Lux Elvira

BOLDOGSÁG ÉS KESERÛSÉG A SZEXBEN

BOLDOGSÁG ÉS KESERÛSÉG A SZEXBEN Lux Elvira válaszol 

Borítóterv: Malum Stúdió © Lux Elvira – 2009

ISBN 978-963-248-026-8

Kiadja a Saxum kKönyvkiadó, 2009 Felelôs kiadó: Jenei Tamás Felelôs szerkesztô: Sinkó Dóra Mûszaki szerkesztés: FeZo Bt. Tördelôszerkesztô: Jeges Erzsi

Tartalom

Kérd Kérdez ezz! z! Fele Felele lek... k..... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... ....

7

Tisz Ti sztá táza zatl tlan an viszo viszony nyok ok .... ...... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... .... ..

9

Helyt Helyt – ÁLL ÁLL – ás ...... ......... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ... 39 Áhítot Áhítottt csúcs csúcs ...... ......... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ...... ... 65 Ennyi? Ennyi? /Nem/ /Nem/ Elég!..... Elég!.......... ........... ........... .......... .......... .......... ......... .... 91 TEHER TEHE R – be – Esés ............ ................. .......... .......... ........... ...........153 .....153

Kérdezz! Felelek

Felelek arra, amire tudok. A Saxum Kiadó kedves kezdeményezése, hogy olvasói számára nyitott egy olyan rovatot a „neten”, amely a szexuális élet problémáinak megoldásához vezethet. Én eleinte húzódozva vállaltam ezt a kérdés-válasz „játékot”, mert nekem nincs is Internetem. Ôk azonban a technikai hozom-viszem munkát nagyvonalúan magukra vállalták. Köszönet a kiadónak az ötletért és a segítségnyújtásért is. Negyven éve foglalkozom a nemiség problémáival, de annak ellenére sem szívesen vállalok felelôsséget ebben a dologban névtelenül és látatlanban. Én jól tudom, hogy ez milyen súllyal nehezedik lelkiismeretemre. Soha nem voltam gyáva, de ez a feladat mégis túlzó bátorságot igényel. Néhány – olykor – kusza sorból beavatkozni az emberek sorsába, szigorúan vett magánéletébe már inkább vakmerô, mint hôsi feladat. Mégis vállalkoztam a lehetetlenre, mert egész életemben kötelességtudó „közkatona” voltam, s tisztában vagyok azzal, hogy gyakran egy szó is lehet terápiás értékû. 7 

Az is igaz viszont, hogy a rossz szónak is lehet –  többé vagy kevésbé – károsító ereje. Egész életemet áthatotta a segíteni akarás mind testi, mind lelki vonatkozásban. Végül is ezt a feladatot is ennek jegyében vállaltam. Az érdeklôdés nem kicsi a rovattal szemben. Természetesen mindenkinek képtelen lennék válaszolni. Vannak és lesznek, akik válasz nélkül maradnak. Sajnálom. Ez a könyv tartalmazni fogja az eddig megjelent kérdéseket és válaszokat, amelyet azért is érdemes lesz megvenni, mert – remélem – tágítani fogja az egyén szexuális kultúrára vonatkozó látásmódját. Ez, mint tudjuk, kis hazánkban a nagyon is szûk határokon belül mozog. Ezen túl, lehet a késôbbiekben is útmutató a csak késôbb felmerülô kérdésekhez és válaszokhoz. A válaszok adására azért is mertem vállalkozni, mert az egyén távolról sem annyira egyedi, mint amennyire esetleg szeretnénk ezt gondolni magunkról. Egy földrészen, azonos országban, azonos kultúrkörben nevelkedve, az általános szokásrendszerek ismeretében nem is olyan nehéz rájönni még arra sem, hogy néhány megfogalmazott mondat mögött milyen kiváltó okok rejlenek. Remélem, hogy a Kiadóval karöltve hasznukra lehetünk a párkapcsolatuk jobb átélésében és a sikeresebb családi élet megvalósításában és fenntartásában. Ezt kívánjuk Önöknek! Tisztelettel:

Dr. Lux Elvira klinikai szakpszichológus

8 

Tisztázatlan viszonyok

 Kedves Lux Elvira!   Nem kérdezni szeretnék, hanem köszönetet mondani. Tízévnyi házasság után 1999-ben nagy törés következett  be az életemben. Megjelent  a harmadik (a páromnak).  Megkérdeztem tôle, mit akar  a továbbiakban. Azt a választ kaptam, hogy a másikat szereti. Pár nap gondolkodás után összepakoltam a cuccait, és azt mondtam neki, hogy akkor ott a helyed, nézd meg ott az élet másik oldalát is. Közben még  nagyon sok minden történt, kiderült, amit most itt nem írhatok le, amiért az „összepakolás” megtörtént. Szerettem a férjemet és a két kisgyerekünk is, de nem bírtam a megaláztatást, hogy tudom: tôlünk „oda” megy. Ennek ellenére eszem ágában sem volt lemondani a fér jemrôl. Jó apa volt, bármit is tett. Szenvedtem, a legrosszabb az volt számomra, hogy milyen nô vagyok én, hogy nem tudom megtartani a gyermekeimnek az apjukat. Ekkor akadt a kezembe az Ön könyve: „Nôi szerepek”. Nagyon sokat tanultam belôle, elkezdtem 9 

nôként viselkedni, az Ön tanácsait követve. Nagyon jól  bevált. Sokszor gondoltam évek után is Önre, hogy ki  lehet számomra az az ismeretlen hölgy, akinek köszönetet mondhatok a sok jó tanácsért. A férjem egy év után magától jött vissza a családjához, azt akartam, hogy szeretetbôl jöjjön vissza. Ezen egy év alatt nemcsak szenvedtem, hanem rengeteget tanultam, fejlôdtem, a megpróbáltatásaim hála Istennek felfelé húztak. Most  2009 van, köszönöm, jól vagyunk, és azt hiszem, fordult a kocka, most a férjem szeret „jobban”. Örök hálával:  Zsuzsanna Kedves Zsuzsanna! Ha tudná, milyen nagy örömet szerzett levelével! Köszönöm. Ma már számomra ezek a pozitív viszszajelzések nemcsak azt jelentik, hogy érdemes dolgoznom, hanem azt is, hogy érdemes élnem. Ez az én igazi jutalmam és nem egyéb sikerek, kitüntetések. Talán el sem hiszi, milyen boldoggá tesz, ha azt tapasztalom, jó talajba hullott a mag, amit elültetni igyekeztem. Nagyon szépen köszönöm a köszönetét. Üdvözlettel.

 Kedves Dr. Lux Elvira!   Nekem olyan problémám lenne, hogy az én párkapcsolatom eléggé tönkrement már, de vannak még érzelmek, ezért küzdünk még. A lelkem mélyén érzem, hogy ez már nem fog nagyon mûködni, de mégis: nem tudom elhagyni, nincs hozzá elég erôm. Most abból áll a kapcsolat, hogy hétfôn sza10 

kítok vele, mert már a keserûségtôl nem tudok mit csinálni. Aztán nem bírom nélküle (rosszabb nélküle, mint  vele), és akkor kibékülünk már kedden. Nem tudom, mit tegyek, de így is, úgy is szenvedek tôle… De amit  csinálok, az a legesleghelytelenebb!   Köszönöm! Lídia Kedves Lídia! Mi lenne, ha „szerdáig” várna, illetve addig, amíg ô nem keresi Magát. A mai lányok legnagyobb hibája  – szerintem –, hogy túlzottan odaadóak és ragaszkodóak még akkor is, ha úgy látják, hogy a kapcsolatuknak nincs jövôje. Érzelmeket nem lehet tudatilag gerjeszteni, de korlátozni, kordában tartani igen. Ahhoz, hogy az embernek étvágya legyen, akár evésre, akár a szexre, meg kell éheznie. Amelyik gyerek szereti a palacsintát, az eleinte örül, ha gyakran sütnek neki, de ha az anyukája állandóan az orra alá tartja a finom csemegét, nemcsak a palacsintától fog elmenni a kedve, de az élettôl is. Próbálja meg türtôztetni magát, amíg partnere rá nem éhezik a Maga szeretetére. Ha ez nem így lesz, akkor valóban tanácsosabb lenne szakítani, de nem egy nap erejéig, hanem örökre. Tisztelettel.

Tisztelt Doktornô!  Feleségem három évtizedes házasság után elfogadta egy udvarló nyomulását és kapcsolatot létesített vele. Odaadó, hûséges férje voltam, igyekeztem minden igényét  kielégíteni, most mégis azt mondja, joga van ahhoz, hogy ezt az érzést is megélje, végül is ô rendelkezik a 11

teste felett. A kapcsolat ugyan látszólag nem veszélyezteti a házasságunkat, hiszen ô biztosít is errôl és tényleg  csak heti 1-2 találkozásról van szó. A tudat azonban, hogy a  feleségem mással szeretkezik, tel jesen kiborított. Becsapottnak, elhagyatottnak éreztem magam és átértékelôdött az egész házasságunk. Megrendült a bizalmam is benne, már nem tudom hitelesnek elfogadni, ha barátságos velem, a szexuális együttléteink alatti magatartását sem. Néhány hétig bírtam a feszültséget, de az új helyzet erôsen felkavarta az én szexuális vágyaimat is. Reméltem, ha én is megpróbálok kapcsolatot létesíteni, könnyebb lesz elviselni a helyzetet. Nem így lett. Bár szerencsésen, viszonylag gyorsan rátaláltam egy ideális partnerre, kiderült, hogy szinte teljesen képtelen vagyok az élvezetre. Elôször merevedési zavarra gondoltam, hiszen ötvenes férfiként ez már elképzelhetô lehet. Meg is próbálkoztam az ilyenkor szokásos gyógyszerekkel, de eredménytelenül. Valóban segítették a merevedést, de többet  már nem. Hiába voltam kemény (amúgy a gyógyszer  nélkül is), az ejakuláció nem tudott bekövetkezni. Most  már ott tartok, hogy sem a szeretômmel, sem a felesé gemmel nem tudok kielégülni és ez egyre jobban frusztrál. Ha mégis nagy nehezen, de sikerül, egészen más a hangulatom, de ha nem, az teljesen kiborít és rányomja a bélyegét minden kapcsolatomra. És sajnos többnyire ez a helyzet. Az urológus széttárja a kezét és andológiára küld, annál is inkább, mert alacsonynak találta a tesztoszteron szintemet (8,64). Lehet ez az ok? Vagy inkább lelki tényezôk okozzák? Ha igen, hova fordul jak? Családterápiára nem szívesen jön a feleségem, mondván, ô egészséges, neki nincs szüksége tanácsra, ha beteg vagyok, én kezeltessem magam. Szexológus tud  12

segíteni? Én mit tehetek, hogy javuljon a helyzet?  Köszönöm szépen a válaszát és elnézést kérek a hoszszabb levélért. DR. Tisztelt Dr. Úr! Harmincéves házasság után a felesége megcsalja és ô ezt azzal „igazolja”, hogy a saját testével ô rendelkezik. Nem ismeri-e kedves Felesége azt a mondást: „nem csak kenyérrel él az ember”? A hûtlenség ennél sokkal összetettebb valami, testi-lelki vonatkozásban egyaránt. A viszont megcsalás nem tette Önt boldoggá, ezt teljesen érthetô, hiszen a hûtlenség nem kutyaharapás, amit a szôrivel kell vagy lehet gyógyítani. Szexuális zavarainak keletkezése összefügg a történettel, fôleg, ha korábban minden teljesen rendben volt funkcionálisan. Forduljon szexológushoz! Együttérzéssel kívánok sok sikert.

Tisztelt dr. Lux Elvira!   A napokban láttam nyilatkozni a tv-ben a pszichoszomatikus betegségbôl fakadó meddôséggel kapcsolatosan, és felkeltette érdeklôdésemet problémánk megoldása miatt. Párom 45  éves férfi (én 33 éves nô vagyok), állítólag gyermekkori mumpsz és herevisszér-tágulat miatt nem lehet gyereke. Erre ráment  a korábbi házassága is, többször próbálkoztak feleségével beültetéssel, különbözô mûtétekkel, sikertelenül. Pontosabban különköltözésük után 7 hónappal, immár a mi kapcsolatunk ideje alatt a külön élô feleség beültettetett magának egy korábban lefagyasztott, párom hím13

ivarsejtjével megtermékenyített petesejtjét. Ami (számomra sajnos) sikeres volt és terhessége 5. hónapjában van. Mi is próbálkozunk immár 10 hónapja természetes úton, de sajnos nem sikerül teherbe esnem. Állítólag  a párom szerint kizárólag csak beültetéssel lehet ebbôl  valaha gyerek az orvosi eredményei alapján, mivel  nagyon kevés a spermaszáma. Én egészséges vagyok, korábbi kapcsolatomban volt egy vetélésem, tehát elvileg  teherbe tudnék esni. Valamiért azonban úgy érzem, a kevés spermaszámnak és a test ilyetén mûködésének, megbetegedésének lelki eredetû okai lehetnek. Mit gondol? Az esetek hány százalékában lelki ok miatt nincs megfelelô  mûködés? Illetve nem lenne-e célszerûbb beültetés helyett   pszichológushoz menni? Annyiszor olvastam, hogy a beültetések sikertelenek voltak és miután „elengedték” ezt  a görcsöt, természetesen jött a baba. A probléma gyökereit szeretném, ha megtalálnánk. Bizonyára frusztrál  minket a „feleség” is, de szeretnék ideális, harmonikus családi életet kialakítani, viszont nagyon megkeserít ez a „feleség”. Tisztelettel várom válaszát. Olívia Tisztelt Olívia! Fontos dolgokról számol be, de nem pontosan. Partnerének korábbi házasságából ugyan nem volt gyereke, de – ha jól értettem, a válás után – mélyhûtött spermiummal sikerült teherbe esnie. Az efféle beavatkozások – legalábbis korábban – a férj elfogadó nyilatkozata nélkül nem léteztek. Önöknél mi a jogi helyzet? Hiszen a volt feleség 5. hónapban van. Ehhez mi a Partnerének hozzáállása? Vállalta a volt feleség gyerekét? Vagy mindez az ô tudta és beleegyezése nélkül történt? Ô a törvényes feleség ma is? 14

Tekintettel arra, hogy partnerének voltak szervi problémái, valóban lehetséges, hogy képtelen a természetes úton való megtermékenyítésre. Ha ennek hátterében szervi ok van, akkor a pszichés beavatkozás nem lehet sikeres. A feleség, ha vállalkozott erre a beültetésre, akkor eszében sincs lemondani a férjérôl, mint apáról. Tud Ön errôl valami biztosat? És arról, hogy ez a terhesség tényleg a férj spermiumától való? Ezek fontos és kikerülhetetlen kérdések, válasz nélkül. Nem ártana ôszintén elbeszélgetnie partnerével ezekrôl a dolgokról. Amennyiben ideális, harmonikus életet szeretne, akkor elôbb rendezniük kell a korábbi kapcsolatból származó problémákat. Elvált már a Partnere a korábbi asszonytól? Amennyiben igen, elvette Önt feleségül? Úgy olvasom ki soraiból, hogy mindkét kérdésemre a válasz: Nem! Akkor elôször a múltat kéne rendezni és egyben a jövôt is az útban lévô gyerek szempontjából csakúgy, mint közös jövôjük szempontjából is. Nem írta, hogy korábbi kapcsolatából származó terhesség spontán vagy mûvi vetéléssel végzôdött-e? A kettô között nagy a különbség. Tisztázniuk kell a tisztázandókat és csak azután érdemes a jövô teendôkkel foglalkozni. Nézzen utána a dolgoknak! Amennyiben ez megtörtént, továbbra is számíthat segítségemre, de a jelen helyzetben csak ennyit tudtam segíteni. Tisztelettel: Dr. Lux Elvira Szakpszichológus

15 

Tisztelt Doktornô!   A férjemmel két éve boldog kapcsolatban élek (legalábbis én ebben a tudatban voltam). Én 35, a férjem 34 éves.  A problémám a következô: hétfô délelôtt belenéztem az e-mailjeibe és a legnagyobb megdöbbenésemre azt kellett  látnom, hogy a férjem regisztrált egy szexpartner-keresô oldalra, ahol is nála idôsebb nôvel  szeretne – ahogy ô fogalmazott – kalandozni, alkalmi, vagy tartós, és titkos kapcsolat keretében. Teljesen kiborultam, nem tudom ezt a tettét mire vélni. Amennyire csak tudtam higgadtan, könnyeimet nyelve, minden hisztit mellôzve kérdôre vontam, megmutattam neki az ominózus oldalt. A válasza az volt (idegesen, döbbenten, ilyennek láttam az arckifejezését és a gesztusai is ezt mutatták), hogy nem ô regisztrált, hanem egy barátja, aki kért tôle egy e-mail címet. A barát viszont  nem a saját adatait, hanem a férjem adatait írta be. Elôttem a férjem nagy látványosan felhívta a barátját és az állítólagos tette miatt jól letolta. Nekem nem hihetô a történet. A férjem fogadkozik, hogy nem ô regisztrált, hanem a barátja ûz vele egy csúnya tréfát. A szexuális életünk aktív és jó, de ezek után úgy gondolom, hogy a  férjemmel valami baj van. Vagy én nem vagyok már  neki elég jó? Nagyon el vagyok keseredve és nem tudom, hogy mit tegyek. Várom válaszát. Üdvözlettel: Olga Tisztelt Olga! Mit tegyen? Elsôsorban ne higgyen el mindent, amivel a férje kábítja. Még hogy a barát az ô nevével és nemében keresi a kalandot, ehhez nagyon naivnak kell lennie annak, aki ezt elhiszi. Én nem hinném. 16 

Mi van vele? Anyakomplexusa van? Nem elég neki egy 1 évvel idôsebb feleség? Az „öreganyjával” szeretne „kalandozni”. S mindezt két boldog együtt töltött év után? Nincs ez kicsit korán? Mi lesz 20 év múlva? Addigra talán elég öregnek fogja Magát is találni a „kalandozásra”? Csakhogy az idô az ô feje fölött sem áll meg. Mindig csak egy évvel lesz nála idôsebb. Lehet, de addig ki kell bírni az életet együtt. Ezt kívánom mindkettôjüknek, de addig se éljenek hazugságban, mert az nem vezet sehová. Tisztelettel.

Tisztelt Lux Elvira!  20 éves vagyok, és van egy fél éve tartó kapcsolatom.  Az elôzôt ezért a fiúért hagytam ott, és kértem a kapcsolat végét. Ezzel gyönyörû 2 évnek vetettem véget. Az újjal az elején minden szép volt, kimutatta az érzéseit, amennyire tudta. Én ezek mellett tartom a kapcsolatot az ex-szel. Ez jelenlegi páromat annyiban zavarja, hogy az ex, és a bátyám – állítása szerint   – telebeszélik a fejemet mindenféle butaságokkal, és ellene fordítanak. Ez természetesen nem igaz. Ôk csak elmondják a véleményüket, és tanácsot adnak nekem.  A jelenlegi párommal az utóbbi idôben megsokasodtak a veszekedések, és az összezördülések. Általában pici dol gok miatt: mint pl. az Ex. Mániákusan összehasonlítom a 2 embert egymáshoz. Az elôzô ebben a helyzetben nem ezt csinálta volna, és még sorolhatnám. G., mostani barátom, amikor pár napig nem találkoztunk, azt  mondta, neki kell szabadság, és ha nem találkozunk, akkor az nem azért van, mert nem szeret, hanem mert  szeretné elszúrni úgy a napját, ahogy tudja. Rettegek attól, hogy megcsal. Úgy érzem, hogy ez a kapcsolat las17 

san a végéhez közeledik, amit én személy szerint nem szeretnék, mert szeretem. Mért van az, hogy nála nem érzem? Mit kéne tennem, vagy tennünk, hogy ne fusson zátonyra a kapcsolatunk?  Köszönettel: Egy kétségbeesett lány Kedves kétségbeesett lány! Én is kétségbe esnék, ha annyira nem látnék az orromnál tovább, mint Ön, Kisasszony. Véget vetett „gyönyörû két évnek” azért a fiúért, akivel csak problémái vannak. Kacérkodik az „ex”-szel és csodálkozik rajta, ha ez nem tetszik új partnerének. Ezt Maga érti? Én nem. Miután ez a kapcsolat nem ért boldog „kikötôbe”, nem olyan nagy baj, ha „zátonyra” fut. Kit is szeret valójában? És a partnere? Mit jelent az, hogy szeretné „úgy elszúrni a napját, ahogy tudja”? Ehhez kell neki a szabadság? Jaj, kedves Kisasszony, jó, jó, tudom, hogy még csak húszéves, de azért már lehetne egy kicsit több esze. Döntse el végre, melyik kell? A jobb vagy a bal markában „szorongatott” fiú? Tudja mit, dobjon fel egy forintot és fej vagy írás alapján döntsön. De döntsön! Legbölcsebbnek azt tartanám, ha keresne egy harmadikat, aki mellett hûséggel kitart. Kétségbeesésre azonban semmi oka nincs, legalábbis szerintem. Üdvözlettel!

Tisztelt Doktornô!  16 év boldog házassággal a hátunk mögött, egy jóakaró levél segítségével megtudtam, hogy férjem 1,5 éve szexuális kapcsolatot tart fent mással. Állítólag rögtön véget  18 

vetett a dolognak, sírva kért a folytatásra. Nagyon szeretjük egymást, a szex is szuperül mûködött, szavai  alapján nem is tudja – szerintem nem akarja beismerni –, miért is tette, amit tett. Azóta látszólag még   jobb a kapcsolatunk, de nekem más nem jár a fejemben, csak ôk, ahogy henteregnek… Színház az életem, ha ôszintén beszélek róla, szerinte már én teszem tönkre kettônk jövôjét, mikor ô mindent megtesz, hogy feledtesse vele. Nem akarom elveszíteni, nagyon jó apa és társ. Nem ért meg  senki, már voltunk pszichiáternél is… Ha nem lenne 1 gyermekünk, már nem lennék… 1,5 éven keresztül  hazudott. Borzasztó, ahogy elhatalmasodik a fejemben a kép.  Köszönöm a választ!  A. Tisztelt A.! Maga még a névvel is fukarkodik, és mással? A megértéssel és a megbocsátással is. Mit akar még? Férje szakított szeretôjével, szeretne visszatérni családjához, de ezt Ön gátolja. Miért? Szeretné, ha elmenne? Önnek van bûntudata? Megcsalta ôt valóságosan vagy akár gondolatban? Miért nem képes elfogadni azt, hogy ô félrelépett ugyan, de ezt nem kívánja továbbiakban is tenni. Kiben nem hisz? Magában vagy benne? Miért fantáziál a múltról? Jó ez Önnek? Ha nem jó és mégis ezt teszi, akkor Ön beteg. Ne legyen az! Tudom, hogy könnyû ezt mondani, de azt is tudom, hogy nem a másikban kell bíznunk, hanem önmagunkban. Próbálja meg! Ha férje abban bízik, hogy a továbbiakban kitart Ön mellett, akkor Ön mi jogon kételkedik ebben? Lehet, hogy 19 

eddig ô nem bízott ebben és ezért lépett félre. Ne tegye tönkre az életüket a saját „szellemeivel”. Legyen nagyvonalúbb és fogadja el önmagát csakúgy, mint bûnbánó férjét. Tisztelettel.

Tisztelt Doktornô!  Engedje meg, hogy mielôtt leírnám a problémámat, megosszak Önnel néhány gondolatot. Zsófi vagyok. 36 évesen nevelek egyedül 2 lánykát. (6 és 16 évesek.) Magamról  annyit, hogy kórházban dolgozom, önálló egzisztenciával rendelkezem, és közben most va gyok végzôs gyógypedagógus hallgató. Mindenki szerint  egy tipikusan feltûnô, nôies nô vagyok, akin igazából  nem látszanak sem a gyerekek, és talán annyira a kor  sem. Fekete hosszú hajam van és a 170 cm magassá gomhoz 55 kg a súlyom. Nem vagyok tökéletes, de  fôzök, mosok, takarítok, kenyeret sütök., otthont teremtek. 1 évvel ezelôtt az egyik internetes oldalon megkeresett egy 28 éves fiatalember. Igazából csak azért találkoztam Vele, hogy mégis hogyan fogja tudni kezelni  azt, hogy én 7 évvel idôsebb vagyok. Meglepett, mert –  talán a borostás arca miatt – nem látszik, hogy Ô a fiatalabb. Tehát megismerkedtünk, szerelmesek lettünk, szeretkeztünk és boldogok voltunk, hogy itt alhatunk a házikónkban – együtt. Ez egy kicsi, 2 szobás lakás, ahol  most 4-en vagyunk. Természetesen nem mindig tudtam Vele csak kettesben maradni, mert a gyerekeket nem tudtam hová tenni. Így nem kívánt. Ekkor már gondjaink voltak. Nem voltunk annyiszor együtt, mint ahányszor szerettem volna. Azt mondja, hogy volt valami  törés, mert belefáradt abba, hogy valaki megzavarja, 20 

ha napközben együtt szeretnénk lenni. De én nem hiszem, hogy ez lenne a valós ok. Nem vagyunk házhoz kötve, igazából voltunk teljesen külön 2 napot és akkor sem történt semmi, csak ha én kezdeményeztem. Ô nem nyit. Róla szeretnék még néhány fontos dolgot  elmondani: Ô egy értelmiségi családba született. Édesanyja iskolaigazgató, a testvére egy komoly családi vállalkozást vezet. 17 évesen elveszítette az édesapját, néhány hétre rá pedig a nagy szerelmét. Droghoz menekült, lezüllött. Elindult a lejtôn lefelé. Annak a szociális hálónak köszönhetôen, ami Ôt körbevette, bekerült  a pszichiátriára. Közben lányok nem nagyon voltak az életében. A drog egy más világ felé nyitott ablakot, amiben nem szerepelt a szex. Sikerült talpra állnia, de maradt az alkohol. Alkoholistává vált, hiszem semmit  nem tudott elképzelni anélkül, hogy ne igyon elôtte. Se munkát, se társas kapcsolatokat, semmit. Ma már tel jesen tiszta. Ô egy rendkívül intelligens, kedves, mosoly gós férfi. De baráti társaságban elôjön a múlt, és nem ismeri a határt az alkoholban. Amióta velem van, nem dohányzik. Sportol, normális életet él. De azt érzem, hogy az édesapja elvesztését még mindig nem tudta feldolgozni. Néha olyan, mintha attól tartana, hogy ha valakit közel enged nagyon magához, akkor elveszítheti. Tudom, hogy egy kicsit az anyukáját is látja bennem. Gondoskodom róla, szeretgetem, fôzök Neki finomakat. De mindig figyelek arra, hogy a szerepek ne keveredjenek össze, mert Férfinak tartom, felnézek rá, dicsérem, kifejezem a csodálatomat, hogy érezze, számomra Ô a férfi. És mégis, a problémánk komolyra fordult. Néhány hónapja elhangzott egy olyan mondat, hogy „már elmúlt az új varázsa”. Ez persze természetes. Mondtam Neki, hogy ilyenkor egy mélyebb érzés köti össze a párokat, a szerelem, amitôl egy teljesen más fajta szexnek kellene megszületnie. Ô ezt nem érti. Azt  21

mondja, a szex macerás. Egyszerûbb, ha kielégíti önma gát. Nem figyel arra, hogy a partnerének örömet okoz-e, vagy sem. Szinte mint egy darab fa fekszik. Nincs elôjáték, semmi. Nem lehet beszélni róla, mert nincs mirôl, azt mondja. De azt kérdezi, „mit ér az élete nélkülem?!”, amikor elmondom, hogy nekem szükségem lenne az együttlétekre. Kérem, Doktornô! Adjon tanácsot!   Nem szeretném elveszíteni. Tudom, hogy egyszerû megoldás lenne keresni valakit. De lehet – talán a gyógypedagógia miatt is –, nem az elmenekülô utat szeretném választani. Együttléteinket szinte mindig én kezdeményezem, sok-sok elutasítással (csikis, viszket, most   fáradt, álmos, most ne). Orálisan próbálom felizgatni, akkor „ne törjem el”, „érzi a fogam” – ami azért furcsa, mert vigyázok rá, finom próbálok maradni –, de annyira érzékeny a nemi szerve, hogy az alaphelyzetbôl  (tehát, hogy a hasán fekszik a hímvesszô) nem is na gyon akarja kimozdítani. Tanácstalan vagyok. Kérem, segítsen, merre induljunk. Válaszát megköszönve, maradok tisztelettel:  Zsófi  Tisztelt Zsófi! Hajjaj! Ilyen részletességgel még senki nem írt ezen a „vonalon”, mint Ön. Megértettem. Partnere –  nem szívesen írom ezt le, de úgy érzem ez a tisztességes – beteg. A drog és alkohol csak tünet. Mi az ok? Értem, hogy Ön segíteni szeretne rajta, de ô ezt „nem hagyja”. 17 évesen az apa elvesztése már nem szokott akkora traumát okozni, ahogy az nála történt, tehát az oki háttér – szerintem – nem ez. Inkább az anya személye körül kellene keresgélnünk az ok miatt. Ô hányadik gyerek? Errôl nem írt. Pedig ez fontos a pszichoszexuális fejlôdés szem22

pontjából. Miután nekem Ön írt, én az Ön „cinkosa” vagyok. Ô – úgy tûnik – szintén nárcisztikus. Ön, mint gyógypedagógus hallgató biztosan ismeri a szó jelentését. Nem törôdik mással, csak a saját érzelmeivel. Ez nagy baj. Ha tôlem kérdezi: Meneküljön! Nem éri meg az energiát, amelyet be kellene fektetni partnere gyógyulásába. Nem neki, Magának. Magának van két gyermeke, ôket kell pátyolgatnia, nevelnie, hogy ne váljanak olyanná, mint partnere, akit anyukája rossz útra térített, akkor is, ha errôl ô mit sem tud. Mély együttérzéssel kérem, hogy távolítsa el az életébôl ezt a „betolakodót”, akkor is, ha aktuálisan ez fájdalmas lehet. A döntés persze a Magáé! Tisztelettel.

 Kedves Doktornô!   Általában amikor megismerkedem valakivel, azzal a biztos tudattal megyek bele egy egyéjszakás viszonyba, hogy ez úgysem lesz komoly. Ha meg  kiderül, hogy a fiú figyelemre méltó, mûködik a kémia és még akar is velem találkozni, annyira lelkes leszek, hogy elrontom az egészet. Nem tudom, miért alakult ez bennem így, a mechanizmust már látom, de vajon hogy lehet megváltoztatni? Mit tanácsol?  Köszönettel: Dóra Kedves Dóra! Rövidre szabott üzenetébôl nem tudom kihámozni, hogy mit jelent az Ön számára ennek a szónak a tartalma: „mûködik a kémia”. Nem tudom az embert 23

egy kémiai laboratóriumként értelmezni. Megismerkedik valakivel, rögtön lefekszik vele az elsô éjszakán és utána csodálkozik, hogy nincs folytatás? Még a mai fiatalok sem lelkesednek az olyan nôkért, akivel azonnal ágyba lehet bújni. Ha mégis így van, joggal gondolhatják a lányról, hogy komolytalan nôszemély, akiért nem érdemes lelkesedni, hiszen teszi ô helyettük. Magának is ez a baja, ezt írja. Hát fogja vissza magát, és ezáltal lelkesítse a fiút, amit még egy buta liba is tud a baromfiudvarban. Maga nem? Hát tanulja meg és akkor nem lesz szíre-szóra nedves a bugyijának „kémiája”. Sajnálattal kívánok több sikert.

 Kedves Doktornô!  48 éves vagyok, nôs 12 éve. Egy 12 éves lány és egy 2 éves kisfiú édesapja. Sajnos a feleségem szülése óta akadozik a szexuális életünk. Vagy 3 hónapja meg is szûnt. Szeretôm van két éve, neki 3 gyereke van és ôrülten szerelmes belém, amit én örömmel fogadok. Ahogy visszaemlékszem, sosem szerettem igazán a feleségem. Ez a 13 évvel ezelôtti naplómból kiderül. Késôn nôsültem, 36  évesen, de valahogy nem akar mûködni a házasságom.  Annyira szeretem a kisfiam, de valamelyik irányba dönteni kell. A fô ok – úgy gondolom –, hogy nem tetszik a feleségem. Ezt olyan szintre vittem, hogy legtöbbször azon kapom magam, csak ez a gondolat van bennem, ha rá nézek. Vagy az lehet, amit Ön ír: „Soha nem is volt a feleségem”? Várom válaszát! Üdvözlettel: Ferenc

24

Kedves Ferenc! Ön 36 éves felnôtt férfiként nôsült meg. 12 éve házas. A kislánya, aki szintén 12 éves – feltehetôen  – hamarabb érkezett, mint ahogy az esküvô volt. Számomra ez olyasmit jelent, hogy ha nem lett volna várandós a partnere, nem is vette volna el. Ilyenek a férfiak. Aztán döcögött a házasság, de 10 év után újra lett egy gyerek, aki kétéves. Ezóta van a szeretôje is. Minek? Neki 3 gyereke van. És férje? Magával akarja eltartatni az 5 gyereket? Képes Maga erre? Vagy ebben is olyan felelôtlen, mint az elsô gyerek esetén? Ön 48 éves és nem 18. Nem tudom, hogy én ilyet írtam volna: „Soha nem is volt a feleségem”. Kicsoda, az Ön felesége? Igenis az Ön felesége akkor is, ha elôször felelôtlenül nem vette el, aztán meg elvette, mert terhes volt! Nem gondolja, hogy ideje volna felnônie és a felnôttséggel együtt vállalni azokat a kötelességeket, amelyek azzal járnak? Az, hogy a barátnôje olyan „ôrülten szerelmes” magába, ô baja, ha egy két gyerekes apával kezdett ki. Neki ajánlom, szerezzen magának egy másik „madarat”, akinek kevesebb kötelezettsége van és több felelôsségtudata. Üdvözlettel.

Tisztelt Doktornô!   A bátyám egy nôvé operált férfival él együtt, amit ô az elejétôl kezdve tudott és két év után derült ki a családom elôtt, amit nem tudunk feldolgozni. Én nem ítélem el a nôt, de szeretném tudni, hogy a bátyám beteg-e? Ön szerint ez normális, ha a bátyámnak nincsenek (elvileg) ferde hajlamai? Nem tudjuk, hogy hogyan lehet ezt  a tényt feldolgozni. Nagyon nehéz. Válaszát elôre is köszönöm! Rita 25 

Tisztelt Rita! Vaskos és nehéz kérdést tett fel, amire „látatlanban” tilos válaszolnia egy szakembernek. Ha ez a probléma az érdekelteknek is fontos, forduljanak szexuálpszichológushoz. Amennyiben ez ôket nem zavarja, akkor a család fogadja el ôket olyannak, amilyenek, ha szeretik ôket. Ez a fontos, a többi a család számára mellékes kell, hogy legyen. Üdvözlettel.

 Kedves Doktornô!  Segítségét szeretném kérni a következôben: fél éve van egy kapcsolatom, amit nem biztos, hogy kapcsolatnak lehet nevezni. Egy nálam jóval idôsebb férfivel ismerkedtem meg, akivel az elején mindent megbeszéltünk (korkülönbség stb.). Az elején minden tökéletesen mûködött, de egyszer csak eltûnt az életembôl egy kis idôre (hívásokra sem válaszolt), aztán egyszer csak elôkerült, és azóta folyton ez történik.1-2 hónapig tökéletes minden, utána hetekig  nem is beszélünk. Én szerelmes vagyok belé, és mindent  meg is tennék/tettem érte. Ha együtt vagyunk, úgy érzem, hogy szeret ô is. Nem tudom, hogy mit csinál jak, teljesen felemészt a dolog. Ha beszélünk, a fellegekben járok, ha nem, akkor rettentôen magam alatt  vagyok. Ön szerint mit tegyek? Szakítani nem szakíthatok vele, mivel (szerintem) ez nem kapcsolat. Várom mihamarabbi válaszát. Üdvözlettel: Vera

26 

Kedves Vera! Azt nem tudom elképzelni, hogy fél év alatt nem derült ki – legalább valami abból –, hogy partnere miért tûnik el idônként és az sem, hogy ezt Ön hogy fogadja. Amit írt, az csak egy okozat, de hogy mi az ok, arról egy szót sem ír. Ez a kapcsolat: kapcsolat, de egy ilyen kapcsolat. Vajon mi lehet annak az oka, hogy ezt Ön ilyen békésen tûri? Szeretet-koldus Ön vagy mi? Morzsákért áldozza az életét, idejét? Ne tegye! Nyilván barátjának van egy másik kapcsolata is és megfelezi az idejét. A másik lehetôség, amit el tudok képzelni, az, hogy ez a férfi szexuálisan gyenge és csak azért tart fenn egy kapcsolatot, hogy önmagát is áltassa, hogy mégis van valakije. Egy biztos, sem a szerelem, sem szexuális vágy nem veti szét. Ön fiatal, ô idôs. Miért nem örül ô ennek, hogy van egy fiatal partnere, aki szereti? Ha nem örül, akkor vele van a baj. Ön jobbat érdemelne. Üdvözlettel.

Tisztelt Lux Elvira!  Életem szerelmét egy diszkóban ismertem meg. Persze nôs  férfiról van szó, de kérem, ne ítéljen el. A legcsodálatosabb szexuális élményeket vele éltem meg. Már különköltözött a feleségétôl  miattam, hogy dönthessen, Ô vagy én. De tegnap este mégis a nejét választotta, sírva, könnyek között. Hajnalban minden igyekezetem ellenére sem bírtam élvezni a szerelmeskedést, az orgazmus is messze került! Fáj nagyon az érzés, amit  érzek, borzalmas! Véglegesen beállt az életembe az orgazmusmentesség? Lesz még ilyen tökéletes partnerem, aki  megad mindent? Az orgazmust elérem majd? Dóra 27 

Tisztelt Dóra! Valamirôl elfelejtkezett. Nem írt arról, hogy szerelmének gyereke is van, vagy „csak” felesége. Nem azonos a dolog. Nem ítélem el, de soha nem támogattam a házasságon kívüli kapcsolatokat, fôleg, ha a partnernek gyereke is van. Mit keres egy nôs férfi a diszkóban, ha jó a házassága? Miért „persze” az Ön számára, hogy nôs? Mit remélt azon az éjszakán, amikor a szerelme azt vallotta, hogy a feleségét választotta Maga helyett? Elnézést, de én nem értem, hogy Maga mit nem ért? Ô különköltözött a feleségétôl és mégis azt mondta, hogy a nejét választotta. Maga érti ezt? Én is csak akkor, ha arra gondolok, hogy ez a férfi egy döntésképtelen, bizonytalan alak, akiben sem a felesége, sem Ön nem bízhat meg csakúgy, mint ahogyan ô maga sem bízik meg saját döntésében. Ilyen férfit szeretne, aki mellett örökös bizonytalanság lenne a sorsa? Sürgôsen felejtse el, többé ne kezdjen nôs férfivel, fôleg olyannal ne, aki a diszkóban keresi a boldogságát, noha családja van. Tudom, hogy nincs könnyû dolga, de kérdezett és én válaszoltam. Tisztelettel.

Tisztelt Dr. Lux Elvira!  Én 38 éves hölgy vagyok, és az a problémám, hogy aszexuális vagyok. (Ha ez problémának nevezhetô.)  Kiegyensúlyozott, vidám ember vagyok, de nem kívánom és soha nem is kívántam a szexet. Nyilván próbálkoztam már önkielégítéssel (csikló ingerlésével), át is éltem az orgazmust, de ennyi. Nem hiányzik. Viszont egy társ már  nagyon, de szex nélküli kapcsolatba melyik férfi menne bele? Én orálisan is ki tudnám ôt elégíteni, de nem biz28 

tos, hogy megelégszik ennyivel. Még soha nem volt szexuális kapcsolatom senkivel. Mit tanácsol? Válaszát elôre is köszönöm! „Barackvirág”  Tisztelt Hölgy! Az aszexualitás – és bármi más probléma is – csak akkor az, ha azt az egyén annak érzi. Ön hasonló „aszexuális” partnerre vágyik, miután már 38 éves. Tudja, mennyi ilyen van kis hazánkban? Ha nem tudja, keressen a témához hasonló jeligével partnert az interneten. Biztos vagyok benne, hogy akad jelentkezô. Sok szerencsét!

 Kedves Lux Elvira!   A napokban a lányommal és egy barátjával beszélgettem – ôk 19 és 24 évesek –, és szóba került, hogy a fiú épp most ismerkedett meg egy lánnyal, aki kedves, helyes stb. és mellesleg  biszexuális. Erre én azt a megjegyzést  tettem, hogy akkor már nem is drukkolok annyira, hogy ez a kapcsolat összejöjjön. Belôlük szinte egyszerre fakadt ki, hogy „De hiszen ez természetes, a legtöbb fiatal így van ezzel!” Én megdöbbentem. Elfogadom a homoszexualitást és azt gondolom, hetero- és homoszexuálisoknak is magánügyük, hogy kit  visznek az ágyba, de nem gondolnám, hogy ezt kéne természetesnek tekinteni. Azt mondtam, hogy mondja helyette azt, hogy én ezt el tudom fogadni, de ne mondja, hogy ez a természetes. A válasz az volt, hogy ez nyilván generációs probléma (52 éves vagyok).  Akkor a következô generáció mit fog „természetesnek”  találni? A biszexualitást azért nem gondolom elfogad29 

hatónak, mert úgy gondolom, hogy inkább a divat, vagy a különlegességhez való vonzódás áll a hátterében. Vagy ez nem így van? Sok az elnôiesedett férfi és sok a durva „macho” azt hiszem, ebbôl adódik a lányoknak lányokhoz való vonzódása. Az egyiktôl alig kap többet  szexuálisan, a másiktól meg semmit nem kap lelkileg. Ez valóban generációs probléma? Tisztelettel:  Mónika Kedves Mónika! Amit írt, annak én minden szavával egyetértek. Tudjuk, hogy a nemünk kialakulása biológiai „kompromisszum”, de aki lánynak születik és annak is nevelik, az lány és heteroszexuális. Fiúkra ugyanez fordítva vonatkozik. Nem hiszem, hogy a szexuális labilitás generációs probléma, de azt tudom, hogy korunkban bizony meglehetôsen elmosódtak a két nem közti határvonalak, s ennek nem engednünk kell a jövô generációja érdekében, hanem visszaterelni az ifjúságot a helyes útra. Tisztelettel.

Tisztelt Dr. Lux Elvira!  13 év korkülönbség ellenére szerelemben és egyetértésben éltünk a férjemmel. A baj néhány éve az volt, hogy én kevesebb együttlétet igényeltem, mert a 40-es éveim után gyakran járt fájdalommal a szex.  Néhány hónapja megtudtam, hogy 3 éve szeretôje van. Összeomlottam, hiszen Ôt emberként is nagyon tiszteltem. Megbeszéltük, ô mindenáron velem akar maradni, ez számára nem volt kérdés, s ezt az elején a szeretôvel is közölte. A napokban ész30 

revettem, hogy tartják a kapcsolatot. A férjem azt  mondta, hogy ezt ô maga kezdeményezte, „hogy ne vágyjon vissza”. Nem tudom, érdemes-e maradnom ebben a kapcsolatban így. Ô válni, elhagyni engem nem akar. Úgy érzem, neki a 2 nôs felállás nagyon kényelmes lenne. Én igyekszem javítani mindenen, de nagyon szenvedek, mert nem bízom már benne. Tisztelt „Névtelen”! Nemcsak a nevét nem írta meg, de azt sem, hogy a 13 éves korkülönbség mit jelent? Ki az idôsebb? Azt írja, hogy miután kiderült, hogy férjének 3 éve szeretôje van, már nem bízik benne. Elsôsorban önmagában kell bíznia mindenkinek, s nem a másikban.  Jelen esetben erre van is oka, hiszen a férje nem akarja elhagyni Önt. Akkor jó. A bigámia valóban nem divat kis hazánkban, ebbe nem is szabad belemennie. Bocsásson meg neki és adjon még némi idôt számára ahhoz, hogy leválhasson a másik nôrôl. Bár, ha az a kapcsolat már három éve tart, akkor elôbb-utóbb mégis döntés elé kell ôt állítania. Jobb, ha Ön kezdeményezi az elválást, mert akkor még van arra remény, hogy a vesztés-élmény észre téríti, és ez segíti ôt a másikról való leválásban is. Üdvözlettel.

T. Lux Elvira!  Tanácsát szeretném kérni, hogyan lehet kilábalni lelkileg egy kimondatlan elhagyásból? Hogyan lehet kiszállni  a saját magam okozta folyamatos megaláztatásból, a másikhoz való reménytelen kapaszkodásból? Nem áll másból az egész napom, mint  31

abból, hogy hogyan szerezhetem vissza a már biztosan elvesztett szerelmem. Hogyan lehetek újból a régi, büszke magam? Nem tudom feldolgozni, hogy elvesztettem minden egyes szép emléket, amit Tôle kaptam.  Nagyon köszönöm válaszát: Éva T. Éva! Mélyen együtt érzek Önnel, hiszen naponta – gyakran többször is – találkozom olyanokkal, akik megszerezni képesek ugyan a partnert, de megtartani nem, s ezek többnyire a túl odaadó nôk. Bizonyos természeti törvények minden élôlényre jellemzôek, az emberre is. Az egyik ez: a gyenge ingerhez közelít az élô szervezet, az erôstôl eltávolodni igyekszik. Ön nyilván túl odaadó. Elsôsorban nem is a szexre gondolok, hanem az érzelmekre. Egy nônek tudnia kell, hogy mennyit kell „patikamérlegen” kimérni magából ahhoz, hogy se túl sok, se túl kevés ne legyen a „napi betevô” adag. Aki leteszi a szívét a küszöbre, arra bizony rálépnek, vagy jobb esetben átlépnek rajta. Amennyiben nem képes az „önadagolásra” – a siker érdekében –, kérjen segítséget pszichológustól. Üdvözlettel.

 Kedves Elvira!  Elôször is szeretném az örömömet kifejezni, hogy most  már nemcsak a könyvein, hanem ezen a honlapon keresztül is élvezhetjük írásait és tanulhatunk belôle. Az én kérdésem a következô: egyedül nevelem a 8 éves kisfia32

mat, aki velem alszik (természetesen olyankor nem alszik velem, amikor férfi van nálam). Hathat-e károsan ez késôbb a pszichoszexuális fejlôdésére? Okozhat-e ez neki késôbb gondot?  Köszönettel:  Ancsa Kedves Ancsa! A pszichoszexuális fejlôdés a születéstôl kezdôdô folyamat és több évig tart. Együtt alszik a 8 éves kisfiával, ami bizony nagyon helytelen és nem csak a gyerek szexuális fejlôdése szempontjából. A személyiség igen bonyolult „valami”, s ez a még mindig tartó szoros szimbiotikus kapcsolat a fiával egy életre meghatározó lehet: képtelen lesz az anyjáról leválni, még akkor is, amikor ez már igen fontos lenne. Egy 8 éves gyerek már értelmes és fel kell fognia, el kell fogadnia, hogy neki saját élettere és ágya van, ahol egyelôre másnak nincs helye, ahogy neki sem az anyja ágyában. Üdvözlettel.

 Kedves Doktornô!   Közel 20 évi házasság után tavaly váltam el a férjemtôl. Röviden az életünk:16 évesen ismerkedtünk meg, különbözô társadalmi kultúrából érkeztünk, segítettem, hogy elvégezze a fôiskolát, jó állása legyen, s lakásunk. Egyre feljebb került a ranglétrán, jó fizetéssel. Egyik barátja felhívta a figyelmét  különbözô társkeresô, szexoldalakra, ahol regisztrálta magát és beindult az ismerkedés. Van egy 17 éves lányunk (43 éves vagyok), aki profi a gépen. Két évvel  33

ezelôtt a lányom feltörte az apja gépének a kódját és érdekes dolgokat talált. Szólt nekem is a lányom, hogy apa nôkkel levelezik. Én nem vettem komolyan, de aztán elkezdtem nyomozni. Érdekes dolgok derültek ki, telefonszámok, stb. Addig fajult a dolog, hogy a volt  barátnôi felhívtak, hogy a Péter elmondta nekik az ágyban, hogy én milyen jó anya, feleség, háziasszony vagyok. A munkámban elismernek, csak az ágyban nem voltam elég jó. Egy kis izgalomra vágyott (a volt férjem is 43 éves). Ezek a nôk olyan férfiakat kerestek, akik messze laknak, van családjuk és pénzük is. Akivel most  van, az is elmondta, hogy a Péter számára én vagyok a torta, ô csak a hab, amit lenyalogat, hogy nem az esze, hanem a farka és az állati ösztönei vezérlik. Erre a nôre mondta nekem a férjem, hogy szerelmes lett. Akkor én úgy gondoltam, hogy ez ellen nem tudok mit tenni, sôt  ismerem saját magam, hogy mindennap a fejéhez vágtam volna. A nônek nem mondta, hogy szakít vele, csak azt hajtogatta, hogy az idô mindent megold. Én pedig  beadtam a válópert. Nekem a volt férjemen kívül soha senkim nem volt az életemben, megbíztam benne nagyon. A lányom mondta ki a végsô szót, anya, ne  görcsölj, nem lesz jobb, mert 3/4 évig próbáltam menteni  a dolgokat. Késôbb az ex-férjem azt mondta, hogy csak  próbált színt vinni a házasságunkba. 3 évvel ezelôtt  kivették a méhemet, próbáltam talpra állni minél hamarabb, hogy nehogy elhagyjon. A mûtét közben majdnem meghaltam. Most a volt férjem szembe költözött velünk, látjuk, ahogy jön-megy a nôvel és annak két gyerekével. Szokták mondani, hogy a feleséget soha nem jobbra cserélik. Hát itt is ez van, sôt iskolázottságban sincs egy szinten a volt férjemmel. Pedagógus vagyok, de Doktornô, nem értem az ellentéteket! Miért dicsért az ágyban? Ha minden jó volt (mert azt is mondta az egyiknek, hogy kimondottan jó a házassága kicsi hibáktól  34

eltekintve, amin lehet javítani), miért nem a családját  választotta? Az utolsó kérdésem az lenne, hogy miért  nem állt elém, ha elfáradt a kapcsolatunk? Elôre is köszönöm válaszát!  Anna Kedves Anna! Mindig elutasítottam a feleségek kutakodását a férjük dolgai után. Mire jó az? Akárki biztatja is erre az embert. Még a saját gyerek sem alkalmas erre a feladatra. Milyen gyerek az, aki kijátssza egyik szülôjét a másik ellen, hogy lerombolja azt a házasságot, amelynek elônyeit ô is élvezi? Keverjen le néhány jól irányzott pofont 17 éves buzgó lányának, hogy ne ártsa bele magát a „nagyok” dolgába. Férje „színt” próbált vinni a kapcsolatukba. Miért nem Ön tette meg ugyanezt? Egy másik nôvel akarta „színezni” az Önök együttesét? És ezt Ön elhitte? Ki kell ábrándítanom, nem Péter az egyetlen férfi, akit a „farka” vezérel. Viszont, a férfiak „farkát” a nôk vezérlik. Nem tudta? Ismeri József Attila versét: „Érted haragszom, nem ellened?” Nos, én is Önért haragszom, nem Ön ellen. Ön, kora ellenére még mindig gyermeteg. Miért? Az, hogy Ön nôgyógyászati mûtéten esett át, nem jelent mást, mint hogy többé nem lesz terhes. Ez nem nagy baj, ha az ember már 43 éves és gyereke is van. Az ember nem két lábon járó nemi szerv, Ön sem az. Miért gondolta, hogy a férjének ez a baja Önnel? Ugyan már! Ezt nem gondolhatja komolyan! A férjében megbízott, de Önmagában nem. Ez helytelen. Vajon miért? Utolsó kérdésére a válaszom: „Miért nem állt elém, ha elfáradt a kapcsolatunk?” Látott Ön már ilyen bátor férfit? Én még soha. Az, hogy Önökkel szemben bérelt 35 

lakást, ez jelent valamilyen pozitívumot. Önt akarja idegesíteni, ha nem ezt akarta volna, a világ másik végére költözött volna. Vissza akarja szerezni? Tessék, itt a szituatív lehetôség. Ehhez viszont saját magában kellene bíznia és nem a kedves csacska lányában. Arccal elôre a gyôzelemért, ha ezt szeretné, ha nem, fordítson hátat bizonytalan, döntésképtelen ex-férjének! Üdvözlettel.

Tisztelt Doktornô!   Az én helyzetem szerintem elég furcsa, magam sem értem és teljesen össze vagyok zavarodva. Megpróbálom röviden összefoglalni. Volt  egy párom, akivel öt évig voltunk együtt, nagyon szerettük egymást, ô volt a mindenem, a családom, a legjobb barátom és a párom is egy személyben. Aztán kb. 4 év után a szexuális vágyam a nullára csökkent iránta. Pedig rettentôen szerettem. De – és most   jön a furcsa rész – amikor azt akarta, hogy együtt  legyünk – nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam –, úgy éreztem, mintha a testvérem lenne, és képtelen voltam vele lefeküdni, nem kívántam. Aztán rá egy fél évre szakítottunk. Lassan egy éve volt már, de még mindig  nem tudok elszakadni tôle! Nem megy mással sem, mármint a szex igen, de az érzelmi dolgok nem. Most van valaki, akivel együtt lehetnék, de mindenrôl ô jut  eszembe. Én ezt nem bírom! Ezzel ôt is tönkreteszem meg magamat is! Nem tudom, mit tegyek… Elôre is köszönöm válaszát, nagyon várom!  Tisztelettel: Egy elkeseredett lány

36 

Tisztelt Elkeseredett lány! A szeretet és a szerelem, no és a szexuális vágy nem járnak mindig együtt. A dolgok viszont fontossági sorrendben követik egymást. Ha annyira szerette partnerét, ahogy írja, akkor miért nem az volt a fontosabb a nemi vágynál? Az ember nem egy két lábon járó „nemi szerv”, a fontossági sorrendet el kell dönteni, hiszen – mint tudjuk – semmi nem tökéletes. Kompromisszum az élet egyik alapvetô összetevôje, de azt egyénileg kell eldönteni, hogy kinek mi a fontosabb. Önnek mi? Tisztelettel.

Tisztelt Doktornô!  60 éves vagyok. 24 éves korom óta titkon tetszem egy  férfinek, aki nekem is tetszik. Azért mondom, hogy titkon, mert mindig gôgösen félrenézett, ha az utcán szembementünk. (Egy kisvárosban ez elkerülhetetlen.) Elôször azt   gondoltam, hogy utál, pedig közvetlenül nem ismertük és a mai napig nem ismerjük egymást. Aztán megtudtam, hogy érdeklôdik utánam és észre is vettem, hogy titkon leselkedik. Telt-múlt az idô, mindketten özvegyek lettünk és részérôl ugyanaz a magatartás. Én pedig büszke vagyok ahhoz, hogy kezdeményezzek egy olyan férfinél, aki félrenéz, ha meglát. Miért? Mármint milyen lelki háttere van egy ilyen viselkedésnek egy férfi részérôl? Elôre is köszönöm szíves válaszát. Irma

37 

Tisztelt Irma! Kérdésére nem tudok válaszolni. Ilyen hosszú idô óta kerülgetik egymást ismeretlenül, ez biztosan nem átlagos jelenség. Azonban, ha ô nem kezdeményez, nincs mit tenni. Mindketten szabadok, özvegyek, ha ô szeretne közelebb kerülni Önhöz, mi az akadály? Ha mégsem közelít, noha szeretne, akkor egy „gyáva nyúl”, akibôl nem lesz oroszlán. Mit tehetne? 36 év alatt már ki kellett volna derülnie annak, hogy ô akar-e valamit, vagy sem. Erre nincs már egyiküknek sem még 36 éve, ami a várakozást illeti. Azt írja, vidékiek, hát akkor biztosan vannak közös ismerôseik, akiktôl esetleg meg lehetne tudni egyet s mást, ami irányt adhatna az ô „szemérmes” tartózkodásának. Nem azt mondom, hogy fogadjon magándetektívet, de azt igen, hogy próbáljon tudakozódni az ô magánélete és karaktere felôl, amihez lehetséges volna alkalmazkodni anélkül, hogy megsérülne bármelyikük büszkesége. Tisztelettel.

38 

Helyt – ÁLL – ás

 Kedves Dr. Lux Elvira!  28 éves vagyok, a párom 39. A problémám a következô: másfél éve vagyunk együtt, én félév után bizonyosodtam meg, hogy Ô Viagrát szed. Nagyon sokat tépelôdtem emiatt, mire egy év után megemlítettem ezt neki. Azt mondta, hogy ez egy személyes lélektani probléma, ami nekem köszönhetôen megoldódni látszik. Ténylegesen szeretkeztünk úgy is, hogy nem vette be elôtte, de többnyire beveszi. Pár hete újra megemlítettem, hogy szeretném, ha nem használná. Volt néhány szeretkezés, amikor nem használta, és én bátran ki merem jelenteni, hogy jó úgy a szex, de szerintem neki nem olyan „eget rengetô”. Tény, hogy nehezebben tartjuk meg a merevedést, de megtartjuk és ejakulációja is van. De bánatomra most hétvégen megint  használta. Nem mondtam semmit, de nem tudom, mit  tegyek. Van remény, hogy abbahagyja végleg a gyógyszer szedését? (Orvos írta fel neki, tehát volt szakembernél. Azt nem tudom, hogy pontosan mennyi ideje, hány éve.) Tisztelettel és köszönettel:  Kitti  39 

Kedves Kitti! Csöppet sem kell aggódnia a Viagra miatt. Én igazán – minden vonatkozásban – gyógyszerellenes vagyok, de a korábbi kudarcok okozta lelki sérülések miatti szorongás feloldásához igazán jó út az átmeneti beavatkozás. Ez azért szükséges, hogy partnere néhány sikeres kísérlet után egyre bátrabbá váljék, és egyre biztonságosabban merjen támaszkodni –  gyógyszer nélkül is – a saját erejére. Azt azonban, hogy ez mikor következik majd be, rá kell bíznia. Elôbb-utóbb minden bizonnyal, de azt higgye el nekem, hogy ezt ô még Önnél is jobban és mihamarabb szeretné elérni. Tegyen úgy, mintha észre sem venné, hogy mikor szed be gyógyszert vagy mikor nem. Ön – nyilván – jó hatással van rá, és reméljük, hogy a gyógyszerfüggôséget az Öntôl való sikeres szexuális függés fogja felváltani. Bízzon kicsit jobban mindkettôjükben, mint a tablettákban! Tisztelettel.

Tisztelt Doktornô!   Már régóta fejtörést okoz nekem, hogy túlzott mértékûnek tartom a párom „pornónézését”. Úgy gondolom, ez már felér a függôséggel is, mert  nem telik el olyan nap, hogy ne keresné   fel a neten a pornóoldalakat. És természetesen ezek „segítségével” igen gyakran maszturbál. Mondhatni minden alkalommal, amikor én nem tartózkodom otthon és így nem „leplezhetem” le. Igazából ez roppantul fáj is nekem, mivel én egy igazi szexet szeretô nô vagyok, nincs semmi olyan dolog, amit a páromtól megtagadnék. Sôt nagyon szeretem ôt orálisan kielégíteni (ami az ô kedvence is) és az 40 

anális szexet is szívesen gyakorlom. Semmi extrém dol got nem néz, csak az elôbb felsorolt szexuális formákat, viszont gyakorta elôfordul, hogy a velem való szexhez már „lusta”. 16 hónapja vagyunk együtt, én egy fér fiak által csinosnak mondott 34 éves, de koránál fiatalabbnak kinézô nô vagyok, tehát még a külsôm sem okozhatja ezt, mint azt sok férfi hozza fel magának mentségül. Ô 27 éves, fiatalabb nálam, de szívesen „dicsekszik” velem és büszke is rá, hogy a férfiak csinosnak tartanak. Én naponta akár többször is szívesen szexelnék, de ha ô már túl van a pornónézéses önkielé gítésen, akkor nincs kedve. Nem értem, hogy ismerve az én szexuális „étvágyamat”, ô miért választja mégis inkább a pornót. Megpróbáltam nyíltan beszélni vele ezekrôl, de elzárkózik mindentôl, és csak annyi a válasz, hogy minden férfi néz pornót és maszturbál, akár van állandó társa, akár nincs. Nem gondolom, hogy ez így normális. Engem lassan felôröl ez a probléma, és ez okozza minden keserûségemet a kapcsolatunkban. Mi lehet a baj? Esetleg bennem van a hiba? Vagy ez már valós szenvedélybetegség? Kérem, segítsen, várom válaszát. Tisztelettel és köszönettel:  Zita Kedves Zita! Ön a hibás! Elnézi a partner pornó mániáját és elfogadja, hogy orális – anális kielégítésben részesítse. Mi van ennél több és izgalmasabb a „neten”? Vállalta, hogy egy Önnél 7 évvel fiatalabb fiúval éljen? Lehet, hogy ô Önben inkább az anyát keresi, míg a „nôt” a pornófilmek szereplôiben találja meg? Ön ezt hogy tudja elviselni? S ha mégis ezt teszi, miért? Miért nincs több önbizalma, ha, mint írja, sikeres 41

nô? Neki nincs igaza, hogy minden férfi néz pornót és abban sincs, hogy mindegyik maszturbál. Nem. A gyerekekre jellemzô ez a magatartás. Ô is elfelejtett „felnôni”. Nem, a hiba nem az Ön „készülékében” van, legalábbis ami a szexet illeti. Az viszont igaz, hogy egy 34 éves nônek már tudnia kéne különbséget tenni a „kamasz” és a „felnôtt” férfi között. Sürgôsen forduljanak szakemberhez segítségért, ha nem akarja ôt elveszíteni és ô sem akar örökké pornófüggô infantilis alak maradni. Tisztelettel.

Tisztelt Doktornô!  Elôrebocsátom, 60 éves vagyok. Sajnos a szex közbeni  merevedésem nem mindig tart ki a csúcsig. Van olyan, amikor elélvezek, igaz, csak  gyengén, és alig van magömlésem, vagy egyáltalán nincs. Olyan is elôfordul, hogy elélvezek, de rettentô fejfájásom lesz ezzel egy idôben a fejem tetején kétoldalt. Magas vérnyomásom miatt szedek gyógyszert, három éve. Reggel  és éjszaka van merevedésem. Szeretném tudni, mi  okozza ezeket a problémákat, és mi a megoldás. Tisztelettel: Tibor  Tisztelt Tibor! A magas vérnyomás ellen szedett gyógyszerek valóban gátlólag hatnak a merevedésre, és a szexuális vágy intenzitására is. Az viszont nagyon biztató, hogy ennek ellenére hajnali merevedése van. A kétféle tünet egymással ellentmondásban van. A gyógy42

szerek hatása éjszaka is érvényesül, akkor mégsem gátolják – szerencsére – a merevedési képességét. Kevés az információm arról, amit írt, de ez az ellentmondás elgondolkoztató. Nem ismerem Önt, így nem tudhatom, hogy esetleg nem az-e a baj, hogy attól szorong, hogy a nemi izgalmi állapot árt az egészségének. Arra is gondolok, hogy amikor mégis érez valamit szexuálisan, akkor megfájdul a feje. Ezt nem tartom indokoltnak, hacsak valóban nem attól fél, hogy az izgalom árt az egészségének. 3 éve vannak szexuális zavarai, azaz 57 éves kora óta. Nem korai ez egy kicsit? Hatvanéves korban még nem jogos lehúzni a „rolót” nemi vonatkozásban. Talán mostanában ment nyugdíjba? Illetve három évvel korábban. Nem tudom. Ez csak egy tipp, de lehet, hogy túl korán adta fel aktivitását, cselekvôképességét mind egzisztenciális, mind szexuális értelemben. Próbáljon meg visszafiatalodni, amíg valóban nem késô. Persze, ha egyedül ez nem megy, kérjen szaksegítséget. Minden Mohácsnál sem veszett el, bár akkor nagyon is úgy nézett ki. Ne adja fel! Tisztelettel.

Tisztelt Doktornô!  Örülök, hogy megtaláltam az Ön oldalát. Remélem, tud  nekem segíteni, vagy legalábbis tanácsot adni. Körülbelül 2 hónapja van egy új kapcsolatom. Én 21 éves vagyok, Ô 33. Minden jól alakul köztünk, de gondoltam, valahogy ki fog jönni ez a nagy korkülönbség. Hát a szexben jött ki, sajnos. Még nem feküdtünk le egymással, és nem azért, mert nem akarjuk, hanem mert „akkor” a barátom nem áll a helyzet magaslatán. Vagyis nem képes az erekcióra. 43

 Az elôjáték során minden rendben, de amikor a lényegre térnénk, lankad az érdeklôdés annyira, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Gondolom azért is, mert felidegesíti. Igazából nagyon bánt a dolog, mert nem tudom az okát. Az elsô próbálkozás után azt mondta, hogy vele még ilyen soha nem történt. Akkor most én vagyok az oka? Nem vagyok elég, vagy elég jó neki? Úgy gondolom, nem vagyok tapasztalatlan a szex terén, de ezek szerint mégis? Nem voltunk ismeretlenek egymásnak, mivel egy faluban lakunk, és ezért tudok róla ezt-azt. Például azt, hogy egy igazi kapcsolata volt  eddig, de az még a középiskolában. Azért mondom, hogy igazi, mert a többiben családos nôk szeretôje volt  évekig (háromról tudok). Nem tudom, ebben mi volt  neki a jó, de így volt. Még azt tudom róla, hogy nem  próbaszinten drogozott. Lehet, hogy ez is lehet az oka, mert még a mai napig tart. De talán kezd felnôni, mert  mióta együtt vagyunk, nem csinálta. Miattam! Ez persze magas vérnyomást okoz, ami pedig kihat a szexuális teljesítményére. Legalábbis ezt hallottam. Szóval jó vele, érett férfi, de szex nélkül egy kapcsolat, hát… nem az igazi! Nem vagyok az a megcsalós típus, de nekem is vannak szükségleteim. És persze neki is. És ha egy másik nôvel mûködik neki? Hogyan mondjam el, hogy nekem szükségem van a szexre? Egyáltalán mit mond jak neki? Mi lehet az oka? Ha ezért elhagyom, egy életre tönkreteszem. Ha én nem kapom meg tôle azt, amit  akarok, nekem lesz rossz. Remélem, tud majd valamivel biztatni engem, mert nem akarom elhagyni, de ez nem mehet így sokáig. Válaszát nagyon várom, és elôre is köszönöm!  Karola

44

Tisztelt Karola! Ön 21, partnere 33 éves. Ez nem olyan túl nagy korkülönbség. Egy 33 éves férfi élete teljében van. Ha ô ilyen rövid idô után már elveszítette az Ön iránti lelkesedését, akkor meneküljön el tôle. Ô gyógyításra szorul, kezeltesse magát, de Ön ne rontsa el az életét ilyen fiatalon, erre késôbb is ráér! Csak nem hiszi komolyan, hogy vele „ilyen” még nem történt. Mindegyik ezt hazudja, mert szégyellik magukat. Ô sem kivétel. Ô már felnôtt ember, nem lehet ôt tönkretenni, de Magát igen. A kapcsolat elején vannak, s még egyszer sem jött össze a nemi aktus az ô merevedési zavara miatt. Azt hiszi, ha elhagyná, tönkre tenné az ô életét. Tönkretételérôl önmaga gondoskodik, hiszen drogozik. Miért akarja olyan nagyon ezt a kapcsolatot, ha semmi „haszna” nincs belôle? Nem az a baj, hogy Önnek szüksége van a szexre, hanem az, hogy neki nincs. Azt kérdezi, mit mondjon neki? Én ezt mondanám, menj Isten hírével és hagyjál engem békén. Bár tudom, hogy a saját életét mindenki úgy rontja el, ahogy neki tetszik. Kérdezett és én válaszoltam. Üdvözlettel.

Tisztelt Doktornô!   Kétségbe vagyok esve. Az a probléma, hogy 9 éve va gyok a férjemmel, a kisfiunk 4 éves. A terhességem elôtt  nem volt gond a szexuális életünkkel. Nem túl gyakran szeretkeztünk, de a normális határokon belül. Szülés után depressziós lettem, a testemmel sem voltam megelégedve, úgyhogy nem volt kedvem a szexhez elég hosszú ideig. A lényeg, hogy azóta se nagyon szeretkezünk. Talán kéthavonta egyszer megpróbáljuk, 45 

de a férjem nem jut el az ejakulációig, hanem elmúlik a merevedése. Ha orálisan elégítem ki, akkor nincs ilyen  problémája. Én viszont nem igazán szeretem az orális szexet. Ráadásul szeretnénk még egy kisbabát, de ez így nem fog összejönni. A férjem egyébként 48 éves és majdnem 100 kg (én 32 éves vagyok). Nem tudom, hogy ez befolyással lehet-e az erekcióra. Milyen lehetséges megoldás van a problémára? Én eddig nagyon türelmes próbáltam lenni, de már tényleg nagyon aggódom, hogy ez örökké így marad. Nagyon várom a válaszát. Elôre is köszönöm:  Zsuzsa Tisztelt Zsuzsa! A nemi élet lényege nem az orális szexrôl szól, fôleg akkor nem, ha valaki kisbabát szeretne. A férje azonban nem olyan lelkes gyerek ügyben, mint Ön. Akinek nincs magömlése, az a nemzésre – érthetô módon – alkalmatlan. Talán ez az ô védekezô mechanizmusa az újabb apaság ellen. Ez akkor is lehet így, ha ô racionálisan egyetért az újabb baba jövetelével. Ettôl függetlenül az, ha egy házaspár 2 havonta szeretkezik, nem normális. S ez nem függ attól, hogy Önnek szülés után nem sok kedve volt az együttlétekhez. Akkor esetleg Ön szorongott az újabb gyerektôl, most meg ô teszi ugyanezt. Bár azt egyáltalán nem gondolom, hogy ez bármelyiküknél is szándékos elutasítás lenne. Férje szexuálterápiára szorul, hiszen ahhoz még fiatal, hogy „bedobja a törölközôt” a témában. Fôleg egy szép, nála ennyivel fiatalabb feleség mellett. Ne hagyja ennyiben a dolgot, vegye rá, hogy kezeltesse magát és nem csak az újabb gyerek miatt. Tisztelettel. 46 

 Kedves Doktornô!  3 éve vagyunk együtt a párommal, a kapcsolatunk lassan alakult ki. Röviddel a kezdete elôtt vesztette el   párom a feleségét, aki nekem jó barátnôm volt. Lassan regenerálódunk ebbôl a veszteségbôl. Ô 54 éves, értelmiségi, hajszolt  életmóddal. A problémánk, hogy együttlét során a merevedés mindig elérhetô mechanikus ingerlésre, de a behatolás után rövid ideig áll csak fenn. Minden egyéb módon teljes örömet tudunk adni egymásnak, de a szeretkezés hagyományos módja is hiányzik. Nem tudom rávenni, hogy próbáljuk meg gyógyszerrel. Kivizsgálás semmi szervi okot nem mutatott nála, makkegészséges.  Mi lenne a megoldás? Válaszát tisztelettel várom: Borbála Kedves Borbála! Arról nem írt, hogy barátnôje miben halt meg? Nem lehetett öreg, ha a volt férj, aki most az Ön partnere, 54 éves. Nem tudom, csak gondolom, hogy ha a feleség sokáig volt beteg és emiatt elutasította a szexuális életet, akkor a férjét ez szexuálisan is megviselte. Talán a gyakori elutasítás miatt gátolta a szexuális késztetését, aminek egyik jellemzô tünete a merevedési zavar. Ennek a hibás rögzülésnek megoldása nem gyógyszeres, hanem szexuálterápiát igénylô dolog. Ahhoz ô még túl fiatal, hogy feladja a szeretkezésnek normális formáját. Próbáljanak megfelelô szakembert keresni, hiszen ez a probléma megoldható. Tisztelettel.

47 

Tisztelt Doktornô!  22 éves vagyok, 3 hónapja vagyunk együtt a barátnômmel! Eddig minden rendben volt köztünk a szexuális életünk tekintetében. Bô másfél hete nem sikerül  megtartani a szükséges erekciót. Azóta két alkalommal történt ilyen, mindkét alkalommal veszekedést   generált a dolog. Az önkielégítéssel nem volt probléma, ezért nem értem, mi lehet a gond. A barátnômmel na gyon szeretjük egymást minden tekintetben, a szex terén is nagyon jól kijöttünk eddig. Továbbá káros szenvedélyem nincs. 1-1 bulit leszámítva (2-3 hetente) nemigen  fogyasztok alkoholt, nem dohányzom. Rendszeresen hetente 5-ször, 6-szor eljárok sportolni (teniszezem és konditerembe járok). Korábbi kapcsolataimban nem volt  hasonló jellegû problémám. Furcsállom, hogy pont most   jött elô, amikor végre valakivel egymásba szerettünk. Hogy ôszinte legyek, eléggé kétségbe vagyok esve. Félek attól, hogy valami komolyabb bajom van és félek, hogy a barátnômet elveszíthetem. Elôre is köszönöm a válaszát!  Tisztelt Fiatalember! Aki 22 éves és egy új, alig három hónapos kapcsolatban van barátnôjével – akivel szeretik egymást –, annak nem volna szabad, hogy merevedési problémája legyen. Ha mégis van, akkor azt hiszem, ez nem most kezdôdött. Vagy még nagyon tapasztalatlan vagy van valami eredendô hiba a nemiségével. Ezt valóban orvosolni kell, minél elôbb, amíg teljesen el nem bizonytalanodik férfiasságában. Ha ez valóban csak most kezdôdött, akkor még várjon egy kicsit, hiszen 2 kudarc „nem a világ”. Ha barátnôje emiatt 48 

veszekedett Magával, akkor nem is ôszinték az érzelmei. Türelem! Ez azonban rá is vonatkozik – tudtommal –, a nôk emiatt nem szoktak balhézni. Ha mégis, akkor ott a kapcsolattal van baj és nem a szex az ok, hanem a tünet „csak” okozat. Miért lenne jó egy fiatal nônek, hogy még jobban elbizonytalanítsa partnerét, ha szereti, ahelyett, hogy türelmesen várná vagy segítene abban, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Tisztelettel.

Tisztelt Doktornô!   Az én problémám az, hogy túl nagy péniszszel áldott meg az ég és a barátnômnek ez elviselhetetlenül fáj! Mit lehet ilyenkor tenni? Tisztelt „X”! Az „ég” kegyes volt Önhöz, hogy nagy pénisszel áldotta meg. Levágatni ebbôl nem lehet, de nem is szabad. Ha megfelelô elôjátékkal készíti elô partnerét a hímvesszô befogadására, akkor nem lehet baj. Szülésnél a gyerek feje átlagosan 34 cm körfogatú, ha ekkorára képes kitágulni a hüvely, így akkora pénisz nincs, amely ezzel konkurálhatna. A megfelelô kedv, nedvesedés és tágulékonyság lehetôvé teheti az együttlétet. Ha mégsem, akkor bizony partnert kell váltaniuk. Tisztelettel.

 Kedves Elvira!   Nekem az lenne a problémám, hogy az ágyban képtelen vagyok teljesíteni. Ha egyedül vagyok, semmi gond  49