik. A Bódhiszattva azonban semmi esetre sem mond le a tökéletes megismerésről, sót, ellenkezőleg: a tökéletes Megvilágosodás kedvéért csupán a személyes szenvedéstől való megszabadulásról mond le. Úgy, ahogy korunk, és a műit idők Buddhái tették, abból a célból, hogy minden embertársukat hozzáse­ gítsék a saját megvilágosodás eléréséhez, és bennük a megvilágosodás-tudat (bödhicsitta) szikráját fellobbantsák. Miként Har Dayal a "The Bodhisattva Doctrine" c. könyvében meg­ jegyzi, a "nibbána" szó Gautama első prédiká­ cióinak legrégibb tolmácsolásában sehol sem fordul elő, hanem ehelyett a "legmagasabb tökéletes megvilágosodás" (anuttara-sammászambódhi) kifejezés. Ez az pontosan, amire mindenkinek törekednie kell, aki a Buddha követésén fáradozik, nem törődve az­ zal, hogy ezt a célt ebben az életben, vagy egy másikban éri-e el. Mégha ez az ideálé elérhetetlen lenne is, (és hogy ez nem így van, arra a legbiztosabb garanciát a törté­ nelmi Buddha és sok megvilágosodott követőjé­ nek a létezése adja nekünk), akkor is világi­ tó fáklyaként kellene elfogadnunk, életünk irányadó eszményképeként. Maitréja alakjában azonban ez az ideálé hús-vér valósággá lesz, mert ő számunkra egy­ formán keletkezésben lévő és jelenlévő, és miközben növekszünk, vagy, helyesebben, vele 8

belsőleg összenövünk, ő saját legmélyebb tuda­ tunk képmásévá lesz. A múlt idők Buddhái vala­ mennyien egyben mindig megtestesítői is voltak annak, ami minden Buddhaság lényegét képezi, nevezetesen az univerzális megvilágosodás-tudatnak, és egyben saját érájuk korszellemének is a világtörténelemben és az emberiség történetében, így a buddhista tradíció arról tájékoztat ben­ nünket, hogy a mágikus korszak Buddhája, amely korszak megelőzte az intellektus ébredését, Kasszapa Buddha volt, aki mágikus erők révén tunt ki és hatott. Gautama Buddha, világkorsza­ kunk negyedik Buddhája, a tiszta gondolkodás erejét testesítette meg, (a pratitja-szamutpáda a "függő keletkezés" törvényének megfogalmazása korának legnagyobb gondolkodásbeli tette volt), valamint az akaraterős céltudatosságot. Maitréja, az Eljövendő Buddha, azonban az intel­ lektuális vívmányok korszakát egy kiszélesített intuitív tudattal váltja fel azáltal, hogy a te­ vékeny felebaráti szeretet érzését, a minden élet lényegi egységének érzését új áttöréshez segíti. A tevékeny felebaráti szeretet, aminek semmi köze nincs a csak saját érzéseitől uralt ember szentimentális-emocionális magatartásához, Amitábha megkülönböztető bölcsességének alkalma­ zása, (akiben az érzés melege a belső szemlélet tisztaságával egyesül), a maga kifejeződését Amógasziddhi önzetlen és ezért karaa-oentes cse­ lekvésében találja meg. Maitréja Amógasziddhi "mindent beteljesítő bölcsességének" a megteste­ sülése, ami a spontán, önzetlen, szeretetteljes tettben nyilvánul meg, ami nem köti a cselekvőt, hanem boldoggá és szabaddá teszi, mivel tevé­ kenysége odaadásból és nem önösségből ered. Ez a tett-készség jut kifejeződésre azokban a Maitréja-ábrázolásokban, amelyek őt "európai" 9

ülésmódban mutatják, azaz mindkét lábbal a föl­ det érintve: tehát nem meditációban elmélyedve, hanem készen arra, hogy bármikor felemelkédjék, hogy a szenvedő emberiségnek vigaszt és segítsé­ get nyújtson. Miközben jobbját tanító és áldó pózban emeli fel, az ölében nyugvó baljában egy kelyhet tart az életelixirrel (amritakalasa) illetve a halhatatlanság nektáréval, ami őt Amitájusszal és Avalókitésvarával köti össze, kiknek funkcióját o veszi át földi pályafutása során. Japánban Miroku (Maitréja) és Kannon (Avalókitésvara) szobrait gyakran egészen hasonló tartásban ábrázolják: a bal láb a földön, a jobb láb a bal térden, ami funkciójuk és karakterük hasonlóságát már ezzel is kifejezésre juttatja. A Sákjamunival való kapcsolatra, akinek követője a földön Maitréja, egy kis sztúpa utal, ami gyakran látható a Maitréja homloka feletti hajdiszében. A legenda szerint Sákjamuni Buddha a Tusita-égből való alászállása előtt bódhiszattva-koronáját Maitréjának adta át, aki ilyen mó­ don utódjává, e világkorszak legközelebbi és utolsó érájának Buddhájává választatott ki. A Maitréjafelé való fordulásban, aminek je­ lentősége a buddhizmus szellemtörténetében ál­ landóan növekedett, az egyre erősebbé váló jelen- és jövő-tudat nyilvánul meg, ami többé már nem elégszik meg a múltba való visszapillan­ tással, hanem a teremtő jelenben ismeri fel a legfontosabb, az egyedül megvalósulásra képes és jövőt formáló idő-aspektust, amelyben a múlt beleolvad a jelenkori átélésbe, új életre ébred, új Öntőformába kerül, átalakul. Legyen Maitréja képe mindenki számára buz­ dítás a megvalósulás felé vezető úton, aki át van hatva a Buddha-tanítás szépségével és mély 10

igazságával! Nyíljék meg szivünk Haitrëja je­ lenléte számáré, mely jelenlétben minden Hegvi­ lágosodott működése megnyilvánul, hogy valóra váljanak Christian Morgenstern szavai, és jel­ mondatként szolgáljanak nekünk: "Közöttünk titokzatos hatalmak fonnak láthatatlan fonalakat, és egyetlen életbe szövik nappalainkat és éjszakáinkat, így aztán mind együtt növekszünk, míg magunkból teljesen kilépünk: ím, ott lángolnak már fejünk felett az ama Harmadikhoz tartozó szemek!"

Laaa Anagarika Govinda az Árya Maitreya Kandala mhacáryája

Bevezetés A pali kánon Hosszú Gyűjteményének (Dighanikája) huszonhatodik tanbeszédében, a Csakkavatti-Szihanáda-Szóttában, a történelmi Sákjamuni Buddha prófétái egy bizonyos Waitréja Búdha megjelenéséről a földön. Bár ez az egyetlen ezzel kapcsolatos említés a korai buddhizmus terjedelmes kanonikus irodalmában, és az eljövendő Buddha a cselekmény összefüggésébe látszólag csak mellékesen tartozik bele nevének kétszeri emlitése révén, mégis, ez a bejelentés a buddhista tradicióban igen nagy jelentőségűvé vált. Erre hivatkoznak az exegetikus pali Írások éppen úgy, mint a buddhista szanszkrit irodalom müvei, a Mahávasztu, a Divjávadána, a Dvávimsztjavadána, a Bődhiszattva-vadánamálá, vagy a Lalitavisztara. Emellett olyan kommentárok is keletkeztek, amelyek kizárólag ezzel a beszéddel foglalkoznak, olykor egy szútra formájában, ilyen például az Arja-Maitréja-Vjákarana. Az, hogy a jövő Buddhájával valö ezen fog­ lalkozás nem csupán vallásos átéléstől elszige­ telt exegézis vagy skolasztika intellektuális fáradozása volt, hanem a régi szerzők számára a legszemélyesebb létfontosságú jelentőséggel bírt, azt világosan mutatják a Viszuddhimagga szingaléz «változatának záró sorai. Buddhaghósa, az 5. századi jelentős indiai szisztematikus, valamint egy szingaléz átdolgozó a buddhista ta­ nításnak és metodikának ezt a Ceylonban keletke­ 12

zett ábrázolását azzal a nagy nyomatékkai hang­ súlyozott kívánsággal fejezi be, hogy érjük el mind majd egyszer üdvösség-célunkat Maitréja földi működésének idején. Ez annak a még ma is eleven óhajnak egyik dokumentuma, amit gyakorló buddhisták megszám­ lálhatatlan generációi tápláltak, - tudós papi emberek éppen úgy, mint népi vallásosságG laiku­ sok -, nevezetesen, hogy a Tanítást egy Buddha jelenlétében hallgathassák, azért, hogy e min­ dennél hatalmasabb inspiráció révén magas célju­ kat megvalósíthassák. Ez a kívánság a megjöven­ dölt Maitréja mellett megélhető jövőbeli élet konkrét reményében nyilvánult meg. Ha most eltekintünk az okoktól ama szférák­ ban, amelyek normális körülmények mellett kívül­ esnek az emberi észlelés határain, azt kell lát­ nunk, hogy egy ilyen tendenciának sokrétű földi okai vannak: ezek az okok ott rejtőzhetnek a pszichikai átélésben, a társadalmi realitások­ ra való reagálásban, és minden bizonnyal az em­ berben benne lakozó restségben is, ami a bud­ dhista Ösvényen kifejtendő komoly erőfeszítés kezdetét szívesen vetíti ki egy távolabbi j övőbe. Mégis, azt a már a felszínen is észrevehető fo okot más síkon kell keresni: mert egy Buddha testi jelenlétének időbeli távolodása következ­ tében egyre messzibb múltba tolódik annak kariz­ mája, ami szukcesszív módon került átadásra az élő hagyomány áramában. A Mester-tanítvány vi­ szonyba minden generációval egy további személy nyomult be a Buddha és mindenkori tanítványai közé. „ ■ ' Dacára a buddhista irányzatok filozófiai gazdagságának, dacára a különböző régiók kultu­ rális sajátosságainak, egyes iskolák növekvő 13

mértékű kifejezőerejének, az emberek mindig is azt várták, azt érezték, hogy a legmagasabb le­ hetőséget az jelentené a számukra, ha egy Bud­ dhával szemtől-szembe kerülhetnének, egy olyan lényt láthatnának, aki a Tanítást és az Üdvösség Célját ténylegesen megtestesíti, és a nirvána felfedezését és elérését előttük való­ sította meg. A saját tehetetlenség fájdalmas felismerése mellett a Tanítás megvalósításában hatékonyak lehetnek itt olyan történetek és sorsok, mint amilyen például Aszita Kanhaszirié (Szutta-Nipáta, 679-696). Ez, a már minden földi jelleget és kötöttséget levetkőzött látnok, amikor megmu­ tatták neki az újszülöttet, akiből a Sákjamuni Buddha lett,már a csecsemőben felismerte a leen­ dő Buddhát. Ezután mélységes szomorúság vett erőt rajta, amiért ő, tekintettel magas korára, ezt már nem érheti meg. Hellmuth Hecker a mi értelmezésünk számára is sokatmondó jelentést ad Aszita bánatának: "Ha a Buddha tanításának terjesztése előtt kellene meghalnia, akkor tiszta vándorlása alapján bizo­ nyéra az istenek valamelyik; világába születne újra, és onnan is éppen olyan jól hallhatná a Tanítást. Vannak azonban olyan szellemi birodal­ mak, amelyek annyira magasak és csendesek, hogy ott már semmiféle alak és szó nem lehetséges, csak az "alak nélkül létező formák". Ha Aszita, ahogy a hagyomány tájékoztat erről bennünket, már annyira megtisztult, hogy szíve minden for­ mához való ragaszkodástól már megszabadult, ak­ kor kieszközölte magának azt, hogy alak nélküli létbe szülessen újra. Onnan azonban semmiféle kontaktus nem lehetséges a formák világával, onnan már egyik Buddhát sem lehet hallani. - De tovább gondolhatnánk a lehetőségeket úgy, hogy 14

Aszita éppen a legközelebbi Buddhánált Mettejjó­ nál fogja hallgatni a Tanítást, ha olyan nagyon vágyódna arra, hogy elérje a szabadulást. Csak­ hogy az alak nélküli istenek létideje nem évek­ ben vagy évezredekben mérhető, hanem világkor­ szakokban, és Mettejjónak még a mi világkorsza­ kunkban kell megjelennie. így aztán a legköze­ lebbi Buddhát is elmulasztaná, és ha egyszer az alak nélküli világból újra visszajönne erre a világra, - ami még feltétlenül vár rá, mint meg nem szabadultra, - bizony lehetséges, hogy éppen akkor nem jelenik meg semmilyen _Buddha a világ­ ban, hiszen egyszer már volt egy olyan korszak, amikor hatvan eónon keresztül nem volt jelen egyetlen Tökéletesen Felébredett sem. S ha aztán az Igazság utáni vágyával semmilyen választ nem találna, csak téves tanításokat, akkor hosszabb időre semmi más nem volna lehetséges, mint az, hogy a hamis tanítókkal szembeni ellenszenvét megfogja, leküzdje, s ezzel a kerülő illetve téves üt újra megnyílna előtte." (1.) Ilyesféle tragikus perspektívákat szem előtt tartva egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogyha egy Buddha jelenlétét minden célok között sokszorosan az elérésre legméltóbbnak kell tartani. A buddhizmusban, az utolsó Felébredettnek mindig érvényes kijelentése mellett: "Jo dhammam passzati, szó mám passzati, aki a Tanítást látja, az engem lát", a történelemben három lehetőség került előtérbe ennek a célnak az elérésére: 1. Az eltávozott Buddha egyik ereklyéjével való találkozás; 2. Törekvés egy földöntüli Buddha-birodalomban való újraszületésre; 3. Reménység egy jövőbeli földi életben Maitréja, az eljövendő Buddha jelenlétével. 15

Az első lehetőség, az ereklyével, relikvi­ ával való találkozás a Buddha átélése céljából, a következő,páli kommentárokban is szereplő ál­ lításra vezethető vissza (Papancsaszüdani, Szammóhavinódini): dhátuszu hi thitaszu, Buddha thita va honti - Ha léteznek relikviák, akkor azt lehet mondani, hogy léteznek maguk a Buddhák is. Itt a buddhista alaptételhez követ­ kezesen kell végiggondolnunk, hogy "a test vagy alak (rúpa), az érzékelés (védaná), az észlelés (szamdzsnyá), a szellemi alapok, alapfeltételek, illetve az akarattól függő képzőerők (szamszkára) és a tudat (vidzsnyána) princípiumai a Buddhaság állapotában, illetve az ahhoz vezető úton a megvilágosodás-tudat megfelelő kvalitásaivá változnak át." (2.) Ha aztán az, ami úgy jelenik meg, mint egy Buddha alakja, teste, a "megvilágosodás-tudat egy kvalitása", tapasztaltatik, akkor a relikvi­ ában a megvilágosodás lényegének (bödhi) is fel­ ismerhetnek kell lennie. Ezért számol be a Mahávamsza krónika a következő eseményről: Mahinda, Ceylon buddhista misszionáriusa, igy panaszkodott a királynak: Uralkodó, messze van az az idő, midőn Tökéletesen Felébredettet láttuk. Tanító nélkül élünk itt, és nincs senki, akit tiszteljünk. Ekkor a király csodálkozva visszakérdezett, hogy vajon nem maga Mahinda mondotta-e, hogy mi­ dőn a Buddha a végleges nirvánába ment, a követe kező választ hagyta: "Midőn az ereklyét látjuk, a Győztest látjuk." (3.) A Buddha eképpen értett és átélt jelenléte a földön nem elégítette ki a második lehetőség híveit. Aki egy földöntúli Buddha birodalmában való újraszületés után áhítozik, az a Tanítást egy érzékelhetően előtte álló Mestertől szeretné 16

kapni. Egy ilyen reménység forrósa, - mintegy tanúja, - a kis Szukhávativjúha-szútra, amiben a következőket olvashatjuk: "így szólt a Buddha az idősebb Sáriputrához: Tízbillió Buddha-orszégnyira telünk nyugat­ ra van egy világ, annak neve Szukhávati. Ott él egy Buddha, annak neve Amitábha. Jelenleg ott prédikál ő... Ó, Sáriputra, én most ugyan Amitábha Buddha mérhetetlen erényeit dicsérem, de keleti irányba más Buddhák is vannak, mint Aksóbhja Buddha, Mérudhvadzsa, Manaméru Buddha, Méruprabhásza Buddha, Mandzsudhvadzsa Buddha, és még sokan mások. Ezeknek a Buddháknak a száma megszámlálhatatlan, mint a Gangesz homokja. Ezek mindegyike az igazságot prédikálja egyetemes hangon a háromezer világban." Hasonló kép bontakozik ki az írásból a töb­ bi égtájak, valamint a zenit, a nadir irányába is. S mindezen birodalmak, amelyekben Buddhák működnek, annak számára, aki bizalommal viselte­ tik a Felébredett iránt, egy-egy lehetséges hely az újjászületésre, amennyiben kitart a törekvés mellett. Ez a kozmikus távolságokba vezető reménység a maga paralelljét, - történelmileg távolibb korban, - a harmadik lehetőségben találja meg, kilátással a Maitréja jelenlétében való újjászü­ letésre a földi életben. Ez utóbbi a Dighanikája huszonhatodik tanbeszéde szerint a mi világunk­ ban marad meg, tehát ideiglenes célját a mi la­ kott élet-szféránkban, a földön keresi. Ezek a lehetőségek bizonyítják a Megvilágosodás-principium mindig tartó, vagy legalábbis mindig lehetséges, jelenlétét a létező világban. Ez a könyv Maitréja Buddha jelenlétével kíván foglalkozni. Ugyanakkor azonban nem kívánunk sem vala­ 17

miféle buddhológiai szakmai leírást adni (a sok­ rétű, részben már említett forrásokra támaszkod­ va) , sem történelmi vagy szociológiai tanulmányt összeállítani a Maitréja-hit lényegéről, revelanciájárói a buddhista országok történelmében és jelenében. Mindkettő kultúrtörténeti össze­ függésekben képezhetné egy későbbi értekezés tárgyát. Itt kontempláciö következik Maitréja Budháról a Dharma szellemében, háttérként elfogadva a buddhista tradíciót. A felhasznált szövegek és a tradícióból való tények a kontempláciö gondo­ latmenetéből adódnak, és nem abból a törekvés­ ből, hogy illusztrálják a buddhizmus fejlődési útját az időben. A Dighanikája huszonhatodik tanbeszédében található kanonikus említés alapján Maitréja eljövetelét a buddhizmus minden iskolája és ta­ nítási irányzata elismeri és elfogadja. Ebben mutatkozik meg az alakuló és eljövendő Buddha aktuális és integráló funkciója a jelenkor bud­ dhizmusa számára. Az aktualitásra bizonyítékot szolgáltat olykor a buddhista országok politiká­ ja is, amire elegendő csak egész röviden Thai­ föld példájával rámutatni. Ez az integráló funk­ ció világosan megmutatkozik például Tulku Lama Géshé Ngawang Kalzang (Tomo Géshe Rinpoché) nagy szellemi megújulási mozgalmában, aki Tibetben a korszak számára Maitréja alakját emelte a vallásos gyakorlat középpontjába. Ez mutatko­ zik meg továbbá az firya Maitreya Mandala Rend Lama Anagarika Govinda által történt megalapítá­ sában is 1933-ban. Már egyedül ezek az aktuális és integráló vonások is bőséges okot szolgáltat­ nak a jövő Buddhájának legalábbis szemlélődő megvitatására, megbeszélésére. Kiindulásként az általánosat és az egészen 18

eredetit véve, kontemplációnk a CsakkavattiSzihanáda-Szútta vizsgálatával kezdődik, amit páliböl újra lefordítva a szerző mutat be. Hasonlóképpen megtalálható jelen könyvben az Árja-Maitréja-Vjákarana teljes fordítása, ami a Bengáli Állami Gyűjtemény (Kalkutta) 4806-os számú szanszkrit kódexére alapul. Ezt Sylvain Levi "Maitreya le Consolateur" c. írásában adta közre a tibeti kánonból származó teljes átírás alapján. A most következő fejezet, a "Buddhánusszatirt, részben Sákjamuni Buddha életének leírása, amit a szerző készített el egy, Lama Anagarika Govinda által szerkesztett, kötet keretében, ami "Bevezető a Buddhizmusba" cím alatt 1980-ban ke­ rült kiadásra (Kasar Devi Publikation, Almora, India). A könyvben szereplő terminológia a forrá­ soknak megfelelően páli vagy szanszkrit nyelyu, s a leghasználatosabb formájában szerepel, így például "nirvánát" (szanszkrit) irunk "nibbána” (páli) helyett, vagy "Maitréját" (szanszkrit) "Mettejjo" (páli) helyett, esetleg akkor is, ha a fordítás páliból készült. Bécs, 1981, November

Volker H.H. Zotz

Buddhánusszati: Gondolatok a Buddháról

Az, .hogy a,Buddhák a világban megjelennek vagy sem,tény mar^a. Megdönthetetlen létfel­ tétel es örök törvény az,hogy minden, ami fennal. nem aoszolút. Ezt a tényt egy Bud­ dha fedezte fel, es lett úr­ rá felette. 5 amikor felfe­ dezte. és uralta, akkor azt hirdette, prédikálta^ nyilakozta ki, tanította es magya­ rázta nagy alapossággal, hogy minden, ami fennáll, nem ab­ szolút. Anguttara Nikája, 111. 134 Nehéz elérni az emberséget, Nehéz a halandó élete, Nehéz a Tanítást meghallani, Nehezen születnek a Buddhák. Dhammapada, 182

Még azok is, - vagy talán éppen azok, megütköznek a jövő Buddhájáról való prófécián, és a vele való jövőbeli életbe vetett reménység gén, akik jó ismerői a buddhista tanításnak. Hiszen különösen csekély jelentőségű a jövő a buddhisták számára, ez az egyik fontos különbség a Buddha-tanitás és a Nyugat uralkodó vallásai és világnézete között. A zsidó és keresztény vallástól egészen a marxizmusig ezek az elméleti redszerek mind nagyon hasonlítanak egymáshoz az idősíkkal kapcsolatos értékítéletükben: egy tra­ gikus feszüitségmezŐben léteztetik az embert, ami a múlt és jövő között feszül. A múlt egy el­ veszített édeni korszakot (Édenkert, őskommuniz­ mus) rejt magába, s a jövőből újra csak egy ilyen állapot (Új ég, Üj föld, osztLly nélküli társadalom) integet az ember felé. A jelen vi­ szont "siralomvölggyé" degradálódik, vagy a har­ cok korszakává, amelynek gyümölcseit majd csak a későbbi generációk fogják élvezni.(4.) Egészen másképpen szól hozzánk a Buddha tanítása: ez a 20

tanítás megmutatja az embernek, hogy a jelen a legmagasabb érték. Nincs itt semmiféle sóvárgó jövőbenézés, sem az idő problémáját elnyomó, il­ letve a jelen pillanatát elértéktelenítő sandítás egy megálmodott jövő felé. Amit egyko­ ron minden ember biztosan a magáénak tudott, az a jelene volt, életének mostani pillanata. Va­ lóban semmi más nem adatott az embernek ezen kí­ vül. _^ Nagyon világosan lép elénk ez a gondolat a Théraváda gyakran idézett verseiben: "Egy tiszteletreméltó éjszaka" (Maddzshima-nikája,13) Atltam nánvágameyya nappatikaAkhe anágatam Yadatltam-pahlnantam Appattanca anágatam Paccupannanca yo dhammam Tatha tatha vipassati Asamhíram asankuppam Tam vidha-m-anubrühaye Na hi no sangarantena Mahasenena maccuná Evam viharim-átapim Ahorattam-atanditam Tam ve bhaddekaratto 'ti Santo ácikkhate muni Az idézett szöveg Buddhadásza Bhikkhu for­ dításában így hangzik: "Ami elfolyt, ne fuss az után vággyal teli szívvel, ami még nem érkezett meg, ne sóvárogj utána! A múlt tovaszállt, a jövő még nem érhető el. Aki minden jelenvalót világo­ san áttekint, úgy, ahogyan az itt és most felbuk­ kan a szeme előtt, őrizze meg azt; erősen és té­ továzás nélkül! Éppen most, ez azt jelenti, hogy törekedjél! Ki tudja, nem lesz-e itt már holnap a halál? Sohasem szabad ellankadnunk a Márával és seregeivel vívott csatában. Aki így, nappal és éjszaka fáradhatatlanul és rettenthetetlenül tö­ rekszik, azt nevezi a csendes bölcs tiszteletre­ méltónak, mégha csak egy éjszaka adatik is neki." 21

Ez az éber jelenlévoség (szati, szmriti) itt és most, a testben, a pillanatnyi érzésekben, a pillanatnyi tudatállapotban és a mindenkori gondo­ lattartalmakban, ezt nevezi a Sákjamuni Buddha az "egyetlen útnak", ami a nirvána megvalósításához vezet (Dighanikája, 22; Maddzshimanikája, 10). A szati a Nyolcrétu ösvény egyik tagja (számmá szati), a buddhista életmód, magatartás egyik alapfeltétele, és mint első Megvilágosodási Rész (szati-szambóddzshanga), a Buddhaság egyik alap­ kvalitása . Ha a szati, a jelenlevőség a Buddha egyik lényeges alaptulajdonsága, és elengedhetetlen követelmény követőivel szemben, akkor jogos a jövcí Buddhájára vonatkozó próféciának és a be­ lé vetett hitnek a megkérdőjelezése. Mégis, egy valódi élet a jelenben sokkal mélyebb értelmű, mint a tisztán a pillanatnyira, a momentánra való hagyatkozás. Ez világosan kitűnik már a termino­ lógia analíziséből is, mert (ahogy Lama Govinda irja) a szanszkrit szmriti szó (sokkal inkább, mint pali megfelelője, a szati), egy további és mélyebb értelemmel is rendelkezik, miután az em­ lékezésre való képességet, az emlékező-tehetséget is jelenti. A szmriti-szambódhjanga tehát nemcsak egy jelenlegi testi, lelki, szellemi állapot észrevevése, hanem annak a múlt tapasztalataival való összekapcsolása is, amelyek az emlékezetben jelen vannak, mert csak ezen keresztül válhat az észlelt dolog világosabb, azaz értelmesebb tuda­ tossággá. A szmriti tehát itt nem a visszaemléke­ zés értelmében vett emlékezet, ami egy bizonyos dologra, eseményre, személyes természetű tapasz­ talatra vonatkozik, hanem teljes lényegiségünk tudatába való beleemelődés, aminek lényegiségében múltunk mint egész, azaz mint organikusan kelet­ 22

kezett és jelenlévő, válik élő jelenlétté. Ha mármost visszafelé akarnánk követni a múltbeli fejlődésünk útját, úgy találnánk, hogy azok a feltételek és okok, melyeknek létezésünket kö­ szönhetjük, mindig újabb és újabb köröket vonnak be. Más szavakkal: az, ami bennünket azzá tett, amik most vagyunk, nemcsak saját individuális, személyes fejlődésünk egyenes és kizárólagos vo­ nala, hanem az univerzum minden erőinek és felté­ teleinek együttműködése is határtalan időtérségek lefolyásában, - illetve az örökké jelenlévő vi­ lágfolyamat időtlenségében, amiben a kibontakozás és az integráció egyidejűleg haladnak előre. Min­ den lény tehát bázisként birja az egész univer­ zumot, és a szmriti-szambódhjanga nem más, mint bensőséges észrevétele és megjelenítése ennek az univerzális összekapcsoltságnak, ami kiterjed létünk és tudatunk minden egyes fázisára. (5.) Egy Buddha, miután az ő alapeleme a szmriti (szati)’, ennek az univerzális összekapcsoltság­ nak az állandó megjelenítésében él, Így tehát ő testesíti meg az "örökké jelenlévő világfolyamat időtlenségét". Ezért az, ami a "Buddha", többet jelent, mint csupán csak jelenlétet a pillanat értelmében. Mielőtt ezt a jövőbeliség jelentőségének szempontjából alaposabban megvilágítanánk, kö­ vetkezzék most egy kis szemlélődés a Buddha lé­ nyegéről, hogy ebből kiindulva kapjunk majd fel­ világosításokat a problémához. Nos tehát, mi a Buddha? Négy síkon kell kísérletet tennünk ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk a megfelelő válaszhoz: 1. A szó jelentésének síkján, 2. ennek a jelentésnek a felfogása, tehát a definíciók síkján, 23

3. a történelmi megjelenés síkján, 4. végül pedig mitológiai síkon. Mindenekelőtt lássuk tisztán a szó jelenté­ sét: a Buddha szó a pali buddzshati (illetve a szanszkrit budhjate), azaz "ébren lenni, éberen újrakezdeni, éberen folytatni" igének a partiéipium perfektuma. Mint ilyennek, először is mel­ léknévi funkciója van, ekkor jelentése: feléb­ redt, éber, megértő, ezen túl pedig használják titulusként is, jelentése ekkor: "Az, aki Fel­ ébredett, Éber." Érdemes egy pillantást vetnünk az Indián kívüli buddhista kultúrák nyelvére, ahol ezt a szót a következő fordításokban talál­ juk meg: kínaiul Fo, azaz "Megvilágosodott", ti­ betiül sang-gje, azaz "Megtisztult", japánul pe­ dig Bucu, ami az indiai szó japán ejtése. Ezek után vizsgáljuk meg azt, hogy mimódon fogták fel egy Felébredettnek, Megvilágosodott­ nak a fogalmát, hogyan tükröződött ez a felfogás a különböző definíciókban! (6.) Vegyünk mindenekelőtt egy negatív definí-ciót;ezt maga Sákjamuni Buddha adja meg az Anguttara-nikájában: "Egyszer a Magasztos Ukattha és Szétavja között az országúton vándorolt. Ugyanakkor éppen ezen az úton mendegélt Dóna, a bráhmana. Amikor a bráhmana meglátta a Magasztos lábnyomait, cso­ dálkozva fedezte fel, hogy azokban ezerküllőju kerekek rajzai ismerhetők fel, abronccsal, ke­ rékaggyal, tehát a kerék minden ismérvével fel­ ruházva. Midőn a nyomokat nézte, így gondolko­ dott: "Csodálatos ez, felettébb csodálatos! Bi­ zony meglehet, hogy ezek nem is emberi lénynek a nyomai.n Ám egy helyen a Magasztos letért az útról, és leült egy fa tövébe keresztbetett lábakkal, egyenes derékkal, éberségét készültségbe helyez­ 24

ve. Ekkor azután Dóna bráhmana a lábnyomokat kö­ vetve megpillantotta a Magasztost a fa tövében ülve, barátságosan és bizalmat keltoep, elcsen­ desített szívvel és elcsendesített érzékekkel, a legmagasabb önuralom és nyugalom birtokában, kordában tartva és őrizve magát, - így látta a Hőst, éberen őrködő érzékekkel. Amint megpillan­ totta a Magasztost, hozzá lépett, és megszólí­ totta : - Bizonyára valamelyik Isten vagy, ó Uram! - Nem vagyok én isten, bráhmana. - Akkor talán egy Szellem vagy, ó Uram? - Nem vagyok én szellem sem, bráhmana. - Akkor hát valamelyik démon vagy, ó Uram? - Nem vagyok én démon sem, bráhmana. - Akkor pedig mi más lennél Uram, mint egy ember? - Nem vagyok én ember sem, bráhmana. - Arra a kérdésre, hogy isten vagy-e, szel­ lem vagy-e, démon vagy-e, ember vagy-e, azt vá­ laszoltad, Uram, hogy nem vagy sem isten, sem szellem, sem démon, sem ember. Oe hét akkor mi vagy, Uram? - Bráhmana, amint a kék, piros és fehér ló­ tuszvirágok keletkeznek a vízből, felnövekednek a víz felé, és azután ott állnak, a víz által be nem szennyezve, úgy születtem én a világból, nö­ vekedtem fel a világ fölé, győztem le a világot, s most itt időzök, a világ által be nem mocskoltan. Egy Megvilágosodottnak tartom magamat, ó bráhmana. Az, ami által istenné lehetnék, vagy az égi térségek szellemévé, ami démonná tenne engemet, vagy emberré fejlesztene, mindezek a hajlamok már kialudtak bennem, 25

teljesen szétszóródtak. Amiképpen a szép lótuszvirág a víztől meg nem nedvesedik, a világ már nem tud engem beszennyezni. Ezért hát Buddha vagyok én, ó bráhmana.”(7.) Ennek a történetnek a tartalma könnyen át­ tekinthető. ;Ha egy ember felfigyel a Buddha megkü­ lönböztető ismérveire, gondolkodása mindeneke­ lőtt a számára legmagasabbrendu lényeket asszo­ ciálja, istent,szellemet, démont. Minden felme­ rülő lehetőségre, még az emberi létre is, taga­ dó választ kap. Ebből a negatív definícióból te­ hát kitudódik a Buddha kimagasló nagysága: Úgy emelkedik ki a világból, mint a lótusz a vízből. Vannak azonban erre a tökéletesen másságra pozitiv definíciók is. Puggala-pannyati: "Akkor az ember az Igazságot azokban a dol­ gokban ismeri fel, amikről addig nem is hallott. Abban éri el a mindentudást és a Mester-voltot. Ezt az embert nevezik Tökéletesen Felébredettnek." Ezt a megismerést, felébredést a következő­ képpen határozza meg az Atthaszálini: "Kitörés az alacsonyrendu folyamatból, a Nemes Igazságok mélyére való hatolás, vagy a nirvána megvalósítá­ sa ." Nyánatilóka buddhista szótárában a kanoni­ kus utalásokat a következő megfogalmazásba sűrí­ ti: "A Tökéletesen Megvilágosodott vagy Felébre­ dett kifejezés egy olyan embert jelöl, aki a megváltáshoz vezető Tanítást, miután az a világ számára elveszett, önmagából kiindulva újra fel­ fedezi, saját maga megvalósítja, és a világgal közli." Így tehát a fentiekből a Buddhaság következő 26

aspektusai bontakoznak ki: a Buddha egy olyan lény: - aki emberi alakja ellenére emberfeletti, istenfeletti, és mindenféle módon kimagaslik a világból, - aki saját magából kiinduló törekvéssel megtalálta az Igazságot, - aki ezzel az Igazsággal, a végső törvény­ szerűségeket, és így az örökké jelenlévő világfolyamat időtlenségét testesíti,meg, - aki ezáltal elérte a lehetséges legmagasabb és elérésre legérdemesebb állapotot, - aki az eme állapot megvalósításához vezető utat másokkal is közli. Természetesen egy ilyen lénynek a létezésé­ re vonatkozóan csak egy történelmi példát isme­ rünk, Sákjamuni Buddha példáját. így máris elér­ keztünk a Buddháról való elmélkedésünk harmadik síkjához. Ennek a történelmi dimenziónak a megjelení­ téséhez vázoljuk fel most Sákjamuni életútjának legfontosabb állomásait. Több mint 2500 évvel ezelőtt Eszak-Indiában egy Sziddhártha nevű gyermek született, nagyon előnyös körülmények között. Abban az időben ezen a területen számos nemesi köztársaság létezett. A fiú apja egy #ilyen államnak volt a megválasz­ tott királya. Ő a sákják nemesi nemzetségéhez tartozott (innen a Sákjamuni név), valamint a Gautamidák családjához, ezért a Sziddhárthának nevezet gyermek családneve Gautama volt. Az or­ szág fővárosa Kapilavasztu, a gyermek születési helye Lumbini, mindkettő a mai Nepál területén található. A család társadalmi helyzete alapján természetes volt, hogy a fiú ugyanabba a magas funkcióba nőtt bele, mint ami apja kiváltsága volt. Ennek megfelelően történt neveltetése is. 27

Az írott hagyomány elképzelhetetlen fény­ űzésről tájékoztat bennünket, rendkívüli gazdag­ ságról, igen magas kulturális színvonalról részletes leírásokat kapunk egyrészt a különböző szórakozási lehetőségekről, másrészt pedig a ta­ nítás átfogó módjairól, amelyekben a fiatal Sziddhártha részesült, amit neki a palotai élet nyújtott. A herceg ki is használta mindezeket a lehetőségeket: éppen úgy élvezte a felkínált gyö­ nyöröket, mint ahogy elsajátította az optimális műveltséget, iskolázta szellemi és testi képes­ ségeit . Miként minden ember, akinek az élet nagy bő­ ségben mindent megad, éppen úgy lakott torkig mindezekkel Sziddhártha herceg, lelohadt érdek­ lődése az udvari élet iránt. Egyidejűleg kifej­ lődött benne az elmélyült gondolkodásra és medi­ tativ szemlélődésre való hajlam. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a herceg környezete aggodalommal nézte ezeket a törekvéseket, és attól félt, hogy az ifjú adott­ ságainak ellenére is lemond majd a politikai pá­ lyáról és az uralkodói hivatásról. Ez ok miatt is házasították össze tizenhat éves korában egy lánnyal, akit szeretett. Egy­ idejűleg az ország régensévé is kinevezték. Ily módon azt remélték, hogy a herceget örökre a gazdagság és hatalom világához köthetik. Egy fiúgyermek származott Sziddhártha boldog házas­ ságából. Úgy tunt, hogy sikerült őt megnyerni a királyi család elképzelései szerinti élet szá­ mára . Mégis, a herceg legmélyebb bensőjében felis­ merte, hogy ez az élet gyönyörökben, boldogság­ ban és dicsőségben valóságidegen, egyoldalú élétforma, hosszú távon nem lehet kielégítő. Az életrajzok részletesen ecsetelik, miként 28

tört ki a herceg a paloták lezárt világából, a megszokott biztonságból. Tizenhárom évvel azután, hogy az ország társuralkodója és családapa lett, vándorutakra szánta el magát, hogy azokat a dol­ gokat is megismerje, amikkel a szembesülést társadalmi körének tagjai rendes körülmények kö­ zött kerülni szokták. így találkozott szemtol szembe az életét meghatározó döntő fontosságú élménnyel: életében először látott egy szenvedő, gyógyíthatatlanul beteg embert> Érthető, hogy egy ilyen testnek a látványa szinte sokkolta a herceget, aki egészen addig csak kellemes dolgo­ kat tapasztalt. Most ébredt tudatára annak, hogy ez a sors minden embernek osztályrészül juthat. Egy másik kiutazása alkalmával egy meggör­ nyedt, szikkadt aggastyánt látott meg, akinek a számára már minden végtelenül fáradtságossá vált, s akinél már semmi sem emlékeztetett az egykori életerőre és életörömre, ami valaha hevítette. Végül Sziddhártha életében először egy holt­ test előtt állt meg, s így szembesült a halállal. Újra csak tudatosítania kellett, hogy ez a sorsa minden élőlénynek. Ezek olyan határélményeket jelenthettek a számára, amit modern nyelvhasználattal határ-szi­ tuációnak mondhatnánk. És talán éppen mi, mai em­ berek tudjuk igazán átérezni az ilyen határhely­ zeteket. Az ipari államok jólléti társadalmai is olyanok már, mint roppant nagy paloták, rengeteg, a legkülönbözőbb féle szórakozási lehetőséggel. Mindent félretesznek az ember útjábóli ami a legcsekélyebb mértékben is nyugtalaníthatná, a gyógyíthatatlan embereket éppen úgy, mint ahogyan szociális otthonokba száműzik a roskatag öregeket, s mindez messzemenőkig kizárja az élet szomorú velejáróival való találkozás lehetőségét, a még "funkcióképes polgár" számára. Egészen ha29

sonló módon kísérlik meg elkerülni a halállal való szembesülést is. A haldoklóval való közvet­ len érintkezés csaknem kizárólag az erre a cél­ ra kiválasztott hivatásosok előjoga lett. Ezért a mai kor emberei nagyon is jól meg­ érthetik micsoda sokkhatást válthatott ki egy hirtelen és felkészületlen találkozás az öregséggel, betegséggel és halállal: az addig el­ nyomott dolgok egyszeriben berobbantak a tudat középpontjába: "Minden ember, és így én is, kér­ lelhetetlenül alá van vetve az öregségnek, be* tegségnek és halálnak!" S amint gyakran megfi­ gyelhető, a halállal, vagy valmilyen súlyos be­ tegséggel való közvetlen szembesülés alapvetően megváltoztatja a legtöbb ember életét. így tör­ tént ez Sziddhártha herceggel is. Amit átélt, egész addigi életét mássá tette. Erre korábban az elégedetlenség semmilyen érzése nem volt képes. Amikor később egy további kiutazása alkalkalmával egy teljesen vagyontalan vándoraszkétá­ val találkozott, aki sugárzott belső elégedett­ ségétől és szabadságától, egyszeriben felébredt benne a bizonyosság, hogy az ilyen életmód az egyedüli út a szabaduláshoz, megvilágosodáshoz és teljessé váláshoz. S megszületett benne az elha­ tározás, hogy erre az útra lépjen. (8.) Síró szülei akarata ellenére örökre elhagyta a palotát, lemondott a hatalomról, va­ gyonról és az érzéki örömökről. Elégtelennek (dukkha) tunt számára ez a változékony, végletek között hánykolódó élet (aniccsa), a keletkezés és elmúlás, születés és halál, gyöi yör és kín, nyereség és veszteség közötti kilengéseivel. Ha csak egyetlen lehetőség is volna az emberi élet elégtelenségeit megszüntetni, akkor azt neki meg kell találnia. Ha lenne egy biztos út, ami elve­ zet a szenvedéstől a boldogsághoz és örömhöz, 30

akkor azt neki fel kell fedeznie. így lett meg­ szállottja annak az elhatározásnak, hogy ettől kezdve minden erejét erre a célra irányítsa. Az akkori India szellemi életében nagy, te­ remtő nyugtalanság uralkodott, amit Sziddhártha eme döntő lépése idején a halálnélküliség (amata), a változtathatatlan, rendíthetetlen keresé­ se jellemzett. Mindenütt igazságkeresők gyűltek össze, filozófiai iskolák alakultak ki a legkü­ lönbözőbb vallási közösségek, tanítványcsoportok különféle rendszerekhez tartozó j'ógamesterek kö­ rül. De a világ többi részében is a szellemiség szárnyalása ajándékozta meg ebben az időben az emberiséget, a régi kínai filozófiában éppúgy, mint a görög filozófiában. Mai korunkat, amikor számtalan ideológiai, vallási mozgalom és világ­ nézet verseng az emberek odafigyeléséért, csak a keresés és gondolkodás eme nagyszerű korszaka gyenge visszfényének tekinthetjük. A hagyomány arról számol be, hogy a honta­ lan Gautama Sziddhártha is ilyen filozófiai is­ koláknál, vallási csoportoknál és tanítványi kö­ zösségeknél próbált feleletet kapni a lét nagy kérdéseire. Előképzettsége megóvta ot attól, hogy idejét sarlatánok vagy szektánsok mellett pazarolja el. A legnevesebb vallási mesterek és filozófusok közül egymás után kettőt választott ki magának szellemi tanítóul. Mindkettő a meditativ jóga útját tanította, aminek az embert el kellett volna vezetnie a szenvedésmentes állapot megvalósításához. Az igazi jóga-praxis aligha hasonlított ah­ hoz, amit manapság próbálnak meg egyesek ilyenként széles körökben kiárusítani. Ez annak idején a test, szellem és lélek következetes, kemény és kérlelhetetlen iskolázását jelentette, ami kitöltötte az egész napot, igénybe vette az 31

az élet minden pillanatát, és annak, aki tényleg haladni kívánt ezen az úton, az állandó kemény gyakorlás nem engedett meg semmiféle elernyedést, semmilyen lustaságot. Ahogy az írásos feljegyzé­ sek tájékoztatnak bennünket erről, Gautama Sziddhártha rövid idő alatt megértette és megva­ lósította mindkét mestere célját, úgyhogy az egyik fel is ajánlotta neki, hogy társuljon vele, közösen foglalkozzanak a tanítványok oktatásával és irányításával. Gautama Sziddhártha azonban elutasította ezt az ajánlatot: a misztikus álla­ potok, amiket mások üdvösségük és boldogságuk legmagasabb céljának tekintettek, számára elég­ telennek látszottak, nem jelentettek kielégítő választ az ember tényleges, maradandó boldogsá­ gának nagy kérdésére. Minthogy a leghíresebb tanítók útbaigazítá­ sai és szellemi gyakorlatai is csak már keveset adtak neki, úgy hitte, hogy egészen rigorózus módszerekhez kell folyamodnia. Talán egy radikális aszkézis meghozhatja számára az annyi­ ra óhajtott szabadulást. így szánta el magát az önkínzás gyakorlataira. Testével igen erőszako­ san bánt, koplalt, visszautasított minden szi­ lárd táplálékot, hegyes töviseken ült, és még sok minden mást is kipróbált. De ez az aszkézis sem hozta közelebb céljához. Érezte, hogy egyre gyengébb lesz. Csontig soványodott, már kezdett a haja is kihullani. Végül, amikor már alig állt a lábán, felfogta, hogy mennyire közel került a halálhoz. Ebben a kritikus pillanatban döbbent rá ar­ ra a felismerésre, hogy éppen ő, aki az elégte­ lenséget és a szenvedést akarta legyőzni, saját tettével egyre mélyebben került bele magába a szenvedésbe. Belátta, hogy ezzel a tettével szen­ vedéseit csak megsokasította. S már a halállal 32

küszködve kristályosodott ki benne az a meglátás, hogy az önkínzó aszkézisnek ez a gyötrelmes útja semmi esetre sem lehet a helyes út, ami elvezet a szenvedés megszüntetéséhez. Visszatekintett addigi életére, fáradhatat­ lan igyekezetére, mindig megújuló tökéletes el­ szántságára. S hova jutott mindezek révén? Kora legkiválóbb mestereinek minden tanítását megva­ lósította, a legszélsőségesebb vezeklési gyakor­ latokat elvégezte, és semmit, dé semmit nem ha­ gyott kipróbálatlanul a megismerésért folytatott harcban. Még egészen e megrendítő felismerés és élményszerő meglátás utórezgéseinek a hatása alatt, ami megmutatta neki, hogy az öregséggel, beteg­ séggel és halállal való sorsszerű találkozása óta mint rögzítette magát kora előítéleteihez, véleményeihez és nézeteihez, többé már nem blok­ kolt elméjében feltört ifjúkora egyik spontán meditációs élményének emléke. Egyszer, még gyer­ mek-ifjúként, ott ült a rózsaalmafa alatt, mi­ közben apja, Suddhódana király, éppen a szántásceremóniát végezte, amint meghúzta az első ba­ rázdát a földek megművelése előtt. Sziddhártha ekkor mély meditációba volt elmerülve, de tuda­ tában volt a körülötte levő természetnek, látta annak határtalan szépségét, de látta azt is, ho­ gyan él az élet az életből, hogyan kebelezi be minden nagyobb lény a kisebbeket. Úgy tudósíta­ nak a szövegek, hogy ebben a pillanatban mély részvét (karuná-muditá) ébredt benne a világ kü­ lönböző lényei iránt, s emlékezve előző életei­ nek elmélyüléseire, széttörte szűk énjének hatá­ rait. Ezen a módon valósította meg a minden élet egységének a megtapasztalását. Ez a visszaemlékezés, megjelenítés (szatiszmriti) döntő fontosságúvá vált későbbi útján. 33

Elhatározta, hogy újra gyakorol, tovább meditál, hogy a meditativ elmélyülés ösvényét követve le­ győzze az élet elégtelenségeit. így határozván elkezdett újra szilárd táp­ lálékot venni magához. A Nairandzsana folyónál leült egy hatalmas fa (ficus religiosa) alá me­ ditálni, egyenes derékkal, tekintetét kelet felé fordítva. Eltökélte magában, hogy onnan addig fel nem kel, amíg el nem éri a Tökéletes Megvi­ lágosodást. A Megvilágosodás Fája alatt idozo kereső immár harmincöt éves volt. A hagyomány szerint éppen május havának telihold-napján tör­ tént mindez. Ezen az éjszakán szüretelte le Gau­ tama herceg és aszkéta fáradhatatlan igyekezete, tévelygései és kísérletezése gyümölcseit. Ezen az éjszakán jutott el a benne felgyülemlett erők egybefogott, intenzív, teljes latbavetésével a világ valóságának megfelelő szemléletéhez. Fel­ ismerte azokat a törvényszerűségeket, amelyek szerint a világnak és az életnek a folyamatai lejátszódnak, és felismerte az emberi élet általa ! olyannyira panaszolt elégtelenségének okait,mint az ezekkel a törvényekkel való diszharmóniát. Végül pedig felismerte az Utat, ami elvezeti az embert a szenvedéstől és az elégtelenségtől való megszabadulásig. Önmaga teljes következetesség­ gel járta végig ezt az utat, és ezzel megvalósí­ totta az emberiét legcsodálatosabb lehetőségeit: ő most már "teljes emberré” lett, s ezzel egyi­ dejűleg elérte az emberség ("emberi jelenség") határait, és túl is lépte azokat. Öregség, be­ tegség és halál minden rettenete elveszett szá­ mára . Ettől kezdve nevezte magát "Buddhának", mivel ez a felismerés, s ennek megvalósítása mintegy felébresztette az alvásból és az álomból a bizonyosságra és világosságra. 34

Ami még ennek kapcsán érdekes lehet a szá­ munkra, az az a kérdés, hogy mi is a lényege egy ilyen alapvető, az egész emberi személyiséget átalakító élménynek. Mindenki rendelkezik ilyen természetű tapasztalatokkal, természetesen jóval kisebb léptékben. Ezek azok a hirtelen felvilla­ nó ismeretek, amelyeket többek között az "in­ tuíció" fogalmával szoktunk körülírni. Ezek olyan pillanatok, amikor valamely dolog spontán és közvetlen módon lesz egészen világos a szá­ munkra. Ha pontosabban megvizsgáljuk az ilyen intuitív felismeréseket, akkor látni fogjuk, hogy ezek semmi esetre sem "spontán" jellegűek, mint ahogy először látszanak, hanem sokkal in­ kább megelőző munka, megfontolás és erőfeszítés (vájama) eredményei,mindezek tudati feldolgozása. A Buddha ezen Megvilágosodását úgy tekint­ hetjük, mint egy géniusz "intuitív láncreakció­ ját", aki semmivel sem maradt adósa tulajdon életének. Egy olyan ember intuitív dinamikus ta­ pasztalásának, aki nem riadt vissza az úttól még akkor sem, amikor eljutott elméje, teste és lel­ ke legvégső határáig egész emberségének totális bevetésével. A tisztára emberi létezési módnak ez a szétrobbantása tette lehetővé mindenekelőtt az áttörést a transzcendenshez. A most már Felébredetté, Megvilágosodottá vált Gautama Sziddhártha számára e lenyűgöző esemény után a világ teljesen átláthatóvá, kiismerhetövé lett. Felismerte a világ alapját képe­ ző törvényeket, elérte a nirvánát, ahol véget érnek a mohóság (lóbha)/ gyűlölet (dósa) és az elvakultság (moha), és ezekkel együtt a szenvedés (dukkha) is. Jóllehet kételkedett abban, hogy az emberek - kevesek kivételével - tapasztalását követhetik, mégis elhatározta, hogy azoknak a keveseknek a 35

kedvéért, "kiknek szemét már kevés por fedi", átadja a Tanítást a világnak. így lett fi filozó­ fussá és vallásalapítóvá, azzá a történelmi alakkáv akit a Buddhával általában asszociálnak. Életének 80. évében bekövetkezett eltávozá­ sáig végigjárta Indiát, tanítványi kört alakítva maga mellett, akiknek a Dharmát tanította. A gyakorló buddhista számára a Buddha ebben a történeti dimenzióban jelenti a halhatatlanság megalapítóját, az "idegenvezetőt" a megváltáshoz, a felszabadulás inkarnációját, az ember végső lehetőségeinek mintaképét, ö a Törvény megtes­ tesülése (dharma-kája), a nirvána legfőbb apos­ tola. Ahogy minden jelenséget egyrészt magából a dologból kiindulva, másrészt pedig valamely mögötte álló személynek az erejéből kiindulva kell értelmeznünk, a lehetséges végső ellentét­ párokat is: személyként Buddhának és Marának hívják, dologként ellenben nirvánának és szamszárának. A szentté válásnak a létezésben benne rejlő lehetőségét az első szent, a Buddha nyitja meg mások számára. Egy Tökéletesen Felébredett útmutató és kapu ki nem használt lehetőségeimhez. Ha nem rendelkeznék mélyen magamban ezekkel a lehetőségekkel, akkor egyáltalán semmit sem használna nekem egy Buddhának a megjelenése. Nem ő az, aki engem megvált, hanem 6 "csak" az, aki megmutatja nekem, hogyan választhatom és vihetem végbe én magam a felszabadítást (megváltást). A virtuálisan jelenlévő általa realizálódhat. (9.) Az a történelmi alak, akit a követő a maga számára aktualizál, hogy látens képességeit ki­ fejlessze, ama "első Szent", most figyelemremél­ tó módon relativálja helyzetét a világtörténe­ lemben. Vegyük szemügyre a Ghatikara-Szútta (Maddzshimanikája, 81) ide vonatkozó sorait: 36

" így hallottam: Egyszer a Magasztos Köszala országban vándorolt helységről helységre, sok szerzetestől kísérve. S a Magasztos letért az útról, és egy bizonyos helyre érkezve, mosoly jelent meg az arcán. A Tiszteletreméltó Ánanda ekkor azt gontolta: "Vajon mi lehet az alapja, mi lehet az oka annak, hogy a Magasztos moso­ lyog? Indíték nélkül nem mosolyognak a Beérke­ zettek." S a Tiszteletreméltó Ánanda vállára te­ rítette köntösét, s összekulcsolt kezeit a Ma­ gasztos felé emelve így szólt: - Ugyan mi az alapja, mi az oka annak, hogy a Magasztosnak mosoly jelent meg az arcán? Indítóok.nélkül nem mosolyognak a Beérkezettek. - Ánanda, volt egyszer itt a környéken egy város, Vébhalingamnak hívták. Virágzó, termé­ keny, népes város volt, sok ember lakta. S Ánan­ da, közel ehhez a városhoz tartózkodott Kasszapa, a Szent, a Magasztos, a Tökéletesen Felébre­ dett. S Ananda, itt volt Kasszapának, a Magasz­ tosnak, a Szentnek, a Tökéletesen Felébredettnek a lugasa is. Itt szokott volt, Ananda, Kasszapa, a Magasztos, a Szent, a Tökéletesen felébredett üldögélni, és itt szokta oktatni tanítványait. - Nos hát, Uram, Magasztos, foglalj itt he­ lyet, hadd szolgáljon ez a hely két Szentnek, Tökéletesen Felébredettnek. S a Magasztos leült a neki felajánlott helyre." (10.) Teljes magától értetődőséggel tudósit itt minket Sákjamuni Buddha egy történelmi elődről, s éppen olyan magától értetődően fogadja ezt a hírt tanítványa, Ánanda, s válaszol is rá. A páli szövegekben (méginkább a buddhista szanszkrit irodalomban) nem egy ilyen utalás van még az ilyesfajta "prehisztorikus" Buddhákra. Egy helyen például Szarabhanga szerzetes dicsőíti az 37

egykori Buddhákat és élő Mesterét (Théragáthá, 490-492): "Az útra, melyen Vipasszi vándorolt, melyen Szikhi és Vésszabhú vándorolt, Kakuszandha, Konágamana és Kasszapa: Erre az útra lépett rá ugyancsak Gotama. Vágyakat, rossz hajlamot legyőzve a hét Mester éberen, de már nem élve Az igaz szabályzatot mutatta be, kik megigazultak itt mindannyian. A négy részre osztott szent Igazságot könyörületből közölték a világgal: a Szenvedést, az Eredetet, az Utat, a Szenvedés Elmúlását, - a Célt!" (11.) A Mahápadána- Szútta (Dighanikája, 14) köze­ lebbről is bemutatja a Szarabhanga tanítvány ál­ tali dicsőítő énekben megnevezett történelmi Buddhákat, különösen Vipasszit. Azok alapján, amit a kánon és a tradíció alapján róluk tudunk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az elmúlt korsza­ kok Buddháinak életmenete tökéletesen megfelel Sákjamuni vázolt életrajzával. Mindenhol megta­ láljuk a konfrontációt a határ-szituációkkal, az öregséggel, betegséggel és a halállal. Mindig nagy hangsúlyt kap a Oharma saját erőfeszítésből történő, saját magából való felfedezése. S végül minden Buddha úgy tanítja ezt a felfedezést, mint mások által is végigjárható utat. Minthogy a mindenkori soron következő Bud­ dhának - miként láttuk, hiszen különben nem ne­ veznénk így - a végső törvényeket önmagából ki­ indulva kell újra felfedeznie, ebből következik, hogy a történeti előd tanítása szükségszerűen a felismerhetetlenségig eltorzul, azaz a megváltás számára alkalmatlanná válik, az életből még a 38

Buddhaság előtt eltűnik, vagy pedig az átadás megfogalmazásában i (szászana) az aktuális kor­ szak számára már semmilyen lehetőséget nem je­ lent . A mi világ- és bolygórendszerünk létezése óta, így tájékoztat bennünket Sákjamuni, már há­ rom Buddha jelent meg előtte a Földön. Az előbbi dicsőítő énekben megnevezett többiek rég letűnt eónokhoz tartoznak, időbelileg távoliak, karmikusan mégis a mi földünkhöz kötöttek* Mint látjuk, az, ami a Buddhaságban igazán kiemelkedő, egyedülálló, semmi esetre sem magya­ rázható az elődök létezésének tényéből kiindul­ va. A leendő Buddha önmagától válik Buddhává, és csak a múlt megjelenítése, valamint a benne ma­ gában fellángoló szmriti-szati megvilágosodásrész tudatosítja számára Buddha-elődeinek té­ nyét: azonossá lesz velük, miközben most úgy lé­ tezik, mint az örökké jelenlévő világfolyamat időtlenségének testetöltése. Heinrich Zimmer szép szavaival \kifejezve: "A Buddha egyedülálló az emberek és istenek között, de nem azért, mert sohasem volt hozzá hasonló, hanem azért, mert mindig a maga egyedülállóságában, páratlanságá­ ban volt itt jelen. Vonásról vonásra, tanításról tanításra megvolt ő már a korábbi világkorszakok valamelyikében is valamikor, egyszer, háromszor, sőt, többször is, de közbe-közbe sohasem. Ö a legfiatalabb tagja az istenfeletti tanítók sorá­ nak, kiknek hasonló természetű alakulásrendje az emlékezetbe idézett ősidő homályába vész" (12.) Asóka egyik oszlopfelirata bizonyítja, hogy Sákjamuni földi elődei szerepet játszottak a ko­ rai buddhisták vallásos tudatában. A felirat közli, hogy az uralkodó trónralépésének tizenne­ gyedik évében Kanákamuni (azaz Konagamano) Budha sztüpáját már másodízben nagyobbította meg, s 39

egy zarándokútra vállalkozott ehhez a sztúpához. Itt már annyira túllépjük a "történelmi" sző konvencionális értelmezését, hogy innentől kezd­ ve valójában a mitológia területén találjuk ma­ gunkat, vagyis a Buddháról való elmélkedés ne­ gyedik síkján.(13.) Ennek a mitológiai síknak a továbbgondolá­ sában a következő meggondolás szolgál alapul:.Ha földünkön a múltban már négy Tökéletesen Feléb­ redett volt, négy olyan lény, aki saját erejéből vált azonossá a végső Igazsággal, nem kellene akkor egy határtalan univerzumban, - megszámlál­ hatatlan galaxisaival, csillaghalmazaival, el­ liptikus ködeivel, stb. és az ezekkel járó meg­ számlálhatatlan életlehetőséggel, - adva lennie a Felébredés, Buddhává válás számtalan lehetősé­ geinek is; nem kelléne-e létezniük megvilágoso­ dottaknak, akik azokban a távoli világrendsze­ rekben a maguk sajátos módján tanítják az Igaz­ ságot? Az a már idézett Szukhávativyúha-Szütta ki­ jelenti: "Ezeknek a Buddháknak a száma olyan mérhetetlenül nagy, mint a homokszemeké a Gangesz partján." Ezeknek a földöntúli Buddháknak a birodalmát paradicsomként írják le, az ott élő Buddhákat pedig antropomorf alakban fogják fel. Az ember, szemlélődéseinél, azt a képet kell, hogy alapul vegye, amit ő maga nyer észlelési képessége (szánná) slapján, s amely így neki kód gyanánt szolgálhat. Ezért a Buddha-tanítványnak, aki a szemlélés képének kibontakoztatásánál tart, a Buddha-képmást újra meg kell oldania, meg kell fejtenie! S nem azért, mert ez a "kozmikus" Bud­ dha, aki a tisztelet tárgya, számára nem rendel­ kezne semmilyen objektív valósággal, vagy mert azt csak "maga teremtette". Maga teremtette a 40

kép, hogy az egy valóságot közelebb hozzon hoz­ zá, egy olyan valóságot, ami önmagán belül, ön­ magán kívül, mindenekelőtt azonban, - időben emberi individualitásénak létezése előtt, és az után is fennél. Itt a Buddha és a kép valósága közötti ref­ lexív genetikus vonatkozás elismeréséről van szó. Ha ez a kettő csak a gyakorlóban volna jelen, ha tagadná a Buddhaság kozmikus dimenzióit, akkor önmagát "az ősképek egy zárt rendszerévé" degra­ dálná, s az egocentrikusságnak egy új formáját építené fel, aminél a mindössze ■egy én-centru­ mot két vagy több én-kép korrespondenciája he­ lyettesítené .(14.) így a szemléltetőkép-kibontakoztatás Amitábhája, - hogy a legnépszerűbb földöntúli Bud­ dhát nevezzük meg, - egyáltalán nem halluciná­ ció, jóllehet mítoszban és képben számunkra ért­ hető kódban hozzák Őt közel hozzánk: fi az antropomorf Amitábha Buddha, a Végtelen Fény, a Szűkhávati paradicsomában. Az ortodox interpretáció, mégpedig a Japán Amitábha-buddhizmus, mindenfé­ le demitizáció ellenére is hirdeti a Szukhávati térbeli valóságát, térszerűségét a világegyetem­ ben . Az, hogy antropomorf-e vagy sem, földöntúli vagy földi, múltbéli, jelenvaló vagy jövőbeli, teljesen mindegy, minden Buddha azonos a nirvána, a dharmakája megtestesítésében. Minden Buddhának individuális kifejeződése van kora körülményei­ nek, megjelenése helyének s a hely sajátosságai­ nak megfelelően. Az "örökké jelenlévő világfo­ lyamat időtlenségének" síkján identikusak. Az utóbbit tartja szem előtt a buddhista tradíció, amikor az Ös-Buddháról (Ádibuddha) beszél. Ilyen háttér mellett érthető, hogy az embe­ rek a földi Buddhákat a "kozmikus Buddhák visz41

szatükröződéseiként" fogják fel. A földi Buddhák tulajdonságait olyan tulajdonságokkal helyezik itt analógiába, amelyeket meghatározott "földön­ túli" Buddhák kiemelkedő aspektusaiként vélnek felismerni, illetve amelyeket meditativ módon tapasztalnak meg. A hagyomány által különösen mágikus jelle­ gűnek tekintett Kasszapa Buddha, akit Sákjamuni közvetlen elődének tartanak, s aki történetileg valóban az emberiség "mágikus" korszakában gon­ dolható el, ekképpen összekapcsolódik a kozmikus Ratnaszambhava Buddhával, akiről azt tartják, hogy ő testesíti meg a "tiszta érzést" és a nap "meleg fényét". ts Sákjamunit, aki a megismerés és a gondolkodás nagy korszakában jelent meg, Amitábha "látó bölcsességével" kötik össze. Minthogy az ember a Felébredés összes lehe­ tőségét magában hordja, potenciálisan és látens módon minden emberi azonos a Buddhával. Novalis mondta: "A külső nem más, mint a titkok állapo­ tába emelt belső". Ez az idézet fejezi ki a Buddhaság misztériumának teljes mélységét. Maitréja, világrendszerünk jövőjének Buddhája, "az örökké jelenlévő világfolyamat időtlenségében” szemlélve tulajdonképpen nem is jövőbeli. A jövőbeli, az eljövendő, valójában egy kód,1amibe nekünk a Buddhaság titkait a magunk számára le kell fordítanunk, hogy megismerhessük azokat. Szemléljük hát ilyen háttérrel Sákjamuni Buddha Maitréjárói való próféciáját a Dighanikája huszonhatodik tanítóbeszédében.

42

CsakkavattiSzihanádaSzötta

Elpusztíthatatlan az én paradi­ csomom! Ha valaki csak azt tud­ ja meg, hogy mint ég és olvad el a «orszax, hogyan töl­ tődik fel fájdalommal es aggo­ dalommal, eleqtelenséqekkeí és hajszával, mindenféle hiánnyal, hosszú, időn át folytatott ícarhozatos cselekvéssel, akkor nem islert? ugygn még meg a Káron Dragasag nevet, de mar szabadon teljes harmóniában' másokkal{ spontán gyakorolja a legmagasabb erényt, meglátja az én alakomat, ami a Dbammát a jelenben nyi­ latkoztatja meg.

Szadctiana-piMidarika-Szútra,

XVI.

így hallottam. MidÖn egyszer a Magasztos a Mágadhai tartományban Mátulában tartózkodott, odafordult tanítványaihoz, s miután azok figyelmeztek rá, a kővetkezőket mondotta nekik: Ti magatok legyetek a biztonság és mene­ dék a magatok számára, minden más menedék nél­ kül! A Tanításnak kell biztonságul és oltalomul szolgálnia a számotokra; szükségtelen azután minden más. Hogy mi módon van az, hogy egy ta­ nítvány önmaga a biztonság, önmaga az oltalom, s a Tanítás a menedéke, ügy, hogy semmi másra nincs szüksége? A megszokott mohóság legyőzése után a ta­ nítvány tisztaságban és összhangban él testével, gondolataival és tudatállapotaival. Ily módon ez a tanítvány magamagának oltalom és biztonság. Ha eképpen mozogtok ti is a legsajátabb területeite­ ken, úgy nem lesztek kiszolgáltatva a halálnak. Az üdvös dolgok figyelembevételével ilyen, érték fog növekedni a ti bensőtökben. Valamikor régen élt egy király, Dalhanémi volt a neve. Világcsászár volt ő, mindenfelé győzedelmes, védelem népe számára. Hat ékszerrel 43

volt megáldva. Ez a hat ékszer: a kerék-drágaság, a legdrágább elefánt, a legdrágább 16, a legdrágább ékszer, a legdrágább asszony, a leg­ drágább polgár és a legdrágább tanácsadó. Ezer­ nél több derék és hős fia volt, akik minden el­ lenséget legyőztek. A király a Nagy Óceán hatá­ ráig uralkodott, és azon is túl, fegyver nélkül, igazságossággal. Miután eltelt igy sok év, évszá­ zad, sőt évezred, Dalhanémi király odafordult egyik emberéhez: "Kedves hívem, ha azt vennéd észre, hogy a kerék-drágaság lehullt a helyéről, úgy azon nyomban értesíts engem!" "Igenis, fen­ ség!" - válaszolta ő a királynak. Eltelt megint sok év, évszázad, sőt évezred, s egyszer csak látta az ember, hogy a kerék-drágaság lehullt az égről. Tüstént értesíttette erről a királyt: "Fenség, tudd meg, hogy a kerék-drágaság lehullt a helyéről." Akkor a király hivatta a trónörököst, s azt mondta neki: "Kedves gyermekem, most hallottam, hogy az égi kerék-drágaság lehullott a helyéről. Jól tudom én azt, hogy ha 8Z égi kerék-drágaság lehull a helyéről, akkor a világcsászár napjai meg vannak számlálva. Az emberi boldogságot már élveztem eleget, most itt az ideje, hogy gondos­ kodjam a mennyei boldogságról. Kedves gyermekem, mostantól kezdve neked kell igazgatnod a földet a Nagy Óceán határáig. Én levágatom hajamat és szakállamat, aszkétaköntöst öltök magamra, aztán elhagyom a házat, otthontalanságba vonulok." Aztán a király lelkiismeretesen bevezette a trónörököst a királyi méltóságba, £ maga pedig megnyiratkozott, aszkétaruhát öltött magára, és elvonult otthonából az otthontalanságba. De a bölcs király távozása ellenére is az égi kerékdrágaság hét nap múlva sem került elő. Akkor egy ember felkereste az új királyt, s azt mondta ne44

ki: "Fenség, tudd meg, hogy az égi kerék-drága­ ság eltűnt." Akkor nagy szomorúság fogta el a király szivét, s szerencsétlennek érezte magát. Végül felkereste a bölcs királyt, és érte­ sítette arról, hogy mi történt. A bölcs király így válaszolt: "Ne csinálj gondot magadnak annak eltűnéséből, ne érezd ma­ gadat szerencsétlennek, mert az égi kerék-drágaság nem volt a te apai örökséged. Próbálj in­ kább nemes császárként élni, gyermekem. Aztán lehet, hogy egy telihold-napon, amikor megtisz­ tulva állsz a palota teraszán, az égi kerék-drágaság ezer küllőjével, az abronccsal és a kerékaggyal, minden részletében megjelenik majd úira." "De fenség, miképpen kell nemes császár­ ként élni?" "Kedves gyermekem, támaszkodj a jogra, ügyelj rá, és tiszteld nagyon. A jog legyen a te zászlód, a te fegyvered, az legyen a te utad. Ahogy a jog megköveteli, akképpen oltalmazzad és védelmezd a népet, a hadsereget, az utódaidat, a szerzeteseket és a polgárokat a városokban és az országban, az aszkétákat és a papokat, mindazo­ kat, akik kitűnnek türelmükkel és jóakaratukkal, akik lecsendesítették és legyőzték önmagukat. Ezeket keresd fel rendszeresen, és tőlük kérdezd: mi az üdvös, mi a káros, mit kell elhagyni, mit nem kell elhagyni, mire kell ügyelni, mire nem kell ügyelni, mely cselekedet hoz hosszan tartó bajt és szenvedést. Ha az ő szavaikra figyelmezel, el fogod kerülni a bajt és a veszedelmet, az üdvösséget fogod tekintetbe venni, csak azt fogod cselekedni. Így leszel nemes világcsászár, kedves gyermekem." Az új király egyetértett a bölcs királlyal, és megvalósította a nemes világcsászárságot. S 45

minthogy szilárdan meg is maradt abban, egy te­ liholdas ünnepen, amikor teljesen megtisztulva s emelkedett lélekkel ült palotája teraszán, meg­ jelent az égi kerék-drágaság ezer küllővel, ab­ ronccsal és kerékaggyal, minden részletében, teljesen, egészen. Midőn ezt látta, így szólt magában: "Isme­ retes előttem, hogy annak a királynak, akinek ez így megjelenik,világcsászárrá kell lennie." Felkelt hát helyéről, elrendezte öltözékét, kezébe vette az aranyserleget, s jobbjával meg­ permetezte a kerék-drágaságot: "Gördülj hát győ­ zedelmesen a világ határáig, tiszteletreméltó kerék-drágaság!" Erre a kerék-drágaság megindult keleti irányba. Négyszeres sereggel követte azt a világcsászár. Azokban az országokban, ahol a kerékdrágaság megpihent, tábort vert a világcsászár négyszeres seregével. S a keleti égtáj királyai mind odamentek a világcsászárhoz, és igy szóltak hozzá: "Legyél üdvözölve, nagy király, köszön­ tünk téged! Uralkodj itten, legyen ez az ország a tied!" S a világcsászár így szólott hozzájuk: "Nem szabad egyetlen életet sem kioltanotok! Amit nem adnak oda önként, nem szabad elvennetek! Erköl­ csös, tiszta életet kell élnetek! Kerüljétek a hazugságot! Ne vegyetek magatokhoz semmi részegitÖ italt! Legyetek mértékletesek az élvezetek­ ben!" S ettől kezdve keletnek ama idegen kirá­ lyai mind a világcsászár követői lettek. Miután a kerék-drágaság Kelet Nagy Óceánjá­ ba belémerült, és újra kiemelkedett onnan, tova gördült Délnek, majd Nyugatnak, azután Északnak. S a világcsászár mindig követte négyszeres sere­ gével, hogy tábort üssön ott, ahol a kerék-drá­ gaság megpihen. S Dél, Nyugat és Észak összes 46

idegen királyai odaj árultak elébe t és ezeket mondták neki: "Légy üdvözölve, nagy király, kö­ szöntünk téged! Uralkodj itten, legyen ez az or­ szág a tied!" S a világcsászár igy szólt: "Nem szabad egyetlen életet sem kioltanotok! Amit nem adnak oda önként, nem szabad azt elvennetek! Erkölcsös, tiszta életet kell élnetek! Kerüljétek a hazug­ ságot! Ne vegyetek magatokhoz semmilyen részegitő italt! Legyetek mértékletesek az élvezetek­ ben!" S ettől kezdve Délnek, Nyugatnak és Észak­ nak mindazok az idegen királyai az Ö követői lettek. A kerék-drágaság végigfutotta diadalmas pá­ lyáját a szárazföldön az Óceán határáig, s visszatért a világcsászár palotájához, majd meg­ állapodott a kapu felett a törvényszék bejáratá­ nál, s fénybe borította a világcsászár reziden­ ciáját. S egy második, egy harmadik, egy negyedik, egy ötödik, egy hatodik, egy hetedik világcsá­ szár, miután oly sok év, évszázad, sőt évezred telt el, így szólt egyik emberéhez: "Kedves hivem, ha netán egyszer észreveszed, hogy az égi kerék-drágaság eltűnt a helyéről, akkor tüstént értesíts erről engemet!" "Igenis, fenség!" - válaszolta az a király­ nak. Nos, miután megint sok év, évszázad, sőt évezred telt el, látta az ember, hogy az égi kerék-drágaság lehullott a helyéről, és nyomban értesítette erről a királyt: "Fenség, tudd meg, hogy az égi kerék-drágaság lehullott a helyéről." Akkor a király hivatta a trónörököst, és azt mondta neki: "Kedves gyermekem, amint hallom, az égi kerék-drágaság lehullott a helyéről. Jól tu­ dom én azt, hogy ha az égi kerék-drágaság lehull, akkor a világcsászár napjai meg vannak számlálva. 47

Az emberi boldogságot már élveztem eleget, most itt az ideje, hogy gondoskodjam a mennyei boldog­ ságról. Kedves gyermekem, mostantól kezdve neked kell igazgatnod a földet a Nagy Óceán határáig. Én levágatom hajamat és szakállamat, aszkéta-kön­ töst öltök magamra, elhagyom otthonomat, és elvo­ nulok az otthontalanságba." Azután a király lelkiismeretesen bevezette a trónörököst az uralkodói méltóságba, ö maga pedig megnyiratkozva és aszkéta-köntöst öltve magára kivonult otthonából az otthontalanságba. De a bölcs király távozása ellenére is a kerék-drága­ ság hét nap után sem került elő. Akkor egy ember ment az új királyhoz, és így szólt hozzá: "Fenség tudd meg, hogy az égi kerék-drágaság eltűnt." Ak­ kor nagy szomorúság fogta el a király szivét, és igen szerencsétlennek érezte magát, ö azonban nem ment el a bölcs királyhoz, hogy tanácsot kérjen tőle a nemes világcsászárságra vonatkozóan. In­ kább a saját elképzelései szerint kormányozta a birodalmat. Erre a bevételek, - eltérően az elő­ döktől, akik még élték a nemes világcsászár-létet, - nagyon megcsappantak. Ezért összegyűlt a király kisérete, az ural­ kodó elé járultak, s igy szóltak hozzá: "Amióta fenséged a birodalmat a saját elképzelései sze­ rint kormányozza, a jövedelmek igen megcsappan­ tak, s ez ellentétben van azzal, ami a korábbi királyokat jellemezte, akik még élték a nemes vi­ lágcsászár létet. De van fenséged birodalmában igen sok különböző foglalkozású ember, közöttük mi is, akik még jól emlékeznek a nemcis világcsá­ szárságra. Megkérdezhetsz hát afelől bennünket, fenséges Urunk, hogy milyen is az. Majd mi szol­ gálunk neked felvilágosítással arról." Akkor a király egybegyüjtötte ezeket az em­ bereket, tudakozódott a nemes világcsászárság fe48

1Ö1, azok pedig felvilágosítással szolgáltak neki. Ettől kezdve a király ugyan fáradozott azon, hogy legyen biztonság és védelem, de nem gondos­ kodott a szegényekről. Ez oknál fogva a szegény­ ség egyre türelmetlenebb formát öltött. E fejle­ mények eredményeképp az egyik ember elvette a má­ siktól az önként neki nem adottat. Elfogták ezt az embert, s oda vezették a király elé: "Fenség, ez az ember tolvajként elvette az önként neki nem adottat!" Akkor a király így szólt az emberhez: "Te kedves ember, valóban igaz az, hogy tolvaj módra elvetted az önként neked nem adottat?" "Való igaz, fenség." "De milyen oknál fogva?” "Mert né­ kem semmim nincs, amiből meg tudnék élni." Erre a király pénzt adott ennek az embernek: "Te kedves ember, ebből a pénzből meg kell hogy éljél te is, apád is, anyád is, feleséged is, gyermekeid is. Keress magadnak valamilyen foglal­ kozást, de ne feledkezz meg a papoknak és az aszkétáknak való adakozásról sem, hogy a helyes útra léphess, s végül eljuss a mennyei világba." "Igenis, fenséges Uram." - válaszolta az ember a királynak. De egy másik ember is elvette a másiktól az önként neki oda nem adottat. Elfogták, és a ki­ rály elé vezették: "Felség, ez az ember tolvaj módjára elvette az önként neki oda nem adottat." Akkor a király így szólt ehhez az emberhez: "Te kedves ember, valóban igaz az, hogy tolvaj módjára elvetted a másiktól azt, ami nem volt ön­ ként neked odaadva?" "Való igaz, fenség." "De mi­ lyen oknál fogva?" "Mert nekem semmim sincs, hogy meg tudjak élni." Erre a király pénzt adott ennek az embernek is: "Te kedves ember, ebből a pénzből meg kell 49

hogy éljél te is, apád is, anyád is, feleséged is és gyermekeid is. Keress magadnak valamilyen fog­ lalkozást, de ne feledkezz meg adakozni a papok­ nak és az aszkétáknak, hogy a helyes útra lépjél, és végül eljuss a mennyei világba." "Igenis, fen­ séges Uram." - felelte az ember a királynak. Nos, ezek után az a hír kapott szárnyra, hogy azoknak, akik tolvaj módjára elveszik a má­ siktől azt, ami nincs önként odaadva, azoknak pénzt osztogat a király. így született meg sokak agyában az a gondo­ lat, hogy nem kellene-e nekik is tolvaj módjára elvennie a másiktól azt, ami nincs önként odaad­ va? S máris akadt egy újabb ember, aki elvette tolvaj módjára azt a másiktól, ami nem volt ön­ ként odaadva. Elfogták, s a király elé hurcolták: "Fenség, ez az ember tolvaj módjára vette el azt a másiktól, ami nem volt önként odaadva." Akkor a király igy szólt ehhez az emberhez: "Te kedves ember, valóban igaz az, hogy te tolvaj módjára elvetted a másiktól azt, ami nem volt ön­ ként odaadva?" "Való igaz, fenség." "De milyen oknál fogva?” "Mert nekem semmim sincs, amiből meg tudnék élni." Erre már fontolóra vette a király: "Ha én mindenkinek pénzt adok, aki tolvaj módjára elve­ szi az önként oda nem adottat, el fog terjedni a lopás. Nem kellene-e inkább ebben a2 esetben pél­ dát statuálnom, s a legszigorúbban eljárva ezt az embert lefejeztetnem?" S akkor a király ezt parancsolta embereinek: "Kössétek hátra kötéllel ennek az embernek a kar­ jait, nyírjátok kopaszra, s dobpergés mellett vi­ gyétek utcáról utcára, térről térre. Azután ki kell vinni a déli városkapun. Ott szolgáltatok elrettentő példát mindenki számára. A legszigo­ 50

rúbb büntetésként üssétek le ennek az embernek a fejét!" S minden úgy történt, ahogyan mondta. Akkor az emberek között a kővetkező szóbe­ széd kapott lábra: "Mindenkivel, aki tolvaj módra elveszi mástól az önként oda nem adottat, eképpen statuál példát a király: a legszigorúbban el­ járva lefejezteti ezeket az embereket. Nem kelle­ ne hát éles fejszével ellátnunk magunkat, s tol­ vaj lás esetén nekünk is eképpen példát statuál­ nunk, a legszigorúbban eljárva nekünk magunknak leütni a tolvaj fejét?” S az emberek megélesített fejszékről gon­ doskodtak, öldökölni kezdtek a falvakban, öldö­ költek a piactereken, öldököltek a városokban ép­ pen úgy, mint az országutak mentén. Tolvaljás esetén maguk statuáltak példát, a legszigorúbban eljárva maguk ütötték le a tolvaj fejét. így aztán, miután a vagyontalanokról ezután sem történt gondoskodás, elterjedt a szegénység, megnövekedett az oda nem adott elvétele. S mert megnövekedett az oda nem adott elvétele, megnőtt az erőszakosság is, alharapózott a gyilkosság. Mivel elharapódzott a gyilkosság, növekedett a hazugság. Mivel növekedett a hazugság, ezek a lé­ nyek elveszítették hosszú életüket, csökkent az életerő s az erősség. Minthogy az életerő s az erősség ily módon hanyatlott, a nyolcvanezer éves emberek csak olyan gyermekeket nemzettek, akik csak a negyven­ ezer éves kort tudták megérni. E negyvenezer évesek egyike elvette tolvaj módjára az önként oda nem adottat. Elfogták, és a király elé hurcolták: "Fenség, ez az ember tol­ vajként elvette a másiktól az önként oda nem adottat!" Akkor a király igy szólt ehhez az ember­ hez: "Igaz-e az, hogy te tolvaj módjára elvetted a másiktól az önként oda nem adottat?" "Nem fen­ 51

ség, nem igaz." - állította az önként a valótlan­ ságot . Így, mivel a vagyontalanokról ezután sem történt gondoskodás, elterjedt a szegénység. S a szegénység következtében megnövekedett a lopás, az# erőszakosság, a gyilkosság és hazugság, tovább csökkent az élettartam, életerő és erősség. így ezek a negyvenezer éves emberek olyan gyermekeket nemzettek, akiknek élettartama már csak húszezer év volt. Az egyik húszezer éves tolvaj módjára elvet­ te a másiktól azt, ami nem volt önként odaadva. Egy másik a királynál feljelentést tett: "Ez az ember lopott, fenség.” S ezzel az álnok rágalma­ zóvá tette magát. így, mivel a vagyontalanokról ezután sem történt gondoskodás, elterjedt a szegénység. A szegénység következtében megnövekedett a lopás, az erőszak, a gyilkosság és a hazugság. Ennek eredményeképpen elharapózott az álnok rágalmazás. S tovább csökkent az élettartam, életerő és erős­ ség. így ezek a húszezer éves emberek olyan gyer­ mekeket nemzettek, akiknek élettartama már csak tízezer év volt. Ezek között a tízezer éves em­ berek között voltak kecses testalkatúak, és vol­ tak visszataszító testalkatúak. A csúnyákon erőt vett a szexuális vágy a kecsesek iránt, ezek min­ denáron keresték a nemi érintkezést a kecsesek asszonyaival. ^Egy, mivel a vagyontalanokról nem történt gondoskodás, elterjedt a szegénység. A szegénység következtében elharapódzott a lopás, az erőszak, a gyilkosság és a hazugság. Ennek következtében elterjedt az álnok rágalmazás és végül a szexuá­ lis féktelenség. Ezáltal tovább csökkent az élet­ tartam, életerő és erősség. A tízezer éves embe­ rek olyan gyermekeket nemzettek, akiknek élettar­ 52

tama már csak ötezer év volt. Az ötezer éveseknél azután elterjedt a durva szavak használata és az üres fecsegés. Mindezen dolgok miatt tovább csökkent az élettartam, az életerő és az erősség. Az ötezer évesek olyan gyermekeket nemzettek, akik már csak három és fél ezer évig, illetve kétezer évig éltek. A három és fél ezer évig élők között erőssebben fejlődött ki a mohó vágy és a rosszakarat. Ezáltal csökkent az élettartam, az életerő és az erősség. A három és fél ezer éves emberek már csak ezer évig élő gyermekeket nemzettek. Ezek között az ezerévesek között hamis néze­ tek terjedtek el, ami az élettartam, az életerő s az erősség további csökkenéséhez vezetett: az ezer évesek olyan gyermekeket nemzettek, akiknek élettartama már csak ötszáz év volt. Az ötszáz éveseknél három rossz tulajdonság bukkant fel: az igazságtalanság feletti örvende­ zés , az illetlenség utáni vágy és az értelmetlen törvények. Ennek következtében megint csökkent az élettartam, életerő és erősség. Az ötszáz évesek olyan gyermekeket nemzettek, akik részben már csak háromszázötven, részben már csak kétszáz évig éltek. A háromszázötven évig élők között a következő gonosz dolgok jöttek divatba: a szülök megtagadása, a tiszteletlen viselkedés az aszkétákkak és a papokkal, valamint minden tisztelet­ re méltóval szemben. Így, mivel a vagyontalanokról továbbra sem történt gondoskodás, elterjedt a szegénység. Mi­ vel elterjedt a szegénység, megnövekedett az oda nem adottnak az elvétele. Mivel megnövekedett az oda nem adottnak az elvétele, elharapódzott az eröszakosság. Mivel elharapódzott az erőszakosság, elharapódzott a gyilkosság. Mivel elharapódzott a gyilkosság, növekedett a hazugság. Az egyre nö53

vekvö hazugság következtében elterjedt az álnok rágalmazás. Ennek következtében elharapódzott a zabolátlanság. Mivel elharapódzott a zabolátlanság, divattá lett a durva szavak használata és az értelmetlen fecsegés. A durva szavak és az értel­ metlen fecsegés következtében erősebben fejlődött ki a mohó vágy és a rosszakarat. A mohó vágy és a rosszakarat révén hamis nézetek terjedtek el. A hamis nézetek felszínre kerülése vezetett az igaztalanság feletti örvendezéshez, az illetlenség utáni vágyhoz és az értelmetlen törvényekhez. Ez a három dolog vezetett a szülök megtagadásához, a tiszteletlen viselkedéshez a papokkal, az asz­ kétákkal s minden tiszteletreméltó dologgal szemben. így tovább csökkent az élettartam, élet­ erő és erősség, a háromszázötven évesek gyermekei már csak száz évet éltek. S beköszönt majd egy időszak, amikor azok az emberek olyan gyermekeket nemzenek majd, akik már csak tíz évig fognak élni. Ezeknél a tízéveseknél a lányok ötéves korban nemileg érettek lesznek. Nem ismerik és élvezik majd az olyan dolgokat, mint a tejföl, vaj, olaj, méz, cukor, só. A leg­ jobb étel a számukra a vad füvek magja lesz, ügy, ahogy ez idő szerint a legjobb fogásnak egy rizses étel elfogyasztása tOnik. Akkor a tízévesek­ nél a vad füvek magja lesz s legjobb fogás. Ezek­ nél a tízéveseknél a tíz üdvös út teljesen el fog tOnni, a tíz nem üdvös út válik majd nagy jelen­ tőségűvé. A tízévesek többé már semmilyen üdvös ösvényt nem ismernek, semmilyen üdvös hatóerőt. Azután lesznek majd emberek, akik meg fogják ta­ gadni szüleiket, az aszkétákat, a papokat, a tiszteletreméltó embereket nem becsülik, és mind­ ezekért majd kitüntetik és megdicsérik Őket, ép­ pen úgy, ahogyan ma ezek ellentétéért dicsérik meg és tüntetik ki az embereket. Ezeknél az embereknél többé nem lesznek majd 54

tekintettel a rokonsági kapcsolatokra, rangra és hasonlókra, inkább úgy keverednek majd egymás között, mint a kecskék, juhok, szárnyasok, disz­ nók, kutyák és sakálok. Ezek a tízévesek hevesen gyűlölik majd egymást, telve lesznek rosszakarat­ tal és gyilkolási vággyal: az anya a gyermeke iránt, az apa a gyermeke iránt, a testvérek egymás iránt. Mint amikor a vadászban heves ölési vágy és gyűlölet hatalmasodik el, miközben lesi a va­ dat, így fognak érezni a tízévesek egymás iránt. A tízéveseknél egy hét leforgása alatt ki­ tör a teljes fegyverkezési káosz. Úgy néznek majd egymásra, mint a vadállatok, és kölcsönösen öldösik‘egymást. Ezt megelőzően egyesek majd így gondolkodnak: "nem akarunk mi senkinek sem árta­ ni, nekünk se ártson senki. Nem volna-e előnyös, ha elrejtőznénk a sztyeppéken és az erdőkben, el­ bújnánk a fák üregeiben, a folyók völgyében, sza­ kadékokban, és csak gyökereket ennénk és az erdő gyümölcseit?" S ekként cselekednek. S amikor az a szörnyű hét elmúlik, előjön­ nek, megölelik egymást, és újjongva mondogatják: "Ó, hát élsz, kedvesem! Milyen jó, hogy élsz, hogy te is életben maradtál!" Akkor azután a következőket fogják magukban fontolóra venni: "Azáltal, hogy gonosz dolgokat cselekedtünk, elveszítettük mieink nagy részét. Nem kellene-e most már csak jót és üdvösét csele­ kednünk, és kerülnünk mindenféle öldöklést?" S megtartóztatják magukat mindenféle öldök­ léstől. Ilyenfajta üdvös cselekedeteik révén élettartamuk, életerejük és erősségük növekedni fog, ami oda vezet, hogy olyan gyermekeket nem­ zenek, akik húsz évet fognak élni. A húszévesek gyermekei a következőket veszik majd fontolóra: "Mialatt üdvös dolgokat cselekedtünk, növekedett életkorunk, gyarapodtunk életerőben és erősség­ 55

ben. .Nem kellene-e további üdvös dolgokat cse­ lekednünk, az önként oda nem adottat el nem ven­ nünk, a zabolétlanséggal szakítanunk, a hazudozást abbahagynunk, az álnok rágalmazásoknak véget vetnünk, kerülnünk a durva szavakat és az értel­ metlen fecsegést? Nem kellene-e tiszteletet tanú­ sítanunk szüléink iránt, az aszkéták, papok és minden tiszteletreméltó ember iránt?" S miközben ilyen üdvös dolgokat cselekednek, nemzedékről nemzedékre növekedni fog az élettar­ tamuk, az életerő s az erősség, mígnem az embe­ reknek végül olyan gyermekeik lesznek, akik meg­ érik a nyolvanezer évet. A nyolvanezer éveseknél a lányok ötszáz éve­ sen lesznek nemileg érettek. Csak három betegség fog még létezni: a mohóság, az éhség és az öreg­ ség. Ozsambudipa hatalmas virágzó birodalom lesz oly sok piaccal, faluval és várossal, mint ami­ lyen megszámlálhatatlan a tyúkok sokasága. És Dzsambudipát benépesítik majd az emberek, olyan sOrön lakott város lesz, mint egy kiterjedt nádas. Benáresz lesz a fővárosa Kétumati néven, hatalmasan, sok lakossal, nagy bőséggel. Akkor megjelenik majd Ketumatiban a nyolcvanezer évesek között egy király, Sankha nevű, világcsászár, igazságos, mindenütt győzedelmes, népe oltalmazója, és hét ékszerrel lesz megáldva. Ezek az ék­ szerek: a kerék-drágaság, a legdrágább elefánt, a legdrágább ló, a legdrágább drágakő, a legdrá­ gább asszony, a legdrágább polgár és a legdrá­ gább tanácsadó. Ezernél is több derék és vitéz fia lesz majd a királynak, akik minden ellenséges sereget^le­ győznek majd. S uralkodni fog a földön az az Óce­ án határáig, fegyver nélkül, igazságossággal. Azok között a nyolcvanezer évesek között 56

megjelenik majd egy Magasztos, akinek Maitréja lesz a neve. ö lesz a Szent, a Tökéletesen Feléb­ redett, a tudásban és erkölcsben bevégzett, a vi­ lágnak ismerője, az emberek senkihez sem hason­ lítható vezetője, az istenek és emberek tanitója, a Felébredett, a Magasztos. ö fogja kinyilatkoztatni ezt a leendő vilá­ got isteni egeivel üdvözült és nem üdvözült lé­ nyeivel, aszkétáival, papjaival, isteneivel és embereivel, mivel mindezeket ö maga fedezi fel és éli majd, éppen úgy, ahogyan ezeket most én nyi­ latkoztatom ki. Megmutatja majd a Tanítást, ami boldogító a kezdetén, boldogító a közepén és bol­ dogító a végén. Megmutatja és kifejti a tökéle­ tesen megalapozott törvényeket a maguk valóságá­ ban, éppen úgy, ahogyan ezt most én teszem. A tö­ kéletes életet fogja kinyilatkoztatni tisztaság­ ban, egy sokezer emberből álló közösséget fog ve­ zetni, mint ahogyan vezetek én most egy sok szá­ zas közösséget. Akkor Sankha király a Mahápáda királytól örökölt pilléreket újra fel fogja állítani. E pil­ léreken rendezi be majd udvartartását, és az asz­ kétáknak, vagyontalanoknak és koldusoknak, a rá­ szorulóknak adományokat oszt majd ki. Azután lenyiratja majd haját és szakállát, és aszkéta-kön­ töst ölt majd fel magára, Maitréját követve kivo­ nul majd otthonából az otthontalanságba. Ily mó­ don még abban az életében meg fogja valósítani a lét semmihez sem hasonlítható célját, miközben a maga számára törekszik magányosan, fáradhatatla­ nul és komolyságban élve. Ti'magatok legyetek a biztonság és menedék a magatok számára, minden más menedék nélkül! A Tanításnak kell biztonságul és oltalomul szolgálnia a számotokra, szükségte­ len azután minden más! Hogy mi módon van az, hogy egy tanítvány önmaga a biztonság, önmaga az ol­ 57

talom, a Tanítással mint menedékkel, anélkül, hogy szüksége lenne bármi másra? A megszokott mohóság legyőzése után egy ta­ nítvány tisztaságban és összhangban él testével, érzéseivel és tudatállapotaival. Ily módon ez a tanítvány magamagának biztonság és oltalom, anél­ kül, hogy szüksége volna bármi másra, mint egyedül a Tanításra, mint oltalomra. Ha eképpen mozogtok a ti legsajátabb területeteken, ügy nö­ vekedni fogtok élettartanten, életerőben és erősség­ ben, növekedni fogtok boldogságban, gazdagságban és hatalomban. Hogy mit jelent a tanítvány számára az élet­ tartam? A szándék, az akarat és a tudat megjele­ nítésével, megfeszítésével és koncentrációjával négy hatalmas képességet szerez magának a tanítvány, amelyek segítségével a világkorszakok végéig létezhet. Ez jelenti a tanítvány számára az élettartamot. Hogy mit jelent a tanítvány számára az erő? Itt a tanítvány irányítva és erősítve van a jó szabályokban, és tisztán marad meg az élet válto­ zásában, tudatában van a veszélyeknek, de még a kisebb félresiklásoknak is. Ebben az értelemben gyakorol tovább. Ez jelenti a tanítvány számára az erőt. Mit jelent a tanítvány számára a boldogság? Itt valósítja meg a közönséges dolgoktól és a nem üdvös lelki állapotoktól megszabadult tanítvány a gondolatok felvételével és azok szellemi fel­ dolgozásával egybekötött elmélyülést, amit ins­ piráció és boldogságérzés kisér. Amennyiben a gondolatok felvétele és azok feldolgozása nyugvó­ pontra jut, létrejön benne a belső béke és a szellem egysége. Az inspirációval és a boldogságérzéssel megvalósítja a teljes, második elmélyü­ lést. Az inspiráció kiteljesedése után higgadtan, 58

megjelenítsen és tiszta tudatossággal él a tanít­ vány. Bensőjében érzi azt a boldogságot, amit a szentek így mondanak: "Igen boldogan él a higgadt (a lelki egyensúlyban élő), a megjele­ nítő." így éli át a harmadik elmélyülést. Ha a jóérzés és a fájdalom, a jókedv és a mélabú már tovatűntek, akkor éli át a szenvedés nélküli, örömteljes, egykedvö (kiegyensúlyozott) tisztasá­ got, a negyedik elmélyülést. Ez jelenti a tanít­ vány számára a boldogságot. Hogy mit jelent a tanítvány számára a gaz­ dagság? A tanítvány szeretettel, részvéttel, együtt-örvendezéssel és higgadtsággal megtöltött szellemmel átsugároz minden irányt, feltöltött, szélesre tárt, magasztos és korlátlan szellemé­ ben összeköttetésben érzi magát mindennel, és mentes marad a gyűlölettől, a haragtól. Ez jelen­ ti a tanítvány számára a gazdagságot. Hogy mit jelent a tanítvány számára a hata­ lom? A tanítvány az elvakultság legyőzésével már életében elnyeri a szabadulást. Ez jelent a szá­ mára hatalmat. Én nem ismerek semmi más hatalmat, ami a legtöbb ember számára nehezebb lenne, mint a ha­ lál feletti hatalom. Ama üdvös dolgok figyelembevételével ilyen érték nő fel a ti bensőtökben!" Ezeket mondotta a Magasztos, és a tanítvá­ nyok felettébb örvendeztek a Magasztos szavai fe­ lett.

59

Kommentár a jövendölés szövegéhez

Szabadulást fog hozn,L az. ha az eltSlenyek a mindent átölelt! tűz­ vészben elégni látszanak. A szabadulás remenye fel fog me­ rülni az emberek szivében. Akkor válik ez a mi országunk békéssé £s lecsillapodpttá* Jövendölés ez a 21. gzazpd számá­ ra. A legközelebbi húsz $v al$tt, amelyen “belül megsemmisülhetünk, nem haladhatunk előre azzal, hogy cgak vaktában élünk. Kepesnek kell lennünk arra, hogy igazán éljünk, miközben remény­ séggel és őrömmel várjuk a jövöfc. Sokan talán kételkednek abban, hogy ez lehetséges, ha a jelenlévő fenyegetesre gondolnak, amit az atomfegyverek jelentenek. Mégis, Most, mint mindxq is, el kell űz­ nünk a kételyeket. Nichidatsu Fuji, New York, 1982 június 5.

A Csakkavatti-Szihanáda-Szütta, mint Buddha minden beszéde, sokrétű szöveg, aminek teljes je­ lentésgazdagsága csak valamennyi aspektusának magyarázata révén tárul fel. A Maitréjárói való elmélkedésünkkel összhangban három közlési síkot kell figyelembe vennünk. Ezek a kővetkezők: 1. A szöveg mint politikai tanítás, 2. a szöveg, mint felhívás az individuális tanítás megvalósítására, 3. a szöveg, mint Maitréjárói, az eljövendő Buddháról szóló jövendölés. E három aspektus dimenzióira való rövid uta­ lásunkkal az alábbiakban arra a kísérletre vál­ lalkozunk, hogy kimutassuk a szöveg megközelíté­ sének és a benne való elmélyülésnek a lehetőségeit. Először is, ha eltekintünk a bevezető és a befejező résztől, ügy olvashatjuk a CsakkavattiSzihanáda-SzOtta nagy részét, mint a Buddhának a kormányzásról szóló tanítását. A királyi boldogság, amit az égi kerék-drá­ 60

gaság szimbolizál, a mindenkori uralkodónak addig jut osztályrészül, amíg az az univerzális törvényszerűségekkel összhangban kormányoz: úgy kell működnie, mint a nép bizalmi embere (aki a nép érdekeinek képviseletével van megbízva), és ennél fogva az adminisztrációban alapvető dolgo­ kat kell figyelembe vennie. így mindenekelőtt az elfogadott jogra kell támaszkodnia, védenie kell a népet és annak életterét, a természetet ("az állatokat a földön és a levegőben"), gondoskodnia kell a vagyontalanokról és a szegényekről, és, végül, semmi esetre sem szabad a saját belátása, tetszése szerint eljárnia, hanem telcintetbe kell vennie a tudók tanácsát. De még egy olyan uralkodó is, aki ezeknek a követelményeknek eleget tesz, alá van vetve a múlandóságnak (aniccsa), mint ahogy minden és mindenki. Utódjának pedig az égi kerék-drágasá­ got, a királyi boldogságot, személyes bizonyítás­ sal kell újra megszereznie. De az előfeltételek egyike ehhez az, hogy az utód a már beváltat, a múlt értékeit ne adja fel, s szükség esetén kérdezősködjék olyanoknál, akik felvilágosítással tudnak szolgálni. Ennek a tradíciónak a figyelmen kivül hagyása következtében végül is bukás kö­ vetkezik be. Ez megnyilatkozik az államvezetés művészeté­ nek a leglényegesebb aspektusáról való megfeledkezésben: Az uralkodó elmulasztja teljesíteni kö­ telezettségeit a rászorulókról való szociális gondoskodásban. Saját elképzelések szerint kezd el kormányozni, ily módon azonban már rövidesen nem ura a helyzetnek: a bűnözés emelkedik. Erre aztán a következetlenség és tehetetlenség saját mulasztásának kihatására, gyilkossá teszik ‘az uralkodót. Az effajta véres gyakorlatra a nép ha­ sonlóval reagál. Ezáltal ziláltság, feldúltság 61

hatalmasodik el mindenütt, ami az emberek élet­ korát egyre lejjebb szorítja. A Sákjamuni által ebben az összefüggésben meghatározott csillagászati számok, amelyeket a hiszékenyek gyakran szó szerint értelmeznek, tel­ jességgel pszichológiai jelentőségűek. Ahelyett, hogy az életévek mennyiségére kellene gondolni, itt inkább az élet minőségének képszerű leírásáról van szó. A buddhista felfogás szerint az élet tényleges gazdagsága nem annyira a külső tartamá­ tól, mint inkább a belső átélési képességtől függ, amit az első fejezetben idézett vers a Maddzshimanikájából olyan nyomatékosan hangsú­ lyoz. Egy ilyen belső átélési képességgel a külön­ böző korszakok emberei különbözőképpen voltak el­ látva, ami a történelmi és kultúrtörténeti örök­ séggel hozható összefüggésbe. Érdemes elgondol­ kodnunk azon, hogy vajon mi, az átlagos emberi életkor dacára, nem vagyunk-e szegényebbek a bel­ ső életben egy agyontechnizált, beteges környezet ingereivel való elözönlöttségünkben, ami mindig a csendes szemlélődés periódusait követelné, mint az előttünk élt generációk lényegesen alacsonyabb életkorukkal. Csak a "tízéves embereknél" éri el csúcs­ pontját a szöveg szerint a hanyatlás egy mindenki mindenki ellen harcban. A messzire tekintő embe­ rek, akik a harctól távoltartják magukat, lesznek a túlélők. Ezután rájuk vár az a feladat, hogy egy új társadalmat felépítsenek. S ez, az emberi értékek magasabb fejlettségének megfelelően, kol­ lektív síkon bontakozik ki. Ily módon egy jövő­ beli uralkodó nemcsak a királyi boldogságot szer­ zi meg minden ember számára, hanem már készen lesz a talaj arra is, hogy egy új Buddha megjel­ enhessen a világban. A kellőképpen megérett, a 62

fejlődés új stádiuméba lépett emberiségnek újra lesz egy megvilágosodott tanítója. Nos, idáig tart a politikai tanítás rövid vázlata, amelyet a Buddha adott beszédével. Elte­ kintve attól, hogy a buddhista hagyomány rendsze­ rint monarchikus uralkodó-ideálét ismert, a királyi boldogság eszméje, tehát egy karizmati­ kus boldogság ideája, amellyel minden nép rendel­ kezett ilyen vagy olyan módon, amit a jog szerint és igazságosan kormányzó uralkodó birtokolt, va­ lamint a hanyatlás okairól adott tanítás, tulaj­ donképpen minden államformára, minden kormányra átvihető. Ebben a szövegben egy tényleges bud­ dhista társadalom-tanítást találhatunk, ami hang­ súlyozza a mindenkori uralkodók felelőségét és a hatalommal való visszaélés következményeit. Ezért a buddhista hagyományban mindig újra elővették és tolmácsolták a buddhista társadalomteoretikusok a Csakkavatti-Szihanáda-Szútta ezen anyagát, ami egészen hasonló módon megjelenik a Malaja-Szúttában is. Ezeknek a szemlélődéseknek a keretében szeretnénk most néhány példát felhoz­ ni a théraváda buddhizmus egyik országából, Thai­ földről. Itt is gyakran hivatkoznak a buddhista társadalom-teoretikusok erre a szövegre, és meg­ kísérlik aktuálisan értelmezni azt.(15.) így hivatkozik rá Pridi Phanomjong, a poli­ tikus és társadalom-filozófus, aki többek között a "Társadalom változandóságáról" címő értekezé­ sében idézi tanítóbeszédünket. Pridi itt megemlíti a buddhista tanítások­ nak a természeti törvényekkel, valamint a társa­ dalmi tudományokkal való megegyezését. A fegyver­ kezési káosz megjövendölt idejét úgy értelmezi, mint egy elnyomó társadalmi rendszer uralmának időszakát. Maitréja ezután bekövetkező korszaká­ ban a földet olyan helynek látja, ahol vége sza­ 63

kad az elnyomásnak éppen ügy, mint az igazságta­ lan egyenlőtlenségnek az emberek között. Ezeknek az eszméknek a befolyása alatt ke­ rült sor Thaiföldön ennek az évszázadnak az öt­ venes éveiben egy Arya Maitreya pártnak (Si Ariya Mettrai) a megalapítására, amely programmjában az eljövendő Maitréja Buddháról szóló hagyományt összekötötte a belső világ jólétére is törekvő haladás-hittel. Egy ilyen pártalapitás, ami Nyu­ gaton a buddhisták számára idegenszerönek tOnhet, azt mindenesetre bizonyítja, hogy Maitréja eljö­ vetelének bizonyossága mennyire benne gyökerezik, - bármilyen formában is! - a buddhista szellemű társadalmakban. Ez a vallási bizonyosság egy re­ ménységnek a hordozója, aminek optimizmusa még a mai politika szekuláris birodalmai előtt sem áll meg. Mindenesetre a pártprogramm számára Pridi társadalmi tanítása mellett a mai emberek szá­ mára a kevésbé optimista tanítások is szerepet játszottak, így Arayan Mettantakhup tanítása is. Arayan Mettantakhupnál a fegyverkezési ká­ osz időszaka nem annyira metaforikusán, mint in­ kább konkrétan van értelmezve: a világháborúra vonatkozó jövendölést látja meg benne, aminek a túlélőkre gyakorolt sokkhatása után az emberiség, ahogyan a Szuttában is le van írva, ismét magas szintre fog fejlődni. Mégis - és ez, meglehet, nemcsak az ember lényegében, hanem a világ lénye­ gében is benne van - úgy látszik, hogy a buddhis­ ta gondolkodók körében a pozitív aspektus van inkább hangsúlyban. így egy thaiföldi pszicholó­ giai folyóirat a következő mottót választotta: "A tudat korszaka Arja Maitréja korszakának a hajnala.” Itt is úgy tekintik a Maitréja-korszakhoz vezető utat, mint valamiféle reális esélyt a magasabb fejlődéshez, kiváltképpen a tudat maga­ sabbra fejlődéséhez. 64

A tudat (vinnyána) korszaka alatt olyan kor­ szakot értünk, amelyben a világ gondolkodó embe­ rei hisznek abban, hogy a tudat az élet megterem­ tője, és minden dolognak az alapja. Az élet kri­ tériuma és állapota az egész univerzumban a tudat állapotától függ. Ha a szem lát, az azt jelenti, hogy a tudat lát. Ha a fül hall, az azt jelenti, hogy a tudat hall, és igy tovább. Ha az agy gon­ dolkodik, az azt jelenti, hogy a tudat gondol­ kodik. Az olyan emberek, akikben még vannak vá­ gyak, a halál után újra fognak születni. És min­ den tudatnak követnie kell a kanna törvényeit, ami azt jelenti: Tégy jót, akkor jót kapsz, tégy rosszat, akkor rosszat kapsz. Ki mint vet, úgy arat. A halál után még van élet, van opapátika.* Ha a gondolkodó emberek az egész világon hinni fognak ebben az alaptételben, akkor a világ a tudat korszakában van. A tudat korszaka az a korszak, amelyben minden ember világosan felisme­ ri a tudat hatalmát, ami az emberben magában adva van. Amikor a világ a tudatnak eme korszakához közeledik, akkor az egész emberiség számára béke és boldogság terem. Eltűnik a háború és az el­ nyomás minden megj elenési formáj a . A mindennapi kenyér, az eszközök, amelyek az életet sokrétűen megkönnyitik, az egész földön bőséggel rendelke­ zésre állanak majd. A világ jó úton halad. Ezt jelenti az, amikor Árja Maitréja korszakáról be­ szélünk. (16.) Az emlitett társadalom-filozófusoknál Mait­ réja korszaka mindig az itteni világ életkörül­ ményeinek jobbulását is jelenti. Az eljövendő Buddha alakja egy konkrét történelmi elvárás meg­ testesülésévé válik: egy olyan világot jelez, a­ * Opapátika (véletlen, spontán), pali möszö a sppnt&n, azaz a nemi aktus nélküli születésre (pl. egy isteni vilagban).

65

melyben a külső szükségletek könnyedén kielégít­ hetők lesznek, egy olyan világot, amely többé semmilyen nyomort nem ismer, és amely mindenkinek megengedi, hogy a belső értékek (punnya) megszer­ zésén, a megvilágosodás (bödhi) elérésén munkál­ kodjék. Nyitva marad még a kérdés, mi magunk milyen közel vagyunk itt és ma ehhez az eljövendő világ­ hoz. Valóban, a tudat egy olyan korszaka felé tartunk, aminek hajnalában megpillanthatjuk Maitréját? Vagy pedig a fegyverkezési káosz borzalmas korszaka van előttünk? A kérdés jogos, ha elfogadjuk a Buddha szemléletének tényszerűségét! A fegyverkezési káosznak ez a bizonyos kor­ szaka (más fordítók másképpen adják vissza, így pl. Dahlke a "kard interrégnumának", Neumann a "késszúrásos korszaknak" fordítja), ama periódus, amiben a vadász mentalitása fog működni az embe­ rek között, és az uralkodik el felettük. Nos ez az, ami elközelgett a számunkra? Vagy már tör­ ténelem, tehát a múlté? A szöveg nyelvén: Még mindig száz évesek vagyunk, vagy már tíz évesek, vagy már esetleg azon az úton járunk, amely a nyolcvanezer évhez vezet? Tehát konkrétan: A má­ sodik világháború eseményeinek dacára, az indo­ kínai események dacára, korszakunk közeli múlt­ jának különösen kegyetlen embertelenségi hulláma dacára még mindig a lejtőn vagyunk, avagy mar felfelé haladunk? Nyilvánvalóan az emberek az említett katasz­ trofális események dacára sem találtak még anynyira egymásra, hogy a Szúttának megfelelően döntsenek arról, hogy tartózkodjanak-e az öldök­ léstől. Az emberek nagy része a vagyontalanság, a lopás, a gyilkosságok korszakában él. Egy ki­ sebbik rész a személyes kibontakozás és az egyéni jólét számtalan lehetőségének korában él, ami ta66

Ián még soha nem volt igy a földön. De milyen áron? A jövedelem nagy részét fegyverraktárak lé­ tesítésére fordítják, amikben egyre szörnyűbb meg­ semmisítő eszközöket halmoznak fel roppant menynyiségben. Könnyen meglehet, hogy az emberiség ezen részéhez tartozók úgy szerepelnek majd, mint akik elmulasztották a vagyontalanokról való gon­ doskodást. Ha tehát abból indulunk ki, hogy Sákj amuni Buddha a Megvilágosodás aktusában ténylegesen lát­ ta a múltbeli és jövőbeli világfejlődést, akkor a Dighanikája huszonhatodik tanbeszédében kinyilat­ koztatott dolgokat a valóság ábrázolásának kell tekintenünk. De itt van a Buddha-ige sokrétűsége! Azt a tényszerűséget ragadja meg, miközben szim­ bolikus nyelvet használ, amely hagyja megismerni a fejlődés menetét, de nem engedi meg a végleges rögzítödést a megfigyelt egyes eseményekhez, és így lesz sajátos módon alkalmazható a fejlődés minden szintjére. A Buddha követője, aki a világot a valóság szerint akarja látni, a maga történeti szintjének tükröztetésénél nem használ sem optimista, sem pesszimista szemüveget sem a múltban T sem pedig ma. Sok korszak mutat olyan tendenciát, ami a saját helyzetét a múlthoz viszonyítva erősen hát­ rányosan mutatja be. A Dharma szelleme szerint semmiféle kultúr- vagy jövő-pesszimizmus nem he­ lyénvaló. Még annak a megsemmisülési lehetőségnek az alapján sem, amit maga az emberiség halmozott fel, s aminek segítségével véglegesen kiirthatja magát. Ha komolyan kérdezzük magunktól, tudjuk-e, hogy a fegyverkezési káosz előestéjén élünk-e, akkor erre csak egy lehet a válaszunk: Ezt nem tudjuk! Ha elfogulatlanul szemléljük a tör­ ténelmet, akkor a sötét korszakok sokaságát látjuk olyan vérözönnel, ami semmivel sem marad mögötte 67

az egészen korai időszakok vérengzéseinek. A le és fel irányára vonatkozó spekuláció ál­ láspontunk szerint egyáltalán nem mondható értel­ mesnek. Még a kollektív felemelkedés körülményei közepette is lehetséges az individuális hanyatlás, s a kollektív hanyatlás közepette is lehetséges az individuális emelkedés. A Csakkavatti-SzihanádaSzútta egyenesen azokról beszél, akik a hanyatlás időszakában képezik az alapot a jövendő felemel­ kedéshez . Ez magyarázat arra, hogy a szöveg, jóllehet az a dolgok le és fel menetének nagy fázisáról be­ szél a földön, kimondottan használható egy bud­ dhista orientációjú társadalomelmélethez, és olyan politikai törekvésekhez, amelyek idöbeliieg közeli változtatásokra és célokra irányulnak. Ez az állandótlanság (aniccsa) princípiumát demonstrálja az emberi érzékelés számára pozitív és negatív as­ pektusaival egyaránt. Az a gyakorló buddhista, aki reménységét Maitréjába helyezi, nem fog kételkedni a történelmi vázlat valóságában, amelyet Sákjamuni a Csakkavatti-Szihanáda-Szúttában ad, de annak minden egyes állomása mindig valóságos a számára, minden időben jelenlévő! Minden erejével ama el­ várt jobb világ megvalósításán munkálkodik mások­ kal együtt, eltekintve attól, hogy a világtörté­ nelem vélt állása alibit szolgáltathat-e neki a visszavonuláshoz, vagy sem! Minden buddhista tár­ sadalomelmélet és politikai törekvés tud az anicscsáról, tud arról, hogy holnap kitörhet egy fegy­ verkezési káosz, hogy holnap a földön beköszönthet a paradicsomi állapot, hogy holnapután ez a föld elmúlhat s a bolygórendszer visszagöngyölődhet. (Agannya-Szútta, Dighanikája, 27). S a buddhista mégis szüntelenül törekszik ebben a világban, mé­ gis tisztán látja a maga nagyon is jelentős funk­ cióját e világ számára, és a tanítóbeszéd ide 68

vonatkozó aspektusától megszólítva érzi magát. Éppen azért, mert ismeretes számára az aniccsa, a világ örökké tartó dinamikájának törvénye, nem kerülhet abba a veszélybe, hogy egy vak utópistá­ hoz hasonlóan valamiféle "végállapot" felé töre­ kedjen. (17.) A Maitréja-korszak képével a szívében és a szeme előtt akar harcolni a világ üdvéért, tekin­ tetét az egyedül lehetséges célra, a nirvánára irányítva. S ezzel elérkeztünk Csakkavatti-SzihanádaSzútta-vizsgálódásunk második síkjához, a szöveg­ nek azon vonatkozásához, ami felhívás a Tanítás egyéni megvalósítására. Tekintettel a bevezető kijelentésre: "Ti ma­ gatok legyetek a biztonság és a menedék a magatok számára, minden más menedék nélkül! A Tanításnak kell biztonságul és oltalomul szolgálnia számotok­ ra minden más szükségtelen!" - ebben, a Tanítás egyéni megvalósítására vonatkozó felhívásban kell felismernünk a szöveg tulajdonképpeni indítékát. Az, ami politikai tanításként is használható­ nak bizonyult, abban az összefüggésben, amiben felmerült, a minden gyakorló buddhistához szóló Nagy Felhívás puszta illusztrációja csupán: "Ti magatok legyetek a biztonság s a menedék a magatok számára, minden más menedék nélkül. A Tanításnak kell biztonságul és oltalmul szolgálnia a számo­ tokra, minden más szükségtelen!" Azokat az értékeket, amelyek körül minden új­ ra és újra forog a történelmi fejlődés ábrázolá­ sában is, mint az élettartam, életerő és erősség, de még a boldogság, gazdagság és hatalom is, Sákjamuni tanítóbeszédének végén az egyes tanítvány életére vonatkoztatja. Az egyes ember élete és a fejlődés nagy folyamata kölcsönösen feltételezik egymást, visszatükrözik egymást: azonos törvény­ 69

szerűség, azonos möködés, azonos valóság! S ha az egyes ember világfeletti (lókuttara) ösvényre lép a nirvána irányába, akkor automatiku­ san minden lény, a közösség üdvéért,jóllétéért is munkálkodik társadalmi értelemben is. Az ilyen ember nem teszi fel a kérdést a Csakkavatti-Szihanáda-Szüttának: "Ugyan, mire lennék én képes, mint magányos ember egy ilyen roppant nagy sokaságban?" Vagy: "Mit használ nekem ez a kicsinyke szabad akarat, amit szubjektiven érzek a dolgok megváltoztathatatlan nagy menete ellen?" A Buddha beszéde végén egy másik utat mutat: Miközben a tanítvány kifejleszti a szatiszmritit,"a tisztaságot és összhangot testével, érzéseivel, gondolataival, és tudatállapotaival, lassanként realizálja az örökké jelenlévő világfolyamat időtlenségének a tudatát. S mi jelent azután a tanítvány számára élet­ tartamot? A szándék, az akarat, a tudat és a mér­ legelés megjelenítésével, megfeszítésével és kon­ centrációjával négy hatalmas képességet szerez magának a tanítvány, amelyek segítségével a világkorszak végéig létezhet. Ez jelent a tanítvány számára élettartamot!" Tehát, aki az univerzális törvényszerűségek­ kel (dharma), az univerzális ritmussal egyezésben áll, az ezt a világot, mégha a világ nem is ebben a harmóniában leng is, túl fogja élni. Segíteni fog annak a világnak, segíteni fog számtalan lé­ nyének hasonló módon erre az útra lépni. Az önma­ gáért és a világért végzett munka itt találja meg kiegyenlítődését. Az egyik itt felemelője, elmé­ lyítése, nyeresége és oka a másiknak. így mutatja meg Sákjamuni is tanítóbeszédében az utat: Miután a tanítvány tudatát felerősítette és elmélyítette, megajándékozza: "Hogy mi az, ami a tanítvány számára gazdag70

ságot jelent? A tanítvány szeretettel, részvéttel, együtt-örvendezéssel és higgadtsággal megtöltött szellemmel átsugároz minden irányt, feltöltött, szélesre-tárt, magasztos és korlátlan szellemében mindennel összeköttetésben lévőnek érzi magét, mentes marad a haragtól és a gyűlölettől. Ez je­ lenti a tanítvány számára a gazdagságot." Ez látszólagos paradoxon! Miközben feladom és odaadom magamat minden irányba, korlátozás nélkül osztogatom a szeretetet, a részvétet, az együttörvendezést, közönyös vagyok magammal szemben, ez­ zel nemcsak a legnagyobb tevékenységi hatósugarat érem el a világban, hanem a halál-nélküliséget is, a győzelmet a halál felett! Mert "mi jelenti a tanítvány számára a ha­ talmat? A tanítvány az elvakultság legyőzésével már életében eléri a szabadulást. Ez jelenti szá­ mára a hatalmat. Én nem ismerek semmilyen más hatalmat, ami nehezebb lenne a legtöbb ember számára, mint a halál feletti hatalom. Ama üdvös dolgoknak a figyelembevételével ilyen érték nő fel a ti bensőtökben!" A Sákjamuni Buddha által itt megmutatott ama üt, a szati-szmriti kibontakoztatása, a képességek megszerzése, elmélyülés, s végül ön-odaajándékozás minden irányba, ez az Ot a páramiták lényege, a Bódhiszattva erényeinek lényege, miként azt egy későbbi szöveg gyakran idézi ügy, mint a Buddha tanítását, amit Maitréja Bódhiszattva kérésére mondott, s amivel megvilágította feladata igazi természetét. Ezzel egyben programmszeru magyaráza­ tát is adta annak is, amit a Buddha elvárt a kö­ vetőitől és Maitréja útjának előkészítőitől. "Az a készség, hogy üzenetét felfogjuk, és azzal együtt megvalósítsuk, csak a hat transzcen­ dentális tökéletesség (páramitá) alapján lehetsé­ ges, amelyeket életünk alapmértékévé kell tennünk: 71

mert ez szellemünk alapvető magatartása, ami Maitréja eljövetelét lehetővé teszi és meggyorsíthat­ ja. Nekünk magunknak kell a szivünkben megvalósí­ tanunk! A Konchog Tsegpa 41. fejezete Árja Maitréja egy kérését közvetíti, amit Sákjamuni Buddhához intézett, s egyben közli a választ is. Ezt olvas­ hatjuk itt: Bárcsak minden lény meghajolna a Bud­ dhák és a Bódhiszattvák előtt, akiknek szeme megnyílott a bölcsességre. S bár meghajolnának a Magasztos tanítvá­ nyai előtt is, s a Megvilágosodásra törő szellem előtt, aki nem engedi a bű­ nös karma keletkezését, s megnyitja ama legmagasabb ösvényt, mely biztosítja az öregség és halál legyőzését! Bármily balga tetteket követtem én is el tudatlanságom mezsgyéjén, és lelkem éjbe-borulásán, beismerem most a Megvilágosodottak színe előtt. S bármit is hoztam én létre a test, be­ széd és szellem helyes használatával, ébredne bár a legmagasabb felismerés csirája minden lényben, bár válna virága múlhatatlan bölcsességgé! Ne rabolja el tőlünk a látszatvilág a spontán teremtőerő örömét, s miután az egyéni létbe vetett hit szertefoszlott teljesen, valósuljon meg az adás tökéletessége! Kifogástalan változással és erkölcsileg tiszta életvitellel gyakorolva mindezt, az erény feletti 72

büszkeség és felfuvalkodottsag nélkül valósuljon meg a szellemi fegyelem tökéletessége! A természeti elemek engedékenységéhez hasonlóan viselje el az ember a harag láttán a megaláztatást: valósuljon meg a türelem tökéletessége! Célratöréssel és erővel, ami semmilyen hanyagságot el nem tör, állhatatossággal testben és lélekben: valósuljon meg a törekvés tökéletessége! Az illuzórikus formákon túli látással, meg nem rettenő elmélyüléssel, és gyémánt-tisztaságü pillantással, ó, valósuljon meg az elmélyedés tökéle­ tessége! A szabadulás három kapujának megnyitá­ sával, a három idő eggyé tételével, a három család szimbólumának megvalósí­ tásával: bár elérhető lenne a Megismerés bölcsessége! (18.) Nem ok nélkül hangsúlyozz^, hogy ez a tan­ költemény Maitréja kérésére hangzott el. j Mig ama történelmi jövőben Megvilágosodottá nem válik, addig Maitréja Hcsak" Bódhiszattva, le­ endő Buddha. S az a tény, hogy ő is, miként minden ember, aki a megvilágosodás célja felé tart, egy leendő Buddha, hozzánk hasonlóvá teszi öt, elte­ kintve természetesen az összes magától értetődő fokozatbeli különbségtől. Ez oknál fogva nevezi meg Sákjamuni az Eljövendöt a Csákkávatti-Szihanáda-Szuttában! 6 a vele való egység, ő az Út, és szintúgy Cél! Miközben én az Útra figyelek: a szati-szmriti 73

kibontakoztatására, a képességek megszerzésére, az elmélyülésre, s végül a magam-odaajándékozására minden irányba (vagyis a páramitákra), a Maitréja Bódhiszattvával azonosítom magamat: Ö azonos velem a fejlődésben még akkor is, ha ő Buddha az "örökké jelenlevő időtlenségben." S én mint törekvő azonos vagyok az Ő fejlődésben lévő aspektusával. így rész vagyok benne, mert ő áthat engem, mint ahogy mindent áthat saját szavai sze­ rint, amik a Szurangama-Szütrában így hangzanak: "Erre felemelkedett öltéből Maitréja-Mahászattva-Bódhiszattva, meghajolt a Buddha előtt, és azt mondta: "Nemes Úr, emlékszem még arra, hogy sok-sok világkorszakkal ezelőtt megjelent egy Bud­ dha ebben a világban, Csandra-Szurija-Pradipa-Prabhásza nevezetű, akit én tanítványként követtem. Ebben az időben még a világi életet élveztem, és szerettem a nemességgel érintkezni. A Buddha ész­ revette ezt, és bátorított engem, hogy koncent­ ráljak annak lelki magatartására. Követtem taní­ tását, és elértem a szamádhit. Azóta számos más Buddhát is szolgáltam, s eközben ugyanazt a mód­ szert alkalmaztam, így elveszítettem a világi örö­ mökben való minden kedvemet. Abban az időben, ami­ kor Dipankara Buddha megjelent a világban, akkor értem el a transzcendentális tudat legmagasabb, csodálatos, tökéletes szamádhiját. Ennek a legma­ gasabb szamádhinak a révén tudatosítottam a végte­ len teret, és felismertem, hogy minden Tathágataország, legyen az tiszta vagy tisztátalan, létező vagy nem létező, nem más, mint saját szellemem manifesztációja. Nemes Uram, tökéletes felismerésem révén, hogy a Tathágaták mindezen eljövendő hatalmasságai nem mások, mint saját tudatom kisugárzásai, kiá­ ramlott tudatom lényegi természete a Tathágaták megszámlálhatatlan manifesztációit képezve, és 74

most már én jutottam el odáig, hogy a legközelebbi eljövendő Buddhaként én választassak ki az én Uram, Sákjamuni Buddha után. Minthogy az én Uram most megkérdezett engem az elmélyülés tizennyolc szférájához való hozzáidomulásom felől, érintke­ zésben az objektívval az érzékszervek által, igy én azt válaszolom, hogy ez az első tökéletes il­ leszkedésem az elmélyülés tizennyolc szférájához érintkezésben az objektívval az érzékszervek ál­ tal, tökéletes megértése volt annak, hogy az uni­ verzumnak tíz része nem több, mint saját tudatom aktivitása. Ezáltal a felismerés által tudatom teljesen megvilágosodott, és szellemem határai feloldódtak annyira, hogy az átfogta az egész va­ lóságot. A feltételes és nem feltételes igenlések és tagadások összes előítéleteinek feladásával el­ értem a nem-születés tökéletes, maradandó állapo­ tát. "f(19.) így hát Maitréja a Szurangama-Szútra szerint minden dolgot áthat tudatával, és minden dolgot enged tudatának manifesztációjává fejlődni. Ily módon valósul meg vele a jövőbe vetett hit a je­ lenbeli által. Ha most visszakanyarodunk a Csakkavatti-Szihanáda-SzOttához, annak azon aspektusához, ami Maitréja jövendölésére vonatkozik, akkor felismer­ jük, hogy miért éppen itt hirdeti a Buddha az Eljövendőt. Mint ahogy már ezt társadalmi tanítás­ ként is ügy ismertük meg, mint az egyéni életfo­ lyamat illusztrációját és hasonlatát, illetve mint felhívást a Tanítás egyéni megvalósítására, ez a bizonyos jövőbe-tekintés is ilyennek bizonyul: Ma­ itréja itt a Nagy Cél elérését testesíti meg nem­ csak a társadalom, hanem az egyes ember számára is. Hasonlóképpen 6 testesíti meg az üdvösség­ célt, a halálnélküliséget! "Hogy mi jelent a tanítvány számára hatalmat? 75

A tanítvány az elvakultság legyőzésével már éle­ tében elnyeri a szabadulást.Ez jelenti számára a hatalmat. Én nem ismerek semmi más hatalmat, ami nehezebb lenne a legtöbb ember számára, mint a ha­ lál feletti hatalom. Azon üdvös dolgoknak figye­ lembevételével ilyen érték növekszik fel a ti ben­ sőtökben !" A halálnélküliség elérése érdekében kell Maitréjának ezt a mindent átható lényegét tudato­ sítanunk, kell eggyé lennünk tudatával, kell egygyé lennünk azzal, amit megtestesít. Az, amit megtestesít a számunkra, régibb,mint az antropomorf megjelenés, amiben tisztelik őt, régibb, mint az a fogalom, amivel ezt a valóságot megjelöljük. Maitréja neve a maitri (páli metta) szóból származik, ez jelöli meg lényegét. A maitri jelen­ tését a következőkben vesszük vizsgálat alá. -

76

M aitri: Maitréja lényege

A szeretet halhatatlanság-vágyunk beszéde. E .G. Kolbenheyer, Montsalvasch Azonkívül a szeretet nem csupán valami feltételes, a másik iránti ellenszenv által meghatározott. Inkább úgy hömpölyög át a Buddha tanítványainjOlyan merhetetlenül, hogy semmifele ellenségeskedés nem emelhet korlátot elébe, hogy semmilyen qytÜÖlet nem merítheti ki, hasonlóképpen ahhoz, hogy az ember képtelen a földet fölatelenné tenni. EllenkezGleg: min­ den ellenséges támadás csak a teljes kibontakozáshoz viszi egyre közelebb. Georg Griam, A Buddha tanítása

Minden egyes történeti Buddha, - mint ahogy minden egyes földöntúli Buddha is, - a hagyomány­ ban egy különleges ismertetőjegy, egy szembetűnő, egyéni képesség alapján tOnik ki. Kasjapa (Kasszapa), az elmúlt korszak Feléb­ redettje, úgy szerepel, mint mágikus erejű. Sákjamuni Buddha, a mi korunk Buddhája, ügy szerepel, mint kimagasló gondolkodó. Joggal mutattak rá töb­ ben is arra, hogy a paticcsa-szamutpáda általa való megfogalmazása annak a korszaknak az emberi­ sége számára legjelentősebb gondolkodásbeli teljesitménye volt. Az Eljövendő ismérve már nevében is benne foglaltatik: az ő lényege a maitri, a szeretet, ezért Ő Maitréja, a Szeretetteljes. A korábbi for­ dítók a maitri szót "jóságnak, mindenható jóság­ nak* fordították. Ezek az értelmezések a buddhista maitri-tanitás tüzetesebb vizsgálata után elégte­ lennek bizonyulnak. Az eredeti felfogást Sákjamuni kijelentése is bizonyítja: "Legyen bármi is ebben az életben, 6 tanítvá­ nyok, a belső értékeket teremtő lehetőségeket ki­ 77

véve, ezek mind meg sem közelítik még tizenhatod részét sem a szeretetnek, a sziv felszabadulásá­ nak. A szeretet,a szív felszabadulásai, ez felveszi mindet magába, ez világit, lángol és sugároz. S minthogy, ó tanítványok, az összes csilla­ gok fénye el nem éri a hold fényének tizenhatod részét sem, mert a holdnak fénye mindegyiküket felveszi magába, és világít, lángol és sugároz, ügy, tanítványok, mindazon lehetőségek, amelyek belső értékeket teremtenek, nem bírják a szere­ tetnek, a sziv felszabadulásának még tizenhatod részét sem: a szeretet, a sziv felszabadulása, ezeket mind felveszi magába, és világít, lángol és sugároz. S ahogy, 6 tanítványok, ősszel a nap felmegy az égre az esős évszak utolsó hónapjában, és el­ őz minden sötétséget a felhőtlen légtérben, és világít, lángol és sugároz,akképpen, tanítványok, a belső értékeket teremtő összes lehetőségek nem bírják a szeretetnek, a szív felszabadulásá­ nak még tizenhatod részét sem: a szeretet, a szív felszabadulása mindet felveszi magába, és vilá­ gít, lángol és sugároz. S ahogy, ó tanítványok, kora hajnalban a hajnalcsillag világít, és lángol és sugároz, ép­ pen úgy, tanítványok, a belső értékeket teremtő lehetőségek nem bírják tizenhatod részét sem a szeretetnek, a szív felszabadulásának: mert a szeretet, a szív felszabadulása, mindet felveszi magába, és világít, lángol és sugároz. Aki, ó tanítványok, minden reggel, délben és este száz fazék ételt oszt is szét, kevesebb an­ nál, ó tanítványok, mint aki minden reggel és délben és este akár egyetlen pillanatra is szeretetet teremt a szívében. Az utóbbinak van nagyobb nyeresége abból! Ezért, tanítványok, ezt kell megtanulnotok: 78

"A szeretetet, a szív felszabadulását akarjuk megteremteni, fokozni, kibányászni, magunkévá tenni, művelni, megnyerni, tökéletesen felhasz­ nálni!" (Itivuttaka, 27.) Ezek a csodálatos költői hasonlatok, amiket a Buddha ad a maitri fogalmának megvilágítására, világosan mutatják, mennyire nem a "jóságosság", vagy a közönséges értelemben vett "jóakarat" után kell törekednünk, hanem a mindent átfogó szeretetre, ami a buddhista felfogásban mindig tevé­ keny szeretet! A buddhista hagyomány irodalma tele van a tevékeny szeretet illlusztrálásával'. Különösen a dzsátakák gazdagok az ilyenfajta történetekben. Ezek közül a buddhista világban talán a legnép­ szerűbb a Vésszantara-(Visvantara)-Dzsátaka: Vésszantara herceg volt a Bódhiszattva leg­ utolsó születése a világban, mielőtt még az Fel­ ébredett ként, Gautama Sziddhárthaként megjelent volna. A dzsátaka arról tudósít bennünket, hogy a herceget elűzték országából, mivel nem volt te­ kintettel az állam és a család mohó birtoklási törekvéseire, s tülzott bőkezűséget tanúsított mindenkor. Végül lemondott asszonyáról és két gyermekéről, csakhogy másnak szolgálhasson. Ez a szeretetteljes, tevékeny áldozatkészség néhány dzsátakában olyan fokot ölt, hogy néhol a Bódhiszattva saját testét adja táplálékul az éhezŐ állatoknak. A maitri fogalma a különböző szövegekben igen változatos formákat ölthet, de nem hasonlít­ ható a nyugati tradíció szeretet-képeinek egyi­ kéhez sem. A fordító előnyben részesítheti (a hesziodoszi értelemben vett) erős, az agape vagy a karitas fogalmait, de így sem meríthetné ki a mindent átfogó, mindent magába felvevő maitri öszszes értelmezési lehetőségeit. 79

A legtöbben a "szeretet" szót használják, éppen a maitri kifejezés sokrétűsége miatt, hogy vélt jelentéseit visszadják. Igaz ugyan, hogy a szeretet buddhista értelemben mindig tevékeny szeretet, mégsem a puszta tett azonban a lényeg. Olyan énségtől mentes (anatta) tettről van itt szó, ami őszintén, igazán a legbensőből ered. "Aki, ó tanítványok, minden reggel, délben és este száz fazék ételt oszt is szét, kevesebb annál, ó tanítványok, mint aki minden reggel és délben és este akár egyetlen pillanatra is szeretetet teremt a szívében. Az utóbbinak van na­ gyobb nyeresége abból! Ezért, tanítványok, ezt kell megtanulnotok: "A szeretet, a szív felszabadulását akarjuk megteremteni, fokozni, kibányászni, magunkévá tenni, mövelni, megnyerni, tökéletesen felhasz­ nálni!" A maitriben, Maitréja lényegében, egyesül a kozmogóniai erős belső világteremtő hatalma az én-nélküli odaadás, az agape tiszta lángjával, ami ezt a teremtő hatalmat szolgálja, transzfor­ málja a halhatatlanságba (amrita-amata) vivő hor­ dozóvá . A belső világ teremtésének, a belső világi tettnek és a világtól való szabadulásnak ezt az Összekapcsoltságát, ?;mi megvalósítja a halhatat­ lanságot, Amógasziddhi Buddha testesíti meg, Ma­ itréja pedig az ö földi tükröződése. "Amóghasziddhiben az a legmagasabb szabadság testesül meg, amivel egy Megvilágosodott vándorol végig ezen a világon, anélkül, hogy működésével újabb karmikus tetteket idézne elő, azaz anélkül, hogy egocentrikus szándékokat, képzeteket vagy alakzatokat (szamszkára) teremtene, ö alakítja át eme képzeteket a mindent átfogó szeretet és könyörületesség olvasztótégelyében a Megvilágo­ 80

sodott segítő önzetlen impulzusává. A törvény és az akaratszabadság közötti kon­ fliktus, ügy tOnik, hogy az egyes tudatcentrumok tül-specializáltságából keletkezik, amelyekben a töprengő és egocentrikus tendenciák vannak hang­ súlyban. Ezeknek a tendenciáknak a túlhangsúlyo­ zása révén megfeledkezünk igazi természetünkről, elveszítjük'-a más, éppen olyan fontos pszichikai centrumokhoz való kapcsolatunkat, és ezzel a szellemi egyensúlyt, ami valamennyi benső erőnk együttműködésén alapszik- Az individuum egyoldalú intellektualizálódása nem igazi természetét feje­ zi ki, hanem csak periférikus öntudatát, a gon­ dolkodási folyamat egy puszta melléktermékét, aminek valami szilárd vonatkozási pontrs ("szub­ jektumra") van szüksége operációinak bázisaként. De ez a hipotetikus vonatkozási pont nem tartal­ maz semmit, ami egy különálló individuum tulaj­ donságaira jellemző volna, hanem ellenkezőleg ép­ pen az, ami minden gondolkodó lényben közös, és éppen ezért a legkevésbé individuális bennünk. Az, ami az egyik individuumot a másiktól megkülönbözteti, annak a térben és időben elfog­ lalt relatív helyzete és az ebből adódó külső és belső természetű vonások. Az individuum, mégha tudata a minden korláto­ zás megsemmisítésével (illetve egy, magát individulális korlátozásokkal nem azonosító magatar­ tásával) mindent átfogó tudattá szélesedett is ki, megtartja helyzetének, kiindulópontjának,mint különálló tapasztalási centrumnak a jellegét. Mint ahogy más helyen már utaltunk rá, ez magyarázza azt is, hogy miért tartja meg minden Buddha a Buddhaság lényegi egyenlősége ellenére is saját karakterét, és miért fogják fel még a Dhjáni-Buddhákat is úgy, mint különböző, vagy különbözőként hangsúlyozott tulajdonságok meg81

testesítoit illetve exponenseit, és asszociálják különféle térbeli testhelyzetekkel, gesztusokkal, stb." - írja Lama Anagarika Govinda. A tettek azonban nem maradnak következmények nélkül; "A karma elveszíti hatalmát, és feloldódik a tökéletes felismerés fényében. Mindaddig, amíg a karma megmarad a sötét, áthatolhatatlan múlt hatalmának, addig az valóban szilárd, átha­ tolhatatlan Nagyság, amelyet úgy tapasztalunk, mint a sors hatalmát, ami ellen hiába harcolunk. A mélyebb intuíció, Magvilágosodás hatalmában a műit átalakul a jelen egy átélési formájává, ami­ ben minden mozgatóerő és körülmény, minden belső és külső vonatkozás, összefüggés, motívum, szitu­ áció, ok és okozat, röviden a teljes feltételes keletkezés, a Valóság tulajdonképpeni struk­ túrája világosan felismertetik. Ebben a pillanat­ ban lesz a Megvilágosodott a törvény Mesterévé, akinek számára, hasonlóan a nagy művészhez, a törvény szigorú szükségszerűsége átoldódik a szellemi harmónia legmagasabb szabadságéba."(20.) Ezt testesíti meg Amóghasziddhi Buddha a ma­ ga kozmikus dimenziójában, ezt engedi majd Maitréja, a jövő Buddhája, számunkra földi és emberi dimenzióvá átalakulni. A tevékeny szeretet, ami a világban möködik, ami átalakítja az embereket és a világot, aktívan munkálkodik közöttünk, anélkül azonban, hogy a maga tetteivel ehhez a világhoz láncolód­ na. Ellenkezőleg: ennek a szeretetnek minden tet­ te a szerető embert tökéletesebb összhangba hoz­ za az univerzális törvényekkel (a dhsrméval)l Az, hogy a maitri e karma-mentes tevékeny­ ségének buddhista praxisa mennyire különbözik az általános szolidaritás koncepciójától, avagy más, az emberiség történetében jelentős felszólítások­ tól a felebaráti szeretetre, még további magyaré-* 82

zatra szorul. Azonkívül a buddhista szeretetet a maga specifikus sajátosságában kell szemlélni, nevezetesen olyan háttér előtt, aminek fö ténye­ zője az e világ jelenségeinek a Buddha által meg­ nevezett három ismertetőjegye (ti-lakkhana). Ezt a három ismertetőjegyet (ti-lakkhana), amelyek a világ minden tapasztalati tárgyán meg­ állapíthatok, a Buddha állandótlanságnak (anicscsa), szenvedés-beliségnek (dukkha) nem-énnek, illetve szubsztanciátlanságnak (anatta) nevezi. A Viszuddhi-Magga 20. tanítóbeszédében erre a három ismérvre a következő magyarázatot talál­ juk: "Minden olyan képződmény, ami a test fel­ vétele (születés) és letétele (halál) között lé­ tezik, mülandö (aniccsa). Hogy hogyan? Úgy, hogy ebben a keletkezés és az eltűnés mutatkozik meg, a mássá való áta­ lakulás. Mert a képződmények csak egy bizonyos ideig maradnak fenn, és ellenszegülnek az állan­ dósulásnak. Minthogy azonban a létrejött képződmények elérik a tehetetlenségi állapotot, és a tehetet­ lenség állapotában az öregedés következtében ki­ merülnek, és a hanyatlás után elkerülhetetlenül eljutnak a feloszláshoz, ezért úgy jelennek meg ezek, minthogy mindig elnyomják őket, mint nehe­ zen elviselhető dolgok, mint nyomorúságos dolgok, amik a szenvedés alapját képezik, és ellenszegül­ nek a boldogságnak (dukkha). Bárcsak a létrejött képződmények (szenvedé­ sek) állandóságot mégse szereznének! Bárcsak az állandóságot elértek (örömök) mégse öregednének! Bárcsak az öregséget elértek mégse oszlanának fel! Mert ebben a hármas tekintetben senkinek sincsen hatalma a képződmények hatalma felett, és ezért a képződmények a rájuk hatalmat gyakorló 83

számára üresek, s éppen mert üresek, uralom nél­ kül valók, hatalom nélküliek, személytelennek számítanak (anatta)." A közkedvelt és konvencionális szép definí­ ciók ügy határozzák meg a szeretetet, mint a sze­ retett lény elfogadását a maga mivoltában, a sze­ retett lény akceptálását "ügy, ahogy van". A fent körvonalazott három ismérv figyelembevétele mellett megmutatkozik, hogy a szeretet­ nek egy ilyen felfogása nem lehet buddhisztikus. A szeretet, a maitri, buddhista értelemben nem egy adott állapot elfogadását jelenti, mert az aniccsa szem előtt tartásával nem lehet az ad­ va hosszabb időtartamra, hanem éppen a változás elfogadását jelenti, az állandó változás igény­ lését, aminek minden szeretett lény alá van vetve. Az olyannak való elfogadás - buddhista szem­ pontból önző korlátozást jelent. A szeretet a Dharma értelmében a szeretett lények állandó szeretése a maga alakulásában. Haonlóképpen igen. li a Dharma értelmében a szeretet a szeretett lénynek a szerető által érzett elégtelenségét (dukkha) is, és a szeretett lényt a szerető elfo­ gadja minden valóságos magja hiányában (anatta) is, amihez a szeretG ragaszkodhatna, és ami neki biztonságot ígérne. A buddhista szeretet mégsem a szerető egyedülléte, magányossága, aki maga kö­ rül egy megállás nélküli, szakadatlan változást lát száguldani és morajlani, amiben ő elszigetel­ ten végzi a maga pályáját, "szeretésre Ítélve", és az amiatti szenvedésre kárhoztatva. Itt az olyan korlátok, amelyek a más lényektől elválasz­ tanak, a maitri megvalósulásakor összeomlanak. A Viszuddhi-magga 9. tanítóbeszédében a következő tanító példázattal szembesít minket Buddhaghósa: "Miközben a tanítvány újra és újra mindig csak szeretetet sugároz maga körül, minden sorom84

pöt szeretne felemelni négy személyre való tekin­ tettel: önmagéra, a száméra kedves emberre, a számára közömbös emberre és a száméra ellenszen­ ves emberre való tekintettel. Ez érvényes itt ismertetőjegyként: Tételez­ zük fel, hogy miközben ez az ember egy számára kedves, egy számára közömbös és egy számára el­ lenszenves emberrel valahol üldögél egy helyen. Hirtelen rablók veszik körül őket,és így szólnak: "Ti tiszteletreméltó emberek, adjon ki közületek egyet a tanítvány!" "S mi célra?" Erre a kérdésre azok elképedve felelnek: "Azért, hogy fit megöl­ jük, torkának vérét vegyük, s áldozatként őt felajánljuk." Nos, ha erre azt gondolja a tanít­ vány: "Hadd vigyék ezt vagy azt!", akkor még nem érte el a sorompó felemelését. Ha pedig így gon­ dolkodik: "Vigyenek el engem, csak ezt a hármat ne!", akkor sem érte még el a sorompó felemelé­ sét. Hogy miért nem? Mert minden alkalommal annak irányában, akinek elfogását kívánja, nem tanúsít jó érzületet, hanem csak a többieknek kedvez. Ha azonban a négy ember közül egyet sem lét olyan­ nak, akit a rablóknak odaadna, akkor önmaga felé is pontosan olyan érzületet tanúsít, mint a többi három iránt. Akkor elérte a sorompó fele­ melését." Ez a körülmény lehet hogy idegennek tOnik az önfeláldozás ideáléjához szokott nyugatiak szá­ mára. S mégis, ahol semmiféle végérvényes önvaló nincs, ott az nem is adható oda áldozatként sem. A buddhista etika a felebaráti szeretetet, amit mindenkitől megkövetel, aki a Buddha útját járja, éppúgy érvényesülni engedi magának a törekvőnek a számára is. Az "Én majd feláldozom magamat” gondolata ellentmond a Dharma szelleméből való áldozatnak, mivel éppen annak az énnek ad lehe­ tőséget az önmaga feletti nagyszerűségén való 85

tetszelgésre, amely én korlátéinak kellene lehul­ lania az áldozat által. Ezért törekszik a bud­ dhista etika mindenek előtt valamennyi lény el­ fogadására , beleérte az elfogadót saját magét is. Mert csak az érett a szeretetre, aki minden lény­ nyel szemben teljesen egyforma, azaz különbség nélküli (megkülönböztetés nélküli) szemlélet­ tel rendelkezik. S csak akkor lesz érett egy Bódhiszattva áldozatra, miután elfogadta önmagát éppen úgy, mint minden keletkezőt és alakulásban lévőt. Ezért az a magatartás, amelyről Buddhaghósa a fentiekben írt, csupán kapu a buddhista maitrihez. A következő lépés a rablók követelésére az lenne, hogy a jelenlévők közül egyet sem is­ mer olyannak, aki ellensége lenne, vagy aki kö­ zömbös lenne. Saját lényének ebből az új megérté­ séből is felfogható az az áldozati folyamat, mint amilyen Vésszantara herceg áldozata volt. A Bódhiszattvaságnak, vagyis egy olyan lényegíségnek az útján, aki a Buddhaságra törekszik, az áldo­ zathozatala az én vagy a személyiség gőgjének a legcsekélyebb nyoma nélkül való. Bár Önmagával szemben teljesen azonos vi­ szonyba kerül, éppen úgy, mint minden más léte­ zővel szemben, áldozathozatala a tudat közremű­ ködése nélkül játszódik le. Az ilyen áldozat, amiből hiányzik az az érzés, hogy itt adva van egy éldozathozó is, szükségszerüen ellentmondásos marad, minthogy a szeretetett maitrit nem lehet logikai úton felfogni: itt a karma-mentes működés megy végbe, ami a dinamikusnak (aniccsa) felfo­ gott én saját haszna nélkül történik. Az ebből a magatartásból eredő tevékenység, ami meghatározza a Bódhiszattva útját, félelmet nem ismerő, de mégsem pusztán az edzésből adódó, hiszen ez pusz­ tán az éntudat görcse és természetellenes rögzi86

tődése lenne, hanem az összes korlátozások le­ bontásának a következménye. Árja Maitréja alakjában nyer személyiséget ez a szerető tevékenység, igy válik követelménynyé minden alakulásban lévO számára. Mielőtt az Arja-Maitréja-Vjákarana szemlélő­ désével megmutatnánk, miként látja a buddhista tradíció e szeretet, e szerető lényegiség megje­ lenésének körülményeit a világban, előtte még idézzük a szerző által igen tisztelt Ven. Lionel Stützer egyik munkáját, ami valamit sejtet ennek a szeretetnek a gyakorlásáról, s egyszer­ smind relatívvá teszi a jövő Buddhájának eljöve­ telével kapcsolatban újra meg újra felbukkanó el­ képzeléseket. Lionel Stützer a gyakran feltett kérdésre hivatkozik: "Dehát mikor is jön már el ö?" Adas­ sák itt válasz e kérdésre egy történettel, ami az egyik rövid vallási értekezésből származik: "Egyszer elterjedt a hir, hogy megérkezett a Megváltó az országba. Egy asszony, aki magát jóravaló, becsületes embernek tartotta, meghívta magához a Megváltót. Mérhetetlenül örült annak, hogy a saját házában láthatja vendégül öt: ez számára egészen különleges kitüntetést jelentett. Fogadására felsúrolta a padlót, megtisztította az ablakokat, kifényesítette a bútorokat, leporolta a falakat, kiporolta a szőnyegeket, - és várt. Azt gondolta magában, hogy talán ez még mindig nem elég, nem elég tiszta és ragyogó minden, és újra nekikezdett súrolni,vikszelni, fényesíte­ ni, és így tovább. Amikor a munka kellős közepé­ ben volt, valaki kopogott az ajtón. Rohant ajtót nyitni, ám csak egy szegény koldus volt az, aki alamizsnát kérni jött. A rosszkor jött zavarás miatt felháborodva becsapta előtte az ajtót. "Még csak ez hiányzott, amikor azt sem tudom, hogy hol 87

áll a fejem, annyi dolgom van!" Újra belevetette magát a munkába, és csaknem a végkimerülésig dol­ gozott. Kívülről egy hangot hallott. Futott me­ gint az ajtóhoz. Ott azonban nem álmainak dics­ fényétől övezett Megváltója állt, hanem egy síró, rongyos ruhájú kisgyerek, aki kérőn nyúj­ totta felé kezeit. Az asszony így szólt hozzá: "Nagyon sajnálom, de most nincs időm arra, hogy veled vesződjem, menj tovább a szomszédékhoz, azok mindig szoktak adni valamit." Szorongó ér­ zéssel folytatta munkáját. Ezúttal sütött-fözött a konyhában, mert a magas vendégnek nem szabad hiányt szenvednie semmiben. De az még most sem jött el. Lassan besötétedett, és beköszöntött az éjszaka. Hirtelen belévillant a gondolat: "Hátha máshoz ment el! De az igazságtalan dolog lenne, amikor én annyit fáradtam, ennyire feláldoztam magamat!" Most már türelmetlenül és csüggedten ült házában. Akkor valami zaj hallatszott az aj­ tó felől. "Ez csak Ő lehet!" Örvendező, de ugyanakkor félelemtől dobogó szívvel nyitott aj­ tót. Ezúttal siralmas látványban volt része. Egy férgektől félig felfalt kutya állt előtte, leso­ ványodva, éhesen, panaszosan vinnyogva. Undorodva vágta be előtte az ajtót. "Bolond dög, maradj ott, ahol vagy, mit csináljak én veled?!" Meg­ próbált lepihenni egy kicsit, de álom nem jött a szemére, égették a gondolatok. KeserO csalódást érzett. így beszélt magában: "6, mennyire vágya­ koztam a Megváltó után, akinek a békét és a szen­ vedéseimtől való megszabadulást kellett volna meghoznia a számomra! Mily sokszor mondtam is le világi gyönyörökről, és mennyi mindent tagadtam meg magamtól! Nem gúnyoltak, nem nevettek-e ki engem odaadásomért, hitemért és bizalmamért egy világ feletti erő iránt? Megaláztatásokat és rágalmakat kellett eltOrnöm. Nem próbáltam-e meg, 88

legalábbis kifelé, az erkölcsi szabályokat betar­ tani? Miért nem jön hát?" Bágyadtan, minden re­ ménytől és kívánságtól kiüresedve, mint valami eléje tartott tükörben, úgy látta meg saját szí­ vének gyengéit, a felfuvalkodottság hiábavaló­ ságát, felismerte a rosszakaratot és a bosszúvá­ gyat az "igazságos ítélkezés" maszkjába öltöztet­ ve, a mohó vágyban, gyűlöletben és ellenszenvben gyökerező szellemi és lelki indulatok egész hal­ mazát, amelyek mind egy látszat-énben sűrűsödtek össze. A sok, szeretettől dédelgetett, illúzió szétzúzva hevert előtte a földön, -de ugyanakkor felderengett előtte a felismerés, hogy a megté­ vesztést megtévesztésként fel lehet ismerni: ez az igazi szánalom, ez az, ami igazi könyörületre indít. S midőn az éj kellős közepén a tü­ relmetlenség, csüggedés és vágyakozás végre meg­ hátráltak egy bizonyos szenvtelenség (nem részvéttelenség!) előtt, akkor nyilt az ajtó, anélkül, hogy ehhez bármilyen külső segítségre lett volna szüksége, túlvilági fény és ragyogás töltötte be a szobát, csaknem megvakulva a rop­ pant sugárzástól azt suttogta az asszony: "Miért ilyen későn jösz?" Mire rögtön elhangzott a vá­ lasz: "Már háromszor voltam tenálad, de egyszer sem ismertél fel, és nem engedtéd, hogy bejöjjek hozzád." Aki megérti ennek a történetnek a lényegét, és nem kezd tüstént gáncsoskodni, hogy itt valami egészen mást is lehetne mondani, mert elvégre mi már nem vagyunk gyermekek, tanulmányoztuk a Ta­ nítást eleget, elég messzire jutottunk már abban, az már valamit megtapasztalt a szellem EgyrétŰségéből (Együgyöségéből, Egyszerűségéből), ami se­ gítőkész, és ezt azért tapasztalta meg, hogy ki­ szabaduljon a fogalmakhoz kötött gondolkodás zűr­ zavarából. Mert minden, ami intellektuális tanul­ 89

mányok által lett felhalmozva agyunkban, elhalvá­ nyul a belső megismerés közvetlensége előtt, ami­ nek segítségével felismerjük az érzékek általi megtévesztettséget és csalódást, és mely által szellemünk megtisztul. Az Ősrégi hagyomány azt közli velünk, hogy az Oj Világtanító Indiában, a rózsaalmafa áldott földjén fog megszületni. A tibetiek úgy tartják, hogy az Tibetben jön majd a világra, és a japánok azt mondják, hogy csak Japánban léphet majd be az anyaölbe. Miként lesz ez azonban, ha az atomhá­ ború lakhatatlanná teszi a földet? Ha az államo­ kat a totalitárius hatalom koncentrációs táborok­ ká alakítja át, ahol mindenkit, aki önállóan mer gondolkodni, megkínoznak és likvidálnak? Hogyan is lehetne akkor egy Bódhiszattva születését fel­ ismerni? S vajon nem a Dharma hirdetése ellen dolgozik-e amúgy is a világ növekvő elanyagiasodása? Nem vágyálmokban ringatjuk-e magunkat? A Buddha-tan nincs kötve semmilyen különleges ruhá­ zathoz, bőrszínhez vagy nyelvhez, sem valamelyik meghatározott korszakhoz vagy országhoz. A múlt­ ként, jelenként és jövőként előttünk tovafolyni látszó idő nem változtathatja meg önkényesen azt, ami mindig igaz. S a térbeli világ, ami állandó változásnak van alávetve, az a kép, amivel róla rendelkezünk, valójában nem fata morgana-e? Az időfeletti tanítás minden időben megtalálta a ma­ ga kifejeződését a Dharma iskoláinak nagy szent­ jeinél, s mindig újra teljes fénnyel kezd sugá­ rozni, amikor egy ember megvalósítja azt. Mi, akiknek elképzeléseit és gondolatait eddigi ta­ pasztalataink szök keretei feltételezik, másfelől pedig kívánságok, félelmek, aggodalmak, reménysé­ gek, vonzódások és idegenkedések színezik és za­ varják meg azokat, csak nehezen jutunk ki előíté­ leteink magunk-csinálta börtönéből. 90

így minden kísérlet arra, hogy tapasztalás­ hoz kötött képzelőerönkkel kitaláljuk, milyen emberi alakban fog megjelenni az eljövendő Maitréja Buddha, melyik országban és mikor: moste, holnap talán, vagy csak millió évek múltával, mindez csak léha, hiábavaló spekuláció. Az idők mérhetetlenségében az évmilliók nem jelentenek többet, mint mostani időérzékelésünk egy másod­ percének a tört része. A kísérlet arra, hogy az időtlenséget az idő segítségével ragadjuk meg, hasonlatos a kör mentén való szaladáshoz az­ zal a hiú reménységgel, hogy talán "egyszer elér­ jük a kör végét. Az ilyenfajta Örült rohangálás a végtelenben csak akkor szönik meg, ha belátjuk ennek a vállalkozásnak a hiábavalóságát, és ezzel utunkat a kör középpontja felé irányítjuk. A kö­ zéppont azonban sem nem látható, sem nem érez­ hető: csak az észlelhető, hogy mi van a középpont körül..." (21.) Ezt tartsuk mindig szem előtt, amikor a Nagy Szeretet Lényének eljöveteléről szóló most követ­ kező jövendölést olvassuk!

91

ÁrjaM aitréjaVjákarana

"Azok között a nyolcvanezer éve­ sek között megjelenik maid egy Magasztos, akinek neve Maitreia. U Szent lesz, Tökéletesen Feléb­ redett, a tudásban és magatar­ tásban befejezett, a Világnak IsmerOje, az emberek senkihez sem hasonlítható Vezetője, is­ tenek és emberek Tanítója, a Felebredett, a Magasztos. Csakkavatti-Szihanada-Szútta

így hallottam; Amikor a Magasztos egyszer Rádzsagrihában a Gridhrakúta hegyen tartózkodott számos híres tanítvány kíséretében, megkérdezte akkor a bölcs Sáriputra, a Tan Fejedelme, a Mes­ tert, akinek fényessége minden irányba szétter­ jed: Egy tanítbbeszédedben bejelentetted Maitréját, a jövö Buddháját, akinek majd egyszer irá­ nyítani kell a világot. Minden létezők legmagasabbika, mondj erről valami többet is! A Mester odafordult Sáriputra felé, és így szólt: Maitréja Buddhának, az emberek legkiválóbbi­ kának csodájáról fogok most jövendölni néked. Hallgasd hát!# A Nagy Óceán csaknem teljesen kiszárad ak­ kor. így egy világcsászárnak könnyű útja lesz rajta keresztül. S ez a birodalom, Dzsambudvipa, akkor lesz nagysága teljében, és sok nép fogja lakni, mert abban az időben minden ország már sö­ rön lakott lesz. Azok a majdani emberek azonban mégsem fognak végrehajtani semmilyen nem-üdvös cselekedetet. Egyedül csak az üdvös cselekedetek készítik majd számukra a boldogságot. A földön nem lesznek majd gazok és tövisek, simára egyengetett lesz az majd, és friss fG nő rajta. Jó érzés lesz futni ezen a pázsiton, min­ den lépés kellemes lesz rajta, mert puha, 92

mint a gyapotnak vattalevele. A levegő pompás il­ latoktól terhes lesz majd, jóízű rizs terem min­ den mezei munka nélkül. A legkülönbözőbb szinü fák, virágok és gyü­ mölcsök lesznek mindenütt: mind magasba tör, mint a csengettyű hangja. Elképzelhetetlenül hosszú életkorúak lesznek ezek. Szeplőtelenül tiszták lesznek az élőlények, nem lesz bennük semmilyen gonoszság, telve lesz­ nek tetterővel. Magasra nőnek, bőrük szép színö, rendkívüli erőnek lesznek birtokában. Egyedül csak három betegség létezik még: a vágy, az éhség és az öregség. A lányok ötszáz éves korukban lesznek nemző­ képesek. Ebben az időben Kétumati lesz majd a királyi székhely, hatalmas kiterjedéssel. Itt csak olya­ nok lakhatnak majd, akik előző életükben más lé­ nyek iránt figyelmet tanúsítottak. A várost lakósainak értékei teszik nagysze­ rűvé, virágzóvá. Falai hét drágaságból megalkot­ va tőrnek a magasba, mint a csengettyű hangja. Mindenféle értékes dolgok díszítik az épü­ leteket, a legdrágább téglákból, égetett csere­ pekből rakják majd ezeket. Még a szépívú városárok is drágakövekkel lesz kirakva. Mindenütt ékszerfüggönyök lógnak apró csengettyűvel díszít­ ve. Szakadatlanul lengeti, csilingelteti a szél ezeket, harmóniákat csalva ki belőlük. Éppen úgy játszik rajtuk, mint az ötrészes cimbalmon, ami­ nek hangja a szívet megdobogtatja. Mekkora nagy gyönyörűséget találnak majd a város lakói ebben a muzsikában, akik mindig csak az üdvös dolgokkal foglalkoznak! S a várost csodálatos tavak, kertek és li­ getek ékesítik még megszámlálhatatlanul. Egy sugárzó bölcsességü nagy király, Sankha 93

nevezető, fog uralkodni világcsászárként a négy világtáj felett, hét drágasággalr négyszeres had­ sereggel megáldva. S ezer fia születik majd ennek a királynak. S uralkodik majd ezen a földön egészen az óceánnak határáig, összhangban a joggal és a Tannal. Négy mérhetetlenül nagy kincsnek lesz majd birtokában, és sok belső értékkel is rendelkezik. A papság feje egy olyan bráhmana lesz, aki még a királyt is tanítani fogja. Szubrahman lesz a neve, igen nagy lesz a műveltsége, tudója ő a Négy Védának és az áldozati szövegeknek. Csalha­ tatlan az emlékezete, kívülről tudja a szentírá­ sokat mind, a szívében hordozza azokat. Azonkí­ vül mestere a szófejtésnek és nyelvészetnek is. E pap feleségét Brahmavatinak fogják hívni. Szép lesz 6, bájos, csinos, messze földön ismeretes. Akkor Maitréja, ez a Legmagasabb Lény, el­ hagyja majd a Tusita eget, hogy ennek az asszony­ nak öléből lépjen utolszor a világra. Tíz holdnyi ideig fogja ölében hordozni ót teljes dicsőségben. Akkor a szőzi tiszta asszony egy csodás virágzó kertben, nem fekve, nem ülve, hanem egyenesen állva kiengedi Maitréját a világ­ ba, s eközben egy ág elegendő neki a támaszkodás­ ra. A jobb oldalából lép majd ki a Legmagasabb Lény, a szülés tisztátalanságai nem szennyezik be 6t. Oly tündöklő lesz, mint a nap, amint elő­ bukkan a felhők közül, avagy mint a lótusz, amint tisztán előbukkan a víz alól. Azonnal megtölti fényességgel a Három Világ°t. Maga az istenkirály is meg fogja érinteni a Ragyogva-Sugárzót, a Világrajöttet. Azután hét lépést kell megtennie annak. Azon a helyen, amit lába megérint, azonnal lótuszvirág 94

nyílik ki a fűből. Majd minden irányba kibocsájtja tekintetét, és így szól: "Utoljára jövök én ide a földre. Nincs ok az Ojraszületésemre. Megszabadulván a Nirvánába tá­ vozom, nem lát még egyszer engem ez az világ." Égi szellemek hoznak majd hideg s meleg vi­ zet korsókban, hogy őt megöntözzék. Illatos, pom­ pás anyagok, virágszirmok fognak aláhullani az égből, mint az eső. S az istenek fehér ernyőt tartanak majd föléje. A dajka átnyújtja majd az anyának a tündöklő Maitréját, a harminckét cso­ dajellel ékes gyermeket. Beszállnak egy gyalog­ hintóba, s mint az isteneket, úgy viszik el őket onnan. Virágeső hull, és ezernyi hangszer szól zengve-bongba, amikor megérkezik a Városba Maitréja. S a várandós asszonyok ezen a napon mind fájdalom nélkül, üdvözülten fognak szülni. Szubrahman, megtekintve az 6 harminckét cso­ dajellel ékes fiát, azonnal kutatni kezd a régi Írások között kérdésekkel és örömmel telve. Az ilyen gyermek számára csak két lehetőség adott, világcsászár lehet belőle, vagy eléri a Buddhaságot. Maitréja, ez a rendkívüli lény, ifjúsága idején csupa jó életszabály alapján él, és hama­ rosan felismeri a valóságot, miként is van az, hogy az ember a szenvedések fogságában sínylődik. Hangja erőteljes lesz, isteni csengésű. Bő­ rének színe arany-ragyogású. Mellkasa és végtagjai erőteljesek. Szemei mint lótuszszirmok. Teste a helyes mérték szerint megalkotott. Nyolcvanezren lesznek mindig körülötte, aki­ ket ő igazít majd el a hagyományokban. 95

Egyszer majd egy ünnepségen S^nkha király egy magas oszlopot emeltet különféle drágakövek­ ből. Ezt teljes pompájában, mindén drágaságával a papoknak adományozza. Azután az adományozás után ezreknek osztják majd szét az oszlopot. De Maitréja, aki látja, mennyire múlandó e?. az oszlop is, mérlegeli majd magában ezt s tüle­ kedést. S akkor fogan majd meg benne a szándék, hogy szakít minden világi dologgal: "Bárcsak a földre hozhatnám, a „világi dolgok elhagyásával a halhatatlanság he|^gtl -Bárcsak ki~ eszközölhetném a szabadulást minden lény számára az öregségtől, betegségtől, hal^tg^" Akkor Maitréja, ez a mindeniptOMc;között leg­ jobb lény, a nyolcvanezertől kisérve lemond teljesen a világi életről.r, jhs ^ az 5 ^ Egy mérhetetlenül m§igaseslí‘élRMifa lesz az ö ; számára a Megvilágosodásként y^ly^if».-levelek kel/ " amely leveleinek nagyságái £§aHKasc§§D9etty& hat­ szoros hangjával lehet mj^r^£j|^ne^2aafának a tövében éri el a Megvilágosodást Maitréja, ez a r:ke legnagyobb ember. Efelől jsen^dkf^égj ^ Tökéletes hangon fojgj^fiQ^tl^é-Kihírdetni az( ‘J igazi Bölcs Tanítást, s ez örvendetes módon szét-‘i3; zúz majd minden elégtelenségetáa jd, és ^ o A szenvedést és anngL&k^it‘¿ipfeti majd, és "~ a szenvedés eltűnését, av^yoic^^fe^íá^vényt, a Ne-'1 !r,éi meset, a Szentet, ami biztosan elvezet a nirváná-c hoz. odafigyel?3 . s: Tapasztalni fogja, nh^gyo^z§iysá-^ odafigyel-' es nek az emberek teljes b^íöl^f^űMrd^^kor tamikor tons beszél. S helyesen gyakorolják majd lallgatói a; Ten Tanítást. Kh^.r, hallgató„ . te S egyszer majd egy virá^s ^apl^n hallgató-1 a;: 1 inak száma olyannyira megnövekszik, hogy szinte már megszámlálhatatlan. 96

Meghallja ezt majd a Nagykirály, a nemes Sankha, és igen sok adományban részesíti. Majd nemsokára G is dédelgetni fogja a gondolatot, a kívánságot, hogy maga mögött tudja a világi éle­ tet, ezt meg is teszi, szerzetessé lesz, ahová nyolcvannégy ezren fogják követni Öt. Ugyanezt teszi majd Maitréja atyja is, ugyan­ ennyi nép fogja kísérni öt is. Ehhez hasonlóan cselekszik Szudhana, az első a családban, aki csak a Tanításnak él. Viszákhá, a király jólismert asszonya, ugyancsak elhagyja a világi életet- nyolcvannégy ezer más asszonnyal együtt, hogy csak a Tannak szenteljék életüket. S ebben az életben százezrekre rúg majd azok száma, akik Maitréja törvényét, a tiszta életmó­ dot vállalják magukra. Azután Maitréja, ez az oly igen nagyon Sze­ rető lény, az emberek Legkiválóbb Mestere, a kő­ vetkező kinyilatkoztatást adja majd tanítványai­ nak: "Sákjamuni, ama bölcse azoknak, akik előttem voltak, akik a Törvényben és a Tanításban éltek, ez az igaz Oltalmazója és Megváltója a világnak, nektek már mindent elmondott, veletek mindent is­ mertetett. Jóllehet, ő már elvezetett titeket a szabadulás ösvényére, azért várnotok kellett az én Tanításomra, hogy magatokat beteljesíthessé­ tek. Miként egykoron Sákjamunit lobogókkal, zász­ lókkal, illatáldozatokkal, koszorúkkal és kéne­ tekkel tiszteltétek, eljöttetek ma énhozzám is, hogy meghallgassátok Tanításomat. Miként elhatároztátok, hogy követitek Sákja­ muni előírásait, eljöttetek ma az én Tanításomra. Minthogy a böjtöt s az ünnepnapokat mindig megtartottátok, eljöttetek ma az én Tanításomra. 97

Három csoda segítségével fogja azután hall­ gatóit eligazítani, hogy biztosan vezesse azokat a szabaduláshoz. S egy hatszor tízmillió tagból álló gyüleke­ zet csak olyanokból fog állni, akik ennek a lét­ nek a kötelékeit már mind széjjelszakították. S egy másik gyülekezet, amelyik kilencven­ négyszer tízmillió tagból áll, csak olyanokat foglal majd magába, akik már minden szenvedélytől megszabadultak. Egy harmadik pedig kilencvenkétszer tízmil­ lió olyan tagból áll, akiknek szelleme már le­ csendesedett , lecsillapodott. Miután eképpen megforgatta a Tan Kerekét, útba igazított isteneket és embereket, bemegy majd a Városba táplálékért. Mihelyt eléri a szépséges Kétumatit, cso­ dálatos virágok záporoznak majd alá az égből a Megvilágosodottra. S amikor belép majd a Városba, az istenek, e világ égtájainak őrizői, valamint a magasságos egek fejedelmei seregeikkel együtt tisztelni fog­ ják a Beérkezettet. Sokféle, ajándékot hoznak ne­ ki. Pompás anyagokat szórnak elébe az útra, hogy koszorúkkal ékes útját vajpuhává tegyék léptei alatt. Lobogókkal, zászlókkal, illatáldozatokkal, koszorúkkal és kenőcsökkel, a legfinomabb hang­ szerek gyönyörű játékával tisztelik majd Mesterü­ ket istenek és emberek egyaránt. A legmagasztosabb isten örvendezőn, telve mélységes alázattal, összeteszi kezeit, hogy a világ urát magasztalja: "Tisztelet adassák Neked, minden emberek között a Legelsőnek! Ó, légy könyörületes a lé­ nyekhez, te Legszentebb, te Legmagasabb!” Még maga a Halál Fejeledelme is jelen lesz 98

ottan, összeteszi kezeit, hogy dicsőítse a világ urát. A brahman-ég legmagasabbika, hozzá hasonlók­ tól körülvéve,dicsőíti majd a Tant tiszta hangon. Telve lesz aztán a föld a megváltottakkal, akik minden bilincstől megszabadultak. Isten, ember, égi szellem és démon, hatalmas géniuszok, mind telve lesznek a boldogsággal, és dicsőítik Maitráját. Erős lesz bennük az elhatározás minden két­ ség nélkül, hogy a nem-üdvös dolgokat örökre el­ hagyják. Maitréja vezetése alatt a lét tengerét átlé­ pik majd mindazok, akik Őt elismerik és méltá­ nyolják. Nem lesz többé sem "én*1, sem "enyém", semmi­ féle tulajdon, sem arany, sem ezüst, sem otthon, semmiféle kötöttség. Maitréja útmutatása segítségével a megkivánás hálója hamarosan szétszakittatik. Boldogság, ösztönzés és öröm jelenik meg mindenütt az Ő nagy útbaigazítása folytán. Hatvanezer évig fogja hirdetni a Tant Mait­ réja, ez a minden ember között Legjobb, ami min­ den lény vezérelve lesz a szeretet által. S ami­ kor megszámlálhatatlan embernek segített már, vé­ gül a Nirvánába tér. Oe még akkor is, amikor a Nagy Bölcs eléri a Nirvánát, a Tanítás évtízezredekre megmarad. fegyelmezzetek hát Sákjamunira, a Győzedel­ mesre, hogy egykor majdan megláthassátok Maitréját! Egyetlen lény sem vesz rész a nem-üdvös dolgokban úgy, hogy közben ne lenne képes táplál­ ni szivében az óhajt: ezt a csodát átélni. Ezért hallgassatok mindig a Buddha szavára, tisz­ teljétek az igaz Tanítást, hogy egykor majd el­ érjétek a Legnagyobbatl 99

Maitréja e ljö v e te le , avagy a hozzá való közelítés

Téliesen és minden korlátozás nélkül adom oda magamat a Megvi­ lágosodottaknak es szellemi gyermekeiknek: Vegyetek birto­ kotokba ti JMaqasztos Lények! Mélyseges alazactal állok rendelkezesetekre! Miután a tulaj­ donotokká válók* többé semmi sincs ezen a világon, amitől félnem kellene, Csak azt akarom tenni, ami más lények javát szolgaija... A gyűlölet és a mohó vagy folytán sok nem-üdvös dolgot cselekedtem én, mert nem fogtam fel, hogy mindent el kell hagyni,és mindent fel kell,adni. Nem fogtam fel,hogy csak vándor vagyok, aki átutazóban van ebben a vilagban... Sántidéva Bódhicsarjávatára

_

Befelé vezet a titokzatos út* inünk, vagy sehol másutt,.van Ben&ünk,_vagy az iloság a maga vil — Örökkévalóság — a „ maga világa­ ival, a múlt es a jövendö. A külső világ az árnyak világa, ez vezeti árnyékait a Fény Birodal­ miba. Ez mo§t benettleg olyan sOtetnek, maganyosnak, alaktalan­ nak látszik, de mennyire másnak ttinik majd számunkra, ha vége szakad mpjd ennek az elsötéfcedesnek, es az árnyalakok kihatrálnak onnan. Novalis

Amikor Maitréja, a Szeretet, eljön a földre, őt fogja üdvözölni minden lény, az istenek, em­ berek, szellemek és démonok, az ő jelenléte által tapasztalják meg mind a nagy változást. Ily módon a föld megújul majd, igy szól az Arja-MaitréjaVjákarana jövendölése. S ebben a szövegben Mait­ réja központi helyet elfoglaló prédikációja semmi kétséget nem hagy maga után afelöl, hogy hogyan is közelíthetjük meg öt jövőbeli változásunk ér­ dekében, miképpen nyerhetünk születést a mi ko­ runkban és a jelenben: Sákjamuni, a jelen korszak Buddhája, biztos híd Maitréjához, a jövö Buddhá100

jahoz. Mert a jövő lehetőségeinek a megragadásához mindig csak a jelen lehetőségeinek a megragadása vezethet, a jövő Buddhájának átéléséhez pedig egyedül csak a jelen Buddhájának az átélése. A je­ lenben kell tudatosnak lennünk, és megtelnünk az­ zal a szándékkal (csétaná), hogy olyan tevékeny­ séget folytassunk, ami a jövőben jó gyümölcsöket hoz. A Maitréjába vetett hit egyáltalán nem mes­ sianizmus, nem egy olyan Megváltóba vetett re­ ménység, aki emberi közreműködés nélkül száll alá. A Buddha megváltoztató jelenléte utáni vá­ gyakozás a hajtórugója az ilyesfajta szándékos cselekvésnek. Az, hogy emellett az erőfeszítések­ kel ágáló én a maga feltételekhez való kötöttsé­ gének a tudatában tevékenykedik egy valami Na­ gyobb általi felemelkedés reményében, az mutatja az élet nagy paradoxonét térben és időben, mert hiszen a Buddhaság időfelettisége és yilágfelettisége, és egyidejűleg a világban (szamszára) va­ ló léte az emberi mérték és emberi észlelési ka­ tegóriák számára szükségszerűen paradoxonnak lát­ szik. Az én korlátain túl "az örökké jelenlévő világfolyamat időtlensége" előtt az emberi mér­ téknek semmi jelentősége nincsen, - éppen úgy, mint egy bizonyos én-nek és lineáris időérzeté­ nek. Mert a Buddha, mint a belső világ feletti, mint a Dharmakája (tehát az univerzumot hordozó törvényszerűség megtestesítője), ténylegesen füg­ getlen a mindenkori, számunkra még hozzáférhető megnyilvánulástól: a világfeletti és az időfelet­ ti számunkra a világban és az időben nyilvánul meg, de nem merül ki azokban. A folytonos, örök valóság a történelmi folyamatban nyilvánul meg a személyes megismerés korlátai által egy történeti 101

személyiség, egy történeti Buddha Felébredése­ ként. De elérkezve az egyéni észlelés korlátai fölé, az időfelettiség és a világfelettiség a mindenütt-jelenvalóságot jelenti. Az időben a Buddhaságot mint olyant fogták fel, amit az egyes emberek elérnek. De túl időn és személyiségen,túl a történelmi észlelésen, - teoretikusan mintegy az ellenkező oldalról szemlélve, - az egyes egye­ diben egy mindenütt jelenlevő princípium nyilat­ kozik meg különböző aspektusokban. így tárhatja fel e fejtegetés azt, hogy a jelenlévő meghódítá­ sa elvezet a jövő lehetőségeihez. Eme háttér előtt érthető az, hogy amikor a Szaddharma-Pundarika-Szütra 15. fejezetében a jö­ vő megtestesülése (Maitréja) megkérdezi a jelen megtestesülését (Sákjamunit).miként tudott emberi létideje alatt ilyen hatalmas müvet létrehozni, Buddha a következő választ adja Maitréjának a Buddhaság állandó jelenlétének tanát kifejtve: Mióta elnyertem én a Buddhaságot, megfog­ hatatlanul tűntek tova az eónok. Szakadatlanul hirdetem a Dharmát. A tanításban és az állandó átalakulás­ ban én vagyok az ok számtalan lény szá­ mára,hogy a Megvilágosodás útját járják. Az emberek megszabadítására jeles módszerek segítségével láttatom én a Nirvánát. Valójában soha ki nem oltódva, a valóságban soha meg nem szűnve időzöm itt egyre csak a Dharmát hirdetve. Szüntelenül itt időzöm én, világfelettiségem erejével! Számtalan lény száméra a belső megfordulás oka én vagyok. 102

De mégis, bár egyre közeledek, az emberek nem ismernek meg. Ereklyéimet imádják, mert mindannyian csak kioltódásomat, eltávozásomat látják meg. Szeretet és vágyakozás ébred fel minden lényben, és nagy szomjúságot éreznek, és felemelik mind az Ö szivüket. Ha mindenki igy, telve bizalommal,elha­ tározza spontán lényében, magatartásá­ ban, hogy önös saját létét legyőzi, ha ama óhaj fűti, hogy a Buddhát megis­ merje, akkor megjelenek én nagy kisérettel a keselyö-hegyen, hogy a lényeknek kinyilatkoztassam, miként időzöm itt szakadatlan, soha ki nem oltódva. Az alkalmas módszerek erejével kinyilatkoztatom kioltásom csodáját, és ugyanakkor lényem ki-nem-oltódását. Ha más tájakon tanúsítanak tiszteletet irántam a lények, és a belém helyezett bizalomban lelik örömüket, akkor előttetek leszek rejtve, hogy nékik hirdessem a Dharmát. Ti azonban azt hiresztelitek, hogy én kioltódtam, hogy én eltávoztam. Ha azt látom, hogy minden lény belevész fogyatékosságaiba és a nagy hajszába, akkor elrejtem magamat és alakomat, hogy szomjúságot érezzenek, és felemel­ jék a szivüket. Ha majdan igy bennük szeretet és vágy ébred, akkor majd a Dharmát hirdetve nekik újra fellépek. Világfelettiségem erejével 103

eónokon át idözöm szakadatlanul a Keselyű-hegyen, de ugyanakkor szintúgy messzi más helyeken. Megismernek majd az emberek, amikor le­ tűnik a korszak hatalmas tűzvész idején, de az én birodalmam békés lesz,csendes, benépesítik majd az emberek és istenek. Tájak, épületek, paloták, sokféle kincsekkel ékesek, virágok, gyümölcsök pompáznak az ékszer-szép vidéken, hol boldogan járnak-kelnek az emberek. Istenek verik szüntelen az égi dobokat, a zenére vigad;táncolnak mind a lények. Virágesö hull Buddhára és nagy kísé­ retére . Elpusztíthatatlan az én Paradicsomom! Ha majdan mindenki felismeri, miként ég el és olvad szét a korszak, és megtöltödik fájdalommal, aggodalommal, fogyatékosságokkal. sürgés-forgással, telve hosszú időn át folytatott üdvtelen cselekedetek hiányosságaival, nem ismervén a Három Drágaságot, ha majd azután szabadon, másokkal tel­ jes harmóniában gyakorolják a legfőbb erényt, meglátják akkor majd alakom, ami a Dharmát hirdeti abban a jelenben. A kellő pillanatban tudtára adom én mindenkinek, mint van az, hogy a Buddha élettartama időben mérhetetlen. S éppen azok, akik régtől fogva küzde­ nek magukban, hogy engem megláthassa­ nak, megkapják majd tőlem az Igaz Tanitást, mennyire nehéz feladat felis­ merni a Buddhát, ahogy van. Sugárzik mérhetetlen bölcsességem fénye 104

a számtalan eónnak egyetlen életében. Sokirányú törekvés révén elnyerem tetteim gyümölcsét. Ti, akik érzitek bölcsességeteket, ne tápláljatok magatokban kételyt, vágjátok szét, hogy tetteim gyümölcsei hassanak sokáig. Valóságos a Buddha igéje, bizony nem helytelen. Miképpen a jó orvos a helyes szerrel fiainak megmentésére a saját halálát szinlelte (22.), bár élt valójában, éppen ügy hirdetem én, a Világok Atyja, aki minden lényt kigyógyit fogyatékos­ ságából, bajából, a tudatlanok megfor­ dítására a Tant elhunyva, kioltódva, ám mégis élve. Mert aki folyton engem akar látni, az átadja magát az önhittségnek, és mohó szívet arat. Csatát kezdeményez, s máris legyőzi őt az öt vágy. így kerül azután a nem üdvös útra. Ismerek én minden lényt az én ösvényemen vagy más ösvényeken. S hogy mindenki számára, bárhol legyen is,megmutassam a Szabadság útját, Kinyilatkoztatom a különbözőségeken átvezető hordozót. így vagyok,éh mindenkiiiszámára a^ belső irány biztos alapja, hogy énáltalam gyorsan haladjanak a legmagasabb Bölcsesség felé, hogy a Buddhaság legmagasabb tökélyében győzedelmeskedjék.*'

105

Aki ilyen módon benne él a Buddha mindenüttjelenvalóságának bizonyosságában, ezzel maga te­ remti meg a feltételeket ahhoz, hogy majd egy­ szer közel kerüljön Maitréjához, hogy aztán ál­ tala, a szeretet által, felszabaduljon és betel­ jesedjék. Emellett a Buddha-principium mindenüttjelenlevőségének aspektusa a világban másodrendű fontosságúvá teszi a Maitréja történeti jövőbeliségéröl szóló tanítást. Azt, hogy a jövőbeli születést Maitréjának, a szeretet megtestesülésének, eljövendő tes­ ti jelenlétében éljük-e át, avagy pedig Maitréja szeretetének megtestesülését a saját szivünkben, vagy a szív felemelkedését Maitréjához, vagyis, Maitréja eljövetelét, vagy Maitréja megközelíté­ sét, - annak módja és jellege alárendelt jelen­ tőségű. Még ha Maitréja ez idő szerint nem is jön a földre, mi akkor is megvalósíthatjuk Őt, a Szeretetet, a saját szivünkben, hiszen oda mehetünk magunk is a szeretethez, "felemelkedhetünk Mait­ réja egébe", amiként erről, mint szentté-válás­ ról, újra és újra tájékoztatnak a hagyományok. Van egy régi történet Hui-szu-ról, aki "szi­ gorú böjtölés és sok kontempláció után álmot látott. Azt álmodta, hogy egy hatalmas lótusz­ virágon csatlakozott Maitréjához és kíséretéhez, és hogy ez a találkozás őt még nagyobb vallásos erőfeszítésekre serkentette. Eképpen szólott magához szívében: "Elértem hát a Törvény Lótuszát Sákjamuni Törvényének hanyatló korszakának végén. Nos hát, találkoztam Maitréjával, a Tiszteletre­ méltóval." (23.) A théraváda hagyomány vallási életében igen népszerű az apokrif Malaja-Szütta. Ez a tanító­ szöveg beszámol Malajj adévának, a szent szerze­ tesnek, az élményeiről, akinek mély meditációban 106

sikerült a lét legkülönbözöbb világait és szférá­ it meglátogatnia. Végül találkozott egy égi vi­ lágban az élj övendő Maitréj a Buddhával. ö a szentnek mindenek előtt a történelem menetét vázolta fel, ügy, ahogyan az a Csakkavatti-Szihanáda-Szúttában is ábrázolva van. Mint a tanítványság elérésének hatékony eszközét, az eljöven­ dő Buddha a Vésszantara-Dzsátaka recitálását jelöli meg, ami oly nyomatékosan szólít fel az áldozatkész szeretetre. (24.) Az indiai Aszangáról, a jógácsára iskola nagy tanítójáról, hasonlóképpen azt állítják, hogy a Tusita égben útmutatást kapott Maitréjától, aki sok tanitóbeszédet nyilatkoztatott ki a számára. Bár ezeket a szövegeket a történeti kutatás egy történelmi szerzőnek, Maitréjanáthának tulajdonítja (Kr.u. 300 körül), ennek elle­ nére kétségtelen tény az, hogy a buddhista hagyo­ mány ezek eredetét az eljövendő Buddhától szár­ maztatja, ami szemlélődéseinkben igen lényeges. Egy ilyen, Maitréja által inspirált, Írásból, a Mahájána-Szútrálamkára 9. fejezetéből való a következő kinyilatkoztatás a Buddhaság lényegé­ ről, ami az eddig elmondottakat mélyíti tovább. Ebből közlünk részleteket kivonatosan:(25.) "A világoknak egész tartamára a Buddhaság minden lénynek felmérhetetlen menedéke marad,hogy csökkentse a nem üdvös, s megsokasitsa az üdvös dolgokat az életben. A Buddhaság, ami az akadályozottság, a fogyatékosság és a tudatlanság min­ den csiráját legyőzte, amik a lények jellemző tu­ lajdonságai, a legfőbb erény által megvalósuló megfordulásból következik a legtisztább állapot­ ban. Ez a távoli horizontú, beteljesült tisztasá­ gú bölcsesség útjából fakad, a vélemények beszű­ külése nélkül. Ilyen módon szemléli a Beteljese­ dett a világot legmagasabb őrhelyéről, - telve 107 i

szánalommal azok iránt az emberek iránt, akik a csendet keresik, és még inkább azok iránt, akik a hajszát, a nyüzsgő világot kedvelik... Miként a tér kiterjed végtelenül, elmond­ hatjuk, hogy a Buddhaság is kiterjed végtelenül a messziségbe, nagyon sok féle formában. S aho­ gyan a hold visszfénye nem látható már a víz színén, ha széttörik az edény, a Buddha képét sem lehet felismerni már a tisztaságban. Mert a tűzhöz hasonlóan a Buddha is hol fel­ lobban, hol kialszik, egyszer felismerhető, más­ kor pedig rejtve van."(26.) Ahogyan az istenek dobjából felszáll a hang, ha nem is érinti azt semmilyen kéz, úgy nyilvá­ nítja ki a Buddha a törvényt saját törekvéstől mentesen. Hasonlóan a drágakőhöz, ami anélkül szikrázik, hogy azt maga akarná, úgy tevékenyked­ nek a Buddhák is saját törekvéstől mentesen. Amint az emberek cselekvése a világban zaj­ lik, akképpen megy végbe a Buddhaság tiszta lété­ ben a győztesek cselekvése. Ahogyan a világ tele van az emberi cselekvések keletkezésével és el­ múlásával, úgy van tele a Buddhák tiszta léte is cselekvésük keletkezésével és elmúlásával... A Buddhák tiszta elemében nincsen egységé és nincsen sokaság. S amiképp a nap megszámlálhatat­ lan sugarai fénnyel árasztják el a világot, úgy teremtenek tiszta fényt a bölcsesség tiszta ele­ mében a Buddhák megszámlálhatatlan sokaságai. Az egyes napsugarakhoz hasonlóan, melyek fényüket mind kiöntik, a Buddhák is odaajándékozzák böl­ csességüket__ Önös érdektől mentesen világítanak a Nap sugarai, önös édektől mentesen megy végbe a Bud­ dhák bölcsességének munkálkodása. Egy egész világot világít meg a Nap sugara­ ival, ugyanígy világít meg a Buddha minden meg1ÜB

foghatót az 6 bölcsességével. S ahogy a felhők megakadályozzák a nap ragyogását, a lények fogya­ tékosságai is megakadályozzák a Buddha bölcses­ ségének sugárzását... A legbelső valóság, ami minden lény számára azonos, már a Buddhaság csirája, ami a tisztaság­ ban érik egyre... Ekképpen mérlegelnek a Buddhák: "ez a lény hozzám akar érni, érésében segítenem kell Őt, vezetni kell egészen éretté-válásáig." Ily módon érik meg az ember a saját akarása nélkül a Buddhaság tiszta állapota révén; és igy lépi át a Megvilágosodás küszöbét. Mint ahogyan a nap ragyogó sugarai minden világban beérlelik a termést, a Buddha üzeneté­ nek sugarai a megbékéltséget sugározva kényszer nélkül érettséghez vezetik el a lényeket. Ahogyan egy fényforrás sokszoros világitóerövel mindent megvilágít, s ezzel mégsem merül ki, a Buddha is sokszoros érlelésnek a forrása, s ennek következtében mégsem apad ki sohasem. Ahogyan a tenger felvesz minden folyót magá­ ba, s e víztömegtől mégsem növekszik soha, igy a Buddhaság tiszta birodalma még csak nem is érintetik azok által, akik hozzá áramlanak, aki­ ket magába fogad. A misztériumok között ez a legmagasabb. Mindaddig, amig a folyók a maguk medrében folynak, hatásuk korlátozott, csak kevés lénynek kínálnak életteret. Miután azonban a tengerrel egyesülnek, nagyszámú vizi életnek nyújtanak életteret és fejlődési lehetőséget. S éppen így, vannak olyan tanítók, akik különböző helyeken lépnek fel és különböző nézeteket táplálnak, akik kevés felismerésből kifolyólag csak saját érdekből munkálkodnak, még mielőtt elérték volna a Buddhaságot. Az ilyenek csak kevés lény szá­ 109

mára nyújtanak segítséget. Mihelyt azonban elérik a Buddhaságot, és ezzel a legmagasabb Felismerést is elnyerik, azonos tevékenységet fejtenek ki, szakadatlanul segítőkészek lesznek számtalan lény iránt." A segítő cselekvésnek ez az "önérdek vagy saját törekvés" nélküli átélése a kizárólag ön-tükröztetésre beállítódott ember számára egy egészen új dimenziót jelent. Erről az új szférá­ ról, aminek meghódítására Maitréja szólít fel bennünket, ismertetünk néhány gondolatot a követ­ kező fejezetben.

110

Maitréja negyedik dimenziója

¡se mind az I pedig az való ragaszkodásnak. Ez he-, Írihez yez bele bennünket az entCl velő mentességbe... (la sikerül valakinek, a mindennapi életben az Egészet énje fölé he­ lyezni (egy olyan én fölé, amit azért még sokéig nem kell elveszí­ teni), aki az én-mentességből ki­ indulva képes cselekedni, annak nyezeti adottságok maguktól hely­ reigazodnak, újra rendeződnek... Jean Gebser, Eredet és jelen Aztán teljesen magétól elveszíti az én jelentőségét, anélkül, hogy szüksége volna bármilyen erőfeszí­ tésre, hoqy azt erőszakkal megsem­ misítse (amivel csak illuzórikus va^osagosságát erősítene meg), es anélkül, hogy viszonylagos léte­ zését tagadnia kellene, ami csak újabb öncsaláshoz vezetne. Mind­ addig, amíg minden cselekvésünk csak ^ saját önhangsúlyozásunkat szolgálja, és gmig minden gondola­ tink csak sajat erdekeink é? sajat személyünk körül forog, enségünk minden tagadása tárgytalan. Lana Anagarika Govinda, A tibeti Misztika alapjai

Ennek az írásnak a keretében már rámutattunk arra, hogy a régen eltávozott történeti Buddhák a hagyomány szerint meghatározott tulajdonságok­ kal bírtak, amik a mindenkori korszak adott hely­ zetével álltak összefüggésben. Ha e nézőpontból a történelemnek, illetve a történelem előtti kor­ szakoknak, csupán csak félig megsejtett fázisaira gondolunk, úgy megállapíthatjuk, hogy Kasszapa, akit mint felébredettet kifejezetten mágikus ké­ pességekkel gondolnak el, az emberi fejlődés ama "mágikus" prereflexiv (gondolkodás előtti) kor­ szakát testesíti meg, amit így fel kell tételez­ ni

nünk a gondolkodásnak a földi szférába való beha­ tolása előtt. Sákjamuni a szellemnek éppen ezt a betörését testesíti meg. Mint ahogy Kasszapa a mágikus kor­ szak lehetőségeinek "archetípusa" volt, úgy mu­ tatkozik Sákjamuni a szellemi korszak útmutató Beteljesítőjenek és Befejezettjének. Amennyire egy földi Buddha lényege fogalmi­ lag felfoghatatlan marad a számunkra, éppen anynyira bizonyosnak látszik előttünk az a jel, az a figyelmeztetés, hogy benne egyidejűleg megteste­ sül egy korszak "felébredése" és "kiteljesedése". Az időből való kiemeltségnek erre a napfényre ju­ tó aspektusára, nevezetesen a tökéletes jelenlét (szati-szmriti) aspektusára, az örökké jelenlévő világfolyamat időtlenségére, már utaltunk. Mind­ két adottság a maga módján a Buddha időfelettiségére (és nem időnkívüliségére!) mutat rá. Ha ily módon a Buddhát mint a mindenkori, lehetőségeiben meghatározott korszak "elébe vágó Beteljesitőjét" szemléljük, aki mindig föléje nő az ember által tapasztalt realitásnak, akkor Sák­ jamuni ténylegesen a szellem korszakának útját szimbolizálja. Még az emberi gondolkodás egészen korai korszakában megfogalmazott egy fogalmi fi­ lozófiai rendszert, ami még két és fél ezer év után is felülmúlhatatlan érvényességgel bír. Sák­ jamuni tökéletes módon használta fel az akkor még fiatal gondolkodást, ami azután eme nagyszerű "tengely-korszak" alatt a legkülönbözőbb kultúrák korai filozófiai teljesítményeiben jutott áttö­ réshez: használatba veszi, beveti ezt a gondolko­ dást, hogy megmutassa az elveszett harmóniához vezető utat. A gondolkodás másik útja a szellem­ nek az a téves útja, ami ma egyre inkább egyfajta hiper-intellektualizálódásban, egy bizonyos technokratikus haladás-gondolkodásban, és a szellem 112

által teremtettnek a lehetséges megsemmisülésbe vezető, ember felett való uralmában bontakozik ki előttünk. Ez az út a Dharma előtt úgy ismeretes, mint a Mára, a Halál útja, s az így is jelöli meg ezt. A Buddha-ösvényen a gondolkodás a világfe­ lettire (lókuttara) irányuló intenciókkal kap­ csolódik össze, a Mára útján az egyedül csak vi­ lágon belüli, evilági (lókija) célokat szolgál. Talán éppen a szellemnek ez utóbbi túlburjánzó jelenségei mutatják meg nekünk azt, hogy a gon­ dolkodás korszaka most éri el a maga beteljese­ dését. Az a korszak, ami ez után a beteljesedés után következik, ama új birodalma a nyolcvanezer éveseknek, hogy a Csakkavatti-Szihanáda-Szútta nyelvén beszéljünk, a buddhista számára Maitréja alakjában testesül meg, aki kifejezetten a Szere­ tet Beteljesítője és Beteljesedettje. Emellett az Eljövendőnek, Maitréjának, saját magából kiindulva kell felfedezni a Dharmához ve­ zető lehetőségeket. (Ez , amiként kontemplációnk elején láttuk, a tradíció szerint a Buddhaság alapfeltételének számit). Ezen a helyen kell két­ ségbe vonnunk annak az állításnak a helyességét, ami szerint feltétlenül úgy kell értelmezni mind­ ezt, hogy Sákjamuni tanításának, mint fogalmi-fi­ lozófiai rendszernek a megújulás előtt feltétle­ nül feledésbe kell mennie. De tegyünk még néhány lépést visszafelé a múltba: Kasszapa, a mágus, minden bizonnyal nem a nyelv közegét használta a tanítás hirdetésére, hanem valami más, a kora számára adekvát kommuni­ kációs rendszert vett igénybe erre a célra. így a Tanítás, azaz az ember haladási lehetősége az univerzális törvényekkel való összhang irányába, a nyelv keletkezése folytán, és az emberi tudat­ nak ezzel oksági függőségbe kerülése révén legin­ 113

kább a fogalmi gondolkodás síkjára került, és így "elveszett". így veszhet el az ember számára a Sákjamuni Tanításához való eljutás is azáltal, hogy az időbeli jövőben, - és sok élesszemü meg­ figyelő erre vonatkozóan már a jelenben is jele­ ket látott, - az ember számára egy üj dimenzió tárul fel, ami a gondolkodást és a nyelvet egy következő, magasabb síkra szélesíti ki. Feltűnő, hogy az emberi törekvés és filozó­ fia számos tradíciója, - természetesen mindenkor a nekik megfelelő sajátos módon -, elérkezni lát egy bizonyos pontot a világtörténelemben, amitől kezdve az ember (vagy az emberiség) többé már nem hagyatkozhat a természetes automatizmusokra, ha­ nem a fejlődés lefutását tudatosan, önfelelősen kell alkalmaznia és meghatároznia a tudat új di­ menziójához irányítva azt. A keresztény teológiában Pierre Teilhard de Chardinnál mutatkozik meg ez a tendencia világo­ san, akinek számára "az evolúció elérkezni lát­ szik ahhoz a ponthoz, ahol annak továbbhaladása többé már nem (az érettséghez elérkezett) indivi­ duális emberi testben játszódik le, hanem az em­ beri lélekben, és méginkább az emberi lelkek kol­ lektivitásában ..." (27.) A hindu tradíció hátterével egy új tudatdi­ menzió manifesztálódásának eszméjét Sri Aurobindo képviseli, aki filozófiájának ide vonatkozó lé­ nyegét a következő látnoki szavakba öltötte: "Amiképpen egyszer régen az ember az állatra következett, úgy jön m^jd el az Isteni Utód az ember hasztalan­ halálos lépte, elhibázott vesződsége, könnyei, izzadsága és vére után. Ö fogja megtenni mindazt, amire nincsen mersze a halandó szívnek, és 6 tud olyant, amire a halandó gondolni 114

is alig mer. Vállalni fogja 6 az emberi korszak erőfeszítéseinek örökségét, és ráadásul az isteni terheket. Az égi fény földi gondolatokat látogat majd meg, az ég hatalma fogja erősíteni a földi szi­ veket, a földi tett emberfeletti magas­ ságokat fog elérni, a földi látás a vég­ telenségbe fog szélesedni." (28.) A materialista ideológia ismeri az Uj Ember célkitűzését, sőt a Halál legyőzésének reményét is az emberi mindenhatóság révén a földön, éspedig nemcsak Ernst Bloch óta. 8 már látja a "megfordító jelet": "Az Újat testvérként fogják üdvözölni, ar­ ról a vidékről jön, ahol felkél a nap. Az újszerű nagy kívánság a gyengére méretezett lelkek ese­ tében maga is lapos és hazug, de az erőseknél, a látni tudóknál nagyon is alapos. Ez az erős óhaj azt akarja, hogy az ember ne ferdén, hibásan he­ lyezkedjék el, hanem hogy helyével és munkájával egybe hangolódjék. S hogy ez a munka ne csupán alamizsnát hozzon neki, hanem hogy a nélkülözés dala végleg elhaljon az ajkakon. De egészen addig hallatszani fog és erősnek tőnik az. Az akarat, amiről itt szó van, a szükségből származik, és nem tönik el mindaddig, amig a szükség fel nem számoltatik. Llgy riadtunk fel nem egyszer, mint a gyermek, félve-rettegve, amikor kint megszólal a csengő. Hangja szétszakítja a szoba komor csendjét kiváltképpen estefelé. Talán egy homályos, vélt vagy szándékolt valami az, amit keresünk, ami ben­ nünket újra és újra felkeres. Adománya megváltoz­ tat és megjavít mindent: egy új korszakot hoz. E csengő hangja minden fülben ott marad, össze­ kapcsolódik minden jó hívással, a Nagy Ébresztés­ sel, ami itt van. De ezt egyedül a várakozás nem hozhatja meg, bár ha jól van irányítva, nem hagy­ ja nem hallani a csengetést. Nem hagyja magát tar­ 115

tósan félrevezetni. Mert a hazugság nem lehet tar­ tós.” (29.) Az a filozófus, aki megkísérelte az előjele­ ket egy új dimenzió manifesztációjára a nyugati világ tudatában szisztömatikusan helyileg ren­ dezni, Jean Gebser volt. Nincs mód itt arra, hogy átfogó ábrázolását itt részletesen megbeszéljük, ezért kijelentéseit tudatosan csak néhány lényeges elemre redukáljuk, amelyek azért jól mutatják, mennyire egyezik az ő képe a mi buddhista szemlé­ letünkkel . Jean Gebser három európai világot lát Nyuga­ ton, a tudat fejlődésének három fokát: A nem-perspektivikus, amiben az ember még biztonságban tudhatja magát a természettel, semmi­ lyen valódi tény-tudattal nem rendelkezik, és ezért az egész világgal érzett azonossága még megtöretlen. Ennek az inperspektivikus korszaknak vé­ get kell érnie a reneszánsszal egyetlen ugrás révén. A Nyugat ezután lép be a perspektivikus vi­ lágba . A perspektíva a tényszerűség tudatos felfede­ zését jelenti az észlelésben, az eredeti, egész, Teljesből való kilépést. Jól kimutatható ennek a perspektivitásnak a használata a képzőművészetben, a tudományokban és az irodalomban. Ez jelenti még a mérhető idő-tudatnak a kezdetét is. Gebser sze­ rint ezzel kezdődik a Nyugat haladás-orientálta történelme,és ezzel együtt a Nyugat kálváriája is. A jelenlegi állapotra különösei jellemző a harmadik európai világ, ami Gebser megállapítása szerint most van megnyilatkozófélben. Ezt nevezi ő aperspektivikus világnak. Az aperspektiva alatt itt most nem a perspek­ tíva ellentétét vagy puszta tagadását kell érte­ nünk. A perspektivikus ellentéte a nem-perspekti­ 116

vikus vagy "inperspektivikus". A három forma, az inperspektivikus, a perspektivikus és az aperspektivikus között ugyanaz az értelmi összefüggés áll fenn, mint például az illogikus, logikus és alogikus között, vagy az immorális, morális és amorális között. Ennek az "aperspektivikus" megjelölésnek a használata világosan felismerhetővé teszi, hogy az igenlés és tagadás puszta legyőzéséről van itt sző. Ennek megfelelően kell kezelnünk és használnunk az aperspektivikus korszakot is, ez a mai és a mültbeli tudatnak a tendenciáit egyaránt magába integrálja: "Tudatunk struktúrájának, amely a mai tudatot képezi és hordozza, egy, az eddiginél in­ tenzívebb tudatba kell integrálódnia, ami által egy új világ nyílhat meg előttünk. Ehhez hozzá­ tartozik múltunk teljes mélysége, amit meghatározó értelemben kell mindig újra és újra átélnünk és megtapasztalnunk." (30.) Gebser e három modelljére, a "három európai világra" nem nehéz alkalmaznunk megszemélyesítő szimbolikával a három Buddha, Kasszapa, Sákjamuni és Maitréja szimbólumát, ha ezeket a szokásos idő­ beli keretekből kioldjuk. így Kasszapa lenne egy inperspektivikus világ kiteljesedésének szimbóluma, amiben az egyes ember még be van ágyazva a természet egészébe, magát még nem gondolja elkülönültnek. Sákjamuni lenne az em­ ber ősképe a mentális kiteljesedésben, és végül Maitréja ama aperspektivikusságnak a perszonifikációja, ami mindig kisiklik racionális fejtegeté­ seinkből. Azt a folyamatot, ami megtalálható a buddhis­ ta koncepcióban éppen úgy, mint Gebser gondolatmenetében, a következő szavakkal lehetne jelle­ mezni : 117

"Az a fejlődés, ami az egyszer már lefutott korszakokat újrateremti hasonló módon, de mégis másképpen, magasabb fokozaton ("a tagadás tagadá­ sa"), egy olyan fejlődés, amely nem egyenes vonal, hanem spirál mentén megy végbe: egy ugrásszerű, katasztrófákkal egybekötött, forradalmi fejlődés; "a fokozatosság megszakítása"; a mennyiség átcsapása a minőségbe; belső fejlődési ösztön, amit az ellentmondás vált ki, a különböző erők és tenden­ ciák összeütközése, melyek egy adott testre hat­ nak, vagy egy adott jelenség határain belül, egy adott társadalmon belül hatékonyak; kölcsönös füg­ gőség, minden jelenség minden oldala közötti leg­ szorosabb, szétválaszthatatlan összefüggés (miköz­ ben a történelem mindig újabb és újabb oldalakat tár fel), olyan összhang, melyből végső soron a mozgásnak egy egységes, törvényszerű világfolya­ mata adódik ki..." (31.) Tudatunk eme új dimenziója konkretizálódásának kezdetét látja Gebser a "negyedik dimenzió" fogalmának a geometriába történő bevezetésében. Kimutatja, hogy miképpen adoptálták ezt a fogalmat a legkülönbözöbb diszciplínák képviselői az álta­ luk specifikusan új valóságnak átélt adottságok megjelölésére, s eljut a maga analízisében ennek - egyéni szemléletéhez: "Milyen jellegűnek kell lennie a negyedik dimenziónak? Ez az eddig feltett kérdések között az utolsó, amit még meg kell válaszolnunk. Milyen fajtájú lehet az, ha összefügg ugyan az időproblé­ mával, de mégsem lehet az eddigi "idŐforrnak" egyi­ ke sem, tehát sem az időtlenség, sem az időbeliség (időszerűség), sem pedig maga az idő? S milyen fajtájúnak kell lennie, ha integrálóan kell működ­ nie? Integráltan lenne időmeghaladó éppen úgy mint térmeghaladó, mivel az idő alapul szolgál a tér számára, úgy, mint ahogy az időbeliség a felületek 118

számára, úgy, mint ahogy az időtlenség a kiterje­ dés nélküli pont számára. Neki magának mentesnek kell lennie ezen időformáktól, mert a tértől való megszabadulás, a "térszabadság", a tértől való mentesség előfeltételezi az időtől való szabadsá­ got, mentességet, függetlenséget, tehát röviden: az "idŐszabadságot". (Ellentétes oldalról megköze­ lítve: az "időszabadság" ellentéte annak, amit "időrabságnak", az időtől való függésnek lehetne nevezni. - A fordító megjegyzése.) Ez az időszabadság, időmentesség - a negyedik dimenzió. Ezt kell realizálnunk. Időmentesség nélkül a három di­ menziós térhez való hozzákötöttség legyőzése nem lehetséges. S még egyszer ismételjük: Itt arról van szó, hogy ahhoz, hogy ezt az idŐszabadságot realizálhassuk, az időt nem relativálásával, hanem konkretizálásával kell legyőzni. Ez azt jelenti, hogy az időnek először minden formájában konkrét­ tá és tudatossá kell válnia, mert csak a konkrét az, ami legyőzhető, integrálható." (32.) Amiképpen már az előbbiekben bevezettük a "tagadás tagadásának" a fogalmát (talán a dialek­ tika szótára a legadekvátabb korunk emberének gon­ dolkodásához) , - Gebser is megállapítja: "Az idő­ mentesség az archaikus, eredeti időbeliségnek a tudatos formája." (33.) Lefordítva mindezt a buddhista terminológiára Maitréja tulajdonképpen Kasszapa visszatérése új dimenzióban. Vagy pedig: az ember, az emberiség visszalép az univerzummal, a természettel való harmónia teljességébe, de nem a mágikus, a gondol­ kodás előtti (prereflexív) állapotba, hanem a leg­ magasabb tudatos állapotba. Emellett szó van egy kozmikus, időfeletti dimenziónak az ember lényé­ be való integrálásáról, egyidejűleg az ember totá­ lis reintegrálásáról a kozmoszba a legtisztább tudatosság állapotával. 113

Ide illik egy lama Anagarika Govinda idézet: "Ennek a negyedik dimenziónak az átélése úgy, mint az univerzálisnak, spirituálisnak és indivi­ duálisnak az integrációja, a Gandhavjúhában van igen meggyőzően leírva a Maitréja Bódhiszattva tornyáról szóló hasonlatként, amit a jámbor Szudhana zarándok keres fel. Jól egybevág ez a hason­ lat a mi definíciónkkal, vagyis azzal, hogy minden magasabb dimenzió tartalmazza az összes előző di­ menzió jellemző vonásait, és hogy egy magasabb egységgé, azaz egy új mozgási irányba kell ezeket összefognia. Maitréj a tornya a Dharmadhátu, a Törvényszféra szimbóluma, amiben minden dolog benne fog­ laltatik, s amiben mégis tökéletes rend és harmó­ nia uralkodik. A tárgyak olyanképpen vannak el­ rendezve, hogy az egymástól való elválasztott­ ságuk többé már nem létezik, és ezzel mind össze vannak olvasztva, anélkül azonban, hogy az egyes tárgyak ezáltal elveszítenék individualitásukat; mert a Maitréja tisztelőnek (Szudhanának) a kép­ mása (azaz individualitása) ott tükröződik ezen tárgyak mindegyikében, és nemcsak egyes helyeken, hanem mindenütt az egész toronyban, úgyhogy az telve van a képek teljes és kölcsönös tükröztetésével és visszatükröződésével. A mélyértelmü és költőien finom leírás a kö­ vetkező szavakkal fejeződik be: "Szudhana, az ifjú zarándok, úgy érezte, mintha teste és szel­ leme teljesen elolvadt volna, látta, hogy minden gondolata elhagyja tudatát, szelleme mentes volt az akadályoktól, és minden káprázat szertefosz­ lott." (34.) Ezek szerint Maitréja Negyedik Dimenziója azonos volna egy mindent átfogó integrációval, ami az időtől való mentességet is jelenti, - és ez az időfelettiség volna a maitri, a Szeretet? 120

A szeretetnek tényleg van aperspektivitása, az időt legyőző, az időfelettiségbe mutató motívu­ ma. Elég csak megszemlélnünk a szeretet paradox vonásait, hogy észrevegyük, mennyire felfoghatat­ lan marad az a szükségképpen perspektivikus intel­ lektus számára: Bár a szeretet mindig önfeladást jelent, mé­ gis az individuum tudati hatósugarának meghosszab­ bítását is jelenti. Mindenki, aki szeret, tudja, miként szünteti meg (oszlatja fel) a szeretet a személyiséget, s ugyanakkor mégis az önlétezés legintenzívebb megtapasztalásával ajándékozza meg azt. Tudja, mint "emeli ki az időből" őt a szere­ tet a szubjektív átélésben, jóllehet, intenzíveb­ ben éli át magát térben és időben, mint előzőleg. Ezen kivül tud arról a sajátos tapasztalatról is, miként éli át a szeretett lényt árnyoldalaiban is mint valami egyedülit, a maga nemében párat­ lant. Egy olyan jelenség ez, amit eképpen ír le találóan Ludwig Klages: "Mindenki tudja, hogy ép­ pen az erős és mély szeretet kutat a legkevésbé létezésének okai után. S azt is tudja mindenki, hogy a szerető egyén, még ha a szeretett lényben hibákat fedez is fel, azokat egyáltalán nem kíván­ ja belőle eltávolítani, hanem a szeretett lényt gyengeségeivel együtt szereti, sőt, szinte meg­ rémülve kívánná vissza a hiányosságokat, ha azok hirtelen eltűnnének a képből.”Az, hogy te iszonya­ tot keltettél bennem, mint egy sötét kép, szintúgy beletartozik a szeretetekről és életemről szóló költeménybe." (Accoromba bei Tieck szavai).Nem ke­ vésbé maradna meg a lehetősége annak, hogy az át­ élt jóság, szépség, jelesség képezzék a szeretet titkos forrását. Csakis a hiányosságok és előnyök teljességével hangolódik egybe a szeretett lény minden más lénnyel, akiről hasonló előnyöket és hasonló hiányokat lehet elmondani. Alkalmasint 121

akad olyasvalaki, aki komoly önvizsgálat mellett is megvallja, hogy szeretett valamikor egy embert olyan vonásoknak a figyelembevételével, amelyeket más emberekkel is megosztott az. De nem kellene majd azt is megjegyeznie, hogy az általa szeretett lény egyszersmind minden más elgondolható lénytől különbözött is?" (35.) A maitri legnagyobb ellentmondása a számunkra vajon nem az-e, hogy az belső (lókija) világunkban élhető át, de egészében realizálva mégis a világ­ felettihez (lókuttara) vezet el? Maitréja, az eljövendő Nagy Szeretet, magában hordozza az összes ismertetőjegyeket, amelyeknek a mentális tudat számára ellentmondásosnak kell látszaniuk: Ő személyesíti meg azt, ami a személyt megszünteti (felemeli); mint ahogyan minden Bud­ dha, ő is megmutatja a "maga törvényét minden egyéni törekvés nélkül" (Mahájána-Szútrálamkára); a világban van, mégis világfeletti, - egyszerre ismétlés és egyedüliség ő. Mert az örökké jelenlé­ vő világfolyamat egyszerre ismeri az ismétlést és az egyedüliséget, nem létezik semmilyen önvaló a hasonló örök visszatérésében, éppúgy, mint ahogy nem létezik semmilyen végérvényes önvaló (átmanatta) nem létezhet az állandótlanság (aniccsa) dinamikájában. Úgy látszik, hogy Maitréja a föld beteljese­ dése. Bizonyos értelemben ő a legkorábbi és a legutóbbi ember. Az ide vonatkozó szövegek az el­ jövendő Világcsászárt Maitréja rendjébe léptetik be, miközben előbb kisérete, azután az egész embe­ riség követi öt. Az emberiség karmája beteljese­ désének szimbóluma ez. S mégsem kell eljövetelét egy végső parúzia értelmében felfognunk. Az emberi világ legparadi­ csomibb, legtökéletesebb formája is alá van vetve az aniccsának, a kozmikus keletkezés és elmúlás 122

törvénye érvényes egy tökéletes emberiség felett is, mint ahogyan a Felébredett is alá van vetve a testi halálnak. (36.) Maitréja eljövetele sem nem oka a Föld megú­ julásának, sem nem okozata az ember által ennek érdekében kifejtett törekvésnek. Valami harmadik ez, ami kívül esik minden kategorizáláson. Maitréja, a Nagy Szeretet, a karma-mentes cselekvés földi konkretizálása, az eljövendő őské­ pének, Amóghasziddhinek megtestesülése. Ezt a kar­ ma-mentes cselekvést, ami aktív sze^e^etben és rettenthetetlenségben nyilvánul meg, nekünk ma­ gunknak kell véghezvinnünk, ha a lehetséges törté­ neti eseményektől függetlenül akarjuk' önmagunkban Maitréja születését átélni. Maitréjának magában a törekvőben kell megszületnie, aki meghódítja a ma­ ga Negyedik Dimenzióját, hagyja magát általa meghódíttatni, - mielőtt még a kollektív síkon való realizációra gondolni akarna. A szeretet emellett az egyes ember számára mint az időfelettiség azon jelensége mutatkozik meg, amiben létezik ugyan cselekedet, de az ember nem látja magát többé "cselekvőnek": a maitri irá­ nyítja, vezérli minden útját nehézség nélkül, soha nem esik vissza ezáltal a hajdani tudattalanságba. A saját és az idegen erők közötti különbségek megszűnnek itt a Buddha mindenütt való jelenlété­ ben, ez számunkra a szeretet jelenségében közelít­ hető meg, érhető el. Mihelyt megvalósítottuk a rettenthetetlen elhatározást, hogy tudatosítsuk magunkat jelenünk számára itt és most, hogy addig tágítsuk ezt a jelenünket, amíg az azt a spontán tudást is felöleli, amiből származik, valamint akkor, ha kiemeli magát az ember a félelmet nem ismerő bátorság által az időhöz kötöttségből a szeretetbe. Az ide vezető utat Sákjamuni Buddha mutatta 123

meg nekünk a Csakkavatti-Szihanáda-Szúttával, ami felhívás a Tanítás egyéni megvalósítására. Ott egy gyakorolható szádhanát közöl velünk, vagyis a val­ lásos praxis egy bizonyos módszeres útját Maitréja szívünkben történő megszületésének megvalósításá­ ra. Ezt az utat, a szati-szmriti kibontakoztatá­ sát, a képességek megszerzését, az elmélyülést és végül önmagunk odaajándékozását minden irányba, a jövendölés szövegéhez tartozó kommentárban már részletesen tárgyaltuk. Abból az ellentmondásosságból, hogy a Negye­ dik Dimenziónak ez a megvalósítása egyaránt je­ lent saját erőfeszítést, s teljesen "hordozottá" válást is, értelmünk segítségével nem tudjuk ki­ szabadítani magunkat. Ezért annak a kérdésnek, hogy vajon ez az új dimenzió vajon saját erőnk által jön-e el, avagy idegen transzcendentális erők és hatalmak oldják ki, legmélyebb okában, alapjaiban, megválaszolat­ lannak kell maradnia. Az előző fejezetben köze­ lebbről vizsgáltuk a Maitréjának tulajdonított szavakat: "így fontolgatnak a Buddhák: ez a lény hozzám akar érni, ebben az érésében segítenem kell Őt, így hát vezettetnie kell egészen az éretté- válásig. - Ilyen módon érik az ember saját akarás nélkül a Buddhaság tiszta állapota által, ^gy lépi át a Megvilágosodás kapujának küszöbét." Ez azt jelentené, hogy az ember minden saját tevékenység nélkül célhoz vezettetik ama erő ál­ tal, amelyet Buddhának nevezünk. De mégis, ez a célhoz-vezetés a Buddha által nem valamilyen erő által történő, szándéktalan haladás: "Hasonlóan ahhoz, ahogy a drágakő sugárzik, anélkül, hogy ő maga akarná, így cselekszenek a Buddhák is saját cselekvés nélkül." Nos, a buddhista követelmény a tökéletes erő­ feszítésre (szammá-vájáma) itt ellentmondásosnak 124

tönhet. Sákjamuni életrajzának vizsgálatában lát­ tuk, miként hódította meg Ő a Megvilágosodás di­ menzióját a legintenzívebb törekvés által, és mé­ gis minden szándékolt fáradozás híján. A Megvilá­ gosodás utáni időszak is ellentmondásos: noha min­ den kioltódott, ami őt ehhez a világhoz köthetné, mégis, egy, éppenséggel nagyon is aktív, mindig tevékeny életet folytatott, - a karma-mentes cse­ lekvés életét. Itt újra csak a szeretet kínál lehetőséget arra, hogy ezt a jelenséget megértsük. A szerető ember úgy cselekszik, amint a fenti'aspektus alap­ ján láttuk, hogy teljesen át van hatva a szeretett lény által, akarati aktus nélkül, mégis teljes tudatosságban. "Fáradozás" vagy "nem fáradozás" fogalmai itt fel sem merülnek. S mivel a maitri, a szeretet az, ami az egyes ember számára a leghozzáférhetőbb, amihez elvá­ laszthatatlanul hozzá tartozik a Negyedik Dimenzi­ ónak az előzetes átélése, éppen ezért ez lehet híd annak megvalósításához. A maitri a Negyedik Dimen­ zió megvalósításának kulcsa. Ez éppen annyi erőfe­ szítést követel meg, mint a szeretet, - ám ugyan­ akkor hasonló módon "magától" játszódik le. S ép­ pen úgy, miképpen a szeretet éntelenít, úgy éntelenadik az ember és az emberiség ebben az irányulás­ ban az anatta, az aniccsa megragadása által. Ez az énfelettiség lesz a leglényegesebb te­ vékenység az ember életében, s kollektív síkon Maitréjának ez a megtestesülése jelzi majd az em­ beriség legnehezebb, legsorsszerObb óráit. A bud­ dhista mítosz ezt az új irányulást a nyugati út­ nak az északi irányba fordulásával, Amitábhának Amóghasziddhivé való átváltásával szimbolizálja. S Amóghasziddhi Buddha, aki északon trónol a féle­ lemnélküliség (abhaja) gesztusával, ennek az irányváltoztatásnak az egyik alapfeltétetelére mu125

tat rá ekképpen. Az énnek ez a megváltozása egyetlen pillanat­ ban megy végbe, amikor az egyéni fejlődés az em­ berben befejeződött, s az ember félelem nélkül, a megszokottat elhagyva, halad tovább az úton. Noha a buddhizmus a személyiség fejlesztését kimondottan pozitívan értékeli, azt sem téveszti szem elől, hogy ha az egy bizonyos betokosodott, megmerevedett én-be torkollik, minden individua­ lizmus képtelenségbe (ad absurdum) visz. Kasszapa útja Sákjamunihoz az ember útja a "mi"-tÖl a "te"hez, Sákjamuni útja Maitréjához pedig olyan út lesz, ami az "én"-től a "te"-hez vezet, egyidejű­ leg pedig a "ti"-hez vezető visszaút is, ám olyan módon, hogy az ember mégsem ágyazódik bele tudat­ talanul a kollektívvel való hajdani azonosság ano­ nimitásába, hanem sajátosságának és identitásának tiszta tudatát megőrizve teljesen világosan és élményszerüen tudatosítja a mindennel való azonos­ ságát. "A Buddhák tiszta létében nincs sem egység sem sokaság..."- folytathatjuk Mahájána-Szútrálamkára idézetét, ám a szavak felmondják a szolgá­ latot a semmihez sem hasonlítható integráció vég­ bemenetelével kapcsolatban. Maitréja legnépszerűbb ábrázolásai úgy mutat­ ják őt, amint éppen felkelni szándékozik trónusá­ ról. Ez a testhelyzete. A keletkezésben-lévő és Eljövendő felemelkedik a keletkezésben lévő emberiséghez, a szerető emberhez hasonlatosan.

126

Ima: Om main Maitréja szváhá Maitréja! Ogy szemléllek téged, ahogyan minden korok művészei láttak és ábrázoltak: felébredetten, ló­ tusz-trónuson, de még gyakrabban a Tusita ég-beli trónodon, mindkét lábaddal már a földön, minden pillanatban készen már az Eljövetelre. Ez önkéntes eljövetel lesz, a Mahájána-Szútrálamkárából jól tudom: "Amiképpen a drágakő szikrázik* anélkül, hogy azt akarná,igy cselekszenek a Buddhák egyéni tö­ rekvéstől mentesen. Ahogyan a világban zajlik min­ dig az emberek cselekvése, úgy megy végbe mindig a Buddhák tiszta létében a győzedelmesek cselek­ vése ." Így hát te nem fogsz felemelkedni a világért, amig az teljesen szabaddá nem válik minden kényszertől, míg nincsen a makulátlan tisztaság állapotában. S nem fogsz felemelkedni énértem sem, amíg teljesen kényszermentessé nem változom. Sákjamuni megmutatta az utat a CsakkavattiSzihanáda- Szúttában, miképpen juthatunk el a tiszta elembe, én és a világ, a világ és én. A világ számára ez a jó és igazságos társada­ lom utáni törekvés lesz. Számomra: a szati-szmriti kibontakoztatása, az alkalmassá tevő képességek megszerzése, a tudat intenzifikálása és elmélyítése, s végül az ön-odaajándékozás minden irányba, vagyis a szeretet! Ezt a gyakorlatot adja nekem a Buddha a hírül adott tanitóbeszédben, ezzel kelsz fel és jössz el te az én szívemben. De előbb még ki kell állni a fegyveres káosz hét napját: érvényes ez a világra éppen Ogy, mint énrám. 127

A világról keveset tudok mondani. De mindig harcban állok. Még mindig vadász vagyok, telve kényszerrel, mindig erőlködni akarok. S igy meg­ feledkezem szavaidról, a "saját törekvés nélküli" cselekvésről. Bizonyára nem volna nehéz, hogy bennem is megszülessék a szeretet. Akkor a testem lenne a Dzsambudipa, a lelkem pedig a szép Kétumati, és minden készen állana a fogadásodra. Kell, hogy ez ne legyen nehéz a számomra! Igen, mi találkozhatunk, mert hiszen hasonló­ ak vagyunk: mint keletkezésben-levők. . S mégis: Te vagy a Legnagyobb, akiben a föld kiteljesedik, bevégeztetik, mert, ahogyan meg van Írva, megszámlálhatatlanul sok ember veszi nálad az oltalmát, menedékét. így leszel te végül is az Utolsó Ember! Teutanad többé senki nem lehet ember ügy, ahogyan ma van. Te befejezed, lezárod a föld éle­ tét, minden életet új dimenzióhoz vezetsz itt. Egyszer... Mikor? Itt állok én. Felpillantok a sarkcsillagra, Amóghasziddhi csillagára, Észak Buddhájának csil* lagára, aki egy Veled. Reménykedem egy onnan jövő fénysugárban, ami a kiterjedés, a bevégzettség csírája lesz az én számomra. Igen, én is kívánom a beteljesedést, a töké­ letességet L A távoli jövőben kell várnom reád? Utazzak hozzád, mint Hui-szu, vagy a szent Mélajjadéva? Ó, mennyire szeretném! De te, Maitréja, minden lényben eljöhetsz énhozzám. Tudom, nekem magamnak kell ezt megenged­ nem, hagynom, hogy igy legyen. Kell, hogy ez ne legyen nehéz a számomra! 128

Kell! Azután már mindenki Maitréja lesz a számomra, akire szerető szemekkel ránézek. Valóban, az által fogok kiteljesedni, aki az első lesz a számomra, kire igazán szerető pillan­ tással nézek. Talán egy ember lesz az, talán egy állat, talán a Halál. ö lesz számomra az Utolsó! Tudom, nagyon egyszerű, jelentéktelen nap lesz az, amikor találkozom az Utolsóval. Körülné­ zek magam körül, és egyszer csak összesürüsödik a bizonyosság, hogy még csak az sem szükséges, hogy a néző legyek, aki nézdegél maga körül. Füstpárában leszek, a legsötétebb ködben, ami mégis jót tesz szemeimnek. Kőlépcsőkön kell fel­ mennem, hogy ott álljak előtte. Az Utolsónak nem telik élvezete abban, amit tesz. Talán megszid, talán megkérdezi, miért akadályoztam öt? De aztán, ezt is tudom, láttatni fogja velem a ködöt, és annak csodáját. Megmutat engem magamnak, megmutat­ ja nekem a magam csodáját, és együtt jövünk le a kőlépcsőkön. Ez kiteljesedés lesz, befejezés, válasz. Om maitri maitri mahá maitri aparamitájur maitri maitri tathágatájé szváhá.

129

JEGYZETEK 1. - Hellmuth Hecker, A Buddha élete, Hamburg, 1973, 44. old. 2. - Lama Anagarika Govinda, A tibeti misztika alapjai, Zürich és Stuttgart, 1956, 121. old. 3. - A Mahávamsza megfelelő része Így hangzik: Ciradittho hi Sambuddho sattha _ no manujadhipa, anathavasam vasimha, natthi no pujiyam idha. Bhasittha nanu bhante me: sambud­ dho nibbuto iti aha: dhatusu ditthesu dittho hoti jino iti 4. - Magától értetődően ezt a megállapítást az egyes esetekben mindig újra korrigálni illetve relativálni kell. Még Marx és Engels is ,szenibeszálltak különféle módon a történelmi törvényszerű secjek ilyen objektivisztikus, tárgyiasltó felfogasával, es hangsúlyozták az ember szerepét* 5. - Lama Anagarika Govinda, Az Arya Maitreya Mandala áhitat szertartása (púja), Almora, India, 1966/2510, 2. old. 6. - Kontempláciőnk témájának megfelelően csupán a Tökéletesen Felébredettet (Szammá-szambuddha) kell figyelembe venni. A teljesség kedvéért megemlítjük az Egyéni Megvilágosodott (Paccséka-Őuddha) fogalmat is, amit Nyánatiióka szótára Így definiál: "Az Egyéni Megvilágosodotton egy tökéletesen szent embert kell értenünk, aki anélkül érte el a Megvilá­ gosodást, ,hpgy mások tanítását hallotta volna, azt csak önmagából kiindulva értette jés valósította meg. Qe megsem rendelkezik azzal a kepessegqel, hogy azt tisztán és világosan ábrázolja, miként egy Buddha.1’ 7. - Anguttara-Nikája, Csakka-Vagga, 36. Idézve Nyánatiloka for­ dítását 8. - Itt nyomatékpsan hangsúlyóznunk kell azt. hogy ezek,az utazasok a kanon szerint nem kepezik Sziddhartna életút­ jának részét. Ezzel szemben viszont említés esik ezekről a Vipasszi Buddha életéből szóló legendában, a Digha-Nikája 14. fejezeteben. A későbbi buddhista hagyomány aztán ha­ sonló élményeket tulajdonit Sákjamuninak is. 9. - Hecker, A Buddha élete, 23. o. 10. - Maddzshima-Nikája, 81, Ghatikara-Szútta. Kari Eugen Neu­ mann: Gotamo Buadho Beszédei, 601. old. 11. - A Szerzetesek Énekei, 490-492, Kari Eugen Neumann, Uersgyüjtemeny, 3. kiad. Zürich-Wien, 1957, 377. old. 12. - Henrich Zimmer, Indiai szférák, München-Berlin-Zürich, 1935, 19. old. 13. - Hasonlítsuk össze a következfS könyvekkel: Ernst Waldschmidt, Mahávadánaszútra, kanonikus szöveg a hét utolsó Buddháról. (A Német Tudományos Akadémia Értekezései,Nyelv, Irodalom és Művészet, B.) Berlin, 1953.

130

14. - "Reflektiv-genetikus" definícióm megtalálható Friedhelm Köhlerrel közösen publikált könyvemben: Erosz-dinamikus antropológia és pszichológia, München, 1982, 15. old. 15. - Walter Skrobanek, Buddhista politika Thaiföldön, különös tekintettel a heterodox messianizmusra, (Adalékok a DélAzsika-kutatáshoz, Dél-Azsia Intézet, Heidelberqi Egyetem, 23. kötet. 157. é? köy. oldalak.,Egy fejpzpt található itt Pridi Phanomyongrol, attekintes elettutjarol, főbb irodal­ mi müveiről. 16. - Idézet az előbbi műből, 154. old. 17. - A buddhista filozófia állandótlanság-tana természetesen nem fér össze egy történelmi végállapot képzetével. Ezért a népi, elképzeles Ariya Metteyya társadalmáról buddhista felfogas szerint semmi esetre sem jelenti a véget. Azért, hogy ne kelljen feladni az állandótlanság elvét, Pridi azt a tézist állítja fel, hogy még a szocialista társadalom is állandóan fejlődik. 18. - Lama Anagarika Govinda,^Üdvözlet az Arya Maitreya Mandala Nyugati Aga megalapításának 25. évfordulójára, Dér Kreis, Nr. 149., 1. old. 19. - R. von Murait, Szúrangama-Szútra, A Nagy Korona Szútra, Kasar-Devi Asram, India, 1970/2514, 100. old. 20. - Govinda, A tibeti miszt. 323-325. old. 21. - Lionel Stützel, Arya Maitreya, Dér Kreis, Nr. 155. 25.old. 22. - Utalás Szaddharma-Pundarika-Szútrára: Egy orvos fiai, miután mérget vettek be, zavart és depressziv állapotba kerültek. Bár az orvostudományban jártas apa hatékony gyógyszert ajánlott gyermekeinek, azok vonakodtak azt be­ venni. Ekkor apjuk a Következő cselhez folyamodik. Elhagy­ ja fiait, s egy hírnökkel azt üzeni meg^ nekik, hogy atyjuk meghalt idegenben. Ez kiragadja a fiúkat a zavart állapotból, és sietnek a gyógyszert bevenni. 23. - Id. Margaréta von Borsig, Elet a Lótuszvirágban, Freiburg, 1976, 62. old 24. - Vö.79. old. 25. - Vö. Erich Frauwallner, A buddhizmus filozófiája, Berlin, 1956, 296. old. 26. - Indiai felfogás szerint a tűz mindenütt jelenlévő a világ­ ban. 27. - Pierre Teilhard de Chardin, Az én univerzumom, Olten und Freiburg, Breisgau, 85. old. 28. - Sri Aurobindo, Szávitri, München-Planegg, 1975. 29. - Ernst Bloch, A reménység-principium, Frankfurt am Main, 1977, 44. old. 30. - A "három európai világ" itteni vázlata átvétel az általam Irt Jean Gebser c. fejezetből, ami a következő mOben je­ lent meg: Köhler/Zotz Erosz-dinamikus antropológia és

131

pszichológia, vö. a 14. megjegyzéssel. 31. - Lenin alkalmazta e szavakat a dialektika lényegének jel­ lemzésére, A marxizmus három forrása és három alkotóeleme, Berlin, 1972, 22. old. 32. - Jean Gebser, Eredet és jelen, München, 1973, 481. old. 33. - Gebser, Eredet... 482. old. 34. - Lama Anagarika Govinda, A tibeti misztika... 265. old. 35. - Ludwig Klages, A kozmogóniaierős, 1926, Jéna,45.0; 36. - Egy ilyen kozmikus pusztulásról tudósit bennünket a DighaNikája 27. fejezete., A páj.i kánon ezt a részt közvetlenül a Csakkavatti-bzihanáda-bzutta után sorolja be.

Ikonográfia Amikor a történeti Buddha közvetlenül távozása után még elevenen élt tanítványai emlékezetében, nem volt szükséges a Mester képszerű ábrázolására: Kővetőinek még eleven emlékük volt a személyiség­ ről , s ez még a buddhisták első generációiban to­ vább adódhatott szóbeli közlés alapján. Semmilyen antropomorf ábrázolás nem érhetett volna fel a je­ lenben ható belső kép erejével. Így tehát azokat a helyeket, ahol a Buddhára akartak emlékezni, élet­ útjának szimbólumaival jelölték meg: a fával, ami alatt felébredt, lábnyománakf vagy a Tan kerekének (dhammacsakka) szimbólumával. Miután ez a közvetlen emlékezés elhalványult, és az élő továbbadás megszűnt, amikor a Buddha alakja Így szükségszerűen megjelenik, már e korai időkben is felbukkan a leendő Buddha, MaitréjaBodhiszattva ábrázolása, mert a múlt visszatérése feltételezte a jövőbe vetett reménységet is, A buddhista kultúrtörténet minden korszakában és területén Maitréjának gazdag ikonográfiája :-ala~ kult ki. Ez nem kevés lendületet kapott a legújabb időkben Lama Tomo Géshé Rinpoché Ngawang Kalzang Tulku iniciativái alapján. Ezek az illusztrációk tibeti fadúcos nyomatok­ ból való átvételek. Ezekkel szemléltethetjük a leg­ jobban azokat a formákat, amikben Maitréja a buddhista művészetben megjelent. .

133

1 . ábra Ez az ábrázolás Maitréját úgy mutatja be, ahogyan az a Tusita égben ül, de nem meditativ tartásban, hanem felállásra mindig kész állapotban. Maitréja egy lótuszvirágon ül, ami itt kétszeresen is szimbolikus, egyfelül a világfelettiségre, más­ felől a szerves kibontakozásra utal.Miképpen a ló­ tuszvirág szára magasan a mocsár és a piszkos víz fölé emelkedik, a Bódhiszattvának is magasan a vi­ lág főié kell emelkednie, miközben kibontakozik benne a Buddhaság. Maitréja fejen a Bodhiszattva-koronát hordozza, ezt az utódlás jeleként az a lény adja át neki, aki ezután, a Tusita eget elhagyva a földön mint Gauta­ ma Sziddhártha megszületett. Ez a korona tehát a legmagasabb érettségÜ Buddhaság folyamatosságának szimbóluma. A Bodhiszattva ezen az ábrázoláson egy lótuszvirá­ got tart a kezében, amelyen megjelenik az amritakalasa, a halhatatlanság nektárjával tel t edény. itt bontakozik ki az ö kezei között a halál legyő­ zésének lehetősége, amit ő, a Szeretet fog meghozni az emberek számára„

135

2. ábra. Ez az ábra is a Tusita égben ábrázolja Maitréját. Éppen készül felemelkedni trónjáról, hogy a földön fejtse ki tevékenységét. Abban a helyzetben, ami az ábrázolt pillanatot közvetlenül megelőzte, az Eljövendő még teljes lótuszülésben meditálva ült trónján. Most már kibontotta lábát a meditációs ülésből: a Szeretet kész arra, hogy leszálljon az emberekhez. De a világfeletti jelleg is jól kifeje­ ződik: a talaj és lába között egy lótuszvirág nyilt ki. Maitréja jobb keze a szív magasságában van. A mozdulatnak éppen azt a pillanatát láthatjuk, ami­ kor a nyitott, előre-irányított tenyér, a rettent­ hetetlenség kézmozdulata (abhaja-mudrá) átmegy a tanító gesztusba (vitarka-mudrá), amelyben mutató­ ujját és hüvelykujját egymásra helyezi. Mert Mait­ réja Tanítása a Félelmet Nem Ismerő Szeretet Taní­ tása . Maitréja bal keze az adás gesztusában (dkna-mudrá) ama ajándékokra mutat, amelyek a félelmet nem isme­ rő szere tétből adódnak: az edényre a halhatatlanság nektárjával (amrita-kalasa), a nyolc küllős kerék­ drágaságra (dharma-csakra), ami a gyakorló buddhis­ ta számára, a nyolc alapérdemet szimbolizálja, a tökéietes fel ismerést, igyekezetet, beszédet, cselekvést, életvitelt, erőfeszítést, megjelenítést és eggyé-válást (szamádhi). Előre hajolva már ké­ szen van az eljövetelre és az adakozásra. Itt már a papi ruhát viseli, és letette koronáját - minden jel a közeli Buddhaságra utal.

137

3. ábra Itt már Maitréja tdljésen felemelkedett trónjárólt készen van arra, hogy a földre jöjjön, és az embe­ rekhez odamenjen. A jobb kéz tanító gesztusa (vi­ tarka-mudrá) $ halhatatlanságról szóló üzenetre utal, amit a bál kézben tartott amrita-kalasa tesz egyértelművé. Maitréja felkészül arra, hogy a halha­ tatlanság italát a földre öntse. Az Eljövendő újra csak lótuszvirágon jelenik meg, mert a halhatatlanság csak a világfeletti törek­ vésből eredhet. Itt megint viseli a Bódhiszattvakoronát, amit földre szállásának pillanatában örök­ re letesz majd fejéről.

139

¿6» Az ábra á nagy jövő-látomást mutatja be, Maitréja Buddhát, ami a meditáló száméra már valóság~ A Be­ fejezett gyámán t-ül ésben időzik a lótuszkelyhen, mint a Buddhaság tiszta, világfeletti eredetének szimbólumán. Jobb keze az ölében nyugszik a halha­ tatlanság elixirjét tartalmazó edénnyel» Bal kezét közvetlenül szíve előtt tartja a Tanítás gesztusá­ ban, így áramlik szivéből a halált legyőző, félel­ met nem ismerő szeretet üzenete. Mai tréja Buddha haj díszében egy sztúpa látható. A sztúpa, teredetH e g valamelyik Buddha ereklyéinek megőrzésére szolgáló emlékmű, Sákjamimi jelentvalóságát jelé&ti a főidőn a mi korunkban, Bogy Kaitréja e?t a, szimbólumot viseli, az azt m&tatja, bogy szoros kapcsolatban vpn aman agy Világtanítóval f aki korunkban á Dharmát, kinyilvánította. Ezzel itt a sztúpa a Buddhaság folytonosságának szimbólumává válik. ■ ■, ‘* f... A sztúpa .Maitréját Kasszapávai (Kasjapa) is összekapcsolja* ^ ^ ■ B mítosz szerint a kpkuttapaáé~begyén (nem messze Bodh-Gayától) egy sztúpa vágy *1 tejtv6, amiben Kaszszapa Buddha ruháit Őrzik. Maitréja amint meyjélenik a főidőn elmegy arra á bélyre, hogy hozzájusson Kasszapa Buddha köntöséhez* Azt, hogy a jövő Buddhája a ffúlt Buddhájának köntösében fog megjelenni, illusztrálja azt a meg­ állapításunkat, hogy Maitréja valójában Kasézapa visszatérése új dimenzióban.

141

5. ábra Ez az ábra a Maitréja ábrázolások Tibetben álta­ lános formáját mutatja be. Trónján ül a Tusita égben arccal a hívők felé fordulva, lábai lelógnak, készen arra, hogy bármikor feláll jón. Bal keze a lótuszt tartja, amiben az amrita-kalasa jelenik meg, jobbja a néző felé irányul adhsra-készen.

143'

A fordító utószava Ez a fordítás akkor készült el, amikor a Da­ lai Láma 1986 Májusában és Júniusában Európa or­ szágait járta, hogy vezető személyiségekkel foly­ tasson megbeszéléseket a békéről és a leszerelés­ ről, hogy találkozzon tudósokkal, és megtárgyalja velük a vallás és a tudomány közötti kapcsolato­ kat, és találkozzon vallási vezetőkkel, hogy meg­ vitassa a különböző vallások közötti együttműködés égető kérdéseit. "A béke nemesebb útjait kell jár­ ni és keresni - mondotta - és ebben az egymás iránti megbecsülésnek és szeretetnek kell a legje­ lentősebb szerepet j a t s z a n i . B ék e , egyetértés, szeretet, - tulajdonképpen erről szól kozmikusra bővített perspektívában a szerző úttörő jelentősé­ gű munkája is, aki izig-vérig európai műveltségű. Széleskörű tájékozottságot árul el nemcsak a bud­ dhista pszichológia, filozófia és szociológia te­ rületén, hanem mer és tud beszélni egyfajta bud­ dhista politikáról is, Thaiföld gyakorló buddhista politikusaira hivatkozva. Az igen tág horizontra, amit e könyv felölel, az jellemző, hogy itt nemcsak a buddhizmus neves kutatóitól vett idézetekkel találkozunk, hanem olyan idézetekkel is, amelyek a keresztény vallás legsokoldalúbb gondolkodójától, Teilhard de Chardintól, valamint a politikai tudományok más neves művelőitől erednek. Ezt a könyvet nem lehet egy­ szerűen elolvasni, ezen valóban gondolkodni kell, esetleg továbbfejteni a mélyenszántó kontemplációkat. A szerző elsősorban nyugati olvasóknak szánta 145

müvét, akik át vannak itatva a keresztény kultúrá­ val, és igy gyökereiknél fogva erősen tudnak rea­ gálni a vallás, minden vallás, olyan legfőbb témá­ ira, mint a tevékeny szeretet, az egyéni, társa­ dalmi és kozmikus fejlődés akadályai és lehetősé­ gei, a személyes felelőség kérdése, a halál legyő­ zésének egyetlen útja, egy nagy Világtanító megje­ lenésének közelgő (vagy már elérkezett) időszaka, a kozmikus pusztulás, és sok más olyan életbevágó probléma, amivel manapság súlyos hiba (lehetne mondani "bún") lenne nem foglalkozni... Olyan idő­ ket élünk, amelyre nagyon is találó Teilhard fi­ gyelmeztetése: "Szeressétek egymást, vagy elpusz­ tultok!" Egy ennyire borotvaélen táncoló világhelyzetben fokozottabb éberséggel kell minden egyes embernek a végső nagy kérdésekkel foglalkoznia, és roppant felelősséggel kell munkálkodnia ön­ maga megjavításán, hiszen talán már, - a prófécia szavait használva a "tízévesek” mélypontjának időszakát éljük! A szerző azonban nem engedi eluralkodni az olvasón a világvége-hangulatot és a rettenetet, hanem arra szólít fel, hogy ne azon izguljunk,hogy most, holnap vagy csak tíz millió év múlva jön-e el Maitréja, akinek eljövetele semmi esetre sem azonosítható az ortodox keresztény vallások paruziájával, hiszen nincsen összekötve apokaliptikus eseményekkel, végítélettel, hanem ki-ki végezze napi munkáját becsületesen, és alaposan járja a cselekvő szeretet útját, és tartsa nyitva a szívét a Nagy Szeretet, Maitréja, számára... A könyv által sugallt gondolatok között bőven lesznek olyanok is, amelyek kapcsolódnak a világ­ vallások között megindult dialógusokhoz (a keresz­ tény egyház feje ez évben Indiában, a Oalai Láma pedig Európában járt), és ezekkel összefüggésben érdemes is foglalkozni a vallások azon jellemző 146

vonásaival, amelyek inkább összekötnek, mint elvá­ lasztanak. A szerző, Teilharddal teljes egyetértésben, azt irja, hogy a buddhizmus számos vonása,tanítása hatol be egyre inkább az európai emberek gondolko­ dásába. Ez egyáltalán nem különös, hiszen a talajt a kereszténység készítette elő, a szeretet vallá­ sa, és micsoda szivdobogtató felfedezés a nyugati­ ak számára, hogy a buddhizmus is szeretet-központú vallás, éspedig nemcsak fejlődésének mostani sza­ kaszában, hanem az volt már Krisztus el6tt ötszáz évvel is. Ezt bizonyítja a Maitréja prófécia, és ezt hirdeti most már világszerte az Arya Haitreya Mandala rend is: "A Bódhiszattva ideáléjára fel­ épített közösségeknek, valamint az így szervezett társadalmi tevékenységeknek soha nem sejtett lehe­ tőségeket kell megnyitniuk..." Nem szépen elrendezett tudatos tanulmányozás, analízis és szintézis hozta elő a fordítóból eme gondolatokat, hanem azok inkább spontán reagálások a fordítás közben megismert nagyon új és mégis na­ gyon is ismert eszmékre, a szerző nagyszerű kontemplációira. Ez a könyv megérdemli az alapos többszöri elolvasást, és a legkisebb részletei fö­ lött való elmélkedést is. A fordító azt reméli, hogy másokra is hasonló hatást gyakorol majd ez a maga területén is egye­ dülálló mu, s mások:is megszívlelik a szerző felszó­ lítását: Jertek, gondolkozzatok és cselekedjetek, mert a legfőbb ideje ennek! A Fordító

147

Az Árya Maítreya Mandala buddhista v allási közösség Az írya Maítreya Mandala egy szellemi megújulási mozgalomból fejlődött ki, amelyet a tiszte­ letreméltó Tomo Geshe Rinpoche Ngawang Kalzang hí­ vott létre. Ennek a rendkívüli férfiúnak látomása egy olyan buddhizmus volt, ami figyelmével a jövő felé fordul, megszabadulva az eddigi, kizárólag a tradicionális gondolkodásmódhoz való kötöttségtől, és az azzal együttjáró múlthoz-tapadástól. Maitréjában, a történeti Sákjamuni Buddha által megígért eljövendő, és már jelen korunkra is hatást gyakor­ ló Buddhában, látta meg a korszak buddhista életé­ nek irányt szabó eszményképét. Ebből az alapbeál­ lítottságból kiindulva, és a jövőbeli történések előrelátásában bízta meg tanítványát, a nyugati kultúrában gyökerező és egyidejűleg a buddhizmus ősi hagyományában járatos Lama Anagarika Govindát, egy olyan közösség létrehozásával, aminek nemhez, fajhoz, osztályhoz és néphez való tartozás szerin­ ti megkülönböztetés nélkül kell az ipari korszak embere számára a buddhizmus tanításában való jár­ tasságot biztosítani, éspedig egy olyan oktatási és gyakorlási metodika segítségével, ami tökélete­ sen illeszkedik a kor emberének értelméhez és tár­ sadalmi adottságaihoz. Még Tomo Geshe Rinpoche életében, 1933 Október 14.-én, megalapította Lama Anagarika Govinda kapott megbízatásának szellemé­ ben az firya Maítreya Mandala-t Indiában, Dardzsilingben. Az Arya Maítreya Mandala anélkül, hogy hozzákötné magát a különböző buddhista iskolák speciális tanítási elveihez, a maga útját járja, miközben a Buddha-Dharma évezredeken át tartó, di­ namikus fejlődését egységes egészhez vezető folya149

matként ismeri el, és helyesli, és meggyőződése, hogy ez a folyamat sohasem fog lezárulni, amíg az emberek törekednek arra, hogy ezen az úton járja­ nak. Ebből az alapmagatartásból adódik a fáradozás egy olyan, a korszak számára legmegfelelőbb, út elérésére, ami a buddhista meditatív tapasztalás minden lényeges elemének szintézise és integráció­ ja, egyben pedig messzemenő kiküszöbölése minden formának és gondolkodási modellnek, melyek időhöz, helyhez és kultúrához való kötöttségük által a múlthoz tartoznak. Ennek a célkitűzésnek a kereté­ ben különösen gyümölcsöző kiindulási pontnak bizo­ nyul a vadzsraj ána, a buddhizmus utolsó indiai fejlődési formája, lényegi elemeinek újbóli megra­ gadása korunk emberének útjához. Az Árya Maitreya Mandala buddhista vallási közösség rendi ágazataival keleten és nyugaton egyaránt nyitva áll mindenki számára, aki komolyan akar foglalkozni a Buddha Tanításával.

150

Az Árya Maitreya Kandala buddhista v allási közösség Az Árya Maitreya Mai^ala egy szellemi megúju­ lási mozgalomból fejlődött ki, amelyet a tiszte­ letreméltó Tomo Geshe Rinpoche Ngawang Kalzang hí­ vott létre. Ennek a rendkívüli férfiúnak látomása egy olyan buddhizmus volt, ami figyelmével a jövő felé fordul, megszabadulva az eddigi, kizárólag a tradicionális gondolkodásmódhoz való kötöttségtől, és az azzal együttjáró múlthoz-tapadástól. Maitréjában, a történeti Sákjamuni Buddha által megígért eljövendő, és már jelen korunkra is hatást gyakor­ ló Buddhában, látta meg a korszak buddhista életé­ nek irányt szabó eszményképét. Ebből az alapbeál­ lítottságból kiindulva, és a jövőbeli történések előrelátásában bízta meg tanítványát, a nyugati kultúrában gyökerező és egyidejűleg a buddhizmus ősi hagyományában járatos Lama Anagarika Govindát, egy olyan közösség létrehozásával, aminek nemhez, fajhoz, osztályhoz és néphez való tartozás szerin­ ti megkülönböztetés nélkül kell az ipari korszak embere számára a buddhizmus tanításában való jár­ tasságot biztosítani, éspedig egy olyan oktatási és gyakorlási metodika segítségével, ami tökélete­ sen illeszkedik a kor emberének értelméhez és tár­ sadalmi adottságaihoz. Még Tomo Geshe Rinpoche életében, 1933 Október 14.-én, megalapította Lama Anagarika Govinda kapott megbízatásának szellemé­ ben az Árya Maitreya Man^ala-t Indiában, Dardzsilingben. Az Árya Maitreya Mandala anélkül, hogy hozzákötné magát a különböző buddhista iskolák speciális tanítási elveihez, a maga útját járja, miközben a Buddha-Dharma évezredeken át tartó, di­ namikus fejlődését egységes egészhez vezető folya149

matként ismeri el, és helyesli, és meggyőződése, hogy ez a folyamat sohasem fog lezárulni, amíg az emberek törekednek arra, hogy ezen az úton járja­ nak. Ebből az alapmagatartásból adódik a fáradozás egy olyan, a korszak számára legmegfelelőbb, út elérésére, ami a buddhista meditativ tapasztalás minden lényeges elemének szintézise és integráció­ ja, egyben pedig messzemenő kiküszöbölése minden formának és gondolkodási modellnek, melyek időhöz, helyhez és kultúrához való kötöttségük által a múlthoz tartoznak. Ennek a célkitűzésnek a kereté­ ben különösen gyümölcsöző kiindulási pontnak bizo­ nyul a vadzsrajána, a buddhizmus utolsó indiai fejlődési formája, lényegi elemeinek újbóli megra­ gadása korunk emberének útjához. Az Ärya Maitreya Mandala buddhista vallási közösség rendi ágazataival keleten és nyugaton egyaránt nyitva áll mindenki számára, aki komolyan akar foglalkozni a Buddha Tanításával.

150

Tartalom

Előszóként....................... 5 Bevezetés................... . 12 Buddhánusszati,Gondolatok a Buddháról 20 Csakkavatti-Szihanáda-Szírtta...... 43 Kommentár a jövendölés szövegéhez 60 Haitri: Maitréja lényege.......... 77 Arja-Maitréja-Vjákarana.......... 92 Maitréja eljövetele, avagy a hozzá való közelítés................... 100 Maitréja negyedik dimenziója....... 111 Ima: Om main Maitréja szváhá...... 127 Jegyzetek........................ 130 Ikonográfia............... ...... 133 A fordító utószava............... 145 Az ftrya Maitreya Nandala buddhista vallási közösség................. 149

A BUDDHISTA MISSZIÓ KIADVÁNYAIBÓL

SATIPATTHANA (A buddhista meditáció szive.) OM MA-NI PAD-ME HŰM (A vajraySna misztika kézikönyve.) TIBETI YOGA É5 TITKOS TANÍTÁSOK A NAGY FELSZABADULÁSRÓL SZÓLÓ TIBETI KÖNYV (Padmasambhava élete.) A FEHER FELHŐK ÚTJA (Egy buddhista zarándok Tibetben.) MILARÉPA BUDDHA, DHARMA, SANGHA DHAMMO (A Négy Nemes Igazság részletes kifejtése.) A BUDDHIZMUS VÁLASZA HARMINCEGY ALAPVETŐ KÉRDÉSRE a v a j r a y Sn a m i s z t i k u s i k o n o g r á f i á j a TIBETI MÍTOSZOK / A 84 MAHASIDDHA TIBETI HALOTTASKÖNYV * HINDU HALOTTASKÖNYV A TIBETI BUDDHIZMUS GYÖNGYSZEMEIBŐL MANU TÖRVÉNYEI MUDRÁK ÉS SZIMBÓLUMOK BHAGAVAD GÍTÁ * A CSEND HANGJA DHYÁNA SÜTRAK * A MEDITÁCIÓ ÖSVÉNYÉ VIVEKACHUNDAMANI AZ IJ ÉS NYÍL ÖSVÉNYE * A TUS ES ECSET ÖSVÉNYE A CSAN BUDDHIZMUS TÖRTÉNETE A HATODIK PATRIARCHA SÜTRÁJA VASFURULYA (100 zen koan.) * A NINCS KAPU (Koangyüjtemény.) INDIA KULTÚRTÖRTÉNETÉNEK ÁTTEKINTÉSE sorozat: (1-7. Védizmus, bráhmanizmus, buddhizmus, azámkhja, jóga, nyája, vaisésika.) A TRADICIONÁLIS JÓGA RENDSZERE TITKOS SZÓBELI TANÍTÁSOK (A tibeti buddhista szektákban.) C.G. JUNG ÉS A KELETI BÖLCSELET * SZINKRONICITAS MEDITÁCIÓ ÉS PSZICHOTERÁPIA * A SATURNUS ARCHETYPOSA A BOLDOGSÁG MINT MISZTÉRIUM * A TRANSZFORMÁCIÓ MÍTOSZA A YOGA-MEDITÁCIO SAJÁTOSSÁGAI (Patanjali yoga sutrái alapján.) ÚSZÓ - Tanulmányok az Intézet előadásaihoz. ZEN-liZENET (Buddhizmus az irodalomban.) A BUDDHISTA STÜPA PSZICHO-KOZMIKUS SZIMBOLIKÁJA A k ia d v á n y o k m eg ren d el h e t o k : BUDDHISTA M I S S Z I Ó DOKUMENTÁCIÓ 1221 B u d a p e s t , A l k o t m á n y u. 8 3 .