Haraszthy László - Énekesmadarak.pdf

A

ELiilág: Kiinyvtár

A Kárpát-medence pacsirtái, fecskéi, rigói, poszátái és más énekes madarai

,

Éló'VUág Könyvtár

Enekesmadarak A Kárpát-medence pacsirtái, fecskéi, rigói poszátái és más énekesmadarai

A Kárpát-medence pacsirtái, fecskéi, rigói poszátái és más énekesmadarai

Kossuth Kiadó Budapest

Írta

Haraszthy László Sorozatszerkeszto Ujhelyi Péter

Fényképezték J. ArtyuWn 003:3), Bécsy László (2U-2, 29:2-3, 33:3, 45:2, 49:3, 51:2, 61:3, 67:4, 73:3, 81:2, 87:1, 95:1-2), Forrásy Csaba (25:2,59:3,83:1), Gór András (07), Haraszthy László 09:2-3, 77:3, 79:2-3, lOU), Kalotás Zsolt (13:1-3, 17:1-3, 19:1, 23:1-2, 25:1, 27:2, 3U-3, 35:1-4, 39:1-3, 4U, 43:1-3, 45:1, 45:3, 47:1-3, 49:2, 5U, 53:1-2, 55:2, 57:2, 59:1-2, 61:1-2, 63:1-3, 65:1-2, 67:1-3, 69:3, 7U-2, 73:1-2, 75:1, 79:1, 8U, 83:2-3, 85:2-3, 87:2, 89:1-3, 9U-2, 93:1-2, 95:3, 97:1-2, 99:1-4, 101:2, 103:1-2), Kármán Balázs - Novák László 05:1, 25:3, 27:1, 29:1, 37:1-2, 41:2, 49:1, 57:1, 69:1-2, 75:2,76:1,81:3,85:1), Kovács Gábor (45:4), Streit Béla (33:1-2, 55:1, 91:3)

Támogatóink "if

.ill[rrt NEMZIITl

nl.TURÁUS MINISZTÉR

ÖRÖKSÉG IUMA

ISBN 963 09 4440 5 © Kossuth Kiadó, 2003 ©

Haraszthy László, 2003

Minden jog fenntartva! Felelos kiadó: Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó Rt. elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztó1
Bevezetö A gerinces állatok közül a madarak fajgazdagsága a halaké után a legnagyobb. A Földön hozzávetó1egesen 9700 madárfaj él. Sokféleségük azonban nemcsak a fajok számában, hanem változatos testfelépítésükben és életmódjukban is megmutatkozik. Ennek a sokféleségnek köszönhetoen a madarak a szó szoros értelmében benépesítik az egész Földet. Találkozhatunk velük a rendkívül zord Antarktiszon ugyanúgy, mint a magas hegységekben, trópusokon, a Szaharában, a nyílt óceánokon és a zárt erdokben. A legtöbb faj a trópusokon él, azon belül is kiemelkedik Dél-Amerika és az Indonéz-szigetvilág fajgazdagsága. Röpképességüknek köszönhetoen a madarak sok más állatcsoport számára megközelíthetetlen területet népesítettek be. Magyarországon napjainkig 373 faj jelenlétét mutatták ki. Ez a viszonylag szerény fajszám általában jellemzo földrészünkre. Hazánkban 200 faj fészkel rendszeresen, a többi téli-nyári vendég vagy átvonuló, illetve alkalmi, esetleg ritka kóborló. A fajok számát tekintve a hazai madárfaunában a legjelentosebb rend az énekesmadaraké, amelyhez hasonló fajgazdagság egyetlen más madárrendre sem jellemzo. Egyaránt élnek itt vizekhez kötodo, füves pusztákon élo, erdoket vagy sziklás élohelyeket kedvelo fajok, s a fészkelo madarak mellett tovább gazdagítják a nálunk megfigyelheto fajok sorát az Észak-Európából, Szibériából vagy a Mediterráneumból érkezo átvonuló, áttelelo, illetve kóborló madarak. A nálunk fészkelo madarak többsége osszel elvonul és a telet a Mediterráneumban vagy Afrikában tölti. A Földközi-tenger mellékén teleloket a vonulás kevésbé viseli meg, azonban az Afrika déli részéig

eljutó fajok a hatalmas távolság során, a kimerülésen túl ezernyi veszélynek vannak kitéve. Sajnos jól tudjuk, hogy a dél-európai, észak-afrikai teleloterületek egy részén a kíméletlen vadászat madarak millióinak életét követeli. A sokoldalú veszélyezteto tényezóK hatásainak csökkentését szolgálják a világszerte bevezetett, határokon átnyúló, nemzetközi együttmuködést igénylo védelmi intézkedések. A természetvédelem hoskorában, Herman üttóék idejében az egyes fajokat nyilvánították védetté, majd évtizedekkel késóbb a fontosabb élohelyeiken védett területeket, nemzeti parkokat létesítettek. Könnyu belátni, hogy a madarak vándorlása megköveteli, hogy ne csak fészkeloterületük törvényes oltalmával, hanem nemzetközi egyezményekkel is segítsük védelmüket. Magyarország 2004 májusában az Európai Unió tagja lesz. A belépés feltétele az ún. Natura 2000 területek kijelölése, amelyek a legfontosabb élohelyek mellett a fontos madárélónelyeket is magukban foglaló területhálózatot alkotnak majd Magyarországon, illetve egész Európában. Ahhoz, hogy a nálunk eloforduló fajokat és élónelyeiket fenn tudjuk tartani, elengedhetetlen, hogy minél többen ismerjék a madarakat. Ez a könyv ennek a tudásnak a megszerzéséhez igyekszik hozzájárulni. Kötetünkben a fajleírások mellett található diagram tájékoztat arról, hogy az adott fajt jellemzoen mikor figyelhetjük meg a Kárpát-medencében: I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

001111 •••••

IX

X

XI

XII

000

A Magyarországon védett fajokat !, a fokozottan védetteket II jelöli.

5

A kötetben eloforduló madárcsaládok

jellemzése Könyvünkben jórészt az énekesmadarak napjainkban leggyakrabban használatos rendszerezését követtük, a madárcsaládok többségét is a határozókban általánosan használt sorrendben ismertetjük. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a hagyományos madárrendszer sok esetben nem tükrözi pontosan a csoportok valós rokonsági viszonyait. A madarak evolúcióját hitelesebben érzékelteto rendszerek felállítására számos kutató törekedett; közülük a legnagyobb hatású Charles G. Sibley és munkatársainak DNS-hibridizációs vizsgálatokra alapozott, molekuláris taxonómiai rendszere. A Sibley-féle rendszer gyökeresen átalakította a hagyományos felosztást, és vélhetoen a molekuláris taxonómia eredményei hamarosan megjelennek majd az általános madártani szakmunkákban, névjegyzékekben és határozókban is. Fecskefélék (Hirundinidae) Kis termetu énekesmadarak. Kitartó repülésre képesek, rovartáplálékukat a levegóben gyujtik; csorük lapított, háromszög alakú, a száj mélyen hasított. Elsorendu evezotollaik erosen meghosszabbodtak (kivétel az elso, amely csökevényes), számuk 9. A leghoszszabb elsorendu evezo több mint kétszerese a másodrendu evezó'k hosszának. A láb inkább csak kapaszkodásra és lassú tipegésre alkalmas; a csüd rövid, az ujjak gyengék, a karmok viszont jól fejlettek. A legtöbb faj sárból készített fészekben, míg más fajok üregekben költenek. Gyakran képeznek fészkeló'kolóniákat. (Delichon, Hirundo, Riparia)

6

Pacsirtafélék (Alaudidae) Veréb nagyságú, zömök testalkatú, talajlakó madarak. Oslénytani ásatások során már sok fajuk került elo pliocén üledékekbó1. Táplálékukat a földön sétálgatva gyujtik, fészküket a talajszinten építik. Valamennyi énekesmadártóI megkülönbözteti ó'ket lábuk anatómiai felépítése. Csüdjük hátulsó része lekerekített, rajta él nem húzódik végig, hátul is tagolt lemezekkel fedett (más családok képviseloinél a csüd hátulsó oldala sínszeru szaruborítással fedett és élben végzodik). A hátulsó ujj karma általában feltunoen hosszú. Tollazatuk többnyire egyszeru, rejtoszínezetu tollakból áll. Szárnyuk hegyes, 10 kézevezovel. Csorük rövid, eros, magevo típusÚ. A koponyán az állkapcsi izmok tapadását szolgáló nagy csontnyúlványok összenottek, ami nagyobb eró'kifejtést tesz lehetové. (Alauda, Calandrella, Eremophila, Galerida, Lullula, Melanocorypha) Billegetofélék (Motacillidae) Karcsú testalkatú, hosszú farkú madarakat sorolnak ebbe a családba. Elsorendu evezotollaik száma 9. A másodrendu evezotollak megnyúltak, és általában elérik az elsorendu evezó'k hosszát. A faroktollak száma 12. A csor vékony és hosszú. A csüd oldalán a szaru tagolatlan, elöl a szarulemezek többé-kevésbé tagoltak. A pacsirtákhoz hasonlóan a billegetofélék is a talaj-

szinten sétálva (nem ugrálva!) gyujtik a táplálékukat. A hátsó ujj karma sok fajnál feltunoen hosszú. A Sibley-féle rendszerben a pityereket és billegetó'ket a verébfélék családjába sorolják, amit a molekuláris taxonómiai (DNS-hibridizációs) vizsgálatok tettek indokolttá. (Anthus, Motacilla) Vízirigófélék (Cinclidae) Gyors folyású patakok mentén élo, viselkedésben és testfelépítésben egyaránt különleges madarak tartoznak ebbe a családba. A szárny lekerekített (a víz alatti közlekedésben is segíti a madarat), a farok igen rövid. A tömött tollazat - az úszómadarak többségéhez hasonlóan - zsírozható a fartomirigy váladékával. Az orrnyílás és a fül hártyával ill. borredovellezárható. A csorzugban feltuno tollserték nincsenek. Más énekesmadaraktóI eltéroen a csontok nem, vagy csak gyengén pneumatizáltak (nem tartalmaznak levegot). Ez az anatómiai jellegzetesség is segíti a madarat a víz alatti közlekedésben, ellenben a nagyobb, interkontinentális vándorlást nem teszi lehetové, így a vízirigók a telet is költónelyük környékén, vagy attól csak kissé eltávolodva töltik. A hím és a tojó küllemben nem tér el egymástól. (Cinclus) Ökörszemfélék (Troglodytidae) Kifejezetten apró madarak tartoznak ebbe a családba. Csorük megnyúlt, kissé lefelé hajló. A csorzugban feltuno tollserték nincsenek. A farok igen rövid, a faroktollak száma 12. Tollazatuk barna színu, sötétebb mintázattal. Az ivari dimorfizmus nem kifejezett. A család nálunk élo faja nem vándorló. (Troglodytes)

SlÜrkebegyfélék (Prunellidae) Felülnézetben a csor az orrnyílás elott hirtelen leszukített. Az orrnyílás szaru redovel fedett. A csorzugban serteszeru tollak találhatók. A csüd kissé hosszabb, mint a középso ujj (a karommal együtt); a hátulsó ujj karma a legfejlettebb. Vegyes táplálkozású madarak tartoznak ide, amelyek költési idóben fó'ként rovarokkal táplálkoznak, majd késóbb áttérnek az apró magvak fogyasztására. (Prunella) Rigófélék (Turdidae) A fajok többsége a talajszinten gyujti táplálékát. Csorük enyhén íveIt, ár alakú; a felso káva szarubevonata enyhe kampót képez. A csorzugban serteszeru tollak találhatók. A csüd elülso oldalát egyetlen összefüggo szarupajzs fedi. A poszátaféléktó1 eltéroen a fiatalkori tollazat pettyes. Az ivari dimorfizmus kifejezett, a fajok jó részénél a hím és a tojó tollazata jelentosen eltér egymástól. Elsosorban gerinctelen állatokkal táplálkoznak, de különösen vonulási idóben sok bogyót is fogyasztanak. A fajok többsége vonuló. A hagyományosan külön családba sorolt rigóféléket a Sibley-féle rendszerben a jóval tágabban értelmezett légykapófélék családjában szerepeltetik. (Erithacus, Luscinia, Monticola, Oenanthe, Phoenicurus, Saxicola, Turdus) Poszátafélék (Sylviidae) A csor általában karcsú és gyenge, csupán a táplálék elkapására szolgál; a poszáták a keményebb táplálékot nem képesek felaprítani A csorzugban serteszeru tollak találhatók. A csor - a gezefajok kivételével - nem feltu7

noen lapított. A fajok többsége az ágakon vagy növényszárakon kapaszkodva gyujti táplálékát. A talajra ritkán ereszkednek; itt a legtöbb poszátaféle ugrálva közlekedik (a tücsökmadarak viszont éppúgy lépdelnek, mint a seregélyek, a pacsirták vagy a billegetó1::).A rigófélékkel ellentétben a fiókák tollazata nem pettyes. A faroktollak száma általában 12. Az ivari dimorfizmus csupán kevés fajnál kifejezett (pl. barátposzáta, karvalyposzáta), a többségnél a hím és a tojó azonos színezetu. ]ellemzoen vonuló madárfajok. 6slénytani ásatások során csontjaik eló1::erültekmár miocén üledékekbó1 is. (Acrocephalus, Cettia, Hippolais, Locustella, Phylloscopus, Sylvia) Királykafélék (Regulidae) A rendszerezó1:: a királykákat olykor a poszátafélék közé sorolják. A leg;fu\( apróbb hazai madarak tartoznak ebbe a családba "":[í Ctesttömegük alig haladja ' meg az 5 grammot). Testalkatuk a füzékékére emlékeztet, a fejen élénk sárgás vagy pirosas színezetu tollazat látható. Az orrnyílás a csor tövének közelében található; a nyílást egy merev toll részben elfedi. A csorzugban serteszeru tollak vannak. Az elsorendu evezó1::száma 10. A fiatal egyedek nem pettyezettek. (Regulus)

Légykapófélék (Muscicapidae) E családba specializált rovarvadászok tartoznak, amelyek táplálékukat gyakran a levegóben ejtik el. Zsákmányukat sokszor egy kiemelkedo helyró1 szemlélodve veszik észre. A tö8

vénél széles csorük a csúcs felé egyenletesen keskenyedik. A csorzugban fejlett, serteszeru tollak találhatók. Az elsorendu evezok száma 10. A faroktollak száma többnyire 12. A fajok egy részénél jelentos ivari dimorfizmus figyelheto meg. A fiatalkori tollazat rendszerint pettyezett. A család tagjai vonuló fajok. (Ficedula, Muscicapa) Függöcinege-félék (Remizidae) A függocinegéket korábban gyakorta a cinegefélék közé sorolták, napjainkban általában külön családban említik ó1::et, bár a Sibley-féle rendszerben újra a cinegefélék egyik alcsaládjaként szerepelnek. Ebbe a csoportba kis termetu, hegyes csoru madarak tartoznak. Tollazatuk kevésbé lágy tapintású, mint a cinegéké. A szárny 3-5. - egymással megegyezo hoszszúságú - evezotollai a leghosszabbak. Az elso evezotoll kicsi, lándzsa alakú, a másodiknak körülbelül a feléig ér. Az állkapocs végén bármely más madárétóI eltéro, fejlett csontnyúlvány található; az ehhez csatlakozó izmok teszik lehetové, hogy csorével kifinomult szövésu fészket készíthessen. A hím tollazata kissé színesebb, mint a tojóé. (Remiz) Timáliafélék (Timaliidae) A manapság a timáliafélék közé sorolt barkóscinegét korábban gyakorta a cinegefélék között tartották számon, más szakmunkákban pedig a papagájcsoru cinegék rokonságában (Paradoxornithidae) kaptak helyet; a Sibley-féle rendszerben a timáliaféléket (a barkóscinegével együtt) a poszátafélék egyik alcsaládjában szerepeltetik. A barkóscinege a cinegékkel azonos méretu madár, a faroktollak azonban feltunoen hosszúak. Az orrnyí-

lást nem fedik sertetollak, hanem borredo takarja, a szájzugban sincsenek szaruserték. A garat a középso harmadában kissé kitágul. A szárny elso evezotolla rövid, 6-8 mm hosszú. A cinegéktó1 eltéroen nem odúkban költ, hanem nádlevelek közé építi fészkét, amely - ellentétben a függocinege és az oszapó fészkétó1 - felülró1 nyitott. Az ivari dimorfizmus kifejezett, a hím fején jellegzetes dísztollak (barkó) fejlodnek. (Panurus) Oszapófélék (Aegithalidae) Az oszapófélék családjába tartozó fajokat korábban gyakorta a cinegefélék közé sorolták. Életmódjuk, és anatómiai jellemzoik egyaránt indokolják az oszapófélék külön családba sorolását. A csor rövid, a szájzugban szaruserték nincsenek. A faroktollak feltunoen hosszúak (a két középso toll kissé megrövidült). A tollazat selymes tapintású. A fészek bármely más madárfaj fészkétó1 eltéro, muvészi felépítésu, zárt alkotmány. Az ivarok színezetében különbség nincs. (Aegithalos) Cinegefélék (Paridae) Kis termetu; laza tollazatú, fán lakó madarak. 6slénytani kutatások során cinegeszeru madarak már eocén üledékekbó1 is eló1::erültek. Szárnyuk lekerekített, az elso evezotoll nem hosszabb, mint a második fele. A faroktollak száma 12. Rövid csorük enyhén kúpos, árszeru; a csorzugban feltuno tollserték nincsenek. A fajok többsége rejtett helyen, természetes és mesterséges odúkban költ. Fészkelónelyük környékéró1 télen sem vonulnak el, csupán kisebb-nagyobb távolságra kóborolnak, csa-

patokba verodve. A hím és a tojó színezetében nemigen különbözik egymástól. (Parus) Csuszkafélék (Sittidae) A fatörzsön való mozgáshoz messzemenoen alkalmazkodott madarak. Hosszú és eros ujjú, hegyes karmú és rövid csüdu kúszólábukkal könnyedén képesek lefelé is közlekedni a fákon. A csor megnyúlt, árszeru, a harkályokéhoz nagyon hasonló. Ugyancsak a párhuzamos fejlodés eredményeképpen a csuszkák koponyáján a szemüregek közötti hártya éppúgy elcsontosodik, mint a harkályoknál (ez a kopácsolás során erosíti a vékony csontokból álló koponyát). A nyelv fogazott, csúcsa ecsetszeru. A csorzugban feltuno tollserték nincsenek. A faroktollak rövidek. Az ivari kétalakúság a család fajainál nem kifejezett. (Sitta) Fakuszfélék (Certhiidae) Apró termetu, fatörzseken táplálkozó énekesmadarak. Kúszás közben éppúgy faroktollaikra támaszkodnak, mint a harkályfélék. A faroktollak száma 12. Az elsorendu evezotollak száma 10, az elso evezotoll a második feléig ér. A csüd viszonylag rövid, az ujjak hosszúak, az éles karmok hajlottak. A csor hosszú, ívelt; az oldalt elhelyezkedo orrnyílásokat vékony borredo fedi. A csorzugban feltuno tollserték nincsenek. Az ivari dimorfizmus a család fajainál nem kifejezett. A Sibley-féle rendszerben a fakuszfélék egyik alcsaládjába sorolják az ökörszemeket is. (Certhia) 9

Hajnalmadárfélék (Tichodromidae) A hajnalmadárfélék családjába világviszonylatban is csupán egyetlen, specializált, palearktikus faj tartozik. E madarat több korábbi rendszerezo és a modern Sibley-féle rendszer is a csuszkafélék csa1ádjában tartja számon, bár alkatilag a hajnalmadár inkább a fakuszokra emlékeztet. Csore hosszú, íveIt. Szárnyán jellegzetes piros mintázat található. Élete nagy részét sziklákon tölti, hosszú csorével a kövek között gyujti táplálékát. (Tichodroma) Sárgarigófélék (Oriolidae) A málinkóféléknek is nevezett madárcsalád képviseloit a SibIeyféle rendszerben a varjúfélék családjába sorolják. Elsorendu evezoik száma 10, közülük az elso is jól fejlett. 12 faroktolluk van. Csorük eroteljes. Az orrnyílásokat nem borítják tollserték, felso részüket azonban borlemez takarja. A szájzugserték rövidek. Az ivari kétalakúság kifejezett, a hímek tollazatára jellemzo az élénk sárga szín. (Oriolus) Csonttollúfélék (Bombycillidae) A szárny hosszú és hegyes, a 2-3. evezotoll a leghosszabb. Az elsorendu evezóK száma 10 (az elso evezo nagyon rövid). A másodrendu evezóK tollgerince a csúcsi részen sajátságos, ellaposodott, piros színu szaruképletet hoz létre. A rövid farok 12 tollból áll. A csor a tövénél széles, a csúcsán kissé kampós; a csorzugban feltuno tollserték nincsenek. A fejen tollbóbita talál10

ható. A csor tövénél eredo selymes tollak az orrnyílásokat is beborítják. (Bombycilla) Gébicsfélék (Laniidae) Az elsorendu evezóK száma 10, a faroktollak száma 12. Az aránylag hosszú farok lépcsozetesen elkeskenyedo. A csorzugban serteszeru tollak találhatók. A csor felso kávájának csúcsa kampósan hajlik az alsóra; a felso csorkáván a vércsékéhez hasonló másodiagos szarufogacska is található. Az orrnyílások kerekdedek, azokat serteszeru tollak részben befedik. A csüd viszonylag rövid. Az ivari dimorfizmus egyes fajoknál kifejezett, másoknál a hím és a tojó azonos színezetu. A fiatal egyedek általában harántsávosak. A gébicsek a hazai énekesek között a leginkább "ragadozó" életmódot folytató madarak; sok fajuk a rovarok mellett kifejezetten gyakran zsákmányol kisebb gerinceseket is. (Lanius) Varjúfélék (Corvidae) Az énekesmadarak nagy termetu fajai tartoznak ebbe a családba, egyes képviseloik testtömege elérheti az 1,5 kilogrammot. Paleontológiai ásatások során már több fajuk került elo miocén üledékekból Színezetük általában egyszeru, szárnos fajnál fekete. 10 kézevezojük közül az elso elcsökevényesedett. A faroktollak száma 12, hossza fajonként erosen változó. A csüd hátulsó oldalát hosszú szarulemezek borítják. Az eroteljes csor tövétó1 viszonylag távol található orrnyílásokat kemény sertetollak fedik. Az ivari kétalakúság a varjúfélékre nem jellemzo. Más énekesmadarakkal ellentétben "énekük" -

emberi fül számára - kevésbé szép, bonyolult hangképzoszervük azonban lehetové teszi a legkülönfélébb hangok és zörejek pontos utánzását. (Corvus, Carrulus, Pica, Pyrrhocorax, Nucifraga) Seregélyfélék (Sturnidae) Közepes méretu, csillogó tollazatú énekesmadarak. A szárny hegyes, a farok gyengén kimetszett. A csor hegyes és hosszú. Az orrnyílást kagyló alakú szaruredo védi. A csorzugban feltuno tollserték nincsenek. A szárny elsorendu evezoinek száma 10, közülük az elso csökevényes. A faroktollak száma 12. A csüd eros. A seregélyfélék a talajszinten lépdelve gyujtik táplálékukat. Az ivarok egyforma színezetuek, de a tollazat mintázottsága évszakonként változhat. A fiatalok jóval egyszerúbb színezetuek, tnint az ivarérett egyedek. A seregélyek csapatképzésre hajlamos madarak. Sok fajuk kiváló hangutánzó. Seregélyszeru madarak csontjai elokerültek már eocén üledékekbó1 is. (Sturnus) Verébfélék (Passeridae) Kúpos csoru, magevo énekesmadarak, amelyek küllemükben emlékeztetnek a pintyfélékre. Az anatómiai különbségek között meg-Ip említheto, hogy míg a pintyfélék szájpadlása teljesen elcsomosodik, a verebek csontos szájpadlásán mély bemetszés található, amit csupán szarubevonat borít. Az orrnyílásokat rövid tollak teljesen eltakarják. Az orrüreget középtájon csontos hártya osztja két félre. Az elsorendu evezóK száma 10 (a tulajdonképpeni elso evezotollat a fedotollak elrejtik). A fajok egy részére jellemzo az ivari dimor-

fizmus, más fajoknál a hím és a tojó egyforma színezetu. (passer, Montifringilla) Pintyfélék (Fringillidae) Kúpos csoru, magevéshez alkalmazkodott énekesmadarak. A csor rövid, eroteljes; a szarubevonat éles vágóperemet képez. Az orrnyílás a csor tövénél helyezkedik el, és tollakkal borított. A szárny 1. elsorendu evezotolla csökevényes. Az ivari dimorfizmus egyes fajoknál jelentos, másoknál alig érzékelheto. Fészküket fó1eg fákon építik. A fajok többsége téli hónapokban sem vándorol nagyobb távolságra; a magevéshez alkalmazkodott csor lehetové teszi a pintyfélék számára, hogy a havas idoszakban is elegendo táplálékhoz jussanak. (Carduelis, Carpodacus, Coccothraustes, Fringilla, Loxia, Pinicola, pyrrhula, Serinus) Sármányfélék (Emberizidae) Korábban gyakran a pintyfélék alcsaládjaként tartották számon a sármányféléket, a Sibley-féle rendszer is ehhez a gyakorlathoz tért vissza. A szájpadlás kevésbé csontosodik el, mint a pintyféléknél, a felso káva belso oldalán sajátságos szaruképzodmények (lécek, kiemelkedések) segítik a magok rögzítését, ill. felaprítását. Zárt csorállás esetén sem teljesen simul a felso káva pereme az alsóéhoz. A sármányok többet tartózkodnak a talajon, mint a pintyfélék (egyes fajaiknak lábán a pacsirtákéhoz hasonlóan módosult karom található). A fajok többségénél a nászruhás hím feltunoen különbözik a jóval egyszerúbb tollazatú tojótóI. (Calcarius, Emberiza, Miliaria, Plectropbenax) 11

12-13 cm. Legkisebb fecskefajunk. Felsoteste barna, szárny- és faroktollai kissé sötétebb barnák. Farka kissé villás. Alsóteste fehér, a mellén széles barna öv húzódik. A fiatalok felsotestén a

Partifecske Riparia riparia

Fecskefélék

tollak krémsárga szegésuek, a mellöv elmosódott, sárgásbarna színezetu. Farka gyengén bemetszett (villás), fehér foltok nincsenek rajta. Telepesen fészkelo madár, gyakran többezres kolóniái is kialakulhatnak. Elsosorban a folyók leszakadó partjában, löszfalakban, homokbányákban költ. Az emberi építkezések új helyeken is elosegítik megtelepedését. Fészkét egy maga által vájt - gyakran méternél is hosszabb - alagút végén lévo, kiszélesedo mélyedébe rakja. Kedveli a vizek közelségét, táplálékállatait is gyakorta keresi a folyók és tavak fölött repülve. Kizárólag repülo rovarokat zsákmányol, az egészen apró testu muslicáktól, szúnyogoktól a nagyobb legyekig, de a nagy kérésze ket is képes elfogni. Vonuló madár, az állomány egy része már áprilisban visszaérkezik, a kolóniák valamennyi tagja június közepére érkezik a fészkelóbelyhez; a hazai partifecskék szeptemberben vonulnak el. Vonulási idóben hatalmas csapatokba verodnek, ilyenkor nagy kiterjedésu nádasokban éjszakáznak. A telet a Szaharától délre eso területeken töltik.

Hirundinidae

(1-2 kép)

!

Partifecske röpképe

I II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

000•••••• 000

13,5-15 cm. Felsoteste kékesfekete, szárnya és farka fekete. Farkcsíkja feltuno fehér. Alsóteste hófehér, farka enyhén villás. A fiatalok feketéje kissé barnás, nincs rajtuk kékes csillogás, alsótestük piszkosfehér. A rövid farok villás, de a szélso faroktollak nem növekszenek meg oly mértékben, mint a füsti fecskéé. Az emberi településeken gyakran nagy telepekben költ, akár a nagyvárosok belsejében is. Néha csupán néhány pár fészkei egymás mellett, az arra alkalmas környezetben azonban akár több száz párból álló kolóniái is kialakulhatnak. Gömb alakú fészkét sárból tapasztja, belsejét pihetollakkal finoman béleli. Épületek hiányában olykor sziklafalakan is épít fészket. Más fecskékhez hasonlóan repülo rovarokkal táplálkozik. Jellemzo táplálékállatai a kistermetu kétszárnyúak és a levéltetvek. Vonuló madár, áprilisban érkezik, és fecskéink közül a legkésóbb távozik (gyakran még októberben is láthatjuk). Fészkelo területüket a párok legkésóbb júniusig elfoglalják. Magyarországi állománya 100000-150000 pár. Urbanizált fajként költési sikere, illetve hosszú távon a faj védelme nagyban függ az emberek viselkedésétó1. A kiterjedtebb települések mellett a molnárfecske megtelepedését pocsolyák, sárgyujto helyek létesítésével segíthetjük elo. A házfalakon található fészkek alá kihelyezett deszkalapokkal megakadályozhatjuk, hogy a fecskeürülék beszennyezze a falakat.

Molnárfecske Delichon urbica

Fecskefélék Hirundinidae

(3 kép)

!

Molnárfecske röpképe

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

Magyarországi állománya 60 000-80 000 pár közötti.

XII

000 ••••••• 00 12

17-21 cm. Felsoteste fémes csillogású sötétkék, alsóteste fehér. Torka és homloka rozsdavörös, alatta a mellen kékes színezetu örv húzódik. Szélso faroktollai hosszan megnyúltak, ezért farka mélyen villás. A fiatalok színei kevésbé élénkek, a torok és homlok foltja sárgás, vöröses árnyalatú, szélso faroktollaik csak kissé hosszabbak a többinél, farokvillájuk kisebb. Magyarországon az egyik legismertebb madár. Ezt elsosorban annak köszönheti, hogy az ember közvetlen közelében telepszik meg. Sárból és növényi szálakból tapasztott fészkét istállókban, eresz alatt találjuk leggyakrabban. A nagyvárosok belsejében már nem telepszik meg, de külso kerületekben igen. Budapest belvárosában, régi házak kapualjaiban, folyosóin helyenként még láthatók elhagyott, régi füstifecske-fészkek, amelyek jelzik, hogy valamikor itt is költöttek. Vonuló madár, áprilisban érkezik, és szeptemberben vonul el. Elindulása elott többezres gyülekezo csapatai a nádasokban éjszakáznak. A telet Afrikában, a SzaharátóI délre eso területeken töltik, és egyes példányaik egészen Dél-Afrikáig eljutnak. A füsti fecske - más fecskékhez hasonlóan - repülo rovarokkal táplálkozik. Az apró szúnyogoktól a nagyobb testu lepkékig szinte mindent elfog. Gyakran látni, amint a legelo állatok között cikázik, és az azok által felriasztott rovarokra vadászik. Magyarországi allományát 150000-200000 párra becsülik. A füsti fecske rokona, a vörhenyes fecske (Hirundo daurica) Közép-Európában ritka kóborlóként fordul elo. Testmérete és alkata egyaránt hasonlít a füsti fecskééhez. Rokonától eltéroen hasoldalán elmosódott csíkozás figyelheto meg. Szélso faroktolJai éppen úgy meghosszabbodtak, mint a füsti fecskéé, de attól eltéroen a faroktollak tövénél élesen elhatárolt, világos farkcsík található. A vörhenyes fecskét valamennyi fészkelo fecskefajunktóI megkülönbözteti a tarkót körbeölelo, vörhenyes színu (fiatal egyedeknél barnás vajszínu) tarkószalag. A fecskéket röptükben a sarlósfecskékkel téveszthetjük össze, amelyek szintén specializált rovarvadászok, táplálékukat a levegóben gyujtik. A sarlósfecskék azonban csupán küllemükben hasonlítanak a fecskékre, valójában nem rokonai azoknak, sot, még csak nem is énekesmadarak, hanem külön madárrendbe (sarlósfecske-alakúak - Apodiformes) tartoznak. Életük nagy részét a levegóben töltik, lábuk a talajon való lépegetésre nem is alkalmas, csupán a falakon történo megkapaszkodást teszi lehetové. Hazánkban gyakori fajuk a városok jellemzo madara, a Budapesten is gyakori sarlósfecske (Apus apus), mellette további két fajt ritka kóborlóként figyeltek meg (halvány sarlósfecske - Apus pallidus, havasi sarlósfecske - Apus melba).

Füsti fecske Hirundo rustica

Fecskefélék Hirundinidae (1. kép)

Füsti fecske röpképe

Sarlösfecske röpképe

I

II

III IV

V

VI VIIVIJI IX X XI XII

000 ••••••

000

14

17-19 cm. Felsoteste szürkésbarna

Búbospacsirta

színezetu;

fején jóllátható

bó-

bita található. Alsóteste piszkosfehér, mellén elmosódott vonalkázássaI. Faroktollai sötétbarnák, a szélsóK okker színezetuek.

Galerida cristata

Pacsirtafélék

Csore

Alaudidae

hosszabb,

mint a mezei

pacsirtáé.

Állandó

madarunk,

még a legnagyobb teleken is kitart nálunk. Parlagon hagyott területeken, állattartó telepek közelében, utak mentén, majorok

(1. kép)

és lakott települések telepszik

közelében

meg nagyvárosok

fészkeI. Újabban egyre többször

lapos teteju házain, valamint az au-

tóparkolók kevésbé háborgatott részein. Havas teleken behúzódik az emberi településekre, ilyenkor kisebb csapatai is kialakulnak.

Fészkét talajmélyedésbe

építi. Fiókáit elsosorban

rokkal táplálja, de osszel és télen fó1eg magvakkal I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

Magyarországon a fészkelo to. Állománya stabil.

XII

••••••••••••

16-18

Mezei pacsirta

cm. Felsoteste

mintázattaI. latú, barna

Alauda arvensis

Pacsirtafélék

színezetu,

sötétebb

tehe-

barna

piszkosfehér, melle enyhén sárgás árnyafoltokkal mintázott. A farok sötétbarna, a

szélso kormánytollak

Alaudidae

párok száma 100 000 körülire

szürkésbarna

Alsóteste hosszanti

rova-

táplálkozik.

fehérek.

A szárnyszegély

fehér, de ez csak

reptében figyelheto meg. A fiatalok felsotestén a tollak világos szegésuek. Az egyik legkorábbi tavaszi érkezo, enyhe teleken

(2 kép)

!

már januárban

hallani az elso éneklóKet,

ruár közepétó1 tér vissza dél-európai

de a többség

telelónelyéró1.

csak feb-

Összel nagy

csapatokba verodve vonul dél felé. Csapataihoz gyakran más énekesmadarak - elsosorban pityerek - is csatlakoznak. A nyílt térségek

madara.

réteken,

mezóKön általánosan

nagy

Mezogazdasági

magasságba

területeken,

száraz és nedves

elterjedt, gyakori madár. Gyakran

emelkedik,

hosszasan

kering

a levegóben

(nászrepül), miközben messzire hallatszóan énekel. lajba kapart mélyedésbe építi. Fiókáit elsosorban

Fészkét tarovarokkal

táplálja. Összel magvakat szedeget a tarlókon. Magyarországi fészkelo állománya 300 000-800 000 párra teheto. Az intenzív I

II

III

IV

V

VI

VII

0 ••••••••••

Vili

IX

X

XI

mezogazdasági muvelésu területeken állománya csökkent, másutt stabil.

XII

0

az utóbbi

13,5-15 cm. Rövid farkú, apró termetu

Erdei pacsirta

nás színezetu,

Lul/ula arborea

Pacsirtafélék

az alsó piszkosfehér.

pacsirta. Felsoteste

bar-

Mellén hosszanti

barnás csí-

kozás látható. A szárny és a farok is barnás színezetu,

utóbbi vé-

gén fehér foltokkal.

Alaudidae

évtizedekben

sajátos

Más pacsirtáktól

szárnymintázata

alapján.

könnyen

Röpte

elkülönítheto

hullámos.

a

Jellegzetes

énekét gyakran már hajnalban, és néha még szürkületben is hallhatjuk. Rokonaitól eltéroen gyakran ül faágakra . Ritkás erdÓK, alföldi fenyotelepítések, Fészkét szálakból

Erdei pacsirta I

II

III

IV

V

VI

0 •••••••••

VII

VIli

IX

maga kaparta

X

XI

csirtánknál

XII

00

építi. Elsosorban kevesebb

sziklakibúvásos

talajmélyedésben rovarokkal

magvat

rokkal táplálja. Hazai állománya 16

fogyaszt.

bokrosok

madara.

gyökerekbó1,

növényi

táplálkozik,

a többi pa-

Fiókáit kizárólag

kb. 2000 pár.

rova-

-

~ 14-16 cm. Felsoteste barnásszürke, világosabb, mint a mezei pacsirtáé. Alsóteste fehér, a mell két oldalán apró sötét folttal. A két folt a mellen sosem ér össze. Egyes példányok fejteteje enyhén rozsdás árnyalatú. Szemsávja fehér, jóllátható. Csore rövid, eros. A fiatalok felsotestén a tollak világos szegésuek. Nászrepülése közben messze hallhatóan énekel, miközben hullámos vonalban repül. Magyarországon a Tiszántúlon (jellemzoen a Hortobágy szikesein) fordul elo. Az utolsó két évtizedben nálunk és Szlovákia délkeleti részén is megtelepedett mezogazdasági területeken. Áprilisban érkezik meg, és már július végén, augusztusban útra kel (de kóborló példányaival késóbb is lehet találkozni). Vegyes táplálkozású madár; nyári hónapokban rovarokat és magvakat egyaránt fogyaszt, más idoszakban táplálkozásában a növények dominálnak. Fészkét maga kaparta kis mélyedésben építi növényi szálakból, majd azt pihékkel béleli. A fészekrakást szinte kizárólag a tojó végzi, a hím ebben a tevékenységben ritkán vesz részt. Fészekalja 3-5 tojásból áll; a kotlási ido 13 nap, a kotlásban a hím nem vesz részt. A fiókákat mindkét szülo eteti. A fiatalok a kikelést követo 10. nap környékén elhagyják a fészket. Eurázsiai elterjedésu pacsirtafaj, emellett Észak-Afrika nyugati részén is fészkeI. Európában a déli területeken és a mediterrán szigeteken költ. Elszigetelt hazai állománya mindig is kisszámú volt, de a legutóbbi évtizedben még tovább csökkent; napjainkban Magyarországon már csak 8-10 pár költ.

Szikipacsirta Calandrella brachydactyla

Pacsirtafélék Alaudidae (1. kép)

!!

Szikipacsirta szárnya

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI XII

000•••••• 000

17-20 cm. Eros testalkatú, vaskos csoru pacsirta. Felsoteste szürkésbarna, eros szemsávja fehér. Alsóteste fehér. Mellén kétoldalt szabálytalan alakú fekete folt található. Sötét szárnytollainak szegélyén jóllátható fehér csík húzódik. Csore sárga. Nászrepülése közben énekel, ennek során gyakran utánoz más fajokat. Mezogazdasági területeken, természetes füves biotópokban él. Fészkét a talajra építi. Fiókáit rovarokkal táplálja, de az elozo két fajnál gyakrabban fogyaszt magvakat. Magyarországon csak rendkívül ritkán fordul elo. A Földközitenger mellékén általánosan elterjedt, gyakori madár.

Kalandrapacsirta Melanocorypha

calandra

Pacsirtafélék Alaudidae (2. kép)

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

000000000000

16-19 cm. Fejének sárga-fekete mintázata minden más madártóI könnyen megkülönböztethetové teszi. Ugyancsak fontos jellegzetessége a fejen található, fekete színu páros tollpamacs Cfül"}. A felsoteste világos szürkésbarna, sötétebb barna foltokkal. Az alsótest fehér. A szárny és a farok barna, utóbbi szélso tollai feketék. Skandináviában és az európai magashegyekben költ. Nálunk csak télen fordul elo, többnyire november és március között. Szinte kizárólag az Alföldön mutatkozik. Korábban nagyobb csapatokban és rendszeresen lehetett megfigyelni, az utóbbi évtizedben kisszámú és ritka vendég lett.

Havasi füles pacsirta Eremophila alpestris

Pacsirtafélék Alaudidae (3 kép)

! I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

•••0000000 •• 18

-

-14-15,5 cm. A hím és a tojó azonos színezetu. A felsotest olajbarna, zöldes árnyalatú, sötétebb barna hosszanti csíkozással. A fejteto hasonló színezetu, finoman csíkozott. A harmadrendu evezok sötétszürkék, külso szegésük világos. A farkcsík rotes árnyalatú, mintázott. A faroktollak sötét zöldesbarnák, a szélsó1< külso zászlója világos. A torok fehér, két oldalán vékony bajuszsávval. A szemsáv világos, a szemgyuru krémsárga. A mell és a test oldala piszkosfehér vagy olívsárga, sötét hosszanti csíkozású. A has sárgásfehér. A váll és a szárnyfedó1
Réti pityer Antbus pratensis

Billegetofélék Motacillidae (1. kép)

Réti pityer lába

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX X

XI

XII

•••• 0000•••• 14-16 cm. Színezetében nagyon hasonlít a réti pityerre, de általában világosabb tónusú. Hátán a csíkozás elmosódottabb, farkcsíkja egyszínu, mintázatlan. Torka, melle sárgásfehér, elóbbi mintázatlan, míg mellén erosen csíkozott; a test oldalán kisebb hosszanti csíkok láthatók. A hasoldal fehér. A szemöldöksávja sárgásfehér, markánsabb, mint a réti pityernél. Palearktikus elterjedésu faj. Domb- és síkvidéki erdoszélek, erdei tisztások, nagyobb tarvágások fészkelo madara. Mezogazdasági területeken található fasorokban is rendszeres fészkelo. Megtelepszik legeló1<ön is, ha azokon egy-egy magányos fa vagy facsoport is megtalálható. Fészkelési idóben rendszeresen megfigyelheto nászrepülése. Elsosorban rovarokat (sáskákat, lepkéket és hernyóikat, legyeket) és pókokat eszik. Évente általában két fészekaljat nevel. Az elso költés jobbára májusban, a második júniusban zajlik. A földön fészkei, fészkét fucsomó takarásába építi száraz növényi szálakból. Belsejét vékony fuszálakkal, gyökerekkel finoman kibéleli. A kotlás 12-14 napig tart, a fiókák 10-12 napig tartózkodnak a fészekben. Vonuló madár, amely tavasszal áprilisban érkezik, és szeptember végén vonul el. A telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Hazai fészkelo állományát 150000-300000 párra becsülik.

Erdei pityer Antbus trivialis

Billegetofélék Motacillidae (2. kép)

!

Erdei pityer lába

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

000 •••••• 000 20

~

~ 15,5-18 cm. Tollazatára a homokszín jellemzo. Feje sötétebb barnán vonalkázott, háta egyszínu. Szemöldöksávja eros, krémszínu. Szemsávja és kantá~a sötét. Torka és melle sárgásfehér, a hasa tiszta fehér, a mell két oldalán kevés vékony hosszanti csík fut. A fiatalok melle és háta is csíkozott. Az evezó'k és fedotol-

Parlagi pityer Antbus campestris

Billegetofélék Motacillidae

(l kép)

!

laik sötétbarnák, külso zászlójukon krémszínu szegéssel. Lába rózsaszín. Leginkább a rövid és közepesen magas füvu pusztákon telepszik meg, de szívesen költ a mezogazdasági területek közötti parlagokon, ugarokon is. Elsosorban sáskákat, csupasz hernyókat, bogarakat, poloskákat stb. zsákmányol. Táplálékát a földön futkosva keresi. Fészkét a talajra építi, nagyobb fucsomó tövében kapart mélyedésbe. A fészek környékét mindig a talajon gyalogolva közelíti meg. A fészek száraz fuszálakból készül, amelyet mohával, szorszálakkal finoman kibélel. A fészekalj 4-5 tojásból áll. A kotlás 13-14 napig tart, a fiókák 12-14 napos korukban elhagyják a fészket, a környéken rejtoznek, és a szüló'k még kb. 10 napig etetik ó'ket.

I

II

III

JV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

Vonuló madár, amely áprilisban érkezik vissza teleloterületéró1 és szeptember második felében, októberben vonul el. A telet Észak-Afrikában, Arábiában tölti. Hazai állománya 10 000-20 000 párra teheto.

XII

000••••••• 00

15,5-17 cm. Téli tollazatában feje és háta barnásszürke. Szemöldöksávja világos, torka fehér. A melle krémszínu, sötétbarna hosszanti foltozással. A hasa piszkosfehér. A faroktollak sötétszürkék, a szélsó'k világosak. A szárnytollak szürkék, a váll és szárnyfedó'k végén világos foltok találhatók, amelyek kettos szárnycsíkká olvadnak össze. A havasi pityer Közép- és Dél-Európa magashegységeiben költ. Nálunk nem fészkeI; vonulási idoszakban nem gyakori, de rendszeresen megfigyelheto faj. Szeptember és április között fordul elo a Kárpát-medencében. Elsosorban folyók tavak, halastavak zátonyain látható. Többnyire a Dunántúlon fordul elo.

Havasi pityer Antbus spino/etta


(2. kép)

!

I II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

XII

•••• 0000••••

14-15 cm. Mintázata nagyon hasonlít a réti pityeréhez. A nászruhás példányok torka, melle és kissé a pofája is vöröses színu. A téli ruhás példányokon a torok és kantár fehér, vékony bajuszsávja fekete. Az alsótest fehér, amellen és a test oldalán sötét hosszanti foltozással. Farkcsíkja csíkozott. Az eurázsiai tundravidék jellemzo fészkelo madara. Nálunk nem fészkel, de április-májusban, majd szeptember-októberben egyesével vagy kisebb csapatokban átvonul hazánkon. Elsosorban a sík területeken, nedves réteken, szikes tavak, mocsarak környékén tunik fel. A telet a csapatok nagy része KözépAfrikában tölti, egyesek pedig a Mediterráneumban telelnek.

Rozsdástorkú pityer Antbus cenJinus


Rozsdástorkú pityer I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

XII

000 ••000••00 22

17-20 cm. A leghosszabb farkú hazai billegeto. A hím feje, tarkója és háta szürke. Szemsávja fehér, feltuno torokfoltja fekete. Begye, melle, hasa és alsó farkfedoi élénksárga színuek. Szárnya fekete, a tollak szélén fehér szegés található. Farka fekete, a szélso tollak fehérek. A tojó O. kép) torka fehér vagy piszkosfehér. A hegyi patakok jellegzetes madara. A köveken és a nedves parton kutat rovartápláléka után. Fészkét gyökerek közé, sziklákra, partfalra építi növényi anyagokból, gyökerekból, belsejét szorrel és tollal béleli ki. Állandó madarunk. A tavaszi és oszi kóborlás idején és télen a sík vidéken is elofordul. Hazai állománya a számára alkalmas patakok kis száma miatt alacsony, mindössze 100-150 pár.

Hegyi billegetö Motacilla cinerea


~)~~ Hím hegyi biliegeto II

I

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

XI

X

XII

••••••••••••

15-16 cm. A hím alsóteste feltuno sárga, a feje és a tarkója szürke, szemsávja fehér. Egyes alfajok (M.f thunbergi, M.ffeldegg) hímjeinek fejmintázata sötétebb, mint a törzsalaké, ezeknél a fehér szemsáv hiányzik. A hát olajzöldes árnyalatú, a szárnyak zöldesbarnák, világos szegéssel. Szélso faroktollai fehérek, a középsóK feketék. A tojó kevésbé élénk sárga színezetu, torka fehér, feje zöldes árnyalatú csakúgy, mint a háta. Szemsávja fehér, melle enyhén sárgás, hasa sárga. A fiatalok tollazatában alig van sárga szín. Felsotestük olajbarna, szemsávjuk krémszínu, torkuk és a mellük határán sötétbarna folttal.

Sárga billegetö Motacilla j1ava

Billegetofélék Motacillidae (2 kép)

!

Nedves rétek, legelóK madara. Fészkét a fucsomó alatt kapart kis mélyedésben növényi részekból építi, belsejét szorrel finoman béleli. Vonuló madár, a telet Afrikában tölti. Magyarországi állománya 100000-200000 párra teheto. A sárga billegetónöz hasonló a hazánkban ritka kóborlóként megfigyelheto citrombillegeto (Matacilla ci/reala). E faj nászruhás hímjének feje élénk citromsárga, amit fekete tarkószalag határol.

Citrombiliegeto

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

00•••••••• 00

16,5-19 cm. A homlok és a pofák fehérek, a fejteto, a tarkó, a torok és a mell fekete. A tojó fekete tollai gyakran szürkés árnyalatúak. A hát szürke, az alsótest hófehér. A középso faroktollak feketék, a széIsóKfehérek. A szárnytollak feketék, szárnycsíkja fehér. esore és lába fekete. A fiatalok felsoteste szürke, a mellükön barnás folt látható. Az alsótestük piszkosfehér, szürkés árnyalatú. Torkuk világos. Az emberi települések közelében, vizek mentén, gazdasági épületek közelében telepszik meg. Fészkét épületek zugaiban, repedéseiben, néha természetes üregben építi, gyökerekból, növényi szálakból, belsejét szorrel finoman kibéleli. Gyakran használ muanyag szálakat is. Apró rovarokkal táplálkozik, amelyeket a talajon gYUjtöget.Vonuló madár, de már nagyon korán, gyakran már februárban megérkezik, és október végéig tartózkodik nálunk. A telet a Földközi-tenger mentén tölti. Magyarországi állománya 100000-150000 pár.

Barázdabillegetö Motacilla alba

Billegetofélék Motacillidae (3 kép)

!

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

0••••••••• 00 24

17-20 cm, feltunoen tömzsi, rövid farkú madár. Testének nagy része sötétbarna, a torok és a mell hófehér. A has a nálunk élo

Vízirigó Cinclus cinclus

alfajon (ssp. aquaticus)

Vízirigófélék

testükön kosfehér,

Cinclidae (1. kép)

!!

vörösbarna.

A hegyi patakok

jellegzetes

ségét, a nagyobb,

pihenésre

énekesmadarunktól takmederben

madara. Kedveli a vízesések alkalmas köveket.

eltéroen

keresi.

gyujt rovarokat.

táplálékát

A vízparti

Elsosorban

kérészek, kérészek Fészkét sziklafalra, kihelyezett

A fiatalok szürkék,

felso-

sötétebb szürke mintázattaI. Torkuk fehér vagy piszmellükön szürke hullámos keresztsávok találhatók. más

a víz alá merülve, a pa-

kövekró1

bolharákokat,

csupán

kis számban

valamint tegzesek,

lárváit és imágóit zsákmányolja. híd alá, gyökerek közé, gyakran

mesterséges

közel-

Valamennyi

odúba építi, elsosorban

ál-

a számára

mohából,

ame-

lyet belül gyökerekkel bélel. A tojásokon csak a tojó kotlik. A fészekalj 3-6 tojásból áll; a kotlási ido idojárástól függoen 1522 napig tart. Gyakran

több évig használja, tatarozza fészkét. Ál-

landó madár, de a kemény teleken, amikor a patakok is befagynak, kóborlásba kezd. Ilyenkor ritkán a sík területeken is találkozhatunk vele. Magyarországon

- az állandó

száma miatt - mindössze I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

vizu hegyi patakok

nagyon

5-10 pár költ, a szomszédos

kis

országok

bo vizu patakjai mentén azonban nagy számban él. Szlovákiában és Erdélyben helyenként kifejezetten gyakori madár.

XII

••••••••••••

9-10,5 cm. Rendkívül

Ökörszem

alakja miatt semelyik

Troglodytes troglodytes

apró termetu

madár, amelyet

más, hazai madárfajjal

jellegzetes

sem lehet összeté-

veszteni. Farka rövid, és általában felcsapva tartja. Felsoteste vörösesbarna, az alsótest barnás árnyalatú, hullámos keresztcsíkozású. A farok és a szárnytollak feketésbarna keresztcsíkozásúak.

Ökörszemfélék Troglodytidae (2. kép)

Szemsávja krémszínu,

!

Dús növényzetu

esore vékony,

erdokben,

hosszú.

patakok

mentén,

vízmosásokban

szeret megtelepedni. Gömb alakú fészkét, amelyen

apró bejárati nyílást hagy, gyöke-

rek közé építi, kívülró1 - a fészek elrejtése céljából - falevelekkel

és mohával

A hím gyakran legalkalmasabbat,

borítja.

Belsejét

több fészket amelyben

pihékkel

épít, közülük

finoman

kibéleli.

a tojó választja

ki a

költeni fog. A fészekalj 6-7 tojásból

áll; a kotlási ido 14-16 nap, A tojásokon kizárólag a tojó kotlik. A fiatalok 15-20 nap elteltével kirepülnek a fészekbó1; ezt követoen a szülok még néhány azok hamarosan önállósulnak.

Ökörszem szárnya

Rovarokkal sonló,

I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

táplálkozik.

kevéssé

kitinizált

napig

etetik

Kedveli a lószúnyogot rovarokat.

Télen

utódaikat,

majd

és a hozzá ha-

pókok,

rovarpeték

után kutat, de megjelenik az etetóKön is, ahol a törmelékben keresgél. Állandó madarunk, amely télen megjelenik a kertekben, városi parkokban is.

XII

••••••••••••

Magyarországi 26

állománya

20 000-25 000 pár.

-------

---

13-14,5 cm. Barnás színezetu, apró termetu, fó1eg a talajon mozgó madár. A feje, a torka és a melle kékesszürke, a fülfedÓk barnás árnyalattal. A felsÓteste barna, sötétszürke hosszanti csí-

Erdeiszürkebegy ,Prunella modularis

Szürkebegyfélék Prunellidae

kozással.

O. kép)

foltokkal, amelyek vékony csíkká olvadnak össze. CsÓre vékony és hegyes. Lába barnásvörös árnyalatú. A fiatalok alsóteste sok-

!

Szárnya

is barna,

a szárnyfedÓk

végén

apró

fehér

kal erÓteljesebben csíkozott, mint az öregeké. Magyarországon elsÓsorban a hegyvidéki fenyÓültetvényekben, elegyes erdó'kben, bükkösökben és ártéri erdó'kben fészkeI. Fészkelési idóben puha testu rovarokat, pókokat zsákmányol, télen azonban fó1eg bogyókkal, apró magvakkal táplálkozik. A rovarokat elsosorban a talajon szedi össze. Fészkét suru növényzet

Erdei szürkebegy szárnya I

II

közé építi, vékony

III IV V VI VII VIli IX X XI Xli

••••••••••••

. Magyarországi

Prunella collaris Prunellidae (2. kép)

!

állománya

1200-1500

pár .

a szürkés színek jellemzik. A test két ol-

megjelenÓ

téli vendég.

környékén

telel, míg mások messzebb

A nálunk

Az állomány

teleló'k apró magvakkal,

egy része a fészkelÓterület kóborolnak.

rovarokkal,

pókokkal

táplál-

koznak. Idonként a téli madáretetó'k környékén is megjelenik, ilyenkor az emberrel is igen bizalmasan viselkednek.

III IV V VI VII VIli IX X XI XII

•••• 0000••••

12,5-14 cm. Felsoteste

Vörösbegy

olajbarna

színezetu.

Homlokán,

a pofá-

kon, a torkán és a mellén összefüggo narancssárga folt található, amelyet szürke tollazat határol. Alsóteste piszkosfehér. Sze-

Erithacus rubecula

Rigófélék Turdidae

me fekete,

(3 kép)

és melle is barnás alapszínu,

!

Legtöbbször

esore vékony a földön

és hegyes.

kisebb

a partfalban.

mélyedésekben

fészkelÓ madaraink

Farka barna.

táplálék

táplálkozik,

Erdei madár, kedveli a patakok dei utak mentén

A fiatalok felsÓteste, torka

pettyezett.

keresgél

kissé lógatja. Rovarokkal kat is fogyaszt.

után, ilyenkor

szárnyát

de osszel és télen bogyó-

közelségét,

gyakran

fészkei er-

Fészkét talajon, gyökerek

építi növényi

anyagokból.

közül a leggyakoribb

Vonuló madár, a nálunk

II

belsejét szÓrrel

szárnyon két fehér csíkot visel. CsÓrtöve jól láthatóan sárga. A fahatár fölötti kopár vidékek jellegzetes madara. Magashegyek sziklás területeinek fészkelÓje, hazánkban csak kis számban

Szürkebegyfélék

t

mohából,

dalán, a szárnyak alatt rozsdavörös tollak láthatók. A fej szürke, a torok világos és sötétebb szürke keresztcsíkozású. A sötét

szürkebegy

II

fészkelo

15-17,5 cm. Elsosorban

Havasi

I

ágakból,

finoman kibéleli. A hazánkban fészkeló'k télen csak kóborolnak, nem vonulnak délebbre. Északi állományai délebbre húzódnak, egy részük térségünkben telel.

között,

Erdeinkben

kakukkgazda.

fészkeló'k a mediterrán

régióban

telel-

nek, de a leghidegebb teleken is találkozhatunk egy-egy áttelelo példánnyal. Vonuláskor városi parkokban, kertekben is rendszeresen megjelenik.

III IV V VI VII Vili IX X XI XII

••••••••••••

Nálunk fészkelo állománya 28

250 000-500 000 párra becsülheto.

13-14 cm. Felsoteste és szárnytollai szürkésbarnák. A faroktollak vége sötét, az elso harmaduk vöröses színu. Szemöldöksávja fehér, szemsávja fekete. A hímek torka és melle élénkkék színu, amelyet a mellen fekete, vékony fehér, majd pedig vörös sáv határol. A nálunk fészkelo alfaj (ssp. cyanecula) kék mellfoltjában fehér folt, "csillag" található O. kép). Az Észak-Európában élo törzsalak (ssp. svecica) hímjei vörös foltúak (2. kép). A tojók torka fehér, alatta feketés pettyek, apró foltok találhatók. Némely tojónál azonban a mellen kis kék folt látható. A fia-

Kékbegy Luscinia svecica


(H

kép)

!

I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

XII

00••••••• 000

15-16,5 cm. Felsoteste vörösesbarna, farka és farkcsíkja rozsdavörös. Az alsótest világos piszkosfehér, amellen halványbarnás elmosódó folt található. A torok világos. Fekete szeme feltunoen nagy, vékony fehér gyuru övezi. A fiatalok pettyesek, vörös farkuk alapján azonban jól elkülöníthetok a többi kis termetu rigóféle fiataljaitól. A suru aljnövényzetu, bokros erdoszegélyek, patakokat kíséro bokorsorok, ártéri erdok jellegzetes fészkelo madara. Rendszeresen megtelepszik parkokban, nagyobb kertekben, ha azokban zavartalan suru növényzetet, lombbal borított részeket talál. Fészkét a talajra (ritkán annak közvetlen közelében a növényzet közé) rejti. A fészket a tojó építi. Évente egyszer költ, fészekalja rendszerint május elejére válik teljessé. 13-14 napig tart a kotlás, és a fiókák is többnyire ennyi ideig tartózkodnak a fészekben. Kirepülésük után a szülok még további két hétig etetik óKet.A talajon mozgó rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik. Április elején érkezik, és augusztus végén, szeptember elején vonul el. A telet Afrikában tölti. Magyarországi állománya 100000-150000 párra becsülheto.

Fülemüle Luscinia megarhynchos


(3. kép)

!

Fülemüle és nagy jülemüle 1. kézevez5je I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

000•••••• 000

15-17 cm. Nagyon hasonlít a fülemülére; általában sötétebb árnyalatú, farka és farkcsíkja kevésbé vörhenyes. Mellén szürkésbarna, felhoszeru mintázat látható.

Nagy fülemüle Luscinia

luscinia

Rigófélék

Magyarországon csak a Felso-Tisza vidékén költött. Napjainkra azonban az élónely változása miatt megszunt a két faj élónelye közötti ökológiai fal, és a fülemüle elfoglalta élónelyét, majd keresztezodött a kisszámú fészkelo nagyfülemüle-állománnyal. Fészkelési és táplálkozási szokásai megegyeznek a fülemüléével. Hazai állománya ma már csak néhány párból áll.

Turdidae

!! I

II

III

IV

V

VI

VII

VIli

IX

X

talok pettyezettek, de vörös faroktollaik alapján más rokonfajok fiataljaitól jól megkülönböztethetoek. Náddal szegélyezett csatornák, nagyobb nádasok szegélyzónájának fészkelo madara. Olyan területeken telepszik meg, ahol a nedves talajon megtalálja táplálékállatait. Elsosorban rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de apró férgeket is fogyaszt. Vonuló madár, amely március végén, április elején érkezik, és szeptemberben vonul el. A nálunk fészkelok délnyugati irányba vonulnak, és Nyugat-Afrikában telelnek. Magyarországi fészkelo állományát 500-1000 pár közöttire becsülik.

XI

XII

0000 ••••• 000 30

13-14,5 cm. A hím (1. kép) sötétszürke, a pofa, a torok, a begy és a mell fekete. A farkfedó'k és a faroktollak vörösek, a közép-

Házi rozsdafarkú Phoenicurus

ochruros

só'k sötétbarnák.

Rigófélék

A másodrendu

evezó'k

külso zászlója

fehér,

ezek együttesen alkotják a fehér szárnytükröt. A tojó (2. kép) sötét szürkésbarna, szárnytükre nincs. A fiatalok pettyesek, de sö-

Turdiclae (1-2. kép)

!

tétebbek,

mint a rokon fajok fiataljai, faroktollaik

Eredetileg

a sziklás területek,

pedig vörösek.

fó1eg magashegyek

lakója volt,

manapság azonban a lakott területeken mindenütt tunk vele. Még a nagyvárosok belso kerületeiben azonban

gyakran

csak hajnalban

szerezhetünk

találkozhais költ, itt

tudomást

jelen-

létéró1, mert napközben az énekét elnyomja a városi zaj. Fészkét sziklapárkányra, illetve épületzugokba, gerendák alá, esetenként füsti fecske sárfészkére, falra akasztott mesterséges fészekodú

tetejére építi. Elofordul, hogy évente háromszor

Hím házi rozsda farkú mellfoltja

nak. Abelvárosokban

fészkeló'k nem jönnek le a talajszintre,

nem a tetó'kön keresgélik Vonuló madár, bár kis számban II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

Magyarországi

XII

ha-

az ízeltlábúakat.

az elso példányok

nek, és szeptemberben,

I

is si-

keresen költ. Táplálkozási szokásai hasonlóak a kerti rozsdafarkúéhoz, de a városi madarak sokkal több pókot zsákmányol-

már márciusban

októberben

- elofordulnak

távoznak.

áttelelo példányok

fészkelo állományát

megérkez-

Rendszeresen

-

is.

50 000-60 000 párra becsülik.

00•••••••• 00 13-14,5 cm. A kiszínesedett

Kerti rozsdafarkú

és a pofa fekete.

Phoenicurus phoenicurus

rancsszínu,

Rigófélék

hím felsoteste

A homloka

a szárnyak

kékesszürke.

és a szemsávja

barnásszürkék.

A torok

fehér. Melle na-

A faroktollak

vörösek,

közülük a két középso sötétbarna. A tojó felsoteste szürkésbarna, alsóteste sárgásfehér. A fiatalok pettyesek, mint a rokon fa-

Turdiclae (3. kép)

!

jok fiataljai, de farkuk vörös. Középhegységi erdó'k, nagyobb

városi parkok,

téri puhafa-ligeterdó'k

madara.

fészkelo

szó1ohegyek,

Európában

ár-

általánosan

elte0edt fészkelo; fészkelo területe egészen a Bajkál-tóig te0ed. Fészkét odú ban, kikorhadásban, épületzugokban építi. A tojásokon kizárólag körülbelül

a tojó kotlik, mintegy

ugyanennyi

teljes röpképességük lepszik mesterséges Táplálékát gyakran góben Hím kerti rozsdafarkú mellfoltja

is ügyesen

de a pókokat

idot töltenek elérése

elott elhagynak.

fészekodúban a fatörzseken vadászik.

is rendszeresen

12-13 napig. A fiókák is a fészekben,

amelyet

Szívesen

még

megte-

is. és a talajon keresi, de a leve-

Elsosorban összegyujti.

rovarokkal

táplálkozik,

Szívesen zsákmányol

bogarakat, lepkéket, lepkehernyókat, szöcskéket. Vonuló madár. Hozzánk áprilisban érkezik, és szeptember

vé-

gén, október elején távozik. A telet a trópusi Afrikában tölti. Magyarországi fészkelo állománya erosen megfogyatkozott, I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

napjainkban

XII

000 •••••• 000 32

10000 párra teheto.

----------------------------------------

-------------------------~

..••....

11,5-13 cm. A hím (1. kép) feje, tarkója és háta fekete. A szárny

Cigánycsuk

és a faroktollak

Saxico/a torquala

sötétbarnák.

A mell narancsszínu,

Rigófélék

A tojó (2. kép) színezete

Turdidae

A nyakon és a vállon fehér folt van.

az alsótest

fehér. A csor és a láb fekete.

hasonló

a híméhez,

de színei sokkal

halványabbak. A fej, a hát és a szárny barnás, a farok fekete. Szeme körül világos gyuru található. A nyak fehér foltja hiány-

(1-2 kép)

!

zik, de a szárnyakon halványabb,

megtalálható.

A mell narancsszínu

foltja

az alsótest krémszínu.

Leggyakrabban a füves árokpartokon, magaskórókkal tarkított füves területeken, bokros domboldalakon telepszik meg. Zárt erdok, monokultúrák Fészkét

kivételével

bárhol megtelepedhet.

a talajra, fu közé rejtve építi. A fészket

a tojó készíti,

majd az 5-6 tojáson 13-14 napig kotlik. A fiókákat a szülóK felváltva etetik. Az árokpartok indokolatlan kaszálása, esetleges felégetése sok fészket tesz tönkre. Rendszerint egy kiemelkedo ponton

üldögél,

és onnan figyeli a

környéket. Táplálékát elsosorban a talajon fogja, amely fóleg rovarokból, pókokból, apró csigákból áll. Az esetenként áttelelok elsosorban pókokkal táplálkoznak. Vonuló madár. Az elsóK már márciusban utolsók csak októberben zi-tenger

I II IH

00

állományát

és a lega Földkö-

200 000 és 400 000 pár kö-

12-14 cm. A hím (3. kép) felsoteste

Rozsdás csuk

megérkeznek,

A hazai állománya

telel.

Magyarországi fészkelo zöttire becsülik.

IV V VI VII Vili IX X XI XII

0011I •••••••

mellékén

távoznak.

barna, sötétebb

tokkal. Szemsávja fehér, alatta sötét, majdnem

barnás

fol-

fekete pofafolttal,

Saxico/a rubeIra

amely alatt fehér csík húzódik.

Rigófélék

davörös. A szárnyon a váll magasságában fehér csík húzódik. A farok sötét, benne fehér faroktükörrel. A tojó (4. kép) hason-

Turdidae C3-4. kép)

lít a hímhez, de színezete a pofafolt

halványabb.

A torok, a begy és a mell rozs-

kevésbé

fiatalokon is jóllátható. Elsosorban a nedves területek, azokat a területeket,

a fejteto és

a tojón és a pettyes

rétek fészkelo

ahol a fészkelónely

pont (bokor vagy magasabb ságból figyelheti környezetét. sai megegyeznek

élénk. Elsosorban

A fehér faroktükör

madara.

közelében

Kedveli

kiemelkedo

kóró) található, ahonnan biztonViselkedése és táplálkozási szoká-

a cigánycsukéval.

építi, belsejét finom szorszálakkal

Fészkét fuszálakból

a tojó

béleli. A fészekalj 5-7 tojásból

áll. A tojásokon csak a tojó kotlik, de a fiókák táplálásában már mindkét szülo részt vesz. Évente általában csak egy fészekaljat nevel, de ha az elso költés sikertelen, követi.

1

II

azt jellemzoen

pótköltés

Vonuló madár, az elso példányok

április második felében érkez-

nek, és az utolsók

közepén

szeptember

távoznak.

A telet az

Egyenlítotól délre fekvo afrikai területeken tölti. Magyarországi állományát 50000-100000 párra becsülik.


000 •••••• 000 34

~ 14-16,5 cm. A hím felsoteste a homloktóI a hátig szürke. A farkcsík és a faroktollak fehérek, utóbbiak végén fekete szegés található. A középso faroktollakon a fekete folt nagyobb, a tollak kétharmadára terjed ki (így a repülo madár farkán fordított T alakú fekete folt alakul ki). A szárny fekete, a torok fehér, a begy és a mell krémszínu, a has és az alsó farkfedok fehérek. A csor és a láb fekete. A tojó homokszínu. A szárnytollak sötétbarnák, a farkcsík és a faroktollak, illetve az alsótest színezete megegyezik a híméveI. esore barna. A nyílt területek fészkelo madara. Köves legelokön, magashegyek sziklás legeloin, vályogvetóK környékén, kóbányákban, alföldi hodályok közelében mindenütt megtalálható. Fészkét gyakran az ürgék és hörcsögök földbe vájt járatában, vályogtéglák közé, épületromokban vagy korakásokban építi. A tojó egyedül kotlik, de a fiókák nevelésében mindkét szülo részt vesz. Elsosorban a talajon keresi táplálékát, néha vártahelyró1 lesi környezetét, máskor a földön szaladgálva gyujtöget. Fó1eg rovarokat, pókokat zsákmányol, de csigákat, férgeket is fogyaszt. Vonuló madár, márciusban érkezik, és a többség szeptemberben elvonul. Afrika szavannáin telel. Magyarországi állományát 20 000-30 000 párra becsülik. A hantmadarak néhány más faja, így az apácahantmadár (Oe. pleschanka), a déli hantmadár (Oe. hispanica) és a sivatagi hantmadár (Oe. deserti) csupán ritka kóborlóként fordul elo Magyarországon.

Hantmadár Oenanthe oenanthe

Rigófélék Turdiclae (1. kép)

!

Faroktol/ak mintázata: sivatagi hantmadár hantmadár déli hantmadár lIlJIl

IV

V

VI

VII

VIli

IX

X

XI

XII

00 ••••••• 000

17-20 cm. A hím feje, torka és nyaka kék. A nyak kéksége a háton kékesfeketébe megy át. A hát fehér, a farkcsík kékesfekete. A szárnyak feketék. Az egész alsótest és a faroktollak rozsdavörösek. A két középso farktoll sötétbarna. A csor fekete. A tojó színezete a hímétó1 jelentosen eltéro. Felsoteste szürkésbarna, a tollak szegése világos. A szárny barnás, a tollak világos széluek. Az alsótest világos krémszínu, a tollak sötét szegésuek. A farkcsík és faroktollak vörösek, a két középso faroktoll sötétbarna. Kóbányák, kopár köves domboldalak, meredek sziklafalak ritka fészkelo madara. Mészko-, dolomit- és bazaltsziklákon egyaránt megtelepedik. Kedveli a déli kitettségu katlanokat, különösen, ha a közelben megfelelo táplálkozóterületek is vannak. Fészkét eloszeretettel építi sziklarepedésbe, üregbe. A kóbányákban élo madarak gyakran az épületeken költenek. A második világháborút követo években még Budapest romos épületein is megjelent, ahol vélhetó1eg költött is. A fészket a tojó építi, és a tojásokat is o melegíti. A fiókákat a szülóK közösen nevelik. Elsosorban bogarakat és egyenesszárnyúakat (sáskákat, szöcskéket) zsákmányol, de elfogja a kisebb gyíkokat is. Vonuló madár, hozzánk április elején érkezik, és augusztusszeptemberben távozik. A telet a trópusi Afrikában tölti. Magyarországi állománya katasztrofálisan megfogyatkozott, ma már csak néhány pár költ nálunk.

Kövirigó Monticola saxatilis

Rigófélék Turdiclae

(2 kép)

!!

I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

0011•••••• 000 36

23,5-29 cm. A hím tollazata fekete, esore és szemgyurUJe narancssárga. A tojó barnás fekete színezetu, mellén barna, elmosódó csíkozással, torka kissé világosabb piszkosfehér. Csore sötét, barnás árnyalatú. A fiatalok a tojóra hasonlítanak, elso tollazatukban azonban pettyesek. Megtalálható a középhegységi és alföldi erdokben, illetve a településeken egyaránt. A legnagyobb városok belso parkjaiban éppen úgy fészkeI, mint a kertes részeken. A városlakók állandó madárrá váltak, míg az erdó1akók vonulók. A telet a Földközitenger medencéjében töltik, elsosorban az európai oldalon. A városlakók fó1eg gilisztákkal, talajon mozgó rovarokkal táplálkoznak, de sokféle konyhai hulladékot is elfogyasztanak. Az erdó1akók fó1eghernyókkal, bogarakkal táplálkoznak. Fészkét növényi szálakból építi, gyakran sárral erosíti, máskor a sár elmaradhat. Kedveli az örökzöldeket, amelyek a korai fészkeló'k számára is takarást nyújtanak, de gyakran épületek párkányain, csatornahajlatban költenek. Az örvös rigó (Turdus lorquatus) tollazata szintén fekete, de mellének fehér örve alapján minden más fajtói jól elkülönítheto. A tojó fehér örve gyakran hiányzik vagy alig érzékelheto, inkább szürke mint fehér; a fekete rigó tojójához hasonlít, de szárnya nem fekete, inkább szürke. A magashegyi fenyvesek jellegzetes fészkeloje, nálunk csak vonuláskor fordul elo.

Fekete rigó Turdus mernla

Rigófélék Turdidae (1. kép)

!

Örvös rigö I

II

III IV V

VI VII Vili IX X XI XII

••••••••••••

19-23 cm. Felsoteste olajbarna. Szemsávja sötét, szemöldöksávja fehér. Bajuszsávja szintén fehér. A test két oldala, illetve az alsó szárnyfedó'k barnásvörösek. Alsóteste fehér, begyén és mellén szürkésbarna hosszanti foltozással. Csore sárga, a csorhegy fekete. Nálunk nem fészkei, csak átvonul, illetve telel. 6sz és tavasz között bármely hónapban találkozhatunk vele, de októberben és novemberben gyakoribb. Nálunk elsosorban bogyókkal táplálkozik, de fagymentes idoszakban rovarok és giliszták után kutat a talajon. Rendszeres, de nem tömeges átvonuló .

Szó1origó Turdus iliacus


! I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX X

XI

XII

•••• 00000 •••

22-27 cm. Feje, háta és farkcsíkja világos szürke. A hát elülso része barna, a szárnytollak szürkésbarnák, a farok fekete. A torok feketén vonalkázott, a mell narancssárga, fekete csíkokba rendezodött apró foltokkal. A has fehér, sötétebb barna foltokkal. A csor narancssárga, hegye szürkés. Erdoszéleken, bokros területeken, nedves rétek, folyók közelében telepszik meg. A nálunk teleló'k gyakran megjelennek a városi parkokban is. A fészket a tojó építi, majd egyedül kotlik 13-14 napig. A fiókákat mindkét szülo eteti. A nálunk fészkelo állomány 50-150 pár közötti, októberben megjeleno, áttelelo csapatai pedig több ezer madárból is állhatnak.

Fenyorigó Turdus pi/aris


! I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

38

20-22 cm. Hasonló színezetu, mint a léprigó, de annál kisebb, és farka is rövidebb. A reptében látható alsó szárnyfedó'k narancssárgák. A felsoteste, szárnyai és farka egyszínu barna. Amellen és az alsótesten lévo foltok nyílhegy alakúak. Suru aljnövényzetu sík- és hegyvidéki erdó'k lakója. Elterjedési területe Nyugat-Európától a Bajkál-tóig terjed. Kedveli a fenyveseket, de a lombos fák által alkotott erdó'kben is gyakori lehet. Ez a rigófaj is urbanizálódott bizonyos területeken; nálunk a nagyvárosokban a fekete rigó konkurenciája mellett nem vált igazi városi madárrá, azonban a kisebb településeken, külvárosokban és üdüloterületeken eredményesen megtelepedett. Tápláléka elsosorban gilisztákból és csigákból áll, osszel bogyókat is nagy számban fogyaszt. Költési idoszakban jelentos mennyiségu hernyót gyujt össze. Fészkét, amely növényi szálakból áll, belülró1 faforgáccsal, nyállal, sárral keményre tapasztja, ezáltal az énekes rigó fészke könnyen elkülönítheto például a fekete rigóétól. Fészkét általában magasabbra építi, mint a fekete rigó. A fészekalj 3-5 tojásból áll. A tojó egyedül kotlik, a fiókákat a két szülo közösen eteti. A fiatalok 12-14 napig tartózkodnak a fészekben. Vonuló faj; a Kárpát-medencébe márciusban érkezik, és októberben vonul el. A telet a Mediterráneumban (fó'ként az Appennini-félszigeten) tölti; a hazai állomány kis része át is telelhet nálunk. Hazai állománya 150000-200000 párra teheto.

Énekes rigó Turdus philomelos


!

I

11 III

IV

V

VI

VII VIli

00 ••••••••

IX

X

XI

XII

00

26-29 cm. Az egész felsoteste szürkésbarna, a farkcsík világosabb árnyalatú. Az alsótest alapszíne világos piszkosfehér, amelyen jellegzetes, nagy méretu, csepp alakú foltok hozzák létre a mintázatot. Reptében jóllátható, hogy az alsó szárnyfedó'k fehér színuek. A faroktollak szürkésbarnák, a szélso fehérek. Öreg, ritkás erdó'kben, erdoszéleken, alföldi tölgyesekben telepszik meg. A fészek általában magasan, néha akár 15-20 méteres magasságban található. A fészekalj 4-5 tojásból áll. Elsosorban a tojó kotlik; a 14-15 napig fészekben tartózkodó fiókákat mindkét szülo eteti. Fó'ként rovarokkal, férgekkel táplálkozik, télen a fehér és a sárga fagyöngy termését fogyasztja, és ezáltal terjeszti is azokat. E specializált, fák lombkoronájában élo növények a rigók ürülékéveI jutnak a megfelelo magasságban található ágakra. Állandó madár; a hegyvidéki fészkeló'k a téli hónapokban leereszkednek az alacsonyabban fekvo tájakra. Hazai állománya 5000-10000 párra teheto. A piacokon egykoron a fenyorigóval együtt árulták étkezési célra a madárfogók, akik a fagyöngyökbó1 fozött ragacsos léppel be kent vesszó'kkel (lépvesszó'kkel) fogták a csapatokban kóborló madarakat. 1820-ban a pesti madárpiacon árult rigók között bukkantak a Naumann-rigó (Turdus naumanni) egyetlen hazai bizonyító példányára. E faj azóta nem került elo Magyarországról.

Léprigó Turdus viscivorus

Rigófélék Turdidae (2 kép)

!

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

40

••

Réti tücsökmadár

12,5-13,5 cm. A felsoteste

Locustella naevia

alapon barnásfekete hosszanti foltokkal mintázott. A szárny és a faroktollak szintén olajzöld színuek, a szárnytollak sötétebbek.

Poszátafélék

Az alsóteste

Sylviidae (J kép)

a homloktóI

sárgás árnyalatú,

a farkcsíkig sötét olajzöld

a has inkább piszkosfehér,

mintá-

zatlan. Egyes példányok mellén vonalkázottság figyelheto meg. Az alsó farkfedok piszkosfehérek, sötét hosszanti foltokkal min-

!

tázottak. A farok lekerekített, középsó'k.

a szélso tollak rövidebbek,

Mocsarak, láprétek fészkelo madara, újabban azonban lepszik erdofelújításokban, a siska nádas területeken is.

Faroktollak és alsó fedotollak arányai:

mint a megte-

Rovarokkal táplálkozik. Elsosorban legyeket, szúnyogokat, apró hernyókat stb. zsákmányol. Összegyujti a pókokat is. Fészkét a suru növényzet közé fucsomó alá, zsombék oldalába rejti. Fészekalja

többnyire

5-6 Cnagyritkán 7) tojásból áll; a kot-

lási ido 2 hétig tart, és mindkét nádiposzáta

szülo melegíti a tojásokat. A fió-

kák 10-12 napig maradnak a fészekben, majd annak környékén bújnak meg. Rejtett életu madár, amely a fiókák etetésekor is rendkívül óvatos: a táplálékkal sohasem száll azonnal a fészek-

tücsökmadár

hez, hanem a növényzet között bujkálva közelíti meg azt. A fiatalokat mindkét szülo táplálja. Vonuló madár. I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

Május elején érkezik

vissza a Szaharától

eso afrikai teleloterületeiró1, és szeptemberben Hazai állományát 3000 pár körülire becsülik.

XII

0000 ••••• 000

14,5-16 cm. Felsoteste, szárny- és faroktollai enyhén olaj színu sötétbarnák. A torka és a begye világos alapon sötétbarnán vo-

Berki tücsökmadár

nalkázott. Hasa krémszínu. világos szegés van.

Locustella jluviatilis

Poszátafélék

Az alsó farkfedÓk végén jól látható

Folyók menti suru vegetációban, láperdó'kben, erdei magaskórós társulásokban telepszik meg. Tápláléka apró rovarokból, pókokból áll. Fészkét csalánra, suru

Sylviidae (2 kép)

!

növényzet

közé rejti.

Vonuló madár, a telet Kelet-Afrikában tölti. Hozzánk gén, május elején érkezik vissza, és szeptemberben J

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

XII

000•••••• 000

Hazai állományát 13,5-15

Nádi

10000-30000

cm. Felsoteste,

doi rozsdás krémszínuek.

Locustella luscinioides

szárny-

és faroktollai amelle

vörösesbarnák. és az alsó farkfe-

Az alsó farkfedó'k vége alig láthatóan

világos. Nádasok, gyékényesek fészkelo madara. Tápláléka a nádasban élo, vízhez kötodo rovarokból áll. Fészkét a suru avas

Poszátafélék Sylviidae (3. kép)

nád közé rejti; anyaga gyékény-

!

és nádlevelek,

továbbá

ga. A kotlási ido 12-13 nap, majd a fiókák további maradnak a fészekben. Vonuló madár, a telet a Szaharától V

VI

VII

Vili

IX

április vévonul el.

párra becsülik.

A torka és a hasa világos krémszínu,

tücsökmadár

I II III IV

délre

vonul el.

X

Xl

délre eso területeken

Hozzánk április elején érkezik, és októberben lo állományát 30 000-60 000 párra becsülik.

XII

000••••••• 00 42

nádbu-

13-14 napig tölti.

vonul el. Fészke-

16-20 cm. A legnagyobb nádi énekesmadár. A hím és a tojó azonos színezetu. Az öregkori tollruha szürkésbarna, amellen elmosódott szürkésbarna sávozással. A fiatalok és a frissen vedlett öregek felsoteste, a szárnyak és a farok okker, illetve olajzöldes-barnás árnyalatúak. Szemsávja krémszínu. A torok piszkosfehér, a begy, a mell, a has és az alsó farkfedó1
Nádirigó Acrocephalus arundinaceus

Poszátafélék Sylviidae

(1-2. kép)

!

I

II

III

IV

V

VI

VII

VIli

IX

X

XI

XII

DDD ••••• DDDD

13-15 cm. Színezete és mérete megtévesztésig hasonlít a cserrego nádiposzátára, de a tipikus példányok olajzöld árnyalatúak, kevésbé vörösesek. A nádiposzáták elkülönítése olykor a szakemberek számára sem könnyu feladat. A nádasok, mocsarak szélében, árokparti magaskórós társulásokban, alkalmilag gabonában is megtelepszik. Szöcskékkel, sáskákkal, árvaszúnyogokkal stb. táplálkozik. Fészkét szárazföldi növényekre - sédkender, aranyvesszo, fekete üröm stb. - építi. Vonuló madár, a telet Kelet-Afrikában tölti. Április végén érkezik, és augusztus végén vonul el. Hazai állománya 50 000-80 000 pár.

Énekes nádiposzáta Acrocephalus palustris


(3 kép)

! I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

XII

DDD ••••• DDDD

. 12,5-14 cm. Színezetében hasonlít a nádirigóra, de annál kisebb, karcsú bb testalkatú. A vízben álló nádasokban telepszik meg. Fészkét nádszálakra szövi a víz közelében, avas és friss nádra egyaránt. A fészek anyaga nád- és sáslevél, belsejét nádbugával finoman béleli. A kotlás 11-12 napig tart, és a fiókák is kb. ugyanennyi ideig maradnak a fészekben. A hazai állomány egy része Nyugat-, másik fele pedig Kelet-Afrikában telel. Április elején érkezik vissza, és augusztusban elvonul. Hazai állománya 100000-150000 pár. Ritka kóborlóként figyelték meg hazánkban a nem mintázott nádiposzátafajainkhoz hasonló rozsdás nádiposzátát (Acrocephalus agricola). 2003-ban néhány pár berki poszáta (Cettia cett!) is megtelepedett hazánkban.

Cserregö nádiposzáta Acrocephalus scirpaceus


(4 kép)

! I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

XII

DDD ••••• DDDD 44

~

12-13,5 cm. A hím és a tojó azonos

Fülemülesitke Acrocephalus melanopogon


A fejteto fekete,

és torka fehér. Fe!soteste melegbarna

nu, sötétebb barna Szárny- és faroktollai

csíkokkal. Farkcsíkja egyszínu barna. barnák, a váll evezok feketék, barna sze-

géssel. A farok lekerekített.

!

színezetu.

széles szemöldöksávja

A keskenylevelu

Az alsótest vörösesbarna

árnyalatú.

elegyes nagy nádasok

lakója. Vízi

gyékénnyel

rovarok - szúnyogok, árvaszúnyogok fo táplálékát. A suru lehajló gyékény ke nádlevelekbó1

és azok lárvái - képezik vagy nád alá épített fész-

épül, belsejét bugával és tollakkal finoman bé-

leli. A 13-15 napos kotlás után kikelt fiókák kb. ugyanennyi ig maradnak a fészekben. Vonuló madár, de már nagyon

I

II

III

IV

V

VI

VII

VIli

IX

X

XI

XII

00•••••••• 00

korán, márciusban

cm.

nádiposzátára.

Színezetében

meglehetosen

Sárgás krémszínu

Poszátafélék

A sás os, zsombékos alacsony vízborítást.

Sylviidae (2. kép)

hernyókka! dezhetetlen

!!

megérkezik,

hasonlít

a foltos

vállfoltjai, testoldalának

vonalkázottsága és a fejteton azonban attól elkülönítheto.

Acrocephalus paludicola

ide-

és csak októberben vonul el a Földközi-tenger medencéjében található teleloterületére. Hazai állománya mindössze 3000-5000 pár.

11,5-13

Csíkosfeju nádiposzáta

szí-

keresztülhúzódó

csík

mocsárrétek lakója. Költónelyén A nálunk fészkelók elsosorban

finom alapján

igényli az sáskákkal,

etetnek. Fészkét az avas fu közé rejti, szinte felfehelyre. Nem párkapcsolatban él: a hímek a fiókane-

velésben nem vesznek részt, legtöbbször több tojóval poligámiában élnek. Fészekalja általában 5 tojásból áll; a kotlás és a fiókák felnevelése teljes egészében a tojó feladata.

Csíkoifeju nádiposzáta fejmintázata

Hozzánk

április végén érkezik,

let Nyugat-Afrikában

és augusztusban

tölti. Hazai állománya

vonul el, a te-

600 pár. Speciális

000••••• 0000

élónelye mindenütt jelentosen beszukült, ezért a csíkosfeju diposzáta világviszonylatban veszélyeztetett faj.

Foltos

11,5-13 cm. A fejteto tollai sötétek, majdnem feketék, de a tollak szegése világos. Szemsávja krémszínu. A felsotest barnás, sö-

nádiposzáta

tét foltokkal mintázott. A farkcsík olívbarna. A szárny- és faroktollak barnák, világos rotes szegéssel. Az alsótest krémszinu, a test két oldala enyhén okkersárgás. A mellen általában finom sö-

I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

Acrocephalus schoenohaenus


tét sávozás figyelheto meg. Mocsarak, lápok, zsombékosok,

(3 kép)

!

nedves

szárazföldi

növényekkel kevert részein telepszik meg. Kabócákkal, vekkel, hernyókkal stb. táplálkozik. Fészkét a suru nád, gyékény

Foltos

bó1, belsejét

nádiposzáta fejmintázata

bugával

finoman

kelnek ki, és ugyanennyi

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

augusztusban

XII

000••••• 0000 46

elvonul.

levéltet-

közé építi száraz nád- és sáslevekbéleli. A fiókák

ideig tartózkodnak

ló madár, a telet Nyugat-Afrikában I

kaszálók

ná-

12-13 nap alatt

a fészekben.

tölti. Áprilisban

Hazai állománya

Vonu-

érkezik,

150000-200000

pár.

és

1~

• i

8,5-9,5 cm. Az egyik legkisebb testu madarunk. A hím fejteteje narancssárga, a tojóé citromsárga. A sárga foltot mindkét oldalról fekete sáv szegélyezi. A fej többi része szürke, a szem körül fehér folt látható. A fiatalok feje egyszínu szürke. Szinte kizárólag a lucfenyvesekben telepszik meg. Apró rovarokkal táplálkozik. A fészek mohából és pókháló ból készül, belsejét szorrel finoman béleli. A kotlás 14-17 napig tart, a fiókák 18-22 napig tartózkodnak a fészekben. Kisszámú fészkelo állománya állandó, de az Alpokból és Kárpátokból teleló'k is érkeznek hozzánk. Hazai fészkelo állománya 1000-5000 pár.

Sárgafeju királyka Regulus regulus

Királykafélék Regulidae (1. kép)

I

II


••••••••••••

9-10 cm. Hasonló színezetu, mint a sárgafeju királyka, de fejé-

Tüzesfeju királyka

nek mintázata jelentosen eltér attól. A hímen narancssárga, a tojón sárga fejtetofolt látható, amelyet mindkét oldalról fekete sáv szegélyez. A szem felett széles fehér sáv húzódik, alatta pedig fekete szemsáv. A szem alatt apró fehér folt, alatta szürke folt van. Vékony fekete bajuszsávja van. A test többi része a sárgafeju királykáéhoz hasonló. Lucfenyvesek fészkeloje. Fészkelési szokásai megegyeznek a sárgafeju királykáéval. Márciusban érkeznek az elso egyedek. Osszel szeptember és november között vonul át hazánkon; néha áttelel. Hazai fészkelo állománya 400-500 párra teheto.

Regulus ignicapillus

Királykafélék Regulidae (2. kép)

! I

II


00 •••••••••

0

12-14 cm. Meglehetosen hasonlít az énekes nádiposzátára. Felsoteste szürke, szárnytollai barnásszürkék. Szemsávja világos. Torka, hasa, alsó farkfedoi fehérek. Melle világos, enyhén barnásszürke. esore széles, alsó kávája világos, sárgás, a felso káva szürke. Leggyakrabban a folyókat kíséro mandulalevelu füzesek lakója. Megtelepszik városi parkokban is. Tápláléka elsosorban rovarokból, azon belül is fóleg csupasz hernyókból áll. Fészkelési szokásai hasonlóak a kerti gezéhez. Vonuló madár, a telet ÉK-Afrikában tölti. Késon, csak május második felében érkezik, és augusztus végén vonul el. Hazai állománya körülbelül 500 pár.

Halvány geze Hippolais pallida


! I

II


0000 ••••0000

12-13,5 cm. Alsóteste a toroktóI az alsó farkfedó'kig világossárga. Szemöldöksávja világos. A pofák, a fej, a hát és a farkcsík szürkészöld. A szárny és faroktollak szürkésbarnák, a másodrendu és harmadrendu evezó'k külso szegése sárgászöld. A szélso faroktollak külso zászlója fehér. A láb ólomszürke. Azokban az erdó'kben telepszik meg, amelyekben suru bokrosok is vannak. Fészkét fuszálakból építi, de külsejét pókhálókkal, barkával, papírdarabokkal díszíti, belsejét szorszálakkal béleli. 12-13 napos kotlás után kelnek ki a fiókák, amelyek 13-14 napig tartózkodnak a fészekben. Vonuló madár, a telet Afrika trópusi területein tölti. Hazai állományát 8000-10 000 párra becsülik. .

Kerti geze Hippolais icterina


I

II


000•••••• 000 48

10-12 cm. Felsoteste

Csilpcsalpfüzike

szürkés

barnászöld.

Szemöldöksávja

gos sárgásszürke, szemsávja szürkésbarna. az alsótest világos sárgásbarna árnyalatú.

Phylloscopus collyhita

Poszátafélék

szürkék, külso zászlóikon

Sylviidae (1. kép)

vilá-

A torok piszkosfehér, A szárnytoll ak sötét-

keskeny, világoszöldes

árnyalatú

sze-

géssel. A csor sárgásszürke, a láb általában sötét (fekete). A középhegységi erdokben általános elterjedésu, de rendszeres fészkelo az ártéri erdó'kben, nagyobb parkokban is. Elsosorban

!

pókokkal,

apró rovarokkal

lálkozik. Fészkét

- szúnyogok,

levéltetvek

stb. - táp-

a talajra építi, csalán, szeder stb. suru hajtásai

közé. A zárt, gömb alakú fészek fuszálakból,

száraz falevelekbó1

épül. A kotlás 12-14 napig tart, a fiókák 13-14 napig maradnak a fészekben. Vonuló madár, tavasszal már márciusban megérkezik, és osszel szeptember fordulnak olykor áttelelok I

II

III

IV

V

VI

VII

VIli

IX

X

XI

XII

ve Észak-Afrikában

00 •• 1!l ••••• 00

végén, október elején vonul el. Elois. A Földközi-tenger mellékén, illet-

telel. Hazai állománya

400000-600000

pár.

11-12,5 cm. A fejteto, a nyak, a hát, a farkcsík és a faroktollak

Sisegö füzike

zöldes színuek. A szemöldöksáv sárga, a szemsáv zöld, a pofák, a torok és a begy élénksárga. A has hófehér. A szárny tollak sö-

Phylloseopus sibi/atrix

Poszátafélék

tétszürkék,

Sylviidae

külso szélükön

világoszöld

sárga, többi része szürkésbarna.

szegéssel.

A csor töve

A láb sárgás árnyalatú.

Hegyvidéki bükkösökben jellemzo madár. A síkvidéki ritkás tölgyesekben is megtelepszik. Elsosorban hernyókkal táplálkozik, amelyeket a lombkoronában gyujt. Gömb alakú, zárt fészkét a talajra építi, fucsomó, avarkupac

letört ág vagy

alá rejtve. A kotlás 12-13 napig tart, a fiókák 11-13

nap elteltével hagyják el a fészket. Vonuló madár, áprilisban érkezik meg, majd augusztus végén vagy szeptemberben vonul el. I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

A telet Közép-Afrikában párra becsülik.

XII

000 •••••• 000

11-12,5 cm. Fe!soteste

Fitiszfüzike

öldöksávja

Phylloseopus troehi/us

sárgászöld,

csilpcsalpfüzikéével

Poszátafélék

gábbak,

Sylviidae (2. kép)

tölti. Hazai állományát

szürkészöld, szemsávja

- általában

mint a csilpcsalp,

!

el. A telet Afrikában, lítotó1 délre 15000-20000

világos. Tipikus példányai

a sár-

a nedves talajú, elenagyon

hasonlók.

érkezik, és szeptemberben

a bokros szavannán,

eso területeken

Szem-

sárgák, mint a sisego fü-

fenyveseket,

a másik két füzikefajhoz

Vonuló madár, április közepén

krémsárga.

zöld. Lába - ellentétben

és kevésbé

zike. Kedveli a fiatal, telepített gyes erdoket. Fészke!ési szokásai

alsóteste

100000-150000

tölti. Hazai

vonul

többnyire

az Egyen-

fészkelo

állománya

pár.

A három fészkelo füzikefaj mellett ritka kóborlóként figyelték meg hazánkban a királyfüzike (Phylloscopusproregulus), a vánI

II

III

IV V VI

VII VIli

000 ••••••

IX

X

XI

(Phylloscopus inornatus) és a Bonelli-füzike copus bonelli) példányait.

dorfüzike

XII

000

50

(Phyllos-

13,5-15 cm. A hím fejteteje koromfekete,

Barátposzáta

a tojóé és a fiataloké

vörösesbarna. A hím egész felsoteste, szárnya és faroktollai szürkék. A torok és az alsó farkfedó'K fehérek, az alsótest többi

Sy/via atricapilla

Poszátafélék

része szürke. A tojó világosabb szürke, alsóteste barnásszürke, torka farkfedoi fehérek. Faroktollain nincs fehér szín.

Sylviidae

(1. kép)

!

Mindenütt

megtelepszik,

ahol bokrosok

vannak.

Megtaláljuk az

ártéri és középhegységi erdó'Kben, továbbá a nagyobb parkokban és kertekben is. Elsosorban bogarakat, lepke hernyó kat, pókokat,

kisebb

mértékben

gyümölcsöket termését.

csigákat

és bogyókat

Laza szerkezetu

fészkét vékony

bó1 építi. A fészek gyakran bokrok

gyújt. Nyár közepétó1

fogyaszt. Különösen

növényi szálakból

nagyon

éro

kedveli a bodza és gyökerek-

közel van a talajhoz,

suru

ágai között épül. A kotlás 11-13 napig tart, a fiókák 10-

13 napos korukban Március végén,

hagyják el a fészket.

április elején

érkezik

vissza telelónelyéró1,

és

szeptemberben vonul el. Esetenként akadnak átteleló1< is. A hazai állomány nagyobb része délkelet felé vonul, majd a Földközi-tenger afrikai partjáig jut el. Leggyakoribb zai állománya 600 000-800 000 pár.

poszátafélénk,

A barátposzátához

szemgyuruje

hasonló,

de vörösesbarna

haalap-

(Sylvia melanocephala)

00••••••• 000

ján jól felismerheto kucsmás poszáta hazánkban rendkívül ritka kóborló.

Karvalyposzáta

15,5-17 cm. A legnagyobb testu poszátafélénk. A hím felsoteste szürke, a faroktollak végén fehér foltok vannak. Szeme feltuno-

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

Sy/via nisoria

en sárga. Alsóteste piszkosfehér, a toroktói a farkfedó1

tollak szürkék,

(2 kép)

szárnycsík.

a fedotollak

A harmadrendu

vége fehér, ebbó1 adódik

szürke, az alsó káva töve sárgás. A tojó felsoteste szárnycsíkjai

azonosak

a híméveI.

reszt irányú szürke foltokkal, ká. Szeme szürkésbarna.

Alsóteste

Elsosorban

szürkésbarna,

piszkosfehér,

amelyek nem olvadnak

Kedveli az ártéri erdó1< szélét, bokros bokorsorokat.

a kettos

evezó'K vége világos szegésu. A csor

rovarokkal

domboldalakat, (bogarakkal,

ke-

össze csíkút menti

lepkékkel

és

hernyóikkal), pókokkal, majd a nyár végétó1 bodzabogyóval táplálkozik. Fészkét bokrok ágaira, a suru növényzetbe rejti.

Hím karva/yposzáta

A fészek

jellegzetes,

gyakran

alulról

laza poszátafészek;

is láthatók

a tojások.

a fészken

keresztül

A szüló1< 3-4 nap alatt

építik meg fészküket. A fészekalj általában 5 tojásból áll, azokat fó1eg a tojó melegíti. A kotlás 12-15 napig tart, a fiókák 11-14 napos korukban hagyják el a fészket. Vonuló madár, a telet Kelet-Afrikában tölti. Április végén, május I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

elején érkezik, és szeptemberben 20 000-40 000 pár

XII

0000 •••••000 52

vonul

el. Hazai

állománya

•

•

I

13-15 cm. A hím feje, pofája szürke, a háta barnásszürke. A torok fehér, a mell és a has rózsaszínes árnyalatú. A szárnytoll ak barnák, rozsdabarna szegésuek. A faroktollak szürkék, a szélsó'k fehérek. A csor szürke, az alsó káva sárgás, a lábak sárgák. A tojó feje is barnás, mint a háta. A torok piszkosfehér, a mell és a has világos krémszínu. A hím jellegzetes tulajdonsága a nászrepülés. Ilyenkor egy vártahelyró1 emelkedik magasba, szárnyaival csapkod, lebeg a levegóben, énekel egy strófát, majd visszaszáll a kiindulási pontra. Elsosorban csupasz hernyókkal, pókokkal táplálkozik, nyár végén sok bodzabogyót fogyaszt. Fészkét bokrok közé alacsonyan, gyakran csalán vagy szeder hajtásai közé építi. A kotlás 11-13 napig tart, a fiókák 10-12 napot töltenek a fészekben. A telet Afrikában, a Szaharától délre eso területeken tölti. Hazai állománya 50000-100000 pár.

Mezei poszáta Sy/via communis


!

Mezei poszáta szárnya I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

000•••••• 000

11,5-13,5 cm. A fej szürke, a szem mögött sötét pofafolt látható. A torok és a begy hófehér, a has piszkosfehér, oldalán barnás árnyalatú. A felsotest barnásszürke, a szárnytollak barnák. A faroktollak sötét szürkésbarnák, a szélsó'k fehérek. A csor sötétszürke, töve kékes, a láb sötét kékesszürke. Legfontosabb élóbelyei a folyókat kíséro hullámtéri erdó'k. Szívesen megtelepszik azonban temetó'kben és nagyobb kertekben is, ha számára megfelelo suru bokrosokat is talál. Rendszeresen költ a nagyobb erdó'k bokros szegélyében is. Elsosorban puha rovarokkal, fó1eg hernyókkal táplálkozik, de fogyaszt pókokat és levéltetveket is. Nyár végén az érett bodzát csipegeti. Fészkét, amely jellegzetes, laza szerkezetu poszátafészek, suru bokrok közé építi. A kotlás, amelyben mindkét szülo részt vesz, 11-13 napig tart, a fiókák ugyanennyi ideig tartózkodnak a fészekben.

Kis poszáta Sy/via curruca


!

"JI')I

Vonuló madár. Áprilisban érkezik vissza téli szállásáról, és az állomány zöme szeptemberben távozik (de még októberben is látni egy-egy példányt). Etiópiában és Szudánban telel. Hazai állományát 50000-100000 párra becsülik.

Kis poszáta szárnya I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

000 •••••• 000

13-14,5 cm. Hím és tojó azonos színezetu. A felsotest egyszínu barnásszürke, a szárny és farok sötétebb árnyalatú. A nyak oldalán elmosódott szürkés folt található. Az alsótest világos, a mell és a test oldala sárgásszürke árnyalatú. A csor szürke színu. Elsosorban a folyókat kíséro suru aljnövényzetu erdó'k lakója. Pókokkal, rovarokkal, csigákkal, bogyókkal táplálkozik. Laza szerkezetu fészkét növényi szálakból építi, belsejét gyökerekkel béleli. A kotlás 12-13 napig tart, a fiókák 10-12 napig tartózkodnak a fészekben. Vonuló madár, a telet a trópusi Afrikában tölti. Hazai állománya 10 000-30 000 pár.

Kerti poszáta Sy/via borin


I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

000 ••••••• 00 54

••

13,5-15 cm. A hím és a tojó azonos színezetu.

Szürke légykapó

késbarna,

Muscicapa striata

az alsótest

szürkésbarna na, sötétebb

Légykapófélék Muscicapidae O. kép)

hérek.

!

piszkosfehér.

hosszanti foltokkal csíkozott. A fejteto szürkésbarcsíkokkal mintázott. A has és az alsó farkfedó1<: fe-

A másodrendu

A fiatalok felsotestén tyesnek látszanak.

evezó1<:ön külso világos a tollak szegése

Ritkás erdó1<:en, erdei parkokban, telepszik

nagyobb

tisztások

meg. Táplálékának

seire, párkányokra,

ra is. A fészek fuszálakból,

kikorhadásba,

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

rovarok

gyümölcsöt épületek

teszik is rend-

kiszögell é-

odúba rakja, de gyakran épít fá-

mohából,

pamutból

stb. épül, belse-

napig tart, a fiókák 12-14 nap után hagyják el a fészket. A fiókákat mindkét szülo táplálja. Vonuló madár, április második

III IV

erdó1<:ben,

jét szorszálakkal, gyökerekkel finoman béleli. A fészekalj 3-5 tojásból áll. Tojásrakás idején a hím a tojót eteti. A kotlás 11-13

Szürke légykapó fejmintázata

II

hullámtéri

nagy részét repülo

mesterséges

látható.

ezáltal pety-

szó1ó1<:ben, gyümölcsösökl?en

fog el. Bogyókat,

Fészkét félig nyitott odúba,

szegés

okkerszínu,

mentén,

kertekben,

ki, amelyeket a levegóben szeresen fogyaszt.

I

A felsotest szür-

A torok, a begy és a mell

felében

érkezik,

és szeptember-

ben vonul el. Magyarországon északi példányok is keresztülvonulnak. A telet Afrikában, a Szaharától délre tölti.

XII

DDD.lI1nIlIlIlDDD

Hazai állományát


11-12 cm. A hím feje és pofája szürke, torka narancsszínu,

Kis légykapó Ficedula parva

Légykapófélék Muscicapidae (2. kép)

na, mint a felsotest. A tojók színezete

!

hasonló,

nás, mint a felsotestük, torkuk piszkosfehér, Csorük vékony, a láb fekete. Elsosorban

az öreg bükkösök

madara.

de a fejük is barnem narancssárga.

Kedveli

apatakmeder

közelségét, illetve az olyan helyeket, ahol egy-egy miatt a napsugarak behatolnak az erdóbe. Tápláléka

rovarokból

áll, amelyeket

ágain és levelein fog el. Bogyókat Fészkét letört ágcsonkra, szorszálakkal

finoman

a levegóben, is szívesen

kikorhadásba

hából, finom növényi szálakból béleli.

Vonuló III

DDDD

IV

V

VI

VII VIli

•••••

IX

X

a fák törzsén,

fogyaszt.

építi. A fészek fó1eg mo-

készül, belsejét gyökerekkel Évente

lás 13-14 napig tart, a fiókák ugyanennyi fészekben.

II

kidó1t fa

csupán

és

egy fészekaljat

nevel fel. Ha a fészket egy ragadozó kifosztja, vagy más okból elpusztulnak az utódok, a kis légykapó pótköltésbe kezd. A kot-

Kis légykapó faroktollai

I

szem-

gyuruje világos. A felsotest és a szárnyak szürkésbarnák. A mell, a has és az alsó farkfedó1<: fehérek. A faroktollak sötétszürkék, feketék, a szélsokben fehér tükör látható. A farkcsík szürkésbar-

XI

madár.

ideig tartózkodnak

A telet Dél-, Délkelet-Ázsiában

tölti. Hozzánk

május elso felében érkezik és augusztus végén, szeptember jén vonul el. Hazai állománya 300-500 párra teheto.

XII

DDD 56

a

ele-

12-13,5 cm. A hím homloka,

Örvös légykapó

nyakörve

és az egész alsótest fe-

hér. A fej, a pofák, a hát és a faroktollak feketék. A farkcsík piszkosfehér. A szárny sötétbarna-fehértarka. A harmadrendu eve-

Picedula albicollis

Légykapófélék

zó'kön nagyobb, a szárnyfedó'k végén kisebb fehér folt látható, amelyek reptében egy szárnycsíkká olvadnak össze.

Muscicapidae (1 kép)

!

A tojó feje, nyaka, háta farka, szárnya szürkésbarna. nincs. Szárnyfoltjai sekben,

kisebbek.

bükkösökben

Az alsóteste

telepszik

Nyakörve

piszkosfehér.

meg. Táplálékát,

Tölgye-

amely repülo

rovarokból áll, egy-egy kiemelkedo ponton ülve a levegóben veszi észre, utánarepül és elkapja. Fiókanevelés idején azonban a cinegékhez hasonlóan az ágakon hernyók és más rovarok után kutat. Odúlakó.

Szívesen

megtelepszik

a mesterséges

fé-

szekodúkban is. Fészkét fuszálakból, növényi rostokból építi. A kotlási ido 12-14 napig tart, a fiókák 14 napig tartózkodnak az odú ban. A telet Afrika középso I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

000•••••• 000 Kormos légykapó Légykapófélék

II

III

!

IV

V

VI

13 cm. Nagyon

légykapóhoz,

Nálunk

Muscicapidae

I

elvonul.

VII VIli

IX

X

XI

hasonlít

az örvös

Hazai

áprilisban állományát

de nyakörve

hiányzik és a szárnyfoltjai nagyobbak. A hímek legtöbbje nálunk nem színesedik ki, hanem a tojóra emlékezteto tollazatot visel.

Picedula hypoleuca

(2 kép)

részén tölti. Hozzánk

érkezik vissza, és szeptemberben 150 000 párra becsülik.

XII

000•••••• 000

csak alkalmilag

telepszik

meg néhány

pár, miközben

rendszeresen átvonul hazánkon, áprilisban illetve augusztusban. Fészkelési és táplálkozási szokásai nagyon hasonlóak az örvös légykapóéhoz. 10-11,5 cm. A hím fejteteje szürke, a szem körül fekete pofafoltok vannak, amelyek a csor felett összeérnek. Mellén vöröses-

Függöcinege Remiz pmdulinus Remizidae

barna, elmosódott folt van. A hát rotes barna, a szárny tollak feketék fehér szegéssel. A faroktollak szintén feketék, széleik fe-

(3-4. kép)

hérek. A csor hegyes és keskeny,

Függocinege-félék

!

A tojó feje barnásszürke, enyhén

rotes krémszínu.

kékesszürke,

a láb fekete.

szem körüli foltjai kisebbek, A fiatalok feje, háta egyszínu

alsóteste barna, al-

sótestük krémszínu. Folyók, csatornák menti fuz-nyár ligeterdó'k, tavak és mocsarak szélében álló fuzfák a kedvelt fészkelónelyei. Tápláléka

rovarokból

Fészkét elsosorban

a fuzfák aláhajló ágaira szövi. A zacskó ala-

áll.

kú építményt fó1eg nyárfa- és gyékénytermésbó1, nádbugából, növényi rostokból a hím szövi. A fészek felso harmadában a csoszeru nyílást a tojó építi. A tojások lerakása után a hím újabb fészek építésébe kezd, és igyekszik újabb párt keríteni. A fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, és 18-26 napos korukra pessé.

I II III IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

válnak röpké-

Márciusban érkeznek az elsó'k és szeptemberben, októberben vonulnak el, de gyakran akadnak átteleló'k is. A telet Olaszországban töltik.

XII

00•••••••• 00

Hazai állományát 58

10 000 párra becsülik.

•••

I

14-15,5 cm. A hím (2. kép) feje kékesszürke, a szemtó1 induló barkója fekete, torka fehér. Alsó farkfedoi feketék. A tojó feje okkerbarnás árnyalatú, torka piszkosfehér. Mindkét ivar háta, farka okkerszínu. A szélso faroktollak fehérek. Az alsótest okkerbarnás, de világosabb, mint a hát. A szárnytollak külso zászlója fehér, a harmadrendu evezóK és fedotollaik feketék, okker szegéssel. esore sárga, lába fekete. A fiatalok tollazata a tojóéra hasonlít, de hátukon és a szélso faroktollakon fekete folt, illetve szegély látható. Mocsarakban, halastavak és természetes tavak keskenylevelu gyékénnyel elegyes nádasaiban telepszik meg. Télen a nád és a gyékény, illetve gyomnövények magját eszi. Nyáron elsosorban a nádasban élo, vízhez kötodo rovarokat zsákmányolja. Fészkét az avas nád surujébe, hó általlenyomott gyékényszálak alá építi, gyékény- és nádlevelekbó1. Nagyon korán kezd költeni, gyakran már március közepén. A fészkelés körülményeitó1 függoen fészekalja 4-8 tojásból állhat. A kotlás 10-13 napig tart, és a fiókák 12-13 napos korban hagyják el a fészket. Állandó madár, a nálunk fészkelóK a Kárpát-medence nagyobb nádasai között néha kóborolnak. Télen csapatokba verodve mozog. Hazai állományát 5000-15 000 párra becsülik.

Barkóscinege Panurns biarmicus

Timáliafélék Timaliidae (1-2. kép)

!

Barkóscinege farok/allat

I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

13-15 cm. Feltunoen hosszú farkú, apró termetu madár. A fejteto, a pofa, a torok, a begy és a mell fehér. A szem felett fekete sáv húzódik félkörben, és a hát feketéjébe torkollik (ssp. europaeus). Az északi alfajnak - amelyik nálunk szintén fészkel - az egész feje tiszta fehér (ssp. caudatus). A váll vörösesbarna. A szárnytollak feketék, a másodrenduek külso zászlója fehér. A hosszú farok fekete, lépcsozetes, a középso tollak a leghoszszabbak. A szélso tollak külso zászlója fehér. A csor rövid fekete, a szemgyuru narancssárga. A fiatalok felsoteste, pofája és tarkója sötétbarna, a fejteton fehér folt látható. Kedvelt fészkelóbelyei a bokros erdóK, borókások, ártéri erdóK, fiatal fenyvesek. Tápláléka nyári idoszakban fó1eg rovarokból (hernyókból, bogarakból, hártyásszárnyúakból) áll, de pókokat is fog. Télen rájár az etetokre is, ahol faggyút csipeget vagy napraforgómagot eszik. Fészkét fó1eg mohából, zuzmóból, birkagyapjúból, háncsból szövi. A zacskó alakú zárt építményen egy bejárati nyílást készít, belsejét tollal vastagon béleli. A bejárati nyílást gyakran egy nagyobb madártollal rejtik el. 12-13 napig tart a kotlás, és a fiókák 18-19 napot töltenek a fészekben. Állandó madár, télen a vegyes cinegecsapatokkal kóborol. Hazai állományát 30000-50000 párra becsülik.

Oszapó Aegtthalos caudatus

Ószapófélék Aegithalidae

(3 kép)

!

Oszapó farok/allat

I

II

III

IV

V

VI

vu

Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

60

10,5-12 cm. A fej két oldalán fehér folt van, ami a homlokon összeér. A fejteto, a tarkó, a szemsáv és a torokfolt kék. A hát

Kék cinege Parus caernleus

sárgás- vagy kékeszöld,

Cinegefélék

az alsótest citromsárga.

A szárny- és fa-

roktollak kékek, rajtuk - ellentétben a lazúrcinegével - fehér mintázat nincsen. A csor rövid, kékesszürke, a láb kék. Erdó1a-

Paridae (1. kép)

!

kó, fó1eg a lomberdokben telepszik meg, de valamennyi széncinege által lakott élónelyen megtelepedhet. Táplálkozási és fészkelési szokásai nagyon hasonlóak a széncinegéhez, de kisebb termete miatt a szú1<.ebb odú kat is képes elfoglalni. Állandó madár, télen a vegyes cinegecsapatokhoz társulva erdokben, parkokban keres táplálékot, vagy a nádasokban kutat élelem után. Lazúrclnege faroktollat

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

Hazai állományát


A kék cinegéhez

némileg

hasonló

lazúrcinege

(Parus cyanus)

Közép-Európában ritka kóborló. A kék cinegétó1 eltéroen fején nincsen kék sapka,' hasoldala pedig nem sárga, hanem fehér.

XII

••••••••••••

10-11,5 cm. Az egész fejteto és a torok elmosódott szélu foltja fekete. A pofa és a tarkófolt fehér. A hát, a szárny és faroktollak kékesszürkék. Az alsótest barnás, fehéres színezetu.

Fenyvescinege Parus ater

Cinegefélék Paridae

A szárnyban

(2 kép)

dara, de megtelepszik

!

két vékony csík húzódik.

Fenyoerdó1<. fészkelo ma-

az elegyes erdó1<. fenyofoltjaiban,

luekben gazdag parkokban is. Fiókanevelés hernyókkal táplálkozik, de aknázómolyokat

tuleve-

idején elsosorban és levél darazsakat

is gyújt. Télen rájár az etetó1<.re, de kisebb számban,

mint a szén-

és kék cinege. Fészkét odú ban, föld alatti vagy sziklaüregben, fatuskóban stb. építi. Fészkelési szokásai hasonlóak az itt emliI

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

tett két másik fajhoz. Állandó madár, télen a vegyes cinegecsapatokkal kóborol. Hazai állománya 20 000 párra teheto .

XII

••••••••••••

13,5-15 cm. A fejteto, a tarkó és a torok fekete. A torok fekete

Széncinege

foltja folytatódik a begyen, amellen és a hason keresztül, egy hosszanti csíkban. A pofa fehér. A hát zöldes, az alsótest citrom-

Parus major


sárga. A szárny- és faroktollak

(3. kép)

keresztcsík

!

szürkéskékek,

a szárnyban

látható. A csor hegyes, kékesszürke,

fehér

a láb kékes szí-

nezetu. A fiatalok matt színezetuek, pofafoltjuk sárga, a torokból induló hosszanti fekete csík csak a mell alsó széléig húzódik. Elsosorban

a tölgyesek

fészkelo

madara,

de megtelepszik

a

fenyvesekben, városi parkokban, kertekben is. Tápláléka elsosorban rovarokból áll. Fiókáit fó1eg hernyó kkal eteti. A téli idoszakban is rovarok után kutat, de a faggyúra, napraforgómagra is szívesen rájár. Odú ban fészkeI, de az emberi településeken gyakran költ csóben, postaládában és más helyeken. A kotlás 13-15 napig tart, a fiókák 20-22 nap után repülnek ki, ezalatt több tízezer rovart fogyasztanak el. Állandó madár, télen más ci-

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

negefajokkal együtt vegyes csapatokat alkot. Az állomány kisebb része messzire, egészen Olaszországig elkóborol. Hazai ál-

XII

••••••••••••

lományát 62

500 000 párra becsüljük.

~ 11,5-12 cm. A fejteto és a tarkó fémes fekete. A csor ala,tti, jól körülhatárolt torokfolt szintén fekete. A pofa és a mell piszkosfehér, az alsótest barnásszürke. A felsotest, a szárny- és faroktollak egyszínu barnák. Elsosorban a bükkösök, tölgyesek fészkelo madara, de alkalmanként megtelepszik a városszéli kertekben is. Tápláléka nagyon hasonló a szén- és kék cinegééhez. Fiókáit elsosorban hernyókkal eteti, de lószúnyogot, poloskákat, ormányosbogarakat is hord a fészekhez. Télen is elsosorban rovarok után kutat, de rájár az etetokre is. Fészkelési szokásai nagyon hasonlítanak a többi, odúban költo cinegefajéhoz. Már április elején hozzálát a tojásrakáshoz. Évente általában csak egyszer költ. Állandó madár, télen a párok együtt maradnak, és a fészkelohely közelében kóborolnak. Hazai állományát 25 000-30 000 párra becsülik .

Barátcinege Parus palustris

Cinegefélék Paridae (J kép)

!

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

12-13 cm. Nagyon hasonlít a barátcinegéhez. Torokfoltja nagyobb kiterjedésu, széle elmosódott. Fejteteje fekete, nincs fémes csillogása. A másodrendu evezó1:: külso zászlója világos szegésu. Elsosorban a tulevelu erdó1::fészkeloje. Nálunk idos lucosokban és bükkösökben telepszik meg. Tápláléka és fészkelési szokásai nagyon hasonlóak a többi cinegefajhoz. Elofordul azonban, hogy fészkelo odúját maga vájja a korhadt fába. Esetenként - táplálék után kutatva - harkály módjára vési a korhadt fát. Állandó madarunk, de az állomány egy része kóborol. Fészkelo állománya kisszámú, mindössze 300-500 párra teheto.

Kormosfejü cinege Parus montanus


I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

••••••••••••

10,5-12 cm. A torok fekete. A tarkón vékony fekete csík húzódik, amely lekanyarodik a torokfoltra. A pofa szürke, sötétebb vékony szemsávvaL A fejteto szürkés, bóbitás, a tollak vége világos szegésu. A hát, a szárnyak és a farok egyszínu barna. Az alsótest világos krémszínu, barnás árnyalatú. A csor hegyes, sötétszürke. Elsosorban fenyvesekben költ, de a fiatal erdoállományokban megfelelo odú hiányában nem tud megtelepedni, ilyenkor, ha van a közelben öreg lomberdo, abban fészkeI. üdúlakó. Megtelepszik mesterséges odú ban, nagyobb repedésekben, kikorhadásokban is. Fészkelési és táplálkozási szokásai nagyon hasonlóak a többi cinegefajéhoz. Állandó madarunk, amelyik a téli idoszakban kóborol. Ilyenkor fakuszokkal, csuszkákkal, más cinegefajokkal alkot laza csapatot. Hazai fészkelo állományát 5000 párra becsüljük. Az utóbbi évtizedek fenyotelepítései következtében állománya és fészkeloterülete egyaránt növekedett.

Búbos cinege Parus cristatus

Cinegefélék Paridae (2. kép)

!

I

II

III

IV

V

V!

VII Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

64

~ 12-14 cm. A fejteto, a hát, a szárny, a farok kékesszürke.

Csuszka

men keresztül

Sitta europaea

fekete sáv húzódik.

A pofák fehérek,

A sze-

a torok, a

begy, a mell és a has is rozsdás krémszínu. A hímek farktájékán ez sötét vörösesbarna, a tojóknál rozsdás árnyalatú, krémszínu. Az alsó farkfedok vörösesek, végük világos. A csor hosszú, he-

Csuszkafélék Sinidae (1-2. kép)

!

gyes, kékesszürke, a láb rózsaszín. Elsosorban az öreg lomberdóK fészkeloje, vesekben,

nagyobb

lyokhoz

hasonló

Költési idóben

parkokban, módon

a törzsön,

mezeipoloska-Iárvák,

lékát. Télen is elsosorban de szívesen

felkeresi

de megtelepszik

kertekben

rovarok,

feny-

is. Táplálékát

ágakon

kúszva

hernyók

képezik

harká-

keresgéli. fo táplá-

lárvák és peték után kutat,

a maggal teli etetóKet is. A nagyobb

ma-

gokat kéregrepedések közé szorítva töri fel (1. kép) üdúban költ. Mesterséges és természetes odvakat egyaránt foglal, azok bejárati nyílását sárral leszukíti a számára lo méreture. Csuszka farok/ollai

Fészkét

kéregdarabokból,

levelekbó1

rakja. 14-18 napig

kotlási ideje, a fiókák 20-21 napos korukban

el-

megfeletart a

hagyják el az odút.

••••••••••••

Állandó madár. A párok télen is összetartanak és védik revírjüket. Hazai állományát 100 000-200 000 párra becsüljük.

Hegyi fakusz

12-14 cm. A két fakuszfaj rendkívül hasonlít színezetükben, mind fészkelési szokásaikban,

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

Certhia familiaris

gyaljuk óKet. Felsotestük barna színezetu,

Rövidkarmú fakusz

mintázattal. fakusznál

Certhia hrachydactyla

A farok hófehér,

rendkívül

okkerbarnás

a rövidkarmú

finom, hosszanti,

színu.

Az alsótest

világos a hegyi

fakusznál a test oldala piszkos-

Fakuszfélék

fehér, krémsárgás,

Certhiidae

gosbarna keresztcsíkokkal. A csorük vékony és lefelé hajló. A rövidkarmú fakusz megtalálható valamennyi lomberdonkben,

(3. kép)

!

ártéri erdóKben,

barnás

egymásra, mind ezért együtt tár-

nagyobb

hegyi fakusz a magasabb

árnyalattal.

parkokban,

A szárny sötétbarna,

városi kertekben,

régiókra jellemzo,

csonyabb területeken is megtalálható. Mindkét faj a fák kérgén keresi táplálékát. vonalban hernyókat, kéreg

kutatják

át a kérgeket,

kétszárnyúakat

alá, farepedésekbe

építik. Fészkük

épül, belsejét szorrel, tollal finoman

míg a

bár nálunk az ala-

Alulról felfelé csavar-

és elsosorban

zsákmányolnak.

vilá-

kaszáspókokat,

Fészküket vékony

felrepedt

ágacskákból

bélelik. A kotlás 14-16 na-

pig tart, és a fiókák 16-18 napos korukban hagyják el a fészket. Mindkét faj állandó madár, télen kóborolnak, cinegék vegyes Fakusz farok/ollai

csapatához

csatlakoznak.

A hegyi fakusz fészkelo állománya múé 30 000-40 000 pár. A fakuszok távoli rokona

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

8000-10 000, míg a rövidkar-

a hazánkban

csupán

kóborlóként

(Tichodroma muramegjeleno, sziklafalakon élo hajnalmadár ria). Valamennyi madártóI könnyen elkülönítheto a szárny vö-

XII

••••••••••••

rös mintázata 66

alapján (4. kép) .

~ I

22-25 cm. Az öreg hím O. kép) testeélénksárga. Szemsávja, szárnya és faroktollainak egy része fekete. A faroktollak végének két széle szintén sárga. A tojó (2. kép) olajzöld színezetu. Begye, melle, hasa világosszürkés, sötétebb hosszanti vonalkázássa!. Az öregek esore narancssárga. A fiatalok színezete a tojóéra hasonlít, de csorük szürkésbarna. Elsosorban a nyárasokat kedveli. Megtelepszik az ültetvényekben, fasorokban, hullámtéri erdóKben is. Kedveli a középhegységi erdóKet, nagyobb parkokat, alföldi akácosokat. FÓKént bogarakkal, hernyókkal táplálkozik, amelyeket a fák lombkoronájában keres. A talajon ritkán keres táplálékot. Nyár végén sok gyümölcsöt, elsosorban fehér és fekete epret fogyaszt; olykor a fiókáknak is hordanak a szülóK gyümölcsöt. Fészkét ágvillába függesztve szövi. Elsosorban növényi szálakat gyujt építoanyagnak, gyakran azonban muanyag raffiát, és a nyárfa repítóKészülékes, fehér termését használja. A fészek belsejét gyakran papírral, ezüstpapírcsíkokkal béleli. Fészekalja 3-5 tojásból áll. 14-16 napig kotlik a két szülo felváltva, majd 14-17 napig nevelik a fiókákat. A fészek elhagyása után a kirepült fiatalokat a szülóK még néhány hétig táplálják. Vonuló madár, április végén, május elején érkezik, és szeptember közepéig elvonu!. A telet Kelet-Afrikában tölti. Hazai állománya 80000-100000 párra teheto.

Sárgarigó Oriolus oriolus

Sárgarigófélék Oriolidae (1-2. kép)

!

Sárgarigó szárnya

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

000•••••• 000

18-21 cm. A testtollai vörösesbarnák, a felsotesten sötétebbek,

Csonttollú

az alsón világosabbak. A fejteton vörösbarna tollbóbita látható. A homloktóI a szemen túl vékony fekete csík húzódik. A torok fekete. A farkcsík szürke, a farok fekete, a végén sárga végszalag látható. Az alsó farkfedóK vörösesbarnák. A szárnytollak feketék, a végükön fehér, illetve a külso zászlón sárga szegély van. A másodrendu fedotollak szürkék, a végükön piros szaruképzodmény látható. Magyarországon inváziószeruen csak egyes években jelenik meg. Ilyenkor városi parkokban, középhegységi erdóKben egyaránt találkozhatunk vele. Egyes években különösen nagy számban özönli el a Kárpát-medencét. Ilyenkor nem ritkák többezres összetartó csapatai sem. Magyarországon november és április között figyelhetóK meg telelo csapatai. Hozzánk Norvégiából, Finn-, Svéd- és Oroszországból érkeznek, és gyakran tovább vonulnak Olaszországba, Francia- és Spanyolországba, kis számban Észak-Afrikába is. Téli tartózkodásukat elsosorban a rendelkezésre álló táplálékmennyiség határozza meg. A telelo csapatok japánakáccai, madárcseresznyével és más tömeges, lédús termésekkel táplálkoznak. Nagy vízigényük miatt gyakran eszik a havat, és lejárnak a csordogáló csapok környékére is inni.

Bombycilla garrulus

Csonttollúfélék Bombycillidae (3 kép)

!

Csonttollú szárnya

I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

XII

•••• 000000 •• 68

~ 19-21 cm. A hím és a tojó azonos színezetu. A homloka és szemsávja fekete. A fejteto és a hát szürke. A pofa és a torok fehér, kissé szürkés árnyalattal. Az alsótest enyhén rózsaszín árnyalatú. A farok és a szárnytollak feketék, utóbbiakban fehér tükör láthatá. esore és lábai kékesszürkék. A fiatalok homloka is

Kis örgébics Lanius minor

Gébicsfélék Laniidae

(1. kép)

!

szürke, és az egész felsotest tollain vékony sötét szegés látható, csakúgy, mint a váll-, szárnyfedo- és szárnytollakon, de ezeken világos a tollak vége. A nyílt térségeket kedveli. Elsosorban az alföldi fasorok, kisebb erdofoltok jellemzo madara. FészkeI az ártéri erdó'kben, gyümölcsös ökben is. Elsosorban bogarakkal táplálkozik, amelyeket egy kiemelkedo pontról figyelve vesz észre. Fiókáit leggyakrabban sáskákkal és szöcskékkel táplálja. Alkalmanként kisemlosöket, például mezei pockot is zsákmányol. Fészkét a törzs mellé építi, száraz és zöld növényszálakból. Belsejét tollal finoman béleli. A fészek gyakran virágzó növényekbó1, például kamillából épül, illetve azzal díszíti. Mindkét szülo épít. A kotlás 15-16 napig tart. A fiókákat közösen táplálják, azok 16 nap után hagyják el a fészket. Vonuló madár. Késon, május elején érkezik, és korán, augusztus közepén elvonul. A telet az Egyenlítotó1 délre, Afrikában tölti. Hazai állományát 5000-8000 párra becsülik.

Kis orgéhics portréja

I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

0000 ••••0000

22-26 cm. A fej, a nyak és a hát szürke, a szárny- és faroktollak feketék. A szélso faroktollak és valamennyi toll vége fehér. A fekete szemsáv csak a csorig ér, nem hatol fel a homlokra (ami szintén szürke), ellentétben a kis orgébiccsel. Az alsótest csillogó fehér. A fekete szárnytollakon fehér folt látható, a szárnyfedó'k vége szintén fehér. A csor és lábak kékesszürkék. Nálunk elsosorban a nyílt térségek madara. Az alföldi fasorok, villanyvezetékek mentén gyakran találkozni vele, de a dombvidéken sem ritka. Fészkelési körülményei meglehetosen hasonlóak a kis orgébicséhez. Alkalmazkodó faj, hegyi legeló'kön, fákkal övezett szántókon, mocsárvidékeken, füves pusztákon és félsivatagokban egyaránt megtelepedik. Magyarországon eddig mindössze három alkalommal bizonyították költését. Hozzánk szeptemberben érkezik, és április elején távozik, de a nyári hónapokban is megfigyelték már. A nálunk teleló'k egyesével jelentkeznek, de megfelelo éló'helyeken mindenütt lehet velük találkozni. Osszel és tavasszal nagyobb testu rovarokat is zsákmányol, de télen szinte kizárólag kisemlosöket, madarakat fog el. Zsákmányát gyakran a levegóben egy helyben lebegve, "szitálva" keresi; áldozatait - más gébicsekhez hasonlóan nemritkán tövisekre tuzi.

Nagy örgébics Lanius excubitor


(2 kép)

!

Nagy orgéhics portréja

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

•••• 0000•••• 70

~ 16-18 cm. A hím feje és tarkója szürke. A szemsáv fekete, a hát és szárny rotesbarna. A faroktollak feketék, a szélso tollak középso harmada fehér. A torok fehér, a begy, a mell és a has rózsaszínes árnyalatú. Egyes hímeken fehér szárnytükör látható. A tojó felsoteste egyszínu barna, az alsótest krémszínu, barnásszürke keresztsávozással. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de felsotestük tollain világos szegés van. Elsosorban a bokros domboldalakon, temetó'kben, út menti fasorok bokrosaiban, hullámtéri erdó'k szélében, faluszéli kertekben telepszik meg. Fó1eg bogarakkal és sáskákkal táplálkozik. Cserebogár- vagy gabonaszipoly-rajzás idején elsosorban azokkal táplálkozik. Kisebb emlosöket, gyíkot, madárfiókát is zsákmányol. Jellemzo tulajdonsága, hogy táplálékboség idején a nagyobb rovarokat, apró emlosöket feltuzi egy tövisre, száraz ágra. Fészkét legtöbbször tüskés bokrok belsejében - galagonya, vadrózsa, kökény - építi száraz fuszálakból, mohából, kéregdarabokból. Belsejét szorrel, tollal finoman béleli. A tojó egyedül kotlik 14-15 napig, a fiókák 14-16 napos korukban hagyják el a fészket; mindkét szülo eteti ó'ket. A fészekhagyás után még napokig etetik ó'ket a szüló'k. Vonuló madár, meglehetosen késon, április végén, május elején érkezik vissza Afrika középso részén lévo téli szállásáról, és szeptemberben vonul el. Állományát 200 000--400000 párra becsülik.

Tövisszúró gébics Lanius collurio


(1-2 kép)

!

I

II

III

IV

V

VI VII Vili

IX

X

XI

XII

000 •••••• 000

17-19 cm. A hím fejteteje és tarkója rotesbarna, szemsávja fekete, homloka krémszínu. A szárny fekete, fehér tükörrel, válla fehér. A hát fekete, farkcsíkja szürkésfehér, farka fekete, szélso faroktollai és a farok vége fehérek. Alsóteste világos. A tojó színezete hasonló a híméhez, de valamivel világosabb annál. A fiatalok a tövisszúró gébics fiataljaira hasonlitanak, de sokkal fakóbb színezetuek, inkább szürkésbarnák. Jellemzoen a mediterrán területek fészkelo énekesmadara. Élohelye nagyon hasonlít a tövisszúró gébicséhez. Elsosorban bokrosokban telepszik. Nálunk rendkívül ritka alkalmi fészkelo, éveken keresztül nem jelentkezik, majd váratlanul feltunik egyegy pár. Az elmúlt száz évben fészkelt már Sopron és Debrecen környékén, Veszprém, Fejér, Borsod-Abaúj-Zemplén, Vas, Zala és Somogy megye néhány pontján. Táplálékában a bogarak és sáskák dominálnak. Gerinceseket ritkán zsákmányol, s rokonaitól eltéroen áldozatait csupán kivételesen tuzi fel tövisekre. Fészkelési szokásai és fiókanevelése hasonló a tövisszúró gébicshez. Vonuló madár, a telet Nyugat- és Közép-Afrikában tölti. Hazai állománya néhány párra teheto azokban az években, amikor megtelepszik.

Vörösfejü gébics Lanius senator

Gébicsfélék Laniidae (3. kép)

!

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

000 •••••• 000 72

34-36 cm. Testtollai rozsdásszürkés árnyalatúak. A homlok és a fejteto feketén sávozott. A csor alatti barkó fekete. A szárny- és a faroktollak feketék. A másodrendu evezóKön fehér folt található, míg az elsorenduek külso zászlójának széle szintén fehér szegésu. A szárnyfedóK kékek, fekete keresztsávozással. Az alsó farkfedóK és a farkcsík fehér. A csor szürkéskék. Elsosorban a tölgyeseket kedveli, de fenyvesek szélében, ártéri erdóKben is költ. FészkeI nagyobb városi parkokban, városszéli zöldövezetben is. Költési idóben elsosorban hernyókkal, bogarakkal táplálkozik, de szívesen fogyaszt éro gyümölcsöt is. Rendszeresen kirabolja a környezetében lévo kisebb madaraik fészkeit, tojásaikat és fiókáikat megeszi. Télen több növényi eredetu táplálékot fogyaszt: tölgymakkot, napraforgót, kukoricaszemeket stb.

Szajkó GarruhtS glandarius

Varjúfélék COIvidae (1. kép)

I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

A fészket a két szülo közösen építi vékony ágakból, belsejét növényi szálakkal, szorrel finoman bélelik. Mindkét szülo részt vesz a 16-17 napig tartó kotlásban is. A fiókák 19-21 nap alatt hagyják el a fészket. Állandó madár. Egyes években inváziószetuen jelennek meg északkelet felól áramló tÖmegei. Feltuno módon nem csapatban, hanem elhúzódó laza vonalban követik egymást az egyes példányok. Magyarországi állománya 100 000 párra teheto. Nem tartozik a védett madarak közé .

XII

••••••••••••

32-35 cm. A fejteto sötétbarna, a szárnyak és a farok fekete. A test többi része barnásfekete, fehér pettyezéssel. A farok vége és az alsó farkfedóK fehérek. A csor és a csüd fekete. esore

Fenyöszajkó Nucifraga caryocatactes

Varjúfélék

hosszabb, farka pedig rövidebb, mint a szajkóé. Elsosorban a lucfenyvesekben fordul elo, 1200-2200 méter tengerszint feletti magasságban. Fóleg növényi eredetu táplálékot fogyaszt, elonyben részesíti a fenyofélék magjait. Szívesen eszi a diót, mogyorót, mandulát, a meggyet és a cseresznyét is. Nálunk nem fészkeI, a közeli Kárpátokban viszont rendszeres fészkelo. Fészkét a fatörzs közelében vékony ágakból építi, belsejét finomabb szálakkal, mohával béleli. A 17-19 napig tartó kotlásban mindkét szülo részt vesz, csakúgy, mint a fiókák táplálásában. Fészekalja 3-5 tojásból áll. A fiókák 3-4 hetes korukban hagyják el a fészket, de kirepülésük után még 2-3 hónapig együtt marad a család. Nálunk elsosorban szeptember és március között jelenik meg a faj egy-egy példánya. Kisebb csapatokban hazánkban csak kivételes esetben figyelheto meg. Fészkelohelyén állandó madár, de a költési idoszak után a fenyorégióbóllehúzódik a bükkösökbe, tölgyesekbe. Egyes inváziós években a szibériai alfaja (ssp. macrorhynchos) elözönli Európát.

Corvidae (2. kép)

!

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

•••00000 •••• 74

40-51 cm. Feltunoen hosszú farkú madár. A fej, a hát, a szárnyak, a torok, a mell és az alsó farkfedó1
Szarka Pica pica

Va~úfélék Corvidae (1-2 kép)

I II III IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

••••••••••••

36-39 cm. Nagyon hasonlít a havasi varjúra. Egyszínu fekete madár, esore rövidebb és kevésbé hajlott, sárga színu. Lábai rózsaszínuek. A magashegyek fészkeloje, 1500-3900 méter közötti zónában fészkeI. Turistaházak közelében, ahol konyhai hulladék után kutatnak, gyakran nagyon szelíddé válnak. Magyarországon nem fészkei, csupán igen ritka kóborlóként fordul elo a Kárpát-medencében; nálunk két alkalommal bizonyították elofordulását.

Havasi csóka Pyrrhocorax graculus

Varjúfélék Corvidae (3. kép)

! I

II

III

IV

V

VI

VII

VIli

IX

X

XI

XII

000000000000

37-41 cm. Egyszínu fekete madár, amely a havasi csókától hajlott, vörös esore alapján könnyen elkülönítheto. Lábai ennek a va~úfélének is rózsaszínuek. A fiatalok esore barnássárga. Dél-európai tengerpartok sziklafalain, magashegységekben költ. Sziklafalak repedéseiben építi fészkét. Élohelyén állandó madár, de a magas hegyekbó1 gyakran lejön táplálkozni a környezo mezogazdasági területekre. Magyarországon nem fészkei, csupán ritka kóborló vidékünkön. Eddig mindössze egyetlen alkalommal bizonyították elofordulását.

Havasi varjú Pyrrhocorax pyrrhocorax

Va~úfélék Corvidae

I

II

III

IV

V

VI

VII

VIli

IX

X

XI

XII

000000000000

76

30-34 cm. A vetési varjúnál kisebb termetu varjúféle. A tarkója világosszürke, a test többi része sötétszürke, illetve fekete. A fejteto, a csor és a lábak feketék. A szem szivárványhártyája világoskék. A ligetes, mozaikos szerkezetu tájban álló öreg fák, fasorok, ritkás erdóK környékén, városi parkokban, ártéri erdóKben telepszik meg. Gyakran fészkei elhagyott épületek zugaiban, homokés löszfalak üregeiben is. Elsosorban rovarokkal, férgekkel táplálkozik, de elfogja a kisebb emlosöket is. Városi környezetben gyakran kirabolja a balkáni gerle, illetve a városi galambok fészkeit, megeszi a szemetesek környékén talált konyhai hulladékot is. Télen fÓKéntnövényi eredetu táplálékot fogyaszt. Természetes körülmények között odúlakó, de az állomány jelentos része - lévén kultúraköveto faj - épületek zugaiban, repedéseiben, kéményekben költ. Fészkét vékony ágakból építi, belsejét szorrel, finom növényi anyagokkal béleli. Csak a tojó kotlik, 17-18 napig. A fiókák 30-34 napos korukig maradnak a fészekben; mindkét szülo eteti óKet. A nálunk fészkelo csókák állandók, de télen az itt honos csókaállomány fó1eg Lengyelországból érkezo telelóKkel megnövekszik. Ilyenkor gyakran csatlakoznak vetési varyakcsapataihoz. A faj hazai állományát 10000 párra becsülik.

Csóka Corvus monedula

Va~úfélék Corvidae (1. kép)

!

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

cm. Magyarországon 2 alfaja fordul elo: a dolmányos (ssp. cornix) és a kormos varjú (ssp. corone). A dolmányos varjúnál (3. kép) a fej, a torok, a mell a szárnyak és a farok fekete. A test többi része és az elso szárnyfedóK szürkék. A csor és csüd szintén fekete. A kormos va~ú (2. kép) egyöntetu fekete. Utóbbi csak a nyugati határszéleinken fészkeI alkalomszeruen. A dolmányos varjú mezogazdasági területek, nyílt térségek, vizes élónelyek, halastavak környékének gyakori fészkeloje. A zárt erdóKet kerüli. Elsosorban talajlakó rovarokkal, férgekkel, csigákkal táplálkozik, de nagy eloszeretettel rájár mindenfajta dögre is. Elfogja a gyíkot, és gyakran elrabolja a földön fészkelo madarak fiókáit is. Növényi eredetu táplálékot fó1eg télen fogyaszt. Fasorokban, magányos fákon, erdoszéleken, távvezetékek oszlopain építi fészkét, általában nagy magasságban, a fák csúcsa közelében. A fészek vékony ágakból készül, belsejét finoman béleli (szorrel, hánccsal, növényi szálakkal, gyapjúval). A tojó egyedül kotlik 18-20 napig, a fiókákat a szülóK közösen etetik. A fiatalok négyhetes korukban a közeli ágakra másznak ki, teljes röpképességüket öthetes korukban érik el. Állandó madár, költónelyéhez ragaszkodik. Magyarországi állományát 70 000-80 000 pár közöttire becsülik. A dolmányos va~ú nem tartozik a védett madarak közé, viszont a kormos va~ú Magyarországon védett . 44-51

Dolmányos/ Kormos varjú Camus corone

Va~úfélék Corvidae (2-} kép)

CO

Kormos varjú csore

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

78

.. 41-49 cm. Egyöntetu fekete színezetu énekesmadár. A tollazat bizonyos szögben fémes csillogású. Az öreg madarak csortöve körül kikopaszodott, csupasz felület található, míg a fiatalok csortöve is tollas. Csore szintén fekete. Alföldi eróKben, fasorokban, városi parkokban telepszik meg. Gyakran hatalmas, akár többezres kolóniái is kialakulhatnak. Költési idoszakon kívül elsosorban mezogazdasági területeken találkozhatunk vele, de felkeresi a szeméttelepeket és a városi kerteket, parkokat is. Elsosorban állati eredetu táplálékot, nagyobb termetu rovarokat, apró emlosöket fog. Szívesen gyujt magvakat, de gyakran keresgél hulladék után is, és a dögöt sem veti meg. Fészkét általában nagy magasságban, fák csúcsában építi vékony ágakból (2. kép). Belsejét finomabb növényi szálakkal, állatszorrel béleli. A tojó egyedül kotlik - 16-18 napig miközben párja eteti. A fiókák 28-30 napig maradnak a fészekben, óKet a szülóK közösen nevelik. A nálunk fészkelo állomány állandó, de télen északkelet feló1 hatalmas tömegben áramlanak be a Kárpát medencébe az áttelelni érkezo vetésivarjú-csapatok. Hazai fészkelo állománya a túlhajszolt gyérítés következtében nagyon megfogyatkozott, ma már hatalmas országrészekbó1 hiányzik mint fészkelo madár. 30 000-35 000 párra teheto fészkelo állománya. 2001 óta újra védett faj.

Vetési varjú Coruus frugilegus

Varjúfélék Corvidae (1-2. kép)

öreg

Vetésivarjú-portrék

I

II

III

IV

V

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

••••••••••••

54-67 cm. Hatalmas termetu, egyöntetuen fekete színu madár. Csore rendkívül vaskos, farka reptében jól láthatóan ék alakú. Hegyvidéki ritkás állományú erdóKben, sziklafalakon, alföldi erdÓKben telepszik meg. Egyre gyakrabban építi fészkét villamos távvezetékek oszlopaira. Rovarokkal, apró emlosökkel táplálkozik, de szívesen rájár a dögre is. Elfogja a gyíkokat, békát is, és szívesen gyujt táplálékmaradványokat ragadozó madarak fészke alatt. Növényi eredetu táplálékot is rendszeresen fogyaszt. Megfigyelheto a szeméttelepeken is, amint csapatosan kutat táplálék után. Fészkét vékonyabb ágakból, gallyakból építi, belsejét rendkívül finoman béleli, vékony növényi szálakkal. Évente egyszer költ. Monogám faj; a párt alkotó egyedek egész életükön át kitartanak egymás mellett. Egyik legkorábban fészkelo madarunk; általában március közepén (olykor már február végén) teljes a fészekalja. A tojó egyedül kotlik 20-21 napig. A fiókákat közösen nevelik, amelyek 5-6 hetes korukig maradnak a fészekben. Májusban, amikor más énekesmadarak még javában kotlanak, a hollófiókák már röpképesek. Kirepülésük után a fiatalok még jó ideig együtt maradnak szüleikkel. Fészkeiben rendszeresen megtelepednek ragadozó madarak, köztük gyakran a kerecsensólyom is. Állandó madár, a fiatalok kisebb távolságra elkóborolnak. Hazai állománya az utóbbi két évtizedben lassan megerosödött, ma már 1000 pár körül mozog a fészkelo állomány .

Holló Gorous corax

Varjúfélék Corvidae (3 kép)

!

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

80

19-22 cm. Költési idóben az egész teste kékesfekete,

Seregély

a szárnyán

kissé zöldes csillogású.

Sturnus vulgaris

A esore sárga, a hímnek

Seregélyfélék

A fiatalok szürkék,

Sturnidae

öregek

(1-2 kép)

a tövén kissé kékes. Lába rózsaszínu.

torkuk

is átvedlenek,

piszkosfehér.

és ilyenkor

Oszre a fiatalok és az

az alsó- és felsotest tollainak

végén fehér szegés van, amitó1 az egész madár pettyesnek nik. Csorük ilyenkor sötétszürkére jének kivételével

mindenütt

tu-

változik. A zárt erdok belse-

megtelepszik.

Kedveli a nyílt térsé-

gek közelségét, erdoszéleket, fasorokat, hullámtéri erdoket. Szívesen költ a városi parkokban, kertekben is. Táplálékát elsosorban a talajon keresi, amely bogarakból,

sáskákból,

földigilisztákból,

stb. áll. Különösen

pókokból,

hernyókból

veli az éro cseresznyét, meggyet, szó1ot. üdúban fészkeI. Az utóbbi idóben azonban az emberi

létesítmények

zugaiban

lótücsökbó1, ked-

egyre gyakoribbak

való költései:

épületromok,

üregek, lámpatestek stb. Szívesen elfoglalja a mesterséges fészekodúkat is. Utóbbiaknál és a természetes odvaknál is agreszszív konkurense viknak,

más odúköltó1mek

búbosbankának

száraz levelekkel kon, a fiókák

Cfakopáncsoknak,

stb). Az odú belsejét

fülesku-

kevés fuszállal,

béleli. 12-14 napig kotlik a két szülo a tojáso-

18-22 napig tartózkodnak

fiatalok nagy csapatokba

verodve

az odúban.

kutatnak

A kirepült

táplálék után.

Vonuló madár, szeptemberben a többség elvonul; Algériában, Tunéziában telel. Tavasszal korán, már február végén megjelenik. Rendszeresen akadnak áttelelok is. I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

Hazai állományát

XII

DIIIIlIIILJII!;]IJIJDDD

300000-500000

párra becsülik.

Nem tartozik

a védett fajok közé. 19-22 cm. A fej, a tarkó, a torok és a mell fekete, a fejteton tollbóbita látható. A szárny és a farok szintén fekete. A test többi része rózsaszín. A csor és a lábak szintén rózsaszínek. A fiata-

Pásztormadár Sturnus roseus

Seregélyfélék

lok szürkék,

Sturnidae

szárnyuk és farkuk sötétebb,

alsótestük

világosabb,

inkább piszkosfehér. Csorük piszkossárga, töve sárga. A nyílt térségek, száraz puszták, birkalegelóK madara.

(3. kép)

!

ként hegyvidékeken dár, egyes években

is fészkeI, 2800 m magasságig.

Helyen-

Inváziós ma-

nagy számban jelenik meg nálunk, és ilyen-

kor többnyire fészkeI is. Fó1eg korakások, hodályok, vályogépületek zugaiban telepszik meg, de elfoglalja a mesterséges odúkat is. Fo költési területén május elején kialakulnak a párok, míg inváziós években, a hozzánk érkezo és itt költéshez látó egyedek jobbára június elején állnak párba. A felnott madarak és a fiókák egyaránt rovarevóK. A pásztormadárcsapatok fúben kutatnak sáskák után, de felszedik az apró bogarakat, pókokat is .. Hozzánk keletró1 érkezik, a nálunk gyuruzött madarak közül

Fiatal pásztormadár

I

II

lit

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

több Törökországban, Szíriában, Pakisztánban került kézre. Inváziós években akár több ezer is költhet nálunk, máskor éve-

XII

DDDDDDDDDDDD

kig nem jelentkezik, 82

vagy csak néhány

példány

mutatkozik.

• I

14-16 cm. A hím fejteteje szürke, tarkója rozsdabarna. A szem felett vékony világos csík húzódik. A csor és a szem között fe-

Házi veréb Passer domesticus

kete folt található.

Verébfélék

A torok, a begy és részben

a mell fekete.

A pofa és az egész alsótest szürke. A hát vörösesbarna, sötétebb barna foltokkal. A szárny és a farok barna. A válltollak

Passeridae (1-2. kép)

rozsdavörösek,

fehér szegéssel,

ebbó1 alakul ki a fehér szárny-

csík. A csor fekete. A tojó egyszerúob színezetu, a fej, a tarkó, a pofa barnás, az alsótest piszkosfehér. A felsotest és a szárny színezete hasonló a híméhez, de annál fakóbb. A zárt erdoségek

kivételével

mindenütt

megtalálható.

A legna-

gyobb városok belsejében is megtelepszik. Költési idóoen elsosorban rovarokkal táplálkozik, illetve fiókáit is ezekkel eteti. Szívesen fogyaszt félérett magvakat, konyhai hulladékot. Nyár

Hím házi veréh

végétó1 rájár az éro gabonára, napraforgóra, és télen is fó1eg magvakkal táplálkozik. Manapság szinte kizárólag épületek, emberi létesítmények A szövomadarak Mezei veréb

szabályos lal vastagon

I

II

III

IV

V

VI

IIII ••

VII Vili

IX

X

XI

cserép

alatt stb. helyeken

amit az is bizonyít,

gömb alakú fészkeket

ran fészkei telepesen.

••

zugaiban,

rokona,

hogy

költ.

régebben

is szott az alföldi fákon. Gyak-

A fészket száraz fúoó1 építi, belsejét tol-

béleli. A kotlás 14-15 napig tart, a fiókák 15-17 nap

után hagyják el a fészket. Állandó madár. Hazai állománya elérheti az 1 millió párt is. Nem tartozik a védett madarak közé .

XII

l1l1a

12,5-14 cm. A hím és tojó azonos színezetu. A fejteto és a tarkó barna. A torok és a pofa foltja fekete. A pofák és az alsótest

Mezei veréb Passer montanus

fehér, az alsó farkfedó'k barnás árnyalatúak.

Verébfélék

A szárny és a farok-

tollak barnák, a váll és a szárnyfedok vége fehér, ebbó1 alakul ki a kettos fehér szárnycsík. A felsotest vörösesbarna, sötétebb

Passeridae c3 kép)

!

barna foltokkal.

Mezogazdasági

rületek szélén, erdoszéleken, léka nagyon

hasonló

muvelésu fasorokban

a házi verébéhez.

területeken, telepszik

lakott te-

meg. Táplá-

Fiókáit kizárólag

rova-

rokkal táplálja. Az év nagy részében vegyesen fogyaszt növényi és állati eredetu táplálékot, télen szinte kizárólag magvakkal él. Faodúban,

kikorhadásban,

gólyák és ragadozó

nek oldalában,

mesterséges

mára alkalmas

helyeken

odúkban,

madarak

csövekben

fészkei-

és más, szá-

költ. Fészkét száraz fuszálakból

építi,

belsejét tollal vastagon béleli. 13-14 napig tart a kotlás, majd a fiókák is ugyanennyi ido után hagyják el a fészket. Állandó madár, de egyes példányok ságra is elkóboroinak. Hazai fészkelo állományát

esetenként

nagyobb

200000-500000 párra becsüljük.

A verébfélék családjába tartozó, kopár hegyvidékeken havasipinty (Montifringilla nivalis) csupán rendkívül

I

II

III

IV

• 1iI••

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

távol-

fészkelo ritka kó-

borlóként fordul elo hazánkban. Nyári és téli tollazatában egyaránt megkülönböztetheto a verebektó1 a fehér alsótest és a ki-

XII

rJDn ••••

terjedt fehér szárnyfolt 84

alapján .

14-16 cm. A hím homloka fekete, fejteteje, tarkója és nyaka kék. A pofa, a torok, a begy és a mell barnásvörös, az alsó farkfedó'k fehérek. A hát barna, a farkcsík zöldes árnyalatú. A válltollak és a' szárnyfed6k vége fehér, ezekbó1 alakul ki a kett6s szárnycsík. A szárnytollak szürkésbarnák, a másodrendu evez6k küls6 zászlója sárgás árnyalatú. A faroktollak kékesszürkék, a szélsó'k küls6 zászlója fehér. A tojó feje és háta barnásszürke, a melle szürkésfehér, krémszínu árnyalattal. Hasa világos, piszkosfehér. Erdó1akó. A középhegységi, ártéri és az alföldi erdó'kben egyaránt megtelepszik. Behúzódott az emberi települések közelébe is. Szívesen megtelepszik parkokban, gyümölcsösökben, de gyakran még a kertekben is. Magvakkal táplálkozik, de fiókáit hernyókkal, bogarakkal, pókokkal táplálja. Télen az etetó'kbe rakott napraforgómagot szívesen fogyasztja, de többnyire nagy csapatokba ver6dve más pintyfélékkel együtt a tarlókon táplálkozik. Tavasszal a friss rügyeket is szívesen csipegeti. Fészke, amely rendkívül finom szerkezetu építmény, igazi mestermu, mohából, zuzmókból, gyapjúszálakból, sz6rszálakból stb. épül. Csak a tojó kotlik, 13 napig. A fiókák a 13-14. napon hagyják el a fészket. Az állomány egy része vonuló, a telet Olaszországban tölti, ugyanakkor hozzánk is érkeznek teleló'k északról. Hazai állománya 650 000-800 000 pár közötti.

Erdei pinty Fringilla coe/ebs

Pintyfélék Fringillidae (1 kép)

!

Erdei pinty szárnya

I

II

III

IV

V

VI VII

Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

14-16 cm. A hím feje és háta kékesszürke. A torok, a begy, a mell és a váll narancssárga. A has és az alsó farkfedó'k fehérek. Az els6rendu evezó'k feketék, küls6 zászlójukon világos szegésseI. A farkcsík fehér, a faroktollak feketék, a farok V alakban kimetszett. A cs6r fekete.

Fenyöpinty Fringilla montifringilla

Pintyfélék Fringillidae

(2 kép)

!

I

A tojó hasonló színezetu, mint a hím, de a feje és a háta nem fekete, hanem barna, sötétebb barna foltokkal mintázott. Cs6re narancssárga. Télen a hímek színezete a tojókéhoz hasonló, de annál kissé élénkebbek.

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

Költ6helyén a tulevelu erdó'k, nyíresek lakója. A nálunk teleló'k els6sorban a mez6gazdasági területeken nagy tömegbe ver6dött vegyes magev6 csapatokban mutatkoznak, de megjelennek a lakott területeken, etetó'k környékén is. Fészkelési szokásai nagyon hasonlóak az erdei pintyéhez. Költési idóben fó1eg rovarokkal táplálkozik, máskor táplálékának zömét növények (különféle termések, lédús bogyók és magvak) teszik ki. Hozzánk az els6 példányok októberben érkeznek, és áprilisig maradnak. A vendégek északkeletró1 érkeznek, és továbbvonulnak délnyugat felé. Az állomány jelent6s része azonban egész télen itt tartózkodik. Egyes években hatalmas tömegei árasztják el a Kárpát-medencét. Ilyenkor nem ritkák tízezres csapatai sem.

XII

•••••00000••• 86

11-12,5 cm. A hím fejteteje, homloka

Csíz

és torka fekete. A pofák és

az alsótest sárgás, a has fehér, oldalán szürke csíkokkal mintázott. A felsotest zöldes árnyalatú, vékony sötétbarna mintázattal.

Carduelis spinus

Pintyfélék

A szárnytollak

Fringillidae

feketék,

fedotollaik

sárgák.

A farok fekete,

V

alakban kimetszett, mindkét oldalán sárga tükör látható. A tojó színezete kevésbé élénk. Az egész felsotest zöldesszürke, söté-

o. kép)

!

tebb vonalakkal mintázott. Az alsótest piszkosfehér, szürke csíkokkal vonalkázott. Fenyvesekben, elsosorban lucosokban költ. Az éger és a nyír terméseit fogyasztja leggyakrabban, de szívesen csipegeti a fenyo- és borókamagvakat, továbbá a katáng- és lipatopmagokat. Az áttelelo csízek rájárnak az etetokre is. Fészkét lucfenyo ágaira szövi növényi szálakból, zuzmókból, pókhálóból.

A belsejét vékony gyökerekkel,

szorrel, tollal béleli.

Csak a tojó kotlik, 11-12 napig. A fiókák 14-15 nap után repülnek ki, mindkét szülo eteti oket. Szeptemberben-októberben vonulnak szóródnak

I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

XII

állománya

vonalakkal

Pintyfélék

tölti a telet}. Márciusa Baltikumba, Oroáttelelnek. Fészkelo

100-200 pár közötti . álla, begye, melle, a pofa körüli rész,

valamint a tarkó citromsárga.

serinus

majd a Mediterráneumban

vissza Skandináviába, csapatai rendszeresen

11-12 cm. A hím homloka,

Csicsörke

nálunk,

szét Ca legtöbb Olaszországban

áprilisban vonulnak szországba. Kisebb

•••••••••••

Serinus

át nagy számban

mintázott.

A háta sárgászöld

A farkcsík

sárgászöld.

és szürkésbarna A has és az alsó

farkfedó'k fehérek, a test oldalán szürke sávozás. A tojó enyhén sárgás azokon a testrészein, ahol a hím élénk citromsárga; torka, begye, melle enyhén sávozott. Csore rövid, tömzsi, szürke

Fringillidae

(2. kép)

!

színu. A kanári közeli rokona, Európába

az Atlasz-hegység

vidé-

kéró1 települt be. Nálunk kultúraköveto faj. Apró magvakkal táplálkozik, amelyeket érett és félérett formában is fogyaszt. Vonuló madár. I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

000 •••••••

IX

X

XI

Március végén,

április elején érkezik,

második felében vonul el. Egy-egy példány lel. A telet a Földközi-tenger mentén tölti.

XII

00

teto és a tarkó fekete. A pofák és a torok alsó része és a fark-

Carduelis carduelis

csík fehér. A begy és a mell egy része, valamint a has oldala bar-

Pintyfélék

nás árnyalatú. A szárny tollak feketék, sárga folttal, a tollak vége fehér. A faroktollak feketék, végükön fehér folttal, illetve a szél-

Fringillidae

(3 kép)

!

so tollakban fehér folt van. A fiatalok feje szürkésfehér, sávozott, a mellükön szintén sávozottak. Lakott területeken,

parkokban,

temetó'kben,

fasorokban,

ben telepszik meg. Az erdó'k szélén szintén magvakkal táplálkozik, de fiókáinak rovarokat táplálásában II

III

IV

V

átte-

12-13,5 cm. A homlok, a pofák és a torok egy része piros. A fej-

Tengelic

I

és október

rendszeresen

VI

VII

Vili

IX

X

XI

mindkét

XII

88

kertek-

fészkelhet. Apró is hord. A fiókák

szülo részt vesz.

Az állomány egy része dél felé kóborol, zánk is érkeznek teleló'k .

••••••••••••

finoman

miközben

északról hoz-

-

12,5-14 cm. A homlok, a begy és a mell vörös színu. A torok, a fej, a tarkó és a pofák szürkék. A hát és a farkcsík barna. A szárnytollak sötétszürkék, külso zászlójuk fehér. A has és az alsó farkfedó1
Kenderike Carduelis cannabina


(H

kép)

!

I

II

III

IV

V

••••••••••

VI

VII VIli

IX

X

XI

XII

11.

11,5-14 cm. A homlok, a begy és a mell vöröses színezetu. A torokfoltja és a felso csorkáva töve fekete. A felsotest barnás árnyalatú, sötétebb barna hosszanti foltokkal. A szárny és a faroktollak szürkésbarnák. A váll és a szárnyfedó1
Zsezse Carduelis flammea


(3 kép)

!

I

II

•••

III

IV

V

VI

VII

VIli

IX

X

XI

1100000 •••

XII

90

.....•

16,5-18 cm. Feltunoen nagy, vaskos esore kékesfekete. A fejteto és a pofa okkerbarna. A szem és a csor között, valamint a tor-

Meggyvágó Caccothraustes caccothraustes

kon fekete folt látható. A tarkó szürke. A hát sötétbarna,

Pintyfélék

sótest világosbarna.

Fringillidae O. kép)

A faroktollak

barnák,

az al-

végük fehér. A farkfe-

dó"k okkerbarnák. A hím szárnytollai kékes színuek, a tojóéi szürkék. A váll és a szárnyfedó"k fehérek. Télen színezetük kevésbé élénk, csorük sárgásbarna színu.

!

Elsosorban

az elegyes lomberdó"kben

gyertyános erdó"ket.

tölgyeseket,

bükkösöket,

telepszik

meg. Kedveli a

vadcseresznyével

elegyes

Fiókáit elsosorban rovarokkal táplálja. A költési idoszakon kívül szinte kizárólag növényi eredetu táplálékot fogyaszt. Kedveli a vadcseresznye

Meggyvágó külónleges kézevezoi

magját, amelyet eros csorével könnyedén

belso

noman béleli. 12-13 napos kotlás után kelnek ki fiókái, amelyek 10-11 napig tartózkodnak még egy ideig összetart.

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

fel tud

törni. Szívesen eszi a gyertyán, bükk termését, galagonyát stb. Télen felkeresi a napraforgórnaggal teli etetó"ket is. Fészkét vékony ágacskákból építi, belsejét növényi szálakkal fi-

IX X

XI

a fészekben.

Kirepülés

után a család

Vonuló madár, a hazai állomány egy része Olaszországban és Franciaországban telel, ugyanakkor hozzánk is érkeznek teleló"k Lengyelországból.

XII

••••••••••••

Hazai állományát

Zöldike

14-16 cm. A fej és az egész alsótest sárgászöld, a hason a sárga szín intenzívebb. A szárnytollak zöldesbarnák, az elsorendu

Cardue/is cblarn


evezó"k külso zászlója sárga. Ez utóbbi a tojókon és a fiatalokon is jól látszik. A hát és a farkcsík szürkészöld. A faroktollak zöl-

Pintyfélék Fringillidae (2. kép)

desbarnák, a szélso tollakon sárga tükör látható. A farok V alakban kimetszett.

!

A tojó kevésbé

élénk színu, a testtollai

A fiatalok zöldesbarnák,

hosszanti

inkább

szürkészöldek.

barnás csíkozással.

Kertekben, gyümölcsösökben, temetó"kben, fenyvesek, elegyes erdó"k szélében telepszik meg. Kedvelt fészkelóbelyei az ártéri erdó"k is. Ahol csak teheti, örökzöldekben

építi fészkét.

Elsosorban

napraforgót

magevo, fó1eg gyommagvakat,

fiókáit hernyókkal, nyi szálakból,

bogarakkal

gyökerekbó1,

eszik, de

is táplálja. Fészkét vékony

mohából

növé-

építi, belsejét tollal, szor-

rel finoman kibéleli. Fészekalja 5-6 tojásból áll. A tojó egyedül kotlik 13-14 napig. A fiókákat a szüló"k közösen etetik; a már röpképessé

vált fiatalok

Évente két fészekaljat Nem tekintheto

11-14 nap múlva hagyják

el fészket.

is nevel.

tipikus vonulónak,

de az állomány

egy része na-

gyobb távolságra - Olaszországig, illetve a Balkánig - kóborol. Lengyel- és Csehországból hozzánk is érkeznek teleló"k. I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

Hazai állományát

XII

••••••••••••

92


16-18 cm. Eros esore nem hegyben

Keresztcsorü

végzodik,

hanem a felso és

az alsó káva vége keresztben áll. A hímek pirosasak, farkcsíkjuk piros. A tojók zöldes árnyalatúak, farcsíkjuk zöld. Mindkét nemnél a szárnyak, szárnyfedok, válltollak és a farok barnás. A fiata-

Loxia curoirostra


lok barnás

(1 kép)

!

színezetuek,

alsó- és felsotestük

sötétbarnán

zott. Elsosorban a lucfenyvesek öreg állományaiban meg, de néha azok közelében elegyes állományokban

csíko-

telepszik is fészkeI.

Fó1eg a lucfenyo magjával táplálkozik. Mindig tulevelu fára építi fészkét, elsosorban fenyoágacskákból. Belsejét vékonyabb szálakból, gyökerekbó1 rakja, majd tollal, mohával, szorrel béleli. A nálunk fészkeló1: kóborlók, az északabbról érkezó1: továbbvonulnak Olaszországig. Szalagos keresz/csoru I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

Hazai fészkelo állománya

100 pár körüli.

A keresztcsoru rokona a szalagos keresztcsoru (Loxia leucoptera), amely nálunk rendkívül ritka kóborló; rokonától a fehér

X

XI

XII

••••••••••••

szárnymintázata

alapján könnyen

13,5-15 cm. A hím homloka,

Karmazsinpirók

elkülönítheto

.

fejteteje, torka, begye és amelle

élénkpiros. A pofák pirosasak, szemsávja barna. A has fehér, oldalán rózsas2Ínes tollakkal. Háta, szárnya és farka barnás színe-

Carpodacus erythrinus

Pintyfélék

zetu. A tojó jellegtelen tollazatú, felsoteste szürkészöldes, apró foltokkal csíkozott, alsóteste piszkosfehér. Mindkét ivar esore rö-

Fringillidae

(2 kép)

!

vid, tömzsi, kékesszürke. Magashegyeken egészen 4000 méterig hatol fel, a sík területeken kedveli a folyóvölgyek közelségét, bokros területeket. Tápláléka boróka-, fenyo-, fuz-, nyár- és berkenyemag, friss rügyek stb. Magyarországon még nem bizonyított fészkelése, alkalmi elofordulásai vannak csak, miközben a szomszédos országokban már észlelték fészkelését. Az utóbbi évtize-

I

II

III

IV

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

dekben jelentosen növekedett fészkeloterülete és állománya is. A pirókok másik két faja, a rózsás pirók (Carpodacus roseus) és a nagy pirók (Pinicola enucleator) a Kárpát-medencében rendkívül ritka kóborlóként fordult elo.

XII

DDDDDDDDDDDD

15,5-17,5 cm. A fejteto, a pofák és a torok - közvetlenül a csor alatt - fekete. A tarkó és a hát szürke, a farkcsík és az alsó fark-

Süvölto Pyrrhula pyrrhula

fedó1: fehérek. A szárny- és faroktollak

Pintyfélék

feketék, a szárnyon

szé-

les fehér csík látható. A hím alsóteste és pofája vörös, a tojóé szürkésbarna. esore rövid, tömzsi és fekete.

Fringillidae

(J kép)

!

Elsosorban továbbá

a lucosokban vadcseresznyével,

telepszik meg. Fó1eg fenyomagvakkal, fagyalbogyóval,

gyommagvakkal

táplálkozik. Szinte kizárólag örökzöldekre, elsosorban lucfenyore építi fészkét. A fészek száraz növényi szálakból, mohából épül, belsejét gyökérrel, szorrel finoman béleli. A kotlás 12-14 napig tart, a fiókák 14-16 napig

tartózkodnak

a fészekben,

de

kirepülésük után még hetekig együtt marad a család. Télen gyakori kóborló, mindenfelé lehet vele találkozni. Nálunk szórváI

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

nyos fészkelo,

XII

••••••••••••

94

mindössze

200-300 párra teheto állománya.

cm. A hím feje és torka élénk citromsárga. A pofán a szem mögött és alatt két apró szürke folt látható. A melle rozsdabarna, a has sárgás, oldalán apró barna hosszanti foltokkal. A hát és a váll, a szárnyfedo tollak rozsdabarnák, sötétebb barna hosszanti foltokkal. A szárny- és faroktollak szürkésbarnák. A farkcsík vörösesbar na. A tojó színezete hasonlít a híméhez, de sárga színei kevésbé élénkek, inkább zöldesszürkék. Erdó1akó, de elsosorban az erdoszéleken, erdei tisztások mentén telepszik meg; a zárt erdoket kerüli. Jellemzo madara a folyó menti ártéri erdoknek, az alföldi természetes erdó1mek, a domb- és hegyvidéken pedig szinte mindenütt megtaláljuk. Magevo, elsosorban gyommagvakkal táplálkozik. Fiókáit rovarokkal táplálja. Fészkét kis talajmélyedésbe fuszálakból építi, belsejét szorrel, gyökerekkel béleli. Fészekalja általában 4-5 tojásból áll. A kotlás 13-14 napig tart; csupán a tojó kotlik. A fiókák 12-13 napig tartózkodnak a fészekben. A nálunk fészkelo állomány kóborló. Télen állattartó telepek környékén, tarlókon találkozhatunk vele elsosorban. A nagy téli, pintyfélékbó1 álló vegyes csapatokban rendszeresen megfigyelhetóK. Valószínuleg a téli csapataiban északról érkezo teleIÓKis vannak. Fészkelo állományát 400 000 párra becsülik. 15,5-17

Citromsármány Emberiza eitrinella

Sármányfélék Emberizidae (1. kép)

!

I

II

III

•••

IV

V

VI

VII

VIli

IX

X

XI

XII

11 ••••••••

15-16,5 cm. A hím feje kékesszürke. A szemsávja, illetve a fejteto szélén és a kantárvonalban a szemsávhoz felkanyarodó fekete csikok díszítik. A torok, a begy és a mell felso része kékesszürke. A mell, a has és az alsó farkfedóK rozsdabarnák. A szárny rotesbarna, a faroktollak .sötétbarnák, a szélso külso zászlója fehér. A farkcsík vörösesbarna. A szárnyban kettos, vékony, gyakran alig látható csík húzódik. Déli kitettségu sziklakibúvásos hegyoldalak, kofejtóK,száraz bokrokkal tarkított domboldalak fészkelo madara. Gyommagvakkal, fufélék magvaival, apró rovarokkal, csigákkal táplálkozik. Fészkét nagyobb kövek, sziklák tövébe, sziklamélyedésbe építi, többnyire fucsomó alá rejti. A fészek száraz fufélékbó1 épül, belsejét gyökérrel, szorszálakkai finoman béleli. Évente kétszer költ (április-májusban, valamint június-júliusban). A fészekalj 4-5 tojásból áll; a tojásokon a szülóK felváltva ülnek. A kotlás 12-14 napig tart, a fiókák 13-14 napig tartózkodnak a fészekben, utána a környéken a fúben rejtozködve várják eteto szüleiket. A fiókák táplálására a szülóK elsosorban hernyó kat gyujtenek. Állandó madarunk, télen kisebb csapatokban kóborol. Ilyenkor mezogazdasági területeken is találkozhatunk vele. Hazai állományát mintegy 500 pár alkotja.

Bajszos sármány Emberiza eia

Sármányfélék Emberizidae (2 kép)

!

I II III IV ••••

V

VI

VII

Vili

IX

X

XI

XII

11 •••••••

96

cm. A hím (1. kép) feje, homloka, torka és mellfoltja fekete. A bajusz és a nyaksáv fehér. A mell és a has piszkosfehér, két oldalán szürkésbarna hosszanti foltokkal. A hát sötétszürkés, világosabb foltokkal, a szárny vörösesbarna. A farkcsík szürke, a faroktollak szürkésbarnák, a szélsÓk zászlója fehér. A tojó (2. kép) feje barna, tetején világosabb sávval, szemsávja és kantársávja krémszínu, pofafoltja barna. Háta barna, sötétebb barna csíkozással. A mell vörösesbarna, csíkozott. Nádasok szélében, sásos réteken, nedves árokpartokon, kaszálókon telepszik meg. Tavasztól Ószigrovarokkal, télen gyommagvakkal táplálkozik. Fészkét avas nád vagy sás közé, zsombékba építi. FészkelÓink egy része nálunk telel, míg az állomány egy része Észak-Olaszországba húzódik. Finnország déli részéról hozzánk is érkeznek tele16k. Hazai állományát 30 000-50 000 párra becsülik. 13,5-15,5

Nádi sármány Emberiza scboeniclus

Sármányfélék Emberizidae (1-2 kép)

!

II

I

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

•••••••••••••

15-16,5 cm. A hím feje, nyaka és begye szürke. A torok, a hom-

Kerti sármány

lok és a szemgyuru halvány citromsárga. A mell és a has, illetve az alsó farokfedÓk rozsdavörösek. A felsÓtest enyhén vörösesbarna, sötétebb barna foltokkal. A szárny- és a faroktollak barnák. A csÓr és a lábak rózsaszínuek. A tojó feje szürkésbarna, torka enyhén sárgás árnyalatú, melle okkerbarnás, hosszanti sötétbarna csíkozással. Szemgyuruje citromsárga. Magyarországon szólÓültetvényekben, felhagyott szólÓsökben, fiatal fenyÓültetvényekben, lejtÓsztyeppeken telepszik meg. Tápláléka költési idÓszakon kívül gyommagvakból, fenyÓfélék magjából áll. Költési idóben elsÓsorban rovarokkal táplálkozik, fóleg szitakötÓket, hernyókat, fülbemászókat stb. zsákmányol. Vonuló madár. A telet Afrikában, az EgyenlítÓtól délre tölti. Költó'helyére áprilisban érkezik vissza és augusztus végén, szeptember elején vonul el. Hazai fészkelÓ állománya mindössze 10-15 pár.

Emberiza bortulana


!!

I

II

III

DDD

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

•• IlI.IIDDDD

15-16,5 cm. A hím színezete nagyon hasonlít a citromsármányéhoz. A torka és a szemsávja fekete, a fejtetÓ és a mell szürke. A torok fekete és a mell szürke foltja között vékony sárga keresztszalag húzódik. A szemsáv alatt és felett sárga folt látható. Farkcsíkja szürke. A test többi tolla megegyezÓ színezetu a citromsármányéval. A tojó megtévesztésig hasonlít a citromsármány tojójához, de farkcsíkja szürke. Bozótos, sziklás hegyoldalakban, szólÓkben, kertekben telepszik meg. Magyarországon csak Pécsen és a Villányi-hegységben költ. Tápláléka gyom- és rumagvakból, apró rovarokból áll. Fészkét bokrokban, kúszó növényzet közé építi, talajközelben. A fészek száraz növényi szálakból épül, belsejét gyökérrel, sZÓrszállal finoman béleli. A kotlás 11-13 napig tart, és a fiókák is ugyanennyi idÓ eltelte után hagyják el a fészket. A nálunk fészkelÓ populáció állandó. Hazai állománya alig 10 párra tehetÓ.

Sövénysármány Emberiza Girlus


!

I

II

III

IV

V

VI

VII Vili

IX

X

XI

XII

••••••••••••

98

T

15,5-17,5 cm. A nászruhás hím - feltuno tollazatának köszönhetoen - más sármányfajjal nem összetévesztheto. A fejteto, a tarkó és a fültájék fekete tollai sajátos, messziró1 látható csuklyát hoznak létre. A hát és a farkcsík tollai vöröses gesztenyebarnák. A szárny és a farok sötétbarna, a tollak szegélye világosabb. Ahasoldal - a toroktói az alsó farokfedokig - kanárisárga színezetu. esore kékesszürke, a láb hússzínu, a szivárványhártya sötétbarna. Nyugalmi tollazatban a fekete csuklya csak nyomokban észlelheto, a szem környéki tollakon; ilyenkor a fejteto és a hát szürkésbarna, sötétebb árnyalatú szárnyfoltokkal. A tojó jóval egyszerúob színezetu, az alsóteste fakóbb sárgás, a begytájékon barnás árnyalattal; a fején fekete csuklya nincsen. Hozzánk legközelebb az Adriai-tenger partvidékén fészkeI. Kedveli a suru bokrosokat, Közép-Anatóliában pedig a mezogazdasági területeken is gyakori fészkelo Cabemutatott kép is itt készült). 1995-ben a költoterülettó1 távol, Európa számos pontján észleltek kucsmás sármányokat, így ekkor hazánkban is megfigyelték a fajt. Ugyancsak a ritka madárvendégek közé tartozik a Magyarországon eddig egy alkalommal megfigyelt, Szibériában fészkelo fenyosármány (Emberiza leucocephala) és a nálunk két alkalommal észleit, Északkelet-Európában fészkelo törpesármány (Emberiza pusilla).

Kucsmás sármány Emberiza melanocephala


Fenyosármány

Tötpesármány

I II III IV

V

VI

VI! VIli

IX

X

XI

XII

000000000000

16-19 cm. A legnagyobb termetu hazai sármányfaj. Színezete meglehetosen egyszeru, barnásszürke. Az alsótest világos, enyhén krém árnyalatú fehér, apró sötétebb barna, hosszanti foltokkal. A hát szürkésbarna, sötétebb foltokkal. A farkcsík barna. A szárny- és faroktollak barnák, utóbbiak külso zászlói világos szegésuek. A tojó és a hím színezete azonos. A sík és dombvidékek nyílt területeit, az árokpartokat, út menti bokorsorokat kedveli. Gyakran a vasúti töltések mentén is megfigyelheto. Az olyan nyílt területeket, réteket, kaszálókat kedveli, amelyeken egy magasabb pont, például környezetébó1 kiemelkedo növény is található - ezeket éneklóbelyként használja. Költési idóoen elsosorban rovarokkal táplálkozik. Az év többi részében gyommagvakat, kölest, tarlón maradt magtörmeléket, fufélék magvait fogyasztja. Fészkét a talaj közelébe, bokorra, hó által lehajtott sáscsomó alá, nagyobb fucsomó takarásába építi. A fuszálakból álló fészek belsejét szorrel, gyapjúval béleli. A kotlás 12 napig tart. A fiókákat csak a tojó eteti. Azok 12 napig maradnak a fészekben, utána a közelben, a fúoen meghúzódva várják a táplálékot. Állandó madár, télen nagyobb csapatokba verodik. Különösen kemény teleken délebbre húzódik, de a hideg elmúltával hamar visszatér. Magyarországi fészkelo állományát 50 000 pár körülire becsülik.

Sordély Miliaria calandra


!

I 1iiII.

II

III IV V VI VII VIli IX X XI XII II

liiII

II 1111

II

1iiII •••

100

15,5-18 cm. Nyári tollruhájában (1. kép) fekete-fehér tollak jellemzik, a nálunk eloforduló példányok azonban már téli tollru-

Hósármány Plectropbenax

nivalis

hát (2. kép) viselnek. A fejteto, a pofák és a mellfoltok rozsdavörösek, a torok, a begy és a has fehér. A hát vörösesbarna, sö-

Sármányfélék Emberizidae

tétbarna

(1-2. kép)

!

foltokkal.

A szárny vége fekete, töve fehér. A farok kö-

zépso tollai feketék, a szélsó1<:fehérek. A fiatalok szárnya sötét, csak két kisebb fehér folt juk látszik repü lés kor. A csor sárga, a farok fekete. Az északi félteke sarki és alpin zónáiban

fészkelo

sármányféle.

A sármányok között ez a faj hatollegészakabbra. Sziklás, kopár vidékeken, tundrákon telepedik meg fészkelo fajként. A sarkkörön túl emberi

települések

környékén

sem ritka, Grönlandon

pedig kifejezetten városiasodott madárnak számít. Október és március között figyelheto meg hazánkban. ban sík területeken,

a Hortobágyon,

fordul elo. Nálunk elsosorban

II

til

IV

V

VI

vu

Vili

• 000000

IX

X

XI

gyommagvakkal

Elsosor-

Apajpusztán

stb.

táplálkozik,

ame-

lyeket tarlón keresgél.

Pusztai jellegu területeinken

réj magját eszik. A Kárpát-medencében

nem fészkeI. Nálunk téli vendégként

sebb-nagyobb

1

Biharban,

csapatokban

mutatkozik.

a báránypa-

Egyes években

ki-

a Hor-

tobágyon 2000 példányt meghaladó csapatokban fordult elo. A továbbvonuló csapatai a Földközi-tenger környékéig jutnak el, kisebb számban az észak-afrikai partokig .

XII

•••

14-15,5 cm. A sárga csoru, rozsdavörös

Sarkantyús sármány

tarkófoltú,

fekete mel-

lényu nászruhás hímek a többi énekesmadártói könnyen elkülöníthetoek. Nálunk azonban csak téli ruhás példányok fordul-

Calcarius iapponicus

nak

Sármányfélék

Az egész felsotest melegbarna

Emberizidae

elo,

amelyek

nagyon

hasonlitanak színezetu,

a nádi

sármányra.

a fejen sötétebb

barna

csíkkal. A hát jól láthatóan hosszanti csíkozású, sötétebb barna és sárgásbarna csíkokkal. A farkcsík és a faroktollak barnák.

(3. kép)

!

A szárnytollak

sötétbarnák,

külso

A szárnyfedó1<: vörösesbarnák,

szélük

okkerbarna

végük fehér szegésu,

szegésu. ebbó1, illet-

ve a vállfedó1<: fehér végébó1 alakul ki a kettos szárnycsík. öregek világos mellén sötét foltok láthatók,

Az

a test oldala vonal-

kázott, a has piszkosfehér. A fiatalok melle barnás színezetu, sötétebb barnával vonalkázott. A csor sárgásbarna. Hátsó ujjának karma

feltunoen

hosszú,

hasonlóan

mozgó - pacsirtákhoz és pityerekhez. Magyarországra szeptember közepén

a - talajon szintén érkeznek

sokat

elso példányai,

majd a havazásokkal eltunnek. A tél végén ismét megjelennek, és március végéig, április elejéig maradnak. A sarkantyús sár-

Sarkantyús sármány lába

mány csapatai nálunk ritkán telelnek

át. Legtöbbször

rövidfüves

pusztáinkon (Hortobágy, Apajpuszta) mutatkoznak, de megfigyelték már ó1<:etmezogazdasági területeken, tarlókon is; elsoI

II

•••

sorban a kígyófarkfu,


1IlI0000.1I ••

magvait fogyasztja . 102

sóballa, méz pázsit és más sziki növények

Mesterséges odúk készítése A Magyarországon fészkelo madarak közül az egyes ragadozómadár-, bagoly-, galamb- és harkályfajok, a búbosbanka, aszalakóta és az énekesek számos faja odúban fészkeI. Ezeknek a madaraknak azonban csak egy részét tekintjük hagyományos értelemben vett odúfészkeIÓKnek,amelyek közé a harkályféléket és az énekeseket soroljuk. A klasszikus odúfészkelok egy része Caharkályfélék többsége) maga vési költoüregét. Vannak azonban olyan fajok, amelyek erre nem képesek. Ezek az odúkészitok korábbi évekbó1származó lakhelyein vagy egyéb természetes üregekben, illetve mesterséges fészekodúban költenek. Az odút véso harkályfélék egyedszáma azonban természetes körülmények között is lényegen kisebb, mint például a cinegeféléké. Az utóbbi csoport képviseloi a leggyakoribb "odúbérló'k". Amióta az ember az erdó'k szerkezetét foIyamatos beavatkozással megváltoztatja, az öreg, odvasodó fákat "egészségügyi tisztítás" címén kitermeli, azóta ezeknek a fajoknak folyamatosan szukül a fészkelési lehetosége. A cinege- és légykapófélék azonban nemcsak a zárt erdó'kben vagy azok szegélyében keresik az alkalmas fészkelónelyet, hanem a városi, városszéli vagy vidéki kertekben, parkokban is. Ezeken a területeken még kevesebb az odú, ezért erosen korlátozott számukra a megtelepedés lehetosége. Elodeink egy évszázaddal ezelott felismerték, hogy ezek a fajok mesterséges fészekodúk kihelyezésével könnyen megtelepíthetó'k.

A leggyakoribb odúfészkelonk, a széncinege a sík és a hegyvidéki erdó'kben, parkokban, kertekben, fasorokban egyaránt megtelepszik, míg rokonai, a kék- és a barátcinege a nagyobb erdoségek közelségét igényli. A csuszka és az örvös légykapó szintén elsosorban erdó1akó, de természetes élohelyük környékén városi parkokban, kertekben is megtelepíthetó'k. A szürke légykapó napjainkban elsosorban a városi kertekbó1, parkokból ismert madár. Sajnos az utóbbi évtizedekben a kerti rozsdafarkú, a kertek jellemzo odúfészkeloje szinte teljesen eltunt. A kertekben, parkokban kihelyezett mesterséges fészekodvakkal általában az alábbi énekesmadárfajok megtelepedését segíthetjük: házi- és kerti rozsdafarkú , szürke- és örvös légykapó, barát-, fenyves-, kék- és széncinege, csuszka, seregély, csóka, házi- és mezei veréb. A mesterséges fészekodúk legalkalmasabb anyaga a deszka vagy a rönkfa. Deszkából egy kis kézügyességgel bárki készíthet mesterséges fészekodút, a rönkfa megmunkálásához azonban speciális eszközök szükségesek. Kerüljük a nem természetes anyagok felhasználását, mert bár azokban is megtelepíthetó'k a kertekben fészkelo odúlakók, azok természetes szellozése, gyakori túlmelegedése vagy a túlzott páraképzodés veszélyeztetheti a sikeres fiókanevelést. Sajnálatos módon, az utóbbi években a kertészeti árudák-

Fészekodú típusok:

"A" típus:

028 mm

"B" típus: 104

032 mm

"C" tíPus

"D" típus:

0 60 mm

ban megjelentek olyan - egyéb ként kifejezetten esztétikus - fészekodúk, amelyeknek gyakran olyan kicsi a bejárati nyílása, hogy abba egyetlen odúfészkelo madár sem tud bebújni, vagy ha mégis, a belso tér mérete nem alkalmas fiókanevelésre. Az "A" típusú, 28 mm-es bejárati nyílású fészekodú a barát- és a kékcinege megtelepítésére alkalmas. Ilyen odút lakott területen lévo parkokban, kertekben csak olyan helyen célszeru kihelyezni, ahol nagyobb erdo van a közelben. A "B" típusú, 32 mm-es bejárati nyílású odú ban a legáltalánosabb elterjedésu széncinege és a házi-, mezei veréb megtelepedésére számíthatunk. Sokan nem örülnek annak, ha veréb telepszik meg az általuk kihelyezett mesterséges fészekodúban. Nem kell azonban sajnálni a fészkelési lehetoséget tó1ük sem. Semmi sem indokolja esetleges kilakoltatásukat. Megtelepedésük esetén sokkal célszerúbb újabb üres odút kiakasztani a cinegeféléknek. A "B" típusú odú ban erdos területek közvetlen közelségében számíthatunk a csuszka és az örvös légykapó megtelepedésére is. A "C"típusú odú rozsdafarkúak és légykapók számára alkalmas, míg a "D" odúban seregély megtelepedésére számíthatunk. A fészekodvakba nem kell semmiféle fészekanyagot helyezni, mert azt a madarak maguk gyujtik. Valamennyi fajra jellemzo, hogy milyen anyagokból készíti fészkét. A cinegefélék mohából, állati szorbó1 építik fészküket, amelyet belülró1 apró pihékkel bélelnek. A verébfélék fuszálakat használnak, és -legtöbbször barornfiudvarban - gyujtött nagyobb tollal vastagon bélelik fészküket. A légykapófélék fuszálakból szabályos csészéju fészket raknak. A csuszka apró kéregdarabokból alakít magának fészket, majd az odú bejárati nyílását sárral tapasztja ki, illetve szukíti le. A mesterséges odút úgy célszeru kihelyezni, hogy az kezelheto magasságban legyen. A két-három méter közötti magasságba kira-

kott odúk szinte valamennyi faj számára megfeleloek, a seregély azonban jobban kedveli a magasabbra helyezetteket. A kihelyezésnél ügyeljünk arra, hogy a bejárati nyílás ne északra, és ne az uralkodó szélirány felé nézzen. Általában célszeru az odú kat dél felé tájolni. Az odút lehet fára, erosebb bokorra, faoszlopra, kerítésre stb. rögzíteni. Kerülni kell azonban a tuzo napra történo kiakasztást. A legtöbb madár az olyan helyre kifüggesztett odút kedveli, amelyik távolabb esik az emberek rendszeres mozgásától. Ezért, ha kertünk mérete megengedi, ne közvetlenül gyakran használt utak mellé tegyük az odúkat. Akihelyezésnél ügyelni kell arra, hogy a lakott területen igen gyakori macskák ne tudjanak az odúhoz hozzáférni. A madarak biztonsága érdekében ott, ahol csak fára - macskák által könnyen elérheto helyre - tudjuk kiakasztani az odút, azt hosszabb dróttallássuk el. Ha szükséges, akkor a fák törzsére körben rögzítsünk rozsekoszorút, amely megakadályozza a macskák feljutását. Célszeru egy-egy kertben több odút is kihelyezni, mert így több faj megtelepedésére is van esélyünk, de az sem ritka, hogy valamennyi odút elfoglalják a madarak, és valóságos kis "fészkelo kolónia" alakul ki. Nagyobb városi parkokban, erdó'kben célszeru odú telepet létesíteni. Ilyen esetben az "A" és "B" odúk vegyes használata ajánlott, de a "B" odú mindig nagyobb számban kerüljön kihelyezésre. Fasorokban, gyümölcsösökben is lehet odú kat kihelyezni. Azokban a gyümölcsösökben, ahol rendszeres a vegyszeres kezelés, ne helyezzünk ki mesterséges fészekodúkat. A fészkelési idoszak befejezodése után, de legkésóbb kora tavasszal a régi, olykor parazitáktól hemzsego fészekanyagot el kell távolítani, és az odút ki kell takarítani. Ezzel a megtelepedett élosködó'ket is távol tartjuk, ugyanakkor lehetoséget biztosítunk arra, hogy friss fészekanyagból új fészket építsenek madaraink. 105

Téli madáretetés A nálunk fészkelo rovarevo madarak többsége vonuló, azaz a téli - rovarmentes - idoszakot Dél-Európában vagy Afrikában tölti. Néhány faj azonban állandóan nálunk tartózkodik. A harkályfélék, a cinegék és közeli rokonaik, illetve a pintyfélék többsége folyamatosan megfigyelheto térségünkben. A téli idoszak átvészelése azonban nemcsak azért nehéz a rovarevó'k számára, mert táplálékállataik elrejtoztek, és ezért sokkal több energiát igényel felkutatásuk, hanem azért is, mert a hófedte idoszakban töredékére csökken az a felület, ahol megtalálhatják ó'ket. Tovább nehezíti helyzetüket, hogy a világos órák száma kevesebb, ezért rövidebb idejük van táplálékkeresésre, bár az is igaz, hogy ilyenkor kevesebb táplálékot kell öszszegyujteniük, mint fiókanevelés idején. Évszázados hagyománya van térségünkben a madarak téli etetésének. Elsosorban a fekete rigó, a cinegefélék, a csuszka, a tarkaharkályok, a verebek és a pintyfélék látogatják az etetó'ket. Ritkábban egy-egy vörösbegy, esetleg citromsármány is keres táplálékot az etetó'kben, vagy azok alatt a földre hullott magvak között. A legegyszerúbben beszerezheto és legáltalánosabban használt téli madáreleség a nagy energiatartalmú napraforgómag. Legalkalmasabb az apró szemu, vékonyabb héjú, egyszínu fekete mag. A csíkosak közül is apró szemut használjuk, mert a nagyobb szemut nem minden madár tudja felnyitni. A fekete rigó, a vörösbegy, de legtöbbször a csíz sem képes a napraforgómag felnyitására, viszont a többi madár által elfogyasztott szemek töredékébó1 képesek táplálékot találni. A marhafaggyú, sot az egyszeru zsírszalonna is alkalmas cinegefélék táplálására. Ezeket azonban célszeru erosen rögzíteni, mert ha varjú vagy macska hozzáfér, akkor az egészet elviheti . 106

Manapság már egyre több helyen lehet vásárolni faggyúba olvasztott napraforgót, mogyorót. Ezek a boltokban kapható termékek is alkalmasak a téli madáretetésre, de elsosorban csak a cinegefélék számára megfeleloek. Magunk is készíthetünk ilyen "madárkalácsot". A felolvasztott marhafaggyú közé keverjünk sok napraforgómagot, majd sajtosdobozba öntve hagyjuk megdermedni. Az így eló'készített "madárkalácsot" átlyukasztva egy zsinórral felakasztjuk egy fára, bokorra. Nagyon jó táplálék a madarak számára a dió, illetve diótörmelék is. A dió tisztítása során keletkezett törmelékkel sok madár számára szerezhetünk "örömet". A fekete rigó mellett esetenként megjelenhet a fenyorigó is az etetó'k környékén. Számukra a legmegfelelobb táplálék az alma, amelyet akár egészben, akár szeletekre vágva célszeru feltuzdelni a környezo ágakra. A fekete rigó eloszeretettel csipegeti a konyhai hulladékot is, akkor is, ha azt nem neki kínáljuk. Gyakran látható, amint fagyos idóben a kutyák számára kitett táplálékot csipegeti. A kenyér szeletelése közben keletkezett morzsát, esetleg megmaradt kenyérdarabot is kiszórhatjuk az etetónöz, ezt a verebek és a va~ak gyorsan megeszik, de a rigók is szívesen felcsipegetik. Az átázott, napokig e~edo kenyér nem alkalmas madártápláléknak, így ha madaraink a frissen kihelyezett kenyérdarabokat nem fogyasztották el, akkor azokat az etetotó1 el kell távolítani. Áztatott kenyeret sose kínáljunk a madarak számára. A téli etetés legfontosabb szabálya, hogy ha elkezdünk etetni, akkor azt egész télen át folytatnunk kell. A madarak egy-egy eteto környékére - gyakran igen nagy számban odaszoknak. Ha hirtelen elfogy a mesterségesen biztosított táplálékforrás az odaszoktatott madártömeg számára, úgy nehéz helyzetbe kerülhetnek. Sosem célszeru azonban

annyi táplálékot kínálni, hogy az valamennyi "vendégünk" egész napos táplálékszükségletét biztosítsa. A téli táplálékkiegészítés mellett nagyon fontos a madarak számára ivóvizet, fürdési lehetoséget is kínálni. A leghidegebb télben is szívesen fürdenek a madarak. Csonttollúak inváziójának idején különös élményben lehet részünk, ha folyó vizet tudunk biztosítani számukra, és azt felfedezve tömegesen ereszkedn ek a vízhez az északi madárvendégek. A téli etetó'k környékén rendszeresen megjelenik a karvaly. Sokakban az etetó'kre járó cinegét, zöldikét elragadó karvaly ellenszenvet vált ki, pedig o ugyanolyan fontos része a természetnek, mint az etetore járó kedvenceink. A cinegék, zöldikék táplálják a karvalyt, a karvaly pedig jó eróben tartja azokat. Ha mindenképpen el akarjuk kerülni, hogya karvaly a szemünk elott ragadja el az etetore járó madarak egyikét, az etetot célszeru suru bokrok közé felállítani. Madarak etetésére szinte mindenféle alkalmatosság megfelel. Az ablakpárkányra szórt napraforgó, a muanyag pillepalackokból kialakított "öneteto", a lopótök vagy a dúceteto egyaránt alkalmas lehet. Gyakori igény, hogyaverebeket távol tartsuk az etetó'któ1.

Ez az alsó bejárati nyílású dúcetetó'k esetében sem jár teljes sikerrel, más típusoknál pedig szinte lehetetlen. A téli etetés és a mesterséges fészekodvak kihelyezése mellett számos további lehetoség kínálkozik arra, hogy a városi parkokban, kertekben javítsuk az ott élo madarak életfeltételeit, esetleg olyan beavatkozásokat valósítsunk meg, amelyek kedveznek megtelepedésüknek. A kert fáinak, bokrainak megválasztásától kezdve a kertmuvelés gyakorlatáig nagyon sokféle lehetoség kínálkozik arra, hogy segítsük a madarak megtelepedését. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület "Madárbarát Kert" elnevezésu programjához már több ezren csatlakoztak. Az egyesület szakmai segítséget nyújt a kertben végezheto madárvédelmi tevékenységhez. Az akcióban részt vevó'k jelentos mértékben hozzájárulnak a közvetlen közelünkben élo madarak védelméhez. A madárvédelmi programokról az alábbi címeken tudhat meg többet: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1121 Budapest, Költo u. 21. e-maiI: [email protected] www.mme.hu 107

c ;:c -

1 ~ I hantmadár 'cx N l'I:l ..CI N C 'o I ..c .:.:: ..CI c!) Fitiszfüzike Tüzesfeju cFajnév 'o királyka "c ,C!) 'c 'c 'c c!) ';: C 'c "c CI CI .::: > .:.:: xxKék x"c xll)va~ú xFülemülesitke )( xnádiposzáta xlx ,C!) ll)gébics x'c Ix IC!)~.:.:: x 'c Keresztcsoru Csóka Csicsörke Zsezse Holló Házi Pásztormadár Mezei veréb veréb Rövidkarmú Havasi csóka Ix~c fakusz l'I:l ~c ;!5 Ix .::: 'l'I:l Berki tücsökmadár Zöldike Süvölto Déli Kenderike Szürke Vándorfüzike Réti Bonelli-füzike tücsökmadár Csuszka zsezse 'l'I:l xkirályka x,C!) l'I:l 'c •.• l'I:l 'ta Nádi tücsökmadár Csíz IOszapó xx) IIxx..!l! xcinege Fajnév Kormosfeju Vetési Havasi •rigó Sordély Örvös Havasipinty Karmazsinpirók Kucsmás Sisego Erdei Szürke Kormos varjú varjú pinty rigó Kis Széncinege Tövisszúró Hajnalmadár Függocinege Kis Szajkó Fenyoszajkó DolmányoS'Korrnos füzike légykapó sármány cinege légykapó orgébics légykapó > g Apácahantmadár Törpesármány Foltos Bajszos Kerti Kerti Kis l'I:l Fenyopinty sármány Fekete Cserrego Hósármány poszáta nádi CsiIpcsalpfüzi Sárgafeju Nagy geze sármány Seregély Szalagos Citromsármány Sövénysármány Nádi Naumann-rigó Fenyorigó Sárgacsoru Nádirigó Kövirigó Rozsdás Kerti Barátposzáta Sivatagi poszáta orgébics rigó sármány poszáta nádi Barkóscinege Bartácinege Búbos Fenyvescinege Sárgarigó Vörösfeju hantmadár keresztcsoru poszáta ke kenderike cinege ~ gébics Fenyosármány Énekes Léprigó Kucsmás Tengelic Sarkantyús Szolorigó Berki Csíkosfeju Nagy Halvány Meggyvágó Mezei Karvalyposzáta Királyfüzi poszáta pirók poszáta poszáta geze ke nádiposzáta sármány :a;2:E (x (x): Énekes nádiposzáta A Magyarországon Szarka Hegyi fakusz ~'~ Rózsás pirók Örvös légykapó ) "'CI

c

"CI

Jo..

1:

i

I

c

I\

109

Névmutató Acrocephalus agricola 44 Acrocephalus arundinaceus 44 Acrocephalus melanopogon 46 Acrocephalus paludicola 46 Acrocephalus palustris 44 Acrocephalus schoenobaenus 46 Acrocephalus sci'tpaceus 44 Aegithalos caudatus 60 Alauda arvensis 16 Anthus campestris 22 Anthus cervinus 22 Anthus pratensis 20 Anthus spinoletta 22 Anthus trivialis 20 Apácahantmadár 36 Bajszos sármány 96 Barátcinege 64 Barátposzáta 52 Barázdabillegeto 24 Barkóscinege 60 Berki poszáta 44 Berki tücsökmadár 42 Bombycilla garrulus 68 Bone/li-füzike 50 Búbos cinege 64 Búbospacsirta 16 Calandrella brachydactyla 18 Calcarius lapponicus 102 Carduelis cannabina 90 Carduelis carduelis 88 Carduelis chloris 92 Carduelis jlammea 90 Carduelis hornemanni 90 Carduelis spinus 88 Carpodacus erythrinus 94 Carpodacus roseus 94 Certhia brachydactyla 66 Certhia familiaris 66 Cettia cetti 44 Cigánycsuk 34 110

Cinclus cinclus 26 Citrombillegeto 24 Citromsármány 96 Coccothraustes coccothraustes 92 Corvus corax 80 Corvus corone 78 Corvus frugilegus 80 Corvus monedula 78 Cserrego nádi poszáta 44 Csicsörke 88 Csíkosfeju nádiposzáta 46 Csilpcsalpfüzike 50 Csíz 88 Csóka 78 Csonttollú 68 Csuszka 66 Déli hantmadár 36 Delichon urbica 12 Dolmányos varjú 78 Emberiza cia 96 Emberiza cirlus 98 Emberiza citrinella 96 Emberiza hortulana 98 Emberiza leucocephala 100 Emberiza melanocephala 100 Emberiza pusilla 100 Emberiza schoeniclus 98 Énekes nádi poszáta 44 Énekes rigó 40 Erdei pacsirta 16

€)

Erdei pinty Erdei pityer 20 Erdei szürkebegy 28 Eremophila alpestris 18 Erithacus rubecula 28 Fekete rigó 38 FenYopinty@l) Fenyorigó 38 Fenyosármány 100 Fenyoszajkó 74 Fenyvescinege 62 Ficedula albicollis 58

Ficedula hypoleuca 58 Ficedula parva 56 Fitiszfüzike 50 Foltos nádiposzáta 46 Fringilla coelebs 86 Fringilla montifringilla 86 Függocinege 58 Fülemüle 30 Fülemülesitke 46 Füsti fecske 14 Galerida cristata 16 Garrulus glandarius 74 Hajnalmadár 66 Halvány geze 48 Hantmadár 36 Havasi csóka 76 Havasi fülespacsirta 18 Havasi pityer 22 Havasi szürkebegy 28 Havasi varjú 76 Havasipinty~ Házi rozsdafarkú 32 Házi veréb 84 Hegyi billegeto 24 Hegyi fakusz 66 HiPpolais icterina 48 Hippolais pallida 48 Hirundo daurica 14 Hirundo rustica 14 Holló 80 Hósármány 102 Kalandrapacsirta 18 Karmazsinpirók 94 Karvalyposzáta 52 Kék cinege 62 Kékbegy 30 Kenderike 90 Keresztcsoru 94 Kerti geze 48 Kerti poszáta 54 Kerti rozsdafarkú 32 Kerti sármány 98 Királyfüzike 50 Kis légykapó 56

Kis orgébics 70 Kis poszáta 54 Kormos légykapó 58 Kormos varjú 78 Kormosfeju cinege 64 Kövirigó 36 Kucsmás poszáta 52 Kucsmás sármány 100 Lanius collurio 72 Lanius excubitor 70 Lanius minor 70 Lanius senator 72 Lazúrcinege 62 Léprigó 40 Locustella jluviatilis 42 Locustella luscinioides 42 Locustella naevia 42 Loxia curvirostra 94 Loxia leucoptera 94 Lullula arborea 16 Luscinia luscinia 30 Luscinia megarhynchos 30 Luscinia svecica 30 Meggyvágó 92 Melanocorypha calandra 18 Mezei pacsirta 16 Mezei poszáta 54 Mezei veréb 84 Miliaria calandra 100 Molnárfecske 12 Monticola saxatilis 36 Montifringilla nivalis 84 Motacilla alba 24 Motacilla cinerea 24 Motacilla citreola 24 Motacilla jlava 24 Muscicapa striata 56 Nádi sármány 98 Nádi tücsökmadár 42 Nádirigó 44 Nagy fülemüle 30 Nagy orgébics 70 Nagy pirók 94 Naumann-rigó 40 Nucifraga caryocatactes 74 Oenanthe deserti 36 Oenanthe hispanica 36 Oenanthe oenanthe 36 Oenanthe pleschanka 36

Oriolus oriolus 68 Ökörszem 26 Örvös légykapó 58 Örvös rigó 38 6szapó 60 Panurus biarmicus 60 Parlagi pityer 22 Partifecske 12 Parus ater 62 Parus caeruleus 62 Parus crista tus 64 Parus cyanus 62 Parus major 62 Parus montanus 64 Parus palustris 64 Passer domesticus 84 Passer montanus 84 Pásztormadár 82 Phoenicurus ochruros 32 Phoenicurus phoenicurus 32 Phylloscopus bonelli 50 Phylloscopus collybita 50 Phylloscopus inornatus 50 Phylloscopus proregulus 50 Phylloscopus sibilatrix 50 Phylloscopus trochilus 50 Pica pica 76 Pinicola enucleator 94 Plectrophenax nivalis 102 Prunella collaris 28 Prunella modularis 28 Pyrrhocorax graculus 76 Pyrrhocorax pyrrhocorax 76 Pyrrhula pyrrhula 94 Regulus ignicapillus 48 Regulus regulus 48 Remiz pendulinus 58 Réti pityer 20 Réti tücsökmadár 42 Riparia riparia 12 Rózsás pirók 94 Rozsdás csuk 34 Rozsdás nádiposzáta 44 Rozsdástorkú pityer 22 Rövidkarmú fakusz 66 Sárga billegeto 24 Sárgafeju királyka 48

Sárgarigó 68 Sarkantyús sármány 102 Saxicola rubetra 34 Saxicola torquata 34 Seregély 82 Serinus serinus 88 Sisego füzike 50 Sitta europaea 66 Sivatagi hantmadár 36 Sordély 100 Sövénysármány 98 Sturnus roseus 82 Sturnus vulgaris 82 Süvölto 94 Sylvia atricapilla 52 Sylvia borin 54 Sylvia communis 54 Sylvia curruca 54 Sylvia melanocephala 52 Sylvia nisoria 52 Szajkó 74 Szalagos keresztcsoru 94 Szarka 76 Széncinege 62 Szikipacsirta 18 Szó1origó 38 Szürke légykapó 56 Szürke zsezse 90 Tengelic 88 Tichodroma muraria 66 Törpesármány 100 Tövisszúró gébics 72 Troglodytes troglodytes 26 Turdus iliacus 38 Turdus viscivorus 40 Turdus merula 38 Turdus naumanni 40 Turdus philomelos 40 Turdus pilaris 38 Turdus torquatus 38 Tüzesfeju királyka 48 Vándorfüzike 50 Vetési varjú 80 Vízirigó 26 Vörhenyes fecske 14 Vörösbegy 28 Vörösfeju gébics 72 Zöldike 92 Zsezse 90 111

Irodalom BUSSE,P. (1989): Kulcs az európai énekesmadarak ivar- és korhatározásához. Egyesület,

Budapest

CHERNEL1. (1899): Magyarország

Magyar Madártani

madarai

(különös

tekintettel

- A magyar

gazdasági

Budapest

Könyvterjeszto

(reprint

Vállalat,

madarai.

1977-1994):

avium

1985)

fészekodvak

Ministerium,

ELPHICK,J. (szerk.,

Press,

PAPP 1. (szerk.,

Ungarns.

-

der Vögel

határozó.

- Panem

Könyvkiadó, Grafo Kiadó, Budapest HERMANO. (1901): A madarak hasznáról - A magyar

királyi földmívelésügyi

minister

kiadványa,

Budapest

opregyelityel'

Kiadó, Budapest

ptyic SzSzSzR. - Izdatyelsztvo

Moszkva

JÁNOSSYD. (1983): Humeri

of Central

Europaean

Smaller Passeriformes.

- Fragmenta

Min. et

Pal. ll.

p. 85-112.

Palaornithologie.

- Borntraeger,

LÁNG1. (2002): Környezet- Akadémiai

állat, élóbely

Berlin

és természetvédelmi Kiadó, Budapest

LÁNG1., BED6 2. CSETE1. (szerk., Tudománytár,

Természettudományi

Múzeum,

Budapest

(1969): Európa

madarai.

2003): Növény,

(in: Glatz F. /szerk.!: 3.

- Gondolat

Budapest SCHMIDTE. (2001): Madárvédelem

Kiadó,

kötet).

- MTA 112

Magyar

Kiadó,

a ház körül

mindenkinek).

- Kossuth

Budapest

SIBLEY,C. G. AHLQUIST,J. E. (1990): Phylogeny of birds. - Yale University

Press, New Haven STRESEMANN, E. (1985): Exkursionfauna, - Volk und Wissen Volkseigener

Verlag, Berlin SVENSSON,1. (1995): Útmutató madarak

határozásához.

és Természetvédelmi ÁJlatvilága

az európai

énekes-

- Magyar Madártani Egyesület,

Budapest

1958): Magyarország

XXI., Aves - Madarak.

- Akadémiai

Kiadó, Budapest UJHELYIP. (1992): Identification

madarainak

névjegyzéke. - Akadémiai Kiadó, Budapest LAMBRECHT K. (1933): Handbuch der

lexikon.

Magyar

SZÉKESSYV. (szerk.,

KEVEA. (1984): Magyarország

-

Egyetem,

Wirbeltiere.

1998): Magyarország

IVANov, A. 1. STEGMAN,B. K. (1964): Kratkij Nauka,

1996): 200taxonómia.

ÁJlatorvostudományi

and classification és

káráról.

- Mezogazda

-

Budapest

(Madárvédelemró1

HARASZTHY1. (szerk.,

Press,

PETERSON,R. T., MOUNTFORT,G. HOLLOM,P. A. D.

HEINZEL,H., FITTER,R. PARSLOW, J. (2000): Európa

madarai.

Checklist of Birds. - Yale University New Haven - London

D. GRANT,P. J. (2002): Madárhatározó

Band 1-14. - Aula-Verlag,

Collins képes

MME,

- Szeged

Park Könyvkiadó,

GLUTZVONBLOTZHEIM,U. N, BAUER,K., BEzzEL, E.

madarai.

Fair, Budapest

Budapest

FARKAST. (1967): Ornithogeographie Berlin

Mitteleuropas. Wiesbaden

madarainak Intézete,

MULLARNEY, K., SVENSSON,1., 2ETTERSTRÖM,

1996): A madárvonulás

Handbuch

Magyarország

- KTM Madártani

- Magyar Királyi

- Cser Kiadó, Budapest

et al. (1966-1997):

Hungariae.

MONROE,B.L. SIBLEY,C. G. (1993): A World

University

a mesterséges

alkalmazásához.

Földmívelésügyi atlasza.

Winter

The birds of the Western

CSÖRGEYT. (1913): Útmutató

Magyarország

- Budapest

névjegyzéke

Vol. 1-9. - Oxford

Kiadó,

NAGYT. BANKOVlCSA. (1998): Nomenclator

Állami

CRAMP,S., SIMMONS,K. E. 1. PERRINS,C. M. (eds., Palearctic. Oxford

Kossuth

MAGYARG., HADARlCST., WALICZKY2., SCHMIDTA.,

minister

kiadás:

Központ,

Budapest MADARÁSZGY. (1899-1903):

jelentoségökre).

királyi földmívelésügyi

kiadványa,

Társadalomkutató -

of Europe

of the Fringillidae

on the basis of craniometric

characteristics. UJHELYIP. (szerk., A Kárpát-medence

- Aquila 99. p. 99-110. 2001-2003):

ÉloVilág -

természeti

enciklopédiája,

1-52. - Kossuth Kiadó, Budapest VARGA1. (1996): Rendszer és sorrend ornitológiában.

- Túzok

VERTSEA. (1975): Madárvédelem madártelepítés.

- Natura,

a mai

1(2.) p. 58-68. - Mesterséges

Budapest

Kishatározók természetbarátoknak Praktikus segítség a Kárpát-medencében honos állatés növényfajok pontos felismeréséhez: akishatározók segítségével a természet járók a megfigyelt élolényeket gyorsan, könnyen meghatározhatják. • Pontos, részletes,

szakszeru fajleírások

• A gyors eligazodást segíto piktogram-rendszer • Sok-sok gyönyöru színes fénykép • Pontos részletrajzok

..-

o

• vízálló muanyag védotok Elozo koteteink:

tl,lf-iiág""'''''''

'i!IDlJ~?di~i®~

~ "'m'l ,~@O'!~w.

L()

A sorozat összegyujtött kötetei átfogó adnak Magyarország élovilágáról.

Kossuth

Kiadó

www.kossuth.hu E

ü

/ e-mail: [email protected]

képet 1990 Ft

Haraszthy László - Énekesmadarak.pdf

Recommend Documents