mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 1
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
Zolnay János
Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
Mûhelytanulmány 31.
Budapest 2007.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 2
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 3
Tartalomjegyzék Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 1. Kiinduló kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 2. Az önkormányzati társadalompolitika dilemmái . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 3. Az elemzés színhelye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 4. Új oktatási alközponti rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 5. Iskolai migráció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 6. Szegregáció, esélyegyenloség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 Összegzés és ajánlások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
3
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 4
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 5
Bevezetés A rendszerváltás óta eltelt több mint másfél évtizedben a kistelepülési iskolák fenntartásának ésszerűségét háromféle szempontból vitatták az oktatáspolitikusok és a szakemberek. A rendszerváltást követő években sokan bíztak abban, hogy a kistelepülések egykor bezárt iskoláinak ismételt megnyitása fontos eszköze lehet a falvak revitalizációjának. Ellenérvként megfogalmazódott ugyanakkor, hogy a kistelepülések alacsony tanulólétszámmal működő iskoláinak fajlagos költségei nagyok, finanszírozásuk drága, a szükséges fejlesztések, illetve a pedagógiai innováció lehetősége pedig lényegesen kisebb, mint a nagyobb települések oktatási intézményeiben. Végül a harmadik szempont: évek óta a viták középpontjában áll az a kérdés, hogy vajon a kistelepülések iskolái javítják, vagy pedig rontják az érintett diákok közoktatási esélyegyenlőségét, tehát annak lehetőségét, hogy jó iskolába járhassanak, majd pedig piacképes szakmát szerezhessenek, illetve jó középiskolában folytathassák tanulmányaikat. Tanulmányunk alapvetően az oktatási esélyegyenlőség szempontjából közelíti meg a kistelepülési iskolák problémáját. Feltevésünk szerint a kistelepülések esetében az oktatási esélyegyenlőségnek nincs felelőse: ellenérdekű települési önkormányzatok saját megfontolásaik alapján alakítják oktatáspolitikájukat; ellenérdekű iskolák küzdenek a tanulókért. Az oktatáspolitikai döntések hatása kiszámíthatatlan, sokkal inkább, mint egy teljes „oktatási piacot” lefedő, kiterjedt iskolahálózattal rendelkező nagyobb településen. A „kézműves eszközökkel” végzett helyi terepvizsgálatok éppúgy elengedhetetlenek a probléma megértéséhez, mint a nagymintás elemzések. Ez az írás tehát esettanulmány, megállapításainak érvénye döntően a kutatás színhelyére korlátozódik. Az elemzést aktuálissá teszi, hogy a többcélú kistérségi társulások, az alsó tagozatos iskolák kötelező „betagosítása”, illetve a finanszírozás és az intézményi önállóság létszám-minimumhoz kötése ismét a szakmai és politikai viták középpontjába állították a kistelepülési iskolák problémáját. A folyamatot kritikusan szemlélők egyenesen lopakodó újra körzetesítésről beszélnek; úgy vélik, hogy az intézményhálózat, illetve az ellátások racionalizálása, és részleges kistérségi szintű megszervezése révén a kormány valójában az önkormányzati autonómiát korlátozza, ennek a folyamatnak pedig szükségképpen a rosszabb helyzetű, kisebb, gyengébb alkupozíciójú, részben pedig romák által (is) lakott települések lesznek a kárvallottjai.1 Az intézményi kényszerintegráció és a többcélú kistérségi társulások intézményesítik a feladatellátásra kötelezett önkormányzatok közötti alkufolyamatokat; az effajta alkuknak pedig ismét csak a gyenge érdekérvényesítő csoportok, intézmények, települések lesznek a vesztesei. Végül pedig a témánkat közvetlenül érintő feltevés: a folyamat szükségképpen felerősíti az oktatási szegregációt.2 Elöljáróban szögezzük le, hogy nem osztjuk a lopakodó újra körzetesítéssel, az önkormányzati autonómia esetleges korlátozásával és a kis iskolákkal kapcsolatos ag1 A legélesebb kritikát Ladányi János és Szelényi Iván fogalmazta meg. Ld. Ladányi János–Szelényi Iván: Az újra körzetesítés társadalmi ára. Kritika 2005. 1. sz. 2 Az újra körzetesítésről szóló vitát összefoglalja Váradi Mónika Mária. Ld. Váradi Mónika Mária: A többcélú kistérségi társulások és az oktatás. Kutatási beszámoló. Kézirat. MTA Regionális Kutatások Központja.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
5
mht_zolnay 31.qxd
6
11/30/2007
6:18 AM
Page 6
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
godalmakat. Pontosabban a dilemmát félrevezetőnek tartjuk. Az oktatási javak és szolgáltatások egyenlőtlen eloszlását nem egyszerűen az iskolafenntartó önkormányzatok, vagy a társult önkormányzatok közötti alkuk „hozzák létre”, hanem a jó pozíciójú szülők és iskolák kíméletlen érdekérvényesítése. A döntő kérdés az, hogy az oktatáspolitika képes-e hatékony esélykiegyenlítésre, és bő másfél évtized elteltével aligha állíthatja bárki is, hogy az önkormányzati autonómia és a kistelepülési iskolák az oktatási esélyegyenlőség zálogai lennének. Az sem igaz, hogy a települések lennének a forráselosztás végső címzettjei, az elosztási igazságosságnak pedig az lenne a kritériuma, hogy az intézményfenntartó településeket milyen mértékben támogatja a központi költségvetés. Tanulmányunk a közoktatási kirekesztés súlyos eseteit mutatja be, éppenséggel kistelepülési iskolákban. Iskolánként és tanulócsoportonként összeírtuk a roma és a sajátos nevelési igényű tanulókat, illetve az iskolai migrációt. Összevetettük a 2006-ban és a 2007-ben beiratkozott első osztályos tanulók iskolai migrációját. Három iskolafenntartó esetében elemeztük az önkormányzatok 2005-ös költségvetését. Végül pedig igyekeztünk leírni az oktatáspolitikai döntések társadalmi és politikai környezetét. A tanulmány elkészítéséhez nagy segítséget nyújtott Virág Tünde, aki több mélyreható kutatást végzett az érintett térségben. Mitrovics Zoltán nemcsak kistérségi koordinátorként szerzett tapasztalatait osztotta meg velem, de sokat tanultam tőle az alsószentmártoni és a siklósi roma közösségekről is. Neumann Eszter nagy segítséget nyújtott a terepkutatáshoz és az adatok feldolgozásához. Önzetlen, hozzáértő segítségükért mindnyájuknak köszönettel tartozom.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 7
1. Kiinduló kérdések Elemzésünk tárgya a Külső-Drávaszög tizenhat települést3 felölelő nyolc önkormányzati és két egyházi általános iskolája, illetve az önkormányzati iskolák iskolakörzetei. A színhely kiválasztása nem volt teljesen véletlen; közoktatási szempontból a térségnek több, meglehetősen egyedülálló sajátossága van. Ugyanakkor az általunk vizsgált iskolakörzetek összességükben eléggé zárt „oktatási piacot” alkotnak ahhoz, hogy egységében elemezhessük a közoktatási folyamatokat. Vizsgáltuk a roma és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolák és tanulócsoportok közötti eloszlását; a tanulói migrációt és annak dinamikáját, valamint az iskolafenntartó önkormányzatok motivációit. A vizsgálat kezdetekor alapvetően négyféle kérdésre kerestünk választ: • Milyen mérvű az iskolai migráció a beiskolázási körzetek között? • Melyek az iskolafenntartók motivációi? • Stabilizálhatók-e a beiskolázási arányok az egyes iskolakörzetekben? • Vajon az iskolai túlkínálat javítja-e a roma tanulók pozícióját? A kiinduló kérdések megfogalmazása kapcsán utaljunk három aktuális közoktatási trendre, illetve jogszabály-módosításra. Az iskolafenntartó települések száma az elmúlt 12 évben folyamatosan csökkent Míg 1994-ben a településeknek csak 22, 2006-ban már 31 százaléka nem tartott fenn semmiféle oktatási intézményt. Az intézményfenntartó településeknek 1994-ben csak alig több, mint 5 százaléka, 2006-ban már 10 százaléka kizárólag óvodát működtetett. A legalább nyolc évfolyamos iskolát fenntartó önkormányzatok aránya pedig ebben az időszakban 58 százalékról 53 százalékra csökkent. A kistelepülések körében a változás még inkább szembetűnő. A 2000 főnél kevesebb lakosú települések közül az ezredfordulón 793 önkormányzat nem tartott fenn semmiféle oktatási intézményt, tehát a településkategória 34 százaléka. Hat évvel később már 995 ilyen település volt, tehát a településkategória 42 százaléka még óvodát sem működtetett. Ugyanebben az időszakban csökkent a nyolcosztályos iskolát fenntartó kistelepülések száma. Az ezredfordulón 985 település, tehát a településkategória 42 százaléka tartott fenn nyolc évfolyamos iskolát. 2006-ban a 2000 főnél kisebb települések közül már csak 896 tartott fenn nyolc évfolyamos iskolát, tehát a településkategória 38 százaléka.
3 A drávaszabolcsi iskolakörzethez tartozó három település közül kettő, Drávapalkonya és Drávacsehi település-földrajzi értelemben már az Ormánsághoz tartozik.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
7
mht_zolnay 31.qxd
8
11/30/2007
6:18 AM
Page 8
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
1. táblázat Az iskolafenntartó önkormányzatok számának változása 1994 és 2006 között Tanév
Önkormányzatok száma Nem tart fenn oktatási intézményt Csak óvodát fenntartó önkormányzatok száma Legalább nyolc évfolyamos iskolát fenntartó önkormányzatok száma
1994/1995 Az összes önkormányzat arányában (%) 3147 100,0
2006 Az összes önkormányzat arányában (%) 3144 100,0
704
22,3
995
31,0
177
5,0
339
10
1822
58,0
1677
53
Forrás: BM adatok, OM oktatási statisztikák4 2. táblázat Az iskolafenntartó önkormányzatok számának változása a 2000 lakosnál kisebb önkormányzatok körében 1999 és 2006 között Tanév
2000 lakosnál kisebb önkormányzatok száma Nem tart fenn oktatási intézményt Legalább nyolc évfolyamos általános iskolát fenntartó önkormányzatok száma
1999 Az összes önkormányzat arányában (%)
2000 Az összes önkormányzat arányában (%)
2337
100
2361
100
793
34
995
42
985
42
896
38
Forrás: BM adatok, OM oktatási statisztikák5
A roma diákok általános iskolai szegregációja rendkívül gyorsan nő A roma diákokról 1993 óta nem készül hivatalos statisztika; közoktatási helyzetük változásairól csak célzott vizsgálatok tudósítanak. Az Oktatáskutató Intézet 2000-ben és 2004-ben készített átfogó felmérést a roma tanulók helyzetéről, illetve szegregációjáról az általános iskolákban. A 2000-es vizsgálat az általános iskolában tanuló roma diákok számát 93 ezerre, tehát az összes tanuló 11 százalékára becsülte. A felmérés eredményei szerint a roma tanulók 9,6 százaléka homogén cigány osztályba járt, 11 százaléka olyan osztályba, ahol a roma tanulók aránya meghaladta a 75 százalékot, 4 Idézi: Jelentés a magyar közoktatásról 2006, Országos Közoktatási Intézet. 5 Idézi: Jelentés a magyar közoktatásról 2006, Országos Közoktatási Intézet.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 9
14,3 százaléka pedig olyan iskolai osztályban tanult, ahol a roma diákok aránya 50 és 75 százalék között volt. Összességében tehát a roma tanulók több mint harmada cigány többségű tanulócsoportba járt.6 A 2004-es felmérés szerint négy év alatt a roma tanulók elkülönülése tovább nőtt. A 2004-es vizsgálat szerint négy év, tehát meglehetősen rövid időszak alatt a homogén cigány iskolai osztályok aránya 10,6 százalékról 13 százalékra nőtt. Még látványosabb jele a szegregáció növekedésének, hogy ugyanebben az időszakban a homogén nem cigány iskolai osztályok aránya csaknem megduplázódott: 5,6 százalékról 10,1 százalékra növekedett. 3. táblázat Különböző roma arányú osztályok előfordulása 2000-ben és 2004-ben
Iskolai osztályok Homogén nem roma osztályok A roma tanulók aránya 0,1–25 százalék közötti A roma tanulók aránya 25,1–50 százalék közötti A roma tanulók aránya 50,1–75 százalék között A roma tanulók aránya 75,1–99,99 százalék között Homogén roma osztályok Összesen
2000 Iskolai osztályok aránya 5,6 30,0 30,9 13,8 9,0 10,6 100,0
2004 Iskolai osztályok aránya 10,1 30,6 26,1 12,9 6,7 13,6 100,0
Forrás: Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában7 Az iskolák, tagiskolák, tanulócsoportok egyre növekvő részének „elcigányosodása”, illetve ezzel párhuzamosan a roma diákokat egyáltalán nem tanító oktatási egységek számának növekedése tartalmilag kizárja az oktatási esélyegyenlőséget. Evidenciának tekinthetjük azt a tényt, hogy az eltérő szociális hátterű, illetve etnikai származású diákok növekvő elkülönítése szükségképpen azt eredményezi, hogy egyre nő az egyes iskolák közötti színvonalkülönbség.8 Tisztábban látunk, ha megfordítjuk a kérdést. Nem a szegény vagy cigány gyerekek iskolák, tanulócsoportok közötti eloszlása a fontos kérdés, hanem az oktatási javak és szolgáltatások eloszlása az „iskolahasználó” tanulók, tanulói csoportok között. A középfokú expanzió azonban sokáig elfedte a szegregációs folyamatok súlyos következményeit. Az általános iskola nyolcadik osztályát elvégzettek körében a gimnáziumban továbbtanulók aránya 1990 és 2005 között 21 százalékról 36 százalékra növekedett, a szakközépiskolában továbbtanulók aránya pedig 27 százalékról 39 százalékra növekedett. A szakközépiskolában, szakiskolában továbbtanulók aránya viszont ebben a másfél évtizedben 42 százalékról 23 százalékra csökkent. A nagyarányú kö6 Havas Gábor–Kemény-István–Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában. Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2002. 7 Idézi Keller Judit–Mártonfi György: Oktatási egyenlőtlenségek és speciális igények. In: Országos Közoktatási Intézet: Jelentés a magyar közoktatásról 2006. 8 Ld. erről Kertesi Gábor–Kézdi Gábor: Általános iskolai szegregáció. Okok és következmények. In: Kertesi Gábor: A társadalom peremén. Romák a munkaerőpiacon és az iskolában. Budapest, Osiris Kiadó, 2005.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
9
mht_zolnay 31.qxd
10
11/30/2007
6:18 AM
Page 10
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
zépiskolai expanzió a roma diákok továbbtanulási mutatóit is javította: a középiskolában továbbtanulók aránya 10 százalékról közel 22 százalékra, a szakiskolákban továbbtanulók aránya pedig 30 százalékról 64 százalékra növekedett. A rendszerváltást követő években az általános iskolát végzett cigány diákok közel fele nem tanult tovább; ez az arány 2003-ra mintegy 8 százalékra csökkent. 4. táblázat Az általános iskolát végzett roma tanulók továbbtanulása 1993–1994-ben és 2002–2003-ban
Továbbtanulás céliskolája Nem tanul tovább Speciális szakiskola Szakiskola Szakközépiskola Gimnázium Összesen
1993–1994 Az összes általános iskolát végzett roma tanuló arányában (%) 49,8 9,4 30,2 10 0,6 100,0
2002–2003 Az összes általános iskolát végzett roma tanuló arányában (%) 8,1 6,2 63,8 15,9 5,9 100,0
Forrás: Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában9
A közoktatási törvény 2005-ös módosítása közoktatás-politikai szelekciós mechanizmusokat korlátozó félfordulatot jelent A 2007–2008-as tanév előkészítése során első ízben kellett alkalmazni a közoktatási törvény 2005-ben módosított 66. §-át, amely korlátozza az iskolák szelekciós lehetőségét, illetve előnyben részesíti a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű diákokat. A jogszabály 2005-ös módosítását megelőző három évben az oktatási tárca abban bízott, hogy szakpedagógiai programokkal és célirányos finanszírozási konstrukciókkal javíthat a közoktatási esélyegyenlőtlenségen és fékezheti a szegregációt; 2005-re azonban világossá vált, hogy ezt a célt képtelenség elérni a közoktatási szisztéma egészének jelentős módosítása nélkül. A közoktatási törvény 2005-ös módosításának10 két eleme is megbontja a magyarországi közoktatási rendszer alapszerkezetét. A beiskolázási körzetek kialakításának szabályait a jogszabály a következőképpen módosította.11 Ha a településen több általános iskola működik, az egymással határos felvételi körzeteket oly módon kell kialakítani, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak az adott körzetben felvehető összes tanköteles tanulóhoz viszonyított aránya az egyes körzetekben egymáshoz viszonyítva legfeljebb huszonöt százalékban 9 Idézi Keller Judit–Mártonfi György: Oktatási egyenlőtlenségek és speciális igények. In: Jelentés a magyar közoktatásról 2006, Országos Közoktatási Intézet. 10 2005. évi CXLVIII. törvény az oktatást érintő egyes kérdések módosításáról. 11 A 2005. évi CXLVIII. törvény 25. §-a a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 66. §-át módosította.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 11
térjen el. A módosítást a 2007/2008-as tanévre vonatkozó beiskolázási körzetek kialakítása során kell majd első ízben figyelembe venni. A körzeten kívüli tanulók felvételének szabályait pedig a módosított jogszabály a következőképpen szigorította:12 ha az általános iskola a kötelező felvételi kötelezettsége teljesítése után további felvételi, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, köteles előnyben részesíteni azokat, akiknek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye azon a településen található, ahol az iskola székhelye, telephelye található. E körben a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló felvételét csak helyhiány miatt tagadhatja meg. Ha az általános iskola a kötelező felvételi kötelezettsége teljesítése után további felvételi, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, de valamennyi felvételi kérelmet helyhiány miatt nem tudja teljesíteni, sorsolás útján dönt. A sorsolásra meg kell hívni a felvételi kérelmet benyújtókat. Sorsolás nélkül is felvehető a halmozottan hátrányos, vagy sajátos nevelési igényű tanuló, továbbá az a tanuló, akinek sajátos helyzete indokolja. A sajátos helyzetet a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg. Ezt a módosítást is a 2007/2008-as tanév előkészítése során kell első ízben alkalmazni. Mindkét módosítás érdemileg szűkíti a települési iskolák szelekciós lehetőségét, illetve korlátozza az iskolafenntartó önkormányzatok szegregációt erősítő oktatáspolitikai gyakorlatát. Mindez azonban csak a több iskolát fenntartó nagyobb településeket érinti, a kistelepülési fenntartású „oktatási piacokat” nem. A nagyobb településeknek is számos lehetőségük van ugyanakkor arra, hogy kijátsszák a jogszabályt. Kézenfekvő megoldás az iskolák összevonása; mivel eredeti formájában a jogszabálymódosítás csak az iskolákra vonatkozik, a tagiskolákra azonban nem. Az iskolafenntartóknak ugyancsak lehetőségük van arra, hogy összevonják az iskoláikat, de megtartsák az eredeti beiskolázási körzeteket. Az önkormányzatok a beiskolázási körzethatárok kialakítása során törekedhetnek ugyan arra, hogy tartsák a jogszabályban megadott arányokat, de közben nyomást gyakorolhatnak a halmozottan hátrányos helyzetű diákokra, hogy a valóságban a szegregált iskolába iratkozzanak be. A kistelepülési iskolákra a jogszabályhely előírásai értelemszerűen nem vonatkoznak, hiszen ezek a települések csupán egy-egy iskolát tartanak fenn, a kisvárosi iskolacentrumok pedig nem felelősek azért, hogy az általuk elszívott tanulók eredeti iskolakörzetében milyen szegregációs folyamatok indulnak el. Ugyanakkor több jogszabály is intézményi centralizációra késztetheti a kistelepülési iskolákat. A négy évfolyamos tagiskolákat 2008-tól tagiskolaként nyolc évfolyamos iskolákhoz kell integrálni. Az általunk vizsgált térség iskoláit 2008 szeptemberétől a tervek szerint négy iskolaközponthoz szervezik. A négy iskolaközpont Harkány, Siklós, Beremend és Villány lesz. Az intézményi összevonások önmagukban nem sokat változtatnak a jelenlegi helyzeten, de legalább elvben felelőse lesz a szegregációs folyamatoknak. Végül a pénzügyi megszorítások,13 illetve a 2007. évi költségvetésben először alkalmazott normatívaszámítási módszer megnehezítheti a kis tanulólétszámmal működő iskolák fenntartását.
12 Uo. 13 Az önkormányzatok közoktatási feladatainak ellátásához nyújtott 2007. évi normatív támogatás előirányzata a 2006. évi előirányzat 98 százaléka.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
11
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 12
2. Az önkormányzati társadalompolitika dilemmái A vizsgálat alapkérdései szorosan kötődnek a kistelepülési, kisvárosi önkormányzatok társadalompolitikai, intézményfenntartói dilemmáihoz. Másfél évtized elteltével nem kétséges, hogy az iskolai szelekció és ezzel összefüggésben az iskolai migráció jóval nagyobb, mint azt a rendszerváltást követő időszakban gondolták. A probléma lényege azonban ennél összetettebb. Az elit csoportok, így az iskolahasználó elit nemcsak a tanulók eloszlását határozhatja meg az egyes iskolák és tanulócsoportok között, de bizonyos lakosságszámot el nem érő településeken azt is eldöntheti, hogy érdemes-e ott iskolát, sőt általában közintézményeket fenntartani, illetve milyen színvonalon tartja szükségesnek biztosítani a szociális ellátásokat. A magyarországi decentralizált, településcentrikus önkormányzati szisztémát némi éllel „természetjogi” jellegűnek is nevezik. A kifejezés arra utal, hogy a rendszer létrehozása során a jogalkotónak választania kellett a települések szuverenitása, tehát önálló önkormányzatisághoz fűződő joga, illetve az önkormányzatokra testált közfeladatok ellátása szempontjából optimális méretű önkormányzati egységek létrehozása között. A magyarországi önkormányzati szisztéma egyértelműen az előbbi elvet tükrözi.14 Valamennyi településnek önálló önkormányzata van, az önkormányzatok, illetve az önkormányzati szintek kapcsolata pedig nem hierarchikus, hanem mellérendelt, feladatmegosztáson alapuló. A közigazgatási hivataloknak csak államigazgatási és nem szakigazgatási feladataik vannak, tehát a települések önállóan alakítják oktatás- és jóléti politikájukat: dönthetnek intézmények létrehozásáról, megszüntetéséről, összevonásáról, önálló vagy közös fenntartásáról, a beiskolázási körzethatárokról, a helyi pedagógiai, középiskolai és szakoktatási kínálatról; nagyfokú önállósággal alakíthatják jóléti és segélyezési politikájukat. Végül pedig az önkormányzatok rendkívül nagy gazdálkodási, pénzügyi önállósággal rendelkeznek. Közfeladataikat a központi költségvetés normatív módon, méghozzá döntő többségében szabad felhasználású normatívák révén finanszírozza. Az önkormányzatoknak tehát közfeladataikkal kapcsolatban jogcímük keletkezik meghatározott központi normatív támogatásokra. A lehívott normatívákat azonban tetszésük szerint használják fel: átcsoportosíthatják ágazatok között, ágazatokon belül, intézmények és ellátotti csoportok között. A források többszörös reallokációja részben az egyes ágazatok, iskola- vagy intézményhasználók, illetve segélyezettek pozíciójától függ, részben pedig az adott település fejlesztési prioritásait tükrözi. A magyarországi önkormányzati rendszer születését kísérő viták nem tették világossá, hogy a települési szuverenitás és a feladatellátási optimum között is választani kell. Ellenkezőleg, határozott derűlátás kísérte az önkormányzati törvény megalkotását. Politikusok, szakemberek egyaránt abban bíztak, hogy a centralizáció évtizede14 A posztszocialista országok önkormányzati modelljeiről. Ld. Horváth M Tamás (2000): Decentralization: Experiments and Reforms. In: Local Governments in Central and Eastern Europe Volume 1. OSI LGI Budapest http://lgi.osi.hu/publications/books/decentralization/
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 13
it követően az önkormányzatiság nemcsak a tönkretett kistelepülések revitalizációját teszik lehetővé, de az önkormányzati intézmények részleges újraalapítása, illetve az önkormányzatok önkéntes együttműködése költséghatékony, szükségletorientált és igazságos közoktatás- és helyi szociálpolitika létrejöttét segíti majd elő. Pontosítsuk; a rendszer létrehozását több kimondott, vagy ki nem mondott feltevés előzte meg: • Az önkormányzatiság, illetve az intézmények, mindenekelőtt a bezárt iskolák, alsó tagozatos iskolák újraalapítása a kistelepülések revitalizációjának döntő tényezője lesz. • Az optimális méretű kistérségek határát éppen a települések szabad együttműködése fogja megrajzolni. • A kisvárosok, alközpontok közoktatási, ellátási vonzása csak olyan méretű lesz, ami nem veszélyezteti a környékbeli kistelepülések iskoláinak, intézményeinek fenntarthatóságát. Ez a jogalkotói koncepció a falut funkcionális egységként szemlélte, éppúgy, mint Erdei Ferenc falutipológiája, amelynek etalonja a szabályos parasztfalu.15 Az a lényegi ismérve ennek a típusnak, hogy a parasztfalu mérete, társadalmi összetétele, birtokszerkezete, kereskedelmi és intézményi hálózata harmonikus egységet alkot a paraszti világgal, a paraszti életformával. „A szabályos parasztfalu mérete és társadalmi teljessége teszi azt is lehetővé, hogy közellátása is a szükségszerű mértékben teljes.”16 Csakhogy a szabályos parasztfalu már Erdeinél is a települések kisebb halmazát öleli fel,17 az 1980-as évek végén pedig végképp nem gondolhatta senki, hogy helyreállítható az agrármunkahely és a falusi lakóhely egysége, még ha sikerülne is a mezőgazdaságban a családi gazdaságokra épülő földbirtokszerkezetet, és ami még fontosabb, földhasználati szerkezetet létrehozni. Még kevésbé érvelhetett volna a törvényhozó akképpen, hogy a polgárok hozzáférése a közszolgáltatásokhoz, a közoktatáshoz, illetve a szolgáltatások minősége függővé tehető az érintett település „társadalmi teljességétől”. A rendszerváltó parlament célja 1990-ben a reparáció volt, tehát a falvak, kistelepülések visszatérítése egy ideálisnak vélt fejlődési útra – feltételezve persze, hogy létezik olyan ideális fejlődési út, amely az önkormányzatiságukat elnyert települések számára járható. Törvényhozók értelemszerűen ritkán szoktak társadalomtörténeti kérdésekkel foglalkozni, az önkormányzati korszakot meghatározó törvények megalkotásának időszaka azonban kivételes pillanat volt, mert a politikusi szándék nemcsak hivatkozási alapnak tekintette a korábbi évtizedek folyamatait, de a kereteket megszabó jogszabályok koncepcióját kifejezetten egy meghatározott múltszemléletből vezette le. A jogalkotó csak abból a feltevésből indulhatott ki, hogy a magyar településhálózat fejlődésének nagy kisiklása a szocialista korszak centralizációs politikája volt. A termelőszövetkezetek összevonása révén szabályos parasztfalvak is hanyatlásnak indultak. A közigazgatási centralizáció a székhelyközségekké degradált falvakat meg15 Erdei Ferenc tipológiájában a szabályos parasztfalunak legalább 1000, legfeljebb 10 000 lakosa van. A falu határa legfeljebb 10 000 hektár, hogy a gazda naponta kijárással művelhesse. Lakói között az önálló paraszt gazdák túlsúlyban vannak. Van annyi iparosa, kereskedője, amennyire a gazdáknak szükségük van. Emellett van a faluban anyakönyvvezetés, községi bíráskodás, egészségügyi ellátás, elemi iskola stb. Ld. Erdei Ferenc: Magyar falu. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 16 I. m. (kiemelés tőlem – Z. J.) 17 Erdei szerint 1930-ban 1225 falu tekinthető szabályos parasztfalunak a trianoni Magyarországon.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
13
mht_zolnay 31.qxd
14
11/30/2007
6:18 AM
Page 14
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
fosztotta érdekérvényesítő képességüktől és attól a lehetőségtől, hogy számottevő fejlesztési forrásokhoz jussanak. A falusi kis iskolák megszüntetése felgyorsította az értelmiség elvándorlását. Az 1971-ben kormányhatározatként megszülető Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció pedig a magyarországi települések kétharmadát a tizenegy fokú skála utolsó, „egyéb” vagy „szerepkör nélküli település” kategóriájába sorolta.18 Bár a dokumentum nem mondta ki nyíltan, hogy a településfejlesztési koncepció célja hosszabb távon a szerepkör nélkülinek minősített falvak megszüntetése, a fejlesztési lehetőség megvonása felgyorsította ezeknek a falvaknak a sorvadását és részben „elcigányosodását”.19 A sérelmek tehát jórészt igazgatási természetűek voltak, illetve a fejlesztési források egyenlőtlen elosztásából fakadtak. Az önkormányzatiság, illetve az önkormányzati társadalompolitika megteremtése szempontjából döntő kérdés, hogy vajon a magyarországi településhálózat állapotáért, az infrastruktúra elmaradottságáért, a kistelepülések sorvadásáért döntően a szocializmus évtizedeinek centralizációs és forráselosztási politikája felelős, vagy pedig a munkahelyek és a lakóhelyek különválása, a nagyarányú munkaerő-ingázás, így a kistelepülések elszegényedése mindenképpen bekövetkezett volna; a szocialista korszak politikája legfeljebb csak gyorsította a folyamatot.20 A törvényhozó az első verziót fogadta el, és úgy vélte, hogy a jogszabályi és finanszírozási környezet radikális megváltoztatása egyrészt elhárítja az akadályt a települések fejlődése elől, másrészt a falvak, kisvárosok is a társadalompolitika fontos szereplői lehetnek. Az 1990-es évtized első felében a jogalkotó tehát kétféle eszközzel igyekezett megszabni az önkormányzati rendszer kereteit. Egyrészt csökkenteni akarta annak lehetőségét, hogy a hivatalban lévő központi kormányzat szelektíven ossza el a működési és fejlesztési forrásokat, illetve a regionális központok megakadályozzák a kistelepülések fejlődését. Ezt szolgálta az 1990-ben meghonosított önkormányzatiság, valamint a normatív feladatfinanszírozás, az adóbevételek megosztása, és a pályázati rendszer. A másik eszköz a társadalompolitika irányadó jogszabályainak megalkotása volt. Az oktatási törvény csaknem teljes egészében, a szociális törvény pedig részben a települési önkormányzatokat tekintették az ellátások első számú felelőseinek és nagyfokú jogalkotási felhatalmazást adtak a helyi képviselő-testületeknek, közgyűléseknek. A magyar közigazgatást radikálisan átalakító településcentrikus önkormányzati rendszer elvben a legkisebb településen is működőképes lehet; sőt, a szisztéma egyik fő célja, és másfél évtized távlatából legfőbb hozadéka éppen a falusi infrastruktúra látványos fejlesztése volt. Az önkormányzati társadalompolitika azonban ki nem mondott előfeltevésekre épült: a jogalkotó nem egyszerűen decentralizálta a közoktatást és részben a jóléti ellátásokat, hanem arra késztette az önkormányzatokat, hogy helyi szinten fogalmazzák meg társadalompolitikai prioritásaikat, mi több, települési szinten 18 Ld. Beluszky Pál: Ország a rajzasztalon. Beszélő 1998, 2. szám. 19 Ld. Havas Gábor: A kistelepülések és a romák. In: Glatz Ferenc (szerk.): Cigányok Magyarországon. MTA Budapest, 2001, 163–204. old. 20 Az első verziónak a legradikálisabb leírása Szelényi Iván falu osztály elmélete; Szelényi úgy véli, hogy az államszocialista társadalmakban az alapvető egyenlőtlenségeket, illetve a társadalom osztálytagozódását a rendszer domináns koordinációs mechanizmusa, a redisztribúció hozta létre. Ezt az osztálytagozódást a fejlesztési lehetőségeket, illetve a stagnálást vagy sorvadást nagyban meghatározó redisztribúciós mechanizmusok okán a településekre is kiterjeszthetőnek véli. Ld. Szelényi Iván: Regionális szerkezet a redisztributív területi gazdálkodás és igazgatás feltételei között. In: Szelényi Iván: Városi társadalmi egyenlőtlenségek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 15
értelmezzék a források és ellátások elosztásának igazságosságát, illetve általában a társadalmi igazságosságot. Egyfajta alulról építkező szubszidiáris modellt követett, amelynek lényege, hogy az ellátottakhoz legközelebb lévő igazgatási és elosztási szint képes a leginkább hatékony és a leginkább igazságos módon biztosítani az ellátást. Ez a modell pedig óhatatlanul is szolidáris, az iskolák és a jóléti ellátások biztosításában maximálisan érdekelt közösségeket feltételez. Szögezzük le, hogy a magyarországi önkormányzati rendszert minden diszfunkciója ellenére a közjogi berendezkedés nagy értékének tartjuk. Nem az önkormányzati rendszer egészét bíráljuk, csak az önkormányzati kompetenciába utalt társadalompolitikai gyakorlattal kapcsolatban fogalmazunk meg néhány súlyos ellenvetést. Három előfeltevésünk van; előfeltevésekről beszélhetünk csak, és nem hipotézisekről, mivel a vizsgálat kiterjedése és műfaja nem ad lehetőséget arra, hogy minimálisan szükséges érvénnyel bizonyítsuk, vagy cáfoljuk állításainkat. Az első állítás szerint:
2.1 Az elmúlt másfél évtized nem igazolta azt a várakozást, hogy az önkormányzatok képesek lesznek célzott, és szükségletorientált társadalompolitikai költségtervezésre. Foglaljuk össze a szisztéma legfontosabb diszfunkcióit; azokat a nem szándékolt következményeket, amelyek gátolják a szükségletorientált költségtervezést.
2.1.1 A normatív feladatfinanszírozás nem szándékolt következménye: a forrásigény kontrolljának hiánya – bázistervezés – követő jellegű költségtervezés. A finanszírozó központi állam képtelen kontrollálni az önkormányzatok forrásigényét. Minden egyes normatív jogcím szervesül a támogatási rendszerbe és minden jogcímhez tartozó normatív támogatási összeg a következő év költségkalkulációja során bázisösszeggé válik. A finanszírozás tehát óhatatlanul követő jellegűvé válik: a kormány újabb és újabb kiegészítő támogatások és részletszabályok révén igyekszik elérni társadalompolitikai céljainak teljesülését, ezáltal pedig újabb és újabb jogcímeket és költségtervezési bázisösszegeket állít be. Ugyanakkor a pótlólagos költségfedezet, egyben pótlólagos forrásigény-teremtés is. A központi kormány legfeljebb csak „fűnyíró” módszerrel képes időről időre megzabolázni a forrásigényeket. Csakhogy ez a módszer ismét csak nem kívánt következményekhez vezet: nem költségtakarékos gazdálkodásra ösztönzi az önkormányzatokat; éppen ellenkezőleg, hiszen a „fűnyíró” elvű forráselvonás mindenkit egyaránt büntet. Az önkormányzatok kifejezetten abban lesznek érdekeltek, hogy a megszorító periódus elmúltával még inkább felsrófolják forrásigényeiket.
2.1.2 A szabad felhasználású normatív feladatfinanszírozás nem szándékolt következménye: érdekviszonyok vezérelte szelektív forrás-reallokáció. • A legtöbb normatív támogatás szabad felhasználású és az önkormányzatok belátásuk szerint használják fel a különféle jogcímeken kapott összegeket. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
15
mht_zolnay 31.qxd
16
11/30/2007
6:18 AM
Page 16
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
• Az önkormányzat lehívja az adott jogcímen járó normatívát, de azt nem továbbítja a feladatot ténylegesen ellátó intézménynek. • Az önkormányzat a normatív támogatások egy részét ágazaton belül átcsoportosítja és az adott feladattól eltérő célra költi. • Az önkormányzat a normatív támogatások egy részét ágazatok között átcsoportosítja és más ágazathoz tartozó feladat finanszírozására költi. • Az önkormányzat a normatív támogatások egy részét fejlesztésekre, hiteltörlesztésekre költi.
2.1.3 A társfinanszírozás nem szándékolt következménye: érdekviszonyok vezérelte szelektív, rejtett forrás-reallokáció a kötött normatívák felhasználása során. A normatív támogatások kisebb része kötött felhasználású, tehát azok összegét a települési önkormányzatok csak meghatározott célra költhetik. Ám a kötött felhasználású normatívák célirányos felhasználása is csak elvi jellegű minden olyan esetben, amikor a fenntartó a normatívát saját forrásaiból kiegészíti. Az intézményfenntartó önkormányzatoknak ugyanis lehetőségük van a kötött felhasználású normatíva összegével észrevétlenül csökkenteni az adott intézmény finanszírozását.
2.2 Az elmúlt másfél évtized nem igazolta azt a várakozást, hogy az önkormányzati forrás-reallokáció, illetve az önkormányzati intézményhálózat és a helyi jogszabályok, a szükségletek pontosabb ismeretében, igazságosabb és az esélykülönbségeket hatékonyabban kiegyenlítő elosztást és szolgáltatásokat eredményeznek, mint a központi elosztásban és jogszabályokban testet öltő szándék. Az önkormányzati forrás-reallokáció mértékéről nincs pontos adatbázis, csak az eseti vizsgálatok, illetve egyes önkormányzati költségvetések részletes elemzése ad képet a források tényleges felhasználásáról. Eszerint az önkormányzati többszörös – ágazatok közötti, ágazatokon belüli, intézmények és ellátotti csoportok közötti – forrás-reallokáció legsúlyosabb nem szándékolt következménye éppen az esélykülönbségek növelése. Az önkormányzatok többnyire világos finanszírozási prioritások szerint rendezik át forrásaikat. A pénzbeli és természetbeni ellátások normatívája a leginkább „puha” tétel: csak azok az önkormányzatok használják fel teljes egészében, vagy éppen egészítik ki más forrásaikból, amelyek saját intézmények vagy saját fejlesztési projektek hiányában egyszerűen nem tudják más célra elkölteni. Ha a források átcsoportosítása ágazaton belüli, akkor a pénzbeli és természetbeni ellátások forrásait fordítják szociális intézmények, illetve bölcsődék finanszírozására, vagy a segélyezés diszkrecionális jellegét kihasználva az egyes segélyezett csoportok között osztják újra a forrásokat. A közoktatási kiadásokon belül gyakran a kollégiumi normatíva összegét, illetve az egyéb, speciális tanulói igényeket fedező normatív támogatási összegeket fordítják más közoktatási feladatok finanszírozására, vagy pedig a közoktatási kínálat, a közoktatási szolgáltatások elosztása, esetleg az egyes intézmények finanszírozása során érvényesül nagyfokú szelektivitás. Ha a források átcsoportosítása ágazatok közötti, akkor a szociális ágazatok forrásait fordítják közoktatási feladatok finanszírozására.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 17
Annyi bizonyos, hogy az ágazatokon belüli forrásátcsoportosítás minden esetben a gyengébb érdekérvényesítő képességű csoportok rovására és a jobb érdekérvényesítő képességű csoportoknak kedvezve történik. A legsúlyosabb következménye az önkormányzati feladatfinanszírozás rendszerének, illetve a szelektív forrás-reallokáció gyakorlatának a segélyezés21 és a közoktatás terén van. A segélyezés pozíciójáról sokat elmond, hogy az önkormányzati segélykassza csaknem minden településen „nyereséges”, tehát annak kisebb vagy nagyobb részét más intézményrendszer vagy ágazat finanszírozására fordítják. Ugyanakkor az önkormányzati segélyezés súlya, illetve a segélyezésen belül a diszkrecionális segélyfajták aránya az elmúlt években visszaszorult.22 A magyarországi közoktatási rendszer egyike a leginkább szelektív rendszereknek az OECD-tagországok között. Az iskolai szelektivitást jól méri a tanulói teljesítmények iskolán belüli, illetve iskolák közötti szóródása: minél inkább szóródnak a tanulói teljesítménykülönbségek iskolák között, annál szelektívebb az adott ország iskolarendszere. A PISA 2000 jelentés szerint az OECD-országokban a tanulók közötti olvasási és szövegértési teljesítménykülönbségek átlagosan 36 százalékát magyarázzák az iskolák közötti különbségek. A legkevésbé szelektív skandináv országokban ez az arány mindössze 33 százalék. Magyarországon viszont kirívóan magas arányban, 71 százalékban magyarázzák a tanulói teljesítménykülönbségeket az iskolák közötti különbségek.23 A nagyfokú iskolai szelektivitás oka mindenekelőtt az iskolai szerkezetváltást, a szabad iskolaválasztást lehetővé tevő szabályozás, és az iskolák 2007-ig csaknem korlátlan szelekciós lehetősége. Az iskolai szelektivitásért és a közoktatási esélyegyenlőtlenségért a látszat ellenére nem kizárólag az iskolafenntartó települési önkormányzatok a felelősek. Ugyanakkor az önkormányzati feladatfinanszírozás jócskán hozzájárul a helyzet súlyosbodásához.
2.3 Bizonyos településméret alatt az iskolafenntartás diszfunkcionális Hangsúlyozni kell, hogy nem a nagyobb fajlagos költségekre gondolunk, hanem arra, hogy a közoktatási és jóléti szolgáltatásokat igénybe vevők lényegesen rosszabbul járnak, mintha közeli, nagyobb lélekszámú településeken lennének a társadalompolitikai szolgáltatások „fogyasztói”. A kritikus lakosságszám persze esetenként változik, mint ahogy a települések pénzügyi helyzete is, éppen ezért kudarcra ítélt minden olyan kormányzati próbálkozás, amely mechanikus mutatók alapján próbálja meghatározni azoknak a településeknek a körét, amelyek esetében ésszerűnek és támogatandónak tartja önálló intézmények, önálló iskolák fenntartását. A települési önkormányzati kompetenciába utalt társadalompolitikának, így az oktatáspolitikának is éppen az a jellegzetessége, hogy 21 Az önkormányzati forrás-reallokáció jóléti politikára gyakorolt következményeire elsőként Szalai Júlia hívta fel a figyelmet. Ld. Szalai Júlia (1995): A helyi önkormányzatok szociálpolitikájáról. In: Landau Edit–Simonyi Ágnes–Szalai Júlia–Vincze Péter (szerk. – 1995): Az államtalanítás dilemmái: szociálpolitikai kényszerek és választások. Aktív Társadalom Alapítvány, Budapest. 22 Ld. Havasi Éva: A transzferjövedelmek szerepe a szegénység csökkentésében. Esély, 2005, 4. 23 Pontosan: a 15 éves tanulók kombinált szövegértési teljesítményének az iskolák közti és az iskolán belüli varianciája az OECD-országok között 2000-ben. Idézi: Cs. Czachesz Erzsébet Radó Péter: Oktatási esélyegyenlőségek és speciális igények. In: Jelentés a magyar közoktatásról 2003, Országos Közoktatási Intézet.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
17
mht_zolnay 31.qxd
18
11/30/2007
6:18 AM
Page 18
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
a helyi társadalmi és politikai viszonyok bizonyos fokig minden egyes település esetében rajtahagyják nyomukat az egyes ágazatok és intézmények finanszírozásán és a szolgáltatások minőségén. A kistelepülési társadalompolitika fő dilemmáinak leírásához utaljunk egy régen letűnt jogintézményre, a virilizmusra. Az analógiának több alapja is lehet. Az önkormányzatiság lehetőséget teremthet különféle indíttatású és mentalitású gazdasági elit csoportnak, hogy közös fejlesztési érdekeiket képviselve közösen kormányozzanak egy települést, jóllehet az üzleti életben kerülik egymást. Még fontosabb hasonlóság az elit csoportok érdekeltsége a közintézmények, közszolgáltatások magas szintű működtetésében, valamint az infrastruktúrafejlesztésben, illetve a vállalkozási típusú fejlesztésekben. Vízválasztó, hogy a döntésekre befolyással bíró elit csoportok maguk is használói-e a helyi közintézményeknek és szolgáltatásoknak: a helyi iskolába járatják-e gyerekeiket, igénybe veszik-e a helyben elérhető jóléti ellátásokat. Ha nem, akkor érdekeltek lehetnek az infrastruktúra fejlesztésében, még inkább a vállalkozói típusú beruházásokban, de minden bizonnyal a lehető legkevesebb pénzt akarják a közszolgáltatásokra fordítani. Kisebb falvakban még inkább döntő tényező, hogy az elit, a képviselők, vagy éppen a polgármester helyben lakik-e, vagy egy közeli nagyobb településen. Az egyes közszolgáltatások esetében azonban eltérő a fenntartói-használói érdekeltség. A közoktatás esetében egyértelműen az „elit iskolahasználók piaca” érvényesül: kiválaszthatják a számukra megfelelő iskolákat, illetve azt a távolságot, amelyen belül még vállalhatónak tartják gyerekeik utaztatását. A szociális intézményeket igénybe vevők érdekérvényesítő képessége és mobilitása jóval kisebb, mint az iskolahasználóké, ugyanakkor az intézmények fenntartásában, fejlesztésében és bőkezű finanszírozásában érdekeltek befolyásos lobbit képesek szervezni. A segélyezés esetében egyértelműen a segélyező önkormányzatok, illetve az intézmények, és az erősebb ágazatok forráselszívó dominanciája érvényesül. • Virilis modellről beszélhetünk tehát, ha az adott település különféle gazdasági, igazgatási, értelmiségi stb. elit csoportjai egyaránt érdekeltek a közszolgáltatások, közintézmények fenntartásában és jó színvonalú működtetésében, és emellett fontosnak tartják a települési infrastruktúra fejlesztését is. A helyi forrás-újraelosztás lehet ugyan egyenlőtlen, és a különféle intézményeket szelektív módon is fejleszthetik és finanszírozhatják, de a közszféra ágazatai legalább összességükben nem tartoznak a vesztesek közé. Tekintsük ezt a modellt etalonnak. • Más a helyzet, ha a fenntartói érdekeltség szelektív. Ebben az esetben egyes ágazatok vesztesek, alulfinanszírozottak, illetve a finanszírozásukra kapott összegek egy részét az önkormányzat részben más ágazatok, vagy fejlesztések finanszírozására költi. • „Fordított virilis modellről” beszélhetünk, ha a helyi elit teljes mértékben ellenérdekelt a közszolgáltatások működtetésében; minimális szinten biztosítja csak a szolgáltatásokat, és alulfinanszírozza az intézményeket. • A legrosszabb a helyzet, ha az elit részben már nem is az általa kormányzott településen él, és a helyi infrastruktúra fejlesztésében is csak olyan mértékig érdekelt, amennyire ottani vállalkozási telephelyei szükségessé teszik. Ez a mechanizmus megszabja a települések funkcionális hierarchiáját is, tehát azt, hogy mely települések lesznek az egyes alközponti funkciók alanyai. A témánk
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 19
szempontjából legfontosabb oktatási központokat a választási lehetőséggel rendelkező elit iskolahasználók jelölik ki, akár az iskolafenntartó önkormányzatok szándéka ellenére is. Többféle verziót is megfigyelhetünk: • A fenntartó önkormányzat vagy az iskolafenntartó társulás települései szeretnék, ha iskolájuk vonzó lenne a helybeliek és esetleg a környékbeli települések számára, de a helyi szülők számottevő része mégis más iskolába íratja gyerekeit. • Adott település iskolahálózata az egyházi vagy magániskolák miatt olyan mérvű szívóhatást gyakorol, amit az adott önkormányzat már nem tart kívánatosnak. Vizsgálatunkban mindkét példa előfordult. • Előfordul az is, hogy egy iskolaközpont önkormányzata igyekszik korlátozni saját intézményhálózatának szívóhatását, például úgy, hogy a normatíván felüli költséghányadot is követeli azoktól az önkormányzatoktól, amelyek nem társfenntartói iskoláinak, vagy más beiskolázási körzethez tartoznak, de az ott élő tanulók saját iskolái egyikébe jelentkeznek. A szocializmus évtizedeiben a bürokratikusan vezérelt oktatásirányítás az igazgatási központokhoz igazítva alakította ki a beiskolázási körzeteket és az iskolafenntartó településeket. Az oktatási piac és a hatalmi erőviszonyok persze az elvben hasonló státuszú iskolákat is hierarchiába rendezték; a tagozatos és a zeneiskolákat például az elit családok gyerekei számára hozták létre, míg a másik oldalon a kisegítő iskolák létszámának felduzzasztása a cigány osztályok és cigány iskolák felszámolását követő években a roma gyerekek növekvő elkülönítésének eszközei voltak.24 De az adott terület közoktatásában illetékes döntéshozók, mindenekelőtt a megyei tanácsok és pártbizottságok művelődési osztályai, számíthattak arra, hogy intézkedéseiknek többé-kevésbé kiszámítható következményei lesznek, vagy legalábbis adott a korrekció lehetősége. A rendszerváltást követő liberális közoktatási rendszerben a jogilag egyenlő státuszú települési önkormányzatok felelőssége lett az általános iskolai oktatás, de a fenntartók oktatáspolitikai mozgástere korlátozott. A tényleges iskolacentrumok gyakorta nem esnek egybe az intézményi központokkal, a társulási központokkal, a más ágazathoz tartozó ellátási központokkal, vagy éppen a fejlesztési, gazdasági központokkal, és persze az iskolafenntartó települések szándékaival sem. Az iskolafenntartó önkormányzatok közül csak azok képesek szakigazgatási eszközökkel hatékonyan befolyásolni a közoktatási folyamatokat, amelyek elég széles kínálattal rendelkeznek ahhoz, hogy megfeleljenek a helyi keresletnek; és azok az önkormányzatok is csak abban az esetben számíthatnak sikerre, ha döntéseik egybeesnek a helyi oktatási piac értékítéletével. A közoktatási beruházások hatása kiszámíthatatlan, mivel a tanulólétszám bizonytalansága miatt a fenntartó képtelen megítélni, hogy milyen mértékben ésszerű beruháznia. Önmagában semmilyen közoktatási beruházás, iskolaépület, vagy infrastruktúrafejlesztés nem képes megváltoztatni egy adott iskola rossz reputációját és kedvezőtlen pozícióját a helyi oktatási piacon. Előfordulhat, hogy nagy összegű beruházás ellenére a felújított iskolaépület tanulói létszáma néhány év alatt a fenntarthatóság határa alá csökken. 24 Ld. Kemény István (2001): A romák és az iskola. Beszélő 2001, 1.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
19
mht_zolnay 31.qxd
20
11/30/2007
6:18 AM
Page 20
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
A közoktatási esélyegyenlőség szempontjából a következmények még súlyosabbak. Nemcsak települések, de tanulói csoportok is vákuumhelyzetbe kerülhetnek. A „vákuumhelyzet” fogalmát voltaképpen a közoktatási kirekesztés speciális esetének megnevezésére használjuk. A közoktatási hátrányok bizonyos fokú halmozódása esetén, ha a választási lehetőséggel nem rendelkező, elkülönítetten oktatott tanulók közoktatási hátrányai behozhatatlanokká válnak, közoktatási kirekesztésről beszélhetünk annak ellenére is, hogy a közoktatás alapellátás, amelyből jogilag senkit nem lehet kizárni, sőt, igénybevétele a tankötelezettség végéig kötelező. Közoktatási vákuumhelyzetbe vákuumhelyzetű iskolafenntartó kistelepülések diákjai kerülhetnek. Nekik elvileg sincs menekülési lehetőségük, mivel egyetlen környékbeli iskolafenntartó sem köteles az ő iskolai esélyeik javítása érdekében intézkedéseket tenni. Ugyanakkor iskoláik fenntartói is ellenérdekeltek abban, hogy a minimálisan szükséges mértéken túl pénzügyi felelősséget vállaljanak az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek javításáért. Ez a tanulmány ilyen települési és közoktatási vákuumhelyzetek leírására vállalkozik.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 21
3. Az elemzés színhelye
25
Hét iskolafenntartó önkormányzat, összesen pedig tizenhat település közoktatási dilemmáit igyekszünk leírni. A vizsgált térséget északon Siklós és Nagyharsány, délen pedig két határátkelőhely, Drávaszabolcs; és Beremend határolja. Drávaszabolcs és Beremend között fekszik Matty, amely 16 évig működtetett rendkívül kis tanulólétszámmal nyolc évfolyamos iskolát; Alsószentmárton, amely négy évfolyamos iskola fenntartója és Egyházasharaszti, amely öt falu iskolafenntartó gesztor települése. Településföldrajzi értelemben az Ormánság és a Drávaszög határa Harkányt a drávaszabolcsi határátkelőhellyel összekötő út. Az Ormánság része a ma már közigazgatásilag Harkányhoz tartózó Terehegy és a drávaszabolcsi beiskolázási körzethez tartózó Drávapalkonya és Drávacsehi is. Az Ormánság falvai nem a szocialista korszak centralizációs politikája miatt kerültek zárványhelyzetbe, jóllehet a hatvanas évektől a régió helyzete tovább romlott. A hanyatlás azonban már a 19. század első felében kezdődött, amikor a megkésett legelőelkülönítések, és a szabad erdőhasználat megszüntetése véget vetett a korábban domináns külterjes állattartásra épülő gazdálkodásnak. Ugyancsak hanyatlásnak indult a háziipari fafeldolgozás, mivel csak addig volt kifizetődő, amíg a bognárok, kádárok, kerékgyártók ingyen jutottak hozzá a szükséges fához. Az ormánsági gazdák képtelenek voltak alkalmazkodni az új helyzethez. 26 Az ormánsági falvak helyzetét súlyosbította a trianoni békeszerződés, amely elvágta az itteni településeket a Dráván túli kapcsolataiktól. Az 1950-es években Magyarország első számú ellenségének tekintett Jugoszlávia határát hidegháborús frontállapot jellemezte, az Ormánság és a Drávaszög falvainak zöme pedig a 20-30 km széles zárt határsávba esett. De az ormánsági falvak zárványhelyzete a határsáv zárlatának megszüntetése és a magyar–jugoszláv viszony normalizálódása után is fennmarad, részben azért, mert Drávaszabolcstól nyugati irányban egészen a Somogy megyei Barcsig nincs Dráva-híd, illetve a határfolyón átívelő határátkelőhely. Az Ormánság minden nagyobb településtől, igazgatási, oktatási, gazdasági és kereskedelmi központtól távol fekszik; az alsófokú központtá fejlesztett, de alig több mint 3000 lakosú Sellye nem válhatott a térség központjává. A Drávaszög etnikai és vallási értelemben színesebb, mint az egykor 45 református magyar települést felölelő Ormánság. Villány és Beremend eredendően katolikus sváb települések voltak. Beremenden jelentős szerb közösség is élt, a szomszédságában fekvő Kásád ma is katolikus sokac (horvát) falu és egykor sokacok lakták a ma már homogén muncsán (beás) lakosságú Alsószentmártont is. Egyházasharaszti, Siklósnagyfalu, Old, és Kistapolca eredetileg református magyar települések voltak. Egyházasharasztira és a hozzá tartozó Livodapusztára az 1930-as években Nagykozárról katolikus sváb családok költöztek, hogy az otthoni áraknál olcsóbban vehessenek házat és földet. A második világháborút követően kitelepített sváb családok portáira szabolcsi nincsteleneket költöztettek. 25 Ld. Virág Tünde: Ez itt a reménytelenség vidéke – falvak a Dráva mentén. In: Váradi Mónika Mária (szerk.): Kistelepülések lépéskényszerben. Új Mandátum Kiadó Budapest, 2007. 26 Az Ormánság falvainak szegregációs tendenciáiról ld. Baranyi Béla (szerk.): Roma szegregációs folyamatok a csereháti és a dél-baranyai kistérségekben. Gondolat Kiadó – MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2005.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
21
mht_zolnay 31.qxd
22
11/30/2007
6:18 AM
Page 22
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 23
A drávaszögi térség leginkább abban különbözik az Ormánságtól, hogy jó néhány településen egészen a hatvanas évekig prosperáló paraszti gazdálkodás folyt. A két legmódosabb falu a református Old és Matty sokban hasonlított egymáshoz: a külterületükön alapított puszták, Tótok földje Eperjespuszta, Keselyűsfapuszta és Gyűrűspuszta telepesei korábban errefelé ismeretlen zöldségkultúrát honosítottak meg, a falvak belterületén élő gazdák pedig fóliáztak, és messzemenően kihasználták a háztáji gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket. A négy pusztának nevezett települést az 1920as évek elején hozták létre a vajdasági Bácskertesből idetelepült családok. A településeket azonban inkább mikrofalvaknak tekinthetjük, mintsem pusztáknak, mert nem külső szállások voltak, hanem az itt földet vásárló családok által alapított települések, amelyek ugyan közigazgatásilag nem váltak belterületté, valójában azonban kis falvakként funkcionáltak. Igazgatásilag Keselyűsfapuszta és Gyűrűspuszta Mattyhoz tartozik, a Tótok földje és Eperjespuszta pedig Oldhoz. A vajdasági Bácskertesre eredetileg a 18. század közepén telepítettek később elmagyarosodott katolikus szlovák parasztokat: a Tótok földje név erre a szlovák eredetre utal. A bácskai település gazdái a kiváló adottságú termőföldön prosperáló zöldségkultúrát fejlesztettek ki. A drávaszögi földvásárlás gondolata még a trianoni békeszerződés aláírását megelőzően merült fel. Az itteni földek egy mohácsi ügyvéd tulajdonában voltak és a bácskai földárakhoz képest jelentős, egyes visszaemlékezések szerint hússzoros értékkülönbözet vonzó ajánlat volt a gazdák számára. Nagyjából tíz nagycsalád vásárolt itt földet és alapította meg később a pusztáknak nevezett kis településeket. Többen meg akarták tartani bácskertesi kötődésüket is, mások viszont tartósan át akartak települni. Időközben aláírták az új országhatárt rögzítő békeszerződést, ami mindenki számára véglegessé tette az áttelepülést. A puszták mintegy húsz-huszonkét nagyportás parasztházból álltak; Keselyűsfapusztához még egy kisebb kültelek is tartozott. A jövevények az itteni földeken is meghonosították a Bácskertesről magukkal hozott technológiát, a szabadföldi kertészetet. A mattyi és az oldi gazdák is tőlük vették át a korábban ismeretlen zöldségtermesztő kultúrát. Az ormánsági falvakkal ellentétben, az itteniek prosperáló gazdaságaikat igyekeztek megvédeni a termelőszövetkezeti kampányoktól; az 1960-as években a szövetkezeti háztáji gazdaságok keretében fóliás zöldségtermesztésre álltak át azok a gazdák, akik nem menekültek el a mezőgazdaságból. Eperjespusztán a termelőszövetkezeti kampány időszakában a gazdák önálló szövetkezetet akartak szervezni, ezt azonban az illetékes pártbizottság nem engedélyezte. Tíz év múlva, 1972-ben azonban már sikerült elérniük, hogy az egyházasharaszti termelőszövetkezet keretein belül zöldségtermesztő szakszövetkezetet hozhassanak létre.27 Old, Matty és a hozzájuk tartozó puszták a termelőszövetkezetek összevonását követően periférikus helyzetbe kerültek, mert nem csak a helyi szövetkezeteket, szakszövetkezeteket számolták fel, de igazgatási önállóságukat is. A puszták néhány év alatt elnéptelenedtek, a gazdálkodás megszűnt, néhány házat nyaralóvá alakítottak át új tulajdonosai. Fontos szempont, hogy a drávaszögi települések sokkal kevésbé vannak elzárt, zárványhelyzetben, mint az ormánsági falvak. A drávaszögi térségből Horvátországba két, egymáshoz közel fekvő határátkelőhely is biztosítja az átkelést. A határátkelőhe27 Ld. Virág Tünde i. m.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
23
mht_zolnay 31.qxd
24
11/30/2007
6:18 AM
Page 24
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
lyek forgalma a délszláv háború lezárulása óta ugyan csekély, de Horvátország EUcsatlakozását követően a térség ismét profitálhat a határátkelőhelyekből. A térségnek több olyan alközpontja is van, amely nem, vagy nem kizárólag a szocialista korszak településfejlesztésének köszönheti regionális szerepét. A harkányi termálvizet 1823ban fedezték fel, és ekkortól kezdett fürdőtelepüléssé kiépülni falu. Siklós méreténél fogva sokkal inkább „valódi” kisváros, mint az Ormánság bármelyik települése. A nagyharsányi kőbánya a 20. század elején nyílt meg. Beremenden 1910-ben épült meg a cement- és mészmű, részben a nagyharsányi mészkőbányához kapcsolódva. Villány évszázadok óta kivételes adottságú borvidék központja. A pécsi piacra pedig még a hatvanas években is hetente kétszer szállították portékájukat a fóliás zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdák Mattyról, Oldról és a környékbeli pusztákról. Az általunk vizsgált települések részbeni „elcigányosodásának” többféle oka volt. Természetesen a közigazgatási központok, illetve a székhelyközségek közös tanácsainak döntéseire befolyással bíró települések általában képesek voltak „megvédeni” magukat roma családok telepfelszámolásokhoz kapcsolódó szervezett beköltöztetésétől. A Gordisa melletti telep felszámolását követően a székhelyközségre, Drávaszabolcsra és a privilegizált helyzetben lévő Mattyra nem költöztettek romákat, ugyanakkor lehetővé tették, hogy a Gordisán, Drávapalkonyán és Drávacsehiben megürült parasztházakat cigány családok vásárolják meg. Az Oldhoz tartozó Lankapuszta egykor uradalmi beás cigány telep volt; az 1950-es években, a Tito-ellenes kampány közepette azonban a megbízhatatlannak tekintett beás családokat áttelepítették az oldi dögkút mellé. A körjegyzőség, illetve a hatvanas évektől székhelyközség Egyházasharasztiba nem engedtek roma családokat beköltözni. Az „elcigányosodás” folyamatát és jellegét ugyanakkor nem kizárólag a szervezett telepítések magyarázták. Két településen a munkaerő-politikai igényeknek elsőbbségük volt a vélt vagy valós településfejlesztési érdekekkel szemben. Nagyharsányba az ottani termelőszövetkezet munkaerőhiányának enyhítésére költöztettek muncsán cigányokat az alsószentmártoni cigánytelepről a hatvanas évek elején, Beremendre pedig a Beremendi Cement Művek (BCM) 1972-es bővítését követően költöztek be nagyobb számban romákat. Mindkét település elég nagy lélekszámú volt ahhoz, hogy státuszcsökkenés nélkül befogadhassa a roma jövevényeket, a hosszú távú oktatáspolitikai következményeket pedig a szocialista korszakban senki sem láthatta előre. A kisebb falvak esetében sem a cigányok beköltözése volt a hanyatlás egyedüli oka. Old például soha nem vált volna cigány többségű faluvá, ha nem minősítik szerepkör nélküli településsé és adminisztratív módon nem akadályozzák, hogy az ottani családok építkezhessenek. Alsószentmárton „elcigányosodása” nem szervezett akció eredménye volt. A falu melletti cigánytelep közvetlenül kapcsolódott a belterülethez, az ott élő beások pedig soha nem éltek uradalmi függőségben.28 A telepi családok a teknővájás leáldozását követően kosárfonással foglalkoztak, majd pedig a közeli termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, majd egyre inkább az építőipar kínált pénzkereseti lehetőséget, méghozzá a mezőgazdaságnál jóval magasabb bérekért. Így lehetővé téve, hogy a hatva28 Ld. Havas Gábor: A Baranya megyei teknővájó cigányok. In. Andor Mihály (szerk): Cigányvizsgálatok. Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1982.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 25
nas évektől kezdve fokozatosan megvásárolhassák a kiköltöző sokac családok házait. A település fokozatos „elcigányosodása” persze kétségtelenül gyorsította a sokac családok elköltözését. Az alsószentmártoni romák számára tehát, ellentétben a gordisai, oldi, vagy a nagyharsányi cigány családokkal, nem a paraszti, félparaszti, illetve termelőszövetkezeti alkalmazotti státusz elérése volt a cél. Telepes öntudattal vették birtokukba a falut, és jóval kevésbé követtek asszimiláns stratégiát, mint a szomszédos falvakba beköltöző roma családok. Alsószentmárton ma nem kizárólag csak beások által lakott falu, hanem a muncsán dialektust beszélő nyelvi, etnikai csoport legfontosabb központja is: a zárt közösségben még a gyerekek is anyanyelvüket használják az egymás közötti érintkezésben. A Siklósnagyfaluban élő muncsán beások ma már többségben vannak, de mégiscsak református magyarokkal élnek együtt, és eredendően a paraszti világhoz kellett alkalmazkodniuk. A nagyharsányra és Siklósra elszármazott, elköltözött muncsánok pedig a paraszti, alkalmazotti életformához igazodtak. A Siklósra költözött romák számára mindenekelőtt a kenyérgyár kínált munkalehetőséget. A kenyérgyár részben ma is foglalkoztat romákat, emellett a nagy bevásárlóközpontokban érdemes még próbálkozniuk a munkát kereső romáknak. A legfontosabb pénzkereseti lehetőséget azonban változatlanul a szőlészetek kínálják, jóllehet a Siklós és Nagyharsány körüli szőlőkben a napszám meglehetősen alacsony, mindössze 3000 forint, függetlenül az elvégzendő munkától. A vállalkozók általában januártól a szüreti időszakig vállalják a szőlőművelést; szerződésük meghatározott munkafázisokra szól, és a munkafázisok elvégzését követően kapják meg a pénzt a tulajdonostól. A napszámosokat vagy maguk is napszámosok, vagy pedig alvállalkozók toborozzák. A napszámosokat foglalkoztató vállalkozó közvetlen kockázata a feketemunka miatti bírság, amely szegődtetett napszámosonként akár 100 ezer forint is lehet. A villányi szőlőkben a tulajdonos vagy a vincellér közvetlenül alkalmazza a napszámosokat. Mindenesetre jellemzi a szőlészetben végezhető napszámos munka fontosságát, hogy Alsószentmárton 2006-ban megválasztott polgármestere korábban egyfajta „bandagazdaként” dolgozott, a siklósi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke pedig 10 hektár szőlőt bérel, és rendszeresen foglalkoztat roma napszámosokat.
Igazgatási és gazdasági alközpontok A szocialista korszakban a „központhiányos” dél-baranyai térségek települései közül természetesen adminisztratív módon választották ki azokat, amelyeknek valamilyen igazgatási vagy gazdasági szerepet szántak, így a járási székhelyeket, az ipari, termelőszövetkezeti és iskolaközpontokat. Az általunk vizsgált térség közigazgatási hálózata gyakran módosult, mindenekelőtt azért, mert központi tervezés során a döntéshozók nem vették figyelembe az Ormánság és a Drávaszög közötti érzékeny határt. Villány 1956-ig, Siklós 1983-ig, a járások megszüntetéséig volt járási központ. A sellyei járás megszüntetését követően 1964-ben a siklósi járáshoz került a korábbi sellyei járás településeinek egy része. Az 1960-as évektől kezdve a kormány Siklóst tudatosan a „központhiányos” ormánsági és drávaszögi kistérség legfontosabb regionális központjává akarta fejleszteni, ezért a Siklóstól néhány kilométerre fekvő fürdőtelepülést, Harkányt 1963-ban társközségként igazgatásilag Siklóshoz csatolta. A közEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
25
mht_zolnay 31.qxd
26
11/30/2007
6:18 AM
Page 26
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
igazgatási összevonás előzménye, hogy az 1950-ben megalakult harkányi termelőszövetkezet 1956-ban felbomlott, és a második téeszesítési hullám során Harkányban már nem szerveztek szövetkezetet; a harkányi gazdák arra kényszerültek, hogy a siklósi szövetkezetbe lépjenek be. A református hagyományú és részben ormánsági identitású Harkány azonban nem nyugodott bele önállóságának elvesztésébe, és csaknem másfél évtized múlva kiharcolta igazgatási önállóságát. Új koncepció született a térség regionális centrumáról: Máriagyűdöt egyesítették Siklóssal és az így felduzzasztott település 1977-ben városi rangot kapott. Harkányt pedig egyesítették a szervesen hozzá tartozó Tereheggyel, majd a megnagyobbodott fürdőtelepülés több ormánsági falu székhelyközsége lett. A két települést ettől kezdve „iker-központként” kezelték, ugyanakkor Harkány és Siklós vonzáskörzete lassan szétvált. A városi rangot Harkány csak a rendszerváltást követően kapta meg. A harkányi és a siklósi városvezetés viszonya a mai napig rossz, olyannyira, hogy a ma már csaknem összeérő két település képtelen kihasználni az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A rendszerváltás óta jobboldali irányítású Harkány az 1994 óta baloldali többségű Baranya megyei önkormányzattal sem volt képes ésszerű megállapodásokat kötni, pedig a harkányi fürdő évekig a harkányi és a megyei önkormányzat közös tulajdonában volt. A tulajdoni viták hátráltatták a szükséges beruházásokat. Miközben az országban sorra épültek az élményfürdők, az egyedülálló termálvízkinccsel rendelkező Harkány forgalma visszaesett, és ez érzékenyen érintette Siklóst és a tágabb környéket is. Az alpolgármester, aki egyben a harkányi általános iskola igazgatója, a 2006-os választásokon jobboldali színekben elindult a polgármesteri posztért, méghozzá azzal a szándékkal, hogy a korábbiaknál nyitottabb, együttműködőbb politikát folytat majd. A párttagoltság azonban dominánsnak bizonyult: az alpolgármester, noha jelentős támogatásra számíthatott, visszalépett a polgármester-jelöltségtől, mert tartott attól, hogy a két jobboldali polgármesterjelölt rivalizálása a nevető harmadik baloldali jelöltet juttatja a polgármesteri székbe. Így a várost 1990 óta különféle pártszínekben irányító polgármester, 2006-ban is megtarthatta posztját. A harkányi önkormányzat azt tervezi, hogy kilép a Siklós és Vidéke Többcélú Kistérségi Társulásból. A helyzetet az teszi igazán súlyossá, hogy a siklósi önkormányzat is a szomszédos Harkány rovására tervezi fejlesztéseit. Mindenekelőtt a Kistapolca határában felfedezett termálvízkészletre alapozva élményfürdőt és ahhoz kapcsolódó turisztikai komplexumot akarnak kialakítani, kapcsolódva a siklósi vár rekonstrukciójához, illetve hasznosításához. A tervezett projektnek városfejlesztési hatása is lehet. Siklós két részén laknak nagyobb számban romák. A város Harkány felé vezető nyugati kapujában volt az egykori vásártér. Az itteni utcák családi házaiban részben lovari cigányok élnek. A siklósi vár nyugati oldalának mentén fekvő utcákba az 1970-es évektől kezdtek beköltözni alsószentmártoni beás családok. A projekt egyik rejtett célja éppen az, hogy a vároldali utcákból, mindenekelőtt a Váralja utcából kivásárolja az ingatlanokat, és elköltözésre bírja az ott élő roma családokat. Mindenesetre a siklósi beruházás tovább csökkentheti Harkány vonzerejét és végső soron az egész régió veszíthet a projekten. A Harkánytól néhány kilométerre délre fekvő Drávaszabolcs is központi döntésnek köszönhette fejlesztési lehetőségeit. Az 1960-as években újjáépítették a második világháborúban lerombolt Dráva-hidat, ismételten megnyitották a határátkelőhelyet és
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 27
fejlesztették a falu határában lévő lengyárat, amely néhány év múlva már több mint 400 embert foglalkoztatott. A falu méretéhez képest ekkora mérvű ipartelepítés természetesen nagyarányú munkaerő-bevándorlással járt; a jövevények a falu határában lévő telepre költöztek. Ezzel párhuzamosan Drávaszabolcs a környékbeli négy falu, Drávacsehi, Drávapalkonya, Gordisa és Matty székhelyközsége, illetve körzeti iskolájának helye lett. A társközségek közül Matty privilegizált helyzetben volt, mivel a közös tanács elnöke évekig mattyi volt. A környékbeli falvaknál tehetősebb, református Matty csak a rendszerváltást követően hozhatott létre önálló jegyzőséget és iskolát, ám azt sikerült megakadályoznia, hogy a faluba romákat telepítsenek, amikor felszámolták a Gordisa melletti Sívó telepet. A rendszerváltást követően Drávaszabolcs alközponti szerepe meggyengült, iskolaközponti szerepe pedig teljesen megszűnt, jóllehet három szomszédos településről ma is a drávaszabolcsi iskolába járnak a diákok.
5. táblázat A vizsgált települések lélekszáma Település Siklós
Iskolák
Lakosság száma 1998
Lakosság száma 2005
10 382
10 146
3 227
3 678
722 289 230 276
714 282 247 331
385
365
357
336
1 361
1 109
371 372 235
422 395 219
2 747 369
2 814 368
1 721 567 352
1 641 570 404
Batthyány Kázmér Á. I. Kanizsai Dorottya Á. I. Szent Imre Katolikus Á. I. Sztárai Mihály Református Á. I.
Harkány A drávaszabolcsi iskolakörzet települései Drávaszabolcs Drávapalkonya Drávaszabolcsi Á. I. Drávacsehi Gordisa Matty Matty Mattyi Á. I. Az Egyházasharaszti–Alsószentmárton iskolakörzet települései Egyházasharaszti Alsószentmárton (önálló Egyáhazsharaszti Á. I. alsó tagozatos iskola)) Siklósnagyfalu Alsószentmártoni Á. I. (1–4.) Old Kistapolca A beremendi iskolakörzet települései Beremend Beremendi Á. I. Kásád A nagyharsányi iskolakörzet települései Nagyharsány Kisharsány Nagyharsányi Á. I. Nagytótfalu
Forrás: KSH A másik határátkelőhely, a Drávaszabolcstól keletre fekvő Beremend és a tőle mintegy tíz kilométerre északra lévő Nagyharsány mindenekelőtt annak köszönhette Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
27
mht_zolnay 31.qxd
28
11/30/2007
6:18 AM
Page 28
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
regionális pozícióját, hogy 1972-ben korszerűsítették és bővítették a beremendi cementgyárat; a nagyharsányi kőbánya pedig jórészt a cementgyárat látja el mészkővel. Korábban Beremend fejlődését visszavetette az ellenségesnek számító jugoszláv határ menti fekvés, illetve az a tény, hogy a második világháború után a község sváb lakosságának nagyobb részét kitelepítették. A cementgyár korszerűsítése, az ipari munkahelyek vonzása jelentős számú roma lakosság beköltözéséhez vezetett. A két település kistérségi pozícióját tehát a cementgyár és a kőbánya alapozta meg, de idővel mindkét település iskolaközponttá is vált. Beremend ma is iskolaközpontnak számít, Nagyharsány azonban már nem.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 29
4. Új oktatási alközponti rendszer A rendszerváltás után a kialakult közoktatási folyamatok alaposan átrendezték a tényleges oktatási központokat. Természetesen 1990 őszét követően a legfontosabb oktatáspolitikai döntéseket települési önkormányzatok, illetve az önkormányzatok önkéntes társulásai hozzák meg. Az új oktatási alközponti rendszert mégsem a megnövekedett hatalmú önkormányzatok rendezték át, hanem a döntési helyzetben lévő szülők, illetve a szelekciós lehetőségekkel rendelkező iskolák. Az önkormányzatok kezdettől túlértékelik saját társadalompolitikai mozgásterüket, miközben jórészt csak követni tudják a folyamatokat. A térségben három fontosabb oktatási központ alakult ki: Siklós, Harkány és Villány, és kisebb mértékben, de Beremend is oktatási központnak tekinthető. Elemzésünk során a harkányi és a villányi iskolával csak érintőlegesen foglalkozunk, mert csak viszonylag kevés diákot szívnak el a vizsgált településekről. Siklós, Harkány és Villány három, egymástól elkülönült kistérség központja. Harkány iskolájába járó tanulók többsége is vidékről jár be, de mindössze 7 tanuló jár Harkányra a siklósi iskolák beiskolázási körzetéből és további 11 tanuló választja az itteni iskolát, akik a drávaszabolcsi iskola beiskolázási körzetében élnek. A négy siklósi iskolába 29 tanuló jár a harkányi iskola beiskolázási körzetéből. A villányi iskola diákjainak 39 százaléka bejáró, de mindössze hat diák jár a nagyharsányi iskolakörzetből. A siklósi iskolák és a beremendi iskola közvetetten egymás konkurensei, mert ugyanabból a két iskolakörzetből igyekeznek körzeten kívüli tanulókat toborozni. Ugyanakkor a siklósi iskolaközpont azért különösen érdekes, mert az egyházi iskolák visszaadását követően a város iskolahálózata nagymérvű és kettős szívóhatást gyakorol a környékbeli falvakra. Drávaszabolcs és Nagyharsány a rendszerváltást követő években nemcsak iskolaközponti szerepét veszítette el, de a két település iskolájának túlélését csak az „elcigányosodás” révén képes biztosítani.
4.1 Siklós – a nem kívánt vonzerejű oktatási központ Bizonyos értelemben Siklós évtizedek óta küzd azzal, hogy méreteihez képest túlzott regionális feladatokat kell ellátnia. A rendszerváltást követően a kisváros regionális szerepe bizarr módon változott. Miközben a siklósi önkormányzat saját lehetőségeit túlértékelve és az együttműködés potenciális előnyeivel nem számolva mindent elkövet annak érdekében, hogy a térség legfontosabb turisztikai központja legyen, a siklósi iskolák közoktatási kettős szívóhatása korántsem tölti el egyöntetű lelkesedéssel a városvezetést. A siklósi oktatáspolitika nagy fegyverténynek tartotta, hogy a rendszerváltást követő években az egyházi iskolákkal szemben megnyerte a beiskolázási küzdelmet. Ugyanakkor a folyamat következményeivel nem számolt a siklósi városháza: sem a fejlesztésekért, sem pedig az oktatásért felelős vezetők nem nézik jó szemmel, hogy a város egyházi iskolái egyben a környékbeli roma, illetve hátrányos helyzetű gyerekek egyik legfontosabb céliskoláivá váltak az elmúlt években. A siklósi közoktatásiintézmény-hálózat az egyházi iskolák 1948-as államosítása után fokozatosan épült ki. A település lassan kinőtte az 1. számú általános iskolát, teEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
29
mht_zolnay 31.qxd
30
11/30/2007
6:18 AM
Page 30
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
hát a katolikus egyháztól elkonfiskált belvárosi épületet, és 1971-re elkészült a 2. számú általános iskola, a mai Batthyány Kázmér iskola. A városi rang elnyerésének feltétele volt, hogy Siklós regionális oktatási feladatokat is vállaljon és általános iskolai kollégiumot építsen. Máriagyűd és Siklós egyesítése, illetve a növekvő gyereklétszám aztán szükségessé tette, hogy a kisváros új iskolát építsen. A 3. számú, ma már Kanizsai Dorottya nevét viselő iskolaépület 1982-ben nyílt meg. A rendszerváltást követően a katolikus egyház visszaigényelte régi épületét és 1991 őszén tanulókkal, tanárokkal együtt átvette a város legjobbnak, legelőkelőbbnek tartott 1. számú iskoláját. A református egyház is úgy döntött, hogy újraindítja egykori iskoláját. Csakhogy a volt református iskolának nem volt jogutóda a szocialista korszakban. A református iskolát időközben lebontották, a telekre pedig új épületet emeltek: ebbe költöztették a város szakmunkásképző iskoláját. A református egyház ezt az épületet kapta vissza, a szakmunkásképző pedig, egyesülve a gimnáziummal, átmenetileg a volt pártház épületébe költözött. A református iskola három évfolyammal indulva fokozatosan építette fel a nyolcosztályos képzést, és eleve versenyhátrányba került. A siklósi iskolák száma tehát az 1990-es években háromról négyre emelkedett, miközben a tanulólétszám az 1990-es években már erőteljesen csökkent.29 A tízezres városban mindenképpen iskolai túlkínálat alakult ki, amit csak a környékbeli beiskolázási körzetek rovására lehetett ellensúlyozni. Az új intézményrendszer kialakítását követően a fenntartók azonnal megkezdték iskoláik „pozicionálását”. Nem egyszerűen az infrastruktúra és a kínálat javítására törekedtek, hanem relatív helyzetük optimumát akarták elérni, ami legalább annyira a rivális iskolák vonzerejének rontását is jelenthette, mint saját presztízsük javítását. A siklósi iskolák új rangsorát alapvetően a katolikus iskola presztízsének és népszerűségének gyors romlása határozta meg. A katolikus egyház 1991-ben a város legvonzóbb, ének-zene tagozatos iskoláját vette át, és az új fenntartónak minden esélye megvolt arra, hogy megőrizze az iskola pozícióját. Ha ez bekövetkezik, akkor az önkormányzatnak drasztikusan le kellett volna építenie saját intézményeit. Nem így történt. A fenntartó az oktatás színvonalánál fontosabbnak tartotta, hogy azonnal és kíméletlenül érvényesítse az általa fontosnak tartott elveket; megkövetelte például, hogy a tanárok látogassák a vasárnapi szentmiséket. A tanároknak azonban volt menekülési lehetőségük: a két önkormányzati iskola szívesen fogadta őket, mivel sok szülő a diákokat is átíratta. Néhány év múlva az intézmény felügyelete közvetlenül a pécsi megyéspüspökhöz került, de ekkor már késő volt, a folyamatot többé már nem lehetett megállítani. A siklósi szülők szemében a katolikus iskola a siklósi általános iskolák rangsorában a legutolsó helyre szorult. Az iskola átadása előtt az 1. számú iskola hatékony szelekciós technikákkal tartotta távol a roma diákokat, és ezt a gyakorlatot kezdetben az új fenntartó, a katolikus egyház által kinevezett új vezetés is folytatta. Siklósi tanulóinak vészes létszámcsökkenése miatt azonban a katolikus iskola rákényszerült arra, hogy egyre nagyobb számban vegyen fel vidéki gyerekeket, ami egyben azt is jelentette, hogy megnyitotta kapuit a roma diákok előtt. Az alsószentmártoni katolikus óvoda már régtől arra számított, hogy egyre több leendő kisdiákot sikerül majd a siklósi katolikus iskolába irá29 A nyolcadikosok között a demográfiai hullám az 1989–1990-es tanévben tetőzött: akkor országosan 170 891 tanuló végezte el a nyolcadik évfolyamot. A végzett nyolcadikosok száma a 2001–2002-es tanévben már csak 118 200 fő volt.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 31
nyítani. Az 1990-es évtized második felében az iskola vezetése és a fenntartó is belátta, hogy az iskola léte függ a vidéki, azon belül is az alsószentmártoni gyerekek beiskolázásától, de a váltás bizonyos értelemben máig tabunak számít. A fenntartónak az a prioritása, hogy a beiskolázott elsős tanulók száma ne essen olyan kritikus szint alá, amely már az intézmény létét, illetve finanszírozhatóságát veszélyeztetné. Ugyanakkor váltig ellenzi, hogy az iskola részt vegyen bármiféle olyan programban vagy pályázaton, ami arra utalna, hogy az iskola cigány többségű, vagy nagyobb arányban oktat hátrányos helyzetű diákokat. A tanári kar sem vállalja fel szívesen az iskola tényleges helyzetét és a tényleges helyzetével adekvát programokat, jóllehet távlatosan speciális szakiskolai osztályokat akar indítani. Valószínűleg a frusztráció is oka annak, hogy a tanárok egy része időnként nem tartózkodik a tettlegességtől. A siklósi cigány kisebbségi önkormányzat többször interveniált, sőt egyszer feljelentéssel fenyegette meg az egyik pedagógust, ha az iskolában nem szűnnek meg a hasonló incidensek. A református általános iskola forrásait az átvett épület bővítése vitte el, de pénzhiány miatt tornatermet nem sikerült építeni. Mire az iskola felmenő rendszerben kiépítette a nyolc évfolyamos képzést, már behozhatatlan hátrányba került: sem az épület infrastruktúrája, sem pedig az iskola pedagógiai kínálata nem állhatta a versenyt az önkormányzati iskolák kínálatával. Évekkel később, 2005-ben kezdtek el emelt óraszámban angolt tanítani. Az alacsony tanulólétszám a fenntartó számára finanszírozhatatlanná teszi az iskolát. Az iskola 2005-ben deklarálta, hogy a jövőben befogadó iskolaként kíván működni, és a belső egyházi regulák által megengedett 20 százalékos határig nem református, illetve nem megkeresztelt tanulókat is felvesz. Az alsószentmártoni iskola igazgatója és az alsószentmártoni Lankó József római katolikus pap ugyanekkor kereste meg az iskolát azzal, hogy szeretne helybeli katolikus roma kisdiákokat beiskolázni a református iskolába. Az alsószentmártoni diákok számára mindenekelőtt a siklósi katolikus iskola kínál menekülési alternatívát a helyi, illetve a szegregált és rendkívül szegényes körülmények között működő egyházasharaszti iskolával szemben. Ugyanakkor a siklósi katolikus iskola is gyorsan „elcigányosodott”, és szükségessé vált egy másik menekülési utat kínáló iskola. Mindkét fél abban bízik, hogy az említett 20 százalékos „kvóta” kellő garanciát nyújt arra, hogy a református iskola roma tanulóinak aránya nem haladja meg azt a mértéket, ami elriasztaná a nem cigány szülőket. A siklósi romák közül a város nyugati szélén élő és meglehetősen jó módú lovari családok többnyire a közeli Batthyány Kázmér iskolába íratják gyerekeiket. A Váralja utcában és a környéken élő beások többsége viszont a katolikus iskolát választja. A siklósi oktatásirányítás háromféle módon igyekezett stabilizálni az önkormányzati iskolák előnyös helyzetét. Egyrészt igyekezett monopolizálni az ének-zene oktatást. Korábban volt egy megállapodás a zeneiskola és az. 1. számú iskola, tehát a leendő katolikus iskola között arról, hogy az utóbbi intézményben folyó szolfézsoktatást a zeneiskola elfogadja, így a délutáni hangszeres képzés mellett nem kellett ott külön szolfézsórákra járniuk a diákoknak. Miután az 1. számú iskolát átvette a katolikus egyház, az önkormányzati Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
31
mht_zolnay 31.qxd
32
11/30/2007
6:18 AM
Page 32
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
fenntartású zeneiskola felmondta ezt a megállapodást, ezzel is csökkentve az előbbi vonzerejét. Másrészt a két önkormányzati iskola regionális ellátási szerződéseket kötött a környékbeli településekkel. A Batthyány Kázmér iskola 12 közeli faluval kötött együttműködési megállapodást kiterjesztve iskoláikra a dráma-, tánc- és képzőművészeti oktatását. Miután a város felszámolta a Kanizsai Dorottya iskola melletti épületben működő általános iskolai kollégiumát, a Kanizsai Dorottya iskola egyesült a zeneiskolával. Emellett az iskola zenetanárai három közeli településre és Pécsre is eljárnak tanítani együttműködési megállapodás keretében. A városháza oktatáspolitikájának harmadik fontos eleme, hogy közvetett és közvetlen eszközökkel igyekszik a két egyházi fenntartású iskolába irányítani a hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanulókat. Az önkormányzati iskoláknak vagy nincsenek sajátos nevelési igényű tanulói, vagy nem vesz róluk tudomást. A Batthyány Kázmér iskolába egy mozgássérült diák jár. A Kanizsai Dorottya iskolának hat részképesség-zavaros tanulója van, de csak azzal a feltétellel vette fel őket, ha nem kell normatívát igényelnie, és nem kell teljesítenie a normatíva feltételeit. A katolikus iskola 27 sajátos nevelési igényű tanulóját három osztatlan tanulócsoportba szervezve szegregáltan tanítja. Ehhez hasonló gyakorlatot csak az egyházasharaszti iskola folytat a térségben. A református iskolának három sajátos nevelési igényű tanulója van. Az önkormányzat és a református iskola arra készül, hogy megállapodjanak: az iskola programot indít a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrált oktatására. Mivel a református iskola mindössze nyolc tanulócsoportot működtet, az integrációnak nincs különösebb tétje, de hosszabb távon életben tarthatja az iskola reményét a túlélésre. Az önkormányzati iskolák pedagógiai kínálata és infrastruktúrája ma már összehasonlíthatatlanul jobb, mint a két egyházi iskoláé. A két önkormányzati iskolában angolt és németet tanítanak. A katolikus iskolában is angolt és németet tanulnak a diákok, de csak heti három órában, a református iskola 2005-ben kezdett el emelt óraszámban angolt tanítani. A Batthyány Kázmér iskolában Zsolnai-módszer szerint folyik a tanítás. A Kanizsai Dorottya iskolában az A osztályosok éneket, a B osztályosok testnevelést tanulnak emelt óraszámban. Az iskola tornaterme valójában kisebb sportcsarnok, az intézmény atlétika-, cselgáncs- és kézilabdacsapata országos hírű. Ötödik osztálytól kezdve tanítanak számítástechnikát; minden osztályban van számítógép internetkapcsolattal. Ehhez képest a katolikus iskola épülete kihasználatlan, a református iskolában pedig nincs tornaterem. A városháza ugyanakkor csak olyan mértékben akar regionális szerepet vállalni, hogy az ne keresztezze vélt vagy valós fejlesztési érdekeit. Az önkormányzatnak nagy ívű fejlesztési elképzelései vannak: néhány éven belül a kisvárost a térség legfontosabb idegenforgalmi és konferencia-központjává akarják fejleszteni. Ebbe a koncepcióba beleillik, hogy a két önkormányzati iskolába sok tanuló jár a környékbeli falvakból, de az már nem, hogy az egyházi iskolák nagy tömegben roma tanulókat vonzzanak a városba. A siklósi oktatáspolitikusok megnyerték a beiskolázási harcot az egyházi iskolákkal szemben, de nem számoltak a győzelem következményeivel; azzal, hogy az egyházi iskolák életben maradásuk érdekében kénytelenek lesznek a közeli falvak roma diákjai körében tanulókat toborozni. Az önkormányzat tehetetlenül és egyre ingerültebben figyeli, hogy a két egyházi általános iskolába több mint száz roma diák buszozik naponta a közeli falvakból, mindenekelőtt Alsószentmártonból és Egyházasharasztiból.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 33
A városháza ellenérzései meglehetősen bornírtak: az oktatási iroda vezetője úgy érzi, hogy „Siklós”, persze nem az önkormányzat, hanem „a város egésze”, olyan „feladatok megoldásában közreműködik”, ami ellentétes jövőképével. Az önkormányzat berzenkedése irracionális. Siklós távlatilag a Dél-Dunántúl legfontosabb turisztikai, idegenforgalmi központjává szeretne válni, ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben szeretné elszigetelni magát a környékbeli „elcigányosodott” falvaktól. A katolikus iskola a város közepén van, a naponta odaérkező gyerekek látványa pedig, a városháza aggályai szerint „zavarják” az ideérkező, és még inkább a potenciális turistákat, akik a siklósi várba és a leendő élményfürdőbe igyekeznek majd.30 Az önkormányzat reakciója nem kevésbé korlátolt: az iskolától távolabbra helyezték a buszmegállót, hogy a kisvárosba érkező gyerekeknek többet kelljen gyalogolniuk. A siklósi önkormányzat 2005. évi költségvetésének három legfontosabb kiadási tétele a közoktatás, a fejlesztő beruházások és a jóléti intézmények, illetve ellátások költségeinek finanszírozása volt. Közoktatásra 639 956 ezer forintot, beruházásokra 525 580 ezer forintot, míg jóléti ellátásokra 367 593 ezer forintot fordítottak. Ha azonban megvizsgáljuk az egyes ágazatok finanszírozását, a közoktatási és a jóléti büdzsé szerkezete egészen elképesztő arányokat mutat. Jóllehet a város két óvodát, két önkormányzati általános iskolát és egy középiskolát működtet, az oktatási ágazat költségeinek 84 százalékát fedezi a normatíva, illetve az intézmények saját bevétele, ami rendkívül magas arány, még akkor is, ha számításba vesszük az önkormányzati iskolák magas tanulói létszámát. Még inkább megdöbbentő a jóléti ágazat 6. táblázat Siklós város oktatási célú bevételei és kiadásai 2005-ben
Feladat 1. Óvoda 2. Óvoda Óvoda B. K. Á. I. K. D. Á. I. Általános Iskolák összesen T. M. Gimnázium és Szakiskola Oktatási Intézmények összesen
Intézmények saját bevétele (ezer Ft)
Normatív támogatás (ezer Ft) 40 502,0 39 376,0 79 878,0 16 447,2 15 236,4
Önkormányzati kiegészítő támogatás, vagy elvonás (ezer Ft) 38 028 49 824 87 852 38 128 58 572
Összes ágazati ráfordítás (ezer Ft) 86 400 95 500 181 900 211 600 231 436
7 870 6 300 14 170 9 000 20 500 29 500
31 683,6
96 700
443 036
12 000
17 971,0
5 210
196 920
41 500
49 6546,0
101 910
639 956
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel 30 Az oktatási iroda vezetője még annak a lehetőségét is kategorikusan kizárja, hogy romák dolgozzanak a leendő szállodában, éttermekben, illetve fürdőkomplexumban.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
33
mht_zolnay 31.qxd
34
11/30/2007
6:18 AM
Page 34
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
finanszírozása. Az önkormányzat a segélyek fedezetére kapott központi támogatások több mint 36 százalékát költi más kiadások fedezésére. A szociális normatívák tetemes részének átcsoportosítása általános gyakorlat; bizonyos értelemben a segélykassza bevételi oldala az önkormányzatok „fejős tehene”. A siklósi önkormányzat azonban olyan mértékben csapolja meg a segélykasszát, hogy az egész szociális ágazat, a bölcsődéket is ideszámítva, „nyereséges”, azaz forrásait elvonva finanszírozza a város a fontosabbnak tartott feladatait. Ennek fényében értelmezendő az oktatási ágazathoz nyújtott önkormányzati kiegészítő támogatás relatíve alacsony aránya: aligha állíthatjuk, hogy a jóléti ágazattól azért vonnak el ilyen sok pénzt, mert az iskolákat nem lehetne másként finanszírozni. Az önkormányzat gazdálkodása egyértelműen a fejlesztések prioritására utal. 7. táblázat Siklós jóléti célú bevételei és kiadásai 2005-ben Feladat
Bölcsőde CSSK Egyesített Szociális Intézmények. Szociális intézményi ellátás összesen
Intézmények saját bevétele (ezer Ft)
Önkormányzati Összes kiegészítő ágazati támogatás, vagy ráfordítás elvonás (ezer Ft) (ezer Ft) 7 042 13 900 6 758 23 140
600 7 570
6 258 8 812
70 500
148 827
–2 427
216 900
78 670
163 897
11 373
253 940
–64 894
113 653
–53 521
367 593
Pénzbeli és természetbeni szociális ellátások
Jóléti feladatok összesen
Normatív támogatás (ezer Ft)
78 670
Pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekjóléti normatív támogatás 63 667 A lakhatáshoz jutás támogatása 15 168 Jövedelempótló támogatások kiegészítése 99 712 Összesen 178 547 342 444
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel 4.2 Beremend A másik település, amely korlátozott mértékben ma is oktattási központ, Beremend. A beremendi iskola igazgatási és közoktatási vonzáskörzetébe tartozik a sokac (horvát) többségű Kásád, és a kistapolcai gyerekek zöme is a beremendi iskolába jár, jóllehet Kistapolca társfenntartója az egyházasharaszti iskolának. A beremendi iskola körzetének migrációs egyenlege pozitív, jóllehet a tanulólétszám csökkenését aggodalommal szemlélik a helybeliek. 1996-ban még 355 tanulója volt az iskolának, a létszám a 2006–2007-es tanévben már csak 284. A iskolát 2000-ben felújították, egy év-
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 35
vel késő pedig új szárnyépülettel toldották meg. Az önkormányzat ambiciózus tervei szerint az iskola és a mellette álló régi, ma már használaton kívüli moziépület és a könyvtár egyesítésével komplex művelődési egységet hoznának létre. A projekt megvalósítását nemcsak a forráshiány akadályozza, de az iskola tanulólétszámának csökkenése is, amely aggodalommal tölti el az iskola vezetését.
4.3 Drávaszabolcs – a penge élén A rendszerváltást követően csak Matty vált ki a drávaszabolcsi körjegyzőségből, és hozott létre önálló jegyzőséget, majd iskolát és óvodát. Gordisa, Drávacsehi és Drávapalkonya önkormányzatai számára az igazgatási önállóság lehetősége szóba sem került, az önálló intézményalapítás még kevésbé. Drávacsehi és Drávapalkonya kettős zsáktelepülés; Drávaszabolcs az egyetlen érintkezési pontjuk a külvilággal. Drávaszabolcs regionális szerepe a rendszerváltást követően meggyengült. A délszláv háború átmeneti konjunktúráját követően mind a határátkelőhely, mind a drávaszabolcsi üzletek forgalma visszaesett. A körjegyzőséghez és az iskolafenntartó társuláshoz tartozó másik három település lakossága ma már több, mint Drávaszabolcsé. A lengyár melletti telep közigazgatásilag ugyan a falu belterületéhez tartozik, az ott élők azonban társadalmi értelemben „körüllakóknak” számítanak: egykor idetelepült jövevények, akiknek kizárólag a lengyár biztosította itteni egzisztenciájukat. A drávaszabolcsi iparosítás azonban kudarcnak bizonyult: a lengyár már az 1980-as évek elején bezárt; utóda, a Mezőgép 1993-ig üzemelt. Ekkor azonban végérvényesen lezárult a drávaszabolcsi iparosítás korszaka, a telepen élők létalapjukat, és egyben társadalmi státuszukat veszítették. Regionális oktatási szerepét Drávaszabolcs mára teljesen elveszítette. Matty önállósodása ennek csak kisebb részben volt oka. A rendszerváltást követő években egyre inkább érvényesült a közeli harkányi iskola szívóhatása, olyannyira, hogy az ezredforduló környékén a drávaszabolcsi iskola léte is veszélybe került; a tanulólétszám ekkor érte el a mélypontját: mindössze 115 diák járt az iskolába. Ezt követően azonban a trend megfordult, 2006-ra pedig a létszám 150-re emelkedett. A fordulat jelentős részben annak is köszönhető, hogy a harkányi iskola számára nem létkérdés, hogy elszívja a drávaszabolcsi iskolakörzet négy településén élő diákokat; a harkányi iskola hajlandó volt arra, hogy kihelyezett zenetagozatot telepítsen a drávaszabolcsi iskolába. Ezenkívül a szegedi Táltos Művészeti Iskola is tart itt színjátszó és kézműves-foglalkozásokat. Két tényező miatt vannak hátrányban a harkányi iskolával szemben: az úszásoktatás miatt Harkányba kell utazni, és nincs angolnyelv-oktatás, csak német, igaz, utóbbi 2–8 évfolyamon. Korábban volt horvátnyelv-oktatás, de az érdeklődés miatt megszűnt. Az iskolában 15 pedagógus dolgozik és három óraadó, akik kémiát, földrajzot és rajzot tanítanak. A drávaszabolcsi önkormányzat és az iskola tudomásul vette, hogy az iskola diákjainak közel a fele roma. Ugyanakkor azt is tudják, hogy az intézmény léte attól függ, hogy sikerül-e a nem cigány tanulókat ott tartani. Ha ugyanis a nem cigány szülők tömegesen vinnék el gyerekeiket a közeli nagyobb iskolacentrumokba, akkor az iskola tanulólétszáma a fenntarthatóság alá süllyedne. A 2007-es beiskolázási adatok arra utalnak, hogy ebben az évben megbomlik a korábban fenntartott egyensúlyi helyzet. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
35
mht_zolnay 31.qxd
36
11/30/2007
6:18 AM
Page 36
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
4.4 Vákuumhelyzetű települések A Drávaszabolcs és Beremend közötti települések igazgatási és közoktatási szempontból sajátos vákuumhelyzetben vannak. Korábban utaltunk már rá, hogy az egyes közszolgáltatások esetében eltérő fenntartói-használói érdekeltség szabja meg a települések funkcionális hierarchiáját, a közoktatási központokat pedig a választási lehetőséggel rendelkező elit iskolahasználók jelölik ki. A vákuumhelyzetű települések igazgatási, társadalompolitikai, közoktatási feladatai, valamint a funkcionális hierarchiában elfoglalt helyük nem esik egybe, a befolyásos csoportok érdekeltsége a társadalompolitikai közszolgáltatások fenntartásában pedig legalábbis bizonytalan. A gyenge érdekérvényesítő csoportok szempontjából kulcskérdés, hogy van-e menekülési lehetőségük, tehát vannak-e a számukra elérhető távolságban közszolgáltatások; olyan intézmények, mindenekelőtt olyan iskolák, amelyek képesek és hajlandóak befogadni gyerekeiket.
4.4.1 Matty – a „fordított virilis helyzetű” falu Matty 1966-ban veszítette el közigazgatási önállóságát és gazdasági „önrendelkezését”: a falu, a hozzá tartozó Keselyűsfapusztával és Gyűrűspusztával együtt, Drávaszabolcs társközsége lett, a mattyi szövetkezetet pedig összevonták a drávaszabolcsi szövetkezettel. Bezárták a falu iskoláját is, a mattyi gyerekeket pedig a drávaszabolcsi iskolába irányították. Matty tehát a székhelyközség, Drávaszabolcs negyedik szatellit települése lett, ám a helybeliek soha nem voltak hajlandóak beletörődni falujuk erőszakos körzetesítésébe. A fóliás zöldségtermesztésnek és az intenzív állattartásnak köszönhetően ugyanis Matty mindig is prosperáló, a környékbeli településeknél jobb módú falu volt. A szövetkezetet először az 1960-as évek elején akarták „elvinni” Mattyról, egyesítve a siklósi szövetkezettel. A gazdák ellenálltak és elnöknek választották a mattyi tanács elnökét, Balogh Antalt. A kistérség közelmúltjának egyik meghatározó szereplőjével érdemes közelebbről is megismerkednünk. A géplakatos szakmával és érettségivel rendelkező Balogh Antal pályafutása rendhagyó, miként státusza is. Katonaként Ózdról idetelepült „gyüttment” létére jó harminc évig főszereplője volt a meglehetősen zárt, és rátarti református falu közéletének, jóllehet maga nem gazdálkodott, nem gyűjtött vagyont, és igazából nem lett tagja a helyi elitnek. Az ötvenes évektől kezdve volt tanácstitkár, majd tanácselnök; közben elvégezte a tanácsakadémiát. Később tsz-elnökként esti tagozaton kijárta a mezőgazdasági technikumot. A környékbeli szövetkezetek elnökei közül elsőként vezette be a munkaegységek pénzbeli kifizetését. A szövetkezet végül nem kerülhette el sorsát: Drávaszabolcs alközponttá fejlesztéséről nem a járási pártbizottságon határoztak, hanem országos szinten, és Matty ezzel már nem dacolhatott. Azt is Balogh Antalnak köszönhette a falu, hogy a kényszerű körzetesítés után is kedvezőbb helyzetben volt, mint Drávaszabolcs másik négy társközsége. Balogh Antal rövid időre az összevont szövetkezet elnökhelyettese lett, majd visszatért az államigazgatásba; a drávaszabolcsi tanácsházán adminisztrátorként kezdte újra a szamárlétrát, majd közel egy évtized múlva, 1975-ben a közös tanács elnöke lett. Ezt a poszt-
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 37
ját egészen a rendszerváltásig megtartotta. Bár Matty társközségként sem beruházásokra nem számíthatott, sem pedig arra, hogy visszaszerezheti intézményeit, de a drávaszabolcsi közös tanács mattyi elnöke nemcsak a székhelyközséget, de saját faluját is képes volt „megvédeni” attól, hogy roma családok nagyobb számban betelepüljenek, miután felszámolták a Gordisa határában fekvő Sívó telepet. A rendszerváltással aztán váratlanul lehetővé vált az, amiben kevesen bíztak: a mattyiak önálló önkormányzatot választhattak, a kontinuitást pedig a polgármesterré választott Balogh Antal személye jelentette. Csakhogy az egykori fóliázó zöldségtermesztésre alapozott háztáji gazdálkodás már végleg lehanyatlott, és ezen az önállóság visszaszerzése sem segített. A falu határában három család kezdett nagyobb földterületen gazdálkodni; mindhárom nagygazda a képviselő-testület tagja lett. A nagy tekintélyű, agilis, tehetséges Balogh Antalt négy ízben is polgármesterré választották, de a falu első embere hosszú távon korántsem volt képes sikerre vinni elképzeléseit. A falu régi-új vezetője azzal az elhatározással látott munkához, hogy pótolja Matty infrastrukturális hiányait, és újjáépíti intézményeit. Önálló jegyzőséget hozott létre; az 1990-es évtized közepére elkészült a törpe vízmű; néhány évvel később a falut elérte a gázvezeték, a vezetékes ivóvizet Keselyűspusztára is kivezették. Az önkormányzatnak nem sikerült megszereznie a Matty és a szomszédos Gordisa határában lévő tavat, pedig a polgármesternek nagyszabású fejlesztési tervei voltak. Az önállóság leglátványosabb eredménye azonban a nagyszabású összefogással felépült iskola volt, amelyben 1991 őszén nyolc osztállyal és csekély számú diákkal elindult a tanítás. Az alacsony tanulólétszám miatt az iskola léte az első perctől fogva bizonytalan volt. Látszólag utolérte Mattyot a drávaszögi és ormánsági református magyar falvak sorsa, az alacsony születésszám és a csökkenő népességszám. A korábbi székhelyközség, Drávaszabolcs is nincstelen katolikusok beköltözésének köszönhette, hogy nem csökkent a népessége, de az iskola már bezárt volna, ha nem járnának nagy számban roma tanulók a társfenntartó szomszédos településekről. Matty népessége a rendszerváltás időszakában sem volt sokkal több, mint 400 fő. A nyolcosztályos iskola maximális létszáma az 1990-es években 40 fő volt. Egyedüli lehetőség az lett volna, ha sikerül a szomszédos Gordisa tanulóit a mattyi iskolába csábítani. Gordisa valamivel közelebb fekszik Mattyhoz, mint Drávaszabolcshoz. Ha sikerül Mattyra csábítani a gordisai gyerekek egy részét, bizonyosan felgyorsult volna a mattyi diákok elvándorlása, mivel a gordisai diákok többsége roma. A mattyi iskoláról azonban nem a demográfiai hanyatlás, hanem a falu befolyásos családjai mondták ki a végzetes ítéletet, méghozzá az első tanítási évet követően: átíratták gyerekeiket a siklósi iskolákba. A polgármester döbbenten vette tudomásul, hogy munkájának legfőbb eredményét, az iskolát maguk a mattyiak teszik tönkre. Be kellett látnia, hogy múltja és formális pozíciója ellenére nem tagja a mattyi elit családok szűk körének, és nem is képes befolyásolni a tehetős családok szándékait. Márpedig a mattyi elit családok már 1992-ben világossá tették, hogy saját iskolaválasztásuk során nem a falu iskolájának érdekeit tartják elsődlegesnek. Balogh Antal nem is bírta nézni a folyamatot, és a ciklus közepén lemondott. Utóda a három legfontosabb mezőgazdasági vállalkozó egyike, Nagy Sándor lett. Két év múlva, 1994-ben aztán Balogh Antal ismét elindult a polgármesteri székért, és megszakítás nélkül 2006 szeptemberéig vezette a falu önkormányzatát. A mattyi Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
37
mht_zolnay 31.qxd
38
11/30/2007
6:18 AM
Page 38
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
választópolgárok még mindig bíztak benne, és úgy érezték, szükségük van még Balogh Antal rutinjára, szervezőkészségére, kapcsolataira; sokan bíztak még az iskola jövőjében és hátravolt még az infrastruktúrafejlesztés nagyobbik része is. Pályafutása végén aztán a polgármesternek kellett lebonyolítani a felső tagozat megszüntetését. 2006-ban már nem indult el újra a polgármesteri székért. Nagy ívű gazdasági vezetői, hivatalnoki, végül politikusi pályája végén, vagyontalan nyugdíjasként némileg megkeseredetten él házában, szemben az immár üres iskolaépülettel. Utóda a falu másik legjelentősebb vállalkozójának felesége, Fallerné Knopf Zita lett. Személyében a mattyi gazdasági elit ténylegesen átvette az önkormányzat irányítását. A jegyzőség és az intézmények újraalapítása után tehát kiderült, hogy a falu önállóságát és öntudatát korábban garantáló tényezők ma már anakronisztikusak. Pontosabban a falu rendszerváltást követő helyzetét nem egyszerűen csak a népességszám kritikus határ alá csökkenése határozta meg, hanem az a tény, hogy a falu gazdasági elitje már kifejezetten ellenérdekelt a helyi közszolgáltatások fejlesztésében és finanszírozásában. Mi több, a választási lehetőséggel rendelkező elit iskolahasználók is ellenérdekeltek az önálló nyolcosztályos iskola fenntartásában, az önkormányzat, és persze a képviselő-testületben domináns elit családok pedig egyre kevésbé hajlandók vállalni a kirívóan kevés tanulóval működő iskola fenntartásának költségeit. A falu 2006 őszén hivatalba lépett vezetői kritikusnak ítélték Matty pénzügyi helyzetét. Az önkormányzat 2005-ben, tehát az utolsó évben, amikor az önkormányzat még egész évben nyolcosztályos iskolát tartott fenn, valamivel több, mint 67 millió forinttal gazdálkodott. Oktatási célra 23 823 ezer forintot fordítottak, a jóléti feladatok 15 707 ezer forintot vittek el, míg az igazgatásra, tehát az önálló jegyzőség fenntartására 16 488 ezer forintot költöttek. A normatív támogatások az oktatási kiadásoknak mindössze 55,8 százalékát fedezték; igaz, az általános iskolai oktatás költségeinek már 65 százalékát fedezik a normatív támogatások. A szociális normatíva 11 százalékát más célra költik, de a jóléti kiadásokon „megtakarított” tétel a harmadát sem fedezi az oktatási ágazat kiegészítő támogatásának. Az iskola részleges felszámolása javíthat a falu pénzügyi helyzetén, de az önálló jegyzőség fenntartása változatlanul meghaladja Matty tényleges lehetőségeit. Az iskola felszámolását követően, és a legfontosabb infrastrukturális beruházások után valószínűleg már nem is lenne feltétlenül szüksége a falu vezetésének arra, hogy önálló jegyzőséget tartson fenn. Csakhogy Matty saját önállósodási ambícióinak csapdájába került. A település meglehetősen szigetszerű helyzetben van. A részben cigányok lakta szomszédos Gordisát senki nem tekinti lehetséges partnernek, a kissé távolabb fekvő, kizárólag muncsán beások lakta Alsószentmártont még kevésbé. A falu elvben a drávaszabolcsi körjegyzőséghez csatlakozhatna, de a múltbeli sérelmek miatt ennek sincs realitása. A tanulóknak ellenben volt „menekülési lehetőségük”; Siklós közel van Mattyhoz és a város hajlandó is volt arra, hogy egyik iskolája, a Batthyány Kázmér iskola átvegye a mattyi felső tagozatos tanulókat, majd tagiskolaként a mattyi alsó tagozatos iskolát.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 39
8. táblázat Matty oktatási célú bevételei és kiadásai 2005-ben Feladat
Intézmények saját bevétele (ezer Ft)
Óvoda és étkeztetés Általános iskola Oktatási célú bevételek és kiadások összesen
Normatív támogatás (ezer Ft)
3 613
3 005 10 295
3 613
13 300
Önkormányzati Összes ágazati kiegészítő ráfordítás támogatás, vagy (ezer Ft) elvonás (ezer Ft) 1 554 8 172 5 356 15 651 6 910
23 823
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel 9. táblázat Matty jóléti célú bevételei és kiadásai 2005-ben Feladat Pénzbeli és természetbeni szociális ellátások Rendszeres szociális ellátások Rendszeres gyermekvédelmi pénzbeli ellátások Munkanélküli-ellátások Eseti pénzbeli ellátások Eseti pénzbeli gyermekvédelmi ellátások Tankönyv-támogatás Egyszeri gyermekvédelmi ellátás Pénzbeli és természetbeni szociális ellátások összesen
Intézmények Normatív saját bevétele támogatás (ezer Ft) (ezer Ft)
Önkormányzati Összes ágazati kiegészítő támogatás, ráfordítás vagy elvonás (ezer Ft) (ezer Ft)
Pénzbeli, természetbeni szociális és gyermekjóléti ellátások normatív támogatása 6 532 Lakáshoz jutás feladatainak normatív támogatása 715 Egyes jövedelempótló ellátások kiegészítő támogatása 10 384 17 631
2 537
5 745
6 001 639 414 135 236
–1 924
15 707
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
39
mht_zolnay 31.qxd
40
11/30/2007
6:18 AM
Page 40
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
4.4.2 Az egyházasharaszti iskolakörzet – közoktatási vákuumhelyzet A szomszédos öt településen lényegesen súlyosabb helyzet alakult ki. Öt falut, Alsószentmártont, Egyházasharasztit, Siklósnagyfalut, Oldot és Kistapolcát a közös igazgatás, a közös tsz, majd pedig a közösen fenntartott iskola kötötte össze. Jóllehet Egyházasharaszti már az 1930-as években közigazgatási központ volt, az 1960-as években csak azért válhatott a szomszédos négy község integratív központjává, mert a szocialista hatalom kikényszerítette a gazdasági, igazgatási és a közoktatási centralizációt. A több fázisban fokozatosan összevont falusi termelőszövetkezeteket 1961-ben egyesítették, méghozzá a közigazgatási centralizáció logikáját követve; ez a párhuzamosság pedig megpecsételte a szatellit települések sorsát. A hatvanas évek elején döntés született arról, hogy az öt község összevont közös tanácsának székhelye Egyházasharaszti lesz, így a szövetkezet központja is Egyházasharasztiba került, jóllehet az öt község közül messze az oldi szövetkezet volt a legerősebb. A fonák helyzet megakadályozta, hogy a szövetkezet megvédje érdekeit és pozícióját a külső politikai nyomással szemben. A közös termelőszövetkezet első elnöke a siklósnagyfalui szövetkezet korábbi elnöke lett, a vezető pozíciókat jórészt oldiak töltötték be. A második elnököt azonban már a járási pártbizottság erőszakolta az összevont szövetkezetre. A szegényparaszti hátterű új elnök Turonyból érkezett és osztályharcos indulattal igyekezett kiszorítani az oldiakat, és általában a helyieket a fontosabb pozíciókból. Az oldi gazdáknak a háztáji gazdaságuk elvben visszavonulási lehetőséget kínált, csakhogy Oldot az Országos Településhálózat Fejlesztési Koncepció szerepkör nélküli településsé nyilvánította, és a helybeliek nem kaphattak építési engedélyt. A faluhoz tartozó külterületi pusztákról megkezdődött a lakosság elvándorlása, és ezzel párhuzamosan a belterületi lakosság lassú cseréje, a roma lakosság számarányának növekedése. Hasonló folyamat kezdődött Siklósnagyfaluban is. Egyházasharaszti tehát az öt község diszfunkcionális központja lett: képtelen volt betölteni gazdasági, igazgatási integráló szerepét, ugyanakkor a szabályozás tönkretette a szomszédos falvak intézményeit, prosperáló paraszti gazdaságait, és elköltözésre késztette a tehetősebb családokat. A folyamat harmadik eleme az iskolák összevonása volt. Az egyházasharaszti iskola az 1962–1963-as tanévtől fokozatosan vált körzeti iskolává. Siklósnagyfaluban és Oldon 1976-ban szűnt meg az alsótagozatos iskola. Alsószentmártonban 1941-től működött sokac és külön cigány iskola. A cigány iskola negyedik osztályát az 1960-es években integrálták a sokac iskolába, ami felgyorsította a sokac lakosság elvándorlását a faluból. Az alsószentmártoni iskola felső tagozatát 1971-ben szüntették meg; a felsősök azóta az egyházasharaszti iskolába járnak. Alsószentmártonban csak alsó tagozat maradt, majd alsó tagozatos, később pedig felső tagozatos kisegítő iskolai részleg működött. A puszták közül korábban az Oldhoz tartozó Tótok földjén volt önálló alsó tagozatos elemi iskola. A rendszerváltozás után azonnal felbomlott az öt falu mesterségesen létrehozott integrációja. Kistapolca, Siklósnagyfalu és Alsószentmárton kivált az egyházasharaszti körjegyzőségből; később Siklósnagyfalu a kistapolcai körjegyzőséghez csatlakozott, Alsószentmárton pedig önálló jegyzőséget hozott létre. Az egyházasharaszti körjegyzőségnek csak Old maradt a tagja. A termelőszövetkezet felbomlott.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 41
Csak az iskolát működtette továbbra is az öt falu intézményfenntartó társulása. A nem cigány szülők az 1993-as tanévben kezdték el tömegesen elvinni a gyerekeiket Siklósra és Beremendre; az iskola egy-két év alatt teljes egészében cigány iskolává vált. Egészen abszurd, és az iskolahasználó gyerekek oktatási esélyeit illetően súlyos helyzet alakult ki. Foglaljuk össze ennek lényegi elmeit: A környékbeli iskolák kétféle szívóhatást gyakorolnak az egyházasharaszti beiskolázási körzetre. A helyi iskolánál összehasonlíthatatlanul jobb feltételeket és oktatási kínálatot nyújt a beremendi iskola és a két siklósi önkormányzati iskola. Ugyanakkor a roma szülőknek lehetőségük van arra, hogy a siklósi katolikus iskolába írassák gyerekeiket. A „lefölöző” önkormányzati iskolák tették lehetővé, hogy a kilencvenes évek elején a nem cigány szülők elvihessék gyerekeiket az egyházasharaszti iskolából, ám ma már semmiféle konkurenciát nem jelentenek a teljesen „elcigányosodott” egyházasharaszti iskolának. Ugyanakkor a siklósi katolikus iskola szívóhatása miatt az egyházasharaszti iskola fenyegetve érzi magát: az igazgató attól tart, hogy a tanulólétszám a kritikus szint alá süllyed. Újabban a siklósi református iskola is konkurensként jelent meg a helyi közoktatási piacon. A krónikus gyerekhiány miatt a megszűnés határára került iskola igazgatója belátta, hogy a túlélés egyetlen lehetősége az, ha megnyitja kapuját a környékbeli falvak roma tanulói előtt. Az egyházasharaszti iskolát fenntartó öt település közül a gesztortelepülés, Egyházasharaszti és Kistapolca nem cigány tanulói kivétel nélkül máshová járnak általános iskolába; az összes kistapolcai tanuló a közeli beremendi iskolát választja. Az egyházasharaszti iskolába kizárólag roma, döntő többségükben a társfenntartó szomszédos cigány többségű falvakból átbuszozó tanulók járnak. A gesztor település, Egyházasharaszti és a szomszédos cigány többségű falvak között csaknem százszázalékos a tanulócsere. Az iskolafenntartó társulás öt településének érdekeltsége az iskola fenntartásában szelektív és rendkívül alacsony. Az iskolafenntartó társulásban állandó viták tárgya a társfenntartók szavazati joga, és az iskola finanszírozása. Az alsószentmártoni önkormányzat álláspontja régóta az, hogy a társfenntartókat a diákok arányában illeti meg szavazati jog, ugyanakkor a gesztor önkormányzat arra hivatkozott, hogy a társfenntartók anyagi hozzájárulása az iskola fenntartási költségeihez aránytalanul csekély, különös tekintettel arra, hogy az öt község közül csak három, cigány többségű falu diákjai „használják” ténylegesen az egyházasharaszti iskolát. Az iskola egyre kevesebb fenntartói kiegészítő támogatást kapott; 2005-ben már lényegében csak a normatív támogatásból kellett fedezni a költségeket. A gesztor település polgármestere 2006-ban deklarálta, hogy az iskolának kizárólag a normatív támogatásból kell fedeznie költségeit, legfeljebb még a Siklós és Vidéke Többcélú Kistérségi Társulás támogatására számíthat. A roma többségű társfenntartó falvak, Alsószentmárton, Siklósnagyfalu és Old polgármesterei viszont úgy érvelnek, hogy ha a gesztor önkormányzat nem járul hozzá az iskola költségeihez, akkor a társfenntartó önkormányzatok sem nyúlnak a zsebükbe. Az 2006os pénzügyi évtől kezdve az iskoláért lényegében egyetlen fenntartó sem visel anyagi felelősséget. A krónikusan alulfinanszírozott iskola lényegében minden pályázati lehetőségtől elesett, mert a fenntartók nem hajlandók állni a szükséges önrészt, illetve előfinanszírozni a szükséges projekt-költségeket. Az alulfinanszírozott iskolában rendkívül mostoha körülmények között folyik a tanítás. Az iskolában nincs tornaterem, a számítógéppark pedig néhány régi, elavult gépEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
41
mht_zolnay 31.qxd
42
11/30/2007
6:18 AM
Page 42
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
ből áll. A 4–8. évfolyamon angolt tanítanak, ugyanakkor elsőtől nyolcadikig román nyelvet tanít egy Marosvásárhelyről idetelepült tanárnő. A 21 sajátos nevelési igényű diák szegregáltan, sőt, három osztatlan tanulócsoportba szervezve tanul. Az iskolaigazgató Katona Imre Old egyik legtekintélyesebb gazda családjából származik; egyike a régi oldi elit azon kevés tagjának, akik a faluban maradtak. Az igazgató eredeti diplomája mellett elvégezte a pécsi egyetem romológia szakát és mélyen elkötelezett az iskola fennmaradása mellett. Az ő motivációja kifejezetten szakmai; nincs közvetlen érdekeltsége abban, hogy Egyházasharaszti presztízse ne csökkenjen, abban pedig már nem bízik, hogy saját faluja, Old valaha visszanyerné korábbi fényét. Igaz, befolyását latba vetheti az iskola érdekében, mivel Old társfenntartó, az oldi polgármester pedig termelőszövetkezeti vezető volt, és egyike azon kevés oldi gazdának, aki a rendszerváltást követően mezőgazdasági vállalkozásba fogott. Katona Imre egyszerűen meg van győződve arról, hogy az iskola tanulói számára a kizárólag roma diákokat oktató, szegregált intézmény felszámolása súlyos veszteség lenne, még akkor is, ha a diákok jobb infrastrukturális körülmények között tanulhatnának a közeli iskolacentrumokban. Úgy véli, nemcsak a románnyelv-oktatás lehetősége veszne el számukra, de az egyházasharaszti iskola személyessége is. Az iskola fenntartását leginkább ellenző egyházasharaszti képviselő, Pallag László sokak véleményének ad hangot, amikor úgy fogalmaz: „Legszívesebben kerekekre raknám az iskolát és áttolnám Alsószentmártonba.” Az előzmények ismeretében nem az a kérdés, hogy mi lehet az oka a fenntartók anyagi felelőtlenségének, hanem hogy miért nem esett még szét az irracionálisan működő iskolafenntartó társulás. Egyházasharaszti polgármestere, Vida Dezső néhány hektár földön maga is gazdálkodik, igazi munkájának azonban a falu irányítását érzi. Nem szívesen számolná fel teljes egészében az iskolát, ugyanakkor egyetlen fillért sem hajlandó költeni rá az önkormányzat saját forrásaiból. Az intézmény munkaadó, és az utolsó tényező, amely még emlékeztet Egyházasharaszti egykori kistérségi szerepére. A polgármesternek azonban nagy ívű tervei vannak. A Kistapolca határában felfedezett melegvízkészlet, amelyre Siklós is alapozza élményfürdő-beruházási terveit, az egyházasharaszti önormányzat élén álló Vida Dezső fantáziáját is megmozgatta. Fantasztikus fejlesztési terveiben talán maga sem hisz igazán, de arról meg van győződve, hogy a tervezett siklósi fürdőberuházás kapcsán azért a falu végre megvalósíthatja régi álmát: megépülhet az Egyházasharasztit Siklóssal közvetlenül összekötő út, az úgynevezett „bojári út”, amely lényegesen közelebb hozná a kisvárost. Az önkormányzatban a környék három legjelentősebb mezőgazdasági vállalkozása közül csak a KAHIB sertéstelepnek volt képviselete, a vállalkozás vezetője, Pallag László személyében. Ő természetesen régóta ellenzi az iskola fenntartását, miképpen az alpolgármester is, akinek boltja van a faluban. Tagja volt azonban a testületnek 2006-ig az iskola egyik alkalmazottja, és annak rokona is. Az iskolaépület a fenntartó önkormányzatok közös tulajdona; ez kétségkívül valós, de bizonyára nem elégséges magyarázat. A kistapolcai gyerekek a szomszédos Beremendre járnak, a kistapolcai önkormányzat teljesen érdektelen az egyházasharaszti iskola társfenntartásában, de mivel a költségekhez nem kell hozzájárulnia, különösebb gondot nem jelent számára a társfenntartói státusz. A gesztor település, Egyházasharaszti önkormányzata számára az iskola fenntartásának nyilvánvalóan nemcsak közvetlen társadalompolitikai tétje van, de az utolsó intézményi kapocs,
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 43
amely a szomszédos településekhez fűzi, és amely még valamiféle központi igazgatási szerep látszatát keltheti. Ugyanakkor az iskola Egyházasharasztiban munkaadó is, és néhány képviselő személyesen érdekelt az intézmény fennmaradásában. A három roma többségű település közül egyedül az alsószentmártoni szülők választhatnak valós beiskolázási opciók közül: beírathatják gyerekeiket az egyházasharaszti iskolába, vagy választhatják a siklósi katolikus iskolát. Utóbbit a faluba évtizedekkel ezelőtt beköltöző Lankó József katolikus tisztelendő támogatja. Lankó József megtanulta a beás nyelv muncsán dialektusát, istentiszteleteit részben a falusiak anyanyelvén tartja, emellett pedig katolikus óvodát alapított Alsószentmártonban, ahová lényegesen többen járnak, mint az önkormányzati óvodába. A pap évek óta arra törekszik, hogy az általános iskolás diákokat „kimenekítse” az öt község által fenntartott iskolából és ennek eszközét a siklósi katolikus iskolában látja. Sőt Lankó József azt is támogatja, hogy a katolikus alsószentmártoni gyerekek a siklósi református iskolába járjanak. Nem ő tehet arról, hogy a diákok közoktatási vákuumhelyzetét ő sem képes áttörni: a mára roma többségűvé vált siklósi katolikus iskola semmilyen szempontból nem kínál jobb oktatást, mint az egyházasharaszti iskola. Az egyházasharaszti iskolaigazgató és a siklósi egyházi iskolák alsószentmártoni „protagonistája”, Lankó József tisztelendő közötti „beiskolázási” konfliktus 2004-ben tovább terebélyesedett, mert Alsószentmárton akkori polgármestere, Tábori Mihály 2004-ben úgy döntött, hogy az alsószentmártoni alsó tagozatos iskolát leválasztja Egyházasharasztiról és önállóan működteti. Egyházasharasztiban tudni vélik, hogy a döntés mögött részben személyes érdekek húzódtak meg, illetve a nem sokkal korábban PHARE-beruházásból felújított épület tette vonzóvá az önkormányzat számára az iskola önállósulását. Mindenesetre a kisiskolások szülei immár három lehetséges iskola közül választhattak, és Egyházasharasztiban biztosra vették, hogy az alsószentmártoni polgármester nyomást gyakorol a szülőkre, nehogy az egyházasharaszti alsó tagozatot válasszák. Az intézményi szétválás amúgy sem volt zökkenőmentes. Az új igazgató nagymértékben ki akarta cserélni a tanári kart. Az egyházasharaszti iskola három alsó tagozatos tanárt átvett, de csak azon az áron tudta őket státuszba venni, hogy nyugdíjazott három idősebb kollégát. Az iskolafenntartó társulásban az alsószentmártoni polgármester többször is megpróbálta megvétózni az egyházasharaszti iskola igazgatói kinevezésének meghosszabbítását. Hiba lenne azonban az alsószentmártoni önkormányzat akkori döntését kizárólag személyi ambíciókkal, vagy a remélt haszonszerzéssel magyarázni: hosszabb távon az önkormányzat önálló hatosztályos, majd nyolcosztályos iskolát szeretett volna felépíteni a faluban, „hazahozva a gyerekeket” az egyházasharaszti iskolából, és persze a siklósi katolikus iskolából is. Alsószentmártonban ma már több mint négyszer annyian élnek, mint Egyházasharasztiban. Az önkormányzat abban bízott, hogy a falu demográfiai helyzete, a növekvő gyerekszám reálissá teheti a tervet. Minden bizonnyal figyelmen kívül hagyták, hogy a katolikus egyház befolyása rendkívül nagy a faluban. Márpedig az egyház, illetve Lankó József tisztelendő minden erejével arra törekszik, hogy kimenekítse az alsószentmártoni gyerekeket a helyi, illetve az egyházasharaszti iskola kínálta szegregált, és silány feltételeket biztosító oktatási csapdájából. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
43
mht_zolnay 31.qxd
44
11/30/2007
6:18 AM
Page 44
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
Az alsószentmártoni iskolafejlesztési tervek persze semmivel sem kevésbé irracionálisak, mint az egyházasharaszti iskola fenntartása. Az önkormányzat nem számolt az önálló intézmény reális fenntartási költségeivel, miként azzal sem, hogy a pedagógusok nagymérvű és gyakori cseréje nemcsak a szakmai munkát lehetetleníti el, de az elbocsátott munkatársaknak fizetendő végkielégítések, illetve a sokasodó munkaügyi perek pótlólagos költségspirált indítanak el. Ugyanakkor kezdettől világos volt, hogy ha az önálló intézményfenntartás kudarcba fullad, a megszüntetésnek, illetve a „visszatagosításnak” is nagy ára lesz. Az alsószentmártoni tagiskola kiválására hivatkozva Egyházasharaszti hétmillió forint rendkívüli támogatást kapott a Belügyminisztériumtól. A következő évben az iskolafenntartó társulás önkormányzatai megszabadulhattak volna az iskolafenntartás terhétől és a képtelen beiskolázási helyzettől, vagy legalábbis megkísérelhették volna rávenni a környékbeli iskolákat, hogy befogadják az itteni tanulókat. A HEFOP 2.1.7 deszegregációs pályázata ugyanis lehetőséget adott volna a kizárólag cigány gyerekeket tanító egyházasharaszti iskola felszámolására. Az előzetes tervek szerint a 2005–2006-os tanévtől az iskola tanulóit a siklósi, a beremendi és a nagyharsányi iskolákba irányították volna, lehetőség szerint törekedve arra, hogy ne induljon el új szegregációs spirált egyik befogadó intézményben sem. Az integrációs projekt lebonyolítására 50 millió forint állt rendelkezésre. A leendő befogadó iskolák fenntartói ugyan még nem adták áldásukat a tervre, ám a döntés az egyházasharaszti iskolát fenntartó önkormányzatok kezében volt: ha megszüntetik az iskolát, azzal kényszerhelyzetbe hozhatták volna a környékbeli leendő befogadó iskolákat, illetve fenntartóikat is. Az öt község polgármestere támogatta a projektet; már csak arra volt szükség, hogy az érintett önkormányzatok állják az iskola felszámolásának költségeit, mindenekelőtt hajlandóak legyenek saját költségvetésük terhére kifizetni a végkielégítések összegét. A polgármesterek azonban azt követelték, hogy a végkielégítéseket is a projekt költségvetése terhére fizethessék ki. Erre természetesen nem volt lehetőség, így az iskolát fenntartó önkormányzatok visszaléptek a pályázattól. A fenntartók sem az iskolafenntartás, sem pedig a tisztes finanszírozás költségeit nem voltak hajlandóak állni. A tanulók szempontjából a legrosszabb döntés született: a gesztor önkormányzat deklarálta, hogy az iskolának kizárólag a normatív támogatásból kell fedeznie működési költségeit. Időközben az alsószentmártoni önkormányzat kénytelen volt tudomásul venni, hogy a 2005-ben módosított közoktatási törvény hosszú távon nem teszi lehetővé alsó tagozatos iskola önálló működtetését. Elvileg két lehetősége volt az alsószentmártoni önkormányzatnak: vagy továbbfejleszti az iskolát és önálló hat-, majd nyolcosztályos iskolát épít a faluban, vagy pedig tagintézményként „visszatagosítja” az iskolát az egyházasharaszti iskolához. A 2006-os önkormányzati választások mindkét iskolafenntartó településen jelentősen átrendezték a politikai erőviszonyokat. Alsószentmártonban új polgármester került az önkormányzat élére. Az új polgármester Vas Péter lett; egyike a falu három legfontosabb „bandagazdájának”, aki napszámosokat toboroz a közeli szőlészetekbe. Vas Péter elődjénél iskolázatlanabb és kiszámíthatatlanabb személyiségű ember, aki a falu oktatáspolitikájával kapcsolatban meglehetősen amorf elképzelésekkel vágott neki a falu vezetésének 2006 őszén. Egyrészt folytatta elődje veszélyesen költséges és a bizonytalan-
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 45
ságot fokozó személyi politikáját: azonnal felmondott a korábbi jegyzőnek, majd nem sokkal később visszavonta az iskolaigazgató megbízását. Rövid távon vissza akarta tagosítani a négyosztályos iskolát az egyházasharaszti iskola tagiskolájává, ugyanakkor váltig hangoztatta, hogy hosszú távon az a célja, hogy „hazahozza a gyerekeket”, tehát nyolcosztályos általános iskolát szeretne fejleszteni Alsószentmártonban. Az egyházasharaszti polgármester, Vida Dezső 2006-ban is megőrizte posztját, ugyanakkor a képviselő-testületből kiesett mindkét képviselő, aki személyesen érdekelt volt az iskola fennmaradásában. Megválasztották ugyanakkor a környék második legnagyobb mezőgazdasági vállalkozásának, a Szabó és Társa Kft.-nek az egyik tagját, Szabó Árpád Tamást. A képviselő-testületben többségbe kerültek azok, akik határozottan ellenzik az alsószentmártoni iskola „visszatagosítását” és egyáltalán, az iskola fenntartását. Alsószentmárton polgármestere hivatalának elfoglalása után nem sokkal, 2006. november végén normatívaigénylést nyújtott be a 2007. évre, majd ezt követően tárgyalásokat kezdett az egyházasharaszti polgármesterrel arról, hogy az alsószentmártoni négyosztályos iskolát már 2007 januárjától vissza kívánja adni. Ezzel Vas Péter végzetesen lerontotta tárgyalási pozícióját. Az egyházasharaszti polgármester, Vida Dezső ugyanis joggal hivatkozott arra, hogy nem lát garanciát arra, hogy a normatívát az alsószentmártoni önkormányzat időben átutalja majd az egyházasharaszti önkormányzat számlájára. Vas Péter csak a becsületszavát adhatta, ám ez kevés volt, mivel az alsószentmártoni önkormányzatnak számolnia kellett azzal, hogy hitelezői inkaszszóval leemelhetik számlájáról követeléseik összegét. Az önkormányzat például korábban bérhitelt vett fel, ráadásul munkaügyi perek sokaságára számíthat a jövőben. Vida Dezső tovább feszítette a húrt: azt követelte, hogy az alsószentmártoni önkormányzat adjon lehetőséget arra, hogy Egyházasharaszti leemelje számlájáról a pénzt. Ebbe az alsószentmártoni polgármester nem egyezhetett bele, így neki kellett viselni az ódiumát annak, hogy a megállapodás nem jött létre.31 Az alsószentmártoni négyosztályos iskola fenntartója tehát 2007 első félévében is az alsószentmártoni önkormányzat maradt. Ekkor már fél éve, tehát 2006 szeptemberétől működött Alsószentmártonban a Kis Tigris Gimnázium. Vas Péter 2007 februárjában megszüntette az általános iskola igazgatójának kinevezését, és a Kis Tigris Gimnázium igazgatóját bízta meg az általános iskola vezetésével. A tanárok egy része felmondott, mások betegállományba mentek, vagy kivették szabadságukat. Májusban új igazgató került az általános iskola élére, aki két további pedagógust vett fel. A tanév végére kezelhetetlen, kaotikus helyzet alakult ki. Nyáron újrakezdődtek a tárgyalások az iskola „visszatagosításáról”. Az egyházasharaszti polgármester kemény feltételeket szabott: az összes munkaügyi jogvita következményeit Alsószentmártonnak kell állnia. A megállapodás tervezete 2007. július 5-én került az egyházasharaszti képviselő-testület elé. A testület elutasította a megállapodást. Az egyházasharaszti képviselő-testület a július végén megtartott testületi ülésen sem engedett: mindenáron meg akartak szabadulni az iskolától, még ha fizikailag 31 Nehezítette a döntéshozatalt, hogy a 2006. októberi önkormányzati választásokat követően több hónapig döntésképtelen volt az iskolafenntartó társulás, mivel Siklósnagyfalu újraválasztott polgármesterét még a választások előtt jogerősen letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Polgármester hiányában nem lehetett összehívni a képviselő-testületet, illetve polgármesteri jelölés hiányában nem lehetett alpolgármestert választani. Az interregnum a 2007 februárjában megismételt polgármesterválasztásig tartott.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
45
mht_zolnay 31.qxd
46
11/30/2007
6:18 AM
Page 46
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
nem is tudják eltávolítani a faluból. A 2007–2008-as tanévtől kezdve a gesztor település Alsószentmárton lesz, ugyanakkor az alszószentmártoni négy osztály „visszatagozódik” az iskola tagintézményévé. Egyházasharasztit 2007 nyarán már egyértelműen a „fordított virilis helyzet” jellemezte: a falu meghatározó vállalkozó családjai, akik ellenérdekeltek az iskola fenntartásában, immár többségben vannak a képviselő-testületben, és kategorikusan elutasítják az oktatáspolitikai, illetve társadalompolitikai felelősségvállalást a kistérség legrosszabb pozíciójú tanulóiért. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a tanulók szempontjából az elképzelhető legroszszabb megoldás született. Az egyházasharaszti iskolába és az alsószentmártoni iskolába járó mintegy 220-230 diák továbbra sem szabadulhat ki a vákuumhelyzetként leírt szituációból: egyetlen közeli iskolacentrum sem lenne hajlandó őket befogadni, ugyanakkor a jelenlegi fenntartó társulás önkormányzatai is ellenérdekeltek a két székhelyen működő iskola fenntartásában, ebből adódóan minimális anyagi felelősséget sem vállalnak az iskoláért. Az oktatás személyi és tárgyi feltételei bizonyosan nem javulhatnak a jövőben. Ráadásul a gesztor település Alsószentmárton lett, amelynek 2006-ban megválasztott polgármestere eddigi munkájával bebizonyította, hogy még kevésbé képes racionális, a következményekkel is számot vető, felelős döntéseket hozni, mint elődje, vagy egyházasharaszti kollégája. Az egyházasharaszti önkormányzat 2005-ben 197 218 ezer forint kiadási előirányzattal számolt. Az oktatási kiadásokra nem kevesebb, mint 108 568 ezer forintot, az igazgatási feladatokra 20 395 ezer forintot, a körjegyzőség fenntartására 19 393 ezer forintot, míg a jóléti ellátásokra 13 099 ezer forintot irányoztak elő. A kiadási tételek azonban félrevezetőek. Az oktatási ágazat mérlege már ebben az évben is csaknem nullszaldós volt: a normatíva a kiadásoknak mintegy 89 százalékát fedezte, az önkormányzati kiegészítés aránya pedig az összes kiadásnak mindössze öt százaléka volt. A következő évtől az önkormányzat már egy fillérrel sem járul hozzá a költségekhez. A jóléti feladatok ellátásához kapott normatív támogatásoknak 22 százalékát vonja el az önkormányzat. 10. táblázat Egyházasharaszti oktatási célú bevételei és kiadásai 2005-ben Feladat
Óvoda Általános iskola Oktatási feladatok összesen
Intézmények saját bevétele (ezer Ft)
Normatív támogatás (ezer Ft)
0 6 895
8 080 96 096
6 895
104 176
Önkormányzati Összes ágazati kiegészítő ráfordítás támogatás, vagy (ezer Ft) elvonás (ezer Ft) 7 130 15 210 5 477 108 468 12 607
123 678
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 47
11. táblázat Egyházasharaszti jóléti célú bevételei és kiadásai 2005-ben Feladat
Pénzbeli és természetbeni szociális ellátások Rendszeres szociális pénzbeli ellátás Rendszeres gyermekvédelmi pénzbeli ellátás (RGYVT) Munkanélküli-ellátások (RSZS) Eseti pénzbeli szociális ellátások Eseti pénzbeli gyermekvédelmi ellátások
Pénzbeli és természetbeni szociális ellátások összesen
Intézmények Normatív saját bevétele támogatás (ezer Ft) (ezer Ft)
Önkormányzati kiegészítő támogatás, vagy elvonás (ezer Ft)
Pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekjóléti feladatok ellátása 3 759 Lakáshoz jutás és lakásfenntartási támogatás 629 Szociális és gyerekjóléti alapszolgáltatási feladatok 280 Egyes szociális feladatok kiegészítő támogatása 12 167
Összes ágazati ráfordítás (ezer Ft)
3 322 4 123 3 777 1 540 337
16 835
-3 736
13 099
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
4.4.3 A nagyharsányi iskolakörzet – az integráció vesztese Közoktatási szempontból a nagyharsányi iskolakörzethez tartozó három település, Nagyharsány, Kisharsány és Nagytótfalu is vákuumhelyzetben van, de a fenntartó és az iskola vezetése ezt a tényt évekig nem akarta tudomásul venni. A nagyharsányi önkormányzat úgy vélte, hogy a falu mérete és a kőbánya biztosította gazdasági szerepe miatt az iskola vonzereje is megmarad, legalább olyan mértékben, hogy érdemes legyen hosszabb távra tervezni. Az önkormányzat jelentős összegért felújította az iskolaépületet; a munkára mintegy 100 millió forintot fordítottak, az összeg felét pedig az önkormányzat saját forrásaiból állta. Beépítették a tetőteret, tornacsarnokkal, könyvtárral, szaktantermekkel bővítették az épületet. Az iskola vezetése pedagógiai kínálatát integrációs programokkal egészítette ki. A nagyharsányi iskola igazgatója, Hirt János a régió legfontosabb oktatási integrációs programját indította el. Az iskolában a fizika és a matematika, valamint az idegennyelv-órákon multimédiás eszközöket használnak. Az angol- és németnyelv-oktatás kapcsán az iskola résztvevője az ELTE e-mail-nyelvoktató projektjének: a diákok egy bizonyos nyelvi szint elérését követően rendszeres levelező kapcsolatban állnak az angol és német partner intézmények diákjaival; az iskola tanulói kiemelkedő eredményeket értek el az országos idegen nyelvi levelező versenyeken. Mindez nem segít; az elvándorlást nem sikerül megállítani. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
47
mht_zolnay 31.qxd
48
11/30/2007
6:18 AM
Page 48
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
A két társfenntartó település, Kisharsány és Nagytótfalu diákjait háztól házig szállítja az iskolabusz. Négy óvónői és tanítói diplomával egyaránt rendelkező pedagógus középső óvodai csoporttól az általános iskola harmadik osztályáig viszi a gyerekeket. Ugyancsak áthidaló a nyelvoktatás: középső csoporttól harmadik osztályig idegen nyelvi szakköröket tartanak, majd a szakköröket fokozatosan váltják fel a tanórák. Az iskola 2003-ban lett integrációs bázisintézmény; ennek feltétele természetesen a sajátos nevelési igényű tanulók integrációja volt. Az alsó tagozatos kisdiákokat egyszerre, a felső tagozatos sajátos nevelési igényű tanulókat felmenő rendszerben integrálták. Az integrációnak voltak előzményei. Néhány évvel korábban a készségtárgyak óráin már közösen vettek részt társaikkal a sajátos nevelési igényű tanulók. Az együttnevelés során a matematikát és magyart tanító tanárok megjelölték a tanmeneteknek azokat a részeit, amelyeket az immár társaikkal együtt tanuló sajátos nevelési igényű diákok nehezebben értenek meg, és az órai munka során ezekben a szakanyagrészekben igyekeztek pótlólagos segítséget nyújtani azoknak, akiknek valóban nehézségeik voltak a tananyag követésében. Szükség esetén gyógypedagógus szaktanár is segített. Az együttnevelés tehát lehetőséget adott arra, hogy a sajátos nevelési igényű tanulóknak az egész tananyagot „felkínálják”, míg a szegregált oktatás során eleve csökkentett tananyagot tanítanak. Másrészt a módszer lehetőséget adott arra, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók státusza részben rejtve maradjon társaik előtt. Az iskola megnyert egy HEFOP 2.1.3 pályázatot; a pályázat célja a hátrányos helyzetű tanulók integrációs felkészítésének támogatása intézményi együttműködés keretében. A két konzorciumi partner a drávaszabolcsi és a kémesi iskola volt. Igaz, mire a projekt elkezdődött, annak legfőbb tartalmi eleme, az IPR (Integrált Pedagógiai Rendszer) bevezetése részben ellehetetlenült, illetve csak a kooperatív pedagógiai módszer megvalósításának volt értelme, ugyanis a nagyharsányi iskolában már csak egyetlen évfolyamon voltak párhuzamos tanulócsoportok. A beiskolázás során az iskola vezetése igyekezett ellenállni a szülők szelekciós nyomásának. A drávaszabolcsi iskolában nincsenek párhuzamos osztályok, miként a kémesi iskolában sem. A három település között nincs iskolai migráció. Még lényegesebb akadálya az érdemi integrációs programok megvalósításának, hogy mindhárom beiskolázási körzet „iskolai migrációs” egyenlege negatív, így aligha válogathatnak a diákok között. Ellenkezőleg, a drávaszabolcsi és a nagyharsányi iskola léte függ attól, hogy sikerül-e megfékezniük a beiskolázási körzetben élő tanulók további elvándorlását. A projekt során a nagyharsányi iskola a matematika és a magyar nyelv és irodalom szaktantárgyi integrációs modellt dolgozta ki. A két konzorciumi partneriskola hozzájárulása a projekthez inkább csak formálisnak látszik: a drávaszabolcsi iskola az életvitelre vonatkozó programok; a kémesi iskola pedig az iskola és a szülők együttműködésére vonatkozó programok kidolgozására vállalkozott. Az integrációs program keretében az iskolában tanító pedagógusok elvégezték a kooperatív tanítási tanfolyamot. Emellett az iskolában 53 roma gyerek tanul különböző szinten és órakeretben beás nyelvet. Nagyharsányba az 1960-as években költöztek nagyobb számban muncsán anyanyelvű cigányok Alsószentmártonból, mivel a helyi termelőszövetkezetnek szüksége volt munkájukra. Jelenleg az iskola tanulóinak mintegy harmada roma, és ez az arány végzetes. Nagyharsány hozzávetőlegesen egyenlő távolságra van Villánytól, Beremendtől és Siklóstól; a két társfenntartó település valamivel közelebb is van Siklóshoz, mint a
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 49
gesztor község. A roma tanulók aránya pedig magasabb, mint a konkurens három iskolafenntartó település önkormányzati iskoláiban. Csakhogy ma már rendkívül nagyarányú a tanulói elvándorlás a nagyharsányi beiskolázási körzetből; ha valamennyi körzetes tanuló a nagyharsányi iskolába járna, a roma tanulók aránya csak 20 százalékos lenne; igaz, ez az arány is magasabb, mint a környező szívóiskolákban. Ma már nehéz megállapítani, hogy vajon a roma tanulók viszonylag magas aránya, vagy az integrációs programok indították-e el a végzetes tanulói elvándorlási folyamatot. Mindenesetre az iskola a létét is veszélyeztető csapdahelyzetbe került. Az integrációs projektek egyre inkább elriasztják a nem cigány szülőket, és ezen az iskola impozáns pedagógiai kínálata sem segít. A nagyharsányi iskolakörzetben élő nem cigány szülők egy része a szó szoros értelmében akár gyengébb iskolát is hajlandó választani gyerekének, csak azért, mert ott alacsonyabb a roma tanulók aránya. Ha az elvándorlás folyamata nem áll meg, akkor a nagyharsányi iskola tanulólétszáma a fenntarthatóság határa alá csökken, és az iskolát be kell zárni, vagy legalábbis tagiskolaként be kell tagosítani valamelyik környékbeli nagyobb iskolához. Az intézmény hosszú távú fennmaradását csak az „elcigányosodás” biztosítaná, ha esetleg sikerülne nagyobb számban roma diákokat ide csábítani a környékbeli falvakból, mindenekelőtt az egyházasharaszti iskolakörzetből. Csakhogy ebben az esetben végképp ellehetetlenülne az integrációs program. A kistérségi intézményi integrácó keretében a környéken négy oktatási központot alakítanak ki. Nagyharsány hozzávetőlegesen egyenlő távolságra fekszik Beremendtől, Villánytól és Siklóstól, így elvben bármelyik leendő központhoz csatlakozhatna. A kistérségi társulás Beremendet javasolta, ám ezt a nagyharsányi önkormányzat elutasította. A villányi és a siklósi intézményi integráció elképzelését is ellenérzések kísérik: az iskola attól tart, hogy bármelyik alternatíva mellett dönt is az önkormányzat, az felszámolná, vagy legalábbis jelentősen korlátozná a nagyharsányi iskola önállóságát, és veszélybe kerülnének az évek alatt kifejlesztett integrációs és innovációs programok. Különösen az integrációs programokat féltik, hiszen a siklósi és a villányi iskolák egyikében sincs hasonló pedagógiai program, és erősen kétséges, hogy a tagintézménnyé degradált nagyharsányi iskola hozzájuthatna-e a programokat finanszírozó támogatásokhoz. Siklós esetében attól is tart az iskola vezetése, hogy az intézményi betagozódás felgyorsítaná az elvándorlást. A nagyharsányi önkormányzat azt javasolta, hogy önállóan csatlakozhasson a kistérséghez és egyetértett ezzel a másik két társfenntartó település is. Ezt a megoldást viszont a kistérségi társulás utasította el. Az intézmény sorsa tehát egyelőre bizonytalan.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
49
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 50
5. Iskolai migráció 5.1 Iskolai túlkínálat A tíz iskola közül egyértelműen szívóiskolának tekinthető Siklós két önkormányzati és két egyházi fenntartású iskolája, valamint kisebb mértékben, de a beremendi általános iskola is. A vizsgált beiskolázási körzetekre enyhe szívóhatást gyakorol a szomszédos Harkány, illetve Villány általános iskolája. Ugyanakkor a harkányi és a villányi iskolák társfenntartói illetve a vonzáskörükhöz tartozó települések kiesnek a vizsgált körzetből, így a két iskola adatait nem vettük számításba. Jóllehet a drávaszabolcsi iskolakörzetből mindenekelőtt a harkányi iskola szívja el a tanulókat, ám a drávaszabolcsi iskolakörzet szervesen kötődik a többi vizsgált iskolakörzethez. A tíz iskolába közel kétezer tanuló jár; a tanulók mintegy 29 százaléka roma. Az egyházasharaszti iskolába csak cigány tanulók járnak; a siklósi katolikus iskola ma már cigány többségű, a drávaszabolcsi iskola diákjainak közel fele, a nagyharsányi iskola diákjainak pedig harmada roma. Az „elcigányosodás” hatása kettős: egyrészt a roma tanulók arányának növekedése az elsődleges oka annak, hogy a nem cigány szülők gyerekeiket máshová járatják iskolába. A folyamat öngerjesztő és egy ponton túl megállíthatatlan. A nagyharsányi iskola esetében a szó szoros értelmében állíthatjuk, hogy a szülők inkább rosszabb iskolába íratják gyerekeiket, mert sokallják a cigány diákok arányát. Másrészt azonban több iskolaigazgató is kénytelen volt tudomásul venni, hogy a roma diákok nélkül már bezárták volna intézményüket, és iskolájuk további léte a roma tanulóktól függ. Az iskolák közül a mattyi általános iskola felső tagozata 2006 szeptemberétől megszűnt, a diákokat a siklósi Batthyány Kázmér iskola vette át, és 2007 januárjától a mindössze 13 tanulóval működő alsó tagozat is a siklósi iskola tagiskolájává vált. A drávaszabolcsi iskola 2000-ben a megszűnés határán volt, de a következő években az iskolának sikerült stabilizálnia helyzetét, majd pedig növelnie tanulólétszámát. Folyamatosan csökken a siklósi katolikus és a református iskola tanulólétszáma; utóbbi fennmaradásában igazgatója is kételkedik. Veszélyes helyzetbe kerülhet a nagyharsányi iskola is, ha nem sikerül megállítani a tanulólétszám folyamatos csökkenését. Az iskolai túlkínálat mindazonáltal viszonylagos. A kitelepülések iskoláinak létszáma szükségképpen alacsony, ugyanakkor több nehéz helyzetbe került iskola tanulólétszáma a nagyarányú iskolai elvándorlás miatt csökkent kritikus szintre. Egyértelmű túlkínálatról csak Siklós esetében beszélhetünk. Az alig tízezres városban nincs annyi tanuló, amennyi hosszú távon lehetővé tenné két önkormányzati és két egyházi fenntartású általános iskola működését.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 51
12. táblázat Tanulók megoszlása a vizsgált iskolában
Iskola Egyházashararszti Á. I. Alsószentmártoni Á. I. (1–4. évfolyam) Beremendi Á. I. Nagyharsányi Á. I. Mattyi Á. I. Drávaszabolcsi Á. I. Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. Összesen
Tanulócsoportok száma 10
Roma Roma SniSni-tanulók Tanulók tanulók tanulók tanulók tanításának száma száma aránya (%) száma ellege Szegregált, 175 175 100 21 osztatlan
4
52
52
100
14 8 2 8
284 151 13 150
31 53 2 72
11 35 48
11 10 0 9
16
368
49
13,3
2
18
470
21
4,4
6
11
168
101
59
27
140
13
9
3
1971
569
29
87
Integrált Integrált Integrált Integrált, speciális ellátás nélkül Integrált, speciális ellátás nélkül Szegregált, osztatlan Részben integrált
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel 5.2 Kimeneti eredmények: továbbtanulás A vizsgált iskolákat 2006-ban elvégző diákok több mint felét a siklósi gimnázium, illetve a siklósi és a villányi szakiskolák vették fel. Közel harmaduk Pécsre ment továbbtanulni. Számottevő még a mohácsi és a szentlőrinci iskolák vonzása is. A végzős nyolcadikosok által célba vett iskolák közül természetesen a pécsi elit gimnáziumoknak és elitnek számító egyházi gimnáziumoknak van a legnagyobb presztízse. A második kategóriába néhány vonzó pécsi szakközépiskola és a siklósi gimnázium tartozik. A hierarchia harmadik fokát távolabbi oktatási központok, Mohács, Bóly, Szentlőrinc szakközépiskolái jelentik. Végül maradnak a siklósi, a villányi és a távolabbi szakiskolák azoknak, akik kiszorulnak az előző három intézményi kategóriából. Nem könnyű meghúzni a határt a munkapiacon teljesen hasznavehetetlen és a valamennyire értékesíthető tudást nyújtó képzési formák között. Minden bizonnyal nemcsak a szakmák, hanem a leendő végzősök „piacképessége” is meghatározó, tehát az egyes szakmák hasznosíthatósága attól is függ, hogy művelője rendelkezik-e kapcsolatokkal, vagy alaptőkével. A siklósi és a villányi szakképző iskola senkit nem utasít el. A siklósi szakképző iskolában a legtöbben kereskedőnek, pincérnek és asztalosnak tanulnak, ugyanakkor senki nem jelentkezett villanyszerelőnek, géplakatosnak, és a dajkaképző szak iránt sem volt érdeklődés. A villányi mezőgazdasági szakképző iskola borászati szakmáit csak azok képesek hasznosítani, akiknek sikerül bejutniuk a borászok meglehetősen zárt világba. A környék általános iskoláiban végzett roma fiataloknak két speciális továbbtanulási lehetőségük van. Az egyik a pécsi Gandhi Gimnázium, amely bizonyos megszoríEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
51
mht_zolnay 31.qxd
52
11/30/2007
6:18 AM
Page 52
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
tásokkal a jó pécsi gimnáziumok sorába tartozik. Hasonló ambíciókkal indult el 2006 szeptemberében az alsószentmártoni Kis Tigris Gimnázium, amelynek fenntartója a Tan Kapuja Buddhista Egyház, így az intézmény számíthat az egyházi iskoláknak járó emelt összegű normatív támogatásra. A Kis Tigris Gimnáziumot a környéken határozott ellenszenv övezi. A jelentősebb számú roma diákot tanító általános iskolák igazgatói a buddhista fenntartású alsószentmártoni gimnáziumot lényegében nem tartják valódi gimnáziumnak, és úgy vélik, hogy a roma diákok különösebb erőfeszítés nélkül bekerülhetnek és elvégezhetik, miközben az érettségihez szükséges tudásnak a töredékét sem sajátítják el. Az első tanév tapasztalatai alapján aligha lehet megítélni, hogy a Kis Tigris Gimnázium azoknak a cigány diákoknak nyújt alternatívát, akik egyébként aligha kerülnének be bármilyen középiskolába, illetve perspektívát adó szakképző intézménybe, vagy pedig nagyobb presztízsű középiskolákkal szemben kínál könnyebb továbbtanulási lehetőséget a tehetséges roma diákoknak. Egyetlen év továbbtanulási adatai alapján csak fenntartásokkal következtethetünk az egyes általános iskolák színvonalára, hiszen a kimeneti eredmények éppen a hozzáadott pedagógiai munka értékét nem képesek érzékeltetni. Ha mégis megpróbálunk valamiféle rangsort felállítani, szembeötlő, hogy a siklósi katolikus iskola továbbtanulási eredményei semmivel sem jobbak az egyházasharaszti iskoláénál. A válasz13. táblázat A vizsgált iskolák nyolcadik osztályát 2006-ban elvégzők továbbtanulási céliskolái Továbbtanulási céliskola Pécsi elit gimnáziumok Pécsi Gandhi Gimnázium Pécsi egyházi gimnáziumok Siklósi gimnázium Komlói gimnázium Alsószentmártoni Kis Tigris Gimnázium Pécsi szakközépiskolák Mohácsi szakközépiskola Szentlőrinci szakközépiskola Bólyi szakközépiskola Szekszárdi szakközépiskola Pécsi szakiskola Siklósi szakiskola Villányi szakiskola Mohácsi szakiskola Bólyi szakiskola Sellyei szakiskola Összesen
Az összes továbbtanuló arányában 10% 4% 3% 27% 1% 1% 10% 3% 3% 1% 1% 4% 20% 7% 5% 1% 1% 100%
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 53
tási lehetőséggel bíró diákok számára a drávaszabolcsi iskola is versenyképtelennek számít, legalábbis továbbtanulási adatai alapján. A siklósi református iskola továbbtanulási mutatói ugyanakkor a két önkormányzati iskoláéra hasonlítanak; az iskola ennek ellenére a megszűnés határára került az alacsony tanulói létszám miatt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a nagyharsányi iskola diákjainak harmada roma, az iskola továbbtanulási eredményeit kiemelkedően jónak tarthatjuk. 14. táblázat Továbbtanulási arányok a vizsgált iskolák nyolcadik osztályát 2006-ban végzettek között Iskola
Továbbtanulási céliskola Gimnázium
Továbbtanulási céliskola Szakiskola
15 13 12 4 5
Az összes továbbtanuló arányában (%) 60 38 43 50 56
10
22
39
8
17
16
34
30
1
4
15
65
11
50
5
23
6
27
102
40
42
17
109
43
Továbbtanulók száma Egyházasharaszti Á. I. Beremendi Á. I. Nagyharsányi Á. I. Mattyi Á. I. Drávaszabolcsi Á. I. Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. Összesen
Továbbtanulási céliskola Szakközépiskola TovábbAz összes tanulók továbbszáma tanuló arányában (%) 1 4 8 24 9 32 0 4 44
9 13 7 4 0
Az összes továbbtanuló arányában (%) 36 38 25 50 0
29
51
6
23
49
7
Továbbtanulók száma
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
5.3 Iskolai migráció a 2006–2007-es tanévben Iskolánként összeírtuk a bejáró tanulókat, ugyanakkor a jegyzőségek előzetes várakozásunk ellenére sem tartják nyilván a területükön élő iskolaköteles diákokat. A vizsgálat keretei csak arra adtak lehetőséget, hogy a két szomszédos iskolaközpont, Harkány és Villány iskoláiban összeírjuk a vizsgált településekről bejáró tanulókat. Azt tehát nem tudjuk, hogy az általános iskolás korú gyerekek közül hányan tanulnak kollégistaként távolabb, például hat- vagy nyolcosztályos pécsi középiskolákban. Ezzel a megszorítással is állíthatjuk, hogy az általunk vizsgált iskolakörzetek összességükben meglehetősen zártak; a tanulóknak csak kevesebb, mint két százaléka jár el a közeli két iskolaközpontba, Harkányba és Villányba. Ugyanakkor a harkányi és villányi iskolákba bejáró tanulók között elenyésző az itteni tanulók aránya. A külső körzetekből bejáró tanulók aránya valamivel nagyobb, de összességében nem éri el a három százalékot. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
53
mht_zolnay 31.qxd
54
11/30/2007
6:18 AM
Page 54
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
Összességében mérsékelt a tanulói migráció, ám az összevont adat valójában elfedi a jelenség lényegi, az egész rendszer működőképességének határait feszegető elemeit. Foglaljuk össze ismét a kialakult helyzet legfőbb jellemzőit: A siklósi iskolaközpont vonzása kétirányú: egyrészt a két önkormányzati iskola lefölözi a környékbeli iskolák diákjait, másrészt a két egyházi iskola életben maradása érdekében elszívja a környékbeli iskolakörzetek cigány tanulóinak mobilabb részét. A beremendi iskola az egyházasharaszti iskolakörzet nem cigány tanulóinak egy részét fölözi le. Két iskolakörzetben az elvándorlási arány több mint 40 százalékos. Az öt települést felölelő egyházasharaszti iskolakörzetben egészen abszurd helyzet alakult ki. A két nem cigány többségű település diákjainak 96 százaléka körzeten kívüli iskolába jár; a gesztor település, tehát Egyházasharaszti diákjainak 90 százaléka máshová jár iskolába. Pontosabban a két település nem cigány tanulói kivétel nélkül máshová járnak, az egyházasharaszti iskolába pedig kizárólag roma, döntő többségükben a társfenntartó szomszédos cigány többségű falvakból átbuszozó tanulók járnak. A képtelen beiskolázási gyakorlat az oka annak, hogy a fenntartók az állami normatíván túl egyetlen fillérrel sem támogatják az iskolát. A nagyharsányi iskola nyitott szellemű, innovatív és lehetőségeihez mérten sokoldalú pedagógiai kínálatot nyújtó iskola, amely figyelemre méltó hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Ennek ellenére az iskolakörzetből a diákok több mint 40 százaléka elvándorol, akár rosszabb iskolákba is; a vészes tanulólétszámcsökkenés pedig hosszú távon az iskola létét veszélyezteti. Ennek alapvető oka, hogy a diákok harmada roma. Ugyanakkor az iskola többéves integrációs erőfeszítései, és a megvalósított integrációs projektek erősítették a választási lehetőséggel rendelkező iskolahasználó családok körében az intézmény rossz reputációját és gyorsították a nem cigány tanulók elvándorlását. 15. táblázat A tanulók összetétele a vizsgált iskolákban Iskolakörzet /település
Siklós Beremend Drávaszabolcs Matty Egyházasharaszti Alszószentmárton 1–4. Nagyharsány Összesen
Iskolakörzetben/ településen élő tanulók száma
878 255 169 13 292 78 244 1929
A körzeti iskolá(k)ba, illetve az adott település iskoláiba járók száma 1146 284 150 13 175 52 151 1971
A vizsgált településekről bejáró tanulók száma 221 38 0 0 0 0 7 266
Egyéb A vizsgált Más iskolákba településekről iskolákba eljárók eljárók száma bejáró tanulók száma száma 55 0 0 0 0 0 0 55
0 9 4 0 117 26 94 250
4 0 15 0 0 0 6 25
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 55
5.3.1 „Külső” szívóiskolák A villányi iskolába 7 tanuló jár a vizsgált településekről, egy kivételével a nagyharsányi iskolakörzetből. A harkányi iskolába 15 diák jár a vizsgált településekről, kivétel nélkül a drávaszabolcsi iskolakörzetből.
16. táblázat A Villányi Alapfokú Oktatási és Nevelési Központba bejáró tanulók megoszlása a 2006–2007-es tanévben Tanulók száma Villányi tanulók Társfenntartó száma településekről bejáró tanulók száma 313
190
96
A vizsgált településekről Egyéb településekről Bejáró tanulók bejáró körzeten kívüli bejáró tanulók száma összesen tanulók száma száma Nagyharsány: 5 Kisharsány: 1 20 123 Siklós: 1 Összesen: 7
Bejáró tanulók aránya 39
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel 17. táblázat A harkányi Kitaibel Pál Általános Iskolába bejáró tanulók megoszlása a 2006–2007-es tanévben Tanulók száma
452
Harkányi Társfenntartó tanulók településekről bejáró száma tanulók száma 207
104
A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli tanulók száma Drávaszabolcs: 9 Drávapalkonya: 1 Drávacsehi: 3 Gordisa: 2 Összesen: 15
Egyéb településekről bejáró tanulók száma
Bejáró tanulók száma összesen
Bejáró tanulók aránya
126
245
54
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
5.3.2 A szívóiskolák A vizsgált iskolakörzetekben két település öt iskolája számít szívóiskolának, az alább következő iskolákat sorolva ide.
5.3.2.1 Siklós A siklósi diákok 82 százaléka a két önkormányzati iskolába jár. A református iskolába a siklósi diákok 11 százaléka iratkozik be, míg a katolikus iskolát a helyi tanulókEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
55
mht_zolnay 31.qxd
56
11/30/2007
6:18 AM
Page 56
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
18. táblázat A siklósi iskolákba járó siklósi általános iskolás tanulók megoszlása iskolák között a 2006–2007-es tanévben Iskolák
Tanulók száma
Batthyány Kázmér Á. I. Kanizsai Dorottya Á. I. Szent Imre Katolikus Á. I. Sztárai Mihály Református Á. I. Összesen
368 470 168 140
A siklósi tanulók száma 284 429 65 96 874
A siklósi A siklósi iskolákba tanulók aránya járó siklósi tanulók (%) megoszlása (%) 77 32 91 50 39 7 69 11 100
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel 19. táblázat A siklósi iskolákba bejáró tanulók megoszlása a 2006–2007-es tanévben Iskola
Tanulók száma
Siklósi tanulók száma
A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli tanulók száma
Batthyány Kázmér Á. I.
368
284
Kanizsai Dorottya Á. I.
470
429
Szent Imre Katolikus Á. I.
168
61
Sztárai Mihály Református Á. I.
140
96
1146
874
Nagyharsányi körzet: 42 Egyházasharaszti körzet: 6 Drávaszabolcsi körzet: 1 Beremendi körzet: 3 Mattyi körzet: 10 Összesen: 62 Nagyharsányi körzet: 18 Egyházasharaszti körzet: 7 Beremendi körzet: 2 Mattyi körzet: 2 Drávaszabolcsi körzet: 1 Összesen: 30 Egyházasharaszti körzet: 71 Nagyharsányi körzet: 20 Drávaszabolcsi körzet: 2 Beremendi körzet: 1 Összesen: 94 Egyházasharaszti körzet: 18 Nagyharsányi körzet: 14 Mattyi körzet: 2 Beremendi körzet: 1 Összesen: 35 221
Összesen
Egyéb településekről bejáró tanulók száma 22
Bejáró Bejáró tanulók száma tanulók összesen aránya (%) 84 23
11
41
9
13
107
64
9
44
31
55
276
24
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel nak csupán 7 százaléka választja. A két önkormányzati iskola közül a város első számú elit iskolájának számító Kanizsai Dorottya iskola diákjainak mindössze 9 százaléka bejáró, míg a Batthyány Kázmér iskolában a bejáró diákok aránya 23 százalék. Igaz, ez az arány formális okok miatt csökkenni fog, mivel a mattyi iskola helyben ma-
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 57
radó alsó tagozata szervezetileg a siklósi anyaiskola tagiskolájaként működik 2007től. Ugyanakkor a bejáró diákok eloszlása egyenletesebb, mint a siklósi diákoké. A két önkormányzati iskolába jár az összes bejáró diák 45 százaléka, az általunk vizsgált településekről bejáró diákoknak pedig 42 százaléka. Eltérő viszont a bejáró diákok öszszetétele. A két önkormányzati iskola mindenekelőtt a nagyharsányi és az egyházasharaszti iskolakörzet nem cigány tanulóit fölözi le. A református iskola diákjainak már csaknem harmada bejáró; a bejárók között növekszik az alsószentmártoni roma diákok aránya. A katolikus iskola diákjainak ma már 64 százaléka bejáró, a bejáróknak pedig csaknem 70 százaléka Alsószentmártonból buszozik a kisvárosba. Az iskola ma már cigány többségű, és ez a tény végképp minimálisra csökkenti vonzerejét a siklósi családok szemében.
5.3.2.2 Beremend A beremendi iskolának a 2006–2007-es tanévben is 283 tanulója van, de tartanak attól, hogy ha a létszámcsökkenés folytatódik, Beremend elveszítheti iskolaközpont szerepét. Az iskolában angolt tanítanak, és mintegy 60 diák hangszeres zenét tanul. A tizenegy sajátos nevelési igényű tanulót néhány éve integráltan oktatják. A tanulóknak mintegy 13 százaléka, összesen 38 diák bejáró; a bejárók szinte kizárólag az egyházasharaszti iskolakörzet nem cigány tanulói közül kerülnek ki. Kistapolca 29 általános iskolás diákja közül 25 Beremendre jár. Az iskolakörzetből 9 diák jár a siklósi és a nagyharsányi iskolákba. A siklósi iskolák és a nagyharsányi iskola mindenképpen riválisai a beremendi iskolának. Nem azért, mert az itten beiskolázási körzetből Siklósra és Nagyharsányba járó diákok száma túlságosan nagy lenne, hanem mert a beremendi iskolába bejárók, illetve a beremendi iskola „merítési körzeteiben” élők számára alternatívát nyújthatnak. A siklósi és a nagyharsányi önkormányzati iskolákba, illetve a siklósi református iskolába máris 19 nem cigány diák jár Egyházasharasztiból és Kistapolcáról; ezek a diákok a beremendi iskolába is járhatnának. A beremendi önkormányzatnak, illetve az iskola vezetésének nincsenek eszközei arra, hogy befolyásolja a szülők döntését. A bejáró gyerekekekért folyó rivalizálásnak azonban nem ugyanolyan tétje van az érintett iskolák számára. A beremendi iskola regionális szerepét akarja megőrizni, a siklósi református iskola és a nagyharsányi iskola viszont a létéért küzd.
20. táblázat A beremendi iskolába bejáró tanulók megoszlása a 2006–2007-es tanévben Tanulók száma 284
Beremendi tanulók Kásádi tanulók száma száma 219
27
A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli tanulók száma Egyházasharaszti körzet 36 Siklós 2 Összesen 38
Körzeten kívüli tanulók Körzeten kívüli tanulók száma összesen aránya (%) 38
13
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
57
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 58
21. táblázat A körzeti iskolába és a körzeten kívüli iskolába járó tanulók száma a beremendi beiskolázási körzet településeiről a 2006–2007-es tanévben A beiskolázási körzethez A körzeti tartozó települések iskolába jár Beremend
Beremend összesen Kásád Kásád összesen Beiskolázási körzet összesen
219
Körzeten kívüli céliskola Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. Nagyharsányi Á. I. Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I.
219
Körzeten kívüli céliskolába jár
A beiskolázási Körzeten kívüli körzetben élő tanulók céliskolába járók száma összesen aránya (%)
3 2 1 2 1 9
127
7
27 27 246
9
4
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
5.3.3 A „tartalék” iskolakörzetek
5.3.3.1 Drávaszabolcs A drávaszabolcsi iskolának 2000-ben csupán 115 tanulója volt. A tanulólétszám mára 150-re emelkedett, az iskola elvándorlási aránya pedig csökkent. Ma már az iskolakörzetben élő diákoknak csak 11 százaléka választja a harkányi iskolát, illetve néhányan valamelyik siklósi iskolát.
5.3.3.2 Matty A mattyi iskola a 2005–2006-os tanévben még nyolc évfolyamos volt. Igaz, a nyolc évfolyamon mindössze 29 diák tanult, és az ő oktatásukat is négy osztatlan tanulócsoportban szervezték meg. A tanulók kivétel nélkül mattyiak voltak, illetve a Mattyhoz tartozó külterületeken éltek. A következő tanévben, 2006 szeptemberében már csak alsó tagozat indult. A felső tagozatos diákokat a siklósi Batthyány Kázmér iskolához körzetesítették, majd 2007 januárjától a mattyi alsó tagozatos iskola is a siklósi Batthyány Kázmér iskola tagiskolája lett. A 2006–2007-es tanévben a mattyi alsó tagozatos iskolában mindössze 13 helybeli diák maradt, akik két osztatlan tanulócsoportba jártak. 2007 szeptemberétől aztán végképp megszűnt az általános iskolai oktatás a faluban. A 2006–2007-es tanévben a siklósi Batthyány Kázmér iskolába 10 mattyi felső tagozatos diák járt, így őket már nem tekinthetjük körzeten kívülieknek. A Kanizsai Dorottya iskolába és a Sztárai Mihály református iskolába egyaránt 2-2 mattyi tanuló járt.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 59
22. táblázat A körzeti iskolába és a körzeten kívüli iskolába járó tanulók száma a drávaszabolcsi beiskolázási körzet településeiről a 2006–2007-es tanévben A beiskolázási körzethez A körzeti tartozó települések iskolába jár Drávaszabolcs Drávaszabolcs összesen Drávapalkonya Drávapalkonya összesen Drávacsehi Drávacsehi összesen Gordisa Gordisa összesen Beiskolázási körzet összesen
45
Körzeten kívüli céliskola Harkány, Kitaibel Pál Á. I. Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I.
45 44
10 Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. Harkány, Kitaibel Pál Á. I.
44 25
18
46
4
28
7
169
11
3 3
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. Harkány, Kitaibel Pál Á. I.
55
1 1 2
Harkány, Kitaibel Pál Á. I.
25 36
Körzeten kívüli Tanulók Körzeten kívüli céliskolába jár száma céliskolába járók összesen aránya (%) 9 1
36
2 2 4
150
19
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel A mattyi iskola diákjainak „körzetesítése” a siklósi iskolához nem ütközött nehézségbe. Viszonylag csekély számú diák elhelyezését kellett megoldani, és a tanulók között mindössze három roma akadt; ők is a zárt, református falu által befogadott, asszimilált családokban éltek.
5.3.3.3 Egyházasharaszti, Alsószentmárton Az egyházasharaszti iskolai körzet tanulóinak 40 százaléka nem a körzeti iskolába jár. A gesztor településről, Egyházasharasztiból 25 diák jár naponta Siklósra, 6 tanuló a Beremend felé tartó autóbuszra száll fel, és mindössze négy roma tanuló marad a helyi iskolában. Kistapolcáról 25 diák Beremendre utazik, hárman a nagyharsányi iskola felé indulnak, egy diák pedig Siklósra buszozik. A körzeti iskolába mindössze egyetlen diák jár. Az egyházasharaszti iskolát a négy egyházasharaszti és egy kistapolcai diák mellett reggelente 98 alsószentmártoni, 54 siklósnagyfalui és 18 oldi diák népesíti be. A siklósi önkormányzati iskolákba 6 diák, a beremendi iskolába 36 diák, a nagyharsányi iskolába pedig 5 diák jár az egyházasharaszti iskolakörzetből. Szüleik azért döntöttek úgy, hogy vállalják a napi ingázást, mert úgy gondolták, hogy csak így tudják kimenekíteni őket az egyházasharaszti iskolából. A környékbeli iskolakörzeteket választók közül 71, zömében roma diák a siklósi katolikus iskolába jár, míg 7, ugyancsak katolikus alsószentmártoni roma diák a siklósi református iskolában tanul. Őket is a helyi iskolából „menekítendő” irányították szüleik a siklósi egyházi iskolákba, jóllehet az őket befogadó siklósi iskolák presztízse sokEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
59
mht_zolnay 31.qxd
60
11/30/2007
6:18 AM
Page 60
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
kal rosszabb, mint az önkormányzati iskoláké. A katolikus iskola mára cigány többségűvé vált, így az oda járó roma tanulók Siklóson is szegregált körülmények között tanulhatnak. 23. táblázat A körzeti iskolába és a körzeten kívüli iskolába járó tanulók száma az egyházasharaszti beiskolázási körzet településeiről a 2006–2007-es tanévben A beiskolázási körzethez tartozó A körzeti Körzeten kívüli céliskola Körzeten A beiskolázási Körzeten kívüli települések iskolába kívüli körzetben élő tanulók céliskolába járók jár céliskolába jár száma összesen aránya (%) Egyházasharaszti 4 Siklós, Battyhány Kázmér Á. I. 5 Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 5 Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 10 Siklós, Sztárai Mihály 5 Reformárus Á. I. Beremendi Á. I. 6 Egyházasharaszti összesen 4 31 35 86 Alsószentmárton 1–4. 98 Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 1 Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 26 Siklós, Sztárai Mihály 7 Református Á. I. Alsószentmárton 1–4. 98 34 132 26 összesen Siklósnagyfalu 54 Beremendi Á. I. 2 Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 3 Siklósnagyfalu összesen 54 5 59 9 Old 18 Beremendi Á. I. 3 Siklós, Battyhány Kázmér Á. I. 1 Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 1 Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 11 Nagyharsányi Á. I. 2 Old összesen 18 18 36 50 Kistapolca 1 Beremendi Á.I. 25 Siklós, Szent Imre Á. I. 1 Nagyharsányi Á. I. 3 Kistapolca összesen 1 29 30 93 Beiskolázási körzet 175 117 292 40 összesen
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel A 2004 őszén önállósodó alsószentmártoni alsótagozatos iskolában 52 roma kisdiák tanul a 2006–2007-es tanévben, ám 20 kisiskolást a siklósi katolikus iskolába, 6 diákot pedig a siklósi református iskolába buszoztatnak. Az alsószentmártoni alsó tagozatos kisdiákok harmada tanul Siklóson.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 61
24. táblázat A körzeti iskolába és a körzeten kívüli iskolába járó tanulók száma az alsószentmártoni (1–4. évfolyam) beiskolázási körzet településeiről a 2006–2007-es tanévben A beiskolázási körzethez tartozó települések Alsószentmárton (1–4. évfolyam) Alsószentmárton összesen (1–4. évfolyam)
A körzeti Körzeten kívüli céliskola iskolába jár 52
Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. (1–4. évfolyam) Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I.
52
Körzeten kívüli A beiskolázási körzet- Körzeten kívüli céliskolába jár ben élő tanulók száma céliskolába járók összesen aránya 20 6 26
78
33
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
5.3.3.4 Nagyharsány A nagyharsányi iskolakörzet iskolai migrációs veszteségei a legnagyobbak; a három településen élő diákok 41 százaléka, nem kevesebb, mint 100 tanuló jár máshová általános iskolába, miközben a nagyharsányi iskolába mindössze heten járnak máshonnan. A siklósi önkormányzati iskolákba 60 tanuló jár a körzet három településéről, míg a siklósi katolikus iskolát 20 diák, a református iskolát pedig 14 diák választja. A villányi iskolába 6 diák jár az egyházasharaszti iskolakörzetből. A jelenlegi tanulólétszám még a finanszírozhatóság határán van, de az elvándorlás mértéke aggasztó. Nagyharsány beiskolázási szempontból kedvezőtlen helyzetben van, mert két nagyobb iskolacentrum, Siklós és Villány is közvetlen szívóhatást gyakorol, Beremend pedig a lehetséges tartalék, Kistapolca tanulóit szívja el. Az iskola helyzete drámai: tanulóinak több mint harmada roma, és ez a tény olyannyira lerontja reputációját, hogy sem a jó infrastruktúra, sem a környékbeli iskolákénál gazdagabb, változatosabb oktatási kínálat, sem a kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer, sem pedig az ide járó tanulók eredményei nem képesek ellensúlyozni. Ráadásul az iskola több éve következetesen integrációs programokat valósít meg. 25. táblázat A nagyharsányi iskolába bejáró tanulók megoszlása a 2006–2007-es tanévben Tanulók száma 151
Nagyharsányi Kisharsányi Nagytótfalui tanulók száma tanulók száma tanulók száma 119
12
13
A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli tanulók száma Egyházasharaszti körzet: 5 Beremendi körzet: 2 Összesen: 7
Körzeten kívüli tan- Körzeten kívüli ulók száma összesen tanulók aránya (%) 7
5
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
61
mht_zolnay 31.qxd
62
11/30/2007
6:18 AM
Page 62
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
26. táblázat A körzeti iskolába és a körzeten kívüli iskolába járó tanulók száma a nagyharsányi beiskolázási körzet településeiről a 2006–2007-es tanévben A beiskolázási körzethez tartozó települések
A körzeti iskolába jár
Nagyharsány
119
Nagyharsány összesen Kisharsány
Kisharsány összesen Nagytótfalu
Nagytótfalu összesen Beiskolázási körzet összesen
Körzeten kívüli céliskola
Körzeten kívüli A beiskolázási Körzeten kívüli céliskolába jár körzetben élő céliskolába tanulók száma járók aránya összesen (%) Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. 9 Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. 6 Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. 6 Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. 4 Villány, Alapfokú Oktatási és Nevelési Központ 5
119 12
30 Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. Villány, Alapfokú Oktatási és Nevelési Központ
12 13
47 Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I.
149
20
59
80
22 7 11 6 1 11 5 3 4
13
23
36
64
144
100
244
41
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
5.4 Iskolai migráció az elsős tanulók között a 2006–2007 és a 2007–2008-as tanévben Vessük össze a 2006 és 2007 szeptemberében beiratkozott első osztályos kisdiákok számának változását, illetve a migrációs trendeket. A siklósi önkormányzati iskolák és a beremendi iskola szívóhatása az előző évhez képest fokozódott; a többi iskola, tehát a két siklósi egyházi iskola és a korábban „tartalék iskolakörzetűek”-nek nevezett környékbeli iskolák kevesebb elsős diákkal kezdik a 2007–2008-as tanévet, mint egy évvel korábban.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 63
27. táblázat Iskola Egyházashararszti Á. I. Alsószentmártoni Á. I. (1–4. évfolyam) Beremendi Á. I. Nagyharsányi Á. I. Mattyi Á. I. Drávaszabolcsi Á. I. Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. Összesen
Első osztályos tanulók száma a 2006–2007-es tanévben 17 11 21 22
Első osztályos tanulók száma a 2007–2008-as tanévben 17 15 25 20
20 34 52 14 14 205
13 60 64 13 11 443
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel A siklósi iskolák közül a két önkormányzati iskola jelentősen növelte az első osztályba beiskolázott kisdiákok számát. A kisváros és a kistérség legvonzóbb iskolája, a siklósi Batthyány Kázmér zeneiskola 76 százalékkal növelte első osztályos tanulóinak számát 2006 szeptemberéhez képest. A Kanizsai Dorottya iskola beiskolázási többletét részben a mattyi alsó tagozatos iskola bezárása eredményezte. Az önkormányzati iskolák beiskolázási többlete egyben azt is jelentette, hogy a két intézmény fokozta a környékbeli iskolák, mindenekelőtt a nagyharsányi iskolakörzet tanulóinak lefölözését. A beremendi iskola is növelte elsős tanulóinak létszámát. 28. táblázat A siklósi Batthyány Kázmér iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása
Elsős tanulók száma
A beiskolázási körzetből járó elsős tanulók száma
34
25
Elsős tanulók száma
A beiskolázási körzetből járó elsős tanulók száma
60
41
2006–2007-es tanév A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli elsős tanulók száma Nagyharsány: 2 Kisharsány: 1 Nagytótfalu: 2 Matty: 1 Beremend: 1 Összesen: 7 2007–2008-as tanév A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli elsős tanulók száma Kisharsány: 5 Nagytótfalu: 5 Beremend: 1 Matty: 5 Drávaszabolcs: 1 Összesen: 17
Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen
9
Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen
19
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
63
mht_zolnay 31.qxd
64
11/30/2007
6:18 AM
Page 64
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
29. táblázat A siklósi Kanizsai Dorottya iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása 2006–2007-es tanév Elsős tanulók A beiskolázási A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen száma körzetből járó elsős elsős tanulók száma tanulók száma Nagytótfalu: 3 Egyházasharaszti: 2 52 46 6 Kisharsány: 1 Összesen: 6 2007–2008-as tanév Elsős tanulók A beiskolázási A vizsgált településekről Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen száma körzetből járó elsős bejáró körzeten kívüli elsős tanulók száma tanulók száma Kisharsány: 2 64 60 Nagytótfalu: 2 4 Összesen: 4
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel A két siklósi egyházi iskola nem tudta növelni első osztályos tanulóinak számát, sőt a református iskola túlélése még a korábbinál is bizonytalanabbá vált. Bizonyára szerepe van ebben annak a ténynek is, hogy az alsószentmártoni iskola válsága július végéig húzódott, és a szülők a beiratkozási időszakban nem tudhatták, hogy milyen választási lehetőségeik vannak: július derekán több tucat alsószentmártoni leendő elsős kisdiák még sehová sem iratkozott be. 30. táblázat A siklósi Szent Imre Katolikus Általános Iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása
Elsős tanulók száma
A beiskolázási körzetből járó elsős tanulók száma
14
5
Elsős tanulók száma
A beiskolázási körzetből járó elsős tanulók száma
13
7
2006–2007-es tanév A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli elsős tanulók száma Alsószentmárton: 5 Kisharsány: 1 Old: 1 Siklósnagyfalu: 1 Gordisa: 1 Összesen: 9 2007–2008-as tanév A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli elsős tanulók száma Alsószentmárton: 2 Siklósnagyfalu: 1 Old: 1 Egyházasharaszti: 1 Összesen: 5
Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen
9
Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen
6
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 65
31. táblázat A siklósi Sztárai Mihály Református Általános Iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása
Elsős tanulók száma 14
Elsős tanulók száma 11
2006–2007-es tanév A beiskolázási A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli elsős Körzeten kívüli elsős tanulók száma körzetből járó elsős tanulók száma összesen tanulók száma Alsószentmárton: 3 Egyházasharaszti: 2 8 6 Nagyharsány: 1 Összesen: 6 2007–2008-as tanév A beiskolázási A vizsgált településekről körzetből járó elsős bejáró körzeten kívüli elsős Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen tanulók száma tanulók száma Nagyharsány: 1 9 Alsószentmárton: 1 2 Összesen: 2
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
32. táblázat A beremendi iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása
Elsős tanulók száma
Beremendi elsős tanulók száma
21
19
Elsős tanulók száma 25
Beremendi elsős tanulók száma
18
2006–2007-es tanév A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli elsős tanulók száma Kistapolca: 2 Összesen: 2 2007-2008-as tanév A vizsgált településekről Kásádi elsős tanulók bejáró körzeten kívüli elsős száma tanulók száma Kistapolca: 1 Egyházasharaszti: 1 4 Siklósnagyfalu: 1 Összesen: 3
Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen 2 Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen 3
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
A drávaszabolcsi iskolába beiratkozott elsősök számának fogyatkozása drámai, és folytatódik a nagyharsányi iskola lassú hanyatlása is. Az egyházasharaszti iskola ugyanannyi elsős tanulót iskolázott be 2007 szeptemberében, mint egy évvel korábban. Az alsószentmártoni iskola, amely immár az ismételten összevont, közös fenntartású iskola tagiskolája, 2007 szeptemberében növelte elsős tanulóinak számát.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
65
mht_zolnay 31.qxd
66
11/30/2007
6:18 AM
Page 66
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
33. táblázat A drávaszabolcsi iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása
Elsős Drávaszabolcsi tanulók elsős tanulók száma száma 20 5
Drávapalkonyai elsős tanulók száma 6
Elsős Drávaszabolcsi tanulók elsős tanulók száma száma 13 6
Drávapalkonyai elsős tanulók száma 4
2006–2007-es tanév Drávacsehi Gordisai elsős tanulók elsős tanulók száma száma 3 6 2007–2008-as tanév Drávacsehi Gordisai elsős tanulók elsős tanulók száma száma 1 2
A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli elsős tanulók száma 0 A vizsgált településekről bejáró körzeten kívüli elsős tanulók száma 0
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel 34. táblázat Az egyházasharaszti iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása 2006–2007-es tanév A vizsgált településekről Alsószentmárto- SiklósnagyfaOldi elsős Elsős tanulók bejáró körzeten kívüli elsős ni elsős tanulók lui elsős tanulók tanulók száma száma tanulók száma száma száma 17 7 8 2 0 2007–2008-as tanév Egyházasharasz- Alsószentmár- Siklósnagyfalui Elsős tanulók ti elsős tanulók toni elsős tanulók elsős tanulók Oldi elsős tanulók száma száma száma száma száma 17 1 4 10 2
Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen 0 Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen 0
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel 35. táblázat Az alsószentmártoni iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása 2006–2007-es tanév Alsószentmártoni elsős tanulók száma 11 2007–2008-as tanév Elsős tanulók száma Alsószentmártoni elsős tanulók száma 15 15 Elsős tanulók száma 11
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 67
36. táblázat A nagyharsányi iskolába járó első osztályos tanulók megoszlása
Kisharsányi Elsős tanulók Nagyharsányi elsős elsős tanulók száma tanulók száma száma 22
17
2
Nagytótfalui Elsős tanulók Nagyharsányi elsős elsős tanulók száma tanulók száma száma 20
17
2
2006–2007-es tanév A vizsgált településekről Körzeten kívüli elsős tanulók Nagytótfalui elsős bejáró körzeten kívüli száma összesen tanulók száma elsős tanulók száma Kistapolca: 1 2 1 Összesen: 1 2007–2008-as tanév A vizsgált településekről bejáró Körzeten kívüli elsős tanulók száma összesen körzeten kívüli elsős tanulók száma Old: 1 3 Összesen: 1
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel
Összességében elmondhatjuk, hogy 2007-ben is folytatódik a megfigyelt trend, sőt a szívóiskolák lefölöző hatása még fokozódott is. A roma gyerekeket elszívó két siklósi egyházi iskola nem tudta megtartani a korábbi beiskolázási arányt. A „tartalék iskolakörzetek” közül a drávaszabolcsi és a nagyharsányi iskolák létszáma tovább apadt. Súlyosbodtak tehát a térségben élő diákok szélsőségesen egyenlőtlen hozzáférési esélyei a jó színvonalú közoktatáshoz.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
67
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 68
6. Szegregáció, esélyegyenlőség A vizsgált iskolakörzetek iskoláinak a 2006–2007-es tanévben 1971 tanulója volt, közülük 569 volt roma. A roma tanulók aránya tehát a tíz iskolában 28,8 százalék. A cigány diákok szegregációja rendkívül nagy. Az összes roma tanuló több mint 66 százaléka roma többségű tanulócsoportba, több mint 40 százaléka pedig homogén cigány tanulócsoportba jár. A szegregációt mindenekelőtt az intézmények, illetve iskolakörzetek közötti szegregáció magyarázza. Párhuzamos tanulócsoportok csak két siklósi önkormányzati iskolában és a beremendi iskolában vannak; a roma és nem roma tanulók tanulócsoportonkénti elkülönítése ezekben az iskolákban csekély. 37. táblázat A 2006–2007-es tanévben a roma tanulók száma azokban a tanulócsoportokban, amelyekben a roma tanulók aránya… Iskola Egyházashararszti Á. I. Alsószentmártoni Á. I.(1–4. évfolyam) Beremendi Á. I. Nagyharsányi Á. I. Mattyi Á. I. Drávaszabolcsi Á. I. Siklós, Batthyány Kázmér Á. I. Siklós, Kanizsai Dorottya Á. I. Siklós, Szent Imre Katolikus Á. I. Siklós, Sztárai Mihály Református Á. I. Összesen Összesen (%)
0–49% 31,0 30,0 2,0 27,0 4,0 21,0 18,0 13,0 191,0 33,6
50–74% 75–99%
100% 175,0 52,0
23,0 34,0
11,0
68,0
13,0
2,0
125,0 22,0
24,0 4,2
229,0 40,2
Összesen 175,0 52,0 31,0 53,0 2,0 72,0 49,0 21,0 101,0 13,0 569,0 100,0
Forrás: EÖKIK-adatfelvétel A roma gyerekek elkülönítése mindenekelőtt az iskolák, illetve az iskolakörzetek elcigányosodásának következménye. Jóllehet az iskolakörzetekben élő tanulók etnikai összetételéről nincsenek adataink, de nyilvánvaló, hogy az érintett iskolák „elcigányosodásának” mértéke jóval nagyobb, mint az iskolakörzetek „elcigányosodása”. Igaz ez annak ellenére, hogy a szegregációnak van egy másik oka is: a roma gyerekek egy részének elvándorlása, illetve az elvándorlás céliskolájának „elcigányosodása”. A siklósi katolikus iskola az egyházasharaszti iskolakörzet roma tanulói számára, kényszerűen persze, de menekülési lehetőséget kínál a szegényes körülményeket biztosító, homogén egyházasharaszti iskolából. Csakhogy a siklósi katolikus iskola mára szintén roma többségűvé vált: a katolikus iskolába járó roma tanulók több mint 80 százaléka cigány többségű tanulócsoportba jár. A „menekülés” második céliskolája a református iskola. Az ide járó roma tanulók nem cigány többségű tanulócsoportokba járnak, és a református egyház belső szabályzata, amely a felvehető nem református vallású tanulók arányát 20 százalékban határozza meg, garanciát is nyújt arra, hogy nem következik be a református iskola
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 69
„elcigányosodása”. Csakhogy a 20 százalékos limit, tekintettel az iskola csekély tanulói létszámára, egyben azt is jelenti, hogy nagyon kevés környékbeli roma tanuló számára nyílik meg ez a „menekülési út” a szegregált általános iskolai osztályok elől. A roma tanulók tényleges közoktatási helyzetét azonban önmagában sem a szegregáció, sem pedig a migráció nem képes pontosan érzékeltetni. Térjünk vissza a bevezetőben megfogalmazott kérdésekhez. Az iskolafenntartó önkormányzatok motivációi és a beiskolázási arányok stabilitása megítélésünk szerint szorosan összefüggő tényezők. A térség közoktatási folyamatainak legfontosabb jellegzetessége éppen az instabilitás, a kiszámíthatatlanság. Ez nemcsak a „tartalék iskolakörzetek” fenntartóira vonatkozik, akik nem tudhatják, hogy néhány éven belül lesz-e még elegendő diákjuk, de a legfőbb iskolacentrum, Siklós önkormányzata sem bízhat abban, hogy a kisváros oktatási szívóhatását képes lesz ellenőrzése alatt tartani. Jóllehet a közoktatást a 19. század, tehát a tömeges iskoláztatás megindulása óta a társadalmi mobilitás egyik legfontosabb csatornájának tekintik, az „oktatási piac” valójában kegyetlen és rendkívül szelektív, az esélyegyenlőségi célú oktatáspolitika pedig nem más, mint beavatkozás ennek a „piacnak” a folyamataiba azzal a céllal, hogy az oktatási javak és szolgáltatások eloszlását kiegyenlítettebbé tegye. Csakhogy ehhez döntési helyzetben lévő ágens szükséges, aki nemcsak érdekelt az esélykiegyenlítő oktatáspolitikában, illetve társadalompolitikában, de rendelkezik is a megfelelő eszközökkel céljai megvalósítására. A széttagolt, kistelepülési önkormányzati kompetenciába tartozó helyi „oktatási piacok” esetében éppen ez az ágens hiányzik. A szegregációs spirál jellegzetessége is a kiszámíthatatlanság. Az iskolaválasztó szülők szemében a roma tanulók aránya minden más szempontot megelőző tényező. A fenntartó sem tudhatja, hogy hol, milyen arányban fogadhat be roma diákokat anélkül, hogy kockáztatná a szegregációs spirál visszafordíthatatlan elindulását. A kistelepülési iskolák azonban létükért küzdenek, a fajlagos költségeket nem növelhetik a végtelenségig. Az általunk vizsgált drávaszögi iskolakörzetekben a közoktatási kirekesztés négy típusát írtuk le: • Rendkívül kis tanulólétszámmal, részben osztatlan tanulócsoportokkal működő iskolák színvonala szükségképpen alacsony. Ezek az iskolák a megszűnés határán vannak. A tanulók esélyeit döntően az határozza meg, hogy a környékbeli iskolacentrumok képesek-, illetve hajlandóak-e átvenni a tanulókat. Végzetes lehet, ha az önkormányzatok abban állapodnak meg, hogy összességében mindenkinek inkább megéri az iskola fenntartása, mint a tanulók elhelyezése. Ugyancsak elvágja a tanulók esélyeit az a megoldás, ha egy már szegregált intézmény fogadja be őket. A mattyi diákoknak szerencséjük volt, mivel a nem cigány falu tanulóit befogadta a közeli Siklós egyik önkormányzati iskolája. • A sajátos nevelési igényű, vagy annak minősített tanulók számára az intézményen belüli szegregáció a legrosszabb megoldás; még a speciális iskola is több lehetőséget kínál számukra. Szélsőséges kirekesztésnek tekinthetjük, ha nem csak elkülönített osztályokban, csökkentett pedagógiai program alapján, de osztatlan tanulócsoportban kénytelenek eltölteni általános iskolai diákéveiket. Így tanulnak az egyházasharaszti iskola és a siklósi katolikus iskola sajátos nevelési igényűnek minősített diákjai. • „Elcigányosodás” fenyeget minden olyan iskolát, ahol a roma tanulók aránya Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
69
mht_zolnay 31.qxd
70
11/30/2007
6:18 AM
Page 70
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
meghaladja azt a küszöbértéket, amely már iskolai elvándorlásra készteti a szülőket, feltéve, hogy a közelben vannak őket befogadó iskolacentrumok. Ha az „elcigányosodás” folyamata elindult, azt sem iskolabővítéssel, sem infrastrukturális fejlesztéssel, sem pedig pedagógiai innovációval nem lehet megállítani. Az integrációs projektek könnyen azzal a nem kívánt eredménnyel végződhetnek, hogy felgyorsul az iskolai elvándorlás és az „elcigányosodás” folyamata. Visszafordíthatatlan „elcigányosodás” fenyegeti a drávaszabolcsi és a nagyharsányi iskolákat. • Közoktatási vákuumhelyzetben van az egyházasharaszti-alsószentmártoni iskola, illetve az iskola 220-230 tanulója. Szóba sem kerülhet az, hogy bármelyik környékbeli iskolacentrum befogadná őket, ugyanakkor az iskolát fenntartó önkormányzatok is ellenérdekeltek az iskola fenntartásában, és sem anyagi, sem erkölcsi felelősséget nem vállalnak azért, hogy az intézmény legalább minimálisan kielégítő feltételek között működhessen. A tanulók számára csak a mára már cigány többségűvé vált siklósi katolikus iskola jelent alternatívát, amelynek színvonala és pedagógiai programja semmivel sem jobb, mint az egyházasharasztialsószentmártoni iskoláé. Ráadásul Egyházasharasztiban legalább megismerkedhetnek a román nyelvvel, tehát egy olyan irodalmi nyelvvel, amely anyanyelvükhöz nagyon hasonló. Siklóson erre nincs lehetőség, a város vezetése és részben a katolikus iskola tanárai pedig kifejezetten ellenségesek velük szemben. Ennek a 220-230 diáknak a helyzete szélsőségesen kirekesztett: senkinek sem „kellenek”, és senki sem hajlandó felelősséget vállalni értük.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 71
Összegzés és ajánlások Elemzésünkben esélyegyenlőségi szempontból igyekeztünk leírni a vizsgált térség közoktatási folyamatait és a közoktatási kirekesztés fogalmával a vesztesek helyzetét. A bevezetőben utaltunk a lopakodó újrakörzetesítéssel kapcsolatos vitára, és megfogalmaztuk fenntartásainkat az önkormányzati autonómia abszolutizálásával, illetve az önkormányzati kompetenciába utalt társadalompolitikával kapcsolatban. Megítélésünk szerint a rendszerváltást követően kialakult, rendkívül decentralizált önkormányzati rendszer, illetve az önkormányzati jóléti és oktatáspolitika protagonistái összemossák a települési és a társadalompolitikai esélyegyenlőség problémáját, nem véve tudomást arról, hogy az önkormányzatiság a legkisebb településen is kőkemény politikai erőtereket hoz létre, a döntéshozó elit érdekeltsége a társadalompolitikai szolgáltatások fenntartásában pedig ágazatonként és településenként igen eltérő lehet. Ha például egy településen a döntéshozó elit ellenérdekelt a jó színvonalú iskolák fenntartásában, akkor az a szolgáltatások, intézmények gyors leromlásához, esetleg gettósodáshoz vezet. Márpedig bizonyos településméret alatt, illetve meghatározott körülmények között a döntéshozók ellenérdekeltek lehetnek. Más településen esetleg a döntéshozók szándéka ellenére, sőt akár a tényleges intézményi teljesítmény ellenére is leértékelődik a helyi iskola. Ugyancsak figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a kistelepülések által fenntartott önkormányzatok esetében a közoktatási esélyegyenlőségnek, a szegregációnak, a közoktatási javak és szolgáltatások egyenlőtlen eloszlásának nincs, nem is lehet számon kérhető felelőse. Öt év sikertelen integrációs, és szegregációellenes oktatáspolitikája után a döntő kérdés az, hogy lehetséges-e az önkormányzati fenntartású közoktatási rendszer keretei között számottevően javítani a közoktatási esélyegyenlőséget, megállítani a szegregáció növekedését, és javítani a közoktatási javak és szolgáltatások kirívóan egyenlőtlen eloszlásán. Adottnak tekintjük a magyarországi önkormányzati rendszer alapvető elemeit. Nemcsak azért, mert az önkormányzati törvény módosítása kétharmados konszenzust igényelne, hanem mert valóban a magyarországi közjogi rendszer nagy értékének tartjuk. Ugyanakkor nem tekintjük a településcentrikus önkormányzati rendszer, illetve az önkormányzati autonómia elengedhetetlen feltételének a szabad felhasználású normatív finanszírozás rendszerét. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy a tanszabadság biztosítása mellett a jogszabályok az eddigieknél határozottabban érvényesítsék az esélyegyenlőség elveit. Elvben lehetségesnek tartjuk az önkormányzati fenntartású közoktatási rendszer keretein belül is a szegregációs és kirekesztő folyamatok megállítását és megfordítását, de ehhez világos elvek érvényesítése szükséges. Mindenekelőtt a kormányzatnak deklarálnia kell, hogy a tanulók érdekeit tekinti elsődlegesnek, és kész mélyreható rendszerkorrekcióra. Erre vonatkozóan fogalmazunk meg néhány ajánlást. Önkormányzati feladatfinanszírozás • Meg kell szüntetni a szabad felhasználású normatívákon alapuló szisztémát. Minden normatív támogatásnak szigorúan célhoz kötöttnek és elszámoltathatónak kell lennie. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
71
mht_zolnay 31.qxd
72
11/30/2007
6:18 AM
Page 72
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
Óvodáztatás, korai fejlesztés • Az óvodába járást ötéves kor helyett négyéves kortól kötelezővé kell tenni. • Általánossá és kötelezővé kell tenni a középső és felső csoportos óvodások korai fejlesztését, amennyiben ezt szakmai értékelések szükségessé teszik. Gyógypedagógiai iskolába, illetve osztályba csak olyan gyerekeket lehet beiskolázni, akik részt vettek az óvodai korai fejlesztő programokon. Sajátos nevelési igényű tanulók • Ha egy adott településen, illetve önálló iskolával nem rendelkező települések esetében adott kistérségben a sajátos nevelési igényűnek minősített gyerekek aránya meghaladja az 5 százalékot; vagy ha arányuk két tanév alatt 1 százalékosnál nagyobb arányban növekszik, komplex célvizsgálattal kell megállapítani a jelenség okát. A szelekció korlátozása • Az általános iskolák a párhuzamos tanulócsoportokba csak véletlenszerűen iskolázhatják be a tanulókat. • Az általános iskolák speciális oktatási kurzusaikat, pl. két tannyelvű oktatás, művészeti oktatás, emelt szintű szaktárgyi oktatás stb., csak az alap tanulócsoportok megtartása mellett, tantárgyi csoportbontással szervezhetik meg. A speciális kurzusokon mindenki számára biztosítani kell a részvételt; szelekció csak elégtelen teljesítés esetén lehetséges. Esélyegyenlőség, a szegregáció visszaszorítása, minőségbiztosítás, iskola-összevonások • A körzeten kívüli tanulók után igényelhető bejárói normatív támogatást meg kell szűntetni. • Országos lefedettséggel normatív finanszírozású, standard módon működő iskolabusz-hálózatot kell létrehozni minden olyan kistérségben, illetve települések között, ahol a körzeti iskola más közigazgatási egységben, vagy külterületi lakosok esetén, belterületen van. Az iskolabuszokat bárki működtetheti, ha a szolgáltatás megfelel a standardoknak. • Meg kell határozni a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolán belüli, tagiskola és anyaiskola közötti, települési iskolák közötti szegregációjának maximálisan megengedett mértékét. A helyi sajátosságokat figyelembe véve, regionálisan eltérő mértékben meg kell határozni az integráltan oktatott sajátos nevelési igényű tanulók osztályonkénti és iskolánkénti arányának maximálisan megengedett mértékét. A maximálisan megengedett mérték felett: • az osztályt össze kell vonni más osztállyal, és a csoportokat újra kell szervezni; • a tagiskolát össze kell vonni az anyaiskolával és a tanulókat az osztályok között újra kell szervezni; • az iskolát kötelezően össze kell vonni az iskolafenntartó által fenntartott más iskolával és a tanulókat az iskolák között újra kell szervezni; • ha az iskolafenntartó csak egyetlen iskolát tart fenn, akkor társulás keretében össze kell vonni a legközelebbi iskolával, és a tanulókat újra kell szer-
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 73
vezni olyan módon, hogy a szegregáció, illetve az arány a maximálisan megengedett szintre csökkenjen. • Mérési, értékelési standardokkal meg kell határozni a közoktatás minimálisan elégséges minőségét és tárgyi, infrastrukturális, személyi feltételrendszerét és minőségét. A minimálisan elégséges szint alatt: • az osztályt össze kell vonni más osztállyal; • a tagiskolát össze kell vonni az anyaiskolával; • az iskolát kötelezően össze kell vonni az iskolafenntartó által fenntartott más iskolával; • ha az iskolafenntartó csak egyetlen iskolát tart fenn, akkor társulás keretében össze kell vonni a legközelebbi iskolával olyan módon, hogy biztosítani lehessen a minimálisan elégséges színvonalat.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
73
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 74
Felhasznált irodalom Balázs Éva–Palotás Zoltán: A közoktatás irányítása. In: Jelentés a magyar közoktatásról 2006, Országos Közoktatási Intézet. Baranyi Béla (szerk.): Roma szegregációs folyamatok a csereháti és a dél-baranyai kistérségekben. Gondolat Kiadó – MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2005. Beluszky Pál: Ország a rajzasztalon. Beszélő 1998, 2. szám. Erdei Ferenc: Magyar falu. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. Cs. Czachesz Erzsébet–Radó Péter: Oktatási esélyegyenlőségek és speciális igények. In: Jelentés a magyar közoktatásról 2003, Országos Közoktatási Intézet. Havas Gábor: A Baranya megyei teknővájó cigányok. In: Andor Mihály (szerk): Cigányvizsgálatok. Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1982. Havas Gábor: A kistelepülések és a romák. In: Glatz Ferenc (szerk.): Cigányok Magyarországon. MTA Budapest 2001, 163–204. old. Havas Gábor–Kemény István–Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában. Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum kiadó, Budapest, 2002. Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában. Havasi Éva: A transzferjövedelmek szerepe a szegénység csökkentésében. Esély, 2005, 4. Horváth M Tamás: Decentralization: Experiments and Reforms. (2000) In: Local Governments in Central and Eastern Europe Volume 1. OSI LGI Budapest. http:// lgi.osi.hu/publications/books/decentralization/ Keller Judit–Mártonfi György: Oktatási egyenlőtlenségek és speciális igények. In: Jelentés a magyar közoktatásról 2006, Országos Közoktatási Intézet. Kemény István: A romák és az iskola. Beszélő 2001, 1. Kertesi Gábor–Kézdi Gábor: Általános iskolai szegregáció. Okok és következmények. In: Kertesi Gábor: A társadalom peremén. Romák a munkaerőpiacon és az iskolában. Budapest, Osiris Kiadó, 2005. Ladányi János–Szelényi Iván: Az újra körzetesítés társadalmi ára. Kritika 2005, 1. sz. Szalai Júlia: A helyi önkormányzatok szociálpolitikájáról. In: Landau Edit–Simonyi Ágnes–Szalai Júlia–Vincze Péter (szerk. – 1995): Az államtalanítás dilemmái: szociálpolitikai kényszerek és választások. Aktív Társadalom Alapítvány, Budapest. Szelényi Iván: Városi társadalmi egyenlőtlenségek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. Váradi Mónika Mária: A többcélú kistérségi társulások és az oktatás. Kutatási beszámoló. Kézirat. MTA Regionális Kutatások Központja. Virág Tünde: Ez itt a reménytelenség vidéke – falvak a Dráva mentén. In: Váradi Mónika (szerk.): Kistelepülések lépéskényszerben. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2007.
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 75
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 76
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 77
Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány gondozásában eddig megjelent kiadványok: Kötetek 1. Médianacionalizmus és európai integráció (Szerkesztette Ágoston Vilmos) 2. Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás) 3. Az ENSZ kisebbségi kézikönyve (Szerkesztette Böszörményi Jenő) 4. Többnyelvűség és EU-integráció. Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi iskolákban (Szerkesztette Ring Éva) 5. Felzárkózás vagy bezárkózás? Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi iskolákban. (Szerkesztette Ring Éva) 6. Médiapolitika vagy politikai média? (Szerkesztette Ágoston Vilmos) 7. Közeledő régiók a Kárpát-medencében II. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás) 8. Salat Levente: A liberalizmus és az autonómia viszonyáról – kisebbségi nézopontból 9. Petrás Éva: Nacionalizmus és politikai romantika – Vázlat a magyar nacionalizmus romantikus elemeiről és a politikai romantikáról Magyarországon 10. Autonómia, liberalizmus, szociáldemokrácia (Fejtő Ferenc, Salat Levente, Ludassy Mária, Egry Gábor és Bognár Zoltán írásai) 11. A határon túli magyarság és a magyar közszolgálati média (Szerkesztette Ágoston Vilmos) 12. Ágoston Vilmos: A kisajátított tér – A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben Műhelytanulmányok 1. Huszka Bea és Ádám János: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia határ menti régióiban (Szerkesztette Réti Tamás) 2. Mézes Zsolt László: A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetőségei a határon túli magyarok vonatkozásában 3. Zolnay János: A „roma ügy” és finanszírozása 4. Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak társadalmi szerepe 5. Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Közép-Erdély gazdasága) (Králik Lóránd és Tibori Szabó Zoltán tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás) 6. Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció. Magyarország és Románia 7. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban; Jakab Attila: A laicitás 8. Zolnay János: A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása 9. Átalakuló régiók. Székelyföld és Erdély gazdasága: az innováció és a versenyképesség egyes kérdései (Sánduly Edit és Szabó Árpád, valamint Juhász Jácint és Györfy Lehel tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás) 10. Átalakuló régiók. Dél-Szlovákia és a magyarok által lakott régiók gazdasági helyzete (Ádám János, Morvay Károly, Reiter Flóra, Semsey Ilona és Tóth Attila tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás) Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
77
mht_zolnay 31.qxd
78
11/30/2007
6:18 AM
Page 78
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
11. Jakab Attila: A protestáns Erdély. Az erdélyi magyar protestáns egyházak és vallási közösségek társadalmi szerepe 12. Mézes Zsolt László: A magyar kormányzat kisebbségpolitikájában alkalmazott jogi eszközök nem szándékolt következményei 13. Jakab Attila: A pluralitás vonzáskörében – Csíkszereda történelmi, társadalmi és vallási mikroszociográfiája 14. Jakab Attila: Többszörösen kisebbségben – A magyarországi román kisebbség vallási arculata és az ortodox egyház társadalmi szerepe 15. Jakab Attila: Székelyföld – Mítosz és valóság 16. Zolnay János: Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban 17. Huszka Beáta: A szerb–magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének lehetőségei Magyarország EU-csatlakozása után 18. Jakab Attila: Csángóság és katolicizmus – Az identitástudat változásai 19. Hegedűs Dániel: A határokon átívelő együttműködés nemzetközi jogi háttere I. – Multilaterális keretek és a Magyar Köztársaságot érintő kelet-közép-európai bilaterális együttműködési formák áttekintő elemzése 20. Böszörményi Jenő: Nyelvhasználati jogok a bírósági eljárásokban 21. Mézes Zsolt László: A külföldiek munkavállalása Magyarországon 22. Majoros András: Verseny és együttműködés – Magyarország és Románia külgazdasági kapcsolatainak nemzetgazdasági és regionális dimenziói 23. Jakab Attila: Értelmiségi sorsok Erdélyben – Jelenünk a történeti visszatekintés tükrében 24. Huszka Beáta, Bakó Tamás: Észak-Vajdaság magyar többségű községeinek gazdasága 25. Ilic´ Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megőrzésében 26. Majoros András: Piac határok nélkül 27. Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata – Eredmények, folyamatok és perspektívák 28. Petrás Éva: A szlovák nemzettudat történetisége 29. Gyurgyik László: A szlovákiai magyar lakosság kormegoszlása – A 2001-es és a korábbi népszámlálások adatai alapján 30. Hegedűs Dániel: Komplementer vagy redundáns struktúrák a területi együttműködés európai szabályozásában? – Az Európa Tanács készülô Euroregionális Együttműködési Csoportosulásának elôzetes elemzése a magyar nemzetpolitika, illetve a létezô EGTCstruktúrával történô összehasonlítás komparatív nézôpontjából Jelentések 1. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002: A változások, az ígéretek és a várakozások éve (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 2. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002: A Year of Changes, Promises and Expectations (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 3. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2003: Látványpolitika és megtorpanás (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 4. A Roma’s Life in Hungary – Report 2003: Illusory Politics and Standing Still (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika)
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 79
5. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2004: Helybenjárás (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 6. A Roma’s Life in Hungary – Report 2004: Stagnation (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 7. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002–2006: Átszervezések kora (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 8. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002–2006: The Age of Reorganization (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 9. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002–2006: Átszervezések kora (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 10. A romapolitika kifulladása – Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2006 (Szerkesztette: Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János) Háttéranyagok 1. A Patrubány-jelenség. Részletek az MVSZ és a VET sajtószolgálatának e-mailen küldött tájékoztatásaiból (Szerkesztette Ágoston Vilmos) 2. Beutazás, tartózkodás, tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés és állampolgárság megszerzése Magyarországon – Tájékoztató a tennivalókról, különös tekintettel a határon túli magyarokra (Szerkesztette Mézes Zsolt László) 3. Jakab Attila: „Nemzet-” és egyházpolitika Erdélyben – A Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Fôiskola (Papnevelô Intézet – SIS) betagolódása a kolozsvári Babes¸-Bolyai Tudományegyetembe
A kiadványok letölthetők az EÖKiK honlapján (http://www.eokik.hu), vagy személyesen átvehetők a kiadóban.
Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány
79
mht_zolnay 31.qxd
11/30/2007
6:18 AM
Page 80
