GALAKTIKA_346

N Z I N K U S MA GA I K T Z S A T N A F F N Y O S  Ú T U D O MÁ M Á Z S Ő S A Z E L

ELŐFIZETŐKNEK: 1000 FT ÁRA: 1690 FT / 8 €

GALAKTIKA WWW.GALAKTIKA.HU

FB/GALAKTIKAMAGAZIN

ÖNSÖTÉTÍTŐ AUTÓABLAKOK ÚJ VERSENY A HOLDRA A HOLD KÖRÜL LAKNI

+

XXXIX. XX XIX. ÉVF., 2019. JANUÁR

34 6

CAINE KOMOR NEMERE PORCAYO GALINA

E l lő fi ő z fi e z t e t ő k ő n k e n k e k C

S S K A K 1 2 20 0 0 F t 0 t ! !

BROWN

KEITH

Roberts ALEKSZEJ

Kalugin Mateusz Majewski képe

A S C I  F I L E G JAVA

19346

9

77 01 01 33 33

2 43 43 01 01 8

Titles you can't find anywhere else

Try Scribd FREE for 30 days to access over 125 million titles without ads or interruptions! Start Free Trial Cancel Anytime.



























A 1 03 É V E S HE Y W OOD F L OY D L U X U S U TA TAZZ Á S R A IN INDDUL

A H A L L E YY-ÜÜS T ÖK ÖKÖÖSHÖ Z , DE EGY ŰRH A JÓE ÓELT LTÉÉRÍ T É S , K É T IDEGEN CIVILIZÁCIÓ ÉS A VILÁG LEGJÖVEDELMEZŐBB FELFEDEZÉSE ALAPOSAN AL APOSAN FELBOR F ELBORÍTJA ÍTJA A TERVEIT.



























GALAKTIKA 2019. január

Tisztelt Olvasó!

N A Z I N GA A G MA S M K U S A S Z T I K TA FA N T Á N Y O S  FA MÁ T U D O M Ú T Á M Ú ZÁ S Z Ő S E L S Ő Z E A Z

ELŐFIZETŐKNEK: 1000FT ÁRA:1690FT / 8 €

GALAKTIKA

Mostanában sokszor elgondolkodom azon, milyen lenne AUTÓABLAKOK ma az emberiség, a kultúra, a közélet, a politika, ha pár ÖNSÖTÉTÍTŐ ÚJ VERSENY A HOLDRA ezer évvel ezelőtt néhány arrogáns férfitársam nem akarja A HOLD KÖRÜL LAKNI kicsavarni a közös kormányrudat a nők kezéből, és é s mérhe- + tetlen hatalmi vágyból nem akarja kisajátítani az emberiC S S A K ség és a bolygó irányítását… irány ítását… K 1 2 20 0 0 0 Én meggyőződéses feministaként azt gondolom, sokkal kellemesebb, kiegyensúlyozottabb, békésebb és boldogabb KEITH világban élhetnénk, ha a döntéshozóink nagyobb részben Roberts nők lennének. Miért is ne? Hiszen a férfiak taszították ALEKSZEJ érzelmi nyomorba, fegyverkezési versenybe, háborúkba, Kalugin környezetszennyezésbe, nélkülözésbe az emberiséget, mi- A S C I  F I L E GJ GJAVA AVA attuk egyre eg yre kilátástalanabb civilizációnk helyzete. helyzete. Miért is ne lehetne hátrébb lépnünk, és átadni az irányítást a nőknek? E gondolat jegyében most én is hátrébb lépek, és átadom a terepet egy kiváló, tehetséges kolleginának. Ezennel lemondok a főszerkesztésről, és január elsejével átadom azt eddigi lapigazgatónknak, Mund Katalinnak. Megköszönöm kollégáimnak az eddigi közös munkát, tudom, hogy mindannyiunkat, mindig a jó szándék vezérelt. Az, hogy elhozzuk Magyarországra, magyarul a modern világirodalom egy fontos szeletét, fölmutassuk e téren a hazai tehetségeket, és legfőképpen, hogy ezáltal olvasásra ösztönözzük a legfiatalabbakat. Sokszor, főként a hatalmasok részéről, a meg nem értés falaiba ütköztünk, de köszönöm rajongóinknak a kitartást, a szeretetet, azt, hogy a nehezebb időkben sem pártoltak el tőlünk. Rombolás helyett mi továbbra is építkezünk, s ehhez a sokszor sziszifuszi munkához sok sikert és kitartást kívánok a Galaktika új főszerkesztőjének, Mund Katalinnak és lelkes csapatának! BÚÉK! WWW.GALAKTIKA.HU

FB/GALAKTIKAMAGAZIN

XXXIX. ÉVF., 2019. JANUÁR

34 6

CAINE

KOMOR

NEMERE

PORCAYO

E l l ő őfi z fi e z t e t ő k ő kn e n k e k

GALINA

F t t ! !

BROWN

MateuszMajewski képe

19346

9

7 70 133

243 01 8

Burger István leköszönőő főszerkesztő leköszön



























GALAKTIKA XXXIX. évfolyam, 346. szám Alapítva: 1972-ben

Tiszteletbeli főszer főszerkesz kesztő: tő: Kuczka Péter Főszer Fő szerkesz kesztő: tő: Dr. Mund Katalin István Lapigazgató: Burger István Németh meth Atti Attila la Irodalmi szerkesz szerkesztő: tő: Né ([email protected]) Kovács vács „Tücsi” Mihály Mihály Tudo Tu domá mányos nyos szerkesz szerkesztő: tő: Ko ([email protected]) Olvasószerkesztő: Cs. Fehér Katalin Kommunikáció: Somogyi Réka tel.: 06-70/944-8181 ([email protected]) Terjesztés: Láng Anikó ([email protected]) Szerkesztőségvezető: Bilkei Ágnes ([email protected]) Adminisztrátor: Csada Gertrúd Varga ga Balázs Balázs Kreatív igazgató: Var A borító Mateusz Majewski (Lengyelország) munkája: majewski.artstation.com • www.deviantart.com/mateuszmajewski • www.facebook.com/majewski28 • www.instagram.com/majewski28/ A TANÁCS TANÁCSADÓ ADÓ TESTÜ TESTÜLET LET TAGJAI TAGJAI Dr. Lukács Lukács Béla Béla fizi zikus, kus, a KFKI Részecs Részecskeke- és Magfizi Magfizikai kai Kuta Kutató tóin inté tézetzetének tudo tudomá mányos nyos tanács tanácsadó adó ja ja Dr. Juhász Juhász Árpád Árpád geo geoló lógus, gus, a TV2 tanácsadója Dr. Almár Iván c sillagász, űrkutató, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia SETI munkacsoportjának tag ja, a nemzetközi SETI bizottság korábbi alelnöke Réz András András esz eszté téta ta S. Sárdi Margit Mar git iro iroda dalom lomtör törté ténész, nész, egyete egyetemi mi docens, docens, a Magyar Magyar ScifitörScifitörténe té netiti Társa Társaság ság elnö elnöke ke Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógéptudományi Társaság Szabó György médiaszakértő (ex-elnök-vezérigazgató –Sanoma) Juhász György tartalommarketing-szakértő Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2. Tel: 06-1/457-02-50, 06-1/457-02-50, Nyitva: H–P 10–16 10 –16 óra között Kiadó: Ki adó: Metropolis Media Group Kft. Fele Fe lelős lős kiadó: kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Ter jeszti jesz ti orszá országo gosan san a Lapker Rt. Nyomdai előállítás: Kvadrát Print • www.kvadratprint.hu Előfifizet Elő zethe hető: tő: ked kedvez vezmé ménye nyesen sen egy évre évre (12 szám, Platinakártyával, partneri kedvezményekkel) 14 400 Ft (1200 Ft/hó) • csoportos beszedési megbízással: 1200 Ft/hó • Digitális Galaktika: 12 390 Ft • Galaktika XL (12 Galaktika XL, Gyémántkártyával, partneri kedvezményekkel): 27 000 Ft/év (2250 Ft/hó) • csoportos beszedési megbízással: 2250 Ft/hó Az előfi előfize zetés tés tel jesít jesíthe hető tő átuta átutalás lással: sal: K&H Bank Zrt. 10403181– 50526767–88671008 vagy rózsa rózsaszín szín posta postautal utalvá ványon nyon a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746 . címre. címre. A meg jegy meg jegyzés zés rovat rovatba ba kér jük jük beír be írni ni a kedvezményezett nevét és postázási címét. Kanadában és az Egyesült Államokban előfizethető a Pannonia Könyvesbolt ban. ban. www.pannonia.ca • e-mail: [email protected] Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vis sza!

22 100




























79

84 novellák

6 Ronil Caine: Rés (befejező rész)

cikkek 22 Új 22 Új verseny a Holdra

26 Keith 26 Keith Roberts: A sárkánymester

25 Kapcsolatfelvétel 25 Kapcsolatfelvétel

40 Komor 40 Komor Zoltán: Plázafej

42 Filmajánló 42 Filmajánló

44 Alekszej 44 Alekszej Kalugin: Öld meg a fenevadat!

60 A 60 A szférák zenéje

62 Nemere 62 Nemere István: Tervezési feladat

73 Képregény a Galaktikában

80 Gerardo 80 Gerardo H. Porcayo: A térben tomboló káosz

79 A jövő otthona

86 Marija 86 Marija Galina: Hátra sem pillantva

84 Zöld 84 Zöld jövő

102 Retro 102 Retro – Alice Brown: Bolygó Teuton

99 Intelligens dizájn dizájn 100 Obszervatóriu Obszervatórium m




























Már több mint egy okosbögre A 21. században már nem lehet, hogy valamilyen tárgy egyszerűen csak arra legyen jó, amire való. Ki gondolta volna, hogy egy bögréből nem csak ihatunk? Egy lelkes csapat elkészítette az „okos” verzióját. verzióját. Az Ember névre hallgató termoszpohár nem próbálja meg kitalálni gazdája gondolatát. Beletöltjük az általunk favorizált folyadékot, lezárjuk a kupakját, majd az alja elcsavarásával beállítjuk a kívánt hőfokot, amit

természetesen az oldalán digitálisan is kijelez. Aki Ak i nem akar csavargatni, okostelefonján okostelefonján is beállíthatja. Gyorsan lehűti erre az értékre, majd egész nap ezen tartja. Természetesen erre képes fordítva is, felforralja vagy melegen tartja a kávénkat. A bögre ennek ellenére hordozható maradt, beépített elektronikával és akkumulátorokkal működik. Hogy ne fogyjon ki belőle a szufla, egy vezeték nélküli töltőkéntt működő talpra töltőkén ta lpra tehetjük.

5. November 30. 21:05

Taylor Hawa ránézett az órájára, és megdöbbent, hogy elrepült az egész délután. Eddie Boumont professzorral közösen dolgoztak egy könyvön, ami egyszerre érinti az elméleti fizika, az asztrofizika és a plazmafizika területét. Terveik szerint az Georgiai Állami Egyetemen jövőre indítanak egy ilyen szakot, aminek ez a könyv adná a gerincét. – Jól elment az idő – mondta Taylor. – Fejezzük be? – kérdezte Eddie. Levette a szemüvegét, és két ujjával megmaszszírozta az orrnyergét. Taylor felállt, és nyújtózott egyet. Végignézett a hatalmas asztalon, ami tele volt könyvekkel, jegyzetekkel, lexikonokból és szakkönyvekből fénymásolt anyagokkal. Ezek káoszán ült két laptop, és békésen zümmögve tűrték az egész napos terhelést. – Azt hiszem, mára ennyi, Eddie. – Jól van. Összepakoltak, közben megbeszélték, ki mit vállal be hétfőig a hátralévő feladatokból, hogy olyan állapotban kerül hessen a bírálóbizottság elé a könyv, amilyenben elképzelték. Egyetértettek, hogy jól állnak, és remek munkát végeztek. Az egyetemről Taylor észak felé hajtott Honda Civicjével. Szerette ezt a kocsit, de idén komolyan megfontolta, megfontolta, hogy lecseréli lec seréli egy Priusra. Ha már úgyis mindenkinek olyan van Atlantában. Nem volt nagy forgalom, de így is lassa n ment. Egyrészt, mert nem szeretett este vezetni, másrészt, mert gondolatai még






























„Ha van fény fény,, akkor van sötétség; (...) ha élet, halál.” (Pitagorasz)

RÉ S Ronil Caine

szépen megkéri, bár négyszáz oldal elméleti fizikát nem fog bevállalni egy doboz bonbonért. De majd csak kitalál valamit cserébe. Ms. Androvskinak Androvskina k is van épp elég dolga az egyetemen, amiben segíthet neki. Taylor épp ráfordult az északkeleti Peachtree útra, amikor megkordult a gyomra. Fél egy óta nem evett, és erre

ég! – gondolta. – Mintha egy éve történt volna. A La Rosa jó hely, ez nem vitás, de akkor is túl sokat jár ide, ami viszont nem jó. Nem a hel hellye lyell va vann a baj baj,, ha hanem nem az azza zall az elméletével, hogy semmi sem mi sem jó túl tú l soksokszor,, vagy túl szor tú l sokáig. Egy helyen lakni, egy helyen dolgozni, dolgozni, egy eg y bisztróba járni. járni . Időnként változtatni kell, mert az ember vagy






























cáról is szűrődtek be esti városhangok. Az egész együtt olyan kellemesen monoton volt, hogy hog y Taylor majdnem elbóbiskolt. Ránézett az órájára, és újra megdöbbent, hogy már majdnem háromnegyed tizenegy. Ma valahogy különösen gyorsan telik az a z idő – gondolta. gondolta. Ásított eg yet, majd felkelt, és elindult a kocsihoz. Tíz perccel később Taylor a hatemeletes, régi társasház bejáratánál állt, és a kulcsát kereste. A zsebeiben nem volt, és aggódni kezdett, hogy valahogy bent hagyta a tanszéken, és mehet vissza ezen a kései órán. Ehhez túl fáradtnak érezte magát, ezért úgy döntött, a kulcsnak muszáj nála lennie, mintha ez számítana. számíta na. Tovább Tovább kotorászott a táskájában, és akkor végre megcsörrent. Megkönnyebbült, mert most már má r tudta, hogy a táskában van, már csak le kell vadászni a könyvek, tollak, névjegyek és iratok erdejében. Az utcán nem volt senki, de a belváros állandó álla ndó duruz duruzsolása solása jelezte, hogy az élet itt nem áll meg soha. Taylor belépett a házba, há zba, bezárta az ajtó ajtót, t, és felkapcsolta a villanyt. Az ódon lépcsőház barátságos, sárgásfehér fénybe borult. A házban volt lift, de pár napja nem működött, és Mr. Pickard, a házmester nem sietett a javíttatással.

Waters, McClurg. Úgy vélte a lakók neveit már fejből el tudná mondani a f öldszinttől a hatodikig. Negyedik emelet: Andrews, Singer-Huston, Amado, ahonnan most is kiszűrődött a tévé hangja, ahogy mindig. Még azt is lehetett hallani, hogy valami dokumentumfilm megy. Nyilván elaludtak a műsoron, mert hát ki néz dokumentumfilmet tumfi lmet este tizenegykor? Mikor Taylor a következő lépcsőfordulóba ért, kialudtak a fények, és különös módon hűvösebb is lett, mintha csak az égők adták volna eddig a meleget. Taylor érezte, hogy ez nem az automata kapcsoló, de bizonytalan volt. Általában felér az ajtajáig, mire lekapcsol a lámpa. Ha nagyon lassan megy, akkor is az ötödiken szokta újra felkapcsolni a fényeket, de most még csak a negyediket hagyta el. Az utcai lámpák fényei épp csak a korlát és a lépcsők élét engedték látni. Ahhoz Ah hoz elég volt, hogy a következő emeletre felérjen, és emlékezetből megkeresse a kapcsolót. Felkapcsolta, de sötét maradt. – Fenébe! – mormogta, és elővette telefonját zakója belső zsebéből. Kikereste az elemlámpa funkciót, és előtte hideg fehér fénybe lobbant egy régi sötétbarna faajtó: Lopezék. – Hát ez jó – mondta magának,






























tott a telefonnal, de nem látott semmit. A korlát árnyékai kísértetekként suhantak végig a falakon, fala kon, ahogy a telefont mozgatta. Ettől kissé meg is szédült, és egy lépcsőfokot vissza kellett lépnie, hogy biztosabban álljon. A rezgés elmúlt, akármi is volt az, és ő elindult felfelé. Mikor felért a lépcső tetejére, és balra fordult, a rezgés egy újabb hulláma söpört végig az emeleten, de olyan erővel, hogy hog y Taylor Taylor nyögött egyet. egyet . Mintha ellen kéne tartania valami viharos szélnek, ami a lábáról készül ledönteni. Telefonjával ismét feljebb világított, az ajtaja irányába. Az ajtó előtt lebegett valami nagy fekete lény, lény, és őt nézte. néz te. Nem volt teste, sűrű, fekete füstként gomolygott, amiből néha szilárdnak tűnő méteres tüskék buktak ki minden mi nden irányba, majd eltűntek, hogy újabbak váltsák őket. A plafon közelében simább volt, mintha feje lenne, de nem voltak szemei. Semmi emberi nem volt benne, Taylor mégis tudta, hogy őrá néz, és őérte jött. Azt is i s tudta, mintha csa k gondolatot gondolatot küldött volna neki a rém, hogy ez nem a halál, annál sokkal rosszabb. A lény felől földöntúli hideg áradt, és sötétség. Semmilyen fényt nem vert vissza, mindent elnyelt. Úgy terpeszkedett az ajtón és a falakon, mint valami

HA EGY TECHNOLÓGIA LEHETŐVÉ TENNÉ, HOGY VALÓSÁGGÁ VÁLTOZTASD A GONDOLATAIDAT, GONDOL ATAIDAT, MIHEZ KEZDENÉL? MEGGAZDAGODNÁL? SZTÁR LENNÉL? SEGÍTENÉL MÁSOKNAK? VAGY ELTAKARÍTAN ELTAKA RÍTANÁD ÁD A SZABADLÁBON LÉVŐ BŰNÖZŐKET? MIÉRT IS NE, EGY GONDOLAT NEM HAGY SEMMILYEN NYOMOT, NEM IGAZ?






























oldalra ugrott, de a lépcsőt már elhagyta, így a korlátnak csapódott. Megmarkolta, és átvetette magát, közben imádkozott, hogy le tudjon esni, meg tudjon halni, mert ha nem, megragadja ez a kavargó, anyagtalan szörny, aminek az érintése elviselhetetlenül hideg lehet. Ahogy átbukott a korláton, szinte érezte a hátán, ahogy valami megragadja, olyan erővel, ami ellen tehetetlen, és visszaránt ja.. De nem ny ja nyúl últt ér érte te,, és Taylo Taylorr le lezu zuha hant. nt. Ekkor tudott végre üvölteni. Egyet, hoszszan, reményvesztetten, ahogy zuhant a sötétben, el a világból, ahol ez a lény van. Hatalmas, kőkemény ütés érte félig jobb oldalról, félig szemből. A padló – gondolta. – Leestem... Nem bírt megmozdulni, de nem is akart. Fájdalmat sem érzett, csak elkeseredett volt, amiért még mindig életben van, és még mindig megvan az esély, hogy a rém előbb ragadja meg, mint hogy ő megszűnne létezni. Látta maga előtt a kövezetet, homályosan a könnytől és a vértől, és könyörgött a halálért, mielőtt az a másvilági lény kiszagolja a benne pislákoló életet, és lejön érte. Lassan lehunyta a szemét, és reszketegen kifújta azt a kevéske levegőt, ami még benne volt. Sikerült. Megmenekült.

totta Lewrick elkeseredett, megfeszült arcát. Pofazacskója narancs fényben villant, lehunyt szemhéja, tüzes, vörös démonszemként izzott fel, majd ismét sötét lett, és csak a szóródó üvegszilánkok hangjai hallatszottak a laboratórium hátuljából. 7. November 30. 15:04

Lewrick befejezte ebédjét a kis kartondobozból, amit a laborba jövet vett a Két Sárkány kínai gyorsétteremben. Közben végiggondolta az eddigi beállításokat, és sokadszorra végigpörgette fejében a még hátralévőket. A labor kicsi volt, ezért csak úgy fért el, hogy eszközeit és asztalait összetolta, mint egy raktárban. Minden mindennel összeért, és a helyiség háromnegyedét elfoglalták. A padlón és az eszközök között indákként kanyarogtak a kábelek. Csak szűk járatokon tudott közlekedni, mint valami valam i sövénylabirintu sövénylabirintusban, sban, mindig vigyázva, vig yázva, nehogy valamit vala mit leverjen vagy kihúzzon ki húzzon.. A rendszer indulhat. A projekt, amiben készült, hat év tervezői és maga sem tudta, mennyi elméleti munkájába van. Ő projektnek hívta, mert a kísérlet szót nem szerette. Abból képzik ugyanis a kí-






























Abban egyetértenek a tudósok, hogy a féreglyukak és a párhuzamos dimenziók létezését semmilyen, jelenleg ismert fizikai törvény nem zárja k i. Viszont a legelőrehaladottabb elmék is azt mondják, hogy egy fekete lyuk energiája kell ahhoz, hogy egy ilyen kaput meg lehessen nyitni. Ilyen energia viszont bármilyen utasra végzetes hatással lenne, arról nem beszélve, hogy azt sem tudjuk biztosan, mi lenne az utazás végpontja. Egy távoli hely a világegyetemben? Egy másik univerzum? Esetleg egy másik idősík ugyanebben az univerzumban? Lewrick kutatásaival arra jutot jut ott,t, hog hogyy ez ezek ek mi minde ndegg y i ke kü különlön-kü külön lön is lehetséges lesz idővel. Amire ő jött rá, az a világok közti fal megnyitásának lehetősége. Nem kaput akart nyitni, mint a sci-fi mozikban, hanem csak egy ablakot, egy apró rést, amin keresztül átnézhet egy párhuzamos világba. És Lewrick rájött, hogy a párhuzamos párhuzamos világ és a mi világunk között nincs távolság. Minden ugyanitt zajlik, csak egy másik síkon. Tulajdonképpen helyileg ugyanide fog nézni, csak egy másik valóságba. Az évezred elején a számítógép is hatalmas volt, szobányi, most pedig elfér egy tinédzser tenyerén. A dimenziók közti kapcsolat létesítésében

Lewrick kidobta a han írásjelekkel és piros bambusz-sziluettekkel díszített dobozt a pálcákkal együtt, és visszaült a számítógépekhez. Több monitoron és több billentyűzeten vitte be az adatokat, kalibrálta a műszereket, irányította a gépeket. A rendszer központi eleme egy ököl méretű gyűrű volt, amit egy bonyolult tartószerkezet emelt fejmagasságig. Ennek az irányába futottak a kábelek, ide irányultak a parancsok. Az idő csak úgy repült, de Lewrick tartotta az ütemtervét. Délután negyed hétkor Lewrick beindította a rendszer utolsó fázisát, és a gyűrűben türkiz fény kezdett derengeni. – Remek – mondta, és elégedetten mosolygott a műszerek dzsungelére. Odalépett az egyik asztalhoz, és barna bőrtáskájából elővett egy revolvert, majd letette az asztalra. – Csak a biztonság kedvéért – mondta magának. Nem zárhatta ki a lehetőséget, hogy a másik világ ellenséges, de úgy gondolta, hogy a párhuzamos világokban is ugyanazok a fizikai és kémiai törvények vannak érvényben, ezért az életforma sem különbözhet nagyon. Arra is felkészítette magát, hogy semmit nem fog látni, de inkább abban bízott, hogy hog y valami új és csodálatos tárul majd fel előtte. Eljátszott a gondolattal – százszor is, ha
































amit majd ez a videó fog bizonyítani. Talán kissé felkavaró lesz, és egyesek számára nehezen felfogható, de tudományos szempontból én inkább izgalmasnak mondanám. Az elmúlt hat évben sikerült rájönnöm, majd kidolgoznom a módszert arra, hogyan lehetséges összeköttetést létrehozni más világokkal, egész pontosan egy párhuzamos univerzummal. Ezt a jelenséget hívhatjuk féreglyuknak, csillagkapunak, vagy egy résnek a világunk falán, ha úgy jobban tetszik. A lényeg, hogy ezzel a géppel itt... – Lewrick maga mögé mutatott, majd visszafordult a kamera felé, és összekulcsolta maga előtt a kezét – egy ablakot fogok nyitni a mi világunk és egy párhuzamos dimenzió között. Tehát először lesz alkalmunk arra, hogy betekintsünk egy, a mi univerzumunkkal párhuzamosan létező másik univerzumba. Ez lehet, hogy hasonlít a miénkre, de éppúgy elképzelhető, el képzelhető, hogy teljesen más benne

és tiszta volt. volt. Lewrick az egyik egyi k billentyűzeten gépelt, majd egy másikon. Odament a gyűrűhöz, majd vissza a számítógépekhez. Teljesen kiment a képből, majd visszajött, és újra beszélni kezdett: – Minden készen áll. A sci-fi filmek folyton arról szólnak, hogy a párhuzamos dimenziók gonoszak és veszélyesek, ami érthető, hiszen, ha békések lennének, akkor csak unalmas filmek készülnének róluk. Én úgy vélem, hogy éppannyira lehetnek kellemes helyek is, a miénknél akár százszor szebbek, vagy pont olyan keserédesek, mint ez a világ. Lehet, hogy egy másik mási k világból vilá gból korlátlan nyersanyagot nyersanyagot szerezhetünk, esetleg értelmes lényekkel találkozhatunk, vagy megnézhetünk egy olyan bolygót, ahol az élet még csak most alakul ki. Úgy vélem, hogy a párhuzamos univerzumok kapcsolatban vannak egymással, és ez a komplex világrendszer folyamatosan egyensúlyban van, ezért
































pot már egy fél éve kitűzte, és semmi sem tántoríthatta volna el. Hat éve készül... mit hat éve? Egész életében erre készült. Valahol szerencsésnek is mondhatja magát, magá t, amiért azzal foglalkozha foglalkozhatott, tott, amivel akart. Nem volt rákényszerülve arra, hogy dolgozzon, mivel egy örökség fedezte a költségeit. Lewrick bátyja, Stewart komoly üzletember volt, de legalább annyira éhezte a pénzt, mint az egészségtelen ételeket. Sikeres és gazdag volt, feleséggel és két gyerekkel. Lewricket mindez hidegen hagyta, a kapcsolatot sem tartották az ünnepnapok kivételével, és akkor is csak egy telefonbeszélgetés erejéig. Sosem álltak közel egymáshoz, de ezt egyikük sem bánta. Egyszerűen nem volt szükségük egymásra. Épp ezért lepte meg, amikor tíz évvel ezelőtt Stewartot váratlanul – de nem meglepő módon – elvitte egy szívroham, és egy tízszázalékos üzletrészt üzletrészt hagyott rá, az egyik

FILMMŰVÉSZETI FOLYÓIRA FOLYÓIRAT T

LXII. ÉVFOLY ÉVFOLYAM, AM, 01. SZÁM

2019. január

490 FT / 8,60 RON

www.filmvilag.hu

ANIMÁLT VILÁG SÁRA SÁNDOR / PÁLFI GYÖRGY

Francia árnyak

19001

CIRKO

Ciro Guerra – Cristina Gallego: Az átkelés madarai – Mozinet 9

770428

387007

MOZI-JEGY

50%

Izgalmas témák a januári Filmvilágban: francia börtönfilmek Vidocqtól Pillangóig, Enki Bilal legendás képregénye, Hoszoda Mamoru új
































Eszébe jutott a fegyvere… De nem! Ő ilyet sohasem tenne. Ha nem sikerül, hát nem sikerül, majd dolgozik tovább, és megpróbálja újra. Soha nem tudott elképzelni olyan helyzetet, amiben kioltaná a saját életét. Biztatta magát, hogy minden rendben lesz, hiszen olyan gondosan eltervezte az egészet. És egy zseni vagy, Jason, ne felejtsd el! – mondta magában. – A forradalmi elméleted csak akkor világrengető, ha bebizonyítod, hogy működik. Ismét a táskájához ment, és kivette belőle az elnyűtt kabalafüzetét. Mindig ebbe firkálta le a lényeget, amikor valamilyen számításnak vagy elméletnek a végére ért. Ez foglalta össze a munkásságát. Lewrick megpörgette a lapokat, és nosztalgikus érzés fogta el. Beleírta Beleírt a a legnagyobb tudósok legfontosabb, kapcsolódó eredményeit, gondolatait, amiket szinte csak össze kellett olvasnia a megoldáshoz. A füzet mára csak egy kaotikus firkálmány volt, még ő

meg mindent tökéletesen? Lehet, hogy okosabb lenne mindent leállítani, még most. Hagyni az egészet. Talán tényleg veszélyes. Talán tényleg nem szabad ilyen dolgokkal foglalkoznia egy embernek. De aztán eszébe jutott az univerzum egyensúlya. Isten nem tud ak akkora kora követ teremteni, teremteni, amit nem bír el. Vagyis, ha ő, Lewrick az univerzum része, akkor nem pusztíthatja el azt. Ha veszélyes lenne a világ egyensúlyára, amit csinál, akkor nem lenne rá képes. Ez a gondolat megnyugtatta. Vett egy mély levegőt, és folytatta. A gyűrű gy űrű 19:41-kor 19:41-kor érte el a maximumot. max imumot. Lewrick felállt, és belenézett a körbe. Az látszott, hogy valami van mögötte, és nem a labor falát látja a gyűrűn keresztül. Ezek szerint sikerült. Lyukat nyitott az univerzum falán, ablakot egy másik dimenzióba. Kicsit elszomorodott, amiért sötét volt odaát, viszont megnyugtatta, hogy semmi rossz nem történt. Ekkor valami zúgni
































lenne, de nem volt arca, csak a sötétség bámult rá. Meredten, fenyegetően figyelte őt, és Lewrick szinte érezte, ahogy az a dolog olvasott az elméjében. Szívta át magába a gondolatait, mint egy rovar a vért. Úgy tűnt, a lény sötét ködteste egyre növekszik. A rém felől hideg áradt, sötét hideg, nem e világi. Lewricket hányinger kerülgette, sajgott a mellkasa, és érezte, hogy a szíve meg akar szakadni ettől a folyamatos rezgéstől. Lewrick soha nem érzett ilyet, de tudta, hogy bajban van, és nem csak ő. Odaugrott a fegyverért, de leverte az aszta lról. A kőre esett, és a bejárat felé csúszott. Lewrick utánavetette magát, és megragadta a revolvert. Biztosan tudta, hogy a dologra hiába lőne, de azt is érezte, hogy csak másodpercei vannak, és a rém ráveti magát. A sápadt, türkiz fényben, ami átszűrődött a lényen, elmászott a folyosóig, ami a labort a bejárattal kötötte össze. Visszafordult, és látta, hogy a rém

EGY GALAKTIKUS KORTY CSAK A MEGFELELŐ ÖLTÖZÉKBEN ÖL TÖZÉKBEN AZ IGAZI. Új Galaktika-bögrénk mellé megérkezett az olvasók által megszavazott megszava zott póló is. is .
































bálhatja az ajtót, vagy végezhet magával, mielőtt ez a valami mögé ér, de már csak egyikre van ideje. Látta magát, ahogy fut a sötétben, majd nekimegy a bezárt ajtóknak, a szörny pedig hátulról megragadja, őt pedig elönti az a borzalmas hideg, amit a másik világból hozott ide egy a sötét, sűrű, kavargó rém. Lewrick hátán felállt a szőr. Egész Egész testében reszketett, amiér t úgy érezte, bármelyik pillanatban hozzáérhet valami földöntúli. És az olyan iszonyatos érzés lesz, amire nincsen szó, amit nem lehet hasonlítani semmilyen földi kínhoz. Lewrick állához emelte a fegyvert. Mögötte a laborban valami hatalmasat szikrázott, de nem mert megfordulni. A szikrák fényében egy pillanatra kirajzolódott a rém alaktalan, füstszerű sziluettje. Már közvetlenül mögötte lebegett. Lewricknek egyetlen egyet len utolsó gondolatra gondolatra maradt ideje. 8.

Hawa és Lewrick régen találkoztak, és Hawa minden bizonnyal most is lemondta volna, ha Lewrick nem győzi meg, hogy nagyon fontosat kell mondania. E-mailben tartották tar tották a kapcsolatot; amióta Hawa száma megváltozott, nem adódott alkalom, hogy megadja Lewricknek, és ő sem mentette át az összes régi névjegyet új mobiljába. Lewrick szerint barátok voltak, de Hawa ezt egypár éve már nem így gondolta. Egy időben sokat találkoztak, és olyan dolgokról beszélgettek, amikről senki mással nem tudtak. Fekete lyukak, lyuk ak, a tér és idő síkjai, a féregjáratok és a párhuzamos dimenziók. Ahogy Lewrick idővel egyre jobban belelovalta magát a témába, Hawa úgy távolodott el a kérdéskörtől. Az sem tetszett neki, hogy Lewrick sokszor utalt bizonyos dolgok megvalósíthatóságára, miközben a tudomány állása szerint – és Hawa szerint is – ezek lehetetlenek. Aztán, amikor


































– Nos, miről akartál akartá l beszélni? – kérdezkérdezte Hawa, némi zavarral a hangjában. – Megcsinálom, Taylor – mondta Lewrick, és közben úgy játszott a kávécukor üres papírjával, mint egy diák, diá k, aki épp szüleinek vallja val lja be a hetek óta titkolt rossz érdemjegyet. – Micsodát? – kérdezte Hawa, de szörnyű érzés kerítette hatalmába, hogy tudja a választ. – A rést. Meg tudom csinálni. Az ablakot. – Ne szórakozz! Ez... ez... – Minden készen áll. Ma délután bein-

tot Hawa felé, jelezve, hogy épp é pp ezt szeretné elmondani. – Arra, hogy ennek így kell lennie a párhuzamos világokban is. Szerintem minden világban ugyanazok a mechanizmusok működnek. – Szerinted? – mondta Hawa, de túl hangosan, ezért körbenézett, nem figyeli-e őket valaki. Hangja azonban elveszett a délelőtti forgalom zajkavalkádjában. Közelebb hajolt Lewrickhez, és úgy suttogott neki: – Az édeskevés! Egy másik világban minden más lehet. A gravitáció, a kémia, a méretek. Nem tudhatod... nem is sejthe-


































és magabiztosan beszélt, mintha előadást tartana egy diákjának. Taylort ez nem zavarta, de az elszántság, ami Lewrickben izzott, annál inkább. – A kulcsot pedig te adtad a kezembe. Hawa szeme elkerekedett. Miről beszél ez a félőrült? – gondolta. Semmilyen módon nem aka akart rt kötődni a kísérlethez, kísérlethez , vagy, ahogy Jason valószínűleg magában hívja: a projekthez. Lewrick, mintha látta volna rajta, hogy min gondolkodik, válaszolt a fel nem tett kérdésére: – Emlékszel, egyszer átnézted a számí-

– Épp akkora esély van a létezésükre, mint bármi másra – mondta Hawa. – Ha bárhol a multiverzumban létezik egy civilizáció, amelyik hármas, esetleg négyes típusú fejlettséget ért el, ak kor céljuk lehet megvédeni a stabilitást. Lehetnek őrzőik, amiknek az a dolguk, hogy az olyanokat, mint te, távol tartsák attól, hogy átjárót nyissanak a világok között. Elvégre ők már bármire képesek. – Ez már csak fantázia – mondta Lewrick. – Ha lenne ilyen fejlett civilizáció, már meglátogattak volna minket. Elvégre bármire képesek, nem nem??


































– Két nagy kávé tejjel, egyik cukor nélkül? – kérdezte Cindy. – Pontosan – mondta Quaid. – Máris. Cindy egy percen belül hozta a két papírpoharat, Quaid fizetett, majd kiment a bisztróból. Eközben a hátsó bokszban Lewrick tovább győzködte egykori jó barátját elmélete jelentőség jelentőségéről. éről. – Taylor, amire készülök, az egy csodálatos dolog lesz, és szeretném, ha eljönnél, hiszen ez a te érdemed is. Ha sikerül, akkor ez kettőnk dicsősége. Az alapokat együtt raktuk le.

energiaipart. Te is tudod, hogy működik a világ – mondta Lewrick, és lemondóan lesütötte a szemét. Hawa megint érzett némi sajnálatot. Biztos volt benne, hogy ő az egyetlen barátja. Valószínűleg évek óta nem beszélgetett senkivel rajta kívül, és hát, vele sem sokat. Nyomorultul érezte magát, amiért bele kellett kellet t gondolnia, gondolnia, hogy ha a barátja marad ennek en nek az embernek, talán nem jut el idáig. – És az a valami tényleg képes energiát termelni? – kérdezte Hawa, remélve, hogy ha témát váltanak, Lewrick jobb belátásra tér. – De mégis, miből? mib ől?


































felett. Szórakozottan arra gondolt, hogy ha valami gondolatolvasó ufó jönne át, ő máris veszélyben lesz. Egyetlen dolog jutott eszébe, amivel megpróbálhatja megállítani Lewricket. – Tegyük át máskorra! – mondta. – Ma bent kell maradnom a tanszéken, ta nszéken, egy könyvön dolgozunk. Mit szólsz a hétvégéhez? Lewrick úgy tett, mintha megfontolná a dolgot. Nem engedhette, hogy Hawa valami butaságot csináljon, ezért azt kellett mondania, amit Hawa hallani akar. Minden színészi képességét összeszedte, és sóhajtott hajt ott egy nagyot.

Valójában nem tudta elképzelni Lewrickről, hogy bárkiben kárt tenne, de azért nem árt majd óvatosnak lenni. Lewrick inkább az a típus, aki annyira a saját belső világában él, hogy semmilyen külső dolog nem zökkentheti ki. És ha ez így van – gondolta Taylor –, akkor ez nem jelenti-e azt, hogy ma megcsinálja, ha törik, ha szakad? Hawa ezt nem tudta eldönteni, de bízott benne, hogy Lewrick még a barátjának tartja. És ha ő az egyetlen barátja, akkor biztosan elhalasztja pár nappal a dolgot. Semmilyen hatalma s tett nem ér semmit, ha nincs kivel meg-

































CSATLAKOZZON CSATLA KOZZON FACEBOOK CSOPORTUNKHOZ, NEHOGY LEMARADJON LEMARA DJON VALA VALAMIRŐL! MIRŐL! WWW.FACEBOOK.COM/GROUPS/GALAKTIKAKLUB/

FANTASZTIKUS KEDVEZMÉNYEK PLATINA ÉS GYÉMÁNT KLUBKÁRTYÁS TAGJAINKNAK

OLCSÓBB GALAKTIKA- ÉS GALAKTIKA GAL AKTIKA XL-ELŐFIZETÉS, XL-ELŐFIZETÉS, VÁLASZTHATÓ AJÁNDÉKKÖNYV, ÉS TOVÁBBI ENGEDMÉNYEK! A F A N K E D T A S Z T I K




































Új verseny a Holdra Idén nyáron lesz az ötvenedik évfordulója, hogy az ember a Holdra lépett. És ha idén nem is, de akár pár éven éven belül újabb lábnyomokat lábnyomo kat hagyhatunk a porban.







































































tudós nemzedék dolgozik, dolgozik, akik aki k a Star Warson, a Star Tr Treken eken és a fantasztikus filmeken nőttek fel. Sokat akarnak, és sokra képesek. És van egy szűk, de dúsgazdag milliárdos réteg, akik szintén ugyanezért rajonganak, és erre hajlandóak a magánvagyonuk magánvag yonuk




































MondoCon – szubkultúrák olvasztótégelye Az első MondoC MondoCont ont 2009 októberé októberében ben rend rendezték ezték meg a jelenleg jelen leg is a rend rendezvén ezvényy otthonául sz szolgál olgáló ó Hungexpó Hungexpón. n. Azóta Azót a elte elteltlt 9 év év,, és az egyik legnagy legnagyobb obb haz hazai ai geek eseménnyé nőtte ki magát.




















































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































Tanáraink mondják: „Nem nekem, az életnek tanulsz.”” Bizonyos tanulsz. helyzetekben ez a szokásosnál is igazabb igaz abb lehet.

N C O O ő R z z e r E U ja s s z d í j a

O S D L Z S O E R T e r z z ő P É a s s z a

Nemere István

d í j j

Tervezési feladat

A

Xrad: – Meg kell tennünk, ha szeretnénk megnyerni a versenyt. – De hát ez őrültség! – vágtam rá gyorsan, mert tényleg annak tartottam a dolgot. – Miért vállaltuk éppen ezt? – Közölték, hogy sorsolás volt, és nekünk ez a feladat jutott. A bolygóval nincsenek gondok – magyarázta Xrad, és láttam a ravasz csillogást a látóján. – A Bizottság a Központban találta ki, és mind a nyolc csapat ugyanazt kapta, persze más és más helyszíneken. Tudatták velem, hogy a Krun-csapat egy gázbolygót kapott. Nem irigylem őket, ott teremteni lényeket… Nagy munka lehet. ZT MONDT M ONDTA A

– Huszonhat egységnyi időt kaptunk, és az elsőnek a tizede már eltelt a landolással. Gyerünk, munkára fel! – Te mit fogsz csinálni? – kérdezte tőle Mrit. Ha csak tehette, próbálta leplezni, hogy a hármas nemhez tartozik, úgy a mozgásával, mint az öltözetével, sokszor az akusztikájával is. Mélyebb hanghullámokat bocsátott ki, mint sokan az egyes neműek közül. – Összehangolom a ti munkátokat, azonfea zonfelül egy több millió csillagfordulón átívelő hatalmas álcázást készítek elő. Rátok Lomr fog vigyázni – szegezte rám az egyik csápját nyá jasan, aztá aztánn máris kivág kivágtatott tatott a helyiségből. Az űrhajó tervezőszobájában gyűltünk össze. Amikor a kerek nyílás becsukódott Xrad mö-




























dig nagyon bizonytalan volt. Jól kifogtuk őt, gondoltam. Ha egy ilyen kis csapatban van egy ilyen, mint ő, az visszahat a közös munkára. Lehet, miatta veszítjük el a versenyt? Nem könnyű ám meggyőzni azokat a Központban, hogy jó munkát végeztünk – főleg, ha az eredmény tényleg nem lesz kielégítő. Különben pedig mindent dokumentálunk, amit teszünk, a zsákutcákat, a félresikerült kísérleteket, a kudarcokat is. Egy csapatról csak akkor a kkor mondanak végleges véleményt, véleményt, ha a teljes anyagukat átnézték. – Mondd, Lomr, van már valamilyen koncepciód? Ezt a kérdést nekem címezték, de még gondolkoztam a válaszon. Bármennyire is rohan az idő, ahogyan Xrad mondta, azért alaposan meg kell fontolni a dolgokat. Még egyszer vizuáltam viz uáltam a bolygóról készült felvételeket, felvételeket, egy gyorselemzést készítettem a fizikai körülményekről, a légkör, a talaj, a vizek összetételéről, és azt is, amit a helyi klíma változásairól eddig összegyűjtött összegy űjtött az űrhajónk központi központi számítógépe. Már mondtam is: – A lény legyen talaji, ne vízi, a tápanyagait szedje a talajból, a vízből és a légkörből. – Nem sok az egy kicsit? – lázadt ötödik társunk, Barn, az örök kétkedő és ellenző. Még senki sem kommunikálhatott olyan véleményt az idefelé vezető úton, amit Barn ne cáfolt volna rögtön, kapásból. Ellenző volt, nagyon szkeptikus. Mi persze sejtettük, hogy nem véletlenül osztották be mellénk éppen őt. A Bizottság nem véletlenszerűen válogatta össze a csapatokat. Mesélték a régebbi növendékek, hogy amikor majd megtekintik a „vizsgadarabokat” és a dokumentációt, akkor rossz

– És miért talaji? – kérdezett tovább Barn, és már tudtuk, hogy legalább tíz érvet fog felhozni az általam elképzelt Lény ellen. Ezért röviden válaszoltam: – Talaji lesz, mert így akarom. – Igenis, Magasságos Lényteremtő Istenség! – gúnyolódott – Gondold csak el, Lomr: ezen a bolygón a vizek aránya több mint kétszerese a talajok arányának, tehát… – A talajon is élnek itt sokan, meg a vizekben is. De mert így mondtam, hát talaji legyen! – Már nem érdekelt tovább Barn, hiszen a szokásos ellenkezését csak így lehet leszerelni. Ő volt a fék, amit beépítettek a csapatba, állítólag azért, hogy termékeny vitákat provokáljon. Hát tegye, de ne itt és velem, mert az új lény alaptervének elkészítését rám bízták a Központban. De azért adtam egy rövid indoklást: – A vízben élő lényeknek kevesebb mozgásterük van, fizikai lehetőségeik sokkal kötöttebbek, mint a talajiaknak. Ezért kell talajinak lennie. Barn két melléklátójá mellék látójátt a főlátó mellé húzta, igen ronda grimaszt vágott, amit még otthon is ritkán vizuálhatunk. Nem bírja elviselni, ha valami nem úgy megy, ahogyan ő szeretné. Még az audionyúlványait is felállította, mint aki jobban akarja hallani, mit üzenek, de persze sejtem: nem vette komolyan. Szerencsére ebbe nincs beleszólása. – Akkor hát talaji élőlény legyen – közölte Mrit kompromisszumkészen. Persze ő nem szívlelte a viz vizet, et, így az ő támogatására tá mogatására számítszámíthattam. Most, a hosszú utazásunk félidejében már egészen más volt, mint amikor elindultunk a Központból. Ott kívülállók kívülá llók előtt bőrredőkkel próbálta leplezni, hová tartozik. Itt en-




























Otar, tiéd a gázkörnyezet tanulmányozása, hamarosan kérek egy jelentést és egy tervet. Kelljen majd neki víz is, de talán nem olyan, ami a tengerekben található. Abban túl sok a xanita, jobb lenne tavi víz… Barn, tervezd meg az ásványi anyagok befogadásának mechanizmusát! Én egyelőre az érzékelő szervekkel foglalkozom. Az a névtelen bolygó kétszer fordult meg a tengelye körül, mire ismét találkoztunk. Addig mindenki a maga kis műhelyében dolgozott. Elsőnek persze Xrad lett készen, mert mindig mindenben első akart lenni, ez része lényének. Én meg szándékosan hagytam, hogy rukkoljon elő elsőnek azzal, mire jutott. Ott voltunk ismét a nagyobbik helyiségben. Térhatású vetített fénylátványok jelentek meg előttünk: – Én egy hatcsápos, talajközelben közlekedő lényt képzeltem el, gázt lélegzik be, a salakanyagát vízben rakja le. – És ha távol él a víztől? – jött az első közbevetés részemről. – Hát ne éljen távol, legyen vízközelben! Ott élje le az egész életét! – De minek korlátoznád a létezését a saját bolygó-terében? – Lomr, te korlátozod őt azzal, hogy csak a talajon legyen képes élni. – Most csak azért akadékoskodsz, hogy okosabbnak okosabbn ak tűnjél tű njél mások előtt. – Szerintem ez eleve nyilvánvaló… – dicsekedett szemtelenül. – Az enyém repül – mondta Otar. – Nem arról volt szó, hogy talaji lény le-

könnyebbé válik a gázkörnyezeténél, legyőzi a gravitációt, és repülni képes, jó messzire… – Ha egyedül lenne ezen a bolygón, megélhetne – vetette ellene Xrad, láttam rajta, hogy szinte vadássza az ellentmondásokat, vagy amiket ő annak vélt. – De nyilván lesznek olyan agresszív ölőlények, ölőlények, amelyeknek ő táplálékul szolgálhat. Tehát vadászni fognak rá. Ha talaji lény, de sok időre van szüksége, míg felfújja magát és felszáll… Hát, nem sokáig maradhat életben. A talaji ölőlények hamar kiirtják. Bár nem örültem neki, de kénytelen voltam elismerni: igaza van. Még a többiek is előadták a terveiket, de megint csak úgy éreztem, hogy az enyém a legjobb. És mivel én voltam a tervezőcsapat vezére, és logikus érvekkel szétvertem a többiek terveit, végül is az én alapötletem győzedelmeskedett. Máris nekifogtunk a részletek tervezésének: – Otar, bármennyire is bizonytalan szoktál lenni, most légy biztos a dolgodban! Rád bízom a lény mozgását. – Függőleges testalkat legyen leg yen?? – Hát persze. Xrad megint megi nt nem bírta tovább, muszáj volt közbekommunikálnia: – Csak mert mi is függőlegesek vagyunk, neki is olyannak kell lennie? – Hagyd már az örökös ellenkezést! Legyen függőleges, mert itt nem olyan erős a gravitáció, vidáman megél majd két vagy három alsó, és ugyanannyi felső végtaggal. Otar persze megint elvesztette maradék önbizalmát is: – Akkor most négy vagy hat végtagot tervezzek? – Hatot! – vágta rá Xrad.




























– És a méretek? – Ezt már Mrit kérdezte, a szokottnál emeltebb akusztikával. Most nem játssza játss za meg, meg, hogy hármas nem nembéli, béli, úgy látszik. látszik. Ezzel egy kis időegységre megfogott. Mekkora legyen az a lény? Kinéztem a tájra. Alacsony és magas növények, kövek… Nem kéne felérnie a magasak tetejéig, fölösleges, hisz nem onnan szerzi a táplálékot. t áplálékot. Hát megadtam a méreteket a mi mértékegységünkben. Barn persze ezt is fitymálta: – Csak ak akkora? kora? Lomr, Lomr, gondold gondold el, micsoda lehetőséged van! Óriásokat tervezhetsz! Akkorák is lehetnek, hogy amikor felegyenesedve járnak, a fejük a felhők fölé ér! – És nem vizuálják, mi van előttük, tehát elesnek – vetettem ellene. – Feje is legyen? – kérdezte ekkor Mrit. Barn és én vidámságban törtünk ki, látóink és audionyúlványaink is beleremegtek. Otar audiósan gondolkodott:

– Négy végtag, fej, hát még mit nem akartok? Ennyi minden álljon ki a törzséből, amit hengeresre tervezek? És miért kéne a fejnek fent lennie? Ha Ha abban lesz az irányító irá nyító és az érzékelő központ, akkor lehet máshol is. Sokkal jobban védhető, védhető, ha a törzs törzs belsejében rejtőzik. – Nálunk sem úgy van, Otar! Ide nézz, vizuálod a fejemet? – mutatta Barn a magáét, ami tényleg a törzse tetején volt, akárcsak nekünk. Otar legyintett, és máris nekifogott a munkának. munkána k. Xrad most okosabbat kérdezett: kérdezett: – Az érzékelései csak fizikai jellegűek lesznek? Vizuális hullámhosszok, audiohullámok? Testi érzékelés, tapintás, hidegmeleg? És hogyan reagál a folyadékra, ha az mély? Tudjon Tudjon-e -e a vízben haladni ösztönös ösztönösen, en, vagy ezt minden egyed tanulja meg külön? El kellett ismernem: ezek jó kérdések voltak. Kialakult egy kis vita, de most nagyon pozitívan állt hozzá mindenki. Ahogy a kép-




























zeletünkben alakot öltött a leendő Lény, úgy Amolyan öreg diák. Legalább háromszáz kehaladtunk előre a részletek felé. ringést élt meg otthon. – Legyen egy testet egybetartó réteg a kül– A tápfelvevő rendszer eleje legyen a fejéső felszínen! ben – javasolta Mrit. – De nem kell pikkely, ez már nálunk is rég – De hiszen oda akartuk tenni a vezérlőt! elavult, csak így születünk… – A kettő elfér egymás mellett vagy alatt. – Igazad van, ezen a bolygón nem olyan – Már ne is haragudj, hara gudj, Mrit, de micsoda ötvészesek a fizikai körülmények. Elég lesz egy let ez? Ott zabál, ahol vezérel? hámréteg. – A kettő nálunk sincsen olyan messze – Úgyis készít majd magának öltözeteket. egymástól… Amelyik meleg éghajlaton él, annak alig kell, – Elegem van abból, hogy folyton minket amelyik hidegen, az is talál majd valamit a vesztek alapul, hozzánk hasonlítjátok. A Bihideg ellen. zottság annál kevesebb pontot ad a terveinkTudtuk már, milyen az a bolygó, hiszen a re, minél jobban hasonlít az új lény ránk. Azt tervezéshez elengedhetetlen volt az előzetes, mondták, legyünk találékonyak, újítók, múlrészletes vizsgálat. Akadtak, A kadtak, főleg a sarkokon, juk felül a természetet! – nyafogott nyafogott Otar. nagyon hideg vidékek, a bolygóközép környé– Ebben nem vagyok olyan biztos. Az a kén meg hőség uralkodott. Majd megismerik, lényeg – ezt is közölték, nem? –, hogy a terhisz szétszóródnak, ha már elég sokan lesz- vezett lény legyen a leginkább alkalmazkodó nek. Ha lesz egy kis k is eszük – tettem tet tem hozzá gon- az adott bolygó fizikai körülményeihez. Ez dolatban –, szépen eloszlanak a bolygóközép a dolgunk, és csak másodlagos, hogy egyik alatt és fölött, az éghajlat ott lesz számukra a vagy másik testrésze, szerve hasonlít hozlegkedvezőbb. zánk. A végtelen Univerzum végtelen számú – Táplálkozás és salakanyagok kiválasz- megoldást kínál. tása? – vetettem látóimat Barnra, aki máris – Rendben, legyen a feje kétcélú! kétcélú! – egyezett egyezet t közölte az adatokat: bele Otar. – Ha függőleges a testalak, akkor nyilván – Sőt, ott legyenek a főbb érzékszervek érzékszer vek is! – gravitációs megoldást választunk. A táplálé- kapott vérszemet Mrit. Ő volt a leginkább elkot vegye be felül, a salakot eressze ki alul! kötelezett, hogy valami újat alkossanak végre – Logikus – helyeseltek a többiek az az eddig megismert formák és működési móaudionyúlványaik lengetésével. – Mi legyen dok helyett, ez nem vitás. a halmazállapottal? Egyféle salakot válasszon – Nem sok ez egy kicsit? – kérdezte Barn, ki, vagy kettőt? akinek kezdett elege lenni a sok ötletből. – Úgy érted, szilárdat és folyékonyat? – – És mi lesz a szaporodással? – vetett fel bólogatott Mrit. – A saját példánk alapján egy újabb problémát Otar. – Én a tojásra szatudható, hogy a kettős kiválasztás jobban vaznék. működik. Hátránya viszont, hogy ahhoz két – Te már megint belőlünk indulsz ki! Fe-






























– Hát, az meg is látszik! – Le sem tagadhatnád! – Én ezzel nem dicsekednék! Megértettem: ideje közbelépnem, mielőtt elfajul a vita. Olyan dolgot pendítettem meg, ami mindenkit érdekelt: – Ha a szaporodásról van szó: emlékeztek, mit tapasztaltunk a Krond23-ason? Kétneműek voltak a lények… – No, hát az is elég primitív módszer. Szegény ottaniaknak nincs miből válogatni. – Nálunk négy nem van, de sokan így sem találnak párt. – Ezt persze Mrit közölte, aki e témában nehezen nyilvánult meg. Xrad viszont elemében volt: – Hej, de jó lenne ezeknek vagy tíz nem! Méghozzá olyanok, hogy mindenki párosodhasson mindenkivel. – Ne vidd túlzásba! – hűtöttem le. – Két nem éppen elég a faj fennmaradásához. Lesz egy „ilyen” meg egy „olyan”, majd ők elnevezik magukat. – És hogyan szaporodnak? – kérdezte Barn. Nekem volt volt már kész ötletem, ötletem, vizuáltatta viz uáltattam m velük az ábrákat: – Íme az egyik, aki magasabb és erősebb, mert a kezdeti időkben neki keményen helyt kell állnia. A másik kisebb, gyengébb alkatú, védelemre szorul, már csak azért is, mert

– És máris önálló lesz? – Aligha. Alig ha. Hiszen még apró, védtelen, védtelen, fázik, állandó felügyeletre szorul. – A vezérlőjét meggyorsíthatnánk, és akkor igen rövid idő alatt kész lenne menni, vadászni, mint a nagyok. – Azzal a kis testtel? – ellenkeztem, és mutattam két csáp között, mekkora lenne az utód. Szörnyülködtek, milyen apró, és Otar halkan megjegye megjegyezte: zte: – Mégis jobb lenne a tojás… Xrad kijelentette: – Lomrnak igaza van. Az állatok között lehet, hogy megszületik, és máris fut és teszi a dolgát, de ezek az alapkoncepció szerint egy új civilizációt építő lények lesznek. Jobb lenne, ha sok csillagfordulón át kell vigyázni az utódokra, táplálni, védeni, nevelgetni őket. Akkor az utód értéket jelent számukra, megbecsülik a kicsiket, és egymást is. Az ilyenek szerte a kozmoszban kozmoszban csak azt becsülik becsül ik igazán, amiért meg kell harcolni, az számukra az igazán értékes. A könnyen megkapható dolog nem sokat ér. Jólesett a segítsége, és ezt észrevehette a látómon is. Persze Mrit még mindig problémázott, igaz, jóindulattal, mert minél több információt inform ációt akart: akar t: – Mi legyen a szaporodás módjával? Az






























tehetjük! A „kis” lénynek meg legyen valami nyílása, ahová ezt be lehet dugni, és akkor már csak a kétnemű lények szokásos szaporítóanyagát kell átjuttatni az egyik testből a másikba. Genetikai örökítőanyagra gondolok, természetesen. – Nekem van egy még jobb ötletem! – ragyogott fel hirtelen Mrit látója. – Kombináljuk össze a salakürítőket és a szaporítószerveket! Hiszen salakanyagot egy-egy bolygófordulat alatt többször kell üríteni, de a szaporodásra, úgy hiszem, nem ilyen gyakran fog sor kerülni… – Luxus lenne külön szerveket áldozni valamire, ami például a lény életkezdését követően sok-sok csillagfordulóig nem lesz használatos. – Na, mára elég volt ennyi – kergettem el őket –, mindenki menjen a műhelyébe és tegye a dolgát! Holnap megtárgyaljuk azt is, milyen képességekkel bírjon a lény vezérlőérzékelő berendezése, és a táplálékot hogyan alakítsa át energiává. Gondolkozzatok azon is, milyenek legyenek vagy lehetnek a fizikai képességei. Mikor fárad el, ha a világosság kezdetétől a sötétség beálltáig egyfolytában megy előre? Mit bír el sík terepen, és mit hegymenetben? Mennyi legyen benne a közösségi ösztön ösztön?? Milyen Mi lyen gondolatokat gondolatokat építsünk

mostanság rajtam kívül ő tette a legtöbbet a közösbe, legalábbis amíg az élettervezés zajlott. Nyitásra utasítottam az ajtót, és Xrad máris idebent volt. Nem kellett közölnie semmit, éreztem a hullámokat. Nagyon rámenős volt, nem vesztegette az időt. Én sem közöltem semmit. Még annyi erőm és eszem volt, hogy becsuktam az ajtót. Egyszerre tizenkét csápot éreztem magamon, maga mon, előbb-utóbb előbb-utóbb mindmi ndegyik egy ik megtalálta megta lálta a maga helyét a testemen. testemen. Az én csápjaim sem sokáig keresgéltek… Elöntött minket a mámor tengere. tengere. – Még mindig dönthetünk úgy, hogy tojással szaporodjanak… – vette elő újból az ötletét Otar. – Ugyan, hagyd már! A másik sokkal jobb. – Szerintem meg elég primitív. Csak két nem van, és minden lénynek csak egy-egy szaporítószerve? Ezt megunják az első száz csillagford csillag forduló uló alatt. alat t. Erre nem gondoltál, gondoltál, Mrit? – Magadból indulsz ki, közölték már veled, Otar? A Bizottság ötleteket vár el tőlünk, igaz, ugyanakkor azt is odatették a célok közé, hogy ne bonyolítsuk túl a dolgokat, a tervezett Lény a lehető legtökéletesebb módon illeszkedjen a bolygó meglévő élővilágához. És akár tetszik, akár nem, itt már él sok állat, és bizony bolygószerte kétneműek… két neműek… többnyire. többnyire.






























– Nem csak egyszerű végtagok. Mindegyiknek a végén vannak kisebb nyúlványok, afféle fogók, ezek sokféleképpen tudnak mozogni, az egyik például szembefordul a másik néggyel, úgy találtam a lefuttatott programok alapján, hogy ez az apró tervezetmódosítás nagy fejlődést hozhat a Lény számára. – És hol a farka? – kérdezte Otar. Ki más is kérdezhetett volna ilyen i lyen ostobaságot? ostobaságot? – Otar, a farok már kiment a divatból. A természetben, különösen a talaji lények esetében nincs semmi jelentős jelentősége. ége. – Az itteni állatoknak is van – makacskodott, de mind mi nd letorkoltuk: letorkoltuk: – Valaha lehetett evolúciós előnye, de ma már nincs. – Most a farok csak akadály. Nem vetted észre, hogy amikor ami kor átmész a zsilipajtón, a farkadat olykor becsípné, ha nem lenne automata figyelőre fig yelőrendszer? ndszer? – Egyszer elromlott a figyelő, és az enyémet becsípte. Úgy üvöltöttem, hogy az egész legénység talpra ugrott, majdnem riadót vertek az űrhajóban. Azt hitték, meteorral ütközüt köztünk – mondta lemondóan Otar. Egész lénye azt sugallta: „Amit én találok ki, az sohasem tetszik nektek.” Vigasztaltuk hullámokkal, de ő csak tovább duzzogott. Barn terve jó volt, ott állt előttünk egy

– És mi keringteti a folyadékot? – kérdeztem. Barn látója jelezte, erre nem gondolt. Mrit most tényleg remekelt: remekelt: – Legyen egy szivattyú vagy pumpa, ami állandóan működik, és külső erőhatás nélkül nem megállítható. Hiszen a pihenő napszakban is működnie kell. – Miért, hát a Lény nem lesz állandóan mozgásképes? – csodálkozott Otar. A látóját körülvevő szőrök izgatottan rezegtek, mint mindig, ha valamit nem értett. Ami elég gyakran meg megesett. esett. – Ki bírná azt el? Mi is pihenünk, ha nem vetted volna észre – felelte Mrit. – Ez logikus. A sötét szakaszban, amikor a bolygónak az a része elfordul a csillagtól, a lény nem sokat vizuálna, neki is jobb hát, ha akkor pihen – bólogatott Barn. Annyira elgondolkodott, hogy nem is vette észre: valamivel egyetértett. Xrad nem vett részt ezen ez en a megbeszélésen. Egyszer csak éreztem, hogy titkos hullámokat hullá mokat ereget a vezérlőjéből, csakis az én számomra. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Nem sokkal később, amikor mindenkinek kiosztottam a feladatokat, mi ketten átmentünk a nagy laboratóriumba. Mindenféle vázakat láttam. Ahogyan Mrit elképzelte, ezek a mész-anyagok fogják alkotni a Lény testvázát, ezek hor-






























röljük a mesterséges beavatkozás nyomait. Sőt, létrehozunk olyan hamis nyomokat, amikről a távoli jövőben az utódaik majd azt képzelik, hogy itt fejlődtek ki a lehető legtermészetesebb úton-módon, az őshonos fajokból, állatokból. Ezért volt jó ötlet a bolygó eredeti élőlényeinek egyes mintáit felhasználni a magunk igen modern ötletei helyett. Körbevezetett, és én kétszeresen is csodálkoztam. Az egyik okom az volt, hogy bár rám bízták a tervezést, de semmit nem közöltek arról, hogy ez egy működésre ítélt vizsgamunka lesz. A másik az volt, hogy így megkerültek engem, és nem rám bíztak egy ilyen fontos font os feladatot. Nehezen hittem hit tem el. – Xrad, tényleg azt közölték veled, hogy miután a távolgalaktikus űrhajósképző növendékeii végeztek, nem szabad megsemmisívendéke teni az „anyagot”? – Bizony azt. De itt van az üzenet, lehívom és feloldom. Tessék, tudatosíthatod – mondta, miközben az egyik csápja finoman hozzám ért. Megtettem, és valóban így állt a dolog. Eddig azt hittem, hogy ha elkészül a vizsgaanyag, és azt alaposan dokumentáltuk, akkor a kísérlet alanyait meg kell semmisíteni. Amit most megtudtam, az egy egészen

– Ez itt a kezdet. Ezek valódi, most is itt élő négy végtagú, magas növényeken ugráló állatokéi. Azt sugalljuk sugal ljuk majd, hogy ezekből fejlődtek ki, persze néhány millió csillagfordulónyi idő alatt… Ezek itt már „későbbi”, még laposabb fej-vázak. Majd a megfelelő technikával öregítem őket, meg lesznek győződve, hogy minden típus más és más korszakból származik. Holnap indulnak a robotok az összes száraztalajra, ami csak van az óceánok között. Mindenhol elásnak ilyeneket, és mindegyiket olyan mélyre, olyan kőzetrétegek alá, hogy azok megfeleljenek a koruknak… – Hát ez nagyon ravasz dolog. Úgy véled, az utódok sok ezer csillagforduló után elhiszik, hogy ezek az őseik ősei k maradványai, és minden azoktól a négy végtagú, magas növényeken ugráló állatoktól indult? Hogy ők ezektől származnak? – Miért ne hinnék el? Egész tudományos intézményeket alapoznak majd erre is. Nekünk meg valahogyan el kell titkolnunk előlük, hogy mesterséges gyártmányok. Ez nem tenne jót a fejlődésüknek. Így viszont kellőképpen formáljuk a tudatukat. Nemcsak elhiszik, de egyenesen büszkék lesznek rá, hogy ők itteniek, hogy ezen a bolygón fejlődtek ki. Sőt, egy pszichés tényezőt is beleültetünk a tudatukba: csak nagyon későn, és akkor is






























• Hat tengelyforgással később elkészültek az első vizsgadarabok. Ezenközben kisebb-nagyobb javításokat is eszközöltünk. Kiderült például, hogy az alsó végtagokon végt agokon az egyik egyi k ujj nem fordítható fordítható szembe a másik néggyel, hogy az is alkalmas legyen a fogásra, mert akkor egyszerűen nem tudtak volna járni. Még néhány alapvető ösztönt is beléjük építettünk, kicseréltünk a próbaüzem alatt hibásnak talált alkatrészeket. Volt néhány szerv, amit egyesből párosra cseréltünk, értelemszerűen a látójukat meg az audiójukat, így lett térvizuálás és téraudiózás. A folyadéksalak-feldolgozást is inkább két egyforma szervre bíztuk, mert az eredeti bizonytalanul működött, és gátolta a szaporítást. Barn sokat kínlódott a pumpával, ami az életfolyadékot keringette a rendszerben – ha már százhuszonöt csillagfordulóra hitelesítettük a lények élethosszát, akkor a pumpának is ki kell bírnia annyit. an nyit. Mrit volt a genetikus, és amikor utoljára ellenőrizte az állományt, kiderült: egyedenként több tízmillió gént adott nekik. „A legtöbbnek még nincs funkciója, fu nkciója, majd ők adnak neki!”, jelezte jele zte igen maga magabiz biztosa tosan. n. A két prototípus teljes elemzése és leírása

pátyolgatni, míg úgy-ahogy életképes lett. A „nagy” szerepe a táplálékszerzés és a védelem volt, mert hiszen ő, a „kicsi” meg az utódok alkottak egy egységet. Amit Xrad „a társadalom legkisebb egységének” nevezett, nagyon elégedetten. – Indul a sokszorosítás – közölte később. Az űrhajó mellett volt egy kis liget, árnyat adó, magas növényekkel. A bolygó egyik déli száraztalaji részén voltunk, távolabb vad hegyeket vizuáltunk. Az éghajlat itt kellemesen melegnek bizonyult. – Az első időkben meglesznek öltözködés és fedél nélkül is – mond mondta ta Mrit. – Utána meg úgyis szétvándorolnak mindenfelé, és idővel belepik a bolygót. – Nem arról volt szó, hogy hog y a prototípusokat dokumentáljuk, aztán elpusztítjuk? – érdeklődött Otar. Látója körül a szőrök most is rezegtek, de nagyon, mert csodálkozott. – A Bizottság Biz ottság másképpen döntött – mondtam. – Ó, akkor egészen más a helyzet – mormogott. – Én pár „alkatrészt” meglehetősen ideiglenesnek gyártottam le. Vannak itt mirigyek meg nagyobb szervek, amelyek a tápanyagokat dolgozzák fel… De ha adtok egy kis időt, kijavítom. k ijavítom. – Huzamos ideig kell működniük, működniü k, de most
































örülhet. Később, ahogy jobb viszonyok közé kerülnek, tovább élhetnek. – De mennyire? Milyen hosszat építsek be a génjeikbe, ha elkezdődik a sorozatgyártás? – Lehet akár a mostani háromszorosa is. – Legyen a négyszerese! – Ötszöröse! Hétszerese! Úgy licitáltak, mintha az ő érdekük lenne, hogy ezek a lények minél tovább éljenek. Végül összegeztem a véleményeket, és az ötször huszonöt mellett döntöttünk. De ez majd a távoli jövőben következhet be. Xrad robotjai akkor már számos száraztalajon dolgoztak, ástak: készültek a majdani „ősilény-lelőhelyek”, ahol a prototípus-utódok távoli jövőben megszülető tudományágainak szintúgy a jövőben megszülető tudósai diadalmasan kiássák majd őseik csontjait. Már szinte magam előtt vizuáltam, milyen lelkesen osztályozzák a leleteket, és nagy vitákat folytatnak azok sorrendiségéről. Eljött a munka utolsó szakasza: a sokszo-

fejlődik, mert úgy állítottam be. A fej alatti részben vannak az audióberendezések, ezek lehetővé teszik majd az akusztikus kommunikációt. A többit meghozza a társas viselkedés, a közös vadászatok, élelemkeresés, egyéb eg yéb együttcselekvések. – No meg a párosodás – kommunikált egy kis vidámságot Barn. Ott álltunk a képernyők előtt. Az űrhajó hajtóműve hamarosan bekapcsol, éktelen audiórobajt okoz majd egy kis időre, míg felemeli hatalmas testét, és elhagyja a bolygót övező gázréteget. Otar nem lett volna az, aki, ha nem közli még utoljára: – Persze, ha mégis a tojás mellett döntöttünk volna… Bármit is tett még hozzá, már nem audióztuk. Felbőgött a hajtómű. Láttuk, ahogyan a lények rémülten elrohannak, pedig a hajó alól nem csaptak ki lángok, ez már modern meghajtás. Ők a audiójukat befogva-védve menekültek, és elrohantak, ki erre,































GALAKTIKA 2015. április































GALAKTIKA 2017. március






























































GALAKTIKA 2017. március



































































A

ROBOTÉPÍTŐK Magyarországi

Egyesülete tartott bemutatót november 30-án a Zuglói Liszt Ferenc Általános Iskolában. A bemutató szervezői, Kozák Tibor és Komjáthy Ágnes rajz- és irodalmi pályázatot is meghirdettek, amelynek eredményeként 600 diák 40 remek anyagából válogathattunk a Galaktika szerkesztőségében. A pályázat jeligéje „Világépítő robotok” volt, ezzel is igyekeztek továbbgondolkodástovábbgondolkodásra és álmodozásra serkenteni a szervezők.


































A Hold körül lakni a tervek szerint halad, pár éven belül egy új mozaikszót és nevet kell megtanulnunk: LOP-G, vagyis Lunar Orbital Platform-Gateway. Platform-Gateway. Ez a hivatalos hivata los neve a NASA terveiben szereplő, Hold körül körül keringő űrállomásnak. 2017 őszén írt alá együttműködési megállapodást a NASA és a Roszkoszmosz a világűr felderítésére. Nemcsak összehangolják a Hold körüli pályán és a Hold fel-

H

A MINDEN


































Egy traumaelimináló szakember élete nem valami leányálom...


































kelme a valós síkból keveredjen oda, így a különböző élmények élmények ködös halmazába halmaz ába vetette. Hirtelen valami lehúzta a vécét. Akkora zaj kerekedett, mintha egy harckocsi roncsa haladt volna el mellette. Alicia nem foglalkozott vele. Végre rátalált a megvilágosodás fényére, és feltett szándéka volt a végsőkig végsőkig követni azt. az t. Ledobta magáról a pilótadzsekit, pilótadzsekit, és é s gyorsan felmérte a helyzetet. A jelvények, de maga a dzseki is a szeme előtt változott percről percre. Az egyik egy ik pillanatban pilla natban még a küldetés emblémáemblémá ját látta, a köv következőben etkezőben Mickey Mickey egér sziluett jét. A pilóta pilótadzseki dzseki is átalakult. A tikk-takk halkulni kezdett.

Becsukta a szemét, és továbbment. Tudta, hogy a jobb oldali ösvényt választotta, de szeretett volna erről nem tudomást t udomást venni. – Nem erre van – mondta a nyúl. Alicia az idegsejtek labirintusából egy tökéletes útvesztőt hozott létre. A logika cserben hagyta. Talán itt, ezen a helyen a logika be is van tiltva, gondolta, kinyitotta a szemét, de nem nézett körbe, kicsit elfordult, és a saját nyomanyomain tért vissza. Az útkereszteződés kitágult. Tulajdonképpen nem is útkereszteződés volt már, hanem egy felduzzadt csillagkereszteződés. Az elágazások különféle csalogató irányokba ter-




































– A fenébe! – kiáltotta, nem csak a fájdalom miatt. A korábbi elmezavar már nem is tűnt olyan súlyosnak a mostanihoz képest; a falak a végtelenségig torlódtak egymásra. Nem érzékelt mélységet, nem érzékelt távlato t ávlatot.t. – Most mit tegyek? – Tekintetével kereste a nyulat, akihez a kérdést intézte. Csupán egy kukacok-

Az utolsó lehetséges – és ezáltal szükséges – út volt ez. – Ráfaragtál, te idióta – morogta. Szavai összemosódtak, egymásba csúsztak, ahogy a mozdulatai is. Az agya átváltozott egy számítógéppé. Képletekből állt össze előtte a koherens világ.




































Mesterien tartotta a posztót, a döfés tökéletes volt. A bikaember elesett, a kard nyele a tarkó és a mar között meredt az égbe, kettéhasítván a gerincvelőt. Azonnal megbénult. Alicia elméje kitisztult. Újra jól működött a memóriája, memó riája, és végre újra emlékezett arra, ar ra, hogy miért van itt. Kihúzta Ki húzta a kardot. Becsukta a sze-

Bedugta kezét a dzseki zsebébe, és ahogy belemarkolt, aranyrögöket húzott ki belőle. Döbbenten nézte őket. Nem hitt a tulajdon szemének. Ekkor eszébe jutott még valami, és benyúlt a jobb zsebébe is. Máris előtte termett a zseb korábbi tartalma. Egy embernagyságú nyúl bontakozott ki a




































A 21. SZÁZAD

legnagy le gnagyob obb b or orv vosi ki kihív hívása ása







































































Önsötétítő autóablakok Hamarosan egyre több járműben találkozhatunk olyan ablaküveggel, amely elektronikus utasítás hatására képes elsötétedni

– ...A bolygót alávetették terraormálásnak? – Igen. Kevéssé kedvező körülmények. – Konkrétabban. – Elnézést. A civilizációval összeegyeztethetetlen természeti közeg, B-szekund kategória. Azaz, nincs veszélyes mikroflóra, de van minden más egyéb... Instabil atmoszéra,






































A terrafo terraformálás rmálás egy











































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































HÁROM EMBERI SORS A KÖ KÖZELJÖ ZELJÖV VŐ KÜL KÜLÖNÖ ÖNÖS S VILÁGÁ VILÁ GÁBÓL. BÓL.

GALAKTIKA_346

Recommend Documents