Gazdaságpszichológiai tanulmányok a kapitalizmusról

Garai László Gazdaságpszichológiai tanulmányok a kapitalizmusról

Milyen kapitalizmust akarunk? Első Első megk megköz özel elít ítés ésbe benn a vála válasz szun unkk a címb címben en szer szerep eplő lő kérd kérdés ésre re eset esetle legg ez: ez: Semmilyent. Egyre többünknek, úgy látszik, éppen ez a válasza. „Mi itt a kapitalizmust építjük.” Az 1989-es rendszerváltás utáni korai években történt. A Marshall-segélyt közülünk  már csak csak a lege legesle slegna gnaíva ívabba bbakk vártá várták, k, de még még a többs többség éget et alkot alkottá tákk azok, azok, akik akik úg úgyy gondolták, hogy egyéni problémáikra és a társadaloméira a megoldást a piacgazdaság és ezen belül a kapitalizmus jelenti. „Akár tetszik ez egyeseknek, akár nem – nyilatkozta ezt akkoriban a Szocialista Pártnak egy prominense, – mi itt a kapitalizmust építjük.” Illetlenül Illetlenül viselkedtem akkor: kérdeztem: kérdeztem: mit tervez a pártja arra az esetre, ha (vagy amikor) azok az „egyesek”, akiknek ez nem tetszik, többségben lesznek. „Már miért lennének többségben?” – kérdezett vissza akkor a nyilatkozatot tevő. Mondom: Mondom: ugyanazért, amiért az előző rendszerváltás rendszerváltás idején történt, ami történt. Az 1945-ö 194 5-ött köv követ etőő rends rendsze zervá rvált ltásk áskor, or, az embe emberek rek Magy Magyaro arorsz rszágo ágonn és a térsé térségg többi többi országában hallották, hogy az olyan berendezkedést, amely egyéni problémáikra és a társadaloméira a megoldást jelenti, szocializmusnak hívják, s ebből tökéletes logikával követ köv etkez kezet ettt növ növek ekvő vő többs többség égük ük számá számára, ra, hog hogyy szocia szociali lizm zmust ust akar. akar. Az Aztá tánn amik amikor or a történelem elválasztotta egymástól a szót és ezt a jelentést, akkor az emberek egyre növek növ ekvő vő hán hánya yada da többé többé nem nem ragasz ragaszkod kodot ottt hoz hozzá zá,, hog hogyy társa társadal dalmuk mukba bann ilye ilyenn nev nevűű  berendezkedést  berendezkedést tartsanak tartsanak fenn. Az más – mutatott rá akkor beszélgetőtársam. És tényleg más volt. Azokat, akik – tehát egyre növekvő számban – eloldották  magukat a szocializmus néven emlegetett rendszertől, ez akkor nem ruházta fel azzal a hatóképességgel, hogy leszavazzák ezt a rendszert. A kapitalizmus feltalálja és feltálalja ilyesminek az eszközét: a demokráciát. De hogyan? Kizökkent az idő

Demokrácia és piac kezdetben – jelen történelmünk kezdeténél, húsz évvel ezelőtt –  együtt lépett fel. Ez újabb rendszerváltáskor az emberek arról értesültek, hogy azt a társadalmi társadalmi berendezkedést, berendezkedést, amelyben amelyben valamelyest valamelyest mindenki boldogulhat, kapitalizmusnak  hívják, s ebből tökéletes logikával következett számukra, hogy kapitalizmust akarnak. Magyarországon sokan már korábban is levonták ezt a következtetést, mert kiutaztak olyan országokb országokba, a, amelyek amelyekben ben kapital kapitalizmu izmuss néven néven emlege emlegették tték az ottani ottani berendez berendezkedé kedést, st, s amelyekről az odautazók úgy láthatták, hogy az ott élők sokkal jobban boldogulnak, mint a kiutazók a maguk viszonyai közepette.

A hazájukb hazájukbaa visszaté visszatérő rő emberek emberek tehát tehát rendszer rendszerük ük újabb újabb váltásak váltásakor or tudomásu tudomásull vették, vették, hog hogyy a boldogu boldogulásu lásukról król ekképp ekképp gond gondosko oskodó dó berendez berendezkedé kedést st kapital kapitalizmu izmusnak  snak  hívják. Majd, úgy látszik, ezúttal is az történt, hogy amikor a történések további menete elválasztotta egymástól a szót és ezt a jelentést, akkor egyre kevesebben ragaszkodtak  hozzá, hogy társadalmukban ilyen nevű berendezkedést működtessenek.  Nemcsak Magyarországon, Magyarországon, hanem a térség minden országában országában ilyen folyamatok  folyamatok  indulta indultak. k. S nemcsak nemcsak az egy egykori kori „szociali „szocialista sta országok országok”” térségé térségében, ben, hanem, hanem, más-más más-más tempóban, de, úgy látszik, az egész glóbuszon. Ennek nyomán azután, a dán királyfival szólva, kizökkent az idő. A demokrácia négyéven négy évenként kéntii reggeli reggelitorná tornája ja mutatja mutatja,, mennyir mennyire. e. Az utóbbi utóbbi választá választásokon sokon a balolda baloldali li  pártok különböző országokban sorra olyan programmal programmal lépnek fel, amely a fentidézett fentidézett nyilatkozatra rímel: „Akár tetszik ez egyeseknek, akár nem, mi itt a kapitalizmust építjük”. Különben a Magyar Szocialista Pártnak nemrég még első embere meg is ismételte ezt a  bejelentést  bejelentést pár nappal ezelőtt. ezelőtt. S pár hónappal azután, hogy hogy ez a párt világra világra szóló szóló választási választási vereségével még ki is tűnt a kapitali kapitalizmus zmustt építő építő szocial szocialista ista pártok  pártok  európai európai sorában, sorában, amelyek amelyek különböz különbözőő országokb országokban an alulma alulmaradna radnakk olyan olyan jobbolda jobboldali li pártokka pártokkall szemben, szemben, melyeknek az hozza meg a győzelmet (s olykor elsöprő győzelmet), hogy vezetőinek  retorikája, de, ha úgy adódik,az elnyert hatalom intézkedései is a kapitalizmustól ígér  megvédeni mindenkit, aki hiányolja a létbiztonságot, a kultúrát, s egyre gyakrabban a munkát, kenyeret. Kizökkent az idő. Emberi tőke és szociáldemokrata furfang

Amikor az idő még a maga pályáján gördült, elég érdekes fejlemény indította el azon. Az indítás a huszadik század nyitó évtizedeiben történt. „A kapitalizmus olyan nyilvánvaló módon alakul át valami mássá – írta akkor, a húszas évek elején, a történésről Schumpeter osztrák közgazdász, – hogy nem is maga e tény, csak a tény értelmezése váltha válthatt ki vitá vitákat kat”, ”, amel amelye yekbe kbenn azt, azt, amiv amivéé a kap kapit ital alizm izmus us átala átalakul kul,, „csak „csak ízlé ízléss és terminológia kérdése lesz szocializmusnak nevezni vagy sem”. Erről a nyilvánvaló módon történő átalakulásról azt már a gazdaságpszichológia kezdte kezdte későb későbbb érvel érvelően ően mondo mondoga gatni tni,, hog hogyy lénye lényege ge:: a mode moderni rnizá záció ció kiter kiterje jeszt sztése ése az emberre. A moderni modernizáci zációt ót eredetil eredetileg eg a tizenny tizennyolcolc-tize tizenkil nkilence encedik dik század század olyan olyan világon világon folytatta, amely ennek során egyre inkább átalakult gyártott világgá: a modernizációs folyamatok kezdetén olyan dolgok voltak adva, amilyeneket – kinek-kinek hite szerint –  teremtő Isten vagy örök természet teremtett, a folyamatok előrehaladtával pedig egyre inkább olyanok, amilyenekké a készen talált dolgokat az ember átalakította, hogy azok 

 jobban megfelelj megfeleljenek enek azoknak a céloknak, céloknak, amelyeket amelyeket a társadalomm társadalommal al mindenkori mindenkori irányítói irányítói elfogadtattak.  Nos, ez az a modernizációs modernizációs folyamat, folyamat, amelyet amelyet a Schumpeter Schumpeter által észrevett észrevett időszakban elkezdtek kiterjeszteni az anyagról az emberre. Az embert is készen találták  korábbi korok társadalmai, olyannak, amilyennek a Teremtő a maga képére, vagy egy természetes kiválasztódás darwini folyamatai előállították – s a huszadik században egy második modernizáció ebbe a folyamatba avatkozott bele. A beavatkozás nagyon hasonlóan történt ahhoz, ahogyan a modernizáció korábbi szakaszában: vállalkozók pénzt fektettek a folyamatba, majd ennek eredményét a piacon megint pénzzé tették, s az így nyert pénzben az, amit befektettek, nemcsak megtérült, de haszonnal térült meg. Vagyis úgy viselkedett, ahogyan a tőke viselkedni szokott. Úgy hogy egyre többen emberi tőkéről kezdtek beszélni, amikor ez az új jelenség elérte azt a kritikus tömeget, amelyben már megfigyelhető lett. Amikor Theodore Schultz megjelent Beruházás emberi tőkébe c. könyvével, neki már megvolt a közgazdasági Nobeldíja – talán ezért is merhetett ilyen újdonságánál fogva furcsa jelenséggel foglalkozni, mert számíthatott számíthatott rá, hogy a Nobel-díj Nobel-díj megvédi attól, hogy e furcsaság miatt őrültnek nézzék őt a szakmában vagy a szakma klientúrájában. Tizenhárom évvel az ő díjazása után azonban Gary S. Becker már egy  Human Capital  Capital  c. könyvért nyerte el a maga Nobel-díját. Mindenesetre Schultz is már olyan furcsaságokat mer állítani, mint hogy Rooseveltnek  azért sikerült olyan parádésan bírni a Nagy Válsággal, mert jóval gyorsabban növelték a tudás termelésére való ráfordításokat, mint a tőke másik három összetevőjébe – a földbe, az ujratermelhető fizikai tőkejószágba (épületek, gépek stb.) és a teljesített munkaórákba –  való beruházásokat. beruházásokat. Egyetértőleg idézte az adatot, mely szerint a válságot követő követő 20 évben az oktatás oktatásnak nak a gazdaság gazdaságii növe növekedé kedéshez shez való való hozzájár hozzájárulás ulásaa már meghala meghaladta dta a fizikai fizikai tőkéét, míg a válságot megelőző húsz évben ez utóbbi még majdnem kétszer annyival járult hozzá a növekedéshez, mint az oktatás. Ezzel a váltással magyarázta Schultz, hogy pl. 1940 és 1958 között az Egyesült Államok munkaerő-állományában az olyan munkások aránya, akik 4 év középiskolai végzettséggel rendelkeznek, 38-ról 52%-ra nőtt; azoknak az aránya  pedig, akik akik ezen felül felül valamilyen valamilyen főiskolai főiskolai végzettséget végzettséget is szereztek, szereztek, 13 %-ról %-ról 19-re nőtt. nőtt. Ha a munkaerőt tőkejószágként kezelik, ennek az a hatalmas előnye, hogy ezáltal megszün megszüntet tethető hető a mesters mestersége égess különvá különválasz lasztása tása gazdaság gazdaságinak inak és gazdasá gazdaságon gon kívüline kívülinek  k  (szociálisnak, (szociálisnak, erkölcsinek, erkölcsinek, kulturálisnak, kulturálisnak, egészségügyinek egészségügyinek stb.); ehelyett ehelyett az ilyen gyakorlat az oktatásra való való ráfor ráfordí dítá tást st az embe emberi ri poten potenci ciál ál termelésének  költség költségei ei közö között tt adminisztrálja, az egészségügyi kiadásokat a karbantartás költségeként, a lakással és a közlekedéssel kapcsolatos közlekedéssel kapcsolatos támogatásokat az emberi potenciál telepítésének  költségeként, a kultúra kiadásait e sajátos tőkejószág üzemeltetésének  költségeként, a munkanélküliség  kezelésével kezelésével kapcsolatos kapcsolatos kiadásokat kiadásokat az emberi potenciálnak potenciálnak mint állótőkének  állótőkének amortizációs költségei között tartja számon. Az a gyakorlat, amely meg tudja valósítani az általa kezelt hatótényezőknek ezt az új címke alá foglalását, igen látványos sikereket könyvelhet el. A Roosevelt-adminisztráció fentemlített sikerén is messze túlmutattak azok a sikerek, amelyek a nagy válságot követő

nagy háborúnak is az elmúltával következtek. Azok a kormányok, amelyek adminisztratív irányítá irányításáva sávall zajlott zajlott az átcimké átcimkézés, zés, többnyir többnyiree szociál szociáldemo demokrat krataa típusú típusú adminis adminisztr ztráció ációk  k  voltak. S a háború utáni évtizedek a szociáldemokrata típusú kormányzás számára a legfényesebb sikerek sorozatának voltak az évtizedei. E sikersorozatnak az előidézője  pedig egy olyan furfang volt, amelyre ráillett a marxi kifejezés kifejezés (miközben (miközben igazán nem a marxi marxi logi logika) ka):: e kormá kormányo nyokk „nem „nem tudjá tudják, k, de teszi teszik”, k”, hog hogyy amiko amikorr egy egy kapit kapital alist istaa társadal társadalomba ombann a dolgozó dolgozó embert embert tőkeként tőkeként menedzse menedzselik lik,, akko akkorr képesek  képesek összeilleszteni összeilleszteni egymássa egymássall a mod moderni ernizáci zációó érdekei érdekeitt és a szocial szocialista ista értékek értékeket  et . Ne Nem m keve keveseb sebbb törté történt nt ezekben az évtizedekben, mint hogy ezek a kormányok a magát bővítetten újratermelő tőke lehet lehetôô legj legjobb obb elosz eloszlá lását sát igazg igazgat attá tákk a gya gyara rapít pítand andóó anyag anyagii tőke tőke és az ugy ugyanc ancsak  sak  gyarapítandó gyarapítandó emberi tőke között – és ugyanakkor jóléti államként gondoskodtak gondoskodtak a dolgozó dolgozó emberről, anélkül, hogy ehhez elvontak volna eszközöket a termelés bővítésének céljaitól.  Nos, az új válsággal most előállt a terep, amelyen szociáldemokrata szociáldemokrata kormányok az egykori válságkezelő erényekkel megismételhetnék a sikersorozatot. Kérdés: Miért nem teszik? Az alábbiakban keresnénk erre a választ. Emberi tőke: a tudás ikerpárja a szociális identitás

A mostani nagy válság szociáldemokrata típusú menedzselőjének azért nehezebb a dolga, mert ha a roosevelti New Deal útját akarja járni egy still egy still newer deal -ben -ben – egy még újabb kezelésében a helyzetnek –, akkor meg kell értenie annak a homokszemnek a természetét, amely időközben bekerült a gépezetbe. A sikeres szociáldemokrata kormányzat annak idején így szólhatott reménybeli választóihoz: „Proletár, ha tudást szerzel, jobb feltételekkel állhatsz munkába, s a tudásod megs megszer zerzé zését sét én szpon szponzo zorál rálom om – Bu Burzs rzsoá, oá, ha bizt biztosí osíto todd a képzé képzéss szponz szponzorá orálá lásáh sához oz szüksé szüksége gess pén pénzt zt,, akkor akkor kiké kiképez pezet ettt munka munkaerő erőtt bizt biztosí osíto tokk számo számodra dra,, amel amelyy nag nagyob yobbb hatásfokkal biztosítja majd számodra tőkéd haszonnal való megtérülését.”  Nem csoda, ha – persze, nem szószerint, szószerint, de – ilyen irányulású irányulású szöveggel ezek a kormányok megkapták mindkét féltől a választói bizalmat (esetleg negyven éven keresztül, mint Svédországban), miközben egyik fél a pénzéből, másik a szabad idejéből áldozott fel nem keveset magára a hasznot ígérő vállalkozásra. Ez utóbbinak további sorsa azután felemás módon alakult. A pénzforrások, amelyek  a kormá kormányz nyzat atok ok számá számára ra lehet lehetővé ővé tett tették ék volna, volna, hog hogyy folyt folytass assák ák széle széleskö skörű rű képzé képzési si  programok menedzselését, menedzselését, mostanra erősen megcsappantak. megcsappantak. S eközben a társadalom társadalom kettéhasadt egy olyan részre, amely emiatt kiszorul a lehetőségből, hogy megszerzendő tudását tőkeként menedzseljék – s egy olyan térfélre, ahol nem csökkent az egyének kedve, hogy idejüket újabb meg újabb diplomák megszerzésére fordítsák. Három további Nobeldíjas közgazdász, Akerlof, Spence és Stiglitz eközben túlképzésről  beszél, amikor azt a megfigyelést teszi, hogy a munkaerőpiacon ma már több diplomás – sőt többdiplomás –  kínálja munkavégző képességét, mint amennyire szükség van. E három tudós megpróbált

válasz választt talá találni lni arra arra a kérdé kérdésre sre,, hog hogyy ilye ilyenn felté feltéte telek lek mell mellet ettt mi táplá táplálj ljaa mégi mégiss az oklevélszerzési lázat. Válaszu Vála szukk megl meglepő epő,, mert mert szemb szembem emeg egyy azzal azzal a go gondo ndola latm tmene enett ttel el,, amel amellye lyell a  piacgazdaság  piacgazdaság ortodox hívei évtizedekig évtizedekig tartó divatba jöttek, jöttek, amikor azt hirdették, hirdették, hogy a  piac láthatatlan láthatatlan kézzel olyan helyére irányít a gazdasági gazdasági rendszernek rendszernek minden erőforrást, ahol ez annak a lehető legtöbb hasznot tudja hajtani. E tan egyik prófétája, az ugyancsak   Nobel-díjas  Nobel-díjas Hayek amellett amellett vonultatott vonultatott fel igen logikusnak logikusnak ható érveket, érveket, hogy mindehhez mindehhez a  piac szereplőinek szereplőinek egyetlen egyetlen információra információra van szükségük: szükségük: Melyik Melyik árunak mi az ára? Vele szemben a mi Nobel-díjasaink azt állapították meg, hogy a piac olyan működéséhez, amely megfe megfele lell a maga maga jóhír jóhíréne ének, k, az árura árura s nemc nemcsak sak az árára árára vo vonat natkoz kozóó infor informá máci cióó is szük szüksé sége gelt ltet etik ik,, enne ennekk érté értéke kelé lésé séhe hezz pedi pedigg szám számon on kell kell tart tartha hatn tnii az info inform rmác áció ió kibocsátójának kibocsátójának – az –  az árunak és árusának – a szociális identitását: nem mindegy, hogy az, akitől az a hír származik egy áruról, hogy ez kiváló és beváló, ennek az árunak tapasztalt vásárlója-e vagy reménybeli eladója. eladója. Fontos látni, hogy szociális identitásról szólva itt nem olyasmit érint a beszéd, ami képzés útján alakítható tulajdonsága az embernek, de nem is olyasmit, amivel az egyénre rámért sors egyszerűen csak határt szab a képzés lehetőségeinek. Nem arról (nyilván nagy hangsúllyal arról is, de nem egyedül arról) van szó, hogy például a munkaerő-aru tanult legy legyen en,, s nem nem is arró arról, l, hogy hogy átha áthass ssaa őt a kapi kapita tali lizm zmus us szel szelle leme me,, amir amiről ől a kitű kitűnő nő társadalomtudós, Max Weber meggyőzően magyarázta el, miért jellemez jobban olyan embereket, akik a protestáns vallási kultúrának a hordozói, mint a más vallásúakat. Ha ilyesmiről lenne szó, amikor szociális identitást emlegetünk, egyszerű szószaporítás lenne új címkét ragasztani rá. A szociális identitást, ezt a nagyon furcsa árucikket az teszi a gazdaság működtetése számára felbecsülhetetlen értékké, hogy valamilyen jel tünteti ki a hordozóit azokkal szemben, akik ilyen jelnek híján vannak. Ezért lesz érték például a diploma: mert annak jeleként lehet kezelni, hogy felmutatójának az identitása a diplomásé. Vagy Va gy épp éppen ensé ségge ggell a kétd kétdipl iplom omásé ásé,, a többd többdipl iplom omásé ásé.. S azok, azok, akik akik a mai mai egyet egyetem emek  ek  környékén szereznek tapasztalatot, tudják, hogy ez nem okvetlenül rokonértelmű szó azzal, hogy nagytudású. A szociális identitás éppúgy ráfordítást igényel, mint a tudás, értő kezelése pedig éppúgy hasznot hajt, mint emezé, vagyis az egyik éppúgy tőkeként viselkedik, mint a másik.  A tudás és a szociális identitás identitás két iker-tényezője iker-tényezője az emberi tőkének. Amikor  nagyobb hasznot hajt, mint amennyit ráfordítottak, akkor egy olyan ikerpáros kamatozik   benne, ami a kiképezett kiképezett és a gazdaságban gazdaságban működtetett működtetett kompetencia ikerpárosa: a tudás megalap megalapozza ozza a kompetenciát kompetenciát mint hozzáértést  hozzáértést  egy egy felada feladatho thozz – a szociá szociáli liss ident identit itás ás megalapozza a kompetenciát kompetenciát mint illetékességet  illetékességet , hogy a feladattal foglalkozhasson az ember. Ezen belül az identitás súlya a tudással szemben olyan mértékben növekszik az utóbbi utóbbi időben, időben, hogy amikor amikor néhány néhány évvel évvel ezelőtt ezelőtt gazdaság gazdaságpszi pszichol chológia ógiaii kézikön kézikönyvem yvem negyedik kiadásán dolgoztam és fel kellett mérnem ezt a növekedést akár csak az első kiadás tizenhárom évvel korábbi idejéhez képest, indokoltnak bizonyult az új változatot  Identitásgazdaságtan  Identitásgazdaságtan címen megjelentetni.

Ha mind minden en idom idomul ulás ás ehhe ehhezz az új tend tenden enci ciáh ához oz ilye ilyenn egys egysze zerű rű lenn lenne! e! A szociáldemokráciának mindenesetre gondjai javarészt abból fakadnak, hogy bármennyire is ikertestvére a tudásnak mint emberi tőkének a szociális identitás mint emberi tőke, az elsőnek bravúros menedzselésével kapcsolatos tapasztalatok az utóbbinak kezelésére nem vihetők át egyszerűen. Csak bonyolultan. A szovjet korszak Michelangelója – és Sztálinja

Ahhoz, hogy ezt a bonyolultságot megértse és ezáltal a tőkemenedzselés korábbi  bravúrjának megismétléséb megismétlésében en tudja hasznosítani, hasznosítani, a szociáldemokráciá szociáldemokráciának nak nem annyira –  amint mostanában gyakran halljuk – új arcokra, mint amennyire egy régi erényére volna szüksége. Régi és régóta elveszített erénye a szociáldemokráciának a rendszerkritikai elméleti vizsgálódás iránti hajlam. hajlam . Ez egykor volt erény helyén ma olyan űr tátong, amelybe belefér egyszerre annak is a meg nem értése, milyen rendszert váltott le a rendszerváltás, rendszerváltás, és arra vonatkozó értetlenség is, milyen milyen megváltozott megváltozott rendszer felé léptünk  tovább.

Ami a leváltott rendszert illeti, ennek volt egy, jelenlegi témánk szempontjából rendkívül rendkívül figyele figyelemre mre méltó, méltó, de figyele figyelemre mre cseppet cseppet sem méltat méltatott ott sajátsze sajátszerűség rűsége: e: az, ahogyan a rendszer a maga teljes emberállományának minden egyes tagját egyszerre keze kezelt ltee egy egy büro bürokr krat atik ikus us rend rendsz szer erbe be beta betago golt lt hivatalnokként , és komisszárként , alkalmazottként, akinek kartotékját egy személyzeti osztály kezeli, és egy pártszervezet klientúrá klientúráján ján belül, belül, számon számon tartva tartva róla, róla, mennyir mennyiree megbízha megbízható tó s hogy miféle miféle feladat feladatok  ok  tekintetében az. Hogy egy hivatali rendszerrel együtt létezik még egy klientúra is, ez egyáltalán nem valam valamii újdo újdonsá nság, g, amit amit a levál leváltot tottt rendsz rendszer erbe benn talá talált ltak ak vo volna lna fel. fel. Merőb Merőben en máské másképp pp működtette a klientúrát viszont az a rendszer, amelyet húsz évvel ezelőtt felváltott a  jelenlegi.  jelenlegi. Vegyünk egy példát. Sinkó Ervin, moszkvai naplójában megemlékezik arról az élményéről, amikor meg akarta nézni Sztálin feleségének a sírját. Az ország legelőkelőbb temetőjébe elkísérte őt akkor egy Sadr nevű szobrász. Őt egy-két korabeli szobráról úgy ismerjük, mint a szovjet szobrászatnak a Kisfaludy Stróbl Zsigmondját. Ezt én mondom, ám maga Sadr elvtárs, amikor mutatta a sírt és kommentálta a síremléket, amelyet ő kész készít ítet ettt el, el, több többek ek közö között tt így így szól szólot ottt Sink Sinkóh óhoz oz:: „Én „Én vagy vagyok ok a szov szovje jett ko kors rsza zak  k  Michelangelója”. Erre Sinkó nem úgy reagált, hogy azt mondta volna: „Én meg az igazi Trebit Trebitsch sch”, ”, han hanem em úgy úgy,, hog hogyy döb döbbe bente ntenn megl meglepő epődöt dött. t. Bizon Bizonyo yoss ember emberek ek bizo bizonyo nyoss helyzetekben szokták mondani: „Én vagyok Napóleon”; vagy éppenséggel: „Enyém a hadvezéri pálca, / Mely megveré Napoleont!” És ilyenkor, amint Arany Jánosnál is olvassuk e vers folytatásában: „A többi sugdos: ’a bolond!’” Sinkó történetében azonban

nem ilyesmiről van szó. Amikor az idézett kijelentés elhangzott, Sadr mindjárt hozzátette, hogy ezt róla Sztálin elvtárs mondta. A legkülö legkülönfélé nfélébb bb társada társadalma lmakban kban napo naponta nta történik történik,, s a történel történelmi mi múltba múltbann is megtörtént, hogy a társadalom egészének vagy részének élén álló személy a jogrendnek  vagy a jogrend hiányának megfelelően kinevezett embereket ilyen-olyan hivatalra. Sőt, nem csak csak ember embereke eket: t: az elbe elbeszé szélé léss szerin szerintt Cali Caligu gula la a lovát lovát nev nevez ezte te ki kon konzul zullá lá –  megtehette, mert a jogrend, vagy annak hiánya olyan volt akkoriban. Látszólag itt is ez történik. Sadr ugyanolyan objektív hangon tájékoztatja Sinkót a maga szociális identitásáról, mint amikor egy hivatalban valaki esetleg így válaszol a tényá tényáll lláss ással al összh összhang angba bann egy egy tudako tudakozód zódóna ónak: k: „Én vag vagyok yok a főoszt főosztál ályve yvezet zető.” ő.” Va Vann azonban egy fontos különbség: az a hivatal, hogy „főosztályvezető” vagy hogy „konzul”, létezik, s ha arra engem nevez ki, aki ezt megteheti, akkor attól fogva én vagyok a főosztályvezető, főosztályvezető, én vagyok (vagy éppenséggel éppenséggel egy ló) a konzul. Olyan hivatal viszont nem létezik, hogy „a szovjet korszak Michelangelója”. Ez a hivatal abban a pillanatban jön létre, amikor Sztálin elvtárs, aki megbízik Sadr elvtársban, megbízza őt, hogy legyen a szovjet korszak Michelangelója – és attól fogva Sadr új szociális identitást nyer: ő megbízott erre a feladatra, komisszár, aki ettől fogva betölt egy olyan hivatalt is, amely csak ettől fogva létezik. Ugyanez történik egy negatív póluson is, amikor valakit, aki egy mozgalomnak a megbízható tényezője, meg is bíznak azzal, hogy ő legyen – a „nép ellensége”. És attól fogva Buharin vagy Rajk László meg is kapja ezt a megbízatást s komisszárként tölti be ezt az újonnan létesült hivatalt. Másutt részletesebben részletesebben mutatom be azt a nagyipari folyamatot, folyamatot, amelyben legyártódik olyan embereknek a szociális identitása, mint Rajk László vagy Aczél György. Vagy aki ugyanezt a nevet az orosz nyelv szókészletén belül viselte: Sztálin az acél acélos os.. Ró Róla la Bu Buha hari rinn egy egy szov szovje jett-sz szim impa pati tizá záns nsok okbó bóll álló álló pári párizs zsii kö közö zöns nség ég kérdezősködésére így nyilatkozott: “Nem személy szerint őbenne bíztunk meg, hanem abban az emberben, akit a párt a bizalmával tüntetett ki…”. Vagyís Sztálin elvtárs is komisszár, akit megbíztak megbíztak azzal, hogy töltse be azt az (eladdig nem létezett) létezett) hivatalt, hivatalt, hogy ő legyen a szovjet korszak – Sztálin elvtársa. (Itt kellene egy jobb befejezés, abban a trendben pl. hogy „mondok egyet s van” 1

Szekértáborok s a táborverők által meghírdetett nemzeti egység

Amikor elkezdtem foglalkozni ezekkel a furcsaságokkal, barátaim egyike – jeles  politikakutató  politikakutató – megpróbált megpróbált lebeszélni lebeszélni a vállalkozásról. vállalkozásról. Jóelőre Jóelőre figyelmeztet, figyelmeztet, mondta, hogy hogy az Európa felé orientálódó Magyarországnak a jövőben ilyen orosz dolgokhoz nem lesz köze, tehát egy ilyen vesszőparipával majd magamra maradok. S nem szemmellátható-e, hogy neki lett igaza? Ugyan vajon kit érdekel ma egy anekdota arról, hogy a diktátor miképpen társalgott egy kétségtelenül jóképességű, de a művészet művészettört történet énet aranyold aranyoldalai alainn nem jegyzet jegyzettt szobráss szobrásszal? zal? Nem hogy ez, de még az ellenpólus sem érdekel ma már szinte senkit: az, ahol a negatív identitást gyártották le e furcsa identitás-gyár komisszárjain. Pedig még élnek képviselői annak a nemzedéknek,

amelyik számára igazán nem anekdota, hanem, szó szerint, véres valóság volt, amikor az embert, ha megbízható megbízható elvtárs volt, meg is bízták, hogy komisszárként komisszárként fontos beosztásban végezzen pártmunkát: például a „nép ellenségének” beosztásában. Vagy a szovjet korszak Michelangelojáéban. Netán Sztálin elvtárséban.

Ha az ún. szocializmusnak ezek a furcsaságai ma már senkit sem érdekelnek , kell-e csodálkozni azon, hogy a szocialistákat sem érdeklik? Csodálkozni nem kell – sajnálkozni annál inkább. 2

Amíg Amíg nem nem értjük értjük ezeke ezekett a – furcsa furcsa – nag nagyüz yüzem emii folya folyama mato tokat kat,, amel amelyek yeknek  nek  gyárt gyá rtmá mánya nya a szociá szociáli liss ident identit itás, ás, add addig ig csak csak ámuln ámulnii vagyu vagyunk nk képe képesek sek azon, azon, ami ami a rendsz rendszer ervál váltás tás nyom nyomán án előál előállot lottt vilá világb gban an végbe végbeme megy. gy. Itt Itt van vannak nak mindj mindjárt árt azok azok a  jelenségek,  jelenségek, amelyeket elkönyvelni elkönyvelni is a szociális identitás identitás rovatában rovatában szoktunk. Gazdagok Gazdagok és szegények, cigányok és cigányellenesek, zsidók és antiszemiták, magyarok és Trianonban  jól járt szomszédok szomszédok – mindezt érteni véljük, bár kezelni még ezzel a feltétellel feltétellel sem okvetlenül okvetlenül tudjuk. A szociális identitással kapcsolatba hozott gyűlölködést ősi gyűlölségre gyűlölségre szokt szoktuk uk vissz visszave avezet zetni: ni: oszt osztál ályok yok köz között ött,, mely melyeke ekett gazda gazdaság ságii érdek érdekük ük állí állítt szemb szembee egymással, nemzetek között, amelyeket földterületekre való aspirációik, klánok között, melye melyeket ket törté történel nelmi mi sérel sérelme mekk emlé emléke ke,, vall valláso ásokk kö közöt zött, t, amel amelye yeket ket dog dogma mati tikáj kájuk uk,, szimbolikájuk vagy rituáléjuk. Liberális, szocialista, nacionalista, nemzetek feletti s ott Kris Kriszt ztus usba bann vagy vagy a vilá világg prol prolet etár árja jain inak ak egye egyesü sülé lésé sébe benn test testvé véri ries esül ülő, ő, po poli liti tika kaii szekértáborok szembenállása egymással. S mit tartsunk akkor a társadalom kettéhasításának erről a 2002-ben indult.és szemünk előtt lefutó történéssoráról? Egy Vigadó-beli Orbán beszéd után az indokolatlan lelkesültség egy pillanatában a lekonferáló elnök azt a szerencsétlen ötletet rögtönzi, hogy aki magyar, velünk tart , és ennek jeleként március 15-én tűzze ki a kokárdát. Egy olyan országban, ahol az a többévtizedes többévtizedes hagyomány, hogy március 15-ére virradóan az emberek  többsége kitűzi a kokárdát, magyarnak érezvén magát, akár „velünk tart”, akár nem. Ez utóbbiakat felbosszantja a felhívás, az előbbieket zavarba ejti s ezek a maguk zavara miatt  bosszankodtak.  bosszankodtak. Megindul Megindul a gyors eszkalálódás, eszkalálódás, árnyalatok árnyalatok egyre erőteljesebb erőteljesebb túlhangsúlyozása. A folyamatot egyszer újabb kiagyaléás teszi markánssá: pl. amikor  három héttel a Vigadóban rögtönzött ügyetlen felhívás után – s két héttel a Nemzeti Ünnep előtt – egy Magyar Polgári Együttműködés Egyesülete Nemzetiszalag Mozgalmat hirdet, amelyben már arra szólítanak fel „mindenkit, aki csatlakozik mozgalmukhoz, hogy… kokárdájukat kokárdájukat viseljék szívük fölött egészen az országgyűlési országgyűlési választások végéig!”. Máskor  az a természetes fejlemény, hogy a választásokat a kettéhasított ország egyik fele éppen hajszálnyira nyeri a vesztes fél előtt. S mindennek nyomán alig néhány hónap leforgása alatt alatt családok családokat, at, barátság barátságokat okat egy egész egész országot országot hasít hasít két acsargó, acsargó, egy egymáss mással al többé többé szóbaállni sem hajlandó félre a szociális identitás alakulásának egy furcsa folyamata. Amelynek jelenlegi szakaszában azután meghírdetik nekünk – a nemzeti egységet. S a nemzeti egység kormánya egy évet ad az embereknek, hogy megvalósítsák a fordulatot.

A  fordulat éve lesz tehát ez az év. Zsurnalisztikai párhuzamot vonni ama másik  fordulat évével, a Rákosiéval 1948-ban – ehhez nincs szükségük a szocialistáknak, hogy felparázsoltassák felparázsoltassák magukban a kihúnyt erényt, a rendszerkritikai rendszerkritikai elméleti vizsgálódás iránti hajlamot. Ahhoz sincs, hogy elvitatkozgassanak maguk között vagy a nyilvánosság előtt arról, mekkora a különbség Rákosi Mátyás és Orbán Viktor személyisége között, továbbá egy vesztett háború végén megszállt ország státusza meg egy EU- és NATO-tagállamé között. A kapcsolat azonban a két történéssor között sokkal mélyebb annál, semhogy zsurnalisztika vagy retorika átfoghatná. “A bolsevik típusú totalitariánus struktúrák szívósságának eredete” A Gorbacsov-alapítvány 1993-ban rendezett egy nemzetközi részvételre tervezett konferenciát a fenti címen, amelynek ötletadója akkor maga Gorbacsov volt. Szívósságon az ötletadó azt a jelenséget értette, hogy a szovjetrendszer szovjetrendszer összeomlása után, amikor a vele radikálisan szakító új rendszer kiépülése már derekasan előrehaladt, akkor ez utóbbinak a szerke szerkeze zete te többé többé vag vagyy kev kevés ésbé bé rejte rejtett tten en tarta tartalm lmazz azzaa a megd megdönt öntött ött rends rendsze zerr számos számos szerkezeti elemét. Ezek megnevezésében a „bolsevik” nem egy szitokszó, hanem az orosz szó eredeti  jelentése  jelentése mentén nevesítése egy igen furcsa szerkezetnek. Ennek furcsasága abban áll, hogy szempontja nem valamilyen -- pl. szociológiai vagy ideológiai -- tulajdonság (nem az, hogy pl. munkás vagyok vagy polgár, szocialista vagy liberális értékeket vagy keresztény valláserkölcsi értékeket követő), hanem egy viszony. Ez a viszony (többségiként tartom számo számonn maga magama mat, t, bolsev bolsevik ik vagyo vagyok) k) mega megala lapoz pozza za a szoci szociál ális is ident identit itás ás kezel kezelésé ésével vel kapcsolatban fentebb szóbahozott többi furcsaságát az összeomlott rendszernek. 3

Ha identit identitásom ásomat at valamil valamilyen yen tulajdo tulajdonság nság határoz határozza za meg, meg, pl. az a szociol szociológia ógiaii tulajdonság, amelynek mentén választásra jogosult magyar állampolgár  vagyok, akkor  megállapítható, hogy 2010 áprilisában nyolcmillió 34 ezer 394-en voltunk e tulajdonság hordoz hordozói ói s hog hogyy köz közül ülünk ünk kétm kétmil illi lióó 706 706 ezer ezer 292 292-e -enn szavaz szavazta takk a Fide Fidesz– sz–KD KDNP NP-szövetségre, tehát összlétszámunknak 33,68%-a, vagyis kicsivel több, mint egyharmada  bízta meg a pártszövetséget pártszövetséget a magyarországi magyarországi kormányzással. kormányzással. Ez nem kevés: gondoljuk  gondoljuk  meg, hogy ha a választásra jogosultak 50,01%-a elmegy szavazni, akkor a választás érvényes, és ha ezeknek a szavazóknak szavazóknak 50,01%-a egyazon pártra szavaz, akkor az a párt az össze összess válasz választá tásra sra jogos jogosul ultna tnakk 25,01 25,0100 0001 01 százal százaléká ékától tól nye nyerné rné el a felhat felhatal alma mazás zást, t, amelynek birtokában négy éven át kormányozhatna. Ennél a Fidesz–KDNP-szövetség által elnyert elnyert 33,68%33,68%-os os felhata felhatalma lmazás zás jóval jóval nagy nagyobb, obb, amelyne amelynekk birtokáb birtokában an ez a kormány kormány sokmindent megtehetne – de nem mindent. Merőben más a helyzet, ha a rendszer olyan struktúrát alakít ki a maga számára, amely amelynek nek többs többség ég-ce -centr ntriku ikuss működt működtet etésé ésébe benn szívós szívósan an tová továbbé bbéll az előző előző rends rendsze zer  r  többségelvű – bolsevik típusú – működése. Egy ilyen populációban azokkal, akik utóbb tábor tábortt válta váltanak nak,, nem az törté történik nik,, ami ami az előző előző bekez bekezdés désbe benn megi megidéz dézet ettt hipot hipotet etiku ikuss népességben. népességben. Tulajdonság-ident Tulajdonság-identitású itású rendszerben, ha egy utóbbi szavazáskor tábort váltok, 4

akkor az etekintetben számon tartott identitásom pl. „Fidesz-szavazó”-éból pl. „MSzPszav szavaz azó” ó”-é -éba ba vált vált,, teki tekint ntet et nélk nélkül ül arra arra,, hogy hogy egym egymag agam am vagy vagyok ok-e -e ilye ilyenn vagy vagy sokadmagammal. Ellenben ha a Többségi Párt nak nak vagyok a szavazója, majd egy következő választáson társak kellő számával pártot váltok, akkor többségi szavazói identitásom e váltás után továbbra is egy többségi pártra szavazóé lesz. Ezért aztán az ilyen rendszer  nemc nemcsa sakk azt azt teszi eszi lehe lehető tővé vé,, hog hogy a győz győzte tess párt párt a maga maga 33 33,6 ,68% 8%-o -oss töb öbbs bséégét gét kétharmadosnak tekintse, de azt is, hogy a kétharmados többségről váratlanul bejelentse, hogy ez tulajdo tulajdonkép nképpen pen háromha háromharma rmados, dos, és hogy nemzet nemzetii egy egységk ségkormá ormányról nyról kezdjen kezdjen  beszélni – ilyenkor ilyenkor esetleg esetleg jóhiszemű jóhiszemű kezeléséről kezeléséről van szó szó paradox összefüggé összefüggéseknek. seknek. A Gorb orbacso csov-al v-alap apíítvány terveze vezettt összefüggésekkel foglalkozott volna.

kon onfe fere renc nciá iájja

ezek zekkel kel

a

par paradox adox

Itt is központban volt az a tényező, hogy az emberi tőkével való gazdálkodás két ikertén ikertényez yezőnek őnek jelent jelentii tőkés tőkés (=a ráfordít ráfordítás ás haszonna haszonnall való való megtérü megtérülésé lésétt célzó) célzó) menedzselését: a tudásnak és a szociális identitásnak. Megállapítás nyert, hogy ezt a feltételt a huszadik századi szocializmusok valósították meg: a tudás sikeres menedzs menedzselé elését sét a szociál szociáldem demokra okrata ta típusú típusú kormányz kormányzatok atok,, a szociál szociális is identit identitás ás sikeres menedzselését a bolsevik típusú kormányzatok  Amikor Amikor viszont viszont a szocial szocialista ista kormányz kormányzato atokk a századfo századfordul rdulóra óra összeom összeomlott lottak  ak  (viharos gyorsasággal a bolsevik típusú, csendes enyészéssel a szociáldemokrata típusú), akkor az emberi tőke kezelésének gondja nem omlott velük együtt a történel történelmi mi sírba, sírba, hanem hanem kezelet kezeletlenül lenül maradt maradt ( Ez  Ez egy fontos mondat és talán nagyobb hangsúlyt kell kapni). kapni). A feladatnak ez a túlélése teszi szívóssá a bolsevik  típusú totalitariánus struktúráknak is a túlélését. A mondott szerencsétlen ténykörülmények miatt a Gorbacsov-konferencia sajnos sokkal inkább felvetett, mint megoldott kérdéseket. * „Mi itt a kapitalizmust építjük” – idéztem e cikk elején a Magyar Szocialista Pártnak egy prominensét, aki akkor még ezt is hozzátette: „Akár tetszik ez egyeseknek, akár nem”.  Nos, a magyar szocialisták szocialistáknak nak el kell majd dönteniük, dönteniük, olyan olyan kapitalizmust kapitalizmust akarnake építeni, amely „tetszik egyeseknek”, vagy olyant, amely nem. Kétségtelen, hogy az előbbinek a választása nagyon macerás. Gondoljunk bele, milyen milyen szakadé szakadékoka kokatt kellene kellene kreatív kreatív gon gondolk dolkodás odással sal áthidaln áthidalnia ia annak, annak, aki komolya komolyann szembenéz szembenéz azzal, hogy egy tőkés rendszer működtetéséhez működtetéséhez olyan feltételre (az emberi tőke menedzse menedzselés lésére) ére) van szükség, szükség, amelyet amelyet évtized évtizedeke ekenn keresztül keresztül szocial szocialista ista kormányz kormányzatok  atok   biztosítottak  biztosítottak a kapitalista kapitalista gazdaság számára. számára. Hát még ha a másik szakadék fölött is hozzáfog hozzáfogna na egy kreatív kreatív gond gondolk olkodás odás a maga maga munkáj munkájához ához,, amelyne amelynekk nem kevesebbe kevesebbett kellene elégeznie, elégeznie, mint hogy a bolsevik bolsevik típusú kormányzást (anélkül, (anélkül, hogy feladná egykori förtelme förtelmeinek inek radikáli radikáliss kritikáj kritikáját) át) abbó abbóll a gazdaság gazdaságpszic pszicholó hológia giaii szempont szempontból ból vizsgál vizsgálja ja meg, meg, nem nem lehet lehetség séges es-e -e az által általaa alkal alkalma mazot zottt fogása fogásait it az identi identitá tásga sgazdá zdálk lkodá odásna snakk a felemlített förtelmektől megtisztítva összekapcsolni azokkal a fogásokkal, amelyeket a

szociáld szociáldemo emokrat krataa típusú típusú kormányz kormányzás ás a maga maga idejébe idejébenn a tudás-t tudás-tőke őke menedzse menedzselés lésében ében alkalmazott. 5

Ha viszont a magyar szocialisták az iménti alternatívák másikát választják, vagyis egy olyan kapitalizmust céloznak meg, amely patinás doktrinákban le van írva, akkor nem n em kétséges, hogy maximálisan egyszerű a dolguk: nem kell mást csinálniuk, mint amit eddig. Vagyis csak úgy változtatni, ahogyan a viccbeli madám, aki, mikor szembe kellett néznie a ténnyel, hogy műintézménye iránt az érdeklődés, bizony, jelentősen megcsappant, akkor  radikálisan radikálisan lecserélte a házban – a tapétákat. Ennek az egyszerű megoldásnak mindössze is csak annyi lesz az ára, hogy általa a szocialisták politikai pártja társul szegődik egy arrogáns hatalom bebetonozásához, amellyel a rivális politikai párt azért tudja ámokfutó mutatványban előadni, hogy a győztes mindent visz, mert mert retoriká retorikájána jánakk és olyik  olyik  (mit   jelent?) intézkedésének antikapitalizmusa a mondottaknál fogva igen népszerű. Ezt az antikapitalizmust nemcsak ugyanaz a patina vonja be, mint a kapitalista doktrinát, de azt a hatalmas helyzeti előnyt is hasznosíthatja, hogy áldozataiban még hosszú ideig nem kelt majd gyanút, amikor az antikapitalizmus bolsevik szerszámait olyan párt forgatja, amely, elvégreis, nem a nómenklatúra vidékéről származik. Ez a párt nem bolsevik párt, csak  többségi. Többségi pártként viszont ismét mindazokat a jellegzetességeket produkálhat, amelyekről a többség úgy tudja, hogy ezeket már régen magunk mögé hagytunk.

1 Globális rendszerváltás? című kötetem néhány tanulmányában (Bp.: Népszabadság kiadó, 2009). 2 Vö. még „Kit érdekel a bolsevik múlt?” c. esszémmel (Kritika, 1994/9. 28-29. old.). 3 Többségi – alkalmi megjelölése annak a csoportnak, amely egyszer az orosz szociáldemokrata  párttal kongresszusán szavazáskor Lenin javaslatát fogadtatta el, szemben a másik álláspontra szavazók  kisebbségben maradt (mensevik) csoportjával.

előző jegyzetbe jegyzetbenn felidézet felidézett,t, 1903 1903-ban -ban volt volt egyszeri egyszeri alkalom alkalom szülte szülte alkalmi alkalmi megjelö megjelölés lés ezt 4 Az előző követően 1952-ig hivatalosan s informálisan még tovább is a Lenin-követők identitásának megjelölése maradt: ők többségiek – bolsevikok – voltak akkor is, amikor további pártkongresszusok szavazásain kisebbség kisebbségben ben maradta maradtak; k; amikor amikor 1912 1912-ben -ben pártszaka pártszakadássa dássall létrehoz létrehoztak tak egy „bo „bolsevi lsevikok kok [kisbet [kisbetűvel! űvel!]) ]) Oroszorsz Oroszországi ági Szociálde Szociáldemokr mokrata ata Munkáspár Munkáspártja” tja” nevű szervezet szervezetet; et; amikor amikor a forradalm forradalmat at köve követően tően a mensevikeket először szervezetileg, később nemcsekély hányadukat fizikailag is likvidálták; s amikor a  párt imént idézett idézett nevét erre erre változtatták: változtatták: „bolsevikok Szovjet Kommunista Kommunista Pártja”. Pártja”. 5 Hogy ilyen összekapcsolás nemcsak lehetséges, de létezik is, ezt egy olyan vizsgálat bizonyította,

amelynek amelynek eredmény eredményeit eit Gazdaságp Gazdaságpszich szicholó ológiai giai tanulmán tanulmányok yok az egyetemr egyetemről ől c. elektron elektronikus ikus kötetnek  kötetnek  [Magyar [Magyar Elektron Elektronikus ikus Kön Könyvtár yvtár - http://mek.oszk.hu/02700/02714/ http://mek.oszk.hu/02700/02714/]] különösen különösen „Kompeten „Kompetenciát ciát gyártó gyártó nagyüzem” és „Kérjük-e vissza az iskolapénzt” c. tanulmányaiban tettem közzé

Jegyzet | 2011. május 5. | 06:59:48 Amióta megjelent a Népszabadság online-on is „Milyen kapitalizmust akarunk?” című Kritika-cikkem, több rosszalló üzenetet is kaptam. Ezek egyik fele azt nehezményezte, hogy, szerzőjük szerint, én a kapitalizmus apológiáját mutatom be. Másik felük hagyta magát félrevezetni attól a nagyon szerencsétlen illusztrációtól, amelyet a Kritika grafikai szerkesztője a cikk mindhárom mindhárom oldalán ismétlődően megjelentetett: megjelentetett: ahol Marx a győzelem V-betűjét mutatja fel a folyóirat olvasójának – itt a szemrehányás azért ért, hogy nem veszem észre, hogy ma csak a kapitalizmus tudja működtetni a társadalmat. Jó-e a kapitalizmus kapitalizmus szerintem? vagy egy diadalmas diadalmas Marx-szal vallom, hogy bebizonyította bebizonyította magáról, hogy rossz? Nos, ezekkel a kérdésekkel a szövegem a legcsekélyebb mértékben sem fogla foglalko lkozik zik.. Ami Ami enge engem m érdeke érdekelt lt (s ami ami iránt iránt a – remé reményb nybel elii – olvas olvasóba óbann is megpróbáltam érdeklődést kelteni), az kizárólag a cikkben idézett Gorbacsov-konferencia kérdése volt: mi a bolsevik típusú totalitariánus struktúrák szívósságának eredete. Honnan ered szívósságuk, mikor pedig ezek a totalitariánus struktúrák akár húsz évvel azután nyilvánulnak meg, hogy az évtizedekig fennállott bolsevik rendszernek váltására került sor? S honnan, pláne, akkor, amikor a váltásban éppenséggel holmi érdemeket is szerzett személy az, akit napról napra látunk, amint a bolsevik típusú totalitariánus struktúrákat frenetikus tempóban éppen – beiktatja egy kapitalizmusba?

Tézisek  a modern kapitalizmus két – szocialista - furcsaságáról

A Békesi Lászlóval a Magyar Közgazdasági Társaságban 2012 április 11-én tartandó vitában a magam részéről mondandókat az alábbi tézisekre tervezem építeni, amelyek kiegészítői a „Milyen kapitalizmust akarunk?” c. tanulmánynak   http://www.kritikaonline.hu/kritika_11januar-februar_garai.html A tézi tézise sekk ter terjede jedelm lmii és a lefolytatandó lefolytatandó vita idői kereteibe nem illeszthető bele a fontosabb összefüggéseknek egy nem csekély hányada, így kénytelen vagyok ezek bemutatását korábban publikált szövegekre való utalásokkal megoldani.

1., Theodore Schultz szerint Rooseveltnek nem azért sikerült olyan parádésan bírni a Nagy Válsággal, mert hivatalba lépéséig már enyhült belőle 39 hónapnyi, hanem mert jóval gyorsabban növelték a tudás termelésére való ráfordításokat, mint a tőke másik három összetevőjébe – a földbe, az ujratermelhető fizikai tőkejószágba (épületek, gépek stb) és a teljesített munkaórákba - való beruházásokat.  Beruházás  Beruházás emberi tőkébe c. köny könyvében vében (Bp.: Köz Közgazda gazdasági sági és Jogi Könyvkiadó, Könyvkiadó, 1983 1983)) Schultz Schultz egyeté egy etért rtőle őlegg idézi idézi az adato adatot, t, mely mely szeri szerint nt a nagy nagy válsá válságot got kö követ vetőő 20 évb évben en az ok oktat tatásn ásnak ak a gazdaság gazdaságii növ növekedés ekedéshez hez való hozzájár hozzájárulása ulása már meghaladta meghaladta a fizikai fizikai tőkéét, tőkéét, míg a válságot válságot megelőző húsz évben ez utóbbi még majdnem kétszer annyival járult hozzá a növekedéshez, mint az oktatás. oktatás. Ezzel Ezzel a váltássa váltássall magyaráz magyarázza za Schultz, Schultz, hogy pl. 1940 és 1958 közö között tt az Egyesült Államok munkaerőállományában munkaerőállományában az olyan munkások aránya, akik 4 év középiskolai végzettséggel rendelkeznek, 38-ról 52%-ra nőtt; azoknak az aránya pedig, akik valamilyen főiskolai végzettséget is szerez szereztek tek (14 évet évet végez végeztek tek), ), 13 %-ról %-ról 19 %-ra %-ra nőtt. nőtt. Ezzel Ezzel az Egyes Egyesült ült Állam Államokb okban an “a munkaerő képzettségállománya körülbelül nyolc és félszeresére emelkedett 1900 és 1956 között, miközben az újratermelhető tőkeállomány [csak] négy és félszeresére nőtt, ha mindkettőt 1956-os árakon árakon mérjük. mérjük. […] értékét értékét tekintv tekintve, e, ez a képzetts képzettségáll égállomán ományy 1900 1900-ban -ban az újraterm újratermelhet elhetőő tőkeállománynak csak 22%-a, 1956-ban pedig már 42%-a volt” – írja Schultz (64-65. old.) egy olyan időszakról, amelyet a nagy válság éppen félbevágott.

2., Ha a munka munkaer erőt őt tőkej tőkejósz ószágk ágként ént keze kezeli lik, k, enn ennek ek nemc nemcsak sak az az előny előnye, e, hog hogyy az kifejlesztettként, kifejlesztettként, kiképezettként kiképezettként fog rendelkezésre rendelkezésre állni, hanem az is, hogy megszüntethető megszüntethető a mesters mestersége égess különvál különválaszt asztása ása gazdasá gazdaságina ginakk és gazdasá gazdaságon gon kívüli kívülinek nek (szociál (szociálisna isnak, k, kultu kulturál rálisn isnak, ak, egész egészség ségüg ügyin yinek ek stb); stb); ehelye ehelyett tt az ilye ilyenn gy gyako akorl rlat at az oktatásra való ráford ráfordít ítást ást az embe emberi ri potenc potenciál iál termelésének  költs költség égei ei köz közöt öttt admi adminis niszt ztrál rálja ja,, az egészségügyi kiadások kiadásokat at a karbantartás költségeként, a lakás lakássa sall és a közle közleke kedés déssel  sel  kapcsola kapcsolatos tos támogat támogatásoka ásokatt az emberi emberi potenci potenciál ál telepítésének  költség költségekén eként,t, a kultúra kiad kiadás ásai aitt e sajá sajáto toss tõke tõkejó jósz szág ág üzemeltetésének  kö költ ltség ségeké eként, nt, a munkanélküliség  kezelésével kezelésével kapcsolatos kapcsolatos kiadásokat kiadásokat az emberi potenciálnak potenciálnak mint állótőkének  állótőkének amortizációs költségei között tartja számon. 3. Ezen Ezen túlm túlmenő enően en egy egy szoci szociál álde demok mokrat rataa típus típusúú kormá kormányz nyzás ás számá számára ra még még azzal azzal a furf furfan ango goss előn előnny nyel el is jár, jár, ha a dolg dolgoz ozóó embe embert rt tőke tőkeké ként nt mene menedz dzse seli lik, k, ho hogy gy a kormányzat képes összeilleszteni összeilleszteni egymással a modernizáció modernizáció érdekeit és a szocialista értékeket: igazgatni igazgatni a magát bővítetten bővítetten újratermelő tőke lehető legjobb eloszlását eloszlását a gyarapítandó anyagi tőke és az ugyancsak gyarapítandó emberi tőke között - és jóléti államként gondoskodni a dolgozó emberről, anélkül, hogy ehhez elvonna eszközöket a termelés bővítésének céljaitól.

4., A mostani nagy válság menedzselőjének azért nehezebb a dolga, mert ha a roosevelti  New Deal-nek akarja útját járni egy egy still  still newer deal -ben -ben – egy még újabb kezelésében a helyze helyzetne tnekk –, akk akkor or meg meg kell kell érten értenie ie ann annak ak a homok homoksze szemne mnekk a termé természe szeté tét, t, amel amelyy időközben bekerült a gépezetbe: ha igaza van (márpedig szerintem igaza van) három további Nobel-díjas közgazdásznak, Akerlofnak, Spence-nek és Stiglitznek abban, hogy a munkaerő(nek legalábbis egy hányada) túlképzetten jelentkezik a piacon, akkor meg kell érteni, miért hajszolja (legalábbis ugyanez a hányad) még további diplomák megszerzését. 5., Ugyanez a trojka azt is megállapította, hogy a piac működésének nagyon fontos szociális identitás: identitás: ha ezt tényezőj tényezőjévé évé vált a szociális ezt nem nem mened menedzse zseli likk értő értő módon módon (sem a gazdaságpolitika, sem "az emberek") akkor a akkor  a piac kontraszelektál  - ezért a felfedezésért kapta a három közgazdász az új évszázad első közgazdasági Nobel-díját. A szociális identitással részletesebben foglalkozik az a terjedelmes interjú, amelyet az Orosz Tudományos Akadémia Elnökségének elméleti folyóirata, a Voproszy Filoszofii jelentetett meg 2010/12, 36-43. old.). A magyar (2010/12, magyar nyelven nyelven nem hozzáférhető hozzáférhető szövegnek szövegnek létezik létezik egy amerika amerikaii folyói yóiratban megjelent fordítása: Interview with Laszlo Garai on the Activity Theory Theory of Social Identity (Journal

of

Alexis

Leontiev

and

his

own

of Russian and East European Psychology, vol. 50, no. 1,

January–February January–February 2012, pp. 50–64).

6., A szociális identitás fontosságát a modern kapitalista rendszer számára ennél szélesebb körűen alapozza meg a tény, hogy e rendszer az információ-gazdálkodás terjedésére épül, infor informá máci ció-g ó-gazd azdálk álkodá odáss ped pedig ig csak csak komm kommuni unikác káció ió révén révén lehet lehetség séges. es. Márpe Márpedig dig a kommunikáció meghatározó determinánsa a szociális identitás: azé, aki az információt kibocsátja, és azé, aki befogadja. 7., A szociális identitás értő kezelése éppúgy ráfordítást igényel, mint a tudás megszerzése, s a ráfordítás/haszon dimenziójának tekintetében ugyanúgy tőkeként viselkedik, mint a tudás; a tudás és a szociális identitás két iker-tényezője az emberi tőkének: a tudás megalap megalapozza ozza a kompeten kompetenciát ciát mint mint hozzáért hozzáértést  ést  – a szociá szociáli liss identi identitá táss mega megala lapoz pozza za a kompetenciát mint illetékességet. Lásd Lásd ezekr ezekről ől az össz összefü efüggé ggések sekről ről részle részletes tesebb ebben en „ Emberi Emberi tőke tőke és gazdaságp gazdaságpszic szichológ hológia ia”” c. tanulmányomat (  Pénzügyi  Pénzügyi Szemle, Szemle, 1996. 11. sz. 849-860. old.) http://www.staff.u-szeged.hu/~garai/Emberi%20toke.htm

8., 8., Mind Mindké kétt iker ikerpó pólu luss ssal al egys egysze zerr rree gazd gazdál álko kodn dnii ropp roppan antt nehé nehézz fela felada datt – de nem nem megvalósíthatatlan: az identitásgazdálkodásról ma már nagyon sokat tudhatunk, csak e tudás tudás megszer megszerzésé zéséhez hez és kezelé kezeléséhe séhezz olyan olyan gond gondolko olkodást dást kell kell idomít idomítani, ani, amelyne amelynek  k  számára az identitásgazdálkodásban még sokminden szokatlan. Gondolkodásunknak az új helyzethez és a belőle adódó új feladatokhoz idomítását ma már olyan könyvek kön yvek segítik segítik,, mint mint a Nob Nobel-díj el-díjas as Akerlofn Akerlofnak ak (Kranton (Kranton társszer társszerzőség zőségével ével írott) írott)  Identity  Economics  Economics (Princ (Princeto etonn Unive Universi rsity ty Press Press,, 201 2010) 0) című című és jelen jelen tézis tézisek ek szerz szerzőjé őjének nek hét évv évvel el korábban megjelent,  Identitásgazdasá  Identitásgazdaságtan: gtan: Gazdaságpszich Gazdaságpszichológia ológia másképpen másképpen (Tas Kiadó, 2003) http://mek.niif.hu/05900/05970/05970.pdf  című könyve.

9., Az identitásgazdaságtan összefüggéseinek továbbvizsgálata nélkül a rendszer nem tud  bánni az identitásgazdál identitásgazdálkodás kodás olyan nagyon különbözőnek különbözőnek látszó, de egyaránt súlyos

feladataival, feladataival, mint a nemzetinek, a (kon)föderációsnak (kon)föderációsnak és a globálisnak a kölcsönviszonyai, kölcsönviszonyai, a kapcsolati tőke s ezen belül a bizalom, a korrupció stb., a tömeg és az elit között alakuló viszonyok. Pl. a tömegképzés és az elitképzés között a felsőoktatásban. Lásd erről részletesebben Globális rendszerváltás? rendszerváltás? Gazdaságpszichológiai Gazdaságpszichológiai megfontolások megfontolások a válságról  válságról  c. tanulmánykötetemnek (Bp.:  Népszabadság Kiadó, Kiadó, 2009.) „Például a felsőoktatás” felsőoktatás” c. fejezetét fejezetét (307-362. (307-362. old.).

10., A kapitalista kapitalista piac klasszikus klasszikus eszköztárában nincs eszköz az identitásgazdálkodás identitásgazdálkodás ilyen és ehhez ehhez hasonló hasonló feladat feladataina ainakk kezelé kezelésére sére – miközbe miközbenn ezek ezek kezelé kezelése se nélkül nélkül nemcsak  nemcsak  olyasmit kell észrevenni, hogy az Európai Unió országainak multikulturális multikulturális berendezésére berendezésére tett kísérletek csődöt mondanak, hanem maga a kapitalista piac gépezete is csak csikorogva működi működik. k. Ezzel Ezzel szemb szemben en a bolse bolsevik vik típus típusúú szoci szocial alist istaa kormá kormányz nyzás ás eszköz eszköztá táráb rában an kiala kialakul kulta takk olyan olyan szerke szerkeze zete tekk és működ működés ések ek (pl. (pl. az állam államnak nak és az egypá egypárt rtnak nak,, a  bürokráciának  bürokráciának és a nómenklatúrának, nómenklatúrának, a hivatalnok hivatalnok és a komiszár státuszának kettőssége), kettőssége), amelyek amelyek a maguk maguk groteszk groteszk és periódus periódusonké onként nt növe növekvő kvő vagy mérsékl mérséklődő ődő mérték mértékben ben förtelmes módján az identitással gazdálkodtak. Lásd Lásd erről erről részl részlete eteseb sebben ben „Nóm „Nómenk enklat laturi urizm zmus: us: A másod második ik moder moderniz nizác áció ió bo bolse lsevi vikk típusú típusú változata” változata” c. tanulmányomat (Globális rendszerváltás? Gazdaságpszichológiai megfontolások a válságról ; 191-228. old.).

11., A történelem iróniája, hogy ekképpen a mai kapitalista piac optimális működését két külö különb nböz özőő szoc szocia iali list staa stíl stílus usúú korm kormán ányz yzás ás bizt biztos osít ítha hatj tja: a: ho hogy gy az embe mberi tők őkee szociá szociáld ldem emokr okrata ata típus típusúú mened menedzse zselé lése se (a tudás tudás-tő -tőké kéé) é) mell mellet ettt egy egy bo bolse lsevik vik típus típusúú mened menedzse zselé léss is (az ident identit itásás-tők tőkéé éé), ), ezt éppen éppen nap napja jaink inkba bann muta mutatj tjaa Kína Kína gazda gazdaság ságii száguld száguldása. ása. Ennek Ennek alternat alternatíváj ívájaa a mai globál globális is válság, válság, amelyb amelyben en a klasszik klasszikus us piacot piacot klasszikus demokrácia csorbítja: ahol és ameddig a gazdasági-társadalmi rendszer teret enged népszuverenitásnak, ez parlamenten belüli antikapitalista túlsúlyba vagy parlamenten kívüli antikapitalista tömegtüntetésekbe torkollik. 12., Amíg Amíg szocial szocialista ista vag vagyy liberál liberális is értékvál értékválaszt asztáson áson alapuló alapuló szervező szerveződése désekk meg sem kisérelik ezeknek a – mégoly bizarr – összefüggéseknek összefüggéseknek elméleti áttekintését áttekintését sem, hát még gyakor gya korla lati ti kezel kezelésé ését, t, addig addig a polit politika ikaii váltó váltóga gazda zdaság ság a hatal hatalom omba ba egyre egyre riaszt riasztóbb óbb mértékben egyre riasztóbban szélsőséges jobboldalt segít be, visszatérésének mindenkori esedékességekor.

Forgolódnak a tőkés birodalmak?

A kérdőjel a cím végén erre kérdez rá: Vajon érvényes-e még József Attila Attila híradása?  Nemrég részt vettem egy vitán, amelyet amelyet a Magyar Közgazdasági Közgazdasági Társaság rendezett s e társaság főtitkára, Halm Tamás moderált Békesi László és jómagam között, s ott a kérdést nem nem mert mertem em felt felten enni ni.. Pedi Pedigg a vitá vitána nakk ez vo volt lt a címe címe:: „Mit „Mitől ől mode modern rn a mode modern rn kapitalizmus”. Megs Megsze zeppe ppenés nésem emnek nek az volt volt az oka, oka, hog hogyy én arra arra tippe tippele lek, k, hog hogyy amen amennyi nyibe benn érvényét vesztette a verssor, ez nem azért történt, mintha a tőkés birodalmak immár nem  forgolódnának   forgolódnának , hanem azért, mert a forgolód forgolódóó birodal birodalmak mak immár immár – tőkétlen tőkétlenek. ek. Úgy tűnhetett volna, mintha komolytalankodnék. Pedig én egészen komolyan, sőt komoran sze szembesü besülltem egy olya olyann adatpá atpáro rosssal sal, mely sze szerint pél például ául e birod irodal alm mak  legnagyobbikának, legnagyobbikának, az Amerikai Amerikai Egyesült Államoknak immáron 15 709 milliárd dollár –  az államadóssága. Azt tetszett hinni, hogy úgy fejezem be a mondatot, hogy „a bruttó hazai terméke” ennyi? Ama bizonyos GDP? Nem, a fentebb szóba keveredett adatpárosnak az milliárd árd állama államadóssá dóssággal ggal szembeá szembeállí llíthat thatóó másik másik adata: adata: a bruttó bruttó hazai hazai termék  termék  15 151 milli dollár. Vagyis 558 milliárd dollárral kevesebb, mint az államadósság. Amely utóbbiból különben (írjuk ide ezt az adatot is, amely nekünk, akik nem voltunk pénzügyminiszterek, mint mint kitűnő kitűnő vita vitapar partn tnere erem m kétí kétízbe zbenn is, jobba jobbann átte áttekin kinthe thető) tő) minde mindenn egyes egyes USAUSAállampolgárra 50 ezer 105 dollár esik. Jól számoltunk? Nem azt kérdezem, hogy személy szerint én jól számoltam-e ki a fenti fenti adatokat adatokat:: én ezeket ezeket egy egyszer szerűen űen kiírtam kiírtam tökélete tökéletesen sen megbízh megbízható ató lelőhel lelőhelyükrő yükről.l. A kérdés az, jól számolunk-e, ha a GDP-vel számolunk. Biztosan jól, vélnénk, ha egyszer mindenki azzal számol. Csakhogy éppen ez az: hogy nem mindenki számol azzal. Például Tibor Scitovsky (azért írom a magyar nevet így, mert amerikai közgazdászként) felhívta a figyelmet egy előadásában: “Engem “Engem majd megfizetnek ezért az előadásért, előadásért, de őszintén szólva én élvezem is, hogy előadok, és nem is fogadtam volna el ide a meghívást, ha ez másképp lenne. Mármost a kielégülés, amelyet az nyújt nekem, hogy előadok, része a fizetségnek, amelyet az általam nyújtott szolgáltatásért kapok. Gazdasági tevékenységből származó kielégülés ez, s mégsem sorolják a gazdasági jólét tényezői közé, nem szerepel a nemzeti termékre vonatkozó számításokban. Holott én nem vagyok holmi kivételes lény: sok ember van, akit munkájának végzése kielégüléshez juttat”. Alig Alig valósz valószínű ínű,, hog hogyy Scit Scitovs ovsky ky Tibor Tibornak nak ezt ezt a több több évti évtize zedde ddell ezelőt ezelőttt tart tartott ott előadásá előadásátt és a benne elhangzo elhangzott tt kritikus kritikus figyel figyelmezt mezteté etést st olvasta olvasta volna volna szegről-v szegről-végrő égrőll honfitársa, (az ő nevét is fordítot f ordítottt szórenddel kell írni s úgy, kinek nevéről lehull az ékezet)  Nicolas Sarkozy, de a Francia Köztársaság elnökeként töltött töltött idejében idejében meghívta meghívta a Nobeldíjas díjas köz közga gazdá zdászt szt,, Josep Josephh Stigl Stiglitz itz-et -et (aki (aki hét éven éven át vo volt lt a Világ Világba bank nk alelnö alelnöke ke és a Clinton-kormányzat Clinton-kormányzat tanácsadó testületének testületének tagja), vizsgálná meg, megfelelően megfelelően mérhető és összemérhető-e az egyes társadalmak gazdasági teljesítménye és haladása, ha egyedül a GDP-ben GDP-ben számon számon tartott tartott adatokka adatokkall és összefüg összefüggése gésekkel kkel számolu számolunk. nk. Stiglit Stiglitzz egy egyebek  ebek  mellett egy másik Nobel-díjas közgazdászt, Amartya Sent is meghívta abba a bizottságba, amely amely azutá azutánn – 200 2009-b 9-ben en – egy egy nemze nemzetk tközi özi tudo tudomá mányo nyoss ko konfe nfere renci ncián án mondt mondtaa ki vizsgálódásának eredményét: nem, azok a gazdasági számítások, amelyek csak a pénzben számon tartható adatokat és összefüggéseket kezelik, nem megbízhatóak, sem akkor, ha

térben próbálnak elhelyezni egy országot, más országokkal összehasonlítva, összehasonlítva, sem akkor, ha időben vizsgálják, saját korábban volt teljesítményével összemérve. Szereti ön a munkáját? Milyen az ön egészségi állapota? Elég időt tölt ön napról napra a gyerekeivel? Amikor szükségét érzi a barátainak, ott vannak-e azok ön mellett? Megbízhat-e ön a szomszédaiban? És egyáltalán, mennyire elégedett ön az életével? A pápa szentbeszédéből idézem ezeket a kérdéseket? Nem, hanem abból a tizenegy tételt tartalmazó listából, amelyben az OECD – a Gazdasági Együttműködés és Fejlődés Szerveze Szervezete te – a Stigli Stiglitz-je tz-jelent lentés és nyomán nyomán átgondol átgondolta, ta, mire mire is kell kell a GD GDP-n P-n túlmenő túlmenően en tekintettel lennie, ha végezni akarja a nevében foglalt feladatot. Hogy kerül megannyi gazdaságon kívüli csizma a gazdaság asztalára? Mint például az is, amelyet éppen nemrég a velencei bizottság helyezett oda. Ennek a  bizottságnak  bizottságnak az igazi neve: Európai Bizottság Bizottság a Demokrácia Demokrácia Érvényesítésére Érvényesítésére a Jog Eszközeivel. Hogy ez a bizottság tegye a dolgát, s így érvényesíteni segítse a demokráciát –  ez ellen ki is emelhetne kifogást? Hogy e tárgyban vizsgálódjék és kritikát fogalmazzon meg ott, ahol a demokrácia érvényre jutását fogyatékosnak találja, az ilyen kritikával Magyarországon azok a körök, amelyek a jog eszközeit forgatják, csak olyankor szállnak  vitába, amikor a kritika éppen arra mutat rá, hogy más a jog eszközeinek forgatása és megi megint nt más más a kifo kiforg rgat atás ása. a. De az már már igaz igazii mélt méltat atla lank nkod odás ástt vált váltot ottt ki péld példáu áull a minis miniszt ztere erelnö lnökbő kből, l, hog hogyy a demo demokrá krácia cia érvén érvénye yesít sítésé ésére re való való oda odafig figye yelé lés, s, akár akár a jog jog eszköz eszközei eivel vel,, akár akár más más eszkö eszközök zökke kel, l, pl. pl. a polit politiká ikáéva éval, l, bele bele legy legyen en keve keverve rve olya olyann kérdésekbe, amelyeket Orbán Viktor szerint „kizárólag gazdasági alapon” kell megoldani. Elképzelhetetlen és elfogadhatatlan lenne, mondotta a minap, hogy amikor Magyarország mint a Valutaalap tagja ehhez a szervezethez fordul egy elővigyázatossági hitelért, akkor az országnak ezt az igényét ne kizárólag gazdasági alapon bírálják el, hanem úgy, hogy közben bírák nyugdíjkorhatáráról, főhivatalnok eskütételéről, egyesületek egyházi státusz, mint a hitel feltételéről. Ez azt jelentené, hogy akár az IMF, akár az Unió túlterjeszkedik a saját hatáskörén. Vannak-e ma „kizárólag gazdasági alapon” megoldandó problémák. Nos, ha igen, akkor nemcsak az IMF és az EU terjeszkedik túl a saját hatáskorén, hanem a Velencei Bizottság is, az OECD is. Továbbá azok a közgazdászok (legyenek bár Nobel-díjasok, mint Stigl Stiglit itzz és Sen, Sen, vag vagyy díjaz díjazatl atlano anok, k, mint mint Scit Scitovs ovsky ky), ), akik akik lova lovatt adn adnak ak ezek ezek alá alá az intézmények alá, amikor megállapítják, hogy az az elválasztottság, amely a tőkés gazdaság és a kapitalista társadalom egyéb – politikai, politikai, jogi, erkölcsi, egyáltalán egyáltalán szociálpszichológ szociálpszichológiai iai  – viszonyai között a klasszikus klasszikus kapitalizmus kapitalizmus XIX. századában századában fennállott, fennállott, úgy látszik  fokozato fokozatosan san (vagy (vagy nem is anny annyira ira fokozato fokozatosan) san) elveszít elveszített ettee fennállá fennállását. sát. Talán Talán erre is gondo gon dolt lt Schum Schumpet peter er,, amik amikor or a köve követke tkező ző száza századna dnakk – a XX XX.-n .-nak ak – az elej elejee táján táján megfogalmazta: „A kapitalizmus olyan nyilvánvaló módon alakul át valami mássá, hogy nem is maga e tény, csak a tény értelmezése válthat ki vitákat” (a változás egésze annyira szembeötlő volt, hogy Schumpeter az elmondottakhoz még azt is hozzátette, hogy azt, amivé a kapitalizmus átalakul, „csak ízlés és terminológia kérdése lesz szocializmusnak  nevezni vagy sem”). Mi történt? Pontosabban: Pontosabban: mi volt az az alapvető történés, amelyről azt a gyanút lehet megfogalmazni, hogy az összes többi valamiképpen ennek a folyománya. A bevezetőben felidézett vita során amellett vonultattam fel érveket (amelyek egy részét már korábbi sgazdaságtan an című és http://mek.oszk.hu/05900/05970/ közleményekben – pl. Identitá pl. Identitásgazdaságt

Inter Internet net-cí -című mű könyv könyvem embe benn – kite kitett ttem em az esetl esetleg eges es elle ellenér nérvek vek próbáj próbájána ának), k), hog hogyy a meghatározó tényező a kétszáz éve folytatódó modernizációnak egy második szakasza volt. Esze Eszeri rint nt az első első szak szakas aszb zban an a társ társad adal alom om anyaggazdálkodással  foglalkozott;  jellegzetes  jellegzetes ipari folyamata folyamata abban a feldolgozóiparban feldolgozóiparban zajlott, zajlott, amely az anyagból eszközöket állított állított elő, olyanokat mint a Martin-kemence, Martin-kemence, az esztergapad, melyek melyek azután lehetővé tették, hogy közvetítésükkel még több anyag feldolgozására kerülhessen sor. Mindehhez ideális keretet nyújtott a piac s a rajta közvetítőként működő pénz. Ha az elkészült anyagi termék egy mennyiségét átengedem neked, nekem kevesebb marad, neked ugyana ugy ananny nnyiv ival al több több lesz lesz – ha te cseré cserébe be pén pénze zedd megha meghatá tároz rozot ottt menny mennyis iség égét ét nek nekem em enged eng eded ed át, át, ez kieg kiegye yenlí nlíti ti az imént imént mondo mondott tt tranza tranzakci kcióba óbann felbor felborult ult egye egyensú nsúly lyt. t. Ugyanakkor az ekképpen forgalmazott pénz azt is mérni tudja, mennyit gyarapodik a folyamatban részt vevő tényezők együttese. A máso másodi dikk mode modern rniz izác áció ióba bann azut azután án a társ társad adal almi mi-g -gaz azda dasá sági gi foly folyam amat atok  ok  meghatározója az anyaggazdálkodás hel helyett egyre nagyobb súllyal egy információgazdálkodás lesz. lesz. A folyama folyamatok tok ebben ebben is eszközöke eszközökett gyá gyártan rtanak ak magukna maguknak. k. Azonban az információkezelés legfontosabb eszköze az ember, akit előzetesen kiképeztek  erre a feladatra. feladatra. Lehet-e vajon a megváltozott modernizációs folyamatnak továbbra is közvetítője a  piac és mérőeszköze mérőeszköze az ott forgó forgó pénz? Igen – és nem. nem. Nem kétséges, kétséges, hogy a folyamat folyamat itt is is erőteljes beruházást igényel. A maga történelmi korát megelőző, már a huszadik századi modernizáció összefüggéseiben is gondolkodó Széchényi rá is mutat: „…nevelés, tanulás, idomu idomulá láss kell. kell. De mint mint eszköz eszközölj öljük ük ezeket ezeket?? számo számoss mest mestert ert miké miképp pp fizet fizethet hetünk ünk,, jó nevelőket mi módon tarthatunk, minden szorgalmat melly uton fordithatunk gyermekink  kimivelésére? Hiszen mindez szörnyü sokba telik. Pénz kell tehát!” Amihez mindjárt hozzáteszi azt a további kérdést, amely azután, a második modernizáció eljövetelekor  mindmáig hatóan meghatározó lesz: „De ezt megint ugyan ki adja?” Akik aztán már ez új szakas szakaszz megv megval alósu ósulá lásán sának ak idejé idejénn tett tették ék fel ug ugyan yanez eztt a kérdé kérdést, st, már már a kapit kapital aliz izmu muss szellemében kezelték ezt: „Beruházás emberi tőkébe” – ezen a címen írta meg híres könyvét a Nobel-díjas Theodor Schultz. Nem metaforaként használja a kifejezést, hanem olyan olyan költeke költekezést zést értve értve rajta, rajta, mely mely nem elherdá elherdálása lása pénzekne pénzeknek, k, hanem hanem olyan olyan kiadás, kiadás, amelynek nyomán majd ennél nagyobb bevétele támad a költekezőnek. A magam iménti kérdésére, hogy lehet-e közvetítője és mérőeszköze az emberi erőforrás kezelésének a második modernizáció modernizáció idején a pénz, ezért válaszoltam, hogy igen. És nem: mert a legyártott terméket – a kíművelt és jókarban tartott embert – nem úgy forgalmazza a gyártó, hogy a tulajdonjogát a piacon átengedi másnak, és ezért pénzt szed. De nemcsak a kiművelt embert nem adják-veszik holmi rabszolga-piacon, hanem még az által általaa kezel kezeltt inform informác áció ióval val sem úgy úgy keres kereske kedün dünk, k, mint mint az any anyag agii jószá jószágo gokk piacá piacánn megszok megszoktuk tuk a kereskedé kereskedést. st. Veg Vegyük yük például például annak annak az informá információ ció-közl -közlésne ésnekk az esetét, esetét, amelynek küldője bevezetésül odaírja: „Én írok önnek.” Vajon ha rálicitálok a küldemény címzettjére (akinek különben, tudjuk, esze ágában sem volt licitben folyamodni a szóban forgó levélért), akkor elképzelhető-e, hogy Anyegin helyett énnekem küldi ezt el Tatjána?  Nem valószínű. valószínű.  Nos, az ehhez hasonló pontokon pontokon lépnek be a történetbe történetbe Scitovskynak, Scitovskynak, Stiglitzéknek  meg a megújulú szemléletű OECD-nek a szempontjai: kíséri-e öröm a munkám végzését? elég elég időt időt tölt töltökök-ee gye gyerek rekei eimm mmel el,, barát barátai aimm mmal al?? Ho Hogy gy szolg szolgál ál a ked kedves ves (vagy (vagy épp éppen en kedvetlen) egészségem?

 Nem állítom, hogy elméleti elméleti és gyakorlati gyakorlati közgazdászok közgazdászok nagy tömegei tömegei szegődnének  szegődnének  ezek követőjéül. De mindenesetre van egy motívum, amely mentségére látszik szólni a nem köve követő tőkn knek ek:: a gazd gazdas aság ágii foly folyam amat atok ok menn mennyi yisé ségi gi össz összef efüg üggé gése sek, k, szám számít ítás ások ok és átszámítások átszámítások mentén gördülnek gördülnek – itt viszont mennyiségek mennyiségek helyett helyett a tiszta minőségeknek  minőségeknek  vagyun vag yunk, k, úgy úgy látsz látszik, ik, a vilá világá gában ban.. Ho Hogy gyan an számo számolha lhatu tunk nk a munká munkánka nkatt kísér kísérőő öröm öröm nagyságával? Mennyi idő az elégséges, ha gyerekeimmel, barátaimmal való eltöltése a kérdés? S ha ennél kevesebb jut ilyesmire, mennyivel kevesebb a kevesebb? S mennyiért,  például mennyi pénzért érdemes vállalnom vállalnom gyerekeim, gyerekeim, barátaim, barátaim, netán szerelmeim, szerelmeim, vagy holmi mozgalomban való aktivitásom megrövidítését? S a tanulmányaimra fordított idővel mi a helyzet? Ha öt év helyett csak négyet járok egyetemre, akkor vajon húszszázalékos a tanulmányügyi tanulmányügyi veszteségem? veszteségem? „Minek a lélek balga fényüzése? / Aludjunk. Másra kell ideg s velő. / Józan dologra. Friss tülekedésre. – írja Tóth Árpád. Vajon mekkora idejét a lélek   balga fényüzésének fényüzésének érdemes érdemes alvásidőre konvertálni? konvertálni? S az így így nyert alvásidő alvásidő mekkora józan józan dologra, friss tülekedésre elegendő, hogy kitermelje? Akármelyik közgazdász rámszólhat: hagyjam a komolytalankodást, ha azt akarom, hogy komolyan vegyenek. Csakhogy hadd idézzek akkor olyasvalakit, aki nem költő volt, hanem maga is közgazdász, s ha viccelt, csak viccből tette azt. Bródy Andrásról van szó, aki szintén szintén felfedezte, felfedezte, hogy ha olyan olyan mérőszám mérőszámot ot akarunk, akarunk, amely valóban valóban azt méri, mennyit ér egy gazdaság térben és időben másokkal összemérve, azt írja, hogy ebben „benne szerepel az összes gazdasági tevékenység szintje, szintje, nemcsak a termelő és szolgáltató szolgáltató tevékenys tevékenysege egeké, ké, hanem hanem az emberi emberi munkaer munkaerőő újraterm újratermelé elése, se, képzése, képzése, betanít betanítása ása során során megfi megfigye gyelhe lhető tő tevék tevékeny enysé sége geké ké is. is. A mérős mérőszá zám, m, amel amelyet yet valaha valaha képes képesek ek leszü leszünk  nk  statisztikailag megalkotni, sokkal nagyobb lesz, mint a nemzeti jövedelem, nagyobb, mint a  bruttó nemzeti termelés, termelés, nagyobb, mint a halmozott halmozott társadalmi termelés értéke. Ezekről a mérőszámokról a statisztika már ma is készít nyilvántartást, de ez még távolról sem elégséges, mert a mérőszámnak tartalmaznia kell az emberi munkaerő, sőt az emberi élet újratermeléséhez újratermeléséhez szükséges összes tevékenységet is.” S ezzel kapcsolatos kapcsolatos azután Bródynak  az a kije kijele lent ntés ése, e, mely mely szer szerin intt “tul “tulaj ajdo donk nkép éppe penn még még az alvá alváss idej idejee is.. is.... nagy nagyon on is ’termelőnek’ tekinthető, mert nélküle nem lehetne munkaerőnket napról napra megújítani. Hogy egy ország népe kialussza-e magát, s így jó erőben és jó kedvvel lát munkához, munkához, vagy csak 7 óra jut alvásra, s ettől kelletlenül ébredve feszülten és idegesen megy munkahelyére, ezt a gazdaságstatisztika sehol sem tartja nyilván, holott... némiképp még tréfásan azt mondhatnám, hogy a jó álom és pihentség a nemzeti jövedelem 25 %-os növelésének  felelhet meg.” Eközben, vegyük észre, Bródy is egy távolabbi jövő felé tekint sóvárogva: „A mérőszám, amelyet amelyet valaha képesek leszünk statisztikailag statisztikailag megalkotni…” – írja. Holott ezt a tudomány már elkezdte megalkotni. Ha nem is éppen a gazdaságtudomány. Nobeldíjának átvételekor adott interjújában az amerikai gazdaságtudós Akerlof egyebek között ezt mondta: mondta: "Ne "Nem m szabad, szabad, hogy egyedi egyedi társada társadalom lomtudo tudomány mányaink aink legyene legyenek, k, amelyek  amelyek  minde ndegyike ike a maga megköze közellítés ítésm módjá ódjátt alkal kalmazz azza; egyetl etlen egyesü yesüllt társa rsadal dalomtudom dományra nyra van szüks zükséég. Ha a gazda zdaság ságtan nem nem effe ffelé tart, rt, az  Identitásgazdaságtan kötelességmulasztás a részéről." Amikor aztán pár évvel később  Identitásgazdaságtan címen könyvet ír, ebben követi is a saját módszertani intelmét (a társszerzővel írott könyv 2010 óta már olvasható is). Amikor a magam fentebb hivatkozott hasonló című könyve íródott, én is Akerlof intelméhez tartottam magam, s ez a hét évvel korábban megjelent

könyv már idéz is valamennyit abból „A kiválóság ára” című tanulmányból, amely a  Közgazdasági  Közgazdasági SzemléSzemlé- ben  ben bemutatja bemutatja a Bródy Bródy András által reklamált reklamált számítás számításii módszert. módszert. * Vajon érvényes-e még József Attila híradása: Forgolódnak a tőkés birodalmak? –  kérdeztük jelen cikk elején. Akár „igen” mer lenni valamelyikünknek valamelyikünknek a válasza, akár nem, azt mindnyájan tudjuk, hogy az üzenet egy nyolcvan évvel ezelőtti válságából a tőkés  birodalmaknak  birodalmaknak szól hozzánk, akik ezeknek nem kevésbé baljós mai válságát válságát éljük. EnyhítEnyhíte vajo vajonn val valamit amit a mai mai váls válság ágon on,, hozz hozzás áseegít gíti-e i-e a lezá lezárá rásá sáho hoz, z, ha mára ára már az identitásgazdaságtan új eszközt kezd a kezünk ügyébe helyezni?  Nincs szó ilyesmiről: ilyesmiről: a mérőeszköz sohasem csökkenti vagy gyarapítja gyarapítja azt, amit mérhetünk általa. Ám amit ilyesminek még híján alkalmazunk helyette, a becslés, nagyon veszélyes szerszám lehet: kettészakadt társadalmak egyik felén harsány elégedettséggel tekinthetnek arra, amiről a másik fele nem kisebb hangerővel hirdeti, mekkora kárunkra van. Melyik – ordító – oldalon van az igazság? Netán egy harmadikon? Amely a nyolcvan évvel ezelőtti válság alkalmából is, emlékszünk, forgolódó tőkés birodalmak meg világ  proletárjainak  proletárjainak egyesülete elől elhódította elhódította egy időre a glóbuszt, s mai demokráciák demokráciák is egyre fenyeget fenyegetőbben őbben fenyege fenyegetnek tnek Front Front Nationa National,l, Jobbik Jobbik vagy magát magát más nemzet nemzet nyelvén nyelvén megnevező náci-párt eljövetelével. Az identitásgazdaságtan által felénk kínált új mérőeszköz becslés helyett számokkal mutatja meg, mennyire jó, ha például egy kormányzat a társadalomban társadalomban az emberi erőforrás kezelését kezelését egyetlen egyetlen minisztérium minisztérium kezébe adja – és mennyire rossz, ha e kéz valamennyi valamennyi ujja elől elvonja az eszközöket, amelyek híján még jó menedzser sem tudhat jól menedzselni. Megszorítások, Megszorítások, vagy mindaz, amivel ezek állítólagos elhagyása állítólag kecsegteti kecsegteti a társadalmat; ortodox vagy nem-ortodox módon való gondolkodás ezek felől. Miért ne számítanánk, ha becslés helyett számítani is tudjuk, hogy mi mennyi? De miért próbálnánk  forintban, euróban, dollárban számítani, amiről ma már tudjuk, hogy egyedül pénzben úgysem számítható?

Hogyan állt elő a tegnapi úgynevezett szocializmusból a mai úgynevezett kapitalizmus?

Kinek a tulajdona a proletár a proletárállamban? Kornai János A szocialist szocialistaa rendszer  rendszer című könyvéről “Kornai János. A hiány” – írtam volna e recenzió címéül, ha nem tartottam volna tőle, hogy bárki azt vélhetné, hogy annak az életműsorozatnak, amelyben a pozsonyi Kallig Kalligram ram Kiadó Kiadó Kornai Kornai János János válogat válogatott ott munkáit munkáit jelente jelenteti ti meg1, a nagy nagysz szer erűű első első kötetéről,  A hiány-ról hiány-ról szól, holott valójában a sorozat nagyszerű második kötetével,  A  szocialista  szocialista rendszer -rel -rel kíván foglalkozni.2 Ám ezen ezen belü belüll arró arróll a hián hiányr yról ól,, amel amelyn ynek ek érze érzete te azon azonna nall elfo elfogo gott tt,, amin amintt fellapoztam a könyv tárgymutatóját, hogy ott olyan címszavakat keressek, mint humán tőke, tőke, humán beruházás, beruházás, emberi tőke, tőke, emberi beruházás, beruházás, humán erőforrás, erőforrás, netán erőforrás, erőforrás, humán – ám a lehetséges variációk egyike mentén sem találtam, amit keresek. Kétségtelen, hogy olvasási stílusomról akárkinek Móricka juthat eszébe, akinek  akármiről az jut eszébe. S erre még az sem mentség, ha esetemben az nem illetlen éppen. Csak még nem is illő, mármint vizsgálódásainkba és gondolatmeneteinkbe nem illő. Mert ezekbe olyan összefüggések illeszkednek, amelyek a vizsgált és az elgondolt rendszerben anyagi inputok és anyagi outputok között állnak fenn – Kornai János is ebben a keretben vizsgálja a szocialista rendszert. Márpedig Márpedig vagy az inputok, vagy az outputok (netán mindkettő) között emberi tőke is jelen van – ezt állítja Theodore W. Schultz. Igaz, nem a szocialista rendszerről. Az Egyesült Államokról írja, hogy benne “a munkaerő képzettségállománya körülbelül nyolc és félszeresére emelkedett 1900 és 1956 között, miközben az újratermelhető tőkeállomány [csak] négy és félszeresére nőtt, ha mindkettőt 1956-os árakon mérjük’; s hogy tehát “értékét tekintve ez a képzettségállomány 1900-ban az újratermelhető tőkeállománynak  csak 22%-a, 1956-ban pedig már 42%-a volt’3. Aminek eredményét azután egy Schultz által egyetértőleg idézett másik szerző következtetése abban láttatja, hogy 1929 és 1957  között az oktatásnak a gazdasági növekedéshez való hozzájárulása már meghaladta a  fizikai tőkéét , míg az előző húsz évben ez utóbbi még majdnem kétszer annyival járult hozzá a növekedéshez, mint az oktatás. Ezzel a váltással magyarázza Schultz, hogy pl. 1940 és 1958 között az Egyesült Államok munkaerőállományában az olyan munkások  aránya, akik 1–4 év középiskolai végzettséggel végzettséggel rendelkeznek, 38-ról 52%-ra nőtt; azoknak  az aránya pedig, akik valamilyen főiskolai végzettséget is szereztek (1–4 évet végeztek), 13 %-ról 19 %-ra nőtt. Vajon mi történik ugyanezen idő alatt a Szovjetunióban és a többi szocialista országban? „Amíg a szocialista rendszer el nem jut a teljes foglalkoztatásig, foglalkoztatásig, állandóan van mozgósítható külső munkaerőtöbblete” – olvassuk Kornainál, aki e megállapítást többek  között közö tt így folytat folytatja: ja: „A munkae munkaerőtö rőtöbble bblett túlnyom túlnyomóó része része szakképz szakképzetl etlen en munkae munkaerőből rőből áll…” 1 Vö. Kornai János: Mit mond A hiány és A szocialista rendszer a mai magyar olvasónak? Bevezető

tanulmány az életműsorozat első két kötetéhez. Közgazdasági Szemle, LI X. évf., 2012. április (426–443. o.) 2

Jelen szöveg írásakor a szöveg tárgya még csak megjelenés alatt van, ezért a hivat hivatkoz kozás ások okat at A szoc szocia iali list sta a rend rendsz szer er első kiadá kiadásá sána nak k alap alapjá ján n adom adom meg meg (Het (Hetii Világgazdaság Kiadói Rt., Budapest, 1993.) 3 Beruhá Beruházás zás az ember emberii tő kébe kébe . KJK. Bp., 1983. 65-65. lap.

Mielőtt folytatnám az idézetet, írjuk ide, hogy maga Schultz az ilyen állapotokról azt állapítja meg, hogy velük kapcsolatosan még nem említhető különösebb beruházási kedv az emberi tőkébe: “Nehezen hihetjük, hihetjük, hogy a munkaerő munkaerő minőségi minőségi komponensei iránti keres keresle lett gyo gyors rs ütem ütemben ben nőtt nőtt Ny Nyuga ugat-E t-Euró urópá pában ban az iparo iparosod sodás ás első első szaka szakaszá szában ban.. A munk munkae aerő rő akko akkori riba bann bősé bősége gess és olcs olcsóó volt volt;; a munk munkás ások ok főle főlegg írás írástu tuda datl tlan anok ok és szakképz szakképzetl etlenek enek voltak; voltak; elsősorb elsősorban an erőkifej erőkifejtést tést köve követelő telő fizikai fizikai munkát munkát vég végezte eztek. k. A munkások értelmének, tudásának és egészségi állapotának javulása úgy látszott nem volt előfeltétele a szóban forgó időszak mély mély benyomást keltő gazdasági növekedésének.’4 Persze, Nyugat-Európában Nyugat-Európában az iparosodás első szakasza a XIX. században zajlott zajlott – a XX. században viszont már olyan folyamatok mentek végbe, amelyek során a munkások  értelmének, értelmének, tudásának és egészségi egészségi állapotának állapotának javulása, úgy látszik, igenis előfeltétele előfeltétele lett a gazdasági növekedésnek. Legalábbis a Schultz által vizsgált Észak-Amerikában. De  például Kornai a maga elemzését, elemzését, amelynek amelynek idézését – “A munkaerőtöbblet munkaerőtöbblet túlnyomó túlnyomó része része szakké szakképze pzetl tlen en munka munkaer erőbő őbőll áll’ áll’ – fente fentebb bb félbes félbesza zakít kítot ottam tam,, így így folyt folytat atja: ja: “… miközbe özbenn a gyors orsan növe növekv kvőő gazda azdasá ságg, külö ülönö nöse senn az ipar par, meghat határozo rozottt 5 szakképzettséggel rendelkező munkaerőben szenved hiányt’. Vajon miképpen hidalta át a szocialista rendszer a mondat első fele és második fele által leírt valóságtartomány ellentétét? A kérdés általánosabb megfogalmazásban triviális. Vajon a szocialista rendszert mi determinálta determinálta inkább: az-e, hogy az iparosodás első szakaszának jellegzetes feltételei voltak  számára adva – vagy pedig az, hogy a XX. század modernizációs feladatai? A lehetséges válaszok közül Kornai János könyve azt sugallja, hogy mind a kettő egyszerre. Márpedig, ha az előb előbbi bi felt feltét étel elek ekke kell az a tend tenden enci ciaa van van össz összef efüg üggé gésb sben en,, amel amelye yett ered eredet etii tőkefe tőkefelha lhalm lmozá ozáské sként nt isme ismerün rünk, k, akkor akkor nem nem kevé kevésbé sbé van van össze összefüg függé gésbe sbenn az utóbb utóbbii feladatokkal feladatokkal az a felhalmozási tendencia, tendencia, amelyről Schultznál például az olvasható, hogy a kortárs Egyesült Államokban a tőkeállomány növekedése úgy alakult, hogy 1929 után az újratermelhető anyagi vagyon éves növekedési üteme 2 % volt, a munkaerőbe invesztált szellemi szellemi tőkéé pedig ugyanakkor  ugyanakkor több, mint 4 %. Az akkumuláció akkumuláció előbbi fajtájáról akkor  is támadnak új ismereteink a könyvből, ha ez nem gazdaságtörténet – utóbbi fajtájának  alakulására viszont még következtetni sem tudunk a szocialista gazdasági rendszer Kornaiféle elemzéséből. * Amelynek logikai szigorúsága és eleganciája pedig egy rendszerelemzéséhez méltó. Kornai szemléletében nem lehet szó arról, hogy a szocialista rendszert valamely véletlenségből eredeztessük: “hogy egy kíméletlen diktátor és szolgalelkű bérencei megfélemlítéssel és erőszakkal ráerőltetik uralmukat a népre”;6 hogy a Szovjetunió az oroszországi történelem megannyi esetlegességét kényszeríti rá a maga szatellitáira s ott e mesterséges képződmények kiszorítják mindazt, ami az egyes országokban szervesen kifejlődhetett volna, ha a maguk természete szerint alakíthatták volna a sorsukat. “Bármily erős volt is a szovjet befolyás” – írja Kornai János, – “ennél erősebbnek tűnik az a hatás, amelyet a klasszikus rendszer belső logikája gyakorol. Ha a szovjet hatás és a belső erők  4

Id. mű , 96. lap

5

Kornai János: Id. mű , 237-238. lap. Id. mű , 389. lap.

6

együttes eredőjeképp megkezdi tevékenységét [egy] 'genetikus program', akkor a rendszer  összetartozó vonásai kiformálódnak, létrehozzák egymást. Nem a szovjet hiánygazdaság  példájának utánzása hozza létre a keletnémet keletnémet vagy a mongol hiánygazdaságot, hiánygazdaságot, hanem a 7 rendszer belső természete.” E belső természetnek pedig korábban olyan logikáját mutatja be a könyv, amely szerin szerintt a hiány hiányga gazda zdaság ságért ért a terva tervalk lkuu mecha mechaniz nizmu musa sa ok okol olhat hatóó a puh puhaa költsé költségve gveté tési si korlá korlátt ttal al;; ez utóbb utóbbié iért rt a gazda gazdaság ságii rendsz rendszer ernek nek az a jell jelleg egzet zetess esség ége, e, hog hogyy benne benne a  bürokratikus  bürokratikus koordináció koordináció erőteljes tulsúlyban tulsúlyban van a piaci koordinációval koordinációval szemben; szemben; ezt megintc megintcsak sak az állami állami tulajdo tulajdonn és a kvázi-ál kvázi-állam lamiké iként nt viselked viselkedőő szövetk szövetkezet ezetii tulajdo tulajdonn uralkodó poziciója eredményezi; ennek pedig (továbbá e kauzális sor előbbi tényezőinek  közvetlenül is) a végső oka: egy marxista-leninista párt osztatlan hatalma. Kornai tudatosan vállalja8 a marxista tradicióval való kapcsolatot abban, hogy, miközben nem tagadja a kölc kölcsö sönh nhat atás ástt ezek ezek közö között tt a tény tényez ezők ők közö között tt,, mégi mégiss megk megkül ülön önbö bözt ztet et kö közö zött ttük  ük  “mélyebbeket’ és “felszinesebbeket’ s az előbbitől az utóbbi felé irányuló kauzális hatást súlyosabbnak tekinti, mint az ellenkező irányút. Szakítás viszont e tradicióval, hogy a determináció mélyebb rétegében nem okvetlenül a gazdasági “alapot’ keresi, amely a maga “felépítményeként’ határozná meg ami a társadalom életében például ideológia, mert lám a szociali szocialista sta rendszer rendszer legalapv legalapvetőb etőbbb determi determinánsá nánsátt abban abban láttat láttatja, ja, hogy egy marxist marxistaaleninista párt megszerzi a hatalmat és osztatlanná teszi azt. S eközben Kornai János még hangsúl hang súlyozz yozzaa is: “Nem “Nem minden minden egyp egypártr ártrendsz endszer er vezet vezet klasszik klasszikus us szocial szocialista ista rendszer  rendszer  kialakulásához. Elengedhetetlen, hogy a hatalom monopóliumát gyakorló pártot áthassa a szocialista szocialista rendszer hivatalos ideológiája”, ideológiája”, lévén, hogy a szóban forgó “párt szervezeti szervezeti léte és ideológiája csak az elméleti elemzés síkján választható el. Egységet alkotnak, mint a test és a lélek”.9 Ezen a ponton azután sokan vitatkoznának Kornai Jánossal. Például Yvan Craipeau, aki fiatalon Trockij egyik személyi titkára volt, amikor a győzelmet szenvedett orosz forr forrad adal alom om immá immáro ronn szám száműz űzte te ezt ezt a vezé vezéré rétt s a vála válasz szto tott tt lete letele lepe pedé dési si hely helyrő ről, l, Franciaországról még nem derült ki, hogy ez is csupán ideiglenes. Ezt az epizódot csak  azért hozom szóba, mert már ennek alapján is gyanítani lehet, hogy a marxista tradició egyfelől őtőle sem teljesen idegen, másfelől őt sem ortodox szigorúsággal vezeti, amikor  majdnem félévszázaddal félévszázaddal később monográfiát ír 10, amelyet nemcsak tárgya és elemzéseinek  egészen magas szinvonala tesz összevethetővé a Kornaiéval, hanem megállapításainak  irányulása is. Már mindjárt az is, hogy a maga megállapításait Craipeau az országoknak majdnem országoknak majdnem ugyanarra a listájára értelmezi, mint Kornai János: nemcsak a 14 “klasszikus” országra a Szovjetunióval Szovjetunióval kezdve s Magyarországon Magyarországon és Lengyelországon Lengyelországon keresztül Kubával végezve, hanem ugyanannyira az ország országokn oknak ak arra arra a továb további bi csopo csoport rtjá jára ra is, amel amelyek yek list listája ája Kornainál Kongóval kezdődik s Angolán és Kambodzsán keresztül egészen a szocialista szán szándé déko kott 1980 1980-b -ban an beje bejele lent ntőő Zimb Zimbab abwé wéig ig terj terjed ed.. Mond Mondom om,, ezek ezek az orsz ország ágok  ok  ugyanannyira szocialisták a Kornai János kritériumai szerint mint a triviális lista országai, s 7

Id. mű , 394. lap.

8

Lásd Id. mű  384. lapját.

9

Id. mű , 381-382. lap Yvan Craipeau: Ces pays que l'on dit socialistes…. socialistes… . Etudes et documentation internationales. Parids, 1982. 10

ez igaz Yvan Craipeau kritériumai szerint is és az országoknak majdnem ugyanarra a listájára. Egyetlen különbség van: Algéria. Algéria példáját különösen fontosnak tartja Craipeau. Itt ugyanis történelmi okok  folytán nemcsak arról nincs szó, mint – más-más mértékben és módon – az ororsz, az albá albán, n, a jugo jugosz szlá láv, v, a kína kínai, i, vagy vagy a viet vietna nami mi társ társad adal almi mi átal átalak akul ulás ásba ban: n: ho hogy gy egy egy mode modern rniz izác áció ióss fejl fejlőd ődés ésbe benn erőse erősenn elma elmara rado dott tt szeg szegén ényy orsz ország ág anti antiim impe peri rial alis ista ta forradalmának forradalmának élcsapataként egy olyan jólszervezett jólszervezett és fegyelmezett fegyelmezett képződmény válik ki, amely történetesen szocialista célokat követ egy olyan ideológia mentén, amelyet Marx történetfilozófiájából eredeztet. De arról sincs szó, mint Kubában. Kubáb Ku bában an Crai Craipea peauu szeri szerint nt az törté történik nik,, hog hogyy kial kialaku akull valamennyi valamennyi úgynevezett  úgynevezett   szocialista  szocialista ország azonos azonos társadalmi társadalmi struktúrája struktúrája:: egyfelől, az állam totális ellenőrzés alá vonja a jellegzetes kapitalista feladatokat megvalósító (iparosító és az ehhez szükséges tőkét akkumuláló) gazdaságot s ennek révén az egész civil társadalmat; másfelől, másfelől, ugyanakkor engedi magát totális ellenőrzés alá vonni egy olyan szervezet által, melyet e szerepre az a vasfegyelem és nagy társadalmi tekintély predesztinál, amely az általa vezetett s végül a társadalom radikális átalakulását eredményező hosszantartó harcban alakul ki; e szervezetnek a totális hatalmát egy olyan, általa képviselt ideológia legitimálja, amelyet a társadalom igen nagy többsége elfogad. Miután Miután ez a jelleg jellegzete zetesen sen “szociali “szocialista” sta” társadal társadalmi mi struktúr struktúraa Kub Kubában ában kialakul kialakul,, anélkül, hogy a benne kulcsszerepet kulcsszerepet betöltő alakulat alakulat – Castro gerillahadserege gerillahadserege – szocialista szocialista célokat célokat köve követne tne s hogy ideológ ideológiájá iájátt Marx Marx történet történetfilo filozófi zófiájáb ájából ól eredezte eredeztetné, tné, utólag   stilizálja  stilizálja magát kommunista kommunista párttá, párttá, vezérlő eszméit eszméit pedig marxizmus-lenini marxizmus-leninizmussá zmussá.. Mondom, Craipeau szerint Algériában még csak nem is ez történik: ezt kizárja, hogy a “reálisan létező’ kommunista párt úgy áll végig szemben az egész algériai radikális radikális folyamattal, hogy eközben nem egy harmadrangú s ezért végülis “leváltható’ kommunista  pártról van szó, mint Kubában, hanem a világ egyik akkoriban legerősebb és legnagyobb legnagyobb tekintélyű ilyen pártjáról, a Francia Kommunista Pártról. Így aztán Algériában a kialakuló társadalmi szerkezetben az osztatlan hatalom kulcspozicióját nem egy, akár csak frissiben kinevezett kommunista párt foglalja el, hanem a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN), amely ráadásul, amikor Ben Bellát megbuktatja a hadsereg, maga is megbukik megbukik és átengedi átengedi az osztatlan hatalom kulcspozicióját… ennek a forradalmi hadseregnek. A legitimáció ideológiai eszköze pedig eközben az iszlám lesz és mindvégig az is marad. Ugyanakkor a Ugyanakkor a kialakuló társadalmi szerkezet ugyanaz, mint amely a Szovjetuniótól Kubáig mindenütt  kialakult a szocialista rendszer országaiban. országaiban. Meghala Meghaladná dná a kompete kompetenciá nciámat mat,, hog hogyy Algériá Algériáról ról eldönts eldöntsem em (s kiváltk kiváltképp épp mai utótörténetének utótörténetének ismeretében), ismeretében), vajon szocialista rendszerű ország volt-e vagy sem. Már ha a kérdés nem ez, hanem ennek csak az a része, hogy vajon elégséges-e, hogy itt egy akármilyen elit alakulat annyi feltételt feltételt teljesítsen, teljesítsen, amennyit amennyit Craipeau a viszonyok formáját  tekintve számon tart, vagy pedig szükséges-e, szükséges-e, hogy az a feltétel feltétel teljesüljön, teljesüljön, amelyet Kornai fogalmaz, amikor a amikor a dolog szubsztanciájára nézve kiköti, ne akármilyen elit alakulat, hanem kommunista párt foglalja el az osztatlan hatalom kulcspozicióját – ehhez hozzászólnék, méghozzá Kornai János javára. Az ő igaza mellett való érveléshez azonban olyan érvek kellenek, amelyek Kornait magát, úgy látszik, nem érdeklik: az emberi tőkébe való beruházással kapcsolatosak.

* A kérdést ott hagytuk el, hogy vajon miképpen hidalta át a szocialista rendszer az ellentétet a rendelkezésre álló hatalmas munkaerőtöbblet szakképzetlensége és a gyorsan növekvő és iparosodó gazdaság igénye között, amely meghatározott szakképzettséggel rendelkező munkaerőre irányult. A kérd kérdés ésre re tudj tudjuk uk a vála válasz szt, t, ha nem nem is éppe éppenn Ko Korn rnai ai kö köny nyvé vébő ből: l: az által általaa  bemutatott  bemutatott klasszikus szocialista szocialista rendszer ezt az ellentétet ellentétet olyan oktatási és szakképzési szakképzési tevékenység tevékenység kibontakoztatásáv kibontakoztatásával al hidalta hidalta át, amelynek amelynek méretarányai méretarányai éppannyira figyelemre mélt méltóa óak, k, mint mint az anya anyagi gi tőke tőke felh felhal almo mozá zásá sána nakk mut mutatói atói eze ezekb kből ől az évekb vekből ől.. Magyarországon például az 1949 végén jóváhagyott első ötéves terv műszaki mérnökök  számá számátt megké megkétsz tszere erezni zni rende rendelt lte, e, az agrár agrármé mérnö rnökö kökk számá számátt pedi pedigg több, több, mint mint két két és félszeresére növelni (pedig a mezőgazdaság kollektivizálásának tervét ekkor még nem is deklarálták). deklarálták). Az 1951-ben felemelt ötéves terv a felsőoktatás felsőoktatás hallgatói létszámának is felemelt tempójú növeléséről rendelkezett: 8000 fő helyett több mint 30 000 fővel kellett emelni emelni a létszám létszámot, ot, s ezen ezen belül belül a mérnöki mérnöki és a közg közgazda azdasági sági fakultások fakultások hallgatóié hallgatóiétt megháro megháromszo mszorozn rozni.i. Megsoksz Megsokszoroz orozták ták az 1947 1947-ben -ben elindít elindított ott esti esti tagozat tagozatok ok hallga hallgatói tói létszámát, és 1951-ben megkezdték a levelező képzést is. Az összes hallgatóknak 1949-ben még csak 12 % -a, 1954-ben már közel 30% -a esti vagy levelező tagozaton tanult. Közvetlenül az első 5 éves terv megindulása után a Tervhivatal előzetesen jelezte a Vallásés Kö Közo zokt ktat atás ásii Mini Minisz szté téri rium umna nak, k, hogy hogy becs becslé lése seii szer szerin intt a kö köve vetk tkez ezőő 5 éves éves terv terv időszakában, 1954-1959 között, 12000 új mérnököt kell majd kiképzeni; négy hónappal később a Tervhivatal ezt az előzetes irányszámot már 20000-re, további egy évre rá pedig 24000-re emelte.11 S itt itt most most nem nem ezek ezekne nekk a terv tervsz szám ámok okna nakk a mega megala lapo pozo zott ttsá sága ga vagy vagy megmegalapozatlansága a fontos, hanem az, hogy ennek az emberi tömegtermelésnek a mutatóit ugyanú ugy anúgy gy terve tervezté zték, k, majd majd a tervs tervszám zámoka okatt ugy ugyanú anúgy gy nö növel velté tékk vag vagyy csökk csökkent entet etté tékk a mindenk mindenkori ori politik politikai ai kívánalm kívánalmakna aknakk megfele megfelelően, lően, mint mint az anyagi anyagi tömegt tömegterme ermelésé lését.t. Lehetséges-e, hogy ez ne idézze eszünkbe, amit a kétféle termelés nyomán bekövetkező kétféle felhalmozás kölcsönviszonyáról Schultztól fentebb idéztünk? Vajon hogy néz ki ez a kölcsönviszony a szocialista rendszerben? – ez volt az a kérdés, amelyről fentebb megírtam, hogy reá lettem mindjárt kíváncsi, amikor kézbe vettem Kornai János könyvét, s hogy a hiány érzetével töltött el, amikor semmi választ nem találtam benne a kérdésre. Például a kérdésnek arra a részére, hogyan néz ki vajon a szocialista rendszer  megv megvaló alósul sulásá ásában ban az az össze összefüg függé gés, s, amely amelyről ről Engel Engelsné snéll a köv követ etkez kezők ők olva olvasha sható tók: k: “Magántermelők társadalmában a magánemberek vagy családjaik fedezik a tanult munkás kiképzésének költségeit; magánembereknek jut ezért elsősorban a szakképzett munkaerő magasabb ára is: az ügyes rabszolgát drágábban adják, az ügyes bérmunkást magasabban díjazzák díjazzák.. A szocial szocialista ista módon módon szervez szervezett ett társadal társadalomba ombann a társada társadalom lom fedezi fedezi ezeket ezeket a költségeket, az övéi ezért az összetett munka gyümölcsei, létrehozott nagyobb értékei is. Magának a munkásnak [nem lehet] többlet-igénye.”12 11 Az adatok forrása: Timár János: Hatalom és döntésképtelenség. d öntésképtelenség. KJK, Bp. 1989. 12

MEM, 20. kötet. 196. lap. Az idézett szövegfordítás utolsó mondatát (“Magának a munkás munkásnak nak nincs többlet többlet-ig -igény énye”) e”) értele értelemsz mszer erűen javíto javítottam ttam.. Engels Engels szöveg szövege e ugyanis ugyanis így folytatódik: folytatódik: “Amiből mellesleg mellesleg még az a hasznos tanulság tanulság is következik, következik, hogy a munkás közkedvelt igényének "a teljes munkahozadékra" szintén megvan oly-

Az ügyes rabszolgára vonatkozólag érteni vélem az összefüggést: gazdája az, aki  beruházott az ő ügyességébe, ügyességébe, s a gazdája az is, aki drágábban adja a nagyobb becsű árut. Az ügyes bérmunkásra vonatkozólag is érteni vélem: ő maga az, aki beruház a saját ügyességébe, s ő maga az is, aki a magasabb díjazás hasznát élvezi. A szocialista módon szervezett társadalomra nézve azonban nem evidens, hogyan szerez érvényt annak az összefüggésnek, amelyről Engels ír: hogy ő fedezi ezeket a költségeket, s ezért az övé a többletérték is, amit az így kiképezett munka létrehoz. Schult Schultzz a maga maga elemzés elemzésében ében szinte szinte kizáróla kizárólagg olyan olyan viszonyo viszonyokkal kkal foglalko foglalkozik zik,, amelyekből ez a probléma kimarad. “Magántermelők társadalmában a magánemberek vagy családjaik fedezik a tanult munkás kiképzésének költségeit; magánembereknek jut ezért elsősorban a szakképzett munkaerő magasabb ára is” – idéztük fentebb Engelst ezekre a viszonyokra nézve. S mégis, egy helyen Schultz felveti a kérdést: “Az emberi tőkébe törté történő nő közös közössé ségi gi beruh beruházá ázásbó sbóll szárm származ azóó hoz hozamo amott azokna azoknakk kell kell-e -e kapni kapniuk uk,, akik akik e  beruházás alanyai?’ Saját kérdésére adott válasza pedig ez: “Az állami-közületi állami-közületi beruházás révén révén keletke keletkező ző fizikai fizikai tőkét tőkét rendszer rendszerint int nem adják adják ajándék ajándékként ként magánsze magánszemél mélyekne yeknek. k.  Nagymértékben  Nagymértékben egyszerűsítené egyszerűsítené az allokációs allokációs folyamatot, folyamatot, ha az emberi tőkére fordított fordított állami-közületi kiadásokkal is ugyanígy járnánk el. Végül is mi a logikai alapja annak, hogy az emberi tőkébe történt állami-közösségi beruházást más módon kezeljük?’13 Schultz érvéből tehát csakúgy, mint Engelséből az következik, hogy a munkás munkaerejének az a része, amelyet az állam által eszközölt humán beruházásból képeznek  ki, a munkásé nem lehet. Ám nem lehet az államé sem, mert a beruházott beruházott tőke szervesen éé pül bele a munkás testébe és lelkébe, lelkébe, elválaszthatatlanul elválaszthatatlanul attól, ami csakugyan “fizikai és szellemi adottság”, a tőkével tehát csak úgy rendelkezhetne a beruházó, ha a munkás testével és lelkével ennek totalitásában rendelkezne. A szocial szocialista ista rendszer rendszer klasszik klasszikus us időszaká időszakában ban és az ezt előkész előkészítő ítő forradalmi forradalmi idős idősza zakb kban an sok sok olya olyann gond gondol olat atme mene nett kerü került lt marxi arxist staa elmé elméle leti ti po pozí zíci ciók ókbó bóll megfogalmazásra, amely e totális rendelkezés elvi fontossága mellett érvelt. “…éppen a munkásosztály valódi, nem pedig fiktív szabadságának nevében szükséges az úgynevezett "szabad munkavállalás" megsemmisítése” – írta például Buharin 1920-ban, – “minthogy ez nem békíthető össze a helyesen megszervezett tervgazdálkodással s a munkaerő tervszerű elosztásával. elosztásával. Következésképpen Következésképpen a munkakényszer rendje és a munkaerő állami elosztása elosztása a  proletárdiktatúráb  proletárdiktatúrában an az egész apparátus apparátus szervezettségének szervezettségének és általában általában a proletárhatalom proletárhatalom 14 tartósságának viszonylag magas fokát fejezi ki” József Attila pedig a tervgazdálkodás lehetőségéről vagy lehetetlenségéről a 30-as években folytatott tudományos vita során azt írta, hogy “a tervgazdaság bevezetéséhez kor a maga bökken bökkenője.” E folytatásból folytatásból kitetszi kitetszik, k, hogy a munkásnak munkásnak igenis igenis van többletigénye — méghozzá nem is akármilyen, hanem olyan, amely a Marx-féle tan egyik sarktételén nyugszik: minden érték egyedül a munkának (nem pedig vele együtt a földnek és a tőkének is) a hozadéka, hozadéka, ezért ezért a munkásnak munkásnak a teljes munkahoza munkahozadék dék jár. Engel Engelsn snek ek e pótló pótlóla lago gosa san n idéz idézet ettt mond mondat atáb ából ól most most kitűnik, nik, hogy hogy ez, úgy úgy láts látszi zik, k, másképp másképp van, ha a kérdéses tőkét “a társadalom” társadalom” ruházza ruházza be a munkás munkavég munkavégz ző képességébe. Miért is van ez ilyenkor i lyenkor másképpen? De ez a kérdés már túlvezet Kornai Kor nai János könyvén. 13

Schultz: Id. mű , 69-70 14 [Buharin] Бухарин Бухарин Н. И. Экономика Экономика переходно переходного го периода периода: Путь к социали социализму зму в россии. Избранные Избранные произведения произведения.  New York: Omikron Omikron Books , 1967. 118. lapю

nemcsak azért szükséges ellentmondást és ellenállást nem türő központosított politikai hatalom, mert másként nem fojtható el az újra és újra fellángoló ellenforradalom, hanem azért is szükséges, mert a dolgozni tudó egyéneket mint termelési eszközöket szintén köztulajdonba kell venni, különben tervgazdaság nem lehetséges.”15 S mind ezen elméleti okoskodásokon túl, a gyakorlati viszonyok olyanok voltak, hogyy “a dolg hog dolgoz ozni ni tudó tudó egyé egyének neket et mint mint terme termelé lési si eszköz eszközöke öket” t” csak csak részbe részbenn kelle kellett tt “köztulajdonba venni” ahhoz, hogy a proletár a proletárdiktatúrában állami tulajdonban legyen: legyen: fizikai és szellemi potenciáljának az a része, amelyet adottságainak bázisán az állam által eszközölt humán beruházásból képeznek képeznek ki, eleve a beruházó tulajdonában tulajdonában volt és maradt. Persze, ennek az állításnak ellene lehet vetni, hogy a tulajdonjogok Kornai által rendsz rendszer erbe be épít építve ve bemut bemutat atott ott három három fő típus típusaa köz közül ül az egyik egyiket et nyilv nyilvánv ánval alóan óan soha, soha, egyetlen alkalommal sem érvényesíthette a proletárra nézve az állam: nem tehette adásvétel tárgyává, nem adhatta bérbe, nem ajándékozhatta el, nem tehette örökségi hagyatékká. Mindez Mindez azonban azonban azt mutatja mutatja,, hogy a József József Attila Attila által által megfoga megfogalma lmazott zott összefüg összefüggés gés tényl tényleg eg marad maradékt éktala alanul nul jut jut érvén érvényre yre:: “a dolgo dolgozni zni tudó tudó egyén egyéneke ekett mint mint terme termelé lési si eszközök eszközöket” et” kezelik kezelik,, tekinte tekintett nélkül nélkül bármilye bármilyenn különbsé különbségre, gre, amely amely az embert embert esetleg esetleg kitüntet kitüntetné né a fizikai fizikai termel termelési ési berendezé berendezéssel ssel szemben, szemben, hiszen hiszen az állami állami vállal vállalat at anyagi anyagi tőke tőkeja java vain inak ak tula tulajd jdon onlá lásá sára ra vona vonatk tkoz ozóó elem elemzé zésb sben en Ko Korn rnai ai Jáno Jánoss egyé egyért rtel elmű műen en megfo megfoga galm lmaz azza, za, hog hogyy a tula tulajdo jdonjo njogg csak csak a rezid reziduál uális is jöved jövedel elem em és a szabál szabályoz yozás ás tekintet tekintetébe ébenn értelmez értelmezhető hető,, míg “az elidege elidegeníté nítéss tulajdo tulajdonjog njogait ait a klasszi klasszikus kus szocial szocialista ista 16 rendszerben senki sem gyakorolhatja, még a névleges tulajdonos, az »állam« sem” . Akárcsak a humán erőforrásra vonatkozóan. Létezésének klasszikus időszakában a szocialista rendszer abba bukott bele, hogy megpróbálta a dilemma gyakorlati megoldását a rabszolga mintájához közelítve megtalálni  – történetének történetének reformidőszakában reformidőszakában pedig abba, hogy a magántermelők magántermelők társadalmának  társadalmának   bérmunkását  bérmunkását próbálta a megoldáshoz mintául mintául venni. Az első esetben az állam biztonsággal biztonsággal ruházhatott ruházhatott be tőkét abba a különleges különleges jószágba, ami az ember kiképezett kiképezett munkavégző ké pessége, de a kiképezett kiképezett ember autonómia híján egyre rosszabb hatásfokkal hatásfokkal működött – az utóbbi esetben meglett az autonómia nélkülözhetetlen minimuma, de az állam egyre inkább rábízta az emberre, hogy bérét befekteti-e magába. A dilemma igazi megoldását egy olyan működésmód jelenthetné, amelyet az ember  akkor is autonómnak él át, amikor képességeit egy külső szervezet működteti – másfelől amik amikor or önma önmaga ga rend rendel elke kezi zikk sajá sajátt pote potenc nciá iálj ljaa felő felől, l, dö dönt ntés éséb ében en akko akkorr is enne ennekk a szervezetnek érdeke vezérli. S ezen a ponton kapcsolódik a képbe a kommunista párt. Ezt a nagyon sajátszerű szervező szerveződést dést vizsgál vizsgálva va arra a köve követke tkeztet ztetésre ésre kellet kellettt jutnom, jutnom, hogy teljese teljesenn precede precedens ns nélkül álló szerkezete éppen efféle különös működést eredményez: egyfajta tevőleges cinkosságot, amellyel a szervezet kényszerítő működésének nem egyszerűen behódol az áldozata, hanem készséggel részt vesz benne.17 15 József Attila: Kapitalista tervgazdaság vagy marxista elmélet? In: Szabolcsi Miklós (szerk.):  József 

 Attila Összes Müvei, III. III. köt. Akadémiai Kiadó. Bp. 1958. 263. lap. 16 17

Kornai János: Id. mű , 106. lap.

Azzal a paradox paradox szerkezettel, szerkezettel, amely amely ezt a m űködését ködését produkálja, produkálja, részletesen részletesen foglalkozik „Nómenklaturizmus: A második modernizáció bolsevik típusú változata” c. tanulmányom (Globá (Globális lis rendsz rendszerv ervált áltás? ás? Gazda Gazdaság ságpsz pszich icholó ológia giaii megfon megfontol toláso ások k a

Ha a szocialista rendszerben csak olyan gazdasági összefüggések működnének, amelyek anyagi inputok és anyagi outputok között állnak fenn, akkor persze ez a különös alakulat, ami a kommunista párt, nyugodtan felcserélhető lenne Castro vagy Bumedien hads hadser ereg egév ével el vagy vagy akár akármi mily lyen en egyé egyéb, b, a bols bolsev evik ik típu típusú sú szer szerke keze zett ttől ől elté eltérő rő elit elit szerveződéssel. Ezek éppolyan jól meg tudnák szervezni az államot, amely rákényszeríti a társadalomra társadalomra azt a fegyelmet, mely nélkülözhetetlen nélkülözhetetlen a szocialista rendszer olyan gazdasági gazdasági folyamatainak lefuttatásához, amelyek anyagi inputok és outputok között közvetítenek. Ha azonban a rendszer egyszerre gazdálkodik anyagi és emberi tőkével, ha tehát a figyelmét kizárólag a gazdaság anyagi tényezőire fordító Kornai Jánosnak nincs igaza, akkor teljesen igaza van: a szocialista rendszer gazdasági fennállásának abszolút logikai és történelmi kiindulópontja a kommunista párt. És tegyük hozzá: a rendszer összeomlásának is. S ha tényleg, akkor vélhetően ugyanabból az okból: mert olyan rendszer omlik össze, amely anyagi és emberi tőkével egyszerre gazdálkodott úgy, ahogy. Az összeomlásról szólva pedig Kornai könyvében is megjelenik ez az összefüggés: “A fizikai vagyon rossz állapotához társulnak az előző rendszertől örökölt emberi tőke gyengeségei.” 18 Csak amikor Kornai János könyvének vége felé erre a helyre ér az olvasó, addigra a fizikai vagyon rossz állapotának előzményeiről már nagyon sok okos információhoz jutott. Vajon az emberi tőke gyengeségeit gyengeségeit honnan kapta az örökös? S vajon örökös lesz-e, amit kapott?

válságról. válságról. Bp.: Népszabadság Kiadó, 2009.; 191-228. old.). 18 Id. mű , 599. lap.

Aczél Endre Szerkesztő Úrnak  Tisztelt Szerkesztő Úr! Amikor Amikor a rendszer rendszervált váltás ás kezdetén kezdetén a korabeli korabeli pénzügymi pénzügyminisz niszter, ter, a lemondo lemondott tt Rabár Rabár helyére helyére került került Kupa Mihály összeállította tanácsadó testületét, amelybe - gazdaságpszichológusként - engem is meghívott, a testületi ülések vissza-visszatérő vissza-visszatérő kérdése volt: Lehet-e privatizálni az emberi tőkét? Érthető nyelven: Lehete úgy intézni, hogy arra a kérdésre is, hogy ki legyen a beruházó ebbe a különös tőkejószágba, azt a választ adjuk, hogy maga az egyén (és ne csupán a másik kettőre: Kicsoda e különös tőkejószág tulajdonosa? és Ki az egésznek a haszonélvezője?). haszonélvezője?). Maga Kupa nagyon szerette volna, ha a Tanács többsége efelé a válasz felé hajlik, de ennek az ellenkezője volt a domináns tendencia. Minthogy jómagam az ellenkező válasz mellett az akkor Magyarországon Magyarországon szinte ismeretlen gazdaságpszichológiának gazdaságpszichológiának vonultattam fel az érveit s ezeket a Tanács eléggé meggyőzőeknek  fogadta el, ezért Kupa valamelyik - már szoclib - utódja (úgy emlékszem, Békesi) felkért, hogy a Pénzügyi Szemle c. szakfolyóirat számára foglaljam össze ezeket az érveket. Most, hogy ezt a tíz évvel ezelőtti anyagot - tisztelettel - elküldöm a Főszerkesztő Úrnak, erre nem az a motívum késztet, hogy régészeti (vagy ószeresi) munkára serkentsem önöket. Ellenkezőleg: arról van szó, hogy a mellékelt szöveg tíz év alatt mit sem vesztett a maga aktualitásából. S ez nem olyan megállapítás, amelyet büszke dicsekvéssel tehet az ember, hanem sokkal inkább olyan, amelyhez hozzá kell mindjárt tenni: Sajnos! Aktualitása ugyanis leginkább annak köszönhető, hogy egymást váltó jobb- és baloldali kormányok működése során egyaránt elő-előálltak valamelyest liberális gondolkodású kormánytényezők  azzal az ötlettel, hogy hátha mégis meg lehet próbálni apró, de jó tempóban sorjázó lépésekkel áthárítani az egyénre a képzés (de legalább a felsőfokú képzés) költségeit. Az ötlet különben annyira kézenfekvő, hogy már a Grósz-kormány kacérkodott vele. S a mostani kezdeményezés egy egyetemi tandíj bevezetésére aligha lesz az utolsó az ötlet felbukkanásainak felbukkanásainak sorában.  Nos, a mellékelt cikk azzal foglalkozik, foglalkozik, hogy a mégoly kézenfekvő ötlet miért miért kivitelezhetetlen. kivitelezhetetlen. Tehát nem "illetlen" vagy/és "felháborító", hanem szakmailag tekintve kivitelezhetetlen. Persze, a tíz évvel ezelőtti szöveget sokmindennel kiegészítik azok a Gazdaságpszichológiai tanulmányok az egyetemről, amelyeket az Országos Széchenyi Könyvtár tett nemrég közzé a MEK-ben http://mek.oszk.hu/02700/02714 ] s ezen belül különösképpen a “Kérjük-e vissza az iskolapénzt?” című tanulmány. De akárhogyan is, amennyiben a jelzett összefüggéseknek bármelyik szegmenséről Ön úgy gondolja, hogy nézőik megfelelő kategóriáját érdekelheti, úgy szívesen állok az egyetemi tandíjjal foglalkozó következő műsoruk rendelkezésére. rendelkezésére. Tisztelettel Garai László

Lehet-e privatizálni az emberi tőkét? Közhely, hogy Magyarország a modernizáció modernizáció gondjaival küzd, s iskolai tanulmányainkból tanulmányainkból fel tudjuk idézni, hogy erre a küzdelemre már Széchenyi István próbálta feltüzelni az országot. Kevéssé Kevé ssé ismer ismeret etes, es, hog hogyy Széch Szécheny enyii XIX. XIX. század századába ábann még még inkább inkább kivét kivétel elnek nek,, mint mint szabálynak számított, hogy ő a szelleme a szellemet t is is olyanná akarta tenni, hogy hasznára lehessen az országnak. Ebben az időben azok, akik a hasznot számították, először is többnyire nem egy ország, hanem a maguk hasznát tartották számon. Másodszor pedig ennek érdekében mindenek előtt a természetet próbálták természetet  próbálták minél jobban használhatóvá változtatni. Széchenyi világa és egy második modernizáció

Széchenyi a korabeli Angliában olyan világot talált, amely egyre növekvő mértékben  gyártott világ volt: világ  volt: a társadalom úgy modernizálódott, hogy a maga boldogulását elkezdte kiszabadítani mind a természet, mind a szellem hatalma alól. Az első időszakban ez úgy történt, hogy a társadalom létrehozta a nagyipart, hogy azokat a természeti feltételeket, amelyektől a maga sikeres működése függ, ezzel gyártassa le — a szellemi feltételektől  pedig, amelyeket amelyeket nem nem ipar állít állít elő, függetlenítet függetlenítette te a maga boldogul boldogulását. ását. Széchenyi vélhette, hogy a nemzet gyarapodása az emberek képességeitől és szükségleteitől függ, mert minél több képessége van az embernek, annál többet tud termelni, s minél inkább inkább ránevel ránevelődik, ődik, hog hogyy mederbe mederbenn tartsa tartsa szükségl szükséglete eteit, it, annál annál kev keveseb esebbet bet kény kénytel telen en fogyasztani. Ám ebben az időben a termelés lehetőségeit nem annyira az határozta meg, hogy egy népesség tulajdonságai között milyen képességek  vannak, hanem egyre inkább az, hogy tulajdonában milyen gépek  milyen gépek . S hasonlóképpen ekkoriban a fogyasztást sem az fogta vissza a felhalmozás esélyeinek javára, hogy a lakosságnak mire nem volt kordában nem tartott szüksége, szüksége, mint inkább az, hogy mire nem volt pénze volt pénze.. A klasszikus közgazdasági gondolkodást ez a XVIII—XIX. századi tapasztalat határozta meg, ezért a XX. században is sokszor erre a srófra jár a gazdálkodó ember agya. Holott a modernizáció első évszázadának végére azok a mechanizmusok, amelyek a gazdasági rendszer működésének függetlenséget biztosítottak az ember működésétől, saját magukat hatástalanították. A gépről például kiderült, hogy miközben függetlenítené a gazdasági folyamatot folyamatot emberi képességektől, képességektől, neki magának a működtetéséhez működtetéséhez merőben új képességek  képességek  kellenek. Az a helyzet ugyanis, hogy a technikai fejlődés egyszerre eredményezi a gépi  berendezések  berendezések gyorsaságának gyorsaságának és bonyolultságának bonyolultságának növekedését, növekedését, s ez olyan követelm követelményeket ényeket támaszt a berendezés kezelőjével szemben, amelyek teljesítése egymást lehetetleníti: minél  bonyolultabb  bonyolultabb egy gép, annál több időre van szükség ahhoz, hogy megfelelően reagáljak a működésére, de minél gyorsabb a gép, annál kevesebb időt hagy erre.

Azok a sze személyek yek, akik kik ilyen yen és ehhe hhez haso asonló nló  párosát egymás ellen ható követelm követelménye ényeknek knek össze össze tudják tudják egymássa egymássall egyeztet egyeztetni ni,, nem nem tere teremn mnek ek meg meg vado vadonn a  populációban.  populációban. Ha egy társadalom társadalom boldogulásának boldogulásának az az emberi feltétele, hogy a szükséges időben és helyen, a szükséges mennyiségben álljanak rendelkezésre ilyen személyek, akkor  ezeket éppúgy  gyártani kell, mint ahogy abban a modern világban, amelyet Széchenyi Magyarországon is meg akart valósítani, az anyagi feltételeit a boldogulásnak már gyártják. Ettől a fordulattól fordulattól fogva f ogva az emberi potenciál szintén hatótényezőjévé hatótényezőjévé válik a gazdaságnak. gazdaságnak. E második modernizáció idején immáron nem teheti meg a haszonleső számítás, amit pedig az első szakaszban meg kellett tennie: hogy az emberi potenciált úgy kezelje, mint ami gazdasági erőfeszítésektől független okokból áll rendelkezésre. Ezzel a tényezővel többé nem lehet úgy számolni, mint ami ingyen hoz hasznot, de úgy sem, mint amire a ráfordítás haszon nélkül való. Ha pedig ez így van, akkor érthető, mi adhatott okot némely közgazdásznak, például Schu Schump mpet eter erne nek, k, hogy hogy az első első vilá világh gháb ábor orúú után után nem nem sokk sokkal al megá megáll llap apít ítha hass ssa: a: “A kapitalizmus olyan nyilvánvaló módon alakul át valami mássá, hogy nem is maga e tény, csak a tény értelmezése válthat ki vitákat” (amihez aztán még azt teszi hozzá, hogy azt, amivé a kapitalizmus átalakul, “csak ízlés és terminológia kérdése lesz szocializmusnak  nevezni vagy sem”). A modernizáció első századaiban kialakult kapitalizmusnak igazán nem nem volt volt sajá sajátj tja, a, ami ami azut azután án olya olyann mark markán ánsa sann kü külö lönb nböz özte teti ti meg meg majd majd tőle tőle a mi századun századunkban kban napirend napirendre re került került második második moderni modernizáci zációt: ót: hogy a gazdaság gazdasági-tá i-társad rsadalmi almi rendszer az emberről is gondoskod is gondoskodjék  jék . i

Ez a gondoskodás pedig félreértésre adhat okot: mintha egy isteni Gondviselés helyére lépne lépne itt itt kegy kegyes es értel értelem emben ben az álla állam m gon gondo dosko skodás dásaa polgá polgárai rairól ról.. Ho Holot lottt az álla állam m itt itt egyszerűen a jó iparosnak a pragmatizmusával jár el, amellyel a mesterember gondoskodik, mielőtt munkához fogna, hogy a keze ügyében legyen minden szerszám, amelyre majd szüksége lehet. Ebből a szempontból tekintve a második modernizáció során egyszerűen a szersz szerszám ámok ok össze összeté téte teléb lében en követ következ kezik ik be változ változás, ás, amel amelyy valósz valószínű ínűle legg azzal azzal van összefüggésben, összefüggésben, hogy míg az első modernizáció korszakában a gazdálkodás gazdálkodás mindenekelőtt nyers- és feldolgozott feldolgozott anyaggal való gazdálkodás volt, most a második modernizáció során egyre inkább átalakul információgazdálkodássá. információgazdálkodássá . Az előbbinek a legfontosabb szerszámai ennek megfelelően olyanok voltak, mint például a Martin-kemence, az esztergapad: az anyag any ag feldol feldolgo gozá zását sát vég végezt ezték. ék. S az utóbb utóbbina inakk éppíg éppígyy a legfo legfonto ntosab sabbb szersz szerszám ámai ai az info inform rmác áció iótt feld feldol olgo gozó zó bere berend ndez ezés ések ek lesz leszne nek, k, márp márped edig ig az ilye ilyenn bere berend ndez ezés ések  ek  rendsz rendszeré erében ben kompj kompjút útere erekk és video video-sz -szerk erkeze ezete tekk töme tömegt gterm ermel elésé ésének nek ko koráb rában an is a legfontosabb tényező: az ember . A második modernizáció osztozik az elsővel abban a felismerésben, hogy a gazdálkodás szerszáma nem terem meg szervesen a természetben, természetben, hanem azt a természeti folyamatokba mesterségesen beavatkozva kell kiképezni. kiképezni. Megkülönbözteti tőle ugyanakkor, hogy ezt a felismerést az anyaggazdálkodás szerszámáról kiterjeszti az információgazdálkodáséra: az emberre.

Az emberi tőkébe való beruházás

Különben a kétféle szerszámot már annak idején a gazdaságtudomány klasszikusa, Adam Smit Smithh is össze összevet vetet ette te egym egymáss ással al:: “A munká munkáss fokozo fokozott tt egyé egyéni ni kiké kiképzé pzését sét ugy ugyanú anúgy gy foghatjuk fel, mint a munkát megkönnyítő és megrövidítő gép vagy szerszám beszerzését: bizonyos kiadást jelent ugyan, de ez profittal együtt megtérül.” ii

“'S igy nevelés, tanulás, idomulás idomulás kell” — írja a fentebb már hivatkozott hivatkozott másik klasszikus, Széchenyi István, aki mindjárt ezután megfogalmazza azt a kérdést is, ami a második   sorsdöntőnek  bizonyul: “De mint eszközöljük ezeket? modernizáció időszakában majd  sorsdöntőnek  számos mestert miképp fizethetünk, jó nevelőket nevelőket mi módon tarthatunk, minden szorgalmat melly melly uton uton fordithat fordithatunk unk gye gyermek rmekink ink kimivel kimivelésér ésére? e? Hiszen Hiszen mindez mindez szörnyü szörnyü sokba sokba telik. telik. Pénz kell tehát! De ezt megint ugyan ki adja?” iii

Erre nézve két választ ismerünk. Az egyiket például Theodore W. Schultz vizsgálódásából. Ő az a — Nobel-díjas amerikai — közgazda, aki módszeresen vizsgálta annak a különleges  beruházásnak a természetét, természetét, amelynek amelynek során a pénzt és a munkaidőt nem új gépek  kifejlesztésére fordítják, hanem új képességek kifejlesztésére. A Schultz által az Egyesült Államokban megállapított tendencia az volt, hogy a pénzt is és a munkaidőt is az a személy fordította képességeinek a kifejlesztésére, akinek a képességeiről szó volt. Mindenesetre Schultz azt állapította meg, hogy az így beruházott pénz és ráfordított munkaidő az általa kifejle kifejleszte sztett tt emberi emberi képesség képesség alkalma alkalmazásá zásának nak kerülőút kerülőútján ján esetleg esetleg többel többel járul járul hozzá hozzá a nemzeti termék növekedéséhez, növekedéséhez, mint az a beruházás, amelyet közvetlenül fordítanak fordítanak erre a célra. A másik gyakorlati gyakorlati választ a magunk tapasztalatából tapasztalatából ismerjük: a szocializmusnak szocializmusnak nevezett kísérlet során a beruházó az emberi tőkébe éppúgy, mint az anyagi tőkébe, az állam. Persze, Persze, az emberi emberi tőkébe tőkébe való való beruházás beruházás mindenképp mindenképpen en haszonna haszonnall jár, ám Szécheny Széchenyii kérdéséhez társul az ikerkérdés: Kié ez a haszon? Adam Smith, idézett megállapítása —  “bizonyos kiadást jelent ugyan, de ez profittal együtt megtérül” — magától értetődően sugallja, hogy annak térül meg profittal, akinek kiadást jelent. De vajon így van-e? Smith, láttuk, az összefüggést, amikor “a munkás fokozott egyéni kiképz kiképzés ésérő éről” l” van van szó, szó, ugya ugyanol nolyan yannak nak tart tartja, ja, mint mint amik amikor or “a gép gép vagy vagy szersz szerszám ám  beszerzéséről”,  beszerzéséről”, s a gép vagy szerszám esetében biztosak lehetünk lehetünk benne, hogy a költség tényleg annak térül meg haszonnal, aki azt viselte. De csak azért lehetünk ebben biztosak, mert senki nem állhat elő olyan képtelen ötlettel, hogy előállításának költségeit részben, netán egészben viselje — maga a gép, a szerszám; sem pedig az ezt kiegészítő másik  abszur abszurdd igén igénnye nyel, l, hog hogyy a költsé költsége gekbő kbőll való való részt részt vállal vállalásá ásának nak megfe megfele lelő lő vagy vagy ettől ettől független arányban a haszonból is részesedjék a legyártott szerszám, az összeszerelt gép. Márpedig mindez az igény, ami e gyártmányok vonatkozásában képtelenség lenne, a legt legter ermé mész szet etes eseb ebbb módo módonn előál előáll, l, amik amikor or egy egy embe emberr tudá tudásá sána nakk és kész készsé ségé géne nek  k  kiképezésével járó kiadásokról van szó és az általuk hajtott haszonról. Schultz úgy számol e haszonnal, mint ami annak a személynek jut, aki a maga pénzét és munkaidejét saját

képességeinek a kifejlesztésére fordítja: nála éppen az motiválja az embert a rendelkezésére álló pénz és idő egy részének ilyen felhasználásában, hogy iskolázott képességeivel (és a diplomával, amit iskolázottságáról adnak neki) később jobban fizető munkát talál majd. “Magántermelők társadalmában a magánemberek vagy családjaik fedezik a tanult munkás kiképzésének költségeit; magánembereknek jut ezért elsősorban a szakképzett munkaerő magasabb ára is” — írja ugyanezzel kapcsolatosan egy másik szerző, aki azután így folytatja: “A szocialista módon szervezett társadalomban a társadalom fedezi ezeket a költségeket, az övéi ezért az összetett munka gyümölcsei, létrehozott nagyobb értékei is. Magának a munkásnak nem lehet többlet-igénye.” Ez a máso másodi dikk szer szerző ző nem nem tart tartoz ozik ik ugya ugyann a ma diva divato tosa sakk kö közé zé,, ám azér azértt érde érdeme mess figyele figyelemme mmell lenni lenni arra, arra, amit amit  Engels Frigyes itt ír a “szoci “szocial alist istaa módo módonn szerve szervezet zettt társadalomról”, társadalomról”, mert ama kevés pont egyikéről van szó, ahol az önmagát ilyenként hirdető társadal társadalom om gya gyakorl korlata ata megfele megfelelt lt az általa általa hivatko hivatkozott zott klasszi klasszikuso kusokk elméle elméleténe tének. k. Ha “munkáson” itt munkát végző személyt értünk, akkor az ilyen személyek közül azokról, akik — Engels szóhasználatával — “összetett munkát” végeznek, például a szociális és a kulturális “munkásról” 1980-ban egy vizsgálódás azt állapíthatta meg, hogy átlagbérük a átlagbérük  a népgazdasági átlag 96 százalékát érte el. iv

v

Vagyis a szociális és a kulturális “munkásnak” valóban nem ismerte el a rendszer, hogy  bármiféle  bármiféle többlet-igénye többlet-igénye lehetne. lehetne. Lehet-e államosítani és privatizálni az emberi tőkét?

Ez különben annyira kézenfekvő, hogy amikor Theodore Schultz veti fel a kérdést: “Az emberi tőkébe történő közösségi beruházásból származó hozamot azoknak kell-e kapniuk, akik e beruházás alanyai?’, erre ugyanazt a választ adja, mint Engels: “Az állami-közületi  beruházás révén keletkező keletkező  fizikai tőkét őkét rend rendsz szeerint rint nem nem adjá adjákk aján ajándé dékk kkén éntt magánsz magánszemé emélye lyeknek. knek. Nag Nagymé ymérté rtékben kben egy egyszerű szerűsíte sítené né az allokác allokációs iós folyama folyamatot tot,, ha az emberi tőkére fordított állami-közületi kiadásokkal is ugyanígy járnánk el. Végül is mi a logikai logikai alapja alapja annak, annak, hog hogyy az emberi emberi tőkébe tőkébe történt történt állami állami-közö -közösség sségii beruházá beruházást st más módon kezeljük?’ vi

Vagyis az emberi tőkére fordított állami-közületi állami-közületi kiadások olyan tőkét hoznak létre, amely nem kerül át az érdekelt ember tulajdonába, hanem a beruházó állam tulajdonában marad. A kérdést, hogy kinek a tulajdona az állampolgárok munkaerejének az a része, amelyet az állam által eszközölt humán beruházásból képeznek ki, olyannak vélhetnénk, amely csak   pedáns szőrszálhasogatókat szőrszálhasogatókat érdekelhet. érdekelhet. Ebben a vélekedésben vélekedésben azonban meg kell, hogy zavarj zavarjon on az a tény, tény, hog hogyy itt itt nem éppen éppen elhan elhanyag yagol olhat hatóó részé részéről ről van van szó a nemz nemzet etii vagyonnak. Az Egyesült Államokról szólva Schultz azt írja, hogy a nagy válság után a munkaerőbe beruházott szellemi tőke növekedési üteme évtizedeken keresztül kétszer  nagyobb volt, mint az anyagi vagyon, s így aztán 1956-ban az emberi tőke már majdnem a  felét tette tette ki a teljes teljes tőkeállomány tőkeállománynak  nak . Ha most feltételezzük, hogy a világnak az a tája, ahol

Magyarország is elterül, hasonló utat jár be a második modernizáció századában, mégis meg kell kérdeznünk, hogy amikor a “szocialista rendszer” a tőkét 1945 után államosítja, akkor milyen módon rendelkezik rendelkezik a tőkének azzal az egyre növekvő arányú részével, amely nem az állam területén területén létesített létesített gyárépületekben gyárépületekben és ezek berendezésében berendezésében ölt testet, hanem  polgárainak  polgárainak képzettségében? képzettségében? És vajon milyen következményekkel következményekkel jár, ha az emberi tőkét visszaprivatizálják? Ha egyszer majd meg akarjuk érteni, hogy a mindenkori mindenkori propaganda szólamain túlmenően túlmenően mit is jelentett a nálunk negyven évig fennállott társadalmi berendezkedés s mit is jelent most most a tőle tőle való való átme átmenet net,, akk akkor or a magy magyará arázat zatot ot keres keresőkn őknek ek alkal alkalma masin sintt nem is lesz lesz fontosabb dolga, mint a részletekbe menően tanulmányozni az imént megfogalmazott kérdést. Jelen tárgyunk összefüggésében most csak a következő két megállapítást tehetjük: 1. A beruh beruház ázot ottt embe emberi ri tőke tőke szerve szervese senn épü épüll bele bele álla állampo mpolg lgáro árokk testé testébe be és lelké lelkébe, be, elválaszthatatlanul attól, ami a kiképezendő ember fizikai és szellemi adottságaként létezik. Az állam csak úgy rendelkezhet az államosított és az általa beruházott emberi tőkével, ha az állampolgárokkal, akiknek testében és lelkében ez a tőke létezik, totálisan rendelkezik. Ezzel, nem pedig bárkinek gonosz vagy ostoba szándékaival kapcsolatos az ilyen állam törekvése és lehetősége, hogy polgárait totálisan ellenőrizze. 2. Ahhoz, hogy az állampolgár visszanyerje önrendelkezését, nélkülözhetetlen, hogy azzal a tőkével is ő maga rendelkezhessen, amelyet adottságainak kibontakoztatásába fektettek, akár ő maga volt egykor a befektető, akár az állam. S ha a befektető annak idején az állam volt, akkor egy ilyen fejlemény éppúgy a tőke privatizációját jelenti, mint ha a Szerencsi Csokoládégyárat osztanák szét az ott dolgozók között. Mindezt csak azért kellett ennyire részletesen elmondani, hogy megértsük azt a helyzete helyzetet,t, amelybe amelybenn ma találja találja magát magát Magyaror Magyarország szágon on az emberi emberi tőke, tőke, miután miután gyors gyors egymásutánban államosították, majd pedig visszaprivatizálták. Gyors egymásutánban — ez az emberi tőke esetében nem azt jelenti, mint az anyagi tőkéről szólva, ahol a két fejleményt negyven évnél több választja el egymástól. Az emberi tőke esetében a privatizáció nem 1989-ben kezdődött, mint gondolhatnánk, hanem —  huszonöt évvel korábban! korábban! A hatvanas évek második felétől fogva ugyanis az állampolgár  gyakorlatilag maga rendelkezett saját munkaerejével: gyakorlatilag maga választotta meg, hogy mely magyarországi vállalatnál alkalmazza ezt; gyakorlatilag választhatta azt is, hogy semelyiknél, hanem valamilyen magánvállalkozásba fog; sőt gyakorlatilag dönthetett úgy is, hogy emberi tőkéjét külföldre viszi és ott hasznosítja. Azért Azért kell kell mindeg mindegyik yik lehetőség lehetőséghez hez hozzáte hozzátenni, nni, hogy “gyakorl “gyakorlatil atilag” ag” állott állott fenn, fenn, mert mert közben érvényben maradtak olyan törvények, amelyek mindezeket a lehetőségeket kizárták  volna, azonban ezek csak annyiban kerültek alkalmazásra, amennyiben alkalmazásukhoz valamilyen külön érdek fűződött. Ezen felül is részleges volt ez a privatizáció, hiszen, láttuk, az állampolgár továbbra sem juthatott hozzá a szóban forgó tőke hozadékához —  míg ugyanakkor például, ha diplomával elment lángossütőnek, lángossütőnek, akkor a belé invesztált tőke kárba menetele mellett nagy jövedelemre tehetett szert.

És mégis, a tőke privatizációjának ez a korai fejleménye messzeható következményekkel  járt. A pozitív következményeke következményekett (hogy például az önrendelkezés önrendelkezés akár csak korlátozott korlátozott visszanyerése miképpen készítette elő a társadalom egy részét a vállalkozásra) még sokat fogjuk emlegetni — itt most essék szó egy negatív következményről, amelynek terhét máig viseli a magyar társadalom. Az állam kiszáll az emberi üzletágból...

Hiába, Engels, meg Schultz előre figyelmeztettek: ha az állam a beruházó az emberi tőkébe, akkor ragaszkodik hozzá, hogy az övé legyen a tulajdon tulajdon és a belőle fakadó hozadék  is. Ez az össze összefüg függé géss az embe emberi ri tőkéne tőkénekk a 60 60-as -as évek évek másod második ik feléb felében en megi megindu ndult lt visszaprivatizálódása után is érvényesült, csak éppen a visszájáról. Az állam kezdte a kezéből kiengedni ennek a különös tőkejószágnak tőkejószágnak a tulajdonát, tulajdonát, s kezdett megmutatkozni megmutatkozni a veszél veszély, y, hog hogyy esetl esetleg eg nem nem mindi mindigg fog tudni tudni probl problém émam ament entes esen en hoz hozzáj zájut utni ni annak annak a  pénzösszegnek  pénzösszegnek a hozamához, hozamához, amelyet amelyet az emberre fordított: fordított: sem egy Oklahomába Oklahomába disszidált, sem a Balatonnál lángost sütő diplomástól vagy szakmunkástól nem lehet az egykori beruházás profitját behajtani. S ekkor az állam kezdett lemondani arról, hogy az emberi tőkébe mindenáron ő legyen a beruházó: beruházó: A XX. XX. század 60-as éveinek első felében a költségvetés átlag 9,4%-át fordították oktatásra és képzésre. Ez az arány a 70-es évek második felére a felére csökkent . A csökkentést valószínűleg az a megfontolás motiválta, hogy az emberek jobban meg lesznek elégedve szociali szocialistán stának ak mondott mondott rendszerü rendszerükkel kkel,, ha ez szakít szakít azzal azzal a szocial szocialista ista konv konvenc encióva ióval,l, amely amelynek nek értel értelmé mében ben a fizet fizetése ésekbő kbőll csak csak az any anyag agii létfe létfennt nntart artás ás szüksé szükségl glet etein einek  ek  kiel kielég égít ítés ésév ével el kapc kapcso sola lato toss kiad kiadás ások okat at kell kell bizt biztos osít ítan ani, i, míg míg a szel szelle lemi mi fejl fejlőd ődés és szükségleteiről az állami kiadások gondoskodnak. A feltevés az volt, hogy ha az állami kiadások kiadásokat at visszasz visszaszorít orítják ják és a különbö különbözete zetett inkább inkább “beteszi “beteszikk a boríték borítékba”, ba”, akko akkorr az emberek megnövelt jövedelmükből növekvő arányban fogják egyebek között maguk és gyermekeik kiképzéséhez az eszközöket biztosítani. Az állam egyre inkább rábízta az állampolgárra, hogy a hónapról hónapra neki juttatott pénzösszegen a képességeit akarja-e csiszoltatni — vagy a padlóját. Győzött a padló! Míg a 60-as évek közepén a kormány, a vállalatok vállalatok és a családok együttes erőfeszítése az oktatásra a teljes nemzeti jövedelemnek (akkoriban ebben számoltunk) több fordít ítot otta ta,, addi addigg a 70-e 70-ess évek évek kö köze zepé pére re ez az arán arányy majd majdne nem m mint mint 5 száz százal aléká ékátt ford harmadával csökkent . Az oktatás oktatásii ráfordít ráfordítások ások arányána arányánakk ez az előnyte előnytelen len alakul alakulása ása további további,, Magyaro Magyarország rszág számára előnytelenül alakuló arányok előidézője lett. Ha például 1950-től az 1960 as évtize évtizedd köz közepé epéig ig a felsőo felsőokt ktat atásb ásban an részt részt vevő vevő diákok diákok aránya aránya a megfe megfele lelő lő élet életkor korúú népességben több mint háromszorosára nőtt, akkor ez a növekedés utóbb másfél évtizedre leállt , s ez az arányszám csak az 1980-as évtizedben indult ismét növekedésnek. Mondhatnók: minden jó ha a vége jó. Csakhogy érdemes megnézni, milyen helyet foglalt el Magyarország a világ különböző országai között akkor, amikor az egyetemi és főiskolai

hallgatók arányát tekintve a megfelelő életkorú népességben a 60-as évek közepén egy tizenötéves fejlődés csúcsára ért — és milyen helyet akkor, amikor tizenöt év stagnálást követően sikerült neki ezt az arányszámot ismét megnövelni:

Év

Magyarorsz.

Ausztria

Finnország

Görögország

Japán

Spanyolorsz.

Svédország

12,5%

8%

10%

7%

10%

5%

11%

15,5%

30%

40%

25%

30%

30%

40%

S a táblázat adatait érdemes kiegészíteni még eggyel: Thaiföldön ez az arány a múlt század hatszorr kisebb kisebb volt 60-as 60-as éveiben éveiben hatszo volt Magy Magyaro arorsz rszág ágéná énáll — a 80 80-as -as évek években ben azonb azonban an másfélszer nagyobb!

S mi a helyz helyzet et vajon vajon a rends rendsze zervá rvált ltáss ással al elkez elkezdőd dődött ött új idősza időszakb kban? an? Bizak Bizakodó odóan an  jelenthetjük,  jelenthetjük, hogy ennek első első 7 éve alatt a hallgatók létszáma létszáma a felsőoktatásban felsőoktatásban kevés híján megduplázódott! Ekkép Ekképpe penn tehát tehát mily milyen en arányb arányban an van van képvi képvisel selve ve a megfe megfele lelő lő élet életkor korúú nép népes esség ség a felsőoktatásban? felsőoktatásban? Az esti és a levelező tagozatos hallgatók figyelembevételé figyelembevételével vel ez az arány 23 %, csupán a nappali tagozatot tekintve pedig 16,1. Ez bizony magasabb, mint az 1980as 15,5 15,5 száz százal alék ékos os érté érték, k, és ha ezt ezt a növe növeke kedé dési si temp tempót ót tart tartan anii tudj tudjuk uk,, akko akkorr az ezredforduló után húsz évvel etekintetben elérjük azt a szinvonalat, amelyen Finnország vagy Svédország volt ugyanannyival az ezredforduló előtt. Ez a tempós cammogás egészen nyilvánvalóan függ össze azzal, hogy Széchenyi kérdésére  — “Pénz kell tehát! De ezt megint ugyan ki adja?” — a rendszerváltás rendszerváltás időszakának  legkülönbözőbb kormányai, köztük markáns módon ez a jelenlegi is, liberális válasszal kísérletezik. ...holott nem szállhat ki

Logikusnak hangzik a válasz, hogy a költségeket az viselje, aki majd a hasznát élvezi annak, ami belôlük megvalósul; ez utóbbira nézve pedig éppolyan logikusnak tûnik, hogy ez, ami a hasznot hozza, nem lehet más, mint valamilyen tulajdonság, amelynek kiképezésébôl nyilván annak a személynek van haszna, akin ezt a tulajdonságot kifejlesztik. Csakhogy annak, hogy a kiképeztetés költségeit magára az érdekelt személyre terheljék, több nehezen lekûzdhetô akadálya mindjárt eszembe jut: gyakorlatiak egyesek és elvi akadályok mások. Az egyik gyakorlati akadály azzal kapcsolatos, hogy az oktatás költségeinek esetében, láttuk, láttuk, még mindig mindig,, csökkené csökkenésük sük ellenér ellenéree is jelentô jelentôss összege összegekrôl krôl van szó: 1996 1996-ban, -ban, amikor vizsgálatunkat végeztük, a fentebb megjelölt összegből számíthatóan a felsőoktatás

minden egyes hallgatójára (a szünidô hónapjait is számolva) havi 30645 forintot költött egyedül a költségvetés. Ha ezt az összeget az államháztartás helyett a magánháztartásoknak  kellene “kigazdálkodniuk”, akkor, ha lenne is olyan család, amelynek ez nem okozna gondot, az alkalmazásban állók családjai biztosan nem lennének ezek között , hiszen ott még a havi 30544 forintot akkoriban kitevô nettókereset egészéhez is hiányozna 101  forint  a költségek fedezéséhez. fedezéséhez. Az alkalmazásban álló fizikai foglalkozásúak esetében ez a hiány már  több mint 23 százalékát tenné ki a nettókeresetnek. S akkor még nem számoltuk a taneszközök beszerzésének és a diákok eltartásának a költségeit, amelyek amúgy is a magánháztartásokat terhelik. Persze, megoldható lenne, hogy ezek a terhek ne egyszerre szakadjanak a családok nyakába az alatt az öt év alatt, amig egy-egy gyerek a felsôfokú tanulmányait végzi, hanem egy hitel törlesztését egyenletesen terítve az aktív élet 40 évére. Ha a képzésre felvehetô hitelt csak  ötszázalékos reálkamat terheli, akkor a törlesztés és a kamat – mai árakkal és bérekkel számolva – egy teljes aktív élet negyven évén keresztül havi 14100 forint lenne, ami az alkalmazásban állók akkori nettó átlagkeresetének több mint 46 százaléka volt. De ha a hitel történetesen kamatmentes lenne (amire nem sok reális esély van), az élet életfog fogyti ytigl glani ani törle törleszt sztés és akk akkor or is több terheln lnéé a több mint int 12 és fél száz százal alék ékka kall terhe alkalmazásban állók keresetét. Egy további ok, amely meggyőződésemmé meggyőződésemmé teszi, hogy az állam nem fog tudni kiszállni az emberi tőkébe beruházó üzletágból  üzletágból , azzal kapcsolatos, hogy az ember akkor hajlandó saját magának vagy gyerekeinek a képzésére számottevő mértékben költeni, ha úgy tekintheti, hogy tőkét képez, amelynek majd a későbbiekben látni fogja a hozamát. Magyarországon ma léte létezi zikk ilye ilyenn képz képzés és is: is: az, az, amel amelyb yben en olya olyann tudá tudáss ny nyer erhe hető tő,, mely mely az üzle üzleti ti tevékenységben hasznosulhat. Itt azonban a magas jövedelem forrása nem a tudás (ha az lenne, akkor az üzleti szférán kívül is az volna), hanem az üzleti tevékenység (akár igényel tudást, akár nem). A nagyobb tudással megszerezhető jövedelem ma a kevesebb tudást igénylő igénylő üzleti üzleti tevéke tevékenység nység hozadéká hozadékával val szemben szemben ugy ugyanúg anúgyy lemarad lemarad,, mint ahog ahogyan yan negyven éven keresztül a feldolgozóipari tevékenység hozadékával szemben maradt le. S amíg ez igaz, addig nem érdemes arra számítani, hogy az embereknek majd számottevő tömeg tömegee fog haszo haszonle nlesés sésből ből a magá magának nak vagy vagy gy gyerm ermek ekéne énekk tudás tudástt terme termelő lő üzlet üzletágb ágbaa  beruházni. Egy megint újabb ok, amiért nem hiszem, hogy a probléma megoldható úgy, hogy az állam a piac által koordinált polgáraira bízza a költségek előteremtését, az, hogy ez még az Egyesült Államokban Államokban sem sikerült. Holott az USÁ-ban igazán nagy pénzben fejeződhet ki a megszerzett tudásnak az egyén számára való hozama. Az egyén ott ennek megfelelően erős erős készt késztet etésn ésnek ek eng enged ed,, amik amikor or egyre egyre többs többször zör dö dönt nt úg úgy, y, hog hogyy pénzé pénzétt az embe emberi ri üzletágban üzletágban kamatoztassa. S ennek ellenére ellenére az a helyzet, hogy még az USÁ-ban sem fedezi az emberi erőforrás iránt megnyilvánuló keresletet az a kínálat, amely úgy áll elő, hogy az egyé egyénn képe képessé ssége gein inek ek a kife kifejl jles eszt ztés éséb ébee ő maga maga vagy vagy a csal család ádja ja inve invesz sztá tál. l. Enne Ennek  k  következtében az emberi tőke előteremtése az Egyesült Államokban sem megy állami közreműködés nélkül. Csak éppenséggel az az állam, amely az amerikai társadalomnak  segít, hogy tudásra irányuló igényeit ki tudja elégíteni, nem az amerikai.

Hanem például a magyar. Az a helyzet, hogy a hiányt, amely az emberi potenciálban felléphetne, az USA a hiányzó árucikk importálásával importálásával hidalja át. Csakhogy Csakhogy különleges különleges importról van szó, amelynek során az árut nem megvásárolják a tulajdonostól, hanem elcsábítják a társtulajdonosok egyikétől . Például a magyar államtól, vagy valamely másiktól az eurázsiai kontinensen. Ezek az államok az idők során nagy vagy még annál is nagyobb pénzeket fektettek abba az üzletágba, ahol egy különleges “feldolgozóipar” jó adottságú emberi “nyersanyagból” jól kiképezett munkaerőt “gyárt”, miközben az egyén is beszáll az üzletbe, amikor fizikai és szellemi szellemi adottságain kívül még az idejét is adja, amelyet pénzkereső tevékenység helyett a maga kiképeztetésére fordít. A két fél közül, amely az ekképpen előállított árucikknek  társtulajdonosa lett, az egyén megtalálja a maga számítását, amikor a “brain drain”, az elme-elmenés során munkaerejét hazájától nyugatabbra jóval előnyösebben adhatja el, mint állam m pedi pedigg elve elvesz szti ti,, am amit it az embe emberi ri tőké tőkébe be odahaza. odah aza. A másik másik társtula társtulajdono jdonos, s, az álla beruházott, s aminek hozamával aminek hozamával így nem a maga, hanem a nála amúgy is gazdagabb másik  állam gazdagságát növeli. növeli. Ilyen körülmények között több mint érthető, ha az emberi tőkébe eddig beruházó államok  menekülnek ebből a számukra veszteségessé lett üzletágból. Nem tárgya ennek a cikknek  annak megvizsgálása, hogy mit tehetnének ehelyett, például olyan nemzetközi fellépéssel, amely tárgyalások tárgyalások útján képessé tehetné az elme-elmenésnek elme-elmenésnek kárát valló államokat, hogy a kulturál kulturális is árucikk árucikkek ek nemzet nemzetközi közi forgalm forgalmazás azását át szabály szabályozó ozó megálla megállapodá podások sok érvényét érvényét kiterjeszthessék kiterjeszthessék a számítógépes számítógépes szoftverekről, CD-, video- és magnó-felvetelekről magnó-felvetelekről,, továbbá a szerzői jog hagyományosabb tételeiről (szabadalmazott találmányokról, könyvekről) a szóban forgó különleges kulturális árucikk nemzetközi forgalmazására is. Be kell viszont mutatni még egy okot, amely miatt rossz megoldásnak tartom, ha az állam ilyen lehetőségek keresése helyett az emberi üzletágból való kivonulással reagál arra a fejleményre, hogy a második modernizáció költségeinek a hasznát nem ő élvezi. Amikor emberi tudásba fekteti valaki a pénzét és arra számít, hogy ez majd haszonnal megtérül, akkor tudnia kell, hogy a tudás értékét nem az embernek az a tulajdonsága határozza meg egyedül, amelyet a reá fordított pénzen kiműveltek, hanem viszonya más emberek emberek tudásához tudásához.. Legaláb Legalábbis bis az informác információga iógazdál zdálkodá kodáss előtérbe előtérbe kerülésé kerülésével vel azt a megállapítást teszi a gazdaságpszichológia, hogy a gazdaság hatótényezőjeként például azok a viszonyok lépnek fel, amelyek az információ közlésekor küldő és befogadó között fennállnak. Ezért ha egy analfabéta társadalomban Kis Pétert kiképezik az írás-olvasás művészetére, akkor akár ő maga fordította erre a saját pénzét, akár másvalaki a magáét, akár az állam a közpénzeket, az a pénz elveszett: elköltése nem állítja elő senkiben a megcélzott képességet, hogy írásban tudjon érintkezni másokkal. Ha ezt követően Nagy Pált is kiképezik az írás-olvasás művészetére, akkor az, aki erre a pénzét fordította, nemcsak azt éri el, amit megcélzott, hanem olyan hasznot is, ami eszébe sem jutott: nemcsak Nagy Pálnak lesz ezen a második tőkeráfordításon kialakított képessége arra, hogy, ha egyetlen személlyel is, de tudjon írásban kommunikálni, hanem Kis Péternek is megterem ugyanez a képessége.

Ki viselje Kis Péter és Nagy Pál kiképeztetésének költségeit? “Hiszen mindez szörnyü sokba telik. Pénz kell tehát! De ezt megint ugyan ki adja?” — visszatértünk Széchenyi kérdéséhez. Logikusnak hangzik, mondtam vele kapcsolatban, a válasz, hogy az, aki majd a hasznát élvezi. A kérdés már csak az, hogy ez kicsoda. S ha azt is meg lehet állapítani, hogy például Kis Péternek a saját kiképeztetésére fordított pénzből semmi haszna nem támadt, meg azt is, hogy abból a pénzből viszont haszna lett, amelyen pedig nem is őt, hanem han em Na Nagy gy Pált Pált képez képezté tékk ki, ki, ez nem nem kön könnyí nyíti ti meg meg a kérdé kérdésre sre a vála választ szt.. Viszo Viszont nt hajlamosítja az egyént arra, hogy kétszer is meggondolja, mielőtt saját magának vagy gyermek gyermekének ének a kiképez kiképeztet tetésér éséree a maga maga pénzét pénzét költi, költi, ahelyet ahelyett,t, hog hogyy potyale potyaleső ső módon módon megvárná, míg másvalakinek a költekezéséből találja meg majd ő is a maga számítását. Meggyőződésem, hogy amikor a beruházás sorsa — hogy vajon hasznot hajt-e vagy meg sem térül — nem egyik vagy másik egyén képességén múlik, hanem egymáshoz való illeszkedésük viszonyán, akkor a költségek nem terhelhetők az illeszkedő felek egyikére vagy másikára, hanem csakis arra a szervezetre, amelyben az illeszkedés végbemegy, s hogy jól-e vagy rosszul, ettől függ a haszon, amelyet majd e szervezet fog élvezni. Például az állam. Amelyre ezek a humán kiadások igen nagy terhet rónak ugyan. Ám a hasz haszon on,, amel amelye yett hozn hoznak ak,, a máso másodi dikk mode modern rniz izác áció ió idős idősza zaká kába bann szin szinté ténn pénz pénzbe benn számolható. Mint ahogyan a kár sem csak eszmei, amelyet az von az országra, ha az emberi tőkébe való  beruházás terheit terheit nincs, nincs, aki vállalja. vállalja.

Kérjük-e vissza az iskolapénzt? Ez a tanulmány nem arról fog szólni, amiről szólani látszik. * Egy hónappal az egyetemi integráció – adminisztratív – megvalósulása előtt a Népszaa  Népszabadság leközölt badság leközölt egy nyílt levelet, amelyben megkérdeztem egyetemem rektorát: vajon lesze annak a nagyüzemnek, amely az egyetemekből és a főiskolákból szerveződik, olyan szerkezeti eleme, amely intézményesen garantálni tudná, hogy két gyártmánya, a tudás és a diploma valamiképpen megőrizze azt a kapcsolatot, amely valamikor magától értetődően állott fenn közöttük. 1

A levélvá levélváltá ltásban sban mindke mindkette ttenn ravaszko ravaszkodtu dtunk: nk: a rektor rektor úr válasza válasza személy személyemr emről ől szólt szólt megtisztelően, nem pedig a dologról megnyugtatóan vagy együtt nyugtalankodva velem –  de már az én kérdésem is, miközben a jövőről kérdezett, kérdezett, aggodalmamat tulajdonképpen tulajdonképpen az váltotta ki, hogy az integrálódásnak még előtte álló egyetemen sem láttam ilyen intézményes garanciát. Előhozott példáim mind arról szóltak, hogy a diplomaadás formáit egyre kevésbé szervezik a képzés tartalmai és egyre inkább további papírok formájával kapcsolatos megfontolások: olyanok, hogy a diplomaadáshoz milyen (akkreditációs) papírt kell megszereznie az egyetemnek, s hogy a diplomaadásra feljogosító papír elnyeréséhez milyet (habilitációs (habilitációs eljárás sikeréről, egyetemi tanári kinevezésről, kinevezésről, Széchenyi-ösztöndíj Széchenyi-ösztöndíj elnyeréséről, a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, de legalábbis doktorává minősítésről szólót) azoknak, akik ezen az egyetemen tanítanak, s akiknek majd e papírjai, nem pedig tudása szolgál szolgál alapul, alapul, amikor amikor egy egyete etemüke müket,t, karukat karukat,, tanszék tanszéküket üket hivata hivatalok lok vagy bizott bizottságo ságok  k  megítélik. Jó okom volt rá, hogy ez aggodalmamat kiváltó tüneteket a magam egyetemén belül is a magam – éppen önálló karrá lett – részlegének életéből vegyem. Az a helyzet, hogy korábban korábban egyetem egyetemii tapaszta tapasztalat latokat okat Magyaro Magyarország rszágon on csak diákkén diákkéntt szerezhe szerezhette ttem m annak  annak  idején, tanárként pedig csak külföldi (francia, szovjet, amerikai) egyetemeken. Az az egyet egyetem em,, amel amelyne ynekk rekto rektorát rát megsz megszólí ólíto tott ttam am a Né Népsz pszab abads adság ág-ba -ban, n, számo számomra mra akkor  akkor  merőben új munkahely volt, ahol látásomat még nem tompíthatta megszokás, s ezért észrevehettem észrevehettem – gyorsan növekvő döbbenettel döbbenettel – mily kevéssé hasonlít ez a világ arra, amit valamikor ehhez a szóhoz kapcsolt az ember: „egyetem”. Mégis, sajnálom, hogy újabbkeletű tapasztalataim helyszínéről „szivárogtattam ki" titkokat arról, miképpen állítunk elő olyan formákat, amelyek szükséges kellékei papíroknak, de amelyek mögül egyre inkább kikopik a tudás átadásával és megszerzésével összefüggő tartalom. Nem azért sajnálom, hogy így történt, mert utána úgy jártam, ahogyan több mint félévszázaddal azelőtt egyszer. Amikor elemi iskolába jártam, még külön tantárgy volt a szépírás, s engem egyszer csúnya írásomért beültettek beültettek a szamárpadba. szamárpadba. Most is ez történt: a  Népszabadság   Népszabadság -ban -ban megjelent csúnya írásomért beültettek a szégyenpadba. Az egyetemi,

elsősorban a kari vezetés: addigis, amíg majd jogszerűen ki lehet csapni Kari Tanácsból,  bizottságokból,  bizottságokból, innen-onnan, innen-onnan, ahol ahol szavam lehet, karanténba karanténba helyeztek helyeztek – szintén szintén jogszerűen, jogszerűen, de ténylegesen az omerta megsértéséért. Kijé (!) a nagyravágyó professzor?

Ám, mondom, nem ezért sajnálom, hogy „állatorvosi lóként” használtam a szerveződő egyetemi kart. Azért és akkor kezdtem sajnálni ezt, amikor láttam, hogyan reagálnak  cikkemre más egyetemekről kollégák, barátok és felebarátok, ismerősök és ismeretlenek, akik odajöttek az utcán, megkerestek telefonon, küldtek e-mailt, egyikük még postai levelet is, s mondanivalójukat így kezdték: „Az semmi, amit ír(sz), tudná(d) csak, hogy minálunk  mi van!” – s ezzel hozzáfogtak, hogy tudassák. Volt, aki csak annak a másoddiplomázó, negyedéves hallgatónak az esetét beszélte el, aki dolgozatában ezt a szót "senkié" így írta: "senkijé". Tanára megrökönyödve kérdezte: „Biztos benne, hogy ezt így írják, Doktor úr?” Amire az első diplomája mentén mentén már doktor  úr tüstént átlátta, miről lehet szó: "Bocs, tanár úr, gondolhattam volna, hogy 'ly'-nal kell írni". S volt, aki egy jónevű professzorról tudósítva próbálta a maga történetével túllicitálni az enyémet azoknak a "tapasztalatcserék "tapasztalatcseréknek" nek" egyikén, egyikén, amelyekre amelyekre tudományos tudományos tanácskozások  tanácskozások  szünetében tartott kávézások vagy utána való együttes sörözések adják az alkalmat. Az ilyen beszélgetések kialakult forgatókönyve szerint valamelyikünk elmond egy történetet arról, hogy az ő egyeteme hogyan próbál boldogulni, s mivel az ilyen történetekből sosem hiányo hiányozna znakk az egyet egyetem emhez hez valam valamel elye yest st mélt méltatl atlan an trükk trükkökr ökről ől szóló szóló tudós tudósít ításo ások, k, a hallgatóközönségből mindig akad, akit ez a kellék arra hív fel, hogy a történet végét éppenc épp encsak sak kivárv kivárvaa beleke belekezdj zdjen en a maga maga histó históri riájá ájába. ba. "A "Azz semm semmi! i! Ná Nálu lunk… nk…"" – ez a történetindító történetindító motívum majdnem olyan kötelező stíluselem az ilyen mesékben, mesékben, mint volt a régiekben az "Egyszer volt...". A narráció professzora egy ugyancsak jónevű egyetemen egyetemen igen ambiciózus tervekkel tervekkel nyerte n yerte el egy újonnan létesített létesített földrajz-tanszék földrajz-tanszék vezetőjének állását. Az ambiciózus ambiciózus tervek az EUhoz való csatlakozásunkkal és országhatárokat máris átszelő régiószerveződésekkel állottak  kapcsolatban, és amikor a professzor úr beköltözött abba a csinos szobába, amelynek ajta ján tábla hirdette hirdette a tanszék nevét, egy másik meg a tanszékvezető tanszékvezető egyetemi tanárét, akkor  igazán igazán nagy munkaked munkakedvvel vvel fogott fogott hozzá hozzá tervein terveinek ek realizá realizálás lásához. ához. Íróaszta Íróasztalána lánakk egy egyik  ik  fiókjában fejléces papírokat talált, amelyekre megírta a leveleket mindazoknak, akiket a közösnek tervezett munkába meg akart hívni, másikból címeres pecsét került elő, amely a levélnek talán szükséges többlettekintélyt kölcsönzött. Amikor azután munkájának ezzel az első lépésével elkészült, volt része meglepetésben: kiderült, hogy tanszékének egész évi költségvetése költségvetése arra is csak szűken elég, hogy az ugyancsak fejléces fejléces borítékokra a szükséges  bélyeget  bélyeget rányalja. Ennek a történetnek történetnek az elbeszélője elbeszélője itt megjegyezte, megjegyezte, hogy nem n em vádolható azzal, hogy túlozna, holmi tanszéki elfogultságtól elfogultságtól engedve magát elragadni, hiszen ő nem tartozik a tanszék  állományába. Annál is kevésbé tartozhatna oda, tette hozzá, mert a tanszéknek nincsen állománya, hacsak nem számítjuk azt a kollégát, aki a tanszék szabad félstátuszára lett

kinevezve, kinevezve, s különben különben – régész. "Amikor aztán a professzor úr fel akarta lármázni emiatt emiatt a Kari Tanácsot (hogy, aszongya, neki az Egyetemi Tanács által jóváhagyott terveihez olyan munkatársakra van szüksége, akik a földrajztutdományban honosak), a dékán leszögezte, hogy egy régész is épp eleget vacakol földdel… Így a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében a kérdést letárgyaltnak vettük" – mondta az elbeszélő. Az elbeszélés iróniája azt rótta fel a tanszékvezetőnek, tanszékvezetőnek, hogy nem volt képes felfogni, hogy más egy tanszék és megint más egy tanszék neve: "Az előbbi viszi a pénzt – az utóbbi meg hozza". Persze, a tanszék nevéhez hozzá kell rendelni egy tudós jól csengő nevét, meg azokat a címeket, amelyektől amelyektől az jól cseng – de abból csak baj van, ha a neve helyett magát a tudóst tudóst rendelj rendeljük ük a mondott mondott kellékh kellékhez, ez, aki ez összeel összeelegyí egyítés téstől től majd majd nek nekiáll iáll valódi eszközöket követelni olyan célokhoz, amelyek pedig maguk csak annyira valódiak, mint ennek az egész kelléktárnak a többi stíluseleme. Miután a professzor úr összetévesztette egy tanszékkel a tanszék nevét, s ami még súlyosabb, saját magával a saját nevét – folytatódott folytatódott a tudósítás, – most duzzog és vádaskodik: a dékánt okolja, amiért ő meg akart indulni az úton és beverte a fejét a díszletbe, amelyre az fel volt festve. Mintha direkt azért festették volna fel, hogy ő személy szerint beverje a fejét. Pedig hát beláthatta volna, hogy ő személy szerint senkit sem érdekel. Feladatát a mondott földrajz-tanszék földrajz-tanszék élén Caligula császár kedvenc lova is elláthatta volna, ha az antik  államfő nem konzulnak nevezte volna őt ki annak idején, hanem olyan, a római hatalmi struktúrában kevéssé szokásos neveket osztott volna le rá, mint "MTA-doktor (DSc)" meg "Széchenyi-ösztöndíjas” és “habil. dr. Ez Meg Ez egyetemi tanár”,. Sőt – tette hozzá még narrátorunk a történetéhez – talán jobb is lenne egy ilyen hordozója a formáknak, most, hogy ezeknek elismeréseképp az állam Megfelelőnevű Bizottsága kiadta a papírt arról, hogy az elbeszélt elbeszélt képzőhely a továbbiakban továbbiakban maga is kiadhat papírokat, papírokat, amelyek majd ezek  felmutatóját hozzásegíthetik, hogy idővel újabb papírt nyerjen el arról, hogy beiktatták őt egy egy hivat hivatal alba, ba, aho ahonna nnann azutá azutánn majd majd ő is kiboc kibocsát sáthat hat papír papírok okat at.. Vé Vélhe lhetőe tőenn Calig Caligula ula konzulja nem magyarázgatná a Kari tanácsban, ahogy ezt, hallottuk, a geográfus gyakran megteszi, hogy nem elég, ha hallgatóinak végül hivatalt ád az egyetem, az sem árt, ha észt is ád hozzá. A történetet végighallgatók közül ezúttal egyikünk sem vállalkozott, hogy azt túllicitáló szövegbe fogjon: "Ez semmi…" Valahogyan mindannyian azt éreztük, egyetemi emberek, hogy ez nem semmi. *  Nos, igen: igazságtalan igazságtalan voltam az Egyetemmel, Egyetemmel, amelynek amelynek rektorával leveleztünk leveleztünk a  Népszabadság-ban;  Népszabadság-ban; megkövetem megkövetem a Kart, amellyel, amellyel, és dékánját, dékánját, akivel kapcsolatos kapcsolatos tapasztalataimat akkor megírtam. Amit írtam, igaz volt – de igazságtalan! A történet már nem az én egyetememről szól, hanem az univerzitások egész univerzumáról.

Mi történt ezzel a világgal? Egyetemi emberek könyvben erednek a kérdés nyomába , a népszerű hetilap fórumot ad az egyetem egyetem sorsában érdekelteknek, érdekelteknek, hogy egymással egymással csaknem egy éven át ütköztessék válaszaikat e kérdésre. A minapi titokból lassan közhely lesz. 2

3

Engem a kérdés közelebbi szakmámnak, a gazdaságpszichológiának nézőpontjából érdekelt. kelt. A gazdasá gazdaságpsz gpszicho ichológ lógia ia egy egyik ik legfont legfontosab osabbb kérdése: kérdése: hog hogyan yan bánu bánunk nk az emberi emberi erőfor erőforrás rással sal.. Vá Válas lasza za pedi pedigg erre erre a kérdé kérdésre sre azt azt álla állapít píthat hatja ja meg, meg, hog hogyy amiké amiképpe ppenn a modernizáció időszakában az ember nem elégszik meg többé gazdálkodásának azokkal az anyagi feltételeivel, amelyeket készen talál a világban, hanem  gyártani kezdi ezeket a második modernizáció modernizáció idősz  feltételeket,  feltételeket, egy második időszaká akában ban hasonl hasonlóké óképpe ppenn kezd kezd bán bánni ni a gazdálkodás emberi feltételeivel is: ezeket is egy gyártási folyamatban állítja elő, egy tőkegazdálkodás logikája szerint fordítva rá pénzt. 4

Ez az összefüggés az, amelynek mentén nem is olyan régen még tudni véltem, hogy mi a  baj a felsőoktatással: felsőoktatással: a ráfordítási hajlandóság hajlandóság fogyatékossága. fogyatékossága. A  Népszabadság   Népszabadság -tól - tól a  Mozgó Világ -on -on és a Kritiká a Kritiká-n -n keresztül szakfolyóiratokig szakfolyóiratokig terjedt azoknak a fórumoknak fórumoknak a köre, amelyek lapátjával egy időben – nyolc-tíz-tizenöt nyolc-tíz-tizenöt évvel ezelőtt – hánytam a köztudat falára annak borsaját, hogy ha Magyarországon például az egy főre jutó fogyasztás csak  körülbelül 60 százalékát teszi ki az ausztriainak, akkor ez összefüggésben állhat azzal, hogy Magyarországon az egy főre jutó termelés is csak a fele e hozzánk oly közeli és tőlünk mégis oly távol került ország megfelelő adatának. Ezt pedig, hogy az iparkodás nálunk a felét is alig termi annak, amit Ausztriában, valahogyan összefüggésben láttam akkor azzal, hogy akik minálunk iparkodnak, azok kevésbé iskolázottak, iskolázottak, mint akik például Auszt Ausztriá riába bann próbál próbálnak nak boldog boldogul ulni: ni: az egyet egyetem emist istaa élet életkor korúú nép népess esség ég tényl tényleg egese esenn egyetemre járó aránya ekkoriban a fele volt az ausztriai aránynak. Ennek az oksági sornak  állítottam azután az élére azt a tényt, hogy feleannyit költöttünk oktatásra, mint Ausztria. Hogy az egymásból következő bajok végső oka a ráfordítási hajlandóság fogyatékossága fogyatékossága a felsőoktatásban, ezt annál is bizonyosabbnak véltem, mert különféle mutatóink viszonya nem mindi mindigg ilye ilyenn volt volt a szomsz szomszédu édunkk nkkal al.. Amik Amikor or 19 196464-be benn Magy Magyaro arorsz rszág ágon on az egyetemista életkorú népesség 12 és fél százaléka járt egyetemre, akkor Ausztriában ez az arány még csak 8 százalék volt. Ekkor azonban Ausztriában a kormány nekiállt növelni azt a hányadot h ányadot,, amelyet amelyet költségvetési kiadásaiból oktatásra fordított, a korabeli korabeli magyar állami és pártvezetés pedig ezzel egy időben erőteljesen visszafogta ezt a költekezését. Amikor  azután 1980-ban, tizenhat évvel később a ráfordítások Magyarországon újra elérték korábbi (csúcs)értéküket (csúcs)értéküket s ezzel összhangban a mondott arány ismét 12-13 százalékra nőtt, addigra Ausztriában ez már majdnem 24 lett. Tehát miközben Ausztriában ez a nagyon fontos mutató a háromszorosára nőtt, addig Magyarországon – ugyanakkorára, mint amekkora volt. Mindeközben Mindeközben Magyarország és Ausztria ugyanannak a dilemmának dilemmának kísérleteztek kísérleteztek a megoldásával: kevesebbet költsünk-e felsőoktatásra, mert csak ennyire telik – vagy többet, mert csak magasan képzett emberek iparkodása tudja biztosítani, hogy több teljék. Az emberi tőkébe tőkébe való való beruházá beruházáss dilemm dilemmája ája ez, érvelte érveltem m azokban azokban a cikkekbe cikkekbenn két Nob Nobel-d el-díja íjass közgazdásznak – Theodore W. Schultznak és Gary S. Beckernek – az érveit is kölcsön véve. Az emberi tőke ugyanúgy működik, mint az anyagi, így szólt az érvelés: amit

hozzáértő módon ráköltenek, az haszonnal megtérül – s ha a beruházás elmarad, akkor a haszon is kamatostól marad el.  Nem folytatom, folytatom, már csak azért sem, mert ennek a cikknek a tárgya ezúttal nem az egyetemek és főiskolák anyagi helyzete, hanem a következménye annak, amire ezek az intézmények méltatlan anyagi helyzetükben rákényszerülnek: a csalásnak. A gordiuszi csomóval együtt még egy csomót átvágnak 

Azoknak a nyolc-tíz-tizenöt évvel korábbi írásoknak  a köztudatot – eufémisztikusan szólva  – nem igazán sikerült mélyen mélyen átformálniuk. Tűnődöm: Tűnődöm: nem attól volt-e ez, hogy talán nem volt igazam. Az a dilemma talán nem is létezik. 5

Vagy ha akkor létezett, mostanra talán sikerült megoldani. Ha így van, Nagy Sándor módján történhetett a megoldás, a gordiuszi csomó átvágásával: hiába alakult úgy a rendszerváltást követő első tíz évben, hogy az oktatásügyre fordított kormányzati kiadások az eredeti reálérték kétharmadára csökkentek, a kevesebb forrásból a felsőoktatásban a tanulók számát nappali tagozaton több, mint a kétszeresére növelték, a levelező, az esti tagozaton, a távoktatásban tanuló diákokat is beleszámítva pedig majdnem a háromszorosára. S azóta? Friss hír az újságban: "Az elmúlt évhez képest az idén 7 százalékkal százalékkal több fiatal kezdte meg felsőfokú tanulmányait…" tanulmányait…" Pedig – az újság ezt is írja –  demográfiai hullámvölgyben vagyunk; vagyis kevesebből „válogatódott ki” az a több. 6

Hogyan sikerült megvalósítani a gordiuszi csomó átvágását? Úgy hogy vele együtt még egy csomót átvágtak: egy csomó diákot, tanárt, a kész diplomások majdani alkalmazóit, a társadalmat. * Az átvágá átvágás, s, az átverés, átverés, az átejtés átejtés,, úgy látszik látszik,, divatba divatba jött. A gazdaság gazdaságpszic pszicholó hológia gia tudományos tanácskozásain az utóbbi időben a legnépesebb szekció az, ahol megannyi előadás előadás a gazdasá gazdasági gi csalássa csalássall foglalko foglalkozik: zik: miért miért csináljá csinálják? k? hogy hogyan an csináljá csinálják? k? Nos, Nos, a felsőoktatás intézményei, amikor rákényszerülnek, ugyanúgy csinálják, mint a gazdasági élet egyéb területein működő vállalatok. Gazdasági csalást kétféle módon lehet elkövetni – mindkét eljárással pénzt érő dolgok  minőségének és identitásának a határán mozog a csaló és mozgatja az áldozatát. Az első eljárásnál veszünk egy jól azonosítható árucikket, amelynek minőségét meghatározott költségráfordítás mellett tudjuk előállítani, s a költség csökkentése érdekében a minőség egyik hordozóját olcsóbbal pótoljuk (pl. presszókávé készítésekor a frissen őrölt  babkávét zaccal), vagy éppen helyettesítő helyettesítő nélkül egyszerűen csökkentjük csökkentjük a mennyiségét mennyiségét (pl. a korsó sörét annyival, annyival, amennyivel kevesebb kevesebb kell a sörből, hogy a korsót kitöltse, ha az ital habnak van feltupirozva).

A másik típusú gazdasági csalásnál nem az áru azonosságához illesztjük csalárd módon a minőséget, minőséget, hanem ellenkezőleg: ellenkezőleg: adott minőségű árúhoz szélhámos módon az azonosságot. azonosságot. Megveszek Megveszek egy tétel háztartási fűtőolajat s eladok ugyanannyi ipari fűtőolajat, miközben a kétféle olajnak nemcsak a mennyisége mennyisége marad azonos, de a minősége is, olyannyira, hogy a kétféle olaj – egyféle. Ám identitásának megváltoztatása után a szőkített olajért sokkal több  pénzt lehet lehet kapni, mint mint amennyit amennyit az identitás identitás megváltozt megváltoztatása atása előtt kellett kellett érte adni. A felsőoktatás világában mindkét csalásnak megvan a maga terepe. Az teszi különösen tágassá, hogy az univerzitások univerzuma éppen ott terül el, ahol a csalások elkövetésének  is a tartománya tartománya van: a minőség és az identitás határán. A minőséget minőséget a tudás képviseli, képviseli, amit az ember az egyetemen szerez – az identitást a diploma, amit ugyanott. * Az univerzitások univerzumának történetében hosszú évszazadokig tartott az az időszak, amikor mindenki számára magától értetődő volt, hogy szerves kapcsolat van a diploma és a tudás tudás közö között: tt: a felsőfokú felsőfokú tanulmá tanulmányok nyok vég végén én megszer megszerzett zett diploma diploma csak tanusíto tanusította tta e felsőfo felsőfokú kú tanul tanulmá mányo nyokk során során megs megszer zerze zett tt tudás tudást. t. Az Aztá tánn az idők idők során során megje megjele lent nt a lehetőség, hogy a tanusítvány és amit tanusít elváljék egymástól. A változás emlékeztet arra, amely a pénz világában korábban végbement: valamikor a  piacon valódi értékért valódi értéket adtunk cserébe: áruért aranyat; később az aranyérmeforgalom piaci funkcióját egyre inkább átvette átvette a bankjegy, bankjegy, amellyel a kibocsátó bank kötelezettséget vállalt, hogy annak, aki ezt igényli, becseréli a névértéknek megfelelő értékű aranyra; még később a bankjegyet felváltotta a papírpénz, amelyhez ma már nem csak  aranyfedezetre, de árufedezetre sincs szükség, hogy értéknek ismerjék el. Elég az állam tanusítványa, tanusítványa, hogy a kérdéses papír valódi értéket képvisel. A pénzt, persze, ettől még nem  biztos, hogy hamisítják, hamisítják, de minden egyes lépés ezen az úton növeli a lehetőségét lehetőségét a  pénzhamisításnak.  pénzhamisításnak. Hogy a tanusítvány és az, amit tanusít a diploma és a tudás esetében is egyre jobban elválnak egymástól ez ma már közhely. Az elvá elválá lásn snak ak isme ismerj rjük ük szel szelíd ídeb ebbb fajt fajtáj áját át és most mostan anáb ában an isme ismerk rked edün ünkk az egyr egyree vadabbakkal. A szelídebbeket tekintve vegyük például azt, ami az órával kapcsolatos. Az óráról ismeretes, hogy ez 60 perc, iskolában pedig még az is tudnivaló, hogy csak 50, mert ezt követi minden óra végén a tízperc. Amikor én jártam egyetemre, erre nézve nem volt különbség közte és korábbi iskoláim – gimnázium, általános iskola felső és alsó tagozata – között. Később aztán szokásba jött, hogy egyetemen, főiskolán a tízperc az 15. Nagy előny, hogy így a 45 percet, ami marad, hogy az intézmény tegye a maga dolgát, blokkosítani lehet: a dupla óra így, amely például reggel 8-tól 10-ig tartana, kétszer 45 perc alatt, vagyis már fél 10-kor végetér. Következik a mondott tízperc, amely tehát annyi mint 15, s így a 10-től 12ig tartó második dupla órát már háromnegyed 10-kor el lehet kezdeni s negyed 12-kor már 

túl is lehet lenni rajta. A kettőig tartó harmadik dupla óra így már 1-kor véget ér, s ekképpen este nyolcig a tanteremben hat dupla óra helyett már hetet lehet teljesíteni. Ha meggondoljuk, hogy abból a pénzből, amelyet például a rendszerváltás után tíz évvel költött a kormányzat a felsőoktatásra, vagyis reálértékben számolt kétharmadából annak, amit a rendszerváltáskor költött rá, nem sok új tanterem épülhetett, akkor a gazdálkodásnak  már erre a leleményére rá lehet mondani: nem semmi!. De még nem is minden. Az egyik  egyetemen közben felfedezték, hogy ha a 8-tól 10-ig tartó óra már fél 10-kor végetér, akkor  ott a következőt már fél 10-kor el is lehet kezdeni, s így az ugyanazon teremben este nyolc nyo lcig ig tarth tarthat atóó dup dupla la órák órák száma száma hatról hatról már már nyo nyolc lcra ra növ növel elhet hető. ő. Fogyat Fogyatéko ékossá ssága ga a dolog dolognak nak,, hog hogyy az okta oktatás tás másik másik két két kell kelléké ékétt már már nem lehet lehet ilye ilyenn hézag hézagme mente ntesen sen hasznosítani: az oktatónak is, meg annak is, akit oktat, szüksége van időnként némi  pihenésre. Mit Mit lehet tenni? Például Például azt lehet lehet tenni, tenni, hogy ennek ennek 15 percét percét nem hozzáadják hozzáadják az oktatási folyamat másfél órájához, hanem elveszik belőle: a reggel nyolckor kezdődő óra, hogy fél 10-kor elkezdődhessen a következő, negyed 10-kor ér véget, a két ötven perces órából előállított dupla óra kilencven percének hossza így – 75 perc… Kétszer ötven perc helyett hetvenöt… 100 helyett 75 − ilyen arányú, például, súly- vagy űrtartalom-csonkítás a kiskereskedelem, a vendéglátás, a kisfogyasztók világában nem maradna szankcionálás nélkül: ha a hentes egy kiló hús helyett 75 dekát csapna a mérlegre, ha a csapos a korsó sörnek a negyedét visszatartaná, a fogyasztóvédelem előbb-utóbb felfigyelne rá. Ki védi vajon annak a szolgáltatásnak a fogyasztóját, ami a felsőoktatás? Miel Mielőtt őtt ebbe ebbenn a kérdé kérdésbe sbenn elmél elmélyed yednén nénk, k, előbb előbb emlé emlékez kezte tetni tni szeret szeretnék nék a fente fentebb bb mondottakra: mondottakra: itt még a szelídebb fajtájánál tartunk annak a gazdasági gazdasági csalásnak, csalásnak, amelynek  terepe az egyetemeknek egykoron erkölcsileg is nagy tekintélyt koncentráló világa. Ennél már vadabb, például, az a fajta, amelynek a távoktatás kölcsönzi a maga kereteit, ehhez pedig az Internet a magáéit. Az egyetemi élet, tudvalevően, félévekre tagolódva gördül előre; a szemeszter ugyan nem hat hónap, amint a neve igérné, de az egyetem tevékenységében hagyományosan úgy számolnak vele, mint ami 14 hetet tölt ki. S mivel egy szabvány tárgynak a kurzusa heti két óra előadást foglal magába, a tárgy egy szemeszternyi tanítása egy régi konvenció szerint 28 órából áll, legyen bár egy „óra” hossza 50 perc, vagy – a fentebb mondottak mondottak értelmében értelmében  – csak 75-nek a fele. Mármost a távoktatásban az egyetemi előadó és az egyetemi hallgató együttlétének huszonnyolc órája, az annyi, mint – négy. Ehhez az a filozófia tartozik, hogy az Internet világában annak, aki a tudást átadja, meg annak, aki átveszi, nem kell egy térségben időzniük, hanem előbbi feltölti a maga ismereteit a világháló virtuális terének valamely virtuális helyére, az utóbbi pedig letölti azt onnan, hogy az az ő ismeretévé is válhassék.

Ezt a filozófiát kiteljesítené egy olyan oktatástechnológia, amelynek a XX. század 60-as éveiben volt a nagy időszaka. Programozott oktatás néven lelkesített fel akkor közülünk  sokakat az ötlet, hogy az éppen rohamos terjedésnek indult információ-elmélet és ki bernetika alkalmazá alkalmazásával sával olyan tankönyve tankönyveket, ket, egyetemi egyetemi jegyzeteket jegyzeteket lehet lehet tervezni, tervezni, amelyek  amelyek  segítségével segítségével – nagy sikert keltett akkoriban valaki ennek a mozgalomnak egy reprezentatív nemzetközi tudományos tanácskozásán ezzel a megfogalmazással – a leghülyébb tanár a legtehetségtelenebb tanulót is fel tudja hozni az előző időszak iskolai időszak  iskolai átlagszinvonalára. átlagszinvonalára. E tankönyvekben úgy épültek volna egymásra a tudás emeletei, hogy mindegyikre olyan ellenőrző kérdések lettek volna telepítve, amellyel a diák maga állapíthatta volna meg, hogy tudása lehetővé teszi-e a magasabb szintre lépést, netán szintek átugrásával, vagy az adott adott emelet emeleten en tanulha tanulhatók tók ismétlé ismétlésére, sére, netán netán alacsony alacsonyabb abb szintre szintre való visszat visszatérésr érésree kény kénysz szer erít ít.. A háló háló megj megjel elen enés ésév ével el azut azután án a prog progra ramo mozo zott tt ok okta tatá táss lehe lehető tősé sége geii kiegészülhettek volna azokkal, amelyeket a háló a maga linkjeinek rendszerével teremt, s a  programozott  programozott oktatás oktatás logikájában logikájában szereplő „leghülyébb „leghülyébb tanár” helyét elfoglalta elfoglalta volna az egyébként rátermett, de eleven kontaktust csak korlátozottan tartó tanár. A mondott négy órányi kontaktus így tulajdonképpen csak kiegészítette volna azt az interakciót, amelyet a  programozott  programozott oktatás oktatás módszerével módszerével megszerkesztett megszerkesztett s a hálóra hálóra felvitt tananyag tananyag közvetít: közvetít: ha a közvetett interakció valahol elakadna, a „hallgató” a négy óra folyamán konzultációs kérdéseket tehetne fel az ilyenkor nem csak virtuálisan jelenlévő „előadónak”. Biztosan van, ahol a dolgoknak a gyakorlatban is ez a menetük, s reménykedjünk benne, hogyy a jövőbe hog jövőbenn egyre egyre inkáb inkábbb ez lesz. lesz. Minde Mindenes neset etre, re, aho aholl én talá találk lkozt oztam am egyet egyetem emii távoktatással, ott nyoma sem volt effélének. Az énáltalam ismert távoktatásban a „hallgató” hagyományos könyvészeti technológiával, papíron nyomdafestékkel előállított egyetemi  jegyzetet  jegyzetet kap kézhez, mint negyvenegynéhány negyvenegynéhány évvel ezelőtt, ezelőtt, amikor még én is az efféléknek nem termelői, hanem fogyasztói közé tartoztam. Éppúgy mint akkor, most is van jegy jegyzet zet,, amel amelyne ynekk hag hagyo yomá mányo nyoss módo módon, n, az infor informa mati tika ka és a kibe kiberne rneti tika ka telj teljes es mellőzésével mellőzésével előállított szövege alkalmasabb, s van, amelyiké kevésbé alkalmas arra, hogy aki forgatja, az el se aludjék rajta, meg is értsen belőle ezt-azt, s amit értelme befogadott, azt emlékezete is őrizze egy darabig, legalább addig, amíg a „hallgató” be nem csukta mag maga mög mögött ött az ajtó ajtótt, amiko mikorr távoz ávozot ottt a vizs vizsgá gázt ztat atóó hely helyiiségb ségből ől.. A mon ondo dott tt negyvene negy venegyné gynéhány hány évvel évvel ezelőtt ezelőtt ehhez ehhez az olvasmá olvasmányho nyhozz társult társult 28 ötvenpe ötvenperce rcess óra, amikor amikoris is a jegy jegyzet zet szerző szerzőjé jének nek vagy vagy a szerző szerző tansz tanszék ékii munka munkatá társá rsának nak az előad előadásá ásátt hallgathattam a tárgyról – most a távoktatásban négy, esetleg párosával hetvetöt perces óra. Egy-egy tárgyban a személyes kontaktusra épülő tudásközvetítés egy-egy szemesztere akkor 1400 (ezernégyszáz) perc volt – most a távoktatásban esetleg 150 (százötven). „Egyetemi fokozat 27 nap alatt!” A dipl diplom omaa és a tudás tudás elvál elválásá ásának nak isme ismerjü rjükk szelí szelídeb debbb fajtá fajtájá játt – írtam írtam fente fentebb bb – és mostanában ismerkedünk az egyre vadabbakkal. Az imént bemutatottal még távolról sem érkeztünk meg a legvadabbak tartományába. „Egyetemi „Egyetemi fokozat 27 nap alatt!” „Nem kell órára járás, tankönyv, dolgozatírás, dolgozatírás, vizsgázás. Egyetemünk az ön meglévő tudására és élettapasztalatára épít.”

Ilyen szövegekkel csábítanak házhoz küldött e-mailben és például az Egyesült Államok  legelőkelőbb folyóirataiban – olyanokban, mint az  Economist,  Economist, a Time, Time, a Newsweek , a  Forbes, a Money, a Business Week, az Investors Business Daily, a USA Today – közzétett közzétett egészoldalas, többszínnyomású hirdetésekben. "Csak egy telefonjába kerül, hogy pár napon  belül megkapja megkapja diplomájá diplomáját." t." Persze, a telefonon felül még a vételárba is kerül, de az igazán jutányosnak mondható. Papi felszentelésemről szóló okirat (amelynek birtokában – a hirdetés szavai szerint – magam kereszte keresztelhet lhetem em a család család újszülöt újszülöttjé tjét,t, adhatom adhatom össze választo választottjá ttjával val unok unokaöcs aöcséme émett vag vagyy -húgomat, -húgomat, mondhatom mondhatom a gyászbeszédet gyászbeszédet öreg nagynéném nagynéném vagy nagybátyám nagybátyám felett) már 299 dollárért kapható. De a világ jogi diplomáinak, diplomáinak, mondják, abszolút császára, a Harvard jogi diploma sem kerül többe 8000-nél. Szemben az igazi Harvard jogi diplomával, amelyért –  tájékoztat a hirdetés – csak pénzben ennek a tízszeresét kell invesztálni, s akkor még nem szól szóltu tunk nk a soké sokéve vess tanu tanulm lmán ányo yokk sorá soránn előí előírt rt órár óráraa járá járáso sokr król ól,, tank tankön önyv yvek ekrő ről, l, dolgozatírásokról, vizsgázásokról. Vélhetnénk: arról a jelenségvilágról van itt szó, amely "kis színesként" szokott szóba kerülni, amikor híre jön, hogy valaki "az Ecserin vette" diplomáját, nyelvvizsga-papírját, autóvezetői jogosítványát. Aki úgy véli, hogy itt közönséges csalásról van szó, az nem téved nagyot. Aki viszont úgy véli, hogy "közönséges" egyben azt is jelenti, hogy "pitiáner", az nagyot téved. Ha így volna, hogyan tellene pl. a Columbia University-nek, hogy fentebb idézett hirdetését a fentebb idézett lista valamennyi lapjában egymaga közzétegye! Sietek leszögezni, nem arról a Columbia University-ről van szó, amely New York-ban a Broadwayt szegélyezi a 112. és a 124. utca között s amely az Egyesült Államok elitegyetemeinek egyike. Ennek a világhírű egyetemnek van egy névrokona – ez gyártja a hirdetések alapján megrendelt „Columbia-diplomákat”. Hasonló a helyzet a többi nagynevű egyetemmel is: a Yale-nek, a Princetonnak, a Stanfordnak, a Harvardnak – mindegyiknek  van „alteregoja”. „Mié „Miért rt ne lehe lehetn tnee önne önnekk is Ha Harv rvar ardd-di dipl plom omáj ája? a?”” – tesz teszii fel fel a szón szónok okii kérd kérdés éstt figyelemfelkeltő első mondatában az a hirdetés, amelynek nyomába eredt John Bear. Ő hosszú ideig az FBI hamisoklevél-szakértője volt, s nem ok nélkül riadt meg attól, amit tapas tapaszt ztal alt: t: hog hogyy példáu példáull azok azok becsü becsülhe lhető tő aránya aránya,, akik akik ma az Egye Egyesül sültt Álla Államok mokba bann  praktizáló  praktizáló orvosok közül a maguk praxisát olyan diplomára hivatkozva folytatják, folytatják, amelyet "az Ecserin vettek" – 10 százalék . 7

Amikor most abba a kísérletbe fogott, hogy a “Harvard”-hirdetésre reagálva elküldte megrendelését, kikötötte, hogy nem akármilyen, hanem olyan Harvard jogi diplomát akar a  pénzéért, amely 1971-ben lett az ő nevére kibocsátva. kibocsátva. Amikor azután megkapta, megkapta, amit rendelt, akkor döbbenten állapította meg, hogy minden – aláírások, pecsét s a pecsét kisebb kopása – annyira 1971-es helyén volt, hogy ő a maga évtizedes tapasztalatával sem tudta, összehaso összehasonlít nlítva va a hamisít hamisítvány ványtt egy korabel korabelii igazi igazi diplomá diplomával val,, műszer műszer igénybe igénybe vétele vétele nélkül megállapítani, melyikük a hamisítvány.

John Bear a hamisítvánnyal felkereste a Harvard – mi így mondanánk – rektorát és elérakva az „okiratot”, megkérdezte, mit szól hozzá. A rektor nem tudta mire vélni a kérdést, s így azt szólta, hogy gratulált John Bearnak, akinek a nevét ott olvasta a papíron, gratulált, hogy, íme, Harvard jogi diplomája van. John Bear azt ajánlotta a rektornak, nézessen utána az egyetem dokumentációjában, van-e neki tényleg ilyen okirata. Amikor azután kiderült, miről van szó, a rektor zavarba jött, ám indulatba nem. Akkor sem, amikor megmutatták  neki a virtuális Harvardnak azt a hirdetését, amely az előkelő folyóiratok egyikében úgy volt volt elhel elhelyez yezve ve a balol baloldal dalok ok egyi egyikén kén,, hog hogyy vele vele átel átelle lenbe nbenn a jobbo jobbold ldal alon on az igazi igazi Harvardnak volt olvasható a hirdetése. Ó, nem hiszi, hogy bármit kellene csinálnia – mondta válaszul a rektor John Bearnek a kérdésére, mit készül tenni a hamisítók ellen, – hiszen egy komolyabb embert úgysem lehet megtéveszteni egy ilyen hamisítvánnyal. John Bear  nem hitt a fülének: ezt mondta a nagynevű egyetemnek az a vezetője, akit öt perccel korábban rábban igenis igenis meg lehetet lehetettt téveszt téveszteni eni egy ilyen ilyen hamisí hamisítván tvánnyal nyal,, nek neki,i, aki éppen éppen arról arról értesítette a rektort, hogy őt is. John Bear értetlenkedik: ha a CocaColá-ból egy rekesznyit hamisít valaki, biztosra veheti, hogy hatalmas összeg megfizetésére kötelezi őt majd a bíróság identitás-lopásért  [identity theft] és a megk megkáro árosít sítot ottt cég cég hitel hiteléne énekk rontá rontásáé sáért rt – vajon vajon a Ha Harva rvard rd vezet vezetője ője miért miért vonakodik, hogy ugyanígy szerezzen érvényt az elit-egyetem érdekeinek? Károsul-e egyáltalán bárki is?

Kérdés, persze, történik-e egyáltalán átvágás, hamisítás a diploma és a tudás viszonyának  imént felsorolt szukcessziójában? A hamis diploma esetében a hamisítás megállapítása, persze, tautológia. De mi a helyzet azzal azzal,, amik amikor or egy egy igazi igazi egyet egyetem em akár akár kile kilencv ncven en száza százalé lékka kkall is csökk csökkent entii azokat azokat a forrásokat, amelyeket szolgáltatásában felhasznál? Éri-e vajon egyáltalán kár azt, aki e szolgáltatást ilyen feltétellel igénybe veszi. A kérdés képtelennek látszik: látszik: már hogy ne érné kár az embert, ha annak, ami jár neki, esetleg kilencven százalakéval megrövidítik? „[...] nevelés, tanulás, idomulás kell” – írta valamikor Széchenyi, ezekről a dolgokról szólva, szólva, s mindjár mindjártt így folytatta folytatta:: „De mint eszközö eszközöljük ljük ezeket? ezeket? számos számos mestert mestert miképp miképp fizethetünk, jó nevelôket mi módon tarthatunk, minden szorgalmat melly uton fordithatunk  gyermekink kimivelésére? Hiszen mindez szörnyü sokba telik“. S ha a "szörnyű soknak" mindössze csak egy töredékét, ha "minden szorgalomnak" csak egy hányadát "fordítjuk  gyerme gye rmekin kinkk kimi kimivel velésé ésére re", ", ha „jó nevel nevelők” ők” hely helyet ettt csak csak kevés kevésbé bé jókra jókra futja futja,, s ha ilyenekből ilyenekből is „számos mester” helyett csak kevésbé számosra? Biztos, hogy ha szerényebbtudású tudású okta oktató tónak nak is keve keveseb sebbb jut jut az idejé idejéből ből egy egy hallg hallgat atóra óra,, mint mint nag nagyt ytudá udású sú proprofesszoréból korábban, korábban, akkor a hallgató a képzési folyamat végén jóval kevesebb tudást fog hazavinni. Ám ugyanannyi diplomát.

Persze, éppen ez a probléma: hogy amikor kevesebb tudáshoz ugyanannyi diploma társul, akkorr ugya akko ugyananny nannyii diplomá diplomához hoz kev keveseb esebbb tudás. tudás. Erre vona vonatkoz tkozott ott a fenti fenti kérdés: kérdés: éri-e éri-e károsodás ezzel kapcsolatosan azt, aki pl. egy mai egyetem szolgáltatását igénybe veszi. Tudat Tudatába ábann vag vagyok yok ann annak ak,, hog hogyy ez a kérdé kérdéss abszur abszurd, d, ám ami ami felté feltéte teti ti vele velem, m, olyan olyan összefüggés, amely még nála is abszurdabb: Az a helyzet, hogy az egyetemi diploma megszerzésének a feltétele nem (és semmilyen iskolai bizonyítvány megszerzésének a feltétele sem, és soha nem is volt) a megszerzett tudás, hanem a kezdetektől és mindvégig az, hogy a tudást a tanintézet kielégítőnek ismerje el. Ez utóbbi az identifikálás rövidebb vagy hosszabb sorának eredményeképp áll elő. Tudásom identifikálása például vizsgahelyzetben történik, s ahhoz, hogy ilyen helyzetbe kerülhessek, előzetesen engem magamat kell identifikálni, mint olyant, akitől egyáltalán elvárható, hogy azonosításra érdemes tudása legyen. Ehhez különböző szintű tanintézetek  esetleg számon tartják, hogy a tudás valamiképpen függ a megszerzésére fordított időtől, de ilyenkor sem egy időtartamnak az a minősége számít, hogy körülbelül elég az éppen identi identifik fikál áland andóó tudás tudás átadá átadásáh sához oz és átvét átvétel eléhe éhez, z, han hanem em az az identi identitá tása, sa, amel amelyet yet a képzőhely úgy állapít meg, hogy a kérdéses időtartamot szabályokkal vetik egybe. A szabály például úgy rendelkezik, hogy az egyetemi hallgatónak a vizsgára bocsátáshoz meghatározott számú szemesztert kell azzal töltenie, hogy a tárgy előadásait hallgatja, s amikor amikor az egy egyetem etem képv képvise iselet letében ében eljárók eljárók megvizsg megvizsgáljá áljákk ezt a kritériu kritériumot mot,, akko akkorr ez automatikusan olyasmire vonatkozik, amit ugyancsak a képviseletet gyakorló hivatal nevez ki szemeszterré, akár ezernégyszáz perc az, amire a „szemeszter” nevet alkalmazzák, akár  százötven. S miután az erre illetékes egyetemi hivatal kinevezi szemeszternek, amit a hallg hallgató ató hallg hallgat atáss ással al tölt töltött ött,, egy egy továb további bi egyet egyetem emii hivat hivatal al kine kineve vezhe zheti ti a hallg hallgató atótt vizsgázónak. A vizsgán azután nem az a tudás bizonyul kitűnőnek vagy elégségesnek, amely amelynek nek a minős minőség égee kitű kitűnő, nő, ille illetve tve elégs elégség éges, es, han hanem em amel amelyet yet „kitűn „kitűnő”, ő”, ille illetve tve „elé „elégs gség éges es”” oszt osztál ályz yzat atta tall iden identi tifi fiká káll az a hiva hivata taln lnok ok,, aki aki az egye egyete temi mi hiva hivata talb lbaa tanársegédnek, adjunktusnak, docensnek vagy professzornak van kinevezve, s így hivatali hatásköre, hogy teljesítményeket ilyenné vagy olyanná kinevezzen. Tessék elképzelni a piac más szektorában olyan felügyeletet, amely mellett a felügyelő intézmény csak azt írná elő, hogy a vásárlónak a pénzéért például egy korsó sört kell kapnia, vagy olyan presszókávét, amely 6 gramm őrölt szemeskávéból készül, de hogy mennyi legyen egy gramm, azt a presszó állapítaná meg, s hogy mekkora legyen a korsó, arról arról a koc kocsm smaa rende rendelke lkezne zne.. Egy Egy ilye ilyenn rendsz rendszern ernek ek az abszur abszurdit ditásá ásátt úg úgyy lehet lehetne ne haszonélvezőinek jóhiszemű tekintete elől is rejtve tartani, ha a vendéglátás jogosítványai közé nem sajátmagának a felügyeletét iktatnák be, hanem a vendégnek az ellenőrzését: „kitűnően” vagy csak „elégségesen” frissült-e fel a fogyasztott kávétól, nem „elégtelen”-e annak foka, amennyire elkábult, annak mértéke, amekkora sörhasat növesztett magának a korsóból a torkába került s onnan lenyelt itallal. Mármost annak a szolgáltatásnak az ellenőrzése, amely a felsőoktatás, egy ilyen logika mentén történik. A bizarr logikai játékok kedvelője, Karinthy Frigyes már annak idején

megírta, hova vezethet adott esetben egy ilyen tranzakció, ha nagy a tétje. Igaz, őnála a színhely nem a felső-, hanem a közoktatás intézménye, annak az akkor még divatos mondásnak kapcsán, amely az akkor még ugyancsak divatos feltevésnek megfelelően, mely szerint az iskolai szolgáltatás arra való, hogy tudást adjon, szólott a tudatlan emberről: „Visszakérheti az iskolapénzt.” Karinthynál egy ilyen ember be is megy az iskolába, hogy visszakérje a pénzt, amelyért – abból, hogy tudatlan maradt, erre kell következtetni – nem megfelelő szolgáltatást kapott. Hogyan dől el vajon, hogy megalapozott-e a reklamáció? Úgyy hog Úg hogyy a ben benne ne érinte érintett tt felek felek egyik egyike, e, az iskol iskolaa össze összeáll állít ít egy egy vizsg vizsgabi abizot zottsá tságot got,, amelynek tagjai a reklamációban ugyancsak érintett tanárok, akik levizsgáztatják a pénzét visszakövetelőt. Amikor ez például a kérdésre, „Hány évig tartott a harmincéves háború”, ezt ezt a vála válasz sztt adja adja:: „7 lite liter”, r”, akko akkorr a vála válasz szró róll kimu kimuta tatj tják ák,, ho hogy gy egy egy egye egyete teme mess mértékrendszert tekintetbe véve 30 évvel épppen 7 liter ekvivalens, tehát a válasz helyes. Vagyis hogy a kifogásolt iskolai szolgáltatás megfelelő volt. A mondás a fogyatékos tudás miatt visszakért iskolapénzről mára már csak kultúrtörténeti emlék, minthogy kiveszett mögüle minden realitás: hogy bárkinek is eszébe jutna reklamációt támasztani egy tanintézettel szemben azon az alapon, hogy nem adott megfelelő tudást. Ha az oklevél, amit adott, megfelelő, akkor senki nem talál okot reklamációra. * Persze, képzeljük el, mi történne, ha ezt a logikát annak a további szolgáltatásnak az igényb igénybevé evéte tele lekor kor alkal alkalma mazná znák, k, ami az egészs egészség égüg ügyi yi ellá ellátá tás. s. Ne Nem m kell kell azér azértt nag nagyy képzelőerő a dolog elképzeléséhez, elképzeléséhez, mert az egészségügyi ellátásban valóban úgy történnek  történnek  az ügyek, hogy az orvosnak azon felül, hogy kezel, az is a jogosítványai közé tartozik, hogy megítélje, mennyire vagyok beteg, s így a gyógykezelés korábbi, illetve későbbi szakaszában hozott ítéletét egymással összevetve ő az, aki értékeli saját szolgáltatását. Tegyük fel, hogy elbocsátanak a kórházból és olyan zárójelentést nyomnak a kezembe, amely gyógyultnak nyilvánít. Ha ezt megelőzően a kórház csökkentett költségvetése csak  csökkentett csökkentett gyógyértékű kezelést tett lehetővé s azt is csak a szükségesnél szükségesnél kevesebb napon keres keresztü ztül, l, akk akkor or észrev észrevesz eszem em és szóvá szóváte tesze szem, m, hog hogyy ennek ennek nyo nyomá mánn gy gyógy ógyul ulásom ásom fogyatékos és a papír hamisan tünteti azt fel teljesértékűnek. Magának a papírnak semmi önálló haszna nincs ebben a dologban, értéke teljesen alá van rendelve annak, amiről szól: az egészsé egészségügy gügyben ben nem virtuál virtuális, is, hanem hanem valódi valódi gyóg gyógyít yítókna óknakk valódi valódi forrás forrás felhaszfelhasználásáva nálásávall beszerez beszerezhető hető valódi valódi gyó gyógye gyeszkö szközök zök alkalma alkalmazásá zásával val valódi valódi gyó gyógyha gyhatást tást kell kell elérniük. Ennek megfelelően, amikor a kórház tulajdonosa csökkenti a ráfordításokat, akkor egyre növekvő ellenállással ellenállással találja magát szemben mind a gyógyító gyógyító potenciáljukban potenciáljukban korlátozott gyógyintézmények, mind a gyógyulási lehetőségeikben korlátozott betegek és  potenciális  potenciális betegek betegek részéről. Tiltakozásuk Tiltakozásuk jelzi, hogy amikor csökkent lehetőségeknek  lehetőségeknek  kapnak igazolást az eredményességéről, szemükben az ilyen tanusítvány nem több, mint értéktelen papírrongy. Mi lehet lehet az oka oka,, hog hogyy hasonl hasonlóó esetbe esetbenn az oktat oktatási ási csalá csaláss kárva kárvall llot ottj tjaa által általáb ában an nem tiltakozik, nem megy perre s többnyire tüntetni sem érdekeinek védelmében?

Ez a furcsaság fogalmaztatta meg az iménti furcsa gyanút: talán azért nem kerül sor az érdek védelmére, mert az érdek sérelmére sem kerül sor, talán az előzőekben felmutatott röntgenszerkezet röntgenszerkezet ellenére a felsőoktatás szolgáltatását igénybe vevő nem okvetlenül válik  csalás áldozatává. A kompetencia kettőssége

E cikkben az egyetemek mai világát a gazdaságpszichológia hozta gyanúba – ugyancsak a gazd gazdas aság ágps pszi zich chol ológ ógia ia az, az, amel amelyn ynek ek érve érveit it most most tisz tiszte tele lett ttel el előt előter erje jeszt sztem em,, ho hogy gy vizsgálódásunk vizsgálódásunk tárgyát a csalás gyanúja alól nagyobbrészt tisztázni lehessen. Ez az, amiért kötelességemnek tartottam, hogy az olvasót előre figyelmeztessem: ez a tanulmány nem arról fog majd szólni, amiről szólani látszik. Az a helyzet, helyzet, hogy a gazdaságpszichológ gazdaságpszichológia, ia, amikor azt vizsgálja, vizsgálja, hogyan történik az ember   pszichológiai  pszichológiai potenciáljának potenciáljának gazdasági gazdasági erőforrásként való hasznosítása, hasznosítása, netán ilyen céllal való kiképez kiképezése ése,, mind mind az alkalm alkalmazás azásnak, nak, mind a kiképez kiképezésne ésnekk két aspektu aspektusát sát tartja tartja számon: az embernek azokat a tulajdonságait, tulajdonságait, amelyek együttese a tudásunkat alkotja; és viszonyainkat egymáshoz, amelyek összessége az ember szociális identitását alakítja ki, tartj tartjaa karba karban, n, nyilv nyilván ánít ítja ja meg. meg. Ké Kétt iker-p iker-pot otenc enciá iálró lróll van van szó, szó, amel amelye yekk egym egymást ástól ól elválasz elválaszthat thatatl atlanul anul nyilvánu nyilvánulnak lnak.. A gazdál gazdálkodá kodáss tárgya tárgya itt tulajdo tulajdonkép nképpen pen az ember  ember  kompetenciája, ami egyszerre jelenti hozzáértését egy bizonyos felmerülő feladathoz és illetékességét , hogy egy társadal társadalmi mi struktúr struktúrában ában e feladat feladattal tal foglalko foglalkozzék zzék.. Márpedi Márpedigg hozzáértő abból válik, aki kiképezett tudást tud valahogyan hasznosítani, illetékessé pedig olyan ember lesz, akit kialakított szociális identitása tesz erre valahogyan alkalmassá. „Valahogyan” – ha ezt az első megközelítést pontosbítani akarjuk, akkor a feladatból kell kiindulni, amelyhez hozzáértővé és illetékessé kell lennie annak, aki meghatározott tudás  birtokában,  birtokában, illetve meghatározott meghatározott szociális szociális identitás identitás hordozójaként hordozójaként szembesül szembesül vele. Ha megvan a kellő tudásom, akkor a feladattal összefüggő információt társítva ehhez, előbbutóbb a feladathoz értővé leszek. S ugyanígy: ha valaki megfelelő szociális identitással lát neki egy feladatnak, azt e foglalkozásra illetékessé teheti, ha vele kapcsolatos kinevezési okiratot kap. Információ és okirat éppen olyan iker-tényezői a történésnek, mint – láttuk – a tudás és a szociális identitás. Az információról sokmindent tudunk, mióta a múlt század egyazon évében – 1948-ban – megjelent Shannon információelmélete és Wiener kibernetikája. Az okiratot azonban vonakodnánk az információval közös logikai mezőben tekinteni. Okirat névvel általában olyan írott szöveget illetünk, amellyel valamely intézmény a reá nézve érvényes szabályoknak megfelelően megfelelően minősít valakit vagy valamit; vélni lehetne, hogy nem másról, mint bürokratikus kellékről van szó, amelyet csak a hivatal felügyelő tekintete működte működtet,t, addig, addig, ameddig ameddig.. Ezt a kézenfekv kézenfekvőő feltevés feltevéstt azonban azonban szociál szociálpszic pszichol hológia ógiaii kísérletek egész sora cáfolja. E kísérletek mintájául tekinthetjük Ph. Zimbardo kudarccal végződött börtönkísérletét. A kísérleti személyeknek úgy kellett volna együtt tölteniük két hetet, hogy a kísérletnek a világtól elszigetelt helyszíne börtönt mintázott, a résztvevők pedig véletlen módon lettek 

két csoportra osztva: a „foglyok”-éra és a „börtönőrök”-ére. A kudarc, amelyről említést tettem, felért a legirigylésreméltóbb sikerrel. Abban állt, hogy a kísérletet félbe kellett szakítani, ám e kényszerűségnek az volt a nagyon figyelemre méltó oka, hogy kiderült, hogy a kísérleti személyek, akiket pedig nem is hatóság által szabályszerűen kibocsátott okirat nevezett ki státuszukra, hanem csak a kísérleten belül előterjesztett virtuális szóbeli „okszö „ok szöve veg” g” egy egy virt virtuál uális is szerep szerepre re,, egyre egyre inkáb inkábbb úg úgyy visel viselked kedte tek, k, mint mintha ha való valóban ban  börtönőrök illetve illetve foglyok foglyok lettek lettek volna.  Nem véletlen, véletlen, hogy e kudarc megalapozta megalapozta Zimbardo Zimbardo szakmai világhírét: világhírét: ahhoz a nagyfontosságú felismeréshez segített bennünket, hogy a szó, amely oly gyakran marad teljesen hatástalan, amikor cselekvésre szólít fel valakit, igen nagy hatású tud lenni, amikor  ugyanezt az embert kinevezi valamivé, minősíti, azonosítja. Ilyen, szociális identitást illető szavakat foglal írásba egy-egy okirat; ez az összefüggés teremti utóbbinak a kapcsolatát minden további tényezővel is. Például Például értékéve értékével: l: magas magas preszti presztizsű zsű okiratr okiratról ól van-e van-e szó vag vagyy éppenség éppenséggel gel értéktel értéktelen en  papírrongyról,  papírrongyról, nem n em attól függ, hogy a szociális identitás mellett (vagy helyett) helyett) mi minden értékest – például tudást – tüntet fel jogosultan a papír, hanem kizárólag attól, mekkora az értéke annak a szociális identitásnak, amelyről a kérdéses okirat szól. Ha a papír nem társadalmi identitást tanusítana, hanem tudást, akkor helyettesíteni lehetne a tudást tanusító egyéb papirosokkal: például azokkal a könyvekkel, tanulmányokkal, amelyek bárki számára, aki elolvassa őket, megjelenítik a tudást, amelynek szerzőjük a  birtokában  birtokában van. Szakmámban Szakmámban egy ilyen sokművű szerzővel, akitől nagy tudását még vetélytársai sem vitatják el, úgy alakult, hogy sosem állt neki annak a vizsgának, amelynek  eredmény eredményeké eként nt az embert embert a tudomán tudományy kand kandidát idátusána usának, k, netán netán dok doktorá torának nak nyilvání nyilvánítják tják.. Amikor aztán olyan egyetemi állásra pályázott, amely őt kompetenssé, azaz illetékessé tette volna, amire már régóta kompetens, azaz hozzáértő volt, akkor jószándékú kollégáknak  figyelmeztetniük kellett őt, hogy még legyen ideje felkészülnie – a vizsgára. Vajon egy nagytudású embernek, aki nagy tudását a mondott papírokkal – műveivel – már tanusította, miért kell vizsgáznia? Mit tanusít majd az a papír, amelyet a vizsga nyomán elnyerhet? A szociális identitás, aminek valójában szó van a tanusításáról, amikor oklevélről beszélünk, végülis összekapcsolhatja ez utóbbit tudással meg ezt nyilvánító vizsgákkal, de nem úgy, ahogy ezt a kapcsolatot képzelni szoktuk. Az a helyzet, hogy amikor egy szociális identitás értékét számszerűsíteni kell, az identitásgazdaságtan annak függvényében tartja ezt számon, mennyire kiválasztottak azok, akik egy populáción belül a szóban forgó identitást például okiratukkal tanusítani tudják . A tudás mármost markáns kritériuma kritériuma lehet a kiválasztottságna kiválasztottságnak, k, a rátanulással rátanulással megszerezhető még többet tudás pedig a kiválasztottságon belüli további kiválasztottságnak, s így miközben az oklevél az értékes identitást tanusítja, tanusítja, esetleg a tudás az, ami erre módot ad. Ám ugyanígy adhat módot más is: vagyon, klientúrá klientúrához hoz tartozás tartozás,, szépség szépség – bármi, bármi, ami kiválasz kiválasztott tottság ság kritéri kritériumáu umáull szolgál szolgálhat. hat. Ezeknek csak egyike a tudás. 8

S amint előfordul, hogy a tudás (vagy az információ) közvetíti az identitás értékét az utóbbi által értékessé tett diplomához, éppígy létezik, hogy az ikertényezők kapcsolatában a

szociális identitás a közvetítő, amely az oklevélhez addig vele kapcsolatban nem állott tudást társít. Ennek bemutatásához újra a szociálpszichológiai kísérletek klasszikus kincsestárához kell folyamodni. Az egyik híres kísérletben intuíciónknak azt a régi gyanúját vizsgálták, hogy az iskolai osztályban az a gyerek, akit a tanár tehetségesnek minősít, előbb-utóbb esetleg teljesí teljesítmé tményév nyével el is több tehetsé tehetséget get árul majd majd el, annak annak pedig, pedig, akit tehetségte tehetségtelenne lennek  k  “neve “nevezne znekk ki”, ki”, képe képessé ssége geii is hoz hozzá zásil silány ányul ulnak nak ehhez ehhez a minős minősít ítésh éshez ez.. Az emlí említe tett tt kísér kísérle letbe tbenn iskolá iskolába ba érkez érkezet ettt vendé vendégk gkuta utató tókk vizsg vizsgáló álódta dtak, k, akik akik úgy járta jártakk el, el, hog hogyy  pszichológiai  pszichológiai vizsgáló eljárással megállapított megállapították ák az iskolai osztály tanulóinak tanulóinak tényleges tényleges hozzáértését egy adott időpontban egy adott tantárgy feladataihoz, majd amikor vizsgálatuk  eredmé eredményé nyétt ismer ismerte tetté ttékk a kérdé kérdéses ses tantá tantárgy rgyat at oktat oktatóó tanár tanárral ral,, akk akkor or a mindi mindigg népe népess középmezőnyből középmezőnyből kiválasztottak találomra találomra kettőt-hármat, kettőt-hármat, akire külön felhívták a pedagógus pedagógus figyelmét, mondván, hogy a tesztek ezeket a tanulókat “későn érőknek” mutatják. Későn érő – a tudományosnak látszó terminus technicus mögé olyan fejlődésben lévő személy képét képzeltették képzeltették a pszichológusok, pszichológusok, aki egyelőre semmivel sem tûnt ki, de biztató biztató ígéretet ígéretet nyújt a jövőre. Azokat a tanulókat, akik az osztályon belüli középszerűek – Gauss-görbén szemmel követhető – nagy számából a kutatói önkény kiválasztott arra, hogy a mondott identitásra legyenek kinevezve, eddig a pillanatig valóban semmivel sem tûntek ki, így a tanár rögtön látta, hogy valami van a dologban, és elkezdte erősen figyelni a későn érőnek  kinevezett diákokat: gyakrabban szólította ki őket felelni, nagyobb jóindulattal hallgatta, mit mondanak, bátorítóan bólogatott, bólogatott, ha jót mondtak – mérlegelően mérlegelően fontolgatta, fontolgatta, ha rosszat. Mindennek Mindennek együttes hatásaként, hatásaként, amikor egy idő elteltével elteltével a pszichológusok pszichológusok újra felmérték  felmérték  az osztály tanulóinak a hozzáértését, megállapíthatták, hogy a reményt keltőnek kinevezett, nemrég még harsányan közepes ifjak az osztály élvonalában voltak. 9

Kevésbé, ha a kísérlet céljaira választott tantárgy a nyelv és irodalom volt, amelyről tartja magát a köztudatban, hogy tanár és diák ítéletének szubjektivitása erőteljes szerephez jut az órákon – markánsabban, ha a választott tárgy a matematika volt, amelyről a köztudat, ellenkezőleg, abból indul ki, hogy kétszer kettő a tanár és a diák tetszésétől függetlenül  négy. További További kísérlet kísérletek ek ez utóbbi utóbbi tárgyon tárgyon belül belül tanulóp tanulópárok árok hatásáva hatásávall foglalko foglalkoztak ztak.. Egy szellemes kísérletben iskolai osztályok olyan tanulóit, akik matematikából igen gyengén teljesítettek, eggyel alacsonyabb osztálynak olyan tanulói mellé rendelték tanulópárul, akik  meg ott foglalták foglalták el az utolsó helyeke h elyekett a matematikai matematikai teljesítmény teljesítmény rangsorában. A kísérleti kísérleti személynek azt a feladatot adták, hogy az őáltala gyámolított tanulónak magyarázza el a matematikának az alsóbb osztályban éppen esedékes tananyagát. A feladat nem kevesebbet  jelentett,  jelentett, mint olyan olyan összefüggések összefüggések elmagyarázását, elmagyarázását, amelyeket amelyeket a magyarázatot magyarázatot nyujtó nyujtó maga sem értett. Kiderült azonban egy olyan kapcsolat, amely addig figyelmen kívül maradt:: a „nem értés” (vagy, ellenkezőleg, az, hogy valaki „érti a matematikát”) nem általában  jellemzi  jellemzi ennek az embernek embernek a képességét képességét a matematikai struktúrának a kezelésére, kezelésére, hanem szoros összefüggésben egy másik struktúrának a kezelésével. E másik struktúra az illető társadalmi viszonyainak a szerkezete, amellyel attól függően bánik valaki, hogy ő maga milyen helyet foglal el benne. Meghatározott pozíciót jelent például ha valaki egy iskolai osztályban „gyenge matekos”-nak van kinevezve. A mondott kísérletben ezt a gyereket egy

 szóbeli okirat „tutorrá” okirat „tutorrá” – afféle segédtanárrá – nevezte ki az alacsonyabb osztályba, osztályba, s az új identi identitá tást st defin definiál iálóó kinev kinevez ezés és elég elégség ségesn esnek ek bizony bizonyul ultt ahhoz ahhoz,, hog hogyy az ille illető tő a maga maga társadal társadalmi mi struktú struktúrájá rájával val együ együtt tt a logikai logikai-ma -matem temati atikai kai struktúr struktúrát át is másképpe másképpenn tudja tudja kezelni: képes legyen a szükséges magyarázatot előadni, mégpedig úgy hogy necsak a társa értse értse azt meg meg (akit (akit eközb eközben en tanár tanár és „segé „segédt dtaná anár” r” egyar egyaránt ánt úg úgyy azonos azonosít ít,, amint amint új „kinevezése” előtt a „tutor”-t is azonosították a maga osztályában: mint „gyenge matekos”t), hanem ezúttal ő maga is. Különbe Kül önbenn a tudás udástt, ha még méganny annyir iraa nélk nélkül ülöz özhe hettetle etlenn is gazd gazdas aság ágii fol folyama yamato tok  k  erőforrásaként, kiválthatja, hézagait kifoltozhatja a szociális identitás.  A tudás Ehhez a nagyon fontos felismeréshez Falusné Szikra Katalin segített hozzá, akinek  A leértékelôdése c. könyvében (Bp.: Közgazdasági és Jogi Kiadó. 1990) olvasható, hogy a harmincas évek elején kis- és középvállalatok középvállalatok mérnöki, valamint könyvelői munkakörében olyanok olyanok tevéke tevékenyke nykedtek dtek,, akiknek akiknek legmaga legmagasabb sabb vég végzett zettségé ségétt érettség érettségii bizonyít bizonyítvány ványuk  uk  tanusította. tanusította. A mi korunkban ilyen végzettséggel ilyen munkakör betöltése elképzelhetetlen elképzelhetetlen volna. Aligha azért, mintha a jelen középiskolája a mondott időszakéval összehasonlítva annyival kevesebb tudással bocsátaná ki növendékeit. Ellenben tudásuk szinvonalához a korábbi esetben olyan identitás társult, amelyet az érettségizettek 4%-os kiválasztottsága minősített, míg 2001-ben ugyanez az arány, amely ugyanennek az identitásnak az értékét manapság megadja, a 18 éves népesség 54,5 %-a. 10

Persze, az iskolai bizonyítvány nem tünteti fel, mint bibliofil gyüjtők számára készült exkluzív könyvek magukról: „Ez az oklevél (érettségi bizonyítvány stb.) X számozott  példányban  példányban készült”; s ha feltüntetné, akkor sem az az adat volna benne olvasható – hogy az X milyen arányát képviseli annak a populációnak, amelyből kiválasztódott – amelynél fogva fogva az érett érettség ségize izett tt embe emberr egyko egykorr volt volt identi identitá tása sa nag nagyob yobb-b b-bec ecsű sű volt volt s visel viselőjé őjétt magasabb feladatokra tette kompetenssé, mint ugyanazon címnek mai identitása. Mindenesetre ha egy tanintézet kibocsát egy okiratot, amely kompetenciát megalapozó identitást jelöl meg, akkor tudni kell, hogy olyan identitásjel került kibocsátásra, amelyről tulajdonosai is meg a velük kapcsolatba lépők is valahogyan számon tartják az okiratban olvasható névértéken kívül a kiválasztottság mértékéből számítható igazi identitásértéket is. Ilyen Ilyen értel értelemb emben en a gazda gazdaság ságpsz pszic ichol hológ ógia ia akkor akkor sem okv okvet etle lenül nül tekin tekinti ti az ok okle level velet et  papírrongynak,  papírrongynak, ha az történetesen történetesen csak fogyatékos fogyatékos mértékben mértékben tanusít megszerzett megszerzett tudást: még mindig tanusíthat identitást. S hogy az identitás mennyire nagyhatású hatótényező, erre épp most irányította rá a figyelmet egy kutatás, amelyet ugyan két-három évtizeddel korábban végeztek Akerlof, Spence és Stiglitz, de amelynek amelynek eredményeiért az új évszázadnak évszázadnak nyerték el első gazdaságtudományi Nobel-díját. Ők azt találták, hogy a legkülönfélébb áruk piacának a működése kontraszelektív – kontraszelektív  – vagyis a gyatrább minőségű árut előnyben előnyben részesíti a kiválóbb minőségűminőségűvel szemben, – ha szereplői átlagolt, egybemosott, együttkezelt tényezői a piacnak, ha az áruknak, az árut kínálóknak, az árut keresőknek nincs módjuk, hogy felmutassák a maguk  szociális identitását, amely elválasztja azokat másmilyen áruktól, másmilyen árusoktól,

más vásárlóktól. E gondolatmenet természetesen érvényes a különböző piacok között a munkaerőpiacra is. Így aztán nem meglepő, ha Spence pedig furcsán érvel: annak a markáns tendenciának, tendenciának, hogy az emberek egyre több pénzt és időt fordítanak arra, hogy képzés ben vegyenek részt, őszerinte nem az a megfontolás megfontolás képezi elsősorban az alapját, alapját, mely szerint a képzés többlettudáshoz juttat, a többlettudás magasabb termelékenységhez, ezt  pedig alkalmazáskor alkalmazáskor magasabb bérrel szokták elismerni. elismerni. Spence szerint a többletképzés többletképzés identifiká ikáció cióss jelölő jelölőként több többle leto tokl klev evel elet et jele jelent nt,, ez utób utóbbi bi pedi pedigg identif ként szol szolgá gállhat hat a munkaerőpiacon, ahol ennek révén az átlagon felülit már nem egy átlagban összemosva díjaznák, kiváltva kiváltva a kontraszelekciós hatást, hanem olyan módon, amely egyszerre előnyös az immáron átlagon felül díjazottnak és annak is a számára, aki az átlagon felül kifizetett  pénzéért átlagon átlagon felüli felüli szolgáltatást szolgáltatást akar akar elvárhatni. elvárhatni. 11

Ami még így is probléma marad

Felléle Fellélegezh gezhetün etünk: k: akik akik az oktatá oktatás, s, s ezen ezen belül belül akik a felsőokt felsőoktatá atáss intézmé intézményei nyeinek nek a szolgált szolgáltatás atásaira aira pénzt, pénzt, időt, időt, forrást forrást fordítana fordítanak, k, azok mégsem mégsem okve okvetle tlenül nül válnak válnak csalás csalás áldozataivá: áldozataivá: amikor mind e ráfordításáért ráfordításáért cserébe oklevelet kap az ember, olyankor esetleg értéke értékess jószág jószágot ot vásáro vásárol, l, még még ha tört történe énete tesen sen úg úgyy van van is, is, hog hogyy okleve oklevelé léhez hez csupán csupán fogyatékos mértékben társítottak megszerezhető tudást. Csak tényleg legyen köze szociális identitáshoz. Amelynek értékét – láttuk – kiválasztottsága határozza meg. Ezek után már csak az a kérdés, mi határozza meg a kiválasztottságot. Ezen a ponton térhetünk vissza – s kell is visszatérnünk – a hamis Harvard-diploma történetéhez. Az amer amerik ikai ai elit eliteg egye yete teme mett ott ott hagy hagytu tukk el, el, amik amikor or a hami hamiss dipl diplom omák ák szak szakér értő tője je értetlenkedett: miért nem megy perre ez a cég is, miként az üzleti világ akármely más cége teszi, teszi, valahánys valahányszor zor hamisít hamisítássa ássall kárt okoz okoznak nak érdekein érdekeinek. ek. Fogalm Fogalmazzu azzukk meg most a gyanút: a csalás esetleg még nagyobb kárt okoz, amikor tárgya egy egyetem oklevele, oklevele, mint amikor egy fogyasztási cikket gyártó cégnek a terméke. Tegyük fel, hogy egy bírósági tárgyalásról tudósító újságcikkek nyomán ország-világ megtudja, hogy meghatározott márkát képviselő négy üveg igazi üdítőitalra egy olyan ötödik jut, amelynek csak jellegzetes jellegzetes üvege meg rajta a cimke betűi valódiak, a göngyöleg tarta tartalm lmaa azonba azonbann hamisí hamisítv tvány ány.. A hírből hírből kiszá kiszámí mítha tható tó,, hog hogyy a vásárl vásárláso ásokk 20%-án 20%-ánál ál károsodik az igazi gyártó cég is, meg a fogyasztó is, ám ez a károsodás nem érinti az esetek  többi nyolcvan százalékát, amelyben mindkét fél hozzájut ahhoz, amit a csalás nélkül a felek felek százszáz százszázalé alékos kos eséllyel eséllyel kellett kellett volna, volna, hogy megkapj megkapjanak anak.. Az esély esély 100 100-ról -ról 80 százalékra csökken, de az áru és a pénz, amelyhez teljes, vagy amelyhez csak csökkent  bizonyossággal  bizonyossággal jutok hozzá, változatlanul változatlanul ugyanaz marad: az ötödik üveg hamisított hamisított tartalma mit sem változtat a négy igazi üvegnek a tartalmán.

Más a helyzet, helyzet, amikor az identitásjel, identitásjel, az okirat, a diploma az, amit hamisítanak. hamisítanak. Tegyük fel ismét, hogy egy bírósági tárgyalásról tudósító újságcikkek mindenkit informálnak arról, hogy az elit-egyetem igazi négy oklevelére egy olyan ötödik jut, amelyet – fentebbi példánknál maradva – az ál-Harvard bocsátott ki. A hírből ezúttal is kiszámítható, hogy az oklevélvásárlások 20%-ánál károsodik az igazi egyetem. A diploma „fogyasztójának” a káráról nincs értelme beszélni, hiszen itt a hamisított termék fogyasztójára nem rosszsorsa méri ugyanannyi pénz ellenében, amennyit amennyit az igaziért is adnak, az értéktelen értéktelen terméket, hanem ő társtettesi tudatossággal szerzi be az áldiplomát. Viszont ha egy ilyen termék hamisítása azzal a tökéletességgel történik, amilyenről a fentebb idézett John Bear azt állította, hogy eredményét szinte lehetetlen megkülönböztetni a hamisítatlan terméktől, akkor e tényleg tényleg tökéle tökéletes tes hamisítv hamisítvány ány cseresza csereszabato batoss az igazi igazi okiratt okirattal. al. Az ilyen ilyen csereszaba csereszabatos tos gyártmányokról mármost nem azt tudom megállapítani, hogy mindössze 80% az esélye, hogy teljesértékű oklevelem lesz a pénzemért. Hanem 100 %-os bizonyossággal azt, hogy  bárhogyan jutottam jutottam is az oklevelemhez, oklevelemhez, az csökkentértékű csökkentértékű lesz: minthogy minthogy itt az árucikk  értékének lényegébe vág, hogy mekkora eséllyel lehet hozzájutni, az, hogy minden négy oklevél helyett ötnek kerül sor a kibocsátására, csökkenti valamennyinek a K-értékét. Vélhetően ezért nem megy perre a Harvard: ha nyerne is a megítélt kártérítésen, esetleg még többet veszítene azon, hogy a per közhírré tenné, hogy oklevele immár nem ér annyit, amennyit a hamisítás előtt ért. De nem irigylendő az egyetemek sorsa olyankor sem, amikor ez nem hamisítóknak, hanem magának az egyetemnek van a kezébe letéve. Az egyetem csereszabatos diplomásokat termel, s a maga teljesítményét teljesítményét,, mint minden termelő nagyüzem, a kibocsátó kapacitásban méri méri.. Imén Iménti ti péld példán ánkn knál ál mara maradv dva: a: ha a legy legyár árto tott tt üd üdít ítői őita tall adot adottt menn mennyi yisé sége ge jó teljesítményt mutat, akkor az adott időegység alatt kétszer annyi még jobbat, ötször annyi  pedig még ennél is sokkal jobbat – s hasonlóképpen, hasonlóképpen, oklevelek oklevelek adott mennyiségénél mennyiségénél kétszer többnek a produkálása nagyobb, ötször annyié pedig még ennél is sokkal nagyobb elég elégede edetts ttség égge gell tölt töltii el egy egy karnak karnak,, egy egy egyet egyetem emnek nek,, egy egy ország ország felsőo felsőokta ktatá tásán sának ak a veze vezető tőit it,, amik amikor or telj teljes esít ítmé mény nyük üket et admi admini nisz sztr trál áljá ják. k. Míg Míg azon azonba bann ötsz ötször ör anny annyii hamisításmentes Coca Cola ugyanabból a minőségből jelent nagyobb mennyiséget, ötször  annyi diploma, ha senki nem hamisítja is (éppúgy, mint – láttuk – amikor a hamisítás tökéletes), csökkent értékű identitásjelölőnek jelenti a nagyobb mennyiségét. Persze, annak nincs semmi akadálya, hogy miután előállnak a csereszabatos diplomások, ezeknek hatalmas és ezért csökkentértékű csökkentértékű tömegéből kiváljanak “az egyenlôk közül a még egyenlôbbek”. Ez történik, amikor a diplomás visszaül az iskolapadba, hogy megszerezze a második második oklevelé oklevelét: t: kétdipl kétdiplomás omássá sá kisebb kisebb valószín valószínűségg űséggel el válhat válhat valaki, valaki, tehát tehát amikor  amikor  ténylegesen elnyeri valamely egyetemen ezt az identitást, ennek nyilván nagyobb lesz az értéke. Félni lehet azonban (és majdnem biztosnak lenni benne), hogy annak mértékében, ahogy az egyetem által produkált nagyobb érték a másoddiploma lesz, az egyetem is ezt fogja szám számon onta tart rtan anii telj teljes esít ítmé mény nyén ének ek igaz igazii muta mutató tója jaké ként nt:: sike sikerü rült lt-e -e megd megdup uplá lázn znia ia,, megötszöröznie kibocsátott másoddiplomásainak a számát. Hogy az egyetem jelenlegi

szerkezetében minden, ami azt célozza, hogy minôség kiválasztódása történjék benne, az, ha sikerrel jár, az így előállőálló értékes identitásnak azonnal a tömegtermelésére indít.

Ha a kiváló, vagy a középszerûnél legalábbis valamivel jobb kerülne bôvített ujratermelésre, ez utat nyithatna mindkét itt tárgyalt probléma megoldása felé: hogy az egyetem az értékes szociális identitás termelésének a műhelye legyen s egyúttal hogy ismét a tudás termeléséé termeléséé is.

*  Mozgó

Világ, Világ, 2004:10. 72–80. old.

1999. december 1-i számában: " Nyílt levél a rektorhoz papirosokról meg Arkhimédész Arkhimédész versének kijavított formájáról" formájáról" Jelen kötet §§§-§§§. o. 1

2

Tudásgyár vagy papírgyár / Polónyi István, Tímár János. - Bp. : Új Mandátum, 2001.

Az  Élet és Irodalom Irodalom 2002 januárjában indította meg a kérdés vitáját, amely hétről hétre, a mondott év végéig tartott. 3

Lásd erről részletesebben fentebb már többször hivatkozott Identitásgazdaságta Identitásg azdaságtan: n: Gazdaságpszicholó Gazdaság pszicholó gia más kép képpe penn c. könyvemet 4

némelyikét most belefogl belefoglalta altam m jelen jelen kötet kötet előző előző – „A második második modernizáci modernizáció” ó” című című –  5 Ezek némelyikét  blokkjába. 6 A rendszerváltás évében az érettségizettek 31,7 %-a kezdte meg felsőfokú intézmény nappali tagozaton a tanulmányait – tizenkét évvel később 75,5 %-a.

Ezt az arányt nem kell annyira riasztónak találnunk, ha megfontoljuk, hogy az ilyen orvosok között vannak azok is, akik az utóbbi harminc évben úgy érkeztek az egykori Szovjetunióból, hogy az ottani orvosi egyetemek valamelyikén esetleg kiváló szaktudást szereztek, ezt még odahaza esetleg többévtizedes és esetleg ugyancsak kiváló praxissal szilárdították és mélyitették, majd amikor azzal szembesültek, hogy diplomájukat a menedékül választott új hazában nem fogadják el, akkor úgy illesztettek igazi tudásukhoz „igazi” diplomát, ahogy tudtak. 7

Erről részletesebben lásd „Az exkluzivitás exkluzivitás ára” című tanulmányomat tanulmányomat (Közgazdasági Szemle, 1998. március, 277-294. o.). A tanulmányhoz kapcsolódóan bemutatott eljárás azt a logikát veszi kiindulásul, hogy minél kisebb az előzetesen számolható valószínűsége annak, hogy egy populácíón belül valaki az előnyére előnyére kiválasz kiválasztott tott szociáli szociáliss helyhez helyhez tartozha tartozhat,t, ann annál ál nagyo nagyobb bb ann annak ak az értéke, értéke, hogy ténylegesen elnyerte a kiválasztott identitást. identitást. 8

Rosenthal, R. and L. Jacobson: Pygmal Jacobson:  Pygmalion ion in the Classroom: Classroom: Teacher Expectation and   Pupils' Intellectu Intellectual al Development  Development . Irvington Publishers: New York, 1992. 9

10

2001/2002. OM Statisztikai tájékoztató, tájékoztató, Oktatási Évkönyv 2001/2002.

A Hiba: Hiba: A hivatk hivatkoz ozás ás forrá forrása sa nem nem találh található ató.. jegyze jegyzetbe tbenn hivat hivatkoz kozot ottt kivál kiválasz asztot tottsá tsági gi mért mérték  ék  alkalmazásával az érettségi bizonyítvány K-értéke a harmincas évek elején 140, jelen időszakaszban 26,4; majdnem öt és félszer kisebb. 11

Spence M. (1974): Market Signaling, Harvard University Press (Cambridge, MA).

Hogy állunk a vállalkozással? A vállalkozás nem arra való hajlandóság, hogy nagyobb kibocsátásért nagyobb ráfordítást tegyen az ember, hanem arra, hogy a ráfordítás ráfordítás biztos díjazásáról lemondjon díjazásáról lemondjon annak reményében, hogy helyette csekélyebb valószínüséggel jelentösebb díjazáshoz jusson hozzá; egyszersmind annak képessége, hogy a  szerencsés  szerencsés kimenetel valószínüségét növelje a maga számára, illetve a szerencsétlen kimenetelét csökkentse. Az attitüd, melynél fogva az ember értékeli a  szorgalom,  szorgalom, illettve a  szerencse  szerencse, továbbá a képesség , illetve a  szervezett  szervezett gondviselés gondviselés részét egy sikerben, nem általános-emberi, hanem történelmi-társadalmi szubsztancia, amelyen azonban általános-emberi forma valósul meg: azé a tevékenységé, mely a vállalkozásnak vállalkozásnak (célkitüzés) és a munkának munkának (célmegvalósítás) az egysége. Ez az egység a kapitalizmusban meghasad: a vállalkozás vállalkozás tőketulajdonhoz tőketulajdonhoz kötödik, a munka pedig elválik elválik a tőketulajdontól. tőketulajdontól. Poszt-kapitalista Poszt-kapitalista formációkban formációkban egyfelöl a munkaeröben munkaeröben egyre növekvő tömegű tőke ölt szervesen testet, másfelöl vállalkozószelle vállalkozószellem m és tőketulajdon egyre inkább elválik egymástól így a hasadásnak tendenciájában el kellene tünnie. Uj hasadás hordozója viszont a szolgáltató szervezet, mely a gazdasági rendszer működésének nem dologi, hanem személyi feltételeit termeli, s minél kedvezöbb feltételt nyújt az erre irányuló munkához, annál kedvezötlenebb feltételt teremt az erre irányuló vállalkozáshoz.

Munka és vállalkozás

Amik Amikor or a nyol nyolcv cvan anas as évek évek elej elején én Lisk Liskaa Tibo Tiborr ho hozz zzáf áfog ogot ottt váll vállal alko kozá zásk skut utat atás ásii vállalkozásához, vitadélutánjain azt fejtegette, mi a feltétele egy olyan gazdasági rendszer  kialakít kialakításána ásának, k, amelybe amelybenn “a szocial szocialista ista vállal vállalkozó kozókk versenyéb versenyében en lényegé lényegében ben minden minden munkafunkció vállalkozásszerűen oldható meg, tehát mindenki vállalkozó lehet” . 1

Érvelésé Érvelésével vel azután azután mások mások szembeá szembeállí llított tottak ak olyan olyan ellenér ellenérveke veket,t, amelye amelyeket ket a magam magam modorában így tudnék összefoglalni: Liska úgy járhat egy nagy, sőt túlnyomó részével a “mindenki”-nek, “mindenki”-nek, akit hozzá akar segíteni, segíteni, hogy vállalkozóvá vállalkozóvá lehessen, mint Móricka a vak   bácsival, akit készségesen átsegített az utca túlsó oldalára, oldalára, miközben miközben az az innensőn akart maradni. Az emberek nagy, sőt túlnyomó része ugyanis nem akar vállalkozni — hangzott az ellenérvelés, — mert természeténél vagy kultúrájánál fogva olyan, hogy ha aközött kell választania, hogy nagy erőfeszítéssel sokra vigye, vagy hogy csekély iparkodással annyira  jusson, amennyire, amennyire, akkor akkor nem rest rest a rest megoldást megoldást választani. választani. Tanulságos volt azokban a vállalkozás körüli időkben megfigyelni, hogy a vállalkozás melletti érvelés megannyiszor úgy történt, hogy bizonyítékokat számokat idéztek, melyek  azt mutatt mutatták, ák, mily mily sokan sokan élnek élnek a lehetőség lehetőséggel gel,, mióta mióta előállt előállt,, hogy kemény munkára vállalkozzanak , ha ezzel arányosan nagy haszonhoz jutnak. Az előhozott számok közül a legbeszédesebb az az átlag volt, amely szerint az 1980 és 1985 között eltelt időszakban nem az történt, hogy a lakosság ugyanannyi munkája mellett 4/5-ére látta volna csökkenni vásárlóerejét, hanem az, hogy a vásárlóerő megőrzéséhez az eredetileg végzettnél 5/4-szer  több munkát szolgáltatott. Hogy munka és vállakozás két különböző dolog, erre akkor kezdett gyanakodni az ember, amikor az új “vállalkozókat” hallotta panaszkodni, hogy előre nem látott tényezők merültek   fel (nem  fel (nem mindig — sőt, gyakran nem — állt rendelkezésre rendelkezésre a szükséges nyersanyag, nyersanyag, vagy a gyors gyo rs besze beszerzé rzésé séhez hez szüksé szüksége gess készp készpénz énz,, vag vagyy akk akkora ora fizet fizetőké őképes pes keres keresle lett a kínál kínáltt termékre vagy szolgáltatásra, amekkorával számoltak stb.) és ezek akadályozták, hogy a vállal vállalkoz kozók ók igye igyekez kezet etee megho meghozza zza a maga maga gyü gyümö mölc lcsét sét.. S a gya gyanút nút,, hog hogyy munka munka és vállakozás vállakozás két különböző dolog, elmélyítette, elmélyítette, ha a sikeres vállalkozókról vállalkozókról újra meg újra azt

a kritikát hallotta (s hallja ma is) megfogalmazni az ember, hogy ezek befektetésükhöz képest aránytalanul nagy haszonra tesznek szert, erőfeszítésükkel nem arányosan nagy a  jutalmuk.  jutalmuk. Mármost az a helyzet, hogy munka és vállakozás éppen ebben különböznek egymástól. A munka tekintetében tekintetében a kérdés az, hajlandó-e hajlandó-e belőle az ember egy, két, öt, esetleg még annál is több egységet elvégezni egy, két, öt, mindenesetre ugyanannyi egység díjazás fejében, miközben a díjazást éppúgy garantálja valamilyen gazdasági szervezet, mint azt, hogy a munkát érte hiánytalanul el kell végezni. A vállalkozást illető kérdés ezzel szemben az, hogy hajlandó-e kockára tenni az ember az erőfeszítéséért 100%-os bizonyossággal járó pl. 90 dollá dollárt, rt, ha 90%90%-os os valós valószín zínűsé űségg ggel el 100 dollá dollárho rhozz juthat juthat,, netán netán ann annak ak fejéb fejében en kockáztatni a biztos díjazást, hogy a bizonyosság 100%-ánál tízszer, százszor, esetleg száz százez ezer ersz szer er ritk ritkáb ábbb szer szeren encs csés és eset esetbe benn megt megtíz ízsz szer erez ezze ze,, -szá -százs zszo zoro rozz zza, a, ille illetv tvee -százezerszerezze -százezerszerezze azt. A vállalkozás tisztán valószínüségi viszonyait első megközelítésben a rulett összefüggései modellezhetik. modellezhetik. Aki a kaszinóban kaszinóban feltesz egy összeget a pirosra vagy a párosra, az az esetek  kedvező kedv ező felében felében megkétszere megkétszerezi zi azt; azt; aki a három három oszlop oszlop egy egyikér ikéree helyez helyezii az összege összegett képvisel képv iselőő zsetonjai zsetonjait,t, az az esetek esetek egyh egyharma armadába dábann megháro megháromszo mszorozz rozzaa a kock kockázt áztatot atottt  pénzét; de van eljárás arra is, hogy nagyobb kockázatot kockázatot vállalva vállalva nagyobb nyereséghez nyereséghez  jusson: az esetek kedvező 1/4-ében 1/4-ében négyszereshez,1/6-ában négyszereshez,1/6-ában hatszoroshoz, hatszoroshoz, stb., egész addig a vakmerő lehetőségig, amikor valaki egyetlen számra teszi fel a zsetonját, hogy azon kockázat árán, hogy 36 eset közül 35-ben elveszíti az érte kifizetett és akár egy jobb nyugate nyug ateurópa urópaii egyetem egyetem professz professzorán orának ak egy egyhavi havi fizetésé fizetésétt kitevő kitevő összeget, összeget, megnye megnyerje rje a lehetősé lehetőséget, get, hogy az egyetle egyetlenn kedv kedvező ező esetben esetben megharm megharminch inchatsz atszoroz orozza za a kockáztatott  pénzt s így, példánknál maradva, az egyetemi tanár háromévi háromévi fizetését úgy nyerje el, mint Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat. Nobel-díjat. 2

3

A vállalkozást ez az aspektusa teszi mindmáig gyanussá mindazok szemében, akiknek  erkölcsi világrendjébe munka-centrikus szemléletük csak azt hajlandó beilleszteni, ha az iparkodás a szerencsétől függetlenül biztosítja a boldogulást, s ha a szerencsétől független  boldogulást  boldogulást semmi más nem biztosíthatja, biztosíthatja, mint az iparkodás. Ezt a szemléletet szemléletet erösítette erösítette egy egész történelmi korszak, amely ideológikusan újra meg újra megfogalmazta az elvet: “Mindenki képességei szerint — mindenkinek teljesítménye szerint”. Holott ebben az elvben (nem beszélve itt megvalósításának gyakorlatáról) kétszeresen is  benne van az érdemtől független véletlenség véletlenség eleme, eleme, csak nem a kockázaté, kockázaté, amelyet valaki öntudatosan vállal, hanem egy olyan véletlené, amely az emberre sorsaként kényszeríti rá magát: Először, Először, maguk maguk a képesség képességek, ek, amelyek amelyek szerint ki-ki iparkodh iparkodhati atik, k, sem csak az illető illető múltbeli iparkodásától függenek, hanem természeti és kulturális örökségének szerencsés vagy szerencsétlen véletleneitől is. Mindmáig tart ugyan a vita ezekről a képességekről: van, aki ezek véletlenében a szülők génállományának tulajdonítja a nagyobb súlyt — s van, aki azon tárgyak állományának, amelyekben a kultúra ölt testet s amelyekkel az egyén abba abbann a mért mérték ékbe benn tanu tanull meg meg term termés észe zete tess módo módonn bánn bánni, i, amel amelyy mért mérték ékbe benn ezek  ezek 

rendelkezésére állnak. Ám azt már csak kevesen hiszik, hogy az oktatás tiszta lapra írna s csak az egyén erőfeszítésétől függene, hogy mennyit olvas el az odaírt szövegből. Másodsz Másodszor, or, a teljesí teljesítmé tményt nyt szintén szintén meghatároz meghatározza za az iparkodá iparkodáson son kívül kívül az is, hog hogyy a tevékenység, melyben megjelenik, miképpen van szituálva a maga természeti és társadalmi közegében: az aranyásó fáradsága másképp gyümölcsözik, ha olyan helyen ás, ahol van arany, mintha olyan tájékon, ahol nincs, s ugyanaz a míves erökifejtés más teljesítményt  jelent, ha a magyar nemzetgazdaságon nemzetgazdaságon belüli termelő termelő szervezetbe, szervezetbe, mintha, például, például, az Egyesült Államok nemzetgazdaságán belülibe integrálódik, s ezért aztán a fizetség is változik érte országról országra. 4

Az egyen egyenlős lőség égre re törté történt nt beál beállí lítód tódás ás amel amelyy épp éppol olyan yan szerve szervess része része a szoci szocial alizm izmus us mindenfajta ideológiájának, mint a szabadságra történő beállítódás a kapitalizmust igenlő ideológiáknak, ideológiáknak, ezért logikus következetességgel következetességgel irányul nem csak a vállalkozásból, vállalkozásból, hanem a munkából fakadó egyenlőtlenségek ellen is, és nem csak a vállalt kockázattól, hanem a képessége képességeknek knek és a munka munka közegéne közegénekk egyenlőtl egyenlőtlensé enségét gétől ől is függetl független en igazság igazságosság osságot ot követel. követel. 5

Az “egyenlősdi” ellen az előző rendszer létezésének utolsó két évtizedében ismétlődő ideológikus fellépések korlátozódtak arra, hogy az egyénnek a munkával kapcsolatos jogait követelték: hogy ha nagyobb teljesítményt ér el (akár jobb képesség  birtokában, akár  nagyobb iparkodással), iparkodással) , jobban boldogulhasson. Ám nem terjedtek ki a vállalkozásra, amelynek eredménye pedig, ráadásul, nem csak a vállalkozó szerencséjé vállalkozó  szerencséjétől  től függ, függ, hanem annak a módnak is köszönhető, ahogy a kedvező és a kedvezőtlen véletlenek eloszlása e vállalkozó körül megszerveződik ,.,. A vállalkozást éppen ez különbözteti meg a szerencsejátéktól. Utóbbiban a szervezési techniká technikák, k, amelyek amelyekkel kel a vakszere vakszerencsét ncsét olyan olyan látóvá látóvá tehetem tehetem,, akár egy őrangyal őrangyaltt (ha cinkelem a kártyát, ha rutinnal pörgetem pörgetem a rulett kerekét, ha kis ólomnehezéket ólomnehezéket helyezek a dobókockába, ha megbundázom a labdarugó mérkőzést, ha a lóverseny kimenetelének  ismeretében teszem meg a bukmékernél a fogadást stb.) csalást jelentenek. A gazdasági vállalkozásnál viszont még a törvényes kereteken belül maradva is működtethetek olyan szerve szerveze zete teket ket,, amel amelye yekk nem nem bízzák bízzák a vak vaksze szere rencs ncsére ére,, a kedve kedvező ző és a kedve kedvezőt zőtle lenn kimenetelek eloszlását. Sőt, ahol szervezet van, ott szabályszerűség is van, és a sikeres vállalkozáshoz sokszor annyi is elég, ha az ember a neki kedvezni nem is szándékozó szervezetnek csak kikémleli ezt a szabályszerűségét. Képesség és iparkodás, szerencse és szervezés

Kit becsülnek többre az emberek: aki tehetségével, vagy aki szorgalmával ér el sikert? S vajon azt-e, akinek vállalkozását jószerencséje vagy akiét egy szervezetnek az ő javára megnyilvánuló részrehajlása segíti? Erre Erre nézve nézve elle ellenőrz nőrzött ött isme ismeret retei eink nk csak csak olyan olyan vizsgá vizsgála lato tokbó kbóll van vannak nak,, amel amelyek yeket et az Egyesült Államokban végeztek, az utóbbi két évtizedben — ez mindjárt körül is határolja

térben és időben e vizsgálatok vizsgálatok érvényességét, amelyekben amelyekben a szociálpszichológusok szociálpszichológusok néhány igen egyszerű tendenciát találtak: Akit Akit a kísér kísérle leti ti szemé személy ly többr többree érté értékel kel,, arról arról hajla hajlamos mosab abbb úg úgyy látni látni,, hog hogyy sikeré sikerétt a tehetségével érte el, kudarcát viszont balszerencséje okozta — akit kevesebbre értékel, annak ann ak úgy úgy lett lett sikere sikere,, hog hogyy szeren szerencsé cséje je volt, volt, ku kudar darcát cát viszo viszont nt tehet tehetség ségte tele lensé nsége ge magyarázza. Akit többre értékelünk, arról úgy látjuk: szorgalmával vívja ki sikerét, s ha kudarc éri, az attól van, hogy ellenségei szervezetten gáncsolják — akit viszont kevesebbre értékelünk, annak sikerét az magyarázza, hogy barátok szervezett támogatása áll mögötte, kudarc viszont attól éri, hogy lusta. Az egyik vizsgálatban a kísérleti személyek többsége úgy vélte, hogy a pszichológustól hallott történetben szereplő Paul azért tüntette ki magát a vizsgán, mert okos, Mary pedig azért, mert szorgalmas — amikor viszont bukásról hallottak, Paulnak lustaságát, Marynek  viszont butaságát gyanították mögötte. S ha eközben még azt is ki kell találnunk, húzta-e a tételét a vizsgázó vagy a tanár adta fel neki a kérdést, hajlandóak vagyunk Mary sikere mögött még holmi tanári kedvezést is, Paul kudarca mögött pedig a tanár pikkelését gyanítani, míg viszont Paul sikerébe, illetve Mary kudarcába külső tényezőt magunktól csak úgy keverünk bele, mint elfogulatlan véletlent, amely éppúgy kedvezne olyanoknak is, akik nem tudják kihasználni, illetve éppúgy sújtana olyanokat is, akik dacolnának vele. Mindebből pedig arra lehet következtetni, hogy legalábbis az Egyesült Államokban és az utóbbi két évtizedben úgy látszik, látszik, olyan tendencia érvényesült, érvényesült, hogy akit többre értékeltek  értékeltek  (s a férfiakat például mindkét nem képviselöi többre értékelték a nöknél) , , annak a sikerét, akit pedig kevesebbre, annak a kudarcát nagyobbították, s mindkettöt ugyanazon a módon: hogy inkább neki magának tulajdonították, mint külső körülményeknek, s inkább spontán működés következményének, mint szándékos erőfeszítés céljának. Más szóval: a legmagasabb legmagasabb értékelésre méltónak azt tartották, aki tehetségével ér el sikert, kevesebbre becsülték, aki szorgalommal nyújtott jó teljesítményt, még kevesebbre, aki ezt  jószerencséjének  jószerencséjének köszönhette, köszönhette, s a legkevesebbre, legkevesebbre, ha szervezett szervezett támogatással támogatással érte el azt. Márpedig az ekképpen legtöbbre értékelt erények azok, amelyek a munkában tündökölnek, a legkevésbé becsült tényezők pedig azok, amelyek a jó vállalkozást alapozhatják meg. 6

Mennyire tekinthető ez a rangsor általános-emberinek? Erősen gyanítható, hogy nem az “emberi természetben” lakoznak azok a motívumok, amelyek szerint valaki szorgalom és szerencse, képesség és szervezett gondviselés kérdésében ítéletet mond. Vélhető például, hogy ugy ugyanaz anazon on amerika amerikaii társada társadalom lom tipikus tipikusnak nak tekinth tekinthető ető mental mentalitás itásaa egy szigorúb szigorúbbb  protestáns etika etika korában korában a szorgalmat szorgalmat többre többre tartotta tartotta volna a tehetségné tehetségnél.l. 7

Ismerete Ismeretes, s, hog hogyy ahol a protesta protestantiz ntizmus musnak nak Kálvin Kálvin féle változata változata terjedt terjedt el, ott ennek  ennek  szellemében összefüggést látnak az egyén földi sorsában beállott szerencsés fordulatok és

az üdvöz üdvözül ülésr ésree való való eleve eleve elren elrendel delte tetet tettsé tsége ge — gy gyaní aníth that ató, ó, hog hogyy ilye ilyenn köz közeg egbe benn a vállakozást kísérő véletlen nagyobb becsben áll. Végül például Sinkó Ervin naplójából naplójából (de sokan még saját élményeinkből is) ismerjük azt az attitüdöt, amelynek számára igen nagy értéke van annak a ténynek, hogy a szervezet vagy annak megszemélyesítője az embert kiválasztja egy funkcióra, amelynek sikeres megvalósításában azután gondviselőleg mellette áll. 8

Ezért arra a kérdésre, hogy milyenek az attitüdök a mai Magyarországon a tevékenység munka-, illetve vállalkozás-szerű komponenseit illetöen, csak egy olyan konkrét vizsgálat tudná megadni a választ, amelyet itt és most végeznek el, méghozzá kellő módszertani ötletességgel gondoskodva arról, hogy a tényleges képet ne torzíthassák el sem azok az ideológikus elvárások, amelyek egy szocialista értékrend maradványait örzik, sem pedig azok, amelyek egy jól működő gazdasági rendszerre vonatkozó képzetekkel kapcsolatosak. Ilye Ilyenn vizs vizsgá gála latt híjá híjánn a kérd kérdés és pszi pszich chol ológ ógia iaii vo vona natk tkoz ozás ásai aitt ille illetö töen en az egye egyetl tlen en lehetöségünk, hogy azt vegyük tekintetbe, ami az összefüggéseiből valóban általánosembe emberi rine nekk láts látszi zik. k. A  specifikusan  specifikusan emberi szükségletvilág  szükségletvilág  feltárá feltárására sára irányuló irányuló kutatásomban arra a következtetésre jutottam, hogy, bár olyan tényező nincsen, amely  szubsztanciáját   szubsztanciáját tekintve tekintve lenne általános-emberi (úgy, hogy nála fogva lehetne predikciót tenni például arról, hogy a szorgalom és a szerencse, továbbá a képesség és a szervezett gondviselés találkozási pontján a “normális” ember miképp tesz igazságot e tényezök  között ám általános-emberi általános-emberi formája  formája megállapítható az összefüggéseknek. E formát illetöen azután azt találtam, hogy olyan tevékenység felel meg neki, amelyben egyszerre van jelen egy cél autonóm kitüzésének és kitüzésének és a cél kreatív megvalósításának a megvalósításának a tényezöje. 9

Márpedig egy cél autonóm kitüzése: vállalkozás valamire, amire különben sem külső determináns, sem belső szükséglet nem kényszerít. A cél kreatív megvalósítása pedig: munka, munka, amely olyasmit állít elö, aminek elöállására különben sem külső feltételek megléte, sem belső képességeké nem nyújtana garanciát. Ennek Ennek az antrop antropol ológ ógiai iai formá formának nak a megá megáll llapí apítá tása sa a ko konkr nkrét ét tört történe énelm lmi-t i-társ ársada adalm lmii feltételekhez kötött szubsztanciák vizsgálatát azzal a felismeréssel segíti, hogy meg kell állapítani: a vállalkozás és a munka antropológiai antropológiai egységén belül milyen hasadást idéznek  elő a történelmi-társadalmi feltételek . A poszt-kapitalista formáció okozta hasadás

A kapitalista gazdasági formáció közepette ismeretes, hogy mi okozza a hasadást: az a tendencia, amely szerint a vállalkozás tőketulajdonhoz kötödik, a munka pedig elválik a tőketulajdontól. Korábbi írásokban bemutattam, hogy azok az automatizmusok, amelyek e történelmi korszakban függetlenné teszik a termelést a termelötöl, s általában a gazdasági élet dologi összefüggéseit a benne részt vevő személyek lelki életének összefüggéseitöl, egy idő után 10

nem működne működnekk többé, többé, s ilymódo ilymódonn pszichol pszichológia ógiaii tényezö tényezökk gyök gyökeres eres bizonyt bizonytala alanság nságot ot visznek a gazdasági rendszer funkcionálásába. Amellett, hogy a pszichológiai faktor a gazdasági folyamatok  kiséröjelenségéből  ezek  hatótényezöjévé vált vált,, mind minden enek ekel elöt öttt azza azzall érve érvelt ltem em,, ho hogy gy a gépi gépi nagy nagyip ipar ar első első évszázad évszázadában ában a gép kezelé kezeléséhe séhezz absztrak absztraktt erökifejtésre és absztrak absztraktt  felügyeletre  felügyeletre volt szükség, a múlt század végére azonban a technikai fejlödés olyan gépi berendezéseket vezetett be, melyeken a nyers erőkifejtés követelményét egyre inkább a gyorsaságé a gyorsaságé váltotta fel, a puszta felügyeletét pedig a koordinálásé több müszer figyelemmel követése és több irányítószerkezet kezelése között. Mármost a technikai fejlödés egyszerre eredményezte a gépii bere gép berende ndezés zések ek sebe sebessé sségén gének ek és bonyo bonyolu lult ltság ságána ánakk növ növeke ekedé dését sét:: a bo bonyo nyolul lults tság ág növekedéséből következöen a gépkezelönek egyre több idöre volt szüksége az optimális reagáláshoz, a sebesség növekedésének következtében pedig egyre kevesebb idő állott személyeket , akik az egymás ellen ható követelményeket  ehhez rendelkezésére.  Azokat a személyeket  össze tudják egyeztetni, egyeztetni, speciálisan meg kellett termelni. termelni. Ezzel a szükségszerüséggel hoztam összefüggésbe azt a tendenciát, amely ma mind a tervgazd tervgazdálko álkodási dási,, mind mind a piacgaz piacgazdálk dálkodási odási rendszer rendszerekbe ekbenn megfigy megfigyelhe elhetö: tö: hogy egyre növekszik azok aránya a társadalomban, társadalomban, akik nem dolgok termelésével foglalkoznak , hane hanem m vala valam milye ilyenn módon ódon a term ermelés elés nélk nélkül ülöz özhe hete tetl tlen en szem személ élyi yi felt feltét étel elei eine nek  k  megtermelésével , karbantartásával , igazgatásával . 11

Marx ezzel összefüggésben így ír: “[…] az áruk világa két nagy kategóriára esik szét: az egyik oldalon a munkaképességek; a másik oldalon maguk az áruk. […] az áru mint múltbe múltbeli li,, tárgy tárgyia iasul sultt munka munka jele jelenik nik meg, meg, tehát tehát ha nem nem jele jelenik nik meg meg egy egy dolog dolognak nak a formájában, akkor csak magának a munkaképességnek a formájában jelenhetik meg […]. magá gátt a Term Termel előő munk munkaa ezek ezek szer szerin intt olya olyann munk munka, a, amel amelyy áruk árukat at term termel el vagy vagy ma munkaképességet közvetlenül termeli, termeli, képezi, képezi, fejleszti, fejleszti , fenntartja, fenntartja, újratermeli.” újratermeli.” 12

Adam Smith az állótőke alkotórészei közé sorolja “a lakosoknak illetve a társadalom tagjainak szerzett és hasznos képességeit”, rámutatva: “Az ilyen képességek megszerzése mivel megszerzöjüket megszerzöjüket neveltetése, neveltetése, tanulmányai, illetve tanonckodása alatt fenn kell tartani mindig valóságos költséggel jár, s ez a költség mintegy az ő személyében rögzített és realizált tőke. Ezek a képességek a képességek a megszerző vagyonának egy részét alkotják , de éppúgy azon társadalom vagyonának egy részét is, amelyhez ő tartozik. A munkás tőkéletesített ügyess ügy esség égét ét ugya ugyanol nolya yann szemsz szemszög ögből ből lehet lehet tekin tekinte teni, ni, mint mint egy egy gépet gépet […], […], amel amelyy megkönn megkönnyíti yíti és megrövi megrövidít dítii a munkát, munkát, és amely, amely, bár bizonyos költséget okoz, okoz, ezt a költséget profittal együtt megtéríti” 13

Ennek Ennek a megt megtér érülé ülésne snek, k, mint mint minde mindenn más más áru eseté esetében ben,, itt itt is az a felté feltéte tele le,, hog hogyy a termé termékke kkell az rende rendelk lkezz ezzék ék,, aki aki a befek befekte teté tést st eszkö eszközö zölt lte. e. Csakh Csakhogy ogy itt itt a termé termék: k: a munkaerö, a munkás teste és lelke, s minthogy ennek képességeibe a kiképzés során a  befektetett  befektetett tőke szervesen épül bele, elválaszthatatla elválaszthatatlanul nul attól, ami “természettől “természettől fogva” adva van, a tőkével csak úgy rendelkezhet a beruházó, ha a munkás testével és lelkével ennek totalitásában rendelkezik.

Tulajdonképpen ennek kísérletét valósítja meg az I. világháborúval kezdődő időszakban egy poszt-ka poszt-kapita pitalist listaa formáci formációó gya gyakorl korlata. ata. E gyak gyakorla orlatt kulcsté kulcstényez nyezöje öje az állam állam olyan olyan  beavatkozása  beavatkozása a tőke és munka viszonyába, viszonyába, amely a két világháború világháború közötti időszakban egyre egyre totá totáli lisab sabbá bá váli válik, k, és akár akár az állam állam álta általl irányí irányíto tott tt tervg tervgazd azdál álkod kodás, ás, akár akár egy egy érintetlenül hagyott piaci gazdálkodás közvetítésével a munkaerő olyan ellenörzését teszi lehet lehetövé övé,, amel amelyy a tőke tőke számár számáraa az “embe “emberi ri beru beruház házás” ás” megté megtérül rülésé éséhez hez szüks szükség éges es garanciákat igéri. A totális állam azonban mégis alkalmatlannak alkalmatlannak bizonyul arra, hogy akár egy terv-, akár egy  piacgazdálkodási  piacgazdálkodási rendszer működéséhez működéséhez szükséges szükséges személyi személyi feltételeket feltételeket megteremtse, megteremtse, mégpedig mindenekelött annál fogva, ahogyan a vállalkozás személyi feltételeit kezeli. A klasszikus kapitalista alakzat struktúrájában meghatározó az a pozíció, amelyet a tőkés vállalkozó foglal el. A poszt-kapitalista poszt-kapitalista átalakulásokhoz átalakulásokhoz vezető fejlemények fejlemények egyikeként ez a pozíció kettéhasad: akinek tőkéje van, abból hiányozhat a vállalkozószellem ennek elönyt igérő igérő befek befekte teté téséh séhez ez,, s akine akinekk érzék érzékee van van az optim optimál ális is ko kocká ckázt ztatá atásho shoz, z, ann annak ak nem okvetlenül van mit kockáztatnia. A tőkeeszközöket és a vállalkozószellemet egyesíteni kell egymással, mint ahogyan a klas klassz szik ikus us kapi kapita tali list staa alak alakza zatb tban an a term termel elés éshe hezz egye egyesí síte teni ni kell kellet ettt egym egymás ássa sall a tőkeeszközöket tőkeeszközöket és a munkaeröt, illetve a földtulajdont földtulajdont és a vállalkozószellemet. vállalkozószellemet. De milyen milyen szerkeze szerkezetben tben történjé történjékk most most ez az egy egyesít esítés: és: olyanba olyanban-e, n-e, ahol a tőke tőke alka alkalm lmazz azzaa a vállalkozót , a menedzsert , amint alkalmazza a munkást is, és rendelkezik mindkettövel? vagy pedig olyanban, ahol a vállalkozó hitelt vesz fel , fizet a tőke használatáért , amint fizet a föld használatáért is, de ő rendelkezik mindkettövel. A dologi dologi és a személyi személyi feltéte feltétell dilemm dilemmájár ájáról  ól  van szó a mode modern rn gazda gazdaság ságii rendsz rendszer  er  működésében, mint ahogyan erről a dilemmáról van szó akkor is, amikor a munkaeröben megtermelése során inkorporálódó tőke megtérülésének és értékesülésének gondjai életre hívják a totális államot. S a dilemmát a totális állam ezúttal is úgy dönti el, hogy a személyi feltételt a dologi feltétel dominálja. A vállalkozószellem ugyanis az a diszpozició, hogy az embernek előzetes embernek  előzetes utasítás nélkül  támadjon ötlete, ötlete, méghozzá olyan, olyan, amely kiválasztja őt a többiek közül: ha sikert arat, elöny elönyöse ösen, n, ha kudar kudarcot cot szenve szenvedd hátrán hátrányos yosan. an. Márpe Márpedig dig a totáli totáliss álla államna mnakk nincs nincs is veszélyesebb ellensége, mint az az állampolgár, akinek  spontán  spontán és originális gondolatai és,  pláne, tettei tettei támadnak. támadnak. Igy aztán ha a munkaerő dilemmáját tekintve azt láttuk, hogy a totális állam ígér garanciát a tőkének: a munkaerő munkaerő magatartása magatartása nem fogja zavarni az “emberi beruházás” megtérülését megtérülését most most,, a váll vállal alko kozó zósz szel elle lem m eset esetéb ében en a tőke tőke ígér ígér gara garanc nciá iátt a totá totáli liss álla államn mnak ak:: a vállalkozószellemű személy spontaneitása nem lépi túl a tőke technikai utasításai által szigorúan kijelölt kereteket, s ha mégis, akkor az ilyen személy originalitását lecseréli majd egy másik személyére.

Mármost a totális állam által ekképpen igényelt vállalkozószellem paradox definíciójánál fogva nem létezhetik: hordozója olyan személy lenne, akinek akkor akinek akkor és ott támadna elözetes utasítások nélkül ötlete, ötlete, amikor és ahol ezt technikai utasítások elöirják neki, neki , s akit  ötletének a következményei éppúgy választanának választanának ki a többiek közül , mint bárki mást , akit  ötletének a következményeképp az ő helyére tesznek . A totális totális állam állam azért azért bizonyul bizonyul alkalm alkalmatl atlannak annak a gazdálk gazdálkodás odásii rendszer rendszer működésé működéséhez hez szükséges  személyi feltéte feltételek lek megterm megtermelé elésére sére,, mert mert ennek ennek feladat feladatához ához csak aszerint aszerint a logika szerint tud hozzáfogni, hozzáfogni, amelyet a poszt-kapitalista poszt-kapitalista rendszer a kapitalista kapitalista formációtól örökölt s amelynek megfelelöen megfelelöen ez utóbbi a maga működésének  működésének dologi dologi feltételeit termelte. E logikával nem az a fő baj, hogy konzekvensen végiggondolva a megsemmisitő és a munkatáborok munkatáborok képletét adják: a dologként dologként kezelt személy bármely tulajdonsága tulajdonsága megfelelő technológiával átalakítható, majd a prototípusról át lehet térni a sorozatgyártásra és száz-, tízezervagy millió-számra legyártani a modellt, miközben számíthatók a termelés költségei, s eldönthetö, úgy gazdaságosabb-e a termelés, hogy elözetesen szelektálják, ki az, akit a technológiai folyamatba egyáltalán befognak, vagy úgy, hogy válogatás nélkül munkálják  meg az egyéneket, de mindenkit addig idomítanak, ameddig szükséges, vagy esetleg úgy, hogy a válogatás nélkül megmunkálás alá vett egyének közül meghatározott idő elteltével eliminálják a selejtet. E logika, amellett, hogy erkölcsi szempontból fertelmes, ráadásul tiszt tisztán án pragm pragmat atik ikus us szemp szempont ontból ból haszná használh lhat atat atla lan, n, mint minthog hogyy a szemé személy lyii felté feltéte tele lek  k  megtermelésének legfontosabb vonatkozásával nem számol: A termelés dologi feltételeit feltételeit kiegészítő személyi feltétel nem csak a személyek személyek valamilyen dologi vonásaként  vonásaként lehet lehet adva vagy nem adva, hanem közöttük fennállható viszonyként  is. Márm Mármos ostt képz képzel elhe hetö tö,, mi tört történ énik ik,, ha a váll vállal alko kozó zósz szel elle leme mett (a szem személ élyn ynek ek ezt ezt a  jellegzetesen  jellegzetesen viszony-jellegű viszony-jellegű diszpozícióját, diszpozícióját, hogy  spontán módon originális ötlete támadjon) a dologi termelés logikája szerint állnak neki legyártani. Könnyű belátni, hogy minél szervezettebben halad a személy spontaneitásának elöállítása, annál kevésbé állhat elő e technológiai folyamatban a spontaneitás. S az is belátható, hogy minél nagyobb lesz annak az oktatási-nevelési termelöegységnek a kibocsátó kapacitása, amely a személy originalitását állítaná elö, annál kevésbé állhat elő benne az originalitás. A vállalkozás motiváló tényezöi

A totális államok összeomlása után beköszöntő idöszakot (legalábbis ott, ahol a posztkapitalista módosulás egy piaci gazdálkodás lényeges elemeinek megörzése mellett ment végbe, vagy ahol ezeket az elemeket késöbb állították vissza) sokan írták le  fogyasztói  fogyasztói társadalomként . Akik ezt társadalomkritikai éllel tették, azok ideológikus rosszallással emlegették, mint presztizsf mint presztizsfogyasztást  ogyasztást , mint státusszi mint státusszimbólum mbólumok  ok hajszolását, hajszolását, azt a jelenséget, hogy az embert fogyasztásában egyre csökkenő súllyal vezeti az az ésszerű szempont, hogy a költség és kényelmetlenség lehető legkisebb összegével a haszon és élvezet lehető legnagy legnagyobb obb összegét összegét biztosítsa biztosítsa magának magának,, és egy egyre re növe növekvő kvő súly-lya súly-lyall az, hogy mivel  tartozik társadalmi rangjának s hogy mit követelhet neki. neki. Valójában arról van szó, hogy a haszon is és az élvezet is kettös. kettös. Egy tevékenység hasznát megadha megadhatja tja a használa használati ti érték  érték , amel amelye yett elöá elöáll llít ít,, vagy vagy a csereérték , amel amelyy abba abbann a

 pénzösszegben  pénzösszegben fejezödik fejezödik ki, amelyhez amelyhez a tevékenység tevékenység révén végülis végülis hozzájutnak. hozzájutnak. A tevékenység tevékenység élvezetét pedig adhatja az a kielégülés, hogy a benne megnyilvánult megnyilvánulttechnikai technikai erő  révén a személy bánni tud dolgokkal , vagy hogy egy  szociális  szociális erő  révén, amelyet a tevékenység megjelenít, a személy bánni tud más személyek más személyekkel  kel . E négy tényezö13 tudatos vagy tudattalan számításbavételének pszichikus teljesítményét vizsgálva korábbi tanulmányomban amellett vonultattam fel érveket, hogy e teljesítményt kapitalista kapitalista formációban formációban a csereérték , poszt-kapitalista poszt-kapitalista alakzatokban alakzatokban viszont a szociális  szociális erő  szervezi: a tevékenység tétje, amely az egyén döntését effektíven motiválja, motiválja, az elöbbiben elöbbiben a  pénz,  pénz, az utóbbiban a státusz a státusz..  státuszhajhászás öltheti a  pénzhajhászás  pénzhajhászás formáját. A magasabb teljesítménynek nem A  státuszhajhászás csak úgy felelte feleltethet thetőő meg magasabb díjazás, hogy több eredményért többet  fizetnek, hanem úgy is, hogy a kitünő  teljesítményt kitüntetöen díjazzák. Ilyenkor tulajdonképpen már  nem a termelt dolog , hanem a termelő személy érdemének leméréséről van szó: a kitünő kitünő telje teljesít sítmé mény ny mögö mögött tt intuíc intuíció iónk nk a techn technik ikai ai erő erő ritkas ritkaság ágáná ánáll fogva fogva kitün kitünőő kombinációját sejti, ahogy a kitüntető díjazás mögött pedig a személy kitüntetett szociális erejét. A hangsúly áttevödése a megszerezhető pénzről az elérhető státuszra megfelel a hangsúly áttevödésének arról, ahogy a kapitalista gazdasági rendszer saját működésének  dologi feltételeit termelte, arra, ahogyan a poszt-kapitalista gazdasági rendszer a maga működésének  személyi  személyi feltételeit termeli. Amikor a státuszhajhászás a pénzhajhászás formáját ölti, a megszerzett pénz az elért státuszt szimbolizálja. A kétféle motívum természete közötti különbséget megvilágíthatja egy gon gondola dolatkís tkísérle érlet,t, amely amely összehaso összehasonlít nlítaná aná egy gazdasá gazdasági gi vezető vezető megelé megelégede gedettsé ttségét gét azzal, amit elér, három különböző esetben: akkor, ha az általa igazgatott gazdasági egység hozzájut egy országos 20 százalékos százalékos fejleszt f ejlesztési ési terv arányosan reáeső beruházási részéhez; akkor, ha egyedül sikerül 100 gazdasági egység közül a magáénak megszerezni egy 2 százalékos százalékos fejleszt f ejlesztési ési lehetöséget; s akkor, ha egy országos beruházási beruházási stop ellenére, ellenére, amely 10 ezer gazdasági egység közül 9999-et a legszigorúbban érint, a magáé számára mégis megszerez megszerez egy 0,2 százalékos százalékos bövítést lehetövé tevő beruházást. beruházást. A maga céljaira felhajtott felhajtott  pénztömeg  pénztömeg az első esetben tízszer nagyobb, mint a másodikban, másodikban, és százszor nagyobb, mint a harma harmadi dikba kbann a maga maga stát státusz uszáva ávall kap kapcso csola lato toss törek törekvés vései ei,, azonba azonbann az első első esetbe esetbenn semmilyen kielégüléshez nem jutnak, mivel csak azt kapja, amit bárki az ő helyében; a második esetben azonban százból egynek lenni kiválasztva már valamelyes kielégülést nyújt; de ez eltörpül amellett a mámor mellett, amelyet a harmadik eset kínál, amely az egyént tízezer közül tünteti ki. Mármost valahányszor valahányszor felvetödik a kérdés, hogy a gazdasági gazdasági egységek vezetőiben a posztkapitalista alakzatban, s különösen ennek tervgazdálkodáshoz kapcsolódó formájában miért olyan csekély a vállalkozószellem, a választ mindig annak az ösztönzési rendszernek a fogyatékosságaiban fogyatékosságaiban keresik, amelyik amelyik a pénzhajhászáshoz pénzhajhászáshoz kapcsolódna. Kevesen gondolják  a vállalkozással kapcsolatos premisszáikat olyan következetesen végig, mint Liska Tibor, de a gondolatmenet iránya sokaknál hasonló: aki a szinte biztosnak látszó megoldás helyett csak minimális kockázatot is vállalna, az siker esetén szinte semmi többletbevételhez sem  jutna (sem személyes személyes fizetésében, fizetésében, sem gazdasági gazdasági egységének egységének céljaira céljaira felhasználhatóan), felhasználhatóan),

ami ellensúlyozhatná azt a hátrányt, amivel a kudarc járhat; ha az innovációs kockázat vállalása profitot hozna, akkor a profit az innovációs kockázat vállalását hozná. Liska következetessége etekintetben abban áll, hogy a termelési eszközök társadalmi tulajdona mell mellet ett, t, ha bizt biztos osít ítva va van, van, hogy hogy azok azokat at senk senkii (így (így egy, egy, az álla állam m nevé nevébe benn fell fellép épőő  bürokratikus  bürokratikus réteg) se sajátíthassa sajátíthassa ki, lehetöséget lehetöséget lát arra, hogy a kockázat vállalásáért vállalásáért elnyerhető profit mindenkit arra ösztönözzön hogy vállalkozásba fogjon. Mármost ha a pénzhajhászáshoz kapcsolódó ösztönzési rendszer mellett azt a másikat is tekintetbe vesszük, amelyik a lehető legkitüntetöbb státuszok megszerzésére orientálódik és amelynek súlya, mint erről fentebb szó volt, egyre növekszik a korábbi ösztönzési rendszer  rovásá rovására, ra, akk akkor or meg meg kell kell álla állapít pítani ani,, hog hogyy egy egy olya olyann szerve szerveze zetbe tben, n, aho aholl mindenki vállalkozna, a vállalkozás a kitüntető státuszok megszerzésére orientálódó törekvést zérókielégüléshez juttatná. Söt, a sikeres vállalkozást éppúgy, mint egyáltalán a vállalkozást, ugyancsak ugya ncsak az említe említett tt törekvés törekvés zéró-kie zéró-kielég légülés ülésee jutalm jutalmazná azná,, minthog minthogyy a legsike legsikerese resebb bb vállalkozó éppúgy ki lenne téve annak a veszélynek, hogy bármikor bárki rálicitál, mint a csödbejutott vállalkozó, tehát társadalmi státuszuk egyenlő mértékben tüntetné ki öket. A státuszhajhászás szenvedélyét mármost éppúgy meg lehet bélyegezni ideológikusan, mint ahogy a pénzhajhászásét új meg új korok bélyegezték meg. Az utóbbival kapcsolatban azonban az ilyen elitélő elitélő idöszakokat idöszakokat olyanok váltották fel, amelyek amelyek e késztetést a “cselvető ész” nézöpontjából nézöpontjából tekintették, tekintették, azt vizsgálva, miképpen lehet olyan viszonyokat teremteni, teremteni, melyek közepette az ember, miközben “természetét” követi, amely, úgy látszik, ilyen, egy “társadalmi ésszerüséget” valósítson meg: például úgy jusson pénzhez, ha ennek érdekében egyre merészebb innovációkra vállalkozik. A státusz státuszhajh hajhászá ászáss hatása hatása egy ilyen ilyen “cselve “cselvető tő ész” nézöpont nézöpontjábó jábóll tekintve tekintve kísértet kísérteties ies  párhuzamokat  párhuzamokat mutat a pénzhajhászással. pénzhajhászással. A jelenleg jelenleg s már huzamos ideje változatlanul változatlanul működő rendszer azt jutalmazza státuszának emelésével, aki a szinte biztosnak látszó megoldásokat keresi az éppen adott státuszában elöadódó kihívásokra. Aki ehelyett csak  minim minimál ális is koc kockáz kázat atot ot is válla vállal, l, ann annak ak sike sikerr eseté eseténn megb megbocs ocsátj átják ák,, hog hogyy “fele “felelöt lötle lenn kalandokba bocsátkozott”, kikötve (legalább hallgatólagosan), hogy “ilyen többé elő ne fordul forduljon jon”. ”. Ám arra arra számí számíta tania nia,, hog hogyy a sike sikeres res válla vállalk lkozá ozáss jutal jutalma maké képp pp státu státusza sza gyorsabban fog emelkedni a kockázatra kockázatra nem vállalkozó többiekénél, többiekénél, nevetséges nevetséges lenne. Igy semmi semmi sem elle ellensú nsúly lyozh ozhat athat hatja ja a potenc potenciál iális is vállal vállalkoz kozóna ónakk azt azt a hátrán hátrányát yát,, amive amivell státuszának sorsa szempontjából az olyan kudarc járhat, amelynek kockázatát ő maga vállalta. A poszt-ka poszt-kapit pitalis alista ta történel történelmi mi formáció formációban ban csak olyan olyan gazdasá gazdasági gi szervezö szervezödést déstől ől lehet lehet várni, hogy nagyobb tömegben hajlamosítsa a gazdaság ágenseit arra, hogy kockázattal  járó innovációra vállalkozzanak, vállalkozzanak, amely a pénzéhséghez pénzéhséghez hasonlóan a státusszal státusszal kapcsolatos törek törekvé vések seket et is (s e töre törekvé kvések sek növ növek ekvő vő súlyá súlyával val arányo arányosan san növ növek ekvő vő mérté mértékbe kben) n) vállalkozásra vállalkozásra ösztönzésként ösztönzésként hasznosítja: hasznosítja: ha a sikeres vállalkozók szervezeti elömenetele a kockázatot nem vállalókéhoz képest annyira felgyorsul , hogy ellensúlyozza a vállalkozás kudarcának fékező hatását a státusz emelkedésére. emelkedésére.

1 Bársony Jenő: A Liska-féle szocialista vállalkozási koncepció. In: Síklaki István (szerk.): Koncepció és

kritika. kritika. Vita Liska Liska Tibor Tibor "szocial "szocialista ista vállalko vállalkozási zási szektor" szektor" javaslat javaslatáról áról.. Magvető Magvető Köny Könyvkiad vkiadó, ó, Bp., 1985. 78. (Kiem. tölem G. L.) 2 E számítás számításoknál oknál eltekint eltekintettem ettem attól az eljárást eljárástól, ól, amellyel amellyel a kaszinó kaszinó a maga maga jövedelm jövedelmét ét biztosí biztosítja: tja:

ténylegesen 37 számmal megy a rulettezés és ha a 0-n áll meg a roulette, akkor minden tét, kivéve amelyet direkte erre a számra helyeztek, elvész a játékos számára. Igy az esély a kockáztatott összeg megharminchatszorozására megharminchatszorozására nem 1/36, csak 1/37, de még a megduplázására sem 1/2, csupán 18/37. Az ember azonban adott esetben hajlandó ennél elönytelenebb arányokat is vállalni: akik hétről hétre kockára teszik a biztos 225 forintjukat, hogy a bizonyosságnál 43 millió 949 ezer 268szor ritkább szere szerencs ncsés és esetb esetben en mind mind az öt számo számott eltalá eltaláljá lják, k, amely amelyet et a lottó lottónn majd majd kihúzn kihúznak, ak, messz messzee nem nem számíthatnak arra, hogy ilyen kis valószínüséggel bár, de 43949268-szorosát kapják vissza kockára tett 43949268-szor 225, azaz 9 888 888 585 585 300 300 forintnak   pénzüknek. (Pontosa (Pontosabban bban az így számítha számítható tó 43949268-szor egynegyede, azaz közel 2,5 milliárd forint lenne "méltányos" nyereség a kockára tett 225 forintért, mivel a szerencsés eseteknek négy osztálya az öt-, a négy-, a három- és a kéttalálatosoké osztozik az egyetlen egyetlen öttalála öttalálatosho toshozz átlagosa átlagosann szükséges szükséges tétek összegén összegén.. Az öt találatér találatértt tényleges ténylegesen en kifizete kifizetett tt összegek átlaga azonban még el is marad ettöl az összegtöl. 3 "Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midön elnyerte a fizikai

 Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentöségü tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni megszerezni  példátlan nagyszerü teljesítmény, teljesítmény, még akkor is, ha egyesek elött szépséghibának szépséghibának tünik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevü kártyajátékon nyerte el Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal elöbb a svéd király nyújtotta át." (P. Howard: A tizennégykarátos tizennégykarátos autó) 4  Nyugat-Európában a lakosság átlagkeresete tavaly havi 1750 dollár volt, az Egyesült Államokban pedig

— ez e z 255 ezer, illetve 310 ezer forintnak felelt meg. A szellemi munkával elérhető átlagkereset ennek ott kb. a kétszerese volt, Magyarországon Magyarországon pedig —  29518 forint. 2150

5 Had Haddd álljon álljon itt itt enn ennek ek a beállí beállítód tódásn ásnak ak illus illuszt ztrác rációj iójául ául egy saját saját — grotes groteszk zk — tapas tapaszta ztalat latom om a

rendsz rendszerv ervált áltás ás előtti előtti utols utolsóó évtize évtizedbő dből. l. Ekkor Ekkor már már előfo előfordu rdult, lt, de még még ritka ritka vo volt, lt, ho hogy gy külfö külföldi ldi munkavállalásra munkavállalásra nem a főhatósága utaztatta az embert, hanem meghívást kapott, amelynek elfogadását a főhatóság csak engedélyezte (vagy nem engedélyezte). A szóban forgó esetben egy jól csengő nevet viselő külföldi egyetemtől érkezett a meghívás valakinek, aki a Magyar Tudományos Akadémia egyik  kutatóintézetébe kutatóintézetébe járt hivatalba. A külföldi egyetemen való munkavállalás munkavállalás azzal járt volna, hogy az illető az itthon elvártnál jóval nagyobb iparkodással az itthoninál jóval kedvezőbben boldogulhat. “Munkája szerint”. Nos, a kérdéses kutatóintézet tudományos igazgatója a főhatóság illetékes vezetői előtt a következő szavakkal érvelt azellen, hogy a munkavállalási engedélyt az illetőnek megadják: “Túl nagy  jutalom ez neki." neki." Arra von vonatk atkozó ozóan, an, hog hogyy annak annak a helyne helynekk a státus státuszát zától ól függöe függöen, n, amely amelyet et valak valakii egy társa társadal dalom om 6 Arra stru strukt ktúr úráj ájáb ában an elfo elfogl glal al,, mekk mekkor oraa sike sikert rt vagy vagy ku kuda darc rcot ot tula tulajd jdon onít ítun unkk neki neki s ebbe ebbenn mely melyik  ik  hatóté hatóténye nyezön zönek ek mekko mekkora ra rész részt, t, lásd lásd Jones-K Jones-Kano anouse use-Ke -Kell lley-N ey-Nis isbet bett-V t-Val alins ins-We -Weine iner: r: Attrib Attributi ution: on: Perceiving causes of behaviour. General Learning Press. Marristown, Marristown, 1971; és Jean-Claude Deschamps: L'attribution et la categorisation social. Peter Lang. Berne-Francofort/M.Las Berne-Francofort/M.Las Vegas, 1977. Weber a protestán protestánss etika etika és a kapitaliz kapitalizmus mus szelleme szelleme között fennálló fennálló összefüggé összefüggéseke sekett taglalva taglalva 7 Max Weber hosszasan idézi és méltatja Benjamin Franklin intelmeit a szorgalomról és ennek édestestvéréröl a  puritán erények legjelesebbjei között: a takarékosságról (A protestáns protestáns etika és a kapitalizmus kapitalizmus szelleme. Társadalomtudományi Társadalomtudományi könyvtár. Gondolat. Bp. 1982. 44-58. lap).

8 Egy regény regénye. Forum Könyvkiadó. Ujvidék. L. különösen az "Éjszakai elmélkedés vagy levél még

meg se szüketett fiatal barátomhoz" címü fejezetet (221-250). 9 Garai László: Személyiségdinamika és társadalmi lét. Akadémiai Kiadó. Bp., 1969. 10 Strength Strength and weaknes weaknesss of psychol psychologic ogical al scienc science. e. Internat Internationa ionall Social Social Scienc Sciencee Journal. Journal. 1973 1973.. 25:4. 25:4. 447-460. 447-460. (Magyarul: (Magyarul: A pszichológia ereje és gyengesége. gyengesége. Valóság, 1973. 16:10. 13-23.) Price or social social identity? identity? Determining economic economic activity activity in a post-capitalist post-capitalist system. In: H. Brandstätter Brandstätter and E. Kirchler Kirchler (eds): Economic Economic Psychology. R. Trauner Verlag. Linz, 1985. (Magyarul: Laikus dolgozat a tervezésröl meg a piacról. Valóság, 1985. 28:8. 25-41.).  Nyílt levél Hernádi Hernádi Gyulához. Gyulához. In: Radnai György (szerk.): (szerk.): "A´ru-e a kultúra?" kultúra?" Vélemények/Vi Vélemények/Viták. ták. Kossuth Könyvkiadó. Könyvkiadó. Bp., 1986. 80-86. Determining Determining economic activity activity in a post-capitali post-capitalist st system. system. Journal of Economic Economic Psychology. 1986. Sajtó alatt. 11 A nem-anyagi szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya 1969-töl 1980-ig a lakosság 27,6%-áról 30,2%-ára nött az Egyesült Egyesült Államokban, Államokban, meghaladva ezzel az iparban foglalkoztatottak foglalkoztatottak arányát, amely 34,2%-ról 29,4%-ra csökkent. Még erösebben mutatkozott meg ez a tendencia Svédországban, ahol ugyanezen idö alatt az elöbbi mutatónak a növekedése 24,0%-ról 34,7%-ra történt, az utóbbi mutatónak 39,8%-ról 31,4%-ra történt csökkenése mellett. Bár a változás lassúbb, de a tendencia hasonló egyebek között Japánban, Franciaországban, a NSzK-ban, az Egyesült Királyságban. (Labour force statistics 1969-1980. OECD. Paris, 1982.) 12 Karl Marx és Friedrich Engels Müvei. 26/I. Értéktöbbletelméletek. (A “Tőke” IV. könyve). Első rész. 136. (Kiem. tölem — G. L.) 13 Adam Smith An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations című könyvének francia fordításából idézi Marx (Id. mű. 220-221. Kiem. tölem — G. L.). 14 E négy tényező csak részben esik egybe azokkal, azokkal, amelyeket amelyeket Baudrillard, Baudrillard, például Pour une critique critique de l'économie l'économie  politique du signe (Gallimard, (Gallimard, 1972) című müvében, müvében, megkülönböztet, megkülönböztet, amikor a használati használati értéken és a csereértéken csereértéken kívül beszél beszél a tárgyakn tárgyaknak ak a közö közössé sséghez ghez tartozá tartozást st megnyil megnyilvání vánító tó (például (például az ajándé ajándékozá kozásba sban, n, az ünne ünnepek  pek  megülésében) megülésében) betöltött szimbolikus értékéről és a státuszt státuszt megjelölő megjelölő jel-értékéröl. jel-értékéröl. Baudrillard Baudrillard ez utóbbi két érték  között ugyanolyan viszonyt lát, mint az, amelyet az elöbbi kettő között Marx elemzett a politikai gazdaság(tan)  bírálata  bírálata során. Éppen e gondolat gondolat kapcsán kapcsán érdemes érdemes felfigyelni felfigyelni rá, hogy Marxnál a használat használatii érték is technikai technikai erö, s a csereérték is szociális erö, csak eldologiasítva. Baudrillard mindkét tényezője ezzel szemben olyan, ami a személy szociális erejét jeleníti meg: az ékszergyürű is, amelynek jel-értékét Baudrillard szerint az adja, hogy minél többet húzok belöle az ujjamra és minél inkább remekei ezek az ékszerész-fantáziának, annál kiválóbbnak jelölik meg viselöjü viselöjükk státusz státuszát át és a jeggyür jeggyürűű is, amelyn amelynek ek értékét értékét nemcsa nemcsakk annak annak szimbo szimboliz lizálá álása sa adja, adja, hogy valaki valakivel vel összetartozunk, hanem a tény, hogy egyetlen darabot és ugyanolyan formájút viselek, belöle, mint akárki más, egyben azt is szimbolizálja, hogy viselöje éppolyan kiváló a maga nemében, mint bárki más, akit egyetlen személyként kiválasztott az az egyetlen személy, akit ő kiválasztott. 15 Az innovációra való vállalkozás tömegének értékeléséhez érdemes alapul venni azt a táblázatot, amelyet Soós Attila állított állított össze és Kornai János közöl (Anti-æquilibrium. (Anti-æquilibrium. Közgazdasági Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Könyvkiadó. Bp. 1971. 297-300). Eszerint az 1917 és 1962 között eltelt idözakban elterjedt 73 forradalmian új termék közül 5 ízben fordult elö, hogy a terméket elsönek (vagy elsök között) bevezető ország szocialista gazdasági berendezkedésű volt: a távfütés (1924), a műkaucsuk (1932), a paneles építés (1940 elött), a szén földalatti elgázosítása (1957) és a laser (1960 után) esetében.