Az orosz igeragozás alapjai Az orosz ige szótári alakja a főnévi igenév, amely tipikusan így néz ki: ……....MGH+ТЬ (читать, ́ говорить, ́ знать, понимать ́ ). A főnévi igenév ismeretében az esetek többségében „könnyedén” képezhetőek a múlt idejű alakok: a –ть-től megfosztott tőhöz a múlt idő képzője, az л csatlakozik. A múlt idejű alakok tükrözik az alany nyelvtani nemét és számát: hímnem= -Ø nőnem= -а semleges nem= -о többes szám= -и. Tehát: читалØ, читала, читало, читали // говорилØ, говорила, говорило, говорили. A jelen idejű alakok azonban gyakorlatilag mindig a főnévi igenév, illetve a múlt idő tövétől eltérő más tőből képződnek. Az előbbi tövek utolsó magánhangzója 1. eltűnik, kiesik (ez írásban is azonnal látszik) 2. a tő kibővül egy mássalhangzóval (leggyakrabban [j] hanggal, ez azonban csak alaposabb vizsgálódás eredményeként olvasható ki az írott alakból). Ha sikerült megtalálni a jelen idő tövét, ehhez 2 fő végződés sor csatlakozhat: 1. ragozás («е») -у (-ю) -ешь /-ёшь -ет / -ёт -ем / -ём -ете / -ёте -ут(-ют)
2. ragozás («и») -у (-ю) -ишь -ит -им -ите -ат (-ят)
Példák: 1. ragozás читать знать понимать читаю ́ знаю ́ понимаю ́ читаешь ́ знаешь ́ понимаешь ́ читает ́ знает ́ понимает ́ читаем ́ знаем ́ понимаем ́ читаете ́ знаете ́ понимаете ́ читают ́ знают ́ понимают ́ Ezekben az esetekben az igék –a-ra végződő főnévi igenevi töve [j] hanggal bővül. Ezt a[j] hangot írásban a MGH+я/е/ё/ю betűkapcsolat jelöli, tehát чита[j]+у, stb. Tehát a [j] hang nem a végződés, hanem a tő része! Fontos továbbá, hogy ha a „középső” négy alak végződése hangsúlyos, akkor ebben a ragozási típusban ё betűt írunk, amely hangsúlyos [ó] hangot jelöl: жить живу́ живёшь живёт живём живёте живут ́ Figyeljük meg, hogy itt a жи- tő jelen időben в mássalhangzóval (tehát nem [j] hanggal) bővül (ez nem tipikus). A «ё» betű itt nem [j] hangot, hanem lágyságot jelöl! 2. ragozás говорить ́ говорю́
смотреть ́ смотрю́ 1
говоришь ́ говорит ́ говорим ́ говорите ́ говорят ́
смотришь ́ смотрит ́ смотрим ́ смотрите ́ смотрят ́
Ezekben a példákban – írásban is – jól látszik, hogy a főnévi igenévben meglévő MGH (и, illetve е) „hiányzik” a jelen idejű alakokból. A смотреть ige esetében felhívjuk a figyelmet az ún. változó hangsúlyra (egyes szám első személyben a végződésen, a többi öt alakban egy szótaggal „balra”, a tövön van a hangsúly). Itt hívjuk fel a figyelmet arra is, hogy ha az első ragozás tőhangsúlyos (mint az összes fenti példánkban), az egyes szám első és többes szám harmadik személy által „közrefogott” négy alakban a redukció következtében i szerű hangot hallunk (pl.: чита[j]ишь), ha azonban ezek az alakok végződéshangsúlyosak, akkor tkp. „o” ragozással van dolgunk (ld. a fenti жить igével kapcsolatos példát). Az ige végződései esetében NINCS hangsúlyos [e]́ hang! (Egyébként természetesen van: Елена, ́ Сергей, ́ дедушка ́ stb.).
И это ́ только ́ начало… ́
2
