GyógyÉsFűszernövényekTermesztéseLECKE

GYÓGYNÖVÉNYEK TERMESZTÉSE ÉS FELDOLGOZÁSA Egyetemi jegyzet

Gyógy- és fűszernövénytermesztő és feldolgozó Fsz szak számára

Lektor:

Dr. Pepó Péter egyetemi tanár MTA doktora

ISBN: 978-615-5138-32-4

Debrecen 2012

Jegyzetünk azzal a céllal készült, hogy a Gyógy- és fűszernövény termesztő és feldolgozó Felsőfokú szakképzés Gyógynövénytermesztés és Gyógynövény-feldolgozás moduljaihoz tartozó szakmai kompetenciáknak megfelelő törzsanyagot tartalmazza. A jegyzet a termesztés szempontjából fontosabb gyógynövények fontosabb jellemzőivel, termesztéstechnológiájával, a feldolgozás előkészítő műveleteivel, a feldolgozás típusaival és szakaszaival foglalkozik, kitekintve a minőségi paraméterek re és a minősítésre is.

1

A gyógy- és fűszernövények jelentősége és felhasználása

Gyógynövényeknek nevezzük a gyógyászati célokra használt növényeket. Drognak nevezik a gyógynövény azon részeit, amelyek megfelelő előkészítés (szárítás, aprítás stb.) után gyógyászati célokra alkalmazhatóak. Kezdetben csak a vadon termő növények gyűjtése szolgáltatta a gyógyítás alapanyagát. Napjainkban egyre meghatározóbb a gyógynövények termesztése.

A gyógynövényeket különleges hatóanyagtartalmuk teszi alkalmassá a gyógyításra és az egészségmegőrzésre, pl. alkaloidok, glikozidok, keserűanyagok, cserzőanyagok, illóolajok. Ezen kívül számos értékes alkotórész és hatóanyag járulhat hozzá a gyógyhatáshoz: szénhidrátok, balzsamok, gyanták, tejnedv, zsiradékok, vitaminok, kátrányok, antibiotikumok. A gyógynövények jelentős része gyógyszeripari alapanyag, melyből különféle eljárásokkal kivonják a hatóanyagokat. Ezeket az anyagokat a pontos hatóanyagtartalom meghatározása után vagy forgalomba hozzák, vagy további feldolgozással gyógyszer vagy gyógyszer-kombináció alapanyagaként szolgálnak. A gyógynövénytermesztés fejlődése Magyarországon

A gyógynövénytermesztésnek hazánkban évszázados hagyományai vannak. Az első írásos emlékeink a középkorból származnak, akikor is házikertekben, saját felhasználásra termesztették. A növényfajok egy része is ebben az időszakban került be a Kárpát-medence területére a kolostorok és a nemesi udvarok gyógynövény kertjét gyarapítva. Méliusz Péter Herbáriuma, amelyet 1578-ban írt, az első magyar természettudományi kézikönyvnek tekinthető, melyben először írt a gyógynövények gyűjtéséről és felhasználásáról. Lippai János 1664-ben kiadott „Posonyi Kert" című munkájában a gyógynövények termesztését és gyógyászati felhasználását is leírta. A jelentősebb méretű árutermelés az ezernyolcszázas évek vége felé indult meg Magyarországon, ehhez pedig a gyógynövények feldolgozása, az illóolajok előállítása is kapcsolódott. A magyarországi gyógynövénytermesztés úttörői Koritsánszky Dénes, majd Agnelli József voltak. Páter Béla kolozsvári egyetemi tanár létrehozta az első gyógynövény kísérleti telepet, majd a világon először 1915-ben, az akkori Földművelésügyi Minisztérium rendeletére nálunk hozták létre a Gyógynövény Kísérleti Állomást. Augustin Bélaprofesszor, a kutatóintézet első vezetője nevéhez fűződik a termesztési lehetőségek módszeres tanulmányozása, és a gyógynövények nemesítése.

Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország Európa vezető gyógynövénytermesztő országává váljon, amit a növekvő drog és illóolaj előállítás valamint az export növekedése is mutatott. A két világháború között 5-6 ezer hektáron folyt gyógynövénytermesztés. A II. Világháború előtt, 1938-ban 2800 t száraz drogot, 813 ezer pengő értékű alkaloidot és 214 ezer pengő értékű illóolajat exportáltunk. Termékeink közül világhíressé és a nemzetközi piacokon keresett árucikké - hungaricummá - vált a levendula, a szabolcsi menta és a magyar kamilla. A II. Világháború gyógyszer és teahiánya fokozta a gyógynövények iránti keresletet, a növekvő igények pedig hozzájárultak a kutatások, a termesztési és feldolgozási módszerek 2

fejlesztéséhez. Az egész világon átvett és bevezetett módszereketfejlesztettünk ki többek között a mákalkaloidok előállítására.

A korszerű gyógyszerek 20-25%-a tartalmaz növényi alapanyagot. A növényi eredetű drogpreparátumok forgalmának növekedése még a gyógyszer felhasználás bővülésének évi általános ütemét is felülmúlja. A nemzetközi piaci előrejelzések szerint a mezőgazdasági eredetű termékek közül folyamatosan emelkedni fog a gyógy- és egészségmegőrző, táplálkozáskiegészítő, életminőséget javító, s egyéb speciális rendeltetésű termékek aránya. Az EU gyógy- és aromanövény importja szintén növekvő tendenciát mutat. Magyarország a jelentősebb beszállítók között szerepel.

A 90-es években az EU drogimportja 20 %-kal megnőtt, és a felhasználás évente kb. 5 %-kal nő. Jelenleg ez a mennyiség mintegy 130 000 tonna szárított drog, ami 350 millió USD értéket képvisel. A hazai gyógy- és aromanövény termesztési ágazat fejlesztése elengedhetetlen követelmény a piaci pozícióink megtartásához illetve fejlesztéséhez. Ez magában foglalja az egész termékpályára vonatkozó fejlesztéseket, a termesztés- és feldolgozás technológiájától a minőségbiztosításig valamint az EU-jogharmónizáció és egységes szabályzás kidolgozását és érvényre juttatását is. EU tagságunk Kötelezettséget jelent az Európai Gyógyszerkönyv előírásainak hazánkban történő bevezetésére; ez az Európai Gyógyszerkönyv magyar fordítását tartalmazó VIII. Magyar Gyógyszerkönyv 2006. augusztus 1-én történt hatályba lépésével valósulhatott meg. Ebben már több mint 100 növényi eredetű drog, illetve 36 növényi olaj szerepel.

A gyógynövénytermesztés helyzete Magyarországon

Hazánkban a gyógynövényekkel hasznosított terület a korábbi utóbbi évtizedekben 37 - 42 ezer hektár, az előállított drogtömeg 35 - 40 ezer tonna volt. Ebből 25-30 ezer tonna a volt termesztésből származó, 10-15 ezer tonna a gyűjtött drog. Ennek a mennyiségnek kb. 60-70 %át exportáltuk. Az ágazat évi bruttó deviza árbevétele körülbelül 35 millió USD volt. 2010-re a gyógynövénytermő területünk mintegy a felére csökkent. A legnagyobb területen a mustár, a mák, valamint az ernyősvirágúak (konyhakömény, édeskömény, koriander) termesztése folyik, valamint jelentős a máriatövis termőterülete is. A kamilla, az orbáncfű és a citromfű területe néhány száz hektár.

A különböző fajok termőterülete tehát igen tág határok között változik. Termesztésük egyrészt nagyüzemi módszerekkel, nagy termőterületen folyik, mint az édeskömény a konyhakömény, az ánizs vagy a mustárfajok esetében. A kisebb termőterületű, de nagyobb kézimunkaerő-igényű növények ugyanakkor egységnyi területen nagyobb termelési értéket képviselnek, mint a „hungaricum"-ként ismert majoránna vagy a körömvirág.

A gyógynövények gyűjtése

A gyógynövények gyűjtése nagy hagyományokkal rendelkezik Magyarországon. A hazai ökológiai adottságok kedveznek a speciális hatóanyagok kialakulásának, így kiváló minőségű drog gyűjthető. 3

A gyűjtés általános feltételei: - megfelelő szakismeret a gyűjtendő növényfaj felismeréséhez: A gyűjtőknek jól kell ismerniük a gyógynövényeket. Képesnek kell lenniük a botanikai, illetve morfológiai azonosításra és megkülönböztetésükre más fajoktól. - az optimális gyűjtési időpont és gyűjtési mód ismerete: A gyűjtőknek tudniuk kell, hogy melyik növénynek mely részét mikor és hogyan kell gyűjteni. -megfelelő helyismeret és a gyűjtendő faj élőhelyének ismerete. A gyűjtött gyógynövények jellegzetes biotópjai: Az erdők és környékük (erdőszélek, tisztások, vágások, bozótosok) fontosabb gyógynövényei: Gyöngyvirág, szagosmüge, tüdőfű, vérehulló fecskefű, aranyvessző, csípős csalán, erdei ibolya, kankalin, kapotnyakfű, májfű, meténg, nadragulya, zamatos turbolya, vadárvácska, veronikafű, apróbojtorján, bodza, csipkerózsa, galagonya, kutyabenge, fehér fagyöngy, boróka, ezerjófű, fehér árvacsalán, csarabfű, fekete áfonya, szamóca, szeder, tavaszi hérics, tölgyfazuzmó, bakfű stb. A legelők és a rétek fontosabb gyógynövényei: Cickafarkfű, kakukkfű, kamilla, pemetefű, somkórófű, pásztortáskafű, beléndek, maszlag, ökörfarkkóró, fehér üröm, gyermekláncfű, füstikefű, orbáncfű, tejoltófű, őszi kikerics, útifű, vasfű stb. Vizes élőhelyeken található fontosabb gyógynövények: Vizek mentén, nyirkosabb réteken, árkokban és árkok mentén fehér mályva, fekete nadálytő, fehér zászpa, fűzfa, kecskeruta, földi bodza, martilapu, acsalapu, ebszőlő, komló, útilapu, földitök, szúrós gyöngyajak, kenderkefű, libapimpó, sédkender, örvénygyökér, mezei zsurló, papsajt stb. Ingó lápokon: vidrafű; mocsarakban, folyók ártereiben, álló vizek partján: orvosi kálmos. A homokbuckák gyógynövényei: homoki pirosító, homoki szalmagyopár, fátyolvirág. Jelentős futóhomokos területeinket borókával telepítettük be. A művelés alatt álló területek és tájak gyógynövényei: pipacs, szarkaláb, búzavirág, aggófű, tarackbúza, édesgyökér, tisztesfű, porcikafű, porcsinfű stb. Haszonfák, díszfák, mint gyógynövények: hársak, fehér akác, tölgyek, fekete nyárfa, fehér nyírfa, kőrisfa, szelídgesztenye, vadgesztenye, mandulák, japánakác. Kultúrnövényeink drognak használt melléktermékei: diófalevél, diókopács, dióközfal, kukoricabajusz, babhüvely, cseresznye- és meggyszár, mákgubó, fűzfavesszőháncs, napraforgóvirág, málnalevél, szamócalevél, fekte ribizlilevél. A gyűjtési módok A gyógynövényeknek nem minden része tartalmaz azonos minőségű és mennyiségű hatóanyagot, ezért különböző részeik alkalmasak a drogelőállításra. Egyes növényfajoknak csak a virágját, a levelét, a gyökerét vagy a termését, másoknak pedig esetleg két-háromféle részét is gyűjteni kell. Ekkor gondoskodni kell az elkülönítésről már a gyűjtés során is. A gyűjtés növényfajonként eltérő fejlettségi állapotban történhet, és a gyűjtést követő tisztítást-szárítást is különböző 4

előírások szerint kell végezni. Vannak azonban általánosnak ítélhető szempontok, melyeket az egyes növényi részek gyűjtése során figyelembe vehetünk: •

Virág-illetve virágzat gyűjtése:

A virágokat általában kinyílva kell gyűjteni. Általában törekedni kell arra, hogy minél kevesebb legyen a kocsányrész aránya. •

Levél- illetve levélzet gyűjtése:

A leveleket ép, fejlett állapotban gyűjtsük. Nem gyűjthetők a beteg, károsodott levelek. A leveleket egyenként, rövid, legfeljebb 2-3 cm-es nyélrésszel kell leszedni. •

A virágos, leveles hajtások gyűjtése:

A virágzás elején-közepén kell gyűjteni, mert egyes növényfajok virágai a teljes virágzásban könnyen lehullnak. A szárnak csak a felső, el nem fásodott, leveles szárrészeit kell gyűjteni. •

Teljes föld feletti részek gyűjtése:

Ezeket a kis habitusú gyógynövényeket a gyökérrészektől mentesen kell gyűjteni vagy ezektől azonnal meg kell tisztítani. •

Kérgek gyűjtése:

A kérget fiatalabb törzsekről vagy legalább 2 cm vastag ágakról lehet gyűjteni. •

A gyökerek és a gyökértörzsek gyűjtése:

Ezeket a részeket általában a vegetációs időn kívül gyűjthetjük, általában ősztől tavaszig. A kiásott gyökereket azonnal tisztítani kell a talajszennyeződéstől és a többi növényi résztől. A szárítás elősegítése érdekében a nagyobb gyökereket általában fel kell aprítani. Egyes gyökérféleségeket hámozni kell, a fehérmályva gyökerét pedig kockázni is. •

A termések gyűjtése:

Többnyire érett állapotban, minél kevesebb kocsányrésszel gyűjthetjük. A fürtös terméseket általában fürttel együtt gyűjtik. A gyűjtés ökológiai szempontjai A gyógynövények túlzott mértékű gyűjtése során nem csak a növényállomány reprodukciós képessége és zavartalan terjedése károsodik, hanem visszafordíthatatlan környezeti változásokat is előidézhet (fajszám-csökkenés, veszélyeztetett és védett fajok számának gyarapodása). Ezt a folyamatot olyan direkt környezeti hatások is felerősíthetik, mint a természetes élőhelyek csökkenése az erdőirtás, vízszabályozás által, valamint a rudeális területek csökkenése. Ezeket a szempontokat figyelembe véve kell a gyűjtést szervezni és végezni. •

Nem szabad azokat a növényi részeket is károsítani, amik nem szolgálják a drogelőállítás alapanyagát.

•

Nem szabad gyökerestől kitépni a nem gyökérdrognak gyűjtött növényt.

•

Hagyni kell annyi termést a gyűjtés során, hogy az elszaporodása ismét biztosítva legyen a növényfajnak.

5

A mérgező hatású gyógynövények gyűjtése fokozott figyelmet és szaktudást igényel. Védőkesztyű illetve a feldolgozás során más védőfelszerelés használata is indokolt lehet. A friss növényi részek gyakran nagyon sérülékenyek, és már a gyűjtés során elszíneződhetnek, értéktelenné válhatnak. Ezért a gyűjtésre alkalmas tárolóeszköz megválasztásánál a fajra és a növényi részre jellemző sérülékenységet figyelembe kell venni. A gyűjtésre engedélyt kell kérni a terület tulajdonosától, abban az esetben is, ha állami kezelésben lévő területeken a saját felhasználást meghaladó mennyiséget gyűjtenek. A 2. 1. táblázat tartalmazza a hazánkban gyűjtött fontosabb gyógynövényeket és azok termését. 2.1. táblázat Legfontosabb gyűjtött gyógynövényeink Növényfaj

Gyűjtött termés t/év

Csalán

250-350

Mezei zsurló

250-350

Vadgesztenye

250-300

Csipkebogyó

200-250

Bodzabogyó

400-600

Bodzavirág

50-100

Orbáncfű

150-200

Kamilla

250-350

Hársvirág

30-40

Gyermekláncfű

100-150

Cickafark

100-150

Fagyöngy

100-150

Aranyvessző

150-200

Galagonya (virágzó ágvég)

50-100

Vérehulló fecskefű

50-100

A gyógynövények termesztési sajátosságai A gyógynövények termesztési körzetei

Hazánkat agroökológiai potenciálja, természeti adottságai, munkaerő és agrárpiaci helyzete a gyógynövények gyűjtésén kívül kiválóan alkalmassá teszik azok minőségi termesztésére is.

6

Európában 600 gyógy- és fűszernövény faj honos, Magyarországon 330 gyógyhatású fajt ismerünk. A VII. Magyar gyógyszerkönyv és az érvényes rendeleti szabályozás alapján 214 gyógy és illóolajos növényfaj tekinthető hivatalosnak, ezeknek a drogja forgalmazható.

Hazánkban a gyógynövények gyűjtésére és termesztésére a XX. század elejétől termelési körzetek alakultak ki.

1.

körzet (Alföld)

Az orvosi kamilla (Matricaria recutita) termőkörzete. Az Alföld szikes pusztáin termő kamilla kiváló minősége világszerte ismert. Feldolgozó egységek is ebben a körzetben alakultak ki (pl. Balassagyarmat, Füzesabony környéke). Gyűjtési szezonban 15-20 ezer ember kapcsolódik be a virágzat betakarítási munkáiba.

2.

körzet (hegységek)

A hegyvidéki területeken, a csipkebogyó (Rosa canina), feketebodza (Sambucus nigra), kökény (Prunus spinosa), galagonya (Crataegus oxycantha) stb. termőhelyein alakultak ki felvásárlói, feldolgozói körzetek (Nógrád, Borsod).

3.

körzet (Balaton-Felvidék)

A Tihanyi-félsziget déli lejtői, a mediterrán sajátosságú klíma kedvezett a Földközi-tenger környékén őshonos levendula (Lavandula angustifolia L. intermedia) termesztésének. További állományokat Balatonakali és Daránypuszta térségében alakították ki.

4.

körzet (Dél-Alföld)

Baja és Kalocsa körzetében alakult ki a majoranna (Majoranna hortensis) és a bazsalikom (Ocimum basilicum) termőtája. A nagyértékű meleglevegős szárító és drogfeldolgozó üzemeket a fűszerpaprika termesztésével és feldolgozásával is hasznosítani lehetett.

5.

körzet (Nyugat-Magyarország)

Az anyarozs (Claviceps purpurea) termesztési körzete a 60-as években alakult ki. Figyelembe véve a gazdanövény, a Secale cereale termesztési körzeteit valamint a gomba szempontjából előnyös területeket a Bakony déli nyúlványai, Zirc és Nagyvázsony térsége bizonyult legkedvezőbbnek.

6.

körzet (mák termesztési körzetei)

A mák (Papaver somniferum) termesztése hazánkban régi hagyományokra tekint vissza. Két régiót különíthetünk el:

7

a) A tavaszi fajták termesztése főleg az Alföldön, és az ország teljes területén helyi jelleggel folyik. b) Az őszi fajták termesztése a nyugati országrészre korlátozódik, ahol kisebb a kifagyás veszélye.

7.

körzet

Az előzőekben felsorolt gyógynövényeken kívül sok olyan faj ismert, amely az egész ország területén eredményesen termeszthető, pl. Apiaceae család tagjai: édeskömény (Foeniculum vulgare), konyhakömény (Carum carvi), kapor (Anethum graveolens), koriander (Coriandrum sativum), ánizs (Pimpinella anisum) stb., mustár (Sinapis alba és Brassica ssp., máriatövis (Silybum marianum), héjnélküli tök (Cucurbita pepo convar. styriaca). A gyógynövények termesztésének sajátosságai •

Kisebb termőterület

Hazánkban több gyógynövényfaj termesztése viszonylag nagy területen folyik (pl. édeskömény, konyhakömény, ánizs, mustár). Vannak azonban olyan fajok is, amelyek kisebb területet foglalnak el, de egységnyi területen nagyobb értéket termelhetünk. Ilyen például a majoranna, macskagyökér, körömvirág, angyalgyökér stb. A kisebb területen valótermesztés okai lehetnek: -

magas kézimunkaerő igényű, kevésbé gépesíthető kultúrák,

-

a kiváló minőség érdekében kézi betakarítást kell alkalmazni,

-

a betakarítás utáni feldolgozás nagy figyelmet, speciális eljárásokat kíván,

-

így valósítható meg az eredményes bio- vagy ökológiai termesztés.

1.

Speciális termesztési célok

A gyógyszeripar nyersanyagbázisát képviselő növények (pl. mák, anyarozs) termesztésekor a gyógyszeripar igényét kell figyelembe venni. Ennek érdekében előtérbe kerülhetnek a hatóanyagtermelés fokozásának szempontjai. A hatóanyagtartalom stabilitása általában megköveteli a termelés nagyfokú koncentrálását és ellenőrzését. 2.

Sajátos ökonómiai jellemzők

-

Alkalmas a gyenge adottságú területek hasznosítására.

-

Közép- és kisüzemi feltételek mellett is gazdaságos.

-

Kellő befektetés mellett egységnyi területről relatíve nagy érték takarítható be.

-

Alkalmas a munkaerő felesleg lekötésére.

-

Hatékony feldolgozó kapacitás építhető az ágazatra.

Speciális szaktudást igényel, amely közvetve hozzájárul az egész gazdálkodás minőségéhez.

8

A gyógynövények termesztése A mák termesztése

A mák élelmiszer-, takarmány- (madáreleség), ipari- (festék) és gyógyszeripari növény: Nyugaton főleg élelmiszer, olaj és kozmetikai cikkek előállítása, keleten (Kína, India) ópium nyerése a termesztési cél. Rendszertani besorolása: A mák a mákfélék (Papaveraceae A.L. De Jussieau) családjába, a kétszikűek (Magnoliatae) osztályába tartozik. A Papaver nemzetség mintegy 70 fajból áll, több ezer éve termesztett faja a kerti mák (Papaver somniferum L.).

4.1. ábra: Kerti mák (Papaver somniferum L.) •

Drog:

A megkarcolt, éretlen mákgubó beszáradó tejnedve vízzel összegyúrva, megszárítva a nyers, barna ópiumgolyó. Nagy területen termesztik a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában, Indiában. A morfium elnevezés Ovidius szerint Somnus (az alvás istene) fiára (Morpheus) utal. 9

Az orvostudományi kutatások évszázadokon keresztül foglalkoztak az ópiumból a tiszta hatóanyag kinyerésével. Friedrich Wilhelm Sertürner német patikus 1805-ben izolálta az ópiumból a morfint. A mák-alkaloidok kinyerési technológiájának világszabadalma Kabay János magyar gyógyszerész nevéhez fűződik, 1927-ben alapította Büdszentmihályon (ma Tiszavasvári) az Alkaloida Vegyészeti Gyár Részvénytársaságot (ma ICN Alkaloida Magyarország Részvénytársaság). Az ICN adja a világ orvosi célra történő morfingyártásának 10 %-át. Évente kb. 30 t morfint termeltetnek, gyártanak, kötött előírások, gazdasági-, egészségügyi-, belügyi ellenőrzések mellett. •

Hatóanyag:

Az érett máktok több mint 30 alkaloidot tartalmaz (főbb alkaliodok: kb. 0,4-1,5 % morfin, 0,3-1 % narkotin, továbbá a kodein, narcein, tebain, papaverin). A mák magja alkaloismentesnek tekinthető, 47-53 % olajat (65-75 % linolsav, 15-16 % olajsav), 18-22 % nyersfehérjét tartalmaz. •

Farmakológiai hatás:

Fő alkotórésze a morfin: fájdalomcsillapító, a központi idegrendszer pályákon hatva jelentősen csökkenti a fájdalomérzést), gyógyszeralapanyag illetőleg kábítószer. A kodein köhögéscsillapításra alkalmas gyógyszerek alapanyaga. Több mákalkaloidra is jellemző a fájdalom- és köhögéscsillapító hatás. •

Életforma:

Egyéves, lágy szárú, terophyton (áttelelő) faj (Th). •

Előfordulás:

A mák kialakulását egyesek Turkesztán hegyvidékének völgyeihez kötik a harmadkorban, mások Kis-Ázsiát tekintik valószínűsíthető keletkezési helynek, első géncentruma feltehetőleg az Égeitenger környéke. Elterjedése keletre Kínán, Indián keresztül, nyugaton az Európai kontinensre tehető.

Vetésterülete a világon az 1960-as évektől 30-162 ezer ha, 2000-2003 között 86-101 ezer között váltakozott, 50-57 ezer t500-550 kg/ha termésátlaggal. Legjelentősebb máktermesztő országok: Csehország, Törökország, Franciaország, Németország és Magyarország. termésmennyiséggel, •

Környezeti igénye:

A tavaszi mák egyedfejlődési időszaka 120-160 napra (az őszi máké 250-270 napra) tehető, hőösszegigénye 2000-2200oC. A mák fejlődéséhez tavasszal mérsékelten meleg, csapadékos időjárást, a későbbi fenofázisokban fokozatos felmelegedést és egyenletes csapadékellátottságot, virágképződés idején meleget és nagy fényintenzitást (>20 000 lux) igényel. Az időjárási elemek közül a mák érzékeny az erős szélre, főleg laza talajon a kelő növényekről lefújja a szél a talajréteget, de a homokverés is jelentős károkat okozhat. A mák vízigénye a tenyészidőben 280-300 mm, vízfogyasztás szempontjából a kritikus (maximális) vízigénye tőrózsás állapotra, ill. az intenzív szárnövekedés idejére tehető. A virágzás utáni túl sok nedvesség hatására fejlődésében, növekedésében megáll. Fényigényes növény, a megvilágítás erőssége és hossza növeli a máktokokban a felhalmozódott alkaloid(főleg a morfin) tartalmat. 10

Talajigény: A legjobb máktermő területek a semleges pH-jú vagy enyhén savas, de meszes alapkőzeten kialakult csernozjom és erdőtalajok, ne termesszük gyenge homoktalajon, túl kötött réti talajon, ill. savanyú talajokon (<6 pH). Apró magja miatt kelésekor igen érzékeny a talaj cserepesedésére. A talaj legyen mentes vegyszermaradványoktól, gyommagokkal (különösen évelőkkel) fertőzött területet ne válasszunk máktermesztésre. Mezei acattal fertőzött területen ne termeljünk mákot. Fajta:

•

Étkezési célra a nagy szemű (0,5-0,6 g ezermagtömegű), sötétkék színű termést adó fajtákat termesztik. A gyógyszeripar azokat a fajtákat részesíti előnyben, amelyek tokja sok alkaloidot tartalmaz. A tokban lévő magtermés étkezési, olajnyerési célra felhasználható (kettős hasznosítású fajták), de kevésbé keresettek kis ezermagtömegük (0,3-0,4 g) és szürkéskék magszínük miatt. Megkülönböztetünk őszi és tavaszi mákfajtákat. Az őszi fajták (Kozmosz) szeptemberben kerülnek elvetésre, tőrózsás állapotban telelnek át, termőképességük nagyobb, a kártevők kevésbé károsítják. A tavaszi fajtákat február-márciusban lehet vetni, termőképességük nem éri el az őszi fajtákét.

Termesztése

•

Vetésváltás: Jó előveteményei a kalászos gabonák (a gyakorlatban általában két kalászos között termesztik: a talaj nedvességtartalmát nem merítik ki, a korai betakarítás lehetővé teszi a jó minőségű talajművelést), és a burgonya. Nagyobb gyomosodási veszély mellett termeszthetik repce, mustár, esetleg cukorrépa elővetemény után is. Ne legyen előveteménye kukorica, napraforgó (nehezen lebomló sok tarló- és gyökérmaradvány, a napraforgó árvakelés miatt, valamint érzékeny a mák a triazin- és karbamid-származékokra). Évelő pillangós szintén ne legyen a mák előveteménye a fuzárium fertőzések miatt. Növényvédelmi okokból önmaga után 4-6 év múlva következhet ismét a vetésváltásban. Talajelőkészítés: A mák apró vetőmagja igen jó minőségű (aprómorzsás, kerti minőségű) magágyat igényel, a középmély alapművelést ekével, illetve lazítással kombinálva végezhetjük. Az elővetemény betakarítása után azonnal tarlóhántást, hengerrel zárást, majd a tarló ápolását és zárását végezzük el. A középmély szántás ideje szeptember vége, október közepe (műtrágyázással egybekötve), a szántás elmunkálását gyűrűshengerrel, simítóval végezzük el. Kellően ülepedett, nedves talajállapot esetén a magágykészítés akár el is maradhat, vagy boronával 1 cm-es magágyat készítünk. Száraz talajállapot esetén a talaj ülepedését, tömörítését hengerezéssel (Cambridge-henger, simahenger, esetleg gyűrűshenger) majd simítóval segítjük elő. Ha a talajunk cserepesedésre hajlamos, vetés után magtakarásra ne használjunk hengert, a seprűborona elégséges. Tápanyagellátás: A mák fajlagos tápanyagigénye

A kijuttatott trágyaadagok:

100 kg fő- és melléktermék képzéséhez: Nitrogén:

4,5 kg/100 kg

100-120 kg/ha

P2O5:

1,5 kg/100 kg

80-110 kg/ha

K2O:

5,0 kg/100 kg

80-100 kg/ha 11

CaO:

2,0 kg/100 kg

MgO:

0,3 kg/100 kg

A PK teljes és az N-műtrágya 50 %-ának kijuttatási ideje az őszi alaptalajművelés, a N-műtrágya második 50 %-át tavasszal alap- vagy tőlevélrózsás állapotban fejtrágyaként juttassuk ki. A mikroelemek közül a mák igényes a talaj bór-tartalmára, alapműtrágyázáskor 25-30 kg/ha Bóraxot juttathatunk ki. A mák meghálálja a szervestrágyát, de gyomosító hatása miatt csak az előveteménye alá juttathatunk ki (az előveteményt is gondos gyomírtásban kell részesíteni).

Vetés: A mákot február végén, március elején kell vetni, 45 cm sortávolságra, 1,0-1,5 cm mélységben, a kivetendőcsiraszám1,2 millió/ha. Gabona vagy duplagabona sortávolság esetén a csiraszám 1,5 millió/ha, de ebben az esetben mechanikai gyomirtás nem lehetséges (4.1 táblázat). Az őszi fajtákat szeptemberben kell elvetni, tőrózsás állapotban telelnek át, termőképességük nagyobb, a kártevők kevésbé károsítják. Kezeletlen (normál) vetőmagnál a csak csávázott magmennyiség 0,6-0,7 kg/ha. Sugárkezelt vetőmagkeverék esetén 0,6 kg csávázott vetőmaghoz 2,4 kg „étkezési" cobaltsugarakkal kezelt mákmagot kevernek, a cserepesedésre hajlamos talajfelszínt a több növény könnyebben áttöri, szikleveles állapotban a sugárkezelt egyedek elpusztulnak, nincs szükség tőszámbeállításra. A drazsírozott vetőmag felületét kőporral kb. 2,0-2,2 mm átmérőjűre növelik, 8-10 kg/ha a kivetendő magmennyiség, használata az ország csapadékos vidékein javasolható (a drazsé a felvett víz egy részét magában tartja). 4.1. táblázat A tavaszi mák vetési útmutatója

Megnevezés

Adatok

Vetési idő

II. vége – III. eleje

Sortávolság

45 cm

Vetésmélység

1,0-1,5 cm

Vetéskori csíraszám 1,2 millió/ha Ezermagtömeg

0,25-0,60g

Vetőmagmennyiség

0,6-0,7 kg/ha

Csirázóképesség

85 % legalább

Tisztaság

98 % legalább

Nedvességtartalom

9 % legfeljebb

Megjegyzés Gabona-, duplagabona sortáv esetén: 1,5 millió/ha csíraszám Drazsírozott vetőmag: vetőmagmennyiség

8-10

kg/ha

Sugárkezelt vetőmagkeverék: 0,6 kg csávázott vetőmaghoz 2,4 kg cobaltkezelt mák keverése

Betakarítás: Az érett máktok fajtára jellemző szalmasárga vagy szürkéssárga színű, nyomásra roppan, a rekeszekben lévő szemek elérték a fajtára jellemző színüket. A tok éréskori 12

nedvességtartalma 12-16 %, a mag nedvességtartalma 9-12 %. A betakarítás ideje július közepe augusztus közepe. Kézi betakarítás történik házikertekben és morfingyártás esetén max. 10 cm-es szárhosszúsággal (20 fő/ha/nap). Kétmenetes gépi betakarítás esetén a gabonakombájnra szerelt adapter a máktokot rövid szárrésszel levágja, gyűjtőkocsira kerül, majd stabil cséplőgéppel, rostálással különválasztják a mákszemeket a murvától (máktok + rövid szárrész = morfingyártás alapanyaga). Egymenetes betakarításkor a gabonakombájnra szerelt adapter 10-15 cm-es szárrésszel levágja, a kombájnban történik a tok felnyitása, a szem elválasztása a murvától. Elsődleges feldolgozás: Mákgubó cséplése, tok és mag szétválasztása és tisztítása Hozam: Termése 0,6-1 t/ha tok, 0,8-1,2 t/ha mag. (Őszi mák: 1-1,2 t/ha tok, 1-1,5 t/ha mag) Minőség: 10 cm szárrésszel vágott, zúzott vagy csépelt tok. Nedvességtartalma maximum 14 % lehet. Növényápolás, növényvédelem A mák a fejlődés kezdetén különösen érzékeny a gyomosodásra, kezdeti időszakban főleg a T 2es, T3-as életformába tartozó gyomnövények (tápanyag- és vízelvonás, beárnyékolás), míg a tenyészidő későbbi időszakában a T4-es életforma gyomnövényei jelennek meg (tápanyagvízelvonás, levéltetvek gazdanövényei, gépi betakarítás akadályozása). T2-T3-as életformájú gyomnövények: Raphanus raphanistrum-Repcsényretek, Sinapis arvensis-Vadrepce, Papaver rhoeas-Pipacs, Ambrosia elatior-Parlagfű, Fumaria officinalisOrvosi füstike, Galium aparine-Ragadós galaj. T4-es életformájúChenopodim album-Fehér libatop, Chenopodium hybridum-Pokolvar liabatop, Amaranthus retroflexus-Szőrös disznóparéj, Echinochloa crus-galli-Közönséges kakaslábfű, Polygonum convulvulus-Szulák keserűfű,Matricaria inodora-Ebszékfű, Datura stramonium-Csattanó maszlag, Euphorbia helioscopia-Napraforgó kutyatej, Stachys annua-Tarló tisztesfű, Hibiscus trionum-Varjúmák, Digitaria sanguinalis-Pirok ujjasmuhar, Setaria glauca-Fakó muhar, Setaria viridis-Zöld muhar. gyomnövények: A preemergens gyomírtószerekre a mák érzékeny, a herbicid kijuttatása után lehulló eső bemoshatja a szert a talajba, a mák kipusztulhat, fejődésében visszamaradhat. Korai vetés esetén az alapkezelés nem javasolt, mivel a mechanikai gyomírtással ezek kiírthatók, a melegigényes gyomok pedig később jelennek meg. Hatásos a mechanikai és a vegyszeres gyomírtás kombinációja. Postemergens kezelésre akkor kerülhet sor, ha a mák eléri a 2-4 valódi lombleveles állapotát.

4.2. ábra Mák postemergens gyomirtásra alkalmas fenofázisban 13

Az elvetett magot és a kelő csiranövényeket talajlakó gombák károsíthatják (Helminthosporium spp., Pseudomonas spp., Fusarium spp., Alternaria spp.), hiányos kelést, ill. a csiranövények pusztulását okozva. Csapadékos, hűvös nyarakon, sűrű növényállományban számíthatunk a mák legveszedelmesebb kórokozójának, amákperonoszpórának (Peronospora arborescens Berk.) a fellépésével, amely 80-100 %-os termésveszteséget is előidézhet. A fiatal növény levele sárgul, fonákon világosszürke penészgyep képződik, szára megcsavarodik, a tenyészőcsúcs megfertőzése után az egész növény elpusztul. Idősebb növények levelein elhalt foltok képződnek, a tokok fejletlenek maradnak, elszáradnak, magvak nem fejlődnek bennük. Védekezni a vetésváltás betartásával, tarlómaradványok alászántásával, csávázott vetőmag használatával lehet.

/Forrás: www. glowimages.com.co/ 4.3. ábra Mák peronoszpóra (Peronospora arborescens Berk.) Veszedelmes gombabetegsége a levél- és tőszáradást okozó Pleospora papaveraceae Wint. (Helminthosporium papaveris), a mákot minden fejlődési szakaszában fertőzheti, korai fertőzés esetén a csiranövény elpusztul. Az idősebb növény levelein és szárán sötétbarna, növekvő foltok képződnek, súlyos fertőzéskor a foltok összeolvadnak, a levelek elszáradnak, lehullanak. Későbbi fertőzés tünetei a bimbókon és a tokokon mutatkoznak: deformálódnak, rendellenesen fejlődnek, elszáradnak. A gomba melegigényes (hőmérsékleti optimuma 25-30 oC. Megelőzési lehetőség mélyszántás, vetésváltás betartása, korai vetés, B-tartalmú műtrágyák használata. A baktériumos gyökér- és szárrothadás (Erwinia carotovora (Jones) Holland) fellépésekor a levelek lankadtakká válnak, a száron fekete, nyálkás foltok képződnek, a bélszövet szétfolyik, kellemetlen szagú váladék képződik. Mélyfekvésű területeken, nedves talajállapot mellett a meleg, csapadékos időjárás kedvez a fertőzésnek. A fuzáriumos tőrothadás (Fusarium oxosporum Schl.) esetén a leveleken először sötétzöld majd barna, beszáradó foltok jelennek meg, a szár üreges, a gyökér korhad, barna, szivacsos, penészszagú, az egész növény elpusztul. Megelőzés: 4-5 év múlva kerülhet csak vissza a területre. A korompenész (Dendryphion spp.) az érett mákon (leveleken, tokon) fekete penészbevonat formájában jelenik meg, főleg nedves, csapadékos nyarakon okoz jelentősebb kárt (a morfintartalom csökken), levéltetvek játszanak szerepet a terjesztésben. A korompenésszel együtt számíthatunk a bársonyfoltosság fellépésére (Macrosporium bresadalae PARISI), bársonyos, fekete foltok láthatók a zöld tokon. Nyár közepén-végén léphet fel helyenként a lisztharmat (Erysiphe communis). A sokgazdás gomba gazdasági jelentősége a mákban kisebb, főleg meleg időjárásban fertőzhet. Talajlakó kártevői a pajorok, drótférgek, bagolylepkehernyók. 14

A mák legveszedelmesebb rovarkártevője a máktokormányos (máktokbarkó) (Ceutorhynchus maculaalba HERBST). A máktáblán áttelelt bogár május elején kezdi rágni a vastagabb leveleket. A meggörbült bimbós száron történő súlyosabb rágás a mák fonnyadását, elszáradását okozza. A kinyílt bimbókba rejtőző bogár a tokokba rakja tojásait, a tok falán a rágás következtében tejszerű, később beszáradó ragacsos nedv jelzi a kártevő jelenlétét. A lárvák egyrészt a mákszemeket rágják, másrészt váladékukkal károsítják a rekeszfalak szöveteit. A tokokból magukat kirágó lárvák beássák magukat a talajba, a bábok az ősz folyamán imágóvá alakulnak, és áttelelnek, míg a következő év májusában elő nem jönnek a talajból. Tömeges kártétel száraz, meleg, szélcsendes időjárás esetén következik be (az imágók több km-es távolságra képesek repülni). A következő évi nagyfokú károsításra a lárvák áttelelésére kedvező esős, párás, melegebb időjárás esetén számíthatunk.

/forrás: floraservis.sk/ 4.4. ábra Máktokormányos (Ceutorhynchus maculaalba HERBST) A máktokszúnyog (máktoklégy) (Dasyneura papaveris WINNERTZ) a máktokormányos által felsebzett tokokba rakja tojásait, a máktok belseje penészedik, rothad. Száraz, meleg időjárás kedves a felszaporodásának. A répa- (mák-)levéltetű (Aphis (Doralis) fabai SCOP.) szívogatása késlelteti a növény fejlődését, a levelek zsugorodnak, száradnak, elpusztulnak. A mákszárdarázs (Timaspis papavris KIEFFER) lárvája járatokat rág a növénybe, a mák sárgul, fonnyad, elszárad. A mákszárban telel át, védekezni a szár eltávolításával lehetséges. A fekete mák-gyökérormányos (Stenocarus fuliginosus MARSCAM) a 4-8 leveles mák levelét hámozgatja, a növény fejlődésében leáll, hervad, szára eltörik. Az őszi máknál számíthatunk a kártevő felszaporodására. A mákvirág-szúnyog (Chlinodiplasis papaveris KJELL.) kártétele nyomán a bimbó nem nyílik ki, a szirmok rárohadnak a tokokra. Virágzás végén a csapadékos, párás időjárás növelheti a kártételt. A héj nélküli tök termesztése

A héj nélküli tök (Cucurbita pepo L. convar. citrullina var. Styriaca) gyakrabban használt magyar nevei: stájer tök, olajtök, ausztriai tök. •

Rendszertani besorolása: 15

Család: Cucurbitaceae Nemzetség: Cucurbita A tök családján belül 5 nemzetségnek van gazdasági jelentősége: Cucurbita maxima Duck. = Téli v. óriástök Cucurbita pepo L. = Kertitök, közönséges tök, nyári tök Cucurbita moschata Duck. = Pézsma v. muskáttök Cucurbita ficifolia Bouché. = fügefalevél tök Cucurbita mixta Pang. A héj nélküli tök egy mutáns, melynél a négy legszélső sejtréteg (maghéj) nem fásodott el és nem vastagodott meg. Kutatók szerint a múlt században egy veszteséges mutáció során spontán keletkezhetett.

/forrás: www.ausrlalianseed.com/ 4.5. ábra Héj nélküli tök ((Cucurbita pepo L.) Más kutatók azt állítják, hogy ez a változat elrejtve (recesszív gén) és ezért észrevétlenül került Amerikából Kelet-Európába, ahol a további termesztés során ismét megjelent. A héjnélküli olajtök termesztése csak kb. 100 éves. •

Drog:

- mag (cucurbita semen) -olaj: (Oleum cucurbitae) •

Hatóanyag:

Többszörösen telítetlen zsírsavak és zsírsavszármazékok (linolsav 45-50 %, E-vitamin 30 mg%, delta-7 fitoszterol, protoklorofillok 16

•


Prosztaglandinok prekurzorai, agyi és idegi működés segítése, gyulladásos folyamatok gátlása, antioxidáns •

Életforma:

Egyéves lágyszárú (Th) •

Előfordulás:

A trópusi és szubtrópusi égövben, Amerikából származó, Európában is termesztett növény •


Fény- és hőigényes, hosszúnappalos. Csírázásához min. 12 C szükséges. Fagyérzékeny, a kabakok néhány fokos fagyot elviselnek. Kiterjedt gyökérzete miatt szárazságtűrő. Talajigényét tekintve bár jól alkalmazkodik, a könnyen melegedő, tápanyagban gazdag talajokat kedveli. Herbicidérzékeny, nehézfém-akkumulációra hajlamos. Önözést nem igényel, de a virágzás elején végzett öntözést meghálálja. •

Fajtái:

Kákai, Szentesi futó, Szentesi oliva •

Termesztése

Vetésváltás: Két gabona közé tehető, illetve olyan elővetemények után, amelyek nem hagyják vissza gyomosan a talajt. Két-három év múlva vethető vissza önmaga után. Rokon fajú növények, burgonya, napraforgó a közös betegségek miatt rossz előveteménynek számítanak. Talajelőkészítés: Alapozó talajművelésként őszi mélyszántást igényel, majd tavasszal sekélyen végzett kombinátorozással készített magágyat. A magágyat vetésig gyommentesen kell tartani sekély műveléssel. Trágyázás: A szervestrágyát meghálálja, istállótrágya (30-40 t/ha) vagy zöldtrágya formájában egyaránt, átlagos műtrágyaadag: N: 50-80 kg/ha (tavasszal, vetőágyelőkészítés előtt) P: 40-50 kg/ha K: 80-120 kg/ha Vetés: Akkor éredemes vetni, ha a talaj hőmérséklete a 12 C-t elérte. Vetésidő: május első dekádja. A vetési paramétereket a 4.2. táblázat tartalmazza. 4.2. táblázat A héj nélküli tök vetési útmutatója Megnevezés

17

Vetés ideje

V. 01.-V. 10

Sortávolság

120-200 cm

Tőtávolság

40-60 cm

Tőszám

18-20 ezer/ha

Vetésmélység

4-6 cm

Vetőmagnorma 6-9 kg Betakarítás: A kabaktermés az érés során megsárgul, a kabak héja megszilárdul, a kocsányok elbarnulnak (szeptember második fele, október eleje). Ha a kabakok 70 %-ban már beértek, a betakarítás megkezdhető. Szokásos a rendre gurítás kézzel vagy tolólappal, és néhány napos utóérlelés után speciális tökbetakarító géppel vagy kézzel a tábláról felszedhető. Ezután kézzel vagy magvazógéppel a tökhústól a magokat megtisztítjuk, mossuk, 8-10 %-ra szárítjuk. Elsődleges feldolgozás: Természetes szárítás során 5-8 cm-es rétegvastagságban teríthető ki, mesterséges szárításnál maximum 50 c-on szárítható. Gyakori, kíméletes forgatást igényel. Utána rostákkal, szelelőkkel a tökpihék és az aszott, sérült szemek eltávolítása következik. Hozam: 0,9-1,5 t/ha mag (80-100 t/ha kabak) Minőség: tisztaság 99 %, hántolt és tört szem legfeljebb 5 %. Nyers olajtartalma 45-52 %. Növényápolás, növényvédelem: Gyomirtás: Az indák intenzív növekedéséig sorközművelés többször is szükséges. A mechanikai gyomirtás gépesített formája csak az indák intenzív fejlődése előtt alkalmazható, később kézi kapálást és gyomlálást végezhetünk. A sütő- és az olajtök egyaránt érzékeny a herbicidekre. Kórokozók elleni védekezés: Az olajtök betegségei és kártevői ellen elsősorban a szakszerű termesztéssel és megelőzéssel védekezünk. A gombás betegségek közül leggyakoribb a peronoszpóra és a lisztharmatfertőzés. Megelőző védekezés már 4-6 leveles korban szükséges. Csapadékos időben a peronoszpóra ellen 10-14 naponként védekezni kell. A lisztharmat is gyakran jelentkezik a vegetáció későbbi szakaszában, július közepétől, ekkor már nincs jelentős terméscsökkentő hatása. A baktériumos és a gombás betegségek sok csapadék, jégkár, nagy állománysűrűség és túl magas N-adagok esetén gyakoribbak. További betegségek: szürkepenész, kladospóriumos varasodás, fenésedés. A vírusos betegségek egyre nagyobb gondot jelentenek. A mozaik vírus könnyen felismerhető a levélben megjelenő sárgás színű mozaikfoltokról és később a kabakokon képződő dudorokról. Vírusbetegségeit a levéltetvek terjesztik, a virágzás kezdetéig ezért ezek ellen védekezni kell, elsősorban vetőmagtermesztéskor. Uborka mozaikvírus :Az indák végén a levelek mozaikfoltosak, hólyagos deformáció a levélen. A termések növekedése vontatott, apró. 18

Görögdinnye mozaikvírus :Ez okozza a növények leveleinek enyhe sárgulását. Jellemző, hogy az erek melletti levélmezõ zöld marad. A beteg növény csokrosodik Cukkini mozaikvírus : 1996 óta ismert kórokozó hazánkban. Az erek kivilágosodnak, a levéllemez hólyagosan sötétzöld-sárga mozaikfoltos. A fertőzött termés piacképtelen. A fertőzött növények fejlõdése 4-6 leveles korban leáll, indát nem, vagy csak rövid ízközökkel fejleszt. A bokor jellegű törpe növények a fertőzést követő néhány héten belül elpusztulnak. A kórokozó levéltetvekkel és fertőzött maggal terjed.

/forrás: infonet-biovision.org/ 4.6. ábra Cukkini mozaikvírus (Cucumber mosaic virus ((CMV) Kártevők elleni védekezés: Az állati kártevők közül gyakori a talajlakó kártevők (drótférgek, pajorok) elleni védekezés. A raktárban gyakran kárt okoz a magtári gabonaboly, száraz gyümölcs, -liszt - és tarka aszalványmoly. A rovarkártevők mellett a csigák, madarak, egerek és őzek is károsíthatják. A kömény termesztése

A kömény (Carvum carvi L.) gyakrabban használt magyar nevei: konyhakömény, kerti kömény, fűszerkömény. •

Rendszertani besorolása:

Apiaceae (ernyősvirágúak) családja Egyéves változata a Carvum carvi f. annua, kétéves a f. biennis. Drog: - ikerkaszattermés (Carvi fructus) gyógyszerkönyvben szereplő hivatalos drog. - illóolaj: (Aetheroleum carvi) •

Hatóanyag:

d-karvin, d-limonén •

Farmakológiai hatás: 19

Görcsoldó, szélhajtó, gyomorerősítő, antibakteriális hatás. Felhasználása teák alkotórészeként, élelmiszeriparban (legjelentősebb), kozmetikai iparban, biológiai peszticidként. •

Életforma:

egy-illetve kétéves (Th, TH).

/forrás: www.avl.ch/ 4.7. ábra Kömény (Carvum carvi L.) •

Előfordulás:

Eurázsiai faj. Termesztése Hollandiában, Lengyelországban jelentős. Az egyéves forma a Földközi-tenger vidékén gyakori. •


A kétéves konyhakömény vízigénye jelentős, csapadékosabb területeken sikeres a termesztése. Tőlevélrózsás állapotban jó télálló. Az egyéves konyhakömény melegigénye nagyobb, az ország déli részei alkalmasak a termesztésre. Talajigényét tekintve mind a két változat a mély termőrétegű, tápanyagban gazdag talajokat kedveli. •

Fajtái:

Hollandi, Maud (2 éves), SZK-1 (1 éves) •

Termesztése

20

Vetésváltás: nem igényes, két gabona közé tehető. Négy év múlva vethető vissza önmaga után. Rokon fajú növények pergéséből adódó árvakelések vegyszerrel a köményből nem írthatóak ki, ezért ezek rossz előveteménynek számítanak. Talajelőkészítés: Alapozó talajművelésként őszi mélyszántást igényel, majd tavasszal aprómag vetésére alkalmas aprómorzsás, ülepedett magágyat. Trágyázás: N-igényes növény, átlagos műtrágyaadag: N: 50-70 kg/ha (tavasszal, vetőágyelőkészítés előtt) P: 50-70 kg/ha K: 50-80 kg/ha Vetés: A kétéves konyhakömény az első évben nem hoz termést, ezért társnövénnyel vetve a terület kihasználása gazdaságosabb, mint tiszta vetés esetén. Társnövénye lehet a rövid tenyészidejű, azonos herbicidtűrésű fűszerkapor illetve egyéves kömény. Vetésidő: március vége, április eleje. A vetési paramétereket a 4. 3. táblázat tartalmazza. 4.3. táblázat A kömény telepítési útmutatója Megnevezés Vetés ideje

Egyéves kömény

Kétéves kömény

III. 20.-IV. 10

III. 20.-IV. 10.

Sortávolság

20-24 cm

24-36 cm.

Vetésmélység

1-2 cm

Társnövénnyel:

Vetőmagnorma- 10-15 kg

kapor 20 cm, kömény 36-48 cm

Ezermagtömeg 2-3 g

1-2 cm 10-15 kg (társnövénnyel 9-12 kg) 2-3 g

Betakarítás: Illóolaj előállítására a teljes éréskor alkalmas. A kétéves kömény pergésre hajlamosabb, ezért a kétmenetes betakarítás is alkalmazható. Ekkor rendre vágják a köményt a főernyő viaszérési stádiumában, június közepén. 4-5 napos utószáradási idő után felcséplik. Egymenetes betakarításkor átalakított gabonakombájnnal a kora hajnali órákban, a növény vonódott állapotában kombájnolják le. Ez a betakarítási mód elterjedtebb, de nagyobb a pergési veszteség. Elsődleges feldolgozás: A betakarított köményt szárítani kell 40 C-on, majd tisztítást és a terméskocsány eltávolítására sok esetben újbóli cséplést igényel. Illóolaj kinyeréskor a termést megszárítják, porítják majd a lepárlás következik. Hozam: 0,5-1 t/ha a kétéves, 1-1,5 t/ha az egyéves kömény esetében. Minőség: min. 2,5 % illóolajtartalom, karvontartalom 50 %. Növényápolás, növényvédelem 21

Gyomirtás: A kömény gyomirtására elsősorban preemergensen van mód növény érzékenysége miatt. Legkedvezőbb hatása a preemergens herbicideknek van. Kórokozók elleni védekezés: A köményben jelentős okozhat károkat a lisztharmat (Erysiphe umbelliferarum), ellene a tünetek észlelésekor kémiai védekezést kell alkalmazni. A peronoszpóra is jelentős károkat okozhat, ellene csapadékos időszakban rendszeresen megelőző védekezést kell alkalmazni réztartalmú készítményekkel. A fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum) hirtelen növényelhalást okoz a tenyészidő második felében, ez ellen csak megfelelő vetésváltással védekezhetünk. Kártevők elleni védekezés: Hazánkban egyes évjáratokban megjelenhet a kártevők közül a köménygubacsatka (Eryophyes peucedani f. carvi), ami vegyszeres védekezést indokolhat. Tőlevélrózsás állapotban atkaölő készítmények eredményesen alkalmazhatók. Ezt a kezelést általában bimbózáskor célszerű megismételni. A köménymoly (Depressaria nervosa) és a fecskefarú lepke hernyója ellen szintén tőlevélrózsás stádiumban, az első lárvák megjelenésének észlelésekor végzett inszekticides kezelés szükséges, amit egy-másfél hét múlva célszerű megismételni Virágzástól okozhatnak gondot a különböző poloskafajok (Lygus spp.) szívogatása a maghozó száron, melynek nyomán terméskiesés lép fel. A kerti kapor termesztése

A kapor (Anethum graveolens L.) gyakrabban használt magyar nevei: fűszerkapor, uborkafű. •


Apiaceae (ernyősvirágúak) családja •

Drog:

- föld feletti rész frissen vagy szárítva (Anethi herba) - termés (Anethi fructus) - illóolaj: (Aetheroleum anethi herba ill. fructus) •

Hatóanyag:

d-karvin, d-(1) fellandrén •


Antiszeptikus, nyugtató hatás. Felhasználása fűszerként az élelmiszeriparban (legjelentősebb), kozmetikai iparban, népgyógyászatban emésztőszervi panaszokra. •

Életforma: egyéves (TH)

22

/forrás: www.caubic.in/ 4. 8.ábra Kapor (Anethum graveolens L.) •

Előfordulás:

A Földközi-tenger keleti vidéke. Magyarországon Békés megyében termesztik elsősorban.. •


A csírázás-kelés időszakában hidegtűrő, később hőigényes. Vízigénye a szárbaindulás és a virágzás között a legjelentősebb. A könnyen melegedő, jó tápanyagellátottságú talajokat kedveli. •

Fajta:

Budakalászi •

Termesztése

A termesztési cél lehet - kapormag (olajelőállításra is), - növényolaj-előállítás, - friss vagy szárított zöldkapor. Vetésváltás: előveteményre nem igényes. A zöldkapor rövid tenyészideje miatt másodvetésben is termeszthető. két gabona közé tehető.

23

Talajelőkészítés: Alapozó talajművelésként őszi mélyszántást igényel, majd tavasszal aprómag vetésére alkalmas magágyat. Lazább talajon könnyű hengert is kell járatni. Trágyázás: Zöldhozam előállításakor N-re igényesebb, magtermesztéskor a foszforra. Átlagos műtrágyaadag: N: 50-70 kg/ha (120-160 kg/ha zöldkapornál) P: 50-70 kg/ha K: 50-80 kg/ha (120 kg magtermésre) Vetés: Magtermesztéskor és növényi olajnak március végén, április elején kell vetni. Fűszerkapornak szakaszosan március elejétől május közepéig vethető, vagy utóveteményként július közepétől augusztus közepéig. A vetési paramétereket a 4. 4. táblázat tartalmazza. 4. 4. táblázat A kapor vetési útmutatója Megnevezés

Mag és illóolaj

zöldkapor

Telepítés ideje III. 20.-IV. 10

III. 10.-V. 10. (szakaszosan)

Sortávolság

24 cm

12 cm.

Vetésmélység

1-2 cm

1-2 cm

Vetőmagnorma 12-14 kg

18-20 kg

Ezermagtömeg 1-2 g

Betakarítás: Zöldkapornak a szárbaindulás előtt, 25-40 cm-es növénymagasságnál kaszálva rakodó géppel. Az ernyőkezdemény megjelenésekor szára rohamosan eldurvul, nehezen szárítható. Növényolaj nyerésre viaszéréskor alkalmas, ekkor már nagy zöldtömeget ad és ekkor a legmagasabb a növényben az illóolajtartalom. Magtermesztéskor kombájnnal, egy menetben történik a betakarítás, amikor a főernyőben a magok barnák. A pergési veszteség vontatott érés esetén jelentős lehet. Ugyancsak jelentős pergési veszteséget okozhatnak a szélsőséges időjárási körülmények, pl. nagy intenzitású csapadék vagy erős szél. Elsődleges feldolgozás: A fűszerkaprot vágás után azonnal szárítani kell 45 0C -on, azt követően morzsolják majd rostálják. A növényolaj-előállításra lepárlóüzembe kell szállítani a betakarított zöldtömeget. A termést tisztítani, majd szárítani szükséges. Hozam: Zöldkapor:4-6 t/ha zöldtömeg, 0,3-0,6 t/ha szárított drog. Mag: 0,6-1,5 t/ha Növényolaj: 12-15 t/ha zöldtömeg, 50-70 kg/ha olaj. Minőség: karvontartalom: magolajban 50 %, növényolajban 25 %. 24

Növényápolás, növényvédelem Gyomirtás: Az állomány kezdeti gyomelnyomó képessége gyenge, emellett a fűszerkapor nem tartalmazhat idegen, esetleg mérgező idegen növényi anyagot. A kapor gyomirtása vegyszeresen preemergensen és postemergensen is történhet, postemergensen a fűszerkapor a rövid tenyészidő miatt herbicidekkel nem kezelhető. Legjobban a preemergens kezelés vált be. Posztemergens kezelésre a kapor 10-15 cm-es fejlettségénél kerülhet sor. Kórokozók elleni védekezés: Gyakran szükség van a fuzikládiumos varasodás (Passalora depressa) elleni védekezésre a kapor növényvédelmében, preventív jelleggel is. Csapadékos időjárásban újabban megjelent betegsége az ernyőelhalás (Mycosphaerella anethi). Ellenük gombaölőszerekkel védekezhetünk. Külföldön leírtak más, elhalással járó komplex betegségeket (Pseudomonas spp., Erwinia spp.). Kártevők elleni védekezés: A levéltetvek és más szívókártevők, elsősorban poloskafajok is megtámadhatják, ellenük inszekticidekkel védekezhetünk. A biokertekben kiválóan társítható zöldségnövényekkel, elűzi a meztelen csigát és az atkát. A koriander termesztése

A koriander (Coriandrum sativum L) neve a görög „korisz", azaz poloska szóból származik, utalva a friss hajtás illatára. Már az egyiptomiak is ismerték és alkalmazták. •



Drog:

- ikerkaszattermés (Coriandri fructus) gyógyszerkönyvben szereplő hivatalos drog. - illóolaj: (Aetheroleum coriandri) •

Hatóanyag:

Linalool, borneol, gerániol, kámfor •


Simaizom-görcsoldó, szélhajtó, emésztésjavító. Felhasználása élelmiszeriparban (legjelentősebb), kozmetikai iparban, gyógyásztban emésztőnedv-elválasztás fokozására. •

Életforma:

egyéves (Th). •

Előfordulás:

A Földközi-tenger keleti vidékéről származik. Termesztési övezetei Európa, Ázsia, Amerika kontinentális részei. 25

/forrás: www.bio-gaerten.de/ 4. 9. ábra Koriander (Coriandrum sativum L) •


Keléskor hőigényesebb, később, a tőlevélrózsás fejlődési fázisban hűvösebb időjárást igényel. A későbbi fejlődési fázisokban is kedvezőtlen a szélsőségesen nagy meleg. Kiegyenlített vízellátást különösen a tőlevélrózsás állapot végéig igényel. Talajigényét tekintve alkalmazkodó, legjobb a homokos, jó szerkezetű középkötött csenozjom. •

Fajta: Lucs, Csillag, Jantar

•

Termesztése

Vetésváltás: Jó elővetemények az őszi kalászosok, hüvelyesek, burgonya. Rokon fajú növények, valamint önmaga rossz előveteménynek számítanak. Talajelőkészítés: Alapozó talajművelésként őszi mélyszántást igényel, majd tavasszal aprómag vetésére alkalmas aprómorzsás, ülepedett magágyat. Trágyázás: N-igényes növény, átlagos műtrágyaadag: N: 60-80 kg/ha (tavasszal + fejtrágya) P: 40-50 kg/ha (tavasszal + fejtrágya) K: 40-50 kg/ha 26

Vetés: Vetésidő: március közepe-vége. A vetési paramétereket a 4. 5. táblázat tartalmazza. 4. 5. táblázat A koriander vetési útmutatója Vetés ideje

III. 15-30.

Sortávolság

25-30 cm.

Vetésmélység

4-5 cm

Vetőmagnorma- 16-20 kg Ezermagtömeg 5-7

g

Betakarítás: Egymenetes betakarításkor átalakított gabonakombájnnal, amikor a magvak már túljutottak a viaszérés fázisán és barnulni kezdenek. A kétmenetes betakarítás technológiája megegyezik a kömény kétmenetes betakarításával. Elsődleges feldolgozás: A betakarított koriandermagot szárítani majd tisztítani kell. Hozam: 1-1,5 t/ha mag, 15-20 kg/ha illóolaj. Minőség: drog: min. 0,8 % illóolajtartalom. Növényápolás, növényvédelem Gyomirtás: A koriander kezdeti fejlődése lassú. Legfontosabb növényápolási feladat a gyomok visszaszorítása. A preemergens gyomirtás mellett gyakran felülkezelést is igényel. Kórokozók elleni védekezés: A bakteriózis több baktérium együttes vagy külön-külön történő károsításának az eredménye. Leggyakrabban aPseudomonas syringae, a Xanthomonas heterosa és az Erwinia carotovora fajok támadják meg. A kártétel virágtorzulásban, a virágok leszáradásában, a kötődő termések foltosodásában és leszáradásában jelenik meg. Aramulariózis (Ramularia coriandri) okozta betegsében a fertőzött növények elseprűsödnek, buja növekedésűekké és meddővé válnak. Az említett betegségek ellen réztartalmú fungicidekkel védekezhetünk, a kezelést szárbainduláskor kell elvégezni, majd 8-12 nap elteltével megismételni. Kártevők elleni védekezés: A kártevők közül a levéltetvek és a poloskák szívogatásukkal okoznak nagy kárt, ezek ellen a betegségek elleni védekezéssel kombináltan is védekezhetünk. Az ánizs termesztése

Az ánizs (Pimpinella anisum L.) gyakrabban használt magyar nevei: illatos ánizs, fűszeránizs. •



Drog:

- termés (Aisi fructus) 27

- illóolaj: (Aetheroleum anisi) gyógyszerkönyvben szereplő hivatalos drogok. •

Hatóanyag:

Anetol, metil-kavikol, ánizsaldehidek,-ketonok,-savak. •


Nyákoldó, görcsoldó, fertőtlenítő. Felhasználása fűszerként a gyógyszeriparban és a szesziparban egyaránt jelentős. Gyógyhatása miatt köptetők, emésztésjavító szerek, reuma elleni kenőcsök alkotórésze •

Életforma:

egyéves (TH) •

Előfordulás:

Mediterrán származású. Magyarország déli részein termeszthető sikeresen. •


A csírázás-kelés időszakában hidegtűrő, később hőigényes. A hűvös tavaszok egyenlőtlen fejlődést eredményezhetnek. Éréskor száraz, meleg időjárást igényel. A csernozjom és barna erdőtalajok alkalmasak leginkábba termesztésére. •

Fajta:

Kis magvú ánizs: Európa keleti országaiban és Magyarországon jelentős Nagy magvú: Spanyolországban és Olaszországban termesztik.

28

/forrás: www.botipite.blogstop.de/ 4. 10. ábra Ánizs (Pimpinella anisum L.) •

Termesztése

Vetésváltás: előveteményre nem igényes. Két gabona közé tehető, zöldtakarmánynövények, zöldségfélék után termeszthető. A többi ernyősvirágú faj rossz elővetemény. Talajelőkészítés: Megegyezik a köménynél írtakkal. Trágyázás: Zöldhozam előállításakor N-re igényesebb, magtermesztéskor a foszforra. Átlagos műtrágyaadag: N: 60-90 kg/ha P: 40-60 kg/ha K: 40-60 kg/ha Vetés: Március végén, április elején kell vetni. A vetési paramétereket a 4. 6. táblázat tartalmazza. 4. 6. táblázat Az ánizs vetési útmutatója Vetés ideje

III. 10.-V. 10.

Sortávolság

25-30 cm.

Vetésmélység

2-3 cm

Vetőmagnorma 15-20 kg Ezermagtömeg 1,5-4 g Betakarítás: Leggyakrabban kombájnnal, egy menetben történik a betakarítás, amikor a főernyőben a magok teljes érésben vannak. A pergési veszteség a többi ernyősvirágúhoz képest kisebb. Elsődleges feldolgozás: A termést tisztítani, majd szárítani szükséges. A tisztítási hulladékot illóolaj gyártására is fel lehet használni. Hozam: 0,4-0,6 t/ha. Minőség: Mérgező gyommagvakat nem tartalmazhat. Az illóolaját a gyógyszerkönyvi előírásoknak megfelelően minősítik be. Növényápolás, növényvédelem Gyomirtás: Az ánizs gyomirtása vegyszeresen megoldható, presowing kezeléssel illetve az állomány 10-15 cm-es növénymagasságánál postemergensen is. Ha az egyszikű gyomfajok a dominánsak, akkor a korai postemergens kezelés is alkalmazható egyszikűek elleni hatóanyagokkal. A virágzás és érés közötti időszakban a bürök kiirtása szükséges, mert később a bürök ánizshoz hasonló alakú, mérgező termése nem tisztítható ki hatékonyan. Kórokozók elleni védekezés: 29

Az ánizs veszélyes betegsége a bakteriózis, amely a koriandernél is nagy pusztítást okoz. A betegség kialakulásában több kórokozó vesz részt. Jelentősen csökkenthető a kártétel a szárbaindulás előtt végzett réztartalmú szerekkel történő kezeléssel. A kórokozók és kártevők által okozott veszteségek azonban általában nem jelentősek, ezért tényleges védekezésre csak ritkán van szükség. Kártevők elleni védekezés: Kártevői közül a bagolypille hernyói, a köménymoly, a fecskefarkú lepkék hernyói és a levélaknázó légy lárvái fordulhatnak elő. A máriatövis termesztése

A máriatövis (Silybum marianum (L.) Gaertn.) már az ókor óta ismert és használt gyógynövény. •


Asteraceae (fészekvirágzatúak) családja •

Drog:

- termés (Cardui mariani fructus) •

Hatóanyag:

A termésfalban felhalmozódó flavonidok: szilimarin (szilibin) és a szilidianin, olajában linolsav •


Fokozza a májsejtekben az RNS, illetve a fehérjeszintézist. Felhasználása lép, máj, epebetegségek gyógyításában jelentős. Gyógyszer-alapanyag (Legalon).

30

/ forrás: www.whitetigernaturalmedicine.com/ 4.11. ábra Máriatövis (Silybum marianum (L.) Gaertn.) •

Életforma:

Áttelelő egyéves, Magyarországon egyéves (Th). •

Előfordulás:

Mediterrán származású. Magyarországon vadon nem fordul elő. Közép-Európában mindenütt termesztik. •


Napos, meleg időjárást igényel. A talaj iránt különösebben nem igényes, a legtöbb talajon így a láptalajon is termeszthető, de a gyenge homoktalajok nem alkalmasak termesztésére. •

Fajta:

Bíborszín virágú fajta nincs a fajtalistán, külföldi populációkat termesztenek. Fehérvirágú: Szibilla •

Termesztése

Vetésváltás: előveteményre nem igényes. Önmaga után 3 évig nem termeszthető. Utóveteményekben évekig gyomosíthat az árvakelés. Talajelőkészítés: őszi mélyszántás, annak durva elmunkálása majd magágykészítés. Rögösebb magágyban is kikel. 31

Tápanyagellátás: N 25-30 kg/ha P 40-60 kg/ha, K 80-100 kg/ha. A magasabb nitrogén adag károsan befolyásolja a magprodukciót, fokozódik a megdőlés. Vetés: Nálunk csak tavasszal vethető, az őszi vetés kifagy. Március végétől április elejéig vethető (4. 7. táblázat). A keléshez nyirkos magágyat igényel. A mag csírázása már 810 0C -on megindul, de az optimális csírázási hőmérséklet 20-25 0C. 4. 7. táblázat A máriatövis vetési útmutatója Megnevezés Vetés ideje

Értékek III. 20.-IV.15.

Sortávolság

40-60 cm

Tőtávolság

30-40 cm

Vetésmélység

3-5 cm

Vetőmagnorma

8-12 kg

Csiraszám

450 000 db/ha

Ezermagtömeg

4-8 g

A kelés után a növények 4 lombleveles állapotában, majd ezután többször sorközművelést kell végezni .

/ forrás: www.wikipedia.org// 4.12. ábra Máriatövis fejlődése Az első virágok a vetést követő 80-85 nappal kezdenek nyílni. Az elsőrendű oldalágakon levő fészkek adják a várható termés 70-80%- át. Az érés 110-120 nappal a vetés után következik be. Betakarítás: Optimális ideje július közepén van, ha az elsőrendű oldalhajtások fészekvirágzatain a buroklevelek megszáradtak és a fészekvirágzatok közepe fehéredni kezd, a fényes bóbita már látszik. A termések ekkorra barnák, kemények, könnyen csépelhetőek. A betakarítást egy menetben, átalakított gabonakombájnnal lehet elvégezni. 32

Elsődleges feldolgozás: A magot szárítani, majd tisztítani kell. Hozam: Termése 1,5-2,0 t /ha. Minőség: Az I. osztályú termésdrog fénylő barna vagy sárga színű, szagtalan, kissé kesernyés, olajos ízű. Nedvességtartalma maximum 8 % lehet, hatóanyagtartalma (összflavonolignán) legalább 2, 5%. Növényápolás, növényvédelem: Gyomirtás: A gyomirtás történhet mechanikusan, a kelés után a növények 4 lombleveles állapotában végzett sorközműveléssel. A sorok záródásáig a sorközművelést megismételhetjük. Ekkor végezhetjük el az állományritkítást, amennyiben a tőtávolság 15-20 cm-nél sűrűbb. A sorok záródása után a z állomány nagyon jó gyomelnyomó. A faj gyomirtó szerekre igen érzékeny. Presowing gyomirtás javasolható, vagy közvetlenül vetés után. Levéldrog gyűjtése esetén állománykezelés nem alkalmazható. Kórokozók elleni védekezés: Gombás betegségei közül legnagyobb kártételt a lisztharmat (Erysiphe cichoracearum) okozhat. A megtámadott növény fészkeiben csak léha mag terem. Kártevők elleni védekezés: A legkorábbi és egyben legveszedelmesebb kártevő a szikleveles korban jelentkező hegyesfarkú répabarkó (Tanymecus palliatus). Fellépése esetén inszekticidekkel védekezhetünk. A tenyészidőszak folyamán több más kisebb jelentőségű kártevő is felléphet, így pl. egy bagolypille- faj (Rhyacia ravida)fekete hernyói, valamint a fekete répalevéltetvek (Doralis fabae), kártételük azonban nem jelentős. A sáfrányos szeklice termesztése

A sáfrányos szeklice gyakrabban használt magyar nevei: Pórsáfrány, olajözön. A virágbibét színezésre használják. •



Drog:

- csöves virágok (Carthami flos) - oleum chartami (magból hidegen sajtolt olaj, 20-40 %-ban tartalmazza a mag)

33

4. 13. ábra : Sáfrányos szeklice csöves virágok (Carthami flos) - Hatóanyag: A virágban felhalmozódó sárga festékanyag (szaflórsárga), vízben és alkoholban oldódik 0,3-0,6 % kartamin (szaflórvörös): zsírban oldódik - Farmakológiai hatás: Ártalmatlan festékanyag, az olaj telítetlen zsírsavakban gazdag, az érelmeszesedést lassítja. •

Életforma:

Egyéves, lágy szárú (Th).

/forrás: www.ecoport.org/ 4. 14. ábra : Sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorus L.) 34

•

Előfordulás:

Kis-Ázsiából, Elő-Indiából került Európába, egész ország területén termeszthető. •


Meleg- és napfényigényes, szárazságtűrő növény. Szélsőséges talajok kivételével az egész ország területén termeszthető, szereti a meleg fekvésű, jó vízgazdálkodású, mély rétegű talajokat. A gyenge homoktalajok nem alkalmasak termesztésére. •

Fajta:

Pannónia (virágdrog előállításra nemesítették), Budakalászi, Gila: magas olajtartalmú •

Termesztése

Vetésváltás: A vetésforgóba jól illeszthető, előveteményre nem érzékeny. Önmaga után 3-4 év elteltével termeszthető. Talajelőkésztés: Őszi szántást, és tavasszal sima, ülepedett magágyat igényel. Trágyázás: A talaj tápanyagkészletét jól hasznosítja. Káliumigényes. Vetés: Optimális vetésideje április eleje, sortávolság 40-60 cm, vetésmélység 3-5 cm. Sűrű kelés esetén 10-12 cm tőtávolságra ritkítsuk ki a növényeket. 4. 8. táblázat A sáfrányos szeklice vetési útmutatója

Megnevezés

Értékek

Vetés ideje

III. 20.-IV.15.

Sortávolság

40-60 cm

Tőtávolság

10-12 cm

Vetésmélység

3-4 cm

Vetőmagnorma

18-20 kg

Csiraszám

450 000 db/ha

Ezermagtömeg

35-55 g

35

Hímnős csöves virágai vannak, a párta színe citromsárgától, a narancssárgáig változik, elvirágzáskor láng vörös lesz. Az első virágok július elején nyílnak, a virágzásidő 35-40 nap. Betakarítás: A tűzvörös, nyelves virágokat kézzel kicsípik, július közepétől 3-4 naponként. A teljes virágzás után a szirmok ráhajolnak a fészekre, lángvörös színűek lesznek. Virágzási ideje 4-5 hét. Termése fehér színű kaszat, 5-8 mm hosszú, a mag 4-5 évig csirázóképes. A kaszattermést arató-cséplő géppel takarítják be, szükség esetén szárítani kell 10-12 % nedvességtartalomra. Elsődleges feldolgozás: a virágszirmot azonnal szárítani kell, természetes szárítása vékony rétegben kiterítve vagy történhet. Sérülésre érzékeny. Hozam: virágdrog 160-200 kg/ha, beszáradási arány 4-5:1. Maghozam: 1,5-2,5 t/ha Minőség: csak lángvörös csöves virágokat tartalmazhat a drog. Növényápolás, növényvédelem Sűrű kelés esetén ritkítást igényel 10-12 cm-re. Gyomirtás: Tenyészidőszakban a gyomtalanítást sorközműveléssel, sorkapálással végezzük. Előtte presowing és preemergens gyomírtószereket használhatunk. 15-20 cm-es állományban postemergens gyomírtást végezhetünk. Kórokozók elleni védekezés: Betegségei: alternária, fuzárium, amely különösen sűrű állományban léphet fel, ellenük réztartalmú szerekkel védekezhetünk. Kártevők elleni védekezés: Kártevői lehetnek a levéltetvek. A körömvirág termesztése

A körömvirág (Calendula officinalis) már az ókor óta ismert és használt gyógynövény. •



Drog:

- teljes virágzat (Calendulea flos cum calycibus) - nyelves virág (Calendulea flos sine calycibus) •

Hatóanyag:

flavonid (izoramentin- és kvercetin glikozidok), karotinoid, szaponin, C-18 zsírsav •


Hámosító, immunstimuláns, antibiotikus, baktericid, vírusölő hatás. Belsőleg teaként, külsőleg rosszul gyógyuló sebek kezelésére. Fonálféreg-riasztó, főzete csigaölő. •

Életforma:

egyéves, lágy szárú (Th) •

Előfordulás:

Mediterrán származású. Az egész országban termeszthető, exportálható. Dísz- és festőnövényként is használják. •


•

Napfény- és melegigényes, szárazságtűrő. Homok, vagy középkötött mezőségi talajok alkalmasak a termesztésére.

/forrás: www.scandiacream.com/ 4. 15. ábra Körömvirág (Calendula officinalis) •

Fajta: Oázis, Claudia (dísznövények)

•

Termesztése

Hosszú tenyészidejű növény. Családi gazdaságokban, kisebb területeken termesztik. Talajművelés: mélyszántás, tavasszal elmunkálás, porhanyítás Tápanyagellátás: N:50 kg/ha, P: 60-80 kg/ha, K: 80-100 kg/ha Vetés: Vetési idõ március eleje (4. 9. táblázat). Vetéskor a görbült köröm alakú kaszatok fennakadhatnak a csoroszlyában. 4. 9. táblázat A körömvirág vetési útmutatója Megnevezés

Értékek

37

Vetés ideje

III. 1-15.

Sortávolság

40-50 cm

Tőtávolság

30-40 cm

Vetésmélység

2-3 cm

Vetőmagnorma

6-8 kg

Csiraszám

250-300 db/m2

Ezermagtömeg

8-12 g

Betakarítás: május végétől 3-4 naponként a virágzat szedése folyamatosan szükséges, mert ez segíti elő az újak képzését. A hőmérséklet emelkedésével a virágok mérete csökken, ekkor kell felújítani. Elsődleges feldolgozás: azonnali és gyors szárítást igényel. Természetes vagy mesterséges szárítás is alkalmazható, maximum 40 C -on. Hozam: 1-2 t/ha virágzat, 0,4 t/ha nyelves virág Minőség: max. 1 cm hosszú szárrész, citrom-vagy narancssárga szín Növényápolás, növényvédelem: 3-5 leveles állapotban szükséges a ritkítás 5-8 cm-re, sorközművelés pedig rendszeresen. Sorkapálás is többször szükséges lehet. Öntözés hatására nagyobb virágokat fejleszt. A hőmérséklet emelkedésével a virágok mérete csökken. Ez öntözéssel lassítható. Felújítása július végén, augusztus elején történhet. A már apró virágokat 8-10 cm-es magasságban levágják, a területről lehordják, virágait leszedik. A tarlót műtrágyázzák (40 kg N/ha), öntözik vagy kapálják. 4 hét múlva újra betakarítható. Kórokozók elleni védekezés: A körömvirágot főleg a nyár közepétől a körömvirág-lisztharmat (Sphaerotheca fuliginea) károsíthatja. Ellene kéntartalmú gombaölő szerekkel lehet védekezni. Az entilómás levélfoltosság (Entyloma calendule) a levélen kerekded, kezdetben világoszöld, fehéres, majd barnuló foltokkal jelentkezik. A levelek később lehullanak. Esetenként rozsdafertőzés (Puccinia xanthii) léphet fel, mely ellen gombaölő szerekkel védekezhetünk. A kamilla termesztése

A kamilla (Matricaria recutita) gyűjtött és termesztett gyógynövényünk. Kamillatermesztéssel a szikes területek is hasznosíthatóak, mivel sótűrése kiváló. •



Drog:

- virágzat (Chamomille Anthodium (flores) - illóolaj (Aetheroleum chamomillae) •

Hatóanyag: 38

0,4-1,2% illóolaj (matricin, bisabolol), flavonidok( apigenin), kumarinok

•


Görcsoldó (apigenin, nyelves virágokban), gyulladáscsökkentő, antiszeptikus. Belsőleg teaként, külsőleg borogatószerként, sebek kezelésére. A kozmetikai ipar bőrápoló szereket készít belőle (azulénes kenőcsök). •

Életforma:

egyéves, vagy áttelelő (TH, Th) •

Előfordulás:

A búza gyomnövényeként az összes mérsékelt éghajlatú kontinensen elterjedt. Az egész országban vadon terem termeszthető, exportálható. •


Fény, és melegkedvelő, szárazságtűrő. A szikes területeket is elviseli. Tavaszi kelés esetén is hoz virágot. A talajban a magja 10-15 évig is csirázóképes marad.

/forrás: www.metafro.de/ 4. 16. ábra Kamilla (Matricaria recutita) •

Fajta: 39

Budakalászi-2, Soroksári 40, Degumil •

Termesztése

Vetésváltás: Monokultúrában 4-5 évig termeszthető. Utóveteményeit gyomosítja, ezért célszerű a vetésforgón kívül területet biztosítani a termesztésére. Talajművelés: Tárcsa vagy sekély szántás után asztallap simaságú, tömörödött felületet kell létrehozni. Tápanyagellátás:

N: 50 kg/ha,

P: 70-80 kg/ha K:70-80 kg/ha, a második évtől. Az első évben csak gyenge homoktalajon igényel műtrágyát. A harmadik évben tápanyagutánpótlás nélkül már alig terem. Vetés: augusztus végén-szeptember elején, virágőrleménnyel, un. kribrátummal, 8-10 kg/ha vetőmagnormával, ami kb.5 kg/ha kaszattermést tartalmaz. A csirázáshoz fényt igényel, ezért a talaj felszínére, felemelt csoroszjával kell kivetni majd hengerrel rátömöríteni. Betakarítás: Amikor a virágok nagyrészt kinyíltak. A virágzat illóolajtartalma a bimbózás kezdetétől folyamatosan növekszik, és a nyelves virágok vízszintes állásakor éri el a maximumát.

Ma már kamillakombájnnal történik a betakarítás, amelyenek területteljesítménye 9-10 ha/nap. Illóolajnak a másodvirágzást is lehetséges hasznosítani, ami kedvező időjárási feltételek mellett képződik. Csak a virág tartalmaz illóolajat. Elsődleges feldolgozás: műveletei a rostálás, tisztítás, szárítás. Természetesen szárítva egy rétegben szárítópadozaton 5-6 nap alatt szárad meg. Mesterségesen: TSZP vagy műszárító alkalmazható. Illóolaj-lepárlása vízgőz-desztillálással történik, a folyamat 20-30 órát vesz igénybe. Hozam: 1-2 t/ha nyers virág, amelyből 0,5 t/ha drog várható. Illóolajnak 4-8 t/ha virágos szár takarítható be. Minőség: min. 0,4 % illóolaj 2,5 % kamazulén, 20 % bisabolol. Maximum 5 cm hosszú kocsányt tartalmazhat a virág. Növényápolás, növényvédelem Gyomirtás: A kamilla monokultúrás termesztésének feltétele a vegyszeres gyomirtás. Egyszikű gyomok ellen ősszel, novemberben, kétszikűek ellen tavasszal, április elején illetve a szárbaindulás előtt védekezhetünk. A betegségek és a kártevők elleni védelem hazánkban nem gyakorlat. A majoranna termesztése

A magyar majoránna különleges minőséget képvisel, „Hungaricum"-ként jelenik meg az exportpiacokon. Morzsolt, szárrészektől mentes herbája a magyar konyha kedvelt fűszereként 40

közismert. Kellemes illata és íze miatt az élelmiszeriparban (hús-, és konzervipari célokra) és az illatszeriparban is széles körben alkalmazzák. •

Rendszertani besorolás:

Lamiaceae (ajakosak) családja •

Drog:

herba, illóolaj •

Hatóanyag:

Cseranyagot (rozmaringsav) és keserűanyagokat is tartalmaz. Az illóolaj főbb alkotórészei: terpinén-4-ol (10-25%), terpinén (5-20%), 1,8 cineol (5-10%), szabinén (5-10%), valamint linalool és linalil-acetát (összesen kb. 10%). •


Drogja szélhajtó, bélpuffadást enyhítő és gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik ezért emésztést serkentő teakeverékek alkotórésze. Asztmatikus tünetek esetében az utóbbi években kedvező hatását figyelték meg. Külsőleg reumás panaszokat enyhítő kenőcsökben szerepel. •

Életforma:

Egyéves, lágy szárú (Th) •

Előfordulás:

Ma Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában termesztik. Hazánkban a XVI. századtól termesztett növény. •

Környezeti igény:

A mag optimális csírázási hőmérséklete 18-20 °C. A kikelt kis növények növekedése 10 °C körüli hőmérsékleten leáll. Hideg- és fagyérzékeny, tápanyagigényes. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért vízigényes. Csapadékigénye a tenyészidőszakban 600-650 mm. Gyorsan melegedő, humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, középkötött, löszös csernozjom jellegű talajokon termeszthető. Hazánkban a Duna-menti öntéstalajok különösen alkalmasak termesztésére. •

Fajta: Francia, Magyar

41

/forrás: www.medical-enc. cz/ 4. 17.ábra: Majoranna (Majoranna hortensis) •

Termesztése:

Vetésváltás: Gyommentesen tartott, szervestrágyázott kapás kultúrák a legjobb előveteményei. Utána tavaszi kapás, tavaszi kalászos következhet. Tápanyagellátás: A hazai gyakorlatban az őszi mélyszántással, alaptrágyaként 50-60 kg/ha nitrogént, 60-80 kg/ha foszfort és 120-140 kg/ha káliumot, indítótrágyázásra 40-50 kg/ha nitrogént és 18-20 kg/ha foszfort, fejtrágyázásra (többnyire az első vágás után) pedig 60-70 kg/ha nitrogént juttatnak a talajba. Talajelőkészítés: Tavasszal az apró magvak vetéséhez kertszerűen elmunkált magágy szükséges. Vetés: A magvetés ideje március második fele, a sortávolság 40-48 cm, 120-140 db magot folyóméterenként, 6-8 kg/ha vetőmagnormával, sekélyen, 0,5 cm vetésmélységgel. Közvetlenül vetés után hengerezni kell. Optimális körülmények között a magvak kelési ideje 18-22 nap. A kelés után 35-45 nappal megjelennek az elágazások, és július elején, közepén virágzik. Ekkor takarítják be, majd szeptember végén, az újbóli virágzáskor van a második kaszálás. Termesztése palántaneveléssel is történhet, ekkor nagyobb a kézimunka erő igény, de lényegesen kevesebb vetőmag szükséges (1 kg/ha). A magot fűtetlen fóliasátorban (március elején) többnyire a talajfelszínre szórva vetik, a magokat 3-4 mm vastagon homokkal vagy tőzegkorpával takarják. A palánták április közepére, végére érik el a kiültetéshez szükséges 6-8 cm-es nagyságot, ekkor általában 15-24 szálas csokorban, 40-48×20-25 cm tenyészterületre ültetik. 42

Betakarítás: A majoránna földfeletti, virágos leveles szára kétszer vágható, az első virágok nyílásakor. A betakarítás kis területen kézzel (pl. sarlóval), nagyobb felületen kaszálvarakodó géppel, 4-6 cm-rel a talajszint felett történik. Elsődleges feldolgozás: A levágott friss anyagot azonnal szárítani kell (meleglevegős szárítón, TSZP-n vagy padláson). A száraz herba feldolgozásának első művelete a levelek és a virágzati részek lemorzsolása. Ezt a munkát speciális morzsológéppel végzik, mely elválasztja a leveleket és virágtalan szárakat, a port, a homokot és a talajrögöket. A további tisztítást tisztítógépeken, rostákon kell folytatni. A minőségileg megfelelő morzsolt majoránna drogot zsákokban, száraz, szellős helyiségben tárolják. Hozam: A várható terméshozam 1,8-2,5 t/ha morzsolt drog. Minőség: A kereskedelmi minõségű morzsolt majoránna min. 95% tisztaságú, szártöredéket legfeljebb 4%-ban tartalmazhat. Illóolajtartalma legalább 0,4%. A majoránnaolaj összetételére vonatkozó előírások nincsenek. Növényápolás, növényvédelem: Legfontosabb ápolási feladata a rendszeres lazítás és az öntözés. A tenyészidőszakban átlagosan 160-180 mm csapadékpótló öntözést igényel. Leghatékonyabb az öntözés keléskor, az elágazódás kezdetén, bimbózáskor és vágás után. Gyomirtás: Gyomirtása vetés vagy palántázás előtt 2 héttel történhet. Egyszikű gyomok ellen posztemergensen védekezhetünk. Kórokozók elleni védekezés: Alternáriás levél-, szár- és termésfoltosság (Alternaria spp, a bimbózás kezdete és az első vágás utáni hajtásnövekedés. A hagyományos (kontakt) készítmények használhatók megfelelõ hatásfokkal. Kártevők elleni védekezés: A kártevők közül 3-4 évente jelenik meg a réti moly (Loxostege sticticalis), amely jelentős kártételt okozhat.. A borsfű termesztése

A borsfű (Satureja hortensis L.) gyakrabban használt magyar nevei: borsikafű, csombor. Rendszertani besorolása: Család: Lamiaceae (ajakosok). Közeli rokona a Satureja montana (hegyi borsikafű) •

Drog:

- herba (Saturajeae herba) - illóolaj: (Aetheroleum satureaje) •

Hatóanyag:

1-2 % illóolaj (karvakrol, cimol), cseranyagok, nyálka, gyanta •


Enyhe vérnyomásnövelő, szélhajtó, antimikrobális hatás. Felhasználása vérnyomásnövelő teák alkotórészeként, fűszerként jellemző. Borsos, csípős íz jellemzi. •

Életforma:

Egyéves, lágyszárú (Th) •

Előfordulás:

A Földközi-tenger vidékéről származik. Az északi tájak kivételével egész Európában - és más földrészeken is - konyhai fűszer- és gyógynövényként vonták kultúrába. Kisebb mennyiségben országunkban is termesztik. •


Meleg és fénykedvelő, szárazságtűrő, az egész országban termeszthető öntözés nélkül is. •

Fajta: Budakalászi, Bokroska

/forrás: www.seeds-grainesvoltz.com/ 4. 18. ábra Borsfű (Satureja hortensis L.) •

Termesztése

Vetésváltás: nem igényes, önmaga után 2-3 évig nem vethető. Talajelőkészítés: Alapozó talajművelésként aprómorzsás, tömör magágyat.

őszi

mélyszántást

igényel,

majd

tavasszal

Trágyázás: közepes tápanyagigényű, káliumra igényesebb. Átlagos műtrágyaadag: N: 40-50 kg/ha (második évtől tavasszal fejtrágyaként) P: 40-60 kg/ha K: 40-60 kg/ha Vetés: március végén, április elején (4.12. táblázat). Vetés előtt és után hengerezni kell. Lassú csírázású, akár 30 nap is lehet a kelés. 4. 12. táblázat 44

A borsfű vetési útmutatója Megnevezés Vetés ideje

Értékek III. 20.-IV. 10.

Sortávolság

40-50 cm.

Vetésmélység

0,5-1 cm

Vetőmagnorma

6-8 kg /ha

Ezermagtömeg

0,5-0,6 g

Betakarítás: Betakarítás: virágzás kezdetén, a legalsó elágazások felett kaszáljuk le kézzel, vagy kaszálva rakodó géppel Kedvező évjáratban évente kétszer is lehetséges. Elsődleges feldolgozás: természetes vagy mesterséges szárítás 40 C-on, majd szártalanítás, tisztítás, rostálás következik. Hozam: 1-2 t/ha virágzat Minőség: min. 2 % illóolaj Növényápolás, növényvédelem Gyomirtás: Mechanikailag, sor- és sorközkapálással, illetve vegyszeresen is gyomirtható, vetés előtt illetve 10-20 cm-es növénymagasságnál. Vetés után kelés előtt (preemergensen) kezelhető egyéves egyszikű gyomok ellen. A vegyszeres gyomirtás alkalmazásakor is szükséges a sorközök lazítása. A borsfűnek hazánkban jelentősebb kártevője és kórokozója nincs. Kártevők közül a zöld pajzsbogár (Cassida viridis) lárvái okoznak néha kárt. A bazsalikom termesztése

A kerti bazsalikom (Ocinum basalicum L.) •


Lamiaceae (ajakosak) családja Mintegy 160 bazsalikomfajt ismernek: a legismertebb változatai a bordólevelű bazsalikom; a görög vagy más néven törpe bazsalikom (Ocinum minimum) a thai bazsalikom, vagy az indiában szent növény (Ocinum santum vagy O. tenoifolium). •

Drog:

morzsolt, tisztított levél és virág (Basilici herba) illóolaj (Aetheroleum basilici) •

Hatóanyag:

1 % illóolaj (metilkavikol, linalool, eigenol, cineol), szeszkviterpének, flavonoidok, fenolkarbonsavak 45

•


Mint gyógynövény, meghűlésre, gyomor- és bélpanaszokra isszák a teáját. Vizelet- és szélhajtó, tejelválasztást serkentő, idegnyugtató. A növény rovarirtó hatású. •

Életforma:

Egyéves, lágy szárú (Th) •

Előfordulás:

Indiai származású. Termesztése Magyarország mellett a dél-európai országokban jellemző: Spanyolország, Olaszország, Törökország, Bulgária.

/ forrás: www.thefloweringgarden.com/ 4. 19. ábra Kerti bazsalikom (Ocinum basalicum L.) •


Meleg- és fénykedvelő. A vegetációs ideje alatt 3-4000 C hőösszeget igényel. Magyarországon Kalocsától délre és Tolna megyében termesztik. Nedves, de jó vízáteresztő talajt, és napos, védett helyet igényel. A bazsalikom termesztésére csak gyorsan melegedő, jó vízgazdálkodású, tápanyaggal jól ellátott, középkötött barna homok, homokos vályog, valamint a Duna menti öntéstalajok alkalmasak. •

Fajta:

Keskenylevelű, Eugenia, Bíborfelhő, Zöldgömb 46

•

Termesztése

Vetésváltás: Legjobb előveteményei a kapásnövények. A szerves trágya utóhatását is jól hasznosítja. Talajművelés: Őszi mélyszántás, majd tavasszal kertszerűen elmunkált aprómorzsás magágy készítése szükséges. Tápanyagellátás: Átlagos trágyaigénye: N: 35-40 kg/ha P: 55-70 kg/ha K: 60-80 kg/ha A tavaszi talajelőkészítéskor 30-40 kg/ha nitrogént, valamint az első vágás után további 40-50 kg/ha nitrogént juttatnak ki. Vetés: a vetés ideje - április vége, ill. május eleje. A sortávolság 40-50 cm, a vetés mélysége 0,5-1,0 cm, a vetőmagszükséglet 3-4 kg/ha. A vetést hengerezés követi. 4.13. táblázat A bazsalikom vetési útmutatója

Megnevezés Vetés ideje

Értékek IV. 20-V.10.

Sortávolság

40-50 cm.

Vetésmélység

0,5-1 cm

Vetőmagnorma

3-4 kg

Ezermagtömeg

1,4-1,8 g

Betakarítás: A föld feletti virágos, leveles hajtás a tenyészidőszakban kétszer vágható. Az első vágásra rendszerint július közepén, a virágok megjelenésekor kerül sor. Későbbi vágással csak gyengébb minőségű, magvakat is tartalmazó drogot lehet nyerni. Másodszor vágni az új hajtások virágzásakor, de még a korai fagyok beállta előtt kell. Kézzel vagy kaszálvarakodó géppel takarítják be. A hajtásokat az első elágazás fölött kb. 6-8 cm magasságban kell levágni. Elsődleges feldolgozás: A hajtásokat max. 40 oC-on szárítják, morzsolják, majd tisztítják. A morzsolt termék tartósan nem tárolható, mert ilyenkor jelentős illóolaj-veszteséget szenved, ezért a morzsolást közvetlenül a felhasználás előtt ajánlatos elvégezni és aromavédő csomagolást alkalmazni. Hozam: morzsolt drog 1,5-2,0 t/ha, illóolaj 8-10 kg/ha. Minőség: illóolajtartalom legalább 0,2-0,5 %. Növényápolás, növényvédelem Gyomirtás: 47

A kelés utáni növényápolás a mechanikai gyomirtásból (sor- és sorközkapálás) és a tőszám beállításából (ritkítás) áll, ami folyóméterenkénti 6-7 db növényt jelent. Kémiai növényvédelemre a hazai gyakorlatban eddig nem volt szükség. Vegyszeres gyomirtásra premergensen alkalmazhatóak herbicidek. A Gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata) termesztése

Nevét onnan kapta, hogy virágzati tengelye és csészelevelei szőrösek, gyapjas-molyhosak. •


család: tátikafélék - Scrophulariaceae nemzetség: Digitalis •

Drog:

Digitalis lanatae folium •

Hatóanyag:

szteroid glikozoidok, szaponinok, flavonoidok (lanatozid glikozidok) •


szívműködésre, perifériás keringésre, légzésre ható glikozidok, drogként is felhasználható •

Életforma:

kétéves növény •

Előfordulása:

DK-Európában őshonos, Magyarországon a Budai-hegyekben és a Mecsekben. Fokozottan védett, nem gyűjthető! •


száraz, meleg sziklagyepek, termesztéséhez a könnyen melegedő, meszes középkötött talajok a legalkalmasabbak •

Fajta: Oxfordi, Dilacte M

•

Termesztése

Vetésváltás: két gabona közé, vagy öntözött zöldségnövények vetésforgójában elhelyezve. Lassan fejlődik, gyomosodásra hajlamos, ezért a gyomosító elővetemények kerülendők. Solanaceae család növényei és önmaga nem lehet elővetemény. Trágyázás: N: 100-150 kg/ha, megosztva részben ősszel, többit fejtrágyaként 6-8 tőleveles állapotban, sorközbe bedolgozva vagy öntözővízzel kijuttatva P: 100-150 kg/ha K: 120-160 kg/ha

48

/forrás: www.robsplants.com/ 4. 20. ábra: Gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata) Talaj-előkészítés: tél alá vetés esetén már ősszel ki kell alakítani az aprómorzsás, tömör magágyat, tavaszi vetésnél is minél teljesebben elmunkált talajállapotot kell már az ősz folyamán létrehozni. Vetés: Laza homoktalajokon tél alá november végén, kötöttebb talajokon kora tavasszal. Sekélyen, 0,5 cm vetésmélységgel, 30-40 cm-es sortávval, 4-5 kg/ha vetőmagnormával. Vetés után hengerezni kell. Betakarítás: augusztus vége - szeptember eleje, amikor a tőlevelek hatóanyagtartalma a maximumán van. A tőlevelek betekearítása 2-3 - cm-rel a talaj felett kézzel v. géppel. Gépi vágásra a gyommentes állományok alkalmasak. Elsődleges feldolgozás, tárolás:

-

aerob feltétel mellett szárítás nagy feleslegű levegőárammal, maximum 40 °C-on ill.

anaerob feltétellel szecskázással, silózással 2-3 napig levegőtől való elzárással, 60-80 °Cos szárítással.

Bálákban tárolható. Hozam: 3-5 t/ha száraz levéldrog 49

Minőség: dohmentes, zöld vagy kissé fakó levél, maximum 2-5 %-ban tartalmazhat egyéb növényi anyagot.

Növényápolás, növényvédelem Gyomirtás: Lassú fejlődése miatt csak a vetés után 20-30 nappal kezd kisorolni az állomány, és azonnali sorközkapálást, illetve vegyszeres gyomirtást igényel a vetéssel egy időben és 4-6 tőleveles kortól. A tenyészidőszak elején többszöri sorközművelést igényel. Kórokozók elleni védekezés: Kórokozók: szeptóriás levélfoltosság, ellene csávázással illetve június elejétől preventiv gombaölő szeres kezeléssel védekezhetünk. A vírusok (uborka- és dohánymozaik vírus) elleni védekezés a vírusvektorok irtása. Kártevők elleni védekezés: Károsítók elsősorban a levéltetvek. Az édeskömény termesztése

Az édeskömény (Foeniculum vulgare Mill.) gyakrabban használt magyar nevei: magyar ánizs, olaszkömény. •



Drog:

- termés (Foeniculi fructus). - illóolaj: (Aetheroleum foeniculi) gyógyszerkönyvben szereplő hivatalos drogok. •

Hatóanyag:

Anetol, fenkol, metilkavikol. Az egész növény tartalmaz illóolajat, a gyökér azonban eltérő összetételben. Ennek hatóanyaga a dilapiol.

50

/forrássciamanesimo.forumattivo.com / 4. 21. ábra Édeskömény (Foeniculum vulgare Mill.) •


Enyhe görcsoldó, szélhajtó, emésztésjavító, antibakteriális hatás. Felhasználása teák alkotórészeként, galenusi készítményekben, fűszerként, illóolajat kozmetikai célokra történik. •

Életforma:

Többéves lágy szárú (H). 4-5 évig is él, de jelentős termést csak az első három évben ad. Magyarországon kétéves növényként termesztik. •

Előfordulás:

Dél-európában és a Földközi-tenger vidékén gyakori. Közép- és Dél-európában termesztik. •


Melegkedvelő, fagyérzékeny. A virágzás előtt vízigénye fokozott, a virágzáskor hőigényes. A laza szerkezetű vagy középkötött talajokat kedveli, de sovány homoktalajokon nem termeszthető eredményesen. •

Fajta:

Budakalászi, Soroksári, Főnciai 51

•

Termesztése

Vetésváltás: nem igényes, két gabona közé vagy trágyázott kapásnövények után tehető. Rokon fajú növények rossz előveteménynek számítanak. Az édeskömény az arankának is tápnövénye. Talajelőkészítés: Alapozó talajművelésként őszi mélyszántást igényel, majd tavasszal nedves, ülepedett magágyat. Trágyázás: Nagy vegetatív tömege miatt N-igényes növény, de istállótrágyát közvetlenül előtte nem szabad kijuttatni, mert gyökerei barna foltosak lesznek. Átlagos műtrágyaadag: N: 20-40 kg/ha (második évtől tavasszal fejtrágyaként) P: 80-100 kg/ha K: 40-60 kg/ha Vetés: A legkorábban vetjük az ernyősvirágúak közül. Vetésidő: március eleje-közepe, de vethető késő ősszel is. A vetési paramétereket az 5.15. táblázat tartalmazza. 4.15. táblázat Az édeskömény telepítési útmutatója Megnevezés Vetés ideje

Értékek III. 01,-15.

Sortávolság

42-48 cm.

Vetésmélység

2-3 cm

Vetőmagnorma

8-10 kg

Ezermagtömeg

4-8 g

Betakarítás: Pergésre hajlamos, nagy vegetatív tömeget fejleszt és egyenlőtlenül érik. Ezek a tényezők mind nehezítik a betakarítást. A betakarítás az első évben két menetben, októberben történik. A második-harmadik évben egy menetben szeptemberben végezhető, amikor teljes érésben vannak a magok. A vágóasztalt magasra kell állítani, hogy csak az ernyők adják a fő betakarított tömeget. Elsődleges feldolgozás: A betakarított termést szárítani kell 40 C-on, majd tisztítás következik. Hozam: 04-0,6 t/ha, a kétéves 1-1,5 t/ha, a harmadik éves 0,5-0,8 t/ha. Minőség: minimális illóolajtartalom 3 %. Növényáplás, növényvédelem: Az édeskömény növényvédelme megegyezik a köménynél említettekkel, egyedül a gyomirtásban mutatkoznak eltérések. Gyomirtás: Az első évben megegyezik a gyomirtás a köménynél tárgyaltakkal, azonban a második évtől kezdődően speciális gyomirtási technológiát alkalmazunk. Kora tavasszal, hajtás előtt az első 52

évben is alkalmazott herbicidek adagjait növelni lehet 20-30 %-al. Ha a második évben a fagytól kiritkult édeskömény állományban nagyon elszaporodtak a korábbi gyomirtó szerekre rezisztens gyomok, akkor a minimálisan 20 cm-es fejlettségű állományt gyomirthatjuk. Ez a kezelés mintegy 10-20 %-os fitotoxikus károsodást okoz, ezeket azonban 2-3 hét alatt a növények kinövik. Legkedvezőbb hatása a preemergens herbicideknek van. Erőteljesebb gyomosodás esetén posztemergens kezelés is alkalmazható. A citromfű termesztése

A citromfű (Melissa officinalis) további nevei: kert méhfű, citromszagu melissza. •



Drog:

megszárított földfeletti hajtás (Melissae herba) levél (Melissae folium) illóolaj (Aetheroleum melissae) gyógyszerkönyvben is szereplő hivatalos drogok. •

Hatóanyag:

A friss növény citromillatú, a belőle kivont 0,2-0,5 % illóolaj citrál, citronellál, geraniol tartalma miatt. •


Nyugtató és vírusölő hatású. Felhasználása önállóan vagy étvágy-és ízjavító, illetve altató teakeverékekben használják. Mézelő növény, a nevét is innen kapta, a görög melissa (magyarul méz) szóból. •

Életforma:

Terjedő tövű, lágy szárú, évelő (H) növény.

53

/forrás: traditionaloven.com/ 4. 22. ábra Citromfű (Melissa officinalis) •

Előfordulás:

Dél-európában és mediterrán vidékeken őshonos, Magyarországon a termesztés mellett a Dunántúl erdős, sziklás területein ősi kultúrnövényként elvadultan fordul elő.

•


Meleg- és fénykedvelő. Szárazságtűrő, de hosszantartó aszály esetén fejlődése leáll. Száraz időszakban többszöri öntözés szükséges. A magvak optimális csírázási hőmérséklete 18-20 oC. Fagyérzékeny, a hótakaró nélküli hideg telek jelentős tőpusztulást okozhatnak. Termesztéséhez a meszes, középkötött, jó vízgazdálkodású talajok alkalmasak

Fajta: Magyarországon citromfűnek nincs minősített fajtája, populációit termesztik. •

Termesztése

Vetésváltás: 4-5 évig marad fenn gazdaságosan a telepítés. Önmaga után 4-5 év múlva kerülhet vissza. Az előveteményre nem érzékeny. Évelő kultúra, ezért gyommal erősen fertőzött területeket ne válasszunk a telepítéshez. Talajművelés: Őszi mélyszántás, tavasszal ültetésre alkalmas porhanyós talajállapot kialakítása szükséges. Tápanyagellátás: A szerves trágyát meghálálja, az őszi mélyszántás előtt 25-30 t/ha kijuttatása indokolt a telepítés előtt. A citromfű átlagos tápanyagigénye: N: 60 kg/ha P: 50-60 kg/ha K: 70-80 kg/ha

Fejtrágyázása hozamnövelő hatású, tavasszal, a hajtásképződés kezdetén és az első vágás után 30 kg/ha N hatóanyag kijuttatása indokolt. Telepítés: Szaporítható helybevetéssel, palántázással és tőosztással is. Leggyakrabban a palántázást alkalmazzák. A mag vethető novemberben, vagy a fólia alá március elején. A magvetés sortávolsága 20-25 cm, a vetésmélység 0,5-1,0 cm.1 m 2 területen kb. 300 palánta nevelhető. A kiültetés május közepén-végén történhet, 60 cm sor- és 30-40 cm tőtávolságra. A palántaszükséglet 50-65 ezer db/ha. A biztonságosabb eredés érdekében kettesével is ültethető. Betakarítás: Az első évben egyszer, augusztusban, a következő évtől kétszer vágható. Először a bimbók megjelenésekor (június végén-július elején), másodszor augusztus első felében, a tarlómagasság 8-10 cm. 54

Elsődleges feldolgozás: A citromfű levelei frissen nyomásra érzékenyek, gyorsan barnulnak, ezért ajánlatos a betakarított zöldtömeg azonnali műszárítása 40-45 oC hőmérsékleten. A drogot száraz, szellős, napfénytől védett helyen, átható szagú anyagoktól elkülönítve tárolják Hozam: 3-4 t/ha herba- illetve 1-1,2 t/ha levélhozam érhető el.

Növényápolás, növényvédelem A citromfű levelei a tél folyamán lefagynak, és csak áprilisban indulnak fejlődésnek. Gyomirtás: Az első évben a sorok záródásáíg 2-3 kapálást igényel. A későbbiekben is mechanikailag, illetve néhány herbicid hatóanyaggal gyomirtható. Az ősszel telepített állomány koratavasszal, a tavaszi telepítésű ültetvény az eredés után gyomirtható. Beállt állományban koratavasszal, a vegetáció kezdete előtt illetve az első kaszálás után alkalmazhatunk herbicideket. Kórokozók elleni védekezés: A szeptóriás levélfoltosság (Septoria melissae) terjedése és az ezzel járó levélhullás megelőzhető Fundazol vagy Tiltgombaölő szerekkel. Vágás előtt két héttel a növényvédelmi műveleteket be kell fejezni. Kártevők elleni védekezés: A szívókártevők (levéltetvek, kabócák) ellen szükséges. A borsosmenta termesztése

A borsosmenta (Mentha x piperita L). spontán keletkezésű fajhibrid, a gyógyászat legértékesebb mentafaja magas mentoltartalma miatt. •


Lamiaceae (ajakosak) családja Rokonai pl. a M. pulegium (csombormenta), vagy a M. spicata, (fodormenta). Mintegy ötven mentafajt tartanak nyílván. •

Drog:

-virágzó hajtás illetve levél ( Mentha piperitae herba, folium) -illóolaj (Aetheroleum menthae piperitae) •

Hatóanyag:

Illóolajában 40-60 % menthol, ezen kívül menton, piperiton stb. •


Nyál- és epetermelés fokozása, antiszeptikus hatás, helyi érzéstelenítés. Álmatlanságra, gyomor- és emésztési panaszokra, epeproblémákra használják, teák, cseppek formájában. IIlóolajával likőröket, édességeket, valamint gyógyászati termékeket ízesítenek. Kozmetikumokban illatosítóként is használják. Külsőleg bedörzsölőszerként reumás és ízületi panaszokra is alkalmas.

55

/forrás: selene.ro/ 4.23. ábra Borsosmenta (Mentha x piperita L). •

Életforma:

Lágy szárú, sztólókkal terjedő évelő (H) •

Előfordulás:

Sok országban termesztik. Vadon általában termesztésből kivadult állományok találhatóak. •


Melegigényes, de jó télálló fajok, fényigényesek, hosszú nappalosak. Vízigényük igen nagy, ezért csak öntözött körülmények között termeszthetőek biztonságosan. A tenyészidőszakban 7-800 mm vizet igényelnek. A menták tápanyagigényes fajok. Csak öntözhető területeken, mély termőrétegű, középkötött talajokon termeszthetők eredményesen. •

Fajta:

Hazánkban az angol Mitcham borsosmenta fajta terjedt el, míg a fodormentának köztermesztésű populációit szaporítják tovább. •

Termesztése

A menta ültetvényt 2-3 évig érdemes fenntartani. Tápanyagellátás: Telepítés előtt célszerű 20-30 t/ha szervestrágyát a talajba dolgozni. Átlagos műtrágyaadag: N: 90-150 kg/ha 56

P: 60-90 kg/ha K: 50-80 kg/ha A 2. és 3. évben a mintegy 90-150 kg/ha N-műtrágyát két részletben -2/3 részét indító-, 1/3 részét pedig fejtrágyaként, az első vágás után javasolt kijuttatni. Az P és K műtrágyákat az állomány őszi leszántásakor adjuk ki. Talajművelés: Kalászos elővetemény után tarlóhántás, őszi mélyszántás, majd az őszi ültetés előtt rögmentes ültetőágykészítés. Ültetés: Szaporítani csak vegetatív úton, zölddugványozással, sarjakkal illetve sztólóval lehet, mert a fajhibrid ritkán érlel csíraképes magot. A sztólóról történő szaporítást alkalmazzák leggyakrabban. A telepítés optimális ideje október eleje-november közepe. Az egyéves anyaállományokból a sztólót közvetlenül telepítés előtt kell kitermelni. Az előkészített területen 13-15 cm mély barázdákat húznak 50-60 cm-es sortávolságra, majd a letisztított sztólókat 1-2 sorosan zsinórszerűen a barázdába fektetik, majd 10-12 cm-es talajréteggel takarják. A szaporítóanyag-szükséglet 1,4-1,6 t sztóló/ha. A telepítés történhet májusban is, gyökeres sarjhajtásokkal. A sarjhajtásokat palántaként kézzel, vagy géppel lehet elültetni 60x20-30 cm-es térállásba (112-134 ezer db/ha). A menta állományok a tavaszi kihajtástól a sorok záródásáig kultivátorral művelhetők, de szükség esetén a gyomirtás herbicidekkel is megoldható. Növényápolás: Elengedhetetlen ápolási művelet az ültetvény őszi középmély (15 cm) leszántása, mely részben a rozsdafertőzés elleni agrotechnikai védelmet, részben pedig az ültetvény termőképességének fenntartását szolgálja. Betakarítás: A menta-ültetvények illóolaj-előállításra évente kétszer -a főhajtások teljes virágzásakor és szeptember végén- kerülhet sor. Herba előállításakor az állomány évente háromszor is vágható, a bimbós állapot elérésekor. Ekkor a betakarítást kézi kaszával vagy kaszálvarakodókkal végzik. Elsődleges feldolgozás: a levágott hajtásokat azonnal szárítják, max. 40 oC-on. A levéldrognyerés úgy történik, hogy szárítás előtt a leveleket a szárról lefosztják. Hozam: Illóolaj-előállítás esetén mintegy 30-60 kg/ha-os, herbánál 2,5-4 t/ha-os, míg levéldrognál 1,5-2 t/ha-os hozam várható. Minőség: a gyógyszerkönyv szerint a szárított drogra vonatkoztatva legalább 5000-es keserűérték és 30 % vizeskivonat-tartalom az előírás. Növényápolás, növényvédelem A menta a telepítést követően, majd évente többször is öntözést igényel. Kritikus fázisoknak tekinthetőek: a 8-10 cm-es hajtáshosszkor, az oldalelágazások megjelenésekor, a bimbók megjelenésekor, az első vágás után közvetlenül, a második növedék 8-10 cm-es magasságánál. 57

A sorok záródásáig kultivátorral művelhető. Gyomirtás: Herbicideket a kihajtás előtt, illetve az első évben 10 cm-es állományban illetve az első vágás után közvetlenül alkalmazhatunk. Több éves mentaállományokban egyre több idegen mentafaj jelenik meg, ilyenkor a mentaültetvény felszámolása is indokolt lehet. Kórokozók elleni védekezés: A borsmenta leggyakoribb és legveszedelmesebb gombás betegsége a mentarozsda (Puccinia menthae). Az állomány őszi leszántása is részben a rozsda elleni agrotechnikai védekezést szolgálja. Vegetációs időszakban is védekezhetünk (pl.Amistar). A kezelést az első tünetek megjelenésekor vagy preventíven kell elvégezni és szükség esetén megismételni. Kártevők elleni védekezés: A kártevő rovarok közül jelentősebb kárt főként a levéltetvek és a takácsatkák okozhatnak. Az ellenük való védekezés a szokásos inszekticidekkel megoldható. Megjelenhetnek még a bagolypillék lárvái, mentabogár, mentabolha. A levendula termesztése

A valódi levendula (Lavandula angustifolia Mill.)szárazságtűrő mediterrán félcserje. •



Drog:

-megszárított virágai (lavandulae flos) -friss virágzatból lepárolt illóolaj (Aetheroleum lavanulae) hivatalos drogok.

58

/forrás: gardencrossings.com/ 4. 24. ábra. Valódi levendula (Lavandula angustifolia Mill.) •

Hatóanyag:

Illóolajában linalil-acetát és linalool, kámfor, borneol, geraniol, citronellol, cserzőanyagok, kumarinok, flavonidok, szterolok. •


Görcsoldó, emésztésjavító, nyugtató. Külsőleg reuma és idegfájdalmak ellen hatásos. Felhasználása teának, nyugtató, epeműködést fokozó hatása miatt, valamint külsőleg nyugtató hatású gyógyfürdőként, bedörzsölőszerként egyaránt elterjedt •

Életforma:

Évelő félcserje (N) •

Előfordulás:

A Földközi-tenger mellékén és Dél-Európában őshonos. Magyarországon 1920-ban Bittera Gyula telepítette Tihanyban. •


Jellegzetes xerofil növény. Eredeti termőhelyén száraz, fátlan, köves hegyoldalakon él, így termesztéskor a meszes, középkötött talajokat kedveli. Meleg- és fényigényes, fagykárt csak kivételesen hideg teleken szenved. A késő tavaszi fagyok a már megindult állományt azonban károsíthatják. •

Fajta:

Budakalászi 80 valódi levendula H-típusú hibrid populáció 59

•

Termesztése

A levendula-ültetvényt vetésforgón kívül kell helyezni, 15-20 évig foglalja a területet. Tápanyagellátás: A telepítés előtti év őszén, a mélyszántással 35-50 t/ha szervestrágyát juttassunk a talajba. Műtrágyaadag ültetés előtt : N: 30-40 kg/ha P: 70-80 kg/ha K:100-120 kg/ha Kiegészítő műtrágyázást hasonló adagokkal a betakarítás után, ősszel a sorközökbe bedolgozva adható. N- fejtrágyázás tavasszal 40-70 kg/ha adaggal javasolható. A termő években növekvő adagú műtrágyázást igényel. Talajelőkészítés: középmély lazítóval kombinált őszi mélyszántás, ha a termőréteg vastagsága ezt lehetővé teszi, majd jól elmunkált, tömörített ültetőágy-készítés következik. Az orvosi zsálya termesztése

Kezdetben az ókori görögök és rómaiak tartósításra használták, azonban hamar elterjedt a gyógyhatásai miatt is. A latin neve is erre utal, hiszen a "salvia" 'gyógyítani'-t jelent. •

Rendszertani besorolás: család: Lamiaceae

Rokona a muskotály zsálya a Salvia sclarea, a S. purpurascens, és a S. Lekárska. •

Drog: folium, illóolaj

•

Hatóanyag:

A levelükben felhalmozódó 1,0-2,5% illóolaj mellett egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a cseranyagok (6,0-8,0%) és egyes fenoloidok. Fő hatóanyagai: az illóolaj, mely fő komponense a mérgező tujon (30-50%), cineol, borneol, tartalmaz cserzőanyagot, triterpéneket, keserű anyagot, ösztrogén anyagokat és nikotinsav amidját. •


Gyulladáscsökkentő, antibakteriális és antioxidáns hatással rendelkeznek •

Életforma

Évelő félcserje (N) •

Előfordulás:

Az orvosi zsálya Dél-Európában vadon termő, nálunk csak termesztett. •

Környezeti igény

Mediterrán eredetű szárazságtűrő és melegigényes faj, a meszes talajokat kedveli. Nagy hőigényű növény. Magjai 12 °C alatt nem, vagy csak igen lassan csíráznak. Optimális csírázási hőmérséklete 20 °C körül van. A növények viszonylag lassú fejlődése alacsony, 15-18 °C-os hőmérsékleten még vontatottabb. Az egyéves tövek különösen érzékenyek a hótakaró nélküli kemény fagyokra. 60

/forrás:blog.metmuseum.org/ 4. 25.ábra: Orvosi zsálya (Salvia officinalis L.) Fényigénye jelentős. Kevés napfény hatására jelentősen csökken az illóolaj-tartalma. Árnyékos helyeken megnyúlik és a levelek szürkés színe halványzöld lesz. Jól tűri a szárazságot, csírázáskor és palántaneveléskor azonban sok vizet igényel. A többéves tövek viszont hazánkban az aszályos éveket is átvészelik. A szerkezet nélküli homok- és az erősen agyagos talaj kivételével szinte mindenütt termeszthető. A köves, sziklás, vékony termőrétegű területeket jól hasznosítja •

Termesztése:

Vetésváltás: 5-6 évig marad fent az állomány, legjobb elővetemények a kalászosok. Talajelőkészítés: Tarlóhántás, tarlóápolás, nyár végén középmély lazítás, majd szántás (26-32 cm) vagy tárcsázás. Jól elmunkált, elsimított területet igényel. Palántázás idejére mély (15-20 cm) ültetőágyat készítünk. Trágyázás: Tápanyagigényes, talajzsaroló növény. Telepítés előtt 25-35 t/ha istállótrágya kijuttatása javasolt. Ennek hiányában átlagos alaptrágya igénye:

N: 60-80 kg/ha 61

P: 60-80 kg/ha K: 40-60 kg/ha

Vetés: Az orvosi zsálya magról, szabadágyi palántaneveléssel is szaporítható, melyhez a magvetés április-májusban, jól előkészített talajba, 20-25 cm-es sortávolságra történik. A vetés előtt két héttel 1,5 kg/ha Afalon gyomirtószer kijuttatása javasolt. A vetőmag-szükséglet 3-4 g/m2. Egy hektár palánta-szükségletét 300-400 m2-en lehet előállítani. A töveket begyökeresedés után a jobb elágazódás érdekében 8-10 cm-re visszavágják. A palánták szeptemberre elérik a 15-20 cm-es nagyságot és palántázógéppel, 60-70x30-40 cm-es tenyészterületre kiültethetők. Helyrevetése kockázatos. Az optimális idő október vége-november eleje, illetve kora tavasz, 3-4 cm mélységben 15-20 kg vetőmagnormával, kapás sortávolságra. A helyrevetett állomány csak a második évtől fordul termőre. Betakarítás: A betakarításra a kiültetés utáni évben egyszer, a további években általában kétszer kerülhet sor. Fontos, hogy mindig a fásodott részek feletti vágást alkalmazzunk. Az első vágás ideje május vége-június eleje, a másodiké pedig akkor van, amikor az új hajtások elérték a 25-30 cm-es nagyságot. A friss alapanyagból történő illóolaj-nyerésre csak a teljes virágzásban levő állomány alkalmas. Elsődleges feldolgozás: A levéldrog előállításakor a levágott hajtásokat max. 40 oC-on szárítják, majd a leveleket lefosztják. Hozam: Az illóolaj-hozam 8-10 kg/ha. A levéldrog-hozam az első évben 0,25-0,40 t/ha, a további években pedig 0,8-1,0 t/ha. Minőség: A drognak legalább 1,5 % illóolajat kell tartalmaznia, levéldrog esetén maximum 5 % egyéb növényi részt és 1 % idegen anyagot tartalmazhat. Növényápolás, növényvédelem: Gyomirtás: Lassú kezdeti fejlődése miatt gyomirtás vegyszeresen is szükséges. Palántázásnál presowing, illetve 2. évtől tavasszal, kihajtás előtt is alkalmazhatóak herbicidek. A több éves állomány gyomírtásánál törekedni kell a szerrotációra, a rezisztens gyomok elszaporodása miatt. Ha elszaporodik a betyárkóró (Erigeron canadensis), akkor a nyugalmi időszakban kell védekezni ellene. Kórokozók elleni védekezés: Kórokozója a lisztharmat, ellene kéntartalmú szerekkel védekezhetünk. A hazai gyakorlatban gombás betegségek ritkán lépnek fel, de külföldi termesztési tapasztalatok alapján a zsályánál előfordulhat még a fómás szárfoltosság illetve az aszkohitás levélfoltosság. A muskotályzsálya termesztése

A rómaiak „claurus" azaz tiszta szavából származik az elnevezése, mivel a szemek borogatására használták. Népi nevei: skarlát zsálya, skarlátfű. •

Rendszertani besorolása: Laminaceae (ajakosak) családja 62

Két típusa van: az egyik igen erőteljes növekedésű (f piramidalis), míg a másik (var. hirsuta) sűrűn szőrözött. •

Drog: Illóolaj (Aetheroleum Salviae sclareae)

•

Hatóanyag:

Illóolajában közel 80%-ban két fő komponens található: linalool és linalil-acetát. Mellettük még közel 10%-ban van az ámbraillatot adó szklareol. Jóval kisebb mennyiségben fordul elő a mircén, geraniol, kariofillén, germakrén, terpinol, tujon, pinén, borneol és a kámfor. •


A többi zsályához viszonyítva a levelében nagy a litium, a magnézium és a molibdén mennyisége, ezért teája jó feszültségoldó. Külföldön nagyon népszerű éppen ez utóbbi tulajdonsága miatt zsírosolajtartalma is, melyet a kerámia- és a porcelángyártásban használnak fel. Kellemes ámbraillatú illóolajáért az 1900-as évek elejétől termesztik. •

Életforma:

két-három évig tenyésző hemikryptophyta faj (TH-H) •

Előfordulás:

Kaukázus, Földközi-tenger partvidéke. Magyarországon az ötvenes évek óta termesztett.

/forrás: writerasia.blogspot.com/ 4. 26. ábra: Muskotályzsája (Salvia sclarea L. ) •

Környezeti igénye: 63

Fényigényes, a megvilágítás időtartama és az illóolaj mennyisége között szoros összefüggés van: árnyékban, borult időben jóval kevesebb illóolaj termelődik. A meleg és száraz idő kedvező. Hűvös, csapadékos időjárásban jóval dúsabb lesz a vegetatív fejlődése, az illóolajtartalma azonban csökken. Az illóolaj mennyisége a virágzás kezdetétől fokozatosan nő, egészen a magvak viaszérett állapotáig, a magok barnulásával azonban rohamosan csökken. Jelentős a virágok illóolajtartalmának napi ingadozása is: legnagyobb az éjszakai órákban és igen csekély délben. Melegigényes, ennek ellenére jól alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz. Csírázása 10 °C körüli hőmérsékleten indul meg. Alacsony hőmérsékleten lassan, 20 °C felett felgyorsul a növekedése. Hőmérsékleti igénye 25-30 °C. Nagy hőigénye ellenére viszonylag jól tűri a fagyokat. Enyhe teleket fagykárosodás nélkül átvészel, de tartósan mínusz 15-20 °C-os száraz hidegek a későn vetett állományt károsítják. 5-7 leveles tőlevélrózsás állapotában leginkább télálló. Szárazságtűrő. Csírázása-kelése és a tőlevélrózsa kialakulása idején igényli a legtöbb vizet. Hazánk szárazabb területein érdemes termesztésével foglalkozni, mert öntözés nélkül is jó a hozama. Hűvösebb, csapadékosabb nyarakon minősége leromlik. Alkalmazkodik a gyengébb minőségű, sekélyebb termőrétegű talajokhoz. Száraz, meleg domboldalakon is megél. Erősen kötött, vizenyős talajba ne telepítsük. •

Fajta: Akali

•

Termesztése

Vetésváltás: Őszi vetéskor csak olyan növények után következhet amelyek június végéig lekerülnek. Fontos hogy más aromás növény után ne következzen, amely a területen árvakelésként megjelenhet. Herbicidmaradványra érzékeny. Talajművelés: Őszi mélyszántást és jól elmunkált, sima talajfelszínt igényel. Tápanyagellátás: Közepes tápanyagigényű. A sok nitrogén károsan befolyásolja a minőségét, csökkenti a fagytűrő képességét. Szervestrágyázni nem szükséges.

Átlagosan kijuttatott trágyaadagja: N 30-60 kg/ha P: 40-60 kg/ha K: 50-90 kg/ha

A második év tavaszán kihajtás után sorok közé 20-30 kg/ha fejtrágyát dolgozhatunk be. Vetés: Tavasszal, esetleg nyáron helyrevetéssel szaporíthatjuk. Tavaszi vetésnél társnövénye lehet a kapor. Március végén, április elején vethetjük 50-60 cm-es sortávolságra, 2-3 cm mélyre, 5-7 kg/ha vetőmagnormával. A kelés 30 napig is elhúzódhat. A nyári (július végi) vetés jóval kockázatosabb, nemcsak azért, mert ekkor általában nem elegendő a talajnedvesség a csírázáshoz és öntözni kell, hanem a növények télig kevésbé erősödnek meg és nagyobb a kifagyás veszélye.

64

Betakarítása: Az illóolajtartalom a viaszérésíg fokozatosan növekszik, majd a magvak barnulásával rohamosan csökken. A szklareol mennyisége a virágzás kezdetén a legmagasabb. A betakarítás megkezdhető a teljes virágzás után 8-10 nappal, és 10-15 nap alatt be kell fejezni. Kora hajnalban a legmagasabb az illóolaj-tartalom. Járvaszecskázóval vagy kaszálva rakodó géppel végezzük, a virágzat alatt az első levélpár magasságában. Elsődleges feldolgozás: Néhány órás tárolás már jelentős illóolaj veszteséghez vezet, ezért azonnal le kell párolni. Hozam: 5-9 t/ha nyers virágzat, 6-10 kg/ha illóolaj Minőség: linalil-acetát: min. 40 % Növényápolás, növényvédelem Gyomirtás: Évközi munkája a gyomirtó kapálás, amely a kezdeti időben többször szükséges. Később a megerősödő tövek már részben elnyomják a csírázó magvakat. Kaporral történő vetése esetén preemergensen, illetve a kapor 10-15 cm-es fejlettségénél alkalmazhatunk herbicideket. A kapor betakarítása után gépi sorközművelést végezhetünk. A rezisztens gyomnövények elszaporodása esetén közvetlenül az állomány kihajtása után totális gyomírtószer is alkalmazható, amíg az állomány apró, mirígyszőrökkel borított levelei intenzív növekedésnek még nem indultak. A több éves állományok egyik legveszélyesebb gyomnövénye a vadrezeda, magas illóolajtartalma miatt. Jelentősebb kórokozója és kártevője nem jellemző Magyarországon. A mocskospajor elsősorban a nyári vetéseket veszélyezteti.

A kakukkfű termesztése A kerti kakukkfű sokoldalúan használható, kámforos illatú, aromás fűszernövény. Népies nevei: balzsamfű, timián, tömjénfű. Latin elnevezése (thymus) utal tömjénhez hasonló alkalmazására. •

Család: lamiaceae

Rokona a T. x citrodous, mutatós levelekkel és erős citromillattal. •

Drog:

herba, illóolaj •

Hatóanyag:

timol, cserzőanyag, gyanta, szaponin •


Antibakteriális hatása van, erősíti az immunrendszert, köptető, görcsoldó, fertőzésgátló és gilisztahajtó •

Előfordulás: Hazánkban majd minden szárazabb, füves részén vadon is előforduló (Thymus serpyllum), nem honos, kivadult állományok vannak, termesztik is. 65

/forrás: frickriver.com/ 4. 27. ábra Kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) •

Környezeti igény

Alacsony örökzöld félcserje. A Földközi-tenger partvidékéről származik. Magról is jól szaporítható. Meszes, termékeny, jó vízáteresztő képességű talajokon fejlődik jól. Melegkedvelő, fényigényes. Termesztése Vetésváltás: 4-6 évig marad egy helyen, ezért vetésforgón kívül kell elhelyezni. Előveteményként leginkább a hüvelyesek alkalmasak. Évelő gyomokkal fertőzött területre ne ültessük. Tápanyagellátás: A telepítést megelőzően szerves trágyát, vagy kiegyenlített tápanyagtartalmú, komplex műtrágyát juttassunk ki. A vágások után, esetleg a vegetációs periódus végén az állomány szükség szerint fejtrágyázható. Talajművelés: Az elővetemény betakarítását követő 20-25 cm mély szántást azonnal el kell munkálni, majd a területet ültetésig gyommentesen kell tartani. Vetés: A kerti kakukkfüvet leggazdaságosabb magról szaporítani. A növények kezdeti lassú fejlődése miatt szabadágyi palántanevelést alkalmaznak, melyhez a magvetés október végén vagy kora tavasszal (március közepén) történhet. A vetést 25-30 cm sortávolságra, 0,5-1 cm mélyen, 8-10 kg/ha vetőmag mennyiséggel végzik. Csírázása alatt rendszeres öntözést igényel. Az 5-7 cm magas, fejlett gyökerű palántákat május végétől ültethetjük állandó helyükre, kettesével-hármasával 50 x 25 cm sor- és tőtávolságra. A palántaszükséglet 160-240 ezer db/ha. Betakarítás : A kerti kakukkfű a telepítés évében egyszer, a további években kétszer (esetleg háromszor) takarítható be. Az első vágásra a virágzás kezdetén, a későbbiekben pedig akkor kerül sor, ha a hajtások elérik virágzáskori hosszukat. Napsütéses időben, a fásodó részek felett történjen a vágás. A túl mély ill. túl kései vágás az állomány kifagyását okozhatja. 66

Elsődleges feldolgozás: A levágott növényi rész azonnal, legfeljebb 40 oC-on szárítható. Hozam: A várható hozam a termő években 1,5-2,5 t/ha herba. Minőség: a beszáradási arány 3-4:1. Növényápolás, növényvédelem Gyomirtás: Legfontosabb ápolási munkája a gyomirtás, ami történhet mechanikus úton vagy vegyszerrel. Közvetlenül palántaültetés előtt, vagy termő években, a vegetációs idő végén alkalmazhatunk herbicideket Jelentősebb korokozója, illetve kártevője nem ismert.

Az izsóp termesztése Az izsóp az ókortól használt gyógy- és fűszernövény, fertőtlenítő hatása a középkorban is ismert volt. •


Család: lamiaceae (ajakosak) •

Drog:

virágzó hajtás és illóolaj •

Hatóanyag:

0,3-1,0% illóolajat, 5-8% cserzőanyagot (rozmarinsavat), flavonoidokat, oleánol- és urzolsa-vat, keserűanyagot (marrubiint) tartalmaz. Illóolajának fő komponense (50%-a) az 1-pi-nokámfén és az alfa-pinén (15%).

67

/forrás: ak.rapina.ee/ 4. 28. ábra: Izsóp (Hyssopus officinalis) •


A népi gyógyászatban az ókortól kezdve légcsőhurut, asztma ellen használták. Keserűanyagtartalma miatt kiváló étvágyjavító is, ez a hatása fűszerként is érvényesül. Zsíros húsételekben fokozza az emésztőnedvek kiválasztását. Főzetét külsőleg, nyálkahártya-, (pl. szájüreg-) gyulladáskor öblögetésre használják, emellett jó gombaölő és izzadásgátló hatású is. Fürdővízillatosításra is felhasználják. •

Életforma:

Évelő (). •

Előfordulás:

Kis-Ázsia és a Földközi-tenger partvidékének kopár, sziklás lejtőin van az őshazája. Innen terjedt el egész Európában. Magyarországon mintegy 50 éve termesztik •


A magok csírázásához 5-6 °C-os talajhőmérséklet szükséges. A növények növekedésének a 20 °C feletti hőmérséklet kedvez, ennél hűvösebb időben virágzása elhúzódik. Jó a fagytűrő képessége. Gyökerei és gyökértörzse a nálunk előforduló teleket károsodás nélkül vészeli át. Szárazságtűrő. Csírázáskor viszonylag nagyobb talajnedvességet igényel, később öntözés nélkül is megél. Kétszeri vágása akkor lehetséges, ha az első kaszálás után csapadékot vagy öntözést kap. 68

Közepes fényigényű. Erős hajtásnövekedés és magas illóolaj-tartalom csak napsütötte táblákon várható. Félárnyékban is megmarad, de így kevesebb és gyengébb minőségű hozamra számíthatunk. Talajban nem válogatós, egyike a legigénytelenebb fűszernövényünknek. Kopár, köves, sekély termőrétegű területek hasznosítására kiválóan alkalmas. Töltésoldalakban, vízfelfogóként erózióvédelemre is használhatjuk. Meszes, könnyen melegedő, középkötött, közepes humusztartalmú talajok kedvezőek számára. Termesztése Vetésváltás: 4-5 évig marad egy helyen. Gabonafélék után következhet. 4-5 évig önmaga után nem termeszthető. Tápanyagellátás: Alacsony tápanyagigényű. Átlagos trágyaadag: N:50 kg/ha (fejtrágyaként), P, K: 60-70 kg/ha A vágások után, esetleg a vegetációs periódus végén az állomány szükség szerint fejtrágyázható. Szárazságtűrő, de öntözni érdemes Talajművelés: Őszi mélyszántást és tavasszal rögmentes magágyat igényel. Vetés: márciusban, sortáv: 50-70 cm, 120-150 mag/fm, vetőmagnorma 3-5 kg/ha, 1-2 cm mélyen. Tőosztás vagy palántázás kisebb területeken jellemző. Betakarítás: Herba: virágzás kezdetétől a fővirágzásig az elfásodott szárak felett, utána a rend a tarlón fonnyasztható. Illóolaj: -fővirágzáskor, járvaszecskázóval. Elsődleges feldolgozás: a mesterséges szárítás történhet szárítópadozaton ( TSZP), utána a drogot bálázzák. Hozam: 6-10 t/ha, 8-15 kg/ha illóolaj (több éves ültetvénynél) Minőség: zöld levél és szárrész, kék virág, 0,4 % illóolaj, vizeskivonat-tartalom 25 % Növényápolás, növényvédelem Gyomirtás: Mechanikai sorközművelést, gyomirtást a tenyészidőszakban többször igényel. Vegyszeres gyomirtása vetés előtt és felülkezeléssel is megoldható (Merkazin, Afalon) Ősszel a Geonter alkalmazható, a megjelenő rezedafajok, illetve az aranka ellen speciális gyomirtószer szükséges (Dachtal). Kórokozók, kártevők elleni védekezés: Kórokozók közül a lisztharmat, állati kártevők közül a tripszek elleni védekezés válhat szükségessé.

A macskagyökér termesztése Leveleinek illata fokozza a macskák nemi vágyát, innen is kapta a macskagyökér elnevezést. 69

•

Rendszertani besorolás:

Valerianaceae család •

Drog:

A növény gyógyhatású része a gyökere és gyöktörzse, amelyet ősszel ásnak. •

Hatóanyag:

0,4-0,6% illóolaj (ketonok, savak, alkoholok) •


Nyugtató, lazító, stresszoldó hatású. Általában teát főznek, tinktúrát, vagy forrázatot, főzetet készítenek belőle. Sok gyógyszerkészítményben is használják (pl. a valeriána), bár gyógynövényként kevesen ismerik. •

Életforma:

Évelő, lágyszárú

A lestyán termesztése A lestyán (Levisticum officinale Koch.) gyakrabban használt magyar nevei: levescsík, magginövény. •


Ernyősök (Apiaceae) családja •

Drog:

Gyöktörzs és gyökérrészek ( Levistici rhisoma et radix) Illóolaj (Aetheroleum levistici) •

Hatóanyag:

Az egész növény tartalmaz illóolajat, de a legértékesebb a gyökérben található (ftalidok, terpineol, eugenol, karvakrol, szeszkviterpének) •


Vizelet-és szélhajtó •

Életforma:

Évelő hemokriptifiton (H) •

Előfordulás:

Ázsiai származású, Dél-Magyarországon termesztik. •


Meleg fekvésű termőhelyeken, mély termőrétegű talajokon termeszthető. Hazánkban elsősorban Békés megyére jellemző a lestyán termesztése. 70

•

Fajta:

Budakalászi

/forrás: talmanlehtopuutarha.fi/ 4.30. ábra Lestyán (Levisticum officinale Koch.) •

Termesztése

Vetésváltás: Kultúráit vetésforgón kívül helyezik, drognyerés céljából 1-2 évig, illóolaj előállítása esetén 3-4 évig tartják fenn. Jó előveteményei a kalászosok és a korán lekerülő kapások is. Ugyanarra a területre legalább négy év után kerülhet vissza. Tápanyagellátás: Nagy tápanyagigényű. Lehetőleg az elővetemény alá juttassunk ki szerves trágyát. Átlagos műtrágyaadag alaptrágyakén: N: 60-70 kg/ha P: 100-120 kg/ha K: 140-150 kg/ha A többéves kultúrákban a N-fejtrágyázást (50-60 kg/ha) a tavaszi hajtásnövekedés megindulása, valamint a zöld részek betakarítása után végezzük el, ősszel talajlazításkor pedig 70-80 kg/ha foszfor- és 60-80 kg/ha kálium-hatóanyagot juttassunk a talajba. Talajelőkészítés: Mélyszántás, majd annak elmunkálása után aprómorzsás, ülepedett magágy készítése.

71

Vetés: Október végén, november elején helybevetéssel. Kényszermegoldásként a márciusi vetés is előfordulhat. Vetésmélység 1,0-1,5 cm, a sortávolság 50-60 cm, a kivetendő magmennyiség pedig 10-12 kg/ha (70-75 db/fm). Betakarítás: Levéldrog előállításakor a kifejlett állapotú tőleveleket a vastag levélnyél felett vágják le kaszálvarakodó géppel, kisebb területen kaszakéssel vagy sarlóval. Növényolaj előállításakor az első évben szeptemberben betakarítják a tőleveleket, a második évben júliusban zöldmagvas állapotban takarítják be a növényt. Gyökérdrog nyerése céljából a gyökereket a lombozat eltávolítása után gyökérkiemelővel vagy kormánylemez nélküli ekével ősszel, szeptember végén, október elején termelik ki. Elsődleges feldolgozás: A leveleket betakarítás után azonnal szárítják 30-40 oC-on. A gyökereket felszedés után tisztítják, mossák, darabolják, majd szárítják. Gyökérolaj-előállítás szakaszos üzemű lepárló berendezésekben történik. A nyersanyag összetömörödése ellen és az illóolaj hatékonyabb feltáródása érdekében a gyökérrétegeket szalmarétegekkel felváltva helyezik a desztilláló berendezésbe. Hozam: Illóolaj-előállításnál a betakarítható friss zöldtömeg az első évben 4-5 t/ha, a második évben 10-12 t/ha, melyből 2-3 kg/ha illetve 8-15 kg/ha illóolaj állítható elő. A harmadik évben már csökken a zöldtömeg és a kinyerhető illóolaj mennyisége is. Levéldrogként a hektáronkénti drogmennyiség 1,5-1,8 t. Gyökérolaj előállításnál a betakarítható friss gyökértömeg 6-8 t/ha, melyből 6-7 kg/ha illóolaj nyerhető ki. A gyökérdrog 1,5-2 t/ha. Minőség: a gyökérdrog illóolajtartalma min. 0,5 %. Növényápolás, növényvédelem: Gyökérdrog előállításakor ajánlatos az első évben megjelenő magszárakat eltávolítani. Gyomirtás: Drognyerés céljából létesített állományokban csak a mechanikai gyomirtás megengedett. Illóolaj-termelés esetén vegyszeres gyomirtási technológia is alkalmazható. Kórokozók elleni védekezés: Betegségei: fuzikládiumos varasodás (Passalora depressa): a szárbaindulás és magérés közötti időszakban jelenik meg, ezen kívül a ramuláriás levélfoltosság (Ramularia schroeteri), illetve a tőrothadás (Rhizoctonia solani) lép fel. Ez utóbbi ellen a elleni védekezés még nem megoldott, idősebb állományokban lép fel.

Kártevők elleni védekezés: Gyakori kártevői a levéltetvek, ellenük levéltetűirtó inszekticidekkel védekezhetünk.

72

Gyógy- és fűszernövények feldolgozása és minősítése A gyógy- és fűszernövény feldolgozás jelentősége A feldolgozás célja, hogy a gyógynövényt droggá, valamilyen gyógyszerformává, tiszta hatóanyaggá, illetve gyógyszerré alakítsa. Azokat a műveleteket, amelyeket általában a gyógynövénytermesztőnek kell elvégeznie termesztőüzemi vagy elsődleges feldolgozásnak nevezzük! A feldolgozás fázisai: a tisztítás, a válogatás, az aprítás, füllesztés, erjesztés, szárítás (természetes, mesterséges), tárolás és csomagolás. Magyarország igen gazdag gyógy- és fűszernövényekben. Ezek feldolgozásával az európai minőségi igényeknek megfelelő termékek állíthatók elő. A növényi eredetű termékekkel kapcsolatos jövőbeli feladatok (Európai követelmény rendszer): •

minőségileg kifogástalan alapanyag felhasználás,

•

GLP követelmények a termékek előállítására,

•

minőségbiztosítás, az ellenőrzés magas színvonala,

•

tényleges biológiai hatás igazolása,

•

toxikológiai vizsgálatok kötelező elvégzése,

•

jól meghatározott javallatok megadása és

•

a mellékhatások (toxikus hatások) pontos leírása.

A növényi drog fogalma A növényi drog kifejezést hármas vonatkozásban definiálhatjuk. •

A felhasznált gyógynövény legtöbb hatóanyagot tartalmazó része, melyet többnyire szárítással tartósítanak

•

A növényi nyersanyagból előállított termék (pl. illóolaj, gyanta, balzsam stb.)

•

A növényi nyersanyagból átalakítással nyert anyag (pl.orvosi szén, kátrány stb.)

A drogok kémiai anyagai A növényekben az ismert fő hatóanyagok mellett sok más anyag is megtalálható, amelyek a szervezetbe jutva úgynevezett „komplex" hatást fejtenek ki, amely a gyógyítás, rosszabb esetben a mérgezés szempontjából nem közömbös. Az ilyen összhatás az izolált, kivont hatóanyagokkal nem érhető el. A növényben található kémiai alkotórészeket az alábbi csoportokra bonthatjuk: •

tartalom anyag: adott drogra jellemző kémiai alkotórészek összessége

•

hatóanyag: a drog (gyógynövény) gyógyhatásáért felelős vegyület (csoport) 73

•

kísérőanyag: a drog tartalomanyagain belül a hatóanyagok hatását elősegítő, de önmagában nem kifejezett élettani hatású anyagcsoport

•

vezetőanyag: a drog beltartalmi minősítésére szolgáló, a drogra jellemző anyag(ok), jelenléte és mennyisége a drog azonosságát (identitását) és minőségét jellemzi.

A drogok hatóanyaga A növények hatásait (gyógyszeres, toxikus) a bennük található hatóanyagok fejtik ki. Gyógynövények esetén a hatóanyag az egészséget fenntartó, kóros folyamatokat megelőző, gátló, illetve gyógyító hatású anyag egyaránt lehet. A növényi hatóanyagok, a növényi drogban található vegyületek, a növény általános anyagcsere folyamatai során alakulnak ki.

A hatóanyag lehet: •

egyetlen, egységes vegyület (pl. rutozid pohánkában)

•

több, hasonló kémiai szerkezetű vegyület (pl. illóolajok és mentol a borsmentában)

•

több, különböző kémiai szerkezetű vegyület (pl. kamillában flavonoidok, illóolajok)

Mérgező növényeknél a hatóanyagok közé sorolható a mérgezést előidéző vegyi anyag. A növényekben található hatóanyagok ismerete (a megfelelő kivonási eljárások alkalmazása mellett) fontos az emberi és állati szervezetekre gyakorolt esetleges káros hatások megelőzése miatt. A növényi mérgek többnyire az úgynevezett másodlagos növényi anyagok, amelyek a növény anyagcseréjében általában nem játszanak szerepet. Egyes mérgek csak a frissen szedett növényekben találhatók és a tárolás, főzés kapcsán elbomlanak, hatásukat vesztik, más esetben viszont a száradás alkalmával enzimatikus folyamatok eredményeként toxikus termékek keletkezhetnek (pl. a magvas növények prunazin, vagy amigdalin glikozidjaiból felszabaduló HCN) A mérgező növényekkel történő intoxikáció legtöbbször az ehető növényekkel való összetévesztés, a gyógynövények, vagy növényi eredetű készítmények helytelen használata, valamint mérgező növényekkel etetett állatok termékeinek fogyasztása révén történik. A mérgező és gyógynövények, valamint hatóanyagaik toxikus, illetve mellékhatásairól, valamint a növényi eredetű mérgezésekről, illetve a növényi termékek által okozott nem kívánatos hatásokról az Országos Kémiai Biztonsági Intézet Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatától kaphatunk információkat.

A hatóanyagok szerepe a növény életében •

Kémiai rezisztencia- vagy toleranciafaktorok A növények ellenállóképessége a kórokozó mikroorganizmusokkal (vírusok, baktériumok, gombák) és kártevő állatokkal (főleg rovarokkal) szemben nagyrészt ilyen speciális anyagok (vegyületek) jelenlétének köszönhető. 74

•

Antioxidáns és a szabadgyök (szuperoxid, peroxil, hidroxil) hatástalanító tulajdonság. Különféle szerkezetű vegyületek és hatócsoportok lehetnek ilyenek. A növényekben található szervetlen elemek könnyen képezhetnek komplexeket a hatócsoportokkal, makromolekulákká polimerizálódnak vagy vegyes étereket és észtereket képeznek egymással bonyolult szerkezetű "konjugátumokat" alkotva.

•

A fotoszintetikus elektrontranszportban betöltött szerep A kloroplasztisz tilakoidmembránjában teljesen általános az aszkorbát (hidrofil antioxidáns, "C-vitamin") és a tokoferolok (lipofil antioxidáns, "E-vitamin"), és a citoprotektív tulajdonságú és fényenergiát továbbító karotinoidok előfordulása.

•

Szuperoxid- és hidroxilszabadgyököket hatástalanító aktivitás Többnyire a sárga színű flavonoidok. A flavonoidok változatossága jelentős mértékű, a növényélettani szerepük azonban sok vonatkozásban hasonló. Néhány példa:

1. Citoprotektív (sejtvédő): a káros UV-B sugárzás hatására a flavonoidok bioszintézise nem csökken, hanem fokozódik. Különösen a bőrszövet legkülső sejtsorában koncentrálódik, elnyeli a kloroplasztiszt károsító UV-sugárzást, hatástalanítja többek között a képződő szuperoxidés egyéb szabadgyököt. 2. Viráglevelek, terméshéjak, maghéjak színét határozzák meg: a flavonoidok többsége sárga, azonban az ide tartozó antocianin-pigmentek kék, ibolya vagy piros színűek (pH-tól függően). Védelmi szerepükön kívül vonzzák a különböző hullámhosszúságú fényre érzékeny rovarokat, ezáltal elősegítik a beporzást és termékenyülést. 3. Stressztényező: különösen a sóképző és fémkelátokat alkotó antocianinok nagyobb mennyiségben növelik a sejtek vízmegtartó sajátosságát, ezzel csökkentik a vízpotenciált (értéke negatívabb lesz). A következmény: a növény szárazságtűrő képessége nő. 4. Rezisztencia- vagy toleranciafaktor: közülük sok antivirális, antibakteriális, antimikotikus vagy allelopátiás hatású. A héjképletekben, rügypikkelyekben különösen sok flavonoid található. A méhszurok fő anyagai hasonlóak a nyárfarügyéhez, hiszen a háziméhek nálunk elsősorban a nyárfarügy ragadós pikkelyleveleiről gyűjtik a mikroorganizmusokat gátló propoliszt. A "bebalzsamozott", idegen rovartetem így nem fertőzi be a kaptárt. 5. Szignáltényező: sejtmembrán szinten szabályozzák a nitrogén-fixáló baktériumok (pl. Rhizobium) és a gyökérkapcsolt (mikorrhizás) gombák gazdanövényhez való kötődését.

A hatóanyagok szerepe a fogyasztó szervezetek életében REPELLENS vagy ATTRAKTÁNS HATÁS Az illó (többnyire "illatos") monoterpének egy része bizonyos rovarokat elriaszt, azaz repellens (pl. régi népi megfigyelés, hogy a levendula vagy a bazsalikom ruha közé téve elriasztja a molyokat a szekrényből), más rovarfajokat csalogat, vagyisattraktáns, s ezáltal elősegíti a beporzást és a megtermékenyülést a virágban (szelektív védekezés, szelektív beporzás!). Az alkilaminok inkább "szagos" illó vegyületek, főleg bizonyos légyfajokat és bogarakat csalogatnak. Sok trópusi növény virágja (nálunk a kontyvirág ilyen) nekünk kellemetlen szagú, míg a virágporból és nektárból belakmározó rovarok számára csábító illatözön. 75

A keserű ízű szeszkviterpén-laktonok sok növényt távoltartanak a rágcsáló állatoktól, de pl. az éti csiga ügyet sem vet a legtöbb keserű anyagra. A szag és íz gyakran kémiailag ugyanarra az anyagra (vegyületekre) vezethető vissza.

A drogok nevezéktana A drogok elnevezése kettős, mivel minden országban az ország hivatalos nyelvén, ill. a világon mindenütt egységesen használt latin nyelven történik. A szakkereskedelemben a drogok nemzetközi nevét latinul adjuk meg. A magyar elnevezésben a hivatalos növényelnevezések az irányadók. Latin nyelvhasználat: Brüsszelben 1929-ben tartották a II. nemzetközi gyógyszerészeti konferenciát, ahol határozatot hoztak a drogok kettős latin elnevezésének szabályairól (1. Táblázat). Ezek a következők: •

Az első név a drog anyanövényének (vagy állatnak) a nemzetség részéből vagy a fajnévből, esetleg mindkettőből (vagy egy egészen más névből) származik, és egyes szám birtokos esetben áll.

•

A második név a használt növényi rész neve egyes szám alanyesetben és esetleg harmadik szóként szerepelhet egy jelző, amely meghatározza a drog származását, alakját, utalhat a feldolgozásra stb.

•

1. Táblázat A drogok latin elnevezése

A növényi drogok csoportosítási szempontjai: A gyógynövényekben található kémiai anyagokat többféle szempont szerint csoportosíthatjuk: •

alfabetikus sorrend (latin, magyar elnevezések)

•

taxonómiai csoportosítás (törzs, osztály, rend, család, faj)

•

morfológiai csoportosítás (gyökérdrogok, levéldrogok stb.)

•

hatáserősség szerinti csoportosítás (forte, mite)

•

farmakológiai és terápiás hatásuk szerinti csoportosítás (emésztést elősegítő, görcsoldó, epehajtó stb.) 76

•

a hatóanyagok kémiai szerkezete és biogenetikai rendszere szerinti csoportosítás

A drogok morfológiai csoportosítása A drogok a gyógynövény különböző növényi részei lehetnek. A drogok forgalmazása során a kettős latin elnevezést használják. A drogkereskedelemben leggyakrabban használt morfológiai szakkifejezéseket a 2. Táblázat tartalmazza. 2. Táblázat A drogok gyakori morfológiai megnevezése Latin név

Magyar név

Latin név

Magyar név

anthodium, -i

virágzat

herba, -ae

fű, herba

bacca, -ae

bogyó

lignum, -i

faanyag, farész

bulbus, -i

hagyma

pericarpium, -ii

terméshéj

caput, -itis

fej

petalum, -a

szirom

capsula, -ae

tok, termés

radix, -icis

gyökér

cortex, -itis

kéreg

rhizoma, -ae

gyökértörzs

flos, -ris

virág

semen, -inis

mag

folium, -ii

levél

stigma, -ae

bibe

fructus, -us

gyümölcs

stolo, -onis

gyökérhajtás, szár

gemma, -ae

rügy

strobulus, -i

toboz

granum, -i

magszem

tuber, -ecis

gumó

A drogok biogenetikai rendszere Ez a rendszerezés a természetes anyagokat az univerzális anyagcsere fő útjai és az ezekhez kapcsolódó speciális anyagcsereutak alapján csoportosítja (3. Táblázat). 3. Táblázat A biogenetikai anyagrendszer

77

A biogenetikai rendszer szerinti hatóanyag osztályok: Szénhidrátok(szacharidok): cukorszerű vagy cukor származékok •

egyszerű cukrok (monoszacharidok, glükóz,fruktóz) cukoralkoholok

•

oligoszacharidok (di-, tri-)

•

poliszacharidok o

homo (csak azonos cukrok): keményítő (glükóz), inulin (fuktóz), dextrinek (keményítő részleges lebontása),

o

hetero (különböző cukrok, anyagok): nyálkák, alginsavak, mézgák

glikozidok: •

nem cukorvegyület (aglikon)+egy v.több azonos különböző cukormolekula

•

aglikon alapján történő csoportosítás: 78

o

egyszerű fenolos glikozidok (szalicin, polulin stb.)

o

cianogén glikozidok (linamarin)

o

antraglikozidok (hashajtó hatású speciális glikozidok pl.rebarbara stb.)

o

szívre ható glikozidok (Digitalis stb. fajok vegyületei)

o

iridoid glikozidok (monoterpén glikozidok keserű anyagok)

o

kéntartalmú glikozidok (mustár, torma stb. hatóanyagai)

flavonoidok : (görcsoldó, gyulladásőcsökkentő, májvédő hatással pl: körömvirág) •

flavonoid,

•

izoflavonoid,

•

neoflavonoid

kumarinok: (pl. fahéjsav, furokumarinok, pirénokumarinok stb.) Ezenkívül lehetnek még szaponinok, cserzőanyagok, (összehúzó hatásuk a bőrön valamint a nyálkahártyákon érvényesül, ezért gyulladások, izzadás ellen használatosak. pl: rosmarinus) illóolajok, alkaloidok.

A gyógynövények feldolgozása A frissen betakarított nyers növényi részek magas nedvességtartalmuk miatt tárolásra nem alkalmasak, ezért azokat valamilyen módon konzerválni kell. A feldolgozás módját, technológiáját a drog további felhasználásának megfelelően kell megválasztani. Ez alapján a gyógyszerkönyvi és szabvány előírásoknak vagy az ipari céloknak (gyógyszer-, élelmiszer-, szesz-, kozmetikai ipar) megfelelő minőség elérésére törekszünk. A növényekben található enzimek működését legkönnyebben a nedvességtartalom csökkentésével függeszthetjük fel ezért elsődleges feladat a növényi részek (drogok) szárítása és egyben tartósítása. A szárítás folyamán a legfontosabb a gyorsaság. Minél gyorsabban sikerül megszárítani a nyersanyagot, annál rövidebb ideig rombolhatnak az említett enzimek, annál jobb minőségű lesz a drog. A megfelelően szárított drog megőrzi hatóanyagának jelentős részét, amit így előnyösebben lehet kivonni, mint a friss növény részekből.

A gyógynövények feldolgozását két szakaszra kell bontanunk: 1. Elsődleges vagy primer feldolgozás: az előírtaknak megfelelő drog előállítása. Ide soroljuk a gyűjtést vagy betakarítást, tisztítást, szárítást, minősítést, illóolaj-lepárlást, stb. 79

2. Másodlagos vagy szekunder feldolgozás: a növényi drogból további feldolgozással valamilyen forgalmazásra kész termék előállítása. Az elsődleges feldolgozást úgy kell előkészíteni, hogy a gyógynövények hatóanyagait megőrízzük vagy értéküket tovább növeljük:

Elsődleges feldolgozás Elsődleges feldolgozás alatt a betakarítást követő első tartósítási műveleteket értjük.

A primer feldolgozás általános szempontjai, a gyógynövények értékmegőrzésének és értéknövelésének feltételei: 1. A betakarítás optimális időpontjának megválasztása A betakarítást illetve a gyűjtést a megfelelő technikai/technológiai érettség fázisában kell elvégezni. A technológiai érettség gyógynövények esetében ritkán, esetleg termésdrogok esetében egyezik meg a biológiai érettséggel. Biológiai érettség: amikor a növény csíraképes magot hoz. Technológiai érettség: amikor a növény a legtöbb hatóanyagot tartalmazza. A legértékesebb drogot a legtöbb hatóanyagot tartalmazó növényi részekből nyerhetjük. A hatóanyag-felhalmozódás maximuma általában virágzás körül, földbeli részeknél a tenyészidőszak végén van.

2. A betakarítás, ill. gyűjtés módjának megválasztása Lehetőleg csak értékes növényi részeket takarítsunk be. A felesleges gyom, tőcsonk, ág stb. betakarítása minőségromlást és többletköltséget jelent.

3. Az alapanyag kíméletes és gyors beszállítása Nyers és száraz alapanyagot különböztetünk meg. Fontos, hogy a nedvdús nyersanyag rövid időn belül (3-5 óra) fedett, betonpadozatú helyiségben kerüljön elterítésre vékony rétegben. A nagy nedvességtartalom miatt - éhező anyagcserefolyamatok, káros biológiai folyamatok (baktériumtevékenység, élesztő- és enzimes átalakulás, autooxidáció, nem enzimes barnulás, penészedés) - az anyagcseretermékek átalakulnak, a hatóanyagok tönkremennek, a külső tulajdonságok romlanak. Az egyes növényi részeknél igen rövid - általában 3-5 órás- szállíthatósági időtartam megköveteli a betakarítás, a szállítás és a feldolgozás pontos ütemezését. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kb. kétszeres mennyiségű nyersanyag szállítható be, mint a szárítókapacitás. Ha szükséges, akkor kb. 8 óránként át kell forgatni a kiterített anyagot. Vannak olyan gyógynövények, amelyek a szállításra különösen érzékenyek, pl. a citromfű, kamilla, útifű, virágok, nagyméretű levélféleségek.

80

4. A beszállított alapanyag minősítése A nyers árut is minősíteni kell, hiszen az eltérő minőségű alapanyagokat a feldolgozás során elkülönítetten kell kezelni. Az alapanyag minősítési szempontjai: •

fajazonosság,

•

egészséges és ép részek aránya,

•

jellemző szín, szag,

•

idegen anyagok mennyisége

•

mérgező növényi szennyezők mennyisége

5. Feldolgozás előtti tárolás Tárolás során el kell különíteni : •

a mérgező, nem mérgező drogokat

•

az erős illatú nyersanyagokat,

•

a különböző növényi részeket (virág, levél, herba, gyökér stb.)

•

azonos fajú/fajtájú alapanyagoknál az eltérő minőségű drogokat

6. Előkészítő műveletek szárítás előtt: A minőség megőrzése és a hatékonyság növelése érdekében szárítás, lepárlás vagy más feldolgozás előtt az alapanyagot előkészítjük, a fölös részeket eltávolítjuk •

tisztítás A fölösleges és káros anyagok eltávolítása, idegen növények és növényi részek, föld, homok, felesleges mellékgyökerek o

kézzel,

o

rostával,

o

mosással, pl. macskagyökér, orvosi angyalgyökér,

o

hámozással, pl. fehér szappangyökér

•

aprítás (pl. vastagabb gyökereket) Aprítás: a nehezen száradó növényi részek szárításra való előkészítése. Lehet szeletelés vagy kockázás.

•

Fosztás Fosztás: a frissen vágott leveles szártól szárítás előtt el kell választani a leveleket. Ritkán alkalmazzák, mivel igen lassú és kézimunka-igényes művelet.

•

Morzsolás Szárítás után a szárról a levelek eltávolítása (pl. majoranna). 81

•

erjesztés, pl. Camelia, Vanilla (külföldi nyersanyagokat a helyszínen)

•

füllesztés pl. dohány fermentálás

A füllesztés és erjesztés a hazai gyógynövény feldolgozásban kevésbé alkalmazott művelet.

Szárítás A levelek, hajtások és virágok víztartalma elérheti a 90%-ot, a szárazfalú termések és magvak esetében 15% fölötti, hosszabb idejű tárolásra azonban csak 10-12 % nedvességtartalom mellett alkalmasak. A szárítás a legtöbb drog előállításánál nélkülözhetetlen munkafolyamat. A gyógynövények egyik közös ismérve, hogy frissen általában nem fogyaszthatók. A szárítás során fellépő fizikai, kémiai, biokémiai változások hatását a hatóanyag tartalomra figyelembe kell venni, és tudatosan be kell avatkoznunk a hatóanyag képződés ill. megőrzés érdekében. Definíció: A szárítás az a műszaki folyamat, melynek során a nedvességtartalmat a tárolhatóság (eltarthatóság) szintjére csökkentjük valamely technikai berendezés ellenőrzött alkalmazásával.

A nedvességtartalom csoportosítása A szárítandó növényi rész nedvességtartalma technikai szempontból több csoportba sorolható: •

kémiailag kötött víz A növényben igen erősen kötődik, szárítással nem távolítható el.

•

fizikokémiailag kötött víz

•

o

adszorpciósan kötött víz - szárítással nem távolítható el

o

ozmotikus nedvesség - szárítással eltávolítható

mechanikailag kötött víz A makrokapillárisokban és a felületen található.

A szárítás során az ozmotikus nedvesség és a mechanikailag kötött víz távozik a növényből.

A víz eltávozásának iránya és sebessége A víz eltávozásának irányát és sebességét az alábbi tényezők befolyásolják: •

Vízpárakoncentráció (koncentráció-gradiens) A nedvesség mindig a vízben gazdagabb helyről a szárazabb felé mozog.

•

Hőmérséklet különbség (hőmérséklet-gradiens) A vízmolekulák hőmozgása miatt a nedvesség a magasabb hőmérsékletről a hűvösebb irányába mozog.

A szárítás lényegében egy időben történő anyag- és hőátadási művelet, mivel a szárítólevegő hőt ad át a növénynek, amelynek a hatására a vízmolekulák hőmozgása nő, így kilép a folyadékból. Ez a folyamat a párolgás vagy gőzölgés.

82

1. ábra Elvi szárítási görbe (Hornok, 1990) Az első szakaszban állandó száradási sebességgel a mechanikailag kötött víz és az ozmotikus víz egy része távozik (1. ábra). A második szakaszban csökkenő száradási sebességgel, lassabban párolog az ozmotikus nedvesség maradéka. A vízelvonás mennyiségének felső határát a levegő telítettségi állapota határozza meg. A kívánt nedvességtartalmon túli vízelvonás sem minőségi, sem gazdaságossági szempontból nem indokolt. A szárítási folyamat végén az anyagban kialakul a visszamaradó nedvességtartalom egyensúlya.

A szárítólevegő hőmérséklete Függ a gyógynövények hatóanyagainak hőérzékenységétől és a nedvességvándorlás sebességétől. Minél melegebb a levegő, annál gyorsabb a száradás, azonban a hőmérséklet megválasztásakor ügyelnünk kell arra, hogy a túl meleg, nagy áramlási sebességű levegő miatt a száradási sebesség túl nagy lehet, ezért a külső részekbe áramló vízmozgás hatására a növény felületén kéreg alakul ki, amit a kapillárisok záródása okoz. Ez megakadályozza a további száradást. Ahhoz, hogy a vízelvonást folytathassuk emelni kell a hőmérsékletet. Ez minőségromláshoz, a drog felületi pörkölődéséhez vezethet. A drogok jelentős részét közvetlenül (teakeverékek, fűszerek, stb. formájában) használjuk, ezért a hatóanyagokon kívül a külső tulajdonságokat (szín, illat) is óvni kell. Gazdaságossági szempontból a minél rövidebb szárítás a kedvező, ezért azt a legnagyobb hőmérsékletet kell használni, amelynél a gyógynövény még nem károsodik. A szárítólevegő hőmérséklete: •

illóolajtartalmú növények: max. 40-50 °C

•

alkaloidok: 60-70 °C 83

Kevésbé érzékeny fajoknál (Datura, lehetséges.

Vinca, Solanum) forró levegős szárítás is

•

glikozidtartalmú növények: 50-60 °C

•

vitamintartalmú növények: max. 80 °C

Ennél magasabb hőmérsékleten a zöld színtestek bomlanak, a klorofill barnul. 10-14% nedvességtartalomra kell szárítani. Ügyelni kell arra, hogy nem megfelelő tárolás esetén visszanedvesedés következhet be. A szárítás fizikai tényezői: •

A szárító levegő hőmérséklete: előnyös, ha minél alacsonyabb, általában nem több 60 °C-nál. A szárítás elején magasabb hőmérsékletet tartanak, a végén pedig hosszabb ideig alacsonyabbat.

•

A szárító levegő nedvességtartalma : minél szárazabb a levegő, annál több nedvességet tud felvenni.

•

A szárító levegő áramlási sebessége és iránya (lehet egyirányú vagy ellenáramú) A hazai berendezéseinkben 100-200 m/perc az áramlási sebesség.. Az áramlás egyirányú, ha a friss levegő a nyersanyaggal érintkezik először, a fáradt levegő pedig a száraz termékkel, ellenirányú, ha a friss levegő a száraz anyaggal érintkezik először. Ez utóbbi a gyorsabb, de jóval veszélyesebb, mivel könnyebben megpörkölődhet a drog.

•

A szárítás időtartama: a szárítandó anyag minősége, a felhasznált levegő hőmérséklete és nedvességtartalma határozza meg.

•

A szárítás gazdaságossága

A szárítás hatásfoka megmutatja, hogy az elméletileg hasznosuló hőmennyiség hány százaléka a valóban felhasznált hőnek.

Szárítási módok A szárítás folyamata alatt a beltartalom minél teljesebb megőrzésére kell törekedni. Attól függően, hogy a szárítás során a Nap energiáját hasznosítjuk, vagy valamilyen szárítóberendezést alkalmazunk, természetes és mesterséges szárításról beszélhetünk. Szárítási módok: •

Természetes szárítás (A nap energiáját hasznosítja a nedvesség elpárologtatására).

•

Mesterséges szárítás (hőenergia és művi légmozgás segítségével történik)

• o

hideg levegős szárítás (15-25 °C)

o

meleg levegős szárítás (30-80 °C)

o

forró levegős szárítás (200-1000 °C)

A természetes szárítás: 84

A Nap energiáját felhasználó, külön energiafelhasználással nem járó, hagyományos szárítási mód. Hátránya, hogy kiszolgáltatott az időjárásnak, fedett tárolóhelyek (padlásterek, szárítópajták) megléte esetén is nagy helyigényű. Ezt mérsékelni lehet felfűzéssel, illetve szárítókeretek alkalmazásával lehet. A nem egyenletes száradás és az időjárás okozta visszanedvesedés minőségcsökkenést okozhat. A természetes szárításnál a nap energiáját használjuk a víz elpárologtatására, a szél energiáját pedig a vízgőz eltávolítására. Történhet napon ( csak egyes drogok esetében) vagy árnyékban (legtöbbször ). Tűző napon történő szárítás: gyökereket, kérgeket, fehér és sárga virágokat szárítunk így. (pl. közönséges bojtorjángyökér, mely kiválóan alkalmas reumás panaszok, köszvény, légúti hurut kezelésére.) Árnyékban szárítás: padláson, csűrökben vagy a szabadban. A zöld vagy egyéb színes föld feletti részek, vagy illóolaj tartalmú drogok szárítása történik. (pl.: nagy csalán, melyet szellős, árnyékos helyen, vékony rétegben szárítsunk, így semlegesítjük a csaláncsípésért felelős anyagot.) Tűz feletti szárítás: a kereskedelmi forgalmazásra termelők speciális berendezéseket használnak, de saját gyűjtésű, kisebb mennyiségű drog szárítására megteszi egy konyhai sütő is. A gyógynövényeket egy tiszta sütőlapra helyezzük majd azt a 35 fokra felmelegített sütőbe tesszük (pl. igazi édesgyökér, mezei kakukkfű).

Előnyei: olcsó, külön hőenergiát nem igényel Hátrányai: függ az időjárástól, hosszú szárítási idő (hetek), nagy helyigény, nagyobb a szennyeződés, károsodás lehetősége. Gyógynövénytermesztésben igazán jó minőségű termék előállítására nem alkalmas.

Mesterséges szárítás: Alapvetően három fajtáját különböztetjük meg, a szárításhoz használt levegő hőmérséklete szerint: Hideg levegős szárítás: A levegő hőmérséklete 15-25 °C, Átmenetet képez a természetes és a mesterséges szárítás között. A párolgásból származó nedvességet ventillátorokkal keltett légáramlat segítségével távolítják el a rendszerből. A ventillátor csak száraz, meleg időben működtethető (a levegő relatív nedvességtartalma 50 % alatti). Szárítási idő: 8-12 nap Gyógynövényeknél nem gazdaságos, csak nagyon érzékeny alapanyagoknál használjuk, mivel hatóanyag veszteség, színromlás következhet be. Kedvezőbb, ha a kazal pajtákban van. Hátránya a hosszú száradási idő (10-12 óra) és a nagy helyigény.

Meleg levegős szárítás: 85

A leggyakrabban alkalmazott eljárás. A szárítandó növényt a melegített levegő áramlását biztosító zárt rendszerbe rakjuk, amelyben mind az anyag, mind a levegő mozog. (Az ellenáramú szárítás gazdaságosabb). A folyamat során a szárítási tényezők szabályozhatók, ezért jobb termékminőséget érhetünk el. Szárítási idő: •

virágoknál 4-6 óra,

•

levélnél 5-7 óra,

•

herba esetében 6-8 óra,

•

gyökér és kéreg esetén 8-12 óra

A szárítólevegő hőmérséklete 30-80 °C, Használható a TSZP-szárító, szekrény rendszerű szárító, alagút-szárító, szalagos szárító, stb.

Forró levegős szárítás: Főként gyógyszeripari drogok (maszlag, csucsor, gyűszűvirág, meténg) esetében használják. A szárítólevegő hőmérséklete 200-1000 °C között változik. A nyersanyag csak 2-5 percig tartózkodik a szárítótérben, de csak 60-70 °C-ig melegszik fel. Előnye: •

nagy teljesítmény (1,5-2,5 t száraz drog/óra)

•

jó fajlagos hőfelhasználás

Hátránya: •

50-100 °C-onként szabályozható ezért csak helyes nyersanyag adagolás esetén teljes a szárítás.

•

A szárítandó nyersanyag heterogenitása az egyenletes minőségű termék előállítását megakadályozhatja.

•

A füstgáz szennyezi a drogot.

Erre a célra elsősorban a mezőgazdasági üzemekben megtalálható különféle olajtüzelésű, forgódobos gyorsszárítókat alkalmazzák.

Szárítóberendezések Terményszárító és szellőztető padozat (TSZP) Átmenet a hideg és meleg levegős szárítás között, aktív szellőztetéses eljárás. Hatóanyagveszteség nélküli szárítást tesz lehetővé. A gyári berendezés rakfelülete 300 m2 a gyógynövények szárítására módosított formája a sűrű csatornás terményszárító padozat (50-160 m2). 86

Mag, virág, levél, herba, gyökér egyaránt szárítható ezzel a berendezéssel. A berendezés kapacitásának teljes körű kihasználása érdekében egyéb termések, magvak szárítására (rizs, kukorica, búza is) is jól kihasználható. A berendezésben nagyteljesítményű ventillátor áramoltat alacsony relatív páratartalmú levegőt (20-30 ezer m3/óra) magas nyomással egy csatornarendszeren keresztül az anyaghalmazba. 50 % relatív páratartalom felett kell a közbeiktatható termogenerátort vagy hőlégfúvót bekapcsolni, és ebben az esetben a berendezés meleg levegővel működik, míg ennél alacsonyabb páratartalom mellett hideglevegős szárítónak tekinthető. Szárítási idő 4-8 nap. A 2. ábra a berendezés alaprajzát mutatja. A gyógynövényeket a padozatokon terítik szét. A terítési vastagság a növény méretétől függ: •

gyökerek: 40-50 cm

•

magok: 20-30 cm

•

virágok: 30-40 cm

•

levelek: 40-60 cm

•

herbák: 50-100 cm

•

kamilla→40-50 cm

•

izsóp, tárkony→120-150 cm

Színekbe, raktárakba, tárolóhelyekre telepíthető, elemekből összerakható berendezés. Előnye, hogy könnyen mozgatható, felállítható (4 fő 3-4 óra alatt üzemkészre összeállíthatja), így a betakarítás után a szállítási idő és költség a berendezés termőterülethez közel telepítésével jelentősen lecsökkenthető.

87

2. ábra TSZP-II. szárító (alaprajz) (Hornok,1990)

Alagút szárító Elavult, nagyon munkaigényes technológia. 10-16 m hosszú vízszintes alagút, amelybe kocsikon tolják be a nyersanyagot. Minden kocsiban 40-40 db, 2 m2 felületű szárítókeret található. Oldalirányból meleg levegő áramlik, a melegítő kaloriferek az alagút bejárata felett helyezkednek el és szívóventillátorok biztosítják a levegő vízszintes mozgását. Egyen-vagy ellenáramú levegőáramlás egyaránt lehetséges (Gyógynövényszárításnál szinte kizárólag ellenáramú szárítókat használnak, mivel egyenáramnál egyes anyagoknál zárókéreg alakulhat ki a folyamat kezdetén, ami minőségromlást okoz.) Előnye: •

azonos száradási minőség tartós üzemben

•

a munkaerő egyenletes igénybevétele 88

•

egyenletes fűtési állapot

•

a folyamat könnyen automatizálható

•

könnyű megvalósítani az ellenáramot

Hátrány: •

a mozgatási egységben megmarad az egyenetlenség

•

csak nagy tömegnél kifizetődő a létrehozása

•

a mozgatási egység száradási folyamatának

ellenőrzése nehézkes

Dehydro szárító Két vagy három zárt szekrényből áll, amibe egyszerre tornyonként 32-36 m2 felületű szárító keret helyezhető el. A keretek függőleges irányban automatikusan mozognak a berendezésben. A levegő mozgatása szívóventillátorral történik., egyen- vagy ellenáramú rendszerben.

Schilde szárító Hasonló elven működik mint a Dehydro szárító. Gépenként 10 db 2x3m-es tálcát helyeznek el, ezeket a szárítás folyamán meghatározott sorrendben cserélik. A berendezés 3 m x 3 m x 5 m nagyságú. Elő- és utószárító rész különíthető el (3. ábra). A levegőt melegítő kaloriferek a szárítószekrény alsó és középső részén vannak elhelyezve. A tálcák mögött hőkicserélő rendszer (radiátorkötegek) találhatók, és központi gázkazán látja el gőzzel, a lehűlt gőzt pedig a kazán táplálására visszavezetik. A gép fölött fúvó-szívó ventillátor van. A berendezésben 1,8 m x 3 m-es tálcák találhatók, amelyre 5-8 cm vastagságban kell a növényt teríteni. Az alsó tálcákat liftrendszer mozgatja. Előnye: •

kis helyigény

•

gazdaságos (ismételt légfelhasználás)

•

3-5 t nyersáru/24 óra

•

kis mennyiségű anyagokat is hatékonyan szárít

•

a száradás előrehaladását egyszerűen és bármikor lehet ellenőrízni

Hátrány: •

leveles hajtások szárítására nem jó

•

élőmunkaigényes (a tálcákat mozgatni kell, az

89

előszárítóból átrakni az utószárítóba)

• •

3. ábra Schilde-Favorit szárító (Hornok, 1990) Folyamatos üzemű szárítóberendezések Imperial és Binder típusú, 3-5 szalagos szárítók

Modern, folyamatos üzemű berendezések. Komló szárítására 3 szalagos szárítók (CER SH-200, BINDER TH-200, TH-400), gyógynövények szárítására: 5 szalagos szárítók találhatók. 4 m magas, 8-10 m hosszú, 1,5-2 m széles vasszekrények, amelyekben az egymás alatt elhelyezett 5 szalag felülről lefelé haladva ejti le az anyagot. A száraz termék legalul távozik a rendszerből (4. ábra). A felhordószalagra terítéshez 2-4 dolgozó szükséges. A szárítás ideje a szalag sebességének változtatásával szabályozható.

90

4. ábra Szalagszárító oldalnézetű vázlata

Az Imperiál 5 szalagos szárító, de jó minőségű fehér áru előállítására nem alkalmas, mivel az áru megpörkölődhet leállításkor és az apró anyagrészek fennakadásakor. A Binder szárító a legkorszerűbb Vezérlési lehetőségek: •

a terítési rétegvastagság változtatása

•

a szalagsebesség növelése

•

a légsebesség növelése

•

a hőmérséklet emelése

•

a légcirkuláció változtatása

Előny: •

folyamatos üzemelés

•

a szárítás tényezői jól szabályozhatók

•

csekély élőmunkaigény

•

8-14 t nyersáru/24 óra

Hátrány: •

nagy beruházási költség 91

•

nagy fajlagos energiaigény a kettős

hőátadás miatt (6000-7000 kJ

Forgódobos gyorsszárítók (LKB-FE, MGF-U, TGSZ-06) 200-1000 °C-on, 2-5 percig szárítanak. A legelterjedtebb mezőgazdasági szárítási módok közé tartozik, főleg szálas takarmányok tartósítására használt. Csak ipari feldolgozásra szánt termék állítható elő a felhasználásukkal (orvosi csucsor, indián maszlag, aprómeténg), mert a szárítandó növény a füstgáz és a levegő elegyével közvetlenül érintkezik. Nagy teljesítményű (1,8-2 t száraz drog/óra). Előnye, hogy a termékegységre jutó energiaigény kicsi (4000 kJ).

Egyéb ipari szárítási módok: •

dielektromos,

•

sugárzásos,

•

fagyasztásos,

•

fluidizációs,

•

porlasztásos szárítás.

Jellemzőik, hogy nem kíméletesek és magas költségűek, ezért gyógynövényeknél nem alkalmazzák őket.

A szárítás hatásai A száradás általában szemmel látható változásokkal is jár. Alak, szín és konzisztenciaváltozás A száradó növényi részek összezsugorodnak, ráncolódnak, keményednek. Gyakran a drogok színe is megváltozik, ami többnyire színmélyülést (barnulás, vörösödés) jelent. Egyes esetekben a száradás szag és ízbeli változással is együtt járhat. Tömegcsökkenés Beszáradási arány: azt mutatja,hogy hány kg nyersáru kell 1 kg száraz drogmennyiséghez. Ez az érték a nyersáru nedvességtartalmával arányos. 1 kg száraz droghoz általában a következő friss nyersanyag-mennyiségekre van szükség: •

virág: 6-7 kg

•

levél vagy herba: 5-6 kg

•

termés (és álbogyó, tobozbogyó), gyökér, kéreg: 2-3 kg

•

mag: 1,2 kg-tól (pl. mustár, csipkebogyó) 2 kg-ig (pl. kömény, ánizs, édeskömény) 92

Hatóanyagváltozás •

mennyiségi

•

minőségi

Jó technológia alkalmazása esetén jelentéktelen a hatóanyag változás. Egyes hatóanyagok esetében a növényben lévő prekurzorokból (előanyagokból) a feldolgozás során alakul ki a végső összetétel. Pl.: A gyűszűvirágnál szárítás hatására a primer szívglikozidok mennyisége nő. A friss kutyabengekéreg hánytató fehérjéje szárítás hatására lebomlik és szárazon hashajtó hatású. Az Atropa belladonna (nadragulya) frissen hyoscyamin alkaloidot tartalmaz, amely a szárítás során atropinná alakul.

Szárítás utáni műveletek Őrlés Szárítás után szükség lehet a drogok aprítására, őrlésére, a virágrészek, levelek lemorzsolására a szárról. Tárolás Csak jól szellőző, száraz helyiségek alkalmasak tárolásra. A tárolás során három dologra kell különösen ügyelnünk. Minél kevesebb fény érje az elkészített drogokat, oxigénnel a lehető legkevesebbet érintkezzenek és tartsuk távol tőlük a nedvességet. Legjobb, ha gyógynövényeinket átlátszatlan üveg vagy kerámia tégelyekben, edényekben tároljuk. A raktározó helyiséget állandóan tisztán kell tartani, időnként fertőtleníteni kell. Meg kell akadályozni a kártevők bejutását és elszaporodását ( rovarok, rágcsálók ). Csomagolás A drog jellegétől, mennyiségétől, a szállítás módjától, távolságától, a vevő kívánságától függően különféle módok léteznek a drogok csomagolására. A különböző drogok feldolgozás után a sérülékenységük mértékének figyelembevételével tárolhatóak. A kevésbé sérülékenyeket bálázva tárolhatják. Ez lehet préselt, vagy a nem préselhető drogoknál bálazsákos (gyökerek, kérgek). Papír vagy műanyag zsákokba tárolhatóak az erősen nedvszívó drogok (virágzat, csipkebogyó). Nyomásra érzékeny anyagokat fa-, vagy kartondobozban kell tárolni (kamilla virág). Csak kitisztított illetve válogatott anyagot szabad csomagolni. A növényi drogok csomagolásakor be kell tartanunk néhány, a jelölésre és csomagolásra vonatkozó előírást. Minden csomagolási egységet legalább 100 x 60 mm-es címkével kell ellátni. A címkének az alábbi feltételeknek kell megfelelni: Szöveg: •

drog neve idegen nyelven (német/angol stb.)

•

drog neve latinul

•

bruttó súly kg

•

vevő nyilvántartási száma

•

szöveg írása sablonnal 93

•

függő címke (kartondobozra ragasztott megengedett)

•

tilos a címkét fűzőgéppel rögzíteni

Csomagolható mennyiség: Drogok (virág, levél, herba, gyökér) esetén: •

zsák max. 25 kg

•

karton max. 25 kg

•

bála max. 50 kg

Magok:zsák 25 kg Csomagolás előtt az árut egalizálni kell, minden csomagolási egységbe azonos mennyiségű áru legyen.

Az illóolajok jellemzői Az illóolajok különböző mono- szeszkvi- és diterpének, valamint ezek oxigéntartalmú származékainak (alkoholok, aldehidek és ketonok) elegyei. Szobahőmérsékleten általában folyékonyak, intenzíven párolognak, jellegzetes (általában kellemes) aromás illatúak. A növény különböző részeiben, külső (exogén) illóolajtartókban vagy belső (endogén) illóolajjáratokban halmozódnak fel. A szár ritkán tartalmaz illóolajat Többségük hidrofób, tehát apoláros oldószerekben (pl. benzol, petroléter, dietiléter, kloroform) jól oldódnak. A telítetlen zsírsavak oxidálódása, peroxidszármazékok képződése okozza az avasodást, de szerepük van a szabadgyök képződésben is. Emiatt kell különösen ügyelni az olajok helyes tárolására és állapotának ellenőrzésére. Az olajokban előforduló természetes antioxidánsok, a tokoferolok gátolják az oxidációt, de engedélyezett antioxidánsokat is adnak hozzá az iparban.

Komponenseik forráspontja igen eltérő •

terpénszénhidrogének: 160-180 ºC

•

terpénalkoholok: 200-230 °C

•

szeszkviterpének és származékaik: 260-290 °C

Az illóolajok kinyerési módjai A növényekből való kinyerésükre többféle módszer létezik: •

extrahálás

•

sajtolás 94

•

enfleurage (pomádés eljárás)

•

desztilláció

Extrahálás: Oldószeres kivonás, akkor alkalmazzák, amikor az illóolajok kivonása vízgőz-desztillációval nehezen vagy egyáltalán nem oldható meg. Az oldószeres kivonás illékony vagy nem illó oldószerrel történhet alacsony vagy magasabb hőmérsékleten. Az illékony oldószeres extrakciót melegen végzik, az oldószer forráspontjától függő hőmérsékleten. Ilyen anyagok a petroléter, az aceton, a metil- és etilalkohol. Illóolajokon kívül a kivonat tartalmazhat más, az oldószer(-ek)ben oldódó anyagokat is (gyanta, zsír, viasz, festékanyagok). Az extrahálás folyamata •

az oldószert az extrahálandó anyaggal érintkezésbe hozzák

•

az oldószert a növénytömegtől elkülönítik

•

a kivont anyagot az oldattól leválasztják

•

az oldatból az oldószert visszanyerik

•

Az illatanyagokon kívül a kivonat az oldószerben oldódó egyéb anyagokat is tartalmaz (gyanta, zsír, viasz, színezőanyag).

•

Az extrakt minősége az oldószertől és a kivonási technológiától függ.

Illékony oldószeres extrakció folyamata •

Rendszerint melegen végzik

•

Oldószerek: petroléter, klórozott szénhidrogének, aceton, alkoholok

•

A kivonás szakaszos vagy folyamatos üzemű

•

A növényt először vízzel nem elegyedő zsíroldó szerrel extrahálják

•

Az így kapott konkrét olajat alkoholban oldják

•

Az alkoholban nem oldódó anyagok leválasztása után nyerik az abszolút olajat, amely illóolajokban és alkoholban is oldódik.

Sajtolás A hőmérséklet-emelkedésre érzékeny illóolajoknál (citrusfélék) alkalmazzák. A Citrus-félék illóolaja már 100 °C-on is károsodik, ezért desztillációval nem nyerhető belőlük jó minőségű illóolaj. Az illóolajat hideg úton sajtolják a termésfalból, vagy pépesítés után centrifugálással nyerik ki. 95

Enfleurage ( ejtsd: enflörázs ) vagy pomádés eljárás Érzékeny, virágszirmokból nyert illóolajoknál alkalmazzák azoknál a növényeknél amelyek illóolajai más módon nem vonhatók ki maradéktalanul. Általában a liliom, tubarózsa, erdei ibolya, narancsvirág, jázmin, stb. illóolajának kivonására használják. Üveglapokat 1-2 mm vastagon bevonnak sertészsírral, erre rakják a virágszirmokat. Egy-két nap után ezeket eltávolítják, majd újabb sziromréteget raknak rá. Ezt többször megismétlik, majd végül a felvett illóolajat a zsírból alkohollal kivonják. (1. kép)

1. kép Pomádés eljárás (Fotó: Dr. Csajbók József) Desztilláció Ez a legelterjedtebb módja az illóolajok kinyerésének. Lényege, hogy a folyadékokat gőzzé alakítjuk a forráspontjukon, majd a keletkező gőzt hűtéssel folyadékká alakítjuk. A desztillátum összetevőit elválasztják egymástól az eltérő fajsúlyuk alapján. Hidrodesztilláció:egymással nem elegyedő illékony folyadékok, víz és vízben nem oldódó folyadékok (illóolajok) együttes desztillációja. A hidrodesztillációnak három fajtája van: •

vízdesztilláció (a növényi részt vízbe teszik és együtt melegítik) 5. ábra

•

víz- és gőzdesztilláció (a növény és a víz egy edényben, de egymástól elkülönítve található) 6. ábra

•

gőzdesztilláció (lepárláshoz a gőzt más forrásból vezetik a lepárlóüstbe - ezt alkalmazzák leggyakrabban) 7. ábra

96

5. ábra Vízdesztilláció

6. ábra Víz- és gőzdesztilláció

97

7. ábra Gőzdesztilláció A hidrodesztilláció folyamata: • •

Erős keverés közben melegítik

A légtérben mindkét folyadék párolgása a hőmérsékletnek megfelelő gőznyomást hoz létre

•

•

Azon a hőmérsékleten, ahol a víz és az illóolaj gőznyomásának összege eléri a külső nyomást, a keverék forrni kezd •

• •

Kétfázisú folyadék (víz+illóolaj)

Az ilyen keverék forráspontja alacsonyabb, mint a vízé vagy az illóolajé

Légköri nyomáson, 100 °C alatt közel 300 °C forráspontú összetevők is kinyerhetők.

A művelet során a hőmérsékletet nem kell növelni, változatlan marad a gőzök és a párlat összetétele

Szuperkritikus extrakció (SCFE) A szuperkritikus szén-dioxidos extrakció egy korszerű, környezetbarát technológia, melynek során az oldószer, a szén-dioxid, az extrakció után nyomtalanul eltávozik a termékből, az előállított extraktum eltarthatósága pedig jobb, mint az eredeti növényé. A szuperkritikus extrakció nagyon sok területen helyettesítheti a hagyományos kinyerési műveleteket, az oldószeres extrakciót és a vízgőz-desztillációt. Az elválasztáshoz legáltalánosabban szén-dioxid oldószert használnak, amely számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik a szerves oldószerekhez viszonyítva: •

nem káros az egészségre, így jól használható élelmiszerek, gyógyszerek és élvezeti cikkek előállításánál; •

kicsiny a kritikus hőmérséklete (31 °C), ezért közel szobahőmérsékleten lehet vele dolgozni, így nem károsodik a kezelt anyag; 98

inert; az élelmiszeriparban régóta használják;

• •

nem tűzveszélyes és nem korrozív; nem szennyezi a környezetet.

Az eljárás lényege, hogy a növényi anyagot nagynyomású (folyékony vagy szuperkritikus) széndioxiddal extraháljuk, kihasználva jó oldóképességét és szelektivitását, majd a nyomás csökkentésével az extraktumból a szén-dioxidot elválasztjuk. Ezzel az eljárással a termékek nem károsodnak és a környezet sem szennyeződik, üzemi méretben még a készülék nyomás mentesítésekor felszabaduló szén-dioxidot is újra felhasználják.

Szuperkritikus állapotban egy folyadék vagy gáz nem tekinthető sem folyadéknak, sem gáznak. A szuperkritikus fluid ( SCF ) akkor jön létre, amikor a nyomás és a hőmérséklet meghalad egy bizonyos kritikus értéket. Ebben az állapotban ugrásszerűen megnő az oldóképessége. A SCFE-hoz leggyakrabban apoláris gázokat használnak ( CO2, metán, etán, stb.) melyek főleg az apoláris vegyületeket oldják, ha azonban poláris anyagokat - segédoldószereket - is hozzáadnak a rendszerhez (víz, etanol, aceton, stb.), lehetővé válik a poláris anyagok extrakciója is. Megfelelő kombinációjukkal a kivonás igen szelektív lehet.

A SCFE előnyei: •

az oldószerként használható gázok többsége olcsó •

•

a technológia egyszerű és jól szabályozható,

az extrahálószer hőmérsékletének és a nyomásnak a változtatásával az oldóképesség folyamatosan változtatható alacsony üzemeltetési költségek

• •

az oldott anyag és az oldószer elválasztása egyszerű, utána az oldószer tisztítás nélkül újra felhasználható, • •

•

minimálisak a veszteségek

mentes az egészségre káros szerves oldószerektől

a kevésbé illékony illetve a hőérzékeny anyagok alacsony hőmérsékleten is kivonhatók •

az inert atmoszféra védelmet nyújt az oxidáció ellen

A SCFE hátrányai: • •

magas beruházási költségek

a SCF-ok oldóképessége a szerves oldószerekétől kisebb

Leggyakrabban a CO2 -t alkalmazzák, mert nem toxikus, nem szennyezi a környezetet, nem robbanás és tűzveszélyes, nem lép reakcióba az élelmiszerek összetevőivel, tiszta, olcsó, könnyű hozzá segédoldószert találni, nagy mennyiségben előállítható és kedvezőek az extrakciós jellemzői.

99

A növényi hatóanyagok kinyerése szuperkritikus extrakcióval a 80-as évek eleje óta nagyipari méretben is megvalósult. A technológiát felhasználják illóolajok kivonására (kamilla, szegfűszeg, kapor, majoránna, stb.), olajfinomításra, kávé koffeinmentesítésére, komlókivonat készítésére és egyéb anyagok kivonására is. Az első nagyüzemek az iparilag fejlett országokban (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Amerikai Egyesült Államok, Japán) épültek. Napjainkban az új üzemeket a növény termőhely közelébe (pl. India, Kína, Malajzia, Tajvan, Brazília) telepítik, mivel így jelentős szállítási és tárolási költséget takarítanak meg. A szuperkritikus extrakció alkalmas arra, hogy segítségével hatóanyagokra megfelelően koncentrált és standardizálható kivonatokat állítsunk elő, és ezek felhasználásával magas feldolgozottsági fokú, nemzetközileg is piacképes termékeket kapjunk. Az így nyert kivonatok összetétele és hatóanyag-tartalma általában más, mint a hagyományos extrakcióval nyert kivonatoké.

Az illóolaj-lepárlás előkészítése A betakarított növényi részeket a lepárlás előtt elő kell készítenünk, ezzel lehetővé tesszük a lepárlóüst jobb kihasználását, illetve az illóolaj jobb kinyerését. A gőz számára hozzáférhetővé kell tenni az illóolajtartókat pl. aprítással (leveles hajtások) vagy roppantással (magvak). Az aprítás mértéke a növényi résztől és a lepárlóberendezéstől függ. A túlzott aprítás illóolajveszteséget, zsúfolt térkitöltést, kis gőzsebességet és hosszabb lepárlási időt eredményez. A szükségesnél durvább aprítás a diffúzió lassulását, hosszú lepárlást, rosszabb hatékonyságot okoz. Az illóolaj-tartalom csökkenéséhez vezethet a fonnyadás, száradás, befülledés, melegedés is. Fontos, hogy az előkészített anyagot minél hamarabb le kell párolni, különben jelentős illóolajveszteség lép fel. Veszteség nélküli hosszabb tárolás csak a magvaknál és az érett terméseknél lehet. Az előkészített növény a gőz áramlását túlzottan ne akadályozza, mert az üstben túlnyomás léphet fel. A lepárlást általában a betakarítás után azonnal (1-2 órán belül) el kell végezni a veszteségek és a minőségromlás elkerülése végett. Az illóolaj lepárlása légköri nyomású telítetlen gőzzel történik, a lepárlás nyomásszükséglete csupán annyi, hogy a gőz a desztillálandó anyagon át tudjon haladni.

A lepárlás folyamata Az illóolaj-lepárlásnál használt berendezések szakaszos, folyamatos vagy konténeres lepárlók lehetnek. Szakaszos üzemű lepárló berendezések A gőzt a berendezéstől független kazánban állítják elő, nyomása 0,4-0,7 MPa, hőmérséklete 150170 °C. A lepárlás fix vagy billenő üstökben történik (8. ábra). A nyomás tartja fenn a gőz áramlását a lepárlóüstben. Az üstben légköri nyomás van, az üst alja és a páracső között csak 100

akkora a nyomáskülönbség, ami az áramlást fenntartja. Túlhevített gőzzel desztillálni nem szabad, mert sok illóolajnál bomlást idéz elő.

8. ábra Szakaszos üzemű illóolaj lepárló A lepárló üst 3-5 m3 álló henger, fix vagy billenő rendszerű, leggyakrabban lefelé szűkül, hogy folyamatosan elzárja a gőz útját. Anyaga fém (vas, réz). Üstköpenyből benne a fenék fölött elhelyezkedő gőzkoszorúval, az e fölött elhelyezkedő anyagtartó rostélyból és egy korong alakú gőzgyűjtőből, valamint a kivezető csővel ellátott leemelhető sisakból áll. A lepárló részei még a kivezető csővel ellátott sisak, a gőzkoszorú, anyagtartó rostély, gőzgyűjtő, a kondenzvíz elvezetésére szolgáló csap, a páracső, kondenzátor és Florentini edény. Az üst töltése kézi erővel vagy szállítószalaggal történik, ügyelni kell az egyenletes növényeloszlásról. A töltés után a lezárt üstben a növényen átáramló gőz párologtatja el az illóolajat. Az elpárologtatás sebessége 4-8 m/perc. A túl magas hőmérséklet károsíthatja az illóolajokat.

A lepárlás időtartama A lepárlás időtartalma 6-12 óra. Úgy kell megválasztani, hogy minél tökéletesebb és gazdaságosabb legyen. Figyelembe kell vennünk, több értékes illóolaj-komponens diffúziója lassú. A lepárlás időtartamát befolyásolja: •

a növény tulajdonságai (hol helyezkednek el az illóolajtartók, milyen növényi rész ),

•

az üst típusa

•

a gőz mennyisége és áramlási sebessége

•

az illóolaj fajtája. 101

A lepárlás időtartama lehet rövid (levendula - 1 óra) és lehet hosszú (kamilla - 24 óra). Előbbi esetben az illóolaj károsodhat a hosszú hőkezelés hatására, utóbbi esetben a hosszú hőkezelés hatására alakul ki a megfelelő illóolaj-összetétel. A lepárlás akkor fejezhető be ha a kondenzátorból kifolyó párlat nem tartalmaz illóolajcseppeket. A szükségesnél hosszabb desztilláció rontja az illóolaj minőségét.

Hűtés és elválasztás Hűtés A víz és illóolajgőzök a kondenzátorban lehűtve ismét folyadékká válnak. A kondenzátor leggyakrabban spirálcsöves vagy csőköteges szerkezetű, rézből, alumíniumból vagy rozsdamentes acélból készül (11. ábra). A hűtést áramló víz végzi, a hűtővíz mennyiség a gőz 35-szöröse. A hűtő teljesítménye a hűtőfelület nagyságától, a víz hőmérsékletétől és mennyiségétől függ. Áramlását, hőmérsékletét úgy kell beállítani, hogy a kifolyó párlat hőmérséklete ne haladja meg a 25-30°C-t, mert magasabb hőmérsékleten nagyobb a veszteség és kémiai változások játszódhatnak le.

11. ábra Spirálcsöves és csőköteges hűtő Elválasztás Az illóolaj és a víz keverékéből az ún. Florentini (Florenci) vagy más néven firenzei edényekben a sűrűség elve alapján választhatjuk el az illóolajat, mivel az illóolajok nem vagy alig oldódnak vízben. A florentini edények között a kisebbek üvegből a nagyobbak fémből készülnek. Működésük kétféle, attól függően, hogy víznél nehezebb vagy könnyebb illóolaj elválasztására szolgálnak (12. ábra). 102

Megfelelő elválasztás olyan méretű edényben várható, amely 40 perc alatt keletkező párlatmennyiséget befogad. Az illóolajok általában kisebb fajlagos tömegűek a víznél, ezért úsznak a felszínén, néha azonban nagyobb a fajlagos tömegük (lestyángyökér), ezért a megfelelő edényt kell választani. Mivel ez az elválasztás lassú és nem tökéletes, különösen ha az illóolaj és a víz sűrűsége között kisebb az eltérés, ezért több, nagyméretű Florentini edényt is sorba kapcsolható. A lefejtést olyan sűrűn kell végezni, hogy az illóolaj mennyisége ne haladja meg az edény térfogatának 15-20%-át

12. ábra Florentini-edények

Lepárlás utáni műveletek A nyers illóolajat meg kell tisztítani a lebegő szennyezésektől és a víztartalmától. Erre legalkalmasabb az előzetes ülepítés, majd a szűrés, mert az üledék könnyen eltömítheti a szűrő pórusait. Az olajban található vizet vízmentes nátrium-szulfát ( kb. 0,5 % ) segítségével lehet kivonni, melyet azután ülepítő centrifugával, Seitz-szűrővel vagy szűrőpapírral távolítunk el. Ezután az illóolajokat fénytől és levegőtől elzártan, hűvösön kell tárolni. A lepárolt növényi részek hasznosítása állati takarmányként (gyors hűtés, szárítás után), tüzelésre (szárítva), gőzfejlesztő kazánban vagy komposztálásra (szerves trágya) is történhet, de ma már akár veszélyes hulladéknak is minősíthetik.

Az illóolaj minőségét befolyásoló tényezők A lepárlás során számos illóolaj-összetevő mehet át változáson. Hidrolízis, oxidáció vagy polimerizáció következtében ún. műtermékek keletkeznek. 103

A kémiai reakciók egy része hasznos, mert elősegíti az illóolaj (vagy egyes komponensei) kialakulását. A növényben lévő elő-vegyületekből (prekurzorok) vagy előkészítés (pl. hagymamustár illóolaja), vagy a lepárlás közben (pl. kamazulén a kamilla és a cickafark illóolajában) alakul ki sok illóolaj-összetevő. A kémiai változások másik csoportja a minőséget rontja, mivel nem stabil, könnyen bomló vegyületek keletkeznek. A bomlás a lepárlás hőmérsékletén felgyorsul. Polimerizáció lehet a lepárlóüstben, a növény felületén, ilyenkor a kihozatal csökken, de a termékek nem kerülnek az illóolajba. A gőzfázisban vagy a hűtés során lejátszódó reakciók az olaj minőségét megváltoztatják, nő a sűrűsége, csökken az oldhatóság, rontják az érzékszervi tulajdonságokat. A gőz az illóolajok mellett más anyagok bomlását is okozza, pl. hemicellulózból furfurol keletkezik. A hő hatására bekövetkező kémiai változásokat befolyásolja: •

a lepárlási idő

•

a gőzsebesség

•

a gőznyomás

•

hőmérséklet

Az észterek alkotóelemeikre, alkoholra és savra bomolhatnak (hidrolízis). A nagy feleslegben lévő víz az észter bomlását segíti. Magasabb hőmérsékleten a bomlás jelentősebb. A hidrolízis mértéke a desztillációs idő rövidítésével csökkenthető (nagyobb gőzsebesség). A bomlás csökkentése miatt fontos, hogy a lepárlás kezdetén a gőz minél rövidebb idő alatt törjön át a növényen és csapódjon le a hűtőben. Ez fontosabb, mint a gőzsebesség. Az oldott víz az olaj tárolása során bomlást (észterhidrolízis) okozhat, ezért fontos a minél teljesebb eltávolítása. Az illóolajok vízoldékonysága a hőmérséklet függvénye. A nyáron előállított illóolajok (ha nem volt megfelelő a víztelenítés) a hőmérséklet csökkenésével a vízkiválás miatt zavarossá válhatnak.

Az illóolajok tárolása Az illóolajok tárolása során minőségrontó tényező lehet a levegővel való érintkezés, a nehézfém szennyezettség, az olajban visszamaradó víz, illetve a tárolási hőmérséklet. Ezeknek a kiküszöbölésére kell tehát törekedni, légmentesen lezárva, hűvös helyen kell tárolni. A nehézfém szennyezés hatását citromsav hozzáadásával lehet mérsékelni. Szükség lehet antioxidánsok alkalmazására is. A káros folyamatokat a fény hatása is fokozhatja, ezért lehetőleg ne átlátszó edényben tároljuk. A fémedények anyaga horganyzott vaslemez vagy alumínium legyen. A műanyag edények és gumidugók nem előnyösek, mert hosszabb távon az illóolaj megtámadja az anyagukat

104

A drogok tisztítása, vágása, aprítása, vetőmagtisztítás A magtisztításnál alkalmazott elvek és berendezések nagyrészt alkalmasak a gyógynövények tisztítására illetve a homogén méretállományú drogtételek előállítására is. Magtisztítás A termesztett gyógynövények szaporítóanyagát megfelelő minőségben kell előállítani (tisztaság, csírázóképesség, fajtaazonosság,stb.). A vetőmagtisztítás célja vetőmag fizikai tisztaságának biztosítása és a csírázóképesség javítása. A magtisztítás eszközei: rosták, szelelők, triőrök, koptató- és morzsológépek, szeparátorok, horizontális és vertikális szalaggépek, mágnesgépek, szín szerinti osztályozógépek.

Gyógynövénytisztító és aprító berendezések: •

válogatószalagos tisztítás (kézi, 1-10 m/perc sebességgel)

•

vágógépek (pl. Heinen EWK, Winicker WA) o

simavágás keresztkéssel,

o

kockavágás hasító késsel és szabályozható keresztkéssel

•

morzsológépek: szárított herbából az értékes levélő és virágrész lemorzsolása; részei: morzsolódob, szártalanító rosta, portalanító rosta, szita (majoránna, bazsalikom)

•

őrlőgépek: kalapácsos, vágva őrlő stb., finomabb aprításra szolgál

•

rostagépek: frakcionálás, homok- és porelválasztás (kamilla szártalanítása is)

•

triőrök: fekvő, forgóhenger üregekkel ellátva, a magdrogtól elválasztja az eltérő méretű részeket

A drogaprítás mértéke (előírásonként a szálköz távolsága és a szita számozása eltérő lehet): •

aprítás nélkül: kisebb virágzatok, virágok (pl. Chamomillae anthodium, Lavandulae flos)

•

scissus = durván aprított - I. szita (rosta) finomságú (6,3 mm): virágok

•

conscissus = aprított - II. szita (rosta) finomságú (4,0 mm): levelek, herbák

•

semiconscissus = finoman aprított - III. szitafinomságú (2,0 mm): gyökér, gyökértörzs, kéreg, fás részek, bőrnemű levelek, termések, magvak

•

IV., V. szitafinomságra porított anyag ipari feldolgozásra alkalmas (pl. tabletta, kapszula gyártás)

•

VI. szitafinomságú frakció (0,32 mm): az eredeti tömegnek legfeljebb 5%-a mehet át (különösen a filteres teák esetében fontos, hogy minél kevesebb legyen ez a szitafrakció, mivel a finom papíron átjuthat a drogpor és a készült tea üledékessé válik).

A drogok minősítése 105

A minősítés a gyógy- illetve fűszernövényből készült produktum ( termék ) valamilyen előirathoz viszonyított megfelelőségének bizonyítása. A drogokat és illóolajokat közvetlen felhasználás, kereskedelmi forgalmazás és ipari továbbfeldolgozás esetén egyaránt minősíteni kell. A minősítés célja: •

egészségvédelem,

•

visszaélés megakadályozása,

•

fogyasztói érdekvédelem,

•

termelői és kereskedelmi érdekvédelem.

Minőségi követelmények, minősítés Az elsődleges feldolgozás célja az alapanyag minőségi előírásainak történő megfeleltetés, melyet házi szabvány vagy szerződés minőségi előírása határoz meg. Az üzemi másodlagos feldolgozás célját a termékpálya iránya, és a végfelhasználáshoz előírt követelmények határozzák meg. Export esetében a vevő közli minőségi követelményét, vagy estenként minta hűséget igényel.

Minősítési szabványok A minőséget a mindenkor hatályos gyógyszerkönyv, illetve az országos és ipari gyógynövényvizsgálati szabványok foglalják magukba. Belföldön a jelenleg érvényes VIII. Magyar Gyógyszerkönyv (Ph.Hg. VIII.), amely 2006. augusztus 1. óta hatályos, tartalmazza a drogok és illóolajok minőségi paramétereit és a minőségi vizsgálati módszereket. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv "Növényi drogok - Plantae medicinales" (1433. számú általános cikkely) kiterjed az előállításra, azonosításra, vizsgálati módszerekre és növényvédőszermaradványok kimutatására vonatkozó legfontosabb tudnivalókra. A Ph. Hg. VIII. készítéséhez a 4. Európai Gyógyszerkönyv adta a példát. Az új magyar gyógyszerkönyvünkben mintegy 200 növényi drog, 30 oleum, 30 aetheroleum, 20 tinktúra és 10 extraktum szerepel.

A gyógyszerkönyvben nem szereplő drogok vizsgálatára a Magyar Szabvány (MSZ) gyakran még ma is hivatkozási alapul szolgálhat (ha nincs újabb és jobb). Ebben a szabvány-gyűjteményben 1992-ben 145 drog- és 35 illóolajszabvány volt érvényben. I. és II. osztályú minőségi kategóriát különböztet meg. Az MSZ - szabványok átdolgozása folyamatos, európai szabványokhoz igazodik. Ezen kívül külföldi szabványok, külföldi gyógyszerkönyvek (európai (Ph Eur.) német (DAB 10), amerikai (USP XXII.) stb. nemzetközi (ISO, EU ) szabványok és nemzetközi szervezetek (ESCOP, WHO) által kiadott ún. monográfiák előírásai szerint történhet minősítés.

A gyógyszerkönyv előírásai a szigorúbbak. Csak egyféle minőséget ismer el. Gyógyszerkönyvi minőségű az a drog, mely mind az általános fejezetekben, mind a drog cikkelyében előírtaknak mindenben megfelel. 106

Külön feladat az ipari gyógynövények minősítése, hiszen a hatóanyag-kivonás szelektív művelet, ebben az esetben a hatóanyag szennyeződés-mentessége, tisztasága, egységessége a döntő kérdés. Kifejezetten magas szintű műszeres analitikai munkát igényel.

A drogok vizsgálata Származás: A drog anyanövényének pontos neve a származására vonatkozó legfontosabb adat, amely az azonosítás alapja. Emellett a, termesztés (gyűjtés) helye, termesztés (gyűjtés) ideje is fontos információ.

Azonosság vizsgálat: •

Makroszkópos vizsgálat

•

Mikroszkópos vizsgálat

•

Azonosítás kémiai reakcióval.

•

Azonosítás vékonyréteg kromatográfiával.

•

Azonosítás gázkromatográfiával

•

Spektroszkópiás azonosítási módszer

A fajra jellemző morfológiai sajátosságok vizsgálata makroszkóposan (szabad szem, nagyító, sztereomikroszkóp). Mikroszkópos vizsgálatra van szükség a makroszkópikusan nem azonosítható drogok, valamint por és porított drogok vizsgálatakor. Azonosításra kémiai reakció alapján is sor kerülhet, egyes drogok jellemző hatóanyagainak kimutatása ún. „kémcsőreakcióval", vékonyréteg kromatográfiával, gázkromatográfiával, vagy színképelemzés alapján spektroszkópiával történő azonosítási módszer

Tisztaságvizsgálat Ennek során a drogok küllemi minősítése, valamint a szennyező, idegen stb. anyagok előfordulásának vizsgálata történik. •

Organoleptikus vizsgálat

•

Szárítási veszteség

•

Hamu és homoktartalom.

•

Peszticidreziduum vizsgálat

•

Mikrobiológiai tisztaság

•

Nehézfém szenyeződés vizsgálata 107

Organoleptikus vizsgálat: Idegen anyagok küllemi vizsgálata. Aa növény egyéb részei, idegen eredetű szennyezések (nem lehet több 2% m/m-nál) Szárítási veszteség meghatározásánál a drog 105 oC-on bekövetkező tömegveszteség %-át mérik. A hamu- és homoktartalom: A drog hevítése, majd 600 °C-os izzítása után visszamaradó összes hamu koncentrált sósavban nem oldódó maradékának 100 g drogra vonatkoztatott mennyisége) A peszticidrezidium (növényvédőszer-maradvány): A vizsgálat során a peszticidmaradvány határértékek megállapítása történik, amelyek az élelmiszerekre érvényes szintekhez hasonlóak (0,01-2,0 mg/kg). A jelenlegi gyakorlat szerint "biotermék" esetében a határ legtöbbször 0,01 mg/kg A nehézfém-szennyeződés vizsgálata: elsősorban a Fe, As, Pb, Cd, Hg-tartalom meghatározása történik. A gyógyszerköny néhány drognál a vas és arzén szennyeződést vizsgáltatja. A mikrobiológiai tisztaság: Magyarországon még nem alakult ki egységes vizsgálati módszer és határérték a drogok mikrobiológiai szennyezettségének megállapítására. A Német Gyógyszerkönyv (DAB 10) előírásai szerint: 1 g drogban 10 7 aerob bakt., 104 penész és élesztőgomba, 102Escherichia coli, 104 más enterobaktérium, ÆSalmonella.

Tartalmi meghatározás •

Kivonatanyagtartalom

•

Duzzadási érték

•

Keserűanyag

•

Cserzőanyag

•

Hemolitikus index

•

Alkaloidtartalom

•

Illóolaj meghatározás.

Kivonatanyag-tartalom meghatározása: Nem ismert drog vizsgálata - kivonó anyag, víz, esetleg víz-alkohol elegy (kevésbé használt) Duzzadási érték meghatározása: 1 g drog folyadékban (vízben), szobahőmérsékleten, 5 óra után mért duzzadása ml-ben. Nyálkaanyag-tartalmú drogoknál Keserűanyag meghatározása: Érzékszervi vizsgálat - az a legnagyobb hígítás, amelynek 5 ml-es mennyisége még a keserű íz érzetét kelti. Cserzőanyag-tartalom meghatározása: Több fenolos hidroxilcsoportot tartalmazó vegyületcsoport (cseranyagok) meghatározására szolgál Hemolitikus index meghatározása: Szaponintartalmú drogok vizsgálatának módszere. A drog kivonatának az a hígítása, amely még teljes hemolízist (vörös vértest feloldódása) idéz elő Alkaloid tartalom meghatározása: Főleg gyógyszeripari feldolgozásra kerülő drogok vizsgálatára (egyre kevésbé használt), újabban műszeres analitikai mérésekkel kiegészítve

108

Illóolaj tartalom meghatározás: Illóolaj hatóanyag mennyiségi meghatározása eltérő módszerekkel. Illóolajok esetében fontosak a sűrűség, törésmutató, optikai aktivitás, oldhatóság, savszám, észter-, alkohol-,aldehid-, ketontartalom, érzékszervi vizsgálatok ( illat, íz ).

Egyéb vizsgálatok Spektrofotometriás eljárások mennyiségi meghatározásra (összflavonoid, antrakinon-glikozid, aszkorbinsav, primulasav, glicirrizinsav) Folyadékkromatográfia (HPLC): Gyógyszeripari alapanyagú drogok minősítésekor alkalmazzák (alkaloidok, szívglikozidok, glikozidok, flavonidok)

Illóolajok vizsgálata Érzékszervi vizsgálat: Elsősorban az illat, egyes esetekben az íz minősítése.

Fizikai vizsgálatok Sűrűség meghatározása törésmutató és optikai aktivitás alapján, oldhatóság (70, 80, 90 %-os alkoholban) vizsgálata Kémiai vizsgálatok Ide tartoznak a savszám, észtertartalom, alkoholtartalom, aldehidtartalom, ketontartalom meghatározások.

Minőségbiztosítás a drogelőállításban és feldolgozásban (GAP, GACP, GMP, GLP, HACCP ) A növényi drogok másodlagos feldolgozására elég szigorú belföldi és nemzetközi előírások vonatkoznak. A drogelőállításban érvényesülnie kell a "Szabályos Termesztési Eljárás"-nak (GAP = Good Agricultural Practice) és az ISO (International Organization for Standardisation) 9002:1994 szabványnak.

A GAP ( Good Agricultural Practice = Jó Termelési Eljárás ) illetve a GACP (Good Agricultural and Collection Practice = Jó Termesztési és Gyűjtési Gyakorlat ) a gyógynövények gyűjtésével, termesztésével és elsődleges feldolgozásával foglalkozók részére kialakított minőségbiztosítási rendszer, mely a minőséget nem csak a végtermékben keresi, hanem az egész előállítás folyamán vizsgálja, ellenőrzi. Egyenlőre csak ajánlott, nem kötelező az alkalmazása.

Három alapelemre épül:

109

•

végtermékre specializálódott termesztés (meghatározza a termesztéstechnológiát, az eszközöket, módszereket, taxonokat, termőhely tulajdonságait, stb. )

•

minden egyes tételt, lépést megfelelő dokumentáció kell hogy kísérjen

•

rendszeres ellenőrzés az egész folyamat során

A GAP irányelvek szerinti termesztés általános szempontjai vázlatosan NÖVÉNYANYAG •

botanikai taxon-azonosság

•

meghatározott fajta (öko- bio- kemotípus)

•

a szaporítóanyag dokumentált eredete

TERMESZTÉS •

•

•

•

Talaj és tápanyag o

termőhely megválasztása

o

szervestrágya, műtrágya optimalizálás

Vízutánpótlás o

vízellátás ideje, dózisa

o

öntözővíz minősége

Növényvédelem, növényápolás o

integrált rendszerű növényvédelem:

o

vetésváltás, növénysűrűség, rezisztens genotípusok

o

talajművelés, minimális herbicid és peszticid felhasználás

Betakarítás o

időjárás, fenológiai fázis

o

eszközök, higiénia

SZÁLLÍTÁS, POSZTHARVESZT •

koordinált szállítás

•

szárítási mód, hőmérséklet

•

válogatás, tisztítás, aprítás

•

csomagolás

TÁROLÁS (RAKTÁROZÁS) •

a tárolóhely és eszközök higiéniája,

•

tételek megfelelő elkülönítése 110

•

peszticid alkalmazás minimalizálása

DOKUMENTÁLÁS ELLENŐRZÉS •

belső (üzemi)

•

külső (független)

A gyógynövény-alapú gyógyszerek gyártása és minőségbiztosítása A gyógynövények gyógyászati célú felhasználása esetén a feldolgozás, gyártás az általános gyógyszergyártási előírásoknak megfelelően történik, mivel a fitofarmakonokkal szemben ugyanolyan minőségi elvárások érvényesek, mint a szintetikus gyógyszerek esetében. A laboratóriumi minőségellenőrző vizsgálatokra a gyógynövények begyűjtése után, a megfelelően előkészített drogok előállítását követően kerül sor. Bármilyen gyógynövény vagy gyógynövény alapú készítmény előállítása során érvényesíteni kell a GMP (Good Manufacturing Practice) követelményeit a minőség garantálása érdekében. Ezek: •

hatóanyag(ok) standardizálása (összes hatóanyag vagy egyes hatóanyagok mennyiségi megadása),

•

szerves oldószerek (kivonószerek) maradványa nem vagy csak a megengedett szint alatt lehet benne,

•

nehézfém vagy peszticid maradvány nem lehet benne,

•

mikrobiológiailag megfelelő tisztaságúnak kell lennie (stabilitás!),

•

csomagolóanyag minősége, a csomagolás módja az előírt követelményeknek megfelelő legyen.

A laboratóriumi vizsgálatok során a GLP (Good Laboratory Practice = Jó Laboratóriumi Gyakorlat) minőségbiztosítási rendszert alkalmazzák.

Az élelmiszerek biztonságos gyártásának nemzetközileg elismert leghatékonyabb eszköze a HACCP rendszer (Hazard Analysis Critical Control Point = Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok). Ez egy többszörös biztonsági rendszer, amely az élelmiszer-előállítás egész folyamata során igyekszik azonosítani, megelőzni és elhárítani a veszélyeket. Kritikus értékeket határoz meg a szabályozási pontokra, ami megakadályozza, hogy ellenőrizetlen termék haladjon át a rendszeren. Ez a rendszer több elemében megegyezik az ISO 9000 minőségbiztosítási rendszerével. Magyarországon a HACCP rendszer 2002 óta kötelező minden élelmiszer-feldolgozó üzemben. A rendszer lényeges elemei a minőségi tanúsítványokat kiadó akkreditált intézmények illetve laboratóriumok, melyek biztosítják, hogy a termék a kívánalmaknak megfelelő. 111

A minőség tanúsításában fontos szerepük van a védjegyeknek.

A gyógynövények felhasználásának főbb területei A világ számos vidékén a mai napig a növényi és más eredetű drogok illetve készítmények képezik a gyógyítás alapját, de azokban a térségekben is, ahol a szintetikus gyógyszerek használata az elterjedtebb az elmúlt években nőtt a természetes hatóanyagú készítmények iránt a kereslet. A gyógynövény felhasználás ma már elsősorban nem a saját gyűjtésű drogokon, hanem a különféle szaküzletekből és más forrásokból történő beszerzésen alapul. A fitoterápia magában foglalja a tradicionális vagy népi gyógyászatot és a gyógynövények korszerű alkalmazási formáit is. A felhasznált fitomedicinára érvényes kell hogy legyen három szempont: 1. A biológiai aktivitás tudományos módszerekkel igazolható legyen. 2. A dózis és a hatás között legyen összefüggés. 3. A kezelés hatékonysága az orvosi gyakorlatban nyomon követhető legyen

A gyógynövény drogok felhasználási területei

•

Aromaterápia. Az ókor óta ismert gyógymód, az illóolajok farmakológiai hatásán (antibakteriális, gyulladásgátló, nyugtató, görcsoldó, stb.) alapul. Problémát jelent az illóolajok pontos adagolása.

•

Élelmiszeripar. Részben gyógy élelmiszerek, részben adalékanyagok (aroma, színezék) formájában alkalmaz különféle gyógy- és fűszernövényeket.

•

Kozmetikai ipar. Elsősorban illóolajokat alkalmaz a különféle kozmetikai készítményekben.

•

Háztartásvegyipar. Elsősorban a különféle tisztítószerekben alkalmaz illóolajokat a kellemetlen illatok álcázására.

•

Gyógyszeripar. Eredetileg elsősorban a növényi eredetű anyagokat használta, ma ismét előtérbe kerültek sok területen a természetes eredetű anyagok:

•

o

A gyógynövények hatóanyagának gyógyszerként való feldolgozása - pl. szívglikozidok.

o

A gyógynövényekből izolált molekulák félszintetikus átalakítása - pl. növényi szteroidok.

o

Modellvegyületek.

o

Gyógytermékek - pl. tökmagolaj-pasztillák.

o

Gyógykozmetikumok.

Vegyipar: Növényi eredetű peszticidek - pl. piretroidok. 112

A növényi drogok felhasználási formái 1. •

Galenikumok (egyszerű módszerekkel előállított gyógynövény készítmények)

•

Forrázat (infusum): gyógynövényekből forrázással, majd áztatással készült kivonat.

•

Főzet (decoctum): 5-15 perces főzéssel előállított gyógynövény készítmény.

•

Hideg vizes áztatás: gyógynövények áztatásával nyert készítmény.

•

Oldat (solutio): drogokból vízoldással készült kivonat (szirup).

•

Szeszes kivonat (tinctura): etilalkohollal készült kivonat, amely 1ő2 évig is eltartható.

•

Folyékony kivonat (extractum): a legtöményebb kivonatforma.

•

Sűrűn folyó, vagy száraz kivonat (extractum siccum, illetve extractum spissum): a növényi drog sűrűn folyó, vagy szárazra párolt vizes kivonata.

•

Kenőcs (unguentum): lágy, kenhető gyógyszerforma.

•

Tabletta: porított, préselt drog.

A népi gyógyászat Népi gyógyászat: a hivatalos egészségügyi ellátáson kívül alkalmazott gyógyellátások összessége. Évezredes hagyományokkal rendelkezik, általában a bevált gyógyeljárások maradtak fenn. Elsősorban növényi részeket illetve belőlük előállított háziszereket alkalmaz, de felhasznál állati illetve ásványi eredetű anyagokat is. A keleti ( indiai, kínai, japán ) ún. tradicionális gyógyászat is a népi gyógyászatból fejlődött ki, de ma a hivatalos orvosi gyakorlatban is alkalmazzák. Az európai gyógyászat másként fejlődött és így elvált egymástól a népi és a hivatalos orvoslás. A népi és a hivatalos gyógyászatban alkalmazott növényeket a következő csoportokba lehet sorolni: •

mindkét területen azonos célból használt növények (orbáncfű, cickafark, hársfa, fekete bodza, stb. )

•

régóta használt gyógynövények, melyeket ma már a hivatalos gyógyászat nem használ (deréceveronika, fodros lórom )

•

olyan növények, melyeket a hivatalos és a népi gyógyászat más-más célra használ (apróbojtorján, orbáncfű)

•

Olyan a népi gyógyászatban használt fajok amelyek rokonai a hivatalos gyógyászatban nyilvántartottak. (peremizs fajok-örvénygyökér)

•

Olyan növényfajok, amelyeket a népi gyógyászat használ, de hatásukat tudományos vizsgálatok még nem támasztják alá. (jezsámen, molyhos napvirág) 113

A mai hivatalosan elismert gyógynövények jelentős része a népi gyógyászatból került a hivatalos gyógyászatba, és a mai napig kerül át a hivatalos gyógyászatba. Ez az alábbi lépésekben történik: •

a népi gyógyászat adatainak gyűjtése

•

az adatok kritikai elemzése

•

kísérletes vizsgálatok

•

új gyógyszer előállítása

A népi gyógyászat egyik szempontja a könnyű elérhetőség, ezért gyakran használ termesztett fajokat vagy gyomnövényeket a szántóföldekről, kertekből. A vizsgálatok során külön figyelmet kell szentelni az olyan fajok felismerésére, melyek káros hatásai csak hosszabb idő után észlelhetők.

Aromaterápia Az illóolajos növények és az illóolajok használatán alapuló gyógyeljárások összessége. Az illóolajokat Aetheroleum névvel jelöljük. Aromaterápia alatt az illóolajos növények és illóolajok használatán alapuló gyógyeljárások összességét értjük. Az illóolajok felhasználási területe széleskörű, a gyógyászat, az illatszeripar, a kozmetikai ipar, a szappan- és mosószergyártás, és az élelmiszeripar egyaránt alkalmazza. Az illóolajok összetételük szerint lehetnek •

egykomponensűek (kerti kakukkfű - timol, konyhakömény - karvon stb.)

•

többkomponensűek (bazsalikom - eugenol és metilkavikol)

Az illóolajok és készítményeik gyógyászati alkalmazásának területei Felhasználása lehet orálisan (tea), inhalálással, mellkasi bőrön át (kenőcs). Hatásuk alapján lehetnek: •

Szélhajtó (karminatív) hatás: Görcsöldó, antibakteriális, gyulladáscsökkentő hatású. Hatásos gyógynövény illóolajok: konyhakömény, ánizs, kamilla.

•

Gyomorerősítő, étvágyjavító hatás Aromás, keserűanyag tartalmú drogok hatására fokozódik a gyomornedv-termelés. Hatásos gyógynövények: fehérüröm, édeskömény.

•

Máj- és epeutakra gyakorolt hatás Kolecisztokinetikus (epehólyag összehúzódás), koleretikus (epetermelés), antibiotikus, görcsoldó hatásúak. Hatásos pl. a borsosmenta.

114

•

Vízhajtó hatás Veseműködés fokozása, vesekövek képződésének gátlása, antibiotikus, görcsoldó hatás. Hatásos: ánizs, édeskömény, boróka illóolajai.

•

Antibiotikus tulajdonság (borsfű, hegyi csombor)

•

A légzőkészülékekre gyakorolt hatás (kakukkfű, ánizs)

•

Gyulladáscsökkentő (kamilla)

•

Féregűző (mirhafű)

•

Gyulladásgátló ( kamilla ),

•

Expectoráns ( erdei fenyő )

•

Nyugtató ( levendula )

•

Izzasztó stb.

•

Külsőleges hatás A felületi erek, a bőr vérellátásának fokozása, hisztamin képződés fokozása, izületi, reumás-, izomfájdalmak csökkentése. Hatásos: fekete mustár magjának illóolaja, rozmaring-illóolaj.

Az illóolajokat óvatosan kell használni kisgyerekek, vesebetegek illetve epilepsziások esetében. A kozmetikai iparban az illóolajok felhasználása évről-évre nő. Az aromaterápia céljait tekintve nem különbözik a fitoterápiától. A kinyert illóolajat közvetlenül használják gyógyításra vagy betegség megelőzésére. Az illóolajat tartalmazó növények nagy része kellemes közérzetet idézhet elő. Vannak kellemetlen, csípős szagú illóolajok is, pl. a mustáré vagy a fokhagymáé. A legvonzóbb illatúak is kellemetlenné válnak, ha nagy töménységben érik a szaglószervünket. Az "aromatárius" gyógyszerészek a 16. századtól kezdve nemcsak az európai, hanem az amerikai aromás növényeket is megismerték. Vízgőz-desztillációval vagy préseléssel nyerték ki belőlük az illóolajat, ebből pedig aromás vizeket és kenőcsöket készítettek. Népszerű volt a kálmos-, cédrus-, rozmaring-, fahéj-, levendula-, boróka- és rózsaolaj, míg a magyar népi orvoslásban inkább a fokhagyma, vöröshagyma, torma, orvosi székfű és a bodzavirág voltak ismertebbek. Ember- és állatorvoslásunkban több mint 80 aromás növényt használtak.

Ma sokféle trópusi illóolaj is beszerezhető, pl. a Melaleuca leucodendron "cajeputi"illóolaja, a Melaleuca viridiflora "niaouli" illóolaja, a szintén Myrtaceae családba sorolható és ausztrál teafának nevezett Melaleuca alternifolia illóolaja, a rózsafának nevezett Aniba rosaeodorata (Lauraceae) illóolaja vagy a Cananga odorata (Annonaceae) "ylangylang" illóolaja. Gyógyászati értékük is van, de főként az illatszeripar használja mindegyiket. Népszerű a narancs, a citrom, a mandarin, a mirtusz, a grapefruit, a jázmin vagy a citronella illóolaja is.

Az érvényes gyógyszerkönyveinkben hivatalos aetheroleumok hazánkban mind beszerezhetők és az aromaterápiában alkalmazhatók.

115

A legtöbb illóolaj gátolja a mikroorganizmusok fejlődését (pl. kakukkfűé, a benne uralkodó timol miatt, vagy a szegfűszegé, a benne lévő eugenol miatt) és jól alkalmazható akut vagy krónikus felső légúti hurutok csillapítására. Gyulladáscsökkentő hatásuk is igazolható, rajtuk kívül ugyanígy hat még a fahéj, a kamilla, az eukaliptusz és a fenyők illóolaja. (A gyulladáscsökkentő hatást prosztaglandin-szintézist gátló hatással igazolják.) A belső hatást kifejtő illóolajokat például a következő növények szolgáltatják: •

Köptető, légúti hurutok kezelésére alkalmas és antibakteriális: ánizs, édeskömény, kakukkfű, borsosmenta, narancs, narancsvirág, citrom, orvosi zsálya, levendula, fenyő fajok, kamilla, fahéj, eukaliptusz (utóbbiból pl. gyógycukorka is készül),

•

Gyulladáscsökkentő, antiszeptikus, inhalálásra és szájüreg kezelésére alkalmas: kamilla, zsálya, eukaliptusz, kakukkfű, fahéj,

•

Étvágygerjesztő: ánizs, kálmos, orvosi angyalgyökér, édeskömény, narancs, borsosmenta, fahéj,

•

Epehajtó: kálmos, kömény, levendula, borsosmenta,

•

Szélhajtó: ánizs, édeskömény, kömény, koriander, bazsalikom, borsosmenta, kamilla,

•

Görcsoldó: kamilla, konyhakömény, édeskömény, narancs, borsosmenta, citromfű, sárkányfőfű, fahéj, cickafark,

•

Vizelethajtó: lestyán, petrezselyem, boróka (használatuk óvatosságot igényel, mert a glomeruláris szűrésráta erősen növekedhet, emiatt vesefelhámőirritáció előfordulhat!),

•

Vérkeringést elősegítő, frissítő, felnőtteknek fürdővízbe csepegtethető (magas vérnyomás vagy szívbetegség esetén nem!): rozmaring, levendula, borsosmenta, fenyő, citrom, citronella,

•

Nyugtató: macskagyökér, levendula, borsosmenta, (fürdőbe csepegtetve még majoránna, narancs, mandarin, fahéj),

•

Fejfájás esetén borogatásra: citrom, narancs, fenyő, levendula,

•

Pollenallergia esetén száraz papírzsebkendőre cseppentve: borsosmenta, kamilla,

•

Légtérillatosító: kerti izsóp, levendula, majoránna, borsosmenta, fodormenta, bazsalikom, istenfa,

•

Masszázsolajokhoz (pl. édesmandula, mogyoró, avokádó, jojoba, oliva): az előbb felsorolt, célnak megfelelő, nyugtató, frissítő vagy izomlazító illóolajok.

Némelyik illóolaj nemcsak az alkalmazás helyén, hanem más szövetekben, sőt reflexes úton a központi idegrendszer egyes részein is hat. Emiatt az idegrendszeri betegségben szenvedőknek különösen óvakodniuk kell bármilyen illóolaj használatától. Nem ritka, hogy egyes illóolajokra vagy illatos növényekre allergiás reakció alakul ki.

Homeopátia 116

Önálló irányzat a gyógyászatban. Alapelve a természet, az emberi szervezet öngyógyító képességének támogatása, erősítése növényi eredetű készítményekkel. A szervezet öngyógyító képességének gyógyszeres támogatására szolgálnak a homeopathiás gyógyszerek. A homeopathia az a kezelési elv, mely csökkentett, gyakran kémiai vagy fizikai módszekkel ki nem mutatható hatóanyagot tartalmazó készítményeket alkalmaz.

A tapasztalati gyógymódok egyike. Szelíd gyógymód, a kezelés során nem lépnek fel mellékhatások. Felhasznál ásványi anyagokat, növényi és állati termékeket, kóros váladékokat, egyes szerves vegyületeket. Olyan szereket alkalmaz, melyek egészséges személynél a betegséghez hasonló tüneteket okoznak, igen nagy, gyakran alig mérhető hígításban. Emiatt a gyógymód „hasonszenvi", a szer pedig „hasonszer". Sajátos előállítási módja a fokozatos hígításon alapszik. A hatásosság a szervezetbe jutott információn alapszik. Tételei egyenlőre nem tekinthetők bizonyítottnak. Alkalmaz igen mérgező, veszélyes növényeket is ( bürök, farkasalma ), de a nagy hígítás miatt ezek sem okoznak mérgezést. A készítményeknél csak az ártalmatlanságot kell bizonyítani. Nem része a gyógyszeres kezelésnek. Az alapelv kialakítása Samuel Hahnemann (Meissen 1755 - Párizs 1843) nevéhez fűződik. Tapasztalatai szerint a kinakéreg nagy adagban váltólázat okozott. A „similis similibus curantur" megállapításon és a "nil nocere" elvén alapszik a homeopathia lényege: a szer annál erősebb, minél kisebb a dózis. A tényeket és elvi kérdéseket híres munkájában, az "Organon der rationellen Heilkunde" (1810), majd a "Reine Arzneimittellehre I-VI." több kötetes könyvében (1811-1821) fejtette ki. Az "Organon" magyar fordításban 1830-ban, Pesten jelent meg, egy időben Széchenyi "Hitel"-ével.

A homeopáthiás orvoslás hazai története: 1848-ban a gyógymód oktatása szerepel az orvoskari tantervben, s kinyilvánítják, hogy a szerek forgalmazására okleveles gyógyszerész szükséges. 1864-ben megjelent az első homeopathiás szaklap "Hasonszenvi Közlöny" néven, majd egy évtizedig (1866-1876) követte a "Hasonszenvi Lapok" sorozat. 1865-ben létre jött a Magyar Hasonszenvi Orvosegyesület Almási Balogh Pál elnökletével. Követője, Argenti Döme (1809-1893), aki Deák Ferenc háziorvosa volt, könyvet írt "Hasonszervi gyógymód és gyógyszertan" címmel. Az 1867-es kiegyezés után Eötvös József az önálló tanszék felállítását elutasította. Lépésében nyomós érvekre támaszkodott, ugyanis a kor neves orvosai, Korányi Frigyes és Jendrassik Jenő a homeopathiát nem tartották tudománynak, csak irányzatnak. Ennek ellenére 1870 körül Bakody Tivadar homeopata egyetemi orvostanár 120 ágyas kórházat vezetett, sőt, 1872-ben először Hausmann Ferencet, majd 1904-ig Bakodyt tanárnak nevezték ki. A homepathia "fénykora" ezzel lezárult, a kialakult tanszék 1906-ban hivatalosan megszűnt. A 20. században elsősorban a német homeopathiás orvosok tapasztalatait vették át a hazaiak. Schimert Gusztáv, akinek egyik fia, János nem más, mint neves idegkutatónk, néhai 117

Szentágothai János pécsi és budapesti anatómus professzor, 1907-től foglalkozott homeopathiával. E század első felének egyik legnevesebb homeopatha orvosa volt. A gyógyítás ezen módját hazánkban 1944-ig gyakorolták, gyakran kórházi osztályokon is, majd hosszú kényszerszünet következett a háború után. A jelenkori újraéledés az 1990-es évek elejére tehető, amikor a dr. Peithner KG. hazai képviselője, Zajta Erik, továbbá az Erdélyből átköltözött Rácz Gábor el nem kezdte a tudományos és gyakorlati továbbképzést közlemények és tanfolyamok formájában. Az alapot az 1976-ban megjelent Német Gyógyszerkönyv, de főként az 1978-ban kiadott és 1987ben hatályba került HAB 1 (Homeopathiás Gyógyszerkönyv) adta. 1990-ben az Egészségügyi Tudományos Tanács meghatározta: "a homeopata gyógymód magyarországi alkalmazásának tiltása nem indokolt".

A gyakorlatban kb. 300 szubsztancia van forgalomban, ebből közel 200 növényi eredetű. A gyógyítás elve holisztikus szemléletet tükröz, vagyis az orvos a beteg emberrel foglalkozik és másodsorban a betegséggel, tehát a homeopata gyógyszert a beteghez kell hozzárendelni. Újabban komplex készítmények is forgalomban vannak, de a betegre szabott gyógyszert igazán csak speciális technológiával lehet elkészíteni. Fontos a szer alkalmazási módja (pl. nyelv alá stb.) és az étkezés szerepe (általában étkezéstől független vagy meghatározott időben). A csepp (dilutio) desztillált víz és alkohol különböző arányú elegyével, a por (trituratio) tejcukorral készül. Az ún. őstinktúra töménysége általában azonos a hagyományos tinktúrákéval, mindig friss vagy szárított növényt vagy növényrészt használnak a kivonáshoz. Külön művelet a hígítás, ami előírás szerint, meghatározott módon (pl. rázogatással, dörzsöléssel stb.) történik. Ezért külön nevet is kap: potenciálás vagy dinamizálás.

A hígítás lehet decimálás (jele: D = DH) 1:9 arányban, vagy centimálás (C = CH) 1:99 arányban. Néhány gyakori jelölés pl.: D1 = 1:10 (10%), D2 = 1:100 (1%), D3 = 1:1000 (0,1%), C1 = 1:100 (1%), C2 = 1:10000 (0,01%), C3 = 1:1000000 (0,0001%), LM = 1:50000.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv - teljes mértékig igazodva a 4. Európai Gyógyszerkönyvhöz - külön tárgyalja a homeopathiás készítményekkel (Praeparationes homoeopathicae) kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és fogalmakat (pl. ősanyag latin neve, a hígítás fokának jelölése, őstinktúra vagy glicerines macerátum). A kiindulási nyersanyag főként növényi (friss vagy szárított), de lehet kémiai, ásványi vagy állati eredetű is. A potenciáló vivőanyag főként víz, alkohol, glicerin vagy laktóz. Gyógyszerformák általában: homeopathiás golyócska (sublingualis adagolásra), tabletta, őstinktúra, alkoholos oldat (csepp). Az említett gyógyszerkönyv külön kitér az előállításra szánt növényi drogok (Plantae medicinales ad praeparationes homoeopathicae) legfontosabb ismérveire is, így a friss vagy szárított növény (ide sorolható a moszaton kívül a gomba és zuzmó), esetleg növényi váladék minőségére, azonosítására (pontos tudományos név megadásával!), szennyeződés-mentességére, tartalmi 118

meghatározására és eltartásának körülményeire (pl. friss növényi drog mélyhűtve vagy 96%-os etanolban sötétben tárolandó). Külön cikkelyben írja le a homeopathiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (Tincturae maternae ad praeparationes homoeopathicae) általános jellemzőit.

Homeopathiás gyógyszerek készítéséhez erősen toxikus növényeket (néha gombát) is alkalmaznak, néhány fontosabb példa (első név a homeopathiás gyógyszer sajátos neve, ami néha megegyezik az alapanyagot szolgáltató növény nevével; a második az anyanövény és családjának tudományos neve): Aconitum - Aconitum napellus (Ranunculaceae) Aethusa - Aethusa cynapium (Apiaceae) Agaricus muscaria - Amanita muscaria (Amanitaceae) Anhalonium - Lophophora williamsi (Cactaceae) Cicuta virosa - Cicuta virosa (Apiaceae) Colchicum - Colchicum autumnale (Liliaceae) Colocynthis - Citrullus colocynthis (Cucurbitaceae) Conium - Conium maculatum (Apiaceae) Croton tiglium - Croton tiglium (Euphorbiaceae) Ignatia - Strychnos ignatii (Loganiaceae) Mezereum - Daphne mezereum (Thymeleaceae) Nux vomica - Strychnos nux vomica (Loganiaceae) Rhus toxicodendron - Rhus toxicodendron (Anacardiaceae) Tabacum - Nicotiana tabacum (Solanaceae)

A gyógymód sikeres alkalmazásához erre szakosított orvos szükséges, aki indokolt esetben folyamodhat a hagyományos orvosi tevékenység (allopathia) bármelyik szakágához, így farmakoterápiához is. A helyes és pontos diagnózis felállítása az orvos feladata, vagyis homeopathiás gyógyszereket sem szabad öngyógyításra használni, még akkor sem, ha semmiképpen nem ártanak. Az igazi kórok kiderítését ez a fajta öngyógyszerezés ugyanúgy megnehezíti, mint a fitoterápiás készítmények indokolatlan alkalmazása.

Fitoterápia Gyógynövénnyel, azok részeivel vagy készítményeivel folytatott kezelés. Nem alternatív gyógyászat. Gyógyszereit fitoterapeutikumoknak nevezzük. Önálló vagy kiegészítő lehetőséget nyújt bizonyos akut és krónikus betegségek kezelésében.

119

Weiss két nagy csoportra osztotta: erős hatású forte (mellékhatással) és enyhe hatású mite készítményekre. Lehetnek mono vagy komplex preparátumok. A készítményekben rendszerint nagy számú anyag található. A hatóanyagok mellett mindig tartalmaznak olyan további elemeket amelyek nem közömbösek a hatás szempontjából. A galenusi készítmények is fitoterapeutikumok.

A felhasznált készítmények nagyszámú anyagot tartalmaznak, több hatóanyaggal. Minden esetben a szinergista hatás érvényesítése a cél. Izolált természetes anyagok alkalmazása jellemzi. Izolált természetes anyagok A gyógyszeripar gyakran alkalmaz a gyógynövényekből kivont tiszta hatóanyagokat, melyeket különféle gyógyszerek készítésére használnak fel változatlan vagy részben átalakított (félszintetikus ) formában. Hatásuk gyakran erős ( forte ).Gyakran a szerkezet megváltoztatása sokkal hatékonyabbá tesz egyes hatóanyagokat, esetleg megváltoztatja hatásukat. A természetes anyagok átalakításához gyakran használnak fel mikroorganizmusokat is. A növényekből kivont vegyületek gyakran szolgálnak modellként az egyes szintetikus vegyületek előállításához. A gyógyszeripar által változtatás nélkül felhasznált anyagok. Ilyenek: az eszán (Aescusan), papaverin (Bilagit), ninpotecin (Cavinton), kodein, efedrin (Coderit), kinin, kámfor (Diapulmon), digoxin (Digoxin), resespin (Rausedyl). Az elmondottak alapján a modern orvostudomány a gyógyszeripar jelenleg nem tudja nélkülözni a gyógynövényeket. Az utóbbi évtizedekben úgy látszott, hogy a szintetikus gyógyszerek kerültek előtérbe, de újabban a növényi eredetű, természetes gyógyanyagok térhódítását figyelhetjük meg. A gyógynövényekben rejlő gyógyászati értékeket senki nem vonhatja kétségbe. A fitoterápia akkor is az embert szolgálja, ha gazdasági állatok gyógyítása vagy rovarok, férgek riasztása, elűzése (repellensek), sőt elpusztítása (inszekticidek) a cél. Lehet a farmakoterápia része (phytotherapeuticum forte és mite), de az alternatív orvoslásban és a természetgyógyászatban is helyet kap. Gyakran hallunk olyat, hogy súlyos, gyógyíthatatlan betegség kezelésére ígéretes növényi eredetű hatóanyagot találtak. Az erős hatású növényi molekulák a súlyos betegségek leküzdésére is alkalmasak lehetnek. A már említett ipari gyógynövények közül a mák hatóanyagai érdemelnek kiemelést, de ipari alapanyagként példaként említhetők a szója feldolgozása során kinyerhető fitoszterolok. Ipari módszerekkel, félszintézissel vagy mikrobiológiai úton értékes szteroidokká alakíthatók. Reményt keltő a növényi toxinok, főleg fehérjék (pl. a ricinus ricin toxalbuminja, a szója tripszin-inhibitora) alkalmazása monoklonális ellenanyagokhoz kötve, hiszen az így kialakított molekula-konjugátumok fokozhatják a célzott citosztatikus immuno-kemoterápiás kezelések eredményességét. Néhány klasszikus példa a citosztatikus alkaloidok közül Például az őszi kikerics kolchicinjét, a rózsameténg vinblasztin, leukokrisztin, vindezin hatóanyagait, a Camptotheca acuminata kamptotecinjét, a Taxus brevifolia taxolját.

120

Figyelemre méltó a lignánok közül a Podophyllum peltatum podofillotoxinjának alkalmazása vagy az immunmoduláns gomba-poliszaharidok (pl. Lentinus edodes, azaz shiitake lentinánjának) felhasználása a rákterápiában. Számos növényi antivirális hatóanyag jellemzi a Rosaceae családba tartozó gyógynövényeket. Több drogból készítenek antivirális vagy immunstimuláns gyógyszereket, pl. citromfű (méhfű), tuja, kasvirág, fehér fagyöngy, körömvirág, sédkender stb. A növényi hatóanyagok esetében is igaz, hogy a különféle molekulaszerkezetek hatásmechanizmusának sejtbiológiai vagy farmakológiai értelmezése a legtöbb esetben nem kellően tisztázott.

Hatáserősségben és veszélyességben a kábító növényi drogok foglalják el a csúcsot. A gyakoribb hallucinogén növények, drogok vagy vegyületek: •

Papaver somniferum (opium, morfin, a félszintetikus heroin),

•

Erythroxylum coca, E. novogranatense (Cocae folium, kokain),

•

Cannabis sativa ssp. indica (kannabisz, marihuana, hasis, THC),

•

Lophophora williamsii (peyotl, meszkalin),

•

Piptadenia peregrina, P. colubrina (yop, ill. cohoba),

•

Virola calophylloidea (yakée, paricá, epóna),

•

Banisteriopsisőfajok (ayahuasca, caapi),

•

Paganum harmala, a félszintetikus LSD,

•

Rivea corymbosa, Ipomoea tricolor, I. violacea (ololiuqui),

•

Catha edulis (kath),

•

Ephedra sinica és egyéb Ephedra-fajok (Ephedrae herba, efedrin),

•

Areca catechu (Arecae semen, beteldió vagy arekadió),

•

Atropa belladonna, Hyoscyamus niger, Datura-fajok.

A fitofarmakonokról leginkább a gyógyszerész szerezhet bő információt hagyományos és elektronikus eszközök segítségével. A kezelő orvosok többségének nincs ideje arra, hogy megállapítsa, vajon egy-egy gyógyszer természetes vagy szintetikus eredetű-e. A gyógyszerész azonban fel kell hogy készüljön a korrekt tájékoztatásra (kitérve az esetleges mellékhatásokra is) az orvos vagy a panaszos kérdéseire. Nem könnyű kielégítő farmakológiai adatokat találni a készítményekről. Ha nem izolált és farmakológiai bizonyítékokkal jellemezhető hatóanyagról van szó, hanem teadrogokról, illetve ezek vizes kivonatairól, nem kis problémát jelent a tudományos igényű magyarázat. Gyakran csak általánosságokat tud említeni a szakember, hiszen antioxidáns hatás gyakran igazolható, de egy célzott terápiában az ilyen tulajdonságok legfeljebb a kiegészítő kezelés szükségességét indokolják. Persze ez egyáltalán nem kevés, és a megelőzés hangsúlyozása sem áltatás. 121

A különféle, Magyarországon és külföldön előállított és az Országos Gyógyszerészeti Intézet által forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyteakeverékek a panaszos számára hasznosak, a bő választék előnyt jelent a gyógynövényszaküzleteknek és a gyógyszertáraknak. Sokkal több időbe kerülne, továbbá orvosi vagy gyógyszerészi felelősséggel járna, ha a gyógyszertárban a panaszos egyénre vagy a betegre sajátos összetételű teakeverékeket készítenének. Pedig megérné, hiszen akkreditált minőségvizsgáló garantálja a komponensek alkalmazhatóságát, ami azt jelenti, hogy a drog a hatóanyagot vagy hatóanyag-csoportot elegendő mennyiségben tartalmazza, nem mutatható ki belőle peszticid-maradvány, nehézfém vagy radioaktivitás, vagyis megfelel az érvényben lévő gyógyszerkönyv előírásainak.

Galenusi készítmények (galenikumok) A hivatalos gyógyszerkönyvekben szereplő, gyógynövényekből, ill. gyógynövények bizonyos feldolgozása után nyert termékekből összeállított, összetett gyógyhatású készítmények (gyógyszerek). Elkészítése egyszerű műveletekkel gyógyszertárakban, fitotékákban, vagy a közvetlenül a felhasználó (beteg) által történik. A gyógynövények alkalmazásában korlátlan lehetőséget biztosítanak. Általában keverékeket használnak

Ilyen gyógyszerkészítmények: •

Teakeverékek (3-5 drogból),

•

Kivonatok (hidegvizes áztatás) az erős hatású szerek gyógyszeripari készítmények,

•

Tinktúrák (etilalkohollal készülnek)

•

Egyes kenőcsök (lágy gyógyszerformák, unguentum)

•

Porkeverékek,

•

Oldatok ízjavításra (szörpök),

•

Egyes tabletták (porított drogokból)

•

Forrázatok,

•

Főzetek,

Készülhetnek házilag, gyógyszertárakban, üzemekben. Megkülönböztetünk erős hatású ( forte ) és az enyhébb hatású ( mite ) készítményeket. Az előbbieket csakis óvatosan, előírásszerűen szabad alkalmazni. Neogalenikumok Gyógynövény(ek) drog(jai)ból készített steril oldatok (injekció, infúzió) kizárólag gyógyszergyári, gyógyszertári előállítás és orvosi használatra.

Mellékhatások A növények kutatásának fejlődése, a hatóanyagok vizsgálatának lehetősége új módszerek bevezetésével, a hatásmechanizmusuk tisztázása lehetővé tette, hogy nemcsak az úgynevezett erős hatású növények esetében, de eddig teljesen ártalmatlan gyógynövények esetében is mellékhatások, sőt káros elváltozások, mérgezések lehetőségei is kimutathatók legyenek. 122

A „mérgező növény" elnevezést nagy körültekintéssel kell alkalmazni, mivel nehéz megvonni pontosan azt a határt, amely a mérgező, nem mérgező, illetve a gyógynövényt elválasztják egymástól. A gyógyteák, teakeverékek nagymértékű elterjedése is szükségessé teszi azok alaposabb megismerését, mivel a termesztett és vadon termő növények nem kevés esetben nem kívánatos mellékhatásokat, mérgezési tüneteket válthatnak ki.

Az Országos Kémiai Biztonsági Intézet, több évtizede információt szolgáltat a növények által okozott mérgezési esetekben, valamint évente köteles jelentést tenni az országban történt mérgezési esetekről, így a növények által okozott mérgezésekről is. Az adatok birtokában kijelenthető, hogy a növények által okozott mérgezések száma évről-évre emelkedik és főleg a kiskorúaknál (15 év alatt) nagyszámban fordul elő. Világviszonylatban a növényi mérgezések, a mérgezések 10%-át képezik. Hazánkban ez az arány 15% felett van (2002. év). Mérgező az a növény, amely igen kis mennyiségben zavart, rendellenességet, vagy káros elváltozásokat okoz az egészséges ember vagy állat szervezetében. A mérgezések súlyossága függ: 1. az elfogyasztott mérgező növény mennyiségétől, 2. a felhasznált növényi részektől (drog), 3. az elfogyasztott készítmény formájától (vizes kivonat, tea, alkoholos kivonat, szárított porforma), 4. az alkalmazás helyétől (külsőleg, belsőleg) A mérgező (nem kívánatos) hatások lehetnek átmenetiek, vagy tartósak, súlyosak, amelyek általában később, a felhasználás után jelentkeznek, és visszafordíthatatlan károsodást okoznak. A növények által okozott mérgezések azoknak a káros elváltozásoknak az összessége, amelyeket a mérgező hatóanyagot, illetve hatóanyagokat tartalmazó növények, vagy azok részeinek (drogok) elfogyasztása következtében lépnek fel.

A növények biológiai hatásuk alapján (és az adag figyelembe vételével) a következő csoportokba sorolhatók: 1. Mérgező növények, melyek egyáltalán nem használhatók gyógyászati célokra és csak károsító hatással rendelkeznek. 2. Erős hatású növények, amelyek kis mennyiségben kedvező, gyógyszerhatást fejtenek ki, azonban az adag túllépése, vagy a növény hosszú ideig történő alkalmazása mérgezésekhez vezet. Ezek házi szerként nem alkalmazható növények. 3. Enyhe hatású növények azok a növények, amelyeknél kedvezőtlen hatások nem jelentkeznek, illetve nem veszélyesek. 4. Teljesen veszélytelen növények ezek a biztonságosan használható gyógynövények.

123

Gyógyteák előállítása, keverése. A hivatalosan elismert gyógynövény-drogok egy része alkalmas tea (vizes kivonat) készítésére. Ezek a teadrogok önmagukban ("monotea") vagy teakeverékek (gyógyszerészi szaknyelven "species") formájában használhatók. Erős hatású teadrog (pl. Chelidonii herba) alkalmazásához orvosi javallat szükséges, adagolásuk meghatározott. Gyógynövényteák A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv I. kötetében a "Gyógynövényteák - Plantae ad ptisanam" definíciója a következő (01/2002:1435): "A gyógynövényteák kizárólag egy vagy több növényi drogból álló gyógyszerkészítmények, amelyekből főzéssel, forrázással vagy áztatással frissen fogyasztható vizes oldatok készíthetők. A gyógynövényteákat általában ömlesztve vagy adagolt formában, tasakokban forgalmazzák. A gyógynövényteáknak meg kell felelniük a Gyógyszerkönyv vonatkozó, egyedi cikkelyeinek vagy ezek hiányában a Növényi drogok (1433) általános cikkely követelményeinek. A gyógynövényteák mikrobiológiai tisztaságára vonatkozó ajánlások (Mikrobiológiai tisztasági osztály) figyelembe veszik az előírt elkészítési módot (forró víz vagy nem forró víz használata)." Akármelyik teadrogról vagy teadrog-keverékről is legyen szó, alapvetően fontos az azonosított és ellenőrzött alapanyag megfelelő minőségű tisztítása és aprítása, vagyis primer feldolgozása, ami már az alapanyag betakarításával elkezdődik.

Kivonatok készítése A gyógyteaféléket a vizes kivonás (arány általában 2-5 g drog/100 ml víz) módja szerint osztályozhatjuk: •

Infusum (forrázat): leforrázni vagy áztatás után 20 percig gőztérben tartani, majd 10-15 percig lefedve állni hagyni, utána szűrni

•

Decoctum (főzet): főzzük 10-15 percig vagy duzzasztás, ill. áztatás után 40 percig gőztérben tartani, melegen szűrni

•

Digestio (pállítás): hosszabb ideig (4-8 órán át) tartó áztatás 30-70 °C-on (pl. kutyabengekéreg, medveszőlőlevél)

•

Maceratio (áztatás): hosszabb ideig (akár 8-12 órán át) tartó áztatás szobahőmérsékleten (pl. orvosiziliz-gyökér, csipkebogyó)

Ad fomentosum et ad cataplasma (borogatásra): előbbi finomabb, utóbbi kevésbé finomabb aprítású drogpor. Vízzel nedvesítve, pépesen, borogatás céljából (pl. Farina lini melegen, Farina sinapis langyosan lumbago ellen) Ad fumigationem (füstölőként): pl. asztmadohány cigarettázásra (Species antiasthmatica ad fumigationem) A teakeverékek vizes kivonására teljesen általános előírást nem lehet megadni, mivel a forrázat vagy főzet készítése a komponensek arányától függ. 124

Általában a gyártó cég vagy az előállító gyógyszerész adja meg a teafolyadék készítésének módját.

Egyéb folyékony kivonat, alkoholos tinktúra, extraktum vagy párlat, préselmény, pép lehet például: •

különleges macerátum; kivonószer lehet pl. sósavval kissé savanyított desztillált víz, ecet, bor vagy olaj (zsíros olajjal készül macerátum a fokhagymából, az orbáncfűből vagy az árnikavirágból stb.)

•

solutio (oldat): speciális eljárással készül pl. az Aqua aromatica

•

sirupus (cukoroldatos galenikum): Sirupus aurantii, Sirupus rubi idaei, Sirupus laxans stb.

•

tinctura (szeszes kivonat): többnyire 40-70%-os etilalkohollal áztatással vagy perkolációval, ülepítéssel vagy szűréssel (vékony vattarétegen kolálva: szűrlet = colatura).

•

o

Drog és kivonószer aránya általában: 1:10, 1:5.

o

Ide tartoznak a homeopáthiás őstinktúrák is.

A gutta (csepp-készítmény) legtöbbször alkoholos kivonat. o

•

A gyógyborok is hasznosak lehetnek, gyakran esszenciát (tinktúrát) kell a javasolt arányban fehér- vagy vörösborral elegyíteni. (A népi orvoslásban sok helyen gyógypálinkákat is alkalmaznak.)

extractum (sűrű és száraz kivonat): általában etilalkoholos kivonatok töményítésével készíthető. Szárazanyag % szerint lehetnek: o

extractum fluidum (sz.a.: 15-50%)

o

extractum subspissum (félsűrű, sz.a.: 50-70%)

o

extractum spissum (sűrű, sz.a.: 70-85%)

o

extractum siccum (száraz, sz.a.: 94% körül)

•

hidrofil anyagok vizes kivonását követő liofilizálás, porlasztva szárítás, vákuumbepárlás (pl. instant porok, granulátumok)

•

frissen préselt lé (pl. káposzta, cékla) pasztőrözve vagy liofilizálva

•

gyümölcspép (pulpa), pl. hashajtó lekvárfélék

•

egyéb formulázás gyógyszertechnológiai módszerekkel (pl. ciklodextrines por, granulátum, tabletta, drazsé, gyógycukorka, kapszula, kenőcs stb.)

A legtöbb drogból veszély nélkül készíthető tea, mert enyhe hatásuk ezt lehetővé teszi. Sokszor betegségek megelőzésére, krónikus betegségek kezelésében, de gyakran hirtelen fellépő betegségek gyógyítására is felhasználják. 125

A biztos diagnózis érdekében bármilyen betegség esetén meg kell kérdezni az orvos vagy a gyógyszerész véleményét. Ugyanez vonatkozik a szálas és filteres gyógyteakeverékekre is. Az ártalmatlannak tűnő, folyamatos gyógyteázás is okozhat nem kívánt hatásokat (pl. a cserzőanyag-tartalom megterhelheti a májat).

126

GyógyÉsFűszernövényekTermesztéseLECKE

Recommend Documents