Ajándék, csak úgy, Neked, tılünk:
Lomb Kató:
ÍGY TANULOK NYELVEKET Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzései
Jó szórakozást, jó tanulást!
Forrás: ebookz.hu (Eredeti kiadás: Gondolat Kiadó, Budapest, 1970)
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Elıszó Néhány közmondás – a szőkszavú formákba kristályosodott népi bölcsesség – révén szerettem bele a nyelvekbe. A nyelvtan – rend. Aki bármelyik nyelv nyelvtanát egyszer agyába és szívébe zárta, az megtanult rendet teremteni a rendszerezhetı ismeretek birodalmában. Bárki, aki annyi kíváncsisággal és kitartással hajolt volna könyvei fölé, mint én az elérte volna ugyanezt az eredményt. Írott szövegekbıl kiindulva dolgoztam ki tanulásom módszerét. Az ismeretlen szavak felett nagyvonalúan el kellett siklanom. Angol, orosz, francia tárgyaló partnerek szinte tízpercenként váltották egymást az irodában. Nemcsak a nyelvtudásom gyarapodott, hanem megszerezhettem a rutint, amire szükségem van a tolmácsolásban: a nyelvrıl nyelvre való váltás villámgyors képességét. Általam kikísérletezett módszer: érdekes olvasmányok oldaláról megközelíteni az idegen nyelvet! Beiratkozásnál azt a trükköt alkalmaztam, amelyet szívbıl ajánlok minden komoly szándékú nyelvtanulónak: sokkal magasabb szintet vállalni, mint amelyre tényleges tudása képesíti. A kezdı, haladó és erısen haladó kurzus közül az erısen haladóra kértem felvételemet. Erısen haladni annak kell, aki semmit sem tud! Miért tanulunk nyelveket? Miért tanuljunk nyelveket? Mikor tanuljunk nyelveket? Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni. A cél – a motiváció – olyan központi probléma, hogy Nyugat-Németországban hatnapos konferenciát szenteltek ennek az egyetlen kérdésnek. A nyelv – épület. A nyelvtanulás – építés. A tudást, akárcsak a szeget, a beálló rész teszi teherbíróvá. Ha nem verjük be elég mélyen, az elsı megterhelésnél felmondja a szolgálatot.
2/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) A nyelv épületének négy nagy terme van. Lakójának csak az mondhatja magát, aki mindegyikbe bejáratos, aki mind a négy készséget – beszéd és megértés, írás és olvasás – elsajátította. A tanulás, felnıtt értelmünket kielégítı szellemi torna. „Mikor tanuljunk nyelveket?” kérdéssel kapcsolatban csak a felsı korhatárt kellene megszabni, ami egyszerően nincs. Minél több beható szellemi munkát végzünk, annál késıbb öregedik meg az agyunk. Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek. Hogyan tanuljunk nyelveket? Tanulni sohasem teher, hanem kiapadhatatlan örömforrás számomra. Ámde kell bizonyos érdeklıdés a nyelvtanulás gyakorlati problémáin túlmenı általános kérdések iránt és egy kis egészséges türelmetlenség a tanulásnak azzal a tempójával szemben, amelyet a régi módszerek irányoznak elı. Minden korban olyan módszerek kerültek elıtérbe, amelyek megfeleltek az adott idıszak társadalmi szükségletének. A latin–görög tanítás egyik célja a fegyelemre nevelés volt. Nem véletlen, hogy a „disciplina” szónak kettıs értelme van: tantárgy és fegyelem. Az új motiváció a tudásnak új formáját – az élı, beszélt, köznapi nyelv ismeretét – követelte meg. Használható nyelvismeretekre csak a jómódú polgárság gyermekei tettek szert, a szülık anyagi áldozatkészsége és a gyerekek idıbefektetés révén. Közben felnövekedett egy új nemzedék, újra megváltozott a célkitőzés, a motiváció. A világ tovább zsugorodott. Idegen ajkúakkal való érintkezés ma már nemcsak a hivatásos diplomaták, új piacok után kutató kereskedık vagy unalmukat őzı globetrotterek (világjárók) elıjoga. Az audiovizuális módszer a szem és fül fokozottabb bekapcsolásával igyekezik csökkenteni a terhet, amelyet a nyelvtanulásnál elengedhetetlen memorizálási folyamat az agyra hárít. Az új módszerek a jó kiejtést segítik elsajátítani. Az ismétlés olyan nélkülözhetetlen eleme a nyelvtanulásnak, mint a forgácsoló kés az esztergapadnak vagy az üzemanyag a belsı égéső motoroknak. „Repetitio est mater studiorum” – az ismétlés a tudás szülıanyja . Folytonos „drill” hatására automatikusan kialakul bennünk a helyes egyeztetési forma. A langyos esıként rápermetezı ismétléssel szemben az elkényelmesedett agy kisebb ellenállást tanúsít, mint a tudatos koncentráció követelményével szemben. Ma a nyelvtudás célja elsısorban a különbözı idiómákon beszélık közötti érintkezés lehetıvé tétele. „There is no royal way to wisdom” – a tudáshoz királyi út.
3/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) A gyerek automatikus, a felnıtt logikus. Felnıttkor egyik ismérve, hogy szavai teljes értékővé válnak számára. Minél mőveltebb, annál maradéktalanabbul jelzi számára a szó a mögötte rejtızı fogalmat; annál kevésbé lesz szüksége arra, hogy az idegen szó megértésére a szó mögött rejlı fizikai tartalmat is felidézze. A tanulásra fordított idı nem elég a maradandó ismeretek megszerzéséhez. Elveszett a nyelvtanulási idı, ha nem ér el egy bizonyos koncentrációt. Gyakorlatban hasznosítható tudás csak heti 10-12 órai tanulással érhetı el! Nyelvtanulást munkával, szórakozással, pihenéssel kell összekapcsolni, ezek kiegészítésére. Szakismeret az idegen nyelven való beszélgetésben: tolmács, az olvasásban: szótár, a tanulásban: nyelvkönyv. A fordítás csak az elején megy lassan. A szakmai ismeret kulcs, amely nyitja az idegen nyelv kapuját. Olvassunk! Olvasást a kezdet kezdetén iktassunk tanulási programunkba: olvassunk aktívan! Nehéz a szellemi habitusunknak megfelelı pedagógust találni. Tanár és tanítvány összehangolódása éppúgy szerencse és önfegyelem dolga, mint a házasság vagy bármely más, felnıttek közötti viszony. Élénk tanuló számára „megfagy” ugyanaz a tanóra, amely a lassabb munkához szokott számára „megég”. Ha pedig másokkal tanulunk, akkor majdnem reménytelen igyekezet partnereinket úgy megválasztani, hogy a nálunk haladottabbak el ne gázoljanak, a gyengébb tudásúak vissza ne húzzanak. Az élénkebbek és gátlástalanabbak a pedagógus minden igyekezete ellenére is „elszívják a levegıt” a passzívabb természetőek elıl. Nagyszámú csoportnál külön veszélyt jelent, hogy többet halljuk tanulótársaink rossz, mint tanárunk jó kiejtését. Aránylag legjobb eredménnyel a hármasban való tanulás kecsegtet. Egyrészt azért, mert önkéntelenül egy kis – igyekezetre serkentı – verseny szokott kialakulni a partnerek között. Másrészt, mert így idınként csökkenhet a figyelem feszültsége. Jelen vagyunk; hallunk is, látunk is, de „relaxált” állapotban. Miért olvassunk? – Mit olvassunk? Azért olvassunk, mert a tudást a könyv nyújtja a legszórakoztatóbb módon. Ha a nyelvvel való foglalkozás elmesportot, rejtvényfejtés-jellegő szórakozást, saját
4/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) képességeink felmérését és igazolását jelenti, akkor viszolygás nélkül fogunk nekiülni. „Man lernt Grammatik aus der Sprache, nicht Sprache aus der Grammatik” „Nyelvbıl tanuljuk a nyelvtant, nem a nyelvet a nyelvtanból.” Ahhoz, hogy saját gondolatainkat kifejezni, másokét megérteni tudjuk, sok ezer kifejezésre van szükségünk. Nyelvtani ismeretek nélkül csak anyanyelvén tanul meg az ember helyesen beszélni (írni azon sem).
A szabályokat tudatosítani kell. A törvény csak elv. Az elv csak alap, amelyen a helyes magatartás kialakul. „He speaks English.” „Does he speak English?” Tudatosult elv alapján hamarabb alakul ki a kaptafa; ha egyszer kialakult, van mire ráhúznunk a felmerülı új és új formákat. A nyelvtanulás minták kialakításából áll. Jó az a nyelvtanulási módszer, amelynek segítségével viszonylag hamar kerülünk minél több, minél megbízhatóbb minta birtokába. Mindkét célra – a kimunkálásra is, a sőrő ismétlésre is – a könyv a legjobb eszköz. Olvassunk! Mit olvassunk? Olyan szöveget, amely érdekel bennünket. „Interesse – stärker, als Liebe”. „Az érdeklıdés erısebb, mint a szerelem.” Hézagos szóismerettel, bizonytalan nyelvtantudással eleinte nem öröm az olvasás. Öt, tíz, húsz perc múlva azt érezhetjük, holtpontra jutottunk. Kell valami, ami átsegít ezen: az olvasmány érdekessége. Minél jobban kielégül kíváncsiságunk olvasáskor, annál kisebb szerep jut a holtponti átsegítésnek: az önfegyelemnek. Beszédkészséget legjobban mai színdarabok- jó ritmusú, színes, modern novellák, regények olvasása fejleszt. Szituatív elemek itt a történet hátterébe épültek, ezzel a háttérrel együtt lopják be magukat memóriánkba. Ezzel az összefüggéssel együtt merülnek fel, amikor a leírttal azonos helyzetbe kerülünk. Szituatív szövegek jól felhasználható szókincset, mondatmintákat nyújtanak. Hátrányuk, hogy nehezebben érthetık. Mindenkire, aki egy idegen nyelvet tanul, nem egy, hanem legalább két nyelv elsajátítása vár: írott és beszélt nyelv. ÁNy (Általános Nyelvtanuló), aki hajlamból vagy kényszerőségbıl az általam javasolt tanulási módszert választotta, elıbbivel könnyebben, utóbbival nehezebben birkózik meg. Beszélt nyelv értékes szótáraiként a mai színdarabokat vagy a regények párbeszédrészeit használhatjuk. Habent sua fata verba – a szavak sorsa meg van írva. Amíg az 5/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) idegen nyelvő légkör nem áll be tanítómesterünknek, a mai prózairodalomból meríthetjük fájdalommentes az ilyen „kollokvializmusokat’’. Hogyan olvassunk? Eleinte felületességig menı lendülettel, késıbb már-már bizalmatlanságnak ható lelkiismeretességgel. A lelkiismeretesség szép erény, de a nyelvtanulás kezdetén inkább fék, mint motor. Nem érdemes minden szót kikeresni szótárból. Sokkal nagyobb baj, ha elíztelenedik kezünkben a sok megszakítástól a könyv, mint ha nem tudjuk meg, hogy kökény vagy galagonyabokor mögött áll a felügyelı. Ha fontos a szó, akkor elıbukkan még, és értelme kiderül a szövegbıl, a kontextusból. Fejtörést igénylı szómegismerés sokkal maradandóbb nyomot hagy, mint hamar szótárazni. Ha egy szóra én magam jöttem rá, a mondat értelmét én fejtettem meg, azért tudatalatti önelismerés, vállveregetés jár. Kárpótolva vagyunk a munkáért, megvan az ösztönzés tovább lépni. Tanuljunk meg nem elkedvetlenedni idegen nyelvő szöveg barátságtalan közegétıl! Nyelvtanulással szépirodalmi szinten egyetlen magyar írásmő foglalkozik: Mikszáth Kálmán „Aussi brebis” címő bőbájos novellája. A pénz olvasva, a tankönyv összefirkálva jó. Egy írásmőben úgy van benne a nyelv, mint cseppben a tenger. Ha van türelmünk a szöveget összevissza forgatni, darabokra szedni, majd újra összerakni, fel-felrázni és újra leülepedni hagyni, rendkívül sokat tudhatunk meg belıle. Kossuth Lajos szónoklatait ma angol retorikakönyvekben idézik példaképpen, pedig Kossuth, osztrákok börtönében tanult meg angolul. Egy Shakespearedráma tizenhat sora szolgált hozzá kiindulópontul. „Az angol nyelvtant a szó szoros értelmében fel kellett találnom. Amint pedig ezt feltaláltam és a százszor meg százszor átgondolt tizenhat sort minden ízében tökéletesen megértettem, annyira tudtam angolul, hogy azután csak szóismeretemet kellett gyarapítanom.” Olvasás és kiejtés Nyelvtudás: mások megértése és önmagunk megértetése. Nyelvtanulás: nyelvtudás elsajátítása szóban és írásban.
6/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Írott szöveg és hallott beszéd értelmének felfogása: analitikai, elemzı folyamat. Saját mondanivalónk szóban és írásban közölve: szintetizáló, felépítı tevékenység. Ráhallásnak nevezném a készséget: fülünkkel érzékelni, agyunkkal differenciálni tudni az anyanyelvünktıl eltérı hangokat. A jó kiejtéshez skálázáson keresztül vezet az út, de itt „drill”-nek hívják. Felejtés ellen ismétléssel kell küzdeni. Ismétlés feltétele, hogy a találkozások száma tetszés szerint szaporítható. Az angol „film” szót néhányan „ráhallásból” megtanulják helyesen kiejteni. De biztosabb módszer, ha tudatosul bennünk, hogy rövid „i” nincs az angolban: mihelyt rövid, azonnal eltolódik az „e” felé. A jó tanár – vagy a rádió – feladata, hogy ilyen és hasonló szabályokra felhívja figyelmünket. Legalább ilyen fontos a tudatosult hang, hangsúly és a beszédütem reprodukálásának készsége. Ha valaki elszánja magát az elsajátítására, annak szorgalmasan „skáláznia” kell a magyarban ismeretlen hangokat és hangkapcsolatokat. Hogy melyiket? Elsısorban azokat, amelyeknek helytelen ejtése megváltoztatja a szó értelmét. Angolban zárt e-vel ejtett bed (ágy) és nyílt e-vel ejtett bad (rossz) tökéletesen mást jelent. A korunkban sokat emlegetett „bed manners” (ágyban való viselkedés) nem tévesztendı össze a „bad manners”-szel (rossz modor). Hangtani „drill”-t helyesebb a szóban forgó nyelveken egyáltalában nem létezı szavakon felépíteni. A „w” és „v” hang közötti különbség nekünk, magyaroknak különösen nehéz. Skálázzunk tehát ilyen szótagokat: wo – vo, wa – va, we – ve, wi – vi stb. Jó alkalom erre a séta, fürdés, villamosra várás vagy reggeli fésülködés. Utóbbi különösen, mert tükörbıl a szájállás is ellenırizhetı. Inkább rövid ideig, de teljes intenzitással foglalkozni a feladattal, mint elüldögélni magnó mellett, gondolatainkkal a tegnap élményeinek vagy a holnap reményeinek világában kalandozni. „Laue Lufte wehen lind”. Tetszik ez a mondat, mert sok benne az „l” bető, és önkéntelenül fordítására, a szépen csengı magyar mondatra gondolunk: „langyos szellık lágyan lengedeznek”. A nyelv az emberiség kezes báránya. Elvárjuk tıle, hogy hajlékonyan alkalmazkodjék mondanivalóinkhoz; egyértelmően és minden kétséget kizáróan fejezze ki gondolatainkat. Ha a nyelv szerkezete olyan, hogy az elengedhetetlen egyértelmőséget nem tudja formai simulással biztosítani (vagyis ha nem alaktani eszközökkel éri ezt el), akkor mondattana, elsısorban szórendje lesz szigorúbb, megkötöttebb.
7/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) A „túrót eszik a cigány” és a „cigány túrót eszik” nagyjából ugyanezt jelenti, hála a „t” ragnak. Ha nem ragozó nyelvben bánnánk ilyen könnyedén a szórenddel, arra az eredményre jutnánk, hogy a túró eszi a cigányt. Minden nyelv igyekszik egyértelmően és maradéktalanul kifejezni minden gondolatot. A nyelv addig alakul és tökéletesedik, amíg meg nem találja a félreértések kiküszöbölését lehetıvé tevı formát. Meglévı eszközeit úgy variálja a nyelv, hogy minden gondolat maradéktalanul tolmácsolásra alkalmas legyen. Szavak kombinációjának végtelen lehetısége rejlik az angolban. Ragozhatatlan építıköveit a nyelv ide-oda tologatja a gondolatok sakktábláján. A „to turn” jól nevelt ige: még csak nem is rendhagyó. Alapértelme (fordulni, fordítani) azonban teljesen elveszik összetételeiben, amelyeket külön-külön, új szavakként kell megjegyezni. Csak kis csokorra valót válogattam a lehetıségek közül: I turned down – én visszautasítottam you turned up – te megjelentél he turned in – ı nyugovóra vonult we turned over – mi forgalmaztunk you turned out – ti produkáltatok they turned on – ık bekapcsolták. Nehézség–könnyőség kérdését inkább úgy kellene megfogalmazni, hogy nehéz az a nyelv, amelynél rövid a szabályok érvényességének sugara. „Ugye, könnyő az angol nyelv?” – szokták tılem kérdezni. „Az elsı tíz év könnyő – felelem– csak azután kezd nehéz lenni.” Leggazdagabb nyelvnek a németet szokták tartani. Még sincs külön szava az elsajátítható külsı készségre és a körülményektıl függı képességre, mint a franciának, orosznak, vagy lengyelnek. Az angolnak engedélytıl függı lehetıségre van külön segédigéje: „may”. Ez adta G. B. Shaw tollára a választ, amikor egy gyengécske fordító megkérdezte tıle, valamelyik mővét lefordíthatja-e: „You may, but you can’t”. Magyarul csak ilyen suta fordításban lehet visszaadni: én megengedem, de maga nem képes rá. Segédigékrıl szóló fenti sorok vezettek el egy olyan nyelvhez, amelyrıl sok szó esik mostanában: a fiatalság speciális szókincse. Nemegyszer hézagpótló szerepet töltenek be a diákszótár feljegyzésre sohasem kerülı kifejezései. Németórán magyarázta egy tanárnı, „mögen” segédigének nincsen magyar megfelelıje. „Na és a komálom?” – kiáltották a tizenévesek. Olyan rövid, velıs,
8/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) szinte hangutánzó szónak, mint a „cucc”, bizony kár lett volna nem megszületnie. Szókincs és kontextus A szavak nem emelhetık ki összefüggéseikbıl. Csak kontextusukba beágyazva lehet megérteni és szabad megtanulni ıket. Kontextus latin szó; összeszıtt anyagot, átvitt értelemben összefüggést, hátteret jelent. A hallott, látott szöveg mindig szıttes. Pedig csak a szavak egymást idézı ereje ráncigálta helyükre a kontextus elemeit. Kontextusul nemcsak a beszéd szóelemei szolgálnak, hanem minden, ami a beszédet kíséri: arckifejezés, hanghordozás, kézmozdulat. Ezért értjük meg jobban az élı, gesztikuláló beszélıpartnert, mint a mégoly tökéletes kiejtéső, de láthatatlan rádióbemondót. A szókincs parttalan tenger, amelyet befelé az új szavak képzésének lehetısége, kifelé a többi nyelvvel való érintkezés duzzaszt szüntelenül. Még kacérkodni se kezdtünk egy új nyelv elsajátításának gondolatával, máris birtokunkban van szókincsének egy bizonyos része. Egy zenekritika egyetlen hasábján 14 olasz szót olvastam össze nemrég. Futballszurkolóink majdnem angolul vesznek össze meccs részleten. Szputnyik és társai oroszul kerültek be a köztudatba. Még olyan outsider nyelvben is, mint a japán, tudjuk „egybıl”, hogyan mondják a ruhát (kimono), az orkánt (taifun), a mővésznıt (geisha), a viszontlátást (sayonara). Ismerjük az „ég” szót a Tennóból (császár), az „erı”-t a rikshából, a „tízezer év”-et a banzájból (éljen), a „has”-t és a „felmetszés”-t a harakiribıl, sıt még a „lepké”-t is a Csocso szanból (Pillangó kisasszony).
Hogyan tanuljunk szavakat? Klasszikus szótanulás alapja a szószedet. Füzetünk egyik oldalára kigyőjtjük az olvasmány megtanulandó szavait, másik oldalára a megfelelı magyar nyelvő kifejezéseket. Tenyerünk egyik, majd másik oldalt takarja. Szem nézi, száj mormolja, agy próbálja, megjegyzi a szavakat. Többek között azért nem túl jó így tanulni, mert a megtanulandó szónak csak egyik értelme kerül feljegyzésre. Ha azt állítom például a szószedetemben, hogy az angol „marble” szó márványt jelent, az csak féligazság, mert legalább annyit használjuk játékgolyó értelmében is. Nagyobb szótárak 15-20 összefüggésben magyaráznak egy-egy szót. Ha csak egy, a mi konkrét esetünkben elıforduló értelmét rögzítjük szószedetünkben, megfosztjuk „Hintergrundjától”, hátterétıl.
9/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Mindenkinek szívbıl ajánlom a rendetlen szószedetet. Rögzítésre alkalmas támaszpontokat nyerünk, ha toll, ceruza, színes toll nyomai, dılt vagy egyenes, kis és nagy betők váltakoznak a feljegyzésekben. Szószedet elınye a személyes jelleg. Másik elterjedt tanulásfajta a „szótármódszer”. Olyan egyéniségek esküdtek rá, mint Vámbéry Rusztem tudós, és a költı József Attila. Mindketten teljes szótárakon rágták át magukat, így tettek szert szókincsre. Szavak kezdıbetője volt asszociációs bázisuk, ennek alapján jegyezték meg a kifejezéseket. Szavakat különbözı jelentéseikkel együtt, szóbokrokba építve tanulták meg, és az összefüggések feltárták elıttük a nyelv belsı logikáját. „Szótár” logikus, „szószedet” személyes jellegének elınyeit egyesíteni tudjuk, ha saját füzetünkbe nem elszigetelt formában írunk be megtanulni kívánt szót, hanem valami olyannal együtt, ami hozzá tartozik. Elsısorban szövegösszefüggéssel együtt, ahogyan olvasmányunkban leltük. Hozzáírhatunk rokon értelmő szavakat (szinonimákat) és/vagy ellenkezı értelmőeket (antonimákat) is. Csak azt jegyezzük fel, ami tényleg magától asszociálódik. Minden nyelv kincsének leggazdagabb szóbokra éppen a „kéz” magjából fakadt. Azt a szót jegyezzük meg, amelyikhez közünk van. Kifejezés, szám, név, esemény annál jobban rögzıdik belénk, minél személyesebb élmény formájában találkoztunk vele. Kis fejtörés árán szerzett ismeret inkább a mienk, mint a készen kapott. Ha a kontextusból jövünk rá, akkor a tudatunkig el se jutó „logikai öröm” pozitív élménnyé teszi ezt az apró mozzanatot. Az objektív ok független hozzáállásunktól, amely magában a szóban, a szó tartalmában rejlik. Legkönnyebben azokat a fıneveket tanuljuk meg, amelyek valamely konkrét tárgyra vonatkoznak (ház, ablak, könyv, ceruza). Utánuk jönnek az érzékelhetı tulajdonságokat jelzı melléknevek (színek, formák, méretek): kék, kerek, apró. Ezután következnek elvont fınevek, majd az igék, ha gondolatban könnyen elképzelhetı, konkrét cselekmény rejlik mögöttük (szalad, átad, behoz). Tapasztalat szerint legnehezebben a „jelképes cselekvést” kifejezı igék ragadnak meg emlékezetünkben (teljesít, biztosít, hivatkozik). Az igék azért szorulnak hátra a felsorolásban, mert a legváltozékonyabb formájú szófajt képviselik. Hol jelen, hol múlt idıben, hol egyes, hol többes számban, hol aktív, hol passzív formában, hol feltételes, hol parancsoló módban bukkannak fel. A japánban három ige: az „okiru”, „okoru” és „okuru” összesen tízfélét jelent: felkel, felébred, megérkezik, kiemelkedik, megharagszik, létrejön, kikísér, ajándékoz, elküld, elkísér. Hónapokig igyekeztem úgy elkerülni az 10/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) összezavarásukat, hogy nem vettem tudomást a hasonlóságukról. Nem sikerült, és a végén csak úgy tudtam rendet teremteni közöttük, hogy egyszerre citáltam valamennyit raportra. A szókincs elemei persze nemcsak megtanulhatóságuk, hanem fontosságuk szempontjából is különböznek egymástól. A „kérem”-re tízszer olyan gyakran lesz szükség, mint a „nagy”-ra, a „nagy”-ra százszor gyakrabban, mint a „látszat”-ra, a „látszat”-ra ezerszer gyakrabban, mint az „orangután”-ra. Sajnos, leggyakrabban a „Tessék?”-re. Sajnos, igénél, fınévnél, melléknévnél és minden más „felelıs” szófajnál nagyobb szerepet játszik a beszéd folyamatossá tételében egy sereg kifejezés, amelyet módosító szónak szoktak nevezni. Én töltelékszavaknak hívom ıket, mert közös tulajdonságuk, hogy a mondat lényegét nem változtatják, csak kiegészítik. Ilyen töltelékszavak az elég, nyilván, nagyon, persze, szóval, tényleg, ugyan, fıleg, biztosan, inkább, sokkal, mégis, úgyis és társaik. Nem könnyő megjegyezni ıket, mert tárgyi képzet nem főzıdik hozzájuk, megtanulásukat mégis szívbıl ajánlom. Töltelék mondatrészek legtöbbször mondatbevezetı kifejezések már nem is téglái a nyelv épületének, hanem kész paneljei. Elıre gyártott formában a helyszínre szállíthatók és azonnal beépíthetık. Nagy elınyük, hogy átmenetet biztosítanak tényleges mondanivaló és lényeges mondanivaló között. Nekem minden idiómában van egy-egy füzetre valóm; állandó kiegészítésekkel tartom ıket „naprakész” állapotban. Forrásul nemcsak az olvasmányaim szolgálnak, hanem az is, amit a beszélgetıpartnereimtıl lesek el: A helyzet az, hogy… Szeretném még külön is hangsúlyozni… Gondoljunk különösen arra… Errıl jut eszembe… Megkérdezhetném azt is, hogy… Ugyanakkor viszont… Persze tudom, hogy… Igaz az is, hogy… Arról nem is beszélve… Azt se szabad elfelejteni, hogy…
Így csokorba szedve ellenszenvesen tapadósak és ragadósak ezek a bevezetı részmondatok. Nem hiába nevezik ıket az angolok „lubricant”-oknak, azaz kenıanyagoknak. Az a szerepük, hogy biztonságosabbá, gördülékenyebbé 11/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) tegyék a szerkezet értékesebb részeinek mőködését. Azt szeretném mondani, ne tévesszük szem elıl: idegen nyelvrıl van szó. Sokszor örülünk, hogy egyáltalán élünk. Mankó vagy segédeszköz? (A szótárakról) Anatole France „ábécésorrendbe szedett világegyetemnek” nevezte a szótárakat. A szótár tudásszomjunk oltásának hosszú évekre méretezett eszköze. Egy nyelv zárának felpattintásához kitőnı kulcs a szótár. Meg kell venni, bele kell lapozni, szamárfülesre kell forgatni. Az angol „well-thumbed”-nek, jól össze hüvelykujjazottnak nevezi az állapotot, amely elárulja, hogy a könyv tulajdonosa alaposan kihasználta a benne rejlı lehetıségeket. Szótár használatának megtanulása idıben is legsürgısebb feladata az ÁNy-nek. Mert a kezdeti, nyelv elıtti fázisban a szótár, gondolkodásra serkent, késıbb viszont egyenesen leszoktat róla. Sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy gondolkodás helyett használjuk. Enyhe fejtörés nélkül pedig nincsen tanulás! A szótár a nyelvvel való foglalkozás legelején energia befektetésre ösztönöz, késıbb a „legkisebb ellenállás vonalának” követésére inspirál. A „sikerélményt” sokan az egész pedagógia (sıt az egész élet) kulcskérdésének tekintik. A nyelvtanulásban biztos, hogy az. A nyelvismeret egészen kezdeti fokán használhatók már az úgynevezett egynyelvő vagy értelmezı szótárak. Itt különösen érvényesül a nagyobb energia befektetés – jobb hatásfok elve. Tegyük fel, hogy a „pontos” szó orosz megfelelıjén törjük a fejünket. Dereng bennünk, hogy van rá jobb kifejezés is, mint az emlékezetünkben spontán felmerülı „аккуратный”. A magyar–orosz szótár egyszerő felütésénél sokkal hatékonyabb az „аккуратный”-t megkeresni az értelmezı szótárban. A keresett és megtalált „точный”, amelyet az értelmezı szótár megad, tízszer olyan intenzíven fog emlékezetünkbe vésıdni. Mai szótáraink szókombinációkkal, típusmondataikkal: „olvasmányosak”. Szavak értelmét az összefüggés világítja meg, amelybe a szótárszerkesztı beépítette ıket. Másképpen nem is lehet. A jó szótár az „izmusoknak” tárháza. Azáltal, hogy nem elszigetelten nyújtja a szavakat, hanem különbözı kontextusokban, a rögzítésnek új és új formáit teremti meg. Ahányszor egy új összetételben bukkan fel ugyanaz a szó, annyiszor vésıdik agyunkba. A mondat, amelybe a szótár ágyazta, megtanulásra érdemes megbízható egység. A szó nem az, mert háttere nélkül nem egység, hanem tört; a hosszabb, összefüggı szöveg sem az, mert a felnıtt agyra túl nagy feladatot ró mechanikus elsajátítása.
12/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) A tankönyvekrıl Magyar anyanyelvő, lehetıleg magyar szerzı által szerkesztett könyvbıl tanuljunk! Nyelvismeret szempontjából a felnıtt tanuló is gyerek, de másképpen. Az illetı országban élı 6-7 hétéves csak leírt formájukban nem ismeri a szavakat, de szókincse az adott helyen lakó felnıttével azonos tıbıl fakad. Hogyan beszélünk idegen nyelveket? Vagy a nyelvek közötti, vagy a nyelven belüli hasonlatosságra építünk. Idegen nyelven beszélve ösztönösen, automatikusan extrapolálunk, illetıleg interpolálunk. Ez az ösztönös tevékenység segíti is, nehezíti is, az idegen nyelv elsajátítását. Ha nem extrapolálnánk, akkor minden nyelvet úgy kellene megtanulni, mint az elsıt, az anyanyelvünket. Ez bizony nem lenne ideális megoldás. Ha nem interpolálnánk, akkor minden egyes szót, minden egyes mondatot egyedi esetként fognánk fel és tanulnánk meg. Miután – pl. az igével kapcsolatban – kialakult már bennünk az olvas – olvasás – olvasó – olvasott lánc, akkor a minden nyelvben csak a megfelelı láncszemet kell behelyettesíteni és kész a kerítés. olvasni to read lesen читать lire
Olvasás Reading der Lesen Читение le lecture
olvasó reader der Leser читатель le lecteur
olvasott read gelesen прочитанный lu/e
Szókincsünk bıvítése automatikus interpolálással történik: megvan a kaptafa, ráhúzzuk az új jelenséget. Amit sokan használnak, az óhatatlanul elkopik és eltorzul. Az lenne meglepı, ha nem menne ki a formájából a kesztyő, amelyben reggel a nagymama húzná a vizet a kútról, délben a kamasz fiú szánkázna vele, és este anyuka díszelegne benne, az operában. Milliók által, millió célra használt „kesztyő” a nyelv. Természetes, hogy változik: enged és kopik, bıvül és összeugrik. Elveszti szabályos alakját. Ott veszti el, ahol a legtöbben nyúlnak hozzá: a köznapi szavaknál.
13/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Nyelvpedagógusaink összeállították a 40 legtöbbet használt angol igét (tenni, venni, jönni, menni, enni, inni stb.). Egytıl egyig rendhagyók! Ezért nehezebb a köznyelv a tudományosnál. Ezért egyszerőbb a szakszöveget megérteni, mint helyesen kérni egy pohár vizet. Egy mondatot, amely a protoplazma fehérjekomponensének elbomlásáról szól, aránylag könnyő lefordítani. Tudományos szövegekben nemcsak a kifejezések nemzetköziek (így írásban könnyen felismerhetık), hanem a mondatfőzés is szabályos mintát követ. Extrapolálással és interpolálással itt csaknem telitalálatot érhetünk el. De jaj annak, aki a magyar mondatot lefordítva kérdezi meg, hogy hány óra. A német ezt úgy fejezi ki: Milyen késı van? (Wie spät ist es?) – a francia: Melyik óra van? (Quelle heure est-il?) – az orosz: Hányadik óra? (Который час?) – az angol: Micsoda az idı? (What is the time?). A nyelvtanuló rögösebb pályán halad, mint bármely más készség elsajátítója. Útját az automatikus extra- és interpolálás komplikálja: transzfernek, interferenciának, keresztasszociációnak (cross-association). Legkevésbé a szókincs megszerzésében zavar bennünket az anyanyelvi ráhatás. Azt a kezdı is hamar megérti és megtanulja, hogy az asztal angolul nem asztal, hanem table, és a könyv nem könyv, hanem book. De az már nem megy ilyen simán, hogy a „Mi van az asztalon?” kérdésre ne így feleljen: „Book is on the table” (könyv van asztalon), hanem így: There is a book on the table. Az extrapolálás értelmesen tanuló felnıtt kezében értékes eszköz lehet: a rögzítés eszköze. A le nem rögzített ismeret ugyanis elrepül. Anyanyelvünk egy egyszerő igekötı mögé rejti a „tanulni” és „megtanulni” közötti óriási különbséget. E különbség mögött a rögzítés ténye húzódik. Ha egy rögzítetlen ismeret nem repülne el, akkor a nyelvet tanulók száma azonos lenne a nyelvet tudók számával. Találkozunk egy szóval, egy szabállyal, azután agyunk tovább siklik az új nyelvi tény felett: nem lett sajátunk, nem lett belıle eszköz, amelyet kedvünkre felhasználhatunk, ha szükséges. Az angol – a magyartól eltérıen – a jelenben aktuális cselekvést nem jelen idıvel, hanem „present perfect”-tel fejezi ki, ha már a múltban elkezdıdött. Az anyanyelv – vagy más, jobban rögzıdött idegen nyelv – extrapolálása az új nyelv szempontjából: hiba. A hiba azonban a tanulás szempontjából: érték. Azért érték, mert tudatos szembeállítást tesz lehetıvé, ez pedig a rögzítés jó eszköze. Rögzítés nélkül nincs eredményes nyelvtanulás.
14/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Pedagógiai szempontból legértékesebb a saját magunk által elkövetett hiba. Ha egy tévedésemet felfedeztem, ha egy hibámat fejemre olvasták, csodálkozás, bosszúság vagy sértıdöttség formájában az érzelmi szféra is bekapcsolódik az ismerkedésbe. Kitőnı eszköz a rögzítésre. Ne haragudjunk tehát a hibákra. Sok értékes dolog született már belılük. Többek között a francia, az olasz, a spanyol. Mindhárom nyelv a latin vulgáris használatából alakult ki. Jót és tévest egymás mellé helyezvén, elkerülhetjük a hibák meggyökeresedését. Ez pedig nagyon fontos! Egy hangvillának tisztán kell zengeni, erre hangoljuk be a kimondani kívánt szót, mondatot. Ezért tilos a saját, kijavítatlan fordítás, fogalmazás olvasgatása, vagy pláne betanulása. Erre a célra csak eredeti vagy tökéletesen rendbe tett szöveg alkalmas. Hogyan beszéljünk idegen nyelveket? Úgy, hogy ne a forrásnyelv (vagyis anyanyelvünk) szolgáljon kiindulópontként, hanem a cél – vagyis idegen – nyelv. Az utóbbinak ismert, bevált kaptafáira húzzuk fel az újonnan elénk került nyelvi jelenséget. Elıbbi követelményt úgy szokták kifejezni, hogy gondolkozzunk az idegen nyelven. Igyekezzünk rászokni, hogy ne anyanyelvünk, hanem az idegen nyelv felıl közelítsük meg mondanivalóinkat. A „nem jut eszembe” réme mindig ott lebeg felettünk, amikor idegen nyelven beszélünk. Nem is fog eszünkbe jutni mindaddig, amíg rémülten nyargalászunk gondolatban az anyanyelvi kifejezés körül. Jaj, istenem, hogy is mondják… Gyakorlattal, fegyelemmel eljuthatunk odáig, hogy agyunkból számőzzük az anyanyelvi kifejezést és azt a kísérı szót villantjuk fel, amellyel együtt szoktuk hallani, emlegetni a szökevény kifejezést. Szóbokrok tanulását javaslom, két cél érdekében. Egyrészt biztosabbak lehetünk abban, hogy nem tévedtünk a szó értelmezésénél, mert összefüggései jobban meghatározzák a jelentését. Másrészt környezetével együtt véstük agyunkba, ami jó szolgálatot tesz akkor, amikor elillanni akaró szellemet kell visszaidézni. Bárki, aki a szókincs parttalan tengerének mélyébe pillant, meglepve fogja megállapítani, hogy mennyi ilyen „ölelkezı” szó-pár létezik. Ezek megtanulása is elsırangú és -rendő feladat; valami, amit a szóról szóra tanulástól viszolygó felnıttnek is szívbıl tanácsolhatok.
15/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Az akadály az elhárítással, a kötelesség a teljesítéssel, a nehézség a leküzdéssel, a hír a közléssel, a szerep a játszással, az életszínvonal az emeléssel, az igény a kielégítéssel, az üzenet az átadással, a feltétel a megteremtéssel, a zár a nyitás-csukással, a fal a felépítéssel vagy lebontással (néha összedőléssel) jár együtt. Biztosra megy az, aki ezeket az ölelkezı szópárokat együtt tanulja meg: számíthat rájuk kritikus pillanatokban. Mi történik, ha mégsem sikerül a szembesítés, mert a szó-pár mindkét tagja sztrájkol? Diákvicc szerint kell eljárni: „Mondani akartam valamit, de elfelejtettem.” „Akkor mondj hasonlót!” Igen, még mindig jobb valami hasonlót, tökéletlenebbet mondani, mint elnémulni és rémülten kutatni agyunkban az „igazi” kifejezés után. Idegen nyelven beszélni mindig megalkuvást jelent – hirdette Kosztolányi. Szinonimákon (rokon értelmő szavakon) kívül az antonimáktól (ellenkezı értelmő szavak) kapunk legnagyobb segítséget. Ha sem a „merész”, sem a „hıs”, de még a „bátor” se jut eszünkbe, a „nem gyáva” is jobb lesz az elnémulásnál. Lehet a merev, rideg helyett „nem rugalmast”, „szájtátiság” helyett a „tetterı hiányát” mondani, amikor a szükség rákényszerít. Jó az áttétel (beszéd,fordítás,tolmácsolás) amikor ugyanazokat az asszociációkat kelti, amelyeket az eredeti szövegnek szándékában volt. A hatás az idegen nyelvő beszélgetésben (vagy fogalmazásban, fordításban, tolmácsolásban) nem a valótól, hanem annak égi másától függ. Partnerünk hő képet akar kapni mondanivalónkról és mindegy számára, hogy ezt milyen nyelvi eszközökkel érjük el. Hogyan tanulok nyelveket? Szavakat nem tanulom meg, csak nézegetem, mint megfejtendı keresztrejtvényt. Minthogy ÁNy vagyok: idıbeli okokból elsısorban magamtól kell órákat vennem. Végigmegyek leckéken, feladatokon, majd írásban megoldom azokat. Nagyon szellısen írok, hogy a javításra sok hely maradjon! Utána megnézem a „kulcs”-ban a helyes megoldást és melléje-föléje írom a helytelen, saját variációmnak. Így igen szemléltetı képet kapok Butaságom történetérıl. Füzetemben mindig hagyok annyi helyet, hogy az elrontottak mellé 5-6 hasonló szót, mondatot írhassak. Segíteni magamba sulykolni a helyesbített formát. Minthogy ez elég unalmas szórakozás, a kezdet kezdetén hozzálátok azil (nem létezı, képzelt nyelv) színdarabok vagy novellák olvasásához is. A nem értéstıl a félig értésen keresztül eljutni a megértésig – felnıtt ember szelleméhez méltó, izgalmas és lelkesítı turistaút.
16/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat)
Elsı olvasásnál csak azokat a szavakat írom ki, amelyeket megértettem, vagyis amelyeknek jelentését a kontextusból ki tudtam hámozni. Persze ezeket sem elszigetelt formában, hanem hátterükbe beépítve. Másodszori vagy harmadszori olvasásnál keresem ki szótárból az ismeretleneket, de nem mindegyiket. Amit azonban kiírok, ahhoz mindig hozzácsípem a „bokrot”, amellyel együtt hozza ıket a könyv, vagy minden valamirevaló, mai szótár. A hírek fıbb vonásaikban a nap legfontosabb nemzetközi eseményeit tükrözik. Mindig meghallgatom tehát a hírközlést valamely más, ismertebb nyelven is. Így elıre kulcsot – majdnem szótárt – kapok a várhatóhoz. Ha menet közben ismeretlen szó bukkan fel, leírom. Adás után rögtön megkeresem a nagyszótáromban. Rögtön, mert közvetlenül a vétel után még összefüggésével együtt cseng a fülemben. Utána nem rögtön, hanem 1-2 nap múlva beírom a szótárba a „légbıl kapott” ismereteket. Ez az „idıbeli lépcsızetesség” azért ajánlatos, mert így kénytelen vagyok még egyszer –sokszor nem utoljára – felidézni a halványuló emlékeket. Hetenként egyszer magnetofonra veszem az adást. Ilyenkor mindig a kiejtésre koncentrálom a figyelmet. Akadnak néha szavak, amelyeket könyvekbıl ismerni véltem, de amelyeknek a bemondó anyanyelvi kiejtése alapján újra be kell mutatkoznom. Bevallom, szívesebben veszek nıtıl órát, mint férfitól. Talán azért, mert a hölgyeknek „lazábban van beakasztva a nyelvük”; könnyebb velük csevegni. Tanáromtól elsısorban azt várom, amit se könyvtıl, se rádiótól nem tudok megkapni: 1. az átlagosnál lassúbb tempóban beszéltetem, hogy minél több szót tudjak „kifogni” az összefüggésbıl, és 2. saját azilságomat javíttatom vele, mégpedig elsısorban a minden órára lelkiismeretesen elkészített írásbeli feladat alapján. Eleinte „szabad fogalmazásokat” írok, mert ez könnyebb. Sokszor nem is összefüggı szövegeket, hanem laza mondatokat, amelyekbe beépítem a látotthallott új szavakat és/vagy nyelvtani formákat. Javítás alapján ellenırzöm, hogy helyesen fogtam-e fel jelentésüket, szerepüket. Késıbb fordítani kezdek. Itt ugyanis elıre megadott szöveg kényszerít rá, hogy ne a már jól ismert formákat használjam, hanem a fordítási fegyelem által rám parancsolt bizonytalanabbakat is. Idegen nyelvre fordítás a nyelvismeret megszilárdításának hatékony eszköze.
17/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Kijavítatlan hiba – életveszélyes. Ha hibás formát ismételgetünk, az gyökerezik belénk, azt fogjuk hitelesnek elfogadni. Az írásbeli fordítás könyörtelenül gombostőre tőzi tévedéseinket, ami mellett a hallgató fül könnyen továbbsuhan. Az írásbeli fordítás még egy elınyét szeretném hangsúlyozni a beszélgetéssel szemben. Idegen nyelven beszélni: rutin kérdése. Abban az értelemben is, hogy bölcs ember megtanul, csak addig nyújtózkodni, ameddig tudása takarója ér. Az tud jól, aki azt akarja mondani, amit tud. Sajnos az ilyen ügyeskedéstıl sem szókincsünk nem gyarapszik, sem mondatfőzési képességünk nem gazdagodik. Hotelportástól 50-60 mondatot várunk el, de azt tökéletesen, ÁNy-nak azonban meg kell tanulnia a szélesebb keretek kitöltését is. Beszélgetésnél azt mondd, amit tudsz, fordításnál azt tudd, amit kell! Minden valamirevaló (mint az angol mondja: „self-respecting”) nyelvtanulásról szóló írásmőben most annak illene következni, hogy „igyekszem ezen kívül minél behatóbban megismerkedni Azilia történelmével, földrajzával, társadalmi, politikai és gazdasági viszonyaival”.
Sem az összehasonlító kirakatkutatás (amelyet az angolok window-shoppingnak, a németek Schaufensterleckennek, kirakatnyalásnak neveznek), nem visz bennünket közelebb a nyelv ismeretéhez. De igenis közelebb visz a nyelv sőrő hallása. A helybeli újságok mindig közlik, hogy hol, mikor van vezetéses tárlat– vagy múzeum-látogatás. Ideális megoldás: intenzív kapcsolat, sok közös program velünk azonos érdeklıdéső azil bennszülöttekkel. Fıleg, ha azok hajlandók kijavítani hibáinkat, és ha mi hajlandók vagyunk ezért nem megsértıdni. Ebben az esetben valóban megszilárdult készségekkel jövünk haza, és már csak arról kell gondoskodnunk, hogy itthon feledésbe ne menjenek.
18/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat)
Tíz kérés a nyelvtanulóhoz I. Egy-egy alkalommal csak akkor és csak addig tanulj, amíg érdeklıdésed a tanulnivaló iránt lankadni nem kezd. II. Foglalkozz mindennap a nyelvvel – ha többre nem jut idı, legalább egy tízperces monológ erejéig. A reggeli órák különösen értékesek e szempontból: ki korán kel, szókincset lel. III. Sohase elszigetelt egységeket, hanem mindig kontextusba ágyazott szavakat, nyelvtani formákat tanulj. IV. Soron kívül írj ki és vágj be minden olyan részmondatot, amelyet mint „elıre gyártott elemet” tudsz a beszélgetés során felhasználni. V. Szem elıtt elvillanó reklámszöveget, kapuszámot, fül mellett elsuhanó beszélgetést még a fáradt agynak is pihenés gyorsan „kapásból”, önmagának lefordítani. VI. Betanulni azonban csak azt szabad, amit a tanár kijavított. Saját lektorálatlan írásaidat ne olvasgasd, nehogy a hiba beléd gyökerezzék. Ha egyedül tanulsz, a megtanulandó egység csak akkora legyen, amekkora kizárja a hiba lehetıségét. VII. A különleges nyelvi fordulatokat (az úgynevezett izmusokat) mindig egyes szám elsı személyre átalakítva jegyezd meg. VIII. Az idegen nyelv: vár. Célszerő minden irányból egyszerre ostromolni: újság és rádió, szinkronizálatlan film és szakértekezés, tankönyv és a szomszédék vendége felıl. IX. Ne riasszon vissza a megszólalástól, hogy esetleg hibákat csinálsz, de kérdd meg a partneredet, hogy javítsa ki ıket. És fıleg ne sértıdj meg, ha – ami nem valószínő – ezt meg is teszi. X. Légy szilárdan meggyızıdve arról, hogy nyelvzseni vagy. Ha a tények az ellenkezıjét bizonyítják, inkább szidd az elsajátítandó nyelvet, a szótárakat vagy ezt a könyvecskét, mint tenmagadat.
19/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Hányasra állunk a nyelvekbıl? Négyest adjunk magunknak az idegen nyelvbıl, ha úgy olvassuk szépirodalmát, hogy az olvasott szöveget árnyalataiban is az író szándéka szerint tudjuk felfogni; ha az olvasott szöveg szavainak legfeljebb 20%-ában szorulunk szótárra; ha szóban úgy tudunk – az ismeretkörünkön belül esı témákban – rögtönözni, hogy azt partnerünk „egyszeri hallásra” (visszakérdezés nélkül) megértse; ha írásban, fogalmazásban vagy fordításnál olyan szöveget tudunk produkálni, amelyet a lektor gyorsan és könnyen tud „nyomdakészre” javítani. Hármast érdemel nyelvtudásból az, aki az átlagos tempójú és nehézségő, hallott szövegeknek a lényegét megérti, de részleteit nem; akivel megismételtetik a kérdést, ha utcán vagy üzletben felvilágosítást kér; akinek fejben elıre meg kell szerkesztenie mondanivalóit, hogy a szavakat vagy a nem biztosan „ülı” nyelvtani szerkezeteket elıbb megpengesse a képzeletbeli hangvillán; akinél az egyszerőbb „publicisztikai” szöveg megértése is szótározást kíván, akinek fogalmazásait vagy fordításait a lektor csak úgy tudja javítani, hogy közben az eredeti szöveg alapján ellenırzi: mit is akart mondani. Kettesre állunk egy idegen nyelvbıl, ha a fülünkkel felfogott szöveget többszörös elismétlés után is csak hézagosán értjük meg; ha az írott szöveggel akkor is nehezen birkózunk meg, ha szavait szótárban elızıleg kikerestük és ha legegyszerőbb mondanivalónkat is csak mimika, gesztikulálás és a partner jóindulata segítségével tudjuk megértetni. A nyelvtanulásban is az alapozás veszi el a befektetett energia nagy részét! Minden elsajátított egység – szó vagy nyelvtani fonna – egyszersmind szög is, amire továbbiakat lehet akasztani. Minden megszerzett ismeret: cövek. Tessék melléjük írni (adott nyelven) megfelelı kifejezést és meghatározni, hogy a nyelvnek ebbıl az aspektusából a felsorolás utáni pontozás alapján hányast érdemelnek. I. hold vásárolni ingyen széles III. szalma elısegíteni mereven lényeges
II. csapás élvezni hirtelenül hálás IV. sárgaréz böngészni csökönyösen lelkesedı 20/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Elsı – függıleges – oszlop minden szaváért 1-1, a másodikért 2-2, a harmadikért 3-3, a negyedikért 4-4 pont jár. Összesen 40 pont. Aki csak tíz pontot tudott szerezni, az kettest, aki húszat – hármast, aki harmincat – négyest, aki negyvenet –ötöst adhat magának szóismeretbıl. Szótárhasználat diszkvalifikációt okoz! A megszerzett szókincs, nem olyan, mint a porcelánfigura, amelyet, ha egyszer birtokunkba vettünk, életünk végéig ırizhetünk. Tapasztaltuk már, milyen rozsdásan csikordul agyunk, ha egy ideig nem foglalkoztunk az idegen nyelvvel. Valamikor négyest adtunk magunknak belıle és most, amikor leporolni akarjuk, kiderül, kettesre is alig állunk belıle. Bizonyos „ülepedés” éppúgy nem árt a nyelvtudásnak, mint a bornak. Híres karmesterektıl hallottam, hogy miután tövirıl hegyire, ízrıl ízre szedve begyakoroltak egy mővet, félretették és hangversenyük elıtt 1-2 hétig hozzá se nyúltak. Megfigyelték, ez használt a teljesítményüknek. A külföldön töltött idı eredménye sem az ott-tartózkodás közben mutatkozik meg a nyelvtanulásban, hanem jóval a hazaérkezés után. A nyelvbe nemcsak „bele lehet jönni”, hanem bele is lehet fáradni. A vendég elıször megerılteti magát. Lassan, világosan, egyszerően igyekszik beszélni. Késıbb elkényelmesedik az örömtıl, hogy ıt milyen jól értik Magyarországon, ezért visszazökken az otthon megszokott természetes stílusába. Ez a természetes stílus – a „beszélt beszéd” – sokkal lazább szerkezető, pongyolább felépítéső és gyorsabb ritmusú. Aki nem a helyszínen sajátította el a nyelvet, nem könnyő megbirkóznia vele. A nyelvtehetségrıl Nyelvtanulás várható sikerét fejezı egyenlet: Ráfordított idı + érdeklıdés = eredmény. A gazdag szókincsben, jó kiejtésben és nyelvtani „rálátás”-ban is nagyobb szerepet játszik a megközelítés módja. Az idegen nyelvő környezet önmagában meg tudja akadályozni az artikulációs bázis elmeszesedését. Senki sem tagadhatja, hogy ha A és B egyszerre kezd tanulni, akkor A esetleg fele idı alatt ér el a tudásnak ugyanarra a szintjére, mint tanulótársa. Nézzünk utána a háttérnek: biztosan rá fogunk jönni, hogy A-nak több ideje van a nyelvvel foglalkozni, mint B-nek, A-t közvetlenebb cél serkenti a szorgalomra, mint B-t, A okosabb módszerekkel tanul, mint B, és/vagy A egyszerően eszesebb B-nél és ugyanez a tempókülönbség a biológia, geológia vagy bármely más tudományágban is megmutatkozott volna.
21/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Elıbbiek ellenére a fenti egyenlet baloldalának nevezıjébe is kívánkozik valami: egy negatív tényezı. Talán egyszerően gátlásnak nevezhetném: Ráfordított idı + motiváció –––––––––––––––––––––– Gátlás
= eredmény
Kínos a feszültség, amely szellemünk fejlettsége és az idegen nyelvi kifejezési lehetıségek korlátolt volta között fennáll. A nyelv mindig felületi, formai valami, amibe beköltözik a lényeg. Idegen idiómák ismerete a mindennapi élet követelménye. Egy bizonyos szinten túli nyelvtudás már olyan különleges világba vezet, amelybe tiszteletteljes kíváncsisággal szoktak bepillantgatni a kapun kívül maradtak. „Nyelvi pályák” Aki a nyelveket választotta rögeszméjének, az sohasem érezheti magát igazán szerencsétlennek. Ha sikerül elérnie, hogy ne csak mániájának, de mániájából élhessen, akkor lelki egyensúlya garantált. Ugyanezt mondja G. B. Shaw is a Pygmalionban: „Happy is the man who is living by his hobby” – Boldog ember az, aki a vesszıparipájából él. Hogy élhet meg szenvedélyébıl a nyelvek iránt lelkesedı ember? Három foglalkozást – a külkereskedelmit, vendéglátó iparit és idegenforgalmit – szoktunk nyelvigényesnek, hármat – a nyelvtanárit, a fordítóit és a tolmácsit – nyelvi pályának nevezni. Itt most az utóbbi hárommal foglalkozunk. Nem rutin, hanem egyéniség kérdése, hogy a három „nyelvi pálya” közül ki melyiken képes sikerrel használni képességeit. Legfontosabb, az Idıfaktor. Beszélünk fordítói, tanári, és tolmácsegyéniségrıl. Tanárnak és tolmácsnak az menjen, aki nem befelé fordult (introvertált), és nem riad vissza a rivaldafénytıl. A színész után e két szakma képviselıi állnak legtöbbet színpadon. A tanár mindenkor környezetére reagálva ugyan, de saját maga által irányíthatóan, míg a tolmács élete maga az elıreláthatatlanság. Ebbıl következik a Kosztolányi által hirdetett tétel: „idegen nyelven beszélni mindig megalkuvást jelent”, ami egy tanárnál kevésbé érvényesül. A tolmács eleve eljegyezte magát a megalkuvással. Erre a pályára csak az menjen, aki nem szenved „perfekcionizmusban”. Munkája örök kompromisszum a „tökéletesen szeretném” ideálja és az „ennyire tellett az idımbıl” realitása között.
22/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) A tolmácspálya A közvélemény nem ismeri a szakmán belüli erıs tagozódottságot. A szimultán tolmácsolás a legmodernebb szakmák, legérdekesebb szellemi tevékenységek egyike. Tolmács bárki, aki idegen nyelvre nyitja száját: fordít, forrásnyelvrıl célnyelvre; csak készen kapott mondanivalókat és nem a saját gondolatait. Szimultán tolmácsolni nehezebb, mint spontán beszélni, mert gondolkodásra csak a másodperc tört részei állnak rendelkezésre. Sokszor pedig egyenesen „mínuszban van” a tolmács: elıre kell kitalálnia, hogyan hangzik majd 1–2 másodperc múlva az, amit neki most kell fordítania. Mélyen szántó agy, keresi a gondolatait legjobban kifejezı formát! A „tiszteletreméltó” szó japánul nem ilyen hosszú, de annál elengedhetetlenebb. Sohasem szabad – fıleg nıknek – kihagyni a pénzzel, névjeggyel, üzenettel és még sok száz más dologgal kapcsolatban. Ne csodálkozzunk rajta: ebben az udvarias országban még a játékbabát is „ningjó-szannak”, „ember formájú uraságnak” hívják! Emlékeimbıl: a Ráktérítıtıl az északi sarkkörig Egy angol mondatot fordítottak le gépi úton oroszra: „Out of sight, out of mind.” A mondat olyasfélét jelent, mint a német „Aus dem Augen, aus dem Sinn”, vagyis: amit a szem nem lát, azt az ész is elfelejti. Csakhogy a gép – gépies, ezért a mondat elsı részét „szemen kívül”-nek, második részét „észen kívül”-nek fordította. Ami viszont kívül esik a szemen, az nem látható, és aki nincs eszénél, az esztelen. Így történt, hogy amikor (a fordítás helyességének ellenırzésére) az orosz mondatot „visszatáplálták” a gépbe és visszafordították angolra, az jött ki, hogy „Invisible idiot” – láthatatlan hülye. Sokan kérdezhetnénk, miért nem zsúfoltabb a tolmácspálya, ha ennyi érdekes élményt kínál. A magyarázat egyszerő: „követel” oldalon is igen sok minden szerepel: villámgyors gondolattársítási képesség, rendíthetetlen nyugalom, jó idegrendszer és mindenekelıtt sohasem szőnı készség a tanulásra. A tolmács évente 30-40 alkalommal „vizsgázik” – nemzetközi zsőri elıtt – olyan tantárgyakból, mint agydaganatok diagnosztikája, matematikai modellek, mezıgazdasági tervezés, hıre lágyuló anyagok, aleatorikus zene távlatai. Szakmai elıadás tartására hívták meg és tolmácsul egy kint tanuló magyar diákot adtak mellé. Felvillant az elsı vetített kép, elhangzottak az elsı szavak: „Ez a kettıs tollsorú, felmereszthetı és hátrakonyítható bóbitájú, üldögélı lábú búbos- vagy büdösbanka.” A magyarázatot néma csend követte, majd hosszú, kínos percek után megszólalt a tolmács: „Vogel!” (madár). 23/24
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket (szerkesztett kivonat) Mi lesz veled, nyelvecske? Az emberiség által most használt nyelvek elsüllyedt Atlantiszok, és láthatatlanná vált korallzátonyok felett hömpölyögnek. Egyetlen nyelv van a világon, amely 2300 évvel ezelıtt is és napjainkban is az általános kommunikáció célját szolgálja: a héber. Nem kis veszıdségbe kerülhet nyelvészeinek a technika új vívmányaira a nyelv szabályainak megfelelı kifejezéseket megtalálni. Az angol manapság a „tudomány eszperantója.” Egyszerő alaktanával, rövid szavaival alkalmas arra, hogy a világ minden tájáról összesereglett szakemberek megértessék rajta magukat. Néha eltöprengek azon: mit gondolhat magában a született angol, amikor – mondjuk – norvég és jugoszláv kollégája az ı számára alig, egymás számára viszont igen jól érthetı angolsággal vitatkozik egy-egy tudományos tételen. „Melyik a legelterjedtebb nyelv a világon?” – kérdezik sokszor tılem. „Tört angolság” – szoktam felelni. Ha záróra közeledtén megkérdezzük: maradhatunk-e még egy kicsit a könyvtárban és erre egy szelíd „I am afraid not” a felelet, akkor az csak szó szerinti fordításban jelent „attól félek, hogy nem”-et; a gyakorlatban a leghatározottabb elutasítás. A mi nyelvünk is ismer ilyen „understatement”-eket. „Kérnék egy kiló kenyeret” – mondjuk a boltban. A japán népnél a határozottság nem jellem, hanem modor – pontosabban rossz modor – kérdése. Még a napi programra vonatkozó elhatározásunkat is csak így illik közölni: „Ma Kiotóba szeretnék menni azt gondolnám.” Udvariasság szülte angolban a magyarok számára nehezen megtanulható „shall– will”, „should–would” segédige párt is. Jó modorában ugyanis az angol azt tartja, hogy önmagunkról – tehát egyes és többes szám elsı személyében – nem mondhatjuk, hogy „akarunk” (will) csak azt, hogy kötelesek vagyunk (shall). Viszont másokról nem állíthatjuk, hogy kötelesek, legfeljebb azt, hogy akarnak. Így született meg e tarka ragozás.
24/24
