Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata Andor, Domonkos Hrotkó, Károly Mészáros, Annamária Véghelyi, Klára
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata Andor, Domonkos Hrotkó, Károly Mészáros, Annamária Véghelyi, Klára Publication date 1999 Szerzői jog © 1999 Hrotkó Károly
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom Előszó ............................................................................................................................................. xvii 1. A fás növények szaporításbiológiája .............................................................................................. 1 1. A szaporodás és szaporítás módjai, jelentőségük a kertészetben .......................................... 1 2. Az ivaros szaporítás alapjai ................................................................................................... 3 2.1. A mag felépítése ....................................................................................................... 3 2.2. A mag fejlődése ........................................................................................................ 4 2.3. A zigóta normálistól eltérő fejlődési formái ............................................................. 5 2.4. A magvak életképessége és tárolása ......................................................................... 6 2.4.1. A nedvességtartalom alakulása a tárolás során ............................................ 7 2.4.2. Tárolási módok ............................................................................................ 7 2.5. A magvak nyugalmi állapota .................................................................................... 9 2.5.1. Maghéj (terméshéj) kiváltotta nyugalmi állapot ........................................... 9 2.5.2. Inhibitorok kiváltotta nyugalom ................................................................... 9 2.5.3. Morfológiai magnyugalom ........................................................................... 9 2.5.4. Fiziológia magnyugalom ............................................................................ 10 2.5.5. Fiziológiai mélynyugalom (embriónyugalom) ........................................... 10 2.6. A magvak csírázása ................................................................................................ 12 2.6.1. A víz szerepe a csírázás folyamán .............................................................. 15 2.6.2. Hőmérséklet ............................................................................................... 16 2.6.3. A hormonok szerepe a csírázás során ......................................................... 17 2.7. Magvizsgálat ........................................................................................................... 18 2.7.1. Tisztaság .................................................................................................... 19 2.7.2. Életképességi vizsgálatok ........................................................................... 19 2.7.3. Csírázóképesség vizsgálata ........................................................................ 21 3. Az ivartalan szaporítás biológiai alapjai ............................................................................. 22 3.1. A klón fogalma, klónszelekció ............................................................................... 22 3.2. A klónon belüli változások forrásai ........................................................................ 23 3.2.1. Fenotipikus (nem perzisztens) variabilitás (perifízis) ................................ 23 3.2.2. Epigenetikus változások ............................................................................. 24 3.2.3. Genetikai változások, kimérák ................................................................... 25 3.2.4. Patogén szervezetek által okozott változások ............................................. 29 3.2.5. A patogének kimutatásának módszerei a szaporítóanyagban ..................... 32 3.2.6. Patogénmentesítés a szaporítóanyag-termesztésben .................................. 36 3.2.7. A klónon belüli változások mérséklése a szaporítóanyag-termesztés rendszerében .............................................................................................................................. 37 4. Az autovegetatív szaporítás biológiai alapjai ...................................................................... 39 4.1. A járulékos gyökérképződés ................................................................................... 39 4.1.1. Preformált gyökerek jelentősége a vegetatív szaporításban ....................... 41 4.1.2. Sebzés hatására létrejött járulékos gyökerek .............................................. 42 4.2. A járulékos gyökérképződés anatómiája ................................................................ 44 4.2.1. A hajtás szöveti felépítése .......................................................................... 44 4.2.2. A járulékos gyökerek kialakulása .............................................................. 46 4.2.3. A gyökeresedőképesség időbeli változása ................................................. 49 4.2.4. A sebzés szerepe ........................................................................................ 50 4.2.5. Polaritás ...................................................................................................... 52 4.2.6. A hajtás anatómiai felépítésének befolyásolása ......................................... 53 4.3. A járulékos gyökérképződés fiziológiai alapjai ...................................................... 55 4.3.1. Az auxinok szerepe a járulékos gyökérkezdemények kialakulásában ........ 55 4.3.2. A rügyek és levelek szerepe a járulékos gyökeresedésben, a rizokalin elmélet kialakulása ............................................................................................................ 57 4.3.3. Biokémiai változások a járulékos gyökeresedés során ............................... 60 4.3.4. Egyéb növényi hormonok és más bioregulátorok szerepe a gyökeresedésben 60 4.4. A dugványanyag előállításának körülményei ......................................................... 62 4.4.1. A tartalék tápanyagok szerepe .................................................................... 62 4.4.2. Az anyanövények táplálása ........................................................................ 62 4.4.3. A dugványanyag előállításának környezeti feltételei ................................. 64
iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 4.4.4. A gyökereztetés környezeti tényezőinek szabályozása .............................. 64 4.4.5. A gyökérdugványok regenerálódása .......................................................... 65 4.4.6. Újabb eredmények a járulékos gyökérképződés kutatása terén ................. 66 5. A xenovegetatív szaporításmódok biológiája ...................................................................... 66 5.1. Az oltás kertészeti jelentősége ................................................................................ 66 5.2. Az oltással kapcsolatos fontosabb alapfogalmak .................................................... 72 5.3. Az oltás összeforrásának folyamata ........................................................................ 72 5.3.1. Sebzáró kallusz képződése ......................................................................... 73 5.3.2. Kalluszhidak kialakulása ............................................................................ 76 5.3.3. Differenciálódás a kalluszban .................................................................... 76 5.3.4. Az oltás folyamatos összeforrása ............................................................... 79 5.4. Az oltás összeforrását befolyásoló tényezők .......................................................... 80 5.4.1. A szemzési mód jelentősége az összeforrásban ......................................... 80 5.4.2. Kambiális aktivitás ..................................................................................... 83 5.4.3. Tartalék tápanyagok jelentősége ................................................................ 83 5.4.4. Kártevők és kórokozók .............................................................................. 83 5.4.5. A polaritás jelentősége az oltásoknál ......................................................... 84 5.4.6. Az oltások rokonsági korlátai ..................................................................... 84 5.5. Oltási inkompatibilitás ............................................................................................ 84 5.5.1. Az inkompatibilitás lehetséges okai és mechanizmusa .............................. 87 5.5.2. Az inkompatibilitás előrejelzése ................................................................ 88 5.6. Alany–nemes kölcsönhatások ................................................................................. 88 5.6.1. Alany–nemes kölcsönhatások lehetséges okai ........................................... 91 5.6.2. Korrelációs egyensúly a korona és a gyökérzet között .............................. 91 5.6.3. Növekedési hormonok eltérő mértékű és ritmusú képződése, lebomlása és transzlokációja ..................................................................................................... 92 5.6.4. Tápanyag- és vízfelvételi különbségek ...................................................... 94 5.6.5. Az alany és nemes eltérő transzlokációs kapacitása ................................... 95 2. Gyümölcs-faiskolai termesztés ..................................................................................................... 97 1. A gyümölcs-faiskolai termesztés Magyarországon ............................................................. 97 1.1. A faiskolai termelés üzemi háttere .......................................................................... 99 1.2. Az üzemek felszereltsége, törzsültetvényi háttér .................................................. 102 1.3. A gyümölcs-faiskolai termesztés szabályozása és ellenőrzése ............................. 102 1.3.1. Szaporítóanyag-felügyeleti ellenőrzés ..................................................... 103 1.3.2. A gyümölcsfák szaporításának és nevelésének rendszere ........................ 104 1.3.3. A faiskola helyének kijelölése .................................................................. 105 1.3.4. Házi faiskola ............................................................................................ 108 1.3.5. A rendeletek fontossága ........................................................................... 108 1.3.6. Az importanyag növényvédelmi problémái ............................................. 109 1.3.7. A faiskolai áru minősége .......................................................................... 110 1.3.8. A faiskolai szabványok növényvédelmi előírásai .................................... 110 2. Az ivartalan szaporítóanyagok termesztése ...................................................................... 111 2.1. A termesztés rendszere ......................................................................................... 111 2.2. A szaporítóanyag-termesztés kapcsolódó alrendszerei ......................................... 115 2.2.1. A fajtafenntartó nemesítés ........................................................................ 115 2.2.2. A növény-egészségügyi ellenőrzés és mentesítés .................................... 115 2.3. Ivartalan szaporítanyagot adó törzsültetvények létesítése és fenntartása .............. 118 2.3.1. A terület kiválasztása, előkészítése .......................................................... 119 2.3.2. A fajtaazonosság ...................................................................................... 119 2.3.3. Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás ....................................................... 119 2.3.4. Tősarjak eltávolítása ................................................................................. 119 2.3.5. Szemzőhajtás- és oltóvessző-termelés ...................................................... 119 2.3.6. Az ivartalan szaporítóanyagot adó törzsültetvények munkáinak gépesítése 121 2.4. A szaporítóanyag-termesztés növényvédelme ...................................................... 123 2.4.1. Növényvédelmi technológia ..................................................................... 124 3. A gyümölcsfaalanyok magtermesztése és a magcsemete előállítása ................................ 135 3.1. Magoncfajták és fajtaazonosságuk ....................................................................... 136 3.2. A gyümölcsfaalanyok és a magtermelő ültetvények termékenyülése ................... 136 3.2.1. Magtermelő ültetvények öntermékenyüléssel .......................................... 137 3.2.2. Magtermelő ültetvények idegen termékenyüléssel .................................. 137 iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 3.3. Nemesítési és fajtafenntartási feladatok ................................................................ 3.4. Magtermelő ültetvények létesítése, magtermesztés .............................................. 3.4.1. Termésgyűjtés és -feldolgozás ................................................................. 3.4.2. A magtermesztéshez használt gépek, eszközök ....................................... 3.5. A vetőmagvak tárolása ......................................................................................... 3.5.1. A vetőmagvak víztartalma a tárolás során ............................................... 3.5.2. A vetőmagtárolás feltételei ...................................................................... 3.6. Magcsemete-nevelés ............................................................................................. 3.6.1. A magiskola területe, talaj-előkészítés ..................................................... 3.6.2. A magvetés időpontja ............................................................................... 3.6.3. A vetőmag előkészítése a vetésre ............................................................. 3.6.4. Rétegezés ................................................................................................. 3.6.5. Magvetés a magiskolában ........................................................................ 3.6.6. A magiskola ápolása ................................................................................ 3.6.7. A magcsemete kitermelése ....................................................................... 3.7. Erősítő iskola ........................................................................................................ 3.8. A csemeteiskolai műveletek gépesítése ................................................................ 4. Csemetetermelés ivartalan szaporítással ........................................................................... 4.1. Bujtványcsemete előállítása .................................................................................. 4.1.1. Bujtványcsemete nevelése feltöltéses bujtással ........................................ 4.1.2. Bujtványcsemete termelése sugaras bujtással .......................................... 4.1.3. A gyökeresedést elősegítő kezelések ....................................................... 4.1.4. A bujtványanyatelepek művelésének gépesítése ...................................... 4.2. Dugványozás ........................................................................................................ 4.2.1. Dugványtermelés ..................................................................................... 4.2.2. Fásdugványozás ....................................................................................... 4.2.3. Gyökérdugványozás ................................................................................. 4.2.4. Dugványcsemete nevelése hajtásdugványozással .................................... 4.3. Málnasarjcsemete nevelése ................................................................................... 4.4. A szamóca szaporítása indanövények nevelésével ............................................... 4.5. A mikroszaporítási módszerek a gyümölcs-faiskolai termesztésben .................... 4.5.1. A mikroszaporítás előnyei ........................................................................ 4.5.2. A mikroszaporítás környezeti feltételei .................................................... 4.5.3. A mikroszaporítás módszerei ................................................................... 4.5.4. A mikroszaporítás fázisai ......................................................................... 4.5.5. A gyümölcsfélék mikroszaporításának sajátosságai ................................ 4.5.6. A mikroszaporítás eredményei a gyümölcsfajoknál ................................. 4.5.7. A szabadföldi felnevelés tapasztalatai ...................................................... 4.6. A csemetenevelés növényvédelme ....................................................................... 4.6.1. Magcsemete ............................................................................................. 4.6.2. Fás dugvány ............................................................................................. 4.6.3. Hajtásdugvány .......................................................................................... 4.7. A gyümölcsfák oltása, szemzése .......................................................................... 4.7.1. Az oltás összeforrása ................................................................................ 4.7.2. Az oltás szerszámai, kötöző- és kenőanyagok ......................................... 4.8. Oltásmódok ........................................................................................................... 4.8.1. Párosítás ................................................................................................... 4.8.2. Lapozás .................................................................................................... 4.8.3. Ékoltások .................................................................................................. 4.8.4. Héj alá oltás .............................................................................................. 4.9. Szemzési módok ................................................................................................... 4.9.1. T-szemzés ................................................................................................. 4.9.2. Chip-szemzés ........................................................................................... 4.9.3. Szemlapozás ............................................................................................. 4.9.4. Pajzsos, ablakos szemzés, sípolás ............................................................ 4.9.5. Vesszős szemzés ...................................................................................... 4.10. Zöldoltás ............................................................................................................. 4.11. Ablaktálás ........................................................................................................... 4.12. Átoltás ................................................................................................................. 4.13. Áthidalás ............................................................................................................. v Created by XMLmind XSL-FO Converter.
138 138 139 141 144 144 144 145 145 145 147 147 148 150 151 152 153 170 170 175 185 187 187 188 188 194 199 200 207 208 209 211 211 212 213 215 215 217 218 218 223 225 225 226 229 235 236 240 243 246 248 249 252 254 255 256 257 258 259 263
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 5. A gyümölcsfák oltványnevelése ........................................................................................ 5.1. Oltványnevelési módok ........................................................................................ 5.2. A gyümölcs-faiskolai vetésforgó .......................................................................... 5.3. Az oltványiskola területének előkészítése ............................................................ 5.3.1. A telepítés területének beosztása .............................................................. 5.3.2. Az oltványiskola talajának előkészítése ................................................... 5.3.3. A tenyészterület jelenlősége, a sorok kitűzése ......................................... 5.4. Tápanyag-gazdálkodás az oltványiskolában ......................................................... 5.5. Az oltványiskola gyomirtása ................................................................................ 5.6. Az oltványiskola öntözése .................................................................................... 5.7. Az oltványnevelés növényvédelmi problémái ...................................................... 5.7.1. Növényvédelem a telepítés évében .......................................................... 5.7.2. Növényvédelem a szemzés évében .......................................................... 5.8. Oltványnevelés alvószemzéssel ............................................................................ 5.8.1. Alanynevelés ............................................................................................ 5.8.2. A szemzés ................................................................................................ 5.8.3. Szemremetszés ......................................................................................... 5.8.4. Vadalás ..................................................................................................... 5.8.5. Hónaljazás ................................................................................................ 5.8.6. Suhángnevelés .......................................................................................... 5.8.7. Egyéves koronás oltvány koronanevelése ................................................ 5.8.8. Az őszibarack és a mandula koronanevelése ............................................ 5.8.9. Kétéves koronás oltvány nevelése ............................................................ 5.8.10. Megújított korona nevelése .................................................................... 5.9. Kézben oltott oltvány nevelése ............................................................................. 5.9.1. Téli kézbenoltás ....................................................................................... 5.9.2. Oltógépek ................................................................................................. 5.9.3. Az oltványkészítés szervezése ................................................................. 5.9.4. A kézben oltott oltványok telepítése ........................................................ 5.9.5. Suhángnevelés .......................................................................................... 5.9.6. Kétéves koronás oltvány nevelése kézben oltott oltványokból ................ 5.10. Egyéb oltványnevelési eljárások ......................................................................... 5.10.1. Oltványnevelés közbeoltással ................................................................ 5.10.2. Oltványnevelés gyökérnyakba és koronába oltással .............................. 5.10.3. Többfajtás oltványok előállítása ............................................................. 5.10.4. Edényes oltványnevelés ......................................................................... 5.11. Az oltványiskola kitermelése .............................................................................. 5.11.1. A kitermelés előkészítése ....................................................................... 5.11.2. A kitermelés időpontja ........................................................................... 5.11.3. Lombtalanítás ......................................................................................... 5.11.4. A kitermelés eszközei és szervezése ...................................................... 5.11.5. Az oltványok válogatása, kötegelése, tárolása ....................................... 5.12. Az oltványiskolában alkalmazható gépek, eszközök .......................................... 6. A gyümölcs-faiskolai termékek tárolása ........................................................................... 6.1. A faiskolai termékek tárolási módja ..................................................................... 6.2. Faiskolai tárolóépület ........................................................................................... 6.2.1. A faiskolai termékek tárolási igénye ........................................................ 6.2.2. A tárolóhelyiségek mérete ........................................................................ 6.2.3. A tárolók hűtése ....................................................................................... 6.2.4. A tárolt áru elhelyezése ............................................................................ 6.2.5. A növények előkészítése és ápolása a tárolás folyamán .......................... 6.3. A faiskolai áru bértárolása .................................................................................... 6.4. A faiskolai termékek tárolásának növényvédelmi kérdései .................................. 7. A faiskolában előforduló kórokozók és kártevők .............................................................. 7.1. Kórokozók ............................................................................................................ 7.1.1. Vírusok ..................................................................................................... 7.1.2. Baktériumok ............................................................................................. 7.1.3. Gombák .................................................................................................... 7.2. Kártevők ............................................................................................................... 7.2.1. Fonálférgek .............................................................................................. vi Created by XMLmind XSL-FO Converter.
265 265 266 269 269 270 270 272 274 276 277 279 279 279 279 288 298 300 301 303 303 309 310 310 311 311 312 319 322 323 323 324 324 325 326 326 330 330 332 333 334 337 339 354 354 356 356 357 357 359 359 360 360 363 363 363 366 372 392 392
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 7.2.2. Rovarok .................................................................................................... 7.2.3. Emlősök ................................................................................................... 8. Faiskolai termékek értékesítése ......................................................................................... 8.1. Az értékesítés előkészítő szakasza ........................................................................ 8.2. A gyümölcsfa-iskolai termékek piaci helyzete ..................................................... 8.3. Az értékesítés lebonyolítása ................................................................................. 8.3.1. Nagybani értékesítés ................................................................................ 8.3.2. Kiskereskedelmi értékesítés ..................................................................... 8.4. A faiskolai termékek szállítása ............................................................................. 8.4.1. Rakodás járművekre ................................................................................. 8.4.2. Az anyagmozgatás gépesítése .................................................................. 8.4.3. A faiskolai áru csomagolása ..................................................................... 9. A gyümölcs-faiskolai termelés egyes ökonómiai kérdései ................................................ 9.1. A faiskolai termelés költségösszetevőinek alakulása ............................................ 9.1.1. Élőmunkaigény ........................................................................................ 9.2. Az oltványnevelés jövedelmezősége .................................................................... 3. A gyümölcsfajták alanyai ........................................................................................................... 1. Az alanyhasználat meghatározó tényezői .......................................................................... 1.1. Az alanyfajták nevezéktani kérdései ..................................................................... 2. Almaalanyok (Malus sp.) .................................................................................................. 2.1. Alanyhasználat Magyarországon az almatermesztésben ...................................... 2.2. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői .......................................... 2.2.1. A fák méretére gyakorolt hatás ................................................................ 2.2.2. Rögzítés a talajban ................................................................................... 2.2.3. Hidegtűrés és télállóság ............................................................................ 2.2.4. Szárazság és magas talajhőmérséklet ....................................................... 2.2.5. Sarjadzás .................................................................................................. 2.2.6. Gyökérkezdemények (burrknot) képződése a törzsön ............................. 2.2.7. Rágcsálók károsítása ................................................................................ 2.2.8. Betegségekkel, kártevőkkel szembeni rezisztencia .................................. 2.2.9. A közbeoltás jelentősége .......................................................................... 2.3. Az almaalanyok részletes ismertetése ................................................................... 2.3.1. Állami minősítésben részesült alanyok .................................................... 2.3.2. Bevezetés alatt álló, ígéretes új almaalanyok ........................................... 2.3.3. Hazai és külföldi kísérletekben vizsgált további almaalanyok ................. 3. A körte alanyai .................................................................................................................. 3.1. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői .......................................... 3.2. Körtealanyfajok (Pyrus sp.) .................................................................................. 3.2.1. Körtemagoncok ........................................................................................ 3.2.2. Ivartalanul szaporítható körtealanyok ...................................................... 3.3. Birs (Cydonia oblonga Mill.) ............................................................................... 4. A cseresznye és a meggy alanyai ...................................................................................... 4.1. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői .......................................... 4.1.1. Az alanyok hatása a fák növekedésére ..................................................... 4.1.2. Kompatibilitás .......................................................................................... 4.1.3. Termőre fordulás, termőképesség, gyümölcsminőség ............................. 4.1.4. Gyökérzet és talajigény ............................................................................ 4.1.5. Az alanyok éghajlati igénye ..................................................................... 4.1.6. Kártevőkkel, kórokozókkal szembeni rezisztencia .................................. 4.1.7. A cseresznye- és meggyalanyok rokonsági csoportjai ............................. 4.2. Vadcseresznye (Cerasus avium L. Mönch) .......................................................... 4.2.1. Ivartalanul szaporítható vadcseresznyék és hibridjeik ............................. 4.3. Sajmeggy (Cerasus mahaleb (L.) Mill.) ............................................................... 4.3.1. Állami minősítésben részesült alanyok .................................................... 4.3.2. Bevezetés előtt álló új sajmeggy alanyok ................................................. 4.4. Meggy (Cerasus vulgaris Mill.) ........................................................................... 4.5. Egyéb fajok és fajhibridek .................................................................................... 5. Alanyhasználat az őszibarack-termesztésben .................................................................... 5.1. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői .......................................... 5.1.1. Az őszibarackalanyok talajigénye és gyökérzetének alakulása ................ vii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
393 397 399 399 400 404 404 404 407 407 407 408 408 408 409 409 411 411 411 412 412 413 413 416 417 417 417 417 417 418 418 419 420 430 433 440 441 442 442 442 445 447 448 449 450 451 452 453 453 454 454 455 456 457 457 459 461 462 463 463
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 5.1.2. Hidegtűrés ................................................................................................ 5.1.3. Kompatibilitás .......................................................................................... 5.1.4. Kártevőkre, kórokozókra való érzékenység ............................................. 5.1.5. Az alanyok hatása a fák növekedésére ..................................................... 5.1.6. Az őszibarackalanyok csoportosítása rokonsági viszonyok alapján ........ 5.2. Vadőszibarack (Persica vulgaris Mill.) ................................................................ 5.2.1. Nemes fajták magoncai ............................................................................ 5.2.2. Külföldi vadőszibarack-fajták .................................................................. 5.3. Mandula (Amygdalus communis L.) ..................................................................... 5.4. Mandulabarack alanyok (Amygdalopersica hybrida Soó) .................................... 5.4.1. Ivartalanul szaporítható mandulabarack alanyok ..................................... 6. Alanyhasználat a szilvatermesztésben ............................................................................... 6.1. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői .......................................... 6.1.1. A szilvaalanyok hatása a nemes fajták növekedésére .............................. 6.1.2. Hidegtűrés, télállóság ............................................................................... 6.1.3. Talajigény, szárazságtűrés ........................................................................ 6.1.4. Érzékenység kártevőkre és kórokozókra .................................................. 6.1.5. Kompatibilitás .......................................................................................... 6.1.6. A szilvaalanyok rokonsági csoportjai ....................................................... 6.2. Mirobalán (Prunus cerasifera Ehrh. var. cerasifera Schneid. cv. myrobalana) ... 6.2.1. Ceglédi mirobalánmagoncok .................................................................... 6.2.2. Ivartalanul szaporítható mirobalánfajták és fajhibridek ........................... 6.3. Kökényszilva (Prunus insititia Jusl.) .................................................................... 6.3.1. Ivartalanul szaporított külföldi kökényszilva alanyok .............................. 6.4. Szilva (Prunus domestica L.) ............................................................................... 7. Alanyhasználat a kajszitermesztésben ............................................................................... 7.1. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői .......................................... 7.1.1. A kajszialanyok talajigénye ..................................................................... 7.1.2. Hidegtűrés és télállóság ............................................................................ 7.1.3. Kártevők és kórokozók ............................................................................ 7.1.4. Kompatibilitás .......................................................................................... 7.1.5. Növekedés, termőre fordulás és termőképesség ....................................... 7.2. Kajszibarack (Armeniaca vulgaris Lam.) ............................................................. 8. Egyéb gyümölcsalanyok ................................................................................................... 8.1. Dióalanyok (Juglans regia L.) .............................................................................. 8.2. Mogyoróalanyok (Corylus sp.) ............................................................................. 8.3. Ribiszkealanyok (Ribes sp.) .................................................................................. 8.4. Szelídgesztenye-alanyok (Castanea sp.) .............................................................. 8.5. Kerti berkenye (Sorbus domestica L.) .................................................................. 8.6. Datolyaszilva-alanyok .......................................................................................... 8.7. A kivi alanyai ....................................................................................................... A. Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 1. A fás növények szaporításbiológiája ................................................................................. 2. Gyümölcsfaiskolai termesztés ........................................................................................... 3. A gyümölcsfák alanyai ......................................................................................................
viii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
463 464 464 464 465 465 466 466 467 468 468 470 470 470 470 470 471 471 471 471 472 473 475 476 476 479 480 480 480 481 481 482 483 484 484 485 486 486 486 486 487 488 488 495 502
Az ábrák listája 1. A zárvatermő növények ivaros szaporodásának szervei ................................................................. 3 2. A citrusfélék nucelláris embrióinak kialakulása. Baloldalon a megtermékenyülés utáni állapotot látjuk. A nucellusz sötétebb sejtjei embrióiniciálisok. Jobb oldalon a nucelláris embriók kialakulása látható, a nagyobbik a zigótából kialakult embrió (Hartmann és tsai 1990) ...................................................... 5 3. Gyümölcsfamagvak tárolása hűtött tárolóban (Fotó: Hrotkó K.) ................................................... 7 4. A hőmérséklet hatása a fiziológiai mélynyugalom megszűnésére almamagvaknál (Wareing és Phillips 1982 nyomán) ................................................................................................................................... 10 5. A vízfelvétel alakulása a ‟Korponay‟ sajmeggy csontárainál 4 és 10 °C hőmérsékleten ............. 13 6. A vadcseresznye epigeus és az őszibarack hipogeus csírázása ..................................................... 14 7. A hőmérséklet hatása almamagvak csírázására (de Haas és Schander 1952). Alacsonyabb hőmérsékleten lassabban, de nagyobb arányban csíráznak a magvak .............................................. 16 8. Kajszimagvak vizsgálata TTC-próbával (Fotó: Sebők I.) ............................................................ 19 9. Kimetszett embriók vizsgálata (Fotó: Sebők I.) ........................................................................... 20 10. A mutációk szerveződési formái (Hartmann és tsai. 1990 nyomán) ........................................... 26 11. A Diffenbachia picta ‟Julius Rhoer‟ fajta (periklinális kiméra) levelei az egyes nóduszokon meriklinális kiméra formájában szerveződtek, míg a fajtaazonos bélyegeket mutató levél nódusza periklinális kiméra (Foto: Hrotkó) .................................................................................................... 27 12. Oltási kimérák kialakulása .......................................................................................................... 28 13. Vírusmentes, magasan szemzett ‟Idared‟ oltványok a soroksári faiskolánkban ‟Malling 9 Pajam 1‟ alanyon (fotó: Hrotkó) ...................................................................................................................... 31 14. Vírusok kimutatása fás bioteszttel. Vírusmentes alanyra közbeoltják a vizsgálandó fajtát (Roter Berlepsch), erre pedig az indikátornövényt, a képen Malus adstrigens ‟Hopa‟-t. A Stem pitting és Stem groowing betegséget okozó vírusok jelenlétére a vizsgált fajta és az indikátornövény az oltás összeforrási helyén inkompatibilitást okozó szöveti rendellenességgel reagál (Fotó: Hrotkó) ............................ 33 15. Vírusok kimutatása fás bioteszttel. Vírusmentes alanyon közbeoltották a vizsgálandó fajtát, erre pedig a fapuhulás vírusára jellegzetesen reagáló indikátorfajtát. A képen jól látható az egészséges (balról) és a fertőzött indikátornövény eltérő növekedése (Fotó: Hrotkó) ............................................................ 34 16. Hőterápiával vírusmentesített hajtáscsúcs zöldoltása vírusmentes alanyra. A polietilén zacskó alatt kellően nagy a páratartalom (Fotó: Hrotkó) ...................................................................................... 36 17. Almafajták vírusmentes törzsfái a holland NAKB Horst mellett működő törzsültetvényében (Fotó: Hrotkó) ............................................................................................................................................. 38 18. Járulékos gyökérképződés a feltöltéses bujtással szaporított almaalanyok hajtásainak alapi részén (Fotó: Hrotkó) ................................................................................................................................... 40 19. Szferoblasztkezdemény (burrknot) almaalany szárán, amelyből gyökérkezdemények is könnyen képződnek. Hátránya, hogy az alanyok törzsén fertőzési kaput is jelent a kártevők, kórokozók számára (Fotó: Hrotkó) ................................................................................................................................... 40 20. Preformált gyökérkezdemények a Colt cseresznyealany szárán (Fotó: Hrotkó) ........................ 42 21. Cedrát dugványokon képződött járulékos gyökerek (Fotó: Hrotkó) ........................................... 43 22. Másodlagosan vastagodó cseresznyehajtás fontosabb szöveti elemei keresztmetszetben (Glimeroth 1978 nyomán) a) paraszövet, b) héjkéreg, c) elsődleges floém, d) másodlagos floém, e) kambium, f) másodlagos fa, g) elsődleges fa, h) bélsugarak, i) bélszövet ............................................................ 45 23. A járulékos gyökerek megjelenése a Salix fragilis szárában (Lovell és White 1986 nyomán). A) a szár transzverzális metszete a kezdemény kialakulásának helyével – B) a gyökérkezdemény kialakulásának korai szakasza – C) a gyökérkezdemény kialakulásának kései szakasza, a dugvány leválasztása után további sejtosztódások indulnak meg – D) a kialakult gyökérkezdemény. Rövidítések: co = cortex, lny = levélnyomnyaláb, p = gyökérkezdemény(primordium), pi = gyökérkezdemény iniciális, sx = másodlagos xylem, k = kambium ......................................................................................................................... 46 24. A járulékos gyökérkezdemények leggyakoribb elhelyezkedése alma szárának keresztmetszetében (Lovell és White 1986 nyomán) ....................................................................................................... 47 25. A gyökeresedési arány alakulása csonthéjas alanyoknál, különböző időtartam alatt (Hrotkó 1977) 48 26. Az alma fás dugványainak talpán képződött kalluszkoronát áttörve megjelennek a növekvő járulékos gyökerek (Fotó: Hrotkó) ................................................................................................................... 48 27. A P.S.B. 2 őszibarackalany dugványainak gyökeresedése különböző időpontokban (Loreti és tsai. 1985) ................................................................................................................................................. 49
ix Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 28. Szilvaalanyok fás dugványainak gyökeresedése különböző időpontokban (Csikós és Szecskó 1998) (Fehér b.= Fehér besztercei) ............................................................................................................. 50 29. A járulékos gyökerek előtörése a dugvány alapi részén bemetszett héjkérgű szilva fás dugványain (Fotó: Hrotkó) ................................................................................................................................... 51 30. Az anyanövények etiolálása különböző fólia- és hálótakarással (Fotó: Hrotkó ) ....................... 53 31. Az etiolálás módjának hatása MM 106 almaalany hajtásdugványainak gyökeresedésére (Mukred és Hrotkó 1988) .................................................................................................................................... 54 32. Az IVS koncentrációjának hatása különböző csonthéjas alanyok hajtásdugványainak gyökeresedésére (Hrotkó 1977) ................................................................................................................................... 56 33. A járulékos gyökérképződést befolyásoló fontosabb tényezők lehetséges összefüggései (Hartmann és tsai. 1990) ......................................................................................................................................... 57 34. Jarvis (1986) hipotézisének lehetséges összefüggése a járulékos gyökérképződés egyes fázisaiban 59 35. Az alany hatására szembetűnő különbségek alakulnak ki a fák méretében. Képünkön 8 éves Van cseresznyefák láthatók MxM 14, Colt, MxM 97 és SL 64 alanyokon (Fotó: Hrotkó). .................... 67 36. Magas törzsű ribiszkeoltvány (Fotó: Hrotkó) ............................................................................. 67 37. Az oltás alkalmazása alakfák nevelésénél (Horn 1921 nyomán) ................................................ 68 38. Részlegesen átoltott cseresznyefa (Fotó: Hrotkó) ....................................................................... 69 39. Áthidaló oltás gyümölcsfa törzsén. A megvastagodott áthidaló oltóvessző vette át a tápanyagszállítás funkcióját (Fotó: Probocskai) ........................................................................................................... 70 40. Az oltások összeforrásának egyes állomásai Braun (1963) nyomán. A) a komponensek közötti teret fokozatosan kallusz tölti ki (Al: alany, N: nemes, NR: nekrotikus réteg, KZ: kontakt zóna) – B) a parenchimatikus kalluszréteg felszínén, illetve alatta zárványként még megtalálható a nekrotikus réteg – C) a kontakt zónában az alany parenchimatikus sejtjei a nemes faelemek közé nyomódnak, és fordítva ugyanez történik a nemes faedényeivel – D) a komponensek közötti összeköttetést az egymásba nyomódott parenchimahidak és kambiumhidak alkotják. Az összenőtt kambium mentén a nemes részben is folytatódik a másodlagos vastagodás, új faelemek képződése ...................................................... 74 41. A hőmérséklet hatása dió- oltványok kalluszosodására (Sitton 1931 adatai nyomán Hartmann és tsai. 1990) ................................................................................................................................................. 74 42. A kambiumgyűrű záródása mangó chip-szemzésben a 12. napon. Rövidítések: N) nemes, A) alany, F) floém, Xy) xilém, K) kambium, Ka) kallusz, TC) tejnedvcsatorna (Hartmann és tsai. 1990 nyomán) 76 43. Edénynyalábok képződése a cikóriagyökér parenchimasejtjeiben és kalluszában rügy és auxin hatására (Wareing és Phillips 1978 és Hartmann és tsai. 1990 nyomán) ........................................................ 78 44. Cerasus tomentosa alanyra szemzett kajszi, az oltványt csak a megfásodott kallusz kapcsolta össze (Fotó: Hrotkó) ................................................................................................................................... 78 45. Idős kajszioltvány szemzési helyének keresztmetszete. A jól összeforrt szemzéshelyen a vastagodó farész körbenövi a szemremetszéskor átmetszett alany fatestét (Fotó: Hrotkó); A: szemzés helye, B: szemremetszés helye ......................................................................................................................... 79 46. Az egyes szövettájak illeszkedése T-szemzés és a chip-szemzés esetén .................................... 81 47. Kalluszosodó, T-szemzésű alma hosszmetszete. A rügyet az alatta képződő kallusz kifelé nyomja (Fotó: Végvári) ................................................................................................................................. 81 48. Chip-szemzésű almán a szempajzs alapi részének hosszmetszete. A szemzés után hat héttel már szállítóedények alakulnak ki a komponensek között (Fotó: Végvári) .............................................. 82 49. Csenevész növekedésű inkompatibilis cseresznyeoltvány (Fotó: Hrotkó) ................................. 84 50. Mechanikai hatásra sima felülettel szétvált oltási komponensek (mirobalánra szemzett kajszi) (Fotó: Probocskai) ....................................................................................................................................... 86 51. Az alanyok hatására a cseresznyefák ágainak különböző a szögállása (‟Katalin‟ Maxma 14 és Piku 1 alanyokon) (Fotó: Hrotkó) ................................................................................................................ 89 52. A fák méretét befolyásoló lehetséges mechanizmusok sematikus vázlata (Faust 1989 nyomán) 93 53. A gyümölcs-faiskolai terület alakulása 1978–97 között Magyarországon (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) ............................................................................................................................................ 97 54. A gyümölcs-faiskolai oltványnevelés alakulása 1978–97 között (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) 97 55. A bogyós gyümölcsű fajok csemete- és palántanevelése 1978–97 között (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) ............................................................................................................................................ 99 56. A szaporítás fajonkénti megoszlásának alakulása a gyümölcsfaoltványoknál (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) ............................................................................................................................................ 99 57. Az 1 ha-nál nagyobb faiskolák számának alakulása az egyes méretcsoportokban 1987–97 között (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) ........................................................................................................... 100
x Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 58. A betelepített terület megoszlásának alakulása a különböző méretcsoportokba sorolt faiskolák között (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) ................................................................................................ 101 59. Az újratelepítési betegség tünete kajszimagoncon; A) specifikus talajuntság, B) Rosellinia necatrix; C) Roesleria pallida, D) Xyphinema vuittenezi, E) kontroll (Fotó: Migend) ...................................... 107 60. A gyümölcsfajok vírusmentes szaporítóanyag-termesztési rendszerének vázlata .................... 112 61. Edényben, izolátor alatt nevelt őszibarack törzsfák a GyDKFI érdi központi törzsültetvényében (Fotó: Hrotkó) ........................................................................................................................................... 113 62. A korona alatti terület művelésére alkalmas gépkapcsolások; a) kultivátorra szerelt, kitérő művelőelem, b) erőgépre erősített, vezérelt művelőelem ............................................................... 121 63. Faiskolában alkalmazható pneumatikus ollók a)–c) általánosan használható, d) elsősorban rózsához megfelelő ........................................................................................................................................ 122 64. Szemzőhajtást lombtalanító gép ............................................................................................... 122 65. A himlővírus tünete a „leopárdfoltosság” kajszimagon (Fotó: Migend) .................................. 126 66. A vértetű tünete az alma hajtásán (Fotó: Migend) .................................................................... 127 67. A vértetű által okozott daganat alma gyökerén (Fotó: Migend) ............................................... 128 68. A szegecsfejű gyökérgomba fertőzése által okozott foltszerű pusztulás birs anyatelepen (Fotó: Migend) .......................................................................................................................................... 129 69. A gyökéren nagy tömegben kifejlődött „szegecsfejű” termőtestekről jól meghatározható a Roesleria pallida (Fotó: Migend) ................................................................................................................... 130 70. Kaliforniai pajzstetű (Fotó: Migend) ........................................................................................ 131 71. Borostás réteggomba termőtestei őszibarack törzsültetvényben (Fotó: Migend) ..................... 132 72. Lilás réteggomba (Fotó: Migend) ............................................................................................. 133 73. Ribiszketapló piros ribiszkén (Fotó: Migend) .......................................................................... 134 74. A húsos termések és bogyók kézi magkinyerése és tisztítása ................................................... 140 75. Gyümölcsmagfejtő gép (gyümölcshúsáttörő); 1. felöntő, 2. áttörőrosta, 3. levezető, 4. váz, 5. magkifolyó, 6. dobhajtás, 7. hengerfedél ........................................................................................ 142 76. Magmosásra alkalmas gépek; A) koptatótárcsás gép: a) motor, b) beöntőgarat, c) pálcáshenger, d) merítőkanál, e) kád B) forgóhengeres gép ...................................................................................... 143 77. Magszárító; a) meleg levegővel is üzemeltethető, egyszerű szárítóberendezés: 1. ventilátor (levegőelőmelegítő), 2. szárítókamra b) a szárítókamra metszete: 1. perforált fenék, 2. befúvócső .......... 143 78. A magvak rétegezése; a) rétegezőgödörben: 1. 20–30 cm homok, 2. magréteg 10–20 cm vastagon, 3. 10 cm vastag homokréteg b) téglafalú hidegágyban. A magvakat homokkal keverve az ágy aljára ömlesztve helyezzük el, a kisebb tételek cserépbe, ládába kerüljenek ........................................... 147 79. Korszerű magiskola ágyásos sorelrendezésben (Fotó: Hrotkó) ................................................ 150 80. Ágyáskitermelő eke traktorra szerelve (Fotó: Hrotkó) ............................................................. 151 81. Egedal önjáró iskolázógép munka közben (Fotó: Hrotkó) ....................................................... 153 82. Sorelrendezés vetéskor ............................................................................................................. 154 83. Magiskolához alkalmas traktor ................................................................................................. 154 84. A félig függesztett (UZA) vetőgép felépítése és működési vázlata;1. magtartály, 2. magadagoló szerkezet (forgótányér + szórólapát), 3. magvető cső, 4. mélységszabályozó kerék, 5. csoroszlya, 6. tömörítőkerék, 7. takarólemez, 8. váz, 9. járókerék, 10. hajtáselosztó, 11. szórólapátokat meghajtó ékszíj 156 85. Magvető gépek; a) ágyásművelő gépre szerelhető tolóhengeres gép, b–c) kézi vetőgépek ..... 157 86. Magtakaró gép vázlata; 1. keret, 2. támasztókerék, 3. vonórúd, 4. tartály, 5. adagolóhenger, 6. keverőlapátok, 7. hajtáskar, 8. kiömlőnyílás, 9. terítőlap, 10. szabályozókar ................................. 158 87. Résnyitók; a) nyitócsoroszlyás, b) hajtott tárcsás, c) marótárcsás ............................................ 159 88. Magiskolai kultivátor (kisegítő kormányzással) ....................................................................... 160 89. A gyomkefe és munkája ........................................................................................................... 161 90. Ágyásművelő gép vegyszerező adapterrel felszerelve .............................................................. 163 91. Szíjas lombtalanítók; a) mobil, b) stabil ................................................................................... 163 92. Csemetekitermelők; a) ágyáskitermelő lengőrostéllyal (szita), a1) a lengőrostély működési elve, b) rázóvillás ágyáskitermelő, c) egysoros kitermelőeke ..................................................................... 164 93. Climax (Plantlift) kitermelő-kötöző gép; 1. mélységszabályozó kerék, 2. nyitótárcsa, 3. csemeteterelő, 4. alávágó kés, 5. felhordószalag, 6. gyökértisztító elemek, 7. kötöző ........................................... 165 94. FAMO–5T kitermelő (kötöző) – kereszt irányú növényárammal ............................................. 166 95. Rakoncák .................................................................................................................................. 167 96. A csemeteköteget hosszméretre vágó eszközök; a) karos vágó, b) alternáló kasza, c) speciális fogazatú szalagfűrész .................................................................................................................................... 168
xi Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 97. Elektromos impulzuson alapuló csemeteosztályozó – számláló; 1. a–c) átmérő szerinti határoló, 2. a– c) levezető nyílások, 3. a–c) állítható gyűjtőelemek, 4. állványmagasság-szabályozó, 5. műszerdoboz, 6. számlálóegységek, 7. impulzust adó érintkezők ............................................................................. 169 98. Feltöltéses bujtás; a) az anyanövény visszametszése, b) az első feltöltés, amikor a hajtások jó arasznyiak, c) nyár közepére a bakhát a 40–60 cm-t is elérheti, d) az ősszel meggyökeresedett vesszőket nyugalmi állapotban vágjuk le az anyanövényről ........................................................................... 171 99. Köszméte-anyatelep feltöltéses bujtással (Fotó: Hrotkó) ......................................................... 171 100. Sugaras bujtás ......................................................................................................................... 172 101. Közönséges bujtás .................................................................................................................. 173 102. Mogyoró-anyatelep közönséges bujtással (Fotó: Hrotkó) ...................................................... 174 103. Fejbujtás. A szeder fejbujtásakor a talajba kerülő hajtáscsúcs megduzzad, gyökeresedik, majd visszafordulva új növényt képez ..................................................................................................... 175 104. A feltöltéses anyatelep létesítésének műveletei ...................................................................... 176 105. Feltöltéses anyatelep létesítése árokba telepítve a kép bal oldalán. Jobbra mellette az egy évvel idősebb anyanövények hajtásait már feltöltötték fűrészporral (Fotó: Hrotkó) ............................... 177 106. Feltöltéses birsanyatelep. A bakhátak talaját fűrészporral keverték (Fotó: Hrotkó) ............... 179 107. A Malus ‟Jork 9‟ almaalany gyökeres bujtványcsemetéi (Fotó: Hrotkó) ............................... 179 108. Az anyatelep speciális gépei; a) nyitó, b) tárcsás töltögető, c) maróval kombinált töltögető, d) hantaprítóval kombinált töltögető ................................................................................................... 181 109. A fűrésztárcsás letermelőgép működési elve; 1. váz, 2. mélységhatároló kerék, 3. hajtómű, 4. meghajtó tengely, 5. fűrésztárcsa, 7. vezérlő (kopírozó) csúszótalp, 8. vezérlőmechanizmus ....... 183 110. SL 64‟ törzses dugványtermelő sövény tavaszi metszés után (Fotó: Hrotkó) ........................ 188 111. A ‟St. Julien EM-A‟ szilvaalany fásdugvány-sövénye (Fotó: Hrotkó) ................................... 190 112. A tőtávolság hatása az ‟SL 64‟ anyanövények hajtáshozamára 1983–1987 átlagában ........... 190 113. Az ‟SL 64‟ anyanövények hajtáshozamának alakulása a koronaforma függvényében .......... 191 114. A ribiszkedugvány-termelés gépesített technológiája (Tatarinov-Zuev 1984); 1. dugványszedés géppel, 2. dugványvágó fűrész felülnézetben és oldalnézetben: a) fűrészlapok, b) méretszabályozó lap, c) védőlemez, 3. dugványtároló láda, 4. dugványvesszők kötegelése ................................................ 193 115. Szabadföldi dugványiskola jól meggyökeresedett szilva ‟St. Julien EM-A‟ fás dugványokkal (Fotó: Hrotkó) ........................................................................................................................................... 197 116. Gyökérdugványozás; a) a vastag gyökerek feldarabolása és b) dugványozása, c) vékony gyökerekből készült fás dugványok, d) gyökérdugványok gyökereztetése ládában, komposzttakarással ........... 199 117. Hajtásdugvány-csemetenevelési változatok; a) ideiglenes szaporítóberendezésben, b) állandó szaporítóberendezésben, perforált rekeszben, c) állandó szaporítóberendezésben, tőzegcserépben 204 118. Igényesebb szaporítóberendezések; a) üvegház, b) fóliaház, c) melegágy üvegablakokból, d) léckeretre szögelt fóliaborítású dugványágy ................................................................................... 204 119. Gyümülcsfaalanyok hajtásdugványainak gyökereztetése vízpermetezéssel (Fotó: Hrotkó) ... 205 120. Gyümölcsfaalanyok hajtásdugványainak gyökereztetése műanyag rekeszekben (Fotó: Hrotkó) 206 121. A mikroszaporítási módszerek vázlatos áttekintése ................................................................ 209 122. Fácán kártétele almaoltványon (Fotó: Migend) ...................................................................... 219 123. Almalisztharmat almamagoncon (Fotó: Migend) ................................................................... 221 124. Almalisztharmat körtemagoncon (Fotó: Migend) ................................................................... 222 125. Szitaszárnyú ribiszkelepke hernyója (Fotó: Migend) ............................................................. 224 126. Fás növények szöveti felépítése .............................................................................................. 226 127. Az alany és az oltócsap összeforrása; a) az oltás után néhány nappal a kambiumgyűrű tájékán megindul a kalluszképződés, az alanyon intenzívebben, mint a nemesen, b) a kambiumgyűrű összeér, az oltvány vastagodni kezd ................................................................................................................. 227 128. Kések dugványvágáshoz, szemzéshez, oltáshoz a) és b) kacor, c) dugványvágó kés, d), e) és f) oltókések, g) és h) szemzőkések, i) kétpengéjű sípolókés .............................................................. 229 129. A kést a fenőkőre fektetve, körkörös mozgatással fenhetjük élesre ....................................... 230 130. Átoltásakor használható fűrészek ........................................................................................... 231 131. Metszőollók dugvány-, oltóvessző- és szemzőhajtásszedéshez, oltáshoz ............................... 232 132. A hasítékoltás eszközei; a) erős kés az alany behasítására, b) hasítóék, c) feszítőék, d) fabunkó 233 133. Párosítások a) közönséges, b) nyelves, c) párosítás Plesa oltókészülékkel ............................ 236 134. Metszlapvágás; a) sima metszlapkészítés fogása, b) sima ferde metszlap elöl- és oldalnézetben, c) így fogjuk az oltócsapot nyelv vágásához, d) nyelves oltócsap párosításhoz vagy lapozáshoz ............ 237 135. Oltások kötözése; a) a megfeszített szárral leszorítjuk a szalag szabad végét, b) a szalaggal körülcsavarjuk a sebhelyet, c) a kötést záró hurok készítése .......................................................... 238 136. Metszlapvágás a szőlő nyelves párosításához; a) a szőlővessző oldalainak elnevezése, b) a metszlap helyes iránya az alanyon, c) a metszlap az oltócsapon ................................................................... 239 xii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 137. A közönséges és a nyelves lapozás műveletei; a) metszlapvágás az alanyon, b) a metszlap elölnézetben, c) a lapozáshoz készített oltócsapok oldal- és elölnézetben, d) az alany és a nemes oltócsap összeillesztésének módja, e) metszlapvágás az alanyon és az oltócsapon nyelves lapozáskor ....... 241 138. Táskás lapozás; a) az alsó ferde bemetszés az alanyon, b) a pajzs alakú lap levágása az alanyról, c) az oltócsapon a metszlap csúcsát ferdén lemetsszük, d) a metszfelület alakja az alanyon, e) az alany és a nemes oltócsap összeillesztése ....................................................................................................... 241 139. Oldallapozás; a) és b) az alany bemetszése, c) oldallapozáshoz készített oltócsapok elöl- és oldalnézetben, d) az alany és a nemes oltócsap összeillesztése ...................................................... 242 140. Rügylapozás; a) az alanyból sima, egyenes helyen pajzs alakú lapot vágunk, b) az alanyon levő metszfelület elölnézetben, c) az oltóvesszőből rüggyel együtt az alanyéhoz hasonló pajzs alakú lapot vágunk ki, d) a nemes rügyet az alany metszfelületére illesztjük ................................................... 243 141. Közönséges hasítékoltás; a) a lefűrészelt ág vagy törzs sebhelyének peremét kacorral vágjuk simára, b) az oltandó ágat erős késsel vagy oltóékkel hasítsuk be, c) az oltócsapok alapján ék alakú metszlapot készítünk, d) az oltócsapokat illesszük az ékkel szétfeszített hasítékba, e) a helyesen illesztett oltócsapok külső felén a kambiumgyűrű metszete az alany kambiumával átfedésbe kerül .............................. 243 142. Kecskeláb ékezés; a) az alany bemetszése, b) kecskeláb alakra metszett oltócsapok, c) az oltócsapot illesszük az alanyon vágott profilba ................................................................................................ 245 143. Oldalékezés; a) az alany bemetszése oldalékezéshez, b) oldalékezéshez kissé aszimmetrikus ék alakúra metsszük az oltócsapot, c) az oltócsapot illesszük az alanyon vágott sebbe, d) fenyők oldalékezése ......................................................................................................................................................... 245 144. Héj alá oltás; a) az alanyon az oltócsapoknak függőleges bemetszéseket készítünk, majd a háncsot felfeszítjük, b) az oltócsapot egy ferde metszlappal vágjuk, a metszlappal szemközti oldalon a csúcsot lemetszhetjük, c) az oltócsapokat az alany héja alá csúsztatjuk, d) az alanyba – vastagságától függően – több oltócsapot is olthatunk, e) vastag héj felnyitása és az oltócsap illesztése ............................... 247 145. Héj alá oltás az alany oldalára; a) az alany oldalán T alakú bemetszést készítünk, majd a héját kissé felfeszítjük, b) sima, ferde metszlappal oltócsapokat vágunk, c) az oltócsapot az alany héja alá csúsztatjuk, d) rövid nyársakat pajzs alakú idősebb résszel olthatunk héj alá, e) nyárs héj alá oltva, kötözés előtt 247 146. A T-szemzés műveletei; a) a T hosszanti szárának megvágása az alanyon, b) a T keresztirányú szárának vágása, c) ferdén tartott késsel a keresztvágásnál a héj szétnyitható, d) a héj szétnyitása tűrővel, e) helyes kéztartás a szempajzs vágásakor, f) megfelelő méretű szempajzs elöl- és oldalnézetben, g) a szempajzsot a késen tartva csúsztassuk a héj alá, h) a szempajzs kiálló felső részét késsel vágjuk le, i) a kötözés kezdetén a szalagot a nyíl irányában megfeszítve rögzítsük, j) a szemet szabadon hagyva szalaggal csavarjuk körbe a szemzés helyét, majd felül egyszerű hurokkal rögzítsük a szalagot .. 250 147. A farész kipattintása a szempajzsból; a) helyesen vágott szempajzs elöl- és oldalnézetben, b) helyesen vágott szempajzs metszfelülete: fa csak az edénynyalábok kiágazásának környékén található a metszlapon, c) túl sekélyen vágott szempajzs, d) túl mélyen vágott szempajzs, e) a farész kipattintása, f) a kipattintott farészt óvatosan emeljük ki, g) a pattintás után az edénynyalábok benn maradnak a rügy alatt, h) a kiemelt farész, i) a szem pajzs alakúra vágása vastag bélszövetű szemzőhajtásról, j) a pajzs alakú háncsrészt a fáról leválasztjuk ........................................................................................................ 252 148. A chip-szemzés; a) az alsó vágás az alanyon, b) a pajzs alakú lapot fölülről indított vágással emeljük ki, c) az alanyon ejtett vágások helye oldalnézetben, d) a megvágott alany elölnézetben, e) a szempajzsot hasonló módon vágjuk meg, f) a szempajzson ejtett vágások sorrendje, g) a megvágott alany oldalnézetben, h) a helyére illesztett szempajzs oldalnézetben, i) a helyére illesztett szempajzs elölnézetben .................................................................................................................................... 253 149. Szemlapozások; a) az alanyon ejtett vágás oldalnézetből, b) az alanyon ejtett vágás elölnézetből, c) szempajzs szemlapozáshoz, d) az alanyra illesztett szempajzs, e) az alany megvágásakor a háncson kis nyelvet hagytunk, f) a helyére illesztett szempajzs oldalnézetből, g) a szempajzs megvágása, h) az alanyra illesztett szempajzs elölnézetből ..................................................................................................... 255 150. Ablakos szemzés, pajzsos szemzés, sípolás; a) a sípolókéssel gyűrű alakban átvághatjuk a héjat a szem körül, b) sípoláskor a körben lefejtett héj helyére illesztjük a szemmel levágott gyűrűt, c) ablakos szemzéskor négyszög alakban vágjuk körbe a héjat a szem körül, d) pajzsos szemzés ................. 256 151. Vesszős szemzés; a) az alanyon ejtett vágás, ha az alany nem adja a héját, b), c) a vesszőalap levágása a szemzőhajtásról, d) a kész vesszős szemzés, e) az alanyon készített T vágás héj alá történő vesszős szemzéshez, f) szemzőhajtás vesszős szemzéshez, g) a szempajzshoz hasonló alappal megvágott vessző, h) héj alá végzett vesszős szemzés ..................................................................................... 256 152. A köszméte zöldoltása; a) ék alakra megvágott oltócsap, b) az alanyhajtás behasítása előtt PVC hüvelyt húzunk rá, c) az ék alakú csapot a hasítékba toljuk ........................................................... 258 153. Ablaktálás; a) az alanycsemetét gyakran állványra kell helyezni, hogy a nemes hajtást hozzá lehessen hajlítani, b) az alany és a nemes sebzése és összeillesztése ............................................................ 258
xiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 154. Teljes átoltás (felül) és eredménye (alul) gyümölcsfákon; a) fő vázágakba végzett átoltás, b) törzsbe végzett átoltás, c) vázágakba, gallyakba végzett átoltás ................................................................. 260 155. Idős fák átoltása; a) a vázágak csonkolási szögének meghatározása, b) a túlságosan elsűrűsödött sövénykoronákat átoltással levegősebbé tehetjük, c) a karcsú orsófákat törzsbe vagy az alsó ágakba és a felettük levő törzscsonkba oltjuk át ................................................................................................ 260 156. Az átoltáshoz biztonságos létrát vagy állványt használjunk ................................................... 262 157. Madarak ellen védi az oltást a meghajlított vessző ................................................................. 263 158. Nyúlkártól sérült fa áthidalása; a) sérült kérgű törzs, mellette az áthidaló vesszők, b) a kéregben készítsünk bemetszéseket a vesszők számára, c) a helyükre illesztett áthidaló vesszők, d) áthidalás után a sebfelületet oltóviasszal kenjük be, e) gyökérsérüléskor egy nagyobb gödörbe gyökeres fiatal csemetéket ültessünk, s azok csúcsát oltsuk a seb fölött a törzsbe, f) fiatal csemetékkel körbeültetett fa az áthidalás után, g) a vesszőkön készített metszlap és a vastag kéreg felnyitása a héj alá oltáshoz ................. 263 159. Az alvószemzéssel történő gyümölcsfaoltvány-nevelés folyamata ........................................ 265 160. A gyümölcsfaoltvány-nevelés folyamata kézbenoltással és koronába oltással ....................... 267 161. A talajuntság tünete vadcseresznye magoncokon (Fotó: Hrotkó); (A tábla bal oldali fele olyan területre került, ahol 6 évvel korábban vadcseresznye volt, míg a jobb oldali sorok alma után kerültek.) 268 162. A tőtávolság hatása az őszibarackoltványok minőségére (Tóth 1984); (ideális méretekre 0,2–0,33 m tótávolságok között számíthatunk) ................................................................................................. 270 163. A tavaszi gyomflóra pusztulása oltványtáblában a tavaszi vegyszeres gyomirtás után (Fotó: Hrotkó); Balra kezelt terület, jobbra kontroll terület) .................................................................................... 274 164. Telepítés utáni öntözés az alanytáblában (Fotó: Hrotkó) ........................................................ 276 165. Pocokrágás almaoltványokon (Fotó: Migend) ........................................................................ 278 166. Csemetetelepítés kézi ültetőpallossal (Fotó: Hrotkó) ............................................................. 280 167. Telepítésre előkészített csemete ideiglenes tárolása a tábla szélén tartályládában (Fotó: Hrotkó) 281 168. Telepítés Super–Prefer ültetőgéppel (Fotó: Hrotkó) ............................................................... 282 169. Ültetésre előkészített csírás őszibarackmag (Fotó: Hrotkó) .................................................... 283 170. Csírás mag ültetésekor ügyeljünk a helyes irányra. Ha a nagy magot rosszul ültetjük, a gyökérnyak görbe lesz; a) helyes, b) és c) helytelen irányban álló nagy mag (dió) ........................................... 284 171. A mandula- és az őszibarack-csemete nevelése; a) a rétegezett magot márciusban előcsíráztatjuk, b) a szétpattintott csonthéjból a magot kiemelve a gyököcskét visszacsípjük, c) ültetésre előkészített csírás magok, d) tápkockában, fűtetlen fólia alatt nevelt csemete, e) műanyag pohárban nevelt csemete 285 172. Tápkockás csemete nevelése fűtetlen fólia alatt (Fotó: Hrotkó) ............................................. 285 173. Telepítésre alkalmas tápkockás sajmeggycsemeték május közepén (Fotó: Hrotkó) ............... 286 174. Az őszibarackszemzés kihajtásának alakulása az alanycsemete átmérőjének függvényében . 288 175. Az almaoltványok szemzési helye, a hátsó sor chip-szemzéssel, az első sor T-szemzéssel készült (Fotó: Hrotkó) ................................................................................................................................. 290 176. Jól összeforrott ablakos szemzés (Fotó: Hrotkó) .................................................................... 291 177. Gyökérnyakba szemzett mirobalancsemeték (Fotó: Hrotkó) .................................................. 293 178. A szempajzsvágás művelete (Fotó: Hrotkó) ........................................................................... 294 179. A szemzőpár munkamegosztása (Fotó: Hrotkó) ..................................................................... 295 180. Praktikus megoldás a szemzőhajtás munka közbeni tárolására (Fotó: Hrotkó) ...................... 296 181. A szemremetszés módja; a) magas, b) mély, c) helyes .......................................................... 298 182. A szemremetszés időpontjának hatása az őszibarackoltvány kihozatalára (Tóth, 1984) ........ 298 183. Szemremetszés Nobili pneumatikus metszőgéppel (Fotó: Hrotkó) ........................................ 299 184. Meggyoltványok növekedése májusban az első vadalás után (Fotó: Hrotkó) ........................ 300 185. Cseresznyesuhángok a szemzést követő év nyarán (Fotó: Hrotkó) ........................................ 302 186. Egyéves koronás cseresznyeoltványok kitermelés előtt kézzel lombtalanítva (Fotó: Hrotkó) 302 187. Almaoltványok koronája koronába csípés után (Fotó: Hrotkó) .............................................. 303 188. A másodrendű hajtások növekedése megindul a csúcsi levelek becsípése után (Fotó: Hrotkó) 304 189. A Paturyl 10 WSC-kezelés hatása ‟Idared‟-oltványok másodrendű hajtásképződésére (Fotó: Hrotkó) 307 190. A Paturyl 10 WSC-kezelés hatása ‟Gloster‟-oltványok másodrendű hajtásképződésére (Fotó: Hrotkó) ......................................................................................................................................................... 308 191. Oltógépeknél alkalmazott metszési módok; a) angol nyelves párosítás, b) Jupiter (Z) sávos, c) francia nyerges, d1–d2) lamellás, e) omega formájú, f) csapos, g) gépi szemzés ......................................... 312 192. Szabadföldi oltókészülékek; a) Micsurin-féle készülék, b) Plesa-2 típus hazai, c) Propfzange néven Németországban forgalmazott, d) SzZP–000 orosz ........................................................................ 313 193. Kézi hajtású oltógépek; a) Topfgrafter (olasz), b) Horánszky-féle (magyar) ......................... 315 194. Elektromos hajtású oltógépek; a) MP–7A (orosz), b) marótárcsás (Westland) ...................... 316 xiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 195. Hordozható oltóviasz-melegítő készülékek; a) spiritusszal fűtött, b) PB-gázzal fűtött .......... 317 196. Téli kézben oltás a Horánszky-féle oltógéppel és kézzel (Fotó: Hrotkó) ............................... 319 197. Kézben oltott oltványok paraffinozása vízfürdővel egyenletes hőmérsékletet biztosító paraffinozóüstben (Fotó: Hrotkó) ................................................................................................... 320 198. Kézben oltott oltványok paraffinozás után tárolásra előkészítve ládában (Fotó: Hrotkó) ...... 322 199. Törzsmegújítással nevelt kétéves oltványok (Knipp-fa) (Fotó: Hrotkó) ................................. 323 200. A közbeoltott oltványok előállítása; a) kétszeri szemzéssel, b) kézbenoltás és szemzés kombinációja, c) kétszeres kézbenoltás .................................................................................................................. 325 201. Fólia alatt nevelt, kézben oltott magas törzsű köszméteoltványok (Fotó: Hrotkó) ................. 326 202. Korszerűen kialakított edényes nevelőtelep (Alsótekeresi Faiskola) (Fotó: Hrotkó) ............. 327 203. A konténeres telep víztakarékos öntözése csöpögtető módszerrel (Fotó: Hrotkó) ................. 327 204. A télen kézben oltott oltványok fólia alatt, konténerben felnevelve nyár végén már telepítésre alkalmasak (Fotó: Hrotkó) .............................................................................................................. 329 205. Kétéves koronás oltványok konténerben nevelve (Fotó: Hrotkó) ........................................... 329 206. A kitermelési időpont hatása almaoltványok gyökerének tartalék tápanyagaira (Bährens 1984) 333 207. Külpontos elhelyezésű rázóvillás kitermelőeke (Fotó: Hrotkó) .............................................. 334 208. Külpontos elhelyezkedésű görgős kitermelőeke nehéz talajokra (Fotó: Hrotkó) ................... 334 209. A Fobro Oscillator kitermelőeke munka közben (Fotó: Hrotkó) ............................................ 335 210. Gyümölcsfaoltványok kitermelése a Poly-Bob hidas traktor kitermelőekéjével (Fotó: Hrotkó) 336 211. Gyümölcsfaoltvány kitermelése tandem kapcsolású traktorokkal vontatott külpontos kitermelőekével (Fotó: Hrotkó) ................................................................................................................................. 337 212. Oltványkitermelés és azonnali szállítás a táblából a tárolóba (Fotó: Hrotkó) ......................... 338 213. Az oltványok ideiglenes vermelése a faiskolai táblában (Fotó: Hrotkó) ................................ 338 214. Az oltványok vermelése burgonyaprizmázóval (Fotó: Hrotkó) .............................................. 339 215. Korszerű hidas traktor (Poly-Bob) és fontosabb munkagépei; 1. hidraulikus cseppképzésű permetező (vegyszerező), 2. műtrágyaszóró, 3. porozó, illetve granulátumszóró, 4. axiálventilátoros permetező, 5. pneumatikus metszőgépcsoport, 6. sorműtrágyaszóró, 7. terelő, 8. kitermelő, 9. talajművelő eszközök, a) töltögető, b) kultivátor, c) nyitó, 10. talajfúró ................................................................................. 341 216. Hidas traktorok; a) fix nyomtávú, hagyományos felépítésű b) állítható nyomtávolságú hidrosztatikus hajtású ............................................................................................................................................. 341 217. Talajfertőtlenítő gépek; a) ekére szerelt, forgócellás adagolóval ellátott talajfertőtlenítő, b) „mélypermetező”, 1. talajt emelő kés (alatta fúvóka), 2. talajmaró, 3. hajtott tömörítőhenger, 4. nyomás alatt tartott permetezőszer-tartály, 5. sűrítettlevegő-tartály, 6. kompresszor .................................. 342 218. Faiskolai ültetőgépek; a) ültetőelemenként 2 személlyel dolgozó „Super Prefer” ültetőgép és tartozékai, 1. töltögető eketest, 2. tárcsás töltögető, 3. átültetéshez használt kézi működtetésű tárcsa (hosszabb alanyokhoz), 4. átültetéshez használt tárcsa automatikus alanymegfogással b) az ültetőtárcsa működési elve: 1. támasz, 2. szorító gumitányér c) láncos ültető működési elve ........................... 345 219. Oltványiskolában alkalmazható kultivátor ............................................................................. 347 220. Szemremetszéshez alkalmazható gépcsoportok; a) önálló motorral és tömlődobbal felszerelt pneumatikus gépegység, b) nagy légtartállyal és tömlődobokkal felszerelt traktoros gépegység, c) akkumulátorról működő elektromos metszőolló ............................................................................ 349 221. Kitermelőekék; a) fogatos, b) csörlős csúszópálcával, c) hagyományos rázóvillás U alakú késsel, d) hidraulikus működtetésű rázóvillás, e) „rezgőkéses” kitermelőgép és működési elve ................... 350 222. Kötegelőgép ............................................................................................................................ 352 223. Vermelőgép; a) kis gyökérzetű növényekhez, b) oltványokhoz ............................................. 354 224. A víztartalom és oltványeredés a tárolási módtól függően (Bene–Körtvély 1983) ................ 360 225. A körteoltvány héja felreped a magas hőmérséklet hatására (Fotó: Migend) ......................... 361 226. A tűzelhalás (Erwinia amylovora) fertőzési tünetei termő almafán (Fotó: Hrotkó) ............... 366 227. A tűzelhalás kórokozójával fertőzött hajtások csúcsa gyakran pásztorbotszerűen meghajlik (Fotó: Hrotkó) ........................................................................................................................................... 367 228. Agrobaktériumos gyökérgolyva a főgyökéren és az oldalgyökereken (Fotó: Migend) .......... 369 229. Agrobaktériumos gyökérgolyva a gyökérnyakon (Fotó: Migend) .......................................... 370 230. Agrobaktériumos gyökérgolyva a dugvány szárán (Fotó: Migend) ........................................ 371 231. Fabreás levélfoltosság birsen (Fotó: Migend) ......................................................................... 373 232. Fillosztiktás levélfoltosság almán (Fotó: Migend) .................................................................. 374 233. Sztigmináns levéllyukacsosodás kajszin (Fotó: Migend) ....................................................... 376 234. Gymnosporanginmos rozsda a körte levelén (Fotó: Migend) ................................................. 378 235. Venturiás varasodás tünete mandulavesszőn (Fotó: Migend) ................................................. 380 236. Apiosporinás fekete rák tünete szilván (Fotó: Véghelyi) ........................................................ 381 237. Leukosztomás ágelhalás tünete (Fotó: Migend) ..................................................................... 383 xv Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcsfaiskola - A gyümölcsfák szaporításának elmélete és gyakorlata 238. Fitoftórás gyökérnyakrothadás tünete almán Kanadában (Fotó: Véghelyi) ............................ 383 239. Schizopbyllum commune termőtestek főgyökéren (Fotó: Migend) ....................................... 386 240. Verticilliumos hervadás meggyoltványon (Fotó: Migend) ..................................................... 388 241. Verticilliumos tünet a törzs keresztmetszetében (Fotó: Migend) ........................................... 389 242. Rosellinia necatrix fehér micéliuma és zsinóros rizomorfája gyökéren (Fotó: Migend) ........ 390 243. A Roesleria pallida „szegecs” alakú termőtesteinek tömege (Fotó: Migend) ......................... 391 244. A gyümölcsfaoltványok értékesítési irányai a Kertforg. Kft. taggazdaságaiban 1978–87 között (Gara 1988) ............................................................................................................................................... 400 245. A nyugat-európai országok faiskolai kereskedelme 1991-ben (Heinrichs 1991a, b; 1993) .... 401 246. A nyugat-európai országok faiskolai kereskedelmi kapcsolatai 1983-ban, millió CHF (Erler 1985) 401 247. A jelentősebb exportáló országok kivitele (Heinrichs 1991 a, b; 1993) ................................. 403 248. A jelentősebb importáló országok behozatala (Heinrichs 1991 a, b; 1993) ............................ 403 249. Korszerűen kialakított bevásárlókert az Alsótekeresi Faiskolában (Fotó: Hrotkó) ................ 404 250. Szabad gyökerű oltványok elhelyezése vermelőágyakban (Fotó: Hrotkó) ............................. 405 251. Az almaalany-használat alakulása a magyar faiskolákban 1984–97 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) ............................................................................................................... 412 252. Az almaalanyok növekedési csoportjainak hatása a fák méretére .......................................... 413 253. Az almafák növekedésére ható, különböző biológiai, ökológiai és termesztéstechnikai tényezők 414 254. ’Idared‟ fák ‟Malling 26‟ alanyon. Az erősebb növésűeknél a szemzési hely talajszintbe került, míg a kisebb méretűek és a korábban termőre forduló fák szemzési helyét 20 cm magasságba telepítettük (Fotó: Hrotkó) ........................................................................................................................................... 416 255. Közbeoltással előállított törpefák intenzív ültetvényben (Fotó: Hrotkó) ................................ 419 256. Törpe ‟Malling 9‟ alanyú almafák intenzív ültetvénye (Fotó: Hrotkó) .................................. 420 257. ’Idared‟ almafák ‟Malling–Merton 106‟ alanyon francia tengely koronaformával homoktalajon (Fotó: Hrotkó) ........................................................................................................................................... 428 258. A körte-alanyhasználat a magyar faiskolákban 1984–1997 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) ............................................................................................................................... 440 259. Intenzív Y sövény körteültetvény birsalanyon (Fotó: Hrotkó) ............................................... 445 260. A cseresznye alanyhasználat alakulása a magyar faiskolákban 1984 és 1997 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) .................................................................................................. 447 261. Cseresznyefák törpe (‟Prob‟) és erős növekedésű vadcseresznye magoncalanyokon (Fotó: Hrotkó) 450 262. Alanyok hatása a ‟Van‟ cseresznyefák halmozott fajlagos termőképességére (Hrotkó és tsai. 1998b) 451 263. ‟Újfehértói fürtös‟ meggyfák ‟Korponay‟ sajmeggy magoncalanyon félintenzív ültetvényben javított Brunner-orsó koronaformával (Fotó: Hrotkó) ................................................................................ 457 264. Őszibarack-alanyhasználat a magyar faiskolákban 1984–97 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) ...................................................................................................................... 463 265. Intenzív ültetvényben orsó koronaformával nevelt szilvafák mirobalán (balra) és ‟Wangenheim‟ magoncalanyon (jobbra) (Fotó: Hrotkó) ......................................................................................... 477 266. A kajszi-alanyhasználat alakulása a magyar faiskolákban 1984 és 1997 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) ........................................................................................................... 479 267. Differenciálódási zavarokra visszavezethető részleges szétválás az oltási helyen mirobalán alanyú idős kajszifánál (Fotó: Hrotkó) ....................................................................................................... 481
xvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Előszó Gyümölcsfaiskola c. könyvünk első kiadása 1995-ben jelent meg, s különleges volt a maga nemében, mivel addig nem volt kizárólag a gyümölcsfák szaporításával, nevelésével foglalkozó szakkönyv a hazai kínálatban. Kiadását a kertészmérnök-képzésben korábban bekövetkezett változások indokolták. Azóta beigazolódott, hogy könyvünk jól használható a hazai agrár-felsőoktatásban, s a tárgykörét képező tudományos és mérnöki ismeretek a hazai kertészmérnök-képzésbe jól illeszkedő, önálló diszciplínává integrálódtak. Az új kiadást az tette szükségessé, hogy a tankönyv elfogyott, a bővítésére pedig a szakterületen időközben bekövetkező fejlődés, valamint az új képzési rendszer tantárgyainak változása miatt volt szükség. Gyümölcsfaiskolának azokat a kertészeti üzemeket, üzemrészeket tekinthetjük, ahol gyümölcsfák szaporításával és nevelésével foglalkoznak. A gyümölcs-faiskolai termesztés inkább csak szakigazgatási és természetesen didaktikai szempontból különíthető el a faiskolai termesztés keretein belül, hiszen a faiskolák gyümölcsfák, díszfák, díszcserjék és fenyők szaporítását és nevelését egyaránt végző kertészeti üzemek. A faiskolai üzemek nagy része olyan általános faiskola, amely gyümölcs- és díszfát egyaránt szaporít. A gyümölcstermő növényeket a gyümölcsfaiskolákban szaporítják és nevelik. Ezek zömmel árutermelő faiskolák, termékeik a piac közvetítésével kerülnek a felhasználóhoz, a gyümölcstermesztésbe. Előfordul az is, hogy a gyümölcstermesztők a telepítéshez vagy pótláshoz szükséges ültetési anyagot úgynevezett házi faiskolájukban maguk állítják elő. Ezzel az utóbbi időben mind gyakrabban találkozhatunk. Gyümölcsösök telepítéséhez többnyire 1–3 évig nevelt gyümölcsfaoltványok, gyümölcsfacsemeték, gyümölcstermő bokrok használatosak. Számos olyan faiskolánk van, amelyek gyümölcsfák szaporítására és nevelésére szakosodott. Ennek okai lehetnek a gyümölcstermesztési körzetekben a közeli felvevőpiac közgazdasági hatása, a biológiai alapokat biztosító költséges törzsültetvények kialakítása és hasznosítása, vagy csupán a tradíció és a kialakult szakembergárda. A bogyós gyümölcsű csemeték, oltványok zömét szakosodott üzemek állítják elő, amelyek többségükben gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak, illetve kettős hasznosítású ültetvényeket tartanak fenn. Funkcionális jellegű szakosodási irány a csemetenevelés, ami szintén törzsültetvényekhez, magtermő ültetvényhez és anyatelephez kapcsolódik. A gyümölcs-faiskolai termesztés eredményes művelése a kertészmérnöktől számos tudományterület ismeretét és ezen ismeretek alkotó alkalmazását igényli. Ezek az ismeretek részben a biológiai tudományok, részben pedig a mérnöki tudományok körébe sorolhatók. Közülük az egyik legfontosabb alaptudományi terület a fás növények, s ezen belül is a gyümölcsfajok szaporodás- és szaporításbiológiája, ami főleg botanikai, anatómiai és fiziológiai ismeretekre épül. A szaporítástechnológia szintetizálja a szaporításbiológiai alapismereteket a termesztési módszerekkel, eljárásokkal, beillesztve azokat az ökológiai környezetbe, építve a legkorszerűbb eszközök, gépek, berendezések használatára, valamint a környezeti feltételek szabályozásában fontos szerepet játszó más tudományterületek, tantárgyak mérnöki ismereteire (talajtan, agrometeorológia, földművelés, öntözés, növényvédelem, géptan stb.). A faiskolai termesztés növényvédelme, valamint az eszközök, gépek, berendezések és használatuk meglehetősen sajátos igényű, ezért figyelmet kell szentelni ezekre a területekre is. Az egyes fajok, fajták szaporítási és nevelési sajátosságainak ismerete a gyakorló mérnökök számára alapvető. A díszfaiskolások, mivel sokféle növénnyel foglalkoznak, általában külön fejezeteket szánnak az egyes növényfajok, fajták szaporítási és nevelési ismereteinek leírására. A gyümölcsfajok és fajták esetében elegendőnek látszik, ha az egyes tárgyalt témáknál térünk ki sajátosságaikra. Kivételt képeznek a gyümölcsfaalanyok, amelyek közül a legfontosabbak ismertetésével és szaporítási sajátosságaik leírásával külön fejezet foglalkozik. Ebben a vonatkozásban tehát megtartjuk a korábbi faiskolakönyvek hagyományait. A munka- és üzemszervezési, valamint a marketing ismereteket hallgatóink külön tárgyak keretében tanulják, a faiskola különleges igényeire azonban saját tárgyaink keretében is célszerű kitérni, mivel az alapismeretek mellett a más tanszékek oktatási programjában a kertészet szerteágazó részterületei mindegyikére nem fordíthatnak sok időt. Tantárgyunk eredményes tanulásához feltétlenül szükséges a kertészmérnöki képzésben a növényszervezettan, a növényrendszertan, a növényélettan, a biokémia, a genetika, az agrometeorológia, a talajtan és agrokémia alapjainak ismerete. Tananyagunkra épülnek a gyümölcs-faiskolai és gyümölcstermesztési, valamint a díszfaiskolai szakirány további tantárgyai, de az itt szerzett ismeretek közül több szélesebb körben is hasznos lehet a kertészmérnökök képzésében.
xvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Előszó
Könyvünk célja az, hogy benne összefoglaljuk a gyümölcstermő növények szaporításával és nevelésével kapcsolatos korszerű ismereteket olyan formában, hogy az alkalmas legyen tankönyvként való használatra a kertészmérnök-képzésben. Könyvünket nemcsak a mérnökhallgatóknak, hanem a gyakorló kertészeknek, faiskolásoknak is ajánljuk, meggyőződésünk hogy mindennapi munkájukban hasznos segítőtársuk lesz. Budapest, 1999. február 15. Hrotkó Károly
xviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1. fejezet - A fás növények szaporításbiológiája 1. A szaporodás és szaporítás módjai, jelentőségük a kertészetben A fás növények termesztése évezredek óta meghatározó szerepet játszik a kertészetben. A fás növényekhez tartozik a gyümölcstermő növények csaknem mindegyike, a szőlő, valamint a környezet díszítésére telepített díszfák, díszcserjék. Szaporodásuk, szaporodó szerveik évmilliók során a fajok fejlődésével és a környezethez való alkalmazkodással alakult ki, a fajok elterjedését, az új környezetben való megtelepedésüket szolgálta. A szaporítás, mint tudatos emberi tevékenység, csak később, az egyes fajok termesztésbe vonása, termesztése során alakult ki, s alapvetően a fajok szaporodásának ismeretére, azok szaporodó szerveinek felhasználására alapul, a termesztési céloknak megfelelően. A fás növények termesztése, termesztésbe vonása feltételezte szaporodásuk, szaporításuk ismeretét. Az emberiség több ezer éve ismeri a szaporításuk módjait, s ezeket eredményesen gyakorolja. A szaporodás alapja a természetben szaporodást szolgáló szervek létrejötte, majd ezek leválása a szülőegyedről, s végül a szaporodószervből létrejött új egyed megtelepedése a megfelelő környezetben. Ezekkel a lépésekkel analógnak tekinthetjük a szaporítás – mint tudatos tevékenység – során a szaporítóanyag előállítását, leválasztását az anyanövényről, regenerációját, felnevelését, majd az új növényegyedek eltelepítését. Számos ókori szerző (Vergilius, Kr. e. 70–19, Plinius, Kr. u. 23–79) régóta ismert módszerként mutatja be a szaporítási módok legtöbbjét. Az idők folyamán természetesen ezek a technikák fejlődtek, tökéletesedtek, a velük kapcsolatos ismeretek bővültek, de a két alapvető szaporítási módszer, a magról, illetve a vegetatív szervekkel történő szaporítás különbségét már az ókorban is jól ismerték. A növények ivaros és ivartalan szaporodásának kertészeti szempontból fontos jellemzőit az 1. táblázatban foglaltuk össze.
1. táblázat. A szaporodás két alapvető típusa A szaporítás mint tudatos emberi tevékenység a növények szaporodásra alkalmas részeit, szerveit használja fel. A szaporítási módok csoportosítása is ennek alapján lehetséges, figyelembe véve ezen szaporításra szolgáló szervek létrejöttét. Általában ivaros és ivartalan szaporítási módokról beszélnek a szakkönyvek, az előbbi alatt a magról, az utóbbinál pedig a vegetatív szervek felhasználásával történő szaporítást értik. Ez az értelmezés azonban megfeledkezik arról, hogy magvak aszexuális módon is létrejöhetnek. A 2. táblázat egy áttekinthető rendszerbe foglalja a fás növényeknél alkalmazott szaporítási módszereket, besorolva az utóbbi időszakban kifejlesztett in vitro technikákat is.
1 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
2. táblázat. A szaporításmódok csoportosítása A fás növények fajtáinak túlnyomó többségét csak aszexuális módszerekkel lehet fajtaazonosan szaporítani, vagyis vegetatív szervekkel, apomiktikus maggal (obligát apomixis) és szomatikus embriógenezissel. Ez utóbbi két esetben az utódok genetikailag az anyanövénnyel teljesen azonosak, de embrióként ontogéniájukat elölről kezdik. Ivaros úton reprodukálható fajták elméletileg a fás növényeknél is lehetségesek, az öntermékenyülőknél beltenyésztett vonalak, az önmeddőknél hibrid populációk igen könnyen létrehozhatók. A hibrid populációk magjának azonos összetételű létrehozását megkönnyíti az is, hogy a kiválasztott szülőegyedek könnyen klónozhatók, és a kiválasztott szülőkombinációk évekig, évtizedekig élve ugyanazt a magoncpopulációt adják. Az ilyen populációk azonban csak alanyként, illetve bizonyos díszváltozatoknál, erdei fafajoknál használatosak, mivel a gazdasági értéküket meghatározó tulajdonságaikat tekintve (pl. gyümölcsminőség) a klónokhoz viszonyítva nagyobb a heterogenitásuk, számos tulajdonság tekintetében azonban megfelelő lehet a populációk kiegyenlítettsége. A vegetatív szervekkel történő szaporítási módok használatának oka az, hogy így lehetővé válik egyetlen értékes egyed genotípusának rögzítése, konzerválása, ami a fás növények fajtáinál ma is meghatározó jelentőségű. Mag nélküli vagy csírázóképes magot nem termő fajták (szőlő, füge, banán) egyetlen szaporítási módja. Az oltás használatának elterjedésével és megismerésével lehetővé vált több genotípus előnyös tulajdonságainak kombinációja egyetlen egyedben (oltványok), ami további termesztés-technológiai előnyöket jelenthet. Szintén előnyt jelent, hogy így lehetséges egyes fejlődési fázisok rögzítése (juvenilis alak), illetve a felnőttkori, termő állapot gyorsabb elérése. Hátrányaként kell említenünk, hogy ez a szaporítástechnológia bonyolultabb, nagyobb szaktudást igényel, a szaporítóanyag tárolási lehetőségei korlátozottak, különleges berendezésre, eszközökre van szükség, s ezért költségesebb. Ökológiai alkalmazkodóképesség vonatkozásában a klón elaszticitása kisebb, a genetikailag uniformis ültetvények monokultúrája sebezhetőbb. Vírus és más patogén szervezetek szaporítóanyaggal történő átvitelével számolni kell. Mindazonáltal a gyümölcsfajták, díszfa- és cserjefajták, valamint egyes ősi termesztett növények fontos szaporítási módja (banán, cukornád, burgonya, édesburgonya). Az ivaros szaporítás használatát a kertészeti fás növények fajtáinál korlátozza az a tény, hogy csak tiszta vonalak, beltenyésztett vonalak, hibrid fajták szaporítóanyagának előállítására alkalmas. Előnye viszont, hogy olcsó tömegszaporítást tesz lehetővé, a szaporítóanyag nagy mennyiségben képződik, egyszerű a mag kezelése, tárolása hosszú ideig lehetséges, és többnyire különleges kezelés, berendezés nélkül nevelhető csemete. Ökológiai szempontból mindenképpen előny, hogy a populáció elaszticitása nagyobb, jobban alkalmazkodik változó, illetve kiegyenlítetlen termőhelyi feltételekhez. A magoncok több faj esetében vírusmentesek (alma, 2 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
citrusfélék), ami a csemete-előállítás és nemesítés szempontjából is fontos előny. Elsősorban erdei fafajok, tömegcserjék és fák, valamint a gyümölcsfaalanyok előállításánál és a nemesítésben van jelentősége.
2. Az ivaros szaporítás alapjai A gyümölcsfaiskolában az ivaros szaporításnak az alanycsemeték előállításában van nagy szerepe, különösen a csonthéjasoknál, ahol a gyümölcsfajok nagyobb részét ma is magonc alanyokra oltják. Az ivaros szaporítás alapja a két ivarsejt egyesüléséből létrejött zigóta, illetve az ebből, valamint a mag- és terméskezdeményből képződő mag vagy termés, amelyet a termesztésben egyaránt vetőmagnak nevezünk. A gyümölcstermő növények ivarosan többnyire jól szaporíthatók. Az ivaros szaporítás során a létrejött vetőmagból új egyedeket, magoncokat (magcsemetéket) nevelünk. Az ivaros szaporítás hátrányaként szokták felróni, hogy így szaporítva a gyümölcsfajták nem tartják meg fajtaazonosságukat. Ivartalanul szaporított fajta esetében maga a követelmény irreális volna, hiszen az ilyen fajták fajtaazonosan csak aszexuális módon szaporíthatók.
2.1. A mag felépítése A mag növekedési és fejlődési folyamatok eredménye, amelyek az anyanövényben zajlanak. Kiindulópontja a hím és női ivarsejt egyesüléséből létrejött zigóta vagy a magház egyik vegetatív sejtje. Az érett mag legfontosabb része az embrió. Ez a zárvatermő növényeknél a diploid (2n) zigóta osztódásával alakul ki úgy, hogy kifejlődik az embriótengely, mindkét végén tenyészőcsúcsokkal, az egyik a gyökérkezdemény, másik a hajtáskezdemény. Az embriótengelyen találhatók a sziklevelek. Az embrió a sziklevelekkel együtt fajtól függően kitöltheti az embriózsákot, körülötte pedig esetenként a fejlődő embriót tápláló endospermium vagy perispermium helyezkedhet el. A magkezdemény integumentumaiból alakul ki a maghéj (3. táblázat).
3. táblázat. A virágból és részeiből kialakuló mag és alkotórészei
1. ábra - A zárvatermő növények ivaros szaporodásának szervei
3 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Az életképes mag normális kifejlődésének alapfeltétele a virág megtermékenyülése. Bizonyos esetekben a termés azonban csak összezsugorodott, üres maghéjat tartalmaz, ennek a magnélküliségnek számos oka lehet: a) partenokarpia: a termés megporzás és megtermékenyülés nélkül jön létre. b) embrióabortálódás: az embrió fejlődése során elpusztul. c) léha mag: az embrió nem képes elegendő tartaléktápanyagot felhalmozni. A magnélküliség számos kertészeti növényfajnál értékes fajtatulajdonság lehet.
2.2. A mag fejlődése A mag és a termés fejlődésének alapvetően három szakaszát különbözteti meg a szakirodalom (Hartmann és tsai. 1990). Az első szakaszban a zigóta osztódásával kialakul az embrió, a szakasz végén megjelennek a sziklevelek. A második szakaszban a mag és sok esetben a termés is számottevő növekedésnek indul. Az endospermiumos magvaknál a sziklevelek növekedése egy bizonyos méretnél korlátozódik, s a mag belső terét a fajtól függően endospermium vagy a nucellusz tölti ki. Az endospermium nélküli magvaknál a sziklevelek gyors növekedése feléli az endospermiumot és a nucelluszt, ami csak vékony rétegként veszi körül a teret teljesen kitöltő szikleveleket. A harmadik szakaszban a termés növekedése igen figyelemre méltó, különösen a húsos termések esetében. Emellett jelentős élettani változások mennek végbe, ami a perikarpiumban az éréshez vezet. A szárazanyagtartalom megnövekszik, a tárolásnál fontos szerepet játszó tartalék tápanyagok halmozódnak fel és csökkenni kezd a mag nedvességtartalma. Az embriogenezis komplex folyamat, melyet a különböző szakaszban levő sejtek genetikai potenciálja, az embrióban és a környezetben levő hormonok valamint a környező szövetek ozmotikus potenciálja jelentősen befolyásol. A tartalék tápanyagok (szénhidrátok, zsírok, olajok, proteinek stb.) felhalmozása fontos része a mag fejlődésének. A termés és magház az anyanövény edényrendszeréhez kapcsolódik, a maggal való kapcsolatot a köldök (funikulusz) biztosítja, melynek edénynyalábjai az integumentumokban végződnek. A nucellusszal, az endospermiummal és az embrióval az anyanövénynek nincs edénynyaláb-kapcsolata, az asszimiláták csak ozmózis útján juthatnak el ide. Így a nagyobb komplex molekulák, vagy egyes vírusok nem juthatnak el az embrióhoz, de felhalmozódhatnak a külső rétegekben. A magkezdemény és a mag fejlődése során nagy jelentőséggel bír harmonikus tápanyag-ellátottságuk. A nagyobb, nehezebb magvak később jobban csíráznak és
4 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
erősebb magoncokat eredményeznek. Minden kedvezőtlen hatású tényező, mint például a rossz tápanyagellátás, vízhiány, betegség, kártevők, csökkentik a mag és a magonc túlélési esélyeit. A legtöbb faj magjában az embrió fejlődésével és az éréssel párhuzamosan kialakul egy bonyolult belső szabályozó mechanizmus, amely meggátolja a csírázást, ezzel biztosítva azt, hogy a magvak csak meghatározott időben és feltételek között csírázzanak. Ez a szabályozó mechanizmus a faj túlélésében fontos szerepet játszik, két fő eleme az inhibitorok felhalmozódása a mag és a termés bizonyos szöveteiben, valamint a maghéj és/vagy a terméshéj átalakulása. Számos természetesen képződő anyag gátolhatja a csírázást, ezek a termésben, a maghéjban vagy a mag különböző részeiben halmozódnak fel. Az abszcizinsav (ABS) szintén fontos szerepet játszik az embrió fejlődésének szabályozásában és a csírázás gátlásában. A megváltozott mag és/vagy terméshéj gátolhatja a víz felvételét, megakadályozhatja a gázcserét és az inhibitorok távozását. A magot takaró rétegek az érés során szárazzá, keménnyé vagy rostossá válnak. Ezek a burkok részben a külső integumentumból képződnek, de egyes húsos terméseknél a belső rétegek kemény burkot képezhetnek (Cotoneaster, Crataegus, Prunus, Olea stb.). A Leguminosae családban a külső maghéj válik keménnyé, parásodik, nem ereszti át a vizet. A külső sejtek átrendeződnek, szuberin lerakódások jelennek meg bennük, kívülről pedig kutin réteg takarja. Ezeknek a rétegeknek fontos szerep jut a primer magnyugalom kialakításában és fenntartásában, elsősorban azért, mert szemipermeábilisak lévén, meggátolják a légzést és az inhibitorok mozgását. A magvak jelentős részénél a víztartalom az érés alatt folyamatosan csökken, gyakran 30% alá. Ebben a száraz állapotban a magvak nem képesek kicsírázni, s ez fontos tényező az életképességük és nyugalmi állapotuk fenntartásában. Bizonyos fajoknál azonban a magvak nem száradhatnak ki, különben elveszítik csírázóképességüket. Az ilyen magvakat a csírázóképesség megőrzése érdekében az érés után is nedvesen kell tartani. Az alábbi esetekben találkozhatunk velük: a. kora nyáron érő magvaknál, amelyek természetes körülmények között a nedves talajra hullva azonnal kicsíráznak (nyár, fűz, szil, ezüstjuhar), b. egyes ősszel érő magvaknál, amelyek a talajon telelnek át (pl. tölgy), c. a meleg, humid, trópusi, szubtrópusi klímából származó növények magvainál (citrusfélék). Az ilyen magvak kezelése, tárolása különleges feltételeket kíván.
2.3. A zigóta normálistól eltérő fejlődési formái A zigóta normális képződésétől eltérő módon is létrejöhet embrió. Az egyik ilyen jelenség az embriósokszorozódás (poliembriónia), a másik pedig az apomixis (Hartmann és tsai 1990). Poliembrioniáról akkor beszélünk, ha egy magon belül több embrió is kialakul. Ennek a következő előfordulási formái ismeretesek: a. adventív embriók képződése: a nucellusz vagy az integumentum egyes sejtjei embrióképződésre alkalmas állapotba kerülnek, majd embriogenezisen mennek át. Az ilyen embriók a szülővel azonos genotípusúak. Adventív embrióképződéssel találkozhatunk néhány fontos szubtrópusi, trópusi gyümölcsfajnál, mint pl. a citrusfélék és a mangó. Ezeknél a fajoknál ivaros folyamat eredményeként ugyanabban a magban zigótából létrejött és adventív embriók egyaránt képződnek, az utóbbiak létrejöttét a megtermékenyülés stimulálja. Más fajoknál, mint pl. az Opuntia, sem megporzás, sem termékenyülés nem szükséges a kifejlődésükhöz. b. embriósokszorozódás: a proembrió az osztódás igen korai szakaszában osztódik vagy sarjadzik, az így létrejött embriók pontos másai az ugyanabban a magban levőknek. Nyitvatermőknél, főleg a fenyőféléknél fordul elő. Apomixis esetében az embrió olyan zigótából képződik, amely elkerülte a normális meiózist és a megtermékenyülést. Az így létrejött embriók a szülővel azonos genotípusúak, a mag aszexuális úton jön létre. Obligát apomiktáknak nevezik azokat a növényeket, amelyeknél csak apomiktikus embriók képződnek, míg a fakultatív apomiktáknál apomiktikus és ivaros úton létrejött embriók együttesen fordulnak elő.
2. ábra - A citrusfélék nucelláris embrióinak kialakulása. Baloldalon a megtermékenyülés utáni állapotot látjuk. A nucellusz sötétebb sejtjei embrióiniciálisok.
5 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Jobb oldalon a nucelláris embriók kialakulása látható, a nagyobbik a zigótából kialakult embrió (Hartmann és tsai 1990)
Apomiktikus embriók kialakulása a növényvilágban több változatban is ismeretes. a. Adventív embriók képződése (lásd: poliembrionia). b. Visszatérő apomixis: az embriózsák az anyasejtből képződik, de nem megy végbe meiozis. Ennek következtében a petesejt diploid, az anyanövénnyel azonos genotípusú. Az embrió közvetlenül a petesejtből képződik megtermékenyülés nélkül. Jól ismert jelenség a hagymánál, ahol megporzás nélkül is végbemegy, míg más fajoknál (például Malus és Rubus) szükség van a megporzás stimuláló hatására, részben az embriófejlődéshez, részben pedig az életképes endospermium létrejöttéhez. c. Nem visszatérő apomixis: az embrió a haploid petesejtből megtermékenyülés nélkül képződik, s természetesen haploid növényeket eredményez. Meglehetősen ritka, inkább csak genetikai érdekesség. d. Vegetatív apomixis: vegetatív rügyek vagy bulbillik képződnek a virágzatokban a virágok helyén, Poa, Allium és Agave fajoknál fordul elő.
2.4. A magvak életképessége és tárolása A tárolás eredményességét, vagyis a magvak életképességét a tárolás végén a kiinduláskori életképesség, valamint a tárolás alatti, az életképességet csökkentő tényezők határozzák meg. Az optimális feltételek között az egyes fajok magvai eltérő ideig tartják meg élet- és csírázóképességüket, ennek megfelelően a magvakat az alábbi csoportokba lehet sorolni (Probocskai 1969, Hartmann és tsai. 1990): a. rövid életű magvak: élettartamuk néhány naptól néhány héten, hónapon keresztül marad csak meg. A mérsékelt övi növények közül legismertebbek a nyár, a fűz, egyes juhar- és szilfajok magvai, amelyek tavasszal vagy kora nyáron érnek, s természetes körülmények között a nedves talajra hullva azonnal csírázni kezdenek. Számos trópusi, szubtrópusi gyümölcstermő növény magja szintén rövid életű. A nagy, húsos sziklevelű diót, makkot termő fáink magja szintén rövid életű (mogyoró, dió, gesztenye, tölgy, bükk, gyertyán, hikori, vadgesztenye, nyír). b. közepes élettartamú magvak: élettartamuk általában 2–3 év, de nem haladja meg a 15 esztendőt. A legtöbb gyümölcsfa, díszfa, fenyő és számos fontos mezőgazdasági növény magja sorolható ide. c. hosszú élettartamú magvak: ezek többnyire kemény maghéjjal védettek, életképességüket 15–20 évig is megőrzik, de egyeseknél ez 75–100 évre is kiterjedhet. Feljegyeztek már múzeumban tartott magvaknál 150– 6 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
200 évet is, sőt a mandzsúriai tőzegkitermelésnél talált, 1000 esztendősre becsült indiai lótusz (Nelumbo nucifera) -magvak a maghéj feltörése után tökéletesen kicsíráztak.
2.4.1. A nedvességtartalom alakulása a tárolás során A magvak általában jól tűrik a kiszáradást, ami érett állapotukban nemcsak hogy természetes, de feltétele is a hosszú ideig történő tárolásnak. A legtöbb mag 10% körüli nedvességtartalom mellett már jól tárolható, de egyeseknél hosszú ideig történő tárolásnál a 4–5% nedvességtartalom előnyösebb. A tárolás során, ha a nedvességtartalom emelkedik, 10% felett a rovarok, 12–14% körül a gombák aktivizálódnak, 20% körüli nedvességtartalomnál már számolni lehet a magvak bemelegedésével, 40% nedvességtartalom felett pedig megindulhat a csírázás (Hartmann és tsai. 1990). A tárolótér levegőjének páratartalma összefüggésben van a mag nedvességtartalmával. Száraz magvak legtovább 20–25% relatív páratartalom mellett tárolhatók a leghosszabb ideig. A hermetikusan lezárt tartályokban tárolt magvak számára alacsony nedvességtartalomról (4–6%) és alacsony relatív páratartalomról kell gondoskodni. A nedvességtartalom vonatkozásában eltérően viselkednek a rövid élettartamú magvak, ezek a kiszáradásra rendkívül érzékenyek. Az Acer saccharinum magvai elvesztik életképességüket, ha nedvességtartalmuk az eredeti 58%-ról 34%-ra csökkent. A citrusfélék magvai is csak kismértékű szikkasztást viselnek el az életképesség csökkenése nélkül. A nagymagvú dióféléket, makkokat (Juglans, Carya, Quercus, Aesculus stb.) szintén óvni kell a kiszáradástól. A hőmérséklet csökkentése pozitívan befolyásolja a magvak élettartamát, s ellensúlyozhatja a nedvességtartalmat. Minden 5 °C-kal történő csökkentés általában megduplázza a magvak élettartamát a tárolás során. Fenyőféléknél a fagypont alatti tárolás (–18 °C) szintén eredményesen növelte a magvak élettartamát, de itt nagyon fontos az alacsony nedvességtartalom is. Rendkívül értékes magtételeknél a folyékony nitrogénben (– 196 °C) történő tárolás 8–15% nedvességtartalom mellett szintén számításba jöhet, de nagyon fontos a fagyasztás és a felengedés szakszerű szabályozása.
2.4.2. Tárolási módok Szobahőmérsékleten történő tárolás 1–2 évtől akár több évig is terjedhet. A vizet át nem eresztő maghéjúak magvai akár 10–20 évig is tárolhatók, a fás növények közül az alábbiak: Acacia, Albizia, Amorpha fruticosa, Caragana, Eleagnus, Eucalyptus, Koelreuteria, Rhus, Robinia, Tilia. Tárolás légmentesen lezárt tartályokban A magvak optimális nedvességtartalma 5–8%, fajonként változóan. Fontos, hogy megakadályozzuk a magvak nedvesedését, ennek érdekében deszikkánsokkal keverik a magvakat (Hartmann és tsai. 1990). A kobaltkloriddal kezelt szilikagél, melyet 1/10 arányban kevernek a maggal, a tömege 40%-ának megfelelő nedvességet képes felvenni. A kobalt-klorid 45% RP-nál kékről rózsaszínre vált, ami jól jelzi a túl magas páratartalmat és nedvességet. Hűtött tároló A faiskolai termesztésben minden olyan faj magjának a hosszabb időtartamú tárolásánál ajánlható, amelyek szobahőmérsékleten nem tárolhatók. A hűtött tárolóban tárolt maggal jól kiegyenlíthetők a rossz magtermésű évek hiányai. A megfelelő páratartalom beállítására nagy hangsúlyt kell fektetni, lehetőleg ne csökkenjen 20% alá, de a gombás betegségek elkerülése érdekében nem emelkedhet 65% fölé. A páratartalmat szellőztetéssel, légmentesen lezárt tartályokban történő tárolással, illetve deszikkánsok alkalmazásával lehet elérni. Száraz magvakat 3–8% nedvességtartalom mellett, lezárt tartályokban 1–5 °C hőmérsékleten jól tárolhatunk.
3. ábra - Gyümölcsfamagvak tárolása hűtött tárolóban (Fotó: Hrotkó K.)
7 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Nyirkos, hideg tárolás A rövid élettartamú magvakat nedvességet tartó közeggel keverve jól tárolhatjuk 0–10 °C hőmérsékleten, ahol a relatív páratartalom magas. Ezek a fajok a következők: Acer saccharinum, Aesculus, Carpinus, Carya, Castanea, Corylus, Citrus spp., Eriobotrya, Fagus, Juglans, Litchi, Persea (avocado), Quercus. A tárolás körülményei a rétegezéshez hasonlóak. Rétegezés
8 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Azon fajok magvainál, amelyeknél a magnyugalom megszüntetéséhez és a csírázóképesség kialakulásához nyirkos, hideg kezelésre, rétegezésre van szükség, ezt az eljárást a tárolás során alkalmazzák a faiskolások. A rétegezésre vonatkozó további ismereteket a nyugalmi állapot és a mag vetésre való előkészítése témákkal foglalkozó alfejezetekben tárgyaljuk.
2.5. A magvak nyugalmi állapota A magvak nyugalmi állapota a növényeknél a csírázás szabályozásának fontos eszköze. Az anyanövényről leváló mag elsődleges nyugalmi állapotban van. Az elsődleges nyugalmi állapot nem csak egyszerűen gátolja a kicsírázást, de meghatározza annak idejét, környezeti feltételeit, amikor a csírázás végbemehet. A természetben ez a szabályozási mechanizmus fontos szerepet játszik a faj fennmaradásában azzal, hogy a csírázást csak kedvező időszakban, kedvező környezeti feltételek mellett teszi lehetővé. A később esetlegesen kialakuló másodlagos nyugalom szintén túlélési mechanizmus, amely kedvezőtlen környezeti feltételek között hosszabbíthatja meg további időtartamra a magnyugalmat. Ezeknek a feltételeknek, körülményeknek az ismerete fontos az egyes fajok magvainak vetés előtti kezeléséhez szükséges eljárások kidolgozásához. A termesztett növényeknél a magnyugalom ismerete nem csak a csírázási problémák leküzdésénél fontos, de szerepet játszik a mag tisztításánál, a tárolásban, szállításban, kereskedelemben, sőt a magvizsgálat során is figyelembe kell venni. Különösen a mérsékelt övi fás növényeknél fejlődtek ki a magnyugalom igen változatos formái, amelyekre a faiskolában a magról történő szaporítás során tekintettel kell lenni. Nyugalmi állapotról akkor beszélünk, ha a mag a kedvező környezeti feltételek ellenére sem csírázik ki. A nyugalmi állapotot kiváltó tényezők teljes körét figyelembe véve a következő formák fordulnak elő a fás növényeknél (Probocskai 1969, Hartmann és tsai. 1990).
2.5.1. Maghéj (terméshéj) kiváltotta nyugalmi állapot Fizikai magnyugalom. A maghéj vagy más magtakaró réteg nem engedi át a vizet vagy gázokat. Ez a fajta magnyugalom a száraz magot hosszú időre meg tudja őrizni, akár még magas hőmérsékleten is. Megszüntetéséhez a maghéj puhítása, elvékonyítása, szkarifikálása, feltörése alkalmas eljárás. A Leguminosae családba tartozó fás növényeknél a vizet át nem eresztő maghéj fordulhat elő, míg a Rosaceae családra a száraz állapotban gázimpermeábilis maghéj jellemző. Utóbbiaknál a mag beáztatásával a nedves maghéjon keresztül megindulhat a gázcsere. Mechanikai magnyugalom. Bizonyos fajok (Juglans, Prunus, Olea) a magot körülvevő megfásodott csonthéja nem teszi lehetővé a duzzadó mag, illetve az embrió kiterjedését. A csonthéjon keresztül vizet képes a mag felvenni, a gázcsere is lehetséges, de ha a víz, illetve a talaj vagy a közeg mikroorganizmusai nem puhítják meg ezeket a rétegeket, megakadályozhatják a magvak duzzadását, növekedését. A talaj vagy a rétegező közeg mikroorganizmusai általában megfelelően felpuhítják a csonthéjasok endocarpiumának két felét összetartó réteget, s a csontár a hasi varrat és a háti barázda mentén könnyen felnyílik. Egyes faiskolák a rétegezés után leválasztják a csonthéjat a csírás magról, enyhe ütögetéssel „kikopogtatják” a magot, hogy a csonthéj ne akadályozza a csírázást, de a felnyílt csonthéjjal elültetett magvak is ugyanolyan jól kelnek.
2.5.2. Inhibitorok kiváltotta nyugalom Csírázási inhibitorok a termés és a mag érése folyamán felhalmozódhatnak a gyümölcsben vagy a magot takaró rétegekben. A gyümölcstermő növények, az almatermésűek, a csonthéjasok, a szőlő, a citrusfélék gyümölcshúsa mind tartalmaz ilyen gátló anyagokat, inhibitorokat. Ezek az anyagok többnyire fenolok, kumarin vagy abszcizinsav. Az ilyen magvaknál a gyümölcshús eltávolítása, a mag többszöri átmosása, beáztatása mérsékelheti vagy megszüntetheti az inhibitorhatást. A száraz gyümölcshússal vetett csonthéjas mag gyümölcshús-inhibitorai a talajban lassan lebomlanak, a mag képes lesz kicsírázni, de a kelés vontatottabb, eredménye gyengébb a mosott magéhoz viszonyítva (Sebőkné 1970).
2.5.3. Morfológiai magnyugalom Abban az esetben, ha az embrió a mag leválásakor nincs teljesen kifejlett állapotban, morfológiai nyugalomról beszélünk. Az ilyen fejletlen embrió a mag vízfelvétele után növekedésnek indul, mielőtt a csírázás megkezdődik. Az embrió növekedését a magasabb hőmérséklet általában előnyösen befolyásolja. A fás növények közül a Fraxinus és Euonymus fajoknál fordul elő, hogy a fejletlen embrió kifejlődéséhez egy meleg 9 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
periódusra, utána pedig hideghatásra van szükség a normális csírázáshoz. Az Actinidia fajok és az Annona squamosa magja szintén három hónapig meleg körülményeket igényel.
2.5.4. Fiziológia magnyugalom Főleg lágy szárú növények magvaiban fordul elő, a száraz tárolás során többnyire megszűnik. Gondot csak a betakarítás utáni közvetlen magvizsgálatoknál okozhat, illetve a söriparban a malátagyártásnál kell figyelembe venni, mivel a friss árpa csak bizonyos utóérés után csírázik kielégítően (Kunze 1983). A legújabb élettani vizsgálatok arra utalnak, hogy ez a magnyugalom endogén inhibitorok, hormonok (gibberellinek, citokininek, abszcizinsav), valamint bizonyos környezeti tényezők (hőmérséklet és fény) kölcsönhatásában alakul ki, illetve szűnik meg fokozatosan.
2.5.5. Fiziológiai mélynyugalom (embriónyugalom) Általában a mérsékelt övi fás növények magvaira jellemző, amelyeknél a mag ősszel érik meg, lehullik az avarba, ott telel át és tavasszal csírázik. A gyümölcsfajok szinte mindegyikénél előfordul, a faiskolások jól ismerik ezeket a rétegezést igénylő magvakat. Az embriónyugalom belső tényezőkre alapul, s többnyire egytől három hónapig terjedő, hidegen, duzzadt állapotban, nyirkos, levegős körülmények között történő tárolással szűnik meg. Gyakran együtt jelentkezik a maghéj kiváltotta nyugalommal, vagyis ezeknél a fajoknál kombinált nyugalmi állapottal van dolgunk. Az embriónyugalomra jó bizonyítékot szolgáltat az a tény, hogy az ilyen magvaknál (pl. őszibarack) a kipreparált embrió csíráztatásakor (a maghéj eltávolítása után) nem kapunk normálisan fejlődő csíranövényeket. A rövid, vastag gyököcske kissé növekszik, a sziklevelek megzöldülnek, de a rügyecske egyáltalán nem fejlődik, vagy csak rozettát képez. Hideghatás nélkül a csíranövények törpék maradnak. E nyugalmi állapot megszüntetésében a nedvességtartalomnak, a levegőzöttségnek, a hőmérsékletnek és az időtartamnak van kitüntetett szerepe. A magvak 35–50% körüli nedvességtartalmat igényelnek, a vízfelvétel mértéke, sebessége bizonyos csonthéjasoknál függ a csontár tulajdonságaitól. A csírázást az áztatás, a csonthéj eltávolítása, a rétegezés utáni melegre helyezés (előcsíráztatás) elősegítheti. A nedvességtartalmat állandó szinten kell tartani, a kiszáradás másodlagos magnyugalmat válthat ki. A folyamathoz szükséges oxigén mennyisége függ a hőmérséklettől. Magas hőmérsékleten a nyugalomban levő magnak a nedves héja is akadályozza az oxigénfelvételt részben az oxigén oldhatóságának csökkenése, részben pedig a maghéjban levő fenolos anyagok oxigénmegkötése miatt. Alacsony hőmérsékleten az embrió oxigénigénye is kisebb, így az ellátás megfelelő. A nyugalmi állapot megszüntetésében a hőmérséklet az egyik legfontosabb tényező ezeknél a magvaknál. A leginkább hatékony hőmérséklet a téli, kora tavaszi időszak természetes hőmérsékleti körülményeinek felel meg, általában 2–7 °C között van (4. ábra). Egy bizonyos felső hőmérsékleti határ felett másodlagos magnyugalom alakulhat ki, az almánál ez 17 °C-nál van. Kimetszett embriókkal végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az őszibaracknál magas hőmérsékleten (23–27 °C) törpe csíranövények fejlődtek, míg alacsony hőmérsékleten normális növekedésűvé váltak. Ha a mandula nem tökéletesen rétegezett magjából kimetszett embriókat ismét magas hőmérsékletnek tették ki, azok törpe növekedést mutattak. Gibberellinsav ismételt alkalmazásával a törpeséget meg lehetett szüntetni. A fiziológiai mélynyugalom megszüntetéséhez szükséges időtartam fajonként változó, a gyümölcsfajok rétegezéséhez szükséges időtartam és hőmérsékleti ajánlásokat a 24. számú táblázat tartalmazza.
4. ábra - A hőmérséklet hatása a fiziológiai almamagvaknál (Wareing és Phillips 1982 nyomán)
mélynyugalom megszűnésére
10 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Epikotil nyugalom. Előfordul az is, hogy az embrió nem teljes egészére jellemző ez a nyugalom. Bizonyos fajok (pl. Quercus, Viburnum) esetében a mag gyököcskéje és a hipokotil egy kezdeti magasabb hőmérsékleten végzett 1–3 hónapos rétegezés után növekedésnek indul, de az epikotil normális fejlődéséhez további három hónap hideghatásra van szükség.
11 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
4. táblázat. A nyugalmi állapot gyakorlati és tudományos fogalmainak összefüggései A nyugalmi állapottal foglalkozó fiziológusok sajátos terminológiát alakítottak ki (Lang 1987), amely nincs mindig összhangban a gyakorlatban használatos fogalmainkkal, illetve a magvizsgálat, -kezelés szakkifejezéseivel (Hartmann és tsai. 1990). A nyugalmi állapottal foglalkozó tudomány környezeti hatás kiváltotta magnyugalomnak nevezi azokat a nyugalmi formákat, amelyek egy vagy több környezeti tényező hatására következnek be, s hatásuk nem specifikus. Látszólagos nyugalmi állapotnak nevezik a fiziológusok azokat az eseteket, amikor a nyugalmi állapot fizikai vagy biokémiai tényezők hatására úgy alakul ki, hogy a kiváltó tényező a szabályozott struktúrán kívülről ad jelzést. A magvak esetében ilyen látszólagos hatásról beszélhetünk, ha azok a magot körülvevő szövetekből érkeznek (maghéj stb.). A tényező hatásának megszüntetése esetén azonnali csírázás következik be (pl. maghéj eltávolítása kimetszett embriónál). Endogén vagy belső nyugalmi állapotnak azokat az eseteket tekintik, amikor a nyugalmi állapot a szabályozott struktúrán belülről érkező élettani hatások alapján alakul ki. A gyakorlati és a tudományos fogalmak összefüggései jól áttekinthetők Hartmann és tsai. (1990) táblázatában (4. táblázat).
2.6. A magvak csírázása A mag érett embrióból és tartaléktápanyagokból áll, melyeket a védelmüket szolgáló maghéj és más takarórétegek vesznek körül. Azt a folyamatot, amely az embrió anyagcseréjét aktiválja és az új magoncnövény megnyúlásához, növekedéséhez vezet, csírázásnak nevezik. A mag csírázásának három alapvető feltétele van: a. a mag életképessége, b. megfelelő környezeti tényezők (víz, oxigén és hőmérséklet),
12 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
c. az elsődleges nyugalmi állapot már megszűnt (ha van). Az elsődleges magnyugalom megszűnéséhez vezető belső folyamatokat utóérésnek nevezik, s a környezeti tényezőkkel kölcsönhatásban mennek végbe. Az utóérési folyamatok meghatározott időt igényelnek és sajátos magkezelési eljárásokkal lehet elősegíteni lezajlásukat. Az elsődleges magnyugalom megszűnte után kedvezőtlen környezeti feltételek hatására másodlagos magnyugalom alakulhat ki, melynek következtében jelentősen meghosszabbodhat az az időszak, míg a mag kicsírázik. A mag csírázásának folyamatát általában három szakaszra osztják, amelyek többé-kevésbé egymással átfedésben mennek végbe. Első vagy aktiválási szakasz E szakasz elején a mag vizet vesz fel, nedvességtartalma kezdetben gyorsan növekszik, majd egy fajra, fajtára jellemző szintet elérve lelassul (5. ábra). A vízfelvétel fizikai folyamat, az életképtelen magvakban is végbemehet. Az elején a mag a szárazanyag 80–120%-ának megfelelő vizet vesz fel, ezután a víztartalom alig változik, de a gyököcske jelentősen megnyúlik, míg végül ismét tovább növekszik a víztartalom az eredeti szárazanyag-tartalom 170–180%-áig. A kezdeti vízfelvételi szakaszban a száraz mag kolloidjai megduzzadnak. A víz megpuhítja a mag takarórétegeit, és a protoplazma is fokozatosan vízzel telítődik. A vízfelvétel hatására a mag megduzzad, a maghéj meg is repedhet.
5. ábra - A vízfelvétel alakulása a ’Korponay’ sajmeggy csontárainál 4 és 10 °C hőmérsékleten
Amint a mag vizet vett fel, néhány órán belül megkezdődik az enzimek aktiválódása. Ez részben a száraz magban tárolt enzimek reaktiválásának, részben új enzimek szintetizálásának köszönhető. Az enzimszintézis RNS molekulák jelenlétét feltételezi, energiaigényét pedig a mitokondriumokban képződő ATP nagy energiájú foszfátkötései szolgáltatják. A csírázás első látható jele a gyököcske megjelenése, ami többnyire inkább csak a sejtek megnyúlásának, mintsem a sejtosztódásnak a következménye. A gyököcske megjelenése jelzi az első szakasz végét. A csírázás második szakasza: feltáródás és transzlokáció Az endospermiumban, a sziklevelekben és a perispermiumban tárolt szénhidrátok, fehérjék és zsírok egyszerűbb molekulákká alakulnak és megkezdődik transzlokációjuk az embriótengely növekedési pontjaihoz. A sejtekben az anyagcsere működésnek indul, folyik a fehérjeszintetizálás, új enzimek, szerkezeti anyagok, hormonok, nukleinsavak képződnek a sejtműködés szolgálatára és új anyagok létrehozására. A vízfelvétel és a mag légzése ebben a szakaszban állandó szinten működik.
13 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Harmadik szakasz: a magonc növekedése Ebben a szakaszban az embrió két növekedési pontján megkezdődik a sejtosztódás, amit a magonc szervezetének kiterjedése követ. Ebben a szakaszban az embrió a tengelyből és a rajta levő sziklevelekből áll. A növekedési pontok közül a gyököcske (radicula) a tengely alapi részén, a rügyecske (plumula) a tengely csúcsi részén indul növekedésnek. A rügyecske sziklevelek alatti része a hipokotil, a sziklevelek feletti része az epikotil. A tárolószövetek az anyagcsere-folyamatokban felhasználódva lassan elsorvadnak, kivéve azokat az eseteket, amikor a sziklevelek is a felszínre kerülnek, és aktívan részt vesznek a fotoszintézisben. A vízfelvétel a gyökerek növekedésével, a közeg víztartalmának feltárásával növekszik, és a magonc tömege gyarapodásnak indul. A kezdeti növekedés két fő típusa az epigeus csírázás, amikor a sziklevelek a felszín fölé emelkednek, s hosszabb-rövidebb ideig asszimilálnak. A gyümölcsfajok közül a cseresznyefélék, az alma, a körte, birs, a berkenye így csíráznak. A hipogeus csírázás esetében (őszibarack, mandula) a sziklevelek a talajban maradnak, s csak a növekvő hipokotil emelkedik a talajfelszín fölé.
6. ábra - A vadcseresznye epigeus és az őszibarack hipogeus csírázása
14 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
2.6.1. A víz szerepe a csírázás folyamán
15 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Mint láttuk, a víz fontos szerepet játszik a mag életképességének megtartásában és a csírázásban. A magvetés, csíráztatás vagy rétegezés előtt a magvakat célszerű beáztatni. Lágy szárú növények magvainál 8 óránál hosszabb áztatás már károsodást okozhat, míg a fás szárú növények nyugalomban levő magvainál a hosszabb ideig történő áztatás is ajánlott. Ilyenkor feltétlenül naponta cserélni kell a vizet. A tárolás alatt a víztartalmat célszerű a mag nyers tömegéhez viszonyítva megadni, míg a csírázás alatt általában a szárazanyag-tartalomra vetítik a nedvességtartalmat. A magvak vízfelvevő képessége, vízpotenciálja a csírázás első szakaszában elérheti a –100 MPa értéket is. Ez a nagy negatív potenciál részben a maghéj, a tárolószövetek és az embrió kolloidszerkezetéből, részben pedig az élő sejtek ozmotikus potenciáljából adódik. Ezzel ellentétben működik a sejtfal turgornyomása. A vízfelvétel a magasabb vízpotenciál irányából az alacsonyabb felé halad, vagyis a környezet vízpotenciáljának is függvénye. A vízfelvételt befolyásolja a talaj szerkezete, telítettsége és a magnak a talajjal való kontaktusa. Ha a mag közvetlen környezetéből felvette a vizet, kiszáradhat, ha nem kap a pórusokon keresztül további utánpótlást a talaj távolabbi rétegeiből. A jó szerkezetű magágynak, ahol a talajszemcsék egyenletesen körülveszik a magot, meghatározó jelentősége van a csírázó mag vízutánpótlásának biztosításában. A talajnedvesség ozmotikus potenciálja függ a sótartalomtól, nagy sótartalom esetében különös jelentősége van a folyamatos vízpótlásnak. Az alulról öntözött szaporítóládákban, magágyakban a felszíni párolgás olyan esetben is sófelhalmozódáshoz vezethet a felső rétegben, amikor erre nem számítunk. Az ebből származó kockázatot esetleg mélyebb magvetéssel csökkenteni lehet (Hartmann és tsai. 1990).
2.6.2. Hőmérséklet A rétegezett gyümölcsmagvaknál a csírázás optimális hőmérséklete alig haladja meg a rétegezés hőmérsékletét, majd ez a hőmérséklet az idő előrehaladtával lassan emelkedik. A rétegezés alatt, ha a hőmérséklet egy úgynevezett kompenzációs pont fölé emelkedik, másodlagos nyugalom állhat be, az almánál ez a hőmérséklet 17 °C. De Haas és Schander (1952) almánál a 3 °C hőmérsékleten 65 napig rétegezett magból legnagyobb csírázási arányt (100% körül) 3–7 °C hőmérsékleti tartományban értek el. Növelve a hőmérsékletet a csírázás ugyan gyorsabban megindult, de a kicsírázott magvak aránya erősen csökkent (7. ábra).
7. ábra - A hőmérséklet hatása almamagvak csírázására (de Haas és Schander 1952). Alacsonyabb hőmérsékleten lassabban, de nagyobb arányban csíráznak a magvak
16 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
2.6.3. A hormonok szerepe a csírázás során Gibberellinek A csírázásban a leginkább közvetlen szerepet játszó hormonok a gibberellinek, melyek közül a kísérletekben a GA3-t használják leggyakrabban, de a GA4 + 7 is hatásos. A fejlődő magvakban nagy koncentrációban megtalálható, az érett, nyugalmi állapotban levő magvakban mennyisége alacsony szintre csökken. A csírázás különböző szakaszaiban is hatásosnak bizonyult, a kezdeti aktiválási szakaszban az enzimindukcióban vesz részt, később pedig fontos szerepet játszik a tartaléktápanyagok mobilizálásban. Az árpában pl. a duzzadással egy időben jelennek meg az embrióban, transzlokálódnak az endospermium három-négy sejtsoros aleuron rétegébe, ahol az alfa-amiláz enzim képződését indukálják. Az enzim az endospermium keményítőjét cukorrá alakítja, ami aztán a növekedési pontokhoz transzlokálódik, és energiát szolgáltat a magonc növekedéséhez. A vetőmag kezelésére a GA3 a leggyakrabban használt hormon. Magvizsgáló laboratóriumokban gyakran a csírázási vizsgálatokhoz a közeget 500 mg/l koncentrációjú GA3-mal nedvesítik. A rétegezés előtti kezelésre ajánlják a gibberellinek használatát (GA3-t, vagy a GA3 vízoldható K-sóját) 200–1000 mg/l koncentrációban, nagy magvaknál 12 órás áztatással vagy a rétegező közeg nedvesítésére. Abszcizinsav (ABS) Valószínűleg a mag idő előtti kicsírázásának megakadályozásában játszik fontos szerepet, de a fejletlen embriójú magvaknál az embrió fejletlensége is valószínűleg nagy koncentrációjának köszönhető. A gyümölcs érésével mennyisége növekszik és hozzájárul az elsődleges magnyugalom kialakításához. A nyugalmi állapotban levő őszibarack, dió, alma, szilva és rózsa maghéjából is kimutatták, de mennyisége a rétegezés alatt csökken. Citokininek A fejlődő magban igen nagy aktivitást mutatnak, de érett állapotban már alig mutathatók ki. A csírázásnál ismét fontos szerepet játszanak, számos kísérleti adat arra utal, hogy feloldják az abszcizinsav gátló hatását, és lehetővé teszik a gibberellinsavak működését. A magvak kezelésére ajánlott citokininek a BAP (6benzilaminopurin), és a PBA [6-benzilamino-9-(2-tetrahidropiranil)-9H-purin]. 17 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Etilén Az etiléngáz természetesen előforduló, számos növekedési folyamatban szerepet játszó hormonhatású anyag. A csírázásban szerepe korlátozott, azonban számos csírázó magból kimutatták, s egyeseknél (pl. herefélék, földimogyoró) stimulálja a csírázást. Egyéb anyagok A kálium-nitrátot a magvizsgáló laboratóriumok régóta használják magkezelésre, anélkül, hogy pontosan tudnánk a hatásmechanizmusát. A thiokarbamid is megszüntethet bizonyos nyugalmi állapotokat, pl. a Prunus magvak maghéj kiváltotta nyugalmát, ami feltehetően citokininaktivitásának köszönhető (Hartmann és tsai 1990). Hormonális kölcsönhatások Az őszibarack-gyököcske megnyúlásánál és az epikotil növekedésénél vizsgálták a hormonális kölcsönhatásokat (Zigas és Coombe 1977). A mag viselkedése szempontjából három fázisra lehet osztani a csírázást. Az első harminc nap során a rétegezett mag magasabb hőmérsékletre helyezve vagy gibberellinkezelés után sem csírázik. A második fázisban (30–45. nap) a rétegezőben még nincs csírázás, de 25 °C-ra helyezve már előfordul, s a gibberellinkezelés megkétszerezi a csírázó magvak arányát. A harmadik fázisban 45–75. nap között már a rétegező hőmérsékletén is csírázik a mag és normális magoncok fejlődhetnek. A maghéj eltávolítása minden szakaszban azonnali csírázást indukál, ami azt jelzi, hogy a héj fontos szerepet játszik a nyugalmi állapot fenntartásában. A rétegezés 70. napja előtt a héj eltávolításának hatására kicsírázó magvakból azonban csak törpe magoncok lesznek. A friss őszibarackmagnál (ami érvényes a többi Prunus fajra, az almára, dióra, mogyoróra is), magas ABSkoncentrációt találunk a maghéjban, kevesebbet a sziklevelekben. Ez az ABS-szint az első rétegezési szakaszban szinte a nullára csökken. A kimetszett embriók csírázását az ABS-kezelés, vagy az embriónak a maghéjjal való fizikai kontaktusa megállítja, míg citokininekkel való kezelés az így kialakult nyugalmat feloldotta. A szabad gibberellinszerű vegyületek koncentrációja az első fázisban meglehetősen alacsony, viszont jelentősen megnövekszik a másodikban, ami arra utal, hogy vagy gibberellinszintézis zajlik, vagy inaktív formákból felszabadulva aktívvá válik. Ha ilyenkor paclobutrazollal gátolják a gibberellinszintézist, a GA-szint csökken, a csírázás viszont alig, ami arra utal, hogy a rétegezés alatt a gyököcske és az epikotil reakciója eltérő. Ezek az adatok is azt az elméletet támasztják alá, hogy az epikotil megnyúlása inkább helyhez kötött jelenség, valószínűleg nagyobb GS-koncentrációt igényel, vagy esetleg más szabályozó mechanizmusok is közrejátszhatnak a folyamatban (Hartmann és tsai. 1990). A mogyorómaggal végzett kísérletek hasonlóképpen az inhibitor és a csírázást serkentő hormonális mechanizmusok elkülönült működését igazolják (Ross és Bradbeer 1971). Az érés után a sértetlen mag nyugalomban van, de az embrió csírázásra kész, vagyis a nyugalmat embrión kívüli tényezők (pl. maghéj) tartják fenn. A maghéjban ilyenkor jelentős mennyiségű ABS található, viszont a csírázásra kész embrió is tartalmaz GA-t. A mag száradásával az embrió is nyugalomba kerül, s gibberellinszintje lecsökken, ilyenkor a csírázáshoz néhány hónap rétegezésre van szükség. Az ilyenkor nyugalomban levő magvaknál a gibberellinsavkezelés helyettesítheti a rétegezést (Hartmann és tsai. 1990).
2.7. Magvizsgálat A vetőmagvak értékét érzékszervi bírálattal (külső tulajdonságok) és számításokkal, mérésekkel stb. (belső tulajdonságok) állapíthatjuk meg. A nemzetközi kereskedelmi forgalomba kerülő magvaknál a magvizsgálók nemzetközi egyesülete (ISTA, International Seed Testing Association) által megadott és kölcsönösen elfogadott vizsgálati módszereket és mintázási előírásokat célszerű követni (Copeland és McDonald 1985). A gyümölcs-faiskolai magvakra vonatkozóan az MSz 17-731-70 „Gyümölcsfa-iskolai vetőmagvak mintázása, minősítése és fémzárolása” szabvány tartalmazza a vonatkozó hivatalos eljárásokat és módszereket. Nagyon fontos, hogy a magvizsgálathoz az egész vetőmagtételt reprezentáló átlagmintát vegyünk. A jó minőségű vetőmag fajtaazonos, tiszta, csírázóképessége nagy, betegségektől és kórokozóktól mentes. Hosszabb idejű tárolás után a magtételeket célszerű újra vizsgáltatni. A fás növények magvizsgálata során a magmintának a következő fontosabb tulajdonságait vizsgálják: tisztaság, víztartalom, életképesség, csírázóképesség.
18 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
2.7.1. Tisztaság A vizsgálati mintát lemérik, majd vizuálisan elkülönítik a fajtaazonos, egészséges magvakat, a nem fajtaazonos, ill. gyommagvakat, valamint az egyéb szennyeződéseket (talajrészecskék, törött mag, egyéb növényi részek, egyéb szennyeződés stb.). Az ép, egészséges és fajtaazonos magvak arányát a teljes minta tömegszázalékában adják meg.
2.7.2. Életképességi vizsgálatok Az életképességi vizsgálatok a fás növények vetőmagvainál igen elterjedtek, mert gyorsabbak, mint a csírázóképességi vizsgálatok. A gyümölcsfajok magvai csíráztató szekrényben, petricsészében, termosztátban gyakran csak akkor csíráznak, ha azokat előzőleg rétegeztük vagy speciális kezeléseknek (pl. alacsony, magas, váltakozó hőmérséklet) vetettük alá. A vetőmagok biológiai értékéről a fás növényeknél az életképességi vizsgálatok gyorsan tájékoztatnak, de eredményeik nem tekinthetők azonosnak a csírázóképességi vizsgálatokkal. A gyakorlatban a fás növények magvainál főleg életképességi vizsgálatokat végeznek. A legelterjedtebb vizsgálati módszerek a következők: TTC-próba. Nemzetközileg elfogadott magvizsgálati eljárás. Azon a biokémiai reakción alapszik, hogy a TTC (2,3,5-trifenil-tetrazolium-klorid) dehidrogenáz enzim hatására az élő szövetekben oldhatatlan vörös színű vegyületté, formazánná alakul. A TTC vízben oldódik, színtelen folyadékot ad, amelyből 0,1–1% közötti oldatokat használnak pH 6–7 közötti értéknél. Az 1%-os TTC-tartalmú reagens készítéséhez 2 rész KH2PO4 és 3 rész Na2HPO4-ból álló pufferoldatban biztosítható a megfelelő pH. A TTC fényre érzékeny, sötét üvegben hónapokig tárolható. A megsárgult oldatot már nem szabad használni. A vizsgálandó magvak kemény csontárját fel kell törni, el kell távolítani, majd a magot alaposan be kell áztatni. Az oldatban való áztatást sötétben kell végezni. A gyümölcsfajok magvai csak a szikleveleket és az embriót tartalmazzák, ezekről elegendő, ha a maghéjat lehúzzák, ahol azonban az embriót endospermium takarja, azokat fel kell metszeni. A nagy sziklevelű fajoknál (Prunus, Malus, Pyrus stb.) előfordul, hogy az embriók szikleveleit is eltávolítják, csak a csíratengelyt kezelik TTC-vel. A megvágott csíratengelyt 2 óráig, a kiemelt embriót 2–3 óráig, míg a sértetlen magvakat 24 vagy több óráig kell a TTC-oldatban áztatni. A felmetszett magvakat rövidebb időre, az intakt, héj nélküli magvakat hosszabb időtartamra áztatják be az oldatba. Azoknál a magvaknál, amelyek részlegesen tartalmaznak el nem színeződött területeket, az életképesség megállapítása függ a nekrotikus folt helyétől. Ez az általánosan elfogadott módszer azonban nem mutat ki minden olyan vegyszer vagy hő okozta károsodást, amely a magonc rendellenes fejlődéséhez vezet. Mivel a csírázási és kelési arányokat a vetés és a csírázás, illetve a rétegezés technológiája, körülményei befolyásolják, a TTC-próbával kimutatott életképesség aránya mindig nagyobb, mint a magvak csírázása vagy kelése. Hazai vizsgálatok szerint a magvak csírázási, illetve kelési eredményei fajtától és magtételtől függően 20–40%-kal rosszabbak, mint a TTC-vel kapott életképességi arányok (Surányi és tsai. 1991, Surányi és Szabó 1992).
8. ábra - Kajszimagvak vizsgálata TTC-próbával (Fotó: Sebők I.)
19 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Röntgenográfia. A magvak röntgenképét gyors életképességi vizsgálat céljára lehet hasznosítani (Simak 1957, Kamra 1964.) Szokványos röntgenkészülék alkalmas erre a célra. Kontrasztanyaggal (bárium-klorid-oldat) átitatott magvakról készítenek felvételt, az elhalt magvakba a kontrasztanyag felszívódik és így a felvételen sötét foltot mutat az elhalt rész. Főleg fenyőmagvak gyors életképességi vizsgálatára használják.
9. ábra - Kimetszett embriók vizsgálata (Fotó: Sebők I.)
20 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Kimetszett embrió. A kimetszett embrió vizsgálata azon fás növényeknél lehet célravezető, ahol utóérés, magnyugalom van, s így hosszabb idejű rétegezést igényelnek. Ilyenkor a magból kimetszett embriót a mag többi részétől elkülönítve csíráztatják. A vizsgálatot megelőzően a magtételt alaposan be kell áztatni, amíg teljesen megduzzad. Ez 1–4 napot is igénybe vehet. A víz alacsony hőmérsékletű legyen (15 °C alatti) vagy rendszeresen, naponta kétszer cserélni kell. A kemény csonthéj eltávolítása után a maghéjat lehúzzák, s óvatosan kimetszik az embriót a sziklevelek közül, úgy, hogy meg ne sérüljön. Az embrió csíráztatása ugyanolyan feltételeket igényel, mint a mag csíráztatása. Azokat az embriókat minősítik életképesnek, amelyek egészségesek maradnak és legalább a gyököcskéjük növekedésnek indul. Gyors életképességi vizsgálatok. A kertészeti gyakorlatban egy magtételről gyors módszerekkel is szerezhetünk hasznos információkat, noha ezek eredményei hivatalosan nem fogadhatók el. Ilyen lehet csonthéjas magvaknál a töréspróba. A csontár feltörésével megvizsgálhatjuk a benne levő mag teltségét, s ha a mintázási szabályokat betartva elegendő számú magot vizsgáltunk, következtethetünk az eredményből a magtétel értékére. A magvak esetében a mag felmetszésével a sziklevelek és a csíra egészségi állapotáról és a metszési felület színe, csillogása alapján a magtétel koráról nyerhetünk megközelítő információkat. Az üres, léha magvak arányának vizsgálatára legalkalmasabb az úsztatási próba, a telt, egészséges magvak lemerülnek, a léhák pedig a víz felszínén úsznak. A módszer szintén csak megközelítő eredményt ad, mivel levegőzárványok miatt a telt magvak is a felszínen maradhatnak.
2.7.3. Csírázóképesség vizsgálata A fás növények különböző formában nyugalomban levő magvainál a csírázóképesség csak az utóérés után illetve a nyugalmi állapotot megszüntető kezelések hatására alakul ki, így nem csupán a magtétel minőségét, hanem az utóérés és a kezelési technológia minőségét is jellemzi. Ezért a csírázóképességet a hosszú ideig tartó rétegezés szükséglete miatt általában nem vizsgálják, a szabványok is csak az életképességi vizsgálatok elvégzését írják elő. Ha mégis sor kerül a csírázóképesség vizsgálatára steril, szabályozott körülmények között, a gyümölcsfajok többségét a 2–5 hónapos hideg rétegzést követően 7–20 °C-on csíráztatják, mivel a magvak érzékenyek a magas hőmérsékletre. Egyesek, mint pl. a szeder vagy a füge, 20–30 °C hőmérsékleten is csíráztathatók.
21 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
3. Az ivartalan szaporítás biológiai alapjai A faiskolában ivartalan szaporításra a növény vegetatív szerveit (hajtás és gyökér) használják, amelyeken a szaporítás során a hiányzó szerv (többnyire gyökér) regenerálódik, vagy amelyeket a hiányzó szervvel rendelkező másik növényre (alanyra) növesztenek rá oltással. Egyetlen egyedről ivartalanul szaporított növények összessége a klón, melynek egyedei elvileg az anyanövénnyel teljesen azonos genommal, s így azonos tulajdonságokkal rendelkeznek. A vegetatív szaporítóanyag regenerálódás útján válik teljes növénnyé, s lesz alkalmas további faiskolai nevelésre. Az ivartalan szaporítás meghatározó eleme a szaporításra felhasznált növényi részen (hajtás, gyökér) hiányzó szervek pótlása, tudományos kifejezést használva: reparatív regenerációja. Ennek alapja a növényi sejtek totipotenciája, illetve bizonyos sejtek, szövetek regenerációs képessége. A két leggyakoribb regenerációs folyamat a járulékos gyökerek valamint a járulékos hajtások képződése. A hagyományos szaporítási módszereknél az előbbinek volt nagyobb jelentősége, az utóbbi időben terjedő mikroszaporítási eljárásoknál azonban egyforma súlya van mindkét járulékos szerv képződésének. Az ivartalan szaporítási módoknak két nagy csoportja van. Autovegetatív szaporításról beszélünk akkor, ha az új egyed saját gyökérregenerációjával jön létre (bujtás, dugványozás, sarj, indanövény). A xenovegetatív szaporítás során idegen egyeddel történő összenövesztéssel pótolják a hiányzó szerveket (oltás). Így a szaporítás során meghatározó regenerációs folyamat az autovegetatív szaporításnál a járulékos gyökerek képződése, a xenovegetatív szaporításnál pedig az oltások összeforrása. Az autovegetatív szaporítási módoknál a vegetatív rész regenerációja az anyanövényekről leválasztva vagy azzal a kapcsolatot megtartva is végbemehet. Az első esetben dugványozásról beszélünk, míg az utóbbihoz tartozik a bujtás, a sarjakról és az indanövényekről történő szaporítás.
3.1. A klón fogalma, klónszelekció A klón értelmezése mindig viszonylagos, a kiindulásként megjelölt egyetlen anyanövény összes utódját értjük alatta. Tágabb értelmezésben egy ismert anyanövényből kiinduló ivartalanul szaporított fajta összes egyedét egy klónnak tekinthetjük, hiszen a fajta minden egyes egyede ennek az anyanövénynek a vegetatív szaporulata. Így pl. a Vilmos körtét 1770-ben találták Angliában, s azóta ivartalanul szaporítják, de lehet, hogy számos fügevagy szőlőfajtát több ezer éve szaporítanak ugyanígy. Az ivartalanul szaporított fajtákon belül bármely egyedet kiválasztva, s annak ivartalan szaporulatát elkülönítve klónt kapunk. Egy-egy újabb klón elkülönített szaporításának azonban csak akkor van értelme, ha az anyanövény különleges értéket képvisel, például kiemelkedő termőképességével vagy egészségi állapotával. A fás növények ivartalanul szaporított fajtáinál mindig ilyen klónokkal van dolgunk, hiszen a faiskolás – ha nem is mindig tudatosan –, anyanövényeit többnyire hasonló szempontok szerint választotta ki. Régóta ismert azonban az a tény, hogy egy fa összes rügyét elszaporítva fajtától függő mértékben az anyanövényhez viszonyítva kisebb-nagyobb arányban statisztikailag igazolhatóan eltérő tulajdonságú egyedeket is kapunk. Hosszú időn keresztül ivartalanul szaporítva a fajta kiválasztott és klónozott egyedét, utódai között az eredeti fajtához viszonyítva előnyös vagy hátrányos tulajdonságú egyedek halmozódhatnak fel. Ezek további szaporítása akár a fajta leromlásához is vezethet. A fajta eredeti tulajdonságainak megtartásáról a fajtafenntartó nemesítés gondoskodik, amely a klónszelekció módszerével folyamatosan klónokat emel ki, ezeket a korábbi klónokkal összehasonlítva értékeli, s az eredeti fajtatulajdonságoknak leginkább megfelelő klónok szaporulatát helyezi a törzsültetvényekbe, s csak ezeket szaporítják tovább.
22 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
5. táblázat. Néhány ‟Golden Delicious‟ klón növekedése és termőképessége ‟MM 106‟ alanyon (Engel 1977a) A régóta ivartalanul szaporított fajtáknak számos klónja van az európai faiskolai forgalomban, amelyek között szembetűnő különbségek lehetnek, legismertebb ilyen szempontból a ‟Golden Delicious‟ (5. táblázat, Engel 1977a, van Oosten 1977a), amelynek ma már csak szelektált klónjait forgalmazzák a faiskolák, versengve a legjobb klónok megszerzéséért. A fajta mutabilitásától függően viszonylag „fiatal” fajtáknál is gyakori lehet a mutáció, gondoljunk itt a ‟Jonagold‟ több tucat forgalomban levő klónjára vagy más fajták különböző, jól színeződő változataira (‟Elstar‟, ‟Gala‟). Ezek a klónok általában új fajtaként kerülnek forgalomba, hiszen az eredeti fajta termesztési értékét jelentősen megváltoztatják. A klónok előnyei ebben a vonatkozásban eléggé ismertek, de soha ne feledjük, hogy a kevésbé látványos, „csupán” a fajta eredeti értékeit fenntartó, a törzsültetvényekben szaporításra elhelyezett klónok ugyanolyan értékesek és a fajta szaporításában nélkülözhetetlenek.
3.2. A klónon belüli változások forrásai A vegetatív szaporítás célja, hogy az anyanövénnyel azonos genomú egyedeket hozzunk létre. A genetikai variabilitás fixálásának kiváló módja a fás növényeknél egyetlen, termesztési szempontból kedvező genotípus rögzítése, konzerválása évtizedekre, évszázadokra. A szaporításra felhasznált vegetatív részek létrejöttekor, illetve növekedésekor a mitózis során bármikor létrejöhetnek mutációk, szomatikus változások, amelyek szaporításba kerülve változást idézhetnek elő a klón fenotípusában vagy genotípusában. Ezek a szomatikus változások egyrészt nemkívánatos velejárói a vegetatív szaporításnak, s ezért törekszenek a minimalizálásra, másrészt viszont a pozitív változások értékes új fajták létrejöttének kiindulópontját is jelenthetik. A klón fenotípusban megjelenő eredeti tulajdonságait számos tényező befolyásolja, illetve képes a megváltoztatására. A szaporítóanyag kiválasztásánál jelentős variabilitási tényezőket Hartmann és tsai. (1990) a következők szerint csoportosították: I. Fenotipikus változások (fejlődési illetve környezeti tényezők hatására): Perifízis. II. Epigenetikus változások (fejlődési fázisok eltérései): Topofízis – a növényen elfoglalt helyzettől függő eltérések, Ciklofízis – az apikális merisztéma ontogenikus korától függő különbségek. III. Genetikus változások: Mutációk (gén és kromoszóma, mitokondriális, kloroplasztisz), Fajta vagy fajspecifikus variánsok. IV. Patogének kiváltotta változások: Szisztémikusak: vírusok, vírusszerű szervezetek, viroidok, mikoplazmák, nematódák, bizonyos baktériumok. Nem szisztémikusak: baktériumok és gombák.
3.2.1. Fenotipikus (nem perzisztens) variabilitás (perifízis) 23 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Az egyed fenotipikus megjelenése a genotípus és a környezet kölcsönhatásának eredménye. Jól ismert példa a Vilmos körte gyümölcsalakjában jelentkező különbség: Északon általában megnyúltabb, körte alakú, míg délen kevésbé. Hasonlóképpen Észak-Amerika nyugati államaiban (Oregon, Washington) ugyanaz a ‟Red Delicious‟ almafajta megnyúltabb gyümölcsöt terem, míg a keleti államokban a gyümölcs alakja kerekdedebb. A perifízis legismertebb kertészeti megnyilvánulásai az oltványokban az alany és a nemes közötti kölcsönhatások következményeként kialakuló, a fenotípusban megjelenő különbségek. Ugyanazon egyeden belül is jelentős különbségek lehetnek pl. az árnyéki és a fényben képződött hajtások között. Az a tény, hogy egészséges és erős növekedésű egyedeket választunk ki a továbbszaporításra, a szaporulat növekedési erélyében is jelentkezik, a klón genotípusában azonban semmilyen változás nem következik be.
3.2.2. Epigenetikus változások Topofízis A topofízis jelensége a szaporítóanyagnak az anyanövényen elfoglalt helyzetéből fakadó hatása a vegetatív szaporulat növekedési jellegére. Az ortotrópos hajtások felfelé törő növekedésű utódokat eredményeznek, míg a plagiotrópos oldalhajtásokat szaporítva azok növekedési jellege az utódokban is jelentkezik. A gyümölcstermő növények közül egyedül a kávénál van ennek jelentősége, de a fenyőfélék szaporítóanyag-termesztésében fontos feladat az anyanövények metszésével nagyszámú felfelé törő hajtás képzése. Egyedfejlődési fázisokra visszavezethető variabilitás (ciklofízis) Minden egyes magoncnövény az alábbi egyedfejlődési fázisokon megy keresztül: embrionális – juvenilis – átmeneti – adult (felnőttkori) fázis. Minden egyes ontogéniai kort sajátos morfológiai bélyegek és egyéb tulajdonságok jellemeznek. Ezeket a jellemzőket a vegetatív szaporítással rögzíteni, illetve befolyásolni lehet, s az anyanövény, a szaporítóanyag ontogéniai kora szaporítási és termesztési szempontból előnyöket és hátrányokat is jelenthet, melyek ismerete nélkülözhetetlen a faiskolai termesztéssel foglakozók számára (Probocskai 1969). A magonc fejlődésében az embrionális fázist a juvenilis fázis követi, amely során a növény sem belső, sem külső hatásokra nem képes még virágot hozni. Jellemzői a következők: a. reproduktív képesség hiánya, b. sajátos morfológiai és fiziológiai tulajdonságok (fiatalkori levélalak, tövisesség, nagyobb vigor, betegségekkel szembeni ellenálló képesség), c. nagymértékű regenerációs hajlam, járulékos gyökerek és hajtások fokozott képződése. A juvenilis és a felnőttkori alak jelenségeit részben gének, részben epigenetikus tényezők szabályozzák, s valószínűleg a túlélési esélyt növelik a magoncok fokozott regenerációs képességei és eltérő morfológiájuk. A juvenilis állapot a már kifejlett, felnőttkori alakot képviselő növényen belül helyileg változóan eltérő mértékben jut kifejeződésre: a leginkább juvenilis a gyökérnyak, s ettől távolodva a testtömeg, a hajtáshosszúság növekedésével párhuzamosan alakul ki az átmeneti, majd a felnőttkori alak. A növény kronológiai korával tehát éppen ellentétesen jelentkezik az egyedfejlődési kor, a periférián levő legfiatalabb csúcsrügyek képviselik a leginkább adult, időskori alakot. A klónok életciklusa, a szaporítóanyag származási helye meghatározza a klón ciklusának kiindulópontját, a bázishoz (gyökérnyak) közeli, illetve az endogén eredetű, fiatalabb kort képviselő szövetekből előtörő vízhajtások juvenilisebb jellegűek. A klónok szaporításánál a szaporítóanyag rügyeinek relatív juvenilis/felnőttkori potenciálja a rügynek az anyanövényen elfoglalt helyzetétől függ. A vegetatív szaporulat egyedei az anyanövény azon részének az egyedfejlődését folytatják, ahonnan a szaporítóanyagot leválasztották. Az adult fázis elérésének az ideje a szaporulatban attól függ, hogy milyen egyedfejlődési korú szaporítóanyagot használtunk és az milyen körülmények között folytatja az életét. Ha a szaporítóanyag egy magonc juvenilis részéről származik, az utódok hosszabb-rövidebb ideig juvenilisek maradnak. A gyümölcsfajták ivartalanul szaporítva hamar elérik a termőkori állapotot, mivel a szaporításra használt anyanövények már termőre fordult felnőttkori alakot képviselnek, s az utódok is ezt az állapotot folytatják. A rendszeres vegetatív szaporítás ezt az állapotot, mint a fajtaazonosság fontos elemét rögzíti. Az ivartalanul szaporított egyed, ahogy öregszik, csökken a növekedése és az elágazódása, de ez az öregedés csupán fiziológiai természetű, és többé-kevésbé visszafordítható a növény erőteljesebb metszésével, megújításával. Minden vegetatív szaporításnál ezt tesszük a szaporításra kiválasztott anyanövényekkel, a 24 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
„fiatalodást” rejuvenalizációnak nevezzük. A fiziológiailag elöregedett növények regenerációs képessége csökken vagy meg is szűnhet. A faiskolai termesztés során egyaránt fontos szerepet játszik az érés, a felnőttkori alak elérésének elősegítése, valamint az adult növények rejuvenalizálása. A felnőttkori állapot elérésének elősegítése a faiskolai nevelés során fontos, különösen az intenzív ültetvények ültetési anyagánál jelentkezik erőteljes igény a minél előbbi termőre fordulásra. A felnőttkori alak elérését a következő eszközökkel segíthetjük elő: a. folyamatos növekedést kell lehetővé tenni a csúcsrügyből, kerülni kell a növény visszametszését, b. magoncoknál a csúcsrügyet felhasználva többszöri oltással lehet segíteni a felnőttkori alak elérését (nemesítésben lehet hasznos), c. törpe alanyokra történő oltással, illetve termő fákra koronába oltással (utóbbi a nemesítésben lehet hasznos). A szaporítási fázisban, az anyanövények nevelésénél a faiskolások a jobb szaporítási eredmények elérésében, így a juvenilis jelleg erősítésében érdekeltek. A juvenilis jelleg erősítését és fenntartását a következő eljárások segítik: a. a szaporítóanyag szedése juvenilis részekből (alapi hajtások, magoncoknál a gyökérnyakhoz közeli sarjak, oltványoknál vízhajtások, törzsön levő sphaeroblastok), anyanövények sövényszerű nevelése, feltöltéses anyatelepek növényeinek tőkefejszerű kialakítása, b. az anyanövény erőteljes visszametszése, a juvenilis zóna kihajtásra késztetése, etioláció, hormonkezelések, c. magoncalanyokra történő többszöri oltás, szemzés, d. in vitro szaporítással folyamatos szubkulturálás apikális és axilláris merisztémából, e. apomiktikus magoncok (klónértékű) felhasználása. A juvenilis és felnőttkori alakot képviselő növényi részek közötti különbségeket celluláris és hormonális okokra egyaránt vissza lehet vezetni. Számos bizonyíték van a hormonok szerepére: gibberellinkezelés a borostyánnál növelte a juvenilitást, míg az ABS csökkentette. A celluláris izoláció növelte a juvenilitást a hajtáscsúcsban, s a magoncokra szemzett növények juvenilitása fokozódik.
3.2.3. Genetikai változások, kimérák Mutációk A mutációk genetikai változások, hiszen bármely mitózis során bekövetkezhet az örökletes anyag megváltozása a sejtmagban (DNS pontmutációk, kromoszómarészek törlése, megkettőződése, transzlokációja vagy inverziója) vagy a színtestekben és a mitokondriumokban. A mutált sejtek további osztódása során a megváltozott genom kerül az utódsejtekbe, a növényen belül így a mutált sejtek klónja jöhet létre. A mutációk mindaddig latensen maradnak, amíg a mutált sejtek egy új növekedési pontot nem képeznek, vagy annak jelentős részét nem alkotják, s így belőlük egy új rügy, később hajtás képződik, amelyen már manifesztálódnak az eltérő tulajdonságok (rügymutációk, rügysportok). Számos esetben a rügy mutált és nem mutált elemeket is tartalmaz, az ilyen szerveződést kimérának nevezzük. A mutációk aránya általában nem jelentős, többségük olyan szövetekben jön létre, ahol a mutáció rendszerint rejtve marad. A mutációk a fajtától eltérő tulajdonságokat eredményezhetnek, s a szaporítóanyag-termesztés során a fajtaazonosság megtartása szempontjából nem kívánatosak, noha számolnunk kell velük. Látens mutált szövetek jelenlétére esetleg soha nem derül fény egy ültetvényben, a szaporítóanyag-termesztés során azonban változások forrása lehet, amit csak a klón vizsgálata mutathat ki. A mutációk a természetben véletlenszerűen fordulnak elő, a nagy arányban szaporított fajtáknál azonban már nem lebecsülhető az előfordulásuk, különösen azért, mert az anyanövények kezelése és a rügyek nagyarányú felhasználása elősegítheti a mutációk manifesztálódását. Az in vitro szaporítási módszerek közül a kalluszkultúrákon alapuló rendszerek különösen növelik a mutációs rátát. Annak ellenére, hogy a faiskolai szaporítóanyag-termesztési rendszerek igen eredményesek a mutációk felszínre hozásában, további problémát jelent, hogy a változás a vegetatív szaporulatban sokszor csak az ültetvényekben, a termőre fordulás után jelenik meg. Kimérák 25 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A mutált genom egyetlen sejtben jön létre, s a változást ennek az összes utódsejtje hordozza. Mint már említettük, csak azoknak a mutált sejteknek van esélye a változás fenotípusos megjelenítésére, amelyek a tenyészőkúpon az új hajtáskezdemények, rügyek kialakításában részt vesznek. Ha az új rügy teljes egészében mutált sejtekből jön létre, rügysportról, rügymutációról beszélünk. A zárvatermő növényekre jellemző a strukturált apikális merisztéma, a tenyészőkúp anatómiájából és az egyes sejtek, sejtrétegek eltérő osztódási irányaiból következően azonban gyakori, hogy az új rügy különböző térbeli elrendeződésben mutált és nem mutált sejteket egyaránt tartalmaz. A mutáció ilyen megjelenését kimérának nevezik. A mutált szövetek kiméra jellegű szerveződése az alábbi formákban fordulhat elő: – Periklinális kimérák. A leggyakoribb típus, a mutált sejt utódainak klónja a tenyészőkúpban az antiklinálisan osztódó tunikarétegekben terjed, az új hajtáskezdemény pedig részben a nem mutált, anti- és periklinálisan osztódó korpuszsejtekből és az azt takaró, viszonylag vékony, néhány sejtrétegből álló mutált rétegből jön létre, amely teljesen körülveszi a nem mutált endogén elemeket (10. ábra). A növény fenotípusában a mutált tulajdonságokat mutatja. Az elszaporított mutánsok viszonylag stabilak, ha a szaporítás során hajtástenyészőcsúcsokat viszünk tovább. Endogén eredetű járulékos rügyek képződésével járó szaporításmódok (gyökérdugvány, levéldugvány) azonban reverziót okoznak, a nem mutált, eredeti tulajdonságok jelennek meg a növényekben. Számos dísznövény variegáta változata ilyen (pl. Sansavieria trifasciata ’Laurentii’, Euonymus, Citrus, Vitis variegata fajtái), de az alma, körte piros mutánsai vagy egyes tüskementes szedrek (‟Thornless Evergreen‟) is így viselkednek. Utóbbiaknál endogén eredetű rejtett rügyek kihajtása esetén megjelenhet a reverzió, gyökérdugványról szaporítva pedig a tüskés változatot kapjuk. – Meriklinális kimérák. Szerveződésük a periklinális kimérákhoz hasonló, átmeneti forma, a szaporítóanyag megválasztásával relatíve stabil periklinális, nem mutált és meriklinális növények nyerhetők (10., 11. ábra). – Szektoriális kimérák. A mutált sejtek terjedése nem korlátozódik meghatározott sejtrétegekre, elég ritka, csak akkor marad fenn, ha az apikális merisztéma néhány rétegből, sejtből áll. Gyorsan periklinális vagy meriklinális kimérává alakulhat (10. ábra).
10. ábra - A mutációk szerveződési formái (Hartmann és tsai. 1990 nyomán)
26 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
11. ábra - A Diffenbachia picta ’Julius Rhoer’ fajta (periklinális kiméra) levelei az egyes nóduszokon meriklinális kiméra formájában szerveződtek, míg a fajtaazonos bélyegeket mutató levél nódusza periklinális kiméra (Foto: Hrotkó)
27 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
12. ábra - Oltási kimérák kialakulása
28 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
– Oltási kimérák. Mesterségesen hozhatók létre két növény egymásra oltása esetén, ha a mindkét komponens sejtjeit tartalmazó kalluszcsomóból merisztémacsúcs képződik. Benne a két faj szövetei elkülönülten, de együtt élve jelennek meg, inkább csak tudományos érdekesség. Természetesen létrejött oltási kimérák régóta ismertek a szakirodalomból. A kínai Feing-Lu már a 6. században leírt egy őszibarack és szilva kimérát. Citrom és narancs oltási kimérája volt a bizzarria, melyet 1644-ben írtak le Firenzében. A galagonyára oltott naspolya hozta létre a Crataegomespilus többféle kiméráját, melyeket vegetatíve szaporítva fenn lehet tartani. A szakirodalom több változatát is említi, amelyek az alapfajokhoz való hasonlóság arányaiban különböznek. Ugyanígy több változatban írják le a Pyrocydonia oltási kimérákat. Díszcserje-különlegesség a Laburnocytisus adami, periklinális kimérának tartják, de a virága inkább szektoriális jelleget mutat (Mathon 1964).
3.2.4. Patogén szervezetek által okozott változások Vegetatív szaporítással betegségeket, kártevőket, kórokozókat lehet átvinni a szaporulatba, ezért rendkívül fontos a patogénmentes szaporítóanyag használata. A patogénmentesség viszonylagos fogalom, minden patogén szervezettől való teljes mentesség a kertészeti gyakorlat számára irreális elképzelés. A szabad szemmel látható tüneteket nem mutató növényeken különleges vizsgálati módszerekkel azonban kimutatható jelenlétük. Ebből az is következik, hogy a mentesség kifejezés a vizsgálati módszer megadása nélkül értelmezhetetlen, a módszer megadásával pedig azt jelenti, hogy az adott vizsgálati módszerrel (például ELISA teszttel) nem lehetett patogén szervezetet kimutatni. A patogénmentes szaporítás kiindulópontja a mentes anyanövény, a szaporítás során pedig be kell tartani mindazokat az előírásokat, amelyekkel el lehet kerülni az utódok újrafertőződését. Gombák. Nem szisztémikus kórokozók, a növényeken élő számos gomba közül néhány közvetlenül a szaporításkor is károkat okozhat, mint pl. a Phytophtora, a Rhizoctonia és a Pythium fajok. Gombaölő szerekkel, talajfertőtlenítéssel védekezhetünk, de a leginkább hatásos a mentes anyanövények használata. Baktériumok. A dísznövények szaporításában komoly gondot okoznak az Erwinia chrisanthemi, Erwinia carotovora, a Pseudomonas fajok, valamint a Xanthomonas pelargonii. A gyümölcsfáknál az Agrobacterium tumefaciens jelentős faiskolai kórokozó, fertőzésében szerepet játszik a szaporítóanyag és az anyanövények megsebzése, ami viszont része a faiskolai szaporítási technikáknak. Vírusok. A vírusok szubmikroszkopikus szervezetek, RNS vagy DNS magból és az azt burkoló köpenyfehérjéből állnak. Obligát paraziták, csak élő szervezetekben szaporodnak. Noha igen kisméretűek, egyesek elektronmikroszkóppal megfigyelhetők. Egyes vírusok, mint pl. a dohánymozaik (TMV), mechanikus érintkezéssel is terjedhetnek, többségük azonban csak vektorszervezetek segítségével jut egyik növényről a másikra. Ilyen vektorok lehetnek levéltetvek, kabócák, tripszek, atkák, nematódák, de a fertőzött növény pollenje is lehetőséget ad a terjedésre. Terjesztésük legjelentősebb eszköze a fertőzött szaporítóanyag. A vírusok a növényen belül a nedváramlással szinte akadálytalanul mozognak, így az oltási helyen is átjuthatnak és megfertőzhetik az oltási komponenseket.
29 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A növények a különböző vírusok fertőzésére eltérően reagálnak. Egyes vírusok hatására növényeink el is pusztulhatnak vagy növekedésük, fejlődésük oly mértékben visszamarad, hogy termesztésük egyáltalán nem gazdaságos. Hasonló a helyzet azokkal a vírusokkal is, amelyek fertőzése következtében a gyümölcs fogyasztásra alkalmatlanná válik, vagy érés előtt lehullik. Mások viszont csak a növények teljesítőképességét rontják le. A vírusmentes gyümölcsfák termésmennyiségben, gyümölcsminőségben 50–100%-kal nagyobb teljesítményre lehetnek képesek a fertőzöttekhez viszonyítva. Egyes fajok, fajták oltványainál az oltási hely különösen érzékeny lehet, bizonyos vírusok fertőzésére inkompatibilitási tünetekkel reagál, szöveti elhalások, összeforrási problémák jelentkezhetnek, a hiperszenzitív növényekre pedig fertőzött nemest nem is lehet eredményesen oltani, mivel az alany az oltási helyen előbb vagy utóbb nekrotikus réteggel határolódik el a fertőzött részektől. Ezt a jelenséget a vírusok kimutatására is lehet hasznosítani (lásd Shirofugen teszt). A vírusfertőzés nemegyszer csak egy kezdeti sokkot okoz, mint pl. a PRSV egyes törzsei, s ezután a fertőzött fa már alig mutat tüneteket. A toleráns fajtákon a fertőzött egyedek szintén nem mutatnak jellegzetes tüneteket, ami a termesztés számára előnyös, de veszélyes fertőzési forrást jelenthetnek az érzékeny fajták számára. Külön figyelmet kell szentelnünk a vírusoknak, mivel a vírusokkal szemben szinte az egyetlen védekezési lehetőség az egészséges szaporítóanyag használata (Németh 1979, 1992). Ma már nyilvánvaló a vírusmentes fák előnye a fertőzöttekkel szemben, ami az erőteljesebb növekedésben, vitalitásban, jobb kondícióban és mintegy 50–100%-kal nagyobb teljesítményben mutatkozik meg (6. és 7. táblázat). A 60-as, 70-es évek kísérleti eredményei egyértelműen igazolták a vírusmentesség előnyeit mind az alanyoknál (Campbell 1971, Campbell – Sparks 1977, Engel 1977a, van Oosten 1977a, b, Howard 1977), mind a nemes fajtáknál egyaránt.
6. táblázat. A vírusfertőzés hatása ‟Cox Narancs Renet‟ és ‟Golden Delicious‟ fák növekedésére és termőképességére (Campbell – Sparks 1987)
30 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
7. táblázat. A ‟Golden Delicious B‟ vírusmentes klón növekedése és termőképessége különböző vírusokkal fertőzött ‟M 9‟ klónokon (van Oosten 1977a) Faiskolai és gyümölcstermesztési szempontból nagy előnyt jelent a vírusmentes szaporítóanyagból nevelt növényállomány kiegyenlítettsége. Aki már látott vírusmentes szaporítóanyaggal telepített faiskolát vagy ültetvényt, annak feltűnhetett az, hogy a fák azonos magasságúak, vastagságúak, és később a gyümölcsösben mutatott teljesítményük is kiegyenlített, míg a vírusfertőzött állomány igen heterogén. Magyarázata az, hogy a vírusok a fában nem egyenletesen terjednek el, így a vírusfertőzött fák szemzésre használt rügyeiben a vírusok koncentrációja rendkívül nagy szóródást mutat, s természetes, hogy a belőlük létrejött fákban is igen különböző lesz a víruskoncentráció. Ennek következtében a vírusok hatása eltérő lehet fánként (Campbell 1971), vagyis az ültetvény sokkal heterogénebb. A vírusmentességgel tehát nemcsak a vírusok teljesítményt csökkentő hatásától szabadulunk meg, hanem az ültetvény is kiegyenlítettebbé válik, s ez az ültetvény összteljesítményét javítja. A gyümölcsfákat egyszerre több vírus is megfertőzheti. Ilyenkor a látens, vagyis önmagukban tüneteket nem mutató vírusok másokkal kombinálódva erősebb tüneteket mutathatnak, vagy akár több latens vírus hatása összeadódva jelentkezik. A vírusokkal szembeni védekezés legfontosabb eszköze a vírusmentes szaporítóanyag használata és a vírusmentességet megőrző technológiai előírások betartása a faiskolai termelés során. Az értékes, de fertőzött növényekből a hajtáscsúcsokat költséges hőkezelési eljárással (termoterápia) lehet vírusmentesíteni. Vírusszerű szervezetek. A mikoplazmák a floémben élnek, így terjesztésükben is a floémből táplálkozó kabócák játszanak szerepet. A körtepusztulás (pear decline) kórokozóját, amely az oltási helyen inkompatibilitást okozhat, kabócák és levélbolhák terjesztik. Az egysejtű, sejtmag nélküli baktériumszerű szervezeteket (Rickettsia-félék) szintén a kabócák terjesztik, illetve a vegetatív szaporítással terjednek. A szaporítóanyag rövid ideig tartó hőkezelésével lehet ellenük védekezni. A viroidok csupán tized akkora méretűek, mint a vírusok, mechanikai érintkezéssel, metszőollóval illetve oltással vihetők át egyik növényről a másikra. Esetükben a szerológiai vagy más vírustesztelési módszerek nem eredményesek, a nukleinsavak kivonása, tisztítása után elektroforézissel jelenlétük kimutatható. Egyesek magas hőmérsékleten szaporodnak a leggyorsabban.
13. ábra - Vírusmentes, magasan szemzett ’Idared’ oltványok a soroksári faiskolánkban ’Malling 9 Pajam 1’ alanyon (fotó: Hrotkó)
31 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
3.2.5. A patogének kimutatásának módszerei a szaporítóanyagban A gombák és baktériumok kimutatására a vizuális és mikroszkópos vizsgálatok mellett a patogén szervezet steril táptalajon történő kitenyésztése vezethet eredményre. A vírusok kimutatása azonban bonyolultabb. A növényállomány rendszeres átvizsgálása és az esetleges tünetek kiértékelése a legegyszerűbb, gyorsan elvégezhető módszer, amennyiben a növényünk vizuálisan értékelhető tüneteket mutat. Megbízhatósága 32 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
azonban korlátozott, de mielőtt más módszerhez folyamodnánk, célszerű elvégezni. Viszonylag gyors módszernek tekinthetők a szerológiai vizsgálatok. A szérum készítéséhez a kórokozó tisztított extraktumát nyulakba oltják, s a vérükben speciális antitestek képződnek. A vérből előállított szérum a tesztelendő növény nedvéből származó ugyanazon vírusok fehérjéire már nem reagál antitestek képzésével a vizsgálat során, csupán idegen fehérjékre. A módszer igen nagy érzékenységű és vírusspecifikus. Manapság az ELISA (enzyme-linked immunosorbent assay) teszteket alapvető módszerként használják a legtöbb vírus kimutatásánál. Bizonyos viroidok esetében a már említett poliacrilamid gélelektroforézis (PAGE) lehet célravezető. Újabban a monoklonális antitestekkel illetve DNS hibridizációs technikával a különböző vírustörzsek is megbízhatóan kimutathatók.
14. ábra - Vírusok kimutatása fás bioteszttel. Vírusmentes alanyra közbeoltják a vizsgálandó fajtát (Roter Berlepsch), erre pedig az indikátornövényt, a képen Malus adstrigens ’Hopa’-t. A Stem pitting és Stem groowing betegséget okozó vírusok jelenlétére a vizsgált fajta és az indikátornövény az oltás összeforrási helyén inkompatibilitást okozó szöveti rendellenességgel reagál (Fotó: Hrotkó)
33 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
15. ábra - Vírusok kimutatása fás bioteszttel. Vírusmentes alanyon közbeoltották a vizsgálandó fajtát, erre pedig a fapuhulás vírusára jellegzetesen reagáló indikátorfajtát. A képen jól látható az egészséges (balról) és a fertőzött indikátornövény eltérő növekedése (Fotó: Hrotkó)
34 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Viszonylag régi módszer a biotesztek használata, amely azon alapul, hogy bizonyos növények (indikátornövény) egyes vírusokra igen szembetűnő tünetekkel reagálnak (Németh 1979). A bioteszteknél a vizsgálandó növényből vagy kivonatot készítenek és azt az indikátornövénybe juttatják (sebfelületen bedörzsölik) vagy pedig rászemzik, esetleg oltják. Ha a vizsgált növény fertőzött, az indikátornövények szembetűnő tüneteket mutatnak, amelyeket meghatározott idő után nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek értékelnek ki. A lágy szárú növények közül gyakran használatos tesztnövény a dohány, uborka, libatop, s üvegházban nevelve néhány hét vagy hónap alatt eredményt adnak. A csonthéjasoknál a PNRSV (csonthéjasok nekrotikus gyűrűsfoltossága) kimutatására elterjedten használják a Cerasus serrulata ’Shirofugen‟ fajtára 35 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
történő szemzést, ahol az alanyon a fertőzött nemes szem körül hiperszenzitív reakció eredményeként nekrotikus réteg alakul ki. A leginkább megbízható eredményt a gyümölcsfáknál a fás szárú indikátornövények adják jellegzetes tüneteikkel. Minden gazdaságilag fontos vírusnak nemzetközileg elfogadott indikátornövénye van. A vizsgálathoz vírusmentes alanyokra van szükség, amelyeket fertőtlenített területre telepítenek. Szabad földön kettős szemzéssel történik a tesztelés, alulra a vizsgálandó fajtát, föléje pedig a szintén vírusmentes indikátornövényt szemzik. A következő évben az indikátornövényből nevelik fel az oltványt, amely tüneteket mutat, ha a vizsgált fajta fertőzött volt. A vizsgált fajtából elegendő akár egy kéregdarab szemzése is az oltvány megfertőzéséhez. A fás szárú biotesztet közbeoltással is el lehet végezni, akár egy menetben is, úgy, hogy a vizsgált fajta kerül középre, fölé pedig az indikátorfajtát oltják. A megbízható kiértékeléshez szabad földön legalább három tenyészidőszakon keresztül végzett megfigyelést tartanak szükségesnek.
3.2.6. Patogénmentesítés a szaporítóanyag-termesztésben Hajtáscsúcstenyészet A növekvő hajtáscsúcs általában mentes vírusoktól és más patogén szervezetektől. Kipreparálása után steril környezetben történő oltásával (zöldoltás) vagy in vitro tenyésztésével (mikrodugvány, mikrooltás) vírusmentes klónt lehet előállítani. A gyümölcsfajok közül a következőknél nyertek vírusmentes klónt hajtáscsúcs oltásával vagy tenyésztésével: alma, ananász, banán, citrusfélék, csonthéjas gyümölcsök, köszméte, málna, szamóca és a szőlő. Hőkezeléssel kombinált hajtáscsúcstenyésztés A növényeket konténerekben nevelik mindaddig, amíg jól be nem gyökeresedtek és megfelelő szénhidráttartalékokkal nem rendelkeznek. Ezután több hétre 37–40 °C hőmérsékletű kamrákban helyezik el, ahol fényben és nagy páratartalom mellett tartják. Magas hőmérsékleten a vírusok szaporodása lelassul. Az ilyenkor képződött hajtáscsúcsok nagy valószínűséggel vírusmentesek. A hajtáscsúcsokat az előbbiekben leírtak szerint nevelik fel vírusmentes új egyeddé. Rövid időtartamú hőkezelés Ez a kezelés számos növénynél lehet eredményes a szaporítóanyag (például mag) mentesítésére gomba-, baktérium, vagy nematódafertőzés esetén. Az alkalmazott hőmérséklet 44–57 °C között változhat ½– 4 órás időtartamra. Magoncnevelés Sok vírus nem jut át az anyanövényből az embrióba, így az almatermésűek magoncai vírusmentesek. Az új fajták, amelyek magoncként jöttek létre, általában vírusmentesek, de a magoncalanyok is vírusmentesek, ha nevelésük során betartották a vírusmentességet megőrző technológiai előírásokat. Az apomiktikus magoncokat képző fajtáknál a magoncnevelés egyben a vírusmentesítés eszköze is lehet, hátránya csupán az, hogy a magoncok későn fordulnak termőre.
16. ábra - Hőterápiával vírusmentesített hajtáscsúcs zöldoltása vírusmentes alanyra. A polietilén zacskó alatt kellően nagy a páratartalom (Fotó: Hrotkó)
36 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
3.2.7. A klónon belüli változások mérséklése a szaporítóanyag-termesztés rendszerében Ha egy fajta egy egyedét, több egyedből álló mikroklónját kiválasztjuk további vegetatív szaporítás céljára, az erről származó első vegetatív szaporulat tulajdonságait a fajtára jellemző variabilitás ismeretében bizonyos valószínűséggel körül lehet határolni. Így tehát a nemesítő vagy a fajtafenntartó által elvégzett vizsgálatok alapján megadott fajtatulajdonságok várhatók az első vegetatív szaporulatban a fajtára jellemző valószínűségi határok között. Az anyanövény vagy mikroklón öregedésével azonban évről évre a fel nem ismert szomatikus
37 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
variációk akkumulálódnak, vagyis mennél távolabb kerülünk időben a fajtatulajdonságokat leíró, ellenőrző vizsgálatoktól, annál nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő változások a klónon belül.
17. ábra - Almafajták vírusmentes törzsfái a holland NAKB Horst mellett működő törzsültetvényében (Fotó: Hrotkó)
További problémát jelent a szaporulat mennyisége, egyetlen megvizsgált tulajdonságú egyedről csak korlátozott mennyiségű utód nyerhető egy-egy szaporítási időszakban, ami többnyire nem elégíti ki az árutermelő faiskolák igényeit. Kézenfekvőnek tűnik a megoldás: ha az első vegetatív szaporulatot anyanövényként használjuk fel, 38 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
megsokszorozható az utódok száma, de ez a „hatványozás” akár tovább is folytatható a második, harmadik, vagy akár további vegetatív szaporulatban. A szaporulati fokozatok növelésével a kiinduló anyanövényen, állományon elvégzett ellenőrző, leíró vizsgálatok, valamint a virológiai vizsgálatok, vagy akár a vírusmentesítés költsége is egyre nagyobb szaporulatra oszlik szét, s így gazdaságosabbá is válik. Azonban mennél távolabbi vegetatív szaporulathoz jutunk, a kiinduló növényen végzett fajtatulajdonságokat ellenőrző, leíró vizsgálatok adatai annál kevésbé érvényesek a klónban felhalmozódó változások miatt. A fajtaazonosság biztosítása érdekében a szaporítóanyag-termesztés során korlátozzák a vegetatív szaporulati fokozatok számát.
4. Az autovegetatív szaporítás biológiai alapjai A fás növények hajtásai, vesszői valamint gyökerei képesek úgy regenerálódni, hogy saját gyökerű új növény az eredmény. Ilyen esetekben beszélhetünk autovegetatív szaporításról. In vitro körülmények között levélből és a levél sejtjeiből is tudtak új egyedet létrehozni, de nem ismeretes olyan fás növény, amelynél a hagyományos levéldugványozási technikával sikerült volna a szaporítás. Ezért az autovegetatív szaporítási módszerek közül a fás növényeknél a hajtás- és fásdugványozás, a gyökérdugványozás, valamint a bujtásmódok regenerációs folyamatait tárgyaljuk ebben a fejezetben. A legtöbb növény szaporítható dugványozással, különösen jelentős a módszer a bogyós gyümölcsfajok, egyes gyümölcsfaalanyok és fajták szaporításánál. Egyszerű és igen gyors eljárás, amely a technika fejlődése (ködpermetezés, serkentőszerek használata) következtében egyre inkább háttérbe szorítja az eddig általánosan használt bujtást. A dugványozás első szakaszában a hiányzó szervek regenerálódnak. Ez a szakasz az anyanövényekről való leválasztástól az önálló, önmagát tápanyagokkal és vízzel ellátni képes növény létrejöttéig tart. A dugvány ebben a szakaszban a legérzékenyebb a környezeti feltételekkel szemben, mert önfenntartásra még képtelen. A dugványok készülhetnek különböző fejlettségű hajtásrészből vagy gyökérből, amelyeknek a regeneráció folyamatával, valamint a környezeti feltételekkel szemben támasztott igényeik igen eltérőek. A szárdugványoknak (hajtás- és fásdugvány) van a faiskolai termesztésben a legnagyobb jelentőségük. Minden szárdugványnak van növekvő csúcsmerisztémája vagy nyugalomban levő hajtáskezdeménye (rügy), tehát önálló növénnyé válásához a gyökérrendszer regenerációjára van szükség. A kertészeti gyakorlatban a szárrészből készült dugványokat fejlettségük alapján zöld-, félfás- és fás dugványoknak nevezik (Probocskai 1969, Schmidt és Tóth 1996). A fás dugvány meghatározása egyértelmű: teljesen beérett, megfásodott, lombtalan, nyugalomban levő vesszőből készül. A fás növények zöld- és félfás dugványai között azonban alig lehet különbséget tenni. A lágyszárúak zölddugványaihoz hasonló, nem fásodott, pattanva törő dugványokat a fás növényeknél legfeljebb a hajtás csúcsi részéből lehetne készíteni, amit, mint „éretlen”, lankadásra hajlamos részt, a dugvány készítésekor többnyire eltávolítanak a dugványról. A „zölddugványozásra” használt hajtásrészeknek már összefüggő a kambiumgyűrűjük, a másodlagos vastagodás különböző fázisaiban vannak, fásodottak, asszimiláló felületük működőképes. Az ellentmondás áthidalására a nemzetközi szakirodalomban felmerült a „leveles dugvány” fogalom használata (Howard 1987), ennek bevezetése azonban a magyar szaknyelvben aligha szükséges. A hajtásdugvány szakkifejezés azért szerencsés, mert ebbe a csoportba sorolható minden olyan dugvány, amely leveles hajtásból készül, függetlenül annak érettségi állapotától. A már elterjedt „zölddugvány” kifejezés is jól jellemzi a hajtásrész állapotát, azzal a különbséggel, hogy a fás növények zölddugványainak szöveti felépítése eltér a lágyszárúakétól. A gyakorlatban gyakran nevezik félfás dugványnak a nyár végén és ősszel készült, hosszanti növekedésüket lezárt hajtásdugványokat. Ez a kifejezés azonban a hajtás differenciálódására, szöveti fejlődésére vonatkozóan téves képzeteket kelthet, mivel teljesen fásodott hajtásról van szó, viszont az asszimiláló levélfelület miatt az ilyen dugványok regenerálódása folyamán szükséges környezeti feltételek teljesen azonosak a zölddugványokkal.
4.1. A járulékos gyökérképződés Járulékos gyökereknek azokat a gyökereket nevezzük, amelyek a magonc egyedfejlődése során az embrionális gyökérből normálisan képződő gyökérágakon kívül alakulnak ki, esetleg a növény bármely más szervén. Számos növényen természetes körülmények között is képződnek járulékos gyökerek. Közismert a járulékos gyökerek képződése a kukorica, a paradicsom vagy a burgonya szárán, de a fás növények közül például a fűz is könynyen képez járulékos gyökeret vízborítottság esetén. A trópusi fafajok között viszonylag gyakoribb a járulékos gyökérképződés, a Ficus benghalensis ágairól számos járulékos gyökér képződik, s a talajszintet elérve, belenő abba a normálisan képződött gyökerekhez hasonlóan, de elsődleges funkciója az ágak alátámasztása (Jackson és tsai. 1986). Az autovegetatív szaporítási módok a járulékos gyökérképződésen alapulnak, ezért fontos a gyökérképződés belső folyamatainak áttekintése és megismerése. 39 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
18. ábra - Járulékos gyökérképződés a feltöltéses bujtással szaporított almaalanyok hajtásainak alapi részén (Fotó: Hrotkó)
A járulékos gyökereknek alapvetően két típusa ismeretes, a preformált és a sebzés hatására létrejött járulékos gyökér. Az előbbiek az anyanövény szárán képződnek, mielőtt a szárat leválasztanánk az anyanövényről, míg az utóbbiak dugványozás során, a leválasztás után képződnek. A bujtásmódoknál többnyire preformált járulékos gyökerek képződését használjuk ki, a bujtási technikák ezek képződését és kihajtását hivatottak elősegíteni. A preformált gyökerek mellett azonban a hajtásokon, vesszőn sebzések, gyűrűzés, drótozás, csavarás hatására is képződnek járulékos gyökerek, amelyek létrejöttében több a közös vonás a dugványozással. A dugványozás elsősorban a sebzés hatására létrejött járulékos gyökerekre alapoz, de a könnyen gyökeresedő fajok, fajták dugványai gyakran tartalmaznak preformált gyökereket, amelyeknek csak növekedésre van szükségük a dugvány regenerációja során.
19. ábra - Szferoblasztkezdemény (burrknot) almaalany szárán, amelyből gyökérkezdemények is könnyen képződnek. Hátránya, hogy az alanyok törzsén fertőzési kaput is jelent a kártevők, kórokozók számára (Fotó: Hrotkó)
40 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
4.1.1. Preformált gyökerek jelentősége a vegetatív szaporításban Egyes fajok szárrészein preformált gyökerek képződhetnek, amelyek kis dudorok formájában szabad szemmel is láthatók. A kezdemények teljesen differenciáltak és a talaj közelében, párás térben, árnyékolás hatására akár gyökérré is alakulhatnak. A preformált gyökerek látens gyökérkezdemények, általában ugyanolyan anatómiai eredetűek, mint a járulékos gyökerek, de látensek maradnak, amíg a hajtásrész a gyökérképződés számára kedvező körülmények közé nem kerül (Jackson és tsai. 1986). A preformált gyökerek képzésére való hajlandóság genetikailag rögzített, nem túl gyakori a gyümölcsfajoknál. Az ilyen növények autovegetatív módszerekkel könnyen szaporíthatók. A nyárfa szárában már a nyár közepén képződnek preformált gyökerek, 41 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
de csak a következő évben indulnak növekedésnek, ha a vesszőből fás dugvány készül. Ilyen preformált gyökérkezdemények találhatók a könnyen gyökeresedő Ribes, Malus, Cydonia, Cerasus fajok (Colt cseresznyealany) és a Citrus medica szárában.
20. ábra - Preformált gyökérkezdemények a Colt cseresznyealany szárán (Fotó: Hrotkó)
4.1.2. Sebzés hatására létrejött járulékos gyökerek
42 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A sebzés következtében megsérült külső sejtsorokból nekrotikus réteg képződik, a sebet parás anyag (szuberin) zárja le, a fatest szállítónyalábjai pedig mézgával tömődnek el. Ez a külső réteg fontos szerepet játszik a kiszáradás megelőzésében és a kórokozók behatolásának megakadályozásában. A záróréteg alatti sejtek lassan osztódni kezdenek, néhány nap alatt egy parenchimasejt-réteg alakul ki, ami később a peridermát alkotja. Bizonyos sejtek a kambium tájékán osztódni kezdenek és járulékos gyökerek iniciációja indul meg. Az új járulékos gyökerek képződése az eddigi kutatási eredmények szerint négy szakaszra osztható (Dore 1965, Hartmann és tsai. 1990): a. indukció: a már dedifferenciálódnak,
specializálódott
(differenciálódott)
sejtek
visszanyerik
osztódóképességüket,
b. iniciáció: a merisztematikus jellegüket visszanyert sejtekből, melyek az edénynyalábok tájékán helyezkednek el, gyökérkezdemények képződnek, c. a gyökérkezdemények primordiumokká alakulnak, d. a primordiumok növekedni kezdenek, a szár más szövetein keresztül megnyúlnak, és edénynyaláb kapcsolatokat hoznak létre a szár megfelelő elemeivel.
21. ábra - Cedrát dugványokon képződött járulékos gyökerek (Fotó: Hrotkó)
43 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A járulékos gyökerek képződését kiváltó tényezők között a korrelatív egyensúly megbomlását és a hormonok szerepét szokták kiemelni.
4.2. A járulékos gyökérképződés anatómiája 4.2.1. A hajtás szöveti felépítése
44 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A dugványozásra használt hajtásrész anatómiai szerkezete, fejlettsége meghatározza azt a szöveti környezetet, amelyben a gyökérkezdemények iniciációja végbemegy. A fás növények másodlagos vastagodású hajtásait kialakulásuktól kezdődően a hajtás hosszában folyamatosan változó szöveti szerkezet jellemzi. A hajtás kialakulása a hajtástenyészőkúpban lejátszódó szöveti differenciálódással kezdődik a rügyekben, illetve a növekvő hajtásokban (Glimeroth 1978, Feucht 1982). A tenyészőkúpban az egyes merisztématájak elkülönülnek és megkezdődik az állandósult szövetek differenciálódása. Az ezt követő szubterminális megnyúlási szakaszban, amely a hajtáscsúcstól kb. 0,5–15 cm-ig terjed, állandósulnak az elsődleges szövetek. Itt a hajtás a következő elemekből áll: epidermisz és elsődleges kéreg, nem vagy csak részben lignifikálódott háncsrostok, a floém és a kambium, proto- és metaxilém, bélszövet. A fiatal háncsrostok még lignin nélküliek, egyesével helyezkednek el, sejtfaluk erőteljesen vastagodott, lumenük ebben az időszakban töltődik fel fenolos anyagokkal és lignin előanyagokkal. Az elsődleges szövetek állandósulása után (április második fele) megindul a kambium tevékenysége, s ennek következtében a másodlagos vastagodás. A képződő másodlagos xilém és floém májusban már fokozatosan fásodni kezd. A hajtások alapi része tehát május hónapban már fásodott. A fásodást követő fontos mozzanat az érett vessző szempontjából a keményítőfelhalmozódás kezdete, ami általában augusztus hónapra esik, és tart a nyugalmi időszak kezdetéig. A másodlagos vastagodás folyamán elpusztul az epidermisz, helyét a másodlagos bőrszövet, a periderma foglalja el, majd a nyugalmi időszakra kialakul a fajra, fajtára jellemző héjkéreg, a ritidóma (Glimeroth 1978, Feucht 1982).
22. ábra - Másodlagosan vastagodó cseresznyehajtás fontosabb szöveti elemei keresztmetszetben (Glimeroth 1978 nyomán) a) paraszövet, b) héjkéreg, c) elsődleges floém, d) másodlagos floém, e) kambium, f) másodlagos fa, g) elsődleges fa, h) bélsugarak, i) bélszövet
A hajtás különböző pontjain ezek a folyamatok ugyanabban a sorrendben követik egymást, a vessző hosszában az egyes folyamatok térbeli egymásutánban figyelhetők meg. A hajtás szöveti felépítése természetesen sok más 45 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
biokémiai tényezővel együtt változik, ugyanazon időpontban más és más a hajtás alapi részétől a csúcsig, de változik az anyanövény korának függvényében is, ami hatással van a dugványok gyökeresedésére.
4.2.2. A járulékos gyökerek kialakulása A gyökeresedési zónában a dedifferenciálódás után egy merisztematikus sejtcsoport (iniciális csoport) alakul ki, amely differenciálódás után gyökérkezdeménnyé (primordium) fejlődik. A gyökérkezdemény tenyészőcsúcsa létrehozza a majdani szövetek promerisztémáit, majd ezek differenciálódását követően megindul a gyökér hosszanti növekedése. A faelemek kialakulása után szerveződő szállítószövetek kötik össze a járulékos gyökeret az anyanövénnyel. Lágy szárú növények dugványaiban a gyökérkezdemények már 3–4 nap múlva láthatók mikroszkóppal, míg 4–5 nap után szabad szemmel is észlelhetők, mint kiálló dudorok (Fernquist 1966). A fás növények közül a rózsánál a gyökérkezdemények mikroszkóppal a 7. napon láthatók, szabad szemmel viszont csak az utolsó, a megnyúlási fázis észlelhető 2–3 héttel a dugványozás után (Probocskai 1969). Mariana 2624 szilvával végzett kísérletben a 8. napon kalluszképződést, a 12. napon pedig gyökérkezdeményeket figyeltek meg szabad szemmel (Breen és Muraoka 1973).
23. ábra - A járulékos gyökerek megjelenése a Salix fragilis szárában (Lovell és White 1986 nyomán). A) a szár transzverzális metszete a kezdemény kialakulásának helyével – B) a gyökérkezdemény kialakulásának korai szakasza – C) a gyökérkezdemény kialakulásának kései szakasza, a dugvány leválasztása után további sejtosztódások indulnak meg – D) a kialakult gyökérkezdemény. Rövidítések: co = cortex, lny = levélnyomnyaláb, p = gyökérkezdemény(primordium), pi = gyökérkezdemény iniciális, sx = másodlagos xylem, k = kambium
46 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A gyökérkezdemények szerveződése, eredési helye fajonként változó, ilyenek az élő parenchimatikus sejtek, interfaszcikuláris szövetek, edénynyalábok pereme, bélsugarak, kambium, floém (Lovell és White 1986). A gyökérkezdemények eredésének helye az eltérő fejlettségű szárrészekből készült dugványoknál igen különböző lehet. Lágy szárú növényeknél a gyökérkezdemények többnyire az edénynyalábok környékén vagy a közöttük levő szövetekből alakulnak ki. A fás növények szárában a járulékos gyökerek általában élő parenchimasejtekből képződnek (24. ábra), de gyakori eredési hely az edénynyalábok közötti bélsugár, a kambium, a floém, de ritkán előfordulhat lenticellából vagy bélből képződött gyökér is. Számos könnyen gyökeresedő növény képez járulékos gyökeret a bélsugarak parenchimasejtjeiből. A járulékos gyökerek zömmel endogén eredetűek, de megfigyeltek már a Tamarixnál lenticellából, vagy a Hederánál kalluszból eredő járulékos gyökereket is. A kallusznak egyébként nincs szerepe a járulékos gyökerek kialakulásában.
24. ábra - A járulékos gyökérkezdemények leggyakoribb elhelyezkedése alma szárának keresztmetszetében (Lovell és White 1986 nyomán)
47 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
25. ábra - A gyökeresedési arány alakulása csonthéjas alanyoknál, különböző időtartam alatt (Hrotkó 1977)
26. ábra - Az alma fás dugványainak talpán képződött kalluszkoronát áttörve megjelennek a növekvő járulékos gyökerek (Fotó: Hrotkó)
48 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Megfelelő anatómiai felépítésű hajtásrész kiválasztása (alap, közép, csúcs, szakított és kalapácsos dugvány) alapvető fontosságú a dugványozás eredményessége érdekében.
4.2.3. A gyökeresedőképesség időbeli változása Fajtól, fajtától függően jelentős eltérések vannak a különböző érettségi állapotot képviselő hajtások között. Még a jól gyökeresedőknél is megfigyelhetők különbségek gyökeresedőképességben a hajtásnövekedés kezdetétől, a különböző érettségi állapotokon keresztül a nyugalmi állapot beálltáig. Bizonyos alanyfajoknál jobban gyökeresednek a hajtásdugványok (pl. sajmeggy, meggy, mandulabarack), a fás dugványok kevésbé (Kester és Sartori 1966, Mezei 1974, Hrotkó 1977, 1982). Míg a csepleszmeggy hajtásdugványai 80–90%-ban is képesek meggyökeresedni, addig a fás dugványai egyáltalán nem, vagy csak nagyon csekély arányban képeznek gyökeret. A szilvaalanyok közül a könnyen gyökeresedő fajok hajtás- és fás dugványai egyaránt meggyökereztethetők, míg a nehezebben gyökeresedő fajoknál inkább a fás dugványokkal lehetünk sikeresebbek (Floor 1961, Vitagliano 1970, Grzyb 1975, Hrotkó 1977). A helyes időzítésnél a környezeti tényezőket is figyelembe kell venni. Loreti és tsai. (1985) a hajtásnövekedés és fejlődés különböző szakaszait követve az őszibaracknál a hajtásnövekedés lezárása után kapták a legjobb eredményt a hajtásdugványokkal. A fás dugványok októberben, valamint a rügyaktivitás növekedése után, januárban gyökeresedtek a legjobban olaszországi körülmények között (27. ábra). Csikós és Szecskó (1998) szilva fás dugványokkal végzett kísérletében úgy találták, hogy a Marianna GF 8–1 fás dugványai októbertől decemberig, a mélynyugalom beálltáig szedve jól gyökeresednek, a Saint-Julien GF 655/2-nél az október végi időpont, míg a Fehér besztercei alanynál a december közepi időpont adta a legjobb eredményt. A téli mélynyugalmi időszakban (január) szedve mindegyik alany fás dugványai rosszul gyökeresedtek, de a kihajtás előtt, február végén szedett fás dugványok gyökeresedése ismét javult.
27. ábra - A P.S.B. 2 őszibarackalany dugványainak gyökeresedése különböző időpontokban (Loreti és tsai. 1985)
49 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
28. ábra - Szilvaalanyok fás dugványainak gyökeresedése különböző időpontokban (Csikós és Szecskó 1998) (Fehér b.= Fehér besztercei)
A málnánál a gyökérdugványok regenerációja ősztől tavaszig kiváló, a nyári időszakban viszont nem tanácsos gyökérdugványokat készíteni a rossz regenerációs készség miatt. A csonthéjas alanyok hajtásdugványozásánál az optimális időpont általában egybeesik a hajtások intenzív hossznövekedési időszakával (Taraszenko 1971, Hrotkó 1977). A korai intenzív növekedési időszakban a hajtásokban nagy mennyiségű nitrogén és foszfor található. Ebben a szakaszban a fehérjék és foszfortartalmú szerves vegyületek reszintetizálása meglehetősen gyorsan megy végbe. A hosszanti növekedés lezárulásával a fehérje jellegű vegyületek mennyisége csökken, fokozódik a cellulózfelhalmozódás, s ezzel együtt jelentősen csökken a dugványok gyökeresedőképessége (Taraszenko 1971). Mezei (1974) mandulabarack klónokkal végzett kísérletében nem talált egyértelmű összefüggést a hajtásállapot és a gyökeresedőképesség között, de a korábbi, júniusi dugványok határozottan jobban gyökeresedtek, mint a későbbiek, s a gyökeresedést serkentő anyagok hatása is jobban érvényesült. Ezt erősítik meg saját eredményeink is (Hrotkó 1977). Ezzel szemben a meggynél optimálisnak bizonyult a csúcsi növekedés leállásának időszaka (Mezei 1965), a kajszinál viszont a növekvő és leállt csúcsú dugványok egyaránt jól gyökeresedtek (Mezei 1969).
4.2.4. A sebzés szerepe A dugványkészítéskor a szár megsebzése, mint sebzési inger is szerepet játszik a dugványgyökeresedésben. A sebhelyre irányuló hormon- és anyagtranszport stimulálja a sejtosztódást, s ezáltal a gyökeresedésre is előnyös (Hartmann és tsai. 1990). A sebzésnek így mintegy „szívó” hatása van az auxinok és tartaléktápanyagok áramlására. Egyes esetekben a szükségesnél nagyobb sebzés a dugvány talpán, a héjkéreg hosszanti bemetszése 50 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
a dugványok alapi részén, a héjkéreg lemetszése (Howard 1987) – növelve a megsebzett kambiumgyűrű és a környező szövetek sebfelületét – erősebb sebzési stimulust ad, s így kedvezően befolyásolja a gyökeresedést. Az elmondottakon kívül a seben keresztül növekszik a vízfelvétel, a gyökeresedést serkentő oldatok felvétele, de a szklerenchimarétegek, szklerenchimagyűrű átmetszése megkönnyíti a gyökérkezdemények növekedését, előtörését a külső szövetrétegek alól.
29. ábra - A járulékos gyökerek előtörése a dugvány alapi részén bemetszett héjkérgű szilva fás dugványain (Fotó: Hrotkó)
51 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
4.2.5. Polaritás A növények öröklött tulajdonsága, hogy a gyökerek a talpi részen, a rügyek, hajtások pedig a csúcsi részen képződnek. A szervek kétpólusú felépítése a sejtek poláris tulajdonságaira vezethetők vissza (Jacob és tsai. 1985). A polaritás iránya általában a magosztódási orsó hossztengelyének, vagyis a nagyobb sejtmegnyúlási 52 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
iránynak felel meg. A polaritás jelensége anyagszállítási irányokat, koncentrációgradiensek kialakulását indukálja, ami aztán a szervek, a szervképződés polaritásában jelentkezik. A dugványok poláris gyökeresedésében valószínűleg a bazipetális irányú auxinszállítás, illetve az így kialakuló auxingradiens játszik fontos szerepet. A szárrészből készült dugványok általában a csúcsi végükön képeznek hajtásokat és az alapi végükön gyökereket, míg a gyökérdugványokkal fordított a helyzet. A dugványok fordított elhelyezése vagy hormonkezelése sem változtatja meg ezt a tendenciát, vagyis a csúcsi részükön auxinkezelt dugványokon is az alapi részen képződnek a gyökerek (Jacob és tsai. 1985). A dugványozás során figyelembe kell vennünk a felhasznált szervek polaritását.
4.2.6. A hajtás anatómiai felépítésének befolyásolása A hajtás anatómiai felépítését különböző eljárásokkal, az anyanövények kezelésével előnyösen befolyásolni lehet. Ilyen lehetőség például az etiolálás és a rejuvenalizáció. A járulékos gyökérképződésre való hajlamosság a vesszőben szorosan összefügg a másodlagos háncs szerkezetével. Sok esetben a másodlagos háncsot egy szklerenchimaszövet, mint elfásodott gyűrű veszi körül. Ennek a szövetnek a folyamatosságától függ a gyökeresedés ideje. A floém és a héjkéreg között képződő szklerenchimagyűrű anatómiai gátja is lehet a gyökérképződésnek. A könnyebben gyökeresedő fajoknál, fajtáknál ez a szklerenchimaréteg vékonyabb vagy nem teljesen összefüggő. Az etioláció gátolja a szövetek elöregedését, elősegíti a merisztémák fejlődését a dugványokban, ami előnyös az új gyökérkezdemények fejlesztésére (Hartmann és tsai. 1990). Kimutatták, hogy ha a dugványnak szánt hajtásokat az anyanövényen három-négy hétre fekete fóliába csavarva etiolálták, a gyökeresedéshez szükséges anyagok felhalmozódtak bennük. Magas lett a természetes IES szintjük. A szár belső szövetében is változások lépnek fel az etioláció hatására. A Hedera helix fiatalkori és időskori alakját vizsgálva megállapították, hogy az idős szárban egy fásodott gyűrű volt, ezt ugyanolyan anyagokból építette fel a növény, mint amelyeket gyökeresedésre használt. E gyűrű kifejlődését az etioláció megakadályozta. Az árnyékolás is hasonló eredményt ad.
8. táblázat. Az anyanövények metszésének hatása a fás dugványok gyökeresedési arányára (%) (Howard, 1987) Az etiolálás kedvezően hat a nehezen szaporítható növények (M9 almaalany, F12/1 cseresznyealany) zölddugványainak gyökeresedésére. Mukred és Hrotkó (1988) almaalanyok hajtásdugványainál értek el jelentős javulást a gyökeresedési képességben, amikor az anyanövényeket különböző fényáteresztésű takarással etiolálták (30., 31. ábra), míg Schmidt (1982) a nehezen gyökeresedő díszfáknál alkalmazta a módszert.
30. ábra - Az anyanövények etiolálása különböző fólia- és hálótakarással (Fotó: Hrotkó )
53 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
31. ábra - Az etiolálás módjának hatása MM 106 almaalany hajtásdugványainak gyökeresedésére (Mukred és Hrotkó 1988)
Az anyanövények erőteljes visszametszése a rejuvenalizáció fokozódását, s ezáltal a dugványok jobb gyökeresedését váltja ki (Taraszenko 1971, Taraszenko és tsai. 1973). Az anyanövények metszésén kívül a dugványozásra szánt hajtások kiválasztásával is javíthatjuk a gyökeresedést. A gyökérnyaki részről vagy a szferoblasztokból előtörő hajtások juvenilis jellegűek, amelyeknek jobb a gyökeresedése. Ezt érdemes kihasználni nehezen gyökeresedő fafajok dugványozásánál, mert a gyökérnyaki hajtások általában jobban gyökeresednek (Schmidt 1982). Oltvány anyanövényeknél azonban ügyelni kell, nehogy az alany hajtásait használjuk fel.
54 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Számottevő különbség van a csúcshajtás és az oldalhajtások gyökeresedőképessége között. Több fajnál, így például a szilvánál ajánlják a primer hajtások visszametszését, hogy így nagy számban kapjunk oldalhajtásokat, amelyek részben juvenilitásuk, másrészt kedvező szöveti felépítésük miatt gyökeresednek jobban, s nagyobb mennyiségű dugványanyagot nyerhetünk egy növényről ezzel a módszerrel. Az anyanövények téli metszése is fontos, az anyatelep erős visszametszése után keletkezett hajtások gyökeresedési aránya jobb volt, viszont a kevésbé erős visszavágás emelte a dugványonként képződő gyökerek számát (Gur és tsai. 1974, Howard 1987). A hajtás összetételében jelentős különbségek vannak az alaptól a csúcsig, s így különbségek jelentkezhetnek a gyökeresedési képességben is. Kester és Sartori (1966) a gyökeresedési képességben ugyan nem talált különbséget mandulabarack dugványoknál, de az alapi dugványoknak hosszabb és erősebb volt a gyökérzete. A korábbi dugványszedési időpontokban általában az alapi dugványok, míg a későbbi hajtásdugványoknál a csúcsi dugványok gyökeresednek jobban (Fontanazza 1967, Gur és tsai. 1974). A hajtás különböző részeiből készült dugványok eltérő gyökeresedését az alapi részen előzetesen képződött több preformált gyökérkezdemény is okozhatja, mint ez az áfonyánál is előfordul (Hartmann és tsai. 1990). A dugványkészítés módja szintén a szöveti felépítésen keresztül befolyásolja a gyökeresedést. A szakított dugványok vagy a kalapácsos dugványok esetleg preformált gyökereket tartalmazhatnak az idősebb részeken, vagy csupán a hajtás alapi részében rejtetten meglevő merisztémacsomók aktivizálódása segíti ezek jobb gyökeresedését. A birsnél határozottan ajánlani lehet a kalapácsos dugványok használatát, de más gyümölcsfaalanyoknál is jobban gyökeresednek az ággyűrűvel készült fás dugványok.
4.3. A járulékos gyökérképződés fiziológiai alapjai 4.3.1. Az auxinok szerepe a járulékos gyökérkezdemények kialakulásában A növények hajtásrendszere fiziológiai egyensúlyban van, normális körülmények között nem képződnek rajtuk járulékos gyökerek. Ha a növényt kimozdítjuk ebből az egyensúlyi helyzetből (pl. feldaraboljuk), az auxin a szárdarabok alsó végén koncentrálódik. Ennek és a többi gyökeresedéshez szükséges tényezőnek a hatására indul meg a gyökérképződés. A növényélettani vizsgálatok az auxinok felfedezése óta eltelt mintegy száz esztendőben mind részletesebb képet adnak hatásukról és a gyökeresedésben betöltött szerepükről, noha a hatásmechanizmusuk mind a mai napig pontosan nem ismert. Természetes körülmények között az indol-3-ecetsavat (IES) azonosították auxinhatású vegyületként (Szalai 1974). Később számos szintetikus vegyületről bebizonyosodott, hogy auxinhatása van, mint pl. az indol-3-vajsav (IVS) vagy a naftilecetsav (NES), ezeket korábban heteroauxinoknak is nevezték. Utóbbiak nemegyszer hatékonyabbak a gyökeresedésben, mint a természetesen előforduló IES. Az auxinokkal végzett vizsgálatok eredményeként már a 30-as években felismerték jelentőségüket a járulékos gyökerek kialakulásában. Számos kísérlet igazolta, hogy az auxinoknak döntő szerepük van a járulékos gyökérkezdemények kialakulásában, az első sejtosztódások megindulása függ az endogén auxinok jelenlététől, illetve a külsőleg adagolt auxinok hatásától (Thimann és Poutasse 1941, Dore 1965, Fernquist 1966). A regeneráció első szakaszában a még nem differenciálódott kezdemény bizonyos tényezőktől függően rüggyé vagy gyökérré válhat, ez elsősorban egy belső auxingrádienstől függ. Alacsony auxintartalom, s emellett magas citokinin arány rügyek, míg magas auxin/citokinin arány gyökérkezdemény kialakulásához vezet (Szalai 1974). Az auxinok hatása azonban a gyökérkezdemények kialakulásának egyes fázisaiban eltérő. A főleg lágy szárú növényekkel végzett laboratóriumi kísérletek eredményeit úgy lehet összegezni, hogy a gyökérkezdemény kialakulásának kezdeti szakaszában, amely mintegy 3–5 napig tart, folyamatos auxin-utánpótlásra van szüksége a dugványoknak, ilyenkor az auxinkezelés hatékony. Az iniciáció második szakaszában, amely szintén 3–5 napig tart, valamint a gyökérkezdemény növekedési, megnyúlási szakaszában a megindult gyökeresedés már auxinok nélkül is folytatódik, az ilyenkor adagolt auxin már nem hatásos. Haissing (1972) szerint az auxin bazipetális áramlására csak a primordiumok kialakulásának kezdeti szakaszán van szükség, a több sejtet tartalmazó fejlett gyökérkezdeményeknél már nincs jelentősége. Dekapitált borsódugványoknál hasonlóképpen arra az eredményre jutottak, hogy a mintegy 4 napig tartó iniciális fázisban volt szükséges a csúcsmerisztéma jelenléte, míg a gyökérkezdemény a megnyúlási és növekedési fázisban attól függetlenül növekedett (Eriksen 1973, Andersen 1975). Az iniciális fázis részletesebb vizsgálatánál kiderült, hogy az első három napon az auxin helyettesítheti az aktív csúcsmerisztémát, viszont az iniciális fázis 3–5. napján az auxint inaktívnak találták. Ez azt jelenti, hogy a kezdemény további fejlődését az auxin közvetlenül nem irányítja, de bizonyára kijelöli, mivel a teljes csúcsmerisztéma eltávolítása gátolta a kezdemény további 55 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
kialakulását és fejlődését. Az auxinérzékeny fázisban fontosabb a folyamatos auxinszállítás, mint az egyszeri nagy mennyiségben való jelenlét (Eriksen és Mohammed 1974). Feltételezhető, hogy az iniciális fázis második szakaszában az auxinon kívül vagy az auxin mellett más anyagok kerülnek előtérbe, ilyenek lehetnek a rizokalin-komplex képzésében szerepet játszó kofaktorok (Bouillene és Bouillene-Walrand 1955), esetleg más növekedési anyagok, mint például a citokininek. Azt azonban kimutatták, hogy a BA (benziladenin) önmagában nem volt képes ebben a szakaszban a csúcsmerisztéma hatásának helyettesítésére. A gyökérkezdemények kialakulásának kezdeti időszakában (3–5 nap) az auxinoknak irányító szerepe van. Minden olyan tényező jelentőséggel bír tehát, amely a dugvány endogén auxinszintjének kialakítására és fenntartására befolyással lehet. Több közlemény számol be a magasabb endogénauxin-szintű fajok, fajták jobb gyökeresedéséről (Dore 1965, Brunner és Mezei 1976), önmagában ez a tény azonban nem mindig elegendő a jobb gyökeresedéshez (Hrotkó 1977). Rózsaalanyok gyökereztetésénél tapasztalták, hogy közel azonos endogénauxin-szintű fajták egyike serkenthető volt auxinhatású hormonnal, a másik nem. Ennek lehetséges okait a magas auxinszinthez adaptálódó aktívabb lebomlásban vagy pedig más rizogén faktorok hiányában lehet keresni (Tognoni 1967). Az auxinok a hajtáscsúcsban képződnek a legfiatalabb levelekben, és a háncsban vándorolnak bazipetális irányban. Az auxinképződésnek bizonyos évi ritmusa van. A nyugvó téli rügyekből nem vagy alig mutatható ki auxin. Tavasszal a rügyfakadáskor és a kihajtáskor igen magasra szökik a szintje, később azonban, mialatt a fiatal hajtás hosszirányú megnyúlása gyorsul, a szabad auxinmennyiség csökken. Az auxinleadás maximuma akkor van, amikor a levelek kifejlett méretük felét elérték (Söding 1961). Az endogén-auxinszint a képződés, valamint a lebontó oxidázok és a folyamatot befolyásoló, a konjugátumképződésben szerepet játszó fenolos anyagcseretermékek kölcsönhatásának az eredője. A lebomlásnak három fő útja ismeretes (Szalai 1974): A. Enzimatikus oxidáció az IES-oxidáz–peroxidáz rendszerben. B. Fotooxidáció: vizes oldatban fény hatására az IES elbomlik. C. Inaktiválódás komplexek képződése révén: lehetséges észterifikáció és konjugáció, kapcsolódhat proteinnel, nukleotidákkal, RNS-sel. Nem teljesen tisztázott, hogy az exogén módon adagolt auxinhatású serkentő anyagok (IES, NES, IVS) közvetlenül bekapcsolódnak-e a gyökérkezdemények kialakulásának folyamatába. Fernquist (1966) kísérletében a külsőleg adagolt IES 10–10 – 10–5 M koncentrációnövekedése nem volt hatással a gyökeresedésre, viszont 10 –5 – 10–4 M koncentrációnövekedés már lineáris emelkedést eredményezett. Ezt azzal magyarázzák, hogy az emelkedő IES-koncentrációhoz egy ideig alkalmazkodik a lebontás, de egy bizonyos szinten túl a lebontó rendszer már nem volt képes felemészteni a rendelkezésre álló IES-t. Ugyanebben a kísérletben viszont a külsőleg adagolt IVS vagy NES már a legalacsonyabb koncentrációemelkedéstől kezdve lineárisan növelte a gyökeresedést. Egyes elméletek szerint a külsőleg adott IVS jelenléte gátolja az IES-oxidázt, megóvja a nativ auxinokat az oxidativ bomlástól és így segíti kapcsolódását azon proteinnel vagy proteinekkel, amelyek fontosak a gyökérkezdemények kialakulásában. Breen és Muraoka (1973, 1974) és Ryugo és Breen (1974) kimutatták, hogy a külsőleg adagolt, C14-gyel jelzett IVS nem vesz részt közvetlenül a gyökérkezdemény kialakításában, de mintegy szubsztrátként védelmet nyújt a természetes auxinok számára az IES-oxidáz lebontó hatása ellen.
32. ábra - Az IVS koncentrációjának hatása különböző csonthéjas alanyok hajtásdugványainak gyökeresedésére (Hrotkó 1977)
56 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A legnagyobb hatású, a gyakorlatban is könnyen használható gyökeresedést serkentő anyagok az auxinok. A szintetikus auxinok közül különösen az IVS (indolvajsav) és a NES (naftilecetsav) erőteljes hatású, nem vándorolnak el, hatékonyságukat hosszú ideig megtartják. Az IES, IVS, és a NES mellett egyes fenoxi vegyületeket használnak a termesztésben a gyökeresedés serkentésére. A Rosaceae családba tartozó gyümölcsfaalanyoknál általában az IVS használata bizonyult jobbnak. Egyes fajoknál az IVS és a NES vagy 2,4 D keverék jobb hatású volt a gyökeresedésre, nem beszélve a jelentősen olcsóbb NES vagy 2,4 D költségcsökkentő hatásáról. A serkentőszerek sav formában vízben rosszul oldódnak, alkoholban, acetonban vagy ammónium-hidroxidban viszont jól oldhatók. Só formájában viszont vízben is oldhatók, az IVS, NES Ksójának használata terjed az utóbbi időben. Az IES használatát a gyakorlatban megnehezíti rendkívüli fényérzékenysége, fény hatására bomlik. Az IVS viszont elég stabil, 50%-os etilalkoholos vagy izopropilalkoholos oldata mintegy 6 hónapig biztonsággal tárolható. Az üzemi szaporításoknál a legkönnyebben kezelhetők a porkészítmények, vivőanyagként talkumot, bentonitot használnak, a porba általában gombaölő szereket is kevernek. Leggyakoribb a Captan (N-triklorometilmerkapto-4-ciklohexan) por használata, ami nem bomlik le könnyen és tartós hatású (Hartmann és tsai. 1990). Emulzió vagy paszta formájában történő használatukról is vannak irodalmi adatok, de ez a termesztésben nem terjedt el. Az eddigi vizsgálatok eredményei szerint a külsőleg adagolt gyökeresedést serkentő anyagok nem transzlokálódnak a növényekben, hatásukat közvetlenül csak a kezelt zónában fejtik ki.
4.3.2. A rügyek és levelek szerepe a járulékos gyökeresedésben, a rizokalin elmélet kialakulása A rügyek és levelek jelentőségét a dugványok gyökeresedésében régóta ismerik a kertészek. Már Duhamel de Monceau (1758) is a levelekből lefelé irányuló nedváramlással magyarázta a gyökeresedést. Elsőként Sachs (1882) feltételezte, hogy a levelekben sajátos gyökeresedést kiváltó anyagok képződnek és lefelé áramolva kiváltják a gyökeresedést. Később kísérletekkel mutatták ki fűz, nyár, ribiszke és szőlő dugványain (Van der Lek 1925), hogy a fakadó rügyek elősegítik a gyökeresedést, s feltételezték, hogy valamilyen hormonszerű anyagról lehet szó (Hartmann és tsai. 1990).
33. ábra - A járulékos gyökérképződést befolyásoló fontosabb tényezők lehetséges összefüggései (Hartmann és tsai. 1990)
57 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Elsőként Went (1929) határozta meg speciális gyökérképző faktorok létezését, később Bouillene és Went sziklevelekből, levélből és rügyekből izolált olyan anyagokat, amelyek gyökeresedést indukáltak (Hartmann és tsai. 1990). Ezekről az anyagokról, amelyeket rizokalinnak neveztek, a kísérleti eredmények alapján kiderült, hogy nem azonosak az auxinokkal, s képződésükhöz s az eredményes gyökeresedéshez növekvő hajtáscsúcs vagy levél szükséges az első három-négy napban. Bizonyították ezt azzal is, hogy a rügy nélküli vagy a rügyek alatt gyűrűzött dugványok nem gyökeresedtek. A fás dugványoknál a rügyek téli nyugalmi állapotukban nincsenek hatással a gyökeresedésre, de aktivitásuk növekedésével ismét gyökeresedést serkentő hatást mutatnak. Alma és szilva fás dugványainál kiderült, hogy a gyökeresedési képesség a tél folyamán növekszik, a legmagasabb értéket közvetlenül a rügyfakadás előtt éri el. A leveleknek a gyökeresedést elősegítő hatásáról is számos bizonyíték volt ismert már korábban. Több kísérletet is végeztek, ahol könnyen gyökeresedő fajtát oltottak nehezen gyökeresedőkre, s a könnyen gyökeresedő fajta leveleinek jelenlétében javult a nehezen gyökeresedő gyökeresedési képessége (Hartmann és tsai. 1990). A rizokalin elméletet továbbfejlesztve Bouillene és Bouillene-Walrand (1955) azt javasolták, hogy ezt az anyagot, amelyet már több növényből izoláltak és vizsgáltak, tekintsék egy komplexnek, amely a következő fő alkotórészekből áll: a. a levelekből származó specifikus faktor, valószínűleg egy orto-dihidroxifenol, b. egy nem specifikus faktor, az auxin, c. egy specifikus enzim, amely bizonyos szövetekben (periciklus, floém, kambium) megtalálható, valószínűleg egy polifenol-oxidáz. Úgy gondolták, hogy a levelekből származó orto-dihidroxifenol egy olyan zónában, ahol a szükséges enzim jelen van, reagál az auxinnal és rizokalin-komplexet képez, ami aztán a folyamat egy pontján bekapcsolódva a gyökérkezdemények kialakításához vezet. A gyökeresedési kofaktorok (auxin szinergisták) kutatásának későbbi eredményei részben megerősítették Bouillene és Bouillene-Walrand elméletét, részben új megvilágításba helyeztek bizonyos tényezőket. Hess (1962, 1968) négy kofaktorcsoport képződését mutatta ki borostyán és hibiszkusz dugványaiból. Közülük a négyes számú csoportba tartozókat oxidált terpenoidokhoz hasonló biológiailag aktív anyagoknak, a hármasba tartozókat pedig izoklorogén-savnak határozta meg. Az MM 106 és az M 26 almaalanyok dugványaiból is izoláltak ilyen gyökeresedési kofaktorokat (Challenger és tsai. 1965, Ashiru és Carlson 1968), melyek aktivitása különösen akkor növekedett meg, amikor melegtalpra (18 °C) helyezték a dugványokat. A jól gyökeresedő MM 106-ban sokkal nagyobb volt a kofaktorok mennyisége, mint a gyengén gyökeresedő M 2-ben. Fadl és Hartmann (1967) a könnyen gyökeresedő Old Home körtefajtából izolált endogén gyökeresedési faktorokat. Ezek a gyökeresedést igen aktívan elősegítő anyagok csak rügyekkel rendelkező és IVS-sel kezelt dugványokban voltak jelen, legnagyobb mennyiségben a dugványkészítés és az IVS kezelés után 10 nappal voltak kimutathatók. Ezzel szemben ugyanezek az anyagok az ugyanúgy IVS-sel kezelt, de nehezen
58 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
gyökeresedő Vilmos körte dugványaiban nem voltak megtalálhatók, szintén hiányoztak a rügy nélküli, IVS-sel kezelt, illetve a téli mélynyugalmi állapotban levő Old Home dugványokból. Analízissel kimutatták, hogy a kofaktor egy nagy molekulájú komplex vegyület, valószínűleg az adagolt IVS és a rügyekben képzett fenolos anyagok származéka. Ennek a komplex vegyületnek a részbeni funkciója valószínűleg az, hogy megvédi a természetes auxinokat (IES) az IES-oxidáz enzim által történő lebontástól (Donoho és tsai. 1962, Fadl és tsai. 1978). Legutóbb Jarvis (1986) próbálkozott integrálni a gyökérképződésre vonatkozó korábbi ismereteket a négy gyökeresedési fázisban a legutóbbi időszak biokémiai kutatási eredményeivel. Abból indult ki, hogy a lefelé áramló auxinok hatására a dugvány gyökeresedési zónájában kialakuló nagy auxinkoncentráció, amelyre a gyökérkezdemények képződésének megindulásához szükség van, később az auxin inaktív szakaszban gátolná a gyökérkezdemény szerveződését és növekedését. Így tehát az IES-oxidáz és peroxidáz enzimkomplexek által szabályozott változó belső auxinszint fontos szerepet játszik a gyökeresedésben. Az indukció és korai iniciáció fázisában a sejtosztódás megindulásához nagy auxinszintre, a natív auxinok védelmére van szükség, viszont a sikeres gyökeresedéshez néhány nap múltán csökkenő auxinszint a kedvező. Ennek a szabályozásában játszhatnak szerepet a gyökeresedési kofaktorok a már említett komplexek formájában. A természetes auxinszintet kialakító IES-oxidáz működését fenolos vegyületek szabályozzák: a δ-difenolok inhibitorként gátolják, azaz védik az auxinokat, míg az o-difenolok borát komplexei növelik az IES-oxidáz aktivitását, hozzájárulva az auxinszint csökkenéséhez az optimális szintre, ami már kedvező a gyökérkezdemények későbbi szerveződési szakasza számára. A gyökeresedési kofaktorok szerepének ismerete elsősorban a gyökereztetés időzítésének helyes meghatározásában és a gyökereztetési technológia kialakításában lehet fontos. Az elmúlt évtizedek aktív kutatómunkája ellenére is a járulékos gyökerek képződése a legkevésbé ismert növényi folyamatok közé tartozik. Különösen érvényes ez a dedifferenciálódást megindító biokémiai stimulusra. Lényeges kérdés az is, hogy az auxin hogyan kerül kapcsolatba az aminosavakkal. Egyes dugványokból IESaszpartátot, mint aminosav-IES konjugátumot mutattak ki gyorsan növekvő mennyiségben a gyökeresedés első napjaiban. Alig ismerjük a gyökérkezdemény további szerveződésének szabályozását, s lehetne még folytatni a sort hasonló kérdésekkel. Számos gyakorlati megfigyelés és a már tárgyalt anatómiai és fiziológiai tényezők figyelembevételével a gyökeresedési képesség alapján a növényeket a következő csoportokba lehet sorolni (Hartmann és tsai. 1990): 1. A szár szöveteiben minden, a gyökeresedéshez szükséges anyag természetes formában – beleértve az auxinokat is –, megtalálható: az ilyen növények dugványai különleges kezelés nélkül is jól gyökeresednek. 2. A természetes kofaktorok megtalálhatók, de az auxin hiányzik: az ilyen növények auxinkezelés hatására jól gyökeresednek. 3. Egy vagy több belső kofaktor hiányzik vagy működése gátolt: az ilyen növények dugványai auxinkezelés hatására is csak szerény eredménnyel gyökeresednek. Ennek az okai a következők lehetnek (Haissing 1973): • enzimek hiánya az auxin-fenol konjugátumok képzéséhez, • enzimaktivátorok hiánya, • enziminhibitorok jelenléte, • fenolos anyagok hiánya, • a reakció komponenseinek fizikai szeparálódása a különböző sejtszervekben. A faiskolai gyakorlatban az első két csoportba sorolható növényeket szaporítják valamilyen dugványozási móddal. A harmadik csoport növényeire jellemző, hogy az auxinkezelés mellett különféle anyagok, ABS, növekedési retardánsok, másodlagos anyagcseretermékek, fenolszármazékok egy-egy jól megválasztott időpontban javíthatják a gyökeresedést.
34. ábra - Jarvis (1986) hipotézisének gyökérképződés egyes fázisaiban
lehetséges összefüggése a járulékos
59 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
4.3.3. Biokémiai változások a járulékos gyökeresedés során Amint kialakult a gyökérkezdemény, s a fiatal gyökér átnő a környező szöveteken és kitör a környezetbe, jelentős anyagcsere-aktivitás kezdődik el, s megy végbe a szomszédos szövetekben. A fehérjeképződés már az első négy napban megduplázódik. A keményítő, mint tartalék tápanyag felhasználódik, szinte teljesen eltűnik a sejtekből. Jelzett CO2-vel kimutatták, hogy a keményítőtartalom csökkenésével párhuzamosan a cukrok mennyisége növekedett, és jelentős transzlokáció volt megfigyelhető a kallusz, a gyökérkezdemények és a fiatal gyökerek irányába (Breen és Muraoka 1973, 1974). A hajtásdugványok szárában hasonlóak a folyamatok, de a kevesebb tartalékkeményítő miatt nagyobb jelentősége van az asszimiláló levélfelületnek. A levélzet azonban ilyenkor több okból is a gyors elöregedés veszélyének van kitéve. A könnyen lecsökkenő turgor és vízhiány, valamint a könnyű túlmelegedés, stressz hatására növekedhet az ABS-képződés, ami elindíthatja a levelek abszcisszióját. Az átmenetileg gyökértelen dugványokban a citokininek mennyisége korlátozott, gyökerek hiányában újraképződésük átmenetileg nem lehetséges, s ebben a helyzetben a dugvány nem képes kellő mértékben ellensúlyozni a levelekben az öregedési folyamatokat. A már említett megnövekedett fehérjeszintézis építőanyagát csak a dugvány aminosavkészlete szolgáltathatja, hiszen gyökerek hiányában a N-felvétel és a gyökerekben zajló N-asszimiláció, az aminosavszintézis nem működik. A hiányzó aminosavakat a dugvány esetleg a levelekből proteolízissel biztosítja, ami tovább öregíti a levélzetet. A hajtásdugványozásnál tehát meghatározó az asszimiláló levélfelület maximális működőképességének a megőrzése. Gyakori probléma az abszcissziós hatások miatt a levelek hullása, ami, ha az első három-öt napban következik be, megakadályozhatja a gyökeresedést (rizokalinhiány). A későbbi szakaszban bekövetkező levélhullás mellett a dugványok képesek meggyökeresedni, de minőségük és a további fejlődésük veszélyeztetett. A kertésznek minden eszközzel az asszimiláló felület működőképességének fenntartására kell törekednie, lombtrágyázással, makro- és mikroelemek, IES, később citokinin hatású bioregulátorok kijuttatásával (BA). Ez utóbbiak hozzájárulhatnak a meggyökeresedett dugványok nyugalomban levő rügyeinek kihajtásához is, elősegítve ezzel a csemete növekedését. Természetesen nagy jelentősége van a dugványozásra használt hajtások tartaléktápanyag-készletének is, s így az anyanövények harmonikus tápanyagellátásának.
4.3.4. Egyéb növényi hormonok és más bioregulátorok szerepe a gyökeresedésben Bizonyos természetesen előforduló hormonhatású anyagok a gyökeresedésben fontos szerepet játszanak, erre vonatkozóan számos korábbi kísérlet eredményei utalnak. Az utóbbi időben különbséget tesznek a növényi 60 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
hormonok és a növényi bioregulátorok (PBR: plant bioregulators) között. Az utóbbiak nem minden esetben hormonok. A gyökeresedésben az auxinok, citokininek, gibberellinek és az etilén, valamint az inhibitorok közül a abszcizinsav és bizonyos fenolos vegyületek befolyásolják a gyökeresedést. A legnagyobb hatásúak az auxinok, a többi hormon, számos természetesen képződő, pontosan még nem ismert anyagnak inkább csak közvetett a hatása. Citokininek Kísérleti eredmények egyes esetekben igazolták a külsőleg adott citokininek előnyös hatását a gyökeresedésre. Befolyásukat valószínűleg az RNS-en keresztül fejtik ki, szerepük az iniciáció későbbi szakaszában növekedhet, de csak akkor hatásosak, ha adagolásuk a hormonok belső egyensúlyi helyzetét javítja. Számos természetesen előforduló vagy mesterségesen létrehozott vegyületnek is van citokinin hatása, ezek közül legismertebbek a zeatin, a kinetin, és a 6-benziladenin. Általánosságban az a szabály érvényes, hogy a nagy auxin/citokinin arány a gyökérkezdemények kialakulásának kedvez, míg nagy citokinin/auxin arány esetén járulékos rügyek képződnek. A nagy endogén citokinin arány vagy a külsőleg adott citokininek nehezítik a gyökeresedést, noha egy meghatározott alacsony citokinin szint szükséges a gyökeresedés folyamán, különösen a gyökérkezdemény második, differenciálódási szakaszában. Az a néhány eset, amikor a citokininek adagolása elősegítette a dugványok gyökeresedését, arra utal, hogy inkább közvetett szerepük lehet ezekben az esetekben, a rejuvenalizációban és szénhidrátok felhalmozódásának elősegítésében a dugvány alapi részén. Gibberellinek A gibberellineknek a hajtások megnyúlásában játszott szerepe közismert. A gyökérkezdemények kialakulását magas koncentrációban gátolják, hatásuk ebben a tekintetben lokális, akadályozzák a differenciálódott szövetek sejtjeit abban, hogy merisztematikus elemekké alakuljanak. Kis koncentrációban azonban elősegítik a gyökérkezdemények kialakulását, különösen olyan esetekben, amikor az anyanövények kedvezőtlen fényviszonyok között fejlődtek. Abszcizinsav, növekedési retardánsok Az abszcizinsav hatásáról ellentmondásosak az adatok, ami arra utal, hogy a koncentrációnak és a gyökeresedési fázisnak, valamint az anyanövények nevelési körülményeinek és táplálásának szintén nagy a szerepe. A másodlagos anyagcseretermékek közül igen sok önmagában vagy az auxinokkal együtt használva előnyösen befolyásolta a dugványok gyökeresedését (p- és o-kumársav, kumarin, ferulasav, fahéjsav, kávésav, nikotinsav stb.), sok esetben azonban gátló hatásúak is lehetnek. Az eredmények meglehetősen ellentmondásosak, s az sem tisztázott, hogyan kapcsolódnak az iniciáció folyamatába. Feltehetően több helyen is kifejthetik hatásukat (kofaktorként, natív auxinszint kialakítása, komplexképző enzimek stb.), amelyek a helytől és az adott egyensúlyi helyzettől függően serkentő vagy gátló hatásúak lehetnek. A növekedési retardánsok a gyökeresedés elősegítésére olyankor használhatók, ha előnyös lehet a GS szintézis és aktivitás gátlása, vagy ha a hajtásnövekedést kell mérsékelni, így a növekedési pontok versengésének csökkentésével több asszimiláta állhat a gyökeresedés elősegítésére. Szintetikus antigibberellinek és inhibitorokként használják a következő vegyületeket: chlormeqat-chlorid (CCC), paclobutrazol (P333), morfaktinok, gonadotropinok, daminozid (SADH, Alar). A gibberellinantagonista vegyületek általában előnyös hatásúak lehetnek a gyökeresedésre, de hatásmechanizmusuk ma még nem ismert. A trijódbenzoésav (TIBA) gátolja a hajtás hosszanti növekedését, akadályozza az auxinok bazipetális áramlását, s ezáltal gátolja a gyökeresedést. Etilén Az etilén elősegítheti vagy gátolhatja a gyökeresedést, de hatástalan is lehet. Zimmermann és Hitchcock (idézi Hartmann és tsai. 1990) kimutatták, hogy a 10 ppm hajtásokba adagolt etilén gyökeresedést indukált, és elősegítette a már meglevő preformált gyökerek növekedését. Az auxin kezelés maga is elősegíti az etilén képződést. Számos bizonyíték van arra, hogy az etilén a preformált gyökerek útján való gyökeresedést segíti, de a dugványok gyökériniciációjában közvetlenül nem vesz részt. Endogén gyökeresedést gátló anyagok A nehezen gyökeresedő fajokban gyökeresedési inhibitorok előfordulására is vannak adatok. Szőlőből két inhibitort mutattak ki, amelyek vízzel kioldhatók. A nehezen gyökeresedő V. berlandieri fajták inhibitorkoncentrációja nagy volt, s a belőlük vízzel kioldott gátló anyag a könnyen gyökeresedő Vitis vinifera 61 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
fajták gyökeresedését gátolta. Hasonlóképpen eltérő mennyiségű inhibitort mutattak ki a nehezen gyökeresedő Vilmos körtéből és a könnyen gyökeresedő Old Home fajtából (Hartmann és tsai. 1990).
4.4. A dugványanyag előállításának körülményei 4.4.1. A tartalék tápanyagok szerepe Az auxinok által irányított iniciációs folyamatok csak akkor mennek végbe, ha a szükséges energia és a sejtek építőanyagai a floém-kambium zónában rendelkezésre állnak. A sejtfalak megnyúlásához, a sejtosztódáshoz és az új sejtek anyagának képződéséhez proteinekre és nukleinsavakra van szükség, melyek szintézisének előfeltétele a szénhidrátok jelenléte. A növények legfontosabb tartalék tápanyaga a keményítő, melyet a levélben a kloroplasztiszok, illetve a szárban a különböző raktározó szövetek tárolnak. A szállítás szacharóz formájában történik a floém-kambium zónában képződő gyökérkezdemények irányába, ahol az invertáz glukózzá és fruktózzá hasítja. Ezek az egyszerű cukrok kerülnek a sejtlégzés folyamatába, amely az energiát és az építőanyagok előanyagait adja. A leveles dugványokban a szár által raktározott keményítő mellett jóval nagyobb jelentőségű a levelek folyamatos asszimilációja, s ezáltal a levél funkcióképességének megőrzése. A fás dugványok teljes egészében raktározott keményítőre vannak utalva. A gyökér nélküli dugványok számos aminosavat nem képeznek, ami azt jelenti, hogy szabad aminosavkészletüket és a proteolízisből származó aminosavakat használhatják a gyökérzetük felépítéséhez szükséges enzimek szintézisénél.
4.4.2. Az anyanövények táplálása A dugványok járulékos gyökereinek kialakulása a dugvány leválasztása utáni néhány hét alatt lezajlik, így a dugványok hajtástömege, összetétele s így tápanyagtartalma a leválasztáskor meghatározó jelentőségű. Az anyanövények harmonikus táplálásával befolyásolhatjuk a raktározott tartalék tápanyagok mennyiségét és helyes arányát. A dugványok tápanyag mérlegében a kiinduló állapothoz viszonyítva pozitív előjellel szerepelhet a közegből történő korlátozott mértékű abszorpció, valamint a már említett asszimiláció a hajtásdugványok leveleiben. Negatív előjellel kell számításba venni a gyökeresedés során az öntözővízzel és a kipermetezett hűtővízzel kioldott tápanyagokat (Good és Tukey 1966) és a respirációs folyamatok növekedéséből adódó veszteségeket a gyökeresedés alatt, amit az auxinok fokoznak. Őszibarackvesszőkben kimutatták, hogy a farész keményítőtartalma a nyugalmi időszak kezdetén a legnagyobb, közel 15%. A mélynyugalmi időszak végére a mérsékelt övi fás növényeknél a keményítő nagyrészt mobilizálható szénhidrátokká alakul, így fagyok esetén a sejtek ozmotikus értéküket növelhetik, az összes szénhidráttartalom azonban alig változik. A mélynyugalmi időszak végeztével a növény felkészülése a kihajtásra és az esetleges enyhe tél miatti szénhidrátveszteség a szőlővesszőnél 20%-ot is elérhet a kiinduló állapothoz viszonyítva. A szénhidrátok mint tartalékenergia- és szénvázforrás, fontos szerepet játszanak a gyökeresedésben és az azt követő kezdeti gyökérnövekedési szakaszban. Számos megfigyelés és kísérlet igazolta, hogy a legjobb gyökeresedést általában a nem szerkezeti szénhidrátok optimális koncentrációjánál lehetett elérni, noha az anyanövények és a dugványok CH-tartalma nem mindig adekvát a gyökeresedéssel (indirekt összefüggések). Breen és Muraoka (1973, 1974) eredményei szerint a dugványok szénhidrát-tartalma a gyökérkezdemények hosszanti növekedésében nyer jelentőséget. A fás dugványnál a legfontosabb tartalék tápanyag, a keményítő mennyiségének vizsgálatára ajánlják a keményítőpróbát (káliumjodidos-jód oldat 0,2%). A szakkönyvek régóta hangoztatják az optimális szénhidrát–nitrogén arány jelentőségét (Probocskai 1969, Taraszenko 1971). A túlzott nitrogénellátás gátolhatja a gyökérkezdemények kialakulását, a szerves anyagban gazdag talajon nevelt anyanövények dugványai mindig rosszabbul gyökeresednek. A CH–N arány befolyásolására számos módszer áll a kertészek rendelkezésére. Ilyen lehet például a tápanyagellátásban a N csökkentése és a K-, P-ellátás fokozása, illetve a gyökérzet korlátozása az anyanövények sűrű ültetésével. A primer hajtások visszametszése után képződő másodrendű hajtások, különösen az erős növekedésű fajtáknál előnyösebb tápanyag-összetételűek, s szöveti szerkezetük is kedvezőbb. A dugványozásra felhasznált hajtásrész kiválasztásával is befolyásolhatjuk a CH/N arányt, az arány az alaptól távolodva fokozatosan csökken. Az olyan régóta használatos kertészeti technikák, mint például a gyűrűzés, drótozás a kiváltott tápanyagtorlódáson keresztül, az etiolálás pedig a tartalék tápanyagok felhalmozódásának pozitív befolyásolásával lehet hatással a 62 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
hajtásrész tápanyag-összetételére. A dugványnak szánt hajtások gyűrűzése citrusfélék vagy a Hibiscus esetében határozottan javítja azok gyökeresedését, de a mogyoró bujtásánál is előnyös a hajtások gyűrűzése. Természetesen alapvető fontosságú az anyanövények egészséges asszimilációs felületének fenntartása. Az egyes tápelemek gyökeresedésben játszott szerepére Pearse (1946, idézi Hartmann és tsai. 1990) kísérlete világít rá, ahol szőlővesszők gyökeresedési reakcióját vizsgálták tápanyaghiányos tenyészedényekben nevelt anyanövények hajtásain.
9. táblázat. Tápelemek hiányának hatása szőlővesszők gyökeresedésére (Pearse 1946) A dugványok nitrogén-anyagcseréjének egyes kérdéseire már korábban kitértünk, amiből kiderült, hogy a gyökértelen dugványban nitrogénfelvétel és asszimiláció átmenetileg korlátozott, s bizonyos aminosavak képzéséhez a dugvány proteolízissel juthat csak hozzá. A nitrogénhiányos táptalajon nevelt anyanövények dugványai jól gyökeresedtek, ami azt jelenti, hogy elegendő volt a N-készletük a gyökeresedés normális lefolyásához. A kalcium az enzimek, különösen a gyökeresedésben fontos szerepet játszó peroxidázok aktiválásánál nélkülözhetetlen, de szükséges a gyökérkezdemény növekedéséhez is. A cink a triptofánszintézis katalizálásában, a natív auxinok képződéséhez nélkülözhetetlen, a cink hiánya a dugványok gyökeresedőképességét rontja, de szélsőséges cinkhiány esetében az anyanövényeken a hajtásnövekedés olyan mértékben csökkenhet, hogy azok a dugványkészítésre való alkalmas méretet sem érik el. Az anyanövények cinktrágyázása Marianna szilvánál határozottan javította a dugványok gyökeresedését. A mangán a gyökeresedésben fontos oxidatív enzimek aktiválásában vesz részt, nagymértékű hiánya a normális enzimműködést veszélyezteti.
63 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A bór szerepe közismert egyes fiziológiai folyamatokban, mint például a membránpermeabilitás, a CHanyagcsere, a cukortranszport befolyásolása, az enzimek aktiválása, a nukleinsavak képzése (Feucht 1982), de ezen túlmenően a borátok befolyásolják a rizokalin-komplexek kialakulását is, ami nélkülözhetetlen a sikeres gyökeresedéshez. A hajtásdugványoknál a vízpermetezéssel kioldott tápanyagok pótlásának jótékony hatását több kísérleti eredmény is alátámasztja. A gyökeresedésre jelentős serkentő hatása volt a bórnak, a mangánnak és a káliumnak, majd gyengébb a vasnak, a foszfornak és a cinknek. IVS-sel vagy NES-sel kombinálva a tápoldatokat, a bórnak csökkent a gyökeresedést serkentő hatása, de a többi mikroelemmel együtt kijuttatva azok hatása növekedett. Az IVS és a NES mangán és vas permetezésével számottevően csökkentette a dugványok minőségét és gyökeresedését veszélyeztető idő előtti levélhullást (Wott és tsai. 1967, Fiorino és Vitagliano 1968).
4.4.3. A dugványanyag előállításának környezeti feltételei A víz szerepe A vízhiányos dugványok általában rosszul gyökeresednek, ebből következően a hajtásdugványokat célszerű legnagyobb turgorral a kora reggeli órákban megszedni. Ennek ellentmondani látszik az asszimiláták mennyiségének alakulása a levelekben, ugyanis a legtöbb asszimiláta a kora délutáni órákban található bennük, s így egyes szakírók ezt az időpontot javasolják a hajtásdugványok szedésére. Ez az érvelés azonban csak a levéldugványokra vonatkoztatva fogadható el, a hajtásdugványok leveleiből az asszimiláták az éjszaka folyamán elvándorolnak, s a szárrész raktározó szöveteinek készleteit töltik fel, amely szárrészt a fás növényeknél szintén felhasználjuk a dugványkészítésben, tehát jelentős veszteség nem következik be a hajnali dugványszedéskor sem. Fás dugványok esetén ajánlott azok mérsékelt szikkasztása a hormonkezelés előtt, mivel így a dugvány több oldatot képes felvenni. A fás dugványnál a kiszáradás a felfelé irányuló nedváramlás miatt mindig az alapi rész felől gyorsabb, a vízhiányos alapi rész több oldatot szív fel. Egyes pozsgás szárú növényeknél is előnyös a dugványanyag mérsékelt szikkasztása. A fény szerepe, az anyanövények és a dugványanyag etiolálása Az etiolálás különböző mértékű fénykizárás melletti nevelést jelent. Általában azoknál a fajoknál, fajtáknál eredményes, amelyeknél az auxinok önmagukban nem elegendőek a gyökeresedés javításához. Az etiolálás hatására az endogén auxintartalom nagyobb, mint a fényen nevelt hajtásoké, mivel az IES fotooxidációja korlátozott. Az etiolálás javítja a szár auxinérzékenységét, az etiolálás fenolos anyagok képződésével jár, amelyek az etiolált részekből transzlokálódva esetleg kofaktorként működve járulhatnak hozzá a gyökeresedés javításához. Az etiolálás hatására jelentős anatómiai változások is bekövetkeznek: nagyobb, kevésbé differenciálódott, parenchimatikus jellegű sejtek képződnek, s gyakori a mechanikai gátat jelentő szklerenchimagyűrű hiánya. Az etiolált szövetekben a kisebb mértékű lignifikálódás a fenolos anyagok hozzáférhetőségét javítja, aminek szintén a gyökeresedési kofaktorok komplexképződésében van szerepe.
4.4.4. A gyökereztetés környezeti tényezőinek szabályozása A szaporítási rendszerek, a szaporítóberendezések a dugványok víztartalmának és hőmérsékletének szabályozására irányulnak a környezeti viszonyokkal összhangban, annak érdekében, hogy a gyökeresedés alatt a dugványok minél inkább megőrizhessék életképességüket és asszimilációs képességüket. A nedvességtartalom megőrzése A hajtásdugványok gyökeresedése során a környezeti tényezők hatása a dugványok víztartalmára a levelek jelenléte miatt valamivel összetettebb, mint a fás dugványok gyökeresedésénél. A dugványok víztartalma a környezetből történő vízfelvétel és a transzspiráció eredőjeként alakul ki. A gyökerek hiánya miatt a vízfelvétel a közegből minimális, s ez a lehetőség is a xilém eltömődése miatt a vágott virágokhoz hasonlóan folyamatosan csökken. A vízfelvétel lehetősége a levélen keresztül szintén minimális mértékű. A sztómák működése, nyílása jelzi a dugványok turgorát, a vízhiány miatt a turgor csökkenésével a sztómák lassanként zárulnak, ezáltal a levelek asszimilációs teljesítménye jelentősen visszaesik a korlátozott CO2-beáramlás miatt. A csukott sztómák következtében a levélben fokozatosan hőtúlterhelés következik be, mivel a rajtuk keresztül párologtatás nem lehetséges. Az asszimiláció, s a CO2 beépülése a levelekbe azonban a gyökeresedés megindulása után különösen fontos, viszont a fentiekből következő stresszhatások miatt az asszimiláció és az asszimiláták szállítása csökken. 64 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A hajtásdugványok gyökereztetése során a legfontosabb feladat a levél optimális hőmérsékletének és gázcseréjének fenntartása a lehető legnagyobb fényintenzitás mellett. Ez teszi lehetővé a dugvány maximális asszimilációs teljesítményét. Célunk eléréséhez a levelek hűtése illetve a környezet relatív páratartalmának növelése vezethet. A dugványok zárt térben (üvegház, fóliaház, egyéb szaporítóberendezés) történő gyökereztetésével vagy a dugványok takarásával (kontakt takarás, kettős takarás) környezetükben lehetőség van maximális relatív páratartalom kialakítására, s emellett viszonylag egyszerű és olcsó berendezések állnak rendelkezésünkre. A zárt tér vagy a takarás hőcsapdaként is működhet, különösen, ha nagy a fényintenzitás, s a túlmelegedett levelek asszimilációs teljesítménye jelentősen lecsökken. Az ilyen berendezések csak árnyékolással működtethetők kellő biztonsággal. Az árnyékolás mértéke 40–70% is lehet, ami viszont szintén rontja a levelek asszimilációs teljesítményét. A hátrányok kiküszöbölésére fejlesztették ki az ötvenes években az automata vízpermetezéssel működő dugványgyökereztető berendezéseket (angol nevén mist propagation). A rendszer lényege, hogy finom porlasztású vizet permeteznek a dugványok leveleire és azok környezetére. A kipermetezett víz elpárologva hűti a dugványok levelét, illetve a környezetet, optimális szinten tartja a levelek hőmérsékletét (Klougart 1975). Emellett a környezet relatív páratartalma állandóan magas szinten tartható, így a levelek párologtatási vízvesztesége alacsony, turgoruk nagy, s a gyökeresedés alatt az asszimilációs teljesítményük szinte változatlan. Szabadban és zárt térben egyaránt használhatók ezek a berendezések, amelyeket lehetőség van különböző automata szabályozórendszerek segítségével a dugványok igényének megfelelő időpontban és időtartammal működtetni. A vízpermetezés a fényviszonyokat nem befolyásolja, ami változatlan szintű asszimilációra ad lehetőséget a gyökeresedés folyamán. Állandó működtetésének hátránya a nagymértékű tápanyag-kimosódás a dugványokból és a gyökereztető közeg hőmérsékletének lehűtése, ami szükségessé teheti a talpfűtést, különösen borús időszakban. Ma inkább mérsékelt árnyékolással, zárt szaporítóberendezésekben alkalmazzák a vízpermetezést. Az utóbbi évtizedekben a különböző ködpermetező rendszerek (fog system) terjednek, ahol a kipermetezett vízcseppek mérete a 20 µm alatt marad. Ezt a cseppméretet nagynyomású (40–60 bar) permetezőrendszerekkel lehet elérni. A ködpermetezés kiküszöböli a tápanyag-kimosódásnak, a gyökereztető közeg túlnedvesedésének és túlhűtésének hátrányát, maximális páratartalmat teremt, s rendkívül víztakarékos. Az automatizálással a dugványok igényeihez igazítva igen nagy pontossággal üzemeltethető. A járulékos gyökérképződés folyamatai rendkívül levegő- (oxigén)igényesek. Az ideális gyökereztető közeg porózus és jó víztartó képességű. Számos kísérleti eredmény igazolta, hogy a jobban levegőző közegekben (kőzetgyapot) vagy a közegbe történő oxigénbefúvás hatására nőtt a dugványok gyökeresedési aránya és a gyökerek növekedése gyorsult (Larsen 1975, Gislerød 1975). Gyökeresedési hőmérséklet A gyökeresedés optimális hőmérsékletének kérdése a vízpermetezés terjedésével vetődött fel, mivel a nagy mennyiségű víz lehűtötte a közeget. A gyökeresedés optimális hőmérséklete fajonként eltérő, a legtöbbjüknél a 20–22 °C körüli megfelelő (Cooper 1973, Fontanazza 1969, Fiorino 1968). Ebből a szempontból érdekesek Fernquist (1966) kísérleti eredményei, aki az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten tartott babdugványoknál sok gyökeret, de kisebb hosszanti növekedést kapott. A szerző értelmezése szerint a magasabb hőmérsékleten jelentkező erőteljes hosszanti növekedés gátolja újabb gyökérkezdemények megjelenését. A több gyökér elérése érdekében eszerint célszerű a dugványokat valamivel az optimális hőfok alatt gyökereztetni, csak a gyökérnövekedés időszakára emelve az optimális szintre a hőmérsékletet.
4.4.5. A gyökérdugványok regenerálódása A lemetszett gyökérdarabokon járulékos hajtások és járulékos gyökerek egyaránt képződnek. Az ilyen hajtások (rügyek) a fiatal gyökérdugványokban endogén eredetűek, a periciklusból erednek a nyalábkambium környékéről. Idősebb dugványoknál inkább exogén eredetűek, a fellogén vagy a bélsugarak kalluszszerű növekedéséből származnak, de előfordul, hogy a megsebzett végeket lezáró kalluszból erednek. A gyökeresedés a gyökérdugványoknál sokszor nehezebb, mint a hajtásképződés. Az új gyökerek nem mindig járulékosak, a vékonyabb gyökérágak sokszor növekedésnek indulnak. A járulékos gyökerek általában a nyalábkambium tájékáról erednek. A regenerálódás gyakran úgy megy végbe, hogy előbb képződik a hajtás, majd ezt követi a gyökeresedés, sokszor csak az új hajtás alapi részén.
65 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Sok növény érintetlen gyökerén, különösen, ha azokat megsebzik, könnyen képződhetnek járulékos rügyek. A gyökérmerisztémák regenerációja egyes növényeknél nagyobb nehézséget jelent, mint a járulékos rügyeké. Az új gyökerek olyan idős gyökérdarabokon is jelentkezhetnek, amelyek preformált gyökérkezdeményeket tartalmaznak. A gyökerekben a kambiális régiókban is keletkezhetnek járulékos gyökérkezdemények. A fás növények fiatal magoncairól szedett gyökérdugványok sokkal jobban regenerálódnak, mint az idősebb fákról szedettek. Az utóbbiak sokszor képtelenek új gyökérrendszert fejleszteni. Az ivartalan szaporítástól elsősorban azt várjuk, hogy az új növények az anyanövény összes jellemző tulajdonságaival rendelkezzenek. A periklinális kiméráknál azonban, ahol a növény külső sejtrétegei genetikailag különböznek a belsőktől, a gyökérdugványból fejlődött új egyed, ha a rügy endogén eredetű, más lesz, mint az anyanövény. Növekedést szabályozó anyagok használata a gyökérdugványoknál általában nem olyan nagy jelentőségű, mint a szár- vagy a levéldugványok esetében. Járulékos gyökérkezdemények, különösen auxinok hatására a gyökérdugványokon könnyen képződnek ugyan, de gátolják a járulékos rügyek fejlődését, ezért a szereket inkább ne használjuk.
4.4.6. Újabb eredmények a járulékos gyökérképződés kutatása terén Mikorriza kapcsolatok A növények gyökérzetén természetes körülmények között mikorriza kapcsolatban gombafajok élnek. Ezek a gombafonalak, illetve az általuk termelt anyagok kedvező hatással lehetnek a dugványok gyökeresedésére. A szakirodalmi adatok alapján ma már több faj, fajta gyökeresedésében értek el javulást azáltal, hogy a dugványok alapját mikorriza tenyészetekkel oltották be. Géntranszformáció A géntranszformáció újabb lehetőségeket nyitott a dugványok járulékos gyökeresedésének javításában. A dohánynál az Agrobacterium rhizogenes T-DNS-ével olyan géneket juttattak a genomba, amelyek a szövetek auxinérzékenységét és gyökeresedőképességét javították. Egyes nemes almafajtánál, mandulánál, szilvánál, körténél, Citation és GF 677 hibrid alanyoknál a mikrodugványok talpát Agrobacterium rhizogenessel kezelve vittek be a genomba gyökeresedést javító rolB gént (Damiano és Monticelli 1998). A Malling 26 almaalanynál Welander és tsai. (1998) nptII, GUS és rolB géneket juttattak a genomba a gyökeresedés javításának céljával. A szerzők arról számoltak be, hogy a transzformált növények attól függően, hogy milyen gén vagy gének kerültek a genomjukba, in vitro gyökereztetés során jobban reagáltak az auxinkezelésekre, de voltak olyanok is, amelyek auxinkezelés nélkül is jól meggyökeresedtek, míg a kezeletlenek gyökeresedése gyenge volt. Szintén a Malling 26 almaalanynál Lambert és tsai. (1998) Ri T-DNS transzformációval értek el jobb gyökeresedést, melynek eredményeként jelentősen megemelkedett a növények IES-szintje, a bioszintézisben érintett mindkét gén (aux1 és aux2) a kezelt növényeknél aktívnak bizonyult. A magas auxinszint mellett csekély citokinin arányt mértek a növényekben, ami a gyökeresedés szempontjából előnyös. Ma már tehát rendelkezésre állnak olyan eszközök, amelyekkel a nehezen gyökeresedő fajok, fajták auxintermelését vagy a hiányzó kofaktorok képződését pótolni lehet megfelelő gének bevitelével. Ha viszont arra gondolunk, mennyire finoman szabályozott rendszer a járulékos gyökérképződés, nagyon hasonló, egymásba könnyen átalakuló anyagok az egyik ponton szinergisták, a másik helyen inhibitorokként működnek enzimatikus folyamatok szabályozásában, akkor könnyen belátjuk, hogy többnyire nem lehet elegendő csupán egyetlen ponton beavatkozni a rendszerbe, s beavatkozásunk következményei esetleg egy másik területen éppen nem kívánt hatásokat válthatnak ki. Így például ma még nyitott kérdés, hogy a megnövekedett natív auxinszintézis vagy auxinérzékenység, illetve ezzel párhuzamosan kialakuló más auxin/citokinin arány milyen hatással lesz az így jól gyökeresedővé tett alanyok növekedési erélyére, elágazódására vagy más tulajdonságaira.
5. A xenovegetatív szaporításmódok biológiája 5.1. Az oltás kertészeti jelentősége Oltás az összefoglaló neve a kertészetben azoknak a műveleteknek, amelyek során a növények hajtásait (ritkán a gyökerét) úgy sebzik meg, hogy összeillesztve, majd összeforrva többkomponensű növényként – oltványként – éljenek tovább. Ilyen kapcsolatot többnyire szervek vagy szövetek között hoznak létre. Az oltás nem csupán szaporítási módszer, annál sokoldalúbb a használata. A nemes rügyéből képződő hajtásrendszer a már gyökérrel rendelkező vagy később meggyökereztetett alannyal együtt oltványt képez. Az oltványban az alkotó komponensek genetikai tulajdonságaikat bizonyos fenotípusos módosulásokkal megtartják, így az oltvány egy 66 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
olyan többkomponensű növény, amelyben az oltási partnerek tulajdonságai sajátos módon egy egyedben érvényesülnek.
35. ábra - Az alany hatására szembetűnő különbségek alakulnak ki a fák méretében. Képünkön 8 éves Van cseresznyefák láthatók MxM 14, Colt, MxM 97 és SL 64 alanyokon (Fotó: Hrotkó).
Fás növényeken a természetben is létrejöhetnek összenövések, számos példa van erdei fák összedörzsölődő, sebzett kérgű ágainak összeforrására, gyökerek összenövésére. Mesterséges oltásokat különböző céllal hozhatnak létre a kertészetben, ezek közül a fontosabbak a következők: A. A szaporítási céllal történő oltások a leggyakoribbak közé tartoznak, azoknál a fajtáknál, ahol az autovegetatív módszerek nem eredményesek, az oltás célravezető módszer lehet a vegetatív szaporításra. Az oltványok előállításakor csak a nemes fajta esetében beszélhetünk szaporításról, a műveletnek azonban előfeltétele a megfelelő minőségű alanynövények (csemeték) előzetes felnevelése. B. A kizárólag szaporítási igény mellett ma már nagyobb jelentőségű a gyümölcstermesztésben az előnyös alanytulajdonságokkal kombinált oltványok létrehozása. Igénytől függően általában kétkomponensű oltványokat nevelnek ezzel a céllal, de szükség esetén akár ennél több komponens előnyös tulajdonságainak egyesítése is lehetséges egyetlen egyedben. C. Az oltás lehetővé teszi különleges formák, a természetestől eltérő koronaalakok nevelését is. A gömbkoronájú vagy csüngő koronájú fák általában rossz törzsnevelők, megfelelő alanyra oltva a természetestől eltérő, de kedvelt és előnyös koronájuk lesz. Ugyanígy lehetséges cserjetermetű növényekből (ribiszke, mogyoró) törzses fát nevelni oltás segítségével (36. ábra). Ma már csak a történelmi kertek felújításánál lehet jelentősége az alakfák kialakításának, melyeknél nélkülözhetetlen eszköz volt a szimmetrikus formában elhelyezkedő ágak oltással való kinevelése (37. ábra).
36. ábra - Magas törzsű ribiszkeoltvány (Fotó: Hrotkó)
67 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
37. ábra - Az oltás alkalmazása alakfák nevelésénél (Horn 1921 nyomán)
68 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
D. A gyümölcstermesztésben a felgyorsuló fajtaváltás követéséhez egy-egy új fajta gyors üzemi kipróbálásához lehetőséget ad az átoltás (38. ábra), melynek eredménye a meglevő fák, az ültetvény fajtájának megváltozása. Ugyanezzel a módszerrel akár többfajtás oltványokat is létre lehet hozni, megtartva az eredeti fajtát is. Egy fajtából álló, tiszta telepítésű ültetvényekben a pollenadó fajta ágait is beolthatjuk a termő fajták koronájába.
38. ábra - Részlegesen átoltott cseresznyefa (Fotó: Hrotkó)
69 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
E. Oltással pótolni lehet sérült törzs- vagy koronarészeket, a héjkéreg nagymértékű sérülésének pótlására pedig az áthidalás szolgál (39. ábra).
39. ábra - Áthidaló oltás gyümölcsfa törzsén. A megvastagodott áthidaló oltóvessző vette át a tápanyagszállítás funkcióját (Fotó: Probocskai)
70 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
71 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
F. A fajtanemesítésben az oltás a magoncok hajtáscsúcsának (leginkább adult rügyek) idősebb, termő fákra vagy törpe alanyokra történő oltásával jelentősen meggyorsíthatjuk a magonc termőre fordulását, s így az új hibridek kiértékelését. G. A vírusos betegségek kimutatásához, tanulmányozásához az oltás a vírusok átvitelének megbízható eszköze. A vírusátvitelhez akár egy kéregdarab oltása is elegendő.
5.2. Az oltással kapcsolatos fontosabb alapfogalmak Alany: az oltványnak a gyökeret és esetleg a törzs egy darabját, koronába oltásoknál a törzs egészét adó komponense. Az eredményes oltásnak feltétele a megfelelő méretű és minőségű alanycsemete felnevelése a faiskolában. Az alanycsemete szaporításától függően lehet magoncalany – ha a csemetét magról szaporítottuk – vagy klónalany, ha a szaporítás autovegetatív módszerekkel történt. Nemes fajta: az oltványnak a gazdaságilag közvetlenül hasznosítható termékét (gyümölcs) vagy más kertészeti hasznot adó komponense. A koronát, de gyakran a törzset is a nemes fajtából nevelik. Közbeoltás: három, vagy ennél több komponensű oltványok létrehozása. Az alany és a nemes közé kerülő komponens(ek) a közbeoltott fajta(ák), lehetnek alanyok (ilyenkor megkülönböztetésül az alanyt gyökéralanynak nevezzük, a ráoltottat pedig közbeoltott alanynak), vagy lehetnek nemes fajták (pl. ‟Summerred‟ alma törpítési céllal, ‟Hardy vajkörte‟ birssel inkompatibilis körtékhez). Oltási helynek nevezzük a fának azt a részét, ahol a komponensek illesztése történt. Az oltás helye szerint különbséget teszünk gyökérnyakba oltás, törzsbe oltás és koronába oltás között. Gyökérbe oltásról akkor van szó, ha a nemes vesszőit az alany gyökérdarabjába oltják. A gyökér és a szár eltérő felépítése miatt csupán kalluszkapcsolat jön létre a két komponens között, normális edénynyalábok nem differenciálódnak. A gyökér megfelelő tápanyagellátás hiányában lassan elsorvad, de mindaddig képes életben tartani a ráoltott komponenst, amíg az mélyen telepítve saját gyökereket fejleszt. Az ilyen célra használatos gyökérdarab neve dajkagyökér. Gyümölcsfáknál bizonyos alanyok csemetehiánya esetén alanyfajták vessződarabjait oltják többnyire vadalma dajkagyökérre, majd mélyen telepítve az oltványiskolában szemzésre alkalmas alanycsemetéket nevelnek a meggyökeresedett vesszőkből, melyekről a dajkagyökér leválasztható a kitermeléskor. Ugyanígy gyökeres alanycsemetét is lehet használni, melynek neve dajkaalany. Kézbenoltásról akkor beszélünk, ha az alanycsemetéket kitermelve végezzük el az oltást, télen, szabályozott környezeti feltételek között, majd a kész oltványokat tároljuk, amíg azokat nevelésre a szabadba telepíthetjük.
5.3. Az oltás összeforrásának folyamata Minden oltás első lépése a komponensek sebzése és összeillesztése. Az oltási komponensek korától, méretétől és az oltás helyétől függően a sebzésnek és az illesztésnek különféle technikái fejlődtek ki. A legfontosabb oltásmódok technikáját a Gyümölcsfák oltása, szemzése c. fejezet ismerteti. A gyümölcsfák oltásánál különböző mértékben fásodott hajtásrészeket, vesszőket vagy idősebb részeket illesztünk össze, amelyekben a másodlagos vastagodást a kambium irányítja. E szárrészek sebzésére a növény természetes reakciója a sebkallusz képzése a kambiális zónában, befedve a sebet a kallusz külső sejtsorai szuberint halmoznak fel, megfásodnak, a sebet később kívülről peridema fedi be. Az oltványoknál a szorosan összeillesztett komponensek sebkallusza sajátos folyamatot indít el, ami végül az oltványok összeforrásához vezet. Az összeforrás egyes folyamatainak időbeli lefolyását Hartman és tsai. (1990) összeállításában a 10. táblázat mutatja be.
72 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
10. táblázat: Az összeforrás üteme citrom T-szemzéseknél (Mendel 1936, idézi Hartmann és tsai. 1990) Az oltások összeforrásának egyes szakaszaiban végbemenő fontosabb folyamatok az eddig ismert kutatási eredmények alapján az alábbiak.
5.3.1. Sebzáró kallusz képződése A sebzáró kalluszréteg kialakulása természetes reakció. A megsebzett hajtásrész nedváramlási rendszerében zavar támad, a vízveszteség és a kórokozók behatolásának megakadályozására új határolóréteg képzésével reagál. A megsebzett kambium reaktiválódik és 3–5 napon belül intenzív sejtosztódást és kalluszképződést eredményez. A megmetszett alany és nemes vessző sebfelületén a roncsolt sejtek sejttartalma és sejtfalai valamint az edénynyalábokból kijutó anyagok a levegőn oxidálódva egy primer nekrotikus réteget alkotnak. Ez alatt a sebzáró kallusz parenchimatikus sejtekből áll és eredeti funkciója a sebfelület lezárása. Az oltásoknál azonban a szorosan összeillesztett és rögzített komponensek közötti szűk teret a kallusz hamarosan kitölti, a két komponens kalluszsejtjei fokozatosan egymásba préselődnek. Az összeforrás során a sejtek megtartják identitásukat, sejtek összeolvadása, protoplazmafúzió nem történik. Az oltás eredményes összeforrásának feltétele a megfelelő mértékű kalluszképződés, ami főleg környezeti tényezők függvénye. Mennél jobban kitölti a kallusz a komponensek közötti szűk teret, annál jobb és könnyebb az összeforrás. Fajoktól függően 13–32 °C hőmérsékleti határok között intenzív a kalluszképződés. A kallusz nagyobbrészt az alanyból képződik, a sokkal kisebb tömegű és kritikus helyzetben levő nemes rész vízpotenciálja alapvetően meghatározza a kalluszképződés intenzitását. Minden faj kalluszosodása egy optimális hőmérsékleti tartományban a legintenzívebb. A dió esetében 0 °C hőmérséklet alatt és 40 °C felett kalluszsejtek nem képződnek. 4–32 °C között azonban a hőmérséklet növekedésével arányosan növekszik a kalluszképződés intenzitása (41. ábra). A téli kézbenoltásoknál a gyors kalluszosodást az optimumhőmérséklet beállításával érhetjük el, amikor azonban a lassúbb kalluszosodás a cél, alacsonyabb, 8–10 °C hőmérséklet is elegendő. A szőlőnél 25–28 °C mellett a legintenzívebb a kalluszosodás. A szabadban végzett oltásoknál az oltás időpontjának megválasztásával alkalmazkodhatunk a környezeti feltételekhez, de az oltóviasz színével is befolyásolhatjuk az oltási hely felmelegedését. A sötét színűek könnyebben felmelegszenek, míg a fehér színnel a túlzott melegedéstől óvhatjuk meg az oltási helyet.
73 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
40. ábra - Az oltások összeforrásának egyes állomásai Braun (1963) nyomán. A) a komponensek közötti teret fokozatosan kallusz tölti ki (Al: alany, N: nemes, NR: nekrotikus réteg, KZ: kontakt zóna) – B) a parenchimatikus kalluszréteg felszínén, illetve alatta zárványként még megtalálható a nekrotikus réteg – C) a kontakt zónában az alany parenchimatikus sejtjei a nemes faelemek közé nyomódnak, és fordítva ugyanez történik a nemes faedényeivel – D) a komponensek közötti összeköttetést az egymásba nyomódott parenchimahidak és kambiumhidak alkotják. Az összenőtt kambium mentén a nemes részben is folytatódik a másodlagos vastagodás, új faelemek képződése
41. ábra - A hőmérséklet hatása dió- oltványok kalluszosodására (Sitton 1931 adatai nyomán Hartmann és tsai. 1990)
74 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A kalluszosodás csak megfelelő nedvességtartalom mellett megy végbe. A kallusz vékony falú, parenchimatikus sejtekből áll, melyek könnyen kiszáradhatnak és elpusztulnak, ezért az oltások illesztésével, kötözésével, kenésével a kallusz nedvességtartalmát meg kell őrizni. Az oltáshely kiszáradását kötözéssel és oltóviasszal való kenéssel a szabadban is meg lehet akadályozni, a kézbenoltásoknál pedig a tároló közeg nedvességtartalmát is szabályozhatjuk. Az oxigén szintén rendkívül fontos a kallusz képződéséhez, mivel a gyors sejtosztódás gyors respirációt feltételez, aminek nagy az oxigénigénye. Az erősen oxigénigényes fajoknál, vagy ahol gyorsan nagy mennyiségű kallusz képződik, a téli kézbenoltásokat nem célszerű kötözni vagy viasszal kenni, mivel oxigénhiány léphet fel. Ilyen pl. a dió vagy a szőlő. A bioregulátorok használatával kapcsolatosan változóak az eredmények. A kalluszképződést az auxinok és a citokininek elősegítik, a gibberellinek viszont gátolják (Hartmann 1973, Saavedra és Feucht 1978), utóbbiak a differenciálódási folyamatokra is zavarólag hatnak. Az auxinok tehát elősegíthetik a kalluszosodást, de használatuk csak néhány faj, mint pl. a szőlő esetében szokásos a termesztésben. Az oltási komponensek illesztésekor nagy figyelmet kell fordítani az egyes szövettájak minél tökéletesebb illeszkedésére, ami részben a két komponens kallusztömegének a találkozását és a kalluszok közötti kapcsolatok kialakulását segíti, de később fontos szerepet játszik a kalluszban lezajló diferenciálódási folyamatokban. A
75 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
kalluszkapcsolatok kialakulásának további feltétele az elsődleges nekrotikus réteg lebomlása, felszívódása, de ez kisebb-nagyobb zárványokban visszamaradhat az eredményes oltásokban is. Az oltásnál a sebzést követően a fenilalanin-ammónialiáz (PAL) lép elsőként akcióba, a sebzárásban fontos szerepet játszó fenolos anyagok képződését indukálja (Feucht 1982). A fás növények képesek az oxidált másodlagos anyagcseretermékeket átalakítani és újból az anyagcsererendszerbe visszavezetni. Ezekben a folyamatokban, melyek a primer nekrotikus réteg felszívódásában, lebomlásában fontosak, a fenoloxidázok és a peroxidázok játsszák a vezető szerepet. Az izolálóréteg lebomlása az oltást követő 15–20. nap táján válik teljessé az eredményes oltásokban (Gruppe és Thorabi 1976).
5.3.2. Kalluszhidak kialakulása A két komponens egymásba nyomódott parenchimatikus sejtjei között a primer nekrotikus réteg felszívódása után a kontakt zónában fizikai kapcsolatok jöhetnek létre, amelyek feltételei a később kialakuló plazmodezmakapcsolatoknak (40. ábra). A parenchimasejtek közötti kapcsolatok kialakulásában a diktioszómák játszanak fontos szerepet (Moore és Walker 1981, 1983). A diktioszómák kettős lemezes szerkezetű sejtalkotó részek, a Golgi-féle készülék elemei, melyek aktivitása már a primer nekrotikus réteg alatt jelentősen megnövekszik. A diktioszómák szekrétumot termelnek, ami a vezikulumok vándorlásával a plazmalemmán keresztül a sejtfalak közötti térbe kerül. Feltehetően ilyen módon képződnek a lektinek is, amelyeket szénhidrátokhoz kapcsolt felületi fehérjeként (glikoproteid) azonosítottak, faj- és fajtaspecifikusak, s szerepet játszanak a szomszéd sejtek felismerésében, azonosításában, rajtuk múlik a sejtfalak összetapadásának a szilárdsága, tartóssága (Kauss és Ziegler 1974, Feucht 1982). Az egymásba nyomódott parenchima- és kalluszsejtek (ún. kalluszhidak) lehetővé teszik víz és kismolekulájú vegyületek korlátozott mértékű mozgását a két komponens között (diffúzió), s a szorosan összetapadt parenchimatikus sejtek plazmodezmái is összekapcsolódnak. Ebben a szakaszban a primer nekrotikus réteg maradványai többé-kevésbé még megtalálhatók, a komponensek átmetszett edényeit a fatestben és a háncsban mézgalerakódás zárja el. A komponenseknek ezek a fásodott, teljesen differenciálódott szállítóedényei, amelyek élő sejttartalommal nem rendelkeznek, soha nem kapcsolódnak össze, hanem primer folytonossági hiányként maradnak lezárva a fa élete végéig. A komponensek közötti anyagcsere az újonnan képződő közös edényrendszerben zajlik majd. A külvilággal érintkező sebkallusz normális módon viselkedik, felszíni sejtjeiben szuberinlerakódás jelentkezik, fokozatosan megfásodik és a peridermára jellemző differenciálódáson megy át (Braun 1963). Inkompatibilis kombinációknál ebben a szakaszban előfordulhat, hogy a komponensek érintkezési felületén levő sejtekben is szuberinlerakódás jelentkezik, majd egy szekunder nekrotikus réteg alakul ki.
5.3.3. Differenciálódás a kalluszban Kambiumhidak képződése és a kambiumgyűrű záródása A parenchimatikus kallusz maga is tartalmaz merisztématikus sejteket, vagy ilyen sejtek csak később jelennek meg, s a komponensek kambiumai között mintegy hidat képeznek. Az ilyen kambiumhidak 28 °C hőmérsékleten már 12 nap múltán, 14 °C hőmérsékleten csak a 18. nap után jelennek meg (Feucht 1982). Az F 12/1 alanyra szemzett Hedelfingeni cseresznyeoltványokban Gruppe és Thorabi (1976) szabad földön 15 nap után talált ilyen kambiumstruktúrákat a kalluszban, de ugyanígy 15 nap után jelentkeztek ezek a hidak a dióoltásokban is (Hartmann 1973). A kambiumhidak eleinte nem alkotnak egyenes vonalú összeköttetést, hanem a szabálytalan formájú kalluszkonglomerátumban izolált merisztémacentrumokként jelentkeznek, ívelten, nemegyszer spirálisan, csavarodottan, attól is függően, hogy a komponensek kambiumai mennyire illeszkednek egymáshoz. Mintegy két-három héttel az oltás után a komponensek kambiumával érintkező kalluszsejtek osztódóképes kambiumsejtekké alakulnak, s ez az átalakulási folyamat fokozatosan beljebb hatol a komponensek közötti kalluszhidakban, mindaddig, amíg a két komponens között a kambium ismét összefüggő gyűrűt nem alkot (40. és 42. ábra).
42. ábra - A kambiumgyűrű záródása mangó chip-szemzésben a 12. napon. Rövidítések: N) nemes, A) alany, F) floém, Xy) xilém, K) kambium, Ka) kallusz, TC) tejnedvcsatorna (Hartmann és tsai. 1990 nyomán)
76 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A közös kambiumgyűrű működése A differenciálódás a kalluszban egy stacioner állapotban következik be, amikor a sejtosztódás már lecsökkent. Az első xilémelemek a kalluszban bizonyos térbeli elhelyezkedéssel a hőmérséklettől függően a 24. nap tájékán jelennek meg, a tracheák, tracheidák falában már korán lignin képződik, de irányuk gyakran görbült, csavarodott. Ezzel szemben a háncs rostacsöveinek képződése elhúzódik, az első elemek elszórtan, egymástól izoláltan, a lignifikálódott xilémedények környezetében jelennek meg. A kambiumgyűrű teljessé válásával a kambium megkezdi jellegzetes működését, azaz osztódva befelé xilém-, kifelé pedig floémsejteket fűz le, kezdetben csak az eredeti nyalábkambiumok mentén. Az oltási partnerek között kialakult kambiumgyűrű szakaszos működését a kapcsolódó komponensek szövetei határozzák meg, a faelemek közötti részen fiatal fasejtek, míg a bélsugarak közötti részen bélsugársejtek képződnek (Proebsting 1928, idézi Hartmann és tsai. 1990). Ahhoz, hogy a komponensek faedényei vagy rostacsövei összekapcsolódjanak, a komponensek között jól szinkronizált együttműködésre van szükség, ez azonban csak úgy lehetséges, ha az identikus sejttípusok megfelelően időzítve jelennek meg az egyes komponensek kalluszában. A nemes komponens rügyeinek aktivitása, kihajtása jelentősen meggyorsítja az összefüggő edénynyalábrendszer kialakulását. Az újonnan képződő xilém- és floémelemek teljes anyagcsere-kapcsolatot tesznek lehetővé a két komponens között. Az oltás eredményessége érdekében létfontosságú, hogy a normális anyagcsere a két komponens között mielőbb létrejöjjön, különben a nemes rész megfelelő vízellátás hiányában hamar elpusztulna. Az edénynyalábok differenciálódását a nemes rügyeinek aktivitása elősegíti. Bizonyíték erre az is, hogy a cikória ráoltott rügye egy gyökérdarab parenchimasejtjeiben edénynyalábok képződését indukálta (Wareing és Phillips 1978, Hartmann és tsai. 1990, 43. ábra), amiben számos vizsgálat megállapításai alapján az auxinszállítás játszott szerepet. A Coleus kalluszába oltott rügy és az auxintartalmú agarkocka egyaránt ugyanolyan edénynyaláb-differenciálódást váltott ki. Az auxinok mellett a citokininek szintén elősegítik a differenciálódást a kalluszban, ezzel szemben a gibberellinek zavarólag hatnak erre a folyamatra (Hartmann 1973, Saavedra és Feucht 1978). 77 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
43. ábra - Edénynyalábok képződése a cikóriagyökér parenchimasejtjeiben és kalluszában rügy és auxin hatására (Wareing és Phillips 1978 és Hartmann és tsai. 1990 nyomán)
Az edénynyalábok közvetlen közelében levő parenchimatikus kalluszsejtekben a differenciálódási folyamat viszonylag korán elkezdődik, s eldől, hogy a sejtfejlődés melyik lehetséges alternatíva irányában indul el. A fiatal sejtek determinációjának kialakításában a tracheákkal és tracheidákkal érintkező zónában a homogenetikus indukciónak is fontos szerepe van (Wareing és Phillips 1978, Jacob 1985). A sejtek differenciálódásában azt a jelenséget nevezik homogenetikus indukciónak, amikor a szomszédos sejtekben azonos jellegű sejtfalvastagodás és differenciálódás indul meg. Így a tracheákkal érintkező sejtek tracheákká differenciálódnak, s a tracheidák szintén tracheák differenciálódását indukálják. Ez természetesen az oltási helyen is lehetséges, ha a differenciálódott sejtekből bizonyos anyagok diffundálnak és a kalluszsejtekbe jutva azokban differenciálódást indukálnak (Feucht 1982). A sejtek közötti diffúziós anyagcsere jelentősége a differenciálódással folyamatosan csökken. Az edénynyalábok differenciálódásának zavara inkompatibilitásra utal, de arra is akad példa, hogy inkompatibilis kombinációknál a nemes az edénynyalábok differenciálódása nélkül is hajtást képez, és 1–2 évig életben marad. Cerasus tomentosa alanyra szemzett kajszinál figyeltük meg, hogy a komponenseket csak a megduzzadt és megfásodott kallusz kötötte össze, amelyben nem differenciálódtak edénynyalábok. A 40–60 cm hosszú hajtást hozó nemes rész azonban kisebb nyomásra már levált az alanyról (44. ábra).
44. ábra - Cerasus tomentosa alanyra szemzett kajszi, az oltványt csak a megfásodott kallusz kapcsolta össze (Fotó: Hrotkó)
78 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
5.3.4. Az oltás folyamatos összeforrása Az oltvány összeforrása nem egyszeri és végleg befejezettnek tekinthető lépés, hanem az oltvány élete végéig tartó folyamat.A témával foglalkozó szerzők általában nem hangsúlyozzák kellőképpen azt a tényt, hogy az oltvány kontaktzónájában a komponensek kapcsolatát képletesen szólva újra meg újra meg kell erősíteni minden egyes új xilém- és floémsejt képződésekor. Az alany kambiumsejtjéből képződő alany-xilémsejtnek és a közvetlenül fölötte, a nemes kambiumából képződött nemes-xilémsejtnek el kell fogadniuk egymást, összetapadva a sejtek között normális anyagcsere-kapcsolatnak kell kialakulnia, majd megfelelően differenciálódva ugyanazon szállítóedény elemeit kell alkotniuk. S ez, vagyis az oltvány folyamatos összeforrása mindaddig zajlik, amíg az oltvány él és törzse vastagszik. A folyamatos összeforrást zavaró változások az oltvány élete folyamán bármikor bekövetkezhetnek. Ez a magyarázata annak, hogy normálisan vastagodó törzsű oltványokban akár idősebb korban is az oltvány teljes keresztmetszetében, vagy gyakran csak szektorosan, a komponensek közötti szállítóedények kapcsolata hirtelen megszakad.
45. ábra - Idős kajszioltvány szemzési helyének keresztmetszete. A jól összeforrt szemzéshelyen a vastagodó farész körbenövi a szemremetszéskor átmetszett alany fatestét (Fotó: Hrotkó); A: szemzés helye, B: szemremetszés helye
79 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
5.4. Az oltás összeforrását befolyásoló tényezők A kertészetben az oltások eredményességét az összeforrást meghatározó tényezők ismeretében kedvező irányba befolyásolhatjuk. Ebből a szempontból alapvető fontosságú a kompatibilis és egészséges oltási komponensek kiválasztása. A környezeti tényezők részben szabályozott körülmények között, részben pedig a helyes időpont és környezet megválasztásával előnyösen megváltoztathatók. Az oltások összeforrását befolyásoló és a folyamatot elemző fejezetben már ismertetett fontosabb belső és külső tényezőket a 11. táblázatban foglaltuk össze.
11. táblázat. Az oltás összeforrásának egyes folyamatait befolyásoló tényezők
5.4.1. A szemzési mód jelentősége az összeforrásban A T-szemzéseknél a héjkéreg a fiatal xilémelemek mentén nyílik fel, vagyis a kambiális zóna az alany héjkérgének felemelt lapjaiban marad. A héjkéreg alá csúsztatott szempajzsot zömmel az alanyból képződött kallusztömeg veszi körül és tartja a helyén. A kambiumgyűrű kialakulása csak egy hónap után kezdődik meg, 80 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
majd a kallusz lignifikálódik, s benne izolált tracheaelemek jelennek meg. Skene és tsai. (1983), akik Malling 26 alanyra szemzett almafajtákat és birsre szemzett körtét vizsgáltak, úgy találták, hogy a chip-szemzéssel gyorsabb az összeforrás és az edénynyalábok differenciálódása. Kothencz és Végvári (1997a,b), valamint Kothencz és tsai. (1998) díszfákon végzett vizsgálatai is ezt erősítették meg, Hrotkó és Mukred (1989) pedig almánál végzett kísérlet eredményeként azt állapították meg, hogy a chip-szemzett oltvány kezdeti növekedése intenzívebb, s az oltvány törzse a szemzéshely felett egyenesebb a T-szemzettekhez viszonyítva. Ez utóbbinak részben az lehet az oka, hogy a szempajzs megvágásából és elhelyezéséből adódóan a T-szemzésnél a rügy tengelye az eredeti állapothoz viszonyítva kifelé billen. Ezt a nagyobb rügyszöget tovább erősíti a T-szemzés kalluszképzési sajátsága (46. és 47. ábra): a kalluszképződés a szempajzson körben nem egyenletes, a legtöbb kallusz a rügy alatt képződik (Végvári és Hrotkó 1999).
46. ábra - Az egyes szövettájak illeszkedése T-szemzés és a chip-szemzés esetén
47. ábra - Kalluszosodó, T-szemzésű alma hosszmetszete. A rügyet az alatta képződő kallusz kifelé nyomja (Fotó: Végvári)
81 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
48. ábra - Chip-szemzésű almán a szempajzs alapi részének hosszmetszete. A szemzés után hat héttel már szállítóedények alakulnak ki a komponensek között (Fotó: Végvári)
82 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
5.4.2. Kambiális aktivitás A növények kambiális aktivitása fontos tényező az oltások összeforrásában. A héjkéreg alá történő oltásnál, Tszemzésnél alapfeltétel, hogy az alany adja a héját, vagyis hogy a kambium aktív osztódó állapotban legyen. Az ilyenkor képződött fiatal sejtek még könnyen elválnak egymástól, vagyis az alany „adja a héját”. Az oltványiskolában öntözéssel, fejtrágyázással lehet hosszabb ideig aktív növekedési szakaszban tartani a Tszemzésre szánt alanycsemetéket. A kambiumtevékenység a rügyfakadás táján indul meg, tavasszal felerősödik és kisebb nagyobb ingadozásokkal a vegetáció végéig folyamatosan csökken. A tavaszi héj alá oltásokat éppen ezért célszerű a kihajtás és a virágzás időszakára időzíteni, de az ilyen oltások a vegetáció folyamán az alany szempontjából bármikor végezhetők, a meghatározó tényező inkább az, hogy rendelkezésre áll-e nyugalmi állapotban levő oltóvessző vagy érett szemzőhajtás. Az intenzív növekedési szakaszban egyes fajok, mint pl. a dió, a nagy gyökérnyomás eredményeként könnyeznek, ha az alanyt visszavágjuk. Ez a könnyezési nedv gátolhatja az oltás tökéletes összeforrását. Az erőteljes könnyezést a fa vízellátásának mérséklésével vagy az oltási hely alatti bemetszésekkel kerülhetjük el.
5.4.3. Tartalék tápanyagok jelentősége Mindkét komponensben a sejtek aktivitása optimális vízellátottság mellett sok tartalék szénhidrátot igényel (Hartmann 1973). A sebzárásban, valamit az oltás összeforrásában működő hormonok, enzimek az oltási hely irányába mobilizálják a szénhidrátokat. Az oltási komponensekben a vesszők beérettsége és tartalék tápanyagokkal való ellátottsága meghatározza az oltás eredményességét. Az oltásra használt vesszők keményítőtartalmának alakulására és vizsgálatára a fás dugványoknál leírtak itt is érvényesek. A laboratóriumi vizsgálatok mellett a gyakorlatban a káliumjodidos jódteszt alapján következtethetünk a vessző tartaléktápanyag-készletére.
5.4.4. Kártevők és kórokozók A vírusmentes szaporítóanyag és csemete használata jelentősen növeli az oltás eredményességét, a gyenge eredésnek gyakran különböző vírusok az okai, így például a csonthéjasok nekrotikus gyűrűsfoltossága (PNRSV) a csonthéjasoknál. Európában, egyes országokban a szemzésrontó légy (Thomasiniana oculiperda) lárvája a kalluszsejtekből táplálkozva súlyos károkat okoz a szemzések eredésében. Egyes években változóan nálunk is 83 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
jelentkezik, különösen az ország déli részén található rózsa faiskolák panaszkodnak károsítása miatt. Amerikában az Euzophera semifuneralis okoz hasonló károkat.
5.4.5. A polaritás jelentősége az oltásoknál Az oltások illesztésénél alapvető a polaritás figyelembevétele, vagyis az oltóvessző alapi végét kell az alanycsemete csúcsi végéhez illeszteni. Gyökérbeoltásoknál ez fordítva van, mivel a viszonyítási pont a gyökérnyak, tehát az oltócsap alapi végét a gyökérdarab alapi végéhez illesztik. A T-szemzésnél, ablakos szemzésnél azonban előfordul, hogy a fordítva illesztett szemek is összeforrnak az alannyal, és új egyedet adnak. Ilyenkor az edénynyalábok a szemzett rügy alatt csavarodott formában ugyan, de kialakulnak, és képesek megfelelő transzlokációt lehetővé tenni.
5.4.6. Az oltások rokonsági korlátai Mivel az oltás összeforrásának alapja a kambiumtevékenység, az oltás a zárvatermőkön belül a kétszikűeknél, a nyitvatermők esetében pedig a fenyőféléknél használható, ahol a szárban kambium található. Az egyszikűeknél az oltások csak ritkán eredményesek, de az internódiumok alapi részén található interkaláris szövetek merisztematikus aktivitását kihasználva bizonyos fűfélék eredményes oltásáról is találhatók adatok a szakirodalomban (Mathon 1964). Ugyanazon klón (ivartalanul szaporított fajta) szöveteinek, szerveinek egymásra oltásakor tökéletes, szinte nyomtalan az összeforrás, de vírusfertőzés itt is okozhat összeforrási nehézségeket. Fajon belül is az egyes gyümölcsfajták akadálytalanul olthatók egymásra. Nemzetségen belül az egyes fajok általában jól olthatók egymásra, de már gyakrabban fordulnak elő inkompatibilis kombinációk, tehát fontos az egymásra olthatóság ismerete. Így a Cerasus nemzetségben a fontosabb fajok jól olthatók egymásra, míg néhány ide sorolt fajjal az oltások nem eredményesek, de hasonló a helyzet a Sorbus nemzetségben is, a fajok többnyire jól erednek egymásra oltva, de a S. domestica csak saját magoncán ered kielégítően. Az eredményes összeforrást adó alany és nemes reciprok kombinációi sem mindig eredményesek, sajmeggyre például jól szemezhető a cseresznye, míg cseresznyére szemezve a sajmeggy nem vagy csak igen rosszul ered. A családon belüli, különböző nemzetségek közötti eredményes oltások még ritkábbak, de számos példát lehet hozni eredményes kombinációkra is, mint pl. a körte, naspolya vagy japán naspolya oltása birsre, melyen ezek a fajok törpe fát adnak. Különböző családokba tartozó fás szárú növények közötti eredményes oltás nem ismeretes a szakirodalomból, de rövid életű lágy szárú növényeknél még erre is akad példa (napraforgóra oltott somkóró).
5.5. Oltási inkompatibilitás Két különböző növénynek azt a képességét, hogy egymásra jól olthatók, életképes oltványt adnak, oltási kompatibilitásnak nevezzük. Amennyiben a komponensek oltásának összeforrása nem eredményes vagy az oltvány nem ad életképes kombinációt, inkompatibilis oltási partnerekről van szó. A faiskolában az eredményes oltványnevelés érdekében alapvető fontosságú az egymásra oltandó növények kompatibilitásának ismerete. Az inkompatibilis oltványok bizonyos külső tünetekről többé-kevésbé felismerhetők, noha ezek a tünetek gyakran hasonlóak a kedvezőtlen környezeti tényezők okozta stressz állapotokhoz. Az inkompatibilis oltványkombináció biztos jele az összeforrás elmaradása, az edénynyalábok differenciálódásában jelentkező zavarok és a rossz eredés vagy az oltványok korai pusztulása már a faiskolában. A differenciálódási zavarok egy része csak később jelentkezik az oltási hely viszonylag sima felületű szétválásával, törésével. Az életben maradó inkompatibilis oltványok gyengén növekszenek, betegesnek látszanak kártevők, kórokozók jelenléte nélkül is, leveleik korán elszíneződnek és lehullanak, a hajtásai pusztulnak, s teljesítőképességük jelentősen elmarad a kompatibilis kombinációkhoz képest (49. ábra). Előfordulhat, hogy az inkompatibilis fák alanya és nemese eltérő növekedési erélyű, nagy a különbség a vegetáció indulásában és befejezésében a két komponens között, s az oltási hely is megduzzadhat vagy rendellenesen növekszik. Ez utóbbi tünetek nem mindig az inkompatibilitás tünetei, egészséges kombinációkban is előfordulhat az oltási hely megduzzadása és az alany vagy a nemes rávastagodása a másik komponensre.
49. ábra - Csenevész növekedésű inkompatibilis cseresznyeoltvány (Fotó: Hrotkó)
84 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Az inkompatibilitás régóta foglalkoztatja a kutatókat, s különböző szempontok szerint próbálták már csoportosítani a tüneteket. Mivel minden csoportosítás egy meghatározott szemponton alapul, egyik sem ad teljes, jól áttekinthető rendszerezésre lehetőséget. Mosse (1962) az inkompatibilitást három csoportba sorolta: lokalizált, transzlokált és vírusok okozta inkompatibilitást különböztetett meg. Lokalizált inkompatibilitásról van szó, ha az inkompatibilitás a két komponens adott oltási helyére vonatkozik, de ha a komponensek közvetlen érintkezését kompatibilis közbeoltott fajtával megszüntetjük, a tünetek nem jelentkeznek (körtefajták inkompatibilitása birsen). A lokalizált inkompatibilis kombinációknál az 85 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
inkompatibilitás megelőzésére és kiküszöbölésére a közbeoltás és a Nikolin-szemzés alkalmas, ha viszont a kész, gyümölcsösbe kiültetett oltvány lokalizált inkompatibilitására derül fény, a fát áthidalással lehet megmenteni. Transzlokált inkompatiblitásnak nevezték azokat az eseteket, amikor az inkompatibilitás a mindkét fajtával kompatibilis harmadik komponens közbeoltásával sem oldható fel. Tipikus példája ennek a Myrobalan B alanyra oltott Hale‟s Early őszibarack, melynek rendellenes oltási helye és a felette, a háncsban felhalmozódó keményítő is jelzi az inkompatibilitást. A mindkét komponenssel kompatibilis Brompton közbeoltásával az inkompatibilitási tünetek nem szűntek meg, csupán áthelyeződtek a Brompton és a Myrobalan B alany összeforrási helyére. Hasonlóan transzlokálódik a Marianna 2624 alanyon a Nonpareil mandulának héjkéreg fejlődési rendellenességben mutatkozó inkompatibilitása a mindkét komponenssel kompatibilis, közbeoltott Texas mandulafajtára. Az őszibarackok általában inkompatibilisek a Marianna szilván (McClintoc 1948, idézi Hartmann és tsai. 1990), a farész tökéletesen összeforr, de a háncsszövetek egyesülése nem tökéletes. Ennek következtében a gyökérzet táplálása nem megfelelő, a fa gyenge növekedésű, rövid élettartamú, idő előtt elpusztul. A harmadik csoportba a vírusok indukálta inkompatibilitást sorolták. Számos esetben az oltás összeforrásának rendellenességeit vírusok okozzák, a tünetek az oltási helyen jelentkező befűződések, léziók a xilémben, amelyek a komponensek közötti nedváramlást akadályozzák. A 14. ábra Malus adstrigens ‟Hopa‟ indikátornövény oltási helyének tüneteit mutatja be Stem pitting és Stem groowing latens vírusokkal fertőzött oltványon. Korábban a körtepusztulás (Pear decline) által kiváltott tüneteket is inkompatibilitásnak tartották, amíg ki nem derült, hogy egy mikoplazma szerű kórokozóról van szó, melyet a Psylla pyricola terjeszt, s az Amerikában használatos Pyrus pyrifolia alany rendkívüli érzékenységű volt. Számos alany vírusokkal szembeni hiperszenzitivitása oda vezet, hogy az egészséges növényi rész a fertőzött nemesből érkező vírusokra toxikus reakcióval válaszolva a kambiumban és a háncsban egy elhalt réteget képez, így a fertőzött nemes elpusztul, az egészséges alanyrész pedig kihajthat és tovább élhet. A kaliforniai fekete dióra (Juglans hindsii) oltott diófáknál ismert fekete kambium- és háncselhalás betegséget (black line disease) az alanynak a Cherry leaf roll vírussal szembeni hiperszenzitivitása okozza (McGranahan és Catlin 1987). A keleti fekete dió (Juglans nigra) alanyon a diófajták rossz szemzéseredését szintén erre a vírusfertőzésre lehet visszavezetni. Ugyanilyen hiperszenzitivitással találkozunk a Cerasus serrulata ‟Shirofugen‟ fajtánál, ha arra PNRSV (Prunus Necrotic Ring Spot Virus)-fertőzött rügyet szemzünk, a jelenséget a vírustesztelésben használják eredményesen. Almánál a TmRSV (Tomato Ring Spot Virus) latens fertőzése okozhat hasonló tüneteket olyan érzékeny alanyokon, mint pl. az Ottawa 3 és a Mark (Barritt 1996). A cseresznyealanyok közül egyes Gisela hibridek a PNRSV (Prunus Necrotic Ring Spot Virus) és PDV (Prune Dwarf Virus) együttes fertőzésre mutatnak erős, pusztulással járó inkompatibilitási tüneteket (Lang és tsai. 1997, 1998). Az ilyen kombinációk azért jelentenek fokozott veszélyt a gyümölcstermesztésben, mert az egészséges, tünetmentes egyedek az ültetvényben pollen vagy levéltetvek által megfertőződve nagy arányban elpusztulhatnak. Herrero (1951) és Probocskai (1969) a fenti csoportosítás mellett különbséget tett mechanikai, fiziológiai és késleltetett inkompatibilitás között. A mechanikai inkompatibilitások közé azokat az eseteket sorolta, ahol a komponensek kisebb mechanikai hatásra szétváltak, nemegyszer szinte tükörsima felülettel (50. ábra). A tünetekből egyértelműen következik, hogy ez az inkompatibilitás differenciálódási zavarokra vezethető vissza. Az ilyen differenciálódási zavarok normális fejlődés után késve vagy akár a törzsnek csak egy szektorát érintve, részlegesen is jelentkezhetnek. A fiziológiai inkompatibilitások csoportjába azokat az eseteket sorolták, amelyek élettani tényezőkre vezethetők vissza. Ez meglehetősen tág csoport, valójában minden inkompatibilitásnak fiziológiai, biokémiai okai vannak. Végül a késleltetett inkompatibilitás a megjelenés ideje alapján próbálta megkülönböztetni az inkompatibilitási eseteket.
50. ábra - Mechanikai hatásra sima felülettel szétvált oltási komponensek (mirobalánra szemzett kajszi) (Fotó: Probocskai)
86 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
Az elmondottakból jól látható, hogy a változatos tünetekkel jelentkező, számos esetben még mindig megfejthetetlen okokra visszavezethető inkompatibilitási eseteknek fiziológiai, biokémiai tényezők fedezhetők fel a hátterükben. A kiváltó okokról ma még nagyon keveset tudunk, néhány konkrét példánál is csupán feltételezések ismeretesek. A csoportosítási próbálkozások valójában csak a tünetek, ezek megjelenési formája és ideje alapján rendszereznek.
5.5.1. Az inkompatibilitás lehetséges okai és mechanizmusa Az inkompatibilitás okai jelentős részben ismeretlenek, anatómiai, fiziológiai és biokémiai tényezőkre vezethetők vissza. Az oltással kisebb-nagyobb mértékben eltérő biokémiai-fiziológiai-anatómiai rendszereket kapcsolunk össze, melyek között rendkívül összetett, bonyolult kölcsönhatások alakulhatnak ki. Az oltási komponensek összekapcsolt anyagcsererendszere az eltérésekből és a kölcsönhatásokból adódó terhelésre meghatározott mértékű modifikációval képes reagálni. Az oltvány eltérő anyagcseretípusú komponenseinek affinitását a komponensek enzimrendszere határozza meg. Ha a partnerek anyagcseréje folyamán az enzimek idegen szubsztráthoz jutnak, a nem tipikus, klónidegen anyagok sorsa a rendszer modulációs teljesítőképességétől függ, ami nem ritkán adaptív enzimképződéssel teszi lehetővé a klónidegen anyagok aszimilációját. Amikor azonban a komponensek anyagcsere-különbségeiből adódó és a kölcsönhatások okozta változások meghaladják a komponensek modifikációs tűrőképességét, diszfunkciók jelentkezhetnek, melyek előbb vagy utóbb inkompatibilitási tüneteket okoznak, végső soron a kombináció pusztulásához vezetnek. Ezek az inkompatibilitási tünetek jelentkezhetnek igen korán, azzal, hogy a komponensek nem képesek lebontani a primer nekrotikus réteget, a képződő kalluszsejtek nem fogadják el a másik komponens sejtjeit, nem tapadnak össze, nem alakulnak ki kalluszhidak, vagy pedig nem képesek megfelelően irányítani a kalluszban, később pedig a fiatal fa- és háncssejtekben végbemenő differenciálódási folyamatokat. Az oltásösszeforrás korai szakaszában ezek a tünetek nem mindig inkompatibilitásra vezethetők vissza, kedvezőtlen környezeti tényezők is kiválthatják ezeket a rendellenességeket. A már összeforrott, kellően differenciálódott szállítónyalábokkal kapcsolódó oltvány élete folyamán külső vagy belső tényezők hatására bármikor bekövetkezhetnek olyan anyagcsere-változások, amelyek inkompatibilitást indukálnak. A csonthéjasok termőre fordulása idején a csonthéjképződéshez szükséges nagyobb mértékű lignintermeléssel kapcsolatos anyagcsere-változások jelenthetnek nagyobb megterhelést az oltvány közös anyagcsererendszerének, ezért ilyenkor gyakoribbak az inkompatibilitásból adódó pusztulások. A cseresznyealanyként is használt sajmeggy (Cerasus mahaleb L.Mill.) fenilalaninból herniarint és kumarint is képes szintetizálni, míg a cseresznye (C. avium) egyik anyag képzésére sem képes. A sajmeggy alanyú cseresznyeoltványokban ez a folyamat csak az alanyrészben zajlik, akadálytalanul. Ha viszont a sajmeggyet 87 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
vadcseresznyére oltják, a folyamat a sajmeggyben is megáll, feltehetően valamilyen kompetitív gátlás eredményeképpen (Favre-Bonvin és tsai. 1968, idézi Feucht 1982), s így ez az oltási kombináció nem életképes. Az oltási komponensek anyagcsererendszerének eltéréseiből fakadó inkompatibilitásra jó példa a birsre oltott inkompatibilis körtefajták esete. Gur és Lifshitz (1968) inkompatibilis és kompatibilis kombinációk vizsgálata alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az inkompatibilitás a birsben képződő glükozidnak, a prunazinnak a körte szöveteiben való lebomlására vezethető vissza. Az alanyból a körteháncsba kerülő prunazin az oltási hely környezetében enzimatikus úton lebontva hidrogéncianidot képez. A képződő hidrogéncianid gátolja a kambium működését, ami differenciálódási zavarokhoz vezet az oltási helyen. Ennek következtében a háncs fokozatosan működésképtelenné válik, szállítási zavarok lépnek fel a háncsban és a farészben egyaránt. A birssel kompatibilis körtefajtákban viszont egy vízben oldható, diffuzibilis enzim-inhibitor található, ami gátolja a prunazint bontó enzim működését. Az ilyen cianogén glükozidok, mint pl. az amigdalin és a prunazin a különböző csonthéjasokban is megtalálhatók (Heuser 1984, 1987), s nem zárható ki, hogy egyes inkompatibilis esetekben a toxikus lebomlási termékeik okoznak zavarokat. In vitro kultúrákban ezek a lebomlási termékek gátolták a kallusz növekedését. Elektronmikroszkópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy az inkompatibilis körte oltványoknál birsen a komponensek kapcsolódó sejtjeinek falában nem képződik lignin, a sejtek részben nincsenek összekapcsolódva, vagy a kapcsolatot csupán cellulóz rostok jelentik (Buchloh 1960, 1962, idézi Hartmann és tsai. 1990). Ez is azt igazolja, hogy a lignifikációban jelentkező zavarok a kontaktzónában a komponensek nem megfelelő egyesüléséhez, összeforrásához vezetnek.
5.5.2. Az inkompatibilitás előrejelzése Jelenleg az oltási partnerek inkompatibilitására vonatkozóan csak az empirikus alapon szerzett információkat tekintik megbízhatónak. Óriási jelentősége lehetne olyan módszerek kifejlesztésének, amelyekkel az eredményt hosszas tartamkísérletek nélkül is előre lehetne jelezni. Brunner (1973) az oltási hely forradási viszonyainak és a szemzéshely feletti vastagodási arányok alapján próbált következtetni oltási kombinációk kompatibilitására. Gur és Blum (1975) az oltási hely nedváramlási viszonyainak különbségeiből vont le következtetést a rossz összeforrásra. Feucht (1982) munkatársaival és Büttner (1983) izoenzim-struktúrák összehasonlításáról számolt be, és következtetett a kompatibilitásra, Santamour (1988) egy elektroforézis-tesztet fejlesztett ki, amelyben az alany és a nemes kambiális peroxidázainak izoenzim-mintázatát hasonlítják össze. Ha ezek egyeznek, a szerzők szerint a partnerek kompatibilisek, ha nem inkompatibilitás jelentkezhet. Ha meggondoljuk, hogy az inkompatibilitást az eddig ismertetett számos, összetett tényező időben is változó, bonyolult kölcsönhatásai eredményezik, igen valószínűtlennek látszik, hogy egyetlen tényező vizsgálatával az összes lehetséges inkompatibilitási forma előrejelzése lehetséges volna.
5.6. Alany–nemes kölcsönhatások Alanyok használatára a kertészetben akkor kerül sor, ha a nemes fajtát csak oltással lehet szaporítani, ha az alany termesztési szempontból előnyös tulajdonságot kölcsönöz a kétkomponensű oltványnak, vagy ha az alany termesztési szempontból előnyös hatással van a nemesre. Az elmúlt mintegy száz esztendő módszeres alanykutatási tevékenységének eredményeként ma már tudjuk, hogy nincsen az oltványnak olyan tulajdonsága, amit az alany valamilyen formában ne befolyásolna, de fordítva, a nemes rész is hatással lehet a gyökérként használt alanyra. A legfontosabb alany–nemes kölcsönhatásokat a 12. táblázat foglalja össze, felsorolásszerűen. Ebben a fejezetben csak az alanyhatások általános ismertetésére szorítkozunk, az egyes alanyok részletes ismertetésénél kitérünk a nemes fajtákra gyakorolt hatásaira is.
88 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
12. táblázat. Alany–nemes kölcsönhatások a gyümölcstermesztésben
51. ábra - Az alanyok hatására a cseresznyefák ágainak különböző a szögállása (’Katalin’ Maxma 14 és Piku 1 alanyokon) (Fotó: Hrotkó)
Az egyik leginkább szembetűnő alanyhatás a fák méretére gyakorolt befolyás, szélsőséges esetekben a fák koronatérfogata az elérhető maximális mérethez képest akár 80–90%-kal is csökkenthető, mint pl. az alma törpe vagy igen törpe alanyai esetében. A fa méretére gyakorolt hatás alapján különböző növekedési csoportokba sorolják az alanyokat. Az almatermésűek alanyait öt vagy hat növekedési csoportba sorolja a szakirodalom (igen törpe, törpe, féltörpe, középerős, erős, igen erős), míg a csonthéjasoknál kevesebb a csoportok száma (törpe, féltörpe, középerős, erős). A fa méretére gyakorolt hatás a korszerű gyümölcstermesztésben rendkívül fontos, az intenzív ültetvényekhez általában a növekedést mérséklő, törpe alanyokat keresik. A nemzetközi 89 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
szakirodalomban gyakran találkozunk a vigor vagy növekedési erély fogalmával, ami valójában a növekedés intenzitására utalna, de a vigor vagy növekedési erély fogalmát széles körben tévesen a fa méretére gyakorolt hatás megjelölésére használják. A törpe alanyok növekedési intenzitása általában nagy, kezdetben gyorsan nőnek, majd kitöltve a rendelkezésükre álló teret, növekedésük hamar lelassul. Az intenzív koronaalakítás szempontjából meghatározó jelentőségű az ágak szögállása is, ami elsősorban a fajta növekedési jellegének a függvénye. Ezt az alany pozitív és negatív irányban is befolyásolja, a törpe Prob cseresznyealany még a felfelé törő növekedésű fajták ágait is szétterülővé teszi, míg a féltörpe Maxma 14 alanyon a szétterülő fajták ágai is inkább hegyesszögben növekszenek (Hrotkó és tsai. 1997, 1998). Az egyes alanyok fenofázisaiban jelentős eltérés mutatkozik, a B.9 almaalany az átlagosnál két-három héttel hamarabb kezdi a vegetációját és ugyanígy hamarabb is zárja (Jakubowski 1989), míg a Ketziner Ideal (Malling 16) vegetációja két-három héttel később indul az átlaghoz viszonyítva (Probocskai 1982). Az alany nedvkeringésének megindulása stimulálja a ráoltott nemes fajtát, ami a korán induló alanyokon a fajtát a kései fagyokra érzékennyé teheti, míg a korai hajtászáródás a télre való felkészülés és télállóság szempontjából előnyös. Erős növekedésű alanyokon viszont a hosszú vegetáció a téli felkészülést késleltetheti (Probocskai 1969). A törpe alanyok mellett számos más alanyra is jellemző az, hogy rajtuk a fák kezdetben gyorsan növekszenek, hamarabb elérik a termő kort, s többnyire ezzel összefüggően a fák hamarabb el is öregszenek. Az alma törpe alanyain a fák 12–15 év után egyre inkább elöregszenek, rajtuk már gazdaságosan termelni egyre nehezebb, viszont a felgyorsuló fajtaváltás szempontjából ezek az alanytulajdonságok előnyösek. A cseresznyénél jól ismert, hogy az egyaránt nagyméretű fát adó sajmeggy és vadcseresznye összehasonlításában az első tíz évben a sajmeggy alanyú fák adnak nagyobb koronát, hamarabb fordulnak termőre és hamarabb el is öregszenek, míg a vadcseresznye alanyú fák inkább csak a 10. év után kezdenek el növekedni, nagyobbak lesznek, mint a sajmeggyen levők, valamint hosszú életűek és soká termőképesek (Sebőkné és Hrotkó 1988). A termesztés szempontjából szintén különös fontosságú és sokat vizsgált tulajdonsága az alanyoknak a nemes fajták virágzására, termékenyülésére és termőképességére gyakorolt hatása. A virágzóképesség egyúttal nem mindig jelent kiváló termőképességet. Az angliai East-Mallingban két C. pseudocerasus hibridet szelektáltak cseresznyefajták számára, a Colt és a Cob nevű alanyokat. Az utóbbit azonban később csak díszcseresznyék alanyaként ajánlották, mivel a virágzás rajta rendkívül gazdag volt, de termés nem kötődött (Webster 1980). A termőképességet sokszor apró tényezők befolyásolják. Lengyelországi kísérletekben a Wangenheim magonc az ‟Olaszkék‟ szilvafajta alanyaként jobb termőképességet mutatott, mint a mirobalánmagonc. Módszeres vizsgálatokkal kimutatták, hogy ez arra vezethető vissza, hogy a nemes fajta virágaiban a bibeszál hossza a Wangenheim magoncon rövidebb lesz, s ez előnyös a virágok termékenyülése szempontjából (Grzyb és tsai. 1984). A gyümölcs minőségi mutatóit az alany közvetlenül és közvetve is befolyásolhatja. Az almaalanyok közül a Malling 9-en igen jó a gyümölcsméret és a színeződés, viszont a kisebb gyümölcsöt termő alanyokon jobb a termés tárolhatósága. A B.9 alany még közbeoltva is előnyös hatással van gyümölcsök korábbi és egyenletes színeződésre az almafajtáknál. Ugyanígy korábbi és jobb színeződést figyeltünk meg cseresznyefajtáknál a Maxma 14 alanyon, ami viszont összefüggésben lehet a ritkább koronában a gyümölcsök jobb fényellátottságával. Azoknál a csonthéjasoknál, amelyeknél nincs megfelelő gyümölcsritkítási módszer (cseresznye, meggy), a nagy termőképességű alanyokon a túlzott gyümölcsberakódás is oka lehet a gyümölcsméret csökkenésének (Hrotkó és tsai. 1998). Az alanyok a rájuk oltott nemes rész télállóságára, hidegtűrésére többnyire csak közvetett módon hatnak azáltal, hogy a jó tápanyag-ellátottságú, jó kondíciójú egyedek, amelyek esetleg az alanynak köszönhetően korán be is fejezik vegetációjukat, a téli hidegre kevésbé érzékenyek, könnyebben átvészelik a telet. Arra vonatkozóan nem ismerünk példákat, hogy az alanyban meglevő betegségekkel vagy kártevőkkel szembeni rezisztencia a nemes fajtában is megjelent volna, de az egyes alanyok közvetve befolyással vannak a nemes fajták érzékenységére, rezisztenciájára. A nemes rész jó kondíciója mindig előny a rezisztencia érvényesülésénél, a nemes fajta leterhelése a nagy termőképességű alanyokon pedig növelheti a fák érzékenységét. Sajátos módon a nagyszámú virágot indukáló, jó termőképességű törpe alanyokon a nemes fajták érzékenyebbek a tűzelhalás (Erwinia amylovora) fertőzésre, mivel a több virág egyszerűen nagyobb fertőzési lehetőséget jelent a kórokozó számára. A nemes fajták alanyokra gyakorolt hatásával kapcsolatban kevesebb információnk van, valószínűleg csupán azért, mert ezt a kérdést kevésbé vizsgálták. Feltételezhető azonban, hogy a nemes ugyanúgy számos tulajdonságát befolyásolja a gyökérzetnek, viszont ezek a hatások a talajban kevésbé feltűnőek és nehezebben követhetők. Gyökérfeltárások igazolták, hogy a nemes fajta befolyással van a gyökerek növekedésére, és az 90 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
egyes gyökérágak szögállására (Okie 1953). A nemes rész kondíciója, terméssel való leterheltsége befolyásolja a gyökér tápanyagellátását, s ezáltal közvetve annak télállóságát. A termesztési szempontból előnyös alanyhatások meghatározó tényezői az alanyhasználatnak, de emellett nem elhanyagolhatóak azok a szempontok és előnyös tulajdonságok sem, amelyek a többkomponensű oltványban az alany által kölcsönzött új tulajdonságként jelennek meg.
5.6.1. Alany–nemes kölcsönhatások lehetséges okai Kiindulva abból, hogy az oltvány tulajdonságait és a környezetével való kapcsolatát egy egyedben az oltási helyen kapcsolódó, de a komponensek által meghatározott egyedi anyagcsererendszerek együttes működése alakítja ki, a komponensek között az anyagcsere bármely pontján létrejöhetnek olyan kölcsönhatások, amelyek a komponens fenotípusában változást eredményeznek. Ezt támasztja alá a gyakorlatban megfigyelt számos alanyhatás, melyet a kertészet évszázadok óta hasznosít. Az a tény azonban, hogy bizonyos folyamatok a növény meghatározott részeiben, szerveiben lokalizáltan mennek végbe, azt is jelenti, hogy a többkomponensű oltványban az egyes komponensek, így az alany (a gyökér és a törzs egy darabja), illetve a nemes rész (korona, hajtásrendszer) az egyes folyamatok, tényezők vonatkozásában kitüntetett szerepet játszanak, de ugyanígy kitüntetett szerepe van a komponensek közötti transzlokációt befolyásolni képes oltási helynek. Az alany–nemes kölcsönhatások mechanizmusáról viszonylag keveset tudunk, a rendelkezésre álló adatok alapján azonban néhány területen már lehetőség van bizonyos összefüggések felvázolására.
5.6.2. Korrelációs egyensúly a korona és a gyökérzet között Az oltatlan fában egy filogenetikusan kialakult egyensúly működik az egyes szervek között, amit korrelációs egyensúlynak nevezünk. Bármilyen változás áll be a korona és a gyökérzet arányában, ez rövid időn belül, egy visszacsatoló szabályozó mechanizmus révén, ismét kiegyensúlyozott állapot kialakulását eredményezi. A kiegyensúlyozott koronában valószínűleg a hajtásoknak van domináns szabályozó szerepe (Glimeroth 1978, Raper et al. 1978, idézi Feucht 1982), az asszimiláták a levélzet és a hajtások igényének kielégítése után a törzsbe kerülnek, majd az ottani anyagcsere-folyamatok igényeink kielégítése után hasonlóképpen a gyökerekbe. A gyökerek növekedése természetesen a szénhidrát-ellátásuk függvénye is. Az asszimilátákkal rosszul ellátott gyökerek alig növekszenek, s ez természetesen a N-felvételt és N-asszimilációt is befolyásolja. A gyökér N-felvétele és asszimilációja ugyanúgy a törzsön keresztül befolyással van a hajtások, levelek növekedésére, s ezáltal a korona asszimilációs képességére. Ezt a visszacsatoló szabályozó mechanizmust tovább erősíti az a tény, hogy a hajtásrendszer növekedésében fontosabbnak tűnik a víz- és tápelemellátás, mint maga a gyökér növekedése, míg a gyökér növekedésében az asszimilátákkal való ellátottság a fontosabb, vagyis mindkét szervrendszer növekedése a másik ellátó funkciójára van utalva (Loomis et al. 1979, idézi Feucht 1982). A korrelációs egyensúly a vízellátási rendszerben ugyanígy érvényesül. Az egyik szerv hidratúrájának csökkenése visszacsatoló reakciók révén az egész egyedre kihat. Így például a lomblevelek lankadása a xilémés floémelemekben stresszhelyzetet teremt, s a vízhiányos eukaliptuszfákban a xilém képes akár a floémből is vizet elvonni. A floémben az asszimiláták szállítása viszont már csekély vízhiány esetén is csökken, mivel a rostasejtek között a turgorkülönbségek minimálisak. A rostacsövek ozmotikus értéke vízhiány esetén oly mértékben megnövekszik, hogy ezt az iontranszportban a háncs kolloidális szerkezete már nem képes ellensúlyozni (Feucht 1982). A gyenge növekedésű alanyok gyökérzetéhez alkalmazkodó transzspiráció mérséklésnek olyan szélsőséges példái is előfordulnak, hogy törpe alanyon a nagylevelű vadalmák kislevelűekké válnak (Barlow és Smith 1978, idézi Feucht 1982). A vízhiány befolyásolja a hormonális szabályozást, vízhiányos növényekben a bazipetális auxinszállítást az IESoxidázok működésének erőteljes serkentése gátolja. Annak ellenére, hogy a gyökérnövekedéshez szükséges auxinszint sokkal alacsonyabb a hajtásnövekedés optimumához képest, a bekövetkező auxinhiány a felszívó öv növekedését gátolja, ami tovább növeli a vízhiányt. Ilyen állapotban a floém több abszcizinsavat és kevesebb citokinint szállít, ami felgyorsítja az öregedési folyamatokat a gyökérzónában. Az oltványoknál ugyanezek a szabályozó mechanizmusok érvényesülnek, viszont az oltási komponensek között szokatlanul nagy különbségek fordulhatnak elő, s az oltási hely szűrő hatása új szabályozó elemmel bővíti a rendszert (Gur és Blum 1975). Arra is vannak adatok, hogy ha egy gyenge növekedésű alany gyökerének reakcióképességét eléri, vagy túllépi, a gyökérzet a vízszállítás korlátozásával mérsékli a korona növekedését
91 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
(Lambers 1979). Ilyenkor a fölösleges asszimiláta nagy arányban a gyökérbe kerül, ahol bizonyos, még nem tisztázott, pazarló folyamatokban használódik el. A már korábbiakban említett hormonális, transzportszabályozó, a tápelemfelvétel befolyásolásával érvényesülő alanyhatások mindegyike az oltvány egészére hat, a korrelációs egyensúly visszacsatoló mechanizmusain keresztül.
5.6.3. Növekedési hormonok eltérő mértékű és ritmusú képződése, lebomlása és transzlokációja Mint ahogy ezt az alanyhatások esetében már említettük, a fák mérete az alany hatására akár 90%-kal is csökkenhet. Ennek a méretcsökkenésnek azonban a termesztés szempontjából csak akkor van értelme, ha együtt jár a hasznosítható termékek arányának vagy gazdaságosságának növekedésével. Angliában módszeres mérésekkel kimutatták, hogy a különböző növekedésű almaalanyokon ugyanazon nemes fajtának az élete folyamán a létrehozott gyümölcs és a fatömeg aránya számottevően változik, a Malling 9 alanyon 27:1, a Malling 7 alanyon 16:1 a gyümölcs javára, s valószínű, hogy ez az arány magonc alanyon tovább csökken (Forshey és McKee 1970). Az alanyok növekedésszabályozó hatását a rendkívül sok szakirodalmi adatra alapozva a gyökérzet és korona közötti korrelációs egyensúlyra, valamint belső növekedési faktorokra, főleg a hormonokra vezetik vissza. Számos elmélet alakult ki az alanyok hatását illetően, de ezek soha nem teljesek, mindig merülnek fel új tények, amelyeket nem lehetett megmagyarázni a korábbi elméletekkel. Az egyik viszonylag régóta vizsgált terület a oltványok hormonális szabályozása, s ezen belül is az auxinok szerepe. Már Sax (1950) feltételezte, hogy bizonyos növekedési anyagok (auxin, B 1 vitamin) szerepet játszhatnak az oltványok növekedésének szabályozásában. Az auxinok a hajtáscsúcsban képződnek és a gyökér irányába szállítódnak a háncsban. A gyökérbe érkező auxin mennyisége hatással van a gyökér anyagcseréjére, a gyökér növekedésére, s ezáltal az ott képződő citokininek mennyiségére, ami aztán a xilémben áramlik felfelé a hajtásrendszerbe (Lockard és Schneider 1981). Mindkét hormon fontos szerepet játszik az oltvány növekedésében és a hajtásrendszer elágazódásában. Korábban egyes kutatók az auxinok szerepét leegyszerűsítve úgy magyarázták, hogy a nagy mennyiségű auxint termelő alanyok erős növekedést, míg az alacsony endogén auxinszintű alanyok gyenge növekedést indukálnak (Brunner–Antoniné 1970). Az almaoltványoknál az IES vonatkozásában azonban fordított összefüggésre lehetett következtetni az endogén auxintartalom és a kiváltott növekedés között, ami arra vezethető vissza, hogy ezekben az alanyokban erősebbek a lebontó folyamatok (Gur és Samish 1968). Grochowska és tsai. (1984) oltatlan almamagoncokban úgy találták, hogy a törpe növekedésűek termelnek több auxint, s a szupraoptimális auxinszint okozza a gyengébb növekedést. Hasonló eredményre jutottak Hrotkó és tsai. (1995, 1996, 1998) különböző növekedésű cseresznyealanyokat vizsgálva. A törpe növekedésű almaalanyokban viszont a transzlokációt végző háncsban nagyobb mennyiségben mutattak ki az IES-oxidáz- és -peroxidáz-aktivitást stimuláló fenolos vegyületeket (Miller 1965, Gur és Samish 1968). A vastagabb, több élő szövetet tartalmazó háncsban a gyökér irányába szállított auxin mennyisége jelentősen lecsökken, ami gyengébb gyökérnövekedést eredményez, s így a gyenge növekedésű alany hajtásrendszere egyensúlyban marad a gyökérzettel. Az auxinok mellett a gibberellinek is fontos szerepet játszhatnak a növekedésben, s a törpe M. 9 alanyban talált kevesebb gibberellin egyik oka lehet a gyenge növekedésnek az erősebb növekedésű M. 1 és M. 25 alanyokhoz viszonyítva (Jones és Lacey 1968). Ez az alacsonyabb gibberellinszint vagy a kisebb mértékű szintézisnek, vagy a gyorsabb lebomlásnak lehet az eredménye. Carr és tsai. (1964) adatai szerint a gyökérrész és az alany által termelt gibberellinek transzlokációja a nemesben eltérő növekedést válthat ki. Ezt Robbitaille és Carlson (1971) úgy igazolták, hogy gibberellint és abszcizinsavat injekcióztak gyümölcsfák faedényeibe. A gibberellinek hatására erősödött a növekedés, az ABS hatására pedig gyengébb lett. Ezzel összhangban van az az eredmény, miszerint a törpe M. 9 alanyban több az inhibitor is, amely ABS-nak bizonyult (Martin és Stahly 1967, Yadava és Dayton 1972). Arra nincs kísérlettel alátámasztott bizonyíték, hogy a gibberellineknek szerepe lehet az internódium-hosszúság szabályozásában, de az figyelemre méltó, hogy az internódiumok hosszának csökkenése egybeesik a xilémnedvben található gibberellinek csökkenésével (Faust 1989, Grochowska és tsai. 1984). Az oltványoknál azonban a helyzet bonyolultabb az oltási hely esetleges hatása miatt. Az auxint a nemes hajtáscsúcs termeli, majd a nemes háncs szállítja az oltási helyig, s ott átjutva az alany háncsán keresztül kerül a gyökérbe és fejti ki hatását. Arra vonatkozóan kevés adat van, hogy az alany befolyásolja-e a nemes auxintermelését, de cseresznyénél végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a nemes hajtáscsúcsában és a fiatal levelekben sem az IES, sem az indolszármazékok mennyiségére az alany nem volt hatással (Hrotkó et al. 1995, 92 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
1996, 1998). A nemes háncsban szállított auxin mennyisége azonban már változhat az alany hatására, az oltási helyen többnyire akadálytalanul áthalad, de cseresznyénél arra is volt példa, hogy egyes törpítő hatású alanyokon jelentős változás következett be ezen a ponton. A törpe almaalanyok gyökerében pedig a már említett erőteljes lebomlási aktivitás eredményeképpen jelentős mértékben csökkenhet a mennyisége. A törpítő hatású alanyok gyökerében vastagabb a héjkéreg, s az ilyen alanyok háncsában nagyobb mennyiségben mutattak ki olyan fenolszármazékokat, amelyek elősegítik az auxinok lebomlását. Részben ez a magyarázata annak, hogy amikor MM. 111 alanyú ‟Gravensteini‟ almafán a háncsot gyűrű alakban körben leválasztották és a helyére M. 26 alany háncsát oltották, törpe fát kaptak (Lockard és Schneider 1981). Az almánál igen sok és megbízható bizonyíték van arra, hogy a törpítés egyik fontos forrása a háncs. Jól ismert tényező az alanytörzsdarab hosszának vagy a közbeoltott törpítő alany hosszának befolyásoló szerepe a törpítésre (Probocskai és tsai. 1978, 1981, Probocskai 1982, 1983), ami részben az alany háncsában folyó erőteljes auxinlebomlási aktivitásra vezethető vissza. Ezt az aktivitást a fénynek való kitettség még tovább növeli (IES fotooxidációja?), mivel az ugyanolyan hosszú alanytörzsdarab magasabban telepítve erősebb törpítő hatást eredményez (Hrotkó 1999, nem publikált adat).
52. ábra - A fák méretét befolyásoló lehetséges mechanizmusok sematikus vázlata (Faust 1989 nyomán)
93 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A növekedést befolyásoló tényezők közül nem elhanyagolható a gyökérben képződő citokininek hatása a növekedésre és az elágazódásra, amelynél természetesen a hormonok közötti kölcsönhatás is fontos tényező. A citokininek elsődlegesen a gyökérben, oltványok esetében az alany gyökerében képződnek és a xilémnedvvel transzlokálódnak a hajtásokba és a rügyekbe, ahol befolyásolják a növekedést. A citokinin hatású bioregulátorokkal (például BA) nagyobb szögben történő elágazódást lehet kiváltani (Williams és Stahly 1968, idézi Faust 1989), ezt a hatásukat az oltványok elágazódásának javítására is használják (Hrotkó és tsai. 1997). A növekedés mellett a citokininek sok olyan folyamatban játszhatnak szerepet, amelyek közvetett módon a növekedésre is kihatással vannak. Említésre méltó a proteinszintézisben, a klorofillok stabilitásában, a szövetek öregedésében játszott szerepük, utóbbi esetben az életfolyamatokra gyakorolt hatásuk hosszú távon érvényesül. A gyökérben működő nitrátreduktáz enzim működését a citokininek serkentik, ami a jobb citokinin-ellátású erősebb alanyok esetében fokozott nitrogénfelvételhez vezet, s így visszahat a növekedésre (Feucht 1982). A citokinineknek képződéséről és transzlokációjáról az oltványokban kevés az információ. (Jones 1984, idézi Faust 1989) törpe alanyú almafáknál úgy találta, hogy a xilémnedvben a citokininek mennyisége négyszer akkora volt, mint az oltási hely felett. Ez arra utal, hogy az oltási hely befolyással lehet a citokinineknek a xilémnedvben zajló transzlokációjára. Saját eredményeink is megerősítik ezt cseresznyeoltványoknál (Hrotkó és tsai. 1995). Az alanyoknak a fák növekedésére gyakorolt hatása azonban csak részben magyarázható a növekedési hormonok működésével. Faust (1989) saját kutatásaira és irodalmi adatokra támaszkodva összegezte a fák méretét meghatározó fontosabb tényezőket és ezek kölcsönhatásait (50. ábra). Eszerint a három fő szabályozó mechanizmus a következő: 1. számú mechanizmus: A fák föld feletti részeiben a gibberellinek a legfontosabb szabályozó hormonok. A hajtásrendszerbe jutva, vagy juttatva föld feletti részekben szembetűnő a hatásuk. Valószínű, hogy ebben a mechanizmusban a citokininek és inhibitorok is részt vesznek. 2. számú mechanizmus: a megnyúló hajtások sejtjeinek turgornyomása a fő szabályozó eleme ennek a mechanizmusnak. Meghatározó jelentőséggel bír ebben a vízellátás, amely a föld feletti részekkel összefüggésben elsősorban a gyökeret adó alany funkciója. 3. számú mechanizmus: alapvetően a gyökérfunkciókra épül és meglehetősen változatos szabályozó elemeket tartalmaz, az IES-transzporttól a szénhidrátok transzportjáig, a gyökér kiterjedésétől a xilémtranszportig számos tényezőt foglal magába. Faust (1989) szerint ez a három mechanizmus jól körülhatárolhatóan és viszonylag szeparáltan működik, de az 1. és 2. mechanizmus kihatással van a gyökérrendszerre, mint ahogy ezt a korrelációs egyensúly kapcsán már tárgyaltuk.
5.6.4. Tápanyag- és vízfelvételi különbségek Könnyen gondolnánk arra, hogy a gyenge növekedés a törpítő alanyokon a nemes fajta bizonyos fokú éhezésének, sanyargatásának az eredménye, ami a rossz tápanyagellátásból adódik. A legtöbb vonatkozó kutatási eredmény azonban arra utal, hogy a helyzet pontosan fordított. A törpe alanyú fákban gyakran találunk nagyobb szerves- és ásványianyag-mennyiséget, mint az erősebb növekedésű alanyokon levőkben (Colby 1935, Rao és Berry 1940 idézi Hartmann és tsai. 1990). Az igen jó termőképességű M 9 alanyon már a vegetáció első felében igen nagymértékű keményítőfelhalmozódás figyelhető meg, míg ez egyes erősebb alanyokon álló fáknál alacsonyabb szintű. A fokozott víz- és tápanyagellátás erős alanyokon inkább a hajtásnövekedést segíti elő, míg törpe alanyokon a keményítőfelhalmozódást és a termésképzést. Erre részben lehet csak magyarázat az alanyok szelektív tápelemfelvétele, melyre vonatkozóan számos adat áll rendelkezésre. A cseresznyefák Hanson és Proebsting (1996) adatai szerint több káliumot halmoznak fel vadcseresznye alanyon, mint a sajmeggyen állók, de ugyanúgy a vadcseresznye alanyúak leveleiben találtak több kalciumot, bórt, nitrogént és mangánt. Hrotkó és tsai. (1997) a törpítő hatású MxM 14 és MxM 97 alanyú cseresznyefák leveleiben jelentősen több nitrogént, foszfort és káliumot mutattak ki az erős növekedésű SL 64 sajmeggy alanyúakhoz viszonyítva, míg a kalcium és a magnézium az erős növekedésű alanyokon álló fák leveleiben volt több (13. táblázat). Mivel a talajban a vizsgált tápelemek mennyisége minden fa számára azonos mennyiségben állt rendelkezésre, a különbségek csak az eltérő felvevőképességből adódhattak. Jadczuk és Sadowski (1997) szerint a meggyfák tápelemfelvételére, s ezáltal a levelek tápelemtartalmára a gyökérzet mélységi elhelyezkedése is befolyással lehet. 94 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
13. táblázat. Az alanyok hatása cseresznyefák levelének tápelemtartalmára (Szigetcsép, 1992–1993.) (Hrotkó és tsai. 1997) A tápelemfelvétel képességével többnyire fordított arányú az alanyok termőképessége, a gyengébb növekedésű alanyok mindig jobb tápelem-ellátottságot igényelnek. Az erős növekedésű Shalil őszibarack alany még gyenge ellátottság mellett is képes volt a talajból tápelemeket felvenni, míg a gyengébb Lovell magoncalany erre már csak alig volt képes. Ugyanakkor olyan talajon, ahol nagy volt a sótartalom, különösen a toxikus klorid ionok mennyisége, az erős Shalil alany többet vett fel belőle és toxikus tüneteket okozott ezzel a nemesben (Hayward és Lang 1942 idézi Hartmann és tsai. 1990).
5.6.5. Az alany és nemes eltérő transzlokációs kapacitása Xilémtranszport A szár anatómiai szerkezetére vonatkozó vizsgálatok azt mutatták, hogy az erős növekedésű alanyok tracheáinak a felülete a szár keresztmetszetében mintegy kétszerese a törpéknek, s így a nedváramlással szembeni ellenállásuk kisebb (Beakbane 1941). Ezt a bélyeget az almaalanyoknál egész jól, csonthéjasoknál több-kevesebb sikerrel használták is különböző növekedésű alanyok előzetes szelekciójára (Sebőkné és Antoniné 1969, Fischer 1970). A xilém transzlokációs képességét azonban az oltási hely ellenállása megváltoztathatja. A 32P és 45Ca radioaktív izotópok gyökérből a hajtáscsúcsba irányuló mozgását vizsgálva Bukovac és tsai. (1958) azt találták, hogy az erős M. 16 alanyú nemes hajtáscsúcsában háromszoros mennyiség található belőlük a törpe M. 9 alanyúakhoz viszonyítva. Ebből arra lehet következtetni, hogy egyrészt az erős növekedésű alanyon álló fákban ezen elemek felvétele és transzlokációja gyorsabb, illetve, hogy a kisebb lumenű tracheák és a több élő szövet nagyobb ellenállást jelent a vizsgált elemek mozgásával szemben, és a nagyobb mennyiségű élő szövet a farészben ezekből az elemekből többet vesz fel. A gyökér által szállított ásványi és szerves anyagok mennyiségi arányai az oltási helyen átjutva változhatnak. Az anyagcserére jelentős befolyást gyakorló elemek (K, Ca, Mb, Fe, Mn, Zn) változásai tekintélyesek, s mint enzimek működéséhez nélkülözhetetlen anyagok, az oltási partner enzimaktivitására számottevő befolyással lehetnek. Nem mellékes a membránpotenciálra gyakorolt hatásuk sem, melyen keresztül ezen elemek arányainak változása befolyással lehet a vízforgalomra és az anyagcserére (Feucht 1982). A xilémtranszportot az oltás forradási helyén az összeforrás során kialakuló edénynyalábok szállítókapacitása befolyásolja. Az oltási helyen levő edénynyaláb-rendellenességek zavarhatják a normális nedváramlást, ami végső soron inkompatibilitást is okozhat. Gur és Blum (1975) inkompatibilitási tüneteket mutató oltványkombinációkat vizsgálva azt találták, hogy az inkompatibilis fákon az oltási helyen jelentősen megnövekedett a nedváramlás relatív sebessége, amit a kutatók a beszűkült edénynyalábokkal magyaráztak. A nedváramlás sebessége az oltvány alany és nemes komponensében azok edényrendszerétől függően eltérő lehet. Hrotkó és Tőkei (1998) erős növekedésű SL 64 és középerős növekedésű Maxma 14 alanyokon álló cseresznyefák nedváramlását összehasonlítva úgy találták, hogy az SL 64 alanyrészben kisebb a nedváramlás sebessége, mint a Maxma 14 alanyban vagy a nemes részben. Ennek oka lehet az, hogy az erős növekedésű alanyban nagyobb a tracheák lumene, a középerős Maxma 14-ben pedig kisebb. Így az erős növekedésű alany rugalmasabban képes követni a nemes transzspirációs változásaiból fakadó igényeket, míg a törpítő alanyon a fák hamarabb kerülnek vízhiányos állapotba. Floémtranszport
95 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fás növények szaporításbiológiája
A floémdifferenciálódást in vitro körülmények között cukrok hozzáadásával elő lehet segíteni, ugyanezzel a jelenséggel találkozunk in vivo körülmények között, amikor a gyűrűzés hatására a háncs megvastagszik (Feucht 1982). A vessző keresztmetszetében a floém aránya genetikailag meghatározott, az almánál a törpe alanyokban a szár és a gyökérkeresztmetszet floém-xilém aránya nagyobb, mint az erős növekedésűekben, amit a fokozott asszimilátaáramlással hoznak összefüggésbe. Ezzel szemben a cseresznyénél a növekedést mérséklő Weiroot alanyok háncsaránya kisebb a vadcseresznyéhez viszonyítva. Feucht (1982) elvileg azt is lehetségesnek tartja, hogy ilyen esetben ez a háncsarány növekedést korlátozó tényező, vagyis a csonthéjasok viselkedése ebben a vonatkozásban eltér a Beakbane (1941) által leírt összefüggésektől. A háncsban zajló anyagtranszport sebessége a különböző növekedésű alanyokban eltérő. Forche (1972) egy 25 cm-es vessződarabon a 32P bazipetális áthaladására a következő értékeket kapta: az erős növekedésű M. 11-nél 2 óra, A.2: közel 5 óra, M. 7: valamivel több, mint 5 óra, M. 26: majdnem 7 óra, és végül a törpe M. 9: több mint 11 óra. A különböző alanyok közbeoltásával szintén jelentős sebességkülönbség jelentkezett (14. táblázat), ami valószínűleg fontos tényező az alanyok és a közbeoltás hatásában. A M. 11 erős növekedésű almaalanyban a M. 7 közbeoltása mintegy 40%-kal, a M. 9 közbeoltása mintegy 60%-kal csökkentette a bazipetális háncstranszport sebességét. A jelenség oka ismeretlen, de részben hisztológiai tényezőkre vezethető vissza, mint ahogy ezt Tanrisever és Feucht (1977) cseresznyénél kimutatták, a rostacsövek aránya a háncsban a törpe csepleszmeggy esetében csupán a fele a vadcseresznyéének, részben a kevesebb rostacső, részben pedig a kisebb lumen eredményeképpen.
14. táblázat. A bazipetális 32P transzport sebessége közbeoltott almaalanyokban (Forche 1972) A háncs által szállított szacharózt és szorbitot az oltási komponensek általában jól aszszimilálják. Az enzimatikus szabályozás alkalmazkodási mozgásterét azonban másodlagos anyagcseretermékek egész sora, az enzimek aktiválásában szerepet játszó mikroelemek és más anyagok számottevően megterhelik, bizonyos esetekben túlterhelik. Ennek következtében az anyagcsere-szabályozás egyes pontjain szubsztrátfelhalmozódás, mögötte pedig koncentrációcsökkenés figyelhető meg. Különösen jelentős ez a háncsban csak korlátozott mennyiségben jelenlevő B, Ca, Mg esetében, melyek koncentrációja csak szűk határok között optimális egyes enzimek működéséhez. Ilyen pl. a hexokináz enzim is, melynek a rostacsövek cukorszállításában legnagyobb jelentősége van (Feucht 1982). A háncsban zajló anyagtranszportot az oltási hely jelentősen befolyásolhatja. Ha az asszimiláták szállításában az oltási hely akadályt jelent, az oltási hely felett jelentős keményítőfelhalmozódás figyelhető meg (Herrero 1951). Szélsőséges esetben ez a transzportzavar a gyökérzet éhezéséhez és az oltvány pusztulásához vezet, ami egyik megnyilvánulása lehet a komponensek inkompatibilitásának.
96 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
2. fejezet - Gyümölcs-faiskolai termesztés 1. A gyümölcs-faiskolai termesztés Magyarországon A gyümölcsfaiskolák állítják elő az árutermelő gyümölcsösök és a házikertek ültetési anyagát, s ezzel évtizedekre előre meghatározzák az ültetvények biológiai értékét és egészségi állapotát. Más kertészeti üzemekhez viszonyítva kis területen működnek. Hazánkban az összes gyümölcs-faiskolai terület 350–700 ha között váltakozott az elmúlt évtizedekben (53. ábra). A legutóbbi évtizedben rövid idő alatt nagy változások tanúi voltunk a gyümölcs-faiskolai területet és a termelt ültetési anyag mennyiségét illetően, de ezek a változások – hosszabb időszakot vizsgálva – nem voltak nagyobbak a korábbi évtizedekben (‟60-as, ‟70-es évek) jelentkezőknél, az ingadozás az utóbbi tíz év átlagához viszonyítva mintegy 33%. 1990-től kezdődően azonban a terület tovább csökkent az évtized közepéig, jelenleg növekedést figyelhetünk meg.
53. ábra - A gyümölcs-faiskolai terület alakulása 1978–97 között Magyarországon (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
A magyar faiskolák a ‟80-as években átlagosan évi 4,37 millió gyümölcsfa-oltványt, valamint 26,2 millió bogyós gyümölcsű palántát, csemetét és oltványt állítottak elő. A ‟90-es évekből rendelkezésünkre álló 7 évi adatok alapján az előállított oltványmennyiség 3,3 millió volt éves átlagban, ami mintegy 30%-kal kisebb az előző évtizedhez viszonyítva. Ez többé-kevésbé azonos a piacvesztésből adódó 30–40%-nyi árugyümölcstermelés csökkenéssel, és ezzel párhuzamosan a ültetvények területi visszaesésével. A bogyósgyümölcsűekből viszont csak 9,3 millió palántát, csemetét és oltványt neveltek, ami több mint 60%-kal kevesebb az előző évtized mennyiségénél. Itt valószínűleg a rövidebb élettartamú kultúrák gyorsabb reagálása is közrejátszik, ami az 1995ben megindult gyorsabb növekedésben szintén jelentkezik. A gyümölcsfaoltványok előállításában 1978 óta szinte folyamatosan csökkenő trend jelentkezik, amit csak az 1988–91 közötti kiemelkedő hullám szakít meg. A gyümölcsfaoltványokból az átlag körüli hullámzás jellemezte az időszakot 2,2 és 5,7 milliós szélső értékekkel, vagyis az átlaghoz viszonyított eltérés 45% körüli volt, ami a változó kereslethez való alkalmazkodás eredménye (54. ábra). 1990 és 1994 között az oltványnevelés jelentősen csökkent, 1994-ben viszont ismét növekedés kezdődött.
54. ábra - A gyümölcs-faiskolai oltványnevelés alakulása 1978–97 között (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
97 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A gyümölcsfaoltványok termelését alapvetően a felvevőpiac, vagyis az árutermelő gyümölcsösök és a házikertek telepítési igényei határozzák meg. Gyümölcsfaoltvány-termelésünket az utóbbi fél évszázadban szinte minden évtizedben a ciklikusság jellemezte, a fellendülést minden esetben az üzemi gyümölcstelepítések ültetvényanyag-igényének kielégítése hozta. A termelés állami vagy szövetkezeti nagyüzemekhez tartozó, ám azokban többnyire alárendelt szerepet játszó faiskolai üzemekben folyt. Ebből a helyzetből következően a faiskolák nem a belső fejlődés eredményeként fejlesztették tevékenységüket, hanem a többnyire központilag keltett konjunkturális hatásokhoz alkalmazkodtak. A csúcspontot a ‟70-es évek második fele jelentette, amikor még folytak az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a nagyüzemi telepítések, s emellett még exportáltak is a faiskolák. A ‟80-as évek elején tőkehiány miatt a telepítések visszaestek, majd az évtized második felében az ún. szakcsoporti1 telepítések eredményeként ismét nőttek. A rendszerváltozás első éveiben a nagyüzemek megszűnése, a tulajdonviszonyok átmeneti bizonytalanságai ismét visszavetették a gyümölcsösök telepítését, ami jól követhető mind a faiskolák területi, mind a termelt oltványok mennyiségi változásaiban (53. és 54. ábrák). 1994-ben lassú növekedés kezdődött, ami minden bizonnyal összefügg a telepítések állami támogatásával. Amennyiben a mezőgazdasági kormányzat folytatja ezt a támogatási politikát, az évtized végére ismét fellendülés várható a faiskolai termelésben. Ennek a ciklikusságnak azonban a faiskolai termelés vonatkozásában jelentős hátrányai vannak. A faiskolák a telepítési kampányok hirtelen megnövekvő igényeit a gyümölcsfák szaporítóanyag-termesztési rendszerének sajátosságaiból adódóan nem képesek követni. Minden fellendülés, telepítési élénkülés kezdeti időszakára az a jellemző, hogy oltványhiánnyal indul, a kampány első éveiben gyakran telepítenek gyenge minőségű oltványokat is az állami támogatás megszerzése érdekében, majd amikor a faiskolák anyatelepei, szemzőhajtás törzsültetvényei elkezdenek termelni, akkorra a kampány többnyire lecseng, megszűnik az állami támogatás, s a megnövelt faiskolai kapacitások feleslegesek, elégetik az oltványokat, a felesleges törzsültetvénykapacitások fenntartása pedig drágítja a termelést. Egy-egy telepítési kampány azonban nemcsak a telepítés időszakában okoz gondot, hanem azzal is, hogy az egy időben telepített ültetvények többnyire egyszerre öregszenek el, egyszerre válik időszerűvé a felújításuk, ami a későbbiekben szinte programozottan újabb keresleti ingadozásokat indukál. Az elmúlt fél évszázadban a gyümölcstermesztők és a faiskolások kapcsolatát a támogatások kampányszerűségéből következő kereslethullámzás jellemezte. Az ilyen mértékű keresletingadozáshoz nemcsak a gazdasági gondokkal küzdő magyar faiskolák, de a nyugat-európaiak sem képesek alkalmazkodni. Az előbbiekből az következik, hogy mindaddig, amíg kampányszerűek a telepítések, keresletingadozással kell számolnunk. Megoldást csak a lassú stabilizálódás hozhat, ha majd beállhat az a természetes egyensúlyi állapot, amikor a gyümölcsösök meghatározott százalékát évente felújítják, s ez egy biztosan kalkulálható keresletet jelent a faiskolai áru iránt. Ebben a helyzetben a faiskolás piaci információk felhasználásával tervezheti a szaporításokat, a törzsültetvények felújítását, s a kereslet–kínálat viszonylagos összhangban tartható.
Szakcsoport volt az akkori ideológia által még elfogadott „legfejletlenebb” szövetkezeti forma, ahol az ültetvények magántulajdonban voltak. A magántőke mobilizálásával a ‟80-as évek második felében telepített szakcsoporti gyümölcsültetvényeket állami vagy szövetkezeti földterületen telepítették és a művelést részben közösen, szövetkezeti formában végezték. 1
98 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A bogyós gyümölcsű fajok csemete- és palántanevelését szintén folyamatos csökkenés jellemezte; a termelés az 1989-es csúcsponthoz viszonyítva mintegy tizedére csökkent (55. ábra), de az utóbbi években a tendencia megfordult, habár ez a növekedés csak az 1994-es mélyponthoz viszonyítva jelentős. Az adatok összhangban vannak a már említett trenddel, ami a bogyós gyümölcsű kultúrák üzemi területének csökkenését és részben a házikertekbe történő áthelyeződését jelenti. Kivételt ez alól talán csak a köszméteoltvány nevelés jelent; ahol a többnyire melléktevékenységként folytatott köszmétetermesztés mint felvevőpiac nagyobb stabilitást biztosított.
55. ábra - A bogyós gyümölcsű fajok csemete- és palántanevelése 1978–97 között (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
Az oltványnevelés fajok közötti megoszlását szintén a piaci kereslet határozza meg. A ‟80-as évek második felében a csonthéjasok közel 70%-ot tettek ki, a kilencvenes években az alma aránya folyamatosan növekedett, közel 50%-ra (56. ábra). Az almaoltványok iránti kereslet azóta ismét megfordult, enyhén csökken, s növekszik a csonthéjasok, főleg a meggy iránti érdeklődés. A többi faj szaporítási aránya 1% körül vagy ez alatt marad, elsősorban választékbővítő jelentőségük van.
56. ábra - A szaporítás fajonkénti megoszlásának alakulása a gyümölcsfaoltványoknál (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
1.1. A faiskolai termelés üzemi háttere 99 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Már a ‟80-as évek második felében megindult egy jelentős változás a faiskolai termelés üzemi hátterében, ami kezdetben csak a faiskolák számának növekedésében mutatkozott meg, az újonnan induló magánfaiskolák termelése kezdetben nem volt jelentős. A rendszerváltozás ezt a folyamatot igen hatékonyan felerősítette, s eredményeként teljesen megváltozott az az üzemi háttér, amely a korábban ismertetett gyümölcs-faiskolai termelést folytatja. A változások egyik legfontosabb eleme az, hogy a gyümölcs-faiskolai termelés túlnyomórészt magántulajdonban levő faiskolai üzemekben folyik, kivéve néhány állami oktatási intézmény tanüzemének faiskoláit, melyek termelése nem meghatározó. Az elmúlt évtized végéig az állami és szövetkezeti faiskolák túlsúlyban voltak, noha ezen a téren már korábban megkezdődtek a változások. Az állami és a szövetkezeti faiskolák területe 1978–88 között 17 és 49%-kal csökkent, míg ugyanezen időszak alatt a magánfaiskolák területe a négyszeresére nőtt. A ‟90-es évek elején a privatizáció következtében a faiskolai területek meghatározó része vagy magántulajdonba került, vagy az átalakult, illetve újonnan alakult szövetkezetek, szakcsoportok tulajdonában van, s így az állami tulajdon részaránya napjainkra 5% alá zsugorodott. A működő faiskolák számának megállapítása a statisztikai adatok alapján meglehetősen bonyolult feladat, mivel a nyilvántartásokban csupán az engedéllyel rendelkezők száma szerepel. A magánosítással párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt a faiskolai engedéllyel rendelkezők száma, 1997-ben 516 faiskolai engedéllyel rendelkező természetes és jogi személy szerepelt az OMMI nyilvántartásaiban, ami a tíz évvel korábbi állapothoz viszonyítva is mintegy ötszörös növekedést jelent. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennyi gyümölcsfaiskola működik is Magyarországon. Nem jelentéktelen azon engedéllyel rendelkezők száma, amelyek átmenetileg szüneteltetik működésüket. Bach és tsai. (1998) adatai szerint 1997-ben 295 faiskolában végeztek késztermékszemlézést, 35 faiskolában ellenőriztek bogyós ültetvényanyagot és 87 helyen magot, illetve magcsemetét. Kalkulálva azzal is, hogy egy faiskolában akár mindhárom termékcsoport előfordul, úgy becsülhető, hogy a folyamatosan termelő gyümölcs-faiskolai engedélyesek száma nem lehet több 300-nál. Ez még mindig nem jelenti a faiskolák számát, mivel számos engedéllyel rendelkező csupán adóalany szerepe miatt kényszerül külön nyilvántartásba. A faiskolai termelés jellegzetesen családi üzem. Mivel Magyarországon családi adózásra nincs lehetőség, gyakori, hogy a családtagok önálló faiskolai engedéllyel rendelkeznek a jövedelem megosztása érdekében. Ezt a szempontot is figyelembe véve a gyümölcs-faiskolai üzemek száma 150 és 200 között becsülhető. A faiskolai engedéllyel rendelkezők számának megnövekedésével drasztikusan csökkent az egy engedélyesre jutó átlagos faiskolai terület és termék-előállítás. Az OMMI statisztikái szerint az egy engedélyes által betelepített átlagos terület 1997-ben 0,8 ha, az előállított késztermék átlagosan 37 ezer db volt. Mint ahogy ezt az előzőekben láttuk, ezek az adatok azonban nem a valós viszonyokat tükrözik. Az üzemméretek alakulásáról a valósághoz közelibb képet kapunk, ha méretcsoportonként vizsgáljuk a faiskolai üzemeket (57. ábra). Az OMMI adataiból kitűnik, hogy 1987 és 1997 között a 10 ha-nál nagyobb faiskolák száma egynegyedére csökkent (16-ról 4-re), az 5–10 ha közöttiek száma nem változott, míg az 1–5 ha közötti üzemek száma megkétszereződött. Az 57. ábrán nem mutattuk be az 1 ha alatti faiskolák számát, ami az adott időszakban mintegy hatszorosára növekedett. Egyértelműen csökkent tehát a gyümölcsfaiskolák átlagos területe, a jelentős termelők közül ez főleg a 10 ha feletti üzemeket érinti, az 5–10 ha közötti üzemek viszonylag stabilak. Az 1–5 ha közötti üzemek számának megkétszereződése sem jelent igazi szétaprózódást, ez inkább az 1 ha alatti faiskolákra jellemző. Még inkább alátámasztja ezt az 58. ábra és a 14. táblázat, ahol a különböző méretcsoportba sorolt faiskolák betelepített területét mutatjuk be. Az 1 ha-nál kisebb 452 engedélyes faiskola az összes gyümölcs-faiskolai területnek 30%-án gazdálkodik, s ami figyelemre méltó, hogy az 1993–97 közötti területnövekedést ezek a faiskolák produkálták. Az 1 ha-nál nagyobb faiskolák összes betelepített területe 1993 óta nem változott, amennyivel a 10 ha-nál nagyobb faiskolák által betelepített terület csökkent, annyival nőtt az 1–5 ha-os csoportba tartozóké, az 5–10 ha-os üzemek betelepített területe pedig változatlan. A drasztikus változás csupán a faiskolák számarányaiban következett be. Míg 1987-ben az 1 ha-nál nagyobb területen gazdálkodó faiskolák az összes terület 95,8%-át használták, addig 1997-re ez az arány 69,7%-ra csökkent. Ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy a termelés üzemi háttere a privatizáció okozta megrázkódtatások után lassan stabilizálódik, a termelés 70%-át 1 ha-nál nagyobb faiskolai üzemek produkálják.
57. ábra - Az 1 ha-nál nagyobb faiskolák számának alakulása az egyes méretcsoportokban 1987–97 között (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
100 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
58. ábra - A betelepített terület megoszlásának alakulása a különböző méretcsoportokba sorolt faiskolák között (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
15. táblázat. A faiskolák számarányának és területhasználatának változása 1987–97 között (Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
101 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az üzemek szétaprózódását nem tekinthetjük kedvező jelenségnek, de ez természetes velejárója a gazdasági átalakulásnak és a privatizációnak. Az egy hektárnál nagyobb faiskolák számának a csökkenése a ‟90-es évek első felében folyamatos volt, mára ez a folyamat megfordult, az ilyen faiskolák száma növekszik (56. ábra). A sok új faiskola létrejöttének azonban kedvező hatása is van. Megszűnt a termelésnek a korábbi évtizedeket jellemző túlzott koncentrációja. Sok kis faiskola csak a szűkebb környezetének ellátására vállalkozik, gyakran csak a házikertek, kertészkedők telepítési igényeinek kielégítésére állít elő oltványokat, s ezzel fontos feladatot lát el. Áruja rövid szállítással, jelentősebb tárolási igények nélkül jut el a telepítőkhöz. Természetesen a faiskolák területi elhelyezkedése nem egyenletes. A bogyós gyümölcsű fajok előállításában kiemelkedik HajdúBihar, Győr-Moson-Sopron, Pest és Zala megye, míg a törzses gyümölcsfajokat előállító faiskolák nagyobb arányban találhatók Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A faiskolák Európában mindenütt a kisméretű kertészeti üzemek közé tartoznak, ahol a családi művelés jellemző. Az átlagos üzemnagyság 1–5 ha között alakul, de gyakran 1 ha-nál is kisebb, így pl. Franciaországban ilyen volt a faiskolák mintegy fele.
1.2. Az üzemek felszereltsége, törzsültetvényi háttér Az 1970-es évek elején megkezdett vírusmentesítési program eredményeként kialakult egy korszerű törzsültetvény-hálózat, amely a legtöbb fajból képes a magas biológiai értékű, vírusmentes gyümölcsszaporítóés ültetvényanyag igények kielégítésére. Faiskoláink gépesítettsége magas színvonalú volt, korszerű és jól felszerelt tárolóépületekkel rendelkeztek. A technológiai fejlesztés eredményeként folyamatosan bevezették az újabb szaporítási és nevelési módszereket. Az 1980-as évek elején a fejlődés megtorpant, ami a nagyüzemi telepítések csökkenésével volt kapcsolatban. A géppark elavult, elhasználódott s a fejlesztésben nem érdekelt tulajdonos nagyüzemek a gyümölcsfaiskolák fejlesztését elhanyagolták. A faiskolai termesztés visszaesése a ‟80-as évek elején kezdődött, amikor a szövetkezeti és állami gazdasági telepítések rohamosan csökkentek, a szomszédos országok hasonló folyamatai következtében az export jelentősen visszaesett, s ezzel a magyar faiskolai termesztés elvesztette piacának mintegy felét, kétharmadát. Az állami gazdaságok, szövetkezetek kezelésében levő faiskolák jövedelemtermelő képessége folyamatosan csökkent, a fenntartók nem voltak érdekeltek a faiskolák fejlesztésében, elmaradt a géppark, a tárolókapacitások felújítása és a biológiai alapok, törzsültetvények fejlesztése. A ‟70-es évek európai színvonalon gépesített faiskolai nagyüzemei a ‟80-as évek végére visszafejlődtek, s ebben a helyzetben következett be a privatizáció, a faiskolák méretcsökkenése. A nagy számban létrejött új magánfaiskolák a helyzeten csak nehezen tudnak változtatni, a túlélésükért küzdenek, s a tőkeigényes fejlesztésekre nem is gondolhatnak. Törzsültetvényeket illetve anyatelepeket nem, vagy csak kevesen tartanak fenn, a csemetét és a szemzőhajtást zömében vásárolják, s ez vezetett ahhoz a mai helyzethez, hogy a faiskolai áru iránti kereslet fellendülése miatt a faiskolák csemeteimportra szorulnak, mivel a hazai anyatelepek sem mennyiségben sem fajtaösszetételben nem képesek kielégíteni az igényeket.
1.3. A gyümölcs-faiskolai termesztés szabályozása és ellenőrzése A faiskolai termesztés szabályozásának alapjait az 1996. évi CXXXI. törvény írja elő (Magyar Közlöny 1996/120). A gyümölcsfajták vetőmagjának, vegetatív szaporítóanyagainak, csemetéinek és ültetési anyagának előállításával és forgalmazásával a törvény V. fejezete foglalkozik. Előírja, hogy Magyarországon csak a Nemzeti Fajtajegyzékben levő vagy ideiglenesen szaporításra, illetve ideiglenes felhasználásra engedélyezett fajok, fajták minősített vetőmagját, szaporítóanyagát, csemetéjét és ültetési anyagát lehet forgalomba hozatal céljával előállítani, forgalmazni, illetőleg árutermelésre felhasználni a vonatkozó külön jogszabályoknak megfelelően. A növényfajta – a fajtajogosulttal nem rendelkező fajták kivételével – vetőmagjának és szaporítóanyagának továbbszaporításához, belföldi forgalmazásához és exportálásához a fajtajogosult írásbeli engedélye szükséges. Előállításra és forgalmazásra csak olyan természetes személy és szervezet jogosult, aki tagja a termékpálya szerinti terméktanácsnak. A szaporításra szánt növényállományt törzskönyvezni kell, s abból meghatározott feltételek között törzsültetvényt kell létesíteni. Forgalomba hozatal céljából csak törzsültetvényből származó alapanyag felhasználásával és csak engedélyezett faiskolában lehet csemetét, ültetési anyagot előállítani. A törvény rendelkezik a vetőmag és a szaporítóanyagok minősítéséről, csomagolásáról és jelöléséről, valamint a kapcsolatos hatósági feladatok szakigazgatási szervezetéről. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) mellett a szakigazgatási feladatok ellátásában fontos szerepe van az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetnek (OMMI). Az OMMI engedélyezi a faiskolák létesítését, a törzsültetvények létesítését és megszüntetését, vizsgálja és minősíti a vetőmagvakat és szaporítóanyagokat, a csemetéket és ültetési anyagokat és ellenőrzi előállításukat, feldolgozásukat, forgalmazásukat és 102 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
felhasználásukat. A fajtaminősítés, a szaporítás és forgalmazás további részleteit a 88/1997. (XI. 28) FM rendelet, illetve a módosítására kiadott 45/1998. (VI. 16) FM rendelet szabályozza.
1.3.1. Szaporítóanyag-felügyeleti ellenőrzés A szaporítóanyag, csemete és ültetési anyag certifikációjának (minőségtanúsítás) rendszeréről, valamint követelményeiről az OMMI kiadványa ad mindenre kiterjedő áttekintést (Bach és Szőnyegi 1996). Az OMMI az 1996. évi CXXXI. számú törvény és a vonatkozó végrehajtási rendeletek értelmében az alábbi fontosabb feladatokat látja el a faiskolai termeléssel kapcsolatban: • a faiskolák létesítésének engedélyezése és szakmai tevékenységük ellenőrzése; • a törzsültevényekkel, valamint a szaporítóanyagok, csemeték és ültetési anyagok termelésével és forgalmazásával kapcsolatos engedélyezési és ellenőrzési feladatok; • a törzskönyvezett növényekről és törzsültetvényekről közhitelű nyilvántartások vezetése, a törzsültetvények létesítésének, fenntartásának ellenőrzése; • a faiskolák növényállományának, azok nevelésének, forgalmazásának ellenőrzése és minősítése. Az OMMI a faiskola létesítését akkor engedélyezi, ha: • a kérelmező a tevékenységhez szükséges feltételekkel, valamint a kérelmező vagy az iskola kijelölt vezetője, társaság esetén valamely tagja megfelelő kertészeti szakvégzettséggel rendelkezik; • a földterület termesztési célra szakmai és növény-egészségügyi szempontból alkalmas. • vírusmentes vagy vírustesztelt növényanyag szaporítása esetén betegséget okozó káros szervezetektől, különösen vírusvektoroktól és fonálférgektől mentes, és ezt a területileg illetékes növény-egészségügyi hatóság igazolja. Az OMMI rendszeresen ellenőrzi a faiskolai termesztéssel kapcsolatos követelmények betartását a következők szerint: • A faiskola csak az engedélyokirat szerinti területen létesíthető. • Szaporítani csak a nemzeti fajtalistán szereplő fajtákat lehet a fajtajogosulttal kötött megállapodás alapján. • A faiskolában levő növényanyag igazolt származású legyen. • A területen az egyes tételeket elkülönítetten, azonosíthatóan kell nevelni, vázrajzon kell szerepeltetni. • A tételeknek fajtaazonosnak és fajtatisztának kell lenniük, a fajtaidegen egyedeket festékkel meg kell jelölni vagy el kell távolítani. • A faiskolai terület kultúrállapota tegye lehetővé a fajtaazonosság, a fajtatisztaság és a növényanyag fejlettségének elbírálását. • A növényállomány feleljen meg a hatályos növény-egészségügyi előírásoknak. • A szaporításokról tételenkénti nyilvántartást kell vezetni, a nyilvántartás adatainak egyeznie kell a területen található növényállománnyal. AZ OMMI a faiskolákat évente több alkalommal ellenőrzi, megállapításait jegyzőkönyvben rögzíti. Az alkalmas tételek forgalomba hozatalát engedélyezi, az alkalmatlan termékeket kizárja a forgalomból. A megfelelő tételekhez a növényállomány szaporulati fokozatának megfelelő tanúsító (certifikációs) címkét kiadja. A bázis kategóriájú növényanyagot fehér, a certifikáltat kék, a forgalomba hozatal minimális feltételeinek megfelelő C. A. C termékeket narancsszínű címkével látja el. Az OMMI a faiskolában előállított szaporítóanyag-tételeket szabvány szerint minősíti faj- és fajtaazonosságuk, származásuk, szaporítási fokozatuk, egészségi állapotuk és minőségük alapján. A minősítésről igazoló okirat vagy jegyzőkönyv készül, az alkalmas tételeken a faiskola terméktanúsító címke használatára jogosult. 103 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Magyarországon csak az OMMI által minősített (certifikált) szaporítóanyag hozható forgalomba. A forgalomba hozott és felhasznált tételekről a termelő köteles származási igazolást kiállítani és azt a vevő részére átadni. A certifikáció valójában minőség-ellenőrzési és -tanúsítási eljárás, melynek során a szakhatóság a faiskolai áru előállításának folyamatát ellenőrzi, majd igazolja, hogy az árut valóban a vonatkozó jogszabályoknak és szakmai előírásoknak megfelelően állították elő. A faiskoláknak az általuk vezetett nyilvántartások alapján a várható szaporítóanyag és ültetési anyag mennyiségének megfelelően a szükséges címkéket meg kell rendelniük az OMMI-tól. Az utólag bejelentett tételeket az OMMI nem certifikálja. Gyümölcs-faiskolai termék minőségtanúsító címke nélkül nem forgalmazható, a termékeket az előállító köteles címkével ellátni. A törzses és edényes ültetési anyagot egyedenként, más faiskolai termékeket kötegenként kell címkézni. A certifikáció szakmai feltételei az alábbiak: • Az ültetvényanyag előállításához felhasznált alapanyagok komponensei igazoltan központi vagy üzemi törzsültetvényből, illetve certifikált szaporítóanyagként engedélyezett országból származzon. • A fajta szerepeljen az államilag minősített vagy az ideiglenesen szaporításra engedélyezett fajták jegyzékében. • A termelő nyilvántartása alapján a növényállomány a területen egyértelműen azonosítható legyen és feleljen meg a vonatkozó termékszabvány követelményeinek. A termelőnek a szaporítóanyag forgalmazásához és felhasználásához a termék jellegétől függően az OMMI által rendszeresített vagy általa jóváhagyott, sorszámozott minőségi vagy certifikált származási igazolványt, illetve szállítólevelet és származási igazolványt kell kiállítani. A házi faiskolában a termelők saját célra állíthatnak elő ültetési anyagot. A házi faiskola fenntartója köteles a faiskola helyét, területét, a szaporítás mennyiségi adatait, valamint a telepíteni, pótolni kívánt ültetvény nagyságát az OMMI területi központjának bejelenteni. A szaporításra engedélyezett fajták körét szakértői testületek bevonásával az OMMI évente meghatározza. Az engedélyezett fajtákat jelenleg az OMMI által évente kiadott „A szaporításra engedélyezett szőlő- és gyümölcsfajták jegyzéke” tartalmazza. A faiskolák növényállományukról és a szaporításokról az OMMI előírásainak megfelelő nyilvántartásokat kötelesek vezetni. A forgalomba hozott faiskolai áru fajtaazonosságát a származási igazolvány és a szállítási jegyzék igazolja. A fajtaazonosságért mindig a termelő szavatol, ezért mind a vásárolt, mind az értékesített áru fajtaazonosságát igazoló okmányokat 10 évig meg kell őrizni. A növényvédelmi szakszolgálat a karantén vagy veszélyes kártevővel fertőzött árut megsemmisítteti, de zárolhatja is a faiskolát, vagy javaslatot tehet a faiskolai engedély visszavonására és a faiskola megszüntetésére. Növény-egészségügyi ellenőrzés A magyar növény-egészségügyi hatóság a faiskolák növényállományát a szaporítás és forgalmazás minden fázisában ellenőrzi (Bach és Szőnyegi 1996). Az ellenőrzés kiterjed az állomány általános egészségi állapotára, és a hatályos növény-egészségügyi rendeletek, előírások betartására. Különös figyelmet fordítnak a zárlati és veszélyes kártevőkre és kórokozókra, ennek részleteit az egyes fejezetek növényvédelmi részében tárgyaljuk.
1.3.2. A gyümölcsfák szaporításának és nevelésének rendszere A gyümölcsösök ültetvényanyagának zavartalan termeléséhez számos részterület, folyamat jól összehangolt együttműködésére van szükség. A faiskolai termesztés három fő részterülete a szaporítóanyag-termesztés, a csemetenevelés és az ültetvényanyag előállítása (16. táblázat).
104 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
16. táblázat. A faiskolai termesztés részfolyamatai A szaporítóanyag-termesztés, a szaporítóanyag minősége alapvetően meghatározza a faiskolai termesztés eredményességét. A biztonságos termeléshez évről évre jó minőségű szaporítóanyagot, vagyis alanyvetőmagot, szemtőhajtást, oltóvesszőt, dugványt kell előállítani, mivel a mag kivételével a szaporítóanyagok csak rövid ideig tárolhatók. Nem minden faiskola rendelkezik magtermő, illetve törzsültetvényekkel, ezeket nagyobb faiskolák, részben kutatóintézetek, oktatási intézmények tartják fenn. A csemetetermesztés a magiskolában, a dugványiskolában és a bujtványanyatelepeken folyik, a szabványminőséget el nem ért csemeték pedig erősítő iskolába kerülnek. A csemeteiskola általában egyéves kultúra, ahol a szaporítóanyagból a felhasználási célnak megfelelő méretű és minőségű növényt állítanak elő. Kivétel ez alól a bujtványanyatelep, amely törzsültetvénynek minősül. A magcsemeték mindegyikét a dugványés bujtványcsemetéknek egy részét alanyként használják fel az oltványnevelés során. A nemes fajtákból előállított saját gyökerű csemetéket (ribiszke, mogyoró) közvetlenül, illetve szabadföldi vagy edényes továbbnevelés után ültetvények létesítésére vagy pótlására lehet felhasználni, vagyis csemetéjük ültetvényanyag. A nemes gyümölcsfajták nagy részét oltással, szemzéssel szaporítják, így az ültetvényanyag előállításának helye az oltványiskola. Az oltványiskolába telepített alanycsemete minőségét, az oltás, a szemzés és a nevelés módját a kívánt ültetvényanyag minősége szabja meg. Az oltványiskolába telepítik a kézben oltott oltványokat is. Az oltványnevelés időtartama 2–3 év, a végtermék – az oltvány – alanyból, nemesből, esetleg közbeoltott fajtából áll. Az utóbbi időben nő az igény az edényes (konténeres) ültetési anyag iránt, amelynek választékbővítő és az értékesítési idényt megnyújtó szerepe van. Edényes nevelésre saját gyökerű nemes csemete vagy oltvány egyaránt alkalmas. Az edényes nevelés időtartama 1–2 év, törpe gyümölcsfák esetében a hosszabb nevelés, a virágzásban vagy terméssel történő értékesítés is szóba jöhet (elsősorban házikerti célokra).
1.3.3. A faiskola helyének kijelölése Fontos, hogy a faiskola tervezésekor, a terület kiválasztásakor ugyanolyan gondossággal járjunk el, mint az állókultúra telepítésekor. A faiskolai vállalkozás ugyanis kockázatos, „veszélyes indulás” (Véghelyi 1989b). A gyümölcs-szaporítóanyag egészséges fejlődését, eredményes növényvédelmét a környezeti feltételek (a terület kitettsége, lejtése, a talaj kémhatása, szerkezete, éghajlati adottságok) határozzák meg elsősorban. A kijelölt terület feleljen meg a faj és fajta pH- és tápanyagigényének és legyen alkalmas a terület nagyságának megfelelő gépesítésre. A talaj legyen középkötött, mély rétegű, jó szerkezetű és vízgazdálkodású, tápanyagban és szerves anyagban gazdag.
105 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A talajerózió és a tápanyag-kimosódás elkerülése végett a 3–5%-nál nagyobb lejtésű, a fagyveszély miatt pedig a mély fekvésű területet kerülni kell. A faiskola ökológiai igényeivel a szaporítóanyag-termesztés és a csemetenevelés sajátosságainak megfelelő bontásban a megfelelő fejezetek részletesebben foglalkoznak. Kedvezőtlen viszonyok között gyengébb a fiatal növényanyag kórokozókkal, kártevőkkel szembeni ellenálló képessége. Kedvező termőhelyen, fertőzési forrástól távol, optimális víz- és tápanyag-ellátottsággal, a növények egészséges fejlődését biztosítva a gyengültségi paraziták veszélye lényegesen csökkenthető. A talajtani és meteorológiai tényezők mellett figyelmet kell fordítani a kiválasztott területen és annak környezetében várható fertőzési veszélyre. Ezt a veszélyt elsősorban az előző években a területen termesztett növényzet, annak maradványai és a leendő faiskolát körülvevő környezet határozza meg. A szomszédos erdő, kiöregedett, gondozatlan gyümölcsös, elhanyagolt házikert, parlag fertőzési gócot jelent a faiskola érzékeny növényei számára . A kórokozók terjedését szolgáló spórák a szél útján több km-es távolságra is könnyen eljutnak. A kórokozó gombák egy része fajspecifikus. Az almáskertből terjed a varasodást okozó Venturia inaequalis, amely az almát és alanyait fertőzi, a körtésből terjedő Venturia pirina és Fabraea maculata a körtét, a birset és alanyait veszélyezteti. A cseresznye, meggy leveleiben áttelelő Blumeriella jaapii a cseresznye, a meggy és a sajmeggy leveleit betegíti meg. Nagyon sok polifág kórokozó támadására is számítanunk kell. A Nectria, Leucostoma, Schizophyllum fajok valamennyi fás növényünk sebfelületét fertőzhetik. A lombrágó hernyók a szomszédos gyümölcsösből, erdőből, erdősávból eljuthatnak a faiskolába, és ott valamennyi termesztett faj összes zöld részét, a rügyet, a levelet, a hajtást megrághatják. A közeli erdőkből a lombrágó bogarak és lárváik inváziójára számíthatunk. A répa-, cukorrépa- és káposztatáblákból tömegesen átvándorló fekete barkó (Psalidium maxillosum) és hegyes farú barkó (Tanymecus palliatus) a beszemzett alanyok kihajtó rügyének, az oltványokon fejlődő rügyeknek és leveleknek a rágásával okozhat tetemes kárt. Szőlőültetvények közelében a kendermagbogár (Peritelus familiaris) rághatja meg a duzzadó rügyeket. A gyomos területek mellett a levélbarkók (Phyllobius spp.) és cserebogárfajok (Melolontha spp., Polyphylla sp., Anoxia spp., Anomalia sp.) a csemeték leveleit karéjozzák, a lárvák a gyökereket károsítják rágásukkal. A faiskola növényorvosának ismernie kell a területen előforduló kártevőket. Az egyéves fejlődésű fajok mellett 2– 3, esetleg 4 éves fejlődésű bogarak környéken előforduló törzsének fejlettségi állapotát is figyelembe kell venni a faiskola létesítésekor. A legelők, parlagterületek mellett óvintézkedéseket kell tenni a mezei nyúl (Lepus europaeus),az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus),a kósza pocok (Arvicola terrestris) és a mezei pocok (Microtus arvalis) kártételének megelőzésére. A lakott területek, a baromfiudvarok környékén az elkószáló baromfi (tyúk, liba, pulyka, gyöngytyúk) és a falusi házakhoz kötődő madarak (veréb, galamb, varjú) a magvak kikaparásával és a rügyek csipkedésével okoznak nagy kárt. A faiskola területét 1–2 (ritkán 3) éves termesztési ciklusonként más-más helyen, vetésváltásban kell kijelölni. A vetésforgó az istállótrágyázott zöldségnövények, a műtrágyázott szántóföldi kultúrák, a szerves anyagot részben vagy egészében visszaadó zöldtrágyanövények, végül a faiskolai termesztés váltogatása. Célja a tápanyagokban és szerves anyagokban gazdag, jó szerkezetű, gyommentes, levegős talaj kialakítása és fenntartása, a talajuntság megelőzése. Probocskai (1969) így fogalmazta meg a gyümölcsfaiskolában tapasztalt talajuntságot: „Hosszabb ideig történő egy helyben termelésnél a növények és a talaj mikroorganizmusai között az egyensúly megbomlik, mivel a növényt károsító szervezetek túlsúlyba kerülnek”. A talajuntságot egyes vélemények szerint a talajban felhalmozódott káros anyagok is okozhatják. Ezek lehetnek a növény által kiválasztott toxinok (Börner1960) vagy az előző kultúra termesztése során alkalmazott növényvédő szerek, herbicidek, műtrágyák, összefoglaló néven xenogén anyagok (Kecskés 1976). A rövid (4–5 éves) forgóval üzemelő vagy állókultúra (gyümölcs-, szőlő-, erdőirtás) után létesített faiskolában az alanyok, majd az oltványok gyenge növekedését, rossz kondícióját, visszaszáradását, esetleg pusztulását a talajlakó gomba (Pythium, Thielaviopsis, Fusarium stb. fajok), a gyökérgomba (Verticillium, Rosellinia, Roesleria fajok), a fonálférgek (Xiphinema) károsítása vagy a specifikus talajuntság okozhatja (Jenser 1981; 1985; 1987; 1988b; Jenser etal.; 1977; 1987; Magyar, 1982; 1987; 1992; Véghelyi 1976; 1984; 1985). A 106 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
gyökereket károsító élőlényeket a növények föld fölötti részén kiváltott tünetek alapján nem lehet elkülöníteni. Hasonlóságukat a 59. ábrán szemléltetjük.
59. ábra - Az újratelepítési betegség tünete kajszimagoncon; A) specifikus talajuntság, B) Rosellinia necatrix; C) Roesleria pallida, D) Xyphinema vuittenezi, E) kontroll (Fotó: Migend)
Az újratelepítési betegség kimutatására beállított kísérletet kajszimagoncokkal végeztük, és a négyszeres ismétlésben szereplő 5–5 növény legjellemzőbb példányait mutatjuk be. A B jelzésű Rosellinia necatrix kiszáradást, a C jelzésű Roesleria pallida jelentős mértékű visszaszáradást okozott. A specifikus talajuntság (A) és a fonálféreg (D) által okozott növekedési depressziót csak az egészséges növényhez (E) viszonyítva érzékeljük. Különösen így van ez a magoncokkal, amelyeknek sokkal egyenetlenebb a növekedése, mint a dugványoké vagy a mikroszaporított növényeké. A gyakorlatban ez a hatás csak azáltal válik szembetűnővé, hogy az alanyok nem vagy csak rosszul szemezhetők, és rossz az eredés (Véghelyi 1989c; Magyar 1992). A gyökerek kiásása után már jellemzőbb tüneteket látunk, a kórokozó vagy a kártevő meghatározásához azonban legtöbbször laboratóriumi vizsgálat szükséges. A fonálféreg előfordulása és károsítása sokszor a vizsgált területről kiásott hajszálgyökerek deformálódásából, torzult növekedéséből, esetleg gubacsok képződéséből is megállapítható, a fajok meghatározásához azonban a talajminta laboratóriumi vizsgálata szükséges. Faiskolák létesítésekor adható gyakorlati tanács: csak akkor telepítsünk, ha a vírusvektor fonálférgek száma 250 gramm talajban ötnél kevesebb. A talajmintavétel módja, helye és időpontja befolyásolja a vizsgálati eredményt. Ezért már a mintavételt is a legjobb arra a szakemberre bízni, aki a vizsgálatot fogja végezni. Annyit azonban tudnunk kell, hogy a vizsgálatok hosszadalmasak, a mintavételt is csak 10 °C talajhőmérséklet felett érdemes végezni.
107 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A Növényvédelmi Kódex szerint a vírusvektor-fonálférgek veszélyes károsítók. Ezért a vírushordozó, a fertőzést továbbvivő vírusvektor fonálféregfajokkal fertőzött területen talajfertőtlenítés nélkül nem szabad a szaporítóanyagot eltelepíteni, törzsültetvényt vagy vírusmentes ültetvényanyaggal gyümölcsöst létesíteni. A fonálféreg és az egyéb talajlakó károsítók ellen használható talajfertőtlenítő szereket a 17. táblázatban foglaltuk össze Véghelyi 1990).
17. táblázat. Faiskolák létesítése előtt használható talajfertőtlenítő szerek Az előírás szerint végzett talajfertőtlenítés a fonálférgek, pajorok, drótférgek mellett sok esetben a talajgombákat és gyomnövényeket is elpusztítja, viszont a hasznos hiperparazitákat sem kíméli. Ez rendkívül költséges és környezetvédelmi szempontból sem helyeselhető. Helyesebb tehát olyan területen faiskolát létesíteni, ahol a vizsgálat nem mutatott ki fonálférget. A gyökérparazita gombák veszélye miatt erdőirtás, szőlő-, gyümölcsültetvény után kerülni kell a faiskola létesítését, illetve meg kell várni a gyökérmaradványok lebomlását. A faiskolai forgó legalább 8–10 év legyen. Vírusmentes törzsültetvény és faiskola létesítésekor az izolációs távolság (Prunus nemzetségbe és Prunoideae alcsaládba tartozó fajoktól) almatermésűeknél legalább 500, csonthéjasoknál 1000 m legyen. Az előírások szerint vírus- és baktériumfertőzés veszélye miatt nem lehet elővetemény a telepítést megelőző 4 évben Amygdalopersica, Amygdalus, Armeniaca, Beta, Cerasus, Cucumis, Humulus, Lycopersicon, Malus, Nicotiana, Persica, Pyrus, Ribes, Rubus és Solanum nemzetségbe tartozó növény. A telepítést megelőző 2 éven belül nem szabad termeszteni a területen Brassica, Cannabis, Daucus, Helianthus, Medicago, Pastinaca, Phaseolus, Pisum, Raphanus és Rumex fajt.
1.3.4. Házi faiskola Egyre gyakoribb, hogy a gazdaságok, szövetkezetek, szakcsoportok vagy magántermesztők csak a saját gyümölcstelepítésükhöz szükséges szaporítóanyagot állítják elő, faiskolai árut nem hoznak forgalomba. Az ilyen célból létesítendő ún. „házi faiskolát” is előzetesen be kell jelenteni az OMMI Területi Központjának, mert a termesztési és növényvédelmi előírásokat ezeken a területeken is figyelembe kell venni. A házi faiskolában is csak államilag ellenőrzött alapanyagot szabad felhasználni.
1.3.5. A rendeletek fontossága Mindig akad olyan termesztő, aki kötöttségek nélkül szeretne élni (Móczár 1991). Nagy értékű, fiatal gyümölcsösök részleges vagy teljes pusztulása és gazdasági perek sokasága bizonyítja, hogy a kötöttségekre, az OMMI rendszeres, szakszerű és szigorú ellenőrzésére szükség van, mert az oltványok kitermelésekor és
108 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
értékesítésekor a fajtaazonosság, életképesség, zárlati és veszélyes kórokozóktól való mentesség nem minden esetben állapítható meg. „Látszólag teljesen egészséges, tünet nélküli almafaoltványok, amelyek azonban tavasszal nem hajtottak ki” (Tóth–Tóth–Vajna1978) és fiatal őszibarack-ültetvények korai pusztulása (Rozsnyai–Klement1981; Bene–Körtvély 1981; 1982; Véghelyi 1989a) ad munkát a növényvédelmi szakértőknek és a megyei, majd a legfelsőbb bíróságnak. A szakirodalom nem is jegyzi azokat az eseteket, amikor egy-egy kertbarát által vásárolt, 1998/1999-es árak szerint 500–700 Ft/db szabad gyökerű vagy 500– 1000 Ft/db konténeres oltvány nem eredt meg, vagy a telepítés évében elpusztult. A vizsgált esetekben a pusztulás okai között a rossz termesztési technológia, az extrém időjárási körülmények, a vermelés, szállítás alatti vízveszteség és e könyv további fejezeteiben részletezett kórokozók és kártevők mellett, szakértői vélemény alapján egy olyan álláspont is megfogalmazódott, hogy „ismeretlen fafajták nagy mennyiségben való vásárlása vagy eladása előtt fontos – mert súlyos károkat előzhet meg – a fajta tulajdonságainak, hazai alkalmazhatóságának alapos tanulmányozása”. Az 1990-es évek elején bekövetkezett földtulajdon-változások után ez különösen fontos szempont, mert „a mai telepítők jelentős részének semmilyen képzettsége a gyümölcstermesztéssel kapcsolatosan nincs, így nem fogadható el az az álláspont, hogy mindenki a saját felelősségére próbálkozzon az új fajtákkal” (Kállayné et al. 1998). Látható, hogy az OMMI azon állami feladatának fontosságát, mely szerint a hazai vagy külföldi előállítású fajtajelöltet az intézet legalább 3 értékelhető, de legfeljebb 5 termőév alatt kísérleti vizsgálatnak veti alá (MÉM, 1988/a), az élet még akkor igazolta, amikor ennek az állami minősítésnek a szükségességét senki sem vonta kétségbe (Tóth 1981). Magyarországon, a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról hozott 1996. évi CXXXI. törvény 24/1. bekezdése megerősíti a korábbi rendelkezést, tehát változatlanul csak állami elismerésben részesült vagy ideiglenes szaporításra engedélyezett növényfaj és növényfajta termeszthető árutermelés és forgalomba hozatal céljából.
1.3.6. Az importanyag növényvédelmi problémái A faiskolai termesztés növényvédelmi szempontból való szabályozásának ismertetése nem lenne teljes, ha a külföldi szaporítóanyagok, új alany- és nemesfajták behozatalának (honosításának) egyszerűsítését, gyorsítását követelő véleményekről hallgatnánk. Hrotkó (1989) javasolja, hogy a hazai faiskolák legyenek közvetlen kapcsolatban a nemzetközi szaporítóanyag-bázisokkal. Hunyadi (1989) véleménye: „Döntse el a termelő, hogy vállalja-e az állami fajtakísérletek hiányából fakadó esetleges kockázatot vagy sem, netán maga akar meggyőződni a fajta értékéről oly módon, hogy rögtön vírusmentes ültetvényanyaggal létesít gyümölcsöst”. „A vevő döntse el, hová, mit akar ültetni, milyen minőségben” (Móczár 1991). Kizárólag növényvédelmi szempontból vizsgálva a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a növényvédelmi munkákat az állami, szövetkezeti és magángazdaságok általában saját kockázatukra végzik. A permetezések elhanyagolásával, a növényi termékek szakszerűtlen tárolásával elsősorban saját jövedelmezőségüket veszélyeztetik, de a fertőzési gócok kialakulása járvánnyal fenyegeti a szomszédos nagyüzemek, kistermelők vagy házikertek gyümölcsöseit is. Két veszélyforrás van, amely más termelők, illetve az egész hazai gyümölcsfatermesztés számára nagymértékű, konkrét, közvetlen és háríthatatlan: 1. Európában elő nem forduló (A/1 jegyzék), illetve az egyes európai országokban előforduló, de Magyarországon még ki nem mutatott (A/2 jegyzék) zárlati károsítók behurcolása (MÉM, 1988/b), 2. Faiskolában fertőződő, de a kórokozók hosszú lappangási ideje miatt tünetmentesen értékesítésre kerülő szaporítóanyag telepítés utáni pusztulása. Ebben a két esetben a Hunyadi (1989) által javasolt „szoros nemzetközi együttműködés, a vírusvizsgálati metodikák összehangolása, a vírusvizsgálati eredmények kölcsönös adaptálása” nem elegendő. Hiszen a zárlati károsítók jegyzékén olyan veszélyes baktériumos betegség is van, mint az Erwinia amylovora,amely futótűzként terjedve leperzselt, kiszáradt gyümölcsfákat hagy hátra, és olyan gombás betegség, mint az almafarozsda (Gymnosporangium sp.), amely a varasodás és a lisztharmat együttes károsításánál is veszélyesebb. Ezért lényeges, hogy a nemzetközi együttműködés, a vizsgálati módszerek összehangolása ne csak a vírusbetegségekre, hanem valamennyi zárlati és veszélyes károsítóra is terjedjen ki. Ez napjainkban lehet utópia
109 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
az öt földrész vonatkozásában, de határozott törekvések vannak az Európai Unió országaiban érvényes előírások és követelmények egységesítésére. A szaporító- és ültetvényanyagok minőségét meghatározó négy ismérv, a genetikailag rögzített tulajdonságok, a növény-egészségügyi állapot, a fiziológiai kondíció és végül a mérhető paramétereken alapuló minőség közül csak ez utóbbit, a vesszők és gyökerek hosszúságát lehet a vásárláskor ellenőrizni. Ezért Hunyady (1988) szerint a hatósági ellenőrzést továbbra is állami kézben kell tartani. A hatósági ellenőrzésnek ki kell terjednie a certifikációt végző szervezet munkájára és erősíteni, ill. hatékonyabbá kell tenni a forgalmazás, a lerakatokban történő értékesítés ellenőrzését.
1.3.7. A faiskolai áru minősége A 90/1997. (XI. 28.) számú FM rendelet értelmében a szaporítóanyag előállítója felelős a szaporítóanyag fajtaazonosságáért és minőségéért. A növényvédelemről szóló törvényerejű rendelet kimondja, hogy a növényvédelmi hatóságok feladata annak ellenőrzése, hogy a köztermesztésbe egészséges vetőmag, növényi szaporító- és ültetvényanyag kerüljön (MNK, 1988). Ezért a növényvédelmi hatóságok évente rendszeresen ellenőrzik a faiskola növényállományát, a nyilvántartások szakszerű vezetését és a származási igazolások valódiságát. A MÉM 5/1988. (IV. 26.), 1988. május 1-jén hatályba lépő rendelete (MÉM, 1988/b) a növényvédelemről szóló 1988. évi 2. tvr. végrehajtásáról részletezi a tennivalókat. A rendelet 33.1. pontja szerint: ha a növény-egészségügyi ellenőrzés során a növényi szaporítóanyagokon, termőterületükön vagy annak 50 m-es körzetében a 2. számú mellékletben felsorolt zárlati vagy a termelt szaporítóanyag szempontjából tilalmazott veszélyes károsító fertőzése állapítható meg, a károsítókra vonatkozó és a rendelet 3. számú mellékletében meghatározott zárlati rendelkezéseket kell alkalmazni. A felsorolásban nem szereplő kórokozókkal vagy kártevőkkel való nagymértékű fertőzöttség esetén is elrendelhető a növényi szaporítóanyag értékesítésének korlátozása. Növény-egészségügyi ellenőrzésben nem szaporítóanyag nem hozható forgalomba.
részesült,
növény-egészségügyi
igazolás
nélküli
növényi
Növény-egészségügyi vizsgálatra kötelezettek a gyümölcsfaiskolák és az átmeneti faiskolák évente legalább három, a központi törzsültetvények, törzsgyümölcsösök, magtermő ültetvények, alanyanyatelepek két, dió és gesztenye esetében három, a faiskolai lerakatok, árudák és egyéb forgalmazóhelyek az értékesítési idényben havonta egy, karanténkertek, vírusmentes szaporító-ültetvényanyagok és magtermő ültetvények vegetációs időben havonta egy alkalommal, a rendelet 7. melléklete szerint (MÉM, 1988/b).
1.3.8. A faiskolai szabványok növényvédelmi előírásai 1. A gyümölcs-faiskolai szaporítóanyag minőségét, származásfokozatát, forgalomba hozatalának feltételeit a következő, kötelező érvényű szabványok írják elő: MSZ–08 0238/1 – gyümölcs-faiskolai szaporítóanyagok, általános előírások; MSZ–08 0238/2 – szemzőhajtás, oltóvessző; MSZ–08 0238/3 – gyümölcs-famagcsemete; MSZ–08 0238/4 – dugvány, bujtvány; MSZ–08 0238/5 – csomagolás és szállítás. 2. A gyümölcs-faiskolai ültetvényanyagok minőségét, származásfokozatát, jelölését, forgalomba hozatalának feltételeit a következő kötelező érvényű szabványok írják elő: MSZ 17641/1 – gyümölcs-faiskolai ültetvényanyagok, fogalommeghatározások; MSZ 17641/2 – minőségi követelmények; MSZ 17641/3 – mintavétel, vizsgálat, minősítés; 110 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
MSZ 17641/4 – tárolás, csomagolás, szállítás. A felsorolt szabványokra vonatkozó növényvédelmi előírások egységesek. A gyümölcs-faiskolai szaporítóanyag és ültetvényanyag feleljen meg a hatályos növény-egészségügyi követelményeknek, a mindenkor érvényes Növényvédelmi Kódex előírásainak (jelenleg MÉM, 1988/b). A mindenkor érvényes növényvédelmi előírások betartását a FVM Növényvédelmi- és Agrárkörnyezetgazdálkodási Főosztály felügyelete alá tartozó Fővárosi és 19 megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás munkatársai ellenőrzik. Ez az egész országot behálózó növény-egészségügyi szolgálat végzi a gyümölcsfaiskolák által előállított és külföldről behozott, illetve külföldre exportált szaporító- és ültetvényanyagok vizsgálatát, a határforgalom növényvédelmi ellenőrzését. Ez a hatóság látja majd el az EU-előírásoknak megfelelő növény-egészségügyi ellenőrzési feladatokat is a csatlakozás után (Kiss P. 1988/b). Jelenleg az EU-ban elfogadott karantén károsítók listája eltér a Magyarországon rendeletileg meghatározott zárlati és veszélyes károsítók jegyzékétől, ezért a 41., 42., 43., 44. táblázatban mindkét besorolást feltüntettük a következő jelmagyarázat szerint: EU-karanténlista: I/A 1. Az EU-ban elő nem forduló károsítók, amelyek behurcolása és/vagy elterjedése valamennyi EUtagországban tilos, illetve megakadályozandó. I/A 2. Az EU-ban előforduló azon károsítók, amelyeknek behurcolása és/vagy elterjedése valamennyi EUtagországban tilos, illetve megakadályozandó. II/A 1. Az EU-ban elő nem forduló azon károsítók, amelyeknek behurcolása és/vagy elterjedése valamennyi EU-tagországban tilos, illetve megakadályozandó, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak. II/A 2. Az EU-ban előforduló azon károsítók, amelyek behurcolása és/vagy elterjedése valamennyi EUtagországban tilos, illetve megakadályozandó, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak. II/B Azon károsítók, amelyek behurcolása és/vagy elterjedése tilos, illetve megakadályozandó az EU védett zónáiban, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak. A zárlati és veszélyes károsítók körének meghatározása Magyarországon: A/ Zárlati károsítók. A/I. Európában elő nem forduló károsítók. A/II. Egyes európai országokban előforduló károsítók. B/ Veszélyes károsítók.
2. Az ivartalan szaporítóanyagok termesztése 2.1. A termesztés rendszere A szaporítóanyag-termesztés rendszere lehetővé teszi, hogy a fajta legkiválóbb tulajdonságú egyedeit nagy számban és patogénmentesen elszaporíthassuk. Egyetlen kiemelkedő tulajdonságú egyed egy-egy ciklusban a hagyományos szaporítási eljárásokkal csak korlátozott számú közvetlen utódot eredményez. Egy fajta (klón) gyors felszaporítására a különböző szaporulati fokozatú növények további szaporításra történő felhasználása ad lehetőséget. A gyümölcs-faiskolai szaporítóanyag-termesztés rendszerében az egyes szaporulati fokozatokhoz meghatározott virológiai állapot is kötődik. A gyümölcsfajoknál az alábbi szaporulati fokozatokkal találkozunk: 1. Prebázis származásfokozatú gyümölcs-szaporítóanyag a nemesítő vagy a fajtafenntartó által kijelölt, törzskönyvezett (törzskönyvezésre előjegyzett) és vírusmentes egyedéről vagy állományáról állítható elő. A 111 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
prebázis szaporítóanyagból törzsgyümölcsösbe kerülnek.
előállított
növények
a
központi
törzsültetvénybe,
illetve
a
központi
2. Bázis származásfokozatú szaporítóanyagok a központi törzsültetvényben található növényállományról szedhetők. (A központi törzsültetvénnyel párhuzamosan telepítik a központi törzsgyümölcsöst is, ahol a központi törzsültetvényben található klónokat tartják fenn termő állapotban, ellenőrzés és esetlegesen szaporítóanyag szedése céljából.) A bázis fokozatú szaporítóanyaggal előállított növényeket üzemi törzsültetvényekbe telepítik továbbszaporítás céljával. 3. Certifikált szaporítóanyag: az üzemi törzsültetvényekben található törzsfákról szedhető, a faiskolák által forgalomba hozott ültetési anyag előállítására, gyümölcsösök telepítésére szolgál. Az európai faiskolai forgalomban C. A. C. kategóriaként jelölik azt a szaporítóanyagot, amely a kereskedelmi forgalom minimális követelményeinek megfelel, többnyire szaporításra ideiglenesen engedélyezett növényekről szedik. Ide sorolhatók azok az ültetési anyagok, amelyeket az ún. kijelölt fáról, kijelölt ültetvényből szedett szaporítóanyagból állítottak elő. Kivételes esetben engedélyezik az ilyen szaporítást, ha a fa vagy ültetvény meghatározott követelményeknek (fajtaazonosság, kiemelkedő hozam és minőségi tulajdonságok, egészségi állapot) megfelel. A különböző szaporulati fokozatú szaporítóanyag előállítása a törzsültetvények feladata, amelyekhez kapcsolódik a fajtafenntartás folyamata és a növény-egészségügyi mentesítés, illetve ellenőrzés rendszere (60. ábra).
60. ábra - A gyümölcsfajok vírusmentes szaporítóanyag-termesztési rendszerének vázlata
112 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Központi törzsültetvényt a fajta tulajdonosának vagy megbízottjának kell létesítenie, és gondoskodnia kell szakszerű működtetéséről. A Sarka vírusra érzékeny csonthéjasok növényeit a vírusvektoroktól izolációs hálóval kell védeni. A fenntartás egyéb követelményeit az MSZ 17637 sz. szabvány tartalmazza. A prebázis és bázis növényanyag előállítását és az ahhoz kapcsolódó központi törzsültetvények mintegy 90–95%-át gyümölcstermesztési kutatóintézetek (Érd-Elvira, Újfehértó, Cegléd, Fertőd) tartják fenn, a többit két termelőüzem üzemelteti. Az üzemi törzsültetvények telepítését szolgáló, bázis fokozatú ültetési anyagot a központi törzsültetvények tulajdonosai állítják elő. A törzsültetvények szakhatósági felügyeletét az OMMI látja el, engedélyezi az alkalmas növényanyag felhasználását, és certifikálja a prebázis és a bázis szaporulati fokozatú szaporítóanyagot. A törzsültetvények és szaporítóanyagok növény-egészségügyi alkalmasságát külön növényegészségügyi szakhatóság bírálja el (Bach és Szőnyegi 1996).
61. ábra - Edényben, izolátor alatt nevelt őszibarack törzsfák a GyDKFI érdi központi törzsültetvényében (Fotó: Hrotkó)
113 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Üzemi törzsültetvényt csak engedéllyel rendelkező termelő létesíthet és tarthat fenn. Üzemi törzsültetvény csak központi törzsültetvényből vagy annál magasabb szaporulati fokozatú egyedről származó szaporítóanyaggal telepíthető, amely vírustesztelt vagy vírusmentes. Az ültetvény talaja vírusvektor szervezetet nem tartalmazhat, a fajtákat egyértelműen el kell választani és meg kell jelölni, s az állományról nyilvántartást kell vezetni. Az üzemi törzsültetvény növényei olyan fejlettségűek legyenek, hogy feleljenek meg a szakmai követelményeknek és a hatályos növény-egészségügyi előírásoknak. A törzsültetvény fenntartójának gondoskodnia kell arról, hogy a MSZ 17637. számú szabványnak megfelelően a fajtákat rendszeresen felújítsák bázis szaporulati fokozatú ültetési anyaggal. Az üzemi törzsültetvényeket telepítésük után az OMMI minősíti és látja el tanúsítvánnyal, ha azok a szakmai követelményeknek megfelelnek. A továbbiakban évente egyszer ellenőrzik az ültetvényt, 114 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
különös tekintettel a növényanyag fajtaazonosságára, a nyilvántartások helyes vezetésére és az ültetvény kultúrállapotára. A helyszíni szemle alapján az alkalmas növényállomány szaporítását engedélyezik, a nem megfelelőket pedig zár alá helyezik. A törzsültetvény tulajdonosát az OMMI látja el a forgalmazáshoz és a felhasználáshoz szükséges származási igazolványokkal és certifikációs címkékkel. A forgalmazás végén a törzsültetvény tulajdonosát elszámoltatják az ültetvényből történt szaporítóanyag-forgalmazásról és felhasználásról (Bach és Szőnyegi 1996). A szaporításra ideiglenesen engedélyezett fákat vagy ültetvényeket eredetileg nem szaporítóanyag-termesztés céljára, hanem árutermelő gyümölcsösként telepítették. Ha a szaporításhoz törzsültetvényből kellő mennyiségű vagy fajtaösszetételű alapanyag nem áll rendelkezésre, az OMMI meghatározott ideig engedélyezheti egyes fajtákból az ellenőrzött anyanövényekről származó szaporítóanyag felhasználását. Szaporítás ideiglenesen akkor engedélyezhető, ha a fák (állomány) fajtaazonosak és fajtatiszták, s növény-egészségügyi szempontból megfelelnek. Feltétel, hogy a kijelölt növény területen történő megjelölése vagy térkép alapján azonosítható, fajtára jellemző növekedésű, továbbszaporításra alkalmas fejlettségű és szabványos minőségű szaporítóanyag előállítására alkalmas legyen. Az ilyen kijelölt fákról, állományról C. A. C. kategóriájú szaporítóanyagot lehet kibocsátani.
2.2. A szaporítóanyag-termesztés kapcsolódó alrendszerei 2.2.1. A fajtafenntartó nemesítés Gyümölcsfajtáink fajtaazonosságukat csak ivartalanul szaporítva tartják meg. A fajták, klónok állandósága azonban viszonylagos. A szomatikus mutációt szenvedett sejtek jelenléte a növényen belül annak tulajdonságait lényegesen nem befolyásolja. Ha viszont ezekből a sejtekből, sejtcsoportokból rügyek, hajtások képződnek, már fennáll a veszély, hogy azokat szaporításra felhasználva a klón átlagához viszonyítva jobb vagy rosszabb tulajdonságú egyedeket kapunk. A szemzésnél elegendő egyetlen mutációt hordozó rügy, ami az eredeti klónnal együtt szaporítva már fajtaidegen egyedet jelent. Minél kiterjedtebb egy fajta, klón, a szaporításra felhasznált anyanövény minél távolabbi szaporulati fokozatot képvisel, annál nagyobb a lehetősége a mutációk felhalmozódásának, ami a fajta (klón) leromlásához vezet. A tudatosan végzett fajtafenntartó nemesítés a fajták jellemző tulajdonságainak megőrzését szolgálja, meggátolja a fajta leromlását. Így elérhető, hogy a fajták (klónok) kedvező viszonyok közötti maximális teljesítőképessége eredeti állapotában hosszú ideig fenntartható. A fajtafenntartás fajok szerint meghatározott időszakonként a termő üzemi ültetvényekben anyafák kijelölésével és azok módszeres értékelésével kezdődik. A kiváló tulajdonságú anyafák szaporulatát a törzsgyümölcsösben elhelyezett (korábbi fajtafenntartási ciklusból származó) standard klónnal együtt klón-összehasonlító kísérletekben vizsgálják tovább, legalább két különböző termőhelyen. Az értékelés alapján kiemelt klónok törzskönyvezett fáinak vírusmentes szaporulatát helyezik el a központi törzsültetvényben.
2.2.2. A növény-egészségügyi ellenőrzés és mentesítés A fertőzött anyanövényről származó szaporítóanyag terjeszti a kártevőket és a kórokozókat. A szaporításra szolgáló állományt, a törzsültetvényeket kiemelt növény-egészségügyi körzetként kell kezelnünk. A törzsültetvények és szaporulataik karantén és veszélyes kártevőktől való mentességét az FVM NTÁ Növényvédelmi Szakszolgálata ellenőzi és növény-egészségügyi bizonyítvánnyal igazolja. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a vírusbetegségek. Az ellenük való eredményes küzdelem egyetlen módja a vírusmentes szaporítóanyag használata (Németh 1979; 1992). A hatályos rendelkezések értelmében akkor tekintenek egy növényt vagy állományt vírusmentesnek, ha a szaporítóanyag (alany és nemes) vírusmentes anyanövényekről, állományokról vagy azok vírusmentesen fenntartott két nemzedéknél nem távolibb szaporulatáról származik. Feltétel az is, hogy a termőhely az előzetes növény-egészségügyi szemle (izoláció, elővetemény, talajvizsgálat) alapján alkalmas legyen az ültetvény fenntartásánál a termelő a vírusmentesség megőrzésére vonatkozó növény-egészségügyi előírásokat betartsa és a vírusmentes szaporítóanyag anyanövényei rendszeresen átessenek a kötelező ellenőrző vizsgálatokon. A kötelező ellenőrző vizsgálatokat a növény-egészségügyi hatóság végzi és a technológiai előírások betartását rendszeresen ellenőrzi. Az előírásoknak megfelelően előállított szaporítóanyag, csemete- és ültetési anyag „vírusmentes” megjelöléssel és igazolással hozható forgalomba (Bach és Szőnyegi, 1996).
115 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A szaporítási rendszerben levő, illetve forgalomba hozott növények vírusoktól és vírusszerű szervezetektől való mentességének megállapítását, valamint a fertőzött növények mentesítését csak a FVM által előírt és közzétett egységes virológiai módszerekkel lehet elvégezni. Ezeket a vizsgálatokat a minisztérium által kijelölt növényegészségügyi állomás végzi. A vizsgálatok módszerét Kölber és tsai. (1996) fajonként részletezve közlik. A vírusmentes anyanövények, törzsültetvények és faiskolai állományok vizsgálatának elvégzését és a vírusmentesség megőrzésére vonatkozó előírások betartását a területileg illetékes növény-egészségügyi felügyelő ellenőrzi. Külföldről behozott szaporítóanyag vagy növények akkor minősíthetők vírusmenteseknek, ha azt a hazai hatóság által elfogadott külföldi hatóság vagy intézet igazolja. A feltételeknek megfelelő szaporítóanyagot, csemetét és ültetvényanyagot a termelő vírusmentes megkülönböztető jelzéssel hozhatja forgalomba, a vírusmentes címkét csak az OMMI által ellenőrzött tényleges leltári készletnek megfelelően szabad felhasználni. A jelöléshez kiadott címkék sorszámozottak, melyeket az OMMI a leltár és az illetékes NTÁ igazolása alapján ad ki a termelőknek. A forgalomba hozható ültetvényanyag virológiai fokozatai a következők:
116 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Vírusmentes (jele: VM): Vírusmentesnek tekintik azt a szaporítóanyagot, csemetét és ültetvényanyagot, amelyet nemzetközileg elfogadott módszerekkel megvizsgáltak, és az adott fajt valamennyi fertőző vírustól mentesnek találták. Vírusmentesek továbbá azok, amelyek vírusmentes anyanövényekről vagy azok vírusmentesen fenntartott szaporulatáról származnak, s a termesztés során a technológiai előírások megtartását hatóság igazolja. A címkéjén „vírusmentes” megjelölés feltüntethető.
117 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Vírustesztelt (jele VT): Az olyan törzsültetvényekből származó szaporítóanyag, csemete és ültetvényanyag, amelyet nemzetközileg elfogadott tudományos módszerekkel megvizsgáltak, és a vírusmentességet biztosító technológiai előírások megtartása mellett mentesnek találtak. A címkéjén „vírustesztelt” megjelölés feltüntethető. Tünetmentes (jele nincs): Az olyan szaporítóanyag, csemete és ültetvényanyag, amely csak laboratóriumi és vizuális vizsgálat alapján bizonyult mentesnek, és legalább szaporításra ideiglenesen engedélyezett növényekről származik. A címkén virológiai állapotra vonatkozó megjelölés nincs. A vírusbetegségeket megbízható módon csak hosszadalmas, bonyolult laboratóriumi és szabadföldi módszerekkel lehet kimutatni (Németh 1979; 1992; Kölber és tsai. 1966). A törzskönyvezésre kijelölt fáknál, ültetvényeknél és a központi törzsültetvényben a vírusteszteléskor vizuális és más gyors módszerekkel (szerológiai vizsgálat, lágyszárú és shirofugen-teszt) kiszűrik a fertőzött egyedeket. Ezt követően a különböző vírusokra különösen érzékeny indikátornövényekre oltva a vizsgált klónt, 3 éven át ellenőrzik a vírustünetek megjelenését (szabadföldi teszt). Ez idő alatt a párhuzamosan végzett szaporításból származó utódokat izolált körülmények között kell elhelyezni (szűrőfaiskola), ahol a kiindulási egészségi állapot megőrizhető (60. ábra). A szaporulat csak negatív tesztelési eredmény esetén használható fel további törzsültetvények létesítésére (Kölber és tsai. 1996). Az üzemi törzsültetvények állományát is vizuális és gyors módszerekkel (szerológiai vizsgálat, lágy szárú és shirofugen-teszt) évente ellenőrzik, s a fertőzött egyedeket kizárják a szaporításból. Az üzemi faiskolákban vizuális vizsgálatokra kerül sor évente két alkalommal a növény-egészségügyi szemle keretében (Németh és társai 1978; Németh1991; Porpáczyné1991; Németh 1992). Az ültetvény korával nő a vírusokkal való fertőződés veszélye. Más okok mellett emiatt is korlátozzák a törzsültetvények élettartamát (18. táblázat).
18. táblázat. A vírusmentes törzsültetvények maximális élettartama Hollandiában a NAKB törzsültetvényeiben egységesen 4 évig tartják a fákat a mutációk felszaporodásának elkerülésére. A folyamatos szaporítóanyag-ellátás végett az ültetvények leváltása előtt gondoskodni kell új törzsültetvények létesítéséről. Az újrafertőzés veszélyét csökkenti az előírt térbeli izoláció megtartása vagy a mechanikus izoláció sűrű szövésű hálóval a levegőben repülő, valamint termesztőedények alkalmazása a talajban terjedő vírusvektorok ellen.
2.3. Ivartalan szaporítanyagot adó törzsültetvények létesítése és fenntartása 118 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
2.3.1. A terület kiválasztása, előkészítése A terület kiválasztásakor a szükséges izoláció biztosítása az elsődleges. Emellett feleljen meg a faj, a fajta igényeinek, termesztésére alkalmas legyen. Azt, hogy virológiai és bakteorológiai okokból mely növények nem lehetnek elővetemények a telepítést megelőző 4 évben, már a Faiskola helyének kijelölése c. fejezetben ismertettük. A törzsültetvény létesítése előtt vírusvektor fonálférgek ellen Ipam, Basamid vagy más alkalmas szerrel (lásd 17. táblázat) talajfertőtlenítést kell végezni. Csak akkor telepíthetünk, ha a vektornematódák száma 250 g talajban 5 alá csökken. Hollandiában eredményesen használják a talaj fonálféreg-mentesítésére a Tagetes magvetést, melyet zöldtrágyaként később alászántanak. A növény a sorokba vetve később is távol tartja a nematódákat.
2.3.2. A fajtaazonosság A telepítést és a törzskönyvezést követően a területről helyszínrajzot kell készíteni. Az egyedeket függő címkével, a fajtákat, klónokat földbe szúrt karóval időtállóan kell megjelölni. A fajták, klónok elválasztása egyértelmű legyen. A szaporítaanyag-szedés során célszerű naplót vezetni, amelyben rögzíthető a hely, az időpont, a faj, a fajta, a klón, a szedett mennyiség, a szedő neve stb. A szedési napló a későbbi reklamációknál nagy segítséget jelenthet. Az értékesített szemzőhajtásról, oltóvesszőről, dugványról, származási bizonyítványt kell kiállítani.
2.3.3. Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás A talajművelés célja a kedvező talajállapot fenntartása, ezt a termőgyümölcsösökben a szokványos módon célszerű elvégezni. A sorok fekete fóliával takarásakor kevesebb lesz a gyomirtási és talajművelési munka, növekszik a talaj víztartalma. Tápanyag-gazdálkodás. Törekedjünk az anyanövények harmonikus táplálására és az optimális tápelemarányok kialakítására. Az erősen metszett anyanövények esetében a helyes arányok megbomlása különösen veszélyes lehet. A telepítést megelőző feltöltő trágyázást talajvizsgálat (P-, K-, Ca-, Mg-tartalom) alapján végezzük, a gyümölcsfajra vonatkozó optimális tápelemtartalomnak megfelelően. A telepítést követő első három évben a feltöltő trágyázás során kijuttatott tápanyag rendszerint elegendő. Tápanyag-utánpótlásra a szaporítóanyag szedésének megkezdése után van szükség. Az évi trágyamennyiséget a talaj- és a levélanalízis eredményei, illetve a tápanyag-kivonási értékek alapján a helyi sajátosságoknak megfelelően határozzuk meg. A termőültetvény talajvizsgálatát 3 évenként célszerű elvégeztetni. A levélanalízis során meg kell vizsgálni a mikroelem-tartalmat is (B, Zn, Mn, Fe, Cu). A levélmintát a szemzőhajtás szedése előtt gyűjtsük be júliusban. A N-műtrágya felét lombhullás után, felét pedig a vegetációban fejtrágyaként célszerű kijuttatni. A törzsültetvényekben a vegetáció közepén (dugvány és szemzőhajtás szedésekor) a levélfelület nagy részét eltávolítjuk. A trágyaadagok kijuttatását úgy kell ütemezni, hogy az intenzívebb tápanyagfelvételű és asszimilációjú első félévben a tápelemek optimális mennyiségben legyenek jelen a talajban. A termőültetvényekhez hasonlóan a vegetáció vége felé, a hajtáscsúcs záródása után kijuttatott nitrogén műtrágya javíthatja a fák kondícióját, a raktározott tápanyag mennyiségét. Az időpont helyes megválasztása azonban nagy szakértelmet kíván, nehogy fáinkat újbóli kihajtásra vagy késői vesszőbeérésre késztessük. A foszfor túladagolása a dugvány törzsültetvényekben veszélyes, mert következményeként fellépő cinkhiány ronthatja a gyökeresedést és a hajtásnövekedést.
2.3.4. Tősarjak eltávolítása Az alany megválasztásakor vegyük figyelembe sarjadzási tulajdonságait. Lehetőleg nem sarjadzó vagy kevés sarjat hozó alanyon létesítsünk törzsültetvényt. Dugvány-törzsültetvényekben saját gyökerű ültetvényanyagot használjunk. A képződő sarjakat – növényvédelmi okokból – rendszeresen el kell távolítani. A sarjakat tőből vágjuk le, ha szükséges, az anyanövények gyökérnyaki részét előtte ki kell bontani.
2.3.5. Szemzőhajtás- és oltóvessző-termelés A növényeket a jelenleg érvényben levő szabvány szerint úgy kell elhelyezni, hogy koronájuk ne érintkezzen. Ehhez 4×2–2,5 m térállás többnyire elegendő. A törzsmagasságot minél alacsonyabban, lehetőleg úgy határozzuk meg, hogy a korona alatt a talajművelést és a gyomirtást akadálytalanul elvégezhessék. 119 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A korona kialakításakor arra kell törekedni, hogy szellős, napfényes koronát kapjunk. A sűrű koronában a szemzőhajtások fejletlenek lesznek, minőségük romlik. A metszés erőssége olyan legyen, hogy a rügyek nagy része kihajtson. A megmaradt vesszőket általában felére, a gyenge növekedésű fajtákét harmadára metsszük vissza. A túl erős metszés serkenti a szemzésre alkalmatlan vízhajtások képződését, és a korona elsűrűsödéséhez vezet. A visszametszés mellett 2–3 évenként ritkítsuk meg az anyanövények koronáját. A többszörösen elágazódott ágakat 3–4 éves részekre ifjíthatjuk vissza. Tapasztalataink szerint a szemzőhajtás termelésére is rendkívül előnyösek a dugvány-anyanövényeknél részletesebben ismertetett törzses sövények. Kialakításuk úgy történik, hogy az alsó 30–40 cm-es törzsszakasz elágazásmentesé tesszük, majd felette 100–120 cm magas törzsön folyik a szemzőhajtás termelése. A korona kialakulását metszéssel lehet megakadályozni. Ezzel a módszerrel a törzsfák sűrűbb térállásba is telepíthetők. A szemzőhajtás törzsültetvényről vagy kijelölt fáról származó, fajtaazonos, félig megfásodott, sérülésektől mentes, egészséges, nem fonnyadt hajtásrész, amely szilárd, erős hajlítás esetén szálkásan törik, a háncs- és farész szemmel láthatóan elkülönült. A rajta levő rügyek épek, kifejlettek. A héjkéreg színe fajra, fajtára jellemző. A szemzőhajtásról a leveleket szedéskor úgy kell eltávolítani, hogy rajta 1–1,5 cm hosszú levélnyélcsonkok maradjanak. A szemzőhajtást úgy kell feldarabolni, hogy a hajtásrészeken 5 db vagy 5-tel osztható mennyiségű, szemzésre alkalmas ép, egészséges szem legyen. Az oltóvessző oltás céljára szedett, fajtaazonos, teljesen beérett, megfásodott, lombját lehullatott, sérüléstől mentes egészséges vesszőrész. Rajta legalább 3 vagy 3-mal osztható mennyiségű életképes rügy van, a legalsó rügy alatt és a legfelső rügy felett legalább 2 cm hosszú csaprész legyen. (Kivétel az olyan oltóvessző, amelyik csúcsrüggyel zárul, ennél csak alul követelmény a csap.) A szemzőhajtások, oltóvesszők minőségi követelményeit az MSZ–08 0238/2–81. sz. szabvány határozza meg, a 19.táblázatban közölt méretekben hozhatók forgalomba.
19. táblázat. A szemzőhajtás és oltóvessző átmérője (MSZ–08 0238/2–81) A szemzőhajtást, oltóvesszőt kötegelni kell,végeikkel egy irányba elrendezve a köteget, az alsó és a felső harmadban tartós, a minőséget nem károsító kötőanyaggal kell átkötni. Szemzőhajtásból egy kötegben 50-nél, egy csomagban 200 db-nál több ne legyen. A kötegekre címkét kell kötni, amelyen olvasható írással fel van tüntetve a fajta neve, származási fokozatának jele, a vonatkozó szabvány száma, a termelő (forgalmazó) neve, címe, a szemzőhajtásokon, oltóvesszőkön lévő életképes rügyek száma és a megszedés időpontja. A fonnyadt, ráncos héjú szemzőhajtások, a téli tárolás alatt megfeketedett rügyalapú vagy barna kambiumú, háncsú oltóvesszők nem jók. Oltóvesszőként többnyire egyéves vesszőt használunk. Vízhajtásokat ne használjunk oltóvesszőnek vagy szemzőhajtásnak! Az oltóvesszőket anyugalmi időszak elején szedjük, 0–2 °C hőmérsékleten tároljuk a felhasználásig, ügyelve arra, hogy eredeti víztartalmukból ne veszítsenek. A szemzőhajtást legjobb közvetlenül a szemzés előtt szedni, azokban a faiskolákban azonban, ahol nincs üzemi törzsültetvény, erre ritkán van mód. A szemzőhajtás 1–3 °C hőmérsékleten legfeljebb 10 napig tárolható. A tárolás során gondoskodni kell az eredeti víztartalmat megőrző csomagolásról és a tároló kellően nagy páratartalmáról.
120 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A szemzőhajtás és oltóvessző szállításához olyan csomagolásról kell gondoskodni, amely alkalmas a minőség és a víztartalom megóvására. A törzsültetvény 3–4. évében már 30–40 db szemzőhajtás- és megközelítőleg ugyanennyi oltóvesszőhozammal számolhatunk törzsfánként.
2.3.6. Az ivartalan szaporítóanyagot adó törzsültetvények munkáinak gépesítése A szűk sortávolság, az aránylag magas fák (faiskolai viszonylatban), az 1,5–2 m koronaátmérő meghatározza az ültetvényben alkalmazható gépek fő méreteit. Az ún. „szabad sorközben” általában a keskeny nyomtávolságú traktorok férnek el az ültetvény károsítása nélkül. A 100–140 cm-es szabad sorköz 900–1100 mm széles traktorok alkalmazását indokolja. A vírusmentesség biztosítása a talaj teljes felületének gyommentesen tartását, gyakori növényvédelmet és az izolációnak megfelelő földrajzi elhelyezkedésből adódó nagyobb szállítási, megközelítési távolságokat igényel. Az erőgépnek tehát – a 4 m-es művelési szélességet biztosító talajművelő gépek teljesítményigénye folytán – 25–30 kW motorteljesítménnyel, 10–14 kN vonóerővel, 10–12 kN hidraulikus emelőképességgel, 8–10 sebességfokozattal (0,4–25 km/h) kell rendelkeznie. A traktorok két- vagy négykerék-meghajtásúak lehetnek. Keskeny nyomtávú, lánctalpas traktorokat nagyobb vételáruk, a gyakori tábláról táblára vándorlási nehézségek (közutat nem vehetik igénybe) miatt nem célszerű alkalmazni. A jó fordulékonyság is követelmény. Az erőgéphez beszerzendő munkagépeket általában az intenzív gyümölcsösökben, illetve a szőlőkben alkalmazott gépek közül lehet kiválasztani. A munkagépek (a rövid sorok, a táblák közti keskeny választóutak következtében gyakori, szűk helyen történő fordulás miatt) általában függesztettek legyenek. Az egész ültetvény gyommentesen tartására 2–3 m munkaszélességű kultivátorok, tárcsák jöhetnek számításba, amelyeket az erőgépre – esetleg a munkagépre – szerelhető, korona alatti sávot megművelő, a törzset kikerülő művelőeszközök egészítenek ki (62. ábra). Ezekkel az eszközökkel – 4–6 km/h vontatási sebességgel – szinte az egész felület gyommentesen tartható, csak a törzsek közvetlen környezetét (0,05–0,07 m2/fa) kell vegyszerrel vagy kézi erővel gyomtalanítani.
62. ábra - A korona alatti terület művelésére alkalmas gépkapcsolások; a) kultivátorra szerelt, kitérő művelőelem, b) erőgépre erősített, vezérelt művelőelem
A növényvédelemhez axiálventilátoros permetezőt célszerű beszerezni. A 250–400 l tartálytérfogatú, min. 20 000 m3/óra levegőszállítású ventilátorral szerelt, függesztett gépekkel – jó beállítás esetén – a levelek fonákán is megfelelő fedettség érhető el. A munkagép szélessége ne haladja meg a traktorét, mert így nem károsítja a lédús, éretlen, friss hajtásokat, amelyek érzékenyebbek a mechanikai sérülésekre, mint a többéves, kéreggel borított képződmények. A lemosó permetezésekhez a gépek szórópisztollyal, szóróívvel is üzemeltethetők. A gyakori töltés, a sok forduló következtében a gépek teljesítménye kisebb, mint a szőlőben vagy a gyümölcsösben (0,4–0,7 ha/h). 121 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A koronák évenkénti rendszeres karbantartásához (a szaporítási célra fel nem használt hajtások eltávolításához) a faiskola egyéb ágazataiban (oltványiskola, anyatelep stb.) is alkalmazható pneumatikus metszőgépcsoport a keskeny nyomtávú traktorra is felszerelhető (63. ábra). Különösen csonthéjasok esetében jelentős a pneumatikus ollók teljesítménynövelő hatása, mert a fajok szövetszerkezete kevésbé laza, és nagyobb erő szükséges levágásukhoz. Olyan pneumatikus metszőberendezés használata javasolható, amely 8–11 bar nyomással dolgozik, és az ollónkénti 50–70 1/min levegőt a traktormotor ¼ fordulatszáma mellett (~ 140/min erőleadótengely-fordulatszám) is biztosítja a kompresszor (kisebb zajszint, kevesebb üzemanyag).
63. ábra - Faiskolában alkalmazható pneumatikus ollók a)–c) általánosan használható, d) elsősorban rózsához megfelelő
A levágott vesszők felaprítására, szétszórására a nyesedékzúzók felhasználhatók, azonban a növényegészségügyi okok miatt általában a nyesedék kihordása (csúszólap, kitolóvilla) és elégetése terjedt el. A törzsgyümölcsös trágyázására a függesztett forgótárcsás vagy lengőcsöves műtrágyaszórók alkalmazhatók. Ezeket 300–500 kg műtrágya befogadására, 6–10 m szélességben történő – aránylag egyenletes – kiterítésére fejlesztették ki. Az újabb konstrukciókat sávos terítésre is alkalmassá tették. A szemzőhajtások letermelése (a szemzési időszakban) kézi metszőollókkal történik. A vesszők levágása gyors és egyszerű munkafázis, viszont a vesszők lombtalanítása időt rabló munkafolyamat. E munka elvégzésére elektromos gépet fejlesztettek ki (64. ábra). A hajtást a gépen áthúzzák úgy, hogy a levélnyél az áthúzás irányában a hajtással hegyes szöget zárjon be (általában a vessző vékonyabb része kerül bevezetésre). A csőtengelyen áthaladó vessző levélnyelei a csőtengely bevágásaiba fekszenek, és a külső palást körül forgó kés a levélnyeleket levágja. A vesszőn csak néhány mm hosszú levélnyélrészek maradnak. A géppel 450–500 db szemzőhajtást lehet óránként levélteleníteni. A rövid levélnyelű fajták (őszibarack, cseresznye), a másodrendű hajtásokat és nem egyenes hajtást növesztő fajták (őszibarack, körte) lombtalanítása esetenként kézi utánigazítást is kíván.
64. ábra - Szemzőhajtást lombtalanító gép
122 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A felsorolt gépek beszerzése nagy tőkebefektetést, tőkelekötést jelent. Ez általában csak ott térül meg, ahol 10 ha-nál nagyobb törzsgyümölcsös, illetve olyan kiegészítő üzemágak (díszfaiskola, ikersorba telepített oltványiskola, málna-, ribiszke-, szőlőültetvények stb.) vannak, ahol a gépsort évente 300–600 órát üzemeltetik.
2.4. A szaporítóanyag-termesztés növényvédelme A magtermő ültetvényt, a dugványt, szemzőhajtást és oltóvesszőt termelő anyatelepet, illetve törzsültetvényt 4– 15 évig szabad fenntartani. Ez alatt az idő alatt a gyümölcsösök faj-, fajtaspecifikus, környezeti feltételekhez, fertőzöttséghez és életkorhoz igazodó növényvédelmi technológiája alkalmazható (Jenser 1969; 1974; 1984; Balázs–Vajna 1971). A telepítési rendszerben (sor- és tőtávolság, állománysűrűség) és a speciális követelményekben (vírusvektorok elleni maximális védettség) jelentkező különbségeket azonban figyelembe kell venni. A zöld őszibaracklevéltetű nemcsak a szívásával, hanem a vírusos betegségek terjesztésével is nagy kárt okoz. 109 vírusfaj és törzs terjesztője (vektora) és 400 gazdanövénye van (Balás–Sáringer1982). A fertőzött anyanövényről származó szaporítóanyaggal terjesztjük a kórokozókat és kártevőket, ezért a törzsültetvényeket növény-egészségügyi szempontból kiemelt fontosságú körzetként kell kezelni. A központi, üzemi törzsültetvények, törzsgyümölcsösök, magtermő ültetvények, alanyanyatelepek és szaporulataik karantén és veszélyes kártevőktől való mentességét a Növényvédelmi Kódex 7. számú melléklete
123 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
szerinti időben, meghatározott rendszerességgel a Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás felügyelője ellenőrzi, és erről vizsgálati dokumentumot (jegyzőkönyv, növény-egészségügyi igazolás, laboratóriumi bizonyítvány) ad ki. A szaporítóanyag a Forgalmazásra növény-egészségügyi szempontból alkalmas záradék rávezetése esetén felhasználható vagy értékesíthető az érvényességi időn belül (MÉM, 1988/b). Az agrotechnikai munkák szervezésekor, végrehajtásakor a növényvédelmi szempontokat kell előnyben részesíteni. A növényvédelmi terv készítésekor azonban ügyelni kell arra, hogy szaporítóanyag-szedés időszakában rövid várakozási idejű készítménnyel permetezzünk. A munka-egészségügyi várakozási idő mellett az élelmezés-egészségügyi várakozási időt is be kell tartani, elsősorban a magtermő ültetvény esetében, de a szemzőhajtásszedés előtt is, mert a hajtások lelevelezésekor és szemzéskor a növényanyaggal dolgozók fokozott veszélynek vannak kitéve. Régi gyakorlat, hogy a levágott szempajzsot vagy az oltáshoz előkészített „ojtóvesszőt addig is, míg a kéreg alá illeszthetők, a szárító szél vagy forróság ellen biztosítandó, száraz ajkaink közé fogjuk” (Bereczki 1886). A telepítést követő három évben – anyagtakarékossági és környezetvédelmi megfontolásból – a permetezést pillanatzárral ellátott kézi szórópisztollyal, négyéves kortól automatikus szórókerettel végezzük. Tavasszal az első, rügypattanás előtti permetezést és ősszel az utolsó, lombfertőtlenítő permetezést nagyobb lémennyiséggel, lemosásszerűen végezzük. A permetlészükségletet a 20. táblázatban foglaltuk össze.
20. táblázat. Anyatelepek, törzsültetvények, magtermő ültetvények permetlészükséglete
2.4.1. Növényvédelmi technológia 1. Rügypattanás előtti permetezés Ha csak levélbetegségek ellen kell védekeznünk, Rézoxikloridot(0,3%), ha azonban a lisztharmat, a levéltetvek, a pajzstetvek és a sodrómolyok elszaporodása is gondot okoz, úgy Neviként (3% )használjunk. Az első, lemosó permetezést ötéves kortól Novendával(1,5–2%) is elvégezhetjük, amennyiben kaliforniaipajzstetű- vagy körtelevélbolha-fertőzöttséget tapasztalunk. 2. Rügypattanás utáni időszak, zöldbimbós állapot növényvédelme Almatermésűeket a ventúriás varasodás, csonthéjasokat a sztigminás levéllyukacsosodás ellen réztartalmú (rézoxi-klorid, réz-szulfát, réz-hidroxid, rézpor) fungiciddel permetezhetjük. A rézre érzékeny növényekre dodin (Efuzin 500 FW), kaptán (Buvicid K, Merpan 50 WP, Orthocid 50 WP) és ditianon (Delan SP) hatóanyagú készítményt használhatunk. 3. Virágzás előtt, lombosodás kezdetén végzett permetezések
124 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A lisztharmatra érzékeny fajok esetében (alma, őszibarack, kajszi) a kéntartalmú vagy a dinokap hatóanyagú (Karathane FN–57), egyéb gombás betegségek ellen a 2. pontban már felsorolt fungicidek egyike, levéltetvek, gyümölcsmolyok, sodrómolyok, iloncák, aknázómolyok, lombrágó hernyók ellen a diflubenzuron (Dirnilin 15 WP), teflubenzuron (Nomolt 15 SC) és a deltametrin (Decis 2, 5 EC) rovarölő szer használható. 4. Virágzó ültetvény permetezése Virágzás alatt az almatermésűeket a ventúriás varasodás, a kajszit és a meggyet a moníliás virág- és hajtáshervadás, valamennyi kultúrát a levélbetegségek ellen Buvicid K és Merpan 50 WP-vel permetezhetjük. Minden egyéb szer használata – a méhek és egyéb beporzó rovarok miatt – tilos. Erre a szempontra a magtermő ültetvények esetében különösen figyeljünk. 5. A vegetációs idő növényvédelme lombosodástól lombhullásig Lisztharmat ellen használható készítmények: Karathane FN 57 (0,1%), Thiovit S (0,3%) vagy más kéntartalmú fungicid. Egyéb gombás betegségek ellen használható a Buvicid K és az Orthocid 50 WP (0,2–0,3%), a Dithane M–45 (0,2%), a Vondozeb Plus (0,2%) és a Polyram Combi (0,2%). Lisztharmat és egyéb gombás betegségek ellen hatásos a Chinoin Fundazol 50 WP (0,1%), a Rubigan 12 EC (0,1%) és a Topsin-M 70 WP (0,1%). A kártevő rovarok közül a gyümölcsmolyok, a kaliforniai pajzstetű és a levéltetvek ellen Ekalux 25 EC (0,15– 0,2%), Wofatox Sp 30 (0,3–0,6%), Gusathion 25 WP (0,15–0,20%), a Metil-Cotnion 25 WP (0,15–0,2%), Dimecron 50 (0,1%), Bi-58 EC (0,1%), Ultracid 40 WP 0,1%) vagy a Phosdrin (0,1%) hatásos. A zöld almalevéltetű és a fekete őszibarack-levéltetű a nyár folyamán gazdanövényváltás nélkül almán, illetve őszibarackon fejlődik, ezért felszaporodásukat az egész vegetációs időben figyelemmel kell kísérni. A levéltetvek és a körtelevélbolhák ellen Pirimor 50 DP (0,1%), Dimilin 25 WP (0,05%), Fendona 10 EC (0,02%) vagy Karate 5 EC (0,01–0,02%) készítmény használható. Takácsatkák ellen a Mitac 20 (0,03–0,06%) vagy a Rospin 25 EC (0,02–0,04%) speciális akariciddel védekezhetünk. 6. Növényvédelem lombhulláskor Az alma-, körtevarasodásának, a kajszi, dió gnomóniás, a cseresznye, meggy blumeriellás, a szilva polisztigmás és a birs, körte fabreás levélfoltosságának kórokozója ellen, áttelelésének megakadályozása végett Chinoin Fundazol 50 WP (0,1%) mély hatású készítménnyel a még fán levő és a már lehullott leveleket is áztatásszerűen kell permetezni. E kórokozók áttelelésének gátlására, lombhullás után, a lehullott lomb permetezésére a DNOC hatóanyagú Novenda (1,5–2%) is használható. A rovarok elleni őszi védekezés üzemi gyümölcsösökben nem szokásos eljárás. A vírusmentes törzsültetvényekben azonban a himlő-(Sharka) vírust terjesztő levéltetvek bevándorlásának megakadályozása fontossá teszi a rovarölő szeres védekezést. A vírusvektor sárga szilvalevéltetű, a zöld bogáncslevéltetű, a zöld őszibarack-levéltetű és az őszibarack-iszalag levéltetű nyári nemzedékei lágy szárú növényeken fejlődnek, az októberben fejlődő szárnyas egyedek azonban visszarepülnek a gyümölcsfákra, ahol a megtermékenyített nőstény az áttelelő petéket a rügyek tövébe rakja. Ezek ellen a vírusvektor levéltetvek ellen Bi-58 EC (0,11%), Anthio 33 EC (0,1%), Safidon 40 WP (0,25%) vagy Pirimor DP (0,06–0,08%) rovarölő szerrel védekezhetünk. A fertőzött anyanövényről származó szaporítóanyag, dugvány vagy bujtvány hatványozottan terjeszti a betegséget. Az üzemi törzsültetvény korával növekszik a megbetegedés és ezzel együtt a betegség terjesztésének veszélye. A vírusokkal való fertőződést meghatározott időben és módon évente ellenőrzik. A csonthéjasok vírusai pollennel és maggal is terjednek, ezért a szemzőhajtást adó törzsültetvénynél fokozottan kell vigyázni az 1000–1500 m-es izolációs távolság megtartására. Ha a legnagyobb gondosság ellenére a vizuális vagy a szerológiai vizsgálat vírusfertőzést mutat ki, a beteg fát azonnal el kell távolítani. A vírusos betegségen kívül nagyon fontos vizsgálni a hazánkban eddig nem észlelt, zárlati károsítók esetleges felbukkanását. Megtalálásukat jelenteni kell a növényvédelmi hatóságoknak. A Növényvédelmi Kódex (MÉM, 1988/b) az 5/1988. MÉM rendelet 2. számú A zárlati és veszélyes károsítók körének meghatározása című melléklet A/1. pontjában a felsorolt, Európában még nem tapasztalt károsítók észlelése esetén a fertőzött növényeket vagy fertőzött területeket zárlat alá kell helyezni és a fertőzés terjesztésére alkalmas növényi részeket meg kell semmisíteni. Az A/II. fejezetben felsorolt károsítók észlelése esetén a fertőzött növényeket meg kell semmisíteni és a fertőzött táblát a rendeletben meghatározott ideig zárlat alá kell helyezni. Ezek a 125 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
károsítók egyes európai országokban, esetleg egy szomszédos országban már előfordulnak, magyarországi megjelenésüktől jogosan tarthatunk. A Növényvédelmi Kódex A/II. jegyzékében tünteti fel az almatermésűek tűzelhalását okozó Erwinia amylovora baktériumot, mivel a rendelet készítésekor Magyarország még mentes volt ettől a kórokozótól. Ezt a kórokozót azonban 1996-ban izolálták hazánkban, a terjedését nem sikerült meggátolni ezért a rendelet egy következő módosításkor ez a baktérium valószínűleg átkerül a B jelzésű, veszélyes károsítók kategóriájába. Az Európai Unióhoz való közeli jövőre tervezett csatlakozásunk és a jelenlegi export–import szállítások miatt is fontos az EU-karantén-előírások ismerete. Ezért a még jelenleg érvényes magyar és az EU-előírásokat párhuzamosan ismertetjük (41., 42., 43., 44. táblázat). A B kategóriába tartozó veszélyes károsítók előfordulásakor alkalmazandó korlátozásokat a Növényvédelmi Kódex (MÉM, 1988/b) 3. melléklete részletesen tartalmazza. Idő előtt kell felszámolni a magtermő, szemzőhajtást, oltóvesszőt, dugványt és bujtványt termő törzsültetvényeket, ha olyan veszélyes kórokozó vagy kártevő felszaporodását figyeljük meg, amelyik a szaporítóanyaggal átvihető a csemetetermesztő és az oltványnevelő telepre. A hazánkban előforduló, maggal terjedő vírusos betegségek, a Prunus nekrotikus gyűrűsfoltosság (Prunus necrotic ring spot),egyes adatok szerint a himlővírus (Plum pox/sharka),a szilvatörpülés (Prune dwarf) és a cseresznye európai érdeslevelűség vírus (Arabis mozaik Cherry rasp leaf) további terjedését és a Magyarországon még nem észlelt szilva „krikon” kéregnekrózis (Krikon stem necrosis) és a kajszimézgásodás (Apricot gummosis) fertőzés elkerülését csak ellenőrzött magtermő plantázs garantálhatja. A tesztelések során vírusfertőzöttnek bizonyult fákat azonnal el kell távolítani, mert a mag vizuális vizsgálatakor nem mindig olyan egyszerű a határozás, mint a himlővírus esetében (65. ábra).
65. ábra - A himlővírus tünete a „leopárdfoltosság” kajszimagon (Fotó: Migend)
126 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Németh (1991a) szerint az egyik legnagyobb hazai faiskola kétéves telepítésű üzemi törzsültetvényében 10% feletti himlővírus-fertőzést állapítottak meg. Az EU-szabvány szerint, ha egy esetben is kimutatják ezt a kórokozót, az onnan kikerülő többi anyag sem kaphat vírusmentességről igazolást. Az alma gyökeres bujtvánnyal szaporított alanyai közül a hazánkban általánosan használt M–4 nagyon jól sarjadzik, viszont érzékeny, és az M–9 is csak kismértékben ellenálló a vértetű- (Eriosoma lanigerum) fertőzésre. Növényvédelmi szempontból jobb lenne helyettük a vértetűvel szemben ellenálló, a Northern Spy fajta keresztezéseiből származó MM–106 és 111 alany használata (Jenser 1988a). A fa törzsén és koronájában élő vértetűtelepek rendszeres védekezéssel elpusztíthatók, viszont a talaj színe alatt, a bujtvány gyökérnyakán és a gyökerén lévő alak életben marad, és szívogatásával deformálódást, daganatot okoz (66., 67. ábra).
66. ábra - A vértetű tünete az alma hajtásán (Fotó: Migend)
127 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
67. ábra - A vértetű által okozott daganat alma gyökerén (Fotó: Migend)
128 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A vértetű természetes ellensége az Olaszországból az 1920-as években Jeszenszky (1932) által betelepített vértetűfürkész, a fekete darázs (Aphelinus mali) nem nyújt minden körülmények között hatásos védelmet, mert „a vértetűvel együtt elpusztul, nem juthat el a gyökéren élősködő alakhoz, a hideg, nedves időjárás hamar elpusztítja” (Máthé 1932), és a rendszeres rovarölő szeres védekezésre a kártevő rovarokkal azonos mértékben érzékeny (Jenser 1988a). Valamennyi feltöltéses bujtványt termelő anyatelepet veszélyezteti a szegecsfejű gyökérgomba (Roesleria pallida). Az elmúlt években birs anyatelepek felszámolására került sor ilyen indok alapján. Nemcsak az anyanövények pusztulása, a telep kiritkulása okoz gondot (68. ábra), a gyökeres bujtványok sok esetben tünetmentesen viszik át a fertőzést (69.ábra).
68. ábra - A szegecsfejű gyökérgomba fertőzése által okozott foltszerű pusztulás birs anyatelepen (Fotó: Migend) 129 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
69. ábra - A gyökéren nagy tömegben kifejlődött „szegecsfejű” termőtestekről jól meghatározható a Roesleria pallida (Fotó: Migend)
130 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Pajzstetvek felszaporodása esetén fel kell számolni a bujtványt, dugványt, oltóvesszőt és szemzőhajtást termelő anyatelepet. A faiskolai termelvények forgalomba hozatalához kötelező szállítási igazolványt a Magyar Királyi Földművelésügyi Miniszter éppen a Kaliforniai „San-José” (Quadraspidiotus perniciosus) pajzstetű faiskolai elszaporodása miatt rendelte el először (Bakó 1932) (70. ábra).
70. ábra - Kaliforniai pajzstetű (Fotó: Migend)
131 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Kevésbé ismert és kevésbé komolyan vett kórokozó a bazidiumos nagygombák közül a hasadtlemezű gomba (Schizophyllum commune),a borostás (Stereum hirsutum) és a lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum) (71., 72. ábra). Felszaporodásuk esetén a dugvány, bujtvány, az oltóvessző és szempajzs közvetítésével átvisszük a gombát az egészséges alanyra, és esetenként már a csemetetermesztés és oltványnevelés, gyakrabban csak a telepítés után okoz nehezen diagnosztizálható pusztulást. Őszibarackon figyeltük meg: a szemzés jó eredését követően a szemzéshely mézgásodott, majd a nemes szem elpusztult a szempajzzsal átvitt sztereumos fertőzés következtében.
71. ábra - Borostás réteggomba termőtestei őszibarack törzsültetvényben (Fotó: Migend)
132 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
72. ábra - Lilás réteggomba (Fotó: Migend)
133 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Valamennyi vesszőfoltosodást, vesszőpusztulást okozó betegség vegetatív úton továbbvihető, ezeknek (Stigmina carpophila, Venturia pirina, V. carpophila, Leucostoma cincta stb.) a tünete azonban hamar kifejlődik, és ez óvatosságra inti a zöld vagy fás dugványt és a szemzőhajtást szedő illetve a fertőzött növényeket szaporításra felhasználó dolgozót. A levélbetegségek (alma, körte, csonthéjasok varasodása, cseresznye, meggy blumeriellás betegsége, körte, birs fabreás levélfoltossága, szilva polisztigmás levélfoltossága) következtében csökken az asszimilációs felület, ez pedig gátolja a hajtások egészséges fejlődését. Az almafalisztharmat nemcsak az alma, hanem még a körte esetében is akadályozhatja a szemzőhajtás- és oltóvesszőszedést (Jenser–Véghelyi 1976). A piros és fehér ribiszke (Ribes rubrum),a fekete ribiszke (Ribes nigrum), aköszméte (Ribes uva-crispa) és az alanynak használt aranyribiszke- (Ribes aureum) dugványt termő törzsültetvény növényeit intenzíven kell metszeni, hogy megfelelő hosszúságú, elágazódás nélküli vesszők fejlődhessenek. A sok metszéshely, sebfelület fokozottan ki van téve a sebparazita kórokozók támadásának. Az anyanövények pusztulását okozhatja és dugvánnyal továbbvihető betegség a ribiszketapló (Phellinus ribis). Megtalálni, felismerni nehéz, mert a meghatározáshoz szükséges termőtest, a tapló (73. ábra) csak kedvező környezeti tényezők hatására fejlődik ki. A gomba tehát sebparazita, a metszéshelyeken, sérüléseken keresztül fertőz és az anyatövek belsejét, a farészt fehér revesítéssel bontja.
73. ábra - Ribiszketapló piros ribiszkén (Fotó: Migend)
134 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A kipusztult vagy pusztuló, sőt még a gyengébb, nem megfelelő méretű hajtást fejlesztő anyanövények vizsgálatára is szükség van, nehogy veszélyes kórokozó vagy kártevő szaporodjon el a törzsültetvényben. A szitkár, a szitaszárnyú ribiszkelepke (Synandthedon tipuliformis) járatát is szinte minden egyes dugvány levágásakor ellenőrizni kell. A vessző belsejének hosszában húzódó fekete, sötétbarna rágcsálékkal, ürülékkel telített járatot könnyű észrevenni. Az ilyen vessző életképtelen. Össze kell gyűjteni és azonnal el kell égetni, mert ha eldobjuk, még kifejlődhet benne a bábozódáshoz közel álló, a járatban áttelelő hernyó.
3. A gyümölcsfaalanyok magtermesztése és a magcsemete előállítása 135 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A gyümölcstelepítésekben a magoncalanyok jelentősége az utóbbi évtizedekben valamelyest csökkent, a csonthéjasok ivartalanul szaporított alanyai is megjelentek, de a faiskolák ezeknél a fajoknál még ma is nagyobb arányban magoncalanyokat használnak. Valószínű, hogy az ipari célú, gépi betakarításra tervezett ültetvényeket a jövőben is magoncalanyokra telepítik. Így pl. Franciaországban, ahol speciális ökológiai feltételek között a csonthéjasok esetében is terjed az ivartalanul szaporított alanyok használata, az ültetvények tíz évvel ezelőtt 80– 90%-ban magoncalanyon álltak, s ez az arány mára sem csökkent 70% alá, ez természetesen fajonként változó. A korszerű gyümölcstermesztő és faiskolai üzemek egyöntetű, ismert tulajdonságú, egészséges és évről évre azonos minőségben előállítható vetőmagot és fajtaazonos magoncalanyokat igényelnek. Az ilyen vetőmag előállítása csak célszerűen kialakított magtermelő ültetvényekben lehetséges.
3.1. Magoncfajták és fajtaazonosságuk A kertészeti termesztésben használatos magoncpopuláció akkor felelhet meg a fajta követelményeinek, ha tulajdonságai meghatározhatók, más populációktól ilyen szempontból jól megkülönböztethető és ivaros úton, rendszeresen, azonos összetételben és minőségben előállítható. Ezek a követelmények a gyümölcsfaalanyok magoncfajtáira is érvényesek. A magoncfajta megkülönböztető kifejezés használata ezeknél az alanyfajtáknál azért szükséges, mert a gyümölcstermesztésben a fajta fogalma szorosan kapcsolódik az ivartalan szaporításhoz. A gyümölcsfajták alanyaiként használt magoncokat évszázadokon keresztül vadon termő fákról vagy erdei állományokról gyűjtött magból nevelték. A faiskolák vagy maguk gyűjtötték, vagy kiterjedt nemzetközi magkereskedelmi hálózaton keresztül jutottak a vetőmaghoz, amelynek többnyire csak a faja volt biztosan meghatározható. Később az erdei fák maggyűjtésében elterjedt termőhelyi megnevezést vették át „származás” megnevezéssel. Ilyen magoncalanyok voltak a századunk első felében közismert „Harzi világoskérgű vadcseresznye”, az „Orleans-i St. Julien” vagy a „Limburgi vadcseresznye”. A származás nem azonosítható a fajtafogalommal, de mivel lényeges előrelépés nem történt a magtermesztés területén, évtizedekig egyetlen fogalmunk volt a magoncok hovatartozásának megjelölésére (Probocskai 1969). A természetes, illetve szubspontán eredetű magtermő állományok leromlása következtében a vetőmagszükségletet a korábbi forrásokból már nem lehetett kielégíteni, a magtermelő ültetvények létesítése a század közepe táján elkerülhetetlenné vált. Ilyen próbálkozások már a két világháború között is voltak Európaszerte, jelentősebb fejlődés azonban csak a második világháború után következett be, feltehetően a vetőmaghiánnyal összefüggésben. Sorra létesültek a magtermelő ültetvények, amelyekben ivartalanul szaporított magtermő fajtákat, klónokat telepítettek, és az ültetvények többségében a termékenyülési rendszer is meghatározott volt (Küppers1978). A kutatók behatóan foglalkoztak a magtermelés kérdéseivel és a pollenadó fajták hatásaival. Ez utóbbit elsősorban az almán és körtén vizsgálták. Megállapították, hogy az idegen termékenyülésből származó magoncok számos, a faiskolában és a gyümölcsösben jelentős tulajdonságát az anyafajta (klón) mellett a pollenadó is alapvetően befolyásolja. A megporzó fajtától is függ nemcsak a termésben levő magvak száma, azok csírázóképessége, hanem a csemeték növekedése, a ráoltott fajták eredése, kompatibilitása, valamint növekedésük a gyümölcsösben. A kutatási eredmények igazolták azokat a – faiskolások előtt régóta ismert – gyakorlati tapasztalatokat, miszerint az alanyok különböző származású populációi jól megkülönböztethető tulajdonságokat mutatnak. Az előbbiekből következik, hogy a gyümölcsfaalanyok magoncpopulációi megfelelnek a megkülönböztethetőség követelményeinek. Mivel a termelés ma már ivartalanul szaporított anyafajta és pollenadó(k) felhasználásával történik, a magoncokat rendszeresen azonos összetételben elő lehet állítani. Az azonos összetételben történő előállítás lehetőségének meghatározó eleme a szülőként felhasznált magtermő fajta (klón) genotípusa mellett a magtermelő ültetvény termékenyülési rendszere.
3.2. A gyümölcsfaalanyok és a magtermelő ültetvények termékenyülése A gyümölcsfaalanyként használt fajok termékenyülési viszonyairól a 21.táblázat tájékoztat saját eredmények, valamint Sebőkné (1968), Nyéki (1980) és Erdős (1984) adatai alapján. Ennek megfelelően a magtermelő ültetvények ön- vagy idegentermékenyülők lehetnek.
136 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
21. táblázat. Az alanyfajok csoportosítása az ismert magtermő fajták (klónok) termékenyülése alapján
3.2.1. Magtermelő ültetvények öntermékenyüléssel A szakmai köztudatban elterjedt volt az a nézet, hogy fajtaazonos, homogén magoncállományt csak öntermékenyülő ültetvényekben lehet előállítani, mivel itt a pollenadó befolyása kizárható. Ez azonban csak akkor volna részben igaz, ha az anyafajta a kérdéses tulajdonságok tekintetében homozigóta. Az öntermékenyülő magtermő ültetvényekből származó mag tulajdonságai teljes mértékben az anyafajta (klón) genotípusától függnek. Minél több, számunkra fontos tulajdonságra nézve homozigóta az anyanövény, annál kiegyenlítettebb a magoncfajta csemeteállománya. A termesztésből ismert öntermékenyülésből származó magoncok eléggé egyöntetű csemeteállományt adnak (pl. ‟Heimann X‟ vagy a ‟Korponay‟ sajmeggyek magoncai). Az őszibarackalanyok között pedig több öntermékenyülő és teljesen egyöntetű, vörös levelű csemetét adó magtermő fajta ismert (pl. ‟Rubira‟, ‟Hygama‟, ‟Rutgers Red Leaf‟ ). Gyakori tapasztalat, hogy az öntermékenyülő magtermő fajták magoncai általában a hibrideknél gyengébb növekedésűek, ami gyümölcsfaalanyoknál többnyire előnyös tulajdonság.
3.2.2. Magtermelő ültetvények idegen termékenyüléssel Az idegen termékenyülésű magtermelő ültetvényekből származó magoncok mind valamilyen hibridek, s ebből következően igen gyakori, hogy növekedési erélyük rendkívül jó; a csemeteállomány pedig homogén. A gyakorlatban az idegen termékenyülő fajoknál kétféle termékenyülési rendszer alakult ki. Az ültetvényeket egy vagy több pollenadóval telepítik. Az egy pollenadós ültetvényeket két, egymást jól termékenyítő fajtával telepítik, a fajták (klónok) aránya az ültetvényben meghatározott. Amennyiben mindkét fajta magja felhasználható faiskolai célra, arányuk 1:1 vagy ehhez közeli, ha viszont a pollenadó magját nem gyűjtik be, aránya az ültetvényben a még megfelelő termékenyítés mértékéig csökkenthető (Küppers 1964). Franciaországban a ‟Saint Julien Hybride N°1‟ és ‟Saint Julian Hybride N°2‟ magoncfajták előállításához a pollenadó az ültetvényben csupán 10% (Gautier 1972). A fajtacsoportos (klóncsoportos) ültetvényekben a pollenkeverékes megporzás előnyeinek kihasználása és a pollenadók arányának növelése céljából kettőnél több, egymást jól termékenyítő fajtát (klónt) telepítenek meghatározott rendszerben és arányban. Minden fajta magtermő és egyben pollenadó is a többi fajta számára. A magot általában fajtánként elkülönítve gyűjtik be. Az utódnemzedék ebben az esetben egy olyan hibrid család, 137 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
amely az anyafajtának az egyes pollenadókkal való termékenyüléséből származik. A lehetséges genotípusok elméleti gyakoriságát a telepített fajták termékenyítési esélye, arányuk és elrendezésük alapvetően befolyásolja az ültetvényben (22. táblázat). A fajtákat váltakozva úgy kell elhelyezni, hogy a tervezett termékenyülési arányt biztosítani lehessen. A fajták elaprózódásának elkerülése céljából nem célszerű 4–5 fajtánál többet telepíteni, így egy-egy fajta az ültetvényben 20–25%-ot, a pollenadók pedig 75–80%-ot képviselnek. Előfordul az is, hogy az egyes fajták magját nem elkülönítve gyűjtik be, hanem mint magkeveréket hozzák forgalomba. Ilyen volt korábban a Németország keleti felén forgalomban levő ‟Alkavo‟ vadcseresznye és az ‟Alpruma‟ sajmeggy (Funk 1969a,b). A gyümölcsfaalanyoknál ez a megoldás csak akkor fogadható el, ha az egyes fajták magoncai között igazolhatóan nincs lényeges eltérés.
22. táblázat. Termékenyülési rendszerek magtermelő ültetvényekben
3.3. Nemesítési és fajtafenntartási feladatok A magonc, a magoncfajta genetikailag és termesztési értékei szerint sem azonos a magtermesztéshez felhasznált, fajtaazonosan csak ivartalanul szaporítható fajtával (klónnal). Még inkább szembetűnő ez az idegen termékenyülőknél, ahol ugyanazon magtermő fajta magoncát a pollenadótól függően különböző alanyfajtaként hozták forgalomba, mint ahogy ez a már említett ‟Saint Julien Hybride N°1‟ és ‟Saint Julien Hybride N°2‟ fajták esetében is történt. A magoncalanyfajták előállítása nemesítési feladat, ami a szülők kiválasztásával kezdődik és a különböző párosításokból származó magoncpopulációk termesztési értékének meghatározásával fejeződik be a faiskolában és a gyümölcsösben. Valamivel egyszerűbb a helyzet az öntermékeny fajták esetében, ahol csak egyféle magoncállomány értékelésére van szükség. Az ilyen vizsgálatokon átesett magtermő fajtákból létesítve a magtermő ültetvényt, az genetikai szempontból az erdészeti szakirodalomból (Bondor–Gál 1976; Tompa és Sziklai 1981) ismert elit vagy hibrid magplantázsnak felel meg. A magoncfajta azonos összetételű előállításának biztosításához a szülőfajták ivartalan szaporítással való fenntartása szükséges. A fajtafenntartási feladatok itt hasonlóak a többi ivartalanul szaporított fajtáéhoz. A különbség csupán annyi, hogy a szelekciós bázist az általában elit szaporulati fokozatú magtermelő állomány jelenti. Így a magtermelő ültetvény úgy illeszkedhet a szaporítóanyag-termesztés rendszerébe, mint a szülőfajták elit állománya, amelynek közvetlen ivaros szaporulata kerül a faiskolába alanyként.
3.4. Magtermelő ültetvények létesítése, magtermesztés A magtermelő ültetvényt olyan területen célszerű telepíteni, ahol a talaj és a klíma a legkedvezőbb, rendszeresen nagy termésre van kilátás az adott fajból. Kerülendők az olyan területek, ahol gyakoriak a késő tavaszi fagyok és virágzáskor kedvezőtlen az időjárás. A talaj szempontjából csak a jó kultúrterületek jöhetnek számításba, ahol a növények megfelelően fejlődhetnek. Téves az a korábbi nézet, hogy az alanynak használt „vad” magtermő fák a talajjal szemben igénytelenebbek, mint az árugyümölcsösök. A tápanyagigény különösen az első, az intenzív növekedés éveiben jelentős. Később a magtermés mennyisége és a mag jó fejlődése érdekében a talajtól függően optimális foszfor- és káliumellátásról kell gondoskodni.
138 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A terület kiválasztásakor a legfontosabb a szükséges térbeli izoláció figyelembevétele. Az izoláció az ültetvények termékenyülési rendszere mellett a fajtaazonosság biztosításának egyik lényeges eleme, hiszen csak így lehet megakadályozni a nemkívánatos idegen pollen immigrációját. A gyümölcsfajok alanyai rovarmegporzásúak. A kertészeti növények esetében az öntermékenyülők számára 200–500 m, az idegen termékenyülőknek 800– 1000 m-es izolációs távolságot írnak elő azzal, hogy ez fasor vagy más terepakadály esetén csökkenthető. A térbeli izoláció mellett az időbeni izolációnak is fontos szerepe van. A magtermesztési célra szelektált fajták virágzási idejében jelentős eltérések lehetnek, a korai és a kései virágzású fajták együtt virágzása általában már nem elegendő a termékenyüléshez. A fajtaazonosság mellett hasonlóan fontos szempont az ültetvény vírusmentességének megőrzése. A vírusok jelentős része virágporral is terjed, ezért a vírusmentes magtermő ültetvény 1000 m-es körzetében a termesztett fajokat esetleg termékenyíteni képes növényeket nem ajánlatos megtűrni. A térállás meghatározásakor a nemes árugyümölcsök erős növekedésű alanyaira vonatkozó ajánlásokat vehetjük figyelembe azzal a módosítással, hogy az ideálisnál kisebb tenyészterület előnyös lehet a termőre fordulás és a terméshozás szempontjából. A növekedést mérséklő alanyok használatával a tenyészterület csökkenthető, az azonban nem tisztázott, hogy az alanyok milyen hatással vannak a mag minőségére. Az erősen törpítő alanyok használata rázógépes termésbetakarítás esetén nem előnyös. A telepítéshez általában oltványokat használnak. A dugványozással, bujtással jól szaporítható fajokat, fajtákat azonban előnyösebb saját gyökéren telepíteni, mivel így nem jelent veszélyt a nemes pusztulása esetén kihajtó fajtaidegen alany. A vadhajtások rendszeres eltávolítására a magtermelő ültetvényekben nagy gondot kell fordítani. A fajtacsoportos megporzású ültetvényekben a klónok elrendezésekor arra is ügyelni kell, hogy a kölcsönös megporzás akadálytalan legyen. A fajták soros elrendezése általában elegendő, a méhek mozgásának ismeretében azonban előnyösebbnek látszik a fajták soron belüli változtatása. Ha nem jó az elrendezés vagy kevés klónnal dolgozunk, nagyobb a beltenyésztés veszélye. A termékenyülés javul, ha a virágzás idejére méheket helyezünk ki az ültetvénybe, természetesen az izolációra vonatkozó előírások figyelembevételével. Már az ültetvény létesítésekor célszerű gondoskodni a fenntartást, az ápolást szolgáló gépparkról, a termésgyűjtés, a feldolgozás, a magtisztítás gépeiről, eszközeiről. A feldolgozó-, szárító- és tárolóépületek mellett magvizsgáló laboratóriumra is szükség van a vetőmag minőségének állandó figyelemmel kíséréséhez. Az ültetvények koronaalakító metszésekor az erős, állóképes korona kialakítása a cél. A későbbiekben a metszést mérsékelni lehet, a koronát túlságosan sűrítő, elöregedett koronarészeket kell eltávolítani. A korona ritkításával a jobb fénykihasználást, az egyenletes termésberakódást és a jobb magfejlődést segítjük elő. A magtermő ültetvények talajművelése, gyomirtása és növényvédelme a nemes árugyümölcsösökéhez hasonló.
3.4.1. Termésgyűjtés és -feldolgozás A termés betakarításának idejét az érettségi állapot mellett meghatározza az, hogy az érő gyümölcsök károsodás nélkül meddig maradhatnak a fán. A legjobb minőségű magot többnyire a jól beérett termésből kapjuk, de vannak kivételek is. Azokat a terméseket (vadcseresznye, sajmeggy), amelyeket a madarak éretten károsítanak, közvetlenül a teljes érés előtt célszerű szedni. A termések nem egyszerre érnek, így a szedést vagy rázást több menetben kell végezni. A vegyszeres kezeléssel történő érésgyorsítást (Ethrel, Rollfruct) a szakemberek nem egyformán ítélik meg. A tapasztalatok szerint a kezelés egyes évjáratokban jelentősen ronthatja a mag csírázóképességét. A betakarítást többnyire rázógéppel végzik. A begyűjtött termést rekeszekben vagy tartályládákban tárolják a feldolgozásig. A lédús, húsos terméseket 1–2 napon belül fel kell dolgozni, különben erjedni kezdenek, ami a mag csírázóképességét ronthatja. A nagyméretű tartályládákban tárolt termés hamarabb bemelegszik, erjed. A magburkot a manduláról és a dióról kézzel távolítjuk el még az ültetvényben vagy a tárolószínben, s az így megtisztított magot már csak szikkasztani kell. A feldolgozás húsos termések esetében a termés kíméletes zúzásával kezdődik. Erre a célra többnyire egyedi átalakítású konzervipari gépeket használnak (lásd a következő fejezetben). A zúzott vagy préselt cefréből a magvakat vizes mosással vagy szikkasztás után rostálással lehet kiválasztani. Az almatermésűek esetében a zúzott gyümölcshús és a mag keverékét rövid ideig erjesztve könnyebb a tisztítás. Az erjesztés során azonban legyünk óvatosak, mert a túlmelegedés és a képződő anyagok károsíthatják a magvakat. Mosás közben a 139 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
magvak ne legyenek hosszú ideig a vízben. Meleg vizet ne használjunk, mert a fellépő oxigénhiány csökkentheti a csírázóképességet!
74. ábra - A húsos termések és bogyók kézi magkinyerése és tisztítása
A magkihozatali arány fajonként, fajtánként változó (23. táblázat), ismerete a tervezéshez nélkülözhetetlen. Azt fejezi ki, hogy a termés nyers tömegéhez viszonyítva milyen arányban kapunk tárolásra alkalmas víztartalmú magot a tisztítás után.
140 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
23. táblázat. Az alanyfajták magkihozatali arányának alakulása A terméshústól elválasztott magot szikkasztani kell atárolási víztartalom (12–14%) eléréséig. Ehhez a magot vékony rétegben elterítik, rekeszekben vagy szellős, naptól védett helyen, cserényeken szárítják, rendszeres ellenőrzés, mozgatás és keverés mellett. Igen jó eredményt adnak a hideg levegős szárítóberendezések, ahol a magvakat egymás feletti, kihúzható cserényeken helyezik el. A levegő mozgatását nagy teljesítményű axiálventilátor végzi.
3.4.2. A magtermesztéshez használt gépek, eszközök A magtermő ültetvények vírusmentességének megőrzésében döntő jelentőségű a hatékony növényvédelem és a gyommentesen tartás. A növényvédelmi munkák idejében történő (időjárástól kevésbé függő) végrehajtása végett középkötött–kötött talajon a sorköz 2–3 m széles sávját gyepesítik. A gépek nagy része megegyezik a széles sortávú gyümölcsösökben (meggy, szilva, alma) alkalmazottakkal. A sorköz műveléséhez a sorközművelő talajművelő gépeket korona alatti művelőeszközökkel (facsíkművelők) kiegészítve is használjuk, így egy menetben a felület 99%-a gyommentesen tartható. Gyepesítés esetén a gyepsávot rendszeresen és gyakran (virágzó gyom nem fordulhat elő) a forgókéses, függőleges tengelyű kaszáló-mulcsozó gépekkel tartjuk kultúrállapotban. A növényvédelemben – különösen 10–15 éves ültetvénykor után – olyan permetezőgépeket kell használnunk, amelyekkel a nagy koronájú, magas fák felső 1/3 része is megvédhető.
141 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
E célra a nagy levegőmennyiséget szállító (50–60 000 m3/h), kifúvócsővel kombinálható axiálventilátoros vagy a nagy légsebességet biztosító (60–80 m/s) radiálventilátoros permetezőgépek jöhetnek számításba. A gépek beszerzése előtt meg kell győződni azok alkalmazási lehetőségéről. Ha a permetezőgép konstrukciós megoldásai meg is felelnek a nagy és magas fák állította követelményeknek, üzemeltetés közben feltétlenül ügyelni kell arra, hogy kis vontatási sebességgel dolgozzon a gép csak 2–4 km/h sebesség mellett várhatunk minőségi munkát ezekben a magas növésű ültetvényekben. Bizonyos fajok (fajták) magot adó gyümölcsét rázógéppel takarítjuk be. Az egyenetlen (2–4 hétig elhúzódó) érésből adódóan a fákat több alkalommal kell megrázni, mert többnyire csak az érett gyümölcs hullik le (ez előnyös a csírázás szempontjából). Géppel betakarítható fajok: sajmeggy (4–5-szöri rázás), vadcseresznye (kézi szedés + 3–4-szeri rázás), mirobalán (kézi elő- és utószedés, egyszeri rázás), vadkajszi (kézi szedés + rázás), mandula, mandulabarack (kézi szedés + 2–3 rázás, kézi zöldburok-eltávolítás). A rázógépek teljesítménye a nagy koronaméret, a nehezebb és rosszabb leválási hatásfok, a nagyobb tőtávolság következtében mintegy 40–50%-kal kisebb, mint az árutermelő gyümölcsösökben. A rázással egy menetben a hullott gyümölcsöt is fel kell szedni és fel kell önteni a gépre. A leszüretelt gyümölcsöt célszerű zárt (lehetőleg folyás-, csöpögésmentes) konténerekbe gyűjteni, így a nagyobb rétegmagasság (0,6–0,7 m) és a szállítás alatti rezgések következtében keletkező lémennyiség nem vész kárba, nem szennyezi a szállító járművet, nem okoz fertőzési gócot. A beszállított gyümölcsöt lehetőleg azonnal fel kell dolgozni, azaz a magot el kell választani a gyümölcshústól, meg kell mosni és szárítani. A gyümölcshús lefejtésére általában a konzervgyárakban is használt, átalakított zúzógépeket használják. A forgódobból – amelyen 3–6 db, a tengelyhez képest ferde elhelyezésű zúzóelem (spirálrugó, gumírozott lánc stb.) helyezkedik el –, a cserélhető lyuknyílású külső hengerpalástból (áttörő rosta), felöntőből és vázból álló gép alkalmas a gyümölcshús lefejtésére. Helyes beállítása esetén a magtörés minimális. A felöntőbe – vödörrel, lapáttal vagy felhordószalagról – került (esetleg mosott) gyümölcsről a zúzóelemek ütődörzsölő hatására leválik a hús a magról, és a magnál kisebb méretű rostanyílásokon átfolyik, átpréselődik a gyűjtőcsatornába, ahonnan a tárolótartályba kerül. A nagyméretű tárolóból a rostos levet további feldolgozásra naponta elszállítják. A ferde elhelyezésű zúzóelemek forgása a magot a gép hossztengelyével párhuzamosan mozgatja és végül a kellően tiszta mag a kilépő nyíláson keresztül kikerül a gépből. Esetenként kétszer is végigengedik a magot a gépen, illetve víz adagolásával javítják a magtisztítás hatásfokát. A magvakon maradt gyümölcshúsmaradványok eltávolítására gyümölcs-, zöldségmosó gépek (76. ábra) is használhatók (nagyméretű magvak esetében), de általában kádakban merítéssel, illetve vízsugárral történik az utótisztítás (5–6 m3 vízigény műszakonként). A mosott magvakat az előírt nedvességtartalomra szikkasztják. Kis mennyiségű mag esetén megfelelő a hagyományos, szabad levegőn történő szárítás. Nagy mennyiségnél azonban szárítóberendezések alkalmazása szükséges. A szárítóberendezések max. 30–35 °C-ra előmelegített (csekély páratartalmú) levegővel dolgozhatnak. A szárítóegységben (cserény, perforált fenekű láda, rekesz, tartály) olyan vastag legyen a magréteg, hogy az axiál- vagy centrifugálventilátor által átfúvott levegő a rakat fölé helyezett levélpapírt lebegtesse (18–25 mm/s levegősebesség). A megadott paraméterekkel jellemzett technológiával 35–40 órai szárítás után elérhető a kívánt víztartalom (77. ábra).
75. ábra - Gyümölcsmagfejtő gép (gyümölcshúsáttörő); 1. felöntő, 2. áttörőrosta, 3. levezető, 4. váz, 5. magkifolyó, 6. dobhajtás, 7. hengerfedél
142 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
76. ábra - Magmosásra alkalmas gépek; A) koptatótárcsás gép: a) motor, b) beöntőgarat, c) pálcáshenger, d) merítőkanál, e) kád B) forgóhengeres gép
77. ábra - Magszárító; a) meleg levegővel is üzemeltethető, egyszerű szárítóberendezés: 1. ventilátor (levegő-előmelegítő), 2. szárítókamra b) a szárítókamra metszete: 1. perforált fenék, 2. befúvócső 143 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
3.5. A vetőmagvak tárolása A csírázóképesség megőrzésére kedvezően hat minden olyan tényező, amely a légzés és anyagcsere lassításához vezet, mindaddig, amíg ezektől az embrió nem károsodik. A legfontosabb tárolási tényezők: a magvak nedvességtartalma, a tárolási hőmérséklet, a fény, a maghéj karaktere, a mag érettsége és mikroflórája, a rovarfertőzés. Ha bármelyikük kedvezőtlen, ez csökkentheti a vetőmagvak élettartamát. A MÉMSZ 230–71 „Gyümölcsfaiskolai vetőmagvak tárolása” foglalkozik a nálunk követendő módszerekkel.
3.5.1. A vetőmagvak víztartalma a tárolás során A mag a szedés és tárolás alatti helytelen kezelés következtében is tönkremehet. A legtöbb ilyen károsodás oka a termés és mag vízvesztesége, amely az eredeti víztartalomhoz viszonyítva a 20%-ot nem haladhatja meg. Azok a magvak okozzák a legkisebb gondot, amelyeket megfelelő tisztításuk és tárolásuk végett szikkasztani kell. Előnyös, ha alacsony, 12–14% a nedvességtartalmuk. Ilyen értékre szikkasztva és ezen az értéken tárolva, hosszú ideig is eltartható a legtöbb gyümölcsmag (Malus, Pyrus, Sorbus, Cerasus, Prunus stb.). A tárolt magvak nedvességtartalma a tárolótér relatív páratartalmától függően ingadozhat. Az erősebb ingadozások rontják a csírázóképességet, ezért a tároló relatív páratartalma lehetőleg ne haladja meg a 60%-ot, inkább kevesebb legyen. A nyirkosan tárolandó magvak több gondot okoznak (Corylus, Juglans, Castanea stb.). Ezek nagyon gyorsan kiszáradnak és elveszthetik csírázóképességüket, illetve nagyon könnyen befüllednek. Nyirkos, szakszerű tárolás mellett is legfeljebb néhány hónapig őrzik meg csírázóképességüket. A Castanea sativa magja már 47%-os víztartalom alatt sem csírázik. A tárolás során a magvak súlya a respiráció következtében folyamatosan csökken, víztartalmuk azonban növekedhet. Hosszú ideig tartó tárolás esetén víztartalmuk gyakran magasabb értéket ér el, mint amilyen az kiinduláskor volt. A tárolótér relatív páratartalma legalább 70%-os legyen. Az ebbe a csoportba tartozó magvakat legjobb szedés után azonnal elvetni vagy elrétegezni. A magvak nedvességtartalmának megállapításához az ISTA (Magvizsgálók Nemzetközi Szövetsége) számos fás növényfaj magjánál 130 °C-on 1–4 órás, míg az olajtartalmú magvaknál 103 °C-on való 17 órás lassú szárítást ír elő (Copeland és McDonalds 1985). A tárolás megindításához azonban rendszerint elegendőek az ISTA módszereinél gyorsabb, de kevésbé pontos elektromos nedvességtartalom-mérőkkel kapott eredmények.
3.5.2. A vetőmagtárolás feltételei A tárolás célja, hogy a vetőmagot minőségveszteség nélkül és olyan olcsón, amennyire ez lehetséges, megőrizzük, amíg arra szükség van. A tárolás néhány hónaptól néhány évig tarthat. A több évig tárolt magvak rendszerint veszítenek minőségükből, ha azonban szabályszerűen és szakszerűen járunk el, ez a veszteség csökkenthető. 144 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Alapszabály, hogy ha a magvak nedvességtartalmát 1%-kal csökkentjük, az úgy hat a csírázóképesség meghosszabbítására, mint ha a hőmérséklet 4 °C-kal csökkentettük volna. A tároláshoz megfelelően szikkasztott magvakat könnyű hosszabb ideig tárolni, ha nedvességtartalmukat 14% körül tartjuk. Ilyen víztartalommal 4 °C körüli hőmérsékleten legfeljebb 5évig tárolhatók a vetőmagvak károsodás nélkül. Öt éven túl tartó tároláskor a fagypont alatti hőmérséklet előnyösebb. Ha a magvakat csak egy télen át tároljuk, 5 °C fölötti hőmérséklet sem okoz még károsodást bennük. Azokat a magvakat, amelyek nagy nedvességtartalmat igényelnek, nagyon nehéz veszteség nélkül tárolni. Ha az ilyen magvak nedvességtartalma 45–50% (pl. Castanea, Corylus), a hőmérsékletet nagyon gondosan kell ellenőrizni. Mínusz 1 °C-nál alacsonyabb hőfokon rendszerint elpusztulnak a magvak, de 2 vagy 3 °C fölött könnyen kicsírázhatnak. Tárolásukra légmentesen lezárt tartályok nem használhatók, mert nagy nedvességtartalom esetén a respiráció gyors, és a gázcsere teljes leállítása megöli a magvakat. A kb. 0,1 mm vastag polietilén zsák elegendő gázcserét tesz lehetővé, a páraveszteséget viszont megakadályozza. A magvakat egyenletes hőmérsékletű és relatív páratartalmú, valamint jól szellőztethető és fertőtleníthető helyiségben tároljuk. A tárolt magvakról pontos nyilvántartást kell vezetni.
3.6. Magcsemete-nevelés A gyümölcsfaiskolában a magcsemete-nevelés során oltványiskolai célra alkalmas magonc alanycsemetéket állítanak elő. Hazai körülményeink között erre az egyéves, egyenes, elágazásmentes gyökérnyakú, fajonként változó, de általában 12 mm alatti gyökérnyak-vastagságú csemeték alkalmasak.
3.6.1. A magiskola területe, talaj-előkészítés A megfelelő terület és talaj nagyon fontos lehet a magcsemete-nevelés eredményessége, a csemete minősége és kihozatali arányai szempontjából, ezért kiválasztásakor körültekintően járjunk el. Magiskola céljára lehetőleg sík, legfeljebb 2–3% egyenletes lejtésű, déli-délnyugati kitettségű területek alkalmasak. Kerüljük a szélsőséges területeket és talajviszonyokat. Legjobb a középkötött, morzsalékos szerkezetű, jó vízgazdálkodású, tápdús, de nem frissen trágyázott talaj. A humusztartalomnak a gyökérzet minősége szempontjából nagy a jelentősége, jó humusztartalmú talajon dús gyökérzetű, jól fejlődő csemetét nevelhetünk. A magiskola talaját minél korábban készítsük elő,hogy a magágykészítésig legalább 4–6 héten keresztül ülepedhessen. Előveteménynek korán lekerülő kalászos gabonát válasszunk, a szerves trágyát lehetőleg az elővetemény alá adjuk. Vírusmentes magcsemete nevelése során a vetésforgó növényeinek megválasztásakor az oltványiskolára vonatkozó előírások érvényesek. Az aratás után azonnal végezzünk tarlóhántást, és tömörítsük a talajt, hogy a gyommagvakat kelésre késztessük. Ha túl száraz a nyár, célszerű 60–100 mm tározó öntözést is adni a talajnak. A tarlóhántás után 1–1,5 hónappal szántsunk 30–40 cm mélyen. Előtte szerves trágyaként csak teljesen érett istállótrágya vagy komposzt adható. A közvetlenül a vetés előtt végzett magágykészítés legfontosabb eszközei a kombinátorok, amelyekkel a felső 10–15 cm-es réteget porhanyósra eldolgozzuk. Az egyenletes vetési mélység érdekében a felső réteget hengerrel tömörítsük.
3.6.2. A magvetés időpontja A gyümölcsfaalanyként használt fajok magjának nyugalmi állapotát rövidebb-hosszabb ideig tartó hideg kezelés szünteti meg, ami őszi vetés esetén többnyire természetes úton is végbemegy. Az őszi vetés kevesebb munkával jár, ezért ahol erre lehetőség van, célszerű ezt választani. Hátránya, hogy túl száraz őszi és téli időjárás esetén a magvak kiszáradhatnak és elfekszenek. Az őszi vetéshez a magvakat elő kell készíteni, áztatni, csávázni kell, egyes fajok esetében előnyös a vetés előtti rétegezés. Tavaszi vetéshez a magvakat szabályozott körülmények között kell hideg kezelésben részesíteni, vagyis rétegezni (24. táblázat).
145 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
146 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
24. táblázat. A gyümölcsfaalanyok magvainak rétegezése
3.6.3. A vetőmag előkészítése a vetésre A vetőmag előkészítésének célja a magvak nyugalmi állapotának megszüntetése és a csírázás elősegítése. Áztatással juttatjuk a magba a duzzadáshoz és a csírázási folyamatokhoz szükséges vizet. A hideg (10–12 °C) vízben történő áztatás után a tapasztalatok szerint jobb a csírázás, de a túl hideg vízben lassú a vízfelvétel (5. ábra). Az áztatás során megpuhul a maghéj, így az élő szövetek vízfelvétele fokozatosan javul. A leghatásosabb a hideg folyó vízben történő áztatás, ennek legnagyobb az oxigéntartalma. A csonthéjasok esetében előnyösebb a hosszabb ideig (48–72 óra) tartó áztatás, különösen a nagyobb magvúakra érvényes ez, mivel azok vízfelvétele lassúbb. Az edényben történő áztatáskor, ha 24 óránál tovább tart a kezelés, cseréljünk vizet, nehogy oxigénhiány álljon elő. Általában a 24 órás áztatás a legtöbb faj magjának elegendő, az almatermésűek számára – a birs kivétel – 10–12 óra is elég. A kiáztatással egyes csírázásgátló anyagoknak is csökken a koncentrációja. Csávázás. A vetőmag felületén, legyen az maghéj vagy csonthéj, megtelepedhetnek a kórokozók. A termés maradványai a maghéjon különösen jó táptalajt jelentenek az áztatás után. A maghéjat hatásosan fertőtleníti az áztatást követően alkalmazott 1%-os kálium-permanganát-oldat. A rétegezett maghoz is célszerű gombaölő szereket használni. A rétegezéshez és a vetés előtti csávázáshoz jól beváltak a kaptán (Buvicid K, Merpan 50 WP), a benomil (Chinoin Fundazol 50 WP), a TMTD (Pol Thiuram, Wolfen Thiuram) és az oxi-kinolinszulfát (Solvochin Extra) hatóanyagú készítmények. A mag áztatására vagy a maghoz keverve 3–5 g/kg mennyiségben (Véghelyi 1992) kell ezeket használni.
3.6.4. Rétegezés Rétegezni csak a tavasszal vetendő magvakat valamint a csírás magként ültetett őszibarackot, mandulát, és diót kell. Rétegező közegként leggyakrabban durva homokot (0,2–2 mm szemcsenagyság) és kertészeti perlitet használnak, előfordul még közeg nélküli rétegezés is polietilén zsákok használatával. A gázcseréhez szükséges levegőt feltétlenül biztosítani kell a magvaknak. A magot általában 1:3 arányban keverik a rétegező közeggel vagy rétegenként helyezik el. A rétegezés hőmérséklete a növényfajtól, valamint a szedési és tárolási időtől függ (Probocskai 1969). Gyümölcsfaalanyaink magvainak optimuma 0–10 °C közé esik (24. táblázat). Az optimumnál alacsonyabb hőmérsékleten rétegezett magvak lassabban ugyan, de igen nagy arányban kicsíráznak, míg az optimumnál magasabb hőmérséklet esetén a csírázás gyors, a csírázási arány azonban csökken (7. ábra). A rétegezés első felében célszerű a magvakat magasabb hőmérsékleten 3–8 °C-on tartani, majd azt a későbbi időszakban 1–2 °C-ra csökkenteni. Ezzel részben elkerülhető, hogy a magvak túl korán, már a rétegezőben kicsírázzanak, másrészt növelhető a csírázási arány és a csírázási erély. Cseresznye-, meggy-, sajmeggy-, szilva-, kökényszilva- és mirobalanmagvak esetében jó eredményt adott az első hónap magas (18–20 °C) hőmérsékletét követő 3–7 °C-on történő rétegezés. Ezt a magasabb hőmérsékleten (12–18 °C) történő előrétegezést ajánlják a csonthéjas magvak őszi vetése előtt is (Tatarinov–Zuev 1984). A csírázni kezdő magvak további csírázását 0–1 °C körüli hőmérsékleten hűtőkamrában lassíthatjuk, ez a hűtés azonban nagy figyelmet igényel, mert fagypont alatt a legtöbb csírázó mag károsodik.
78. ábra - A magvak rétegezése; a) rétegezőgödörben: 1. 20–30 cm homok, 2. magréteg 10–20 cm vastagon, 3. 10 cm vastag homokréteg b) téglafalú hidegágyban. A magvakat homokkal keverve az ágy aljára ömlesztve helyezzük el, a kisebb tételek cserépbe, ládába kerüljenek
147 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A rétegezés időtartama fajtól és fajtától függően 4–20 hét (12.táblázat). Azonos fajta magjai között is különbségek adódhatnak a származási helytől, és az évjárattól függően. A rétegezés kezdeti időpontját úgy kell meghatározni, hogy a magvak a tervezett vetési időpontra csírázásra alkalmasak legyenek. Rétegezhetünk szabadban készített, 80–100 cm mély ideiglenes, vagy állandó rétegezőgödörben. Itt azonban a környezeti tényezők nem szabályozhatók, s a tél folyamán az ellenőrzés is nehézkes. Verem vagy pince szintén alkalmas rétegezésre. Ezekben a magot rétegező közeggel keverve többnyire a padozaton 30–40 cm magas prizmákban helyezik el. Ha kora tavasszal a verem vagy pince túlmelegszik, éjszakai szellőztetéssel hűthető. A pontosan szabályozható légterű hűtőtárolóban a rétegezett magvakat zsákokban, rekeszekben, tartályládákban helyezzük el. A jobb térkihasználás végett használhatunk rakodólapokat vagy polcokat. A rekeszeket, ládákat a magvak levegőigénye miatt ne töltsük meg teljesen. A rétegezett magot 2–4 hetenként ellenőrizzük. A megfelelő nedvességi állapotot tapasztalat alapján szokták megállapítani. Az optimális rétegező közeg földnedves állapotú, vagyis ha kézzel összenyomjuk, összetapad, vizet azonban nem lehet kipréselni belőle. Inkább szárazabb legyen a rétegező, mint túlságosan nedves, nehogy befülledjen vagy megpenészedjen a mag. A rétegezett mag időszakos kiszáradása azonban anyagcserezavarokhoz, ezáltal a kelési eredmények gyengüléséhez, esetleg másodlagos nyugalomhoz vezet. A veremben, pincében, hűtőkamrában levő anyagot havonta történő átlapátolással, keveréssel vagy más módon levegőztessük. Az elpárolgott vizet permetezéssel vagy öntözéssel pótoljuk, a penészedő foltokat pedig távolítsuk el. A szabadban végzett rétegezéskor a rágcsálók ellen sűrű szövésű dróthálóval lehet védekezni. A betonból, téglából készült rétegezőket használat előtt célszerű fertőtleníteni.
3.6.5. Magvetés a magiskolában Sorelrendezés. Az egyszerű soros vetés minimális sortávolsága 30–40 cm, ami a művelőgép, traktor keréknyomszélességéből s a biztonsági sávokból tevődik össze. Akkor használható, ha az így kapott tenyészterület még megfelel a csemetenevelés igényeinek. Ikersoros vetés esetén a széles sorok között (40–60 cm) géppel lehet művelni, a keskeny sorokban (15–20 cm) 2–3-szori kézi gyomlálást vagy vegyszeres gyomirtást kell alkalmazni. Előnye, hogy a keskeny sorokban hamarabb alakul ki kedvező mikroklíma, ami intenzívebb fejlődést, az egyenletes helykihasználás pedig területegységre vetítve jobb kihozatalt eredményez. Az ágyásos vetés az utóbbi időben gyorsan terjed. Csak az ágyás szélén hagynak szélesebb (40–60 cm) utat az erőgép kerekei számára, az ágyáson belül 20 cm-ig csökkenthető a sortávolság anélkül, hogy a többi gépi munkát gátolná. Az erő- és munkagépek az ágyások felett járnak, ezért azok szélességét az alkalmazott gépek nyomtávolságának, a sortávolságot pedig a csemeték tenyészterület-igényének megfelelően kell megválasztani. A barázdás-ágyásos művelési rendszer szintén előnyös, mivel a barázda biztosabb vezetést ad a gépeknek, így szűkíthető az ágyáson belüli sortávolság.
148 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
25. táblázat. A gyümölcsfaalanyok magvainak fontosabb jellemzői Az ágyáson belül korán kialakul a kedvező mikroklíma, a területkihasználás jó, a tenyészterület egyenletes. Az ágyásos műveléshez általában komplett gépsorok állnak rendelkezésre (Egedal, Rath stb.) (Andor 1977; Bondor–Gál 1976; Horváth 1980). A folyóméterenkénti csemeteszám. A csemete tenyészterületét a sorelrendezés és sortávolság mellett a vetőbarázda folyóméterére eső csemeteszám határozza meg. Ha az állomány az optimálisnál sűrűbb, azonos területen a csemeték száma emelkedik ugyan, minőségük azonban romlik, előfordulhat, hogy még egy évig erősítő iskolában kell nevelni őket. Az optimális csemeteszám ágyásos vetés esetén almatermésűekből 40 db/fm, csonthéjasokból 70–80 db, egysoros pásztás vetéskor ez az érték mintegy 50%-kal növelhető. A vetendő mag mennyiségét általában területegységre (g/m2 vagy kg/ha) adják meg, de ez a sokféle sorelrendezés és sortávolság miatt csak tájékoztató jellegű. Pontosabban határozhatjuk meg a magmennyiséget a sor vagy vetőbarázda egy folyóméterére vonatkoztatva. Ha többéves üzemi adatok alapján ismerjük a kelési százalékot, a magmennyiség a következő képlettel határozható meg (Bondor–Gál 1976):
Q = vetőmagmennyiség, g/fm E = ezermagtömeg, g n = optimális csemeteszám db/fm H% = használati érték (életképesség × tisztaság/100) K% = kelési % (100 db 100%-os használati értékű magból átlagos üzemi körülmények között kikelő csemeték száma) A gyümölcsfamagvak csírázóképessége a vetéskor többnyire nem ismert, vagy csak nehezen határozható meg, befolyásolja a rétegezés minősége is. Ehelyett az életképes magvak arányával számolhatunk, ha ismerjük az üzemre jellemző kelési eredményeket. Ezek többnyire 20–50% között mozognak, de rendkívül változóak, fajon belül a fajtától, a porzópartnertől, az évjárattól, a magkezeléstől és az üzemre jellemző technológiai fegyelemtől is függnek.
149 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
79. ábra - Korszerű magiskola ágyásos sorelrendezésben (Fotó: Hrotkó)
A vetés mélysége általában a mag átmérőjének 3–4-szerese. Kötöttebb talajokon és tavasszal sekélyebben vessünk, könnyű talajokon, illetve ősszel viszont mélyebben. Az átlagos vetési mélység a legtöbb mag esetében a méretből következően 2–4 cm. A mag fölé lehetőleg nedves, morzsalékos talajréteg kerüljön takaróképpen, de csak a megadott vastagságban és kíméletes tömörítés mellett, hogy a csíra könnyen át tudja törni. Őszi vetéskor a kellő mélység elérése végett a sorokat fel lehet csirkézni (takarólemez beállításával). Az így adott vastagabb takaróréteget tavasszal vékonyítani kell.
3.6.6. A magiskola ápolása A jól elkészített talaj a kelés alatt nem gyomosodhat ki. Amint a talaj felszikkadt, és a sorokban már látszanak a kelő növények, sekélyen porhanyítsuk meg a sorközöket. Csírázás előtt a megkérgesedett talajfelszínt szeges hengerrel is megtörhetjük. Minél közelebb van a kelés ideje, annál könnyebb hengert használjunk. A már kelő növények fölött a tömődött, megkérgesedett talajfelszínt öntözéssel lazíthatjuk meg, szikkadás után a sorokat laza anyaggal (tőzeg, földdé érett trágya, homok) takarjuk, hogy a talaj ne száradjon ki. A cserepesedett talaj keléskor a csemete gyökérnyakának görbülését okozhatja (minőségrontó tényező). Gyomirtás. A magiskolában ne a gyomot irtsuk, hanem akadályozzuk meg az elgyomosodást. Ne hagyjuk, hogy a magiskolában a gyomok megerősödjenek, mert a csemeték kiszabadítása az erős gyomok közül károsodással jár (gyökérlazulás, sérülés, napégés). A vetést megelőző talaj-előkészítéskor fordítsunk nagy figyelmet arra, hogy minél kevesebb csírázásra képes gyommag maradjon a talajban. Tömörítéssel csírázásra késztethetjük a fiatal, kelő gyomokat. A vetést követően a kelésig hormonhatású vagy általános hatású, csírázást nem befolyásoló gyomirtó szerrel védhetjük meg területünket. A sorközökből a gyomot irthatjuk mechanikusan – kultivátorozással vagy általános, perzselő hatású gyomirtó szerek terelőlemezes szórófejekkel történő kipermetezésével. A sorokat, amikor a csemeték már jól felismerhetők, de még fiatalok, gyomosodás esetén kézzel is gyomlálni kell. Öntözés. A magvetések talajának az első lomblevelek megjelenéséig nem szabad kiszáradnia. Száraz időben ezért a kelés előtt is öntözni kell. Különösen a rétegezett magvak esetében fontos, hogy a kelés kezdete után két héten belül legalább 15 mm csapadékot kapjanak.
150 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A hiányzó csapadékot pótolni kell. Amennyiben a talaj víztartalma a vízkapacitás 50%-ára csökken a csemeték gyökérzónájában, öntözni kell, nem szabad megvárni, amíg a növények meglankadnak. A gyümölcsfajok magoncainak vízigényét pontosan nem ismerjük, ezért csak tapasztalat alapján öntözhetünk. Fejtrágyázás. A nitrogén fejtrágyát legalább két részletben, az első lomblevelek kifejlődésekor, illetve az első növekedési időszak befejezéséig (június vége) adagoljuk. Ezután nitrogénnel már ne trágyázzunk, mert a csemeték tenyészidőszaka meghosszabbodik, ami késlelteti a kitermelést. A fejtrágyát legegyenletesebben az öntözővízzel juttathatjuk ki. Gyökéralávágás. A jobb gyökérnövekedés elősegítésére a karógyökerű fajok (pl. körte) gyökereit, amikor azok még nem fásodtak meg teljesen, a magiskolában U alakú ekével 10–15 cm mélyen visszametszhetjük. Az alávágást követően a csemetéket feltétlenül öntözzük meg. A visszametszett gyökerű növények gyengébbek ugyan, sűrűbb gyökérzetük következtében azonban az átültetés után jobban erednek és növekednek az oltványiskolában. Csemeteleltározás. A következő évi termelési tervek készítéséhez ismerni kell a kelési eredményeket és a rendelkezésre álló csemeték mennyiségét. Ezeket a csemeték leltározásával határozhatjuk meg. Május végén, június elején a kelési eredményeket mérhetjük fel, illetve a tapasztalati adatok alapján megközelítőleg becsülni tudjuk a kitermelhető csemeték mennyiségét. Szeptemberben a kitermelés előtti leltár alkalmával a csemetemennyiség mellett annak minőségét is számba vehetjük, figyelembe véve a gyökérnyak vastagságát, a föld feletti rész méretét és egészségi állapotát. A leltározáshoz a magiskola átlagát jól jellemző mintatereket jelöljünk ki,ahol a kikelt, illetve kifejlett csemetéket egyenként számoljuk meg. A mintaterek átlagaiból következtethetünk a magiskolában levő összes csemete mennyiségére.
3.6.7. A magcsemete kitermelése A csemeték hajtásainak beérése, a vegetáció befejezése után kerülhet sor a kitermelésre (80. ábra). Kitermeléskor a gyökérzetet elvágják, majd kiemelik és kötegelik a csemetét, esetleg lombtalanítják, ha ez természetes úton nem következett be.
80. ábra - Ágyáskitermelő eke traktorra szerelve (Fotó: Hrotkó)
151 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A csemeték lombtalanítása. A csemetét lombtalanítani kell, mert a lombosan kiszedett csupasz gyökerű növény a tárolás alatt megfonnyad, majd elszárad. Kitermelés előtt, ha a csemete lombjának természetes hullását nem tudjuk kivárni, a csemete vegyszerrel lombtalanítható, erre általában réztartalmú szereket használnak, mint az oltványoknál. Gyakori a füllesztéssel, a kitermelés után történő lombtalanítás. Ehhez a kitermelt növényeket árokba fektetve földdel takarják. A lomb 1–2 hét alatt leválik. Nagyobb figyelmet igényel a kazlakban történő füllesztés. Ehhez a csemetéket gyökérrel kifelé 1,5 m magas kazlakba rakják, majd 2–3 naponként rendszeresen átrakják, nehogy túlságosan bemelegedjenek. 2–3 átrakás után a lombozat csaknem teljesen lehull. Eközben a csemete gyökerét óvni kell a kiszáradástól. A vízveszteséget szükség esetén finom permetezéssel lehet pótolni. A magcsemete válogatása, osztályozása, kötegelése. A kitermelt csemetét közvetlenül a kitermelés után kötegelik, majd az esetleges füllesztés után ideiglenes tárolóba kerül. A csemete feldolgozása, válogatása, osztályozása a téli hónapokban folyamatosan végezhető. A nem szabványos, sérült, görbe gyökérnyakú csemetét ki kell válogatni. A fajtaazonos, egészséges, egyenes gyökérnyakú csemetéket az MSZ 08–0238/3–80-nak megfelelő méretkategóriák szerint kell osztályozni (26. táblázat). Ezzel egy időben a gyökér és a vessző vagy korona visszametszhető.
26. táblázat. A magcsemeték méret szerinti osztályozása A főgyökér legalább 25 cm hosszú, ép és egészséges legyen. A vesszőrészt vagy az elágazott csemete koronáját a telepítés körülményeinek megfelelően rövidebbre-hosszabbra metsszük vissza. A legtöbb telepítőgéppel a 20– 25 cm hosszú vesszőjű csemetéket lehet telepíteni. Az osztályozott és forgalomba hozatalra előkészített magcsemetét 50–100 db-os kötegekbe kell összekötni. A kötegeket egy vagy két helyen, a növényeket nem sértő kötözőanyaggal szorosan át kell kötni. A kötegelést nagyrészt kézzel végzik, néhány helyen azonban működnek már kötözőgépek is (pl. Rasspe). A kötegekre árucímkét kell helyezni, amelyen fel kell tüntetni a termelő adatait (név, telephely), az áru megnevezését és a csomagolási egységben levő csemeték darabszámát.
3.7. Erősítő iskola A szabványnak nem megfelelő méretű magcsemetét, a vékonyabb, a méretkategóriák alsó határán levő csemetéket erősítő iskolában még egy évig nevelve értékesíthető árut kapunk. A faiskolák, főleg NyugatEurópában, szívesebben telepítenek az oltványiskolába vastagabb gyökérnyakátmérővel és kétéves, jobban elágazódott gyökérzettel rendelkező, úgynevezett iskolázott csemetéket, amelyek megbízhatóbban erednek és egyöntetű minőségűek.
152 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az erősítő iskolában a magiskolával azonos körülmények közé, azonos sortávolságra és 2–5 cm-es tőtávolságra telepítik a csemetéket, s ott még egy évig nevelik őket. A csemeték gépesített telepítésére az úgynevezett iskolázógépek alkalmasak (81. ábra).
81. ábra - Egedal önjáró iskolázógép munka közben (Fotó: Hrotkó)
Az erősítő iskolába telepített alanycsemeték be is szemezhetők, s ha van rá kereslet, szemzett alanyként értékesíteni is lehet őket. Az átültetési stressz miatt a szemzett alanyból a következő évben jobbára suhángok lesznek, de a minőségük megfelelő ápolással kiváló. Holland és német faiskolák a törzsmegújítással történő koronaneveléshez (knipp-fa) gyakran telepítenek erősítő iskolában beszemzett alanyokat az oltványtáblába, s további ápolásukat a kézben oltott oltványokéhoz hasonlóan végzik.
3.8. A csemeteiskolai műveletek gépesítése A magcsemete-nevelés gépei A célnak megfelelő gépsort az erdészeti csemetekertek számára kifejlesztett gépek közül érdemes kiválogatni, összeállítani. A neves cégek (Egedal – dán, Rath – osztrák, Ziljstra and Bolhius – holland, Super Prefer – francia stb.) gyártmányaiból a talajtípushoz, a magiskola nagyságához, a társüzemágak gépigényéhez, a művelési módhoz (ágyásos – parcellás) legalkalmasabb gépeket célszerű beszerezni (Horváth 1979, 1980, 1984, 1997; Horváth és Varga 1981, 1982). Az ágyásos művelési rendszer terjedésével a magcsemete-termesztés a faiskolai termelés legjobban gépesíthető ágazatává vált. Az ágyásos rendszer előnyei a következők: • az ágyások közötti sávok, barázdák nem csak a traktort, hanem a munkagépet is pontosan vezetik, ezért a szűk sortávok (25–40 cm) ellenére is jól gépesíthetők a növényápolási munkák; • a közlekedősávokat, barázdákat év közben nem lazítják. A tömör talajon jobb az erőgépek vontatási hatásfoka (alávágáskor, kitermeléskor) és biztonságosabb a haladása; • az ágyás talaja laza szerkezetű, mert elmarad a taposás, így kisebb a gyökéralámetszés, illetve kitermelés vonóerőigénye. 153 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az ágyás méretét a rendelkezésre álló gépek határozzák meg (82. ábra). Az ágyás szélessége általában 130–140 cm. Ez azt jelenti, hogy a traktor és munkagépei nyomtávolságának 1600–1800 mm között kell lennie (a gumiabroncs ballonosságát feltétlenül figyelembe kell venni), mert ekkor a kerekek széle és az ágyás széle között 50–150 mm-es biztonsági sáv maradhat. Pl. MTZ–80 traktor kerékszélessége normál hátsó kerék esetében 330 mm, ún. cukorrépához használt abroncs esetében 240 mm.
82. ábra - Sorelrendezés vetéskor
Előnyösek a nagy hasmagasságú és változtatható gumimérettel (kerékkel) felszerelhető erőgépek. A traktor motorteljesítménye érje el a 37 kW-ot, és legyen szuper-mászósebessége (0,3 km/h), ha ültetéshez (iskolázás) és ágyásos kitermelő üzemeltetésekre is fel kívánjuk használni (83. ábra).
83. ábra - Magiskolához alkalmas traktor
154 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A vetés-előkészítéskor a vetendő, ültetendő talajsávot meg kell munkálni. A kellő időben előkészített területen az ágyások helyén a vetési mélységig meg kell a talajt lazítani. Erre megfelelő eszköz a kultivátorral, pálcás hengerrel kombinált – a tervezett ágyásszélességű – kombinátor, amely nemcsak lazítja és porhanyítja, hanem el is egyengeti a talajfelszínt. Apróbb magvak vetése esetén a porhanyított felső réteget tömöríteni kell. Ehhez vízzel tölthető egytagú sima hengert használjunk. Magiskolai vetőgépek A magcsemete-iskolai vetőgépekkel szemben támasztott követelmények a következők (Horváth és Varga 1982, Horváth és Matáncsi 1998): • a sortávolságot és a kivetett magmennyiséget széles határok között lehessen változtatni. A vetési sortávolság 10–50 cm között, a kivetendő magmennyiség 40–1000 kg/ha között változik; • a sokfajta kivetésre kerülő mag miatt olyan magadagoló szerkezetük legyen, amellyel 2–25 mm átmérőjű magvak is a megadott tűréshatáron belül (+ 5% vetésiegyenletesség-eltérés) kivethetők; • a vetési mélység változtatását és a beállított érték folyamatos, megbízható tartását tegye lehetővé a konstrukció. A vetési mélység a mag átmérőjének 3–4-szerese. A magméretekből következően az átlagos vetési mélység 2–4 cm, de 5–8 cm is lehet (pl. kajszi-, mirobalánmagvaknál); • a vetési mélységben tömörített talajra kerülő mag az alsóbb rétegekből nedvességet kap. A mag fölé a kiszáradás mértékét csökkentő, a magnak védelmet nyújtó magtakaró földréteget borítson a gép; • a géppel sorba és sávba is lehessen vetni; • a magtartály gyorsan üríthető és könnyen tisztítható legyen, mert aránylag kis területeket kell egy-egy fajjal, fajtával bevetni; • a vetőgépkezelőnek legyen módja meggyőződni az egyes vetőelemek működésének helyességéről (a vetéskor előforduló hibák a későbbiek során szinte nem korrigálhatóak). A faiskolai vetőgépek felépítését és működési elvét a 84. ábra szemlélteti.
155 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
84. ábra - A félig függesztett (UZA) vetőgép felépítése és működési vázlata;1. magtartály, 2. magadagoló szerkezet (forgótányér + szórólapát), 3. magvető cső, 4. mélységszabályozó kerék, 5. csoroszlya, 6. tömörítőkerék, 7. takarólemez, 8. váz, 9. járókerék, 10. hajtáselosztó, 11. szórólapátokat meghajtó ékszíj
A magtartály (1) könnyen leszerelhető a gép alvázáról és a benne levő mag kiüríthető. Boltozódások elkerülésére boltozódásgátlót is beépítenek. Egyes típusok tartálya műtrágya, homok és tőzeg szórására is használható.
156 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az adagolószerkezetek a nagy magméretkülönbségek miatt nem precíziós adagolóelemek (2). Általában a csigás, szórólapátos, adagolótárcsás és tolóhengeres kivitelek ismertek. A magmennyiséget a fordulatszám, a kivezetőnyílások, valamint a hasznos hengerfelület változtatásával lehet szabályozni. Ezekkel az adagolószerkezetekkel műtrágyát, homokot is ki lehet szórni. A csoroszlyák (5) főként csúszó típusok, széles, 6–8 cm-es barázdát is húzhatnak, amelybe a magvak elhelyezkedését (sor vagy sáv) a magvezető cső (3) végén levő elosztóegység cseréjével lehet szabályozni. Az elosztók a granulátumelosztó elemekhez hasonlóak (l. a granulátumszóróknál). A csoroszlya talajba hatolásának mértéke a mélységszabályozó (4) kerékhez viszonyított helyzetével változtatható. A tömörítőkerék (6) feladata egyes gépeken a magvak nedves talajrétegbe ágyazása, más típusokon a magtakaró lemezt (7) követi és a takaróréteget szorítja a magra. A magtakaró lemez a porhanyított, morzsalékos szerkezetű felső talajréteggel – amit a csoroszlya kiszorított – betakarja a magot. A vetőegységek egymástól független felerősítésűek, így jól követik a talajfelszínt. Az ágyásos technológiához kifejlesztett többsoros gépek mellett közép- és kisüzemekben eredményesen használhatók az olcsóbb, egysoros, kézi erővel üzemeltetett gépek (85. ábra). Előnyös e gépeket úgy használni, hogy a vetőbarázdát előre kihúzzák, ebben (vagy e fölött) tolják végig a gépet, magtakaró lemez nélkül. A sorok betakarása előtt ellenőrzik a vetés egyenletességét, pótolják a hiányzó magot, illetve ahol túl sűrű, ott kivesznek néhány szemet. Az egyenletes tőtávolságot így pontosan be lehet állítani.
85. ábra - Magvető gépek; a) ágyásművelő gépre szerelhető tolóhengeres gép, b–c) kézi vetőgépek
157 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A többsoros vetőgépek 2–3,2 km/h sebességgel haladnak munka közben. A gyakori fordulók, a magcsere, a fokozott figyelem miatt óránként 0,1–0,15 ha teljesítményre lehet számítani. Cserepesedésre hajlamos talajon, kis csírázási erélyű magvak esetében a sorok, pászták fedésére homokot, tőzeget, földkeveréket szórnak ki. E munkák elvégzésére részben a vető- vagy műtrágyaszóró gépek (külön menetben), illetve speciális szórógépek alkalmazhatók (86. ábra).
86. ábra - Magtakaró gép vázlata; 1. keret, 2. támasztókerék, 3. vonórúd, 4. tartály, 5. adagolóhenger, 6. keverőlapátok, 7. hajtáskar, 8. kiömlőnyílás, 9. terítőlap, 10. szabályozókar
158 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A dugványültetés, iskolázás gépei A gyenge, rossz gyökérzetű csemeték, dugványok ültetéséhez használhatók a különböző résnyitók. Ezek előre, közvetlenül az ültetés előtt nyitják a barázdát a kívánt mélységben és szélességben, a dolgozók behelyezik és ásóval betemetik a dugványt, csemetét, majd tömörítik körülötte a talajt. Ha töltögetés is szükséges, akkor töltögetőgéppel kis töltéseket (bakhát) utólag is készíthetünk. A gépekkel 50%-os munkaerő-megtakarítás érhető el a kézi ültetéshez képest. Az így nyitott barázda előnye, hogy ezek a speciális nyitóelemek nem engedik a talajt keveredni – az alsó nedves réteg nem kerül a felszínre, így nem is szárad ki –, hanem a nyílás oldalánál tömörítik, és így a gyökér közelébe nedves talaj kerül. A barázdák nem szélesek (3–10 cm) és mégis mélyek lehetnek, egészen 20 centiméterig. A nyitócsoroszlyás gép acéllemezből készült csoroszlyái – szűk határok között – a kívánt barázdaszélességnek megfelelően állíthatók. A csoroszlya két oldalán elhelyezett simítólemezek a felgyűrődött talajt szorítják vissza, és egyúttal a mélységszabályozást is végzik (87/a ábra). A nyitótárcsás gép keretre elhelyezett, sima felületű acéltárcsákból áll, amelyek a talajadhézió következtében forognak. A tárcsákat a kívánt sortávolságnak megfelelően lehet elhelyezni. A barázdák szélességét a tárcsák cseréjével, illetve a mélység változtatásával lehet beállítani (87. ábra).
87. ábra - Résnyitók; a) nyitócsoroszlyás, b) hajtott tárcsás, c) marótárcsás
159 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A hajtott nyitótárcsás gép művelőelemei megegyeznek az előbbiével, forgatásuk a traktor erőleadó tengelyéről történik. Ezek a gépek jobb barázdafelületeket alakítanak ki és a nyitócsoroszlyás gépekhez hasonlóan középkötött és kötött talajon is használhatók. A hajtott tárcsás sornyitógép akkor végez jó munkát (egyenletes mélységű barázda, sima barázdafal), ha a tárcsák kerületi sebessége 3–4-szer nagyobb, mint a haladási sebesség. A nyitócsoroszlyás gépek használatakor is fontos a vontatási sebesség. A 3 km/h sebesség esetén beomlásmentes barázdafalra és egyenletes barázdamélységre számíthatunk. Kis sebesség mellett beomlik a barázdafal, ha túl nagy a sebesség, egyenetlen a barázdamélység. A résnyitó utáni telepítési teljesítmény hazai mérések szerint 550–650 db munkaóránként. A résnyitókat jól előkészített, kellően tömörödött és megfelelő nedvességtartalmú talajokon lehet eredményesen, jó munkaminőséget adódóan használni.
88. ábra - Magiskolai kultivátor (kisegítő kormányzással)
160 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A sorközművelés gépei A magcsemeteágyások gyommentesen tartására sorközművelő kultivátorokat, talajmarókat, vegyszerező adaptereket és gyomkefét használnak. Legelterjedtebbek a sorközművelő kultivátorok. A kisebb sortávolsághoz (20–40 cm) másodlagos vezérléssel ellátott, 40–50 cm gerendelymagasságú talajművelő gépek alkalmasak. A magiskolákban használatos kultivátorok munkaszélessége megegyezik az alkalmazott vetőgépekével, gerendelymagasságuk még kifejlett korukban sem károsítja a növényeket. Kombinálhatók műtrágyaszóróval és a gerendelyre a vegyszerező adapter is felszerelhető.
89. ábra - A gyomkefe és munkája
161 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Művelőeszközeik között megtalálhatók a különböző kapaformák és feltétlenül szükséges, hogy a fiatal növények védelmére a növénysor mellett, a sarabolókapák előtt a védő gömbsüveg tárcsapár is felszerelhető legyen, amely meggátolja a zsenge növények betemetését. Ágyásos rendszernél eszközhordozó használatával, ha a kultivátort a gerendelyen helyezik el, a traktor jó soron tartási lehetősége miatt nem szükséges e berendezéseket másodlagos kormányzási lehetőséggel is ellátni, ellenkező esetben azonban kívánatos a parallelogramma kormányzási lehetőség. A másodlagos kormányzás kb. 15 cm-es kapaelmozdulást biztosít. Így további személy beállítása szükséges ugyan – aki a munkagépet kezeli –, de a biztonsági sáv csökkentési lehetősége és a növénykivágás elkerülése megéri a többletkiadást. A kis munkaszélesség miatt sok típuson a kapáknak nincs önálló vezérlésük a művelési mélység szabályozásához, de ez el is maradhat, mert a jól előkészített és ápolt talajon ilyen kis távolságon (1,5–1,7 m) nincs nagyobb egyenetlenség. Ha a művelőszerszámok talajmarók, akkor az előbb leírtak továbbra is mint követelmények érvényesek. E speciális talajmaróknál közös átmenő tengelyről (a gerendely mellett) az egyes maróegységek láncon vagy tengelyen át kapják a meghajtást. A munkaszélességet a maróegységen elhelyezett kapaméretek, kapaszám változtatásával tudjuk beállítani. Általában a védőbúrákat is állíthatóan készítik, bizonyos mérethatároknál azonban cserélhetők. A gyomkefék 50–75 cm átmérőjű, 6–22 cm széles, műanyag pálcákból összeállított 1–6 db tárcsából állnak, amelyeket az erőgép a haladási sebesség többszörösét kitevő kerületi sebességgel forgat. A műanyag pálcák (kefe) a fiatal, kelő és csírában levő gyomokat kiseprik, a talaj felületét porhanyítják (89. ábra). A sorközművelő gépek az ágyás 60–65%-át tisztítják meg a gyomtól, a sorokban és a biztonsági sávokban kézi vagy vegyszeres gyomtalanítás szükséges. A szűk sortávolság miatt a gépeket 2–4 km/h sebességgel lehet
162 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
üzemeltetni. Sűrű gyomborítottság, magasra nőtt gyomok (elhanyagolt ágyást) esetén csak a sorközi talajmarók adnak elfogadható eredményt. A sorközművelésre használt speciális ápolóeszközök, az ún. ágyásápolók a vetés, kultivátorozás, gyomirtó vegyszerezés és műtrágyaszórás műveleteit adaptercserékkel végzik (90.ábra). A vegyszerezéshez kisnyomású görgősszivattyúval, 100–350 literes tartállyal, szerelvényekkel, szórófejekkel és védőernyővel szerelik fel az alapgerendelyt.
90. ábra - Ágyásművelő gép vegyszerező adapterrel felszerelve
A kultivátor-kapatartókra szerelt szórófejek mindig azonos távolságban vannak a talajfelszíntől, a szórási sáv szélessége – nyomásállandóság mellett és szélcsendes időben – ezért állandó. Vegyszerezéskor is a kultivátorozásra jellemző munkasebesség a mérvadó. Magiskolában növényvédelemre részben az ágyásápoló vegyszerező elemeiből átalakított permetezőgépek, részben az olyan szántóföldi permetezőgépek használhatók, amelyek nyomtávolsága hasonló az üzemeltető erőgépéhez, és szabad magassága is eléri a 45–50 cm-t. E hidraulikus cseppképzésű permetezőkhöz (150 mikrométer körüli cseppek) elegendő a 0,6–0,8 MPa nyomás. A túl nagy munkaszélesség (5–7 m-nél szélesebb) nem kívánatos a fordulási gondok miatt. A permetezők 4–10 km/h sebességhatárok között üzemeltethetők.
91. ábra - Szíjas lombtalanítók; a) mobil, b) stabil
163 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A sorközi műtrágyázást részben a vetőgépekkel, részben a kultivátorra szerelt műtrágyaszórókkal lehet kisebb adagok esetén (100 kg/ha alatt) elég nagy (15–30%) eltéréssel elvégezni. A tartályból kiadagolt műtrágya (különböző adagolóberendezéseket fejlesztettek ki) csövön jut a kultivátor kapa, gyomfésű elé, amely a talajba bedolgozza. A csövek hossza lehetőleg egyforma legyen, így csökken a szórás egyenetlensége. A kis adagú műtrágyákat granulátum formájában célszerű kijuttatni, hogy egyenletes legyen a tápanyageloszlás. Esős időben, magas páratartalom mellett a műtrágyák higroszkópossága (tapadás) miatt nő az egyes elemek szórási különbsége. A csemetelombtalanítás gépei A csemetéket általában lombhullás után kezdik kitermelni. Sok esetben azonban lombtalanításra is szükség van. Magcsemetét, rózsát sikerrel lehet lombtalanítani mechanikai úton, szíjas lombtalanítókkal. A gépek működési elve: a mintegy 600 mm hosszú dobon elhelyezett 300–350 mm hosszú szíjak 27–30 m/s kerületi sebességgel forognak (91. ábra). A forgásirányt úgy választják meg, hogy a szíjak a levélnyél, ágelágazás helyét ne a hegyesszög, hanem a tompaszög felőli oldalról közelítsék meg a növényen (a földben levő növénynél alulról felfelé halad a szíj), mert így kisebb a rügysérülés, ág- és vesszőtörés veszélye. A növény érettsége, lombmennyisége és mérete befolyásolja a gép teljesítményét. Általában 1–2 km/h sebességgel lehet a mobil változatot üzemeltetni. A stabil lombtalanítók a kitermelt, kötegelt növényeket tisztítják meg a levelektől. A forgó henger fölé tartják a köteget, közben a hatékony tisztítás érdekében a köteget előre-hátra mozgatják, valamint forgatják is. Csemeteiskolai kitermelőgépek A magcsemete-iskolában kitermelőekét, ágyáskitermelőt és kitermelő-kötözőket lehet használni. A kitermelőekék hasonló felépítésűek – csak kisebb késszélességűek –, mint az oltványiskolában használatosak, ezért abban a fejezetben ismertetjük őket. Az ágyáskitermelők az ágyásos termesztési rendszerben használhatók (Horváth 1984, 1997). Az ágyást a gépek nem tömörítették, a talaj nem ülepedett meg túlzottan, nem kell túl mélyen alávágni (esetenként az intenzív gyökérelágaztatás érdekében a nyár folyamán a csemetéket alámetszik), ezért az egész ágyást teljes szélességben egy menetben termelik ki. A gépek vontatásához 14–20 kN vonóerőt kifejteni képes traktor szükséges.
92. ábra - Csemetekitermelők; a) ágyáskitermelő lengőrostéllyal (szita), a1) a lengőrostély működési elve, b) rázóvillás ágyáskitermelő, c) egysoros kitermelőeke
164 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A kiemelők (kitermelők) szimmetrikus elrendezésűek és a tartógerendely magassága 0,5 m magas növények átfedését is lehetővé teszi. Speciális késkialakítással kötött talajon is jó eredménnyel használhatók. A lazító és gyökértisztító rész csúszópálcás, rázóvillás, rázórostás lehet. Ha a növényeket az ágyásban kívánjuk hagyni és lassúbb ütemben, folyamatosan akarjuk felszedni, akkor a gyökértisztító részt ki lehet iktatni, illetve le kell szerelni. A rázórostás gépek után a csemeték a talaj felszínén, földmentes gyökérzettel maradnak, így csak összeszedésükről és kötegelésükről kell gondoskodni. A rázórostás gépeket 0,2–0,6 km/h, a rázóvillásokat 1,6–1,8, a csúszóvillásokat 2– 4 km/h sebességgel lehet vontatni. A gépekkel a kiszolgáló személyek számától (5– 25 fő), a csemete sűrűségétől függően 4000–40 000 db/h kiemelési teljesítmény érhető el. A kitermelőgépek leggazdaságosabb, legfejlettebb típusai a kitermelő-kötözők, afelhordó, tisztító és kötözőegységgel bővített betakarítógépek. A gépek felépítésének vázlatát 93. ábra szemlélteti. Működési elvük a következő: a traktorra szerelt vagy vontatott gép alávágó késének (4) munkamélysége állítható, illetve a munkaszélesség késcserével módosítható. A csúszópálcákkal meghosszabbított késről a már lazított, de még földdel megrakott gyökérzetű csemete, cserje, oltvány törzse – 10– 20 cm-re a talajtól – két egymással szembefutó gumiszalag (5) közé kerül.
93. ábra - Climax (Plantlift) kitermelő-kötöző gép; 1. mélységszabályozó kerék, 2. nyitótárcsa, 3. csemeteterelő, 4. alávágó kés, 5. felhordószalag, 6. gyökértisztító elemek, 7. kötöző
165 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A kitermelt növényt szállító pálya juttatja a gépre felszerelt kötözőberendezéshez (7) vagy a gép után vontatott, alacsony platójú kocsira, tartályládába, esetleg rendre – a kiemelt növényeket a haladás irányára keresztben traktornyomtávnyira – a földre teríti. A gumihevederek alatt elhelyezett különböző formájú gyökértisztító (6) elemek időközben a gyökereket megtisztítják a földtől, így tárolható vagy azonnal értékesíthető szaporítóanyagot kapnak. A gépek üzemeltetésekor figyelembe kell venni a menetsebesség és a kihordószalag sebességének az összhangját. Ha túl nagy a menetsebesség, a szalag nem bírja a kiemelt csemetéket elszállítani, torlódás, káros zúzódás, törődés lép fel. Nagy szalagsebességnél a gyökér még nem tudott a csúszópálcákon eléggé kiemelkedni, a földből kilazulni, és a szalag már szállítaná fel, de a visszatartó erők hatására még nem képes erre. Ilyen esetben a törzsön, ahol a szalag szorítja, zúzódások, horzsolások lépnek fel. A különböző gyökértisztító elemek ütik és rázzák a kitermelt növények gyökérzetét. Az ütőelemek ütési intenzitását (a villák rezgési frekvenciáját és amplitudóját), a rázóelemek rezgésszámát, alakját a talajviszonyok, a gyökérzet figyelembevételével a kívánt értékre lehet beállítani. Arra kell vigyázni a beállításoknál, hogy a föld lehetőleg kihulljon, de gyökérsérülés ne következzék be. Kötözőberendezések alkalmazásakor a gépeken megfelelő állítási lehetőség van a kötegnagyság, a kötésfeszesség és a kötés helyének beállítására. A kötözőegységek működési elve megegyezik a kévekötő aratókon és bálázógépeken található kötözőelemekével. A felhasznált kötözőanyagra természetesen érzékenyek. Az elsősorban a kötözőanyag vastagsága és szakítószilárdsága játszik szerepet. Előbbi a kötözőfej, zsinórtartó és -vágó részeinek munkáját befolyásolja. Ha túl vékony fonallal dolgozunk, az kicsúszik a rugós tartótárcsák közül; ha pedig túl vastaggal, akkor nem fekszik közéjük, nehéz az elvágása, lecsúszik a kötözőcsőről. Mindkét esetben bizonytalanná válik a kötözés. Kis szakítószilárdságú kötözőanyaggal csak laza kötést lehet elérni és még így is sok esetben elszakad a már bekötött köteg. A gépeken az anyagáramlás (csemeteáramlás) a haladási iránnyal párhuzamos, illetve erre merőleges lehet (94. ábra). Az oldalra kihordó gépek üzemeltetése egyszerűbb, mert a kihordott csemete (kötegben vagy kötegelés nélkül) a gépcsoport mozgásterületén kívülre esik, így azonnali összeszedésére nincs szükség. Ebben az esetben nő a gép teljesítménye, mert vontatási sebessége 2,5–3 km/h is lehet, és nincs állásidő. Ez a nagy teljesítmény lehetővé teszi, hogy a gyűjtő-kötöző csapat (esetleg osztályoz is) számára az egész napra szükséges csemetemennyiséget a gép néhány óra alatt kitermelje és a továbbiakban a traktort egyéb célra lehet használni.
94. ábra - FAMO–5T kitermelő (kötöző) – kereszt irányú növényárammal
166 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A kitermelőgépen levő kötözőberendezések 0,8–2%-os növénysérülést okozhatnak, de 2–4 ember kiszolgálásával a gépekben rejlő nagy teljesítmény kihasználható. E gépeknél elhagyási veszteséggel (0,06– 0,3%) is számolni kell. A földben maradt, kicsúszott, kihullott csemetéket 1–2 fő összeszedi a gép után. A kitermelőgépek után a csemetét célszerű rakoncán gyűjteni, mert azok géppel rakodhatók és egymásra rakhatók (95.ábra). Az 1,2×0,8×0,8 m-es, oldalfalakkal ellátott rakoncába a mérettől függően több ezer csemete rakható.
95. ábra - Rakoncák
167 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A csemetekötegek méretre vágására a feldolgozás során (illetve betárolás előtt) speciális eszközök – szalagfűrész, kaszás rendszerű méretre vágó – használhatók (96. ábra). Ezek felgyorsítják a válogatók, osztályozók munkáját.
96. ábra - A csemeteköteget hosszméretre vágó eszközök; a) karos vágó, b) alternáló kasza, c) speciális fogazatú szalagfűrész
168 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A csemeték osztályozását, az azonos kötegenkénti darabszámot osztályozó-számoló berendezéssel lehet gyorsítani, pontosabbá tenni. A 97. ábrán bemutatott eszköz a gyökérnyaknál méri a csemeteátmérőt. A kézzel a mércepályán áthúzott csemete a megfelelő méretű nyíláson (állítható) keresztül húzható le a tartóba. Lehúzáskor az érintkezőrugó impulzust ad a számlálónak. Az előre beállított, kívánt darabszám elérése után a számláló jelt ad, és a köteget át lehet helyezni a kötözőgépre. A géppel 3 méretnagyságban 1200 db/fő/óra osztályozási, számlálási teljesítmény érhető el.
97. ábra - Elektromos impulzuson alapuló csemeteosztályozó – számláló; 1. a–c) átmérő szerinti határoló, 2. a–c) levezető nyílások, 3. a–c) állítható gyűjtőelemek, 4. állványmagasság-szabályozó, 5. műszerdoboz, 6. számlálóegységek, 7. impulzust adó érintkezők
169 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
4. Csemetetermelés ivartalan szaporítással 4.1. Bujtványcsemete előállítása A bujtásmódokat elsősorban az alanycsemeték előállításakor használják a faiskolák, ritkábban egyes bogyós gyümölcsű fajokat is ily módon szaporítanak. A következőkben röviden áttekintjük az egyes bujtásmódok fontosabb alkalmazási területeit. Feltöltéses bujtáshoz a visszametszett anyanövény gyökérnyakából fejlődött hajtások alapi részét feltöltögetik talajjal. A gyökeresedés a tenyészidőszak második felében, a hajtások megfásodása után megy végbe, a gyökerek sokszor még a lombhullás után is növekednek. Az egyik legnagyobb szaporulatot eredményező bujtásmód. Cserjetermetű vagy bokorszerűen nevelt növények esetében használható. Az anyanövényt tavasszal a talaj felszínéig visszavágjuk, úgy, hogy csak egy-két rügy maradjon a vesszőkön. Ez a visszavágás a következő évben erőteljes hajtásnövekedéshez vezet. Amikor a hajtások a 20–30 cm hosszúságot elérték, alapi részüket a levelekkel együtt, mintegy 1/3 magasságig porhanyós földdel feltöltjük (98. ábra). Ahogy a hajtások továbbnövekednek, a feltöltést júniusban-júliusban még két-három alkalommal ismételjük meg mindaddig, amíg az a 40–50 cm magasságot el nem éri. Erősen kötött talajon a feltöltésre komposztot, tőzeges talajkeveréket vagy fűrészport használjunk, mert a levegőtlen, hideg talajban, a bakhát alatt nagyon gyenge a gyökeresedés. A 170 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
földet vagy talajkeveréket töltsük a hajtások közé, majd kézzel igazítsuk el, hogy minden hajtást jól körülvegyen.
98. ábra - Feltöltéses bujtás; a) az anyanövény visszametszése, b) az első feltöltés, amikor a hajtások jó arasznyiak, c) nyár közepére a bakhát a 40–60 cm-t is elérheti, d) az ősszel meggyökeresedett vesszőket nyugalmi állapotban vágjuk le az anyanövényről
A feltöltögetett földből készült bakhátat a nyár folyamán tartsuk nedvesen, ne hagyjuk kiszáradni és elgyomosodni. A hajtások gyökeresedése a nyár végén kezdődik, s a gyökerek növekedése az ősz elején vesz nagyobb lendületet. A feltöltést november második felében, a fagyok beállta előtt bontsuk le. A meggyökeresedett hajtásokat metszőollóval vágjuk le az anyanövényről. Az így kapott gyökeres bujtványcsemeték azonnal állandó helyükre ültethetők. A vékonyabb, gyengébb gyökérzetű csemetéket még egy évig 4–5 cm-es tőtávolságra, ún. erősítő iskolába ültetve neveljük. Ha a fagyok korán jönnek, a feltöltés lebontását és a csemeték leszedését tavaszra is halaszthatjuk, ekkor azonban a rügypattanás kezdete előtt el kell végezni. Oltott növényeket feltöltéses bujtással lehetőleg ne szaporítsunk, mert az alany sarjai fajtakeveredést okoznak. Általában a tősarjak fejlesztésére hajlamos növények szaporíthatók így. A feltöltéses bujtás a faiskolákban leggyakrabban használt bujtásmód, nagymértékben gépesíthető. Így szaporítják az alma- és a birsalanyokat, de egyes csonthéjas alanyklónok, a ribiszke- és köszmétefajták is szaporíthatók ezzel a módszerrel (99. ábra).
99. ábra - Köszméte-anyatelep feltöltéses bujtással (Fotó: Hrotkó)
171 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Sugaras vagy kínai bujtás: az anyanövény vesszőit a talaj felszínén készített sekély barázdába vízszintesen lehajlítják, s a vesszők rügyeiből képződött hajtásokat fokozatosan feltöltögetik (100.ábra). Egy év alatt a hajtások alapi része, némely esetben a lehajlított vessző is vagy mindkét rész meggyökeresedik. Lombhullás után a meggyökeresedett hajtásokat vagy vesszőrészt levágjuk az anyanövényről és úgy daraboljuk fel, hogy minden darabon egy hajtás maradjon. Nagy szaporulatot adó bujtásmód a vesszők hosszában könnyen meggyökeresedő növények, kúszó cserjék esetében nagyon eredményes. Az anyanövényeket erős metszéssel úgy neveljük, hogy a töveken csak egyéves vesszők legyenek. Bujtani korán tavasszal, a rügypattanás előtt kell. Az anyanövénytől kiindulva sugár irányban 10–15 cm mély árkokat készítünk, majd az aljukba lehajlítjuk és kampókkal rögzítjük a vesszőket, hogy vízszintesen maradjanak. Ebben a helyzetben a rügyek zöme kihajt és a hajtások növekedni kezdenek. Amikor az árokból kiemelkednek, vagyis elérik a 10–15 cm hosszúságot, alapi részüket porhanyós, érett komposztfölddel betakarjuk a hajtások mintegy feléig. Ezt a feltöltést folyamatosan megismételjük, úgy, hogy a hajtások alsó harmadát-felét föld takarja, amíg a feltöltés a 20–30 cm magasságot el nem éri. Ezután, nyár közepétől a feltöltés folyamatos nedvesen tartásáról kell gondoskodnunk, és időnként gyomtalanítsuk a területet. A sugaras bujtás másik módja, amikor a hajtásokat nem árokba, hanem egyszerűen a porhanyósra elmunkált talajra fektetjük, s így a feltöltés jobban kiemelkedik a felszínből. Ősz végére az az évi hajtások, de gyakran a lefektetett vesszők is meggyökeresednek. A feltöltést óvatosan bontsuk le és a lefektetett vesszőt úgy daraboljuk fel, hogy minden új hajtáshoz elegendő gyökér jusson. A nehezen gyökeresedőknél előnyös lehet, ha a lefektetett vesszőt 1–2 cm vastagon már a fektetéskor takarjuk, s mielőtt az új hajtások a felszínre bújnának (megemelik a földtakarót), a takarást (1–2 cm vastagon) többször megismételjük. Így a hajtások alapi része teljesen fénymentes körülmények között marad, ez elősegíti a gyökeresedést. A sugaras bujtás munkaigényesebb, mint a feltöltéses bujtás, munkái is kevésbé gépesíthetők (100. ábra). Azok a növények szaporíthatók ily módon, amelyek járulékos rügyek fejlesztésére kevésbé hajlamosak, vesszeik könnyebben meggyökeresednek, mint a hajtásaik vagy feltöltéses bujtással nem szaporíthatók gazdaságosan. Ilyenek pl. egyes csonthéjas alanyok (F 12/1, Brompton) és a füge.
100. ábra - Sugaras bujtás
172 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Közönséges bujtással az anyanövények vesszőit 30–40 cm mélyen a talajba hajlítva gyökereztetjük meg (101.ábra). Egy bujtott vesszőből egy gyökeres bujtvány lehet. A gyökeresedés általában egy év, de 2–3 évig is eltarthat.
101. ábra - Közönséges bujtás
173 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A legegyszerűbb bujtásmód, az előzőekhez viszonyítva azonban szaporulata kevés, mivel egyetlen hajtásból a legjobb esetben is csak egy új növényt kaphatunk. Ezzel a módszerrel hajtást, egyéves vesszőt vagy idősebb, még hajlékony gallyrészt is lebujthatunk. A bujtás optimális ideje a tavasz, de az az évi hajtásokat is legkésőbb június elejéig-közepéig bujtani kell. Közönséges bujtáskor a kiszemelt hajtás irányában az anyanövény mellett ásóval a talajba szúrunk és oldalirányú mozgatásával néhány centiméter széles rést nyitunk. Ebbe a résbe hajlítjuk le a hajtást vagy a vesszőt úgy, hogy a csúcsa a talajfelszín fölé emelkedjen, ívesen meghajlított része pedig a rés aljára kerüljön. A rést porhanyós földdel feltöltjük és a talajt lábbal tömörítjük. Ha a bujtott vessző nem maradna meg a rés alján, kampóval kell rögzíteni. Fontos, hogy a lehajlított vesszőt minél meredekebben hajlítsuk a talajba, mert ha emelkedő íve marad, azon a részen sok új hajtás képződik és így a gyökeresedés gyenge lesz vagy elmarad, illetve a bujtványcsemeténk lesz gyenge. A lehajlítást és a gyökeresedést is elősegíti, ha a bujtott vesszőt megcsavarjuk, óvatosan megropogtatjuk a földbe kerülő részét. A gyökeresedést gyűrűzéssel is elősegíthetjük. A nyár folyamán az anyanövény körül óvatosan kapáljunk, hogy meg ne sértsük a leendő bujtványcsemetéket, s a talajt se hagyjuk kiszáradni. Szükség esetén a bujtások hajtásai mellé szúrjunk egy-egy karót, s a hajtásokat kössük a karóhoz. Ez különösen a kúszónövények esetében fontos. Ősz végén a bujtásokat bontsuk ki, s ha meggyökeresedtek, az anyanövényről leválasztva új növényként állandó helyükre ültethetjük őket. Nehezen gyökeresedőknél, pl. a mogyorónál, esetleg több év is szükséges a meggyökeresedéshez. Közönséges bujtással szaporíthatjuk a gyümölcsfajok közül a mogyorót, a szedret és a fügét. A közönséges bujtás jelentősége csökkent az anyatelep nagy fenntartási költségei, gyomirtási problémái, a hosszú gyökeresedési idő és a csekély szaporítási hányad miatt. Külföldön mogyorófajták szaporítására használják (102. ábra).
102. ábra - Mogyoró-anyatelep közönséges bujtással (Fotó: Hrotkó)
A hullámos bujtás a kúszónövények szaporítási módja. Elvileg a közönséges bujtással azonos. Az árokba hajtott vesszőket vagy hajtásokat azonban csak minden második-harmadik íznél (nodium) takarjuk talajjal. Az erős növésű anyanövényeket több méter távolságra telepítsük egymástól. 174 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Fejbujtás. A hajtások csúcsát június végén vagy július elején 10–15 cm mély árkokba, porhanyós földbe hajlítjuk és lekampózzuk, hogy biztosan álljanak a talajban, majd betakarjuk földdel. A talajt óvatosan kell a hajtásokhoz nyomni, nehogy elpattanjanak. A kész bujtást jól öntözzük meg. A lebujtott hajtáscsúcsok meggyökeresednek, új növény lesz belőlük. Megfelelő időjárás esetén hamarosan megindul a hajtáscsúcs növekedése, s belőle még ugyanabban a tenyészidőszakban új fejbujtás készíthető (103. ábra). Anyanövényenként annyi fejbujtás készíthető, ahány erős hajtásunk van. A júniusi fejbujtás őszre meggyökeresedik. Az anyatelep gondozása gyomirtásból, talajporhanyításból, növényvédelemből, esetleg öntözésből áll.
103. ábra - Fejbujtás. A szeder fejbujtásakor a talajba kerülő hajtáscsúcs megduzzad, gyökeresedik, majd visszafordulva új növényt képez
Fejbujtással elsősorban a szedrek és a gyengén sarjadzó málnafajták szaporíthatók. Főleg termő-, illetve kettős hasznosítású ültetvényekben használják kiegészítő szaporítási módként.
4.1.1. Bujtványcsemete nevelése feltöltéses bujtással A bujtásanyatelep törzsültetvény, ahol csemetetermelés folyik. A bujtásanyatelepeken az anyanövényekkel szemben támasztott fajtaazonossági és egészségügyi követelmények a törzsültetvényekéivel azonosak. Feltöltéses bujtásanyatelep létesítése A terület felszíne sík, legfeljebb 5%-os lejtésű legyen. A kiválasztott területről a felmérés után készítsünk alaprajzot 1:500–2000 léptékben. Az alaprajzon tervezzük meg a terület beosztását. Az anyatelep kezelését és ellenőrzését megnehezítik a 0,5 ha-nál nagyobb táblák. A 10 ha-nál nagyobb anyatelepen legalább egy olyan széles főút is legyen, amelyen a gépek egymást kerülhetik. Ikertáblát az anyatelepen ne tervezzünk, mert az nehezíti az áttekintést. A terület kiválasztásának szempontjai Bujtásanyatelep létesítésére a morzsalékos, laza szerkezetű, jó vízgazdálkodású, humuszos homoktalajok a megfelelőek, a nehéz, hideg talajokat kerülni kell. Fontos, hogy a feltöltött talaj a hajtásokat egyenletesen
175 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
körülvehesse. A nehéz, levegőtlen talajokon a gyökeresedés hiányos. A szárrészeket körülvevő kellő nedvességű talaj (bakhát) egyrészt nedvdús állapotban tartja a kérget, másrészt elősegíti a gyökerek növekedését. A 20 °C körüli meleg, humuszdús, jól munkálható talajon jobban gyökeresednek a bujtványok, mint a nehéz, hideg agyagtalajon. Fontos hogy a talaj hőmérséklete is állandó legyen. Lengyel kutatók tapasztalatai szerint a feltöltéses bujtás anyatelepének fűrészporral való takarása esetén a bakháton belül kicsi a hőingadozás, ez előnyös a gyökeresedésre. A túl magas hőmérséklet kiszárítja a talajt. A sorok iránya É–D-i legyen, hogy a bakhátak egyenletesen melegedjenek fel. A táblák köré és közéjük előnyös szélfogó sövények telepítése, ezzel megvédhetjük a gyors és nagymértékű kiszáradástól. A sortávolság 0,9–1,5 m, amit a művelőgépek nyomtávolsága határoz meg. A két sor között azonban a legkisebb sortávolságnál is legyen annyi földmennyiség, amennyi a bakhátak készítéséhez elegendő. A tőtávolság 25–50 cm. A terület előkészítése során a talajt 40–60 cm mélyen forgassuk meg. Hektáronként 30– 60 t szerves trágyával trágyázzunk. Ahol lehet, érdemes a talajt hosszabb vetésforgóval kialakítani. Az eredményes bujtás feltétele az anyanövények jó tápanyag-ellátottsága. A megfelelő trágyázás javítja a gyökeresedést, az egyoldalú nitrogénbőség azonban hátrányos. A telepítés és az anyatelep kezelése az első feltöltésig A telepítés optimális ideje az ősz, csak szükség esetén a tavasz, amíg a növények nyugalmi állapotban vannak. A csemetéket az oltványiskolánál közölt irányelvek szerint készítjük elő telepítésre. Gyökerüket ne vágjuk vissza nagyon rövidre, hogy fejlődésük erősebb legyen. A telepítésről készüljön napló a tábla, sor, tő, fajta, változat, származási hely, kor, minőség feltüntetésével, majd törzskönyvezni és jeltáblázni kell az anyatelepet. A telepítést követő évben fejlődött hajtásokat a második év tavaszán vágjuk vissza a föld felszínéig, ezáltal a gyökérnyak megvastagszik, és sok hajtás képződhet rajta. A feltöltéses anyatelep létesítésekor a csemetéket 15–20 cm mélységű árokba is telepíthetjük kb. 30 °C-os szögben a talajhoz döntve (105. ábra). Ilyenkor úgy válasszuk meg a tőtávolságot, hogy 20–30 cm-rel rövidebb legyen a csemeték hosszánál, ez többnyire 50–80 cm. A ferdén telepített csemetéket a sorban készített barázdában egymáshoz vagy egy kifeszített, horganyzott acélhuzalhoz kötözzük. Ezt a munkát legkésőbb a rügypattanásig be kell fejezni. A lekötözött csemetéket a telepítés után ne metsszük vissza. A vízszintes vesszők minden rügye kihajt már az első évben, az ezekből fejlődött hajtások azonban még gyengék lesznek, ne töltsük fel azokat, hanem a következő télen vágjuk vissza rövidre, s a képződő hajtásokat töltögessük fel a következő tenyészidőben. Így az anyatelep hamarabb ad bujtványcsemetét, és a hozamok is nagyobbak.
104. ábra - A feltöltéses anyatelep létesítésének műveletei
176 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
105. ábra - Feltöltéses anyatelep létesítése árokba telepítve a kép bal oldalán. Jobbra mellette az egy évvel idősebb anyanövények hajtásait már feltöltötték fűrészporral (Fotó: Hrotkó)
177 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A további kezelés a hagyományos feltöltéses bujtáséval azonos. A módszer előnye, hogy feleannyi csemetével is nagy hozamú anyatelepet lehet létesíteni rövid idő alatt. Hátránya, hogy a hanyagul eltelepített csemeték ívesen felemelkednek, s a felszínre került huzaldarabokkal együtt akadályozzák a művelést. A feltöltés módja. A hagyományosan telepített anyanövénynek feltöltését először a második vagy a harmadik évben lehet kezdeni. Tavasszal a rügyfakadás előtt a felső gyökerekig takarjuk ki és a talaj felszínéig metsszük vissza az anyanövényt. Amint a gyökérnyakból előtörő hajtások a 20–25 cm hosszúságot elérték, de még nem fásodtak meg, 10–15 cm magasan töltsük fel őket úgy, hogy mindegyiket egyenletesen vegye körül a porhanyós talaj. A csonthéjasok hamar megfásodnak, ezért korán kell az első feltöltésre sort keríteni. A feltöltés végleges magasságát (0,4–0,5 m, a bakhát alsó szélessége 0,6– 0,8 m) 4–5-szöri feltöltéssel lehet elérni. Minden feltöltésnél legalább egyharmad vagy fele hosszúságú hajtáscsúcs maradjon szabadon. A bakhátak tetejét mindig vályúszerűen képezzük ki, ami elősegíti a csapadék és az öntözővíz beszivárgását a bakhát belsejébe. Ha a feltöltést géppel végezzük, utána a földet kézzel igazítsuk ahajtások közé, főleg az első feltöltéskor, hogy a talaj szorosan körülfogja a hajtásokat. Ellenkező esetben nem lesz kielégítő a gyökeresedés. A faiskolában használt hidas traktorok töltögetőegységei megkönnyítik a feltöltést. A töltögetéshez használatos eketestek nagyobbak, mint a szántóföldi kultivátorokon alkalmazottak. Jó minőségű töltés, amikor a föld a vesszők körül tömörödik, csak kellően porhanyított talajból készíthető, ezért töltögetés előtt a bakhátak közötti talajfelszínt talajmaróval, kultivátorral lazítsuk, porhanyítsuk. A töltögető eketestekkel az eketestek kialakításának megfelelő (a töltögető kormánylemez szögállása, kiképzése által meghatározott) haladási sebességgel szabad dolgozni. Túl nagy sebesség esetén messzire, nem a hajtásokhoz kerül a föld, kis sebesség mellett viszont nem kerül elég magasra, visszahullik a talaj. A töltögető eketesttel felszerelt gépek általában 3–5 km/h sebességtartományban üzemelnek. A töltögető eketestek munkaminőségét jelentősen javítják a talajszállító csigákkal, tárcsákkal, forgódobokkal felszerelt speciális gépek. E gépek a barázdafenék földjét aprítva továbbítják a hajtásokhoz, így előzetes talajaprítás nélkül, egy menetben lehet a jó minőségű bakhátat kialakítani. Alkalmasak a sorközbe kiterített érett trágya, tőzeg, fűrészpor talajjal kevert töltésbe juttatására is (106. ábra).
178 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
106. ábra - Feltöltéses birsanyatelep. A bakhátak talaját fűrészporral keverték (Fotó: Hrotkó)
A minden évben feltöltött anyanövények teljesítőképessége évről évre csökken, amit trágyázással sem lehet mindig ellensúlyozni, ezért korábban úgy tartották, hogy három-négy évi szaporítás után célszerű pihentetni az egyes táblákat, mivel az az anyatelep élettartamát is kedvezően befolyásolja. Manapság azonban a telepítéstől kezdve évente feltöltik az anyanövényeket, és még akkor sem pihentetik, ha csökken a hozamuk, nehogy a pihentetés évében kártevők (pl. vértetű, pajzstetű stb.) lepjék el őket. E módszerrel a telep életkora csökken ugyan, ezt azonban ellensúlyozza a kevesebb védekezési költség és az egészséges csemete.
107. ábra - A Malus ’Jork 9’ almaalany gyökeres bujtványcsemetéi (Fotó: Hrotkó)
179 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A feltöltéses anyatelep ápolási munkái. Az ápolási munkák szinte teljesen gépesíthetők. Az anyatelep sortávolsága, a bujtványcsemeték várható magassága meghatározza hogy milyen erőgépet alkalmazzunk. Ha 1,20–1,50 m-es a sortávolság, a normál – de állítható nyomtávolságú –, nagy hasmagasságú (0,6–0,7 m), univerzális traktorok használhatók. A sorközjáró kisebb traktorokkal dolgozó faiskolák nagyobb, 1,40–1,80 mes sortávolsággal létesítik az anyatelepeket. Gyomirtás. Hagyományos módja a kézi kapálás volt. A bakhátak között a talajt géppel, kultivátorokkal lehet porhanyítani, ezzel a gyomosodást is meg lehet előzni, ha időben és rendszeresen végzik, amíg a gyomok csíranövényei meg nem erősödnek. Amikor a nyár elején megkezdődik a feltöltés, a rendszeres talajfelszínmozgatás is akadályozza az elgyomosodást, majd később a hajtások lombozatának árnyékoló hatása. 180 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A bakhát teljes kialakítása után elegendő lehet a néhány megerősödött gyomnövény úgynevezett gazoló kapálással történő eltávolítása. A vegyszeres gyomirtásnak az anyatelepen a tavaszi gyomflóra irtásában lehet jelentősége, mintegy 3 hónapos időtartamra, amíg a feltöltés megkezdődik. A gyomirtó vegyszerekkel szembeni követelmény, hogy ne károsítsák az anyanövényeket, ne hátráltassák a hajtások meggyökeresedését, a gyökerek növekedését, és hatásuk mintegy 3 hónapra garantálja a gyommentességet. Almaalanyoknál jók a talajban nem vagy csak lassan mozgó szerek (pl. Hungazin DT). Egyébként az oltványnevelésnél ismertetett vegyszer-kombinációk alkalmazását javasoljuk. Az adagot üzemi kísérletekkel célszerű meghatározni, és kora tavasszal az anyanövények rügyfakadása előtt jó kijuttatni. Nyár végén az anyatelepeken elszaporodhat az apró szulák, ez ellen a Ronstar hatásos. Öntözés. Különösen száraz nyarakon nagyon fontos. Három–négyszeri, 20–30 mm-es vízadaggal való öntözéssel megakadályozhatjuk a bakhátak kiszáradását. A bakhátak között megfelel az árasztó és a barázdás öntözés is, de ezek nagyon lehűtik és tömörítik a talajt. Inkább esőztető öntözésre rendezkedjünk be. Ha a szeptember csapadékszegény, az öntözés ilyenkor jó hatású a gyökeresedésre és a gyökérzet növekedésére.
108. ábra - Az anyatelep speciális gépei; a) nyitó, b) tárcsás töltögető, c) maróval kombinált töltögető, d) hantaprítóval kombinált töltögető
181 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Szervestrágyázás. A szervestrágyázásnak a tápanyagellátás mellett nagy szerepe van a megfelelő talajszerkezet fenntartásában. A szerves trágyát (érett istállótrágya) a bujtványok letermelése előtt juttassuk a bakhátak közé a sorközbe, majd erre bontsuk le a bakhátakat. A feltöltésre használt talaj szerkezetének javítására – lazítás, levegőzöttség – használhatunk tőzeget, fűrészport stb. is. A talajjavító anyagokat általában tavasszal, a feltöltések megkezdése előtt vagy azokkal egy időben, nyáron juttassuk ki. A szerves anyag kijuttatására az erre a célra átalakított mozgó fenekű tárolótartállyal felszerelt műtrágyaszórók, szervestrágya-szórók használhatók. A szórószerkezet úgy módosítandó, hogy ne teljes munkaszélességben, hanem a megkívánt sávszélességben (1 vagy 2 szórt sáv) szórjon a kocsi. Műtrágyaszórók (pl. RCW–3) is alkalmasak, ha felszerelik őket a szerves trágya aprítására megfelelő adagolószerkezettel. A feltöltéses anyatelep letermelése. A bujtványcsemeték letermelését lombhullás után lehet kezdeni. Ha gyökérzetük ősszel még nem elég erős, a letermeléssel várni lehet tavaszig, mert a tél folyamán a fagymentes napokon a gyökérképződés intenzív. A tavasszal letermelt csemeték gyökeresedése jobb, de a következő évben a hajtáshozam csökkenésével kell számolni.
182 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A bakhátak lebontását nyitó eketestekkel felszerelt géppel végzik. A hajtások között maradt tenyérnyi széles földsávot axiálventilátorral 1–2 menetben jól ki lehet fúvatni, így a teljes nyitás gépesíthető. Ha erre nincs lehetőségünk, a gyökeres hajtások közül óvatosan szedjük ki a földet, hogy a csemeték ne sérüljenek meg és a tőkefej, valamint a gyökeres hajtások szabadon maradjanak. Végül az anyanövényről ollóval tőben vágjuk le az összes bujtványcsemetét, hogy a tőkefej csupaszon maradjon. A csemeték levágását traktorral üzemeltetett pneumatikus metszőollókkal könnyíthetjük meg. E módszerrel percenként 9–10 sarjat tud egy dolgozó szakszerűen, az anyatő roncsolása nélkül letermelni és a pneumatikus gépcsoportot üzemeltető traktoron elhelyezett rakoncába vagy a külön gépcsoportot képező kötegelőgép számára rakatba lehelyezni. A pneumatikus gépcsoporttal 6–8 dolgozó végezheti a munkát. Jóval gyorsabb a letermelés traktorra szerelhető körfűrésszel (109. ábra). A gép a bakhát lebontása nélkül vízszintes fűrésztárcsával vágja el a gyökeres bujtványokat. A csemetéket nem kell azonnal felszedni, mivel a gyökereket még a talaj takarja, így tehát a géppel előre is dolgozhatunk, a kézi munkaerővel végzett felszedést pedig későbbi fagymentes napokra lehet időzíteni.
109. ábra - A fűrésztárcsás letermelőgép működési elve; 1. váz, 2. mélységhatároló kerék, 3. hajtómű, 4. meghajtó tengely, 5. fűrésztárcsa, 7. vezérlő (kopírozó) csúszótalp, 8. vezérlőmechanizmus
183 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Egyes üzemek komlómetszőgépeket is eredményesen használnak erre a célra. A fűrésztárcsával végzett letermelés esetén mintegy 10%-nyi csemeteveszteséggel lehet számolni. Nincs hazai tapasztalatunk arra, hogy a körfűrész huzamos alkalmazása milyen hatással van az anyanövények teljesítményére, külföldi vélemények szerint azonban csökken a hozam és az élettartam is. A tavasszal letermelt, erősen könnyező anyanövényeken jó, ha egy bujtványt meghagyunk és ezt csak a rügyfakadás után távolítjuk el. Csonkot ne hagyjunk az anyanövényen, mert gyökérnyaka felmagasodhat a következő években, és mind magasabb bakhátakat kell készíteni. A magas bakhátak könnyebben kiszáradnak és karbantartásuk is több munkát igényel.
184 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A bujtványcsemeték letermelése nagy munkacsúcsot jelent, mert már a fagyos napokra esik, és naponta csak néhány fagymentes óra áll rendelkezésre a munkavégzéshez. A sarjhozamot befolyásolja az anyanövény kora, fejlődése, növekedésének erőssége, az időjárás, a talajadottság és a fajta tulajdonsága. A feltöltéses bujtással szaporított leghasználatosabb almaalanyokról anyanövényenként évente 6–10 db szabványszerű bujtványcsemete szedhető le (27. táblázat).
27. táblázat. Bujtványanyanövények hozama (Bruce-McDonalds, 1990) (1,8×0,3 m sor- és tőtávolsággal kalkulálva) A letermelt bujtványcsemetéket osztályozzuk. A gyökértelenek alsó, etiolált részéből dugványt készíthetünk. A gyenge gyökerűek erősítő iskolába, a szabványszerűek pedig oltványiskolába kerülnek. A betegeket és sérülteket selejtezzük ki. Letermelés után vékony földréteggel takarjuk az anyanövények tőkefejeit, majd télire tenyérnyi vastag földkupaccal fedjük, hogy rügyeik ne fagyjanak el. Téli takarásra érett istállótrágyát is használhatunk. Tavasszal, amint a talajon dolgozni lehet, 1–2 cm-re vékonyítsuk a takarást, vagy takarjuk ki teljesen a tőkefejeket. Így rügyeik hamarabb kihajtanak. Ha a téli takarást csak néhány cm-re vékonyítjuk, majd amikor az első hajtások bújni kezdenek, 1–2 cm érett istállótrágyával vagy porhanyós talajjal fedjük ismét az anyanövényeket, a hajtások alapi része a takarás magasságáig teljesen etiolált lesz. E módszer elsősorban a csonthéjas alanyok esetében serkenti a gyökeresedést. A feltöltéses anyatelep élettartama pihentetés nélkül 12–15, pihentetéssel 15–20 év lehet. Vírusmentes anyatelepek maximált élettartama 10 év.
4.1.2. Bujtványcsemete termelése sugaras bujtással Anyatelep létesítése sugaras bujtáshoz. A terület és a talaj kiválasztása azonos a feltöltéses bujtáséval. A sortávolság 1,5–2 m, attól függően, hogy a vesszőket a sorok irányába vagy körkörösen, arányosan elosztva bujtatjuk majd le. Ha a sorközi talajmunka gépesített, a vesszőket csak a sorokba, kézi talajmunka esetén sugár irányban is lehajlíthatjuk. A tőtávolság az anyanövények vesszőhosszától és a bujtás irányától függően 0,8–1,5 m. Az anyanövények vesszőit 2–3 évig, amíg bujtásra alkalmas kb. 1 m hosszúságúak nem lesznek, évenként rövidre metsszük vissza. A kúszónövényeket karó mellett neveljük, mert földön fekve áthatolhatatlan dzsungelt alkotnak.
185 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A bujtás művelete. Rügyfakadás előtt anyanövényenként 4–6 erős vesszőt bujtsunk le, a többit rövidre vágjuk vissza. A bujtás a vesszők talajra vagy sekély barázdába fektetéséből és lekampózásából áll. Az elágazódott vesszők is alkalmasak bujtásra. A rövidre visszavágott vesszőkön képződő hajtások adják a következő évi lebujtandó vesszőket.
28. táblázat. A gyökeres dugvány és bujtvány minőségi követelményei A bujtott vesszők rügyeiből képződött hajtásokat a feltöltéses bujtásnál leírtak szerint töltögessük fel. Egyes gyümölcsfajok esetében (csonthéjasok, dió) előnyösebb a hajtások alapi részének teljes etiolációja, ezért itt lebujtáskor a vesszőket vékonyan (4–5 cm) takarjuk talajjal. Egy hónap alatt ezen a talajrétegen keresztültörnek a hajtások. Bár egyes növényeken így nem minden rügy hajt ki, amelyek azonban kihajtanak, azok meg is gyökeresednek, mert alapi részük teljesen etiolálódott a takaró alatt. Ha a vesszőket a sor irányába hajlítottuk le, a feltöltést célszerű kézzel végezni vagy a gépi feltöltést kézzel utánaigazítani, mert nagyon fontos, hogy a talaj szorosan vegye körül a hajtásokat. A csonthéjas alanyok (F12/1, Brompton) bujtásakor jobb az eredés, ha a hajtásokat már a megelőző év augusztusában lehajlítják, és vékony talajréteggel befedik. Így a rügydifferenciálódás bizonyos szakasza már vízszintes helyzetben és etiolált körülmények között megy végbe, ezért gyökeresednek jobban. Ezzel a módszerrel viszont csak minden második évben bujthatunk ugyanazon az anyatelepen. Az anyatelep gondozási munkái megegyeznek a feltöltéses bujtáséival. Ha a bujtás sugár irányú, a sorközi talajmunka és a gyomirtás csak kézi lehet. Üzemekben általában tavasszal bujtanak. Ősszel, a letermelés utáni bujtás azonban a nehezen gyökeresedő változatok esetében jobb eredményt ad. A bujtványok letermelése. A bujtványcsemetéket a lombhullás után termeljük le, előtte trágyázzuk meg az anyatelepet. Az érett trágyát a sorok közé szórva sekélyen dolgozzuk a talajba. Ezután a feltöltés lebontott talaját húzzuk a sorközökbe. A lehajlított vesszőket metsszük le az anyanövényekről és a rajtuk levő gyökeres bujtványcsemetéket termeljük le róluk. Ilyenkor a nem vagy csak kevéssé gyökeresedett hajtású, lebujtott vesszőt is le kell vágni az anyanövényről. Az almaalanyok lebujtott vesszőiről a gyökeres bujtványcsemetéket általában tőben távolítsuk el, de lemetszhetjük úgy is, hogy a vesszőn két-, háromrügyes csonk maradjon vissza. Így a bujtott rész a következő évben is terem bujtványcsemetét és le is gyökeresedhet. Az ilyen anyanövényeket több évig a feltöltéses bujtáshoz hasonlóan üzemeltethetjük.
186 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Egy lebujtott vesszőn folyóméterenként 8–10 db telepítésre alkalmas bujtvány fejlődik, anyanövényként tehát 25–40 bujtványcsemete nevelhető évente. Ennél a bujtásmódnál javasoljuk az anyanövényt minden 3–4 év után 1 évig pihentetni.
4.1.3. A gyökeresedést elősegítő kezelések A száron alkalmazott különböző beavatkozások akadályozzák a lefelé irányuló tápanyagszállítást, valamint a növekedési anyagok transzlokációját. Ezek az anyagok a kezelés helyén felhalmozódva elősegítik a hajtások gyökeresedését. Hajlítás, csavarás. A közönséges bujtáskor a talajfelszín alá lehúzott vesszőket éles szögben meghajlítják. A kevésbé hajlékony vesszőket célszerű megcsavarni, megropogtatni azon a helyen, ahol a gyökereknek képződniük kell. Gyűrűzés. A közönséges és sugaras bujtások esetén a bujtandó hajtások héjából a leendő gyökérképződés helye alatt kb. 5 mm széles gyűrűt kell vágnunk. A feltöltött hajtások augusztusban, szeptemberben sípolókéssel is eredményesen gyűrűzhetők a dió és más gyümölcsfajok esetében is. A nagy lombú növények (Corylus) gyűrűzött hajtásait a szél könnyen kiforgathatja, mert a gyűrűzés helye megvékonyodik. A szeles vidékeken ezért a mogyoró feltöltéses bujtásainak gyűrűzése megfontolandó. Drótozást gyűrűzés helyett használunk, amikor is 1,5–2 mm vastag dróttal vesszük körül a hajtást. Egyedi drótozás helyett eredményes, ha a feltöltéses bujtáshoz meghatározott lyukbőségű, erős dróthálókat helyezünk a visszametszett anyanövények fölé. A fejlődő hajtások a lyukakon átnőve belevastagodnak a hálóba, majd később befűződnek. Bemetszés. Közönséges bujtásoknál a bujtandó vesszőt a gyökereztetés helye alatt fél vastagságig be kell metszeni, és az összeforrás megakadályozására a sebzett részeket pl. műanyag lappal, kaviccsal ki kell támasztani. Hajtásvisszacsípés. Feltöltéses bujtásnál a hajtáscsúcsok nyári visszacsípése is elősegíti a gyökeresedést. Vegyszeres kezelések. A gyökeresedést serkentő anyag (IVS, NES, IES) por, paszta vagy 50%-os alkoholos oldat formájában hatásos lehet, ha a megsebzett hajtások sebeit kezeljük vele.
4.1.4. A bujtványanyatelepek művelésének gépesítése Az anyatelep sortávolsága, a bujtványcsemeték várható magassága befolyásolja az alkalmazható erőgépet. A normál – de állítható nyomtávolságú –, nagy hasmagasságú (0,6– 0,7 m) univerzális traktorokkal az 1,30–1,50 m-re telepített, a sorközjárókkal az 1,40– 1,80 m-es sortávú anyatelepek művelhetők meg. Egy korszerű technológiával dolgozó anyatelepen a következő munkákat gépesítették: • a töltögetést és a töltéslebontást, • a gyökérzet és a lombozat növényvédelmét, • a kétévenkénti szervesanyag-visszapótlást, • a gyökeres bujtványcsemete letermelését. A töltögetéshez általában a hidas traktorok, kultivátorok töltögetőeke-testeit használják (kissé növelt méretekben, mint amit a burgonyához alkalmaznak), amelyekkel a 0,40 m magas, alul 0,6–0,8 m széles töltés, a növény fejlődésének megfelelően több (évi 4–6) munkamenettel építhető fel (108. ábra). Ha a töltögetést, illetve nyitást akkor végezzük, amikor a gyomok néhány milliméter magasak, a gyomirtó hatás is eredményes. Osztrák, lengyel faiskolákban (oltványiskola) eredményesen alkalmazzák ezt a módszert (töltés– nyitás váltogatva), amellyel a gyomirtó szer használatát és a kézi kapálást küszöbölik ki. A növényvédelemben olyan permetezőgépek használata a leghatékonyabb, amelyekkel nyitott töltés esetén, célzott permetezéssel a szabaddá vált gyökérfejek, karok a letermelés után, illetve tavaszi időszakban lemosó permetezésben részesíthetők, majd a vesszők, hajtások növekedésével nemcsak a lombozat, hanem a vessző is megfelelő fedettséget kap. Légporlasztásos (fúvócsővel) és hidraulikus cseppképzésű gépek is használhatók. 187 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A csemetetermesztésben ismertetett kitermelő–kötöző gépeket átalakítják és anyatelep-letermelésre használják. Az alávágó kés helyére egy vagy két forgó fűrésztárcsát helyeznek, amely a kívánt mélységben elvágja a sarjat. A sarj további útja megegyezik a magcsemetéével és a kötegeléssel ér véget. E legtermelékenyebb módszerrel, 3 fős személyzettel (1 a gép finom kormányzását, 2 fő a kötegek rakoncába rakását végzi) 1,5–2 ha anyatelep termelhető le 10 órás műszaknap alatt. A metszőtárcsák anyagának döntő hatása van a munka minőségére és a teljesítményre. • Életlen, gyorsan kopó fűrésztárcsák rossz minőségű (hasadt, zúzott) metszlapot, égetett metszlapfelületet és a tárcsacsere miatti gyakori gépkiesést okoznak. • A vékony, rideg anyagból készült tárcsák könnyen törnek, balesetveszélyesek, sok lesz a zúzott csemete. Az általában szerszámacélból készült tárcsákat élezés nélkül 2000–8000 m megtétele után kell cserélni, újraélezni. 4–6 újraélezés (köszörülés) után a tárcsák tovább nem használhatók.
4.2. Dugványozás Dugványozással a legtöbb növény szaporítható, különösen jelentős azonban a bogyós gyümölcsfajok, egyes gyümölcsfaalanyok és -fajták szaporításakor. Egyszerű és nagyon gyors módszer, amely a technika fejlődése (ködpermetezés, serkentőszerek használata) következtében egyre inkább csökkenti az eddig általánosan használt bujtás jelentőségét.
4.2.1. Dugványtermelés A fatermetű fajok dugványtörzsültetvényeiben törekedni kell a jó dugványminőséget adó sövények kialakítására (110.ábra). A 3 m körüli sortávolság tegye lehetővé a sorköz gépi művelését. Az anyanövények tőtávolsága fajoktól függően 0,3–0,8 m. A törzsmagasság a 80–100 cm-t ne haladja meg, mert akkor a kézi dugványszedés már nehéz a sövény felső harmadában.
110. ábra - SL 64’ törzses dugványtermelő sövény tavaszi metszés után (Fotó: Hrotkó)
188 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A metszés mértékéről eltérőek a vélemények. Ha erős a metszés, általában jobb a dugványok gyökeresedési hajlama, a csemeték túlélési esélye azonban romlik. Az ‟SL 64‟ sajmeggy alanyfajtával végzett kísérleteinkben megállapítottuk, hogy az anyanövények tenyészterületének csökkenésével csökken az egyedenkénti dugványhozam, a területegységenkénti hajtáshozam viszont emelkedik. A legnagyobb hozamot a 0,4 m tőtávolság adta. A koronaformák közül a törzses sövényen kaptuk a legtöbb dugványozásra alkalmas hajtást. Ez a koronaforma már a 3. évtől kezdődően 40–60 db/m2 dugványozásra alkalmas hajtást adott. A metszésmódokat tekintve a rövid vagy középhosszú csapok meghagyásával tudtuk a legnagyobb hozamot elérni. A rövid metszés további előnye, hogy az anyanövények könnyebben kezelhetők és a vírusfertőzésre lehetőséget adó virágzás esélye csökken.
189 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A törzses sövények nem adnak jó minőségű fás dugványt, mivel a vesszők felfelé nőve meggörbülnek. Fásdugványozáshoz olyan dugványsövények kialakítása előnyös, ahol 60–80 cm magas törzsön tőkefej formában metszik vissza az anyanövényeket, s a hajtások egy szintről felfelé növekednek (111. ábra).
111. ábra - A ’St. Julien EM-A’ szilvaalany fásdugvány-sövénye (Fotó: Hrotkó)
Eredményeink alapján az ivartalanul szaporított csonthéjas alanyok részére növekedési erélytől függően 0,4–0,6 m tőtávolságra telepített törzses sövényeket javasolunk dugványtermelésre (112. ábra). Az anyanövényeken a tél végi metszés során 5–10 rügyes vesszőket célszerű meghagyni, az 5 mm-nél vékonyabb, esetleg virágrügyekkel berakódott vesszőket pedig tőből el kell távolítani.
112. ábra - A tőtávolság hatása az ’SL 64’ anyanövények hajtáshozamára 1983–1987 átlagában
190 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
113. ábra - Az ’SL 64’ anyanövények hajtáshozamának alakulása a koronaforma függvényében
191 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A törzsültetvények zölddugványozásra alkalmas hajtáshozamára vonatkozó többéves megfigyeléseink eredményeit 29.táblázat tartalmazza. Korábban általános volt a bogyós gyümölcsfajok (ribiszke, köszméte) dugvány törzsültetvényeinek kettős hasznosítása. Erre ma már csak a szaporításra engedélyezett, kijelölt ültetvények esetében van lehetőség. Itt erőteljesebb metszéssel érik el, hogy az anyanövények dugványhozama a termés mellett megfelelő legyen. A dugványszedés csak válogatva, kézzel történhet.
192 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
29. táblázat. A dugványtörzsültetvények hajtáshozama Az elit szaporítóanyag előnyeit felismerve a bogyósgyümölcsűeknél is egyre nagyobb jelentősége van a bázisállományokról történő szaporításnak. Ezekben a törzsültetvényekben a virágzás virológiai okokból sem kívánatos, így az ültetvényt teljes egészében a dugványtermelés szolgálatába lehet állítani. Az anyanövényeket sűrűn telepítik, a sortávolság 70–80 cm, a tőtávolság 30–40 cm. Minden évben tarvágást alkalmaznak, egy bokorról 15–25 db, 70–80 cm hosszú vesszővel számolhatunk, ami a vessző minőségétől függően 25–60 db 20 cm hosszú dugványt jelent. A ribiszkedugvány-termelés gépesített technológiáját a 114. ábra szemlélteti.
114. ábra - A ribiszkedugvány-termelés gépesített technológiája (Tatarinov-Zuev 1984); 1. dugványszedés géppel, 2. dugványvágó fűrész felülnézetben és oldalnézetben: a) fűrészlapok, b) méretszabályozó lap, c) védőlemez, 3. dugványtároló láda, 4. dugványvesszők kötegelése
193 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
4.2.2. Fásdugványozás A fásdugványozást általában szabadban végzik, különleges berendezést nem igényel, s olyankor időszerű, amikor a faiskolában nincs munkacsúcs, tehát egyéb munkák közé jól beilleszthető. Általában egy év alatt telepítésre alkalmas csemete fejlődik a fás dugványokból. Jól szaporíthatók fásdugványozással a ribiszkefajták és egyes gyümölcsfaalanyok (pl. mirobalan, birs). A dugványiskola területe, előkészítése. Dugványiskolának a laza szerkezetű, levegős, könnyen felmelegedő, humuszos homoktalajok a legalkalmasabbak. Itt jobb a dugványok gyökeresedése, mint hideg, kötött talajokon. Az utóbbiakon az eredmények annyira gyengék lehetnek, hogy a szaporítás már nem gazdaságos. 194 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A terület beosztására, a trágyázásra a magcsemete nevelésénél elmondottak az irányadók. A talaj-előkészítés mélysége 40–50 cm. Az őszi szántást tavasszal, a dugványozás előtt 15–20 cm mélyen porhanyítsuk meg (pl. rotációs kapával). Dugványszedés, dugványvágás, -kezelés. A beérett, fejlett rügyű dugványanyagot (vesszőt) ősz végétől a fagyokig szedhetjük, tekintettel azok optimális gyökeresedési időszakára (27. és 28. ábra). A szedést a fagyérzékeny fajtákkal kezdjük, a könnyen gyökeresedőket és a fagytűrőket decemberben– januárban is lehet szedni. A fagyos napokon szedett dugványanyagot ne szállítsuk azonnal meleg helyiségbe, fokozatosan szoktassuk a magasabb hőmérséklethez! Tavasszal dugványt csak szükségből szedjünk, mivel gyengébben gyökeresednek, s belőlük rendszerint gyengébb növények fejlődnek, mint az ősszel szedettekből. A ribiszkedugvány szeptember végén, október elején – amikor már csúcsrügye duzzadt – szedhető. Ilyenkor a dugványanyagot lombtalanítani kell. A dugványanyagot általában kézi vagy pneumatikus metszőollóval szedjük. A síkfalmetsző gépek, fűrészek egyelőre nem váltak be, mert roncsolnak és munkájuk nagyon sok kézi utánigazításra szorul, az anyanövények teljesítménye is csökken. Csak a jól gyökeresedő fajok esetében használhatók (pl. ribiszke). Szedés után a dugványanyagot kötegeljük, lássuk el fajtajelzéssel (címke) és azonnal vermeljük szabadba, nyirkos homokba, vagy helyezzük el tárolóba, nehogy sok vizet veszítsenek. A szabadban elvermelt dugványanyag csúcsi részét, amelyet a talaj sem fed, árnyékolóval vagy takarással védjük a széltől, a naptól és a fagyoktól. A vermelőről, tárolóról készítsünk pontos helyszínrajzot. A dugványokat a szedés után azonnal, a vermelőben levő dugványanyagból pedig a tél folyamán készítik el. Az azonnali dugványvágás adja a legjobb eredményt. Az éretlen vagy fejletlen rügyű vesszők, illetve a vesszők be nem érett csúcsa nem jó dugványnak. Egy fejlett vesszőből 2–3 db egyszerű dugvány is készíthető. A jól gyökeresedőkön általában nem befolyásolja a gyökeresedést, hogy a dugvány a vessző csúcsi, középső vagy alapi részéből készült. Egyes fajok (Malus, Cydonia) szakított vagy kalapácsos dugványai jobban gyökeresednek. A fás dugványok hossza 15–30 cm. A 20 cm hosszú dugvány általában jó eredményt ad, ennél hosszabbat csak a hosszú ízközű növényekből (Sambucus) vagy különleges célra (pl. magasan oltandó alanycsemete) készítsünk. Minden fás dugványnak legalább két rügye legyen. A talajba kerülő alsó rügy környékéről a gyökérzet, a felső rügyből pedig a hajtás fejlődik majd. A rövid, nem teljesen érett, vékony vesszőjű fajokból célszerű szakított vagy kalapácsos dugványt készíteni. A dugványt régebben kacorral vagy oltókéssel vágták, ma metszőollóval. A gyökerüket a nóduszok környékén hozó fajok dugványának alapját a nódusz alatt kell megvágni. Másokat, amelyek az internódium teljes hosszában meggyökeresednek, egyszerűen méretre lehet vágni. Az utóbbiaknál terjed a gépi dugványvágás, amelyre a legalkalmasabb eszköz a finom fogú szalag- vagy körfűrész, de jók a különböző késes vágószerkezetek vagy a pneumatikus metszőollók is. A megvágott dugványokat erősségüktől függően 50–100-as kötegekbe, legalább két helyen úgy kössük össze (az alsó és felső harmadukban), hogy alapjuk egy síkban legyen. Minden kötegre tegyünk címkét. Kezelés gyökeresedést serkentő szerekkel. Az üzemben jól használható készítmények többnyire porok. Az alkoholos oldatok (lásd a hajtásdugványozásnál) használata körülményesebb, de gyakran jobb eredményt ad. Fás dugványoknál főleg az IVS-t használják. A szintetikus auxinok hatása gyümölcsfajonként és fajtánként nagyon eltérő. A gyökereztető szerrel való kezelés a nehezen gyökeresedő fajták esetében a legeredményesebb. Meleg talp. A rügyek nyugalmi állapotának fenntartásához alacsony hőmérséklet (0– + 2 °C) kell, viszont a dugvány talpán a gyökérkezdemények kialakulásához magasabb hőmérséklet (12–21 °C) szükséges. Néhány évtizede még egyes üzemekben alkalmazták az előgyökereztetést, amely abból állt, hogy a dugványvermelő aljára havat vagy jeget helyeztek, arra állították fejjel lefelé a dugványkötegeket, s a vékony talajréteggel takart talpi rész számára egyszerűen a napsütés vagy istállótrágya szolgáltatta a talpmeleget.
195 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az utóbbi években elsősorban Angliában fűthető padozaton melegtalp-kezelést adnak a nehezebben gyökeresedő gyümölcsalanydugványoknak (Howard1987). Ez maximális gyökérfejlődést és minimális rügyfejlődést eredményez. Az enyhe dél-angliai télben mintegy egy hónapos melegtalp-kezelés után kész gyökérkezdeményekkel ültetik ki a dugványokat a szabadba, a csonthéjasokat novemberben–decemberben, az almaalanyokat februárban–márciusban. A meleg talpon kezelt dugványok tárolása hátrányos az eredés szempontjából. E módszernek is csak a nehezebben gyökeresedő fajok dugványozásakor van jelentősége. A dugványok tárolása. A kész fás dugványokat, ha nem közvetlenül a vágás után dugványozzuk őket a szabadba, tárolni kell. A legegyszerűbb dugványtárolás a szabadban vermelés a talajba vagy más jó víztartó, levegős anyagba, védett, árnyékos helyen. A fűrészpor, mint vermelőanyag birshez, de más növényfajták esetében is jobb a talajnál. A dugványokat ne kötegelve, hanem egyesével helyezzük el a vermelőközegbe, mert így kevésbé száradnak ki. Ügyeljünk a dugványok polaritására. A csúccsal lefelé való vermeléseredménye néhány esetben jobb, ezt tapasztalták a Marianna szilva, a mirobalán és a birs esetében. Ennek feltehetően az az oka, hogy a fordított auxingradiens kialakulása késlelteti a rügyek kihajtását. A dugványok csúcsát két-három ujjnyi laza vermelőanyag fedje úgy, hogy a vermelő teteje a talaj felszínénél magasabban legyen. Fagyvédelmi célból a vermelő tetejét az első fagyok után lombbal takarhatjuk. A vermelésnél kevésbé kockázatos a +1– +3 °C-on való tárolás hűtőtárolóban. Ezzel a módszerrel a dugványozás időpontja függetleníthető az időjárástól. A párolgási veszteség elkerülése végett fóliába csomagolt dugványokat a penészesedés megakadályozására szórjuk be valamilyen gombaölő szerrel (pl. Captan-tartalmú, Buvicid K). Dugványozás. A fás dugványokat szabadba ősszel vagy kora tavasszal dugványozzuk. Ősszel korán dugványozzunk, hogy a téli fagyokig kalluszosodjanak a dugványok, tavasszal viszont csak akkor, ha a talaj már eléggé felmelegedett. Általában akkor dugványozzunk, amikor a talaj felső rétege a 10–12 °C hőmérsékletet elérte. Erre rendszerint áprilisban kerül sor. A ribiszke, valamint más, fagyra nem érzékeny és korán fakadó növény esetében jó eredményt ad az őszi dugványozás. Ezzel a téli tárolást is megtakaríthatjuk. A fás ribiszkedugványokat már októberben elkészíthetjük, a vesszőkön esetleg még rajta maradt leveleket szedjük le, majd azonnal dugványozzuk. Enyhe őszön a kalluszosodás és a gyökeresedés megkezdődik, s tavasszal ezek a dugványok erőteljesebben növekednek. Az őszi fásdugványozás előnyeit tovább növelhetjük, ha fóliaalagutat vagy fóliasátrat helyezünk a dugványágyások fölé, ezen belül a dugványokat lombbal takarjuk. Így fagymentesen telelnek. Ne felejtsünk a lomb közé egérirtó szert is szórni, mert különben az egerek megrághatják a dugványokat. Tavasszal a fólia alatt jobb a dugványok gyökeresedése, hamarabb indul a növekedés. A fás dugványokat június közepéig célszerű így nevelni, majd fokozatosan szabadföldi körülményekhez szoktatva őket, a fóliát el kell távolítani. Gyümölcstermő növényeink közül szabadba kora ősszel főleg a bogyósgyümölcsűeket (ribiszke), az ősz második felében egyes szilvaalanyokat dugványozunk. Tavaszi dugványozás esetén ügyelni kell arra, hogy a dugványok a vermelőben ki ne hajtsanak. A későn kihajtó fajokat, fajtákat elsősorban tavasszal dugványozzuk. A sortávolság egysoros elrendezésében 40–70 cm, a tőtávolság 5–10 cm. A ribiszkét az üzemek általában 70×15–20 cm-re dugványozzák, ez a tőtávolság a csemete bokrosodásához is elegendő. Ha a sorközöket kultivátorral műveljük, nagyobb, vegyszeres gyomirtás vagy fekete fóliával való talajtakarás esetén kisebb legyen a sortávolság, ami egyébként igazodjon a növények növekedésének mértékéhez is. A sorok ágyásokba is rendezhetők, ezek szélessége a használt erőgép nyomtávolságától függ, kézi művelés esetén 120 cm, ezen belül a sortávolság 20–30 cm. Dugványozhatunk kézzel vagy géppel. Ennek megfelelően ásó vagy résnyitó készíti a dugvány helyét. Az ültetőgépet kis menetsebességgel járassuk, mivel az ültetőnek a gép készítette résbe nagyon sűrűn kell elduggatnia a dugványokat. A dugványok függőlegesen, polaritásuknak megfelelően kerüljenek a talajba. A 30 cm-nél hosszabb dugványokat ferdén dugványozzuk. A dugványok csúcsa azonos magasságban legyen és legalább felső rügyük a talaj szintje fölé kerüljön. A talpuknál porhanyós, jól tömörített talaj vegye körül a dugványokat, hogy gyengén húzva ne lehessen őket a földből kiemelni. Ellenőrzés után csirkézzük fel vagy laza anyaggal takarjuk be 3–4 cm magasan a dugványokat, védve a párologtatás és az időjárási károk (felfagyás) ellen. Párologtatást gátló (antitranszspiráns) anyagba mártás is megfelelő lehet, azonban ezzel kapcsolatban csak 196 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
szőlőre vonatkozó kísérleti adatokkal rendelkezünk (Vitemol). Almaalanyokkal végzett kísérleteinkben jó hatásúnak bizonyult a dugványok csúcsának oltóparaffinba mártása. A csirkézést rendszerint nem kell eltávolítani, az lekopik, kötött talajon azonban akkor távolítsuk el, amikor a fejlődő dugványok hajtásai már keresztültörtek rajta. A dugványiskola gondozása. Ajánlatos a dugványiskola talaját ujjnyi vastagon félérett komposzttal, tőzeggel vagy más laza szerves anyaggal takarni. A takarás megőrzi a talajnedvességet, árnyékolja a talajt és csökkenti a gyomosodást. E takaróanyagokat később a talajba dolgozzuk. Lehet 0,04 mm vastag fekete PE fóliával is takarni a talajt és ezen át dugványozni. Ha a fóliát előre megfelelően kilyuggatjuk, könnyebb a dugványozás. A kísérletek szerint a fekete fóliával takart dugványágyakban jobb a gyökeresedés, erősebb a hajtásnövekedés, s egészségesebb a lombozat. A fóliatakarás a gyomirtást is feleslegessé teszi. Alapvető, hogy a dugványiskola talaja a gyökeresedés megindulásáig ne száradjon ki és ne gyomosodjon el. Legjobb, ha a fekete fóliát a dugványágy talajára fektetjük, majd dugványozóvillával átszúrva lyukat szúrunk a talajba a dugványoknak és abba tűzdelünk. A sortávolságot 10–15 cm-re is lecsökkenthetjük, mivel a sorok között gyomirtásra, talajmunkára nincs szükség. Az öntözést – az időjárástól függően – már közvetlenül a dugványozás után meg lehet kezdeni. A nagy vízadagok túlságosan lehűtik a talajt, ami a gyökeresedésre hátrányos, ezért gyakrabban, kisebb vízadagokkal öntözzünk.
115. ábra - Szabadföldi dugványiskola jól meggyökeresedett szilva ’St. Julien EM-A’ fás dugványokkal (Fotó: Hrotkó)
197 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A talaj felszínének tömörödése akadályozza a dugványok levegő- és vízellátását, pedig a gyökérképződéshez levegő szükséges. Különösen az esőztető öntözés hatására tömődik össze gyorsan a felső talajréteg. Emiatt az első hónapokban ajánlatos a talajfelszínt többször is sekélyen megművelni a sorközökben. Gondosan védekezzünk a lomb- és gyökérbetegségek, illetve a kártevők ellen. Amikor a meggyökeresedett dugványok hajtásai a 8–10 cm-t elérték, ajánlatos a fejtrágyázás. A fás dugványokra igen jó hatásúak a lombtrágyák is. A gyomirtásnak régebben egyedüli módja a kapálás volt a megfelelő elővetemény és a jó talaj-előkészítés mellett. Az előzetes talajfertőtlenítés megkönnyíti a gyomirtást, azonban túlságosan költséges. Az olcsóbb 198 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
gyomirtó szerek szakszerű használatával a magról kelő gyomok nagyon jól irthatók. Évelő gyomokkal fertőzött területre dugványiskolát ne telepítsünk. A Hungazin DT gyomirtó csaknem minden növény esetében használható, közvetlenül a dugványozás után kell kipermetezni. Arra viszont ügyelni kell, hogy a rügyek ekkor még nyugalmi állapotban legyenek. Alkalmazhatók a csírázó gyomnövényeket pusztító, rövidebb hatástartalmú szerek is. A dugványcsemeték kitermelése. A dugványcsemetéket csemetekitermelő gépekkel szedik fel. Több típus van nálunk forgalomban, van közöttük olyan is, amely a csemetéket a kitermeléskor kötegeli. Az ágyásból a csemete rázóvillás ágyáskiemelő géppel termelhető ki. A Plantlift teljesítménye pl. kétfős kiszolgáló személyzettel 3–4 km/h sebesség és folyóméterenként 20 növény esetén 60–100 ezer db csemete óránként. A dugványok kitermelésekor legyünk óvatosak, mivel talpgyökereik derékszögben ágaznak el és ezért, különösen kötött vagy nedves talajon, könnyen leszakadhatnak a növényekről.
4.2.3. Gyökérdugványozás A gyökérsarjakat hozó és a gyökerükön járulékos rügyeket képző növények gyökérdugványozással is szaporíthatók. Ilyenek a málna, a szeder, a birs és egyes almaalanyok. A dugványkészítéskor, ősz vége felé, a fagyok előtt az anyanövények egyik oldalán kibontjuk a gyökérzetet és néhány ceruza- és ujjnyi vastagság közötti gyökérrészt levágunk, majd ezeket 5–10 cm-es részekre daraboljuk. A gyökérdugvány esetében könnyen összekeverhetjük az alapi és a csúcsi részt, ezért az alapon mindig ferde, a csúcson merőleges metszlapot készítsünk (116.ábra). A gyökérdarabokat fagymentes helyen, tőzeges homokban tároljuk, és óvjuk a kiszáradástól.
116. ábra - Gyökérdugványozás; a) a vastag gyökerek feldarabolása és b) dugványozása, c) vékony gyökerekből készült fás dugványok, d) gyökérdugványok gyökereztetése ládában, komposzttakarással
Dugványozni tavasszal kell, ferdén, 45°-os szögben vagy fektetve, ekkor a mélység 4–5 cm legyen.
199 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A gyökérdugvány-iskola ápolása szabad földön teljesen megegyezik a fás dugványoknál elmondottakkal.
4.2.4. Dugványcsemete nevelése hajtásdugványozással Az anyanövényről leválasztott leveles hajtásrészek általában jól meggyökeresednek. A hajtások feldarabolásával készített hajtásdugványokat lágy és fás szárú növények szaporítására egyaránt használhatjuk. A hajtásdugványok kevés szilárdítószövetet és sok vizet tartalmaznak, a rajtuk levő levelek pedig sok vizet párologtatnak, ezért a gyökeresedésük alatt az egyik legfontosabb feladat a dugványok párologtatásának csökkentése és a víz pótlása. Ezt a célt a dugványok zárt, nagy relatív páratartalmú (95–98%) légtérbe való helyezésével, árnyékolással, hűtéssel és a levélfelületen keresztül való vízpótlással, permetezéssel lehet elérni. A hajtásdugványok csak kevés tartalék tápanyagot tartalmaznak, ezért a gyökeresedéshez szükség van a dugványok levélfelületére, annak normális működésére, az asszimiláció során képződő szénhidrátokra és bizonyos másodlagos anyagcseretermékekre, amelyek a hormonokkal együtt szerepet játszanak a gyökeresedésben. Ehhez a dugványoknak fényre is szükségük van. Csak annyira árnyékoljuk őket, amennyire ez a túlzott párologtatás megakadályozásához szükséges. A leveleket se kurtítsuk a felüknél nagyobb mértékben, hogy az asszimiláló felület túlságosan ne csökkenjen, s ha a környezeti feltételek lehetővé teszik (pl. vízpermetezés), a levélfelületet teljes egészében hagyjuk meg vagy csak a helytakarékosság miatt kurtítsunk. A hajtásdugványok gyökereztetése és nevelése a díszfák, díszcserjék csemete-előállításának gyakori módszere, számos változata ismert a kertészeti gyakorlatban. A gyümölcsfajok szaporítási és nevelési technológiájának kialakításakor azonban számolni kell ezek néhány sajátosságával: • a gyümölcsfajok hajtásdugványainak fiatal gyökerei törékenyek, a gyökeresedés utáni közvetlen átültetést nehezen tűrik; • a mai termesztési gyakorlat továbbnevelési technológiáihoz (oltványiskola) lehetőleg szabad gyökerű, lombtalan, beérett vesszővel és gyökérrel rendelkező csemetét kell előállítani; • a csemete méretei alapján legyen alkalmas gépi telepítésre; • alanyfajtákon a gyökérnyaki rész legalább 15 cm hosszan egyenes, elágazásmentes legyen, s az oltványiskolába telepítve a szemzési időszakig (augusztus) 8–16 mm vastagságot érjen el. A gyümölcsfélék közül hajtásdugványozással szaporítható a kivi, az áfonya, a szeder, a ribiszke és josta, a homoktövis, a citrom, de egyes szemzéssel szaporított gyümölcsfajok hajtásdugványai is meggyökeresednek, mint pl. a meggy, őszibarack, szilva, kajszi, birs, naspolya. Üzemekben azonban zömmel a csonthéjas alanyok szaporítására használják. Dugványszedés, dugványvágás. A hajtások teljes egészéből készíthetők dugványok, noha fejlettségük – az alaptól a csúcsig – nagy különbségeket mutat. A hajtáscsúcsban és az alatta levő néhány ízközben szilárdítórostok még nem vagy csak alig találhatók, az ilyen hajtás sima felülettel, pattanva törik. Lejjebb egyre több szilárdítóelem jelenik meg, a hajtás már szálkásan törik vagy nem is lehet eltörni. A fás növények hajtásainak alapi részén már májusban–júniusban megkezdődik a fásodás, s a nyár közepére a hajtás megfásodik, a hajtáscsúcs sem növekszik tovább, záródik, s fokozatosan kialakul a fajra, fajtára jellemző héjkéreg, háncs, farész tagozódás. A hajtásdugványoknak, függetlenül attól, hogy a hajtás mely részéből készültek, a levelek miatt nagyjából azonos a környezeti feltételekkel szemben támasztott igényük. A megfelelő hajtásállapot kiválasztására nincs objektív módszerünk, tapasztalatokra vagyunk utalva. Hazánkban a legtöbb gyümölcsfaj május végétől július végéig jól szaporítható hajtásdugványozással. A dugvány mérete. A gyümölcsfaalanyokból 25–30 cm hosszú hajtásdugványokat készítünk. Ezek meggyökeresedve a következő év tavaszán oltványiskolába telepíthetők. A dugványon levő levelek száma befolyásolja a gyökeresedést. A hajtás összetételét tekintve jelentős a különbség az alaptól a csúcs felé haladva. Sok esetben jobbnak bizonyultak az alapi részből készült dugványok, mint a csúcsi részből készültek. Egyes cseresznyefajtákon viszont az ellenkezője volt tapasztalható. A hajtás fejlődése, beérése során változhattak ezek a különbségek. A dugványokat általában késsel vágják meg úgy, hogy az alapi metszlap közvetlenül a nódusz alá kerüljön. Az alsó leveleket és a csúcsi éretlen részt eltávolítják, a nagyobb leveleket pedig a rothadás elkerülésére kurtítják. 200 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Nagyobb mennyiség esetén a dugványokat kötegenként metszőollóval, késes vágószerkezettel vagy fűrésszel is el lehet vágni. Ilyenkor az alsó metszlap nem közvetlenül a nódusz alá kerül, ezért ezeknél nagyobb szerepe van a hormon- és a gombaölő szeres kezelésnek. A dugványvágás teljesítménye kézi munkával 350–400 db/óra, amelyet emelni lehet, ha nem pontosan a nódusz alatt készítjük az alsó metszlapot. A sebzés, a gyökeresedést serkentő szerekkel együtt különösen hatásos. Nagyobb sebet is okozhatunk, ha a dugvány alapi részén a héjkéregből egy kis lapocskát lemetszünk, vagy a dugvány alsó részén merőleges bemetszéseket készítünk. A dugványgyökeresedés serkentése. Sok növényfaj dugványa különösebb kezelés nélkül is meggyökeresedik, a nehezebben gyökeresedőknek pedig elősegíthetjük vagy meggyorsíthatjuk a gyökeresedését. Erre a célra különböző serkentőhormonokat használhatunk. A rendkívül összetett gyökeresedési folyamatban szerepet játszó hormonok közül leggyakrabban az auxinok hiánya vagy nem elegendő aránya miatt marad el, illetve gyenge a gyökeresedés, így ezzel a hormonnal érhetünk el nagyon látványos eredményeket. A természetes auxinokhoz hasonló vagy erősebb hatásúak a kevésbé bomlékony és a gyakorlatban is könnyen használható, mesterséges úton előállított 1-naftil-ecetsav (NES) és az általánosabb hatású 1,3-indolil-vajsav (IVS). Nyugat-Európában különböző fantázianevű, ugyanilyen hatóanyagú gyökereztető készítményeket lehet kapni (Seradix, Rhizopon, Wurzelfix, Promosteck, Jiffy Grow) por, oldat vagy vízben oldható tabletta formájában. A hazai forgalomban kapható készítményeket a 30. táblázat ismerteti. A hatóanyagokat vegyszerboltokban lehet beszerezni. A fás növények egy részénél az alkoholos oldat hatásosabb, feltehetően az alkohol gyökeresedést gátló anyagokat is kiold a dugványokból, a kezelés viszont körülményesebb. Ahhoz, hogy a hatóanyag oldott állapotban maradjon, legalább 50% alkoholt kell tartalmaznia az oldatnak. A hatóanyag koncentrációja 0,1–1% között lehet, ez fajonként változó. A 0,2–0,4%-os oldat a legtöbb növény kezelésére jó. Egy liter 50%-os alkoholos oldatot úgy készíthetünk el, hogy a szükséges hormont 520 ml 96%-os alkoholban feloldjuk, majd oldódás után (kevergetni kell üvegbottal) desztillált vízzel kiegészítjük egy literre. Az oldatot sötét üvegben, hűvös helyen tároljuk. Kezeléskor a készítményből kisebb mennyiséget egy lapos üvegtálba töltünk, és ebbe mártjuk a dugványok alapi részének 1–2 cm-ét, majd a dugványokat 0,5–1 órára tiszta vízbe állítjuk, hogy az alkohol kioldódjon, mert egyébként mérgezi a növényeket. Fémedényt az oldat tárolására és a kezelésre se használjunk. Az oldat néhány hét után fokozatosan veszít hatásából. Sokkal egyszerűbb a kezelés, ha a hatóanyagot por formában, talkum vivőanyaggal juttatjuk a dugványok talpára. Talkumot gyógyszertárakban, vegyszerboltban lehet beszerezni, de szükség esetén a közönséges hintőpor is megteszi. A keverék úgy készül, hogy a talkum mennyiségéhez kimért 0,1–2%-nyi kristályos hormont 96%-os alkoholban feloldjuk, majd az alkoholos oldatot a talkumra öntjük, és azzal egyenletesen elkeverjük, hogy pépes, tésztaszerű anyagot kapjunk. 1 kg talkumhoz mintegy fél liter alkohol szükséges. Az alkoholos-talkumos pépből az alkoholt mérsékelten meleg, fénytől védett helyen lassan elpárologtatjuk, majd száradás után, szükség szerint, a talkumot ismét porrá kell morzsolni vagy törni, és alaposan meg kell keverni. A talkumos porkeverék a készítést követő egy évig tárolható és használható fel. Lágy szárú növényekhez elsősorban ezt a kezelést ajánljuk, de a fás növények dugványait is eredményesen és jóval egyszerűbben kezelhetjük ezzel a készítménnyel. Kezeléshez a dugványok talpát mártjuk be 1–2 cm mélyen a porba, s ezután tűzdeljük a gyökereztető közegbe. A gyümölcsfajok többségénél az IVS- (β-indolil-vajsav-) tartalmú készítmények váltak be. A jól gyökeresedő fajoknál (pl. sajmeggy, myrobalán) általában 2 g/kg, a nehezebben gyökeresedőknél (pl. szilvaalanyok) 4 g/kg koncentrációjú kezeléseket alkalmaznak (Mezei 1974).
201 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
30. táblázat. A hazai forgalomban kapható gyökeresedést serkentő készítmények (Schmidt és Tóth 1996 nyomán) Gyökereztető közegek. A gyökereztető közegek megválasztásakor fontos szempont, hogy levegősek legyenek, de emellett elegendő vizet is tartalmazzanak és fertőzési forrásoktól mentesek legyenek. Ezeknek a követelményeknek leginkább a különböző keverékek felelnek meg. Homok. A legolcsóbb gyökereztető közeg, könnyen beszerezhető. A kertészek régóta használják a dugványok gyökereztetésére a nagy szemcséjű 0,3–1 mm szemcseméretű, mosott folyami homokot. A bányahomok apróbb szemcséjű és igen sok agyagot tartalmaz, ezért csak akkor használjuk, ha nincs más. A homokot mosással megtisztítjuk az iszap- és agyagrészecskéktől, szerves szennyeződésektől. A mosást úgy végezzük, hogy a homokra 3–4-szeres mennyiségű vizet öntünk, s alapos keverés után a leülepedett kvarcszemcsékről leöntjük az oldódó agyagos részeket. Ezt mindaddig ismételjük, amíg a homokra öntött víz a felkeverés és az ülepedés után tiszta nem marad. A homok víztartó képessége gyenge, túlöntözve pedig könnyen levegőtlenné válhat (különösen a bányahomok). A homokban gyökereztetett dugványok gyökerei merevebbek, törékenyebbek az átlagosnál. Gyakran használják különböző keverékek alkotórészeként. Földkeverékekben a közegnek jó szerkezetet ad. Tőzeg. Laza szerkezetű, rostos, szálas anyag. Nagy mennyiségű vizet képes felvenni, s még így is kellően levegős marad. A dugványok nagyon jól gyökeresednek benne, sűrűn elágazó, bojtos lesz benne a gyökérzet. Önmagában vagy keverékekben használható. A fehér tőzeg (világosbarna színű) szálasabb, rostosabb szerkezetű, savanyú kémhatású (4– 4,5 pH), a rododendronfélék, erikák gyökereztetéséhez mindenképpen ezt használjuk. Ilyen minőségű a hansági tőzeg. A fekete tőzeg (sötétbarna vagy fekete színű) természetes lebomlása már előrehaladottabb, szerkezete sem olyan jó, kémhatása pedig közelít a semlegeshez. Ez a tőzeg kevésbé levegős, de víztartó képessége jó, keverékek alkotórészeként használható, a virágföldkeverékeknek is gyakori alkotórésze. Keverékek. Homok–tőzeg keverék. A tőzeggel sokat javíthatunk az olcsó és könnyen hozzáférhető homok tulajdonságain, a keverék eléggé levegős és jó a víztartó képessége is. Általában 1:1 arányú keveréket használnak. Tőzeg-perlit keverék. Mindkét közeg önmagában is kellően levegős és jó víztartó képességű. A perlitet tőzeggel keverve a szálas, rostos anyag javítja a keverék szerkezetét. Általában 4–8 rész perlithez kevernek egy rész tőzeget. Mindkét anyag elég drága, igényes növények gyökereztetésére érdemes használni. Automata vízpermetező rendszer. A hajtásdugványok gyökereztetése során a legfontosabb a levelek épségben, működőképesen tartása, amit részben finom vízpermet szórásával érhetünk el. A dugványok levelére juttatott vízpermet kettős hatású. Legnagyobb szerepe abban van, hogy a légtérbe és a dugványok levelére jutva elpárolog, s a párolgáshoz hőt vonva el, hűti környezetét. A hűtéssel kialakuló alacsonyabb hőmérsékleten a levelek kevesebbet párologtatnak, s lebontó jellegű anyagcsere-folyamataik is (disszimiláció) lelassulnak. A levelekre kipermetezett víz vékony bevonatot képez, s ebből a bőrszöveten keresztül a dugványok vízfelvétellel részben képesek pótolni vízveszteségüket.
202 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Automata vízpermetező rendszert üvegházba vagy fóliaházba érdemes beépíteni, ott,ahol rendszeresen nagyobb mennyiségben gyökereztetnek hajtásdugványokat. Nem olcsó megoldás, ahol azonban ki tudják használni, néhány év alatt megtérül a berendezés ára. Az automata vízpermetező rendszer három fő részből áll. A túlnyomást biztosító tartály és a vízvezetékrendszer. A szabályozórendszer mágnesszeleppel. A szórófejek. A kommunális vízvezeték nyomása általában nem elegendő a szórófejek kifogástalan működéséhez, de egy házi vízellátó tartályban már megteremthető a szükséges 4– 6 bar túlnyomás. A vízvezetéket és a szórófejek felszálló csöveit a szórófejek szórásképének megfelelően kell elhelyezni a dugványágyásokban, lehetőleg úgy, hogy a vízszintes csövek a talajban legyenek, ne akadályozzák a munkát. Az ütközőlapos szórófejek közül az használható, amelyik kellő finomságú permetet ad, és a szűrőbetétje, valamint a beépített, csöpögést gátló rugós szelep biztonságossá teszi működését. Olyat válasszunk, amelyiknél a percenkénti vízkiszórás egy liter alatt marad. Másfél–két négyzetméterenként elegendő egy szórófejet fölszerelni. Az automatikus vízpermetezést az elektromos működtetésű mágnesszelep és az ezt működtető szabályozórendszer teszi lehetővé. A mágnesszelep nyit, megkezdődik a víz permetezése, s addig tart, amíg a mágnesszelep el nem zárja a víz útját. A vezérlés időprogram-kapcsolókkal a legegyszerűbb. Általában két kapcsolóórára van szükség. Az egyik az éjszakai és a nappali működést vezérli (éjszaka nincs vízpermetezés), 24 órás beosztású. Nyáron reggel 7–8 óra körül célszerű kezdeni a permetezést és este 7–8 óra körül kell abbahagyni. A másik kapcsoló lehetőleg 10 perces beosztású legyen, így minden 10 percben tetszés szerint 20– 40 másodpercnyi szórási időt állíthatunk be, a hőmérséklettől és a napfény erősségétől függően. A csupán 24 órás időprogram-kapcsolós öntözőberendezések önmagukban nem elegendők a dugványok permetezésére, mert ezeknél a legrövidebb periódusidő 15–20 perc, ami öntözésre megfelel, a dugványoknak azonban ez a víz sok. A nappali-éjszakai működés vezérlésére viszont alkalmasak. Ma már kaphatók olyan elektronikus időprogram-kapcsolók, amelyeken a periódusidő (2–60 perc) és a szórási időtartam (10–120 másodperc) tetszőlegesen állítható. Az automatikus vízpermetezés mellett a fölösleges csurgalékvíz elvezetéséről is gondoskodni kell. A dugványágyások aljára mindenképpen helyezzünk 15–20 cm vastag durva kavics vagy kőzúzalék drénréteget. A gyökeresedési időszak után egyre ritkábban és nagyobb vízmennyiséggel permetezve edzhetjük növényeinket. Ezt a periódusidő és a szórási időtartam növelésével érhetjük el. Kettős fóliatakarás. Nagy légterű fóliasátrakban, fóliaházakban, üvegházakban automata vízpermetezés nélkül könnyen kiszáradhatnak a dugványok. Belső fóliatakarással segíthetünk ezen. A belső fóliatakarásra egyszerű polietilén fóliát, fehér színű, árnyékoló hatással is bíró, ún. tejfóliát vagy nagyon vékony, bizonyos mértékű gázcserét is lehetővé tevő, a párát azonban visszatartó fóliát használhatunk. A vékony fóliát közvetlenül a dugványokra is teríthetjük, a vastagabbat pedig horganyzott huzalból, műanyag csövekből készült belső vázra helyezzük. Kettős fóliatakarással a dugványozást követő egyetlen permetező öntözés – akár a gyökeresedésig is – elegendő lehet, de ha a száradás jelei mutatkoznak, permetező öntözéssel frissítsük fel a dugványokat. A túlöntözés itt is könnyen rothadáshoz, pusztuláshoz vezet. A hajtásdugványok ápolása. Minden hajtásdugványt árnyékos helyen gyökereztessünk. A szabadban, nyáron a fák természetes árnyéka megfelelő s egyben a legolcsóbb. Ha erre nincs mód, nádból font árnyékolót vagy néhány rétegben színes műanyag hálót (Raschel-hálót) használhatunk a fóliaalagutak, fóliasátrak, üvegházak árnyékolására. A rendszeres permetező öntözés mellett, de kettős fóliatakarással is, a párás légtérben gyakran rothadnak, penészednek a dugványok. A lehulló leveleket folyamatosan gyűjtsük össze, szedjük ki a dugványok közül. A penészes, rothadó foltokat a közeggel együtt óvatosan emeljük ki, hogy az egészséges növényeket meg ne fertőzzük. Ilyenkor ne öntözzünk,
203 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
hagyjuk a leveleket felszáradni, s azután permetezzük be az ágyást Orthocid 50 WP vagy Chinoin Fundazol 50 WP 0,2–0,3%-os oldatával. Ezekkel a készítményekkel a gombás fertőzések ellen védekezhetünk eredményesen. A gyökeresedés után egyre nagyobb vízadagokkal kell öntözni, a finom vízpermetet ritkább, de nagyobb vízadagú öntözés váltsa fel. Később az árnyékolást is megszüntethetjük, a fóliatakarást is lebontjuk, így szoktatva növényeinket fokozatosan a szabadföldi körülményekhez. Hajtásdugvány-csemete előállítása ideiglenes vagy vándor szaporítóberendezésben. Ideiglenes vagy vándoroltatott fóliasátrakról, fóliaalagutakról, esetleg melegágyi keretekről kell gondoskodni ehhez a technológiához (117. ábra).
117. ábra Hajtásdugvány-csemetenevelési változatok; a) ideiglenes szaporítóberendezésben, b) állandó szaporítóberendezésben, perforált rekeszben, c) állandó szaporítóberendezésben, tőzegcserépben
118. ábra - Igényesebb szaporítóberendezések; a) üvegház, b) fóliaház, c) melegágy üvegablakokból, d) léckeretre szögelt fóliaborítású dugványágy
204 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
119. ábra - Gyümülcsfaalanyok hajtásdugványainak gyökereztetése vízpermetezéssel (Fotó: Hrotkó)
205 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A dugványokat a szaporítóberendezésben gyökereztetjük majd a berendezést kellő edzés után eltávolítjuk a meggyökeresedett dugványokról, a csemeték ezután gyakorlatilag szabadföldi körülmények között növekednek tovább a vegetáció végéig. A kertszerűen elmunkált talajra a szokásos módon építjük fel a fóliasátrakat a vízpermetező rendszerrel együtt. Ha árnyékolóhálót használunk, azt a fóliaréteg alatt célszerű elhelyezni, mert az edzésnél a fólia eltávolítását megkönnyíti. A gyökereztető közeget közvetlenül a talajra terítsük 10–15 cm vastagságban. Ha rendszeresen ugyanazt a területet használjuk erre a célra, érdemes 30–40 cm mélységben elhelyezett drénréteggel vagy dréncsövekkel javítani a vízelevezetést. A dugványok gyökeresedése alatt az időjárástól függően gondoskodjunk permetező öntözésről és árnyékolásról. A dugványok meggyökeresedése után (6–8 hét) az egyes takarórétegek (külső fólia, majd az árnyékoló) eltávolításával az árnyékolás és a ködpermetezés fokozatos megvonásával szoktatjuk növényeinket a szabadföldi körülményekhez. Ez az edzés 1–2 hétig tart. A csemeték a nyár végén és ősszel szabadföldi körülmények között növekednek a vegetáció befejezéséig. Kitermeléskor agyökereket ágyáskitermelő géppel (alávágás) vagy ásóval metsszük el, a csemetéket kézzel emeljük ki és gyűjtjük össze. Dugványgyökereztetés állandó szaporítóberendezésekben. Állandó fóliasátrakban is gyökereztethetjük a dugványokat a talajon elhelyezett gyökereztető közegben. Állandó berendezésekben célszerű drénezésről és talajfűtésről gondoskodni. Ez utóbbinak a gyökereztetés időszakában előforduló hűvös, felhős időszak ad jelentőséget, amikor a vízpermetezésre használt víz könnyen optimum alá hűti a közeget. Fóliasátrakban a szellőztetés egy felső szellőzőcsatornával és a vízpermetezés szintje fölött elhelyezkedő szellőzőablakokkal oldható meg, így a dugványok közvetlen környezetében a levegőmozgás szárító hatása mérsékelhető. A fóliasátrak oromfalába épített ventilátor a forró nyári napokon javítja a szellőzést. A kiemelt ágyásoknak, asztaloknak több előnye is van. A gyökereztető közeg a sátor légterében talajfűtés nélkül sem hűl le annyira, másrészt jobb a közeg levegőzése, a növekvő gyökérzet oxigénellátása. Ha a dugványok a gyökeresedés után is az asztalon maradnak, a gyökereztető közeg alá 15–20 cm vastagságú komposzt–kertiföld keveréket terítsünk el. Az állandó szaporítóberendezések kihasználtsága javítható, ha a nyár folyamán 2–3 alkalommal is gyökereztetünk dugványokat. A tőzegcserepekben, paperpotban meggyökeresedett dugványokat kellő edzés után árnyékolással szabadföldi erősítő iskolába ültethetjük vagy edényes nevelésben használhatjuk fel. Jól bevált a dugványok perforált fenekű rekeszben történő gyökereztetése is. A meggyökeresedett dugványokat rekesszel együtt helyezzük ki a jól elmunkált, árnyékolóval borított erősítő iskola talajára, ahol a csemeték a vegetáció végéig szabadföldi körülmények között növekednek (120. ábra).
120. ábra - Gyümölcsfaalanyok rekeszekben (Fotó: Hrotkó)
hajtásdugványainak
206 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
gyökereztetése
műanyag
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A gyökereztető közeg fűtése. A ködpermetezés bevezetése óta megnőtt a gyökereztető közeg optimális hőmérsékleten való tartásának jelentősége is, mivel a víz nagyon lehűtheti a közeget. A talajfűtés különösen esős, borús, hűvös időben nagyon előnyös. A gyökeresedés ideje alatt növényfajonként változó (20–25 °C) az optimális talphőmérséklet. Pontosan szabályozható az elektromos fűtés, a melegvíz-fűtés viszont egyszerűbben kivitelezhető és olcsóbb.
4.3. Málnasarjcsemete nevelése Málnasarj nevelhető kettős hasznosítású termő ültetvényekben és kizárólag szaporítási célokat szolgáló sarjtelepeken. Vírusmentes ültetési anyag csak ez utóbbi módszerrel állítható elő. A málna-sarjanyatelep létesítése és kezelése általában megegyezik a málnagyümölcsösével. A jól fejlett egyéves sarjakat soros művelésnél 2,5–3 m sor- és 50–70 cm tőtávolságra telepítjük (Benedek 1989). A gyökérzet
207 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
elhelyezkedése szempontjából a négyzetes elrendezés jobb a sarjtelepeken, s 0,7×0,7 m-es térállás javasolható művelőutas elrendezéssel. Minél sűrűbben ültetünk, annál nagyobb sarjhozamra számíthatunk az első kitermeléskor. A telepítés évében fontos feladat a terület gyommentesen tartása, mivel a második évben már csak gyomlálni lehet a sarjtelepet. A rendszeres kultivátorozás mellett legalább ötszöri kapálásra van szükség. Az első év végén az eltelepített anyatöveket gyökérzettel együtt jobb kiszedni, mivel azokon telepítésre alkalmatlan tősarjak képződnek, és fékezik a számunkra értékesebb gyökérsarjak fejlődését. Így az első év végén az eltelepített 20 000 anyatőből mintegy 30 000 db értékesíthető csemetét kapunk. A málnasarjtelep legnagyobb gyökérsarjhozamát a telepítést követő második és harmadik évben adja, ilyenkor 100–150 ezer sarjjal is számolhatunk hektáronként (Kollányi 1999). A fejlődő sarjak beborítják a talajt, így legfeljebb egy kora tavaszi kapálásra van lehetőség ebben az évben. Herbicideket a második év őszétől használhatunk. Alkalmas kombináció a málna gyomirtására a Kerb 50 WP 3–4 kg/ha + Lucenit 80 WP 3 kg/ha mennyiségben, a nyugalmi időszakban kijuttatva (Benedek 1989). Az egyes fajtákat külön táblákba helyezzük el, egymástól olyan távolságra, hogy a sarjak ne keveredhessenek össze, ne nőhessenek át a másik táblába. A táblák közötti területen fokozott talajmunkát igénylő növényeket termesszünk. A málnasarj kitermelése. A málnasarjat kézzel vagy géppel lehet kitermelni. A sarjak kézzel, illetve ásóval történő kitermelése kíméletesebb, több gyökér marad vissza a talajban, így a következő évek hozamai nem csökkennek olyan erőteljesen. Üzemben a legegyszerűbben úgy lehet a málnasarjakat kitermelni, hogy kb. 20 cm mélyen felszántjuk az anyatelepet, s a kiszántott gyökérsarjakat összegyűjtjük. Manapság U alakú késsel felszerelt kitermelőgépeket használnak a málnasarjak kiszedéséhez. A gépi kitermeléssel sokkal több gyökeret emelünk ki a sarjakkal, mint amennyire szükség volna, így a sarjtelep teljesítménye gyorsabban csökken. Kitermelés előtt a föld feletti részeket kaszával (géppel) 30–40 cm magasságban vissza lehet vágni, vagy a felszedés után kell a vesszőket 30– 35 cm hosszúságra kurtítani. A kitermelés után a talajban maradt gyökérdarabokból ismét kitermelésre alkalmas sarjak lesznek. A sarjkitermelés után a területet szórjuk meg a talajvizsgálat alapján megállapított mennyiségű érett istállótrágyával, műtrágyával, és boronáljuk el. A bő sarjképződés a telepítés utáni 2–3. évben indul meg. Egy málnatő fajtától függően évente 15–20 db sarjat ad. Benedek (1989) adatai szerint a második–harmadik évben hektáronként 100 000–150 000 csemetével számolhatunk, a negyedik évben a hozam 60 000–70 000 darabra csökken. A vírusmentes málnasarjtelep csak négy évig tartható szaporításban. A fajtaazonosságot a kettős hasznosítású, termősarjtelepeken évente gondosan ellenőrizzük, mert a lehullott magvakból is fejlődhetnek magoncok, amelyek ronthatják a fajtaazonosságot. A kettős hasznosítású málnasarjanyatelepet is két vagy három kitermelés után újra kell telepíteni fajtaazonos növényekkel. A gazdaságossági meggondolások is erre késztetnek, mert két–három kitermelés után még gondos ápolással és trágyázással is erősen csökken az anyatelep sarjtermése, és romlik a sarjak minősége. A kitermelt szabványszerű sarjakat „málnasarj” néven hozzák forgalomba. A gyengébbeket 90×25 cm sor- és tőtávolságra erősítő iskolába is telepíthetjük, és egyévi nevelés után mint „iskolázott málnatöveket” lehet őket értékesíteni. A 2 mm vastagságot meghaladó gyökerekből gyökérdugvány készíthető. A gyökérdugványból zárt szaporítóberendezésekben vesszőfoltosságtól mentes szaporítóanyag állítható elő.
4.4. A szamóca szaporítása indanövények nevelésével A szamóca-anyatelepen az anyanövényeket 70–80×200 cm sor- és tőtávolságra telepítjük egyenként, párosan vagy hármasával augusztus elején. Ültetésük és kezelésük a termőszamócáéhoz hasonló. Vírusmentes anyatelepen virágzás előtt minden tőkocsányt távolítsunk el az anyanövényekről. A szamócatelepítés ideje nálunk július vagy szeptember, az egy- vagy kétéves termesztésekben május–június. A szaporítás ehhez igazodik (Szilágyi 1999). Szaporításkor az indákat teljes hosszukban szedjük le az anyanövényekről, a jó gyökerű indanövények azonnal értékesíthetők, a gyökérteleneket vagy csak némi gyökérrel rendelkezőket pedig fólia alá vagy árnyékolt
208 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
szabadföldi ágyakba jól beöntözött nyirkos komposztföldbe ültessük 5×5 cm sor- és tőtávolságra. Ápolásuk gyakori frissítő permetezésből, öntözésből és gombás betegségek elleni védekezésből áll. Azt kell elérni, hogy a párás környezetben minden levél állandóan be legyen vonva védőszerrel. A szamócapalántákat (indanövények) szállításhoz 25–50–100-as kötegekbe kötjük, és úgy csomagoljuk, hogy a szállítás alatt ne fülledjenek be. Ha szívleveleik tönkremennek, a palánták életképtelenek lesznek. A csomagolás tehát olyan szellős legyen, mint az évelőké. Legjobb, ha jól szellőző ládákba csomagoljuk, gyökereik a közép felé kerüljenek, és nyirkos közeggel takarjuk be őket. A túl nagy csomagolási egység növeli a rothadásveszélyt. A szállításhoz hűvös idő vagy hűtőkocsi szükséges. Érkezés után a csomagot szellős, árnyas helyen bontsuk ki, utána a kötegeket szétbontva, a növényeket vékony rétegben terítsük el és vízzel permetezzük meg. Így felüdülnek és egy-két napon belül károsodás nélkül ültethetők. A szamócatermesztésben nálunk is terjed az egy- vagy kétéves termesztési mód, amelynek alapfeltétele, hogy a nyáron telepített palánták az ősz folyamán teljesen kifejlődjenek, s így a következő évben már teljes termést kaphassunk. Késő tavaszi telepítésre előző évben termesztett és hűtőházban tárolt palántát (frigó) használjunk. A frigó palánta előállításához az anyatelepről az indanövényeket késő ősszel vagy a tél elején, a fagyok előtt (december), nyugalmi állapotban szedik fel. Ebben az időszakban az indanövények szívlevelei már jól fejlett, differenciálódott virágrügyet takarnak, ez teszi lehetővé, hogy a következő évben a kiültetés után már nagy termést adjanak. Egyébként az anyatelepnek ez a leggazdaságosabb, mert egységnyi felületről ilyenkor szedhető a legtöbb és a legjobb növény. A felszedett indákról leszedik az indanövényeket (palántákat), és hűtőtárolásra úgy készítik elő, hogy rajtuk felesleges és száraz levelek, indamaradványok ne legyenek, csak a szívlevelek. Az így előkészített palántákat lazán, szellősen polietilén zacskókba csomagolják és hűtőházban tárolják –1 °C állandó hőmérsékleten. Nagyon fontos, hogy a tárolás alatt a palánták ki ne száradjanak, s biztosítva legyen jó levegőzésük is. A palánták így az áprilisi–májusi kiültetésig károsodás nélkül eltarthatók. A frigó palántákat hűtött szállítóeszközökben kell szállítani a felmelegedés elkerülése végett.
4.5. A mikroszaporítási módszerek a gyümölcs-faiskolai termesztésben A mikroszaporítási módszerek az utóbbi évtizedek növényélettani és kertészeti kutatásainak eredményei. A módszerek a sejtek totipotenciájának elvén alapulnak, miszerint akár egyetlen élő sejtből új növény regenerálása lehetséges. A mikroszaporítási eljárások kialakulásának előfeltétele volt az izolált növényi szövetek, szervek steril tenyésztési technikájának kidolgozása. Ilyen irányú vizsgálatokat a század első felében kezdtek, s napjainkra tökéletesedtek a tenyésztési módszerek. Az izolált, steril tenyészetek szaporítási célokra is felhasználhatók. Az első ilyen, gyakorlatban is használható eredményt orchidea-merisztémacsúcsok szaporításával érték el, a módszert meriklón technikának nevezték. Azóta több mikroszaporítási módszert is kifejlesztettek, vázlatos áttekintésüket a 121.ábrán találjuk.
121. ábra - A mikroszaporítási módszerek vázlatos áttekintése
209 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A mikroszaporítási módszereket kiterjedten használják az üvegházi dísznövények előállítására. A gyümölcsfélék közül a szamóca és a szeder szaporításában terjedt el jelentős mértékben. A gyümölcsfák és alanyaik, valamint más kertészeti fás növények szaporítására, gyümölcsösök létesítésére alkalmas ültetvényanyag közvetlen előállítására is használhatók a módszerek, de gyakoribb, hogy a szaporítási folyamat közbülső szakaszában kerül sor az alkalmazásukra, amikor néhány vírusmentes kiinduló egyedből kell hagyományos szaporításokra alkalmas anyatelepeket létrehozni. Így tehát a mikroszaporítások elsősorban a hagyományos szaporítási 210 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
módszerekhez illeszkednek.
kapcsolódva
a
vírusmentes
(patogénszegény)
szaporítóanyag-termesztés
rendszerébe
Az üvegházi növényekkel ellentétben az így szaporított és felnevelt fás növények optimális kiültetési időszaka viszonylag rövid. Ezért a felszaporítást és a gyökereztetést nem lehet folyamatosan végezni, hanem úgy kell időzíteni, hogy egy időpontra kapjunk nagy tömegű kiültethető csemetét. Ez viszont növeli a kultúrák helyigényét a laboratóriumban. Tapasztalataink szerint az áprilisban–májusban kiültetett akklimatizált csemeték fólia alatt gyorsan növekednek, és az év végére elérhetik a szabványos szabad gyökerű csemete minőségi paramétereit. Tisztázatlan genetikai, fajtafenntartási kérdéseket jelent a különböző szubkultúrákból származó egyedek szaporulati fokának meghatározása, illetve a tenyésztés és a szaporítás során a hormonok és egyéb anyagok természetellenesen nagy koncentrációjának hatása a mutabilitásra. Vizsgálatra és megoldásra váró kérdés a juvenilis jelleg egyes esetekben tapasztalt erősödése is. A rejuvenalizáció olyan mértékű is lehet, hogy akadályozhatja az így előállított ültetési anyag használatát.
4.5.1. A mikroszaporítás előnyei A mikroszaporítás steril körülmények között végzett vegetatív szaporítás, célja az egy növényből kiinduló tömeges felszaporítás. A keletkezett kis hajtások leválasztását és új táptalajra helyezését gyakran mikrodugványozásnak is nevezi a szakirodalom. A mikroszaporítás előnyei a hagyományos szaporítási módszerekkel szemben a következőkben foglalhatók össze: • A tenyészetek indítása igen kisméretű növényi részből (explantátum) történik. • A szaporítás mindvégig steril körülmények között zajlik. A különböző tesztelési módszerekkel a kórokozók a szaporítás megkezdése előtt kiszűrhetők, és a növények egészségesek is maradnak, amíg a laboratórium falain belül vannak. A steril növények várhatóan javítani fogják a nemzetközi szaporítóanyag-forgalmat, hiszen eleget tesznek bármilyen szigorú karantén-előírásnak. • Mivel lehetőség van arra, hogy a hőmérsékletet, a megvilágítást, a tápanyagok és növekedés-szabályozó anyagok mennyiségét a növény igényei szerint változtassuk, a szaporítási ráta jóval magasabb, mint természetes körülmények között. Ezzel lehetővé válik új fajták gyors és széles körű felszaporítása vagy rövid idő alatt nagyszámú növényi egyed előállítása. • Lehetővé válik olyan fajok szaporítása is, amelyek hagyományosan csak lassan és nehezen vagy egyáltalán nem szaporíthatók. • A szaporítóanyagelőállítása egész évben folyamatos, és az évszakváltásoktól független. • Az előállított növényanyag hosszú ideig tárolható, ill. passzálással fenntartható in vitro formában. • A szaporítás céljaira kevesebb üvegházi felület és kevesebb anyanövény fenntartása szükséges. • Az egyes átosztások után a növényanyag nagyobb munkaráfordítást nem igényel, csak időnkénti ellenőrzést.
4.5.2. A mikroszaporítás környezeti feltételei A tenyészetek növekedését és fejlődését számos tényező befolyásolja. Ezek egy része a növények számára létfeltétel, s a szaporítástechnológiának meghatározó elemét képezik. A táptalajnak tartalmaznia kell mindazon tápanyagokat, amelyeket a növény természetes környezetéből felvesz, vagy a maga számára előállít. A tápközeg legfontosabb összetevői a következők. A szervetlen sók a növények számára létfontosságú makro-, illetve mikroelemeket tartalmazzák különböző formákban. A vitaminok, melyek az enzimrendszerekben katalizátor szerepet játszanak, kis mennyiségben (néhány mg) szükségesek, éppúgy, mint az aminosavak, melyek szerves nitrogénforrásként szolgálnak. A növények fejlődési fázisait, azok bekövetkezését a mikroszaporítási folyamat során is a növekedésszabályzó anyagok (hormonok) befolyásolják. Ezek legfontosabb csoportjai az auxinok (IES, IVS, NES) és a citokininek (BAP, KIN, 2-iP). Koncentrációjuk és arányuk, azaz az auxin–citokinin kölcsönhatás szabályozza a gyökér-, ill. hajtásdifferenciálódást. A cukor, mint energiaforrás szintén létfontosságú izolált körülmények között. A táptalaj szilárdítására leggyakrabban agart 211 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
használnak, emellett ismeretesek más gélképző anyagok is. A táptalaj pH-értéke általában 5,2–5,9 közötti, növényfajtól függően. A tenyészetek fenntartása mesterséges megvilágítású és szabályozott hőmérsékletű helyiségekben történik. A fény intenzitása, hullámhossza és a megvilágítás időtartama egyaránt lényeges szerepet játszik a fejlődési folyamatokban. Többnyire meleg fehér fényű fényforrásokat használnak. 40–80 µM/m2/s fényintenzitás és 16 órás megvilágítás megfelelő a vegetatív növekedés szempontjából. A 22–25 °C közötti hőmérséklet is a hosszúnappalos, aktív növekedést segíti. Érdemes megemlíteni még, hogy a felsoroltak mellett a tenyészedény anyaga, mérete, a lezárás módja szintén befolyásolhatja a tenyészetek növekedését.
4.5.3. A mikroszaporítás módszerei Szaporítás oldalhajtás-indukcióval A leggyakrabban és legeredményesebben alkalmazott mikroszaporítási módszer az oldalhajtásképzés indukálása. Citokininek hatására a csúcsrügy apikális dominanciája megszűnik, így a hajtás alapi- vagy oldalrügyeiből új hajtások fejlődnek, melyek folyamatosan továbbszaporíthatók. Merisztéma- és hajtáscsúcskultúrák A hajtás növekedési pontja osztódásra képes sejtekből álló csoportot tartalmaz, ez a csúcsmerisztéma. A merisztéma alatti, növekvő méretű kiemelkedések az újonnan képződött levélkezdemények. A gyakorlatban a hajtáscsúcs akkora részét használják fel, amely magában foglalja a merisztématikus zónát és néhány levélkezdeményt. Az optimális nagyság 0,2–1,0 mm között van, de ez függ az illető növényfajtól és a dolgozók kézügyességétől is. Mivel a módszer lassú, kevés utódot eredményez, a gyakorlatban csak vírusmentesítésre használják. Tekintettel arra, hogy a merisztématenyésztés sem ad minden esetben vírusmentességet, és az utóbbi években számos más vizsgálati eljárást is kifejlesztettek, e módszer jelentősége egyre csökken. Szaporítási célokra a legtöbb esetben hajtáscsúcskultúrákat használnak. Az explantátum, amelyből a steril tenyésztés indul, az oldal- vagy főhajtás csúcsa. Ez 0,5–20,0 mm hosszúságú lehet. A nagyobb hajtáscsúcsok nem csak azért előnyösek, mert könnyebben alkalmazkodnak az in vitro környezeti körülményekhez, hanem mert jóval több oldalrügyet tartalmaznak, így gyorsabban növekednek, és több hajtást fejlesztenek. Ezzel szemben, minél nagyobb a kiindulási rész, annál nehezebb sterilizálni. Így az egyes növényfajok esetében általában az az elfogadott legnagyobb méret, amelyből még biztonságosan indítható steril kultúra. A táptalajhoz adott valamelyik citokinin hatására a csúcsi dominancia megszűnik, és az oldalrügyek a gátlás alól felszabadulva hajtásokat fejlesztenek. Az eredmény egy miniatűr hajtáscsomó. Továbbszaporításkor a kis hajtásokat szétválasztják, a 10 mm-nél kisebbeket egészben, a nagyobbakat 2–3 részre vágva helyezik táptalajra újra. A hajtások a differenciálódott rügyekből jönnek létre, és genetikailag teljesen azonosak az anyanövénnyel. Így viszonylag rövid idő alatt, magas szaporodási rátával, nagyszámú, azonos utód állítható elő. A ‟70-es évek eleje óta számos növényfajnál alkalmazzák a hajtáscsúcstenyésztést, ezért ma már ez a módszer az üzemi méretű mikroszaporítás alapmódszere. A legtöbb dísznövényt, a fás növényeket – gyümölcs- és erdei fák, a szőlő –, szinte kizárólag oldalhajtások tömeges indukciójával szaporítják. Nóduszkultúrák A szaporítás, lényegében, szintén oldalhajtások indukciójával történik. A különbség az, hogy a hajtásokat nóduszonként vágják szét és helyezik újra táptalajra, majd a folyamatot megismétlik. A rügyek kihajtása rendszerint hormonmentes táptalajon is megtörténik. Egy másik eljárás szerint a hajtásokat nem darabolják fel, hanem teljes hosszukban elfektetik őket a táptalajon. Mindkét esetben az oldalrügyek kihajtása következik be. A szaporításnak ezt a módját viszonylag ritkán alkalmazzák, mert a szaporodási ráták jóval alacsonyabbak, mint a többi mikroszaporítási eljárásban. Főként akkor használják, ha az oldalrügyek kihajtását citokininadagolással sem lehet elérni, vagy ha hormonmentes környezetben nevelt növényekre van szükség. Szaporítás közvetlen organogenezissel
212 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Közvetlen járulékos hajtásképződés. Különböző növényi részekből – amelyekben egyébként nincsenek rügyvagy gyökérprimordiumok – gyakran elérhető ezen szervek regenerációja. A járulékos hajtások közvetlenül az explantátum szöveteiből fejlődnek ki, képződésük több tényezőtől függ. Fontos a táptalajban lévő növekedésszabályozó anyagok mennyisége (általában citokinintúlsúly szükséges), de minősége is, mert sok esetben más vegyület kell a rügyek indukálásához, és más a növekedéshez. Néhány faj esetében a legkülönbözőbb szervek darabjain figyeltek meg in vitro járulékos hajtásképződést (levél, szár, szirom), míg másoknál ez csak meghatározott szövetekből (hagymapikkely, embrió, sziklevelek) kiindulva következik be. Azon fajok esetében, amelyeknél az idős szövetek jó regenerációs képességgel rendelkeznek, előnyös a járulékos hajtásindukcióval történő szaporítás. Elegendő ugyanis, néhány levéldarabot sterilizálni és táptalajra tenni (pl. Saintpaulia), majd az ebből fejlődő hajtástömeget továbbszaporítani. Járulékos hajtásképződés előidézhető in vitro növények különböző szervein is (sziklevél, levél, levélnyél, internódium). Az ilyen irányú kísérleteket a genetikai transzformációs munkák gyorsították fel. Az Agrobacteriummal vagy a génpuskával történő idegen gén bevitelének sikere azon múlik, hogy a kezelt növényi részből milyen hatékonysággal regenerálódnak új hajtások. Alma, kajszi, szilva, cseresznye és őszibarack esetében is állítottak már elő levéldarabok transzformálásával transzgénikus növényeket. Közvetlen embriogenezis. A közvetlen embriogenezis gyakorisága azokra a szövetekre korlátozódik, amelyek funkciója már embrionális stádiumban meghatározott. Gyakorlati szempontból egyetlen előfordulása érdekes, amikor zigótás vagy szomatikus embrióból, illetve a belőlük származó csíranövény szöveteiből képződnekúj, járulékos embriók. Szomatikus embriók fejlődhetnek epidermiszsejtekből, tűlevelek sejtjeiből, citrusféléknél a nucellusz sejtjeiből. Ezt a módszert csak kísérleti célokra használják, mert a tömeges szaporításhoz nem ad elég alapanyagot. Szaporítás közvetett organogenezissel Közvetett járulékos hajtásképződés. Ha a járulékos hajtások nem az anyanövények szöveteiből, hanem az azokon előzetesen fejlődött kalluszból képződnek, a folyamatot megkülönböztetésül közvetett szervképződésnek nevezik. Kallusz szinte minden növényi részből létesíthető, de ha a végcél hajtásregeneráció, célszerű aktívan osztódó sejteket tartalmazó explantátumokból kiindulni. A kalluszfejlődés auxin tartalmú (NES vagy 2,4-D) vagy auxintúlsúlyos táptalajon indul meg, és az anyai szövetről leválasztva azon is tartható fenn. A táptalaj auxintartalmának csökkentése merisztémák kialakulását eredményezi a felszíni vagy mélyebb sejtrétegekben. Az ezekből képződő hajtások alkalmasak továbbszaporításra vagy gyökereztetésre. Üzemi szaporításra ezt a módszert sem használják, inkább csak nemesítési célokra. A fiatal kallusztenyészetek, melyek jó regnerációs képességgel rendelkeznek, megfelelő objektumok transzformációs kíséletekhez is. Indirekt szomatikus embriogenezis. A szomatikus – vagyis az anyanövény testi sejtjeiből kiinduló – embriogenezis jóval gyakrabban figyelhető meg kalluszból, mint közvetlenül az explantátumok sejtjeiből. A sikeres embriogenezis feltétele a kallusz tenyésztése auxin jelenlétében, majd az auxinszint csökkentése az első embriók megjelenése után. Emellett jó hatású a nitrogén mennyiségének növelése a táptalajban, elsősorban ammónium-nitrát formában. Azonos környezeti tényezők mellett jóval nagyobb az embrióképződés gyakorisága folyékony közegben, mint szilárd táptalajon, ezért a gyakorlatban szuszpenziós tenyészeteket használnak. Az embriók szinkronizálását, azaz azonos fejlettségi állapotba hozását nagy mennyiségű szacharóz adagolásával lehet elérni. Tekintettel arra, hogy az embriók az anyanövény testi sejtjeiből származnak, a szomatikus embriók felhasználása is klónozást, ill. vegetatív szaporítást jelent. A módszer gyakorlati alkalmazása a mesterséges mag (synthetic seed). Az elnevezés a tenyészetben fejlődött embriót, valamint az azt burkoló – tápláló és védő – anyagot jelenti. A tápközegből szelektált embriókat nátrium-algináttal keverik össze, majd valamilyen kalciumsó oldatába helyezik. A kalciumfürdőben az embrió körül 4–5 mm átmérőjű, gélszerű gömb alakul ki, mely kívül szilárd, belül kocsonyás marad. A talajba juttatást speciálisan átalakított gépekkel végzik. A mesterséges magvak túlélési aránya jelenleg 20%-nál nem magasabb. Fás növények esetében ígéretes szaporítási módszer lehetne, ezért igen intenzív kísérleti munka folyik számos, főleg erdei fákkal foglalkozó intézményben.
4.5.4. A mikroszaporítás fázisai 213 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az egyes fázisok elkülönítése nem csak a mikroszaporítási folyamat manipulációs lépéseit tartalmazza, hanem jelzi azokat a periódusokat is, amikor a külső környezeti feltételek megváltoztatása szükséges. Az egyes fázisok elkülönítését és elnevezését a szakirodalom Murashige (1974) valamint Debergh és Maene (1981) összefoglalója alapján egységesen használja. 0. fázis: anyanövények kiválasztása és előkezelése Lényeges, hogy a szaporításra kijelölt növény képviselje fajtájának pluszvariánsát, és kifogástalan egészségi állapotú legyen. Ha a szaporítás célja törzsanyag előállítása, az előzetes vírusteszteléseket is el kell végezni. Fás növények esetében komoly előnyt jelent, ha nem szabad földről kell begyűjteni az alapanyagot, hanem rendelkezésre állnak konténeres példányok, melyeket üvegházban vagy legalábbis izolált környezetben lehet fenntartani. Így egyrészt fiatalkori fázisban lévő egyedekkel dolgozhatunk, másrészt a későbbi fertőtlenítést is egyszerűbbé tehetjük. Emellett lehetőség van az anyanövények kondíciójának javítására tápanyag-utánpótlással, fény- és hőkezeléssel, esetleg növekedésszabályzó anyagok alkalmazásával. 1. fázis: steril tenyészetek létesítése E fázis célja, hogy a táptalajra helyezett explantátumok sterilek maradjanak és fejlődésnek induljanak úgy, hogy belőlük felszaporításra alkalmas képleteket lehessen nyerni. A növényi részek sterilezésére kidolgozott módszerek több lépést foglalnak magukban, elsőként többszöri alapos csapvizes mosást, ezt követően különböző ideig tartó vegyszeres kezeléseket, végül többszöri, steril desztillált vízzel történő öblítést. Az indítás sikerét a sterilitás mellett nagyban meghatározza a megfelelő explantátum kiválasztása. Az optimális szaporodást biztosító szerv vagy szervrész növényfajonként változó lehet, emellett befolyásolja az adott szerv kora, a növényen való elhelyezkedése és az évszak is, melyben az izolálás történik. Tömeges szaporítás céljára általában differenciálódott rügyeket használnak. 2. fázis: felszaporítás Ebben a fázisban történik a tenyészetek szaporítása a kívánt nagyságrendig. Rendkívül fontos a környezeti tényezők szerepe abban, hogy jól sokszorozódó, továbbszaporításra alkalmas tenyészetek álljanak rendelkezésre. A megfelelő makro- és mikroelem-összetétel mellett döntő jelentőségű a táptalajban a növekedésszabályozó anyagok mennyisége, minősége és egymáshoz viszonyított aránya. A magas citokinin – alacsony auxin arány a hajtásképződést segíti, míg fordítottja gyökeresedést indukál. Ez a törvényszerűség képezi az alapját a mikroszaporítási folyamatnak. A fás növények szaporítása többnyire BAP-tartalmú táptalajon történik, optimális koncentrációja fajtól, fajtától függően változik. A táptalaj szilárd vagy folyékony fázisa, a tenyésztés során a megvilágítás intenzitása és időtartama, valamint a hőmérséklet szintén fontos tényezők, mivel befolyásolhatják a tápanyagok felvételének sebességét, ezáltal a tenyészetek fejlődését. A szaporodás sebességét az egy szubkultúra-periódus alatt egy explantátumból képződő új szaporítóképletek számával, azaz a szaporodási (multiplikációs) rátával jellemzik. Általában 4–6 hetes szubkultúrákkal dolgoznak, ennél hosszabb idő a tenyészetek öregedéséhez, a továbbszaporításra alkalmas képletek számának csökkenéséhez vezet. Fás növények esetében, a juvenilis állapot fenntartása érdekében gyakran már 3 hét után friss táptalajra helyezik a hajtásokat. 3. fázis: hajtásmegnyújtás és gyökereztetés A szaporítási fázisban létrejött hajtások kicsik, és nem képesek önálló növekedésre természetes körülmények között. E fázis célja tehát a hajtások megnyújtása és gyökereztetése, a továbbnevelésre alkalmas növénykék előállítása. Mindkét folyamat a környezeti tényezők változtatásával befolyásolható. A szervetlen tápanyagok és a cukor mennyiségének csökkentése, a fényintenzitás növelése javítja a növények alkalmazkodóképességét. Elvileg, a megnyúlás és gyökeresedés indukálásához két különböző táptalaj szükséges. Idő- és költségmegtakarítás céljából azonban az utolsó szaporítási szubkultúrában csökkentett citokinintartalmú vagy citokininmentes táptalajon nevelik a tenyészeteket. Egy másik megoldás, hogy a szilárd szaporító táptalaj felszínére hormonmentes folyadékot rétegeznek, ezzel csökkentve a citokinintartalmat. Mindkét esetben a hajtások megnyúlása következik be.
214 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Sok növényfaj (többnyire dísznövények) hormonmentes közegben is gyökereztethető. A fás növények legtöbbje azonban csak auxin hatására gyökeresedik. Nehezen gyökeresedő fajok esetén különböző előkezeléseket (hűtés, etioláció) vagy több lépéses auxinkezelést (néhány óráig magas, majd néhány hétig alacsony auxin koncentráció) alkalmaznak a gyökeresedés elősegítésére. Az ex vitro azaz a laboratóriumon kívüli gyökereztetés üvegházi dísznövények esetén megoldható speciálisan előkészített ültetőközeg alkalmazásával. Fás növények esetében ezek a kísérletek még kezdeti stádiumban vannak. 4. fázis: Akklimatizálás és felnevelés Ebben a fázisban történik az in vitro előállított növénykék üvegházi körülményekhez szoktatása. A zárt tenyészedényben fejlődött növénykék felépítése eltér a normálistól, főként a levelek szöveti szerkezetében vannak eltérések. A mezofillumban az oszlopos parenhimasejtek kisebbek, gyakran csak egyrétegűek, a sztómák még nem funkcióképesek, a levél felszíni viaszrétege csak nyomokban található meg, a kutikula is vékony. A kiültetést követően a környezeti tényezőket a növények igényeihez kell igazítani. A legfontosabb a nagy, 90% körüli relatív páratartalom megteremtése. Jól felszerelt üvegházakban ez párásító berendezéssel megoldható. Ennek hiányában a növényasztal fölé borított fóliasátor vagy -alagút is tökéletesen megfelel a célnak. Az első néhány napon szükséges a teljes takarás, majd a 4–5. naptól fokozatosan csökkenthető a páratartalom. Ügyelni kell azonban arra, hogy a fólia alatti túlmelegedést elkerüljük. Az optimális légtérhőmérséklet ebben az időszakban a 22–24 °C, a közeg hőmérséklete lehet néhány fokkal magasabb. Az ültetőközegnek feladata elősegíteni a gyökeresedést és gondoskodni a megfelelő tápanyag-utánpótlásról. Elsősorban tőzeg- és perlitalapú keverékeket, illetve újabban kőgyapot tálcákat használnak. Az akklimatizálás sikere szempontjából az első két hét a kritikus időszak. Ha megjelennek az első üvegházi levelek és a gyökerek is növekedésnek indulnak, a növény már képes az önálló életre. A felnevelési periódus hossza általában 6 hét. Ezt követően a fás növények szabad földre, árnyékoló alá, a dísznövények a felhasználási célnak megfelelő helyükre kerülnek.
4.5.5. A gyümölcsfélék mikroszaporításának sajátosságai Fás növényeknél az indítási fázisban gyakran előfordul az explantátumok és a körülöttük lévő táptalaj barnulása vagy feketedése. A jelenség genotípusfüggő ugyan, de évszaktól, a növényi rész korától, a sebzés mértékétől is függ. Okozói a réztartalmú oxidáz enzimek (pl. polifenoloxidáz), melyek normális körülmények között a sejtekben lokalizáltak, de a sebzés hatására felszabadulnak vagy szintetizálódnak és a fenolos komponenseket oxidálják. Mivel a folyamat végeredménye az explantátumok pusztulása is lehet, célszerű megakadályozni az enzimek működését. Az anyanövények etiolálása, a legfiatalabb részek kiválasztása, a sterilizálást követő áztatás (vízben, aszkorbin- vagy citromsavas oldatban), az első napokban rendszeresen friss táptalajra helyezés, a táptalajban aktív szén alkalmazása mind jó lehetőség az oxidatív barnulás csökkentésére. A szaporítási fázisban elsősorban csonthéjasoknál jelentkezik a hajtáscsúcsnekrózis. Számos oka lehet: a tenyészedény nagy páratartalma, az etilén felhalmozódása, a kedvezőtlenül magas hőmérséklet, a relatív kalciumhiány, a citokininhiány – a tenyészetek öregedésével párhuzamosan. Megszüntetésére a nevelés körülményeinek változtatása, a táptalaj összetételének módosítása, az átosztások gyakoriságának növelése ajánlatos. Ugyancsak a szaporítási fázisban fordul elő a vitrifikáció, a tenyészetek vizesedése, üvegesedése. A levelek elsárgulnak, megduzzadnak, áttetsző, vizes állapotúvá válnak, sokszor megkeményednek. Más esetben megnyúlt, görbülő formát mutatnak és haragoszöld színűek. Ezzel párhuzamosan szöveti szerkezetük is megváltozik. A hajtás apikális dominanciája megszűnik, a levelek gyakorlatilag egy csomóban ülnek. A jelenség valószínű okai a túl magas hőmérséklet és páratartalom a tenyészedényben, nem megfelelő ionegyensúly, túl nagy citokininkoncentráció vagy túl sok cukor a táptalajban, nem elég szilárd nevelőközeg. Ezen tényezők megváltoztatásával, illetve a fényintenzitás növelésével a vitrifikáció általában megszüntethető. A gyökeresedési fázisban jelentkező gyökeresedési problémák a fajok, fajták élettani sajátságaiból fakadnak, különböző kezelésekkel részben vagy egészben megoldhatók.
4.5.6. A mikroszaporítás eredményei a gyümölcsfajoknál A mikroszaporítás segítheti a hagyományos szaporítási módszereket és néhány esetben helyettesítheti azokat. Kiterjesztheti a vegetatív szaporítás előnyeit azokra a fajokra is, melyeket előzőleg csak maggal szaporítottak. A 215 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
kutatások előrehaladtával lényeges előrelépés következett be az in vitro technikák alkalmazásában, de az nyilvánvaló, hogy a mikroszaporítás nem válthatja fel a hagyományos módszereket. A következőkben néhány fontosabb termesztett gyümölcsünk mikroszaporításának helyzetét ismertetjük a nemzetközi szakirodalom alapján. Alma A mérsékelt égövben termesztett gyümölcsök közül az almáról van a legtöbb adat, mivel a gyümölcsfélék közül elsőként vonták mikroszaporításba. Az ismert nemes fajták kereskedelmi méretű szaporítása nem terjedt el, mert a saját gyökerű növények a fajtajellegnek megfelelően erősebb növekedésűek, mint a ma keresett törpefák. Az alanyok mikroszaporításának elterjedése attól függ, hogy az illető fajta hagyományos módszerekkel milyen könnyen szaporítható. Az igen elterjedt M9 alany hajtással, dugványozással nehezen gyökeresedik, viszont szövettenyésztéssel jól szaporítható. A Malusokat többnyire hajtástenyészetekkel szaporítják. A tenyészetek indítására az aktív növekedésben lévő növények hajtáscsúcsait és nyugalmi állapotban lévő hónaljrügyeit használják. Szükség esetén a mélynyugalmi állapoton túljutott egyéves vesszők alvó rügyei is felhasználhatók, de ezek életben maradása bizonytalan. A felszaporítás általában BAP-pal történik, ennek koncentrációja részint az adott genotípustól függ, részint attól, hogy más növekedésszabályozókkal (auxin, gibberellin) együtt alkalmazzák-e. A tapasztalatok szerint a 2 mg/l feletti koncentrációtartomány már kedvezőtlen hatású a növénykékre. A szaporítási ráta 2–6 között mozog, a fajtától és a tenyészetek korától függően. A szaporítási folyamat sarkalatos pontja a gyökereztetés. Első lépésként a hajtások megnyúlása és a szaporodás leállítása érdekében a citokinin szintcsökkentése szükséges az utolsó szaporítási lépcsőben. Ezt követően a leválasztott hajtásokat auxintartalmú táptalajon gyökereztetik. Általában IVS-t, illetve IES-t használnak (esetleg ezek kombinációit), melyek koncentrációja 0,1 és 3 mg/l között változhat az almafajta genotípusától függően. Mivel sok almafajta nehezen gyökeresedik, szükség lehet különböző előkezelésekre a gyökereztetés megkezdése (iniciáció) előtt vagy annak kezdeti stádiumában. A tenyészetek 1–2 hetes sötétkezelése, azaz a hajtások etiolálása, a gyökereztetést megelőzően, a gyökérindukció vagy iniciáció szakaszában serkenti a gyökeresedést. A tapasztalatok szerint az auxin hatása szintén az indukció és iniciáció szakaszában érvényesül, ezért a nehezen gyökeresedő fajták esetében speciális auxinkezeléseket alkalmaznak. Magas auxinkoncentrációjú táptalajon tartják a növénykéket néhány óráig vagy néhány napig, majd ezt követően alacsony auxintartalmú, esetleg hormonmentes táptalajra helyezik őket. A gyökeresedési idő hossza, a gyökeresedés mértéke, a gyökerek száma és habitusa szintén a genotípus és az alkalmazott kezelések függvénye. Az akklimatizálási fázis az általános előírások szerint zajlik. Tekintettel arra, hogy a növények szabadföldi továbbnevelésre kerülnek, nagyon fontos az egész szaporítási folyamat ütemezése. A fás növényekre általában jellemző, hogy a hajtásnövekedés megindulásához hosszúnappalos körülmények szükségesek. Az akklimatizálást tehát legkorábban február végén, március elején lehet elkezdeni, és legkésőbb május végén be kell fejezni, hogy a növények szabadföldi körülmények közé kerülve megfelelően fásodjanak, alkalmasak legyenek a teleltetésre. Őszibarack, nektarin Általában jellemző, hogy az idős fák dugványozással nem szaporíthatók, sok esetben még a magoncokról szedett dugványok is rosszul gyökeresednek. Mivel a legtöbb fajtát alanyra oltják, a nemes fajtákból viszonylag kevés, az alanyokból azonban több milliós nagyságrendű az évente mikroszaporítással előállított növények száma, a legnagyobb arányban a GF 677 alany szerepel. Magyarországon a telepített alanyoknak csak töredéke származik mikroszaporításból. Az őszibarackot hajtástenyészetekkel szaporítják, és az egész folyamat nagyon hasonló az almánál leírtakhoz, de mivel anagy sótartalomra érzékenyek, ezért a szokásos táptalaj-összetételt csökkentett sókoncentrációval használják. Citokininkoncentráció-igénye alacsonyabb, mint az almáé, 0,2–0,5 mg/l BAP-pal jól szaporítható. Az esetenként jelentkező hajtáscsúcsnekrózis, illetve levélsárgulás, esetleg levélhullás a táptalaj sótartalmának és citokininkoncentrációjának csökkentésével, illetve a fényintenzitás növelésével kezelhető, megszüntethető.
216 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A szaporítási fázisban fejlődött hajtásokat mindenképpen meg kell nyújtani a gyökereztetés előtt. Viszonylag kis auxinkoncentráció (0,3–0,5 mg/l IES vagy IVS) mellett kielégítően gyökeresednek az őszibarackfajták mikronövénykéi. Szilva, cseresznye, meggy Külföldön a Pixy szilvaalany, a Colt és F12/1 cseresznyealanyokat több százezres nagyságrendben mikroszaporítják, meggyre vonatkozóan nincsenek számszerű adataink. A tenyészetek indítása és szaporítása az almánál leírtak szerint történik. A szaporítási fázisban gyakran előfordul a hajtáscsúcsnekrózis és a vitrifikáció. A gyökeresedés mértéke fajtól és fajtától függően változó. Ennek megfelelően alkalmaznak különböző kezeléseket ugyanúgy, mint az almánál. A sötétkezelés jó hatású, de esetenként a levelek sárgulását és lehullását eredményezi. Körte A saját gyökerű fák iránt jóval nagyobb a kereslet, mint az alma esetében, ezért a hagyományos módszerekkel versenyképes a mikroszaporítás (pl. Olaszországban milliós nagyságrendű). Néhány fajta hajtásai kifejezetten hajlamosak a vitrifikációra. Megszüntetésére a kétfázisú közeget eredményesen alkalmazzák. A gyökereztetés a körte esetében nehéz művelet, de a kétlépcsős auxinkezelés alkalmazása kielégítő eredménnyel jár, melyben először nagy koncentrációjú IVS folyadékot szívatnak fel 8–24 órán keresztül a hajtásokkal, majd csekély IVS-koncentrációjú táptalajra helyezik őket. Kajszibarack Kevés adat áll rendelkezésre az üzemi méretű mikroszaporításról. Alanyokat százezres mennyiségben, a nemes fajtákból néhány ezret szaporítanak. A tenyészetek igényei az őszibarackéhoz hasonlóak, de ez fajtától, ill. genotípustól függően változó. Bogyósgyümölcsűek A fekete szeder, a málna, a piros- és a fekete ribiszke,valamint a köszméte mikroszaporítása a legelterjedtebb, összességében több milliót szaporítanak így a világon. A szaporítás az almánál leírtak szerint történik. A gyökeresedés előkezelések nélkül, 1–2 mg/l IES- vagy IVS-koncentráció mellett normálisan bekövetkezik. Szamóca Az 1970-es évek végén kezdődött meg a tömeges méretű mikroszaporítása, az utolsó adat szerint évente kb. 8 millió növénykét állítanak elő ilyen módszerrel. A merisztémából indított tenyészetek túlélése bizonytalan, ezért csak – hőkezeléssel egybekötött – vírusmentesítési célokra alkalmazzák ezt az eljárást, egyébként kb. 5–10 mmes hajtáscsúcsokkal történik az indítás. Jó szaporítási ráta érhető el 1 mg/l BAP-pal, ennél nagyobb koncentráció esetén rendellenes növekedés figyelhető meg. IVS és GS alkalmazásával a citokinin-túladagolás hatása megszüntethető. A gyökeresedés kis auxinkoncentráció mellett vagy hormonmentes táptalajon is megtörténik. A növekedésszabályzók optimális koncentrációja – viszonylag szűk határok között – fajtától függően változik.
4.5.7. A szabadföldi felnevelés tapasztalatai Alma és körte A legtöbb kísérlet almára vonatkozóan azt mutatta, hogy a saját gyökerű mikronövények nagyobb vegetatív növekedést produkáltak, és viselkedésük inkább a magoncra oltott, mint az ismert törpítő alanyokra oltott fákéhoz hasonlított. Az eredmények természetesen fajtától és az adott kísérleti körülményektől függően változtak. A mikronövények virágzása általában később kezdődik, mint az alanyra oltott nemeseké, bár beszámoltak már a telepítés utáni 1–2. évben megjelenő virágokról is. Az első gyümölcsök a korona felső részén jelentek meg, ahogy az a magoncoknál fordul elő a juvenilis fázis végén. A Vilmos körte fajtánál is hasonló jelenséget figyeltek meg. Különböző almafajták termőképességét vizsgálva azt tapasztalták, hogy azok erősebb vegetatív növekedést, de kisebb terméshozamot produkáltak, mint az M9, M26, ill. MM 106 jelű alanyokra oltott fák. 217 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Amikor a mikroszaporított növényekről M27, M9, ill. M25 alanyra oltottak, a fák növekedési erélye az alany tulajdonságait követte. Ennek ellenére a hajtásnövekedésük erősebb volt, mint a hagyományos oltványoké, legalább 5 éven keresztül. Az első termés viszont egy évet késett. Körte esetében a negyedik szabadföldi évben a mikroszaporított fákon hasonló termésmennyiséget mértek, mint a törpítő birsalanyokra oltott fákon. Őszibarack és nektarin Olaszországi kísérletekben három vizsgált fajta saját gyökerű növényei ültetéskor sokkal kisebbek voltak, mint az alanymagoncra oltott fák, de ez a különbség idővel eltűnt. A harmadik év végén mindkét csoport növényei hasonlóak voltak, mind növekedési erély, mind hozam tekintetében. Amerikai tapasztalatok szerint a mikroszaporított fák termése kezdetben több volt, mint az oltványoké, majd néhány év alatt azonos szintre állt be. A produktivitásbeli különbség annak a következménye lehetett, hogy ültetéskor az oltványok kisebbek voltak, mint a mikronövények. A tapasztalatok alapján a mikroszaporított őszibaracknövények kereskedelmi ültetvények létesítésére alkalmasak. Olaszországban mintegy tízmillió növényt szaporítanak évente, elsősorban alanyokat. Szilva, cseresznye, meggy Kevés a felhasználható adat. Az eredmények szerint a saját gyökerű mikroszaporított növények mind a növekedési erély, mind a virágzás és termőképesség tekintetében kielégítőnek és termőültetvényekben felhasználhatónak minősültek. Bogyósgyümölcsűek A fekete szeder tüskementes fajtáit nagy tömegben szaporítják mikroszaporítási módszerrel. Ültetvényben legalább olyan jól vagy még jobban beváltak, mint a dugványról szaporítottak, bár átlagos gyümölcsméretük az első években kisebb volt. Érdekes megfigyelés, hogy a mikronövényekről szedett fás dugványok gyorsabban és nagyobb arányban gyökeresedtek, mint a hagyományosak. Piros és fekete ribiszke esetében erőteljes vegetatív növekedést és a sarjak számának növekedését figyelték meg a hagyományos szaporítású egyedekkel összehasonlítva. Szamóca Az elmúlt két évtized során a mikroszaporított növények szabadföldi viselkedésével kapcsolatosan számos megfigyelés gyűlt össze, ezek eredményeként kialakult a technológia is. A mikronövénykéket anyatelepek létesítésére használják, ezekről nyerik a termőültetvények szaporítóanyagát. Ennek magyarázata a vírusmentesség mellett az a tény, hogy a kiültetett növények több indát hoznak, és több sarjat fejlesztenek, mint a hagyományos szaporításból származók. Ez különösen előnyös a folyton termő és a napszak iránt közömbös fajták esetén, melyek egyébként nem fejlesztenek sarjat vagy csak keveset. Ugyanakkor az erős vegetatív növekedés következtében a tövenkénti gyümölcsök száma is nő, de a gyümölcsök súlya és mérete kisebb, így a piacképes gyümölcsök mennyisége is kisebb, mint a hagyományosan szaporított növények esetében. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a mikroszaporított növények előállítási költsége többszöröse a hagyományos szaporításúakénak. Az elmondottak alapján tehát a technológiai sorrend a következő: vírusmentes anyanövény – mikroszaporítás – magas fokozatú anyatelep – (szaporítóanyag-előállító ültetvény) – termő ültetvény.
4.6. A csemetenevelés növényvédelme 4.6.1. Magcsemete A magvetés helyét körültekintően kell kijelölni. A csíranövények nem csak a gyümölcsfák betegségeire, hanem még a lágy szárú növények palántadőlését okozó gombafajokra is nagyon fogékonyak. Nagyon jól látta ezt a kérdést Nyujtó (1962), amikor egy felszólalásában így fogalmazott: „Meggondolandónak tartom a magcsemetenevelést zöldségesüzemben, mert a zöldségnövények jó része különböző gyökérparaziták gazdanövénye, pl. Fusarium, Verticillium, Sclerotinia fajoknak, vagy például az Agrobacteriumnak,amely a káposztával
218 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
gyönyörűen sokszorosítható. Amíg nincsenek gyökérparazitákra rezisztens alanyaink, addig legalább ne tizedeltessük meg a más szempontból kiválóakat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e kórokozókkal szemben specifikus érzékenység tapasztalható. Van olyan magonc, amelyik 100 százalékig kipusztul, előfordulhat azonban, hogy a fertőzött anyag nem pusztul ugyan ki azonnal, csak a kiültetés után néhány év elteltével jön ki a lappangó fertőzés, és ez még rosszabb. Az esetleg latens állapotban a termesztésbe kihurcolt kórokozók ott manifesztálódva elpusztíthatják az egész állományt”. A 8–10 éves faiskolai forgó betartására a magvetéskor is gondolni kell. A gyümölcsfamagvak még kielégítően csíráznak az unt talajban, a magoncok fejlődése azonban gyenge, a hajtások hossza, a gyökérnyakátmérő elmarad a várt értéktől (Probocskai 1969). A hosszú ideig nedves mag kiváló táptalaja a penészeknek és más, mindenütt előforduló szaprofita gombának. Ezek ellen hatásos védelmet nyújt a benomil (Chinoin Fundazo1 50 WP), a kaptán (Buvicid K, Merpan 50 WP, Orthocid 50 WP), a TMTD (Pol Thiuram, Wolfen Thiuram) és az oxi-kinolinszulfát (Solvochin Extra) hatóanyagú készítmény. A ragadozó madaraknak állított ülőfa, ülőpózna a faiskolába szoktathatja az egerészölyvet (Buteo buteo) és a vörös vércsét (Cerchneis tinnunculus). Közelükben nem kaparásznak a magpusztító madarak és ritkul az egérés pocokállomány is. A fácán nemcsak a magot, hanem a fiatal magoncot is károsítja, kicsípi a fejlődő növény csúcsát (122. ábra).
122. ábra - Fácán kártétele almaoltványon (Fotó: Migend)
219 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Vegyszeres védekezésre is vannak próbálkozások. A merkaptodimetur hatóanyagú Mesurol 50 WP a kukoricavetéseket hatásosan védte a fácánok károsításától (Györök 1975). A magvak kelése után a legveszélyesebb kártevő a cserebogár. A rajzás évében a fejlődő hajtást a bogár, a következő évben a fiatal növények zsenge gyökerét a pajorok károsítják. A faiskolai magvetés tervezésekor figyelembe kell venni a területen élő cserebogártörzs rajzásának idejét. A bogár ellen triklórfon (Ditrifon 50 WP, Unitron 40 EC), malation (Foszfotion,) dioxakarb (Rovlinka 50 WP) és foszfamidin (Dimecron 50) hatóanyagú készítményekkel permetezhetünk.
220 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A rajzás évének őszén vagy a következő tavaszon tervezett magvetés esetén talajfertőtlenítésre dazomet (Basamid G), diazinon (Basudin 5 G) vagy forát (Thimet 10 G) hatóanyagú készítményt használjunk (lásd a 17. táblázatot). A zsenge hajtásokat a szántóföldről támadó barkók is pusztítják. Ezekről részletesebben az oltványneveléskor lesz szó, mivel károsításuknak ott sokkal súlyosabb következményei lehetnek. Gombás betegségek ritkán, csak akkor fertőzik a magcsemetéket, ha fertőzött gyümölcsös vagy faiskolai tábla van a közelben. Ilyenkor azonban a földhöz közeli párás mikroklímában egymás közelében levő növényeket olyan betegség is súlyosan károsíthatja, amilyen a gyümölcsösben ritka vagy szokatlan. Megfigyeltük például az almafalisztharmat károsítását körtemagoncokon (123–124. ábra).
123. ábra - Almalisztharmat almamagoncon (Fotó: Migend)
221 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
124. ábra - Almalisztharmat körtemagoncon (Fotó: Migend)
222 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
4.6.2. Fás dugvány A fás dugványt ősszel, lombhullástól a fagyokig kell megszedni. A munkát hamarabb elkezdhetjük, ha a csúcsrügy záródása után levéltelenítjük a hajtásokat. A ribiszkedugvány szedésekor ellenőrizzük, hogy a
223 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
vesszőben nincs-e a szitaszárnyú ribiszkelepke fekete falú hosszanti járata és abban az átteleléshez készülődő, fehér testű, barna fejtokú hernyó (125. ábra).
125. ábra - Szitaszárnyú ribiszkelepke hernyója (Fotó: Migend)
A károsított piros és fekete ribiszke, a törzses ribiszkéhez, köszmétéhez alanyként használt aranyribiszke- és köszmétevesszők értéktelenek, nem használhatók továbbszaporításhoz. A Ribes fajok egészséges dugványait még ősszel dugványozzuk, mert tavasszal korán hajtanak. 224 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A később kihajtó fajokat (pl. Malus, Cydonia)vermelés után tavasszal is dugványozhatjuk. A fás dugványok telepén helyezhetjük el a gyengébb minőségű vagy kis gyökérzetű, esetleg gyökér nélküli bujtványokat is. Megerősödve, egy év késéssel kerülhetnek az oltványnevelő telepre. A málnasarjak felszedése és osztályozása után a gyengébbek, amelyek még nem érik el a szabványban előírt méretet, 1 évre elhelyezhetők a dugványtelepen. A didimellás (Didymella applanata) és elzinoés (Elsinoe veneta) vesszőfoltossággal fertőzött sarjakat ki kell selejtezni. A fás dugványok parcelláit ugyanúgy kell védeni a gyökérzet- és hajtáskártevők, betegségek ellen, mint a magcsemetetelepen. A dugványok gyökeresedését minden levél- és vesszőbetegség, minden szívó vagy rágó kártevő akadályozza.
4.6.3. Hajtásdugvány A leveles hajtás nagyon érzékeny a gombás betegségekre, a közönséges penészekre és a fertőzést követő rothadásra. A betegség terjedését elősegíti a zsenge növényi rész fogékonysága és a gyökereztetéshez szükséges párás, meleg mikroklíma. Permetezni captan (Buvicid K, Merpan 50 W), mankoceb (Dithane M–45) vagy fenarimol (Rubigan 12 EC) hatóanyagú készítménnyel csak az esti órákban, a vízpermetezés szüneteltetésekor érdemes. A csemetenevelés befejezésekor, ősszel a magcsemetét, a fás dugványt az iskolázott bujtványt, a sarjat és a hajtásdugványt föl kell szedni, és kötegelve hűtőtárolóban vagy vermelőben kell elhelyezni. Ügyelni kell arra, hogy a szaporítóanyag teljesen lombtalan legyen, mert a rothadó levelektől befülled vagy rothadni kezd. A téli tárolás alatt bekövetkező penészesedést megelőzhetjük 8-oxi-kinolinszulfát (Solvochin Extra) hatóanyagú készítmény 0,5%-os oldatában való áztatással vagy – ha tárolás alatt veszünk észre penészedést – 0,1%-os oldattal való öntözéssel.
4.7. A gyümölcsfák oltása, szemzése A fás növényeknek, a gyümölcsfáknak, a szőlőnek, a díszfáknak és a fenyőknek egyik leggyakoribb szaporítási módja az oltás. Azoknak a fajtáknak, amelyeket nem lehet járulékos gyökerek képzésére késztetni, az egyetlen gazdaságos szaporítási módja. Az oltással létrejött új növény az alanya révén különleges, előnyös tulajdonságokkal is gazdagodhat. Gyakran emiatt szaporítjuk növényeinket oltással, még akkor is, ha más módszerrel olcsóbban előállíthatók lennének. Az oltás során két, ritkábban három vagy több növényegyed összenövesztésével kapunk új növényt. Ez az oltvány. A gyökeret és esetleg a törzs egy részét adó komponens az alany, erre oltjuk vagy szemezzük a kívánt nemes fajtát. Ritkábban az alany és a nemes fajta közé egy harmadik, ún. közbeoltott fajta is kerülhet. Az oltással összenövesztett fajták, az alany és a nemes sejtjei nem olvadnak össze, öröklött tulajdonságaikat az együttélés során is megőrzik. Az összeoltott fajták genetikailag meghatározott anyagcsererendszere azonban szoros kölcsönhatásba kerül, így egymás tulajdonságait, például növekedési erélyét módosíthatják. Az alany bizonyos tulajdonságai (mint pl. a talaj nagy mésztartalmának tűrése vagy a kártevőkkel, kórokozókkal szembeni ellenálló képesség) lehetővé teszik, hogy az oltványt a nemes fajta igényeitől eltérő körülmények közé is telepíthessük. Az alany nemes fajtára gyakorolt hatását, illetve szerepét az oltvány összetett tulajdonságainak kialakításában a kertészek sokoldalúan hasznosítják. Az alanyok nyújtotta előnyökről nem mondhatunk le, nem helyettesíthetjük más eszközökkel, ezért ismeretük nélkülözhetetlen. Az oltvány alanyaként használt csemetét előzetesen el kell szaporítani, föl kell nevelni az oltáshoz, szemzéshez szükséges méretig. Azt a területet, ahol az alanyokat nevelik, majd elvégzik a szemzést, oltást és végül fölnevelik az oltványokat, oltványiskolának nevezik. Az alany- és az oltványnevelés munkáira külön fejezetben térünk ki. Az oltást azonban nem csak szaporítási céllal használja a kertész. Az elavult vagy más okból nemkívánatossá vált fajták cseréjét teszi lehetővé az átoltás. Így az idősebb fák kivágása nélkül hozhatunk új fajtát a kertbe, s az átoltott fák gyorsabban termőre fordulnak, mintha újakat telepítettünk volna.
225 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
További alkalmazási lehetőség az áthidalás. A sérült törzsű fát áthidaló vesszők ráoltásával menthetjük meg a pusztulástál. A fiatal fák (különösen az alakfák) arányos, pontos szimmetriájú koronaalakításánál is jó szolgálatot tesznek a különféle oltásmódok.
4.7.1. Az oltás összeforrása A kertészeket régóta foglalkoztatja az oltások összeforrásának jelensége. Két, egymástól idegen növény részei képesek összeforrni, majd együtt növekedni és fejlődni. Az oltások összeforrásának és együttélésének élettani hátterét egyre inkább megismerjük, nagyon sok kérdés azonban még ma sem tisztázott. Itt csupán vázlatos, leegyszerűsített áttekintésre szorítkozhatunk. Az oltások összeforrásának megértéséhez meg kell ismernünk a fás növények szöveti felépítését. Ha egy vesszőt a tengelyére merőlegesen elmetszünk, szabad szemmel is elkülöníthetők a legfontosabb szöveti elemek (126. ábra).
126. ábra - Fás növények szöveti felépítése
A vesszőt kívülről a fajra, a fajtára jellemző színű héjkéreg borítja, alatta vékonyabb-vastagabb háncsréteg található. Tavasszal, a vesszők nedvkeringésének megindulása és a rügyek kihajtása után ezt a két réteget együtt könnyen le lehet fejteni a farészről. A szakkifejezés szerint a növény ilyenkor adja a héját, ami a héj alá oltásokhoz nélkülözhetetlen. Valójában tehát itt nemcsak a héjról, hanem a háncsrétegről és az azt borító 226 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
héjkéregről van szó. A héjkéreg elsősorban a kiszáradástól véd, a háncsréteg pedig az ún. asszimiláták, vagyis a növény által a levelekben feldolgozott anyagok gyökérirányú szállításában játszik szerepet. A vessző közepe felé haladva a fatest a következő szembetűnő szöveti elem. A benne található szállítóedények a gyökér irányából a korona felé továbbítják a növény által felvett vizet és ásványi anyagokat. A vessző közepén több-kevesebb laza bélszövet található. A hajtás vastagodásában és az oltások összeforrásában a szabad szemmel nem látható, vékony, néhány sejtsorból álló szövetréteg, a kambium játszik szerepet. A kambium a háncs- és a farész között helyezkedik el, keresztmetszetben gyűrű alakot mutat. A fás növények vastagodásukat a kambium működésének köszönhetik. A kambiumgyűrű sejtjei plazmát tartalmaznak, a vegetációs időszakban rendszeresen osztódnak. Az új sejtekből befelé, a fatest irányában újabb faelemek, kifelé, a háncsréteg felé pedig újabb háncselemek képződnek, a hajtás vastagodásával pedig maga a kambiumgyűrű is folyamatosan bővül. A hajtások sérülésekor a kambium működése következtében a sebfelületen laza szövetű sejttömeg, sebkallusz vagy hegszövet jelenik meg. Feladata, hogy a sebet lezárja. A sebkallusz felülete később elparásodik, majd héjkéreg jelenik meg rajta, amely a védelmét szolgálja. A fa- és háncstest szállítóelemei erősen specializálódott sejtekből állnak, ezek osztódásra már képtelenek. Az oltások összeforrásában az osztódó kambiumsejtek játsszák a legnagyobb szerepet. Oltáskor az alanyon és az oltócsapon sebet ejtünk, s a két komponens sebfelületét úgy illesztjük össze, hogy kambiumgyűrűjük minél nagyobb felületen illeszkedjék, találkozzék. Az alany és az oltócsap sebfelületén megindul a sebkallusz képződése (127. ábra). Ez a sebkallusztömeg rövidesen kitölti az alany és az oltócsap közötti rést, intenzív kalluszképződés esetén gyakran kitüremkedik az illesztés vonalán. A nagyobb testtömeget képviselő, többnyire gyökeres alanyon általában erőteljesebb a kalluszképződés, mint a nemes oltócsapján. Kezdetben a roncsolt sejtekből elválasztóréteg keletkezik az alanyból és a nemesből képződött kalluszrétegek között. Ez azonban sikeres oltás esetén 1–2 hét után felszívódik, s a kalluszsejtek egymás közé nyomódva, fogaskerékszerűen összekapcsolódnak. A kalluszsejtek kapcsolata lehetővé tesz ugyan bizonyos mértékű anyagcserét az alany és a nemes rész között, a normális szállítási folyamatok kialakulásához azonban a fa- és háncselemek összekapcsolódására van szükség.
127. ábra - Az alany és az oltócsap összeforrása; a) az oltás után néhány nappal a kambiumgyűrű tájékán megindul a kalluszképződés, az alanyon intenzívebben, mint a nemesen, b) a kambiumgyűrű összeér, az oltvány vastagodni kezd
227 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
228 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A kambiumgyűrű bonyolult hormonműködésének következtében, valamint a fiatal fa- és háncssejtek hatására a kalluszsejtek között is fa- és háncselemek jelennek meg, kambiumsejtek képződnek, majd kialakul az összefüggő kambiumgyűrű. Ez a kambiumgyűrű most már az oltási helyen is összefüggő fa- és háncselemeket képez, amely lehetővé teszi a két komponens közötti kölcsönös anyagszállítást. A szállítóedények és a kambiumgyűrű kialakulása az alany és a nemes rész közötti sebkalluszban bonyolult együttműködést kíván a két komponenstől. Érthető, hogy tökéletes összeforrást csak azonos fajhoz tartozó vagy közeli rokon növények esetében kaphatunk. Oltási összeférhetetlenségről, idegen szóval inkompatibilitásról beszélünk akkor, ha ez az összeforrási folyamat nem vagy nem tökéletesen megy végbe, illetve ha később az alany és a nemes harmonikus együttélését anyagcserezavarok akadályozzák. Az összeférhetetlenség korai tünete a fa és a háncs szállítóelemei kialakulásának késése vagy elmaradása. Ez az alany és a nemes távolabbi rokonsága esetén gyakori. A megfásodott kallusz nemegyszer évekig is együtt tartja a komponenseket, az oltvány azonban alig növekszik, s előbb vagy utóbb elpusztul. A fa későbbi élete során egy-egy nagyobb igénybevétel, stressz hatására is kialakulhatnak többnyire anyagcserezavarokon alapuló összeférhetetlenségi tünetek (gyenge növekedés, korai lombszíneződés, lombhullás, terméselrúgás, esetleg részleges vagy teljes pusztulás) anélkül, hogy ennek az oltási helyen valamilyen látható jele volna.
4.7.2. Az oltás szerszámai, kötöző- és kenőanyagok Kések. Minden oltás alapeszköze az éles oltókés (128/d, e, f ábra). A kések pengéje jó minőségű acélból készül, élük egyenes, ami a sima, egyenes metszlapvágáshoz szükséges. A héj alá oltásoknál a héj felnyitására a penge végén levő tűrő szolgál, de enélkül is készülhetnek oltókések. A kések méretét általában a nyél centiméterben mért hosszúságával adják meg. Jól kézbe illő, kezünknek megfelelő méretű, kényelmes fogású kést válasszunk. Az oltókés a penge egyenes éle miatt a szemzésekhez nem előnyös. A szemzőkések éle enyhén ívelt, s a penge végén mindig található tűrő, de a tűrőt a nyél másik végén is elhelyezhetik (128/g, h ábra). A szemzőkést inkább csak szemzésre használják, oltáshoz nehéz velük jó metszlapot vágni, mivel rövidebbek, mint az oltókések. A méret megadásának módja az oltókésekével azonos.
128. ábra - Kések dugványvágáshoz, szemzéshez, oltáshoz a) és b) kacor, c) dugványvágó kés, d), e) és f) oltókések, g) és h) szemzőkések, i) kétpengéjű sípolókés
229 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A kacornak nagyobb, erősebb, befelé hajló élű pengéje van, ennek megfelelően a nyél is többé-kevésbé ívelt. A fűrésszel vágott sebek peremének lesimításához, ha van, kacort, hiányában oltókést is használhatunk. A kacor jó szolgálatokat tehet vesszők, gallyak lemetszésekor, illetve törzsnevelési munkák során is. Az oltó- és szemzőkéseket csak egyik oldalukról élezzük. A megnedvesített fenőkőre azzal az oldallal fektessük rá a pengét, amelyiken a kinyitásra szolgáló, a körömnek készített vájat található. A fenőkőre teljesen ráfektetett kést körkörös mozgással kellő élességűvé fenhetjük (129. ábra). A jó kés borotvaélességű, ezt az állapotot új késeknél csak hosszabb idő alatt lehet elérni, később viszont már csak utánélezésre van szükség. Fenéskor a pengét ne emeljük meg, mert akkor „hirtelen éle” lesz.
129. ábra - A kést a fenőkőre fektetve, körkörös mozgatással fenhetjük élesre
230 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A ma beszerezhető fenőkövek általában két részből állnak, az egyik oldaluk durvább, a másik finomabb. Fenés előtt a követ mindig állítsuk vízbe, s a késeket nedves kövön fenjük. A fenést a durvább oldalon kezdjük, és a finomabbik oldalon fejezzük be. A fenés során a penge élén képződött „sorját” fenőszíjon simíthatjuk le. Fenőszíj híján nadrágszíj, bőröv is megteszi, amit munka közben is használhatunk utánélezésre. A késeket használat után mindig tisztítsuk meg a rárakódott szennyeződéstől, fenjük élesre, s úgy tároljuk a következő alkalomig. Ollók. Minden oltáshoz szükség van éles metszőollóra. Részben az oltóvessző szedésekor és feldarabolásakor használjuk, de egyes oltásmódoknál a nem túl vastag alany visszametszéséhez is szükséges. A metszőollót is tartsuk mindig tisztán és élesen. Az ollót az élezéshez szét kell szedni, s a pengét a késekhez hasonlóan kell élezni (131. ábra). Fűrészek. Elsősorban az idősebb fák oltásakor szükségesek az ágak, törzsek csonkolásához. Könnyű, nem túl hosszú, revolverfogantyús, kettős idunafogazású fűrészek a legalkalmasabbak erre a célra (130. ábra). A fűrészekkel csak akkor dolgozhatunk kifogástalanul, ha mindig éles szerszámot használunk. Az élezéshez reszelő szükséges, s ne feledkezzünk meg a fogak széthajtogatásáról sem, különben a fűrész könnyen megszorul.
130. ábra - Átoltásakor használható fűrészek
231 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
131. ábra - Metszőollók dugvány-, oltóvessző- és szemzőhajtásszedéshez, oltáshoz
232 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Oltóékek. A hasítékoltásokhoz szükségesek. A hosszabb élű ékek az ágak hasítására, a rövidebb ékek a hasíték szétfeszítésére alkalmasak (132. ábra). Ma már ritkán használják ezeket a szerszámokat, sokféle egyéni formában készíthetők házilag vagy megrendelésre.
132. ábra - A hasítékoltás eszközei; a) erős kés az alany behasítására, b) hasítóék, c) feszítőék, d) fabunkó
233 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Kötözőanyagok. A rafia néven közismert, természetes eredetű kötözőanyag a Madagaszkár szigetén élő Raphia ruffia nevű pálmafaj háncsából készül. Általában a fás oltások kötözésére használjuk. Rafia helyett ma már egyre inkább terjednek a hasonló jellegű, szálas műanyag kötözőanyagok. Vastagabb ágak, törzsek oltásakor kenderzsineggel vagy erősebb műanyag zsineggel kötözhetünk. Szemzéshez, vékonyabb vesszők párosításához, kézbenoltásokhoz elegendő szupervinilből vagy polietilénből készült kötözőszalag. A rugalmasabb szupervinil használata előnyösebb. A szalag általában 1 cm széles és 25– 30 cm hosszú, ez egy oltás vagy szemzés kötözéséhez elegendő. Kenőanyagok. Az oltás során kisebb-nagyobb nyílt sebfelületek keletkeznek, melyek könnyen beszáradhatnak, s ezzel rontják az oltás megeredésének esélyét. Az ilyen sebeknek és az oltás környékének kiszáradás elleni védelmét szolgálja az oltások kenése. Az oltóviasz hidegen és melegen kenhető változatban készül (Probocskai 1959). A hidegen kenhető oltóviaszok általában előnyösebbek, ezek a kézmeleg hatására kenhetővé válnak, a melegen kenhetőket azonban a szabadban is állandóan melegen, folyós állapotban kell tartani. Az oltóviaszok méhviaszból, gyantából, olcsó zsiradékból (pl. marhafaggyú), esetleg valamilyen festékanyag hozzáadásával 234 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
készülnek. Mivel a kereskedelmi forgalomban megfelelő minőségű oltóviasz csak ritkán kapható, szükség esetén házilag is elkészíthető. A melegen kenhető oltóviaszhoz 4 rész gyanta, 1 rész méhviasz, 1 rész lenolaj vagy marhafaggyú szükséges. A felolvadt gyantába keverjük lassú tűzön melegítve a méhviaszt, majd állandó keverés közben adjuk hozzá a lenolajat vagy a faggyút. Adhatunk hozzá kevés kormot is, ettől sötét színű lesz, ami a kora tavaszi oltásoknál előnyös lehet az alatta levő növényi szövetek jobb átmelegedése végett. Ugyanez az oltóviasz a méhviasz arányának legalább duplájára emelésével hidegen is kenhetővé válik. Készíthetünk oltóviaszt szurokból vagy aszfaltból is, a szükséges anyagok: 1000 g szurok, 2 dl paraffinolaj, 50 g paraffin. A szurkot megolvasztjuk, s keverés közben adjuk hozzá a paraffinolajat és a paraffint. Több paraffinolajjal készítve az oltóviasz hidegen is kenhető lesz. A hidegen kenhető oltóviaszokat kézzel vagy egyik végén laposra faragott faággal kenhetjük a sebfelületre. A melegen kenhető oltóviaszokat a szabadban is tűz fölött, lehetőleg vízfürdőben 60–70 °C-on kell tartani, felkenésükhöz ecsetet használhatunk. Üvegházi oltások, téli kézbenoltások kenésére általában paraffint használnak. A faiskolák számára nagyobb kiszerelésben színezett, esetleg gombaölő szert és hormonokat is tartalmazó paraffint (Skolvax, Rebwax) hoznak forgalomba. Szükség esetén közönséges paraffin is megteszi, ezzel azonban óvatosabban bánjunk, mert az oltóparaffinok olvadáspontja valamivel alacsonyabb. A kézben oltott oltványokat az olvadt paraffinba fejjel lefelé mártsuk be egy pillanatra, oly mélyen, hogy az oltási hely teljesen a paraffin szintje alá kerüljön. A bevonat vastagsága a paraffin hőmérsékletétől függ. Az optimális hőmérséklet 65–67 °C, az egyenletes hőmérsékletet vízfürdővel biztosíthatjuk. Szükség esetén az olvasztott paraffint ecsettel kenve a szabadban végzett oltásoknál is használhatjuk, hátránya azonban, hogy hamar megdermed, s ilyenkor túl vastag bevonatot képez. A kézben oltott oltványokról a szabadban, miután az oltócsap rügyeinek növekedése megindul, az oltóviasz lassan lepereg. A jó oltóviasz- vagy paraffinbevonat alatt a kalluszosodás erőteljes, a csonkolás peremén pedig a nyár közepére körkörösen megindul a seb beforrása.
4.8. Oltásmódok Az oltásnak évezredek alatt számos módozata alakult ki. Ezek közül most csak a legfontosabb alapváltozatokat ismertetjük. Minden oltásmód arra irányul, hogy az alany és az oltócsap vastagságától függően készített metszlapokkal a két komponenst összeillesszük, s az illesztésnél a kambiumgyűrűjük metszetei minél jobban átfedjék egymást. Az oltást végzők, kézügyességüktől függően, számos egyéni változatot fejlesztettek ki és használnak világszerte. A 31. táblázatból kiolvashatjuk, hogy az alany és az oltócsap viszonyától miként függ az oltás módja.
235 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
31. táblázat. Melyik oltásmódot válasszuk?
4.8.1. Párosítás A párosításhoz azonos vagy megközelítően azonos vastagságú alany és oltóvessző szükséges. Az alanynak a csúcsi részén, az oltócsapnak pedig az alapi részén egy-egy sima, ferde irányú metszlapot készítünk, s az így kapott ovális sebfelületeket összeillesztjük, majd szorosan kötözzük (133. ábra). A metszlapok hosszúsága a vessző vastagságának 2,5–3-szorosa legyen. Előnyös, ha a metszlapot a rügy mögötti oldalon, az oltócsapon a rügy alatt, az alanyon pedig a rügy felett készítjük, mivel a rügy aktivitása serkenti az összeforrást.
133. ábra - Párosítások a) közönséges, b) nyelves, c) párosítás Plesa oltókészülékkel
236 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A metszlapokat először az alanyon készítsük el, majd keressünk hozzá megfelelő vastagságú oltócsapot, és azon is készítsük el az azonos hosszúságú és szögállású metszlapot. A két metszlap egymásra helyezve fedje egymást. Mint már említettük, a feldarabolt oltócsapok közül választunk megfelelő vastagságút, s ha a vágott metszlap hossza vagy minősége nem felel meg, az oltócsapon ismételjük meg a metszlapvágást. Az oltócsapok 2–3 ízköz hosszúságúak. Nagyon fontos, hogy a metszlapok mindig sima felületűek legyenek, a sebek szorosan feküdjenek egymásra. Kezdők feltétlenül gyakoroljanak oltás előtt, hiszen a sík felületű, jól elhelyezett és azonos hosszúságú metszlap minden oltásmódban meghatározó jelentőségű. Gyakorláshoz bármilyen, viszonylag sima vesszőjű cserjét választhatunk, de a metszési nyesedék éves vesszői is megfelelnek. Sima metszlapot csak egyetlen vágással készíthetünk, „faragni” nem szabad! Gyakori hiba, hogy a metszlap homorú. Ilyenkor a sebek között sok levegő marad, könnyen kiszáradnak. Ezt kötözéssel sem lehet korrigálni. Jó metszlapot úgy készíthetünk, hogy a jobb kéz hüvelykujját a metszés helyén a vesszőre illesztjük, a metszlap hosszúságát pedig a penge szögállásával tetszés szerint beállíthatjuk (134. ábra). A metszlapot egyetlen húzó mozdulattal készítsük el úgy, hogy a hüvelykujj a vesszőre támaszkodva a késsel párhuzamosan mozogjon.
134. ábra - Metszlapvágás; a) sima metszlapkészítés fogása, b) sima ferde metszlap elölés oldalnézetben, c) így fogjuk az oltócsapot nyelv vágásához, d) nyelves oltócsap párosításhoz vagy lapozáshoz
237 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A nyelv vágása a metszlapon a nyelves párosításokhoz, esetleg a nyelves lapozáshoz szükséges. A nyelv vágását mindig a metszlap felső harmadában kezdjük és az alsó harmadában fejezzük be. A jó nyelv metszfelülete oldalnézetben enyhén ívelt S alakot mutat (134. ábra). A szabadban végzett, szorosan kötözött párosításokat oltóviasszal kenjük, a kézbenoltásokat pedig paraffinba mártjuk, így védjük a kiszáradástól. A párosításokat 1–2 éves fiatal alanycsemeték szabadban végzett oltására használhatjuk, illetve a téli kézbenoltáskor. Régebben a faiskolák is rendszeresen alkalmazták, különösen koronába oltáskor. A törzset az alanycsemetéből nevelték fel a korona magasságáig. A téli kézbenoltások egyik legfontosabb oltásmódja, de a meg nem eredt szemzések tavaszi pótlására is számításba jöhet. Idősebb fák átoltására a párosítás csak akkor használható, ha a fát előzetesen megifjítottuk, erőteljesen visszavágtuk, s az oltáshoz megfelelő vastagságú egyéves vesszők vannak a koronában. A nyelves párosítás „angol nyelves párosítás” néven terjedt el Magyarországon. A szőlő oltásának leggyakoribb módszere, de gyümölcsfák, díszfák oltására is használják. Előnye, hogy a nyelv jobban rögzít, és a két komponens átmetszett kambiumgyűrűje nagyobb felületen illeszkedik. Nyelves párosításhoz rövidebb metszlap is elegendő: 1,5–2-szerese legyen a vesszők keresztmetszetének. A nyelveket egymás alá tolva illesztjük össze az alany és az oltócsap metszlapját (133/b és c ábra), majd kötözzük az oltást (135. ábra) és paraffinozzuk vagy a szabadban oltóviasszal kenjük.
135. ábra - Oltások kötözése; a) a megfeszített szárral leszorítjuk a szalag szabad végét, b) a szalaggal körülcsavarjuk a sebhelyet, c) a kötést záró hurok készítése
238 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A szőlő oltásakor a metszlapok irányával befolyásolhatjuk az egyenletesebb kalluszosodást és összeforrást. A vessző nem szimmetrikus keresztmetszetű, a rügyek elhelyezkedéséhez viszonyítva minden ízközben változóan négy oldalt különböztethetünk meg (136. ábra), ezeken eltérő a kalluszképződés erőssége. A metszlapokat olyan irányban célszerű készíteni, hogy az alapi és csúcsi, valamint a négy oldali kalluszképződést kiegyenlítsük. Az alanyon úgy kell metszlapot vágni, hogy a barázdás oldalon legyen a felső pontja, az oltócsapon pedig a rügy felőli oldalon kezdjük vágni. Így alapi része a rügy mögötti barázdás oldalra kerül (136. ábra).
136. ábra - Metszlapvágás a szőlő nyelves párosításához; a) a szőlővessző oldalainak elnevezése, b) a metszlap helyes iránya az alanyon, c) a metszlap az oltócsapon
239 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
4.8.2. Lapozás Lapozással – a párosításhoz hasonlóan – akkor is végezhetünk oltást, ha az alany még nem vagy már nem adja a héját. A szabadban végzett tavaszi oltások alkalmával, március vége felé, április elején a lapozási módszerek közül választhatunk. Olykor rá is kényszerülünk erre, ha valamilyen oknál fogva a héj alá oltásra szánt oltóvessző már nem tárolható tovább biztonságosan, fennáll a kihajtás veszélye. Olyan esetekben, amikor az alany már valamivel vastagabb, mint a nemes oltócsap, de átmérője nem haladja meg a csap 3–4-szeresét, a lapozás a megfelelő módszer. Ha az alany ennél vastagabb, más megoldást, pl. különböző ékoltási módszereket választhatunk. Lapozást használunk vastagabb alanycsemeték szabadban való oltására, meg nem eredt szemzések pótlására tavasszal vagy idősebb fák átoltására, ha azok gallyaiba oltunk. Gyümölcsfák és díszfák téli kézbenoltásakor is alkalmazható, ha az alanycsemetéhez nem találunk kellő vastagságú nemes oltócsapot.
240 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A közönséges lapozáshoz elsőként az alanyt metsszük le az oltás helye felett, kissé ferde metszlappal. Ehhez a művelethez általában metszőollót használunk. Ezután az alany magasabbik oldalán az oltókést fölfelé húzva vágjunk le az oltócsap vastagságának megfelelő szélességű, pajzs alakú lapocskát úgy, hogy a farészbe is kissé bevágunk (137. ábra). Az oltócsapon sima, ferde metszlapot vágjunk, s ezt úgy illesszük az alany sebfelületére, hogy a két kambiumgyűrű minél nagyobb részen fedje egymást. Kötözéskor az oltócsapot mindvégig tartsuk a helyén, mert könnyen elmozdulhat! Az alany szabadon maradó nagy sebfelületét, az illesztés környékét és az oltócsap csúcsát oltóviasszal vagy paraffinnal kell lefedni. Kézbenoltáskor az oltási helyet forró paraffinba mártva, az egész felületen bevonat képződik. Nyelves lapozást is végezhetünk, előnye, hogy megkönnyíti a kötözést, mivel a nyelvek szorosan tartják helyén az oltócsapot (137. ábra). A nyelvet a már leírt módon vágjuk az oltócsapon, s hasonlóképpen az alany metszlapján is. Az egyszerű lapozásnak megfelelően kell kötözni és kenni.
137. ábra - A közönséges és a nyelves lapozás műveletei; a) metszlapvágás az alanyon, b) a metszlap elölnézetben, c) a lapozáshoz készített oltócsapok oldal- és elölnézetben, d) az alany és a nemes oltócsap összeillesztésének módja, e) metszlapvágás az alanyon és az oltócsapon nyelves lapozáskor
Az előbbiekénél jóval egyszerűbb az oltás metszése és kötözése, ha táskás lapozást végzünk (138. ábra). Kezdőknek elsősorban ezt a változatot ajánljuk. Az alany bemetszését enyhén ferde metszéssel kezdjük mintegy 30 fokos szögben tartott késsel, majd függőlegesen tartott késsel farészt is tartalmazó, pajzs alakú lapot vágjunk ki az alanyból (138/b ábra), az alsó ferde metszlapig. Ebbe a profilba illesszük a sima metszlappal vágott oltócsapot, amelynek alsó csúcsát ferdén metsszük le (138/c ábra). Kötözése és kenése az előbbiekével azonos.
138. ábra - Táskás lapozás; a) az alsó ferde bemetszés az alanyon, b) a pajzs alakú lap levágása az alanyról, c) az oltócsapon a metszlap csúcsát ferdén lemetsszük, d) a metszfelület alakja az alanyon, e) az alany és a nemes oltócsap összeillesztése
241 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Olyan esetekben, amikor az alanyként használt növény koronáját nem kívánjuk visszavágni, vagy az összeforráshoz és az oltvány fölneveléséhez az alany további növekedésére is szükség van (pl. lomblevelű örökzöldek, magnólia, fenyők), oldallapozást végzünk (139. ábra).
139. ábra - Oldallapozás; a) és b) az alany bemetszése, c) oldallapozáshoz készített oltócsapok elöl- és oldalnézetben, d) az alany és a nemes oltócsap összeillesztése
Az alany bemetszése a táskás lapozáséhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a függőleges metszés helyett ferdén álló késsel vágjuk ki a pajzs alakú lapocskát. Az oltócsap aljának a megvágása a táskás lapozáséval azonos. Az oldallapozást a fenyők oltásakor használják a faiskolák a leggyakrabban, mivel ezek összeforrásához és neveléséhez szükséges, hogy az alanyként használt növényt az oltás helye fölött csak fokozatosan vágjuk vissza. Az alany oldalán vágott táskás profilba egyetlen rügyet tartalmazó pajzsot is helyezhetünk, ezt az oltásmódot rügylapozásnak nevezik (140. ábra). Nyáron, a szemzési időszak végén, amikor az alany már nem adja a héját, 242 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
ezzel a módszerrel még szemezhetünk. Farész nélkül vagy vékony fával vágva szemlapozásnak nevezik. Angliában nyáron is mélyebb farészt vágnak ki az alanyból és a nemesből. Ez a módszer chip-szemzés néven nálunk is terjedőben van. Részletes ismertetésére a szemzéseknél térünk ki. Szorosan kötözzünk, de oltóviasszal ne kenjük be az oltást!
140. ábra - Rügylapozás; a) az alanyból sima, egyenes helyen pajzs alakú lapot vágunk, b) az alanyon levő metszfelület elölnézetben, c) az oltóvesszőből rüggyel együtt az alanyéhoz hasonló pajzs alakú lapot vágunk ki, d) a nemes rügyet az alany metszfelületére illesztjük
4.8.3. Ékoltások Az egyik legrégebbi oltásmód az ék- vagy hasítékoltás ma már csak idősebb gyümölcsfák és szőlőtőkék átoltásakor jöhet számításba. Olyankor is végezhető a hasítékoltás, amikor az alany még nem adja a héját. A szőlő esetében célszerű megvárni a nedvkeringés megindulását! A hasítékoltáshoz erős szerszámokra van szükség. A vastag ágakat, törzseket a tervezett oltás helyén fűrészeljük le, majd a sebek peremét éles kacorral vagy oltókéssel simítsuk le, vágjuk simára. A behasítás előtt célszerű az ágakat 10–15 cm-rel az oltáshely alatt erős zsineggel átkötni, hogy megakadályozzuk az ág vagy törzs kívánatosnál hosszabb berepedését. A behasításhoz, az oltásra váró ág vastagságától függően, erős kést vagy oltóéket (141. ábra) használjunk. Az éket fakalapáccsal üthetjük az ágba. Szükség esetén baltát is használhatunk, amivel az oltóékhez hasonlóan hasítjuk be az ágat.
141. ábra - Közönséges hasítékoltás; a) a lefűrészelt ág vagy törzs sebhelyének peremét kacorral vágjuk simára, b) az oltandó ágat erős késsel vagy oltóékkel hasítsuk be, c) az oltócsapok alapján ék alakú metszlapot készítünk, d) az oltócsapokat illesszük az ékkel szétfeszített hasítékba, e) a helyesen illesztett oltócsapok külső felén a kambiumgyűrű metszete az alany kambiumával átfedésbe kerül
243 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A hasíték közepét oltóékkel feszítsük szét, és lapos ék alakra vágott oltócsapokat illesszünk a hasíték két végébe úgy, hogy az ágak külső szélén az alany és az oltócsap kambiumának metszésvonalai találkozzanak. Az oltócsapokat olyan mélyen csúsztassuk a hasítékba, hogy metszlapjuk ne emelkedjék az alany felszíne fölé, különben könnyen kiszáradnak. Az oltócsapok elhelyezése után a középen levő éket húzzuk ki, ilyenkor a csapok megszorulnak. Az oltást kötözni kell, a hasítékot pedig célszerű egy kéregdarabbal letakarni, hogy ne kerüljön bele szennyeződés, majd a beoltott ág sebfelületeit oltóviasszal kenjük be. Az idős szőlőtőkéket általában gyökérnyakban oltják át. Ehhez a tőkét 30–40 cm mélyen bontsuk ki, a tőkefejet a kívánt magasságban fűrészeljük le, ezután végezhető el a már leírt oltás. Az oltást itt nem szükséges oltóviasszal kenni, mivel a sebhely a talajban kevésbé száradhat ki. Az oltási helyet nedves szövetdarabbal, papírral vegyük körül, majd a földet óvatosan visszahúzva a gödörbe, az oltás helyét és az oltócsapokat is földdel takarjuk. A megeredt oltócsapok hajtásai áttörik a földtakarót, amit a takarás megbontásával elő is segíthetünk. A növekvő hajtásokat fokozatosan kell fényhez szoktatni! A kecskeláb oltás vagy kecskeláb ékezés jóval kíméletesebb megoldás, mint az előző (142. ábra). Vastagabb és vékonyabb alanyok esetén is használható. Az alanyba háromszögletű ék alakban metsszünk be, majd emeljük ki a háncsot és a fát ebből a profilból. Az oltócsapon a metszlapokat úgy vágjuk, hogy a lapok szöget zárjanak be, így kecskeköröm, kecskeláb formájú éket kapunk (142. ábra). A metszlapok hosszúsága a vessző vastagságának legalább háromszorosa legyen. Az oltócsapon a metszlapokat úgy vágjuk meg, hogy pontosan illeszkedjenek az alanyon kivágott profilba. A kecskeláb oltást kötözzük és kenjük be. Az oltócsapot úgy illesszük és kenjük, hogy a metszlapok ne emelkedjenek az alany, illetve a kenés fölé, mert akkor könnyen kiszáradhatnak. 244 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
142. ábra - Kecskeláb ékezés; a) az alany bemetszése, b) kecskeláb alakra metszett oltócsapok, c) az oltócsapot illesszük az alanyon vágott profilba
A kecskeláb oltást főként gyökérbe oltások és idős fák átoltása alkalmával használják, de a téli kézbenoltásokhoz is ajánlható, amikor az alany vastagabb a nemes oltócsapnál. Az oldalékezés már valamivel ritkább oltásmód. Kétféleképpen végezhető. A 143. ábrán látható változata akkor használatos, ha az alany és a nemes átmérője között nagy a különbség. Lomblevelű fáknál gyakoribb. A fenyők oldalékezésekor az alany és a nemes oltócsap különbsége nem nagy (143/d ábra), a bemetszés és az oltócsap elhelyezkedése függőleges irányú is lehet.
143. ábra - Oldalékezés; a) az alany bemetszése oldalékezéshez, b) oldalékezéshez kissé aszimmetrikus ék alakúra metsszük az oltócsapot, c) az oltócsapot illesszük az alanyon vágott sebbe, d) fenyők oldalékezése
245 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az alany oldalán hosszú, de sekély, ferde vagy függőleges irányú bemetszéssel „zsebet” vagy „táskát” készítünk, amibe vagy oldalirányban, vagy függőlegesen csúsztatjuk az ék vagy kissé aszimmetrikus ék alakúra megvágott oltócsapot. A hosszabbik metszlap az alany belső oldalára kerüljön. A fenyőknél az oltási hely környékéről a tűleveleket szedjük le, s a kenés el is maradhat, mivel a gyantakiválás megvédi a sebeket a kiszáradástól.
4.8.4. Héj alá oltás Az egyik leggyakoribb, könnyen elvégezhető, sokoldalúan használható és nagyon eredményes oltásmód. Az oltócsapot az alany háncsszövete alá csúsztatjuk, így ovális metszfelülete többé-kevésbé az alany faszövetére fekszik. Az összeforrás általában jó. Héj alá oltást azonban csak akkor végezhetünk, amikor a nedvkeringés már megindult és az alany adja a héját. Ideje általában április elejétől május közepéig tart. Az alany ugyan később is adja a héját, a legkésőbbi időpontot az oltóvessző tárolási körülményei határozzák meg. A héj alá oltás legbiztonságosabb virágzás táján, de almafákat +2 °C alatt tárolt oltóvesszővel még június elején is eredményesen olthatunk. A héj alá oltást olyan esetekben alkalmazzuk, amikor az alany vastagabb, mint a nemes oltócsap, annak 3–4szerese, de akár combvastagságú idős ágakba, törzsekbe is olthatunk ezzel a módszerrel. A vékonyabb alanyt kissé ferde metszlappal, metszőollóval metsszük le, a vastagabb ágakat, törzseket pedig hossztengelyükre merőlegesen fűrészeljük le. A sebfelület peremén a háncsot éles oltókéssel, kacorral simítsuk le, vagyis sima sebfelületet képezzünk a háncson, mert ez könnyebben beforr. Az oltócsapok helyén a héjkérget és a háncsot a farészig függőlegesen metsszük be és kissé feszítsük fel. Vékonyabb alanyba csak egy, vastagabb ágakba, törzsekbe több, 3–5 oltócsapot is elhelyezhetünk. Az oltócsapon a rügy mögötti oldalon egyetlen vágással sima felületű ferde metszlapot készítsünk, majd az oltócsapot a metszlappal az alany farésze felé fordítva, óvatosan csúsztassuk az alany háncsszövetén lévő
246 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
hasítékba, a háncs és a farész közé (144. ábra). Az oltócsapot olyan mélyen kell betolni a helyére, hogy a metszlapját ne lehessen látni, ne emelkedjék az alany felszíne fölé, különben könnyen kiszáradhat. Jobb az összeforrás, ha az oltócsapon az alsó rügy alatt, a metszlappal szemben még egy rövid metszlapot készítünk, vagy az oltócsap héját lefejtjük. Az alsó rügyre azonban nagyon vigyázzunk, mert annak a kihajtása a legvalószínűbb. Vastag héjkérgű alanyokon jobb az összeforrás, ha az oltóvessző szélességének megfelelő távolságban két párhuzamos vágást végzünk, s a közöttük felnyitott héjkéreg alá csúsztatjuk az oltócsapot (144/e ábra). Ilyenkor az oltócsap melletti héjkéreg érintetlen, kisebb a kiszáradás veszélye és stabilabb az oltócsap helyzete.
144. ábra - Héj alá oltás; a) az alanyon az oltócsapoknak függőleges bemetszéseket készítünk, majd a háncsot felfeszítjük, b) az oltócsapot egy ferde metszlappal vágjuk, a metszlappal szemközti oldalon a csúcsot lemetszhetjük, c) az oltócsapokat az alany héja alá csúsztatjuk, d) az alanyba – vastagságától függően – több oltócsapot is olthatunk, e) vastag héj felnyitása és az oltócsap illesztése
Vastagabb alanyon a vastag héjkéreg és a háncs kellően rögzíti az oltócsapot, szinte kötözni sem kell, habár a rafiás vagy műanyag zsineges kötözés nagyobb biztonságot ad. Kötözés helyett vastagabb törzsön egy-egy vékonyabb szöggel is rögzíthetjük az oltócsapot. A héj alá oltást minden esetben oltóviasszal vagy paraffinnal kell kenni. A legfontosabb, hogy az alany nagyméretű sebfelületét elzárjuk a kiszáradás elől úgy, hogy a törzs oldalára is kerüljön az oltóviaszból. Az oltócsap rügyeit lehetőleg hagyjuk szabadon! Az oltócsapok csúcsát is kenjük be, hogy ne száradjanak ki. Héj alá oltást az alany visszametszése nélkül az alany oldalára is végezhetünk. Erre olyankor van szükség, ha az alany koronáját az összeforrásig meg kell tartanunk vagy más okból nem akarjuk visszavágni az alanyként használt fát. Ilyenkor az alany héj- és háncsszövetét T alakban metsszük be, s a T függőleges szára mentén a két háncslapot a kés tűrőjével óvatosan feszítsük fel, majd ide csúsztassuk be az előzőekben már leírt módon elkészített oltócsapot (145. ábra).
145. ábra - Héj alá oltás az alany oldalára; a) az alany oldalán T alakú bemetszést készítünk, majd a héját kissé felfeszítjük, b) sima, ferde metszlappal oltócsapokat vágunk, c) az oltócsapot az alany héja alá csúsztatjuk, d) rövid nyársakat pajzs alakú idősebb résszel olthatunk héj alá, e) nyárs héj alá oltva, kötözés előtt
247 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A jó rögzítés végett nem szabad a T függőleges szára mentén teljes hosszában fölfeszíteni a háncsot, lejjebb elegendő csupán a bemetszés. A becsúsztatáskor az oltócsap utat nyit magának, s így jobban megfeszül. Ezt az oltást is kötözni kell, kenésre azonban csak a seb környékén és az oltócsap csúcsán van szükség. Ugyanezt a megoldást használjuk egyes vékony vesszőjű díszfák oltásakor vagy a nyári vesszős szemzéskor is (145. ábra). A túl vékony vesszők, esetleg nyársak, rövid gallyak oltásakor pedig az idősebb gallyrészből vágott pajzs alakú lappal készítjük az oltócsapot, s ezt oltjuk az alany háncsa alá (145/e ábra). A T-szemzés tulajdonképpen a héj alá oltás egyrügyes változata, jelentősége miatt azonban a szemzésnek külön fejezetet szentelünk.
4.9. Szemzési módok A fás növények szaporítási módjai közül a szemzést használják a legnagyobb arányban, mivel nagyon egyszerű és gyors módszer. Rendkívül eredményes, a legnagyobb szaporítási arányt adja, hiszen így elvileg minden egyes rügyből új növényt kaphatunk. A szemzéshez egy- vagy kétéves alanycsemetéket neveljünk, de idősebb fák hajtásaiba, egy-két éves vesszőibe, gallyaiba is lehet szemezni. Az idősebb fák közül elsősorban az őszibarack- és kajszifák átoltásakor jöhet számításba. Akkor szemezhetünk, amikor az alany adja a héját, vagyis a mi viszonyaink között április közepétől szeptember közepéig. A szemzési időszakot a chip-szemzéssel, a szemlapozással, a rügylapozással meg lehet hosszabbítani, mivel ezeknél a rügy nem a héj alá kerül. A szemzéshez nyári rügyek, ún. szemek vagy téli rügyek szükségesek. A szemzési lehetőségeket és időpontokat a szemzőhajtás, oltóvessző határozza meg. Kora tavasztól május közepéig, végéig, a télen szedett és hűtve (0–+2 °C-on) tárolt oltóvesszőről származhatnak a szemek. Június elejétől azonban már az az évi hajtásokon is találhatunk érett nyári rügyeket. A tavaszi és a nyár eleji szemzések még abban az évben kihajtanak, ezeket hajtószemzésnek nevezzük. Minél későbbi a szemzés, annál rövidebb az új hajtás vegetációs ideje, s egyre gyengébb a hajtásnövekedés. A túl kései hajtószemzésekből kapott hajtások rendszerint nem érnek be, s ilyenkor a fagyérzékeny fajok (pl. rózsa, őszibarack) könnyen elfagyhatnak. Június elmúltával hajtószemzést már nem érdemes végezni, ajánlatosabb megvárni az alvószemzés idejét. A július végétől, augusztus elejétől végzett ún. alvószemzések már nem hajtanak ki abban az évben. Ha esős az augusztus és a szeptember meleg, előfordul, hogy néhány szem mégis kihajt. A különböző időszakokban végezhető szemzési módokat a 32. táblázatból választhatjuk ki.
248 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
32. táblázat. Szemzési módok A nyári alvószemzések időpontjának meghatározásakor az egyes fajok igényeit is figyelembe kell vennünk. A dió és más melegigényes növények összeforrásához a szemzést követő 2–3 héten 25 °C körüli hőmérsékletre van szükség, ezért ezeket korán, július közepén szemezzük. A kajszi szemzésének is kedvez a csapadékmentes időszak, ezért célszerű korán, július végén, augusztus elején szemezni. A többi faj szemzését legjobb augusztusra ütemezni, mielőtt az alanycsemeték növekedése leáll, és héjuk már nem válik fel, ahogy a kertészek mondják: leragad. Sokáig növekednek a mirobalanszilva- és az őszibarack-magoncalanyok, héjukat még szeptember első felében is jól adják. Koronába mindig korábban szemezzünk, mert itt a hajtások növekedésüket korábban befejezik, héjuk leragad.
4.9.1. T-szemzés A leggyakoribb szemzési mód. Az alanycsemete héjkérgét és háncsát a farészig T alakban bemetsszük, a T hosszanti szára mentén, kétoldalt felnyitjuk a háncsot, majd a nemes szemet a pajzs alakban levágott háncsrésszel együtt (szempajzs) az alanycsemete háncsszövete alá csúsztatjuk (146. ábra). A T-szemzésnek számos egyéni változata lehetséges. Az egyik leggyorsabb módszer műveleti sorrendje a következő: A szemzést az alanyon végzett T alakú bemetszéssel kezdjük. Ehhez az alanyon, a talajból kibontott gyökérnyak táján (a gyökér és a törzs találkozási helyén) sima felületet keresünk, s környékéről a munkát akadályozó elágazásokat eltávolítjuk. A magoncalanyokat általában gyökérnyakba szemezzük, az ivartalanul szaporított alanyokat, különösen pedig a törpe alanyokat 25–30 cm magasan. Ez a szemzési magasság növeli a törpítő hatást, másrészt ilyen oltványokat mélyebbre ültethetjük a gyümölcsösben (a szemzés helyéig), s az így kialakuló gyökértörzs szilárdabb fát eredményez az amúgy is törékeny vagy sekélyen gyökeresedő alanyokon. Először a T hosszanti szárát vágjuk meg 2–2,5 cm hosszan, majd a felső végén keresztben, a kés fokát kissé hegyes szögben fölfelé döntve vágjuk meg a keresztirányú szárat (146/a ábra). Kellő ügyességgel elérhető, hogy ezzel a vágással a T függőleges szára mentén néhány milliméterre szétválik a két oldal háncslapja, s a tűrőt nem is kell használni (146/c ábra). Ellenkező esetben a kés tűrőjével óvatosan felpattinthatjuk a háncsot (146/d ábra). Nem szabad a T hosszanti szárát teljes egészében felnyitni, mert akkor a háncs nem feszül jól a szemre.
249 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
146. ábra - A T-szemzés műveletei; a) a T hosszanti szárának megvágása az alanyon, b) a T keresztirányú szárának vágása, c) ferdén tartott késsel a keresztvágásnál a héj szétnyitható, d) a héj szétnyitása tűrővel, e) helyes kéztartás a szempajzs vágásakor, f) megfelelő méretű szempajzs elöl- és oldalnézetben, g) a szempajzsot a késen tartva csúsztassuk a héj alá, h) a szempajzs kiálló felső részét késsel vágjuk le, i) a kötözés kezdetén a szalagot a nyíl irányában megfeszítve rögzítsük, j) a szemet szabadon hagyva szalaggal csavarjuk körbe a szemzés helyét, majd felül egyszerű hurokkal rögzítsük a szalagot
250 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A következő lépés a szempajzs vágása. Ennél a módszernél rövid, néhány mm hosszúságú levélnyél szükséges csupán, ezért, ha a levélnyélcsonk ennél hosszabb, kurtítsuk meg. A szempajzsvágást a rügy alapi részénél, a levélnyél alatt 1–1,5 cm távolságban kezdjük, és óvatos húzó mozdulattal végezzük úgy, hogy a rügy (szem) alatt a háncs teljes egészében megmaradjon és legfeljebb hártyavékony farészt vágjunk a szempajzshoz (146/e ábra). A túl sekélyen vágott szempajzs (147/c ábra) gyakran elpusztul, a mélyen, sok fával vágott szempajzs (147/d ábra) viszont rosszul ered, ilyenkor jobb a fölösleges farészt kipattintani (147/e ábra). 251 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A fás növények többsége a vékony farésszel vágott szempajzzsal ered a legjobban (146. ábra). Amikor a kés éle elhaladt a rügy alatt és mintegy 2 cm-rel föléje került, hüvelykujjunkkal fogjuk rá a szempajzsot a kés pengéjére, és vágjuk le vagy hosszabb háncsdarabbal szakítsuk le a szemzőhajtásról. A szempajzs így mindvégig a késen marad, s azzal fogva csúsztassuk a felnyitott háncs alá (147/g ábra), majd a levélnyélre támasztva hüvelykujjunkat toljuk lejjebb a szempajzsot a hasítékban, úgy, hogy a szem a T felső, keresztirányú szárától 1– 1,5 cm-re kerüljön (147/h ábra). Ha a szempajzs felső része a szükségesnél hosszabb, a T keresztirányú szára fölötti részt keresztben tartott késsel metsszük le, majd kötözzük be a szemzést. Rózsáról, vastag bélszövetű fajokról érdemes eleve farésszel vágni a szemet, majd a fát ki kell pattintani (147/i ábra). Ilyenkor nyugodtan bevághatunk a farészbe, majd a szem fölött keresztben átvágva a háncsot, a szemet a háncspajzzsal együtt óvatosan fejtsük le a farészről. A farész kipattintása nagy gyakorlatot igényel. Ha a rügyet tápláló edénynyalábok kiszakadnak, a szem elpusztul, a szemzés nem ered meg. A szemzés kötözését a 147/i, j ábra szemlélteti. A szalagot a nyíl irányában, mindig feszesen meghúzva, körbecsavarjuk, majd felül egyszerű hurokkal rögzítjük. A kötözés célja, hogy rögzítse a szemet és védje a kiszáradástól. A felül megkötött szalag szemremetszéskor átvágva, magától lebomlik. A rafiát kötéskor kétszer hurkoljuk át, különben meglazul.
147. ábra - A farész kipattintása a szempajzsból; a) helyesen vágott szempajzs elöl- és oldalnézetben, b) helyesen vágott szempajzs metszfelülete: fa csak az edénynyalábok kiágazásának környékén található a metszlapon, c) túl sekélyen vágott szempajzs, d) túl mélyen vágott szempajzs, e) a farész kipattintása, f) a kipattintott farészt óvatosan emeljük ki, g) a pattintás után az edénynyalábok benn maradnak a rügy alatt, h) a kiemelt farész, i) a szem pajzs alakúra vágása vastag bélszövetű szemzőhajtásról, j) a pajzs alakú háncsrészt a fáról leválasztjuk
4.9.2. Chip-szemzés A szemlapozás mélyebb, farésszel vágott változata egész Európában angol nevén (chip = lap, lapocska) terjedt el. Nagy előnye, hogy bármikor végezhető, függetlenül attól, hogy az alany adja-e a héját. Kezdetben főleg pótszemzésekhez ajánlották, ma már azonban a hagyományos T-szemzés helyett is használják. Ennek az az oka, hogy az eredés legalább olyan jó, mint a T-szemzéssel, az edénynyalábok összeforrása és a differenciálódás gyorsabb, ennek következtében a következő évben erőteljesebben növekednek az oltványok. Emellett a begyakorlás után várható mintegy 30%-os teljesítménynövekedés sem lebecsülendő előnye. 252 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A chip-szemzést az alanyon kezdjük az alsó bemetszéssel, majd a farészbe is bemetszve, a szempajzs hosszúságának megfelelő, pajzs alakú lapot vágjunk ki (148/a, b, c ábra). A szempajzs vágásakor ugyanez a sorrend: először a rügy alatt metszünk be ferdén lefelé tartva a kést, mintegy 30 fokos szögben, majd a rügy felett indítva a vágást, az alanyon vágott sebnek megfelelő hosszúságban kiemeljük a szempajzsot (148/e, f ábra). A szempajzs alanyra illesztésekor vegyük figyelembe, hogy az alanycsemete vastagabb, a héja is az, ezért a két kambiumgyűrű akkor illeszkedik tökéletesen, ha a nemes rügy pajzsa néhány tized milliméterrel kisebb, vagyis az illesztés után a nemes szempajzs pereme mellett az alany héjkérgének vékony vonala látható (148/h, i ábra). Fordított esetben, vagyis amikor a nemes szempajzs a nagyobb, a szempajzs kiszárad, elpusztul, nem forr össze. Ezen úgy segíthetünk, hogy az alanyon nagyobbra vágjuk a metszfelületet.
148. ábra - A chip-szemzés; a) az alsó vágás az alanyon, b) a pajzs alakú lapot fölülről indított vágással emeljük ki, c) az alanyon ejtett vágások helye oldalnézetben, d) a megvágott alany elölnézetben, e) a szempajzsot hasonló módon vágjuk meg, f) a szempajzson ejtett vágások sorrendje, g) a megvágott alany oldalnézetben, h) a helyére illesztett szempajzs oldalnézetben, i) a helyére illesztett szempajzs elölnézetben
253 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A szemzést a már leírt módon, lehetőleg minél hamarabb kötözni kell. Sokan úgy hitték, hogy a chip-szemzés üzemi elterjedését gátolni fogja az a tény, hogy a szempajzsot nem rögzíti a háncs, könnyen leeshet, ezért itt a szemző és a kötöző szokásos munkamegosztása nem követhető. Tapasztalataink szerint az alanyon vágott kis „táska” alul kellően rögzíti a szempajzsot. Ha a kötöző 8–10 szemzéssel lemaradva követi a szemzőt, ennyi idő alatt nem szárad ki olyan mértékben a szempajzs, hogy az a szemzés eredését veszélyeztetné.
4.9.3. Szemlapozás A hagyományos szemlapozás abban különbözik a chip-szemzéstől, hogy a szemlapot farész nélkül vágják, s az alanyon az alsó bemetszésnél hiányzik a táskaszerű kialakítás. Ez valóban rögzítési problémákat okoz, azonnal 254 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
kötözni kell (149 ábra). Valamit javít a helyzeten, ha az alanyon a háncsból egy kis nyelvet hagyunk (149/e ábra).
149. ábra - Szemlapozások; a) az alanyon ejtett vágás oldalnézetből, b) az alanyon ejtett vágás elölnézetből, c) szempajzs szemlapozáshoz, d) az alanyra illesztett szempajzs, e) az alany megvágásakor a háncson kis nyelvet hagytunk, f) a helyére illesztett szempajzs oldalnézetből, g) a szempajzs megvágása, h) az alanyra illesztett szempajzs elölnézetből
4.9.4. Pajzsos, ablakos szemzés, sípolás A nagy rügyű, vékony farészű és vastag bélszövetű fajok (pl. rózsa, dió, vadgesztenye) szemzőhajtásáról a szokásos módon, vagyis vékony farésszel nehéz jó szempajzsot vágni. Ilyenkor a szemet legjobb pajzs alakban levágni és lepattintani a farészről (150/d ábra). A kisebb rügyűeken (pl. rózsa) az ilyen szempajzsot héj alá is szemezhetjük, a nagyobb rügyűeken (dió, vadgesztenye) azonban sokkal jobb az eredés, ha az alanyon a szempajzsnak megfelelő alakban körbevágjuk a háncsot és lefejtjük a farészről, majd ennek helyére illesztjük a pajzs alakú szemet (150/a, b ábra). Ez az ún. pajzsos szemzés. Ritkán készítik, mert az alanyon nehéz pontos pajzs alakot vágni. A dió szaporításakor sokkal gyakoribb az ablakos szemzés vagy sípolás. Az elsőnél négyszög alakban, a másodiknál pedig körben levágott héjrésszel oltjuk át a nemes szemet a hasonlóképpen megvágott alanyra (150/c ábra). Különleges, kétpengéjű, ún. sípolókés használható hozzá, de néhány szemzést ügyes kézzel, jó szemmértékkel, a szokványos szemzőkéssel is elkészíthetünk.
255 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
150. ábra - Ablakos szemzés, pajzsos szemzés, sípolás; a) a sípolókéssel gyűrű alakban átvághatjuk a héjat a szem körül, b) sípoláskor a körben lefejtett héj helyére illesztjük a szemmel levágott gyűrűt, c) ablakos szemzéskor négyszög alakban vágjuk körbe a héjat a szem körül, d) pajzsos szemzés
A jó összeforráshoz fontos, hogy a sebfelületek körben tökéletesen illeszkedjenek, vagy inkább az ablakba oltott nemes szem legyen néhány tized milliméterrel kisebb, különben nem fekszik rá jól az alany sebfelületére. A sípoláshoz azonos vastagságú alany- és nemes hajtásra van szükség. Az ablakos szemzést akkor is használhatjuk, ha a szemzőhajtás vékonyabb, ami gyakran előfordul. Az alany héját mindig sima részen fejtsük le, az elkészült sípolást vagy ablakos szemzést pedig enyhén szorító kötéssel lássuk el. Végezhető tavasszal is, amikor az alany és a nemes már adja a héját. A dió szemzése nálunk nyáron biztonságosabb. Tapasztalatok szerint a július végéig elkészített szemzések még jól összeforrnak és elfogadhatóan át is telelnek.
4.9.5. Vesszős szemzés Egyes fajok hajtásai túlságosan vékonyak, rügyeik kicsinyek (pl. nyírfa, égerfa, gyertyán, egres), ezekről meglehetősen nehéz hagyományos módon szempajzsot vágni. Ilyenkor eredményes lehet a vesszős szemzés. Nem egyetlen rügyet, hanem egy többrügyes vesszőt szemzünk az alany héja alá. Ehhez a szempajzsot abból a gallyrészből vágjuk, amelyből a vessző kiágazik. A szempajzsvágáshoz hasonlóan törekedjünk arra, hogy csak kevés farész kerüljön bele (151. ábra). Régi fajták elszaporításakor nemegyszer idős fákról kell szemeznünk. Ezeken megfelelő minőségű szemzőhajtást már ritkán találunk. Ilyenkor is segít a vesszős szemzés. Egy jól fejlett csúcsrügyű nyárs (rövid hajtás), vessző is alkalmas szemzésre. Ha az alany már nem adja a héját, ugyanezzel a szemzőhajtással készíthetünk vesszős szemzést úgy, hogy a hajtás alapját a chip-szemzéshez hasonló módon vágjuk meg és illesztjük az alanyra (151/f ábra).
151. ábra - Vesszős szemzés; a) az alanyon ejtett vágás, ha az alany nem adja a héját, b), c) a vesszőalap levágása a szemzőhajtásról, d) a kész vesszős szemzés, e) az alanyon készített T vágás héj alá történő vesszős szemzéshez, f) szemzőhajtás vesszős szemzéshez, g) a szempajzshoz hasonló alappal megvágott vessző, h) héj alá végzett vesszős szemzés
256 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
4.10. Zöldoltás Egyes növények gyorsan összeforrnak, eredményes az oltásuk, ha azt zöld állapotukban, a vegetáció idején végezzük. Ilyenkor csupán az okoz nehézséget, hogy a zöld oltócsap a tűző napsütésben könnyen kiszáradhat. Célszerű tehát, ha borús időben végezzük a zöldoltást. A zöldoltások időszaka általában június első fele. Ilyenkor az az évi hajtások már kezdenek fásodni, nem pattanva, hanem szálkásan törnek, a törési felületen a szilárdítórostok vége jól látható. Nemes oltócsapot az az évi hajtásokról szedhetünk. A szőlőre zöldre fás csapot is olthatunk, tárolt oltóvessző felhasználásával. A zöldoltás leggyakoribb módja a hasítékoltás. Itt az alany és a nemes oltócsap azonos vastagságú, ezért csak egy ék alakú oltócsapot illeszthetünk a hasítékba úgy, hogy a kambiumgyűrűk a két szélén illeszkedjenek. Kötözésre gyapjúszálat, fóliacsíkot, gumiszalagot vagy a hajtások vastagságának megfelelő műanyag hüvelyt lehet használni. A zöldoltásokat nem kell oltóviasszal kenni, de leveleket, ágakat hajlítsunk rájuk, törjünk vissza, így árnyékoljuk, vagy fóliazacskóba burkolva védjük őket a kiszáradástól. A köszméte és a ribiszke zöldoltása A köszméte hajtásai már májusban eléggé fejlettek az oltásra. A szőlőéhez hasonlóan az a hajtásrész a jó, amelyben a szilárdítórostok kialakulása már megkezdődött. Az alanyként használt hajtásokat 50–100 cm között, a kívánt koronamagasságban lehet beoltani akkor, amikor már megfelelően fejlettek az oltás magasságában. A szőlőhöz hasonlóan ékoltást készítsünk. Az alany hajtását a kívánt magasságban, egy levél alatt metsszük el, majd középen 2–3 cm mélyen hasítsuk be. Az oltóhajtáson két levelet hagyjunk, alatta pedig ék alakra vágjuk a csapot és csúsztassuk be a hasítékba, majd rafiával kötözzük (152. ábra). Egy–másfél hónap múlva, a nemes növekedésének megindulása után, a kötözőanyagot át kell vágni és le kell fejteni az alanyról, mielőtt belevágna a vastagodó oltványba. Az oltványt huzalhoz vagy karóhoz kötve neveljük, hogy a vékony törzset a kialakuló
257 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
koronahajtások ne terheljék. Aranyribiszke alanyra ugyanígy olthatunk ribiszkét és ribiszkeköszmétét (pl. jostafajtát) is.
152. ábra - A köszméte zöldoltása; a) ék alakra megvágott oltócsap, b) az alanyhajtás behasítása előtt PVC hüvelyt húzunk rá, c) az ék alakú csapot a hasítékba toljuk
4.11. Ablaktálás Az egyszerű összenövesztés olyan oltásmód, amelynek során a nemes fajta hajtását nem választjuk le az alanynövényről, az életéhez szükséges vízzel és tápanyagokkal az alanynövény gyökérzete látja el az összeforrásig (153. ábra). Fás- és zöldoltások, lomblevelű örökzöldek esetében egyaránt használható. Az olyan növényeket, amelyeknek az összeforrása, a víz és a tápanyagok szállítóelemeinek regenerálódása az oltás helyén lassan megy végbe, eredményesen olthatjuk ablaktálással. A nehézséget csupán az okozza, hogy az alanycsemetéken az oltásra alkalmas hely általában alacsonyan van, a nemes anyanövényeken pedig a hajtások magasabban helyezkednek el. Nem könnyű tehát a két komponenst összeilleszteni, azonos szintre hozni. Ha az anyanövény ágai, vesszői hajlékonyak, akkor az alanycsemetéket a nemes anyanövény köré telepítsük, az oltáshoz a vesszőket hajlítsuk le az alanycsemetékhez. Nehezen hajlítható, magas növények esetében az alanyt cserepezzük be, s helyezzük valamilyen állványra a fa körül, hogy az oltásra szánt vesszőt hozzá lehessen illeszteni.
153. ábra - Ablaktálás; a) az alanycsemetét gyakran állványra kell helyezni, hogy a nemes hajtást hozzá lehessen hajlítani, b) az alany és a nemes sebzése és összeillesztése
258 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az oltáshoz azonos alakú és nagyságú ovális metszlapot készítsünk a két komponensen (153/b ábra), bevágva a farészbe is. Az egymással szemben lévő metszlapokat illeszszük össze, kötözzük és óvatosan kenjük be oltóviasszal (a sebek közé ne folyhasson). Ha a nemes oltóhajtás már biztosan az alanyhoz forrott, az oltóvesszőt közvetlenül az oltási hely alatt válasszuk le az anyanövényekről, a keletkező sebhelyet oltóviasszal zárjuk le. Az alanycsemete koronáját fokozatosan vágjuk vissza, a nemes megerősödése után végleg távolítsuk el.
4.12. Átoltás Az átoltás a kertészek régi eszköze. Kertünk nem bővíthető korlátlanul, az újabb fajtáknak egyre nehezebb helyet szorítani. A fajtanemesítés folyamatosan újabb és újabb fajtákkal bővíti a kínálatot, s a kertész az új, divatos fajtákat is szeretné mielőbb kipróbálni. Egy-egy új fajta elhelyezéséhez vagy a régi fajta cseréjéhez nem szükséges a meglevő kivágni fákat. Átoltásukkal 3–4 év alatt teljes termést adó fákat kaphatunk. Más okok miatt is dönthetünk az átoltás mellett. A telepítéskor rosszul megválasztott fajta, esetleg a pollenadó hiánya miatt nem termő fa, vagy netán a faiskolai eladó „jóvoltából” kapott más fajtájú oltvány esetében sem kell azonnal az ültetvényt kivágni. Az átoltás jóval hamarabb hoz eredményt. Az oltásra időben kell felkészülni. Az első teendő az oltóvessző beszerzése és szakszerű tárolása. Az oltóvesszőt már a fagyok beállta előtt szedjük meg, és szakszerűen tároljuk. Az átoltás lehet részleges vagy teljes. Részleges átoltáskor a vázágak vagy gallyak egy részét oltjuk át, s az eredés után így egy fán több fajta is nevelhető. Ha csak egy fajtát oltunk egy fára, akkor is választhatjuk a részleges átoltást. Három-négy részletben elvégezve az oltást, a fa folyamatosan termést is ad, s mire az utolsó vázág sorra kerül, addigra az elsőnek átoltott ágak termőre fordulnak. Teljes átoltáskor (154. és 155. ábra) a fát egyszerre oltjuk át az új fajtával vagy fajtákkal. Ez végezhető törzsbe, valamivel több munkával a vázágakba, vagy akár több száz oltócsap felhasználásával minden erre alkalmas gallyat átolthatunk. Ez utóbbi módon a második évben már jelentős termést szedhetünk a fáról, s a harmadik évtől kezdve teljes a fa termőképessége.
259 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A törzs átoltásakor újból ki kell alakítani a koronát, így akár a fa koronaformáján is változtathatunk (154/b ábra). A fák termőre fordulása így a harmadik–negyedik évtől várható.
154. ábra - Teljes átoltás (felül) és eredménye (alul) gyümölcsfákon; a) fő vázágakba végzett átoltás, b) törzsbe végzett átoltás, c) vázágakba, gallyakba végzett átoltás
155. ábra - Idős fák átoltása; a) a vázágak csonkolási szögének meghatározása, b) a túlságosan elsűrűsödött sövénykoronákat átoltással levegősebbé tehetjük, c) a karcsú orsófákat törzsbe vagy az alsó ágakba és a felettük levő törzscsonkba oltjuk át
260 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A vázágak átoltásával az ágak elhelyezkedésén sokat már nem változtathatunk, viszont a termőre fordulás gyorsabb, az átoltás után a második–harmadik évben várható. A gallyak átoltása után csak egy év terméskieséssel kell számolnunk, ám a gallyak teljes átoltása rendkívül munkaigényes. A munkát a fa visszametszésével, a vastagabb ágak vagy a törzs csonkolásával kezdjük. Válasszuk ki az átoltásra alkalmas helyeket, egyenes, elágazásmentes gally- és ágrészeket a koronában, majd vastagságuktól függően éles metszőollóval metsszük vissza vagy fűrészeljük le őket az oltás helye fölött. A lefűrészelt ágakon a sebhely peremét éles késsel vagy kacorral simítsuk le, vagyis vágjuk simára, hogy szebb legyen a forradás helye. Az oltásmódot az ágak, gallyak vastagságának megfelelően, illetve az időponttól függően válasszuk meg. Általában karvastagságú törzset, ágakat oltunk át, tehát az alany és a nemes vessző között nagyok a méretkülönbségek. Kezdőknek inkább a héj alá oltást ajánljuk, ez a legkönnyebb. Gyakorlottabbak a kecskeláb oltással, hasítékoltással is megpróbálkozhatnak. Héj alá csak akkor oltunk, amikor az alany héjkérge elválik a farésztől. Ez általában április második felében következik be. Kecskeláb oltást és hasítékoltást viszont már márciusban is végezhetünk. A vékonyabb gallyakat héj alá oltással, lapozással vagy kecskeláb ékezéssel oltsunk át. Az oltásokat elkészültük után kötözzük, és oltóviasszal vagy paraffinnal kenjük be. A madarak szívesen választják pihenőhelyül a kiálló oltócsapokat, s távoztukban elrugaszkodásukkal könnyen kibillentik azokat. A madaraknak kényelmesebb pihenőhelyet kínálhatunk, ha az oltások fölé egy ívesen meghajlított vesszőt kötözünk, így oltóvesszőinket is megvédhetjük a károktól (157. ábra). 261 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
156. ábra - Az átoltáshoz biztonságos létrát vagy állványt használjunk
262 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
157. ábra - Madarak ellen védi az oltást a meghajlított vessző
Az eredményes átoltás, de különösen a törzs, a vázágak teljes átoltása után az oltócsapok rügyei erőteljesen elkezdenek növekedni. Az első évben nem ritka az 1,5–2 m hosszú hajtás. Részleges oltáskor vagy a gallyak átoltásakor a hajtásnövekedés a megszokott mértékű. A nagyon erőteljes hajtást hozó oltócsapokat a szél könnyen kifordítja a helyükből, ezért ezeket karóhoz kell kötözni. Vázágaknál célszerű az oltási hely alatt legalább két helyen rögzített segédkarót, lécet az ághoz erősíteni, majd ehhez kötni a nemes hajtásokat. A segédkarónak irányító szerepe is van az új vázágak kialakításakor. Még a második évben is célszerű a karóhoz kötözve óvni a nem kellően megszilárdult oltási helyet és vesszőket. Az átoltott fákat kezdettől fogva fokozott figyelemmel ápoljuk. Már az első évben szükség lehet a hajtásválogatásra, illetve a túlságosan erősen növekvő hajtásokon a csúcs visszacsípésére, pincírozására. A kihajtott oltócsapok közül a második évben a fölöslegeseket távolítsuk el. Ekkor már meg lehet kezdeni a törzs átoltásakor a korona, a vázágak átoltásakor az ág tengelyének kialakítását, s a koronaalakítás szabályainak figyelembevételével hozzáláthatunk az új korona kineveléséhez. A régi fajta vázágakból, törzsből előtörő hajtásait és az alany sarjait rendszeresen el kell távolítani. Az erőteljes csonkolás miatt rendszerint az alanyok is erőteljesebben sarjadzanak.
4.13. Áthidalás Fiatal fák törzsét, védelem híján, érheti olyan mértékű nyúlkár, hogy a fák sokáig csak sínylődnek vagy akár el is pusztulnak. A nyulak néha az egész törzsről körben lerágják a háncsot, aminek következtében a farész kiszárad, s a gyökérzet és a levelek közötti tápanyagforgalom akadálya miatt a fa lassan elpusztul. Hasonló sebek mechanikai sérülés következtében is keletkezhetnek a törzsön (158. ábra).
158. ábra - Nyúlkártól sérült fa áthidalása; a) sérült kérgű törzs, mellette az áthidaló vesszők, b) a kéregben készítsünk bemetszéseket a vesszők számára, c) a helyükre illesztett áthidaló vesszők, d) áthidalás után a sebfelületet oltóviasszal kenjük be, e) gyökérsérüléskor egy nagyobb gödörbe gyökeres fiatal csemetéket ültessünk, s azok csúcsát oltsuk a seb fölött a törzsbe, f) fiatal csemetékkel körbeültetett fa az áthidalás után, g) a vesszőkön készített metszlap és a vastag kéreg felnyitása a héj alá oltáshoz
263 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az ilyen fákat áthidaló vesszők oltásával menthetjük meg. Áthidaláshoz az oltóvesszőket az oltásnál leírtak szerint szedjük meg. Olyan hosszúakra van szükség, hogy enyhén ívelten átérjék a sebfelületet, végük az egészséges háncsrész alá beoltható legyen. Áthidalásra az idősebb ágakból előtörő erős vízhajtások is alkalmasak. Az áthidaló oltást azzal kezdjük, hogy a sebhely szélén a héjkérget és a háncsot éles késsel simítsuk le, majd a sebfelületet oltóviasszal vagy sebek kezelésére alkalmas festékkel kenjük le. Csak ezután lássunk hozzá az oltáshoz. Ha az áthidalást a héj felválása előtt, pl. márciusban végezzük, a vessző két végén a táskás oldallapozásnak vagy oldalékezésnek megfelelő metszlapot vágjunk, s ennek megfelelő metszlapot készítsünk az idősebb törzsrészen is, a seb alatt és felett. Április végi, május eleji oltásoknál héj alá oltást alkalmazhatunk, T alakú bemetszéssel. A vesszőt először alul oltjuk be, majd a seben átívelve, szorosan a törzshöz hajlítva, a sebhely fölött is beoltjuk, de itt a vesszőt és a törzset fordított irányban kell bemetszeni. (Ügyeljünk arra, hogy az áthidaló vesszők rügyei fölfelé álljanak!) Az áthidaló oltásokat szorosan kötözzük, majd a sebek környékét oltóviasszal kenjük be (158/d ábra). A rögzítéshez esetleg vékonyabb szögeket is használhatunk. A megeredt áthidaló vesszők rügyei kihajtanak, ezeket a hajtásokat két levél felett pincírozzuk, ne engedjük megerősödni, s a nyár második felében éles késsel
264 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
vagy metszőollóval tőből távolítsuk el úgy, hogy csak a beoltott vesszők maradjanak, elágazások nélkül. Az áthidaló vesszők lassan megvastagodnak, átveszik a tápanyagszállítás szerepét. Ha a sérülés mélyebb, a gyökérnyakra vagy a gyökerekre is kiterjed (pl. pocokrágás), az egyszerű áthidalás nehéz vagy egyáltalán nem lehetséges. Megmenthetjük viszont a fát úgy, hogy körülötte mintegy 60 cm mélyen kitakarjuk a sérült gyökérrészt, majd három–négy fiatal, 2–3 éves csemetét, suhángot ültetünk a fa köré, melyek csúcsát áthidalásként beoltjuk a seb feletti egészséges kéregbe (158/e ábra). A sérült fa a köréje telepített fiatal csemetékből később teljesen új gyökérzetet kap.
5. A gyümölcsfák oltványnevelése Az oltványnevelés célja a kereslet igényeit kielégítő minőségű gyümölcsfaoltványok előállítása. Az árutermelő gyümölcsösök igényei sokban különböznek a házikertekéitől vagy az exportéitól, s mindegyik területen az igények állandó változása tapasztalható. A hagyományos koronás oltványnak általában kétéves törzse, egyéves koronavesszői vannak. A különböző törzsmagasságokat és a koronavesszők minimális számát is szabvány rögzíti. Ez az oltvány kiválóan alkalmas hagyományos koronaformák kialakítására, s emellett jól exportálható. Bizonyos koronaformák (sövények, karcsú orsó) kialakításához azonban nem mindig előnyös, mivel törzsmagassága, a koronavesszők elhelyezkedése meghatározott, az elsőrendű hajtásokból képződött koronavesszők pedig többnyire túlságosan meredek szögállásúak. Karcsú orsó almafák kialakításához külföldön nagyon keresettek az egyéves, másodrendű koronavesszőkkel rendelkező oltványok, amelyek vesszői vízszinteshez hajlóak. A suhángon nincsenek elágazások, előnye, hogy koronaalakításkor nagyobb szabadságot ad a gyümölcstermesztőnek, viszont egy évvel később fordul termőre a fa. Az oltványnevelési módok megválasztásakor a megrendelésekben rögzített minőségi követelményeken kívül a faiskolák a keresletet, a vonatkozó szabványokat, saját adottságaikat, szervezési, gazdálkodási előnyeiket tartják szem előtt. A kívánt törzsmagasság mellett azonban lehetőség van már a faiskolában meghatározott számú, elhelyezkedésű, szögállású stb. koronavesszők kialakítására, illetve az előnyösnek tartott nevelési mód megválasztására. A megrendelő kívánságának megfelelően végzett nevelés kölcsönös előnyökkel jár a faiskolában, mivel az oltványok minősége évekre meghatározza az ültetvény beállottságát, a koronaalakítás sikerét, az elégedett vevő pedig növeli a faiskola kereskedelmi hírnevét és az áruja iránti bizalmat.
5.1. Oltványnevelési módok Az oltványnevelési módok között alapvető az a különbség, hogy a nemes szaporítása, az oltási vagy szemzési művelet eltérő helyen és időpontban illeszkedik a technológiába, így az ezt követő nevelési feladatok is változnak. A faiskolákban az alvószemzéssel történő oltvány-előállítás a legnagyobb arányú, amely folyamatában két vagy három részre tagolódik. Az első szakasz a telepítéssel kezdődik, egy évig tart, feladata a szemzésre alkalmas alanycsemete felnevelése, amit végül az alvószemzés zár (159. ábra). A következő két szakasz a nemes törzsének és koronájának nevelése, időtartama egy vagy két év.
159. ábra - Az alvószemzéssel történő gyümölcsfaoltvány-nevelés folyamata
265 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A tavaszi oltást nálunk meglehetősen ritkán használják, csupán kisebb módosulást jelent az előzőhöz viszonyítva. Olaszországban főleg ott és azoknál a fajoknál terjedt el, amelyek a nyári szemzéssel a csapadékos időjárás miatt rosszul erednek. A koronába oltáskor vagy szemzéskor az alanynevelés szakaszában kell a kívánt magasságú törzset kialakítani, majd azt korona-magasságban oltani vagy szemezni. Lényeges az eltérés a kézben oltott oltványok esetében, ahol az oltást a telepítést megelőző télen végzik munkateremben (111. ábra). Ehhez eleve oltásra alkalmas méretű csemetét használnak. Az oltványiskolába telepítve az első év feladata a suhángnevelés, a szabványos korona kialakítására a második évben kerül sor. Hasonlóan nevelik az oltványt az első évben akkor is, ha erősítőiskolában nevelt, szemzett alanycsemetét telepítenek. A közbeoltott, illetve a többfajtás oltványoknál a már említett nevelési módok különböző kombinációit alkalmazzák. Kínában és más kelet-ázsiai országokban valószínűleg a száraz tél és tavasz okozta átültetési problémák miatt csak suhángot nevelnek a faiskolák. A magot helybe vetik az oltványiskolában, ikersorokba vagy ágyásrendszerbe, a magoncokat még a kelés évében beszemzik, és helyben nevelik fel a sűrűn álló oltványokat. Az így kapott vékony suhángok könnyen szállíthatók és jól erednek az átültetés után.
5.2. A gyümölcs-faiskolai vetésforgó Az adott területen egymást követő növények sorrendjének helyes kialakításával lehetőségünk van a talaj szervesanyag-készletének növelésére, a megfelelő talajszerkezet kialakítására, javítására, a talaj vízkészletével való gazdálkodásra, a talajuntság kiküszöbölésére és a kártevők, kórokozók veszélyes elszaporodása elleni védekezésre.
266 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A faiskola területén a gyakori, korai újratelepítés, a vetésforgó elveinek be nem tartása következtében elszaporodhatnak a gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens), a különböző gyökérgombák (Rosellinia, Roesleria) és a gyümölcsfáink gyökerén élősködő fonálférgek. Az utóbbiak közvetlen kártételükkel, illetve vírusvektorként is veszélyesek. A talajuntság problémáját a gyümölcstermesztők és a faiskolások évszázadok óta ismerik, tünetei a területen való újratelepítés után gyenge hajtásnövekedésben, a gyökérzet nem kielégítő növekedésében, elágazódásában, a hajtások rövidszártagúságában, rozettásodásában, rossz szemzési eredményekben, a lombozat sárgulásában, korai színeződésében és hullásában, nemritkán a növény pusztulásában nyilvánulnak meg. A tünetek kialakulásának okait kezdetben a talaj fizikai leromlásában, a talajnak a növények számára nélkülözhetetlen makro- és mikroelemekben való elszegényedésében, a gyökerek által termelt vagy a visszamaradó részekből képződött toxikus anyagok felhalmozódásában, illetve a területen felszaporodó kártevőkben, kórokozókban keresték az egyes kutatók. Miután a gyökéren élősködő kártevők (pl. fonálférgek) és kórokozók (baktériumok, gombák) által okozott kártételt sikerült kiszűrni, a valószínűsíthetően élő szervezetek által fajspecifikusan okozott tünetcsoportot Savory (1966) nyomán specifikus talajuntságnak (specific replant disease, SRD) kezdték nevezni. Otto–Winkler–Szabó (1993) kutatási eredményei alapján valószínűnek látszik, hogy a fajspecifikus talajuntságot a hajszálgyökereken élősködő sugárgombák (Actinomycetes) okozzák, amelyekkel szemben a talaj hőkezelésén, gőzölésén kívül az újratelepítés kerülésével és a megfelelő vetésforgó kialakításával védekezhetünk a legeredményesebben (161. ábra).
160. ábra - A gyümölcsfaoltvány-nevelés folyamata kézbenoltással és koronába oltással
267 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
161. ábra - A talajuntság tünete vadcseresznye magoncokon (Fotó: Hrotkó); (A tábla bal oldali fele olyan területre került, ahol 6 évvel korábban vadcseresznye volt, míg a jobb oldali sorok alma után kerültek.)
268 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Nem egyforma a fajok, fajták érzékenysége a talajuntságra. A legnagyobb érzékenységű fajok közé tartozik a kajszi, a vadcseresznye, az őszibarack, a szilva, az almaalanyok közül az M9 és az M4. Kevésbé vagy alig érzékeny a sajmeggy, az M1 és az M11 almaalany és a birs. Vírusmentes faiskola létesítéséhez a FVM NTÁ Növényvédelmi Szakszolgálata nem járulhat hozzá olyan területen, ahol a telepítést megelőző 4 évben az elővetemények között Amygdalus, Amygdalopersica, Armeniaca, Beta, Cerasus, Cucumis, Fragaria, Grossularia, Humulus, Lycopersicon, Malus, Nicotiana, Persica, Prunus, Pyrus, Ribes, Rubus, Solanum szerepel. A telepítést megelőző két évben a leendő vírusmentes oltványiskola területén nem ajánlatos Brassica, Cannabis, Daucus, Helianthus, Medicago, Pastinaca, Phaseolus, Pisum, Raphanus és Rumex-félék termesztése sem (Németh 1978). Az oltványiskolában minimum 8 éves vetésforgóra van szükség. Az oltványnevelés általában kétéves, így a forgót csak két évig használjuk oltványiskolai célokra. Az elővetemény megválasztásakor lényeges szempont, hogy jó gyomirtó hatású legyen, ne használja ki túlságosan a talaj vízkészletét, a szerves trágyát ki lehessen juttatni az elővetemény alá, korán lekerüljön a területről, hogy időben előkészíthessük a talajt a telepítéshez, s a művelést akadályozó gyökérmaradványokat ne hagyjon vissza. Erre a célra általában a kalászos gabonák alkalmasak. A kétéves oltványiskolai szakaszt többnyire kukorica követi, mivel ennél a növénynél nem okoz gondot a talajban visszamaradó faiskolai gyomirtó szer (pl. Aktinit DT hatóanyag) káros hatása. A faiskola területének kiválasztásakor sok tényezőt figyelembe kell vennünk. Nem elegendő, ha csak az éppen oltványiskolai hasznosítású területeket kísérjük figyelemmel. Az oltványiskolai vetésforgóban hasznosított területről készítsünk vázlatrajzot, s ezen évenként tervezzük meg a táblák beosztását, az egyes növények helyét. A talajuntságra érzékeny növényeket úgy helyezzük el, hogy lehetőleg olyan területre kerüljenek, ahol az előző oltványiskolai hasznosítás során az adott faj még nem szerepelt. A vázlatrajzon tüntessük fel a forgóban szereplő területek hasznosítását, kísérjük figyelemmel az itt végzett trágyázást és vegyszeres gyomirtást.
5.3. Az oltványiskola területének előkészítése 5.3.1. A telepítés területének beosztása
269 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A telepítési tervhez el kell készíteni a terület beosztásáról, a táblák, a növényanyag elrendezéséről készült helyszínrajzot, soronként feltüntetve a telepítendő alanyokat. A táblák legkisebb mérete 0,5 ha, a nagyobb faiskolák zömében 1–2 ha-os táblákat találunk (50×100 vagy 100×200 m). Az ennél nagyobb táblák nehezen kezelhetők egységesen, nem teszik lehetővé a terület kellő áttekintését. A 2 ha-os táblák hossza 100 m keskeny elválasztóúttal, a sorok folyamatos csatlakoztatásával 200 m hosszú ikertáblák kialakítására is lehetőség van. Az optimális gépforduló 500–600 m, a táblák megfelelő elrendezésével és a sorok csatlakoztatásával kialakítható. A főutak szélessége olyan legyen, hogy azokon két munkagép akadálytalanul haladhasson egymás mellett. A növényanyag elhelyezésekor az azonos nevelést, tápanyagot, növényvédelmet igénylőket telepítsük egymás mellé. Ügyelni kell azonban arra hogy a vegetatív bélyegeikben hasonlók jól elkülöníthetők legyenek. Ezeket olyan fajtákkal váltakozva telepítsük, amelyek vegetatív tulajdonságaikban feltűnően különböznek, nehogy a hasonlóság fajtakeveredésre adjon okot. A könnyebb áttekinthetőség és ellenőrzés kedvéért az érzékenyebb, a nevelési hibákra feltűnő tünetekkel reagáló növényeket lehetőleg a főutak mentén helyezzük el. A táblák jelzése rendszeres és folyamatos legyen, soraikat a könnyebb eligazodás végett számozzuk.
5.3.2. Az oltványiskola talajának előkészítése A talaj előkészítését az elővetemény betakarítása után azonnal kezdjük meg a szalma lehordásával, tarlóhántással és gyűrűshengerezéssel. A trágyaféleségeket ezután juttassuk ki a területre, amit ismét beforgatás és hengerezés kövessen. A talaj mélyszántására szeptember-október hónapban kerüljön sor. A területet 40–45 cm mélyen forgassuk meg, és ha a talajvizsgálatok alapján indokolt, a szántással egy időben vagy utána fertőtlenítsük a talajt. Lehetőleg minél kevesebb talajmunkával érjük el, hogy a felszín sima és morzsalékos legyen. Tavasszal, amint rá lehet menni a talajra, simítóval egyengessük el a felszínt, majd tárcsával készítsük elő a telepítésre. A gépi ültetés megfelelő tömörítésének előfeltétele a talaj beérése, megülepedése, amit az időben végzett forgatás biztosít. Ha nem áll módunkban megvárni a talaj természetes ülepedését, altalaj-tömörítő hengerrel, gyűrűshengerrel segítsük a tömörödést. A felső talajszint (3–5 cm) lazává, morzsalékossá tételéhez hengerboronával kapcsolt kombinátort is használhatunk.
5.3.3. A tenyészterület jelenlősége, a sorok kitűzése Az optimális tenyészterület kialakításakor biológiai és gazdaságossági tényezőket kell figyelembe vennünk. A területegységenkénti egyedszám nem növelhető korlátlanul. A tenyészterület kialakításakor nemcsak a sor-, hanem a tőtávolságot is mérlegelni kell, nehogy a sorok szélesre nyitásával a bennük sűrűn ültetett növények – szabványnak nem megfelelő gyökérzetük és koronájuk miatt – értékesítésre alkalmatlanok legyenek. Nálunk a 90 cm sortávolság terjedt el, ami a művelőgépek akadálytalan haladása mellett alkalmas a gyümölcsfaoltványok fényigényének kielégítésére. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy a növények gyökereinek egymásra hatása erősebben függ a tőtávolságtól, mint a sortávolságtól. Hazai tapasztalatok alapján a koronás oltvány optimális tőtávolsága 20–35 cm között van. Az őszibarackoltványok minősége és a tőtávolság összefüggéseit a 162. ábráról olvashatjuk le. Más fajokra vonatkozóan ilyen adatok még nem állnak rendelkezésünkre. Amennyiben kifejezetten suhángnevelés a célunk, kisebb tőtávolságot is választhatunk.
162. ábra - A tőtávolság hatása az őszibarackoltványok minőségére (Tóth 1984); (ideális méretekre 0,2–0,33 m tótávolságok között számíthatunk)
270 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Kisebb faiskolákban, ahol sorközjáró traktorokkal végzik az oltványiskola ápolási munkáit, 1,4–1,5 + 0,4–0,5 m-es ikersoros elrendezést alkalmaznak. A csonthéjasok közül a cseresznye és a meggy jól fejlődik ikersorokban is, az erősebb növekedésű szilva és kajszi viszont már kevésbé kedveli az ikersoros elrendezést. Az őszibarack ikersoros oltványnevelésekor gyakori probléma, hogy az oltványok gyökérzete féloldalas lesz, és fejlődésük sem kielégítő. A területegységenkénti egyedszám növelése jelentősen csökkenti a felmerülő állandó költségek egy oltványra eső hányadát. Emellett bizonyos teljesítménynövelő hatása is van a kézzel végzett növényápolási, nevelési munkák során, mivel ugyanazon úthosszal több növény kezelését el lehet végezni. Nagyon fontos tehát, hogy a termelési célnak és a növény ökológiai igényének megfelelően megtaláljuk az optimális tőtávolságot. További nehézséget jelent a tőtávolság többszöri változása az oltványnevelés során. Ez abból fakad, hogy a csemete eredése, a szemzés kihajtása, valamint a nevelés során elkövetett esetleges hibák módosítják, egyenetlenné teszik a tőtávolságot, ami az oltványok minőségében is jelentkezik.
271 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
33. táblázat. Az egy ha-ra telepíthető alanycsemeték mennyisége Ezt a tényezőt nem lehet kiküszöbölni, de hatásával számolhatunk. Az oltványminőség szempontjából nagy jelentőségű minden olyan technológiai elem (csemeteminőség, szemzőhajtás, a szemzés minősége, jó kihozatalt adó alany–nemes kombináció), amivel a kihozatali arányokat javítani s ezáltal a tenyészterületet bizonyos határok között stabilizálni lehet (33. táblázat).
5.4. Tápanyag-gazdálkodás az oltványiskolában A növények helyes táplálásának rendkívül nagy jelentősége van a gyümölcsfaiskolában. A növényben felhalmozott tartalék tápanyagok mennyisége hatással van az ültetvényanyag minőségére és a növénynek arra a képességére, hogy a kitermeléssel, a szállítással, a tárolással és a telepítést követő regenerációs folyamatokkal járó igénybevételnek minél kisebb veszteségekkel legyen képes megfelelni. Ezen túlmenően az oltványnevelés eredményessége, kihozatala is függ a beszemezhető csemeték arányát és az oltványok növekedését befolyásoló tápanyagellátástól. A termelőüzemek tapasztalatai alapján a következő általános elvekre támaszkodhatunk a trágyázási tervek kidolgozásakor: • A szerves trágyát és a mésztrágyákat lehetőleg az elővetemény alá kell kijuttatni. • A foszfor- és káliumtrágyát a telepítés előtti talaj-előkészítés során érdemes kijuttatni, megosztani csak hosszabb nevelést igénylő kultúrák esetén célszerű. • A nitrogéntartalmú trágyákat előnyösebb fejtrágyaként, esetleg lombtrágya formájában kijuttatni. • A mikroelemeket a műtrágyákkal együtt vagy hiánytünetek esetén fejtrágya formájában adjuk. A trágyázási tervet mindig szakszerű talajvizsgálat előzze meg. A talajvizsgálatot legalább P-, K-, Ca-, Mgtartalomra és pH-értékre célszerű elvégeztetni. A trágyaadagok meghatározásakor a talajok optimális tápelemtartalmát és a faiskolai kultúrák tápanyag-kivonási értékeit vehetjük figyelembe (34. táblázat).
272 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
34. táblázat. A gyümölcsfa oltványiskola tápanyagigénye Az optimális tápelemtartalom magasabb értékei a kötöttebb talajokra vonatkoznak. A faiskola talajának optimális pH-értéke 6,5–7,5 között van, szükség esetén a talajt meszezni kell. Az utóbbi évek módszeres vizsgálatainak eredményei egyre inkább arra utalnak, hogy – hasonlóan más kertészeti kultúrákhoz – a faiskolákban is szükségtelenül nagy adagú trágyázást végeztünk (Wegmüller 1992, idézi GYSI, 1992). A túltrágyázás igen gyakori volt a nitrogén esetén (Leistikow 1992). Az oltványiskola nitrogénigényét nem könnyű helyesen meghatározni, mivel pontos trágyázási kísérleteket alig végeztek. A levélanalízis rutinellenőrzések céljára meglehetősen drága, ha pedig megvárjuk a hiánytünetek megjelenését, a növényállomány már visszafordíthatatlan károsodást szenvedhet. Németországban számítógépes programot dolgoztak ki az egyes faiskolai kultúrák N-igényének meghatározására, melyben messzemenően figyelembe veszik az állomány korát (1, 2 vagy 3 év), az alanyt és a technológia egyéb elemeit. Akkor trágyázunk helyesen, ha tekintetbe vesszük a talaj ásványinitrogén-készletét (Nmin), a mineralizáció során a talaj szervesanyagkészletéből várható, valamint a szerves anyagokkal juttatott nitrogén mennyiségét (Leistikow 1992). A hektáronként kijuttatott nitrogéntrágya-mennyiséget a következők szerint csoportosítja: • kis mennyiségű nitrogén adagolása: 10–40 kg/ha, • közepes mennyiségű nitrogén adagolása: 40–80 kg/ha, • nagy mennyiségű nitrogén adagolása: 80 kg/ha felett. Véleménye szerint a nagy mennyiségű nitrogéntrágyázás általában szükségtelen, a jó, levegős faiskolai talajokon csak a talaj szervesanyag-készletéből a mineralizáció során 70 kg/ha mennyiségű nitrogén-hatóanyag kerül a növények számára felvehető állapotba. A hazai faiskolákban is gyakori a nagy adagú szervestrágyázás. A szerves trágyával tonnánként 5–6 kg/ha nitrogént viszünk a talajba, amelyből az első évben 1,5–2 kg/ha a növények által felvehető állapotba kerül. Ezzel a nitrogéntrágyázás tervezésekor mindig számolni kell. 30 t/ha szerves trágyával 150–180 kg nitrogént juttatunk a talajba hektáronként, amelyből az első évben 50–60 kg rendelkezésre áll, s ez a mennyiség fölöslegessé teszi a nitrogéntartalmú műtrágyák használatát (Leistikow 1992). A nitrogéntrágyát 2 vagy 3 részletben ajánlatos kijuttatni a talaj felső rétegébe bedolgozva. Az év második felében oltványoknál nem alkalmazunk nitrogéntrágyát, mert az gátolja a beérést. Tápanyag-túladagolási tünetek rendszerint N-túladagolás következtében jelentkeznek. A növények növekedése rendkívül erős, nem érnek be, így gyakran fagyérzékenyekké is válnak. Ezek a tünetek különösen a kései nitrogéntrágyázás következményei. Szemzési táblában a gyengén vastagodó vagy növekedésüket lezáró csemetéknél indokolt lehet – legkésőbb a szemzés előtt 2–3 héttel – kisadagú N-fejtrágyát adni az öntözéssel együtt vagy lombtrágyaként. A csonthéjasok esetében különösen körültekintően határozzuk meg az ilyen kései fejtrágyaadagokat, mivel hajlamosak a szem kiforrására a túlzott vastagodás következtében.
273 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A vetésforgóval kerülni kell a nagy tömegű szervesanyag-maradvánnyal járó előveteményt. Ha mégis előfordulna, a pentozánhatás ellensúlyozására pótlólagos N-adagolásról gondoskodjunk az őszi trágyázás során. A trágyázás eredményességét, az aktuális tápanyagellátást levélanalízissel és a tápanyaghiány-tünetek figyelemmel kísérésével ellenőrizzük, szükség esetén fejtrágyával, lombtrágyával módosíthatjuk.
5.5. Az oltványiskola gyomirtása A gyomok elleni küzdelmet már a vetésforgó kialakításával célszerű elkezdeni. A telepítést megelőző két évben vegyszeresen gyomirtott gabona megfelelően gyommentes területet biztosít. Különösen az évelő gyomok veszélyesek, mivel faiskolában még nincs ellenük megfelelő gyomirtási technológia. A talaj-előkészítést megelőzően az elővetemény tarlójának gyomflórájától függően a glifozát (Glialka, 8–12 l/ha) vagy az acetoklór hatóanyagú (Acenit 50 EC, 5 l/ha) gyomirtó szerek ajánlhatók. A talaj-előkészítés során alkalmazott felszíni tömörítés elősegíti a gyommagvak csírázását. A faiskolákban alkalmazott talajfertőtlenítő szereknek is van bizonyos gyomirtó hatásuk. A telepítés gyakran elhúzódik egy hónapig is, ilyenkor a már előkészített területen boronával vagy kultivátorral, illetve rövid hatástartamú herbicidekkel (Treflán 48 EC, Olitref, Flubalex) védekezhetünk a csírázó gyomok ellen. Az oltványiskolában telepítés után csak a talajban lassan mozgó herbicidek használhatók. Az almatermésűek általában jobban bírják a gyomirtó szereket, a csonthéjasok, héjasok és a bogyósok érzékenyebbek. Az alanytelepítésben a beiszapoló öntözés után, de legkésőbb a rügyfakadás előtt kipermetezve két–három hónapra megfelelő védelmet nyújtanak a magról kelő egyéves gyomok ellen a Dual 960 EC 1,8–2,3 l/ha és a Maloran 50 WP 2–2,5 kg/ha dózisban. A herbicidválaszték bővítésére Acenit 50 EC, Linurex 50 WP, Geonter 80 WP és Casoron G is alkalmazható. Ezek a szerek rügyfakadás után már nem használhatók, mert leperzselhetik a fiatal hajtásokat. Őszibarackmagoncok gyomirtására a Dual 960 EC + Maloran 50 WP vagy Buvilan 330 EC + Maloran 50 WP kombinációkat ajánlják. Csonthéjas-oltványokban a Dual-Maloran kombináció mellett a Geonter 80 WP is alkalmazható (Molnár–Magyar–Petrányi 1984; Papp 1985). A tenyészidőszak második felének gyomosodását megakadályozhatjuk, ha az előző szereket kiegészítjük az 50% Aktinit DT hatóanyagú gyomirtó szerekkel 1,5–2,5 kg/ha mennyiségben. A suháng- és a koronásoltvány-nevelés során ugyanezeket a szerkombinációkat használhatjuk a szemremetszés és a rügyfakadás között kipermetezve (35. táblázat). A Hungazin DT késő ősszel vagy télen, fagymentes napokon kijuttatva 2,5–3 kg/ha mennyiségben a következő év tavaszára gyommentes területet biztosít (163. ábra).
163. ábra - A tavaszi gyomflóra pusztulása oltványtáblában a tavaszi vegyszeres gyomirtás után (Fotó: Hrotkó); Balra kezelt terület, jobbra kontroll terület)
274 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Hatását fokozni lehet, sőt a következő tavaszi kezelés feleslegessé válhat, ha az alanytelepítés vegyszeres gyomirtását ősszel kiegészítjük 6 kg/ha mennyiségű Devrinol 50 WP-kezeléssel. A gyomirtó szereket 300–500 l/ha permetlével lehet egyenletesen kijuttatni. A kezelések után két hónapig lehetőleg ne bolygassuk a talajt.
275 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
35. táblázat. Gyomirtószer-kombinációk az oltványiskolában (Papp 1985 nyomán)
5.6. Az oltványiskola öntözése Hazai körülményeink között az oltványiskolát csak öntözött körülmények között lehet biztonságosan üzemeltetni. Különösen az alanynevelésben a szemzési táblákon van nagy jelentősége. A telepítést követő öntözés (beiszapolás) javítja a csemete eredését (164. ábra), majd később a hiányzó csapadékot pótló öntözések elősegítik a csemete egyenletes fejlődését, növelik a szemezhető minőségű alanycsemeték arányát. A szemzés előtti öntözéssel javítani lehet a növekedést, és a héj felválásának időszakát meg lehet nyújtani, ami lehetővé teszi a szemzés rugalmasabb szervezését. Száraz nyarat követően a nyugalmi állapotban tározó öntözést is végezhetünk. A suháng és a koronás oltvány nevelése során csak rendkívüli csapadékhiány esetén öntözzünk, ilyenkor a gyökérzet már kellőképpen mélyre hatol, képes ellátni az oltványt vízzel.
164. ábra - Telepítés utáni öntözés az alanytáblában (Fotó: Hrotkó)
276 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A faiskolákban általában esőztető öntözést alkalmaznak. Az egyszeri vízadag 30 mm körüli, a szemzés előtt kisebb vízadag is elegendő.
5.7. Az oltványnevelés növényvédelmi problémái A faiskolai termesztés során az oltványnevelésnek a legnagyobb a kockázata. Előfordult pl. egyik faiskolában, hogy a szegecsfejű gyökérgomba (Roesleria pallida) fertőzése miatt 15 000 eltelepített őszibarackalanyból csak 6300 volt nyár végén beszemezhető, mert csak ennyi érte el a megfelelő erősséget. A lombrágó bogarak, hernyók és szívó kártevők is úgy legyengíthetik az alanyokat, hogy nem szemezhetők be első évben. A levélfoltosságot okozó gombás betegségek fertőzésének a csökkent asszimilációs felület, a levélhullás mellett az is lehet a következménye, hogy az alany nem adja a héját, hagyományos módon nem szemezhető be, helyette szemlapozás vagy chip-szemzés alkalmazható. A szemzés és az oltás egyaránt sebészi beavatkozás. A szervátültetés, transzplantáció a faiskolában a szigorú higiéniai szabályok betartását követeli. Nagyon fontos a munkavégzés előtti kézmosás Neomagnol vagy Floraszept oldatban, és az eszközök, a metszőolló, a szemzőkés vagy kacor fertőtlenítése 70%-os etilalkoholban vagy denaturált szeszben. Különösen fontos ez, ha előtte idős gyümölcsösben dolgoztunk. A sebparazita kórokozók (Schizophyllum, Stereum, Chondrostereum, Leucostoma, Verticillium fajok) ugyanis könynyen megfertőzhetik a nyitott sebet. Az oltást vagy szemzést rafiával vagy műanyag szalaggal kötözik be. A fertőzéstől véd az oltóviasz vagy a Betica oltvány-, fasebkezelő szer használata. Ismert tény, nem árt azonban növényvédelmi szempontból is tudatosítani, hogy a nemes gyümölcsfa abból a szemből (hajtórügyből) fejlődik, amelyet az oltóvesszővel vagy szemzőpajzzsal átültettünk az alanyra. A nemes szem kirágásával, odvasításával a pockok, nyulak, ormányos bogarak, rügykárosító hernyók nagy kárt okoznak, rengeteg munkát tesznek tönkre. A tölgypohók (Gastropacha quercifolia) áttelelő hernyója tavasszal a duzzadó nemes szemet pusztítja, végigjárva a nyár végén alvóra szemzett alanyokat. Az őszi bagolylepke (Episema caeruleocephala) lárvája a duzzadó rügyeket odvasítja, később a leveleket rágja (Mészáros 1984). A bagolypille (Scotia segetum) tömeges szaporodása (gradációja) évében a nyári nemzedék lárvája, a mocskospajor sekélyen a talajba bújva megrághatja az oltványok föld alatti részét és földhöz közeli hajtásait. A mezőgazdasági kártevőnek tartott fekete répabarkó (Psalidium maxillosum) és a hegyes farú répabarkó (Tanymecus palliatus) tavaszi megjelenésekor az éppen duzzadó, fakadó szemzésrügyeket károsítja (Jenser 1957).
277 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A kis téli araszoló (Operophthera brumata) 1991 tavaszán több faiskolában cseresznye-, meggy- és almaszemzéseket tett tönkre azzal, hogy a rügyek mellé lerakott tojásokból kibújó hernyók berágták magukat a még alvó vagy éppen megpattant rügyekbe, és kiodvasították azokat. A rágó kártevők ellen rügypattanás előtti, majd szükség esetén megismételt rovarölő szeres permetezéssel (Basudin 600 EW, Dimercron 50) lehet védekezni. Az alany és a nemes kompatibilitását, összeférhetőségét az egészségi állapotuk is befolyásolja. A vírussal fertőzött növények szemzéseredése nagyon csekély (Sebőkné 1979). Tél folyamán is rendszeresen figyelni kell a rágcsálók károsítását. Csak így lehet megelőzni vagy legalábbis minimálisra csökkenteni azt a nagymértékű kárt, amit a pockok, őzek, szarvasok télen okozhatnak. Pest megyében 1991–92 telén a beszemzett almaoltványok egész sorát tették tönkre rágásukkal a pockok (165. ábra).
165. ábra - Pocokrágás almaoltványokon (Fotó: Migend)
Az ún. szabad gyökerű oltvány értékesítésének kockázatát küszöböli ki a konténeres oltványnevelés és értékesítés. Nagyon fontos a földkeverék minősége. A legjobb a gyepszintföld (50%), tőzeg (30%) és érett istállótrágya (20%) keveréke (Mezei 1985). A földkeverék kémhatását enyhén savanyúra, 5–6 pH-értékűre kell beállítani, csökkentve ezzel az agrobaktériumos gyökérgolyva-fertőzést. Sajnos gyakran előfordul, hogy tartós hatású gyomirtó szerrel kezelt szántóföldről vagy éppen gyökérparazita gombával fertőzött és ezért selejtezett gyümölcsösből vesznek földet a konténerekbe. Az eredmény az értékes növényanyag pusztulása. A konténeres növényeket szorosan egymás mellé rakva kezdetben fóliaalagútban, párás körülmények között, később árnyékolóval lefedve, gyakran öntözve tartják. A fiatal növényeken az egyébként ritka hasadt lemezű gomba fertőzheti az oltás helyén az oltványokat, és gyors pusztulásukat okozza. A Leucostoma cincta gomba is sebparazita. A szemzés, a szemremetszés, a vadalás, a hajtások visszacsípése, a levelek természetes hullása, az elválasztó szövetréteg képződése előtt letépett levélripacson, a jégverés által okozott sebeken és rovarrágás helyén fertőz.
278 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
5.7.1. Növényvédelem a telepítés évében A talajfertőtlenítés rendkívül költséges, az erősen fertőzött területeken azonban megtérül. Vírusmentes oltványiskolában, ha a vírusvektor nematódák száma 250 g talajban meghaladja az 5-öt, fertőtleníteni kell a talajt. A szereket a forgatást végző ekére szerelhető adagolószerkezettel juttassuk ki, vagy használjunk speciális talajfertőtlenítő gépet (pl. Climax). A talajlakó kártevők, kórokozók ellen a talajfertőtlenítés többnyire kellő védelmet nyújt, elmaradása esetén viszont számolnunk kell fellépésükkel. A gyökérgolyva kórokozója (Agrobacterium radiobacter) veszélyes baktérium, egyes alanyfajták különösen fogékonyak rá. Korábban egyedüli védekezést jelentett ellene a csemeték gyökerének pépezése higanyos csávázószerrel. Az utóbbi években a K 48 baktériumtörzs felhasználásával biológiai védekezési eljárást dolgoztak ki ellene (Faivre és Amiot 1983). Az egyes gyümölcsfajokat, -fajtákat jellemző kártevők, kórokozók a faiskolában is megjelennek, ellenük a szokásos módon kell védekezni. A faiskola jellegéből adódóan azonban több olyan kártevő is veszélyessé válhat, amelynek kártétele termőfákon elhanyagolható vagy csak ritkán fordul elő.
5.7.2. Növényvédelem a szemzés évében A szemzés évében az alanynevelés során a legveszélyesebb kártevők a cserebogárpajor, a mocskospajor és a leveleken károsító rágó, szívó kártevők. A gombás betegségek közül a körtecsemetén a fabreás levélfoltosság, a meggyen és cseresznyén a blumeriellás levélfoltosság, sok gyümölcsfaj esetében pedig a lisztharmat okozhatja a levélfelület nagymértékű csökkenését. A lombjukat vesztett csemeték növekedése megáll, a héj nem válik el a farésztől, így nem szemezhetők. A levéltetvek különösen a suhángokat károsítják, visszavetik növekedésüket. A szilván jelentős az atkák kártétele, a suháng hosszanti növekedése megáll, az oltvány gyengébb minőségű lesz. A szemzések kihajtásakor a rügyeket elpusztító ormányos bogarak könynyen tönkretehetik a szemzést. A suhángok hosszanti növekedését akadályozza a hajtáshervasztó darázs, amelynek kártétele körtén, almán jelentős. Amíg a csemeték, oltványok nem túl magasak, szántóföldi szórókerettel is megoldható a permetezés, később viszont a hidas traktorok permetezőgépeit lehet használni, amelyek szórókeretéről a szórófejek belógnak a sorok közé. Egyes években a mezei pockok, továbbá minden évben a mezei nyulak kártételével is számolhatunk. Vannak vidékek, ahol az őz is pusztítja a faiskolai oltványokat. A nyulak és az őzek ellen az oltványiskola bekerítésével védekezhetünk. A kerítést legkésőbb a szemzés utáni ősszel építsük meg, a kitermelés után megszüntethető. A nyulak ellen 150 cm magas négyzetes, 4–5 cm lyukbőségű drótháló megfelel. A háló alját ajánlatos 20–30 cm-re a földbe süllyeszteni vagy kampós cövekkel a földhöz rögzíteni és 20 cm magasan felkupacolni, nehogy a nyúl alatta bejuthasson a faiskolába. Az őzek, szarvasok ellen erősebb, 2,5 m magas dróthálóra van szükség. A kerítésen csak egy bejáratot hagyjunk, amelyet mindig zárva kell tartani. Télen, hófúvás esetén a kerítés külső oldalától a havat el kell távolítani olyan távolságra, hogy a nyúl ne tudjon róla átugrani a kerítés tetején. A termesztés gazdaságosságát befolyásolhatják a fagy, a napégés, a szél, a jégeső és az aszály okozta károk is. Ezek a faiskola területének kiválasztásával részben elkerülhetők. A nevelés során a fiatal korban napégésre érzékeny fajták törzsét törzserősítők nevelésével – amelyek árnyékot vetnek rájuk – védhetjük meg. A jégeső által okozott számtalan seb a növényeken fertőzési gócot jelent, ezért a jégverés után azonnal réztartalmú szerekkel permetezzünk, hogy a fertőzést megakadályozzuk. A faiskola engedélyezését szabályozó rendeletekben szigorú előírás, hogy a felnevelt árunak meg kell felelnie a növényeg-észségügyi követelményeknek, egyébként nem hozható forgalomba.
5.8. Oltványnevelés alvószemzéssel 5.8.1. Alanynevelés Az alanynevelés célja, hogy a nyár végére szemzésre alkalmas csemetéket kapjunk. Hazai körülmények között ezt a minőséget tavasszal telepített szabványos egyéves magcsemetékkel, bujtvány- és dugványcsemetékkel el 279 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
lehet érni. Bizonyos fajokból (őszibarack, mandula) az oltványiskolába kiültetett, előcsíráztatott magból is szemzésre alkalmas csemetét lehet nevelni. Csemetehiány esetén az előcsíráztatott magból nevelt földlabdás, tápkockás csemete oltványiskolába telepítve a nyár végén szintén beszemezhető. A telepítés időszaka általában a tavasz. A telepítést ajánlatos minél előbb elkezdeni, nehogy kicsússzunk az időből, és a csemeték még a telepítés előtt kihajtsanak. Ezért nagyon fontos, hogy a csemetét még a tél folyamán előkészítsük a telepítésre. Bár a vásárolt csemeték szabványosak, ajánlatos közülük kiválogatni a tűrésként megengedett gyengébb minőségűeket. A saját nevelésű csemetéket a kitermeléssel párhuzamosan a tárolás előtt vagy a tárolóban télen válogassuk, osztályozzuk. Ezt követően minőségi osztályok szerint kötegelve tároljuk a csemetéket. Ha előfordul, hogy közvetlenül a telepítés előtt kell válogatni, osztályozni őket, ez fedett helyen történjék. Attól függően, hogy mivel telepítünk, a telepítéshez eltérő módon kell visszametszeni a csemetéket. Manapság ültetőgéppel telepítenek. Ha az ültetőgépen adagolószerkezet van, olyan hosszúra metsszük vissza a csemeték gyökerét és föld feletti részét, hogy a gép zavartalanul működhessen. Általában a 20 cm-es gyökér és 25 cm-es szárrész a jelenleg használt gépekhez megfelelő. A csemeték oldalgyökereit 5–10 cm hosszúságúra metsszük vissza, ha géppel és ültetőpallossal telepítünk, ásóval dolgozva a teljes gyökérzetet hagyjuk meg. Az előkészített csemetét kötegelve, táblánként csoportosítva célszerű tárolni, ez lényegesen megkönnyíti a telepítés szervezését.
166. ábra - Csemetetelepítés kézi ültetőpallossal (Fotó: Hrotkó)
280 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A telepítésre kiszállított csemetét, amíg a talajba nem került, meg kell védeni a kiszáradástól és az időjárás káros hatásaitól (167. ábra). A tartályládákban tárolt csemetét a tároláshoz használt nyirkos vermelőközeg (fűrészpor, tőzeg) 1–2 napig megvédi a kiszáradástól. A polietilén zsákok szintén alkalmasak a csemete rövid ideig tartó tárolására. Ha nincs lehetőség a csomagolásra, a táblákra szétosztott csemetét ideiglenesen vermelni kell az ültetésig.
167. ábra - Telepítésre előkészített csemete ideiglenes tárolása a tábla szélén tartályládában (Fotó: Hrotkó)
281 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Akkor telepíthetünk, ha a levegő hőmérséklete 2 °C-nál nem alacsonyabb. Ha ez alá süllyed, úgy a telepítést le kell állítani, de amint ezt az értéket meghaladja, a munka végezhető tovább. A telepítendő csemeték gyökereit óvni kell a fagytól, még átmeneti lehűlés esetén is. Az ásóval, ültetőpallossal történő kézi telepítést (166. ábra) már csak kisebb faiskolákban alkalmazzák, ahol nincsenek erre megfelelő gépek. A nagyobb faiskolák a résnyitó gépek után kézzel vagy ültetőgépekkel teljesen gépesítve (168.ábra) végzik a telepítést.
168. ábra - Telepítés Super–Prefer ültetőgéppel (Fotó: Hrotkó)
282 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Telepítéskor a csemeték ne veszítsenek sokat természetes víztartalmukból, ezért az ültetéssel párhuzamosan vagy azt követően fontos az öntözés. Az eltelepített csemetéket kupacoljuk fel, különösen akkor fontos ez a művelet, ha az öntözésre nincs mód. Csírás mag ültetése A mandulát és az őszibarackot faiskoláink általában csírás mag formájában ültetik. A rétegezést követően magasabb hőmérsékletű (12–15 °C) helyre viszik a magot, majd amikor a gyököcske 1,5–3 cm hosszú, a csírás magot kiválogatják a rétegező közegből. A gyököcskét a gyökérzet jobb elágazódása végett felére visszacsípik (169. ábra).
169. ábra - Ültetésre előkészített csírás őszibarackmag (Fotó: Hrotkó)
283 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A csírás magot kézzel vagy ültetőfával ültetik előre kihúzott sekély barázdákba (170. ábra). A kézi ültetést sekélyen járatott résnyitóval vagy a palántázógépek barázdanyitó egységével meg lehet gyorsítani.
170. ábra - Csírás mag ültetésekor ügyeljünk a helyes irányra. Ha a nagy magot rosszul ültetjük, a gyökérnyak görbe lesz; a) helyes, b) és c) helytelen irányban álló nagy mag (dió)
Tápkockás csemete nevelése, ültetése Csemetehiány esetén az előző évi magból májusra telepíthető csemetét nevelhetünk fólia alatt, tápkockában vagy műanyag edényekben (172. ábra).
284 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
171. ábra - A mandula- és az őszibarack-csemete nevelése; a) a rétegezett magot márciusban előcsíráztatjuk, b) a szétpattintott csonthéjból a magot kiemelve a gyököcskét visszacsípjük, c) ültetésre előkészített csírás magok, d) tápkockában, fűtetlen fólia alatt nevelt csemete, e) műanyag pohárban nevelt csemete
172. ábra - Tápkockás csemete nevelése fűtetlen fólia alatt (Fotó: Hrotkó)
A magot a szokásos módon rétegezzük, majd a rétegezést követően a csírás magokhoz hasonlóan előcsíráztatjuk. A csírás magot a visszacsípett gyököcskével fűtetlen fólia alatt március közepén a zöldségfélék palántaneveléséhez használatos tápkockákba, tőzegcserepekbe vagy műanyag cserepekbe ültetjük. A csemetéket rendszeres öntözés és levegőztetés mellett neveljük május közepéig, amikor 6–8 leveles korban oltványiskolába ültethetők. A tápkockás csemetét kézzel ültetjük, az ültetés után feltétlenül öntözzük meg. Az ültetéshez a barázdát géppel is nyithatjuk (pl. ültetőgép barázdanyitó egysége).
285 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A csonthéjasok (mandula, őszibarack, myrobalan, kajszi, szilva, cseresznye, sajmeggy, meggy) és héjasok (dió, gesztenye) csemetéi tápkockával májusban kiültethetők (173. ábra) a szokásos időben beszemezhetők. Nagy előnye, hogy a csemete jól ered, kiegyenlített állományt ad.
173. ábra - Telepítésre alkalmas tápkockás sajmeggycsemeték május közepén (Fotó: Hrotkó)
286 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
287 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A csemeték gondozása telepítés után Klímánkon általában telepítés után 4 héttel indul meg a csemeték hajtásnövekedése. Ez alatt az idő alatt a talaj ne száradjon ki túlságosan, különösen azoknál a csemetéknél ügyeljünk erre, amelyek a telepítéskor már fejlődésben előrehaladottak (duzzadó rügyűek) voltak. A talaj kiszáradását gondos felszíni talajműveléssel, esetleg öntözéssel kerülhetjük el. Ez nagyon fontos, mert rendkívül káros lehet az egész termelésre, ha a hajtásnövekedés kezdetén a növények fejlődése lelassul. A talaj nedvességtartalmának megtartása mellett nagyon fontos a gyomosodás megelőzése és a gyomirtás. Ha ezzel késünk; a gyomok gyökerein sok talajkártevő szaporodhat el, ezek a fejlett gyomok kiirtása után a gyökeresedni kezdő csemetéket károsítják, olykor hatalmas pusztítást végezve bennük a gyenge gyökerek vagy a gyökérnyak károsításával. A lombleveleket meg kell védenia kártevőktől és a betegségektől. Csak az egészséges levelű növények fejlődnek erőteljesen az egész tenyészidőszak alatt. Nálunk legalább augusztus végéig feltétlenül gondoskodni kell a növények zavartalan fejlődéséről. A nyári aszálykár ellen a terület megfelelő kiválasztásával, művelésével, jó vízgazdálkodással, esetleg öntözéssel védekezzünk. Erre június végén és július első felében ügyeljünk különösen, nehogy az eltelepített csemeték fejlődése megakadjon, mert egyrészt az alvószemzés ideje rövidül meg ezáltal, másrészt a beszemzett csemeték eredése lesz a vártnál rosszabb. Szemzésre azok a csemeték alkalmasak, amelyek a szemzés időszakára fajonként változóan, 8–18 mm gyökérnyakátmérőt elérnek (174. ábra). A túlságosan megvastagodott alanycsemetéket nehéz szemezni, kötözni, s gyakran a szemzéskihajtás sem kielégítő.
174. ábra - Az őszibarackszemzés kihajtásának alakulása az alanycsemete átmérőjének függvényében
A csemeték vastagodását – mint már említettük – öntözéssel és esetenként fejtrágyázással lehet irányítani. Az öntözésnek a szemzés előkészítésében is nagy a jelentősége. A háncs csak intenzív növekedési időszakban választható el a farésztől, az alany ilyenkor „adja a héját”. Ez az időszak öntözéssel megnyújtható, irányítható.
5.8.2. A szemzés Szemzési terv
288 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A tervezés alapjául a telepítés után megeredt csemeték száma szolgál, amit május végén felméréssel állapítunk meg. Ebből az üzemi adatok alapján következtethetünk a szemezhető csemeték számára. A következő lépés a tervezett fajtalista egybevetése a rendelkezésre álló alanyok számával. A fajtalista összeállítását széles körű piacfeltáró munka előzi meg, s ilyenkor még lehetőség van módosítására. A végleges szaporítási terv alany–nemes kombinációkra, táblára, sorra lebontva tartalmazza a szaporítani kívánt mennyiséget. A szem-, illetve szemzőhajtás-szükséglet aszaporítási terv alapján határozható meg. Átlagos üzemi színvonal mellett a szemfelhasználáskor mintegy 30% veszteséggel számolhatunk, így ennyivel többet tervezzünk. Ha az üzemnek nincs elegendő szemzőhajtás-törzsültetvénye, a szükséges mennyiséget júniusban meg kell rendelni. A szemzési terv a szaporítási terv, a rendelkezésre álló időtartam, a szemzési sorrend, a rendelkezésre álló munkaerő és teljesítőképességének egybevetésével készülő kampányterv, amely általában heti bontásban tartalmazza a szemzés kezdetétől az adott időszakban szemzendő mennyiséget, fajtát, szemzőhajtás- és munkaerő-szükségletet. A szemzés időpontja A szemzés általában július közepétől szeptember közepéig tart. A helyi tapasztalatok alapján célszerű szemzési sorrendet összeállítani, hogy az egyes fajokat optimális időpontban szemezzük. Általában a beteg lombozatú, illetve a gyenge növekedésű alanyokkal kezdünk, valamint olyan fajtákkal, amelyek hamar befejezik a növekedésüket, így héjkérgük és háncsuk csak rövid ideig válik fel. A közepes növekedésű alanyok folytatják a sort, majd augusztus végén, szeptember elején az erős, sokáig növekedésben maradók zárják. Nálunk általában a körtemagoncokkal kezdenek, ezt a kajszimagoncok, a törpe almaalanyok, majd a cseresznye, szilvamagoncok követik a középerős növekedésű almaalanyokkal együtt. Augusztus végén, szeptember elején is jól szemezhető a myrobalan-, a sajmeggy- és az őszibarackalany. A diót július második felében szokták szemezni, mivel a szemzés összeforrása hőigényes, legalább hat hét 20 °C átlaghőmérsékletű időszak szükséges a megfelelő összeforráshoz. A cseresznye augusztus második felében szemezve ad jobb eredményt, amikor az éjszakák már hűvösebbek. A szemzés technikája Nálunk ma is a hagyományos T-szemzés a legelterjedtebb. A héjkéreg és a háncs T alakú felnyitásának és a szempajzs vágásának számos változata van, amelyek között időigényben és termelékenységben nagyok a különbségek. Célszerű volna behatóbban tanulmányozni a szemzési módszerek kérdését, mivel a szakirodalmi adatok egyre inkább arra engednek következtetni, hogy a jól megválasztott szemzési technikával a faiskolában eddig nem remélt előnyökhöz juthatunk. Az utóbbi időszakban számos összehasonlításban vizsgálták a különböző szemzési technikák összeforrásra és az oltvány növekedésére gyakorolt hatását. Mivel a T-szemzéskor a héj nem a kambium vonalában válik el a farésztől, hanem a fiatal másodlagos faelemek zónájában, az alany és a nemes kambiuma nem vagy csak rosszul illeszkedik egymáshoz, melynek következtében az összeforrás és a kalluszban kezdődő differenciálódási folyamatok vontatottabbak. Ezzel szemben a chip-szemzéskor a kambiumgyűrű metszésvonala az alany és a nemes komponensben egymással szemben helyezkedik el, s az intenzív kalluszosodást követően már ősszel megkezdődik a szállítóedények differenciálódása. Ez az oka annak, hogy a chip-szemzéssel minimálisra csökkenthető a szemzések téli károsodása, s tavasszal a kihajtást követően erőteljesebb és kiegyenlítettebb növekedést kapunk (Howard– Skene–Coles 1974). Hazai eredményeink megerősítik ezt a véleményt, kiegészítve azzal, hogy a chip-szempajzs szögállásának következtében kisebb a szemzéshely feletti görbület, és jobb az oltványok törzsminősége (36.táblázat, 175. ábra). Mivel nálunk a nem kielégítően összeforrott szemzésekben igen nagyok a téli fagyok által okozott kiesések, nagyobb figyelmet érdemelnének a chip-szemzés biztosította előnyök. Az említett előnyökön túl a chip-szemzés könnyen és gyorsan elsajátítható. A korábbi aggodalmakkal ellentétben nem kell azonnal kötözni, mivel az alanyon ferdén megvágott profilba csúsztatva a szempajzsot, kellő rögzítést kapunk, s így a megszokott munkamegosztással végezhető. A chip-szemzéssel szaporított oltványok kezdeti növekedése erőteljesebb, s ez a nagyobb törzsátmérőben még a kitermeléskor is megmutatkozik (36. táblázat).
289 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
36. táblázat. A szemzési mód hatása az almaoltványok (‟Mutsu‟/‟MM 106‟) kihozatali arányaira és minőségére (Soroksár, 1987–88) Feltűnő különbséget találtunk a szemzéshely feletti görbület nagyságában, ami abból is adódik, hogy a chipszemzés szempajzsának helyzetéből következően a beszemzett rügy tengelye jobban függőleges irányba hajlik, mint a T-szemzés esetén (175.ábra).
175. ábra - Az almaoltványok szemzési helye, a hátsó sor chip-szemzéssel, az első sor Tszemzéssel készült (Fotó: Hrotkó)
290 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A chip-szemzés után a szemremetszés helye is nagyobb felületen forrt be és jobban, mint a T-szemzésé (36.táblázat). A felsorolt előnyök alapján a chip-szemzés használata a fő szemzési szezonban ajánlható, de kiválóan megfelel pótszemzésre is. A dió esetében az ablakos szemzés vagy a sípolás alkalmazható (176. ábra).
176. ábra - Jól összeforrott ablakos szemzés (Fotó: Hrotkó)
291 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
292 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A szemzés magassága A hazai faiskolákban hagyományosan a gyökérnyakba szemeztek, ami részben a száraz, öntözetlen körülményekkel magyarázató (itt a nedvdús háncs könnyebben felnyitható), másrészt kevesebb a vadalási igény, s magasabban az alany „héja könnyen leragad”. A szemzés ideális magasságának meghatározásakor több tényezővel kell számolnunk. Angliában azt ajánlják, hogy olyan magasan szemezzünk, ahol már nem jelent veszélyt a náluk gyakran károsító Phytophthora cactorum,és ahol a szemzés felett elágazásokat kívánunk nevelni az oltványon. Ezért az almaoltványokat legalább 30 cm, a csonthéjasokat legalább 15 cm magasságban szemzik (Smith–Rogers 1962; Howard 1987). A magas szemzés legfontosabb előnyét a mi viszonyaink között abban látom, hogy a koronanevelés során megtarthatjuk koronavesszőként a nemes hajtás alapi részén képződő és a korai időszakban erősebb apikális dominancia következtében vízszintes állású másodrendű hajtásokat, mivel ezek a magas szemzés következtében már koronamagasságba kerülnek. Az alacsony szemzés esetén éppen ezeket a legértékesebb másodrendű hajtásokat távolítjuk el a hónaljazással. A magas szemzésnek további előnye, hogy az almaoltványokat így mélyebben lehet telepíteni, ami a talajba került alanytörzs meggyökeresedése után sokkal jobb stabilitást ad az oltványoknak. Ezt a módszert Angliában jó eredménnyel alkalmazzák (Parry 1974). Minél magasabban szemzünk, az alany törpítő hatása annál inkább érvényesül. Probocskai (1983) almánál arra az eredményre jutott, hogy a 60 és 90 cm magasan szemzett és így eltelepített ‟M. 4’ alanyú fák féltörpe–törpe növekedésűek voltak. A magas szemzés az ivartalanul szaporított, törpítő hatású cseresznyealanyok esetében is hasonló hatást vált ki (Parry 1987). Legújabb szabványunk szerint a törpítő hatású alanyokat a gyökérnyak felett legalább 10 cm-rel kell beszemezni. Ez a szemzési magasság azonban korántsem elegendő ahhoz, hogy a már említett koronanevelési előnyöket kihasználhassuk. Soroksári faiskolánkban évek óta jó eredménnyel alkalmazzuk a 30 cm magasságban történő szemzést alma- és a 15–20 cm közötti szemzést a vegetatív szaporítású csonthéjas alanyok esetében, ami azt igazolja, hogy a módszer a mi klímánkon is alkalmazható, s ez a magasság már elegendő koronanevelési előnyöket nyújt. Az alany növekedésszabályozó hatásának, ökológiai tűrőképességének (fagy, hideg, nehéz talaj), rezisztenciájának kihasználása végett számos fajnál érdemes jóval magasabban (pl. kajszi-, szilvaalanyokon 60–100 cm) is szemezni. Magoncalanyok esetében viszont, amelyeknek különösen erős a tősarjképződésük, továbbra is a gyökérnyakba szemzést ajánljuk (177. ábra).
177. ábra - Gyökérnyakba szemzett mirobalancsemeték (Fotó: Hrotkó)
293 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A magas szemzésnek azonban előfeltétele a megfelelő minőségű, magasságú alanycsemete, s természetesen gondot kell fordítani az alany törzsének szemzés előtti feltisztítására, valamint a suhángnevelés évében az alany törzsén elvégzendő, a szokásosnál nagyobb mértékű vadalási munkára. A szemzés üzemi szervezése Általános gyakorlat a művelet három részre bontása. 1. Nyitás és tisztítás: a gyökérnyak környékének kiszabadítása kapirccsal, majd letörlése rongydarabbal. Egyes faiskolákban jól bevált a vízsugárral történő nyitás, ami a szemzés előtti öntözéssel is kombinálható. 2. A szempajzsvágást és a szemzést gyakorlott, tapasztalt dolgozó végzi (178. ábra). 3. A kötöző a szemzővel párban dolgozik (179. ábra), kötözésre többnyire rugalmas szupervinil fóliacsíkot használnak.
178. ábra - A szempajzsvágás művelete (Fotó: Hrotkó)
294 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
179. ábra - A szemzőpár munkamegosztása (Fotó: Hrotkó)
295 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
180. ábra - Praktikus megoldás a szemzőhajtás munka közbeni tárolására (Fotó: Hrotkó)
296 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az egyes fajták a táblákra lebontott szemzési terv alapján kerülnek sorra. A szemzés irányítója adja ki a szemzőknek a szemzőhajtásokat, majd hely, alany és fajta, valamint szemzőpár szerint naplózza az eredményt. A szemzőhajtásokat a szemzési táblában árnyékos helyen, nedves zsákszövettel takarva tároljuk a felhasználásig. A szemzéseredés 4–6 héttel a szemzés után már biztonsággal megállapítható. A megeredt szemzések levélnyele leválik, a szempajzs és a szem egészséges, fajtára jellemzően fejlett és színeződött, nem fonnyadt vagy ráncos. A meg nem eredt szemzések pótlásának ideje szeptember. Ha az alany már nem adja a héját, szemlapozást, chip-szemzést alkalmazunk. Az egységesebb állomány és a jobb kihozatal érdekében érdemes elvégeztetni a pótszemzést, noha a szükséges, klónazonos szemzőhajtás biztosítása, a pótszemzési igények felmérése nagyobb szervezőmunkával jár. Előfordul, hogy a túl korai alvószemzések egy része a szemzést követően kihajt. Ezeket a nemes hajtásokat irányítási céllal kötözzük az alany törzséhez, csúcsukat visszacsípve elérhetjük, hogy beérnek, s a következő évben rövidre visszametszve alkalmasak a törzs kinevelésére. 297 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
5.8.3. Szemremetszés A rügy feletti alanyrész eltávolításának manapság a gyakorlatban általánosan elterjedt módja a szemremetszés. A szemremetszéssel a beszemzett nemes rügy terminális helyzetűvé válik, és biztonságosan kihajt. A szemremetszéshez kézi vagy pneumatikus metszőollót használnak (183. ábra). A metszlap a nemes rügy feletti 1–1,5 cm magasságban a rüggyel ellentétes oldal felé enyhén lejtős legyen (181. ábra). A szemremetszéssel a kötözőanyagot is átvágjuk, így annak lebontása és eltávolítása nem igényel külön ráfordítást, ha a kötözést alulról kezdték. Fontos a szemremetszés időpontjának helyes megválasztása (182. ábra). A későn, a rügypattanás után végzett szemremetszést követően intenzívebb a sebforradás. A túl korán lemetszett alanycsonk beszáradhat, ami a nemes rügy pusztulását is maga után vonja. A beszáradásra érzékenyebb (pl. őszibarack) fajok esetében célszerű a szemremetszést a rügypattanás utáni időszakra hagyni, de ilyenkor óvatosan kell eljárni, mert a duzzadt rügyek könnyen letörnek.
181. ábra - A szemremetszés módja; a) magas, b) mély, c) helyes
182. ábra - A szemremetszés időpontjának hatása az őszibarackoltvány kihozatalára (Tóth, 1984)
298 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
183. ábra - Szemremetszés Nobili pneumatikus metszőgéppel (Fotó: Hrotkó)
299 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A rügypattanás után végzett szemremetszéstől a faiskolák általában idegenkednek, mivel ez hátráltatja a gyomirtó szeres kezeléseket, s a nyesedék kihordását is óvatosan kell végezni, nehogy a pattanó rügyek megsérüljenek vagy letörjenek. Hagyhatunk biztosítócsapot is a nemes rügy felett az alany 10–15 cm-es törzsdarabjából, amelyen a rügyeket el kell távolítani (a beszáradásra hajlamosaknál szívóhajtást hagyjunk). Feladata a szemzésből növekvő hajtás biztosítása a kitörés ellen, segítése a függőleges növekedésben. A csap vadalása, a hajtás csaphoz kötése, a csapvágás a csap júniusi eltávolítása) nagy szakértelmet igénylő többletmunka a szemremetszéshez viszonyítva, ezért a gyümölcsfaoltványok nevelésekor csak ritkán, igényes fajták esetében használják.
5.8.4. Vadalás Az alany törzsén, gyökérnyaki részén kihajtanak a megmaradt rügyek. A nemes hajtás erőteljes növekedése végett ezeket tőből el kell távolítani. A vadalással ne késlekedjünk, nehogy a hajtások alapi része megfásodjon, mert ilyenkor már csak késsel lehet azokat levágni, de korán sem szabad vadalni, mert akkor a suhángok növekedése vontatottan indul meg. Alanyonként változóan az első vadalás ideális időpontja akkor van, amikor a vadhajtások legalább a 10–15 cm hosszúságot elérték (184. ábra). Azegyes alanyfajták sarjadzása fajon belül is változó, törekedjünk kevesebb vadalási munkát adó alanyfajták használatára.
184. ábra - Meggyoltványok növekedése májusban az első vadalás után (Fotó: Hrotkó)
300 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
5.8.5. Hónaljazás A gyümölcsfaoltványok szabvány (MSZ 17641) által előírt törzsmagasságai a következők: • bokorfa (b) 30–50 cm, • alacsony törzsű (at) 60–80 cm, • közepes törzsű (kt) 100–120 cm, • magas törzsű (mt) 150 cm felett. 301 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Ezen a szakaszon a törzs legyen elágazásmentes. A levelek hónaljában képződő oldalhajtásokat, mielőtt megfásodnának, kézzel ki kell törni. Ezt a műveletet hónaljazásnak nevezzük. Mindaddig hónaljazni kell, amíg a tervezett törzsmagasságot el nem érjük. A törzsnek olyan erősnek kell lennie, hogy a koronát elhajlás nélkül megtarthassa. A faiskolában nevelt gyümölcsfajták általában erős növésűek. A manapság keresett és a szabványban előírt viszonylag alacsony törzsek miatt ma már nincs szükség arra, hogy ezeket törzserősítő módszerekkel neveljük fel. Hónaljazással a tápanyagképző felületet csökkentjük ugyan, a tápanyag felhasználását azonban egy irányba, a hajtás függőleges fejlődésére összpontosítjuk. A vonatkozó kísérletek és tapasztalatok azt igazolják, hogy a törzsön maradt levelek a hajtások eltávolítása után nagyobbra nőnek, mint azok, amelyek hónaljhajtásait nem távolították el, tehát a mesterségesen csökkentett asszimilálófelület részben pótlódik. A hónaljazásra nagyon rövid az idő. Ha megkésünk vele, kézzel már nem törhetők ki a hajtások a héjkéreg megsérülése nélkül, tehát minden hajtást késsel kell levágni, ami sok munkaerőt igényel és drága. A hajtások gyors fásodása miatt a talajhoz viszonylag közel elágazódó fajtákat többször is hónaljazni kell, amíg a suhángok elérik a koronamagasságot. A koronamagasság felett az oldalhajtások megmaradnak, ezek közül válogatjuk ki a koronahajtásokat az egyéves koronanevelés során (185. ábra).
185. ábra - Cseresznyesuhángok a szemzést követő év nyarán (Fotó: Hrotkó)
A korszerű gyümölcstermesztésben az intenzív koronaformák kialakításához olyan oltványok keresettek, amelyeken a másodrendű hajtások közel vízszintesen állnak. Az ilyen oltványokból a telepítés után visszametszés nélkül gyorsan termőre forduló oltványok nevelhetők. A másodrendű hajtások szögállása azonban nagyon különböző a törzs hosszában, a hajtások szöge a csúcstól való távolsággal növekszik. Ebből az következik, hogy ha túlságosan magas törzset nevelünk, az értékes oldalhajtásokat a hónaljazáskor eldobjuk, az oltvány csúcsán képződött másodrendű hajtások pedig már hegyesszögben felfelé növekednek, intenzív korona nevelésére kevésbé alkalmasak (186. ábra).
186. ábra - Egyéves koronás cseresznyeoltványok kitermelés előtt kézzel lombtalanítva (Fotó: Hrotkó)
302 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Azon fajok, fajták esetében, ahol a koronát a szemzést követő évben másodrendű hajtásokból neveljük (egyéves koronás oltvány), általában a törzserősítő nélküli nevelés használatos. A kajszifajták törzse azonban nem mindig elég erős ahhoz, hogy a korona súlyát megdőlés nélkül képes legyen megtartani, ezért ennek a fajnak a koronáját érdemes törzserősítőkkel nevelni. Európa északabbra fekvő területein a csonthéjasokat is kétéves koronás oltványként nevelik. Ezeknél az első évben a hónaljazásra nem fordítanak nagy gondot, a megfásodott másodrendű hajtásokat gyakran törzserősítőként kezelik. Itt az a cél, hogy az oltvány az első évben elérje azt a magasságot, amivel már koronába metszhető. A megfásodott, másodrendű vesszőket tél végén, a koronába metszés idején távolítják el a törzsről.
5.8.6. Suhángnevelés A suháng egyéves, elágazás nélküli, egyenes, nemes törzsből álló oltvány. A növekedő nemes hajtást, ha szükséges, a kívánt törzsmagasságig hónaljazzuk. Az almatermésűek nagy része másodrendű hajtásokból spontán módon nem nevel koronát. A csonthéjasok sok fajtájának csak a gyengébb fejlődésű oltványai adnak suhángot. Az elvétve megjelenő másodrendű hajtásokat, ha az anyagot suhángként kívánjuk értékesíteni, célszerű eltávolítani még a törzsnevelés során.
5.8.7. Egyéves koronás oltvány koronanevelése Egyes alma- és csonthéjas fajták a mi klímánkon hajlamosak másodrendű hajtásokból spontán koronásodásra, vagy koronába csípéssel koronaképzésre késztethetők. A koronába csípés ideje június közepén van, amikor a nemes hajtás már 6–8 levéllel meghaladta a kívánt törzsmagasságot. A növekvő hajtáscsúcsot a törzsmagasság felett 6–8 levéllel kicsípik. Ha addig nem kezdődött volna meg, 2–3 héttel a koronába csípés után megindul a korona kialakulása másodrendű hajtásokból (187. ábra). A később visszacsípett suhángok sorsa bizonytalan, célszerűbb őket suhángnak meghagyni. A másodrendű hajtások növekedését június végén, július elején elősegíthetjük öntözéssel és fejtrágyázással. A koronába csípés erős, de hegyesszögben álló másodrendű hajtásokat eredményez, mivel az apikális dominancia megszűnte után az egy időben kihajtó rügyek hajtásai csaknem egyenlő eséllyel versengenek a domináns helyzetért.
187. ábra - Almaoltványok koronája koronába csípés után (Fotó: Hrotkó)
303 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A korszerű intenzív ültetvényekhez keresettebbek a másodrendű hajtásokkal koronásodott oltványok, amelyeknél a megmaradó és növekvő hajtáscsúcs a képződő oldalhajtásokat közel vízszintes állásúvá teszi. Ezeknél az oltványoknál úgy segíthetjük elő a másodrendű hajtások képzését, hogy az apikális dominanciát biztosító, auxinokat termelő csúcsi leveleket visszacsípjük, elterjedt kifejezéssel becsípjük a csúcsi levélkezdeményeket, anélkül, hogy a csúcsmerisztémát megsértenénk (188. ábra). A csúcsi levelek becsípését a kedvező hatás elérése érdekében öt–hat alkalommal is elvégzik, ami jelentős figyelmet és ráfordítást igényel.
188. ábra - A másodrendű hajtások növekedése megindul a csúcsi levelek becsípése után (Fotó: Hrotkó) 304 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A másodrendű hajtásokkal való spontán koronásodási hajlam a fajta apikális dominanciájának függvénye. Gyenge apikális dominanciájú fajták („Cox Orange‟, ‟Golden Delicious‟, ‟Jonathan‟, ‟Elstar‟, ‟Jonagold‟) általában jól koronásodnak, míg az erős apikális dominanciájú („Spartan‟, ‟Red Delicious‟ és ‟Gloster‟) fajtáknál még koronába csípéssel vagy a csúcsi levelek becsípésével sem lehet megfelelő másodrendű hajtásképződést indukálni. Az almatermésűek sok fajtájánál a koronába csípést nem követi megfelelő koronásodás. Az utóbbi években itthon és külföldön növekedésszabályozó anyagok használatával ezeknél is kielégítő másodrendű hajtásképződést értek el (Quinlan 1980, Hrotkó és tsai. 1996). A koronásodás elősegítése érdekében a nyár
305 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
közepén kipermetezett M &B 25-105 (n-propyl 3-t-butylphenoxy-acetat) időlegesen gátolja a hajtáscsúcsból származó természetes auxinok hatását, és így segíti a nyugalomban levő nyári rügyek kihajtását. A ‟McIntosh‟ és ‟Red Delicious‟ fajtáknál jó hatású volt a hónaljrügyek kihajtását stimuláló Promalin is (benziladenin és gibberellin4+7keveréke), míg a‟Bramley‟, a ‟Spartan‟ és a ‟Discovery‟ fajtáknál ezzel a készítménnyel nem lehetett kielégítő koronásodást indukálni (Howard 1987). A citokinin hatású benziladenin a nyári rügyek auxin/citokinin egyensúlyát megbontva készteti másodrendű hajtásképződésre az oltványokat. A 37. táblázat ismerteti a jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható növekedésszabályozó készítményeket, amelyeket faiskolai oltványok elágazódásának elősegítésére használnak.
37. táblázat. A faiskolai oltványok koronásodását és hajtásnövekedését elősegítő készítmények Saját tapasztalataink szerint a hazai fejlesztésű környezetbarát készítmény, a Paturyl 10 WSC (hatóanyaga benziladenin) szintén eredményesen megindítja a másodrendű hajtások képződését, de a hajtások hosszúsága lombtrágyával sem mindig lesz a szabványnak megfelelő. Gyümölcsösbe telepítve viszont az ilyen fáknál azt tapasztaltuk, hogy a rövid másodrendű hajtások ugyanolyan értékűek, mint a hosszabbak, belőlük a következő évben vízszintes állású hajtásnövekedést kapunk, amelyek a mai korszerű intenzív koronaneveléshez szükségesek. Ha viszont a Paturyl 10 WSC-kezeléseket a második permetezéstől kiegészítettük gibberellinekkel a növekvő másodrendű hajtások zónájában, akkor jelentősen meg lehetett növelni a hajtások hosszúságát. Az elmúlt évek kísérleti eredményei alapján (Hrotkó és tsai. 1996, 1997, 1998) ma már üzemben is használható kezelési javaslatokat tudunk adni a faiskolásoknak (38. táblázat). Az első permetezést akkor kell végezni, amikor az oltványok elérték a 80–90 cm magasságot, s csak az elágaztatni kívánt szakaszra kell kipermetezni a készítményt nedvesítőszerrel (Tween 20, Citowett) együtt. Az első permetezéshez elegendő csak BA hatóanyagú készítményt használni (pl. Paturyl 10 WSC). A második permetezéstől kezdve jó hatású a másodrendű hajtások növekedésére, ha a permetlébe 0,04% GA4+7-t is keverünk, a Paturyl 10 WSC és a Phyl-Gold keverhetők. Legalább három permetezést célszerű végezni mintegy 10 napos időközökkel. A permetezések számát növelve arányosan növekszik a másodrendű hajtások száma, mivel egyre hosszabb tengelyrészen hajtanak ki a másodrendű hajtások. Három-négy permetezéssel akár 10–12 másodrendű hajtást is hoznak az oltványok.
306 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
38. táblázat. Kezelési ajánlások gyümölcsfajták koronásodásának elősegítésére (Hrotkó és tsai. 1998, Magyar és tsai. 1999)
189. ábra - A Paturyl 10 WSC-kezelés hatása ’Idared’-oltványok másodrendű hajtásképződésére (Fotó: Hrotkó)
307 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
190. ábra - A Paturyl 10 WSC-kezelés hatása ’Gloster’-oltványok másodrendű hajtásképződésére (Fotó: Hrotkó)
308 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
5.8.8. Az őszibarack és a mandula koronanevelése
309 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az őszibarackoltványok nevelésekor az egyéves koronás oltványokhoz hasonlóan koronába csíphetjük a fejlődő suhángokat. Az ilyen oltványok felső hajtása általában átveszi a sudár szerepét, s ha megerősödik, elágazódik, beárnyékolhatja az alsó hajtásokat. Régebben az őszibarackoltványokat faiskoláink katlanozott koronával forgalmazták. A suhángokat törzsmagasságig hónaljazva akkor metszették koronába az oltványokat, amikor az elágazódott suhángon a törzsmagasság felett képződött 4–6 hajtáson túl ugyanannyi további oldalhajtás már arasznyi lett. A koronahajtások ezeken a fákon nagyon megerősödtek a tenyészidőszak végéig, esetleg el is ágazódtak. Mivel az őszibarack vesszője törékeny, és az oldalelágazások mereven elállnak, nehéz az ilyen koronájú oltványokat csomagolni és sérülésmentesen szállítani. A katlanozás késleltetésével némiképpen mérsékelhetjük a visszamaradó koronahajtások növekedését, de minél később végezzük, annál nagyobb sebet ejtünk a törzsön, ami a seb beforrását késlelteti, és növény-egészségügyi szempontból sem előnyös. Az őszibarackoltvány külső beavatkozás nélkül egy év alatt úgynevezett aljától ágas suhángot nevel, ami azt jelenti, hogy a törzsön végig másod-, sőt gyakran harmad- vagy negyedrendű hajtásokat kapunk. Az ilyen oltvány az intenzív koronaneveléshez (pl. karcsú orsó) alkalmas lenne, de gyakori hiba, hogy a sűrűn álló oltványoknak azok a hajtásai vékonyodnak el beárnyékolás következtében, amelyek a szükséges koronamagasságban helyezkednek el. Ennél a megoldásnál tehát ügyelni kell az optimális tőtávolságra (25–30 cm körül), és ajánlatos a másodrendű hajtásokon hajtásválogatást végezni, hogy azok megerősödve elérjék a szabványban meghatározott 6 mm vastagságot. Előnyös a felső hajtások visszacsípése, így mérsékelhető az alsók beárnyékolása. A mandulaoltványokat a törzsmagasságig hónaljazzuk. Ezt követően spontán sudaras koronát fejlesztenek, amely gyakran túlságosan is elsűrűsödik, ezért célszerű hajtásválogatást végezni.
5.8.9. Kétéves koronás oltvány nevelése Az első tenyészidőben koronát nem fejlesztő suhángokat a második tenyészidőszakban, tavasszal, rügyfakadás előtt kell koronába metszeni úgy, hogy a törzsmagasság felett 5–7 rügyre metsszük vissza a suháng csúcsát. Elálló rügyű vagy olyan fajtákon, amelyek fejlődő hajtása a kihajtás után gyenge, elhajló vagy letörik, a kiválasztott rügyek felett 10–15 cm hosszú suhángrészt meghagyunk, eltávolítva róla a rügyeket a rügyalapokkal együtt. A csúcsrügy feletti ilyen suhángrészt irányító csapnak nevezzük, amelyhez a csúcsrügyből fejlődő hajtást kötjük, egyrészt, hogy függőleges irányba fejlődjék, másrészt hogy ne törjön ki. Amint a korona magasságában levő rügyek hajtani kezdenek, durva textildarabbal dörzsöljük le a törzsről az éppen duzzadó összes többi rügyet, vagy ezek hajtásaiból neveljünk törzserősítőket. Ha jó erős volt a koronába metszett suháng, úgy szokványos agrotechnika mellett megfelelően kialakul a korona. Ha valamelyik koronahajtás nem fejlődne kielégítően, azon a koronaalakítással kell segíteni. A korona alakítását mindig csak gyakorlott szakember végezze.
5.8.10. Megújított korona nevelése A szabványokban a világon mindenütt egyéves koronavesszejű gyümölcsfák szerepelnek. Nálunk is megengedett azonban, hogy az egyéves koronavessző alapi részén rövid, legfeljebb négyrügyes, kétéves rész legyen. Ha az egyéves koronavesszőjű oltványok továbbnevelése szükséges valamilyen ok folytán a következő tenyészidőszakban, a koronát úgykell kialakítani, hogy értékesítéskor egyéves koronavesszői legyenek. Ez több módon is lehetséges. Amennyiben számítunk arra, hogy egyes fajták oltványait esetleg többéves korukban kell forgalmazni, úgy az első évben a koronát a szabványban meghatározott koronamagasság alsó határán neveljük ki. A következő tenyészidőszak előtti nyugalmi időben a megmaradt oltványok egyéves koronavesszőit ággyűrűre metsszük vissza, és az új koronát azelőző évi korona felett a régi korona vezérvesszőjének alsó rügyeiből neveljük ki ugyanolyan elvek alapján, mint azt az előző évben tettük. Amennyiben a koronamagasság az előző évivel azonos marad, úgy a koronavesszőket ággyűrűre metszhetjük vissza, a vezért arasznyi hosszúságúra, a legfelső koronavesszőből s a lemetszett oldalvesszők ággyűrűjéből fejlődő hajtások közül hagyunk meg egyet-egyet az új korona részére.
310 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Ha a koronavesszőket lombfakadás előtt 10–15 cm-re egy-egy fejlett rügy felett visszametsszük, szükség esetén irányító csapot is hagyva a kiválasztott rügy felett – e rügyekből nevelhetjük fel az új koronát. A koronahajtások fejlődési irányát a csaphoz kötözéssel szabályozhatjuk. Ha a hajtások alsó harmada megfásodott, a csapokat el kell távolítani, hogy őszre sebeik beforrjanak. A szabálytalanul fejlődő koronarészeket megfelelően kell alakítani. A szabvány általában 4 db, arányos elhelyezkedésű oldal- és egy, a törzs folytatását képező, függőlegesen növő vezérhajtást ír elő. Ha a vezérhajtás megsérülne, a hozzá legközelebb álló oldalhajtással kell azt pótolni (vezérváltás). Ikerhajtások közül a fejlettebbet meghagyva a gyengébbet ki kell metszeni a koronából. A szabványban megkövetelt hajtásokon kívül minden másfélét ki kell metszeni a koronából, legkésőbb a fásodás kezdetekor (július). A kitört oldalhajtást póthajtásokkal helyettesíthetjük, ezért a fásodás kezdetéig minden hajtás mellett vagy annak közelében egy-egy póthajtást is meghagyunk a koronában.
5.9. Kézben oltott oltvány nevelése A kézben oltott oltványok nevelése számos műveletben eltér az alvószemzéses technológiától, de kétéves kultúra lévén, jól illeszkedik az oltványiskolai forgóba. Az oltványkészítés folyamata megelőzi a telepítést. A telepítést követően az első évben suhángnevelést végzünk. A jó minőségű szabványos suhángok értékesíthetők, vagy belőlük a következő évben koronába metszéssel kétéves koronás oltvány nevelhető. Faiskoláink 5–10%-ban kézbenoltással állítják elő oltványaikat. Előnye, hogy csökken a fajtaösszetétel meghatározásához szükséges idő, a faiskola rugalmasabban alkalmazkodhat a piachoz. Csökken a nyári munkacsúcs, téli elfoglaltságot biztosít a kézbenoltás, s gépesítve kevésbé kvalifikált dolgozó is bevonható a téli munkába. Hátránya, hogy az egyéves suháng gyökérzete is csupán egyéves, nagyobb gondosságot igényel telepítéskor a gyümölcsösben. Csak jó minőségű, kellően vastagodott alanycsemete használható, drágább a felhasznált nemes rész (2–3 rügyes oltócsapok), s csak szigorú technológiai fegyelem mellett ad kielégítő kihozatalt. Kétéves koronás oltványként felnevelve önköltsége magasabb, mint az egyéves koronás oltványoké, minősége viszont jobb (Andor és tsai., 1978; Jáky, 1976; Szabó 1980). Német, holland és belga faiskolák az utóbbi időben keresett megújított törzsű oltványokhoz (Knipp-fa) előszeretettel telepítenek kézben oltott oltványokat.
5.9.1. Téli kézbenoltás Oltóvessző szedése és tárolása Oltóvessző a nyugalmi időszakban egész télen szedhető, de a szedést csak fagymentes napokon végezzük. A mélynyugalmi időszakban szedett oltóvesszőket lehet a legtovább nyugalomban tartani, s ezek tartaléktápanyagkészlete még nem csökkent. A kényszernyugalmi időszak hőmérséklet-változásai csökkenthetik a tartaléktápanyag-készletet. A korán szedett oltóvesszők vízvesztesége nagyobb lehet, ezt az oltáskor figyelembe kell venni. Az egyéves vesszők teljes hosszukban alkalmasak oltócsapok készítésére, tehát a csúcsi és alapi részeiket is felhasználhatjuk. A megszedett teljes vesszőket lehet tehát tárolni, legfeljebb a nagyon hosszúakat vágjuk félbe, hogy kisebb helyen elférjenek. Az oltóvesszők tárolására 1 °C (± 1 °C) hőmérséklet és 95–98% páratartalom a megfelelő. Az egyforma hosszúságúra vágott oltóvesszőket 50–100 db-os kötegekbe rakjuk. Nyirkos közegben (fűrészpor, tőzeg, perlit) elhelyezve ládákban tároljuk a felhasználásig. A tárolás során ellenőrizzük az oltóvesszőket, nehogy megfertőződjenek. Ha valamelyik penész megjelenne rajtuk, bontsuk ki a köteget és mossuk le az oltóvesszőket tiszta vízzel. Jól bevált, ha a vesszőket 0,1%-os Chinoin Fundazol 50 WP vagy 0,08%-os Rovral 25 FW oldatba mártjuk a tárolás előtt, s a vermelőközegként használt fűrészport is átitatjuk 0,3%-os Fundazol-oldattal. Nagyobb tételeket nedves fűrészporban vermelve tartályládában is elhelyezhetünk. A kötegek, ládák gondos címkézését és gyakori ellenőrzését se mulasszuk el! Az alanyok tárolása
311 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Kézbenoltáshoz az alanyokat olyan módon tároljuk, hogy oltás idején a külső időjárástól függetlenül felhasználhatók legyenek. Külterjesebb üzemben ehhez egyszerűbb teleltetővermek, pincék is jók, ahol a hőmérséklet napi átlaga 3–5 °C alatt van, tehát ahol a nyugalmi időszak után még nem hajtanak ki a rügyek. Legjobb ugyanolyan módon eltartani az alanyokat is, mint az oltóvesszőket, tehát automatikusan szabályozott hűtőházban, az oltóvesszőkkel azonos hőmérsékleten. A hűtőházba ősszel, a kitermelés után tároljunk be lehetőleg osztályozott alanyokat. Az osztályozatlanul betárolt alanyok télen is feldolgozhatók munkateremben. Nagyon gondosan kell a gyökérnyak vastagsága szerint osztályozni. Az osztályozott alanyokat minőségük szerint kötegeljük, és ugyanilyen minőség szerint osztályozzuk majd az oltócsapokat is. Az oltás teljesítménye csak úgy lehet jó, ha nem az oltást végző dolgozó válogatja össze az azonos alanyt és oltóvesszőt, hanem osztályozott anyagot kap kézhez.
5.9.2. Oltógépek Az oltógépeket elsősorban a szőlő oltásához fejlesztették ki, és ezeket próbálták felhasználni a faiskolákban a gyümölcsfák oltásához is. A kísérletek és a fejlesztési munka folyamatos. Céljuk elsősorban az eredési százalék javítása, a munka mechanikusabbá tétele és a teljesítmény emelése. Az oltógépeket több szempont szerint rendszerezhetjük. • Az oltás elvégzésének helye szerint szabadföldi és asztali oltógépek, berendezések. • Az oltandó anyag feldolgozása szerint vágó- (ezek előtolással, forgás nélkül készítik a metszlapot) és marógépek (forgókések). • A kés kiképzése és vezetése szerint: a. kivágókések (amelyek a megfelelő profilt a feldolgozandó anyagból egy menetben kivágják, stancolják, pl. Omega metszlapnál); b. szánrendszerű kések: a kések a szánon ide-oda mozognak, és több ütemben készítik el a metszlapot (pl. angolnyelves); c. forgókések: vízszintes vagy függőleges tengely körül forgó marókések vagy marótárcsák. • A metszési mód szerint: a. Angol nyelves párosításhoz az alanyt és a nemest azonos szögben, ferdén elvágják (nő a felfekvőfelület), a bél és a héj között az alsó 1/3 részben mindkettőt bevágják, és az így keletkezett nyelv rögzíti a vesszőket. Ehhez hasonlít a Coupe Gascogne metszési mód, amely francia metszőgépeknél használatos. b. A Jupiter-vágás marokkói eredetű, és néhány külföldi gépnél található. A Z alakú metszlapok megfelelő felületet és bizonyos fokú rögzítést nyújtanak a vesszőknek (SzZP-000 oltóolló, orosz). c. Francia nyerges kopulációnál az ék alak növelt felületet és rögzítést nyújt (Topgrafter asztali oltógép, olasz). d. Lamellás (lemezes) metszés csak géppel készíthető, az egymás közé benyúló lemezek jó rögzítést, pontos illesztést eredményeznek (RH-53 Export, német; MP-7A, orosz). e. Omega formájú bevágásnál a vesszőket szétcsúszás és elmozdulás ellen szinte teljesen biztosítja a kivágott profil (Plesa, Propf-Star stb.). f. A csapos metszés a homlokfelületek pontos illesztését teszi lehetővé. g. Gépi szemzéskor a szem oldalról a prizma alakú kivágásba dugható, jó rögzítést eredményez. (Az ismertetett metszési módok a 191. ábrán jól láthatók.)
191. ábra - Oltógépeknél alkalmazott metszési módok; a) angol nyelves párosítás, b) Jupiter (Z) sávos, c) francia nyerges, d1–d2) lamellás, e) omega formájú, f) csapos, g) gépi szemzés 312 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Szabadföldi oltógépek A talajtól meghatározott távolságra elvágják az alanyt, egyúttal a kívánt metszlapot is megkapják. A nemest már előre, a metszlapnak megfelelő módon előkészítik, és a táblán csak az összerakás történik. Így működik a francia Mayorquine,a gépi szemzést úgy végzi, hogy a gépen levő két pofa és a profilt vágó (stancoló) kés közé helyezzük el az alanyt, ez kivágja a szem helyét (192. ábra). Az ugyancsak francia Nova Rapid Jupiter-metszlapot készít az alanyon.
192. ábra - Szabadföldi oltókészülékek; a) Micsurin-féle készülék, b) Plesa-2 típus hazai, c) Propfzange néven Németországban forgalmazott, d) SzZP–000 orosz 313 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Elég sok Plesa-2 típusú univerzális kézi oltókészüléket forgalmaztak Magyarországon. Az omega formájú metszlaphoz hasonló metszési felületet kialakító eszközzel 12 mm-es csapátmérőig lehet dolgozni. Az NSZK-ban is – szinte a Plesa készülék megjelenésével egy időben – hasonló működési elvű és felépítésű gépek kerültek piacra (Propfzange). Franciaországban a „francia nyerges” módszert alkalmazó gépek dolgoznak (átalakított metszőollók). A szabadföldi készülékek terjedését gyorsította, hogy: • alkalmazásukhoz különösebb szakképzettség nem szükséges, • az oltás folyamata meggyorsul, a minőségi követelményeknek az eszköz eleget tesz. Asztali oltógépek E gépek elsősorban a téli kézbenoltás eszközei. Sokféle gép dolgozik a világ faiskoláiban, amelyek bizonyítják e módszer (technológia) különböző termelési feltételek közötti előnyeit. A munka termelékenységének növekedése a kézi oltáshoz viszonyítva többszörös. A gépi oltás szalagszerű szervezést tesz lehetővé, s a munkaműveletek egyszerűsítése révén alacsonyabb képzettségű, betanított munkásokkal is végezhető. A munkaasztalra erősített, általában munkateremben felállított gépeket kézi erővel, sűrített levegővel vagy elektromos árammal hajtják meg. a) Kézi erővel hajtott gépek • GDA francia oltógép, amely két késsel egyidejűleg metszi az oltóvesszőt és az alanyt. Különböző oltóanyagoknál cserélni kell a késeket. Lábemeltyűvel üzemeltetett, angol nyelves párosítást végez.
314 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
• Az Oppenheim gép Jupiter-metszéseket végez, szintén lábemelős. • A magyar oltógép, amelyet az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet (Dr. Horánszky) fejlesztett ki, az angol nyelves párosítás metszési műveleteit végzi (193.ábra).
193. ábra - Kézi hajtású oltógépek; a) Topfgrafter (olasz), b) Horánszky-féle (magyar)
A működési elv. A vesszők ferde helyzetben kerülnek befogásra úgy, hogy a rügyek és a háncs ne sérüljön, ezért a különböző vastagságú, de előre osztályozott alanyok és oltóvesszők számára műanyagból kialakított, változó méretű (6-tól 14 mm-ig) befogadóelemek szerelhetők fel a lábműködtetésű befogó satuba. A befogás után kézi karral működésbe hozzuk az 1. jelű kést, ez vágja a metszlap sima felületét, majd ugyanazzal a kézi karral a 2. jelű kést előretoljuk és a kívánt mélységű bevágást a nyelv számára elvégezzük. A satu oldásával az alany vagy oltóvessző összeállításra készen kerül a további feldolgozóhoz. A gépen állítható a nyelv helye (1/3-nyira az alsó vesszőpalásttól), a bevágás hossza a vessző átmérőjének függvényében. • A Plesa-féle lábműködtetésű oltógép omega formájú metszlapot vág ki. A gép előnye a nagyobb teljesítmény, az egyszerűbb illesztés, az eddigi kísérletek eredményei szerint azonban lényegesen rosszabb az eredési százalék, és a kések élettartama rövid, gyakran szorulnak cserére. • Szintén omega formájú metszlap vágására alkalmasak a Propf Star és a Duffe gépek.
315 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
• Az olasz Topgrafter géppel francia nyerges oltás végezhető. b) Pneumatikus üzemeltetésű gépek Legismertebb változatuk a Propf Star,amelynél az omega formájú kivágást sűrített levegővel mozgatott dugattyún keresztül végzi a kés. A sűrített levegő alkalmazása nagyobb műveleti sebességet eredményez, azaz növeli a teljesítményt. c) Elektromos meghajtású oltógépek A gépek általában forgókésekkel (maró, tárcsa stb.) felszereltek, és forgácsolással állítják elő a kívánt csatlakozó- és rögzítőfelületeket. Ez alól is vannak kivételek, a bolgár PM–450 elektromágnes által létrehozott erővel vág ki omega formájú metszlapot, a moldvai P Sz–3 homlokfelülettel összeszorított alanycsapvéget kapoccsal tűzi össze. • Az RH–53 Export típusú oltógép, amely 0,2 kW teljesítményű, 2800/perc fordulatú, egyfázisú elektromotor meghosszabbított tengelyére mindkét oldalon felszerelt marófejből, ellentartóból és alaplemezből (alapöntvény) áll. A marófejek kiütőkésekből, közgyűrűkből, távtartókból és szorítólapból összeszereltek. A kések távolságát állítani lehet, és ezáltal a vágott lamellák szélessége változtatható. A két marófej az alany és a nemes kivágására szolgál. A gép használható egy- és többlamellás oltáshoz is. A kések által készített lamellák hossza 5 mm. A géppel kapcsolatos hazai tapasztalataink nem túl kedvezőek, mert a lamellák felülete és a héj eléggé roncsolt. Az eredési százalék is roszszabb, mint a többi gép használatakor. Duhan K. szerint dió oltására kitűnően megfelel (194. ábra). • Az ütőkéseket marótárcsával cserélték fel a Westland típusú oltógépen. A marótárcsák hamar eltömődnek fűrészporral, és akkor a lamellák felülete egyenetlen, roncsolt lesz, ez pedig nehezíti a jó összeforrást. • Az RH–53 Export típushoz hasonló felépítésű a moldvai MP–7A és az MPP–1. • Az MP–7A-na tengely két végére erősített tárcsák – amelyeket az oltóasztal alatt elhelyezett villanymotor hajt – külső felületére fűrészlapot (körben felerősítve a tárcsára), belső felületére cserélhető ütőkéseket szereltek. A fűrészlapok a kívánt méretre vágják az alanyt, illetve a csapot, az ütőkések kialakítják a megfelelő lamellákat, illetve hornyokat. • Az olasz Topgrafter gép körbefaragja a csapot, az alanyon furatot készít. Elsősorban szőlőhöz alkalmas.
194. ábra - Elektromos hajtású oltógépek; a) MP–7A (orosz), b) marótárcsás (Westland)
316 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A forgókésekkel dolgozó oltógépek általában nagyon érzékenyek: • a kések élességére, • a kések, marók gyártási mérettűrésére (azonos átmérő, azonos késszélesség!), • az eltömődésre (a fűrészport gyakran kell eltávolítani), • az ellenpenge távolságára a késtől (nagy – 2–3 mm-es – távolság roncsolt héjat, háncsot okoz), • a csapok, alanyok azonos átmérőjére (előosztályozott anyagból dolgoznak hatékonyan). Az oltógépek után kötözni kell az oltás helyét és a felületek, valamint a csap végét paraffinnal be kell vonni. A paraffint állandó hőmérsékleten kell tartani, ehhez speciális melegítő-, hőntartó edények vannak, amelyek elektromos fűtésűek és hőfokszabályozóval ellátottak. Spiritusszal, gázzal fűtött készülékek is vásárolhatók (195.ábra).
195. ábra - Hordozható oltóviasz-melegítő készülékek; a) spiritusszal fűtött, b) PBgázzal fűtött
317 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az oltógépek várható teljesítményét, a kiszolgáló személyek figyelembevételével, a 39. táblázat mutatja.
318 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
39. táblázat. Az oltógépek várható teljesítménye Tapasztalataink szerint a legjobb összeforradást, a legigénytelenebb utókezelést az angol nyelves párosítás adja.
5.9.3. Az oltványkészítés szervezése Az oltványkészítés az alanycsemete és a nemes oltócsap előkészítéséből, az oltásból, kötözésből, paraffinozásból, majd a tárolásra való előkészítésből tevődik össze. Az oltóhelyiség kialakításakor tekintettel kell lennünk ezen folyamatok tér- és eszközigényére (196. ábra).
196. ábra - Téli kézben oltás a Horánszky-féle oltógéppel és kézzel (Fotó: Hrotkó)
Előnyös, ha a teremben hosszirányra merőlegesen helyezkednek el a munkaasztalok, jobbról, balról pedig targoncás szállításra alkalmas utat hagyunk. Az alanyt és a nemest célszerű elkülönítve előkészíteni. A terem fűtése mérsékelt legyen (12–15 °C), mivel a téli fűtött levegő relatív páratartalma veszélyesen kicsi.
319 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az oltó- és előkészítő helyiségek elhelyezését úgy tervezzük, hogy azok a hűtőtároló közelében vagy azzal közvetlen kapcsolatban legyenek. Az alanycsemete előkészítése. Ennek során oltás előtt gyökerüket és szárrészüket visszametsszük, az utóbbit olyan hosszúra, hogy a gyökérnyak felett kb. 15–20 cm-rel lehessen beoltani. Ezután mossuk le a csemetéket, hogy ne legyenek talajrészek a gyökereiken, szárukon, mert ezek a kés vagy az oltógép vágóélét kicsorbítják. Amennyiben olyan helyen tároljuk a csemetéket, ahol víztartalmuk egy részét elvesztették (kissé megszikkadtak), úgy visszametszés után 1–2 óráig áztassuk őket vízben, így legfeljebb 10% veszteség pótolható. Ha ennél nagyobb volt a vízveszteség, ez hátrányos nemcsak az oltás eredése, de az oltvány későbbi fejlődése szempontjából is. Az oltócsap előkészítése. Az oltóvesszőket közvetlenül az oltás előtt szedjük ki a tárolóból, bontsuk szét a kötegeket, ha szükséges, pár órára áztassuk vízbe a vesszőket, azután megtörölve használjuk fel szaporításra. A nagyon duzzadt vagy már pattanó rügyű vesszőrészeket ne oltsuk, ezek általában nem forrnak jól össze az alannyal. Az oltás előtt a rügyek egészségi állapotát is ellenőrizzük. A beteg rügyből fejlődött hajtás nem lesz életképes. Az oltóvesszőket átvizsgálás után 3–4 rügyes oltócsapra daraboljuk és átmérőjük szerint külön csoportba helyezzük el (7–9, 10–12, 13–15 mm stb.). Oltás Kézzel vagy géppel olthatunk. Azonos vastagságú komponensek esetében a különböző párosításokat alkalmazhatjuk, de különböző vastagságú komponensek is olthatók kézbenlapozással vagy kecskeláb ékezéssel. Kézi oltásból egy gyakorlott oltó egy műszak alatt átlag 80–120 db-ot képes készíteni óránként, teljes kiszolgálás esetén. Az oltógépekkel szerzett tapasztalatok szerint a párosítással és a nyelves párosítással dolgozó gépek oltáseredési aránya a legjobb, megközelíti a kézi oltás eredményét, ami nem ritkán 80–90% felett van. Kötözés, paraffinozás A megvágott és összeillesztett oltványt rugalmas szupervinil alapanyagú fóliaszalaggal kötözik össze. A szalag ideális méretei: 0,1 mm vastag, 6–8 mm széles és 20–25 cm hosszú. A kötözést a szemzéshez hasonlóan, de felül kezdik. A kézben oltott oltványokat kenés helyett paraffinozzák. A szőlőoltvány-készítéshez gyártott paraffinok (pl. Rebwachs, Skolvax) a gyümölcsfákhoz is használhatók. A paraffin egyenletes hőmérsékletét elektromos fűtéssel vagy PB-gázzal melegített vízfürdővel lehet biztosítani. Az oltványokat rövid időre forró (65–70 °C) paraffinba mártják, majd a felesleget lecsurgatják (197. ábra).
197. ábra - Kézben oltott oltványok paraffinozása vízfürdővel egyenletes hőmérsékletet biztosító paraffinozóüstben (Fotó: Hrotkó)
320 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A kész oltványok tárolása A kész oltványokat nedves fűrészporba vermelve, ládákban tárolják. Az oltványok sorait a láda oldalfalaitól 3–4 cm-re és egymástól 2–3 cm-re fűrészporréteg választja el. A ládákat a nyilvántartás szempontjából úgy kell tekinteni és kezelni, mint szabad földön egy ágyat vagy táblát. A ládákat az oltványok fajai szerint, ezen belül alanyonként és fajtánként csoportosítjuk, majd úgy helyezzük el megfelelő tervek alapján, hogy ellenőrzésük és kitárolásuk könnyű legyen. Lehetőleg azonos fajtájú oltvány kerüljön egy-egy ládába. Minden ládát egyedileg jelöljünk meg,számozzuk, címkézzük, a címkén feltüntetve az alany, a nemes fajta, az oltó nevét és a készítés időpontját. A kész ládákat az oltási naplóban tartjuk nyilván, majd a tárolóban helyezzük el (198. ábra).
321 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
198. ábra - Kézben oltott oltványok paraffinozás után tárolásra előkészítve ládában (Fotó: Hrotkó)
Mint a fás növényeket általában, a kézben oltott oltványokat is 1 °C (–1 °C) hőmérsékleten, 98% relatív páratartalom mellett tartjuk. A ládákban a fűrészpor teteje mindig legyen nyirkos. Vezessünk tárolási naplót! Az oltványok előhajtatása Az oltás összeforrásának folyamatai magasabb hőmérsékleten gyorsabban lezajlanak, a rügy kihajtása viszont energiát és vizet emészt fel. Arra kell törekedni, hogy az előhajtatás során csak a kalluszosodás és az összeforrás induljon meg, a rügyek ne hajtsanak ki. Az előhajtatásra ma nincs még pontosan kidolgozott technológia. A kísérleti eredményekből az szűrhető le, hogy különösen a csonthéjasok összeforrására kedvező, ha az oltványokat a telepítés előtt 20–25 °C hőmérsékletű helyiségbe viszik, a dióoltványokat pedig legjobb 25–28 °C hőmérsékleten előhajtatni. Az almatermésűek általában alacsonyabb hőmérsékleten (12–15 °C) is jól összeforrnak.
5.9.4. A kézben oltott oltványok telepítése Ha egyéves suhángot akarunk értékesíteni, 15 cm, kétéves koronás oltvány neveléséhez viszont 20–25 cm tőtávolság az optimális. Minél korábban telepítünk, annál jobban meghosszabbítható a tenyészidő. A kézben oltott oltványok telepítését el lehet kezdeni kora tavasszal, amikor már rá lehet menni a talajra. Az oltványládákból a telepítés helyén szedjük ki az oltványokat, és kézi munkával telepítjük azokat a fúróval vagy résnyitóval előkészített ültetési helyre. Az oltványokat sokkal gondosabban kell kezelni a telepítéskor, mint a csemetéket, mert az ültetési hibák mellett súlyos kár keletkezhet, ha a ládákból való kiszedés során az ültetés helyére történő szállításkor, ültetés közben vagy az eltelepített oltványok – paraffinozott részig történő – felkupacolásakor az oltócsapot ütés éri, vagy más ok miatt elmozdul az alanyon, esetleg letörik. Ezért a telepítés során szükséges talajtömörítést is nagyon óvatosan végezzük. Az ültetés után inkább alapos öntözéssel tömörítsük jól a gyökerekhez a talajt. Nehogy kárt okozzanak a faiskolák nagy kártevői, a nyulak, ezért a kézben oltott oltványokat bekerített területre telepítsük. Ha nyúl kerül az oltványok közelébe, a nemes csapokat vagy
322 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
hajtásaikat rágja le, ez pedig az oltvány pusztulásával jár. Az oltványok telepítésével és telepítés utáni gondozásával kapcsolatos egyéb munkák a csemetetelepítésnél tárgyaltakkal azonosak. A faiskolákban használt ültetőgépek adagolószerkezete nem alkalmas kézben oltott oltványok telepítésére az oltócsap elmozdulása miatt. Kézi telepítéssel lehet megfelelő minőségű, gondos munkát végezni. Gyorsítja a munkát a résnyitó gépek vagy az adagolószerkezet nélküli ültetőgépek használata. Ezeknél nagyon fontos, hogy biztosítsák az ideális ültetési mélységet (az oltócsap 10–15 cm-re helyezkedjen el a talaj felett). A telepítés után célszerű tömlős öntözéssel beiszapolni, majd 5–10 cm magasan feltöltögetni a sorokat.
5.9.5. Suhángnevelés A vadalást az alvószemzésnél leírtakhoz hasonlóan itt is el kell végezni. A nemes csapon két vagy három rügy is lehet, ezek közül általában több kihajt. A vadalással egy időben szükséges a hajtásválogatás. Csak a legerősebb, legjobb irányba növekvő nemes hajtást hagyjuk meg, a többit kézzel óvatosan törjük ki. Ha az alsó rügyből fejlődik jobb hajtás, a felette maradó csaprészt le kell vágni. A csapeltávolítás időpontja június második fele, július eleje, amikor már tökéletes az összeforrás. A suháng minőségi osztályát alapvetően a magassága határozza meg. A hónaljazással akorán megjelenő másodrendű hajtások eltávolításával a csúcs hosszanti növekedését segíthetjük elő, habár erre a kézben oltott oltványoknál az első évben ritkán van szükség. A hajtáscsúcs növekedésének leállása rontja az oltványok várható minőségét, ezért öntözéssel és fejtrágyázással arra kell törekedni, hogy a suhángok folyamatosan növekedjenek, amíg a szükséges magasságot el nem érték. A kötözésre használt fóliaszalag egy idő után már nem képes követni a vastagodást, bevágódik az oltvány héjkérgébe. Mielőtt ez bekövetkezne, óvatosan (hogy az oltványt ne sértsük meg) fel kell vágni a fóliaszalagot.
5.9.6. Kétéves koronás oltvány nevelése kézben oltott oltványokból A kétéves koronás oltvány nevelése, ha suhángból indul, mindenben megegyezik a szemzésnél elmondottakkal. Nevelhetünk azonban kézben oltott egyéves oltványokból olyan kétéves oltványokat is – törzsmegújítással –, amelyek törzse jelentős részben egyéves és másodrendű hajtásokat képez. Nyugat-Európában az ilyen oltványok a karcsú orsó koronaformához igen keresettek (Knipp-fa). A nevelés lényege az, hogy az egyéves oltványt 50– 70 cm magasanvisszavágjuk, s az erőteljes egyéves hajtásrészen sok másodrendű hajtás képződik, amelyek vízszinteshez közeli szögállásúak. Az elágazódás javítására ezeknél a fáknál is célszerű alkalmazni a levelek becsípését és a növekedésszabályozó anyagokat (199. ábra).
199. ábra - Törzsmegújítással nevelt kétéves oltványok (Knipp-fa) (Fotó: Hrotkó)
323 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
5.10. Egyéb oltványnevelési eljárások 5.10.1. Oltványnevelés közbeoltással A közbeoltás, a közbeoltott fajta több előnyt jelenthet a gyümölcstermesztő és a faiskolák számára. Közbeoltással kiküszöbölhető az alany és a nemes fajta közötti inkompatibilitás. Legismertebb példája ennek néhány körtefajta (pl. Vilmos, Bosc)összeférhetetlensége birsalanyon. E fajta közbeoltására Hardy vajkörte vagy Papkörte használható. A közbeoltott fajta olyan előnyös tulajdonságokkal is gazdagíthatja az oltványt, mint pl. a fagytűrés (a törzsnél fontos), a törpítés, betegségekkel szemben rezisztens törzs, jobb gyümölcsminőség, termőképesség. Ezek a tulajdonságok fajonként, fajtánként változóan, más-más kombinációval érhetők el. A faiskolás számára jó törzsnevelő fajták közbeoltása jelenthet segítséget rossz törzsnevelő fajták oltványelőállításában. A közbeoltott oltványok előállításának hagyományosan alkalmazott módszere volt a kétszeri szemzés (200/a ábra). Így pl. birsalanyra szemezték a közbeoltott, jó kompatibilitású körtefajtát, majd a következő évben ennek suhángjára szemezték a birssel közvetlenül összeférhetetlen nemes fajtát. Ez az eljárás minimum 3 évet vett igénybe, s az utóbbi három évtizedben kétévessé vált oltványnevelési technológiába nem illeszkedett, így szinte el is tűnt a faiskolákból. A kézbenoltás újabb lehetőséget kínál a közbeoltott oltványok előállítására. A közbeoltott fajtát a gyökéralanyon téli kézbenoltással telepítjük a szemzési táblába, majd a közbeoltott fajta suhángjába a kívánt magasságban szemezzük a koronát adó nemes fajtát (200/b ábra). Így két év alatt felnevelhető a kész közbeoltott oltvány. A módszer jól illeszkedik a jelenlegi oltványnevelési technológiába, s a közbeoltott rész hossza is bizonyos határok között tetszés szerint változtatható (Jáky 1977). Kísérleteket végeztek egy menetben történő kétszeri kézbenoltással (200/c ábra). Az eddigi tapasztalatok alapján azonban korlátozott a közbeoltott rész hossza is, legfeljebb 10 cm-es darabot olthatunk így közbe, mivel a hosszú közbeoltott résszel az oltvány a szállítás, tárolás során nem elég stabil, az oltócsapok könnyen elmozdulhatnak. Emellett hosszú közbeoltott rész esetén az oltások összeforrása is sokkal rosszabb, különösen a nemes és a közbeoltott fajta között, ami jelentősen rontja a kihozatalt. A kétszeres kézbenoltás inkább az összeférhetetlenség kiküszöbölésére ajánlható, mivel a közbeoltott fajta előnyös hatásainak (pl. törpítés) kifejtéséhez 20–30 cm-es törzsdarabot ajánlanak a kutatók. 324 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
200. ábra - A közbeoltott oltványok előállítása; a) kétszeri szemzéssel, b) kézbenoltás és szemzés kombinációja, c) kétszeres kézbenoltás
Kínában a magoncra nemzett közbeoltott alanyra júniusban hajtóra szemzik a nemest, így két év alatt kapnak közbeoltott suhángokat.
5.10.2. Oltványnevelés gyökérnyakba és koronába oltással Ezeknek az oltványnevelési módoknak a jelentősége kisebb, inkább kiegészítő jellegű. A gyökérnyakba vagy talajhoz közeli szabadban való oltással történő oltványnevelésnek nálunk nincs hagyománya. Akkor lehet jelentősége, ha a kívánt fajból, fajtából a szükséges mennyiségű szemzőhajtást nem tudtuk beszerezni, oltóvessző viszont van. Észak-Olaszországban viszont a Pó völgyében elterjedt módszer, mert a csapadékos őszi időszakban a szemzések kevésbé eredmények. Az alanynevelés megegyezik a szemzésnél elmondottakkal. A tavaszi oltás ideje áprilisban van, amikor már megindult az alany nedvkeringése. Vékonyabb alanyok esetében a párosítást, vastagabbaknál a lapozást, kecskeláb ékezést lehet használni, később pedig már a héj alá oltás is alkalmazható. Az oltásokat mindig kenni kell, erre a célra oltóviaszt használnak. Az oltást a rosszul eredt szemzések pótlására is alkalmazhatjuk. Az oltásból általában jó minőségű suháng nevelhető egy év alatt, egyéves koronás oltvány nevelése nem mindig megoldható a nemes rendelkezésére álló rövidebb tenyészidőszak miatt. Koronába oltás elsősorban a cseresznye- és meggyoltványnevelésben terjedt el, hazánkban ritkán alkalmazzák. Olyan fajok esetében is használható, amikor az alany jó törzsnevelő tulajdonsága előnyös lehet. Előnye, hogy az alanynevelés során a cseresznyemagoncból felnevelt törzs nem vész el a szemremetszéskor. Az alanyneveléshez általában jó törzsnevelő, fagytűrő törzsű vadcseresznye magoncokat használnak. Az oltást a telepítést követő év tavaszán végzik a kívánt törzsmagasságban párosítással, lapozással, kecskeláb ékezéssel vagy héj alá oltással. A nemes kihajtása után az oltás alatt mintegy 20–25 cm-es szakaszon megtisztítják a 325 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
törzset az oldalhajtásoktól (gallérozás), az alatta levő oldalvesszőket pedig törzserősítőként kezelik. Az oltványok így egy év alatt szabványszerű koronát nevelnek. A magas törzsű ribiszkét, köszmétét szintén koronába oltással állítják elő. Több megoldás ismeretes a gyakorlatban. Gyakori, hogy az aranyribiszke-alanycsemetéket már az anyatelepen oltják zöldoltással (152. ábra), majd a következő évben a megeredt oltásokat a meggyökeresedett alanyokon kiiskolázzák, s még egy évig nevelik, hogy erős, szabványos koronát kapjanak. Az anyatelepen történő szemzés, oltás a betegségek (pl. vírus) terjesztése szempontjából igen veszélyes megoldás, nem ajánlható. Eredményes lehet a gyökeres bujtványcsemeték téli kézbenoltása, majd a kész oltványok fűtetlen fólia alatti gyorsított felnevelése (201. ábra). Mivel az alany, az aranyribiszke jól gyökeresedik, a kevés gyökérrel rendelkező, sőt a gyökértelen alanycsemeték is jó eredményt adnak.
201. ábra - Fólia alatt nevelt, kézben oltott magas törzsű köszméteoltványok (Fotó: Hrotkó)
5.10.3. Többfajtás oltványok előállítása Különösen a hobbikertekben – ahol kicsi a rendelkezésre álló terület – lehet jelentősége az olyan oltványoknak, amelyekre több fajtát is oltottak. Különösen edényes formában nevelve lehet jó piacuk nálunk is. A fajták összeállításakor az érési sorrend és a növényvédelmi igények mellett ügyeljünk a nemesek megfelelő kompatibilitására. A törzset a legjobb törzsnevelő fajtából neveljük fel. A további fajták oltása, szemzése a suhángra vagy koronás oltványra történik. A koronába szemzést a szokásosnál két héttel korábban kell végezni, mert itt a héj korábban leragad. Egyéves korona esetén inkább törzsbe vagy sudárba szemezzünk, a másodrendű hajtásokban az eredés nem mindig kielégítő. A legjobb eredményt a tavaszi oltásokból várhatjuk. A törzset adó nemes megmaradó koronavesszőit megújított koronaként kezelve arányos, többfajtás koronás oltványt lehet nevelni, általában két év alatt.
5.10.4. Edényes oltványnevelés
326 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az edényes oltványnevelésnek több módszere is ismeretes a gyümölcsfa-iskolai gyakorlatban. A legelterjedtebb megoldás, amikor tavasszal egyéves suhángokat ültetnek a tenyészedényekbe, majd a második év, vagyis a kétéves koronás oltvány nevelése konténeres körülmények között zajlik. Ne tévesszük soha szem elől, hogy csak a kiváló minőségű suháng ad első osztályú oltványt a konténeres nevelés során. Azokat az oltványokat, amelyeket a fajta keresettségének csökkenése miatt az évben nem tudunk eladni, nem érdemes edényben továbbnevelni az áru megmentésének jelszavával, mert értékesítésük edényes növényként sem lesz könnyebb. Az ilyen konténeres nevelés technológiája a díszcserjék konténeres nevelésével azonos (202. ábra).
202. ábra - Korszerűen kialakított edényes nevelőtelep (Alsótekeresi Faiskola) (Fotó: Hrotkó)
203. ábra - A konténeres telep víztakarékos öntözése csöpögtető módszerrel (Fotó: Hrotkó)
327 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Fólia alatti edényes neveléssel a kézben oltott oltványok előállítása meggyorsítható, ezzel a módszerrel a téli oltásokból augusztus végére telepíthető minőségű (suháng) ültetvényanyagot kaphatunk (Mezei 1985). A szokványos módon készített kézben oltott oltványokat 2–5 1 űrtartalmú, redőzött polietiléntömlőből készült fóliazacskókba ültetjük, és fűtetlen fólia alatt helyezzük el március–április hónapban. Minél korábban kezdjük a nevelést, annál hosszabb az oltványok tenyészideje, s jobb a suhángok minősége. Közegként kerti föld vagy komposzt, tőzeg és perlit vagy homok keverékét használjuk, s a közegbe előre bekeverjük a szükséges műtrágyamennyiségét, lehetőleg tartós hatású formában. A közegnek természetesen meg kell felelnie a faiskolára vonatkozó növény-egészségügyi előírásoknak. Lehetőleg gyommagmentes legyen, ami később megkönnyíti a gyomirtást. A fekete fóliazacskóban a fólia alatt az oltványok növekedése hamar megindul. A kézben oltott oltványokat a szokványos ápolási munkák mellett rendszeresen öntözni is szükséges. A fólia alatt tömlős öntözést vagy műanyag csöveken elhelyezett kis intenzitású szórófejekkel esőszerű öntözést végeznek. Június elejétől, a fólia eltávolítása után az oltványok a szabadban növekednek, s augusztus végére elérik a szabványos suhángméretet (204. ábra).
328 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
204. ábra - A télen kézben oltott oltványok fólia alatt, konténerben felnevelve nyár végén már telepítésre alkalmasak (Fotó: Hrotkó)
205. ábra - Kétéves koronás oltványok konténerben nevelve (Fotó: Hrotkó)
329 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az edényes ültetvényanyag a zacskó eltávolítása után a gyökerekkel átszőtt földlabdával telepíthető, s szeptemberben–októberben a fák jól meggyökeresednek. Kezdetben pótlási célokra nevelték így az oltványokat, de kifogástalan eredésük, kezdeti gyorsabb növekedésük s a fák korábbi termőre fordulása következtében új ültetvények létesítésekor is terjed a használatuk. A faiskolák kínálatában választékbővítő jelentősége lehet, s lehetőséget ad a munkaerő jobb téli kihasználására.
5.11. Az oltványiskola kitermelése 5.11.1. A kitermelés előkészítése Csapvágás, törzsfeltisztogatás A faiskolai szabvány szerint a forgalomba kerülő oltványok föld feletti részén friss seb nem lehet, a nyílt sebek felülete pedig együttesen legfeljebb 3 cm2-nyi helyet. A legelső értékesítést előkészítő munka tehát az, hogy az oltvány törzséről és koronájából minden felesleges részt le, illetve ki kell metszeni, olyan időben, hogy az okozott sebzés a kitermelésig teljesen begyógyuljon. Akkor végezzük a metszést, amikor a kambium működése intenzív, mert ilyenkor a leggyorsabb a sebgyógyulás. Minősítés A szabvány szerint minden értékesítésre kerülő oltványon rajta kell lennie a minőségi jelzésnek. A faiskola tábláiban a kitermelés előtt szokták minősíteni a növényeket (40. táblázat).
330 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
40. táblázat. A faiskolai ültetvényanyagok minőségi követelményei az MSZ 1764 sz. szabvány szerint Ezt a legyakorlottabb szakemberek végezzék, legkésőbb az alvószemzés befejezése után, szeptemberben. A szabvány szerinti első osztályú koronás oltvány törzsét piros, az első osztályú suháng törzsét kék, a másodosztályú koronás és suháng törzsét egyaránt sárga festékkel jelölik meg a közepén. A szabványon kívüli növények nem kapnak jelzést. Az oltványok minősítése a termesztés helyén, a föld feletti részek elbírálása
331 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
alapján történik. Ha a talajból kiszedett növények gyökérzete nem felel meg a törzsön jelzett minőségnek, a növényen levő jelzést át kell festeni, esetleg a növényt ki kell selejtezni. Címkézés A minősítés után az értékesítésre kerülő növényeket egyedenként címkézni kell. A címke többnyire hajlékony, 15×1,5 cm-es nagyságú műanyag csík, amelyen az alany, a fajta neve, a szabvány száma, valamint az előállító faiskola neve és címe van nyomdai úton feltüntetve. A címkével az eladó az áru fajtáját és minőségét garantálja. A címke rendszerint úgy perforált, hogy a törzsre vagy az ágakra könnyen ráhelyezhető. Leltározás Az értékesítés a leltár adatai alapján történik. A leltározásnak a faiskolában különös jelentőséget ad az, hogy az értékesítés egész évben történik, a szállítás azonban szezonális. A készlet hozzávetőleges ismerete – amelyről a leltár tájékoztat – egész évben nélkülözhetetlen. Évente két leltározást végeznek, az egyiket májusi előleltározásnak nevezik. Ezakkor végezhető, amikor már megállapítható a suhángok őszre várható erőssége és a koronás oltványok várható fejlettsége. Üzemi tapasztalatok szerint ennek az előleltárnak az adatai az őszi leltározáshoz viszonyítva alma esetében 3–4, csonthéjasoknál 4–5%-kal magasabbak szoktak lenni. Az őszi leltár készítésének ideje a növekedésüket korán befejező növények hosszanti növekedésének megszűnésekor, a minősítés után, szeptemberben van. Ebbe a leltárba minden értékesítendő árut fel kell venni, minőség, fajta, alany, törzsmagasság és termelési hely szerint. A munka meggyorsítására újabban a nagyobb faiskolák ezt a leltározók által működtetett számolóórákkal veszik fel. A leltár adatai a leltárnaplóba kerülnek. A leltárnapló alapján készül a készletkimutatás, amelynek adatait be kell vezetni a törzskönyvbe. Újabban számítógépekkel tartják nyilván a faiskolai készletet, a számítógépek tájékoztatják időszakonként a faiskolást vagy az értékesítő szervezetet a napi készletről, és ugyanezek a gépek segítenek az adatok értékelésében is. Faiskolai termesztésünkben jó eredménynek számít, ha a szemzésekhez viszonyított szabványszerű árukészlet almatermésűekből 80%, csonthéjasokból 55–70%.
5.11.2. A kitermelés időpontja A faiskolák árujuk legnagyobb részét ősszel termelik ki még akkor is, ha ezek egy részét tavasszal értékesítik. Egyes, tárolásra érzékenyebb fajok esetében (pl. őszibarack) előnyösebb lehet a tavaszi kitermelés, erre azonban rügypattanásig rövid a rendelkezésre álló időszak, valamint a tavaszi munkacsúcsok miatt a faiskolák csak igen jó szervezés mellett képesek. Az őszi kitermelés legkésőbbi időpontját az első fagyos napok határozzák meg. A kiszedést addig lehet végezni, amíg a hőmérséklet 2 °C felett van, ha az alá süllyed, a kitermelést be kell szüntetni, mert a növények gyökerei már károsodhatnak. A kitermelés kezdetét részben biológiai, részben szervezési szempontok alapján határozhatjuk meg. A lombhullató növényeket lombtalan állapotban kell kiszedni a talajból, mert a párologtatás következtében lombjuk, de egyéb föld feletti részük, sőt gyökerük is könnyen elveszti víztartalmát, kiszárad, ha gyökérzetük az elpárologtatott vizet nem tudja pótolni. A természetes lombhullás nálunk a tenyészidőszak végén, ősszel akkor indul meg, ha a napi átlaghőmérséklet 15 °C alá süllyed, a megvilágítás kevesebb, mint 12 óra és a talaj száraz. A gyümölcsfajok nem egyszerre hullatják lombjukat, vannak olyanok is, amelyeknek abban az esetben, ha az időjárás nyirkos, a talaj nedves és a levegő hőmérséklete elég magas, a fagyokig sem hullik le a levelük (alma). A lombhullatást a dió kezdi, folytatja a kajszi, a körte, a cseresznye és a meggy, s legvégül az alma hullatja le a lombját. A lombhullás általában október közepén kezdődik, maritim klímában még később, november elején. Ha a kitermeléssel megvárhatnánk a természetes lombhullást, megtakaríthatnánk a mesterséges lombtalanítás költségeit, s nem kellene számolnunk az oltványok beérésénél, a tartalék tápanyagok felhalmozódásánál fellépő veszteségekkel. A nagy faiskolai üzemekben azonban erre nincs lehetőség, a kitermelés kezdetét többnyire úgy 332 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
határozzák meg, hogy a rendelkezésükre álló kapacitás mellett a tervezett mennyiséget a fagyok beálltáig ki lehessen szedni. Hazai körülményeink között az október közepe előtti kitermelés nem ajánlható, mivel a korai lombtalanítás nagy mennyiségű tartalék tápanyagtól fosztja meg az oltványokat (206. ábra).
206. ábra - A kitermelési időpont hatása almaoltványok gyökerének tartalék tápanyagaira (Bährens 1984)
5.11.3. Lombtalanítás A természetes lombhullás előtt kitermelendő oltványokat lombtalanítani kell. A kézi lombtalanítás legfeljebb 1– 2 nappal előzze meg a tervezett kitermelést, a vegyszeres lombtalanítást pedig úgy célszerű időzíteni, hogy itt se hulljon le a lomb sokkal korábban. Enyhe, hosszú őszön a túl korán lombtalanított oltványok újra kihajthatnak, ami a növények pusztulásához vezethet. A nagy faiskolák manapság vegyszereket (defóliánsok) használnak lombtalanításra. Az ilyen szerektől – eltérően a mezőgazdaságban máshol használt hasonlóktól – elvárjuk, hogy a lombtalanítás mellett oly mértékben kíméljék a fákat, hogy a faiskolából végleges helyükre kiültetve folyamatosan továbbfejlődhessenek, úgy, mintha a levelek természetes módon hullottak volna le. A lombtalanítószerek általában növényi szöveteket roncsoló vegyületek. A faiskolában korábban a Mn, a K-, a Na-, a Mg- klorátok 0,2–0,3 és a kálium-jodid 0,15–0,30%-os oldatait használták. Ezek a szerek erős perzselő hatásuk miatt meglehetősen sok kockázattal jártak, ma már csak ritkán használják őket. Később hormonhatású (etilén hatóanyagú) vegyszereket is kipróbáltak lombtalanításra (etefon hatóanyagú Ethrel, 800–2000 ppm). A csonthéjasokon a nagyobb adagok súlyos mézgásodást okozhatnak. Kisebb koncentrációk mellett is hatásosan lombtalaníthatunk, ha a két szercsoportot kombinálva alkalmazzuk. A réztartalmú növényvédő szereknek lombozatot öregítő hatásuk van, különösen, ha az előírtnál nagyobb töménységűeket használunk. Jó megoldás, hogy a vegetáció vége felé réztartalmú szereket iktatnak be legalább három alkalommal, az utolsó permetezéssel pedig enyhén megperzselik a lombozatot. Ez tűnik ma a legkíméletesebb vegyszeres lombtalanításnak. Külföldön a rézkelátokat (CuEDTA) alkalmazzák igen jó eredménnyel és szinte káros utóhatás nélkül (Larsen–Fritts 1986). Lombtalanítószerekkel csak a beérett hajtások kezelhetők. Az éretlen hajtások növekedése anyagcseregátlás következtében erősen visszaesik, és nagy lesz a szer által okozott perzselési kár. Ezekkel a szerekkel a kiszedés
333 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
előtt 2 héttel kell permetezni a növényeket. A levelek általában már a kezelés után 8–12 nappal hullani kezdenek. A lombhullató szerekkel való kezelés akkor lesz eredményes, ha a napi hőmérséklet 20 °C felett van. A borús, hideg idő nem megfelelő. Ha öt órán belül lemossa a szert az eső a levelekről, a hatása elmarad. A permetezéskor ügyelni kell arra, hogy a permetlé vékonyan, de egyenletesen bevonja a leveleket, ne csöpögjön le róluk. Előnyös tapadást elősegítő szereket adni a permetlébe. A kezelt növényeket a lombhullás után 5–6 napon belül ki kell termelni, mert egyébként – különösen, ha az idő ehhez megfelelő – még a tél beállta előtt kihajthatnak. A vegyszeres lombtalanítással kapcsolatos ráfordítási többlet a kézi lombtalanításnak kb. 10%-a.
5.11.4. A kitermelés eszközei és szervezése A legegyszerűbb kitermelőgépek a kitermelőekék.Működésükhöz 50–60 kW vonóerő szükséges. A gyökereket 40–50 cm mélységben vágják el. A kihúzást és a gyökerek tisztítását különböző segédberendezések könnyítik meg. Ezek lehetnek csúsztató emelőpálcák, excenteres rázóvillák (207. ábra), vagy a nehéz talajokra különösen alkalmas görgős emelőpályák (208. ábra). A segédberendezések feladata, hogy meglazítsák a gyökereket, illetve a föld egy részét kirázzák közülük.
207. ábra - Külpontos elhelyezésű rázóvillás kitermelőeke (Fotó: Hrotkó)
208. ábra - Külpontos elhelyezkedésű görgős kitermelőeke nehéz talajokra (Fotó: Hrotkó)
334 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
209. ábra - A Fobro Oscillator kitermelőeke munka közben (Fotó: Hrotkó)
A legfejlettebb színvonalat képviselő kitermelőkombájnokkal oltványokat nem, legfeljebb suhángokat lehet kiszedni. Ezeknél a kiemelést két egymással szembefutó, hátrafelé ferdén emelkedő gumiszalag végzi, majd a növényeket kötegelve vagy egyenként a földre dobja. A kitermelőekék általában külpontos elhelyezkedésűek, ezeknél az erőgép nyomvonalon tartása nagyon nehéz, ezért általában két traktort használnak vontatásukra. Az első gép kisebb teljesítményű lehet. A hidas traktorok
335 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
kitermelőekéje szimmetrikus, a táblán a belső sorok kiemelésére is alkalmas (210. ábra). Az elvágott gyökerű oltványokat ebben az esetben nem szükséges azonnal kiszedni. A hidas traktorok kitermelőekéje szervezési tartalékot jelent az élőmunka hasznosításában.
210. ábra - Gyümölcsfaoltványok kitermelőekéjével (Fotó: Hrotkó)
kitermelése
a
Poly-Bob
hidas
traktor
A faiskolai termesztés eredményessége nagymértékben függ a kitermelés jó megszervezésétől. A kitermelés egyik legtöbb figyelmet igénylő munkája a növények kiszedése a talajból. A felületes, át nem gondolt, nem megfelelő eszközzel végzett vagy kellően nem ellenőrzött kiszedés a leltárkészlet nagyarányú csökkenését okozhatja, mert a rosszul kiszedett növények morfológiai vagy biológiai károsodást szenvedhetnek. A faiskolák árujuk legnagyobb részét még akkor is ősszel szedik ki a talajból, ha ezeknek egy hányadát majd tavasszal értékesítik. Nagyobb faiskoláink az összes készárujukat ősszel termelik ki, 25%-át azonban nem értékesítik ősszel, hanem tavaszig tárolják.
336 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Bármilyen módon is történik a kiszedés, fontos, hogy a talaj a gyökérzet elhelyezkedésének mélységében ne legyen kiszáradva, mert a száraz talaj egyrészt nagy ellenállást fejt ki a kiszedő eszközzel szemben, másrészt erősen rátapad a gyökerekre, így nem vagy csak nehezen lehet azokról lerázni. Amennyiben a nyár végén száraz a talaj, és esőre sincs kilátás, a kiszedés előtt 2 héttel a kitermelésre kerülő táblákat öntözzük meg 40–50 mm csapadéknak megfelelő vízzel, mivel a növények gyökérzetének zöme 40–50 cm mélységig helyezkedik el. A kiszedéshez annyi munkaerőre van szükség, amennyi a növényeknek a talajból való kihúzását, az oltvány válogatását, kötegelését, a növények védelmét, a szállítóeszközökre való rakodást és a belső szállítást folyamatosan elvégzi. Az erőgépek a faiskolai táblák soraiba általában nem mehetnek be a kitermelés során, hanem a tábla szélén dolgoznak, így a kitermelés itt kezdődik (211. ábra). Akitermelt növényeket a következő gépfordulóig ki kell húzni a talajból és a gép útjából el kell távolítani.
211. ábra - Gyümölcsfaoltvány kitermelése tandem kapcsolású traktorokkal vontatott külpontos kitermelőekével (Fotó: Hrotkó)
5.11.5. Az oltványok válogatása, kötegelése, tárolása A kötegelőszerkezettel ellátott kiszedőgépen kívül minden gép után meg kell válogatni kitermeléskor az oltványokat, a növényeken levő fölösleges részeket (sarj) le kell vágni, és fajtaazonos kötegekbe kell rakni a fákat. A gép által kötegelt oltványokat védett helyen vagy a tároló munkatermében válogassuk át a táblából való elszállítás után. A kitermelt növények válogatásakor a szabványon kívüli (sebzett, rossz gyökerű, törött) oltványokat selejtezni kell, ezzel együtt kell elbírálni, hogy szabványos-e a gyökérzet. Ha valamelyik oltvány gyökérzete nem felel meg a törzsén levő minőségi jelzésnek, helyezzük külön kötegbe, később fessük át rajta a jelölést. Az értékesíthető növények kötegei 5, 10 vagy 20 db-osak legyenek. A növények erőssége, esetleg a szabvány előírásai határozzák meg a kötegek nagyságát. Minden köteget, a növény héjkérgét nem sértő kötözőanyaggal kössünk össze a gyökérnyak felett és a korona alatt. Ellenőrizzük, hogy minden növény, de az azonos fajtákat tartalmazó csomagokon legalább két növény koronavesszői között vagy a suháng alsó harmadában oly módon felerősített címke van-e, hogy az a növények kezelése során nem eshet le. A felsorolt munkákat a csupasz gyökérrel kitermelt lombhullató növények esetében viszonylag gyorsan kell elvégezni, hogy különösen szeles, napos időben a gyökérzet minél kevesebbet szenvedjen a kitermelés helyén. 337 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Már pár óra alatt is jelentős károk érhetik a növényeket, ezért pl. a kitermelt növények gyökerét ebédidőre is védjük a túlzott párolgástól (kiszáradástól). Erre a fólia a legmegfelelőbb. Száraz időben érdemes a letakarás előtt esetleg meg is permetezni a csemetéket. A hosszabb ideig a táblán maradó anyagot ideiglenesen vermelni kell (213. ábra). Az ideiglenes tárolás egyik legegyszerűbb módja, ha a faiskolai táblákban csörlős kiszedőekével vagy hidas traktor kiszedőekéjével a növények gyökereit elmetsszük és a fák elszállításukig a helyükön maradnak. A táblán történő ideiglenes vermeléshez jól használhatók a prizmázó- vagy vermelőgépek, amelyek árkot készítenek, majd az árokba helyezett növények gyökerére földet szórnak (214. ábra).
212. ábra - Oltványkitermelés és azonnali szállítás a táblából a tárolóba (Fotó: Hrotkó)
213. ábra - Az oltványok ideiglenes vermelése a faiskolai táblában (Fotó: Hrotkó)
338 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
214. ábra - Az oltványok vermelése burgonyaprizmázóval (Fotó: Hrotkó)
5.12. Az oltványiskolában alkalmazható gépek, eszközök Az optimálisan gépesített faiskolában az erőgépkérdés bonyolultabb, mint a mezőgazdasági vagy kertészeti üzemekben. Ez a következőkből adódik.
339 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
a. A növények 1–3 évig maradnak a területen, ezalatt a 20–25 cm magas magoncokból, dugványokból 1,2–2,2 m magas gyümölcsfaoltványok lesznek. Ezeket a változó magasságú ültetvényeket egy traktortípussal nem célszerű megművelni. b. A változó energiaigényű munkák (kitermeléskor 50–90 kW is számításba jöhet, ugyanakkor pneumatikus metszéshez 4–7 kW is elegendő) nagy szélső értékei miatt különböző erőgépekre van szükség. c. A növények biológiailag optimális térszükséglete folytán – amely a kihozatalt, az áruminőséget erősen befolyásoló tényező – 0,7 m-től 1,4–1,6 m-ig változó sortávval (ikersoros oltványiskola) kell számolni. Ez szintén változó igényeket támaszt a járószerkezettel, a motorteljesítménnyel szemben. Az alkalmazásra kerülő traktortípusok a következők. • nehéz univerzális traktor, • hidas traktor, • sorközművelő, keskeny nyomtávú egy- vagy kéttengelyű univerzális traktor (kis területű, ikersoros oltványiskolákban). Az univerzális és keskeny nyomtávolságú traktorokkal kapcsolatos faiskolai igényeket A magiskola és Törzsgyümölcsös c.fejezetekben részletesen ismertettük. A nehéz univerzális traktorok általában a talaj-előkészítés, az anyagmozgatás, a trágyázás és a kitermelés erőgépei. A megkívánt motorteljesítmény 80–100 kW, a vonóerő 16–22 kN. Előnyösen használhatók azok a négykerék-meghajtású traktorok, amelyek változtatható nyomtávval készülnek és az aszimmetrikusan elhelyezett munkagépek vontatásakor (pl. kiemelő eke) könnyebb az irányban tartásuk. Ezt a gépet minden üzemi faiskola jól ki tudja használni. A csatlakozó munkagépek főleg a mezőgazdaságban használt funkcionális géprendszer részei, ezért bekerülésük olcsóbb. E géptípussal elvégezhető munkák: mélyszántás, talajlazítás, szervestrágyázás, kultivátorozás, tárcsázás (egyirányú is), vetőágy-előkészítés, sorközművelés, növényvédelem, vegyszerezés (50 cm növénymagasságig), kitermelés, szállítás, rakodás-anyagmozgatás. Az oltványiskola ápolási munkái közül a legnagyobb feladat – nagyüzemi, nagy felületű táblák esetén – a hidas traktorra hárul. A hidas traktorokkal szemben támasztott követelmények akövetkezők. 1. Teljesítményük 25–35 kW között legyen, hogy 2–3 m munkaszélességben a talajmunkákat és 6–10 m szélességben a permetezési műveleteket el tudják végezni. 2. Szabad magasságuk minimum 1,4 m legyen, az állítható magasság előnyös. 3. Járószerkezetük tegye lehetővé, hogy még 80 cm-es sortávban is alkalmazhatók legyenek (általában 80–120 cm-es a faiskolai sortáv, de szűkebb sortáv néhány növénynél előnyösebb lenne). 4. A műveleti sebességek igényét (0,5–10 km/h) elégítsék ki. 5. Stabilitásuk tegye lehetővé, hogy 6%-os oldalirányú lejtőn is tudjanak dolgozni. 6. A vezetőnek jó látási körülményeket biztosítsanak, hogy a kényes sorközi munkákat megfelelő menetsebességgel és biztonsággal lehessen végezni. 7. A traktorral együtt speciális munkagépsoruk is feleljen meg a faiskolai követelményeknek, mert az egyéb területen alkalmazott gépek illesztése nehézkes és drága, megfelelő műszaki színvonalat igénylő munka, amely nem mindig garantálható az üzemekben. 8. Előnyös, ha olyan fődarabból készülnek, amelyek a hazai kereskedelemben kaphatók (javítási lehetőségek). A gépeket – jelenlegi munkagépparkjukat figyelembe véve – a következű munkáknál lehet és célszerű alkalmazni: (215. ábra) szemre metszés, permetezés, kultivátorozás, töltögetés, nyitás, vegyszerezés, sorműtrágyázás, szemzés-előkészítés és -kitermelés. A felsorolt műveletek az üzemi faiskolákban (oltványiskolában) 40–50 hektárra 1 db hidas traktor beállítását indokolják, mert modellszámítás alapján kapott évi 800–1200 üzemóra elegendő a költségszint alacsony értéken tartásához. 340 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
215. ábra - Korszerű hidas traktor (Poly-Bob) és fontosabb munkagépei; 1. hidraulikus cseppképzésű permetező (vegyszerező), 2. műtrágyaszóró, 3. porozó, illetve granulátumszóró, 4. axiálventilátoros permetező, 5. pneumatikus metszőgépcsoport, 6. sorműtrágyaszóró, 7. terelő, 8. kitermelő, 9. talajművelő eszközök, a) töltögető, b) kultivátor, c) nyitó, 10. talajfúró
A hidas traktorok közül a legegyszerűbbek adott, fix nyomtávolsággal, a vázszerkezeten fent elhelyezett motorral és hajtóművel készülnek. Ezek ára lényegesen olcsóbb (kb. 50–60%) a változtatható nyomtávolságú, a motort és hajtóművet a vázszerkezet oldalára beépített, alacsonyabb súlypontú traktorokéhoz képest. Olyan faiskolában, ahol csak az oltványneveléshez kívánják a hidas traktort felhasználni, megfelelő az egyszerűbb változat. Díszfaiskolai alkalmazás esetén (más sortáv, magasabb növény stb.) a sokoldalúbb, állítható nyomtávolságú traktorok alkalmazása előnyösebb (216. ábra).
216. ábra - Hidas traktorok; a) fix nyomtávú, hagyományos felépítésű b) állítható nyomtávolságú hidrosztatikus hajtású
341 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A faiskolai termesztés – a magiskolai is – az egészséges szaporítóanyag előállítása, a lehető legjobb minőségi és mennyiségi oltványkihozatal érdekében megköveteli – különösen az egyre szűkülő faiskolai termesztésre alkalmas területek következtében – a talajok telepítés előtti vegyszeres kezelését, fertőtlenítését. A vegyszerezésnek két fő módszere ismert. 1. Folyékony halmazállapotú védekezőanyag használatával, amely a talajban gázosodik, vagy kontaktméreg formájában megöli az élőlényeket. 2. Granulátumként a talajba juttatott szerrel, amely szintén lassan bomlik és fertőtlenít. Az ekékre szerelt fertőtlenítőegységek általában a gyári göngyöleget (hordó) használják, mint tartályt, és ebből folyatják ki az anyagot az ekefejek előtt elhelyezett fúvókákba. A fúvókák úgy vannak beállítva, hogy az anyag az előző barázda fenekére vagy oldalára kerül, és az ekefej által hasított barázdaszelet azonnal lezárja. A szer mennyiségét egy talajkopírozó kerék által meghajtott forgóhengeres adagolószerkezeten keresztül tudjuk szabályozni. A folyóméterenként kijuttatott vegyszer mennyiségét az adagoló fordulatszámának változtatásával, a hajtókerék és az adagoló közötti lánchajtás lánckerekeinek esetleges cseréjével állíthatjuk be. Néhány típuson a tartály nyomás alá helyezésével (0,5–2,0 bar) és állandó nyomáson tartásával; a nyomás, fúvókaméret és haladási sebesség kölcsönhatásával lehet a szermennyiséget beállítani. Hazai üzemeinkben a szántással egy menetben történő szerkiosztáshoz a gravitációs folyadéknyomás, fúvókaméret és haladási sebesség figyelembevételével alakítottak ki – házi kivitelezésben – ekére szerelhető fertőtlenítő adaptereket (217. ábra).
217. ábra - Talajfertőtlenítő gépek; a) ekére szerelt, forgócellás adagolóval ellátott talajfertőtlenítő, b) „mélypermetező”, 1. talajt emelő kés (alatta fúvóka), 2. talajmaró, 3. hajtott tömörítőhenger, 4. nyomás alatt tartott permetezőszer-tartály, 5. sűrítettlevegőtartály, 6. kompresszor
342 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A már szántott talajba speciális késekkel ellátott berendezések juttathatják a kívánt mélységbe a fertőtlenítőszert. A kések meglazítják az altalajt és a késtartó védelme alatti (árnyékban) csőben levezetett folyadék a fúvókán keresztül az alsó talajrétegbe kerül. A 2–4 bar nyomással beporlasztott anyag eloszlik a lazított rétegben. A nyomás és a késkialakítás meggátolja a cső eldugulását. A mai legmodernebb fertőtlenítőkhöz tartozik a Climax mélypermetező (217. ábra). A gép a fertőtlenítéssel egy menetben talajelőkészítést is végez, mert a lazítókések mögött forgókapa (talajmaró) és tömörítő sima henger van. Ezek a talaj lezárásán kívül a vetőágyat is előkészítik. A folyadéktároló-nyomástartó edény rozsdamentes acélból készül. A vegyszert a tartályból levegő nyomja ki a fúvókákhoz. A sűrített levegő külön palackban van a gépen elhelyezve és nyomáscsökkentő szelepen keresztül onnan lehet beállítani a kívánt nyomást. A levegő pótlásáról kompresszor is gondoskodhat. Folyadékmennyiség-mérőt is elhelyeztek a gépen, amelynek alapján a dózis folyamatosan ellenőrizhető. A granulátumok és porok kiszórására használhatók a tányéros műtrágyaszórók is, pl. Basudin-granulátumot keverni lehet műtrágyával, homokkal stb. A speciálisan kis adagok, pl. Hetron-G kiszórására fejlesztették ki a Gandhi-típusú granulátumszórót.Agranulátumszóróval 2–100 kg/ha anyag sorba, sávba és – több egység összekapcsolásával – 343 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
felületre is kijuttatható. A kiszórás forgó adagolóhenger segítségével történik, amely az anyagot 15 literes tartályból a vezetőcsövön keresztül az elosztóelemekhez juttatja. A rotor térfogatának változtatásával változtatható a kiszórt mennyiség. A meghajtás talajhajtású kerékkel történik. Az ekére szerelt granulátumszóróval egy menetben a barázda aljára és oldalára is kijuttathatjuk a granulátumot. Ha külön menetben szórjuk ki a védőanyagot, akkor kiszórás után 15–25 cm mélyre a talajba kell munkálni. A talajfertőtlenítő gépek teljesítménye – ha önállóan üzemeltetik őket – a menetsebességtől és munkaszélességtől, valamint a mellékidőktől függ. A menetsebesség 4–6 km/h között változik. A szerfeltöltésre, fordulókra, javításokra (dugulásuk, csőszakadás stb.) és egyéb kiesésekre a munkaidő kb. 50%-a esik, ami jelentősen csökkenti a gép elméleti teljesítményét. Általában 1 m munkaszélességre 2–2,5 ha/műszak területteljesítmény számítható. Az oltványiskola területét – a talajfertőtlenítő szerekre előírt várakozási idő betartása után – a magágykészítő gépekkel lehet telepítésre előkészíteni. A nagy munkaszélességű gépek után jobb, egyenletesebb a talaj és lényegesen kevesebb a tömörített sáv (traktornyom). A jól előkészített talajba kézi erővel (ültetőásó), sornyitó után és ültetőgépekkel lehet telepíteni. A sornyitók hasonló felépítésűek és működési elvűek, mint amilyeneket a Magcsemete-iskola c.fejezetben ismertettünk, de az oltványiskolában szélesebb sortávolság (0,80–1 m), nagyobb barázdamélység (0,2–0,3 m) és -szélesség (0,06–0,08 m) mellett üzemeltetik őket. Az ültetőgépek a barázda nyitását, a csemete szállítását és talajba juttatását, a talaj gyökérzethez való tömörítését, valamint a talaj gyökérnyak köré töltését (amennyiben ez kívánalom) egy menetben végzik. Jelenleg 1–7 soros típusokat használnak. Az egysoros ültetőgépeket a kis teljesítményű egytengelyes traktorokhoz alakították ki. A többsorosok vontatását könnyű talajon kétkerék-meghajtású, nehéz talajon négykerék-meghajtású traktorok végzik mászósebességgel. Újabban a speciális ültetőgépeknek saját motorjuk van és így önjárók (pl. Egedal ültetőgép). Ültetőelemként mintegy 3,5–12 kW motorteljesítmény szükséges az ültetés mélységétől, a talaj ellenállásától és a vontatási sebességtől (tőtávolság) függően. A gépi ültetéshez követelmény, hogy: • a kiültetett növény függőlegesen álljon a talajban, • a gyökér nyaka (csemeténél) éppen a talajfelszínen legyen, • a gyökerek a nyitott ültetőárokban ne görbüljenek vissza, • a talaj szorosan tömörödjön a gyökerek köré, úgy, hogy szinte csak a gyökerek szakadása árán lehessen a növényt a talajból kivenni, • kiültetés során a csemete ne szenvedjen sérülést, • a sor- és tőtávolság egyenletes, kívánt mértékű legyen. E szigorú követelményeket a modern ültetőgépek általában a következő elvek alapján valósítják meg: Az ültetőelemeket közös vázhoz erősítik, állítható módon, hogy a kívánt sortávolságot be lehessen állítani. Az ültetőelem elején elhelyezett barázdanyitó test készíti az ültetőárkot (218. ábra). A barázdanyitó test változtatható szélességben tud dolgozni. A nyitóelem oldallemezei hosszabbak, mint a hagyományos palántázógép lapjai, és hosszabbítóval is ellátottak, amelyre könnyű talajon azért lehet szükség, hogy a barázdafal idő előtt ne omoljon be. Nehezebb talajokon a sornyitó elemet behúzóorral is elláthatják. A csemeték adagolását az ültetőelemen elhelyezett tálcából a kiszolgáló személyzet (elemenként 1–2 fő) végzi. A dolgozók a csemetét a forgótárcsán lévő, váltakozó számú, nyitott állapotban levő gumis befogóelemekbe helyezik, amelyek kis erővel való hátramozdítást (2–4 mm) követően záródnak. A forgó tárcsa, a járókerékről kapott meghajtás következtében – amely különböző kerületi sebességet, tehát tőtávot eredményez – a gyökérrel kifelé álló csemetét leviszi az ültetőárokba, és amikor a csemete függőleges helyzetbe kerül, a befogóelem kinyit, a növény a barázdában marad. Közvetlenül a kinyitás előtt a tömörítőkerekek agyökérhez nyomják a földet.
344 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
218. ábra - Faiskolai ültetőgépek; a) ültetőelemenként 2 személlyel dolgozó „Super Prefer” ültetőgép és tartozékai, 1. töltögető eketest, 2. tárcsás töltögető, 3. átültetéshez használt kézi működtetésű tárcsa (hosszabb alanyokhoz), 4. átültetéshez használt tárcsa automatikus alanymegfogással b) az ültetőtárcsa működési elve: 1. támasz, 2. szorító gumitányér c) láncos ültető működési elve
345 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A csemete körüli talajt a simító-behúzó elemek vagy a felszerelt töltögetőtárcsák a sorra húzzák. Vannak olyan gépek, amelyeken más rendszerű befogóelemek vannak (a befogás pillanatától kényszerpálya vezérli a befogólapot), vagy ez a szerkezeti elem teljesen hiányzik. Ahol ilyen nincs felszerelve, ott a dolgozók egy
346 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
meghatározott jelre a csemetéket a nyitóárokba helyezik, és csak akkor engedik el, amikor a föld már fogja egy kicsit. Egyes gyártmányoknál például a növények talajba juttatására láncon elhelyezett befogóujjak vannak, amelyek szintén a csoroszlyához juttatják a csemetét. E rendszer az utóbbi években terjed. Az ültetőgépek teljesítménye elsősorban a kiszolgáló személyek teljesítményétől függ. Mérések szerint általában 2500 db/h csemete kézi megmozgatására lehet számítani dolgozónként. Eszerint a gép elméleti teljesítménye:
, ahol N = ültetőelem száma, s = sortáv, m c = tőtáv, m, T = elméleti területteljesítmény, ha/h. Ha két dolgozó szolgál ki egy ültetőelemet, akkor a képletbe 2,5 konstans helyett 4 kerül. A gép haladási sebességét a tőtáv befolyásolja. Sűrű tőtávhoz kis haladási sebesség tartozik. A gépek várható teljesítménye jó üzemszervezés (hosszabb sorok, jó kiszolgálás, azonos képességű dolgozók, munkafegyelem stb.) mellett: 2400–2900 db csemete ültethető elemenként és óránként. A gépeket a rajta ülőkön kívül további 1–3 fő szolgálja ki, akik az ültetési hiányokat (1–4%) pótolják, a sorból kihajló csemetéket megigazítják, és a rakodásnál segítenek. Az egy főre számítható elültetett csemetemennyiség így mintegy 900–950 db/h. A gépi ültetéshez a csemetéket egységes hosszra kell vágni (kb. 35 cm), és minden csemetét azonos módon kell a befogóujjakba helyezni, hogy azonos ültetési mélységet érjünk el. A gépekkel általában 40–45 cm-nél hosszabb csemeték nem ültethetők ki. Az új típusú gépekhez vízadagoló szerkezet is csatlakoztatható, amellyel a gyökerekhez 0,2–0,51 víz juttatható, és így jól beiszapolhatók. A gépi ültetés után a jobb talajtömörítést (jobb eredést) az egész terület öntözésével érhetjük el. Az ültetés után a sorköz ápolására – míg a növények engedik – az univerzális traktorok által vontatott, szekunder kormányzással ellátott, magas építésű gerendellyel gyártott kultivátorok alkalmasak (219. ábra).
219. ábra - Oltványiskolában alkalmazható kultivátor
347 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az ültetőgépével megegyező munkaszélességű kultivátorokkal 4–5 km/h menetsebességgel lehet 5–8 cm-es biztonsági sáv mellett jó minőségű talajmunkát végezni, és a kivágások számát is alacsony értéken tartani. A 0,5–0,6 m-es növénymagasság elérése után a hidas traktorok is hasonló sebességgel művelik a sorközt. A hidas traktorok vázkialakítása lehetővé teszi, hogy a kultivátorokat az első és hátsó híd közé helyezzék el. A vázra szerszámtartó keretet erősítenek, amelyre a különböző művelőelemek szerelhetők (sarabolók, töltögetők, nyitók stb.). A szerszámtartó emelése-süllyesztése hidraulikus munkahengerrel történik. A sok forduló miatt a hidas traktorok teljesítményét művelőelemenként 0,25–0,35 ha/h értékkel lehet számításba venni. Kis táblákon az egytengelyes kerti traktor (6–8 kW) talajmarójával, kultivátorával hatékony talajművelés érhető el. A hidas traktorok 4–7 sort egy menetben permeteznek hidraulikus cseppképzésű permetezőgépeikkel. A hektáronkénti 400–500 l permetléfelhasználás, a nem nagy tartálytérfogatok (400–600 l/gép), a gyakori sorvégi fordulók miatt a gépek 0,9–1,5 ha növényvédelmét tudják elvégezni óránként, annak ellenére, hogy üzemi sebességük a permetezés során elég nagy (6–11 km/h). Kis táblákon a művelőúton közlekedő, fúvócsővel ellátott permetezőgépekkel lehet a permetlevet a növényekre befúvatni. A kis faiskolákban az egytengelyes traktorok után kapcsolható hidraulikus cseppképzésű szórófejekkel ellátott, függőlegesre állított szórókeretű permetezőgépek is alkalmazhatók. A hidas traktorok permetezőgépeit a vegyszeres gyomirtásban is lehet használni. Vegyszerezés után azonban alapos kimosás szükséges. Ikersorba telepített oltványiskolában a keskeny nyomtávú traktor axiálventilátoros permetezővel hatékony fedettséget biztosít. A szemre metszéshez a Törzsültetvények c.fejezetben a ismertetett pneumatikus ollók jól használhatók. A korszerű ollókialakítások (könnyű tömeg, jó ergonómiai kiképzés) lehetővé teszik, hogy a szem fölött, a kézi ollóéval egyenértékű minőségű munkát végezzünk. A gépcsoport alkalmazásakor a következő szempontokat kell szem előtt tartani: • Közel azonos képességű dolgozókból álljon a 4–6 fős csapat (1670–1900 db metszés/h/fő, elméleti teljesítmény), mert a kis teljesítményű dolgozó a többi teljesítményét is rontja.
348 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
• A szemzési eredés egyenetlenségéből adódóan fontos, hogy 10–15 m szabad mozgása legyen egy-egy dolgozónak. • Olyan ollótípust kell kiválasztani, amely minimum 20 mm átmérőjű vesszők átvágására is alkalmas. • A gépcsoportot 1–2 tartalék ollóval ki kell egészíteni. • Célszerű mászósebességgel üzemelő traktort használni (normál traktor esetén 240 megállás-indítás/műszak). A gépcsoportnak nincs jelentős teljesítménynövelő hatása, 860–900 db metszés/h hasznos teljesítménnyel lehet számolni a 800 db kézi metszés/h teljesítménnyel szemben, de ezt a teljesítményt a keményfájú kajszi és mirobalán alanyoknál is hozni tudják a dolgozók (220.ábra).
220. ábra - Szemremetszéshez alkalmazható gépcsoportok; a) önálló motorral és tömlődobbal felszerelt pneumatikus gépegység, b) nagy légtartállyal és tömlődobokkal felszerelt traktoros gépegység, c) akkumulátorról működő elektromos metszőolló
Célszerűnek látszik olyan pneumatikus gépcsoportok beállítása, amelyek hosszú (kb. 200 m-es) tömlők felcsévélésére alkalmas dobbal vannak felszerelve, és így a tábla szélén álló traktor zajszintje, kipufogógázai nem zavarják a metszőket és a traktoros is metszhet.
349 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A tömlők okozta mozgáskorlátozást szüntetik meg az új típusú, hordozható gázpalackról vagy könnyű, testre függeszthető akkumulátorról üzemelő egyedi, sűrített gázzal, illetve elektromos árammal működő ollók (220. ábra). Jelentősen meggyorsítja a metszők munkáját, ha a végleges metszési hely fölött 14–20 cm-rel gépi előmetszést végeznek. Elmarad a 0,5–0,8 m hosszú lemetszett vesszők összegyűjtése, csak a néhány cm hosszú csapokat kell a metszőnek összegyűjtenie. Az előmetszés végzésére az átalakított kitermelő-kötegelők alkalmasak (lásd Magiskola c.fejezet). Az alávágókés helyére hidromotor-hajtású fűrésztárcsa szerelendő, mely elvágja a kívánt magasságban az alanyt, majd a levágott részt kötegeli. A kitermelés előtti mechanikai lombtalanításra kísérleti eszközöket fejlesztettek ki. A függőleges hengereken elhelyezett, nagy kerületi sebességgel forgó szíjak (szíjas lombtalanító) csak bizonyos oltványok esetében végeznek elfogadható munkát (Jonagold, Idared stb.). A szőlőlevelező gépet (Calvit) – amely vákuum segítségével a leveleket az álló tárcsa résein keresztül egy forgó kés elé szívja, a kés pedig elvágja a levélnyelet – eredményesen próbálták almaoltványok levelezésére. A kitermelés az egyik legnehezebb fizikai munka az oltványtermesztésben. A nagy fizikai erőkifejtésen túl (15– 40 kg tömegű, földes gyökerű növények), termelékenysége is csekély, ha hagyományos módszerrel, kézi kitermelőásóval végzik (8–40 db fa/h). Az oltványiskolában kitermelésre a kiemelő (kitermelő) ekéket használják (221. ábra).
221. ábra - Kitermelőekék; a) fogatos, b) csörlős csúszópálcával, c) hagyományos rázóvillás U alakú késsel, d) hidraulikus működtetésű rázóvillás, e) „rezgőkéses” kitermelőgép és működési elve
A kiemelőekék aránylag egyszerű betakarítógépek. Vontatási módjuk szerint megkülönböztetünk fogatos, csörlős, traktorra szerelhető gépeket. A leglényegesebb működőelemek a vágó-kiemelő kés formája szerint: • L alakú késsel ellátottak, • U alakú késsel ellátottak. A kiemelés, gyökértisztítás hatékonyságát elősegítő segédberendezések szerint: 350 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
• csúsztató emelőpálcás, • rázószerkezettel kombinált, • görgős emelőpályás kitermelők. A kiemelőekék a kívánt mélységben alávágnak a növényeknek, elvágják a gyökereket, megszüntetik a földszelet adhéziós kapcsolatát a barázdafenékkel és -oldalfalakkal, a gépre szerelt segédberendezések meglazítják és kirázzák a gyökerek közül a föld egy részét. A fogatos gépek csak laza talajon, kis barázda-keresztmetszetig (10–15 cm mély, 20 cm széles) használhatók. Ezeknél a lazítást a kiemelőekevas és a barázdafenék közötti szög növelésével fokozni lehet. A csörlős berendezések minden nagyságrendben használhatók. Függetlenek a talajadottságoktól és az időjárási körülményektől. Elterjedésüket hátráltatja, illetve visszavetette nehézkes üzemeltetésük. Általában egy traktorral üzemelnek, amelynek csörlőjén 150–160 m drótkötél van. Az eke vezetése (egy sor kiemelésekor) két dolgozó munkáját igényli, az egyik állandóan a mélységet szabályozza, és a kés függőleges állását ellenőrzi (így lehet azonos a gyökérméret), a másik az eke soron tartását vezérli a vezetőkerekek irányításával. A csörlés után az ekét vissza kell húzni a hozzá tartozó kötéllel együtt a kiindulási helyzetbe. Ez nagy fizikai erőkifejtést igényelhet, mert a gép súlya kötél nélkül is 65 kg. A vonóerőigény 400–1000 kp közötti, amelyhez 25 lóerős traktor is megfelel 0,5–0,8 m/s kötélsebesség mellett. A visszahúzás, a csörlős traktor átállása miatt sok a holtidő, és ezért kicsi a teljesítménye (1000–1500 db/h). A traktorra szerelhető kiemelőekék elrendezésük szerint lehetnek szimmetrikusak a traktor középvonalához viszonyítva vagy oldalra helyezettek. Előnyösebb a középen elhelyezett kiemelőeke, mert itt nem lépnek fel a traktor vezetését, iránytartását megnehezítő forgatónyomatékok. A szimmetrikus elrendezés hidas traktorok és hátramenetben üzemelő traktorok esetében képzelhető el, mert azt a traktor szabad mozgása a sorközökben lehetővé teszi a fejletlen, kitermelésre még nem megfelelő növények károsítása nélkül. A hidas traktorok kis motorteljesítménye, vonóereje, behatárolja használati területüket, csak aránylag kis gyökérzetű oltványok kitermelésére alkalmasak. Az USA-ban lánctalpas hidas traktorral végzik a kitermelést. A korszerű hidas traktorra szerelt kiemelőgépek rázómechanizmussal is felszereltek, így lényeges termelékenységnövelő hatásuk van. Az aszimmetrikus elrendezésű gépeket a traktor hárompont-függesztő berendezésén úgy helyezik el, hogy minél közelebb kerüljenek a traktor sor felőli szélső pontjához, mert így a legkisebb a traktort eltérítő forgatónyomaték. A hátsó keréktől 35–40 cm távolságra ható 10 kN feletti erő iránytartási nehézségeinek kiküszöbölésére több lehetőség van. a. Az első tengely lesúlyozása, amely a hátsó tengelyen kifejtett nyomaték következtében sokat veszít terheléséből (kisebb az első tengelynyomás, mint üresen), és így nincs meg a megfelelő tengelynyomás az iránytartáshoz. b. Orrnehéz négykerék-meghajtású traktorok alkalmazása. Itt az első kerekek kormányzásával bizonyos mértékig ellensúlyozni lehet a kitérítő-nyomatékot (pótsúlyozás itt is). c. A kitermelőgép kiemelőkéssel ellenkező oldalára egy ellenpenge felszerelése, amely gátolja a gép csavarodását, viszont megnöveli a kitermelőgép vontatási ellenállását. d. Két traktor alkalmazása, az első fő feladata a kitermelővel felszerelt gép irányban tartása (tandemkapcsolás). A kés kialakításakor – bármilyen formájú is a kés – lényeges szempont, hogy jól élesíthető, kemény felületű acélból készüljön, késkialakítási szöge tegye lehetővé, hogy ne csak vágjon, hanem metsszen is (tehát legyen a haladási iránnyal hegyesszöget bezáró éle) és késtartója, oldaléle ne legyen túl széles (a széles felületek az elkerülhetetlen gépelfordulás miatt nagy, a haladási irányra merőleges tömörítőmunkát végeznek feleslegesen). Az előbbiek mind hatékonyan csökkentik a vontatási ellenállást. Az L alakú kések sekélyebben gyökerező növényekhez használhatók. Kisebb a vontatási ellenállásuk, de csak két oldalról vágják el a gyökereket, ezért a kiszedés utánuk nehezebb, be is szakadhatnak a gyökerek. Az U alakú késeknél jó a gyökérelvágás, könnyebb a kiszedési munka, viszont nagyobb a vontatási ellenállás. A talajlazító és gyökértisztító tartozékok közül a legegyszerűbb a csúsztató-emelő pálcás megoldás. Ennél a barázdafenékhez bizonyos szögben lehelyezett pálcákon csúszik fel a barázdaszelet a növénnyel együtt. Közben 351 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
a gyökerek között levő föld fellazul, és egy része kihullik. Hosszabb pálcák használatakor kisebb emelkedési szöggel lehet hasonló hatást elérni, mint rövidebb pálcák esetén meredekebb szöggel. Ez utóbbi azonban nagyobb vontatási ellenállást jelent. A görgők elhelyezése (pálcás görgők) a kiemelőkésen levő villák folytatásaként nem növelte lényegesen a talajellenállást, viszont tovább porhanyította, tördelte a gyökerek közötti talajt, és magasabb szintre hozta az oltványt, megkönnyítette a kiszedést (hazai próbálkozás). A leghatásosabb lazító- és tisztítóberendezés a késhez csatlakozó rázóvilla. A traktortól kapott meghajtással 350–540 perc frekvenciával, 20–70 mm amplitúdóval az oltványok szinte a felszínre kerülnek, kiszedésük, tisztításuk alig követel fizikai erőkifejtést. A kiszedést nők is könnyen végzik. A vontatási ellenállás kissé csökken. A vontatási ellenállás csökkentését, a gyökértisztítás javítását célozzák a rezgő (lengő) késsel felszerelt gépek. Ezekkel különösen a mély és nagy gyökérzetű oltványokat (dió, körte, csonthéjasok) érdemes kiszedni. Eredményesen használják a koronás almaoltványok kitermelésére a FAMO-T típusú kitermelő-kötöző gépet (lásd a csemetetermesztésről szóló részben) nagyobb alávágókéssel (350 mm késnyílás, 350 mm munkamélység), de kötözőberendezés nélkül. Az oldalt, rendre kihordott oltványokat külön menetben kötegelik. A kötegeket az előzetes minősítésnek megfelelően állítják össze (egy kötegbe csak azonos minőségű oltvány kerül). A külön kötegelési munkát a könnyű, univerzális traktorral is üzemeltethető kötegelőgépek gyorsítják. E gépek érzékenyek a kötözőanyag minőségére (222. ábra).
222. ábra - Kötegelőgép
352 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A rázóvillás gépekkel 3–5 km/h, a csúszópálcásokkal 4–8 km/h sebességgel dolgoznak. A könnyű hidas traktorok kitermelőeszközeikkel a kis késnyílás miatt (kivágásveszély) kisebb sebességgel alkalmazhatók. E gépekkel a faiskolai tábla bármely része kitermelhető (a tábla középső sorába is be tud állni a gép). A kitermelőgépek után 16–20 fő szedi össze, kötegeli az oltványokat. A gépek teljesítményét a kisegítő személyzet határozza meg. Folyamatos munka esetén 40 000–80 000 oltvány termelhető ki naponta egy géppel. A kitermelt, kötegelt oltványt pótkocsin, teherautón szállítják a vermelőbe vagy tárolóba. A különböző oltványokból a korona- és gyökérméreteikből adódó különbségek miatt változó mennyiség rakható fel a szállító járművekre. Pl. IFA W 50 L Sp típusú tehergépkocsira ponyva nélkül (11,5 m 2-es plató) 3500 db őszibarack-, 4500 db kajszi-, 4200 db cseresznye- és 5000–6500 db almaoltvány helyezhető el. Távolsági szállítás esetén (ponyvázott gépkocsi) 15–20%-kal kevesebb a felrakható oltványmennyiség. Az oltványok rakoncán történő szállításához speciális – legalább 2 m hosszú – raklapokra lenne szükség. E raklapokat áruk és rövid használati idejük nem teszi gazdaságosan felhasználhatóvá. A vermeléshez vermelőgépeket (ároknyitó) is használnak. A gépekkel meghatározott méretű árkot nyitnak. Ebbe fektetik az oltványokat, és a gép a következő menetben betakarja, befedi a gyökereket, miközben új árkot (barázdát) nyit. A földmaró tárcsával ellátott gépek megfelelően porhanyított földet szórnak a gyökerekre és a gyökerek közé (223. ábra).
353 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
223. ábra - Vermelőgép; a) kis gyökérzetű növényekhez, b) oltványokhoz
6. A gyümölcs-faiskolai termékek tárolása A tárolás nem csak faiskolai feladat, a vásárolt ültetvényanyagot a telepítésig a gyümölcstermelő üzemek is tárolják. Az alapanyagok és félkész termékek tárolása szerves része a termesztéstechnológiának. A szaporítóanyagot és a csemetét atermelési folyamatok a természeti viszonyokhoz, illetve egymáshoz való optimális illeszkedése érdekében tárolják a faiskolák. Nem egy esetben a tárolás során lezajló biológiai folyamatok teszik alkalmassá a terméket a további felhasználásra. A szabályozott körülmények között való tárolással változtatható a tárolás időtartama, ami jelentős szervezési előnyöket nyújt. A késztermékek, az ültetvényanyagok tárolásának célja a minőség megőrzése a kitermelés és értékesítés, illetve a vásárlás és a telepítés között. A faiskolai ültetvényanyagok értékesítése klimatikusan meghatározott telepítésre alkalmas időszakhoz kötődik. Megfelelő tárolási eljárással ez az időszak meghosszabbítható, de a tárolás már nem ad korlátlan lehetőséget az őszi–tavaszi szezonokban áruként jelentkező termékek következő évre való átmentésére. A tárolás a faiskolai ültetvényanyagok piaci árában nem jelentkezik, így a faiskolák abban érdekeltek, hogy készárujukat ősszel értékesítsék, s csak a visszamaradt mennyiséget tárolják a tavaszi értékesítési időszakig. A tárolás így bizonyos mértékben lehetőséget nyújt a kereslet–kínálat ingadozásaihoz való rugalmasabb alkalmazkodásra.
6.1. A faiskolai termékek tárolási módja Tárolás veremben Az egyik legősibb tárolási módot, a veremben történő tárolást a faiskolai termesztésben csak a rétegezett magvak, esetleg az oltóvesszők és fás dugványok tárolásakor alkalmazzák – ma már egyre csökkenő mértékben. Verem készíthető kézzel, markológéppel, rendszeres használata esetén célszerű állandó jelleggel, falazott oldalfalakkal elkészíteni.
354 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A szabadföldi veremben való tárolás meglehetősen kiszolgáltatja a növényeket az időjárás viszontagságainak, hőmérséklete nem szabályozható. A veremben történő tárolás kockázatos, nagy veszteségekkel járhat. A tárolt anyag ellenőrzése és mozgatása nehézkes, nagy a kézimunkaigénye. Tárolás vermelőben A faiskolai csemete- és ültetvényanyag tárolásának még ma is elterjedt módszere a szabadföldi vermelés. A vermelőben a kiszáradástól, illetve téli vermelés esetén a nagyobb lehűléstől óvjuk meg a csemetéket, illetve az oltványok legérzékenyebb részét, a gyökérzetet úgy, hogy azt nedves földréteggel takarjuk. Vermelőt bárhol létesíthetünk, ahol erre megfelelő, alacsony talajvízszintű, későn felmelegedő és lehetőleg gyommentes terület áll rendelkezésre. Azt azonban ne tévesszük szem elől, hogy jól megközelíthető legyen. Tartós vermeléshez célszerű állandó területet kijelölni a faiskola központja, a tároló-, illetve rakodóhely közelében, szilárd burkolatú út mellett. A tartós vermelő vagy annak egy része fölé tetőt is építhetünk, ami lényegesen javítja a vermelőben végzett munka feltételeit. Amennyiben a vermelő talaja túlságosan kötött, megfelelő anyagok (homok, tőzeg) bedolgozásával lazítsuk, vagy akár teljes talajcserét is végezhetünk. Laza talajon kisebb erőkifejtéssel végezhetők a vermelési munkák. Ideiglenes vermeléskor elegendő az oltványkötegek gyökérzetét és a törzs 1/3-át takarni. Tartós vermelés esetén a takarás az oltvány törzsének feléig, csemeténél 2/3-áig érjen. A vermelőárok készítését és a talajjal való takarást lehet gépesíteni (pl. burgonyaprizmázóval vagy vermelőgéppel), de a vermelt áru mozgatása, illetve a tárolás végén a vermelőből való kiszedés csak kézi munkával történhet. A tavaszi szállításra szánt vagy ősszel nem értékesíthető kitermelt növényeket téli vermelőben helyezhetjük el a szabadban. Ahol az ilyen tartós vermeléshez nincs állandó hely, ott a faiskolai kiépített út mellett, rendszerint a rakodóhely közelében létesített vermelőtáblában helyezik el a növényeket. A tartós vermelés elvei azonosak az ideigleneséivel, a vermelő talaját azonban vermelés előtt jól be kell öntözni és a kötegeket szétbontva a növényeket egy rétegben kell elhelyezni a vermelőbarázdában. A téli vermelőt be kell keríteni, nehogy nyúlkár érje. Ha száraz az ősz vagy a tél vége, úgy olyan mennyiségű vízzel öntözzük be a vermelőt, hogy a gyökerek körül levő talaj jól átnedvesedjék. A vermelőlétesítés költsége minimális, munkáinak egy része gépesíthető, az ültetvényanyag tárolásának legkisebb beruházási igényű módja. Hátránya, hogy teljesen ki van szolgáltatva az időjárásnak, így a tárolást megelőző és követő munkáknál (kitermelés, válogatás, telepítés, előkészítés) őszi és tavaszi munkacsúcsok keletkeznek. A vermelés munkaerőigénye 1,5–3-szorosa a polcokon vagy rakodólapon való tárolás munkaigényének. A környezet szabályozhatatlansága folytán nagy veszteségek keletkezhetnek a téli fagyok, a kiszáradás, illetve a rügyek kora tavaszi kihajtása következtében. Tárolószín A tárolószínben az alacsony hőmérséklet magasabb külső hőmérséklet esetén is fenntartható éjszakai szellőztetéssel, az ilyen jellegű szabályozás azonban mindig a külső hőmérséklet és az épület szigetelésének függvénye. Az épületek szigetelése az erősebb téli lehűlésekkel szemben általában nem nyújt kellő védelmet, ezért gondoskodni kell a megfelelő fűtésről is. Különösen veszélyesek a tél végi, kora tavaszi felmelegedések, ezért a szigetelést célszerű úgy méretezni, hogy 20 °C-os nappali felmelegedések esetén az éjszaki szellőztetéssel a tároló hőmérséklete ne emelkedjen tartósan 5–6 °C fölé. A tárolószínben tárolt áru kiszáradását nagy relatív páratartalom (96%) fenntartásával lehet megakadályozni. A fóliacsomagolással, fóliatakarással kisebb lesz az áruval közvetlenül érintkező légtér, amelyben könnyebb a nagy páratartalom fenntartása. Jó védelmet nyújt a gyökérzet vagy az egész növény nedves közeggel való takarása is,de ez igen munkaigényes s költség- és szállítási többletet jelent. A tárolószín kialakítását, belső elrendezését a szállítási rendszerrel összhangban kell megtervezni. Csak a nagyobb tárolókban gazdaságos a villás targoncával való szállítás, amelyhez megfelelő padozatot, utakat, ajtókat szükséges építeni. A szállítási-rakodási munkákat jelentősen megkönnyíti, ha a nagyobb teherautók, kamionok kereszt irányban is közlekedhetnek a tárolószínben. A tárolószín főbb közlekedőútjait célszerű lebetonozni.
355 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A tárolószín optimális magassága 4,5–5 m, ezt a magasságot azonban csak villás targoncával, rakodólapos tárolással lehet teljesen kihasználni. Az áru kazalban való tárolása (kötegelt csemete, gyümölcsfaoltvány) esetén kisebb magasság is elegendő. Az említett környezetszabályozási hátrányok mellett nagy jelentőségű az a szervezési előny,hogy a tárolt áru a tárolószínben bármikor hozzáférhető, a tisztítási, osztályozási munkák a tél folyamán elvégezhetők. Tárolószín építésével feleslegessé válik mind az ideiglenes, mind a tartós vermelés. Mivel a tárolószínben a tárolás maximális időtartamát behatárolja a tavaszi felmelegedés, az elsősorban az addig értékesítésre kerülő ültetvényanyag tárolására alkalmas. Hűtött tárolás Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb mértékben terjed a faiskolai termékek hűtött tárolása. A faiskoláknak elsősorban a saját felhasználásra kerülő csemete és a rétegezett faiskolai vetőmag hűtött tárolása kifizetődő. Az oltványok esetében a jobb minőségmegőrzés miatt kerül előtérbe. A téli kézben oltásnak is fontos feltétele a hűtött tároló. A hűtött tárolókban a legfontosabb környezeti tényezők, így a hőmérséklet, a relatív páratartalom, sőt a légtér gázösszetétele és nyomása pontosan szabályozható. Az utóbbi két tényezőnek egyelőre nincs nagyobb jelentősége a faiskolai tárolásban, csak egyes rövid életképességű magvak és érzékenyebb dugványok vákuum alatti, illetve meghatározott gázösszetételű légtérben való tárolásával folynak kísérletek. A hűtött tárolás legnagyobb előnye a munkacsúcsok csökkentésében rejlik. A szervezési előnyök mellett – különösen gépesített rakodólapos anyagmozgatás esetén – a hűtőtárolás munkaerő-megtakarítással is járhat, nem beszélve arról, hogy kiküszöböli a vermelés nehéz fizikai munkáját. Lényeges előny a termelési kockázat csökkentése. A tervezéskor és a termelés folyamán kevesebb bizonytalan, előre meg nem határozható tényezővel kell számolni. Évekre előre biztosítható a magtartalék, s a megfelelő szabadföldi talaj- és időjárási viszonyok esetén gyors intézkedéssel a telepítési, vetési vagy szállítási munkák azonnal végrehajthatók. Nem elhanyagolható a hűtött tárolás jobb minőségmegőrző hatása.
6.2. Faiskolai tárolóépület Faiskolai tároló tervezésekor az üzem termelési szerkezetéből, tárolási igényeiből és pénzügyi lehetőségeiből kell kiindulnunk. A különböző igényű faiskolai termékek korszerű tárolására a tárolószínek és hűtőtermek alkalmasak, amelyeket a feldolgozó- és csomagolóhelyiségekkel komplex egységben célszerű megtervezni és felépíteni az üzem központjában.
6.2.1. A faiskolai termékek tárolási igénye A tárolt faiskolai termékek nagyon különbözőek, s tárolási igényük is jelentősen eltér egymástól. Ennek következtében több különleges igény is felmerül a hűtőtárolóval kapcsolatban, amelyeket a tervezéskor és az építés során figyelembe kell venni. A faiskolai vetőmag tárolásának célja, hogy a vetőmagot csírázóképesen, minőségromlás nélkül megőrizzük a felhasználásig. A tárolás időtartama néhány hónaptól több évig terjedhet. A tárolt magtartalék azokban az években nyújt biztonságot a termeléshez, amelyekben időjárási vagy egyéb tényezők miatt a magtermés nem kielégítő. A rétegezéshez a faiskola 3–8 hónapon keresztül igényelhet tárolóteret. A rétegezőközeggel a vetőmag térfogata mintegy kétszeresére nő, de tárolótérigénye így sem nagy. Egyéb szaporítóanyagok, szemzőhajtások, oltóvesszők, illetve dugványok, gyökértelen hajtásrészek vagy gyökérdaraboktárolása. Optimális tárolási hőmérsékletük 1 °C körül van. A zöld hajtásrészeket legfeljebb 1 °Cig lehet hűteni, a szemzőhajtás optimális tárolási hőmérséklete 3–5 °C. A levegő nagy, 95% körüli relatív páratartalmával, a növényanyag nedves közeggel történő takarásával, illetve fóliacsomagolással megakadályozható kiszáradásuk.
356 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A szaporítóanyagok számára biztosított tárolótér jó szervezéssel szinte az év minden szakában jól kihasználható. A téli kézben oltáshoz bármikor hozzáférhető, nyugalmi állapotban levő csemetére és oltóvesszőre van szükség. Az elkészített oltványokat megfelelő kezelések után nyirkos közegben (tőzeg, fűrészpor), ládákban tárolják a telepítésig. A csemeték és az ültetvényanyag tárolására a kitermelésük és újbóli telepítésük közötti időszakban van szükség. A tárolás célja itt is az életképesség és a minőség megőrzése. A szabad gyökérrel kitermelt növények vízfelvétele akadályozott, rövid idő alatt kiszáradnának, életképtelenné válnának. A tárolás során az egyik legfontosabb feladat a vízveszteség megakadályozása, illetve csökkentése. Ezt a gyökérzetnek vagy a teljes növény nedves közeggel való takarásával, illetve a légtér maximális (96% körüli) relatív páratartalmának biztosításával lehet elérni. A tárolt növények biológiai értékének megőrzéséhez fenn kell tartanunk nyugalmi állapotukat. Ehhez általában a 0 °C körüli hőmérséklet a legmegfelelőbb, a legtöbb fás növényt 0–2 °C között lehet eredményesen tárolni. A csemete- és az ültetvényanyag betárolásának időpontja október-november hónapokra esik, a kitárolás a tárolási módtól függően márciustól májusig, csemeténél esetleg júniusig tarthat, így mintegy 5–7 hónapos tárolótér-kihasználással számolhatunk.
6.2.2. A tárolóhelyiségek mérete Az egyes tárolótípusok méreteinek meghatározásakor a tárolni kívánt áru mennyiségét és az elhelyezési módot kell alapul vennünk. Egy m3 hasznos tárolótérben mérettől függően 10–15 000 db csemete vagy 125–135 koronás gyümölcsfaoltvány tárolható. A tárolószín befogadóképességének meghatározásakor célszerű összehangolni az üzem kitermelési kapacitását, a betárolási kapacitást, s figyelembe kell venni az értékesítés rendszerét is. Ha nagybani értékesítés esetén lehetőség van közvetlenül táblából szállítani, a tárolószín befogadóképességét ennek figyelembevételével határozzuk meg, de mérlegeljük az ebből eredő kockázatot. A hűtőterem optimális térfogata 400 m3, de 1500 m3 fölé semmiképp sem célszerű növelni, mivel a tárolási időszak vége felé még az áru átcsoportosításával is nagy lehet a feleslegesen hűtött tárolótér. A hűtőtermek belmagasságát az áru rakodólapos elhelyezéséhez 5 m, polcrendszer esetén 3 m körül célszerű meghatározni. Egy 400 m3-es hűtőteremben 50%-os térkihasználással számolva mintegy 1 millió csemetét tárolhatunk. Sok fajjal, termékkel dolgozó faiskolában célszerű kisebb méretű termeket is építeni, így lehetőség nyílik a különböző igényű áruk elkülönített tárolására.
6.2.3. A tárolók hűtése Az első tárolók ún. köpenyhűtésű kamrák voltak. A hűtőfolyadék a kamra dupla fala között elhelyezett csőkígyóban az egész falfelületet hűtötte. E rendszer előnye, hogy rendkívül nagy a hőleadó felület, és így a belső falaknak alig valamivel kell a terem megkívánt hőmérséklete alatt lenniük. Ez megkönnyíti a hűtés egyenletes eloszlását, a hőingadozások kisebb mértékűek (nagyobb a hőtehetetlenség), nincs párakicsapódás, tehát a levegő nedvességtartalmát könnyebb a megkívánt értéken tartani, a hűtött térben az egyenletes hőmérséklet fenntartása érdekében elmarad a levegő intenzív áramoltatása. Előnyei mellett hátránya e rendszernek, hogy 30–35%-kal drágább és nehéz a karbantartása a falak közötti csatornák miatt. Ma már szinte kizárólag a direkt hűtést (közvetlen befúvás) alkalmazzák a faiskolai tárolókban. E tárolókban 6– 7 hónapig téli nyugalmi állapotban tartják a növényeket. A tárolt növények vesztesége a belső hőmérséklettől és a relatív páratartalomtól függ. Az optimális tárolás 0 °C, +1 °C körüli hőmérsékleten történik. Ezen a hőmérsékleten az anyagcsere-folyamatok a minimumra csökkennek, és így több tartalék energia marad a növényekben a kiültetés utáni időszakra. A túl alacsony hőmérsékletű hűtés veszélyes, mert ha a sejtnedv magfagy, beáll a növények fagyhalála. Egyes növényeknél ez már –6 °C közelében bekövetkezik. A hőmérséklet-ingadozás kívánt értéke ±0,5 °C.
357 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A nedvességveszteség csökkentése a hűtőlevegő nedvességtartalmától, illetve nedvességhiányától függ. Ez a nedvességhiány az optimálisnak tartott 96–98% relatív páratartalom és a tényleges páratartalom közötti különbség. Minél jobban sikerül megközelíteni az optimális páratartalmat a hűtőlevegőben (mely különböző hőmérsékleteken más-más abszolút páratartalmat jelent), annál kisebb a növény vízvesztesége, kiszáradása. A túl nagy relatív páratartalomnál, 0 °C fölött, gombás betegségek léphetnek fel, ezért lehetőleg ezt kerülni kell, illetve hatékony védekezés szükséges. A levegő szárító hatását lehet mérsékelni, ha olyan légelosztó rendszert választunk, amelynél nem lépnek fel 0,5 m/s-nál nagyobb légsebességek a tárolt anyag felületén. Mivel általában az elpárologtatók közvetlen közelében nagyobbak a sebességértékek, itt fóliával le kell takarni a növényrakatot, a levegő áramlási irányát módosítani kell, hogy közvetlenül ne érje a tárolt növényeket. A hűtőkamrában különböző hőveszteségek lépnek fel – azaz melegszik a kamra –, ennek ellensúlyozását szolgálják a hűtőberendezések, hőleadók. A hőveszteségek jelentősége nem egyforma. A lehűtéskor fellépő maximális hűtési igény esetén pl. 440 m 3-es gyümölcstárolónál a veszteségek aránya a következő Q1 (transzmissziós hő) 14,7%, Q2 (lehűtési hő) 54,8%, Q3 (légzési hő) 13,5%, Q4 (berendezések) 7,5%, Q5 (légcsere) 8,7%, Q6 (párásítás) 0,8%. Mint látható, az összes hűtési teljesítmény kb. fele az anyag lehűtésére fordítódik. Ez az arány csökkenthető, ha egyszerre kevesebb árut hozunk be, ha a nappal kiszedett, felmelegedett csemetéket éjszaka lehűtjük a tárolón kívül, és így hidegebb anyagot küldünk tovább. A lehűtött anyag tartós tárolásakor lecsökken a hűtőgépek igénybevétele, és a külső hőmérséklettől függően csak 20–35% terheléssel kell számolni. Általában jó gyakorlati érték, ha a hűtőkamránál a hűtési rendszer hőelvonó képessége (hűtőképesség) olyan nagy, hogy a tároló m 3enként 300 W (25–35 kcal/h) teljesítményt biztosít. A tárolók építésekor a 0,35 W/m2 °K (0,3–4 kcal/m2h °C) hőátbocsátási tényező nemcsak a hőveszteségek minimális értéken tartása végett fontos, hanem a pára lecsapódása szempontjából is. Ez megfelelő hőszigetelési érték ahhoz, hogy egy esetleges –15 °C-os külső hőmérséklet alkalmával ne deresedjenek a belső falak. A páradiffúzió (párabehatolás és -lecsapódás) miatt – amely a különböző levegő-hőmérsékleten levő vízgőzök nyomáskülönbségéből áll elő, a kívülről befelé áramló víz a hideg felületen lecsapódhat és nedvesíti a falat (izzad a fal) – a magasabb hőmérsékletű faloldalon megfelelő szigetelésről is kell gondoskodni. Hűtőközegként általában ammóniát és freont használnak. A hűtőközegek jellemző tulajdonsága, hogy különböző nyomásokon más-más hőmérsékleten párolognak el. Mivel a faiskolai tárolókban nagyon lényeges a megfelelő páratartalom, az elpárologtató felületét nem szabad túlzottan lehűteni. A kívánt érték –5 °C. Ha ennél alacsonyabb a hőmérséklete, akkor intenzív jegesedés lép fel. A jegesedés rontja az elpárologtató hatásfokát, és szerkezeti károsodást is okozhat. A jegesedés veszélye miatt ajánlatos, ha az elpárologtató lamellák közötti hézag minimum 7 mm. Természetesen a magasabb elpárologtatási hőmérséklet nagyobb hűtőfelületet igényel, mert az elpárologtató és a levegő közötti hőmérséklet-különbség kisebb. A nagyobb hűtőfelületet több egység léghűtővel (unit cooler) tudjuk biztosítani, ez emeli a beruházási költségeket. A biztonságos tárolás azonban feltétlenül megkívánja többletberuházást. A szabályozószelep helyes értékre történő beállítását (–5 °C eléréséhez) a gyakorlatban úgy tudjuk a legegyszerűbben ellenőrizni, hogy a szívócsőnél nem lehet deresedés, a nyomócső pedig kézmeleg.
358 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A páratartalom biztosítására bevált megoldás, ha 1–2 óránként 5–10 percre leállítjuk a hűtési folyamatot, de az elpárologtató ventilátorát tovább üzemeltetjük. Ekkor elektromos leolvasztóval, vízbeporlasztással vagy csak a levegő cirkuláltatásával a jég leolvad, és a víz egy része visszakerül a légtérbe. A leolvasztás ideje alatt külön párásítóegységeket is üzemeltethetünk. Ezek automatikus vezérlésűek vagy kapcsolóóra által vezéreltek. Teljesítményüket úgy kell megválasztani, hogy a 0,5 1/m3/nap vízmennyiséget az aránylag rövid üzemelési idejük alatt be tudják porlasztani a légtérbe. A vízveszteség pótlására ajánlatos néha öntözőrózsával is meglocsolni és kiültetéskor vízben áztatni a növényeket.
6.2.4. A tárolt áru elhelyezése A legegyszerűbb módja az alacsony prizmában vagy kazalban való tárolás. A rétegezett magot prizmában legfeljebb 30–50 cm magasságig, a csemetét és az oltványt pedig gyökerével kifelé elhelyezve legfeljebb 1,5–2 m magas kazlakban tárolhatjuk. Az ilyen elhelyezéssel a tárolóteret nem tudjuk teljes egészében kihasználni, ez csak az alacsony (3 m-ig) építésű hűtőteremben jöhet szóba, másrészt is nagyon jelentős az anyagmozgatás kézimunka-igénye. Teremhűtés esetén a kazlak belsejében a légcirkuláció akadályozott, ott a levegő felmelegedhet, ami könnyen penészesedéshez vezethet. A hűtőterem merev polcrendszerrel való beépítése mintegy 50%-kal csökkenti a tárolókapacitást, s megnehezíti más célra történő hasznosítását, de nem kerülhető el a sok fajhoz tartozó szaporítóanyag (mag, oltóvessző, szemzőhajtás, dugvány) és csemete tárolásakor. A gördíthető polcrendszer javítja a hűtőtér kihasználását, másrészt alkalmazásával az anyagmozgatáskor munkaerő takarítható meg. A nagyobb mennyiségű rétegezett magot elhelyezhetjük kis hűtőládákban, fóliazsákokban, rakodólapon vagy tartályládákban, így mozgatása gépesíthető. A ládákat azonban úgy kell elhelyezni, hogy a mag a rendszeres ellenőrzések alkalmával jól áttekinthető legyen. Ugyanaz vonatkozik a rétegezőközegben elhelyezett ládában tárolt egyéb szaporítóanyagra (fás dugvány, oltóvessző) is. A rakodólapok, tartályládák egymásra helyezésével a hűtőtér jól kihasználható. A faiskolai szállításban, így a tárolásban is az ún. rakoncás rakodólapok használata terjed. Az oldalrácsos rakodólapok előnye a tartályládákkal szemben az anyagtakarékos kivitel mellett a hűtőtároláskor abban mutatkozik meg, hogy nem zárjuk el az utat a légcirkuláció elől, bennük az áru kevésbé van kitéve a befülledésnek. Ezen túlmenően a rakodólapot targonca nélkül is lehet használni. A polcokat és a rakatokat úgy helyezzük el, hogy azok a légcirkulációt a lehető legkevésbé gátolják, a falak mentén pedig mindenütt hagyjunk 20–40 cm-es légteret.
6.2.5. A növények előkészítése és ápolása a tárolás folyamán A tárolandó csemeték és oltványok tápanyagellátását úgy kell alakítani, hogy növényeink elegendő tartalék tápanyaggal rendelkezzenek a tárolás és az azt követő felhasználás (telepítés) időszakára. A kitermelést lehetőleg minél később végezzük, s a nevelés és a kitermelés során kerülni kell minden olyan műveletet, ami friss sebet okozna. Különösen a verőszíjas lombtalanító gépek sebzik meg gyakran a csemetéket, de ez az oltványok kézi lombtalanításakor is előfordulhat. A tárolótérben kiszáradásuk megakadályozására a növényeket és a padlót 2–3 naponként finoman be kell permetezni, vagy finom porlasztókkal gondoskodni kell a páratartalom automatikus szabályozásáról. Köpenyhűtéskor permetezésre csak a tárolási időszak második felében lehet szükség. A növényanyag permetezése mindig eredményesebb, mivel nagyobb párologtatófelületet jelent, mint a padló. A páratartalmat és a hőmérsékletet előzetesen hitelesített termohigrográffal ellenőrizzük. A minőségmegőrzés tekintetében a csemeték és az oltványok hűtött tárolásával érhetjük el a legjobb eredményeket. Egy hazai kísérletben (224. ábra) hűtőben tárolt őszibarackoltványoknál a törzs- és a koronavesszők víztartalma 7–14%-kal volt nagyobb a különböző vermelés módokhoz viszonyítva, s a telepítés után közel 100%-os eredést lehetett elérni. A vermelési módok közül legjobb a döntött, terített vermelés, ezzel a módszerrel kisebb a vízveszteség, s elfogadható az oltványok eredése is.
359 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
224. ábra - A víztartalom és oltványeredés a tárolási módtól függően (Bene–Körtvély 1983)
Az álló, illetve a köteges vermelés a törzs és a koronavesszők, a köteges pedig a gyökér nagymérvű vízveszteségével jár, az így tárolt oltványok rosszul erednek, s nagyon fogékonyak a Pseudomonas és a Leucostoma fajok fertőzésére.
6.3. A faiskolai áru bértárolása Kisebb, hűtött tárolóval nem rendelkező faiskolák vagy telepítőüzemek, amennyiben a közelben erre alkalmas hűtőtároló van, gazdaságos bértárolással tarthatják el a felhasználásig a csemetéket, a rétegezett vetőmagot, a kézben oltott vagy a telepítésre vásárolt oltványokat. Ebben az esetben viszont mindazokat az előnyöket elveszítik, amelyek a hűtőtároló, a tárolószín és a feldolgozóhelyiségek komplex egységéből adódnak. A faiskolai termékek bértárolására minden olyan hűtőterem alkalmas, ahol a szükséges 0–2 °C hőmérsékletet biztosítani lehet. Több gondot okoz a csekély páratartalom, ugyanis a nem faiskolai célú hűtőtárolókban többnyire nincs páradúsító berendezés. Ezekben a tárolókban az áru víztartalmát fóliacsomagolással vagy nedves közegben (fűrészpor, tőzeg) elhelyezve őrizhetjük meg. Lehetőleg olyan méretű hűtőkamrát válasszunk, termékkel. Erre nincs mindig lehetőség, mivel hűtőtermeknél jóval nagyobb méretűek. Érett anyagcseretermékeik (főleg az etilén) károsítják hátrányosak (rügyek kihajtása, csírázás)!
amelyet teljes egészében ki tudunk használni a faiskolai a gyümölcstárolásra épült hűtőtárolók termei a faiskolai gyümölccsel együtt faiskolai árut ne tároljunk, mivel a fás növényeket, de a rétegezett magvak csírázására is
Bértárolás esetén gyakran le kell mondanunk a tárolás közbeni feldolgozásról, mivel a szállítás költségei túlságosan megnőnének. Így az árut telepítésre vagy értékesítésre teljesen előkészítve kell betárolni. A betároláskor a jobb kihasználás végett tervezzük meg előre az áruk elrendezését. A hűtőházak szállítási rendszeréhez legjobban a rakoncás rakodólapok alkalmazhatók.
6.4. A faiskolai termékek tárolásának növényvédelmi kérdései A gyümölcs-faiskolai szaporítóanyagok tárolását, csomagolását és szállítását az MSZ–80 0238/5,a gyümölcsfaiskolai ültetvényanyagok csomagolását, szállítását és tárolását az MSZ 17641 /4. számú szabvány írja elő kötelező érvénnyel.
360 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Elsőrendű követelmény, hogy az áru azonosítható legyen, keveredés ne fordulhasson elő, az anyag ne sérüljön, és ne következzék be minőségromlás, fertőzés (Probocskai 1969; Hrotkó 1985). A rétegezett magvakat a fajonként előírt ideig, az oltóvesszőket a novemberi szedéstől az áprilisi felhasználásig, a fás dugványokat pedig az ültetésig tárolhatjuk veremben. A tárolás alatt nincs lehetőség az anyag megbontására, rendszeres ellenőrzésére, ezért kockázatos. A szabadföldi verembe gyakran befészkeli magát a kósza pocok (Arvicola terrestris),a mezei pocok (Microtus arvalis) vagy a házi egér (Mus musculus),megrágják a magvakat vagy a vesszők kérgét. Ellenük a járatok, lyukak felderítése után az Arvalin (2–3 db lyukanként), Critox (járatonként 1 patron), Polytanol (1–2 g járatonként) vagy a Redentin 75 (1–2 g járatonként) használható. A legnagyobb veszély szabadföldi vermelőben, hogy a gyökérzet megfagy. Ezért nagyon fontos, hogy a gyökereket porhanyós föld vagy egyéb vermelőanyag (homok, tőzeg) hézagmentesen borítsa. A gyökérnyaknál taposással kell tömöríteni, majd föl kell kupacolni a földet. A dugványokat (a polaritásnak megfelelően) úgy kell elhelyezni a vermelőben, hogy a vermelőanyag a dugvány felső részétől mérve legalább 30 cm vastagon takarja őket. A faiskolai növényanyagot a tárolás alatt elsősorban a sebparazita kórokozók támadják meg. Ezek egy része speciálisan gyümölcskórokozó (Pseudomonas és Leucostoma fajok), többségük viszont az általános tárolási körülmények között minden szerves anyagot megfertőző gombafajok (Alternaria, Botrytis, Fusarium, Penicillium, Stemphyllium és egyéb szaprofiton fajok). A szürkepenész (Botrytis cinerea) szellőzetlen körülmények között, magas hőmérsékleten és páratartalomban a túl nagy, tömött, levegőtlen kazlakba rakott növények ép szövetét (a még nedvkeringésben levő, nem beérett hajtáscsúcsokat) is megtámadja a kutikula áttörésével. A növények tárolási betegségekre való érzékenységét növeli, ha azok a faiskolai termesztés alatt túlzott nitrogéntáplálás következtében laza szövetűek. A faiskolai nevelés és kitermelés során minden olyan műveletet kerülni kell, amely fölösleges sebzést okozna a gyökérzeten vagy a hajtásrendszeren. A kitermelés és szállítás során megsérült anyagot tegyük félre, a roncsolt sebeket metsszük simára, a sérült ágakat távolítsuk el. Az oltványok túl korai kézi lombtalanításakor a levelek erőszakos – az elválasztó szövetréteg kialakulása előtti – letépése a még be nem érett vesszőkön, a levélnyelek helyén okoz sebeket. A meleg, nedves fűrészporban a gyökérzet növekedése, vízfelvétele megindul. Ha a hajtásrendszer már felkészült a télre, megkapta az első hideghatást, kihajt; ha még nem érett be, akkor a héj fölrepedezik, és rendellenes kalluszosodás indul meg (Véghelyi 1988) (225. ábra).
225. ábra - A körteoltvány héja felreped a magas hőmérséklet hatására (Fotó: Migend)
361 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A toxikus hatású vegyszerek helytelen használata csak egészen szélsőséges esetben okoz nyílt sebet. A héjon látható perzselt foltok csak a növekedés megindulása után, a törzs és vessző vastagodásakor repednek fel.
362 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A kitermelés előtt 3 alkalommal lombtalanítási céllal végzett rezes permetezés gombaölő hatása is nagyon jó. Ha a lombtalanítást nem rézzel végezték, akkor a kitermelés előtt Rézoxikloriddal (0,3% ) kell permetezni. A betárolás előtti permetezés vagy a kötegek permetlébe való bemártása védelmet nyújt a kezdeti időszakban. A tárolótérben 3–4 hetenként kell permetezni. Permetezésre, bemártásra a Buvicid K, a Merpan 50 WP, a Chinoin Fundazol 50 WP (0,1%), a Rovral 25 FW (0,1%) ajánlható gombás betegségek ellen.
7. A faiskolában előforduló kórokozók és kártevők 7.1. Kórokozók 7.1.1. Vírusok A gyümölcsfák vírusos, mikoplazmás és rickettsiás betegségei a növény minden szervével – oltóvessző, szemzőhajtás, vegetatív alanyok – terjednek, sőt a vírusok közül például a gyűrűsfoltosságot, mozaikfoltosságot okozók még maggal és pollennel is átviszik a fertőzést. A legenyhébb vírusos betegség által okozott termésveszteség is meghaladja a 10%-ot, több vírusos betegség együttes fellépése esetén pedig megsokszorozódhat ez a kár (Németh 1991b). A vírusos betegségek elleni védekezésben a faiskoláknak meghatározó szerepük van. A fertőzés visszaszorításának legeredményesebb módszere a vírusmentes szaporítóanyag telepítése (Németh 1979; 1991c).
41. táblázat. A zárlati és veszélyes károsítók körébe tartozó vírusok és vírusszerű szervezetek az Európai Unióban (Kiss P. 1988) és Magyarországon {5/1988(IV.26) Mém rendelet (MÉM 1988/b, 19901a)}
363 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A 41. táblázat folytatása Jelmagyarázat:
364 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
EU-karanténlista: I./A. 1. Az EU-ban elő nem forduló károsítók, amelyek behurcolása és/vagy elterjesztése valamennyi EU tagországban tilos. I./A. 2. Az EU-ban előforduló azon károsítók, amelyeknek behurcolása és terjesztése valamennyi EU tagországban tilos. II./A. 1. Az EU-ban elő nem forduló azon károsítók, amelyeknek behurcolása és/vagy terjesztése valamennyi EU tagországban tilos, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak. II./A. 2. Az EU-ban előforduló azon károsítók, amelyek behurcolása és/vagy terjesztése valamennyi EU tagországban tilos, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak. II./ B. Azon károsítók, amelyek behurcolása és terjesztése tilos az EU védett zónáiban, ha azok bizonyos növényeken, növényi termékeken előfordulnak. A zárlati és veszélyes károsítók körének meghatározása Magyarországon: A/ zárlati károsítók, A/I. Európában elő nem forduló károsítók, A/II. egyes európai országokban előforduló károsítók, B/ veszélyes károsítók. A Növényvédelmi Kódexben a vírusok és vírusszerű szervezetek aszerint kerültek a zárlati vagy a veszélyes károsítók jegyzékébe (26.táblázat), hogy még nem fordulnak elő Európában (A/I.), egyes európai országokban már megtalálták-e (A/II.) vagy hazánkban is kimutatták-e (B) őket. A növényvédelmi hatóságok faiskolai zárlatot rendelnek el, ha a szaporítóanyagon, azok termőterületén vagy 50 m-es körzetükben zárlati vagy veszélyes vírusos betegséget mutatnak ki. Az Európai Unió tagállamaiban 1993. január 1-jétől egységes minőségi és növény-egészségügyi előírások érvényesek. Ha szaporítóanyagot vagy friss gyümölcsöt akarunk az Európai Unió tagállamaiba szállítani, meg kell felelnünk ezeknek az előírásoknak. Amennyiben előbb vagy utóbb csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz, úgy a szabványaiban előírt fajtaazonosságra, minőségre, osztályozásra, egyöntetűségre, csomagolásra, fémzárolásra, címkézésre és vírusmentességre vonatkozó követelményeknek meg kell felelnünk – hívja fel a figyelmet Németh (1991c), és Kiss (1998a, b). Magyarországon az állami fajtaelismerés egyik alapfeltétele a vírusmentesség vagy a vírus-ellenállóság. A rendelet célja, hogy értékesítésre csak vírusmentes szaporító- és ültetvényanyag kerüljön. Addig azonban, amíg faiskolai termesztésünk általánosan felkészül erre, minden vírusmentes anyanövényről származó és vírusmentességet megőrző faiskolai szaporítóanyag vírusmentes megjelöléssel kerül forgalomba.
365 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
42. táblázat. A zárlati és veszélyes károsítók körébe tartozó baktériumok az Európai Unióban (Kiss P. 1988) és Magyarországon {5/1988(IV.26) MÉM rendelet (MÉM 1988/b, 1990/a)} Az 5/1988. (IV. 26.) MÉM számú rendelet 8. melléklete szerint az állami minősítésre bejelentett, a már köztermesztésben levő és a külföldről behozott növényfajták vírustól és vírusszerű szervezetektől való mentességének megállapítását, fertőzöttségük esetén a mentesítésüket a minisztérium által előírt és egységes virológiai módszerekkel kell elvégezni. Ezeket a speciális vizsgálatokat a növényvédelmi és agrokémiai állomások szakemberei végzik. A „vírusmentes” megjelölés használatának igényét vetőmag esetében a fémzárolási kérelemmel egy időben, alanyra, magcsemetére, sarjra, dugványra és palántára a kitermelés előtti leltározás után, szemzőhajtásra, oltóvesszőre a tervezett szállítás előtt 6 nappal, ültetvényanyagra és egyéb szaporítóanyagra a leltári készlet alapján be kell jelenteni a területileg illetékes állomásnak. Ha vizsgálatok nem igazolják a vírusmentességet, vagy a faiskola a növény-egészségügyi előírásokat (izolációs távolság, inszekticides védelem, előzetes talajfertőtlenítés stb.) nem tartotta be, nem jogosult a „vírusmentes” címke használatára.
7.1.2. Baktériumok A gyümölcsösökben károsító baktériumos betegségek (Klement 1981) közül a faiskolai termesztést a Növényvédelmi Kódexben a zárlati károsítók közé sorolt, az almatermésűek erwiniás elhalását okozó Erwinia amylovora,az őszibarack pseudomonaszos rákjának kórokozója a Pseudomonas syringae pv. persicae,a szilva és az őszibarack xantomonászos foltosságát okozó Xanthomonas campestris pv. pruni és a veszélyes károsítók közé sorolt agrobaktériumos gyökérgolyvát okozó Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens kórokozó veszélyezteti (27.táblázat). • Az Erwinia amylovora fertőzésére az almatermésű gyümölcsfák (Cydonia, Malus, Pyrus) mellett számos, a Rosaceae családba tartozó díszfa és -cserje is fogékony (Cotoneaster, Crataegomespilus, Crataegus, Fragaria, Prunus, Pyracantha, Rosa, Rubus, Sorbus, Spiraea spp.) (Zwet–Keil 1979.). A fertőzés nyomán bekövetkező gyors lefolyású rákosodást, majd elhalást az angol elnevezés fireblight – vagyis tűzelhalás – találóan jellemzi. A kórokozó futótűzként terjed, leperzselt, kiszáradt gyümölcsfákat hagy hátra. A betegség Észak-Amerikából az 1950-es évek végén került Európába. Fertőzött európai ország jelenleg: Anglia, Hollandia, Dánia, Belgium, Franciaország, Olaszország, Görögország, Németország, Lengyelország és szinte valamennyi szomszédos állam.
226. ábra - A tűzelhalás (Erwinia amylovora) fertőzési tünetei termő almafán (Fotó: Hrotkó)
366 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
227. ábra - A tűzelhalás kórokozójával fertőzött hajtások csúcsa gyakran pásztorbotszerűen meghajlik (Fotó: Hrotkó)
367 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Magyarországon 1995-ben találtak először erwiniás tűzelhalásfertőzés-gyanús hajtásokat és 1996-ban a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Növénykórtan Tanszékén izolálták az Erwinia amylovora baktériumot. A fertőzést Kecskemét környékén mutatták ki, de hiába vágták ki a fertőzött, 42 ha területű nyárlőrinci almaültetvényt, rövid idő elteltével az ország több, egymástól távol eső vidékén pusztított a tűzelhalás. A kórokozó terjedését nem sikerült megállítani. A tűzelhalást elsősorban az ember terjeszti, nagy távolságokra szállítva a fertőzött növényi részeket, vagy kézzel, metszőollóval, vizsgálati anyaggal, vagy szemzőhajtással másik gyümölcsösbe viszi magával a betegséget. Az Erwinia amylowora baktériumot az USA New York Államában találták meg először, ezért a védekezésről is Észak-Amerikában van a legtöbb tapasztalat. Az USAban nem karanténrendelkezések, hanem a farmerek, faiskola-tulajdonosok jól felfogott érdeke miatt, az első 368 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
gyanús jelre gyökerestől eltávolítják az alanyt vagy oltványt, levágják a hervadó ágakat. A faiskolákban minden növényi maradványt műanyag zsákokba gyűjtenek és azonnal elégetnek, vagy gőzöléssel történő sterilizálás után komposztálnak. A metszőolló, fűrész, kés és egyéb eszközök rendszeres fertőtlenítése, az egyszer használatos műanyag kesztyű alkalmazása alapvető követelmény a faiskolákban. Hazánkban a karanténrendelkezések nem változtak, a továbbiakban is tilos a fertőzött szaporító- és ültetvényanyagok behozatala az országba. Hazánk korábban az Erwinia amylovora kórokozótól mentes országok közé tartozott. A gyümölcsexportot nem veszélyezteti a fertőzöttség, mert a betegség ilyen módon nem terjed, de a gyümölcsfacsemete-termesztőknek és -exportálóknak kedvezőtlen, mert a kivitel növényegészségügyi feltételei szigorúbbak lettek. Az almatermésű gyümölcsfajok mellett a Rosaceae családba tartozó dísznövények szaporító- és ültetvényanyagaira is vonatkozik a behozatalt és kivitelt korlátozó rendelet, hiszen az Malus, Pyrus, Cydonia, Mespilus nemes és alanyfajták mellett a Cotoneaster, Crataegus, Pyracantha, Sorbus és Stranvaesia dísznövényfajok is fogékonyak a kórokozóra. A gazdanövények közül kitűnik érzékenységével a Crataegus monogyna, ezért a kórokozó jelzőnövényének tartják. A Növényvédelmi Kódex (MÉM 1988/b) 5. számú melléklete szerint az Erwinia amylovorával fertőzött országokból a kórokozó gazdanövényeit április 16. és október 31. között tilos behozni. November 1-jétől a következő év április 15-éig behozott szaporító- és ültetvényanyagot karanténkertben, zárt termesztőberendezésben vagy izolátorban 1 évig megfigyelés alatt kell tartani. Az Erwinia amylovora ellen engedélyezettek a fosetil-Al hatóanyagú (Aliette 80 WP), a kasugamicin hatóanyagú (Kasumin 2 L) és a réztartalmú (Champion 50 WP, Cuproxat FW, Kocide 101, Kocide DF, Rézgálic, Rézoxiklorid) készítmények. • Hazánkban jelenleg az őszibarack baktériumos rákosodását és elhalását a Pseudomonas syringae okozza, fennáll a veszély azonban, hogy Franciaországból érkező szaporítóanyaggal a Ps. syringae pv. persicae patológiai változatot is behurcoljuk. Karanténrendelkezésekkel kell megakadályozni a Xanthomonas campestris pv. pruni szaporítóanyaggal Olasz-, Görögországból, Romániából vagy Bulgáriából történő behozatalát. Az A/II. kategóriába tartozó kórokozók bármely élő, illetőleg fertőzőképes alakjával fertőzött növényt, növényi terméket, talajt, tápközeget, csomagolóanyagot és szállítóeszközt tilos hazánkba behozni. Faiskolai megjelenésük esetén a fertőzött növényállományt és területét azonnal zárlat alá kell helyezni. Az Erwinia amylovora izolálása esetén a környéken a kórokozó valamennyi gazdanövényét meg kell semmisíteni. Az Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens Magyarországon gyakori, általánosan elterjedt. Az 5%-nál nagyobb mértékben fertőzött faiskolai területeket a szőlő és a bogyósgyümölcsűek szaporításából véglegesen ki kell zárni. Egyéb gyümölcsfaiskola 5 év elteltével létesíthető a területen. A faiskolai kitermeléskor meg kell semmisíteni, el kell égetni azokat az oltványokat, amelyek gyökérnyakán vagy főgyökerén golyva található. Az oldalgyökereken fejlődött golyvát le kell vágni, a szaporítóanyag pedig értékesíthető. A faiskolai lerakatokban azonban bármilyen mértékű gyökérgolyvás fertőzés esetén meg kell semmisíteni a fertőzött anyagot. Ezért kitermeléskor alaposan át kell válogatni az oltványokat, tüzetesen ellenőrizve a gyökérzetet. A kórokozó a művelőeszközök vagy kártevők által okozott sebzéseken keresztül fertőzi a gyökeret. A beteg sejtek rendellenesen fejlődnek és daganatokat okoznak. A tünet jól ismert. A kezdetben alig látható, sárgásfehér, karfiolszerű golyvák gyorsan nőnek, és kitermeléskor már borsószem nagyságútól ökölnyi méretűek lehetnek, felületük rücskös, fásodó, barnásfekete. Kifejlődhetnek a gyökérnyakon, a főgyökéren és az oldalgyökereken. A hazánkba nagy mennyiségben behozott, az őszibarack és a nektarin alanyaként ajánlott GF–677-es őszibarackmandula fajhibrid hazai körülmények között rendkívül érzékeny az agrobaktériumos fertőzésre, és a gyökérgolyva nem csak a gyökereken és a gyökérnyakon, de még a dugvány szárán is kifejlődhet (228., 229., 230. ábra).
228. ábra - Agrobaktériumos gyökérgolyva a főgyökéren és az oldalgyökereken (Fotó: Migend)
369 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
229. ábra - Agrobaktériumos gyökérgolyva a gyökérnyakon (Fotó: Migend)
370 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
230. ábra - Agrobaktériumos gyökérgolyva a dugvány szárán (Fotó: Migend)
371 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A gyökérgolyva megakadályozza a vízben oldott, felvett tápanyagok és a gyökérfejlődéshez szükséges asszimiláták szállítását. Hazánkban a gyümölcsfák gyökérzetén az 1. és 2., a szőlőn a 3. biotípusa fordul elő.
7.1.3. Gombák
372 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Levélbetegséget okozó mikrogombák. A faiskolában a gombás betegségeket okozó fajok előfordulása, károsítása a legfeltűnőbb. A faiskolai termesztés sajátosságaiból adódóan (öntözés, kis tőtávolság, talajhoz közeli növényállomány stb.) az a kórokozó is veszélyessé válhat, amely a gyümölcstermesztésben ritkának vagy könnyen leküzdhetőnek számít. A fiatal növények a fertőzésre, a részleges vagy teljes lombvesztésre érzékenyebben reagálnak, mint a termő fák. Husz (1939) szemléletesen fogalmazta meg ezt a speciálisan faiskolai gondot: „Foltos levelekkel, különösen pedig idő előtti lombhullás folytán, a faiskolai oltvány éppúgy silány fejlődést mutat, mint akár az éhező csecsemő”. • Az őszibarack tafrinás levélfodrosodását okozó Taphrina deformans hűvös tavaszokon fertőzi a még zsenge őszibarack-, mandulabarack-, ritkábban a mandulaleveleket. A fertőzött levelek elszíneződnek, megvastagodnak, fodrosodnak. A védekezés elmaradása esetén súlyos lombvesztést okoz, ami pedig visszaveti az oltványok fejlődését. • Az alma varasodását a Venturia inaequalis, a körtéét a Venturia pyrina, az őszibarack, a mandula, a kajszi varasodását a Venturia carpophila okozza. A cseresznye és a meggy varasodását okozó Venturia cerasit hazánkban még nem mutatták ki, nyugati országokból való behurcolására azonban számítani lehet. A kihajtás időpontjában kezdődő primer fertőzés tünetei, a matt barnásfekete, kerekded foltok megjelentésétől kezdődően a szekunder fertőzés a csapadékos években vagy rendszeres öntözés esetén lombhullásig folyamatosan tart. Ezért rendkívül fontos a primer fertőzés megakadályozása. • A cseresznye és a meggy blumeriellás levélfoltosságát okozó Blumeriella jaapii korábban elsősorban faiskolákban károsított. Hazánkban ezt a kórokozót először Husz (1939) éppen faiskolában találta meg. Kaszonyi (1955) megfigyelései szerint a korai, intenzív lombhullás közvetve a meggyoltványok 64%-ának elfagyását és a suhángok nem kielégítő növekedését okozta, az augusztusi szemzéseknél pedig csak 25–30%-a eredt meg. Faiskolai körülmények között a cseresznyén, a meggyen és a sajmeggyen kívül fertőzheti a mandulát, kajszit, szilvát és azok alanyait is. • A körte és a birs két gombás betegsége, a levélen barna színű, kerekded foltokat okozó Fabraea maculata (231. ábra) és a kifehéredő, hosszúkás, ellipszis alakú foltokat okozó Mycosphaerella sentina gyümölcsösben ritkán fordul elő, faiskolában azonban súlyos lombhullással járó járványt okozhat. A korai lombvesztés következtében a magoncok héja leragad, és ez akadályozza a szemzést. A fertőzés anyatelepeken is előfordulhat, elsősorban azonban az alanyokat és az oltványokat károsítja. Mindkét kórokozó faiskolai viszonyok között a körtén és a birsen kívül az almát és a naspolyát is fertőzheti.
231. ábra - Fabreás levélfoltosság birsen (Fotó: Migend)
373 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
• A fillosztiktás levélfoltosság, az ún. „lencseszem”-betegség kórokozója, a Phyllosticta rosarum az almaoltványok közül elsősorban a Starking fajtát fertőzi (232. ábra), előfordulhat azonban a körte, ritkábban a birs levelein és hajtásain is.
232. ábra - Fillosztiktás levélfoltosság almán (Fotó: Migend)
374 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az 1–1,5 mm átmérőjű, barna színű, vegyszerperzselésre emlékeztető foltok megjelenésekor javasolható az alapos kórtani kivizsgálás, mert egy eddig Európában még nem izolált rokon faj, a Phyllosticta solitaria zárlati károsító, ezért elszaporodása karanténintézkedéseket von maga után (43. táblázat).
375 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
43. táblázat. Zárlati és veszélyes károsítók körébe tartozó gombák az Európai Unióban (Kiss P. 1988) és Magyarországon {5/1988(IV.26) MÉM rendelet (MÉM 1988/b, 1990/a)} • Valamennyi csonthéjas gyümölcsfa alanyán, oltványán és a dísz Prunus fajokon is előfordulhat a levéllyukacsosodást okozó Stigmina carpophila (233. ábra). A gomba csekély hőigénye miatt csak azokban a parcellákban jelentkezik jellegzetes sörétlövésszerű lyukakra emlékeztető tünete, ahol a tavaszi permetezéseket elhanyagolták.
233. ábra - Sztigmináns levéllyukacsosodás kajszin (Fotó: Migend)
376 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
• Faiskolában ritkábban előforduló, levélfoltosságot okozó gomba kajszin a Gnomonia erythrostoma,dión a Gnomonia leptostyla,szilván a Polystigma rubrum,gesztenyén pedig a Mycosphaerella maculiformis. Rossz faiskolai gyakorlat, ha nyár közepétől nem védekeznek a levélbetegségek ellen, hogy az erős fertőzés miatt korábban bekövetkező lombhullás megkönnyítse a kitermelés előtti levéltelenítést. A betegség miatt korán lehulló levéllel tartalék tápanyagok mennek veszendőbe, a vesszők nem érnek be, nő az oltványok fagyérzékenysége és a szállítás, ideiglenes vermelés alatti kiszáradásának veszélye. A gombás betegségek elleni védekezés. A primer fertőzés megakadályozására rügypattanástól kezdődően Dithane M–45 (0,2% ), Merpan 50 WP (0,2% ), Buvicid K (0,2%), Vondozeb Plus (0,2% ),kontakt vagy Chinoin Fudazol 50 WP (0,1%), Topsin-M 70 WP (0,1 %), Rubigan 12 EC (0,1%) mélyhatású készítménnyel védekezhetünk 10–14 naponként.
377 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Rozsdagombák. A gazdacserés fejlődésű, levélbetegséget, rozsdafoltokat okozó rozsdagombák faiskolában ritkán fordulnak elő. Kártételükkel csak ott kell számolnunk, ahol a két különböző fajhoz tartozó, rokonságban nem levő gazdanövény egymás közelében található. A gazdacserés Gymnosporangium fajok közül Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve (Bánhegyi et al. 1985) szerint gyakori előfordulású a körterozsda (G.sabine) (234. ábra) és nem ritka az almarozsda (G. juniperinum) és a birsrozsda (G.confusum).Mindhárom faj ecidiospórája Rosaceae fajok levelein, vesszőin, esetleg termésén; teleuto- és basidiospórája Juniperus fajokon fejlődik.
234. ábra - Gymnosporanginmos rozsda a körte levelén (Fotó: Migend)
• Gyümölcstermesztésünkben az utóbbi 20–25 évben egyik faj sem okozott növényvédelmi problémát, mert fertőzésükhöz 50–100 méteren belül kell előfordulnia a Malus, Pyrus, Cydonia és a Juniperus fajnak. Ezért csak házikertekben előforduló kórokozó. Az eddig csak Észak-Amerikában megtalált Gymnosporangium juniperivirginianae faj azonban rendkívül veszélyes kórokozó. Nemcsak azért, mert előfordulási helyén, az Egyesült Államok legjelentősebb almatermesztési körzeteiben, Virginiában, Karolinában és a Mississippi-völgyben gyakoribb a Juniperus fajok előfordulása, mint nálunk, hanem azért is veszélyes lehet, mert az egyedüli rozsdagombafaj, amelyik mesterségesen is tenyészthető. Fennmaradásához tehát nem szükséges mindkét gazdanövény egyidejű jelenléte. A G. juniperi-virginianae ecidiumát az alma levelén és termésén, teleuto- és basidiospóráját a boróka ágán fejleszti. Ezenkívül Észak-Amerikában az almát, körtét fertőző G.clavipes, G. globosum, G. libocedri, a csak körtét fertőző G.asiaticcem, G. kernianum és G.nelsoni, Ázsiában almán a G.yamadae, körtén a G.asiaticum faj fordul elő. Valamennyi, Európában még nem észlelt Gymnosporangium faj, A/I. besorolású zárlati károsító (lásd a 43. táblázatban). • A kronarciumos rozsdabetegségek közül Magyarországon a piros-, fekete- és aranyribiszkén a Cronartium ribicola gomba uredo és teleuto alakja, az öttűs fenyőkön (Pinus fajok) a gomba piknidiuma és ecidiuma fejlődik. A Cronartium ribicola előfordulása Európában 1883-tól ismert. Földrészünkről fenyőcsemetékkel hurcolták be az USA-ba, ahol azóta is veszélyes károsító. Ez figyelmeztet bennünket arra, hogy ilyesmi fordítva is megtörténhet, és az Európában nem ismert, eddig még nem talált kronarciumos rozsdagombák mindkét, nem rokon gazdanövényfajjal behurcolhatók. Ezért a gazdacserés rozsdagombák karanténelőírásai még szigorúbbak, mint az egyéb gombás betegségekéi.
378 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A Magyarországon termesztett gyümölcsfajok közül a Ribes fajokat fertőző Cronartium occidentale behurcolásának veszélyével kell számolnunk. A Cronartium occidentale a Pinus fajokon, elsősorban a mexikói fenyőn fejleszti spermogoniumban a piknospóráját és ecidiumban az ecidiospóráját, a Ribes fajokon pedig a nyári terjedést szolgáló uredospórát és az áttelelő teleutospóráját. • A Rubus-félék hamaspórás rozsdája (Hamaspora longissima) csak a Bermuda- és a Bahama-szigeteken és az általuk meghatározott sávban az Egyesült Államokban (a déli államokban) fordul elő Rubus fajokon (Gäumann 1964). Ezért csak az amerikai földrészről történő behozatalkor kell ellenőrizni a Rubus fajok szaporítóanyagát (a termés és a mag kivételével) és az ültetési anyagot. • Nem gyakori, és csak ritkán káros mértékű hazánkban a szilvarozsda. Az előforduló két rokon faj közül a Tranzschelia pruni-spinosae aszilvát és a kajszit, a Tranzschelia discolor aszilvát, a kajszit és az őszibarackot fertőzi (Glits 1967). Mindkét faj gazdacserés fejlődésű rozsdagomba. A Prunus fajok levelein fejlődő sárgás foltok fonák felőli oldalán nyár elején az uredospórák, nyár végén a teleutotelepek fejlődnek. A gomba ecidiumos alakja Anemone fajokon (bogláros kökörcsin, erdei szellőrózsa stb.) található. • A köszméterozsda (Puccima ribesii caricis) csak a Ribes és a Carex fajok (sásfélék) együttes előfordulása esetén okozhat gondot. A lisztharmatbetegségek még a laikusok körében is jól ismertek. Szabad szemmel fehér, „lisztes” bevonatnak látjuk a gomba micéliumának, konídiumtartóinak és konídiumainak tömegét a növényi részek, elsősorban a hajtások és levelek felületén. Nagyon sok termesztett gyümölcs- és erdei lombos fán, cserjén, szőlőn, zöldség-, dísz-, szántóföldi növényen kívül a vadon élő egy- és kétszikű lágyszárúakon és gyomnövényeken is károsít ez a rokon gombafajok által okozott betegség. Ellentétben a legtöbb gombás betegséggel, a lisztharmat kórokozóinak elszaporodását, a járvány kialakulását nem a csapadékos, hanem inkább a meleg, napos, viszont nagy, 96–97%-os relatív páratartamú időjárás segíti elő. A kórokozó életmódjából adódóan a fertőzés egész nyáron folyamatos. A faiskola sűrűbb, alacsonyabban levő, öntözött növényállományában gyakoribb a kórokozó számára kedvező mikroklíma, mint a gyümölcsösökben, és a betegség következményei is súlyosabbak. Ezért a lisztharmat elleni megelőző védekezés alapvetően meghatározza a faiskolák növényvédelmét. A lisztharmatok elsősorban az anyatelepeken szaporodhatnak fel, jelentősen csökkentve az értékesíthető szemzőhajtások, dugványok mennyiségét. Egyes – a betegségek kialakulásának kedvező időjárású években – a kórokozó még az alanyokat és oltványokat is fertőzi. A fertőzött levelek besodródnak, elszáradnak, majd lehullanak. A hajtások felkopaszodnak, a hajtáscsúcs elszárad, a csúcs- és a felső rügyek nem záródnak. A lisztharmatbetegségeket okozó gombafajok fajspecifikusak, csak egy vagy néhány gyümölcsfajunkat károsítják. • A Podosphaera leucotricha faiskolai környezetben fő gazdanövényén, az almán kívül a körtén, a birsen és a naspolyán is megtelepedhet. A Podosphaera tridactyla akajszi-, ritkábban a szilva- és egyéb Prunus fajok, alanyok és díszfák kórokozója. A Sphaerotheca pannosa az őszibarackot és a mandulát, egy változata a S.pannosa var. rosae arózsa alany- és nemes fajtáit fertőzi. • Phyllactinia guttata gyümölcsfáink közül a mogyorón és a gesztenyén fordul elő. A faiskolákban a gesztenyén gyakoribb a Microsphaera alphitoides károsítása. A bogyósgyümölcsűek közül a Sphaerotheca macularis a szamócán gyakori. Egy változata, a S.macularis f. rubi fertőzheti a málnát, kártétele azonban nem jelentős. • A köszmétét és a fekete ribiszkét elsősorban a Sphaerotheca mors uvae faj károsítja, valamennyi Ribes fajon azonban a Microsphaera grossulariae faj is előfordulhat. Védekezés a lisztharmat ellen. Rügypattanás előtt a kórokozó rügyekben áttelelő micéliumát gyéríthetjük bárium-poliszulfid (Báriumpoliszulfid 45, Neopol 5%)poliszulfid-kén (Nevikén 3%), 5 évnél idősebb anyatelepeken DNOC (Novenda 1,5–2%) hatóanyagú készítményekkel végzett lemosó permetezéssel.
379 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Kilombosodás után a kontakt hatású kén (Kén 800 FW, Kumulus S, Thiovit) és a dinocap (Karathane FN 57 0,05%), valamint a mély hatású benomil (Chinoin Fundazol 50 WP, 0,1%) fenarimol (Rubigan 12 EC 0,05%), triforin (Saprol 0,1 %) vagy tiofanát-metil (Topsin-M 70 WP 0,1%) hatóanyagú készítmények használhatók. A kéntartalmú készítményeket nagy melegben és erős napsütésben nem szabad használni, mert perzselhetnek. Vesszőbetegségek. A faiskolai szaporítóanyag hajtásrendszerének, a hajtásoknak, lombhullás után pedig a vesszőknek, az egyre növekvő, vastagodó törzsnek a gombás betegségei a faiskolákban és telepítés után a fiatal gyümölcsösökben sem okoztak korábban gondot. Ennek oka, hogy hazánkban az alma- és birsalanyok kivételével elsősorban magoncokat használtak, a vesszőbetegségek pedig a magoncokat nem fertőzik meg, és a magokkal nem terjednek. Az anyanövénnyel még kapcsolatban levő bujtvány vagy sarj gyökeresedéséhez a kedvező körülmények adottak, az anyanövények a dugványok meggyökeresedéséig folyamatosan gondoskodnak harmonikus tápanyagellátásukról, így ezek a növények ellenállóak a vesszőbetegségekkel szemben, és az esetleges fertőzöttség sem letális. Az anyatelepek rendszeres permetezésével idejében védekezhetünk a fellépő betegségek ellen. Más a helyzet az anyanövényekről leválasztva történő gyökereztetés, a fás dugvány és még inkább a hajtásdugvány előállításakor. A gyökér regenerálódásáig a növény a tartalék tápanyagait ugyan hasznosítja, vízfelvétele azonban passzív, ezért a gyors gyökeresedést elősegítő talpmelegről és vízpermetezéssel állandó felületnedvességről kell gondoskodni. A meleg és a nedvesség, ez a két fontos környezeti tényező, a vesszőbetegséget okozó mikrogombák elszaporodásának is kedvez. Az ellenük való kémiai védekezést éppen a párásítás, tehát a reggeltől estig rendszeresen ismétlődő, finom porlasztásban kipermetezett öntözővíz akadályozza. Ezért kell még hatékonyabban védeni a dugványtörzsültetvényeket, és folyamatosan figyelni a vesszőbetegségek tüneteinek megjelenését. • A körte ventúriás varasodása (Venturia pirina) a termesztett gyümölcsfajok közül csak a körtét károsítja. A körte alanyaként gyakran használt birset nem fertőzi. A vadkörtemagoncok fölnevelése során pedig csak rövid ideig tart a fertőzésnek oly kedvező párás meleg. Ezért csak esetleges technológiai változtatás vagy a gombának különösen kedvező mikroklíma esetén kell számítani faiskolai előfordulására, károsítására. A betegség kezdeti, hajtáson jelentkező tünetei általánosan nem ismertek. A hajtáshossz irányában megnyúlt, ovális, halványzöld, matt foltok kissé kiemelkednek a környezetükből. Később fölrepednek, és felületüket konídiumtartók és konídiumok tömege borítja szürke bevonatként. A fertőzés a zsenge levelekre is átterjedhet. • A mandula ventúriás varasodása (Venturia carpophila) leginkább a mandula alanyait és fajtáit veszélyezteti, a tünetek azonban, az ovális, szürke bevonatú, domború foltok az őszibarack- és szilvaalanyokon, valamint fajtákon is megjelennek (235. ábra). A kórokozó – nagy hőigénye miatt – a gyümölcsösökben csak május közepétől fertőz. A fóliaalagutakban kedvezőbbek a fertőzés és a szaporodást biztosító konídiumok fejlődésének körülményei. A kórokozónak kedvező párás, meleg környezetben rövidebb a lappangási idő, mint a gyümölcsösökben, a kórfolyamat felgyorsul. A betegség a kezdetben jól gyökeresedő dugványok meglepetésszerűen fellépő tömeges pusztulását okozhatja.
235. ábra - Venturiás varasodás tünete mandulavesszőn (Fotó: Migend)
380 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az A/I. jegyzéken (43. táblázat) levő, a Prunus fajok fekete rákját okozó Apiosporina morbosa európai előfordulásáról még nincs tudomásunk. Ezért a más földrészről érkező szaporító- és ültetvényanyagot karanténkertben kell elhelyezni. A gomba elsősorban a szilvát fertőzi, de cseresznyén és meggyen is a vesszők hipertrofikus megvastagodását, daganatát, rákosodását, majd pusztulását okozza (Westcott 1960) (236. ábra).
236. ábra - Apiosporinás fekete rák tünete szilván (Fotó: Véghelyi)
381 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
• A gyümölcsfák nektriás ágelhalását okozó Nectria fajok közül Nectria galligena az almán, körtén, dión, a Nectria cinnabarina az alma és körte mellett a kajszin telepszik meg. Sebparazita, a dugványokat a metszési felületeken és az oltás, szemzés helyén fertőzi konídiummal vagy aszkospórával. A gyümölcsösökben az elszáradt ágakon gyakori kórokozót a beteg növényi részek levágásához használt és nem fertőtlenített 382 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
metszőollóval, szemzőkéssel vihetjük be a faiskolába. A fertőzés helyén a vesszőhéj megsötétedik és besüpped, mert a háncsszövetek elhalnak. A kórokozónak kedvező körülmények között a betegség gyorsan terjed, és a szemzés nem ered meg, vagy a vontatottan fejlődő nemes elhal. A faiskolákban sokszor nem kutatják a rossz eredés okát, s mivel a diagnózist megkönnyítő, lapított gömb alakú, vörös sztómák (piknídiumot magába rejtő gombaszövet) csak hosszú lappangási idő után jelennek meg, a kórokozó faiskolai elterjedése és károsítása rejtve marad. A gesztenyerák (Cryphonectria parasitica) 1971 óta zárlati kórokozó Magyarországon. Hazánkban első, elszigetelt előfordulását 1969-ben Körtvély (1970) figyelte meg az ország délnyugati részén. Azóta ez a betegség rohamosan terjed (Eke–Gál 1975; Eke, 1990b). A faiskolákban ugyan még nem látható, mégis a fiatal szelídgesztenye-ültetvények pusztulását okozza. A karanténrendelkezések azért nem jártak eredménnyel, mert a betegséget a madarak is terjesztik. • A kajszi és az őszibarack leukosztomás ágelhalásának (Leucostoma cincta, akonídiumos alak neve Cytospora cincta) faiskolai előfordulására, károsítására néhány éve Rozsnyay (1988) hívta fel a figyelmet. „A kórokozó a gyenge, életképtelen, az ősz folyamán kiszáradt vagy a télen elfagyott vesszőkön telepedik meg. Ha a Cytospora aszemremetszés helyén fertőz, a fa már a telepítés évében elpusztulhat.” A kórokozó sebparazita, ezért szinte természetes, hogy ott, ahol sebet ejtünk (szemzés, szemremetszés, vadalás, hajtások visszacsípése, levelek természetes hullás előtti letépése), illetve jégverés, rovarrágás okozta sérüléseken keresztül fertőzi az éves vesszőket és a törzset. A gomba megtelepedése után a kambiumot támadja meg, megakadályozza a fa- és háncsszövetek képződését, ezért a gyökér által felvett tápanyag és a levelekben előállított asszimiláták szállítása csökken, a vesszők elhalnak. Jellemző külső tünetet kezdetben nem figyelhetünk meg. Mivel azonban a pusztulást a gomba toxikus anyagai is elősegítik, a szövettani vizsgálat során a szállítószövetek elszíneződése tapasztalható. Egy jól gondozott, rendszeresen ellenőrzött faiskolában a citospórás fertőzéstől elhalt vesszőket eltávolítják, mielőtt a jellemző tünet, a „libabőrös” vesszőhéj, azaz a héj alatt fejlődő, és azt kidomborító piknídium- (zárt konídiumtelep) tömeg kifejlődne (237. ábra).
237. ábra - Leukosztomás ágelhalás tünete (Fotó: Migend)
238. ábra - Fitoftórás gyökérnyakrothadás tünete almán Kanadában (Fotó: Véghelyi) 383 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A betegség továbbterjedése az elszáradt vesszők mielőbbi levágásával megakadályozható. Sajnos azonban a levágott, fertőzött növényi részt helyben leejtik vagy hanyagul elhajítják, ezért a fertőzési forrás ott marad a faiskolai parcellában. A kórokozó piknídiumai, konídiumai a levágott vesszőben is kifejlődnek.
384 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A Nectria spp.és a Cytospora sp., e két sebparazita, vesszőbetegséget okozó gomba a faiskolában a kitermelés előtt toxikus vegyszerekkel végzett lombtalanítást követően fertőz. A perzselő vegyszerek nem csak a leveleket, hanem az ép bőrszöveteket is károsítják. Olyan apró sérüléseket, folytonossági hiányokat okoznak, amelyek csak mikroszkópos vizsgálattal láthatók, azonban a sebparazitáknak nyitott kapuk. Az oltványok kitermelésekor bekövetkező fertőzés káros következményei már csak telepítés után jelentkeznek. Védekezés 1. Az általános higiéniai szabályok betartása – faiskolában a munkaeszközök, anyagok fertőtlenítése. A metszőolló, szemzőkés, kacor 4%-os hipoklorit- (Hypo-) oldatba vagy denaturált szeszbe mártása, a faanyagok (szaporítóládák, kezelőasztalok stb.) fertőtlenítése rézgálicoldattal. Minden levágott növényi maradványt össze kell gyűjteni és ki kell vinni a faiskolából, azután lehet komposztálni vagy elégetni. 2. Vegyszeres védekezés. Az anyatelepek, magonciskolák, oltványiskolák rendszeres permetezése nem csak a gombás betegségek, hanem még a rágásukkal a fertőzés lehetőségét megteremtő rovarok ellen is. A gyökérnyak és a törzs gombás betegségei. A Növényvédelmi Kódex kiegészítése (MÉM, 1990/a) a fás szárú növények elhalását okozó gombás betegségek között sorolja fel a gyökérnyaki rothadást okozó Phytophthora fajokat. A méréskelt égöv alatt nagyon elterjedt az alma gyökérnyaki rothadását okozó P.cactorum hazai előfordulását szabadföldön, gyümölcsfán még nem igazolták. A Malus, Pyrus és Prunus fajokon kívül számos lágy szárú gazdanövénye van. A fák csíranövényeinek rothadását is okozza, ezért a magiskolában, a zöld dugvány gyökereztetésekor és a mikroszaporított növények kiültetésében okozhat problémát. • A szelídgesztenye fitoftorás gyökérnyaki rothadását, a „tintabetegséget” két faj, a P. cambivora és a P. cinnamomi okozhatja. Hiteles hazai lelőhelyi adat azonban csak a P. cambivoráról van (Eke–Gál 1977., Eke 1990a). Elsősorban a fiatal magoncok pusztulásakor kell Phytophthora faj károsítására gyanakodni. • A törzses köszméte és ribiszke botrítiszes betegségét, a törzs elhalását okozó szürkepenész (Botrytis cinerea) egyik leggyakrabban előforduló gombás betegség a kertészeti kultúrákban. Számottevő károkat okoz a szőlő-, a szamóca- a és málnaültetvényekben, sőt a rövid ideig tárolt vagy hónapokig raktározott gyümölcs- és zöldségféléket is veszélyezteti. Jól ismert a megbarnult növényi részen párás, meleg körülmények között kifejlődő világosszürke, később szürkészöld „penészgyep” az érintésre vagy légáramra porzó spóratömeggel; a konídiumokkal. A B. cinerea az érett gyümölcsöt az ép felbőr áttörésével, a kutikula enzimatikus bontásával fertőzi, az éretlen gyümölcsbe és a zöld növényi szövetekbe azonban csak sérüléseken, kisebb-nagyobb sebeken keresztül tud behatolni. E rendkívül gyakori, polifág kórokozónak különleges fertőzési lehetőséget teremt a törzses köszméte és ribiszke előállításának faiskolai technológiája. A törzsképző aranyribiszke (Ribes aureum) érzékeny a botritiszre. A korábban vízkórnak vagy ödémának ismert betegség kórokozójaként a B.cinerea gombát Harmat és Kajati(1968) ismertette. Az oltáskor, szemzéskor, hónaljazáskor, vadaláskor vagy kapáláskor keletkező sebeken fertőzhet a B.cinerea. A betegség kifejlődését elősegíti a gyomosodás, a sarjnövényfejlődés és a párás mikroklíma. A törzs bélszövete megpuhul és megduzzad, vizenyős lesz. A héj kidudorodását a szkleróciumok, a gomba kitartó képleteinek fejlődése még növeli, majd az epidermisz fölreped. Később kör alakú párnácskák (sporodochiumok) formájában szorosan egymás mellett álló konídiumtartók tömege fejlődik a beteg törzs felületén. A konídiumtartókon fejlődő spórák újabb fertőzések elindítói. A bélszövet megbetegedését, majd pusztulását követően csökken, később leáll a tápanyagszállítás, és ez a levelek sárgulását, száradását, majd a nemes rész pusztulását okozza. A gyökérzet egészséges marad, és a nemes pusztulásakor az aranyribiszke a rejtett rügyekből kihajt. Védekezés. A legfontosabb, hogy minél kevesebb, minél kisebb sebzést okozzunk. Ezért a rügyek ledörzsölése után kihajtó alvórügyeket is folyamatosan tördeljük le. Oltás, szemzés, vadalás, hónaljazás vagy jégverés után permetezzünk Chinoin Fundazol 50 WP, Ortho Phaltan, Sumilex 50 WP, Ronilan 50 WP vagy Rovral fungiciddel. Az aranyribiszke-alanyt és a ribiszke- vagy köszméte-oltóvesszőt kézben oltás előtt 1– 2 óráig áztassuk 0,5%-os Solvochin Extra oldatban.
385 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A talajmunkák során is kerüljük a sebzéseket, tartsuk azonban gyommentesen a dugványtelepet. A letördelt zöld hajtásokat és a levágott tősarjakat ne dobjuk el a faiskolában, hanem vigyük ki a táblából, mert a fonnyadó hajtásokon, leveleken is elszaporodhat a szürkepenész kórokozója. A xilofág bazídiumos nagy gombák, egyszerűbben a farontó taplók előfordulása, károsítása elhanyagolt házikertekben és gépi rázással szüretelt üzemi gyümölcsösökben egyaránt gyakori. Faiskolákban és fiatal gyümölcsösökben eddig nem figyeltek fel károsításukra. Kimutatásuk és a fajok meghatározása gondot okoz ugyan a növényvédő szakembereknek, mert a diagnózishoz szükséges termőtestek gyakran csak többéves lappangási idő után képződnek, és ezt követően sem fejlődnek minden évben. Fertőzésüket a metszés, a gépi rázás okozta sérülések, repedések, a nyúlrágás és bármilyen más, fatestig hatoló seb elősegíti. A taplók ugyanis sebparaziták. A termőtestekben nagy számban fejlődő bazidiospórák a szél közvetítésével jutnak a sebfelületre. A spórákból fejlődő micélium (gombafonál) a megtámadott fa belsejébe hatol, és ott a sejtfalak enzimatikus lebontásával a fa a kambium vagy a háncsszövetek pusztulását okozza, vagy a gesztet károsítva csökkenti a fák szilárdságát. A fertőzés másik módja, hogy a fertőzött fák kifűrészeléséhez vagy az elszáradt ágak levágásához használt eszközöket, a fűrészt, metszőollót, szemzőkést, oltókést és kacort fertőtlenítés nélkül veszik igénybe az egészséges fákhoz, esetleg faiskolai csemetékhez. A fertőzött fákról micéliumdarabkák és spórák tapadnak a vágóélre, és a frissen ejtett sebfelületen kedvező táptalajt találva a gombák gyors fejlődésnek indulnak. Csak ez lehet a magyarázata annak a – remélhetőleg ritkán előforduló – esetnek, amidőn faiskolai oltványok pusztulásának okaként egy xilofág taplót, a hasadt lemezű gombát (Schizophyllum commune) diagnosztizáltuk. Az utóbbi néhány évben más irányú kutatómunka során egymástól távol eső faiskolákban cseresznyén, meggyen, kajszin, őszibarackon és körtén határoztuk meg a S. comnune által okozott revesedést, korróziós korhadást, majd néhány esetben a termőtestek megjelenését (239. ábra). A kórfolyamatot vizsgálva megállapítottuk, hogy a gomba fertőző anyaga (spóra vagy micélium) a nem fertőtlenített szemzőkéssel a szemzéskor, szemremetszéskor, csaprametszéskor vagy csapravágáskor ejtett sebet fertőzte. Ezt igazolja az a gyakorlati megfigyelés, hogy olyan, csak saját szükségletre termelő, kis faiskolákban fordultak elő ezek az esetek, ahol a szakmunkások felváltva dolgoznak a gyümölcsösben és a faiskolában. A szemzés helyén a gomba a kérget, majd a kambiumot támadta meg, a fertőzés hosszirányba, a gyökérnyak és a nemes irányába terjedt. A háncs pusztulása után az egész oltvány kiszáradt. Csonthéjas fajokon mézgafolyást is megfigyeltünk. Egy esetben a kórfolyamat szokatlanul gyorsan játszódott le, hiszen egy évvel a szemzés után, az oltvány kitermelése előtt már megjelent a gomba termőteste. Gyakoribb azonban, hogy csak telepítés után következik be az oltványok pusztulása, és ekkor már nehéz bizonyítani, hogy a pusztulást a hasadtlemezű gomba okozta.
239. ábra - Schizopbyllum commune termőtestek főgyökéren (Fotó: Migend)
386 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A kalap tönk nélküli, a kéregből fejlődik, majd legyező, félkör vagy kör alakúan kiszélesedik. Felülete gyapjasnemezes, színe fehér. Szárazon kemény, nedves időben vizet vesz fel, és kissé megpuhul. A termőrétegét alkotó lemezek az alaptól kiindulva sugarasan szétnyílnak, rövidebb és hosszabb lemezek váltakozva fordulnak elő. A lemezek éle V alakban szétnyílik, hasadt. A lemezeken sűrűn egymás mellett hosszúkás bazídiumok, azokon bazidiospórák fejlődnek. • Törzsültetvényekben sajnos elég gyakran fordul elő a csonthéjas gyümölcsfákon a borostás réteggomba (Stereum hirsutum),ritkábban a lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum).
387 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A jellegzetes rétegszerű termőtest a törzsön és a vastagabb ágakon fejlődik. Fertőzött anyafákról szedett szemzőhajtás felhasználásakor az ősszel még megeredtnek látszó szemzés a tavaszi kihajtáskor mézgásodik, majd elpusztul. Taplógombák elleni védekezésként elsősorban a megelőzést javasoljuk. A faiskolában használatos eszközöket, szemzőkést, oltókést, kacort, metszőollót 70–75%-os etilalkoholban (denaturált szesz) vagy hipokloritban (4szeres hígítású Hypo) kell fertőtleníteni. A faiskolai technológia során ejtett sebeket (szemzés, szemremetszés helye) és a művelőeszköz, nyúlrágás stb. nyomait kezelni kell. Használhatunk Fadoktor, Fagél, Faplaszt, Faseblezáró és oltóviasz, Fixpol, Vulneron (almtermésűeknél), vagy Vulneron Cs (csonthéjasoknál) fasebkezelő készítményt. Ősszel, lombhullás után vagy tavasszal, rügypattanás előtt lemosó permetezés és a vegetációban rendszeres gombaölő szeres permetezés védi a sebfelületet a fertőzéstől. Nyugalmi időszakban réztartalmú (Rézoxiklorid, Bordói por, Bordói lé) és kéntartalmú (Nevikén, Báriumpoliszulfid, Mészkénlé), vegetációs időben szerves hatóanyagú Merpan 50 WP, Dithane M-45, Chinoin Fundazol 50 WP) fungicidet használhatunk. A rágó kártevők elleni védekezés a sebparazita gombák fertőzésének veszélyét is csökkenti. Gyökérparazita gombák. Az alanyok gyökérzetét éppúgy megtámadhatják a kórokozó gombák, mint föld feletti részeiket. Lényeges különbség azonban, hogy a vessző- és levélbetegségek kialakulása rövidebb-hosszabb lappangási periódus után a tünetek megjelenésével a szemünk előtt történik. Védekezni tudunk úgy, hogy a beteg növényi részt eltávolítjuk, a betegség továbbterjedését pedig permetezésekkel időben megakadályozhatjuk. A gyökér megbetegedését nem kísérhetjük figyelemmel, a gyökérzet kiemelése a csemete számára letális, a faiskolai tőtávolságok miatt pedig még a szomszédos növények növekedését is megzavarja. A gyökérparazita gombák fő jellemzői: fertőzött gyökérmaradványokban akkumulálódnak; csak a gyökereket támadják meg; a kórokozó csak a gyökerekből izolálható; káros hatásuk az egész növényen megmutatkozik; veszélyüket ökológiai tényezők szabályozzák. • Verticilliumos hervadás. A csonthéjas alanyokat – elsősorban a kajszit és mandulát – veszélyezteti a verticilliumos hervadást okozó V.dahliae gomba. A kórokozó a talajban levő gyökérmaradványokból az alanyok gyökerén, gyökérnyakán található sérüléseken keresztül fertőz. Sérülést okozhatnak a művelőeszközök, rágcsálók, rágó rovarlárvák (pajorok, drótférgek) és a fonálférgek. A gomba fejlődése során nem jut el a föld feletti részekbe, az általa termelt toxin azonban a felvett, vízben oldott tápanyagokkal együtt vándorol, és a hajtások hervadását, a levelek barnulását, majd hullását okozza. Husz (1941) paradicsomköztessel termesztett vadkajszi- és mirobalánalanyok megbetegedését figyelte meg. A csemeték csúcsa elhervadt, alatta a levelek ritkák voltak, az oldalhajtások fokozatosan elhervadtak, elszáradtak (240. ábra). A fertőzött növény törzsében, vesszőiben a farész megbarnul, ez keresztmetszetben kezdetben pontszerű, később összemosódó foltok alakjában látható (241. ábra).
240. ábra - Verticilliumos hervadás meggyoltványon (Fotó: Migend)
388 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
241. ábra - Verticilliumos tünet a törzs keresztmetszetében (Fotó: Migend) 389 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Gazdanövényei a csonthéjas alanyokon kívül a Fragaria fajok és a Solanaceae családba tartozó termesztett növények (burgonya, paprika, paradicsom) és gyomok is, ezért ezek forgóban való termesztése vagy gyomként való előfordulása fertőzési veszélyt jelent a faiskola alanyai számára. Védekezés. Magonc- vagy oltványiskola létesítése előtt nagyon fontos a termesztett és gyomnövények gyökérmaradványainak eltávolítása, a gyökérsérülések megelőzése. A megbetegedett alanyokat, oltványokat a teljes gyökérzet kiásásával el kell távolítani. • A rozellíniás gyökérpenész (Rosellinia necatrix) kórokozója a gyümölcsös, szőlő, faiskola vagy erdő felszámolása után létesített faiskolában valamennyi alanyt megfertőzheti. Rendkívül polifág gomba, a fás szárú növények mellett számos lágy szárú gazdanövénye van. Ezek közül a leggyakoribb a szamóca, a burgonya, a lucerna és a bab. Előveteményként ezeket ne ültessük. Az egyre rövidebb faiskolai forgóval üzemelő faiskolákban általánosan elterjedt. Ennek oka, hogy a kitermelést követően a talajban maradt gyökérmaradványokon – szaprofita stádiumában – elszaporodik, és azok teljes lebomlásáig megőrzi fertőzőképességét. A kórokozó megfertőzheti a magoncok vagy dugványok hajszálgyökereit. Ezek pusztulását a jó kondícióban levő növény egy ideig új gyökerek fejlesztésével pótolni tudja, ezért a víz- és tápanyag-felvételi zavar miatt bekövetkező pusztulás nem a faiskolában, hanem az oltvány értékesítése után, a gyümölcsösben jelentkezik. A R.necatrixet a faiskolában a gyökérmaradványok vagy az élő gyökerek kiásásakor vizuális vizsgálattal nem mindig lehet meghatározni. A kórokozó ugyanis a kéreg alatt él, és csak számára optimális hőmérséklet- és nedvességviszonyok között fejleszt – terjedését szolgáló – rizomorfákat vagy fennmaradásához szükséges fehér pelyhes micéliumot (242. ábra). Laboratóriumi vizsgálattal azonban mind a faiskola létesítésére kijelölt terület talajából, mind a faiskolai szaporítóanyag és értékesítésre kerülő oltványanyag gyökérzetéből kimutatható.
242. ábra - Rosellinia necatrix fehér micéliuma és zsinóros rizomorfája gyökéren (Fotó: Migend)
390 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Védekezés. A fertőzött területeken nem szabad faiskolát létesíteni. A várakozási idő lerövidíthető a gyökérmaradványok gondos eltávolításával, a talajélet biológiai egyensúlyának megteremtésével. • A röszleriás gyökérgomba, a termőtest alakjára utaló elnevezés szerint szegecsfejű gyökérgomba, a Roesleria pallida, faiskoláinkban még elszigetelten fordul elő. Ennek ellenére az országban faiskolákból széthurcolva terjed. Anyatelepek fertőzöttsége esetén ugyanis a gyökeres dugványok tünetmentesen viszik magukkal a fertőzést az oltványiskolába, majd onnét még mindig tünetmentesen kerülnek értékesítésre. Miután bebizonyosodott, hogy a fás növények elhalását okozza, 1990-ben Magyarországon felkerült a megkülönböztetett jelzésű, veszélyes károsítók jegyzékére (MÉM 1990/a). Az EU növény-egészségügyi karantén listáján nem szerepel, pedig néhány éve Hollandiában a faiskolákban is súlyos gondot, egy birsanyatelepről kiinduló oltványpusztulást okozott (Scheer – Véghelyi 1995; Véghelyi – Scheer 1995). A R.pallida gazdanövénye a hazánkban termesztett gyümölcsfajok alanyain kívül a szőlő, a rózsa, a juhar-, a hárs-, a szil-, az éger-, a tölgy-, a bükk-, a fűz- és a nyárfa. A gomba spórája fertőzi a gazdanövény hajszálgyökerét. Tenyészteste, a micélium, kizárólag a gyökér szöveteinek belsejében él, elvonva a felvett tápanyagokat. Kezdetben a gyökérszőrök, majd a hajszálgyökerek pusztulnak, a kitermelt fertőzött oltványok gyökérzete azonban az MSZ 17641/2–1988. számú Gyümölcsfa-iskolai ültetvényanyagok című szabvány minőségi követelményeinek megfelel. A szabvány ugyanis a legalább 4 db, legalább 4 mm átmérőjű, 20 cm hosszú gyökér meglétét írja elő. A gyökérparazita gombával fertőzött gyökereken pedig éppen a vékonyabb gyökerek és a hajszálgyökerek hiánya a feltűnő. A csemete- és oltványiskolában való fertőződés a faiskolai szemléken és az 1–2 éves korban történő kitermelés és értékesítés során végzett legalaposabb, szakszerű vizsgálatkor is rejtve marad. A meghatározáshoz szükséges szegecs alakú termőtestek csak laboratóriumi inkubálás alatt fejlődnek ki. Csak a közbenoltás miatt 3 évig a faiskolában nevelt oltványok gyökérzetén fordulhat elő a termőtest, az apotécium már a kitermeléskor. A 8–10 évig fenntartott anyatelepeken, a törzsültetvényekben és az oltványok kitermelése után a talajban maradt gyökérmaradványokon az apotéciumok tömegesen fejlődnek (243. ábra). Agyökerek elhalása után még 2–3, legfeljebb 4 évig – csökkenő mértékben ugyan – kifejlődik néhány termőtest. Az apotéciumokban fejlődő aszkospórák a fertőzés forrásai. A jól sarjadzó alanyok (birs) a kitermelést követően még hosszú évekig életképesek maradnak, ezért nagy tömegben fejlesztik a termőtesteket, és fertőzőképességük hosszabb ideig fennmarad, mint a hamar elhaló, lebomló alanyok gyökérmaradványaié.
243. ábra - A Roesleria pallida „szegecs” alakú termőtesteinek tömege (Fotó: Migend)
391 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Védekezés. A Roesleria pallida még csak néhány faiskolában fordul elő, és azoknak sem teljes területe fertőzött. Ezért érdemes lenne a faiskola számára kijelölt területet és a más faiskolából vásárolt gyökeres szaporítóanyagot előzetesen megvizsgáltatni. Az elővigyázatossági szabályok betartásával néhány év alatt meg lehetne szüntetni a szegecsfejű gyökérgomba terjedését, a fertőzési gócokat.
7.2. Kártevők 7.2.1. Fonálférgek A faiskola talajában tömegesen elszaporodva az alany gyökérzetét oly mértékben károsítják, hogy a fiatal növény fejlődésben erősen visszamarad, nem éri el az elvárható hajtásnövekedést és törzskörméretet. Veszélyüket súlyosbítja, hogy sebzésükkel utat nyitnak sebparazita kórokozóknak, és terjesztik a vírusbetegségeket (Jenser et al. 1977; Jenser, 1987; 1988; Elekes, 1987). A gyümölcsfáink gyökérzetének parazitájaként szóba jöhető fonálféregfajokat életmódjuk, károsításuk és az okozott tünetek szerint 3 csoportba osztjuk. 1. Az ektoparazita fonálféregfajok (Xiphinema spp., Longidorus spp., Criconemoides spp.) szájszuronyukkal megsebzik a hajszálgyökereket, a sebzés következtében a gyökércsúcsok deformálódnak, hipertrofikusan megvastagodnak. A gyökér fejlődése leáll, vagy elvékonyodva, torzulva oldalgyökérben folytatódik (Jenser– Simon 1980). Ily módon a gyökértömeg 50%-kal is csökkenhet, a legnagyobb kárt azonban a vírusok terjesztésével okozzák a fonálférgek. A hazánkban előforduló Xiphinema fajok az Arabis mosaic, a Cherry leaf roll és a Strawberry latent ringspot vírus, a Longidorus fajok a Tomato black ring és a Raspberry ringspot, vagyis a NEPO vírusok vektorai (Németh 1979). A Magyarországon ismert előfordulású, a NETU vírusokat terjesztő Trichodorus fajok csak a szőlőt, a szamócát és egyéb lágy szárú növényeket veszélyeztetik, gyümölcsfaiskolákban nem fordulnak elő. A kis tőrös fonálféreg (Xiphinema vuittenezi) gyümölcsöseink, faiskoláink talajában elterjedt. Faiskola létesítésekor előzetes vizsgálattal kell meggyőződni a talaj fertőzöttségének mértékéről, mert 1 liter talajban 400 db fonálféreg előfordulása esetén az őszibarackmagonc gyökértömeg 50%-kal kevesebb lesz, mint fertőzésmentes talajban (Jenser 1984). A gyűrűs fonálféreg (Criconemella xenoplax) Magyarországon előfordul ugyan, károsításáról azonban még nincs adatunk (Jenser 1984; Andrássy–Farkas 1988). 2. Az endoparazita Pratylenchus fajok a gyökér szöveteiben élnek. A hajszálgyökereken a behatolás helyét barnás, feketés nekrotikus foltok jelzik. Nagy tömegű elszaporodásuk a gyökerek fejlődésének depresszióját okozza.
392 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A P. penetrans károsítása következtében az almaalanyok növekedése 40–50%-kal elmaradt a fertőtlenített talajba ültetett alanyok növekedésétől (Jenser etal. 1977). Behatolásukkal még a verticilliumos hervadás kórokozója, a V.dahliae fertőzésének is kaput nyitnak. Irodalmi adatok alapján Nyugat-Európában a P. penetrans az almáskertek, a P.vulnus és P.crenatics elsősorban a faiskolák kártevője. Pratylenchus fajok már hazai gyümölcsösökben is előfordulnak (Elekes 1987;Andrássy– Farkas 1988). A fiatal alma-, körte-, szilva-, cseresznye-, meggy- és őszibarackfák élősködője, a vaskos tőrű fonálféreg (Pratylenchus penetrans) behurcolására és tömeges elszaporodására számítani kell (Jenser et. al. 1987). 3. A gyökérgubacs-fonálférgek melegebb éghajlatú vidékeken (Észak-Amerika és Európa déli gyümölcstermesztő körzeteiben) oly mértékben elszaporodtak, és fertőzésük nyomán a hajszálgyökereken megjelenő, borsó nagyságú szövetburjánzás, a gyökérgubacs, majd a fertőzött gyökér elpusztulása olyan kárt okoz, hogy az ide tartozó Meloidogyne fajokkal szemben rezisztens őszibarackalanyokat (Okinawa, Nemaguard) nemesítettek ki. Mivel hazánkban az elsősorban üvegházban és fólia alatt károsító Meloidogyne fajok előfordulását gyümölcsösből nem mutatták ki, ezen alanyok hazai fonálféreg károsítók elleni ellenállóságára – vizsgálatok nélkül – nem szabad számítani (Jenser 1987). • Védekezés. Faiskola létesítése előtt a fonálférgek előfordulásáról vizsgálatokkal kell meggyőződni. Fertőzöttség esetén a fonálférgek ellen Basamid G., Basudin 5G, Thimet 10G és Ipam talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk (lásd az 5. táblázatban). Az előírás szerint végzett talajfertőtlenítés a fonálférgek mellett az egyéb talajlakó kártevőket is pusztítja, viszont a hasznos hiperparazitákat sem kíméli, rendkívül költséges, és környezetvédelmi szempontból sem helyeselhető. Németországban lehetőség szerint mellőzik a talajfertőtlenítést, és olyan területen létesítenek faiskolát, ahol az előzetes talajvizsgálat nem mutatott ki vírusvektor fonálférget. A Növényvédelmi Kódex (5/1988. IV. 26./MÉM r.) szerint a vírusvektor fonálférgek veszélyes károsítóknak minősülnek, ezért vírusvektorfajokkal fertőzött területen talajfertőtlenítés nélkül nem szabad szaporítóanyagot eltelepíteni, törzsültetvényt létesíteni.
7.2.2. Rovarok • A csipkés levélpoloska (Stephanitis pyri) nyár elejétől elsősorban a körte, valamint az alma, a birs, a cseresznye és a meggy leveleinek fonákán él. A szívásnyom, a fehéresszürke elszíneződés a levél színén látható. A levél fonáka ürüléktől és levedlett lárvabőrtől szennyezett. Jellegzetes házikerti kártevő, de faiskolában is előfordulhat. Szívogatásának következménye a levélhullás. Több nemzedék él egymás mellett, kizárólag a levél fonákán. • Az amerikai bivalykabóca (Ceresa bubalus) elsősorban lágy szárú növényeken szívogat. A fiatal alma, körte, birs, meggy, cseresznye, fekete és aranyribiszke vesszőit a tojásrakáskor károsítja. A vessző kérgén a nőstény hosszanti hasítékokat készít, és abba rakja tojásait. A sebzések helyén kalluszosodás indul meg. A károsítás legyengíti a fiatal fákat. Oltóvesszőkkel terjedhet, ily módon került be Amerikából Európába (Balás– Sáringer, 1982). Megelőző védekezés lehet, ha lágy szárú tápnövényeit (lucerna, vöröshere, petrezselyem) nem termesztjük a fiatal fák közelében. •A levéltetvek faiskolai kártétele jelentős. Nemcsak azért, mert a szívogatásuktól meggörbült hajtás, a fodrosodó, csónakszerűen meggörbült levél torz növekedést okoz, sokkal inkább azáltal, hogy terjesztik a vírusbetegségeket. Ezért a vírusvektorfajokat a rendelet a veszélyes károsítók között sorolja fel (44. táblázat).
393 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
44. táblázat. A zárlati és veszélyes károsítók körébe tartozó állati kártevők az Európai Unióban (Kiss P. 1988) és Magyarországon {5/1988(IV.26) MÉM rendelet (MÉM 19881b, I 990/a}
394 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A 44. táblázat folytatása •A zöld almalevéltetű (Aphis pomi) nem vándorol, egész évben az almatermésűek hajtásait, leveleit károsítja szívásával, majd a rügyek tövében áttelelt petékből kora tavasszal kel ki, az éppen megpattanó rügyeket már károsítja. • Nem váltja gazdanövényét a fekete őszibarack-levéltetű (Brachycaudus prunicola ssp. schwantzi).A hajtások eltorzulásában megnyilvánuló kártétele fiatal fákon, különösen pedig faiskolákban nagyon jelentős (Balás– Sáringer 1982). Két rokon faj, a sárga szilva levéltetű (Brachycaudus helichrysi) és a zöld bogáncs-levéltetű (B. cardui) a himlővírus terjesztője. Tavasszal a Prunus fajokat, nyáron a lágy szárú növényeket károsítják. A zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) a himlővírus mellett még további több mint 100 vírusfaj vektora. Tavasszal az őszibarackfákon él. Szívogatása nyomán a levelek meggörbülnek. Nyáron több mint 400 lágy szárú gazdanövényfaj közül válogathat. • A közönséges levélpirosító alma levéltetű (Dysaphis devecta) a levélpirosító ribiszke-levéltetű (Cryptomyzus ribis) és a hajtászsugorító ribiszke-levéltetű (Doralis grossulariae) fajról nem bizonyított, hogy vírusvektor, azonban mindhárom faj faiskolai kártétele jelentős. Levéltetvek elleni védekezésül javasolható a foszfamidon (Dimecron 50), afenitrotion (Sumithion 50 EC),a Kinalfosz (Ekalux 25 EC),a metidation (Suprathion 20 EC),a bifentrin (Talstar 10 EC) hatóanyagú készítmény. Ha csak levéltetvek ellen védekezünk, használható a pirimikarb hatóanyagú Pirimor. • A vértetű (Eriosoma lanigerum) az alma veszélyes kártevője. A sötét színű tetveket fehér, gyapjas viasszálizzadmányuk fedi, amelynek vattás tömege jelenlétüket messziről elárulja. Szívogatásuk következtében a hajtásokon, a gallyakon, a gyökérnyakon és a gyökéren szövetburjánzás indul meg, amely elhatalmasodva tápanyag-utánpótlási zavarokat okoz. Súlyosabb esetekben a fa egyes részei vagy az egész növény elpusztulnak. 395 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az almafák fertőződésének forrásai rendszerint a gyökéren élő telepek. Ezért is oly fontos az alanyok fogékonysága, illetve ellenálló képessége. Az angliai East-Mallingban több vértetűvel szemben ellenálló alanyfajtát állítottak elő. Az MM alanyok többsége ezek közé tartozik (Sebők–Probocskai1973). Faiskolákban elsősorban az alanyanyatelepeken okozhatnak súlyos károkat, ahol a gyökéren, gyökérnyaki részeken is tömegesen elszaporodhatnak. Különösen veszélyeztetettek a vértetűre érzékeny alanyfajták, mint pl. az M 4. A vértetű elleni védekezésre a foszfamidon (Dimecron 50), a heptenofosz (Hostaquick 50 EC), a metidation (Ultracid 40 WP), a triazofosz (Hostathion 40 EC) hatóanyagú rovarölő szerek ajánlottak. • Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus).A gyümölcsfákat több pajzstetűfaj veszélyezteti, közülük faiskolában ez a legjelentősebb. Minthogy veszélyes kártevőnek minősül, előfordulása esetén zárlat alá helyezik a faiskolát. A többi kis termetű pajzstetűtől határozottan eltérő megjelenésű. Kör alakú pajzsa közepén jellegzetes, világosabb színű, kráter alakú karima van. A hímek hosszúkás, ellipszis alakú pajzsa tavasszal, április közepén jelenik meg. Nyáron folyamatosan károsítanak. Évente két nemzedéke fejlődik. A világossárga 0,2–0,3 mm nagyságú, mozgó lárvák a nyár közepétől fordulnak elő. Elsősorban a növény fás részein telepednek meg, de a leveleken és a gyümölcsökön is gyakran megjelennek. Nagyon sok gazdanövényük van, a termesztett gyümölcstermő növények mindegyikén szaporodhatnak. A faiskolában termesztett növényeket, az újonnan telepített oltványokat rendszeresen ellenőrizni kell, s ha a kaliforniai pajzstetű jelenléte megállapítható, azonnal védekezni kell ellene. A védekezés fontos része a tél végi lemosó permetezés gyümölcsfaolajjal, téli hígítású mészkénlével vagy DNOC-tartalmú készítményekkel. Nyár folyamán a mozgó lárvák ellen bromofosz (Nexion 25 WP, Nexion WP),dimetoát (BI 58 EC),karbaril (Sevin 85 WP),malation (Foszfotion),metilazinfosz (Gusathion 25 EP),metamidofosz (Filitox),metilparation (Wofatox 50 EC) hatóanyag-tartalmú rovarölő szerekkel lehet eredményesen védekezni. • Bogarak. A faiskolában termesztett növényeket több ormányos bogár veszélyezteti. Ezek tavasszal a duzzadó, fakadó rügyeket, a fiatal leveleket károsítják. •A levélbarkók (Phyllobius spp.) hosszúkás testűek, ormányuk rövid, többnyire 3,4– 5 mm nagyságúak. A közönséges levélbarkó szárnyfedői sárgásbarnák, az ezüstös levélbarkóéi élénkzöldek, a gyümölcsfalevélbarkóéi bronzszínűek. Tavasszal, április végén, május elején jelennek meg egymást követő hullámokban. A fiatal leveleket karéjozzák. A félkör alakú berágások következtében a levelek csipkézettnek látszanak. Nagyobb számú bogár egy-két napos rágása után a levéllemezből csak a vastagabb erek maradnak meg. Lárváik a legkülönbözőbb növények gyökereivel táplálkoznak. A kifejlett lárvák a károsítás helyén, a talajban telelnek át. Évente egy nemzedékük fejlődik ki (Reichart 1958). • A kendermagbogár (Peritelus familiaris) 4,0–4,5 mm nagyságú, kendermagra emlékeztető alakú, világos barnásszürke. Repülni nem tud. A bogarak korán tavasszal jelennek meg. Csoportosan rágnak, a vesszőkön lefelé haladva pusztítják el egymás után a rügyeket. Elsősorban a szőlő kártevőjeként ismertek, egyébként minden gyümölcsfajt megtámadnak. Tömeges megjelenésük esetén a rügyek túlnyomó részét elpusztítják. Kártételük a lombfakadást követően megszűnik. Lárvája a talajban fejlődik. Különböző növények gyökereivel táplálkozik. Évente egy nemzedéke van (Reichart1958). • A fekete répabarkó (Psalidium maxillosum) 7–8 mm nagyságú, nyakpajzsa és szárnyfedői tojásdadok, lekerekítettek. A lucerna vagy cukorrépa helyére telepített faiskolában vagy gyümölcsösben tavasszal, a fakadás idején rágja ki a rügyeket. Esetenként jelentős károkat okozhat (Jenser 1957). A lombrágó ormányosok elleni védekezésre a foszfamidon (Dimecron 50),a kartap (Padan 50 SP),a monokrotofosz (Azodrin 40 WSC) hatóanyagú rovarölő szereket ajánljuk. • Lombrágó hernyók. A gyümölcsfaiskolák növényvédelmi terve általában összevontan tárgyalja a lombrágó hernyók elleni védekezést, pedig a kártevő faj meghatározása a várható kártétel formáját és mértékét, egyben a hatékony védekezés időpontját és módját is megadja. 396 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A lepkék nem kártevők, lárváik, a hernyók azonban a rügyek és a levelek rágásával az erdőkben és gyümölcsösökben évről évre súlyos veszteségeket okoznak. A tömegszaporodásuk (gradációjuk) évében okozott tarrágást a végleges helyükön már meggyökeresedett „felnőtt” fák még kiheverik, tartalék tápanyagaikból újra kihajtanak, a faiskolai csemeték számára azonban a teljes lombvesztés végzetes lehet. Különösen nagy kár a faiskolákban az alvószemzések, illetve a nemes szemekből fejlődő hajtások lerágása. Gondot kell arra is fordítani, hogy a faiskola területe, a környezetében levő gyümölcsös vagy erdő és az oda vezető útvonal az 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelet szerint veszélyes károsítók körébe tartozó lepkék (amerikai fehér szövőlepke, aranyfarú lepke, gyapjas lepke, gyűrűs pille és a kis téli araszoló) minden fejlettségi alakjától mentes legyen. A veszélyes károsítók előfordulása esetén megtilthatják a faiskolai termékek exportját. A rendszeres növényegészségügyi ellenőrzés erre is kiterjed. Segíti a célzott védekezést, ha nem csak a lepkét, hanem a tojáscsomót, a hernyót és az áttelelés módját is megismerjük. • Amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea). Csoportosan lerakott gubókban, báb alakban telel át, nem a fiatal csemetéken, hanem inkább a faiskolához közeli gyümölcsös vagy erdősáv idősebb fáinak a törzsén vagy a kerítéseken, szerszámoskamrákon. Az áprilisban–májusban kirajzó lepkék tojásaikat a fák csúcsi részén levő levelekre rakják. A május közepén–végén kikelő hernyók kezdetben csoportosan, szövedékkel átszőtt hernyófészekben rágnak. A faiskolában a tarrágás meg a hernyófészek levágása is nagy veszteséget jelent. A második nemzedék hernyói nyár végén, ősszel károsítanak. Rágásuk ekkor már kisebb kárt okoz, azonban megakadályozza a szaporítóanyag exportját. • Aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea).A fák ágaira erősített téli nagy hernyófészekben áttelelő fiatal hernyók a fakadó rügyeket, később a leveleket rágják. A kifejlett hernyók a levelek között gubót készítenek abban bábozódnak. A kirepülő lepke a levelek fonákjára rakja tojásait. A nyár végén kikelő hernyók hámozgatják a leveleket, majd elkészítik telelőhelyüket. Annak ellenére, hogy az aranyfarú lepkének évente csak egy nemzedéke van, rágásával két időpontban, kora tavasszal és nyár végén károsítja a gyümölcsfákat. • A gyűrűs pille (Malacosoma neustria) a vékonyabb ágakon szorosan egymáshoz simuló gyűrűket alkotó tojásokkal telel át. Rügypattanás után egy-egy tojáscsomóból 50– 200 hernyó bújik elő, és a fakadó rügyeket, később a leveleket rágja. A jellegzetesen csíkos „libériás” hernyók az utolsó vedlésükig együtt maradnak, és tarrágást okozhatnak. Június közepéig rágnak, majd a már szétszéledt hernyók néhány levelet összeszőve gubót készítenek és bábozódnak. A június végén, július elején kirajzó lepkék nőstényei gyűrű alakban lerakják áttelelő tojásaikat. • Kis téli araszoló (Operophthera brumata).A rügyek mellé egyesével lerakott tojásokkal telel át. A rügyfakadás előtt kikelő hernyók berágják magukat a rügyekbe, és azokat belülről „odvasítják”. Feltűnő kárkép, hogy a károsított csemeték nem vagy csak részlegesen fakadnak. A hernyók később a még zsenge leveleket összeszövik, és az így készített rejtekhelyen rágnak tovább. Május végén egy szövedékszálon leereszkednek a talajra, és ott bábozódnak. A lepkék csak őszre fejlődnek ki. A csonka szárnyú nőstény nem tud repülni, ezért a fa törzsén mászik fel a rügyekhez, ahol megtermékenyítés után lerakja tojásait. A lombrágó hernyók elleni kémiai védekezésre számtalan rovarölő szer közül választhatunk. Permetezhetünk deltametrin (Decis 2,5 EC), diklórfosz (DDVP 50 EC), diflubenzuron (Dinvilin 25 WP), formotion (Anthio 33 EC), foszmet (Safidon 20 EC), kinalfosz (Ekalux 25 EC), metilazinfosz (Gusathion 25 WP), mevinfosz (Phosdrin), triazofosz (Hostathion 40 EC) és triklórfon (Ditrifon 50 WP) hatóanyagú, éppen kapható készítménnyel. Döntésünket a tervezett munkák (öntözés, kapálás, szemzés, szemremetszés stb.) és a növényvédő szerek munka-egészségügyi várakozási ideje befolyásolja. Szemzőhajtás szedésekor a növényvédő szerek élelmezés-egészségügyi várakozási idejét is figyelembe kell venni, mivel (helytelen faiskolai gyakorlat) a dolgozók szájukba veszik a levágott szempajzsot. A védekezés optimális időpontját a faiskolában előforduló lepkefaj életmódja határozza meg.
7.2.3. Emlősök • A mezei pocok (Microtus arvalis) (az 5/1988./IV. 26./ MÉM rendelet) a Növényvédelmi Kódex szerint veszélyes károsító, tehát kötelező ellene védekezni. Veszélyhelyzettel fenyegető felszaporodása esetén a védekezést elmulasztó gazdaság vagy egyéni termelő terhére közérdekű védekezést kell elrendelni. A mezei pocok hazánkban mindenütt előfordul, az Alföldön nagyobb számban él, de domb- és hegyvidékeinken is felszaporodhat. Gyümölcsösökben akkor szaporodik el, ha a sorok között zöldtrágyanövényt, elsősorban lóherét, bükkönyt termesztenek, a talajt füvesítik vagy nem művelik, ugarolják.
397 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Nagy kárt okoz késő ősztől tavaszig a fiatal fák törzsének megrágásával. Fától fáig haladva, hátsó lábaira állva, 10–15 cm magasan körberágja a fák törzsét. A gyümölcsfajok közül az almát kedveli a legjobban. Csak nagyon hideg, zord időben alszik téli álmot, enyhébb téli napokon folyamatos a károsítása. A havazás sem zavarja meg, hosszú folyosót készít a hó alatt és abban közlekedik a fák között. Kártétele sokáig rejtve marad, ha a törzset magas fű vagy gyomnövény veszi körül. Ha szalmával, kukoricaszárral, náddal vagy újságpapírral kötözzük be a fák törzsét, a kötözőanyagba fészkeli magát, és ott megbújva rágja a törzset. Gyümölcsfacsemetékben és szőlőoltványokban a téli vermelés alatt is nagy kárt tehet. Megrághatja a szaporítóanyag valamennyi részét, gyökerét, törzsét és a vesszőket is. Megjelenésére, károsítására feltétlenül számítsunk, ha zárt tárolóban szabad gyökerű anyagot kazalba rakva tárolunk, vagy szabadban kötegelve, szalmával letakarva vermeljük a csemetéket. • A kósza pocok (Arvicola terrestris) a mezei pocoktól eltérően nem a föld felett rág, hanem a fiatal gyümölcsfák, oltványok föld alatti részét károsítja. Az oltáshely alatt ék alakú keresztmetszetben körberágja, elvékonyítja a gyökérnyakat. Kártétele a sajmeggy és a vadcseresznye alanyú cseresznye- és meggyfákon, a leggyakoribb, de valamennyi gyümölcsfát és a rózsát is megrághatja. Hosszú és sekély, a talaj felszínéhez közeli járatokat készít, és eközben az útba eső vastagabb, vékonyabb gyökereket is megrágja. Időről időre földhányásokat, kupacokat emel, de ezek különböznek a vakondtúrástól, mert nem egyforma méretűek, és nem egyformán morzsalékos a föld, hanem nagyobb rögök is vannak benne. Élővizek, tavak, patakok és bővizű csatornák közelében gyakrabban fordulnak elő. Védekezés a pockok ellen. Csak nagyüzemekben engedélyezett, tehát növényvédelmi szakmérnök irányításával felhasználható készítmény a gázosodó, kalcium-foszfid hatóanyagú Polytanol. Járatonként 1–2 g készítményt kell kijuttatni és minden nyílást jól el kell tömni. Az Arvalin cink-foszfidot tartalmazó csalétek. A haszonállatokra is káros, ezért csak lakott területen kívül szabad felhasználni. Két-három darabot kell szórni egy-egy lyukba. A Redentin 75-ből nagyüzemi felhasználás esetén 10–12 kg-ot kell hektáronként kijuttatni. Gyümölcsösben 1–1 mokkáskanálnyit kell szórni a lakott járatok nyílásába. A készítmény gátolja a véralvadást, a mérgezett állatok egy hét alatt elpusztulnak. • A mezei nyúl (Lepus europaeus) csakúgy, mint a pockok rágcsáló. Rendkívül erős metszőfogai és zárt sorban elhelyezkedő zápfogai állandóan nőnek, pótolva a kopásukat. Ezért azután a rágás szinte kényszer számukra. Télen, amikor már minden terményt betakarítottak, a nyulak a faiskolákban és a gyümölcsösökben a fiatal fák kérgét rágják. Ha tehetik, válogatnak a gyümölcsfajok között. A fekete és piros ribiszkét nem rágják meg (Martinovich szóbeli közlése). A nyulak ellen a faiskolák és a gyümölcsösök bekerítésével és a fák egyenkénti bekötözésével lehet védekezni. A műanyag csíkokkal, dróthálóval, újságpapírral, náddal, kukoricaszárral, és egyéb szerves vagy szervetlen hulladékokkal végzett bekötözést rendszeresen ellenőrizni kell, mert lehetséges, hogy a szél vagy az állatok megbontják a kötözést, és a legveszélyesebb időben védelem nélkül marad a fiatal fa. Magas, sokáig megmaradó hótakaró esetén figyelni kell, mert a nyulak a sokszor 50–80 cm magas hóbucka tetejéről már az oldalágakat rágják, vagy éppen a főtengelyt „metszik vissza” nem kívánt módon. A nyulak felszaporodása gyümölcstermesztőnek.
régóta
ismert,
megoldhatatlannak
látszó
problémája
a
faiskolásnak,
• A szarvasfélék családjába, a kérődzők csoportjába tartozó nagyvadak közül faiskoláinkban és gyümölcsöseinkben az őz (Capreolus capreolus) a gyakoribb. A gímszarvas (Cervus elaphus) ritkábban, csak nagyobb hegyvidéki erdőségeink közelében károsít. Az őz azonban soha nem társul olyan nagy csapatba, mint a szarvas. Egy őzbak, 2–3 suta és ezek gidái alkotnak egy csapatot, a szarvasok viszont kisebb-nagyobb falkákba verődnek. Ügyesen ugranak át a magas kerítéseken is. Nem csak télen, hanem tavasszal és nyáron is megrágják a fák kérgét. Felső metszőfoguk és zápfoguk ugyan nincs, viszont vésőszerű alsó metszőfogaikkal behasítják a kérget, és fölfelé feszítve csíkokat szaggatnak ki a törzsből, végül teljesen le is hámozzák azt. A kártétel vegetációs időben még nagyobb, mert a nedvben levő héjkéreg és kambium könnyebben hasad, mint télen, amikor nyugalomban van a fa. Jelentős kárt okoznak azzal, hogy fejlődő agancsukat az őzek márciusban, a szarvasok nyár elején a fák törzséhez, vastagabb ágaihoz dörzsölik. Az agancsot ugyanis fejlődésekor szőrös bőr, az ún. háncs borítja, ami később elszárad, és ekkor az állat a fához dörzsölve lesepri. E két jelentős kártétel mellett az őzek, szarvasok a fakadó rügyeket, a friss hajtásokat és a leveleket egy méter magasságig lerágják.
398 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Védekezés. A Nevibes folyékony vadrisztó szert legkésőbb novemberben permetezéssel vagy ecseteléssel kell a megvédendő felületre felvinni. A kezelést 2–3 hónap elteltével ajánlatos megismételni. A csúcshajtások, csúcsrügyek vadkár elleni védelmére az Antivad, Buvad R kenhető készítményt, a fa kérgének védelmére, a kéreghántás ellen Buvad H pépet használjunk. Az értékes törzsültetvényekben a fák egyedi védelmére a Cervacol vagy a Cervacol extra kenőcsöt ajánlatos felkenni a veszélyeztetett magasságig. Az Ekán folyékony vadriasztó szerbe mártott és a faiskolai parcellák szélére kiakasztott textilhulladék riasztó hatása is távol tartja az őzeket és a szarvasokat.
8. Faiskolai termékek értékesítése A faiskolai áru használati értékét a termék minősége és méretkategóriája mellett alapvetően az alany- és a nemes faj, -fajta (klón) az ültetvényanyag biológiai értéke, szaporulati fokozata, fajtaazonossága és egészségi állapota (pl. vírusmentesség) határozza meg. A nemesítés és fajtafenntartás termékei közvetlenül áru formájában a faiskolai termékek piacán jelennek meg először. A faiskolai termékek csak meghatározott állapotban és időpontban értékesíthetők. A túlkoros anyag veszít értékéből, a nem értékesíthető termékek sorsa a megsemmisítés. A fajta értékvesztése többnyire nem az árában, hanem a kereslet csökkenésében, visszaesésében mutatkozik meg. A termelést tehát nemcsak a technológiai selejt, hanem az inkurrenciából adódó „értékesítési selejt” is terheli, ami faiskolai üzemeinkben 10–15% körül van. A kitermeléssel és az áru előkészítésével létrejönnek a feltételek az értékesítéshez. A korszerű piaci szemléletre alapozott faiskolai értékesítőmunka nem a kitermelés után, hanem a tervezési időszakot megelőző piacfeltárással és előkészítéssel kezdődik.
8.1. Az értékesítés előkészítő szakasza Az előkészítő munka alapeleme a piackutatás, piaci információk gyűjtése. A gyümölcs-faiskolai termékek piacait nagy vonalakban jól jellemzik a 239. ábrán látható értékesítési trendek. Az ilyen statisztikák azonban mindig csak késéssel követhetik a változásokat. Hasznos keresleti–kínálati információkhoz lehet jutni a hazai és külföldi faiskolák, kereskedelmi vállalatok, gyümölcstermesztő üzemek vásárlási igényeinek, megrendeléseinek, illetve kínálatuknak rendszeres elemzésével. A fajták iránti kereslet becslésében nagy jelentősége van a szakfolyóiratoknak, a szakmai szövetségek rendezvényeinek, kiállításainak, a vásároknak, konferenciáknak, de a személyes kapcsolatok szerepe sem lebecsülendő az információgyűjtésben. Meghatározó szerepe van a különböző intézmények ajánló- vagy kötelező jellegű listáinak (Szaporításra engedélyezett szőlő- és gyümölcsfajták jegyzéke, OMMI). A piac befolyásolásának egyik legfontosabb eszköze a reklám, jelentősége a faiskolai értékesítésben is egyre növekszik. Előnyös és jó hatásfokkal hasznosul a potenciális vevők meghatározott körére irányuló célcsoportos reklám. A legfontosabb, jól hasznosuló reklámeszköz a nagybani vevők csoportjánál az árjegyzék (katalógus) kiadása, amely minden fontosabb információt tartalmaz, a telepítések tervezésekor szinte kézikönyvként, kalkulációs forrásként használható. A kertészkedők számára előnyösebb és olcsóbb a rövid, kevesebb információt tartalmazó, esetleg képekkel illusztrált, telepítési tanácsokkal, tervekkel gazdagított füzetszerű vagy szórólapos árjegyzék. Ezekkel az eszközökkel nem egy meghatározott termék, hanem a faiskola sokszínű készlete iránt kelthetjük fel az érdeklődést. Sajátos reklámeszköz a mintakert, bemutatókert létesítése az elárusítóhely közelében, ahol a vevő élőben, virággal vagy terméssel együtt ismerheti meg a fajtát. Hasonló lehetőséget nyújt a termékek, újdonságok, illetve a vállalat termékskálájának bemutatására a kiállításokon, vásárokon való részvétel. Alapvető reklámfeladat megfelelő image kialakítása, melyben az ilyen célú szokványos eszközök mellett a fő értékesítési szezonok előtt rendezett, szaktanácsadási tevékenységgel egybekötött nyitott napok, nyitott hetek rendkívül meggyőzőek lehetnek. Az ágazati image kialakításáért sokat tehetnek a különböző érdekképviseleti szervezetek, szövetségek és ezeken belül a faiskolák együttes fellépése. A hobbikertészek, kertészkedők felé irányuló reklámnál – ez érvényes az értékesítési módszerekre is – ne tévesszük szem elől, hogy a kertészkedés szabadidős tevékenység is.A faiskolai áru itt többnyire nem termelőeszközként jelentkezik, nemegyszer a szabadidős termékekkel verseng a piacon. Ezért nem mondhatunk
399 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
le az ilyen területeken hatásos reklámeszközökről sem (újsághirdetés, szórólapok, plakátok, rádió, tv, film stb.). Fontos a jól elhelyezett, figyelemfelkeltő cégtábla. Az előkészítő fázis egyik legfontosabb területe a készlet- és megrendelésállomány naprakész nyilvántartása. A készletnyilvántartás alapja a törzskönyv és az adatokat szolgáltató leltár. A gyümölcsfaiskolában általában kétszer mérik fel a készleteket. A májusi zöldleltár tájékoztató jellegű, a szeptemberi állományleltár pedig az értékesíthető készletről nyújt pontos tájékoztatást. A készletek naprakész ismerete feltételezi a megrendelésállomány folyamatos nyilvántartását és a készletekkel való egybevetését. A hagyományos eszközök közül a különböző kartonos rendszerek váltak be a készletnyilvántartásban, az utóbbi évtizedben pedig rohamosan terjed a mikroszámítógépek használata.
8.2. A gyümölcsfa-iskolai termékek piaci helyzete A gyümölcsfa-iskolai termékek hazai forgalmában a lakossági értékesítés jelentette a legbiztosabb piacot (244. ábra), amely a házikertek, kertészkedők, kistermelők vásárlóerejére épült, és évente 1,2–1,5 millió oltványt igényelt.
244. ábra - A gyümölcsfaoltványok értékesítési taggazdaságaiban 1978–87 között (Gara 1988)
irányai
a
Kertforg.
Kft.
Az üzemi telepítések oltványigénye az utóbbi 10 évben erősen ingadozott, a ‟90-es évek elejére 0,6 millióra esett vissza. Jelenleg a telepítési támogatások az üzemi telepítések igényeit megnövelték, mintegy 5 millió oltványt hoznak forgalomba évente, ebből 1 millió körüli mennyiség importból származik (Bach és tsai. 1998). A korábbi évtizedek hullámzó keresletét a telepítéseknek az állami támogatásokkal kiváltott, illetve erősített, évtizedekre visszamenő kampányszerűsége határozta meg. Ez a hullámzás a gyümölcsösök elöregedésében is jelentkezik, s még évtizedekre rányomja a bélyegét a keresletre. Az egy-egy „tervidőszakban” telepített több ezer ha gyümölcsös rekonstrukciójának igénye is többé-kevésbé egyszerre jelentkezik. Amíg az ültetvényfelújítások a szerves megújulás egyensúlyába nem kerülnek, ezzel az ingadozással számolni kell. Ez a tényező rendkívül megnehezíti a faiskolák helyzetét, mivel a hullámvölgyekben a törzsültetvények és a kapacitás fenntartása aránytalanul megnöveli az amortizációs terheket, csúcskereslet esetén pedig nemegyszer importra szorulnak, ami szintén jelentős költségnövelő tényező. A gyümölcsfaoltványok exportja szintén erőteljesen ingadozott, ami azzal van összefüggésben, hogy az export túlnyomó része a korábbi KGST-országokba irányult, ahol a kereslet szintén véletlen kampányszerűséggel jelentkezett, mivel ezekben az országokban is a mienkhez hasonló „tervgazdálkodást” folytattak. A gyümölcsfaoltványok exportja az EK-tagországokba meglehetősen szerény mértékű volt. A gyümölcsfaiskolák exportpiacaik jelentős részét így szintén elvesztették az elmúlt években, amelynek okai azonosak a kelet-európai országokban lezajlott politikai, gazdasági változásokból adódó és minden területen jelentkező piacvesztéssel.
400 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Az EU-országok faiskolai piaca meglehetősen zárt (245., 246. ábra), az import forgalma 1991-ben 547 millió svájci frankot tett ki, míg az export 633 millióra nőtt (Heinrichs 1993). A forgalom mintegy 90%-a az egyes tagországok között zajlik (246. ábra). A legnagyobb felvevőpiac Nagy-Britannia, valamint az egyik legnagyobb volumenű termeléssel is rendelkező Németország. A piacot Hollandia uralja, faiskolai termékeinek több mint 70%-át exportálja, exportja 70–80%-a az EU-országokba irányul.
245. ábra - A nyugat-európai országok faiskolai kereskedelme 1991-ben (Heinrichs 1991a, b; 1993)
246. ábra - A nyugat-európai országok faiskolai kereskedelmi kapcsolatai 1983-ban, millió CHF (Erler 1985)
401 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A dél-európai tagországok faiskolai termelése Olaszország kivételével korábban nem volt jelentős, de kedvező ökológiai adottságaik és az olcsó munkaerő következtében a termelés egyre jelentősebb mértékben oda helyeződik át. A magyar részesedés az európai faiskolai kereskedelemben nem jelentős, Józsa (1987) 5–6 millió svájci frankra becsülte, ami az európai forgalom 1%-a. Az viszont már nem lebecsülendő tény, hogy a faiskolai termékek,
402 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
elsősorban a díszfák és díszcserjék mintegy 30%-át exportálták az elmúlt évtized második felében jelentősebb import nélkül.
247. ábra - A jelentősebb exportáló országok kivitele (Heinrichs 1991 a, b; 1993)
Az EU-országok közül tradicionális exportpiacunk Németország, Olaszország és Belgium voltak. Régi kapcsolatok fűzik a magyar faiskolákat Ausztriához, az előző évtizedben pedig jelentős exportfejlődés mutatkozott a skandináv piacon, ahol Magyarország az Erwinia-mentes áruival beviteli előnyhöz jutott. Ez az előny azóta megszűnt. A nyugat-európai országok piacain csak az ott keresett fajtákkal lehetnek eredményesek a magyar faiskolák, ezek szaporítóanyag-termesztési bázisa azonban nálunk hiányzik, ezért célszerű megbízható partnerekkel együttműködve külföldről beszerezni a szaporítóanyagot (szemzőhajtás, oltóvessző). A magyar faiskolák termékeik minőségével ma már képesek az igényes piacoknak megfelelni, áraink pedig a kedvező ökológiai adottságok, az olcsó munkaerő és földterület következtében még jó ideig versenyképesek lehetnek a nyugat-európai piacokon. Amennyiben a faiskolák gépparkjukat, marketingtevékenységüket javítják, és megfelelő tőkéhez jutva lehetővé válik leromlott, állóeszköz-állományuk felújítása, korszerű eszközök beszerzése, a faiskolai export további bővülése várható.
248. ábra - A jelentősebb importáló országok behozatala (Heinrichs 1991 a, b; 1993)
403 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
8.3. Az értékesítés lebonyolítása Az értékesítés és a kapcsolódó szállítás rendkívül munkaigényes, nem ritka, hogy a felhasznált kézimunkaerő 40–50%-a a kitermelési, előkészítési, szállítási munkákra esik. Nagy jelentősége van tehát az értékesítés helyes szervezésének. A zavartalan és munkaerő-takarékos értékesítés érdekében a nagyobb faiskolákban célszerű a nagybani és a kiskereskedelmi értékesítést térben és lehetőség szerint szervezetben is szétválasztani, az ügyviteli munkát racionalizálni (mikroszámítógépek) és munkaerőt kiváltó beruházásokat alkalmazni (egységrakományképzés, a szállítás és az anyagmozgatás gépesítése, épületek, utak stb.).
8.3.1. Nagybani értékesítés A nagyobb gyümölcstermesztő üzemek telepítéséhez szükséges ültetvényanyag-vásárlásokat, illetve a lerakati hálózattal rendelkező vállalatok, szövetkezetek, külkereskedelmi vállalatok, egyéb viszonteladók vásárlásait nagybani értékesítési formában bonyolítják le. Az értékesítési ügylet közvetlen előkészítése a megrendelés feldolgozásából, visszaigazolásából és a szállítás körülményeinek tisztázásából áll. Az őszi kitermelési, szállítási időszak rendkívül zsúfolt, lényeges előnyt jelent, ha az értékesítési, szállítási bizonylatok, okmányok már a kitermelést megelőzően elkészülnek. Így a szállítás időszakában már csak az a feladat, hogy a szállítórészleg a bizonylatok alapján a táblából, illetve a vermelőből összeállítsa a küldeményt, s igény szerint csomagolja.
8.3.2. Kiskereskedelmi értékesítés A faiskola áruját telephelyén kívül faiskolai lerakatokban hozhatja forgalomba. Faiskolai lerakat A kiskereskedelmi értékesítés helye általában a lerakat. Létesítése engedélyhez kötött, a területével kapcsolatos növény-egészségügyi előírások a faiskoláéval azonosak. A legegyszerűbb lerakat egy bekerített ideiglenes vermelő. A jól működő faiskolai lerakatok viszont jobbára olyan bevásárlókertek (Garden center), amelyek az év minden szakában a vásárlók rendelkezésére állnak kínálatukkal (249. ábra).
249. ábra - Korszerűen kialakított bevásárlókert az Alsótekeresi Faiskolában (Fotó: Hrotkó)
404 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A lerakat helyét körültekintően és sokoldalú megfontolás alapján válasszuk ki. Feltétlenül jól megközelíthető helyen, kiépített út mellett legyen, nem lehet a környezete elhanyagolt. Talaját könnyen lehessen művelni, területén a talajvíz ne legyen túl közel tavasszal a felszínhez, ne legyen mélyedésben sem, ahol ősszel és tavasszal az eladáskor öszszefolyhat a víz. Előnyös, ha mellette vagy a közelben közútijármű- (villamos-, autóbusz-) megálló van. Legyen olyan épület rajta, ahol a vevőket a kulturált kereskedelem követelményeinek megfelelően ki lehet szolgálni, ahol telefon van, ahol a pénztári és adminisztrációs munka mellett esetleg tárgyalni lehet szakmai, üzleti kérdésekről, vagy szaktanácsot lehet adni. A területét burkolt utakkal osszuk részekre, ehhez az olcsóbb bitumen, tipegőkő stb. is megfelel. Az útvezetés olyan legyen, hogy a teljes kínálatot bemutassa. Az utak szélessége 1,2– 1,5 m legyen, amelyen a vevők egymás mellett zavartalanul elhaladhatnak. A szabad gyökerű növényeket a lerakatokban általában állítva vermelik. A vermelőágyakat azutak szintjével azonosan vagy kiemelt formában készítik. Ez utóbbihoz jól bevált a felezett rönkfa az oldalfalak kialakításához (250. ábra). Avermelőágyakat 60 cm mélységig homokkal, perlittel vagy tőzeggel, illetve ezek keverékével töltik meg, ami lényegesen megkönnyíti a vermelést. A növényeket állítva, szorosan egymás mellé, szállítható formában helyezik el a vermelőágyakban. A faj, fajta és alany nevét jól látható táblákon tüntessük fel. Jó, ha emellett rövid írásos vagy képes ismertetőt is el tudunk helyezni. Minél több információt kap így a vevő, annál szívesebben vásárol.
250. ábra - Szabad gyökerű oltványok elhelyezése vermelőágyakban (Fotó: Hrotkó)
405 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A lerakatokban szállítóeszközökre van szükség – az önkiszolgáló rendszerű ABC áruházakhoz hasonlóan –, hogy a vevő erre helyezze a kiválasztott növényeket és ezen szállíthassa azokat a számlázáshoz. A korszerű lerakat önkiszolgáló rendszerű. A vevő fizetéskor számlamásolatot kap, és a csomagolóban veszi át a növényt. Az USA-ban gyakori megoldás a gépkocsis bevásárlókert (drive-in system), ahol gépkocsiutakat alakítanak ki, s a vevő közvetlenül a gépkocsi csomagtartójába rakodik, majd a kihajtásnál fizet. Minden eladott növényt a kiadás előtt fajta és minőségi nézőpontból ellenőrizzenek a lerakat szakemberei. A faiskolai lerakatot az is megkülönbözteti a többi kereskedelmi formától, hogy itt nagyon fontos a szaktanácsadás. A lerakatokban általában kertészkedők vásárolnak, akik közül főleg a kezdők még kevés szakismerettel rendelkeznek. Sok problémájuk van akár a fajtakiválasztással, akár a telepítéssel vagy termesztési kérdésekkel kapcsolatban, de a régebben kertészkedők is igénylik a szaktanácsot. Szervesen a lerakathoz tartozik a növénytároló tér (vermelő vagy hűtőház), ahol azokat a növényeket helyezzük el, amelyek a lerakat naponkénti feltöltéséhez szükségesek. Ez a terület legyen a vásárlói forgalomtól elzárt. A lerakatban nélkülözhetetlen a reklám is. Elsősorban megfelelő cégtáblákról gondoskodjunk. Lehet azonban bármely növénycsoportot, a felhasználható szereket, eszközöket is reklámozni, amelyek fontosak a faiskolai árut kereső vevők számára. A lerakatok közül azok, amelyek csak a szezonban időszakosan működnek, általában november 1-jén nyitnak, s rendszerint a fagyokig dolgoznak, ezután a megmaradt növényeket téli védelemben részesítik, a lerakatot rendbe rakják, és március elején nyitnak ismét. A tavaszi szezon általában addig tart, amíg a növények ki nem hajtanak. Tavasszal rendszerint minden lerakatban marad vissza áru. Ezek közül a szabad gyökerű fákat és az erős, ritka gyökerű cserjéket selejtezni kell. A sűrű gyökerű cserjéket, bogyós gyümölcsű növényeket át lehet ültetni ott, ahol nyáron folyamatosan gondozhatók, egyébként ezeket sem érdemes őszig tartani, inkább ki kell selejtezni, mert őszre már nem lesznek szabványosak. A kertészeti áruházak
406 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Ezek a kertészkedést elsősorban, mint szabadidős tevékenységet tekintik piacuknak, a vevők ilyen irányú igényeinek minél teljesebb kielégítésére törekszenek. A kertészkedéshez szükséges cikkeken, a kerti bútortól kezdve a növényvédő szeren, vetőmagon, szerszámokon túl a campingfelszerelésig és a különböző szolgáltató tevékenységig mindennel foglalkoznak. Az ilyen kertészeti áruházak mellett gyakran van faiskolai lerakat. Nemegyszer azonban éppen az iparcikkek és a faiskolai termékek árarányai miatt ez utóbbiak forgalma érdekeltség híján háttérbe szorul. Csomagküldő szolgálat Ezt a régi értékesítési formát néhány faiskola ismét felújította, az utóbbi években pedig tőkeerős külföldi faiskolák jelentek meg ezzel a formával a hazai piacon. Alapja az árjegyzék és a levélben történő megrendelés, valamint a csomagolócsarnok a hozzá kapcsolódó tárolóval. Törekedni kell országos hálózattal rendelkező fuvarvállalatokkal kialakítható jó együttműködésre. Csomagolási, szervezési és ügyviteli többletmunkával jár, de piacbővítő szerepe miatt egyre jelentősebb.
8.4. A faiskolai termékek szállítása A kitermeléshez közvetlenül kapcsolódik a szállítás a tárolóba és a vermelőbe, a feldolgozás helyére. A tárolás, feldolgozás, értékesítés szintén számos szállítási, anyagmozgatási feladattal jár. Az üzemen belüli szállítás leggyakoribb eszköze a nyitott teherautó, pótkocsi. Nagyobb távolságokra történő szállításra csak zárt, ponyvás teherautó, pótkocsi vagy vasúti kocsi alkalmas.
8.4.1. Rakodás járművekre Vagonban vagy kamionban úgy helyezzük el a kötegelt növényeket vagy a csomagokat, hogy alulra az edzettebb, legkevésbé sérülékeny növények kerüljenek, a törékenyek pedig felül legyenek. A növények vagy csomagok 60–70 cm magas rétegeire 20–30 cm vastag rugalmas csomagolóanyag-réteget (pl. szalma, fagyapot) tegyünk, hogy több levegő jusson a növények közé és kevésbé sérülhessenek meg, majd ugyanígy folytassuk a rakodást. Az utolsó csomag vagy növényréteg tetejére is kerüljön hasonló vastag rétegű csomagolóanyag a párolgás megakadályozására. A tető és a növények között szintén hagyjunk a levegőmozgásnak 25–30 cm szabad teret. A törzs- és koronasérülések elkerülése végett minden járművön csak gumicsizmával szabad rakodni. Különösen fontos ezt betartani a csomagolatlan vagy olyan árunál, amelynek csak a gyökerét csomagoljuk be. Amennyiben nagy távolságra szállítunk, lehetőleg hűtőkamiont használjunk (2–5 °C). A vasúti kocsikban az oldalszellőztető nyílásainak megfelelő szabályozásával elérhetjük, hogy éjjel a kocsi belső tere lehűljön a növényekkel együtt. Vagontétel esetén úgy rakodjunk, illetve úgy helyezzük el a növényeket a járművekben, hogy a kiszedés gyors, sérülésmentes legyen, sőt ha szállítás közben szükségessé válik, úgy a gyökereket vagy a teljes növényt is vízzel megpermetezhessük. Nyitott teherautóra úgy rakodjunk, hogy az odalfalakon felül a vezetőfülke felé nézzen a növények gyökere. Különösen fontos ez a rakomány tetején, mert ellenkező esetben szállítás közben a koronaágak letörhetnek. A teherautók oldalfalait is burkoljuk rugalmas csomagolóanyaggal, hogy a szállítás közben esetleg mozgó árut ne sérthessék meg. Mivel élő növény csak zárt járműben szállítható, ezért rakodás után a teherautón és a pótkocsin levő növényeket gondosan le kell takarni ponyvával.
8.4.2. Az anyagmozgatás gépesítése A teljesítmények fokozásának, a szállítási, anyagmozgatási munkák gépesítésének feltétele az egységrakományok kialakítása. A faiskolai termékek általában terjedelmesek, a gazdaságos egységrakományok kialakítása nehéz. A legegyszerűbb rakodási egység a köteg. Egy kötegben terjedelemtől függően 5–20 db, de öttel osztható mennyiségű oltvány helyezhető el. A kötegelés gépesíthető (Rasspe), a kötegek kíméletes mozgatása viszont csak kézzel történhet. Külföldön terjed a rakodólapok használata. Mivel ezek a tartályládák zömmel csak faiskolai célokra használhatók, kis szériában való előállításuk költséges.
407 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A faiskolai áru változatos méretei miatt a szabványos (120×180 cm) méretű rakodólap faiskolában ritkán használható. A faiskolai rakodólapok hosszmérete 1,8–2,5 m között változik. Szélességük ne legyen 1,2–1,3 mnél nagyobb, mert akkor a rakomány súlypontja túl messze kerül az emelővillán, s ez csökkenti a felemelhető tömeget. A faiskolai szállításban az ún. rakoncás rakodólapok terjedtek el (50. ábra). Az alap rakodólapra általában csővázas rakonca illeszthető, amely a terjedelmes áru összefogását szolgálja. A nagy beruházási költségek ellenére is előnyös lehet a rakodólapok alkalmazása, így csökkenthető a fizikai munka, lerövidül a rakodási idő, javul a rakodó- és szállítógépek kihasználtsága. A rakodólapok használhatók a faiskolai termékek tárolásakor is, s a kevesebb átrakás, mozgatás, illetve a merev fal (rakonca) következtében a termékek minősége jobban megvédhető. A táblákon a rakodólapok mozgatására emelővillával felszerelt traktorokat használnak, ezek egyenetlen terepen is közlekedhetnek. A szilárd burkolattal ellátott tárolóépületekben, rakodási területeken villás targoncákat is alkalmazhatunk.
8.4.3. A faiskolai áru csomagolása A csomagolás célja, hogy megvédje a termékeket a szállítás és az értékesítés során a kiszáradástól és a mechanikai sérülésektől. Az egyedi csomagolást kötegenként végezzük. A gyökérzetet általában könnyű, levegős, de jó víztartó képességű anyaggal (perlit, tőzeg, fűrészpor) burkoljuk be. A csomagolóanyagot csak annyira nedvesítsük meg, hogy földnedves legyen. A kötegbe vagy a kötegek közé helyezve a törzsek és vesszők szállítás közbeni sérülését rugalmas csomagolóanyagokkal lehet megakadályozni. Ilyen célra többnyire szalmát vagy fagyapotot használhatunk. Az egyedi csomagot kívülről lehetőleg szilárd, ellenálló, jó védelmet biztosító anyaggal vegyük körül (nád, fólia, kosár, láda). A faiskolai áru egyedi csomagolására általában exportszállításoknál a vevő igényeinek megfelelően kerül sor. A faiskolai lerakatokban a vásárolt oltványokat nálunk nem szokták csomagolni, legfeljebb a gyökérzetet burkolják be polietilén fóliával.
9. A gyümölcs-faiskolai termelés egyes ökonómiai kérdései 9.1. A faiskolai termelés költségösszetevőinek alakulása A faiskolai termelés közvetlen költségeiben az anyagköltség szembetűnően nagy részaránnyal szerepel (45. táblázat). A faiskolai termesztés tőkeigényes ágazat, a termelés a forgóeszközöket is hosszú ideig leköti.
45. táblázat. A közvetlen költségösszetevők százalékos megoszlása almaoltvány nevelésnél (Szabó, 1980) A gyümölcsfaoltvány-neveléskor az anyagköltség 80–90%-a az első évben merül fel az alanycsemete, az oltócsap, a szemzőhajtás, a szerves és a műtrágya, a talajfertőtlenítő és a növényvédő szer költségeinek formájában. Az elmondottakból következik, hogy a faiskolai termesztés az anyagköltségek változására rendkívül érzékeny. Hasonlóképpen érzékenyen reagál ez az ágazat minden olyan közgazdasági változásra, amelynek következtében a forgóeszköz-lekötés kamat- és adóterhei változnak. 408 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
Hasonló a helyzet a csemetenevelés különböző változatainál is, ahol az állandó költségek részaránya igen nagy, ennek következtében a jövedelmezőséget alapvetően meghatározó tényező a kihozatal (Szabó 1980; 1984).
9.1.1. Élőmunkaigény A faiskolai termesztés élőmunkaigénye a kertészeti ágazatok között közismerten nagy, a közvetlen költségösszetevők között azonban az anyagköltségek nagy aránya miatt csupán 18–45%-ot tesz ki. A gyümölcsfaoltvány nevelésénél az élőmunka költségének aránya kisebb, míg a többévi ápolást igénylő díszfáknál, fenyőknél nagyobb. A faiskolai szakirodalom korábban a gyümölcs-faiskolai termesztés munkaerőigényét 0,5–1 fő/ha-ban határozta meg. Az almaoltvány-nevelésre vonatkozóan pontosabb és részletesebb adatokat tartalmaz a 46. táblázat. Az egyes műveletek közül legnagyobb a szemzés (oltás) és a növényápolás (vadalás, hónaljazás, törzs- és koronanevelés stb.) élőmunkaigénye, ez az összes munkaóra-szükséglet 48–54%-át teszi ki. A második helyen a kitermelés munkái szerepelnek 13–16%-kal, amit nagyságrendben az egyéb munkák és a telepítés követnek.
46. táblázat. Az ezer almaoltvány előállításához szükséges élőmunka mennyisége (Szabó, 1980) A munkaerőigény nem egyenletes, idényjellegű, mintegy 70%-ban a nyári időszakban jelentkezik. A legfontosabb munkacsúcsok a szemzés (augusztus) és a kitermelés (október–november) időszakában alakulnak ki. A területegységenkénti egyedszám növelése a minőség szempontjából még ésszerű mértékig kedvezőbb fajlagos élőmunka-felhasználást eredményez, s ugyanilyen hatása van a kihozatali arányok javításának. A gépi munkák költségaránya az egyes faiskolai kultúrák esetében eltérően alakul, de aránya az egyéb költségtényezők nagysága miatt a gyümölcsfaiskolában viszonylag csekély.
9.2. Az oltványnevelés jövedelmezősége A faiskolai termesztés az egyik legintenzívebb kertészeti ágazat. A gyümölcsfaoltvány-nevelés kétévi bruttó árbevétele mai árakon számolva hektáronként 10–20 millió Ft között alakul. A faiskolai termesztés a vállalkozás pénzeszközeit több évre leköti. Egészséges gazdálkodás esetén a nyereség arányának meg kell haladnia a lekötött tőke mindenkori kamathozadékát.
409 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Gyümölcs-faiskolai termesztés
A szemzéssel nevelt almaoltványok jövedelmezősége általában nagyobb, a kézbenoltásos technológiai jövedelmezősége nem kielégítő, a faiskolák korábban csak téli foglalkoztatási gondjaik, valamint a piaci igények rugalmasabb követése miatt folyamodtak ehhez a technológiához. A szemzéssel nevelt csonthéjas oltványok esetében a kisebb kihozatali arányok miatt eleve szerényebb jövedelemmel lehet csak számolni azonos értékesítési ár mellett. A jövedelmezőség nagymértékben a kihozatali eredményektől függ (47. táblázat). A gyümölcsfaoltványok kihozatali arányait egyéb technológiai tényezők mellett főleg a beszemezhető csemete és a szemzéskihajtás aránya határozza meg.
47. táblázat. Az almaoltvány-nevelés jövedelmezősége a kihozatali arányok függvényében (Szabó, 1980, kalkulált adatok) A modellszámítások szerint a 45%-os kihozatali arány már olyan kis jövedelmet adott 1980-ban (18,6Ft/100 Ft bruttó költség), ami már akkor sem fedezte a befektetett tőke kamathozadékát. A kézben oltott oltványneveléskor már a 60–65%-os kihozatali arány is a jövedelmezőségi szint alatt maradt, ezen a szinten az oltványnevelés már könnyen veszteségessé válhat. Mint kockázati tényező a jövedelmezőségre jelentős hatással van a szaporított fajta keresettsége is. Az inkurrenciából adódó selejtezés a gyümölcsfaoltványoknál a hazai faiskolákban 10–15% között alakul, de hasonló értékekkel számolnak az USA faiskoláiban is (Heuser 1988). Ha a fajta nem eladható, selejtezése meghaladja a 15%-ot, szaporítása már nem gazdaságos. Szabó (1980) számításai szerint a keresett fajták esetében, ahol minden oltvány értékesíthető, a 100 Ft bruttó költségre eső jövedelem az átlagos fajtákhoz viszonyítva 25–40%-kal növelhető úgy, hogy a nagyobb érték az kisebb kihozatali arányok mellett jelentkezik. Ez azt is jelenti, hogy a gyengébb kihozatal esetén csak akkor lehet jövedelmező a termelés, ha jó fajtaválasztással és eredményes piaci munkával elérik a közel 100%-os értékesítési arányt.
410 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
3. fejezet - A gyümölcsfajták alanyai 1. Az alanyhasználat meghatározó tényezői A gyümölcstermesztők az alanyokat kezdetben csak azért használták, mert az oltáson, szemzésen kívül más módszerrel nem tudták a nemes fajtákat szaporítani. Később egyre inkább a különböző alanyok termesztési szempontból előnyös tulajdonságai miatt választottak a fajták számára megfelelő alanyokat. A gyümölcstermesztésben leggyakoribb a gyökéralany használata, amikor az oltvány gyökérzetét és a törzs egy rövid, 10–30 cm-es részét adja az alany. Ritkább a törzsképző alany, amikor a gyökeret és a törzset is az alany adja (pl. koronába oltásnál), az utóbbi időben pedig terjedőben vannak a közbeoltások, amikor a gyökéralany és a nemes fajta közé egy harmadik fajta kerül, s ez képezi a törzs egy 30–100 cm hosszú darabját. A gyümölcsfaoltványok gyökerét és a törzs rövidebb vagy hosszabb darabját tehát az alany adja. Így az oltvány egy kétkomponensű, összekapcsolt anyagcsererendszer, ahol a komponensek megtartva önállóságukat, az egymásnak szállított vízzel, ásványi anyagokkal, asszimilátákkal és egyéb anyagcseretermékekkel hatással vannak a másik tulajdonságaira. A szerves egységet képező oltvány tulajdonságai is ebben a kettősségben formálódnak. Az alany–nemes kölcsönhatások eredőjeként alakul ki az oltvány növekedése, a fa mérete, elágazódási rendszere, termőképessége és a gyümölcs minősége, míg más tulajdonságait, mint pl. a kártevőkkel, kórokozókkal szembeni rezisztenciát, az alany mintegy „kölcsönzi” az oltványnak. Hatásuk a nemesre, illetve az alanyok használatával az oltványokban megjelenő előnyös tulajdonságok meghatározó jelentőségűek a gyümölcstermesztésben. Az alanyok kedvező tulajdonságai tehát kétféle módon érvényesülhetnek a gyümölcsösben. Az alanyfajta az oltvány egy részét (gyökerét, törzsét) képezve tulajdonságait jelentős részben megőrzi, s ezek az oltvány alanykomponensében érvényesülnek. Ilyenek a gyökérzet víz- és tápanyagfelvevő, feltáró képessége és az ökológiai viszonyokhoz való alkalmazkodása (fagytűrés, szárazságtűrés, mész-, pH-, sótartalom tűrése, alkalmazkodás a magas talajvízhez, rezisztencia, tolerancia talajban élő kártevőkkel, kórokozókkal szemben). Ide sorolható a törzsképző alanyoknak az a tulajdonsága is, hogy megfelelően szilárd, állóképes törzset nevel. Az alanyok kedvező hatásainak másik csoportja az alany és a nemes fajta közötti kölcsönhatásban nyilvánul meg. Az alany hatással lehet a nemes fajta vegetatív és generatív teljesítőképességére, vagyis növekedésére, termőképességére, a termőre fordulásra valamint a gyümölcs minőségére, tárolhatóságára. A korszerű gyümölcstermesztésben egyre inkább felismerik az alany jelentőségét, ami a termelés eredményességét tekintve szinte semmivel sem kisebb, mint a ráoltott nemesé. Az alany a nemessel kölcsönhatásban befolyásolja a fák méretét, az alkalmazható koronaformát, művelésmódot, a termés mennyiségét és minőségét, s ezeken a tényezőkön keresztül az ültetvények üzemeltetésének gazdaságosságát. Emellett alapvetően meghatározza az oltvány alkalmazkodóképességét a termesztés ökológiai viszonyaihoz, ami az ültetvény kondícióján, növényvédelmi problémáin keresztül szintén hatással van az eredményességre. A gyümölcstermesztés előtt álló, folyamatosan felmerülő közgazdasági, termesztéstechnológiai és ökológiai problémákra való rugalmas reagáláshoz világszerte nélkülözhetetlen eszköz a sokrétű, a feltételekhez minél jobban igazodó alanyhasználat.
1.1. Az alanyfajták nevezéktani kérdései A gyümölcsfaalanyok ivartalanul szaporított fajtái ugyanolyan növényfajták, mint bármely más, gyümölcséért vagy díszítő értékéért termesztett fás növény fajtája. Megtévesztő és hibás volt az a gyakorlat, hogy az alanyokat korábban csupán betű és számjelzésekkel látták el, ami valószínűleg abból adódott, hogy ezeket nem tekintették „igazi” fajtának. Gyakori hiba az is, hogy az ivartalanul szaporított alanyokat klónalanynak nevezik, noha ezek a fajták nem a mai értelemben vett klónok, csupán annyiban, amennyiben egyazon klónnak tekinthető a több száz éve ivartalanul szaporított fajták minden egyes egyede. A legújabb alanyfajtáknál azonban már egy egészséges változásnak lehetünk tanúi, a nemzeti fajtalistákra ma már többnyire szabályos fajtanévvel ellátott alanyok kerülnek, mint ahogy ez az alanyok részletes ismertetésénél majd kiderül. Az utóbbi időben megjelentek a valódi klónok is az alanyok között, az Európában nagy arányban szaporított ‟Malling 9‟ (‟Sárga metzi paradicsomi alma‟) alanynál került egyre több szelektált klónja forgalomba, amelyek többsége valamilyen pluszvariáns (pl. jobb gyökeresedés vagy eltérő növekedési erély) klónozásából származik.
411 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
További sokat vitatott kérdés a magról szaporított alanyok helyzete. Egyértelmű a helyzet, amikor az ivartalanul szaporított magtermő alanyfajtát tekintik fajtának és nevezik el szabályos fajtanévvel (pl. ‟Haggith‟ vadkajszi, ‟Korponay‟ sajmeggy stb.), de az már vitatható, amikor ezek alanyként használt magoncpopulációit is az anyafa fajtanevével illetik, mivel a populáció genetikailag nem azonos a magtermő fajtával. Előfordul, hogy az ilyen populációt a keresztezett szülőfajtákkal jelölik (pl. ‟Hüttners-Hochzucht 170×53‟). Megoldást csak a magonc alanyfajta fogalmának elismerése és bevezetése jelenthet (Hrotkó 1987, 1995). Magonc alanyfajta lehet minden olyan termesztési célból hasznos tulajdonságokkal rendelkező magoncpopuláció, amely fenotípusában a termesztési célt kielégítő mértékben hasonló egyedekből áll, s amelyet évente rendszeresen azonos összetételben elő lehet állítani. A fás növényeknél a szülők (magtermő és pollenadó) ivartalan szaporításával, valamint ezek megfelelő (több pollenadó esetén azonos termékenyítési esélyt biztosító) elrendezésével a magtermelő ültetvényben az azonosan történő reprodukció lehetősége biztosított. Az önmeddő magtermő fajtáknál az utódpopuláció egy pollenadó esetén F1 hibridekből áll, míg több pollenadóval pollenkeverékes megporzás esetén az alanyként használt magoncok F1 hibrid családot alkotnak. Az ilyen magoncok a jól ismert genetikai törvényszerűségek következtében egyöntetű és igen erős növekedésű állományt adnak. Öntermékenyülő magtermő fajtáknál az utódpopulációban az anyanövény genotípusától függően a hibrideknél nagyobb változatosság jelenhet meg a magoncok fenotípusában, ez azonban az anyanövények kiválasztásával, utódvizsgálattal az alanycsemeteként felhasználó faiskola által elfogadható mértékűre redukálható (Hrotkó 1987, 1995). Az ismert alanyok közül ebből a szempontból megfelelő fajtanevet használtak a francia ‟St. Julien Hibride No.2‟ esetében, ahol a magot a ‟St. Julien d‟Orleans‟ fajtáról szedik, melynek a pollenadója a ‟Brompton‟. A gyümölcsükért termesztett fajtákból, ha magját alanynevelés céljára használják és a pollenadó meghatározott, hasonló értékű magoncpopuláció állítható elő (pl. Vilmos körte magonca).
2. Almaalanyok (Malus sp.) A ma használatos ivartalanul szaporított almaalanyok létrejöttében a nemes fajtákhoz hasonlóan számos faj játszott szerepet. Legfontosabb ezek közül a mai törpe alanyok egyik valószínű őseként számon tartott Malus pumila Mill. Egyik változatát, a paradicsomi almát (Malus pumila Mill. var. paradisiaca) évszázadok óta használták törpe alanyként, s a ma használatos egyes almaalanyok eredeti nevei (Sárga metzi paradicsomi alma, Angol paradicsomi alma, Francia paradicsomi alma stb.) erre az eredetre utalnak. A valamivel erősebb, féltörpe–középerős növekedésű, felfelé álló hajtásrendszerű változat, a forgácsalma vagy doucin (Malus pumila Mill. var. frutescens) neve is több mai alanyfajta eredeti nevében megtalálható (Zöld doucin, Holland doucin stb.). Az újabb, keresztezéses nemesítés eredményeként létrejött almaalanyok a Malus domestica Borkh. fajhoz sorolhatók, létrejöttükben a Malus pumila, M. silvestris, M. dasyphylla, M. orientalis, M. niedzwetzkyana, M. prunifolia, a M. baccata, és a M. × robusta (M. baccata × prunifolia) vettek részt különböző keresztezési partnerekként. Magoncalanyként a nemes fajták magoncai mellett zömében a helyi vadalma fajok magjából nevelnek csemetéket, így Európában a Malus silvestris (L.) Mill., Kelet-Európában és Szibériában a Malus prunifolia (Wild.) Borkh., Ázsiában a M. prunifolia, a Malus siversii (LDB) M. Roem., a Malus sieboldi (Regl.) Redh. és a Malus turkmenorum Juz. et M. Pop. adja a vadalma magot. Mivel az európai almatermesztésben egyre inkább csak az ivartalanul szaporított alanyoknak van jelentősége, ezeket az alanyokat egy csoportban tárgyaljuk, függetlenül származásuktól, illetve botanikai besorolásuktól.
2.1. Alanyhasználat Magyarországon az almatermesztésben A magyar faiskolák almaalany-használatát az elmúlt évtizedben az európaival ellentétes tendencia jellemezte, vagyis csökkent a törpe alanyok aránya (251. ábra). Az uralkodó szerepet az ökológiai viszonyainkhoz jól alkalmazkodó és igen jól szaporítható féltörpe vagy középerős növekedési erélyű ‟MM. 106‟ vette át.
251. ábra - Az almaalany-használat alakulása a magyar faiskolákban 1984–97 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
412 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A korábban legjelentősebb alanynak számító ‟M. 4‟ aránya már a 80-as években 20% körüli szinten volt, s ma már még tovább csökken. Ezek az adatok jól jellemzik a 80-as években telepített almaültetvények félintenzív jellegét. Az utóbbi években a magántermelők az újonnan létesítendő ültetvényekhez azonban már egyre nagyobb arányban törpe alanyokat keresnek, ezt jelzi a ‟Malling 9‟ arányának jelentős növekedése. Kezdetben ezeket az igényeket a magyar faiskolák az anyatelepek hiánya miatt nem tudták kielégíteni, az almaalany import nagy része ‟Malling 9‟ volt. Fontos innovációs feladat tehát a legújabb törpe-féltörpe alanyfajták és klónok honosítása és a hazai csemetetermelés megszervezése.
2.2. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői 2.2.1. A fák méretére gyakorolt hatás Az alanyok csoportosítása a fák méretére gyakorolt hatás alapján változott az idők folyamán, ahogy a gyengébb növekedésű alanyok iránti érdeklődés növekedett, úgy bővült az ilyen csoportok száma. A kezdeti három (erős, középerős, törpe) növekedési csoporttal szemben ma már öt csoportba sorolják az almaalanyokat (Cummins– Aldwinckle 1982, Ferree–Carlson 1987): erős, középerős, féltörpe, törpe, igen törpe (252. ábra).
252. ábra - Az almaalanyok növekedési csoportjainak hatása a fák méretére
413 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Az almaalanyok a fák méretére igen nagy hatással vannak, az alany hatására kialakuló méret szélső értékei a 20–100% között mozognak. A fák növekedését azonban az alany mellett számos technológiai és ökológiai tényező befolyásolja. A fa éjszaka növekszik, azokon a vidékeken, ahol a vegetációs időszakban az éjszakai hőmérsékletek alacsonyabbak, a fák mérete kisebb lesz, s több energiát fordíthatnak a termésképzésre (Faust 1989). A meleg nyári éjszakák inkább a vegetatív növekedésnek kedveznek, míg a hűvösebb klíma, mikroklíma kedvezőbb a termésképzés számára. Az intenzív ültetvényekben a nagy egyedszámú telepítéseknél csak a gyengébb növekedésű, igen törpe, törpe és féltörpe alanyok jöhetnek számításba. Az alany helyes megválasztásánál azonban arra is tekintettel kell lenni, hogy a nemes fajta növekedési erélyével, valamint a talajadottságokkal hasonló súllyal számolnunk kell (253. ábra). Az almafajták növekedése csaknem olyan szélső értékek között mozog, mint az alanyoké. Tóth (1997) a fajtákat hat csoportba sorolta növekedésük alapján. Az igen erős (‟Mutsu‟, ‟Gloster‟) és az erős növekedésű fajtákhoz (pl. ‟Jonagold‟, ‟Elstar‟) jó talajon és öntözött körülmények között a ‟Malling 9‟-nél gyengébb növekedésű alanyok használata is ajánlható, vagy magasabb szemzéssel, igen törpe alanyok közbeoltásával mérsékelhetjük növekedésüket. A másik végletet jelentő spúrfajtáknál vagy az igen gyenge növekedésűeknél a féltörpe, középerős alanyok közül a ‟Malling 26‟, ‟Malling–Merton 106‟, ‟Malling-Merton 111‟ jöhet számításba a ma forgalomban levő alanykínálatból. Azokban a termesztőtájakban, ahol régóta folyik almatermesztés, s a birtokviszonyok nem teszik lehetővé a területek megfelelő cseréjét, egyre nagyobb problémákat okoz a talajuntság (Jenser és tsai. 1977, Otto és tsai. 1993). A talajuntsággal fertőzött területeken gyengébb növekedéssel kell számolnunk, amelyet az alanyok hatásával kompenzálhatunk (MM. 111, MM. 106). Gyengébben fertőzött területeken az erősebb növekedésű ‟Malling 9‟ klónok is megfelelhetnek, erősebb fertőzés esetén azonban a féltörpe vagy a középerős növekedésű alanyokra is szükség lehet.
253. ábra - Az almafák növekedésére ható, különböző biológiai, ökológiai és termesztéstechnikai tényezők
414 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
415 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Különösen az intenzív koronaformák kialakításával szerzett tapasztalatok helyezték jobb megvilágításba a koronaforma és metszés hatását a fák méretére. Az intenzív koronaformák korábbi termőrefordulást eredményeznek, s ezáltal mérséklik a fák növekedését. A téli metszés és a zöldmetszés a fák növekedésére ellentétes hatást gyakorol, az előbbi serkenti, míg az utóbbi mérsékli a fák növekedését.
254. ábra - ’Idared’ fák ’Malling 26’ alanyon. Az erősebb növésűeknél a szemzési hely talajszintbe került, míg a kisebb méretűek és a korábban termőre forduló fák szemzési helyét 20 cm magasságba telepítettük (Fotó: Hrotkó)
Külön ki kell emelni a szemzéshely magasságának szerepét. Probocskai (1982) alanykísérletében a 30, 60 és 90 cm magasan szemzett fák méretében jelentős különbségek mutatkoztak, a magasan szemzett ‟Malling 4‟ alanyon a törpékhez hasonló méretű fák nőttek. Mennél hosszabb az alany föld feletti törzsrésze, annál erősebben érvényesül a törpítő hatásuk. Fontos, hogy a szemzési hely fénynek kitett legyen, ha a szemzési hely talajjal van takarva, a magasan szemzett alanyok hatása csak kevésbé érvényesül. Hűvös, csapadékos klímában a szemzési hely 25–30 cm magasan történő telepítését javasolják, szárazabb körülmények között 15–20 cm is elegendő lehet.
2.2.2. Rögzítés a talajban Az intenzív ültetvényekben a fák rögzítése több szempontból is jelentős kérdés. Az egyik probléma a korona és a termés önsúlyának a megtartása, a másik pedig az esetleges szélnyomással szembeni kellő stabilitás biztosítása. Az intenzív ültetvények alanyai általában nem biztosítanak kellő rögzítést a fának, tehát a támrendszer kiépítése nélkülözhetetlen. A kellő rögzítés hiányának két oka van. Az egyik, hogy a törpe alanyok (‟Malling 9‟ és származékai) gyökere rendkívül törékeny, s a ‟Malling 9‟ ezt a tulajdonságot dominánsan örökíti az utódokban is. A másik ok abban rejlik, hogy ez az egyébként is ritka, törékeny gyökérzet felszínesen helyezkedik el, ami a stabilitásnak nem kedvez. Egyes újabb törpe alanyoknál a sűrűbb, a talajt jobban behálózó gyökérzet javítja a fák rögzítését, de nem olyan mértékben, hogy a támrendszerre ne lenne szükség. Másik lehetőség a fák rögzítésének javítására, ha a szokásosnál 5–10 cm-rel magasabban szemzett oltványokat ugyanennyivel mélyebben telepítjük a gyümölcsösben (Parry 1974). A 10 cm-nél mélyebb telepítés azonban
416 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
azzal a kockázattal jár, hogy az eredeti alsó gyökerek különösen levegőtlen talajon elpusztulnak, s a fáknak egy gyengébb felszínes gyökérzete alakul ki. A közbeoltással törpített fáktól sokan azt várták, hogy így majd az erősebb növekedésű gyökéralanyon levő törpefát nem kell karózni. A korrelációs egyensúly miatt azonban az ilyen fák gyökérzete a kisebb koronához igazodik, s a kisebb gyökérzet nem ad megfelelő stabilitást. Ezen túlmenően pedig a karcsú orsó koronával nevelt fáknál a korona önsúlyának megtartása miatt szükséges a karózásuk.
2.2.3. Hidegtűrés és télállóság Egyes, igen hideg telű országokban (Oroszország) az egyenletes nagy hideg tűrése jelent problémát, míg nálunk, de sok más európai államban, illetve az USA jelentős almatermelő államaiban a korai (késő őszi) és a kései (tavaszi) nagy hőingadozások (20–25 °C) során bekövetkező nagyobb lehűlések okoznak károkat. A korai fagyok különösen a száraz nyarak és csapadékos ősz után jelentenek nagy veszélyt azoknál a fajtáknál, amelyek egyébként is későn fejezik be vegetációjukat, mint pl. az ‟Elstar‟. A vegetációt korán befejező alanyok (pl. ‟Malling 9‟) segíthetnek ilyen esetekben. Az Oroszországban (pl. ‟Budagovszkij 9‟), illetve Kanadában (‟Ottawa 3‟) nemesített alanyok elég jól tűrik az egyenletes nagy hideget, de Lengyelországi tapasztalatok szerint a tavaszi hőingadozás esetén érzékennyé tehetik fáinkat, mivel hőküszöb-értékük alacsony, s korán megindul a nedvkeringésük. A télállóság ebből következően a termőhelytől függően elég különböző tulajdonságokat igényel az alanyoktól.
2.2.4. Szárazság és magas talajhőmérséklet Az alma nem kedveli a szárazságot, az egyes alanyok viszonylagos „szárazságtűrése” nem jelenti azt, hogy ezeket kifejezetten száraz viszonyok között is lehet telepíteni. Egyes alanyok valamivel jobb szárazságtűrése azzal van összefüggésben, hogy a gyökérzet mennyire mélyrehatoló, s mennyire finoman hálózza be a talajszemcséket. Ezen szempontok figyelembevételével a leginkább szárazságtűrő alany a ‟Malling–Merton 111‟, míg a vastag, törékeny gyökerekkel rendelkező törpe alanyok szárazságtűrése gyenge. A legtöbb almaalany az alacsonyabb hőmérsékleti tartományokban (13–15 °C) érzi jól magát, gyökere magasabb talajhőmérsékleten (20–22 °C) már szenved, 28 °C-nál pedig leáll a működése (Ferree–Carlson 1987). Egyes almaalanyok, mint pl. a ‟Malling 7‟, ‟Malling 25‟ és a ‟Malling–Merton 109‟, valamint a magoncok jobban elviselik a magasabb hőmérsékletet is, de ez a törpe alanyokra nem jellemző. Ezek gyökérzete szempontjából nagyon fontos minden olyan agrotechnikai művelet, pl. talajárnyékolás, amellyel a talajfelszín felmelegedése mérsékelhető.
2.2.5. Sarjadzás Egyes alanyok gyökérnyaki részén sarjak törhetnek elő, amelyek azért veszélyesek, mert a korona alatt kiesnek a növényvédelem hatósugarából, fertőzési gócot jelenthetnek a kártevők, kórokozók terjedésében. Így az ültetvényeknek a tűzelhalással szembeni érzékenységét befolyásolja az alany sarjadzása, az erősen sarjadzó alanyokon a fák fogékonyabbak. További probléma, hogy a sarjak egyes herbicideket felvesznek, s a fa károsodást szenved. A sarjak rendszeres eltávolítása fáradságos többletmunkával jár. Egyes alanyokra igen jellemző a sarjadzás, ilyen pl. a ‟Malling 7‟ és a ‟Malling 4‟, míg a törpe, igen törpe alanyokra szerencsére nem különösebben jellemző. A sarjadzás fokozottan jelentkezik olyankor, amikor az alany és a nemes rész között valamilyen anyagcserezavar lép fel. Úgyanígy a közbeoltás is fokozza a gyökéralany sarjadzását, még olyan alanyoknál is megfigyeltek ilyet, amelyekre általában nem jellemző, mint pl. a ‟Malling–Merton 106‟ (Czynczyk 1986, Ferree–Carlson 1987).
2.2.6. Gyökérkezdemények (burrknot) képződése a törzsön Az almaalanyokon gyakori, hogy az alanytörzsön az ízközök környékén járulékos gyökérkezdemények jelennek meg, amelyek később szövetburjánzást okoznak (19. ábra). A fa ezeken a helyeken sérülékenyebb, a kérget áttörő gyökérkezdemények környékén fogékonyabb a fertőzésekre, kártevők behatolása könnyebb, humid klímában, párás környezetben a veszély csak fokozódik. Különösen sok gyökérkezdemény-csomó képződhet a ‟Malling 26‟ alanyon, de az újabb alanyok közül ilyen a ‟Jork 9‟ is, a Budagovszkij alanyoknak viszont egyik előnye, hogy törzsük mentes a gyökérkezdeményektől.
2.2.7. Rágcsálók károsítása A mezei pocok és a kósza pocok egyes években elszaporodva különösen nagy károkat okozhatnak almaültetvényekben. Többnyire a vastag héjkérgű, vastag háncsszövetű gyökereket kedvelik, ez a legtöbb törpe 417 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
alanyra jellemző (‟Malling 9‟, ‟Malling 26‟). Egyes erősebb növekedési erélyű alanyok gyökerét a rágcsálók kevésbé kedvelik, de ezek intenzív ültetvényekben nem alkalmasak.
2.2.8. Betegségekkel, kártevőkkel szembeni rezisztencia Almatermésűek baktériumos elhalása A betegséget (Erwinia amylowora) Amerikából hurcolták be Európába, ahol különösen a nyugat- és északeurópai országokban okozott nagy pusztulásokat. Az utóbbi években nálunk is megjelent, s elég nagy riadalmat keltett. A törpe alanyú, intenzív ültetvények, amelyekben a fák fiatal korban virágozni kezdenek, fogékonyabbak a fertőzésre, s az átlagosnál nagyobb mértékű a pusztulás. A virágok fertőzési kaput jelentenek, s a sűrű ültetvényekben, ahol a méhek soronként járnak, hozzájárulnak a fertőzés gyors terjesztéséhez. Amerikai tapasztalatok szerint a fiatal, erőteljes növekedésben levő ültetvények, vagy a sok vízhajtást hozó fák szintén könnyebben fertőződnek, a termőre fordult, egyensúlyban levő állományok kevésbé veszélyeztetettek (Thornton 1998). Az alany sarjai szintén növelik a fertőzési veszélyt (Cummins–Norton 1974, Cummins–Aldwinckle 1982). Az intenzív ültetvények létesítésére alkalmas alanyok szinte kivétel nélkül igen érzékenyek. Ennél valamivel kevésbé fertőződnek a ‟Malling 4‟, ‟Malling 7‟, ‟Malling–Merton 106‟, ‟Malling–Merton 111‟, elég jól ellenáll a ‟Bemali‟, értékelhető rezisztenciát mutat a ‟Novole‟, de ez utóbbi növekedési erélye miatt intenzív ültetvényekbe nem való. Vértetű A vértetű (Eriosoma lanigerum) veszélyes kártevő, az utóbbi időben az elhanyagolt gyümölcsösökben gyakran súlyos károkat okoz. A gyökéren élősködő, ott áttelelő telepeik jelenthetik a fertőzés kiindulópontját. Egyes alanyok rezisztensek (pl. ‟Malling–Merton‟ sorozat), de a rezisztenciát nem viszik át a nemes fajtára. A rezisztenciájukat csak úgy lehet kihasználni, ha magasan oltott, szemzett fákat telepítünk, hogy a nemes ne gyökeresedjen le. Az intenzív ültetvények létesítésére alkalmas alanyok általában nagyon érzékenyek a vértetvekre (Cummins–Aldwinckle 1982). Lisztharmat, varasodás A lisztharmattal, varasodással szemben a legtöbb alany közepesen érzékeny, de ennek csak a faiskolai nevelés során van jelentősége, mivel a gyümölcsösben már csak a nemes fajta levélzetén jelentkezhet a fertőzés. Gyökérgolyva Általánosan elterjedt, a faiskolákban és a gyümölcsösökben egyaránt. A gyökéren képződő tumorok tápanyagszállítási zavarokat okoznak. A törpe alanyok közül a ‟Malling 9‟ különösen érzékeny a fertőzésre. Más alanyok fogékonysága változó, legkevésbé érzékeny a fertőzésre a ‟Malling–Merton 111‟, a gyökérgolyvával szemben teljesen rezisztens almaalany nem ismeretes. Gyökérnyakrothadás Az intenzív ültetvények legfontosabb alanya a ‟Malling 9‟ rezisztens ezzel a betegséggel szemben, és a legtöbb ‟Malling 9‟-től származó újabb alany hasonló tulajdonságokat mutat (Cummins–Norton 1974). A gyökérnyakrothadás a rossz vízelvezetésű, nehéz, hideg talajokon jelent nagy veszélyt az olyan alanyokra, mint pl. az igen érzékeny ‟Malling– Merton 106‟. A hazai talajviszonyok általában nem kedveznek a fertőzésnek, a betegség jelentősége ezért nem nagy. Mivel a kórokozókat az ültetvénybe többnyire a faiskolai áruval hurcolják be, a nyugat- és észak-európai országokból származó import oltványoknál esetleg számítani lehet ennek a nálunk eddig nem ismert betegségnek a megjelenésére.
2.2.9. A közbeoltás jelentősége A közbeoltással régóta foglakozik a szakirodalom (Czyznczyk 1981, Probocskai 1984, 1988, Webster 1999), főleg azzal az elképzeléssel, hogy az erős gyökérzetű magoncalanyon olyan törpefát neveljenek, amelyeknek nem lesz szükségük támrendszerre, s jobban alkalmazkodnak a gyenge talajokhoz. Kiderült azonban, hogy az egyik legfontosabb célkitűzés, a támrendszer mellőzése nem megvalósítható, viszont a közbeoltással nevelt törpefáknak számos előnye van. A közbeoltott fa mérete törpe közbeoltásokkal általában a közbeoltott alanynak felel meg, vagy kissé erősebb (Czynczyk 1981, Probocskai 1984, Hrotkó és tsai. 1996, 1998), a féltörpe, vagy annál erősebb közbeoltott alanyok hatása a növekedésre már nem jelentős. A talajt jobban behálózó, jobban elágazódó gyökéralanyú közbeoltott oltvány jobban alkalmazkodik a száraz talajokhoz, kevesebb öntözéssel is
418 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
beéri, mint más törpe alanyok. A gyökéralany számos előnyös tulajdonságot kölcsönözhet az oltványnak, mint például a vértetű rezisztencia vagy tűzelhalás rezisztencia. A közbeoltott fák igen jó termőképességűek, s egyes közbeoltott alanyok (B. 9) a gyümölcs jobb színeződését is elősegíthetik. Hátránya a közbeoltásnak, hogy költségesebb az oltványok faiskolai előállítása, a gyümölcsösben pedig előfordul, hogy a törpe közbeoltás fokozza a gyökéralany sarjadzását.
255. ábra - Közbeoltással előállított törpefák intenzív ültetvényben (Fotó: Hrotkó)
2.3. Az almaalanyok részletes ismertetése 419 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
2.3.1. Állami minősítésben részesült alanyok ’Malling 9’ (M. 9) (Syn.: ‟Sárga metzi paradicsomi alma‟, ‟Paradis Jaune de Metz‟) Származása. Franciaországból származik, paradicsomi alma (Malus pumila var. paradisiaca) magonca, Dieudonne találta Montigny botanikus kertje mellett és szaporította el keresztezési céllal 1828-ban. Alanyként Simon-Louis metzi faiskolája kezdte el szaporítani törpe növekedése miatt. Az EM IX, később a ‟Malling 9‟ (M. 9) megjelölést a Hatton által elvégzett angliai típusszelekció után kapta (Webster 1999).
256. ábra - Törpe ’Malling 9’ alanyú almafák intenzív ültetvénye (Fotó: Hrotkó)
420 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Morfológiai leírása. Hajtásai az anyatelepen szétterülőek, vesszői vastagok, ízközeik közepesen hosszúak (20– 24 mm), egyenesek, a nódusz gyakran bütykösen megvastagszik. Héjkérge pirosasbarna, fémes fénnyel, jelentéktelen fehér molyhossággal. Levelei általában közepesnél nagyobbak, megnyúltak, ovális-tojásdad alakúak. A levél színe fénylő zöld, fonáka enyhén szőrözött. Vitorlája is fényes, bronzos színű. Szelektált klónjainál a levél mérete kicsitől (76×54 mm) a nagyig (102×64 mm) változik. A vesszők és a gyökér szinte üvegszerűen, pattanva törik. Rügyei korán fakadnak, lombhullása középkorai. Szaporítása. Általában bujtással szaporítják. Anyanövényei kevés vagy közepes mennyiségű hajtást hoznak, ezek gyökeresedése igen változó. Az 1930-as években importált ‟Typ. EM IX.‟ igen jól gyökeresedett, majd az 1960-as évektől kezdve behozott ‟Malling 9‟ klónok szaporítási tulajdonságai romlottak. Az angliai klónok (‟Malling 9 a‟, ‟Malling 9 EMLA‟) 4–6 gyökeres sarjat, míg a jobb francia klónok 12–17 gyökeres csemetét is adnak anyatövenként. Fásdugványozással nehezen szaporítható. Az oltványiskolában jól ered és jól szemezhető, mert vastag héjkérge hosszú ideig elválik a farésztől. Száraz körülmények között azonban felszínes gyökérzete miatt növekedése hamar lezárul, ezért szemzését korábban be kell fejezni. Az egyéves suhángok ezen az alanyon vastagok, nem túl magasak, és számos virágrügy is képződhet rajtuk már a faiskolában. Gyümölcstermesztési értéke. Gyökerei törékenyek, felszínesen helyezkednek el, ezért ezen az alanyon az ültetvények csak támaszrendszer mellett nevelhetők. Törpe növekedést biztosító alany, a ráoltott fajták fáinak mérete a termőhelytől függően 20–30% a magoncalanyokon állókéhoz viszonyítva. Tenyészterület igénye 2–5 m2. A szelektált klónok, valamint a vírusfertőzött, a vírustesztelt és vírusmentesített klónok növekedésében számottevő különbségek mutatkoztak (10–30%), de a legerősebb ‟Malling 9‟ klón növekedése sem érte el a féltörpe ‟Malling 26‟ alanyon álló fákét. A ‟Malling 9‟ alanyú fák a telepítést követő 1–2. évben termőre fordulnak, első nagy terméseiket a 3–4. évben adják, viszont 12–15 év után a fák termőképessége csökken, elöregszenek. Spúr fajtáknál az elöregedés ezen az alanyon hamar bekövetkezik, csak igen jó talajokon érdemes ilyen kombinációk telepítése. A ‟Malling 9‟ alanyú fák fajlagos termőképessége igen jó, hektáronként 2000– 5000 oltvány telepíthető, így területegységenként 40–80%-kal nagyobb termés is elérhető a középerős növekedésű alanyokhoz viszonyítva. A ‟Malling 9‟ alanyú fákon a termés néhány nappal korábban érik és az érés is gyorsabban zajlik le, ezt a gyümölcs tárolásánál figyelembe kell venni. A gyümölcs darabos, ami a túl nagy gyümölcsű fajtáknál problémát is jelenthet, viszont igen jól színeződik. A ‟Red Delicious‟ gyümölcsei ezen az alanyon teltebbek, kevésbé megnyúltak. Az ültetvény 15 éves koráig jól terem, de ennél tovább csak ritkán lehet gazdaságosan üzemeltetni az ültetvényt. Középkötött, humuszos, jó vízellátású, üde talajokon érzi jól magát. Száraz, öntözetlen területekre nem való, szenved, sínylődik. Az intenzív, nagy tőszámú ültetvények legfontosabb alanya. Gyökérzete közepesen fagyálló, hideg, hó nélküli teleken fagykárt szenvedhet. Gyökerei –10 °C alatt károsodhatnak. A ‟Malling 9‟ rezisztens a fitoftórás gyökérnyakrothadásra, viszont az oltványiskolában eléggé érzékeny a lisztharmatra. A vértetű igen kedveli, s fogékony az Erwinia amylovora fertőzésre. A ráoltott fajták fogékonysága a tűzelhalásra növekszik azáltal, hogy a nagy fajlagos virágszám következtében a fertőzés lehetősége nagyobb. Használata, elterjedése. Európában jelenleg a legnagyobb arányban termesztett almaalany, egyes országokban az ültetvények 70–95%-a ezen az alanyon áll. Használata az USA intenzív almatermesztő államaiban is jelentős. Közbeoltásra is eredményesen alkalmazzák, főleg olyan vidékeken, ahol a fagytűrésnek kisebb a jelentősége. A jövőben csak szelektált klónjait érdemes szaporítani. (Maurer 1939, Tydemann 1954, Probocskai 1959, 1969, 1973, 1984, Haas–Hildebrandt 1967, Cummins–Norton 1974, Harmat– Szabó–Nagy 1982, Czynczyk 1986, Nagy és Lantos 1989, Pethő 1990, Hrotkó– Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, Silbereisen és Scherr 1996, Engel 1999). A ‟Malling 9‟ faiskolai forgalomban levő szelektált klónjai A közel kétszáz éve ivartalanul szaporított ‟Malling 9‟-nek számos klónja van forgalomban. A klónszelekciót a faiskolások végezték többé-kevésbé tudatosan azzal, hogy az anyatelepek felújításához a számukra megfelelő anyanövényekről szedték a szaporítóanyagot. A változatosság kialakulásához az is hozzájárulhatott, hogy az anyanövények erős visszametszése következtében a rejtett rügyek is gyakran kihajtanak, s így a mélyebb szöveti rétegek mutációi is megjelennek a hajtásokban. A hőterápiás vírusmentesítés után a különböző származású klónok között nagy különbségeket mutattak ki morfológiai és szaporítási tulajdonságaik, valamint termesztési érték szerint (Campbell 1971, Engel 1977, Gilles 1977, Howard 1977, van Oosten 1977, Parry 1980, Masseron 1983, Webster 1999). Morfológiai bélyegek alapján a klónokat három csoportba lehet sorolni: 421 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
1. Adult klónok: nagylevelűek, a levél széle tompán fogazott. 2. Juvenilis formák: a levél széle élesen, fűrészesen fogazott, erősebb növekedésűek, jól szaporíthatók. 3. Átmeneti formák: adult és juvenilis bélyegek egyaránt lehetnek, gyakori a nyársak képződése a hajtásokon. A ‟Malling 9‟ klónokkal kapott hazai kísérleti eredményeket úgy lehet összegezni, hogy számottevő különbség a klónok morfológiai tulajdonságaiban, faiskolai értékében valamint kisebb mértékben a rájuk oltott fák növekedésében mutatkozhat. A vizsgált klónok növekedési erélyében szignifikáns különbségek nem voltak, a leggyengébb és a legerősebb között 15% körüli különbség mutatkozott, növekedésük sorrendben a következőképp alakult: Kamara, Burgmer 751, Pajam 1, Burgmer 719, Burgmer 984, Pajam 2, ez utóbbi a legerősebb. A klónok termőképességében számottevő különbség nem mutatkozott, vagyis mindegyik kiváló termőképességű. Termőhely szempontjából mindegyik klón rendkívül igényes, a hazai szárazabb éghajlaton az erősebb növekedésűek valószínűleg eredményesebbek lesznek. ‟Malling 9 EMLA‟ Az angliai Long Ashton kutatóállomásán 1962-ben vírusmentesítették hőterápiával. A nagylevelű ‟Malling 9‟ klónok közé tartozik, a levél széle tompán fogazott. Rosszul szaporítható, sarjai az anyatelepen mintegy 50– 60%-ban gyökeresednek, 4–6 szabványos gyökeres sarjat ad anyanövényenként, a sarjakon kevés a gyökér. Növekedési erélye a megszokott ‟Malling 9‟-hez viszonyítva nagyobb (Howard 1977, Parry 1980). ’Malling 9 INFEL’ (‟M. 9 b‟) A klónt eredetileg Angliában szelektálták ‟Malling 9 a‟ néven, amely latensen fertőzött volt CLSV, Spy decline és Stem pitting vírusokkal. Franciaországban termoterápiás vírusmentesítés után ‟M. 9 b‟-nek nevezték el, jelenleg ‟Malling 9 INFEL‟ néven van faiskolai forgalomban. A nagylevelű ‟Malling 9‟ klónok csoportjába tartozik. Sarjai az anyatelepen szétterülőek, hosszúságuk 50–70 cm. Sarjai vastagabbak, mint a ‟Pajam 1‟ és ‟Pajam 2‟-é. Gyengén szaporítható, sarjai az anyatelepen mintegy 60%-ban gyökeresednek, anyanövényenként 4–9 szabványos gyökeres sarjat ad. A sarjakon kevés a gyökér. Növekedése, termőképessége átlagos, a vírusos ‟Malling 9‟-hez hasonló. ‟Malling 9 T 337‟ van Oosten (1977) szelektálta ezt a klónt Hollandiában, 1968-ban kezdték szaporítani vírusmentesen a holland faiskolák felügyeleti szerve, a NAKB ellenőrzése mellett. A legnagyobb levelű klónok közé tartozik, a levél hosszúságának és szélességének összege 170 mm körül van, a levél széle tompán fogazott, időskori forma, de sokan átmeneti formának tartják. Hazai faiskolai és gyümölcstermesztési értékelését megkezdtük, a faiskolai tapasztalataink jók, s a gyümölcsösben is igazolódnak a külföldi eredmények. A holland klónok közül leginkább a ‟T 337‟-est szaporítják, amelyik az anyatelepen sok, viszonylag vékony sarjat hoz, és jól gyökeresedik (van Oosten 1977, Hrotkó–Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999). ‟Malling 9 T 338‟ van Oosten szelektálta ezt a klónt Hollandiában, 1968-ban kezdték szaporítani vírusmentesen a NAKB felügyelete mellett. A legnagyobb levelű klónok közé tartozik. Az anyatelepen sarjai az előzőhöz viszonyítva gyengébben gyökeresednek. Szaporítását néhány éve beszüntették (van Oosten 1977). ‟Malling 9 T 339‟ van Oosten szelektálta ezt a klónt Hollandiában, 1968-ban kezdték szaporítani vírusmentesen a NAKB felügyelete mellett. A legnagyobb levelű klónok közé tartozik, adult forma, a levél hosszúságának és szélességének összege 170 mm körül van (van Oosten 1977). ‟Malling 9 T 340‟ van Oosten szelektálta ezt a klónt Hollandiában, 1968-ban kezdték szaporítani vírusmentesen a NAKB felügyelete mellett. A legnagyobb levelű klónok közé tartozik, a levél hosszúságának és szélességének összege 170 mm körül van, adult forma, a levél széle tompán fogazott (van Oosten 1977). ’Malling 9 Pajam 1’ (Lancep)
422 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Egy 1974-ben megkezdett szelekciós munka eredményeként 1984-ben kezdték szaporítani Franciaországban. A kislevelű ‟Malling 9‟ klónok csoportjába tartozik. Sarjai az anyatelepen 70–100 cm hosszúak, kissé felfelé állóak. A sarjak mintegy 30%-án másodrendű hajtásokból nyársak képződnek. Igen jól szaporítható, hajtásai mintegy 90%-ban meggyökeresednek, 12–19 szabványos gyökeres sarjat ad anyanövényenként, a sarjakon sok gyökér képződik. A gyökeres sarjak száma a ‟Malling 9 b‟-hez viszonyítva 2,5–3-szor nagyobb. Növekedése 4%-kal erősebb a vírusos klónokhoz viszonyítva, termőképessége viszont 12%-kal magasabb. Affinitása a nemes fajtákkal igen jó, a ‟Malling–Merton 106‟-hoz hasonló. Hazai kísérleti eredményeink alátámasztják a külföldi jó véleményeket erről az alanyról (Masseron 1983, 1989, Hrotkó és Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1996). Szigetcsépi kísérletünkben kapott eredmények alapján a kisebb fát eredményező klónok közé sorolható, termőképessége viszont kiváló (Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999). ’Malling 9 Pajam 2’ (Cepiland) Egy 1974-ben megkezdett szelekciós munka eredményeként 1984-ben kezdték szaporítani Franciaországban. Az igen kis levelű ‟Malling 9‟ klónok közé tartozik. Sarjai az anyatelepen jobban szétterülnek, mint a ‟Pajam 1‟é, átlagos hosszúságuk 100–120 cm. A sarjak 40–50%-án másodrendű hajtásokból nyársak képződnek. Jól szaporítható, sarjai az anyatelepen 83%-ban meggyökeresednek, 12–17 szabványos sarjat hoz anyatövenként, a sarjakon igen sok gyökér képződik. A gyökeres sarjak száma a ‟Malling 9 INFEL‟-hez viszonyítva 2,5–3szoros. Növekedési erélye 9%-kal nagyobb, mint a vírusos ‟Malling 9‟-é, termőképessége viszont 14%-kal haladja meg azt. Affinitása a nemes fajtákkal átlagos (Masseron 1983). Hazai kísérleti eredményeink alátámasztják a külföldi jó véleményeket erről az alanyról. Szigetcsépi kísérletünkben a legnagyobb fát adó ‟Malling 9‟ klón a Pajam 2 volt igen jó termőképességgel (Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999). Erősebb növekedése miatt szárazabb vidékekre és az optimumnál gyengébb talajokra is ajánlható. Mindkét Pajam klón használatát megnehezíti az a tény, hogy a hazai gyökérgolyva törzsekre rendkívül érzékenyek, minden évben az oltványok több mint 50%-a fertőzött volt (Hrotkó–Mukred 1990). A gyümölcsösbe kiültetett oltványokon viszont ennek semmi hátrányát eddig nem tapasztaltuk. ‟Malling 9 Burgmer 984-10-71‟ A Klein-Altendorfi Kísérleti állomás (Engel 1977, 1986, 1992) és a Burgmer faiskola együttműködésével szelektálták Németországban. A nagylevelű ‟Malling 9‟ klónok csoportjába tartozik, a levél hosszúságának és szélességének összege 165–167 mm körül van, a levél széle tompán fogazott, az anyatelepen sarjai nem nyársasak. Növekedése a megszokott ‟Malling 9‟-hez képest 5–10%-kal gyengébb, a termőképességre pedig a Burgmer klónok közül a legjobb hatású. Ma ezt a klónt tartják a legjobbnak a Németországban szelektáltak közül. Hazai értékelését megkezdtük, eddigi eredményeink alátámasztják a külföldi jó véleményeket erről az alanyról. (Engel 1977, 1986, 1992, 1999, Hrotkó–Mukred 1990, Silbereisen és Scherr 1996, Hrotkó és tsai. 1997a, Jadczuk és Bogdanowicz 1997, Burgmer 1998, Hrotkó és Mózer 1999). ‟Malling 9 Burgmer 751-18-71‟ A Klein-Altendorfi Kísérleti állomás (Engel 1977, 1986, 1992) és a Burgmer faiskola együttműködésével szelektálták Németországban. Növekedési erélye mintegy 10%-kal nagyobb, termőképessége és a gyümölcsminőségre gyakorolt hatása a ‟Malling 9‟-nél megszokotthoz hasonló. Vírusmentes állapotban a fák ezen az alanyon a vírustesztelthez viszonyítva 10–20%-kal erősebbek, termőképességük is hasonló arányban növekedett. Nagylevelű klón, a levél hosszúságának és szélességének összege 165–167 mm, sarjai az anyatelepen másodrendű hajtásokból nyársakat nem hoznak. Hazai értékelését megkezdtük, eddigi eredményeink alátámasztják a külföldi jó véleményeket erről az alanyról. (Engel 1977, 1986, 1992, 1999, Hrotkó–Mukred 1990, Silbereisen és Scherr 1996, Hrotkó és tsai. 1997a, Jadczuk és Bogdanowicz 1997, Burgmer 1998, Hrotkó és Mózer 1999). ‟Malling 9 Burgmer 719-1-71‟ A Klein-Altendorfi Kísérleti állomás (Engel 1977, 1986, 1992) és a Burgmer faiskola együttműködésével szelektálták Németországban. Növekedési erélye mintegy 10%-kal gyengébb, termőképessége és a gyümölcsminőségre gyakorolt hatása a ‟Malling 9‟-nél megszokotthoz hasonló. Az utóbbi időben csökkent a szaporítása a másik két klónhoz viszonyítva. (Engel 1977, 1986, 1992, 1999, Hrotkó–Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1997a, Burgmer 1998, Hrotkó és Mózer 1999). ’Malling 9 KL 19’ (Nicolai)
423 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A belgiumi Gorsem kutatóközpont és a Nicolai faiskola együttműködésének eredményeként szelektálták (Gilles 1977), a Nicolai faiskola szaporítja. Közepes levélméretű klón, a levél hosszúsága 91,4 mm, szélessége 60 mm, átmeneti forma. A ‟Malling 9 INFEL‟-nél jobban szaporítható, a bujtványok gyökérminősége is jobb. Sarjain másodrendű hajtásokból nyársat a sarjak 20–30%-án hoz. Hajtásai az anyatelepen 70–80 cm hosszúságúak. Növekedési erélye a vírusos ‟Malling 9‟-hez viszonyítva 11%-kal, termőképessége 13%-kal nagyobb. Affinitása a nemes fajtákkal igen jó. Sok gyökérkezdemény csomót képez a törzsön (Baab 1998). ’Malling 9 KL 29’ (Nicolai) A belgiumi Gorsem kutatóközpont és a Nicolai faiskola együttműködésének eredményeként szelektálták (Gilles 1977), a Nicolai faiskola szaporítja. A kislevelű ‟Malling 9‟ klónokhoz sorolható, levélmérete a ‟Pajam 1‟-hez hasonló, a hosszúság és a szélesség összege 143–144 mm, a levelek széle élesen fogazott, juvenilis típus. Az anyatelepen igen jól gyökeresedik, 10–16 szabványos gyökeres sarjat ad anyanövényenként, a bujtványok gyökérminősége jó. Növekedési erélye a vírusos ‟Malling 9‟-hez vagy az ‟Malling 9 INFEL‟-hez viszonyítva mintegy 5%-kal nagyobb, termőképessége pedig 7%-kal jobb. Affinitása a nemes fajtákkal és az oltványok minősége ezen az alanyon igen jó. Sok gyökérkezdemény csomót képez a törzsön (Baab 1998). ‟Malling 9 Fleuren 56‟ A Fleuren faiskola szelektálta Hollandiában. Juvenilis típus, a levelek széle élesen fogazott, az anyatelepen igen jól gyökeresedik. Juvenilis típus. Az átlagos ‟Malling 9‟-hez viszonyítva gyengébb a növekedése és kiváló a termőképessége. Amerikai kísérletekben is jól szerepelt. Sok sarjat és gyökérkezdemény csomókat képez a törzsön (Fleuren 1998, Baab 1998). ‟Malling 9 Fleuren 59‟ A Fleuren faiskola szelektálta Hollandiában. Nagylevelű, tompán fogazott levélszélű klón. Az előzőnél kevésbé ismert (Fleuren 1998).
424 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
48. táblázat. A ‟Malling 9‟ (‟Sárga metzi paradicsomi alma‟) faiskolai forgalomban lévő jelentősebb klónjainak egyes tulajdonságai Hazai ‟Malling 9‟ klónok Magyarországra több időpontban kerültek be ‟Malling 9‟ klónok. Az első alkalommal Mohácsy Mátyás hozatta be az EM IX. típust, s az akkori east-mallingi alanyokkal együtt 1935-ben, s ez a Kertészeti Akadémia kamaraerdei törzsgyümölcsösébe került. Probocskai (1969) adatai szerint igen jól gyökeresedtek hajtásai az anyatelepen. 1987-ben az egykori törzskönyvek alapján sikerült ezt a klónt megtalálnunk, s ’Kamara’ néven soroksári alany-génbankunkban helyeztük el. Kislevelű, átmeneti forma, s ma is igen jól gyökeresedik. Ugyanitt találtunk egy másik klónt ’Zalai erős’ néven, amelyet Probocskai a 40-es évek végén hozott egy zalai faiskolából. Élesen fogazott levélszélű, kifejezetten juvenilis típus és igen jól szaporítható. Probocskai Endre 1962-ben az akkori teljes M- és MM sorozatot behozatta, s ebből anyatelepet létesített Soroksáron, és szigetcsépi kísérleti ületvényébe is ezeket a klónokat telepítette. 1987-ben az akkor még meglévő szigetcsépi ültetvényből ezt a klónt is begyűjtöttük, és génbankunkban helyeztük el ’Szigetcsép’ néven. A klón morfológiailag az angliai ‟Malling 9 a‟-val mutat rokonságot, de nem vírusmentes. A következő jelentősebb alany-behozatallal 1974-ben egy németországi vírusmentes klón került a Sasad Kertészeti Mgtsz nagytétényi telepére, s innen az ország több faiskolájába. Valószínűleg a központi törzsültevényben is ez a klón található. Nagylevelű, időskori forma, elég rosszul gyökeresedik. Génbankunkban ’Sasad’ néven helyeztük el. A 80-as évek elején a faiskolások között még ismert volt az ún. ’Rákóczi’ klón jó gyökeresedéséről. A Rákóczifalváról megkapott növényanyagot összehasonlítva a többivel megállapítható, hogy az eléggé heterogén állomány zömmel a ’Zalai erős’ juvenilis klónnal azonosítható típusból áll. 425 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
‟Malling 26‟ (M. 26) Származása. Az angliai East-Mallingban állították elő a ‟Malling 16‟ × ‟Malling 9‟ keresztezésével, majd 1934-ben szelektálták Nr. 3436 klónszámmal. Faiskolai szaporítása ‟Malling 26‟ néven 1958-ban kezdődött meg. Vírustesztelt EMLA-klónjait 1969-70-ben vezették be. Klónszelekciója is megkezdődött, elsősorban a kevés nyársas bujtványt hozó (elágazásmentes) klónok szelekciója a cél (Stainer 1989). Morfológiai leírása. Hajtásai az anyatelepen és az oltványiskolában közepesen szétterülők. A hajtások egyenesek, általában kevés oldalelágazással. A vesszők héjkérge sötét csokoládébarna színű, ezüstös, fémes fénnyel. Az ízközök rövidek vagy középhosszúak (24 mm), egyenesek. Az erősebb vesszőkön a rügyek környezetében a hajtás bütyökszerűen megvastagszik. A fiatal anyatelepeken nagy arányban kapunk bütykös, nyársas vesszőket. Rügyei tavasszal későn hajtanak ki, lombja pedig ősszel későn hullik. Levelei kicsik (53/38 mm), oválisak. A levél színe mély, sötét kékeszöld, fénylő, a fiatal levelek világosabb zöldek, vitorlája bronzos. A fajtán belül elég nagy a morfológiai változatosság. Szaporítása. Hagyományosan feltöltéses bujtással szaporítják, sarjhozama eléggé változó, nálunk viszonylag alacsony. A sarjak gyökeresedése közepes vagy gyenge. 4–5 éves kortól a bujtványcsemeték vékonyabbak, gyökeresedésük is javul, ilyenkor anyatövenként 9–10 szabványos gyökeres csemetére számíthatunk. Angliában eredményesen szaporítják fásdugványozással, mikroszaporítása is teljesen kidolgozott. Az oltványiskolában jól vastagszik. Az oldalhajtásokat a szemzési magasságig időben el kell távolítani. Szemzése augusztus második felében célszerű, túl korán szemezve a kötözőszalag az alanycsemete erős vastagodása következtében bevág az alanyba. A suhángok a ‟Malling 26‟ alanyon közepes magasságúak, az átlagosnál vastagabbak és gyakran virágrügyek képződnek rajtuk. Kompatibilitása a nemes fajtákkal jó, de Ontario államban az ‟Empire‟, a ‟Delicious‟, a ‟Mutsu‟, a ‟Northern Spy‟ és a ‟Vista Bella‟ oltványainál az oltási hely törését figyelték meg (Granger 1984), ami rendszerint csak az ültetvény néhány fájánál jelentkezett. Gyümölcstermesztési értéke. A ‟Malling 26‟ alanyú fák növekedési erélye a ‟Malling 9‟-hez viszonyítva mintegy 30–50%-kal nagyobb. Tenyészterület-igénye a nemes fajta növekedési erélyétől függően 4–8 m2. A fák az első években erőteljesebben növekednek, termőre fordulás után a növekedés lelassul. Gyökérzete a ‟Malling 9‟-hez hasonlóan törékeny, de kiterjedtebb gyökérzetet fejleszt, ezért a fák rögzítése valamivel jobb. Ez a jobb rözítés természetesen még mindig nem elegendő, ezért karózni kell a ‟Malling 26‟ alanyú intenzív ültetvényeket. A szemzését 25– 35 cm magasságban célszerű végezni, majd az oltványt a gyümölcsösben mélyebben telepítve stabilabb fát kapunk. Tősarjakat az ültetvényben nem fejleszt. Angliában azt javasolják, hogy gyümölcsösben úgy kell telepíteni, hogy az oltási hely ne emelkedjen a talaj fölött 10–15 cm-nél magasabbra, mivel az alanytörzsön sok gyökérkezdemény csomó (burrknot) képződik (Preston 1978).
426 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
49. táblázat. Féltörpe és középerős növekedésű alanyok Igen korán, a 2–3. évben fordulnak termőre a ráoltott fák. A fák termőképessége igen jó, megközelíti a ‟Malling 9‟-ét. A korai nagy termések miatt az ‟Malling 26‟ alanyú fák sudara gyakran legyengül, illetve elveszti vegetatív vigorát mielőtt a tenyészterületét teljesen kitöltené. Fontos feladat a sudár helyes metszése, a kihajtás után hajtásválogatással és a kötődött gyümölcsök eltávolításával a sudárról a fát megfelelő egyensúlyban tartani. Középkötött, humuszban gazdag, tápdús talajt igényel, ahol a gyökerek levegőzése megfelelő. Alkalmazkodóképessége a ‟Malling 9‟-nél valamivel jobb, de a szárazságra a ‟Malling 9‟-hez hasonlóan érzékeny ezért a gyenge minőségű, laza homoktalajra nem való, itt csak öntözés mellett telepíthető. A talaj tápanyagtartalmára kevésbé érzékeny, de magas mésztartalmú talajokon a fák termőképessége, és a gyümölcs mérete kisebb. Egyes vélemények szerint fagytűrő képessége a ‟Malling 9‟-nél gyengébb, Amerikában viszont a Malling sorozat leginkább télálló tagjának tartják (Ferree–Carlson 1987). Ez összefüggésben lehet azzal, hogy nyugalmi állapota hosszabb, rügyfakadása néhány héttel később kezdődik a többi Malling alanyhoz viszonyítva. Ajánlatos a talaj mulcsozása, takarása. A vértetűre, a baktériumos tűzelhalásra (Erwinia amylovora) különösen, a gyökérnyakrothadásra érzékeny (Phytophtora cactorum), noha az utóbbi csak nedves, hideg talajokon jelent nagy veszélyt. Az alanyból képzett törzsdarabon gyökérkezdemények képződnek, amelyen keresztül könnyen fertőződik kórokozókkal, kártevőkkel. Használata, elterjedése. Hazánkban a ‟Malling-Merton 106‟ és az ‟M. 9‟ után a legfontosabb alany. Európában másutt is eléggé elterjedt, de valamivel kisebb arányban. Amerikában is elég gyorsan népszerűvé vált, a ‟70-es évek telepítéseiben a ‟Malling 7‟-hez hasonló arányokkal szerepelt. (Tydemann 1954a, Probocskai 1973, 1984, Cummins és Norton 1974, Gvozdenovic és tsai. 1976, Preston 1978, Cummins és Aldwinckle 1982, Harmat és 427 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
tsai. 1982, Elfving 1983, Granger 1984, Ferree és Carlson 1987, Gvozdenovic 1989, Nagy és Lantos 1989, Pethő 1990, Hrotkó és Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, 1998a, Silbereisen és Scherr 1996, Jadczuk 1997). ‟Malling–Merton 106‟ (MM. 106) Származása. Az angliai East-Mallingban állították elő a ‟Northern Spy‟ × ‟Malling 1‟ keresztezésével. Faiskolai szaporítása az 50-es évek második felében kezdődött meg. Magyarországi értékelését elsőként Probocskai (1973) már 1962-ben megkezdte. Morfológiai leírása. Hajtásai az anyatelepen és az oltványiskolában enyhén szétterülők. Vesszői vastagok, az internódiumok rövidek, enyhén zegzugos növekedésűek, másodrendű hajtásokat alig hoznak. Héjkérge fakó csokoládébarna, ritka, fehéres szőrzettel. Sok paraszemölcse van, amelyek alig láthatóak, kicsik, oválisak, halványsárga színűek. Levelei nagyok (83×59 mm) ovális alakúak, lekerekített levélvállal, olykor a levélnyélre növő levéllemezzel. A levelek színe szürkés vagy kékeszöld, a vitorla halvány sárgászöld, a fiatal levelek szegélye gyakran bronzos. Rügyfakadása középidejű, növekedését későn fejezi be, lombja is későn hullik. Szaporítása. Feltöltéses bujtással igen jól szaporítható. Sok hajtást hoz az anyatelepen, amelyek igen nagy arányban gyökeresednek. Anyatövenként 20–25 gyökeres bujtványcsemete hozammal számolhatunk. Az anyatövek 8–10 év után elöregszenek, hozamuk csökken, célszerű felújítani. Külföldön fásdugványozással is szaporítják elég jó eredménnyel, hazai viszonyok között azonban 50%-nál nagyobb gyökeresedési arányt még nem sikerült elérnünk. Az oltványiskolában jól fejlődik, hosszú ideig, még szeptember elején is szemezhető. Nem célszerű túl korán szemezni, mert ha a szeptember meleg, a szemek nagy arányban kihajtanak. Gyümölcstermesztési értéke. Növekedése a féltörpe és a középerős közé tehető, erős, igen erős növekedésű nemes fajtákkal, jó talajokon középerős fákat ad. A ‟Malling 9‟-hez viszonyítva 50–60%-kal nagyobb a tenyészterület-igénye. Félintenzív ültetvényekhez ajánlható, de spur fajták vagy gyenge növekedésű fajták alanyaként, illetve törpe vagy igen törpe alanyokkal közbeoltva intenzív ültetvényekbe is telepíthető. Újratelepítés esetén középerős növekedésű fajták alanyaként is számításba jöhet. Tenyészterület igénye a nemes fajta növekedési erélyétől függően 5–10 m2. A gyökérzet szilárdsága megfelelő, a fát kellőképpen rögzíti a talajban, s az átültetés után jól regenerálódik. Gyökereinek növekedése hegyesszöben lefelé indul, majd a gyökérzet a talajban szétterülővé válik. Karózást nem igényel. A túlságosan mélyen, gyökérnyakba szemzett és magasan ültetett oltványok laza talajokon szél hatására megdőlhetnek. Ajánlatos magasan (25–35 cm) szemezni és kissé mélyebben telepíteni. A közbeoltott oltványoknak jó gyökérzetet biztosít. Gyökér- és tősarjaktól mentes. A fajták ezen az alanyon korán, általában a 3. évben termőre fordulnak és rendszeresen, bőven teremnek. A gyümölcsméret ezen az alanyon általában jó, túlkötődés esetén azonban ajánlatos a gyümölcsöt ritkítani. A téli fagyokra közepesen érzékeny. Oroszországban úgy találták, hogy gyökerei károsodás nélkül –12 °C-t is elviselnek a talajban (Tatarinov és Zuev 1984). Nálunk megfelelően télálló. Az alany a faiskolában sokáig növekedésben marad, lombját későn hullatja. A ráoltott nemes vegetációja is megnyúlik, a nyugalmi állapot később alakul ki, ami korai fagyok esetén törzskárosodáshoz vezethet. A szárazságot közepesen tűri, a magas talajvízre viszont érzékeny. Nem való hideg, nyirkos talajokra. Laza homoktalajokon is megél. A talajhoz jól alkalmazkodik. A vértetveknek jól ellenáll, a gyökérgolyvára nem érzékeny. Hideg, nyirkos talajokon a Phytophtorás gyökérnyak-rothadástól eléggé szenved, melegebb, szárazabb klímában azonban erre nem érzékeny. Leveleit a lisztharmat közepesen fertőzi. Amerikában TmRSV által okozott összeférhetetlenségre különösen érzékeny, a ‟Red Delicious‟ fajtáknál jelentkezik ez a probléma igen gyakran (Ferree és Carlson 1987).
257. ábra - ’Idared’ almafák ’Malling–Merton 106’ alanyon francia tengely koronaformával homoktalajon (Fotó: Hrotkó)
428 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Használata, elterjedése. Hazánkban ma a második legnagyobb arányban szaporított almaalany, részesedése a 80-as évek végén a 40%-ot is elérte. Európa déli felén, főleg Franciaországban és az USA-ban igen elterjedt. Ezzel szemben Nyugat- és Észak-Európában a fitoftórás gyökérnyakrothadásra való igen nagy érzékenysége miatt csak kismértékben szaporítják. (Tydemann 1953, Preston 1955, 1970, Probocskai 1959, 1969, 1973, 1984, Haas és Hildebrandt 1967, Cummins és Norton 1974, Gvozdenovic és tsai. 1976, Engel 1977a, Cummins és Aldwinckle 1982, Tatarinov és Zuev 1984, Gulyko és Gulyko 1986, Harmat és tsai. 1982, Ferree és Carlson 1987, Pethő 1988, 1990, Gvozdenovic 1989, Hrotkó és Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, 1998a). ’Malling 4’ (M. 4) (Syn.: ‟Sárga doucin‟, ‟Holland doucin‟) Származása. Hollandiából származik, az East-Mallingban végzett típusszelekció során kapta az EM IV. nevet. Magyarországra 1935-ben hozták be Angliából. Morfológiai leírása. Hajtásai az anyatelepen és az oltványiskolában középmagasak, felfelé állóak, oldalelágazás nélküliek. Oltványiskolában kevés hajtást nevel. Vesszői középvastagok, az anyatelepen vékonyak, rövid ízközűek. A héjkéreg színe sárgásbarna, erősen molyhos. Levelei kicsik (65×49 mm), kerekded vagy szív alakúak, hirtelen kihegyesedők. Vitorlája bronzos. Rügyei korán hajtanak ki és lombja is korán hullik. Szaporítása. Feltöltéses bujtással igen jól szaporítható. A kifejlett anyanövényeken sok és jól gyökeresedett hajtás képződik. Szabványos gyökeres bujtványhozama 12– 15 db anyatövenként. Az oltványiskolában a növekedést hamar befejezi, ezért korán, augusztus első felében célszerű szemezni, mert később már nem adja jól a héját. Gyümölcstermesztési értéke. Középerős növekedésű alany, a ráoltott fák mérete a magonc alanyúakéhoz viszonyítva 60–70%, tenyészterület-igénye 12–25 m. Gyenge növekedésű fajták alanyaként félintenzív ültetvényekbe is telepíthető, általában extenzív ültetvényekbe ajánlják. Gyökérzete kissé törékeny, az oltványokat közepesen rögzíti a talajban. Laza homoktalajon a nagyobb koronájú fák gyakran megdőlnek ezen az alanyon. Gyökér és tősarjakat egyaránt nagymértékben képez a gyümölcsösben. Gyökerei a ‟Malling 2‟-höz hasonlóan fagyérzékenyek, –10 °C-t viselnek csak el károsodás nélkül.
429 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A ráoltott fák termőre fordulása a 3–4. évben várható, termőképessége igen jó, 20– 25 évig jó termőképességű ültetvényt biztosít. A ‟Jonathan‟ színeződésére különösen jó hatású. Az ‟Malling 4‟ termőhelyre kevésbé igényes, száraz homoktalajon is jól fejlődik és jól termő fákat ad. Magas talajvizű területeken szenved, gyakran el is pusztul. A hazai száraz, homoktalajú ültetvényekben öntözés nélkül igen jól bevált. Télállósága közepes, gyökerei hideg teleken károsodhatnak. A fitoftórás gyökérnyakrothadással szemben különösen ellenálló, a vértetűre (Eriosoma lanigerum) valamint a baktériumos tűzelhalásra (Erwinia amylovora) igen érzékeny. Használata, elterjedése. Hazánkban a 60-as, 70-es évek telepítéseinek a legfontosabb alanya volt, aránya a 60%-ot is elérte. Jelentősége napjainkban csökkenőben van. (Tydemann 1954, Probocskai 1959, 1969, 1973, 1984, Haas és Hildebrandt 1967, Christensen 1973, Stoyan 1978, Harmat és tsai. 1982, Horánszky és Tamási 1980, Pethő 1988, 1990, Hrotkó és Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, 1998a).
2.3.2. Bevezetés alatt álló, ígéretes új almaalanyok ’Jork 9’ (Syn.: Malus J-9) Származása. A kiinduló egyedet 1953–54-ben Karnatz és Loewel szelektálták az ‟Malling 9‟ szabad megporzásból származó magoncai közül. Kísérleti szaporítását 1966-ban, faiskolai terjesztését 1980-ban kezdték meg német faiskolák. A vizsgálatok szerint a klón minden ismert vírustól mentes. Morfológiai leírása. Levelei középnagyok, fénylő mély sötétzöldek, közepesen durván fogazott szélűek. A hajtások vastagok, a héjkéreg színe az egyéves vesszőn szürkésbarna, ibolyás fedőszínnel, kevés paraszemölccsel. A hajtása és a gyökere is üvegszerűen törékeny. Gyökérzete sűrűn elágazó, kimosva feltűnően sárgás színű. A fiatal anyatelepeken ritkán előfordul, hogy a hajtásokon nagy szögben elálló nyársak képződnek, az idősebb anyatelepeken kevésbé jelentkezik a nyársképződés. Szaporítása. Igen jól szaporítható, feltöltéses anyatelepeken a bujtványok gyökeresedése a ‟Malling–Merton 106‟-hoz hasonlóan jó. A hajtások 90% feletti arányban meggyökeresednek, kísérleti anyatelepünkön a 4. évben anyanövényenként 8–9 gyökeres csemetét adott, míg a ‟Malling–Merton 106‟ 7–8 db-ot. Fás dugványokról történő szaporítása még nincs kidolgozva. Hajtásdugványai is jól gyökeresednek. Mivel a ‟Malling 9‟-hez hasonlóan az alanytörzsből gyökérkezdemények törhetnek elő, a szokványos magasságban célszerű szemezni a ‟Malling 9 ‟cel azonos időszakban. Gyümölcstermesztési értéke. Gyökérzete erősebb, sűrűbben, finomabban elágazódó, mint a ‟Malling 9‟-é, de ugyanolyan törékeny, ezért az oltványokat mindenképpen karózni kell. A fákat a ‟Malling 9‟-nél valamivel jobban rögzíti a talajban. Törpe alany, növekedése a ‟Malling 9‟-hez hasonló, azonban a fák vitalitásukat tovább megőrzik ezen az alanyon, később öregszenek el. A fák kezdeti növekedése is erőteljesebb, ami a nagyobb kezdő termésekben is megmutatkozik. Az oltványiskolában a ‟Jork 9‟ alanyú oltványok törzse vastagabb, több a másodrendű hajtás és magasabbak, mint a ‟Malling 9‟ alanyon levők. A kétéves oltványok is vastagabbak és több koronaveszőjük képződik. A ‟Gloster 69‟ fajta fái a 10. évben ezen az alanyon 8–10%-kal voltak nagyobbak, mint ‟Malling 9‟ VT alanyon. Az olyan ültetvényekben, ahol a fák termőképessége nincs termőhelyi tényezőktől veszélyeztetve, a ‟Malling 9‟ alanynak megfelelő térállásba telepíthető, ellenkező esetben 10–15%-kal nagyobb tenyészterületet célszerű biztosítani. A fák korán, a 2–3. évben termőre fordulnak és rendszeresen, bőven teremnek. Különösen jó alanya a ‟Gloster 69‟ fajtának, gyümölcsei a kiugróan nagy hozamú években sem aprósodtak ezen az alanyon. A ‟Gloster 69‟ fajta hozamai ‟Jork 9‟ alanyon a kezdő terméseknél 64, később 38%-kal múlták felül a ‟Malling 9‟ alanyú fákéit. Szigetcsépen ‟Idared‟ és ‟Jonagold‟ fajtákkal a fajlagos termőképesség ‟Jork 9‟ alanyon több mint kétszerese volt a ‟Malling–Merton 106‟ alanyú fákénak. Télállósága jobb, fagyérzékenysége kisebb, mint a ‟Malling 9‟-é, a 2–3 éves alanyok in vivo mélyhűtésekor kapott károsodási fokozata 1,6, míg ugyanakkor a ‟Malling 9‟-é 2,4, az ‟Alnarp 2‟-é 0,5 volt. Szigetcsépi öntözetlen viszonyok között a ‟Malling–Merton 106‟-hoz hasonlóan jól fejlődtek az ‟Idared‟ és ‟Jonagold‟ fák ezen az alanyon, sem fagykárt, sem az elmúlt évek aszályos időjárásának károsító hatását nem észleltük.
430 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A faiskolában közepesen érzékeny a lisztharmatra és a varasodásra, a vértetvek is kedvelik, nem ellenálló. A baktériumos tűzelhalásra (Erwinia amylovora) különösen érzékeny. Használata, elterjedése. Németországban az Elba torkolatvidékén fekvő Altes Land alma termőtájban terjedőben van, másutt csak kísérleti jelleggel vizsgálják, főleg Hollandiában, Csehországban és az USA-ban. Hazánkban állami minősítésre bejelentettük. (Tiemann és Damann 1981, Hrotkó és Mukred 1990, Pätzold és Fischer 1991a, Silbereisen és Scherr 1996, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999, Engel 1999). ’Budagovszkij 9’ (B. 9) (Syn.: ‟Budagovszkij paradicsomalmája‟, ‟Paradizka Budagovszkava‟, ‟Paradizka krasznolisztnaja‟). Származása. Budagovszkij állította elő 1937-ben a ‟Malling 8‟ és a Micsurin által nemesített ‟Krasznij Sztandart‟ keresztezésével Micsurinszkban, Oroszországban. Morfológiai leírása. Az anyatelepen terebélyes, alacsony növésű bokor. Hajtásain a héjkéreg sötétvöröses gesztenyebarna színű, a farésze is sötétrózsaszín. Hajtásai törékenyek, üvegszerűen pattanva törnek. A levél kissé fényes vagy matt, közepesen felfelé álló, alakja ovális tojásdad. A levél színe vöröses sötétzöld. Szaporítása. Sok sarjat hoz, ezek gyökeresedése azonban gyenge. Hajtásdugványozással jól szaporítható, a csemeték azonban továbbnevelést igényelnek az oltványiskolai telepítés előtt. Az alanycsemete az oltványiskolában jól növekszik, a rászemzett oltványok középerős–erős növekedésűek, kompatibilitása a fajtákkal jó, az oltási hely nem vastagszik meg, és gyökérkezdemény-csomók sem képződnek rajta. Vörös levélszíne a faiskolában előnyt jelent. Rossz gyökeresedési sajátosságai miatt elsősorban közbeoltott alanyként használják Észak-Európában és Észak-Amerikában. Gyümölcstermesztési értéke. Törpe növekedésű alany, jó talajokon a fák vitalitása tovább megmarad ezen az alanyon, mint a ‟Malling 9‟-en. Gyökérzete a ‟Malling 9‟-nél kevésbé törékeny, de támaszrendszert igényel. Sekélyen gyökeresedik. A gyökér fagyállóbb, mint a ‟Malling 9‟, a talajban –12–14 °C-ig nem károsodik. A fajták ezen az alanyon igen korán, a 2–3. évben termőre fordulnak és igen jó termőképességűek. Közbeoltott alanyként is jó termőképességű oltványokat ad, s előnyösen befolyásolja a kevésbé elágazódó fajták, pl. ‟Gloster 69‟ elágazódását. A gyümölcs színeződésére jó hatású, még a nehezebben színeződő fajták is, pl. a ‟Jonagold‟ ezen az alanyon intenzívebben, és korán színeződnek, így a szedésük egyszerre történhet. Tenyészterület-igénye 2–4 m2. Elsősorban jó talajokra való. Fagytűrése és télállósága jobb a többi törpe alanynál. Vegetációs hőküszöb értéke alacsonyabb, ezért tavasszal korán kihajt. Ilyenkor, a tél második felében mélynyugalmának megszűnte után viszont fagyérzékeny. A szárazságot jól tűri, a túlzott talajnedvességre viszont érzékeny. Igen nagy előnye, hogy a Phytophtora cactorum által kiváltott gyökérnyakpusztulással szemben ellenálló. A vértetvekre és az Erwinia amylovora okozta baktériumos tűzelhalásra érzékeny, viszont a faiskolában a lisztharmat és a varasodás alig támadja meg. Hazai értékelését megkezdtük, eddigi eredményeink megerősítik az alanyról ismert külföldi véleményeket. Gyökéralanyként a ‟Malling 9‟-hez hasonló, közbeoltva pedig azt meghaladó termőképességű fákat adott Szigetcsépen és Nyíradonyban.
431 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
50. táblázat. Újabb törpe növekedésű almaalanyok fontosabb tulajdonságai Használata, elterjedése. Oroszországban és az egykori Szovjetunió utódállamaiban 1946 óta szaporítják, eléggé elterjedt. Lengyelországban a ‟70-es évektől kezdve közbeoltásra használták, közbeoltott alanyként történő használata Hollandiában és Németországban is megkezdődött. Magyarországon állami minősítésre bejelentettük, szaporítása ideiglenesen engedélyezett. (Budagovszkij 1973, Czynczyk 1981, 1986, Cummins és Aldwinckle 1982, Tatarinov és Zuev 1984, Jakubowski 1989, Gulyko és Gulyko 1986, Hrotkó és Mukred 1992, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999). ‟Budagovszkij 57-491‟ (B. 491) Budagovszkij és Korovin állította elő a ‟B. 9‟ × Nr. 13–14 keresztezésével Micsurinszkban. Irodalmi adatok szerint igen törpe növekedési erélyű, szigetcsépi kísérletünkben viszont inkább a ‟Malling 9‟-hez hasonló méretű fákat adott. Gyökerei nem törékenyek, de ajánlatos a fákat karózni, mivel a gyökérzet nem eléggé mélyrehatoló, nem rögzít kellőképpen. A termékeny, középkötött, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. A ráoltott fák a 2–3. évben termőre fordulnak és bőven teremnek. Az oltvány télállóságát javítja azzal, hogy gyökérzete károsodás nélkül a –14 °C-ot is elviseli a talajban. Vértetűre érzékeny. Közbeoltva is igen jó törpítő hatású alany. Tenyészterület-igénye 2–3 m2. Hazai kísérleteink eddigi eredményei alátámasztják a külföldi szakirodalmi adatokat. Jó szaporítási tulajdonságai és hidegtűrése miatt a törpe alanyok csoportjában igen figyelemre méltó. Magyarországon állami minősítésre bejelentettük, szaporítása ideiglenesen engedélyezett. (Budagovszkij 1973, Cummins–Aldwinckle 1982, Jakubowski 1989, Hrotkó és Mukred 1992, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999).
432 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
‟Malling–Merton 111‟ (MM. 111) Származása. A John Innes Kertészeti Kísérleti Intézetben szelektálták a ‟Northern Spy‟ × ‟Merton Immune 793‟ (utóbbi ‟Northern Spy‟ × ‟Malling 2‟) keresztezéséből származó magoncok közül. Szaporítását az 1950-es években kezdték meg, az USA-ban meglehetősen elterjedt alany. Magyarországi értékelését elsőként Probocskai kezdte meg 1962-ben. Bárdos Károly két klónt szelektált a meglehetősen heterogén east-mallingi anyagból, közülük a ‟Bardos A‟ gyengébb növésű, értékelése folyamatban van. Szaporítása. Feltöltéses bujtással jól szaporítható, sarjhozama nagy, a sarjak jól gyökeresednek. A faiskolában csemetéje lisztharmatra kissé érzékeny. Gyümölcstermesztési értéke. A ‟Malling 2‟-hez hasonló, a ‟Malling 4‟-nél 30%-kal kisebb fákat nevel, korábban tévesen növekedését a ‟Malling 4‟ -nél erősebbnek tartották. Tenyészterület-igénye 8–12 m2. Ezen az alanyon az almafák korán termőre fordulnak és már a 3–4. évtől kezdve nagy terméseket adnak. Egy eastmallingi kísérletben a ‟Cox narancs‟ és a ‟Jonathan‟ alanyaként a nemes rész nyerstömegéhez viszonyított termés aránya meghaladta a ‟Malling–Merton 106‟ és ‟Malling 7‟ alanyon álló fákét, csak a ‟Malling 9‟ adott jobb arányokat. Termőképessége a ‟Malling 2‟-hez viszonyítva 80%-kal is jobb lehet. A ráoltott fák gyümölcsminősége jó, a gyümölcs tárolhatósága közepes. Hazai kísérletekben a ‟Starking‟ és a ‟Starkrimson‟ fajta termőképessége ezen az alanyon 15%-kal magasabb volt a ‟Malling 4‟ alanyúakéhoz viszonyítva (Probocskai 1983). Szárazságtűrése jobb, mint a hasonló növekedésű ‟Malling 2‟-é. Gyökérzete finoman szerteágazó, igen jól behálózza a talajt. Ezen az alanyon az almafák a hosszúra nyúló nyári száraz periódusokat is jobban elviselik. A túlzott talajnedvességre érzékeny. Fagyra közepesen érzékeny. Intenzív almaültetvényekben a gyenge növekedésű, spúr fajták alanyaként jöhet számításba, középerős fajtákhoz újratelepítési esetekben, illetve törpe alanyokkal való közbeoltással, valamint ipari ültetvényekbe ajánlható. A gyökérgolyvának ellenálló, lisztharmatra viszont érzékeny. A vértetvekkel szembeni rezisztenciája jó, a tűzelhalásra kevésbé érzékeny. Használata, elterjedése. Az USA szárazabb almatermő körzetein kívül nem jelentős, Jugoszláviában és Romániában szintén telepítették. Magyarországon állami minősítésre bejelentettük, szaporítása ideiglenesen engedélyezett. (Tydemann 1953, Preston 1955, 1970, Probocskai 1969, 1973, 1984, Cummins és Norton 1974, Gvozdenovic és tsai. 1976, Cummins és Aldwinckle 1982, Archbold és tsai. 1987, Ferree és Carlson 1987, Pethő 1988, Gvozdenovic 1989, Hrotkó és Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, 1998a, Hrotkó és Berczi 1999). ‟Budagovszkij 54-118‟ (B. 118) Budagovszkij és Korovin állította elő a ‟Budagovszkij 9‟ × Nr. 13–14 keresztezésével (Budagovszkij 1973, Jakubowski 1989). Féltörpe vagy középerős növekedésű alany, a fák mérete ezen az alanyon a ‟Malling–Merton 106‟-hoz hasonló, tenyészterület-igénye 8–12 m2 (Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Berczi 1999). Feltöltéses bujtással és hajtásdugványozással jól szaporítható. Gyökerei szilárdak, gyökérzete jól fejlett, a fát jól rögzíti a talajban. A fajták ezen az alanyon a 3–4. évben fordulnak termőre, termőképességük igen nagy, a hajlamos fajtáknál alternancia is előfordulhat. Az alany igen fagytűrő, gyökerei –16 °C-on sem károsodtak (Tatarinov– Zuev 1984, Gulyko–Gulyko 1986, Hulko and Hulko 1999). A ‟Budagovszkij 9‟-hez hasonlóan mélynyugalmi állapota korán megszűnik, és korán kihajt, lombozata sötétvöröses színű. A talajjal szemben kevésbé igényes, mint a ‟Malling 26‟, a szárazságot is jól elviseli. Vértetűre érzékeny (Cummins– Aldwinckle 1982). Oroszországban és az egykori Szovjetunió utódállamaiban 1946 óta szaporítják, eléggé elterjedt. Az USA-ban kísérleti értékelése folyamatban van. Magyarországon állami minősítésre bejelentettük, szaporítása ideiglenesen engedélyezett.
2.3.3. Hazai és külföldi kísérletekben vizsgált további almaalanyok Malling sorozat ‟Malling 2‟ (M. 2) (Syn.: Valódi doucin, Angol doucin, Angol paradicsomi alma)
433 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Korábban igen kedvelt féltörpe alany volt Angliában (Probocskai 1973, 1984). Növekedése alapján a ‟Malling 26‟ és a ‟Malling–Merton 106‟ közé sorolható, jó hatással van a fák termőképességére. Gyengébb talajokon, vagy félintenzív ültetvények telepítésére lehet alkalmas (Hrotkó és tsai. 1997a). ‟Malling 7‟ (M. 7) Származása ismeretlen. Az európai faiskolákban régóta használták, amikor az East-Mallingban végzett típusszelekció során az EM VII. elnevezést kapta, később ‟Malling 7‟ néven hozták forgalomba. Korábban Észak- és Nyugat-Európában telepítették jelentősebb arányban, mára használata csökkent. Magyarországon jobbára csak kísérletekben szerepelt, viszonylag jó eredménnyel, ennek ellenére nem terjedt el számottevő mértékben. Az USA almatermesztésében a 70-es években az ültetvények legfontosabb alanya volt (Tydemann 1954, Probocskai 1973, 1984, Ferree–Carlson 1987). Növekedése hasonló a ‟Malling–Merton 106‟-hoz. A magoncalanyokhoz viszonyítva törpítő hatása 35–45%. Szabályos kis koronájú bokorfák nevelhetők rajta. Jól rögzíti a fát a talajban, erősebben, mint az ‟M. 4‟-é, viszont nagy hátránya, hogy gyökér- és tősarj-képzésre ez is hajlamos. A Phytophtora cactorum által okozott gyökérnyakrothadásnak ellenálló, viszont az Erwinia amylovora könnyen megfertőzi. Érzékeny a vértetvekre és a gyökérgolyvára (Probocskai 1973, 1984, Cummins–Aldwinckle 1974, Cummins–Aldwinckle 1982, Harmat–Szabó–Nagy 1982, Granger 1984, Pethő 1990, Hrotkó és tsai. 1997a). ‟Malling 8‟ (M. 8) (Syn.: Francia paradicsomi alma, Piros paradicsomi alma) Régi európai almaalany, Angliában 1750 óta ismerik, az east-mallingi típusszelekció során összegyűjtött alanyok közül a leggyengébben növekvő alanyok egyike volt. A ‟Malling 9‟-es számos jó tulajdonságával rendelkezik. Növekedése a törpe-féltörpe közé tehető, igen jól szaporítható, és a ‟Malling 9‟-nél jóval télállóbb, Budagovszkij is keresztezési partnerként használta. Az USA-ban ‟Clark Dwarf‟ néven közbeoltották erősebb alanyok törpítésére. Korán termőre fordul és kiváló termőképességű. A hazai klímához valószínűleg jól alkalmazkodik. Hogy mégsem terjedt el eddig, annak feltehetően az az oka, hogy a faiskolában vékony hajtásai gyenge csemeteminőséget adnak, habár igen jól gyökeresednek. (Probocskai 1984, Ferree–Carlson 1987, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999). ‟Malling 16‟ (M. 16) (Syn. Ketziner Ideal) Erős növekedésű alany, Németországban a Späth faiskola szaporította. Rügyfakadása más almaalanyokhoz viszonyítva hetekkel később kezdődik. Egyik szülője a ‟Malling 26‟ alanynak. (Probocskai 1973, 1982, 1984). ‟Malling 20‟ (M. 20) (Syn.: ‟Hamis M. 9‟) East-Mallingban ‟Malling IX‟ típusként begyűjtött alanyok között találták, később kapta az ‟Malling 20‟ megnevezést. Igen törpe növekedési erélyű, a ráoltott fák mérete 40– 50%-a az ‟Malling 9‟-en levőkének. Már a második évben termőre fordulnak rajta a fák, és rendszeresen, bőven teremnek. Előnye, hogy a gyümölcsök mérete igen jó, nem aprósodnak, s perzselésre is kevésbé hajlamosak ezen az alanyon. Termőképessége mintegy 10–15%-kal jobb mint az ‟Malling 9‟-é vagy az ‟Malling 27‟-é. Korábban sarjadzásra hajlamosnak tartották, de ez vírusmentes klónjával végzett kísérletekben nem igazolódott be. Ajánlott tenyészterülete 2–3 m2 (Parry– Sheperd–Boustred 1977, Jackson 1986). ‟Malling 27‟ (M. 27) Származása. Tydemann H.M. állította elő 1929-ben az ‟M. 13‟ × ‟M. 9‟ keresztezésével East-Mallingban, 1934ben szelektálták Nr. 3431 klónszámon, a vírusmentes EMLA klón szaporítását a faiskolák 1975–76-ban kezdték meg. Szaporítása. Feltöltéses bujtással és fásdugványozással az ‟M. 9‟-hez hasonló eredményességgel szaporítható. Kompatibilitása jó, de ‟Northern Spy‟ fajtával gyakori az oltási hely törése. Gyümölcstermesztési értéke. Gyökérzete törékeny és felszínesen helyezkedik el, a fát nem képes kellően rögzíteni, ezért karózni kell. Az angol szakirodalom szerint gyökér- és tősarjakat ritkán vagy egyáltalán nem hoz a gyümölcsösben, hazai tapasztalataink szerint viszont eléggé sarjadzik. Igen törpe növekedésű, az ‟Malling 9‟-hez viszonyítva a fák 30–50%-kal kisebbek. Ajánlott tenyészterülete 2–3 m2. Az 5–6. év után a fák hajtásnövekedése ezen az alanyon minimálisra csökken. Csak intenzív vagy 434 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
szuperintenzív ültetvényekbe ajánlják, olyan erős növekedésű fajták alanyaként használható, amelyek az ‟Malling 9‟ alanyon már túl nagy fát nevelnek. A fák igen korán, a telepítést követő 1–2. évben termőre fordulnak, fajlagos termőképességük igen nagy, az átlagos gyümölcsméret azonban kisebb, mint ‟Malling 20‟on vagy ‟Malling 9‟-en. Csak igen jó talajokon, öntözött területeken jöhet számításba. A fitoftórás gyökérnyakrothadásra rezisztens, a vértetű viszont megél rajta. (Preston 1971,1978, Anonym 1981, Cummins– Aldwinckle 1982, Nagy–Lantos 1989, Silbereisen és Scherr 1996). Malling–Merton sorozat MI. 793 Vértetűrezisztens hibrid, a ‟Northern Spy‟ × ‟Malling 2‟ keresztezéssel állították elő. Középerős-erős növekedésű, viszont rendkívül szárazságtűrő, homokos, köves talajon is jól megél. Dél-Afrikában az almaültetvények egyik legfontosabb alanya. ‟Malling–Merton 104‟ (MM. 104) Erős növekedésű alany, rajta a fák mérete a ‟Malling 4‟-hez hasonló, termőképessége közepes. Nagy előnye viszont, hogy vértetűrezisztens (Probocskai 1982, Hrotkó és tsai. 1997a, 1998). ‟Malling–Merton 109‟ (MM. 109) Erős növekedésű alany, rajta a fák mérete és termőképessége a ‟Malling 4‟-hez hasonló. Nagy előnye viszont, hogy nem sarjadzik és vértetűrezisztens, ahol erős növekedésű alanyra van szükség, ezt célszerű használni (Probocskai 1982, Hrotkó és tsai. 1997a, 1998, 1999). Budagovszkij sorozat ‟Budagovszkij 57–146‟ (B. 57–146) Budagovszkij és Korovin állította elő a ‟B. 9‟ × Nr. 13–14 keresztezésével Micsurinszkban. Gyökérzete dús, sűrűn elágazódó, kevésbé törékeny, de felszínesen helyezkedik el. A fajták ezen az alanyon igen törpe növekedésűek, tenyészterület-igényük 2–3 m2. A fákat karózni kell. Gyökérzete közepesen fagyálló, vértetűre fogékony. Hazai kísérleteink alátámasztják a külföldi szakirodalmi eredményeket. (Budagovszkij 1973, Cummins–Aldwinckle 1982, Jakubowski 1989, Hrotkó és tsai. 1997a). ‟Budagovszkij 57–490‟ (B. 57–490) Budagovszkij és Korovin állította elő a ‟B. 9‟ × Nr. 13–14 keresztezésével. Középerős növekedésű alany, növekedési erélye az ‟M. 4‟-hez hasonló. Tenyészterület-igénye 8– 12 m2. Feltöltéses bujtással és hajtásdugványozással jól szaporítható. Lombozata vöröses színű. Gyökerei szilárdak, gyökérzete jól fejlett, mélyen átszövi a talajt, a fát jól rögzíti. A fajták ezen az alanyon a 4–5. évben fordulnak termőre, termőképességük igen nagy. Az alany igen fagytűrő, gyökerei –16 °C-on sem károsodtak. A ‟B. 9‟-hez hasonlóan mélynyugalmi állapota korán megszűnik, és korán kihajt. A talajjal szemben kevésbé igényes, a szárazságot is jól elviseli. Vértetűre érzékeny (Budagovszkij 1973, Cummins–Aldwinckle 1982, Tatarinov– Zuev 1984, Gulyko–Gulyko 1986, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Berczi 1999). ‟Budagovszkij 57–233‟ (B. 57–233) Budagovszkij és Korovin állította elő a ‟Budagovszkij 9‟ × Nr. 13–14 keresztezésével. Középerős növekedésű alany, növekedési erélye az ‟Malling–Merton 106‟-énál valamivel nagyobb. Tenyészterület-igénye 10–14 m2. Gyökerei szilárdak, gyökérzete jól fejlett, a fát jól rögzíti a talajban. A fajták ezen az alanyon a 4. évben fordulnak termőre, termőképességük közepes. Az alany igen fagytűrő, gyökerei –16 °C-on sem károsodtak. A ‟Budagovszkij 9‟-hez hasonlóan mélynyugalmi állapota korán megszűnik, és korán kihajt, lombozata sötétvöröses színű. A talajjal szemben kevésbé igényes, a szárazságot is jól elviseli. Vértetűre érzékeny. Hazai kísérleti eredmények alapján nem indokolt a szaporítása. (Budagovszkij 1973, Cummins–Aldwinckle 1982, Tatarinov–Zuev 1984, Gulyko– Gulyko 1986, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Berczi 1999). Lengyel alanysorozat ‟P. 2‟ (Syn.: ‟Skilig‟)
435 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
‟Malling 9‟ × ‟Antonovka‟ keresztezésével állította elő Lengyelországban Pieniazek és Zagaja. Tenyészterületigénye 3–5 m2. Feltöltéses bujtással a ‟Malling 9‟-hez hasonlóan szaporítható. Gyökérzete a ‟Malling 9‟-nél kevésbé törékeny, de támaszrendszert igényel sekély gyökeresedése miatt. Növekedési erélye a ‟Malling 9‟-hez hasonló vagy annál 5– 10%-kal nagyobb faméretet ad. Fajlagos termőképessége is hasonló, egyes szerzők szerint még jobb is lehet (Pieniazek–Zagaja–Czynczyk 1976, Zagaja 1980, Cummins– Aldwinckle 1982, Pätzold–Fischer 1991a, Jadczuk 1997, Bielicki és tsai. 1999, Jadczuk 1999, Jakubowski 1999, Kruczynska és tsai. 1999), mások viszont Amerikában termőképességét a ‟Malling 9‟-hez viszonyítva valamivel gyengébbnek találták (Ferree– Carlson 1987). Korán termőre fordulnak, rendszeresen és bőven teremnek a ráoltott fajták. A fák télállóságát a ‟Malling 9‟-hez viszonyítva javítja. Vértetvekre, a tűzelhalásra érzékeny, a fitoftórás gyökérnyakrothadással szemben azonban kellőképpen ellenálló. Amerikában a TMRSV fertőzés hatására ‟Red Delicious‟ fajtákkal gyakori az oltáshelyi nekrózis ezen az alanyon (Cummins–Aldwinckle 1982). Közbeoltásra is alkalmas. Hazai értékelését megkezdtük, eddigi eredményeink szerint a ‟Malling 9‟ alanyt csak a jobb télállóságával múlja felül (Hrotkó–Mukred 1990, Hrotkó és tsai. 1997a). ‟P. 14‟ ‟Malling 9‟ × ‟Antonovka‟ keresztezésével állította elő Lengyelországban Pieniazek és Zagaja. Faiskolai szaporítása még nem kezdődött meg, valószínűleg a törpénél erősebb növekedése miatt nem keresett az intenzív almatermesztéssel foglalkozó országokban. Tenyészterület-igénye 8–12 m2. Feltöltéses bujtással jól szaporítható, sok sarjat hoz, amelyek jól gyökeresednek. Gyökérzete a ‟Malling 9‟-nél kevésbé törékeny, de támaszrendszert igényel, ha karcsú orsót alakítanak ki rajta. Növekedése a ‟Malling 26‟-hoz hasonló, egyes fajtákkal ennél erősebb is lehet. Korán termőre fordulnak, rendszeresen és bőven teremnek a ráoltott fajták. A fák télállóságát a ‟Malling 26‟-hoz viszonyítva javítja. Vértetvekre, a tűzelhalásra érzékeny, a fitoftórás gyökérnyakrothadással szemben azonban kellőképpen ellenálló. Hazai értékelését megkezdtük, a ‟Kovelit‟ fajtával a ‟Malling 26‟-hoz hasonló fákat adott, az ‟Idared‟ fák azonban inkább középerős növekedést mutattak. Megbízható hazai értékeléséhez még néhány évi vizsgálatra lesz szükség. (Pieniazek–Zagaja–Czynczyk 1976, Zagaja 1980, Cummins–Aldwinckle 1982, Hrotkó– Mukred 1990, Jadczuk 1997, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Berczi 1999, Jakubowski 1999, Jadczuk 1997, Jadczuk és Wlosek-Stangert 1999). ‟P. 16‟ (Syn.: ‟Lizzy‟) ‟Malling 9‟ × ‟Antonovka‟ keresztezésével állította elő Lengyelországban Pieniazek és Zagaja. Növekedési erélye a ‟Malling 9‟ hez viszonyítva gyengébb, termőképessége viszont kiváló. Télállósága miatt a P 2-höz hasonlóan perspektivikusnak tartják. Szaporítását és forgalmazását a francia Davodeau-Ligonniere faiskola kezdte el. (Jadczuk 1997, Jakubowski 1999, Jadczuk és Wlosek-Stangert 1999). ‟P. 22‟ (Syn.: ‟Last Minute‟) ‟Malling 9‟ × ‟Antonovka‟ keresztezésével állította elő Lengyelországban Pieniazek munkatársaival (Pieniazek et al. 1976). Tenyészterület-igénye 2–3 m2. Feltöltéses bujtással a ‟Malling 9‟-hez hasonlóan szaporítható. Gyökérzete a ‟Malling 9‟-nél valamivel kevésbé törékeny, de támaszrendszert igényel sekély gyökeresedése miatt. A fák mérete ezen az alanyon 30–40%-kal kisebb, mint a ‟Malling 9‟-en álló fáké. Korán termőre fordulnak, rendszeresen és bőven teremnek a ráoltott fajták, fajlagos termőképességük jobb, mint a törpe alanyokon (Pieniazek–Zagaja–Czynczyk 1976, Zagaja 1980, Pätzold– Fischer 1991a, Hrotkó et al. 1996, Jadczuk 1997, Bielicki és tsai. 1999, Jadczuk és Wlosek-Stangert 1999, Jakubowski 1999, Kruczynska és tsai. 1999). A fák télállóságát a ‟Malling 9‟-hez viszonyítva kissé javítja, a ‟Malling 26‟ után a leghosszabb a tavaszi nyugalmi állapota (Ferree–Carlson 1987). Vértetvekre, a tűzelhalásra érzékeny (Cummins–Aldwinckle 1982). Közbeoltásra is alkalmas. Hazai kísérleteink eddigi eredményei részben alátámasztják a külföldi szakirodalmi adatokat, fajlagos termőképesség vonatkozásában azonban csak a ‟Malling 27‟ -éhez hasonló eredményt értünk el ezen az alanyon. ‟Malling–Merton 106‟ vagy ‟Malling–Merton 111‟ gyökéren közbeoltva törpe növekedésű fákat ad. (Hrotkó és tsai. 1997a). ‟Polan 59‟ (Syn.: P. 59) Az A. 2 és a B. 9 keresztezésével állították elő Lengyelországban (Jakubowski 1999). Vöröslevelű alany, a törzsön szferoblasztok képződése előfordul, ezért túl magas telepítése nem ajánlott. Növekedése az M. 9 és a P. 22 közé tehető, karózást igényel, termőképessége jó, de túlkötődés esetén gyümölcsaprósodásra hajlamos (Jakubowski 1999, Bielicki és tsai. 1999, Kruczynska és tsai. 1999). Csak jó talajra, intenzív ültetvényekbe ajánlják, hidegtűrése jobb az ismert törpe alanyokénál. ‟Polan 60‟ (Syn.: P. 60)
436 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Az A. 2 és a B. 9 keresztezésével állították elő Lengyelországban (Jakubowski 1999). Vöröslevelű alany, a törzsön szferoblasztok képződése előfordul, ezért túl magas telepítése nem ajánlott. Növekedése az M. 9-nél valamivel erősebb, karózást igényel, termőképessége jó, de túlkötődés esetén gyümölcsaprósodásra hajlamos (Jakubowski 1999, Bielicki és tsai. 1999, Kruczynska és tsai. 1999, Jadczuk és Wlosek-Stangert 1999). Csak jó talajra, intenzív ültetvényekbe ajánlják, hidegtűrésre jobb az ismert törpe alanyokénál. J-TE sorozat ‟J-TE-E‟ ‟M. 9‟ × ‟Croncelsi‟ keresztezésével állította elő Dvořák Csehországban. Feltöltéses bujtással szaporítható, anyanövényei középerős növekedésűek felfelé álló hajtásokkal, jó sarjhozammal és gyökeresedéssel. Fás dugványai rosszul gyökeresednek. Az oltványok növekedése a faiskolában az ‟M. 9‟-hez viszonyítva erősebb. Növekedési erélye a gyümölcsösben az ‟M. 9‟-hez viszonyítva gyengébb, fajlagos termőképessége viszont mintegy 30%-kal jobb. Hazai értékelését megkezdtük. Valószínűleg erős vírusérzékenysége miatt a ráoltott fajták igen gyenge növekedésűek voltak. (Anonym 1983, Dvořák 1988, Hrotkó-Mukred 1990, Pätzold-Fischer 1991a, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999). ‟J-TE-F‟ A ‟Malling 9‟ × ‟Croncelsi‟ keresztezésével állította elő Dvořák Csehországban. Az ‟M. 9‟-nél gyengébb növekedésű, a ‟Malling 27‟-nél viszont erősebb, rajta a fák mérete a ‟Malling 9‟-hez viszonyítva mintegy 10%kal kisebb, s a nemes fajták korán fordulnak termőre. Az anyatelepen középerős vagy gyenge növekedésű, hajtásai kissé terebélyesedők, levelei az ‟M. 9‟-re hasonlítanak. Hajtásai vastagok, rövidek. Elég jól gyökeresedik, fája, gyökerei törékenyek. Az oltványiskolában jól növekszik, héja vastag, jól szemezhető. Az oltványok eredése és minősége jó. Gyümölcstermesztési értékelését megkezdtük. Németországban a Rajna-melléki melegebb, szárazabb klímájú területeken igen jól bevált. A fák vitalitásukat sokkal tovább megőrzik, mint ‟Malling 27‟ alanyon. Az eddigi hazai eredményeink alapján termőképessége alatta marad más törpe alanyoknak. (Anonym 1983, Dvořák 1988, Hrotkó–Mukred 1990, Fischer–Pätzold 1992, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999). ‟J-TE-G‟ ‟Malling 9‟ × ‟Croncelsi‟ keresztezésével állította elő Dvořák Csehországban. Növekedési erélye az M 27-hez hasonló, termőképességre gyakorolt hatása viszont igen jó. Közbeoltásra is ajánlják. Az oltási hely a nemes fajtákkal erősen megvastagszik. Az anyatelepen kevés sarjat ad, de elég jól gyökeresedik. Igen sűrű ültetvények létesítésére, illetve igen erős növekedésű fajták alanyának ajánlható. A hazai körülményekhez is jól alkalmazkodik, kísérleti eredményeink alátámasztják a külföldi szakirodalmi adatokat. Értékelését megkezdtük, az igen törpe alanyok közül a legjobb termőképességűnek bizonyult. (Anonym 1983, Dvořák 1988, Hrotkó– Mukred 1990, Fischer–Pätzold 1992, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999). ‟J-TE-H‟ ‟M. 9‟ × ‟Anysové ceské‟ keresztezésével állította elő Dvořák Csehországban. Feltöltéses bujtással szaporítható, anyanövényei középerős vagy gyenge növekedésűek felfelé álló hajtásokkal, jó sarjhozammal és gyökeresedéssel. Az oltványok növekedése a faiskolában az ‟M. 9‟-hez viszonyítva erősebb. Növekedési erélye a gyümölcsösben az ‟M. 9‟-hez viszonyítva kezdetben erősebb, termőképessége gyengébb, a fák növekedése azonban idősebb korban mérséklődik és fajlagos termőképességük is javul, azonban nem éri el a legjobb törpe alanyokat. (Anonym 1983, Dvořák 1988, Hrotkó–Mukred 1990, Pätzold– Fischer 1991a, Hrotkó és tsai. 1997a, Hrotkó és Mózer 1999). ‟TE-42‟ Dvořák állította elő Csehországban. Növekedési erélye a ‟Malling 9‟-hez hasonló, termőképességre gyakorolt hatása viszont jobb, mintegy 45%-kal nagyobb termést adtak a fák ezen az alanyon. A nemesítő ezt tartja legjobbnak a sorozatból. Szaporítását és forgalombahozatalát ‟JOHA‟ néven egy német faiskolai konzorcium készíti elő (Dvořák 1988). Pillnitzi sorozat ‟Pillnitzer Supporter 1‟ (Syn. Pi-Au-7-33) 437 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
‟Malling 9‟ × Malus baccata keresztezésével állították elő a németországi Pillnitzben. Növekedési erélye a ‟Malling 9‟-nél valamivel gyengébb, a ráoltott fajták termőképessége viszont mintegy 15%-kal jobb, darabosabb és jobban színeződő gyümölcsöt teremnek. Németországban kellően télálló, de hideg, kontinentális éghajlatra nem ajánlják. Rezisztens a varasodással és a lisztharmattal szemben. Feltöltéses bujtással, hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel egyaránt szaporítható. Németországban a GEVO forgalmazza. (Fischer–Fischer 1989, Fischer–Pätzold 1991, Anonym 1991) ‟Pillnitzer Supporter 2‟ (Syn. Pi-Au-9-16) ‟Malling 9‟ × Malus micromalus keresztezésével állították elő a németországi Pillnitzben. Növekedési erélye a ‟Malling 9‟ nél kissé erősebb, a ráoltott fajták termőképessége viszont a ‟Malling 9‟-nél mintegy 20%-kal jobb és darabosabb, jobban színeződő gyümölcsöt teremnek. Rezisztens a varasodással és a lisztharmattal szemben és kellően télálló. Feltöltéses bujtással, hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel egyaránt szaporítható. Németországban a GEVO forgalmazza. (Fischer és Fischer 1989, Fischer és Pätzold 1991, Anonym 1991) ‟Pillnitzer Supporter 3‟ (Syn. Pi-Au- 9-82) ‟Malling 9‟ × Malus micromalus keresztezésével állították elő a németországi Pillnitzben. Növekedési erélye a ‟Malling 9‟ és a ‟Malling 27‟ közé tehető, a ráoltott fajták termőképessége viszont a ‟Malling 9‟-nél mintegy 20%-kal jobb és darabosabb, jobban színeződő gyümölcsöt teremnek. Rezisztens a varasodással és a lisztharmattal szemben. Feltöltéses bujtással, hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel egyaránt szaporítható. Németországban a GEVO forgalmazza. (Fischer és Fischer 1989, Fischer és Pätzold 1991, Anonym 1991) ‟Pillnitzer Supporter 4‟ (Syn. Pi 80) A Németországban, Pillnitzben korábban Schindler által megkezdett alanyszelekció eredménye (‟Malling 9‟ × ‟Malling 4‟), növekedése féltörpe. Rajta a fák korán termőre fordulnak, termőképességük igen jó, darabos a gyümölcs és nem hajlamos alternaciára. Jól rögzíti a fát a talajban, de támrendszert igényel. Feltöltéses bujtással a sarjhozama jobb, mint a ‟Malling 26‟-é. Kellően télálló, levéltetvek nem kedvelik, a tűzelhalásra érzékeny. Franciaországban a Demol faiskola szaporítja. (Fischer és tsai. 1998, Silbereisen és Scherr 1996). Geneva sorozat ‟Geneva 11‟ Amerikában, a New York Állami Egyetem genevai gyümölcstermesztési intézetében állította elő Cummins (1993, 1995) munkatársaival. A ‟Malling 26‟ és Malus robusta 5 keresztezéséből származik, féltörpe növekedésű, tulajdonságai a ‟Malling 26‟-hoz hasonlóak, viszont a tűzelhalással, a varasodással és a vértetvekkel szemben rezisztens. Nem sarjadzik, viszont gyökérkezdemény-csomókat képez a törzsön (Baab 1998). ‟Geneva 16‟ Amerikában, a New York Állami Egyetem genevai gyümölcstermesztési intézetében állította elő Cummins (1993, 1995) munkatársaival. Az ‟Ottawa 3‟ és a M. floribunda hibridje, törpe növekedésű. Rezisztens a varasodással, a gyökérnyakrothadással és a tűzelhalással szemben, viszont érzékeny a lisztharmatra és a vértetvekre. A Nagy Tavak környéki államokban terjedőben van (Robinson 1998, Baab 1998). ‟Geneva 30‟ Amerikában, a New York Állami Egyetem genevai gyümölcstermesztési intézetében állította elő Cummins (1993, 1995) munkatársaival. A Malus robusta 5 és a ‟Malling 9‟ hibridje, féltörpe növekedésű, a ‟Malling 7‟hez hasonló méretű fákat nevel, de sokkal korábban fordul termőre és jobb a fák termőképessége. A tűzelhalással szemben közepesen ellenálló. ‟Geneva 65‟ Amerikában, a New York Állami Egyetem genevai gyümölcstermesztési intézetében állította elő Cummins (1993, 1995) munkatársaival. A ‟Malling 27‟ és a ‟Beauty Crab‟ hibridje, növekedése törpe, a ‟Malling 9‟-nél kisebb fákat nevel. Intenzív ültetvények számára alkalmas. Rezisztens a tűzelhalással szemben, gyökérnyakrothadásra kevésbé érzékeny (Baab 1998). 438 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
‟Geneva 210‟ Amerikában, a New York Állami Egyetem genevai gyümölcstermesztési intézetében állította elő Cummins (1993, 1995) munkatársaival. Az ‟Ottawa 3‟ és a M. robusta 5 hibridje, középerős növekedésű, igen korán termőre forduló és jó termőképességű fákat eredményes. Rezisztens a fitoftórás gyökérnyakrothadásra, a tűzelhalásra és a vértetvekre. Ottawa sorozat ‟Ottawa 3‟ A ‟Robin‟ × ‟Malling 9‟ keresztezésével állították elő Kanadában. Törpe–féltörpe alany, növekedési erélye az ‟Malling 26‟-hoz áll közelebb, annál valamivel gyengébb. Feltöltéses bujtással nehezebben szaporítható, mint az ‟M. 9‟, hajtásai kevésbé gyökeresednek, noha az anyatelepen sok sarjat hoz. Hajtásdugványaival viszonylag jó eredményeket értünk el, de az ilyen csemeték még egy évi továbbnevelésre szorulnak. Gyökérzete erősebb, nem annyira törékeny, mint a ‟Malling 9‟-é, jól behálózza a talajt, a fát jól rögzíti, támaszrendszert azonban igényel. Tő- és gyökérsarjat csak ritkán képez a gyümölcsösben. A fajták korán termőre fordulnak ezen az alanyon, és igen jó a termőképességük. Jóval télállóbb, mint a ‟Malling 9‟ és ‟Malling 26‟, a talajjal szemben pedig kevésbé igényes. A tűzelhalás-fertőzésre, valamint a vértetvekre érzékeny, a lisztharmat is elég gyakran károsítja, a fitoftórás gyökérnyakrothadásnak viszont ellenálló alany. Szaporítási nehézségei miatt közbeoltott alanyként is perspektivikusnak tartják Lengyelországban. Az Apple stem growing vírus fertőzésére igen érzékeny, a fertőzés hatására az oltási helyen is nekrózis léphet fel. (Spangelo–Fejer–Granger 1974, Granger 1984, Cummins-Aldwinckle 1982). ‟Ottawa 8‟ A Malus baccata gracillis × ‟Malling 7‟ keresztezésével állították elő a kanadai Ottawában. Növekedési erélye a ‟Malling – Merton 106‟-hoz hasonló, de télállósága annál jobb. Az anyatelepen jól gyökeresedik. Gyökérzete erős, kiválóan rögzíti a fákat a talajban. Gyökér- és tősarjakat alig képez. Közepesen ellenálló a tűzelhalás (Erwinia amylovora)-fertőzéssel szemben, közepesen érzékeny a vértetvekre és a lisztharmatra. Elsősorban spur fajták alanyaként lehet perspektivikus (Cummins–Aldwinckle 1982). MAC sorozat A Michigan Állami Egyetem kertészeti Intézetében Carlson állított elő egy alma alanysorozatot, ebből egyedül a MAC 9 tett szert nagyobb jelentőségre, jelenleg ‟Mark‟ néven szaporítják. ‟Mark‟ Az 1960-as évek elején Michiganben szelektálta Carlson (1981) a ‟Malling 9‟ magoncai közül. A kísérleti stádiumban ‟Mac 9‟ néven szerepelt, majd ‟Mark‟ néven szabadalmazták és kezdték szaporítani a 80-as évek elején. Az anyatelepen vesszői felállóak vagy enyhén széthajlóak. A héjkéreg színe szürkésbarna, enyhén molyhos szőrös, ritkán elhelyezkedő, nem túl feltűnő paraszemölcsökkel. Levelei sötétzöldek, oválisak, csúcsuk felé tompán kihegyesedők, a levél széle tompán, fűrészesen fogazott. A levél átlagosan 60 mm hosszú és 30 mm széles, a pálhalevelek kicsik, alig észrevehetők. Feltöltéses bujtással igen jól szaporítható, az ‟MM. 106‟-hoz hasonlóan sok és jól gyökeresedett sarjat hoz. Elég jól szaporítható fás- és hajtásdugványozással, gyökeresedési képessége az ‟M. 7‟-hez hasonlítható. Oltványiskolában eddig semmilyen fajtával nem mutatott inkompatibilitást. A fát elég erősen rögzíti a gyökérzet a talajban, amerikai szakirodalmi adatok szerint karózni nem szükséges, még szélnek kitett helyeken sem tapasztaltak megdőlést. Ezt eddig másutt nem sikerült igazolni. Gyökér- és tősarjakat az ültetvényben nem hoz. Törpe és féltörpe között van a növekedési erélye. Mélyrétegű, humuszos, tápanyagban gazdag talajokon növekedési erélye a ‟Malling 26‟-hoz hasonlít, gyengébb homokos talajokon a fák mérete inkább a ‟Malling 9‟hez van közelebb. A fák ezen az alanyon a ‟Malling 9‟-hez hasonlóan igen korán, a telepítést követő 2–3. évben termőre fordulnak, az első nagy termések a 4–5. évben jelentkeznek. A fák termőképessége jobb, mint a ‟Malling 9‟ alanyúaké, különböző termőhelyi viszonyok között is a legjobb eredményeket adta. Megfigyelések szerint igen jó hatású a gyümölcs színeződésére. 439 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Télállósága amerikai viszonyok között jobb volt, mint a ‟Malling 9‟-é. A gyökérgolyvára igen érzékeny, az Erwinia amylovora fertőzésre, valamint a vértetvekre a ‟Malling 9‟-hez hasonlóan érzékeny. Az alanyok törzsén gyökérkezdemények (burrknot) nagy számban jelentkezhetnek, a nemes fajták törzséhez az alanyrész jellegzetesen megvastagszik. Talajban kevésbé válogat, mint a többi törpe alany, amerikai adatok szerint homoktalajokra is telepíthető (Carlson 1981, Cummins–Aldwinckle 1982, Ferree–Carlson 1987). Svéd alanyok ‟Bemali‟ Svédországban a balsgårdi intézetben szelektálták egy helyi fajta a ‟Manks Codlin‟ × ‟Malling 4‟ magoncai közül. Bujtással könnyen szaporítható. Növekedési erélye a ‟Malling 26‟ hoz hasonló, a ráoltott fajták termőképessége kiváló. Az Erwinia amylovora fertőzéssel szemben elég jól ellenáll, s a vértetvek sem károsítják. (Cummins–Aldwinckle 1982, Ferree–Carlson 1987, Trajkowski–Anderson 1988) ‟A. 2‟ (Syn.: Alnarp 2) A svédországi Alnarp kutatóintézetében (Malmö közelében) 1920-ban szelektálták Franciaországból származó magoncok közül. Különösen az észak-európai országokban, Oroszországban, valamint Kanadában elterjedt. Magyarországon kevéssé ismert, értékelését Probocskai 1962-ben kezdte meg. Az anyatelepen igen sok hajtást hoz, sarjai igen jól gyökeresednek. Anyatövenként 15–20 gyökeres csemetével számolhatunk. Fásdugványozással is jól szaporítható. A faiskolában magnéziumhiányra érzékeny. Erős növekedésű alany. Hazai viszonyok között nyírségi homoktalajon végzett kísérletekben az ‟M. 4‟-nél 10– 15%-kal erősebb növekedésű fákat adott. Tenyészterület-igénye 20–25 m2. Félintenzív ültetvényekben gyenge növekedésű fajták alanyaként, illetve extenzív viszonyok közé ajánlható. Kiterjedt, mélyrehatoló gyökérrendszere van, erőteljes, szilárd gyökerű, jó stabilitású fákat ad homoktalajon is. Gyökér- és tősarjakat a gyümölcsösben nem képez. Az erős növekedésű alanyok közül viszonylag korán, a 3–4. évben fordulnak termőre a ráoltott fajták, a 4–5. évtől kezdődően már rendszeresen nagy terméseket ad. A kezdő termések nagyobbak, mint más erős növekedésű alanyon. A gyümölcsök darabosak, a méretmegoszlás az ‟M. 4‟ alanyon álló fákéhoz hasonló. Minőségük és színeződésük is hasonló, később szüretelve is jól tárolhatók. Újfehértón az ‟M. 4‟-nél nagyobb termést adott. Jól alkalmazkodik a szélsőséges körülményekhez és a kontinentális klímához, a fák fagy- és télállóságát javítja. A nagyon csapadékos, nedves svédországi talajokon, hideg vidékeken is jó alany, de a szárazságot is elviseli. A nyírségi száraz homoktalajokon öntözetlen körülmények között az ‟M. 4‟-hez hasonlóan tűrte az ökológiai viszonyokat. Az északi országok ültetvényeiben a téli nagy fagyok sem károsítják, de Közép-Oroszországban is hasonló tapasztalatokról számoltak be. Gyökerei a talajban –14 °C-ot is károsodás nélkül elviseltek. A fák ezen az alanyon vegetációjukat hamarabb befejezik, ez a tulajdonság már a faiskolában is jelentkezik. A gyökérnyakrothadásra és egyéb gyökérbetegségekre nem érzékeny. A lisztharmat a leveleit a faiskolában közepes mértékben károsítja. Az Erwinia amylovora fertőzésre és a vértetűre érzékeny (Probocskai 1973, 1984, Cummins–Aldwinckle 1982, Tatarinov– Zuev 1984, Pethő 1988, Hrotkó és tsai. 1995, 1997a, 1998a).
3. A körte alanyai A magyar körtetermesztés alanyhasználatát az európaival ellentétes tendenciák jellemezték az elmúlt évtizedekben, a faiskolák 90% körüli arányban az oltványokat vadkörte magoncokra szemezték, míg a legtöbb körtetermesztő országban a törpe növekedésű birsalanyok aránya növekedett (Hrotkó 1995, Bach és tsai. 1998).
258. ábra - A körte-alanyhasználat a magyar faiskolákban 1984–1997 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
440 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A körtealanyok túlsúlyát csak részben indokolja az a tény, hogy ez az alany jobban elviseli a magas mésztartalmú talajokat és az öntözetlen körülményeket. A 90-es évek elejétől a birs alanyok aránya kismértékű növekedést mutat (258. ábra), ami az intenzív üzemi ültetvények telepítőinek növekvő érdeklődését jelzi. A birs- és naspolyafajtákat a faiskolákban általában birsalanyokra szemzik. Az utóbbi időszakban az alanyhiány miatt felmerült a vadkörtemagoncok használatának kérdése. Az oltványiskolában a birsfajták eredése vadkörtemagoncon általában gyengébb, mint birseken, az oltványok növekedése sem kielégítő, ezért ez a megoldás nem előnyös.
3.1. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői A különböző körtealanyok használatával a körtefák méretét az almához hasonlóan igen tág határok között lehet szabályozni. A legnagyobb fokú törpítést rokon nemzetségek fajaival lehet elérni (Amelanchier, Sorbus, Crataegus, Cydonia), amelyeknél nehéz eldönteni, hogy hol a határ az összeférhetetlenség és a törpítés között. Az ilyen erősen törpítő fajok közül legelterjedtebben használják a birseket körtealanyként, az európai intenzív körteültetvényeknek ez a legfontosabb alanya. A körte fajok magoncai közül csak az utóbbi évtizedben indult meg egy széles körű szelekciós munka, melynek eredményeként ma már vannak törpítő hatású körte alanyaink, de ezek közül csak néhány éri el azt a törpítő hatást, amelyet a birsnél már megszoktunk. A hazai klímához leginkább a körte alkalmazkodik, a birs kevésbé hidegtűrő és télálló, s a szárazságot sem képes úgy elviselni, mint a körte magoncok. Azokon a vidékeken, ahol bizonyos veszélyes kórokozók, mint például a körtepusztulás és a tűzelhalás fellépnek, ott az alany kiválasztásnál a betegségekkel szembeni rezisztencia a meghatározó tényező. A körtepusztulást egy mikoplazma okozza, melyet a körte levélbolha terjeszt. A mikoplazma egyelőre Északnyugat-Amerikában és Európa bizonyos területein terjedt el, de terjedése várható mindenütt, ahol a körte levélbolha megél. A körtepusztulás tünetei toleráns nemes fajta és érzékeny alany esetében jelentkeznek kifejezetten. A levélbolha megfertőzi a fát, ahol a mikoplazma szaporodni és terjedni kezd a floémben. Ha átjut az oltási helyen az érzékeny alanyba, ott a háncs azonnali pusztulását okozza. Ez a háncspusztulás a gyökerek éhezéséhez, csenevész növekedéshez, később pedig a növény pusztulásához vezet. Magonc alanyok annyiban jelentenek veszélyt, hogy a toleráns populációban is mindig előfordul bizonyos arányban érzékeny egyed, ami megfertőződve elpusztul, a rezisztens klónoknál viszont minden egyed ugyanolyan mértékben rezisztens. A körte mikoplazmás pusztulására leginkább érzékenyek a P. ussuriensis és a P. pyrifolia, legkevésbé pedig a P. betulifolia. Az ásványi tápelemek felvételében fontos tényező a talaj kémhatása. A magas pH-jú talajokon a körte gyakran klorotikus tüneteket mutat, ha az alany gyökere nem képes felvenni a vasat. A birsalanynak a mészérzékenysége és a magas pH-jú talajokon jelentkező klorózisa közismert problémája a körtetermesztésnek. A leginkább 441 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
érzékeny körtefajok a P. pashia, P. fauriei, P. betulifolia és a P. calleriana, míg a P. eleagrifolia és a P. amygdaliformis akár 8,0 pH mellett is egészséges lombszínt mutat. A Sorbus és Amelanchier alanyok viszont savas talajokon olyan sok mangánt képesek felvenni a talajból, hogy az végül toxicitáshoz vezet. A közbeoltást több okból is használják a körtetermesztők, bizonyos fajtákkal hidegtűrőbb törzset lehet nevelni, tűzelhalásra rezisztens törzset lehet közbeoltani, de leggyakoribb a birsalanyon az inkompatibilitás elkerülése érdekében végzett közbeoltás. A körtének korábban egyetlen növekedést mérséklő hatású alanya volt a birs, sok körtefajta azonban a birssel összeférhetetlen. Ilyennek ismerték többek között a ‟Vilmos körte‟, a ‟Clapp kedveltje‟, a ‟Bosc kobakja‟, a ‟Guyot Gyula‟, az ‟Avranchesi jó Lujza‟, a ‟Drouard elnök‟, a ‟Társulati esperes‟, az ‟Alexander Lucas‟, és a ‟Winter Nelis‟ fajtákat. A legismertebb összeférhető fajták: ‟Hardy vajkörte‟, ‟Diel vajkörte‟, ‟Papkörte‟, ‟Hardenpont téli vajkörte‟, ‟Serres Olivér‟, ‟Esperen bergamottja‟, ‟Fétel apát‟, ‟Anjou‟, ‟Comice‟, ‟Nemes Krasszán‟. Közbeoltásra nálunk főleg a ‟Hardy vajkörte‟-t, Amerikában az ‟Old Home‟ fajtát használták. A legtöbb ázsiai körtefajta kompatibilitása nem kielégítő birs alanyon (Haas és Hildebrandt 1967, Probocskai 1969, Lombard és Westwood 1987). Bizonyos vírusbetegségek fokozzák az inkompatibilitási tüneteket, ilyen a körte érsárgulás (PVYV), vagy a körte gyűrűsmozaik (CLSV) (Sansavini és tsai. 1980). Az összeférhetetlenségi tünetek hőterápiával vírusmentesített alany és nemes használatával mérséklődnek, vagy nem is jelentkeznek, ez azonban a birs ökológiai alkalmazkodóképességén nem javít.
3.2. Körtealanyfajok (Pyrus sp.) 3.2.1. Körtemagoncok A különböző származású körtemagoncokat világszerte használják körtealanyként, a forgalomban levő magoncok, magoncfajták különböző fajokhoz tartoznak. Leginkább kézenfekvő az alanymag nyerése az ipari feldolgozásra termesztett körtefajtákból (Pyrus communis). Az USA-ban a körtemagot zömmel a ‟Vilmos körte‟ fajtából nyerik, a magonc ‟Bartlett seedling‟ néven kerül forgalomba. Nyugat-Európában az előbbi fajtán kívül a mustkörték jöhetnek még számításba (pl. ‟Kirchensaller mostbirne‟). Nálunk a hasonló jellegű ‟Kieffer körte‟ fajtából van kisebb magtermő ültetvény Cegléden. A honos vadkörte állományból (Pyrus pyraster) szelektáltak magtermő klónokat, mivel ezek magkihozatali aránya jobb volt. A ceglédi vírusmentes magtermő ültetvényben a legjobb magot adó vadkörte, az ‟Egervár II‟ adja a mag zömét (Nyujtó 1987, Surányi és Szabó 1992). Az alanyként használatos körtefajok közül említésre méltó még a Pyrus betulifolia, melynek a szárazságot is tűrő magoncait az ázsiai körtetermesztő országok előszeretettel használják a nashi alanyaként. Kínában a legfontosabb körtealany (Hrotkó 1996), még magas pH-jú meszes talajokon is telepítik. Probocskai (1983) alanykísérletében a P. betulifolia magoncok körtefajtáinkkal összeférhetőnek bizonyultak, a ráoltott fák mérete a vadkörte magoncokhoz hasonló, vagy azoknál 10–20%-kal kisebb, de egyes amerikai adatok szerint erősebb növekedésű is lehet (Lombard és Westwood 1987). ’Egervár I.’ és ’Egervár II.’ A fája erőteljes növekedésű, terebélyes koronát nevel. Gyümölcse kicsi vagy középnagy, sárgás színű, az első augusztus elején, a második szeptember elején érik. Ezermagtömege 30–35 g, magja a magiskolában jól kel. A csemete a faiskolában karógyökér képzésére hajlamos, a gyökerek visszametszése (gyökéralávágás) ajánlatos a csemetenevelés során. Nem szabad túl sűrűn vetni, hogy kellően megerősödhessenek a csemeték a magiskolában. Az oltványiskolában július közepén, végén szokták szemezni, mert később nagy veszélye van a növekedés leállásának. A rászemzett fajták szemzéseredése négy fajta és több év átlagában 91% volt Cegléden. Gyökérzete ritka, a csemete a karógyökér visszavágásának a helyén kevés gyökérágat fejleszt, a gyökér többnyire vastag, nem elágazódó, gyökérnyaka hosszú. A magoncokra oltott fajták erős növekedésű, egészséges és hosszú életű fákat nevelnek a gyümölcsösben, a klorózisra kevésbé érzékenyek. A gyökérgolyvára a vadkörtemagoncok igen érzékenyek. A magoncalanyú oltványok a gyümölcsösben későn fordulnak termőre és hajlamosak a szakaszos terméshozásra (Probocskai 1983, Nyujtó 1987, Surányi és Szabó 1992, Harsányi és Mádyné 1998).
3.2.2. Ivartalanul szaporítható körtealanyok Ígéretes megoldásnak tűnnek a hazai körtetermesztés számára az ivartalanul szaporítható körtealanyok, az OH × F hibridek. Az ‟Old Home‟ és a ‟Farmingdale‟ keresztezésével állította elő a sorozatot Lyle Brooks oregoni nemesítő (Brooks 1984). Az alanyok mind rezisztensek az Erwinia amylovora és a körte mikoplazmás 442 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
betegsége, a Pear decline fertőzéssel szemben. Kompatibilitásuk az európai és az ázsiai körtefajtákkal (nashi) egyaránt kiváló. A magoncalanyokhoz viszonyítva korábban termőre fordulnak, bőven és darabos gyümölcsöt teremnek a fák. Magas mésztartalmú talajokon sem érzékenyek a klorózisra, teljesen télállóak, tő- és gyökérsarjakat pedig csak igen ritkán képeznek. Az egyes hibridek már faiskolai forgalomban vannak, jelentősebb különbség közöttük a növekedésben és a szaporítási tulajdonságokban jelentkezik (Westwood és Lombard 1983, Brooks 1984, Lombard és Westwood 1987). A franciaországi Angers kutatóállomásán szintén törpítő hatású és ivartalanul szaporítható körtealanyok nemesítése folyik, alanyaik azonban még nem kerültek faiskolai forgalomba (Brossier 1977). Németországban viszont az OHxF alanyok és más körtefajták keresztezésével kísérleteznek az ökológiai viszonyokhoz jobban alkalmazkodó törpe körtealanyok előállítása érdekében. Első eredményük a ‟Pyrodwarf‟ néven 1993-ban bejelentett alanyfajta (Jacob 1993). Olaszországban helyi fajták magoncai közül szelektálták a ‟Fox 11‟ féltörpe és ‟Fox 16‟ középerős körtealanyt. A sorozatból további fajták várhatók (Bassi és tsai. 1996). OH × F hibridek ’OH × F 51’ Faiskolai forgalomba ’OHF Delbard® 51’ néven került Franciaországban. Féltörpe-középerős növekedésű alany, a ráoltott fák méretét a magonchoz viszonyítva 40–50%-kal mérsékli. Hajtás- és fásdugványozással szaporítják, de gyakori a faiskolai forgalomban a mikroszaporításból származó csemete. Viszonylag jól gyökeresedik. Gyökérzete jól rögzíti a fát a talajban. A fajták termőképessége és a gyümölcs minősége ezen az alanyon jó. Az alany rezisztens a tűzelhalással szemben (Westwood és Lombard 1983, Lombard és Westwood 1987, Nádosy 1998). ’OH × F 333’ A faiskolai forgalomba ’OHF Delbard® 333’ néven került Franciaországban. Középerős növekedésű alany, a magoncalanyhoz viszonyítva mintegy 70%-os méretű fákat nevel. Hajtás- és fásdugványozással, valamint mikroszaporítási módszerekkel szaporítható. Gyökérzete jól rögzíti a fát a talajban. A fajták termőképessége ezen az alanyon kiváló, a gyümölcs minősége jó. Az alany rezisztens a tűzelhalással szemben. Talajra nem igényes, tűri a meszet (max. 10%), sem a szárazságra, sem a gyökérfulladásra nem érzékeny (Westwood és Lombard 1983, Lombard és Westwood 1987). ’Daygon’ (’OH × F 40’) Faiskolai forgalomba ’Farold® 40’ (Daygon) néven került Franciaországban. Középerős növekedésű alany, a fák méretét a magoncalanyhoz viszonyítva 25–35%-kal csökkenti, termőképességüket pedig mintegy 20%-kal növeli. Az alany rezisztens a tűzelhalással szemben (Westwood és Lombard 1983). ’Daynir’ (’OH × F 69’) Faiskolai forgalomba ’Farold® 69’ (Daynir) néven került Franciaországban. Erős növekedésű alany, a fák méretét a magoncalanyhoz viszonyítva 15–25%-kal csökkenti, termőképességüket pedig mintegy 30%-kal növeli. Gyökérzete jól rögzíti a fát a talajban. A fajták termőképessége ezen az alanyon kiváló, a gyümölcs minősége jó. Az alany rezisztens a tűzelhalással szemben (Westwood és Lombard 1983, Lombard és Westwood 1987). ’Daytor’ (’OH × F 87’) Faiskolai forgalomba ’Farold® 87’ (Daytor) néven került Franciaországban. Középerős-erős növekedésű alany, a fák méretét a magoncalanyhoz viszonyítva 15–25%-kal csökkenti, termőképességüket pedig mintegy 30%-kal növeli. Gyökérzete jól rögzíti a fát a talajban. A fajták termőképessége ezen az alanyon kiváló, a gyümölcs minősége jó. Az alany rezisztens a tűzelhalással szemben (Westwood és Lombard 1983, Lombard és Westwood 1987). ’Dayre’ (’OH × F 282’) Faiskolai forgalomba ’Farold® 282’ (Dayre) néven került Franciaországban. Erős növekedésű alany, a fák méretét a magoncalanyhoz viszonyítva 15–25%-kal csökkenti, termőképességüket pedig mintegy 15%-kal növeli. Gyökérzete jól rögzíti a fát a talajban. A fajták termőképessége ezen az alanyon kiváló, a gyümölcs minősége jó. Az alany rezisztens a tűzelhalással szemben (Westwood és Lombard 1983, Lombard és Westwood 1987).
443 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
51. táblázat. Az ‟OH × F‟ alanyok fontosabb tulajdonságai (Lombard és Westwood 1987) ‟Pyrodwarf‟ Németországban a Geisenheimi Főiskola Gyümölcstermesztési Intézetében állították elő 1980-ban az ‟Old Home‟ és ‟Avranchesi Jó Lujza‟ keresztezésével. A ráoltott fák növekedése törpe, minden körtefajtával összefér, kiváló a termőképessége. Talajjal szemben kevésbé igényes, mint a birsek, tűri a meszet és a szárazságot is jobban elviseli (Jacob 1996). Fox sorozat Olaszországban a Bolognai egyetem Gyümölcstermesztési Tanszékén helyi körtefajták (‟Mora‟ és ‟Volpina‟) magoncai közül szelektáltak gyenge növekedésű egyedeket, melyeket ivartalanul szaporítva körtealanyként vizsgáltak. Eddig két klón, a Fox 11 és a Fox 16 került faiskolai forgalomba. ‟Fox 11‟ (A 28) Féltörpe növekedésű körtealany, mikroszaporítással állítják elő csemetéit. A fontosabb körtefajtákkal kiváló a kompatibilitása. A szárazságra és a talaj mésztartalmára nem érzékeny. A ráoltott fajták növekedése kissé erősebb, mint a BA 29 birsen, termőképességük kiváló, korán termőre fordulnak, az alany alkalmas intenzív ültetvények létesítésére 2000– 2500 fa/ha sűrűséggel (Bassi és tsai. 1996). ‟Fox 16‟ (B 21) Csemetéit mikroszaporítással állítják elő. A legfontosabb körtefajtákkal jól összefér. A talaj nagy mésztartalmára kissé, a gyökérfulladásra viszont nem érzékeny. Középerős– féltörpe növekedésű fákat ad, kiváló termőképességgel és korai termőre fordulással. A talajgombákra és a gyökérgolyvára nem érzékeny (Bassi és tsai. 1996). 444 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
3.3. Birs (Cydonia oblonga Mill.) A birsalanyok körte-, birs- és naspolyafajták alanyaként használhatók. A birsalanyokat gyümölcsükért termesztett birs tájfajtákból szelektálták, főleg szaporítási tulajdonságaik alapján, egyes esetekben az ökológiai viszonyokhoz való jobb alkalmazkodó képesség is megtalálható, a körtefajtákkal való kompatibilitásuk, talajigényük és a mészérzékenységük azonban többnyire egyforma. Hazánkban állami minősítésben részesült birsalany nincs, a faiskolai forgalomban az ‟EM-A‟ és a ‟BA-29‟ fajták találhatók meg jelentősebb arányban. ’EM-A’ birs (Syn.: MA, Quince A, QA) Az angliai East-Mallingban szelektálták Franciaországból származó ‟Angersi‟ tájfajtából. Feltöltéses bujtással és fásdugványozással eredményesen szaporítható, dugványai 70– 80%-ban meggyökeresednek, anyanövényenként pedig 25–30 gyökeres sarjat hoz. Féltörpe növekedésű körtealany, a fák méretét a vadkörte magonchoz viszonyítva 50%-kal csökkenti. Vírusmentes állapotban a körtefajtákkal kielégítő a kompatibilitása. Az alany eléggé sarjadzik a gyümölcsösben, a fákat nem rögzíti kellően, ezért karózni kell. A fák ezen az alanyon korán termőre fordulnak, termőképességük kiváló, a gyümölcsminőség is jó. A szárazságra és a klorózisra érzékeny, kötött, agyagos talajokhoz jól alkalmazkodik. Hidegtűrése gyenge (Maurer 1939, Probocskai 1959, 1969, Haas és Hildebrandt 1967, Lombard és Westwood 1987, Mantinger 1990). ’EM-C’ birs (Syn.: MC, Quince C, QC) Angliai eredetű, East-Mallingban szelektált birsalany, származása ismeretlen. Feltöltéses bujtással és fásdugványozással eredményesen szaporítható. Féltörpe-törpe alany, a ráoltott fák mérete a vadkörte magoncalanyhoz viszonyítva 50–60%-kal kisebb, ezért az erősebb növekedésű körtefajtákhoz ajánlják. Vírusmentes állapotban a körtefajtákkal jó a kompatibilitása. Az alany közepes mértékben sarjadzik a gyümölcsösben, a fákat nem rögzíti kellően, ezért karózni kell. A fák ezen az alanyon korán termőre fordulnak, termőképességük kiváló, a gyümölcsminőség is jó. Melegebb fekvésben nem érzi jól magát, termőképessége gyengül. A szárazságra és a klorózisra érzékeny, kötött, agyagos talajokhoz jól alkalmazkodik. Hidegtűrése gyenge (Maurer 1939, Probocskai 1959, 1969, Haas és Hildebrandt 1967, Lombard és Westwood 1987, Mantinger 1990). ’Provance BA 29’ (Syn.: PQBA 29) A ‟Provencei‟ tájfajtából szelektálták Franciaországban. Feltöltéses bujtással és fásdugványozással eredményesen szaporítható. A többi birsalanyhoz hasonlóan érzékeny a klorózisra és a szárazságra. Féltörpe– középerős növekedésű körtealany, a fák méretét a vadkörte magonchoz viszonyítva 45%-kal csökkenti. Vírusmentes állapotban a körtefajtákkal, így pl. a ‟Vilmos körte‟ fajtával igen jó a kompatibilitása. Az alany közepes mértékben sarjadzik a gyümölcsösben, a fákat nem rögzíti kellően, ezért karózni kell. A fák ezen az alanyon korán termőre fordulnak, termőképességük kiváló, a gyümölcsminőség is jó. A szárazságra és a klorózisra érzékeny, kötött, agyagos talajokhoz jól alkalmazkodik. Hidegtűrése gyenge (Lombard és Westwood 1987, Mantinger 1990).
259. ábra - Intenzív Y sövény körteültetvény birsalanyon (Fotó: Hrotkó)
445 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
‟Sydo‟® Az INRA és a Lepage faiskola együttműködésével szelektált fajta Franciaországból. Bujtással jól szaporítható. Az EM-A birshez viszonyítva erősebb növekedésű, egyéb tulajdonságait tekintve a többi birshez hasonló, de a vírusfertőzésre valamivel kevésbé érzékeny. A többi alanyhoz viszonyítva a termőképességet fokozza (Mantinger 1990).
446 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
52. táblázat. A körtealanyok fontosabb tulajdonságai ‟Adams‟ A belga Adams faiskolában az Angersi birsfajtából szelektált és vírusmentesen szaporított birsklón, szaporítási tulajdonságai az EM-A-hoz hasonlók. Vírusmentesen a növekedése kissé erősebb. A birsnek megfelelő ökológiai viszonyok között a ráoltott fák jobb termőképességűek más birsalanyokhoz viszonyítva (Mantinger 1990).
4. A cseresznye és a meggy alanyai Korábban a cseresznye- és meggyültetvények létesítésénél az alanyt elsősorban a talaj szerint választották. Jobb talajokra a cseresznyéhez vadcseresznyét, gyengébb talajokra sajmeggyet ajánlottak a szakkönyvek, a meggynél pedig nagyrészt sajmeggy volt az alany (260. ábra). Ma azonban már szélesebb a választék, nagyobb körültekintést igényel az alanyok kiválasztása. Az alany azonban csak egy tényezője annak a komplex rendszernek, amit művelésmódnak nevezünk, ezért az alany megválasztásakor tekintettel kell lennünk a művelésmód egyes elemeire.
260. ábra - A cseresznye alanyhasználat alakulása a magyar faiskolákban 1984 és 1997 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
447 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
4.1. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői A cseresznyetermesztésben az ipari célú, gépi betakarítású ültetvények mellett megjelentek az intenzív művelést, a kézi szedést földről lehetővé tevő intenzív koronaformák, amelyek természetesen más alanyokat is igényelnek. A hagyományos, nagy térállású, gépi vagy kézi betakarítású ültetvényekben sudaras, kombinált, váza vagy katlan koronaformával lehet találkozni a világ jelentősebb termesztőtájain. Noha az utóbbiak nálunk ritkábban fordulnak elő, az olasz és az észak-amerikai Oregon és Washington államok cseresznyéseiben gyakran találkozni velük ma is. A katlan koronaforma főleg a kézi szedésű ültetvényekben kedvelt, s mintegy átmenetet jelent az intenzív koronaformák felé. A cseresznyeültetvények intenzívebbé tételével sokféle módon próbálkoztak kisebb nagyobb sikerrel. A napfényben gazdagabb termőhelyeken megoldást jelenthetett a palmetta Olaszországban, a spanyol bokor koronaforma, amely hazáján kívül az USA-ban, Törökországban és Olaszországban terjed. Az északabbra fekvő, kisebb napfénytartamú országokban a besugárzást legjobban hasznosító orsóformákkal kísérleteztek, s ma már elmondhatjuk, hogy a Zahn- és a Vogel-rendszerű németországi orsókoronák mellett itthon is kidolgoztuk, részben adaptáltuk a hazai viszonyoknak megfelelő koronaformákat, a módosított Brunner-orsót, és a karcsú orsót (Hrotkó és tsai. 1996, 1997, 1998). Az előbbi félintenzív, 600–700 fa/ha-os, az utóbbi pedig intenzív, 1000–1500 fa/ha-os ültetvények létesítését teszi lehetővé. Természetesen ez utóbbi intenzív művelési rendszereknél már jóval nagyobb jelentősége van az alanynak, az alany növekedést mérséklő hatásának, mint ahogy ez a hagyományos ültetvényekben volt, de nem mindig a legtörpébb alanytól kell várnunk a megoldást, a helyes koronaalakításnak és metszésnek legalább akkora szerepe van. Az üzemi meggyültetvényekben világszerte a termés jelentős részét rázógépekkel takarítják be, így a használatos alanyok erős növekedésűek, amelyeken a gépi betakarításra alkalmas fákat lehet kinevelni. Az európai, de különösen a közép- és kelet-európai meggytermesztő országokban azonban a termés számottevő aránya házikertekből, kisüzemekből származik, ahol a gépi betakarításnak nincsenek meg a feltételei. Ennek ellenére azonban a kisüzemi, házikerti ültetvényeket is mindmáig Y, váza vagy kombinált koronával alakítják ki, ami rendkívül megnehezíti a kézi szedést. Ilyen körülmények között a növekedést mérséklő alanyoknak megfelelő koronaformákkal kombinálva nagy jelentősége volna. A félintenzív koronaformákkal a meggynél is régóta próbálkoztak, termőkaros orsó sikeres kialakításáról, fenntartásáról vannak adatok, de a már említett gépi betakarítási irányultság miatt nem terjedtek el. A cseresznyénél sikerrel alkalmazott módosított Brunner-orsó és karcsú orsó középerős alanyokon meggynél is bevált, ami azt igazolja, hogy a növekedés mérséklése a jövőben meggynél is fontos alanyválasztási szempont lehet. Az alanyok kiválasztásában érvényesülő legfontosabb szempontokat a cseresznye- és meggytermesztésben Perry (1987) csoportosítása alapján az 53. táblázatban foglaltuk össze.
448 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
53. táblázat. Az alanyok kiválasztásának főbb szempontjai (Perry 1987)
4.1.1. Az alanyok hatása a fák növekedésére A cseresznye- és meggyalanyoknál ma már a növekedés széles skálája ismert a szakirodalomból, noha ma még ezek nem mindegyike áll a termesztők rendelkezésére. A hazai alanykísérletek eredménye alapján számos új alany növekedéséről vannak megbízható adatok, egyesek vonatkozásában azonban csak szakirodalmi adatokra hagyatkozhatunk. Az egyes alanyok növekedésre gyakorolt hatását a szakirodalmi adatok alapján meglehetősen nehéz megítélni, mivel a fa méretét számos más tényező is befolyásolja, mint pl. a talaj hatása, klimatikus viszonyok, vagy a talaj fertőzöttsége fonálférgekkel. Jó talajon a leggyakoribb sorrend a következő: F 12/1 > vadcseresznyemagonc > sajmeggymagonc (Perry 1987). Gyenge talajokon viszont megfordul a helyzet, általában a sajmeggy alanyú fák a nagyobbak. A legfontosabb nálunk is ismert alanyok növekedéséről a 54. táblázat ad áttekintést.
54. táblázat. A cseresznye- és meggyalanyok hatása a fajták növekedésére Az erős és igen erős növekedési csoportba általában a magoncalanyok tartoznak. A vadcseresznye és a sajmeggy magtermő fajták önmeddőek, ebből következően a magoncpopulációjukban érvényesül a hibrid vigor. A fák kezdeti növekedése sajmeggy-magoncokon általában gyorsabb, mint a vadcseresznyén, majd a termőre fordulás után jobban lelassul, míg vadcseresznyén hosszabb ideig tart az erőteljes növekedés, és végső méretüket tekintve a fák nagyobbak lesznek (Sebőkné és Hrotkó 1988, Hrotkó 1990). Erős és középerős növekedésűek az ivartalanul szaporított sajmeggyek, valamint az öntermékeny sajmeggy magtermő fák magoncai (Sebőkné és Hrotkó 1988, Hrotkó és tsai. 1997, 1998). Az ennél gyengébb növekedésű alanyok, a féltörpék és a törpék zömmel meggyek, illetve fajhibridek. A szemzési hely magasságának szerepe a cseresznye és meggyalanyok növekedésre gyakorolt hatásában nem ítélhető meg egyértelműen. A legtöbb csonthéjasokkal foglalkozó kutató úgy véli, hogy ezeknél az alanytörzs 449 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
magasságának nincs jelentősége a fa méretére gyakorolt hatásban. Ezzel szemben Brase (1945, idézi Perry 1987) magasan szemzett sajmeggy alanyon erősebb törpítésről számolt be, míg Roberts (1962, idézi Perry 1987) vadcseresznye alanyon nem észlelte a magas szemzés ilyen hatását. Az új törpe alanyokon általában koronába oltott fákat nevelnek 50–70 cm magas oltási hellyel.
261. ábra - Cseresznyefák törpe (’Prob’) és erős növekedésű vadcseresznye magoncalanyokon (Fotó: Hrotkó)
Az alanyok növekedésszabályozó mechanizmusát pontosan nem ismerjük. Feltehetően az alany és a nemes hormonális szabályozásában meglevő különbségeknek van szerepe, de a törpítő alanyoknál a floem- és xilemtranszportban az oltási komponensek között jelentkező különbségek is hozzájárulhatnak a kisebb famérethez (Feucht 1982, Hrotkó és tsai. 1998, Hrotkó és Tőkei 1999). Szembetűnő, hogy a törpítő alanyok törzse a cseresznye nemes részhez viszonyítva mindig vékonyabb, különösen közbeoltásnál látszik jól ez az elvékonyodás. Minden féltörpe vagy törpe alanynál fokozott jelentősége van az optimális vízellátásnak.
4.1.2. Kompatibilitás A cseresznye és a meggy általában jól összefér a vadcseresznyével, kompatibilitási problémák inkább sajmeggynél és a többi fajhoz tartozó alanyoknál fordulnak elő. A meggyalanyokon a meggyfajtákkal nem, de a cseresznyefajtákkal már felléphet inkompatibilitás. A sajmeggyen a cseresznye- és a meggyfajták egyaránt mutathatnak inkompatiblitási tüneteket, a reciprok oltás, vagyis sajmeggy vadcseresznyére pedig általában eredménytelen vagy rövid életű. Az új fajhibrid alanyoknál minden egyes nemes/alany kombinációt vizsgálni szükséges a kompatibilitás megismerése céljából, mivel ezekről igen kevés információ áll rendelkezésünkre. A szakirodalomban található adatok gyakran ellentmondásosak, mivel a sajmeggyen belül is igen nagy a variabilitás, a teljesen összeférhetőktől az összeférhetetlen alanyokig nagy változatosság lehetséges. Az összeférhetetlenség jellegzetes tünetei lehetnek a fák igen korai virágzása és termésképzése, a visszamaradt növekedés, levelek sárgulása, korai színeződés és lombhullás, erőteljes sarjadzás, valamint a nemes rávastagodása az alanyra. Ez utóbbi tünet azonban nem mindig összeférhetetlenséget jelez, magasan szemzett sajmeggyeknél, meggyalanyoknál igen gyakori, anélkül, hogy bármilyen hátrányos következménye volna. Biztos összeférhetetlenség jele, ha a nemes sima töréssel válik le az alanyról vagy részleges diszkontinuitás jelentkezik az oltási helyen az edénynyalábok differenciálódásában. 450 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A kompatibilitás szempontjából a cseresznyefajták közül a ‟Van‟-t tartják érzékenynek, nem minden sajmeggyel fér össze. A meggyek közül a ‟Schattenmorelle‟ ered rosszul sajmeggy alanyon, ezért a faiskolák inkább vadcseresznyére szemzik. A hazai sajmeggyek általában jó alanyai a cseresznyefajtáknak is, a ‟Korponay‟ magoncán azonban a ‟Germersdorfi óriás‟ és a ‟Van‟ összeférhetetlenségi tüneteket mutat, viszont ugyanezen az alanyon a ‟Linda‟ fái teljesen egészségesek és jól teremnek. Az 55. táblázat tekinti át a szakirodalomban sajmeggyen inkompatibilisnek ismert cseresznye- és meggyfajtákat. Mint ez a táblázatból is kitűnik, az inkompatibilitás a használt sajmeggyen is múlik, az összeférhetetlennek ismert fajtáknál nagyobb körültekintésre van szükség az alany kiválasztásához.
55. táblázat. Cseresznye- és meggyfajták kompatibilitása sajmeggy alanyon külföldi és hazai eredmények alapján (saját adatok, valamint Perry 1987 adatai nyomán) Amerikai kutatók kimutatták, hogy egyes C. fruticosa fajhibrid alanyokon (pl. Gisela sorozat) a vírusmentes nemes fajták a PNRSV + PDV vírusfertőzés hatására inkompatibilitási tünetekkel reagálnak és gyorsan pusztulnak (Lang és tsai. 1997, 1998), amit az alany vírusérzékenységére vezetnek vissza.
4.1.3. Termőre fordulás, termőképesség, gyümölcsminőség A hagyományos koronaformákkal a vadcseresznye alanyú fák általában a 7–8. évben fordulnak termőre, míg ez a sajmeggy alanyon egy-két évvel korábban bekövetkezik. Korszerű orsó koronaformákkal ivartalanul szaporított alanyokon a 3–4. évben fordulnak termőre a fák, amit a magoncalany használata késleltethet. A fajlagos termőképesség vonatkozásában a növekedést mérséklő alanyoknál nem tapasztaltunk olyan mértékű termőképesség-különbséget, mint ez az almaalanyoknál előfordul. Tízéves tartamkísérletünk eredményei szerint az erős növekedésű sajmeggy SL 64 és a középerős MxM 14 alanyok halmozott termőképességében számottevő különbség nem volt, míg a szintén középerős MxM. 97 alany ezeknél jóval gyengébben szerepelt (Hrotkó és tsai. 1998).
262. ábra - Alanyok hatása a ’Van’ cseresznyefák halmozott fajlagos termőképességére (Hrotkó és tsai. 1998b)
451 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A kutatók többsége azon a véleményen van, hogy az alanynak nincs számottevő hatása a gyümölcs méretére és minőségére, az azonban közismert, hogy a túlzott gyümölcsberakódás méretcsökkenést, puhább gyümölcshúst és az érés elhúzódását eredményezheti (Perry 1987). Több törpe vagy féltörpe alanynál felfigyeltek arra, hogy a gyümölcs mérete kisebb lett. Ez részben a levélfelülethez viszonyított túlzott gyümölcsberakódásra, részben pedig vízellátási hiányokra vezethető vissza. A MxM alanyok esetében mi is megfigyeltünk ilyen tendenciát, noha ez az egyes évjáratokban meglehetősen változott. A kutatók egyetértenek abban, hogy a törpe alanyokon jelentkező gyümölcsaprósodás rendszeres öntözéssel megelőzhető. A túlzott gyümölcsberakódás a cseresznyénél a gyümölcshús keménységét hátrányosan befolyásolja, ami a törpe alanyokon gyakrabban fordul elő. A repedésre való hajlamra az alanyok hatását eddig nem tudtuk kimutatni, a színeződésben viszont a kisebb lombfelületet eredményező törpe alanyok előnyösebbek (Hrotkó és tsai. 1998b).
4.1.4. Gyökérzet és talajigény A cseresznye a könnyű, levegős, mélyrétegű, homokos vályogtalajokat, középkötött barna erdőtalajokat kedveli, az igen kötött, levegőtlen talajokhoz nehezen alkalmazkodik. Nyugat-európai és amerikai kutatók egyöntetű szakmai álláspontja szerint a különböző alanyok sorrendje a nehéz, levegőtlen talajokhoz való alkalmazkodásban a következő: sajmeggy < vadcseresznye < vadmeggy (Perry 1987). Franciaországi vizsgálatok eredményei ugyanezt a sorrendet erősítik meg (Breton 1980, Anonym 1990). A sajmeggy gyökérrendszeréről a szakirodalom azt tartja, hogy ritkábban elágazódó és mélyre hatoló gyökereket fejleszt, míg a vadcseresznye gyökere jobban elágazódó és finomabban behálózza a talajt, különösen a felszínhez közel képez nagy tömegben sűrűn elágazódó gyökérzetet. Ezzel szemben Perry (1987) gyökérfeltárások során azt az eredményt kapta, hogy a sajmeggy gyökerei az agyagos B talajszintben nem hatoltak olyan mélyre, mint a vadcseresznyéé. A könnyű homoktalajokhoz való alkalmazkodásban a cseresznye- és a meggyfajták számára egyaránt a sajmeggyet tartja legjobbnak a szakirodalom. Ezzel szemben a levegőtlen, kötött, sekély talajokon a vadmeggyet ajánlják. Ez utóbbi alany a sekély gyökérzete miatt a könnyebb talajokon csak karózással telepíthető (Day 1953). A sajmeggy alanyú fák jobb szárazságtűrését egyesek a mélyebbre hatoló gyökérzettel magyarázzák, de Perry (1987) szerint ennek belső, vízháztartási okai lehetnek, mivel tenyészedényes kísérletekben, ahol a gyökérzet mélységében nem volt különbség, szintén a sajmeggy bizonyult sokkal szárazságtűrőbbnek. A vadcseresznye sekély, felszínhez közeli, sűrűn elágazódó gyökereire célszerű ügyelni a talajmunkánál. Kaliforniában a mélyen művelt ültetvényekben a felszíni gyökerek sérülése gyakori vázágelhalást eredményezett (Day 1953). A sajmeggyet régóta úgy ismeri a szakirodalom, mint a meszes, magas pH-jú talajokhoz leginkább alkalmazkodni képes cseresznyealanyt. A klorózisos tünetek oka a meszes talajokon jelentkező relatív vas- és esetleg cinkhiány. A sajmeggy alanyú cseresznyefák kevésbé érzékenyek a cinkhiányra, mint a vadcseresznye alanyúak (Day 1953).
452 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Az terjedőben levő törpe alanyok talajigényéről megfelelő hazai információk még nem állnak rendelkezésre, de az eddigi eredmények alapján ezeket tekinthetjük a legigényesebb alanyoknak, tehát csak a cseresznye számára optimális környezetben érdemes velük próbálkozni. A belga GM sorozatból az ‟Inmil‟, a ‟Damil‟ és a ‟Camil‟ a Duna-Tisza közi homoktalajokon teljesen alkalmatlannak bizonyult. Szigetcsépen, ahol a ‟Maxma 14‟ középerős alanyon kiváló termőképességű fákat kaptunk, a törpe ‟Gisela 5‟ és az ‟Edabriz‟ alanyokon csak csenevész fák nőttek.
4.1.5. Az alanyok éghajlati igénye A szakirodalom régóta azon az egységes állásponton van, hogy a sajmeggy jobban tűri a hidegebb termőhelyeket, mint a vadcseresznye (Perry 1987). Ezt az álláspontot módszeres kísérleti adatok is megerősítik. Szabályozott körülmények között végzett fagyasztással Carrick (1920, idézi Perry 1987) arra az eredményre jutott, hogy a vadcseresznyegyökerek –10– –11 °C hőmérsékleten elpusztultak, míg ez a sajmeggy gyökerek esetén csak –15 °C -on következett be. A meggy még a sajmeggynél is jobban tűri a hideget, amit mint termesztett fajta északi elterjedése is igazol. A sajmeggy különböző alfajainak (Terpó 1968) klímatűrése nem egyforma. A nyugat-európai kislevelű alfaj (ssp. mahaleb) csemetéi hosszabb ideig növekszenek a faiskolában, s az így nem kellően beérett csemetéket a korai fagyok károsíthatják (Hrotkó 1996), akár a talaj felszínéig is visszafagyhatnak. Ezzel szemben a kelet-európai és ázsiai areájú ssp. simonkai (a hazai nagylevelű sajmeggyek ide tartoznak) csemetéinek növekedése korán befejeződik, s még soha nem figyeltünk meg rajtuk fagykárokat a faiskolában. A Colt cseresznye hibridről elterjedt az a vélemény, hogy nem kellően télálló. Perry (1987) Michiganben az igen hideg 1983/1984-es télen nagymértékű pusztulást figyelt meg ezen az alanyon. A téli fagykár és a rákövetkező évben a baktériumos törzskárosodás (Pseudomonas) jóval nagyobb mértékű volt a Colt mellett a vadcseresznye alanyon, mint a sajmeggyeken és sajmeggy hibrideken (Maxma 14, 39, 60). Hazai viszonyok között termő fákon téli fagykár még nem fordult elő a Colt alanyon, de faiskolában szigorú teleken a talaj felszínéig visszafagyhat, ami a szemzéseredést is jelentősen rontja.
4.1.6. Kártevőkkel, kórokozókkal szembeni rezisztencia Az alanyoknak a kártevőkkel, kórokozókkal szembeni különböző érzékenysége jelentős mértékben meghatározza használatukat. Így pl. Michiganben a könnyű homoktalajokon az F 12/1 vadcseresznyét egyéb szempontok mellett a gyökérgolyvára való rendkívüli érzékenysége miatt sem tudják használni (Perry 1987). A fonálférgek közül Amerikában a Pratilenchus és a Xyphinema fajok okoznak jelentős károkat a gyümölcsösökben, amelyekre a sajmeggy alany kevésbé érzékeny, mint a vadcseresznye és a vadmeggy. A baktériumos betegségek közül a Pseudomonas syringae és a P. mors-prunorum – különösen a csapadékos klímában –, kötött, nedves talajokon jelent nagy veszélyt, amelyekre a vadcseresznye érzékeny, a sajmeggy és a vadmeggy viszont jól tolerálja. Szintén a kötött, levegőtlen talajokon jelentkező súlyos betegség a fitoftórás gyökérnyakrothadás, amelyre a sajmeggy alany rendkívül érzékeny, éppen ezért ilyen talajokon nem is ajánlják használatát. Minden cseresznye- és meggytermesztő vidéken ismert probléma a blumeriellás levélfoltosság, a faiskolában korai levélhullással az alanyokon a szemzéseredést veszélyezteti. A sajmeggy nem érzékeny erre a betegségre, míg a vadmeggy közepesen, a vadcseresznye viszont különösen érzékeny. A vírusok elleni védekezéssel kapcsolatban legfontosabb volna az, hogy tudatosodjon a termelőkben: csak a vírusmentes ültetési anyag telepítésével lehet védekezni a vírusok okozta károkkal szemben. Ennek ellenére a pollennel és a levéltetvekkel a mentes ültetvények is fertőződhetnek bizonyos idő eltelte után, ilyenkor az alanyok és a fajták érzékenysége döntő lehet az ültetvény további sorsát illetően. A legfontosabb cseresznyevírusok terjedési módját a 56. táblázat ismerteti.
453 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
56. táblázat. A cseresznye és meggy vírusainak terjedési módja (Kölber és tsai. 1996) A cseresznye farészében is jelentkezik a törzsgödrösödés, amit a paradicsom gyűrűsfoltosság vírus (TMRSV) vált ki sajmeggy alanyon. A fertőzött fa inkompatibilitáshoz hasonló tünetekkel reagál. Őszibaracknál és szilvánál ezt a vírust a Xiphinema fonálféreg fajok terjesztik, valószínűleg ez a terjedési módja cseresznyeültetvényekben is. Egyes, főleg Cerasus fruticosa származékként ismert „Gisela” alanyoknál gyakori, hogy rájuk oltott nemes inkompatibilitási tüneteket mutat és gyorsan elpusztul. Nemrég kimutatták, hogy a tüneteket a PNRV és a PDV vírusok együttes fertőzése okozza, amire ezek az alanyok különösen érzékenyek (Lang és tsai. 1997, 1998). Az ilyen túlzottan érzékeny alanyok telepítése azért kockázatos, mert a vírusmentes fák környezetükből megfertőződhetnek, s ennek következtében gyorsan és nagy arányban kipusztulnak.
4.1.7. A cseresznye- és meggyalanyok rokonsági csoportjai A cseresznyealanyokat a következő csoportosítás szerint ismertetjük: 1. vadcseresznye és hibridjei, 2. sajmeggy és hibridjei, 3. vadmeggy és hibridjei, valamint 4. egyéb fajok és hibridjeik. Az egyes hibrideket az anyafajta hovatartozása alapján soroltuk az egyes fajokhoz, így pl. a Colt a vadcseresznye-csoportba, a Maxma alanyok a sajmeggy-csoportba kerültek. Részletesen csak a jelenleg forgalomban levő és a hazai környezetben ígéretesnek tartott alanyokat ismertetjük, a többi, kísérleti, vizsgálati szakaszban levő alanyt viszont csak röviden mutatjuk be.
4.2. Vadcseresznye (Cerasus avium L. Mönch) A cseresznyefajták kiváló kompatibilitású alanya, de meggyalanyként is telepíthető. Hazánkban a cseresznyefajták alanyaként használják mintegy 35–40%ban (Hrotkó 1995), Nyugat-Európában azonban meggyalanyként történő használata is jelentős, főleg Schattenmorelle fajtakörbe tartozó fajtákhoz, amelyeknél a sajmeggyel való összeférhetőség nem kielégítő. A vadcseresznye alany nálunk kellően télálló, gyökerei amerikai adatok szerint (Perry 1987) azonban kevésbé fagytűrőek, mint a sajmeggy vagy a meggyalanyé. Termőhelyre igényes, kedveli a mélyrétegű, tápdús, jól levegőző, középkötött vagy kötött talajokat. Laza talajon, kevés csapadék mellett a vadcseresznye alanyú 454 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
ültetvények öntözést igényelnek. Érzékeny a talaj nagy mésztartalmára, 4%-nál több aktív meszet nem visel el, tehát meszes talajokra nem való. A cseresznyefák növekedése vadcseresznye alanyon általában igen erős, nagy fákat kapunk, még az ivartalanul szaporított alanyokon is, a cseresznye fajhibrideknél tapasztalható némi növekedésmérséklés. A nemes fajták vadcseresznye alanyokon általában egy-két évvel később fordulnak termőre, fajlagos termőképességük jó és a fák hosszú életűek. Magja elég rosszul csírázik, ezért sűrűbben vetik. A magoncok fiatal korban érzékenyek a szélsőséges időjárásra, betegségekre és kártevőkre. Szemzése nálunk augusztus második felében eredményes. Külföldön a cseresznye magoncalanyokat általában koronába oltják, ezért a szelekciónál is előnyben részesítették a jó törzsnevelő fajtákat. Hazai körülmények között a szemzésből a következő évben 150–200 cm magas suhángokat vagy a másodrendű hajtásképzésre hajlamos fajtáknál koronás oltványokat lehet nevelni. A vadcseresznye érzékeny a baktériumos fertőzésre (Pseudomonas spp.), a verticillliumos hervadásra, a gyökérgolyvára, s a nematódák közül a Pratylenchus fajokra, s a faiskolában a blumeriellás levélfoltosságra. Elég jó viszont az ellenálló képessége a Meloidogyne fonálférgekre, valamint a fitoftórás gyökérnyakrothadásra. Újratelepítés esetén csonthéjasok után érzékeny a talajuntságra. A vadcseresznye önmeddő, így magoncai a magtermő és a pollenadó fajta hibridjei. Az F 1 hibridekre jellemzően a magoncpopuláció általában igen erős növekedésű, és egyöntetű (Probocskai 1959, 1969, Haas és Hildebrandt 1967, Küppers 1978, Sebőkné 1982, Perry 1987). Hazai vadcseresznye magoncalanyok Hazánkban minősített vadcseresznye alanyfajta nincs. Értékelés alatt álló, szelektált vírusmentes magtermő klónok, a ‟C 2493‟ és az ‟Altenweddingeni‟ adják a GYDKFV ceglédi magtermő ültetvényének termését, ami közel sem elegendő a hazai igények kielégítésére. Ebből következően gyakori az ismeretlen származású és egészségi állapotú magoncok használata. A ’C 2493’ ezermagtömege 204 g, 1 kg magból 1800–1900 csemete nyerhető, s a szemzéskihajtás 8 cseresznyefajta átlagában 56,6% volt. Az ’Altenweddingeni’ alanyfajta ezermagtömege 172 g, egy kg magból 1500 szabványos csemete nevelhető, s az oltványiskolában a szemzéskihajtás 7 cseresznyefajta átlagában 58,9% volt (Erdős, 1984, Nyujtó 1987, Nyújtó és Erdős1992). Hasonló eredményeket kaptunk ezekkel az alanyokkal saját oltványiskolai kísérleteinkben is (Hrotkó és Füzesséry 1996), ami egyben a legrosszabb eredmény volt a vizsgált cseresznyealanyok között. A ‟C 2493‟ magoncain az oltványok növekedése a faiskolában és a gyümölcsösben a vadcseresznyénél megszokotthoz képest gyengébb. Külföldi vadcseresznye magoncalanyok Németországban használják a ’Hüttners-Hochzucht 170 × 53’ hibrid magoncalanyt, amely igen jó törzsnevelő és törzse a mézgásodásra, valamint a fagyra kevésbé érzékeny (Küppers 1964). Franciaországban az INRA bordeaux-i állomásán két, egymást jól termékenyítő, vírusmentes vadcseresznye magtermő klónt szelektáltak, amelyek magját ’Pontavium’® Fercahun és ’Pontaris’® Fercadeu néven hozzák forgalomba. Magjuk 120– 130 napi rétegezés után 60–70%-ban kel, csemetéjük szokványos, erős növekedésű vadcseresznye (Anonym 1990).
4.2.1. Ivartalanul szaporítható vadcseresznyék és hibridjeik ‟F 12/1‟ Az angliai East-Mallingban szelektálták vadcseresznye magoncok közül. Nyugat-Európában a legelterjedtebb ivartalanul szaporított vadcseresznye alany. Sugaras bujtással, feltöltéses bujtással szaporítható közepes vagy gyenge eredménnyel. Dugványai csak etiolálás után gyökeresednek meg. A faiskolában sötét levélszínével jól elválik a nemes fajtáktól, igen jó törzsnevelő. A magoncokhoz hasonlóan erős növekedést biztosít a ráoltott fajtának. Az oltványokat a gyökérzete jól rögzíti a talajban. A baktériumos betegségekre (Pseudomonas morsprunorum, Pseudomonas syringae) nem érzékeny. A gyökérgolyvával viszont igen könnyen fertőződik (Probocskai, 1959, 1969, Haas és Hildebrandt 1967, Gautier 1972, Sebőkné 1982, Anonym 1990). Az utóbbi időben tűnt fel a nyugat-európai faiskolákban ‟Charger‟ néven egy újabb alany, amelyet már 1957ben szelektáltak F 4/13 klónszámon. A ‟Charger‟ az ‟F 12/1‟-hez hasonlóan szaporítható, növekedése valamivel mérsékeltebb, a termőképességre pozitív hatással van és kevésbé érzékeny a gyökérgolyvára (Anonym 1990).
455 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Csehországban hajtásdugványozással szaporítható, törpítő hatású vadcseresznyealanyokat szelektáltak ‟P-HLA‟ (P-HLO-84) és ‟P-HL-B‟ (P-HLO-224) jelzéssel. Egy gyenge növekedésű cseresznyefa szabad megporzásból származó magoncait (valószínű pollenadó meggy volt) vetették el a nemesítők, majd az ígéretes növekedésű magoncokat klónozták és cseresznyefajták alanyaként vizsgálták éveken keresztül. A legjobb törpítő hatást a P-HLO-84 számú klón adta, ezt P-HL-A néven próbatermesztésre ajánlják (Anonym 1983, Blazek 1995). Szaporításuk eredményesen csak in vitro módszerekkel történhet, mivel a hajtásdugványok elég gyengén gyökeresednek, illetve a gyökeresedés után gyengén fejlődnek. Ugyanebből a magoncpopulációból származik a P-HLO-6 is, amelynek azonban a fagytűrése észak-csehországi viszonyok között nem volt kielégítő (Blazek 1995, Kloutvor 1991). Ezek közül az alanyok közül a ‟P-HLO 6‟ és ‟P-HLO 84‟ klónszámmal (Blazek 1983) jelöltek hazai vizsgálatát megkezdtük. ‟Colt‟ Az angliai East-Mallingban Cerasus avium × Cerasus pseudocerasus keresztezésével állították elő. Feltöltéses bujtással, hajtás- és fás dugványozással, valamint mikroszaporítási módszerekkel szaporítható eredményesen. Hajtásain preformált gyökerek képződnek, így kedvező körülmények között gyorsan és jól gyökeresedik. Az oltványiskolában erős növekedésű alanycsemete felfelé álló hajtásokkal. Jól szemezhető, de oltáshoz is jó törzset nevel. Növekedését későn fejezi be, az erős novemberi fagyok, illetve a nagy téli lehűlések károsíthatják a faiskolában. A ráoltott oltványok a faiskolában erős növekedésűek és jól koronásodnak. A gyümölcsösben az ‟SL 64‟-hez hasonlóan középerős–erős növekedésű alany, szétterülő koronájú, korán termőre forduló fákat nevel. A cseresznyefajtákkal jó a kompatibilitása, a ráoltott fák hosszú életűek, termőképességük azonban szigetcsépi kísérleti ültetvényünkben eddig jóval alatta maradt minden más vizsgált alanynak. A klorózisra közepesen érzékeny. A nagy talajnedvességet jól elviseli, gyökérfulladásra nem érzékeny, a száraz talajviszonyokat nem kedveli. Igen érzékeny a gyökérgolyvára, viszont rezisztens a Pseudomonas morsprunorummal, valamint a cseresznyénél talajuntságot okozó Thielaviopsis basicolaval szemben (Webster 1980, Sebőkné, 1982, Anonym 1990, Hrotkó és Simon 1993, Hrotkó és Füzesséry 1996, Hrotkó és Simon 1996, Hrotkó és tsai. 1998b).
4.3. Sajmeggy (Cerasus mahaleb (L.) Mill.) Magyarországon általánosan használt cseresznye- és meggyalany, a meggyfajták 95%-át, a cseresznyefajtáknak mintegy 61–65%-át sajmeggy alanyra szemzik a hazai faiskolák (Hrotkó 1995, Bach és tsai. 1998). Franciaországtól Törökországig a déli-, délkelet-európai országokban egyaránt elterjedt cseresznye- és meggyalany (Küppers 1978). Hazánkban főleg a nagylevelű ssp. simonkaii (Terpó 1968) alfaját használják alanyként, a hazai szelektált fajtái ebbe az alfajba sorolhatók, míg Nyugat-Európában a ssp. mahaleb (Terpó 1968) inkább elterjedt, a francia ‟SL 64‟ ivartalanul szaporítható fajta ebbe az alfajba tartozik. Mindkét alfajban igen nagy a változatosság, ami lehetőséget adott számos magtermő, illetve ivartalanul szaporított fajta szelekciójára. Időnként a faiskolák természetes állományokról gyűjtött magot is használnak alanyként, az ebből kapott csemete azonban heterogén és gyakran ismeretlen egészségi állapotú, ezért egyre inkább terjednek a megbízható tulajdonságú magtermő vagy ivartalanul szaporított fajták. A sajmeggy alany nálunk kellően télálló, gyökerei amerikai adatok szerint (Perry 1987) nagyobb hideget viselnek el, mint a vadcseresznye. Szárazságtűrő, igen mélyen gyökeresedik. Talajban nem válogatós, a könnyű, száraz talajokon is jól díszlik, a túl nedves, kötött, levegőtlen talajokat azonban kevésbé viseli el, mint a vadcseresznye vagy a meggy. A sajmeggyet a magiskolában sűrűn vetik, hogy csemetéi ne legyenek túlságosan vastagok. Oltványiskolai telepítésre általában a közepesen vastag (4–6 mm) csemetéket kedvelik, ezek augusztus második felére szemezhetők. Hosszú ideig, még szeptember elején is szemezhető. A faiskolában a levéltetveken, a blumeriellás levélfoltosságon kívül alig van kártevője vagy kórokozója, a gyökérgolyva is csak kevéssé fertőzi. A nemes fajtáktól morfológiailag könnyen megkülönböztethető. Az oltványok a faiskolában ezen az alanyon igen jól növekednek. Gyökérzete erős, a magoncok karógyökér képzésére hajlamosak. A gyümölcsösben nedves, kötött, levegőtlen talajokon igen érzékeny a fitoftórás gyökérnyakrothadásra és közepesen érzékeny a nematódákra, illetve a gyökérgolyvára. Csonthéjasok után telepítve a talajuntságra nem érzékeny (Probocskai 1959, 1969, Haas és Hildebrandt 1967, Küppers 1978, Sebőkné, 1982, Perry 1987). A cseresznye- és meggyfák mérete sajmeggy alanyon igen különböző lehet, a hibrid magoncokon igen erős, nagy fákat kapunk, míg az ivartalanul szaporított alanyokon a nemes fajták növekedése az alanytól függően középerőstől az erősig változó. A nemes fajták sajmeggy alanyokon korábban fordulnak termőre és fajlagos termőképességük nagyobb, mint a vadcseresznyén, de a fák rövidebb életűek. Cseresznyealanyként az összeférhetőség tekintetében nem egyértelműen ítélték meg, ami abból is adódott, hogy korábban ismeretlen származású és egészségi állapotú magoncok használata gyakori volt. A szelektált alanyok zöménél ismert, és
456 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
általában jó az összeférhetőség a nemes fajtákkal (Sebőkné 1970, 1982, Sebőkné és Hrotkó 1988, 1990, Perry 1987). A sajmeggy alanyok nemesítése magtermő fajták szelekciójával kezdődött Európa számos országában. Hazánkban Nyujtó Ferenc és Sebők Imréné szelektáltak magtermő fajtákat. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, Budapesten további szelekciós munkát folytatunk öntermékeny, különböző növekedésű és egyöntetű magoncpopulációt adó magtermő fajták előállítása céljából. Franciaországban ‟SL 405‟ néven szintén öntermékeny fajta magoncai kerültek forgalomban, az anyafát az INRA bordeaux-i állomásán szelektálták. Később ivartalanul szaporítható alanyok is megjelentek a kínálatban, illetve különböző sajmeggy fajhibrideket állítottak elő. A sajmeggy vadcseresznye hibridek közül legismertebbek az oregoni Mahaleb × Mazzard (vadcseresznye) hibridek. Hazánkban Nagy Pál vezetésével a GYDKFI-ben állítottak elő sajmeggy fajhibrideket, melyek közül az eddigi értékelés szerint több ígéretes alany várható.
4.3.1. Állami minősítésben részesült alanyok ’Cema’ (CT 500) A GYDKFV ceglédi vírusmentes magtermő ültetvényében található, próbatermesztésre ajánlott fajta. Nyujtó Ferenc szelektálta hazai természetes állományból – Bajna környékén – magtermesztés céljára. A magtermő klón önmeddő, korai–középkorai virágzású, jó pollenadója a ‟C 2753‟. Fája jó termőképességű, átlagosan 20 kg gyümölcsöt terem. Magoncai hibridek, egyöntetűek és igen erős növekedésűek a faiskolában. Ezermagtömege 95 g, 1 kg magból 1820 szabványos csemete állítható elő. A szemzéskihajtás eredménye 9 meggyfajta átlagában 68,7%, 8 cseresznyefajta átlagában 61,9% volt. A ráoltott fák a gyümölcsösben egészségesek, halmozott teljesítményük 86%-kal volt jobb a kereskedelmi forgalomban levő magoncokéhoz viszonyítva. A magas talajvizet még átmenetileg sem tűri (Erdős, 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Nyujtó és Erdős 1992, Hrotkó és Füzesséry 1996, Surányi és Szabó 1996, Harsányi és Mádyné 1998). ’Cemany’ (CT 2753) A GYDKFV ceglédi vírusmentes magtermő ültetvényében található, próbatermesztésre ajánlott fajta. Nyujtó Ferenc szelektálta hazai természetes állományból – Örvényes környékén – magtermesztés céljára. A magtermő klón önmeddő, középkései virágzású, jó pollenadója a ‟C 500‟. Fája közepes termőképességű, átlagosan 12 kg gyümölcsöt terem. Magoncai hibridek, egyöntetűek és igen erős növekedésűek a faiskolában. Ezermagtömege 88 g, 1 kg magból 1450 szabványos csemete állítható elő. A szemzéskihajtás eredménye 9 meggyfajta átlagában 70,2%, 8 cseresznyefajta átlagában 65% volt. Saját kísérletünkben ez az alany még ennél is jobb eredményekkel szerepelt a faiskolában. A ráoltott fák a gyümölcsösben egészségesek, 4 meggyfajtával a gyümölcsös halmozott teljesítménye 76,5%-kal volt jobb a kereskedelmi forgalomban levő alanyokéhoz viszonyítva (Erdős, 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991. Nyujtó és Erdős 1992, Hrotkó és Füzesséry 1996, Harsányi és Mádyné 1998).
4.3.2. Bevezetés előtt álló új sajmeggy alanyok ‟Korponay‟ A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen Sebők Imréné által szelektált, próbatermesztésre ajánlott sajmeggy magtermő fajta. A fajta öntermékenyülő, magoncai kielégítően egyöntetűek, a faiskolában erős növekedésűek. Ezermagtömege 107 g, 1 kg magból 4– 5000 szabványos csemete nevelhető. Csak meggyfajtáknak jó alanya. A szemzéskihajtás eredménye négy meggyfajta többévi átlagában 75%. A ráoltott fák a gyümölcsösben hosszú életűek, a vadcseresznyemagonchoz viszonyítva 20–25%-kal mérsékeltebb növekedésűek, s a gyümölcsös halmozott teljesítménye 35–40%-kal nagyobb (Sebőkné 1968, 1970, 1982, Sebőkné és Hrotkó 1988, Hrotkó 1990, 1996).
263. ábra - ’Újfehértói fürtös’ meggyfák ’Korponay’ sajmeggy magoncalanyon félintenzív ültetvényben javított Brunner-orsó koronaformával (Fotó: Hrotkó)
457 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
‟INRA SL 64‟ Franciaországban, az INRA bordeaux-i állomásán szelektálták 1954-ben. Hajtásdugványozással szaporítható igen jó eredménnyel, saját kísérleteinkben a gyökeresedési arány 90% felett volt. Dugványanyanövényei ólomfényűségre hajlamosak, dugványhozamuk magas. Mikroszaporítása elég nehéz, de Olaszországban jó eredménnyel használják ezt a módszert is. Az oltványiskolába telepítve egyenletesen vastagszik, jól szemezhető, növekedését későn fejezi be, ezért nálunk a korai nagyobb fagyok károsíthatják. Rajta az oltványok kiegyenlítetten növekednek, a meggy- és cseresznyefajták jó arányban koronásodnak.
458 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A meggynek és a cseresznyének egyaránt jó alanya, összeférhetősége a cseresznyefajtákkal igen jó. Gyümölcsösben a ráoltott cseresznyefajták középerős–erős növekedésűek, korán termőre fordulnak és igen jó termőképességűek. Francia adatok szerint a Pratylenchus vulnus fonálféreggel szemben rezisztens, viszont a P. penetransszal szemben érzékeny, a Meloidogyne incognita kártételére mérsékelten érzékeny (Thomas és Sarger 1965, Hrotkó 1982, Sebőkné 1982, Pennel et al. 1983, Anonym 1990, Hrotkó és Simon 1993, 1996, Hrotkó és Füzesséry 1996, Hrotkó és tsai. 1996). ‟Bogdány‟ A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem sajmeggy fajtajelöltje, egy 50 éves, igen jó termőképességű cseresznyefa alanyának sarjaiból klónozta Probocskai Endre és Sebők Imréné. Hajtásdugványozással jól szaporítható, a gyökeresedési arány 80% körüli. Vírusmentes szaporítása megkezdődött. A csemeték az oltványiskolában középmagas növekedésűek, jól szemezhetők. A csemete a növekedését időben befejezi, a fagyok nem károsítják. A cseresznyefajták kiváló alanya, a szemzéskihajtás, az első osztályú oltványok kihozatali aránya és a koronásodás oltványiskolai kísérleteinkben ezen az alanyon volt a legnagyobb. A gyümölcsösben a ráoltott fajták növekedését mintegy 20–30%-kal mérsékli, a hajtások elágazási szögét számottevően megnöveli, így a termőre fordulásra előnyös hatású (Probocskai és Sebőkné 1978, Hrotkó 1982, 1993, 1995, 1996, Sebőkné és Hrotkó 1988, Hrotkó és Füzesséry 1996, Hrotkó és tsai. 1996). ‟Magyar‟ A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen Sebők Imréné által eredetileg magtermesztésre szelektált sajmeggy fajtajelölt. A meggy- és a cseresznyefák magoncain hosszú életűek, korábban fordulnak termőre, növekedésük mérsékeltebb, az ültetvény halmozott teljesítménye pedig 30–35%-kal nagyobb a vadcseresznye alanyúakhoz viszonyítva. A magoncokhoz viszonyítva ivartalanul szaporított csemetéitől jelentősebb növekedésmérséklésre számítunk. Hajtásdugványozással jól szaporítható, a gyökeresedési arány 80% körüli. A csemetéi a faiskolában középmagas növekedésűek, szétterülő oldalhajtásokkal. Jól szemezhető, a szemzéskihajtás és az első osztályú oltványok aránya a meggy- és cseresznyefajtákkal egyaránt nagy (Sebőkné 1968, 1970, 1982, Hrotkó 1982, 1993, 1995, 1996, Sebőkné–Hrotkó 1988, Hrotkó–Füzesséry 1996, Hrotkó és tsai. 1996). ‟Brokforest‟ (‟Ma×Ma 14‟) Sajmeggy és vadcseresznye keresztezésével állította elő Oregonban (USA) Lyle Brook nemesítő. Franciaországban ’Maxma Delbard® 14 Brokforest’ néven van kereskedelmi forgalomban 1980 óta. Hajtásdugványozással jól szaporítható, csemetéi a faiskolában megfelelően vastagszanak, jól szemezhetők. A cseresznyefajták jól erednek rajtuk, az oltványok növekedése azonban gyenge, az első évben közepes méretű suhángok nevelésére képesek. A gyümölcsösben féltörpe alanyok, a ráoltott fák az ‟SL 64‟ alanyhoz viszonyítva 50%-kal kisebbek, a 4. évben termőre fordulnak és igen nagy fajlagos termést adnak. A túl nagy termések évében a gyümölcsméret a sajmeggy alanyhoz viszonyítva kisebb lehet, a gyümölcsök színeződése azonban minden évben jobb volt. Ezen az alanyon a fajták koronája keskeny, felfelé törő növekedésűvé válik, erre a koronanevelésnél intenzív ültetvényekben külön figyelmet kell fordítani. Az alanyok télállóak és a szárazságot, valamint a nagy mésztartalmat is jól elviselik, de a gyökérfulladásra sem érzékenyek. Rezisztensek a gyökérgolyvával szemben és nem, vagy csak elhanyagolható mértékben képeznek tő- és gyökérsarjakat. Orsó koronaformával intenzív ültetvények létesítésére alkalmasak 5×2–3 m térállásban (Westwood 1978, Anonym 1990, Hrotkó és Simon 1993, Hrotkó és Füzesséry 1996, Hrotkó és Simon 1996, Hrotkó és tsai. 1996). Egyéb M×M alanyok Az oregoni alanynemesítési program egy egész sorozat hibridet eredményezett, amelyek közül a MaxMa 14 adja a legkisebb fát. A továbbiak közül az igen erős növekedésű MxM 2, az erős növekedésű MxM 60, MxM. 46 és MxM 39, valamint a MxM. 97 szerepel különböző kísérletekben, főleg Amerikában (Perry 1987). A MxM. 97 hazai kísérletekben a MaxMa 14-gyel azonos faméretet, de annál kisebb termőképességet produkált.
4.4. Meggy (Cerasus vulgaris Mill.) Nálunk elsősorban a meggy alanyaként használnak a faiskolák meggymagoncokat, évente változóan, 5% körüli arányban (Hrotkó 1995). Jelentősége az alanyhasználatban másutt sem nagyobb. A meggy a leginkább télálló és fagytűrő a cseresznye- és meggyalanyok közül. A meggy, mint alany, talajban nem válogat, gyökérzete sűrűbben elágazódó, mint a sajmeggyé, sekélyebben helyezkedik el, ezért a nehéz,
459 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
kötött talajú, illetve magasabb talajvizű területekre is alkalmas. A sekélyebb gyökeresedés miatt azonban a fák rögzítése a talajban gyakran nem megfelelő. A ráoltott fajták növekedése gyakran már az oltványiskolában is gyengébb, mint a sajmeggy- vagy vadcseresznyemagoncokon. Augusztusban szemezhető, növekedését hamarabb befejezi, mint a sajmeggy. A meggy a Pseudomonas fertőzésre és a fitoftórás gyökérnyakrothadásra nem érzékeny, a gyökérgolyva és a blumeriellás levélfoltosság sem veszélyezteti jelentősen. A nematódák közül a Meloidogyne fajokkal szemben toleráns, viszont a Pratylenchus fajokra igen érzékeny (Probocskai 1969, Sebőkné 1982, Perry 1987). A meggyfajhoz tartozó, állami minősítésben részesült alanyunk nincs. A faiskolák világszerte általában az apró termésű fajták magját, magoncait használják „vadmeggy” magoncként, ilyen célra nálunk a cigánymeggyek jöhetnek számításba. A ceglédi magtermő ültetvényben a ‟C 219‟ és ‟C 404‟ jelű vírusmentes klónok alkalmasak magtermesztésre (Erdős, 1984, Nyujtó 1987, Nyujtó és Erdős 1992). Nemegyszer a magoncok is erőteljesen sarjadzanak a gyümölcsösben, ezért használatuk nem előnyös, csökkenőben van. Az USA-ban a ‟Stockton Morello‟-t gyökérsarjakról vagy hajtásdugványozással szaporítva használják még ma is, bár csökkenő mértékben (Day 1953, Perry 1987). Főleg nehéz, kötött talajokra ajánlották Kaliforniában. Nyugat-Európában viszont több ivartalanul szaporított meggy alanysorozat van terjedőben, amelyek elsősorban törpítő hatásuk miatt egyre keresettebbek, sarjadzásuk csekély mértékű. Ezek közül néhány fontosabbat ismertetünk. ‟CAB 6P‟ és ‟CAB 11E‟ A bolognai egyetem gyümölcstermesztési intézetében szelektált alanyok, a Pó völgyében, illetve Vignola környékén, jó vízellátású talajokon igen jól beváltak. Középerős vagy féltörpe növekedésűek, a ráoltott fák méretét mintegy 30%-kal csökkentik az ‟F 12/1‟-hez viszonyítva, az Olaszországban termesztett cseresznyefajtákkal a kompatibilitásuk jó, meggyalanyként nem vizsgálták. Hajtásdugványozással és mikroszaporítási módszerekkel szaporíthatók (Faccioli et al. 1979, 1981, Anonym 1990). ‟Tabel‟® Edabriz Franciaországban szelektálták az iráni Edabriz környékén gyűjtött meggyek közül. Hajtásdugványozással és mikroszaporítási módszerekkel eredményesen szaporítható. A cseresznyefajtákkal jó a kompatibilitása, féltörpe vagy törpe fák nevelhetők rajta, növekedése a ‟Damil‟ alanyhoz viszonyítva gyengébb. A gyökérzete francia tapasztalatok szerint kielégítően rögzíti a fát a talajban. Klorózisra érzékeny (Anonym 1990). ‟Weiroot 10‟, ‟Weiroot 13‟ A müncheni műszaki egyetem gyümölcstermesztési intézetében szelektálták Weihenstephanban helyi bajor fajták közül. Hajtásdugványozással és mikroszaporítási módszerekkel eredményesen szaporíthatók. Növekedésük középerős, a fák méretét az ‟F 12/1‟-hez viszonyítva mintegy 30–40%-kal csökkentik. A német cseresznyefajtákkal jól összeférnek. Korai termőrefordulást, kiváló termőképességet és jó gyümölcsméretet eredményez. Ezen az alanyon a cseresznyefákat Dél-Németországban 5,5–6×3–3,5 m térállásba javasolják telepíteni (Schimmelpfeng és Liebster 1979, Vogel 1994, 1995). ‟Weiroot 154‟ Növekedése az előző két alanyéhoz hasonló, de jobb termőképességű fát ad jobb gyümölcsminőség mellett. Csak kiváló talajokra ajánlják, karózás nélkül is kellően rögzíti a fát. Ezen az alanyon a cseresznyefákat DélNémetországban 5×3,5 m térállásba javasolják telepíteni (Vogel 1994, 1995). ‟Weiroot 158‟ Féltörpe–törpe növekedési erélyű, a fák méretét mintegy 50–60%-kal csökkenti. Csak kiváló talajokra szabad telepíteni. A cseresznyefák ezen az alanyon korán termőre fordulnak és bőven teremnek. Szélvédett helyeken gyökere megfelelően rögzíti a fát, másutt karózni kell. A rászemzett cseresznyefákat Dél-Németországban 5×3 m térállásba javasolják telepíteni (Vogel 1994, 1995). ‟Weiroot 53‟ és ‟Weiroot 72‟ Törpe növekedésű, csak a legjobb termőhelyeken megfelelő vízellátással érzi jól magát, karózást igényel. A fák korán termőre fordulnak rajta és bőven teremnek. A rászemzett cseresznyefákat Dél-Németországban 4×1,5–2 m térállásba javasolják telepíteni (Vogel 1994, 1995). ‟Gisela 5‟ 460 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Németországban a giesseni egyetemen végzett fajkeresztezésekkel állították elő, a Cerasus vulgaris × Cerasus canescens hibridje (148/2). Szaporítását in vitro módszerekkel végzik, de hajtásdugványozással is jól meggyökereztethető. Csemetéje megfelelően vastagszik és jól szemezhető, de az oltványok növekedése gyengébb. A cseresznyefajtákkal jó a kompatibilitása, nem vagy csak kevéssé sarjadzik az alany. Féltörpe–törpe növekedési erélyű, a fák méretét mintegy 50–60%-kal csökkenti. Szélvédett helyeken gyökere megfelelően rögzíti a fát, másutt karózni kell. A rászemzett cseresznyefákat Dél-Németországban 5×3 m térállásba javasolják a telepíteni. Első hazai kísérletünkben Szigetcsépen a ‟Sunburst‟ fái ezen az alanyon eléggé csenevész növekedésűek voltak (Gruppe 1985, Perry 1987, Anonym 1990, Vogel 1994, 1995).
4.5. Egyéb fajok és fajhibridek Régóta foglalkoztatja a kutatókat a csepleszmeggynek (Cerasus fruticosa (Pall.) Woronow) alanyként való használata. A faj hazánkban is honos, számos természetes hibridje ismeretes, főleg vadcseresznyével, de sajmeggyel is kereszteződik (Hrotkó és Facsar 1996). A németországi kísérletekben (Hein 1982, Gruppe 1985) csepleszmeggyként használt növények nagy valószínűséggel zömében C. fruticosa és C. avium hibridek. Hazánkban Probocskai (1982) szelektált csepleszmeggymagoncok közül cseresznyealanyt, amelyet ‟Prob‟ néven értékelünk. ‟Prob‟ Probocskai Endre szelektálta csepleszmeggymagoncok közül, azzal tűnt fel, hogy sokkal nagyobb növésű a többihez viszonyítva. Hajtásdugványozással 80%-ban meggyökeresednek a dugványai (Hrotkó 1982), a faiskolában jól szemezhető, a szemzések jól erednek, de az első évben inkább csak suhángokat nevel. A gyümölcsösben törpe növekedésű cseresznyefák kezdetben gyorsan nőnek, majd a termőre fordulás után a negyedik évben növekedésük lecsökken. A fiatal fák korán termőre fordulnak és igen bőtermők. Öntözést és támrendszert igényel. A Van és Linda cseresznyefajtákkal nem fér össze, viszont a Katalin eddig nem mutatott inkompatibilitást (Hrotkó és tsai. 1997b, 1998b). GM hibridek A belgiumi Grand Manilban kelet-ázsiai fajok keresztezésével előállított hibridek közül szelektáltak törpítő hatású cseresznyealanyokat, melyek közül néhány Inmil, Damil és Camil néven került faiskolai forgalomba, de nem terjedtek el. Hazánkban a Duna-Tisza közén, homoktalajon vizsgálták ezeket az alanyokat, de nem tudtak alkalmazkodni az ottani körülményekhez. Pillnitzi cseresznyealanyok ’Piku 1’ (Pi-KU 4,20) A németországi Pillnitzben Cerasus avium × (C. canescens × C. tomentosa) hibridek közül szelektálta Wolfram (1996), hazai értékelésünk első eredményei alapján a ‟Katalin‟ alanyaként középerős–féltörpe növekedésű, alkalmasnak látszik intenzív cseresznyeültetvényekbe (Fischer és tsai. 1998, Hrotkó és tsai. 1998b). ’Piku 3’ (Pi-KU 4,83) A németországi Pillnitzben Cerasus pseudocerasus × (C. canescens × C. incisa) hibridek közül szelektálta Wolfram (1996), hazai értékelésünk első eredményei alapján a ‟Katalin‟ alanyaként középerős–féltörpe növekedésű, alkalmasnak látszik intenzív cseresznyeültetvényekbe (Fischer és tsai. 1998, Hrotkó és tsai. 1998b). Cseresznyefák törpítése meggy közbeoltásával Németországban az ötvenes évektől kezdve folytak kísérletek meggy közbeoltásával, de a módszer nem hozott átütő sikert, mivel az elérhető növekedésmérséklés nem volt több 20%-nál, s bizonyos meggyel inkompatibilis fajtáknál (pl. Valerij Cskalov) egyáltalán nem használható. Hazai kísérleteink is hasonló eredményre vezettek, megfelelő törpítést csak a ‟Prob‟ csepleszmeggy közbeoltásával sikerült elérni (Hrotkó és tsai. 1997b, 1998b).
461 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
57. táblázat. A cseresznye- és a meggyalanyok fontosabb tulajdonságai
Az 57. táblázat folytatása
5. Alanyhasználat az őszibarack-termesztésben A hazai faiskolákban az utóbbi tíz évben az őszibarackoltványokat mintegy 60%-ban őszibarackmagoncra, 35%-ban mandulamagoncra szemezték, s a maradék 5% mandulabarackra és egyéb szilva alanyokra került. Jól látható tendencia azonban az őszibarackmagonc arányának csökkenése, s ezzel párhuzamosan a mandulamagonc növekvő részesedése (264. ábra). Ez valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy az új ültetvények egyre inkább a hagyományos termőtájakba, magasabb fekvésű termőhelyekre kerülnek vissza, ahol a mandulamagonc használata előnyösebb.
462 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
264. ábra - Őszibarack-alanyhasználat a magyar faiskolákban 1984–97 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán)
A mandula minden olyan alanyon jól ered, amire őszibarackot is lehet szemezni. Nálunk a faiskolák a mandulát zömmel keserűmandula alanyra szemzik, mivel a termesztés száraz, meszes talajú domboldalakon folyik, öntözés nélkül, s itt a mandulaalany alkalmazkodik a legjobban. Kis mennyiségben mandulabarack, mirobalán és szilvaalanyok is előfordulnak a kínálatban. Igen jó alanyai a mandulának a mandulabarack hibridek, erős növekedésűek, jól alkalmazkodnak a különböző talajokhoz. Az USA-ban kötött talajokon, öntözött körülmények között a Marianna-szilvát tartják jó alanynak. A mandulafajták egyéb szilva alanyokkal is összeférhetőek, de azok szárazságtűrése többnyire nem kielégítő.
5.1. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői Az őszibarack-ültetvényekben az alany kiválasztását meghatározó tényezők közül első helyen a talajhoz és a klímához való alkalmazkodást kell említenünk. További fontos tényező a termőre fordulás és a termőképesség, a kompatibilitás a különböző nemes fajtákkal, a kártevőkkel és kórokozókkal szembeni érzékenység, az utóbbi időben növekvő jelentőséggel bír az újratelepítésre való alkalmasság, s csak utolsó sorban szerepel a nemes fajták növekedésére gyakorolt hatásuk.
5.1.1. Az őszibarackalanyok talajigénye és gyökérzetének alakulása Az őszibarack leginkább az enyhén savanyú (6–7 pH közötti) talajokat kedveli, ilyen körülmények között zavartalan a gyökerek tápelemfelvétele. Lúgos kémhatású talajokon, 7,5 pH felett, csökken a vas felvétele, s a fa egyre inkább a vasklorózis tüneteit mutatja. Az ilyen talajokon a megfelelő alany kiválasztásával kerülhetjük el a klorózis hátrányait. Leginkább alkalmazkodnak a magas pH-jú talajokhoz a mandulabarack hibridek, a mandula és a szilvák közül a Damas GF 1869. Közepesen tűrik az ilyen talajokat a szilva alanyok (St. Julien Hibride, Brompton és a GF 43), legkevésbé alkalmasak az őszibarackmagoncok, a St. Julien GF 655/2 és a Nemaguard barackmandula hibrid (Layne 1987). A száraz körülmények között folyó őszibarack-termesztésben nagy szerepe lehet az alanyok szárazságtűrésének. Leginkább szárazságtűrő a mandula, ezt követi az őszibarack magonc és végül a szilva alanyok. Külföldön a szilva alanyokat őszibarack számára főleg olyan területeken használják, ahol a hideg, kötött talajokhoz, esetleg levegőtlen, pangó vizes viszonyokhoz az őszibarack már nem képes alkalmazkodni. Ebből is következik, hogy részarányuk nálunk jelentéktelen (264. ábra), mivel ilyen talajok hazánkban a jó őszibarack-termőhelyeken általában nem fordulnak elő.
5.1.2. Hidegtűrés Az őszibaracknál a hidegre érzékeny szövetekben (virágkezdemények és bélsugár-parenchima) működő, fagyást elkerülő mechanizmus a –20 °C hőmérséklet alatt már nem nyújt védelmet, ezért az ilyen hőmérsékletek gyakorisága meghatározza a faj északi elterjedési határait (Layne 1987). A föld feletti részek hidegtűrése mellett 463 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
a gyökérzet ellenálló képessége is fontos, az északi területeken –8 °C alatti hőmérsékletet kell elviselnie az alanyoknak. A laza, homokos talajokon általában érzékenyebbek a gyökerek a fagykárra, mint kötöttebb talajokon. Kanadában a ‟Siberian C‟ alany 20 cm-es mélységben –13,3 °C hőmérsékletet károsodás nélkül elviselt, míg ugyanakkor az ‟Elberta‟, a ‟Nemaguard‟, a ‟Yunnan‟ vagy a ‟Shalil‟ gyökerei súlyosan károsodtak, vagy teljesen elfagytak. Módszeres vizsgálatok eredményei alapján Layne (1987) csoportokba sorolta a vizsgált alanyokat a gyökérzet hidegtűrése alapján (58. táblázat).
58. táblázat. Őszibarack magoncalanyok csoportosítása a gyökérzet hidegtűrése alapján (Layne 1987) Hazai körülmények között ilyen vizsgálatokat még nem végeztek, nincsenek pontos információink a gyökerek hidegtűréséről, noha nagy valószínűséggel a gyökerek kisebb-nagyobb mértékű károsodása is közrejátszhat az ültetvények teljesítményének csökkenésében a hidegebb telek után. Faiskolában tapasztalták a GF 677 alanyon a szemzések érzékenységét a téli hidegre, azonban termő gyümölcsösben ezen az alanyon még nem lépett fel fagykár.
5.1.3. Kompatibilitás Az őszibarack jól összefér az őszibarack és a mandula magoncalanyokkal, valamint a mandulabarack hibridekkel. Inkompatibilitási nehézségek főleg a szilva alanyokkal merülnek fel. Franciaországban főleg ezért nem használják a nektarinok számára a Damas GF 1869-et, illetve Amerikában általában nem kedvelik a szilva alanyokat. A kompatibilitás részben összefügg a cianogén prunazin anyagcseréjével. Pangó vizes talajokon, anaerob körülmények között a prunazin ciánhidrogénné hidrolizálódik, ami autotoxikus hatású. Ilyen esetekben az alanygyökerek hidrolizációs képessége a döntő az alkalmazkodó képességben (Salesses és Juste 1971, idézi Layne 1987).
5.1.4. Kártevőkre, kórokozókra való érzékenység Az egyik legfontosabb kártevővel, a fonálférgekkel kapcsolatban meghatározó jelentőségű az alanyok érzékenysége. Az őszibaracknál a nemzetközi szakirodalom 19 faj előfordulását regisztrálta, amelyek a Meloidogyne, a Pratylenchus, Criconemoides és a Xiphinema nemzetségekhez tartoznak. Az utóbbi nemzetség a vírusok terjesztésében is jelentős szerepet játszik. A legtöbb kutatómunka a melegebb őszibarack-termesztő tájakon gyakori Meloidogyne fajokkal kapcsolatos érzékenységre irányult, s ezzel a nemzetséggel szemben rezisztens alanyok a legismertebbek, mint pl. a ‟Nemaguard‟, ‟Shalil‟, S 37, ‟Okinawa‟, ‟Higama‟, és a ‟Nemared‟. A hidegebb vidékeken a Pratylenchus fajok jelentősebbek, de az alanyok érzékenysége ezzel kapcsolatban kevésbé ismert. Layne (1987) szerint a következő alanyokban található rezisztencia vagy tolerancia: ‟Rubira‟, ‟Pisa‟, ‟Rutgers Red Leaf‟, ‟Tzim Pee Tao‟. A levéltetvek ismert kártételük mellett a vírusok átvitelével is nagy károkat okozhatnak, ezért a levéltetvekkel szembeni rezisztencia az alanyoknál is sokat segíthetne a vírusmentesség megőrzésében. Az őszibarack alanyok közül eddig a ‟Rubira‟ és a S2678 jelű klónról ismert a Myzus persicae Suiz. és a M. varians Davids levéltetvekkel szembeni rezisztencia (Massonie és Paisson 1979 idézi Layne 1987, Grassely 1985). Ezek a levéltetvek fontos szerepet játszanak a Sharka vírus terjesztésében. A kórokozók közül a vírusokkal szemben csak a vírusmentes szaporítóanyag használata segíthet, vírusokkal szemben rezisztens alany egyelőre nem ismert. Az alanyok sarjadzása az ültetvényben viszont számottevő fertőzési forrás lehet, különösen a levéltetvekkel terjedő vírusok számára. A baktériumos betegségek közül a gyökérgolyvára az őszibarack alanyok eléggé, míg a szilvák kevésbé érzékenyek. Kivétel a ‟Rubira‟ őszibarackmagonc, amely jól tolerálja a gyökérgolyvát. A talajban fertőző gombák közül a gyökérnyakrothadást okozó fitoftórára az őszibarack érzékeny, míg a szilvák kevésbé vagy egyáltalán nem érzékenyek.
5.1.5. Az alanyok hatása a fák növekedésére
464 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Az őszibarackalanyokat is növekedési csoportokba lehet sorolni, (59. táblázat), noha a növekedés mérséklésének az őszibaracknál nincs akkora jelentősége, mint az almatermésűeknél. Ez részben a nemes fajták gyengébb növekedésére vezethető vissza, másrészt arra, hogy az intenzív ültetvények koronaformái akár erős növekedésű alanyokon is kialakíthatók (Timon és Tarjányi 1990, Timon 1992). Az intenzív ültetvényekben az őszibaracknál elég jelentős mértékű a gyökerek közötti versengés, ami szintén hozzájárul a nagyobb tőszámmal telepített ültetvények gyengébb növekedéséhez.
59. táblázat. Az őszibarackalanyok csoportosítása növekedési erélyük alapján A laza homoktalaj, a gyenge termékenységű területek hátrányát gyakran igen erős növekedésű alanyokkal (pl. GF 677) ellensúlyozzák, míg a kiváló termőképességű, mélyrétegű talajokon szívesebben használnak növekedést mérséklő alanyokat (GF 655/2) (Gautier 1972). Az őszibarack elterjedésének északi határán, különösen a termékeny talajokon célszerű kerülni a túl erős növekedésű alanyok használatát, hogy az erős vegetatív növekedés ne hátráltassa a fák beérését és a téli hidegre való felkészülését (Layne 1987). Törpítő őszibarackalanyként említik általában a Prunus besseyit, a keleti homoki meggyet, illetve különböző hibridjeit. Ilyenek pl. a Franciaországban előállított ‟GF 2037‟ és ‟GF 2038‟ alanyok. A vizsgált hibridek általában jól törpítenek, de bizonytalan kompatibilitásuk, illetve a gyümölcs aprósodása miatt üzemi viszonyok közé még nem ajánlhatók (Guerriero et al. 1985a,b). Ezzel szemben a Prunus pumila a Microcereasus szekcióba sorolt nyugati homoki meggy ígéretes törpítő alanya lehet az őszibarack- és nektarinfajtáknak (Jacob 1992). Klónok szelekciójával Németországban a geisenheimi gyümölcstermesztési intézetben foglakoznak.
5.1.6. Az őszibarackalanyok csoportosítása rokonsági viszonyok alapján Az őszibarackalanyokat négy fő csoportba sorolhatjuk: 1. Persica vulgaris (magoncok és ivartalanul szaporított alanyok), 2. mandula alanyok (magoncok), 3. mandulabarack alanyok (Amygdalopersica és Davidiopersica, zömmel ivartalanul szaporított alanyok), 4. szilva alanyok (főleg Prunus domestica, P. insititia, de előfordul P. cerasifera és P. marianna). A következőkben csak az első három csoportba sorolható fontosabb alanyokat ismertetjük részletesen, a szilvafajokhoz tartozó alanyokra a szilváknál térünk ki, amennyiben azok őszibarackalanyként is használatosak.
5.2. Vadőszibarack (Persica vulgaris Mill.) Őszibarackmagoncokra mandulát, kajszifajtákat és szilvafajtákat is lehet szemezni, az USA déli államaiban a kajszi mintegy 30–40%-ának őszibarackmagonc az alanya. Franciaországban a kajsziültetvények 8–10%-ában őszibarack az alany, az USA délkeleti államaiban pedig a japán szilvák alanyaként használják jelentős mértékben (Day 1953, Anonym 1983, Okie 1987, Crossa-Raynaud és Audergon 1987). A szakmában elterjedt vadőszibarack megnevezés botanikai szempontból nem helytálló, mivel nem az eredeti élőhelyéről származó vad magoncokról van szó, hanem termesztett, különböző magforrásokból származó őszibarackmagoncokról. Ilyenek a gyümölcsükért termesztett fajták, valamint az alanymag termesztése céljából szelektált magtermő alanyfajták magoncai. Az őszibarackmagoncok az őszibarack- és a nektarin fajtákkal kivétel nélkül jól összeférhetők, a ráoltott fajtákkal általában középerős vagy erős növekedésű oltványokat adnak. Az őszibarackmagonc az alföldi 465 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
termőtáj igen jó alanya, a laza talajú, de jó vízellátású területekre ajánlható. Klorózisra érzékeny, 7%-nál nagyobb mésztartalmú talajokon már nem érzi jól magát. Hazai faiskoláink rendszerint csírás magot ültetnek az oltványiskolába, a csemeték augusztus közepére-végére annyira megerősödnek, hogy szemezhetők. A szokványos magiskolai csemetenevelés esetén sűrűn kell vetni, hogy ne vastagodjon meg túlságosan. Az ilyen csemetéket az oltványiskolában valamivel korábban lehet szemezni. A beszemzett csemetékből átlagos üzemi körülmények között 50–60%-ban nevelhető szabványos oltvány. A magtermő fajták gyümölcse fogyasztható, de kereskedelmi értékük többnyire csekély, elsősorban az alanyként használt magoncaik tulajdonságai voltak fontosak szelekciójuk során.
5.2.1. Nemes fajták magoncai A legtöbb őszibarack-termelő országban alanyként a nemes fajták magoncait használják a faiskolák. Ilyen fajták Argentínában a ‟Polara‟ és a ‟Sims‟, Ausztráliában a ‟Golden Queen‟, az ‟Elberta‟, a ‟Wright‟, Brazíliában a ‟Cape de Bosq‟ és a ‟Conserva‟, Dél-Afrikában a ‟Kakamas‟ és a ‟Du Plessi‟, Izraelben a ‟Baladi‟, Romániában a ‟Balc Elita‟, az USA-ban a ‟Halford‟ és a ‟Lowell‟ (Layne 1987). A kései érésű fajták általában jó minőségű, kiváló csírázóképességű magot adnak, csemetéjük egyöntetű. Hazánkban korábban használták a ‟Ford‟ és az ‟Elberta‟ magját. Ma az üzemi ültetvények jelentős részben vírusfertőzöttek, ezért a konzervipari melléktermékként jelentkező őszibarackmagot alanynevelés céljára használni nem ajánlatos. A ceglédi magtermő ültetvényben ilyen célokat szolgál a kései érésű ‟Shipley‟ fajta vírusmentes állománya, magja kiváló minőségű. A nemes fajták magoncai közül a leggyengébb az ‟Elberta‟, középerős növekedésű. ’Cepe’ (Syn.: Vadőszibarack CT 2629) Szőlőskerti őszibarackok közül szelektálták a GYDKFV ceglédi állomásán. Igen nagy, sűrű koronájú fát nevel, virágai 30–70%-ban öntermékenyülők, fagyra érzékenyek. Fája átlagosan 20–25 kg gyümölcsöt terem. Apró, zöldesfehér héjú a gyümölcse, szeptember utolsó hetében érik, a mag ezermagtömege 2823 g, magiskolában 1 kg magból 114 szabványos csemete nevelhető. Öt hónapig rétegezett magja 70–80%-ban csírázik. Csemetéi egyöntetűek, jól szemezhetők, a ceglédi kísérletekben 16 őszibarackfajta többévi átlagában a szemzéskihajtás 58,2% volt. A rászemzett fák középerős, erős növekedésűek (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős, 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Nyujtó és Erdős 1992, Harsányi és Mádyné 1998). Vadőszibarack ‟C 2630‟ Szőlőskerti őszibarackok közül szelektálták a GYDKFV ceglédi állomásán. Erős, kissé felfelé törő koronájú fát nevel. Virágai 50–60%-ban öntermékenyülők, fagyra érzékenyek. Gyümölcse kicsi, zöldes alapon piros, csupasz héjú, szeptember utolsó hetében érik. Magja középnagy, ezermagtömege 3086 g, rétegezés után jól kel a faiskolában. Csemetéi egyöntetűek, jól szemezhetők. A rászemzett fák középerős, erős növekedésűek (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős, 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Nyujtó és Erdős 1992).
5.2.2. Külföldi vadőszibarack-fajták ‟GF 305‟ Egy régi montreuille-i helyi fajtából szelektálták Franciaországban, magtermése 600 kg/ha. Magja Franciaországban közel 100%-ban kel, viszont a nálunk termett mag csírázóképessége csak 35% körüli. Csemetéi kiegyenlítettek. A gyökérgolyvára eléggé érzékeny, az átlagos őszibaracknál több meszet nem visel el a talajban, s a hazai tapasztalatok szerint télállósága és a virágok fagytűrése nem kielégítő. Vírusokra érzékeny, vírusmentes magoncait tesztnövényként is használják. A ráoltott fák középerős–erős növekedésűek (Bernhard et al. 1969, Gautier 1972, Layne 1987, Surányi és tsai. 1991). ‟Rubira‟ A magtermő fát S 2489 klónszámon szelektálták amerikai származású magoncok közül Franciaországban, magoncai egyöntetűen vörös levelűek. Magja közel 100%-ban kel, a csemeték jól növekednek, jól szemezhetők, eltérő levélszíne miatt a faiskolában kedvelik, csemeteállománya megfigyeléseink szerint teljesen egyöntetű. Nem érzékeny a gyökérgolyvára és a Pratylenchus nemzetségbe tartozó nematódákra, s a levéltetvek sem károsítják. A ráoltott fajták középerős növekedésűek, a ‟GF 305‟-nél gyengébbek (Grassely 1985). 466 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
‟Siberian C‟ Kanadában szelektált igen hidegtűrő őszibarack magtermő fajta, gyökerein a 20 cm mélységben mért -13,3 °Cos fagy sem okozott károsodást. Magoncai egyöntetűek, a szárazságot is az átlagnál jobban elviselik, száraz, laza talajokra is ajánlják. A Meloydogyne fajokkal szemben közepes az érzékenysége, a Pratylenchus fonálférgek azonban károsítják. Gyökérgolyvára érzékeny. A rászemzett fajták féltörpe vagy középerős növekedésűek, vagyis az őszibarack magoncok közül ez a leggyengébb növekedésű alany, a fák igen bőtermők. Az alany a rügyek kihajtását késlelteti (Layne 1975, Grassely 1985, Layne 1987). ‟Higama‟ A magtermő fát S 2543 klónszámon szelektálták japán származású magoncok közül Franciaországban, magoncai egyöntetűen vörös levelűek. Magja jól kel, csemetéi erős növekedésűek, jól szemezhetők, eltérő levélszíne miatt a faiskolában előnyös. A gyökérgolyvára kevésbé érzékeny és rezisztens a Meloydogyne incognita fonálféreggel szemben (Grassely 1985). ‟INRA Montclar‟® Helyi őszibarackmagoncok közül szelektálták a franciaországi Grande-Ferrade-ban. Magoncai a ‟GF 305‟-nél erősebb növekedésűek, a rászemzett fajták jó termőképességűek és az őszibarack magoncok viszonylatában kevésbé érzékenyek a klorózisra, valamint a talaj magnéziumhiányára (Grassely 1985). Hasonló jellegű, magtermesztésre szelektált fajták Csehországban a ‟B-VA 1,2,3,4‟, Kanadában a ‟Harrow Blood‟, az USA-ban a ‟Bailey‟, a ‟Rancho Resistant‟, a ‟Rutgers Red Leaf‟, a ‟Nemared‟, az ‟S 37‟, Görögországban az ‟ID 20‟ és 37, Olaszországban a ‟P. S. A.‟, a ‟P. S. B‟. alanyok, Japánban az ‟Okinawa‟. A gyökérzet nagymértékű hidegtűrését mutatták ki a ‟Siberian C‟ kanadai és a ‟Tzim Pee Tao‟, ‟Chui Lum Tao‟ kínai fajtáknál, míg közepes fagytűrésű a ‟Bailey‟ és a ‟Harrow Blood‟.
5.3. Mandula (Amygdalus communis L.) A hazai faiskolák az őszibarackot 20–25% körüli, jelenleg növekvő arányban keserűmandula-magoncra szemzik, a mandulafajták viszont mintegy 90%-ban kerülnek keserűmandula-magoncra (Hrotkó 1995, Bach és tsai. 1998). Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a második legfontosabb őszibarackalany, más országokban viszont nem, vagy csak ritkán használják. A mandula a dombvidéki őszibarack-termőtájak alanya, meszes talajokon, száraz, köves lejtőkön is lehetővé teszi az őszibarack termesztését, ahol az őszibarack magoncalanyon a nemes fajta klorózis miatt már nem képes megélni. Melegigényesebb, mint a vadőszibarack, kevésbé télálló. A nemes fajták ezen az alanyon szintén jól erednek, a ráoltott fajták középerős növekedésűek, a vadőszibarackhoz viszonyítva mindenképpen gyengébbek, a 3–4. évben termőre fordulnak. A mandula minden olyan alanyon jól ered, amire őszibarackot is lehet szemezni. Nálunk a faiskolák a mandulát főleg keserűmandula-alanyra szemzik, mivel a termesztés száraz, meszes talajú domboldalakon folyik, öntözés nélkül, s itt a mandulaalany alkalmazkodik a legjobban. Faiskoláink zömmel a ceglédi magtermő ültetvényből a ’C 431’ (édes), a ’C 446’, ’C 447’, és ’C 449’ vírusmentes klónokról származó magot használják. A szakmai gyakorlatban keserűmandulának nevezik az alanyt, de a mag ízének nincs jelentősége az alany használati értékében (Erdős, 1984, Nyujtó 1987, Nyujtó és Erdős 1992). Külföldön a leggyakoribb mandulaalany olyan termesztett fajták magonca, amelyek jól csírázó magot adnak. Spanyolországban mandulafajtákhoz az ‟Atocha‟ és a ‟Garrigues‟ fajták magoncait használják leggyakrabban alanyként, utóbbi csemetéje a faiskolában kevésbé ágazódik el, ezért könnyű szemezni. A kaliforniai mandulatermesztés legfontosabb alanya a ‟Mission‟ (‟Texas prolific‟) fajta magonca, mely erős növekedésű, kiegyenlített magoncállományt ad. Hasonló célra Ausztráliában a ‟Chellaston‟ és a ‟Nonpareil‟ fajták magját használják. A faiskolások csírás magot ültetnek az oltványiskolába, a csemetéket augusztus második felében, szeptember elején lehet szemezni. Csemetenevelés céljára a magiskolában sűrűn kell vetni, hogy a csemetéi ne legyenek vastagok. Vastag karógyökeret fejleszt, az elágazódás elősegítése érdekében a csírás mag gyököcskéjét visszacsípik. A mandulagyökér hajlamos a kiszáradásra, ezért az átültetést rosszul tűri. A mandulamagonc
467 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
érzékeny a gyökérgolyvára, a fitoftórás gyökérnyakrothadásra, a verticilliumos hervadásra és a nematódákra (Probocskai 1969, Kester és Grasselly 1987).
5.4. Mandulabarack alanyok (Amygdalopersica hybrida Soó) Az őszibarack (Persica vulgaris), a mandula (Amygdalus communis) és a Dávid-mandula (Amygdalus davidiana) hibridjeit soroljuk ebbe a csoportba. A barackmandula és a mandulabarack hibridek jól csírázó magot is hoznak, magoncaikat azonban a faiskolák nem szívesen használják, mivel nem eléggé egyöntetű a csemeteállományuk. Nálunk a ceglédi magtermő ültetvényből származó ‟C 410‟ mandulabarack mag van forgalomban, a csemeteállomány elég heterogén. Ilyen magról szaporított mandulabarack alanyok az USA-ban igen elterjedt ‟Nemaguard‟, a Krímben szelektált ‟Szputnyik‟, vagy a csehországi ‟BM-VA-1‟ és ‟BD-SU-1‟. Mandulabarack ‟C 410‟ Cegléden szelektált barackmandula magtermő klón. Igen erős növekedésű fát nevel széthajló, lelógó ágrendszerrel. Virágai 8%-ban öntermékenyülőek, virágfagykárra kevésbé érzékenyek. Október második hetében érik, termése éretten felnyílik, s a mag kihullik. Magja nagy, ezermagtömege 3571 g. Rétegezés után jól kel, csemetéi azonban az oltványiskolában elég nagy heterogenitást mutatnak (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Nyujtó 1992).
5.4.1. Ivartalanul szaporítható mandulabarack alanyok Az ivartalanul szaporítható mandulabarack alanyok külföldön elsősorban kiváló rezisztenciájuk miatt igen népszerűvé váltak a faiskolások körében. Igen jó alanyai a az őszibaracknak és a mandulának a mandulabarack hibridek, erős növekedésűek, jól alkalmazkodnak a különböző talajokhoz. ‟Avimag‟ (‟Cadaman‟®) A GYDKFV ben szelektálták Dávid-mandula és őszibarack hibridjei közül (41-4-21) Franciaországban ‟Cadaman‟ néven van faiskolai forgalomban. Hajtásdugványozással jól szaporítható. A fajták ezen az alanyon igen erős növekedésűek, az 5–6. évben adják az első nagy terméseket és igen bőtermők. Igen jó mésztűrő, a Meloydogyne fajokkal szemben rezisztens (Nagy és tsai. 1992, Harsányi és Mádyné 1998). ‟PE-DA‟ (VIII-32/2) Egy Persica vulgaris × Amygdalus davidiana fajhibrid szabad virágzásból származó magoncai közül szelektálták a GYDKFV munkatársai. Hajtásdugványozással szaporítható, a dugványok gyökeresedése kiváló, 80% körüli. Az alany a faiskolában erőteljesen növekszik, jól szemezhető, az oltványkihozatal az átlagost meghaladja. Az őszibarackfajták ezen az alanyon igen erősen növekszenek, a fák termőképessége kiváló. A száraz, meszes talajokat jól tűri, klorózisra nem hajlamos (Nagy és tsai. 1992, Harsányi és Mádyné 1998). ‟PE-MA‟ (41-4-11) A ‟Mezőkomáromi Duránci‟ × Amygdalus communis keresztezéséből származó magoncok közül szelektálták a GYDKFV munkatársai. Hajtásdugványozással szaporítható, a dugványok jól gyökeresednek, 80% körül. Az oltványiskolában a szemzéseredés és az oltványkihozatal jó. Erős-igen erős növekedésű fákat nevel. A száraz, meszes talajokat jól tűri, klorózisra nem hajlamos (Nagy és tsai. 1992, Harsányi és Mádyné 1998). ‟INRA GF 677‟ Franciaországból származó, természetes eredetű mandulabarack hibrid. Hajtásdugványozással közepes eredménnyel szaporítható. A csemeték az oltványiskolában jól erednek és vastagodnak, jellegzetes széthajló, lecsüngő hajtásokat hoz. A szemzéseredés és az oltványkihozatal hazai tapasztalatok szerint az átlagosnál rosszabb, ami valószínűleg az alanynak a téli alacsony hőmérsékletre való érzékenységével függ össze. Az őszibarackfajták növekedése ezen az alanyon igen erős, s a termőképességük igen jó. A száraz, nagy mésztartalmú talajokat jól tűri, s nem érzékeny az újratelepítési betegségekre sem, rezisztens a fonálférgekkel szemben. A dél-magyarországi és közép-dunántúli termőhelyeken bevált alany (Gautier 1972, Layne 1987, Timon 1992, Harsányi és Mádyné 1998). ‟Barrier 1‟ 468 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Persica vulgaris × Amygdalus davidiana keresztezésével állították elő Olaszországban, ott is szaporítják. A Meloidogyne fajokkal, valamint a fitoftórás gyökérpusztulással szemben rezisztens. Olasz adatok szerint a ‟GF 677‟-hez viszonyítva kevésbé fagyérzékeny, mérsékeltebb növekedési erélyű, a gyümölcsök darabosabbak és jobban színeződnek ezen az alanyon. ’Hansen 536’ és ’Hansen 2168’ Az USA-ban, Kalifoniában állították elő mandula és őszibarack keresztezésével. Hajtásdugványozással szaporíthatók. Jól összeférnek az őszibarackfajtákkal, a fák igen erős növekedésűek. Rezisztensek a Meloidogyne fonálférgekkel szemben, s a fitoftórás gyökérpusztulásra sem érzékenyek. Európában nincsenek forgalomban (Kester-Asay 1986).
60. táblázat. Az őszibarackalanyok fontosabb tulajdonságai
A 60. táblázat folytatása 469 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
6. Alanyhasználat a szilvatermesztésben A szilvafajták a Prunoidae alcsalád legtöbb termesztett fajára szemezhetők, ennek ellenére a különböző szilvafajokon kívül más alany használata nem gyakori. A magyar faiskolák szilvaalany-használata különösen egysíkú, vagyis az oltványokat zömében mirobalán magoncokra szemzik, s elenyésző arányban kerül sor más alanyokra. Külföldön nagyobb arányban használnak kökényszilvákat, helyi szilvafajtákat, termesztett fajták magoncát, valamint marianna szilvát. Ez utóbbi különösen Franciaországban, gyengébb talajon terjedt el nagymértékben, amit korai termőre fordulásának és kiváló termőképességének köszönhet.
6.1. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői 6.1.1. A szilvaalanyok hatása a nemes fajták növekedésére A szilvaalany kiválasztásának szempontjai között Nyugat-Európában a növekedés mérséklése régóta szerepel, nálunk a gyümölcstermesztők részéről ilyen igény csak ritkán jelentkezik, ami elsősorban azzal van összefüggésben, hogy a szilvát az árugyümölcsösökben főleg ipari célra termesztik és rázógépekkel takarítják be. A korszerű, intenzív ültetvényekben azonban várhatóan növekedni fog a növekedést mérséklő, törpítő alanyok jelentősége. A szilvafajok között a hagyományos törpítő alanyok a penta- és hexaploid fajok között találhatók, míg a diploid mirobalánok és triploid hibridjeik általában igen erős növekedésűek. Az utóbbi időben sok törpítő hatású fajhibrid alannyal is lehet találkozni az európai faiskolai kínálatban. Ezeknél azonban minden esetben számolni kell azzal, hogy az ültetvény támrendszert igényel. Intenzív ültetvények létesítéséhez a középerős alanyok növekedésmérséklő hatása megfelelő koronaalakítással kielégítő (Mika és tsai. 1998, Hrotkó és tsai. 1998c).
61. táblázat. A szilvaalanyok csoportosítása növekedésük szerint
6.1.2. Hidegtűrés, télállóság A hazánkban használatos szilvaalanyok fagyérzékenységére vonatkozó adataink nincsenek, üzemi tapasztalatok alapján a mirobalánmagoncok megfelelően télállóak. Probocskai (1969) említi, hogy a túl sokáig növekedésben maradó mirobalan alanyokon a fák beérése késhet, s így télállóságuk gyengébb. Amerikában elvégzett módszeres hidegtűrési vizsgálatok azt mutatták ki, hogy az ott használatos szilvaalanyok hidegtűrése a következő sorrendben növekedett: őszibarackmagonc < mirobalánmagonc < P. davidiana magonc < marianna szilva < Prunus americana. Ebből a sorrendből az Európában terjedő marianna szilva jó hidegtűrése figyelemre méltó. A leginkább hidegtűrőnek az amerikai eredetű Prunus besseyi-t és Prunus nigra-t tartják.
6.1.3. Talajigény, szárazságtűrés A kötött, agyagos talajokhoz a mirobalán, a szilva, a kökényszilva alanyok alkalmazkodnak jobban, a köves, szárazabb viszonyok között inkább a marianna szilvát ajánlják, míg a száraz, laza homoktalajokon a mandulabarack alanyokat is használják szilva telepítésére. Nagy mésztartalmú és pH-jú talajokon a mandulabarack, a Marianna GF 8-1 és a Damas GF 1869 alanyok teszik lehetővé a szilvatermesztést, míg a St. Julien GF 655/2 in vitro körülmények között nem kedveli a nagy mésztartalmat (Okie 1987), habár Szigetcsépen 8,0 pH-jú talajon sem jelentkezett klorózis. Több forrás is megerősíti és saját eredményeink is alátámasztják, hogy a marianna szilva jobban elviseli a talaj nagy sótartalmát, mint az őszibarack.
470 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A szilvaalanyok szárazságtűrésére vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre, de a különböző szakirodalmi források alapján ebben a vonatkozásban is a marianna szilva áll az első helyen. Európában inkább a szilva alanyok víztűrésére, a gyökérfulladásra való érzékenységükre vannak adatok. Az átmeneti vízborítottságot leginkább elviselő alanyok között a Damas GF 1869, a Marianna GF 8-1 és a Damas de Toulouse szerepelnek Okie (1987) öszszeállításában.
6.1.4. Érzékenység kártevőkre és kórokozókra A fonálférgek közül a Meloidogyne fajokkal szembeni rezisztenciát az alanyként ritkábban használt Prunus pumila, P. besseyi, P. cistena, P. japonica és P. tomentosa hordozzák. A hidegebb vidékeken jelentősebb Pratilenchus fajoknak a használatos mirobalán és marianna szilvaalanyok kiváló gazdanövényei. A fitoftórás gyökérnyakrothadás nyirkos, kötött talajokon jelenthet veszélyt, főleg őszibarackmagoncon és mandulán, viszont a mirobalán, marianna és kökényszilva alanyok nem, vagy kevésbé érzékenyek (Okie 1987). A szilva legveszedelmesebb betegségével, a szilvahimlő vírussal szemben mindegyik használatos alany érzékeny, a vegetatív szaporítóanyag, a virágpor, a mag, valamint a levéltetvek terjesztik a kórokozót. A sarjadzó alanyok abból a szempontból veszélyesek, hogy a talajszintben hiányos növényvédelem miatt a sarjak gyakran kiindulópontjai a levéltetű-fertőzéseknek.
6.1.5. Kompatibilitás Az európai szilvafajták általában jól összeférnek a mirobalán, a marianna, a házi szilva és a kökényszilva alanyokkal. A ringlókat tartják érzékenyebbnek ebben a vonatkozásban, így pl. francia szakirodalmi források szerint nem fér össze a marianna szilvával, noha saját kísérletünkben termőre fordult ötéves Althann ringló Marianna GF 8-1 alanyon mindeddig nem mutatott összférhetetlenséget. Ezzel szemben ugyanaz a ringló a vörös levelű MY-KL-A alanyon igen törpe fákat nevelt, ami lehet egy kései inkompatibilitás tünete (Hrotkó és tsai. 1998c).
6.1.6. A szilvaalanyok rokonsági csoportjai A szilvafajok taxonómiai kérdései meglehetősen bonyolultak, az egyes alanyok közötti eligazodás érdekében azonban nem kerülhettünk el bizonyos csoportosítást. A fontosabb szilvaalanyokat és hibrideket a következő négy fő csoportba soroltuk: • mirobalán szilva és hibridjei, • kökényszilva és damaszcéna szilvák, • házi szilva és helyi fajták, • egyéb fajok és fajhibridek. A következőkben ennek a csoportosításnak megfelelően ismertetjük a fontosabb alanyokat, kitérve azok használatára az őszibarack- és kajszifajták alanyaként is.
6.2. Mirobalán (Prunus cerasifera Ehrh. var. cerasifera Schneid. cv. myrobalana) A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Ehrh.) Európában és Ázsiában őshonos, elterjedt faj, alanyként és díszváltozatait telepítik. Alanyként két változata, a var. cerasifera cv. myrobalana inkább Európában, a var. divaricata inkább Kelet-Európában és Közép-Ázsiában használatos (Terpó 1974). A mirobalánra szilvafajták, kajszifajták, őszibarack- és mandulafajták egyaránt szemezhetők, de nálunk csak szilva- és kajszialanyként jelentős, a szilvafajták 95–99%-át, a kajszifajták 30–40%-át szemzik mirobalánra a faiskolák (Hrotkó 1995, Bach és tsai. 1998). Faiskoláink zömmel a ceglédi magtermő ültetvénybe telepített, vírusmentes magtermő fajták magoncait használják. A mirobalán rendkívül változatos alfaj, alanyként való használat céljára számos magonc (magtermő) és ivartalanul szaporított fajtát szelektáltak természetes állományokból, illetve nemesítettek, részben más fajokkal való keresztezés eredményeként. A mirobalán fajhibrideket szintén a mirobalán alanyok között ismertetjük.
471 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A mirobalánmagonc a nemes fajtákkal mind jól összefér, és erős vagy igen erős növekedésű oltványt ad, de egyes ringló fajtáknál inkompatibilitás is felmerülhet. A rászemzett fajták a magoncalanyokra jellemzően későbben fordulnak termőre. A mirobalán a nagyon köves és a nagyon száraz talajok kivételével mindenütt jól díszlik, a magas talajvizet és az átmeneti vízborítottságot is tűri. A nemes fajták vegetációs időszakát viszont kissé megnyújtja, így esetleg az oltvány szélsőséges klímájú helyeken fagyérzékennyé válhat. A mirobalánmagoncokra oltott kajszifajták rendszerint erős növekedésű fákat adnak. A kajszifajták mirobalán alanyokon a fagykárosodásra és a verticilliózisra érzékenyebbek, s a magoncok származásától függően változó mértékű inkompatibilitás is jelentkezhet. A ceglédi mirobalánmagoncok a tartamkísérletek során inkompatibilitást nem mutattak. A gyümölcsösben az oltványok gyorsan fejlődnek, korábban termőre fordulnak, mint a vadkajszi alany, és bőven teremnek. A gyümölcsösben, ha elegendő vizet kap, jól gyökeresedik, de száraz időszakban telepítve sok kipusztulhat. A magoncok különböző mértékben hajlamosak tősarjak képzésére. A ceglédi mirobalánmagoncok közül elsősorban a ‟C 162‟-t és a ‟C 359‟-et ajánlják kajszi alanyként (Nyujtó és Surányi 1981). A tapasztalatok szerint második éves magja jobban csírázik. A magiskolában sűrűn vetik, hogy csemetéi ne vastagodjanak meg túlságosan. Az oltványiskolába telepített csemete augusztus második felére szemezhető. Héját elég hosszú ideig adja, a nemes fajták jól erednek rajta. A szemzést követő évben a nemes gyorsan növekszik, és számottevő arányban koronásodik. Gyökerei erősek, vastagok, kitermelését körültekintően kell végezni (Maurer 1939, Day 1953, Haas és Hildebrandt 1967, Probocskai 1969, Gautier 1972, Nyujtó és Surányi 1981, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987, Erdős és Surányi 1992).
6.2.1. Ceglédi mirobalánmagoncok A GYDKFV ceglédi állomásán szelektált szaporításra előzetesen engedélyezett ‟C 162‟, ‟C 174‟ , ‟C 359‟ és ‟C 679‟ magtermő fajták fontosabb adatait az 62. táblázat tartalmazza. (Erdős 1984, Nyujtó 1987, Erdős és Nyujtó 1992)
62. táblázat. A ceglédi magtermő mirobalán alanyok egyes jellemző adatai (Nyujtó és Erdős 1992) Mirobalán ‟C 162‟ Szilva- és kajszialanynak egyaránt ajánlják. Virágai önmeddőek, jó pollenadója a másik három ceglédi mirobalánfajta. Fája közepes termőképességű, 20–25 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse kicsi, cseresznyepiros színű, július végén érik. Magja kicsi, igen jól kel, a legjobb csemetekihozatalt adja (kb. 1250 db/ kg mag). A faiskolában a csemete erős növekedésű, rajta a szemzések jó arányban kihajtanak, a kajszi- és a szilvafajtákkal egyaránt jól összefér, az oltványok középerős vagy erős növekedésűek. A ‟Ceglédi kedves‟, a ‟Ceglédi bíbor‟ kajszi, valamint a ‟Tuleu gras‟ szilva és az ‟Althann ringló‟ alanyának kevésbé ajánlják. Egy kecskeméti kísérletben a ‟Magyar kajszi‟ ezen az alanyon a legjobb termőképességet produkálta más mirobalán és vadkajszi alanyokhoz viszonyítva. Szigetcsépen ‟Stanley‟, ‟Cacanska lepotica‟ és ‟Althann ringló‟ alanyaként erős növekedésű, de korán termőre forduló és jó termőképességű fákat adott. Gyenge növekedésű fajtákkal karcsú orsó koronával akár intenzív ültetvények telepítésére is alkalmas lehet (Nyujtó és Surányi 1981, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Nyujtó és Erdős 1992, Erdős és Surányi 1992, Magyar és tsai. 1996, Hrotkó és tsai. 1998c, Harsányi és Mádyné 1998). Mirobalán ‟C 174/sz‟ Csak szilvaalanynak ajánlják. Erős, igen erős növekedésű, arányos, nem túl sűrű koronát nevel. Levelei nagyok. Virágai önmeddőek, jó pollenadója a másik három ceglédi mirobalánfajta. A magtermő fa igen jó termőképességű, átlagosan 40 kg körüli gyümölcsöt hoz fánként. Gyümölcse nagy, sárga színű, július 3–4 472 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
hetében érik. Magja nagy, közepes arányban kel a magiskolában (kb. 680 db/kg). Erős növekedésű csemetét ad az oltványiskolában, hajtásai felfelé állóak vagy enyhén széthajlóak, közepesen sűrű elágazásokkal, levelei középnagyok megnyúlt ovális alakkal, csúcsán kihegyezett, széle csipkézett, a levél színe mélyzöld. Rajta a szilvafajták szemzéskihajtása jó, az oltványok az átlagoshoz viszonyítva valamivel alacsonyabbak. Mivel a kajszioltványok erre az alanyra szemezve heterogén állományt adnak, csak szilva alanyaként ajánlják. A csemetéire szemezve a szilvafák termőképessége igen jó a gyümölcsösben. A ‟Tuleu gras‟ és esetenként a ‟Montfort‟ fajtával kapcsolatban merültek fel összeférhetetlenségre utaló jelek. Tősarjképzésre mérsékelten hajlamos (Nyujtó és Surányi 1981, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Surányi 1992, Nyujtó és Erdős 1992, Harsányi és Mádyné 1998). Mirobalán ‟C 359‟ Szilva- és kajszialanynak egyaránt ajánlják, a mirobalánok közül a legjobb kajszialany. Fája igen erős növekedésű, terebélyes koronát nevel, levelei keskenyebbek, klorózisra hajlamosabb. Virágai önmeddők, jó pollenadója a másik három ceglédi mirobalánfajta, a virágok hidegtűrőek és jól termékenyülnek. Fája közepes termőképességű, átlagosan 30 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse igen kicsi, 3,3 g, pirosas, parafoltos, július utolsó hetében érik. Magja kicsi, jó arányban kikel a magiskolában, nem szabad túl sűrűn vetni. A csemetéi erős növekedésűek a faiskolában, rajtuk a szemzések kihajtásának aránya közepes vagy jó, az előző két fajtához viszonyítva gyengébb. Az oltványok erős növekedésűek az oltványiskolában. Kajszibarackfajtákkal a legjobb affinitású mirobalán, még a kritikus kajszifajták (‟Ceglédi kedves‟, ‟Ceglédi arany‟, ‟Ceglédi piroska‟) is igen jól erednek rajta. A mirobalánnal gyengébb vagy rossz affinitású szilvafajtákhoz (‟Tuleu gras‟, ‟Ruth Gerstetter‟, ‟Althann ringló‟) nem ajánlható. A ‟Magyar kajszi‟ fáinak fajlagos termőképessége ezen az alanyon igen jó, virágfagykárra, és verticilliózisra kevésbé érzékenyek. A rászemzett fák a gyümölcsösben erős növekedésűek, tősarjképzésre hajlamosak (Nyujtó és Surányi 1981, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Surányi 1992, Nyujtó és Erdős 1992, Surányi és Szabó 1996, Harsányi és Mádyné 1998). Mirobalán ‟C 679‟ Szilva- és kajszialanyként egyaránt ajánlják. Erős növekedésű, felfelé törő, szabályos gúlakoronát nevel, ez a tulajdonság a magoncaira szemzett nemes fajtán is jelentkezik. Virágai önmeddőek, jó pollenadója a másik három ceglédi mirobalánfajta. Fája közepes termőképességű, átlagosan 26 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse középnagy, lilás színű, július második hetében érik. Magja középnagy, a magiskolában közepes arányban kikel (kb. 570 db csemete/kg mag). Erős növekedésű csemetét ad, a csemetéken a fajták szemzéskihajtása közepes vagy jó, az oltványok erős növekedésűek az oltványiskolában. A ráoltott kajszi és szilvafák erős, igen erős növekedésűek a gyümölcsösben, a szilva- és a kajszifák fajlagos termőképessége jó. A ‟Ceglédi kedves‟ és a ‟Ceglédi arany‟ kajszifajtákhoz kevésbé alkalmas, mint a C 359. A ‟Tuleu gras‟ és a ‟Ruth Gerstetter‟ szilvafajták ezen az alanyon is rosszabbul erednek (Nyujtó és Surányi 1981, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Nyujtó és Erdős 1992, Erdős és Surányi 1992, Harsányi és Mádyné 1998).
6.2.2. Ivartalanul szaporítható mirobalánfajták és fajhibridek ‟Myrobalan B‟ Az egyik legrégibb mirobalán alanyfajta, az angliai East-Mallingban szelektálták. Hajtás- és fásdugványozással jól, bujtással elég nehezen szaporítható. Csemetéje erős, felfelé törő növekedésű, héjkérge nyáron sárgászöld, télen világos sárgás-vörösesbarna, ízközei 1,5–2,5 cm hosszúak. Levelei vízszintes állásúak, keskeny oválisak, alapjukon elkeskenyedők, csúcsukon kihegyezettek, a levélszél finoman csipkézett, a levél színe világoszöld, a levelek átlagos hosszúsága 70, szélessége 40 mm. Csemetéi az oltványiskolában kiegyenlítetten növekednek, kevésbé tövisesek. Könnyen szemezhető, sokáig adja a héját. A ráoltott fák igen erős növekedésűek és későn fordulnak termőre. Talajban nem válogat. Gyümölcsösben kevés sarjat képez. Szakirodalmi adatok szerint az ‟Althann ringló‟-val és az ‟Ouillins‟ ringlóval valamint mirabella fajtákkal nem kompatibilis. Kajszialanyként is használatos, erős növekedésű alany. Kompatibilitása a hazai fajtákkal még nem ismert, Magyar (1999) szerint a ‟Bergeron‟ és a ‟Ceglédi óriás‟ rosszul ered rajta a faiskolában. A hazai kísérletekben eddig jól szerepelt. Toleráns a gyökérgubacs-fonálférgekkel (Meloidogyne sp.) szemben, törzsképző alanyként Amerikában rezisztensnek találták a baktériumos ágrákosodásra (Pseudomonas sp.) (Hatton 1921, Maurer 1939, Haas és Hildebrandt 1967, Gautier 1972, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987, Erdős és Surányi 1992). ‟INRA Marianna GF 8-1‟ A franciaországi Grande Ferrade kutatóállomásán állították elő amerikai marianna szilva és mirobalán keresztezésével. Hajtás- és fásdugványozással egyaránt jól szaporítható. Csemetéje erős, felfelé törő 473 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
növekedésű, héjkérge nyáron sötétzöld ibolyás árnyalattal, télen ibolyásvörös, alul zöldes sávokkal, alapján szürkészöld, ízközei 1,5–2,5 cm hosszúak. Levelei közel vízszintes állásúak, keskeny oválisak, alapjukon elkeskenyedők, csúcsukon kihegyezettek, a levélszél finoman csipkézett, a levél színe fénylő, sötétzöld, a levelek átlagos hosszúsága 70–75, szélessége 40–45 mm, a levélnyél ibolyásvörös. A faiskolában sokáig növekedésben van, ezért nem ajánlatos túl korán szemezni. Kerülve az erős trágyázást, a csemeték nem vastagszanak meg túlságosan. Igen jól és könnyen szemezhető, a szemzéskihajtás aránya igen nagy. Kompatibilitása minden szilvafajtával jó, kivéve az ‟Althann ringló‟-t, amelyik francia adatok szerint a gyümölcsösben összeférhetetlenségi tüneteket mutatott, nálunk azonban a fák eddig egészségesek maradtak. Kajszialanyként is használható, erős növekedésű. Francia tapasztalatok szerint jól összefér a ‟Bergeron‟ kajszifajtával, de a ‟Canino‟ és ‟Rouge de Roussillon‟ kajszival kompatibilitása nem kielégítő. Saját tapasztalataink szerint a faiskolában az egyik legjobb szilvaalany, a mirobalánmagoncokat jelentősen felülmúlja. A kajszioltványok a gyümölcsösben ezen az alanyon jól erednek. Hazánkban is télálló, a legkülönfélébb talajokhoz jól alkalmazkodik. Szilvaalanyaként igen erős növekedésű és kiváló termőképességű fákat ad. Pseudomonas-rezisztenciája jó, a fitoftórás gyökérpusztulásra a mirobalánalanyoknál kevésbé érzékeny, ellenálló a gyökérgolyvával, a Meloidogyne fonálféregfajokkal, az Armillaria mellea gomba fertőzésével szemben, kajszialanyként pedig toleráns a verticilliózisra. Az ólomfényűségre a faiskolában érzékeny, célszerű a szerszámokat fertőtleníteni. Erős növekedésű alany, gyökérrendszere szerteágazó, sarjakat nem képez (Gautier 1971, Gautier 1972, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987, Erdős és Surányi 1992, Magyar és tsai. 1996, Hrotkó és tsai. 1998). ‟Ishtara‟® (Ferciana) Mirobalán és őszibarack keresztezéseivel (P 322 × P 871/1) állították elő a franciaországi Grande Ferrade-ban. Elsősorban szilvaalanyként ajánlják, de jól összefér japán szilvákkal, a kajszi-, az őszibarack- és a mandulafajtákkal is. Növekedése a mirobalánhoz viszonyítva jelentősen gyengébb, középerős vagy féltörpe alany. A fajták rajta korán termőre fordulnak és igen bőtermőek. Az Armillaria gyökéren élősködő gombával szemben toleráns, kajszialanyként pedig a baktériumos betegségeknek jól ellenáll. Nyirkos talajokon a gyökérfulladásra érzékeny (Duquesne és Gall 1972, Bernhard és Mesnier 1975). ‟MY-BO-1‟ Nyugat-Szlovákiában a Felső-Nyitra és a Vág völgyében gyűjtött populációkból szelektálták a bajmóci (Bojnice) kutatóintézetben (Anonym 1983). Magról is eléggé kiegyenlített populációt ad, de jól szaporítható fásés hajtásdugványozással. Világoszöld lombjáról az oltványiskolában könnyen felismerhető. Az alanycsemeték jól szemezhetők, csemetéi kevésbé tövisesek. A nemes fajták az alannyal jól összeférnek, középerősen vagy erősen növekszenek és igen bőven teremnek. Elsősorban a lazább vagy könnyen felmelegedő talajokra ajánlják. Gyökere átültetéskor igen érzékeny a kiszáradásra. Soroksári faiskolánkban ezen az alanyon kiváló minőségű oltványokat és jó kihozatali arányokat kaptunk, a gyümölcsösben középerős növekedésű, korán termőre forduló és kiemelkedő termőképességű fákat ad (Magyar és tsai. 1996, Hrotkó és tsai. 1998c). ‟MY-KL-A‟ A kelet-szlovákiai Klcov kutatóállomáson szelektálták helyi populációkból (Anonym 1983). Vörös levélszíne miatt a faiskolában igen előnyös, hajtásai nem tövisesek, kevés oldalhajtást képez. Hajtás- és fásdugványozással egyaránt jól szaporítható, fásdugványai ősszel a mélynyugalmi állapot előtt és tavasszal a mélynyugalmi állapot után szedve jól meggyökeresednek (Csikós és Szecskó 1998). A csemeték az átültetéskor érzékenyek a kiszáradásra (Magyar és tsai. 1996). A talajjal szemben igényes, elviseli a nedvesebb, nehezebb talajokat is. Igen jó fagytűrő fajta. A faiskolában a szilva és a kajszifajtákkal egyaránt jó kompatibilitást mutatott, rajta az oltványok erős növekedésűek. A gyümölcsösben középerős növekedésű, korán termőre forduló és jó termőképességű alanya a szilvafajtáknak. Az Althann ringló ezen az alanyon törpe fákat nevel, ami esetleg még nem mutatkozó inkompatibilitásnak lehet a jele (Hrotkó és tsai. 1998). ‟Myrobalan 29 C‟ A Gregory Bros. Faiskola szelektálta Brentwoodban. Kaliforniában, az USA-ban és Olaszországban van forgalomban, utóbbi helyen őszibarackalanyként is használják. Hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel szaporítható, erős növekedésű alany, a fát a korai években nem rögzíti eléggé a talajban. Jól alkalmazkodik a különféle talajokhoz, nem igényes. Közepesen sarjadzik. Minden fajtával igen jó a kompatibilitása. Grassely és Day szerint marianna szilva hibrid. (Grassely 1983, Day 1953, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987).
474 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
‟Myrocal‟® (Fercino) A franciaországi Grande Ferrade kutatóállomásán szelektált mirobalán klón, erős-igen erős növekedésű. Minden szilvafajtával igen jó a kompatibilitása. A klorózisra és gyökérfulladásra nem érzékeny. ‟INRA GF 31‟ A mirobalán és a kelet-ázsiai Prunus salicina hibridje, a franciaországi Grande-Ferrade kutatóállomáson állították elő. A szilva-, a japán szilva- és a kajszifajtákkal jól összefér, Franciaországban korábban kajszialanyként használták, a fajtákat 50 cm magasságban szemezve az alanyra. Olaszországban még ma is forgalomban van. A ráoltott fák korán fordulnak termőre, termőképességük jó. A ringlókkal nem kielégítő a kompatibilitása. A verticilliumos fertőzésre és a vírusokra igen érzékeny, tesztnövényként is használják. Hajtásés fásdugványozással szaporítható, a dugványok gyökeresedése közepes. (Gautier 1972, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987). ‟MRS 2/5‟ Valószínűleg Prunus cerasifera × P. salicina hibridje, Olaszországban állították elő. A fitoftórás gyökérpusztulásra nem érzékeny. A száraz, öntözetlen viszonyokat nehezen viseli el. A gyümölcsök méretére és a színeződésre jó hatású. Hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel jól szaporítható. ‟Myram‟® (Yumir) A franciaországi Grande Ferrade kutatóállomásán állították elő Prunus Belsiana (P. cerasifera × P. salicina) × ’Yunnan’ őszibarack keresztezésével. Minden őszibarack- és mandulafajtával jól összefér, de a szilvafajtáknak is jó alanya. Rendkívül erős növekedésű alany, elsősorban nyirkos, kötött talajokra való, hátránya, hogy a klorózisra érzékeny. Toleráns a Meloidogyne fonálféreg-fajokkal és az Armillaria mellea gombával szemben. ‟Jaspi® Fereley‟ Igen erős növekedésű fajhibrid, a ‟Marianna GF 8-1‟-hez viszonyítva mintegy 10–20%-kal nagyobb fát ad. Korán termőre fordulnak és igen jó termőképességűek a fák ezen az alanyon. Igen jól összefér a szilvafajtákkal és a ringlókkal. Főleg szilvaalanyként ajánlják, de a kajszi és az őszibarack alanyaként is használható. Gyökérfulladásra nem érzékeny. ’Citation’® (Zaipime) (Prunus salicina × Persica vulgaris) és ’4-G-946’ Zaiger amerikai nemesítő műhelyéből kikerült szilva–őszibarack vörös levelű hibridek. Hajtásdugványozással jól gyökeresednek. Féltörpe vagy középerős növekedési erélyűek, növekedést mérséklő hatásuk miatt mutatkoztak ígéretesnek. A nektarinokkal Dél-Afrikában kompatibilitási problémák jelentkeztek ezeken az alanyokon. A magas talajvizű területekre nem alkalmasak, s a talaj nagy mésztartalmát sem viselik el. Az alany későn fakad, későn virágzik, növekedését hamar befejezi és megkezdi nyugalmi állapotát.
6.3. Kökényszilva (Prunus insititia Jusl.) Ez a szilvánál apróbb, kerek gyümölcsű, penta- vagy hexaploid faj hazánkban is előfordul. Korábban a faiskolák rendszeresen vásároltak Franciaországból a kökényszilvákhoz tartozó ‟Saint Julien‟ magot. Az eredeti, Orleans környéki állományok vírusos leromlás következtében csaknem eltűntek. Magoncként ma már külföldön is csak az ‟INRA Saint Julien Hibride N° 2‟ van forgalomban. A magtermő ültetvényben az önmeddő ‟St. Julien d ‟Orleans‟ pollenadója a ‟Brompton‟. Nálunk a faiskolák csak elvétve használnak kökényszilvát, a ceglédi magtermő ültetvényben található ‟C 83‟ magtermő fajta vírusmentesítése még nem fejeződött be. ‟C 83 kökényszilva‟ Közepes növekedésű, gúla alakú koronát nevel. Virágai 10–43%-ban öntermékenyülők. Gyümölcse középnagy (13,2 g), sötétlila, igen hamvas, augusztus 2. hetében érik. Ezermagtömege 471 g, elég rosszul kel a mag, 1 kg magból 150 szabványos csemete nevelhető a faiskolában, csemetéi középerős vagy gyenge növekedésűek. A szemzéskihajtás ezen az alanyon a szilva- és kajszifajták átlagában 72–73%, az oltványok növekedése azonban már a faiskolában gyengébb, mint mirobalánmagoncon. A ráoltott kajszifák mérete más magoncalanyokhoz
475 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
viszonyítva kisebb, a verticilliumos hervadásra nem, a tavaszi virágfagykárra pedig jóval kevésbé érzékenyek (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Nyujtó 1992).
6.3.1. Ivartalanul szaporított külföldi kökényszilva alanyok ‟St. Julien A‟ Az angliai East-Mallingban szelektálták. Elsősorban szilvaalany, a nemes fajtákkal jól összefér, közepes erősségű oltványokat ad. Csemetéje felfelé törő növekedésű, ritka hajtásrendszerű. Héjkérge szürkésbarna sötét kékesvörös fedőszínnel. A levéllemez erősen lefelé hajló, enyhén fénylő, sötétzöld, tojásdad alakú, hullámos, alapi részen szív alakú, csúcsán kihegyezett, csipkézett szélű. A levéllemez átlagos hosszúsága 60, szélessége 43 mm. A fák koronatérfogata ezen az alanyon a ‟Mirobalán B‟-hez viszonyítva 70–75%, s a fajták korábban fordulnak termőre. Sugaras bujtással szaporítva viszonylag jól gyökeresedik, fás dugványaiból Angliában 60%ban gyökeres csemete lesz. Csemetéje a faiskolában kevés elágazást hoz, jól szemezhető (Hatton 1921, Maurer 1939, Haas és Hildebrandt 1967, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie, 1987). ‟INRA Saint Julien GF 655/2‟ A Prunus insititia fajhoz tartozó Saint-Julien szilvákból Franciaországban szelektált, fás- és hajtásdugványozással szaporítható klón, igen elterjedt, szilva- és őszibarackalanyként egyaránt alkalmas. Csemetéje középerős az oltványiskolában, felfelé álló, ritka hajtásokkal. Héjkérge szürkésbarna sötét kékesvörös fedőszínnel. A levéllemez a hajtásra merőlegesen vagy kissé felfelé álló, tompa sötétzöld színű, tojásdad alakú, hullámos, alapi részen lekerekített, csúcsán kihegyezett, csipkézett szélű. Hajtásdugványainak gyökeresedése közepes, az oltványiskolában kezdetben gyengébben nő, később kielégítően vastagszik. Jól összefér minden szilvafajtával és a ringlókkal, az oltványok középerős növekedésűek és igen jó termőképességűek korai termőre fordulással. Nem vagy csak alig sarjadzik a gyümölcsösben, a gyökérgolyvára nem érzékeny és a meszes, szárazabb talajokat is elviseli. Az őszibarackfajtákkal jól összefér, növekedése féltörpe vagy középerős. A baktériumos rákra érzékeny. Egyes adatok szerint az újratelepítést is jól tűri, a meszes talajokat is elviseli. Csemetéje és az oltvány gyökere kiszáradásra hajlamos, átültetéskor gondosan kell kezelni. Hazánkban is télálló, a faiskolában jó eredményeket adott (Gautier 1972, Crossa-Raynaud és Audergon 1987, Okie 1987, Hrotkó 1992, Magyar és tsai. 1996, Hrotkó és tsai. 1998c). ‟Pixy‟ St. Julien magoncok közül szelektálták az angliai East-Mallingban. Az európai szilvafajtákkal és a ringlókkal is jól összefér. A ráoltott fajták koronatérfogata termő korban a ‟St. Julien A‟-hoz viszonyítva 40–50%. Korán fordulnak rajta termőre a fák és bőven teremnek, viszont a gyümölcs idősebb korban aprósodik. A gyümölcsösben kevés sarjat hoz. Hajtás- és fásdugványozással szaporítható. Hátrányai miatt az utóbbi időben használata csökkenőben van (Webster 1980, Okie 1987). ‟INRA Damas 1869‟ Szintén a kökényszilvákkal rokon damaszcena típusból szelektált klón. A baktériumos rákra nem érzékeny, a meszes talajokat is jobban elviseli, mint a többi szilvaalany. Középerős növekedésű. Kompatibilitása a nektarinokkal nem kielégítő (Gautier 1972, Okie 1987). ‟Julior‟® (Ferdor) A ‟Saint Julien D ‟Orléans‟ × ‟Pershore‟ keresztezésével állították elő Franciaországban. Igen jó a kompatibilitása az összes őszibarack- és nektarinfajtával. Erősebb növekedésű, mint az ‟INRA Saint Julien GF 655/2‟ és az ‟INRA Damas GF 1869‟, a ráoltott fajták korán termőre fordulnak és bőven teremnek. A meszes talajra 8,2–8,3 pH felett érzékeny.
6.4. Szilva (Prunus domestica L.) Nálunk csak ritkán, külföldön gyakrabban használják alanyként egyes nemes fajták magoncait (pl. ‟Wangenheim‟). A ‟Besztercei szilva‟ magja rosszul és bizonytalanul kel. Csemetéinek héjkérge vékony, könnyen kiszárad, száraz nyarakon csak rövid ideig szemezhetők. Wangenheim magonca
476 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A ‟Wangenheim‟ régi német fajta, gyümölcse középnagy és augusztus végén érik. Magja elég jól kel és kiegyenlített csemeteállományt ad, a faiskolák régóta ismerik, mint csemetenevelésre alkalmas fajtát. Lengyelországban középerős–féltörpe fákat nevelnek ezen az alanyon karcsú orsó koronaformával. Minden nemes fajta és a ringlók is jól összeférnek vele. A nemes korán termőre fordul és igen bőtermő. ‟Olaszkék‟ fajtával végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a nemes bibeszál ezen az alanyon rövidebb, mint mirobalánmagoncon, ami elősegíti a jobb termékenyülést. A magoncok faiskolában és gyümölcsösben is kellően hidegtűrőek és télállóak. Gyökérzete a gyengébb növekedés ellenére is jól rögzíti a fát, karózást nem igényel, nem sarjadzik. Faiskolában a csemete a többi szilvamagonchoz hasonlóan érzékeny a kiszáradásra, az átültetést rosszul viseli (Grzyb és tsai. 1984, Grzyb és tsai. 1998, Rozpara és Grzyb 1998, Mika és tsai. 1998).
265. ábra - Intenzív ültetvényben orsó koronaformával nevelt szilvafák mirobalán (balra) és ’Wangenheim’ magoncalanyon (jobbra) (Fotó: Hrotkó)
A különböző helyi szilvafajtákra, magoncaikra és sarjaikra a gyümölcstermesztők már régóta szemeznek, oltanak szilva- és kajszifajtákat, nálunk azonban ezekből nem váltak alanyfajták. Külföldön több ilyen alany van a faiskolai forgalomban. Hazánkban a ‟Fehér besztercei‟ és ‟Kisnánai lószemű‟ alanyokat részesítették állami minősítésben, amelyeket a kajszi számára szelektáltak helyi szilvafajtákból. ‟Fehér besztercei‟ Származása. A GYDKFI-ben tájszelekció során gyűjtötték be, kajszialanyként dr. Nagy Pál értékelte munkatársaival. Államilag minősített alanyfajta, a ‟Magyar kajszi‟ fajtához ajánlják elsősorban, de vizsgálataink szerint más kajszifajtákkal is és a szilvafajtákkal jól összefér. Morfológiai leírása. Csemetéje az oltványiskolában középerős növekedésű, egyenes, felfelé törő hajtásokat nevel. A vessző héjkérge őszre ibolyásvörös lesz, az idősebb részeken szürkés színű. Levelei középnagyok, a levélváll lekerekített, csúcsa tompán kihegyesedő, a levél széle csipkézett, a levél színe szürkészöld. A levélnyél a hajtásra merőleges vagy kissé hegyesszögben felfelé áll, a levéllemez a hajtásra merőleges, csúcsa felé kissé lefelé hajlik. Gyümölcse sárgásfehér színű, középnagy. Szaporítása. Hajtásdugványozással szaporítható, a csemeték kiszáradásra érzékenyek, az oltványiskolában lassan indulnak növekedésnek, a kezdeti időszakban gondos ápolást, öntözést és fejtrágyázást igényelnek. Fás 477 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
dugványozásával is sikeres kísérletek folytak, a decemberben szedett dugványok gyökeresednek a legjobban (Csikós és Szecskó 1998). Gyümölcstermesztési értéke. A kajszifák a gyümölcsösben jól erednek, de növekedésük gyengébb a vadkajszi magonchoz és a mirobalánhoz viszonyítva. A kajszifák koronája termőkorban ezen az alanyon 35–40%-kal kisebb, fajlagos hozamuk mintegy 20%-kal nagyobb a magoncalanyon állókhoz viszonyítva. Az ültetvényben 400 fa/ha állománysűrűséget javasolnak. A gutaütéses pusztulás aránya ezen az alanyon a vadkajszi magonchoz viszonyítva felére csökkent. Szilvaalanyként is jelentősen mérsékli a fák növekedését (Nagy 1980, Nyujtó és Surányi 1981, Lantos 1996, Magyar és tsai. 1996, Hrotkó és tsai. 1998). ‟Kisnánai lószemű‟ Származása. A GYDKFI-ben tájszelekció során gyűjtötték be, kajszialanyként dr. Nagy Pál értékelte munkatársaival, a ‟Borsi féle kései rózsa‟ alanyaként szerepelt az eddigi kísérletekben. Vírusmentes csemetéje szaporítási problémák miatt egyelőre nincs forgalomban. Morfológiai jellemzése. Csemetéje az oltványiskolában erős növekedésű, egyenes, felfelé törő hajtásokat nevel. A vessző héjkérge őszre zöldes ibolyásvörös lesz, az idősebb részeken szürkés színű. Levelei nagyok, széles tojásdad alakúak, a levélváll lekerekített, csúcsa tompán kihegyesedő, a levél széle csipkézett, kissé hullámos, a levél színe sötétzöld. A levélnyél a hajtásra merőleges. Szaporítása. Hajtásdugványozással szaporítható, a csemeték kiszáradásra érzékenyek, az oltványiskolában lassan indulnak növekedésnek, a kezdeti időszakban gondos ápolást, öntözést és fejtrágyázást igényelnek. Gyümölcstermesztési értéke. A kajszifák koronája ezen az alanyon 35%-kal kisebb a mirobalánmagonchoz viszonyítva, az ültetvényekben 400 fa/ha állománysűrűség javasolható. A gutaütés aránya ezen az alanyon legfeljebb 10% körüli, míg kajszimagoncon elérheti az 50–60%-ot. A fák fajlagos hozama a magoncalanyokhoz viszonyítva 10–15%-kal nagyobb (Nagy 1980, Nyujtó és Surányi 1981, Lantos 1996). ‟Brompton‟ Angliai eredetű, helyi fajtából szelektálták, Európában mindenütt elterjedt alanyfajta (Hatton 1921). A nemes fajtákkal jól összefér, középerős vagy erős növekedésű oltványt ad. A kötött, nehéz talajokat is jól elviseli. Az utóbbi időben fás- és hajtásdugványozással szaporítják, nálunk elég rossz eredményeket adott. Gyökérgolyvára érzékeny, különösen a nehéz, kötött talajokon léphet fel nagyarányú fertőzés (Maurer 1939, Gautier 1972, Okie 1987, Crossa-Raynaud és Audergon 1987). ‟Torinel‟® (Avifel) Franciaországban állították elő a Prunus domestica P 994 × ‟Reine Claude de Bavay‟ No 24 keresztezésével. Kimondottan nyirkos, kötött talajokra ajánlják, a gyökérfulladásra nem érzékeny. A kajszifajtákkal igen jó a kompatibilitása és hamarabb termőre fordul, mint a korábban hasonló területeken használt ‟GF 1380‟.
478 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
63. táblázat. A szilvaalanyok fontosabb tulajdonságai
A 63. táblázat folytatása
7. Alanyhasználat a kajszitermesztésben A magyar faiskolák a kajszifajtákat mintegy 50%-ban vadkajszimagoncra, közel 45%-ban mirobalánmagoncra szemzik, és csak mintegy 5% körüli arányban használnak alanyként különböző szilva alanyokat, elsősorban helyi szilvafajtákat. Az utóbbi időszakban növekvő tendenciát mutat a mirobalánmagoncok használata a kajszi alanyaként.
266. ábra - A kajszi-alanyhasználat alakulása a magyar faiskolákban 1984 és 1997 között (Hrotkó 1995 és Bach és tsai. 1998 adatai nyomán) 479 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
A világ kajszitermesztésének alanyhasználata meglehetősen színes, de nagyjából azonos elvek szerint alakul. Észak-Afrikában, Izraelben, valamint a kaliforniai kajszitermesztő vidékeken a fő alany a helyi kajszifajták magonca, mint például a Blenheimé. Emellett mirobalánt, marianna szilvát és őszibarackmagoncot használnak még alanyként. Spanyolországban a Murcia környéki termesztők a ‟Bulida‟ fajta alanyaként egy helyi kökényszilvát, a ‟Pollizo‟-t, Zaragoza környékén a ‟Paviot‟ és ‟Moniqui‟ fajtákhoz főleg mirobalánmagoncot, míg Valencia fő fajtájához, a ‟Canino‟-hoz kajszimagoncot használnak alanyként. Franciaországban a Roussillon környéki termelők a ‟Rouge de Roussillon‟ fajtához ringlósarjakat, a Rhone völgyében a ‟Bergeron‟ és ‟Polonais‟ kajszifajtákhoz őszibarack- és kajszimagoncokat részesítenek előnyben, de esetenként mirobalánmagoncokat is telepítenek (Crossa-Raynaud és Audergon 1987).
7.1. Az alanyhasználat technológiai és ökológiai tényezői Az alany megválasztásánál elsősorban a termőhelyi viszonyok játszanak szerepet, üzemi termesztésre is ajánlható törpe, féltörpe alanyai nem ismeretesek. A talajhoz való alkalmazkodás, a hidegtűrés és télállóság, valamint a betegségekkel szembeni ellenálló képesség a legfontosabb szempontok, de természetesen tekintettel kell lenni a kompatibilitásra, a termőre fordulásra és a termőképességre.
7.1.1. A kajszialanyok talajigénye A szárazabb alföldi területeken általában a vadkajszimagoncot részesítik előnyben, míg a kötött, hideg talajokra inkább szilvaalanyokat telepítenek. A kajszi számára a termőhely kiválasztásánál elsődleges az éghajlat alkalmassága, ezért nagyobb jelentősége van az alanynak a talajokhoz való alkalmazkodásban. Kötött, hideg, nyirkos talajokon fontos alkalmazkodási szempont a gyökérfulladásra való érzékenység. A pangó vizet a kajszimagonc viseli el a legrövidebb ideig, közepes az érzékenysége a mirobalánnak és a ‟Brompton‟ alanynak, míg legtovább bírja az ilyen viszonyokat a kökényszilva, a damaszcéna szilva és a marianna szilva. A kajszi jól elviseli a talaj nagy mésztartalmát, Északnyugat-Kínában vadon is ilyen talajokon tenyészik. Ha viszont őszibarackmagonc alanyra szemezzük, a nemesen klorózis jelentkezik. A mirobalán mésztűrése a kajszinál gyengébb, a mirobalánnál jobb a marianna GF 8-1-é, s a szilvák közül legjobban a spanyol kökényszilva a ‟Pollizio‟ alkalmazkodik meszes talajokhoz (Crossa-Raynaud és Audergon 1987). Szigetcsépi kísérletünkben viszont magas mésztartalmú talajon a C 162 mirobalánmagoncon a kajszifák lombja egészségesebb, zöldebb, mint C 1650 kajszimagoncon (Magyar és tsai. 1996).
7.1.2. Hidegtűrés és télállóság A kajszitermesztés északi határánál különös jelentősége van az alanyok télállóságának vagy az erre gyakorolt hatásnak. A kajszimagoncok nem eléggé hidegtűrőek, noha Németországban a Hindu-Kush hegységből 480 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
származó vad magoncok között nagyfokú hidegtűréssel is találkoztak (Probocskai 1969). Kanadában Layne és Harrison (1975) arról számoltak be, hogy a kiegyenlített magoncállományt adó ‟Haggith‟ fajta magoncai igen hidegtűrőek. A kajszi törzse gyakran szenved károsodást a hideg teleken, éppen ezért gyakori, hogy a hideget jobban tűrő szilvatörzset nevelnek ki, majd erre magasan koronába szemzik a kajszifajtát. Több nemes szilvafajta is alkalmas erre a célra, Németországban a ‟Brompton‟ vált be a legjobban, Romániában pedig a ‟Buduruz‟ alanyt használják ugyanerre a célra. Nálunk egy lajosmizsei faiskola honosította meg a módszert, főleg ‟Brompton‟ törzzsel. Az alany még a nemes télállóságát is befolyásolhatja. Nitranski (1977) számolt be arról, hogy a hosszú mélynyugalmú ‟Kozlienka‟ kökényszilva alanyon a nemes fajta kisebb mértékű fagykárt szenvedett más alanyokhoz viszonyítva.
7.1.3. Kártevők és kórokozók Az alanyhasználat szempontjából legjelentősebb kártevők a fonálférgek. A déli kajszitermesztő országokban a Meloidogyne fajok a legelterjedtebbek, ezekkel szemben a kajszimagoncok egyformán ellenállóak, viszont érzékenyek a délebbi vidékeken használatos különböző őszibarackok és mandulák. A szilvaalanyok közül a Mirobalán B, a Marianna GF 8-1 és a GF 31 többé-kevésbé toleráns. Az északi területeken elterjedtebb Pratilenchus fajokkal szemben a kajszimagonc, a GF 31 mirobalán , a GF 2038 hibrid és a Cerasus tomentosa mutat toleranciát, a többi alany érzékeny. A vírusok terjesztésében a Xiphinema fajok játszanak szerepet, ezért a faiskolákat és a vírusmentes ültetvényeket csak nematódamentes talajokra szabad telepíteni. A kajszi kórokozói közül a verticilliumos ágelhalás bizonyos alanyokon nagyobb gyakorisággal jelentkezik, különösen érzékeny a GF 31, míg viszonylag ellenálló alanyként ismerik a GF 8-1 marianna szilvát és a GF 1380-as ringlót. A baktériumos rákosodás (Pseudomonas syringae és Pseudomonas mors-prunorum) a törzs és a vázágak kérgében okoz pusztulást, különösen enyhe teleken és tavasszal. A szilva alanyok inkább érzékenyek, kevésbé jelentkezik a kajszi- vagy őszibarackmagonc alanyú fákon, de a magas szemzés is mérsékli a megjelenését. A meglehetősen elterjedt gyökérgolyvával szemben a kajszi-, őszibarack- és mandulamangoncok általában igen érzékenyek, viszont néhány ellenálló alany is ismeretes, mint pl. a Rubira őszibarack, a Mariann GF 8-1, mirobalán GF 31, és a GF 1380 ringló (Crossa-Raynaud és Audergon 1987).
7.1.4. Kompatibilitás Kajszimagoncokkal minden nemes fajta jól összefér, más fajokhoz tartozó alanyokkal azonban gyakran jelentkezik összeférhetetlenség igen különböző formában. Az összeférhetetlenségnek gyakori oka valamilyen transzlokációs zavar, amelynek eredményeként a gyökerek éheznek, s a fa lassan elpusztul. A kajszifajták őszibarackmagoncokkal viszonylag jól összeférnek, de a reciprok oltásoknál nagy gyakorisággal lép fel ilyen transzlokációs zavar (Herrero 1951, Crossa-Reynaud és Audergon 1987). A szilvafélékkel és a mirobalánnal gyakoribbak a differenciálódási zavarok az oltási helyen, ilyenkor a szállítóedények és a szilárdítórostok között parenchimatikus sejtek maradnak (Simons 1987), s egy nagyobb mechanikai igénybevétel hatására szinte sima törésfelülettel válik el a nemes az alanytól (Probocskai 1969). Ez az inkompatibilitási tünet sokszor csak részlegesen jelenik meg az oltási hely keresztmetszetében, esetleg csak a fa idősebb korában. Megfigyelések szerint azonban nagy jelentősége van a kezdeti időszakban (3–5. év) a víz- és tápanyagellátásnak. A luxusellátású, gyorsan növő és vastagodó törzsű fáknál gyakrabban jelentkeznek ezek a differenciálódási zavarok. A kezdeti időszakban a tápanyag- és vízellátás visszafogásával, és nyári zöldmetszéssel csökkenteni lehet az előfordulás gyakoriságát. A magasan szemzett fáknál szintén ritkábban jelentkezik a tünet, ezért Franciaországban a szilva vagy ringló törzsű fákhoz 40 cm magasságban javasolják a szemzést.
267. ábra - Differenciálódási zavarokra visszavezethető részleges szétválás az oltási helyen mirobalán alanyú idős kajszifánál (Fotó: Hrotkó)
481 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Kajszimagoncra szemzett fáknál az alma klorotikus levélfoltosságának vírusa (CLSV) okozhat inkompatibilitást (Marenaud 1968). Az első jelek a rossz szemzéseredésben mutatkoznak, a hajtások kitörnek. A tünetek erősebbek, ha csak az egyik komponens fertőzött, s gyakran előfordul, ha vírusmentes magoncokat fertőzött nemessel szemzünk be.
7.1.5. Növekedés, termőre fordulás és termőképesség Franciaországi eredmények szerint a legerősebb növekedésűek a hibrid mirobalánokra (GF 31, GF 8-1) valamint a kajszimagonc alanyokra szemzett fák, amit a ringló, majd a középerős–féltörpe szilvafélék (pl. Saint Julien) 482 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
követnek. Igazi törpefákat a Prunus besseyi hibrideken lehet nevelni. A termőképesség vonatkozásában a magoncok között is nagy különbségek lehetnek. Általánosan érvényesülő trendnek látszik, hogy a kajszi magoncokon sok virágot és termést hoz a fa, noha később fordul termőre és a gyümölcsök mérete is kisebb lehet. A mirobalán és a szilvaalanyokon a gyümölcsméret általában jobb.
7.2. Kajszibarack (Armeniaca vulgaris Lam.) Kajszimagonc A nemes fajtákkal jól összefér, rendszerint erős vagy igen erős növekedésű alanyokat ad. A fajták ezen az alanyon kiegyenlítetten teremnek, a fajlagos hozamok azonban más alanyokhoz viszonyítva valamivel kisebbek, részben az erőteljes növekedés miatt. Könnyű, jó vízgazdálkodású, mélyrétegű, semleges vagy enyhén meszes talajokon érzi jól magát, kötött, agyagos, nedves vagy nagy sótartalmú talajokra nem való. A szárazságot a többi alanyhoz viszonyítva jobban tűri. A magiskolában sűrűn vetik, hogy a csemete ne vastagodjon meg túlságosan. Az alanyok az oltványiskolában kielégítően növekszenek, a szemzési időszak elején – viszonylag rövid ideig – szemezhetők jól. Ha a szemzést követően esőt kap, gyakran hiányos az eredés. Gyökérzete kevésbé ágazódik el, színe kárminpiros, amiről könnyen felismerhető. A kajszimagoncok igen érzékenyek a verticilliumos hervadásra, valamint CLSV (Chlorotic leaf spot virus) fertőzésre, ezért csak vírusmentes nemes fajták szemzése ajánlott (Gautier 1971, 1972, Layne és Harrison 1975, Oukropec 1980, Vachun 1980, Nyujtó és Surányi 1981). A faiskolákban apróbb gyümölcsű nemes fajták (pl. ‟Korai piros‟), helyi fajták (pl. Észak-Afrikában a ‟Balady‟, ‟Mech-Mech‟), de méginkább a kivadult, úgynevezett tengeribarackok magoncaival találkozhatunk vadkajszi néven. Kizárólag magról szaporítják. Közép-Európában csaknem minden kajszitermesztő országban szelektáltak magtermesztési célra magtermő tengeribarack fákat, mivel ezek magkihozatali aránya jobb, magjuk megbízhatóan kel, és csemetéjük kellőképpen egyöntetű. Franciaországban egy helyi fajta, a ‟Manicot‟ (GF 1236) erős növekedésű és egyöntetű csemetéit használják a faiskolák kajszialanyként. Kanadában Ontario államban szelektálták a ‟Haggith‟ öntermékeny magtermő fajtát, melynek magoncai még a ‟Manicot‟-nál is erősebb növekedésűek, télállóak, betegségekre nem érzékenyek. A nemes fajták ezen a magoncon nagy szögállású ágakat nevelnek. Hasonló minőségű magot adnak a Csehországban szelektált ‟M-VA-1‟, ‟M-VA-2‟, ‟M-VA-3‟, ‟M-VA-4‟ magtermő fajták. Hazánkban Nyujtó Ferenc irányításával a GYDKFI ceglédi állomásán szelektáltak tengeribarackokból magtermő fajtákat, ezek fontosabb értékmérő tulajdonságait a 64. táblázat tartalmazza.
64. táblázat. A ceglédi kajszialanyok fontosabb értékmérő tulajdonságai (Erdős és Nyujtó 1992) Vadkajszi ‟C 1300‟ Virágai gyakorlatilag önmeddők, pollenadót igényel. A magtermő fa termőképessége gyenge, 8–10 kg/fa. Gyümölcse középnagy, narancssárga, július közepén érik. Magja nagy, elég rosszul kel, a csemetekihozatal 300–400 db/kg. A faiskolában a csemete erős növekedésű, rajta a szemzések jó arányban kihajtanak, az oltványok az átlagoshoz viszonyítva valamivel alacsonyabbak, de igen jó minőségűek. A ‟Kécskei rózsa‟ fáinak fajlagos termőképessége ezen az alanyon jó (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Erdős és Nyujtó 1992, Harsányi és Mádyné 1998). Vadkajszi ‟C 1301‟
483 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Középerős növekedésű, arányos, nem túl sűrű koronát nevel. Virágai 20–30%-ban öntermékenyülők, de virágrügyei fagyérzékenyek, ezért termésingadozásra hajlamos. A magtermő fa igen jó termőképességű, 20–25 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse igen kicsi, fehéressárga színű, július negyedik hetében érik. Magja kicsi, jól csírázik, erős növekedésű csemetét ad a magiskolában az oltványiskolában, sűrű, apró levelei sokáig sötétzöldek maradnak. Rajta a szemzéskihajtás jó, az oltványok jól növekednek (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Nyujtó 1992, Harsányi és Mádyné 1998). Vadkajszi ‟C 1650‟ Virágai mintegy 15%-ban öntermékenyülők, a leginkább fagyérzékeny alanyfajta, a fa közepes termőképességű, átlagosan 15 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse középnagy, fakó narancsszínű, július közepén érik. Magja nagy, közepesen csírázik, 1 kg magból 400–500 csemete nyerhető. A csemetéi erős növekedésűek a faiskolában, rajtuk a szemzések kihajtásának aránya közepes vagy jó, az előző két fajtához viszonyítva gyengébb. A csemeték az anyafához hasonlóan érzékenyek a nyár végi lisztharmatfertőzésekre. Az oltványok jól növekednek. A ‟Magyar kajszi‟ fáinak fajlagos termőképessége ezen az alanyon közepes (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Nyujtó 1992, Magyar és tsai. 1996, Harsányi és Mádyné 1998). Vadkajszi ‟C 1652‟ Erős növekedésű, szabályos gúla alakú koronát nevel. Virágai 14–20%-ban öntermékenyülők, a fa jó termőképességű, átlagban 20 kg/fa gyümölcsöt terem. Gyümölcse középnagy, sárga színű, július negyedik hetében érik. Magja kicsi, hosszúkás, jól csírázik, 1 kg magból 600 csemete nyerhető. Erős növekedésű csemetét ad a magiskolában és az oltványiskolában, levelei kisebbek, sötétzöld színűek, bronzos vitorlával. A csemetéken a fajták szemzéskihajtása közepes vagy jó, az oltványok erős növekedésűek, jó termőképességűek és hosszú életűek (Nyujtó és Surányi 1981, Erdős 1984, Nyujtó 1987, Surányi és tsai. 1991, Erdős és Nyujtó 1992, Harsányi és Mádyné 1998).
65. táblázat. A kajszialanyok fontosabb tulajdonságai
8. Egyéb gyümölcsalanyok 8.1. Dióalanyok (Juglans regia L.) A dió alanyhasználatában feltűnő változás az elmúlt évtizedben a feketedió kiszorulása a szaporításból (Hrotkó 1995). Ennek oka a Cherry Leaf Roll vírus (CLRV) fertőzése következtében jelentkező rossz szemzéseredési és inkompatibilitási tünetekben keresendő. A helyzet világszerte hasonló, a legfontosabb dióalany a Juglans regia 484 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
magonc, a fekete dióalany aránya Franciaországban is csupán 10–20%. Az USA-ban, Kaliforniában viszont a dió alanya a Juglans hindsii (kaliforniai fekete dió) és a J. regia hibridjének, a ‟Paradox‟-nak a magonca, amelynél szintén jelentkezik a CLRV-vel kapcsolatos hiperszenzitív reakció, a „black line desease”, vagyis az összeforrási zónában nekrotizáló réteg kialakulása fekete vonal formájában (McGranahan és Catlin 1987). Dió (Juglans regia L.) Magoncait használják alanyként. Legalább 8–10 hetes rétegezést igényel a magja. Az oltványiskolába előcsíráztatott magot ültetnek tavasszal. A csemeték vastagodása nem minden évben kielégítő, tápkockás, fólia alatti neveléssel meggyorsítható. Szabad földön július második felében szemzik ablakos szemzéssel vagy sípolással. Téli kézbenoltáshoz egyéves, erős magcsemetéket lehet használni. A magról kelt, úgynevezett „magnemes” fákhoz viszonyítva az oltott vagy szemzett dió mérsékeltebb növekedésű és hamarabb fordul termőre. A nemes fajták a diómagoncokon jól erednek, inkompatibilitás nem jelentkezik. A fák élettartama hosszú, de későn fordul termőre, erős növekedésű, nagyméretű fákat nevel. A kedvezőtlen környezeti viszonyokhoz jól alkalmazkodik, de érzékeny a gyökérzetet károsító gombás betegségekre (Probocskai 1969, Tamási és Szentiványi 1974, McGranahan és Catlin 1987). Keleti fekete dió (Juglans nigra L.) Észak-Amerika keleti államaiból származik. Magoncait használják alanynak. Magja hosszabb, 12–16 hetes rétegezést igényel. A fekete dió a magasabb talajvizű területeken is jól fejlődik. Jobban elviseli a nematódákat, a gyökérgolyvára is kevésbé érzékeny. Az alanycsemete nevelése, ápolása, szemzése azonos a J. regiánál elmondottakkal. A szemzések eredése ezen az alanyon rosszabb, ezért a faiskolai használatból kezd kiszorulni. A ráoltott fák hamarabb termőre fordulnak, és 20–30%-kal kisebb koronát fejlesztenek, mint a J. regia alanyon. A fekete dió igen érzékeny a nemes fajta vírusfertőzésére (pl. CLRV), melyre az oltási helyen fekete nekrotikus réteg képződésével reagál (black line desease), ezért ma már egyetlen jelentős diótermelő országban sem ajánlják használatát (Probocskai 1969, Tamási és Szentiványi 1974, McGranahan és Catlin 1987). Kaliforniai fekete dió (Juglans hindsii (Jeps.) Rehder) A kaliforniai diótermesztésben igen fontos szerepet játszik ez a faj, melynek magját, illetve hibridjeinek magját használják alanynevelésre. Melegigényes, Franciaországi tapasztalatok szerint az európai klímához rosszul alkalmazkodik (McGranahan és Catlin 1987). Juglans mandshurica A leginkább hidegtűrő diófajként tartják számon, Kína északi területein alanyként is szerepelt kísérletekben. A J. regiával könnyen kereszteződik, Dél-Morvaországban biztató eredményeket adtak a hibridek dióalanykísérletekben. A rokon nemzetségek közül a Pterocarya fraxinifolia és Pterocarya stenophylla magoncokat próbáltak ki dióalanyként. A szemzés ugyan megeredt, de az oltványok inkompatibilitás miatt kitermeléskor sorra leváltak az alanyról (Oukropec, 1980, Jáky 1980, McGranahan és Catlin 1987).
8.2. Mogyoróalanyok (Corylus sp.) Corylus avellana L. A bujtással, dugványozással nem szaporítható mogyorófajták alanyaként mogyorómagoncok használhatók. A mogyoró jó vízellátású, humuszos talajokon fejlődik jól. Az eltérő levélszín miatt a faiskolában előnyösek a vörös levelű változatok. Corylus colurna L. Magas törzsű mogyoróoltványok előállításához törzsképzőként a törökmogyoró magoncait használják. A törökmogyoró fatermetű növény, eredeti termőhelyén igen szárazságtűrő, hazai viszonyok között kellően télállónak bizonyult. A nemes fajták a kívánt törzsmagasságban eredményesen olthatók téli kézbenoltással vagy tavaszi oltással a szabadban. A törökmogyoró magja gyakran elfekszik, csak a második évben kel, a magoncok pedig kezdetben lassan növekednek. Ezért az alanycsemeték felnevelése a gyümölcsösben előnyös 80–100 cm törzsmagasságig 3–4 évet is igénybe vesz.
485 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
8.3. Ribiszkealanyok (Ribes sp.) Aranyribiszke (Ribes aureum Pursh) A ribiszkét és a köszmétét rendszerint dugványozással és bujtással szaporítják, a magas törzsű fácskák neveléséhez a Ribes aureum fajtáit, klónjait használjuk törzsképző alanyként. A díszcserjeként ismert fajnak köszméte- és ribiszkealany céljára szelektált változatai sokkal jobbak az alapfajnál. Ilyenek a hosszú élettartamú oltványt adó ’Lauffener Grüner’, a szárazságot jobban tűrő ’Lauffener Roter’, az edzett és betegségekre kevésbé érzékeny ’Typ. Fritzsche’ és a ’Brechts Erfolg’. Utóbbi gyökeresedik a legjobban a faiskolában, a ráoltott nemes erős koronájú, viszont rövid élettartamú lesz, dél-németországi megfigyelések szerint csak 6-8 évig él. Faiskolában ezen az alanyon kétszerannyi eladható oltvány nevelhető a többihez viszonyítva. A ‟Brechts Erfolg‟ fajtából szelektáltak Debrecenben egy klónt, amelyet ma ’Pallagi 2’ néven szaporítanak faiskolák. A ‟Pallagi 2‟ erős törzset nevel, amely karózással jól megtartja a fácska koronáját, a ráoltott fajták teljesítménye a debreceni termőtájban a legjobb volt. Szaporítását feltöltéses bujtással végzik, sarjai igen jól gyökeresednek. Gyökeres sarjait már az anyatelepen be lehet szemezni, vagy zölden oltani az oltványiskolában. Az oltott vagy szemzett sarjakat 1–2 évig nevelik tovább oltványiskolai körülmények között. A gyökeres, be nem szemzett, oltott sarjak télen is olthatók kézben. A köszméte szaporítására jól használható a zöldoltás, a vesszős szemzés, télen vagy tavasszal a lapozás, ribiszkénél pedig a párosítás (Probocskai 1959, Harmat 1975).
8.4. Szelídgesztenye-alanyok (Castanea sp.) Castanea sativa Mill. A szelídgesztenyének szelektált alanyai nincsenek. A fajtákat Castanea sativa magoncokra oltják vagy szemzik. A magot célszerű ősszel azonnal elvetni. A csemeték vastagodása az első évben gyakran nem elegendő a szemzéshez, ezért érdemes erősítőiskolában még egy-két évig nevelni, de fólia alatti tápkockás neveléssel is meggyorsíthatjuk a csemeték növekedését. A nyár végi szemzés mellett hasítékoltással is eredményesen szaporítható. A szelídgesztenye a közepes vízellátású vagy középszáraz, mélyrétegű talajokon fejlődik jól, a talaj mésztartalmára érzékeny és erősen káliumigényes. Kínában az Endothia parasitica kórokozóval szemben ellenálló Castanea mollissima Bl. fajtákat saját magoncaira szemzik. A Kaukázusban a szelídgesztenye-magonc alanyként túl nedves talajokon érzékeny a fitoftórás gyökérnyakrothadásra, ilyen talajokra előnyösebb a japán gesztenye (Castanea crenata Sieb. et Zucc.) magoncát használni. Tölgyfajok (Quercus spp.) magoncaira történő oltásával is kísérleteztek, de a szelídgesztenye-fajták igen rosszul erednek ezen az alanyon, gyengén fejlődnek, a termőre fordult oltványokon léha makk terem (Tugusi 1969, Tamási és Szentiványi 1974, Terpó 1974).
8.5. Kerti berkenye (Sorbus domestica L.) Szakirodalmi adatok és saját tapasztalataink szerint a berkenye saját magoncaira oltható eredményesen (Nádosy és tsai. 1993). Birsalanyon az általunk begyűjtött berkenyefajták szemzése nem eredt meg. A népi termesztésben a magról kelt fákat nevelték fel, nem oltották vagy szemezték a fajtákat, Nyugat-Európában azonban egyes faiskolák szaporítanak szelektált fajtákat. Probocskai (1959) szerint jó alanya a galagonya és a vadkörte is, bár ez utóbbival ellentmondásosak a tapasztalatok.
8.6. Datolyaszilva-alanyok Diospyros kaki Azokon a területeken, ahol csírázóképes magot hoz (Kína, Japán), elterjedt alanya a nemes fajtáknak a magonc. Erős növekedésű, a különböző talajokhoz jól alkalmazkodik, fagyra érzékeny. Diospyros virginiana Kevésbé fagyérzékeny és a gyökérgolyvával szemben is eléggé ellenálló. A semleges vagy savas kémhatású, jó vízellátású talajokat kedveli. Diospyros lotus
486 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A gyümölcsfajták alanyai
Olaszországban a legelterjedtebb alanya a datolyaszilvának. A ráoltott fák erős növekedésűek, de korán termőre fordulnak. A legkevésbé fagyérzékeny alany, az észak-olaszországi klímához tökéletesen alkalmazkodik. A nemes fajtákkal jól összefér. A gyökérgolyvára érzékeny, a Pseudomonas fertőzéssel szemben közepesen toleráns.
8.7. A kivi alanyai A kivi szaporításánál a saját gyökerű szaporítási módok (dugványozás) mellett az oltásnak is jelentősége van. Röviden ismertetjük az Olaszország északi területein használatos alanyokat (Battistini 1992). ‟Gardini‟ Észak-Olaszországban szelektált, jó fagytűrő és erős növekedésű alany. Klorózisra érzékeny. Dugványozással szaporítják. ‟B.G.1.‟ Mésztűrő alany, a magas pH-jú talajokra ajánlják. Mélyen gyökeresedik. Dugványozással szaporítják. ’Bruno’ magoncai Erős növekedésű alany, a csemetepopuláció eléggé kiegyenlített.
487 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A. függelék - Felhasznált irodalom 1. A fás növények szaporításbiológiája Andersen, A. S. 1986. Environmental influences on adventitious rooting in cuttings of non-woody species. in Jackson (szerk. ) New root formation in plants and cuttings. Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht. 223–254. Andersen, A. S. és tsai 1975. Stock plant conditions and root initiation in cuttings. Acta Hort. 54. 33–38. Ashiru, G. A.–Carlson, R. F. 1968. Some endogenous rooting factors associated with rooting of East Malling II. and Malling-Merton 116 apple clones. Proc. Amer. Soc. Hort. Sci. 92. 106–112. Barritt, B. H. 1996. Szóbeli közlés. Beakbane, A. B. 1941. Anatomical studies of stems and roots of hardy fruit trees. J. Pomol. 18. 344–367. Bouillene, R.–Bouillene-Walrand, M. 1955. Auxines et bouturage. 14th Int. Hort. Cong. 1. 231–238. Braun, H. J. 1963. Das histologische und physiologische Verwachsungsgeschehen nach Propfungen bei Bäumen. Dt. Baumsch. 15. 311–320. Breen, P. J.–Muraoka, T. 1973. Effect of the indolebutyric acid on distribution of C 14-photosynthate in softwood cuttings of Mariana 2624 plum. J. Amer. Soc. Hort. Sci. 98. 436–439. Breen, P. J.–Muraoka, T. 1974. Effect of leaves on carbohydrate content and movement of C 14 -assimilate in plum cuttings. J. Amer. Soc. Hort. Sci. 99(4). 326–332. Brunner T.–Antoni G. Zs. 1970. Lágy és fás szárú növények auxin-rutinvizsgálata. Bot. Közl. 57. 129–133. Budapest Brunner T.–Mezei G. 1976. A dugvány-gyökeresedőképesség és az auxin-rutimnvizsgálattal megállapítható endogén auxintartalom lehetséges összefüggései. Bot. Közl. 62. 161–164. Brunner T.–Mezei G. 1977. Az anyanövény és a dugvány auxin-rutinvizsgálata, különös tekintettel a gyökeresedési százalékra és a gyökérminőségre. Bot. Közl. 64. 273–277. Brunner, T. 1973. Gyümölcsfa alany–nemes kombinációk előzetes szelekciója a kompatibilitási hányados alapján. Bot. Közl. 60. 139–144. Bukovac, M. J., Wittwer, S. H.–Tukey, H. B. 1958. Effect of stock scion interrelationships on the transport of 32 P and 45Ca in the apple. Jour. Hort. Sci. 33. 145–152. Büttner, R. 1983. Die Variabilität der Peroxidase-Isoenzymspektren der Apfelsorte Golden Delicious und verschiedener Apfelunterlagen in Hinblick auf eine Propfverträglichkeits-Frühdiagnose. Arch. Gartenbau 31. 35–46. Campbell, A. I. 1971. A comparison of the growth of young apple trees on virus infected and healthy rootstocks. J. Hort. Sci. 46. 13–16 Campbell, A. I.–Sparks, T. R. 1977. Virus induced changes in the growth of pome fruit trees. Acta Hort. 75: 123–132. Carr, D. J.–Reid, D. M.–Skene, K. G. M. 1964. The supply of gibberellins from the root to the shoot. Planta 63. 382–392. Challenger, S.–Lacey, H. J.–Howard, B. H. 1965. The demonstration of root promoting substances in apple and plum rootstocks. Ann. Rep. E. Malling Res. Sta. for 1964. 124–128. Cooper, A. J. 1973. Root temtperature and plant growth. CAB Farnham Royal, Research Rewiew, Nr 4.
488 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Copeland, L. O.–McDonald, M. B. 1985. Principles of seed science and technology. Macmillan Publ. C. New York, 223–244. Czynczyk, A. 1981. The effect of interstocks of M. 9 and B. 9 on the field performance of three apple cultivars. Acta Hort. 114. 193–197. Csikós Á.–Szecskó V. 1998. Az időzítés jelentősége gyümölcsfaalanyok fásdugványozásánál. KÉE KK, Budapest (tudományos diákköri dolgozat, kézirat) Damiano, C.–Monticelli, S. 1998. Root induction by Agrobacterium rhizogenes W. T. in fruit tree species infected in vitro. XXV. IHC Abstracts, page 430. Dausend, B. 1974. Physiologische Untersuchungen zur Wurzelinduktion in vitro an zwei verschiedenen Prunusarten (Prunus avium und Prunus pseudocerasus). Dissertation. Justus Liebig Universität, Giessen Day, L. H. 1953. Rootstocks for stone fruits, Cal. Agr. Exp. Sta. Bull. 736. de Haas, P. G.–Schander, H. 1952. Keimungsphysiologische Studien an Kernobst. Z. Pflanz. 31. 457–512. Donoho, C. W.–Mitchell, A. E.–Sell, H. N. 1962. Enzymatic destruction of C14 labelled indolacetic acid and naphtalenacetic acid by developing apple and peach seeds. Proc. Amer. Soc. Hort. Sci. 81. 43–49. Dore, J. 1965. Physiology of regeneration in cormophytes. in Encyclopedia of Plant physiology, Vol. XV/2. 1– 99. Springer Verlag, Berlin Eliasson, L. 1969. Growth regulators in Populus tremula I. Distribution of auxin and growth inhibitors. Physiol. Plant. 22. 1288–1301. Engel, G. 1977. Comparison of M. 9 clonal selections with respects to growth and cropping of 3 apple varieties. Acta Hort. 75. 163–167. Engel, G. 1977a. Growth and cropping of several Golden Delicious clones on MM. 106. Acta Hort. 75. 63–65. Engel, G. 1977b. Comparison of M9 clonal selections with respect to growth and cropping of three apple varieties. Acta Hort. 75. 163–167. Engel, G. 1986. Virus-free and virus-tested M. 9 selections. Acta Hort. 160. 79–82. Eriksen, E. N. 1973. Root formation in pea cuttings. I. Effects of decapitation and disbudding at different developemental stages. Physiol. Plant. 28. 503–506. Eriksen, E. N. 1974. Root formmation in pea cuttings. III. The influence of cytokinin at different developemental stages. Physiol. Plant. 30. 163–167. Eriksen, E. N.–Mohammed, S. 1974. Root formation in pea cuttings. II. The influence of I3AA at different developemental stages. Physiol. Plant. 30. 158–162. Fadl, M. S.–Hartmann, T. H. 1967a. Isolation, purification and characterisation of an endogenous root promoting factor obtained from the basal sections of pear hardwood cuttings. Plant Physiol. 42. 531–549. Fadl, M. S.–Hartmann, T. H. 1967b. Relationship between seasonal changes in endogenous promoters and inhibitors in pear buds and cutting bases and the rooting pear cuttings. Proc. Am. Soc. Hort. Sci. 91. 96–112. Faust, M. 1989. Physiology of temperate zone fruit trees. John Wiley & Sons Inc. New York Ferquist, I. 1966. Studies on factors in adventitious root formation. Lantbrukshögskolans Annaler. 32. 109– 244. Feucht, W. 1982. Das Obstgehölz. Ulmer Verlag, Stuttgart Feucht, W.–Dausend, B. 1972. Induktion von Wurzeln bei oxidierenden Prunus-Kalluskulturen unter dem Gesichtspunkt des Auxinspiegels und der Photosynthese. Mitt. Klosterneuburg. 22. 345–349.
489 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Fiorino, P. 1968. Prove di moltiplicazione dell‟ albicoco di talee mediante la technica della nebulizzacione. Riv. Ortoflorofruttic. Ital. 52. 481–483. Fiorino, P.–Vitagliano, C. 1968. Nuove techniche per ottenere barbatelle di pesco. Riv. Ortoflorofruttic. Ital. 52. 779–795. Fischer, M. 1970. Versuche zur Anwendung wurzelanatomischer Untersuchungen als Frühselektionsmethode in der Apfelunterlagen-Züchtung. Arch. Gartenbau, 18. 53–66. Floor, J. 1961. Hulpmiddelen voor het stekken onder waterverneveling. De Boomkwekerij, 16. 105–106. Fontanazza, G. 1969. Prove di propagazione di talee erbacee, semilegnose e legnose di due cultivar di susino con il metodo della nebulizzazione. Riv. Ortoflorofruttic. Ital. 53. 321–341. Forche, E. 1972. Untersuchungen über den Kohlenhydrathaushalt und -Transport in Veredlungskombinationen von Malusunterlagen bekannter Wuchsstärke unter Anwendung 14C und 32P. Dissertation, Universität, Gießen Forshey, C. G.–McKee, M. W. 1970. Effects of potassium defficiency on nitrogen metabolism of fruit plants. J. Amer. Soc. Hort. Sci. 95. 727–729. Friedrich, G.–Naumann, D.–Vogel, M. 1978. Physiologie der Obstgehölze. Akademie Verlag, Berlin Gilles, G. L. 1977. Research on different virus free clones of the rootstock M9. Acta Hort. 75. 169–173. Gislerød, H. R. 1975. The influence of temperature and water potential on rooting of Poinsettia cuttings (Euphorbia pulcherrima „Lady‟). Acta Hort. 54. 127–136. Glimeroth, K. 1978. Wachstum des Sproßsystems. in Friedrich, G., Neumann, D. és Vogl M. (szerk) Physiologie der Obstgehölze. Akademie Verlag, Berlin. 261–292. Good, G. L.–Tukey, H. B. 1966. Leaching of metabolites from cuttings propagated under intermittent mist. Proc. Am. Soc. Hort. Sci. 89. 727–733. Gordon, S. A. 1961. The biogenesis of auxines. Encyclopedia of Plant Physiology, Vol. XIV. 620–646. Springer Verlag, Berlin. Gorter, S. J. 1958. Synergism of indole–3-acetic acid in the root production of Phaseolus cuttings. Physiol. Plant. 11. 1–9. Gorter, S. J. 1962. Further experiments on auxin synergists. Physiol. Plantarum, 15. 88. 95. Gorter, S. J. 1969. Auxin synergists in the rooting of cuttings. Physiol. Plantarum, 22. 497–502. Grochowska, M. J.–Buta, G. J.–Faust, M. 1984. Endogenous auxin and gibberellin levels in low and high vigour apple seedlings. Acta Hort. 146. 125–134. Gruppe, W.–Thorabi, M-B. 1976. Der Einfluß des Okulationstermins auf Veredlungserfolg und Verwachsung bei Kirschen, P. avium L. Gartenbauwiss. 41. 195–201. Grzyb, Z. S. 1975. The effect of growth substances on the rooting of softwood cuttings of plum rootstock. Fruit Sci. Rep. 2. 33–44. Grzyb, Z. S.–Jackiewicz, A.–Czynczyk, A. 1984. Results of the 18-years evaluation of rootstocks for Italian Prune cultivar. Fruit Science Reports, 11(3), 99–104. Gur, A.–Blum, A. 1975. The water conductivity of defective graft unions in pome and stone fruits. J. Amer. Soc. Hort. Sci. 100. 325–328. Gur, A.–Lifschitz, E. 1968. The role of the cyanogenic glycoside of the quince in the incompatibility between pear cultivars and quince rootstock. Hort. Res. 8. 113–134. Gur, A.–Oren, Y.–Zieslin, N. 1974. Mist propagation of peach and almond × peach hybrids. Scient. Hort. 2. 369–382. 490 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Gur, A.–Samish, R. M. 1965. The role of auxins and auxin destruction in the vigor effect induced by various apple rootstocks. Beitr. Biol. Pflanz. 45. 91–111. Haissig, B. E. 1974. Influence of auxins and auxin synergists on adventitious root primordium initiation and development. N. Z. J. For. Sci. 4. 299–310. Haissig, B. E. 1986. Metabolic processes in adventitious rooting of cuttings. in Jackson (szerk.) New root formation in plants and cuttings. Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht. 141–190. Haissing, B. 1972. Meristematic activity during adventitious root primordium developement. Plant Physiol. 49. 886–892. Hanson, E. J. and Proebsting, E. L. 1996. Cherry Nutrient Requirements and Water Relations. in: Webster, A. D. and Looney, N. E. Cherries. Crop Physiology and Uses. CAB International, Wallingford – Oxon. pp. 243– 258. Hartmann, W. 1973. Zum Problem der Walnußveredlung aus veredlungstechnischer, histologischer und physiologischer Sicht. Dissertation, Universität Stuttgart-Hohenheim. Hartmann, H. T., Kester, D. E.–Davies, F. T. 1990. Plant propagation. Principles and practices. Prentice Hall Int. Inc., Englewood Cliffs, NJ. Herrero, J. 1951. Studies of compatible and incompatible graft combinations with special reference to hardy fruit trees. J. Hort. Sci. 26. 186–237. Hess, C. E. 1962. Characterization of the rooting co-factors extracted from Hedera helix L. and Hibiscus rosasinensis L. Proc. 16th Int. Hort. Cong. 382–388. Hess, C. E. 1968. Internal and external factors regulating root initiation. in Root growth: Proc. 15th Easter School in Agricultural Science, Univ. of Nottingham, London Heuser, C. W. 1984. Graft incompatibility in woody plants. Proc. Inter. Plant. Prop. Soc. 33. 417–412. Heuser, C. W. 1987. Graft incompatibility: Effect of cyanogenic glycoside on almond and plum callus growth. Proc. Inter. Plant. Prop. Soc. 38. 91–97. Horn, J. 1921. Gyümölcstermesztés. Athenaeum Rt., Budapest Howard, B. H. 1977. Possible sources of rootstock variation in the nursery. Acta Hort. 75: 149–156. Howard, B. H. 1998 . Propagation. in Rom és Carlson (szerk. ): Rootstocks for fruit crops. 29–78. Hrotkó K.–Mukred, A. K. 1989. A szemzési mód hatása az oltványnevelés kihozatali arányaira és az oltványok minőségére. Kertgazdaság 21. 13–19. Hrotkó, K. 1996. Leaf indole content and growth vigour of cherry rootstocks and scion varieties. Acta Hort. 410. 189–196. Hrotkó K.–Lelik L.–Lefler J. 1995. A cseresznyefajtákra gyakorolt törpítő hatás korai szűrése cseresznyealanyokban. OTKA zárójelentés (kézirat). KÉE Gyümölcstermesztési Tanszék. Budapest Hrotkó, K.–Magyar, L.–Simon, G.–Lelik, L.–Lefler, J. 1998. Growth control and IAA content in sweet cherry trees. XXV. International Horticultural Congress, Brussels, 2–7 August 1998, Abstracts, 266. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Simon, G.–Hanusz, B. 1997. Effect of rootstocks and interstocks on growth and yield of sweet cherry trees. Acta Hort. 451. 231–236. Hrotkó, K. 1977. Csonthéjas alanyok zölddugványainak gyökeresedése. Diplomaterv, KÉE Kertészeti Kar, Budapest (kézirat). 75 pp. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Simon, G. 1998. Growth and yield of sweet cherry trees on size reducing rootstocks. Anniversary Conference of the Hungarian Sweet Cherry Breeding. Budapest, 17–19. June 1998. Abstracts, page 27. 491 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Hrotkó, K.–Hanusz, B.–Papp, J.–Simon G. 1997. Effect of rootstocks on leaf nutrient status of sweet cherry trees. Third International Cherry Symposium 1997, July 23–29, Norway-Denmark. Programme and Abstracts, page 103. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Yao, C.–Rónay Z. 1997. Effect of repeated BA (benzyladenine) application on feathering of ‟Idared‟ apple nursery trees. Horticult. Science 29. (3–4). 46–51. Hrotkó K.–Tőkei L. 1998. A nedváramlás-mérés korszerű műszeres technikájának alkalmazása a gyümölcsfák alanykutatásában és a doktorképzés fejlesztésében. MKM kutatási jelentés (kézirat). KÉE Budapest Jackson, M. B. 1986. New root formation in plants and cuttings. Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht Jacob, F.–Jäger, E. I.–Ohman, E. 1985. Botanikai kompendium. Natura Kiadó, Budapest. Jadczuk, E.–Sadowski, A. 1997. Nutritional status of ‟Schattenmorelle‟ cherry trees in relation to the type of root system and tree age. Acta Hort. 448. 137–144. Jakubowski, T. 1989. „Rotblättriger Paradies“ und von ihm abstammende Unterlagen. Erwerbsobstbau 31. 49– 51. Jarvis, B. C. 1986. Endogenous control of adventitious rooting in non-woody cuttings. in Jackson (szerk.) New root formation in plants and cuttings. Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht. 191–222. Jones, O. P.–Lacey, H. J. 1968. Gibberellin-like substances in the transpiration stream of apple and pear trees. J. Exp. Bot. 19. 526–531. Kamra, S. K. 1964. The use of X-rays in seed testing. Proc. Inter. Seed Testing Assn. 29. 71–79. Kester, D. E.–Sartori, E. 1966. Rooting of cuttings in populations of peach (Prunus persica L. ), almond (Prunus amygdalus Batsch. ) and their F1 hybrid. Proc. Am. Soc. Hort. Sci. 88. 219–223. Klougart, A. 1975. Propagation houses. A critical review. Acta Hort. 54. 117–120. Kothencz Zs.–Végvári Gy. 1997a. A szemzés összeforradás folyamatának vizsgálata elektronmikroszkóppal a mezei juhar (Acer campestre) esetében. Új kertgazdaság, 3. 50–53.
scanning
Kothencz, Z.–Schmidt, G.–Végvári, G.–Ifju, Z. 1998. Effect of budding methods and budding times on the bud-take and shoot growth of filed maple (Acer campestre L. ) varieties. Publ. Univ. Horticulturae and Industiaeque Alimentariae, 57. 83–88. Kothencz, Zs.–Végvári Gy. 1997b. Xenovegetative propagation of Pyramidal English Oak (Quercus robur L. ‟Fastigiata‟) by chip-budding. Horticult. Sci. 29. 114–116. Kunze, W. 1983. A sörfőzés és malátázás technológiája. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Lambers, H. 1979. Efficiency of root respiration to growth rate, morphology and soil composition. Physiol. Plant. 46. 194–202. Lambert, C.–Bianco, J.–Garello, G.–Le Page Degivry, M. T. 1998. Improved rootability of apple rootstock after RI T-DNA transformation: involvement of hormones. XXV. IHC Abstracts, page 432. Lang, G.–Howell, W.–Ophardt, D. 1998. Sweet cherry rootstock/virus interactions. Acta Hort. 307–314. Lang, G.–Howell, W.–Ophardt, D.–Mink, G. 1997. Biotic and abiotic stress responses of interspecific hybrid cherry rootstocks. Acta Hort. 451. 217–224. Lang, G. A. 1987. Dormancy: A new universal terminology. HortSci. 22. 817–820. Larsen, O. N. 1975. Propagation technique at Hornum. Acta Hort. 54. 121–125. Lockard, R. G.–Schneider, G. W. 1981. Stock and scion growth relationships and the dwarfing mechanism in apple. Hort. Rev. 3. 315–375.
492 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Loreti, F.–Morini, S.–Grilli, A. 1985. Rooting response of P. S. B. 2. and GF 677 rootstock cuttings. Acta Hort. 173. 261–269. Lovell, P. H.–White, J. 1986. Anatomical changes during adventitious root formation. in Jackson (szerk.) New root formation in plants and cuttings. Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht. 111–140. Martin, G. C.–Stahly, E. A. 1967. Endogenous growth regulating factors in bark of EM IX and XVI apple trees. Proc. Amer. Soc. Hort. Sci. 91. 31–38. Mathon, C. C. 1964. A növények oltása. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest McGranahan, G. H.–Catlin, P. B. 1987. Juglans rootstocks. in: Rom R. C. – Carlson, R. F.: Rootstocks for fruit crops. John Wiley & Sons, New York. 411–450. Mezei, G. 1968. Pára alatt szaporított meggy zölddugványok gyökeresedése a különböző hajtásállapot függvényében. Szőlő- és Gyümölcstermesztés, 4. 91–101. Mezei, G. 1969. Gyökérserkentővel kezelt kajszi zölddugványok gyökeresedése pára alatt. Növénytermelés 18. 45–51. Mezei, G. 1974. Serkentőszerek hatása őszibarack fajhibridek zölddugványainak gyökeresedésére. Kísérletügyi Közlemények LXVI/C. Kertészet, 1–3. 13–22. Miller, S. R. 1965. Growth inhibition produced by leaf extracts from size controlling apple rootstocks. Can. J. Plant. Sci. 45. 519–524. Moore, R.–Walker, D. B. 1981. Studies of vegetative compatibility and incompatibility in higher plants. I. Structural study of a compatible autograft in Sedum telephoides (Crassulaceae), II. Structural study of an incompatible autograft in Sedum telephoides (Crassulaceae). Amer. J. Bot. 68. 820–842. Moore, R.–Walker, D. B. 1983. Studies of vegetative compatibility and incompatibility in higher plants. IV. The development of tensile strength in a compatible and an incompatible graft. Amer. J. Bot. 70. 226–231. Mosse, B. 1962. Graft incompatibility in fruit trees. Techn. Comm. East Malling. 28. Nachit, M.–Feucht, W. 1983. Inheritance of phenolic compounds, indoles and growth vigour in Prunus crosses (Cherries). Z. Pflanzenzüchtung. 90, 166–171. Németh V. M. 1979. Gyümölcsfák vírusos, mikoplazmás és rickettsiás betegségei. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Németh V. M. 1992. Gyümölcsvirológiai kutatások és a vírusmentes gyümölcsfa szaporítóanyag előállítása. Kertgazdaság 24. 75–93. Németh V. M. 1978. A gyümölcs, szőlő, és bogyósgyümölcsű szaporítóanyagok vírusmentességét megőrző növényvédelmi technológiai előírások (kézirat), a MÉM NAK kiadványa Parry, M. S. 1980. Evidence of clonal variation and latent virus effect on the vigour of Coxs Orange Pippin apple trees on M. 9 rootstocks, J. Hort. Sci. 55. 439–440. Plinius, C. S. Kr. u. 23–79. A természet históriája – A növényekről. Natura Kiadó, Budapest, 1987. Probocskai E. 1969. Faiskola. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Probocskai, E.–Kramer, S.–Möckel, P. 1978. Untersuchungen zur Austauschveredlung beim Apfel. I. Der Einfluß mit sich selbst veredelter Unterlagen auf vegetative und generative Merkmale des Verzweigungssystems. Arch. Gartenbau, 26. 221–231. Probocskai, E.–Kramer, S.–Möckel, P. 1981. Untersuchungen zur Austauschveredlung beim Apfel. II. Der Einfluß von Unterlage und Zwischenveredlung auf einige Merkmale der Struktur des Ertragskapazität von Apfelsorten. Arch. Gartenbau, 29. 129–136. Probocskai E. 1983. A szemzéshely magasságának hatása az almaoltványokra. Gyümölcs-Inform 2. 50–51. 493 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Probocskai E. 1984. Az alma alanyai, in Pethő F.: Alma. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Robitaille, H.–Carlson, R. F. 1970. Graft union behavior of certain species of Malus and Prunus. J. Amer. Soc. Hort. Sci. 95. 131–134. Ross, J. D.–Bradbeer, J. W. 1971. Studies in seed dormancy. V. The concentrations of endogeneous gibberellins in seeds of Coryllus avellana L. Planta. 100. 288–302. Ryugo, K.–Breen, P. J. 1974. Indolacetic acid metabolism in cuttings of plum (Prunus cerasifera × Prunus munsoniana cv. Mariana 2624). J. Amer. Soc. Hort. Sci. 99. 247–251. Saavedra, E.–Feucht, W. 1978. Wachstum und Stärkebildung von Kalluszellen verschiedener Unterlagenklone von Malus. Gartenbauwiss. 43. 167–171. Santamour, F. S. Jr. 1988. Graft compatibility in woody plants: An expanded perspective. J. Environ. Hort. 6. 27–32. Sax, K. 1950. The effect of the rootstock on the growth of seedling trees and shrubs. Proc. Amer. Soc. Hort. Sci. 56. 166–168. Sebők, I.-né–Antoniné G. Zs. 1969. Sajmeggyfajták növekedésének vizsgálata szövettani előszelekciós módszerrel. Kertészeti Egyetem Közleményei. 33. 97–104. Sebőkné L. L.–Hrotkó K. 1988. Sajmeggy magonc alanyfajtáink faiskolai és gyümölcstermesztési értéke. Faiskolai és Alanykutatási Tudományos Tanácskozás, Budapest, KÉE kiadványa 43–51. Sebőkné L. L. 1970. Szelektált sajmeggyafajták értékelése a faiskolában. Kandidátusi értekezés. Kertészeti Egyetem, Budapest Schmidt G. 1982. Járulékos gyökérképződés indukálása és szerepe a Tilia tomentosa Moench. klónok elszaporításánál. Kandidátusi értekezés, MTA, Budapest Schmidt G.–Tóth I. 1996. Díszfaiskola. Mezőgazda Kiadó, Budapest Simak, M. 1957. The x-ray contrast method for seed testing. Medd. f. Stat. Skogsforssr. Inst. 47. 1–22. Simons, R. K. 1987. Compatibility and stock-scion interactions as related to dwarfing. in Rom és Carlson: Rootstocks for fruit crops. John Wiley & Sons. New York. 79–106. Skene, D. S.–Shepard, H. R.–Howard, B. H. 1983. Characteristic anatomy of union formation in T- and chipbudded fruit and ornamental trees. J. Hort. Sci. 58. 295–299. Söding, H. 1961. Vorkommen und Verteilung der Auxine in der Pflanze. Handbuch der Pflanzenphysiologie. Vol. XIV. 583–608. Surányi D.–Nyujtó F.–Szabó Zs. 1991. Szuperelit csonthéjas alanymagvak csírázóképessége és értékelésük. Kertgazdaság 23. 26–42. Surányi D.–Szabó Zs. 1992. Alma- és körtealany-fajták magvainak életképessége. Kertgazdaság 24. 31–39. Szalai, J. 1974. Növényélettan. Tankönyvkiadó, Budapest Tanrisever, A.–Feucht, W. 1978. Gehalt an Flavanen im Phloem von kirschartigen Prunusgehölzen. Mitt. Klosterneuburg 28. 72–74. Taraszenko, M. T. 1971. Novaja tyehnologija ziljonaja cserenkovanyija. Izv. Tyimirjazev. Szel. hoz. Akad. 4. 119–129. Taraszenko, M. T.–Agafonova, M. A.–Uszevics, T. E. 1973. The effect of juvenility on regeneration processes during vegetative propagation of sour cherry and plum. Izv. Tyimirjazev Szel. hoz. Akad. 6. 111–123. in Hort. Abst. 1974. 44. 7410.
494 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Thimann, K. V.–Poutasse, E. F. 1941. Factors affecting root formation of Phaseolus vulgaris. Plant Physiol. 16. 585–598. Thimann, K. V.–Poutasse, E. F. 1941. Factors affecting root formation of Phaseolus vulgaris. Plant Physiol. 16. 585–598. Tognoni, F. 1967. Rilievi preliminari sul potere rizogeno i portainnesti di rose. Riv. Ortoflorofruttic. Ital. 6. 609–615. van Oosten, H. J. 1977a. Comparison of virus free clones of Golden Delicious. Acta Hort. 75. 67–72. van Oosten, H. J. 1977b. Growth and yield of Golden Delicious on M9A and on three other rootstock sources. Acta Hort. 75. 157–161. Véghelyi K. 1992. Gyümölcsfák gyerekbetegségei. Mezőgazda Kiadó, Budapest Végvári, G.–Hrotkó, K. 1999. Anatomical study of bud union formation in chip- and T-budded ‟Jonagold‟ apple trees on MM. 106 rootstock. Int. J. Hort. Sci. 5(1–2): 27–29. Vergilius, P. M. Kr. e. 70–19. Georgica, II. könyv. A fákról és szőlőkről. in Vergilius öszszes művei. 1984. Európa Könyvkiadó, Budapest. 55–71. Vitagliano, C. 1970. Richerce comparative sulle principale techniche di moltiplicazione per is susini portainnesti del pesco. Riv. Ortoflororfuttic. Ital. 54. 634–644. Wareing, P. F.–Phillips, I. D. J. 1978. Növényi növekedésélettan. Natura Kiadó, Budapest Webster, A. D. 1980. Dwarfing rootstocks for plums and cherries. Acta Hort. 114:201–207. Welander, M.–Lihua, Z.–Zhong-Tian, X. 1998. The rooting ability of microcuttings and conventional cuttings of two Rolb transformed clones of the apple rootstock M26 in relation to gene expression. XXV. International Horticultural Congress, Abstracts, page 433. Wott, J. A., Tukey, H. B.–Good, G. L. 1967. Propagation with nutrient mist. Amer. Nurserym. 125. 74–77. Yadava, U. L.–Dayton, D. F. 1972. The relation of endogenous abscisic acid to the dwarfing capability of East Malling apple rootstocks. J. Amer. Soc. Hort. Sci. 97. 701–705. Zigas, R. P.–Coombe, B. G. 1977. Seedling development in peach Prunus persica (L. ) Batsch. I. Effect of testas and temperature. Aust. J. Plant Physiol. 4. 349–58. Zigas, R. P.–Coombe, B. G. 1977. Seedling development in peach Prunus persica (L. ) Batsch. II. Effect of plant growth regulators and their possible role. Aust. J. Plant Physiol. 4. 359–369.
2. Gyümölcsfaiskolai termesztés Andor D. 1977. Faiskolák gépesítése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Andor D.–Jáky A.–Mezei G. 1978. Kézbenoltás a gyümölcsfaiskolában. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Andrásy I.–Farkas K. 1988. Kertészeti növények fonálféreg kártevői. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Bach I.–Bakos J.–Gőcze L.–Munkácsi J.–Nagy Á.–Paksi E.–Szarka Á.–Vajdáné K. A.–Visnyei K. 1998. A gyümölcsfaiskolai ültetvényanyag-termesztés tíz éve. OMMI kiadványa, Budapest Bach I.–Szőnyegi S. 1996. A szaporítóanyag certifikáció rendszere és követelményei. OMMI kiadványa, Budapest Bakó G. 1932. Növényvédelem 3: 41–44, 51–52. Balás G.–Sáringer Gy. 1982. Kertészet kártevők. Akadémiai Kiadó, Budapest Balázs K.–Vajna L. 1971. Bogyósgyümölcsűek védelme. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 495 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Basak, A.–Bubán, T. and Kolodziejczak, P. 1993. BA as a branching agent for young apple trees in nursery and orchards. Acta Hort. 329: 201–203. Basak, A.–Kolodziejczak, P.–Bubán, T. and Úrfiné, F. É. 1994. BA as a branching agent of young apple trees. Horticultural Science 26(2): 46–49. Basak, A.–Soczek, Z. 1986. The influence of Promalin on branching of one-year-old apple nursery trees. Acta Hort. 179: 279–280. Bánhegyi J. and tsai 1985. Magyarország mikroszkópikus gombáinak határozókönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest Bene Gy.–Körtvély A. 1981. Kertészet és Szőlészet, 30. 43:4–5. Bene Gy.–Körtvély A. 1983. Őszibarack oltványok téli tárolása, Gyümölcs-Inform, 2:57–59. Budapest Benedek L. 1989. Málna sarjcsemete nevelése. Kézirat Bereczki M. 1866. Gyümölcsészeti Vázlatok. I. kötet. Második kiadás, Arad Bondor A.–Gál J. 1976. Erdészeti szaporítóanyag-termelés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Börner, H. 1960. The Botanical Review, 26. 393–424. Bubán T.–Vásárhelyi E.–Úrfiné F. É. 1990. Use of feathering agent in young fruit trees. 23rd Int. Hort. Congr. Firenze, Abstracts 1:390. Eke I. 1990. /a Kertészet és Szőlészet 39. 39:14. Eke I. 1990. /b Kertészet és Szőlészet 39. 40:16. Eke I.–Gál T. 1975. Növényvédelem 11. 9: 405–407. Eke I.–Gál T. 1977. Növényvédelem 13. 12: 533–537. Elekes A. 1987. Gyümölcs-Inform. 9. 3: 116–118. Elfving, D. C. 1985. Comparison of cytokinin and apical dominance inhibiting growth regulators for lateral branch induction in nursery and orchard apple trees. J. Hort. Sci. 6:447–454. Erdős Z. 1984. Csonthéjas magtermő alanyfajták termékenyülése. Doktori értekezés. Kertészeti Egyetem, Budapest. Kézirat Erler, R. 1985. Der Außenhandel mit Baumschulpflanzen innerhalb der EG. Dt. Baumsch. 37. 152–153. Éles Z.–Hunyadi M. 1988. A hazai törzsültetvény-rendszer kialakulása, jelenlegi helyzete és a továbbfejlesztés lehetőségei. Faiskolai és Alanykutatási Tudományos Tanácskozás, 58–69 pp. KÉE Kiadványa, Budapest Faivre-Amiot, A. 1983. Agrobacterium radiobacter K 48 strain and its use for the biological control of crowngall. 3° Colloque sur la Recherche Fruitiere Bordeaux. 225–234. Gara I. 1988. A gyümölcsfaoltványok értékesítése a KERTFORG taggazdaságaiban. Szóbeli közlés Gäumann, E. 1964. Die Pilze. Birkhäuser Verlag, Basel und Stuttgart, 541. p. Glits M. 1967. XVII. Növényvédelmi Tud. Ért. Budapest 1: 207–209. Györök L. 1975. Növényvédelem 11 (8): 363–365. Gysi, Ch. 1992. Nährstoff-Bilanz in Baumschulen – eine Umfrage in der Praxis. Dt. Baumsch. 44. 321–323. Harmat L.–Kajati I. 1968. NövényvédeleM. 4. 4:165–173.
496 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Heinrichs, F. 1991. a Der Außenhandel der EG-Länder mit Baumschulpflanzen im Jahr 1989. Baumschulpraxis. 21. 188–200. Heinrichs, F. 1991. b Der Außenhandel der EG-Länder mit Baumschulpflanzen im Jahr 1990. Baumschulpraxis. 21. 392–394. Heinrichs, F. 1993. Der Außenhandel Europas mit Baumschulgehölzen im Jahr 1991. Dt. Baumsch. 45. 178– 179. Heuser, W. 1988. Hilltop Nurseries. Szóbeli közlés Horváth B. 1979. A RATH csemetekerti gépsor vizsgálata. ERTI-EFE Gépesítési információ. Budapest. 27 pp. Horváth B. 1980. A Rath csemetekerti gépek üzemeltetése. Erdészeti Tudományos Intézet kiadványa. Budapest Horváth B.–Varga Sz. 1981. A szabadföldi szaporítóanyag-termelés gépesítésének fejlesztése. Agrártudományi Közlemények 40. 430–433. Horváth B.–Varga Sz. 1982. A DHV–15 típusú nagymagvető gép és alkalmazása. Agrártudományi közlemények. 41. 108–110. Horváth B. 1984. A csemetekerti gépek üzemeltetésének fejlesztése. Erdészeti és Faipari Tudományos Közlemények. 1–2. 77–82. Horváth B. 1997. ALV–1 ágyásalávágó. Gépesítési információ, 5. Soproni Egyetem kiadványa 16 pp. Horváth B.–Matáncsi J. 1998. Erdészeti csemetekertek gépesítésének számítógéppel segített tervezése. Lippay János–Vass Károly Nemzetközi Tudományos Ülésszak kiadványa, KÉE, Budapest. 248–249. Howard, B. H. 1987. Propagation. in Rom, R. C. – Carlson, R. F.: Rootstocks for fruit crops. John Wiley & Sons, New York. pp. 29–77. Hrotkó K. 1982. Sajmeggy alanyklónok szaporítása zölddugványozással. Kertgazdaság 4:45–50. Hrotkó K. 1983. A faiskolai termékek tárolása és a tárolás néhány szervezési kérdése. Tudomány és Mezőgazdaság, Budapest, 5:52–56. Hrotkó K. 1985. A sajmeggy (Cerasus mahaleb /L. / Mill. ) klónok virágzási ideje. Kertészeti Egyetem Közleményei, 1983, Budapest. 47:23–21. Hrotkó K. 1985. Gyümölcstermesztés I. Faiskolai termesztés. Egyetemi jegyzet. Kertészeti Egyetem, Termesztési Kar, Budapest Hrotkó K. 1986. Sajmeggy (Cerasus mahaleb /L. / Mill. ) klónok termékenyülése. Kertészeti Egyetem Közleményei, 1984. Budapest, 48:87–93. Hrotkó K. 1987. A fajtaazonos magtermelés feltételei a gyümölcsfaalanyoknál. Kertészeti Egyetem Közleményei. 1986. 50:145–153. Hrotkó K. 1989. Leáldozik a zsebimportnak. (Szabályozás a szaporítóanyag termesztésben. ) Kertészet és Szőlészet. 44:22. Hrotkó K. 1995. A gyümölcstermesztés fejlesztése Kína Shaanxi tartományában. Új Kertgazdaság 1(4). 94–97. Hrotkó K.–Bitter G.–Lebocka B. 1990. Sajmeggy dugvány törzsültetvények kialakítása és metszése. Lippay János Tudományos Ülésszak előadásai. Kertészeti- és Élelmiszeripari Egyetem, Budapest. 246–247. Hrotkó K.–Holczbauer Zs. 1988. Sajmeggy fajták magvainak kelése és a csemete minősége. Kertészeti- és Élelmiszeripari Egyetem Közleményei. 1987. 51/1:159–167. Hrotkó K.–Magyar L.–Bubán T.–Úrfiné F. É. 1995. A Paturyl 10 WSC hatása alma és cseresznyeoltványok növekedésére és másodlagos elágazódására a faiskolában. Új Kertgazdaság 1(3). 1–10.
497 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Hrotkó K.–Magyar L.–Bubán T.–Úrfiné F. É. 1996. Improved feathering on one-year-old ‟Idared‟ apple trees in the nursery. Horticult. Science 28. (1–2): 29–34. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Bubán, T. 1996. Effect of Benzyladenine Application on One-year-old ‟Idared‟ Apple Trees in the Nursery. Horticult. Science 28. (3–4): 49–53. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Bubán T. 1997. Improved Feathering by Benzyladenine Application on One-year-old ‟Idared‟ Apple Trees in the Nursery. Acta Hort. 451. 673–678. Hrotkó K.–Magyar L.–Bubán T. 1997. Egyéves ‟Idared‟ oltványok koronásodásának elősegítése a faiskolában. Új Kertgazdaság, 3(1): 13–19. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Yao, C.–Rónay, Z. 1997. Effect of repeated BA applications on feathering of apple nursery trees. Acta Hort. 463. 169–176. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Yao, C.–Rónay, Z. 1997. Effect of repeated BA (benzyladenine) application on feathering of ‟Idared‟ apple nursery trees. Horticult. Science 29. (3–4). 46–51. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Yao, C.–Rónay, Z. 1997. Effect of BA (benzyladenine) concentration in repeated applications on feathering of ‟Egri piros‟ apple nursery trees. Horticult. Science 29. (3–4). 40–45. Hrotkó K.–Mukred, A. K. 1989. A szemzési mód hatása az oltványnevelés kihozatali arányaira és az oltványok minőségére. Kertgazdaság 21(2). 13–19. Hunyadi M. 1989. Kertészet és Szőlészet 38. Husz B. 1939. Magyar Gyümölcs 6 (5). 142. Husz B. 1941. A beteg növény és gyógyítása. Budapest, Kir. M. Természettudományi Társulat kiadása Jaumień, F. 1998. Wpływ Arbolinu 036 SL i maści Arbolin PA na rozgałęzianie okulantów jabłoni w latach 1995 i 1997. XXXVII Ogólnopolska Naukowa Konferencja Sadownicza, Skierniewice, 25–30. Jaumień, F.–Czarnecki, B.–Mitrut, T.–Poniedziałek, W. 1993. Very similar effects of a mixture of GA3 and of GA4 + 7 and BA on branching of some apple cultivars in nursery. Acta Hort. 329. 35–42. Jáky A. 1976. Almaoltványok előállítása kézbenoltással. Kertgazdaság 8(2). 39–46. Jáky A. 1977. Közbeoltott almaoltvány előállítása. Kertgazdaság 9(1). 35–42. Jenser G. 1957. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Évkönyve 21:11–20. Jenser G. 1969. Üzemi gyümölcsösök növényvédelme, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Jenser G. 1974. Gyümölcsfák védelme. mezőgazdasági Kiadó, Budapest Jenser G. 1981. Kertészet és Szőlészet 30.,38.,2. Jenser G. 1984. Gyümölcsfák védelme, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Jenser G. 1985. Kertészet és Szőlészet 34. (34). 5. Jenser G. 1987. Gyümölcs-Inform. 9/3/119–120. Jenser G. 1988/a. Kertészet és Szőlészet 37. (23). 8. Jenser G. 1988/b. Kertészet és Szőlészet 37(33). 8. Jenser G.–Kovács G.–Magyar K.–Véghelyi K. 1977. A gyümölcsösök újratelepítésének növényvédelmi problémái. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Jenser G.–Magyar K.–Véghelyi K. 1987. Kertészet és Szőlészet 36. (44)8. Jenser G.–Simon I. 1980. Növényvédelem 16. 1:14–17. 498 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Jenser G.–Véghelyi K. 1976. Növényvédelem. In Gyuró F.: Körte. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Jeszenszky Á. 1932. Növényvédelem 2:26. Józsa M. 1987. A díszfaiskolai termesztés műszaki és technológiai fejlesztése. Kandidátusi értekezés. Magyar Tudományos Akadémia (kézirat) Kaszonyi S. 1955. Növénytermelés 4(4). 337–350. Kecskés M. 1976. Xenogén anyagok mikroorganizmusok és magasabbrendű növények közötti kölcsönhatások talajbiológiai értékelése. Budapest, Doktori értekezés tézisei Kollányi L. 1999. A málna szaporítása. in Papp J. és Porpáczy A. (szerk): Szamóca, málna. Mezőgazda Kiadó. 156–158. Kölber M.–Németh M.–Szőnyegi S. 1996. Módszertan a gyümölcs, szőlő, és bogyósgyümölcsű szaporítóanyagok vírusmentességének megállapítására, illetve hatósági ellenőrzésére. in Bach és Szőnyegi: A szaporítóanyag certifikáció rendszere és követelményei. OMMI kiadványa, Budapest. 28–89. Körtvély A. 1970. Növényvédelem 6. 8: 358–361. Krüssmann, G. 1978. Die Baumschule. Verlag Paul Parey, Berlin-Hamburg Larsen, F. E.–Fritts, R. 1986. Chemical defoliation of tree fruit nursery stock with CuEDTA. HortScience, 21(2). 281. Leistikow, D. 1992. Stickstoff bedarfsgerecht düngen. Dt. Baumsch. 44(6). 286–287. Macdonald, B. 1989. Practical woody plant propagation for nursery growers. B. T. Batsford Ltd. London Magyar K. 1982. Kertészet és Szőlészet 31 (25). 2–3. Magyar K. 1987. Gyümölcs-InforM. 9(3). 109–112. Magyar K. 1992. Kertészet és Szőlészet 41. 6. 22–23. Máthé J. 1932. Harc a vértetű ellen. Növényvédelem 8. 1:11–14. MÉM (1988/a): A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 4/1988. (IV. 26. ) MÉM rendelete a növény-és állatfajták állami minősítéséről. Magyar Közlöny 17: 425–441. MÉM (1988/b): A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 5/1988. (IV. 26. ) MÉM rendelete a növényvédelemről szóló 1988. évi 2. törvényerejű rendelet végrehajtásáról. Magyar Közlöny 17: 441–490. MÉM (1990/a): A megkülönböztetett jelzésű veszélyes károsítók jegyzékének közzététele. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 4:118–120. MÉM (1990/b): A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 6/1990. (III. 31. ) MÉM rendelete a vetőmagról és egyéb növényi szaporítóanyagokról. Magyar Közlöny 29:610–615. Mészáros Z. 1984. Lepkék. In Jenser G.: Gyümölcsfák védelme. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Mezei G. 1974. Serkentőszerek hatása őszibarack fajhibridek zölddugványainak gyökeresedésére. Kísérletügyi Közlemények. Kertészet, LXVI/C 1–3. 13–22. Mezei G. 1983. Új szaporítási eljárások hazánkban. Gyümölcs-InforM V. évf. 2: 55–56. Mezei G. 1985. Alma- és szilvaoltványok gyorsított nevelése konténerben. Kertgazdaság 17(4). 19–22. MNK 1988. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1988. évi 2. törvényerejű rendelet a növényvédelemről. Magyar Közlöny 5: 123–125. Móczár B. 1991. Kertészet és Szőlészet 40. 36:2.
499 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Molnár J.–Magyar J.–Petrányi I. 1984. Vegyszeres gyomirtási vizsgálatok gyümölcsfaiskolában. Növényvédelem 20(11). 517–522. Mukred, A. K.–Hrotkó K.–Tőkei L. 1990. Az alanyfajta és az időjárás hatása az alma alvószemzések őszi kihajtására. Kertgazdaság, Budapest XXII. 6:15–21. Mukred, A. K.–Hrotkó K. 1988. Almaalany-fajták hajtásdugványainak gyökeresedése. Faiskolai és alanykutatási Tudományos Tanácskozás, 1988. 05. 25.: 36–42. KÉE Kiadványai, Budapest Nagy P. 1980. Szilva klónalanyok kajszi számára. Szőlő- és gyümölcstermesztés, 37–45. Nagy P.–Mezei G.–Lantos A. 1992. Új hazai fajhibrid őszibarack klónalanyok. A „Lippay János” Tudományos Ülésszak előadásai. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kiadványa, Budapest. 216–219. Németh M. 1979. Gyümölcsfák vírusos, mikoplazmás és rickettsiás betegségei. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Németh M. 1991/a. Növényvédelem 27. 8: 368–372. Németh M. 1991/b. Kertészet és Szőlészet 40. 34: 15–16. Németh M. 1991/c. Növényorvoslás a kertészetben, Budapest 12: 75–89. Németh M. 1991. Módszertan a gyümölcsfa szaporítóanyagok vírusmentességének bioteszteléssel történő megállapítására, illetőleg hatósági ellenőrzésére, a FM 8003/1991 rendelkezése, FM É. 15. sz. Németh M. 1992. Gyümölcsvirológiai kutatások és a vírusmentes gyümölcsfa szaporítóanyag előállítása. Kertgazdaság 24(6). 75–93. Németh M. et al 1978. A gyümölcs, szőlő, és bogyósgyümölcsű szaporítóanyagok vírusmentességét megőrző növényvédelmi technológiai előírások (kézirat), a MÉM NAK kiadványa Nyéki J. 1980. Gyümölcsfajták virágzásbiológiája és termékenyülése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Nyujtó F. 1962. Hozzászólás „A faiskolai szaporítóanyag biztosításának lehetőségei” című előadáshoz. MAE Kertészeti és Szőlészeti Társaság 2: 19–21. Otto, G.–Winkler, H.–Szabó, K. 1993. Zum Stand der Erkentnisse über die Ursache der Bodenmüdigkeit bei einigen Rosaceen-Arten. Mitteilungen aus der Biologischen Bundesanstalt für Land- und Forstwirtschaft, Berlin-Dahlem 289. 11–25. Papp L. 1985. Vegyszeres gyomirtás a gyümölcsfaiskolában. Kertészet és Szőlészet 22:5. Parry, M. S. 1974. Depth of planting and anchorage of apple trees. J. Hort. Sci. 49: 349–354. Porpáczyné, A. 1991. Módszertan a bogyósgyümölcsű szaporítóanyagok vírusmentességének bioteszteléssel történő megállapítására, illetőleg hatósági ellenőrzésére a FM 8003/1991 rendelkezése, FM É. 15. sz. Popenoe, J.–Barritt, B. H. 1988. Branch induction by growth regulators and leaf removal in ‟Delicious‟ apple nursery stock. HortScience 23(5): 859–862. Probocskai E. (1969): Faiskola. Második átdolgozott kiadás, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Probocskai E. 1983. A szemzéshely magasságának hatása az almaoltványokra. Gyümölcs-Inform 2: 50–51. Quinlan, J. D. 1980. Recent developments in the chemical control of tree growth. Acta Hort. 114:144–151. Reichart G. 1958. Gyümölcseink rovarellenségei. In: Ubrizsy G., Reichart G.: Termesztett növényeinek védelme. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Rozsnyay Zs. 1988. Kertészet és Szőlészet 37. 33:9. Rozsnyay Zs.–Klement Z. 1981. Kertészet és Szőlészet 30. 30:3.
500 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Savory, B. M. 1966. Specific Replant Diseases. Commonwealth Agricultural Bureaux, Farnham Royal, Bucks Sebők I-né 1979. Gyümölcs-InforM. 4: 133–135. Smith, N. G.–Rogers, W. S. 1962. Higher budding of apple rootstocks. Rep. E. Malling Res. Stn. for 1960, pp. 49–51. Surányi D.–Nyujtó F.–Szabó Zs. 1991. Szuperelit csonthéjas alanymagvak csírázóképessége és értékelésük. Kertgazdaság 23(6). 26–42. Surányi D.–Szabó Zs. 1992. Alma- és körtealany-fajták magvainak életképessége. Kertgazdaság 24(5). 31–39. Sz. K. 1982. Népszabadság, XI. évf. 304. sz. 1982. XII. 29. Szabó M. 1980a. Az almaoltvány termesztési technológiák költségösszefüggései és jövedelmezősége. Doktori értekezés. Kertészeti Egyetem, Budapest. Kézirat Szabó M. 1980b. A magcsemete termesztés költségei. Kertgazdaság 12(6). 29–36. Szabó M. 1984. Myrobalan klónalanyok pára alatti szaporításának költségösszefüggései. Kertgazdaság 16(3). 47–50. Szilágyi K. 1999. A szamóca szaporítása, a telepítési anyag jellemzése. in Papp J. és Porpáczy A. (szerk. ) Szamóca, málna. 55–61. Tatarinov, A. N.–Zuev, V. F. 1984. Pitomnyik plodovüh i jagodnüh kultur. Rosszelhozizdat, Moszkva Tóth B., Tóth J.–Vajna L. 1978. Növényvédelem 1978. 14. 6:257–262. Tóth D. 1981. Kertészet és Szőlészet 30. 29:2. Tóth K. 1984. Az oltványnevelés hatása az őszibarack oltványok minőségére. Diplomaterv, KÉE Kertészeti Kar, Budapest, kézirat Véghelyi K. 1976. Kertészet és Szőlészet 25. 38:4. Véghelyi K. 1984. Kertészet és Szőlészet 33. 43:8. Véghelyi K. 1985. Root rot fungi on apricot in Hungary. Acta Horticulturae 192:217–225. Véghelyi K. 1988. Kertészet és Szőlészet 37. 47:17. Véghelyi K. 1989a. Kertészet és Szőlészet 38. 1:6–7. Véghelyi K. 1989b. Kertészet és Szőlészet 38. 48:7. Véghelyi K. 1989c. Kertészet és Szőlészet 38. 49:8. Véghelyi K. 1990. Kertészet és Szőlészet 39. 2:17. Véghelyi K. 1992. A gyümölcsfák gyermekbetegségei. Faiskolák és fiatal gyümölcsösök növényvédelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest Webster, A. D. 1980. Dwarfing rootstocks for plums and cherries. Acta Hortic. 114:201–207. Wegmüller, H. P. 1992. Die Düngung in der Baumschule. in Düngung und Bewässerung im Obst-, Wein- und Gartenbau. Gysi und Reist, Landwirtschaft Schweiz Wertheim, S. J. 1993. The effect of hormones in the nursery. Annual Report for 1992 of Res. Stn. for Fruit Growing, Wilhelminadorp, 78–82. Wertheim, S. J.–de Groene, J. M. 1994. Fruit-tree nursery Research. Annual Report for 1994 of Res. Stn. for Fruit Growing, Wilhelminadorp
501 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Wertheim, S. J.–Estabrooks, E. N. 1994. Effect of repeated sprays of 6-benzyladenine on the formation of sylleptic shoots in apple in fruit tree nursery. Scientia Horticulturae 60. 31–39. Westcott, C 1960. Plant disease handbook. D. Van Nostrand Company Zwet, T.–van der-Keil, H. L. 1979. Fire blight. Agriculture handbook Nr. 510. United States Department of Agriculture 45/1998. (VI. 16. ) FM rendelet a növényfajták állami elismeréséről szóló 88/1997. (XI. 28. ) FM, valamint a szőlő, komló, gyümölcs- és dísznövény szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról szóló 90/1997. (XI. 28. ) FM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 1998. 1996. évi CXXXI. törvény a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról. Magyar Közlöny, 120. 7397–7403. 90/1997. (XI. 28. ) FM rendelet a szőlő, komló, gyümölcs- és dísznövény szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról, Magyar Közlöny, 105. 88/1997. (XI. 28. ) FM rendelet a növényfajták állami elismeréséről. Magyar Közlöny, 105. 7422–7448.
3. A gyümölcsfák alanyai Anonym 1990. Le cerisier. CTIFL, Paris Anonym 1991. Pillnitzer Unterlagen. Dt. baumsch. 12: 552–553. Anonym 1983a. Ovocné podnoze a podnoze a révy vinné. VHJ Sempra, Brno-Olomouc, 1983. 48 pp. Anonym 1983b. Inventaire vergers 1983. Arboricult. fruit. 365. 10–12. Archbold, D. D.–Brown, G. R.–Cornelius, P. L. 1987. Rootstock and In-Row Spacing Effects on Growth and Yield of Spur-type Delicious and Golden Delicious Apple. J. Am. Soc. Hort. Sci. 212. 219–222. Baab, G. 1998. Apfelunterlagen Gestern und Heute. Erwerbsobstbau, 40 162–169. Bach I.–Bakos J.–Gőcze L.–Munkácsi J.–Nagy Á.–Paksi E.–Szarka Á.–Vajdáné K. A.–Visnyei K. 1998. A gyümölcsfaiskolai ültetvényanyag-termesztés tíz éve. OMMI kiadványa, Budapest Bassi, D.–Marangoni, B.–Tagliavini M. 1996. „Fox”, nouva serie di portinnesti clonali il pero. Riv. Frutticoltura, 3. 55–59. Bernhard, R.–Marénaud, C.–Sutic, D. 1969. Le pêcher GF 305, indicateur polyvalent des vírus des espèces a noyau, Ann. Phytopathol. 1. 603–617. Bernhard, R.–Mesnier, Y. 1975. Selection de porte greffes nanisants du prunier domestique. Etude preliminaire. Acta Hortic. 48:13–19. Bielicki, P.–Czynczyk, A.–Bartosiewicz, B. 1999. Effect of new polish rootstocks and some M.9 clones on growth, cropping and fruit quality of three apple cultivars. Proceedings of int. seminar: Apple rootstocks for intensive orchards, Warszawa, 15–16. Blazek, J. 1983. Stand der Forschung beim Anbau von Süßkirsch-Niederstämmen und ihre Einführung in die Praxis der CSSR, in Beiträge zur Industriemäßigen Obstproduktion „83, Martin Luther Universität HalleWittenberg, Wissenschaftliche Beiträge, 46. 21–31. Blazek, J. 1995. Szóbeli közlés Breton, S. 1980. Le cerisier. CTIFL, Paris Brooks, L. 1984. History of the Old home × Farmingdale pear rootstocks, Fruit Var. J. 38, 126–128.
502 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Brossier, J. 1977. La recherche de nouveaux porte greffes du poirier dans le genre Pyrus communis L. Acta Hort. 69, 41–47. Budagovszkij, V. I. 1973. Szlaboroszlije podvoji jablonyi i intenszifikacija plodovodsztva. Veszt. Szel. hoz Nauki, Moszkva, 7: 66–72. Burgmer, W. 1998. Szóbeli közlés Campbell, A. I. 1971. A comparison of the growth of young apple trees on virus infected and healthy rootstocks. J. Hort. Sci. 46: 13–16 Campbell, A. I.–Sparks, T. R. 1977. Virus induced changes in the growth of pome fruit trees. Acta Hort. 75: 123–132. Carlson, F. 1981. The Mark apple rootstock, Fruit Var. J. 35. 78–79. Christensen, J. V. 1973. Grundstammer til aebletraeer pa let og svaerjord, Tidskrift for Planteavl, 77. 540–546. Crossa-Raynaud, P.–Audergon, J. M. 1987. Apricot rootstocks. in Rom-Carlson: Rootstocks for fruit crops. John Wiley & Sons, New York. 295–320. Cummins, J. 1995. Geneva rootstocks. Good Fruit Grower, 1995 November. 9–19. Var. J. 36. 66–73. Cummins, J. N.–Aldwinckle, H. S. 1982. New and forthcoming apple rootstocks. Fruit Var. J. 36. 66–73. Cummins, J. N.,–Norton, R. L. 1974. Apple rootstock problems and potentialities, Plant Sciences. Pomology and Viticulture (Geneva), 15. No 41. New Yorks Food and Life Sciences Bulletin Cummins, N. J.–Aldwinckle, H. S. 1983. Breeding apple rootstocks. in J. Janick Ed. Plant Breeding Rewiews, AVI Publishing Westpoert, CT. 294–394. Czynczyk, A. 1981. The effect of interstocks of M. 9 and B. 9 on the field performance of three apple cultivars. Acta Hort. 114:193–197. Csikós Á.–Szecskó V. 1998. Az időzítés jelentősége gyümölcsfaalanyok fásdugványozásánál. KÉE KK, Budapest (tudományos diákköri dolgozat, kézirat) Day, L. H. 1953. Rootstocks for Stone Fruits, Cal. Agr. Exp. Sta. Bull. 736. Duquesne, J.–Gall, H. 1972. Compartement en sol de gress à gapan de la variète d‟abricotier Canino greffèe sur quelques porte greffes. La Pomologie Francaise 14. Dvořak, A. 1988. Breeding of rootstocks „J-TE” and their influence on growth and productivity of different cultivars. Acta Hort. 224: 325–329. Elfving, D. C. 1983. Managing Apple Trees on the M 26 Rootstock, Fachtsheet, AGDEX 211/36, April 1983, Ministry of Agriculture and Food, Ontario, Canada Engel, G. 1977a. Growth and cropping of several Golden Delicious clones on MM 106. Acta Hort. 75: 63–65. Engel, G. 1977b. Comparison of M9 clonal selections with respect to growth and cropping of three apple varieties. Acta Hort. 75: 163–167. Engel, G. 1986. Virus-free and virus-tested M. 9 selections. Acta Hort. 160: 79–82. Engel, G. 1992. Szóbeli közlés Engel, A. 1999. Effect of different M.9 subclones and M.9.cross-bred rootstocks on growth, yield and fruit quality of three apple cultivars. Proceedings of int. seminar: Apple rootstocks for intensive orchards, Warszawa, 25–26. Erdős Z.–Surányi D. 1992. Az alany jelentősége öt szilvafajta termőképességében. Kertgazdaság 24. 9–20.
503 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Erdős Z. 1984. Csonthéjas magtermő alanyfajták termékenyülése. Doktori értekezés. Kertészeti Egyetem, Budapest. Kézirat Faccioli, F.–Intrieri, C.–Marangoni, B. 1979. New selections of cherry rootstocks. Twelve years of research. Eucarpia, 189–198. Faccioli, F.–Intrieri, C.–Marangoni, B. 1981. Portinnesti nanizzanti del ciliego: le selezioni CAB, Atti Giorn. sulle scelte varietali in frutticoltura. Ferrara, 125–128. Faust, M. 1989. Physiology of temperate zone fruit trees. John Wiley & Sons Inc. New York Ferree, D. C.–Carlson, R. F. 1987. Apple rootstocks. in Rom-Carlson: Rootstocks for fruit crops. John Wiley & Sons, New York. 107–143. Feucht, W. 1982. Das Obstgehölz. Ulmer Verlag, Stuttgart Fischer, M.–Fischer, C. 1989. Testung biotischer Resistenzfaktoren in der Apfelunterlagenselektion. Arch. Gartenbau 37. 31–43. Fischer, M.–Pätzold, G. 1991. Ergebnisse aus Obstunterlagenprüfungen. Teil III. Apfelunterlagenneuzüchtungen des Instituts für Obstforschung Dresden-Pillnitz. Erwerbsobstbau 33. 140–142. Fischer, M.–Pätzold, G. 1992. Ergebnisse aus Obstunterlagenprüfungen. Teil IV. Sehr schwach wachsende Apfelunterlagen. Erwerbsobstbau, 34. 13–14. Fischer, M.–Fischer, C.–Wolfram, B. 1998. Pillnitzer Obstsorten. Sächsische Landesanstalt für Landwitschaft. Dresden Fleuren, K. 1998. Szóbeli közlés Funk, T. 1969 a. Bericht über die Selektion bei Prunus mahaleb L. in der Deutschen Demokratischen Republik. Arch. Gartenbau 4:219–237. Funk, T. 1969 b. Virusgetestete ‟Kaukasische Vogelkirsche‟ als neue Unterlage. Obstbau. 9. 140–142. Gautier, M. 1971. Abricotier et sa culture. Arboricult. Fruit. 206, 46–54. Gautier, M. 1972. Les porte greffes des arbres fruitiers a noyaux. Arboricult. Fruit. 221. 25–31. Gilles, G. L. 1977. Research on different virus free clones of the rootstock M9. Acta Hort. 75: 169–173. Granger, R. L. 1984: The response of two apple cultivars to different combinations of dwarfing rootstocks, tree densities and training systems. Acta Hort. 146:215–222. Grassely, C. 1985. Selection of peach seedling rootstocks. Acta Hortic. 173:245–249. Gruppe, W. 1985. An overwiew of the cherry rootstock breeding program at Giessen. Acta Hortic. 169: 189– 198. Grzyb, Z. S.–Jackiewicz, A.–Czynczyk, A. 1984. Results of the 18-years evaluation of rootstocks for Italian Prune cultivar. Fruit Science Reports, 11. 99–104. Grzyb, Z. S.–Sitarek, M.–Kolodziejczak, P. 1998. Growth and yield of three plum cultivars grafted on four rootstocks in Piedmont area. Acta Hort. 478. 87–90. Guerriero, R.–Loreti, F.–Massai R.–Morini, S. 1985. Comparative trials of several clonal plums, peach seedlings and hybrids tested as peach rootstocks. Acta Hortic. 173: 211–221. Guerriero, R.–Massai, R.–Viti, R. 1985. Comparison of several Prunus hybrids and peach seedlings as rootstocks for ‟Maygrand‟ nectarine. Acta Hortic. 173:251–260. Gulyko, J. P.–Gulyko, V. J. 1986. Urozsajnoszty i szkoroplodnoszty jablonyi na raznüh padvojah. Szadovodsztvo, 1: 9–10. 504 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Gvozdenovič, D. 1989. Az alma alanyai. in Intenzív almatermesztés homokon. szerk.: Gvozdenović, D. Forum, Újvidék. 101–114. Gvozdenovič, D. et al. 1976. Proucavanje rasta i rodnosti jabuka na nekim novim klonskim podlogama. Jugoslavensko vočarstvo, 37–38. 205–211. Haas, De, G.–Hildebrandt, W. 1967. Die Unterlagen und Baumformen des Kern- und Steinobstes. Eugen Ulmer, Stuttgart Harmat L.–Szabó T.–Nagy P. 1982. Almafajtáink és az alanyok tenyészterület-igénye. Kertgazdaság 14. 25– 32. Harmat L. 1975. Ribes aureum alanytípusok hatása a „Zöld óriás‟ köszmétefajta növekedésére és termőképességére. Gyümölcstermesztés 2:69–75. Harsányi J.–Mády R.-né 1998. Szőlő és gyümölcsfajták jegyzéke. OMMI kiadványa, Budapest Hartmann, W. 1984. Unterlagen für Pflaumen und Zwetschen. Deutsche Baumschule, 36, 245–249. Hatton, R. G. 1921. Stocks for the stone Fruits. J. Pomology, 2:209–245. Hein, K. 1979. Zwischenbericht über eine Prüfung der Steppenkirsche (P. fruticosa) und anderen Süßkirschenunterlagen und Unterlagenkombinationen, Erwerbsobstbau 21: 217–219. Herrero, J. 1951. Studies of compatible and incompatible graft combinations with special reference to hardy fruit trees. J. Hort. Sci. 26. 186–237. Horánszky Zs.–Tamási J. 1980. A csepegtető öntözés hatása az M–4 és M–9 alanyon álló almafák gyökérfejlődésére. Kertgazdaság 12. 23–32. Howard, B. H. 1977. Possible sources of rootstock variation in the nursery. Acta Hort. 75: 149–156. Hrotkó K. 1982. Sajmeggy alanyklónok szaporítása zölddugványozással. Kertgazdaság 4:45–50. Hrotkó K. 1985. A sajmeggy (Cerasus mahaleb /L. / Mill. ) klónok virágzási ideje. Kertészeti Egyetem Közleményei, 1983, Budapest. 47:23–21. Hrotkó K. 1986. Sajmeggy (Cerasus mahaleb /L. / Mill. ) klónok termékenyülése. Kertészeti Egyetem Közleményei, 1984. Budapest, 48:87–93. Hrotkó K. 1987. A fajtaazonos magtermelés feltételei a gyümölcsfaalanyoknál. Kertészeti Egyetem Közleményei, 1986. 50:145–153. Hrotkó, K. 1990. The effect of rootstocks on the growth and yield of „Meteor korai‟ sour cherry variety. XIII. International Horticultural Congress, Abstracts 2. Poster Nr. 4165 Firenze, Italy Hrotkó, K. 1991. Descrizione di cloni di Prunus mahaleb potenziali portinnesti del ciliego dolce e acido. Rivista di Frutticoltura, Roma. 4:73. Hrotkó, K. 1992. Unterlagen und Vermehrung von Pflaumen in Ungarn. Besseres Obst, Wien. 9:16–18. Hrotkó, K. 1993. Prunus mahaleb Unterlagenselektion an der Universität für Gartenbau und Lebensmittelindustrie in Budapest. Erwerbsobstbau, 35. 39–42. Hrotkó K. 1995. A gyümölcstermesztés fejlesztése Kína Shaanxi tartományában. Új Kertgazdaság 1. (4). 94– 97. Hrotkó K. 1995a. Gyümölcsfaiskola. Egyetemi tankönyv. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 356 pp. Hrotkó K. 1996. Variability in Prunus mahaleb L. for rootstock breeding. Acta Hort. 410. 183–188.
505 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Hrotkó K.–Berczi J. 1999. Effect of semi dwarfing and medium vigorous rootstocks on growth and productivity of apple trees. Proceedings of int. seminar: Apple rootstocks for intensive orchards, Warszawa, 35– 36. Hrotkó, K.–Facsar, G. 1996. Taxonomic classification of Hungarian populations of Prunus fruticosa (Pall. ) Woronow hybrids. Acta Horticulturae 410. 495–498. Hrotkó K.–Füzesséry A. 1996. Effect of rootstock on the branching and quality of cherry trees in the nursery. Acta Hort. 410. 507–510. Hrotkó K.–Hanusz B.–Magyar L.–Mukred A. 1998a. A tőtávolság hatása különböző alanyokon álló ‟Idared‟ almafák fiatalkori növekedésére és termőre fordulására. Kertgazdaság, 30(3). 9–18. Hrotkó K.–Holczbauer Zs. 1988. Sajmeggy fajták magvainak kelése és a csemete minősége. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Közleményei (Publicationes Universitatis Horticulturae). 1987. 51. (1). 159–167. Hrotkó, K.–Magyar, L. 1998. Inbreeding of Prunus mahaleb. Acta Horticulturae 468. Vol. I. 393–400. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Hanusz, B. 1997a. Apple Rootstock Trials at Faculty of Horticulture, Budapest. Acta Hort. 451. 153–160. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Simon, G.–Hanusz, B. 1997b. Effect of Rootstocks and Interstocks on Growth and Yield of Sweet Cherry Trees. Acta Hort. 451. 231–236. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Simon G. 1998b. Growth and productivity of sweet cherry interstem trees. Acta Horticulturae 468. Vol. I. 353–362. Hrotkó, K.–Magyar, L.–Simon, G.–Klenyán, T. 1998c. Effect of rootstocks on growth of plum cultivars in a young orchard. Acta Horticulture 478. 95–98. Hrotkó K.–Mózer Gy. 1999. Effect of dwarfing rootstocks on growth and productivity of Idared apple cultivar. Proceedings of int. seminar: Apple rootstocks for intensive orchards, Warszawa, 39–40. Hrotkó K.–Mukred, A. K. 1990. Az alanyok hatása Idared oltványok kihozatali arányaira és minőségére. A „Lippay János” Tudományos Ülésszak előadásai. KÉE kiadványa 242–243. Hrotkó K.–Mukred A., Magyar L.–Hanusz B. 1995: Az alany és a tenyészterület hatása ‟Idared‟ almafák fiatalkori növekedésére és termőre fordulására. Új Kertgazdaság 1(4). 1–8. Budapest Hrotkó, K.–Nádosy, F., Végvári, G.–Füzesséry, A. 1996a. Growth and productivity of sour cherry varieties grafted on different Mahaleb rootstocks. Acta Hort. 410. 499–502. Hrotkó K.–Simon G. 1993. Cseresznyefák növekedése és termőrefordulása törpítő alanyokon. Kertgazdaság 25. (3–4). 41–47. Hrotkó, K.–Simon, G. 1996. Effect of rootstocks on the growth and productivity of cherry trees, Acta Hort. 410. 519–526. Hrotkó K.–Tőkei L. 1998. A nedváramlás-mérés korszerű műszeres technikájának alkalmazása a gyümölcsfák alanykutatásában és a doktorképzés fejlesztésében. MKM kutatási jelentés (kézirat). KÉE Budapest Hrotkó K.–Végvári G., Nádosy F.–Füzesséry A. 1996b. Growth and yield of ‟Érdi bőtermő‟ sour cherry trees grafted on inbred (S 2) mahaleb seedlings. Acta Hort. 410. 503–506. Hulko, I. P.–Hulko, B.I. 1999. Orchard performance of apple trees on different clonal rootstocks. Proceedings of int. seminar: Apple rootstocks for intensive orchards, Warszawa, 43–44. Jackson, J. E. 1986. Malling 20 – a super dwarf rootstock for apples. Acta Hort. 160: 47–48. Jacob, H. 1992. Prunus pumila L. eine geignete schwachwachsende Pfirsichunterlage. Erwerbsobtbau 34(5). 144–146.
506 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Jacob, H. 1996. Pyrodwarf: Eine neue Klonunterlage für den intensiven Birnenanbau. Erwerbsobstbau 38. 166– 169. Jadczuk, E. 1997. Growth and cropping of Jonagold apple trees depending on rootstock. Int. Seminar Modern Orchards: Achievements and tendencies, Babtai, Lithuania. 10–16. Jadczuk, E.–Wlosek-Stangert, R. 1999. Cropping and fruit quality of Jonagold apple trees depending on rootstock. Proceedings of int. seminar: Apple rootstocks for intensive orchards, Warszawa, 45–46. Jakubowski, T. 1989. “Rotblättriger Paradies” und von ihm abstammende Unterlagen. Erwerbsobstbau 31: 49– 51. Jakubowski, T. 1999. Achievements in apple rootstock breeding in Poland. Proceedings of int. seminar: Apple rootstocks for intensive orchards, Warszawa, 47–48. Jáky A. 1980. Szóbeli közlés Jenser G.–Kovács G.–Magyar K.–Véghelyi K. 1977. A gyümölcsösök újratelepítésének növényvédelmi problémái. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Kester, D. E.–Asay, R. N. 1986. ‟Hansen 2168‟ and ‟Hansen 536‟, two new hybrid rootstocks. HortSci. 21(2). 331–332. Kester, D. E.–Hansen, C. J. 1966. Rootstock Potentialities of F 1 Hybrids between Peach (Prunus persica L. ) and Almond (Prunus amygdalus Batch.). Proc. Am. Soc. Hort. Sci. 89:100–109. Kester, D. A.–Grasselly C. 1987. Almond rootstocks. in Rom – Carlson: Rootstocks for fruit crops. John Wiley & Sons, New York, 265–293. Klenyán, T.–Hrotkó, K.–Timon, B. 1998. Effect of rootstocks on growth of nectarine varieties. Acta Horticulturae 465. 225–228. Kloutvor, J. 1991. Rust a plodnost tresní na slabé rostoucích podnozích. Zahradnictví 18(XXI)(2). 93–100. Kölber M.–Németh M.–Szőnyegi S. 1996. Módszertan a gyümölcs, szőlő, és bogyósgyümölcsű szaporítóanyagok vírusmentességének megállapítására, illetve hatósági ellenőrzésére. in Bach és Szőnyegi: A szaporítóanyag certifikáció rendszere és követelményei. OMMI kiadványa, Budapest. 28–89. Kruczýnska, D.–Czynczyk, A.–Buczek, M.–Omiecińska, B.–Rutkowski, K. 1999. Effect of rootstock, weather and soil conditions upon growth, cropping and fruit quality of Gala Must apple trees. Proceedings of int. seminar: Apple rootstocks for intensive orchards, Warszawa, 61-62. Küppers, H. 1964. Prunus avium ‟Hüttner 170 × 53‟. Deutsche Baumschule. 2. 34–36. Küppers, H. 1978. Problematik der Veredlungsunterlagen für Sauer- und Süßkirschen in Spiegel von 250 Jahren. Deutsche Baumschule. 11. 350–359. Lang, G.–Howell, W.–Ophardt, D. 1998. Sweet cherry rootstock/virus interactions. Acta Hort. 307–314. Lang, G.–Howell, W.–Ophardt, D.–Mink, G. 1997. Biotic and abiotic stress responses of interspecific hybrid cherry rootstocks. Acta Hort. 451. 217–224. Lantos A. 1996. Szóbeli közlés Layne, R. E. C. 1987. Peach rootstocks, in: Rom, R. C.–Carlson R. F.: Rootstocks for fruit crops, John Wiley & Sons, 185–216 pp. Layne, R. E. C.–Harrison, T. B. 1975. ‟Haggith‟ apricot rootstock seed source. Hort. Science, 10, 428. Lombard, P. B.–Westwood, M. N. 1987. Pear rootstocks. in Rom R. C.–Carlson, R. F. Rootstocks for fruit crops. John Wiley & Sons, New York. 145–183.
507 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Magyar L. 1988. A gyümölcsfák alanyainak rügyhatározója. in Schmidt G. (szerk.). Rügyhatározó. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 134–150. Magyar L. 1999. Szóbeli közlés Magyar L.–Hrotkó K.–Bereznai R. 1996. Újabb adatok kajszifajták eredéséről különböző alanyokon a faiskolában és a gyümölcsösben. Új Kertgazdaság 2(4). 14–21. Mantinger, H. 1990. Unterlagen bei Birnen. Obstbau-Weinbau, 5. 145–147. Masseron, A. 1983. Etude et selection du Paradis Jaune de Metz, portegreffe du pommier. Colloque sur les recherches fruitieres, 16–17 Mars, INRA Paris. Resumes de communications, page 19. Masseron, A. 1989. Pajam® 1 Lancep, Pajam® 2 Cepiland: deux nouvelles selections de Paradis Jaune de Metz, porte greffer de pommier, CTIFL Doc. Nr. 18. Maurer, E. 1939. Die Unterlagen der Obstgehölze. Paul Parey, Berlin McGranahan, G. H.–Catlin, P. B. 1987. Juglans rootstocks. in: Rom R. C. – Carlson, R. F.: Rootstocks for fruit crops. John Wiley & Sons, New York. 411–450. Mika, A.–Buler, Z.–Chlebowska, D. 1998. The effect of training systems and planting density on growth and fruiting of plum trees grafted on two rootstocks. Acta Hort. 478. 107–112. Mukred, A. K.–Hrotkó K.–Tőkei L. 1990. Az alanyfajta és az időjárás hatása az alma alvószemzések őszi kihajtására. Kertgazdaság 22(6). 15–21. Mukred, A. K.–Hrotkó K. 1988. Almaalany-fajták hajtásdugványainak gyökeresedése. Faiskolai és alanykutatási Tudományos Tanácskozás, 1988. 05. 25.: 36–42. KÉE Kiadványai Nádosy F. 1998. OH×F alanyok hajtásdugványozása. Kertgazdaság 30(1).1–7. Nádosy F.–Végváry GY.–Hrotkó K. 1993. A házi berkenye (Eredeti íz a múltból). Kertészet és Szőlészet. 3:16–17. Nagy P. 1980. Szilva klónalanyok kajszi számára. Szőlő- és gyümölcstermesztés, 37–45. Nagy P.–Mezei G.–Lantos A. 1992. Új hazai fajhibrid őszibarack klónalanyok. A „Lippay János” Tudományos Ülésszak előadásai. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kiadványa, Budapest. 216–219. Nagy P.–Lantos A. 1989. Törpe alma alanykísérlet eredményei. Kertgazdaság, 22(5):9–13. Nitranski, S. 1977. Growth and fruiting of apricot cultivar Rakovsky on different rootstocks. Polnohospodarstvo, 23. 884–894. Nyujtó F.–Erdős Z. 1992. A ceglédi alanyfajták jellemző értékmérő adatai. A „Lippay János” Tudományos Ülésszak előadásai és poszterei. KÉE kiadványai, Budapest 337–341. pp. Nyujtó F.–Surányi D. 1981. Kajszibarack. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Nyújtó F. 1987. Az alanykutatás hazai eredményei. Kertgazdaság 19(5). 9–34. Okie, W. 1987. Plum rootstocks. in Rom-Carlson: Rootstocks for fruit crops. John Wiley & Sons, New York. 321–360. Otto, G.–Winkler, H.–Szabó, K. 1993. Zum Stand der Erkentnisse über die Ursache der Bodenmüdigkeit bei einigen Rosaceen-Arten. Mitteilungen aus der Biologischen Bundesanstalt für Land- und Forstwirtschaft, Berlin-Dahlem Heft 289. 11–25. Oukropec, I. 1980. Szóbeli közlés Parry, M. S. 1974. Depth of planting and anchorage of apple trees. J. Hort. Sci. 49: 349–354.
508 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Parry, M. S. 1980. Evidence of clonal variation and latent virus effect on the vigour of Coxs Orange Pippin apple trees on M. 9 rootstocks, J. Hort. Sci. 55(4). 439–440. Pätzold, G.–Fischer, M. 1991a. Ergebnisse aus Obstunterlagenprüfungen. Teil I. Schwachwachsende Apfelunterlagen. Erwerbsobstbau 33(1). 7–10. Pätzold, G.–Fischer, M. 1991b. Ergebnisse aus Obstunterlagenprüfungen. Teil II. Mittelstark wachsende Apfelunterlagen für leichte Böden. Erwerbsobstbau 33(3). 72–75. Pennel, D.–Dodd, P. B.–Webster, A. D.–Matthews, P. 1983. The effects of species and hybrid rootstocks on the growth and cropping of Merton Glory and Merton bigarreau sweet cherries (Prunus avium L.). J. Hort. Sci., 58. 51–61. Perry, R. L. 1987. Cherry rootstocks. in Rom, R. C. és Carlson, R. F.: Rootstocks for Fruit crops. John Wiley & Sons, New York. 217–264. Pethő F. 1988. Az alma alanyhatás-vizsgálat eredményei Szabolcs-Szatmár megyében. Faiskolai és Alanykutatási Tudományos Tanácskozás, KÉE kiadványa, Budapest 19–29 pp. Pethő F. 1990. Perspektivikus almafajták és alanyok összehasonlítása. „Lippay János” Tudományos Ülésszak előadásai. KÉE kiadványa, Budapest 238. p. Pieniazek, S. A.–Zagaja, S. W.–Czynczyk, A. 1976: Apple rootstock breeding program in Poland. Compact Fruit Tree 9:15–19. Preston, A. P. 1970. Apple rootstock studies: 15 years results with MM clones. J. Hort. Sci. 41:349–360. Preston, A. P. 1971.: Apple rootstock 3431 (M 27). Ann. Rep. E. M. Res. Stn. for 1970, 143–147 pp. Preston, A. P. 1978. Size controlling apple rootstocks. Acta Hort. 65:149–155. Preston, A. P. 1982. Apple rootstocks in 2001. Am. Fruit Grower (102) 3. 16–19. Preston, A. P. 1955. Apple rootstock studies: Malling-Merton rootstocks. J. Hort. Sci. 30(1). 25–33. Probocskai E. 1959. Faiskola. Mezőgadasági Kiadó, Budapest Probocskai E. 1969. Faiskola. Mezőgadasági Kiadó, Budapest Probocskai E. 1973. Üzemi termesztésünkben használható fontosabb almaalanyok. Kertészeti Munkaközösség Közleményei, 14. szám, 56 pp. Probocskai E. 1982. Szóbeli közlés Probocskai E. 1983. A különböző alanyok hatása a 12 éves Golden spur, Starkrimson és Jonared almaoltványok teljesítményére. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Közleményei 46: 7–13. Probocskai E. 1984.: Az alma alanyai, in Pethő F.: Alma. Mezőgazdasági Kiadó, 49–80. Probocskai E. 1988. A szemzetlen és önmagukra szemzett gyökérnemes alma alany- és nemes fajták, valamint a vadalmamagonc életképessége, sarjadzása. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Közleményei 51. (1). 127– 134. Probocskai E.–Sebőkné L. L. 1978. Szóbeli közlés Rozpara, E.–Grzyb, Z. S. 1998. Growth and yielding of some plum cultivars grafted on Wangenheim prune seedlings. Acta Hort. 478. 91–93. Robinson, T. 1998. Szóbeli közlés. Sansavini, S.–Costa, G.–Credi, R.–Grandi, M.–Bindi, V.–Monti, C. 1981. Influenza della stato sanitario e du nuovi portinnesti clonali sul pero „William‟. Riv. Ortoflor. Frutticolt. Ital. 64, 563–578.
509 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Schimmelpfeng, H.–Liebster, G. 1979. Prunus cerasus als Unterlage. Gartenbauwissenschaft 44. 55–59. Sebők I.–Probocskai E. 1973. Az MM valamint az M. 26 és M. 27 almaalanyok. Témadokumentáció, Agroinform kiadványa Sebőkné L. L.–Hrotkó K. 1988. Sajmeggy magonc alanyfajtáink faiskolai és gyümölcstermesztési értéke. Faiskolai és Alanykutatási Tudományos Tanácskozás, Budapest, KÉE kiadványa 43–51. Sebőkné L. L. 1968. Sajmeggy magfák szelekciója. Szőlő- és gyümölcstermesztés, Budapest, 4, 133–143. Sebőkné L. L. 1970. Szelektált sajmeggyafajták értékelése a faiskolában. Kandidátusi értekezés. Kertészeti Egyetem, Budapest Sebőkné L. L. 1982. A cseresznye és a meggy alanyai. in Póór-Faluba: Cseresznye és meggy. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 117–124. Simons, R. K. 1987. Compatibility and stock-scion interactions as related to dwarfing. in Rom és Carlson: Rootstocks for fruit crops. John Wiley & Sons. New York. 79–106. Silbereisen, R.–Scherr, F. 1996. Anbauvergleich mit schwachwachsenden Apfel-unterlagen. Erwerbsobstbau. 38. 98–106. Spangelo, L. P. S.–Fejer, S. O.–Granger, R. L. 1974. Ottawa 3, clonal apple rootstock. Can. J. Plant Sci. 54:601–603. Stainer, R. 1989. Szóbeli közlés Stoyan, I. 1978. Erste Ergebnisse der Erhaltungszüchtung bei Apfelunterlagen. Arch. Gartenbau 26(1). 37–45. Surányi D.–Nyujtó F.–Szabó Zs. 1991. Szuperelit csonthéjas alanymagvak csírázóképessége és értékelésük. Kertgazdaság 23(6). 26–42. Surányi D.–Szabó Zs. 1992. Alma- és körtealany-fajták magvainak életképessége. Kertgazdaság 24(5). 31–39. Surányi D.–Szabó Zs. 1996. Az állománysűrűség jelentősége a magcsemete termesztésben. Új Kertgazdaság 2(1). 14–19. Tamási J.–Szentiványi P. 1974. A dió és gesztenye termesztéstechnológiáját meghatározó tényezők. in Gyuró F. A gyümölcstermesztés technológiája. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 668–673, 684–686. Tatarinov, A. N.–Zuev, V. F. 1984. Pitomnyik plodovüh i jagodnüh kultur. Rosszelhozizdat, Moszkva Terpó A. 1968. A sajmeggy (Cerasus mahaleb (L. )Mill. ) taxonomiai problémái és a gyakorlat. Szőlő- és gyümölcstermesztés, Budapest, 4, 103–131. Terpó A. 1974. Gyümölcstermő növényeink rendszertana és földrajza. in Gyuró F. A gyümölcstermesztés alapjai, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 139–219. Thomas, M.–Sarger, J. 1965. Selection de Prunus mahaleb porte greffe du cerisier, Rapport general du Congress Pomologique de Bordeaux, 175–201. Thornton, G. 1998. Szóbeli közlés. Tiemann, K. H.–Damann, H. J. 1981. ‟J 9‟ – eine neue Apfelunterlage für das niederelbische Anbaugebiet. Mitt. OVR Jork, 36(2). 49–68. Timon B. 1992. Őszibarack. Mezőgazda Kiadó, Budapest Timon B.–Tarjányi F. 1990. Az őszibarack karcsú orsó koronanevelésének tapasztalatai kétféle alanyon és néhány fajtán. Kertgazdaság, 22 (2). 1–10. Tóth M. 1997. Gyümölcsészet. Primon Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Nyíregyháza
510 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Felhasznált irodalom
Trajkovski, V.–Anderson, G. 1988. Växförädling av grundstammer (Rootsock breeding). in Växförädling av frukt och bär, Balsgard. Report for 1986–87. Sveriges Lantbruksuniversitet. 23–26 pp. Trefois, R. 1981. Sujets porte greffes nains de cerisier. Le Fruit Belge 47(387). 143–154. Tugusi, K. L. 1969. O privivkah kastana sz edobnogo. Lesznoje hozjajsztvo, 22(10). 39–41. Tydemann, H. M. 1953. A description and classification of the Malling-Merton and Malling XXV. apple rootstocks. Ann. Rep. E-Malling Res. Stn. for 1952: 55–66. Tydemann, H. M. 1954a. A description of certain M. 9 crosses. Rep. E. Malling Res. Stn for 1953:86–88. Tydemann, H. M. 1954b. A Description of the Malling apple Rootstocks. Rep. E. Malling Res. Stn for 1953:64–66. Vachun, Z. 1980. Effects of selected rootstocks from Armeniaca vulgaris on the growth and productivity of the apricot cultivar ‟Velkopavlovicka‟ during the first years after planting out. Acta Univ. Agric. Brno, 28, 653– 664. van Oosten, H. J. 1977a. Growth and yield of Golden Delicious on M9A and on three other rootstock sources. Acta Hort. 75: 157–161. Vogel, T. 1994. Empfehlungen für den Kirschenanbau in Franken. Bayerisches Staatsministerium für Ernährung, Landwitschaft und Forsten, Landratsamt Forchheim Vogel, T. 1995. Der Süßkirschenanbau im Anbaugebiet Forchheim-Fränkische Schweiz. Landratsamt Forchheim Webster, A. D. 1980. Dwarfing rootstocks for plums and cherries. Acta Hortic. 114:201–207. Webster, A. D. 1999. Dwarfing rootstocks for apple: past, present and future. Proceedings of int. seminar Apple rootstocks for intensive orchards, Warszawa, 9–10. Westwood, M. N.–Lombard, P. B. 1983. Pear rootstocks: present and future. Fruit Var. J. 37(1). 24–28. Westwood, M. N. 1978. Mahaleb × Mazzard Hybrid Cherry Stocks. Fruit Var. J. 32–39. Westwood, M. N. 1978. Temperate zone pomology. Freeman, New York Wolfram, B. 1996. Advantages and problems of some selected cherry rootstocks in Dresden-Pillnitz. Acta Hort. 451. 233–238. Zagaja, S. W. 1980. Performance of two apple cultivars on P series dwarf rootstocks. Acta Hort. 114: 162–169.
511 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
