Klaus Bielau - PARACELSUS – FILOZÓFIA ÉS GYÓGYÁSZAT IDŐÁLLÓ IDŐSZERŰSÉGBEN

Paracelsus FILOZÓFIA ÉS GYÓGYÁSZAT IDŐÁLLÓ IDŐSZERŰSÉGBEN

Dr.

Klaus Bielau

KRISTÁLY-SOROZAT 8

ELSŐ MAGYAR KIADÁS 2010

ROZEKRUIS PERS - HAARLEM - HOLLANDIA

Tartalomjegyzék 1. RÉSZ - M E G K Ö Z E L Í T É S

Élete Paracelsus — a földkerekség egykor legismertebb orvosa Belépés A híd „Vitám cum morte mutavit" Paracelsus, a kereszténység megújttója A természet világosságáról és a Szellem világosságáról Paracelsus alkímiája 2. RÉSZ - GYÓGYÁSZAT

A korszakok A gyógyítás négy oszlopa Filozófia Asztronómia Alkémia Proprietas vagy tisztesség A betegség okairól 3 . RÉSZ — D E TRANSMUTATIONE

Az alapvető meggyógyulás A magasabb gyógymód Az ember rendeltetése Az ember megvalósítása A két természetrend Az ember — egy mikrokozmosz A megújulásról A mennyei gyógyszer IRODALOM

7

9 12 14 17

21 23 24 28 33

34 40 40 46 48 51 52 61

62 64 68 73 73 76 79 85 87

I. RÉSZ MEGKÖZELÍTÉS Paracelsus.

Mágikus

történetén

végigvonul.

nyek.

Név,

amely

Név,

'Halálom

szemben,

mint

kérdéseket

tegyen fel,

felkavarjon.

Milyen

értsük

a

hagy

után

megoszlanak

tényleg

hogy felszólítson, magatartást

egész

vélemé­

itt

hogy

elérni

van

értetődően

veletek

még:

hogy

nyugtalanítson

tanúsítsunk

őt? Magától

a

közömbösen. A sors már

többet akarok

előtte.' Paracelsus

meg

modern gondolkodás

amelyről

amely senkit sem

előre jelentkezik:

hogyan

név,

vele beszél

és

szemben, a filozófiá­

ról, a vallásról, az alkémiáról, az emberről és az elemekről, szignatúrákról (ismertetőjegyekről) és a sorsú,

természet egészéről. megvilágosult

kánkitörés,

és

nimfákról;

Nyughatatlan,

emberrel fogunk

mint egy szélvihar —

beszél a

szenvedélyes,

találkozni.

mondja

Mint

a

világ

hányatott a

vul­

CG. Jung.

(Lucien Braun, Paracelsus) Paracelsushoz közelíteni annyit jelent, m i n t kifejleszte­ ni a gondolkodás szabadságát és az öntekintélyt, az ő jelmondatának megfelelően: Alterius non sit, qui suus esse potest (Ne legyen más ura annak, aki önmaga ura lehet). Ne kösse a hagyomány, a megszokás és az előítéletek. — Mentes legyen

az előítéletektől! A

Paracelsus

megértésénél

adódó nehézségeink talán o n n a n erednek, hogy még túl­ ságosan kötődünk kényelmes-polgári gondolkodási és 7

Paracelsus életbéli szokásainkhoz; talán még túlságosan „jól-neveltek" vagyunk, talán minden kísérletünk és fáradozásunk ellenére még nagyon kevéssé vagyunk radikálisak — el­ sősorban önmagunkkal szemben. Talán túl aggodalmas­ kodók vagyunk, ha ö n m a g u n k r ó l van szó?

8

I-1

Élete 1493 november 10-ét írjuk. A Zürichi tó déli partja kö­ zelében, a svájci

Einsiedelnben W i l h e l m von Hohen-

heimet és feleségét gyermekkel áldotta meg az ég, s a fiúgyermek a Theophrastus nevet kapja. E környék töb­ bi lakójához hasonlóan az orvos-család is szerény körül­ mények között él. í r á s a i b a n Paracelsus g y a k r a n e m l í t i a szegénységet, amelyben felnőtt. Azt mondja, a szegénység ifjúságá­ nak á l l a n d ó kísérője volt. Ú g y látszik a z o n b a n , hogy nem m a r a d t a k keserű emlékei ebből az időből, hiszen a következő felismerésre jut: „Boldog és több m i n t boldog az, akit Isten a szegénység kegyelmével aján­ dékoz meg." Helyesli a szűkölködő életet, mivel felismeri, hogy az egyszerű táplálék a jó egészség egyik legbiztosabb előfel­ tétele, a földi javak hiánya viszont a a magasabb emberi tulajdonságok kifejlesztésének legjobb serkentője. Paracelsus, apja nyomdokába lépve, orvostudományt tanul. Gyakran változtatja az egyetemeket, de sem Bécs­ ben, sem Montpellierben, sem Bázelben vagy Ferrarában nem talál választ az egészség lényegére, a betegség lényegére, az életre és halálra, vagyis az emberlét lényegé9

Paracelsus re vonatkozó égető kérdéseire. És ezek azok a kérdések, amelyek fiatal kora óta foglalkoztatják. A tanulóévek csalódottsága sok írásában kifejezésre jut. A képzésben mindenekelőtt üres sablonokat lát, amelyek arra kényszerítik a diákot, hogy nagy mennyiségű rész­ letet tanuljon meg kívülről, és általuk olyan valóságtól elrugaszkodott rendszereket vernek a fejükbe, amelyek többnyire találgatáson és dogmákon alapulnak. A doktori cím elnyerése után vándorútra indul, amely egyes források szerint Európán keresztül egészen a Kö­ zel-Keletig vezetett. Azonban nem elégszik meg a külsődleges dolgokkal, h a n e m keresni kezdi a dolgok velejét, az emberi lét lé­ nyegét, és tudja, hogy csak e kérdések tisztázása hozhat­ ja őt közelebb az igazi gyógyításhoz. Az igazi gyógyítás a magasabb gyógyítás, a Medicina Adepta, amely meg­ gyógyít az alapvető betegségből: az idő betegségéből, abból a betegségből, hogy nem tudjuk, mindennek — az embernek, a világnak és a mindenségnek — mi a célja és rendeltetése. Híre hamarosan egész Európában elterjed, és néhány vá­ ros felfigyel a fiatal orvosra, így a svájci Bázel is, ahol 1526-ban városi tisztiorvossá és orvos-professzorrá neve­ lt)

I - 1 ÉLETE

zik ki, és sikeres gyógyításai révén csakhamar további hírnevet szerez. Az egyik legnagyobb feltűnést keltő gyógyítása Frobeniushoz, az ismert könyvnyomtatóhoz fűződik, aki leesett a lóról, és a leghíresebb orvosok m i n d e n elképzelhető fáradozása ellenére maradandó károsodást szenvedett. A keletkezett gangréna miatt lábát amputálni kellett volna. Paracelsusnak azonban rövid időn belül sikerült teljesen meggyógyítania a szenvedőt. (Valószínűleg a spagyria* módszere szerint elkészített árnikát alkalmazta — a ho­ meopátiában a potencírozott árnikát a sérüléseket köve­ tő régi, mélyen gyökerező panaszok esetén használják).

* görög: spao és ageuro: szétválasztani és újraegyesíteni

11

1-2

Paracelsus — a földkerekség egykor legismertebb orvosa Bázeli előadásait anyanyelvén, németül tartja, amely szinte forradalommal ér fel. Korának rendkívül ingatag lábon álló orvostudománya, ez a tulajdonképpen babo­ nákból és tévedésekből álló tarka keverék, tudományos és érthetetlen szavakat használva, meg tudta téveszteni a tömeget. Paracelsus számára a latin és görög nyelvű, be­ nyomást keltő frázisok csupán üres formákat jelentettek. Megbízatásánál és elhivatottságánál fogva meg kellett tá­ madnia az áltudományos sarlatánságot, és így a hamis­ ság és a gőgösség nagy leleplezőjévé vált. Ahogyan az orvostudományban, úgy a filozófiában is ezt tette. Csak a természetfeletti és a természet belső ismerete lehet az orvosi tevékenység forrása. PARACELSUS: A Z ember m i n d e n művészete és tudása Is­ tentől, a Mindenség mozgatójától való. Ez az ismeret részben a természet világosságából származik. (A

szignatúra-tanról)

Mert m i n d e n ilyen dolog — m i n t a teológia, a jog­ t u d o m á n y vagy a medicina — eredete Istenben van. Ezért ezeket az ő magas iskolájukban kell keresni és 12

I - 2 A FÖLDKEREKSÉG EGYKOR LEGISMERTEBB ORVOSA

megtanulni, amely kizárólag Ő n á l a van, akiből min­ den ered. (A

természeti

asztronómia)

Bázelben követőkre talál a mélyreható megújulást kere­ sők között, és végül is ez a keresés vezet el ahhoz, amit a történelem reneszánsznak nevez — emellett azonban sok ellensége is van, mindenekelőtt az orvosok és a gyógysze­ részek között, akiknek kuruzslásait indulatos szavakkal leplezi le. Hiszen nem vívta-e ki az Igazság Világossága mindig is és mindenhol az igaztalannak és a romlottnak az ellenségességét? Felhívást fogalmaz meg a közönség és tanítványai szá­ mára, melyben leleplezi kollégáinak látszatbölcsességét. Ennek a felhívásnak — amelyet a bázeli dómra függesz­ tett ki — rendkívüli hatása van, szinte megrengeti a spe­ kulatív medicina düledező épületét... Egyelőre nem követjük tovább Theophrastus titokzatos életét, erre később még visszatérünk. A tisztelt olvasóban most talán felmerül a kérdés, hogy miért kell felverni a történelem porát, ha nem rejlik alat­ ta olyan időt álló aktualitás, melynek — ha felismerik — ma is töretlen jelentősége van?

13

1-3

Belépés A fejlődések spirálmenetén, az ember tudatától függően, sok ajtó és a hozzájuk tartozó kulcs található. Hohenheimer megbízatásának és tanításának megértéséhez az egyik kulcsot a holland J. van Rijckenborghnak, a gnosz­ tikus szerzőnek és az emberiség tanítójának köszönhet­ jük. E kulcsra többek között a Fama Fraternitatishoz, z Rózsakereszt Szerzetének

kiáltványához

fűzött

magyaráza­

taiban találhatunk. Rijckenborgh, Theophrastushoz ha­ sonlóan, a kereszténység megújításán fáradozott. A Theophrastus című fejezetben ezt olvassuk: Most

a

történelmi

Theophrastusnak

azzal

neveznek.

rázó.

Lehetséges,

hogy

rátermett

orvos

messze felülmúlta. giában, hogy

s

Paracelsus

Talán

volt, Nagyon

ismeretei

Tbeo-phrastus,

Ón

ami „magasztosát" jelent. jó,

alakkal szembesítjük

olyan

aki

követni.

rei

nagy

alapjaiban

kérdőjelezte

újításokat

hozott...

alapulnak. meg,

a

buzgólkodott

Európa-szerte az a csodákon

ismeri

teljesek

tudós fejtegetéseinek fonalát

ták

néven

kortársait

s

14

és

irigy

minden

akit

Istenmagya­ ismeri jobban,

sorsát.

Rendkívül

minden

tekintetben

a

magasabb

magas fokúak kortársai

hír járta, Az

Ont,

az

nem

hogy

akkori

má­ voltak, tud­

orvosi sike­ orvostudományt

területen

mélyreható

I - 3 BELÉPÉS

Ha

hallgattak

volna

sok fura fejlődése felmérhetetlen tesz

irányt

jelentőségű

Cseppet sem véletlen lítést

Paracelsusra,

más

róla.

akkor

vett

Pályáján

tett

kezdték

azonban

ezt az embert

ellene a

Lelepleződésük

Azért

okoz,

írjuk

ezeket a

fényes alakja az

mint ma...

igazságot,

saihoz szeretete

azonnal

Nem

áll a s

termé­

tudta

békésen

előtt

Paracelsus

kovácsolni

korában

szemünk

előtt.

Aki

mindenek felett szerette

hanem őt a

ellenségnek

Theophrastus Paracelsus

igazsággal... fordult

igazságával,

ehhez

kezdik.

mert

semmivé zsugorodva az

szorgosan

Ha valaki ebben a világ­

rágalmazni

ő volt a gyűlölködő,

Theophrastus jött

is annyira

hogy a

és az alantas szándékú

dolgokat,

ezzel az

volna.

mert többet tudott és

miatt

rágalom fegyverét.

nyílt sisakkal harcol,

nehézséget

tömege,

Gyűlölték és kerülték,

náluk.

éppen olyan jól értettek, ban

vezettek

tanai

hogy a Fama Fraternitatis is em­

belátásait és ismereteit sohasem

megbeszélni velük. többet

világtörténelem

Paracelsus

világreformációhoz

tehát,

akadályozta az álbölcsek és áltudósok szetre vonatkozó

a

volna...

végül

beképzelt

azok,

halálra

tiltakozásával,

kortár­

akik

az ő

sebezték. a

leleple­

zésével: meggyilkolták! — Eddig az idézet. A világító nyomok egész Európát behálózták; azt a né­ hány embert, akik magukévá tették eszméit, ezután Paracelzistáknak nevezték, akik tovább vitték Hohenheimer teológiáját és orvostudományát, és döntően hozzájárul­ tak ahhoz, hogy Európában bekövetkeztek azok a válto15

Paracelsus zások, amelyeket reneszánsznak, újjászületésnek ismerünk (túl az ismert történelmi eseményeken — az igazi ember, a bennünk lévő képmás újjászületésének). Említsünk meg néhány nevet: J o h n Dee, Róbert Fludd, Giordano Bruno, a következő évtizedekben Valentin Andreáé, J o h a n n Keppler, J á k o b Böhme, Comenius... Ez a reneszánsz, az emberiség életében és történetében végbemenő egyik nagy korszak-forduló kezdete. Felébred az öntudat. A reformáció kora; a régit és dogmatikust feltörik, a megmerevedett formák megbuknak. Egyéb­ ként Paracelsus és Luther kortársak voltak, az egyház­ reformátor tíz évvel volt idősebb, mint az orvos. Paracelsus újra és újra a tudományos értekezések és ér­ telmezések témája. Mi azonban nem akarunk beállni a szakértők kórusába, hanem megkíséreljük tisztázni örök­ ségét, és megérteni művének időtlen időszerűségét.

16

1-4

A híd Nos, vessünk még egy pillantást Hohenheimer életére, amelynek már külső állomásai is jelzik belső megbíza­ tását és rendeltetését — ahogy ez az emberiség nagy taní­ tóinál gyakran előfordul. Ez a megbízatás az, melynek időtlen és töretlen jelentősége van. Paracelsust azért küldték a világba, hogy híd legyen a két életterület, a m u l a n d ó és az örök között. Híd azok számára, akik értenek és akik engednek lelkük unszolá­ sának, hogy keressék a nagy titkot; az öröknek a titkát, amely — úgy látszik — napjainkban ismét oly sokakat megmozgat... és amely az egyetemeshez, a legmagasztosabb gyógyszerhez, az alkimisták tinctura magicájához vagy tinctura philosophicájához vezet. A régi Indiában, egy királyi palota kapuja felett a kö­ vetkező felirat szerepelt: És Jézus monda: A világ egy híd — vonulj át rajta, de ne telepedj le rá. A híd minden korszak bölcsességének ősi jelképe, me­ lyen a tér és idő térségeiből az örökkévalóságnak, az em­ ber belső rendeltetésének területére juthatunk.

17

Paracelsus Az

idő a

legnagyobb szemfényvesztő,

és az ember a

legnagyobb

bolond. Az idő kereke a tér ürességében forog. Az élet és halál útja vége,

az

idő kerékabroncsán.

sem

ki nem

körforgás.

Sohasem

merülhet.

ördögi

körforgásából? De az örököse. Az

körmozgásnak

És a

szabadulhat

gának

nyugalomban

Mert a

igen,

meg mert

soha

világban

minden

hát

ember

az

ő Isten

idő kereke forog

sincs mozgás

az

idő

szent szabadsá­

de a

tengelye

örökké

van.

Az idő kerekének

tengelye Isten.

Noha tér és idő minden dolga

körülötte forog 0 mégis örökre időtlen és tér nélküli, és a nyu­ galomban

lakozik.

Noha

minden

dolog

Igéje mégis oly időtlen és tér nélküli, ben

minden

szeretnétek

nyugodt. inkább

A

az

ő

Igéjéből

ered,

mint Ő maga. A tengely­

kerékabroncson

minden forrong.

Hol

lenni? (Mikhail Naimy: Mirdad könyve)

Paracelsus feladata pedig az volt és most is az, hogy küllő legyen az idő kerékabroncsa és az örökké nyugvó tengely között, híd legyen két életterület között... 1493-ban született — egy szaturnuszi évben. Szaturnusz ősidők óta m i n d e n réginek az összetörője, hogy az új megnyilvánulhasson és újjászülethessen (tehát reneszán­ szát élhesse). A szülői párban a szellemi és a földi kap­ csolatának jelképét fedezhetjük fel: a főnemesi apa, egy Hohenheim... a magasztos szellem-lélek-világ. Az anya jobbágy az einsiedelni kolostorban ...a földhözkötöttség. 18

I - 4 A HÍD

A születési hely — Maria Einsiedeln: a halhatatlan lelkek világából, a tökéletesség tengeréből, m i n d e n megnyilvá­ nulás mátrixából, Máriából jőve, egy ilyen lélek m i n t re­ mete (németül: Einsiedler) az ámítás m u l a n d ó és kaotikus világában kell, hogy találja magát. Azonban csak a külső nézet él magányban — a mag, a lényeg, a tudatos mikro­ kozmosz szüntelenül kapcsolódik minden egyetemesnek a megbízatásához. Ez pedig: m i n d e n ellenálláson át vi­ lágosságot és szeretetet hozni a bukott és tévelygő em­ beriségnek, amely magában foglalja azokat az utakat is, amelyeken valóra válthatjuk az eredeti tervet, Istennek a világgal és az emberrel kapcsolatos tervét. A korabeli szóbeszéd szerint Paracelsus lepaktált az ör­ döggel. Ha azonban ezt helyesen értjük, akkor fel kell ismernünk, hogy m i n d a n n y i a n , akik ehhez a dialektikus rendhez vagyunk kötve, szintúgy az ördöggel kötött szer­ ződéshez vagyunk és maradunk láncolva, amíg bele nem ötvöződünk a világ-lélek egységébe. 9 évesen — édesanyja ekkor már meghalt — atyjával az ausztriai Villachba költözik. Villach régi, híd-szerepet betöltő város Észak- és Dél-Európa között. — A gyermek ifjúvá serdül. Atyja megtanítja az orvoslás alapvető fo­ gásaira. Ezen kívül magas papi méltóságok is oktatják. Ferrarában (Itália) mindkét orvostudományból — a bel­ gyógyászatból és a sebészetből is — doktorál. Ferrara —fu19

Paracelsus cina ferrara: a kovácsműhely, a nyers és megformálatlan előkészítése. Paracelsus számára: a híd-szerep megerősíté­ se, hogy majd betölthesse feladatát. Ezután kezdődik nagy és csodálatraméltó vándorútja Európán, a régi kontinensen át, egészen — mint mond­ tuk — Elő-Ázsiáig, a szentföldig. Paracelsus sokat ír, sokat tanít, és sok embert gyógyít meg sajátos gyógyító eljárásával, amelyben benne foglaltatik a természet világossága. Ahová csak eljut, ott nyugtalanságot és felindulást idéz elő korának tekintélyei között, hiszen nem tesz lakatot a szájára, amikor a régi szemléletmód­ ról és annak hatástalanságáról, a széles körben elterjedt kuruzslásról van szó, ami csak arra jó, hogy megtöltsék a pénzes-zacskókat. Másoknak, akik belső ösztönzésre va­ lamilyen kiutat keresnek, hírt hoz a megélt alkémia általi győzelem lehetőségeiről,

mint a magasabb orvostudomány

tanúja, és a Szellem Világosságának — a győzelem világos­ ságának — a küldötte. Műveiből életében csak kevés jelent meg nyomtatásban. M i u t á n a tartalmuk ismertté vált, kollégák, „tudomá­ nyos" tekintélyek, és az érdekeiket (valószínűleg joggal) féltő üzletemberek, gyakran hátráltatták vagy akadályoz­ ták meg a nyomtatási engedélyek kiadását.

20

1-5

„Vitam cum morte mutavit" Hohenheim életének végét Salzburgban tölti, ahol A fe­ hér rózsához címzett házban lakik. Halálának éve 1541. Paracelsus teljesítette első földi küldetését. Működésének nagy és széles területe még vár. Lehet, hogy véletlen, és talán nincs nagy jelentősége az idők menetében, azonban tény, hogy születési és halálo­ zási évének összege a 10-es számot adja, amely kabbalisztikusan-filozofikusan a beteljesedés, a tökéletesség szá­ ma. A tiszta kozmikus erők, Vulkánusz, a Nap mögött álló Nap szakadatlan áradatának száma — olvashatjuk van Rijckenborgh imént említett művében. Most már megérthetjük Paracelsus titokzatos sírfeliratát: Vitam cum morte mutavit — a halállal járó életet megváltoz­ tatta. Megváltoztatta, és nem felcserélte, ahogy a gyako­ ribb, de pontatlan fordítás szól. Ugyanis nem terjedt el minden korszak gnosztikusainak ismerete, miszerint a halállal járó életet meg lehetne változtatnunk. Aki életében az új, a Második Születést, a győzelmet meg­ ünnepelhette, annak a testi halál olyan, mint amikor a kivilágított, meleg házba belépve leveti a nehéz télika21

Paracelsus bátot, ahonnan kiindulva tovább folytatódik a munka az emberiség szolgálatában, a világterv kivitelezésének a szolgálatában. Ezért oly találó a kijelentés: Halálom után többet akarok elérni ellenetek, tátok a testemet, is folytatja

a

mint előtte; és ha meg is zabál­

csupán sarat ettetek:

harcot

ellenetek.

22

Theophrastus test nélkül

1-6

Paracelsus, a kereszténység megújítója Műveinek mintegy fele teológiai tartalmú. Keresd a dol­ gok mélyét, és a többi az öledbe hullik. A dolgok mélye, a dolgok oka Isten, az Atya, a Mindenség mozgatója, a halhatatlan lelkek életterülete, mindennek a kezdete és vége, aki a Fiút az emberekhez küldte, hogy lehető­ ségük legyen az Új Születés által Hozzá — a Fiúhoz és az Atyához — hasonlókká válni. Nos, Theo-phrastus, az Istenmagyarázó, azért jött a világba, hogy az Új Születést övező titkot elmagyarázza azoknak, akiknek van fülük a hallásra... M i n t a Világosság tanúja. Kire gondol Theophrastus, az Istenmagyarázó, amikor Istenről beszél? Isten, a kezdet ereje, a Világosság, mely belevilágít a sötétségbe, az Ige, a Logosz, a Mindenség akarata, amelyből minden ered, ami van... és aki az em­ ber közepén a megszabadulására, a megdicsőülésére vár. Szabaduljunk meg — amennyire számunkra csak lehet­ séges — az Isten-fogalommal kapcsolatos régóta megszo­ kott elképzelésektől és képektől. Éppen úgy m o n d h a t u n k Taot vagy Brahmant vagy Egye­ dül Jót (Hermész Triszmegisztosz) vagy Kimondhatatlant, aki ott van,

ahol a változó világ léte nincs. 23

Paracelsus A

természet világosságáról és a Szellem

Világosságáról

Két világosságról van szó Hohenheimer Philosophia sagax-ában (mélyreható

filozófiájában).

A természet vilá­

gossága: az igazság a mulandóban; a természet menetét lehetővé tévő erők, melyek biztosítják a növények, az ál­ latok, és az ember m u l a n d ó nézetének, valamint az ásvá­ nyi birodalomnak az életét is. Az ásványok csak látszólag élettelenek. Hohenheimer halálos világosságnak is nevezi ezt, mivel nem tartós — hanem hasznos és káros — és a poláris világ része. PARACELSUS: Nos, tudjátok hát meg, az égi gyógyszer­ nek a Földön nincs talaja, amelyben növekszik és gya­ rapodik, hanem csak az Új Testben van minden szónak hatása és ereje itt ezen a Földön. Az ember több figye­ lemmel és szeretettel forduljon az égi orvostudomány­ hoz, mint a halandóhoz. Mert amit a természet ma felállít, az holnap újra földre rogy. A természet sem­ mit nem képes olyan jól felépíteni, hogy azt a halál ne tudná elvenni. A mi gyógyszerészetünk a természetben a halál. Az élet gyógyszere azonban az Új Születésen alapul... A természet orvosának ott van az arzénikum, az auripigment, a higany és így tovább. Ezt-azt el lehet velük érni, és jó hatásuk van, de ott van közöttük a halál. Erre képes a halandó test természete. Az öröké azonban csak jót, jót és ezerszer is jót okoz. (Az égi és természeti asztronómia című művéből) 24

I - 6 PARACELSUS, A KERESZTÉNYSÉG MEGÚJÍTÓJA

Az öröké azonban

csak jót, jót és ezerszer is jót okoz...

Az

emberi élet nagy misztériuma. Rendeltetése korokon át hallatszik, és képes elhatolni a kereső ember fülébe. A természet világossága — csodálatos jelképe a Nap, amely­ nek lágy sugarai tavasszal elűzik a tél hidegét, előhívják a felébredt növényzet zsenge zöldjét, amely azonban épp így égethet is, és kegyetlen szárazságot is előidézhet. Fel­ kel és lenyugszik, nyarat, majd telet hoz... Amikor az életerő alábbszáll, akkor betegségről beszélünk — a természet fénye elsötétül. És a hasonlóság, a rezonancia törvényei arra utasítanak, hogy a természeti birodalmakból felszabadított esszenciákat — mint a természeti fényt — a szenvedő életerő rendelkezésére bocsássuk. A Szellem Világossága ellenben az egyetlen igazság fénye, amely maradandó és tartós, és ennek felismerése a ter­ mészet emberének feladata és végső célja. Ez a világosság őbenne rejlik, a tudatlanság és elválasztottság káoszától elsötétítve. A természet m u l a n d ó világossága ezáltal csak még homályosabbnak látszhat. Korunk embere az élet törvényeit semmibe vevő gondolkodásával és cselekede­ teivel rendkívül durván meggyalázta a természeti biro­ dalmakat, mi pedig ma már részben tapasztaljuk is en­ nek következményeit. Mi által keletkezik a bennünk és a természetben látható rombolás és látható betegség? A 25

Paracelsus megértésünk alapvető hiánya miatt! Önző gondolkodá­ sunk és akarásunk szüli a megfelelő következményeket. Hogyan is lehetne másképp. A természetünkben rejlő igazságot már nem ismerjük... Igazság? Az ámításnak ebben a természetében lehet-e szó igazságróP. Igen: Min­ den jön és megy,

és állandó változásnak van alávetve — ez a

mozgásban tartott természet igazsága. És milyen kevéssé vagyunk hajlandóak elfogadni és megérteni ezt! Miköz­ ben ennek a természetnek az a feladata, hogy az örökké­ valóságnak, a Szellem Világosságának a terepe legyen, és emiatt a ritka éjféli virág, az Élet régi törzsének Arany Virága újra n y í l n i kezdjen. És a m e n n y kórusai öröméne­ ket zengenek: íme, egy közülük valóban emberré lett. Ha a természetit beragyogja a szellemi, a mindenségi akarat, vagy Tao — az ember legbelső lényege — akkor az megismerheti tényleges feladatát, és hozzájárulhat a természetes test valamelyest kielégítő működéséhez. A Szellem változatlan és ragyogó Világossága úgy gyó­ gyít, hogy a régit és mulandót lerombolja, az emberben lévő újat és örököt, az eddig súlyos beteget és megkötözöttet pedig újra odaengedi az őt megillető helyre — az átalakítás

alkémiai folyamata

által.

PARACELSUS: Két világosságról van szó: egy örökről és egy halandóról. Az örök a lélekben, a halandó a test26

I - 6 PARACELSUS, A KERESZTÉNYSÉG MEGÚJÍTÓJA

ben fejti ki hatását; a halandó világosság a természetes fényben hat, az örök az örökben... Milyen ellenségeskedés lehetne hát a halandó és az örök orvosa között? Egy példa: a halandónak az orvo­ sa meggyógyítja a beteget, és az apostol is meggyógyít­ ja. Az apostol az Új Születés által tesz túl a természet orvosán. De hogy a természet világossága elvetendő legyen, azt az Istenség nem engedi. Az apostol újra életre kelti a holtat, a természet orvosa pedig nem. Az utóbbi ezen ismeri fel, hogy az ő t u d o m á n y a csu­ pán zsámolya az öröknek... Az egyik rész fentről szól lefelé, a másik pedig lentről felfelé, és mindkettőnek igaza van a maga világosságában. Amiért az apostolok sokakat meggyógyítottak, azért a gyógyszert semmire se tartsuk? A természetes világosság tehát a Szentnek az intézője (letéteményese). (Philosophia sagax, vagy a nagy asztronómia)

27

1-7

Paracelsus

alkémiája

A C h y m e i a görög szó, melynek jelentése: a szétválasztás művészete, a fémek elkülönítése... Paracelsus művét sok titok szövi át. Az egyik legnagyobb, amely a materialista gondolkodás előtt bizonyosan rejtve marad, az a fémek átváltoztatása, az alkémia, a mindenség-kémia. Két alkémiáról beszélhetünk: a felsőről és egy alsóról. Az alsó alkémia: az anyag átalakítása a természet erői, a természet világossága által. A kémiában anyagokat kap­ csolnak össze vagy választanak el egymástól, miközben végül is semmi alapvetően új nem jön létre. Az al-kémiában azonban megjelenik az élet is, mialatt az élő új formákká fejlődhet, mint ahogy a magból a fa, a fából a gyümölcs, a gyümölcsből ismét mag, és így tovább. Az alkémiát az élet kémiájának nevezhetnénk. A test, ebből a szempontból nézve, tulajdonképpen egyetlen, csodálatosan egymásra hangolt alkémiai történés, abból a célból, hogy m i n d e n szerv megkapja azt, amire szük­ sége van az egész szervezetben betöltendő feladatának elvégzéséhez. A felső alkémiánál felmerül a kérdés, hogy a régiek tény­ leg vontak-e ki aranyat, és valóban képesek voltak-e a 28

I - 7 PARACELSUS ALKÉMIÁJA

tisztátalan fémeket arannyá és ezüstté változtatni, vagy pedig ez az átalakítás olyan folyamat, amely a belső is­ meretet (vagyis Gnózist) birtokló emberben mehet vég­ be, ill. őbenne kell megtörténnie? A De Natura Rerum című

könyvben, Az átalakításról szóló értekezés részletes

adatokkal szolgál a nemes fémek elkészítési módjairól. Téved, aki anyagi aranyat akar előállítani. Sokkal inkább egy belső valóság jelképes leírásáról van szó: az állati természet-lélek ólmát, a tisztátalan fémet tűz által kell megtisztítani és a szellem-lélek aranyává alakítani: aki a bölcsek kövét megvalósítja önmagában, annak örök if­ júság jut osztályrészül... Akkor a gyöngyből, Jézus magjá­ ból a természeti lényben feltámad az ember halhatatlan nézete. A laboratórium a lélek, amelyből a tisztító tűz erejében létrejön az Új Születés embere. Igazi alkimista az,

aki az élő ismeret által képes elkülöníteni

a valódit a hamistól, Jót a jó és

a világosságot a sötétségtől,

az Egyedül

rossz poláris világától; aki ki tudja

mondani a

Szót, a mágikus-teremtő Igét. PARACELSUS: Egyedül csak az nevezhető aranynak, amit minden salaktól megtisztítottak, amit a tűz ál­ tal eredeti ólom-állapotába visszavezetve, a só, a stib i u m által, vagyis antimonban kivirágoztattak, he­ lyesen előkészítettek és megváltoztattak. Nos, ahogy ez az eljárás az arany próbáját jelenti, úgy ez a feltá29

Paracelsus madási test próbájának jelképe is. Mert ennek is le kell törölnie a földi test minden salakját, és egy még keményebb tűzpróbát kell kiállnia; olvasztáson, kija­ vításon és előkészítésen kell átesnie, átalakítást kell elszenvednie, hogy teljesen mocsoktalan és tiszta le­ gyen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tisztátalan tiszta, a rothadó és zavaros pedig színtiszta lesz. Mert a tisztátalan tisztátalan marad, és a sár sár marad. De a benne rejlő gyöngy előkerül belőle, és ő az, amely egykor megdicsőül. Hiszen a gyöngy maga sohasem volt tisztátalan, de el volt rejtve a sötétségbe! Aki képes megszabadulni az önző gondolkodás előíté­ leteitől és találgatásaitól, aki önmaga tekintélye tud len­ ni, restségtől és a megkötöző hagyományoktól mente­ sen, az a belső vágytól hajtva bejárhatja a megváltozás útját. — Ez az az út, amely nyitva áll azok előtt, akik a körforgásokba és szüntelen ismétlődésekbe belefáradva elérkeztek a földön elérhető határaikhoz, akik a titkok kapuján kopogtatnak; akiknek szíve vágyakozva vágyik a Legmagasztosabbra, az Új Születésre, amelynek bennünk kell megtörténnie — nem pedig csak a halál után! Paracelsus és minden előtte járó és őt követő világtanító törte és egyengette az utat. Minden a rendelkezésünkre áll, és arra vár, hogy felismerjük és megragadjuk. Igen, felis­ merjük majd, hogy üzenetük időállóan eleven, ha belátás 30

I - 7 PARACELSUS ALKÉMIÁJA

és tettek révén rálépünk arra az útra, amelyet ők egész életükkel szabaddá tettek az őket követők számára... PARACELSUS: Ki más lenne az, aki felismeri az em­ bert, hogy mi az ember, és hogy milyen naggyá tette őt Isten, ha nem az orvos? Ő felismeri az Istenség műveit, hogy milyen nemes a világ, és hogy mennyi­ vel nemesebb benne az ember, és hogyan született és származott egyik a másikból. Aki ezt nem tudja, az ne dicsekedjen az orvossággal. Mert csodálatosan van megteremtve és elrendezve az ember, ha az igazi lé­ nyét vesszük figyelembe, ami ő valójában, és ha meg­ ismerjük őt minden dologban... Mivel az ember több mint egy halandó teremtmény, így több ismeretének is kell lennie. Tudja, hogy mi van az égben, a földön, a levegőben és a vízben — miért van ez? Azért, hogy felismerje: ki ő, és miből való... Betegség és egészség csupán azért létezik, hogy az em­ ber felismerje, miért is született... Az orvos pedig az, aki mindenki számára feltárja Isten csodáit. (Opus paragranum, a tévelygő orvosok labirintusa) Ha pedig alaposabban megvizsgáljuk, akkor felismerjük, hogy az orvos mibennünk van. Igen, ő az Új Születés embere. Hiszen nem írja-e máshol: ^4páciens legyen a saját orvosa,

az orvos pedig annak segítője? 31

II. RÉSZ GYÓGYÁSZAT Gyógyászat Micsoda Micsoda A

szó nagyság

gyógyítás

művészete

Miután megkíséreltük nagy vonalakban megközelíteni Hohenheimer

gondolatvilágát,

szeretnénk

valamely­

est megismerkedni a korabeli — a természet törvényeit tiszteletben tartó — gyógymódokkal, és íme, egy olyan gyógymódra találunk, amely teljes mértékben megfelel, meg kell, hogy feleljen a paracelsusi gondolkodásmód lé­ nyegének, s ez a homeopátia (homoios, görög: hasonló, pathos: a szenvedés). Ahogy a természettörvények, úgy a hasonlóságon alapuló emberi gyógymód sem kitalált vagy csinált dolog; a természet menetének részét képezi, amely mögött a természetfeletti vagy az örök sürget és törekszik megnyilvánulásra.

33

II-1

A korszakok Talán nem túl merész dolog Sámuel H a h n e m a n n nap­ jait (1755-1843) a reneszánsz kezdetéhez hasonlítani — a francia forradalom szinte egybeesik a homeopátia felfe­ dezésével. Ez is a régi viharos összeomlásának az ideje; másrészt viszont a kultúra és a művészet fellendüléséé, melyet Európában a klasszikus kornak ismerünk — Mo­ zart, Beethoven és Goethe a homeopátia megalapítójá­ nak kortársai. H a h n e m a n n életrajzában az alábbiakat találhatjuk: n a g y szegénység — kényszerű v á n d o r l á s egyik helyről a m á s i k r a — következetes elutasítása m i n d a n n a k , ami szemben áll az általa oly k i t a r t ó a n keresett igazsággal — szögre akasztja az orvosi hivatást, hogy a szenvedő embernek

ne

— tökéletes

ártson

többet,

mint

megvesztegethetetlenség

amennyit és

használ

önzetlenség,

a m e l y m i n d e n szenvedő lény iránt érzett szereteten alapul — Kényelmes, párnázott székeikben a tudálékosok Hahnemannak is azt vetették a szemére, mint Paracelsusnak, hogy oly kíméletlenül és durván bánt kritikusaival és ellenfeleivel — 34

II - 1 A KORSZAKOK

PARACELSUS: Az orvosok elvesztették legnagyobb kin­ csüket, az igazság szeretetét, és ivásra, zabálásra és pa­ ráználkodásra, stb. adták a fejüket... Semmit sem tud­ nak, semmit sem látnak, istenük a has. Ismereteiket onnan veszik, és gyümölcseik is abból fakadnak. (Opus paragranum) Ezek a mondatok bizonyára a homeopátia megalapító­ jának lelkéből szóltak. Paracelsus egyáltalán nem volt kíméletes kollégáival szemben, és ugyanúgy leplezte le őket, ahogyan 300 évvel később H a h n e m a n n : PARACELSUS:

Hivatásotok

gyakorlásában

erőszakot

is kifejtetek azáltal, hogy el kell h i n n i , amit mondo­ tok... és ennek a hitnek sok-sok fecsegessél, fel-alá futkosással és nyüzsgéssel adtok nyomatékot... futásotok azonban a drága pénz miatt van, nem pedig a pácien­ seitek egészsége miatt. Mert ha birtokában lennétek a helyes gyógyszernek, minek is kellene futkosnotok és a vizeletet kémlelnetek; akkor mi szükségetek volna a sok limlomra? (Opus

paragranum;

A filozófiáról)

Vajon tényleg sok fantázia kell ahhoz, hogy a korabe­ li orvostudományban — és nemcsak ott — felfedezzük a sok limlomot? Amennyire időtlen az igazság, éppoly időtlennek tűnnek a tévedések is; e párhuzamok végig35

Paracelsus kísérik a korszakokat. A természet törvénye hajthatatlan, makacs. Ha megsértjük, mivel nem tudjuk, vagy nem akarjuk megérteni, vagyis látván nem látunk, akkor ma­ gunkra vonjuk a következményeket — időtlenül. A for­ mák változnak, a lényeg azonban nem. Paracelsushoz hasonlóan a kényelemszeretet, a belátás hiá­ nya és a rágalmazás ellen küzdött Hahnemann is, és nem riadt vissza a személyes következményektől sem, hogy perbe szálljon mindennel, ami a természet világosságával szembeszegült; a mindent felvizezőkkel és ellaposítókkal, az ócska kompromisszumokkal, amelyeket kizárólag azért kötöttek, hogy a már akkor is velejéig romlott gyógy-iparral egy húron pendüljenek. Ránk, utódaira hagyta mód­ szertanát, és többet, mint csupán a legfontosabb gyógysze­ reit, valamint a következő mondatot: csináljátok utána, de csináljátok pontosan — ami elég gyakran dogmává válik. Utolsó, nagyrabecsülés és tisztelet övezte párizsi korsza­ kában sem ismeretes, hogy kímélte volna magát. M á r nem kell felfedeznünk az orvostant — sem a felsőt, sem az alsót — és éppoly kevéssé a természeti törvénye­ ket. A mi feladatunk az, hogy megértsük és tetteink által megvalósítsuk őket. M i n t akkoriban, úgy ma is, korunk vihara mindőnkben feltöri a megrögzöttet, a restet, a ké­ nyelmeset, a sokszorosan kiváltságosat. 36

II - 1 A KORSZAKOK

Mint az emberiség oly sok megújítóját és szolgálóját, időszámításunknak e két nagy orvosát is szívesen illetik az eretnek jelzővel. Az eretnek szó a katároktól

eredez­

tethető. A katár görögül tisztát jelent. A katárok, ez az első ezredforduló táján, és azt követően m ű k ö d ő szerzet, Dél-Franciaországból kiindulva egész Európában elter­ jedt és igen nagy hatása volt — ezek a perfektek vagy bonnes hommes (jó emberek), ahogy őket nevezték, egy tiszta, ere­ deti kereszténységet tanítottak. Teljesen tagadtak minden dogmát, minden üres tekintélyt, és csak egyetlen tekin­ télyt ismertek el: az igazságot, amiért egy fél évszázadig tartó véres keresztes-háborúban üldözték őket. A katárok vagy albigensek, akikre a hivatalos történetírás oly kevés figyelmet szentel, befolyási övezetükben pap­ orvosokként működtek, akik a legmagasztosabb gyógy­ szerrel, az eredet, a Parakléta, a kezdet Szelleme — a Gnó­ zis — ismeretével gyógyítottak, vagy Paracelsussal szólva: a Medicina Adepta erejével. Az igazság megtalálása vezette Paracelsust, ez vezette Hahnemannt, és ezért közösítették ki, ezért üldözték őket ko­ ruk kiváltságos tekintélyei, mint ahogy oly sok inspirált igazságkeresőt, akik előttük jártak, illetve követték őket. Ahogyan akkoriban, úgy ma is, mi is csak elfogulatlanul, világos fejjel, önállóan gondolkodva és döntve, tehát az 37

Paracelsus oly fontos öntekintéllyel közeledhetünk az igazsághoz. Hahnemann

aude sapere

Organonjának vezérmotívuma:

— merészelj gondolkodni. A továbbiakban pedig: Nemtörődömség, oltárán hatatlan Az ebben a

kényelmesség

és

makacsság

végzendő szolgálatból,

és

csak

buzgalom

tesz

képessé az

a szellemben gyógyító

az

igazság és fárad­

igazi gyógyítás gyakorlására.

művész azonban

világ teremtőjéhez csatlakozik,

ni,

kizár

elfogulatlanság

akinek

az Istenséghez,

emberét segít megtarta­

és akinek a tetszése háromszor lelkesíti át a szívét.

(Organon der Heilkunde, A gyógyítás segédeszköze, a Bevezetőből) H o h e n h e i m e r ismert jelmondata az arcképével díszí­ tett rézmetszeten így hangzik: Alterius non sit, qui suus esse potest — Ne legyen más ura annak, aki a saját ura lehet. M á s szavakkal: nincs más tekintély, m i n t a sajá­ tod, a m e n n y i b e n felismered a dolgokat, felismered az igazságot, és belátást nyersz azokba. A m i n d e n t meg­ határozó kezdet pedig: Ember, ismerd meg magad. Aki felismeri a kis világ, az ő kis világa, vagyis mikrokoz­ mosza belső feladatát, az felismeri a nagy, a kozmosz és a m a k r o k o z m o s z alapját és célját. Ahogyan Paracelsus idejében és H a h n e m a n n korában, úgy ma is darabjaira hullik egy kultúra, és mint annak idején, az egyén akaratával vagy annak ellenére, az egész világ belekerül az új alakulás folyamatába. M i n t annak 38

II - 1 A KORSZAKOK

idején, az ember ma sem tudja lefékezni vagy megakadá­ lyozni a történést — csak megváltozhat, illetve meg kell változnia. Pontosabban: hagynia, hogy legbelső lénye megváltoztassa őt — azáltal, hogy elkezdi keresni a dol­ gok okát, aki nem más, mint ez a belső lény: a titok... a legmagasabb

arcanum...

39

II-2

A gyógyítás művészetének

négy oszlopa

Az Opusparagranumbzn négy oszlop képezi az orvostudo­ m á n y és az orvosi hivatás alapját: filozófia, asztronómia [csillagászat], alkémia és proprietas [tulajdon, sajátság]. Filozófia Ahol a

filozófia

véget ér, ott láthat hozzá az orvos. — A filo­

zófia nem elméleti rendszerekről való elvont spekulálás és szőrszálhasogatás. A filozófia a szó igazi értelmében a bölcsesség szeretete és a dolgok menetének és lényegének ismerete. A filozófia — az ember minden tettének, min­ den cselekedetének mozgatórugója. PARACELSUS: Az én

filozófiai

felfogásom szerint a

természet maga a betegség, és ezért egyedül ő tud­ ja, hogy mi a betegség. Egyedül ő az orvosság, és ő tudja, hogy a beteg miben szenved szükséget. Le­ het-e valaki orvos, anélkül, hogy e két dolgot felis­ merte volna? Az orvostól n e m származik betegség, és n e m is ered tőle semmiféle gyógyszer. Amilyen kevéssé tud beteggé tenni, oly kevéssé adhatja vissza az egészséget. Ki hivatottabb tanítómester itt, mint maga a természet? Ez birtokolja e dolgok ismere­ tét, és m i n d e n dolog lényegéről látható képet nyújt 40

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

számunkra, és az orvos ezekből a látható képekből meríti ismereteit. (Opus paragranum; Könyv az asztronómiáról) Látható

képet

nyújt

számunkra

minden

dolog

lényegéről —

megtette az első lépést a hasonlósági törvényhez, minden természettörvény-szerű gyógyítás alapjához: Similia similibus curentur (hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani). Hasonló a hasonlóvalgyógyíttassék. — Ezt a parancsoló mó­ dot, H a h n e m a n n felszólítását, Paracelsus Paragranumjában mint magállapítást találjuk meg. Nincs új a Nap alatt, s végül is nem is lehet másként, hi­ szen m i n d e n gyógymódnak, amely tényleg megérdemli ezt a nevet, m i n d e n korban ugyanazokat a törvényeket kell követnie — legyenek az anyagi formák mégoly kü­ lönbözőek is. A

diagnózisokkal

kapcsolatos

megfontolások

Az orvosokat gyakran dicsérik azért, mert ügyesek a di­ agnózis felállításában, hogy tudják, m i l y e n szervi szer­ kezetek nem m ű k ö d n e k úgy, ahogy kellene. E célból a tudomány számtalan technikai berendezést fejlesztett ki, hogy korlátozott érzékszerveink hatókörét kitágítsa. Itt vagy ott bele lehet tekinteni a szervezet belsejébe, vizsgálni lehet a test-folyadékok kémiai összetételét, stb. 41

Paracelsus Közben azonban nagyon k ö n n y e n elfelejtjük, hogy ezek a szervi diagnózisok soha, de valóban soha nem jelentik m a g á n a k a betegségnek a lényegét — h a n e m m i n d i g asztrális és éteri folyamatok anyagi megnyilvánulásai. M i n d e n gyógymódnak, amely megkísérli feltárni eze­ ket az összefüggéseket, a diagnózis felállításához más utakat kell keresnie, amelyeket meg is fog találni. így a homeopátia a betegségeket nem külső nevükön nevezi — hiszen ezek a holt anatómiából erednek — hanem a lényegüket fejezi ki, ahogy a régiek tették. Csakhogy a mi s z á m u n k r a az elmúlt évszázadok szinte mindenre kiterjedő materializmusa miatt e gondolkodásmód el­ sajátítása majdnem lehetetlenné vált. Nem csoda, hogy Paracelsus és H a h n e m a n n előtt ismeretesek ezek az ös­ szefüggések, hiszen a világosság — a természet világos­ sága — kapcsolja össze őket. PARACELSUS: Nos, ha csak a természet birtokolja a tu­ dást, akkor csak ő lehet az, aki összeállítja a receptet is, az orvos előtt pedig tisztán áll ez a szakértelem. Ezért kell az orvosnak a természet iskolájából tökéle­ tes ismeretekkel rendelkezve kikerülnie. Az orvosnak a természetből, és nem a találgatásból kell kiindulnia, mivel a természet látható, a találgatás pedig láthatat­ lan. A látható teszi az orvost, nem a láthatatlan. A látható adja az igazságot, nem a láthatatlan. Mindaz, ami az emberben láthatatlan, láthatóvá válik. Ezért ne 42

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

mondjátok azt, hogy ez kolera, ez melankólia, hanem ez egy arsenicus... ez morbus terebenthina, ez morbus helleborus, és nem azt, hogy ez phlegma, ez catarrhus. Ezek a nevek nem az orvosság lényegéből erednek, mert hasonlót és hasonlót ugyanazon a néven kell nevezni. Mert ezekből az összehasonlításokból alakul ki a gyakorlat, azaz a különböző árkának a megfelelő betegségekben bizonyosodnak be. (Opus paragranum; A

filozófiáról)

Az egyik homeopátiás orvos, páciense kérdésére, hogy mi is az ő baja (mi hiányzik neki), azt válaszolta, hogy Nux vomica. Mire a beteg belátóan és egyetértően jegyez­ te meg, hogy tudja, neki egy szokatlan, ritka betegsége lehet.

A megbetegedett embernek valóban hiányzik va­

lami. Tévedünk talán, ha azt állítjuk, hogy hiányzik a gyógyszer rendet teremtő információja? Ha a betegség lényege Nux vomica (a hánytatódió), akkor ez lesz, sőt, ennek kell lennie a gyógyszernek. Rugalmatlan gondol­ kodásunk számára ezek az összefüggések nem mindig érthetők meg olyan könnyen. De képzeljük csak el a kö­ vetkezőt: Az emberek betegek. Elsősorban nem testileg, hanem lelkileg. Miért van ez így? Hiányzik nekünk a belső világosság, az ismeret és a szeretet világossága, a Gnózis. A gyógyszer, amely megszünteti ezt az állapotot, nem lehet más, mint az ismeret, a Gnózis világossága. Para­ celsus így arról beszél, hogy a gyógyszer alapvető hatóereje 43

Paracelsus a szeretet. — A gyógyítás elvei minden spirálison, minden szinten érvényesek; hogyan is lehetne ez másképp? A természeti törvények m i n d e n k é p p e n örök törvények, így joggal beszélhetünk megrendíthetetlen törvényekről, amelyek ma épp úgy, m i n t Paracelsus és H a h n e m a n n idejében,

hatásosnak

bizonyulnak.

—

Bizonyulnak?

— Hogyan? Nem spekuláció, nem megvitatás, és nem is személyes igenlő vagy tagadó állásfoglalás révén, ha­ nem egyedül a n n a k a tapasztalatai által megerősítve, aki a gyógyítás törvényeit, azaz a természet törvényeit megfigyeli, érvényesülésüket látja, és meg akar felelni nekik. Az elmélet és gyakorlat,

a diagnózis és a terápia egysége

M i l y e n gyakran is szenvedünk amiatt, hogy szép elmé­ leteket vagy szép diagnózisokat állítunk fel, de tulajdon­ képpen nem tudjuk, hogy mit is kellene tennünk való­ jában. Más a helyzet abban az orvoslásban, amelyben a természet és az élet jeleit, nyelvét törekszenek megérteni: a homeopátia számára a lényeg — ahogy már Paracelsus számára is így volt — a kór-eset gyógyszer diagnózisa. Egy bi­ zonyos betegség lényege a neki megfelelő gyógyszer lény­ ében lel összhangra. Szóval a megbetegedett ember és a gyógyszer között együtt-rezgésnek, hasonlóságnak kell fennállnia, hogy ez utóbbi végül az éteri-anyagi testen keresztül is kifejtse hatását. 44

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

PARACELSUS: Amennyiben az orvosnak első ismere­ teit a filozófiából kell merítenie, úgy a filozófia nem valami emberi képződmény, hanem égből, földből, levegőből és vízből van. Ebben rejlik hát az orvos minden tudása és ismerete. Mert ezekről a dolgokról beszélnek és értekeznek a filozófusok, nem pedig ko­ leráról, melankóliáról és sanguisról (vérről). (Paragranum

könyv)

Similia similibus (hasonlót a hasonlóval) — m i n t felszó­ lítás vagy megállapítás, amint látjuk, megfelel az élő ter­ mészet törvényeinek. H a h n e m a n n úgyszólván folytatta Paracelsus megállapításait, kikristályosította azokat a Föld gondolattestéből, és a hasonlósági gyógymódban foglalta össze őket — úgy, ahogyan az előttünk áll: egy­ szerűen, használhatóan és hatásosan. Azokból a tények­ ből, amelyeket a történelem nagy gyógyítóinak magától értetődően követniük kellett, kialakította a homeopátia módszertanát. M i , maiak pedig ennek a gyógymódnak az intézői, tehát gondnokai vagyunk. Nem többek és nem kevesebbek. Minden

orvoslás egyetemessége,

avagy:

mint fenn,

úgy

lenn

Hasonlat csupán minden mulandó — mondja Goethe. Ami­ nek mint igazságnak helye van a mulandóban, annak a természetfelettiben az igazság analógiájaként, az örök­ ben az igazságként lehet és kell állnia. 45

Paracelsus H a h n e m a n n életrajzírója, Fritsche, a következőkre hívja fel a figyelmet: Hasonlót csak

a

a

hasonlóval

lehet gyógyítani,

ahogyan

a

halált

halállal lehet legyőzni.

Magasztos bölcsesség — az emberi élet legmélyebb misz­ tériuma, az alkémia legmagasabb formája: a természet ólmát, a tisztátalant, beolvasztják a mikrokozmosz la­ boratóriumában — a tökéletesség aranya — és Főnix, a tűzmadár, kiemelkedik halhatatlanul saját hamujából — a legbelső arkánum, a tűz által. — Hasonlót a hasonló­ val gyógyítani. — A lélek retortáiban a Szellem aranyát a Szellem tüze által lehet kivonni. Asztronómia PARACELSUS: Az embernek kétféle asztronómiáról kell tudnia. Az egyiket annak minden erejével használatba kell vennie, mert benne rejlik az örök alkotások ereje és erőssége. A másikat azonban nem kell használnia, mégis ismernie és értenie kell, azért, hogy őrizkedni tudjon tőle... Nos, elkerülhetetlen, hogy beszéljek az asztronómiá­ ról, a két testről (a földiről és az örökről) és tulaj­ donságaikról. Erre azért van szükség, hogy tudjuk, mi az ember és mi lesz belőle, és nemcsak a papoknak 46

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

szabad erről írniuk, hanem minden egyes embernek, akinek Isten megadta az írás képességét. (Pbilosophia sagax, a mennyei vagy természetfeletti asztronómia) Paracelsus asztronómiája több mint a jelenkori tudomá­ nyok csillagászata. Ez annak az ismerete, hogy a Földön minden, és mi magunk is bele vagyunk ágyazva a világok alakulásába. És mivel az ember maga is egy kis világ, egy mikrokozmosz, így ő is, minden porcikáját beleértve, függ a nagy világtól, és annak csillagzatától. Melyik asztronómiát használjuk hát m i n d e n erőnkkel, és melyiket ismerjük, de kerüljük? Azt a tudományt, melyet

asztrológiának

nevezünk,

amely

megmutatja

nekünk életterületünk határait, ismernünk kell, hogy mélyen megtapasztaljuk az anyagi lét kiúttalanságát, mert ebben semmi más nincs, m i n t á l l a n d ó változás és a születés és halál kerekéhez való kötöttség. Azonban minél inkább a l k a l m a z n i akarjuk az asztrológiát, hogy megszabaduljunk a

sorsunktól,

annál

keményebben,

annál elkerülhetetlenebbül szembesülünk vele, m i n t az ok és okozat törvényével. A másik asztronómiát, a felső asztronómiát a nyugati bölcsesség asztrozófiának ismeri (lásd J a n van Rijckenborgh már idézett Fama Fraternitatisít). Ez

megmutatja

annak a feltételeit, hogy legyőzzük a tér és az idő hatá47

Paracelsus rait, az egész természet korlátait — ha legbelső felada­ tunkra, az örök értékekre i r á n y u l u n k . Ez egy Új Ég és Új Föld új állatöve, amely nem ismeri majd a halált és a mulandóságot. Alkémia Ahogyan

két

asztronómiáról,

két

orvostudományról,

stb. van szó, úgy különböztet meg Paracelsus kétféle alkémiát is. A felsőről, a lényegiről, amely alkalmas arra, hogy a halál betegségéből meggyógyítsa azokat, akik kez­ denek felébredni a megtévesztésből, az első részben hal­ lottunk; most az alsóval szeretnénk röviden foglalkozni, ami — ha helyesen értjük — a felső példázatává válhat, mint ahogy a természetben minden. Paracelsus meglepő gyógyításai a természetes anyagok olyan feldolgozására vezethetők vissza, amit spagiriknek nevezünk (görögül spao — elválaszt, ageiro — ös­ szeköt). Az elképzelhető legegyszerűbb eljárás, eldörzsölés és rázás által a hasonlósági elv alapján történő gyógyításban, a homeopátiában lehetővé válik az, amit korábban feltehetően csak költséges kémiai eljárások útján lehetett elérni: a benne rejlő erőket — az arkánát, a durva anyagtól megszabadított információt — felsza­ badítani, mert: Amit a fogak rágnak, az nem a gyógyszer. Senki sem

látja

hanem

erőn.

az

a gyógyszert,

mert nem

48

az anyagon

múlik,

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

PARACELSUS: Ha beadsz egy gyógyszert, akkor azt a gyomornak kell számodra elkészítenie, ő pedig egy alkimista. Ha pedig a gyomor eléri azt, hogy a csilla­ gok elfogadják a gyógyszereket, akkor azok irányítva is lesznek. Ha nem, akkor a gyomorban maradnak, és a széklettel távoznak. Mi lehet magasabb rendű egy orvosban, mint az, hogy ismeri a belső csillagok összhangját? Mert m i n d e n betegségnek ott rejlik az oka... Fogj hozzá, hogy arkánumot készíts, és fordítsd ezt a betegség ellen. Erre megy ki a játék, így állunk ezzel a dologgal. Mert ezek a dolgok m i n d a termé­ szet útmutatásából vezethetők le, és a természetben bizonyosodnak be. Idomuljon és közeledjen tehát egymáshoz egészségben és betegségben, együtt a ter­ mészet és az ember. Ebben rejlik a gyógyulás útja és az egészség megteremtésének módja. Mindezt az alkémia teszi, nélküle nem érhetnénk el ezeket a sikereket. Az arkánumok jelentik az összes orvosságot, és az orvos­ ság nem más, mint az arkánumok... C é l u n k annak a kifejtése, hogy a gyógyszer alapja az a r k á n u m o k o n nyugszik, és hogy az orvos ismereteit az a r k á n u m o k teszik teljessé. Ha tehát ezek az orvosi tudás kitelje­ sedését képezik, akkor az alkémiával kell elkészíteni az arkánumokat. Ezért tudjátok meg, hogy az arká­ numok csupán a ható és gyógyító erőt jelentik. Ezért Volatiliák [azaz dinamikus erők; latin: szálló, repülő], nincs testük, tiszták és átlátszóak, és csillagzatuk ural49

Paracelsus ma alatt állnak... Mivel azonban nem ismeritek az alkémiát, a természet misztériumait sem ismeritek. {Opus paragranum; az orvostudomány harmadik alapköve, az alkémia) Ami változás, átalakulás és metamorfózis csak van a természetben, az m i n d alkémia, alsó alkémia. A magas, felső a l k é m i a az emberben zajlik, a m i k o r kezdi meg­ érteni a saját a r k á n u m á t , belső lényét, az öröknek a képmását, és ezért belép saját lénye megváltozásának a l k é m i a i műhelyeibe. Amit kémiai t u d o m á n y n a k ismerünk, az a kozmoszban zajló nagy al-kémiai, történés anyagi része. Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy a gyógyítás, az or­ voslás csak akkor tekinthető átfogónak, ha 1. a szeretet, a Szellem Világosságából eredő ismeret irá­ nyítja és hordozza, és 2. a természet világosságát támogatja, azaz serkenti a szervezet belső orvosát, a szereteterőket, és ahhoz ve­ zet, amit az alsó szinten, az anyag síkján történő gyó­ gyulásnak nevezhetünk (mindazzal együtt, ami hozzá tartozik). 3. Eközben világosan kell látnunk, hogy ez mindig fe­ lülről lefelé halad. A finomabbtól a durvább felé. A 50

II - 2 A GYÓGYÍTÁS MŰVÉSZETÉNEK NÉGY OSZLOPA

tudattól a testihez — hiszen régóta tudjuk, hogy létál­ lapotunk megegyezik a tudatunkkal. Proprietas

vagy

tisztesség

PARACELSUS: Nos, nagyon fontos, hogy az orvos sze­ líd legyen, mint a bárány, mert tudományában sok és nagy dolog rejlik, nevezetesen: gyilkolás, fojtogatás, megnyomorítás, megbénítás, elrontás, kiszipolyozás, tolvajlás, rablás. Mindezek a dolgok egy farkas-orvos­ ra jellemzők. Mert az orvos legyen olyan, mint a bá­ rány, aki Istentől van... Az orvosságot hű szívvel kell átnyújtania és közölnie. Mert a hűségnek hűség, az igazságnak igazság, az igazságosságnak igazságosság jár... Miben áll az orvos tisztessége? Igen, igen, nem, nem. Ez az ő jóravalósága, erre építsen. Ahogy tehát az igen egy igen legyen, az orvosságot a kellő mérték­ ben kell ismernie, hogy az igen egy igen legyen és azzá váljon. Tehát a nem is legyen nem... Miközben az orvosság ne legyen más, mint igazság, úgy az egyetlen igazságon alapuljon, ne pedig hazug­ ságon. Nincs-e igazam, amikor azt az alapvető kijelen­ tést teszem, hogy Isten az orvosság tanítója, mivel Ő teremtette azt? — Ezért a nép orvosának legyen hite. (Opus paragranum; az orvosság negyedik oszlopa, a tisztesség)

51

II-3

A betegség okairól A Volumen paramirum-ban (a csodálatosról szóló írás) Theophrastus öt — négy pogány és egy nem-pogány — könyvben tárgyalja a betegség okait: • Az Ens astrorum: a csillagokban, azaz a mikrokozmikus állatövben rejlő ok; mi ezt karmának vagy sorsnak ismerjük — az élet előfeltétele a benne lévő hatalmas lehetőségekkel együtt, hogy megérlelődjenek bennünk a tapasztalatok és belátások; • az Ens veneni: a mérgek által okozott betegségek, nap­ jainkban ide tartoznak az általánosan használatos kémiai-allopatikus gyógyszerek által okozottak is; • az Ens naturale: a természetes betegség-okok, például kopások, elmeszesedések, az anyagcsere lelassulása, és így tovább, • az Ens spirituálé: a gondolkodóképességgel és a gon­ dolkodással

összefüggő

megbetegedések;

kollektív

gondolatfelhők, rossz szellemek, az akarat befolyásolása, fekete mágia, hipnózis, szuggesztió, varázslás, stb. • Az ötödik, a nem-pogány könyv: az Ens dei, szabad fordításban:

Ember, elfeledted a származásodat és

célodat? Végeredményben minden betegség erre az EGYETLEN okra vezethető vissza — a Nagy Feledésre: elfeledtük, hogy lényünk az Ö képe és hasonlatossága 52

II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL

legyen. Ha tehát tudunk a bennünk lévő Istenről (is­ merjük a titkot), akkor nem lesz nehéz helyesen érte­ nünk a szóban forgó könyv következő szövegét: PARACELSUS: Jóllehet a természetben a betegségek a négy bemutatott Ens-ből erednek, gyógyításukat a hit­ ben és nem a természetben kell keresnünk, ahogyan ezt a gyakorlat ötödik könyve majd megmutatja... M i n d e n betegség tehát egyfajta tisztítótűz. Az or­ vosnak ezért nem szabad arra merészkednie, hogy a gyógyulás órájára vagy egy orvosság hatásának idő­ pontjára bármilyen befolyást gyakoroljon. Mert ez (a belső) Isten kezében van. Ha a gondviselés máskép­ pen akarja, m i n t ahogy azt ti orvosok elképzelitek, úgy semmilyen orvossággal nem gyógyítjátok meg a beteget. Azt a beteget, akit az orvosságotokkal meg­ gyógyítotok, Isten küldte Hozzátok. Ha azonban nem gyógyítjátok meg, akkor nem Isten küldte őt hozzátok. A m i k o r ugyanis elérkezik a megváltás ide­ je, akkor küldi Isten a beteget orvoshoz, előbb nem. M i n d e n hiábavaló, ami előbb történik. Ezért isten­ csapása a tudatlan orvos, akit Isten küld a betegre. A tudó (beavatott) orvost azonban a h h o z k ü l d i Isten, akinek elérkezett a megváltás órája. A rendeltetés el­ len egyébként senki sem küzdhet, még a legjobb és legügyesebb orvos sem. Az esedékes tisztítótűz előre 53

Paracelsus meghatározott időpontjának el kell érkeznie, és akit n e m Isten küld a boldogság és egészség orvosához, a n n a k hát n e m jut egészség (tehát még nem áll ké­ szen a gyógyulásra). Mivel tehát Isten küldi a betegnek az ő orvosát, mér­ legelendő, hogy tudásával az orvos egyáltalán hozzá­ járul-e valamennyire a gyógyuláshoz. Ez a következő­ képpen tisztázható: Isten teremtette meg a betegségek gyógyszereit, és éppen így az orvost is. Azonban mind­ kettőt távol tartja a betegtől, amíg el nem érkezik a megfelelő időpont. Csak akkor, amikor eljött az ideje, de sohasem korábban, fejtik ki gyógyító hatásukat a gyógyszerek és az orvosi tudás... Ti, keresztény orvosok, tehát a természet fölé vagytok állítva. Szaktudásotok azonban semmire sem képes, még ha különben oly helyesen alkalmaznátok is, míg a megfelelő időpont el nem jött. Mert az idő órája a ti hatékonyságotok órája, és ez nem jön el előbb, még ha a tudás órája ott is volna... T u l a j d o n k é p p e n m i b e n áll hát az orvos gyógyító tevékenysége? ő a természet szolgája, Isten pedig a természet ura. Az orvos tehát senkit sem tesz egészségessé, ha őt n e m maga Isten k ü l d i a beteg­ ágyhoz... 54

II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL

Minden Istentől jön, az igazi orvos szaktudása éppen úgy, mint a gyógyszer helyes adagolása és alkalmazása. A beteg az orvoshoz van rendelve, az orvos pedig a beteghez. Sokkal szerencsésebb az a város, amelynek jó orvosa van, aki sokakat meggyógyít, mint az, amely­ nek rossz orvosa van. Itt most a szentek orvosi tényke­ déséről is beszélek, amit egyáltalán nem becsülök le. Arról, amit az Ens dealeról m o n d t a m , azt a követ­ keztetést vonhatnátok le, hogy alapos tudásotok el­ lenére szaktudásotokban nem bízhattok túlságosan, mert ez pogány dolog volna. Irányuljatok m i n d i g sokkal inkább az Ens deire, mert ez keresztényi do­ log, és ezzel bizonyára sikeresebbek lesztek. Csak egy nem keresztény orvos veszi semmibe Isten akaratát, az elrendeltetést. Az orvosok közötti különbség abban rejlik, hogy a hívő nem akar a természet ellenében hatni, nem úgy, mint a pogány (azaz a hitetlen). A hitetlen úgy akar vagy nem akar gyógyítani, mintha ő maga volna Isten. A hívő azonban, amikor a gyógyszert alkalmazza, és az nem akar hatni, akkor a gyógyulást arra az időpontra bízza, amely majd Istennek tetszik. Mert a gyógyítás az orvos eszköze is, amit Isten nem utasít el. Mivel önzés uralkodik, és a közösségi érzés nem érvényesül, a becsületest mégis megajándékozza az Ő táplálékával, 55

Paracelsus egyúttal teremtményei dicsőségére is; hogy lássák az általa teremtett erényeket... Tudjátok meg mindannyian, hogy Isten azt akarja, hogy a betegségek esetén is dicsérjük őt mesteri, kü­ lönös művei miatt, mint például a mező virágaiban, jóllehet a betegség kellemetlen az ember számára... így dicséret számára az, hogy egészséget adott nekünk, és dicséret a betegség is. Ugyanolyan mesteri tudás kell a virágok, mint a betegségek kigondolásához, és ez egyet­ len rendszer, egyetlen lény. És ahogyan elrendelte, hogy legyenek olyan dolgok, amelyek megtörik az egészséget, úgy rendelt olyanokat is, amelyek a betegséget szakítják meg. Mert mindkettőben mesteri tudás rejlik, a megtö­ résben és az egésszé tevésben. A tél ugyanolyan dicséret­ re méltó a műveiben, mint a nyár. (Könyv

a podagráról)

A betegség egyik nagy oka abban áll, hogy az ember szembeszállt az egyetemes akarat és a természetfeletti rendjével, ezért most fájdalmas tévedések és az éjszaka megtapasztalása által kell megismernie a dolgok szüksé­ gességét. M i n d e n szenvedésnek, fájdalomnak és kemény tapasztalatnak csupán az a célja ezen a világon, hogy be­ tekintést nyerjünk a megélt és időálló alkémia szükséges­ ségébe... Bőségesen rendelkezésünkre állnak a lehetősé­ gek, hogy saját lényünk megváltoztatása által belátáshoz 56

II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL

jussunk. Csakhogy ritkán ragadjuk meg ezeket a lehető­ ségeket, mivel a bennünk lévő ellenállások, a kényelem, az önzés, a restség és a megszokás, valamint a különbö­ ző tekintélyektől való függőségünk miatt is, retortáink kihűlnek. M i n d e n méltánytalanság és minden betegség — ha helyesen ismerjük fel őket — csupán arra szolgál, hogy a változás tüzét — igen, ez a tisztítótűz — újra láng­ ra lobbantsa bennünk... Vajon nem hoz-e m i n d e n dolog az értőnek további megértést és nagyobb lehetőséget? Törődjünk-e bele vakon egy állítólag még láthatatlanabb sorsba? Vagy belátjuk a sorsszerűén fellépő súlyos vagy hosszantartó betegségek szükségességét és elkerülhetet­ lenségét, amelyek gyakran alapvetően megváltoztatják az embert, amiért szenvedés általi tisztulásról is beszélhe­ tünk? Valószínűleg komoly összefüggés áll itt fenn. A görög tragédiában a pátoszt, a szenvedést a katarzis, a tisztulás követi (már előfordult ez a kifejezés). Néhányan tapasztaltak már ilyet a saját testükben is, vagy pedig má­ soktól hallottak hasonlót: talán különösen hangzik, de most utólag örülök,

hogy annak

idején

beteg voltam — életem

180

fokos fordulatot vett, és az életemnek most más, mélyebb értelme van — és a betegség volt az út, amelyen ezt felismertem. — A Mirdad könyvében M i k h a i l N a i m y így ír a sorsról és a véletlenről: A véletlen

véletlen

a

bölcsek játékszere. A

játékszerei. 57

balgák

a

Paracelsus És PARACELSUS: A csillagzat a bölcs alávetettje. An­ nak kell hozzá igazodnia, nem pedig a bölcsnek a csillagzathoz. A csillagzat csak az olyan embert irá­ nyíthatja, kényszerítheti és tarthatja hatalmában, aki még állatias, és ő így nem is tehet mást, m i n t hogy követi azt — m i n t ahogy a tolvaj nem tud szabadulni a bitófától, a gyilkos a kerékbe-töretéstől, a halász a halaktól, a madarász a madaraktól, vagy a vadász a vadtól. Ennek azonban az az oka, hogy az ilyen em­ ber nem ismeri önmagát, és nem tudja használni a benne rejlő erőket, és nem tudja, hogy ő is magában hordja a csillagzatot, hogy ő a mikrokozmosz, és így benne rejlik az egész firmamentum, annak minden hatásával együtt. Ezért joggal m o n d h a t ó balgának és t u d a t l a n n a k , és m i n d e n földi-halandónak alávetve kemény szolgasorsot kell megélnie. Aki átadja önmagát a legbelső rendeltetésével kapcsola­ tos erőknek, az nem alávetettje többé a sors kerekének, a külső csillagzatnak. Ő az élet gyakran oly fájdalmas is­ kolájában már megszerezte a tapasztalatot, hogy csak az szabadul meg a szenvedéstől, a betegségtől, a fájdalomtól és a haláltól, aki saját belső csillagzatának ösztönzését követi, aki útra kel az új partok — az örök értékek felé. A test beszél egy nyelvet, és a lélek is beszél egy nyelvet. Ha félreértjük az utóbbit, akkor testünk gyakran betegség 58

II - 3 A BETEGSÉG OKAIRÓL

vagy kellemetlenség útján fog hozzánk szólni; ha pedig továbbra sem értjük meg ezt a nyelvet, miközben meg­ tagadjuk, vagy mint terheset, elfojtjuk természetünket, akkor a betegségek krónikussá válnak, és végül idő előtti halálhoz vezetnek. — Idézzük még egyszer ezt a részletet: PARACELSUS: Mivel az ember több m i n t egy h a l a n d ó kreatúra, így több ismeretének is kell lennie. Tudja, hogy mi van az égben, a földön, a levegőben és a vízben — miért van ez? Azért, hogy felismerje: ki ő, és miből való... A betegség és egészség csupán azért van, hogy az ember felismerje, miért is született... Orvos pedig az, aki m i n d e n ember számára feltárja Isten csodáit. A belső orvos, az Új Születés embere az, aki megnyilvánítja a kis és nagy természet csodás műveit annak, aki rábízza magát az ő — a belső orvos — vezetésére... Megismételhet­ jük azt, ami áthallatszik Theophrastus művén: Legyen a páciens a saját orvosa,

az orvos pedig annak segítője.

59

A V J t L T H J P A * A C U S H A T ! A N N O I 4 9 J . MORT V I A X N O I J 4 I , A I T A * TB SVAÌ47.WG1K.

III. RÉSZ DE TRANSMUTATIONE

III-1

Az

alapvető

meggyógyulás

Az előző fejezetet a betegségek okaival zártuk. Ezeknek a megsejtése, megértése, megérzése, megtapasztalása ön­ magán, égetően és fájdalmasan, a keresőt mintegy belül­ ről arra kényszeríti, hogy kiutakat keressen. És ezek a kiutak egyszer elvezetnek majd minket a nagy, a Felső orvosláshoz, a medicina adeptához, amely felismeri az ember

alapvető betegségét,

és

képes

azt

alapvető meggyógyu-

lássá átalakítani: a halandót megszüntetni és halhatatlan­ ná alakítani, az Istenség kegyelme és szeretete által, aki nem engedi el kezeinek alkotásait. — így tehát minden korban voltak az emberiségnek olyan tanítói, akik kor­ társaik számára világítótornyok voltak, és újra meg újra az egyetlen feladat elé állították őket: áttörni a dolgok lényegéhez; felismerni, hogy mi a létezés oka; és mi az értelme m i n d e n létezőnek — az emberiségnek, az egyes embernek és

a mindenségnek; felismerni,

tartja

világot.

össze a

hogy legbelül mi

Legyen szó akár Lao Ce-ről, Buddháról, Krisnáról, vagy Perzsiában Zarathusztráról, vagy a Nyugat bölcsőjénél, Egyiptomban a háromszor nagy Hermész Triszmegisztoszról, vagy a görög gnosztikusokról, Püthagoraszról, Szokratészről, Platónról, akik mély nyomokat hagytak 62

III - 1 AZ ALAPVETŐ MEGGYÓGYULÁS

a nyugati tudatban; vagy Tiánai Apollósról, vagy a ná­ záreti Jézusról, a Krisztusról — a felsorolás messze nem teljes — vagy éppen Theophrastus von Hohenheimről, mint aki a mi korszakunk számára is mutatja az utat. Ők minden korban beléptek és belépnek m i n d e n tájé­ kozódó ember életébe, aki a bölcsek rejtett kövét, a lapis philosophorumot keresi. PARACELSUS: Mégis keresztény vagyok, és Krisztus világosságában járok, mindkettőben, a régiben és az újban. Mert amennyiben Atya és Fiú egy, hogyan tisztelhetek akkor két világosságot? Babonásnak tar­ tanának... Persze tudom, hogy a természetes világos­ ság nem örökkévaló, nekem pedig az örökkévaló által kell örökkévalóvá válnom. De vajon nem egyesíthe­ tem-e a lélekben a m u l a n d ó világosságot az örökkel? Test és lélek még együtt van. Kinek ne kellene akkor két világosság? Hiszen Isten két lényt teremtett az em­ berben, a földit és az örököt, és ők együtt vannak a feltámadásig, amikor a földit a Földnek, az örököt Isten országának adják át... (Előszó a Philosophia sagax-hoz)

63

III-2

A felettes

orvostudomány

Az állhatatosan és igen pontosan járó nagy kozmikus óramű ismeri a gyorsabb és erőteljesebb változások kor­ szakait. Ekkor a régi tekintélyeket, a régi, hagyományos értékeket megkérdőjelezik, megdöntik, és az áttörés ezen fázisaiban az emberiség egy része irányítás nélkül marad és az idők káoszában tévelyeg. Ezekben a sorsfordító idők­ ben néhányan keresni kezdik az Új Országot, ahol a remé­ nyek és vágyak beteljesedése várja őket, és útra kelnek. Melyik fény ragyog rád, kereső? Ki az, aki a nyugtalanul villogó lidércfények látszatát meg tudja különböztetni az örök értékek hatalmas, tökéletes és nyugodt ragyogásától? Éjszakánként kínoznak-e téged a múlt démonai vagy a holnap gondjai? Minden dolog forrását, a Jót, Jót és Legjob­ bat csak a mában, az élő jelenben találhatjuk meg. PARACELSUS: Az ember tulajdonképpen mit sem tud a jövőről. Mert arra van teremtve, hogy semmi másra ne ügyeljen, m i n t önmagára, és arra, hogy lelke milyen viszonyban van Istennel, és hogy más dolgokba azon túl ne avatkozzon bele. Mégpedig ezért: Mi köze van a mai napnak az eljövendő holnapi naphoz, hiszen minden egyes nap önmagától függ, és elegendő, ha a 64

III - 2 A FELETTES ORVOSTUDOMÁNY

mai órában önmagával törődik? Azonban nemcsak a napra, hanem az emberre is értendő, hogy gondos­ kodjék a mai napról, mert a holnap nem okoz neki kárt, a halál nem holnap jön, hanem ma... Ahogy a nép nem törődik a jövővel, úgy látván nem lát. Ez a legmagasabb prófécia és a legalaposabb, és semmi ámítás nincs benne. Mert nem valami tudomány­ ból származik, sem a szerencsén nem alapul, hanem magán a legnagyobb igazságon... Csak t u d n u n k kell, hogy Isten az embernek emberek által hirdette ki azt, amit az isteni gondviselés az embernek szánt, neveze­ tesen a nagy boldogságot, ami Isten szeretetéből árad az emberhez, és hogy Ő megígéri neki a megváltást... {A jövendőmondás

könyve)

Néhány évszázaddal ezelőtt, valamikor Theophrastus korában, keresték az arany országát, El-dorádót, de soha­ sem találták meg. — És mégis létezik... Azonban rejtve marad mindazok előtt, akik nem az Új Születéshez ve­ zető egyetlen útra, akik nem a saját életrendszerük, saját mikrokozmoszuk alkémiai műhelyében végzendő mun­ kába indulnak. A vágyak és álmok beteljesedését — nevezetesen a végtelen boldogságot és a megváltást — az találja meg, aki az abszolú­ tot, az örök ifjúságot, a tökéletes szabadság boldogságát a saját lényében kezdi keresni. Kezdet, rendeltetés és cél 65

Paracelsus saját én-lényünk fogságában vár arra a személyiségre, aki a hívást meghallva követni fogja őt. Az alkimistaként és gyógyítóként ismert Paracelsus a gyó­ gyítás magas művészetét, vagyis alapvető betegségünk, az időben való fogságunk felismerését és gyógyítását tar­ totta szem előtt. Az idők fordulóján, követelményeivel most ismét a keresők elé áll, és minket is nyugtalanít: bontsuk le, ami halandó, hogy a halhatatlan felemelked­ hessen az örökbe. PARACELSUS: A két gyógyszerészet, a mennyei és a vilá­ gi között az a különbség, hogy a világi medicina adepta és a nem adepta természeti törvényeken és erőkön alapul, míg a mennyei mindenfajta gyógynövényt és csillagot nélkülöz. Ugyanis például a következő mó­ don hat: Amikor egy apostol a kezét egy beteg fejére teszi, az meggyógyul. Hasonlóképpen, ha egy halott­ hoz szól: kelj fel és élj, akkor az él. Röviden, Isten Igéjéből ered m i n d e n erő, és az Igében benne rejlik m i n d e n erő, és csupán egyetlen szóban sokkal több van, m i n t amit az egész természet minden erejével el tud érni. Ez az erő az égi medicina, és véghezviszi azt, amire a természet nem képes... Ezért szívlelje meg ezt az ember, és forduljon több figyelemmel és szeretettel az égi medicinához, mint 66

III - 2 A FELETTES ORVOSTUDOMÁNY

a halandóhoz. Mert amit a természet ma felállít, az holnap újra földre rogy. Az égi filozófiában azonban semmit sem ragad el a halál. Mert aki az Új Születést adta és megteremtette, az legyőzte a halált. Ezért en­ nek az orvoslásnak a hatását mélyebben kell keresni, mint csupán a halandó testben, mert a test ilyesmire nem képes. Akik az öröktől valók, azok ugyan nem keresik az okokat a halandó testben, de akik a halan­ dó testből valók, azok a hatást a testüknek akarják tu­ lajdonítani, vagyis a földi testnek akarják azt a javára írni, ami az örök testben van, és ahhoz tartozik, és a halandó testnek — amelyet mindenféle ábránd rángat ide-oda — akarják a tiszteletet megadni és a hatalmat tulajdonítani... Mert az élő test ereje m i n d i g érvényesül. Értsétek meg tehát, hogy a gyógyszer-művészetben is meg­ nyilvánul a mennyei gyógyszer hatása, a m i m i n d e n természeteset legyőz. És ha a természet, a Föld, vagy a

firmamentum

közönséges orvosa úgy véli, hogy

a mennyeivel egyenlővé válhat, akkor ez nem sike­ rülhet, h a n e m gondolja meg, hogy az ő orvossága amazéhoz éppen úgy viszonyul, m i n t a m i l y e n n e k a varázslók bizonyultak Mózessel szemben. (Opus paramirum)

67

III-3

Az ember rendeltetése Hogyan és hová fejlődik kultúránk, és az egész társadalmi élet? Az, hogy semmi sem áll meg, semmi sem marad vál­ tozatlan és marad a régiben, azt a természetben nemcsak a változó évek és az ember életmenete mutatják. Korunkban a médiák által szinte rövidzárlat jön létre közöttünk, és az egész földkerekségen történő események között. Néhány órán belül mindent hallunk, látunk és tapasztalunk, ami bolygónk akár legrejtettebb zugában történik. Az új or­ szág, a tengerentúl, az ismeretlen — mindez a technikailag és természettudományosan tájékozott ember számára már régen nem létezik — vagy mégis létezik a beteljesülés országa, a határokon túli, titkokkal övezett föld? Érzékszerveinkkel nem ragadható meg, és mégis fennáll­ hat? És ha igen, hol? Megfogható? Vagy pedig a vágyako­ zó lélek ismét illúziókba ringatja az embert? Mi lett a vágyaidból, ó ember, mi lett a vallásba, tudományba és művészetbe vetett reményeidből és az ígéretekből? Hol az öröm, a boldogság, amely nem ér véget a múló pillanattal? Kijózanító dolog a világ külső könyvét olvasni. Mit lát a megfigyelő? Látja, hogy minden, ami keletkezik, öröm68

Ill - 3 AZ EMBER RENDELTETÉSE

mel és nagy várakozással születik, majd eljut a csúcs­ pontra — a természet virágba borul, a gyümölcsök meg­ érnek — hogy végül az elkerülhetetlen hanyatlásban — a levelek elszáradnak — az elhalásban végződjön. A kultúra esetében felbomlással és káosszal, nálunk, embereknél pedig elmeszesedéssel, elfajulással, az anyagcsere-folya­ matok lelassulásával és a halállal végződik ugyanez. — Feltétlenül, törvényszerűen biztosan, mint tudják, holt­ biztosán így van. PARACELSUS: Végy egy homokórát, és indítsd el; ha egyszer megindult, akkor tudod, hogy melyik pilla­ natban fut le. Ugyanez a helyzet a teremtett dolgok­ kal! A természet is tud menetének határairól. Az idő függvényében, amely neki is ki van szabva, bizonyos élettartamot kölcsönöz teremtményeinek is, és mind­ egyiknek annyit, amennyi a lénye szerint megilleti, ezért használódik el erejük a születés és az előkészített vég között eltelt idő alatt. Számunkra teljesen egyértelműen hangzik Goethe kije­ lentése: Ami csak

keletkezik,

méltó

rá,

hogy tönkremenjen.

Még egyszer: Figyeld minden előítélet nélkül az ember életútját: orcája verítékével dolgozik egy életen át; követi egyik célt a másik után, és ha elérte, az gyakran délibáb­ ként foszlik semmivé. — Hányadik alkalommal vezette 69

Paracelsus ismét valami lidércfény — az emberi igyekezet tragikus példája? Olykor pénz és javak után loholsz, fontos em­ ber leszel, karriert futsz be, büszkén sugárzik rólad a hír­ név és a tekintély, vagy pedig — jellemtől függően — az ellenkezője áll fenn: a hatalmasok taposnak rajtad, és te, félénken és riadtan tengeted az életed azzal a kevés öröm­ mel, ami a létért való aggódásod közepette még megma­ radt számodra. És az eredmény? — Mi végre a sok fáradozás, a sok ve­ sződség, amit csak az öröm rövid napjai szakítanak meg, némi vásári kavalkád és médiumfüggőség — mire való mindez, mire? A m i k o r az eredmény már előre meg van határozva, mint ahogy a homokóra is lejár. — Felbom­ lás, káosz: porból vagy, és porrá leszel ismét. — Ez volna az ember rendeltetése? Hogy egyszer újra elölről kezdje, ugyanezen törvények szerint. Nincsen

semmi új dolog a

nap alatt,

minden

csak

hiábava­

lóság és a léleknek gyötrelme. — oktat minket a prédikátor i m m á r több ezer éve. — Ó, boldog ember, aki képes így érezni, akinek szenvedése mérhetetlenné fokozódott az idő futásának kikerülhetetlenségében — az elérhetőnek a határa, a világ határa már közel van hozzád. — Hatalmas sejtés kezd majd felderengeni benned, annak a sejtelme, hogy valóban több van itt, hogy a m u l a n d ó élet tengere­ in túl van egy élet, hogy mégis csak többnek kell lennie, 70

Ill - 3 Az EMBER RENDELTETÉSE

mint a puszta bolyongás a tér és idő, kezdet és vég, élet és halál kiúttalan labirintusában — és újra az értelmetlenség sajgó érzése, mely lidércnyomásként nehezedik rád. A rövid ideig tartó kábulatok, mindenfajta kikapcsolódás — mit sem használnak. Újra meg újra, és újra meg újra, úgy tűnik, többé nem tágít — a mardosó nyugtalanság, az egekig ható kétségbeesés, a vágyódás a messzeségbe — vagy talán a honvágy az, amely többé nem akar elen­ gedni. — Ó, boldog ember, napjaid itt a szomorúságban meg vannak számlálva. Nem mindenki teszi fel ezeket a kérdéseket. Vannak ele­ gen, akik meg vannak elégedve az élettel, és azzal, ami nekik jut. — Ami azt illeti, az emberek különbözőek, a tudat és a tudatosodás különböző fokain állanak. Vajon mennyi tapasztalatra van még szükség a folyton visszaté­ rő körforgásokban? M e n n y i örömöt, mennyi fájdalmat kell még végignevetni és végigszenvedni? Mégis megállapíthatjuk, hogy egyre többen lesznek, akik kutatnak a dolgok mélyebb okai után, akik éheznek bel­ ső sejtéseik beteljesedésére, akiknek életét nem elégíti ki az evés, ivás és az évi néhány hetes szabadság. Úgy tűnik, a régi értékek meginognak, az eredmények, a művek már nem tudnak meggyőzni minket a megnyilvánulás jelen­ legi napjaiban — a lelepleződés napjaiban. 71

Paracelsus PARACELSUS: Ha majd elközeleg a világ vége, akkor minden dolog nyilvánvalóvá lesz, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig, az elsőtől az utolsóig, hogy mi is m i n d e n egyes lény, és miért ment úgy a sora, mi okból, és mi volt a jelentősége. És minden, ami a vi­ lágon van, nyilvánvalóvá lesz és napvilágra kerül... Akkor felismerik, hogy kik voltak az igazi tudósok, és kiket tartottak annak csupán a fecsegésük miatt, kik írtak az igazságból kiindulva, és kik cselekedtek a valótlanság alapján... És mindenkinek az ő igazsága szerint mérnek... M i n d e n ember szíve világosan fel­ tárul majd... és a homlokukra lesz írva... Mert Isten megnyilvánítja a Világosságot, azaz mindenki látni fogja, hogyan ragyogott. (A nimfákról, szalamandrákról és a többi szellemről) Paracelsus saját valóságuk elé állítja az embereket — őszintén, a látszatot kerülve és józanul. Azokat pedig, akiknek az utolsó napjai kezdődtek el az élet és ha­ lál körforgásában, életük nagy feladatával szembesíti: ismerjék fel a világ folyását, és az örökkévalóság ívén törjék át az idő köreit.

72

III-4

Az

ember

megvalósítása

Melyek az ismertetőjegyei azoknak a tanoknak, amelyek az ember tényleges és végleges kiszabadításán fáradoz­ nak, hogy megmenekülhessen az anyag és az idő káoszá­ ból, melyek az elé a feladat elé állítják, hogy ismerje meg és önállóan valósítsa meg önmagát? \.A két természetrendről, a 2. az

emberről

mint

földiről

és az örökről szóló tan;

mikrokozmoszról,

mint

kis

világról

szóló tan, és 3. a

transzftguráció

születés;

minden

használatában

tana; ez a víztől és szellemtől való újjá­ régi újjáalakulása; a mint

bölcsesség újabb szó­

transzfiguráció,

azaz

személyiségcsere

ismeretes. A

két

természetrend

Van egy isteni természetrend, amelyben egykor az iga­ zi ember lakott, halhatatlanként és a szellem erejéből élve, mint az Istenség képmása és munkatársa. Ebben a rendben az Istenség saját képmására teremtette az embert — ez nem is lehetett másként. Isten az embert saját

képére

képességgel,

és

hasonlatosságára

minden

teremtette.

dicsőséggel

Ellátta

mint

a

minden

Világosság

rendje, a tökéletes béke, az abszolút h a r m ó n i a , a leg­ mélyebb boldogság, az örök üdvösség és teljes szabad73

Paracelsus ság kezdettől fogva örökös lakóját — hogy szabadon együttműködjön Isten tervén, és dolgozzon a világok laboratóriumában. Mivel ennek a rendnek az egyik ismertetőjegye az abszo­ lút szabadság, az embernek szabadságában állt az is, hogy ne működjék együtt a Logosz tervével. Az emberiség egy része — ezek vagyunk mi — élt ezzel a szabadsággal, és felépítette saját világait, hogy felülmúlja a Logoszt, az Istenség terét. Az eredmény: káosz, diszharmónia, vi­ szály és civakodás, fel és alá. Ugye emlékeznek: di-ballein — Diavolo — az „ördög" — a szétszakítás. Ám a Logosz megnyilvánulásaiban nem fordulhat elő rendetlenség és diszharmónia, ezért a bukott emberiség számára külön világot alkottak, amely a sötétség és a halál háza lett — ahogy J á k o b Böhme nevezi. Ez a számunkra ismert látható és m u l a n d ó világ, a jó és a rossz, a fény és az árnyék világa az evilággal és a túlvilággal; a tér és idő születésnek és halálnak alávetett világa. A tökéletlenség és az ellentétek, az öröm és bánat, a jutalom és büntetés, az átmeneti mennyország és pokol világa. Ettől függetlenül, ö n m a g á b a n nyugszik, örökkévaló­ ságról örökkévalóságra és dicsőségről dicsőségre halad az Istenség tere, ahol csak a Teremtő képmása létezhet — a s z á m u n k r a ismert poláris világból semmi, abszolút 74

III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA

semmi, egyetlen test sem, semmilyen érzés, sőt, e világ egyetlen gondolata sem. E két életterület nem egyeztethető össze egymással. Nin­ csen átmenet egyikből a másikba, bár a térben egy helyen léteznek, de a minőségi különbségek annyira nagyok — fizikai kifejezéssel: a hullámhossz, a rezgésszám —, hogy nem lehet közöttük semmilyen összeköttetés. Nos, a Földnek csupán egyetlen lénye kétszeres: az ember. Egyrészt a természet révén egy állati teste van, amelytől érzelmi és érzékszervi élete sem tér el lényege­ sen, ezért nevezhetjük az állatok királyának is. Másrészt legmélyebb rendeltetése szerint valóban istenemberi, mert benne van az örökkévalóság elve. PARACELSUS: Jóllehet állatnak nevezem az embert, azon­ ban jól ismerem az ember és az állat közötti különbséget; és ez egyedül a képmásban és a Szellemben található. Ez a szellem-elv, ez az emberben lévő Krisztus-elv, az isteni mag, ez sarkall minket az ő rendeltetési helyére, a Gnózis terébe, vagy az evangéliumok ismert kifejezésé­ vel: vissza az Atya házába. PARACELSUS: Az állat úgy eszik, mint az állat, és az ember, amennyiben állat, szintén a földről eszik. Ne 75

Paracelsus legyen azonban olyan, mint az állat, hanem mint az Örökkévalótól származó, és táplálkozzék abból, ami örök. Mert nem állatnak van teremtve, hanem ember­ nek, Isten képmásának és az Ő hasonmásának... Az állati test más, mint az, amelyik az Isten gyökeréből növekedett fáról táplálkozik. Az embernek ez a teste ugyanis az örök test, Isten mása, hozzá hasonló, és ezért halhatatlan. Az embert halhatatlannak teremtették és a Paradicsomba helyezték, ahol még nem létezett halál. Csak akkor lett a halálnak alávetve miután kiűzték on­ nan. Akkor elvesztette lényének egy részét, ami azt je­ lenti, hogy Isten képmásához még hasonló maradt, de a lényéhez már nem. Ezt a halál vette el tőle. Az alkotó képmása, az örökkévalóság magja ott van el­ temetve a mikrokozmosz közepén, ahol az ember szíve található. Vár, türelmesen vár, amíg az ember a szívéből eredő hívásra végre reagál, nyugtalanná válik, és — mi­ után a Földön idegenné lett — keresni kezd. Az ember — egy

mikrokozmosz

A bölcsesség beszéde ősidők óta azt tanítja, hogy az ere­ deti ember egy mikrokozmosz, egy tökéletes kis világ, és mint ilyen, halhatatlan. A látható személyiség, ahogyan őt ismerjük, aki érez, gondolkodik, cselekszik és reagál, ő csupán annak időnkénti lakója. Hallottunk a különvá­ lasztott, a bukott világról — a neki megfelelő személyiség 76

III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA

pedig mi vagyunk. Hallottunk a Világosság világáról, neki a Világosság Kis Világa felel meg, egy tökéletes mik­ rokozmosz. PARACELSUS: Milyen csodálatosan van megteremtve és megszerkesztve az ember, ha behatolunk igazi lényébe. És az valami nagyszerű dolog — gondoljátok csak meg — hogy sem a mennyben, sem a Földön nincs semmi olyasmi, ami ne volna meg az emberben is... Ott van benne Isten, és a menny minden ereje az emberben is kifejti a hatását. Hol máshol találhatnánk rá a men­ nyre, ha nem az emberben? Mivel belőlünk kiindulva hat, így hát belőlünk kell lennie. Ezért ismeri már kéré­ sünket, mielőtt kimondtuk volna, hiszen közelebb van szívünkhöz, mint beszédünkhöz... Szépnek és nagynak, nemesnek és jónak építette ki Isten az ő égboltozatát az emberben; mivel Isten az ő égboltozatában van, azaz az emberben. Hiszen Ő maga mondja, hogy Ő miben­ nünk van, és mi az ő temploma vagyunk. A mikrokozmosz közepén, ahol az emberi szív van, ott található az elveszett paradicsom utolsó maradványa, az isteni vetőmag — az anyag fogságában, megszabadítójára várva, aki lehetővé teszi számára a megdicsőülést. Mi dicsőül meg, mi szellemül át? Ne essünk abba a té­ vedésbe, hogy az anyagi, a h a l a n d ó személyiség — felette 77

Paracelsus k i m o n d t á k az ítéletet. A mag dicsőül meg és szellemül át, amelyből — misztikusan kifejezve — feltámadhat a t ű z m a d á r lángteste, m i n t a tökéletesen valódi, tényle­ ges

Üj

Ember: az eredeti mikrokozmosz megújul.

PARACELSUS: Az első elválasztás, amellyel kezdenünk kell, az embernél következik be: mikrokozmosznak — azaz, kis világnak — nevezik... Földi testünk azon­ ban terméketlen és értéktelen. Isten teszi őt termé­ kennyé, azért, hogy egy másik test keletkezhessen belőle: az a test, amely majd feltámad... Erről a fel­ támadásról azonban t u d n u n k kell, hogy ez nem a húsban történik, amelyben itt időzünk. Mert ez a Földből való, és nem a m e n n y h e z tartozik. A földi test n e m is dicsőülhet meg, mert elég és feloszlik a végső tűzben. Az ítélet napján a másik lény jön lét­ re belőlünk, aki a másik Ádámból való, és Istentől született. Az ítéletnapja — az első nap az örökkévalóság folyamá­ ban — az Örök most; semmiféle ítélet vagy ilyesmi testi halálunk után; eredeti dicsőségében újra életre kel a mik­ rokozmosz. Az ítéletnapja — a feltámadás és az élet — újjászületés az örökkévalóság országában. — Halál, hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad? 78

III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA

A

megújulásról

Ha nem volna lehetőség az átmenetre, ha nem lehetne átmenni az egyik térből a másikba, akkor nem volnának vallások, nem léteznének a mondák, a mítoszok és a szent legendák, és nem lennének a jelentős mesék. Az egyik életterületről a másikba történő utat és folya­ matot

transzfigurádónak

vagy

személyiségcserének,

a

régiek szent nyelvén: feltámadásnak és megdicsőülés­ nek nevezik. Ha át szeretnénk hatolni egyik világból a másikba, ami, mint hallottuk, nem is olyan egyszerű, ahhoz hatalmas változási folyamatnak kell elkezdődnie bennünk. Ebben a folyamatban feloszlik minden, ami a földhöz köti az embert, hiszen csak akkor támadhat fel a természet emberéből az örökkévalóság ígérete, ha fokozatosan elhagyja azokat a gyökereket, melyek a régi Ádámot a Földhöz kapcsolták. GUSTAV MEYRINK: Ma, 1930. augusztus 7-én, m i n t h a hályog hullott volna le a szememről, és most már tudom, hogy valójában mi m i n d e n létezés célja. Ne jógával változtassuk meg magunkat, hanem mint­ egy gazdálkodjunk ki magunknak egy Istent, vagy keresztényi módon kifejezve: vegyük le... Krisztust... a keresztről! Az idős embert, akit mindig a távol­ ban látok, koronázzam meg tehát, és tegyem életem uralkodójává... Akkor tehát ő az adeptus... Ő növe79

Paracelsus kedni fog, én viszont el fogok tűnni. (Ez a Keresz­ telő beszédének az értelme!)... Eddig tévedtem, és minden szenvedésem oka az volt, hogy ismeretem nem volt világos, és azt hittem, hogy tökéletesíteni kellene magamat, magamat, és nem őt! A tantrikus gyakorlatok tehát, mint minden fajta aszkézis, hami­ sak, a szakadékba vezetnek, és a legeredetibb fekete mágiát jelentik! Most azt is tudom, hogy az idős em­ ber miért volt mindig olyan mozdulatlan, mint egy kép! Éppen azért, mert önmagámon, és nem rajta dolgoztam. Az Öreg tehát Krisztus, nekünk pedig el kell oldoznunk őt, és hatalmassá kell tennünk, csak akkor tud csodát tenni! (Gustav Meyrink naplóbejegyzése; idézi F. Smit, 272. oldal.) Ha a vágy erős, akkor az idők felett állónak, a legmaga­ sabb a r k á n u m n a k vagy a szétrombolhatatlannak a sejtése sarkallja az embert, akkor keresővé válik, és törvénysze­ rűen összeköttetésbe kerül a mikrokozmosz helyreállítá­ sának nagy lehetőségével. Mivel a természeti nem örö­ kölheti a szellemit, ezért el kell kezdődnie az átalakulás folyamatának. A káosz körét át lehet törni a mindenség rendjének a körével — az örökkévalósággal. A Mysterium Magnum az istenné válás nagy titka, az olyannyira elfajult mikrokozmosz, a mi jelenlegi mikro­ kozmoszunk gyökeres és teljes megváltoztatása, ahogyan 80

Ill - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA

ezt minden korszak bölcsessége leírja, és a számunkra oly ismert evangéliumok részletesen ecsetelik. Áldott, aki meg tudja ezeket szabadítani a visszaélésektől és a történelem porától — Vessünk egy pillantást az evangéliumokra, mielőtt ismét Theophrastushoz fordulunk, aki ezt írta egykor: János

üzenetének

summája

az,

hogy szentélyünket a

Föl­

dön kell elkezdeni... Jánost tanúskodni küldték a világba, hogy nem ő a Világosság, de ő tanúskodik a Világosságról, m e l y a sötétségben fénylik —, egyengetnie kell u r á n a k útját, akiről tudja, hogy még a saruszíjának megoldására sem méltó. Ezt a Jánost ne történelmi alaknak gondoljuk, akár élt, akár nem. J á n o s a kereső ember prototípu­ sa, aki tudja, hogy neki csak az utat kell előkészítenie, hogy találkozzon Jézussal saját mikrokozmoszában, a Jordánnál, a határfolyónál, és aki azután átkelhet a túl­ só partra. Jézus az új lélek, aki kész fogadni a Krisztust, a Szellemet. János kiléphet a történetből, hiszen Isten fényszületése megvalósult benne; a hely, ahol ez megtörtént: Betle­ hem. Hol fekszik Betlehem? — Ez a saját szíved barlang­ ja, Kereső — 81

Paracelsus És Angelus Silesius kijelentése ismerős, mintha mindig is tudtuk volna: Születhet

Krisztus

elvesznél,

ha

ezerszer

is

Betlehemben,

mégis

örökre

benned nem.

A gnosztikusok higgadtságnak nevezik annak az állapo­ tát, aki a győzelemre tör; ez nem más, mint szenvtelenség a világ dolgaival szemben. Az evangélium így szól a keresőhöz: Néki, növekednie kell, Naponta

a bennem lévő másiknak,

Krisztusnak

nékem pedig alább kell szállanom.

És

Pál:

meghalok.

A középkori katárok endúráról (enduro, szó szerint: a sivatagból), a természet dolgaival szemben bekövetke­ ző elhalásról beszéltek. Lao Ce pedig: Wu-Wei-ről be­ szél, a nem-cselekvésben cselekedni. Azaz: belül elengedni a változó világot. Nem pedig menekülni a világtól és önsanyargatást folytatni, távoli magányban, szélsőséges életvitellel. Az endúra csodálatos átalakulási folyamatot jelent belső bizonyosságban, az én akaratának bevetése nélkül, a megszokott helytállási törekvés nélkül, mellyel felszedjük a horgonyt a világ talajáról. M a i szóhasználattal élve: semlegessé válni a kétolda­ lú világgal szemben. Külsőleg m i n d e n feltűnés nélkül, kötelességeit teljesítve, és a világ húsosfazekaitól távol82

III - 4 AZ EMBER MEGVALÓSÍTÁSA

ságot tartva halad útján a győzelem felé a z a r á n d o k k á vált kereső. A belül lejátszódó alkémiai folyamat, a természetes test szervi szintjéig bezárólag, nyugodtan és folyamatosan zajlik, és a Szellem m i n d e n régit feloszlató és megújító tüzében történik. És újból szólnak hozzád, Kereső: PARACELSUS: ...ez az arany próbáját jelenti, és így ez a feltámadási test megvizsgálására utaló hasonlat. Mert ennek is le kell törölnie a földi test minden salakját, és egy még keményebb tűzpróbát kell kiállnia; egy rend­ behozatalon, olvasztáson és előkészítésen kell keresz­ tülmennie, bevonást és átalakítást kell elszenvednie, azért hogy teljes és tiszta legyen. Ez nem jelenti azt, hogy a tisztátalan tiszta, a rothadó és zavaros tiszta lesz. Mert a tisztátalan mindig tisztátalan, a sár sár marad; a belül rejlő gyöngy azonban kiemeltetik, és ő az, aki egykor megdicsőül. Maga a gyöngy sohasem volt tisztátalan, azonban a sötétség fogságában volt. A gyöngy, az Örök vetőmagja m i b e n n ü n k már eonok óta hívja az embert — A tisztátalan, a föld, melynek legfontosabb feladata nem lehet más, m i n t hogy a szeplőtelen életre kelhessen benne — ekkor betöltötte feladatát és újra földdé válhat — Saját hamujából feltá­ madt a tűzmadár. 83

Paracelsus PARACELSUS:

A Summum

bonum,

a

Legfőbb Jó

olyan, hogy sem arany, sem ezüst, sem más elem nem áll felette. Semmi más nem lehet a Legfőbb Jó, mint ami halhatatlan, örök és múlhatatlan, és mindőnk felett áll. Ezért tévedés, ha valami mulandóról úgy beszélünk, mint ami a legfőbb jó értékével bír. Úr csak az, aki legyőzi a halandót, és aki végül győz, az az Igazi. A b e n n ü n k lévő lélek az, ami a legfőbb Jóra törekszik, nem a test, és ami hozzá tartozik... A halandó legyőzése azt jelenti, hogy megszabadulunk a világ kötelékeitől. Az

Új Ember a Gnózis lélegzetéből,

Isten lélegzetéből él, és addig tevékenykedik a világban, amíg megadatik neki, hogy maga váljon útjelzővé a Leg­ főbb Jót keresők számára. Ha eljön az ideje, akkor leveti testét, m i n t valami köpenyt, amely kitöltötte szolgálati idejét — halált nem lát többé, mert az elnyeletett diadal­ ra; mert önként halta az első halált: elengedte a tudat ólmát, és a Logosz tűzfolyamatában szellemi arannyá transzmutálta. — Az anyag salakjából kiárad az örökké­ valóság ragyogó fénye, világítva mindazoknak, akik még keresik a világosságot a sötétségben.

84

III-5

A

mennyei gyógyszer

Az örökkévalóság leereszkedett az időbe, az élet vize, az egyetemes gyógyszer, az egykori és mai alkimisták tinctura magica-]^ elmúlhatatlan valóságként vár mindazokra, akik a győzelemre vágynak. PARACELSUS: A mennyei m e d i c i n á n a k nincs a Föl­ dön más táptalaja, amelyen növekedik vagy amely­ ben el van rejtve, m i n t a feltámadási test, m i n t az ember Új Teste. Csak ebben fejtheti ki m i n d e n Ige erejét és hatását ezen a Földön. Ez az orvosság az Új Születés emberének akarata szerint hat; benne rejlik minden erő. Mert nem a halandó, h a n e m az örök testben hat. Bárcsak sokan meghallanák az időkön át csengő hívást. A bárka készen áll, a

tenger

nyugodt,

a szél kedvező. (Mirdad)

85

Irodalom Paracelsus:

Összegyűjtött művek, válogatta Bernd Aschner, Új kiadás, 1 9 9 3 Anger-kiadó, Eick A titkok, W.E. Puckert válogatása — Knaur A természet és a Szellem világosságáról — Reclam Paracelsus, orvos és Istenkereső a korszak fordulóján, Olvasókönyv, kiadta Jolanda Jakobi — Walter kiadó

Lucien Braun:

Paracelsus — alkimista, kémikus és a gyó­ gyítás megújítója — Heyne

Hahnemann:

A gyógyítás Organonja — Barthel&Barthel

J.v. Rijckenborgh: A rózsakeresztes Szerzet kiáltványa — Rozekruis Pers Mikhail Naimy:

Mirdad könyve, Világítótorony és kikötő azok számára, akik a győzelemre vágynak — Rozekruis pers

F. Hartmann:

Theophrastus

Paracelsus

von

Hohenheim

— Schatzkammer Kiadó Calw Adolf Voegeli:

Gyógyászat új megvilágításban — Haug

Emil Schlegel:

Vallás mint gyógyszer — Johannes Sonntag

Antoine Gadal:

A katárok öröksége — Rozekruis Pers

Frans Smit:

Gustav Meyrink — Az érzékfelettit keres­ ve — Langen Müller Kiadó

A ROZEKRUIS PERS KIADVÁNYAI J . VAN RlJCKENBORGH MŰVEI

A m o d e r n R ó z s a k e r e s z t e l e m i filozófiája Az eljövendő új ember A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása Az e g y i p t o m i ő s - G n ó z i s l-IV. Újból k i h i r d e t v e é s m a g y a r á z a t o k k a l ellátva a

Tabula

Smaragdina

és

a

Corpus

Hermeticum

alapján A R ó z s a k e r e s z t S z e r z e t é n e k titkai A Rózsakeresztes Rend szellemi hagyatékának ezoterikus elemzése 1 - A Rózsakereszt Szerzetének kiáltványa A Fama

Fraternitatis R.C.

ezoterikus

elemzése

2 - A R ó z s a k e r e s z t S z e r z e t é n e k hitvallása A Confessio Fraternitatis R.C.

ezoterikus e l e m z é s e

3-4 - R ó z s a k e r e s z t Krisztián alkímiai m e n y e g z ő j e l-ll. A

„Die

Anno

Chymische

Hochzeit

Christiani

Rosenkreutz

1459" e z o t e r i k u s e l e m z é s e

Dei G l ó r i a I n t a c t a A z ú j idők s z e n t R ó z s a k e r e s z t j é n e k b e a v a t á s i misztériuma A Boldognak-mondások misztériuma Tiánai A p o l l ó s N u k t e m e r o n j a

Élet és halál m i s z t é r i u m a Leleplezés Nincs üres tér Az egyetemes gyógyszer Krisztianopolisz A világ v i l á g o s s á g a Részletek a H e g y i b e s z é d b ő l A Pistis S o p h i a g n o s z t i k u s m i s z t é r i u m a i

CATHAROSE DE PETRI MÜVEI Transzfiguráció A megújulás pecsétje Hét h a n g beszél Az Arany Rózsakereszt A Világosság Hármas Szövetsége Levelek A z élő Ige

CATHAROSE DE PETRI ÉS J. VAN RLJCKENBORGH MŰVEI Samballa Szerzete Az egyetemes ösvény A nagy változás Az egyetemes Gnózis A z új jel

A z ú j idők a p o k a l i p s z i s e Megújító Akvárius-konferenciák (1) Az új e m b e r f é n y r u h á j a - Bilthoven - 1963. (2) A rózsakereszt világszerzete - Calw - 1964. (3) Az isteni h a t á r o z a t h a t a l m a s jelei -

Bad

Münder - 1965. (4) A r ó z s a k e r e s z t m e g s z a b a d í t ó ö s v é n y e -

Basel

- 1966. (5) Az új m e r k ú r b o t - T o u l o u s e - 1 9 6 7 . Ébresztő! Felhívás az alapvető életmegújításra A k í n ai G n ó z i s M e g j e g y z é s e k L a o Ce Tao Te K/ng-jéhez

EGYÉB SZERZŐK MÜVEI Kari v o n E c k a r t s h a u s e n - Felhő a szentély fölött M a rs i l i o Ficino

-

Levelek

Hermes Trismegistos

- A lélek o k u l á s á r a s o r o z a t 1.)

Antonin Gadal

A s z e n t Grál útján A katárok ö r ö k s é g e

Mikhail N a i m y

Mirdad könyve

(Kristály

A tökéletes élet e v a n g é l i u m a A R ó z s a k e r e s z t útja k o r s z a k u n k b a n A transzfiguráció f o l y a m a t a Misztériumállatok (Kristály s o r o z a t 2.) A m e g v i l á g o s í t ó i s m e r e t (Kristály s o r o z a t 3.) Vissza az ő s f o r r á s h o z (Kristály s o r o z a t 4.) A Gnózis mint b e n s ő vallás (Kristály sorozat 5.) Utoljáraszületett J á n o s A lélek rejtélye (Pistis S o p h i a ) A Vízöntő-evangélium

Rozekruis

Pers,

Bakenessergracht

5,

Haarlem,

Hollandia

Magyarországon Magyarországi

kiadja:

Lectorium

Rosicrucianum

Vallásközösség 2528

Úny

Pelikán

Konferenciahely

pelikan@lectorium. www.

lectorium.hu

hu

PARACELSUS F I L O Z Ó F I A ÉS GYÓGYÁSZAT IDŐÁLLÓ IDŐSZERŰSÉGBEN

Paracelsust úgy tartják számon mint alkimistát, orvost, filozófust, és olyan embert, aki a dolgok mélyén rejlő Igazsá­ got kutatta. Igazságkeresőként azon­ ban

a saját korában lenézés és ül­

döztetés volt az osztályrésze, ahogyan az a történelem során az újítókkal oly gyakran előfordult. Megbízatása az volt és ma is az - hogy az elavultat és korhadtat leleplezze, és az embereket - a bennük rejlő hivatásra emlékeztet­ ve - felébressze. E könyv bepillantást nyújt Hohenhelmer eszméibe, életébe és orvosi tevékenységébe Is. Klaus Bielau

ISBN 9 7 8 - 9 6 3 - 7 4 2 0 - 4 9 - 8