maffiaeletrehalalra

5/9/2018

maffiaeletrehalalra-slidepdf.com

1

TASNÁDI PÉTER

MAFFIA

ÉLETRE-HALÁLRA?

MACCABI SZTORI

http://slidepdf.com/reader/full/maffiaeletrehalalra

1/228

5/9/2018


2

TASNÁDI PÉTER

MAFFIA ÉLETRE-HALÁLRA?


2/228

5/9/2018


3

TASNÁDI PÉTER


B E N T L E Y B O O K


3/228

5/9/2018


4

A mű címe: MAFFIA ÉLETRE-HALÁLRA? © 1994 Tasnádi Péter BENTLEY BOOK ISBN 963 7822 96 8 95-618 Pécsi Nyomda Rt. Felelős vezető: dr. Gárván János vezérigazgató


4/228

5/9/2018


5

Juditnak:

„Ne félj, er ős vagyok mint a gránit…” (1992. október 4.)

MOTTÓ: „ÉLNI AKARTAM CSAK, DE MOST MÁR GYŐZNI KELL!” (Magyar rock-dalszöveg)


5/228

5/9/2018


6

TASNÁDI PÉTER

Néhány gondolat elöljáróban Sajnos e könyvben korántsem tudok olyan szenzációkkal szolgálni, mint amilyeneket a magyar sajtó rólam és a Maccabi Sportklubról tálalt 1992. őszén és azóta is folyamatosan. Reményeim szerint persze a történet érdekes, de – be kell vallani – meg sem közelíti azt a bombasztikus léptéket, amelyet mondjuk a „Kommandóakció a belvárosban” vagy a „Kis magyar maffia” és a pláne „Az alvilág sötét titkai” szalagcímek sugallnának. (Hogy csak néhányat említsek a bőséges sajtótermésből.) Kérdezhetnék hát, a fentiek ellenére, mégis miért vállaltam hogy történetem – amelynek csúcspontján a magyar szervezett alvilág királyának kiáltottak ki – könyvben örökítsem meg!? Remélem a következő oldalak választ adnak majd, addig is hadd legyek egy kicsit szerénytelen. Azt gondolom, hogy Tasnádi Péter és a Maccabi SC kálváriája sokakat érdekel azok közül, akiknek az elmúlt években újságcikkeken, televízió- és rádiófelvételeken keresztül módjukban állt megismerniük a sztorit. Az ám, csakhogy a rólam és az egyesületr ől rajzolt kép egy kicsit egyoldalúra – hogy ne mondjam: túlságosan is véresre – sikeredett. Szeretném hát elmondani, hogyan láttam ezt az egészet én, még akkor is, ha valójában nem vagyok keresztapa, nem vagyok maffiavezér, sőt még csak azokat a viszonylag kisstílű bűncselekményeket sem követtem el, amelyekkel a mai napig hivatalosan vádolnak. Egyébiránt pedig: az egész históriában nem én vagyok a legfontosabb, a tanulságok azt hiszem messzebbre mutatnak. No, ne ijedjenek meg, nem óhajtok mély szociológiai vagy kriminológiai elemzésekbe bocsátkozni, de azt hiszem a fordulatokkal teli történet közben is érdemes néhány dolgon elgondolkodni. A következtetéseket persze nem akarom senkire sem ráer őszakolni, jómagam megelégszem azzal, ha elmesélhetek egy


6/228

5/9/2018


7


sztorit, amelynek éppenséggel én vagyok a f őszereplő je. Kérem jöjjenek hát velem Budapestre a Maccabi SC. Rákóczi úti irodájába s képzeljék el, hogy 1992. szeptember 28-a van…


7/228

5/9/2018


8

TASNÁDI PÉTER

I „VÉRÁLDOZAT NÉLKÜL SIKERÜLT ELFOGNI” Nem állítom, hogy teljesen váratlanul ért a letartóztatásom. Már hónapokkal az emlékezetes nap előtt figyelmeztettek néhányan: vigyázzak, a rendőrség nagyszabású akciót kezdett a szervezett alvilág felszámolására. Nem éreztem odatartozónak magam, így hát a jóindulatú megjegyzések ellenére sem tettem semmit. Meglehet: ha látom a jövőt, másként döntök... Így azonban közelebbr ől kellett megismerkednem az ű

akciócsoport közkelet nevén: a kommandósok sem barátságos– ténykedésével. Azon a langyos, kora–őkorántszi délutánon számomra úgy tűnt, a rendőrség sem volt teljesen felkészült, igazándiból nem voltak biztosak a dolgukban. A fiatal nyomozótiszt, amikor pisztolyát a fejemhez szegezte, láthatóan jobban félt, mint én. Egyébként meglehetősen jól tűröm az efféle megpróbáltatásokat, már csak azért is, mert nem először kényszerültem szembenézni a rám mered ő fegyver csövével. Már csak jóval a történtek után gondoltam bele: te úristen, ezek idegességükben akár le is l őhettek volna! Ott álltunk tehát szemtől-szemben – a nyomozó meg én – s a körülményekhez képest józanul kiokoskodni, vajon milyen parancsot kaphatottaztezpróbáltam az állig felfegyverzett hollófekete álarcba bújtatott csapat. Már azokban a pillanatokban is biztos voltam benne, hogy sokkal inkább a látványos és hatásvadász külsőségekre törekszenek, semmint a puszta elfogásomra, a tényleges céljukra. Mert hát, ha engem valóban a Pest Megyei Rendőr-f őkapitányságra óhajtanak invitálni: kérem, mi sem egyszer ű bb. Csak egy idézés vagy egy szimpla telefon, s megadott idő ben – mint ahogy az komoly férfiakhoz illik – megjelenek a komor, Aradi utcai épület ben. Ahogy azt tettem néhány nappal az álarcos nehézfiúk megjelenése előtt. Azon a gyönyör ű, napfényes délutánon


8/228

5/9/2018


9


Azonban felborultak életemben az addig érvényes normák. Még nem is tudtam milyen sokáig, még nem is tudtam milyen nagyon… Mire mindez átfutott az agyamon, már be is tuszkoltak a ház előtt várakozó rendőrautóba, ahol leszorított fejjel gondolkodtam el azon a kérdésen, amelyet most bizonyára az olvasó is megfogalmaz magának. Itt él tízmillió ember ebben az országban, s csak töredékükhöz állít be hívatlanul a kommandó. Valaminek csak lennie kell a háttérben, a rendőrök nem olyan meggondolatlanok – akkor legalábbis még így hittem -, hogy komolyan alátámasztott indokok és érvek nélkül rátörjenek egy békésen éldegélő állampolgárra. Érdemes ehelyütt megállani egy kis kitér ő erejéig, még akkor is, mozzanatról ha a cselekmény lendülete megtörik. Nagyon fontos van ugyanis szó.ezzel Bízom benne, hogy feltevéseimet mind az igazságszolgáltatás, mind pedig az élet igazolja majd, addig is hadd osszam meg az olvasóval idevágó gondolataimat. Letartóztatásom a fentebb vázolt krimibe illő körülmények között is törvényszer ű volt, noha a rendőrség eredeti elképzeléseihez képest nem érte el célját. Ma már a törvénykezés hivatásos szolgái előtt is világos kell legyen: nem vagyok maffiavezér, nem vagyok a szervezett alvilág királya. Mit gondolhattak hát mégis a letartóztatásomra parancsot adók? Va jon miféle elképzeléseik, indokaik Minthogy a valódi összefüggéseket előttem eleddiglehettek? nem tárták fel, találgatásokra vagyok utalva. Meggyőződésem, így sem járok messze az igazságtól… A Maccabi Sportklub rövid idő alatt egy nagyon jól szervezett, jól képzett, egységes er ővé vált. Az egyesület fenntartásához szükséges pénzt őrző-védő feladatok teljesítésével és jogos követelések érvényesítésével teremtettük elő. A mai na pig is úgy gondolom: teljesen törvényesen. Mégsincs semmi csodálkozni való azon, hogy a rend őrségnek, az alvilágnak, a sajtónak – és még sok mindenki másnak – szemet szúrt a több tucat kisportolt testalkatú fiatal-


9/228

5/9/2018


10

TASNÁDI PÉTER

ember feltűnése és sokszor igen látványos ténykedése. Nem kell különösebb képzelőer ő ahhoz, hogy egy ilyen csapat működése mögé törvénytelen hátteret, akár a maffiát képzeljük. Pláne ha az egész a zsidó eredetű Maccabi név égisze alatt történik… Elképzelhető hát, hogy a rendőrök egyszer űen tartottak tőlünk, esetleg kifejezetten egy ellenrend ő rséget” láttak bennünk. Ez annál is inkább lehetséges, mert sógorom, Láposi Lőrinc magas rangú bűnügyi rendőrtiszt volt, s az ő szakmai segítségét – nem is titkoltan – gyakran vettük igénybe. Akkoriban úgy gondoltam – és ma is vallom -, a rendőrség és a Maccabi egy csónakban evez. El ő bb vagy utóbb segíthettük volna a hivatásos b űnüldözők munkáját. (Talán még most sem kés ő…) Ma már mégis könnyen el tuő

dom képzelni, hogy az –ország-világ tt nyíltan vállaltnem fellé-a pésünkben a rend őrök vagy bárki elmás – egyáltalán segítő szándékot vélték felfedezni. Azt hiszem e tekintetben minden érintett hibázott, mindkét fél lehetett volna körültekintő bb és diplomatikusabb. A fentiek persze már csak a történtek higgadt és hosszantartó elemzése után váltak világossá számomra, ott a Rákóczi út déli forgalmában egészen mással voltam elfoglalva. Bizonytalanság gyötört, s ezt az érzést a kommandósok nem is akarták feloldani. Nem akarták, hogy tudjam: hová és miért megyünk? Magamban elismertem, a különleges osztag jól megszerkesztett végtagja rendőrség ellenemígy fordult gépezetének. Szerencsére biztos avoltam magamban, letartóztatásom körülményei, a durván er őszakos akció egyre inkább mosolyogni való túlbuzgóságnak tűnt. Ezt a benyomást er ősítette tovább – már bent az Aradi utcai fogdában – az első kihallgatás is. Csupa olyan kérdést tettek fel, amelyre meggyőződésem szerint kielégítően – mi több: dokumentumokkal alátámasztva – tudtam válaszolni. — Ön csalást követett el, Tasnádi úr — mondta a rendőrtiszt —, mert eladta azt a házat, amely nem is az öné volt. — Kérem — válaszoltam én egyre magabiztosabb nyuga-


10/228

5/9/2018


11


lommal — rendelkezésemre áll az okirat arról, hogy az Ön által említett ingatlant szabályszer űen megvásároltam. — Önt gyanúsítom továbbá zsarolás bűntettének elkövetésével — folytatta rezzenéstelen arccal a kihallgató — mert ettől és ettől az embertől pénzt követelt. — Hát már hogyne követeltem volna — csattantam fel —, amikor a nevezett személy, ugyancsak dokumentálhatóan, tartozik nekem. És így ment ez órákon át. Persze azt hozzátették: ez még semmi, sok vaj van még az én fejemen, csak győzzem kivárni a végét. Mindezzel együtt — mondom — nyugodt voltam egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy őrizetbevételem napján a rádió késő délutáni és kora esti hírműsoraiban már félóránként be: „Letartóztatták Tasnádi Pétert, a Maccabi SC mondta 42 esztend ő s elnökét!” Hát igen, ez már valami. A rádió utoljára a Gorbacsov ellen szervezett puccsnak szentelt ilyen gyakran és ekkora ter jedelemben figyelmet. Ezen már nekem is el kellett gondolkodnom. Valami szörnyűséges bűnnel vádolhatnak, nyilalt belém a felismerés, de arra gondolni sem mertem, hogy hamarosan én leszek a Magyar Köztársaság első számú közellensége. Másnap ezzel is szembesülnöm kellett, nem utolsósorban a napilapok címoldalán. Egyikük sem mulasztotta el — megértem őket — közölni a nagy szenzációt. Három másik könyvámterjedelme minden cikkb— ől idézzek, a tényszer űisségkevés — nolenne, meg ahogy történet hangulata okán lássunk néhányat a letartóztatásom körülményeit taglaló írások közül. „Sikeres kommandóakció a keményfiúk ellen Lefejezett Maccabi A budapestiszervezett alvilág felszámolása során a Pest Megyei Rend ő r-f ő kapitányság akcióosztálya tegnap a rend ő rség különleges szolgálatának, vagyis a kommandósok közremű ködésével Rákóczi úti irodájában fényes nappal elfogta és ő rizetbe vette a 42 éves Tasnádi Pétert. A Budapest Maccabi SC. vezet ő je ellen zsarolás és más bű ncselekmények mi-


11/228

5/9/2018


12

TASNÁDI PÉTER

att indítottak büntet ő eljárást. Információink szerint a Maccabi ismert tagjait, például az olimpiai bajnok birkózó Növényi Norbertet és a sokszoros magyar bajnok ökölvívó Hranek Sándort egyel ő re nem fenyegeti a letartóztatás veszélye.” (Mai Nap, 1992. szeptember 29.) „Megorroltak a klubvezérre (…) A vér nélküli elfogás azért t ű nik nagy eredménynek, mert Tasnádi úr környezetében állandó jelleggel test ő rök hada cirkál, állítólag a halálba is mennének érte, ha úgy kívánná a parancs. Az elfogás helyén rendkívül érdekes iratokat és tárgyi bizonyítékokat foglaltak le. Így: készpénzben 2454 USA dollárt, 2500 német márkát, 95.000 schillinget, valamint 47000 olasz lírát. Találtak továbbá arany ékszereket, egy ű

45-ös kaliber szuperpuskát egy különlegesen kiképzett, 9es Sommer típushoz hasonló és pisztolyt. A fegyverszakért ő szerint a pisztoly emberi élet kioltására alkalmas, bármennyire is át lett alakítva. A puska egészen egyedi gyártmány, típusa és gyártási helye egyel ő re rejtély.” (Kurír, 1992. szeptember 30.) „Őrizetben a Maccabi vezet ő je (…) A 42 éves üzletembert azzal gyanúsítják, hogy az általa irányított klub tagjai törvénytelen módszerrel hajtottak be adósságba keveredett személyekt ő l különböző összegeket.(…) Valószín ű síthet ő , hogy Tasnádi valamilyen formában kapcsolatban állt atartott közelmúltban ő rizetbe vett – a szervezett alvilág vezet ő inek – személyekkel. (…) A behajtott összegek több tízmillió forintra rúgtak.” (Magyar Hírlap, 1992. szeptember 30.) „Ver ő emberek akarták felhasználni az olimpiai bajnokot? Könyörgöm Norbi, ne bánts! Az olimpiai bajnok Növényi Norbert éppen a közelmúltban lépett ki a Maccabiból. Ezt követ ő en igen kemény sajtóvitába keveredett Tasnádi Péterrel. - Hála istennek! Ez a Tasnádi oda való, ahol most van. Szégyen, hogy ilyen fed ő tevékenységre használta fel a klubot… (…) Ha már Tasnádi ennyi embert megtévesztett, olim-


12/228

5/9/2018


13


piai bajnokokat, hírneves színészeket, akkor még inkább szurkolok: kapja meg amit megérdemel. Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok kenus, a Maccabi SC. alapító tagja: Nekem Péter már régóta barátom, és ő egyáltalán nem ilyen, de sajnos megtévedt és hibát hibára halmozott. Így törvényszer ű volt a bukása.” (Sport plusz Foci, 1992. október 3.) „A rend ő rség szorításában a magyar maffia Lefejezés küszöbén a magyar maffia – adtuk hírül néhány hónappal ezel ő tt, amikor a Pest Megyei Rend ő r-f ő kapitány ság Tóth Ernő vezette különleges csoportja a budapesti szervezett alvilág felszámolása során ő rizetbe vette Lovas Pétert, Haris Sándort és Döcher Györgyöt. Az akcióban részt vettek ű

ő

a kommandósok, ezzel igen komoly b nözökr van szó.Nem sokkal kés ő bbisajelezve, kapitányság fogdájába került lCsobolya Attila és Prisztás József, a f ő városi éjszakai élet két ismert figurája. Már akkor látszott: a Pest megyei zsaruk nem kegyelmeznek senkinek, kíméletlen hajszát indítottak a pénzbehajtók, ver ő legények és kétes hír ű alvilági alakok ellen. Mindenki meglepetésére ennek az akciósorozatnak az áldozata Tasnádi Péter is, akit szintén bű ncselekmények elkövetésével gyanúsítanak, és elrendelték el ő zetes letartóztatását.” „Pesti Riport, 1992. október 26.) „Kommandósok a belvárosban Harmonikus akció A Pest Megyei Rend ő r-f ő kapitányság több ember ellen elkövetett emberölési (sic!T.P.) kísérlet ügyében folytatott nyomozást, amikor is a szálak Tasnádi Péterhez illetve embereihez vezettek. (…) – Mivel tudomásunk volt arról, hogy Tasnádi és emberei fegyverekkel rendelkeznek, a lakosság, a lépcs ő ház és az utca embereinek védelmében így láttuk a legjobbnak. Kértük a különlegesen kiképzett szolgálat segítségét – tájékoztat Horváth András alezredes.” (Esti Hírlap, 1992. szeptember 29.)


13/228

5/9/2018


14

TASNÁDI PÉTER

Azt hiszem, ezek után nehéz lett volna egy vállrándítással elintézni a dolgot, a tudósításokat olvasva rádöbbentem: vérre megy a játék. Bizony, a szó szoros értelmében életr ől és halálról volt szó. Pillantsunk csak néhány sorral feljebb: „emberölési kísérlet ügyében folytattak nyomozást, amikoris a szálak Tasnádi Péterhez vezettek.” A hevenyészett számvetés tehát, amelyet a fogdában elkészíthettem, egyáltalán nem volt szívderítő. Íme: gyilkossággal – és sok más b űncselekménnyel – gyanúsítva vettek őrizetbe, a jelekből ítélve a rendőrség ezt nagyon is komolyan gondolja. Mindezeket figyelembe véve is elképesztő, hogy miként hordhattak össze rólam röpke órák alatt ennyi badarságot a lapok. Az újságírókat még csak megértem, hisz’ kenyerük a szenzáció – jobb ő

esetben a tájékoztatás -, ám a rendÉrthetetlen rök meggondolatlanságával azóta sem tudok mit kezdeni. ugyanis, hogy egy sebtében lefolytatott nyomozás nagyjából összeszedegetett információi vagy – ami még rosszabb – ilyen-olyan pletykák értesülései alapján hogyan bélyegezhettek meg az ország nyilvánossága előtt. Mert bár az ellenem indított eljárás (a bírósági szakasz) mind a mai napig – 1994. végéig – nem fejeződött be, annyi már jogilag is bizonyos, hogy a vádak, a rágalmazások, feltevések döntő többsége megalapozatlan, légből kapott volt. (Azt meg csak én tudom igazán, hogy nem követtem el bűncselekményt…, de err ől majd késő bb.) Olvasgattam tehát róla az gy újságok rólam szóló rémmeséit és szentül meg voltam őződve, hogy órákon vagy legkéső bb napokon belül minden sort, minden szót szabadlábon cáfolhatok. Bizakodásom nem volt teljesen alaptalan, elég volt arra gondolnom, hogy nővérem már az első éjszaka megnyerte védőmnek dr. B.-t, a f őváros egyik legtapasztaltabb, leghíresebb ügyvédjét. A jól ismert amerikai filmek jutottak eszembe, naivan úgy képzeltem: legendás tekintélyű ügyvédem oldalán hamarosan búcsút inthetek a rendőrségnek. Amikor aztán bezáródott mögöttem a 15-ös zárka ajtaja, kénytelen voltam a filmvásznak színes világából a nagyon is kézzelfogható valóságba visszatérni.


14/228

5/9/2018


15


Hát a börtön, a fogság – aki tapasztalta, tanúm rá – egy külön világ. A szabadság elvesztése egyetlen élőlény számára sem könnyű, mégis ezerszeres büntetés annak az embernek, akinek éppen embertársai teszik tudatosan szinte elviselhetetlenné a bezártságot. Tudom, súlyos szavak ezek, mégis le kell írnom: a magyar igazságszolgáltatás megkísérli – és sajnos nagyon gyakran sikerrel – testileg-lelkileg megnyomorítani, az emberi társadalomból kitaszítani azokat, akiket szigorú tekintetével a fogságra kijelölt. Mert még a pénzhiány sem magyarázza azt, hogy – mint esetemben is – egy hatszemélyesnek kikiáltott zárkában nyolc embert zsúfolnak össze és közülök ketten a földön kénytelenek aludni. Vagy például: az előzetes fogva tartottak – de ugyanígy az elítéltek is - hetente mindössze egy-két alkalommal tisztálkodhatnak. hiszem, hogy a túlzott igényesség beszél belőlem, amikorNem azt mondom: ez egyszer űen katasztrófa! Nekem a jelzett körülmények közt is er ősnek kellett maradnom, két okból is. Egyrészt, ha valaki ilyen helyen gyengének mutatkozik, a többiek azonnal a fejére nőnek, másrészt bent mindenki azt hitte, hogy valóban én vagyok az alvilág királya. Ezt a legendát nem lett volna szép, s f őleg nem lett volna hasznos lerombolni. Számos apró előnyöm származott ugyanis az újságcikkekből, az állandóan sürgő-forgó ügyvédekből meg a fogva tartottak egymás közti eszmecseréiből, amelyek mind-mind az én nagy hatalmamról nem, gondoltam, ha csak a töredéke is igaz lenneszóltak. annak, Isteamit rólam hisznek és állítanak, már régen nem lennék ennek a bűzös cellának a lakója. A mindörökre emlékezetes 15-ös zárka azonban átölelt és úgy fojtogatott, hogy aludni sem tudtam. Egyre több és több nyugtatót, altatót kellett bevennem ahhoz, hogy az őrjítő bizonytalanságtól tépdesett idegeim estére lecsillapodjanak. Megpróbáltak elszakítani attól a nőtől, akit szeretek, elvették a szabadságom, s elvették még az álmaim is…


15/228

5/9/2018


16

TASNÁDI PÉTER

JUDIT Ha e sorokat nem a nyilvánosságnak szánnám, most egy szerelmi vallomás következne. Ahhoz a nőhöz intézném hálás és túlf űtött szavaim, aki a szerelmen túl a biztonságot ajándékozta nekem a legnehezebb időkben is. Igyekszem majd mértéktartó maradni, mégis: előre is elnézést kérek, ha ebbe a fejezetbe olykor hívatlanul belopakodik a kívülálló számára kissé romantikusnak tűnő érzelem. Judit volt számomra az egyetlen kapaszkodó, ő volt az egyetlen kapocs a külvilág felé. Igazából nem is mertem álmodni róla hogy tizenhárom hónapon át kitart. Alig 8 hete ismertem, amikor letartóztattak és ezalatt az id ő alatt egyszer sem beszélt arról, hogy mit jelentek számára. A szavaknál meggyőző bben beszéltek a fogdába bejuttatott csomagok, a kitartó látogatások és nem utolsósorban a s űr űn érkező levelek. Ez utóbbiak megválaszolásával én sem maradtam adós, bent a fogdában a levélírás – mint a legtöbb elítéltnek – külön napirendi pontnak számított. Akkoriban szigorúan utasítottam Juditot, hogy irományaimat égesse el, ma mégis hálás vagyok neki, amiért nem tette. Sok száz oldalnyi utólag meglepően őszinte vallomás gyűlt össze, s most nem az önmutogatás okán adok közre belőlük néhány sort. Talán érthetővé válik egynémely cselekedetem mozgatórugója, a levelekbe beleolvasva reményeim szerint jobban megismernek majd. Csak bízom benne, hogy nem rabolom feleslegesen az idejüket. De most lássuk! „Nagyon várom a híradásaidat, de az ügyvédek teljesen el szomorítanak. Nem bíztatnak semmi jóval. Azt mondják, a rend ő rök egy nagy pert akarnak csinálni és lehet hogy 30 na pon túl is fogva tarthatnak. Én semmiképpen sem erre számítottam. Úgy ítélem meg, bizonyítékok hiányában el kell, hogy engedjenek. Ha sikerül nekik végigvinni ezt az ügyet, akár börtönbüntetésre is ítélhetnek, amit egyszer ű en fel sem tudok fogni.


16/228

5/9/2018


17


Nagyon-nagyon hiányzol, soha nem gondoltam volna, hogy ha nem látlak, árva vagyok. Leveleidet olvasva könnybelábad a szemem és rettent ő en elgyengülök. Mi lesz velünk, ha még sokáig bent tudnak tartani? T ő led nem kívánhatom, hogy mindössze két hónapos ismeretség után így kitarts mellettem. Szabad ember vagy és szeretném, ha élveznéd a szabadságot. Nem akarom, hogy velem együtt szenvedj, bár nagyon jólesik a tör ő désed, a gondoskodásokból rengeteg er ő t merítek. Még mindig 22 nap van az első 30-ból, alig várom, hogy leteljen és szabaduljak. Tudván tudom: nem vagyok bű nös, Isten miért nem segít nekem? Az lehetetlen, hogy életem legdrágább kincsét — amit Te jelentesz nekem — elveszítsem. Drága Maci, bízzál bennem, sietek vissza hozzád. (…) Itt szörny ű az élet, de őmindig rád, aazkinti boldogságra gondolok és akkor elviselhet bbé válnak órák. Érdekes, hogy a percek nagyon lassan telnek, de ha mondjuk másnap reggel visszagondolok egy-egy napra, akkor az már távolinak t ű nik. Ilyenkor boldog vagyok, mert már megint egy kicsivel kevesebb van hátra, … talán!?” (1992. október 8. csütörtök) „Drága Életkém! Most kaptam meg az el ő adótól azt a levelet, amelyben írod, hogy félsz egyedül és egyszer karddal az ágyadban aludtál. Remélem, hogy ezek a jelenségek nem egy kezd ő dő depresszió Sajnosjelei… én sem tudlak sok jóval bíztatni: most adták át a 60 napos hosszabbításról szóló határozatot. December 30-ig tart…, ez beláthatatlanul hosszú id ő ! Lehet ő ség van a fellebbezésre és úgy gondolom a zsarolás vádját önbíráskodásra kell változtatniuk. Minthogy mindenkit ő l a saját pénzemet követeltem vissza, semmiképpen sem lehetek zsaroló, legrosz szabb esetben is csak az önbíráskodás állhat meg. Csalással is vádolnak, de a becsatolt iratokból kit ű nik, hogy alaptalanul. Az ingatlant amit eladtam, törvényesen megvásároltam és az eladás pillanatában is a tulajdonomban volt.”


17/228

5/9/2018


18

TASNÁDI PÉTER

(1992. október 22. csütörtök) „Drága Szerelmem! Jó reggelt kívánok, remélem a Te álmaid szebbek mint az enyémek. Legutóbbi levelem kuszaságáért elnézésedet kérem, de akkor kaptam meg a 60 napos hosszabbítást és nagyon feldúlt voltam. El ő ször is azért, mert igazságtalan amit velem mű velnek. Nagyon bíztam az el ő adók (és az egész rend ő rség) elfogulatlanságában. Azt hittem 30 nap elég lesz nekik a tények feltárására, az igazság kiderítésére. Mindenekel ő tt, mert nem tartozom az alvilág vezéreinek sorába, semmilyen maffia-kapcsolatom nincs és nem is volt. (Bár ezzel hivatalosan még nem vádoltak meg, ám az újságok híradásaiból kit ű nik: ami ő

késik, anem múlik.) (…) rend röknek nyilván az az érdekük, hogy vádpontok ilyenA min ő sítéssel mind megmaradjanak, mert ha kiderül az igazság, az nagy blama számukra. Hogy a nagy dérrel-dúrral elfogott Maccabi-elnök nem az alvilág fe je, nem szélhámos, nem zsaroló, hanem legrosszabb esetben is csak egy garázda önbíráskodó, aki engedély nélkül tart fegyvert – az számukra elviselhetetlen gondolat. Miért kellett az a nagy cécó a hisztéria a sajtóban!? Melléfogott a rend ő r ség – ez az igazság – s ez a mundér becsületét jócskán aláásná a nyilvánosság el ő tt. De még nincs vége…! Valószínű , hogy jött a parancs: gyerünk tovább, kitartani, itt eredményt kell felmutatni! az talál – gondolhatják.” (1992. októberAki 25.keres vasárnap) „Drága Szerelmem! Alig mentél el és máris nagyon hiányzol. Sírok…, hidd el nem a saját sorsomat siratom, Téged féltelek igazán. A mostani találkozásunk ugye sokkal jobban sikerült, mint az el ő ző ? Szerinted hogy nézek ki? Nagyon rosszul, nagyon össze vagyok törve? Te gyönyör ű vagy és sugárzik bel ő led az er ő , a biztatás. Mindaz, amire nekem most a legnagyobb szüksé gem van. Nem is tudom, mivel érdemeltelek ki Téged!? Létezhet, hogy a földön ilyen fantasztikus emberek is élnek? Mert Te több vagy nekem, mint a szeret ő m, az anyám, a gyerme-


18/228

5/9/2018


19


kem. Ilyen csodálatos gondoskodásban még soha nem volt ré szem. A leveleid olyan kitartó ragaszkodásról tesznek tanúbi zonyságot, amit én még életemben sohasem tapasztaltam. Ilyesmit csak könyvben olvastam vagy filmen láttam. Kérlek ne haragudj, hogy amikor bejöttél annyira elgyengültem. Pedig tele voltam nyugtatóval, de még így sem bírtam ki sírás nélkül. Ha látom kedves, szép arcodat, érzem benned a reménységet és megfeszülten rimánkodok a sorshoz, hogy miel ő bb újra együtt lehessünk. Pedig nagyon félek, a rend ő rök direkt húzzák-halasztják az ügyet, hogy minél késő bb enged jenek ki. Nagyon vigyázz magadra, Isten tartson meg ilyennek, amilyen most vagy. Er ő t ad és jólesik, hogy megvársz, bármikor szabadulok is… (…)” (1992. október 29. csütörtök) Utólag is sajnálom, hogy leveleim nagyobbik részét anyomozók nem olvashatták. (Kissé megkerülve a hivatalos utat, az ügyvédeimen keresztül juttattam ki őket Juditnak.) Nem mintha legbenső bb érzéseim a rendőrségre tartoznának, de talán nem vádoltak volna azzal, hogy a fogdából is irányítom a szervezetet, sőt az egész alvilágot. Kétségkívül sok kérést, „utasítást” vetettem papírra, de ezek mibenlétére is hadd citáljak egy példát. „Az akkumulátort ma kiküldöm (A hordozható tévéhez használtam. T.P.), mert lemerült, szombatig lesz id ő tök feltölteni 15 óra megvan. Ha tudsz, szerezzmert egy 10-es– körülbelül villáskulcsot, kell alatt az akkumulátor-csavarokhoz, nagyon szorosak. (…) Most már 11.40 van, nemrég jöttünk be a sétáról, én futottam 20 percet, friss vagyok és optimista. (..) A meleg kaját megkaptam, csodálatos volt. A zárkatársaim el vannak ájulva T ő led – egyébként én is -, hogy milyen szép és csinos vagy, mennyire gondoskodó és milyen jól f ő zöl. Kérlek ne küldj ilyen sok kaját, mert sem megenni sem eltenni nem tudjuk. A leveses lábast se töltsd tele, mert a feljövő g ő z t ő l nem tudom kinyitni a kis piros edényt.(…) A tornacipő t lehet használni, nincs semmi baja, csak a színe ment el. (…)” (1992. október 25. vasárnap)


19/228

5/9/2018


20

TASNÁDI PÉTER

Hát így nézett ki az én nagy birodalmam, ilyenek voltak azok a titokzatos utasítások. Újraolvasva ezeket a sorokat, sok minden már nevetséges apróságnak tűnik, ott a fogdában mindez maga volt az élet. Mindenkis reménységben igyekeztem megkapaszkodni és a legcsekélyebb öröm is segített átvergődni a nehéz perceken. Merthogy voltak ilyenek, arra bizonyságul szolgál az alábbi néhány sor: „Drága Szerelmem! Szétvet a düh, sírni, ő rjöngeni szeretnék, de nem lehet. Fe gyelmezetten kell t ű rnöm sorsom alakulását, bármit hozzon is a jövő … Sokszor gondolok mostanában arra, hogy jobb lenne meghalni és akkor túl lennénk ezen az egész iszonyaton. Ilyenkor eszembe jutsz Te, aki többet szenvedtél ezalatt a 43 nap alatt rám miattam, eddig egész életedben összesen. Ne haragudj (már mint két nyugtatót bevettem, pedig napközben nem szoktam), hogy ennyire kiborultam és így kezdem ezt a levelet. Az ő rület határán vagyok, fojtogat a tehetetlen düh. Olvastam a hétf ő i újságokat, megint azzal vádolnak, hogy összeszű rtem a levet az alvilággal. (Neked nem kell magyaráznom, hogy ez milyen súlyos vád.) Az újságok egyébként rend ő rségi hírforrásokra hivatkoznak. Csak tudnám ki beszél össze-vissza mindent, felel ő tlenül? Az egészbő l persze semmi sem igaz, de én miért nem tudom megvédeni magam? Engem miért nem kérdez meg senki sem? Miért hagyják, hogy folyamatosan mocskoljanak…!?” (1992. november 9. hétf ő) Nem is tagadom: olykor t űr őképességem határán jártam. Ha nincs Judit, ha ő nem tart ki mellettem, biztosan összeroppantam volna. A hála majd kettőnk dolga lesz, de talán ehelyütt sem érdektelen idézni néhány róla készült újságcikk ből. „Kisasszony háziő rizetben Hollófekete haj, tengerzöld szem, karcsú derék, szívdobogtatóan formás idomok. Judit kisasszony jellemz ő i ezek (akit igazából szólíthatnánk már asszonynevén is), de a felsoroltak tudatában nem véletlen, hogy már tini korában jócskán for-


20/228

5/9/2018


21


golódtak utána a férfiak. Az édesanya a ludas a nyilvánosság el ő tti megmérettetésben. Joggal elfogult szül ő ként benyújtotta a csemete fotóját az Ifjúsági Magazin pályázatára. Tizenöt éves sincs még a kislány, amikor a Magyar Ifjúság címlapjáról nevet vissza elbű völt olvasóira. A siker elsöpr ő : vörös, sző ke vagy fekete haj koronázza szép vonásait. Beszippantja a reklámszakma.” (Kisasszony, 1994. május 2.) „Várlak a börtönkapuban Tizennégy évesen, hosszú sző ke hajzuhataggal került a ha zai újságok címlapjára, majd Ausztriában és Olaszországban volt modell. Késő bb átpártolt a fényképező gép másik oldalára. Phil Collins sajtófotósa lett Londonban. Két éve tért haza. ő

Szerelmese Az elmúlt aévben f állásban Tasnádi Péterrel foglalkozott. 168 órában nyilatkozó rend ő rtiszt szerint: a város legveszedelmesebb bű nöző je. Marjai Judit azonban a szicíliai mondásra esküszik: nem is férfi, aki még nem volt börtönben.” (Kiskegyed, 1994. január 4.) „- 1992 júliusában itt az irodában találkoztunk el ő ször – meséli Marjai Judit. – Üzleti ügyekben kerestem fel Pétert, ugyanis el ő tte Kirgíziában, az afgán határ mellett egy fotómodell- és manökenképző iskolát csináltam. A képzés végén készítettem egy fényképsorozatot a ötletemhez. lányokról, sAzt ezzel házaltam, hogy szponzorokat keressek az terveztük, hogy a modelleket Magyarországról ajánljuk külföldre. Péterhez is eljöttem, hogy kérjek t ő le pénzt, mire elhívott vacsorázni. Két hónapja és öt napja ismertem, amikor elvitték. Ennél hosszabb ideje tartó kapcsolat esetén sem vár mindenki több mint egy évet… — Nem gondoltam, hogy 13 hónapig fog tartani. Mindig azt hittem, hogy a következő nap hazajön. Hét hónapig f ő ztem minden másnap az ebédjét, s reggelt ő l estig Péter ügyeit intéztem az irodában. De a tiszta ruha beadásáról, a tornacip ő je mosásáról, az élelmér ő l, a tévéje akkumulátor-cseréjér ő l is


21/228

5/9/2018


22

TASNÁDI PÉTER

én gondoskodtam. Nem volt még Magyarországon ilyen jól tartott fogoly, s ez a napi 10-12 órás munkámnak is köszönhet ő . Minden nap 8-16 oldalas leveleket írtam, ugyanúgy mint ő . 398 napot töltött bent, van 700 levelünk, s ha csak átlag 10 oldallal számolunk is, már az is tetemes mennyiség. — Miért tartott ki ennyi ideig? — Nem tudtam volna elhagyni. Péter nem tetszett édesanyámnak, amikor bemutattam neki. Azt mondta, hogy kinézetre egy gengszter, egy er ő szakos ember. Nem hiányzik a családunkba. De amikor elvitték, k ő keményen melléállt. Elkép zelhetetlennek tartottam, hogy elhagyjam, amikor bajban van, a becsület is ezt követelte. — Két autót is ajándékozott önnek, míg odabent volt, az egyik közülük nem Mercedes. Azt állítja, hogy a pénz, a gazdagság egyáltalán befolyásolta? — Ez nem számított, hiszen éltem én már hasonló színvonalon. Dolgoztam Nyugaton. Nemcsak ilyen oldala van a dolognak. Abban a 13 hónapban saját pályámon sem tudtam igazából el ő relépni. (Cash-Flow, 1994. január 3.) A száraz sorok, a papírra vetett mondatok csak töredékét tükrözik Judit elkötelezett ragaszkodásának. Nincs semmi csodálkozni való abban, hogy a fogságban töltött majd négyszáz nap alatt is ő volt gondolataim középpontja. Féltettem őt is és féltettem is elsősorban attól, hogy egymást. Mint magamat a rossz szerelmes regényekben, úgyelveszítjük alakult a kapcsolatunk, de a boldogságos fordulatot ezáltal a sors írta: Judit 1994. januárja óta a feleségem. Minden mondat végére a nők teszik ki a pontot…


22/228

5/9/2018


23


II. A DÁVID CSILLAG KERESZTJE Zsidó vagyok. Ez látszólag egy hűvös, tárgyszer ű megálla pítás, de mint oly sok embernél, a származás, a hovatartozás érzése számomra is az élet tartalmi részévé vált. Nem tudom, mit jelent románnak, töröknek vagy négernek születni, és igazából azt sem tudom, még, mit jelent zsidónak lenni. Csak azt érzem, hogy a Dávid csillag vonzása napról-napra er ősödik bennem. Talán igaza van annak a rabbinak, aki szerint – szándékaitól teljesen függetlenül – mindenki zsidóként hal meg, akit nyomdokain zsidó anya szült. Mózes haladni soha sehol nem volt könny ű, az ötvenes évek Magyarországán sem volt az. Valami zsigerekig hatoló, megfogalmazhatatlan, megmagyarázhatatlan félelem késztethette szüleimet is arra, hogy egészen tizenhárom esztendős koromig titkolják előlem a származásomat, mint ahogy ők is titkolták előlem a származásomat, mint ahogy ők is titkolták az övékét saját környezetükben. A serdülőkor küszöbére lépett fiatalemberként kellett megtudnom az akkor elborzasztónak tűnő tényt. De még akkor sem apám vagy anyám szájából hallottam az igazságot. Édesapám egyetlen életben maradt testvérebennünket, – tizenhárman voltak – Izraelből hazatérve meglátogatott s a lehet ő legkézenfekvő bb természetességgel csodálkozott rá a származásomat megtagadó kényszer ű tudatlanságra. Nővérem sírt, zokogott, de én magam is meg voltam döbbenve. Jézus Mária – gondoltam – én olyan ember vagyok, akit gy űlölni kell, akit megvetnek, aki lenéznek olyasmiért amir ől nem is tehet? Alig-alig tudatosult bennem ez az egész, csak annyit éreztem ösztönösen, hogy er ősnek, sebezhetetlennek kell lenne, olyasvalakinek, aki képes megvédeni magát. Meglehet, gép jeim, belső indíttatásom mindenképpen a harc, a küzdősportok felé sodort volna, ám kora ifjúságomtól kezdve tudatosan


23/228

5/9/2018


24

TASNÁDI PÉTER

is törekedtem a testi-lelki er ő felé. Ami a testnek az er ő, az a léleknek a hit. Kerestem hát a könyveket, az írásokat, amelyek útbaigazíthattak volna: hogyan kell zsidóvá lennem? Merthogy ezt senkitől sem kérdezhettem meg, igazából még a szüleimtől sem. Ők hazatérve a koncentrációs táborból csak annyit láttak Magyarországból és a kommunizmusból – a saját szempontjukból igazuk is volt -, hogy megint lehet házuk, munkájuk, családjuk, egyáltalán: életben maradhatnak. Bigott kommunisták lettek mindketten, apám katonatisztként, anyám egy külkereskedelmi cég párttitkáraként építette szívvel-lélekkel, és teljes meggyőződéssel a szocializmust. Vallásról, pláne zsidó vallásról szó sem esett, nem is nagyon eshetett. Az én jövőm is eszerint volt kijelölve, a Rákóczi katonai iskolába eszmélésem pillanatától. Már láttam magam, amintkészültem az utcán az emberek irigykedve megcsodálják a tányérsapkámat, a tükörfényesre pucolt csizmámat. Ez az érzés hideg, könnyű megnyugvással töltött el. Aztán a történelem véres tintával alaposan átrajzolta az én sorsomat is. ’56 tisztítótüze elsodorta a katonai pályáról, a hősies partizánakciókról szőtt álmaimat. Családunk kommunista mentalitásából a szocialista rendszer iránti közömbös lojalitás maradt bennem. Érdekes fintora a kényszer ű ideológiákkal átszőtt sorsnak, hogy az eszme és a rendszer ellentmondásaira pontosan abban az iskolában figyeltem fel, amelynek az elkötelezettség mélyítése lett volnaeltöltött a feladata. marxista-leninista felőoktatási intézményben hét évA épp’ elég volt ahhoz, hogy én és a vörös csillag egyszer s mindenkorra szakítsunk egymással. Állampolgári kötelezettségeimnek mindamellett eleget tettem, hogy tovább ne menjek: bevonultam katonának. A seregben eltöltött időre egyetlen vállrándítást sem érdemes vesztegetni, eltekintve egy számomra fontos mozzanattól. A honvédségnél fordult velem elő ugyanis először, hogy zsidó mivoltomban megbántva tudatosan keltem népem, származásom védelmére – puszta ököllel. Ma már nem emelem fel a kezem ilyesmi miatt – tudom,


24/228

5/9/2018


25


hogy a génekben hordozott előítéletet meggyőzéssel nem lehet kiírtani -, de a sértés, a kirekesztés, a gyűlölet szikrái a szemekben, mind-mind ma is fájnak. Leszerelésem után ismerkedtem meg első feleségemmel, aki – biztosan nem véletlenül – zsidó lány volt. Nagyon tetszett a környezet, a mili ő amibe rajta keresztül belecsöp pentem. Imponáló közösségi szellemben – és tegyük hozzá: meglepően jól – élt akkoriban a budapesti zsidó családok egy jól körülhatárolható köre. Hát közéjük, a hetvenes évek elején még fehér hollónak számító és mindenki által irigyelt maszekok közé igyekeztem én minden idegszálammal. És befogadtak… Bár szüleim a zsidó esküvőre el sem jöttek, én már tudtam: ő

ő

innen nincs hogy visszaút. Az sitisztában szertartásvagyok alatt éreztem el ször életemben, pontosan a hovatartozásommal. Köztem és „testvéreim” közt mégis akadt egy pont, ahol mentalitásunk eltér, s ez nem változott a mai napig sem. A zsidók többsége itt Kelet-Európában, ha csak tudat alatt is, még minden fél valamitől. Szorongásuk arra készteti őket, hogy meghúzódjanak, berzenkednek a nyíltan vállalt harkészség, az er ő – nem az er őszak! – demonstrációjától. Én ezt magamra nézve sohasem tudtam elfogadni, bizonyság rá nem utolsósorban maga a Maccabi. De Bár mostfeleségemmel vissza a házasságomhoz és aza gazdagságról, 1970-es esztend őhöz. boldogan éltünk, a jólétr ől szövögetett álmaimban egyelőre csalatkoznom kellett. Három évig éltünk egy 4x3 méteres padlásszobában a Gellért-hegyen. A csapból csak hideg víz folyt, WC kint a folyosón. Én, aki szüleim házában tisztes polgári körülmények között nőttem fel, nagyon nehezen tudtam elviselni ezeket az apró, de az élet minőségét nagyon is meghatározó megpróbáltatásokat. Hiányoztak a könyvek, a gyermekkoromban oly’ gyakori színházi esték, a koncertek is. Bizonyítani akartam és elhatároztam, hogy valóra váltom az álmaim, legyenek azok bármily’ merészek is…


25/228

5/9/2018


26

TASNÁDI PÉTER

Ehhez képest a meglehetősen prózai ügynöki munkám az Állami Biztosítónál egyáltalán nem látszott álomszer űnek. Arra mindenesetre jó volt, hogy lassacskán elkezdtem – az akkori magyar viszonyokhoz képest – sokat keresni. Persze sokat is dolgoztam és nagyon-nagyon elszántan. Bármily furcsán hangzik is: hittem a biztosításban és ezzel együtt hittem magamban. Soha egyetlen ügyfelemet sem csaptam be, szentül meg voltam róla győződve, hogy amit ajánlok, amit megvételre kínálok az a lehető legjobb a világon. Másként biztosan nem is sikerült volna röpke három nap alatt kitanulni a szakmát – igaz a legjobb mestert ől – és néhány hónap elteltével a kerület legjobbjává válnom. Ez nemcsak presztízs okokból volt fontos. A bevételi lista mindenkori első helyezettje azvihette akkoriban hatezer forintot hazaszámomra fizetéskor.horribilisnek Hét esztend őszámító n át a legjobb voltam, méghozzá úgy, hogy volt olyan év, amelynek már az első hónapjában teljesítettem az egész esztendőre előírt célkitűzést. Volt hát időm sok minden egyébre. Mindenfélével üzletelgettem, például elkezdtem autókkal foglalkozni. Akkori ban hat-hét évet is kellett várni egy Zsigulira vagy egy Wart burgra. Mint biztosítási ügynök hivatalból jutottam hozzá a kiutalásra várók listájához, innen már csak egy lépés volt, hogy a lehetőségr ől lemondók kocsiját kiközvetítsem olyanoknak, akik mindenképpen hozzá akartak jutni a hetvenes évek jóléténekelértem, szimbólumához. Mindenféle más apró trükkök közbejöttével hogy ezekben az években már havi tíztizenkétezer forintot keressek. Kezdtünk anyagilag rendbe jönni, a biztosítási szakmát mégis otthagytam. Egyszerre csak úgy éreztem: nincs tovább! Nem tudtam elképzelni, hogy rovom a lépcsőházakat, vadidegen lakásokba kopogtatok be és próbálom meggyőzni az embereket arról, amiben már én magam sem hiszek igazán. Az ügynökösködésre nemcsak azért untam rá, mert sokáig csináltam, de már alkotói fantáziámat sem elégítette ki. Tudom, ez így egy kicsit fellengzősen hangzik, mégis igaz: minden munkámban, minden tevékenységemben a pénzkereseten


26/228

5/9/2018


27


túl is meg akartam találni az újdonság, a kreativitás örömét. Olyasmivel szerettem foglalkozni – és ez így van ma is -, amit senki vagy csak kevesen csinálnak. Azt hiszem, ilyen volt az a testkultúraszalon, amit 1977-ben nyitottam a DélBudai Fodrászszövetkezet égisze alatt. Ez volt az els ő az országban, de még ma sem kellene szégyenkeznem miatta. Az alig száz négyzetméteres kis helyiséget nyugatról behozott gépekkel és – ami ’77-ben igazán nem volt mindennapos – légkondicionáló berendezéssel szereltük fel. A szalon egycsapásra ismertté vált, nem utolsósorban a művészek, az újságírók, a sportolók között, az úgynevezett „elit” körökben. Divat volt hozzánk járni, a testkultúra hasznára, valóságos tartalmára csak jóval késő bb jöttünk rá. Mindent összevetve anyagilag is jól jártnaptárunk mindenki,már hiszen az üzlet állandóan tele volt, elő jegyzési tavasszal betelt év végéig. Azt hittem mindenki elégedett, csak az örök magyar betegséggel, az irigységgel nem számoltam. A szövetkezet elnöke könnyű szívvel adta áldását a szerződésben rögzített 32%-os bevételi részesedésünkre. Igen ám, de menet közben kiderült, hogy ez a száraz szám a valóságban számomra hatvan-hetvenezer forintos havi jövedelmet jelent. Ezt a szövetkezet vezetőinek 1977-ben (!) nagyon nehéz volt megemészteniük. Mondvacsinált ürügyekkel mindenféle ellenőrzéseket, megalázó vizsgálatokat zúdítottak a nyakunkba, egészen addig, amíg két társam disszidált és én magam is feladtam a kilátástalan küzdelmet. Megint más megélhetés után kellett néznem, de ekkor már elég jól álltam anyagilag ahhoz, hogy ne kelljen kapkodnom. Megint csak az önálló munka, a szabad id ő beosztás lehetősége döntött, amikor 1980-ban a Hírlapkiadó Vállalathoz szegődtem hirdetésszervezőnek. Olyan lapok nevében járhattam el, mint például a Népszabadság. Akik ismerik az akkori viszonyokat tudják, hogy ez mit jelent. Ha mint a párt központi lapjának munkatársa bejelentkeztem bárhová, megnyílt el őttem minden ajtó. Ráadásul vásároltam magamnak egy fekete Mercedest, úgy jártam-keltem szerte az országban, mintha a


27/228

5/9/2018


28

TASNÁDI PÉTER

hatalom legbelső bb köreihez tartoznék. Mindenkit meg tudtam győzni, hogy nyissa ki a pénztárcáját, így aztán én magam is – már nem először – nagyon sokat kerestem. Emlékszem, a pénztáros kisasszonyoknak gyakran megremegett a keze, amikor ablakuk elé álltam egy 40-50 ezer forintos kiutalással. Nagyon nagy pénz volt akkoriban és még csak nem is ez volt az egyetlen bevételi forrásom. Az élsporttól soha nem tudtam – nem is akartam elszakadni, így aztán kézenfekvőnek látszott a kellemest összekötni a hasznossal. Sportlapok készítésében vettem részt, és rövid id ő alatt számos szakszövetség reklámf őnöki tisztét nyertem el. Hajtottam nekik a pénzt, ők meg fizették az egyre nagyobb összegű jutalékokat. Egészen addig, amíg ugyanúgy nem jártam, mint a fodrász szövetkezetnél. Az OTSH (a magyar sport akkori csúcshivatala) vezetői egyszer űen elképzelhetetlennek tartották, hogy valaki ilyen sokat keressen. Hamarost jött is a szigorú utasítás: a Tasnádival tilos dolgoztatni! Délben egy értekezleten hirdették ki a verdiktet, de már aznap délután folyamatosan csengett a telefonom. Mindenki velem akart együttműködni, az egyesületi vezetők, az újságírók úgy gondolhatták, tudhat valamit ez a fiú, ha a hivatal emberei ennyire haragszanak rá. És remélem nem hangzik túlságosan nagykép űen, ha azt mondom: tényleg tudtam valamit. Nem egyszer előfordult, hogy huszonnégy óra alatt szereztem több százezer ennek vagy annak csapatnak. szer forintot rám telefonált valaki: sürgaősen kelleneEmlékszem, hárommillióegyforint. Bármily’ lehetetlennek látszott, nekiláttam a szervezésnek és az utolsó pillanatban össze is jött a pénz. Most utólag megértem az illetékeseket, hogy nehezen akarták kifizetni azokat a jutalékaimat, amelyek az ő fizetésük többszörösére rúgtak. Kitaláltam hát, hogy nem pénzben, hanem külföldi utazások formájában kérem a járandóságomat. Mindenki elégedett volt, pedig én csak jobban jártam. Nyugat felé csak három évenként lehetett átlépni a határt, miközben én bejártam a fél világot. Talán mondanom sem kell, soha nem üres kéz-


28/228

5/9/2018


29


zel tértem haza, mit mondjak, ezekre a „sportdiplomáciai” utakra sem fizettem rá… Egyszer aztán feltűnt valakinek, hogy mit keresek én az Egyesült Államokba készülődő női kosárlabda csapat beállósának posztján. Ezt már nem lehetett kimagyarázni, kirúgtak és nekem is elegem lett a sportból, de még az országból is… Volt egy 360 négyzetméteres villám — ősparkkal körülvéve —, egy üzletem a Rákóczi úton, egy gyönyör ű nyugati autóm és annyi pénzem, amennyit Magyarországon akkoriban nem tudtam elkölteni. Elegem volt a kisstílű vitákból, az örökös huzavonából, meguntam, hogy bármibe kezdek, csak méltatlan akadályokba ütközöm. Bizonyítani akartam önmagamnak, nem elégített ki, hogy jól élek és sokat keresek. Bármennyire szerettem a hazámat, hetvenes évek közepének Magyarországa kis isország volt, aszerény lehet őségekkel és legf őképp’: kis álmokkal. Hittem abban, hogy amit addig elértem, amit itthon megcsináltam, azt bárhol máshol a világon képes leszek produkálni, nagyságrendekkel magasabb színvonalon. A lehetőségekkel teli Nyugathoz vezető út első állomása Ausztria volt. Hetvenezer schillingért névházasságot kötöttem egy osztrák nővel és további százezer schillinggel a zsebemben megérkeztem Bécsbe. Modellügynökséget akartam szervezni, de néhány er őtlen próbálkozás után — osztrák partneremmel együtt — befuccsoltunk. Maradt azért néhány der űs emlék első ausztriai próbálkozásaim időszakából. Napokkal „disszidálásom után” egy gyönyör ű 732-es BMW autóval visszajöttem Pestre, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megszervezem a világ legpompázatosabb szépségversenyét. Ott álltak feszült izgalommal a csinosabbnál csinosabb lányok, s én mint a nyugati szépipar képvisel ő je visszafogott mértéktartással nézegettem őket. — Engedjétek meg — mondta a magyar szervező —, hogy bemutassam nektek Peter Tasnádit, a világhír ű menedzsert. Nem tudom Péter, beszélhetünk-e magyarul? — Tekintve, hogy németül egy mukkot sem tudok — vá-


29/228

5/9/2018


30

TASNÁDI PÉTER

laszoltam én, még mindig megőrizve méltóságteljes higgadtságomat — beszélhetünk. … Ja! Szóval azért látszik, volt bizonyos érzékem a felhajtás, a külsőségek megszervezéséhez. Persze a felszín csillogása – hamar rá kellett jönnöm – semmire sem elég. Rövid ausztriai kalandom vége az lett, hogy ott álltam pénz nélkül, család vagy bármilyen emberi segítség nélkül, gyakorlatilag ugyanott tartottam, mint amikor obsitos bakaként kiléptem a laktanya kapuján. A szívem, az érzéseim Izraelbe húztak, üres zsebem ugyanide kényszerített. Őseim földjére kívánkoztam, a narancsligeteket, a sivatag végeláthatatlan homokszőnyegét, a tengert akartam látni, ott akartam élni. Irány tehát Izrael!


30/228

5/9/2018


31


Tisztító szél a sivatag felől! Negyvennyolc órát adtam magamnak, hogy Izraelben karriert csináljak, Tudtam, hogy az ország tele van gazdag özvegyekkel, milliomosok unatkozó feleségeivel. Úgy képzeltem, hogy én a kisportolt, snájdig fiatalember mágnesként vonzom majd őket. Kiballagtam hát a tengerpartra és egészen sötétedésig vártam a milliomosnőt, aki majd eltart egész hátralev ő életemben. Nyilván a kedves olvasó is kitalálta már: álmaim dagadó pénztárcájú asszonya nem jött, sőt várat magára mind a mai napig. Beballagtam hát egy közeli szállodába, s a magyar szakácstól megkérdeztem, nem akadna-e valami munka. Hogyne akadt volna: lehetett mosogatni, összeszedni a strandon a törölközőket vagy például kitüntető lehetőségek vártak rám segédmunkásként a kertben. Nem csoda, ha másnap pirkadatkor búcsút intettem a szállodának — azt hittem örökre —, elindultam újra keresni azt a bizonyos nőt, akinek ott kellett valahol lennie. Az este már megint a szállodában ért, de most már komolyra fordult a dolog. Végül is beláttam: tisztességes, kitartó munka nélkül itt sem megyek semmire. Megint a sport segített, a szállóvendégek aerobic-oktatója lettem. Őszintén szólva fogalmam sem volt, mi az az aerobic, de hát gondoltam ezekkel a kedves, idős nénikkel és bácsikkal elugrabugrálok én a sivatag szélén minden gond nélkül. Így is lett, csakhogy nagyon untam az egészet. Ennek ellenére lehet, hogy még ma is ott lennék, ha nem jön a lehet őség, amely egy csapásra megváltoztatta az életem… Egyik szállodabéli kollégámtól hallottam arról a kiképzőtá borról, amelynek már a neve is megmozgatta a fantáziámat: túlélő iskola! Ez az, ez aztán igazából nekem való — gondoltam — és még aznap jelentkeztem a nyolc hónapos tanfolyamra. Csak utóbb tudtam meg, mekkora szerencse ért azzal, hogy felvettek. A több száz jelentkez őnek csak a töredéke kapja meg a lehetőséget, a felvételi vizsga szigora is ennek megfe-


31/228

5/9/2018


32

TASNÁDI PÉTER

lelő. Teljes kör ű orvosi vizsgálat, alapos kikérdezés, terheléses fizikai próbák, nagyon komoly műszeres felmérések előzik meg a tanfolyamot. Az iskolát a zsidó szellemiség tartja össze és működteti, de – esküszöm – ma sem tudom, van-e valami köze a Moszadhoz. Ezt csak azért említem, mert könyvem tárgyát képező rendőrségi vizsgálat során komolyan felmerült a lehetőség, hogy esetleg az Izraeli titkosszolgálat tagja vagyok. Ez persze nem igaz, még akkor sem, ha semmi szégyellnivaló nem lenne benne… Egyébként is – amennyire én tudom — csak Izraelben született zsidók — héberül: szabre – lehetnek a Moszad tagjai. Kérdezhetnék hát, mit kerestem ennek ellenére mégis a túlélő tanfolyam félkatonai kiképző táborában. Nem volt senkim volt vesztenivalóm sem. Amúgyis kedvelem a világon kalandot,és anem kihívást, s úgy gondoltam, amellett hogy egy közösséget szolgálok, testileg-lelkileg meger ősödve hagyhatom ott a férfiasan puritán barakkokat. Merthogy az egész iskolát gazdag üzletemberek tartják fenn, nem utolsó sorban azzal a céllal, hogy az innen kikerül ő fiatalokat testőrként, titkárként alkalmazzák. Ennek megfelelően: a kiképzőtisztek semmit sem bíztak a véletlenre. Verítékben, fáradságban, az izmok és az idegek megfeszített munkájában alaposan megfizettük az amúgy ingyenes iskola árát. Reggeltől estig, percre pontosan kidolgozott menetrend szerint az folyt a munka a hosszútávfutástól közelharcon át egészen elméleti oktatásig. A világ mindena tájáról idesereglett zsidó fiatalok egytől-egyig a saját anyanyelvükön tanulhattak mert, egyrészt az oktatók is beszéltek számos nyelven, másrészt – a tantermekben felszerelt – tolmácsgépek segítették a héberül nem beszélőket. Nagyon sok értékes tapasztalattal gazdagodtam az ott töltött hónapok alatt: egyebek közt megtanultam, hogy – bármily furcsán hangzik – a fizikai közelharcot is elsősorban fejben kell megvívni. Találkoztam olyan fiúkkal, akik a mérlegen a felét sem nyomták az én testsúlyomnak – azt hittem megeszem őket reggelire —, de amikor szemtől-szemben kel-


32/228

5/9/2018


33


lett megküzdenem velük, elállt a lélegzetem. Egy felajzott párduc elszántságával és egy majom ügyességével harcoltak, a szemükben láttam az elszántsággal párosuló tökéletes koncentrációt. Test és lélek kiegyensúlyozott harmóniája tükröződött minden mozdulatukban, egész lényükből sugárzott a fegyelmezett er ő. Elhatároztam, hogy ezt a mentalitást én is elsajátítom – remélem sikerült -, s igyekeztem attól kezdve tudatosan megváltozni. Testileg-lelkileg er őssé, dinamikussá, kiegyensúlyozottá akartam válni. Azt hiszem nem teljesen eredménytelenül… Azóta is sok nehézségen segítettek át azok a készségek, amelyeket a nyolcvanas évek közepén a sivatagban tettem magamévá. Megtapasztaltam például, hogy az összehangolt, fegyelmezett25-30 csoportmunka csodákra A egész gyakori riadók alkalmával perc (!) alatt szedtükképes. szét az tábort és tűntettük el a nyomokat, mintha soha ott sem jártunk volna. Még ma is nosztalgiával gondolok vissza azokra a hóna pokra, azt hiszem gondolkodás nélkül belevágnék újra. Pedig egyáltalán nem volt könnyű, különösen az utolsó időszak kiképzési terve számított egyenesen riasztónak. Minden képzeletet felülmúló próbák sorát kellett kiállnunk, a kiképz ők nem mentek a szomszédba egy kis fantáziáért. Amikor aztán tízemeletnyi magasságból kellett volna ugranom egy zsebkendőnyi ejtőernyővel, megelégeltem a dolgot. Talán képes lettem volna– végigcsinálni a programot, az egész életemet erre az egy lapra teszek fel.haÉnmindent azonban–nem csak harcolni, küzdeni akartam, nem elégedtem meg a fizikai legyőzhetetlenség mítoszával. Az utolsó hetekben már sokat gondolkoztam azon: vajon miképp’ hasznosíthatom a táborban elsajátítottakat, azt, hogy kemény lettem - mint a gyémánt…


33/228

5/9/2018


34

TASNÁDI PÉTER

Gyémántvilág Gazdagság, kincs, ragyogás. Efféle fogalmak kavarognak az ember képzeletvilágában, ha azt a szót hallja: gyémánt. Igaz, az üvegszer ű, kicsiny kövekkel foglalkozók — a kereskedők és a csiszolók is — általában gazdag emberek, mégsem irigylem tőlük a vagyont. Egész életet kitölt ő, nagyon kemény munka ez, és elég egyetlen meggondolatlan lépés ahhoz, hogy az ember tönkremenjen. Azt hiszem a gyémántszakmát igazán megtanulni nem is lehet egy emberöltő alatt. Nemzedékek sorának felhalmozott tapasztalata áll minden e területen sikeres üzletember mögött. Mindezt jó id ő ben belátva nem is próbálkoztam azzal, hogy hivatásszer űen foglalkozzak a kicsiny, ám annál értékesebb kövekkel, megelégedtem a közelségükkel. Mert a nagy pénzekben folyó üzletelés, az utazás, a gyakran titokzatos külsőségek vonzottak. Így kerültem Izrael – és talán a világ – egyik legnagyobb gyémántforgalmazó központjába, Natanjába egy gazdag kereskedő mellé — először testőrként. Persze a biztonságra nem csak én ügyeltem: a csiszolóműhelyekkel, üzletekkel, bemutatótermekkel tele központot a modern technika minden eszközével és egy egész kis hadsereggel védték. Ami azt illeti: nem véletlenül… Gyakran milliós tételekben zajlott az üzlet, mégpedig dollárban. A kis fekete táska például – ami a mintakollekciót rejtette, s amit én is sokszor hoztam-vittem, legalább 150 ezer dollárnyi értéket rejtett. Azt gondolhatnánk, ilyen körülmények között gyakoriak a rablások, a kifosztások, de ez egyáltalán nem így van. Az egész üzletmenet olyan biztonságos, mintha csak egy jóságos tündér vigyázná minden mozzanatát. Úgy látszik, ezzel mindenki tisztában van – aki mégis kósza reményeket táplálna a könnyű pénzszerzés kapcsán, súlyosan csalatkozik. Nem is történt semmiféle komoly incidens az egy év alatt, amíg ortodox zsidó f őnököm mellett teljesítettem szolgálatot. Bizonnyal ennek is köszönhető, hogy lassacskán testőrből


34/228

5/9/2018


35


afféle titkár, személyi kísér ő, egy kicsit mindenes lettem. Meg azt hiszem, f őnököm megkedvelt, persze szigorúan megtartva azért az illendő három lépés távolságot. Magánéletébe, nagyobb üzleti ügyeibe nem avatott be, viszont vitt magával mindenhová – és ez nem csekélység. Afrikán kívül bejártam vele az egész világot, olyan helyekre jutottam el, amelyekr ől az utazási katalógusokat olvasgatva addig csak álmodozhattam. Japán, Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek, mind-mind a mesék birodalma volt számomra, különösképp’, ha hozzáteszem: mindenütt luxushotelokban szálltunk meg. Bár f őnököm puritán ember volt, az üzleti szokások – és nem utolsó sorban a biztonság – okán csak a legjobb helyekre mehettünk. Mondanom sem kell, egyáltalán nem bánkódtam emiatt. Pláne, eljutottamképtár, Szingapúrba. Ez azazor-a szág olyan mint egyamikor légkondicionált az embernek benyomása, hogy Szingapúrt jókedvében festette a teremtő. A pálmafák, a szök őkutak, a márvánnyal borított csupa-üveg épületek mind-mind azt sugallják: érdemes élni! Elkápráztatott az egész, most is úgy érzem, nem szabad meghalnom addig, amíg oda vissza nem térek legalább néhány napra. De most vissza a gyémántokhoz! Megtanulhattam volna egy szakmát, a csiszolás, az értékes kövekkel való kereskedés mégsem érdekelt igazán. Azt hiszem nagyvonalúbb alkat vagyok annál, semmint magamévá tegyem az aprólékos szorgalmat, kikövetelnekazt maguknak. Mégsem bánomamit azt aazgyémántok egy esztend őt, amit ebben a színes világban töltöttem. A sok utazás közben megismerkedtem mindenféle emberekkel, a legkülönböző bb kultúrákba nyertem bepillantást és – ami megint csaknem mellékes – jól kerestem. Olyannyira, hogy – sajnos – a szenvedélyig hódolhattam a szerencsejáték isteneinek… Ennek kapcsán hadd adjam át a szót egy rövid kitér ő ere jéig a Fortuna című újság riporterének, aki ’94 januárjában beszélgetett velem: „Fortuna hálójában A letett zsetonra nagyon ügyeljenek * Volt, s van Maccabi


35/228

5/9/2018


36

TASNÁDI PÉTER

Fekete-szériás intermezzo — S el ő fordult, hogy a gyémántkeresked ő nek szüksége volt test ő re védelmére? — Megesett, de nagy hősi történetekr ől nem tudok beszámolni. Többnyire békésen és háborítatlanul utazgattunk… — És jó néhány kaszinót is útbaejtettek… — Igen, bár késő bb önállósítottam magam, egyedül kóboroltam – Afrika és az Antarktisz kivételével – az összes kontinensen keresztül-kasul. Játszottam Manilában, Ausztráliában, és persze a kaszinók Mekkájában, Las Vegasban, meg Atlantic Cityben. Én is bedőltem a nagy trükknek, hogy milyen olcsó az élet Las Vegasban, s míg elégedetten fogyasztottam húszdolláros ebédemet, elvesztettem vagy 100 dollárt a gyorslottón. Minden kipróbáltam, amit lehetett. Olvastam egy csomó kaszinós történetet a meggazdagodásról. Hát, nekem nem sikerült. Szinte betege voltam egy idő ben, annyira megszállt a játékszenvedély. Hazamentem a kaszinóból, de nem bírtam aludni. Állandóan a játék körül forogtak a gondolataim. Megfogadtam, hogy nem megyek többet, de másnap megint ott voltam, 200, gyakran 500 dollárt kockáztattam ott, ahol a legtöbb amerikai 5-10 dollárral játszik. Mégis a bécsi kaszinóban reszkíroztam a legtöbbet, ott mindennapos vendég voltam. — A játékos kiképző t tehát felső fokon végezte, s elég borsos volt a tandíj. Vannak alapszabályok, amikhez mindig tartja magát? — Hogyne. Másoknak is melegen ajánlom, hogy a letett zsetonjukra nagyon figyeljenek. Rengeteg trükköt láttam. Profi kaszinófosztogatók például ragasztót tesznek a kabátjuk hajtókájára, és azzal fölszedik a nagy érték ű zsetonokat. Egyszer Bécsben az én tétemet is el akarták lopni, de észrevettem, mások is látták. Jöttek a kaszinórend őrök, közrefogták az illetőt, kikísérték. Sajnos nem hagyták, hogy velük men jek, hagyták futni a tolvajt. Az asztalra letett zsetonért a játékos maga felel. De mivel nem egészen fair play alapon besztettem el az utolsó 15 ezer schillingemet, a kaszinó vezetése


36/228

5/9/2018


37


is belátta, hogy ez méltánytalan. Persze mérlegelték, hogy törzsvendég vagyok a nagyjátékos kategóriában, így végül a szokástól eltér ően kártalanítottak. Ritka szerencse az ilyesmi, aznap nyertem is a visszakapott 15 ezer schillingemmel! Másik örökérvényű szabályom: az ember soha ne játsszon a kaszinó ellen. Ha piros a kedvencem, de fekete-széria van, kivárok. Mert biztos nem jön be a piros akkor, amikor az ember tutira veszi, hogy elég már a feketéből. Ilyenkor kezdődik a duplázás, amit egy idő után nem lehet tovább bírni. A fekete meg csak jön, jön… Biztosabb a kaszinóval együtt játszani. Ha ez bejön, a nyer ő játékos ne legyen kapzsi. Ez is alapsza bály. — Ön gáláns vendég? — Mindig adtam a krupiéknak,aha nyertem. Több helyen számon tartottak VIP-játékosként, Trump kaszinó nyitására is meghívtak. Nemcsak Amerikában és Bécsben, itthon például a Schillingnél is értékelték a látogatásaimat. De ’92. március 28-a óta nem járok kaszinóba. Akkor, a 42. születésnapomon ért egy tragédia. Karambolozott és meghalt a harmadik feleségem, a kislányommal együtt, s attól kezdve — bár nem határoztam el, hogy soha, de — kerültem a kaszinókat. Aztán ’92. szeptember 28-ától, miután a Pest Megyei Rendőr-f őkapitányság kikiáltott „maffiaf őnöknek”, meg „keresztapának”, nem is állt módomban. Egészen másfajta intézményeket látogattam tizenhárom hónapon keresztül. A játék öröme, a fantáziát megmozgató kacérkodás a szerencsével az ember ősi és azt hiszem kiirthatatlan tulajdonsága. A kockáztatás izgalma der űssé teheti az életet, feltéve ha nem válik lebírhatatlan szenvedéllyé. Mint oly’ sokan, én is beleestem a csapdába és higgyék el a szerencsejáték éppoly’ pusztító tud lenni, mint az alkohol vagy a kábítószer. Nagyon sok embert láttam, akinek mindene ráment a vakszerencse kilátástalan hajszolására. Én is sokszor álmodtam a rulettasztallal, a kártyával, már napközben is csak a biztosnak hitt nyer ő-szisztémák jártak az eszemben. Nem csak a pénz utáni vágy hajtott — pénzt máshogy is tudtam szerezni —, a győ-


37/228

5/9/2018


38

TASNÁDI PÉTER

zelem, a nyerés, a nagy nyeremény intellektuális lehetősége is vonzott. Kijátszani, kifosztani, „felrobbantani” a bankot. Ez minden vérbeli játékos álma, sőt: eltökélt szándéka. Ma már tudom: nem lehet! Maga a rendszer úgy épül fel, hogy hosszú távon csakis a bank nyerhet. Nagyon kevés embert ismerek, aki mértéktartó józansággal képes a nyereményt egyszer ű profitként elkönyvelni, s a lehető legjobb idő ben kiszállni a játékból. Sok-sok tanulópénz befizetése után én kiszálltam és ma már szentül hiszem, hogy nem csak a fentebb említett tragédia segített a kijózanodásban. Remélem magamat sem csa pom be, ha lelkier őm, akaratom, egyensúlyom megnyilvánulását is látom a szabadulásban. És ezt nem utolsó sorban Izraelnek őköszönhetem. Sokatszigorából, merítettem az ország szelle-ő miségéb l, a kiképzőtábor a gyémántkeresked önfegyelméb ől, talán-talán férfivá lettem.. Azt mondják, a sivatagi szél tisztítja a lelket is!


38/228

5/9/2018


39


„Bécsi” szelet Útjaink a gyémántkereskedővel a legnagyobb békességben váltak el — egyszer űen önállósítani akartam magam. Már 1987-et megelőzően is többször jártam Bécsben, tetszett a város, olyan a hangulata, mint Budapesté. (No, meg a köztük lévő távolság sem nagy.) Elhatároztam, hogy a császárváros történelmi falai közt kezdem újra az életem, persze nem csak a hangulata miatt. Egy percig sem tétlenkedtem, ismer ősömmel — távoli rokonommal — nyitottunk egy kicsiny műszaki kereskedést. Nem is gondoltuk, milyen jó lóra tettünk. Ez az üzlet rettentően beütött, lényegében ennek köszönhetem, hogy ma vagyonos — vagy inkább: jómódú — embernek mondhatom magam. Egészen apró tételekkel – és még finoman fogalmaztam – kezdtük. Magyarán: a tenyérnyi üzletben minden áruféleségből egy darab volt. Amint eladtunk mondjuk egy videót, már szaladtam is a közeli bizományiba, hogy a „készletet” feltöltsem. Minden egyes darabon kerestünk pár száz schillinget, egészen jól lehetett élni a szó szoros értelmében is kis-kereskedésből. Talán az idők végeztéig tengettük volna e csendes mederben az életünket – és üzleti tevékenységünket -, ha az akkori magyar kormány nem ilyen kegyes a bécsi kereskedőkhöz. Bizonyára sokan emlékeznek rá: akkoriban a magyaroknak már lehetőségük volt utazni, vásárolni, de álmaik áruit legközelebb csak az osztrák f őváros ban tudták beszerezni. Soha nem fogom megérteni, hogy Magyarországon miért nem gondoskodott senki sem a megfelel ő áruellátásról!? Nem hiszem, hogy megoldhatatlan gondot jelentett volna pár ezer Gorenje hűtőszekrény vagy tajvani hi-fi torony beszerzése. A lényeg, hogy nekem – és még sok élelmes kollégámnak – ez a megbocsáthatatlan könnyelműség hozta meg a szerencsét. Különösképp’, amikor elkezdtünk komputerekkel is foglalkozni. Eleinte azt sem tudtam, mi az a számítógép – kis túlzással: azt hittem arról a golyós, keretes szerkezetr ől van szó, amellyel gyermekkorunkban szá-


39/228

5/9/2018


40

TASNÁDI PÉTER

moltunk. A gépek technikai, tudományos jelentősége késő bb sem nagyon érdekelt, annál inkább az a meghökkent ően szép kis summa, amit keresni lehetett nagybani forgalmazásukkal. Ennek alátámasztására álljon itt egy részlet a Cash-Flow című gazdasági szaklap 1994. január 3-i számában megjelent terjedelmes interjúból: „Vádiratra várva (…) 1987-ben leparkíroztam Bécsben és nyitottam egy szórakoztató – elektronikai üzletet, melyből kinőtt még további négy. Áttértünk a számítógépekre, amiből egész jól meg lehetett élni. Magyarországról abban az idő ben annyian jöttek, hogy Tatabányánál végződött a sor. Voltak olyan napok – nem is kevésszer —, amikor bevételünk az 1 millió schillinget döngette. Jólmég éltem, csakhogy sohakülföldön nem számítottam takarékos típusnak, s erre rátett, nem éreztem magam igazán jól. Nem tudtam beilleszkedni az ottani környezetbe, ezért a nyelveket sem tanultam meg rendesen, így állandóan kaszinókba és nem bankokba vittem a pénzt. (…)” Igazán nem dicsekvésből idéztem a fenti sorokat, de — mint látni fogják — a hivatalos szervek (elsősorban az ügyészség) teljesen más fényben látta késő bb ausztriai üzleti tevékenységemet. Szerintük sikertelenül működtem Bécsben, s ezért kellett hazatérnem. Nem tudom — e tekintetben — mi számít sikertelennek, de egy biztos: magyarországi viszonylatban csinoshogy kis vagyonnal rendelkeztem kor elhatároztam, haza(!)térek. Egyáltalánakkor, nem aamikudarc, a pénztelenség, vagy az osztrák hitelezők szorongatása miatt jutottam erre az elhatározásra. Hallottak már a honvágyról, ugye? Talán meglepő azok számára, akik most minden cselekedetem mögött a rosszhiszemű érdeket feltételezik, mégis igaz: hiányzott Magyarország, hét esztendei csavargás után igazi otthonra vágytam. Budapesten nőttem fel, magyar az anyanyelvem, hol másutt lehetne hát az otthonom!? A szó legszorosabb értelmé ben: hazatértem…


40/228

5/9/2018


41


III. 318/1992. bü Kegyesen rendelkezett a természet, amikor az emberi szív ből kihagyta az érző-idegvégz ődéseket. Ha nem így lenne, biztosan minden bánat jobban fájna, minden szomorúság nehéz k őként nyomná a lelkünket. És most én is örülök, hogy a szív nem érezhet valóságos fájdalmat, biztosan elragadtatnám magam a következő fejezetekben… Így megpróbálok a tények szabta úton haladni, még akkor is, ha az ellenem – hivatalosan és nem hivatalosan – felhozott vádakat nem tudom pusztán jogi kérdésnek tekinteni. Úgy érzem, emberi méltóságomban is megaláztak azok, akiknek ma is bátran nézek a szemébe. Nincs takargatnivalóm, lehet, hogy hibákat követtem el, de b űnös nem vagyok. Régesrég nem lennék Magyarországon, ha nem így lenne. Az ellenem folytatott rágalomhadjárat hosszú hónapjai alatt számtalanszor elhagyhattam volna – legálisan és illegálisan is – az országot. Hogy mégsem mentem el, annak alapos oka van. Tisztázni akarom magam a vádak alól, s ha egyszer mégis elmennék Magyarországról, emelt f ővel lépem át a határt. Sokkal jobban szeretem annál a hazámat, semhogy megszégyenült tolvajként kelljen elhagynom. Nem üldözhet el senki, hadd szögezzem le még egyszer – ezúttal utoljára -, nekem ez az ország a szülőföldem, Budapest az otthonom. Így gondoltam akkor is, amikor 1991-ben, azzal az eltökélt szándékkal léptem a szeretett földre, hogy további életem itt teljék el. Nem tagadom persze: a lehet őség is vonzott. Hét esztendei távollétem alatt sokat változott a világ, és különösen sokat Magyarország. Minden pezsgett, forrongott, változott. Az üzleti élet, a politika, a gazdaság tele volt izgalmas, csábító lehetőségekkel. Biztos voltam benne, hogy a kínálkozó esélyek valamelyikével magam is szembetalálkozom majd. Bíztam magamban és reméltem, hogy úgy tudok boldogulni, ahogy mindig is szerettem volna. Esküszöm, nem csak


41/228

5/9/2018


42

TASNÁDI PÉTER

magamra gondoltam. Sikeres, összetartó kis közösséget képzeltem el, amelyet én irányítok, mindannyiunk – talán az egész ország – hasznára és boldogulására. És nem szégyeltem: sok pénzt akartam keresni. Ugye, ezzel nem vagyok egyedül. Annyi pénzem már régen volt, hogy személyes szükségleteimet – akár a legmagasabb szinten is – kielégítsem, mégis többre vágytam. Alkotni szerettem volna, ha nem hangzana túlságosan is fellengzősen, azt mondanám: valami maradandót létrehozni. Az üzlet mellett ezért foglalkoztam – sok egyéb más között – a sporttal, a Maccabi sportegyesülettel. Nem várok hálát senkitől, de tudom, sokan vannak, akik nekem köszönhetik, hogy nem kallódtak el, hogy tisztességes munkához, biztos megélhetéshez és – nem utolő

só sorban és – néhány némi önbecsüléshez jutottak. ügyészség újságíró nem így látta…A rend rség, az Hogy az ügyek menetének megítélésében kinek volt igaza, az élet majd eldönti (remélem a törvényesség közbejöttével), addig is tekintsük át — vázlatosan — az egyik fél álláspont ját. Két szálon gombolyítom az események fonalát: egyfel ől a hivatalos vádiratot, másfelől a korabéli újságcikkeket idézem, közibük iktatva néhány, általam fontosan tartott megjegyzést. „Vádolom I. r. Tasnádi Pétert” „Nincs ő séged dönteni: blelkedr ű nös légy vagy áldozat. Sínl ő dj lehet bár földi kalodában, ő l az istenek ítélkezzenek…” (Kínai papirusztekercs szövege. Részlet) Az életem legutóbbi időszakát meghatározó dokumentum a hivatalos keresztségben a „BUDAPESTI VI.-VII. KERÜLETI ÜGYÉSZSÉG B. VI.-VII. 3539/1993./1-I.” Megjelölést nyerte el. A vádirat mindössze 43 gépelt oldal, de azt hiszem a benne foglaltak miatt még Al Caponenak sem kellene szégyenkeznie. És kérem – láss csodát – az igazságszolgáltatás szigorú harcosai nem elégedtek meg a törté-


42/228

5/9/2018


43


nések hideg, tényszer ű – legalábbis általuk annak hitt – felsorolásával, igyekeztek felderíteni a lélektani hátteret is. Finoman szólva: nem lehetnék büszke a lelkemet patikamérlegen mér ő végső ítéletre – ha igaz lenne… Íme: „Az igazságügyi elme-orvosszakért ő i vélemény szerint I. r. Tasnádi Péter vádlott nem szenvedett az elmamű ködés olyan kóros állapotában, amely képtelenné tette, vagy korlátozta volna abban, hogy cselekménye társadalomra ve szélyes következményeit felismerje vagy, hogy e felismerésnek megfelel ő en cselekedjék. Eddigi életvezetése a merev szabályokhoz nehezen alkalmazkodó, fokozott és el ő térbe helyezett önigazságérzettel rendelkező , id ő nként ingerlékenységgel és feszültséggel is jellemzett szociopathiás személyiségfejl ő désre utal. E szociopathiás személyiségszerkezete a cselekmények elkövetését megkönnyíthette, illetve el ő segíthette.” Magyarán:nem vagyok teljesen hülye, csak önző. Még szerencse, hogy ezzel a bizonyos „szociopathiás személyiségszerkezet”-tel eleddig viszonylag jól elboldogultam. Isten bizony, kedvem lenne igazolni a szakértői vélemény ingerlékenységre vonatkozó tételét… Persze egy vádirat soha nem lehet sértődés tárgya. Egy jogállamban illik – sőt célszer ű – félretenni az érzelmeket, ha a törvényr ől, még inkább a törvényellenesség gyanújáról van szó. Ha magam nem ébredtem volna rá – ügyvédeim hathatós közrem űködésével – erre az örökérvény ű igazságra, a vádirat hidegen sorjázó tételei mindenképpen kijózanítottak volna. Olvassuk most együtt, hogyan látja életemet, munkámat a nagyhatalmú hivatal: „I. r. Tasnádi Péter vádlott a gimnáziumi érettségi meg szerzése után különböző munkakörökben helyezkedett el, volt elárusító és biztosítási ügynök is.A Katonatiszti F ő iskolán tanulmányait nem fejezte be, és a honvédségt ő l le is szerelt. 1984-ben lapkiadó vállalatoknál tevékenykedett. Id ő közben elvégezte a Marxista Leninista Egyetem valamennyi tagozatát. Gyermekkorától kezdve aktívan sportolt, jó eredményeket ért el ökölvívásban és birkózásban, ezen sportágaknak ki-


43/228

5/9/2018


44

TASNÁDI PÉTER

emelked ő szerepet szánt gazdasági törekvéseiben. 1970-ben házasságot kötött egy osztrák állampolgárral, s ennek révén Ausztriában telepedett le. Házasságából két fiúgyermeke származott. A házastársi kapcsolat megromlása miatt 1985ben elvált, gyermekeit volt felesége nevelte tovább. Újabb há zasságára, melyet Cs. Évával kötött akkor került sor, amikor – a késő bbiekben – már véglegesen Magyarországon tele pedett le. Ausztriában nem tudott igazán érvényesülni, ezért 1987-ig a világ számos országában megfordult és üzleti vállalkozá sokba kezdett, melyek nem voltak sikeresek. 1987-ben tért vissza Ausztriába azzal a szándékkal, hogy ott tartósan letelepedik. Ekkor f ő ként mű szaki és háztartási cikkek kiskereskedelmével kezdett foglalkozni. E tevékenysége kapcsán – mint külföldön él ő magyar állampolgár – több céget alapított, így a Comel-GmbH-t, melyben az osztrák állampolgárságú Fried Peter Andreas volt tulajdonostársa. A magyar bevásárló turizmus visszaszorulásával vállalkozásai hanyatlásnak indultak, nagyobb összeg ű bankhiteltartozása keletkezett. A cső deljárás fenyeget ő közelsége miatt árukészletét hátrahagyva, felszámolta ausztriai mű ködését. I. r. vádlott végleges letelepedési szándékkal 1991. májusában tért vissza Magyarországra, kb. 20-25 millió Ft-os va gyoni háttérrel, amely devizából, egy gépkocsiból, aranyból és értéktárgyakból tevő dött össze. háttérrel egyéb kezdetben, mint devizakülföldi, késő bbEzen már,anyagi mint magyar állampolgár, devizabelföldi, különböző gazdasági társaságok magyarországi létrehozásába és egyéb vállalkozások elindításába kezdett. Tervei szerint két f ő irányú tevékenységgel kivánta vagyonát növelni. Egyrészt Magyarországra hozott t ő kéjét mobilizálva, nagyobb készpénzösszegeket kölcsönözne uzsorakamatra magánszemélyeknek üzleti vállalkozásaikhoz, másrészt társaságok, egyesületek és alapítványok cégszer ű mű ködtetésének fedezékében, azok tevékenységét kizárólago san személyes céljaira használja. Fenti elképzelései megvalósítása érdekében újságokban


44/228

5/9/2018


45


hirdette, hogy üzleti vállalkozásokba t ő késtársként belépne. Emellett ügynöki megbízásokat adott annak érdekében, hogy hozzá olyan személyeket közvetítsenek, akiknek sürg ő sen – nagyobb kamatterhek ellenére is – készpénzre lenne szüksé gük. A jelentkező knek már egyértelmű en pénzkölcsönzési ügyleteket ajánlott, átlagosan havi 20%-os kamatra. A hitele zett összeg biztosítására nagy érték ű ingatlanfedezetet kért, mely biztosítékokat különböző fiktív polgári jogi ügyletekkel leplezett. Id ő közben kiépítette azt az üzleti és személyi hátteret, amely segítségével a nem fizet ő adósaitól a biztosítékokat a megfélemlítés és a fizikai er ő fölény alkalmazásával törekedett megszerezni. Ezen tevékenysége támogatására és más irányú gazdasági ő

el nyök kihasználására kezdeményezte a Comel-Trade Kft. Megalalkítását, a Budapest Maccabi Sportklub létrehozását, a Budapest Maccabi Alapítvány alapítását. Megkísérelte a Pannon Trade Corp. Magyarországi információs és szervíziroda bejegyeztetését a cégbíróságon, melynek külföldi jogi személyiség ű /panamai/ tagja is lett volna, valamint a ComelTrade Alapítvány megalakítását. Ez utóbbiak nem vezettek sikerre, ténylegesen nem mű ködtek. 1990. június 18-án a F ő városi Cégbíróság 01-09-….. szám alatt bejegyezte a Comel-Trade Kft.-t, melynek alapítótagjai, Sz. Lajos, Sz. Mihály és a Comel GmbH. Ez utóbbi az üzletrészek 33%-át birtokolta. A Comel GmbH bécsi székhe sz ű , osztrák társaság, melynek tulajdonosai F. Peter Andreas és Tasnádi Péter külföldön él ő magyar állampolgár. A Comel GmbH képviseleteét a Comel-Trade Kft.-ben kezdett ő l fogva Tasnádi Péter látta el. A társaság 1 millió Ft-os törzst ő kével rendelkezett, ügyvezet ő igazgatója Sz. Lajos és 36 db EÁOR jegyzék szerinti tevékenységi köre között szerepelt az »anyagi jelleg ű egyéb tevékenység« valamint »egyéb gazdasági jelleg ű szolgáltatás« is. 1991. május 28-án Tasnádi Péter lett a Kft. Ügyvezet ő igazgatója. Különböző tulajdonosváltozásokat követ ő en, 1992. június 25-én az üzletrészek névértékben történő felvásárlásával I. r. vádlott dönt ő tulajdoni többséget


45/228

5/9/2018


46

TASNÁDI PÉTER

szerzett a Kft.-ben. Így 90%-os tulajdoni hányadra te3tt szert, míg 10%-ban L. Lő rinc nyert tulajdonjogot. Ez alatt az id ő szak alatt a Kft.-ben komolyabb gazdasági tevékenység nem folyt. Miután I. r. vádlott 1991. májusában véglegesen Ma gyarországon telepedett le és ez id ő pontban már kizárólagos irányítása alá vonta a Comel-Trade Kft.-t, arra az elhatáro zásra jutott, hogy küzd ő sportágakból (ökölvívás, birkózás, thai-boksz szakágak) sportklubot hoz létre, melyet alapítványi befizetésekb ő l finanszíroz. I. r. vádlott elképzelései szerint a Comel-Trade Kft. Megbízás útján, személyi és vagyonvédelmi (test ő r feladatok, szórakozóhelyek biztosítása) és pénzügyi követelések érvényesítésére (behajtások) vállalkozik, amely megbízásokat a Budapest Maccabi Sportklub sportolói és alkalmazottai teljesítik. A vállalkozási a megbízók alapítványi cél megjelölésével fizetik. Az díjat Alapítvány vagyonából teljesítik a sportklub kiadásait, valamint ez a jövedelem szol gál I. r. vádlott anyagi hasznára. Ennek érdekében I. r. vádlott megkezdte a sportklub alapításának szervezését, el ő ször Ring Honvéd néven, majd Maccabi SC megnevezéssel. Törekvése volt, hogy a nagyobb bizalom megnyerése érdekében elismertesse a sportklubot a Maccabi Világszövetséggel. Ez a törekvése nem járt sikerrel, mivel a Világszövetség elutasította a megkeresést azzal, hogy tagjai csak nonprofit egyesületek lehetnek, amelyek küzd ő sportágakat tömörítenek, míg az I. r.teljesen vádlott által szerveA zett egyesültnem ezekkel a kritériumokkal ellentétes. Cégbíróság is elutasította a névhasználatot, mert Maccabi Vívó és Atlétikai Club néven, világszövetségi tagsággal is rendelkező, bejegyzett, működő egyesületet tartottak nyílván. A vádlottnak szüksége volt a jó hírnévvel rendelkező és ismert Maccabi névre, ezért beiktatta a »Budapest« megjelölést és így Budapest Maccabi SC néven szervezte az egyesületet. Ugyancsak a leend ő megbízók bizalmának elnyerése érdekében törekedett nevesebb sport- és közéleti személyiségek sportklubba történő bevonására. Az 1991. szeptember 11-


46/228

5/9/2018


47


én megtartott alakuló közgyű lésen az alapító tagok el ő tt nem fedte fel, hogy mi az igazi célja a sportklub létrehozásával és működtetésével. Az el ő készített alapszabály csupán a jog szabályi el ő írások szerinti sporttevékenységet tartalmazta. Az egyesület alakítására el ő írt jogszabályi rendelkezéseket az alapító közgyű lésen maradéktalanul nem tartották be. Ténylegesen az I. r. vádlott által meghatározott személyek lettek az SC tisztségvisel ő i, így az elnök, Tasnádi Péter, az alelnök, G. László, a titkár, N. Róbert. Már az alakulás során is I. r. vádlott hallgatólagosan elfogadtatta a résztvevő kkel, hogy önmagának kizárólagos vezet ő szerepet tulajdonít az egyesület életében. Az alapítás céljára meghatározott személyekt ő l fejenként 30.000,- Ft befizetését kérte azzal, hogy arő

ról elszámolni készpénzekre a számviteli és bizonylati el írá sokat nem alkalmazta. A formálisan létrehozott, de valódi tartalommal ténylegesen alig működő sportegyesületet a továbbiakban I. r. vádlott saját anyagi és személyes hasznára, a jogszabályi el ő írások figyelmen kívül hagyása mű ködtette. Néhány neve sebb sportolót bevont a klubba, hogy demonstrálja a sporttevékenységet, dönt ő en azonban valódi tagság nélkül (tagi jogok és kötelezettségek mell ő zésével), mint magánvállalko zását fogta fel és ennek megfelel ő en alakította a szervezet arculatát. Olyan embereket alkalmazott, akik fizikai erejüket testfelépítésükkel Mint a megjelenésükkel, sportklub alkalmazottai, tevékenyenkihangsúlyozták. részt vettek I. r. vádlott utasításai szerint annak magánjellegű ügyleteiben is. I. r. vádlott megvásárolta a Budapest, XII. P. u. 5-7. szám alatti lakóépületet, ahol valamennyi, az irányítása alá tartozó szervezet tevékenykedett, majd a Budapest, VII., Rákóczi u. 28. II. emelet 9. szám alatt vásárolt egy lakást erre a célra, ahova az irodát 1992. június 1-jén átköltöztette. Ezáltal itt sem különültek el, sem személyükben, sem pénzügyi vonatko zásaiban, sem a feladatok végrehajtásában a különböző funkciójú szervezetek. Az I. r. vádlott tudatában is összefolytak a különböz ő jogi szabályozás alá tartozó szervezetek és semmi-


47/228

5/9/2018


48

TASNÁDI PÉTER

lyen téren nem tulajdonított jelent ő séget ezek elhatárolásának. Korlátlan jogkört tulajdonított magának e szervezetek pénzügyi, gazdasági és személyi irányításában, s ez tükröző dött is tevékenységében. A magánügyei körébe tartozó és a társaságok vezetésével járó tevékenysége olyan szorosan fonódott össze, hogy kizárólagos tulajdonának tekintett minden a szervezetekhez kötődő vagyoni és személyi állományt, azokkal sajátjaként rendelkezett, egyéni érdekeinek megfelel ő en. Különösen kihasználta a Comel-Trade Kft. Gazdasági és jogi hátterét, a Maccabi Sportklubbot övező hírnevet annak érdekében, hogy anyagi és egyéb személyes jellegű előnyökre tegyen szert. Mindezek által széles körben elterjedt, hogy a Sportklub ű

jogszer en foglalkozhat személyiéső evagyonvédelemmel, tartozások behajtásával, erre megfelel n kiképzett, er ő s fizikumú személyi állománnyal rendelkezik, amely alkalmas arra, hogy hatékonyan mű ködjön olyan esetekben is, amikor állami, egyéb társadalmi, vagy gazdasági szervezetek útján a gyors eredmény nem biztosítható. Ez irányú igények felvállalásával nagy összeg ű bevételekre és egyéb gazdasági előnyökre tett szert. A további vagyoni el őny biztosítására megkezdte a „Budapest Maccabi Alapítvány a sportért” alapítását. Az alapítvány cégbírósági bejegyzése – mely a mű ködés megkezdésének feltétele – el ő tt már, mint létező és m ű köd ő Alapítványt tüntette fel a vele üzleti és személyi kapcsolatba kerül ő k el ő tt, egyúttal alapítványi támogatásként, döntően azonban üzleti tevékenység ellenértékeként meghatározott pénzösszegeket vett át. Az alapítványi vagyon megteremtése és növelése érdekében az I. r. vádlott különböző módszereket alkalmazott. Híres kö zéleti személyiségekt ő l csupán azt kérte, hogy egy listát aláírva, személyükkel és hírnevükkel támogassák az alapítványi célt. Alapítványi célként igyekezett olyan meghatározásokat adni, amellyel vélhet ő leg az egyes támogatók egyetértenek és önmagukban is hangzatosak. Így szerepelt a vádlotti eszköztárban az árvagyerekek, állami gondozottak megsegítése,


48/228

5/9/2018


49


mozgássérültek sportolási lehet ő ségének biztosítása, tömeg sport támogatás, sportcentrum, szabadid ő központ kialakítá sa, zsidó fiatalok,vagy éppen felekezet nélküli fiatal sportolók érvényesülésének támogatása és még számtalan, a helyzethez ill ő cél meghatározása. Ezen neves személyiségek aláírását tartalmazó lista segítségével és a támogatandó hasznos célok megjelölésével más személyeket különböző összegű készpénzek átadására késztetett. Több esetben leend ő üzleti partnerként, vagy megrendel ő ként jelentkezve propagálta az Alapítványt és így vett át kész pénzt, vagy egyezett meg gazdasági szolgáltatások nyújtásában. Másrészt pénzbeli követelések behajtására vállalkozott a Budapest Maccabi Sportklub mely telje sítését meghatározott összeg űnevében, készpénzel ő legmegbízások szolgáltatásától tette függ ő vé. Az így kért és átvett pénzösszegeknél vegyítette az alapítványi célt a vállalt szolgáltatással és a teljes össze get alapítványi befizetésként eszközöltette a megbízókkal. Ennek okszer ű következménye volt, hogy a megbízás teljesítését ő l függetlenül a megbízó a befizetett pénzösszeget vissza nem kaphatta. Ily módon az I. r. vádlott Alapítvány céljára átvett összesen mintegy 5 millió Ft-ot. E pénzösszegre az I. r. vádlott a pén zek kezelésére, bizonylatolására és számvitelére vonatkozó általános el ő írásokat nem tartotta be. Alapítvány pénzügyi mű ködtetését, annak cégbejegyzése el őAz tt, a törvényi el ő írásokat azonban mell ő zte. Az alapító okiratban foglalt azon célokat, amelyek érdekében az Alapítványt az alapító tagok létrehozzák, nem kívánta érvényesíteni, szándékai szerint a gazdasági tevékenységet folytató egyéb kiadások fedezetére kívánta fordítani. A F ő városi Bíróság II. PK. 68. 901/3. sz. végzésével, 1992. augusztus 17. apján vette nyilvántartásba 3236 sorszám alatt a „Budapest Maccabi Alapítvány a Sportért” alapítványt.


49/228

5/9/2018


50

TASNÁDI PÉTER

I. r. vádlott az üzleti tevékenysége során rendszeresen és tudatosan szegte meg a hatályos jogszabályi rendelkezéseket annak érdekében, hogy minél nagyobb haszonra és közismertségre tehessen szert.


50/228

5/9/2018


51


Maccabi Nyilván mondanom sem kell: én nem így láttam, de leginkább: nem így gondoltam… Borítsunk most jótékony fátylat a vádirat tárgyi tévedéseire – van bel őlük bőven -, ám a rosszhiszemű feltételezések sora mellett mégsem mehetek el szó nélkül. Mert fel nem foghatom, miképpen találhatták ki utólag még a legtitkosabb szándékaimat is. A dokumentum összeállítói — első olvasatban legalábbis így tűnhet — ismerik cselekedeteim minden mozgatórugóját, hovatovább évekre visszamenően is átlátnak rajtam. És az már csak természetes, hogy a történtek hátterében sötét rosszindulatot, - mi több: bűnös szándékot – feltételeznek. Nem, nem is jó így… A vádirat hidegen kopogó sorai nem feltételezések, ezek megfellebbezhetetlennek hitt megállapítások. Nézzük csak! „… jó eredményeket ért el ökölvívásban és birkózásban, ezen sportágaknak kiemelked ő szerepet szánt gazdasági törekvéseiben.” Honnan tudják… istenem, honnan!? Meglehet éppen fordítva volt. Vagyis – ha maradunk a bikkfanyelvnél – éppenséggel gazdasági törekvéseimnek (sikereimnek) szántam jelentős szerepet a fent említett sportágakban – is! Érthető b ben: támogatni akartam – és akarom életem végéig – a sportot, a sportolókat. Egyszer űen azért, mert szeretem ezt a színes világot, tisztelem a becsületes munkával elért kimagasló eredményeket. A sport csak magas szinten érdekel, talán azért, mert jómagam nem tudtam a világ legjobbjai közé emelkedni. (Hogy miért, azt most ne firtassuk…, nem rajtam múlt!) Fiatalkori álmaim öltenek testet, azokban az eredményekben, amelyeket „fiaim” máris elértek. Mert igazán nem tekinthet ő „látszattevékenységnek” – miként a vádirat késő bb leszögezi -, hogy ökölvívóink sorra nyerték a magyar bajnokságokat, hogy rögbiseink egytől-egyig válogatottak voltak, hogy body-building szakosztályunk tele volt országos és nemzetközi bajnokságok győzteseivel. És mindezt a Mac-


51/228

5/9/2018


52

TASNÁDI PÉTER

cabi SC nagyon rövid idő alatt érte el. Hát el tudják képzelni, hogy ezeket az eredményeket – és még nem is említettem mind – elérhettük volna komoly, szívós, tervszer ű felkészülés, no meg anyagi befektetés, pénzbeli áldozatok nélkül? Akik ismerik az amatőr sport világát — és éppen a 90-es évek Magyarországán —, azok nyilván nem csodálkoznak, ha azt mondom: a Maccabi sportklub fenntartása, eredményes működtetése inkább vitte, mint hozta a pénzt. Azt nem tagadom, hogy akartam a sikert. Űztem, hajtottam a versenyzőket — és magamat is —, de eltökéltségemet nem a profit utáni vágy serkentette. Er ős, tisztességes fiatalembereket, igazi bajnokokat szerettem volna nevelni, s ebbéli szándékomról mind a mai napig nem tettem le! (Nem szeretek belegondolni: hogy hol tarthatna már a sportegyesület, ha nincs ez a tizenhárom hónapos ma kényszerpihen ő…) Akadtak persze, akik nem nézték jó szemmel a Maccabi látványos előretörését. Edzők, versenyzők, sportvezetők, akik éveken, esetleg évtizedeken át ültek kisszer ű babérjaikon, bizony nem lettek boldogabbak attól, hogy pillanatok alatt felkavartuk az állóvizet. Az igazi sportemberek azonban megértettek és mellém álltak. Még azokban a nehéz napokban is, amikor ez nem volt éppen divatos vagy pláne taktikus: „Ha bű nös is, hálásak neki. A Maccabi elnökének, Tasnádi Péternek látványos letartóztatása és a rend ő rségi vizsgálat napokig f ő témája volt az újságoknak. Azóta csend van, és bár nem akarjuk a Tasnádi által kevert hullámokat még magasabbra korbácsolni, annak azért nyomába eredtünk, hogy az üzletember által létrehozott Maccabi Ökölvívó Klub mostanság hogyan funkcionál. El ő ször Sermer Györgyöt, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökét kerestük meg, vajon miként élték meg a Tasnádiügyet? Sermer elmondta, hogy Tasnádira most sokan mondanak rosszakat, de ő nem áll be ezek táborába, mert ő sportszem pontból kezeli, kezelte az ügyet. Hozzátette, hogy a két éve


52/228

5/9/2018


53


csapatbajnokságot nyert Sajószentpétert egy tollvonással megszüntették, és ki tudja, mi lenne most az ott bunyózó sportolókkal, ha Tasnádi nem nyújtotta volna feléjük segít ő kezét. Megtudtuk még, hogy amikor a korábbi többszörös bajnokot, Orbán Lászlót a Maccabihoz hívták edz ő nek, Sermer volt az, aki az első pillanatban átérezte, hogy az akkoriban nála, a Herrenböck cégnél dolgozó edző nek menni kell, hiszen ez a magyar ökölvívás érdeke. Ezt hallva Orbán, aki ott ült Sermer irodájában, nagyokat bólogatott, majd át is vette a szót. Elmondta, hogy jelen pillanatban még létezik a Maccabi, s ő t az edzések is folynak. Igaz, fizetni senkit nem tudnak, magyarán, mindenkinek felmondtak, tehát már csak azok járnak edzésekre, akik napi megélhetésüket máshonnan is biztosítani tudják. Szerencsére az ökölvívó-társadalom összefogott, s közel vannak a megegyezéshez, hogy a legjobb borsodi és pesti versenyz ő ket valamelyik klub átvegye. Orbánról tudni kell, hogy annak idején évekig a Bp. Honvédnál edző sködött, amelynek szakosztálya, mint tudjuk, meg szű nt. Most pedig, alig öt hónapos munka után úgy t ű nik, hogy a Maccabira is csak a sportévkönyvek fognak emlékeztetni. A szakember még hozzáf ű zte: nehezen tudja Tasnádiról elképzelni azt, amivel vádolják, ám ha mégis bebizonyosodna bű nössége, ő akkor is köszönettel tartozik neki, hiszen olyan körülményeket teremtett a munkához, legszebb álmaiban gondolhat csak.” amelyre egy szakember (Mai nap, 1992. október 9.) „Papp László háromszoros olimpiai bajnok: — Öt-hat éve ismerem Tasnádi Pétert. Kedves, rendes, jó pofa srácnak tartom. Néhány hónapja szólt, hogy szeretné ha segítenék a Maccabinak. Konkrétan nem állapodtunk meg semmiben, pedig szívesen adtam volna tanácsokat. Nagyon meglep, hogy Tasnádit elfogták. Az ő belső ügyeir ő l nem tudtam semmit. Csak nem csinált valami hülyeséget?” (Mai nap, 1992. október 3.)


53/228

5/9/2018


54

TASNÁDI PÉTER

„A bokszbajnok rácsodálkozása — Tiszta pénzért és a siker reményében szeg ő dött. Hranek csak a ringben püfölt Magával rántja-e a kommandósok közremű ködésével hét f ő n letartóztatott Tasnádi Péter az egész Budapest Maccabi SC-t? A kérdést ma még, a rend ő rségi vizsgálat elején lehetetlen megválaszolni. Annyi viszont már most bizonyos, hogy a csapat nem hivatalos tevékenységét ő l — érthet ő en — minden érintett igyekszik elhatárolódni. Közülük is az első Hranek Sándor. A tízszeres magyar bajnok ökölvívó Tasnádi Péter klubjának legf ő bb büszkesége volt. Joggal, hiszen tíz bajnoki első sége egyedülálló a vilá gon. Csupán azt sajnálhatja utólag, hogy olyan sok fényképen szerepelt együtt Tasnádival, s így sokan a valódinál jóval szorosabbnak vélték kapcsolatukat. A bajnok egyébként értetlenül áll az események el ő tt. — Persze hogy nem értem az egészet! — mondja Hranek. — Tíz évvel ezel ő tt ismertem meg Tasnádit, s mindig korrekt, becsületes embernek tartottam. — Azt azért be kell látnia, hogy minden alap nélkül nem szabadították volna rá a kommandósokat, és nem indulna ellene büntet ő eljárás. — Nem tudok semmit a dolgairól! Már az el ő ző rend szerben megpróbált külföldre vinni ökölvívókat, hogy ott aztán profiként folytassákmeg. a pályafutásukat. Engem is megkere sett, így ismerkedtünk A dologból persze akkoriban nem lehetett semmi, viszont a kapcsolat megmaradt. — Miként került ön a Maccabiba? — A magyar bajnokságra készültem, ő pedig megkért, hogy a tizedik bajnoki címért már a Maccabi színeiben száll jak ringbe. Elfogadtam csábító ajánlatát, annál is inkább, hi szen félmilliót ígért a bajnoki címért. Megnyertem, kifizette. Ennyi. — Bokszon kívül semmivel sem foglalkozott a klubnál? — Rendező sködtem az LGT-koncerten, vigyáztam Uri Gellerre. Ilyenek…


54/228

5/9/2018


55


— Mit tudott a Maccabiról, amikor odaszerző dött? — Tudtam, hogy Tasnádi felkarolta a megszű nt sportegyesületek bunyósait. Átvette például a borsodiakat, a Táj fun ökölvívóit, anyagilag támogatta ő ket. Ez csak nem bű n?! — Ez nem, de a pénzbehajtás igen. És most éppen azzal gyanúsítják. — Semmit nem tudtam err ő l! Pénzért és a siker reményében szeg ő dtem hozzájuk. Tudtam, hogy foglalkoznak vagyonvédelemmel, meg test ő rködnek, de hogy ilyeneket csináljanak!? Őrület! Nekem még így is hihetetlen.” (Mai nap, 1992. október 1.) Itt álljunk meg egy pillanatra, idézzük fel újra Hranek Sándor szavait: „— Tudtam, hogy Tasnádi felkarolta a megszűnt ő

sportegyesületek bunyósait (…), anyagilag támogatta ket. Ez csak nem bűn?!” Nem bizony! És Hranek nem beszél a leveg ő be, valóban ez volt a helyzet. Err ől a tízszeres magyar bajnokon kívül még sokan számot adhatnának, ám senki sem kérdezi őket. Azért örülök, hogy valaki – és nem akárki az illet ő – kimondta helyettem az igazságot. Bizonyára szerénytelenségnek t űnt volna, ha én állok ki ország világ elé és verem a mellem, milyen jóságos vagyok. Nem tettem és ezután sem teszem majd. Remélem beszélnek helyettem az eredmények, a tények! Most már csak azt sajnálom, hogy a rengeteg munkával létrehozott sportegyesület is megszenvedte én meghurcoltatásomat. Pedig a maccabisok igyekeztek azhelyükre tenni a dolgokat: „Megszólal a Maccabi Indok kerestetik Érdekes nyílt levél jelent meg a minap az egyik reggeli laptársunkban. A levél aláírója (T.P.) a Maccabi Sportklub védelmében emelte fel a szavát,mivel az utóbbi id ő ben több sajtóorgánum is összefüggésbe hozta a klub mű ködését Tasnádi Péter rend ő rségi ügyével. A szeptember 28-i rend ő rségi kommandós akció óta eltelt id ő ben a Maccabi részér ő l nem vál-


55/228

5/9/2018


56

TASNÁDI PÉTER

lalták a nyilatkozatadást, ám most szívesen álltak lapunk rendelkezésére. Irány tehát az ominózus Tasnádi iroda. Bevallom, másra számítottam. Hatalmas termet ű test ő rök helyett egy jámbor arcú, bár termetes fiú fogadott. Vendéglátóim Tasnádi Péter üresen árválkodó, impozáns irodájába invitáltak. Beszélget ő parneremr ő l csak annyit sikerült megtudnom, hogy a Maccabi vezet ő ségének a tagja, mivel a nevét nem akarta a nyilvánosságra hozni. — A Maccabi védelmében jelent meg a nyílt levél. Egyszer ű en nem értjük, hogy miért feketítik be a sportklubot, miért társítják a Maccabit Tasnádi Péter magánemberként elkövetett ügyeivel. A klub ellen nincs vádemelés, mégis állandóan cabi pocskondiázzák. Az újságokban Tasnádi mint aahhoz, Macklub elnöke szerepel, pedig köze sincsPéter, a klubnak amivel ő t vádolják. Szeretnénk végre elérni, hogy a közvéleményt ne csak egyoldalúan tájékoztassák. — Mit tud róla, mivel vádolják Tasnádi Pétert? — Tudomásom szerint zsarolással vádolják, de ez nem áll ja meg a helyét. Esetleg egy magánember önbíráskodásáról beszélhetünk. Tartoztak neki egy bizonyos összeggel, és ő önbíráskodott, de ehhez a Maccabinak semmi köze. Ha akarja elmesélem. T ő késtársnak jelentkezett egy vállalkozáshoz és kölcsönadott társának, aki nem adta meg a pénzt. Az illet ő feljelentette, miután Tasnádi PéterTasnádi elment úr hozzá, hogy szakérje az összeget. Egyébként perre vitteviszaz ügyet, mivel ez az ember azóta sem rendezte a tartozását. — Ön ott volt az irodában az ominózus rend ő rségi beavatkozásnál? — Igen. Több tucat csuklyás, fekete ruhás, gépfegyveresen ember szállta meg az irodát. A férfiakat falhoz állították és megmotozták. Nem tudom mi szükség volt erre az er ő fitogta tásra. Egyébként az eset el ő tt két héttel kihallgatták Tasnádi urat a Zemplényi-ügyben. Akkor két civil ruhás rend ő r jött fel és megkérték, hogy fáradjon velük. Szerintem ennyi is elég lett volna szeptember 28-án.


56/228

5/9/2018


57


Megkerestük dr. Pintér Andrást Tasnádi Péter egyik ügyvédjét, hogy megtudjuk t ő le, mivel is vádolja a rend ő rség védencét. — Vádolják el ő ször is egy engedély nélküli fegyvertartás sal, ugyanis a házkutatás során találtak egy puskát. Ezen kívül egyrendbeli csalással is vádolják. A csalás vádja nem helytálló, de elmesélem: kötött egy adásvételi szerző dést egy ingatlanról, amely alapján az el ő bb említett ingatlan Tasnádi Péter tulajdonába került. Ezt az ingatlant, mivel a vételárat — ami eredetileg egy kölcsön szerepét töltötte be - határid ő ig nem fizették ki az eladók, így Tasnádi mint saját tulajdonát eladta az ingatlant. A jogi bonyodalom abból származik, hogy a Földhivatalnál 6-8 hónap is eltelik a tulajdon bejegy zéséig, így id Tasnádi tulajdonjoga széljegyet Ez azt jelenti, hogy ő legesen a régi tulajdonos nevénkapott. szerepelt az in gatlan. A rend ő rség szerint így csalást követett el védencem, mivel más ingatlanát adta el. — A rend ő rség zsarolással is vádolja Tasnádi Pétert. Ön szerint elképzelhet ő , hogy csak önbíráskodásról van szó? — Véleményem szerint igen. Tasnádi úr kölcsönadott egy bizonyos összeget, amit a határid ő ig nem kapott vissza. Ezért elment az illet ő höz, hogy érvényesítse jogos követelését. Ez pedig önbíráskodás, mivel a jogos tulajdonát akarta vissza szerezni. Akkor lenne zsarolás, ha nem a saját tulajdonát akarta megszerezni. — Önvolna szerint, meddig tartják még fogva Tasnádi Pétert? — Nem is olyan régen, hatvan nappal meghosszabbították az el ő zetes letartóztatását. Véleményem szerint hatvan nap lejárta után szabadlábra kell helyezniük. Ugyanis, nem lesz törvényes indok a benntartására.” (Esti Hírlap, 1992. november 19.) Akadtak persze olyanok is, akik nagyon gyorsan elmenekültek a süllyedni látszó hajóról.Utólag megértem őket, miért kockáztatták volna hírnevüket, egzisztenciájukat egy olyan ember miatt, akit az alvilág királyának kiáltottak ki, s a vádat


57/228

5/9/2018


58

TASNÁDI PÉTER

a külvilág számára az előzetes letartóztatás ténye tette hitelessé. Csak a módszer…, csak azt tudnám feledni. Biztos vagyok benne, hogy elegánsabban is el lehetett volna simítani a személyes ellentéteket. Különösen a már idézett, olimpiai bajnok birkózótól, Növényi Norbertt ől vártam többet: „Növényi id ő ben kilépett * Nevetséges vádak Tasnádi Péter haragszik. Elfogultsággal vádolja a rend ő r séget, részrehajlással a sajtót. De Növényi Norberttel sincs kibékülve. Szerinte, Növényi rend ő rségi besúgó, titkos ügynök és maffiózó egy személyben. — Felháborító és egyben megdöbbent ő , amit Tasnádi állít — mondja Növényi. — Nevetséges vádakkal illet, már nem is veszek tudomást róla. Bár,mentenie ha belegondolunk úgysincs, hiszen valahogy kell magát.más választása — Ha jól tudom, ön volt a Maccabi megalakulása után a sajtóf ő nök? — Igen, de legjobb lesz, ha elmesélem a történetet az ele jét ő l a végéig. Minden ott kezd ő dött, hogy szerettünk volna életre hívni egy olyan egyesületet, amely felkarolja a nehéz helyzetben lévő birkózást és az ökölvívást. Összefogtunk, és megalkottuk a Budapest Maccabi SC-t. Én elvállaltam a sajtóval való kapcsolattartást. Tasnádi pedig mint szervező került a klubhoz. Egy id ő után azt mondta, ha megteszik a klub elnökének, akkor nagyobb nyomatékkal A tag ság megválasztotta, de akkor még senki tud semtárgyalni. sejtette, hogy mi jön ezután. Rövid id ő n belül 150-en léptek be az egyesületbe, köztük neves színészek, híres emberek is. Egy évre 30 ezer forint volt a tagsági díj, tehát ezeknek az embereknek csak kö szönettel tartozunk. Nem sokkal késő bb megdöbbenve hallottam, hogy Tasnádi megalakított egy vagyonvédelmi kft.-t, és ő védi az embereivel Zemplényit. Ekkor mondtam, hogy elég! Felhívtam telefonon és közöltem vele: nem adom a nevemet ilyen homályos dologhoz. — Mi lett a tagság pénzével? — Tasnádi különböző vállalkozóknak adott kölcsönt hatal-


58/228

5/9/2018


59


mas uzsorakamattal. Ennek a pénznek is ez lett a sorsa. Le járatta az egyesületet és azokat, akik jóhiszemű en áldoztak a sportra. Most gondoljon bele! Ezek után ki ad pénzt a bokszra vagy a birkózásra? — Tehát cáfolja a vádakat? — Nincs mit cáfolnom, nincs mit ő l félnem. Egyébként hálát adok a sorsnak, hogy id ő ben kiléptem a Maccabiból.” (Esti Hírlap, 1993. január 29.) Érdemes egy kicsit még elidőzni a sport, közelebbr ől a Maccabi háza táján. A Maccabi név a világon mindenütt ismert, úgy gondolom az előzményekből kiderül, miért választottam egyesületünk „védjegyéül”. Az ősi névadó, a legendás hír ű Juda hadvezér, aki időszámításunk előtt 166-137 ő

közötts gy zelemre vezette a zsidókat a görög-szír hadakújra ellen, a megszentségtelenített jeruzsálemi templomot megszentelte. Judát az ellenségre mért súlyos csapásaira emlékezve nevezték el Kalapácsolónak, azaz Maccabinak. A sportmozgalom, amely e név égisze alatt terjedt el az egész világon, már a XX. század szülötte. Nem egyetlen klu bot, hanem sportegyesületek összességét jelöli, elsősorban Izraelben se szeri, se száma a „modern maccabeusok” szervezett közösségének. Világszövetségbe tömörülnek 1921 óta a Maccabi-klubok, s a szövetség mögött a lelkesedésen túl ma már jelentékeny tőke is áll. Napjainkra rendszeressé váltak a négyévenként rendezendő Maccabi-játékok, a közvélemény előtt: a „Zsidó olimpiák”. Ma sem szégyellem, hogy ezt a nevet választottam, amikor megalapítottam a sportegyesületet, pedig utóbb nagyon sok kellemetlenségem származott belőle. A lehető leg jobb szándék vezérelt, eleinte fogalmam sem volt róla, hogy Budapesten már működik egy ilyen nevű egyesület, közelebbr ől a Maccabi VAC. Mihelyt hírt vettem létezésükr ől, azonnal megkerestem a klub vezetőit és felajánlottam az együttműködés lehetőségét. Mereven elzárkóztak – ma sem tudom, miért -, pedig meggyőződésem, hogy sokat segíthettünk volna egymásnak. Így azonban maradt a csetepaté, a


59/228

5/9/2018


60

TASNÁDI PÉTER

rosszízű sajtóhadjárat. Ez utóbbi egy apró, kiragadott fejezetét olvashatják az alábbiakban: „Két magyar makkabeus A Magyarországon kevéssé ismert Maccabi sportmozgalom hírnevének öregbítéséhez az utóbbi hetekben-hónapokban aligha járult hozzá egy azonos nevű sportklub, amely test és lélek tréningje mellett egyúttal különféle pénzt hozó szol gáltatásokhoz is felhasználta versenyz ő inek testi erejét, mondhatnánk küzdeni tudását. Tudnivaló, hogy Budapesten két klub mű ködik Maccabi néven: az első az 1989-ben alakult – pontosabban az egykor volt, majd évtizedekig szünetel ő Vívó- és Atlétikai Klub jogutódjaként újjáalakult – Maccabi VAC. Ez az igazi maccabi 88 éves honi hagyományokra hiő

vatkozik, és folyik nem gy– zitartozások hangsúlyozni: náluk kizárólag sporttevékenység behajtása, személyvédelmi szolgáltatás nem tartozik az ott ű zhet ő sportágak közé. Nem így az utóbb alakult, Tasnádi Péter vezette, most inkriminálódott Budapesti Maccabi Klub, amely ökölvívás, karate, thai-boksz, body building mellett személyi és vagyonvédelemmel, vállalatok járandóságaink érvényesítésével is foglalkozik. Ami önmagában nem törvénytelen, játékjogukat most nem is ezért függesztette fel a nyomozó hatóság, hanem uzsorakölcsön nyújtásának, majd ezek behajtásának gyanúja miatt – ami természetesen még bizonyításra vár. A klub gazdasági tevékenységének ügyébenügyvezet szerettünk volna néhány kört futni, de a jelenlegi helyettes ő a találkozót ügyvédjük tanácsára lemondta. Így csak annyit tudunk, hogy az el ő zetes letartóztatásban lévő Tasnádi klubvezet ő egy korábbi interjúban azzal védekezett: az Maccabi névre hivatkozva veréssel fenyegetett adósokat, az bizonyára nem az ő embere volt, csak visszaélt a névvel… Ellen szól mindenesetre az, hogy letartóztatásakor a kivezényelt kommandós csapat – sok pénzen, valután és aranyon kívül – engedély nélkül tartott fegyvereket is talált nála. A rend ő rség egyébként továbbra is felhívásokban keresi azokat, akiket Tasnádi, illetve a Budapesti Maccabi SC valóságos vagy ál-tagjai »pénzbe-


60/228

5/9/2018


61


hajtás vagy ingatlanátírás miatt felkerestek.« Ez utóbbi – az uzsorapiac ismer ő i szerint – kölcsön fedezetéül felajánlott házak, telkek »kényszerelidegenítésére« utalhat. Tasnádi er ő sportklubjának legismertebb csillagai, például a bokszoló Hranek Sándor és – az azóta kilépett – Növényi Norbert mindenesetre váltig állítják, ő k minderr ő l nem tudtak, és ő r ző -véd ő tevékenységük során legfeljebb az itt turnézó Uri Gellerre vagy a magyar úszósport javára szélhámoskodó, s mára még Széchy mester által is megtagadott úszómenedzserre, Zemplényi Györgyre vigyáztak. A »jó« maccabisokról értelemszer ű en kevesebbet hallhatolvashat az ember, hiszen ő k csak sporttal – kosárlabdával, asztalitenisszel, karatéval, aerobickel, bridzsel és lovaglással – foglalkoznak. az értelemben természetesen sem szenzáció, hogy ő Ebben k, Tasnádiékkal ellentétben, tagjai aazMaccabi Világszövetségnek, és – mint mondják – céljuk a testedzésen, az amat ő r sportoláson kívül a zsidó identitás er ő sí tése is. Bár az egyesület nyitott és nyilvántartás nincs err ő l, Bleyer András klubelnök – mű egyetemi docens – becslése szerint tagjaik mintegy 60 százaléka zsidó. A világszövetségi tagság – mondja – nem jelent pénzbeli támogatást, csupán annyiban, hogy a négyévente Izraelben rendezett zsidóolim pián, a Maccabi Világjátékokon a Világszövetség fedezi részvételük költségének körülbelül a felét. Bevételeik amúgy 3540 a tagdíjakból továbbá néhánypénzekb magyarő lvállalkozószázalékban által tett alapítványukból és szponzori származnak. Nagy szponzoruk például az izraeli-magyar Leumi Hitel Bank és a KeS Trade. A bű ntett gyanújába keveredett névrokonnal való kapcsolatukról a Maccabi VAC elnöke kérdésünkre elmondta: Tasnádi kereste velük a kapcsolatot, szerette volna az ökölvívást és a különféle er ő sportokat bevinni a klubjukba, de ezt eluta sították, mondván »a profi jelleg ű boksz nem Maccabi-sportág«. Különben is, ő k szigorúan nonprofit szervezet, márpedig Tasnádi »melléküzemágait« is hozni akarta. Ezután alakított Tasnádi egy velük összetéveszthet ő nevű saját »klubot«


61/228

5/9/2018


62

TASNÁDI PÉTER

(vagy vállalkozást) – panaszolja Bleyer elnök -, amivel az »eredeti« maccabisok számára igencsak megnehezítette a szponzorszerzést. Különösen, hogy Tasnádi makkabeusai a Budapest szót általában lefelejtették a nevük el ő, s emiatt a lehetséges támogatók is a verekedős maccabisokkal azonosították őket. Most már azt fontolgatják – a rendőrségi beavatkozás után – a Maccabi VAC vezet ői, hogy kérik a bíróságot: tiltsa el a névhasználattól a másik társaságot. Mint megtudtuk, végül is a Maccabi VAC-nak is van biztonsági szolgálata, mégpedig állítólag profi színvonalú. De – hangsúlyozta az elnök – csak a színvonal profi, a szol gáltatás ugyanis pénzért nem kapható, kizárólag saját sporteseményeik és zsidó rendezvények biztonsága felett hajlandóő

ak (Monitor, rködni. 1992. október 10.) Bár az olvasó előtt már világos, a Maccabi klubok szerte a világon a zsidó identitást er ősítik, a mi egyesületünk sem volt zárt közösség. Nemre, fajra, felekezetre való tekintet nélkül bárki tag lehetett, feltéve ha azonosulni tudott céljainkkal. És ezek a célok ma sem változtak: egészséges, öntudatos fiatalok nevelése, akik közül néhányan esetleg a világ legjobbjai közé kerülhetnek. A nagyívű álomról nem mondtam le. Addig akarok dolgozni, amíg tanítványaim tiszteletére egyre többször játszák el a magyar himnuszt a világversenyeken, az egész ország dicsőremélem ségére. e tárgyban a következ ő fejezeEnnyitnagyobb a sportról, teket a sportévkönyvek eredménylistái írják majd…


62/228

5/9/2018


63


„…és egyéb gazdasági előnyökre tett szert” A vádirat e körmönfont magyarsággal – ám annál homályosabban – megfogalmazott részlete egy ősi törekvésre ta pint rá. Kevés kivételtől eltekintve ugyanis az emberek legf ő bb célja volt mindig is, hogy ilyen vagy olyan – esetünk ben: gazdasági – előnyökre tegyenek szert. Mit tagadjam: én is efelé törekedtem, az vesse rám az első követ – kiváltképp az üzletemberek közül – aki nem szeretné a lehet ő legnagyobb bevételt a kasszájába gyű jteni. Nincs ebben semmi rendkívüli, kivéve persze, ha a szabályszer ű üzleti tevékenység hátteréül az ártó, bűnös szándékot rajzolják fel ügyes kezek. Mondjuk így: „I. r. vádlott az üzleti tevékenysége során rendszeresen és tudatosan szegte meg a hatályos jogszabályi rendelkezéseket.” Bizony, súlyos szavak ezek. Ilyesmit nem állít hivatalos szerv mélyreható vizsgálódás és az ebből keletkezett bizonyítékok nélkül. Látni kellene hát a felügyeleti szervek, az adóhatóság és a bíróságok idevonatkozó jegyz őkönyveit. Csakhogy ilyenek nem léteznek… Meglehet persze, hogy a cég, az alapítvány és a sportegyesület pénzügyei nem voltak ő

rendezettek,vizsgálódtak, de akkor miért nem tud minderr l az –APEH. Merthogy ám semmiféle szabálytalan vagy bűnös – mozzanatra nem bukkantak. Hát akkor most mit gondoljak a fenti idézet felől?! És megint a tudatosság. Mármint, hogy a jogszabályokat tudatosan – úgyszólván: előre megfontolt szándékkal – szegtem volna meg. Honnan lehet ezt tudni – kérdem én. Ki lát a fejembe visszamenőlegesen három évre, hogy ezt ilyen kategorikusan kijelenthesse? Egyébként is: minden épeszű üzletember tisztában van azzal, hogy a játékszabályokat figyelmen kívül hagyni csak rövidtávon lehet. Aki valamit is ad magára, tudatosan (!) nem


63/228

5/9/2018


64

TASNÁDI PÉTER

vállalja a jogszabályok megkerülését – egyszer űen nem éri meg. Mondom: hosszú távon! És azt a vádirat is leszögezi, hogy a végleges letelepedés szándékával tértem haza. Szeretném még felhívni a figyelmet arra a bizonyos 5 millió forintra. Amit az alapítvány számára gyű jtöttem össze, s amelyet — a vád szerint — a saját, „b űnös” céljaimra kívántam felhasználni. Nos, ezt a pénzt letartóztatásom feledhetetlen napján hiánytalanul megtalálták — és le is foglalták — a rend őrök. Olyannyira, hogy vissza sem akarták adni… Már szabadulásom után támadt is ebből egy kis csetepaté: „Hol az ötmillió? — Azt mondják a barátaim, hogy türelmes ember vagyok — vakarja meg feje búbját Tasnádi Péter vállalkozásai közös irodájában. Lehet, hogy Rend igazuk van. De azért mindennek van határa. — A Pest Megyei ő r-f ő kapitányság vezet ő i kikiáltottak maffiaf ő nöknek. Kommandósokat küldtek rám, hogy elcipeljenek. Tizenhárom hónapig el ő zetesben tartottak. Most pedig elt ű nt ötmillió forintom. Tasnádi tavaly szeptemberi ő rizetbe vételekor lefoglalta a rend ő rség az irodájában talált készpénzt és Visa-kártyáját is. Azóta mindkét »bű njel« kalandos utat járt meg. A Visa-kártya zár alá vételét a Pest Megyei Rend ő r-f ő kapitányság 1993. június 9-én megszüntette. A dolog szépséghibája, hogy tulajdonosa csak december közepén tudott hozzáférni, lévén, hogy alagkártyát kezel ő bank a hatóság háromszori leiratát formaihibásnak találta, például nem stimmelt a kártya száma, így nem tekinthette a zárolást feloldottnak. Tasnádi úr tanácstalan, nem tudja ugyanis eldönteni, hogy ennyire pontatlanul dolgoznak-e a hatóság emberei,vagy az iránta megnyilvánuló indulat következménye a féléves hercehurca. Az ominózus ötmillió története még furább. Az ügyben eljáró bírónő írásban értesítette Tasnádit,hogy a vádiratban nem szerepel az ötmillió, említés sincs róla. A rend ő rség szintén írásban arról tájékoztatta Tasnádi egyik ügyvédjét, hogy a le foglalt pénzt nem vették zár alá, és mivel a nyomozást befe jezték, a pénzt visszaszolgáltatásra benyújtott indítvány tár-


64/228

5/9/2018


65


gyában az ügyészség tud érdemben nyilatkozni. Nos, az ügyészség sem tud, állítja Tasnádi Péter. (A tudósító jelenlétében Tasnádi úr felhívta telefonon az illetékes ügyészn ő t, aki azt tanácsolta, hogy Tasnádi nézze meg a bíróságnál, nincs-e zárolva az összeg. Életrevalóbb javaslata nem volt.) (…)” (Kurír, 1993. december 9.) Örömmel jelenthetem, hogy azóta a pénz megkerült – és most tessenek jól figyelni -, 1994 júliusában (!) vettem kézhez jogos tulajdonunkat. Bár a történet happy end-el végz ődött (legalábbis ezidáig így áll a dolog), mégsem minden tanulság nélkül való. Mert hát – egyfel ől – azt a pénzt vették bűnügyi zár alá, amelyet én el akartam szórni, mármint szrintük… Nyugodjanak meg, ha tényleg ez a szándékom, egy ő

ő

fillér sem maradt áll volna bel (?) le! aMásfel l pedig, mint másfél esztendeig valahol pénzünk, anélkül,több hogy fialt volna. Arra a – tudatos vagy véletlenszer ű (?) – csikicsukira, amely az ügyben a rendőrség és az ügyészség között bontakozott ki, nem óhajtok külön kitérni. Ítélje meg az olvasó, miféle szervezeti fegyelem uralkodhat annak az országnak a hivatalaiban, ahol szőrén-szálán eltűnhet 5 millió forint?! Most azonban kanyarodjunk vissza a vádirathoz, annál is inkább, mert lényeges részhez érkeztünk. Amint a könyv elején több helyütt is olvashatták, a ténykedésemet taglaló sajtó egyik kedvenc csemegéjének számított az úgynevezett „pénz behajtás”. színesen és bmi őségesen tálalt sztori nem nélkülözi a kalandosAfordulatokat, több: a maffiafilmeket idéző leírásokat. Ezek szerint én és társaim — bocsánat: „bűntársaim” — csapatostul róttuk keresztbe-kasul Budapest és számos magyar nagyváros utcáit, s amikor kedvünk szottyant, ütöttük-vertük a megfélemlített, ám a ma született báránynál is ártatlanabb embereket.


65/228

5/9/2018


66

TASNÁDI PÉTER

Pénzbehajtók Kérem ennél azért az – finoman szólva is lett – árnyaltabb volt szépen, a kép. Elismerem: újságoknak nehéz volna nem lecsapni a magas labdát. Mert milyen jól hangzik például ez: „Az alvilág sötét titkai * A maffiának is dolgozott a Maccabi? Rend ő rségi forrásokból szerzett értesüléseink szerint a szeptember óta letartóztatott Tasnádi Péter vezette Budapesti Maccabi SC együttmű ködött a szervezett alvilággal, így a július 21-én elfogott, s azóta el ő zetes letartóztatásban lévő Prisztás Józseffel és Csobolya Attilával, akiket a nyomozók a f ő városi alvilág vezéregyeniségeiként tartanak nyilván. A letartóztatott Prisztás-Csobolya párost zsarolással és különböző er ő szakos bű ncselekmények elkövetésével gyanúsítja a rend ő rség, csakúgy, mint Tasnádit. Ő , illetve a Maccabi egyes tagjai húszszázalékos részesedés fejében hajtottak be tartozásokat magánszemélyek és vállalkozások részére, de kaptak megbízást pénzbehajtásra egy banktól is (a rend ő rség nem hajlandó nyilvánosságra hozni, hogy melyikt ő l). A nyomozás eddigi megállapításai szerint mind Tasnádiék, mind Prisztás és Csobolya alkalmazta az úgynevezett »duplahidas« módszert. Kezd ő vagy már lecsúszott vállalkozóknak ajánlottak üzletet, s az üzlethez hitelt, havi 20 százalékos kamat fejében. A hitelező k, biztosítékul, hogy visszakapják a pénzüket, jelzálogot tetetnek a vállalkozó legértékesebb ingatlanára. A hitelező természetesen az alvilág embere. Ez az úr azonban nyomtalanul elt ű nik azt követ ő en, hogy megkötötték az üzletet és a hitel-megállapodást, ami formailag szabályos, jogilag érvényes szerző dés. Írásban termé szetesen csak a töredékét rögzítik annak, amiben megegyeztek, hiszen a szóban forgó üzletek többsége minimum kétes eredet ű áru adásvételét jelenti, és senki nem akar összeütközni sem a rend ő rséggel, sem az adóhivatallal. Az üzlet és a remélt haszon elmarad, a kamatokat azonban


66/228

5/9/2018


67


a kölcsönfelvevő nek fizetnie kell, különben a hitelez ő k alapo san helybenhagyják a vállalkozót. Néhány havi türelem után az alvilág érvényesíti jogát az elzálogosított ingatlanra, s a szó szoros értelmében kiverik a lakásból, birtokából a tulajdonost. Így lehet néhány millió forintból röpke két-három hónap alatt néhány tízmilliót csinálni: csupán néhány er ő s ember kell hozzá, mint a Budapesti Maccabi SC egyik-másik tagja, vagy Prisztás és Csobolya gorillái, akik közül többen f ő nökeikkel együtt, rács mögött várják az eljárás befejezését. (Népszabadság, 1992. november 9.) Ugye, milyen szép. Néha már sajnálom, hogy egy szó sem igaz az egészből. És hát a fenti „rendőrségi forrásokból szerzett” csak a sajtót tartották lázban. Tényszer űen értesülések is szerepel nem a vádiratban – igaz sokkal hivatalosabb, jogszabályokkal körülbástyázott formában. Merthogy: ami tlos, az tilos. Kimondják a törvények és szórul-szóra emígyen foglalt állást az ügyészség is: „A Ptk. hatályos jogszabályai értelmében a szerz ő dések tartalmát a felek szabadon állapítják meg, azonban, ha az egyik szerző dő fél a szerző dés megkötésekor a másik fél hely zetének kihasználásával felt ű nő en aránytalan el ő nyt kötött ki, a szerző dés semmis. Ugyancsak semmis a színlelt szerz ő dés; ha pedig az más szerző dést leplez, a szerző dést a leplezett szerz dés ő alapján kellmelyek megítélni. A semmisség vonatkozik azon ő szerz désekre is, jogszabályba ütköznek. Magyarországon jelenleg a jogos követelések végrehajtá sára a bírói út vehet ő igénybe. A végrehajtás szabályait az 1979. évi 18 sz. tvr. tartalmazza. Bírósági végrehajtásnak végrehajtható okiratok – így többek között a bíróság és a közjegyző által kiállított végrehajtá si lap. Illetve olyan okirat, melyet a közjegyző végrehajtási záradékkal látott el, továbbá a bíróság és a közjegyző végrehajtást elrendel ő határozata alapján van helye. Pénzkövetelést első sorban az adós munkabérébő l, egyéb,


67/228

5/9/2018


68

TASNÁDI PÉTER

id ő szakonként visszatér ő járandóságból, illet ő leg munkából ered ő díjazásából, juttatásából, követelésébő l kell végrehajtani. Ha el ő re látható, hogy a követelést ily módon nem lehet gyorsan behajtani,az adós bármilyen lefoglalható vagyontár gya végrehajtás alá vonható. Ingatlanértékesítésre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú id ő múlva elégíthet ő ki. Az 1979. évi 18. sz. tvr. 89. § /1/ bek. Értelmében a végrehajtó okirat kézhezvételét ő l számított 15 napon belül a végrehajtó lefoglalja az ingatlant és megkeresi a Földhivatalt, hogy a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlannyilvántartásba. A 90. § /1/ bek. Pedig kimondja, hogy a végrehajtó a lefoglalt ingatlant a végrehajtási jog bejegyzését elrendel ő joger ő s határozat kézhezvételét ő l számított 3 hónapon belül rend szerint árverésen értékesíti. A végrehajtó a felek beleegyezé sével az ingatlant árverésen kívül is eladhatja. A vételár nem lehet kevesebb a becsértéknél. Az I. r. vádlottnak megbízást adó személyek a bírói út igénybevételét hosszadalmasnak, nem elég hatékonynak ítélték, ezért próbáltak követelésüknek más módon érvényt szerezni.” Az iménti – szigorúan kopogó – passzusokra, az úgynevezettszakért „ügyek” részletes tárgyalásakor még visszatérek (s őt: jogi ő is megszólal az ügyben), most csak egy rövid gondolatsor engedtessék meg nekem. (Nem is titkolom: azt remélem, jó néhány megállapításommal és következtetésemmel az olvasó is azonosulni tud.) Itt van mindjárt a jogos követelések végrehajtására jogsza bályban rendelt bírói út. Nem lenne ezzel semmi gond, ha a hétköznapok szürke valóságában is járható lenne. De nem az… Aki tapasztalta,velem együtt állítja: ma Magyarországon gyakorlatilag behajthatatlanok az adósságok jogi eszközökkel. Egyrészt (és ebben minden szakember egyetért) a törvény az adóst védi, mégpedig az ésszer űnél sokkal tágabb ha-


68/228

5/9/2018


69


tárig, másrészt meg: elképesztően hosszadalmas procedúra, mire valakir ől hivatalosan is megállapítják, hogy tartozik. Namármost: a pénz, az anyagi eszközök egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága, hogy: „minél elő bb, annál jobb”. Az üzleti – gazdasági életben, a pénzforgalomban egyáltalán nem mellékes az idő-tényező. Még a közmondás is úgy szól: „Kétszer ad, aki gyorsan ad.” Márpedig manapság az adósok többsége nem igyekszik hanyatt-homlok törleszteni. Jó, megértem, akad köztük – nem is kevés -, aki egyszer űen nem tud fizetni. Ám mit mondjunk azokról a csalárd adósokról, akik eleve úgy veszik fel a kölcsönt, hogy fogalmuk sincs, miből fizetik majd vissza, vagy — és ez is gyakori — az utóbbi lehetőség meg sem fordul a fejükben. Ezrével, tízezrével, (százezrével?), szaladgálnak ebbenmások az országban emberek, akik nagyon-nagyon jól élnek pénzén ésolyan eme tény láthatóság egyáltalán nem érinti mélyen a lelki békéjüket. A jog, a törvény pedig lehetetlen… Ilyen körülmények között a magam részér ől nem is csodálkozom azon, hogy élelmes emberek – köztük b űnözők is – felfigyeltek eme hiátusra, lecsaptak a joghézagra. Nem akarok szemforgató lenni: én is tudok ilyen cégekr ől, nagyjából ismerem néhány „banda” működését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Maccabi – vagy személy szerint én – e díszes kompániák sorába tartozott volna. Mert ugye, egészen más tudni valamir ől, meg egészen más megcselekedni ugyanazt… Amúgy egyetértek a vádirat minden idevonatkozó passzusával, mégis hadd másoljak ide a hivatalos észrevételeimet tartalmazó dokumentumból mindössze két sort: „…én nem is végrehajtásra vállalkoztam, hanem a szembenálló felek kö zötti egyeztet ő tárgyalások lebonyolítására és információs adatgyű jtésre.” Hát egyelőre ennyi, de a témára még — mint említettem volt — visszatérünk…


69/228

5/9/2018


70

TASNÁDI PÉTER

Fegyverek, holtak és gyanúk Visszaolvasva iménti fejezetet, meglepődöm,– hogy viszonylagazhiggadtan – néholmagam der űs is nyugalommal tudom értékelni ma már a történteket. (Még akkor is, ha korántsincs vége az ügynek.) Talán az ártatlanság bizonyossága, talán a megbocsátás kegyes nyugalma teszi, mindenesetre igazából nem haragszom senkire sem. Pedig Horváth András ezredes és Tóth Ernő alezredes – a Pest Megyei Rendőr-f őkapitányság magas rangú tisztjei – minden elkövettek, hogy ne lopják magukat a szívembe. (Némi sikert el is értek ezügy ben, nem állítom, hogy a jövő ben mindenhonnan üdvözlőkártyát küldök majd nekik.) De félre a térfával! Nem utolsó sorban e két úrnak „köszönhetem” azt a hivatalos nyomozati eljárást, amely – álmaimban se jöjjön elő – a roppant meggyőzően hangzó 318/1992. bü megnevezést viseli mind a mai napig. Nem én vagyok hivatott a nyomozás szakszer űségét, emberségét és eredményességét megítélni – még elfogultsággal vádolnának. Mindenesetre az azért jelenthet valamit, hogy a ’92. őszén maffiavezérnek kikiáltott férfiú – ez én volnék – hivatalos bűnlajstroma, szakszer ű bben a vádirata, mára bizony alaposan összezsugorodott. Néhány pitiáner bűncselekmény maradt mindössze, ráadásul ezek bizonyítása is komoly fejtörést okoz majd az érintetteknek. A legkevesebb, amit a nyomozásról elmondhatok, hogy lassú volt. Meglehet, tizenhárom hónap nem nagy idő a sza bad világban, de végeláthatatlanul sok bent a fogdában. Senkinek sem ajánlom kipróbálni… Szóval ehhez a több mint egy évhez képest – lássák be uraim! -, meglehetősen csekély az, amit összeszedtek rólam, illetve ellenem. Pláne, ahhoz a „tűzijátékhoz” viszonyítva, amit folyamatosan produkáltak a sajtóban. Talán-talán, jobban meg kellett volna gondolni, hogy egy ilyen komoly helyen, mint a Pest Megyei Rend őrf őkapitányság, ki mit beszél. (Nem áll szándékomban fenye-


70/228

5/9/2018


71


getőzni, de – ha Isten segít – az érintetteknek módjuk lesz a hatóságok előtt is számot adni velem kapcsolatos kijelentéseikr ől.) Mert hát valakit – bárkit! – ukmukkfukk keresztapának titulálni nyilvánosan, az nem megy… Mondjuk az ártatlanság vélelme okán. És ezt nem csak én látom így. Olvassunk bele Kárpáti Tamás: Zemplényi című könyvébe, jelesül, ahol Teutsch Tamás beszél e kérdéskörr ől. Bár a FIDESZ kiválósága nem rólam nyilatkozott, szavai itt is megállják a helyüket: „(…) elöljáróban két dolgot szeretnék leszögezni. Egyrészt nem akarok elhamarkodottan ítélni. Világéletemben irtóztam a rádió – tévé – újságok által a közvéleményben felvert hullámoktól, amikor még a rend ő rségi eljárás befejezte el ő tt bű ű

nösnekKöztársaság kiáltanak kifüggetlen bárkit. (…) Valakinek a b ki. nösségét a Ma gyar bírósága mondja Ugyanakkor nem akarok szemforgató lenni, nyilvánvaló, hogy törvénybe ütköző dolgokat követett el (mármint Zemplényi – T. P.), de azokat pontosan a bíróság minő sítse.” Hát, így van ez kérem… Fentiekhez képest az ellenem folytatott eljárás egész ideje alatt hemzsegett a magyar sajtó a bizonyítékok nélküli, bom basztikus kijelentésektől. És az újságírók nagy része azért nem a kisujjából szopta az információkat. A rend őrök készségesen álltak a sajtó munkatársainak rendelkezésére, elég volt elrebegni a varázsszót: Tasnádi! Íme néhány gyöngyszem: „Fegyverek, holtak és gyanúk Amint arról már tegnapi lapunkban olvashattak, a Pest Megyei Rend ő r-f ő kapitányság akció osztálya sajtótájékoztatón számolt be a pesti szervezett alvilág elleni harcáról. Közérthet ő bben: tájékoztatták a nagyérdemű t az elmúlt években a sajtóban részletesen tárgyalt ügyek nyomozásának eddigi eredményeir ő l, az összegyű lt bizonyítékokról. Haladjunk sorjában. Mindenekel ő tt a Budapest Maccabi SC elnökér ő l esett szó, akit közel egyéves el ő zetes letartóztatás után nemrégiben helyezett szabadlábra a bíróság. Az eljá-


71/228

5/9/2018


72

TASNÁDI PÉTER

rást lefolytató rend ő rtisztek szerint a megjelent cikkek, valamint Tasnádi sajtónyilatkozatai – akarva-akaratlanul – azt sugallják, hogy a bíróság ártatlanságának megállapítása okán helyezte szabadlábra Tasnádit. Holott err ő l szó sincs. A klubelnököt a büntet ő eljárás szabályainak megfelel ő en azért engedték ki a fogdából, mert a nyomozás során – tizenhárom rendbeli súlyos bű ncselekmény ügyében – a vádemeléshez elegend ő tárgyi és egyéb bizonyíték gyű lt össze ellene, s immár nem kell attól tartani, hogy Tasnádi meghiúsítaná az eljárás sikerét. Elmondták azt is, hogy értetlenül állnak a klubelnök azon nyilatkozata el ő tt, amely szerint ő és emberei a pénzkövetelések behajtásakor nem tettek egyebet, mint érvényt szereztek a joger ő s bírósági ítéleteknek. A rend ő rség álláspontja szerint efféle pénzbehajtás mindenképpen jogellenes, pláne, ha azazadósok meggyő zéséhez azokat a pusztító erejű fegyvereket, baseballüt ő ket és méteres szamurájkardokat használják, melyeket a Maccabitól s persze Tasnáditól le foglaltak, s a sajtótájékoztatón be is mutatták. Ehhez egyébként csupán annyit, hogy az újságírók számára tartott tájékoztatón óhajuk ellenére nem vehettek részt a gyanúsítottak véd ő i, jelen volt viszont egy fölt ű nő en csinos, falinaptárakról jól ismert – a hírek szerint Tasnádihoz közel álló – hölgy, aki rendelkezett az egyik országos napilap megbízólevelével, és akit egyébként az újság jelen lévő bű nügyi riportere sem érdekl ismert.ődésre tarthat számot, hogy a nyomozásUgyancsak ban részt vevő rendőrtisztek nagy részét megfenyegették »ismeretlenek« az eljárás során. Családjuk kiirtását helyezték kilátásba, ha úgymond: nem szállnak le a Maccabi-ügyr ő l. A felszólításokat az érintett rend ő rtisztek lakáscímére (!) küldték. A Horváth András ezredes tájékoztatása szerint konkrét - horribilis összeg ű – megvesztegetési ajánlatokat is kaptak a nyomozók. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen kiterjedt s ugyancsak gonddal szervezett bű nöző i hálózatot térképeztek föl. Nagy pénzek forogtak, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint az,


72/228

5/9/2018


73


hogy például Tasnádi érdekében ezidáig legkevesebb tucatnyi ügyvéd járt el a nyomozó hatóságnál. De visszatérve a háló zatra… Ábrával szemléltették a nyomozók az egymással párhuzamosan, vagyis inkább együtt futó ügyek összefüggéseit. Látható, miként s miféle érdekekt ő l vezérelve kapcsolódik a vádirat szerint egyebek mellett pénzbehajtással, zsarolással, ki fosztással, csalással, rablással foglalkozó Tasnádi irányította Maccabi az üzletszer ű pénzkölcsönzéssel foglalkozó és három rendbeli zsarolással meggyanúsított Prisztás Józsefhez és jobbkezéhez, Csobolya Attilához. Rajtuk keresztül pedig elve zettek a szálak a profi behajtókig: Döcher Györgyig és Haris Sándorig. Kettejük talán bDöcher a »nagyobb formátumú«szolfi gura. Őt a közül szövevényes ű nügysorozat kiindulópontjául gáló, s emberölési kísérletnek minő sített szentendrei lövöldö zés mellett barátnő je, Haraszti Teodóra rejtélyes haláláért is felel ő snek tartják. S ő t! Nem maradt el a sejtett szenzációs be jelentés sem. Az akció osztály vezet ő je, Tóth Ernő alezredes elmondta, hogy szombat hajnalban – kommandósok közremű ködésével – Nyíregyházán elfogták a Lakatos Pufi néven elhíresült urat, aki korábban egyszer már terhel ő vallomást tett az ügy f ő szerepl ő ire, akik közül néhányan részben már beismerték bű nösségüket. Ezek után Pufi elt ű nt, s távollétében egy videokazettával igyekezett igazolni ártatlanságát. Erre egyébként még alighanem szüksége is lesz, ugyanis kedden délután újra el ő zetes letartóztatásba helyezték. Azzal gyanú sítják, hogy Döcher Györggyel együtt ő gyilkolta meg az M3as mellett holtan talált Zaharovics Zoltánt, a belváros hírhedt valutaüzérét. Mindezeket a tegnapi sajtótájékoztatón ismertették, ahol azt hangsúlyozták, hogy a bonyolult bű nügy szerepl ő inek a bű nösségét majdan a bíróság hivatott megállapítani. (Mai nap, 1993. november 11.) Az utolsó bekezdéssel teljesen azonosulni tudok, csak azt nem értem: a rendőrség emberei miért nem tartották magukat


73/228

5/9/2018


74

TASNÁDI PÉTER

az általuk is jól ismert szabályhoz?! A cikket egyébként két fotó is illusztrálja. Az egyiken Horváth és Tóth rendőrtiszt urak láthatók, amint békés egyetértésben ülnek egymás mellett. A másik érdekesebb – az olvasó fantáziáját jobban megmozgatja -, egy csomó fegyvert ábrázol (javarészt pisztolyokat), amelyekkel állítólag a Maccabi tartotta rettegésben a f ővárost. És csak most jön a java! A szóban forgó sajtótájékoztatón jelen volt a tv-híradó kamerája is, ha jól számolom, körülbelül ötmillió néző láthatta premier-plánban és jó hosszan az alábbi kis vázlatot: Prisztás József Csobolya Attila Conti-Car

közös adás Seres Zoltán FANTOM Behajtás

Tasnádi Péter

Gábor László Uzsorakölcsön Behajtás Lovas Péter Döcher György közös Pekár József Egyéb rablás bűncselekmények (Juszt L. felbujtására stb.) Németh Sándor Gazd-i bűncselekmények Hariz Sándor (alapítványok) Száva Lajos (Sárgalábú) sértetti védelem

A Pest Megyei Rendőr-f őkapitányság illetékesei aprólékos részletességgel el is magyarázták a szép számú érdekl ődőnek, mit is hivatott érzékletes formában bemutatni a rajz. Az 1993. novemberi álláspont szerint ez a magyarországi maffia szervezeti felépítésének vázlata. Mint látják, nagyon előkelő helyen szerepel a nevem. Együtt szerepelek például a már e könyvben is többször említést nyert, legendás hír ű urakkal: Prisztás Józseffel és Csobolya Attilával. Ezek után tényleg


74/228

5/9/2018


75


úgy gondolom: ideje lenne a két illusztris személyiséggel közelebbr ől is megismerkednem… Nem mintha nem hallottam volna még róluk, de — ha emlékezetem nem csal — az utób bi évtizedben tán’ egyszer, ha beszéltem egyik ő jükkel. Ennyit a „Szervezetr ől”. (Csak közbevetőleg: már mindketten sza badlábon vannak – réges-régen!) A fentebb közölt rajzot persze nem véletlenül vetették pa pírra a nyomozók. Meggyőződésük volt – legalábbis gondolom -, hogy a benne foglaltak minden apró részlete fején találta a szöget. Eszerint is viselkedtek, velem kapcsolatban bizonyosan. Például: „- Horváth András ezredes, a Pest Megyei Rend ő r-f ő kaő

ő

megyei pitányság helyettesbű vezet és Tóth Ernvezet alezredes, a Pest szervezett nözés jeelleni osztály ő je. Önök egy évvel ezel ő tt azt mondták, hogy Magyarországon körülbelül hét keresztapa fejti ki tevékenységét, és közülük három már rács mögött van. Most már egy sincs rács mögött. Egy sincs rács mögött? Horváth András: - Ennek az ügynek azok a szerepl ő i, akik a legsúlyosabb bű ncselekményekkel gyanúsíthatók, azok elő zetes letartóztatásban vannak. Ha ön azt kérdezi, hogy a fe jek, az organizmus szürke állománya bent van-e vagy kint van, akkor meg kell hogy mondjam, most már szabadlábon vannak. - Tasnádi úr azt állítja, hogy ő egy kreált ügy áldozata, és nem is ismeri a többi állítólagos tettestársát. H. A.: - Az, hogy a Tasnádi úrétól mer ő ben eltér az én véleményem, gondolom, nyilvánvaló és érthet ő . Én nem osztom az ő véleményét, nekem meggyő ző désem az, hogy itt nagyon komoly, a társadalomra súlyosan veszélyes, új típusú szerve zett bű nöző kr ő l van szó és Tasnádi úr ennek a társaságnak egyik legveszedelmesebb és meghatározó személyisége. - Van Magyarországon szervezett alvilág? Tóth Ernő: - Én azt mondom, hogy van Magyarországon


75/228

5/9/2018


76

TASNÁDI PÉTER

szervezett bű nözés, s ha ezt valaki alvilágnak titulálja, akkor nevezze annak, én szervezett bű nözésr ő l beszélek. - Úgy tudom, az is közrejátszott abban, hogy szabadlábra helyezték az úgynevezett keresztapákat, hogy bizonyos tanúk visszavonták a vallomásaikat. Ennek ön szerint mi az oka? Mi a helyzet Magyarországon a tanúvédelemmel, van-e ilyesmi egyáltalán? T. E.: - Nem amiatt kerültek szabadlábra az említett urak, mert különböző tanúk visszavonták a vallomásaikat. A szabadlábra helyezésüket a bíróság eszközölte és indokolásában a bírósági végzés egyértelmű en leszögezi, hogy a rend ő rség az eljárást befejezte, két úr esetében pedig az indoklás úgy szól, hogy a rend ő rség a nyomozóhatóság a nyomozás nagy ő

részét és fenn, az el szabadlábra zetes letartóztatás törvényes feltételei márelvégezte, nem állnak kerülésük tehát nem ve szélyeztetné az eljárást. A tanúvédelemmel kapcsolatban pedig annyit: igen, voltak olyan személyek, akik a vallomásukat megváltoztatták vagy visszavonták. - Hogyan reagált erre az alvilág? Ön azt mondja, hogy van is meg nincs is szervezett alvilág Magyarországon. Nos, hogyan reagált ez az úgynevezett félig-meddig szervezett alilág a fejek lenyisszantására. Új fejek n ő ttek ki? T. E.: - Továbbra sem használom azt a szót, alvilág. Én azt mondom, hogy van Magyarországon szervezett b ű nözés, bár nem értenek egyet. Amikor a Pest Me ezzel gyei biztosan Rend ő r-f ősokan kapitányság és a Budapesti Rend ő r-f ő kapitányság közel másfél évvel ezel ő tt együtt elkezdte ezt a fajta munkát, sorban ő rizetbe, illetve el ő zetes letartóztatásba helyeztünk néhány embert. Én ugyan nem készítettem ilyen kimutatást, de a statisztikai adatokból nyilván egyértelmű en megállapítható, hogy egy id ő re megtorpant a bű ncselekmények számának növekedése, f ő leg Budapesten. - Sző val, ebbő l önök arra következtettek, hogy a megfelel ő embereket tették a megfelel ő helyre? T. E.: - Hát így is lehet fogalmazni. - Milyen hibákat követtek el a nyomozás során?


76/228

5/9/2018


77


H. A.: - Számtalan hibát és szerintem számtalan nagyon jó dolgot is. - Konkrétan mit lehetne megemlíteni, ami nem veszélyezteti a következő nyomozást? H. A.: - Az alapvet ő dilemma az volt, hogy katonai kifeje zéssel harcból támadjunk, vagy pedig megpróbáljuk a hosszadalmas bekerítést, beépülni különböző módszerekkel és mélyebb információkhoz jutni. Mind a kett ő nek megvan az el ő nye is meg a hátránya is. Mi úgy döntöttünk, hogy egy hu száros rohammal kezdünk. Ennek aztán nagyon sok nehézsé gét láttuk, de hát nagyon sok el ő nye is volt ennek a megoldásnak. A legnagyobb el ő nye az volt, hogy zavart okoztunk az úgynevezett szervezett alvilágban és megakadályoztuk, hogy ű

tovább folytassák a súlyos, életellenes b ncselekményeket, az emberek számára megalázó durva módszereket.” (168. ÓRA, 1993. november 16.) Ami azt illeti, a huszáros roham valóban csak a kezdetekre volt jellemző. Jobban örülök, ha a vizsgálat ugyanilyen huszáros gyorsasággal be is fejeződött volna, de err ől már volt szó. Még valamit: nem tudom, milyen zavar keletkezett a szervezett alvilágban a szóban forgó letartóztatások kapcsán, de ami az én ügyemet illeti: szerintem semmilyen! És az ütközet folyamatosan zajlik ma is – mint a hivatalos, mind pedig a sajtóban nyitott fronton. Egyebek közt így: „Újabb vád Tasnádijavaslat Péter ellen Az adós amnéziás Újabb vádemelési van *készül ő ben Tasnádi Péter üzletember, »kinevezett« keresztapa ellen. A BRFK szervezett bű nözés elleni szolgálata szerdán önbíráskodás alapos gyanúja miatt vádemelési javaslattal továbbította a legújabb ügyet az ügyészségnek. Még két éve egy akkori alkalmazottja némi készpénzt kért kölcsön Tasnádi Pétert ő l, ám amnéziában szenvedhet, mert azóta sem adta vissza. Tasnádi 1992. szeptemberét ő l 1993. november elejéig el ő zetesben múlatta az id ő t, ám szabadlábra kerülve felkereste volt beosztottját. A testépítéssel foglalkozó férfiú pedig a


77/228

5/9/2018


78

TASNÁDI PÉTER

rend ő rségre szaladt, mondván: Tasnádi életveszélyesen meg fenyegette ő t, pedig még csak pénzt sem kapott t ő le kölcsön soha. A BRFK zsarui szembesítést rendeltek el, ahol az adós revidiálta korábbi feljelentését: ekkor már arról »vallott«, hogy nagyon megijedt Tasnáditól, amikor az az állítólagos kölcsön után érdekl ő dött t ő le. A pénz kölcsönadását egyébként nyolc tanú látta. Az el ő zmények ismeretében érdekesnek t ű nik, hogy a zsaruk önbíráskodás alapos gyanúja miatt vádemelési javaslattal továbbították az ügyet az ügyészségnek. Tasnádi – legalábbis egyel ő re – továbbra is szabadlábon várja a fejleményeket.” (Blikk, 1993. április 15.) Erre1223/1994/1. vonatkozóanszámú idemásolom illetékes ügyészség B. XX. határozataz „Indoklás” részének néhány mondatát: „I. Attila elmondta, hogy éjszaka telefonon is megfenyegette ismeretlen személy Tasnádi Péter nevében, ha nem fizeti vissza a pénzt. Tasnádi Péter nem vitatta, hogy több ízben megkísérelte I. Attilától visszakérni részben alkalmazottai bevonásával, részben személyesen az 50.000 Ft-ot, amit védekezése szerint egy összegben kölcsönként adott át I. Attilának. Mivel nem járt eredménnyel, megbízta ügyvédjét, hogy tegyen intézkedéseket peres úton8-án a pénz behajtására. Tasnádi Péter ügyvédje 1993. december írásban felszólította Attilát a teljesítésre, majd 1994. január 19-én keresetlevelet nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. Tasnádi Péter tagadta, hogy a pénz visszafizetése céljából I. Attila személyét, családját, illetve vagyontárgyait érint ő fenyeget ő kijelentéseket tett volna. I. Attila többszöri kihallgatásai alkalmával más-más vallomást tett a fenyegetés pontos tartalmára vonatkozóan. A gyanúsítottal történt szembesítéskor már csupán a következ ő ket állította, mint Tasnádi Pétert ő l fenyegetésként elhangzottakat: »Ha nem adom meg a pénzt, te tudod, hogy hova járok


78/228

5/9/2018


79


fellépni, tudod hol dolgozom, tudod hol lakom… fogsz arról tenni, hogy a pénzedet visszakapd… így nem sok jöv ő t jósolsz sportpályafutásomnak.« Vallotta, hogy ekkor más konkrét fenyegetés nem hangzott el. Többször módosított vallomása alapján egyéb bizonyíték hiányában, a gyanúsított tagadásával szemben a bű ncselekmény elkövetése nem volt kétséget kizáróan megállapítható, ezért a nyomozást megszüntettem. Budapest, 1994. június 14. napján” No persze, a történet eme fordulatáról a nyilvánosság már nem értesülhetett. A közvéleményben csak annyi maradt meg, hogy: megintkisstíl (!) valami balhébalegalább keveredett.” Pedig„Tasnádi akad – már az amúgy ű – ügynek három fontos tanúsága: 1: Itt is – mint mindig – a saját pénzemet kértem – követeltem? – vissza. 2: Az adós valóságos fenyegetettsége nem bizonyítható, már csak azért sem, mert jogaim érvényesítésére – mint láthatják – a törvényes utat választottam. És végül 3: Az adósaim össze-vissza beszélnek, minden bizonnyal azért, hogy ne kelljen törleszteniük. Mert ki a csuda tör ődött volna például I. Attilával, ha a megállapodásunkat betartva, időaz ben visszaadjaminden a baráti (!) kölcsönt?! És körülbelül ez volt alaphelyzet olyan ügyben, amelyet a rendőrség és az ügyészség nehezményez, megpróbál bűncselekménynek beállítani. Holott az ilyen és hasonló esetek ma már – lehet, hogy sajnos – életünk mindennapos velejárói. És ez nem véletlen.


79/228

5/9/2018


80

TASNÁDI PÉTER

Pénzügyi rendszerváltók, üzleti zsenik Eufórikus, a szabadság örömét lázasan üdvözlő hangulat ban kezdődött a sokat emlegetett rendszerváltás 1989-90 tá ján Magyarországon. Kevesen gondoltak még akkoriban arra, hogy a szabadság felelősséggel is együtt jár és, hogy a társadalmi átalakulásnak lesznek vesztesei – nem is kevesen. A legtöbben úgy gondolták, az ő tehetségüket elfojtotta a létezőnek nevezett szocializmus, de mostantól a sikeres vállalkozás, a meggazdagodás pusztán elhatározás kérdése. Az ország tele volt tenniakarással, annál kevesebb volt a pénz, a mozdítható tőke. A magukat üzleti zseninek tartó emberek elkezdtek hitel után szaladgálni és úgyszólván senki sem gondolt a visszafizetés fenyegető kényszerére, a magas kamatokra. Csak egy darab papír és egy ceruza kellett volna kiszámolni: vajon melyik az a vállalkozás, amely – akár ideális körülmények között is – kitermeli a 30-35% körüli kamatot és még valami nyereséget is hoz. Arról nem is beszélve, hogy aki – bátran és gyakran felelőtlenül – mégis vállalta a kockázatot, az is nagyon nehezen jutott klasszikus úton, a bankoknál hitelhez. A helyzet tele volt ellentmondással: kellett a pénz – mindenki érezte, hogy a lapokat ezekben az években osztják le -, de aamagyar pénzintézetek olyanő többsége biztosítékokat követeltek, amellyel lakosság dönt nem rendelkezett. Ha pedig mégis, úgy a hitelügylet lassúsága tette gyakran értelmetlenné a pénz felvételét. A jó ötletek mindig sürgős cselekvést követelnek. (Hát még a rosszak..). Összegezve: fellé pett a nyomasztó tőkehiány, alig-alig lehetett pénzhez jutni. A magánszféra azonnal lépett! Azok az emberek, akik eddig nem tudták igazán mozgósítani a vagyonukat – mert azért akadt itt gazdag ember ’90 előtt is -, most elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. Nagyon magas és – akkoriban (!) – törvénytelen kamatra adtak hitelt a semmiből vissza nem riadó „vállalkozóknak”. Persze annyi esze minden hitelez ő-


80/228

5/9/2018


81


nek volt, hogy a szükséges garanciákat, a fedezetet biztosította magának. Telt-múlt az idő és lassacskán elérkezett (volna) a törlesztés ideje. A zseniálisnak hitt vállalkozások nagy része azonban tönkrement. (Most ne is beszéljünk azokról, akik egyszer űen elszórták a pénzt.) Tízezrek kerültek egyik pillanatról a másikra szorult helyzetbe, váltak fizetésképtelenné. Természetesen mindenki megpróbálta először nyugodt, polgári keretek között elintézni az ügyeket, de hát nem ment… Ekkor jöttek a „pénzbehajtók”. A legf ő bb jelszó a „bármi áron” lett. Semmi sem számított, csak a pénz kerüljön elő. (A törekvés természetes és úgy gondolom, érthető.) Az eszközök, a módszerek egyre durvultak és a folyamat ma is tart. Merthogy hogy az alaphelyzet ’90a tét. óta Ne aligvegyék változott, legfeljebb annyiban, nagyobb lett utólagos okoskodásnak, de én már évekkel ezelőtt megjósoltam – sőt a rendőröknek is elmondtam – mi fog következni. Nagy kár, hogy senki nem figyelt rám. (Remélem nem vagyok beképzelt!) Hogy mi lenne a megoldás? Igazából nem tartom magam szakértőnek, annyit azonban egész biztosan tudok, hogy az adósok törvényi helyzetét, védettségét mindenképpen mérsékelni kellene. Rá kell szorítani mindenkit, hogy legalább hajlandóságot legyen kénytelen mutatni a törlesztésre. Az egyre durvább harc a ha hitelez ők és az adósok között csak akkor szorítható vissza, egyik oldalon sem lehet az ügyeket egy vállrándítással, illetve néhány baseball ütővel elintézni. Ez irányban kell a törvénykezésnek haladnia. (A magam részér ől egyébként az adósok börtönét sem tartom elvetend ő lehetőségnek!) Különben nagyon nagy bajok lesznek… Akadnak azért sokan, akik az egész folyamatot nem így értékelik. Más szemszögből is lehet látni, láttatni az események láncolatát. Példaként olvassunk el cikket a KÁPÉ Magazin 1994. március 24-i számából: „Ezek még nem fehérgalléros fiúk


81/228

5/9/2018


82

TASNÁDI PÉTER

A Keresztapa mondotta volt az embereinek, hogy olyan ajánlatot kell tenni, amit nem tudnak visszautasítani. A ma gyar éjszaka sem biztonságos már, önkéntes szabadcsapatok ajánlgatják magukat. A védelemnek persze ára van. Fantasztikus történetek járják a védelmi pénzekr ő l, de a múlt hétig a rend ő rség hivatalosan nem tudott e »mű fajról«, miután mostanáig senki sem tett feljelentést. A nagy csendet egy balatoni vállalkozó törte meg. Rapcsánszky Lajos, a balatonalmádi Szekér borozó tulajdonosa ugyanis nem volt hajlandó 300 ezret fizetni havonta. Történt pedig, hogy három marcona úr a minap megkocsikáztatta fiát, s a veszprémi erd ő szélén baseballüt ő kkel jól ellátták a baját. Mellesleg közölték vele, hogy ez nem öncélú ő

ő

akció volt:hanem ha rövid id n belül letesz 300a ezret, t és családját, a borozót is megvédik rossz nemcsak szándékú ide genekt ő l. Rapcsánszky úr vette az üzentet, de nem ijedt meg. »Nem vagyok milliomos, hogy havi 300 ezret fizessek, s maga a borozó sem megy olyan jól. Kicsit melléfogtak a fiúk.« Tényleg pechjük volt, hiszen Rapcsánszky úr násza éppen az almádi rend ő rparancsnok-helyettes, így nem kellett messzire mennie. »Kereshettem volna két markos srácot is, akik ugyanígy elintézték volna ő ket. Még így jártak jobban« - mondja a vállalkozó. A randevúra mindenesetre kommandósok mentekMeglehet. el, és három nehézfiút füleltek le. A rend ő rség szerint több vendégl ő t védtek már. Arra viszont nincs bizonyíték, hogy a két balatoni védelmi banda egyike bukott volna le, így egyel ő re minden maradt a régiben. Budapesten még kuszább a helyzet. Z. három üzletet véd tíz portással. Ha baj van, összeszedi ő ket. A tarifák titkosak, de többnyire a forgalomhoz szabottak. Az egyik legdivatosabb diszkót E. védi 600 ezerért. Ő adja a 6-7 portást, s miután ki fizeti ő ket, a fele tisztán megmarad neki. Ám ez a ritkább eset. Többnyire alkalmi védelmet ajánlanak, vagyis felkínálják, hogy nem verik szét, nem gyújtják fel


82/228

5/9/2018


83


a boltot. »Egyszer beveszik, de ha túl jól megy az üzlet, a tulajnak megérné elmenni a rend ő rségre. Ha meg kevés a bevétel, nincs mibő l fizetnie.« A külföldiek még óvatosak. Külföldi bandák is felt ű ntek már e közép-európai kis átjáróházban, de egyel ő re nem foglaltak le túl sok rókalyukat. Próbálkoznak. A kínaiak a saját fajtájukkal vannak elfoglalva, legfeljebb egymást fenyegetik, s olykor persze gyilkolják is. Az ukránok egy-két lányt futtatnak. Ők inkább fegyverben utaznak, így aztán elég félelmetesek is. Orosz csoportok már próbálkoztak zsarolással, de még nem nagyon találják fel magukat. A pletyka szerint nemrégiben az egyik budai lakótelepen próbálták megfejni a kocsmárost. Ám amikor az,elbeszélgettek, hajdani tudósító lévén, oroszul szólt hoz zájuk, kellemesen s belátták, hogy egy lakótelepi kiskocsmában a bevétel épp arra elég, hogy a tulaj-kocsmáros-csapos megéljen. A nagyok egyel ő re elkerülik a Kárpát-medencét, hiszen a két nagy bolt, a kábítószer és a prostitúció még nem megy. Néha azért felt ű nik egy magányos menő . Az egyik belvárosi bárt egy olasz és egy magyar vitte, míg be nem vették V.-t, aki védte a helyet. Egy ideig. Aztán kitúrta az olaszt. Aki nem látta értelmét, hogy háborút indítson ilyen bizonytalan terepen, meg hát nem is vesztett olyan sokat. A magyar társnak sem voltelsmaradása. V. ugyanis kétszer a falhoz nyomta, és megtette ő és utolsó ajánlatát: »Na jó, kapsz négy milcsit.« Nem sok ahhoz képest, hogy napi 200 ezer volt tisztán a bevétel. Ám abból sem lett semmi. Még a piac sincs felosztva A sokadik történet után már a kívülálló is ráérez, hogy bá jos rendetlenség uralkodik: se hálózat, se maffia. A rend ő rség ugyan Tasnádi Péternek, a Maccabi cég elnökének a letartóztatása után felállított egy piramist, miszerint ő lett volna a magyar maffia feje, de bizonyítékot nem talált. Még a piac sincs felosztva. »Ezek még nem fehérgalléros fiúk, nem elég intelligensek« - mondja egy alvilági szakért ő .


83/228

5/9/2018


84

TASNÁDI PÉTER

Mellesleg sorolja, hogy a nagyfiúk hányszor támadtak már egymás ellen. A törvényeket sem ismerik, nem tartanak ügyvédet. Többségük még csak büntet ő jogásszal találkozott. T. volt az egyetlen, aki csapatot tartott. Állítólag ötvenezret fizetett nekik, s állandóan körülötte lebzseltek, biliárdoztak, kártyáztak. Ha valahol dolog volt, öten-tízen indultak el. Mióta T. megjárta a sittet, csapat sincs többé.” És ugyanitt egy kis történeti kriminalisztikai áttekintés: „Bű nre szövetkezve – büntetlenül A védelmi zsarolás csak Magyarországon számít újdonságnak – mondja dr. Katona Géza kriminológus. – Nyugaton ennek már nagy hagyományai vannak, gondoljunk csak a ő

ő

századel Amerikájánakő k»racket«-jeire, akikr l elmondhat juk, hogy gyakorlatilag találták fel ezt az üzletágat. Az újvilágban a védelmi pénzek beszedését igen hamar ki sajátította a szervezett bű nözés, mivel jól fizet ő , kis kockázattal járó üzletet láttak benne. Hogy hazánkban ki volt az ügy úttör ő je, nem tudni. Elképzelhet ő , hogy azok a magyar bű nö ző k, akik valaha elmenekültek az országból, külföldön beépültek valamelyik bű nszövetségbe, s most hazatérve kamatoztatják az idegenben szerzett tapasztalatokat. Érdemes megjegyezni, hogy itthon jóval kisebb kockázatot vállalnak, mint Nyugaton, ahol hatványozott büntetés vár arra, bű nszövetkezet tagjaként követi el tetteit. Igaz, hogy ezt aakitörvények Magyarországon is súlyosbító körülménynek tekintik, de míg Amerikában vagy Nyugat-Európában ponto san meghatározzák, mi a szervezett bű nözés, addig a magyar Btk.-ban nincs erre utaló rész.” Meglehet, a történetnek ez a fele is igaz, de ezen sincs csodálkoznivaló. Elő bb-utóbb minden igény keltette hiányt kitölt az üzlet, az „élelmes” vállalkozás, a kínálat. Szerintem nyílvánvaló, hogy az úgynevezett „pénzbehajtókra” és a nyilvános helyek „védelmezőire” – nem a zsarolókra! – szükség van. Márpedig, ha az igények kielégítése nem megy törvé-


84/228

5/9/2018


85


nyes, józan keretek között, elő bb-utóbb lecsap az alvilág. Ez is csak az én mondandómat támasztja alá. Egyébként a legszebb az egészben, hogy én – és részben a Maccabi – éppen a fentebb emlegetett zsaroló bandák ellen léptünk fel. (Egyebek közt.) Végül is: err ől szól ez a könyv…


85/228

5/9/2018


86

TASNÁDI PÉTER

Sajtótájékoztató a börtönben Tulajdonképpen büszke lehetnék. Mégis, szívesen lemondtam volna arról a dicsisőségr ől, hogy bűnügyi kuriózum legyek. Én voltam ugyanis az els ő a magyar kriminalisztika történetében, aki előzetes fogvatartottként sajtótájékoztatót tarthattam. Pontosan nem ismerem az engedélyezők indítékait, de talán bele tudom képzelni magam a helyzetükbe. A letartóztatásom pillanatától olyan nyilvánosságot kapott az úgynevezett „Tasnádi-ügy”, hogy az idő előrehaladtával egyre nehezebb volt kielégíteni az olvasók, a tv-nézők és rádióhallgatók kíváncsiságát. Eleinte még lehetett mondogatni az újságíróknak: „kérem, a nyomozás nagy er őkkel folyik, ám taktikai okokból nem mondhatunk semmit”, de ez késő bb már kevés volt. Napról-napra er ősödött az érdeklődés, s ezzel együtt a rendőrség illetékeseire nehezedő nyomás is. Az engedély kiadásának bizonyára volt egyéb – a nyomozást el ősegíteni hivatott – indoka is, (a körülményekből kitűnik: talán azt remélték, zavarba jövök), de kétségkívül eljött az a pillanat, amikor nem lehetett hallgatni, illetve elhallgattatni. Természetesen – bármilyen csekélynek látszott is az esély -, a lehetőséget én magam kértem vagy inkább követeltem. A zárkába eljutott hozzám minden sor, minden hír, minden pletyka, amely ügyemet tárgyalta. Majd’ beleőrültem a tehetetlenségbe. Hogy képtelen vagyok – akár a legszerényebb módon – megvédeni magam a vad találgatásokkal és a még vadabb rágalmazásokkal szemben. Írtam, hát a kérvényeket, minden lehető helyen mondtam a magamét: sajtótájékoztatót szeretnék tartani! Eleinte úgy tűnt, minden hiába. Az Esti Hírlap 1992. november 24-i számán Dr. Komáromi István ezredes, a Pest Megyei Rendőr-f őkapitányság vezető je még így nyilatkozott: „- Egy olyan ember, akinek a kocsijában pisztolyt, a há zában félautomata puskát találtunk (persze viselési engedély nélkül), nos, az ilyen ember ne nyilatkozzon. Az el ő bb említett


86/228

5/9/2018


87


vétségeként a Btk. Alapján öt évig terjed ő szabadságvesztés is kiszabható.” A riporter kérdésére Komáromi ezredes nyomatékosan leszögezte még: a rendőrség nem tart attól, hogy esetleg olyasmiket hozok nyilvánosságra, amik kellemetlenek lehetnének a nyomozást irányítókra nézvést. Úgy látszik, ezt akarták bizonyítani azzal, hogy mégis engedélyezték a nem mindenna pos sajtótájékoztatót. Azért óvatosak voltak. Mert amikor már én magam is belenyugodtam abban, hogy a nyilvános szereplés elmarad, egyszercsak kihívattak a zárkából és elindultunk. Azt hittem kórházba vagy orvoshoz megyünk (a vesém az idő tájt sokat rendetlenkedett), de egyszercsak egészen más társaságban találtam magam. A szó szoros értelmében belöktek egy volt zsúfolásig telt, vakítóan megvilágított terembe. asztal tele mikrofonokkal és riporter-magnókkal, alig Az ültem le, már záporoztak is a kérdések. Úgy éreztem magam, mint egy csapdába esett oroszlán. Bevallom: percekbe telt, míg magamhoz tértem, utóbb alig emlékeztem, mik voltak az els ő mondataim. Szerencsére – és hála lélekjelenlétemnek – nem beszéltem túl nagy butaságokat. Legalábbis ez derült ki a másnap megjelent cikkekből. Többé-kevésbé ezt szerettem volna mondani: „Tasnádi kipakolt Horváth András ezredes, a Pest Megyei Rend ő r-f ő kapitányság bű nügyi helyettese héf őfogdából n meglepetéssel kedveskedett a sajtó munkatársainak: a váci a f ő városba hozatta Tasnádi Pétert, a Budapest Maccabi SC négy hónapja el ő ze tes letartóztatásban lévő elnökét. Maga a f ő szerepl ő sem tudott felhozatalának céljáról, így meghökkenve állt a kamerák és riportermagnók kereszttüzében. Tasnádi leginkább rend ő rkék színű nek mondható joggingban, vastag aranylánccal a nyakában és bilinccsel a kezén eleinte kereste a szavakat. Késő bb, a karperec levétele után, megtalálta a fonalat, és keményen kipakolt. El ő ször is sérelmesnek tartotta az ellene folytatott eljárást. Jól koreografált akcióról van szó, állította. Kifejtette: elfo-


87/228

5/9/2018


88

TASNÁDI PÉTER

gultságot kívánt bejelenteni a Pest megyei akciócsoport és annak vezet ő je, Tóth Ernő ő rnagy ellen, ám kifogásával nem foglalkoztak érdemben. Az elfogultság bejelentését Tasnádi szerint az indokolta, hogy a rend ő rtisztek, többek között Horváth András ezredes is, a 168 órában valótlan dolgokat állítottak róla és a Maccabiról. A rend ő rség mellett az egyesületr ő l és a klub elnökér ő l rend ő rségi információk alapján cikkező újságok is pellengérre kerültek. Különösen éles hangon utasította vissza a Pesti Riport nemrégiben lel ő tt külső munkatársának, Tiszai Ferencnek a cikkeit: - Soha nem állt szándékomban megfenye getni téged, vagy a családodat! Hallod Feri?! – szólt oda a jelen lévő Tiszainak. Utóbbi viszont arról beszélt, hogy birtokában van egyazt videofelvétel, amivel tudja sát. Elmondta is, hogy lelövése el őbizonyítani tt Tasnádi úr jobbállítákeze (kiemelés Tiszai Ferenct ő l) közös ismer ő seik által hozta a tudomására, hogy szálljon le az ügyr ő l. Tasnádi visszautasította Tiszai állítását: - A nyilvánosság el ő tt jelentem ki, hogy nem tudok semmi ilyenr ő l, valamint, nem kívánok fizikai er ő szakot alkalmazni sem veled, sem a családoddal szemben. Tasnádi nem értette azt sem, hogy miért hozták összefügg gésbe Prisztás Józseffel és Csobolya Attilával. (A két úr pénzbehajtás és egyéb bű ncselekmények gyanúja miatt szintén a rend ő rség vendégszeretetét élvezi. Rend ő ri berkekben ő ket szervezett hazai alvilág két vezérének! –tartják A két aurat nem is ismerem – állította Tasnádi. – A szerz ő ) A klubelnök többször is kifejtette, hogy sem neki, sem a Maccabinak nincs kapcsolata az alvilággal. A klub ökölvívók, karatésok és testépít ő k részére jött létre. Amikor Uri Geller el ő ször jött Magyarországra, akkor vállalták el az első komolyabb munkát mint ő rző -véd ő kft. Nem sokkal el ő tte robbantották fel a repül ő térre igyekvő izraeli kivándorlók buszát, így joggal gondolhatták, hogy ilyen neves zsidó személyiség, mint Geller, védelemre szorulhat. Az ő rző -véd ő kft. létrehozásában sincs semmilyen törvénytelen. Kiváló tanácsadók segítettek létrehozni. Így dr. Láposi Lő rinc nyugalmazott rend ő rtábor-


88/228

5/9/2018


89


nok és dr. Tóth Tihamér nyugalmazott rend ő rezredes, mindketten a rend ő rtiszti f ő iskolán oktattak egykor. A társasági szerző dés kidolgozására hat jogász mellett az ügyvédi kamara elnökét kérte fel Tasnádi Péter. A sajtó azonban felel ő tlenül tönkretette a klub és elnöke hírnevét. Mert miért kellett arról cikkezni, hogy ő hazaszökött Ausztriából, és hogy milliós adósságot hagyott maga után? Ez nem igaz. Ha b ű nös lenne, akkor számtalan lehet ő sége nyílott volna az ország elha gyására, ugyanis a Pest Megyei Rend ő r-f ő kapitányság egyik tisztje folyamatosan informálta arról, hogy mivel vádolják. Ha bű nös lenne, akkor már nem lenne az országban, mondotta. Egy kérdésre válaszolva elmondta: szerinte azért pikkel rá a ő

ő

rend miveltiltakozott ellenrend rséget sejtenek Maccabiban. Err ő l rség, szó sincs, saját állítása ellen. aLáposi L ő rincnek az ő rző -véd ő cég alakításakor az első félelme éppen ez volt: csak nehogy azt gondolja bárki is,hogy árnyékrend ő rsé get akarnak létrehozni! Személyi és vagyonvédelmi kft.-t alakítottak, pontosan olyat, mint amilyet Kopácsi úr neve is fém jelez. Tasnádi szerint Láposi úrnak egy másik óhaja is volt: ki kellett zárni a soraikból az alvilág beférk ő zött tagjait. Így Seres Zoltánt és Növényi Norbertet, a Fantom Kft. korábbi vezet ő it. – Megváltam t ő lük – tárta szét a karját Tasnádi. – Tiszainak azonban jó barátai, azóta is találkoztak már. És ekkor kisebbfajta bombát robbantott a Maccabi elnöke. Elmondta, hogy Növényi Norbert informálta folyamatosan arról, hogy a rend ő rség mit tervez ellene. Tasnádi elmondta még, hogy amikor Sz. Bulcsútól elrabolták a milliókat ér ő Ferrariját, ő hozta vissza a jogos tulajdonosának. Közölte azt is, hogy Schwarcz úr, a Conti-Car ügyvezet ő je két nappal legyilkolása el ő tt nála jelentkezett, hogy védjék meg. Zemplényi György az olimpia el ő tt két-három nappal szintén jelentkezett, hogy retteg a rend ő rségt ő l és az egyik ő rző -véd ő kft.-t ő l. Attól fél, hogy meggyilkolják, mondta állítólag Zemplényi. A repül ő térre személyesen kísérte ki,


89/228

5/9/2018


90

TASNÁDI PÉTER

ahol a menedzser bemutatta neki Morvai István BM-államtitkár személyi titkárát. Tasnádi úr a késő bbiek folyamán tiltakozott az ellen, hogy a klub tevékenységével kapcsolatban pénzbehajtásról beszél jenek. – Jogos követelések behajtásáról volt szó – helyesbített. Majd elismerte, hogy valóban adott kölcsönt egy illet ő nek, aki nem akarta azt megadni. Összevitatkoztak, és tettle gességre került sor, amely során mindketten nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. Ez nem zsarolás és nem pénzbehajtás, hanem önbíráskodás, állította. Ugyancsak elismerte, hogy a rend ő rség lefoglalt t ő le néhány fegyvert, amire nem volt engedélye. – Furcsa módon kerülhetett oda a fegyver, de most err ő l még nem beszélek – fogalmazott sejtelmeő

sen. Ezt követ en bilincsben elvezették. Horváth ezredes ekkor behozatta azt a 9 milliméteres félautomata amerikai karabélyt és a 9 mm-es marokl ő fegyvert, amit Tasnádinál foglaltak le. A puskába elefánt ellen való l ő szer dukál! Tóth ő rnagy kapásból cáfolta, hogy Tasnádi ne ismerte volna Csobolya urat. Egy pénzhiányban szenved ő polgártársunk Csobolyától kért és kapott hárommillió forintot három hónapra úgy, hogy a kamat 2,1 millió volt! Tasnádi többek között ezt a tartozást is behajtotta a maga sajátos módján, állította Tóth ő rnagy. Hogy mivel vádolják Tasnádi Pétert? Csalással, zsarolás sal, rablással, súlyos testi sértéssel fegyverrel való visszaéléssel. A háttéranyagként a sajtó és rendelkezésére bocsátott anyagban hét eset részletes leírása olvasható. Mindenesetre Tasnádi urat hat ügyvéd védi. Hogy mennyire sikeresen, az majd kiderül…” (Kurír, 1993. január 26.) Szerencsés dramaturgiai szituációban bukkant fel ehelyütt a fent idézett írás. Mindenki szerepel benne, akir ől most szó lesz.


90/228

5/9/2018


91


Emberek, sztorik Még a büntetőeljárás megindulása előtt vált a Maccabi életének f őszereplő jévé a címben jelölt férfiak közül kettő: Uri Geller és Zemplényi György. Tiszai Ferenc már akkor csöp pent az események f ősodrába, amikor az előzetes fogvatartás keser ű napjait morzsolgattam. De, menjünk sorjában. E könyv olvasói közül bizonyára sokan emlékeznek Farkas Helgára, a titokzatos körülmények között elt űnt szegedi lányra. Egy külön könyv témája lehetne – szerintem lesz is – a történet, ám most csak annyi tartozik ide, hogy az emberrablók áldozatául esett(?), csinos lány édesapja Farkas Imre minden szóbajöhető lehetőséget megragadott lánya előkerítésére. (Sajnos azóta is eredménytelenül.) A gazdag szegedi vállalkozó megkeresett engem, hogy a segítségemet kérje. – Megteszünk mindent, Imre, ami emberileg lehetséges – mondtam a kétségbeesett apának és tartottam a szavam. Bíztató eredményeket értünk el a szerteágazó kutatás nyomán, ha nem tartóztatnak le, ma lehet, hogy meg tudnám mondani: mi történt Helgával? Ebbe most ne menjünk bele, a lényeg, hogy a lány felkutatását volt hivatott elősegíteni a világhír ű parafenomén Uri Geller magyarországi látogatása. Mármint az, amelyikre Farkas Imre hívta meg, merthogy Uri azt megelőzően is többször járt nálunk. Láthatták a nézők például egykori kitűnő barátom, Déri János – az Isten nyugosztalja – feledhetetlen műsorában, a Nulladik típusú találkozások-ban. Már a televízión keresztül is elkápráztatott ez az egészen különleges ké pességekkel megáldott parafenomén. Biztosan megértik, miért gondoltam, hogy Uri segíthet megtalálni Farkas Helgát. Igen ám, de hogyan lehet vajon egy ilyen ismert – csodált és gyűlölt – személyiség közelébe férk őzni. Próba szerencse – gondoltam – és elkértem Déri Jancsitól Geller londoni villá jának számát. Azt tudtam, hogy tűrhetően beszél magyarul (magyar származású), így hát vettem magamnak a bátorságot,


91/228

5/9/2018


92

TASNÁDI PÉTER

egyszer űen felhívtam. Majd’ elájultam a csodálkozástól, Uri annyira közvetlenül és kedvesen fogadta egy vadidegen em ber megkeresését, hogy sok magyar hivatalnok tanulhatna t őle! Percek alatt, szinte azonnal megállapodtunk és őszintén be kell vallanom, nagyon büszke vagyok magamra, hogy Uri Geller egyik házigazdája lehettem. Ha nem lenne túlzott szerénytelenség, azt mondanám: ez az istenáldotta tehetségű, ám annál szerényebb férfiú a barátom. Amikor Farkas Helga ügyében – 1992. januárjában – Magyarországra jött, valóban minden elképzelhető óvintézkedést megtettünk személyes biztonsága érdekében. Nem véletlenül. Uri Gellert sokan nem szeretik, f őleg a vallásos embeő

rek közülMásrészt tartják pedig t nem akkoriban kevesen aználunk ördög,isa elszaporodtak sátán földi kö-a vetének. zsidóság elleni fenyegetések, sőt – lásd fentebb – a merényletek. És még valami: a tény, hogy a Maccabi védi Uri Gellert, nem volt utolsó reklámnak sem. Ezzel a látogatással robbantunk be igazán a köztudatba. (Lehet, hogy nem kellett volna.) Sajnos, ami f ő célunkat, Farkas Helga megtalálását illeti, nem jártunk eredménnyel. Én mégis hálás vagyok a sorsnak: Uri Gellerrel azóta is nagyon kellemes, jó viszonyban vagyok. Lehet, hogy így lennék Zemplényi Györggyel is, ha tudnám, holővan... egyedülálló, a fél világ rend rsége Tájékozatlanságom és a hitelezők hadanem keresi a levitézlett úszómenedzsert. Nem kívánok nyomozni az ügyben, vajon Zemplényi kinek és mennyivel tartozik, annyi bizonyos, hogy engem nem csapott be. A világhír ű úszók oldalvizén a magyar közéletbe – és köztudatba – beevezett nagystílű szélhámos – ki tudja, miért – az utolsó menedéket látta bennem. Esküszöm, semmit sem tudtam az ügyeir ől, amikor a Maccabit megkereste. Csak utólag látom, milyen komoly teljesítmény volt, hogy sikerült megvédenünk őt. Adjuk át most megint a szót Kárpáti Tamásnak, aki az „úszómenedzserr ől” szóló


92/228

5/9/2018


93


könyvében ekképpen számol be Mr. Z. utolsó, Magyarországon töltött napjairól. „36 maccabis test ő r 8 órás váltásban ő rizte Zemplényit * Elbúcsúzó szavai: figyelj oda anyukámra, ha bármire szüksé ge van, segíts neki! * A Maccabi ő rizet(é)ben Szeptemberben fölkap egy nevet a napisajtó: Tasnádi Péterét. A Maccabi Budapest elnöke hírtelen népszer ű ségének oda ugyanaz, mint a hajdani úttör ő csapat-gyű léseken muto gatott veteránoké: ő k még látták Lenint. Tasnádit a Fészek Klub kártyaszobájából ismerem, a szomszéd asztalnál zajló Csapó Gábor – Kertész Péter – Csurka László parti negyedik tagjaként. (Ez egyben magyarázatul is szolgálhat, hogy miként lehet egy Csurka-sarj egy zsidó sportegyesület alapító tagja.) megbeszélt Tehát protekciósként kérek interjút Tasnáditól, három id ő pont után a negyedikre, szeptemberamit 18án délel ő tt sikerült az irodájában nyélbe ütni. A réztábla a kapu alatt azt hirdeti, hogy a Rákóczi úti ház II. emeletén található a Comel-Trade, a Pannon Trade, valamint a Budapest Maccabi SC, a New York-i Big Fights hivatalos képvisel ő je. A csöngetésre négy mázsa bizalmatlan izom nyit ajtót, az iroda viszont rendkívül barátságos, Tasnádi szobája kiváltképp. Az antik bútorok, az elegáns bő rgarnitúra békebeli angol klubok hangulatát idézik, a f ő nök íróasztalán pihenő bronzoroszlánok, a régi márvány tintatartó, a szemközti márványoszlopon állóMuhammad Tell VilmosAli, és fia szobor nemkülönben. Tasnádi feje fölött George Foreman, Joe Frazier bekeretezett, színes dedikált fotói. Megnyugtató társaság, miként a fekete-fehér képeken a régi nagyok, Sonny Liston, Joe Louis, Dick Tiger, Rocky Marciano, Jack Dempsey és a többiek úgyszintén. Rögtön az ajtó mellett ügyes kis szerkezet. - Ez volna a legfontosabb berendezési tárgy? – kérdezem a házigazdát. - Egy pénzszámoló automata. Sajnos, nem a sajátomat re gisztrálja, hanem a Maccabiét, de azért annak is nagyon örülök, hogy a klub miatt sok a dolga. Egyébként vannak itt más


93/228

5/9/2018


94

TASNÁDI PÉTER

készülékek is, például olyan, amelyik jelzi, ha a belépő nél fegyver vagy fémtárgy van. Egy másik szerkezet jóvoltából tudjuk, hogy munkatársaink kivel és mit beszélnek telefonon. És van olyan készülék is, amelynek a rendeltetését nem mondom el… - Nem tagadom, kíváncsivá tettél, de engem most mindennél jobban izgat Zemplényi. Hogyan találkoztatok? - Az olimpia el ő tt néhány nappal beszól a titkárnő m, hogy egy Gyuri nevű úr keres telefonon. Mondom, kérdezze meg a vezetéknevét, mert borzasztó sokan keresnek, mindenkivel nem tudok beszélni. Ezt az úr nem volt hajlandó elárulni, de ragaszkodott, hogy kapcsolják be a szobámba. Nekem sem árult el többet, viszont azonnal akar velem találkozni roppant fontos higgyemszervusz, el, nekemnagyon is megéri. Húszhogy perc látlak. múlva ott volt,ügyben, azt mondja, örülök, Mondom, én is örülök, de ki vagy, Zemplényi György? A neved semmit nem mond nekem, mégis milyen ügyben jöttél? Elmesélte, hogy az úszószövetség elnöke, sok nagyvállalkozás vezet ő je és milliárdos üzletek lebonyolítója. Akkor már derengett valami. Nagyon fél – mondta -, mert több telefonfenyegetést kapott, hogy megölik, szétverik, s neki csak a Maccabi védelme nyújtana biztonságot. Nagyon sok jót hallott a klubról. - Milyen benyomást tett rád? Elegáns volt? Érezni lehetett mögötte a hinterlandot? - Negyvenfokos hő ség volt, nem is lehetett különösebben elegáns, és semmi nem látszott mögötte. S ő t, nem titkolta el, hogy több százmillióval tartozik, de sokkal nagyobb a kintlévő sége, ő senkit nem akar becsapni. Azokat is ki akarja fizetni, akik nem kértek a kölcsönr ő l papírt, ilyenbő l is akad 2030 milliós tétel. De hogy ezeket a pénzeket megadhassa, nyu godt körülmények szükségesek, kérte, ezt teremtsük meg a számára. - Tudtommal addig is voltak test ő rei. - Igen, akkor is lent várták az utcán, de már nem bízott bennük igazán. Pár nappal korábban ugyanis volt egy rabló-


94/228

5/9/2018


95


támadás ellene, állítása szerint 160 milliót vittek el kész pénzben és ékszerben. Ez az ügy nem tetszett nekem. Túl zavaros volt a történet. Állítólag két fiatalember hatolt be az irodájába fegyverrel. Az egyik pisztollyal sakkban tartotta, a másik ütlegelte, közben az asztalán lévő három vagy négy zsákot, tele brillekkel és készpénzzel, kidobták az ablakon az utcán várakozó társuknak. Test ő rei a lépcső n találkoztak össze a támadókkal, akiket végül a Zemplényi alkalmazásában álló Hólya István, az Újpesti Dózsa egykori elnöke fogott el. Átadták ő ket a rend ő rségnek, ahonnan kihallgatás és a fegyver lefoglalása után szabadon engedték ő ket. Nekem furcsa volt mindez, hiszen ennél kisebb ügyekben sem engedik el a gyanúsítottat. ismertea anevét támadóit? - Zemplényi A harmadiknak és a címét megmondta. Megkerestük a fiút, aki szerint a Gyuri bácsi az egészet kitalálta, neki egy rozzant Trabantja van, és életében külön-külön sem látott annyi pénzt, nemhogy összesen. Én azt is elképzelhet ő nek tartom, hogy a Gyuri csak a hitelez ő it akarta ily módon »megnyugtatni«. Vagyis hogy megvolt a pénz a részükre, csak elrabolták t ő le, de ő ismét el ő fogja teremteni. - Ha hinni lehet a sajtónak, nagyobb védelmet kapott, mint a köztársasági elnök és a miniszterelnök együttvéve. - Úgy ítéltük meg, hogy a nap minden órájában ő rizni kell, váltásban 12 test ő rt adtunk mellé, ez gyakorlatilagnyolcórás 36 ember mozgósítását jelentette naponta. A legtöbb esetben a saját sof ő rével utazott, ilyenkor el ő tte és utána is a mi autóink mentek. Ha gyalogosan közlekedett, csupa óriás vette körül, golyóálló mellényben. - Nyilván nem függ össze a test ő rök számával, de távolabbi terveid is voltak Zemplényivel? - Azt mondta nekünk, ha visszajön az olimpiáról, akkor leülünk, el ő vesszük az aktákat, nyugodt körülmények között átnézzük, hogy ő kiknek tartozik, és neki kik tartoznak. Létrehozunk egy szakmai bizottságot ezeknek az ügyeknek a tisztá zására.


95/228

5/9/2018


96

TASNÁDI PÉTER

- Szakmai bizottságot? - Igen. Nekünk vannak közgazdászaink, jogászaink, rendő rségi szakembereink, az izomer ő csak egy része a szervezetnek. A sportegyesület és a test ő rgárda kiegészíti egymást. A sportolók adják a test ő rgárda gerincét, a szakosztályok – ökölvívás, karate, rögbi és testépítés – pedig a test ő rök jövedelmébő l léteznek. - Hogyan teltek Zemplényi végnapjai? - Az egyik bankban a kíséretünkben fölvett ötvenmillió forintot, állítása szerint valamelyik üzleti konstrukciójába kellett betennie. Most már biztos vagyok benne, hogy ez is a ma gánvagyonát gyarapította. - Nektek adósotok maradt? ő Nem, valünk nagyon korrekt volt, az mennyit, els napmert kifizette ő r-zéséért járó pénzt. Lényegtelen, hogy nemaz a szabott árról volt szó, hanem egy jelképes összegr ő l, amit a

Maccabi a Sportért alapítványba fektetett. Egyébként egyetlen cég sem mondja el, hogy mennyit kér vagy kap az ilyen munkáért. Én már azt is visszahallottam, hogy több milliót fi zetett az utolsó 72 óra védelméért. - A hitelező i nem találtak meg? - Dehogyisnem. Nap mint nap jönnek, hogy megbízzanak a Zemplényinél lévő pénzek visszaszerzésével. Nekik csak azt tudom mondani, fogalmunk sincs arról, hol jár Zemplényi, de is vállalnánk megbízást, volna etikusrám, sa nem ját ügyfelünk ellenilyen fellépni. Ezért mert nem nem haragudhatnak hiszen nem a társa, hanem a védelmező je voltam Zemplényinek. - Nemcsak milliókról szálldosnak legendák, hanem bizonyos autókról is. Például egy bordó Jaguárról, bézsszínű bő rüléssel, sok-sok extrával. - Nincs ebben semmi rendkívüli: megvásároltam Zemplényi Jaguárját. Ugyanis az történt, hogy kölcsön akart kérni t ő lem, de én nem szoktam kölcsönözni. Tudta, hogy autót szeretnék vásárolni, fölajánlotta hát a Jaguárt. Kialkudtam egy jó árat, aztán elmentem a rend ő rségre, ahol megnyugtattak,


96/228

5/9/2018


97


hogy tiszta a kocsi. Ezután elintéztük a formaságokat. Ennyi a történet. - Elérkezett az indulás napja. Hogyan jutott ki Zemplényi a repül ő térre? - Reggel hétkor vagy talán még korábban találkoztam ve-le a Múzeum körút 1., vagyis a lakása el ő tt. Az embereim biztosították a környéket. Megjött Z. sof ő rje a BMW-vel, bepakolták a bő röndöket, és elindultak. Én követtem ő ket a saját kocsimmal a Filmmúzeumig. Ott átszállt hozzám, az egész machinációra azért volt szükség, mert a mama az ablakból integetett, s Z. nem akarta, hogy lássa, amint másik autóba ül be. Visszafordultunk, de az édesanyja még mindig az ablakban volt. Z. pedig nagyon ideges lett, hogy mégis látta a cseaz autótelefonon, mondván, hogy mama va rét. gyok,Fölhívta ne izguljál, a Belügyminisztériumból küldtek egyittautót értem. Ők visznek ki a repül ő térre, hogy biztonságban érez zem magam. Én akkor az egész ügyet nem értettem, szerepját szásnak, teljesen fölöslegesnek találtam. Utólag már nem csodálkozom, mindketten nagyon idegesek lehettek; ha az édesanyja nem is tudott a szélhámosságokról, de azt érezhette, hogy a fia bajban van. Ezzel a rend ő rségi szöveggel akarta megnyugtatni. Mellesleg nekem is hivatkozott többször is jó baráti viszonyára a rend ő rség vezet ő ivel, ső t be is mutatott fontos politikusoknak, tábornokoknak. -- Például? Nevekre nem nagyon emlékszem. - Talán azért halványan dereng valami. - Nem is akarok neveket mondani, mert azt azért nem tudom, hogy kivel milyen kapcsolatban volt. Pontosabban azt láttam, hogy mindenki a barátjaként kezelte, köztiszteletben álló ember volt. Jellemző , hogy amikor az Éden bár megvételér ő l tárgyalt, s a tulajdonosok közölték, hogy gyakorlatilag nem tudják eladni, mert ő k januárig csak bérlik az üzletet, áthidaló megoldásként Z. közölte, hogy a bérleti szerző dés átírását elintézi az illetékes államtitkárral vagy miniszterrel. - Elbúcsúztak Ferihegyen – mi történt azután?


97/228

5/9/2018


98

TASNÁDI PÉTER

- Kétszer hívott az olimpiáról, mindkétszer az autótelefonomon. El ő ször azt kérte, hogy néhány ausztriai telefonszámon nyugtassam meg a hitelező it, hogy semmi probléma nincs, mert a Zemplényi úr az olimpia után hazajön, és minddent le fog rendezni. - Ennek mi volt a logikája, nem egyszer ű bb, ha ő hívja egyenesen ő ket? - Ő nagyon-nagyon bízott a Maccabi erejében, s úgy gondolhatta, ha a Maccabi veszi át az ügyeinek intézését, akkor ő egy er ő s szervezet védelmében áll, s így nyilván másképp lépnek fel vele szemben. A második telefonbeszélgetés csupán annyi volt, hogy legyen otthon a hétvégén, majd hív. Nem jelentkezett, csak közvetlenül az olimpia után – akkor még nem pattant ki a sbotrány – telefonált, arra segítsek. kért, figyeljek oda az anyukájára, ha bármire szükséges van, - Ez volt az utolsó beszélgetés? - Igen. Többé nem jelentkezett. - A tévében azt nyilatkoztad – nem hangzott túl szerencsésen -, hogy nem találtad a mamát. - Közben már megtudtam, hogy hol van. Nagyon rossz idegállapotba került, és Z. bátyja kórházba vitte. - Ismered a testvérét? - Nem. Soha nem találkoztunk, még csak nem is beszéltünk. - A mamáról az a hír is elterjedt, hogy már nincs az or szágban. - Err ő l nincs információm. A további üzlet reményében ápoltuk a kapcsolatot, de ez most megszakadt, ezért be is fe jeztük a munkát. - Mit takarnak az angol feliratok a cégtáblán, s valójában mi az eredeti foglalkozásod? - Korábban reklámmenedzseléssel foglalkoztam, és voltak mű szaki ügyleteim, bár a mű szaki pályához nem értek. Egy barátommal Bécsben nyitottunk egy rádió-tévé-videó üzletet, s hála a magyar kormány rossz pénzgazdálkodásának és üzletpolitikájának, nagyon sok magyar nálunk költötte el a va-


98/228

5/9/2018


99


lutáját. A Big Fights egy profi ökölvívófilmekkel foglalkozó cég Amerikában, akikt ő l megkaptuk filmjeik forgalmazási jo gát. A piackutatás meglepő módon azt derítette ki, hogy a téma sem a Magyar Televíziót, sem a kábeltévéket nem érdekli, pedig nagyon olcsón adtuk volna. A Comel-Trade is mi va gyunk, kereskedelmi vállalat export-import joggal, golyóálló mellények behozatala mellett egyéb kereskedelmi tevékenysé get is folytatunk. A Pannon Trade panamai vállalat, ottani cégeknek a magyar piacon való megjelenési lehet ő ségét vizs gálja viszonossági alapon. - Visszatérve az eredeti témához: nem szoktatok utánanézni kuncsaftjaitok el ő életének? - De igen, ám ezúttal erre csak kés ő bb került sor. Nagyon lényi jól jöttjelentkezése. nekünk a rendkívüli kapcsolatrendszerrel bíró ember ZempÚgy gondoltuk, ha egy ilyen híres hozzánk jön, akkor majd hozza a többit is. Azt hittük: egy csa pásra megoldottuk a klub anyagi gondjait. - Ehelyett kiderült, hogy büntetett el ő élet ű . - Sajnos igen. S fél ő , hogy ezek a megadásra váró össze gek sem javítják esélyeit, kezdve az egy-két milliós tartozá soktól az általam ismert legnagyobb tételig, a hatvanhárom millióig. Nem tudom, hogy ebben benne van-e az uzsorakamat vagy sem, de a lényeg az, hogy követelik. - A sok zű rös történet után talán jogosan kérdezhetlek: nem félsz? - Egyáltalán nem érzem, hogy veszélyben lennék. A dzsigoló eleganciájú Tasnádi a kézirat nyomdába adásakor még a rend ő rség vendégszeretetét élvezi, a sajtóban meg szólaltatottak túlnyomó többsége az ilyenkor szokásos módon elhatárolódik t ő le. Kevesek – köztük Papp Laci – ejtenek néhány jó szót is, sokak viszont úgy vélik, hogy arra a bizonyos réztáblára még nyugodtan felvéshették volna a Véd- és sarcszövetség, vagy a Maf és a fia Rt. feliratot. Ez utóbbiak közé tartozik Kelemen István, a Test ő r Kft. ügyvezet ő igazgatója, négydanos dzsiudszicu mester, a sportág szövetségének elnöke. Mivel a közel ezer f ő t foglalkoztató nagyvállalat első -


99/228

5/9/2018


100

TASNÁDI PÉTER

sorban a sportolóknak kíván munkalehet ő séget biztosítani, bizonyos rokonvonások fedezhet ő k fel a Maccabi Budapest és a Test ő r Kft. tevékenysége között. Kelemen úr azonban azonnal tiltakozik bármilyen párhuzamosság feltételezése miatt. - Ez egy szakma, amit nagyon jól kell tudni m ű velni, és ehhez nem biztos, hogy 50-es kar és 6-os IQ kell, hanem 120as intelligenciakvóciens és normális, egészséges testi felépítés, hiszen a prevenció lényeges.” (Reform, 1992. december 24.) Köszönöm Kelemen úr hatékony jótanácsait, egyetértek vele, már régóta eszerint dolgozunk. Kívánom hát a Test őr Kft.-nek, ne kelljen soha megtapasztalniuk, milyen az, ha egy ilyen – sok támadási felületet hagyó szervezetre – mint ők ő

is,Tiszai rászállFerenc a rend külön rség…téma. A lelkes vehemenciával ám annál szerényebb tehetséggel megáldott, szabadúszó újságírót egy alkalommal – miután többször nyomatékosan figyelmeztettem – kiküldtem a sajtótájékoztatónak otthont adó teremből, mert Uri Geller kérése ellenére dohányzott. Nem akartam őt megbántani. Tiszai mégis haragszik rám. Alaposan belelépett a becsületembe, no meg a Maccabi életébe. A bosszúságon, a kellemetlenségen túl, nem csekély anyagi kárt is okozott az egyesületnek és nekem az ilyen és hasonló írásaival: „Huncut ingatlanügylet Ülök a szegényesen berendezett szoba-konyhás lakásban, s döbbenten hallgatom a velem szemben síró 67 éves asszonyt, akit ő l egész élete munkájának gyümölcsét csalta el – állítása és a dokumentumok szerint – Tasnádi Péter a Budapest Maccabi SC elnöke. A nyugdíjas Almási Tiborné férje annyira elkeseredett, hogy nem is nyilatkozik, csak a néni dugja elém az érvénytelen tulajdonlapot és adásvételi szerző dést, valamint az ügyvédi felszólításokat. - Hárommillió-nagyszázezer forintot vett el t őlem ez az ember – kezdte az interjút Almásiné. – Csúnyán becsapott, pedig én bíztam benne.


100/228

5/9/2018


101


- Ha nem indiszkrét a kérdés, honnan volt ennyi pénze? - Mi egyszer ű emberek vagyunk; a nyugdíjon kívül semmi jövedelmünk nincs. Ehhez a pénzhez úgy jutottunk, hogy a XIX. kerületi Tálas utcában volt a lakásunk, melyet az önkormányzat kisajátított, mivel lebontásra kerül. - Hogyan került kapcsolatba Tasnádi úrral? - Miután májusban megkaptuk a kárpótlást és szeptember elsejével kellett kiköltöznünk, újsághirdetés útján próbáltunk lakást szerezni. Találtunk is egy megfelelőt a XX. kerületben. Ezután léptem kapcsolatba Tasnádival, mivel kiderült, ő árul ja a lakást. Amikor az irodájába mentünk, ő egy adásvételi szerződéssel igazolta, hogy Halász Zoltántól vásárolta hárommillió forintért még decemberben a házat, amely azóta is üresen állt. Ekkor tulajdonlappal ház. Tasnádi aztkértem, mondta,a hogy nincs nála,igazolja, de rövidhogy id őnövé belüla odaadja, és most kössük meg gyorsan a szerződést. Ez megtörtént, és én június 1-jén kifizettem a hárommillió-négyszázezer forintot. - Asszonyom, hogy lehetett ilyen bizalommal valaki iránt, aki nem tudta igazolni, hogy törvényesen ő a tulajdonos? - Ó, maga el sem tudja képzelni, milyen kedves ember volt Tasnádi a pénz átadásáig. Hittem neki és megbíztam benne. - Mi történt a pénz átadása után? - Megkaptuk nagyon boldogok és voltunk férjemmel megaalakáskulcsot, velünk lakó éskisebb lányommal család-a jával együtt. Délután elmentünk bevásárolni, és amikor egy órával késő bb visszaérkeztünk, megdöbbenve láttuk, hogy legalább öt rendőrautó állt a ház előtt. A legnagyobb megle petés pedig akkor ért, amikor a rendőrök mellett megjelent a régi háztulajdonos, Halászné, és közölte, mi jogtalanul tartózkodunk itt, mert a ház még mindig az övé! Meg azt is mondta, hogy a Tasnádi jól becsapott minket. - Mit tettek ezután? - Képzelheti, mit éreztünk? A rendőrök elmentek, mi meg ott maradtunk pénz és lakás nélkül. Kértük Halásznét, hogy


101/228

5/9/2018


102

TASNÁDI PÉTER

jöjjön el Tasnádihoz és tisztázzuk a helyzetet. De ő azt mondta, fél ettől az embertől, mert a férjét is nagyon megverték már egy ízben. Ezután a családommal felkerestük Tasnádit az irodájában, és kértük, adja vissza a pénzünket. Ő közölte, hogy pénzt vissza nem ad, mert a házat jogosan adta el, és ezt bizonyítandó egy május 29-én keltezett tulajdonlapot adott oda. Ezen azonban az állt, hogy a tulajdonjog bejegyzése érdemben elintézetlen, tehát nem az övé a ház. Amikor ezt szóvá tettem, egyszer űen kidobott az utcára. Jártam a földhivatalban is, ahol szintén meger ősítették, hogy Tasnádinak nem volt joga eladni a házat, és érte a pénzt felvenni. Ezután egy ügyvédet bíztam meg, hogy szerezze vissza a pénzemet. - Sikerrel? - Az ügyvéd ezekkel azzal jöttaz vissza, hogy szemben. nem meriMindenki elvállalniféla képviseletemet emberekkel Tasnáditól. - Mit tud Tasnádi úr és Halászék kapcsolatáról, illetve ön szerint milyen módon jött létre közöttük az adásvétel? - Én annyit tudtam meg, hogy a Halászék kétmillió forintot kértek kölcsön Tasnáditól, havi 400 ezer forintos kamatra. Miután három hónapig nyögték a kamatot, de az alapösszeget nem tudták visszafizetni, Tasnádi megjelent a test őreivel, és csúnyán összeverték az idősebb Halászt, majd – gondolom – a félelemtől az asszony mindent aláírt, amit elé raktak. Nos, ezt a törvénytelenül elvettvan, házat adtaazel id nekem Tasnádi. Egyébként a verésnek nyoma mivel ős bácsit kórházba szállították. De Tasnádi a szomszéd S.-nét is megfenyegette, ha el meri mondani valakinek, hogy ott jártak. - Miért a sajtóhoz, miért nem a rend ő rséghez fordultak? - Mert valamelyik újságban olvastam, hogy milyen dolgai vannak Tasnádinak. Egyébként a vejem rábeszélésére a napokban feljelentettem Tasnádit a rendőrségen, és ellene megindult a vizsgálat. - Most hol laknak? - Mivel a Tálas utcából el kellett jönni, és a szanálási pénzből maradt még valami, így tudtunk venni egy kis lakást.


102/228

5/9/2018


103


De nézzen körül, ezen az alig 50 négyzetméteren lakunk öten. Hát ezért dolgoztunk egy életen át? (Kurír, 1992. szeptember 26.) Belőlem is könnyeket fakasztana a megható történet, ha igaz lenne. Dehát Tiszai a tényektől kevéssé hagyta zavartatni magát. Széltében-hosszában híresztelte – olykor meg is írta -, hogy mindent tud a Maccabi kétes üzelmeir ől, élete nagy sztorija lesz, ha egyszer mindent papírra vet. Hát mit mond jak: nem lett! Bár T. F. meglehetős otthonossággal mozgott a „bűnügyi körök” mindkét oldalán – azt hiszem tényleg sok mindent tudott -, mégis sokakat meglepett, amikor egy szép napon az alábbi eset történt: ő

„Rál ttek akés Pesti Riport újságírójára Vasárnap ő este ismeretlen tettes Budapesten, a Szentkirályi utcai lakása el ő tt rál ő tt Tiszai Ferenc újságíróra, a Pesti Riport című lap állandó külső s munkatársára. Tiszát a ment ő k életveszélyes sérülésekkel szállították a Péterffy Sándor utcai kórházba. A rend ő rségnek hétf ő estig nem sikerült kihallgatnia a lel ő tt újságírót, aki – értesülésünk szerint – már túl van az életveszélyen. A rend ő rség a nyomozás érdekeire hivatkozva egyel ő re nem kíván a történtekr ő l részleteket nyilvánosságra hozni. Annyit lehet tudni csupán, hogy Tiszai vasárnap este kilenc körül, azután, autója hogy egy riportútjárólA hazaérkezett, még ki kevéssel akarta cserélni akkumulátorát. Pesti Riport f ő szerkeszt ő jének Tiszai a kórház intenzív osztályán elmondta, hogy éppen csak kilépett az ajtón, amikor a bérház sötét udvarán egy körülbelül 175-180 centiméter magas »alak« ugrott elé és már l ő tt is. Egy jókora ütést érzett a mellkasán, majd elvesztette az eszméletét. Felesége vonszolta be a lakásba, s hívta a ment ő ket. Tiszai hétf ő n már túl volt az életveszélyen. Szobáját folymatosan három rend ő r ő rzi; védi a BRFK Tiszai lakását és a feleségére is vigyáznak. A nyomozók egyel ő re még korainak tartják, hogy találga-


103/228

5/9/2018


104

TASNÁDI PÉTER

tásokba bocsátkozzanak arról, mi is történt. Sem meger ő síte ni, sem megcáfolni nem kívánták például azt a Pesti Riportban megjelent feltételezést sem, hogy Tiszait esetleg a Buda pesti Maccabi SC-r ő l, vagy a budapesti alvilágról írt cikkei miatt büntették meg. A nyomozók nem er ő sítették meg a Népszabadság azon értesülését sem, mely szerint Tiszai testéb ő l egy kispuskal ő szert operáltak ki. A golyó a kulcscsont alatt hatolt be, milliméterekkel kerülte el a tüd ő t, miközben szinte teljesen átfúrta a fiatalember testét, majd a lapockánál megállt. Az a tény, hogy kispuskal ő szert operáltak ki a testébő l, kétségessé teszi, hogy az alvilág bosszújáról van szó. Ugyanakkor megnehezíti a nyomozást is, hiszen a kispuskal ő szert, sok más fegyver melő

lett, légpuskából is kia lehet l ni. ő l bármit tudnak, A átalakított rend ő rség kéri, hogy akik történetekr haladéktalanul jelentkezzenek a BRFK gyilkossági csoportjánál, vagy bármelyik rend ő rnél. A Budapest Maccabi SC egy magát megnevezni nem kívánó munkatársa hétf ő n este felhívta szerkeszt ő ségünket és határozottan visszautasította azokat a vádakat, melyek szerint a sportklubnak, illetve a klub el ő zetes letartóztatásban lévő ve zet ő inek köze lenne az újságíró elleni merénylethez. A tele fonáló szerint Tiszainak egy idegenlégiósról közölt írása váltott ki »bizonyos körökben« gyilkos indulatot.” (Népszabadság, 24.) de a tények megkíAz olvasót nem1992. fogja november majd meglepni, vánják, hogy idemásoljam az írás felcímét is: „A Maccabi cá folja, hogy köze lenne a merénylethez.” Késő bb már cáfolni sem volt szükséges, az élet maga terelte helyes mederbe az eseményeket. Elő bb csak találgatások kaptak szárnyra: „Merénylet kispuskára? Tiszai Ferenc újságíró köszöni, jól van. Id ő nként belesajdul a vállába, meg talán lidércek is gyötrik, de él, és ezért természetesen jól van. Kis rend ő ri különítmény ő rzi X. kórház Y. osztályán, de sétálgat, bár még gyorsan kifárad. Az agya viszont igencsak jár: ki és f ő leg miért l ő tt rá? A


104/228

5/9/2018


105


kulcscsontja közelébő l kioperált kispuskagolyó sok mindenr ő l tanúskodik, mint ahogy a vagy igazán kiváló, vagy éppen ellenkező leg, nagyon is pancser lövés. Merthogy a Kurír ballisztikai szakért ő je szerint nagyon is meg akarhatták ölni Ti szai Ferencet. Csak hát a támadó elvétette. A l ő készsége jónak mondható, hiszen néhány millimétert tévedett a szívet vagy tüd ő t, vagy éppen az egyik f ő üt ő eret illet ő en. Szakért ő nk szerint gyakorlott lövésszel állunk szemben. Az átlagos ma gasságú férfiú azonban kizárólag nappal vagy kivilágított l ő téren gyakorlatozhatott. Nem gyakorolta ugyanakkor a fegyver használatát szürkületben, rossz látási viszonyok között. Nálunk egyébként a fegyveres testületek, így a rend ő rség tagjai is csak és kizárólag jó fényviszonyok között »edz ő dnek«. Ennek tudható be, hogy a tettes nem tudta összeilleszteni fegyvere néző kéjét és a célgömböt, aminek egyenes következménye, hogy a lövés magassága jó volt, csak oldalirányban tévedett – Tiszai szerencséjére. Azt mondja a szakért ő , hogy tuti a pancserság, és aktívan rázni kezdi fejét, amikor egy légiósra terelem a szót. Tiszai ugyanis egy kiugrott vagy ha úgy jobban tetszik: de zertált légiósról is megemlékezett egyik írásában. És nem ép pen a pozitív oldalait ecsetelgette! A légiósok, csakúgy mint a kommandósaink rossz látási viszonyok között is l ő gyakorla toznak. beszélve, hogyMiért egy légiós, ezerlégpuskát más formáját isArról ismerinem az isemberölésnek. éppen egy használt volna? Egy informátorunk szerint a délvidéken, egy tanyán él az a légiós, akir ő l Tiszai írt, és ennek a légiósnak az informátor szerint van olyan felfúrt légfegyvere, amelybő l kispuskal ő szer is kil ő het ő . Ugyancsak az anonim informátor a tetthely közelében vasárnap este 9 óra után látni vélte a lé gióst… Kis ország vagyunk.” (Kurír, 1992. november 25.) Késő bb maga Tiszai is cáfolta, hogy a Maccabinak bármi köze lenne a merénylethez:


105/228

5/9/2018


106

TASNÁDI PÉTER

„- Nagyon rászállt cikkeiben a Maccabira. - Nem…, nem ők lőttek rám! Tasnádi elnökük börtönben van, a legkisebb gondja is nagyobb, mint hogy velem tör őd jön, rám uszítsa az embereit. Szerintem nem ő adott utasítást a merényletre.” Látod Feri, tudsz te, ha akarsz… És csak most jön a sztori legszebb, igazi intellektuális gyönyör űséget nyújtó fordulata. Őszintén szólva nincs kedvem utánanézni, hivatalosan miként végződött a Tiszai Ferenc ellen elkövetett merénylet nyomozása, de rossz nyelvek azt beszélik – néhol a sajtóban is megjelent -, hogy T. F. önkezével hajtotta végre a nagy hullámokat kavart merényletet. Szép, mondhatom! Bár a fejezetcímben csak három urat most ismerkedjünk meg egy negyedikkel. Pappemlítettem, úr korántsem olyan „nagy hal” mint mondjuk Zemplényi, ő mégis úgy gondolja: a skalpja sokat ér. „23 milliót ér a f ő nök feje Az igazgató igencsak meglepő dött, amikor a rend ő rség közölte vele, hogy 23 milliót ér a feje. De hát a hatóság nem vicces kedvű : szerző dést mutattak. No persze, nem a fej kellett volna a bő kezű megrendel ő nek, amely a Maccabival kívánta rendeztetni az ügyet. Még csak a skalp sem, elvégre nem va gyunk indiánok. Európában – ugyebár – a pénz beszél. Nem fej vagy írás: vagylátszik pénz! -Szóval fejpénz. A »munkát« meg kell fizetni. Ez fej – úgy »európai színvonalon« 20 százalék. Mert végtére is több mint százmillióról van szó. Hiányzik. Elt ű nt. Hol? Kinél? Az más lapra tartozik… Szerencsére »csak« a rend ő rség közölte a »sajnálatos körülményt«: Papp Ferenc ügyvezet ő igazgató feje 23 millió 200 ezer forintot ér! A NOTRÉP Kft. első emberének persze nincs aranyból egyetlen testrésze sem, úgyhogy kihallgatójának, a Pest megyei Rend ő r-f ő kapitányság munkatársának is csak annyit mondhatott, hihetetlen ez az egész. Márpedig a Maccabi SC ügyében tanúként és potenciális áldozatként meghallgatott Papp el ő tt a rend ő rök érvényes


106/228

5/9/2018


107


szerző déssel igazolták, hogy egy jóakarója (?) adott megbízást arra, hogy hajtsanak be t ő le 116 millió pár száz forintot, s ennek az összegnek a 20 százalékát kapta volna a Maccabi, ha sikerrel végrehajtja a »küldetést«. A meghallgatás során – Papp elmondása szerint – az is kiderült, hogy a történet hátterében nem más áll, mint a XXII. kerület Húr utca 9. alatt folyó kislakótelepi-építkezés (az üggyel a Reform 1992. szeptember 3-i számában foglalkozott), ahonnan legkevesebb százmillió t ű nt el ismeretlen körülmények között. A NOTRÉP ügyvezet ő igazgatójának állítása szerint err ő l az építkezésr ő l rúgták ki cégét Bezdán Lászlónak, az ÉPGÉP KER Kisszövetkezet elnökének hathatós közremű ködésével, (az építkezést az ÉPGÉPKER folytatta, s a pénzügyi elszámoltatás jogát is Bezdán megkapta a polgármesteri hivataltól), as most éppenséggel adott megbízást a Maccabinak pénzbehajtásra. Papp elmondását a meghallgatásáról teljes egészében meger ő sítette a Maccabi-ügyben nyomuló Pest megyei Rend ő r-f ő kapitányság illetékese, Horváth András ezredes. A megyei f ő kapitány bű nügyi helyettese elmondta: az ÉPGÉPKER 1992. április 15-én adott megbízást a pénzbehajtásra, s még ugyanazon a napon készpénzben eljuttatott a Maccabi Alapítvány egy számlájára 400 ezer forintot munkadíj (!) el ő legként. A rend ő rség rendelkezik azzal a köszönő levéllel is, amelyet a Maccabi 1992. szeptember 28. óta el ő ze tes letartóztatásban lévő f ő nöke, Tasnádi Péter juttatott el az ÉPGÉPKER-hez. Ugyancsak a rend ő ri szervek rendelkezésére álló iratokból állapítható meg az is, hogy a megbízó kötelezettséget vállalt arra, hogy a 116 millió forint behajtását követ ő en, 8 napon belül átutalja annak 20 százalékát a Maccabinak. Horváth ezredes ugyanakkor kifejtette: túlzás bárminemű halállistáról beszélni a Maccabi kapcsán, már csak azért is, mert aki meghal, nem fizet. Célszer ű bb veszélyeztetett emberekr ő l hírt adni, akik különböző pénzügyi nézeteltérésekbe keveredtek. A f ő kapitány-helyettes leszögezte: a rend ő rség nem azért hallgat a Maccabi-ügyr ő l, mert kevés hozzá, hanem


107/228

5/9/2018


108

TASNÁDI PÉTER

mert szem el ő tt tartja az érintettek biztonságát (Papp maga fordult a nyilvánossághoz.) Mindett ő l majdhogynem függetlenül a továbbra is test ő rök nélkül járkáló Papp el ő tt néhány kérdés tisztázatlan. Egyfel ő l még elképzelni sem tudja: mire lett volna képes a Maccabi a több mint 23 millióért? Továbbá módfelett érdekelné, hogyan számolt volna el az ÉPGÉPKER a polgármesteri hivatal felé az így befolyt összeggel, s hogyan könyvelték volna el a 23 milliónyi fejpénzt? Annál is inkább, mert a Húr utcai építke zésbő l kifolyólag jelenleg is több bírósági eljárás van folyamatban. (Reform, 1992. december 3.) Namármost, annyit mindjárt elöljáróban le kell szögezni, ő

hogy Papp Ferenchez szerintem nem ítélhet módon – senki egy ujjal– sem nyúlt, seléggé őt meg el sem fenyegette. A cikk végén sorakozó kérdésekhez magam csak egyet kívánok tenni: Papp úr drága, hol a pénz?! Talán illene azon is elgondolkodni – a rendőrségnek, az újságírónak és P. F.-nek egyaránt – miképpen hagyhatta hősünk több mint száz millió forinttal a lakásra várakozó kispénzű embereket faképnél. Azért ez is a történethez tartozna, vagy tévedek…?


108/228

5/9/2018


109


Életem, a rácsok árnyékában Judit aggódik. Azt mondja – és lehet, hogy igaza van -, nem lehet kiszámítani, az olvasók hogyan reagálnak az eddig leírtakra. Vajon elhiszik-e majd, hogy ártatlan vagyok vagy azt mondják: nagy kópé ez a Tasnádi, minden balhéját megúszta! Juditnak könnyű, ő velem él és a börtönből küldött levelek százai is segítették, hogy közelebb kerüljön hozzám. Ezekből a levelekből idézek most, hogy aki akar, megismerhessen, nem utolsó sorban a tisztánlátás okán… Most, hogy felnyitom újra a leveleket rejtő dossziét, bevallom félek egy kicsit: vajon pontosan tudtam-e megfogalmazni mindazt, amit el akartam mondani? Vajon ezek alapján hisznek-e majd nekem?


109/228

5/9/2018


110

TASNÁDI PÉTER

Részlet a levelekből Mottó: „Valóban haladunk…, csak merre?!” (T. P. 1993. április 1.) és „átkozom a napot, amikor a Maccabit létrehoztam” (T. P. 1993. május 5.) (A leveleket 1993. tavaszán – április, május hónapban – írtam. A jobb áttekinthetőség miatt ehelyütt a pontos dátumokat nem jelölöm. Úgysem ez a lényeg…) 1. - Budapesten születtem 1950. március 28-án, szüleim – ahogy mondani szokás – átlagemberek voltak. Édesanyám gazdag, mű velt, nagypolgári zsidó család egyetlen örököse. 1942-ben végezte el a Színmű vészeti f ő iskolát, s lett táncoskomikus színésznő : 1943-ban jött a zsidókat sújtó törvény, amely szerint zsidó származású emberek bizonyos szakmákban nem dolgozhatnak, például: ügyvéd, orvos, színész stb. A rendelet édesanyámat munkanélkülivé tette, de mivel jó családból származott, ez anyagi problémát nem jelentett. 1944. március 19-én Németország elfoglalta Magyarországot, pár hónap elteltével behoztak további súlyosbításokat: deportálás, vagy Budapesten a gettó létrehozása. Ez azt jelentette, hogy a zsidókat a VII. kerületbe zsúfolták össze, a Wesselényi a Dob és a Klauzál utca határolta területre. Innen vitték az embereket munkaszolgálatra, haláltáborokba vagy a nyilasok egyszer ű en belel ő tték ő ket a Dunába. Édesanyám »csak« munkaszolgálatos volt, végülis túlélte… A háború után – 1945. december 26-án született nő vérem, Judit. Édesanyám els ő házassága nem volt hosszú élet ű . Fér-


110/228

5/9/2018


111


je Judit megszületése után elment külföldre, ő k pedig támasz nélkül, egyedül maradtak. 1947-ben ismerkedett meg apám és anyám, ahogy édesapám késő bb elmesélte: szerelem első látásra. Hamarosan összeházasodtak. Édesapám egy sokgyermekes (13-an voltak testvérek) sze gény, zsidó családból származott. Őt az élet nem sok jóval kényeztette el. Vallásos volt, de ett ő l függetlenül 1936-ban, a magyar kormány felhívására ő is – mint sok hitsorsosa – áttért a római katolikus vallásra. A nevét is megváltoztatta Salamon Sándorról Tasnádi Sándorra, mert Tasnádon született (ma Románia) 1912. március 16-án. Azt hitték szerencsétlenek, ha ilyen módon (is) asszimilálódnak a magyar tár sadalomba, majd befogadják ő ket. Tévedtek…, továbbra is ő

ugyanolyan tartották többieket. Apám egy méteráruzsidónak boltban volt eladó, ket, míg mint 1944.anyarán, deportálták ő t és az egész családját a manthauseni haláltáborba. Csak ő jött vissza egyedül… Vérhast kapott és negyven kilóra fogyott. El ő tte 90 kg volt a súlya és olyan magas volt mint én. Az ő alakját örököltem és édesanyám természetét. Apám édesanyját és egyik nő vérét nem vitték el a nácik, ő k valamilyen csoda folytán túlélték a holocaustot. Amikor édesapám egy évvel a háború után visszatért Magyarországra (közben egy évet feküdt kórházban Ausztriában élet-halál között), megint eladóként helyezkedett el a Kálvin téri Állami Áruházban. Ahogy ’47-benadoptálta, megismerte a mamát és az akkor mármár 16 említettem hónapos Juditot a nevére íratta. N ő vérem egészen 18 éves koráig nem is tudta, hogy nem ő az igazi édesapja. 1947-ben a kommunisták jutottak hatalomra Magyarorszá gon, minden bérházat, gyárat, mulatót államosítottak. Mivel édesanyám (mint már írtam) jómódú családból származott, tulajdonosa volt több bérháznak és mulatónak. A politikai demagógia annyira befolyásolta, hogy önként felajánlotta a kommunistáknak ezeket az ingatlanokat. (1945-ben hálás kommunista párttag lett, mert az ő életét is a Szovjetek mentették meg.) Ezért most nem is kaphattunk kárpótlást, mert az


111/228

5/9/2018


112

TASNÁDI PÉTER

ingatlanokat nem vették el, anyám önként mondott le azokról. Szegénykéim, egyiküknek sem volt soha jó üzleti érzéke… A házasságkötés után apám is belépett a pártba és amikor (1949-ben) a párt munkás-paraszt származású fiatalokkal töltötte fel a rend ő rséget és a hadsereget, jelentkezett hivatásos katonatisztnek. Elvégzett egy gyorstalpaló tanfolyamot, így lett rögtön f ő hadnagy. Amikor én megszülettem, anyám a F ő városi Tanácsnál dolgozott, nem ment vissza színészn ő nek, amit egész életében sajnált. Tehetséges ember volt, örökké hiányzott neki a színpad, a közönség, a siker. Apám közben – komoly beosztásban – a tisztiház parancsnokhelyettese lett. Nagyon örültek nekem, amikor császármetszéssel és elké peszt ő en nagy súllyal (4,60 kg) a világra jöttem. Ennek elleő

nére volt anyám nem sokat voltavelem otthon, id minden ben ez nem szokás. Beadtak katonai bölcsabban ő débe, az ami szempontból sokkal jobb volt, mint a hasonló jelleg ű civil intézmények. Abban az id ő ben Rákosi elvtársék nagyon odafi gyeltek arra, hogy a hatalmukat véd ő fegyveres testületek tagjai jól éljenek, legalábbis egy kicsit jobban, mint a többiek. Utána következett a katonai óvoda, csak arra emlékszem, hogy autóbusz szedte össze a tisztek gyermekeit, így vittek bennünket az óvodába, s ugyanígy hoztak is haza. Akkoriban még létezett a Rákóczi Iskola, ami az általánostól kezdve a középiskolán át a Katonai F ő iskolára vezetett. Tehát már 6 kortólminden készültekszempontból a gyerekek a katonai hivatásra.számítottak. A rákóc éves zisok kivételezettnek Egyenruhában jártak 6 éves koruktól, a Szabadság-hegyi iskolában a lehet ő legjobb ellátásban részesültek. Sokat álmodoztam róla, hogy milyen jó lesz közéjük tartozni. Az élet azonban másként rendezte a dolgokat. Mire én tanköteles korba kerültem (1956. szeptember) az országnak elege lett a Rákosi-féle proletárdiktatúrából, az év tavaszán már sok re formot hoztak. Többek között leváltották Rákosit a miniszterelnöki posztról (de megmaradt a párt f ő titkárának), helyébe Nagy Imre került és Kádár János lett a Budapesti Pártbizott ság els ő titkára. A kommunista rendszer nem omlott össze, de


112/228

5/9/2018


113


a mérsékeltek vették át a hatalmat. Hogy megnyugtassák a tömeget sok kiváltságot megszüntettek, persze nem a legmaga sabb szinteken. A Rákóczi Iskola megszüntetésével az álmaim is szertefoszlottak. (…) Aztán jött 1956. október 23-a, akkor azt mondták és tanították, hogy ellenforradalom, ma azt mondják és tanítják: forradalom és szabadságharc. (…) A történelmet ismered, mindenki mindenki ellen fordult… Én csak annyit tudok: a mama olyan bigott kommunista volt, hogy az első nap is elküldött bennünket iskolába, pedig akkor össze-vissza lövöldöztek az utcán. A 41-es létszámú osztályból összesen hárman jelentünk meg. A tanárn ő rögtön haza is küldött bennünket, mondván: csak akkor jöjjünk legközelebb, ha már helyreállt a rend. A testvéremet az osztálytársai majdő nem felakasztották, a mama nyakkend ő t iskolába. A tanármert mentette meg piros az életét. Talán ben ezértküldte nem lett bel ől e soha kommunista… Judit egyébként nagyon jó tanuló volt (végig kit ű nő ) és orosz nyelvű általános- késő bb kö-

zépiskolába járt. Ma is jól beszél oroszul. ’56 októberében a ház pincéjében lakott mindenki 10-12 napig, amíg az ágyúzá sok és a lövöldözések tartottak. Ott jegyeztem el magam egy életre a kártyával, megtanultam römizni és kanasztázni – s ő t olvasni is! Nagyon érdekelt a napi politika, már 6-7 évesen rendszeresen olvastam a Népszabadságot. Azt hiszem olva sásból én voltam a legjobb az iskolában (sok dicséretet is kaptam), de jó voltam számtanból, és tornából is, annak ellenére, hogy vékony, cingárföldrajzból gyerek voltam. A nyelvtan csapnivalóan ment. (Azt hiszem ez ma is meglátszik a helyesírásomon…) Szorgalmam és magatartásom pocsék volt! (…) Egy szép 120 négyzetméteres lakásban laktunk 1958-tól a VII. kerületben a Damjanich utcában. Elegáns bérház volt, az akkori elit lakott ott. Az els ő k között volt tv-nk, hozzánk jártak a házbeli szomszédok nézni, ez akkoriban csodának számított (…) Édesanyám akkor már a külkereskedelemben dolgozott a Modex-nél. Késő bb ebbő l a cégbő l fejl ő dött ki a Hungarotex. Munkája kapcsán sokat járt külföldre – inkább csak szocia-


113/228

5/9/2018


114

TASNÁDI PÉTER

lista országokba -, így jutott el 1958-ban egy nagy kivatbemutatóra a Szovjetunióba. (Képzelheted, milyen lehetett…!) A lényeg, hogy már akkor hozott egy porszívót, egy h ű tő szek rényt és egy padlókefél ő gépet. Tehát viszonylag korán felszerelte a háztartást az akkori legkorszer ű bb gépekkel. Mondhatom, nyugodt polgári jólétben nevelkedtem, nem túl gazda gon, de mindenünk megvolt – kivéve talán az autót -, ami akkoriban egy családnak kellett. Szép család volt a mienk… Hétvégeken mindig együtt ebédeltünk leggyakrabban a tisztiklubban, ami akkor roppant elegáns, zártkör ű , de nagyon olcsó hely volt. (…) Engem tulajdonképpen a nagyi nevelt (akit imádtam), nyugdíjas volt a férje után, mert ő maga sohasem dolgozott. A nagyi úrinő volt, mindig volt cselédlányunk, ő ő

maga csak a bevásárlással a f zéssel bat-vasárnap délutánonkéntésjöttek hozzá foglalkozott. az id ő s, ő szSzomhajú nagynénik kávézni, teázni, beszélgetni. Engem nagyon szerettek, mindig az ölükbe ültettek és meséltek nekem. Anyám igazából nem foglalkozott velünk, mindig csak értekezletekre járt, meg párttaggyű lésekre. Megteremtette számunkra a jó lehet ő séget és ezzel befejezte. Mivel rossz tanuló voltam, fogadott mellém külön tanárokat, akiknek az volt a feladatuk, hogy korrepetáljanak. Beíratott zongorázni és nyelvet tanulni is. (…) Vézna gyerek voltam, sokat betegeskedtem a tüd ő mmel, nem kevés id ő t töltöttem a szabadság-he éveken gyi szanatóriumban, a mama bérelt nyaranta egy villát, át itt töltöttemső at szünid ő t valamelyik nagynénémmel. Igazából nem is voltam beteg, de a mama annyira féltett mindent ő l, hogy miatta kellett az állandó orvosi felügyelet.”

2. „Lassacskán elérkeztem 1967. november 1-hez és bevonultam katonának. Furcsa világ volt, én voltam a legfiatalabb a


114/228

5/9/2018


115


magam tizenhét és fél évével. A többiek 20 év körül jártak és ebben az életkorban ez még komoly különbség. Komoly férfiak közt én az egyetlen, szinte még gyerek. Lányokról ebbő l az id ő bő l még nem tudok beszámolni, sajnos majdnem 20 éves koromig nem volt semmilyen kalandom. A katonaság akkor még (ma lazább és fele annyi id ő ) zárt élet volt,tele fegyelme zéssel, hasonló a mostani körülményeimhez. Nehezen tudtam elfogadni az irányítást, a parancsot, de bele kellett tör ő dni. El ő ször fordult velem el ő , hogy az élet megzabolázott és el kellett fogadnom olykor kegyetlen törvényeit. Soha nem tudtam belenyugodni még a megváltoztathatatlanba sem, már a seregben is sok problémám volt. Elöljáróimmal többször összekülönböztem, nem fogadtam el azokat a parancsokat, amiket értelmetlennek tartottam. (…) állandóan felszólaltam és hangoztattam az Szervezkedtem, igazamat. Emiatt több helyre áthelyeztek, még vidékre is. Végül hadbíróság elé akartak állítani mint lázadót. Ezt viszont már apám megakadályozta, hiszen nem az volt a célja, hogy börtönben kezdjem az életemet. Apám azt akarta, hogy megtanuljam elfogadni és tisztelni a törvényt. (…) 1969. október 21-én leszereltem. Ez a rendes id ő – 2 év – volt, de közben úgy nézett ki, hogy bent maradok hivatásos katonának. Ezt a lehet ő séget szerencsére elpuskáztam. Amikor leszereltem, anyámék már egy új lakásban laktak a kelenföldi lakótelepen. A katonaid ő alatt is tanultam, (…) jártam a középiskolába, leszerelésem után leérettsé giztem. Civil lettem újra, de nem tudtam magammal mit kezdeni. Elmentem dolgozni a Luxus Áruházba, a bő rkabát osztályra. Már húszéves voltam, s itt ismerkedtem meg életem els ő nemi kapcsolatával. (Mert csak az volt.) Mari szintén eladóként dolgozott az áruházban, velem egyid ő s,szép arcú, csinos lány volt. Dolgoztam, edzésre jártam, így csak minden vasárnap délután találkozhattunk kett ő tő l – ötig. Akkor adták a legiz gatóbb zenei mű sort a Pet ő fi-adón, minden zenekedvel ő ezt hallgatta. Mari pontban kett ő re jött hozzám a Kelenföldi la-


115/228

5/9/2018


116

TASNÁDI PÉTER

kásunkra, ötig maradt, három órán át szeretkeztünk, mindig három numerát.. (…) Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Se szakmám, se pénzem nem volt, arra gondoltam, hogy házasság útján szer zek vagyont. Mindig arról álmodoztam, hogy nagyon gazdag leszek, szép autóm lesz és akkor tele leszek jobbnál jobb nő kkel…” Itt álljunk meg egy rövid időre. Ha ez eddigiekből nem derült volna ki, most elmondom: a nők mindig fontos szerepet játszottak az életemben. Sőt, mondhatnám: meghatározók voltak. Ahelyett, hogy err ől bővebben értekeznék, átadom a szót Zalatnay Saroltának, aki „ők sem szerzetesek” című könyvének rólam szóló fejezetében így ír. (Az interjú 1988 ban készült.)


116/228

5/9/2018


117


Részlet Zalatnay Sarolta „Ők sem szerzetesek” című könyvéből Tasnádi Péterr ől nem mondhatom el, hogy a baráti körén túl is ismert személyiség lenne. Én sem ismertem, a nevét sem hallottam soha egészen addig, amíg… Nem, nem is ezzel kell kezdenem.. Inkább azzal, hogy viszonylag gyakran vásárolok külföldön, a leggyakrabban persze Bécsben. Nem azt mondom, hogy minden hét végén kiugrom valami rongyért, de ha igazán jót akarok, azt azért ott veszem. Mégpedig soha nem a Maria Hilfer Strassén, mert utálom a nyüzsgést, gyűlölöm, hogy a boltok előtt üvöltöznek a becsalogatók, hogy megpróbálnak berángatni az üzletbe, és egyáltalán!... Nekem megérti azt a kétsaroknyi utat, hogy mindettől megkíméljem magam! Egyszer a rumli el ől egy csendes kis utcá ba, a Maria Hilferből nyíló Karl Schweighofer Gasséba tévedtem, pontosabban „menekültem”. A 12-es számnál lefékeztem a rohanást, a kirakat ugyanis tele volt gyönyör ű, Ricardo márkájú farmerruhákkal, -táskákkal, -nadrágokkal! Szóval csupa szuper olasz holmival! A cégtáblán viszont az díszelgett: „Oktogon”. Ó, de kedves, a November 7. tér régi nevét adja a boltjának! – nézzük meg, ki ez. A tulaj ugyan nem volt bent, helyette viszont igazi meglepetés várt: saját óriás plakátom a falon. húzom tovább sztorit,jártam a lényeg: innen kezdve csakNa,ottnem vásároltam. Már jóa ideje be a boltba, amikor végre sikerült összeakadnom a tulajjal. Dumálni kezdtünk, összehaverkodtunk, és ma jó barátok vagyunk az „Oktogonossal” – Tasnádi Péterrel. - Hány éves vagy? - Harmincnyolc. - Család? - Van, Két gyerekem. Budapesten élnek. Én pedig egyedül. Szeretnék találni magamnak valakit, de nagyon nehéz. - Na, az interjú után meg fognak rohamozni a csajok a címedért.


117/228

5/9/2018


118

TASNÁDI PÉTER

- Hát add meg nekik! Mondjuk, ne a lakásomét, mert az mégse lenne jó, ha éjjel rám csöngetnének, de az üzletbe bármikor nyugodtan bejöhetnek. - Nem vagyok a sajtóf ő nököd, hogy reklámot csapjak neked! Inkább mesélj arról, mit csinálsz itthon? - Reklámmal foglalkoztam. - Ó! - Egészen pontosan reklámszervezéssel. Sportrendezvények anyagi alapját előteremteni, kiadványok költségét fedezni, ilyesmi volt a dolgom. Részt vettem az első magyar szépségverseny szervezésének a kezdeti munkálataiban is, aztán, jó magyar szokás szerint, a döntő környékén, amikor már villogni kellett, kihajítottak a szervező bizottságból. De addig, azt- Á! hiszem, a legtöbb lánnyal Mesélj! Hogy ment ez aznekem egész?volt kapcsolatom. - Először is föladtunk hirdetéseket, hogy jelentkezzenek a szépségversenyre. Szigorúan titkos leveleket küldtek, amik nem kerülhettek sehova, csak hozzánk; a lányok leírták az élettörténetüket, meg hogy mit szeretnének, fényképeket küldtek, sokan aktfotót, sőt egyesek nyíltan közölték azt is, hogy mindenre hajlandók. Mert ugyebár, azt ígérni a nőknek, hogy: „Gyere, vesd le a ruhád, én majd lefotózlak és felfedezlek!”, jól bevált magyar fogás, de itt még ez sem kellett, a lányok maguk ajánlkoztak fel. Akkoriban nagyon sok telefonszám és cím volt a birtokomban. - Ezeket „használtad” is? - Csak néhányat. - Mármint: néhány lányt? - Igen. - Egyáltalán, hogy kerültél a szépségverseny közelébe? - A Magyar Médiánál voltam reklámszervező. - Az a Fodros-féle társaság volt, ugye? - Akkor még Gáti volt az igazgató, Fodros csak késő bb jött – ő rontott el mindent. - Szóval akkor még itt éltél, és ahogy mondtad, miközben


118/228

5/9/2018


119


szervezted a szépségversenyt, „használtad” a lányokat. Ez hogy fért össze a családi életeddel? - Nem így történt, akkor én már kint voltam. Azért is folyhattam bele a dolgokba, mert korábban a Magyar Média munkatársa voltam, az pedig kapcsolatban állt a bécsi szervezőkkel, és… - Neked pedig könnyebb volt így, már Bécsbő l hülyíteni a csajokat. - Szerintem a lányokat mindig mindenhol lehet hülyíteni – az osztrákokat is, a magyarokat is -, de azért onnan tényleg könnyebben ment, mert a lányok mindent megadtak volna a külföldi munkáért. De a teljes igazság az, hogy én már gyermekkoromban is hülyítettem a lányokat, holott akkor még semmi nem volt mögöttem. tudodtizennyolc-húsz elképzelni, mi mindent képesek elhinni a nők! Nem Fiatalon, éves koromban olyanokat mondtam nekik, hogy én vagyok a leghíresebb ügyvéd a világon. Elhitték. Mondtam, hogy világjáró voltam. Azt is bevették. Holott még Szegedig sem jutottam el, külföldön meg végképp nem jártam. De mivel óriási élményanyagot tudtam elővezetni, például részletes információt adtam a Las Vegas-i mulatókról vagy bármi másról, a lányok elhitték a meséimet. - Na de honnan tudtál a Las Vegas-i mulatók állapotáról? - Sokat merítettem a filmekből. Ha láttam egy „mozit”, másnap márférfinál azt a szöveget amit a f Ha őszereplő. Szerintem egy a duma anyomtam, leglényegesebb. az jó, akkor már nem kell, hogy szép fiú legyen az illet ő. Legfeljebb az első pillantásnál. Beszélgetni kell tudni, és ha elég érdekeseket mondasz, akkor minden lányt leköthetsz. Magamról tudom. Nekem volt már barátnőm orvosnőtől kezdve, ápolónőn át minden szférából, és a legokosabb, egyetemeket végzett lányok is ugyanúgy elhittek mindent, mint, mondjuk, egy kevésbé képzett bolti eladólány. Azt hiszem, a n ők eleve arra vannak berendezkedve, hogy hinni akarnak nekünk, mert szeretik, ha a férfi fölöttük áll, és akár meg is alázza őket. - Ezt az utóbbit hogy érted? Mi az, hogy megalázza?


119/228

5/9/2018


120

TASNÁDI PÉTER

- Nem tudod, mi az, hogy „megalázza”? Pedig biztos láttál már te is olyat, amikor egy fiú nagyon csúnyán bánt és beszélt a társával, a nő mégis ragaszkodott hozzá. Szerintem a lányok imádják az ilyen fiúkat. Hozzájuk ragaszkodnak a leg jobban! Nem egy nő mondta már nekem sírva: „Ez egy állat, részegen üt-vág – mégis őt szeretem!” Többször kérdeztem már magamtól: hogy lehet ezt szeretni? És arra gondoltam, talán jobb lenne, ha én is durva ember lennék. Egyszer nagyon szerelmes voltam egy lányba, akkor latolgattam is: na most jól összeverem, de lelkileg nem vagyok ilyesmire beállítva. Pedig már többen is mondták, hogy ez kell a nőknek, durvának kell lenni velük. A szeretkezésben is sok lány igényli a vadságot. ő

azt jelenti, ett -őEz l elégedett lesz?hogy dugás közben jól pofon vágod, és - Valami ilyesmi. Bár nem biztos, hogy éppen pofon kell vágni, de a különböző testrészeit paskolni, ütni, durvákat beszélni, azt igen. Hát ilyeneket kényszerítenek ki az emberb ől a nők! - Szerinted egy finom, intelligens nő jobban igényli a durva szavakat, mint a szeretetet? - A finomság és az intelligencia a szexualitásban nem mérvadó. Az ágyban mindenki állat lesz, ott elő jönnek az ősi ösztönei. Nekem legalábbis az a tapasztalatom, hogy az ágy ban nők minden akarom elmesélni aneked, miketkultúrát mondtaklevetk márőznek. nekemNem intim helyzetben, mert azt leírni nem, legfeljebb csak a helyét kipontozni lehetne a könyvben! Éppen a legkulturáltabb nő mondta egyszer azt: „Ide figyelj, Péter, aki sötétben szeretkezik, és közben nem dumál, az egy bunkó állat! Nincs annál jobb dolog, mint amikor szeretkezünk, és üvöltözünk egymással, mi, nők imádjuk az ilyesmit. Attól csak egyre jobban belelendülünk. Hidd el, az óriási élmény!” Na most: én, aki tizennégy éves koromig nem hallottam egy káromkodást, egy csúnya szót, kicsit talán pr űddé váltam. Például azt sem hittem el, hogy létezik olyan lány, aki a szájába veszi! Még most is, ha megis-


120/228

5/9/2018


121


merkedek valakivel, nem tudom feltételezni róla, hogy megteszi – holott százból kilencvennyolc megcsinálja. N ők, akik rendes családi életet élnek, akiknek férjük, gyerekük van, ha elkapja őket a pillanat, mindenre képesek! Egyszer űen szexuális vadállatokká lesznek. Rengeteg csalódás ért ezért. Volt egy esetem, egy fiatalasszony, gyönyör ű szép vörös lány – életemben kevés olyan tűzvörös hajat láttam, a barátaimmal el is neveztük magunk között vörös rókának -, aki azt mondta nekem, hogy a férje volt az első, én vagyok a második az életében. Késő bb tudtam meg, hogy mindenkinek ugyanezt mondta. Na, a lényeg az, hogy a kétéves gyerekével együtt jött el hozzám, és ez a gyerek ott játszadozott, miköz ben mi az ágyon szeretkeztünk! Mégpedig a lehető legdurvább, És én mégsem tudtam elképzelni err ől a nlegvadabb őr ől, hogymódon. egy szemét kurva, aki bárkivel lefekszik. Csak akkor hittem el, amikor volt egy konkrét eset. Létezett egy különös dolog, amit csak nála tapasztaltam: borzalmasan leizzadt a szeretkezésben. Amikor a barátom azt mondta: „Te, én leszívattam magam a vörös rókával, csak egyvalamitől undorodtam, hogy nagyon leizzadt”, hát akkor rá kellett jönnöm: nem én vagyok a férje mellett az egyetlen. - Sok nő vel volt dolgod! - Gyermekkoromban, körülbelül tizenkilenc-húsz éves koromig számoltam, hány nővel csókolóztam. Akkor tartottam száznegyvennél. De már szeretkezni utánaolyan kezdtem, bár attól kezdve nem sok valójában nővel volt csak dolgom, évente talán harminccal. - Az neked nem sok? - Nem tűnik soknak. Van olyan is, aki havonta van együtt harminc nővel. - És mondd, miközben te n ő ztél, a szépségverseny jelentkező t „zsű rizted”, akkor a házasságoddal mi volt? - Felborult. A szépségverseny idején én már nem Magyarországon éltem, de az volt az elképzelésem, hogy ha sikerül összekaparnom valamit, kihozom a családot is. Meg kell mondanom neked: én nem tudtam elképzelni, hogy a nők


121/228

5/9/2018


122

TASNÁDI PÉTER

hogyan élnek, hogyan éreznek, nem feltételeztem, hogy a feleségem az egyik percr ől a másikra képes megváltozni – de száznyolcvan fokos fordulattal! -, és egyszer csak elválik tőlem. Tizenhat éves kapcsolat után! Tizenhat évig éltünk együtt, viszonylag jó házasságban, legalábbis mindenki azt hitte, hogy mi vagyunk a világ legjobb házaspárja, és senki nem hitte el, hogy elváltunk. Sokan a mai napig sem akarják elhinni. - A válságig semmi jele nem volt, hogy valami zű r lenne köztetek? - Nézd, a tizenhat év alatt rengeteg lehetőségem adódott arra, hogy elmenjek más nőkkel, csinosabbakkal, gazdagab bakkal, mint a feleségem, de én mindig felelősséget éreztem a gyerekek, ahogy család tehátélem mellettük maradtam. gondoltam, bár iránt, nem úgy az életemet, ahogy Arra szeretném és ahogy az jó lenne, tehát az életem valamilyen szinten el van rontva, mégis vállaltam ezt az elrontott életet. Hosszú éveken keresztül. Pedig az utolsó években már nem igazán vonzott szexuálisan a feleségem. De ennek semmi jelentősége nem volt. - No, de ha egy nő azt érzi, hogy a férje már nem szívesen megy ágyba vele, akkor természetes, hogy valahol másutt keresi az örömet. Nem? - Te még nem hallottál nyitott házasságról? Arról, hogy megbeszélik: te itt, keresem megmint a szexet, de mert egyébként olyan jól én műott ködünk együtt, egy csodálatos zenekar, ezért a lelki és a gazdasági életünket fönntartjuk? Ez is egy lehetőség, különösen, ha van két gyerek. Önmagában ez a tény képes megtartani a családot. - És az például nem zavarna, ha hazajönne az asszony, és azt mondaná: állati jót szeretkeztem egy huszonegy éves fiúval?! - Az első idő ben, mondjuk, a házasságunk első tíz évében nagyon zavart volna. Utána már nem. De egyébként ezt is meg lehet oldani kulturált módon. Minden hazamenni és közölni, hogy milyen jót szeretkeztem?! Nem kell beszélni!


122/228

5/9/2018


123


Amir ől nem beszélünk, az nem fáj. És ez nem struccpolitika – hogy bedugom a fejemet a homokba, és nem látok semmit, miközben a vadász lát engem -, hanem a kapcsolat valódi védelme. Sajnos, ehhez ketten kellenek, két azonos módon gondolkodó ember. Vannak olyan ismer őseim, akik így élnek, és ragyogóan működik a kapcsolatuk. Azt hiszem, ahhoz is intelligencia kell, hogy valaki így tudjon élni. Én semmiképpen nem úgy gondoltam, hogy megyek és elmondom a feleségemnek, milyen jót szeretkeztem mással, szerintem ez primitív dolog. A feleségem viszont jött a válás után olyan szöveggel, hogy ő azóta milyen jókat szeretkezik, hát erre milyen választ lehet adni?! – legfeljebb azt: „Látod, vannak, akik semmitől nem undorodnak!” Holott én senkit, de külöő

nösennagyon n ket nem szeretek azt hiszem, életemben nem bántottam megmegbántani, nőnemű lényt. Még alkalmi kapcsolat esetén sem. Ezért is nem tudok elválni valakitől, mert hogyan mondjam meg neki, hogy semmi közöm hozzá?! Mások nálam ezerszer lezserebben intézik el az ilyesmit: nem jelentkeznek többé, és ezzel le van zárva az ügy. Ez neveltetés kérdése. Akiket gyerekkorukban gátlástalanra vagy egyáltalán nem neveltek, azok könnyedén otthagyják a családjukat, akár gyerekestől is, néha úgy, hogy teljesen kirabolják, mindenből kiforgatják őket. Én viszont még arról is gondoskodom, akit kétszer láttam. képest, milyen neveltetésedmeg volt,a néső khogy tán- Ahhoz mik estek meg hogy veled… nem undorodtál t ő l? az- A nőktől nem, inkább a világtól undorodom. Attól, hogy el kell fogadnom, és be kell állnom a sorba. Sokáig úgy hittem, hogy szebb ez a világ, és az emberek is jobbak, de amikor külön-külön megismerem őket, elkezdek undorodni tőlük. Akármilyen szép csomagolásban vannak is. A legfinomabb nő ben ugyanolyan ösztönös, akár állati vágyak élhetnek, mint a legutolsó proliban, a legprimitívebb prosztóban. Mondtam már korábban is: a kultúra, az, hogy valaki milyen művelt, mennyire tanult, semmit nem jelent. Azt hiszem, inkább az számít valamit,amit otthonról, a családi környezetből


123/228

5/9/2018


124

TASNÁDI PÉTER

hoz valaki. Bár be kell vallanom, az sem jó, ahogy engem neveltek – teljesen pr űden. Az ugyancsak nem normális dolog. - Visszatérve a feleségedre: amikor elvetted, milyen elvárásaid voltak vele szemben? - Nagyon fiatalon nősültem, a feleségem tizenhét és fél éves volt, igen szép, csinos lány. Gyakorlatilag semmilyen elvárásom nem volt, csak az, hogy szűz legyen és hogy ne legyen kapcsolata senki mással, de mint minden az életben, az én véleményem is változott: eltelt tíz-tizenkét év, és rájöttem, hogy ez is abszolút lényegtelen. De amikor n ősültem, akkor még elképzelhetetlennek tartottam, hogy a feleségem mással is együtt lehet. - Te hű séges voltál? - Soha! Ugyanakkor t ő le elvártad. - Hajjaj. Agyonvertem volna, ha megtudom, hogy együtt volt valakivel. - Mégis, miért? - Nem tudom. Ez is olyan dolog, amit a neveltetésemb ől fakad. Én mindig azt hallottam, hogy egy nő nem mehet el, mert micsoda ócska dolog az, befeküdni egyik ágyból a másikba?! Olyasmiket is mondtak: „Nem ugyanaz, ha a csizmáddal szarba lépsz, vagy ha beleszarnak a csizmádba!”, ami ugye arról szól, hogy a férfi csak kiadja, de a nő befogadja a „befogadandót”. Sokakat arról is, van, hogymíg egy an őférfi, ha szeretkezik, amögött már hallottam érzelmi indíttatás nál ilyen nincs. Magam is úgy vagyok: megkívánom a n őt mint egy nőstény, a magamévá teszem, és megyek tovább az utamra. A nőknél ez általában nem így zajlik le. Habár az is igaz, hogy találkoztam már olyanokkal, akik hasonlóan gondolkodnak és élnek, mint mi, férfiak. - A mai eszeddel is elítéled az ilyen nő ket? - Ma már nem vetek meg senkit. Azt gondolom: mindenki éljen úgy, ahogy ő szeret. Mert az ember szabadnak születik. Csak sajnos a születése pillanatától rendkívül sok törvény szabályozza az életét. Részint a szülők, a nevelők, másrészt a


124/228

5/9/2018


125


társadalmi környezet elvárásai. Rengeteg a szabályzó, és az emberek éppen emiatt vágynak a szabadságra. Sokan azért akarnak állandóan szeretkezni, hogy megéljék azt a pár másodpercnyi szabadságot. Mert a szerelem az, amiben beteljesül a szabadság iránti vágy, hiszen amikor elélvez az ember, kiteljesednek az ősi ösztönei. Sajnos, akkor is csak pillanatokra! A kulturáltabbak már azért akarnak szeretkezni – és ezért sok mindent becsempésznek az együttlétbe -, hogy jobbá, érdekesebbé, élvezetesebbé tegyék a kapcsolatukat, de sok nőtől hallottam, hogy hazajön a férje, és egyszer űen birtokba veszi őt. Minden este belöki a sört, tévézik egyet, utána: „Na, gyere, asszony!”, bebújnak az ágyba, ráfordul a n őre, három négy perc ketymety után lefordul róla, és már alő

szik, hortyog is. Ezt nagyon utálják a őnket. k. Azt szeretik, ha foglalkoznak velük, ha babusgatják A szeretkezést, akárcsak egy házat, föl kell építeni, s ahhoz, hogy felépítsük, ki kell ásni az alapot, és csak utána lehet felhúzni a falat. Tehát egy nőnek sem szabad nekiesni azon nyomban, mert úgy nem jut el ahhoz az élvezeti fokhoz, amit mi minden különösebb előkészület nélkül elérünk. A férfiak egy része azt mondja: „Nekem teljesen mindegy, csak gyerünk, minél elő bb legyünk túl rajta, és kész!” Ugye? Ennyiből áll… Megmondom őszintén, én sem vagyok kivétel, nekem is az a jó, ami nekem jó, és nem az ami a másiknak, de ha már kapcsolatba akkor aztilyesmi szeretném, – bennem. neki is jó legyen. kerültünk, Fiatalabb koromban föl sehogy merült - Hanem önző módon csak azt csináltad, ami neked jó. - Így volt, természetesen. Amikor először mondta nekem egy lány, hogy ő nem szemétláda, amihez odajönnek és beleürítenek, akkor ötlött fel bennem, hogy talán mégse vagyok olyan jó fej, mint ahogy hiszem. Addig azt gondoltam magamról, hogy szuper jó fazon vagyok. - Mégis, mibő l gondoltad? - Abból, hogy akit leszólítottam, mind eljött velem. Sokáig nem is nagyon volt részem tartós kapcsolatokban, tehát nem tudtam lemérni, hogy szexuálisan jó vagyok vagy sem.


125/228

5/9/2018


126

TASNÁDI PÉTER

De nem is nagyon érdekelt. Csak az volt a lényeg, hogy minél sűr ű bben változtassak, hogy mindenkit lefektessek. Köztünk akkoriban az számított jó fejnek, aki elmondhatta magáról, hogy bárkit megkap. - Tehát strigulázás folyt. - Na nem a falon, de a beszélgetésekben. „Megvolt már a Klári?” „Persze már rég megdugtam.” „És a Rózsit, a barátnő jét ismered? Milyen melle van?” „Szuper!” Ilyen duma ment. Aztán ez is elmúlt. Az élet megtöri az embert, egy idő után már nem hajtja úgy a n őket. Legalábbis én már „leszálló ágban” vagyok. - Mi lenne az, ami ma kellene neked? Pontosabban: ki lenne az? - Szeretnék végreolyannal, egy csinos, kulturált élni, nem túl fiatallal, de azért akinek szép alánnyal teste, mert azt nap mint nap látja az ember, és jó érzés, ha szépet lát. Festményben is szívesebben nézel egy szép, tizenhetedik század belit, mint egy absztraktot, nem? Szóval, természetesen szeretném, ha a társam csinos, mutatós volna, de a legf ő bb szem pont mégiscsak az: mi van a fejében és a szívében? Az nagyon lényeges dolog! Rengeteget próbálkoztam, és soha nem találkoztam olyan nővel, akivel teljesen azonos hullámhosszon lettünk volna, de legalább megközelítőleg hasonlóan érzőre-gondolkodóra vágyom. Sajnos, ma már nehezen tudom hogy találok ilyet. Most meg már nőktőelképzelni, l. Harminckilenc éves vagyok, anyagilag elég tartok szépenisál-a lok, vagy egy 500-as Mercedesem, ami mindig az álmaim autója volt, három üzlet tulajdonosa vagyok Bécsben, talán ett ől van, hogy mindig arra gondolok, ha egy lány járni kezd velem: „Vajon nem a pénzemért?” Nemrégiben is volt egy konkrét esetem, egy tizennyolc éves, hibátlan gyönyör ű lánnyal, aki iránt nem éreztem ugyan semmit, de nagyon tetszett. Először azzal próbálkozott, hogy csak akkor fekszik le velem, ha előtte elviszem Olaszországba. Aztán lefeküdt ugyan Olaszország nélkül, de akkor meg azt kezdte firtatni, mikor veszem feleségül. Állatira furcsa volt nekem. Mit akar


126/228

5/9/2018


127


ez tőlem?! Hát ő tizennyolc éves, feleannyi sincs, mint én. Nincs semmiféle közös múltunk, nincsenek élményeink, egyáltalán, miért akar ez hozzám jönni?! Nem tudtam megfejteni! Egyszer szeretkezés után megkérdezte: „Szeretsz te engem?” Teljesen érthetetlen volt; hogy jön ez ide?! Hiszen ebben a szituációban a szeretkezés nem szeretet volt, hanem csak biológiai funkció, a vágyak beteljesülése. Nem szeretek hazudni, úgyhogy nem válaszoltam neki, mire elkezdett böm bölni, sírni, zokogni. Én meg azt kezdtem vizsgálgatni magamban: „Ez most miért sír? Ennyire szeret? Vagy ennyire meg tudja játszani magát? Mert ugyan miért szeretne, amikor semmi oka nincs rá? Nem voltam különösebben kedves, nem voltam nagyszer ű. Az, hogy meghívtam vacsorázni, meg hogy vettem neki dolog, egy-kétebben ajándékot, szerintem teljesen normális, hétköznapi nincs semmi különleges. Akkor ez a lány biztosan megjátssza magát.” Szóval, az a helyzet, hogy mindig van bennem egy hátsó gondolat. „Mit akar ez t őlem?!” Jó, hát valójában elvenni nem tud t őlem semmit, nem err ől szól a történet, csak a rossz érzésr ől, a gyanúról. - Ha már ott tartasz, hogy mit vesznek el t ő led, akkor ré gen rossz! Ugyanolyan lehet, mint amikor egy híresség azon tépel ő dik, vajon önmaga vagy csak a neve miatt szeretik… - Ez a lány is eldicsekedett nekem, hogy micsoda híres emberek voltak már vele. Világhírességek! Tizennyolc éves, és elmondja, hogy negyvennyolc fiúja volt! már ett ől megszédültem. Kicsit meg is rendültem, de Hát különösebben nem érintett, mert soha nem vonzódtam az ilyen fiatal lányokhoz. - Éltél már együtt id ő sebb nő vel? - Jelenleg is ilyennel élek. Tizenkét év a korkülönbség, a javamra. - Vele nem merül fel ez a „biztosan a pénzemet akarja!” – dolog? - Ő jóval gazdagabb nálam, úgyhogy legfeljebb fordítva tehetnéd fel a kérdést, ami egyébként föl sem merülne benned, ha látnád, mert a nő rendkívül csinos.


127/228

5/9/2018


128

TASNÁDI PÉTER

- Akkor miért nem választod ő t végleg? - Hát… vele vagyok, de nem egészen jó a kapcsolat. Amikor összeveszünk, én mindig elköltözöm, egy hónapig nem vagyok, és akkor közbejön valaki más. - Tudom, hogy miel ő tt Bécsbe költöztél, Izraelben is éltél. Ott milyen a férfi-nő viszony? Ugyanolyan, mint nálunk? - Lezserebb. Ott a lányok sokkal kedvesebbek, aranyosabbak. Pesten valahogy flegmák. Ha bárhol a világon sétálok és rámosolygok egy lányra, az mindenütt visszamosolyog, miközben megy a maga útján tovább. Ha itt rámosolygok valakire, sértésnek veszi. Bezzeg, ha az autómból szólok ki, rögtön beesik a kocsiba. Pesten még arra is vigyázni kell, nehogy le legyen tekerve az ablak, mert egyszer űen beugraő

nak. Ilyen el fordul. flegma Az a tapasztalatom, hogymagát. itt a csinos, szép lányokis legtöbbje vagy megjátssza A barátaim elvisznek néha egy-egy diszkóba, van három-négy csinos lány, de ha az ember rájuk hajt, próbál valamit, ismerkedni akar – teljes a visszautasítás! Hát kivel akarnak ezek megismerkedni? Senkivel nem állnak szóba, csak ülnek, dumálnak, tesznek-vesznek, puszilgatják egymást. Ott vannak a fiúk meg a lányok egy helyiségben, de semmi közös kontaktus! Van egy barátom, a nők bálványa, nagyon jó hangulatú gyerek, ő is az mondja: „Petikém, én nem értem, mi van! Ezek a csajok!... Először is, mind törpe. Úgy születnek mostanában, ehhez képest a nagykép űségük. A fiatal generációróldebeszélek, amibeóriási én már nem tartozom bele, tizenöt évvel ezelőtt mi még más bulikon n őttünk fel. Akkor nem volt kocsi, nem volt kégli, nem volt pénz, de csak mindig volt! Most meg van minden, de nincs olyan, akit érdemes lenne elvinni, és ha mégis akad, az meg nem akar, kéreti magát. - Lehet, hogy nem annyira szeretik a fiúkat. Hogy „lányo sak”. Tényleg, neked volt már dolgod olyannal, aki a nő ket szerette? - Hű, az gyönyör ű dolog! Olyan csodálatos, amikor két szép lány szereti egymást! - És abba hogy férsz bele te?


128/228

5/9/2018


129


- Hát… közéjük furakodom, ha lehet. Mint a villamoson. - Nem az ágyba hogy férsz bele, hanem a képbe. Volt már ilyen konkrét eseted? - Pontosan mire gondolsz? Hogy két teljesen meleg lánnyal vagy hogy biszexekkel? Mert ha biszexek, akkor semmi probléma! Boldogan benne vagyok a buliban! Engem nem zavar, ha ott van még valaki, feltéve, hogy az illet ő nő. - Ha férfi? - Az zavar. Én mindig szerettem úttör ő lenni. Konzervnyitó. Ha leülök kártyázni, akkor is én akarok nyerni, fiatal koromban sportoltam, ott is mindig szerettem elöl végezni, szóval mindenben első akarok lenni. Ez a magánéletben is így van. az üzletben is? - És Pláne! Ott mindenkit le akarok teperni! A te képedet is ezért tettem ki a boltban. Amióta kint van, növekedett is az üzlet forgalma. Úgyhogy arra gondoltam, a kirakatba is a te plakátodat teszem ki. Nem viccelek! A rengeteg üzletben rengeteg cucc már nem tűnik föl, de ha látnak egy híres magyar énekesnőt!... Arra odafigyelnek. Ha pedig odajönnek, hogy „Nézd a Cini!”, akkor már be lehet rántani őket. Mindenesetre most én is elmegyek egy fényképészhez, és megvalósítom egy régi-régi vágyamat: nagyíttatok magamról egy méterszer egyméteres képet, fölteszem az üzlet falára, és aláírom: „Ich bin shef!” – én vagyok a f őnök. Melléd kerülhetek legalább a falon? - Oké, vállalom!


129/228

5/9/2018


130

TASNÁDI PÉTER

És most vissza a levelekhez. Ott tartottunk, hogy egy jó házassággal szerettem volna vagyonhoz jutni. „Anyám bemutatta B. Évát, aki tizenhét és fél éves volt, csinos, széparcú, hosszú hajú fekete lány. Anyám mondta, hogy Éva szülei „maszekok”(Akkoriban ennek a szónak varázsa volt!), sok amerikai rokona van, szóval ha tetszik a kislány vegyem feleségül, hiszen ő is zsidó. Akkor életemben el ő ször hallottam anyám szájából, hogy a származásnak jelent ő sége van. Megdöbbentem, hiszen addig soha nem beszéltünk a zsidókról meg hasonlókról. Szüleim büszke kommunisták voltak, pláne édesanyám, mindig hangsúlyozta, hogy ő ’45-ös párttag. Azt gondolta, ennek még jelent ő sége lesz. Istenem, ha látná, mi történt kedvenc pártjával! (…) ő

Er s volt bennem az önállóság vágy, 1970. 7-én elvettem Évát feleségül. Volt utáni egyházi esküv ő is,augusztus fent apó somék lakásában. Ő Gyöngyösr ő l származott, így felhozatták a gyöngyösi rabbit, ő adott össze bennünket. Ennyi zsidót soha nem láttam még egyszerre, mind Éváék rokonai és barátai voltak. Az én szüleim nem jöttek el, pedig ő k er ő ltették a házasságot. 1975. április 23-án megszületett első fiam, Edmond. Na gyon boldog voltam, mert minden úgy alakult, ahogy megálmodtam. Megvolt az önálló rózsadombi lakásom – gyönyör ű en berendezve – volt autóm és az átlaghoz képest sokat kerestem. Jött a nyár… volt Balatonkenesén egy kis hétvégi házuk aÉdesanyáméknak vízt ő l tán 50 méterre. Ebbe a házba vittem el Évát a gyerekkel. (…) Feleségem 28 kilót hízott a kicsivel, veszélyeztetett terhes volt, így már hónapok óta nem volt köztünk semmi. Nem is nagyon hiányoltam, mindig voltak abban az id ő ben futó kapcsolataim. (…) Elkezdtem karatézni és mivel a küzd ő sportokban volt némi jártasságom, egészen jól ment. A gond csak abból adódott, hogy az egyik edzésen lerúgták a vesémet, ett ő l aztán véres lett a vizeletem és többször volt vesegörcsöm is. Urológustól urológusig járkáltam, míg végül kikötöttem Kelemen tanár úrnál, aki akkoriban jött haza franciaországi továbbképzés-


130/228

5/9/2018


131


r ő l, a szakma ifjú titánjának számított. Többször be kellett feküdnöm kórházba, míg végül tünetmentes lettem. Életem els ő igazán komoly megrázkódtatása volt, mert akkor döbbentem rá el ő ször, hogy velem is történhet baj. Nagyon megijedtem, az orvosok közölték: lehet, hogy már csak egy-két évem van hátra… (…) Amikor Tomi született (1977), édesanyám akkor jött haza apuval az első izraeli útról. Nagyon emlékezetes marad számomra, mert anyám akkor panaszkodott el ő ször, hogy fáj a melle és egy daganatot tapogatott ki benne. Mindig félt a mellráktól és állandóan járt szű rő vizsgálatra. (Ennyit ért!) Soha nem mutattak ki semmi rendellenességet. 1978-ban vi szont megállapították, hogy daganat van a mellében és a szövettania vizsgálaton az is kiderült, hogy rosszindulatú, kell vágni bal mellét. Szörny ű volt neki. (Nekünk is.) Ő , akilemindig hiú volt a megjelenésére. Állandóan mondogatta, ha majd apu meghal, ő újra férjhez megy. (Nagyon dühített ezzel a szöveggel.) És lám, az élet hogyan rendezte a dolgokat, ő halt meg tíz évvel apám el ő tt. Szörnyű volt, mert a nagyi után ő t szerettem a világon a legjobban. (1985) Már a házasságom vége volt, ekkor határoztuk el, hogy elválunk, igaz csak névleg. Abban az id ő ben egy család nem kaphatott 3 éven belül több nyugati autót és nem lehetett több ingatlanunk sem. Pa píron elváltunk tehát és azt terveztük, hogy kimegyek egyedül kor Nyugatra szerencsét bejön –legalább gondoltuk aka család is utánampróbálni. jöhet. Ez Ha az id ő szak egy-,évig tartott, hiszen jól el ő kellett készíteni mindent. Eladtam a pa saréti házat és megvettem utolsó magyarországi tulajdonomat: egy sashegyi 12 szobás villát ő sparkkal. A református püspöké volt ez a csodaszép ház. (Ágival) elhatároztuk, hogy keresünk egy-egy osztrák állampolgárságú férfit és nő t, mindketten megházasodunk és kett ő s állampolgárként kint élünk majd Ausztriában. (…) Én itt is egy nagy hibát követtem el, feltétel nélkül megbíztam Évában és mindent ráírattam – körülbelül 30 millió forintos vagyont – kett ő nk egész addigi életének mun-


131/228

5/9/2018


132

TASNÁDI PÉTER

káját. De honnan gondolhattam volna, hogy a n ő , akivel egy fél életet (15 évet) leéltem, akivel együtt építettük fiatal korunktól az életünket, be fog csapni. Két gyermekünk van és közös múltunk.. Jobban elhittem volna, hogy a kedd után hét f ő következik, mint ha valaki azt állítja: Éva ellenem fordul. De hát, az élet furcsa dolgokat produkál. Sajnos azóta telje sen elvesztettem a bizalmam az emberekben, már senkiben sem tudtam feltétel nélkül megbízni. (…) Szóval vettem egy osztrák feleséget, Ági egy férjet, kimentünk két különböz ő városba nagy reményekkel és tervekkel, amikbő l nem lett semmi. Nem töltöttem sok id ő t Ausztriában, rögtön kivándoroltam Izraelbe, hogy ott próbáljak szerencsét. Akkortájt minden zsidónak az volt a vágya, hogy kijusson Izraelbe. Nekem sikerült!” 3. (Megint Bécs) „Mivel akkoriban ment nekem a legjobban anyagilag (már négy üzletem volt), béreltem Bécs legel ő kel ő bb negyedében egy 4 szobás lakást, havi 20 ezer schillingért. Akik Magyarországról jöttek, sokszor nálam szálltak meg, elegánsabb és olcsóbb volt (ingyen) mint egy szálloda. Z-ék is élvezték több ször a vendégszeretetemet látták, hogy nagyon egyedül vagyok, sorra mutattákésbemivel nekem a lányokat, a hírneves nő ket. Tényleg egyedül éreztem magam, vágytam egy tartalmas kapcsolatra, egy igazi testi-lelki nagy találkozásra. Ebben az egyben nem volt szerencsém. Volt egy csoda szépen berendezett bécsi lakásom és volt egy ugyanilyen Budán is. Kerestem rengeteg pénzt, megvettem álmaim autóját, egy vadonatúj 500-as SEC Mercedest. (Egy sportautó volt teljes extrákkal: légkondicionáló, telefon, bő rülések, minden automata.) Akkoriban 1,2 millió schillingbe került, ez volt a legdrá gább autó, amit kapni lehetett. S ő t vettem egy másik sportautót is, egy hófehér 350 SEL Mercedest, amit kizárólag nyáron


132/228

5/9/2018


133


és csakis Magyarországon használtam. Repkedtem Európa nagyvárosai között, többször jártam Izraelben és az Egyesült Államokban is, de hiába pénz, gazdagság, ha nincs akivel megoszthatod: semmit sem ér! (…) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem volt jelentkező , mert lányokból sohasem volt hiány. Többek között a Te pályatársaid, a manökenek kö zül is, híresek és névtelenek egyaránt. A nevek azért nem érdekesek, mert maguk a történetek sem azok. A lényeg: jól éltem és minden este úgy aludtam el, hogy egy ilyen kapcsolatról álmodtam, mint most a mienk (…) 1990 decemberében landoltunk Los Angelesben, ott vártak az ismer ő sök, akikkel együtt töltöttük a 90/91-es Szilvesztert. (…) Ezután elrepültünk San Francisco-ba, (amire mostanában sokat gondolok) megmutatták a világ leghíresebb az Alcatraz-t. és Harminc éve nem mű ködik, ma már börtönét, csak turista látványos ság. Akkor még nem gondoltam volna, hogy én is egyszer egy hasonló mű intézet lakója leszek. Az Alcatraz-ban tartották fogva a maffia legnevesebb vezéreit, ha jól tudom ott töltötte büntetését az »amerikai Tasnádi«, Al Capone is. (…) Én akkoriban is mindig felfokozott idegállapotban éltem, sehol nem éreztem jól magam, csak útközben. Soha nem voltam megelé gedve azzal, amit elértem, mindig többet és többet akartam. Ez sajnos most is így van. Valahol hallottam, hogy soha nem szabad megállni, mert akkor megállsz a fejl ő désben és a szinten tartás visszafejl ő dés egy bizonyos szinten. De hát, én mindig újatisakartam, valami óriásit, valami nagyot. Nem szeretem a középszer ű séget, talán ez – az én nagy átkom – okozta most is a vesztem. (…) Pár hónappal azel ő tt jött haza édesapám Izraelbő l, ahol csodálatos 7 évet töltött második feleségével, aki kevéssel el ő bb meghalt. Ekkor eladtam a Mártírok úti lakást és vettem egyet a Kútvölgyi kórház felett, a Patkó utcában, hogyha pár napra hazajöv ő k Ausztriából akkor az édesapámmal lehessek. Már 75 éves volt és ő , aki soha nem volt beteg, aki túlélte Maunthausent, a háború rém ségeit, most Parkinson-kórban szenvedett. Tudtam, hogy nincs menekvés, azt akartam, hogy élete utolsó szakaszát szép


133/228

5/9/2018


134

TASNÁDI PÉTER

és nyugodt körülmények között töltse. Ezért csodaszépen felújítottam a lakást, berendeztem osztrák bútorokkal és felszreltem minden kényelemmel, amivel csak lehetett. Adtam apámnak annyi pénzt, amennyit addig soha nem látott. Sajnos nem sokáig élvezhette, a betegség hamar ledöntötte a lábáról. (…) 1991. január 25-én hazajöttem. Ez egy pénteki nap volt és én rögtön a Patkó utcai lakásba siettem apámhoz. (…) Elhatároztam, hogy Éva kedvéért – ő volt az első IGAZI SZE RELEM – és apám miatt végleg hazaköltözök Magyaror szágra. Úgy gondoltam, most már révbe értem. Van rengeteg tapasztalatom, sok pénzem és egy lány, aki szeret. Egy jósn ő akkor azt mondta, ne vegyem feleségül Évát, mert rövid élet ű lesz a házasságom. Gondoltam is, mekkorát tévedett, mert ilyen boldog sohailyen nemhamar voltamvalóra és ez halálunkig hittem, hogy még a jóslat válik.. (…) tart. 1991.Nem június 29-én megtartottuk az esküvő nket. (…) Hazahoztam azt a szerencsétlen autót, amit Évával együtt vásároltunk pont a 41. születésnapomon. Egy sötétkék, 300-as turbo-diesel Mercedes volt, teljes extrákkal. Milyen morbid a sors: a születésnapomon vettük át a kocsit – amit ő választott ki – és napra pontosan egy év múlva 1992. március 28-án Éva szörnyethalt ebben az autóban. Lehet ez véletlen?! (..) Elment orvoshoz, de nem maradt bent a kórházban, másnap volt a születésnapom, arra készült. Míg Éva az orvosnál volt, Foltos – avirágot kutyánk – szétszedte a lakást, megrongálta a babaágyat, a kiszedte a cserépb ő l és a földet széthordta. Ez azért különös, mert Foltos sokszor maradt egyedül a lakásban, de ilyesmit soha nem csinált. Talán el ő re megérezte a bajt? Lehet, hogy így akart figyelmeztetni minket? Most már soha nem tudjuk meg.. (…) .. boldog születésnapot kívánt és elment a születésnapi tortáért. Többé nem jött haza. (…) Rengeteg orvos jött-ment és én kérdezgettem, hogy van a gyerek, nem sérült-e meg. Amikor az egyik mondta, hogy ne a gyerekkel foglalkozzak, az anyáért aggódjak, nem hittem neki. Nem, az nem lehet! Üvölteni tudtam volna fájdalmamban, akkor éreztem igazán, hogy az ember milyen parányi és sebezhet ő . Te-


134/228

5/9/2018


135


hetetlen voltam, nem tudtam segíteni. Csak ültem a folyosón és láttam, hogy az én kislányomat, Barbarát leped ő be csavarva, élettelenül hozzák ki a mű t ő bő l. (…) Egyszerre csak arra figyeltem fel, hogy már nem mászkálnak az orvosok, csak lehajtott fejjel elmennek. Kérdezgettem ő ket, mi történt, de csak annyit mondtak, majd a f ő orvos úr tájékoztat. Ekkor betörtem a mű tő be és láttam Évát, amint sápadtan feküdt a mű tő asztalon. Még mindig sokan voltak körülötte és persze azonnal ki akartak tuszkolni a mű tő bő l. Hihetetlen er ő vel toltam vissza ő ket és kikelve magamból, vérben forgó szemekkel üvöltöttem: él vagy meghalt?! Meghalt – mondták és összed ő lt számomra a világ.” És itt következik a Maccabi története, de err ől már sok szó ő

esett. Ahogy fogvatartásom körülményeir l és általában a magyarországi börtönviszonyokról is. Most mégis visszatérek az utóbbiakra és ez nem véletlen. Nemcsak arról van szó, hogy én mennyi kínlódtam, szenvedtem a tizenhárom hónap alatt. Amíg magam meg nem tapasztaltam a lehetetlen körülményeket, én is úgy gondolkodtam, mint sokan mások: milyen alapon panaszkodik a sok b űnöző, örüljenek, hogy élnek… Hát igen, ez is egy szempont. Csakhogy a valóság egészen más, mert: 1. nem mindig – különösen az előzetes fogvatartottak között – a bűnözők szenvednek. 2. (és korlátozásán ez a fontosabb) senkinek sincslelki joganyomorba a személyes sza badság túl is, megalázni, taszítani embereket. Emberek.., és ezt hadd hangsúlyozzam nyomatékosan. Emberek vagyunk mindannyian és err ől, soha egy pillanatra sem szabadna elfeledkeznie senkinek sem. Ha csak három ember figyel a most leírtakra, ha csak egyetlen rab helyzetén is könnyíthetek már megérte, hogy nem hallgattam.


135/228

5/9/2018


136

TASNÁDI PÉTER

Ott túl rácson… Bárki bármit mond: a börtönöknek nincsen romantikája. Csak, hétköznapi valóságuk van. Márpedig ez a valóság korántsem szívderítő. Számtalanszor elmondtam, leírtam – hivatalos helyen is, természetesen eredmény nélkül -, hogy a magyarországi börtönviszonyokat egyetlen szó jellemzi igazán: borzalmasak. A börtönök elavultak, a századel ő technikai színvonalán állnak. Csak egy példa: egyszer kivettem a börtönkönyvtárból (200 Marx és 10 olvasható könyv) egy kötetet a Markó történetér ől. Ebben olvastam, hogy a századfordulón az egy rabra jutó hely 18-20 légköbméter volt. Azokat a zárkákat, amelyekben manapság négy-öt embert őriznek, egy fogvatartott számára tervezték. Természetesen ezekkel a tényekkel minden érintett tisztában van, még azok is akik el őzetes fogvatartásra kárhoztatják a gyanúsítottakat! Senkit nem érdekel, mindenki széttárja a kezét és ártatlan arccal csak annyit mond: mi err ől nem tehetünk. Hát akkor ki tehet?! Nincs egy hivatalnok, egy testület, egy szervezet, egy bármi…, ami vagy aki ezekért az állapotokért felelős lenne?! Nem, ez nem lehet! Vagy ha így van, akkor az még szomorúbb. Azt mondják a szakemberek: a b űnözés annyira elter jedt, hogy a fogvatartottak életkörülményein egyszer űen képtelenség javítani. Csakhogy nem muszáj mindenkit – minden gyanúsítottat – azonnal börtönbe zsuppolni. A világ boldogabbik részein – mondjuk Nyugat-Európában – már régen kitalálták és alkalmazzák azokat a módszereket – például óvadék, háziőrizet és így tovább -, amelyekkel csökkenteni lehet az ott végső eljárásnak számító fogvatartások számát. Talán érdemes lenne tanulmányozni egy-két lehetőséget. Persze ezek a kifejezések, hogy beszélő, csomag, levélírás, körlettisztaság, meg a többi, csak azok számára fontos, akik tartósan megélik hiányukat. Sajnos az egész ügy – úgy ahogy van – senki mást nem érdekel. Boldog, szabad emberek, óh…!


136/228

5/9/2018


137


A Büntetés célja – áll a hivatalos dokumentumokban -, hogy a bűnelkövetőt megnevelje és visszavezesse a társadalomba. – A társadalom hasznos tagja szeretnék lenni – mondja a vádlott az utolsó szó jogán és lehet, hogy komolyan is gondolja. Ő, mert más aztán senki. Nem vitatom: a bűnös bűnhődjék. Ősi törvény. De ha már a modern kor nem a spanyolcsizmát, a kerékbetörést és a hasonlókat helyezi előtérbe, törekedni illenék legalább arra, hogy a bűnös megfelelő környezetben töltse le a büntetését. Mit jelent a megfelelő környezet? Hát először is jogot és lehetőséget a családi kapcsolattartásra. Hogy a csudába illeszkedjen vissza az elítélt a hétköznapi, szabad életbe, ha nem marad senkije. Ugye, hogy ez majdnem lehetetlen? Aztán ő

meg kell adni aszeret jogot és a lehet de séget a munkára. hogy nem mindenki dolgozni, jómagam alig Lehet, találkoztam olyan fogvatartottal, aki nem vett volna szívesen egy kis munkát. Megy vele az idő… továbbmenve a gondolattal: nem csak a munka lehet program. Tudom, szentségtörésként hangzik, de talán egy kis kultúra, egy kis szórakozás… A semmittevésben csak a gondolatok kergetik egymást, percr ől-percre gerjednek a vad indulatok. Sokan mondogatják: bár engem csuktak volna le, legalább aludtam, pihentem volna. Hadd súgjam meg: abban az idegállapotban nem lehet sem egyiket, sem másikat. Őrületesen feszült a légkör. Egyébként e tekintetben előzetes fogvatartottaknak nehezebb illetékesek a helyzetük, mint azazelítélteknek. Feloldandó ellentmondás, figyelem! Legalább az előzetes fogvatartás maximális és megváltoztathatatlan időtartamát határoznák meg. Merthogy az ügyészek – hivatalnokok(!) – nagy része felelőtlenül dobálózik mások szabadságával. Hiába a sok panasz, hiába a sok beadvány, hiába minden. Nálunk még mindig él az a rossz szemlélet – és ebben megelőzzük még Albániát is -, hogy aki gyanús, csukjuk le. Ha bűnös, bent majd megtörik, ha ártatlan, akkor meg pechje van. Egy gyönyör ű példa a felelőtlenségre. Mindenki – maguk a rendőrök is – azt mondogatta nekem, hogy az egy eszten-


137/228

5/9/2018


138

TASNÁDI PÉTER

dő leteltével, a hatóságok nagyon-nagyon alaposan megvizsgálják az eddigi fogvatartás indokoltságát és a hosszabbítás lehetőségét. Ehhez képest 1993. szeptember 23-án, amikor lassan letelt az egy évem, a Pest Megyei Ügyészség elküldte a Legfelső bb Bíróságnak ügyem körülbelül 4000 oldalas dokumentációját. Mellékelték persze a hosszabbítás iránti kérelmet is. Az iktatópecsét tanúsága szerint szeptember 23-án délelőtt tíz órakor küldték el a papírokat, ahogy számítom, körülbelül délben megérkezett, délután két órakor pedig már nekem kikézbesítették a Markó utcában a határozatot, miszerint 120 nappal meghosszabbították a fogvatartásom. Vajon a 4000 oldalt ki olvasta el. Még a küldöncnek is rohannia kellett, hogy a bíró ebédidő előtt le tudja pecsételni a papíromat. ő

ő

módon a büntet vonatkozó el százalékig írásokat csak aÉrdekes gyanúsítottakkal tartatjákeljárásra be – mégpedig ezer –a hatóságok fittyet hánynak a törvénykönyv eme fejezete minden betű jére. Elgondolkodtató. Érdemes lenne külön hivatalt felállítani a bíróságok, az ügyészségek és a rendőrség munkájának ellenőrzésére. Voltak más javaslataim is. Aligha kell hangsúlyoznom: senkit nem érdekeltek. Azért én hadd idézzek most egyik beadványomból, talán, hogy ez a fejezet ne sikeredjék túlságosan sötétre. Íme: „Mindezeket leírtam, mert gondolataim nyilvánosság elé kívánkoznak, de a leírtaktól függetlenül bízom a magyar igaz szellem ságszolgáltatásban, a független bíróság korrekt, egyenes ű és minden befolyástól mentes ítéletében.” Legyen igazam… Egyébiránt: a fogvatartottak jobb életkörülményeiért vívott harc egyik legf ő bb elkötelezettségemmé vált a bent töltött tizenhárom hónap alatt. Eleinte természetesen csak a saját jogaimért küzdöttem, de ahogy nap-nap után láttam sorstársaim kilátástalan helyzetét, mindinkább felelősséget éreztem értük is. Annál is inkább, mert bíztak bennem. Valahogy elhitték – aztán elhitették velem is -, hogy én szólhatok, merek szólni az érdekükben. Ez így is volt. Amint egyáltalán egy kicsit észhez tértem a letartóztatás okozta kábulatból, egyetlen


138/228

5/9/2018


139


napot sem mulasztottam el, hogy legalább felkeltsem az igazságszolgáltatás közömbös gépezetének figyelmét. Azt hiszem sok borsot törtem az ügyészek, a börtön-és fogdaparancsnokok orra alá, de nem ez volt a célom. Nem kellemetlenséget akartam, hanem igazságot. Még inkább: emberhez méltó életet a magyar rácson túl is. Remélem ez ügyben kialakult elszántságom, a témakör iránti elkötelezettségem életem végéig nem is csillapodik. Soha nem felejtem most már a bent töltött időt, soha nem felejtem sorstársaimat és soha nem felejtem az eskümet: minden lehetőt megteszek, hogy segítsek rajtuk. Mint mondtam, a küzdelmet már bent elkezdtem. Következzék most néhány dokumentum annak érzékeltetésére, hogy mit is akartam – és akarok (!) – tulajdonképp’ elérni. ő

alábbi sorokat els sorban azoknak ajánlom, akikmindenki most is a(Azrács mögött tengetik napjaikat, de azt hiszem okulhat belőlük.) Legelébb, egy vázlatos tanulmány, amely felvillantja a témakör néhány legfontosabb mozzanatát: „GONDOLATOK AZ ELŐ ZETES FOGVATARTÁSRÓL, VIZSGÁLATI FOGSÁG Magyarország börtönviszonyai a hivatalos statisztikák szerint megközelítik az európai átlagot. Sok tanulmányban és a börtönök állapotáról szóló sajtómegnyilvánulásokban arról olvashatunk, hogy az utóbbi id ő k demokratikus változásai a börtönökbe eljutottak korábbi állapotokhoz képest sokkal emberibbis és korszer űés bbakörülményeket teremtettek. Ezek a híradások részben igazak, hiszen a kormányzat mindent elkövet annak érdekében, hogy az emberek fogvatartása valóban tükrözze a társadalom fejl ő dését. Az 1993. április 15-én hatályba lépett új BV. Törvények is ezeket a célokat szolgálják. Nem is a törvényekkel és a jogalkotók jóindulatával van probléma, hanem a végrehajtással. Nagyon nehéz a társadalom kirekesztetteinek érdekében szólni, hiszen a nagy többség, akik szerencsére nem ismerik az életnek ezt a területét, elítél ő en nyilatkoznak, amikor arról


139/228

5/9/2018


140

TASNÁDI PÉTER

van szó, hogy a jogfosztottak körülményeit az emberi méltó ságnak megfelel ő en biztosítsák. Amikor szabad ember voltam, én sem értettem egyet azzal, hogy a bű nöző k életkörülményeinek javításával foglalkozzanak, s erre a célra még külön költségvetést is biztosítson az államháztartás, amikor az átlagemberek nagy többsége a létminimum alatt él. Hiszen mint kívülállóban, bennem is élt az el ő ítélet a bű nöket elkövet ő emberekkel szemben. Mióta én is »élvezem« az el ő zetes fogvatartás nem mindennapos körülményeit, sokszor elgondolkodtam azon, hogy hiába a sok jóindulat, ha az alapokhoz nem nyúlnak hozzá. Azt hiszem, az alapvet ő hiba az, hogy az el ő zetes fogvatartás id ő tartamát a törvény nem szabályozza. Általánosítható, a meggyanúsított személyek, akikre10-a rend ő rség még nemhogy bizonyította rá a b ű nösséget, sokszor 20 hónapot töltenek olyan krízisállapotban, amelyben összes emberi tartalékaik fel ő rl ő dnek, idegrendszerük tönkremegy, lelki-fizikai állapotuk leépül, a családhoz és a társadalomhoz való köt ő désük meglazul és sok fiatal élet megy tönkre teljesen értelmetlenül. Senki sem tudja átérezni, csak azok, akik átélték ezt az állapotot. Nem túlzás, ha azt mondom, ugyanazt élik át, mint a halálraítélt a siralomházban. Napnap után telik el, hogy semmi sem történik, hetekig, hónapokig tétlenségre vannak ítélve és nem látják a kivezet ő utat, elvesztik a hitüket éséna nem reményüket igazságban. Természetesen védem azazokat az embereket, akik bű nt követtek el, de ez a több hónapos lebegtetés a semmiben csak negatívumokat szül. Szörnyű lködve hallgatom egyes letartóztatottak fogadkozásait, amelyekben kegyetlen bosszút esküsznek az ő ket fogvatartók és a társadalom ellen. Ha csak egy százaléka is beváltja fenyegetéseit, már akkor is helyrehozhatatlan kárt okoznak. Azt tervezik, hogy az igazságszol gáltatás ilyen cinikus bánásmódjával szemben anarchista és terrorista cselekményeket fognak elkövetni ártatlan emberek ellen. Ez pedig semmiféleképpen nem lehet az igazságszolgáltatás célja.


140/228

5/9/2018


141


Ezzel nem érthetek egyet, de indulataikat meg tudom érteni. Sokszor beszélnek arról, hogy a büntetés célja a társadalmi törvényeket megsért ő személyek ellen az, hogy megbüntesse ő ket és ennek id ő tartama alatt olyan nevel ő hatást ér jenek el, amely ezeket az embereket visszavezeti a társadalomba. Az első dleges cél az, hogy fenntartsák a kapcsolatot a családdal és a munkatársakkal. Ehhez képest havonta egy szer, egyórás id ő tartamra engedélyezik a személyes találko zást. Olvastam: a fasiszta börtönökben hetente engedélyezték a hozzátartozókkal való érintkezést és ha napjainkban valóban az a cél, hogy megakadályozzák a családok felbomlását, akkor miért súlyosabbak a körülmények, mint 60 évvel ezel ő tt? Azon is el lehet töprengeni, hogy mígjutott, a századfordulón egy6 fogvatartottra 20 légköbméter élettér addig ma csak légköbméter. Miért van az, hogy a Horty-börtönökben az a fogvatartott, akinek erre megvolt az anyagi fedezete, behozathatott akár a vendégl ő bő l is mindennap meleg ételt és a személyes tárgyait »ágynemű és egyéb használati cikkek« is, ma erre nincs lehet ő sége. Legsúlyosabbnak és legfelháborítóbbnak az el ő zetes fogvatartottak helyzetét tartom. Magyarországon ma háromféle büntetési fokozat létezik: fogház, börtön és fegyház. fegyházakban a legsúlyosabb bű ncselekményeket elkövet ő Aszemélyeket ő rzik (rablógyilkos, fegyveres rabló és más, er ő szakos bű ncselekmények elkövet ő it). Hogyan fordulhat el ő az, hogy el ő zetes fogvatartásban lévő k, akikr ő l még egyáltalán nem bizonyosodott be, hogy b ű nösök, a fegyháznál sokkal rosszabb és szigorítottabb körülmények között vannak fogvatartva? Míg a rend ő rségi fogdákban, börtönökben és fegyházakban fogvatartottak alanyi jo gon naponta fürödhetnek, a BV. Intézetekben az el ő zetes letartóztatottak ezt hetente csak egyszer tehetik meg. Hiába a nevel ő tisztek és a pszichológusok minden jóindulata, nem tudnak változtatni ezeken az antihumánus körülményeken.


141/228

5/9/2018


142

TASNÁDI PÉTER

Egész itt töltött id ő m alatt tapasztaltam a BV parancsnokainak jóindulatát, de ő k is megfoghatatlan rejtélyként élik át ezeket a tarthatatlan állapotokat, nem tudnak változtatni rajtuk. Tudják, hogy intézményeik túlzsúfoltak, de nekik ebbe nincs beleszólásuk, hiszen ha a rend ő rség küldi az embereket, kötelességük elhelyezni. Most is kétszemélyes zárkában né gyen vannak 8 négyzetméteren. Úgy élnek éveken keresztül, hogy moccanni sincs helyük, hiszen ezen a 8 négyzetméteren belül helyezkednek el az emeletes ágyak, WC, mosdó és az étkező asztal. Képzeljék el, hogy ilyen higiéniai körülmények kö zött hogyan lehet ember módjára élni. Van egy másik probléma is. Nevezetesen az, hogy néhány közvetlen felügyeletet ellátó személy kegyetlen ellenszenvvel ő

viseltetik a fogvatartottak iránt, szubjektív, el ő ítéletekkel terhelt gondolkodású. Mindezeketszemélyesked a megnyilvá- nulásokat sokszor a saját bő römön is éreztem, mint a negatív értelemben vett hatalomgyakorlás szorongást kelt ő és megalázó eszközét. Szerencsére a felügyel ő k nagyobb része nem az ilyen indulatoktól vezérelt emberekbő l áll, a parancsnokok és nevel ő tisztek mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ezt kiküszöböljék. A BV. Vezet ő ivel többször beszélgettem arról, hogy ő k is látják ezeket a hibákat, de meg van kötve a kezük, hiszen évi költségvetésük a több évvel ezel ő tti színvonalon maradt, így tudnakMilyen korszer alapon ű síteni és nem tudják megfizetni nem zottaikat. várhatnánk t ő lük megfelel alkalmaő szint ű munkát? Jelenleg fogvatartásom helyszíne a Markó utcai BV. Inté zet, amely vitathatatlanul a legkorszer ű bb és legjobb ellátást biztosító intézmény az ország hasonló intézményei között (ezt, sajnos tapasztalatból tudom). A rendkívül hosszú el ő zetes fogvatartások egy részének alapja a rend ő rség által feltételezett »alapos gyanú«. Így fordulhat el ő az, ha a rend ő rség valamilyen indulatoktól vezérelve nyomoz egyes ügyekben, taktikai okokra való hivatkozással beláthatatlan ideig is elhúzhatja a nyomozás be-


142/228

5/9/2018


143


fejezését. És itt megint felmerül a kérdés – miért nem szabályozza a törvény az el ő zetes fogvatartás maximális id ő tartamát? Hogyan fordulhat el ő például az én esetemben, hogy már több, mint 10 hónapja tartanak fogva, de még mindig nem tudják vádemelésre átadni az ügyet, mert 10 hónap alatt az akciócsoport 15 tagja nem volt képes olyan bizonyítékot produkálni, amely letartóztatásomat megalapozná. Ehhez képest összes szabadlábra helyezési kérelmemet elutasították. Olyan gumiparagrafusokra hivatkozva, amelyet 50 éve alkalmaznak minden egyes fogvatartottal szemben. Ez az el ő regyártott, stencilezett nyomtatvány azt tartalmazza, hogy a szökést ő l és elrejt ő zést ő l, valamint a bű nismétlést ő l kell tartani. Hol vanlehet itt aő bírói mérlegelés? él a bíróság törvényadta ségével? A világ Miért szinte nem valamennyi országában sikerrel alkalmazott óvadékrendszert miért nem iktatta törvénybe az országgyű lés? Ezzel megoldható lenne a börtönök túlzsúfoltságának megszüntetése és a gyanúsított is a demokráciához méltó emberi jogokkal védekezhetne. Benntartózkodásom ideje alatt nagyon sok fogvatartottal volt alkalmam beszélgetni sé határozottan kijelentem, hogy egyik sem tervezett szökést és nem akart a bírói felel ő sségre vonás alól kibújni. Véleményem szerint, ha a várható ítélet nem haladja meg az 5 évet, indokolatlan az el ő zetes fogvatartás. Az el ő zetes fogvatartást elrendel ő bíróságok úgy döntenek ennek fenntartásáról, hogy részleteiben nem vizsgálják a rendelkezésre álló anyagot és nem hallgatják meg a gyanúsítottat. Példája ennek az egyik elutasítás indoklása, mely önma gáért beszél: »Az el ő zetes fogvatartás indokoltságának vizsgálata során a bíróság nem vizsgálja az eljárás tárgyává tett cselekmény jogi minő sítésének helyességét. A rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése és értékelése sem ezen eljárási cselekmények keretében történik.« Bár a fentieket meglehetősen sajátságos körülmények kö-


143/228

5/9/2018


144

TASNÁDI PÉTER

zött vetettem papírra, ma is vállalom minden betű jét. Amint azt a kérelmet is, amelyben az úgynevezett KV-s min ősítés megszüntetéséért folyamodtam. KV, azt jelenti: különösen veszélyes. Az előzmények után bizonyára keveseket lep meg, hogy fogvatartóim ilyennek láttak. Szubjektív értékítéletük még nem is zavart volna különösebben, csakhogy a legendás két betű (KV!) nagyon sok hátrány forrása. Úgy bántak velem, mint egy megvadult, s emiatt leláncolt állattal. Nem csoda, ha szabadulni akartam láncaimtól: „Igazságügyi Minisztérium Büntetésvégrehajtási Országos Parancsnokság ő

Dr. T. Ferenc vezér rnagy Tisztelt Vezér ő rnagy Úr! 1992. szeptember 28-a óta tartanak fogva különböz ő rendő rségi fogdákban. Jelenleg a Nagy Ignác u-i BV Intézetben, mivel ellenem a Pest Megyei Rend ő r-f ő kapitányság 318/1992. bü. számon nyomozást folytat. A rend ő rségi nyomozás befejezésekor kiderült, hogy a legtöbb gyanúok megalapozatlan, labilis, támadható és sokkal kisebb súlyú, az az eljárástagjainak folyamánkörében nagy nyilvánossá got kapott, s amint nyomozóhatóság is meggyökeresedett véleményt tükrözte. Az általam megjelölt »nagy ügy« részeként olyan hamis beállításban igyekeztek feltüntetni, hogy veszélyes fogvatartott vagyok, így szükségesnek tartották KV-s minő sítésemet el ő ze tes letartóztatásom id ő tartama alatt. A megalapozatlan döntés megszüntetését több alkalommal kezdeményeztem, különös tekintettel büntetlen el ő életemre, az ellenem felhozott gyanúsítások jogi minő sítéseinek megválto-


144/228

5/9/2018


145


zása és a fogvatartás alatt tanúsított, a KV-s minő sítést kizáró magatartásom miatt. Az Intézet Parancsnoksága – nyilván az el ő ítéletek által befolyásolva – ett ő l elzárkózott, tájékoztatva arról, hogy a minő sítés felülvizsgálatára a jogszabály szerint félévenként kerülhet sor. Kérem Vezér ő rnagy Urat, hogy vizsgáltassa felül: indokolt-e KV-s minő sítésem fenntartása! Kérem a kivizsgálás eredményér ő l, és a hozott döntés inédoklásáról írásban tájékoztatni szíveskedjenek. Budapest, 1993. augusztus 17-én. Tisztelettel: Tasnádi Péter el ő zetes letartóztatott, gyanúsított”

Mint látható,által igyekeztem indulataimat a törvényesség, és a jogszabályok kijelölt mederben tartani. Bár legszíveseb ben „ordítottam, toporzékoltam” volna, mégis hideg fejjel kellett cselekednem. Ennek egyik legjobb példája az alábbi beadvány, amely csak egy a több tucatból: „Tisztelt T. István Zászlós Úr! A Váci Rend ő r-f ő kapitányságon történő fogvatartásom körülményei miatt panasszal élek.


145/228

5/9/2018


146

TASNÁDI PÉTER

Hivatkozással az 1990. április 1-jén hatályba lépett törvényre, amelyet a Magyar Közlöny 16. száma a 333-334-es oldalakon részletesen tartalmaz. A Belügyminiszter 11/1990. (II. 18.) BM. rendelete az ő ri zetnek, illetve az el ő zetes letartóztatásnak rend ő rségi fogdában történő végrehajtásáról. 1992. december elseje óta vagyok a Váci Rend ő rkapitány ság 1. sz. zárkájában fogvatartva. Törvénysért ő nek tartom, hogy a Belügyminiszter által kiadott és az egész ország területén egységesen érvényes rende-

letek közül az alábbiakat nem tartják be: 2. § A pontja G pontja 4. § E pontja G pontja H pontja A fenti állításomat igazolhatják az általam meghatalmazott véd ő im is: Dr. Bánáti János Ügyvédi Kamara Elnöke Dr. Dr.Pintér Bíró László ügyvéd András ügyvéd Dr. Balázs László ügyvéd Dr. Balázs Attila ügyvéd Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a Bp. VI. Aradi u.ban lévő rend ő rségi fogdában a fenti rendelkezéseket maradéktalanul betartották. Tisztelettel: Tasnádi Péter”


146/228

5/9/2018


147


Voltak persze ennek a sokszor kilátástalannak tűnő küzdelemnek utólag már humorosnak ható mozzanatai is. Kedves barátom – és akkoriban zárkatársam – adta be helyettem az alábbi két kérelmet:

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE Név: SZAMOSVÖLGYI CSABA nytsz. 06-13_____ Büntett: ÖNBÍRÁSKODÁS ítélet: -_________ Polgári foglalkozás: IGAZGATÁSSZERVEZŐ itteni munkabeosztás: _______________________________________ Szabadul: _________ Ő

Kérem A T. NEVEL URAT, HOGY SZOBAI LÉGKONDI ____ CIONÁLÓM BEHOZATALÁT ENGEDÉLYEZZE. INDOKLÁS:____ KIBIRHATATLAN HŐSÉG VAN, MELYEN A „TÁTIKA”________ ESETENKÉNTI LENYITÁSA SEMMIT NEM SEGÍT.____________ MÉRETE: 80x60 cm ÁRAMFOGYASZTÁSA A TELEVÍZIÓNÁL KISEBB. _________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________ KÖSZÖNETTEL _________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ ___Bp. ______ 19 93 év aug hó 13 nap _______________ ____________________________________ kérelmező NC- 1117. r.sz.

IM.BV.Házinyomda


147/228

5/9/2018


148

TASNÁDI PÉTER

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE Név: SZAMOSVÖLGYI CSABA nytsz. 06-13_____ Büntett: ÖNBÍRÁSKODÁS ítélet: __________ Polgári foglalkozás: IGAZGATÁSSZERVEZŐ itteni munkabeosztás: _______________________________________ Szabadul: _________ Kérem T. NEVELŐ ÚR!__________________________________ _________________________________________________________ MEGKÖSZÖNVE LÉGKONDICIONÁLÓM BEHOZATALÁNAK KÉRELMÉRE ADOTTTANÚBIZONYSÁGOT, VÁLASZÁT – MELYHISZEN BÖLCS AZ ELŐID RELÁTÁSRÓL TETT Ő HŰVÖSRE FORDULT – MOST ARRA KÉREM, HOGY MINI _____ FŰTŐBERENDEZÉSEM BEHOZATALÁT ENGEDÉLYEZZE. ____ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________ KÖSZÖNETTEL _________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ ___Bp. ______ 19 93 év aug hó 26 nap ________________ ____________________________________ kérelmező NC- 1117. r.sz.

IM.BV.Házinyomda


148/228

5/9/2018


149


Álljon itt még néhány érdekesség „eredetiben”:

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE Név: TASNÁDI PÉTER nytsz. EM 13-63 Büntett: ZSAROLÁS ítélet: ____-_____ Polgári foglalkozás: SC ELNÖK itteni munkabeosztás: _______________________________________ Szabadul: ____-_____ Kérem T. PARANCSNOK ÚR!_____________________________ AZZAL A KÉRÉSSEL FORDULOK ÖNHÖZ, HOGY A RÁCSOS BESZÉLŐMET, ASZTALI BESZÉLŐRE MEGVÁLTOZTATNI SZÍVESKEDJÉK. INDOKOM A KÖVETKEZŐ: ÉLETTÁRSAMTÓL MÁR TÖBB HÓNAPJA EL VAGYOK SZAKÍTVA, ÍGY EZ A RÖVID TALÁLKOZÁS, ILYEN RIDEG KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT KÁROS HATÁSSAL VAN A LELKIÁLLAPOTUNKRA ÉS A JÖVŐBENI VISZONYUNKRA. TERMÉSZETESEN AZ INTÉZET RENDJÉT BETARTOM ÉS NEM VESZÉLYEZTETEM. _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ ___Bp. ______ 19 93 év 06 hó 08 nap ________________ ____________________________________ kérelmező NC- 1117. r.sz.

IM.BV.Házinyomda


149/228

5/9/2018


150

TASNÁDI PÉTER

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE Név: TASNÁDI PÉTER nytsz. EM 13-63 Büntett: ZSAROLÁS ítélet: ELŐZETES Polgári foglalkozás: SC ELNÖK itteni munkabeosztás: _______________________________________ Szabadul: _________ Kérem A T. PARANCSNOK URAT, HOGY ______________ SŰRGŐSEN HALLGASSON KI SZEMÉLYESEN. FELHÁBORÍTÓNAK ÉS IGAZSÁGTALANNAK TARTOM A KV-S MINŐSÍTÉSEMET. ERR ŐL MEGHALLGATÁSOMAT TÖBBSZÖR KÉRTEM, DE MINDANNYISZOR ELUTASÍTOTTÁK. ÉRTHETETLEN SZÁMOMRA, HOGY MIÉRT NEM LEHET EZT A PROBLÉMÁT KORREKT MÓDON HÁZON BELÜL ELINTÉZNI. _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ ___Bp. ______ 19 93 év 08 hó 09 nap ________________ ____________________________________ kérelmező NC- 1117. r.sz.

IM.BV.Házinyomda


150/228

5/9/2018


151


________________________ Bv. Intézet

KÜLÖNÖSEN VESZÉLYESNEK MINŐSÍTETT FOGVA TARTOTT

VEGETÁRIÁNUS DIÉTA VISSZAVONÁSIG 1993.10.14-től

Minősítés alapja: 231/1993 orv. jav. Név: Tasnádi Péter Nytsz: EM 16-63 Szül.év: 1950 Zárkaszám:

an.: Bolgár Valéria hely:

B.cs.

Munkahely: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Munkakör: _______________________________________________ Bűncselekmény: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Vh. fokozat: ______________________________________________ Ítélet: xxxxxxx év xxxxxxxx hó xxxxx nap Szabadul: xxxx év xxxxxxxx hó xxxxx nap NB-1133.

IM.Bv.Házinyomda 82.11.


151/228

5/9/2018


152

TASNÁDI PÉTER

Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet N Y I L A T K O Z A T Alulírott TASNÁDI PÉTER nytsz.: EM 16-63 fogva tartott kijelentem, hogy az alábbi TV-készüléket magamnál kívánom tartani és hozzájárulok, hogy jelenlétemben, átvétel előtt a bv. intézethez tartozó testületi tag a készüléket átvizsgálja. Amennyiben a TV-készülék új és garancia van rá, tudomásul veszem, hogy miután a készülék hátlapját a testületi tag ellenőrzés céljából leveszi, a garanciát elveszíthetem, ezért a testület tagját vagy a bv. intézetet felel ősség nem terheli. TV készülék neve Gyártási száma Típusa ……………………………………………………………… ….TENSAI………………92000416………….TCT-100 BG Tudomásul veszem, hogy a fenti TV készüléket saját felelősségemre tarthatom magamnál, az abban keletkezett kárért a bv. intézetet felelősség nem terheli. A készülék megőrzésér ől, javításáról saját magam gondoskodom. Átszállításom esetén a készülék további elhelyezésér ől én rendelkezem és gondoskodom. Budapest, 1993….. év …….06…….. hó ….03.… nap

……………………………. bv. beosztott

……………………………... EM 16-63 nytsz.: fogva tartott

Tanuk: ……………………. ……………………..


152/228

5/9/2018


153


KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE Név: TASNÁDI PÉTER nytsz. EM 13-63 Büntett: ZSAROLÁS ítélet: ELŐZETES Polgári foglalkozás: SC ELNÖK itteni munkabeosztás: _______________________________________ Szabadul: _________ Kérem A T. PARANCSNOK URAT, HOGY SZÍ- _____________ VESKEDJÉK ÍRÁSBAN VÁLASZOLNI A 3 HETE BEADOTT KÉRELMEMRE, AMELYBEN KÉRTEM, ENGEDÉLYEZZE A GYERMEKEIMMEL AHOGY TALÁLKOZÁST. HA MÁR OLYAN HUMÁNUS VOLT, HOGY A KV-S MINŐSÍTÉST MINDEN ALAP NÉLKÜL ENGEDÉLYEZTE, HOGY RÁM TEGYÉK, AKKOR EGYENESEN ÍRÁSBAN TILTSA MEG VAGY ENGEDÉLYEZZE A GYERE _________KEKKEL VALÓ TALÁLKOZÁST. TUDOM, HOGY A _________KV-S MINŐSÍTÉSNEK A LEGFŐBB INDOKA AZ _________VOLT, HOGY MINDENT KIFOGÁSOLOK, ÍGY BIZO _________NYÍTANI AKAROM, HOGY KIFOGÁSOLOM AZT IS, _________HOGY 8 MUNKANAPON BELÜL NEM VÁLASZOLT. ___Bp. ______ 19 93 év 07 hó 13 nap ______________ ___________________________________ kérelmező NC- 1117. r.sz.

IM.BV.Házinyomda


153/228

5/9/2018


154

TASNÁDI PÉTER

KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE Név: TASNÁDI PÉTER nytsz. EM 1663 Büntett: ZSAROLÁS ítélet: ELŐZETES Polgári foglalkozás: SC ELNÖK itteni munkabeosztás: _______________________________________ Szabadul: _________ Kérem A TISZTELT NEVELŐ URAT, HOGY ______________ ENGEDÉLYEZZE ÜGYVÉDEMNEK KIADNI _________________________________________________________ 11 1 4 1

PÁR EDZŐ(ALSÓ, CIPŐ FELSŐ) + ALSÓ JOGGING DB KÖNYV DB KONYHARUHA DB PULÓVER KÖSZÖNETTEL _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ _________________________________________________________ ___Bp. ______ 19 93 év 10 hó 25 nap ________________ ____________________________________ kérelmező NC- 1117. r.sz.

IM.BV.Házinyomda


154/228

5/9/2018


155


Juditra hárult a legtöbb gond, a legnagyobb felelősség.

MEGHATALMAZÁS MEGHATALMAZOM ÉLLETTÁRSAMAT MARJAI JUDITOT, LAKIK

HOGY AZ

ÉRTÉKLETÉTEMBEN ELHELYEZETT ÖSSZES ARANYÉKSZEREMET A LISTA ALAPJÁN ÁTVEGYE. BUDAPEST 93.10.04. Török István Zoltán EM 0640 Csánpai Sándor EM 2746

TASNÁDI PÉTER EM 1663

09-15h között átvehető!


155/228

5/9/2018


156

TASNÁDI PÉTER

………………………… IGAZOLÁS (szabadlábra helyezésr ől) Igazolom, hogy …..TASNÁDI PÉTER…………………………………… aki ..1950…. évben született, anyja neve …….. Polgár Valéria …………. a mai napon szabadlábra helyeztem. Nevezettet a ….Pest Megyei Bíróság ………...………1992 év. ..12..…hó. …17... napján ………..Bk.1027/92/2……….. szám alatt helyezte el őzetes letartóztatásba. Ezt a ..Pest Megyei Főügyészség ………………………… ..K-144/92...……………. szám alatt 1993. év. ..október… hó. 29.. napján megszüntette. Szabadlábra helyezésekor átvett …0… Ft. …0.… fillért.

Hál’ Istennek, ezt a beszélőt már nem a börtönben „tartottuk”. Egy nappal szabadulásom utánra szól az engedély.


156/228

5/9/2018


157


A szabadulás, a szabadság, a boldogság… Finoman szólva is: kevés örömöt nyújt az élet – ott túl a rácson… Igyekeztem hát a szellem, a lélek felfrissítésével is elviselhet ő bbé tenni a hétköznapokat. (Sajnos kevés sikerrel…) Szellemi vetélkedőt akartam szervezni példának okáért. Ma sem tudom, miért nem engedtek oda?! Vajon kinek ártottam volna ilyen – és hasonló – kérdésekkel: Merthogy, a vetélkedőt végül is megrendezték, ám személyesen nem lehettem jelen. Értik ezt…? 1: A honfoglaló magyarokat hány vezér vezette? (Hét) 2: Ki volt az els ő magyar király? (I. István) 3: Mikor volt a mohácsi vész? (1526) 4: Ki volt a legigazságosabb magyar király? (Mátyás) 5: Ki volt az 1848-49-es szabadságharc legismertebb költő je? (Petőfi Sándor)… és így tovább, és így tovább. Mint látható, a kérdéseket nem az akadémiai székfoglalók színvonalán állítottam össze, de a résztvevők várható összetétele ezt követelte. Mindenesetre oldotta a közös játék élménye a feszültséget. Miként a börtönrádió is, amelynek beindítását – ugye nem meglepő – nem engedélyezték. Pedig micsodaő kabaré: ötleteink voltak! Mondjuk egy stílustanulmánynak is beill „Bejön az új ember a zárkába. - Helló csávók, Gumi vagyok a nyolcból, látcsók vagytok vagy frájerok, ki itt a Zárka-smidt? A másik kóterban van a kampim. Együtt ültünk vele K ő hidán, van egy láda spanglim risztre ha lesz elég potova, akkor lehet, hogy még rinyálósok is leszünk. - Ne vakerázz te köcsög, mert úgy pofán verlek, hogy aki meglát azt is begipszelik. Én Nokedli vagyok a kilencbő l, vetted az adást te genya? - Jól van má… nem nyomom a sódert, azt hittem, hogy itt


157/228

5/9/2018


158

TASNÁDI PÉTER

mindenki pancser. Velem lehet beszélni eltélakolok én az ágy alatt is. Holnap úgyis tiplit veszek. - Ne futtasd magad te csicska, mert annyit fogsz ülni mint varjú a fán. Itt én lököm a sódert, én vagyok spanba a dzsuvával. - Terítsd a cumót, mert le akarom hipiselni, remélem van nálad valami frankó? Ne dugdoss el semmit, mert úgy megcsaplak, hogy a családi fényképet rablóbandának nézed. - Dik mán, testvérek én békességgel jöttem a mai flamó-mat bedobom a közösbe. A héten még jön pakkom, azt is bedobom, van otthon még lovetta, maradt az utolsó Rabiból, ezek az idióta hék nem foglalták le a szajrét. Sajnos a manus földobta a tappancsát, ha nagy ítéletet kapok nyakra falcolok. ű

- Maradj eszed, duguljmár el!”magadnak te m májer, mit teszed-veszed az És most vissza a törvényekhez, a hivatalos dokumentumokhoz. Remélem sokak számára lesz tanulságos átolvasni azt a néhány paragrafust, amelyeket a büntetőeljárást szabályozó törvényből gyű jtöttem ki annakidején. Biztos akartam lenni abban, hogy törvényileg sem indokolt amit velem m űvelnek. Azt gondolom, a jogalkotó száraz sorai is önmagukért beszélnek: „Az el ő zetes letartóztatásnak akkor lehet helye, ha… BE 92 PAR. (A) Megszökött, a hatóság el ő l vagy elrejt egyéb ő zött, illet ő leg a bű ncselekmény súlyossága folytán okból a szökést ő l vagy az elrejt ő zést ő l lehet tartani. 102 PAR. (1) A lefoglalást meg kell szüntetni, mihelyt arra az eljárás érdekében nincs szükség. BE 145 PAR. (2) Az ügyész a nyomozás iratait 15 napon belül megvizsgálja és eredményéhez képest A) vádat emel (4) A (2) bekezdésben megjelölt határid ő t az ügyészség ve-


158/228

5/9/2018


159


zet ő je kivételes esetben, az ügy rendkívüli bonyolultsága miatt, 15 nappal meghosszabbíthatja. 27. PAR. A TÉVEDÉS 1. Nem büntethet ő az elkövet ő olyan tény miatt, amelyr ő l az elkövetéskor nem tudott. 2. Nem büntethet ő , aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. BE. 73. évi 1. törv. AZ ÁRTATLANSÁG VÉLELME 3. PAR. (1) Senki nem tekinthet ő bű nösnek mindaddig, amíg büntet ő jogi felel ő sségét a bíróság joger ő s határozata nem állapította (2) A bű nmeg. össég bizonyítása a büntet ő ügyekben eljáró ható ságokat terheli. A terhelt nem kötelezhet ő ártatlanságának bi zonyítására. II. fejezet BE 16 PAR. (1) A nyomozóhatóságok feladata a b ű ncselekmények gyors és alapos felderítése. BE 96 PAR. (1) A hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy az el ő zetes letartóztatás a lehet ő legrövidebb ideig tart-son. Ha a terhelt el ő zetes letartóztatásban van, az eljárást so-ron kívül kell lefolytatni. Következzék mostfogdaparancsnokhoz, három „meleg hangvétel ű ” beadvány. Sorrendben: a …-i az ügyemet vizsgáló ügyésznő höz és a legf ő bb ügyészhez intéztem keresetlen soraim: „Tisztelt B. úr! Azért fordulok Önhöz írásban, mert három és fél hónapja sikeresen hárította el a személyes meghallgatásom iránti kérelmet – úgy tudom, hogy jogomban áll ezt kérni, de bizonyára jó oka van megtagadni. Emlékezetem szerint 1993. 04. 06-án és az ezt követ ő nap reggelén találkoztam önnel, és akkor felhatalmazott: ha bármi problémám van, ne a felügyel ő személyzettel vitassam


159/228

5/9/2018


160

TASNÁDI PÉTER

meg, hanem kérjek kihallgatást önt ő l, vagy B. osztályvezet ő t ő l. Első és legfontosabb gondom KV-s minő sítésemmel kapcsolatos. Április hatodikán a befogadó bizottság, melynek ön is tagja, úgy döntött, hogy én különösen veszélyes vagyok – ez a jogtalan, minden alapot nélkülöző döntés különböző diszkriminációkat von maga után. Személyi lapomon azzal indokolták a KV-s min ő sítést: »az elkövetett bű ncselekmény jellege miatt«. El ő szöris: nem követtem el bű ncselekményt, másodszor pedig úgy gondolom efel ő l dönteni nem a BV. feladata. A feltételezett »bű ncselekményben« nincs er ő szak, soha senkit nem veszélyeztettem, a rend ő rségi véleményezésben is az tükröző dik, hogy az ő rökkel ő

kapcsolatos szembeni magatartásom kielégít . (Továbbá: kirohanások várhatóak« valamint: »ügyemmel »állandóan kifogásolta fogvatartása körülményeit és mások nevében is szól«). Az mindenkinek a természetét ő l függ, hogy milyen módon reagálja le az ő t ért igazságtalanságokat! Felháborítónak találom, hogy a rend ő rség és a sajtó által szított hisztéria következményeképpen Önök is beálltak a sorba, és tovább súlyosbítják a helyzetemet. Érdekes számomra, hogy csak az én szintemen több súlyos b ű ncselekménnyel gyanúsítottat tartanak fogva (rablógyilkos, gyilkos, fegyveres rabló) ő k nem KV-s minő sítésű ek. Többésnevel ő tő l és felügyel ő tő l hallottam, hogy az intézet dolgozói nem kedvelnek, mert többször kifogásoltam: nem a szabályzatnak megfelel ő en járnak el. Engem ez nagyon emlékeztet a »csend ő rpertura«, miszerint a szabályzat betartása csak a fogvatartottra vonatkozik. Ez az ellenszenv is elkerülhet ő lett volna, ha ígéretéhez híven fogad első jelentkezésem után, és nem kellett volna konfliktusba bocsátkoznom minden egyes sérelem miatt. Az idáig tett észrevételeim kivétel nélkül jogosak voltak. Ezt bizonyítja az is, hogy végülis minden úgy oldódott meg, ahogy azt eredetiloeg is javasoltam. Soha nem kértem lehetetlent, csak azt, hogy az európai normáknak meg-


160/228

5/9/2018


161


felel ő en, a magyar törvények betartása mellett tartsanak fogva. Együttmű ködési szándékomat az is igazolja, hogy szerettem volna az intézet életét felpezsdíteni, kulturális programokat szervezni, és a fogvatartottakat kimozdítani abból a letar gikus állapotból, amelyben élnek. Az intézet biztonságát és szabályait ezzel nem veszélyeztetem, minden egyes próbálko zásom mégis falakba ütközött. S ő t, ilyan ostoba hírek jutottak el hozzám: ezzel az a szándékom, hogy feltérképezzem az intézet belső életét és így is megkönnyítsem szökésemet. (Gondolom ezt nem kell kommentálnom!) Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az intézet vezet ő sége nem tart igényt a pszichológus szakvéleményére! A pszicholó gus a családterápiás beszélgetést, de atéve parancsnok ez el javasolta ő l elzárkózott és rendkívüli humanitásról tanúbi zonyságot annak lehetséges legközelebbi id ő pontját Karácsonyra határozta meg!? (Asztali beszél ő ) Gyermekeimet 10 hónapja nem láttam, ezért június 21-én azstali beszél ő lehet ő ségét kértem, amelyre július 16-án kaptam választ, (vajon mi tartott ilyen sokáig?) Eszerint havi soros »rácsos« beszél ő n fogadhatom ő ket. Nagyvonalúságukat megköszönve javaslom, hogy rácson keresztül az intézet vezet ő sége beszélgessen saját gyerekeivel. Az is elgondolkodtató, hogy a befogadó bizottság döntése megfellebbezhetetlen után!), történelmi tanulmányaimból tudom,(csak hogyhat méghónap a fasiszta vérbíróság dönté sei ellen is lehetett fellebbezni, még ott is adtak kegyelmet! Nem tudom milyen alapon büntetnek Önök, amikor tudomásom szerint nem követtem el semmilyen fegyelemsértést, a rácsos beszél ő pedig a büntetés eszköze és nem a biztonságé. Érthetetlen: Naponta három ügyvéddel találkozom, nyomo zókkal kihallgatásaim során – ő rzésem akkor megoldható?... A rácsos beszél ő megalázó, sérti az emberi méltóságot és ez zel azt a rövidre szabott id ő t is megkeseríti, amikor a hozzátartozóimmal találkozhatom. Büntetik és megalázzák a hozzátartozókat is.


161/228

5/9/2018


162

TASNÁDI PÉTER

Rács indokolt ön- és közveszélyes emberek esetében, vagy vadállatok fogvatartásakor. Önök nem megszüntetni akarnak egy problémát hanem hibás intézkedéseikkel csak szítják a tü zet. Nyugodtan tehetnek javaslatokat felettes szerveiknek a rácsok lebontásával kapcsolatban, hiszen a vasfüggöny is lehullott, a berlini falat is lebontották, és 40 éven keresztül azt hittük, hogy ez lehetetlen. Az utóbbi id ő ben sok demokratikus intézkedés született, amelyek modernizálták a börtönök belső életét, valószínű nek tartom, hogy egyszer a rácsra is sor kerül. Tisztában vagyok a különleges helyzet követelte magatartási normákkal, a többszöri provokáció ellenben lehetetlenné teszi ezek betartását, bár amióta átszállítottak ide, sokkal nyugodtabbésvagyok. a fogvatartás kö-a rülményei, az ő rökHiszen nagy kulturáltabbak többségével is kegyensúlyozott kapcsolatom. Nem célom kimondottan a negatívumok bírálata, és ha kíváncsiak lennének a fogvatartottak véleményére, bizonyára olyan következtetéseket tudnának levonni, amelyek az Önök munkáját is el ő segítenék. Azzal az Önök tekintélye semmiben sem csorbulna, ha hibás döntéseiket felülvizsgálnák és emberi jogaimat helyreállítanák. Gondolom Önök sem hiszek magukról, hogy tévedhetetlenek, attól sokkal értékesebb egy ember, ha tévedését felismeri és van ereje azon változtatni. Továbbra is kérem a személyes meghallgatásomat! Tisztelettel: Tasnádi Péter” „T. Ügyésznő ! 1993. 05. 24-én találkoztam Önnel utoljára ügyészi meghallgatáson. Ön akkor azt mondta: nyugodjak meg, egy perccel sem fog tovább letartóztatásban hagyni, mint ahogy az szükséges. Hivatkozott szakmai lelkiismeretére! Már több mint 11 hónapja vagyok el ő zetes letartóztatásban az Ön parancsára! Nem fogok könyörögni a szabadságomért! Véleményem szerint, jogtalanul tartanak fogva és most már


162/228

5/9/2018


163


felháborítónak találom, amit velem mű velnek. A rend ő rnyomozók, többször kijelentették, hogy ő k már ez év márciusában szabadon engedtek volna, de az ügyészség ragaszkodik a fogvatartásomhoz. Az iratismertetésen azt is közölték velem az ügyvédem és más tanúk jelenlétében, hogy véleményük szerint a gyanúsításban szerepelt zsarolás valójában önbíráskodás, ő k úgy is indították ellenem az eljárást. A »rablás« meg egyenesen tragikomikus, hiszen ez a hihetetlen történet egy olyan sértett elbeszélésébő l származik, aki az esemény elteltét ő l számított 8 hónap után találta ki a történetet és aki gyanúsítható, 50 millió Ft körüli sikkasztással, csalással. Nem kellett volna a »sértettek« szavahihet ő ségét jobban megvizsgálni? Felt ű nő ,hogy Ön miért er ő lteti a zsarolásokat, ő

amikor a rend rök ishatárát úgy látják, hogy ezek cselekmények még az önbíráskodás sem biztos, hogy aelérik. Az iratismertetéskor azt az információt kaptam a rend ő rnyomozótól, hogy Ön sugallta a zsarolást. Err ő l meggyő ző dtem személyes találkozásunkkor is, hiszen ott is állította, hogy ezek a kölcsönök azért zsarolások, mert jóval több pénzt követeltem vissza, mint amennyit adtam. Nyilvánvaló Ön nem üzletember – azért is ment el ügyésznek – és én nem is akarom Önt átképezni, de olyan kölcsönr ő l hallott már, hogy ugyanannyit kérnek vissza, mint amennyit adnak? (Itt nem baráti kölcsönr ő l van szó!) Miérta nem hogynem ezeker aő szak »sértettek«, vették több vizsgálta, millió forintot, hatásáraamikor tették, felönként és szabad akaratukból vállalták azokat a kötelezettségeket, amelyet azóta sem tartottak be. Ön szerint tehát ez a helyes magatartás, hogy felvesznek több millió forintos hitelt, hogy üzleti vállalkozásba fektessék és helyette, korábbi adós ságaikat tömködik be, továbbá saját magukra költik. Amikor felszólítom ő ket, hogy a vállalt kötelezettségeiket teljesít sék, akkor elrohannak a rend ő rséghez védelemért?! A rend ő rség az ügyészséggel karöltve pedig kinyújtja véd ő szárnya it ezeknek a szélhámosoknak és zsarolóknak. Ha ez a törvényesség, akkor ebbő l nem kérek!


163/228

5/9/2018


164

TASNÁDI PÉTER

Ön, hogy képzeli? Én, aki több millió forintot hiteleztem és nem kaptam meg, én börtönben ülök, az adósok meg a markukba röhögnek! Felháborítónak tartom azt az inkorrekt eljárást, amit velem szemen folytatnak már több, mint 11 hónapja. Azt mondta nekem, hogy a rend ő rség Önt naprakészen tájékoztatta az el járás folyamán, akkor hogyan történhetett meg, hogy 10 hónapos tájékozódás után, most ismét nyomoznak az ügyben. (Pótnyomozás?) Tisztában van azzal, hogy milyen nyomorba taszított? Tud ja Ön azt, hogy mit jelent egy éves bizonytalanságban élni, ilyen körülmények között? Sikeresen tönkre tette az összes vállalkozásom és ezzel több milliós kárt okozott nekem. ő

ű

ő

Cs dbejutott azisösszes vállalkozásom és az a sikeresen köd sportegyesület tönkrement.Gratulálok áldozatos mmunkához! Egy év után a családi köt ő déseim is lazulnak és recsegropog körülöttem minden. Lelkileg, fizikailag eltapostak, anyagilag tönkretettek! Az intézményesített pszichikai terror megtette hatását. Mi a célja, hogy elpusztítson!? Mindennek van határa! Mit gondol egy büntetlen el ő élet ű emberrel így kell bánni? Úgy gondolta,hogy miután megfosztott a szabadságomtól, a vállalkozásaimtól, az anyagi bizton ságtól, a szerelemt ő l, ha kiszabadulok a társadalom hasznos tagja leszek? Nem! Amitaz maga az ennek bű nös ahanyagság és addigra rosszindulat! Mire emberképvisel végére jut gyalázatnak, elve szít mindent. A hitét, az önbecsülését és mindent, ami a társadalomhoz köti! Az Ön által képviselt módzserek szülik a b ű nözést, így sikeresen tud »gyártani« olyan embereket, akik valóban veszélyesek a társadalomra. Mert Ön Istennek képzeli magát és kezébe vette az ítélkezést.Nem az Ön feladata ítélkezni hála az Istennek(!), hanem a független magyar bíróságnak! Az ítéletükben megbízom és alávetem magam. Ezért (követeltem), hogy kérje az ügyembő l való kilépését, mert Ön el fogult és koncepciózus. Gyanítom, hogy nem csak szakmai, de emberi lekiismerete sincs!


164/228

5/9/2018


165


Engem Ön megnyomorított, megölte a lelkemet, egy egész életen át fogok Ön ellen küzdeni a törvényesség betartásával. Mert Ön ártalmas és nagyon veszélyes. Miért kellett engem tönkretenni? Kinek az utasítására, vagy csak a saját szórakoztatására tette? Ezen nem gondolkozott el? (Ha olyan becsületes.) Mindent megpróbáltak, hogy lehetetlenné tegyenek, az összes vállalkozásomat átvizsgálták, hogy megpróbáljanak gyanúsítani gazdasági bű ncselekményekkel, de végül nem sikerült, minden legálisan mű ködött. Amikor kudarcot vallottak, akkor azt találták ki, hogy minden autóm lopott vagy zsarolásból származik. Ez sem jött be! Akkor miért nem látta be, hogy nem vagyok b ű nöző ? Én nem a b ű n elkövetésére alapoztam az életemet, ugyanakkor mell ő lem olyan többszöő

ű

ő

rösenazvisszaes veszélyes b nöz k kerülnek szabadlábra, hogy kétségbeejt ő ! Nekem miért nem adatott meg a lehet ő ség, hogy kultúrember módjára, szabadon védekezzek? Mert nem lettem besú gó? Ön megmutatta nekem, hogy a demokráciában hogyan lehet az emberi jogokat sárba tiporni. Utoljára kérem, az Ön által olyan gyakran hangoztatott szakmai lelkiismeretére hivatkozva: önként lépjen ki az ügyembő l, hogy olyan ügyész kezébe kerüljön, aki objektív és igazságos. A törvény célja az, hogy igazságot szolgáltasson az embereknek, nem pedig az, hogy elpusztítsa ő ket. Tisztelettel: Tasnádi Péter” „Magyar Köztársaság Legf ő bb Ügyésze Dr. Gy. Kálmán legf ő bb ügyésznek Tisztelt F ő ügyész Úr! Sajnos kevés esély van rá, hogy Ön fogja elolvasni a pana szomat, de legalább abban remélykedem: végre olyan személy olvasssa el, aki az igazságot és a törvényességet tartja szem el ő tt.


165/228

5/9/2018


166

TASNÁDI PÉTER

1992. 09. 28-án nagy látványosság közepette letartóztatott a PMRFK akciócsoportja. (20 f ő s álarcos kommandós, gép fegyverekkel). Ez a színjáték csak arra volt jó, hogy a nyomo zóhatóság megalapozza: veszélyes »bű nöző « vagyok. Nem késlekedtek, a rend ő rség vezet ő i még aznap telekürtölték a magyar sajtót és a hírközl ő szerveket, hogy sikerült »véráldo zat nélkül letartóztatni a maffia f ő nökét, a szervezett alvilág egyik keresztapját, a Bp. Maccabi SC. elnökét!« Ezzel a hírközléssel törvénysértést követtek el, mert nagy nyilvánosság el ő tt megrágalmaztak és csorbították az általam vezetett sportklub jó hírét! Számomra érthetetlen, hogy most: amikor hosszú és alapos nyomozás után (13 hónap) kiderült a nyomozati anyagból, hogy sem én, sem a Budapest Maccabi SC. nemfontosnak tartozunka arend szervezett alvilághoz, miért nem tartják ő rség vezet ő i vagy akkor a törvényes felügyeletet ellátó ügyészi szervek, ugyanúgy a nagy nyilvános ság el ő tt tisztázni a tévedésüket és ezzel legalább erkölcsi elégtételt szolgáltatni! A tizenhárom hónapos fogságom alatt a hatóság részér ő l számtalan jogsértés ért, aminek a bizonyítása lehetetlen, hi szen minden alkalommal csak én voltam jelen, a hatóság ré szér ő l viszont többen. Nem kívánom részletezni, milyen formában gyű jtöttek ellenem terhel ő bizonyítékokat, de az elgondolkoztató, hogy a végül »megalapozott gyanúsítások« 5 sértettjénél valamennyinélcsalás, közös,lopás)! hogy más ügyekben gyanúsítottak (szélhámosság, Szavahihet ő ségük nagymértékben megkérd ő jelezhet ő , továbbá az a tény sem közömbös, hogy többségük a sérelmükre elkövetett állítólagos bű ncselekményeket az elkövetési id ő ponttól számított több hónap elteltével jelentette a rend ő rség megkeresésére! (Felkérésére?) Érdekes az a manipuláció is, hogy míg ezek a gyanúsítottak szabadlábon védekezhetnek, addig t ő lem az el ő életemre való hivatkozássalo vonják meg ugyanezt a lehet ő séget. Ebbő l – és számos más jelb ő l is – feltételezem, hogy egy szer ű rutin indoklással fosztanak meg a szabadságomtól.


166/228

5/9/2018


167


Milyen az el ő életem? Lassan 44 éves leszek, nem voltam büntetve, rendezett a családi életem, rendezett anyagi körülmények között élek, állandó bejelentett lakásom van és nagy érték ű ingatlannal rendelkezem. (Biztosan ezek a körülmények gyanúsak!) Nem elhanyagolható az sem, hogy az ügyemben szerepl ő »sértettek« valamennyien megkárosítottak és még a mai na pig is több millió forinttal tartoznak. A nyomozás irataiból egyértelmű en kiderült, hogy a »sértettek« elismerik jelenleg is fennálló tartozásukat, úgy nyilatkoznak, hogy a t ő lem kért pénzeket szabad akaratukból vették fel, de miután több hóna pos hitegetés után sem fizették vissza, ezért én határozottabban léptem fel a követeléseim érvényesítésében és »szegéő

nyek« aúgy megijedtek l, hogy elhatározták, nem kérik! fizetik vissza pénzem; helyetteett inkább a rend ő rség védelmét Nem vitatom, fellépésem fenyeget ő volt (csak egyszer fordult el ő tettlegesség, az is 8 napon belüli sérülést eredménye zett a »sértettnek« is meg nekem is), de talán több millió forint vissza nem adásánál, lehet az indulat természetes, esetleg megengedhet ő . A rend ő rség kezdetben önbíráskodás miatt indított eljárást ellenem, de késő bb ezt a Pest Megyei F ő ügyészség utasítására zsarolásra minő sítették át. A pest megyei ügyészeknek az volt a határozott álláspontja, hogy a legsúlyosabb tényállás sal gyanúsítsanak meg ésbíróság majd a elé. vádirat összeállításánál eldöntik, mivel állíthatnak (A rend ő rség részemre adott tájékoztatása szerint.) Erre azért volt szükség, hogy a fogvatartásom megalapo zott legyen. Ezért is nyomozott a PMRFK akció osztálya az ügyemben, hogy az általuk elképzelt »nagy maffia ügyben« én legyek az egyik f ő vádlott. Olyan személyekkel hotak össze függésbe, akiket nem ismerek és hosszú ideig egyesíteni akarták az ügyemet az általuk alvilági vezet ő ként ismert emberekkel (Prisztás, Csobolya, Haris, Döcher…) Amennyiben a rend ő rség nem feltételezte volna a fenti személyekkel a kapcsolatomat, akkor nem a PMRFK nyomozott


167/228

5/9/2018


168

TASNÁDI PÉTER

volna utánam, hiszen budapesti lakos vagyok és a gyanúsítá sokban szerepl ő »bű ncselekmények« helyszíne is Budapest. A BE. 16. paragrafusának 1. bekezdésében ez áll: A nyomozóhatóságok feladata a bű ncselekmények gyors és alapos felderítése. 96. PAR. (1) A hatóságoknak arra kell törekedni, hogy az el ő zetes letartóztatás a lehet ő legrövidebb ideig tartson. Ha a terhelt el ő zetes letartóztatásban van, az eljárást soron kívül kell lefolytatni. Feltételezem, hogy a hatóság alaposan járt el az én ügyemben is, de semmiképpen sem gyorsan. A világegyetem történetéhez képest 13 hónap semmi, de egy ember életében ő

hosszúsikeresen id . Tudom, én egy pont(avagyok, de az ügyemet mégis felfújták és akissajtó rend ő rség információi alapján) úgy tálalta, mint az 1992. év bű nügyi szenzációját. Ha olyan nagyon kiemeltként kezelték az ügyemet, miért ar-ra hivatkoznak a pest megyei ügyészek már 3 hónapja, hogy sok munkájuk van, nem tudnak az ügyemmel foglalkozni. Az iratismertetés megtörtént 1993. 08. 05-én, eltelt hét hónap amíg szabadság és más egyéb elfoglaltságra hivatkozva nem néztek bele az aktákba. Most, október 4-én ígéretet tettek az ügyészek, hogy november 30-ra elkészítik a vádiratot. Miért higgyem el, hiszen az eljárás során többször félretá jékoztattak engem és véd ő imetnincs is a nyomozók. Lehet, hogy a hatóságoknak semmire határidejük? Akkor mit jelent a BE. 145. paragrafusának 2 bekezdése: »Az ügyész a nyomozás iratait 15 napon belül megvizsgál-ja és eredményéhez képest (A) vádat emel.« 4-es bekezdés A (2) bekezdésben megjelölt határid ő t az ügyészség vezet ő je kivételes esetben, az ügy rendkívüli bonyolultsága miatt, 15 nappal meghosszabbíthatja. Sokszor 15 nap telt el az iratismertetés óta, de még mindig csak ígéreteim vannak. A szabadlábra helyezési kérelmem elutasításában csak a fent említett »el ő életemre« való hivatkozás van és a BE 92. PAR. (A) pontja.


168/228

5/9/2018


169


»Az el ő zetes letartóztatásnak, akkor lehet helye, ha a terhelt, megszökött a hatóság el ő l elrejt ő zött, illet ő leg a bű ncselekmény súlyossága folytán vagy egyéb okból a szökést ő l vagy az elrejt ő zést ő l lehet tartani.« Ez igazán szép és körmönfont, de f ő leg megfoghatatlan indoklás. Az első része rám nem vonatkozik, a második részt pedig lehetetlen cáfolni, mert bármivel támasztom alá, hogy nem fogok megszökni, az ügyész – aki soha nem látott ezel ő tt – nem ismer, kijelenti, hogy tart a szökésemt ő l, azt a bíróság elfogadja. Tisztelettel kérem a Legf ő bb Ügyész Urat, hogy adjon tanácsot: ha önt gyanúsítanák hasonló szándékkal, akkor Ön, milyen elfogadható és hihet ő indokot tudna felhozni, hogy ező

általmegszökni? meggy zze az ügyészt és a bíróságot: nem áll szándékában A pest megyei ügyészeknek mer ő ben új a felfogásuk, hiszen azt állítják, ha szabadlábra kerülnék, megszöknék. Bizonyára nem vették számításba, hogy nem én tartozom másoknak, hanem nekem tartoznak és bármennyire is az a szándékuk, hogy engem megbüntessenek, nem a hitelező k, hanem az adósok szoktak elrejt ő zni! A rend ő rség és az ügyészség megel ő legezte az én súlyos börtönbüntetésemet. Hiszen értesítették a hatóságot, hogy vonják be az útlevelemet, mert 3 éven felüli börtönbüntetésre számíthatok, továbbá a szabadlábra helyezésivárható. kérelmek eluta sításánál is közlik: súlyos büntetés kiszabása Én úgy tudom, Magyarországon nem a rend ő rség és az ügyészség ítélkezik! A BE. 73. évi I. törv.-ben az áll 3. PAR. (1): »Senki nem tekinthet ő bű nösnek, mindaddig, amíg büntet ő jogi felel ő sségét a Bíróság joger ő s határozata nem állapította meg.« Mégis a hatóság el ő re eldöntött tényként kezeli bű nösségemet! Többször vitattam az ellenem felhozott tényállások helyes ségét, ezért kérem a f ő ügyészséget, foglaljon állást ebben a tekintetben is.


169/228

5/9/2018


170

TASNÁDI PÉTER

Hátrány és méltánytalanság ér az el ő zetes letartóztatásban is, hiszen ennek a körülményei jóval súlyosabbak, mintha bebizonyosodott volna a bű nösségem és a cselekményem súlyának megfelel ő büntetést szabta volna ki a bíróság. Kérem a Tisztelt F ő ügyész Urat, a fent felsoroltak miatt a legf ő bb ügyészség vegye szoros felügyelete alá ügyem vizsgálatát, mert csak ebben az esetben érezném az elfogulatlansá got és a törvényességet. A felsorolt indokaimra és az el ő életemre tekintettel kérem szabadlábra helyezésemet, hogy én is egyenl ő eséllyel, újból kulturált körülmények között várhassam a bíróság joger ő s ítéletét. Úgy gondolom, az el ő zetes fogvatartás célja nem az, hogy szétrombolják rendezett családi életemet, tönkretegyék a gazdasági vállalkozásaimat és az egészségemet. Tisztelettel: Tasnádi Péter”


170/228

5/9/2018


171


III. „Ügyetlen” ügyek Elnézést a kissé suta szójátékért, de azt hiszem az „ügyetlen” jelző fejezi ki leginkább – átvitt és szó szerinti értelmé ben egyaránt – azoknak az ügyeknek a legalább kettős ellentmondását, amelyek végül is a vád tárgyát képezik az ellenem folyó eljárásban. Azt az előzmények fényében alig kell hangsúlyoznom, hogy ezek az úgynevezett „ügyek” nagyságukban messze-messze elmaradnak a nyomozás eredeti célkitűzéseinek színvonalától. Hol van már a maffiaf őnök, a keresztapa, az alvilág királya minősítés?! (Hadd legyek egy kicsit önérzetes: ha én valóban bűnözésre adtam volna a fejem, nem olyan szánalmas színvonalon működtem volna, mint amilyet a hivatalos jegyzőkönyvek sugallnak.) Apropó, a jegyzőkönyvek. Most; amikor – a könyv összeállítása okán – újra átolvasom őket, még az eddigieknél is jobban elcsodálkoztam. Jelesül azon: hogyan lehetett a zárzavaros, sok helyütt semmitmondó vallomások alapján tizenhárom hóna pig előzetes letartóztatásban tartani bárkit is?! A legkevesebb, ami a nyomozásról a hivatalos dokumentumok tükrében elmondható az, hogy felületes és f őleg szétszórt volt. Érződik a nyomozók útkeresése, nyugodtan állíthatom: a rendő rség egy elkapkodó őre gyártott elmélethez igyekezett kapaszkodókat találni. Ha valaki átolvassa a vaskos iratköteget, csak azt mondhatja: nem sikerült. Komolyan mondom, a nyomozati anyagból nem derült ki semmi, még azt sem lehet kihámozni, mi történt valójában, nemhogy kibogozni egy bűncselekmény-sorozat kusza szálait. Na mindegy, nekem kutya kötelességem – ha csak vázlatosan is – megismertetni az olvasóval a jegyzőkönyvek tartalmát. Előre szólok: aki az alvilág kulisszatitkai mögé vár betekintést, csalódni fog. Következzék mindezek ellenére a bűntetőeljárások elengedhetetlen aktusa, az „iratismertetés”.


171/228

5/9/2018


172

TASNÁDI PÉTER

1. Fegyverek Amint néhány fejezettel ezelőttr ől emlékezhetnek, letartóztatásomkor a rendőrség lefoglalt néhány fegyvert. A nyomozók – és rajtuk keresztül az egész magyar sajtó – ezt a tényt a késő bbiekben úgy tálalta, hogy a Maccabi irodájában egy egész fegyverarzenált találtak. (Egyebek közt a TV Híradó is bemutatott egy egész asztalnyi puskát, pisztolyt, base ball-ütőt, egyebeket érzékeltetve, hogy ezek mind-mind Tasnádi Péter, a keresztapa tulajdonában voltak.) Mi azért maradjunk csak a tényeknél. Amit 1992. szeptember 28-án a rendőrség lefoglalt: 1 db 45-ös kaliber ű vadászfegyver (úgyő

nevezett „elefántöl ”) azt és 1a db 9 mm-es Sommer típushoz hasonló pisztoly (amint Kurír 92. szeptember 30-i cikke találóan megállapítja.) Ez volt az „arzenál”. Ugye annyi már most nyilvánvaló, hogy ezzel a készlettel nem tarthattam volna rettegésben az egész f ővárost és – ugyanígy -, nem irányíthattam volna a rendőrök és az újságírók által elképzelt, jól szervezett maffiát. Hát ha még elmesélem azt is: hogyan kerülhettek azok az ominózus fegyverek a rendőrség birtokába… A Maccabi megalakulása után szinte azonnal elkezd ődtek az életveszélyes fenyegetések. Nem akarok mesterkélt összefüggéseket annyisorban azonban a fenyegetések keresni, nem utolsó az bizonyos, egyesület hogy zsidóezek jellegére utaltak. A lényeg: elhatároztam, hogy fegyvert szerzek, ha a szükség úgy hozza meg tudjam védeni magam és a családom. (Annál is inkább, mert a fenyegetések ügyében vizsgálódó és eljáró Nemzetközbiztonsági Hivatal nem sokra jutott…) A törvényes útról ezügyben sem kívántam letérni, hivatalos fegyverviselési-engedély kérelmem – gondolom – ma is megtalálható az illetékes hivatal páncélszekrényében. Most pedig következzenek a tények. Találtak az irodámban – a széfbe bezárva – egy gázpisztolyt. A lakásomon tartott házkutatáskor előkerült egy automata puska. (Ez az a bizo-


172/228

5/9/2018


173


nyos és sokat emlegetett „elefántöl ő ”. Ma sem tudom, hogy az volt-e?!) Ez utóbbit átvettem egy – maradjunk ennyiben – „személyt ő l”, azzal a szándékkal, hogy megvizsgáltatom, s ha új – ha nem lőttek vele soha – hivatalos engedély kérvényezése után megvásárolom. A bérelt autóban – amit a sof őrök használtak – találtak a fentieken túl egy hatástalanított maroklőfegyvert, egy rendőrségi pisztolyt, néhány lőszerrel. Ennek eredetér ől nem tudok semmit, fogalmam sincs, hogyan került a kocsiba, már csak azért sem, mert azalatt az idő alatt, míg az autót béreltük, én Ausztriában voltam. Körülbelül ennyi a Maccabi arzenáljának hiteles története. Hadd tegyem még hozzá: szakértői vélemény is alátámasztja, hogy soha nem használtam egyik fegyvert sem. (Egyébként a ő

könyvekben imitt-amott felbukkantamég egy titokzatos jegyz pisztoly, amellyel állítólag fenyegettem sértettek némelyikét. Nos, ez a pisztoly a vallomásokban már vizipisztollyá „szelidült”. Komolytalan…) Döntsék el Önök, jogos volt-e tizenhárom hónapot ülnök, vagy sem?! Mármint a fegyverek miatt… E tekintetben sajnos – vagy hála istennek? – a további „ügyek” sem szolgáltatnak kellő fogódzót. 2. A K.-ügy K. Márk azt állította, hogy én és munkatársaim személyes szabadságában korlátoztuk őt 1992. június 30-án. K. Márk – legnagyobb sajnálatomra -, nem mond igazat! (Hogy finom legyek.) Valóban járt nálam ez az illusztris úriember, de hadd meséljem el az előzményeket. K. Márk D. Krisztián munkatársa és jobbkeze. D. Krisztián azzal vált elő bb híressé, majd hírhedtté Magyarországon, hogy úgynevezett személyiségfejlesztő programokat és tréningeket szervezett a gyanútlan rászorulók számára. Nem vagyok szakember, a D-féle autogén tréning hatékonyságát nem kívánom minősíteni, mindenesetre nekem ez a „személyiség-


173/228

5/9/2018


174

TASNÁDI PÉTER

fejleszt ő program” egy kicsit ködös. De nem is ez a lényeg. Mert D. Krisztiánék tevékenységével vélhetően nem lett volna semmi gond, ha tisztességesen fizetik a tartozásaikat. Csakhogy nem ezt tették. Mindenféle mesékkel hitegették a pórul járt hitelezőket, köztük azt a hölgyet is, aki megkeresett, hogy segítsek visszaszerezni a pénzét. Nos, K.Márk egyeztető tárgyalásra jött hozzám szabad akaratából és ugyanígy távozott. Lehet, hogy a fizetés fenyegető rémként lebegett a szeme előtt, mert mi – sem a munkatársaim, sem – én – nem fenyegettük, az biztos. Közölte, hogy cs ődbement cégük kasszájában még maradt valamivel több mint százezer forint, s ezt szívesen átadja a hitelezőnek, addigis amíg a töb bit elő nem teremti. Ebben maradtunk. K. Márk ezután távozott az az irodámból, de mire visszaért a munkahelyére már ott voltak akciócsoport emberei. Figyelem, ott (!) K. Márkéknál és nem nálam. Ha K. Márkot én tartottam fogva a Rákóczi úton, a rendőrök miért nem oda jöttek?! Felfoghatatlan. Érdekes módon senkit nem zavart, hogy az állítólagosan fogságba esett áldozat a saját lábán sétál be a saját irodájába és köszönti saját szájával az általa kihívott rendőröket. Hát, erre mit lehet mondani?! Egy érdekes adalék befejezésül: D. Krisztián és K. Márk ellen azóta büntetőeljárás indult csalás és más bűncselekmények miatt. Azt hiszem mindkettejüknek szükségük lenne egy kis személyiségfejlesztő tréningre… 3. A Halász-ügy (Az eddigiekkel ellentétben azért írom ki a teljes nevet, mert az ágas-bogas história az újságokban is napvilágot látott.) Halászék – egy idős házaspár és két nagykorú gyermekük – azt állítják, hogy becsaptam őket. Olyan adásvételi szerződést írattam velük alá – mondják – amelyr ől nem tudták, mit tartalmaz. Ezt komoly, feln őtt emberek diktálták hivatalos jegyzőkönyvbe. Megáll az eszem! Vagy bárki is elképzel-


174/228

5/9/2018


175


hetőnek tartja, hogy egy olyan komoly ügyletben, mint a családi ház eladása, a szerződő felek nem tanulmányozzák át tüzetesen a dokumentumokat?! Ugye, hogy nehezen hihet ő? A rendőrségnek nem volt az. Ilyen és hasonló vallomások alap ján gyanúsítanak: (Ifj. Halász Zoltán) „A szerző dést kapkodva olvastuk el – legalábbis én -, mert Tasnádi úr telefonált, kapkodott meg mondogatta, hogy más dolga is van. Én konkrétan egy kölcsönszerző dést és a befogadó nyilatkozatot néztem át, mást nem. Az iratok egymás alá lettek rakva és mindegyik iratnak az alja látszott, azokat írtuk alá. Szerintem azt az állítólagos adásvételi szerző dést úgy íratta alá velünk Tasnádi úr, hogy valahol az iratok között volt és abban a hiszemben írtuk alá, hogy az is vagy a kölcsönszerz ő dés vagy a be fogadó nyilatkozat.” Értik ezt…? Mert én nem. Halászék azt akarják bemesélni, hogy én – akár ha egy sajtcéduláról lenne szó – a házuk eladásáról szóló szerződést úgy csempésztem az orruk elé és szinte titokban, a tudtukon kívül írattam velük alá. Ez nyílvánvaló gyermekmese. Annál is inkább mert a képlet teljesen világos volt. (Halászék előtt is, ez meggyőződésem!) Részlet az 1992. szeptember 28-án, gyanúsítottként való kihallgatásomról készült jegyzőkönyvből: „A 2,3 millió forintot nem kölcsönként adtam. Amikor kérték a kölcsönt és felajánlották fedezetül a házat, közöltem velük, ezt nem el. szerz Felajánlottam, hogy írjunk 3 millióhogy forintról egyfogadom adásvételi ő dést, 1 hónapos visszavásárlási joggal. Az volt a lényege,hogy amennyiben 1 hónap alatt nem tudnák a pénzt visszafizetni, enyém a ház. Ezt követ ő en kértem t ő lük a befogadó nyilatkozatot a gyermekeik ré szér ő l, majd kifizettem a 3 millió forintot és ezzel lezártnak tekintettem az üzletet. (…) Halászék hozzájárultak, hogy az ingatlant jelzáloggal terheljem meg. (..) Ekkor én még felhívtam külön a figyelmüket arra, hogy jól meggondolták-e, hi szen, ha nem tudnak fizetni, akkor egész életük munkája elúszott.” Hát akkor ki volt a felelőtlen. Vagy még inkább: ki köve-


175/228

5/9/2018


176

TASNÁDI PÉTER

tett el bűncselekményt, ha nem is a szó törvényi értelmében. Úgy gondolom az igazi bűnös ifj. Halász Zoltán és nővére, akik rávették szüleiket, hogy lakóházukat bizonytalan kimenetelű ügyletbe bocsássák rendelkezésre. Ezzel gyakorlatilag földönfutóvá tették az egész családot. A magam részér ől nagyon sajnálom, emberileg megértem, de ez nem változtat a törvényi tényeken. Természetes a szóban forgó házat – mint jogos tulajdonomat – eladtam. Az már sajnos egy másik szomorú történet, hogy a vásárló ezidáig képtelen volt beköltözni… Az ügy polgári peres eljárás keretén belül folytatódik. Az elsőfokú ítélet így hangzik: Tasnádi Péter jogszer űen adta el az ingatlant! Összegezve:el.a Merthogy kárt – eddig legalábbi úgy néz voltam ki – én– szenvedtem – amíg én börtönben Halászék is eladták a házat. No comment! 4. Az L.-ügy L. Zsolt történetét csak az különbözteti meg a Halász-féle históriától, hogy vele tettlegesen is összet űzésbe kerültem. L. Zsolt életvitele – ezt ő maga is elismeri – sajnos már figyelmeztet ő jel kellett volna legyen a számomra. Megbízhatatlan ember, aki egyik adósságból a másikba menekül, tömködi be zűrzavaros életének pénzügyi lyukait. Erre utólag jöttem rá, miután kénytelen voltam hazugságait magam is elszenvedni. Ha L. Zsolt idő ben fizet, eszem ágában sem lett volna őt megkeresni. De nem fizetett! Részlet L. Zsolt vallomásából: „A mai napon körülbelül 20 órakor megjelent (mármint én T. P.) a lakásomon, még három emberét hozta magával. Én, amikor ő ket megláttam a kapuhoz siettem és azt fogtam, hogy ne tudjanak bejönni. Ők próbálták feltépni a kaput és közben a három embere közül az egyik – amelyik szemben


176/228

5/9/2018


177


volt velem – spray-el többször az arcomba fújt. A dulakodás közben a három személy közül kett ő kitépett egy-egy vascsövet a kapuból és két esetben fejen vágtak. Azt, hogy ki ütött nem láttam, mert eltakartam a szemem és az arcom, hogy védjem a spray-t ő l.Nem bírtam már tovább az ütlegeket és be akartam menekülni a házba, ő k meg bejöttek a kertbe. Ezalatt átmenekültem a szomszéd kertjébe és onnan visszanézve láttam a Tasnádi kezében egy vascsövet. Ők ezután elmentek, de közölték, hogy visszajönnek és kilakoltatnak. Azt nem láttam, hogy ki ütött meg a vascső vel.” Most hallgassák meg ugyanerr ől az én vallomásomat: „Dulakodás közben a jobb felkaromon és a hátamon, valamint a jobb felső combomon valamilyen eszközt ő l kapott ütés ő

ő

nyomai voltak (..) láthatók, amelyek hogy kés bb elszínez dtek L. és megduzzadtak. Úgy emlékszem, miután bementem Zsolt udvarába vitatkozni kezdtünk, de én láttam rajta, hogy nagyon feldúlt, ezért értelmetlennek tartottam a további vitát. Elfordultam és a kertkapu felé indultam, amikor L. Zsolt valamilyen eszközzel – feltehet ő en vastárggyal – engem több ször hátulról megütött, így keletkeztek a sérüléseim. Miután a kapun kiléptem, dulakodni kezdtünk. Az ajtó egy alkatrésze a kezemben maradt és L. Zsoltot azzal taszítottam el magamtól 2-3 alkalommal, mert még mindig támadott. Ezután a János Kórházba mentem, ahol megmutattam sérüléseimet az ambulancián. (...) Három f ő segít ő volt jelen, akik a költözködésben segítettek volna. Nem szóltak bele a verekedésbe.” Egy másik jegyzőkönyvből: „Visszajöttünk Gyöngyösr ő l, L. Zsolt megint megígérte, hogy elintézi a pénzt. Aztán bejött másnap az irodámba, odahozta a ház kulcsait, amiket átadott nekem. Mondta, hogy hirdessük meg a házat, körülbelül 4-5 millió forint között adjuk is el. Nekem adja a 3 milliót, a többi az övé. (...) Ekkor még együttmű köd ő volt L.Zsolt.” Igen, akkor még… Aztán kevésbé volt készséges, ebből a piti ügyből kerekedett a vád, a nagyon súlyos vád: zsarolás, súlyos testi sértés kísérlete, magánlaksértés és garázdaság.


177/228

5/9/2018


178

TASNÁDI PÉTER

Különösen a „súlyos testi sértés kísérlete” tetszik. Ennyi er ővel kitalálhatták volna, hogy meg akartam ölni L. Zsoltot. Megint ragaszkodjunk a tényekhez: mindketten 8 napon belül gyógyuló, könnyű sérüléseket szenvedtünk. Sportnyelven: döntetlen. De most minden viccet félretéve: ez olyan „nagy balhé”, amely miatt tele kell kürtölni a magyar sajtót?! Ez lenne az a hatalmas bűncselekmény, amely miatt több mint egy esztendőt kellett eltöltenem a hűvösön?! Ez! L. Zsolt történetéhez csak a „szokásos” megjegyzést f űzhetem: ha idő ben teljesíti kötelezettségét, nem lett volna semmi gond… 5. Az Sch.-ügy Sch. Zsolt egy tollvonást sem érdemelne ebben a könyv ben, ha nem lenne vele kapcsolatban egy tanulságos történetem. Az alaphelyzetet már ismerhetik: Sch. tartozik, Sch. hazudik. Eladta nekem a házát – rendelkezésemre áll a teljes dokumentáció – ennek ellenére azt állítja, hogy nem kapta meg tőlem a pénzt. A vallomásaiból legalábbis ez derül ki. És most jön a duplacsavar. Az első, hogy Sch. Zsolt hosszúhosszú hónapokkal azt követően tett rám terhelő vanúvallomást, hogy a köztünk lebonyolódott balsiker ű üzlet nyélbeüttetett. tudom Sch.bizonyos miért gondolta meg magát hirtelen?!Nem Illetve vannak elképzeléseim a rendnagy őrség tanúkat presszionáló módszereir ől, de jóízlésem tiltja, hogy ezeket itt papírra vessem. Hagyom jeglódulni az olvasó fantáziáját, már csak azért is, mert Sch. megkésve jött megvilágosodása még az én kálváriámban sem egydülálló példa… A másik csavar a Sch.-féle ügyben maga Sch. Zsolt. Pontosabban viselkedése és az ezt értékelő rendőri magatartás. Sch. írt nekem a börtönből egy levelet – figyelem: nem a börtönbe(!), időközben ő is rács mögé került! Nos, ebben „kedves barátom” pontosan leírja a történteket, nyíltan – és szívhezszólóan – beismeri, hogy igazam van. Ez eddig jó.


178/228

5/9/2018


179


Mutatom naivan a nyomozóknak Sch. irományát – gondoltam ezzel az ügy annak rendje és módja szerint le is zárult -, ám ők csak a vállukat vonogatják. Senkit nem érdekelt Sch. beismer ő vallomással is felér ő levele. Gondolom, mert ez rám nézve előnyös lehetett volna. Márpedig egy ilyen piros pont sehogy sem illett bele a rendőrök által előre megrajzolt képbe. Ki is derítették, hogy Sch. Zsolt félelmében írta, amit írt. A fene tudja kitől félt, a lényeg, hogy többedíziglen megváltoztatta velem kapcsolatos, amúgy is zűrzavaros vallomását. Miként a szembesítés rám nézve kedvez ő végeredményét is. Egyetlen megjegyzés végezetül: Sch.-nak tőlem nem kell félnie, veri őt szegényt a sors éppen eléggé… 6. A Morvai-ügy Mindenekel őtt pillantsunk bele a Pesti riport cím ű újság 1993. december 17-i számába. Az újság így látta a történteket: „Uzsorások hálójában a csaló vállalkozó Megunta a nincstelenséget Morvai József, azt, hogy K ő bányán bérelt címfest ő mű helyébe csak hébe-hóba tévedt be megrendel ő . Bár a zsebében lyukas kétfilléres sem volt, elhatározta: kezd. Egy forint rokkantnyugdíjas alapított vállalkozásba betéti társaságot, tízezer törzst ő kével. férfival Tisztában volt vele, hogy üzlete felvirágoztatásához pénz kell. Új sághirdetés útján kölcsönökbő l vásárolt egy Ford Scorpiót, mert úgy tudta, az ilyen nagy érték ű jármű vet a bankok elfo gadják hitelfedezetül. De csalódott. Mindenütt elutasították, mondván, csak ingatlanra adnak kölcsönt. Nem volt mit tenni, ismét a hirdetési újságokat böngészte a botcsinálta vállalkozó. Talált is egy kedvére való házat a Csömöri úton. Lelki szemei el ő tt már látta a jólmenő söröző t, s a szomszédos bértelekre megálmodta a reklám- és dekorációs kisüzemet, hozzá az autóbontót. A hiszékeny tulajdonos-


179/228

5/9/2018


180

TASNÁDI PÉTER

sal, Sz. V.-vel megállapodott: a 15 millió 850 ezer forintos vételárat majd csak akkor fizeti ki, ha a banktól megkapja az igényelt hitelt. Ám ezúttal is melléfogott, mert amikor a Földhivataltól megkérte az ingatlan papírjait, kiderült, azt több milliós jelzálog terheli. De Morvai urat nem olyan fából faragták, mint aki könnyen megfutamodik. Magánkölcsönző kkel vette fel a kapcsolatot,hogy a jelzálogot el tudja tüntetni a tulajdonlapról. Milliókat vett fel a maszek pénzkihelyez ő kt ő l, havi 18-20 százalékos uzsorakamatra. Egy ilyen tranzakció alkalmával hozta össze hosszas huzavona után az ügyvédként bemutatkozó S. Ágnes egy ismert sportegyesület elnökével, T. P.-vel, aki megígérte, megszerzi a nyolcmilliós kölcsönt. A pénz fejében Morvai úrnak alá kellett írnia azt az adásvételi ő

ő

szerz dést, amely szerint az12egyesületi le a Csömöri úti ingatlant millió 300elnök ezermegvásárolta forintért, ám t le-het ő séget ad neki, hogy azt egy éven belül visszavásárolja. Morvai úr, ekkor már úszott az árral. Ezúttal sem tudott fi zetni a szerző désben meghatározott id ő pontokban. A törlesztés csúszásával tartozása duplájára nő tt, s a kölcsönt bonyolító elnök úr megfenyegette, amennyiben nem fizet, rágyújtja a lakást, de az sem kizárt, hogy megöleti. A fenyegetésekbő l jutott az adós apjának, feleségének, gyermekeinek is. Amikor már nem tudott tovább bujkálni, randevút beszélt meg a hitelközvetít ő vel a Hotel Aquincumban. Az elnök, hatalma teljes fel Morvaival szemben. »Leg tudatában, szívesebbenmagabiztosan fejbe l ő ném«lépett - mondta, s a nagyobb nyomaték kedvéért látni engedte bő rkabátja alatt lapuló pisztolyát. Aztán ügyvéddel íratott adásvételi szerző dést arról, hogy 400 ezer forintért megvette a Fordot, s hogy a Csömöri úti ingatlannal kapcsolatos mindenféle addigi megállapodás semmis. A megfélemlített férfinak naponta jelentkeznie kellett a sportvezet ő nél a Patkó utcában, ahonnan fél-másfél óra várakozás után engedték csak el. T. P. egy napon azzal állt el ő : segít megszerezni a bankhitelt, csakhogy pénzéhez juthasson. Miután Morvai szájába rágták, milyen papírokat szerezzen be a hitelhez, bemutatták ő t a valódi kölcsönadóknak is. Így


180/228

5/9/2018


181


tudta meg, hogy uzsorása nem más, mint egy ismert tévéri porter és egy számára ismeretlen másik férfi. T. P. és cimborája egy napon újabb adásvételi szerző dést íratott vele alá, mely szerint megvásárolta T. Mercedesét. Ez az autó szolgált hitelfedezetül a Leumi Hitelbank Rt-nél, ahol 25 milliós kölcsönt vettek fel. Ám ez az üzleti tranzakció sem volt tiszta. Az ominózus autóval ugyanis T. felesége halálos balesetet szenvedett azel ő tt, hogy szerző dés nélkül fölvették volna az első tízmilliót. Így hát a kölcsönt közvetít ő k visszakapták pénzüket, ráadásul még »elkobozták« Morvai Ford Scorpióját is, mondván: ez a büntetés, s örüljön, hogy nem vágták le a fejét. A nagy lendülettel és reményekkel beindított vállalkozásból így végül csupán a közvetít ő k jártak jól. Hisz T. P. 26 milliót ő

zsebelt tisztán,ötvenmilliós míg az álmodozó címfest nek elúszott a lakása, a bekocsija, adóssága keletkezett, s csalás miatt indít ellene büntet ő eljárást a Pest Megyei Rend ő r-f ő ka pitányság.” Bizonyára kitalálták már: az a bizonyos T. P. – az elnök úr – én volnék. A fenti írásban egyébként sok igazság van, de azért ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mert mondjuk nem lett volna nagy csoda, ha fegyverrel is megfenyegetem Morvait – tartozott egy pár millióval – ez mégsem történt meg. Itt, az Aquincum Hotelben bukkant fel például az a bizonyos pisztoly, amelyr ől ma már – a jegyzőkönyvek tanúsága szerint – nem lehet létezett-e egyáltalán és havalóban igen, nem vizipisztoly volt-e.tudni, Ahogy már sejtetni engedtem, haragudtam Morvai Józsefre, de aki bele tudja képzelni magát a helyzetembe, megérti ezt. Ám az a tény, hogy mérges voltam rá – s ezt őszintén szólva éreztettem is vele – még nem bűncselekmény. Legalábbis nem ismerek egyetlen olyan passzust sem a törvénykönyvekben, amely az indulatot büntetné. Merthogy Morvai Józsefhez senki egy ujjal sem nyúlt hozzá, legalábbis én nem tudok róla. Az az igazság, hogy M. J. egyszer űen nem beszámítható. A semmiből álmodott magának gazdagságot, törvényszer ű volt a bukása. (Sajnos az élet engem igazolt, Morvai ma egy lecsúszott egzisztencia,


181/228

5/9/2018


182

TASNÁDI PÉTER

egy teljesen tönkrement koldus. Higgyék el, nem én tettem tönkre! Ha velem nem hozza össze a sors – bár így lett volna! – akkor is ott végzi, ahol most tart, csak még elő bb. Mert azt hiszem kevesen lettek volna vele szemben olyan elnézőek és belátóak, mint én voltam. Ezt komolyan mondom…) Lassacskán becsukom a nyomozati iratokat tartalmazó dossziét. Egy kicsit sajnálom, hogy olvasóimnak ezúttal sem tudtam igazi szenzációt szolgáltatni, de hát a tények makacs dolgok. Körülbelül ennyi az, ami a vaskos dossziéból egyáltalán a nyilvánosság figyelmére igényt tarthat. Tudom, szegényes. Ám a közfigyelem felkeltése érdekében mégsem állhattam neki bűnözni! Így is csodálatra méltó, hogy ennyit foglalkozott a sajtó.már megismerkedhettek, egy err ől szóló Bár avelem vádirattal írás – az Esti Hírlap 1993. december 3-i számában jelent meg – idekívánkozik. Benne van az egész ügy kisszer űsége, az a tény, hogy a hosszas és drága nyomozás, a tanúk, a sértettek meghallgatása, a több kilónyi jegyzőkönyv összeállítása után is csak ennyire futotta. „Tasnádi a »zsugorított« vádiratról A sportelnök a rádióból hallotta * Mi van a hitellel? * Ti zenhárom hónap a rács mögött - Ahhoz képest, ami el ő ször szerepelt, minden kicsire zsu gorodott. rádióból tudtam meg, elkészült a vádirat. ha kész is,Aazt még bizonyítani kell,hogy akkor miért kell telekür-S tölni a világot. Csak ez a hír? És ha a Pest megyei f ő kapitányság nyomozott, miért nem a Pest megyei f ő ügyészséghez továbbította ügyünket, és hová lett a vádiratból az a meg számlálhatatlan »alapos gyanú« gyilkosságra, a 24 bű ntársra, a maffiára? Miért hotak engem összefüggésbe az alvilág gal, bizonyos bű nöző bandákkal? Deviza-bű ncselekmény? Felnő tt állampolgárként bárki tarthat valutát a bankban, így én is. Alapítványunk ötmillióját is jogtalanul visszatartják holott err ő l a vádiratban szó sincs és az APEH megállapította, hogy teljesen törvényesen mű ködik a kuratórium. De az útle-


182/228

5/9/2018


183


velemet sem kaptam még vissza. Az viszont jó hír, hogy föloldották a devizaszámlámat. A rengeteg zsarolásból is csupán három maradt, de azok sem azok, hiszen normális kölcsönügyletekr ő l van szó. Azt mondják, hogy bár nem volt tettle gesség, ám féltek t ő lem a kuncsaftok. S akkor nem reszkettek, amikor kölcsönkértek? Az egyik ügyfelem adóssága törleszté se helyett arról mesél, hogy az anyukájának már görcsöl a fe je, ha err ő l hall. De fizetni ő sem akar. Huszonötmillió forintot adtam hitelbe összesen, és jóformán semmit sem láttam még viszont. Browning 70 tölténnyel? Az a pisztoly hatástalanított, egyébként sem tudom, kié, mert egy bérelt autó csomagtartójában találták. Csalás? Megvettem egy ingatlant és kifizettem, mint ahogy oly sokan tesznek ilyesmit. Egyszóval, ez az, amit hallomásból tudok Még13 inkább nem értem többedmagammal, miérte vádiratról. tartottak bent hónapig. Már csak a független és tárgyilagos bíróságban bízom.” Hadd folytassam még egy kicsit a mérlegkészítést. Pillanatnyilag ott tartok, hogy az úgynevezett sértettek tartoznak nekem több millió forinttal – e tekintetben nem is kívánom megnyugtatni őket – miközben engem vádolnak számos bűncselekménnyel. Most már tényleg nem tudom, ki a hülye ebben az ügyben… Apropó, sértettek. Velük kapcsolatban idemásolok egy rövid részletet egy levélből, amelyet Juditnak írtam a fogdából. Ígérem tanulságos lesz: „Érdemes végignézni a sértetteim listáját. 1. Sch. börtönben van. 2. A. börtönben van. 3. Morvai, valószínű letartóztatják 4. D. és K., valószínű letartóztatják ő ket (olvastam a Népszabadságban) 5. L. csaló, szélhámos, gyanúsított lesz, hiszen kétszer adta el a házát!


183/228

5/9/2018


184

TASNÁDI PÉTER

6. Halászék 70 éves házaspár, szabályos adásvételi szerző déssel megvettem a házukat. Elismerték, hogy felvették a pénzt, mégis engem vádolnak csalással. +. APEH a vizsgálatok nem találtak semmit a vállalataimnál.” (1993. április 20.) A rendőrség mégis kénytelen volt hinni ezeknek az embereknek. Tudniillik, ha nem hisz, nincs Tasnádi-ügy. Márpedig erre valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva szüksége volt valakiknek. Ígérem, ha egyszer kiderül kiknek és miért, azt is megírom majd. Most azonban lassacskán befejezem tevékenységemet, mint botcsinálta író. Arany János szavaival: „Letészem a lantot, nyugodjék.” ű

A történeti ség kedvéért még egyiskötelességemnek kell eleget tennem.h Közreadok – ehelyütt – egy, a szabadulásomról szóló újságcikket. Mást ezúttal sem mondhatnék: „Tasnádi szabad A hazai bű nvádi eljárási szokásokat ismerve mondhatni, hogy átlagos id ő , tizenhárom hónap után kiengedték az el ő ze tesbő l Tasnádi Péter üzletembert. Pedig még tavasz szeptember 28-án úgy indult minden, mint egy amerikai akciófilmben. Tasnádi úr négy vállalkozásának Rákóczi úti központjára rátörtek a kommandósok és összecsomagoltak kéttucatnyi alkalmazottat, valamint a f ő nököt és az élettársát. Hosszabb-rövidebb id ő után mindenkit Tasnádi Péter ő rizetbe vételét hetvenkét órakiengedtek, múlva el ő ám zetes letartóztatás, majd egy nem mindennapi jogi tortúra követte. Az ügyben azzal indítottak a nyomozó hatóság emberei, hogy Tasnádit meggyanúsították egy sor er ő szakos pénzbehajtással egymilliótól háromszázötven millióig terjed ő összegben. Bár a bírósági ítéletekkel alátámasztott jogos követeléseknek érvényt szerezni akaró társaság nem a Budapest Maccabi Sport Club volt, hanem Tasnádi úr egy másik, a Cégbíróság bejegyzésében erre feljogosított cége, a közvéleményben mégis Maccabi-ügyként rögző dött a hazai maffia fejeként emlegetett üzletember ügye.


184/228

5/9/2018


185


Tasnádi Péter elmondta a Kurírnak, miután üdvözöltük ő t ismét »idekint«, hogy a Pest Megyei F ő ügyészség a rend ő rsé gi vizsgálat befejezése uátn áttekintette a nyomozati iratokat, és úgy döntött, semmi sem indokolja további fogvatartását. Kifejtette azt is, hogy jogtalannak és érthetetlennek tartja ti zenhárom hónapnyi el ő zetes letartóztatását, mivel nem követte el azokat a bű ncselekményeket, amivel gyanúsítják, és a nyomozás befejezésekor sincs több bizonyíték ellene, mint letartóztatásakor. Az pedig teljes mértékben tisztázódott, hogy a Budapest Maccabi Sport Clubnak semmi köze az egészhez, mint jogi személy semmilyen törvénysértést nem követett el.” (Kurír, 1993. november 3.) A bírósági tárgyalások minden bizonnyal hosszas sora még folytatódik,már de megszüntették. az ellenem indult eljárások többségében a nyomozást Most pedig hadd adjam át a szót fiatal újságíró barátomnak, Sáringer Károlynak. Etikátlan lenne, ha a rólam szóló interjúkat magam készíteném el. Még valamit, búcsúzóul: tényleg abban reménykedek, hogy kiderül az igazság. Ez esetben nincs mitől félnem…


185/228

5/9/2018


186

TASNÁDI PÉTER

IV. INTERJÚK 1. A FELESÉG Marjai Judit - Minthogy megismerkedésetek körülményeir ő l a könyvben máshelyütt már olvashattunk, arra kérlek inkább a találkozás hangulatáról, az első benyomásokról beszélj. - A Rákóczi úti irodában kerestem fel Pétert, s azért vagyok ilyen hivatalos, mert üzleti kapcsolatnak indult. Ez volt a hangulata is, persze nem sokáig. Viszonylag rövid tárgyalást követően meghívott vacsorázni, én pedig azt mondtam magamban: miért ne!? Akkoriban ért véget egy kapcsolat az életemben, igazából nem volt vesztenivalóm abban a kérdés ben, hogy elfogadjam-e egy első látásra is szimpatikus, jóké pű férfi közeledését. Azután nagyon hamar komolyra fordult a dolog. Aznap este egyébként a Vigadó Casinó megnyitójára mentünk, utána pedig máig felejthetetlen gombalevest ettünk. - Szerelem első látásra? - Nem is tudom… Az els ő benyomásom az volt, hogy Péter egy rámenős – talán kicsit er őszakos -, de kétségkívül megnyer ő férfi. Tud hatni a nőkre, ez vitathatatlan. Mindenesetre lenyűgöző a temperamentuma. Érdekes, hogy egészen másképp’ viselkedik az irodában, mint otthon, vagy ha máshol vagyunk kettsben. Olyankor egy szeretereméltó nagy gyerek, egy jóságos mackó… Nem szerepet játszik, egyszer űen benne van ez a kettősség. Ha tárgyal és keménynek, rendíthetetlen üzletembernek mutatkozik – az is Tasnádi Péter. De ha otthon vagyunk és romantikus álmokat sző – az is Tasnádi Péter. - Mikor szerettél igazán belé? - Nagyon-nagyon kedveltem az első két hónapban is, de szerelmes akkor lettem, amikor börtönbe került. Nagyon szép időszak volt…


186/228

5/9/2018


187


- Ezt komolyan mondod? - Természetesen nem kívánom azt a szröny ű tortúrát, de a kapcsolatunknak ténylegvissza kifejezetten hasznára volt az a bizonyos 13 hónap. Mindketten elég zárkózottak vagyunk, nehezen tárulkozunk ki, de a drámai helyzet arra kényszerített bennünket, hogy mélyebben átgondoljuk a dolgainkat – a kapcsolatunkat is. Ebből lett a szerelem. Péter állítja, hogy egy pillanat műve volt az egész, én ebben a magam részér ől nem nagyon hiszek. - Szóval nem gyökerezett földbe a lábad, amikor megláttad. - Nekem nem, annál inkább édesanyámnak… - Édes lányom – mondta -, soha nem hallgattál rám,


187/228

5/9/2018


188

TASNÁDI PÉTER

most mégis arra kérlek hagyd ott ezt a férfit. Nem kell ő nekünk a családba. Mondanom sem kell: ezúttal sem hallgattam anyura. Ha már a szüleimnél tartunk. Meghalt az édesapám, soha nem ismertem őt, de valahogy olyannak képzelem el, mint amilyen Péter. Olyan rámenősnek, er őszakosnak. - Er ő szakosnak?! - Az üzleti életben, a hétköznapi ügyek intézésében igenis rámenős. Persze talpraesett is. Velem…, velem egészen más. Már utaltam erre a kettősségre. Nála valahogy elválik egymástól – méghozzá éles határvonallal – az üzlet, az érdek és a barátság vagy egyáltalán az érzelmek. Ezeket soha nem keveri össze, de azt hiszem az így van rendjén. Ott vannak például a börtönből írt levelei. Olyan mélyérzésű, felelősségteljes férfi az érzelmeit értékes egymás gondolatait tükrözik, akiben érzelemésésrendkívül az intelligencia mellett, de elkülönülve van együtt. Ugyanakkor sérülékeny is. Megismerkedésünk estéjén meghívott a lakására dinnyét enni. Pontosan tudtam, hogy ez nem ürügy. Tiszta szívb ől gondolta. Egyedül volt és szorongott attól, hogy azt a dinnyét magányosan kell megennie. Igazán nem állíthatja senki, hogy Péter ránézésre egy elesett, összetört ember, én mégis valahogy olyannak láttam, aki gyámolításra, gondoskodásra szorul. Mégpedig az enyémre… Nehéz megmagyarázni, nehéz szavakba önteni ezt az érzést. Egy biztos: Péter testileg-lelkileg képtelen egyedülsérülékeny. élni. - Azt mondtad Hogy érted ezt? - Nagyon hamar megbántódik. Magában tartja a bánatát – sokat lelkizik legbelül -, de én tudom, hogy pillanatok alatt képes megrendülni. Persze elképzelhető, hogy csak én látom ilyennek. Lehet, hogy én elfogult vagyok, mégis azt hiszem jól ismerem őt. Ha Péterre gondolok – mindig úgy érzem: vigyáznom kell rá. Amikor a börtönben volt, én voltam az anyukája… ő azt mondja, hasonlítok is az édesanyjára. - Tudsz rá vigyázni? - Soha nem bántom meg. Úgy próbálom intézni a magánéletét, hogy teljes nyugalomban, szeretetben töltődhessen fel,


188/228

5/9/2018


189


amikor otthon van. Én ennyire vagyok képes, ehhez értek. Legalábbis azt hiszem… Nálunk alapelv, hogy Péternek mindig igaza van. Az esetek döntő többségében egyébként ez így is van. - Önző ? - Persze… természetesen. Valahol minden ember önző egy kicsit. Ő nagyon önző, de ebben is olyan, mint egy kisgyerek. Úgy önző, hogy neme lehet haragudni rá. - Nem vagy féltékeny? Nem éppen a szerzetesi életmódjáról vált ismertté… Gondolod egycsapásra megváltozott? - Eddig is ilyen volt, csak a n ők, akik közel kerültek hoz-zá, nem tudtak bánni vele. Nem volt senki, aki úgy vigyázott volna rá, mint én. És most nem a szó „féltékenységi értelmé ben” gondolom. Pétertmegfelel nem lehet Szabadlelk ű ember, aki ennek ően kordában szabadon tartani. akar élni. Nos, én megadom neki ezt a szabadságot. Soha, mégcsak meg sem kérdezem, hogy hová megy, miért megy, mit csinál. Megle pő, de ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – mindig mindent elmond, elmesél. - Tudatosan viselkedsz így vagy egyszer ű en ilyen vagy? - Teljesen tudatosan teszem, amit teszek. Egyszer életem ben már elkövettem a hibát. Okultam belőle, még egyszer nem sétálok be a csapdába. Menjen, csinálja amit jónak lát. Lényeg, hogy tudja: rám mindig számíthat, mellette állok, amikor szüksége vana rám. - Térjünk vissza könyv eredeti témájához. Mit éreztél, amikro letartóztatták? Beláttad, hogy anyukádnak igaza volt!? - Rögtön tudtam, hogy ártatlan. És ehhez nem kellett átolvasnom az aktákat vagy beszélnem a nyomozókkal. Biztos voltam benne, hogy jelleméből, habitusából adódóan ő ezeket a bűncselekményeket nem követhette el. Egyszer űen nem ilyen ember. Úgyhogy számomra ez a kérdés nem volt kérdés. Ha Péter bűnöző lenne, nem ilyen pitiáner ügyekbe mászna bele. De amúgy is…, egyszer űen elképzelhetetlen, hogy ő sumákoljon. Édesanyámékra egy pillanatra visszatér-


189/228

5/9/2018


190

TASNÁDI PÉTER

ve: abban a percben mellé álltak, ahogy aletartóztatást hírül vették. Jólesett… - Tasnádi Péter imádja a nyilvánosságot. - Szeret szerepelni, de azt hiszem ez nem baj. Politikusnak kellett volna mennie. - Még mehet… - Ez igaz. Jó a beszédkészsége, az egész személyiségéb ől árad a meggyőzőer ő. És ami egy politikai pályán nem mellékes: képes érzékelni és kezelni is a közösség gondjait. - Szeretnéd, ha politikus lenne? - Én mindent szeretnék, ami neki jó. Ha például kerülné a nyilvánosságot, ha most meghúzódna – mondjuk taktikai okokból -, az már nem ő lenne. Senki sem lépheti át saját árnyékát. Különben is: én ilyennek szeretem. vagytok. Me- Mindketten szuverén, alkotó egyéniségek lyik ő tök ad fel többet a személyiségéb ő l, az álmaiból? - Péter nem kényszerít ilyesmire, sőt buzdít, hogy többet foglalkozzak a fényképezéssel, a hivatásommal. Őszintén szólva most nem vágyom erre. Feleség és anya szeretnék lenni. Legalábbis most így gondolom. Szeretnék egy kicsit otthon ülni. Tizenöt éves korom óta dolgozom, ha megtehetem „pihenek” egy ideig. - Gyerekek? - Tervezzük. Egy-két év múlva. -- Szerinted Kizártnakelítélik? tartom. Azon is csodálkoznék, ha meg tudnák mondani: ezt a tizenhárom hónapot, miért kapta?! Semmilyen elmarasztaló ítéletet nem tudok elképzelni. - Mi van, ha mégis? - Semmi. Megvárom, de – mondom – ez elképzelhetet-len. Biztosak vagyunk benne, hogy igaza van… Ha az igazságot el akarják kenni, akkor bármi megtörténhet, de ha a dolgok a normális mederben folynak, akkor nem lehet gond. - Megváltozott Péter a börtönben? - Nem. Sem ő, sem a szerelmünk nem változott semmit. - Maradjunk ennyiben. Köszönöm a beszélgetést!


190/228

5/9/2018


191


2. A ZÁRKATÁRS Szamosvölgyi Csaba - Bár az alábbiakat a nyilvánosságnak szánjuk, mégis arra kérlek, amennyiben ez egyáltalán lehetséges, őszintén beszélj mindenr ől vagy inkább ne mondj semmit! Különben nem érdemes belekezdeni… - Persze, kérdezz nyugodtan. Nincs takargatni- vagy szégyellnivalóm. Ha esküdtszék előtt állnék, azt mondanám: „csakis a tiszta igazat”. Legfeljebb ha menet közben indulat ba jönnék, majd hűtsél le egy kicsit. - Igen, azt látom, hogy egyre zaklatottabb vagy. - Nem tudok err ől a témáról hűvösen, tárgyilagosan beő

szélni. minden Tizehétbent hónapot el zetesben, s mindenbenélmény, eltelt töltöttem pillanat emléke ma is szaggatja nem a sebeket. - Nem gyógyulnak, az id ő múlása nem hoz enyhülést? - Nem. Ezt egy életen át sem lehet elfelejteni. Vagy legalábbis addig nem, amíg le nem zárul az ügyem, mégpedig úgy, ahogy én gondolom. Elégtételt akarok! - Ez úgy hangzik, mint egy fenyegetés - Veheted akár annak is. Egyszer űen képtelen vagyok belenyugodni abba a gondolatba, hogy akik ezt velem csinálták, megússzák szárazon. -- El ő bb neked kéne megúszni. Így igaz. Mert nem állítottam egy pillanatig sem, hogy ártatlan vagyok. Követtem el kisebb-nagyobb stikliket, csakhogy ezek olyan piti ügyek, amelyek miatt semmiképpen sem szabadott volna majd másfél évet rácsok mögött töltenem. A legrohadtabb pedig, hogy amivel vádolnak, az egyszer űen hülyeség. Nem is követhettem volna el, még ha akarom sem. - Végül is, mivel vádolnak? - Állítólag egy amerikai műgyű jtőnek el akartam adni egy Rembrant-metszetet. Azon műkincsek egyikér ől van szó, amelyeket elvittek a Szépművészeti Múzeumból, de aztán Görögországban megkerültek. A metszet ma is ott lóg a Mú-


191/228

5/9/2018


192

TASNÁDI PÉTER

zeum falán, s én állítólag az amerikai vev ő kárbaveszet repülő jeyének árát akartam behajtani az úgynevezett sértetteken. Fel nem foghatom, ki találta ki ezt a marhaságot, de még inkább, hogy a rendőrség miként dőlhetett be egy ilyen fantasztikus mesének?! Komolyan mondom, a mai napig nem értem, mi történt velem és körülöttem az elmúlt két évben… - Azt mondtad, nem vagy ártatlan. - Nem, mert belekeveredtem néhány adósság-behajtási ügybe. De hogy ne legyek ilyen talányos: bizony el-elcsattant egy-egy pofon, amelyeket azoknak osztottam ki, akik nem akarták visszafizetni a kölcsönt. - Akkor – helyzetedbő l adódóan – nyilván meg tudod érteni Tasnádi Péter indulatait. - Teljes mértékben, de nem csak emiatt lettünk életre szólóan barátok a börtönben. Szerintem, ha kint találkozunk, akkor is szoros, jó kapcsolatba kerültünk volna. Valahogy azonos hullámhosszon élünk és gondolkodunk. Én az első pillanattól felnéztem Péterre, szerettem, tiszteltem őt. Csakis a legjobbakat tudom mondani róla. - Pedig – ahogy így elnézlek – nem vagy az a könnyen ámulatba ejthet ő típus. - Tényleg nem… Péter mégis élvezi legteljesebb odaadásom, lehet, hogy már nem is élnék, ha ő nincs. - Ezt komolyan mondod? - Halálosan komolyan! A benti szörnyű körülmények között ő tartotta bennem a lelket. Sokszor veszítettem el az uralmamat idegeim felett, sokszor rohantam fejjel a falnak – néha a szó szoros értelmében is -, Péter mindig igyekezett nyugtatni, vigasztalni. Valahogy bölcsebben, higgadtabban tudta elviselni a nehézségeket. - Pedig a bentr ő l írt leveleibő l nem ez t ű nik ki. - Tudom: neki is nehéz volt. Annál inkább tiszteletre méltó, hogy mégis képes volt másokon segíteni.És itt nem is csak rólam van szó. Ha láttad az összegyű jtött dokumentumait, tudod mennyit küzdött a benti tragikus állapotok megváltoztatásáért. Örülök, hogy ebben a harcban is a társa lehettem.


192/228

5/9/2018


193


- Gondolom nem tiszta önzetlenségbő l… - Nézd, abban a rettenetes helyzetben, amiben voltunk – és részben vagyunk – nehéz elvárni bárkitől is a közösségi eszmék elsődleges szem előtt tartását. Természetes, hogy saját érdekünkben is szót emeltünk.Az is igaz viszont,hogy egy id ő után az ember belátja: csak önmagában, csak önmagáért nem érhet el semmit. Vegyük az én esetemet:mindenem ráment arra a 17 hónapra. Apám infarktust kapott,a barátnőm elhagyott és gyakorlatilag koldusként szabadultam. A legfontosabb pedig, hogy testileg-lelkileg-idegileg tönkretettek. Ugye érthető, ha ilyen helyzetben az ember mindent megpróbál annak érdekében, hogy kimásszon a szakadékból. Csakhogy egy börtön ben minden kiharcolt és tiszteletben tartott jog vagy könnyítés egyaránt vonatkozik mindenkire. Hát erreérdek. mondom én: egy ponton találkozik az egyéni és a közösségi - Megváltoztál a börtönben? - Igen. Sokkal keményebb, talán ridegebb lettem. Bizalmatlanabb vagyok. Olyanok árultak el, akikr ől álmomban sem gondoltam volna. Azt hiszem jobban el tudom választani, mi fontos és mi nem az életben. Bent sok mindenr ől kiderül, hogy csak látszat, talmi csillogás. - És most mi a fontos? - Megőrizni az emberi kapcsolatokat és anyagilag talpraállni. Sajnos pénzt, er ő, hatalom nélkül kiszolgáltatott vagy. - Térjünkmit vissza Tasnádibű Péterhez. Ha egy szóban kellene ítélkezned, mondanál: nös vagy nem? - Péter nem próbált engem az ártatlanságáról meggyőzni, hagyta, hogy az elbeszélései és a dokumentumok alapján én döntsek. Csak egy válaszom lehet: nem bűnös! Remélem ez a törvény előtt jogilag is beigazolódik majd. Tudom, a sors akarta, hogy Péterrel találkozzak. Bízom benne: lesz elég er őnk a harchoz, ahhoz, hogy az igazságtalanságokért mélt ő elégtételt vegyünk. Ez a könyv is ennek a harcnak a része. A közvéleménynek joga van megtudni: mi folyik Magyarországon a XX. század végén, igazságszolgáltatás címén!


193/228

5/9/2018


194

TASNÁDI PÉTER

3. A (VOLT) BARÁT Gábor László - Milyen viszonyban voltál Tasnádi Péterrel? Annyit tu-dok, hogy mostanság – finoman szólva – nem felh ő tlen a kapcsolatotok. - Igen így van, de ez egy hosszú történet. Körülbelül a 80-as évek elején ismerkedtünk meg és szoros barátságban voltunk, egészen addig, amíg Péter ki nem ment külföldre. Akkor is tartottuk a kapcsolatot, de – a dolgok természetéből adódóan – eltávolodtunk egymástól. Péter hazatértekor megint összejöttünk. Elkezdtünk együtt tanakodni, mihez kezdhetnénk, neki voltaklétrehozása. határozott elképzelései. Például egy ökölvívóbár szakosztály Az elképzeléssel is azonosulni tudtam és a megvalósításban is segítettem. Szép lassan nekiálltunk a munkának és jól is mentek a dolgok. Péter nagyon jó szervező, nem véletlenül dolgozott már koráb ban is az Ökölvívó Szövetségben. Ily módon aztán nyilvánvaló volt, hogy a megalakult Budapest Maccabi SC-nek ő legyen az elnöke. Én lettem az alelnök. Egyértelm űen Tasnádi Péter érdeme, hogy nagyon rövid id ő alatt az ország egyik legjobb egyesületévé fejlődtünk. - Üzletet láttatok az ökölvívásban? - Els ősorban a sportszeretet hajtott bennünket, de id ővel nem zártuk ki az üzlet lehetőségét sem. A profi bokszban nagy pénz van. Annyi biztos, hogy eleinte a sport csak vitte a pénzt. Éppen a klub anyagi alapjainak megteremtésére kezdtünk el foglalkozni az őrző-védő tevékenységgel. Ezen belül volt az egyik „szakterület” az úgynevezett jogos követelések érvényesítése. - Mit gondoltatok e tevékenység törvényessége fel ő l? - Hogy ez jogszer ű-e vagy sem, az a mai napig nem tisztázódott. Mi mindenesetre úgy próbáltunk működni, hogy a törvényesség határait ne lépjük át. Péter nagyon vigyázott er-


194/228

5/9/2018


195


re, jogászokkal vette körül magát. Úgy gondolom most is: semmiféle bűncselekményt nem kiövettünk el. is bevittek a - Ezzel együtt ’92. szeptember 28-án téged rend ő rök. - Igen, de még aznap este el is engedtek. Aztán ’93 tavaszán egy teljesen más ügyből kifolyólag tartóztattak le megint. Hatvanhárom napot töltöttem bent, de a két feljelentőm eltűnt és azóta sincsenek meg. Természetesen a kihallgatásaimon szóba került a Maccabi és Tasnádi Péter is, de err ől most többet nem mondhatok… - Ha jól tudom ellene vallottál. - Nem akarok a dolgok elébe vágni, a bíróságon majd mindent elmondok. Sok mondanivalóm lesz. Csak azt sajná-


195/228

5/9/2018


196

TASNÁDI PÉTER

lom, hogy Péter bizalma megrendült irányomban. Én nyitott vagyok a békülésre, de azt hiszem a mi kapcsolatunk már sohasem lesz felhőtlen. - Megváltozott a róla alkotott véleményed? - Nem, én ma is olyannak tartom őt, mint régen. - Milyennek? - Hibáival, erényeivel együtt, tiszteletet parancsoló eredményekkel, egy értékes embernek. - Mik a hibái? - Indulatos, nehezen viseli a kudarcot. Ebből fakadóan a tárgyalási- vagy a kompromisszumkészsége megkérdő jelezhető. - És az erényei? - Az eredményei fantasztikus szervező.önmagukért beszélnek. Egyebek közt


196/228

5/9/2018


197


4. A SPORTTÁRS Schubert Ferenc, négyszeres magyar bajnok ökölvívó - Hogyan ismerkedtetek meg. - Az ökölvívás hozott össze bennünket. Régóta ott látom őt a különböző sporteseményeken, ügyesen, agilisan szervez, irányítja az embereit. Összebarátkoztunk és így került szóba a Maccabi. Megígértem neki, hogy segítek mindenben, amiben csak tudok. - Ha jól tudom már abbahagytad az ökölvívást, amikor Tasnádi Péter megkért: a Maccabi színeiben indult el a ma gyar bajnokságon. - Így történt, voltaképpen neki köszönhetem, hogy 1992 ben középsúlyban megnyerhettem a negyedik bajnokságot is. - Milyen embernek tartod ő t? - Temperamentumos, agilis, kreatív. Racionálisan gondolkodik, nem hagyja, hogy az érzelmek eluralkodjanak rajta. Igazi törekvő profi. Szereti a hasznos dolgokat és mindenben nagyon magasra teszi a mércét. A középszer űség nem az ő műfaja. - Kedveli ő t? - Igen, pontosan elő bb felsoroltak miatt az tisztelem kedvelem. Becsülömazbenne, hogy mindig segített első szó-és ra. Bármikor bármit kérhettem tőle, azonnal vette a telefont, s már intézkedett is. Azt hiszem lelke mélyén Péter egy igazi jószívű gyerek. - Mire gondoltál, amikor letartóztatták? - Megdöbbentem és tudtam, hogy a vádak megalapozatlanok. Biztos voltam benne, hogy az emberi gonoszság és irigység juttatta őt ilyen helyzetbe. Péter van olyan okos és intelligens, hogy ne csináljon hülyeségeket. - Szerinted elítélik?


197/228

5/9/2018


198

TASNÁDI PÉTER

- Lehetetlen. Elképzelhető, hogy Tasnádi Péter elment a törvényesség határáig, de azt nem lépte át, az biztos. - Dolgoznál még vele? - Bármikor…


198/228

5/9/2018


199


5. A SÓGOR (ÉS ÜZLETTÁRS) Láposi Lőrinc, nyugalmazott rendőrtábornok - Tud-e Tasnádi Péterr ő l és a Maccabi-ügyr ő l elfogulatlanul beszélni? - Nem szokásom felületesen ítélkezni és az elfogultság sem jellemző rám. Efelől egészen nyugodt lehet. Ha valamit nem ismerek pontosan, inkább nem beszélek róla, pláne nem a nyilvánosság előtt. - Megnyugtatott, vágjunk hát a dolgok közepébe. Megle pő dött, amikor Tasnádi Pétert letartóztatták? - Elsősorban azért lepett meg, mert szerintem sem az akő

sem az azt követ az sajtókampány nemegy voltelőindokolt. Úgy tció, űnik, a rend őrségnek egészr ől volt re kialakított képe, amelyhez sokáig ragaszkodott. Az elsődleges információk arról szóltak, hogy a magyarországi maffia egyik vezéralakját fogták el Tasnádi Péter személyében. Nos, azóta sokszorosan bebizonyosodott: ez nem igaz. - Ön ezt akkor is tudta? - Persze, természetesen. Annak ellenére tudtam, hogy Péter olyan egyéniség, aki nem nagyon enged közelebbi betekintést az ügyeibe. Lényegében csak annyit lehet tudni a dolgairól, amennyit maga elmond. Bár nem voltunk napi kapcsolatban, közelebbi információkkal a magyar alvilágot ismerem annyira,nem hogyrendelkezhettem, képtelenségnek tartsam az ellene felhozott vádakat. Egyébként az egész eljárás visszásságait jól példázza az a bizonyos kommandós akció. Erre semmi szükség nem volt, Péter olyan ember, aki egy telefonhívásra is bemegy a rendőrségre. - Említette a rend ő rség által kialakított el ő zetes elképzeléseket. Vajon mik lehettek ezek? Ön, mint rend ő rtábornok, bizonyára jól ismeri az efféle prekoncepciók természetrajzát. - Két f ő okot tudok elképzelni. Az egyik, hogy Tasnádi Péter neve többször is felmerülhetett a magyarországi „nehéz fiúk” között. Nyilván tevékenysége során szükségszer űen ke-


199/228

5/9/2018


200

TASNÁDI PÉTER

rült kapcsolatba az igazi bűnözőkkel. De hát, ilyen megközelítésben a nyomozók vannakő. ezekkel figurákkal. A másik okisanapi külsőkapcsolatban ségekben keresend Péter szí-a vesen vette körül magát afféle maffiózó kinézetű fiúkkal, sőt a látszatra jócskán rá is játszott. Nos, én ismertem jónéhányat ezek közül a srácok közül, bátran mondhatom: távol álltak a szervezett bűnözéstől. Er ősek voltak, de tisztességes, jámbor emberek. Talán ez a két f ő összetevő magyarázza a rendőrség agresszív fellépését. Mondom: magyarázza, de nem oldja fel a felelősség kérdését. - Ön tehát azt állítja, a rend ő rség tévedett. - Nem én állítom, a nyomozás dokumentumaiból ez derül ki. Én csak a tényeknek hiszek – ebben az esetben is.


200/228

5/9/2018


201


- Egyébiránt az a bű ncselekmény-típus, ami ellen Tasnádi Péter esetében is fel kívántak lépni, mennyire elterjedt Ma gyarországon? - Egyre inkább. Sok olyan szervezett csoport foglalkozik pénzbehajtással, védelmi pénzek zsarolásos kikényszerítésével vagy őrzéssel, amelyek semmiféle törvényes bejegyzést vagy jogi szabályozást nem ismernek. Ez tipikus maffia b űncselekmény-típus. Itt a maffia szó alatt, a szervezett b űnözést értem. Egyébként ezeknél a bandáknál alapelv, hogy a f őnök soha nem vesz részt az akciókban. Márpedig Péter maga ment oda az adósokhoz, hogy visszaszerezze a saját pénzét. Ha tényleg keresztapa lett volna, soha nem tesz ilyet. Arról nem is beszélve, hogy neki nincs szüksége ver őlegényekre, ű

éppenárnyékától. elég kemény és jó felépítés maga is. Nem ijed meg a saját - Tasnádi Péter szerint a rend ő rséget esetleg befolyásolhatta az ön személye is. Láposi Lő rinc egy id ő ben nemkívánatosnak számított belügyi körökben. - Ez így nem igaz. Már a rendszerváltozás után – 1990 márciusában – lettem tábornok, s annak ellenére, hogy még abban az évben betöltöttem az 55. életévemet maradhattam volna, ha akarok. Nem éreztem semmiféle politikai nyomást vagy bármilyen ellenérzést személyemmel kapcsolatban. Nem hiszem tehát, hogy az én családi kapcsolatom Tasnádi Péterrel bármilyen irányban befolyásolta a rendőrséget.megPersze kaptam olyan információkat, hogy a Maccabi-ügybe próbáltak engem is belekeverni. Ez természetesen nem sikerült, nem is sikerülhetett. Most kamatozott, hogy soha nem voltam korrumpálható. Egyébként is: nem politizáltam, én világ életemben a gyilkosokat üldöztem. - A Maccabi zsidó egyesület volt a közvélemény szemében. - Nem tudom megítélni, ennek a ténynek mekkora szerepe lehetett az ügyben. Nehezen tudok elképzelni hivatalos szintre emelt antiszemitizmust Magyarországon. Persze az elmúlt négy évben hallottunk ezzel kapcsolatban egyet s mást.


201/228

5/9/2018


202

TASNÁDI PÉTER

Ki tudja, lehet, hogy érzelmileg befolyásost egyeseket Tasnádi Péter származása… - Térjünk vissza a Maccabi tevékenységéhez. T. P. azt állítja, hogy amit csinált az inkább segítette volna a rend ő rsé get – ha hagyják. - Ebben lehet valami. Az biztos, hogy Péter mindig megfelelő jogi háttérrel intézte az ügyeit. A törvényességre folyamatosan ügyelt. Ez az egyik oka, hogy hajlamos vagyok a fenti állítását elhinni. A másik, hogy nekem beszélt a Macca bival kapcsolatos terveir ől. Reálisnak és jónak tartottam az elképzeléseit. Ezért is vállaltam, hogy tanácsadóként részt vegyek a munkában. Azt hiszem, tényleg segíthettük volna a rendőrség munkáját. - Ön nyilván márvelünk összefoglalta Kérem ossza meg ezeket. magának az ügy tanulságait. - Tasnádi Péternek azt hiszem le kellene mondania a nagy nyilvánosságot és a rendőrség egyes munkatársait irritáló körítésr ől. Kevesebb külsőségre van szükség. A másik tanulság, hogy talán túlságosan gyorsan robbant be a köztudat ba a jogos követelések érvényesítésének nyílt felvállalásával. Úgy is mondhatnám: egy kicsit megelőzte a korát. Ezt persze tekintheti dicséretnek is. Összefoglalóan: lehet, hogy Tasnádi Péter követett el hibákat, de nem b űnös, az biztos. Azt hiszem ezt még be fogja nekünk bizonyítani. Egyébiránt pedig: aRemélem tanulságokat a rendőrség munkatársainak is le kell vonniuk. ezt nélkülem is tudják.


202/228

5/9/2018


203


6. A BARÁT Wichmann Tamás, sokszoros világbajnok kenus - Mióta ismeriteg egymást? - Az 1980-as alimpia után jöttünk össze, egy környéken volt üzletünk. Nekem kocsmám, neki butikja. Mindjárt szóba is került, hogy élménybeszámolókat kellene szervezni, amelyeken én és még néhány neves sportoló vennénk részt Péter szervezésében. Így is lett. Jártuk az országot, előfordult, hogy egy nap három-négy helyen is megjelentünk. Id őközben a családjaink is jó kapcsolatba kerültek, a gyerekek például együtt jártak edzeni. ő

- Sokan állítják,kapcsán hogy Tasnádi szervez .tapaszAz élménybeszámolók err ő l nagyon neked isjó lehetnek talataid. - Ahogy mi sportolók elkezdtünk beszélni a színpadon, Péter máris rohant valahova telefonálni. Mire vége lett a bulinak, már mehettünk is tovább, egy óra múlva legalább további két helyen vártak bennünket. Úgyhogy csak meger ősíteni tudom a fenti állítást, sőt továbbmegyek: szerintem Tasnádi Péter egy szervező-zseni. - Ez egy kicsit er ő s, nem? - Nem, egyáltalán nem. Ő az ország egyik legjobb szervez je.sikeres Meg kellene becsülni ezt a képességét. dig őis volt, sokan irigykedtek rá. SajnosCsakhát, ebben azminországban a csodálat és az irigység együtt jár. Ahogy mostanság elnézem, az irigység er ősebb… - Hallhatnánk egy példát?! - ’82 őszén végigjártuk a BNV-t, támogatókat gyű jtöt-tünk egy kajak-kenuról szóló kiadványhoz – és ha már ott voltunk -, megszerveztünk pár tucat élménybeszámolót. Jómagam ennek köszönhetem, hogy aktív pályafutásom befejezésekor nem kis összeget tudtam felajánlani a szövetségnek. Hát, ilyesmi teljesen újdonság volt akkoriban, sőt azóta sem hallottam sok hasonlóról. Ebből is látszik, hogy Péternek fan-


203/228

5/9/2018


204

TASNÁDI PÉTER

tasztikus ötletei vannak, olyanok, amelyek megelőzik a korát. És ami nem mellékes: megvalósítani az elképzeléseit. El lehet gondolni, hogy képes az efféle nagy dobásokat nem nézték jó szemmel a vaskalapos hivatalnokok vagy a középszer űek. Pláne, ha jól is kerestünk… Hadd tegyek még az eddigiekhez egy Péterre nagyon is jellemző mozzanatot. Az élménybeszámolókat mindig úgy szervezte, hogy menet közben terítette a butikokban az általuk készített ruhákat. Erre mondják: ügyes! - Volt köztetek másfajta üzleti kapcsolat is? - Nem nagyon. Azt hiszem mindketten vigyáztunk erre a barátságra. Márpedig egy közös üzleti együttműködésben nagyon nagy a viták, a veszekedések lehetősége.


204/228

5/9/2018


205


- És a Maccabi? - Tulajdonképp’ ott is kívülálló voltam. Segítettem néhány apró dologban, a nevemet adtam a vállalkozáshoz, de mélyen nem folytam bele az ügyekbe. Gyakorlatilag 1987 óta – amióta az üzletemet megnyitottam – kiszorultam a közéletből, - még a sportból is -, minden energiámat és időmet a vendéglátóipar kötötte le. Egyszóval: a Maccabit mint ügyet, mint kezdeményezést ma is támogatom, de sokat nem tehettem érte. - Hogyan vet ő dött fel a sportegyesület megalapításának ötlete? - Talán mondanom sem kell, ezt is Péter találta ki! Eleinte csak sportlehetőséget szerettünk volna biztosítani a sok ő

ő

ő

csellengüzleti fiatalnak, csak kés bb vetAdött ebben esetleg lehetőségek is vannak. kettfel, őnk hogy közötti különbség itt is megmutatkozott. Én természetesen a kajak-kenu szakosztály létrehozását támogattam, Péter csak a népszer ű, sok embert vonzó sportágakat akarta az egyesületbe behozni. Azt hiszem, neki volt igaza, bár számomra örök szerelem marad a kajak-kenu. - Tehát Tasnádi Péter tiszta üzleti érdekbő l hozta létre a Maccabit? - Dehogyis. Imádja az ökölvívást, de rá jellemz ő, ha bármit tesz, legyen meg a haszna is. Magas szinten művel mindent, amibe Jellemz ő, hogy a Maccabi ökölvívói mindjártcsak megbelefog. is nyerték a magyar bajnokságot, amint első alkalommal elindultak a versenyen. Meggyőződésem, hogy Péternek ma már nemzetközi szintű versenyzői lennének, ha nem jön közbe a letartóztatás. Neki minden adottsága megvan ahhoz, hogy környezetében mindenkiből kihozza a maximumot. Remélem, régi álmairól ma sem mondott le. Nagy vesztesége lenne a magyar sportnak, ha Péter abbahagyná a menedzserkedést. - Te magad is nagy vesztesége vagy a magyar sportnak. - Jólesik ezt hallanom, de nem hiszem, hogy így lenne. Hál’ istennek a mai magyar kajak-kenu válogatott nagyon jól


205/228

5/9/2018


206

TASNÁDI PÉTER

elvan Wichmann Tamás nélkül. Nem állítom persze, hogy nem hiányzik a víz, az edzések hangulata. Ha lehet őségem adódna, minden gondolkodás nélkül belevágnék az edzősködésbe. - Fejezzük be a szokásos kérdéssel. Ha egy szóval kellene válaszolni, mit mondanál: bű nös-e Tasnádi Péter vagy sem? - Az ítélkezés a bíróság feladata, de ha minden áron hallani akarod a véleményemet, azt mondom: a rendelkezésre álló ismereteim alapján, nem bűnös.


206/228

5/9/2018


207


7. AZ ESKÜVŐI TANÚ Som Lajos, az egykori Piramis együttes vezető je - Pétert akkor ismertem meg, amikor még a közvélemény nem sokat hallhatott róla – kezdi a ma is rockzenész külsejű, halk szavú, ám határozott Som Lajos. Közelebbi barátságba akkor kerültünk, amikor Bécsből hazajött. Bármilyen furcsán hangzik Budapest társasági élete meglehetősen belterjes, Péterrel is összefutottam számos fogadáson, mindenféle rendezvényen. - Sokat beszéltek róla a városban? - Nem nagyon. Csak annyit lehetett hallani itt is, ott is, ő

hogy ügyes, a dolgait, avan üzleti érzéke. Késaz bbő tudtam arról jól is, csinálja hogy megalakult Maccabi, márpedig tevékenységük – az őrző-védő feladatok ellátása – érdekelt bennünket a Piramis nosztalgia-bulik kapcsán. Tulajdonképp’ már meg is állapodtunk, úgy volt, hogy a Maccabi emberei biztosítják a koncertjeinket. Mondjuk nem is személyes biztonságunk okán kellettek a testőrök, az ilyesfajta védelem ma már a show-business szerves része. De hát közbejött Péter letartóztatása… - Hogyan fogadtad a letartóztatás hírét? - Igazándiból nem lepődtem meg, ez minden olyan ember Csak paklijában bennevolt van,furcsa akik az másként élnek, mint az átlag. annyiban ügy, amennyiben a rendszerváltozástól többet vártam e tekintetben. A magam példá jából tudtam, hogy a szocialistának nevezett igazságszolgáltatás gépezete – finoman szólva – nem működik precízen. Azt hittem két évvel az új kormány felállása után, ilyesmi már nem fordulhat elő. - Maradjunk még a te ügyednél. - Nem mesélem el részletesen, épp’ eleget olvashattak, hallgattak róla akkoriban az emberek. A lényeg, hogy szándékosan belekevertek egy olyan balhéba, amely a példamutatás, még inkább az er őfitogtatás nyilvános bombája volt. Meg


207/228

5/9/2018


208

TASNÁDI PÉTER

kellett rángatni egy zenészt, egy ismert embert, hogy a többiek A dolgo persze nem arról szólt, hogy én b űnözokulhassanak. ő vagyok, sokkal inkább egy szabályszer ű, törvényileg behatárolt üzleti tranzakció önkényes értelmezése tapintható ki a történtek mögött. Pénzügyminiszteri rendelet alapján jártam el, úgyhogy az ügyvédem most kártérítésért folyamodik. Nem létezik, hogy ne legyen igazunk. Érdekes jogi esemény lesz. - Ezek szerint T. P.-t sorstársadnak érzed? - Ebben a tekintetben mindenképp! - De honnan voltál biztos abban, hogy vele szemben is igazságtalanul jártak el. Végülis akár igazak lehetnek a vádak.


208/228

5/9/2018


209


- Sokat beszélgettünk, nagyjából tudtam, mivel foglalkozik. Amennyire az újságokból kivettem, leginkább az úgynevezett pénzbehajtások miatt szálltak rá a rendőrök. Néhány ilyen ügyet – ha csak felszínesen is – én is ismertem. Ezek nem lehetnek bűncselekmények. Megeshet, hogy a jog bünteti azt, aki a saját pénzét visszaköveteli, de morálisan az ilyesmi teljesen érthető a mai link világban. Még azt sem tartom kizártnak, hogy rossza a törvény. Mondom: Pétert és a dolgait ismerve legalábbis nagyon valószínűnek tűnt számomra az ártatlansága. Úgy látszik minden hatalomnak szüksége van látványos, nagy ügyekre. Épp ’92-ben kezdték programszer űen a rendőrök a szervezett bűnözés elleni harcot. Azt hiszem, fontos volt számukra az eredmény, no meg a nagy nyilvánosság. Márpedig Tasnádi Péter kiválóan alkalmas volt a kívánt szerep eljátszására. - Beszélt neked Péter az eljárásról, a nyomozásról? - Nem nagyon, inkább a börtönélményeir ől beszélt. Meg is lepett, hogy volt televíziója, levelezhetett, újságokat olvashatott. Annak idején, amikor én bent voltam, ilyesmir ől még csak szó sem eshetett. Hál’ istennek ennyit változott a világ tíz év alatt. Sokat csökkent a foglyok elzártsága, azt gondolom, ez teljes szívves üdvözlendő folyamat. Én még olyan elszigeteltségben töltöttem a vizsgálati fogság három hónapját, mintha valami nukleáris titok tudója lennék. -- Hogy bírtad? Borzasztó nehezen. Er ős voltam, tartottam magam, de voltak nagyon elesett pillanataim. Nem kívánom senkinek… Láttam bent igazi kemény fiúkat, akik egy-két hét alatt egyszer űen összeroppantak. A bizonytalanság a legnehezebb, nem látod, hol a vége. A katonaságnál tudod, hogy bemész másfél évre és kész. Nekem viszont jöhetett volna 2-t ől 8 évig bármi. - Eszedbe jut ez az id ő szak még ma is? - Csak amikor szóba kerül társaságban vagy olvasok a börtönr ől. Ja,… és még amikor elmegyek a Tolnai utcában az épület mellett. Tíz év alatt még egyetlen egyszer sem jártam


209/228

5/9/2018


210

TASNÁDI PÉTER

arra anélkül, hogy legalább egy gondolatom ne legyen a szenvedőnek. Persze én magam is megérdemelném a sajnálatot, de azt hiszem nem az a fajta vagyok, akit sajnálni kellene. Ezzel együtt az az ügy könkretette a karrieremet, én azóta nem zenélek. - Még zenélhetsz… - Kizárt. Ez egy olyan fonal, amit ha egyszer elveszítesz, soha többé nem találsz rá a folytatásra. Nekünk a Piramissal minden összejött. Talán nem hangzik szerénytelenül, de egy adott pillanatban a legjobbak voltunk az országban. Megismételhetetlen pillanat volt. Zenélni ugyanúgy tudunk, mint régen – sőt … - de más a közeg és mások az energiáim is. - Nem hiányzik? - VanSzerencsés mindig valami más. a lovak ki azmost életemet. vagyok, mertMost a hobbim és töltik a munkám már hosszú ideje ugyanaz. Ami a zenét illeti: az öt nosztalgia buli nagy elégtétel volt számomra, emelt f ővel tehettem le a gitárt. - Térjünk vissza – persze csak gondolatban – a börtönhöz, a rabsághoz. Te is – és ebben a könyvben ez sokszor el ő került – azt állítod, hogy ártatlanul, méltatlan módon hurcoltak meg. Gondolod az egyén ennyire kiszolgáltatott a mindenkori hatalomnak? - Az aki nem úgy él, mint az átlag, feltétlenül. Minden hatalom arraéstörekszik, könnyen kezelhet ő, egységesen gondolkodó viselkedőhogy állampolgárokat neveljen vagy ilyenekké parírozza őket. Azon kívül nálunk a közgondolkodás is olyan, hogyha valaki egy kicsivel a többiek fölé n ő, le kell vágni a fejét. Ilyesmire használatosan a kirakatperek. A nyílt színen megrendszabályozunk egy ismert embert, ettől a töb biek boldogabbak lesznek, a hasonszőr űek pedig egy kicsit elgondolkodnak: na lám, hát ő is, lehet, hogy legközelebb én jövök. Valami ilyesmi történt Péterrel is. - Ha már visszatértél hozzá, kérlek beszélj róla: milyen embernek ismered Tasnádi Pétert? - Precíz, jó humora és egyéni stílusa van. Tudja, mit akar és


210/228

5/9/2018


211


azt tűzön-vízen keresztül megvalósítja. Szeretem az ilyen típusú embereket, talán mert én magam is ilyen vagyok valahol. - Köszönöm … - Hadd mondjak még valamit. Beküldtem Péternek a Piramis-vádirat című könyvem, s amikor elolvasta írt nekem egy levelet. Megköszönte, hogy er őt öntöttem bele, talán az én példám is segített neki kilábalni a szörnyű válságból. Már ezért megérte megírni a történetem.


211/228

5/9/2018


212

TASNÁDI PÉTER

8. A „VÉDENC” Zalatnay Sarolta, énekesnő - M ű vésznő ! Úgy látom nincs túlságosan elragadtatva az interjú ötletét ő l. - Nem err ől van szó, csak nem ismerem pontosan, hogy mi a célja ennek az interjúnak, illetve a könyvnek. - Amennyire tudom Tasnádi Péter könyvében elmeséli a Maccabi-sztorit, s a végén – már más közremű ködésével – megszólaltat olyan embereket, akik közelebbr ő l vagy távolabbról ismerték ő t. - Két megjegyzésem lenne. Az egyik, hogy Péterr ől nem ő

sokat tudok, régóta ismerem de csakmegjelenéséhez, felületesen. A másik: csakis bár akkor járulok hozzá azt, interjú ha őszintén elmondhatom a véleményemet. Büszke vagyok arra, hogy az én könyveimben tudatosan soha nem hazudtam, vagy ferdítettem el az igazságot. Ezt elvárom mindenkit ől, aki munkájával a nyilvánosság elé áll. - Természetesen a mű vésznő ő szinte véleményére vagyunk kíváncsiak – egyébként így volt ez minden megszólalóval -, s ígérem mondandóját a legcsekélyebb változtatás nélkül adjuk közre. - Hadd vágjak akkor a közepébe: én is azt hiszem, hogy Péter voltéletének, és valószín űleg nem is lesz maffiavezér. Más kérdés,nem hogy munkájának külsőségeit – tudatosan vagy sem, ezt nem tudom – úgy alakította, hogy az emberekben iganis ezt a képzetet keltette. Amikor egy Vasárnapi turmix televíziós felvételén – ahol én is szerepeltem – megjelent az embereivel, valóban úgy nézett ki, mint egy keresztapa. Egyébként tényleg jól is mutat a dolog: nagydarab, jóképű fiatalemberek, fehér ingben, nyakkendő ben, fekete szemüvegben. Az emberek már nem is a cselekedeteket, a valóságos tartalmat nézik, hajlamosak azonnal a látszat alapján ítélkezni. Olyan ez, mint amikor egy úrilány kihívó öltözéket vesz magára, s ettől máris nem úrilány, mindegy, hogy belső-


212/228

5/9/2018


213


leg változott semmit. És nem még sért valami: ha valaki tudatosan nem kelt valamilyen látszatot, ődhet meg, ha tényleg eszerint a látszat szerint ítélik meg. - Mit tud Tasnádi valódi mű ködésér ő l? - Nem sokat, de az biztos, hogy nem lehet maffiának tekinteni azt a csapatot, amelyik például biztosít egy rendezvényt, mint ahogy a Maccabi biztosította a Lokomotív GT búcsúkoncertjét. Vagy: szó volt a Piramis-koncert biztosításáról is. Ezzel Péter és a Maccabi észrevétlenül bekerült a művészvilágba is. Gondolom az egyesület támogatóinak köre is valahogy így állt össze. Amikor én a Maccabi pártoló tagja lettem, már egy komoly listát láttam magam előtt. Olyan ne-


213/228

5/9/2018


214

TASNÁDI PÉTER

vek sorakoztak támogatóként, amelyek garanciát jelentettek az ügy komolyságát illetően. - Amennyire tudom Tasnádi Pétert nem a Maccabi révén ismerte meg. - Így van, még Ausztriában élt – ahova én egy lombikbébi programra jártam ki -, amikor megismerkedtünk. Néhányszor laktunk is nála. Aztán egyre bővült a közös ismer ősök, barátok köre, olyannyira, hogy Péter másfél évig együtt élt az egyik barátnőmmel, akit én mutattam be neki. - Lehet, hogy kellemetlen a téma, mégis el ő hozakodom vele: úgy tudom a Maccabi önt is védte. - Valóban. Egyszer megfenyegettek telefonon, s utána Péter emberei őriztek egy hónapon át. ki éssem mivel fenyegette meg? hogy kaptam - Szabad Hogy kitudnunk, volt, máig tudom. A lényeg, egy telefont, miszerint tartsam magam távol a közélettől, mert különben pórul járok. Ez a bizonyos „közélet” elég tág fogalom és azt sem lehetett tudni, mennyire komoly a fenyegetés. Manapság sok minden előfordulhat… Úgy gondoltam, jobb félni, mint megijedni. Hadd tegyem hozzá őszintén: kifejezetten élveztem, hogy testőrök kísérgetnek. Jó egy kicsit legalább ennyiben hasonlítani a nagy sztárokra. Az ő nimbuszukhoz, a sztárság külsőségeihez hozzátartozik a testőr. - Könnyű megteremteni a látszatot. - Könny ű, de nagyon sok esetben veszélyes is. Sokaknak szemet szúr az ilyesmi és gyakran vált ki irigységet, valamilyen ellenérzést. - Térjünk vissza Tasnádi Péterhez. Emberként milyennek ismerte meg ő t? - Péter szerintem ponotsan ellentétes jellem, ahhoz képest, mint ami a látszat alapján róla kialakult. Nem hiszem, hogy gyenge volna, nincs szüksége ilyesfajta védelemre. Legalábbis így gondolom. - És a sokat emlegetett pénzbehajtás? - Tudom, hogy büntetendő cselekmény, mégsem vagyok képes morálisan elítélni. A mai jogrendszerben – és ezt


214/228

5/9/2018


215


szenvedő alanyként mondhatom, nagyon sokan tartoznak nekem – sajnos szinte képtelenség visszaszerezni jogos tulajdonunkat. Szükséges rossznak tartom az úgynevezett pénzbehajtást még akkor is, ha én lennék az utolsó, aki a törvények megkerülésére buzdít. Úgy tűnik pillanatnyilag alig van más mód, hogy az ember a saját pénzét visszaszerezze. Különben hülyét csinálnak a hitelező ből. Péter lehet, hogy kemény az üzletben, de valószínűleg kevesebben vágják át, mint például engem. Hadd tegyem még hozzá: amennyire tudom, Tasnádi Péter abszolút korrekt az üzleti partnereivel szemben. - És az üzleten kívül? - A barátnőim, akik közelebbr ől ismerték, azt mondják nehéz ember. Nem könnyű vele együtt élni, még akkor sem, ő

ő

ha partnerénekfigyelmességet, mindent megad,anyagi amir lbiztonságot, egy n csak és álmodhat: kedvességet, így tovább. - Ha jól tudom, önök egyszer összekülönböztek. - Igen, talán emlékszik arra az esetre, amikor a Kacsa magazin egykori f őszerkesztő jét valaki csúnyán helybenhagyta. Nos, ennek kapcsán volt Péterrel egy vitám, amelynek a részletei érdektelenek. Eléggé zűrzavaros történet volt, a lényeg, hogy bizonyos dolgokat idő múltán másképp’ és másképp’ idéztünk fel. A mai napig állítom, hogy akkor, abban az ügy ben igazam volt, de ez nem befolyásolja Péterr ől alkotott véleményem lényegét. Ez pedig így hangzik: Tasnádi Péter korrekt, becsületes ember. - Ön szerint elítélik? - Ezt nem tudhatom. Ő soha nem mesélt az ügyr ől, tehát csak annyi információ áll rendelkezésemre, amennyit az újságokból ki lehetett hámozni. Ezek alapján fogalmam sem lehet arról, vajon bűnös-e vagy sem, és pláne arról, hogy elítélik-e.


215/228

5/9/2018


216

TASNÁDI PÉTER

9. AZ ÜGYVÉD (A szóban forgó ügyben nem Tasnádi Péter véd ő je) Dr. Muskovszky Gábor - Ismeri-e a magyar jog a „jogos követelések érvényesíté se” törvényhelyet? - Nem. - Ez esetben hogyan minő síthet ő az a cselekmény, amikor a hitelező elmegy az adóshoz és felszólítja fizetésre? - Ez önmagában még nem büntet ő jogi kategória, csak akkor válik azzá, ha az a bizonyos felszólítás er őszakos elemekkel egészül ki. Ilyenkor beszélünk. - Gondolom a minönbíráskodásról ő sítés szempontjából mindegy, hogy testi vagy lelki er ő szakról van-e szó. - Elvileg mindegy lenne, de ezt hogy „lelki er őszak” gyakorlatilag lehetetlen bizonyítani. Mert mondjuk minek minősül, ha én most önre szúrósan vagy akár fenyeget ően ránézek?! Az önbíráskodás klasszikus fogalma mindig fizikai ráhatást jelent. Egyébiránt a Btk. Módosítása kiterjed az önbíráskodás büntetőtételei szigorítására is. - Esetleg éppen az olyan ügyek elszaporodása miatt, mint amilyenben most Tasnádi Péter is vádlott? - Igen, szigorát mindentekintve bizonnyal. Közelebb egymáshoz a büntetés a zsarolás és azkerült önbíráskodás. - És amúgy mi a különbség köztük? - Önbíráskodás, ha jogos követelésnek kívánok érvényt szerezni, míg zsarolás, ha jogtalan előny megszerzése céljá ból lépek fel. Sajnos az önbíráskodás elszaporodása nem véletlen. Elvileg ugyanis polgári peres úton kellene a jogos követeléseknek érvényt szerezni. A törvények pontosan szabályozzák az ilyesfajta ügyek menetét. Az élet, a valóság azon ban más… Először is: ma Magyarországon ezek az eljárások hihetetlenül hosszadalmasak és nem utolsó sorban ebb ől adódóan eredménytelenek. Az adósnak ugyanis van ideje, módja


216/228

5/9/2018


217


kivonni az eljárás hatálya alól a vagyonát. Elidegenítheti, elajándékozhatja, elrejtheti és ígylehet tovább. Ha maa tartozást. az adós nem akar fizetni, gyakorlatilag nem behajtani Eb ben a tekintetben hibás az egész jogrendszerünk törvényi alapjaiban és gyakorlatában egyaránt. Sokat foglalkoztak már a kérdéssel a szakemberek, valószínű, hogy elő bb-utóbb változások is lesznek, de a jelenlegi helyzet rossz, az biztos. A jog ez esetben is az élet után kullog. A lehetetlen állapotokat persze sokan megelégelték, f őleg azok, akiknek milliós, sokszor tízmilliós kintlévőségeik voltak a behajtás minden esélye nélkül. Olyan eszközökhöz nyúltak tehát, amelyek bár jogellenesek, annál eredményesebbek. Gombamód szaporodnak ma is a pénzbehajtásra szakosodott cégek, mégha engedélyük


217/228

5/9/2018


218

TASNÁDI PÉTER

a dolgok természetéből adódóan nem is lehet effajta tevékenységre. - Sokan mondják, hogy az úgynevezett pénzbehajtási tevékenység egy joghézagon alapul. - Ez nem igaz. A magyar jogszabályok egyértelműen tiltják és büntetik azt, amit a köznyelv pénzbehajtásként jelöl. Mese nincs: polgári követelést polgári úton lehet érvényesíteni. Ez ma a törvény. Más kérdés, hogy a jog ezen a ponton csapdába került. Sokszor olyan magatartást és elkövetőt véd ugyanis, amely csalásnak és aki csalónak minősíthető. Magyarán: az esetek többségében olyan embert védelmez – szerintem túlságosan is – a jogszabály, aki csalárd módon kicsalta valakitől a pénzt és esze ágában sincs visszaadni. nyilvánvalóan sérti a társadalmi - Ez Abszolút…, az emberek ezek után igazságérzetet. nehezen bíznak a törvény erejében. Azt tapasztalják ugyanis, hogy a nyilvánvaló szélhámos röhög a markába. Egy jogállamban ugyanis nem létezhet, hogy a jog a jogtalanságot elkövető személyt védi. Ez tarthatatlan. Hadd említsek egy példát. Az angolszász jog ismeri az úgynevezett sürgősség fogalmát. A bírák akár hétvégén vagy éjjel is összeülnek, ha az adós bizonyítja, hogy ez indokolt és ha meg tudja fizetni. Ez a rendszer óriási előny a hitelező számára, ahhoz képest, hogy esetleg évekig fizeti a per minden költségét – lényegében az államnak is hitelez – és aztán mire nyer, nincs mit behajtani. Hát ilyen és–ehhez hasonló jogipert megoldásokon kellene elgondolkodnunk mert mint már mondtam – tarthatatlan, hogy a csalót védje a törvény a kényszer ű önbíráskodóval szemben. - Térjünk vissza most Tasnádi Péterhez, ön szerint elíté lik? - Nem ismerem az ügyet, szakmailag sem lenne korrekt, ha ennek ellenére a várható ítéletr ől nyilatkoznék. Általánosságban amit lehet, elmondtam… - Köszönöm, sokat segített.


218/228

5/9/2018


219


10. A másik ügyvéd Dr. Bíró László (A könyv tárgyát képező ügyekben is Tasnádi Péter védő je) - Talán túlságosan is belemerültem a Maccabi-sztori tanulmányozásába, de ő szintén szólva nem tudom, milyen kérdést tehetnék még fel a jogi képvisel ő nek. Arra kérem tehát ügyvéd úr: kezdje el, s beszéljen arról, amit fontosnak tart. - Akkor ismertem meg Tasnádi Pétert, amikor Ausztriából végleg hazaköltözött. Különböző társaságokat kívánt alapítani akkoriban, s minthogy jómagam elsősorban társasági- és ő

cégjoggal foglalkozom, nek látszott együttm űködésünk. Abbankézenfekv az időszakban Tasnádi szorosabb úr másik három-négy ügyvéddel is munkakapcsolatban állt, így els ősorban – és eleinte – különböző részfeladatokat láttam el üzleti tevékenységében. Első ilyen munkáim egyike volt a Comel-Trade Kereskedelmi cég megalapítása. Már ennek kapcsán is nagyon korrekt üzletembernek ismertem meg Tasnádi Pétert, olyan egyéniségnek, aki tele van elképzelésekkel, s ezek megvalósításáért hajlandó keményen dolgozni. Őszintén szólva nem meglepő, hogy zavarta őt a ’90-es évek elején Magyarországon uralkodó jogszabályi zűrzavar. A gyors reagálás, a hatékony üzleti működés akadályozóját látta a nehézkes törvényi korlátokban. - Amennyire tudom, ezzel nem volt egyedül. - Tény és való: az úgynevezett rendszerváltozás tájékán hazatelepül ő – vagy csak itt működni szándékozó – üzletemberek számára sok minden érthetetlen, még inkább lassú volt (sok tekintetben az ma is) a honi joggyakorlatban. Ebben a tekintetben tehát teljesen természetesnek találtam, hogy Tasnádi úr üzleti elképzeléseit akkortájt jogilag nyesegetni kellett. Ezzel együtt, gond nélkül hoztuk tet ő alá a ComelTrade-et és csak hónapok múlva találkoztunk újra, amikor felmerült a Maccabi sportklub alapításának gondolata. Előké-


219/228

5/9/2018


220

TASNÁDI PÉTER

szítettem a tervezetet, de rögtön az elején a névhasználat kapcsán gondok hát adódtak. Gyanítom, err őlhogy esik aszó könyvben, nem akarom részletezni, a lényeg, F őavárosi Bíróságon eljártam – sikeresen – a névhasználat ügyében. Ennek eredményeként ’91 decemberében minden alaki és formai követelménynek megfelelő alakuló közgyűlést tarthatott a Maccabi. Itt közfelkiáltással választották elnöknek Tasnádi Pétert és egyhangú volt a döntés a tisztségvisel ők tekinteté ben is. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a nyomozás során felmerült, hogy esetleg a közgyűlésen nem egészen tiszta módszerekkel került védencem az elnöki székbe. Mint mondtam: err ől szó sem volt. Elkezdett hát működni a Maccabi, s ’92 tavaszán megtörtént a hivatalos bejegyzés is.


220/228

5/9/2018


221


- Milyen ügyfélnek ismerte meg Tasnádi Pétert? - Amint már mondtam: korrekt volt. Hamar átlátta a jogi szabályozás útvesztőit, lényegében vita nélkül elfogadta az útmutatásaimat. Különösképp’ jellemző rá a gyorsaság, az azonnali döntés képessége. Azt várja egy ügyvédt ől, hogy mindig rendelkezésre álljon, s ha lehet rögtön öntse jogi formába az ötleteit. Ezt sok kolléga nem szereti, én azonban semmi kivetnivalót nem találok abban, ha egy üzletember siet. Sajnos azonban Tasnádi Péter tempója – hogy finoman fogalmazzak – nem jellemző a magyar joggyakorlatban. Valamikor ’92 tavaszán éreztem először, hogy ebből az ellentmondásból esetleg komolyabb gondok támadhatnak. Előfordult, hogy Tasnádi úr jogászok bevonása nélkül tett különböő

z - lépéseket. Láthatóak voltak a gyülekező viharfelhő k? - Utólag rekonstruálható, hogy nem utolsó sorban az elképesztően lassú ügymenet mniatt sodródott védencem olyan szituációba, hogy kapkodva, olykor megalapozatlanul kellett döntenie. Hadd mondjak egy idevágó példát. Magyarországon az ingatlanok tulajdoni átírása pillanatnyilag 24-26 hóna pot vesz igénybe. Ez a tény gyakorlatilag megbénítja az üzletmenetet. Mert hisz például Tasnádi Péter is vásárolt egy házat, amely bár de facto az övé lett, a nyomozás során kiderült: úgy adta el, hogy a tulajdonlapon még nem volt meg a szükséges bejegyzés. A lassúság más tekintetben is rengeteg gondot okoz. - Hadd térjek most vissza az el ő z ő kérdésemre: lehetett érezni valamit a letartóztatás el ő tt? - Talán ’92 szeptemberében keresett meg Tasnádi úr azzal, hogy vállalok-e büntető ügyeket is. Mondtam, hogy általában nem, de ha régi, állandó ügyfelem kerül bajba, esetleg kivételt teszek. - Ezek szerint ő is sejtett valamit. - Minden bizonnyal, mert bár mosolyogva mondta, amit mondott, lehetett tudni, hogy nem véletlenül hozta szóba a témát.


221/228

5/9/2018


222

TASNÁDI PÉTER

- Ön is látta el ő re a bajokat? - Nem, de nem is láthattam. Akkoriban nem voltunk olyan szoros kapcsolatban, hogy számomra áttekinthetők lettek volna Tasnádi Péter tevékenységének részletei. - Meglepő dött, amikor letartóztatták? - Teljesen megdöbbentem. Sokat mégsem meditálhattam a dolgokon, mert mire aznap a munkahelyemre értem, az asztalomon már ott volt a cédula az üzenettel: menjek be a Pest Megyei Rendőr-f őkapitányságra. Be is mentem, azonnal megbízott a védelem ellátásával. - Milyen ügyre számított? - Az első három-négy hónapban nem lehetett tisztán látni, hogy tulajdonképp’ mivel és milyen mélységben gyanúsítják. ő

Meg tudom hogy volt. abbanSokszor az id ben Tasnádi úr a megengedhet őnélérteni, idegesebb kellett figyelmeztetni, hogy az őrökkel, a rendőrökkel megfelelő hangnemben tárgyaljon. Nehezítette a helyzetet, hogy pillanatok alatt öt-hat ügyvéd is elkezdett dolgozni az ügyön. Láthatólag minden érintett jót akart, de a kapkodásból adódóan gyakran összekuszálódtak a szálak. „Félidő ben” aztán már éreztették a rendőrök, hogy bizony akár egy évig – vagy még tovább is – elhúzódhat a nyomozás. Furcsa módon ettől lassacskán lecsilla podtak a kedélyek, fokozatosan tisztult a kép. - Kérem, ismertesse velünk ezt a „tiszta képet”. - Tekintve, hogy még mélyebb bírósági szakaszban ügy, nem szívesen bocsátkoznék elemzésbe. van Amitazelmondhatok (anélkül, hogy bárkit megbántanék): a rend őrség nagy fogásnak tekintette Tasnádi Péter letartóztatását és az a gyanúm egészen magas helyr ől kaptak felhatalmazást és szabad kezet. - Vajon miért? - Nem hiszem, hogy ez valaha is kiderül… - De hát valamit mégis tudhatott a rend ő rség, ha telekürtölték a sajtót a különböző maffia-tevékenységr ő l szóló információkkal. - Annak idején Budapesten néhány emberr ől elterjedt, hogy ők az alvilág f őnökei. Hogy ebből mi volt igaz és mi nem, azt


222/228

5/9/2018


223


nem tudhatom, de úgy gondolom Tasnádi úr nem utolsó sorban ezeknek a megalapozatlan információknak lett az áldozata. Mert ugye mára kiderült, hogy az úgynevezett maffiaf őnöki tevékenysége légből kapott találgatás csupán. - Egyértelmű volt, hogy a hatóságok kiemelten kezelik a Tasnádi-ügyet? - Igen, ez egyértelmű volt. - Milyen jelekbő l lehetett erre következtetni? - Elég volt kinyitni az újságokat. Alig akad az utóbbi évek bűnügyi krónikájában olyan ügy, amely ekkora nyilvánosságot kapott. Azután érzékelhető volt, hogy az ügyészség formális szerepet játszott a nyomozásban. Úgy tűnt, hogy amit a rendőrök elhatároznak, ahhoz az ügyészség kézséggel statisztál. találgatásokba bocsátkozni, ebb ől arraNem lehet kívánok következtetni, hogy az érintettek egyde el őmindre lefurottnak hitt játszmát akarnak végigjátszani. Ily módon nem meglepő, hogy amikor konkrét bizonyítékokat kértünk az ügyészektől, mindig azt hangoztatták: ezek a bizonyítékok a rendőrség rendelkezésére állnak. Utóbb bebizonyosodott: nem így volt. - Hogyan áll pillanatnyilag Tasnádi Péter ügye – jogi szempontból? - különösen nagy értékre elkövetett csalással és zsarolással vádolják. A mi álláspontunk továbbra is az, hogy legfeljebb az- önbíráskodás tényállása állapítható meg. És a fegyverek. - Ezen nincs mit vitatni. Valóban találtak nála fegyvereket, de el kell mondanom, hogy a viselési engedély iránti kérelem a letartóztatás napján már bizonyíthatóan ott volt az illetékesek asztalán. Két kisebb jelentőségű vádpont van még. Az egyik a devizajogszabályok megsértése, a másik az L.ügyben az a bizonyos kölcsönös tettlegesség, amely mindkét félnél 8 napon belül gyógyuló sérülésekkel járt. Egy átlagos ügyben ezek a vádpontok nem adtak volna alapot a 13 hóna pos előzetes fogvatartásra. Az ilyen ügyek rendszerint pénz-


223/228

5/9/2018


224

TASNÁDI PÉTER

büntetéssel vagy rövid időtartamú, felfüggesztett szabadságvesztéssel végződnek. - Ügyvéd úr, ön szerint melyek az ügy legf ő bb tanulsá gai? - Minden érintett levonhatja a megfelelő következtetéseket. Tasnádi Péternek a jövő ben minden, általa esetleg kevésbé jelentősnek tartott ügyben is ki kell kérnie jogi szakért ők véleményét. Azt gondolom a rendőrség számára is tanulságos a történet. Azt hiszem, a magasabb beosztású parancsnokok nem mehetnek el szó nélkül a történtek mellett. - Nem akarom önt jóslásra – még inkább: prejudikációra – kényszeríteni, de hadd kérdezzem meg: mire számít? - Valóban, nem szívesen tennék az ügy jelen szakaszában elhamarkodott kijelentéseket. mindenképpen mondanom kell valamit: úgy gondolom azHa előzetes letartóztatás időtartamával letöltöttnek tekintik majd a büntetést. Legalábbis hasonló esetekben ez a gyakorlat…


224/228

5/9/2018


225


Epilógus Kérem nézzék el nekem, hogy ígéretem – és szándékom – ellenére néhány rövid megjegyzés erejéig visszaveszem a szót. Meggyőződésem: az olvasó is érzi amit én. Jelesül: túlságosan rózsaszín képet festenek rólam az interjúk, illetve az interjúalanyok. Nem mondhatom persze, hogy sajnálom – mert azért örülök a jó véleményeknek -, de azt nyugodtan állíthatom: nem a szerecsenmosdatás volt a célom. Ha hiszik, ha nem, a megszólalók listáját úgy állítottuk össze, hogy lehetőleg korrekt, reális kép alakuljon ki a Maccabi-ügyr ől, s rólam. A majd két tucatnyi megkeresett barát – ismer ős – hivatalos személy között számos olyan akadt, akitől – finoman szólva is – alig volt elvárható, hogy mellettem foglal állást vagy netán kedvezően nyilatkozik rólam. Nem tudom miért, senki sem volt hajlandó elmarasztalóan állást foglalni. Vagy nem vállalták a beszélgetést vagy olyanokat mondtak, amik engem leptek meg legjobban. Természetesen nem ringatom magam abban a hiú illúzióban, hogy a Tasnádi Péterr ől az emberekben kialakult kép ennyire egyoldalúan kedvező lenne. Azért engedtessék meg nekem mégis, hogy a szóban forgó interjúkat nyugodt lelkiismerettel és büszkén adjam közre. (Engem a megszólalók arra sarkallnak, hogy megpró báljak tényleg olyan lenni, mint amilyennek ők látnak…) A másik ok amiért újra tollat ragadtam, egy – a Népsza badságban megjelent – rövid írás a privát végrehajtók meg jelenésér ől. Igazából nem érzem érintve magam – csak a vádak szerint foglalkoztam pénzbehajtással – mégis, épp elég szó esett könyvünkben a témáról ahhoz, hogy érdemes legyen befejezésül elolvasnunk az említett írást. Íme tehát:


225/228

5/9/2018


226

TASNÁDI PÉTER

Jönnek a privát végrehajtók

Az adós fizeti majd a behajtási jutalékot Két hete új törvény szabályozza a bírósági végrehajtást. Nemrég látott napvilágot az a négy miniszteri rendelet, amely a részletszabályokat is tisztázza. Mindezek eredményeként gyökeresen átalakul a végrehajtás szervezete: megjelennek az önálló (privát) végreahajtók, akik sikeres eljárásuk után – január elsejét ő l – behajtási jutalékkal is kalkulálhatnak. Három lépcső ben lép hatályba a bírósági végrehajtást szabályozó új joganyag. A törvény már szeptember 1-jét ő l alkalmazható, míg a most megjelent négy igazságügy-miniszteri ő

ő

ő

rendelet szeptember 16-tól, illet leg jöv év elejét l érvénye sen ad útmutatást a jogalkalmazóknak. A bírósági végrehajtás reformjára azért volt szükség – mondta lapunknak Fluckné Papácsy Edit, az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára -, mert a korábbi szabályozás indokolatlanul védte az adósokat, de nem segítette az eredményes végrehajtást sem. Tavaly már háromszázezer végrehajtást rendeltek el hazánkban, amelyek közül csak minden második ügyben sikerült behajtani a tartozást. A tavasszal elfogadott törvény és a négy miniszteri rendelet új alapokra helyezi a bírósági végrehajtást: az ingatlan- és az ingóvégrehajtás javítása (pl.:lehet aző várverési értékesítés bevezetése)feltételeinke mellett a jogszabályok é teszik az önálló bírósági végrehajtási szervezet felállítását, illet ő leg megteremtik a végrehajtók anyagi érdekeltségét. Bő vül a végrehajtható jövedelmek köre. Míg korábban a munkabér harmadát, kivételesen felét tilthatták le, ma az öregségi nyugdíjminimum (jelenleg 7.400 forint) mintességet élvez a végrehajtás alól. Ellenben a nyugdíjminimum ötszörösét meghaladó havi jövedelem (37.000 forint) fölötti rész teljes egészében levonható a munkabérbő l. A végrehajtóknak az elkövetkező napokban kell nyilatkozniuk arról: önállóan vagy a bírósági szervezeten belül kíván-


226/228

5/9/2018


227


ják-e folytatni január elsejét ő l a munkájukat. Az igazságügyi tárca országosan 300 – köztük hatvan f ő városi – önálló bírósági végrehajtóval számol, akiket a végrehajtás foganatosításáért munkadíj és költségtérítés, az adós teljesítése esetén ezenfelül behajtási jutalék is megillet. (Népszabadság 1994. szeptember 14.) Úgy tűnik lassacskán a magyar törvénykezés is felismeri azokat az anomáliákat, amelyekr ől annyit beszéltem olvasóimnak is. Nem érzek elégtételt, de annak azért örülök, hogy Magyarország – a mi közös hazánk – megint lépett egyet Európa felé. Vége


227/228

5/9/2018


228

Tasnádi Péter Maffia életre – halálra című munkája nem szokványos dokumentum kötet, bár egy megtörtént eseménysort mesél el. A dolgok 1992 szeptember 28-án kezdődtek, amikor a szerzőt látványos körülmények között tartóztatta le a kommandóval megerősített rendőrség…


228/228

maffiaeletrehalalra

Recommend Documents