Fél esztendő van mögöttünk, hat megjelent számunk után ez a hetedik. Mágikus szám a hét, jusson eszünkbe a hét vezér, a hét törpe, a Göncölszekér Göncölszekér hét csillaga, csilla ga, a hét hét napja és a többi és a többi'. Fél év a történelemben történelemben semmi, az emberi életben sem nagyon sok, a Naprendszer meg lélegzetet sem tudna venni ennyi idő alatt. De. . . Álljunk csak meg egy pillanatra! Egészen más a helyzet a végtelen kicsinél és a végtelen nagynál. nagynál. Mekkora is a mikrorészecskék élettartama? És hogy is volt a Nagy Robbanás utáni első három percben? És hány óráig röpköd mámoros sietséggel a tiszavirág? Visszanézve úgy érezzük, hogy gyorsan telt az idő. Pedig voltak nehéz, lassúnak tűnő óráink, perceink, másodperceink. másodperceink. Vegyünk Vegyünk hát most mély lélegzetet, s illendően illendően a tudományos tudományos fantasztikumhoz, fantasztikumhoz, gondoljunk kissé a jövőre. Nemrég, február február végén, olvasóinkkal találkoztunk. Az olvasók elmondták véleményüket, kérdezősködtek, kérdezősködtek, felsorolták értelmes és képtelen kívánságaikat. A szerkesztőség tagjai válaszoltak és terveinkről beszéltek. Sok mindenben eltértek egymástól nézeteink, de"abban egyetértettünk, egyetértettünk, hogy jó lenne megalakítanunk egyik vendégünk adta a nevet - a Galaktika Baráti Kört, amely íróolvasó találkozókat, videó- és filmvetítéseket, kiállításokat, hangversenyeket, hangversenyeket, vitákat rendez, egyszóval megszervezi Magyarországon Magyarországon a Science fiction életet, úgy, ahogyan számos más országban már megszervezték. megszervezték. Vérmesebb terveink közé tartozik, hogy a Baráti Kör tagjai, ha kellő létszámban jelentkeznek, mérsékelt tagdíj ellenében megkaphatnák kiadványainkat, kiadványainkat, naptárt, plakátot, levelezőlapot, levelezőlapot, évkönyvet, évkönyvet, régi kötetek reprint kiadásait stb. Lassan-lassan előbbre lépünk. Lassan? De hiszen a Galaktika első számától, a mi időszámításunk Nagy Robbanásától, még nem telt el az első három perc. Még nincsenek napjaink, bolygóink, holdjaink, üstököseink. Nem baj. Majd lesznek. lesznek.
Alfred Bester Az Arcnélküli Ember (harmadik rész) 5 Zala Tamás ford. Robert Sheckley Feltámad a szél 24 Veres Mihály ford. Gakov: Űrbéli és földi pályák pá lyák ... 30 MŰHELY Vlagyimir Gakov: Földeák Iván ford. Frederik Pohl: A Science fictionról 32 Békés András ford. Nemere István: Lem Lem és Amerika 32 Szentmihályi Szentmihályi Szabó Péter: Beszélgetés Szepes Máriával 33
John Wyndham Robert Silverberg Henry Slesar
Időomlás 35 Baranyi Gyula ford. A konglomeroidák fogadásán 43 Baranyi Gyula ford.
A doktor 46 Kaán Judit ford.
ZENE Sámathy Tamás: Hangok a jövőből 47 Theodore Sturgeon Vlagyimir Szavcsenko
Az ember, aki elveszítette a tengert 51 Gálvölgyi Gálvölgyi Judit J udit ford. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú . . . 56 Földeák Iván ford.
jövőbe 65 FILM, TV, VIDEO Kóczián János: Vissza a jövőbe Áprilisi filmbemutató: Szerelmi lázálom 65 Filmhírek 67
Herbert W. Franke
Berry Winterstein Winterste in története 69 Weinbrenner Rudolf ford.
Philip K. Dick A halál útvesztője (részlet) 77 Veres Mihály ford.
az arcnélküli ember Képzeljünk el egy ferde tengelyű, torzító lencséjű fényképezőgépet, amely mindig ugyanazt a felvételt készíti, s a felvétel egy rémületes jelenetet örökít meg. Képzeljünk el egy hamisan rögzítő kristályt, amely mindig ugyanazt a dallamtöredéket veszi föl. - A lány a teljes idegösszeomlás idegösszeomlás állapotában álla potában van - magyarázta magyarázta dr. Jeems, a Kingston Kórház orvosa orvosa Powellnak és Mary Noyesnak. Powell házának nappalijában ültek és beszélgettek. - A segítség A segítség szóra szóra viszont reagált. Ez idézte föl benne a rettenetes élményeket. - Az apja halálát, nemde? - jegyezte meg Powell. - Tessék? Meglehet. M eglehet. Azonkívül Azonkívül teljes zavar.
állapotát, Miss Noyes. De itt, a Kingston Kórházban Kórházban köztudomásúlag azon dolgozunk, dolgozunk, hogy az állandóságnak álla ndóságnak ezt az utolsó mohikánját is felszámoljuk. A szimptómák szemszögéből vizsgálva, vizsgálva, a fizikai halál tulajdonképpen . . . - Ne most, doktor, doktor, majd máskor! - vágott közbe Powell. - Ma este valahogy nem vagyunk tudományos előadásra hangolva. Még nagyon sok a dolgunk. Csak arra feleljen, hogy használható-e a lány? - Használható? Hogyhogy? Mire? - Úgy értem, megfürkészhető-e? megfürkészhető-e? Jeems eltöprengett. - Nem látom lá tom akadályát. A déjà vu-kezelést vu-kezelést ugyan alkalmaztam, de ez
4 Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember tudattalan között feszülő konfliktust. Azt kívánja, hogy bárcsak meg se született volna, s megpróbál visszatérni a magzati állapotba. Érthető? Érthető? - Nagyjából - bólogatott Mary. - Nos tehát, a kezelési mód, amelyet alkalmaztam, a 19. századi pszichiátriából származik. A déjà vu emlékezetcsalódást emlékezetcsalódást jelent. Olykor Olykor úgy érezzük, hogy átéltünk már valamit, noha az élmény a valóságban soha nem következett be. Mi ezt az élményt mesterségesen idézzük elő. Elhitetjük a beteggel, hogy amit hőn óhajt, abban a bban egyszer egyszer már volt része. Értik már? - Nem egészen - felelte Ma Mary. ry. - Pedig egyszerű. Tegyük föl, hogy maga férjhez menne Powellhoz, és gyereket akar szülni neki. Mary elpirult, aztán mereven helybenhagyta. helybenhagyta. - Jó, tegyük föl. Powell egy pillanatra úgy érezte, hogy a legszívesebben megölné megölné ezt a tudálékos ifjút. Egy fürkész soha nem volna ilyen tapintatlan. tapintatla n. - Rendben - folytatta a mit sem s em sejtő Jeems. - Tehát, ha az iménti feltételezésből indulunk ki, és ön, kisasszony, kisasszony, egyszer csak kibillenne lelki egyensúlyából, azt képzelhetné, hogy maga Powell felesége, sőt, már szült is neki három gyereket. Mit tehetünk ilyen esetben? Például azt, hogy a mindent elsöprő menekülési vágyat valósággá változtatjuk. Amire a beteg elme vágyik, annak meg kell történnie. Tudatáról leválasztjuk a tudatalattit. Azt az érzést é rzést keltjük a páciensben, hogy ismét magzati stádiumban van. Aztán hagy hagyjuk, juk, hogy azt higgye: újjászületett. Eddig világos? - Igen - közölte Mary, aki időközben visszanyerte önuralmát. - Értelmileg, tudati szinten a beteg villámgyorsan újra átéli életének minden szakaszát, a csecsemőkortól a serdülőkoron serdülőkoron át egészen addig, amíg megint önmaga lesz, valódi felnőtt. - Vagyis Barbara D’Courtney D’Courtney most csecsemő, aki élete első szavait gügyögi, gügy ögi, és első önálló lépéseit teszi? - Pontosan. Ez az állapot körülbelül három hétig tart. Közben lassan összeszedi magát, és visszatalál a létező világba, ahonnét megpróbált megpróbált elmenekülni. Úgy is mondhatnánk, hogy megint felnő az őt körülvevő valósághoz. Mindez persze a tudat szintjén megy végbe. A tudat alatt azonban semmi nem változik. Nyugodtan megfürkészhető. Mindössze az okozhat gondot, hogy a lány halálosan rémült. Zaklatott. Nem könnyű megtalálni azt, amit keresnek. De hát ez a maguk szakmája. Ehhez Ehhez én már nem értek. Maguk tudják, mire kíváncsiak. Jeems váratlanul elhallgatott. - Ideje visszamennem. - Elindult az ajtó felé. - Örülök, hogy segíthettem. Szeretek fürkésszél dolgozni. Nem is értem, é rtem, miért él annyi előítélet mostanában magukkal szemben. s zemben. Az ajtó becsukódott. becsukódott. - Különös búcsú. - Csak nem egészen értettem, Linc. - A mi nagyszerű barátunkra gondolt. Ben Reich. Ő áll a szupérellenes hangulatkeltés hátterében. A fürkészek zárt zár t kasztot alkotnak. Nem lehet megbízni bennük. Nincs bennük hazaszeretet. Csillagközi összees küvők. Eleven újszülöttekkel táplálkoznak. Meg ilyesmi. - És a Hazafias Egyletnek ő a legfőbb patrónusa. Visszataszító, veszedelmes alak. - Veszedelmes, de nem visszataszító, Mary. Ellenkezőleg. Lenyűgöző. Ezért veszedelmes. Az emberek azt hiszik, hogy aki gonosztevő, annak a kinézete is gonosztevő. Kezelésbe vehetnénk Reichet, amíg nem késő. Hozd le Barbarát, Mary! Mary levezette a lányt, és egy alacsony zsámolyra zsámolyra ültette. Úgy ült ott, mint egy szobor. Mary kék trikóruhát adott rá, szőke haját hátrafésülte, és kék szalaggal összefogta. A leány olyan volt, mint egy szép viaszbaba. - Külsőre gyönyörű, belül nyomorék. Reich művelte ezt is. - Reich? - Mondtam már, Mary. Szinte az őrület küszöbére kerültem Chooka Frood tanyáján, annak a vörös bitang Quizzard-nak meg a feleségének a
- Halálos? - Elfelejtetted, hogy megesküdtünk: mi nem ölünk? - Kifürkészted, hogy Reich fönt van? A mennyezeten keresztül? - Gondolatátviteli reflex az egész. Az a leselkedőszoba nem volt hangszigetelve. Reich hibázott. Hangokat továbbított lefelé. Esküszöm, abban reménykedtem, hogy lesz bátorsága lőni. Végezni akartam vele. Bekerült volna a világ-történelembe. - És miért nem lőtt Reich? - Fogalmam sincs, Mary, igazán nem tudom. Pedig Pedig az járt a fejében, hogy minden oka megvolna rá. Arra számított, hogy ha megteszi, végre biztonságban tesz... Az én módszeremről mit sem tudott, noha szemtanúja volt Quizzard bukásának... De nem gyanított semmit. - Megijedt volna? - Reich nem gyáva. Nem ijedt meg, erre egyébként is képtelen. k éptelen. Szóval nem tudok magyarázatot adni. Ha újra találkozunk, esetleg másként történik minden. Ez az oka, hogy Barbara D'Courtneyt idehoztam, és itt tartom a házamban. Itt biztonságban van. - A Kingston Kórház is biztonságos. - Nem annyira, hogy nyugodtan megcsináljam, amit kell. -? - Hisztériája mögött lapul a gyilkosság részletes képe. Ha meglelem, elkapom Reichet is. . Mary felemelkedett. - Mary Noyes most távozik. - Ülj le, fürkészlány! Nem véletlenül hívtalak hívta lak ide. Maradj nálam a lánnyal. Nem hagyhatjuk magára. Ti ketten beköltözhettek a hálószobámba, nekem jó lesz a dolgozószoba. - Nyugodj meg, Linc, nem kell mindjárt felszívódni. Mitől vagy olyan zavarban? Majd én megnézem, nem találok-e valami rést a torlaszodon. - Figyelj... - Te figyelj, Linc - Mary - Mary elnevette magát. - Szóval erről van szó. Társalkodónő legyek. Viktoriánus szó, ugye? Te már csak ilyen vagy, Linc. Valóságos élő kövület. - Marhaság. A piperkőcök körében határozottan progresszívnek számítok. - Vajon honnét veszik? Íme, a Kerekasztal Lovagja, Lovagja, Sir Galahad Powell. Csakhogy emögött más is van ... A lány hirtelen abbahagyta a nevetést, és elsápadt. - Mit találtál? - Ne törődj vele. - Ki vele, Mary! - Mondom, ne is törődj vele. És ne próbáld kifürkészni, Linc. Ha nem jössz rá magadtól, ne is is próbáld megtudni megtudni másodkézből. másodkézből. Főleg Főleg ne éntőlem. Powell különös pillantást vetett a lányra, aztán megvonta a vállát. - Jó, hagyjuk, Mary. Ideje, hogy munkához lássunk. Barbarához fordult. - Segítsen, Barbara. A lány felkapta a fejét, csupa figyelem lett... Mintha az ágynemű érintését érezné . .. S aztán valami hang hatolna a fülébe . .. Kinek .. Kinek a hangja, Barbara?... A Barbara?... A tudatelőttiben tudatelőttiben visszhangzik a kérdés: Ki ez? Egy ez? Egy barát, Barbara. Nekem Barbara. Nekem nincs barátom. Senki. Magam vagyok. És egyszál-egymagában egyszál-egymagában fut a folyosón, folyosón, belöki az ajtót, beront az Orchidealakosztályba, és látja ... Mit, ... Mit, Barbara? Egy Barbara? Egy férfit. Nem. Két férfit. De férfit. De ki a férfi? Távozzon férfi? Távozzon kérem, távozzon! Zavarnak a hangok, a kiáltások. A fülembe cseng megint... És felsikoltott ösztönösen a félelemtől, amel y elfogta, amint egy homályos homályos alak megragadta őt, útját elállta, és nem hagyta, hogy apjához apjához rohanjon ... És forgott vele a világ, és forgott a világgal.. . Mit . Mit csinál az apja, Barbara? Ő Barbara? Ő - nem. Semmi helye itt ennek az idegennek. Csak nekünk, hármunknak. Apámnak, Apámnak, nekem és .. A homályos homályos alak ala k most megragadja, másodpercre megvillan az arca. Mindössze egy villanás. Nézze villanás. Nézze meg alaposan, Barbara! Magas homlok, nagy szemek, kicsi, formás orr, keskeny, érzékeny száj, akár egy sebhely. Ő az az ember? Nézze a képét! Ez az ember? Igen, igen, ő az. Azután
Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember 5 - Ben Reich volt, Mary. Rájöttél te is, ugye? Barbara nem látta végig végig az egészet, neki is menekülnie kellett. A fő kérdés tehát: hogyan csinálta? És miért nem próbált védekezni az öreg D'Courtney? Miért nem nem fejtett ki semmilyen ellenállást? Tovább kell gyötörni a lányt, bármennyire nem akarom . . . - Én meg azt nem akarom, hogy magadat gyötörd. gy ötörd. - Muszáj. - Powell - Powell nagyot sóhajtott, és megint a lányhoz fordult: - Segítsen, Barbara! A lány erre újra felegyenesedett, és feszült figyelem kerítette a hatalmába. Csak óvatosan, kedves. Nem kell sietni. Rengeteg időnk van. Már megint ön? Emlékszik ön? Emlékszik rám, Barbara? Nem, Nem. Nem, Nem. Nem ismerem. Menjen innét, hagyjon engem. De engem. De hát mi összetartozunk, Barbara. Együtt futottunk a folyosón, erre emlékeznie kell. Együtt nyitottuk ki az ajtót. Együtt minden sokkal könnyebb. Segítenünk kell kel l egymásnak. Egymásnak? Úgy van, Barbara, egymásnak. De egymásnak. De hát akkor most miért Barbara? Nézzen az apámra. Ne nem segít nekem? Hogyan nekem? Hogyan segítsek, Barbara? Nézzen hagyja, hogy őt... Fogja le azt az a z embert, ne engedje. Segítsen nekem, hogy segítségért kiálthassak! Segítsen, legyen önben szánalom s zánalom irántam. Segítsen! A lány újra letérdepelt, összeomolva, élettelenül. Powell érezte, hogy maga is elájul. A lány teste lassan eltűnt a szeme elől. Vele együtt az Orchidea-lakosztály Orchidea-lakosztály is elmerült. Mary Noyes próbálta talpra állítani Powellt. Powellt.
- Ez volt a legelső - szólalt - szólalt meg komoran Mary. Mary. Powell a fejét ingatta, és miközben miközben Barbara D’Courtneyn próbált segíteni, maga huppant a földre. - Rendben van, Galahad lovag. Nyugodj meg! Mary felemelte a lányt, és visszaültette a zsámolyra. Aztán a földön heverő férfihoz fordult: - Segíthetek, uram? Avagy ezzel megsértem emberi hiúságát? - Rossz szót használsz. Férfiúi hiúságomat. De most nem az a fontos, hogy ülök-e vagy állok. Fárad az agyam. Bajban vagyunk. - Mit fürkésztél ki megint? - Csak azt, hogy D’Courtney kívánta a saját halálát. Akarta, hogy megöljék. - Ez nem lehet igaz. - Márpedig így van. Meg akart halni. Csak azt tudom, hogy öngyilkos akart lenni, mégpedig Reich jelenlétében. Barbara emlékei zavarosak. De ez az a pont, amit tisztázni kell. Beszélni kell D’Courtney kezelőorvosával. - Sam αkins az orvosa. Ő és Sally a múlt héten mentek vissza a Venusra. - Akkor én is kénytelen vagyok odautazni. Tán még elérem a tízórás járatot. Sam αkins első osztályú szupérorvosnak tekintélyes tiszteletdíj dukált. Köztudott Köztudott volt róla, hogy évi évi keresete legalább kétmillió, két millió, de arról már
6 Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember kevesebben kevesebben tudtak, hogy mennyi mennyi társadalmi társ adalmi munkát végez. A lelke volt a Szövetségben a hosz-szú távú szakoktatási programoknak, és ő irányította a környezetvédelmi csoportot, csoportot, melynek tagjai azt vallották, hogy a telepatikus képesség nem vele születik az emberrel, hanem megfelelő képzéssel és gyakoroltatással mindét! élő szervezetben kifejleszthető. Felfogásának az volt a következménye, következménye, hogy a nevezetes Mesasivatagban, Venusburg közelében lévő háza valóságos zarándokhellyé zarándokhellyé vált. Tömegével keresték föl kis jövedelmű jövedelmű emberek, hogy feltárják előtte bajaikat, s miközben segítségükre segítségükre volt a bajok orvoslásában, aprólékosan megfigyelt megfigyelt mindenkit, nem fedezi-e föl az illetőben a telepátia csíráit, s ha igen, igyekezett igyekezett azt kifejleszteni. Nagyon egyszerűen érvelt. Abból indult ki, hogy a fürkészés nem egyéb, mint működésbe hozatala bizonyos, bizonyos, addig a ddig használaton kívüli izmoknak. Az emberek zöme azonban vagy túlságosan lusta erre, vagy nem volt módja rá. Sam abban látta l átta feladatát, hogy ehhez alkalmat teremtsen az emberek számára, és megfelelő tréningben részesítse őket. Munkálkodásának Munkálkodásának az lett az eredménye, hogy kétszázaléknyi kétszázaléknyi látens szupért s zupért szűrt ki, ami nem sok, de Samet ez nem kedvetlenítette el. Powell sivatagi házának sziklakertjében kereste fel őt. Éppen kertészkedett, és egyidejűleg egyidejűleg depresszióban szenvedő betegekkel foglalkozott, foglalkozott, akik úgy követték minden lépését, akár a kutya a gazdáját. A Venust borító örökös felhőzetből sziporkázó fény áradt. Sam kopasz feje búbja vörösre volt égve. Morgott, veszekedett a növényekkel növényekkel és a betegekkel betegekkel egyaránt. - Ördög és pokol! Ne mondja senki, hogy ez Glow-fű, amikor cserje. Tán nem tudom megkülönböztetni az egyiket a másiktól? Bemard, kérem az ásót! Egy apró emberke feketében átnyújtotta az ásót, és méltatlankodva közölte: - Az én nevem Walter, uram. - Más baj nincs? - dörrent az emberkére, és kitépett egy fűcsomót. A növény hirtelen színt váltott, nyikkanást hallatott, ami bői is kitetszett, hogy hogy se nem fű, se nem cserje, cserje, hanem törpe VenusVenusfűz. αkins elkedvetlenedett. elkedvetlenedett. Nem tetszett neki a hang sem, amelyet hallott. Aztán tekintetét a kis emberre vetette. - Tipikus szemantikai menekülés, Bemard. A megnevezés, nem pedig a tárgy fontos magának. így próbál menekülni a valóság elől. De mitől akar szabadulni? Mi elől fut, Bemard? - Azt hittem, öntől fogom megtudni, megtudni, dr. αkins - válaszolta Walter. Powell csak állt, csendesen és tetszéssel figyelte a látványt. Olyan volt az egész, olyan egyszerű, mint valamely bibliai jelenet. Sam, a morcos Megváltó csetlő-botló tanítványai tanítványai között. A sziklakért csillámló kovakövei kov akövei közül itt is , ott is a Venus seszínű növényzete türemkedett elő. Fejét szemkápráztató gyöngyház gyöngyház glória övezte. A háttérben, ameddig a szem ellát, a bolygó bolygó vörös, lila és ibolyaszínű ibolyaszínű rossz földjei. orkins ráhorkantott Walter/Bernardr Wal ter/Bernardra: a: - Eszembe juttatja azt a vörös fejűt. Hol van most a kis kurva? Csinos, vörös hajú kislány törtetett elő, és rámosolygott rámosolygott a doktorra. doktorra. - ímhol vagyok, dr. αkins. - Csak ne páváskodj, mert megjárod. αkins ráhunyorított, ráhunyorított, majd gondo gondolatátviteli latátviteli közlésre tért át: á t: - Kelleted magad, mint a nők általában, ugye ? Ebből áll az egész életed. Ebben éled ki magad. Nő vagyok - hajtogatod -, a férfiak vágyódnak utánam. Jó érzés tudni - gondolod-, hogy ezernyi férfi szeretne megkapni. Ez a tudat éltét. Micsoda ostobaság. Ez nem kiút. A szex nem látszat, az élet nem látszat, a szüzesség nem mentség: αkins türelmetlenül várta a lány válaszát, de az csak nézett rá kacéran, és illegett-billegett előtte. Végül a férfi nem állta á llta szó nélkül, és kitört: - Senki nem hallotta, mit mondtam neki? - Én hallottam, mesterem. - Lincoln Powell, nahát?! Nem hiszek a szememnek. szememnek. Mit keresel itt? Honnét a csodából kerültél ide?
Az egyik páciens ugrándozni ugrándozni kezdett. Sam izgatottan megszólította: - Mindent felfogtál, ugye? - Nem, uram, semmit nem hallottam. - Dehogyisnem. A gondolatátviteli sugárzásomat fogtad, ha mondom. - Nem, dr. αkins. - Ha nem, akkor mi késztetett szökdelésre? - Valami megcsípett. - Ezt ne merd mondani! - ordította αkins. Az én kertemben nincsenek bogarak. Hallottad, Hallottad, hogy a feleségemet hívtam. Majd ismét átkapcsolt gondolatátvitelre: gondolatátvitelre: - Mindent hallasz, ne merd azt mondani, hogy nem. Nem szeretnéd, hogy a segítségedre legyek? Válaszolj, gyerünk, válaszolj! Powell a hűvös, tágas nappaliban találta Sallyt. A szobának nem volt mennyezete, mennyezete, bekandikált rajta az égbolt. A Venuson soha nem esett. A nappal hétszáz órát tartott ezen a bolygón, s az égbolt nappali sugárzásával szemben plasztikkupola nyújtott nyújtott védelmet. Amikor a hétszáz órás hűvös éjszaka éjs zaka beköszöntött, αkinsék αkinsék összecsomagoltak, és átmentek jól fűtött venusburgi városi lakásukba. Sam jött be a nappaliba, na ppaliba, s letett egy üveg jeges vizet. Jelentőségteljesen ránézett Powellra, és közölte: - Egy tízes ugrott, ennyit kértek érte a feketepiacon. feketepiacon. Ugye, nem is gyanítottad, hogy hogy a Venuson csak feketén lehet szerezni vizet? S a rendőrség mit csinál? Na, mi az ördögöt? De ne is törődj ezzel, Linc. Tudom, Tudom, ez már nem tartozik a te hatáskörödbe. Beszéljünk inkább D'Courtneyról. Powell röviden ismertette az ügyet. Elmondta, hogyan idézte föl apja halálát hisztérikus rohamában Barbara D’Courtney, D’Courtney, s arról is beszélt, hogy a lány előadását kétféleképpen lehet értelmezni. Reich vagy megölte D’Courtneyt, vagy mindössze szemtanúja volt az öregember öngyilkosságának. - A vén Mózes elé ósak akkor terjeszthető az ügy, ha ezt á dilemmát sikerül megoldani. - Értem. D’Courtney hajlamos volt az öngyilkosságra. - Hogyhogy? - Összeomlott. Alkalmazkodóképessége csaknem megszűnt. Lelkileg kimerült, és ennek fiziológiai áttételeződései is voltak már. Eljutott arra a pontra, hogy elpusztítsa magát. magá t. Azért rohantam a Földre, hogy ebben megakadályozzam. - Nos, Sam, van itt egy e gy kis hiba. Hogyan tudta úgy megölni magát, hogy a koponya hátsó fele is kilyukadjon? Erre nem tudok magyarázatot találni. - Micsoda? A feje hátul is kilyukadt? - Pontosan. Nézd ezt a fényképet! Nem tudunk rájönni, milyen fegyver okozhatta, de. . . - Egy pillanat, álljon meg a menet! Ha D’Courtney így halt meg, akkor szó sem lehet öngyilkosságról. Ezt a leghatározottabban merem állítani. - Milyen alapon? * - Megszállottan hitt a mérgekben. Ha öngyilkosságot követett volna el, csak valami méreggel tette volna. Ismered annyira az öngyilkosságok történetét, Linc, hogy tudd: ha egyszer kieszelnek maguknak egy halálnemet, attól nem tántorodnak el soha. Mindebből csak egy következtetés vonható le. D’Courtney nem lett öngyilkos. Megölték. - Ne ilyen sietősen, Sam! Tudni szeretném, hogy D’Courtney miért akarta magát megmérgezni? - Tréfálsz? Ha tudnám, akkor le tudtam volna beszélni a szándékáról. De nem tudom, s ez nagy szomorúság nekem, Powell. Powell. Reich rontott el mindent. Megmenthettem volna D’Courtneyt. . . - Van valami feltételezésed, hogy mitől omlott össze D Courtney? - Igen, van. Mélységes bűntudat gyötörte, és ettől akart megszabadulni. - Bűntudat? - A gyereke miatt. - Barbara miatt? De hát miért?
- Reich valószínűleg gyanított valamit. De nem, mégsem. Erre magától magától nem jöhetett rá. Hacsak valaki nem játszott a kezére. Egy szakértő. .. megkísérlem - Álljunk csak meg, Sam! Valami motoszkál benned, megkísérlem kifürkészni. - Csak rajta! - Rendben, de ne próbálj segíteni, mert akkor csak összezavarodok. Nos hát, hogy is volt? Baráti összejövetel, társaság, beszélgetés, mindez az én házamban. Időpont kb. egy hónappal ezelőtt. Gus Taté, a híres szakember azt mondja, van egy páciense, elkelne részére valami segítség. S ha Tate-nek segítség kellett, akkor minden bizonnyal Reich szorult segítségre. Powellt olyan izgalom fogta eh hogy hangosan kezdett beszélni: - Aha, hányadán is állunk akkor ezzel a fürkésszél? - Micsoda? - Hát csak az, hogy Gus Taté is ott volt a vendégek között, amikor a Beamunt-házban Beamunt-házban D'Courtneyt D'Courtneyt meggyilkolták. meggyilkolták. Reich társaságában társa ságában ment el arra a partyra, s mindinkább arra kell gondolnom gondolnom .. . - Egyszerűen nem tudom elhinni, Linc. - Hihetetlen, de ez a helyzet. A kis Gus Taté Reich szakértője. A kis
8 Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember - Mi az ördög?! Egyedül Mary tudja, hogy itt vagyok. Csak nem történt valami baj a D’Courtney lánnyal? lánnyal? Powell a halion keresztül a videotelefonhoz ment. A képernyőn nagy messzeségből Beck ábrázata hullámzott elé. Amint meglátta őt, izgatottan gesztikulálni kezdett. Meg sem várta, míg Powell felveszi a fülhallgatót, már mondta is: - . . . adta meg ezt a számot. Nagy szerencse, hogy ott érem, főnök. Huszonhat óránk van. - Csak lassan a testtel, Jax! Kezdd az elején! - A rhodopsinos rhodopsinos ipse, dr. Wilson Jordán visszajött a Callistóról. Ben Reich jóvoltából immár birtokosként. Vele együtt tértem vissza. Huszonhat Huszonhat órát tölt mindössze a Földön, hogy elintézze a dolgait, s azután újra a Callistóra repül, és egy egyhamar hamar nem is hagyja el új birtokát. Ha akar valamit tőle, főnök, haladéktalanul jöjjön vissza. - Fog beszélni ez a Jordán? J ordán? - Hívtam volna bolygóközin, főnök, ha az ipse hajlandónak mutatkozott mutatkozott volna? Ugye, nem! Pénzfertőzést kapott, ka pott, és hálás hál ás Reichnek, mert az - idézem az ipse i pse szavait - roppant nagyvonalúan visszalépett dr. Jordán javára. Főnök! Ha akarunk valamit a pasastól, térjen vissza a Földre, de azonnal, és vegye személyesen személyesen kezelésbe őt. - Ez a mi cégünk laboratóriuma, dr. Jordán. Jordanra mély benyomást tett, amit Powell megmutatott. megmutatott. A rendőrségi épülettömb teljes felső szintjét a kutatólaboratórium kutatólaboratórium foglalta el. Folyosó vitt körbe, maga a laboratórium legalább ezer láb átmérőjű, két réteg kvarc borította felülről, s ez a borítás szolgáltatta a fényt. A megvilágítás erőssége szabályozható volt, s a skála a vaksötéttől a. legvakítóbb fényességig terjedt. Amikor Jordán ott járt, épp dél volt, s a szűrt napfényben csillogtak az asztalok és padok, a kristály- és ezüstműszerek, s a köpenybe köpenybe burkolt embereket valami enyhe barack-színű fény lengte körül. - Járjunk Já rjunk körbe, jó? - indítványozta indítványozta elbűvölő kedvességgel Powell. - Sajnos, nincs sok időm, Mr. Powell, de azért... - Hát persze hogy ki van számítva az ideje, Mr. Jordán. Igazán hálás vagyok, vagyok, hogy ennek ellenére szán rám egy röpke órácskát. Tudnia kell, hogy nagy szükségünk van önre. - Ha a D’Courtney-üggyel D’Courtney-üggyel van netán összefüggésben . . . - Mivel? Ja persze, a gyilkossággal. gyilkossággal. Mondja, kérem, hogy jut ilyesmi egyáltalán az eszébe, Mr. M r. Jordán? - Abból gondolom, hogy szaglásztak utánam - jegyezte meg Jordán zordonan. - Nem, Mr. Jordán, biztosíthatom, hogy téved. téved. Kutatási ügy ügyben ben szeretnénk kikérni a tanácsát, s nem holmi gyilkossági ügy miatt akarjuk molesztálni. Mi köze lenne egy tudósnak a gyilkossághoz? gyilkossághoz? Jordán ettől kissé felengedett, felengedett, közben Powell így folytatta: - Szóval, semmiféle bűntény. S ha kicsit körülnéz itt, a mi laboratóriumunkban, laboratóriumunkban, meggyőződhet meggyőződhet róla, hogy igazat beszélek. Mehetünk? Powell karon fogta Jordánt, s közben leadta az üzenetet a laboratóriumban tüsténkedőknek: tüsténkedőknek: - Figyelem, fürkészek, munkára! Az emberek elmerültek munkájukban, de innét is, onnét is gúnyos megjegyzések röpködtek a levegőben. levegőben. Valaki Vala ki visszaüzent: - És az időjárást ki csente el, Powell? Félreérthetetlen célzás volt ez Becstelen Bili rémséges pályafutásának egyik egyik obskurus eseményére, eseményére, melyet senki nem tudott teljes egészében kifürkészni, de amelynek puszta említése is kihozta a sodrából Powellt. A hatás ezúttal sem maradt el, mire fojtott kuncogás töltötte be a termet. - Komolyságot, fürkészek, elég a hülyéskedésből! Az ügy sorsa függ attól, hogy sikerül-e valamit kicsalogatni ebből az emberből. A röhögcsélés azonnal a zonnal abbamaradt. Jordán - sugároz - Ez itt dr. Wilson Jordán s ugározta ta Powell. - Szemfiziológia a szakterülete, s tud valamit, amit én is meg akarok tudni. Legyünk hozzá
megnyújtani, megnyújtani, azt a zt kérdezték Jordán J ordán doktortól, doktortól, hogy a látható képek átvitele miért okoz színelváltozást, holott valójában semmi ilyesmit ilyesmit nem okozott. Egy japán kutatócsoport kutatócsoport ama feltételezés helyessége felől iparkodott iparkodott megbizonyosodni, megbizonyosodni, hogy a gondo gondolatátviteli latátviteli percepció alapja az extraszenzorikus extraszenzorikus biccentés, s afelől faggatták Jordánt, hogy a biccentés valóban a látóideggel van-e kapcsolatban, holott a két ideg között legalább két milliméternyi a távolság. A magyarázatot udvarias sziszegéssel kísérték, és lelkes egy egyetértéssel etértéssel fogadták. Egy órakor Powell megszólalt: - Sajnos be kell fejeznünk ezt a roppant tanulságos eszmecserét. Máris egy értékes óráját raboltuk el, igazán nem akartunk visszaélni a kedvességével. - Ó, nem sürgős, s ürgős, van időm időm - felelte Jordán. És az ostrom folytatódott, folytatódott, Jordán pedig lelkesen magyarázott. Fél kettőkor Powell újból közölte a doktorral, hogy hány óra, és és bocsánatát kérte, hogy hogy ilyen hosszan hosszan igénybe veszik a drága idejét, majd felhívta szíves figyelmét, hogy ötkor indul a gépe, és ő, Powell, nem venné lelkére, ha lekésné. De Jordán leintette. - Bőven van időm. Tudja, nők és rakéták után nem fut az ember. Jön a következő. A tény az, kedves uram, hogy az itt folyó csodálatos munkának van egy fogyatékossága. fogyatékossága. Nevezetesen az, hogy az élő biccentést nem vetették vetették alá festékpróbának. Vörösnek Vörösnek vagy vagy ibolyának. ibolyának. Hadd indítványozom tehát. . . Két órakor ebéd ürügyén elfogyasztottak néhány szendvicset, szendvicset, de a szakmai tapasztalatcserét még ez alatt sem szakították meg. Fél háromkor a felvillanyozott és lelkesült dr. Jordán bevallotta, hogy utálja újsütetű gazdagságát, és utálja a Callistót is. is . Egyetlen hozzá hasonló tudós sem él ott, nincs intellektuálisan vonzó társaság, és ehhez a mostanihoz fogható izgalmas eszmecserére sincs semmi s emmi kilátás. Háromkor bizalmasan elmondta Powellnak, hogyan jutott hozzá a birtokhoz. birtokhoz. Neki az a benyomása benyomása - magyarázta -, hogy hogy eredetileg Craye Craye D’Courtneyé D’Courtneyé volt. Az öreg Reich, mármint Ben aapja pja szerezte tőle valamilyen úton-módon, úton-módon, és aztán ráíratta a felesége nevére. Amikor az asszony meghalt, a fia örökölte tőle. Ennek a tolvaj Ben Reichnek lelkiismeret-furdalása lelkiismeret-furdalása lehetett miatta, s ezért döntött úgy, hogy a birtokot kalapács alá bocsátja. S aztán jogi hókuszpókusz révén átjátszották neki, mármint Jordannak. - Sok minden nyomhatja a lelkiismeretét - fűzte tovább a szót Jordán. Magam is tudok egyet-mást, láttam ezt-azt, míg neki dolgoztam. De hát minden pénzember gazember, nem igaz? - Ben Reichre ez nem áll, legalábbis azt hiszem - válaszolta Powell, és megrázta a fejét. - Én igazi csodálója vagyok. vagyok. _ . - Persze,’persze. - Jordán sietősen helyeselt. - Mindent egybevetve egybevetve nem mondhatjuk, hogy híján híján volna a lelkiismeretnek. lelkiismeretnek. S ha valakinek van lelkiismerete, méltó arra, hogy csodáljuk. csodáljuk. Ne higgye rólam, hogy én őt... - Dehogy gondolom, gondolom, Mr. Jordán. - Cinkos, együttérző pillantást vetett rá, még kacsintott is hozzá. - Mint tudósok elmarasztalhatjuk, de mint egyszerű emberek nagyra kell becsülnünk őt. - így gondoltam én is, milyen kitűnően megértett - mondta Jordán, és lelkesen megrázta Powell kezét. Négy óra tájban a hajlongó hajlongó japánokkal japánokkal közölte, hogy hogy bizalmas munkán munkán dolgozik. dolgozik. A szem ibolyatartománya ibolyatartománya foglalkoztatja, foglalkoztatja, s örömest bevo bevonná nná őket mint tehetséges fiatalokat a kutatásaiba. Elvégre át kell adni a fáklyát a következő nemzedéknek. Szemei átnedvesedtek, hangja megbicsaklott a belső meghatottságtól, miközben beszámolt a Rhodopsin-ionizálóról, Rhodopsin-ionizálóról, amelyet ő dolgozott ki a Birodalom részére. Öt órakor a rendőrségi kutatók elkísérték Jordán doktort, hogy személyesen vehessenek tőle búcsút, amikor rakétája elindul a Callistóra. Ajándékokkal, virágcsokrokkal virágcsokrokkal halmozták el, s zsongo zs ongott tt a füle a rengeteg elismerő szótól, amivel a kollégák illették. Azzal a jó érzéssel eltelve helyezkedett el a Jupiter-IV a Jupiter-IV űrhajóban, űrhajóban, hogy bár nagy szolgálatot tett a tudománynak, tudománynak, egyetlen pillanatra sem lett hűtlen
Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember 9 Mary haragosan kitört: - Ne, kérem, ne, nagyon kérem! Kettőnkön kívül nem volt más. s emmi többet. - Ugyan már. Csak annyit mondott, hogy aja, semmi - S ezzel - Hát persze hogy csak mi vagyunk, mi ketten és együtt, Barbara. visszavonult visszavonult a kony konyhába. hába. Bújjon ide hozzám, egészen szorosan. Édesapja a másik szobában van, - Márpedig igenis papát mondott. Csak nagyon pici még, és nem ejti az Orchidea-szobában, és hirtelen valamit hallunk... tisztán a szót. - Powell - Powell Barbara mellett té rdelt, és gügy gügyögött ögött neki: Powell nagy lélegzetet vett, és felkiáltott: Mondd szépen: papa, papa, mondd, hogy papa! - Segítség, Barbara, segítség! - Aja - válaszolta Barbara, s kicsordult a nyál a szája s zélén. Felegyenesedtek, Felegyenesedtek, feszült figyelem lett úrrá rajtuk. Mintha ágyneműt Powell feladta a hiábavaló próbálkozást, próbálkozást, s a leány tudatelőttijére érintenének. Futó lábak, alattuk a padló hidegsége. Végeláthatatlan Végeláthatatlan koncentrált koncentrált a tudati szintje helyett. folyosó, folyosó, s amikor végre berobbannak az ajtón az Orchidea-szobába, Orchidea-szobába, - Hello, Barbara! sikoltozva sikoltozva ugranak félre a feléjük markolászó Ben Reich elől. Reich - Megint maga? pedig közben közben valamit éppen az apa apa szájához emel. De mit? Álljunk csak - Emlékszik rám? meg ennél a képnél! Rögzítsük gyorsan gyorsan a látványt! látványt! Istenem! Az a - Nem tudom. rettenetes, tompa durranás. Hátul a kopo koponya nya egy darabja kirobban, kirobban, s az - Már hogyne tudná. Én vagyok az a fickó, aki betolakodtam a maga imádott, istenített, szeretett lény kalimpálva rogy össze. Nekik majd a magánéletébe. Együtt próbálunk kijutni a zűrzavarból. szívük szakad meg, és nyö nyögnek, gnek, és a földre omlanak, és kihúznak egy - Mi ketten, együtt? rémes acélvirágot a viaszszínűvé vált... - Ketten és közösen. Tudja, hogy maga kicsoda? Szeretné tudni, - Kelj fel, Linc, az isten szerelméért! hogyan került ide mihozzánk? Powell felemelte a szemét, s látta magát, amint ott fekszik Mary Noyes - Nem is tudom. Talán Talán igen. lába előtt. A levegő az ő méltatlankodásától vibrált. - Nos, gyermekem, egyszer, valamikor régen egészen parányi volt, - Nem tehet téged egyetlen percre sem egyedül hagyni? éppen csak hogy létezett. Aztán megszületett. Volt egy anyja és egy apja. Megbolondultál? Bájos leányzóvá cseperedett, arany hajú, fekete szemű, édes, kecses - Régen térdelek itt, Mary? tündérré. Apjával együtt utazott a Marsról ide, a Földre, és aztán ... - Legalább fél órája. S amikor beléptem, így találtalak benneteket, - Nincs itt senki, csak maga. Mi ketten a félelmetes sötétségbe s ötétségben. n. ebben a helyzetben ... - Nem, Barbara. Maga az és az édesapja. - Nem számít, Mary. De megvan, amit kerestem. kerestem. A pisztoly. Egy ősrégi - Nem, nem volt ott más. lőfegyver. A kép kristálytiszta, nézd! - Igazán sajnálom, kedvesem. Nagyon sajnálom. De újra végig kell - Te jó ég! Ilyen egy pisztoly? kínlódnia az egészet elölről. Valamit meg kell tudnom, s csak így - Igen. tudhatom meg. - Vajon honnét szerezte Reich? Esetleg egy múzeumból?
10 Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember - Ugyan, Taté. Church hívott ide. Azért jöttél ide, mert tőle vetted a - Kötve hiszem. Valamit megpróbálok. Esetleg sikerül két legyet ütni fegyvert, és tőle tudtad meg azt is, hogy hogyan an kell használni. egy csapásra. Megyek telefonálni. Most Church arca került a fénykörbe. Powell a készülékhez lépett, és feltárcsázta a BD 12 232-es számot. számot. A - Én nem adtam el semmiféle pisztolyt, fürkészkém. Halvány képernyőn megjelent Church gyűrött képe. fogalmam sincs arról, hogy kell használni. Ez az én vallomásom. vallomásom. Ha - Szevasz, Jerry. hiszed, ha nem. - Hello, Powell! - hangzott az óvatos, kimért köszöntés. köszöntés. - Hiszem - kuncogott Powell. - Mert tudom, hogy Tate-nek tényleg - Vett tőled GusTate egy pisztolyt, Jerry? nem adtad el. Viszont eladtad Ben Reichnek. - Pisztolyt? Taté feje is a fénykörbe mozdult. mozdult. - Lőfegyvert. Amit a 20. században használtak. Ilyennel ölték meg - Hát akkor meg tőlem . . . D’Courtneyt. - Tőled? Nos, tőled semmi s emmi mást nem akartam a kartam - Powell keményen - Nem. farkasszemet nézett Tate-tel semmi egyebet, eg yebet, mint hogy gyere ide, mert - Márpedig én azt mondom neked, hogy igen. Gus Taté a gyilkos, akit beszédem van veled. veled. De légy türelemmel türelemmel néhány percig, percig, előbb Jerryvel Jerryvel keresünk. S egyre az jár az eszemben, hogy nem tőled vásárolta-e a akarok végezni. fegyvert. Van róla fotó, odaviszem hozzád, és egy együtt ütt megnézzük. Most odafordult Churchhöz. Powell elhallgatott, majd némi habozás habozás után behízelgő kedvességgel így - Neked volt ilyen fegyvered, Jerry. Pontosan efféle holmikat tartasz folytatta: raktáron. S Reich ezért keresett föl. Sehova máshova nem mehetett. - Nagy segítség lenne az nekem, Jerry, s ha megteszed ezt a szívességet, nagy hálára kötelezel. Még egyszer hangsúlyozom, roppant Csakis hozzád jöhetett. Hiszen volt már közös üzletetek ezt megelőzően is. Még nem felejtettem el a nagy Káosz Csalást... nagy hálára. Ne menj sehová, egy fél órán belül ott vagyok nálad. - A fene essen beléd! beléd ! - ordította Church. Powell a helyére tette a kagylót. kagylót. Maryre nézett, és szeméből - Emiatt ebrudaltak ki a szövetségbő s zövetségből.l. Reichért vállaltál kockázatot, és kíváncsiságot olvasott ki. rajtavesztettél. Részére fürkészted meg a részvénytőzsde négy alkuszát, - Időt kellett adni a kis Gusnak, hogy legyen ideje odaérni Churchhöz. ő meg egymilliót keresett ezzel a csalafintasággal. csa lafintasággal. Ennyit Ennyit hozott a - De hogyhogy Taté? Én azt hittem, hogy Ben Reich . . . konyhára, hogy egy fürkész bizonyos szívességet tett neki. A lány ekkor ismerte meg azt a képsort, képs ort, amelyet Powell - Megfizette! - kiáltotta Church. αkins házából hozo hozott. tt. Most mindössze a fegyvert kérem tőled - mondta Powell nagyon - Most már kezdem érteni', Linc. Csapdát állítasz mindkettőjüknek, higgadtan. Tate-nek és Churchnek egyszerre. A pisztolyt Church adta el Reichnek. - És hajlandó vagy fizetni érte? - Valószínűleg ez a helyzet. Előbb-utóbb kiderül. Mindenesetre ne - Ismersz jól, J erry. Azért dobattalak ki a Szövetségből Szövetségből is, mert én feledd, hogy Church boltja a múzeum tő-szomszédságában van, s vagyok a mézesmázos Powell, ugye? Gondolod, hogy cinkelt lapokkal mindenféle régiség kapható nála. játszom? - Az a feltételezésed, hogy Reich Taté segítségével lőtte le - Mit fizetsz a fegyverért? D'Courtneyt? Nem hiszem. - Semmit, Jerry. Meg kell bíznod bennem. Azt teszem, amit a - Én viszont esküdni mernék rá, Mary> Mary> tisztesség diktál. Nem ígérek semmit. - Most pedig egyiket kijátszód a másik ellen. - Én pedig kaptam egy ígéretet - mormolta Church. - Úgy van. És mindkettőjüket Reich ellen. Amikor a valóság szintjén - Bizonyára Ben Reichtől. Híres ígérgető. Annál fukarabb a próbáltam megoldani a rejtélyt, egyre csak felsültem. Mostantól fogva teljesítésükben. Legyen eszed hát. Választanod kell, melyikünkben melyikünkben áttérek a fürkészfogásokra, mert másként sajnos nem érek célt. bízol, Reichben Reich ben vagy bennem? be nnem? Mi van azzal a piszto pisztollyal? llyal? - Jó, jó. De mi történik, ha nem tudod őket kijátszani Reich ellen? Mi Church arca visszamerült a sötétbe. Pillanatokig csönd volt. volt. van, ha mondjuk értesítik Reichet? Nem adtam el semmiféle s emmiféle fegyvert, fürkész. Nem is tudnék bánni . - Nem tudják. Reichet kicsalogattuk a városból. Kenő Quizzardot velük. Ez a vallomásom az esküdtszék részére is. halálra rémítettük, s hogy mentse az irháját, ész nélkül menekül. Reich - Kösz, Jerry - mosolygott Powell, megrándította megrándította a vállát, és újból újból meg utána, próbálja elkapni őt és elnémítani. Tate-hez fordult. - Nagy gazember vagy, Linc, nem vitás. Fogadok, hogy valóban - Mindössze egyetlen kérdésem van hozzád, Gus. Ne lovagoljunk lovagoljunk most elcsented az időjárást. azon a tényen, hogy Ben Reich felhajtója vagy, sem azon, hogy - Nem én én - felelt Powell. - Becstelen - Becstelen Bili volt. - Elpirult. - Elpirult. Megcsókolta Megcsókolta D’Courtneyt D’Courtneyt illetően te t e szedtél ki mindent a kincsből. Azt is hagyjuk, Maryt, megcsókolta*Barbara megcsókolta*Barbara D’Courtneyt, újra elpirult, s zavartan hogy Reich vitt magával a Beaumont-estélyre, Beaumont-estélyre, mert már ott is neki távozott. dolgoztál... A zálogház sötétségbe burkolózott. Mindössze egyetlen lámpa égett a - Álljunk meg egy pillanatra, Powell! pult fölött, s csak kis körben körben vetett vetett egészen halvány fényt. fényt. - Csak semmi pánik, Gus. Mindössze arra volnék kíváncsi, helyesen Három férfi beszélgetett a boltban, arcukat és gesztikuláló kezüket hol következtettem-e. következ tettem-e. Pénzzel aligha vehetett le a lábadról. Hiszen megvilágította, megvilágította, hol sötétbe s ötétbe borította a pislákoló pislá koló fény. rengeteget keresel. Pozícióval sem környékezhetett meg. Egyike vagy a - Nem azért jöttem, hogy bárkit kifürkésszek kifürkésszek - jelentette ki Powell. legismertebb fürkészeknek fürkészeknek a Szövetségben. Marad tehát, hogy a Rólam köztudott, hogy az egyenes beszéd híve vagyok. Mindketten hatalommal kecsegtetett. fürkészek vagytok, vagytok, és akár sértésnek is vehetnétek, hogy fennhangon, fennhangon, Taté feldúltan fürkészett Powellban. Amit a fejében látott az a hűvös szavakkal beszélek veletek. De azért teszem, mert ezzel is bizonyságát bizonyságát nyugalom nyugalo m és a bizonyosság bizonyosság volt: ő, Taté, végképp elintézte magát. A akarom adni, hogy nincsenek hátsó gondolataim. Ha beszélek, nem felismerés mélyen megrázta a parányi fürkészi. Nem tudott uralkodni fürkészek. egybevágott - Efelől egyáltalán nem vagyok bizonyos - válaszolta Taté, miközben a magán. Rémülete Churchre is átragadt. Mindez tökéletesen egybevágott Powell terveivel. libbenő fény megvilágította gnómszerű ábrázatát. - Mindenki tudja - Vajon Reich az ő külön világában ígérte a hatalmat a részedre? rés zedre? rólad, Powell, hogy trükkös fickó vagy. folytatta Powell. - Nem, ezt nem hiszem. Ö nem osztozkodik. S te sem - Most szó sincs semmiféle s emmiféle trükkről. trükkről. Ellenőrizz, ha akarsz. a karsz. Amit olyanra, ami az ő tulajdona. Ha ez így van, márpedig tőletek akarok, azt becsületes úton akarom, minden csalafintaság csa lafintaság nélkül. vágyói semmi olyanra, Gyilkossági Gyilkossági ügy felderítésén dolgozom. dolgozom. A fürkészésből semmi hasznom szerintem így van, akkor csakis a szupérek világában ígérhetett hatalmat neked. A dolog egészen nyilvánvaló. Anyagilag támogatja a Szupér-
Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember 11 képzelhetted, képzelhetted, hogy mi majd ma jd tétlenül nézzük, míg te meg Reich csak úgy egyszerűen szétzúzzátok a Szövetséget?! - Nincs bizonyítékod, Powell... - Mire nincs bizonyítékom? bizonyítékom? - Arra, amit itt előadtál. - Te törpeszamár! Részt vettél-e akár egyszer is fürkészperben? Nem olyan eljárás ez, mint a bíróságon, ahol megesketnek téged, megesketnek engem, engem, azután az esküdtszék eldönti, melyikünk melyikünk hazudik. Nem, kis Gus, de nem nem ám. Ott állsz a testület előtt, előtt, és minden első osztályú azonnal kezelésbe vesz. Első osztályú vagy magad is, Gus. S egy vagy két fürkész elől el tudod torlaszolni magad, talán még három elől is. De ezzel kész, kés z, az összesei nem tudod távol tartani. Hidd el, ha mondom. Halott ember vagy. - Várj csak, Powell! Egy pillanat. pillanat. - A babaarcot görcsbe rántotta a rettegés. - A - A Szövetség mentőkörülménynek veszi a beismerést. A beismerést a tények súlya alatt. alatt . S én most azonnal mindent elmondok. Mindent. Hidd el, hogy ami történt, kisiklás volt, pillanatnyi elmezavar. Most már azonban megint az eszemnél vagyok, közöld ezt a Szövetséggel. Ha az ember egy átkozott pszichopatával kezd, amilyen ez a Reich is, óhatatlanul a hatása alá kerül. Azonosul vele. De ez már a múlté, ezen már túl vagyok. Közöld a Szövetséggel! Nos, elmondtam mindent, de hogy tisztán lásd az egész képet... Szóval megkeresett, és előadta a rémlátomását. Arcnélküli Ember. Azt is közölte velem, hogy. . . - Mint beteg fordult hozzád? , - Igen. Ezzel csalt csapdába, ezzel ejtett fogságba. De most már kiszálltam az ügyből, már semmi közöm hozzá. Közöld a Szövetséggel, hogy kész vagyok együttműködni, meg hogy sajnálom, ami történt. Önként teszem, amit teszek, s Church a tanú mindenre. - Én nem tanúskodom! tanúskodom! - üvöltötte Church. - Piti kis vamzer. Ben Reich azt ígérte, hogy ... - Csönd. Azt hiszed, én is a te sorsodra akarok jutni, arra, hogy engem is örökre száműzzenek? Elég nagy bolond voltál, hogy megbíztál Reichben. Én ezt az esztelenséget nem követem el. Nem vagyok akkora marha. - Te sápítozó kanárimadár, te! Azt hiszed, hogy kimászhatsz a csávából? Azt hiszed, hogy te majd . . . - Vigyen el az ördög mindenkit! - Taté ordított. - Engem Reich nem tud megégetni! Előbb csinálom ki őt! Odaállok a bíróság elé, oda a tanúk emelvényére, emelvényére, és mindenben Powell Powell kezére játszok. játs zok. Mondd ezt el a Szövetségben, Linc. Mondd el nekik, hogy... - Semmi ilyet nem fogsz tenni! - reccsentett rá Powell. - Hogyhogy? - Hát csak úgy úgy,, hogy a Szövetség neveltje vagy és a Szövetség Szövetség tagja. S volt-e példa már arra, a rra, hogy egy fürkész kipréselje, ami betegében betegében rejlik? - De hát ez az a bizonyíték, amire szükséged van Reichhel szemben, nem? - Persze hogy szükségem van bizonyítékra. Csak nem tőled. Nem tűröm, hogy egy fürkész szégyent hozzon társaira azzal, hogy bíróság elé áll, és összehord hetet-havat. hetet-havat. - Viszont ha nem kapod el Reichet, az az állásodba kerülhet, Powell. - Fütyülök az állásomra. Én Reichet akarom elkapni, és el is kapom, kapom, de nem ezen az áron. Nincs olyan fürkész, aki ne lenne jó pilóta, ha jók a légköri viszonyok. viszonyok. De ahhoz már kurázsi kell, hogy akkor is hű maradjon az ember esküjéhez, ha kutyaszorítóban kutyaszorítóban van. Ezt jobb, ha tőlem tudod. Benned viszont viszont nem volt kurázsi. Nézz csak csa k végig magadon ... - De hát én segíteni akarok neked, Powell. - Te nem tudsz nekem segíteni. Nem kell a segítséged, ha a becsületemmel becsületemmel kellene fizetnem érte. - Engem bepaliztak! - rikácsolt Taté. - Hol a te híres becsületed, ha most magamra hagy hagysz? sz? - Tessék, íme, nézzetek rá. Esedezik azért, hogy végezzenek-e végezzenek-e vele. Hát nem, Gus. Rád is csak akkor kerül sor, amikor Reichre. De hogy őt
Powell kitárta az ajtót, és a boltba beáradt az utcáról az ezüstfehér fény. Ekkor szólalt meg Church. - Várnál még egy pillanatig? Powell megállt, körvonalai élesen rajzolódtak ki a kívülről kívülről jövő fényben. - Nos? - - Mit helyeztél helyeztél kilátásba Tate-nek? Tate-nek? - Az eskü. Kellene még emlékezned, Jerry! - Hadd fürkésszelek meg! - Csak rajta. Powell felhúzott minden torlaszt. De amit el akart titkolni Church elől, azt gondosan elrejtette, érintőleges asszociációk ass zociációkkal kal gabalyította össze, kaleidoszkopikus kaleidoszkopikus gondolati alakzatokba ala kzatokba aprította. Church nem ütközött akadályba, akadályba, de mégsem érhetett é rhetett el mindenhová. - Voltaképpen tanácstalan vagyo vagyok, k, nem tudom t udom elhatározni magam hümmögött Church. - De hát mi zavar, Jerry? Én nem "fürkészlek téged. - Ez az egész. Te meg Reich, meg a pisztoly. Isten tudja, lehet, hogy te is csak vizet prédikálsz, de mintha mégis az lenne a legjobb, ha megbíznék benned. - Ez igazán kedves kedves volna tőled, Jerry. Ezt mondom én is neked. De ígéretet ne várj tőlem. - Te aztán tényleg az a fajta vagy, aki nem ígérget. Talán az az én bajom, hogy mindig ígéreteket ígéreteket akartam hallani, ahelyett hogy hogy . . . Ebben a pillanatban belső radarja jelzett Powellnak, P owellnak, s a jelzés úgy szólt: halál az utca felől. Visszaugrott, dörrenve dörrenve vágta be az ajtót, három lépést hátrált a világosság felé, és beugrott a pult mögé. - ide hozzám, mindketten! Jerry, Gus, gyerünk gyorsan, csak ne spekuláljatok! Az egész bolt émelyítő remegésbe, rémes vibrálásba kezdett. Powell a kapcsolóhoz kapcsolóhoz kapott, és leoltotta a villanyt. - Ugrás, kapaszkodjunk a lámpába! Ez a rezonációs fegyver. Church nyögött és nyújtózkodott a sötétségben. Powell megragadta Taté reszkető karját. - Nem éred el? Nyújtsd ki a kezed, majd én megemellek. Megemelte Tate-et, aztán fölkapaszkodott ő maga is, és úgy lógott a lámpatesten, akár pók a hálóban. Mindhárman a levegőben levegőben függtek, hogy ne érje őket a bolt padlózatának halálos rázkódása. Rengett a talaj, s szétrázott, megsemmisített mindent, amivel érintkezett. Üveg, acél, kő, műanyag - mindegy volt. Minden anyag szétpattant, s zétpattant, apró darabokra hullott szerte a rezonáció következtében. következtében. Reccsent a padló, és dübörgött a mennyezet, mint mikor az ég zeng. Taté pedig vinnyogva nyöszörgött. - Kapaszkodj, Gus! Ez Quizzard bandája. Gátlástalan népség. Már próbáltak kinyírni előzőleg is, de nem sikerült nekik. Taté előtt elsötétült a világ. Powell minden idegszálával érzékelte, hogy gyengül gyengül a kis fürkész fogása. Próbált gondolatátviteli gondolatátviteli úton út on erőt önteni belé: - Tartsd magad, el ne ereszd. Tartanod kell magadat, Taté! Csak fogd és ne engedd el, fogd, ne engedd! A pusztulás betört az apró fürkész tudatalattijába, és Powell csalhatatlanul megérezte, hogy akármilyen erős edzésben is részesült Taté a Szövetségben, Szövetségben, menthetetlenül vége. A halálkényszer elszabadult benne, már nem lehetett lehetett megfékezni. megfékezni. Taté keze levált a csillár vasáról, teste a földre hullott. A rengés egy másodpercre abbamaradt, de hallani lehetett a darabjaira szakadó test súlyos puffanását. Ugyanezt Ugyanezt hallotta Church is, s üvöltésben tört ki. - Nyugalom, Jerry. Ne add föl, tartsd magad! - Hallottad? Hallottad őt? - Igen, hallottam. A veszély még nem múlt el, jobban teszed, ha markolod. A bolt bejárata résnyire kinyílt. Zseblámpa fénye hatolt be, és végigpásztázta a padlót. Feltűnt egy formátlan halom, hús, vér, csontok kusza összevisszasága. A fény elidőzött rajta, majd kihunyt. Az ajtó
12 Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember csak nehezen tudta visszatartani magát, hogy ki ne adja, ¿mi a gyomrában van. - Azt mondod, hogy Quizzard bandája volt? - Mérget vehetsz rá. Neki van egy e gy különítménye, amelyik ilyen eszközökkel dolgozik. S valahányszor nyakon csípjük őket, és bedugjuk a társaságot a Kingston Kórházba, Quizzárd új fiúkat állít a helyükre. A narkósok nyomát követték, úgy találtak ide. - De hát mi a bajuk veled? - Ne tettesd magad ostobának, Jerryl Jerry l Bennek dolgoznak, s Ben lába alól kezd kicsúszni a talaj. - Ben? Ben Reich? De hát ő itt járt nálam, itt volt a bol tomban. - Itt hát. De mit számít ez? - Reich nem kívánhatja a halálomat, miért akarna megölni? - Nem-e? Powell gúnyosan elfintorodott. elfintorodott. Church levegő l evegő után kapkodott, s aztán a ztán kirobbant: - Ó, az az átkozott, ó, az az istenverte is tenverte gazember! - Nem látod jól a dolgokat, dolgokat, Jerry. Reich az életéért életéé rt harcol. Miért vársz tőle körültekintést és kíméletet? - Nos, ami azt illeti, én szintén harcolok. S Reich megértette velem, hogy magammal kell törődnöm, nem vele. Készülj, Powell! Megnyitom magamat teelőtted. Mindent megkapsz tőlem, amit csak akarsz.
Powell szorongva szorongva nézte a mozdulatlan babaarcot és a kezeket, amelyeket a kezében szorongato s zorongatott. tt. S aztán mindössze ennyit mondott: - Gyerünk! Ismét leereszkedett a sötét útvesztőbe, s megközelítette a kohót a mélységben, mely a lány bensejében b ensejében lobogott, akárcsak minden emberi lényben. lényben. Az időtlen id őtlen forrást, melyből a lelki energia táplálkozik. Közben azt is érzékelte, hogy Mary Noyes követi. Lassan haladt előre, hogy biztonságos biztonságos távolságban lecövekeljen. lecövekeljen. - Barbara? ' - Menjen a fenébe! - A hazajáró lélek vagyok. Gyűlölet Gyű lölet csapott felé. - Nem emlékszel rám? A gyűlölet zavarba váltott át, majd ma jd forró vággyá alakult. - Jobb lenne, ha lelépnél, Linc. Ha foglyul ejt ez a keserédes zűrzavar, elvesztél. - Valamit meg akarok találni. - Nem találsz ott semmit, csak durva szerelmet és vad halált. - Az apjával akarok kapcsolatba kerülni. Tudnom kell, miért volt bűntudata a lánya miatt. - Rendben, de én kiszállok. Füstfelhő tört fel a kohóból, s Mary visszavonult a közeléből. Powell a mélység peremén egyensúlyozva egyensúlyozva próbált keresni, kutatni, Powell elintézte a dolgát Churchcsel, majd beugrott a főhadiszállásra. érezni, érzékelni. Mint mikor a villanyszerelő meztelen kábelvégek Hirtelen úgy érezte, hogy a nagy megpróbáltatás, Taté pusztulása után, között keresi a hibát. Egy égő vezeték hajlott felé. Hozzáért, pillanatra látnia kell a szőke tündért, akit otthonában otthonában őriz. Barbara D’Courtney elkábult, aztán odébb lépett. Az önvédelem ösztöne mozdult mozdult meg benne. fekete krétát tartott a jobb kezében és vöröset a balban. Elmerülten írt a Valamelyest megkönnyebbült, megkönnyebbült, hagyta, hogy a gondo gondolattársítások lattársítások falra, sötét szemével s zemével hunyorgott, hunyorgott, és nyelvét nyelvét is kiöltötte a nagy örvénye örvénye elkapja. Küszködött, hogy el ne veszítse tájékozódóképességét, tájékozódóképességét, erőlködéstől. és össze ne zúzódjék ebben a rendkívül heves és zűrzavaros zűrzavaros erőtérben. - Hát te mit csinálsz? - Powell hangjában riadalom vibrált. Íme, a szomatikus s zomatikus üzenetek, üzenetek, melyek a katlant fűtik. Sejtreakciók - Rajzolok képkét - selypítette. - Képkét papának. megszámlálhatatlan milliói, az organizmus nyikkanásai, az izomzat - Ez kedves tőled. Nagyszerű gondolat. gondolat. De most hagyd abba a tompa fújtatása, szenzoriku s zenzorikuss mélyáramok, mélyáramok, erekben áramló vérfolyam, vérfolyam, rajzolást, és ülj le a papa mellé. örvénylés, örvénylés, tajték, újra és újra teremtődő belső egyensúlyok, egyensúlyok, egyszóval - Nem - mondta a lány, lány, és folytatta a firkálást. mindaz, ami a lány pszichéjét alkotja. A vég nélküli pulzálás, a létezés - Hát nem vagy az én kislányo kis lányom? m? belső ritmikája. A változó változó kötőszövetbe kötőszövetbe beágyazva képzettorzók, képzettorzók, - De. kettétört képek, bizonytalan bizonytalan vonatkozások. vonatkozások. A gond gondolkozás olkozás ionizált - Nem azt teszi-e az én kislányom, amire papa kéri? atomjai. A lány ezen eltöprengett. Powell elkapta egy zárt képzet töredékét, s követte a P betűig, a csók - De. szenzorikus gondolattársításáig, gondolattársításáig, s tovább, egy rövidre rövidre zárt pályán a A krétákat zsebre dugta, leült Powell mellé a pamlagra, és kezét a férfi szopás reflexéig . . . emlék az anyáról? Nem, inkább a helyetteséről. S tenyerébe süllyesztette. megjelent egy újabb gondolattársítás, mely az apa képzetét hozta - Ez a selypítés s elypítés kissé aggaszt engem, Barbara. Nem tudom, nem felszínre ... Megtagadás. Mínusz anya... Powell gyermeki gyermeki düh és és kellene fogszabályozót feltetetnünk? feltetetnünk? neheztelés idetársuló lángnyelvébe lángnyelvébe ütközött, az árvaság szindrómájába. Az ötletet csak félig-meddig félig-meddig szánta tréfának Powell. Valóban nehéz Megint a nagy P betű, de hová vezet? Már meg is van a kapcsolódás. P volt elképzelni, hogy aki mellette ül, az felnőtt lány. Belenézett a fekete és a, Pa-pa . . . Apa. szemekbe, melyek üresen csillogtak, akár a kristálypohár. kristálypohár. S ebben a pillanatban önmagával nézett farkasszemet. Lassan, araszolva próbált eljutni a lány értelmének tudati szintje alá, Rámeredt a látomásra, már-már a szertefoszlás küszöbére ért, s akkor behatolni a háborgó háborgó tudatelőttibe. tudatelőttibe. Súlyos, sötét árnyak árnyak takarták el a egy kiáltás térítette magához. magához. kilátást, mint baljós fellegek az égboltot. S az árnyékfellegek mögött - Te meg ki az ördög vagy? halovány fények pislogtak, elszigetelt, gyermeki lobbanások, melyeket A látomásos képzet bájmosolyt bocsátott rá, aztán elenyészett. szeretett volna felnöveszteni. S ahogy haladt előre, egyre l ejjebb, egyre P . . . Pa. . . Papa. . . Apa. A szeretet és odaadás heve, társulva ... de mélyebbre, mélyebbre, a libegő pontocskák akár távoli csillag fényei, mindinkább mivel? Megint csak önmaga bámult rá visz-sza. Ezúttal azonban felizzottak, felforrósodtak, és élettel teltek meg. mezítelenül, erőtől duzzadón. duzzadón. A szerelem és vágy aurája rajzolta ki a - Hello, Barbara! Ugye, te.. . körvonalakat. A karok kinyújtva: Válaszul megcsapta a férfit valami égő szenvedély, amely a lányból - Eltévedtem. Megrémítesz. lövellt feléje. Oly erővel, hogy visszahőkölt visszahőkölt és felkiáltott: A látomás újra eltűnt. - Mary, gyere gyorsan. - Az ördögbe. Csak nem szeretett belém? Mary Noyes a konyhából sietett elő. - Szia, hazajáró lélek! - Megint baj van? Ez most a lány önképmása, de érzelgősen elrajzolva, szőke haja - Még nem. De hamarvást lehet. Kis betegünk mintha mintha kezdene loknikba elrendezve, elrendezve, a két fekete szem mint két pörsenés, a bájos alak magához térni. kétértelmű pózban. A kép most elhalványul, s ráront egy másik más ik képzet, - Én nem vettem észre. önmaga - erőtől duzzadóan, atyailag és védekezően, védekezően, de elkínzott - Kukkantsunk belé együtt. Úgy tűnik, kapcsolatba került saját torzalakban. S ez a képzet nem távolodik, ráakaszkodik. A koponyán koponyán két ösztönénjével. ösztönénjével. A legalacsonyabb szinten. Csaknem kiégette az agyamat. arc, elöl is, hátul is, s a hátsón - D’Courtney ábrázata ábrázata rajzolódik ki.
Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember 13 Powell úr... - No, csak mondd! - Hát mondom is. Egyszerűen szerelmes vagy belé. Amióta csak rábukkantál ott Chooka Froodnál, azóta szerelmes s zerelmes vagy belé. - Mary! Mary a férfi és Barbara D’Courtney képzetét képzetét lövellte Powell agyába. ag yába. Azt, amelyikre néhány nappal ezelőtt bukkant, mikor megfürkészte Powellt. Akkor Akkor is elsápadt els ápadt tőle, féltékenységet és dühöt érzett. A férfi belátta, hogy Mary mindent tud. tud. - Mary, drágám. .. - Ne törődj velem! velem! Én igazán nem nem számítok. Te őt őt szereted, s a lány nem fürkész. Még csak nem is normális. Vajon mennyire szereted? Tizedrésznyire? Tizedrésznyire? Mit szeretsz benne? Az arcába vagy szerelmes? A tudatalattijába? S mi van a többi kilencven százalékkal? Szeretni fogod azt is, ha rátalálsz? Vigyen el az ördög! Okosabban tettem volna, volna, ha nem
- Linc! Távoli hívás. De meghatározhatatlan meghatározhatatlan irányból. - Lincoln! Várhat még néhány pillanatig. Reichnek ez a lenyűgöző lenyűgöző képmása talán ... - Lincoln Powell! Te bolond, erre, erre! - Mary? - Nem talállak. - Jövök mindjárt. - Linc, már harmadszor próbállak meglelni. Ha most nem bújsz elő, véged. - Harmadszor? - Igen, három órán belül. Kérlek, Linc... Addig, amíg még van hozzá erőm. Elindult fölfelé. De nem lelte az irányt. irán yt. Időtlen, tér nélküli zűrzavar tombolt tombolt körülötte. Barbara D’Courtney képzete képzete eltűnt. Helyét valami csábító szirén foglalta el. - Szia, hazajáró lélek! - Lincoln, az égre kérlek! Pillanatnyi pánik, ide-oda csapódott, de aztán segít a fürkészrutin. Már újra ura önmagának, önmagának, s automatikusan működni működni kezd a kiszállási mechanizmus. Egymás után döngve csapódnak le a torlaszok. Ahogy túljut egyen, újabb lépéssel lé péssel került közelebb a külvilághoz. külvilághoz. Félúton járt, amikor megérezte, megérezte, hogy Mary már ott van mellette. S vele vele is maradt egészen addig, amíg fel nem ocsúdott ismét. A nappaliban ült, a pamlagon, mellette a tündér, kéz a kézben. ké zben. Eleresztette Eleresztette a kezeket, melyek égették az övéit, mint a parázs. - Mary, a lehető leghátborzongatóbb társításban találtam rá Ben Reichre. A kapcsolat valami olyasmi... Mary vizes törülközővel törülközővel törölgette a férfi arcát, elismerésre méltó hozzáértéssel. A férfi reszketett. - Csak egy baj van... Az ösztön ösztö n titkait éppen olyan nehéz megfejteni, mint a nap magmájában végezni mennyiségi anyagelemzést. Mary megtörölte Powell homlokát. - Nem komplett alkotóelemek, hanem ionizált részecskék. A törülköző alól Barbarára bámult. - Szentséges isten, Mary. Ez a szegény sze gény kislány szerelmes belém.
14 Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember rángatlak ki az elméjéből, hagytam volna, hogy ott egyen meg a fene. Ezzel elfordult és sírva fakadt. - Mary, de hát az ég... - Fogd be a szád! - Mary M ary szipogott. szipogott. - Vigyen el az ördög, és hallgass! Én ... Üzenet van számodra s zámodra a központtól. Indulj Űrföldre, amilyen gyorsan csak tudsz. Ben Reich odament, de nyoma veszett. Szükség Szü kség van rád. Csak rád van szükség. Mindenkinek rád van szüksége. És még én panaszkodom?! panaszkodom?!
Queen luxushajóról Powell tíz éve nem járt Űrföldön. A Holliday A Holliday Queen luxushajóról rendőrségi motorosba motorosba szállt át, s ahogy a jármű a kikötő felé közelített, közelített, szemei előtt felfénylett Űrföld ezüst és arany a rany palettája. Elmosolyodott, Elmosolyodott, mint mindig, amikor az űrben égitestet és élőlények nyomait pillantotta meg. Mintha most távoli galaxisokról érkező felfedező volna ő i s. Furcsa lény, komoly arccal, érdeklődő elmével. Leszállt Űrföldre, hogy minden részletét kikutassa. Megpróbálta elkészíteni az útibeszámolóját, de képzelete itt elakadt. - Ez már Becstelen Bill vadászterülete - mormolta. Űrföld története jó néhány nemzedékre tekintett vissza.
Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember 15 - Hát az összeütközés ös szeütközés halálos áldozatát. Elmentek a rendőrségi hullaházba. Légpárnák között feküdt a hulla, lefagyasztva, bőre vértelenül fehér, szakálla égő vörös. - Ejha, ez Kenő Quizzard! - kiáltott föl Powell. - Ismeri? - De még mennyire. Jó firma volt. Reichnek dolgozott. Lefogadom, hogy a baleset gyilkosság leplezésére szolgált. - Az áldóját! - a rendőr kirobbant. - Ketten súlyosan súlyosan megsérültek, Reich viszont csak megjátszottá volna volna magát? Nincs kizárva. De a jármű alaposan összetört, meg az a két pasi is .. . - Na és aztán. A jármű is összetört. Számít az? A lényeg, lényeg, hogy Quizzard már nem beszél, s Reichet innen nem fenyegeti többé veszély. Kinyírta. Ezt sose fogjuk fogjuk tudni bebizonyítani, hacsak elő nem kerítjük Hassopot. Ő is elég lesz ahhoz, hogy Reichet elkapjuk. Divatos sportruházatban, a legutolsó űrföldi divat szerint öltözve Powell villámlátogatásra indult. Bekukkantott Bekukkantott a Victoria Szállóba, a Sportba, a Csodába, az Édes Otthonba, az Új Buborékba, a roppant előkelő Marsba, nem kerülte el a kissé mondén Venus-dombo Venus-dombott sem, és még vagy tucatnyit szerencséltetett rövid látogatásával. Szóba elegyedett, akivel csak tudott, érdeklőd é rdeklődött ött vagy fél tucat nyelven, nem lát-ták-e az ő jó öreg cimboráját. A lehető legpontosabban leírta Reichet és Hassopot. Hassopot. Kifaggatott mindenkit, nem találkoztak-e találkoztak-e bármelyikkel a - Mi történt? - kérdezte Powell. kettő közül. Egyiket sem látta senki. A rendőr őrmester nagyot nyelt. A fürkészekkel legalább könnyen ment, de ők is csak nemleges - Az utasítás utas ítás szerint jártunk el. Rátapadtunk Hassopra. Hassopra. Követtük. válaszokat adtak. Kivétel nélkül valamennyien. Reich nője be is pörgött.. . Vallásos összejövetel a Rheims Napjában. Százak gyűltek gyűltek össze a - Nő is van? Szent Iván-éji áhítatosságra. A térdeplő, éneklő hívők tömegében nem - Igen. Jóvágású csaj, Duffy Wyg a neve. akadt senki, akitől Powell pozitív választ kapott volna. Továbbment. Továbbment. - A fenébe! - Powell mérgesen dobbantott, az őrmester értetlenül Előbb egy vitorlásversenyt vitorlásversenyt nézett meg. Macskatestű meg lepény alakú bámult rá. - A lányt lányt magam kérdeztem ki. Nem gondo gondoltam ltam ... - Aztán hajók siklottak a vízen, akár a vízfelszínre hajított lapos kavicsok. A összeszedte magát. - Úgy látszik, valami hülyeséget csináltam. Maga utókezelésben, nyilván azt hiszi, hogy ahányszor találkozom egy jobb nővel... - Aztán a válasz itt is: nem. Klinika, ahol azokat részesítették utókezelésben, akiken plasztikai műtétet hajtottak végre. A bepólyázott bepóly ázott testű, bekötözött fejét ingatta. arcú emberek válasza: nem. A pólózóké pólózóké úgyszintén. Powell - Tehát épp akcióba lendültünk, amikor a lány bepörgött, Reich meg fáradhatatlanul járkált. Melegkén-f M elegkén-forrás, orrás, Fehérkén-forrás, Fehérkén-forrás, Feketekénideröpült Űrföldre. forrás, Kéntelen-forrás. Kéntelen-forrás. Nem és é s nem és nem. - Mivel jött? Powell nyomott hangulatban és reményvesztetten lépett be az Alkonyi - Magángépen. De az űrben valami balesete volt. Egy halott, három Nap temetőbe. temetőbe. Éppen olyan olyan volt, mint egy egy angolkert ... Gondozott Gondozott sérült. Köztük Reich is. A gép orrán külsérelmi nyomok. Gazdátlan ösvények, ösvények, tölgyek t ölgyek,, kőrisek, szilfák, füves tisztások. Kosztümös Kosztümös robotok járművel vagy vagy üstökössel ütközhettek ütközhettek össze. Reichet Reichet kórházba szállították. Úgy véltük, egy ideig bent tartják. tartjá k. Mire felocsúdtunk, Reich vonósnégyese andalítóan zenélt egy különös formájú pavilonban. Powell arca felderült. lelépett. Eltűnt Hassop is. Kerítettem egy első osztályú fürkészi. De A temető közepén épület magasodott. A párizsi Notre-Dame katedrális semmi eredmény. eredmény. pontos pontos mása. A torony egyik egyik vízköpőjének szájából mézédes hangon hangon - És mi van Hassop holmijával? holmijával? áradt a szó: - Az is eltűnt. - A fenébe! Hassopot elő kell keríteni, meg a cuccát is. Különben TEKINTSD MEG AZ ISTENEK JELENETEIT, MÉLYEKET E ugrott az indíték. Hassop a Birodalom Birodalom rejtjelező főnöke. Nélküle KATEDRÁLISBAN ELEVEN ROBOTOK JELENÍTENEK MEG. lehetetlen kideríteni, milyen táviratot küldött Reich D’Courtneynak, és MÓZES A SÍNAI-HEGYEN, KRISZTUS KERESZTRE-FESZÍTÉSE, hogy milyen választ kapott tőle. MOHAMED ÉS A HEGY, LAO-CE ÉS A HOLD, MARY BAKER - A gyilkosság gyilkosság előtti hétfőn? - Úgy van. Valószínűleg ez az üzenetváltás indította őt a gyilkosságra. gyilkosságra. EDDY LÁTOMÁSA, A Ml URUNK, BUDDHA FÖLDRE SZÁLLÁSA, AZ EGYEDÜL IGAZ ÉS EGYEDÜL ISTENI Meg aztán Reich pénztárkönyve is alighanem Hassopnál van. S ebben a GALAKTIKA FELTÁRJA TITKAIT. pénztárkönyvben pénztárkönyvben a bíróság magyarázatot magyarázatot kaphatna kaphatna arra, hogy D’Courtneyt D’Courtneyt miért mié rt kellett megölnie. Rövid szünet, és most már sokkal tárgyszerűbben: tárgyszerűbben: - Például miért? - A Birodalom Birodalom háza táján t áján azt beszélik, hogy D’Courtney D’Courtney sarokba BELÉPÉS CSAK JEGGYEL, JEGYEK A PÉNZTÁRNÁL szorította Reichet. VÁLTHATÓK. - És a gyilkosság módját meg körülményeit körülményeit már sikerült felderíteni? - Többé-kevésbé. Jerry Churchből mindent kiszedtem. De azért Újabb szünet, más hang, némileg méltatlankodó és kérlelő tónusban: vannak homályos pontok. Bizonyítani tudjuk, hogy Reichnek volt alkalma a bűntettet elkövetni. De a bizonyítás csak akkor helytálló, ha a IMÁDKOZOK, FIGYELEM, IMÁDKOZOK, FIGYELEM! A mód és az indíték is bizonyítást nyer. Az indíték felől nézve ugyanez a HANGOS BESZÉLGETÉS ÉS A VIHÁNCOLÁS MELLŐZÉSÉT helyzet. Úgy van ez, mint az indiánok sátra. Három rúd tartja, s ha csak KÉRJÜK! egy is hiányzik, összedől. A vén Mózes így szemléli a dolgokat. dolgokat. Szóval Kattanás, s egy másik köpő kezdi a szöveget újból, elölről. Powell ez a magyarázata annak, a nnak, hogy miért nem nélkülözhető Hassop. nem tudta megállni, hogy el ne nevesse magát. - Megesküdnék rá, hogy Űrföldön tartózkodnak. Annyira nem lehetek Rábukkantak egy fél mérföld átmérőjű, lapos, la pos, tányérszerű csillagsziklára. Az egészséges életmód él etmód egy megszállottja megszállottja légkört lé gkört létesített körülötte, légnyomáskeltő generátort állított föl, és telepet szervezett. Ez volt a csíra, amiből Űrföld kinőtt. kinőtt. Most már sok s ok száz mérföld a kiterjedése. Minden telepes egy-két egy-két mérföldnyi területet ragasztott az eredeti sziklához, saját légkört alakított ki, és berendezte rajta az életét. Majd mérnökök bukkantak föl, akik javasolták, hogy hatékonyabb hatékonyabb és olcsóbb lenne, ha az egyéni légtereket egyesítenék. De akik ott éltek, megszokták környezetüket. környezetüket. Nem változott semmi. A lapos bolygó bolygó pedig egyre terebélyesedett. terebélyesedett. A nap sajátos szögből szögből sütött Űrföldre, s ahogy a motoros irányt változtatott, Powell előtt feltűnt a száz és é s száz önálló légtér, amely kiemelkedett kiemelkedett a kékesfekete űrből. A látvány olyan volt, mintha sakktábla fölött színes szappanbuborékok lebegtek volna. Az eredeti gyógyüdülő a-telep közepén helyezkedett el, és változatlanul működött. Szállodák, Szállodák, parkok, sportpályák, sportpályák, öregek öregek otthonai mindenfelé, mindenfelé, s nem hiányzott hiányzott a temető sem. A Jupiter felé eső részen ötven öt ven mérföld kiterjedésű légtér fedte az Űrföldi Természetvédelmi Természetvédelmi Parkot. A parkban állandó természettörténeti kiállítás volt, amely adott egységre átszámítva több látnivalót kínált a világegyetem világegyetem bármely bolygójánál.
16 Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember - Nicsak, Duffy. A lány ábrázatára némi zavar ült ki, s aztán halvány mosoly. - Ó, Mr. Powell! - kiáltott föl, és egy szuszra folytatta: - Íme, a gyermekarcú besurranó, aki tartozik nekem egy tánccal. - Mindössze egy bocsánatkéréssel tartozom - válaszolta Powell. - Sokra megyek vele. Hisz jut belőle több, mint kellene. S a mostani bocsánatkérésére mi ad okot? okot? - Az, hogy aláértékeltem magát. - Ebből áll az én életem - a lány a férfi karjába öltötte a karját, és elindult vele az egyik ösvényen. - Azt mondja meg inkább, hogy lehet, hogy most mégis felülkerekedett a józan esze? Minek M inek köszönhetem, hogy megváltoztatta a véleményét? véleményét? - Rájöttem, hogy maga maga a legokosabb legokosabb Ben Reich egész társulatában. - Szóval okos vagyok. És tényleg megtettem valamit Bennek. De a maga bókjában érzek valami barátságtalan mellékzöngét. Mi a baj? - Követtük Hassopot. Hass opot. Pontosabban, akit... - Nem ártana, árta na, ha kevésbé ködösen fejezné ki magát. ma gát. - Valakit ráállítottunk Hassopra, és maga lerázta. Elismerésem érte. - Kacagnom kell. Úgy látszik, Hassop a maga dédelgetett ölebe. Dicső csődör lehetett volna belőle, ha nem éri gyermekkorában baleset. S maga megelégszik ezzel a pótlékkal. - Legyen okos, Duffy. Ezzel a dumával nem jut messzire. - Ha nem, akkor dudáljon kevésbé hamisan, szépfiú. - Szemtelenül nézett a férfira, félig komolyan, komolyan, félig tréfásan. - Ugyanis nem értem, miről beszél. - Megmagyarázom. Figyeltettük Hassopot. Követtük, akár az a z árnyék. Egyik emberünk, egy titkosügynök kapta azt a megbízást, hogy ne tévessze szem elől, kövesse mindenüvé mindenüvé a gyanúsítottat. gyanúsítottat. . . - A megfogalmazása feltűnő. feltűnő. Minek is nevezte az imént Hassopot? Hassopot? - Olyasvalakinek, aki Reichnek dolgozik. Az ő rejtjelező főnöke. - És nekem mi a bűnöm a maga ügynökével szemben? - Az, hogy Ben Reich utasítását követve ezt az embert foglyul ejtette, elbájolta, kötelességmulasztásba kergette, zongorához zongorához szögezte, és ott ült napestig, nap nap után, továbbá ... - Álljunk csak meg! - Duffy élesen felcsattant. - Ismerem a palit. Azt a kis balfácánt. De tisztázzuk tis ztázzuk a dolgot! Valóban zsaru lenne? - Most Duffy, ha ... - Kérdeztem valamit! - Jó, felelek. Ő valóban zsaru. - Hassopot követte? - Igen. - Hassopot. Azt a fakó, seszínű hajú ürgét, akinek a kinek kékes a szeme? Powell bólintott. - Az a gazember, az a disznó gazember. - Duffy a foga között szűrte a szavakat, majd dühödten fordult Powell-hoz. - És maga azt a zt hiszi, hogy ezt a piszkos munkát én végeztem? Ezt gondolja? gondo lja? Na, maga aztán gyatra egy fürkész! Hát jól figyeljen rám, Powell! Reich tényleg kért tőlem egy szívességet. szí vességet. Azt mondta, van egy embere valahol fönt, aki valami zenei rejtjellel vacakol. Arra kért, hogy nézzek utána. Honnét a fenéből sejthettem volna, hogy a pali a maga spiclije. Honnét a fenéből sejthettem volna, hogy csak álcázza magát zenésznek. Powell rámeredt. - Azt akarja a karja mondani, hogy Reich magát is rászedte? - Mi egyebet? - Mérges pillantást vetett a férfira. - Ha nem hisz his z nekem, rajta, fürkésszen meg! Ha Reich nem volna a Természetvédelmi Parkban, és ez megint valami átverés ... - Állj! - Powell félbeszakította őt türelmetlenül. Átlépett a lány tudatküszöbén, és gondosan gondosan megfürkészte. Aztán hátat fordított neki, és futni kezdett. - Hé, mire jutott?! - kiáltott utána Duffy. Duffy. - Becsületrend - szólt vissza Powell. - S meg is kapja, amint azt az embert élve visszahozom. - Fütyülök arra az emberre. Nekem maga kell.
a közönség legparányibb érzelmi rezdülésére is azonnal a zonnal reagált. A zsarura nem tettek különösebb benyomást a nő bájai, szenvtelenül járatta tekintetét ide-oda, figyelmét semmi nem kerülte el. Powell karon fogta és kivitte magával. - Reich a Természetvédelmi Parkban van - közölte az őrmesterrel -, Hassop meg vele. Ott a holmi is. Tökéletes Tökéletes alibi. A karambol kimerítette, és most pihen. De társaság is kellett ehhez. Nyolc óra előnye van velünk szemben. - A parkban, azt mondja? Két és félezer négyzetmérföld négyzetmérföld az alapterülete, nyüzsögnek benne a legkülönfélébb állatok, változatos a topográfia és a klíma, mindenből van egy kevés. - Szóval Hassopot halálos kimenetelű baleset érheti, ha már eddig is nem érte. - Minden megesik. - Ha Hassopot Hass opot el akarjuk csípni, és ki akarjuk hozni onnét, kellene szerezni egy heliográfot, és odamehetnénk odamehetnénk egy kis vadászatra. - Aha! A szabályzat s zabályzat szerint a parkban a fényképezőgépen fényképezőgépen kívül minden mechanikus eszköz használata tilos. ti los. - Kit érdekel a szabályzat? s zabályzat? Az agg Mózesnek meg kell kapnia Hassopot. - Csak hadd bocsátkozzék bocsátkozzék vitába az az átkozott masina Űrföld intézőbizottságával. intézőbizottságával. Eltarthat akár három-négy hétig is. - De hát mi a fene van abban a parkban, hogy ennyire féltik? - Százszázalékos, garantáltan érintetlen természet. Mindenki csak a saját felelősségére teheti be a lábát. lá bát. A veszélyérzet a kirándulás fűszere. Most már érthető? Az elemekkel kell megküzdeni, a vadállatokkal. Vissza az őstermészetbe, levetkőzzük a civilizációt, és megint ártatlanokká válunk. Ezt ígéri a prospektus. - És mit csinálnak az emberek? Botokat Botokat dörzsölnek össze, hogy szikrát csiholjanak? - Pontosan, ki-ki a maga leleményére van utalva, élelemről is mindenki saját maga gondoskodik. Hogy a medvék föl ne falják, védőhálót kell magával vinnie az embernek. Ha tűzre van szüksége, elő a taplót. Ha halászni kíván, csinál egy szigonyt. Ha vadpecsenyét akar, ugyanez ugy anez az ábra. Csak te létezel meg a természet. Ha a természet győz, add le a segélykérő jelet. - Mind szép, de hogyan tudjuk Hassopot megtalálni? - Segélykérő jellel, meg úgy, hogy megkeressük. - Mi ketten? Mindössze mi ketten próbáljuk átfésülni a kétezer-ötszáz négyzetmérföldes négyzetmérföldes területet, a különböző időjárási zónáival? Hány embert tudunk még kapni? - Talán tízet. - Vagyis kétszázötven két százötven négyzetmérföld négyzetmérföld fejenként. Képtelen feladat. - Próbálja meggyőzni meggyőzni az Űrföld Űr föld intézőbizottságát! Ez még képtelenebb feladat. És még nagyobb nagyobb képtelenség, hogy a bizottság egy héten belül összeüljön. De várjunk csak. Talán úgy egybegyűjthetők, hogy megfürkésszük őket. Például kiadhatnánk egy sürgős felhívást vagy valami ilyesmi. A fürkészek tudják ennek a módját. - Sajnos az a bökkenő, hogy ha ki is bocsátunk valamiféle valamiféle üzenetet, venni csak az tudja, aki maga is fürkész. Szóval Szóval ez sem járható já rható út. De megálljunk csak. Támadt egy ötletem. - Micsoda? - Mechanikus eszköz-e egy élőlény? - Kétlem. - A civilizáció terméke? - Tudtommal nem. - Akkor gyorsan feliratkozom. Saját radaromat viszem be a parkba. Így esett, hogy a neves ügyvédet, jóllehet éppen Űrföld legelőkelőbb konferenciatermében konferenciatermében tárgyalt egy kényes szerződést, hirtelen heves természetvágy rohanta meg. Hasonló éhség rohanta meg a közismert közismert író titkárnőjét, egy bontóperes bírót, az a z Egyesült Szállodaszövetség munkaügyisét, egy ipari formatervezőt, egy mérnököt, az Egységes Szak-szervezet Ellenőrző Bizottságának elnökét, a Kibernetikacég Kibernetikacég
belenéztek minden minden csomagba, nehogy nehogy tilalmas holmi kerüljön a kapukon belülre. Nagy feltűnést keltett az a hőbörödött, hőbörödött, aki elegáns diplomataöltözékben, diplomataöltözékben, de hátizsákkal tűnt fel. A természetimádók azonban beszerezték a park részletes térképét. Villámgyorsan Villámgyorsan szétoszlottak, hogy bebarangolják a miniatűr kontinens kontinens valamennyi valamennyi földrajzi táját tájá t és klímáját. A gondolatátviteli csatornán recsegett-ropogott recsegett-ropogott a sok-sok észrevétel. A hálózat közepén Powell eleven radarja fogta fel az üzeneteket. Hé, ez nem igazság. Nekem épp egy hegy jutott.
- Társaság itt is, Linc, 9-es körzet. - Képet! - Máris. - Nem ők. - Ember a 17-es szektorban. - Képet! - Az anyja köcsögit, ez inkább medve! - Ne szaladj! Egyezz meg vele! - Emberek a 12-esben, Linc. - Képet! - Itt van. Nem ők.
18 Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember - Hogyan kell pálmafára mászni? - Kúszva. - Na de lefelé? - Hát hogy került oda méltóságod? - Mit tudom én! Valami jávorszarvas megkergetett. - Társaság a 37-esben, Linc. - Képet! - Küldöm. - Nem ők. - Társaság a 60-asban. - Ide vele! - Küldöm. - Nem. - Meddig kell még csatangolnunk? - Legalább nyolc óra előnyük van. - Rosszul gondoltam. Nyolc órával előttünk indultak, de azért nincs nyolc óra előnyük. - Ezt meg hogy értsük, Linc? - Reich valószínűleg nem egyenesen haladt előre. Feltehetőleg körbejár. A bejárat közelében lehet, ahol a legalkalmasabb a hely. - Alkalmas, de mire? - Gyilkosságra. - Bocsánat! Nem tudja valamelyikőtök, hogyan kell lebeszélni egy nagymacskát arról, hogy megkajálja az embert? - Dobd be a politikai lélektant. - Használja a védőhálót, titkár úr! - Emberek az 1-es körzetben. - Képet, főintendáns úr! - Ezek azok. - Húzódj le oldalt! Reich és Hassop. - Micsoda? - Semmi fölhajtás! Nem szabad gyanút kelteni. Mindenki szépen kikerüli őket, ez minden. Ha már nem láthatnak meg, gyülekező a 2-es szektorban. Vagyis mindenki a bejárathoz, aztán tűnés haza. Kösz a közreműködést. Most már boldogulok magam is. - Legalább hadd nézzük meg a lényeget! - Szó sem lehet róla. Óvatosnak kell lenni! Reich nem is gyaníthatja, hogy Hassopot elszedem tőle. Minden tűnjön természetesnek. Ez a trükk az egészben. - Te vagy a főtolvaj, Linc. - Ki csente el az időjárást, Powell? A távozó fürkészek búcsút intettek. A parknak ezen a részén dzsungel volt, párás, mocsaras, áthatolhatatlan. Powell megvárta, megvárta, míg leszáll az alkony. alkony. Lassan haladt a tábortűz felé, melyet Reich egy kis tóparti tisztáson gyújtott. A tóban vízilovak és krokodilok heverésztek.' A víz fölött mocsári denevérek röpdöstek. A fákon és a földön lüktetett az élet. Ez a miniatűr őserdő a parkot megalkotó megalkotó ökológusokat ökológusokat dicsérte, akik gombostűfe gombostűfejnyi jnyi helyen teremtették meg a trópusi élet egyensúlyát. egyensúlyát. A dzsungelbeli körülmények körülmények miatt Reich láthatatlan védőhálója teljes erővel működött. működött. Powell tisztán hallotta a moszkitók zümmögését, zümmögését, amint nekicsapódnak a hálónak. Erősebb koppanások jelezték, hogy nagyobb bogarak is beleütköznek a falba. Powell nem kockáztathatta, hogy működésbe hozza a maga rendszerét. Működés közben ugyanis ugyanis az eszköz finoman zizegett, és Reichet jó füllel áldotta meg a sors. s ors. Powell mind közelebb igyekezett lopakodni, lopakodni, és é s szüntelenül fürkészett. Hassop elengedte magát, lazított. Megszédítette, hogy intim közelségbe került mindenható főnökével. Elhódította a tudat, hogy a birtokában levő levő filmdoboztól filmdoboztól függ Reich sorsa. sorsa. Reich eközben egyszerű, de erős íjat gyártott, amelynek amelynek segítségével Hassopot majd halálos ha lálos „baleset” éri. Nyolcórás Nyolcórás előnyét pontosan azzal vesztegette el Reich, hogy ezzel az íjjal meg a hozzávaló nyílvesszőkkel piszmogott. piszmogott. Vadászat közben persze csak úgy érheti végzetes baleset az embert, ha
- Mindig elfelejtem - ült vissza Reich. Aztán gallyakat rakott a tűzre. Valójában egy pillanatra sem feledkezett meg a hálóról. A gyilkosokra jellemző harci ösztön ösztön benne is élt, nem hagyta hagyta ellankadni, elmélázni elmélázni egyetlen másodpercre sem. Powell érzékelte, milyen sajátságosán működik az emberi értelemben az életben maradási mechanizmus. mechanizmus. Ismét Reichet fürkészte, s Reichben R eichben automatikusan automatikusan működésbe lépett a dallamtorlasz, amely annyi válsághelyzetből kisegítette már. Feszítsd már. Feszítsd meg, mondta a megfeszítő, feszítsd meg, szóla a megfeszítő. Feszül már, érzem jól, s a szakítás, íme, jő. A jő. A dallam hátterében zavar, erősödő ölési vágy. S a döntés, hogy előbb a gyilkosság, az alibi ráér... Reich az íj után nyúlt, szemeit óvatosan elfordította elfordította Hassopról, de értelmével dobogó szívére koncentrált. Az volt a célpont. Powell előbbre osont. Tíz lépést sem tett meg, Reich agyában ismét megszólalt a veszélyjelző, s a nagy testű férfi máris talpra szökkent. Kikapott egy lángoló hasábot a tűzről, és arra hajította, amerre Powell rejtőzött a sötétségben. Az ötlet és a végrehajtás oly hirtelen jött, hogy Powell Powell nem tudta kifürkészni a szándékot. Ha Reich nem feledkezik meg a védőhálóról, akkor Powell most szikrázó megvilágításba kerül. De az égő fáklya félúton megtorpant, nekivágódott nekivágódott a falnak, és é s a földre hullt. - Jesszusom! - kiáltott fel Reich, és Hassop felé ugrott. - Mi történt, Ben? Válaszképpen Reich szeméhez emelte a felhúzott íjat, és megcélozta Hassopot. Az ijedten ugrott talpra. - Vigyázz, Ben, véletlenül még eltalálsz! Reich kilőtte a nyílvesszőt, n yílvesszőt, de Hassop félreugrott. - Ben, az ég szerelmére! - Ekkor hasított bele Hassopba a felismerés, hogy Reich mire készül. Állati üvöltés tört ki belőle, és rohanni kezdett. kezdett. Csak el, minél messzebb a tűztől. tűztől. Reich újra megfeszítette fegyverét. Hassop hasztalan próbált menekülni, belefutott belefutott a védőrácsba, s a láthatatlan fal feltartóztatta. Egy nyílvessző épp hogy elkerülte a vállát, és széthasadt a falon. - Ben! - üvöltötte. - Átkozott hülye! - fújtatott Reich, és újra megfeszítette megfeszítette az íjat. íja t. Powell előlépett, és elérte a védőrács külső falát. Nem tudott átjutni. A falon belül Hassop rohangált kétségbeesetten, s közben üvöltött, Ben pedig vadul vadul lődözte felé nyilait, nyilait, hogy végezzen" végezzen" vele. Hassop újra újra és újra a falba ütközött, csaknem csaknem elesett, kapálózott, aztán megint visszanyerte egyensúlyát, és rohant erre-arra. Reich mindig a nyomában. - Egek! - mormolta Powell. Visszahúzódo Viss zahúzódott tt az árnyékba. Törte a fejét, mit tegyen. Hassop üvöltözése felverte a vadont. Az erdő bömbölni kezdett, hogy majd átszakadt áts zakadt Powell dobhártyája. Telepatikus érzékelő rendszere semmi mást nem fogott, csak a páni félelem jeleit, féktelen indulatot, vak ösztönöket. A vízilovak tocsogtak és klaffogtak, a krokodilok krokodilok dühödten és falánkul csattogtatták állkapcsaikat, a mocsári mocsári denevérek denevérek kétszeresükre fúvódtak föl. Negyed mérföld távolságból elefántok, wapitik, ragadozó nagymacskák jelei érkeztek hozzá. „Meg lehetne próbálni - biztatta magát Powell. - A hálón mindenképpen mindenképpen át kell jutnom. Más megoldás nincs.” Torlaszait beállította. Az emocionális emocionális sugárzás kivételével kivételével kikapcsolt minden minden egyebet, és adásba kezdett: kezdett: Félelem, Félelem, félelem, rémület, félelem! Érzelmi félelem! Érzelmi töltését a legprimitívebb szintre vitte le . . . Félelem, . Félelem, félelem, rémület, félelem... FÉLELEM - MENEKÜLÉS - RÉMÜLET - FÉLELEM MENEKÜLÉS - RÉMÜLET - ME-NE-KÜ-LÉS! Minden madár fölriadt fészkében. A majmok csapatai rikácsolva menekültek. menekültek. A tóból robbanásszerű cuppogás cuppogás hallatszott, amint a megriadt vízilovak kiemelkedtek a vízből. A vadont megremegtette az elefántok fület hasogató trombitálása és égzengésre emlékeztető dübörgése. Reich is hallotta mindezt, és megdermedt. megdermedt. Már nem törődött a fejveszetten rohangáló Hassoppal. Először a vízilovak rontottak neki a rácsnak vak száguldással. Nyomukban Nyomukban a mocsári denevérek denevérek és krokodilusok. krokodilusok. Azután jöttek jöttek az elefántok. Majd a wapitik, a zebrák, a gnúk. Sűrű, mindent mindent elsöprő
paták között kellett kellett cikáznia, de keményen keményen fogta Hassop Hassop karját. Közben Közben a filmkazettát kereste. Rémítő volt a sötétség, de Powell érzékelte a trappoló állatok primitív. gondolatátviteli kisugárzását. Hassopot vonszolva vonszolva meglelte a főcsapást, amelyet a csorda taposott. Egy súlyos fatörzs mögött pillanatra megpihent, míg zihálása csillapodott csillapodott kissé. A meglelt filmtekercset gyorsan a zsebébe süllyesztette. süllyesztette. Hassop még mindig nem tért magához a rémülettől. Powell érzékelte Reichet is. Talán .százlábnyira lehetett tőlük, egy kék mézgás eukaliptusznak eukaliptusznak vetvén hátát, íját és nyilait markolászta. Zavart volt, dühödt ... de biztonságban volt. volt. Legfőképpen Legfőképpen azért, mert Powell Powell így akarta. Életben Életben kívánta hagyni mindaddig, mindaddig, amíg el nem érkezik a végső megsemmisítés pillanata. Powell kikapcsolta saját védőhálóját, és a tisztásra hajította, az elszenesedett fahasábok közé, hogy Reich biztosan megtalálja. Aztán megfordult, megfordult, és a magatehetetlen rejtjelező főnököt támogatva elindult a park kijárata felé. A Reich-ügy olyan stádiumba jutott, hogy a kerületi ügyész elé lehetett állni vele. Powell remélte, hogy a szenvtelen, cinikus szörny, a tényeken t ényeken és a bizonyítékokon bizonyítékokon lovagló öreg Mózes sem emel kifogást. Powell és csapata Mózes irodájában feszengett. A szoba közepén
kerek asztal, rajta a Beaumont Beaumont ház makettje, az ügy összes szereplőjének szereplőjének kicsinyített modelljével. A laboratórium la boratórium modellezői modellezői igazán pompás munkát végeztek, minden figurájuk a megszólalásig hasonlított hasonlított az eredeti személyekre. Reich, Taté, Beaumont és a többiek pontosan úgy festettek, úgy is mozogtak, akár az életben. Az asztalon feküdt minden irat, amelyet a kis csapat tagjai gondosan előkészítettek előkészítettek a gép számára. s zámára. A tágas iroda falát körös-körül körös-körül az öreg Mózes töltötte be. Megszámlálhatatlan mennyiségű mennyiségű szeme hidegen villant és csillant. Memóriájának sokasága surrogott és brummogott. brummogott. Szája, melyet mel yet egy hangszóró jelképezett, nyitva volt, mintegy a csodálkozástól, csodálkozástól, hogy mily mérhetetlen is az a z emberi butaság. Irógép-billentyűzetű Irógép-billentyűzetű kezeiben papírszalag, ezen jelennek jelennek meg hamarosan hamarosan logikájának látható látható jeleiként a lekopogott betűk. Ő volt tehát Mózes, M ózes, a kerületi ügyészi hivatal Mozaik Multiplex Vizsgálati Számítógépe. Ő döntött a rendőrségi ügyek további sorsáról, értékelte a nyo nyomozást, mozást, az ügye ügyekk állását állásá t és azt, hogy milyen eséllyel lehet a bíróság elé állni. - Talán Mózes nem veszi zokon, ha azt javaslom, hogy kezdjük kezdjük el mondta Powell az ügyésznek. - Vessen egy pillantást egy pillantást a makettre, és hasonlítsa össze a látványt a bűntény menetével. Összeállítottuk az időrendet. időrendet. Egyeztesse a bábuk mozgását. Ha úgy találja, hogy valami nem stimmel, s zóljon, és utánanézünk. Bólintott de Santisnak, a nyu nyugtalan gtalan laboratóriumi főnöknek, aki ijedten kérdezte: - Egy az egyben? szabályait, a fények kihunytak. Ben Reich a nagyteremből nagyteremből a - Az egy kissé túl gyors. gyors. Lassítsuk le félsebességre! zeneszobába vonult, vonult, jobbra fordult, felment a lépcsőn a képtárba, aztán - A gépemberek természetellenesen természetellenesen mozognak ilyen lassú tempó tovább, keresztül a bronzajtón, bronzajtón, be a Orchidea-lakosztályba. mellett - mondta de Santis. - Ne toljunk ki velük. Két hétig gürcöltünk gürcöltünk Megvakította, Megvakította, elnémította a testőröket, és máris bejutott a hálóba. rajtuk ... Reich tőrpisztolyával a kezében szorosan D'Courtneyhoz D'Courtneyhoz lépett. A - Tegye, amit mondtam. Majd később megcsodáljuk őket. késpengével késpengével kifeszítette D’Courtney száját. Az öregember öregember nem mozdul, mozdul, De Santis már-már fellázadt, de aztán letett l etett erről. Megnyomta az nem is próbál védekezni. Nyílik az ajtó, a jtó, jégopálos, átlátszó köntösben köntösben indítógombot. indítógombot. A makett fénybe borult, a gépemberek életre keltek. Zene beviharzik Barbara D’Courtney. D’Courtney. A lány és Reich dulakodnak. dulakodnak. Reich Reich a szólt, kacagás, beszélgetés moraja hangzott. hangzott. A Beaumont Beaumont ház szájon keresztül szétloccsantja D’Courtney fejét. dísztermében Maria Beaumont pneumatikus mása lassan felkászálódott felkászálódott - Ezt az an t a D’Courtney lányból szedtem ki. Meg is fürkésztem,
lakosztályba, körülállják az apró tetemet. Ebben a groteszk élőképben megdermednek. A beállt szünetben az ügyészi hivatal jogászai próbálták megemészteni a látványt. - Nos, ez van - mondta mondta Powell. - így fest fest az ábra. Tápláljuk be az egészet, s nézzük, mit szól mindehhez a mi Mózesünk. Nézzük először az alkalmat. Ugye, nincs semmi kétely az iránt, hogy h ogy a Szardínia-játék ragyogó alkalmat kínált Reich számára? - Honnét tudta Reich, hogy a társaság pont a Szardíniajátékot Szardíniajátékot fogja játszani? - vetette közbe közbe az ügyész. - Reich vett egy könyvet, és elküldte Maria Beaumont-nak. Ezzel ő volt a sugalmazója a játéknak. - Honnét tudta Reich, hogy Maria majd veszi a lapot? - Onnét, hogy ismerte a nő vonzalmát a társasjátékok iránt. S a könyvből csak egyetlen játékot lehetett kisilabizálni, ki silabizálni, ez pedig a Szardínia volt. - Hát, nem is tudom - az ügyész a feje búbját vakargatta. Meglátjuk, eléggé meggyőző-e mindez Mózes számára. Mindenesetre adjuk be neki. Ebből baj nem n em származhat. Döngve kinyílt az iroda ajtaja. Crabbe kapitány úgy vonult be, mintha ünnepi díszmenet résztvevője volna. - Powell prefektus úr - szólalt meg hivatalos hi vatalos hangon. - Kapitány úr? - Tudomásomra jutott, hogy ön visszaélt a gépi Intelligencia nyújtotta lehetőséggel, és arra a célra használta, hogy gyanúba keverje az én kiváló barátomat, Ben Reichet az ostoba és gálád D’Courtney-gyilkosságból D’Courtney-gyilkosságból kifolyólag. Mr. Powell, ez a história h istória módfelett módfelett különös. kül önös. Ben Reich tiszteletre méltó ember, az ország egyik vezető személyisége. Azt is meg kell jegyeznem, uram, hogy soha nem járultam hozzá a gépi intelligencia in telligencia ilyetén alkalmazásához. A választópolgárok bizalma azért esett önre, hogy intellektuális képességeit használja, nem pedig azért, hogy szolgaian behódoljon a... Powell intett Becknek, aki éppen az adatokat kezdte betáplálni Mózes füleibe. - Tökéletesen igaza van, kapitány úr. S most a metódus. Első kérdés. De Santis, hogyan tette Reich ártalmatlanná az őrséget? - Továbbá, uram ... - Crabbe nem hagyta magát zavartatni. - Rhodopsin-ionizálót használt - közölte de Santis. Felemelt egy műanyag fiolát, és odalökte Powell elé. - Egy Jordán nevű ember dolgozta ki Reich magánrendőrsége részére. Az eljárás leírása a birtokunkban van, és mintát is szereztünk. A számítógép megvizsgálhatja, esetleg valaki más kívánja előbb ellenőrizni? Az ügyész közbeszólt: - Nincs rá szükség. Bízzuk Mózesre. - Mindehhez hozzá kívánom fűzni, uraim ... - folytatta volna szónoklatát Crabbe. - Ugyan már - állította meg a kapitányt kelletlen mosollyal de Santis. - Soha nem szokott hinni nekünk, n ekünk, ügyész úr, hacsak személyesen nem ellenőrzi a dolgokat. Csak tegye meg, nem sért meg vele. Powell ujjai között megremegett a műanyag ampulla. Élénk kék fény lövellt Crabbe arcába. A kapitányban benn szorult a mondat második fele, és összeesett, akár egy üres zsák. Powell rémülten nézett körül. - Egek! - kiáltott föl. - Mit csináltam? Az ampulla egyszerűen szétmállott a kezemben. - De Santisra pillantott, és zordan ezt mondta neki: - Te csináltad túl vékonyra, De Santis. Most aztán megnézheted, mit tettél Crabbe kapitánnyal. - Még hogy én? - Tápláljuk be Mózesba! - mondta parancsoláshoz szokott, kemény
22 Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember - Reich is ezt csinálta a pisztollyal, amelyet Jerry Churchtől szerzett a gyilkosságot megelőzően. Ezzel a mentséggel akarta bebiztosítani magát. - Az ördögbe! A pisztoly pi sztoly nincs is megtöltve. Ez volna Church mentsége? - Igen, ez. Tessék megnézni a jegyzőkönyvet! - Minek zaklassuk Mózest? - Az ügyész utálkozva arrébb lökte a papírjait. - Nincs is ügy. ügy. - Már hogyne volna. - Akkor viszont arra kérek választ, hogyan lehet l ehet ölni egy olyan fegyverrel, amely nincs megtöltve. A papírokban nem áll semmi arról, hogy Reich újratöltötte volna a pisztolyt. - Márpedig újratöltötte. - Nem! - vágott közbe De Santis. Sem a zsebben, sem a szobában nem találtunk golyót. Semmit. - De igen. És pofonegyszerű pofonegyszerű az egész, ha már ismerjük a trükköt. - Csakhogy épp a trükköt trük köt nem ismerjük! - kiáltotta De Santis. - Ismerjük. Te jöttél rá, De Santis. A zselatinmaradék D’Courtney szájában. Emlékszel? És semmi hasonló a gyomorban. De Santis kimeresztette a szemét. Powell vigyorgott. Majd előhúzott egy szemcseppentőt, és egy zselatinkapszulát megtöltött vízzel. A kapszulát betette a tárba, a tárat pedig a pisztolyba. Felemelte a fegyvert, fegyvert, a terepasztal szélén szélén célba vett egy kis fakockát, és meghúzta a ravaszt. Pukkanásszerű detonáció hallatszott, és a kocka darabokra freccsent. - A keservét! Hát ez volt a trükk?! - Az ügyész egészen tűzbe jött. De hátha más is volt a töltényben, nemcsak víz? - vette szemügyre a fakocka szilánkjait. - Semmi más. Egy uncia vizet lehet l ehet kilőni egy töltényből. A víz olyan erős sugárban tör elő, hogy ha h a a puha szájpadlást éri, lyukat üt a koponya hátsó falán. Reich ezért lőtt D’Courtney szájába. Ez a magyarázat, miért talált de Santis zselatinmaradékot D’Courtney szájában. Ez az oka, hogy semmi egyebet nem n em találtunk. A lövedék elillant. - Tápláljuk be Mózesnek! - nyögte az ügyész. - Kezdem hinni, Powell, hogy mégis ügy van a kezünkben. - Remek! Nézzük az indítékot! Megkaparintottuk Reich üzleti könyveit. Könyvelőink alaposan átböngészték á tböngészték őket. D’Courtney sarokba szorította Reichet, ez derült ki a könyvekből. Reich pedig levonta a következtetést. Ha legyűrni nem tudja tu dja a vetélytársat, akkor egyesülni kell vele. Ezzel próbálkozott D’Courtney esetében. De kudarcot vallott. Erre megölte D’Courtneyt. Logikus ez a gondolatmenet? - Számomra elfogadható. Kérdés, mit szól hozzá Mózes. Tápláljuk be és meglátjuk. Mindent betápláltak a gépbe. Mózes szemei vadul csillogtak csill ogtak a megfeszített megfeszített mérlegelés következtében. Hasa lágyan rengett, memóriái sirregtek-surrogtak. sirregtek-surrogtak. Powellon és a többieken a lázas várakozás izgalma vett erőt. Egy pillanat, és Mózes hatalmasat csuklott. Lágyan csilingelni kezdett egy kis harang. h arang. Csingilingicsingi-lingi, Mózes ujjai kopogni kezdtek a billentyűzeten, s a szalagon szavak tűntek föl. - HA A BÍRÓSÁGOT KIELÉGÍTI. SZAKVÉLEMÉNYEZVE, NINCS KIZÁRÓ KIZÁRÓ OK. LÁSD ELŐZMÉNY! HAY HAY KONTRA COHOES-ÜGYET ÉS ÍTÉLETET A SHELLEY-ÜGYBEN. - Ez meg micsoda? - Powell kérdő pillantással nézett Beckre. - Szórakozik - vélte Beck. - Megfelelőbb időt nem talált rá? - Néha előfordul. Próbáljuk az egészet újra, elölről!
ELÉGTELENÜL ALÁTÁMASZTVA. LÁSD A HANRAHANÜGYET, A LEGFELSŐ BÍRÓSÁG 1202/19. SZÁMÚ DÖNTÉSÉT ÉS MÁS PRECENDENST ADÓ ÜGYEKET. - Szenvedély... indíték? - Powell dünnyögött. - Megőrült ez a Mózes? Haszonszerzési Haszonszerzési indítékról van szó. Nézd meg, mit mond a C-1 paragrafus, Beck! Beck utánanézett és jelentette, hogy stimmel, Mózes nem tévedett. - No, próbáljuk meg még egyszer, hátha most okosabbak leszünk! Lefuttatták az anyagot harmadszor is. - HATÁROZAT, SORSZÁM 921 088, C-1 PARAGRAFUS. A HASZONSZERZÉSI INDÍTÉK ELÉGTELENÜL ALÁTÁMASZTVA. LÁSD A ROYAL-ÜGYET, A LEGFELSŐ BÍRÓSÁG 1197/388. SZÁMÚ DÖNTÉSÉT. - Talán a C-1-et mégsem néztük meg elég pontosan? - mondta töprengőn Powell. - Mindent, jól csináltunk, mindent hiánytalanul hián ytalanul betápláltunk felelte Beck. - Elnézést - fordult Powell a többiekhez. t öbbiekhez. - Meg kell fürkésznem Becket. Remélem, nem tekintik tapintatlanságnak. - Majd Beckhez fordult. - Gyerünk, Jackson! Valami furcsát szimatoltam abban, ami legutoljára hangzott el. Hadd nézzem meg közelebbről. - Őszintén mondom, Linc, nincs tudomásom semmiféle ... - Ha tudomásod volna, akkor a kkor nem lenne semmi furcsaság. Ez nem tudatos hazugság. Hadd látom csak. c sak. .. Aha! Hát persze. Micsoda ostobaság. Igazán nem kell szégyenkezned. A kódolás megy kissé vontatottan. Powell az ügyészhez lépett. - Beck nem adott le egy apró időpontot. Hassop most is Reich személyes rejtjelezésének megfejtésén dolgozik. Pillanatnyilag annyit tudunk, hogy Reich egyesülést egyesülést ajánlott, D’Courtney pedig visszautasította az ajánlatot. Sem az ajánlat, sem az elutasítás pontos szövegét nem ismerjük. Mózes viszont a szövegre kíváncsi. Óvatos szörnyeteg. - Ha egyszer nincs megfejtve a rejtjel, honnét h onnét tudjuk, hogy Reich mit javasolt, és milyen választ kapott? - Gus Taté révén magától Reichtől. Tate-nek talán ez volt a legutolsó közlése számomra, mielőtt megölték. Mondok én valamit, Beck. Tedd szalagra a következőket: hogyan vélekedne Mózes, ha feltennénk, hogy az egyesülésre egyesülésre vonatkozó bizonyíték megtámadhatatlan? Beck teljesítette Powell kívánságát. A szalag végére kézi lyukasztással felvitte az új kérdést, és betáplálta a gépbe. A Mozaik Multiplex Számítógép másodperceken belül kiadta a választ: - HATÁROZAT SZÁMA: 921 088. A FELTEVÉS ELFOGADVA. SIKERES BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS VALÓSZÍNŰSÉGE VALÓSZÍNŰSÉGE 97,0099%. Powell és társai megkönnyebbülten felsóhajtottak. Powell a szalagot kitépte a gépből, és a kerületi ügyész orra elé tartotta. - Itt van az ügy, most már az öné, kerületi ügyész úr... - Egek! - lelkesedett az ügyész. - Kilencvenhét százalék. Mióta ebben a hivatalban vagyok, ilyen reményteljes ügyem nem volt. Már annak is örültem, ha a kilátások a hetven százalékot elérték. Most meg kilencvenhét százalék ... És pont Ben Reich ellenében. Ez már valami. - Diadalmasan körülhordozta tekintetét. - Beírjuk a nevünket a történelembe.
Alfred Bester: Az Az Arcnélküli Arcnélküli Ember 23 - Mi a fenét zagyváitok össze? - Ugyebár, Reich kinyírta D’Courtneyt, mert az nem volt hajlandó egyesülni vele? Vagyis Reich haszonszerzési indítékból ölt. Hát egy frászt! - Hogy a nyavalyáb n yavalyába?! a?! - hördült h ördült fel Beck. - Reich üzenete ez volt: YYJI TTED RRCB UUFE AALK QQBA. Vagyis: Ajánlat: egyesülés,, egyesülés,, azonos részesedé r észesedés, s, közös érdek alapján. - Ezt mondtam én is egész idő alatt. D’Courtney válasza: WWHG. Elutasítás. Reich így mondta Tate-nek, Taté pedig •nekem. - Tény, hogy D’Courtney valóban WWHG rejtjelzésű választ küldött. Csakhogy az éppen annyit ann yit tesz, hogy elfogadja az ajánlatot. - Marhaság. - Nem az. WWHG, vagyis: Ajánlat elfogadva. Reich pontosan ezt a választ várta. A válasz alapján Reichnek minden oka megvolt, hogy életben hagyja D’Courtneyt. Nincs a Naprendszernek olyan bírósága, amelyet ezek után meg lehetne győzni arról, hogy hog y Reichnek volt indítéka D’Courtney meggyilkolására. Röviden: lőttek az ügynek. Powell vagy fél percig dermedten állt, kezeit ökölbe szorította, arcizmai rángatóztak. Majd hirtelen a maketthez lépett, felkapta Reich figuráját, s lecsavarta a fejét. Aztán Mózeshez ugrott, kitépte a lyukszalagot, gombóccá gyűrte, és a terem másik végébe hajította. Utána nagyot rúgott a karosszékb k arosszékbe, e, amelyben Crabbe hevert elomolva, öntudatlanul. Az emberek döbbent csendben álltak és nézték, amint a szék felborul, és Crabbe a földre zuhan. Zala Tamás fordítása Ámort László rajzai
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK
Galaktikus szállóigék A fényévek is mikronokból állnak A világűr hőfokán egy frigid nő is tüzesnek számít Tökéletesebb fegyver, tökéletlenebb ember Lehetőleg ne keresztezd az atombo a tombombát mbát a bumeránggal bumeránggal A lélekvándorláshoz nem kell bakancs Ahhoz, hogy a mát megváltoztasd, vissza kell menned tegnapra. A holnappal ezt még ma is megteheted Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat
∞
ROBERT SHECKLEY
Feltámad a szél
Odakünn fölerősödött fölerősödött a szél. De az állomás belsejében a két férfi mással má ssal volt elfoglalva. Clayton újból újból elfordította a víztartály csapját, és várt. Semmi sem történt. - Üssél rá - mondta Nerishev. Nerishev. Clayton öklével öklével rávágott a tartál yra. Két csöpp víz csordult ki. A csap végén megjelent egy harmadik csepp is, himbálózott, himbálózott, majd lehullott. lehullott. Ez volt minden. - Ez kész - mondta keserűen Clayton. Clayton. - Az az átkozott á tkozott vízvezeték megint eldugult. - Mennyi tartalék vizünk van? - Négy gallon, feltéve, hogy a tartály nem lyukadt ki megint válaszolta Nerishev. A vízcsapot bámulta, és idegesen tapogatta hosszú ujjaival. Magas, sápadt, ritkás szakállú férfi volt, és termete ellenére törékenynek törékenynek látszott. Nem olyan típus, akiből ki lehetett volna nézni, hogy megfigyelőállomást megfigyelőállomást irányít egy távoli, idegen bolygón. De a Kutató-Felderítő Kutató-Felderítő Bizottság már rájött, hogy nincs olyan típus, aki egy állomást irányítson. Nerishev jó biológus és botanikus volt. Ideges természete ellenére meglepően nyugodt tudott tudott lenni. Az a fajta ember, aki ok nélkül nem jön ki a sodrábó s odrából.l. Ha valami, akkor ez tette alkalmassá, hogy pionír legyen egy Carella I. jellegű bolygón. - Gondolom, valakinek ki kell menni, és kitisztítani a vízvezetéket vízvezetéket mondta Nerishev, de nem nézett Claytonra. - Én is azt hiszem - mondta Clayton, Clayton, és ismét rávágott a tartályra. - De ez most öngy öngyilkosság ilkosság lenne. Hallgasd csak! Clayton alacsony, bikanyakú, bikanyakú, vörös arcú, izmos férfi fér fi volt. Ez volt bolygómegfigyelő bolygómegfigyelőként ként a harmadik szolgálata. szolgálata. Más állásokat is kipróbált a Kutató-Felderítő Bizottságnál, de egyik se volt neki való. A KFF - Kezdeti Földönkívüli Földönkívüli Felderítés - túl sokszor okozott kellemetlen meglepetést. Ez csak bolondoknak bolondoknak és vakmerőknek vakmerőknek
további akció. Clayton minden ügyeleti szolgálat előtt kötelességtudóan megígérte a feleségének, hogy ez lesz az utolsó. Ez utolsó. Ez után után a szolgálat s zolgálat után a Földön marad, és a kis farmján fog dolgozni. dolgozni. Megígérte ... De Clayton minden szabadsága végén ismét útra kelt, hogy azt tegye, ami neki való volt: kitartással és ügyességgel életben maradni. Ezúttal azonban jól megkapta. Nyolc hónapja voltak Nerishevvel a Carella I-en. A váltóhajó négy hónap hónap múlva esedékes. Ha addig életben marad, végleg abbahagyja. - Figyeld ezt a szelet - mondta Nerishev. Tompa, távoli sóhajtás és mormogás mormogás az állomás acélkupolája körül; mint a zefír, a nyári n yári szellő. Ilyennek hallották az állomás belsejében, ahol háromhüvelyknyi háromhüvelyknyi acél- meg egy hangszigetelő réteg választotta válas ztotta el őket a széltől. - Erősödik - mondta Clayton. Odament a szélsebességmérő s zélsebességmérőhöz. höz. A lágyan zúgó szellő egyenletes, 132 kilométer óránkénti sebességgel fújt.. . A Carellán ez csak enyhe szellő. - Ember! - kiáltott fel Cla yton. - Nem akarok oda kimenni! Semmi Semmi sem olyan fontos, hogy kimenjek. - Te vagy a soros s oros - mutatott rá Nerishev. - Tudom. De hadd siránkozzak előbb egy kicsit. Gyere, kérjünk előrejelzést Smaniktól. Végigmentek az állomáson, léptük visszhangzott az acélfolyosón. Elhaladtak az élelemmel, levegőtartalékkal, műszerekkel tele raktárak előtt. Az állomás túlsó végén volt a találkozóhely súlyos súlyos fémajtaja. A két férfi felvette a légzőkészüléket, és beállította az oxigénadagolást. - Kész? - kérdezte Clayton-- Kész. Összeszedték magukat, és az ajtó melletti fogantyúba kapaszkodtak.
Robert Sheckley: Feltámad Feltámad a szél 25 sebessége 54 km óránként. Átkozott kellemetlenség, gondolta Clayton, hogy a Carella bennszülötteivel 54 kilométeres viharban kell tanácskozniuk. De nem volt más mód. A carellaiak, akik olyan bolygón nőttek nőttek fel, ahol a szél sebessége sosem csökkent 110 km/ó alá, nem bírták volna ki a „halott levegőt” az állomás belsejében. A bennszülöttek az oxigén csökkenéséhez sem tudtak hozzászokni. Odabenn az állomáso á llomásonn szédültek és nyu nyugtalanná gtalanná váltak. Rövid időn belül fuldokolni kezdtek, mint az ember a vákuumban. Az óránkénti 54 kilométeres szél megfelelő megfelelő kompromisszum volt volt a találkozáshoz a carellaiak és az emberek között. Clayton Clayton és Nerishev végigmentek végigmentek a találkozóhelyen. találkozóhelyen. A sarokban hevert valami, ami egy kiszáradt polipra emlékeztetett. A kupac megmozdult, megmozdult, és két tapogatóját szertartásosan megbillentette. megbillentette. - Jó napot! - mondta Smanik. - Jó napot! - viszonozta Clayton. - Mi a véleményed véleményed az időről? - Kitűnő - mondta Smanik. Nerishev megrángatta megrángatta Clayton kabátját. kabátját. - Mit mond? - kérdezte, és elgondolkodva bólogatott, amikor Clayton lefordította. Nerishevből hiányzott hiányzott Cla yton nyelvérzéke. nyelvérzéke. A carellai nyelv még nyolc hónap után is megfejthetetlen megfejthetetlen csettegések és füttyök füttyök sorozata volt számára. Újabb néhány carellai csatlakozott a beszélgetéshez. Valamennyien Va lamennyien pókhoz vagy poliphoz poliphoz hasonlítottak: hasonlítottak: középen kis test, és hosszú, hosszú,
hajlékony tapogatók. tapogatók. A Carellán ez volt az életben maradáshoz mara dáshoz az optimális forma, és Clayton Clayton gyakran irigyelte őket. Ö rászorult az állomás kupolájára, de a carellaiak a saját környezetükben környezetükben éltek. Gyakran látta a bennszülötteket bennszülötteket tornádó erősségű széllel szemben mászkálni; hét vagy nyolc lábbal a földbe kapaszkodtak, kapaszkodtak, és húzták, magukat előre, a többi csáp csá p közben új kapaszkodót keresett. Látta őket ördögszekérként gördülni a szélben, tapogatóikat maguk köré tekerve, tekerve, vesszőkosár-formára vesszőkosár-formára összegömbölyöd összegömbölyödve. ve. Viszont, gondolta, a Földön nagyon hülyén néznének ki. - Milyen lesz az idő? - kérdezte Smaniktól. A carellai egy darabig fontolgatta a kérdést, a szélbe szimatolt, és két tapogatóját összedörzsölte. összedörzsölte. - A szél némileg erősödhet erősödhet - mondta végül de nem lesz semmi komoly. Clayton kételkedett. Ami a carellainak „semmi komoly”, komoly”, végzetes lehet a földi embernek. Mégis meglehetősen meglehetősen biztatóan hangzott. Nerishewel elhagyták elhagyták a találkozóhelyet, találkozóhelyet, és bezárták az ajtót. - Nézd - mondta Nerishev -, ha várni akarsz . . . - Legyünk túl rajta - vágott a szavába Clayton. Itt tornyosult a Bestia a Bestia sima, sima, csillogó tömege egyetlen halvány lámpa fényében. fényében. Ezt a becenevet adták a speciálisan carellai közlekedésre kialakított járművüknek. járművüknek. A Bestia páncélozott Bestia páncélozott volt, mint egy tank, és áramvonalas, mint egy csepp. Ütésálló kémlelőablakai elég vastagok voltak, voltak, hogy ellenálljanak ell enálljanak saját acéllemezei súlyának. súl yának. Súlypontját Súlypontját alacsonyra helyezték, a tizenkét tonnányi tonnányi tömeg szinte a talaj szintjén összpontosult. összpontosult. A Bestia A Bestia zárt zárt volt. Hatalmas dízelmotorját, csakúgy, mint a szükséges nyílásokat, különleges porálló lemezek borították. Hat vastag keréken állt, masszív alakjával őskori szörnyre emlékeztetett. Clayton bemászott, felvette a bukósisakot, bukósisakot, a védőszemüveget, védőszemüveget, és beszíjazta magát a párnázott párnázott ülésbe. Begyújtotta Begyújtotta a motort, vizsgálódva fülelt, majd bólintott. - Oké - mondta -, a Bestia a Bestia kész. kész. Menj föl, és nyisd ki a garázsajtót. - Sok szerencsét - mondta Nerishev, és elment. Clayton ellenőrizte a műszerfalat, hogy megbizonyosodjék, rendben működik-e a Bestia a Bestia valamennyi valamennyi speciális berendezése. Egy másodperc más odperc
26 Robert Sheckley: Feltámad Feltámad a szél múlva meghallotta Nerishev hangját a rádióból: - Nyitom az ajtót. - Rendben. A súlyos ajtó félresiklott, és Clayton kihajtott a Bestiá a Bestiával. val. Az állomás széles, kihalt síkságon feküdt. A hegyek némi védelmet nyújtottak nyújtottak volna ugyan a szél ellen, de a Carellán a hegyek állandó mozgásban voltak, kiemelkedtek, kiemelkedtek, leomlottak. Persze a síkságnak is megvoltak a maga veszélyei.' Megelőzendő e veszélyek közül a legnagyobbakat, legnagyobbakat, az állomás köré vaskos acéloszlopo a céloszlopokból kból álló erdőt telepítettek. A szorosan egymás mellé levert oszlopok kifelé meredtek, mint a hajdani tankcsapdák, és ugyanazt ugyanazt a célt szolgálták. Clayton végighajtott végighajtott az egyik keskeny, széljárta ösvényen, amely az oszloperdőn oszloperdőn át kifelé vezetett. Kiért, megkereste a vízvezetéket, és annak mentén indult tovább. Feje fölött egy kis képernyőn fehér vonal gyúlt ki. Ez a vonal jelzi a vezeték bármilyen törését vagy más hibáját. Előtte tágas, egyh egyhangú, angú, sziklás pusztaság terült el. Helyenként alacsony bozót bozót tűnt a szemébe. A szél éppen hátulról fújt, és hangját elnyomta a dízelmotor dízelmotor dübörgése. Egy pillantást vetett a szélmérőre. A Carella Ca rella szele 148 kilométeres óránkénti sebességgel fújt. Nyílegyenesen haladt, és közben dúdolt magában. Időnként egy-egy egy-egy csattanást hallott. A hurrikán hajtotta kavicsok vágódtak vágódtak neki a Bestiának. a Bestiának. Ártalmatlanul Ártalmatlanul hullottak le a vastag páncélról. - Minden rendben? - kérdezte rádión Nerishev. - Tökéletesen - felelte Clayton. A távolban megpillantott egy carellai földhajót. Mintegy 13 méter hosszúnak becsülte, igen keskeny volt, és sebesen siklott s iklott a durva fagörgőkön. fagörgőkön. A hajó vitorláit a bolygó egyik, levelet hajtó cserjéjéből készítették. A carellaiak tapogatóikkal tapogatóikkal integettek, ahogy elhaladtak mellette. Szemlátomást Szemlátomást az állomás felé tartottak. Clayton figyelme ismét a vízvezeték felé fordult. Most már hallotta a szélzúgást a motor dübörgésén át. A szélmérő jelezte, hogy a szél sebessége 155 kilométeresre nőtt. Mereven bámult ki a homoklepte kémlelőnyíláson. Messze a távolban csipkézett sziklák derengtek át a levegőben levegőben kavargó poron. Egyre több kavics ütődött a páncélnak, csattanásuk tompán kongott a jármű belsejében. Újabb carellai carellai hajót pillantott meg, meg, majd még hármat. hármat. Ügyesen lavíroztak a szélben. s zélben. Clayton rádöbbent, hogy egy csomó carellai tart az állomás felé. Felhívta Nerishevet a rádión. - Hogy haladsz? - kérdezte Nerishev. - Közeledem a forráshoz, de eddig semmi törés - jelentette Cla yton. yton. Úgy látom, egy csomó carellai tart feléd. - Tudom. Hat hajó kötött ki a tanácskozóhelyen, tanácskozóhelyen, és újabbak is jönnek. - Eddig nem volt a bennszülöttekkel bennszülöttekkel semmi bajunk - mondta lassan Clayton. - Mi lehet ez? - Élelmet hoznak h oznak magukkal. Valami ünnepre készülhetnek. - Meglehet. Vigyázz magadra. - Ne aggódj. Te vigyázz és siess ... - Megvan a törés! Később jelentkezem. A törés fehéren villogott villogott a képernyőn. Clayton Clayton kinézett az ablakon, és látta, hol gördült át egy szikla a vezetéken, majd gurult tovább. Megállította a terepjárót a vezeték szél felőli oldalán. A szél 180 km/ó sebességgel fújt. Clayton kimászott a járműből, több csodarabbal, csodarabbal, forrasztópisztollyal forrasztópisztollyal és egy szerszámtáskával. Mindezek a testéhez voltak rögzítve, őt pedig egy erős nejlonkötél nejlonkötél erősítette a Bestiához. a Bestiához. Idekünn fülsiketítőén fülsiketítőén tombolt a szél. s zél. Mennydörgőit Mennydörgőit és bömbölt, bömbölt, mint a parton megtörő megtörő hullámverés. hullámverés. Több oxigént oxigént engedett a készülékébe, készülékébe, és munkához látott. Két óra alatt a latt végzett a tizenöt perces munkával. Ruhája foszlányokban lógott, és a légszűrője eldugult a portól. Visszamászott a Bestiába a Bestiába,, bezárta az ajtót, a jtót, és leült a padlóra pihenni. pihenni. A terepjáró meg-megremegett a széllökésektől. Clayton ügyet sem vetett rá. - Halló, halló! - jelentkezett a rádión Nerishev.
hogy alig halad. Három mérföld óránként; ennyire volt képes a nagy dízelmotor dízelmotor a 220 kilométeres szél ellenében. Kinézett a kémlelőablakon. A szél, melynek melynek körvonalakat adott a por és a homok, homok, egyenesen szembefújt, az égbolt végtelenjéből egyenesen az ő aprócska ablaka felé kavargott. Hatalmas sziklákat sodort magával, és nekirohant nekirohant az ablaknak. Clayton önkéntelenül hátrahőkölt. A motor köhögni kezdett, és ki-kihagyott. ki-kihagyott. - Ó, drágám - suttogta Clayton -, ne hagyj most cser-' ben. Vidd haza a papát. Aztán papát. Aztán l lerobbanh erobbanhatsz. atsz. Kérlek! Megállapította, hogy tizenhat kilométerre lehet az állomástól, amely pontosan pontosan szélirányban feküdt. feküdt. Olyan hangot hallott, mint amikor lavina zúdul alá a hegyoldalon. Egy ház nagyságú szikla okozta. Túl nagy volt ahhoz, hogy a szél megemelje, gurult a szélben, egyenesen felé, barázdát szántva a köves talajban, ahogy közeledett. Clayton elrántotta a kormánykereket. A motor küszködött, és a jármű végtelen lassúsággal kitért a szikla útjából. Clayton reszketve figyelte a tovazúduló sziklát. Egyik kezével püfölni kezdte a műszerfalat. - Mozogj, bébi, mozogj! A szikla tompán dübörögve dübörögve gördült el mellette, jó 50 kilométeres sebességgel. Jó közel volt, mondta magában Clayton. Igyekezett visszafordítani a Bestiái a Bestiái a szél irányába, az állomás felé. De a Bestia a Bestia nem nem engedelmeskedett. A motor hörgött és nyö nyögött,'ahogy gött,'ahogy a súlyos járművet a szél ellenébe igyekezett fordítani. A szél pedig, mint egy tömör, szürke fal, visszanyomta visszanyomta a járművet. A szélmérő mutatója 254 kilométeren állt. - Hogy megy? - kérdezte a rádióból Nerishev. - Remekül! Hagyjál békén, nem érek rá. Clayton behúzta a fékeket, kicsatolta magát, és hátrasietett a motorhoz. motorhoz. Megvizsgálta a gyújtásbeállítást és az adagolást, majd visszarohant a műszerekhez. - Hé, Nerishev, a motor bemondja az unalmast! Egy teljes másodperc eltelt, mire Nerishev válaszolt. Aztán nagyon nyugodt hangon kérdezte: - Mi a baja? - Homok! - mondta Clayton. - 254-gyel száguldó részecskék, homok van a csapágyakban, csapágyakban, a fúvókákban, fúvókákban, mindenütt. Megyek, ameddig bírja, - És azután? - Aztán megpróbálok vitorlázni - felelte Clayton. Cl ayton. - Remélem, sikerül! Újra a műszerekre fordította figyelmét. Ilyen sebességű szélben a jármű úgy manőverezhető, manőverezhető, mint hajó a tengeren. tengeren. Clayton felgyorsult felgyorsult az oldalszélben, majd irányt változtatott, és nekirohant nekirohant a szélnek. A Bestia A Bestia ezúttal engedelmeskedett, és most a másik irányba fordult. Ez a legjobb, amit csinálhat, állapította meg Clayton. A hátralévő utat ilyen cikcakkos haladással kell megtennie. megtennie. A vihar magja felé vette az irányt. De a motor teljes gázzal sem tudta negyven negyven foknál jobban elfordítani a terepjárót. Bestia egy órán keresztül teljes gázzal haladt, jobbra-balra A Bestia egy „kreuzolva” „kreuzolva” a szélben, és három mérföldet tett meg kettő helyett. A motor csodálatosképpen még mindig működött. Clayton áldotta, aki készítette, és köny könyörgött örgött a motornak, hogy tartson ki még egy kicsit. A kavargó homokfüggö homokfüggönyön nyön át meglátott egy újabb carellai hajót. Bevont vitorlákkal, oldalra dőlve haladt. De amikor elhaladt mellette, biztosan fordult fordult a szélirányba. Boldog bennszülöttek, bennszülöttek, gondolta Clayton, 265 kilométeres szél s zél nekik kellemes vitorlázóidő. Megpillantotta az állomás szürke félgömbjét. - Megcsinálom! - ordította Clayton. - Bontsd ki a rumot, Nerishev, Nerishev, papa ma leissza magát! A motor ezt a pillanatot választotta, hogy végleg felmondja a szolgálatot. Clayton dühöngve dühöngve káromkodott, és behúzta a fékeket. Micsoda balszerencse. Ha hátszél fújna, hazagurulhatna. hazagurulhatna. De persze pont
Robert Sheckley: Feltámad Feltámad a szél 27 - Tényleg? Komolyan mondod? - Abszolúte. Van egy farmom Marylandben, a Cheasepeake-öbölre néz. Tudod, mit fogok csinálni? - Mit? - Osztrigát fogok tenyészteni. tenyészteni. Tudod, az osztriga... Várj csak! Az állomás lassan lassa n kezdett elfordulni a szél s zél irányába, távolodva távolodva tőle. t őle. Clayton megdörzsölte megdörzsölte a szemét, vajon nem őrült-e meg. Aztán rájött, hogy fékek ide, áramvonal áramvonal oda, a szél sodorni kezdi a terepjárót, el az állomástól. Mérgesen csapott rá egy eg y gombra gombra a műszerfalon, műszerfalon, ezzel kiengedte a jobb és bal oldali horgonyt. horgonyt. Hallotta a kemény csattanást, ahogy a horgonyok horgonyok a talajba vágódtak, hallotta hallotta az acélkábelek pendülését és csikorgását. Kiengedett ötvenméternyi ötvenméternyi acélkötelet, aztán bekapcsolta a csörlőket. A jármű ismét szilárdan állt. I - Horgonyt - Horgonyt vetettem - jelentette Cla yton. yton. - Tartanak? - Egyelőre. - Clayton cigarettára gyújtott, és hátradőlt a párnázott ülésben. Testének minden izma fájt a feszültségtől. Szemhéja égett, ahogy a rázúduló szélrohamokat figyelte. Behunyta Behunyta szemét, és megpróbált pihenni. A szél zúgása áthatolt a terepjáró acélpáncélján. A szél vonított és üvöltött, rángatta a járművet, meg akart kapaszkodni kapaszkodni a sima felületben. 270 kilométeres szélsebességnél leszakadtak a ventilátorlapátok. ventilátorlapátok. Megvakulnék, gondolta gondolta Clayton, ha nem lenne rajtam zárt védőszemüveg, védőszemüveg, megfulladnék a levegőszűrő levegőszűrő nélkül. A Bestia kabinjában Bestia kabinjában sűrű por örvénylett. Puskagolyó sebességű kavicsok vágódtak a burkolatnak. Egyre keményebben keményebben csapódtak be. Vajon mekkora erő kell, hogy átüssék a páncéllemezt? Ilyen pillanatokban Clayton nehezen tudta megőrizni józanságát. Kínosan tudatában volt, milyen sebezhető az emberi test, milyen kiszolgáltatott az univerzum erőivel szemben. Mit keres itt egyáltalán? Az ember helye a békés, bé kés, szélcsendes Földön van. Ha valaha visszajut... - Jól vagy? - kérdezte Nerishev. - Egészen kiválóan - felelte bágyadtan Clayton. - Mi a helyzet az állomáson? - Nem a legjobb. Az egész épület vibrál a rezonanciától. rezonanciától. Ha elég sokáig s okáig ilyen erős a szél, megrepedhet megrepedhet az alap. - És üzemanyag-állomást üzemanyag-állomást akarnak ide építeni! - kiáltott fel Cla yton. yton. - Tudod, mi a helyzet. Az Angarsa III. és a Déli Sziklaöv között ez ez az egyetlen szilárd bolygó. A többi mind gázóriás. - Inkább építenék az állomást az űrbe. - A költségek . . . - A poko pokolba, lba, ember, kevesebbe kerül egy új bolygót felépíteni, mint itt egy üzemanyag-állomást üzemanyag-állomást fenntartani! - Cla yton kiköpte a port a szájából. szájá ból. - Én már csak a váltóhajón szeretnék szeretnék lenni. Hány bennszülött van az állomásnál?
- Úgy tizenöt, a találkozóhelyen. találkozóhelyen. - Nem erőszakosak? - Nem, de különösen viselkednek. - Hogyhogy? - Nem tudom - mondta Nerishev. - Csak valahogy nem tetszik. - Ne menj a találkozóhelyre, találkozóhelyre, jó? Nem beszéled a nyelvüket, nyelvüket, és valahogy szeretnélek egy darabban látni, mikor visszamegyek ... Habozott. Habozott. - Ha visszamegyek. - Nem lesz semmi bajod baj od - mondta Nerishev. Nerishev. - Persze hogy nem ... ó, Istenem! - Mi van? Mi a baj? - Jön egy szikla! Majd jelentkezem! Clayton a sziklára fordította figyelmét. A fekete folt gyorsan növekedett növekedett a látóterében. Egyenesen a lehorgonyzott lehorgonyzott és mozdíthatatlan terepjáró felé tartott. A szélmérőre pillantott. Lehetetlen. 278 kilométer óránként! Miért, jutott eszébe, a Földön a sztratoszférikus sugárhajtóművek sugárhajtóművek 320 kilométeres szelet fújnak. A szikla, akkora, mint egy ház, egyre növekedve közeledett, és pontosan őt vette célba. - Térj ki! Kanyarodj! - üvöltötte a sziklának Clayton, és ököllel verte a műszerfalat. A sziklát azonban a zonban nyílegyenesen nyílegyenesen feléje sodorta a szél. Clayton halálfélelmében felsikoltott, felsikoltott, és megnyomta megnyomta a gombot; gombot; ezzel e zzel leoldotta a kábelekről a horgonyokat. Nem volt idő felcsörlőzni őket, még ha feltételezi is, hogy kibírják a feszítést. feszítés t. A szikla tovább nőtt. Clayton kiengedte a fékeket.
28 Robert Sheckley: Feltámad Feltámad a szél A Bestiái oldalba Bestiái oldalba kapta a 284 kilométeres szél, és megmozdította. A jármű néhány másodperc alatt 50 kilométeres kilométeres óránkénti sebességre sebességre gyorsult, és Clayton a visszapillantó tükörben látta, hogy a szikla utoléri. Mikor a szikla s zikla odaért, Clayton keményen keményen balra tekerte a kormányt. A terepjáró veszedelmesen félrebillent, imbolygott imbolygott a kemény talajon, és közel járt ahhoz, hogy felboruljon. Clayton a kormánnyal küzdött, igyekezett egyensúlyba hozni a Bestiái. a Bestiái. Azt Azt gondolta: alighanem én vagyok az első ember, aki egy tizenkét tonnás terepjáróval vitorlázik! A háztömb nagyságú szikla dübörögve dübörögve elszáguldott mellette. A súlyos jármű egy másodpercig billegett, billegett, aztán megpihent hat kerekén. kerekén. - Clayton! Mi történt? Jól J ól vagy? - Kitűnően - zihálta Clayton. - De föl kellett szednem s zednem a horgonyt. horgonyt. Sodor a szél. - Meg tudsz fordulni? - Majdnem M ajdnem felborultam, mikor megpróbáltam. - Meddig mehetsz előre? Clayton előrenézett. A távolban kivehette a sivatagot szegélyező, s zegélyező, fenyegető fekete sziklákat. - Kábé tizenöt mérföld, mé rföld, aztán nekirohanok nekirohanok a szikláknak. Amilyen Amilyen sebességgel haladok, nem kell hozzá hozzá sok idő. - Behúzta a fékeket. A kerekek felvisítottak, és a fékbowde-nek fékbowde-nek hevesen füstölni kezdtek. De a szélnek 292 Kilométeres sebességnél ez nem számított. A jármű már 70 kilométeres óránkénti sebességgel haladt. - Próbálj meg kitérni - mondta Nerishev. - Nem fog menni. - Próbáld meg! Mi mást tehetsz? Itt 296-os a szél. Az egész állomás rázkódik. A sziklák kidöntik a védőoszlopokat. védőoszlopokat. Félek, hogy néhány szikla átjut, és szétlapítja... - Hagyd abba - mondta Clayton. - Megvan a magam baja. - Nem tudom, kitart-e az állomás. Clayton, figyelj rám! Próbáld meg . . A rádió hirtelen és vészjóslóan elnémult. Clayton ráütött néhányszor az öklével, aztán feladta. Sebessége elérte az óránkénti 80 kilométert. A sziklák már magasan tornyosultak előtte. - Hát jó - mondta Clayton. - Oda megyünk. - Kiengedte az utolsó vésztartalékként szolgáló horgonyt. horgonyt. A 78 méter hosszúságú acélkábel 48 kilométerre csökkentette a sebességet. A horgony horgony úgy tördelte és szántotta a földet, mint egy lökhajtásos eke. Ezután Clayton bekapcsolta vitorlázómechanizmusát. vitorlázómechanizmusát. A földi mérnökök ezt biztonsági okból építették be, mint ahogy a kismotoros óceánjáróknak is van árboc árbocuk uk és kisegítő vitorlájuk. A vitorla csak a biztonság kedvéért kedvéért van, ha a motor motor elromlik. A Carellán az ember ember gyalog sosem jutna haza a megfeneklett megfeneklett járműtől. Jól jöhet a bajban. Az árboc, rövid, masszív acélrúd, kiemelkedett kiemelkedett a tömített tetőnyílásból. A mágneses támasztok a helyükre ugrottak, és rögzítették. Az árbocon fém láncszemekből szőtt vitorla feszült. A fővitorlát fővitorlát Clayton Clayton egy háromszoros, hajlékony acélkábellel irányíthatta csörlő segítségével. A vitorla felülete csak néhány négyzetméter volt. Mégis mozgatni tudta a tizenkét tonnás, befékezett, 78 méternyi kábellel lehorgonyzott lehorgonyzott szörnyeteget... Könnyedén Könny edén - a 296 kilométeres sebességű széllel. Clayton csökkentette csökkentette a fővitorlát, és kanyarodott, kanyarodott, hogy jobbról kapja a szelet. De ez az irány irá ny nem volt elég jó. Még jobban csökkentette csökkentette a vitorlát, és továbbkanyarodott továbbkanyarodott a szél felé. A hatalmas jármű megdőlt a szuperhurrikánban, egyik oldala teljesen a levegőbe emelkedett. Clayton gyorsan kiengedett néhány lábnyi lábnyi vitorlát. A fémvitorla csikorgott és csapkodott, csapkodott, ahogy belekapott a szél. A vitorla segítségével Clayton most már képes volt talpon tartani a terepjárót. A visszapillantó tükörben látta maga mögött a fekete, csipkézett sziklákat. A pusztulást jelentő part a szél alatti oldalon volt. De most kifelé hajózott a csapdából. Méterről méterre távolodott tőle. - Ez az, bébi! bébi ! - kiáltotta Clayton a küszködő Bestiának. küszködő Bestiának. A győzelem érzése azonban szinte azonnal elpárolgott, elpárolgott, mert fülsiketítő csattanást hallott, és valami elzúgott elzúgott a füle mellett. 300 kilométeres szélsebességnél a kavicsok átütötték a páncéllemezt. Ki volt téve a
bámult maga elé, keze keze a kormányt kormányt markolta, összehúzott összehúzott szeme üresen meredt előre a viharba. A vitorla sikoltva hasadt el. A foszlányok egy pillanatig még ott laffogtak, majd ledöntötték az árbocot. A széllökések elérték a 305-ös sebességet. A szél most újból a sziklák felé sodorta. A 307 kilométeres erősségű szél megemelte a Bestiá a Bestiát,t, néhány métert röpítette, majd a jármű visszaesett kerekeire. A zökkenéstől az egyik első kerék leszakadt, utána a két hátsó is. Clayton a karjára hajtotta fejét, és várta a véget. A Bestia hirtelen Bestia hirtelen megállt. Clayto Cla ytonn előrezuhant. A biztonsági öv egy pillanatra visszafogta, visszafogta, majd elszakadt. Nekivágódott Nekivágódott a műszerfalnak, műszerfalnak, majd vérezve visszazuhant. Félig öntudatlanul hevert a padlón, és próbált rájönni, mi történt. Lassan visszatornázta magát az ülésbe, homályosan homályosan érzékelve, é rzékelve, hogy minden csontja ép. A gyo gyomra mra egyetlen nagy fájdalom. A szájából vér szivárgott. Végre, kilesve a visszapillantó tükrön át, meglátta, mi történt.,A t örtént.,A vészhorgony vészhorgony a 78 méternyi kábellel beleakadt egy messze kinyúló sziklába. A fennakadt horgony megtartotta megtartotta nem egész fél mérföldnyire a szikláktól. Megmenekült... Megmenekült... Legalábbis pillanatnyilag. pillanatnyilag. De a szél még nem adta fel. A 308 kilométeres vihar sivított, emelgette a terepjárót, - földhöz vágta. Az acélkábel zengett, mint a gitár húrja. Clayton kézzel-lábbal kapaszkodott kapaszkodott az ülésbe. Már nem bírja sokáig. Ha pedig elengedi, elengedi, az őrülten ugrándozó ugrándozó Bestia Bestia úgy úgy keni szét a falon, mint a fogkrémet. Hacsak a kábel nem akad a kad ki előbb, akkor viszont a szikláknak vágódik. Kitartott. Egy zökkenés csúcsán oda tudott pillantani a szélmérőre. A látványtól látványtól rosszul lett. Kész, vége, el van intézve. Hogyan tarthatna ki a 299 kilométernyi kilométernyi szél erejével szemben? Ez túl sok. Hopp! 299 kilométer kilométer óránként! Ez azt jelenti, hogy a szél s zél sebessége alábbhagy! Először alig akarta elhinni. De a mutató lassan, egyenletesen egyenletesen siklott lefelé. 260-nál a- terepjáró már nem ugrált, és mozdulatlanul mozdulatlanul hevert a horgonykábel horgonykábel végén. 244-nél a szél iránya megváltozott, biztos jeleként annak, hogy a vihar a végét járja. Mikor 227 kilométeresre csökkent, Clayton megengedte magának azt a luxust, hogy elájuljon. Carellai bennszülöttek jöttek érte később. Két nagy földhajójukat földhajójukat ügyesen manőverezték a Bestia a Bestia mellé, mellé, rákötötték hosszú indáikat, és a tehetetlen Bestiái tehetetlen Bestiái visszavontatták visszavontatták az állomásra. Bevitték a találkozóhelyre, találkozóhelyre, onnan pedig Nerishev becipelte becipelte az állomás szélcsendjébe. - Minden csontod ép, csak néhány fogad törött ki - mondta Nerishev -, viszont nincs egy négyzetcenti sértetlen felület rajtad. rajta d. - Túléltük - mondta Clayto Cla yton. n. - Épp hogy. A sziklavédelem teljesen tönkrement. tönkrement. Az állomást két közvetlen közvetlen sziklatalálat sziklatalála t érte, alig bírta ki. Megvizsgáltam az alapot, ala pot, jócskán megsérült. Még Még egy ilyen vihar... - És azt is megússzuk valahogy. Mi, földi fiúk, mi megússzuk! Még négy hónap, és jön a váltás. Fel a fejjel, Nerishev! Gyere velem. - Hová megyünk? - Beszélni akarok ezzel az átkozott Smanikkal. A találkozóhelyre mentek. Tele volt carellaiakkal. Az állomás szél alatti oldalán több tucat földhajó horgonyzott. - Smanik! - kiáltotta Clayton. - Mi folyik itt? - Ez a Nyárünnep - mondta Smanik. - A mi nagy évenkénti ünnepünk. - Hm! És a vihar? Mi a véleményed róla? - Mérsékelt szélnek nevezném - mondta Smanik. - Nem veszélyes, de vitorlázáshoz már kissé kellemetlen. - Kellemetlen? Remélem, a jövőben az előrejelzéseid kissé pontosabbak pontosabbak lesznek. - Nem lehet mindig megjósolni az időt - mondta Smanik. - Sajnálatos, hogy utolsó előrejelzésem tévesnek bizonyult. Utolsó? Hogyhogy? Utolsó? Hogyhogy? Mi a baj?
Robert Sheckley: Feltámad Feltámad a szél 29 - Mondtam már. A nyárnak vége. Biztos helyre kell húzódnunk a szelek elől, a hatalmas téli viharok elől. - Mi van? - kérdezte Nerishev. - Egy pillanat. - Clayton végiggondolta végiggondolta a frissen friss en átélt szuperhurr s zuperhurrikánt, ikánt, amelyet Smanik mérsékelt és ártalmatlan á rtalmatlan szélnek nevezett. Arra gondolt, hogy ők helyhez kötöttek, a Bestia a Bestia csak csak roncs, az állomás alapozása megsérült, a sziklák elleni védőakadály romokban romokban hever, és a váltóhajó négy hónap múlva jön. - Veletek mehetnénk a földhajóitokon, Smanik, és menedéket találnánk a barlangokban?... - Természetesen - mondta vendégszeretően Smanik. - Nem, mégsem lehet - válaszolt önmagának Clayton még rosszabb előérzettel, mint a vihar alatt. alat t. - Nekünk tartalék oxigén oxigén kell, a saját élelmünk, vízkészlet... - Mi van? - kérdezte újra türelmetlenül Nerishev. Nerishev. - Mi a fenét mondott, amitől ilyen képet vágsz? - Azt mondja, az igazán nagy szelek szelek csak most jönnek - felelte Clayton. A két férfi egymásra meredt. Odakint erősödni kezdett a szél. Veres Mihály fordítása Tábori Csaba rajzai
MÛHELY VLAGYIMIR GAKOV
Űrbéli és földi pályák... Georgij Grecsko szovjet űrhajós, amikor az első műhold felbocsátásának huszadik évfordulóján interjút adott, a következőket mondta: „Jómagamat „Jómagamat és társaimat a fantasztikus irodalom vonzott a világűrbe." Néhány évvel később pedig pedig egy hónapos hónapos föld körüli útra indulva indulva tagadhatatlanul ta gadhatatlanul „űrhajós módra” rótta le tiszteletét kedvenc irodalma előtt: a Szaljut-4 űrállomás fedélzetére két könyvet könyvet vitt magával (többet nem vihetett, takarékoskodni takarékoskodni kellett a föld körüli pályára állított állomás minden grammnyi grammnyi súlyával) szovjet fantasztikus írók köteteit;- a Sztrugackij testvérpár és Olga Larionova Larionova munkált. Lehetséges, hogy ezek voltak az első könyvek a történelemben, melyek a Földön túlra is eljutottak . .. A szovjet fantasztikus irodalmat folyamatosan folyamatosan jelentetik meg s adják a dják ki szinte az összes európai országban, az USA-ban, Brazíliában, Japánban, Kubában. S még ahol a fantasztikus irodalomnak megvan a hazai iskolája, ott is nagy népszerűségnek népszerűségnek örvendenek örvendenek a szovjet szerzők könyvei. Ennek kapcsán különösen kedves számomra egy emlék. 1979 őszén alkalmam nyílott, hogy részt vegyek a fantasztikus irodalom kedvelőinek stockholmi stockholmi kongresszusán. A találkozó rendezői a hagyományokat követve a fórum munkáját azzal zárták, hogy ünnepélyesen átnyújtották az évente kiadásra kerülő Jules Verne-díjat - a svéd fanok véleménye szerinti legérdemesebb művet művet jutalmazzák vele, az a z év könyvét". Egy évvel korábban egy szovjet tudományos-fantasztikus tudományos-fantasztikus elbeszélésantológiát, elbeszélésantológiát, A világ tavaszát részesítették részesítették előnyben, előnyben, melyet külön a stockholmi stockholmi Delta kiadó részére én
fantasztikus irodalom franc francia ia hívei ezt a kisregényt kisregényt érdemesítették a külföldi szerzők s zerzők művei közül a legjobbnak. S ugyanez a mű a megtisztelő második helyet nyerte el a tekintélyes John Campbell-díj odaítélésekor az Egyesült Egyesült Államokban Álla mokban ... Nemzetközi díjat nemcsak a Sztrugackij testvérek kaptak, a Science fiction európai társasága (SESF) a szovjet fantasztikus irodalom olyan elismert mestereinek különálló munkáit vagy életművét jutalmazta eddig, mint Kir Kir Bulicsov, Bulicsov, Alekszandr Kazancev, Jeremej Parnov, Alekszandr Scserbakov. Scserbakov. A szovjet fantasztikus irodalom hosszú éveken át titokzatos „terra incognita" maradt a külföldi kiadók, olvasók és kritikusok számára, olyan hely volt, „ahol oroszlánok élnek" (ahogy egykor a térképeken jelölték), napjainkra viszont viszont ismertté és elismertté vált. Bulgáriában, Lengyelországban, Lengyelországban, Magyarországon, Magyarországon, az NDK-ban és Csehszlovákiában a szovjet fantasztikus írók könyveit könyveit széles s zéles körben kiadják. 1977-től kezdve az egyik legnagyobb amerikai kiadó, a Macmillan közread egy könyvsorozatot könyv sorozatot „A szovjet sz ovjet fantasztikus irodalom legjobb alkotásai” címen; ebből 20 kötet már napvilágot látott. Franciaországban hasonló sorozat kiadását vette fel tervei közé a fantasztikus irodalom kiadója, a Fleuve Noir. Rendszeresen kiadják a szovjet fantasztikus irodalmat az NSZK-ban a Heyne, az Insel, az Übergrenzen, Übergrenzen, Svédországban a Delta. Most már senki nem lep meg, hogy a Macmillan kiadásaihoz az előszót - s mint belőlük kiderült, nagy kedvvel - az egyik legkiválóbb amerikai sci-fi író, Theodore Sturgeon írja*, s az amerikai fantasztikus irodalom utóbbi két évtizedének legfényesebb legfényesebb csillaga, Ursula K. LeGuin komoly, akadémiai kiadványban, terjedelmes áttekintésben elemzi a sorozat köteteit. A Szovjetunióban a legnépszerűbb legnépszerűbb fantasztikus írók közé tartozik a Sztrugackij testvérpár. Jól ismerik őket azonban külföldön is. Elegendő csupán egy véleményt idézni az amerikai sajtóból, hogy megértsük a
A nagyszerű szovjet szerzőpár, az országunkban jelenleg egyetlen kiosztásra kerülő fantasztikus irodalmi díj, az Aelita az Aelita első első kitüntetettjei alkotómunkásságuk csúcsán vannak. Nemrég jelent meg két új Sztrugackijkisregénykötet, kisregénykötet, az egyik Szovjet Moldávia fővárosában, Kisinyovban, Kisinyovban, a másik Moszkvában a Szovjetszkij Piszatyel kiadónál. Hét leghíresebb kisregényük, kisregényük, régiek és é s újak kaptak helyet ebben a két kötetben, nagy vonalakban áttekintést adva a Sztrugackij testvérpár munkásságáról, kezdve klasszikusnak számító kisregényeiktől, a Nehéz a Nehéz istennek lennitől, lennitől, A A század ragadozó tárgyaitól és A és A Mars-lakók második inváziójátólegészen inváziójától egészen legutóbb megjelent műveikig; ezek a Piknik a Piknik az árokparton, az árokparton, az Egymilliárd Egymilliárd évvel a világ vége előtt, a előtt, a Lakott Lakott sziget és és a Bogár a Bogár a hangyabolyban. Az utóbbi két műnek közös a hőse, Makszim Kammerer, a XXII. század képviselője; az első kisregényben kisregényben még egészen hétköznapi, földi kisgyerek, aki fejébe vette, hogy „gerilla" lesz egy távoli, az atomháborút éppen csak hogy átélt bolygón, míg a másodikban az olvasó a már megöregedett Makszimmal találkozik, aki a Kapcsolatteremtés Bizottságának munkatársa munkatársa a Földön. S ennek megfelelően ajánlották a szerzők a könyvet könyvet közönségüknek, a Lakott a Lakott sziget minden bizonnyal a fiatal olvasóknak nyeri majd el a tetszését, tetszésé t, akik olyan cselekményekre cselekményekre és kalandokra éhesek, melyekből melyekből a hős feltétlenül győztesen kerül ki; míg a Bogár a Bogár a hangyabolybant szívesen olvassa el és méltóképp értékeli majd az élettapasztalattal felvértezett olvasó (felnőtt lett a főhős, de hiszen felnőtté váltak maguk a szerzők, sőt az olvasók is). Kevesebb ebben a könyvben könyv ben az üldözési jelenet és a tűzpárbaj, s több a valóban emberi momentum; momentum; az első helyre az erkölcsi választás kínzó gondja gondja kerül, s a főhős főhős látszólagos diadala valójában morális morális vereséggé válhat. A Sztrugackij testvérpár nemrég fejezte be a trilógia harmadik, záró kisregényét, ebben Makszim már hajlott aggastyán, aki szokás szerint hozzákezdett emlékiratai írásához. Az ismerkedést a szovjet fantasztikus
Műhely 31 ekkora érdeklődésre érdeklődésre számíthat, s ezt támogatja sikerük az európai könyvpiacon. Vegyük a már említett sorozatot a Macmillan kiadónál. Az amerikai könyvpiac könyvpiac szigorú és kényes kényes ítélőbíró a tudományos-fantasztikus tudományos-fantasztikus irodalom műfajában. S már maga az, hogy külföldi szerző műve jelenik meg fordításban egy országban, ahol a világon a legtöbb fantasztikus művet adják közre, de a termés 9599 százalékában amerikai vagy angolszász, sokatmondó tény. tény. A Macmillan kiadó sorozatában, kemény és puha kötésben, olyan merőben eltérő alkatú szovjet szerzők mutatkoztak be eddig, mint Dmitrij Bilenkin és Vlagyimir Szavcsenko, Szavcsenko, a szigorúan vett tudományos-fantasztikus tudományos-fantasztikus irodalom mesterei, két szerzőpár, Genrih Altov és Valentyina Valentyina Zsuravljova, Zsuravljova, Mihail Jemcev és Jeremej Parnov, a költői ihletésű Viktor Kolupajev s az ironikus, a mesés fantasztikumhoz fantasztikumhoz közel álló Kir Bulicsov és Vagyim Sefner. Egyetlen könyv sem maradt visszhangtalan! „Ez a legjobb szovjet tudományos-fantasztikus regény, melyet valaha is olvastam. S nem az benne az érdekes, hogy orosz, hanem az, hogy jó fantasztikus irodalom” - írja a Library Journal Jemcev és Parnov regénye, regénye, a Világlélek kapcsán. kapcsán. Ugyanezt ismétli a könyv előszavának szerzője, Theodore Sturgeon, aki rendkívül rendkívül lakonikusan fejti ki véleményét a regényről: „Remek tudomány! Remek irodalom! Remek tudományos-fantasztikus tudományos-fantasztikus irodalom!" irodalom!" S a Science Fiction and Fantasy folyóirat könyvszemléjének recenzense megjegyzi, hogy Kir Bulicsov Guszljar városról és lakóiról szóló mulatságos, jóindulatúan ironikus ironikus elbeszéléseit sajátos orosz jellegük ellenére bármely ország olvasója megérti, ha van humorérzéke, és szereti a meséket. A sorozatban néhány tucat nevet mutattak be. A világ tavasza novelláskötetbe, tavasza novelláskötetbe, amelyet a Macmillan kiadó a svédországi siker után nyomban nyo mban közreadott, szándékosan nem válogattam be a Sztrugackij testvérpár írásait, vállaltam a kockázatot, hogy az amerikai olvasók figyelmébe figyelmébe más, akkoriban az USA ban szinte teljesen ismeretlen szerzőket ajánljak. S ennek ellenére a könyv könyvet et felvették a Hónap Könyve sorozatba, olyan siker lett, melyről könyvkiadó csak álmodhat. .Erős válogatásnak” értékelte a könyvet a Publishers Weekly. S íme, mit írt a válogatásról a Science Fiction and Fantasy recenzense. „Minden bizonnyal bizonnyal ez a legjobb szovjet tudományos tudományos-fantasztikus elbeszélésantológia angol a ngol nyelven ... Altov elbeszélése, a Kőviharok a Kőviharok szigete még szigete még Larry Nivent is pironkodásra késztetné nagy port felvert művével, művével, a Gyűrű világával... A város és Farkas, Dmitrij Farkas, Dmitrij Bilenkin novellája, novellája, mely a biológiai beavatkozásról szól, jellemek j ellemek komoly komoly és hiteles drámája; Szever Ganszovszkij A Ganszovszkij A harag napjában egy napjában egy dermesztően érzéketlen lelket mutat be, az
problémákra vagy vagy kalandokra, kalandokra, mint inkább inkább az emberekre figyel.” Egyetlen célból idézem ezeket a hízelgő értékeléseket, vállalván még a s zerénytelenség zerénytelenség vádját is, szeretném megmutatni, hogy a Sztrugackij testvérpáron testvérpáron kívül számos más szovjet fantasztikus író műve is eleven érdeklődésre számíthat a külföldi olvasók körében. Tekintsük Tekintsük át, ha csak futólag is, új könyveiket, mindazt, ami az utóbbi években a leginkább felkeltette a szovjet olvasók érdeklődését. Először is szólnunk kell a legidősebb szovjet szovjet fantasztikus író, Alekszandr Kazancev új könyvéről, melynek címe: Szablyánál élesebb. Regényében Regényében az olvasó találkozik a jeles XVII. századi francia matematikussal, Fermat-val s napjaink egy időben utazó tudósával. Történelem, tudomány, sakk - a regény bővelkedik bővelkedik fantasztikus eseményekben eseményekben és dokumentumhitelességű dokumentumhitelességű adatokban, s mindez sajátos színt kölcsönöz a történetnek. történetnek. Dmitrij Bilenkin a fantasztikus irodalom kedvelői kedvelői között nem szorul sz orul reklámra, a rövid, gondolatokban gondo latokban gazdag elbeszélés e mesterének tartós a tekintélye. tekintélye. Új kisregénye, Az kisregénye, Az élet sivataga mégis sivataga mégis heves vitát váltott ki. Először is már eleve szokatlan volt az, hogy Bilenkin terjedelmesebb prózai formához fordult, másodszor, s ami a lényeg, lényeg, mindenkit meglepett, hogy milyen hatásosan és szakavatottan bonyolította bonyolította a szerző s zerző a cselekményt, cselekményt, mely fordulatosságával fordulatosságával bárkit zavarba hoz. Fantasztikus természeti kataklizmák, „időrengések” következtében a Föld felszínén „időrepedések" keletkeztek, a „múlt hézagai" - s bennük emberek, elődeink húzták meg magukat. Magányosak, rémültek, kisemmizettek... A kisregény hősei előtt nem annyira tudományos, tudományos, mint inkább morális probléma áll: segíteni segíteni kell a bajba jutottakon, jutottakon, meg kell őket menteni, meleg gondoskodással kell körülvenni a szenvedő s zenvedőket. ket. A kemény sci-fi hagyományos szabályai szerint felépített mű váratlanul humanitárius szférába vált át, ahol a hol nem a robotok robotok és csillagűrhajók a fontosak, hanem az emberi kapcsolatok lélektana, a szeretet és hűség, az öröm és szenvedés. S ez az út a kortárs szovjet fantasztikus írók többségére jellemző. A tudós asztrofizikus asztrofizikus Pavel Amnuel első könyve (szerzője Azerbajdzsánban, Bakuban él) kisregényt és novellákat tartalmaz. A címe: Ma, holnap, mindig, és mindig, és csak fenntartással lehet bemutatkozásnak bemutatkozásnak nevezni. Amnuel Amnuel neve jól ismert a - fantasztikus irodalom kedvelői között, de a szerző, a „sci-fi ötletek generátora” eddig csak antológiákban antológiákban és folyóiratokban folyóiratokban jelent meg. Amnuel Amnuel szokatlan tudományo tudományoss problémák felvetésével felvetésével tűnik ki, az „őrült „őrült ötletek" számára csupán közönséges téglák, melyekből melyekből művei „épületét” felhúzza. Bátor, mindent fenekestül felforgató hipotéziseiben, hipotéziseiben, olyanokban, olyanokban, mint az a z „értelmes
Az utóbbi két-három évben váratlanul a szovjet fantasztikus írók élvonalába tört a rigai Vlagyimir Mihajlov. Rögtön három jelentős művet adott ki, s közöttük ott van - minden bizonnyal bizonnyal 1984 legjobb legjobb könyve - regénye, a Majd meglátjuk, ha megjöttök! Galaktikánk megjöttök! Galaktikánk jövője és a nukleáris veszély veszély nagyon nagyon is mai problémája, a világmindenség világmindenség „felső „felső értelme” és komor antiutópia, briliánsán egymáshoz kapcsolódó kalandok és a főhős világosan körülrajzolt jelleme - így foglalhatnánk tömören össze a regény érdemeit. Nem kevésbé kevésbé merész feladatot tűzött maga elé az elsőkötetes Georgij Sah, aki regényének regényének címéül polemikusán Shakespeare-től vett idézetet adott: „Jertek tanács elé e gyászesettel ...” ...” Új Rómeó és Júlia-történet ez a huszonvalahányadik huszonvalahányadik századból. A szerelmet tragikusan húzza keresztül a társadalom társ adalom torz kasztokra tagolódása, amire azért van szüksége a szerzőnek, hogy elgondolkozzon jelenünkön, olyan problémán, mely aligha foglalkoztathatta egykor Shakespeare-t. Mivel regényében a „kasztok" szakmaiak; vannak „agrárok” (mezőgazdaságiak), „matok” (matematikusok), (matematikusok), „fizek" (fizikusok) stb., úgy alakult a történet, hogy Rómeó „agrár", Júlia viszont „mát”. Sah lírai-bölcselkedő tanmeséjét tudományos-fantasztikus tudományos-fantasztikus köntösbe bújtatta, cselekményét egy másik bolygóra vitte át. A szovjet „fantasy" egyik vezető mestere, Vagyim Sefner, mellesleg jeles kortárs költő, legutóbbi regényét, az Adós az Adós vityillóját a a rá jellemző stílusban, mesés, ironikus, ironikus, lírai hangnemben írta meg. Soron következő, félig hihetetlen története - maga a szerző határozta meg így - magával ragadja a hagyományos fantasztikus irodalom hódolóit (csillagűrhajók, (csilla gűrhajók, derék űrhajósok, bolyongás a világűrben) éppen úgy, mint a mesés fantasztikum kedvelőit kedvelőit (halhatatlanságot (halhatatl anságot adó varázsital). S ha már a tudományos-fantasztikus tudományos-fantasztikus irodalom nővéréről, nővéréről, a meséről esik szó, éppen ideje gondolnunk a fantasztikum legifjabb l egifjabb híveire. A szovjet gyermek és ifjúsági fantasztikus irodalom sokszínű és gazdag. Itt feltétlen említést érdemel é rdemel Vlagyimir Krapivin „fantasy-trilógiája”, mely nyughatatlan természetű, romantikus hajlamú fiú olvasóknak íródott. Sz. Jaroszlavcev szédítő és költői odüsszeáit a legkisebbek számára adta közre. Az álnév az egyik legkiválóbb szovjet fantasztikus írót, Arkagyij Sztrugackijt Sztrugackijt rejti. Kir Bulicsov trilógiája Allééról, a XXI. század gyermekéről méltó utódja Lewis Caroll Alice-ének. Az ifjú i fjú szovjet olvasó tudja, ha Bulicsov regénytrilógiájának az Egymillió az Egymillió kaland címet címet adja, feltétlenül legalább egymillió kalandban lesz része .. . S még ennyire mély benyomást keltő háttérből is kitűnik, jelentős jelentős esemény a szverdlovszki prózaíró, Szergej Drugal első novelláskötete, melynek címe is feltűnést keltő: A keltő: A
32 Műhely rokonszenves rokonszenves és kezes sárkánnyal, értelmes szól; oly^n irodalom, amely meglevő tényeket mizantróp hollóval, vidám farkasokkal. A Vagy irányzatokat extrapolál a logikus lényeg azonban más, a Földön minden végkifejletig; olyan irodalom, amelynek jövendőbeli jövendőbeli tanító gyakorlati gyakorlati oktatást kell hogy létalapja valamilyen valamilyen tudományosan tudományosan kapjon az intézetben, mi több, a vizsgáztatók a megalapozott, megalapozott, központi feltevés és így tovább. lehető legszigorúbbak - maguk a gyerekek! gyerekek! Én a lehető legkevésbé szoktam s zoktam beszállni ebbe Űrbéli és földi fantasztikum, nagy élettaa játékba, mert inkluzivista vagyok, és semmi pasztalatú olvasókhoz olvasókhoz és iskoláskor előtti előtti kedvem olyan határokat meghúzni, amelyek rajongó „fan"-okhoz szóló, szigorúan miatt aztán nem vehetnék meg egy írást az tudományos tudományos és mesés irodalom ... A szovjet általam szerkesztett folyóiratba, folyóiratba, nem vehetném fantasztikus írók könyvei hol fordulatos fordulatos be egy antológiába, vagy nem írhatnék meg meseszövésükkel meseszövésükkel ragadnak magukkal, hol egy novellát, mert kívül esne valamelyik gondolkodásra gondo lkodásra késztetnek, nyugtalanítana« és definíció határán. Van azonban a zonban egy javaslatom szórakoztatnak. A realitás határait széttolva, új egy meghatározásfélére, amelyet ha másért távlatokat nyitva csábítják magukhoz magukhoz az nem, legalább azért vonzónak találok, mert a érdekes ismerkedésre, szellemi gazdagodásra jól ismert írói fogással fogással a feje tetejére állítja vágyókat. magát a kérdést. A következőképpen szól: A Science fiction olyan irodalom, Földeák Iván fordítása amelynek leírt eseményei térben és időben bárhol, bármikor történhetnek, kivéve a kivéve a saját, valóságos világunkról szóló írásokat, amelyek a Science fiction speciális, fantáziában szegényebb fajtáját képezik. Ilyen értelemben a Hamlet, a Hamlet, a a Háború Háború és FREDERIK POHL béke, az béke, az Asszonykák Asszonykák csak csak alosztályát alkotják a science fiction általános kategóriájának. Hiúsági okokból nekem mint science fiction írónak örömömre szolgál szolgál ez az elképzelés. A hiúság azonban nem az egyetlen szempont. A mi világunk csak egy az igen nagy számú bolygó bolygó közül - senki emberfia emberfia nem tudja, hány közül, de józan becsléssel 60 millió körülire tehető a számuk - a mi Galaxisunkban, Galaxisunkban, amely A Millió nap című nap című könyvem novellái különféle viszont szintén csak egy a világegyetem világegyetem több furcsa helyeken születtek, viszonylag viszonylag hosszú száz milliárd galaxisa közül. A Shakespeare, a idő leforgása alatt; a legelső 1940 táján egy Tolsztoj, a Louisa May Alcott által leírtak egy kártyaasztalon a New York-i Knickerbocker bizonyos bizonyos gerinces, emlős, szénvázas, kétnemű, Village-ben, a legfrissebbet pedig egy Rio de levegőt levegőt lélegző lél egző lény történelmére és szokásaira Janeiró-i szállodában kezdtem el, aztán néhány vonatkoznak. Meglehetősen sokat tudunk erről héttel később a nashville-i repülőtéren fejeztem a fajról, és jól látjuk, milyen bonyolultak bonyolultak a be, amíg a repülőgépre repülőgépre vártam. Voltaképpen Voltaképpen társadalmi és ökológiai rendszerei; de mivel mi csak két vonás közös bennük. Az egyik az, magunk is ezekben a rendszerekben mozgunk, hogy „én” írtam mindegyiket. Azért teszem azt már nehezebb látnunk, hogy véletlenül idézőjelbe, mert tulajdonképpen nem vagyok lettek éppen ilyenek. A science fiction ficti on megadja egészen bizonyos benne, hogy az a húszéves azt a távlatot, ahonnan ez könnyebben illető, aki annak idején gépbe püfölte a Fiatal a Fiatal észrevehető. Nem mindig tökéletesen, sőt nem világot, olyan világot, olyan nagyon hasonlít arra az is mindig igazán, jól, de mégis olyan ötvenévesre, ötvenévesre, aki most beszél róla. A másik vonatkoztatási vonatkoztatási rendszer nézőpontjából mutatja közös vonás, hogy mind „science fiction”. meg egyházainkat, politikusainkat, politikusainkat, A „science fictiont" azért teszem idézőjelbe, szenvedélyeinket, szenvedélyeinket, erkölcseinket, családi mert arról sem mindig tudom, hogy micsoda. A kapcsolatainkat, bűneinket és kedvteléseinket, kedvteléseinket, „tudományos „tudományos fikció” egy irodalmi terület amely egyiküket sem tekinti magától szerencsétlen elnevezése. Akkor is értetődőnek. szerencsétlen volna, ha pontosan fedné a Ha meggondoljuk, hány millió emberi lény tartalmát, márpedig ezt a legkevésbé sem lehet lőtt le, koncolt fel, vert agyon, gázosított el állítani: a „science fiction” számottevő vagy égetett meg más emberi lényeket azért, részében nincs főszerepe főszerepe a tudománynak. tudománynak. Nem mert úgy gondolta, hogy az ő életmódja az is teljesen félrevezető azonban a név; mert egyedüli, a legjobb, leghelyesebb, akkor úgy ahogy a „tudomány” is inkább felfogásmódot, sejlik, hogy ez a nézőpont nézőpont sok szívfájdalomtól s zívfájdalomtól a megismerés rendszerezett megközelítését megkímélhetett volna bennünket az jelenti, mint mondjuk mondjuk kémcsövek kémcsövek vagy egyedi egyedi évszázadok során. És még mindig nem késő. tények halmazát, úgy a „Science fiction” is Ahogy ezeket a sorokat írom, a végéhez inkább leírási módot jelent. Harlow Shapley, közelít az az esztendő, amelyben az emberi valami mással kapcsolatban, „egy távoli csillag lények először tették a lábukat egy másik világ
A science fictionről
részesülhessünk belőlük, ahhoz alighanem meg kell szereznünk minden megszerezhető bölcsességet és tárgyilagosságot, tárgyilagosságot, meg kell kell szabadulnunk minden provinciális előítélettől. Bizony itt, a Földön is igencsak szükség volna volna erre, és ha a science fiction hozzá tud segíteni bennünket ezeknek ezeknek a céloknak céloknak az eléréséhez, akkor többet tesz, mint egy seregnyi Messiás. Békés András fordítása. fordítása.
NEMERE ISTVÁN
Lem és Amerika Amíg itt Európában Európában számunkra teljesen magától értetődő, hogy Stanistaw Lem a tudományos-fantasztikus mányos-fantasztikus Irodalom egyik legnagyobb legnagyobb élő alakja - az óceán túlsó partján ez nem volt ilyen egyszerű alapigazság, és ma sem az. Lemről, Lemről, az íróról és é s sci-fi kritikusról igen megoszlanak a vélemények Amerikában. De menjünk időrendi időrendi sorban, kezdjük azzal az évvel, amikor az átlagos amerikai SF-kedvelő SF-kedvelő olvasó először vehette kezébe a számára tökéletesen ismeretlen, „keleti", „vasfüggöny „vasfüggöny mögötti", ráadásul szláv - tehát többszörösen egzotikus - író első könyvét. Ez a Solaris volt, Solaris volt, a dolog pedig 1970-ben történt. Az olvasókat már ez az első könyv rettenetesen megosztotta, nem is szólva a kritikusokról. kritikusokról. A New York Times Book Review szerint Nobel-díjat érdemelne a szerző, de has onlóan szuperlatívuszokban szuperlatívuszokban nyilatkoztak nyilatkoztak következő könyveiről is azok, akik örülnek minden nagyobb teljesítménynek teljesítménynek a science fiction területén. Hisz ebben - helyesen - a műfaj felértékelődését, helyzetének erősödését, irodalmi mivoltának újabb bizonyítékát látják. így volt ezzel a neves kritikus, Theodor Solotaroff is, aki - jóval később, 1976 augusztusában - a New York Times Book Review főoldalán egyszerre hat Lemkönyvet ismertetett. Ez volt az első eset, hogy itt és így, ilyen komoly komoly és dicsérő hangnemben foglalkoztak foglalkoztak egy sci-fi s ci-fi író műveivel, aki ráadásul nem is amerikai. Ettől függetlenül többségben voltak azok, akik a Solaris megjelenését Solaris megjelenését észre sem vették. Ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a műfajban évente több mint ezer könyv jelenik meg. A Solaris különben Solaris különben mindmáig a legsikeresebb Lem-könyv az amerikai kontinensen; kontinensen; a hetvenes évek során több kiadást ért meg, most összesen a 170 000-ik példánynál példánynál tart. Lem könyvei könyvei kezdetben a
Műhely 33 Csillagnapló (1976), Csillagnapló (1976), a Robotok a Robotok meséi, az meséi, az Álarc, a Álarc, a Vadászat és és a VUperdius doktor fogadása (ez fogadása (ez utóbbi Mortai utóbbi Mortai Engines címmel) Engines címmel) 1977-ben. Különböző okokból Lem akkor átnyergelt a nagy Harcourt Brace B race Jovanovich kiadó népszerű sorozatába, ahol a nevesebb európai írók, például Italo Ita lo Calvino, Georges Simenon, Simenon, Günter Grass, Max Frisch stb. művei is rendre megjelentek. A kritikusok és a kiadók egy része nagyon kedveli kedveli Lemet, az utóbbiak még arra a rra is hajlandók, hogy kifejezetten neki szentelt, műveiről műveiről szóló s zóló tanulmányköteteket tanulmányköteteket adjanak ki, ami az USA-ban nagy szó. Egyes neves írókritikusok (John Updike, Joyce Carol Oates, Kurt Vonnegut) pedig valósággal elkényeztetik elkényeztetik a róla írott cikkekkel. Dicséretekkel halmozta halmozta el a New Yorker, a Time, a Newsweek. A műfajról szóló szakkönyvek még Amerikában is egyre több teret szentelnek neki; Mark Rose az Alién az Alién Encoun-ters"Anatomy of Science Fiction (Idegen Fiction (Idegen találkozások. A Science fiction anatómiája) című munkájában sokat emlegeti a lengyel lengyel szerzőt. De mint említettem, az írók-pályatársak és az olvasók egy része ki nem állhatja ezt az európai szerzőt sem mint írót, sem mint kritikust! Ez utóbbi minőségében különösen az amerikai sci-fi irodalom kemény kritikáját nem tudták megbocsátani neki máig sem. Ennek is megvan a maga apró története. - az olvasók A kezdet kezdetén - Solaris! - az lelkesen olvasták az amerikai a merikai irányzatoktól irányzatoktól annyira eltérő regényt. A Solarist követő követő Lemkönyvek könyvek is népszerűek voltak, és aazz író találkozása Amerikával töretlennek és felhőtlennek hőtlennek látszott, szép s zép jövőt jósoltak neki még azok is, akik tudják, mily kevéssé népszerű az európai irodalom a Csendes- és az Atlantióceán között. Az Amerikai SF írók Szövetsége (SFWA) tiszteletbeli taggá választotta. Nem is lett volna semmi baj, ha Lem a hetvenes évek közepén nem közli az amerikai SF-irodalomról SF-irodalomról a Frankfurter Allgemeine Zeitungban igen találó véleményét, amely enyhén szólva nem volt éppen dicsérő hangvételű. Amikor az SFsajtó ezt Amerikában közhírré tette, a SFWA azonnal megfosztotta Lemet a tiszteletbeli tagságától. Mindenki tudta, hogy sajátos bosszúról van van szó, bár ezt tagadni igyekeztek. igyekeztek. Ám a kanadai Science Fiction Studies Studies 11-14-es füzeteiben 1977-78-ban 1977-78-ban leközölte az egész szégyenletes ügy dokumentumait, és az ügy bevonult bevonult a tudományos-fantasztikus tudományos-fantasztikus legendáriumba, szerencsére csupán apró, kellemetlen epizóddá szürkülv s zürkülve. e. Mert utána ismét helyreállt a béke A HBJ kiadó sikersorozata sikersorozata egymás után ontotta a hetvenes-nyolcvanas években a Lem-műveket. Szénanátha (The Szénanátha (The Chain of Chance címmel; 1978), A 1978), A tökéletes űr (A (A Perfect Va-cuum; történetei (Tales of Pirx, the 1979), Pirx 1979), Pirx pilóta történetei (Tales Pilot; 1977), majd később a Visszatérés (Return Visszatérés (Return from the Stars; 1980), a Csillagnapló további Csillagnapló további
gyűjteménye, gyűjteménye, amelyeket a szerző nem is anyanyelvén, anyanyelvén, hanem javarészt németül né metül írt különböző NSZK-beli és svájci folyóiratok kérésére. Mindezek ellenére ne legyenek illúzióink: más, nem bestseller művekhez hasonlóan a Lem-könyvek Lem-könyvek is csak pár ezer (kemény kötés) vagy tíz-harmincezer (zsebkiadás) példányban példányban jelennek meg, meg, és szóba sem jöhet, hogy hogy ez a filozofikus filozofikus hangú és hangulatú író széles amerikai olvasótábort hódítson magának. Másrészt viszont az ottani körülmények figyelembevételével figyelembevételével így is szép teljesítmény egy európai sci-fi szerzőtől, hogy könyvei immár csaknem egymillió példányban kerültek az amerikai köny könyvpiacra. vpiacra.
Beszélgetés Beszélgetés Szepes Szepes Máriával Szepes Mária 1908-ban született Budapesten. Édesapja neves színész volt, korán elhunyt, édesanyja énekesnő, aki később második férjével, Balogh Béla filmrendezővel együtt a magyar filmgyártás egyik úttörője. A harmincas években Szepes Szepes Mária maga is öt film forgatókönyvét írta meg. 1945 után jelent meg A meg A vörös oroszlán című oroszlán című nagyregénye, mely nemrég a Kozmosz fantasztikus könyvek sorozatában látott újra napvilágot. Ez a regény nagy sikert aratott német nyelven és Amerikában is. A gyermekolvasók gyermekolvasók sokasága szereti az írónő tizenhárom tiz enhárom kötetes Pöttyös kötetes Pöttyös Panni sorozatát, Panni sorozatát, a sci-fi rajongók pedig pedig a Surayana élő szobrai, a szobrai, a Tükörajtó a tengeren s tengeren s a Napszél szerzőjét szerzőjét tisztelik benne. Lázadó benne. Lázadó szerepek című című családregénye 1985-ben jelent meg. - Mit tudna elmondani az életéről a Galaktika olvasóinak, olyasvalamit, amit Ön fontosnak tart, de még sohasem mondott el? - Elkezdtem írni egy önéletrajzot, amellyel amell yel kapcsolatban meg vagyok győződve, hogy sok dolgot dolgot nem mondtam még el, hallatlanul mozgalmas és gazdag életem volt, és ez ma már olyan, mint egy elsüllyedt Atlantisz … Apám neves komikus színész volt, kicsi voltam, amikor meghalt, színészdinasztiából származott, nevelőapámnak pedig Lendvai Márton volt a nagybátyja, Hivatal Anikó a nagynénje. nagyn énje. Mikor a bátyám született, az édesapám Prielle Kornéliától kapott egy kis étkészletet keresztelői ajándékba- ezek még az ősgyökerek. Édesapám, Papir Sándor 1911-ben halt meg, anyám 1914-ben ment férjhez Balogh Bélához, amikor a némafilm hőskorszaka kezdődött. kezdődött. Anyám alapította ala pította az első magyar filmvállalatot, amely az első ötfelvon ötfel vonásos ásos drámát forgatta, a Szulamitot. Kislányként Szulamitot. Kislányként én is kaptam benne szerepet, az akkori szokás
- Igen, ott készült a film, a Pál utcában . .. Nevelőapám száznál is több több filmet csinált, óriási sikert aratott némelyikkel, például a Lengyel vének. Sokszor vének. Sokszor az utcáról „fogta" a szereplőket, hiszen beszélniük nem kellett a filmszínészeknek. - Közben hogyan alakult az Ön sorsa? - Mindig játszottam gyermekszerepeket, az első megfagyott gyermeket például, vagy a Jön a Jön a rozsomák -ban -ban is játszottam. Ebben az egész Rákóczi út szerepelt, mert ott laktunk. Bársony Rózsi a legjobb barátnőm volt, vele összejártunk. A bátyám is filmezett .. . - Önnek van egy kiváló kisregénye, mely kiadás előtt áll, a Sutyi. a Sutyi. Ez Ez egy Rákóczi úti nagy bérház életéről szól… Talán egy kicsit önmagáról is? - Nem, ezt a kis cigánylányt én is csak kitaláltam; először a Havi a Havi kétszáz pengő fix ben szerepelt, sajnos a filmből filmből nem maradt kópia, pedig valóságos kavalkádja volt a komikusoknak, komikusoknak, azt hiszem, ez volt a harmadik legsikeresebb film a Meseautó a Meseautó és és a Hyppolit, a Hyppolit, a lakáj után. lakáj után. De az a Rákóczi úti ház, a generációk együttélése, az én é n gyermekkorom színtere volt. Egy négyszobás lakásban laktunk, és velünk is megtörtént az, amit a Lázadó szerepekben megírtam: szerepekben megírtam: apám ajánlatot kapott gróf Kolowrattól, Bécsből, ahogyan Kertész Mihály és Korda is kapott ilyen ajánlatot. De apám olyan nagy magyar volt, hogy itthon maradt, nem ment Amerikába, pedig a némafilm kora kora véget ért, jött a csőd, csőd, a nyomor, és sosem tudtuk, miből fogjuk kifizetni a lakbért. Az emberek azért mégis valósággal ragadtak ránk, sszeánszokat zeánszokat rendeztünk, rendeztünk, ez egy nagy cirkusz volt: asztaltáncoltatás, szellemidézés. Tizennégy éves voltam, amikor először ismerkedtem ezzel a világgal. De hamar kimásztunk a spiritiszta divatból: nem elaludni kell, hanem éberebbnek lenni, használni a tízmilliárd agysejtet.
34 Műhely történetet. A bátyám ebben az időben asztrológiával foglalkozott, foglalkozott, elkészítette vagy négyszáz híres ember horoszkópját, s megdöbbenve látta, mennyire érvényesek ezek az előrejelzések. Megcsinálta M egcsinálta Mussolini horoszkópját, horoszkópját, s abban a bban az állt, hogy megéri saját hatalma bukását. Mindez akkoriban a kkoriban valahogyan valahogyan a levegőben volt: írók, színészek között éltünk . .. - És akkor jött 1947-48. Milyen civil foglalkozásban találta magát ez az időszak? - Akkor én feleség voltam. A regényből regényből kijött néhány száz példány, amely túlélte az évtizedeket, mert olvasták, gépelték, xeroxozták. xeroxozták. Élni akart ez a könyv. Akkor írtam egy álmoskönyvet, álmoskönyvet, az álmok szimbológiáját, de közben A közben A vörös oroszlánt bezúzták. bezúzták. - Gondolom, az ötvenes évek magát is megrázták... - Nézze, nem volt keresetem, de azért csodálatos dolgok történtek, mert a férjem dolgozhatott. dolgozhatott. Rajzolt a Népsportnak, neves sportember és kitűnő karikaturista volt. Megpróbáltunk Megpróbáltunk élni, nagyo nagyonn nehéz volt, és éreztem, nekem valamit írni kellene, de nekem, valahogy „nem fekszik” a realista regény. Vagy mesét írok .. . vagy semmit. - Ezt azért most már cáfolni lehet. .. A Lázadó szerepek vagy a Sutyi a Sutyi után ... - Nézze, én egy írómindenes írómindenes voltam. Harmincháromban Harmincháromban Hitler elől jöttünk vissza Németországból... - A férje ott mivel foglalkozott? - Az Ullsteinnél Az Ullsteinnél rajzoló volt, karikaturista. De én is írtam odakint karcolatokat. Tudom, Tudom, nehéz elhinni: itt van az a z óriási pszichografológiám, van egy csillagjógám, az álom szimbológiája, az álom mágiája, az analógiák tana, a mindennapi élet mágiája, szóval s zóval rengeteg munkám van. Egy pillanatig sem tudtam úgy élni, hogy ne írjak, bár a kiadásra nem is gondolhattam. gondo lhattam. Én írónak születtem ... - És a gyermekkönyvek? - A házasságunk hetedik évében egy kisfiút szültem, elég nehéz időben, az egyik ápolónő megfertőzte tuberkulózissal, tuberkulózissal, és a gyermek hét hónapos korában tbc-s agy-hártyalobban meghalt. Hét kiló volt, házasságunk hetedik évében fogant, hét hónapos volt, és december december hetedikén temettük a hetes parcellába . . Én valahogy kibékültem ezzel, mert olyan borzalmas időszak következett: következett: egy egy kisgyerekkel kisgyerekkel ide-oda menekülni borzasztó lett volna, de az egész testem sajgott sa jgott utána. Szerintem a mese a kompenzáció. kompenzáció. Nekem a mesealakok a gyerekeim. Bementem Aszódi Évához, aki a Móránál volt, és bevittem egy mesét, amire azt mondta, hogy nagyon tehetséges, csak túl sok benne a filozófia, valami egyszerűbbet egyszerűbbet írjak. Akkor írtam meg az első Pöttyös Pannit. - Ez mikor volt? - Ötvenegyben. Találkoztam Találkoztam a kis Tamarával, aki nem tudott magyarul, a fodrásznál ültünk,
különös módon mintha ettől kezdve örököltem - Az elmúlt években nagy változás ment végbe volna az ő tulajdonságait, például ettől kezdve a tudományos-fantasztikus irodalomban. A kiváló lett a számmemóriám. „kemény” kemény” sci-fit felváltotta a .lágy", egyre - Miért adta fel korábbi írói nevét, az Orsi népszerűbbé vált a tiszta fantasztikum, az Máriát? úgynevezett fantasy... - Éppen A Éppen A vörös oroszlán meg oroszlán meg a filmjeim - írni, történetet szülni egyáltalán nem lehet miatt. Az Orsi Mária névre egyébként az uram hiteles, élő figurák nélkül. Csak hiteles drámai keresztelt el. Béla a Budapester Rundschaut helyzetekből, helyzetekből, kínlódó emberekből születik meg szerkesztette, és a Szepest egyszerűen nem a jó írás, miként a jó Science fiction is tudják a külföldiek kiejteni, kellett egy természetes módon nőtt ki a „nagy” „nagy” nemzetközi név. irodalomból, irodalomból, és ahhoz tartozik. Mert a jó sci-fi - És a Magda keresztnév miért nem maradt egyúttal „nagy” irodalom is - különben nem meg? lenne semmi értelme. Sem maradandósága, mara dandósága, - Mert volt egy Szepes Magda nevű grafikus. sem hitele nem lenne. Ez E z a többdimenziójú többdimenziójú Mindig összetévesztettek vele. Szóval anyám a nyám kilendülés, ez a szabadság halála után olyan aktivitás fogott el, pedig már - ez a nagyszerű ebben a műfajban. Ez vonz nem voltam fiatal, negyvenöt éves voltam, s engem, ez köt hozzá. Az én igazi műfajom a egész egyszerűen bennem anyám mintha Raguéi 7 tanítványa, amit tanítványa, amit huszonnégy éven át tovább élt volna. Bátrabb lettem, írtam. Az emberiség hét alaptípusáról szól, és gyakorlatiasabb, gyako rlatiasabb, eltűnt a félszegségem. tudom, hogy amíg én élek, nem jelenhet meg. - Beszéljünk most a tudományos-fantasztikus A könyveknek is megvan a maguk sorsa. Én irodalomhoz fűződő kapcsolatáról. elégedett vagyok mindazzal, amit eddig - 1971-ben jelent meg a Surayana élő elértem. A mese a világ legfontosabb műfaja, műfaja, szobrai. Nagy szobrai. Nagy meglepetést keltett, támadták is, és abban is elértem valamit. Kisgyermek de hozzá kell tennem, hogy 1929-től kezdve koromtól fogva fogva író akartam lenni, l enni, és ez olvastam sci-fi regényeket, az Amazing az Amazing Stories, sikerült. Sok műfajban dolgoztam, egy írónak az Astounding Stories .halomszám Stories .halomszám volt nálunk, ez szükséges, így csiszolja ki magát, és ha egy aztán viszontláttam ezeket a kiadványokat kiadványokat írónak olvasói is vannak, akkor boldog boldog lehet. Forrest J. Ackerman híres hollywoodi hollywoodi Én boldog vagyok. gyűjteményében. gyűjteményében. Állandóan lépést tartottam ennek a műfajnak a fejlődésével. De hát ez Szentmihályi Szabó Péter nem is egy műfaj, mert rengeteg felé ágazik. - Gondolom, az ötvenes-hatvanas években nem volt túl nagy kedve sci-fit Írni, hiszen akkoriban a didaktikus, ifjúsági, tudománynépszerűsítő sci-fit fogadták csak el. - Igen, ami nekem nem feküdt, mert én igazából nem sci-fit, hanem psy-fit írok, psychological psychological fictiont, lélektani szépirodalmat. szépirodalmat. Én a Világmindenségben utazom, nem fény-, hanem gondolatsebességgel. Hallatlanul izgalmas és felderítetlen témákhoz nyúlok szívesen. Nem az űrlaboratórium érdekel, mert az már van . . . - Azért én ellentmondanék. A Galaktika egyik számában nemrég jelent meg egy novellája A novellája A lezórium-vírus cím alatt - ez teljes egészében Science fiction ... - Otthon vagyok vagyok a sci-fibe s ci-fiben, n, már csak azért is, mert állandóan tanulok. Foglalkozom a természettudományokkal, természettudományokkal, például molekuláris biológiával, biológiával, ökológiával, etológiával etológiával . . . Amióta csak Kuczka Péter meghirdette a sci-fi születését a Magyar Ma gyar írók Szövetsége klubjában, én nemcsak híve vagyok, hanem a munkabizottság munkabizottság tagja is. is . Odamentem hozzá, és szégyenkezve, szégyenkezve, mint egy leányany l eányanyaa a kitett gyermekét, bevallottam neki, hogy van egy könyvem, elolvasná-e ... Hát hogyne, mondta. így indult el. Meggyőződésem, Meggyőződésem, de nemcsak nekem, hogy ez egy egészen új, forradalmian fejlődő dolog, mindent átfogó és nagyon igényes igényes műfaj, igaz, hogy sokan támadják és sokan tagadják, bár ugyanezek az emberek nem
JOHN WYNDHAM
IDŐOMLÁS Első alkalommal félig-meddig félig-meddig kutyafuttában találkoztam Tavia nevével. Egy reggel egy idősebb idegen úriember szólított meg a plytoni főutcán. Megemelte a kalapját, meghajolt - volt egy árnyalatnyi árn yalatnyi idegenszerűség idegenszerűség a mozdulatában és udvariasan bemutatkozott: bemutatkozott: - Donald Gobie vagyok, doktor Gobie. Nagy hálára kötelezne, Sir Gerald, ha csak néhány percet percet szentelni tudna nekem az idejéből. Kérem, bocsásson meg a zavarásért, zavarásé rt, de sürgős és fölöttébb fontos fontos dologról van szó. Erősen a szemébe néztem. - Azt hiszem, tévedni méltóztatik - tiltakoztam. - Nincs s emmi cafrang a nevemen, még csak egy lovagi cím sem. Meghökkent. - Ó! Végtelenül sajnálom. Ez a hasonlóság: mérget mérget mertem volna venni rá, hogy ön Sir Gerald Lattery! Most rajtam volt a meghökkenés meghökkenés sora. - De hiszen én vagyok Gerald Lattery - mondtam -, csakhogy nem Sir; hanem Mister! Nem tudta leplezni zavartságát. zavartságát. - Istenem, persze. Mil yen ostoba vagyok! vagyok! Mondja, van itt valahol nézett körül óvatosan - valami hely, ahol nyugodtan válthatnánk magunk között néhány szót? - kérdezte. Tétováztam, de csak egy röpke pillanatig. Semmi kétség, hogy művelt és jól nevelt úriemberrel van dolgom. Ügyvéd Ügyvéd lehet, vagy valami efféle. Semmi esetre sem afféle jöttment alak. Nem voltunk voltunk messze a Bikához Bikához címzett fogadótól, így így hát beinvitáltam őt az ivóba. A helyiség kényelmesen üres volt. Miután a férfi visszautasította az italt, helyet foglaltunk. - Nos, mit óhajt, doktor Gobie? - néztem rá kérdően. Kissé zavartan hallgatott. hallgatott. Aztán mint aki nekidurálja magát: - Taviéról van szó, Sir Gerald . .. . . bocsánat: Mr. Lattery! Ön talán nem is fogja föl teljes mél ységében, milyen milyen beláthatatlan következményekke következményekkell terhes ez az egész s zituáció. Nem csupán az én felelősségem, ugye megérti, ámbár ez is elég fejfájást okoz nekem: az igazi baj az, hogy a következményeket következményeket nem lehet előre látni. Okvetlenül vissza kell térnie, té rnie, Okvetlenül, Mr. Lattery! mielőtt még igazán nagy baj történne. Okvetlenül, Mr. Figyeltem az embert. Őszinteségéhez nem fért kétség, aggodalma cseppet sem volt csinált. - De doktor Gobie ... - próbáltam közbevetni. - Megértem, mire akarom rávenni önt, uram, mégis esedezem: beszélje rá őt! Nem csupán az én é n meg a családja érdekében, hanem a köz érdekében. Hiszen olyan óvatosnak kell lennünk: a legkisebb akciónak is kiszámíthatatlanok a következményei. következményei. Rendnek, harmóniának muszáj lennie, és ezt nem szabad megzavarnunk. Elég, ha egyetlen mag rossz helyre hull, és ki tudja megmondani, mi lesz belőle? Ezért könyörgöm, győzze meg őt! Kíméletesen félbeszakítottam, hiszen látszott, hogy bármiről legyen is szó, nagyon a szívén viseli a dolgot. - Egy pillanat, doktor Gobie. Attól tartok, itt valami tévedés van. A leghalványabb leghalványabb fogalmam sincs, miről beszél. Megtorpant, arcára döbbenet ült. - Csak nem? - hebegte, majd néhány másodperc múlva szemöldökét
Doktor Gobie-ból Gobie-ból elszállt minden lélek, és én é n szánalmat kezdtem érezni iránta. Újból itallal kínáltam, de ő csak csa k a fejét ingatta, majd kissé magához térve mentegetőzni kezdett: - Sajnálom. Valóban tévedés történt. Kérem, bocsásson meg, Mr. Lattery. Attól tartok, ön joggal habókosnak tarthat engem. Olyan nehéz megmagyarázni. megmagyarázni. Kérem, felejtse el az egészet! Lesújtottan távozott. Némi zavarodottságot hagyott maga után bennem, a következő következő egy-két egy-két nap folyamán azonban azonban teljesítettem utolsó kívánságát - legalábbis azt hittem, hogy így volt. Azután két év múlva magával ma gával Taviéval Taviéval is találkoztam, természetesen mit sem sejtve a kilétéről. kilé téről. Az imént jöttem ki a Bikából. A főutca főutca nyüzsgött az emberektől, emberektől, de alig fogtam meg-a kocsim ajtaját, amikor arra lettem figyelmes,.hogy valaki megtorpan az utca másik oldalán, és mereven bámul rám. Fölpillantottam, és a tekintetem egy mogyoróbarna mogyoróbarna szempárral s zempárral találkozott. A lány magas volt, karcsú, formás, és nem csupán csinos: több annál. Nem tudtam levenni levenni róla a tekintetemet. tekintetemet. Közönséges tweedszoknya tweedszoknya volt rajta és sötétzöld kötött blúz. Csak a cipője volt egy kissé furcsa: alacsony sarkú, ám díszes topánkéi sehogy sem illettek a ruházatához. Valami más furcsaság is szemet szúrt rajta, bár akkor nem tudtam tudtam rájönni, mi az. Csak utána döbbentem döbbentem rá annak ellenére, hogy nem volt divatos. Azt mondhatná valaki, hogy a haj az haj, a fodrászok azt csinálnak vele, amit akarnak, aka rnak, de ez nem egészen így van. Minden kornak megvan a maga uralkodó divatja; elég, ha elővesz valaki egy harminc évvel korábbi fényképet. fényképet. A lány haja, akárcsak a cipője, nem egészen illett az öltözékéhez. Percekig állt ott mosoly nélkül. Aztán mint aki még nem ébredt föl teljesen, nekiindult keresztbe az úton. Ebben a pillanatban megszólalt a Markét Hall órája. A lány fölpillantott fölpillantott rá, és é s az arcára egy egyszerre szerre riadtság ria dtság ült ki. Megfordult, és futni kezdett a járdán, az a z utolsó busz után. Beszálltam a kocsiba, és egész úton azon morfondíroztam magamban, hogy vajon kivel téveszthetett össze engem. Arra mérget vettem volna, hogy annak előtte még sohasem volt hozzá szerencsém. Másnap a Bika pincére, miközben elém tette a korsó sörömet, így szólt: - Egy fiatal hölgy kereste magát, Mr. Lattery. Lattery. Megtalálta? Megadtam neki a címét. A fejemmel nemet intettem. - Ki volt az? - Nem árulta el a nevét, de ... - és lefestette a lányt. A leírás elém varázsolta az utca túloldalán bámuló női alakot. Bólintottam. - Épp az imént láttam őt az utca másik oldalán. Még törtem is a fejem, ki lehet. - Ami azt illeti, ő ismerni látszott magát. „Nem Mr. Lattery volt az, aki nemrég itt járt?” - aszondja. - De igen, mondok, mondok, maga vót az. Erre ő bólintott, és elmélázott elmélázott egy kicsit. „Ugye a Bagford-villában Bagford-villában lakik?” kérdi. Ugyan, kislány, dehogy, mondok. Az Flacken őrnagy úré. Mr. Lattery a Chatcombe-tanyán Chatcombe-tanyán lakik. Erre ő azt kérdi, az hol van, mire én elmagyaráztam elmagyaráztam neki. Remélem, jól tettem. Rendes kislány kis lánynak nak látszott. Megnyugtattam, Megnyugtattam, hogy ehhez kétség kétsé g sem férhet. - Úgyis megszerezte volna a címem. Furcsa, hogy a Bagford-villa iránt
36 John Wyndham: Időomlás leányzóval, akit utána hazakísérek. Utunk egy keskeny völgyúton vezetett végig, amelyen alig fér el két kocsi egymás mellett. Az egyik kanyar után hirtelen fékeznem kellett, és félreállnom egy szemközt jövő kocsi elől, amely éppen egy gyalogos gyalogos lányt előzött. A kocsi az a z út szélére visszahúzódva visszahúzódva épp hogy elsiklott elsiklott mellettem. mellett em. Ekkor a gyalogosra pillantottam - és fölismertem fölismertem benne azt a lányt. lányt. Ugyanabban a pillanatban ő is megismert, megismert, és kissé összerezzent. Láttam, hogy tétovázik, aztán nagy nehezen elszánja magát, hogy odajöjjön hozzám hozzám és megszólítson. megszólítson. Néhány lépést tett felém azzal a nyilvánvaló nyilvánvaló szándékkal, s zándékkal, hogy elhatározását elhatározását valóra váltsa. Ekkor Ekkor meglátta mellettem Marjorie-t, megtorpant, és rosszul sikerült kísérletet tett annak elleplezésére, hogy egyáltalán találkozni ta lálkozni akart velem. Én meg gázt adtam és elrobogtam. elrobogtam. - Ó! - szólalt meg Marjorie csípősen és olyan hangsúllyal, hangsúllyal, mintha azt kérdezte volna: „Ki volt ez a perszóna?” Mentegetőztem, Mentegetőztem, hogy h ogy nem ismerem. - Nem úgy nézett ki, mint aki nem ismer téged - vetette oda hitetlenkedve. Bosszantott ez a hang. Egyáltalán: mi köze hozzá? Nem válaszoltam. De nem hagyta annyiban. - Nem hiszem, hogy láttam volna a környéken - erősködött. - Felőlem lehet egy nyaralóvendég is - mondtam közönyt közönyt színlelve. Van belőlük elég. - Ez nem hangzik valami meggyőzően, ha azt vesszük, milyen szemeket meresztett rád. - Nem szeretem, s zeretem, ha azt hiszik vagy állítják rólam, hogy hazug hazug vagyok! - csattantam föl. - De hisz én é n csak normálisan kérdeztelek. Persze ha valami érzékeny pontra tapintottam tapintottam volna ... - És nem szeretem az örökös gyanúsítgatásokat sem. Talán szívesebben szívesebben teszed meg gyalog a hátralévő hátralé vő utat. Már nincs messze. - Értem. Elnézést, ha tolakodó voltam. Kár, hogy ezen a keskeny úton nem tudsz megfordulni - vetette oda gúnyosan, miközben kiszállt a kocsiból. - Isten önnel, Mr. Lattery! Egy kapubejáró segítségével nem volt nehéz megfordulnom, az előbbi lányt azonban már nem láttam az úton. Marjorie fölcsigázta az érdeklődésemet érdeklődésemet iránta, ezért szerettem volna viszontlátni. Azonkívül Azonkívül lekötelezettnek is éreztem magam iránta, noha még azt sem tudtam, kicsoda. Talán önök is ugyanazt a megkönnyebbülést éreznék, nemde, ha egy olyan tehertől szabadítanák meg önöket, amelyről jószerivel azt sem tudták, hogy nyomja a vállukat. Harmadik találkozásunk egészen más körülmények között zajlott le. Tanyám, mint a neve is mutatja, egy keskeny völgyben állt. (Devonshire-ben (Devonshire-ben a coombe erdővel coombe erdővel benőtt szurdokot jelent.) Négy vagy öt ház is volt még a völgyben, völgyben, az enyém ezektől némileg elszigetelve, az út alsó végén bújt meg. Kétoldalt hangával benőtt, meredek domboldalak domboldalak szöktek a magasba. A patak két partját keskeny legelők legelők kísérték. Az egykori erdők maradványai, az aprócska ligetek és bozótosok, bozótosok, a füves térségek és a hangamezők hangamezők között között csoportosultak. Egyik délután, miközben a kertemet vizsgálgattam, hogy nem kél-e már a babom, a legközelebbi bozótosban bozótosban léptek súlya alatt megroppanó megroppanó apró ágak zajára lettem figyelmes. Elég volt egy pillantás, hogy fölfedezzem a zaj forrását is: is : szőke haja elárulta. Mint akkor, mikor némán egymásra meredtünk. - Ö ... jó napot! - köszöntöttem. köszöntöttem. A lány nem felelt azonnal. Csak nézett rám merőn. Aztán: - Van valaki a közelben? - suttogta. Egy pillantást vetettem az út innen belátható szakaszára meg a szemközt magasodó domboldalra. - Nem látok lát ok senkit - nyugtattam meg. A lány széthajtotta maga előtt az ágakat, és ide-oda pislantgatva előlépett. Ugyanúgy volt öltözve, mint amikor először először találkoztunk, talá lkoztunk, csupán a haját kuszálták össze egy kissé az a z ágak. Cipője az egyenetlen
- Gyorsan-gyorsan! Gyorsan-gyorsan! Már itt is vannak! - sürgetett türelmetlenül. Riadtan tekingetett a hango hangokk irányába. - Jöjjön ide - mondtam, és betessékeltem a házba. Sietve engedelmeskedett, engedelmeskedett, és amikor becsuktam az ajtót, a jtót, a riglit is a helyére tolta. - Ne engedje, hogy elkapjanak! Mentsen meg! - Könyörgött a lány. - Ide hallgasson, mi akar ez lenni? Kik és mik azok ott kinn? kérdeztem nem túl barátságosan. A lány nem felelt. Szeme körbejárt a szobán, s megakadt a telefonon. telefonon. - Hívja a rendőrséget! - sürgetett. - Gyorsan, hívja a rendőrséget! rendőrséget! Majd tétovázásomat látva hozzátette: - Vagy Vag y talán nincs itt rendőrség? rendőrség? - Már hogyne volna, csak . . . - Akkor kérem, hívja őket. - Ide figyeljen ... - próbálkoztam még egyszer. Összekulcsolta Összekulcsolta a kezét. - Hívja már őket, gyorsan! g yorsan! - sürgetett kétségbeesetten. - Jól van, no, én nem bánom, kihívom őket, de maga fog magyarázattal ma gyarázattal szolgálni nekik - adtam be a derekam, és fölemeltem fölemeltem a kagylót. Megszoktam az ottani összeköttetés vidékies kényelmességét, ezért türelmesen várakoztam. Nem így a lány, aki kezét kétségbeesetten tördelte mellettem. Végre létrejött a kapcsolat. - Halló! - szóltam bele a kagylóba. kagylóba. - A plytoni plytoni rendőrőrs? - Plytoni rendőrség - jött a válasz, ám á m ekkor a kavicsos úton léptek csikordultak, és valaki erélyesen megzörgette az ajtót. A lány kezébe nyomtam a kagylót, és az ajtóhoz léptem. - Be ne engedje őket! - könyörgött a lány, majd minden figyelmét a telefonálásra összpontosította. összpontosította. Megtorpantam. Újból fölhangzott fölhangzott a türelmetlen kopogtatás kopogtatás ... Nem tehetem, hogy nem engedem be őket. Mit szólnának az emberek, hogy egy idegen lánnyal nagy sietve beosonok a házamba, és azonmód magunkra zárjuk az ajtót? ... - A harmadik kopogtatásra kopogtatásra elhúztam a riglit. A küszöb előtt álló férfi látványára visszahőköltem. visszahőköltem. Nem az arca: arc a: az még valahogy elment egy huszonöt év körüli férfi arcának, hanem az öltözéke. Mert hát nem nagyon számít arra az ember itt Dartmoorban, Dartmoorban, méghozzá a nyári szezon végén, hogy valaki egy feszes síöltönyfélét viseljen, afölött pedig egy bő, csípőig érő, üveggombos zubbonyszerűséget. A meghökkenésből magamhoz térve megkérdeztem, mit óhajt. A férfi azonban ügyet sem vetett a kérdésemre, tekintetét a vállam fölött a lányra szögezte. - Tavia! - szólította meg. - Gyere ide! Ez azonban nem hagyta abba sietős telefonálását. A férfi közelebb lépett. - Csak lassan a testtel! - emeltem föl a hangom. - Először is szeretném tudni, mi történik itt. A férfi szúrós pillantást vetett felém. - Úgysem értené meg - vetette oda foghegyről, és fölemelte a karját, hogy félretoljon az útjából. Valahogy sohasem éreztem rokonszenvet azok iránt, akik kétségbe vonják felfogóképességemet, felfogóképességemet, pláne ha ráadásul félre akarnak lökni a saját küszöbömről. Behúztam hát egy alaposat a férfi gyomrába, aki azonmód kétrét görnyedt, görnyedt, mire kilöktem az ajtón, és ráfordítottam ráfordítottam a kulcsot. - Jönnek - szólalt meg a lány a hátam mögött. - Jönnek a rendőrök. - Ha lenne szíves, és végre megmagyarázná... megmagyarázná... - próbáltam szóra bírni a lányt, ő azonban nem figyelt rám. - Vigyázzon! Az ablaknál! - mutatott az utca felé. Megfordultam. Megfordultam. Odakint újabb idegent pillantottam meg, hasonló öltözékben, mint az előbbi, aki még mindig jól hallhatóan nyögdécselt nyögdécselt a küszöböm előtt. Amaz tétovázni látszott. Én pedig leemeltem a szögről tizenkettes kaliberű vadászpuskámat, a fiókból töltényt kotortam elő, és megtöltöttem. Arccal az ajtó felé megálltam a szoba s zoba közepén. - Nyissa ki, és maradjon az ajtó mögött - parancsoltam a lányra.
38 John Wyndham: Időomlás - Ide figyeljen, kislány! - emeltem föl a hangom. - Unom már, hogy mindenki azt hányja a szememre: nem értem. Hiszen ezzel jómagam is tisztában vagyok. Jószerivel ez az egyetlen dolog, amit én is tudok. : - Hát jó. Megpróbálom elmagyarázni. elmagyarázni. Ó, istenkém, hol is kezdjek neki? - Szótlanul vártam, hogy zöld ágra vergődjék. Végre nekem szögezte: - Mondja, hisz maga ma ga az eleve elrendelésben? Nemigen feleltem. A rendőrök nem voltak valami barátságosak. Ímmel-ámmal fölvették az - De nem, talán nem is egészen erről van szó, mondjuk inkább emberekről emberekről adott személyleírásomat, sz emélyleírásomat, és zordan elvonultak. Ám ott valamilyen vonzódásféléről. vonzódásféléről. Tudja, alig nőttem ki a pólyából, pólyából, máris maradt a nyakamon a lány. lá ny. azon merengtem, hogy ez a legizgalmasabb és legcsodásabb kor, nem is Mondókáját a rendőrök előtt a lehető legfukarabbra fogta, mindössze beszélve arról, hogy hogy ekkor élt családunk egyetlen egyetlen híres híres embere. annyit árult el, hogy három fura öltözékű férfi kikezdett vele, és nálam Gyerekes rajongással töltött el ez a kor. Gondolom, ezt hívják kért menedéket. A rendőrök ajánlatát, hogy kocsijukon Plytonba vigyék, romantikának. visszautasította, így hát itt maradt az én védőszárnyaim védőszárnyaim alatt. - Attól függ, hogy mire mondja, a lelkiállapotra avagy a korra - Nos, akkor talán lenne szíves végre elmagyarázni, mi folyik itt? magyaráztam, de ő nem figyelt a szavaimra. szólítottam föl. - Láttam magam előtt a fura kis repülőgépek repülőgépek rajait, amint a mint a háborúban Ö azonban csak ült csendesen, rezzenéstelen tekintetét rám függesztve, törpe és vakmerő Dávidokként nekirontanak Góliátnak. Aztán ahogy a amelyben volt valami mélabú, csalódottság behemót és esetlen hajók lassan lassan cammognak a vízen, de a végén végén mégis - egyfajta elégedetlenség érzése. célba érnek, és senkit sem izgat, mennyi mennyi idő alatt. Meg azok a régimódi - Megkaptam a levelét, és most itt vagyok, a hajót fölégettem. feketefehér filmek; lovak az utcákon, rozoga, öreg belsőégésű motorok, motorok, Leültem vele szemben. Üggyel-bajjal cigarettát kotortam elő, és szénnel fűtött kazánok, izgalmas bombázások, síneken száguldó rágyújtottam. vonatok, dróttal összekötött telefonok és sok-sok ehhez hasonló dolog. - Maga ... izé ... megkapta a levelemet, és ... izé ... fölégette a hajót? És mi mindent lehetett itt csinálni! Ott lenni egy Shaw- vagy egy hebegtem. Coward-bemutatón, Coward-bemutatón, igazi színházban! Vagy kézbe venni egy vadonatúj, - Igen - erősítette meg. Tekintetét elvonta az enyémtől, enyémtől, és tétován még nyomdafestékszagú T. S. Eliot-kötetet. Vagy látni a királynőt, körülhordozta a szobán. amint a parlament megnyitására hajtat. Csodálatos, lélegzetelállító idők! - És maga most meg sem akar a kar ismerni - tette hozzá. - Hát igen, megható dolog ezt hallani valakinek a szájából - vetettem Váratlanul elpityeredett. közbe. - Az én saját ítéletem erről a korról nem egészen... Vagy fél percig tanácstalanul feszengtem feszengtem a helyemen. helyemen. Aztán jobbnak - Mi mást is lehetne várni! Magának még nincs távlati rálátása a korra, láttam, ha kimegyek kimegyek a kony konyhába, hába, és teát forralok, amíg a lány összeszedi ezért nem is tudja azt méltányolni. méltányolni. Magának jót tenne, ha eltöltene egy magát. Rokonságom Rokonságom összes női tagja azt tartotta a teáról, hogy az kis időt a miénkben, meglátná, mennyire mennyire lapos, áporodott és sivár minden bajt orvosol, orvosol, ezért most én is teáskannával és csészékkel minden; halálosan, gyötrően unalmas. megrakodva megrakodva tértem vissza a szobába. Én, mint akit fejbe kólintottak: A lány közben erőt vett magán, és elmerengve bámult a kandallóba. - Hogyan? Nem egészen ... hm ... eltölteni a maguk micsodájában? Gyufát Gyufát vettem elő, és meggyújtottam meggyújtottam a fát. Kíváncsian leste, hogyan - Évszázadunkban, hol is másutt? A huszonkettedikben huszonkettedikben.. Ja persze, kúszik végig a láng a farakáson, olyan kifejezéssel az arcán, mint egy maga nem tudja. Milyen buta is vagyo vagyok. k. ajándékot,kapó gyereké. Minden figyelmemet figyelmemet a teáscsészék újbóli megtöltésére > - Kedves - szólalt s zólalt meg, mintha a tűz valami sosem látott csoda volna összpontosítottam. a számára. Még M ég egyszer körbenézett a szobán. - 0, istenkém, tudtam, hogy nem lesz könnyű! könnyű! - sóhajtott s óhajtott föl a lány. - Kedves - ismételte. - Kitöltené a teát? - ajánlottam föl neki, ő azonban megrázta a fejét, és Ugye egyetért velem, hogy nem könnyű? Buzgón rábólintottam. Ő pedig újból nekigyürkőzött: nekigyürkőzött: figyelte a mozdulataimat. mozdulataimat. - Nos hát ezek az indulatok késztettek rá, hogy a történelmet - Tea! - lelkendezett. - Kandalló mellett! válasszam szaktárgyamnak. Hogy úgy mondjam: valósággal bele tudtam Ami igaz is volt, ám aligha a ligha ment jeles eseményszámba. - Azt hiszem, élni magam a történelembe, történelembe, annak is egy adott korszakába. Amikor ideje, hogy bemutatkozzunk bemutatkozzunk - nyújtottam a kezem. - Gerald Lattery pedig a születésnapomon születésnapomon megkaptam megkaptam a maga levelét, levelét, ez azt is eldöntötte, vagyok. hogy a kisdoktorira a huszadik század közepét válasszam, sőt abban az - Természetesen - bólintott, nem éppen a helyzethez illően. - Én pedig elhatározásomban is megerősített, hogy az aspirantúrán is tovább Octavia Lattery vagyok, de mások csak Taviénak hívnak. folytassam a témát.. Tavia? A fejemben kattant, de még nem ütött az óraszerkezet. - Hm ... azt mondja, hogy mindezt az én levelemnek köszönheti? köszönheti? • - Rokonok volnánk? - firtattam. Hát persze, hiszen ez volt az egyetlen lehetőség, nem igaz? Vagyis - Igen, nagyon távolról - felelte, furcsa pillantást vetve rám. egyszerűen nem volt más módja annak, hogy egy történelemgép Istenkém, de nehéz! - fakadt ki, mint aki a ki nyomban nyomban elsírja magát. közelébe férkőzzek, mint az, hogy bekerüljek a - Tavia? - kutattam az a z emlékezetemben. emlékezetemben. - Valami rémlik ré mlik ... - Aztán történelemlaboratóriumba, történelemlaboratóriumba, nemde? És kétlem, hogy még akkor is egyszerre megjelent előttem a zavart öregúr. odaengedtek volna a géphez, ha nem Donald bácsi laborjába - Hát persze, hogy is hívták csak? Doktor Bogey vagy valami hasonló. önállóan odaengedtek kerülök. A lány elcsendesedett. - Történelemgép ... - ragadtam ki egyetlen szalmaszálat ebből a kusza - Nem ... nem doktor Góbié? - szólalt meg végre. kazalból. - Mi az a történelemgép? - De igen, ez az! Valami Va lami Taviát keresett rajtam. Szóval maga az? A lány meglepettnek látszott. - Ő nincs itt? itt ? - nézett körül a szobában, nem rejtőzik-e valamelyik Hát izé ... . .. egy történelemgép. Ezzel tanuljuk a történelmet. sarokban. - No ne mondja! - makacskodtam. - Vagy talán történelmet is Megnyugtattam, hogy annak már legalább két esztendeje. csinálnak vele? Megkönnyebbülten felsóhajtott. - Azt nem! Azt nem szabad. Az nagyon súlyos súlyos vétek. - Vén bolond Donald bácsi. Ez rá vall! És persze magának fogalma - Ó! - hátráltam meg. Majd újból próbálkoztam: próbálkoztam: - Az a bizonyos bizonyos sem volt róla, miről beszél az öreg. levél... - Nem mintha most már világosabban látnék - szögeztem le -, bár azt - Rendben van. Akkor maradjanak itt, és majd a rendőrségnek magyarázzák magyarázzák el, mi az a fontos - vágtam el a szavait, és intettem a lánynak, hogy csukja be az ajtót. Az ablakon át lestük, ahogy a két férfi fölsegíti és elvezeti a nyögdécselő harmadikat.
John Wyndham: Időomlás 39 A lány rám függesztette, aztán zavartan elfordította rólam a tekintetét. Legnagyobb Legnagyobb meglepetésemre a haja tövéig elpirult. Aztán kényszerítette magát, hogy ismét rám nézzen. Szeme kifényesedett, a sarkainál ráncba zsugorodott. zsugorodott. Hirtelen tenyerébe rejtette az arcát. - Ó, maga nem szeret engem, nem szeret! - zokogott. zokogott. - Bárcsak sose jöttem volna ide! Bárcsak meghalnék! - A néni mintha fölhúzta volna az orrát, amikor a mikor meglátott - panaszolta Tavia. - De már elment, és vele a jó hírem is - nyug nyugtattam tattam meg. - Toombsné kiváló munkaerő, csak maradi. Az is lehet, hogy fölmond. - Csak azért, mert én itt vagyok? Micsoda Micsoda butaság! - Maguknál nyilván mások a szokások. - De hát hová mehettem volna? Alig van egypár shillingem a maguk pénzéből, és senkim, aki befogadna. befogadna. - Toombsné ezt aligha tudhatta. - De hát mi nem voltunk... azazhogy nem csináltunk ... - Éjszaka, kettesben - szakítottam félbe -, elég a mi szokásaink szerint. Sőt a „kettesben” is elégséges. Emlékezzék rá: az a z állatok fogták magukat, és kettesben elvonultak; az ő érzelmi viszonyaik viszonyaik senkit sem érdekeltek. Kettesben - a többi már csak fantázia kérdése. - Hát persze, már emlékszem, akkor - vagyis most - nem volt próbaidőszak. Maguknál egy merev, „vagy sikerül, sikerül, vagy nem, eszi, nem eszi” rendszer volt érvényben. - Másképp is lehetne mondani, de . . . hm ... legalábbis látszatra így áll a dolog. - Közelről vizsgálva elég nyersek ezek a régi szokások, de elbűvölőek! elbűvölőek! - jegyezte meg Tavia. Elgondolkodó tekintete egy percre megnyugodott rajtam. - Maga .. . - Maga pedig azt ígérte - emlékeztettem rá hogy a tegnapinál részletesebb magyarázattal szolgál erről az egész ügyről. - Maga nem hitt nekem. - Az első ütés letaglózott - vallottam be -, azóta viszont elég időm volt gondolkodni. Senki sem volna képes ilyen sokáig egyfolytában színészkedni. Tavia összeráncolta a homlokát. homlokát. - Nem mondanám, hogy hízelgő a megjegyzése. Én nagyon is alaposan beástam magam a huszadik század közepébe. Ez volt a speciális korszakom. korszakom. - Ezt már mondta, de ez nekem édeskevés. Minden történésznek megvan a maga speciális korszaka, de ebből még nem következik, hogy fogja magát, és ott is terem abban a korszakban. A lány tágra meresztette a szemét. - Hát persze hogy odamennek odamennek a hites történészek. Másképp honnan volnának képesek közelről tanulmányozni a kort? - Elegem van ebből a sok „perszéből”! - fortyantam föl. - Szabad javasolnom, hogy kezdjük kezdjük a legelején? Itt van ez az én levelem, ámbátor ezt most hagyjuk. - Arckifejezését látva, sietve folytattam: - Szóval maga belépett a bácsikája laboratóriumába, laboratóriumába, hogy ott egy történelemgépnek nevezett .micsodával dolgozzon. dolgozzon. Mi ez, afféle magnetofon? - A csudát, dehogy! Olyan, mint egy fülke, amibe bebújik az ember, és elviszi különféle időkbe meg helyekre. - Úgy - bólintottam. - Maga azt állítja, á llítja, hogy bebújik abba a micsodába, micsodába, a kétezerszáz-tudomisénhányadik kétezerszáz-tudomisénhányadik évben, és ripsz-ropsz, ripsz-ropsz, elősétál belőle az ézerkilencszáz-valahányadik ézerkilencszáz-valahányadik esztendőben? esztendőben? - Vagy bármelyik múltbéli időpontban - bólintott Tavia. - Csak persze ezt nem mindenki teheti meg. Ehhez minősítésre meg hivatalos engedélyre, engedélyre, miegymásra van szükség. Angliában összesen hat engedélyezett engedélyezett történelemgép van, de az egész világon sincs több száznál, és nagyon szigorúan veszik őket. Amikor az elsőket létrehozták, még nem sejtették, mekkora galibát okozhatnak azok a szerkezetek, egy idő után azonban a történészek elkezdték összevetni ezeket a kirándulásokat a megfelelő megfelelő korok írott
Napóleon, aki tengeralattjárókon tengeralattjárókon törte törte a fejét, és egy csomó csomó egyéb gyanús dolog. Semmi kétség: egyesek meggondolatlanul használták a gépet, és időomlást idéztek elő. - Mit idéztek elő? - Időomlást, vagyis amikor valami nem a megfelelő időben esik meg vagy fordul elő, annak következtében, hogy valaki vigyázatlan volt, vagy eljárt a szája. Ami azt illeti, a legtöbb ilyen ilyen eset nem okozott túl nagy kárt, legalábbis ahogy utólag meg tudjuk ítélni, ámbár nem kizárt, hogy a történelem természetes menete többször is módosult; tudós tanulmányok tanulmányok próbálják kimutatni, kimutatni, hogy ha igen, akkor miképpen. miképpen. Egyetértés Egyetértés alakult ki azonban abban, hogy ennek nagyon is rossz vége lehet. Tegyük föl például, hogy valaki vigyázatlanul vigyázatlanul rávezeti Napóleont Napóleont - a tengeralattjáró mellett - a belsőégésű motor gondolatára is: ki mondja meg, mi történhetett volna? Ezért olyan döntés született, hogy egyszer s mindenkorra mindenkorra véget kell vetni mindenféle beavatkozásnak, beavatkozásnak, és a Történésztanács engedélyezte engedélyezte gépeken kívül az összes öss zes többit betiltották. - Álljon meg egy pillanatra! - szakítottam félbe Taviát. - Lássa be, hogy ami egyszer megtörtént, az megtörtént. Mondjuk például: itt vagyok én. Ha most valaki visszamenne, és gyermekkorában gyermekkorában megölné a nagyapámat, akkor akkor talán én is eltűnnék a föld színéről, vagy talán meg sem születek? - Úgy bizony, maga aligha lehetne itt, ha valaki azt tette volna a nagyapjával nagyapjával - bizonygatta a lány. - A múlt megmásíthatatlanságáról vallott téveszmének addig nem volt semmi jelentősége; amíg hiányzott hiányzott hozzá a lehetőség, ám mihelyt ez a lehetőség megteremtődött, a téveszme téveszme volta is bebizonyosodott, bebizonyosodott, és ettől kezdve fölöttébb óvatosaknak kellett lennünk. Ez a történészek gondja; a dolog másik oldalát: maguknak a változásoknak a kielemzését rábíztuk a matematikusokra. Elég az hozzá, hogy azoknak, akik a történelemgéppel történelemgéppel akarnak dolgozni, dolgozni, speciális s peciális tanfolyamokat kell elvégezniük, vizsgákat tenniük, tenniük, engedélyeket engedélyeket szerezniük, ünnepélyes ünnepélyes fogadalmat tenniük, és még így is csak többéves próbaidő után kapják meg a működési működési engedélyt. Csak ezek után tehetnek egyedül utazást, és végezhetnek megfigyelést. megfigyelést. A szabályok ebben nem ismernek tréfát. * Ezen elgondolkoztam egy kicsit. Aztán: - Ha nem vagyok indiszkrét - szögeztem neki Taviának nem gondolja, hogy maga szinte percenként áthág egy csomó szabályt? - De igen. Ezért jöttek utánam - ismerte el a lány. - Ha elkapnák, akkor ugye visszavonnák az engedélyét? - Ugyan, én sohase kaphatnék engedélyt! Csak úgy suttyomban utazgattam néha, amikor a laborban la borban nem volt senki. Megkönnyítette Megkönnyítette a dolgot, dolgot, hogy a labor Donald bácsié, és hacsak nem kapnak rajta a géppel, mindig kivághatom magam azzal, hogy neki végzek valamilyen speciális munkát. Persze korhű öltözéket kellett szereznem, a történészek erre berendezett berendezett szabóműhelyéhez azonban azonban nem mertem mertem fordulni, ezért a múzeumban csináltam néhány vázlatot, vázlatot, és azok alapján rendeltem meg a ruhákat; jók, ugye? - Igen, sikerült munka, és illik is magára - nyugtattam nyugtattam meg. - Csupán a cipővel van egy kis bibi. A lábára pillantott. - Ettől tartottam. Nem találtam olyat, olyat, amely teljesen illett ill ett volna a dátumhoz - ismerte be. - Szóval sikerült néhány rövid próbautat tennem. Sokáig nem lehettem el, mivel az időtartam állandó - vagyis egy óra itt ugyanannyi, ugyanannyi, mint egy óra ott és a gépet sem sajátíthattam ki hosszú időre. Tegnap azonban valaki éppen akkor lépett be a laborba, amikor én visszaérkeztem oda. Amint megpillantotta rajtam ezeket a ruhákat, rögtön tudta, miben sántikálok, így hát nem maradt más választásom, mint visszaugrani a gépbe: soha az a z életben nem engedtek volna többet a gép közelébe. Ők meg egyből a nyomomba eredtek, annyi fáradságot sem véve maguknak, hogy átöltözzenek. - Gondolja, hogy visszajönnek? - firtattam. firtatta m.
40 John Wyndham: Időomlás - Viszont a maga jelenléte itt önmagában is jókora és messze hangzó időomlások időomlások egész lavináját indíthatja el. Melyik a rosszabb? - Ó, az enyémek mind be vannak számítva! Megnéztem - nyugtatott meg Tavia titokzatosan. - Ők sem izgulnának úgy miattam, ha nekik is eszükbe jutna, és utánanéznének. utánanéznének. Kis szünetet tartott. Aztán számára vonzóbb vizekre evezett: - Ugye a maguk korában azok, akik házasságot kötnek, különleges különleges ruhát vesznek föl az alkalomra? a lkalomra? Látszott, hogy ez a téma különös varázzsal bírt számára. - Hé, nem is olyan rossz ez a huszadik századi házasság! - lelkendezett Tavia. - Az én é n saját értékrendembe é rtékrendembenn is magasabb polcra polcra hágott, drágám feleltem. Valóban magam is meglepődtem, hogy az elmúlt egy hónapnyi idő mennyire megváltoztatta róla a véleményemet. - Drágám, a huszadik századi házaspárok mindig egy nagy közös ágyban alszanak? - csicsergett Tavia. - Okvetlenül, drágám - biztosítottam őt. - Röhejes - mondta. - Nem valami higiénikus, de azért egészen kellemes. Ezen aztán elcseverésztünk egy kicsit. - Drágám, nem vetted észre, hogy a néni többé nem húzza föl előttem az orrát? - jegyezte meg Tavia. - Drágám, bennünket a házassági bizonylat bizonylat látványa mindig megfoszt a fintorgás tulajdonságától - magyaráztam. magyaráztam. Társalgásunk fonala így tekergeti még egy darabig egyik személyes, ám nem túlságosan fontos témáról a másikra. Egy ponton ponton megjegyeztem: - Kezd úgy tűnni, drágám, hogy többé többé nincs mit tartanunk az üldözőidtől. üldözőidtől. Ha úgy aggódnak, mint hitted, már régen vissza kellett volna jönniük. . Fejét kétkedően kétkedően megcsóválta. - Továbbra is résen kell lennünk, ám mégis furcsállom a dolgot. Szerintem Donald bácsi szúrta el valahol. Szegény feje nem valami műszaki zseni. Akkor is két évvel előreállította a gépet, amikor téged meglátogatott. meglátogatott. De semmit s emmit se tehetünk azonkívül, hogy nyitva tartjuk a szemünket. Elgondolkodtam, Elgondolkodtam, majd azzal rukkoltam ki: - Hamarosan munkát kell vállalnom. Az megnehezítheti megnehezítheti a résenlétet. rés enlétet. - Munkát? - lepődött meg. - A közhiedelemmel közhiedelemmel ellentétben, két ember nem jön ki annyiból, mint egy. És a feleségek megkívánnak bizonyos bizonyos színvonalat, meg is kell hogy kapják, persze az ésszerűség határain belül. Az a kevés pénzem, amim van, ahhoz nem elég. - Emiatt ne fájjon a fejed, drágám - ütötte el a dolgot Tavia. - Feltalálsz valamit, és kész. - Én? Feltalálni? - volt rajtam a meglepődés sora. - Hát persze! A rádiót ugye elég jól ismered? - A légierőknél elvégeztem néhány lokátorostanfolyamot. lokátorostanfolyamot. - Ah, a légierő! - kiáltott föl lelkesen. - Ha meggondolom, hogy te igazából harcoltál a második nagy háborúban! Ismerted Montyt, Ike-ot* meg a többi hős férfiút? - Személyesen nem. Más fegyvernem - hárítottam el. - Milyen kár. Mindenki szerette Ike-ot. De térjünk vissza a tárgyhoz. Mindössze annyit annyit kell tenned, hogy beszerzel néhány rádiós és elektronikai szakkönyvet, szakkönyvet, én pedig rávezetlek, mit kell föltalálnod. - Teee?! Vagy úgy, értem már. De gondolod, hogy ez eléggé etikus lesz? - tettem hozzá kétkedve. - Nem látom be, miért ne lenne az? Elvégre valakinek föl kell találnia azokat a dolgokat. dolgokat. Különben hogy tanulhattam volna róluk az iskolában, nem igaz? - Én ... hm ... azt hiszem, meg kell fontolnom a dolgot - zártam le a vitát.
ugyanaznap délelőttjén Tavia kinézett az ablakon, és fölkiáltott: ugyanaznap - Drágám, valaki integet onnan a fák közül! Mellé léptem, és valóban: egy botra botra kötözött fehér zsebkendő lengett ott lassan jobbra-balra. j obbra-balra. Távcsővel Távcsővel megláttam a bot mozgatóját is, egy idősebb férfit, félig elrejtve a bokrok között. Tavia kezébe nyomtam a távcsövet. - Uramisten! De hiszen ez Donald bácsi! - kiáltott föl. - Szerintem jobb, ha beszélünk vele. vele. Úgy látom, egyedül van. van. Kiléptem a házból, előrementem a kocsibejáró végéig, és intettem a férfinak. Az tüstént előlépett, kezében zászlóként lobogtatva lobogtatva a botra erősített kendőt. Alig hallhatóan ért oda hozzám a kiáltása: - Ne lőjön! Széttártam a kezem, mutatva, hogy nincs nálam fegyver. fegyver. Tavia odajött mellém. Amikor a férfi közelebb ért, a botot átvette a bal kezébe, jobb kezével megemelte a kalapját, és udvariasan fejet hajtott. - Ah, Sir Gerald! Örömömre szolgál, szolgál, hogy újból láthatom lá thatom önt mondotta. - ő nem Sir Gerald, bácsikám, hanem Mr. Lattery - igazította helyre Tavia. - Ó, istenem, i stenem, milyen ostoba vagyok! vagyok! Mr. Lattery - folytatta -, biztos vagyok benne, benne, hogy örömmel hallja: ha llja: a seb inkább kellemetlen volt, mintsem komoly. Mindössze egy ideig a hasán kell feküdnie a szegény fickónak. - Szegény fickó? - visszhangoztam értetlenül. - Az, akit a kit tegnap meglőtt. - Hogy én meglőttem? - Talán holnap vagy holnapután - vetette közbe Tavia sietve. Bácsikám, igazán olyan lehetetlen vagy azokkal a beállításokkal. - Az alapelvekbe a lapelvekbenn nagyon is jól eligazodom, eligazodom, kedvesem. Csak a gép kezelésébe zavarodom bele néha egy kicsit. - Sebaj. De ha már itt vagy, fáradj beljebb - invitálta őt Tavia. - Azt a zsebkendőt zsebkendőt pedig visszadughatod visszadughatod a zsebedbe - tette hozzá. Belépéskor gyors gyors pillantást pillantás t vetett körbe a szobára, és bólintott, mint aki megelégedetten konstatálja annak korhű jellegét. Leültünk. Elsőnek Tavia tette le a garast: - Mielőtt továbbmennénk, azt hiszem, jó, ha tudod, Donald bácsi, hogy férjhez mentem Geraldhoz ... Mr. Lattery-hez. Lattery-hez. Doktor Gobie rámeresztette a tekintetét. - Férjhez mentél? Minek? - Ugyan már, bácsikám - fortyant föl Tavia, majd türelmesen elmagyarázta: elmagyarázta: - Szeretem őt, és ő is szeret engem, ezért vagyok a felesége. Ez itt így szokás. - C-c - ingatta a fejét doktor Gobie. - Természetesen tudatában vagyok a huszadik század és szokásai iránti elfogultságodnak, kedvesem, kedvesem, azt azonban talán mégsem kellett volna, hogy ti ketten .. . hm ... magatok magatok is bennszülöttekké bennszülöttekké váljatok. - Nekem ez nagyon nag yon is tetszik - mondta Tavia durcásan. - Rendben van, a fiatal nők sajátja a romantika. De meg-gondoltad-e, meg-gondoltad-e, hogy milyen kellemetlenséget hozol ezzel Sir Ger... ö ... Mr. Lattery nyakába? - Épp az, hogy megkímélem megkímélem őt a kellemetlenségektől, kellemetlenségektől, Donald bácsi. Itt nem nézik jó szemmel, ha valaki nem köt házasságot, és én é n nem akartam, hogy fintorogjanak rá. - Én nem arra az időre gondoltam, amíg te itt vagy, hanem arra, amikor már nem leszel itt. Ezeknek itt rengeteg szabályuk van föltételezett haláleset, hűtlen elhagyás meg hasonlók esetére; csupa időhúzó és bonyodalmas bonyodalmas procedúra. És És amíg ez tart, addig ő nem nem nősülhet meg. meg. - Kétlem, hogy neki eszébe jutna j utna mást elvenni, nem igaz, drágám? bújt hozzám hozzám Tavia hízelgően. hízelgően. - A világért sem s em - nyugtattam meg. - így görbüljél meg, drágám? - De hisz megmondtam, drágám - fogtam meg a kezét -, hogy ha a világ minden asszonya asszonya . . . Egy idő után doktor Gobie udvarias köhécselése rántott vissza
bármelyik pillanatban pillanatban kirobbanhat kirobbanhat egy igazán csattanós csattanós ügy. Emiatt nincs senkinek egy nyugodt éjszakája sem. - Nagyon sajnálom az egészet, Donald bácsi, különösen, hogy a te fejedet mossák miattam. Nekem azonban eszem ágában sincs visszamenni. Én itt nagyon boldog vagyok. - De hát a lehetséges időomlások, kedvesem. kedvesem. Éjszakákon keresztül ezen rágódom ... - Bácsikám drága, ezek eltörpülnek azok mellett az időomlások mellett, amelyeket az okozna, ha én most visszatérnék. Be kell látnod, hogy nem tehetek mást, és ezt a többieknek is meg kell magyaráznod. magyaráznod. - Nem tehetsz mást? - hitetlenkedett hitetlenkedett a bácsi. bácsi . - Nos, ha a krónikákat föllapozod, föllapozod, látni fogod, fogod, hogy a férjem ... hát nem röhejes ez a csúf, régimódi szó? Nekem azonban a zonban nagyon nagyon is tetszik. Ami a szó eredetét illeti... - Ott hagytad abba, hogy nem jöhetsz vissza - zökkentette vissza a húgát doktor Gobie a kerékvágásba. - Ja igen. Meg fogod látni a följegyzésekben, följegyzésekben, hogy Gerald előbb fölfedezte a tenger alatti rádió-összeköttetést, rádió-összeköttetést, később pedig rájött az ívelt nyalábú átvitel elvére, amiért őt lovaggá ütötték. - Ezt én mind nagyon jól tudom, Tavia. De nem látom be . . . - Pedig be kell látnod, Donald bácsi. Hogy az ördögbe találná föl ezeket a dolgokat, ha én nem volnék itt, és nem vezetném a kezét? Ha most elviszel, akkor egyszerűen nem lesznek föltalálva, és é s mi lesz ennek a következménye? Doktor Gobie hosszan és elgondolkodva nézte Taviét. - Igen - bólogatott -, igen, igen, el kell ismernem, hogy ez a körülmény elkerülte a figyelmemet - és gondo gondolataiba lataiba mélyedt. - Azonkívül Gerald sem akarná, hogy elmenjek, elmenjek, ugye, drágám? - tette hozzá Tavia. - Én ... én é n ... - hebegtem, doktor Gobie azonban fölállt, és a szavamba vágott: - Igen. Belátom, hogy egy időre el kell odáznunk a dolgot. Eléjük fogom terjeszteni az érveidet, de a haladék csak időleges lehet. Az ajtó előtt megtorpant. - Közben, kedvesem, légy óvatos. Ezek olyan érzékeny és bonyolult dolgok. Gondolni sem merek rá, milyen zűröket okoznál, ha mondjuk olyasféle meggondolatlanságot meggondolatlanságot követnél el, hogy saját s aját ősanyáddá leszel. - Ez az egy, amit nem tehetek meg, Donald bácsi. Hiszen én az oldalágról való vagyok. - Persze, persze, még ez a szerencse. Akkor hát viszontlátásra, kedvesem, kedvesem, és ég önnel, Sir... hm ... Mr. Lattery. Lattery. Remélem, még találkozunk; fölöttébb élveztem, hogy ez egyszer végre nem csupán megfigyelőként megfigyelőként lehettem itt. - Donald bácsi, ez frankó beköpés volt! - csillant föl Tavia szeme. A bácsi rosszallóan megcsóválta a fejét. - Attól tartok, kedvesem, hogy te sohasem fogsz fölkapaszkodni a történettudomány történettudomány fájának legtetejére. Nem vagy elég alapos. Ez a kifejezés a huszadik század első feléből való, és ha megengeded, megengeded, akkor sem volt túl szalonképes. Az a bizonyos lövöldözés körülbelül egy hét múlva esett meg. Három férfi közeledett a házunkhoz, házunkhoz, öltözékük megtévesztésig hasonlított a béresekéhez. Tavia Tavia távcsővel fölismerte az egyiket. egyiket. Amikor Amikor puskával a kézben megjelentem az ajtó előtt, megpróbáltak fedezék mögé bújni. Az egyiknek egyiknek jókora távolságból a hátába pörköltem, de sántikálva ő is eliszkolt. Ettől kezdve senki sem háborgatott bennünket. Rövidesen nekigyürkőztünk nekigyürkőztünk a víz alatti rádiózás dolgának; meglepően meglepően egyszerű ügynek ügy nek bizonyult, miután Tavia rávezetett az alapelvére, és megindítottam megindítottam a szabadalmi eljárást. Amikor ez a dolog már jól sínen volt, elővettük az ívelt nyalábú átvitelt. Tavia sürgette a munkát. - Ugyanis nem tudom, mennyi időnk van, drágám - hajtogatta. Amióta itt vagyok, vagyok, egyre azon töröm a fejem, mi volt a kelte a levelednek, de sehogy sem jut az eszembe, pedig még arra is emlékszem, hogy aláhúztad a dátumot. A följegyzések szerint az első feleséged elhagyott - „elhagyott!": „elhagyott!": hát nem rettenetes szó, mintha én el
- Ne mondd! - kiáltottam föl boldogan. - Mi az, hogy ne mondjam? Igenis mondom. És aggódom. Nem hinném, hogy ilyesmi valaha is megesett volna egy utazó történésszel. Donald bácsi magánkívül lenne, ha megtudná. - Pokolba a Donald bácsiddal! - lelkendeztem. - És pokolba az időomlásokkal. Ezt megünnepeljük, drágám! A hetek elrohantak. Megkaptam az ideiglenes szabadalmat. Az ívelt nyalábú átvitel elmélete is a markomban volt. Minden ment előre a maga útján. Gondolataink a jövőben kalandoztak. Donaldnak nevezzük-e, avagy Alexandriának? Mikor kezdenek befutni a szabadalmi díjak, hogy ajánlatot tehessünk a Bagford-villára? Bagford-villára? Milyen fura lesz először hallani, hogy Lady Lattery, és hasonló fontos témák körül... Ekkor az egyik decemberi nap délutánján, amikor visszaérkeztem Londonból, Londonból, ahol az egyik gyártóval valamilyen módosítást beszéltünk meg, csak a hűlt helyét találtam Taviénak ... Még csak egy cetli sem, egy utolsó üzenet sem. Csak a nyitott bejárati ajtó és egy oldalára dőlt szék a nappaliban ... Ó, Tavia, kedvesem ... Azért vetettem papírra ezt az egész ügyet, mert még mindig nem tudtam napirendre térni erkölcsileg afölött, hogy találmányaimnak nem én vagyok az igazi atyja, és é s helyükre akartam tenni a dolgokat. dolgokat. Most azonban, hogy beszámolóm végére értem, belátom, hogy a „helyükre tevés” aligha a megfelelő szó. Előre látom, mekkora kalamajkát okoznék, ha történetesen ezt a beszámolót lelkiismereti indoklásul használnám föl a lovagi cím visszautasítására, ezért jobb, ha hallgatok, hallgatok, és ha majd fölkínálják, elfogadom azt a címet. Elvégre is hány olyan „sugalmazott” fölfedezést tudnék fölsorolni, fölsorolni, amely azt a gyanút ébreszti az emberben, hogy egyesek már énelőttem is megtették ugyanazt, amit én. Nem állítom, hogy hogy az ok és okozat, okozat, hatás és ellenhatás minden finom finom összefüggését tisztán látom ebben az ügyben, valami azonban a zonban sürgetően azt súgja nekem, hogy most okvetlenül meg kell tennem egy bizonyos dolgot; dolgot; nemcsak azért, hogy elkerüljem egy beláthatatlan időomlás elindítójának szerepét, hanem attól való félelmemben félelmemben is, hogy ha ezt elmulasztom, akkor egy szép napon arra ébredhetek, hogy az egészet csak álmodtam. Ezért meg kell írnom azt a bizonyos bizonyos levelet. Először a boríték: Ük-ük unokahúgomnak, Octavia Lattery kisasszonynak (Felbonthatja a 21. születésnapján, 2136. június 6-án.) Aztán a levél. A dátum. A dátum aláhúzva. Édes, távoli, imádott Taviám, Ó, én drágaságom... Baranyi Gyula fordítása Zórád Ernő rajzai
§
ROBERT SILVERBERG
A konglomeroidák fogadásán
Modern vagyok. Konglomeroida. Konglomeroida. És posztkazuális, kontralineáris, hogy egy mélyről jövő tendencia kibontakozásának vagyunk tanúi: a peptomodern. peptomodern. Aki más, az halott, neszpá? neszpá? Vagyis Vagyis ásatag. Mert micsoda divat csúcsa - kilépni a divatból. Ez állandó résenlétet követel az is a mi rekombináns korunk helyes helyes bölcsessége, ha nem a végtelen embertől. Odasiklott hozzám Melanoleum, és nyo nyomban mban nekem szögezte lehetőségek iránti érzékenység és az örökös készenlét állapota. Minden a kérdést, hogy tetszik az új alakzata. Pedig pontosan pontosan olyan volt, mint lehetőségre nyitott, egzisztenciálisan simulékon s imulékonyy magatartást felvenni. felvenni. legutóbb, az egy évvel ezelőtti joburgi bulin: csápok, csá pok, irizáló test, oldalsó Így amikor kvázi-unokafivérem, kvázi-unokafivérem, Spinifex meghívott a ma esti foetusszemek, szivárványos, lüktető csomók. partijára, gondolkodás gondolkodás nélkül igent igent mondtam. Spinifex Spinifex Wongamoolában Wongamoolában Első pillanatra meghökkentem, és majdnem elszóltam magam, hogy .lakik, a Dandenongák Dandenongák lejtőin, ahonnan szép kilátás nyílik Melbourne-re. Melbourne-re. már láttam ezt az alakzatát, de még idejében észbe kaptam, hogy ezúttal Éppen Gondar-ban Gondar-ban voltam, úton Lalibela felé, amikor a mikor elért a hívása. pontosan pontosan olyanra formáltatta magát, mint mint legutóbb, ami ami a kifinomultság kifinomultság Mortissának meg nekem új embriónk van - mondta Spinifex. újabb magaslataira emeli Hapshash játékát, ezért összes karommal Szeretnénk, ha mindenki segítségünkre lenne a megformálásában. megformálásában. átöleltem, és lelkendezve lelkendezve megdicsértem: Versenyt hirdetünk a legjobb tervezetre. Mindenki ott lesz, azonkívül az onkívül - Elragadó vagy, kedvesem, bombasikered lesz! néhány új ember is.” Néhány is.” Néhány új ember. Hogy Hogyan an is állhattam volna - Tudtam, hogy te csípni fogod - hálálkodott a nő. - Láttad már a ellent? Nem nagy ügy Etiópiából Ausztráliába ruccanni egy foetusfoetust? partira. Átszállással két óra. Fél szempillantás szempillantás alatt máris hopp-pályán hopp-pályán - Csak most érkeztem. voltam. Hopp Addiszba, hopp Delhibe, hopp Szingapúrba, hopp MelHúszlábnyira Húszlábnyira a- koktéloltár fölött, gravitációs gyerty g yertyaa bourne-be, bourne-be, hipp-hopp, hipp-hopp, és már meg is érkeztem. Néhány érkeztem. Néhány új ember. Ki ember. Ki sugárnyalábjában fölfüggesztve fölfüggesztve egy kristálygömb lebegett, s benne tudna ellenállni? Ez az éjszaka hozott össze Domitillával. foszforeszkáló zöld folyadékban ott úszkált ünnepélyesen ünnepélyesen az új foetus. Spinifex és Mortissa egy drágakövekkel drágakövekkel kirakott lábakon álló, ál ló, nagy Tizenegy vagy tizenkét hetesre becsültem ezt a kissé idegenszerű aranytojásban lakik, rajta oszcillátor-ablakok, oszcillátor-ablakok, fölötte három halacskát a nagy, ráncos homlokával, homlokával, ezt a minden furcsasága mellett is lehorgonyzott lehorgonyzott szivárvány. Spinifex mostani m ostani alakzatában vízlakó formát formát egészen normális, közönséges emberi foetust, foetust, amely még nem esett át át öltött: vidám, kék delfinszerű testén csillogó vörös uszonyok, és napjait semmiféle genetikai átprogramozáson. Természetesen olyanok számára, jórészt a vizesárkában tölti. Mortissa Mortissa legújabb alakzata jobban jobban megfelel megfelel mint Mortissa és Spinifex, szóba sem jöhet a születés előtti formálás a konglomeroida-hagy konglomeroida-hagyománynak: ománynak: nincsen egyetlen azonosítható részlete olcsó fogása. Menjenek csak a közönséges emberek az olcsó DNSsem - egy kicsi a tapírból, egy kicsi a zsiráfból meg néhány gépileg kovácsokhoz, kovácsokhoz, és hozassák rendbe a magzataik tuskólábát és csapott 'állát előállított precíziós réteg; az egész nagyon elegáns. Csókot intettem vagy a lőcslábát, hogy mire kispriccelnek kispriccelnek az anyaméhbő an yaméhből,l, semmiben se kettőjük felé. különbözzenek a többiektől. Ez nem a mi módszerünk. Már vagy harminc vendég tolongott körülöttük. A legtöbbjüket - A tervezési verseny fél óra múlva kezdődik kezdődik - jegyezte meg ismertem. Itt volt Hapshash a maga tízéves alakzatában: akkor ez a Melanoleum. - Van valami jó terv a tarsolyodban? kárpitozott kárpitozott forma volt a divat utolsó szava. Negrasca még mindig a - Meghiszem azt! Mi a díj? teknősbéka-csincsilla teknősbéka-csincsilla alakját viseli, még Holy Mary is őrzi régi fenségét - Egy hónap bárkivel a parti résztvevői közül közül - felelte. - Ismered
44 Robert Silverberg: Silverberg: A konglomeroidák konglomeroidák fogságában megnyúlt gerince, amely végig a hátán egy bordázott taréjt hordozott: szellemes konglomeroidája konglomeroidája a rozsomáknak meg a dinoszaurusznak. dinoszaurusznak. Szíveim dübörögni kezdtek, és a nyirok összesűrűsödött bennem. Ő nyomban nyo mban megérezte, milyen mil yen hatással van rám, mert lángköpenye lángköpenye kétszeresére lobbant föl, és ez a vakító felhő egy pillanatra engem is beburkolt beburkolt és elkábított ózonillatával. ózonillatával. Nem volt volt több tizenkilenc évesnél, én pedig a magam kilencven kilencven évével egzisztenciálisan rugalmas voltam, készen rá, hogy leigázzanak. Gratuláltam találékonyságához. találékonyságához. - Az ötödik alakzatom - mondta. - Azt hiszem, hamarosan újat kapok. - Az ötödik? - Eszembe jutott Hapshash és Negresca meg Holy Mary, akik divatosan ragaszkodnak a régi testükhöz. - Ilyen hamar? Ne tedd. Ez a mostani egészen különleges. - Tudom - felelte. - Éppen ezért ideje újat csináltatnom. De oda nézz csak: a foetus foetus próbál megszületni! És valóban, a kvázi-unokatestvéreim kvázi-unokatestvéreim foganta kis álhal heves, hiábavaló mozdulatokat tett, hogy kiszabaduljon csillogó tartályából. Tapsra fakadtunk. A szolgák ezt jeladásként értelmezték, és kezdték fölszolgálni a különféle ízelítőket: öt közönséges, behemót, ostoba és engedelmes engedelmes emberi alak platinatálcáko pla tinatálcákonn csillogó műételeket hordott körbe. Mi pedig nem voltunk restek, mert a tálcák egykettőre megürültek, a közemberek azonban másodszor másodszor is megrakták tálcáikat legalább tízféle kaviárral, édes hússal, ínycsiklandó parányi parányi koktélgömböcskékkel és hasonló jókkal. Ekkor Spinifex vidám uszonycsapkodásával uszonycsapkodásával mindenkit lefröcskölve kimászott a vizesárkából, a magasból képernyő ereszkedett ereszkedett alá, és ferdén megállt fölöttünk kezdetét vette a verseny. Domitilla még mindig ott állt a közelemben. - Hallottam rólad - mondta, a hangja akár az aszúbor. - Azt hittem, hogy találkozunk találkozunk a holdpartin. Mért nem jöttél el? - Én oda nem járok - feleltem. - Hát persze. Tudod, Tudod, ki fogja megnyerni megnyerni a versenyt? - Miért, csak nem bunda? - Mind az, nem? Én tudom, ki - és elnevette elnevette magát. Mortissa már a pódiurtion pódiurtion állt, új alakzata hibátlanul visszatükrözte a reflektorok kíméletlen fénycsóváit. Elmagyarázta a versenyszabályokat. versenyszabályokat. Mindenki sorsot fog húzni, sorban megragadja a vezérlőfogantyút, és kivetíti az ernyőre, milyennek képzeli el a gyermeket. Az elbírálás automatikus: az a terv nyer, amely a legnagyobb elképedést váltja ki, a győztes győztes pedig a jelenlévők bármelyikét bármelyikét egy hónapra társául választhatja. Két kikötés érvényesült: Spinifex és Mortissa nem köteles fölhasználni a nyertes tervet, ha azt bármilyen módon az életre veszélyesnek ítélik, és a versenyzők versenyzők sem használhatják föl a jövőben jövőben saját céljaikra a terveiket. terveiket. Megejtették a sorsolást, és é s sorra egymás után előálltunk a tervünkkel: tervünkkel: Hapshash, Melanoleum, Mandragora, Mandragora, Barackvirág, Hannibál és és a többiek. A tervek között voltak ragyogó és egy egyszerűen szerűen csak okos elgondolások. elgondolások. Hapshash egyfajta felékszerezett amőbát javasolt; Barackvirág egy Spinifex-Mortissa Spinifex-Mortissa hibridet gondolt ki, félig delfint, félig gépet; Melanoleum a görög mitológiából merített Medúza-hajú M edúza-hajú és Poszeidónfarkú teremtményével; egykori feleségféleségem: Nullamar egy merev és cirkalmas mértani idomot talált ki, amely mindannyiunknak mindannyiunknak fejfájást okozott; én viszont egy olyan elképzelést rögtönöztem, amelyben két kecses és vékony kagylóhéj közül egy törékeny, kígyószerű, csaknem áttetsző lény kandikál ki. Magam is meglepődtem meglepődtem a találékonyságomon, találékonyságomon, és nyomban sajnálni kezdtem, hogy könnyelműen eltékozoltam egy ilyen gyönyörű gyönyörű alakzatot, amelyet egykor talán magam is viselhettem viselhettem volna. A közönség felhördült felhördült a láttára, lá ttára, és már-már azt hittem, hogy én fogok nyerni, és azt is tudtam, kit fogok fogok magamnak díjként kiválasztani. Kíváncsian vártam, Domitilla mivel fog előrukkolni. Rámosolyogtam, amit lángpalástjának légies libbenésével viszonzott. viszonzott. A versenynek sehogy sem akart vége szakadni. s zakadni. Győzelemre Győzelemre éhesen egyre feszültebbé, nyugtalanabbá, komorabbá, levertebbé váltam. Candelabra látványos tervvel hozakodott elő, Mingimangé lenyűgözően zavarbaejtő, Vishnué pedig bámulatra méltóan ravasz. Egyesek már-már a jelen génsebészet lehetőségeinek a határát ostromolták. Győzelmi
Egy dologban eltért a szabályo s zabályostól: stól: hímnős volt: fölül kerek, rózsaszín bimbós mellekkel, mellekkel, alul hím ivarszervekkel. ivarszervekkel. Ettől eltekintve eltekintve a régi emberi test volt, a hagyományos, hagyományos, formálás előtti forma, amelyet manapság már csak a szolgáló osztályok szerencsétlen milliárdjai viselnek. A lélegzetem is elállt, és nemcsak nekem. Nem könnyű elképeszteni egy olyan minden hájjal megkent társaságot, mint a miénk, ám ezúttal mindnyájan mindnyájan kővé dermedtünk az elképedéstől. Domitilla bizarr ötlete belénk fojtotta fojtotta a szót. Mi ez: gúnyt gúnyt űz velünk? Vagy Vagy csak egyszerűen egyszerűen naiv? Netán olyan magas fokára hágott a kifinomultságnak, kifinomultságnak, hogy mi már föl sem tudjuk fogni az indítékait? Tálcák csapódtak a földhöz, poharak ömlöttek ki, köhécselés, szipogás, sutyorgás töltötte be a levegőt. A bírálógépek eszeveszetten eszeveszetten kattogtak és villogtak. villogtak. Semmi kétség sem férhet hozzá, ki a győztes: vitathatatlanul Domitilla keltette a legnagyobb legnagyobb meglepetést, és a győzelemnek győzelemnek ez a feltétele. A parti a botrány szélén táncolt. táncolt. Mortissa azonban ura maradt a helyzetnek. helyzetnek. - Természetesen Domitilla a győztes - jelentette ki hidegvérűen. Üdvözöljük Üdvözöljük őt tervének ter vének vakmerőségéért. A férjemmel azonban az onban úgy vélekedünk, hogy kockázatos lenne gyermekünkre nézve, ha első alakzatául a standard s tandard formát adnánk neki, mivel félreértést kelthetne a játszótársai körében, ezért élünk a választás jogával, és kvázi-uno kvázi-unokafikafivérünk, Sandolphon tervét fogadjuk el, amely olyan nagyszerűen egyesíti magában a kifinomultságot és az erőt. - Helyes - kiáltotta Melanoleum, és én é n nem tudtam eldönteni magamban, vajon Mortissa agyafúrtságát dicséri-e, vagy Domitilla merészségét, avagy az én tervem szépségét. - Helyes! - csatlakozott hozzá Vishnu, majd Candelabra és Hannibal is, és az estély feszültsége feloldódott feloldódott egyfajta erőltetett ünneplésben, amely egykettőre valódi ünneplésbe csapott át. - A díj! - kiáltotta valaki. - Ki lesz a díj? Spinifex összeverte lepedőnyi uszonyait. - A díj! A díj! - sürgette. Mortissa intett Domitillának. Ez előrelépett, apró és törékeny alakja cseppet sem látszott sebezhető s ebezhetőnek, nek, s tisztán, hidegen csengő hangon kijelentette: - Sandolphont választom. Egy órán belül elhagytuk a estélyt, estél yt, és San Franciscóba ugrottunk, ugrottunk, ahol Domitilla egyedül lakott gömbölyű gubóházában, amely pókhálókábelein pókhálókábelein egy mérföldnyi mérföldnyi magasan függött függött az öböl fölött. fölött. Kívánságom teljesült. A lány azonban rémülettel töltött el, holott nem vagyok ijedős természetű. Lángpalástjával bekebelezett. bekebelezett. Tizenkilenc éves volt, én kilencven, és az igájába döntött. Tehetetlenül vergődtem abban a jegeskék sugárzásban. Öt alakzat, és még csak tizenkilenc éves! Szeme keskeny és sárga, akár a macskáé, és feneketlen idegenszerűség idegenszerűség csillogott benne, amitől úgy éreztem magam, akár egy sárpiszkos paraszt. - A híres Sandolphon - suttogta. - Ha te győzöl, engem választasz? Igen, tudom, hogy engem. engem. Rá volt írva az arcodra. a rcodra. Mióta viseled ezt az alakzatodat? - Öt éve. - Ideje újra cserélned. Kezdtem volna érvelni, hogy Hapshash és a társaságunk többi hangadói éppen ellenkező úton úton járnak, hogy most az követi a divatot, aki még tartja a régi alakzatát, de mindez ostobaságnak tűnt a szememben most, amikor ott feküdtem a karjaiban, karja iban, és sűrű, kemény szőrbundája a pikkelyeimet pikkelyeimet csiklandozta. Hiszen Hiszen ő volt az újdonság, újdonság, az ébredő nap észrevehető, kérlelhetetlen hangja, és mit érdekelte őt, hogy mások mit vélnek divatosnak! divatosnak! Szerelmeskedtünk, és azt hiszem, ezen a téren az én tengernyi tengernyi tapasztalatom megállta a sarat az ő fiatalos tigrishevességével összehasonlítva összehasonlítva is. Utána megmutatta a négy korábbi alakzatáról készült hologramokat. hologramokat. Egymás után libbentek elő a vetítőből előző énjei: a szülei által választott alakzat, amelyet a melyet kilenc évig viselt, aztán a második, amelyhez általában a pubertás végéig ragaszkodni ragaszkodni szoktak, majd ifjúkorának két változata. Ezek igazi konglomeroid alakzatok voltak, az egész biológiai színképből merítettek valamit, egy kis lepke és
Robert Silverberg: Silverberg: A konglomeroidák konglomeroidák fogságában 45
bálnáig, csak az az egy dolog szab határt, hogy hogy a génhasítók által előállított testben el kell h elyezni egy emberi nagyságú agyat; Domitilla azonban minden átváltozása során ugyanarra a nagyszerű kis vázra rakta föl fantáziája agyagszobrát, amellyel a világra jött. És ez baljós dolog volt. Ritka makacsságról, önelégültségről önelégültségről tanúskodott. tanúskodott. - Neked melyik tetszik a legjobban? - fordult hozzám, miután minden alakzatát megmutatta. Megsimogattam izmos, sima combjait. - Ez. Milyen szorosan rásimul a szőrzeted s zőrzeted a bőrödre! És milyen gyönyörű gyöny örű a hátadon a taréj! Napvilágra hoztad legmélyebb önmagadat. - Honnan tudhatod két óra után, mi lakozik a legmélyebb bensőmben? - Nem szabad engem lebecsülnöd. - Ajkához érintettem az ajkamat. Egy rész vadászó macska, egy rész dinoszaurusz: tökéletesen eltaláltad. - Szeress még egyszer. Aztán átugrunk Jeruzsálembe. - Helyes. - Aztán Tibetbe. - Jó. - És Baltimore-ba. Baltimore-ba. - Baltimore-ba? - Miért ne? - erősködött. - Szoríts magadhoz! Úgy! Úgy! - Csak egy hónapom van veled? - Harminc nap. Ez volt a versenyszabályzatban. - Te mindig tartod ta rtod magad a szabályzathoz? - Mindig - felelte. Hajnalban átugrottunk Jeruzsálembe, aztán Tibetbe, onnan pedig kitalálták - Baltimore-ba. És sok más helyre a harminc nap alatt. Ki akart fárasztani, azt gondo gondolván, lván, hogy a tizenkilenc év némi fölényben fölényben van a kilencvennel kilencvennel szemben, ebben az egyben azonban tévedett, ugyanis minden átalakulás egyben megújulást megújulást is hoz. Mértéktelenül szerettem őt, holott félelemmel töltött el. Mitől féltem? Mitől fél mindenki a legjobban? Hogy Hogy egy sebezhető pillanatban valaki azt a zt vágja a fejéhez: „Most már tudom, milyen szélhámos vagy: az utolsó álarcod á larcod is lehullott, mindent tudok rólad.” Én nem mondanék ilyesmit Melanoleumnak, de
- Ez volt a feltételben. - Akkor is. - Ha nem tartjuk be a megállapodásainkat, megállapodásainkat, összedől az egész társadalom. - Untattalak? - Ostoba kérdés, erre csak arculcsapás lehet a válasz. - Korántsem annyira, mint amitől tartottam - felelte, és é n imádtam őt ezért a válaszért, mert rosszabbat vártam. - Nekem azonban más dolgom is van. Az új alakzatom, Sandolphon. - Ne tedd! Vétek eldobni a mostani alakzatot, hiszen gyönyörű. gyönyörű. - A legközelebbi fölül fogja múlni ezt is. - Könyörgök, maradj még egy darabig ilyen, mint amilyen most vagy! - Holnap hajnalban átesem az átalakításon - mondta -, a katmandui génsebészeten. Reménytelen Reménytelen dolog lett volna ellenkezni vele. Búcsúzásul együtt töltöttünk még egy csodás éjszakát, és amíg én aludtam, eltűnt, körülöttem pedig összedőlt összedőlt a világ. Elrohantam a barátaimhoz, sorra vendégeskedtem vendégeskedtem Nullamarnál és Mandragoránál és Melanoleumnál és Candelabránál, egyikük egyikük sem említette előttem Domitilla nevét; az év vége felé pedig elmentem Spinifexhez és Mortissához, hogy megcsodáljam az új gyermeket sikeres tervemben, a kecses kagylóhéjban, kagylóhéjban, végül elkeseredésemben elugrottam Katmanduba. Már egy esztendeje formálódott az új Domitilla előző énjének módosított genetikai anyagából, és új alakzata már csaknem készen volt. Nem engedtek hozzá, hozzá, átadták áta dták azonban az üzenetemet, és kérésemre hajlandónak mutatkozott, hogy együtt vacsorázzon velem, amikor elhagyja elhagyja az intézetet. Addig még egy teljes hónap volt hátra. Az egész világ nyitva állt előttem, én azonban nem mozdultam el Katmanduból, bámultam a hegyeket, hegyeket, és közben azon azon morfondíroztam, morfondíroztam, hogy a Domitillával töltött hónapom egy szempillantás alatt elillant, a várakozásnak ez a hónapja viszont fölér egy örökkévalósággal; végre azonban az a nap is elérkezett. Föltárult a belső ajtó, a jtó, ápolónők léptek ki rajta, csupa szabályos szabályos ember, utánuk néhány műtőszolga műtőszolga következett, majd a sebész és a sebész
használta föl - fölül mellek, alul hím szervek. s zervek. Úgy éreztem magam, HENRY SLESAR mintha hasba rúgtak volna: hasamat fogva szerettem volna kétrét görnyedni. görnyedni. Domitilla csillogó szemmel nézett rám. - Tetszik? - kérdezte évődve. Én azonban képtelen voltam ránézni. Sarkon fordultam, és próbáltam kereket oldani, a hangja azonban megállított. - Várj, Sandolphon! - szólt utánam. Reszketve megtorpantam. - Mit akarsz? - Mondd azt, hogy tetszik. Az állásközvetítő kötelező nyugalma hivatásához kevéssé illő - A versenyföltételek versenyföltételek kikötötték, hogy egyik tervet sem használhatod ingerültségbe csapott át. föl - fakadtam ki elkeseredetten. - Azzal hivalkodtál, hogy mindig - Lehetetlen, doktor úr, hogy egy magafajta képzettségű és múltú betartod a szabályokat. szabályokat. ember ne találjon munkát. A háború végtére is nem változtatott - Mindig. Kivéve, ha nekem úgy tetszik. - Széttárta a karját. ka rját. - Nos, mi mindenkit vademberré. vademberré. Hogy mást ne mondjak, az oktatók iránti kereslet a véleményed? Mondd, Mondd, hogy tetszik, és akkor ma éjszaka a tied leszek! ezerszeresére nőtt az atombom a tombomba ba napja óta. - Soha, Domitilla! Dr. Meigham hátradőlt a székben, és sóhajtott. Megérintette az ágyékát. - Nem érti a dolgot. Én nem hétköznapi értelemben vett oktató vagyok. - Emiatt? Arra a tantárgyra, amelyhez a legjobban értek, senki sem kíváncsi. Az - Temiattad - vetettem oda egész testemben reszketve. emberekben, emberekben, persze, van tudásvágy; tudni szeretnék, mit kezdjenek - Hogy tehettél ilyet? il yet? Egy szabályos alak, Domitilla, egy egyközönséges közönséges ezzel a szétdúlt s zétdúlt világgal, ami rájuk ráj uk maradt. Tudni óhajtják, hogyan ember! dolgozzanak dolgozzanak mint kőművesek, kőművesek, technikusok, építészek. Tudni akarják, - Szegény kis bolond - mondta szánakozva. hogyan hogy an foltozzák össze a városokat, hogyan indítsák el újra a gépeket, Hátat fordítottam, és ezúttal nem tartott vissza. Elmentem gyógyítsák gyógy ítsák a sugárzás s ugárzás sérültjeit és az eltört csontokat. Azt is tudni Madagaszkárra és Törökországba és Grönlandra Grönlandra és Bulgáriába, Bulgáriába, képtelen kívánnák, hogyan hogyan gyártsanak g yártsanak művégtagokat a bombázások áldozatainak, voltam azonban kiverni a fejemből lángoló alakját, a rozsomáklányt, rozsomáklányt, akit mi módon tegyék önellátóvá a vakokat, hogyan térítsék észhez az szerettem, meg azt a groteszk figurát, amivé lett. Lassacskán tompult a őrülteket, és vezessék vissza a társadalomba a nyomorékokat. nyomorékokat. Ilyen fájdalom. Hapshashsal meg a társasággal dacolva dacolva új alakváltozásnak dolgokra dolgokra kell őket megtanítani. De ezt ön nálam nála m is jobban tudja. vetettem alá magam, és egy egyszerűbb, simább, kevésbé konglomeroid - És az ön szakképzettsége, doktor? doktor? Úgy érzi, nincs rá többé igény? formát öltöttem. Ettől jobban éreztem magam. Kezdtem Kezdtem kigyógyulni a Dr. Meigham kurtán felnevetett. lányból. - Nem érzem. Tudom. Tudom. Megpróbáltam felkelteni az emberek Egy év telt el. Egy oaxacai estélyen végre elmeséltem a történetet érdeklődését, de elfordulnak tőlem. Huszonöt évig arra képeztem Melanoleumnak, Melanoleumnak, aki kápráztató volt új, áramvonalas alakjában. tanítványaimat, tanítványaimat, hogy hogyan an tökéletesítsék emlékező-képességüket. emlékező-képességüket. Hat - Ha még egy egyszer szer végig kellene csinálnom, percig sem haboznék könyvem jelent meg erről, kettő egyetemi tankönyv is lett. A mondtam. - Persze az embernek meg kell őriznie egzisztenciálisan fegyverszünet fegyverszünet utáni évben nyolchetes tanfolyamot hirdettem, de csak csa k simulékony magatartását. Nyitva Nyitva kell lennie l ennie minden eshetőségre. Ezért egy jelentkező akadt. Sajnos, ez a foglalkozásom, foglalkozásom, csupán ehhez értek. semmit sem sajnálok. Mégis, mégis, még mindig sajog az a mély seb, Hogyan Hogy an menthetném át életem munkáját a borzalom és a halál új amit rajtam ejtett, kedvesem ... világába? - Oda nézz! - szakított félbe Melanoleum. Az állásközvetítő az ajkát harapdálta. Valósággal kihívásnak vette vette a Követtem a tekintetét, és Hapshash, Mandragora Mandragora meg Negrasca problémát. Ám nem nem talált rá megoldást, amíg dr. Meigham ott volt volt nála. mögött megpillantottam megpillantottam a karcsú, feszes testű idegent, aki halat Nézte meggörnyedt, meggörnyedt, csoszogó alakját, ahogyan ahogyan a beszélgetés végén végén meregetett a tóból: bogárszárnyak, bogárszárnyak, combján és alsó karján fekete és kiment a szobából, és kétségbeesett saját tehetetlenségén. De éjszaka, sárga lumineszkáló foltok, macskabajusz, tűhegyes agyarak. Felém szokásos lidércnyomásos lidércnyomásos álmából felriadva, jó ideig ébren feküdt pillantott, a tekintetünk találkozott találkozott - mintha tűz csapott csapott volna felém -, szállásán, és újra eszébe jutott dr. Meigham. Reggelre már tudta a fölkacagott, fölkacagott, és ez a kacaj posztkazuális gúnnyal és kontralineáris választ. megvetéssel megvetéssel ostorozott végig. Egy hónap múlva közérdekű közlemény jelent meg a kormány Tönkretett Tönkretett az egész társaság előtt. lapjában, sokan fel is figyeltek rá. Elfutottam. Gyorsított nyolchetes tanfolyam indul Még most is futok. Hogyan felejtsünk címmel. Talán örökké futni fogok előle. Jelentkezés szeptember 9-től Hugó Meighamnál, a filozófia doktoránál. doktoránál. Baranyi Gyula fordítása Pataki Tibor rajzai Kaán Judit fordítása
A DOKTOR
ZENE HANGOK A JÖVŐBŐL Értelmetlen zajok, zörejek, vijjogások, füttyök kakofóniája kakofóniája ez, nem pedig művészet szörnyülködtek a kritikusok még néhány éve is egy elektroakusztikus zenei tétel meghallgatása után. Azóta legtöbbjük véleménye gyökeresen megváltozott. megváltozott. Számos rövidfilm, reklámfilm és művészfilm kísérőzenéjeként hallható, sőt hazánkban is kivívta magának az önálló művészet rangját. Tanítják a Zeneakadémián, Zeneakadémián, a rádióban egyre több magyar elektronikus kompozíció kompozíció hangzik el. Fantáziát lát benne a Hanglemezgyártó Hanglemezgyártó Vállalat is; nyolc nagylemez jelent meg máig a műfaj műfaj hazai művelőitől. művelőitől. De mi is ez a zene? Vannak-e törvényei, s ha vannak, milyenek? Miféle hangszerekkel játsszák, és hogyan hogyan zajlik le egy elektroakusztikus koncert? koncert? Valóban ez a jövő zenéje? Milyen összefüggés mutatható ki a scifi és az elektronikus zene között? között? Kérdéseinkre Patachich Ivánnal, a terület egyik legnagyobb magyar szakértőjével, tevékeny alkotójával beszélgetve kerestünk válaszokat. Patachich Iván a Liszt Ferenc Zeneművészeti Zeneművészeti Főiskolán szerzett s zerzett diplomát 1947-ben. Számos hagyományos zenemű, színpadi, szimfonikus, kamarazenei és kórusművek komponálása után 1958 óta foglalkozik foglalkozik elektroakusztikai és számítógépes zenével. Kísérleteket és tanulmányokat tanulmányokat folytatott a New York-i, stockholmi, stockholmi, pozsonyi, bourges-i, bourges-i, utrechti és stuttgarti elektroakusztikai stúdiókban. Jelenleg a MAFILM zenei vezetője. - Miben áll az elektronikus zene lényege, lényege, miért fordultak az utóbbi évtizedekben a zeneszerzők a technika legújabb vívmányaihoz? - Ha a televíziót adás után nem kapcsoljuk ki, sistergőn zúg. Ezt a jellegzetes hangot fehér zúgásnak vagy fehér zajnak nevezzük. Alaptulajdonsága, hogy a hallható tartomány 16 Hz-től 20 000-ig - összes hangja egyszerre szól benne azonos dinamikával. Miként a fehér fényben a szivárvány minden minden színe jelen van, a fehér zúgás is minden emberi füllel hallható hangot tartalmaz. Ebből különféle szűrések révén, vágással, kiemeléssel, visszacsatolással úgynevezett úgy nevezett színes zúgások, furcsa, sziszegő s ziszegő
- Véleményem szerint az utóbbi negyven célhoz: a kész elektronikus zenei alkotáshoz. alkotáshoz. évben nagyon kevés örök érvényűt alkottak a Mik a különbségek közöttük? zenében. Bartók, Schönberg, Sztravinszkij óta - Attól függően, hogy mit tekintenek kiinduló jóformán nem nem született átütő értékű akusztikai akusztikai hangforrásnak, hangforrásnak, különféle különféle iskolákat is kolákat tarthatunk alkotás. Kísérletek és irányzatok viszont viszont számon. A francia iskola is kola a természetben elképesztő mennyiségben burjánzanak. Lázas előforduló, előforduló, úgynevezett úgynevezett naturális hangokból hangokból kutató-kereső periódusát periódusát éli a zene. Sebesen (például ének, beszéd, sírás, köhög köhögés, és, nevetés, változó korunk, a megsokszorozódott sóhajtás, horkolás, morgás, szívdo s zívdobogás, bogás, események és új lehetőségek által felgyorsult felgyorsult állathangok, gépzajok, szélfúvás, vízcsobogás, életünk, valamint a kozmikus kozmikus hangulatok zenei mennydörgés, mennydörgés, harangszó, futballmérkőzés tükrözésére kevés a meglévő meglévő hangszereken hangzavara, hangszerek hangszerek hangja stb.) indul ki. található hangmennyiség hangmennyiség és létrehozh lé trehozható ató Mikrofonnal Mikrofonnal felvesznek néhány órás kombináció. kombináció. Úgy is fogalmazhatnék: kimerült alapanyagot, alapanyagot, amit azután érzés szerint s zerint vágnak a tizenkét hang, azaz minden hely foglalt a össze nyolc-tíz perccé, vagy elektronikus úton zongorán, minthogy Európában immár elemeire bontanak, s az így kapott elemeket az négyszáz éve az úgynevezett jól temperált eredetitől eltérő módon rendezve nyernek n yernek hangokat használják a zenészek, tizenkét újfajta hangzásokat. Amerikában felveszik a hangot, ami tulajdonképpen a hallható hangokat, majd úgy rakják össze, hogy légrezgéseknek csupán tizenkét kiragadott kiragadott megvágják a szalagokat, kicsipkézik, szegmense. Még öt-hat oktávot véve is alapul, ala pul, jószerével formailag variálják. variálják. Az összetett hozzávetőlegesen hozzávetőlegesen 90-100 hangot hasznosít az hangzások elemeikre bontása bontása esetén analitikus európai temperált zene, melynek mel ynek nyelvezetén módszerről beszélnek, beszélnek, és a létrejött zenét dolgoztak dolgoztak Bach, Bartók és a popzenészek popzenészek máig konkrét zenének nevezik. A német iskola is. Az indiai, japán, kínai, afrikai és óceániai kizárólag generátorokkal generátorokkal képzett tiszta népek jóval szélesebb skálán játszanak szinuszos rezgések összegzéséből, egzotikusnak tűnő hangszereiken. szintéziséből építkezik, szigorú matematikai - Az elektronikus zene azonban mindenen rend alapján. Ezt nevezik szintetikus, „valódi” túltesz, hiszen mindenfajta periodikus, hangnak elektronikus zenének. Ma már nem is felfogható rezgő mozgást zenei különböztetik meg az elektronikus és konkrét alapanyagnak alapanyagnak használhat. zenét, jóllehet az eltérő eltér ő utak konzekvenciái - Valóban, sőt zenei nyelve alapjának tekinti mindmáig fennmaradtak. a temperált hangok közötti hangokat is; de - Érti-e, élvezi-e a közönség ezt a zenét? legnagyobb jelentősége, hogy elektronikus - E „téren, időn kívüli” hangokból komponált módszerekkel módszerekkel behatol a hangok mikrovilágába, zene befogadását sokban s okban megkönnyítik megkönnyítik a és megváltoztatja a felhangok felhangok erejét, továbbá popzenekarok, popzenekarok, amelyek hajlandók kilépni a egymáshoz egymáshoz való viszonyait, ami által hagyományos hagyományos keretekből, és a elképesztően érdekes, merőben különös szintetizátorokon, szintetizátorokon, torzított elektromos hangzásokat képes előcsalogatni. Minden gitárokon kívül konkrét zörejeket, egyre több hagyományos hangszer alaphangjaihoz elektronikus effektet alkalmaznak, kapcsolatot kapcsolatot tartoznak a felhangok, melyek intenzitása teremtve a régi és az új között. Példaként azonban hangszerenként változó. E említeném a Pink Floyd, Floyd, Sinergy, Kraftwerk, különbözőségekben rejlik a hangszerek egyéni Tangerine Dream, J. M. Jarre, Klaus Schulze, hangzása, hangszíné. Új eszközre volt tehát M. Garrison, Peter Baumann, Isao Tomita és a szükség, amelynek segítségével egy zenei Vangelis együtteseket, szerzőket. rendszeren belül kitölthető a felhangok felhangok közötti - Az elektronikus zenéhez szükséges óriási űr, s mellyel hangok sokaságát lehet technikai apparátus, tudományos tudományos fontoskodás fontoskodás megszólaltatni a kromatikus skála egymással közepette vajon nem vész el maga a művészet szomszédos, legkisebbnek mondott mondott félhangjai a művésszel együtt? között is. Ezt a kulcsot adná kezünkbe korunk - Ettől nem kell tartanunk, noha ezen a elektronikus elektronikus forradalma? területen sokféle veszély leselkedik a zene- Úgy tűnik, igen. Műszerek és eljárások művészetre. Mivel itt bizonyos fajta sokasága segíti ma már a zeneszerzőket. matematikai képletek variálnak, kész mintákat Hanggenerátorok, Hanggenerátorok, oszcillátorok, jelformálók, adó programkazettákal, programkazettákal, floppy discekkel
48 Zene - Bár az elektronikus zene nem ismeri a Egy ember szimfóniája címmel. szimfóniája címmel. A mű az legjobbkor - kezdtek ocsúdni a zeneszerzők, hagyományos hagyományos kottát, a zeneszerzők rögzítik emberből „kijövő” mindenféle hang hogy valami mást, újat kellene csinálni. elképzeléseiket. Hogyan? átalakításából épült fel. A művész - És később miként alakult idehaza az - Jóllehet minden hallható effektus ajtónyikorgásokból, ajtónyikorgásokból, - nyitódásokból, nyitódásokból, - csapóirányzat sorsa? átalakítható zenei élménnyé, a hangulatot, a dásokból szerkesztett szerkesztett aláfestő zenéjével kísért, kísé rt, - Pongrácz Zoltán volt az egyik első nagy közvetítendő közvetítendő érzéseket, érzés eket, gondolatokat az Ajtók c. c. balettjét Budapesten is bemutatták. A pionír, 1965-ben 1965-ben már elvégzett elvégzett egy kurzust kurzust elektronikus zene művelőjének művelőjének is meg kell tisztán elektronikus úton előállított zene úttörői Utrechtben, házi stúdiójában eredményeket ért álmodnia és előre le kell jegyeznie, mert ha ez az ötvenes évek elején egy időben dolgoztak el, de a többiek jóformán csak a külföldi elmarad, a technika vezeti az embert, és Kölnben (Herbert Eimert és Stockhausen), Stockhausen), stúdiókban tudtak dolgozni, mert itthon az hasznavehetetlen hasznavehetetlen effekthalmaz születik, s zületik, ami Milánóban és Varsóban. Generátorokkal Generátorokkal elektronikai karbantartók mérőműszerein mérőműszerein kívül nem muzsika. A zeneszerző a képzeletében gerjesztett szinusz háromszög- és semmi egyébhez nem jutottak hozzá. Az első összeállt művet a kottánál jóval komplikáltabb derékszögjelekből derékszögjelekből készítettek zenét. Kölnben a magyar stúdió 1972-ben jött létre tizenhat jelekkel partitúrarendszerbe partitúrarendszerbe jegyzi le. A rádiónál sokat kísérletezett 1950-51 körül taggal a MAFILM II-es telepén jómagam, lejegyzés egyik módszere a forgatókönyvelv. forgatókönyvelv. A König professzor, s ugyanebben az időben Pongrácz Zoltán, a stockholmi Belohorszky szerző a film vagy a rádiójáték működött Henri Pousseur belga és Ligeti Ferenc és a stuttgarti s tuttgarti Erhare) Karckoscha Karckoscha forgatókönyvéhez forgatókönyvéhez hasonló, feszes technikai György György magyar mag yar zeneszerző Stockholmb St ockholmban. an. vezetésével. Mivel a filmnél természetszerűen forgatókönyvben rögzíti, mikor milyen Pousseur Studie II. elnevezésű II. elnevezésű darabja másod-harmadlagos másod-harmadlagos tényező a zene, nem hangzások szólaljanak meg. A másik módszer maradandó, rendkívül érdekes partitúra is várhattunk jelentősebb műszaki fejlesztést, alapján koordinátarendszerben koordinátarendszerben grafikonok készült belőle. Az első nyilvános elektronikus devizális beruházásokat a vezetőségtől. sokaságával ábrázolják a zenét. A zenei koncert 1953. október 19-én a kölni Szerencsére a rádió meglehetősen háromdimenziós háromdimenziós koo koordinátarendszerben rdinátarendszerben a rádióban hangzott hangzott el Stockhausen St ockhausen és Eimert „jövőérzékeny” „jövőérzékeny” műszaki igazgatója felkarolta a függőleges függőleges Y tengely a,hangmagasságot jelöli. opuszaiból. témát, s ma már szintetizátorok, keverőpultok, keverőpultok, Sztereofónia esetén két egymás fölé helyezett 3 Híres stúdió indult Milánóban a nagyszerű műszerek, számítógépek és kitűnő szoftverek szoftverek dimenziós rendszert has ználunk, kvadrofónia kvadrofónia karmester, Bruno Maderna és Luciano Berio segítik a hazai elektronikus elektronikus zene új esetén természetesen négyet. A vízszintes - X - vezetésével. Párhuzamosan a Columbia fellegvárában szorgoskodókat. szorgoskodókat. tengely az időt, illetve a ritmust jelzi. A Egyetemen Egyetemen (USA) is folytak kutatások a műfaj - Az elektronikus zene polgárjogot nyert a mélységi koordináta, koordináta, a Z tengely a hangzások nagy úttörőjének, úttörőjének, a kínai születésű, orosz Zeneakadémián is. erejét -amplitúdóját - mutatja. Az egyéb zenei származású Vlagyimir Vlagyimir Ussa-chevsky - Olyannyira, hogy a növendékeknek 1974 paramétereket - mint mint pl. a hangszín, a irányításával. Vele 1968-ban személyesen is től az I. és II. évfolyamban fakultatív, fakultatív, a felső burkológörbe burkológörbe stb. - speciális jelekkel jelekkel mutatja a találkoztam, filmzenét készítettem intézetében. évfolyamokon pedig kötelező tárgyként rendszer. Az új ellenzői persze-vádként Amikor a fent említett iskolák oktatják az elektronikus zenét. A hallgatók az' kiálthatják fejünkre: természetellenes dolgot dolgot feszültségvezérléssel, live-electronickal live-electronickal és elméleten túl heti egy gyakorlati órát töltenek a művelnek művelnek az elektronika megszállottai. De számítógépes zeneszerzéssel kezdtek rádió elektronikus zenei központjában, a kérdem én: az űrutazás, a kozmikus kozmikus foglalkozni, foglalkozni, a nagy anyagi lehetőségekkel Vigadó épületének negyedik emeletén. sebességek, a számítástechnika, az rendelkező japán és amerikai stúdiók s túdiók törtek Magyarországon kilenc év óta olyan asztronómia, a genetika talán emberléptékű? élre. Főleg a* Stanford, Berkeley, San Jose J ose zeneszerző nem kap diplomát, aki ne konyítana Maradjunk örökre a Földön, és járjunk lovas egyetemek és Boston, valamint Buffalo város valamennyit valamennyit az elektronikus zenéhez. szekérrel, netán gyalog, számoljunk az stúdiói kerültek élvonalba, de ma már - Kérem, engedjen meg egy személyes személ yes ujjunkon, ujjunkon, éhezzünk é hezzünk és fázzunk? Senki sem világszerte működnek kitűnő elektíonikus elektíonikus és és kérdést: mi irányította irányította önt az a z elektronikus zene kívánhatja. számítógépes zenei alkotóműhelyek a legtöbb univerzumába? - Sokan mégis hidegnek tartják a chipek rádió-és privát stúdióba s túdióban. n. Európában most - Véletlenül kerültem kapcsolatba az énekét... Stockholmban, Stockholmban, Utrechtben és Párizsban nagy a elektronikus zenével, addig „egészen normális” - Miért hideg? Mert nem soktagú zenekar zenekar pezsgés. A franciaországi franciaországi Bourges-ban lévő lévő zeneszerző voltam, aki lelkesen utánozza állítja elő a helyszínen? helyszínen? Csak azért nevezünk nevezünk elektronikus elektronikus zenei fellegvár vetélytársra akadt Bartókot, Kodályt, később Schönberg egyes dolgokat melegnek, mert a Pompidou kultúrpalota IR-CAM nevű dodekafóniáját, persze közben mindig gyermekkorunktól így emlékszünk rá. Ami stúdiójában. E műhely tág teret ad a törekedtem a kizárólag rám jellemző akusztikai pedig később jön, jön, és nem értjük, esetleg esetleg kísérletezőknek, kísérletezőknek, s itt működik a világ egyik világ kialakítására. A sors véletlenje a konfliktust okoz, azt kén yelmetlennek, yelmetlennek, legnagyobb legnagyobb zenei célú számítógépe. s zámítógépe. filmgyárba sodort (közel 40 éve innen kapom a hidegnek bélyegezzük. A minket körülvevő - És a szocialista országokban hogyan alakult fizetésemet), ahol rengeteg zenei feladatot dolgok önmagukban nem hidegek és nem e zene karrierje? kaptam, közel 150 filmhez írtam zenét. A melegek. A világ semleges dolgait mindig az az - A lengyelek lengyelek kivételével szinte mindenütt fordulópont fordulópont 1958-ban következett. következett. Jancsó egyén minősíti. Az egyiknek hideg, a másiknak gyermekcipőben gyermekcipőben jár az a z elektronikus zene, Miklós felkért, szerezzek kísérőzenét a közelebb áll a szívéhez, és melegebb. hiszen a dogmatikus politika éppen a kezdeti Halhatatlanság című című filmetűdjéhez, de rögtön - Keveset beszéltünk még az a z elektronikus kibontakozáskor kibontakozáskor gátolta meg a kísérleteket. hozzátette, hogy elektronikus zenére gondol. zene külföldi és hazai történetéről, jelenéről. jelenéről. Ennek ellenére Bratislavában már a hatvanas Külföldön hallott ilyesfajta szerzeményeket, és Hol, hogyan és hová fejlődött az irányz irán yzat? at? években kiváló stúdió szerveződött. szerveződött. nagyon megfogták őt. De nem valami Az előzmények egészen a mágneses Moszkvában a Szkrajib Intézetben szintén divatáramlatnak engedelmeskedve engedelmeskedve követelt hangrögzítés kezdetéig visszanyúlnak. visszanyúlnak. Az igazi folynak kutatások, de inkább elméleti síkon, elektronikus zenei aláfestést: a film Goldmann kezdetet azonban 1947-től számíthatjuk, a mint a gyakorlati zenélés talaján. A Györgyről, Györgyről, a mártír szobrászról szólt, és a párizsi Musique Concréte Concréte művészeti csoport csoport lengyeleknél lengyeleknél kedvezőbb a kép, mindig is rendező úgy kívánta ábrázolni a művész alakulásától. Első művük Pierre Schaeffer szabadabban kísérletezhettek a művészetekben, művészetekben, halhatatlanságát, hogy az absztrakt képsorok képsorok Etudes aux chemins de fetje. A rendkívül és nagy előnyük, hogy zeneszerzőikre nem döntő része a galaktikában, a csillagok közt szuggesztív ötperces darab olyan nehezedtek óriási formátumú hazai játszódik. Korábban eszem eszem ágában sem volt volt hangzóanyagot hangzóanyagot adaptál, amit korábban nem klasszikusok. Magyarországon Magyarországon Bartók, majd elektronikus zenével foglalkozni, utána kellett
Zene 49 mérő szinusz- és levelgenerátoraikat. levelgenerátoraikat. Naponta diagonálisan átugrott átugrott a fejük felett a bal első éjféltől hajnali hatig dolgoztam. Ez volt az a z első hangszóróba, s egyszerre csak minden irányból találkozásom az elektronikus zenével, három különös hangok kezdtek áradni őrült évvel Gagarin űrrepülése előtt. ritmusban. Az átlagos koncertjáró másodszor is - De ebből a találkozásból „nagy szerelem” meglepődött, megdöbbent, de a hangzás lett... sokakat megfogott, megfogott, ráéreztek, ráé reztek, hogy új - Valóban. 1961-től tömegesen felmerült a akusztikai világba érkeztek, ahol már nem kozmikus kozmikus hangulatot árasztó zene iránti igény; Mozart bájos ;,vorschlag”-jait, ;,vorschlag”-jait, nagyszerű kérte a tévé, a rádió, mindenki mindenki érezte, ez fúgáit hallják, hanem olyasvalamit, mint futurológia, futurológia, ez a jövő. Szakmáját szerető repülőn ülve a monoton zengést, autósztrádán szorgalmas emberként, az igényeknek igényeknek behunyt behunyt szemmel a kerekek és a motor motor megfelelően szállítottam megrendelőimnek a morajlását vagy egy űrközpontban a műszerek zenét, ám egy idő után ráébredtem, több ez, csipogását. Egyesek lelkesedtek, mások a mint valamiféle furcsa „coureur locale”; művészet megcsúfolását vélve bosszankodtak, megsejtettem, hogy talán ebben rejlik a modern és senki sem s em tudta, mikor kell tapsolni, mikor zene problematikájának a megoldása is. ért véget a koncert, amidőn kiment a dzsinszes Csakhogy a további kísérletekhez hiányzott az technikus, vagy amikor amikor felerősödtek a terem előképzettségem. Harmincöt éves fejjel fényei. elkezdtem tanulni a matematikát, a fizikát, az - Az elektronikus zene rokonságban áll a sciakusztikát. Heti két alkalommal a lkalommal vettem órákat fivel. Ön szerint s zerint milyen pontokon kapcsolódik egyik legkedvesebb segítőtársamtól, a kettő? tanácsadómtól, dr. Lohr Ferenctől, az első - Számos tudományos-fantasztikus tudományos-fantasztikus filmhez magyar hangosfilm hangmérnökétől. Lassan komponálnak komponálnak elektronikus elektronikus vagy számítógépes előbbre jutottam, közben fáradhatatlanul zenét, mert a technikai eszközökkel eszközökkel keltett teljesítettem megrendelőim kéréseit. Egy évet é vet hangok valódi sci-fi hangulatot teremtenek, töltöttem ösztöndíjjal az utrechti egyetem ami hagyományos módon szinte elérhetetlen. szonológiai szonológiai intézetében. i ntézetében. Meglett tudósokkal, Az SF irodalom a nagyközönség számára fizikusokkal, zeneszerzőkkel együtt ismeretlen eseményekkel, jelenségekkel ismerkedtem az elektronikus zene rejtelmeivel, r ejtelmeivel, foglalkozik, az elektronikus zene pedig eddig s ezalatt öntörvényű, öntörvényű, saját sajá t magában is megálló nem hallott hangzásokkal, hangzásokkal, ugyanakkor ugyanakkor mindkét zeneművek zeneművek írásával próbálkoztam. Első önálló művészeti kifejezés-mód érzelmeket közvetít sintetico (Szintetikus zenei munkám, a Stúdió sintetico (Szintetikus az elképzelt jövőből. Analógiát vélek tanulmány) tanulmány) 1972-ben született s zületett meg. felfedezni e zene és a sci-fi karrierje és jelene - Tíz év óta egyre inkább beleszól a között: mindkettő nehezen nehezen fogadtatta el magát zeneszerzésbe a számítógép, s zámítógép, használatát a szakmai közvéleménnyel, közvéleménnyel, mégis egyre több a szintén meg kellett tanulnia. kedvelője. - A párizsi IRCAM stúdióban 1983-ban 1983-ban két A scíence fiction kifejezésben a fantázia hónapon át tanulmányoztam a komputeres mellett ott a tudományosság igénye is. A régi zeneszerzést. Elkészítettem az első, tisztán zeneszerzők nem törődtek a zongora zongora számítógépes zeneművemet, a Studium felhangjaival, a kicsengések burkológörbéivel: burkológörbéivel: digitalét. Tavaly digitalét. Tavaly jelent meg a hat különálló ösztönösen komponáltak, ráérzéseikre darabomat tartalmazó nagylemezem, a Musical a Musical hagyatkoztak, hagyatkoztak, az intuícióra, az ihletre, a múzsa electro-alchemy. Legújabb electro-alchemy. Legújabb művem egy csókjára vártak. Az elektronikus zene szerzője tekerőlant elektronikusan átalakított hangjaiból nem kizárólag a képzeletére támaszkodik:, támas zkodik:, áll össze; nem véletlen, hogy a Bináris a Bináris játék analitikus, akusztikus, matematikai tekerőlantra címet tekerőlantra címet viseli. Végtelen örömet megközelítésekkel, megközelítésekkel, tudományos tudományos ismereteivel szerez számomra az a felfedezőjáték, amit a felvértezetten dolgozik az új médiummal. hangok galaxisában művelek. művelek. Felemelő érzés ér zés - Miért hisz ön a mindent összefoglaló összefoglaló végigjátszani minden verziót s gyönyörködni számítógépes zene lehetőségeiben, az eredményben. Ezt az alkotó örömet távlataiban?. szeretném műveimmel átnyújtani - A magnetofonszalag magnetofonszalag centimétereiben mért embertársaimnak. ritmus és tempó, a rezgésszámokban - Az elektronikus zenét, akár a sci-fit, sokan meghatározott meghatározott hangmagasság, a decibelekben decibelekben értetlenül, fanyalogva, sokan kritikában rögzített hangerő a komponálás sohasem remélt rajongással fogadták megjelenésekor. precíziós módszerét indította indította diadalútjára. Milyenek voltak valójában a közönség reakciói Remélem, hogy a nem is any-nyira távoli az első koncerteken? Egyáltalán miként zajlik jövőben jövőben autentikus futurológiái futurológiái és sci-fi zenei le egy ilyen il yen bemutatóprogram? művekkel gazdagodik kultúránk. - Kétszeresen is szokatlannak találták a El tudnék képzelni a Naprendszer planétáiról zenekedvelők zenekedvelők az ilyen találkozásokat. Először, szóló szimfóniát vagy egy mikroba percekben mert nem láthatták sem a zenészeket, sem a mérhető életének pillanatait kifejező dirigenst, sem a hangszereket. hangszereket. Helyettük voltak zeneművet zeneművet is. De készült már egy hallatlanul fura gépezetek, keverőasztal, erősítők, izgalmas alkotás, a Quazár-pulzár, ami Quazár-pulzár, ami hangfalak, kábelek dzsungele. Semmi sem felfogható a sci-fi zene előhírnökéne el őhírnökének. k.
különböző elektroakusztikai eljárásokkal átalakította és strukturálta, mígnem az emberi hallótartományba hallótartományba kerültek. Megdöbbentő rend és összefüggés-együttes összefüggés-együttes tárul elénk az univerzum eme rendkívül érdekes objektumaiból sugárzó jelekből. Az egyik részénél Wagner Tűzvarázsanak Tűzvarázsanak motívumait ismerhetjük fel, s oly gyöny g yönyörű örű hangzásokat hallhatunk időnként, hogy ezt a darabot nyugodtan nyugo dtan nevezhetjük a szférák zenéjének. Sámathy Tamás
IN MEMORIAM SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER
Challenger Minden volt s leendő űrkatasztrófa hőseinek
Az űr! Milyen dermesztő szó, s milyen szívet dobogtató! S a hőst - milyen - milyen avult, milyen beteg! fáradt korunkban még ki érti meg? A Kihívó íme Kihívó íme már ezer darabra hullt, ami a képernyőn jelen, jelen, ma már m ár a múlt, lángcsóva és félelmes füst-pöffeteg: a Kihívó az Kihívó az űrtől e választ kapta meg. De miként az első sajka, az első jó hajó, mely új világokat fürkészni volt való, az űrhajó is továbbmegy, száz és ezer, a Földön túl hívogat százezernyi jel, mert szűk a Föld, az Ész tovább tekint, önnön sorsát kutatja, immár odakint, vak ösztönből is megy, mint örök hiányt, keresi mindig a Kaland a Tudományt. Új holdak, messzi bolygók és kráterek viselik majd egykor volt nevetek, s ha békés mennyet áhít jelennek pokla, a ti nevetekben száll majd új csillagokra. Áldozat vagytok, de túsz a győzelemnek. Általatok hágunk majd egyre feljebb, s kiket űróceán kegyetlen hullámsírba rántott, helyettünk álmodjátok a nagy emberi álmot: végtelen összhangzatot, egy tágasabb világot!
1986. február
THEODORE STURGEON
Az ember, aki elveszítette elveszítette a tengert Mondjuk, srác vagy, vagy, és egy sötét éjszakán éjs zakán futsz a hűvös homokban ezzel csinálni valamit, és a fejedre estél. Pontosan megértetted, megértetted, bár az esésre a helikopterrel a kezedben, és nagyo nagyonn gyorsan hadarod: csiki-csiki-csiki. nem emlékeztél. Aztán egy perc múlva ismét megkérdezted, hogy mi Elfutsz a beteg ember mellett, aki azt a zt akarja, hogy tűnj el azzal az izével. történt, és ők elmondták. Megértetted. Megértetted. És egy eg y perccel később . .. Talán úgy véli, idősebb vagy, semhogy ilyen játékszerekkel játssz. így negyvenegyszer negyvenegyszer mondták el neked, és te megértetted. Egyszerűen az hát lekuporodsz mellé a homokba, és elmondod, elmondod, hogy ez nem játék, ját ék, történt, hogy akárhányszor akárhányszor próbálták a fejedbe verni, nem maradt meg; hanem modell. Azt mondod mondod neki, ide nézz, van itt valami, amit a de te egész idő alatt tudtad, hogy tudtad, hogy idővel az agyad ismét működni fog. És legtöbben nem tudnak a helikopterekről. helikopterekről. Ujjaid közé fogod a úgy is történt... Persze ha te lennél az a srác, srá c, aki mindig mindent légcsavarszárnyat, és megmutatod, megmutatod, hogyan tud mozogni a kerékagyban, kerékagyban, megmagyaráz megmagyaráz az embereknek meg önmagának, most nem akarnád ezzel egy kicsit előre-hátra, egy kicsit föl-le, egy kicsit oldalra, hogy zaklatni a beteg embert. változtassa a magasságot. Magyarázni Magyarázni kezded neki, hogy ez a Nézd, mit tettél máris, mikor mikor arra kényszerítetted, hogy hogy tudatának egy egy rugalmasság hogyan hogyan küszöböli ki a pörgettyűhatást, pörgettyűhatást, de ő nem figyel rád. dühös intésével elküldjön (mert most éppen Nem akar repülésre, helikopterekre helikopterekre vagy vagy rád gondolni, gondolni, még kevésbé kevésbé - a szemén s zemén kívül - csak a tudata mozgásképes). A mozdulatlan akar bármiféle magyarázatot bárkitől, bármiről. Most nem. Most a erőfeszítéstől hányinger hányinger fogta el. Máskor Má skor is érezte már magát tengerre akar gondolni. így hát elmész. tengeribetegnek, tengeribetegnek, de sohasem volt tengeribeteg, tengeribeteg, s ennek az a trükkje, A beteg ember a homokba van temetve, csak a feje meg a bal karja hogy a távolba kell nézni, és le kell kötnie a figyelmét. Most! Le kell látszik. Nyomásálló repülőöltözetet repülőöltözetet visel, és é s úgy néz ki, mint egy Mars- kötnie a figyelmét, mert ha valahol nem szabad tengeribetegnek tengeribetegnek lenni, lakó. A bal ruhaujjába kombinált kombinált idő-és nyomásmérő van beépítve, a hát akkor a túlnyomásos ruhába zárva végképp nem. Most! nyomásmérő nyo másmérő kéken foszforeszkáló mutatóinak semmi értelme, az óra Így hát igyekszik elfoglalni magát a tenger képével, a táj képével, az mutatói vörösen foszforeszkálnak. A beteg ember hallja a hullámverés hullámverés éggel. Egy dombon fekszik, feje egy függőleges fekete sziklának robaját meg a tulajdon légzőkészülékének légzőkészülékének halk, gyors lüktetését. támasztva. Egy másik ilyen emelkedő van előtte, finom, fehér homokkal Egyszer régen úszás közben túl mélyre merült, és túl sokáig maradt lenn, borítva. Azon Azon túl, odalent völgy völgy van, sós síkság, folyótorkolat; folyótorkolat; még nem nem és túl gyorsan jött föl, és akkor azt mondták mondták neki: „Ne mozdulj, fiú. tudja biztosan. Csak a lábny lá bnyomokban omokban biztos, amelyek mögötte Keszonbetegséged Keszonbetegséged van. Meg se próbálj se próbálj mozogni.” mozogni.” De ő próbált. Fájt. kezdődnek, kezdődnek, balra tartanak, eltűnnek a domb árnyékában, árnyékában, majd újra Hát most mozdulatlanul fekszik a homokban, homokban, meg se s e próbál mozogni. előbukkannak, hogy ismét eltűnjenek a völgy árnyékában.
52 Theodore Sturgeon: Sturgeon: Az ember, aki elveszítette elveszítette a tengert Akkor most rohand le az X-15-ös modellel. Erre majd odafigyel. Hé, ehhez a trükkhöz mit szólsz? Olyan magasra emelkedik a ritka levegőbe, levegőbe, hogy alig irányíthatod, itt vannak a lökhajtásos hajtóművek hajtóművek a szárnyvégeken, szárnyvégeken, látod meg a vízszintes farkfelület oldalain; dől, fordul, irányt változtat, mindezt sűrített légsugárral. De a beteg ember lebiggyeszti beteg ajkát: ó, tűnj el, fiam, tűnj el, jó? ennek semmi köze a tengerhez. Hát tűnj el. A beteg ember egyre távolabbra kényszeríti kényszeríti a pillantását, aprólékosan megjegyez mindent, mindent, mintha az lenne a dolga, hogy egyszer majd mindezt reprodukálja. Balra nincs más, csak a csillagfényes tenger, mozdulatlanul. Előtte, a völgy túloldalán kerek hátú dombok halvány fénykoronával. fénykoronával. Jobbra annak a fekete falnak a kiugró sarka, sa rka, amelyikhez amelyikhez a sisakja volt támasztva. (Úgy véli, hogy a hányinger hullámai lecsillapodtak, de még nem néz oda.) így hát az eget fürkészi, mely fekete és fénylő, szólítja a Szíriuszt, szólítja a Fiastyúkot, a Sarkcsillagot, a Kis Medvét, szólítja a ... . .. a ... De hiszen his zen ezmozog. ezmozog. Nézd Nézd csak: igen, mozog! Egy fénypont az, ráncos és zsugorodott, akár egy főtt kelbimbó az égen. (Persze több esze van, semhogy hinne a szemének, éppen most.) De ez a mozgás ... Gyerekkorában ott állt a hűvös homokban egy fagyos estén Cape Codnál, s nézte, amint a szputnyik nem halványuló fénye kibontakozik a homályból homályból (micsoda őrület: északnyugaton kel föl!); aztán álmatlan éjszakákon különleges különleges erősítőket szerelt a vevőkészülékébe, az életét kockáztatta magas antennák beállításával, csak hogy egy rövidke időre fölhangozzék fölhangozzék fejhallgatójában a Vanguard, az Vanguard, az Explorer, Explorer, a a Lunyik, Lunyik, a a Discoverer, a Discoverer, a Mercury Mercury megfejthetetlen megfejthetetlen bip-bip-bipje. Ismerte valamennyit (miért vannak, akik gyufacímkét gyűjtenek vagy bélyeget), de különösen jól ismerte azt a semmivel össze nem téveszthető té veszthető,, egyenletesen sikló valamit az égen. é gen. Ez a mozgó pont műbolygó volt, és egy pillanaton belül mozgásképtelenül, mozgásképtelenül, műszer nélkül, csupán aazz órájára meg rosszul működő agyára hagyatkozva - tudni fogja, hogy melyik. (Végtelenül hálás: e nélkül az egyenletesen sikló fényszikra nélkül nem volna más, csak a lábnyomok, lábnyomok, azok a bizonytalan lábnyomok, lábnyomok, hogy a tudtára t udtára adják, hogy nincs egyedül a világon.) Ha srác volnál, kíváncsi és tudni vágyó, vágyó, és egy picikét okosabb az átlagnál, néhány nap alatt bizonyosan rájönnél, hogyan számíthatod ki egy műbolygó keringési idejét mindössze az órád meg az agyad segítségével; idővel idővel még arra is rájönnél, hogy az árnyékot a sziklák között kezdettől a fölkelő műbolygó fénye okozta. Mármost, ha pontosan pontosan megjegyzed azt azt az időpontot, amikor amikor az árnyék hossza egyenlő egyenlő a domb magasságával, aztán azt az időpontot amikor a fény a zeniten van, és az árnyék eltűnt, akkor megszorzod ezt a számot 8-cal, de tudod, miért: a látóhatártól a zenitig, ez a keringési pálya egynegyede, egynegyede, az égbolt feléig, az meg az egynegyed fele - és akkor tudni fogod fogod a műbolygó műbolygó keringési idejét. Ismered az összes keringési időt: kilencven perc, két óra, két és fél óra; így rá fogsz jönni, hogy ez melyik madár a sok s ok közül. De ha te volnál az a srác, kíváncsi és találékony, akkor nem fecsegnél erről a beteg embernek, mert ő nemcsak hogy nem akar törődni veled, de már maga is gondolt minderre, és most is az árnyékokat árnyékokat lesi ehhez a számításhoz. Most! számításhoz. Most! A A tekintete az órájára villan: 0400, bár szinte mindegy. Most várnia kell - tíz percet? ... harmincat? .. . huszonhármat? amíg ez a műholdbébi fölfalja a maga sötétség-süteményszeletét; sötétség-süteményszeletét; és ez nagyon rossz, a várakozás, mert bár a belső tenger nyugodt, nyugodt, áramlatok mozognak benne, úszó, kúszó árnyékok. Kösd le magad valamivel. Kösd le. Nem szabad s zabad közelebb úsznia a nagy, láthatatlan amőbához, bármi történjék is: első, hideg hideg nyúlványát nyúlványát már nyújtja nyújtja is a legfontosabb szervei felé. Minthogy tanult fiatalember vagy, már nem egészen srác, minthogy segíteni akarsz a beteg emberen, el akarsz mondani neki mindent, amit csak tudsz erről a gyomorszorító gyomorszorító belső hidegről, erről a tapogató, láthatatlan, mindent körülölelő, körülölelő, engesztelhetetlen amőbáról. Mindent tudsz róla - figyelj, rá akarsz kiáltani a beteg emberre, ne törődj azzal a
kezedben - azért volt minden új, mert akkor kezdted, tudod; kezdő voltál, teli örömmel, hogy ilyen könnyen behatoltál ebbe a víz alatti ala tti másvilágba. Csónakkal voltál voltál kint a vízen, visszafelé tartottál, épp elérted a kis öböl száját, úgy határoztál, hogy az út hátralévő részét úszva teszed meg. Ennyit mondtál a fiúknak, és becsúsztál a meleg, selymes vízbe. Vitted a puskádat is. Az út nem volt hosszú, de a kezdők kezdők rosszul ítélik meg a víz alatti távolságokat. távolságokat. Az első öt percben nagyszerű volt, a nap forrón sütötte a hátadat, és a víz olyan meleg volt, mintha nem is lenne hőmérséklete, hőmérséklete, és te lebegnél. Arcoddal a víz alatt a maszk már-már tested részévé vált, széles, kék uszonyaid uszonyaid lendületesen röpítettek, puskád súlytalanul lebegett a kezedben, a feszülő gumikötél néha megperdült a napsütötte, zöld vízben. Füledbe egyhangúan zümmögött a légzőcsöved, s maszkod üvegén át csodákat láttál. Az öböl sekély volt - tíz-tizenkét láb mély - és homokos, homokos, tele tarka koraitokkal, hajlongó növényekkel és halakkal, de micsoda halakkal! Volt Volt ott vörös és zöld és vakító kék, arany és rózsaszín meg kék, rózsás, barackszín és ezüstpöttyökkel ezüstpöttyökkel teleszórt palaszürke. És akkor akkor kerített hatalmába az. . . a . a szörny. Voltak ellenségek ebben a más világban: a homokszínű, homokszínű, foltos tengeri kígyó, kígyó, nagy, otromba fejével és lefelé fordított fordított szájával, amely a mely nem bújt el, hanem figyelte a betolakodót; betolakodót; a pettyes muréna a csapszegvágó csapszegvágó pofájával; és valahol ott ott bujkálhatott a barracuda barracuda is az előreálló állkapcsával, a befelé álló fogaival, melyek - ha egyszer valamibe belekaptak - elragadják elragadják zsákmányukat. zsákmányukat. Tengeri Tengeri sünök: pufók, pufók, fehér tengeri tojások, éles tüskékből tüskékből álló, sűrű bundában, bundában, meg feketék, hosszú, karcsú tüskékkel, melyek behatolnak a mit sem sejtő húsba, s hetekig benne maradnak; maradnak; íjhalak és lepényhalak lepényhalak mérgező bajusszal és hússal; aztán a mérges rája, mely a lábszárcsontot is át tudja döfni. Ám ezek mégsem voltak szörnyek, voltak szörnyek, és és nem számítottak neked, a fölöttük lebegő betolakodónak. betolakodónak. Hiszen oly oly sok szempontból szempontból voltál fölöttük: fölöttük: puskával és ésszel fölfegyverkezve, a part (közepén a homok, homok, kétoldalt a sziklák) meg a csónak közelségének tudatában. Mégis ... támadás ért. Először csak kényelmetlen érzés volt, nem szorító, s zorító, de átható, éppúgy fogott körül, mint a tenger, teljesen beburkolt. Aztán az érintés - a hideg, belső érintés. Mikor végre végre tudatosult benned, benned, elnevetted elnevetted magad az ég szerelmére, mitől kellene tartanom? A szörny, az amőba. Fölemelted a fejed, ki a vízből. vízből. A csónak már a jobb oldali sziklánál járt; valaki még egyszer egyszer a vízbe merítette hálóját: hátha homár homár kerül bele. Integettél a csónaknak; a puskáddal integettél, integettél, de ahogy kiemelted a vízből, visszanyerte valós súlyát, és te egy picit lemerültél, mire megpróbáltad visszadugni visszadugni a fejedet, fejedet, hogy levegőt vegyél. Ám ekkor a cső vége a víz alá került; a szelep elzáródott; és te nagyot szívtál a semmiből. Lefelé fordítottad az arcodat; a cső kibújt a vízből; vízből; beszívtad a levegőt és vele együtt egy jó nagy korty tengervizet, ami megakadt a torkodon. Kiköhögted, kapálództál, zokogva nyelted a levegőt addig, míg kis híján szétszakította s zétszakította a tüdődet, de ez a levegő valahogy nem volt jó, nem volt volt jó, nem adott erőt. erőt. Összeszorítottad a fogadat, és elindultál a part felé; erőteljesen tempóztál, és tudtad, hogy ezt kell tenned; és akkor odalent, jobbra valami formátlan, nagy test emelkedett ki a homokból. Tudtad, hogy ez csak a homokpad, homokpad, kövek és korallok és növények, mégis fölsikoltottál; nem számított, hogy mit tudsz. Balra fordultál, hogy elkerüld, úgy menekültél, mintha már nyúlna is érted, és nem kaptál levegőt, nem kaptál levegőt, bármilyen akadálytalanul működött is a légzőcsöved. légzőcsöved. Egyszeriben Egyszeriben nem tudtad elviselni a maszkot, egy másodpercig sem, így hát lerántottad a fejedről, a hátadra fordultál, így lebegtél a vízen, szájadat az égre tárva, hangosan lélegezve. Ekkor kerített igazán és teljesen a hatalmába a szörny, szörny, ekkor ölelt körül, kebelezett be végképp az alaktalan, ala ktalan, határtalan, végtelen amőba. Az alig néhány yardnyira yardnyira lévő part, az öböl sziklás karjai, a közelben sikló csónak - azonosítani még igen, megkülönböztetni megkülönböztetni már nem tudtad őket, mert számodra egy és ugyanazon dolgot dolgot jelentették ... az elérhetetlent.
Theodore Sturgeon: Sturgeon: Az ember, aki elveszítette elveszítette a tengert 53 hullámokon. hullámokon. Alig egy tucatnyi erőteljes rúgással elértél oda, ahol megfordulhattál megfordulhattál és fölegyenesedhettél; fölegyenesedhettél; örömteli fájdalom volt, amikor a sípcsontod korallba korallba akadt, fölálltál a habban, partra gázoltál. Át a vizes homokon, homokon, a kemény homokon, még két elszánt lépés, és mozdulatlanul terültél el a száraz s záraz homokban. homokban. Feküdtél a homokban, s még mielőtt képes lettél volna mozdulni vagy gondolkodni, gondo lkodni, diadalt éreztél - diadalt, mert életben maradtál, és ezt gondolkodás nélkül is tudtad. Mikor már tudtál gondolkodni, gondolkodni, első gondolatod a puska volt, s az első mozdulatod mozdulatod az volt, hogy végre elengedted a puskát. Kis híján meghaltál, amiért nem engedted el korábban; a puska nélkül nem merültél volna le, nem estél es tél volna pánikba. Azért nem engedted el (kezdted megérteni), mert akkor másnak kellett volna kihoznia a vízből, és te nem tudtad volna elviselni a nevetést. Majdnem meghaltál, mert esetleg kinevettek volna. Ez volt a szörny elemzésének, boncolgatásának, tanulmányozásának tanulmányozásának kezdete. Akkor kezdődött; kezdődött; azóta sem ért véget. Amit megtudtál belőle, annak egy része csupán fontos volt; a többi létfontosságú. Megtanultad például, hogy soha soha ne ússz ús sz messzebbre maszkkal, mint ahonnan vissza tudsz térni maszk nélkül. Megtanultad, hogy veszélyes helyzetben soha ne terheld magad fölösleges dolgokkal: egy kéz vagy egy láb épp anya ny-nyira nyira nélkülözhető, nélkülözhető, mint egy puska; a büszkeség nélkülözhető, nélkülözhető, a méltóság is. Megtanultad, hogy soha ne merülj le egyedül, még akkor sem, ha kinevetnek, még akkor sem, ha egyedül kell megszigonyoznod megszigonyoznod a halat, s utána azt kell mondanod, hogy „mi" lőttük. És nagyon jól megtanultad, hogy a félelemnek sok ujja van, s ezek egyike - nagyon egyszerűen keletkezik: megnő a szén-dioxid mennyisége a véredben, mert túl gyorsan kapkodod a levegőt ugyanazon a csövön át - valójában nem is félelem, csak hasonló a félelemhez, és pánikba csaphat át, és megölhet. Figyelj, akarod mondani, figyelj, nincs semmi baj az ilyen élményekkel élményekkel meg a belőlük fakadó elmélkedésekkel, mert az olyan ember, aki tanulni tud belőlük, az elég alkalmas, elég elővigyázatos, elővigyázatos, előrelátó, bátor,.szerény és tanulékony lesz ahhoz, hogy kiválasszák, hogy ... Gondolatod Gondo latod félbeszakad, mert a beteg ember érzi azt a hideg érintést legbelül, érzi ebben a pillanatban, érzi, ha nem is akarja, érzi mindannak ellenére, amit az összes tapasztalatoddal és bizonyosságoddal bizonyosságoddal el tudnál magyarázni neki, ha ugyan hajlandó lenne figyelni rád, bár nem hajlandó. Hát mondd neki azt, hogy a hideg érintés egyszerű és megmagyarázható, mint az oxigénhiány vagy mint az öröm; hogy milyen diadalmas érzés lesz, amikor az agya ismét rendesen fog fog működni.' Diadal? Hiszen életben van, miután . .. mindegy, mindegy, hogy mi után, és nem érzi diadalnak, pedig a Grenadine-szigeteknél Grenadine-szigeteknél annak érezte, aztán a másik alkalommal is, amikor a keszonbetegséget keszonbetegséget "kapta, megmentette a saját életét, megmentette két másik ember életét. Nem, ez valahogy más: biztosan oka oka van annak, hogy hogy életben lenni lenni önmagában még még nem diadal. Miért nem diadal? Mert a műbolygónak nem tizenkét, nem húsz, még csak nem is harminc percbe telik megtennie útja egynyolcadát: ötven perc telt el, s még mindig ott egy kis árnyék. Ez az,ez az, ez az, az, ami hideg ujjával a szívét érinti, és é s ő nem tudja, miért, de tudni fogja, tudni fogja, hogy hogy miért; fél, hogy tudni fogja, ha majd rendesen működik az agya ... Ó, hol a srác? Hogyan tudná bármivel lekötni a. gondolatait, bármivel, az óramutatón kívül? Gyere, fiam, gyere - mit tudsz mondani? Ha te volnál az a srác, mindent megbocsátanál, és lekuporodnál lekuporodnál új modelleddel, modelleddel, ami nem játékszer, já tékszer, nem is helikopter vagy rakéta, hanem a naggyal, ami olyan, mint egy túlméretezett töltény. Még a modellje is olyan nagy, hogy egy dühös, beteg ember sem nevezheti játékszernek. Óriási töltény, de nézd csak: az alsó a lsó négyötöde négyötöde az Alfa - csupa izom több mint egymillió fontot visz előre. (Kapcsold le, dobd d obd el.) A maradék mara dék fele a Béta - csupa agy ez állít rá az útra. (Kapcsold le, dobd el.) És nézd a megmaradt, csillogó darabkát. Érintsd meg valahol valahol a kapcsolót, és látod - látod? szárnyai vannak - széles, háromszögletű szárnyai. Ez a
Nézzük: 0459. Ötvenkilenc Ötvenkilenc perc? plusz-mínusz még még néhány. néhány. Nyolcszor... 472 472 ... az, huh, 7 óra óra 52 perc. Hét óra ötvenkét perc? Egyetlen műbolygó sem kering a Föld körül, amelyiknek ennyi ennyi a keringési ideje. Az egész Naprendszerben Naprendszerben egyetlen olyan . .. A hideg ujj egyre könyörtelenebb. Keleten pirkad, és a beteg ember arrafelé fordul, fényt akar, napot, véget akar vetni a kérdéseknek, melyekre nem szabad jutni a választ. A tenger a végtelenbe nyúlik a növekvő fényben, s valahol a láthatatlan távolban vég nélkül robajlik a hullámverés. A pirkadó hajnal megvilágítja a homokos dombtetőket, dombtetőket, a beteg ember fájó megkönnyebbüléssel megkönnyebbüléssel látja a kirajzolódó lábnyomokat. lábnyomokat. A társa az, a beteg ember tudja, a társa, aki a ki segítségért ment. Ebben a pillanatban nem tud visszaemlékezni, hogy ki is a társa, de később majd rájön, s a lábnyomokat lábnyomokat nézve addig sem érzi olyan egyedül magát. A nap felső pereme zöld villanással emelkedik a horizont fölé,*s nyomban nyomban eltűnik. Nincs pirkadat, csak a zöld villanás, aztán az egyértelmű napkelte tiszta, fehér ragyogása. A tenger nem lehetne már fehérebb, nyugodtabb, nyugodtabb, mintha jég és hó takarná. Nyugaton Nyugaton a csillagok még pislognak, s odafönt a műbolygó kissé elhalványul a növekvő fényben. A völgy alaktalan tartalma lassan sátortábor képét ölti, vagy talán gyárét, cső meg vitorla alakú épületekkel. Mindez jelentene valamit a beteg embernek, embernek, ha az agya rendesen működne. Majd, nemsokára. Működni fog. (Ó ...) A tenger, messzire nyúlva a fölkelő nap alatt, furcsán viselkedik, viselkedik, mert ott, ahol vakító fényfoltnak kellene lennie, barna folt van. Mintha a nap fehér tüze kiszárítaná a tengert - mert nézd, nézd! a folt hízik, egyre növekszik, terjed a napfényben, napfényben, távolabb a tenger, aztán a kakaóbarna folt, ami egyre terjed a pont felé, ahol a beteg ember fekszik. A szívét érintő hideg ujj mellé egy másik telepszik, aztán még egy, készen a szorításra, a markolásra, a pánik eszelős markolására. De túl azon, túl a szorításon, mikor majd érzi, hogy ami a szívét markolja, csak félelem és nem pánik, ismét ott a diadal - diadal és dicsőség. Talán ebből áll az egész küzdelem: fölkészíteni magát, hogy el tudjon viselni mindent, amit a félelem tehet vele, mert ha elviseli, diadal vár rá. De ... még ne. Könyörgöm, még ne! Valami röpül (vagy röpült, vagy röpülni fog - egy kicsit zavaros ez az egész) felé jobbról, ahol még mindig ragyognak ragyognak a csillagok. Nem madár, de nem is repülőgép, repülőgép, mert aerodin a erodinamikailag amikailag teljesen rossz. Az ilyen széles és törékeny szárnyak nyomban elolvadnának elolvadnának vagy leszakadnának a föld légkörében. Ekkor látja (mert látni akarja), hogy a srác játéka az, vagy annak egy része, s ahhoz képest, hogy csak játék, egész jól működik. A Gammának nevezett rész az, siklik, egyensúlyoz a homok fölött, aztán ereszkedik, ereszkedik lassan, majd leszáll - mindez lassítva -, finom homokfüggönyt vonva maga mögé. És hihetetlenül messzire fut a talajon, fokozatosan nehézkedve a földre, míg vigyázz, az vigyázz, az egyik 'vigyázz, bele nem akad valamibe, vigyázz, vigyázz! és vigyázz! és még futóműve, 'vigyázz, bele mindig mozogva mozogva le nem törik. Akkor a Gamma fáradtan belefúrja széles bal szárnyának hegyét hegyét a rohanó homokba, homokba, mélyen belevág; belevág; s mikor a szárny letörik, a Gamma dőlni kezd, dől, dől, a másik nagy, háromszögletű, háromszögletű, sátor alakú ala kú szárnya az égre mutat, s a jármű oldalával oldalával a völgy végében álló szikláknak rohan. Amint teljesen átfordul, széles hátáról leszakad a virsli, a kis Delta, bucskázik egyet, egyet, és széttöri a hátát a sziklákon, s a törött vezetőfülkéből vezetőfülkéből potyognak potyognak vezérlőművének vezérlőművének darabjai. Vigyázz! Vigyázz! s Vigyázz! s ugyanebben a pillanatban a végre megtorpanó Gammából kirobban kirobban egy bábu, fölröpül, és belefúródik a homokba, a sziklák közé, a Delta roncsai közé. A beteg ember nézi, amint a játékszer elpusztítja magát: mit találnak ki legközelebb? - és jeges rémülettel könyörög könyörög az atommágly at ommáglyaa roncsai közt fekvő bábunak: ne maradj ott, ember - menekülj! menekülj! elpusztulsz, tudod? De tudod? De eltelik egy éjszaka meg egy nappal meg még fél éjszaka, míg
napkorong napkorong peremét, úgy, hogy néhány perc múlva már nincs is nap, csak légzőkészüléke neszezését. Hallja, ami még megmaradt a légzéséből. A egy kis fény keleten. Aztán a völgy árnyékai eltűnnek, s akár a dioráma hideg lecsap rá, és körülfogja mérhetetlenül, határtalanul. képén, kibontakoznak kibontakoznak az igazi formák: nem sátortábor van ott, nem is És a beteg ember ekkor megszólal, fölkiált: örömmel fogadja diadalát gyár, hanem a Gamma valódi roncsa meg a Delta kizsigerelt teste. (Alfa a halál túlsó oldalán, mint amikor az ember kifog egy nagy halat, volt az izom, Béta volt az agy; Gamma volt a madár, de a Delta, a Delta bevégez egy nehéz és nagy munkát, munkát, visszanyeri visszanyeri az egyensúlyát egyensúlyát egy volt a hazavezető út.) hatalmas és merész ugrás után; és ahogy ahogyan an azt szokta s zokta mondani, „mi „mi És onnan Indulnak a lábnyomok a beteg emberhez, megkerülve a lőttük a halat”, most sem mondja, hogy „én”. sziklát, betemetve ott, ahol őt is eltemette a homok. Kinek a lábnyomai? - Istenem - kiált föl halála pillanatában a Marson -, Istenem, nekünk Tudja, hogy kinek a lábnyomai, akarja vagy sem, tudja-e vagy sem, sikerült! hogy tudja. Tudja, hogy melyik műbolygónak (plusz-mínusz néhány perc) ennyi ennyi a keringési ideje (akarod pontosan pontosan tudni? - 7,66 óra). Tudja, Tudja, Gálvölgyi Judit fordítása Ámon László rajzai hogy melyik világnak van ilyen éjszakája, ilyen fagyosan fénylő nappala. Épp olyan jól tudja mindezt, ahogyan azt, hogy hogyan borítja el a radioaktivitás a roncsot, roncsot, és hogy hogyan an idézi a hullámverés hullámverés robaját az ember fejhallgatójába. Ha te volnál az a srác; ha te volnál az, s nem a beteg ember volnál, mert a kettő ugyanaz; akkor meg tudnád érteni, hogy összetörtén, bénán, a megbecsült (bomló) sugárzástól és a kiszámított (érkező) sugárzástól és a kibírhatatlan (a Delta roncsain fekve) fekve) sugárzástól betegen miért akarsz mégis a tengerre gondolni. Mert sem az anyaföldet szeretettel és szakértelemmel művelő paraszt, sem a földről földről daloló költő, sem a festő, sem a mérnök, sem a virágzó nárciszok leírhatatlan szépségétől könnyekre könnyekre fakadó gyermek nincs olyan bensőséges kapcsolatban a Földdel, mint az, í aki belemerül tengereibe, belélegzi tengerei leheletét. Ezért [most ezekre kell gondolnod; gondolnod; ezekkel kell élned, míg jobban nem leszel, hogy szembenézhess ez igazsággal. Mert az igazság az, hogy az a halványuló műbolygó a Phobos, a Phobos, hogy hogy
∞
VLAGYIMIR SZAVCSENKO
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú… Mene, tekel, faresz / Írás egy palánkon
I. Moszkva központjában, ahol az emberek sietnek, hogy mielőbb kijussanak az utcai tumultusból, tumultusból, az októberi forradalom 50. évfordulójáról elnevezett hosszú és zegzugos zegzugos aluljáróban, a luljáróban, melynek kijáratai a Gorkij utcára, a Marx M arx sugárútra, a Forradalom terére, a Nációnál Szállóra és még ki ki tudja, hová hová nyílnak, s ahol megszámlálhatatlanul sok útbaigazító tábla van, melyek között a vidéki látogató nem egykönnyen egykönnyen igazodik igazodik el - tehát itt, ebben a föld alatt i birodalomban, birodalomban, ködfehér ködfehér fényben, emberáradattól emberáradattól körülvéve körülvéve egy utcai árus állt. Ez a már nem fiatal és tekintélyes tekintélyes férfiú fekete szemöldöke alól kivillanó gyengéd, de átható tekintettel, tekintélyt parancsoló, sztentori hangon kínálta portékáját, egy szürkészöld kötésű köny könyvet. vet. - Tessék, új könyv, könyv, roppant érdekes! Címe: Az Címe: Az élet könyve, szerzője könyve, szerzője Ismeretlen elvtárs. Mindössze nyolcvanöt kopejka kopejka az ára, tizenhat éven é ven aluli olvasóknak nem ajánlom. Pótolhatatlan olvasmány vonaton, repülőtéren, fogadószobában, valamint otthon. Csupán húsz példány maradt belőle ... Az ... Az élet könyve érdekfeszítő könyve érdekfeszítő és bátor olvasmány! Időszerű mindennapi gondokról gondokról szól, s zól, szerelemről, családról, munkáról... A járókelők - azok, akik gyűlölik a lökdösődést a könyvesboltokban rendre megállnak, hallgatják az árust, néhányan néhányan vásárolnak. Már csak csa k azért is, hiszen csupán húsz példány maradt, később aztán keresheted, de hiába. Pjotr Ivanovics, egy, a fővárostól ezer kil ométerre levő tudományos tudományos intézet laboratóriumának vezetője, vezetője, aki tíz napra kiküldetésbe érkezett a minisztériumba, szintén vett egyet. Még tegnap elintézte ügyeit, jó előre igazoltatta elutazását, hogy átadhassa magát a kiküldetés apró örömeinek: körbejárta az üzleteket, összevásárolt öss zevásárolt mindenféle apró haszontalanságot, ami csak arra volt jó, hogy később ezt mondhassa: „Moszkvában „Moszkvában vettem, a Tagankán, egy különleges különleges üzletben . ..” S utána indult ki a repülőtérre. Nehéz lenne megmondani, megmondani, voltaképp voltaképp mi is késztette Pjotr Pjotr Ivanovicsot könyvét. Lehetséges, hogy megadta magát arra, hogy megvegye Az megvegye Az élet könyvét. az utcai árus á rus ajánlgatásának, megvette, mert jó dolognak látta, mert kiállítását tekintve a könyv valóban valóban szép példány volt: volt: elegáns, szövetszerű kartonba kötötték, krokodilbőr-utánzatba, krokodilbőr-utánzatba, a borítót a bal alsó
jóváhagyták jóváhagyták a témáját, tárgyalt a miniszterhelyettessel miniszterhelyettessel (s úgy érezte, érezte, felkeltette a figyelmét, mi több, jó értelemben) é rtelemben).. Ezért szivárványosan jó kedve volt. „Ha már mulatunk, hát mulassunk! - gondolta, miközben átadta a pénzt az eladónak. - Legrosszabb Legrosszabb esetben kéznél lesz, ha véletlenül becsap az időjárás, és Vnuko Vnukovóban vóban ragadok.” Végül kellemes repülőidő várta, és Pjotr Ivanovics Ivanovics este kilenckor már nyitotta is lakása ajtaját. Érkezéséről szokása szerint nem küldött táviratot (házastársi éberségből tette, miként azt sem közölte sohasem, hogy mennyi időre utazik el; hadd várják). Nyomban meggyőződött róla, hogy otthon minden rendben van. A kocsonyának szánt főtt csülök, a családi otthon, az értelmes takarékosság takaré kosság és a Zsiguli meg-! szerzése iránti vágy illata (mert volt egy ilyen titkolt vágyuk) már a küszöbön körüllengte. Felesége a konyhában sürgölődött, fia, az ötödikes Andrjusa épp a leckéjét írta. A Moszkvában vásárolt könyvhöz végül azon az estén hozzá sem nyúlt. Csak másnap, reggeli után ütötte fel, amikor megfürödve és ápoltan, gyengéd becézgetésektől ellágyulva szobájában leheveredett a heverőre az?al a szándékkal, hogy végképp végképp megszabadul a fővárosi fővárosi nyüzsgés utóízeitől, a kiküldetés és a hivatal nyűgétől. „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú - olvasta Pjotr Ivanovics az első oldalon. - Amikor hároméves hároméves múlt, szülei megajándékozták egy háromkerekű háromkerekű biciklivel, s ő fel s alá karikázott a lakásban, az egyik szobából a másikba, át a halion. A szobákat végtelenül hatalmasnak és magasnak érezte . ..” „Kellemesen kezdődik - állapította meg Pjotr Ivanovics -, a pihenéshez éppen a legjobb.” Egy másodpercre lehunyta szemét, eszébe jutott első biciklije - sárga és olcsó nyerge nyerge s ugyanilyen ugyanilyen sárga kormánya kormánya volt; ő is keresztül-kasul vágtatott kerékpárjával a lakáson, sőt még nagyo nagyokat kat le is bukfencezett bukfencezett róla, amikor átzökkent átzökkent a küszöbökön ... ... Nézze meg az ember, még most is emlékszik rá! „... A lakás, ahol a hol a kisfiú édesanyjával, édesapjával és két nővérével
Vladimir Szavcsenko: Szavcsenko: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú . . .57 . 57 („Igen, igen ... manapság már má r nincsenek ilyen udvarok, udvarok, eltűntek. őt a szerző s zerző egy apróságból, abból, hogy hogyan hogyan viselkedett a temetésen. Csupán kisvárosokban kisvárosokban maradtak meg, ahol még amúgy Istenigazából Ítélete ugyan hellyel-közzel igaz volt, no de megbocsássanak, m egbocsássanak, más nem kezdtek el építkezni. Pedig kár, hiszen ez az ő világuk volt, a dolog, dolog, ha magát értékeli így, s más, amikor egy kívülálló teszi, ráadásul gyerekek felségterülete - mellesleg nagyon nagyon is jól megvédte őket őket az utca nem négyszemközti beszélgetésben, hanem egy könyvben, amelyet bomlasztó befolyásától.”) befolyásától.”) akárki elolvashat! „S miért éppen é ppen rólam szól?” Ugyanakkor „.. . A kisfiú játszott az erkélyen - néha a nőv nővéreivel, éreivel, leginkább természetesnek tartotta, hogy éppen róla szól. s zól. azonban egymagában. Legjobban Legjobban azt szerette, ha onnét leshette, jön-e Nehéz lenne bármihez bármihez hasonlítani azokat azokat a bonyolult bonyolult és erős érzéseket, már az apja. Amikor pedig apja, ez a testes, szemüveges férfi megjelent, amelyek az embert elfogják, ha azt olvassa, amit személy s zemély szerint róla hazafelé tartott a munkából, messzi a még felderítetlen és titokzatos írtak, különösen, ha nem szokott hozzá, vagy nem ő r endelte meg. Ami utcán lépdelt, a kisfiú a korlát mellett ugrált, és harsányan ezt kiabálta; Pjotr Ivanovics idegesen lapozó kezében volt, az több volt, mint egy »Apuka! Hamar! Hamar! Apuka!« Egyszer azonban az erkély alatt hétköznapi sajtótermék - ezt érezte. pletykázó asszonyoktól asszonyoktól ezt ezt a szót hallotta: »a marha«, megjegyezte, megjegyezte, s A haliból gyerekhangok hallatszottak. Andrjuska^jött haza az úgy döntött, hogy ez sokkal szebben cseng. Amikor legközelebb iskolából, szokása szerint nem egyedül, hanem barátaival. „Anyu, meglátta apját, már ezt harsogta: »Apuka, ha-mar-ha-a! Apuka, haleugrom az udvarra!” „Csak ne tűnj el messzire, hamarosan ebédelünk." ebédelünk." marha-a-a!« - amiért anyja azon az on nyomban nyaklevessel nyaklevessel jutalmazta.” A hangok elcsitultak, becsapódott az ajtó, Pjotr Ivanovics Ivanovics mindezt „Ez meg mi?” - Pjotr Ivanovics lába alól kicsúszott a padló. hallotta is meg nem is: már egészen más időben élt. Egyszeriben Egyszeriben rosszul érezte magát. „.. . Az apa a Vörös Hadsereg parancsnoka volt, volt, de hamarosan Hiszen ez vele történt! Ahogyan apját leste, a ny nyakleves, akleves, a nővérei... s tartalékállományba tartalékállományba helyezték, s terménybegyűjtőként terménybegyűjtőként dolgozott. Nyáron, az erkélyük, és apja is éppen ilyen volt. volt. Mi ez a hasonlóság? Teljesen amikor a vidéket járta, néha magával vitte a fiát - ezek voltak a kisfiú hihetetlen! számára a legboldogabb hetek. Szekerezett, Szekerezett, s a kocsit egy remek állat, „... Az udvarban, ahov a hováá a következő következő nyáron már leengedték, ott voltak »pej paripa« repítette, amelyet ostorral lehetett hetykén ösztökélni, s vele egyidős társai: Kolja, a házmesterné fia és é s Vika, Ljonya bácsinak, a melyen lovagolni lovagolni is lehetett. Mezők, tavak, ligetek, folyócskák, sofőrnek a lánya ...” („Pontosan így volt" - jegyezte meg Pjotr Ivanovics, almáskertek, kacsák, lisztporos férfiak a malmokban, dinnyeföldek, dinnyeföldek, s érezte, hogy szíve egyre hevesebben ver. Számára apja után Ljonya Ljonya rozstáblák, melyekben melyekben az ember tetőtől talpig elvész (egyszer még el is bácsi volt a legfontosabb legfontosabb személyiség. személyiség. Teherautón állított be az udvarra, udvarra, tévedt bennük). S ami a lényeg: ott van mellette apa, a legjobb ember ember a megengedte megengedte a gyerekeknek, gyerekeknek, hogy felmásszanak a platóra és a világon. Egyszer Egyszer útközben elemózsia nélkül maradtak: apja vezetőfülkébe, néha pedig, ha kedve volt hozzá, végigkocsikázott velük megtanította, hogyan készítsen keny kenyérlevest érlevest »koldus »koldus módra«: az utcán. Akkoriban még ritkaság volt az autó, s számukra s zámukra minden minden csoda napraforgó-olajat napraforgó-olajat öntött hozzá, kenyeret aprított egy bögre vízbe, és volt: a karok a fülkében, a dudaszó, a motor dübörgése s a benzin megsózta ... nem volt finomabb étet ennél a kotyvaléknál! kotyvaléknál! csodálatos, semmihez nem fogható illata. Bizonyára ekkor szilárdult Ott, vidéken, eldugva érte őket második közös nyarukkor a háború. »A meg benne a vonzalom mindennemű szerkezet, gép, berendezés iránt. rádió bemondta, hogy bombázták Kijevet...« Anyja, aki éppen S élt még az udvarukban egy árus, Gavriljuk volt a névé, s nyikorgó, látogatóban járt náluk, zoko zokogni gni kezdett, összekeve öss zekeverte rte Kijevet Harkovval, Harkovval, kopogó kopo gó falábon bicegett. Kolja barátját bará tját mamája, a házmesterné időnként ahol nagyobbik lányuk rokonoknál vendégeskedett. eltángálta: megragadta a kezét, s feszesre sodort törülközővel törülközővel kergette Háború. Háború. A fiatal traktorista egyik lánctalpán megfordította megfordította járművét, maga körül. legyezőszerű mélyedést mélyedést ásott vele a sárban, s árban, majd teljes gázzal Pjotr Ivanovics Ivanovics világosan látta maga előtt a zöld füvű udvart is, ahol száguldani kezdett, a kisfiú úgy hitte, hogy egyenest egyenest a frontra. S a finom „papsajtot” szedtek, a pletykáló pletykáló szomszédokat és Kolka haverját, traktorista jajongó öreganyja zokogva zokogva és kezét tördelve rohant a gép amint kör alakú pályán kering feldühödött anyja körül, visít, és kis után. kezével a fenekét takarja - ők pedig Vikával félrehúzódva nézik. Háború. Háború. Menekülőkkel zsúfolt úton tértek vissza a városba. Másnap Sajnálják Kolkát, de az is világos, hogy anyjának igaza van, s örülnek apja parancsnoki parancsnoki zubbonyban, katonasapkában, oldalán pisztollyal jött annak, hogy ez nem velük történik. haza, sőt még csajka is himbálódzott himbálódzott az övén. A csajkát a fiának „... S még mé g az udvaron, a szárny s zárnyépületben épületben lakott Gyina Matvejevna s ajándékozta. Utasította a feleségét, hogy készüljön az evakuációra, s nővére, nőv ére, a két franciául tudó öreglány. A kisfiú ötéves volt, amikor nyomban nyomban el is utazott, ment, hogy átvegye zászlóalját. meghalt Gyina Matvejevna Matvejevna nővére. Ez volt az első halál, halá l, amire Háború. Háború. A békés jólétet úgy húzta keresztül a háború, mint a fehér emlékszik életében. Nem mondhatná, mondhatná, hogy különösebb hatással volt rá, papírcsíkok az ablaküvegek ablaküvegeket. et. Elkezdődtek a bombázások, az udvari udvari a gyerekek és felnőttek beszélgetése, természetes és megjátszott veremben vészelték át azokat, ahol a hol korábban krumplit és káposztát gyászuk, a készülődés a temetésre - mindez felkeltette érdeklődését. tároltak. A szükségtelen szükségtelen holmikat pánikszerűen, fillérekért Szerette volna bebizonyítani, hogy képes legalább úgy gyászolni, mint a elkótyavetyélték elkótyavetyélték - senki s enki nem vette őket. többiek. S amikor a temetési menet udvarukból elindult felfelé az utcán Két hét múlva megjelent apja. Lefogyott, elfáradt. Feltette őket a a temetőhöz, nem a menetben lépdelt, hanem félrevonult félrevonult a tömegtől, s háborgó és zsúfolt vasúti szerelvényre, szerelvényre, s elment - ezúttal örökre ...” könnyek nélkül hüppögött, jajveszékelt, közben azonban nem feledkezett meg arról, hogy kilesse, milyen hatással van ez a A társalgóban ismét hangok hallatszottak, ezúttal női hangok: felesége közönségre. A hatás nem egészen az volt, amire számított: a gyerekek és barátnője, Maria Mihajlovna pazarolták a családi élet során ki nem értetlenül, a felnőttek pedig rosszallóan bámultak rá. tombolt tombolt szenvedélyü s zenvedélyüket ket egy bizonyára életbevágóan é letbevágóan fontos kérdés Ez a tulajdonsága azonban, hogy hasson másokra, hogy igyekezzen megvitatására. S miután véleményük véleményük nem egyezett, hívták Pjotr (akár még önbecsülésének kárára is) tetszeni másoknak bármilyen Ivanovicsot, Ivanovicsot, aki rendszerint jóindulatú és gúnyos bírájuk volt. Pjotr körülmények között, hogy a közönségnek játsszon, még zsenge korában Ivanovics Ivanovics azonban az onban nem válaszolt., kialakult benne, s megőrződött egész életében. S sok minden, amit tett - Pihen - jegyezte meg a feleség. - Nehéz kiküldetésben járt fent (valamint az, amire nem szánta el magát), ennek a következménye Moszkvában, a minisztériumban. - Az asszonyok asszonyok halkabbra fogták. volt...” Pjotr Ivanovics pedig olvasott, bámult és emlékezett. Pjotr Ivanovics sóhajtott, összeráncolta homlokát, majd megint . .. Idegen városba érkeztek, külvárosi szürke kis házba, amely távoli sóhajtott. Semmi kétség, a könyv, amit olvasott, róla szólt. „Hát ez meg rokonaiké volt, s a fenyegető fenyegető nélkülözés, a zsúfoltság zsúfoltság és a rendezetlen mi?” - kérdezte rémülten. Tekintete rohant a sorokon, beléjük mélyedt, élet botrányokat szült. S megjelent előtte a negyedízben rokon mint valami elháríthatatlan veszélybe iparosember, Kotyka, Kotyka, aki a ki folyton ezt harsogta: „Idejöttek a nyakunkra!” nyakunkra!”
58 Vladimir Szavcsenko: Szavcsenko: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú . . . hiszen édesapja, ha kéz nélkül is, de visszatér. visszaté r. Ő is nevetett a lán yón yón,, és borotválkozásról borotválkozásról is megfeledkezett. megfeledkezett. Felesége meg is kérdezte: mi történt történt irigyelte - ők már megkapták a halotti értesítést. vele, csak nem betegedett meg? Pjotr Ivanovics mindenféle csip-csup ... Milyen volt a város az éjszakai é jszakai bombázások alatt, amikor mindenki mindenki dologgal dologgal mentegette magát. kimenekült a város szélére? s zélére? A német bombázókról ejtőernyővel ejtőernyővel ledobott Minél közelebb került a könyv végéhez, annál gyakrabban tette fel világítóbombák világítóbombák ragyogták be a lakónegyedeket, lakónegyedeket, tűzvészek lobbantak itt önmagának a kérdést: akkor most mitévő legyen? és ott, vöröslött a láng, a közeli repülőtéren repülőtéren légvédelmi ágyúk Nem, nem valami valami különlegesen különlegesen sötét fényben fényben mutatta be őt a könyv, könyv, dübörögtek. nem bontotta meg az egyensúlyt jó és rossz tulajdonságai között, nem .. . Ahogy a németek közel kerültek ehhez a városhoz is, nem éppen leplezett le komoly hibákat (különben sem lett volna mit). Egyszerűen vendégszerető rokonaikkal együtt marhavagonokban tovább kellett mindent úgy mondott el, ahogy valójában történt. Érdekes (Pjotr menekülniük menekülniük kelet felé. Ivanovics csak később figyelt fel erre), hogy a könyv majdhogynem általános környezetrajz, magyarázó részletek nélkül mesélte el sorsát - Ohó! - hallotta, összerezzent, s felkapta fejét: a felesége állt mellette. - csak arról szólt, amire ő maga is emlékezett volna a könyv nélkül is. Azt hittem, hogy elaludtál, te pedig olvasol. Érdekes könyv? könyv? Nem emlékezett emlékezett például arra, hogyan hogyan hívták Gyina Gyina Matvejevna régen Moszkvából hoztad? Add ide, hadd nézzem. elhunyt nővérét nővérét - pedig csak csa k volt neve! -, a könyvben sem említették a - Nem, nem! - Pjotr Ivanovics alig tudta visszatartani magát, hogy a nevét. Ugyanakkor a könyv nem unalmasan, jegyzőkönyvszerűen adta párnája alá ne dugja a könyv könyvet. et. - Majd később. Minek az neked? elő az eseményeket, általánosított, párhuzamokat vont, - Ó ... jaj de furcsa alak vagy! - A felesége sértődötten felhúzta ajkát. - következtetéseket következtetéseket tett, de megint csak annak a nnak alapján, amit nélküle is Minek, minek?... Ideje ebédelni, úgy bizony. tudott, s amire nélküle is emlékezett. - Egyetek, nekem nincs étvágyam. Minden benne volt a könyvben. Az is, ahogy ott, a Bajkálon túlon - Új dolog! - A felesége sarkon fordult, fordult, s hangosan becsapta maga után Valerka barátjával megszökött az úttörőtáborból, hogyan gyalogoltak az ajtót. erdei utakon több mint harminc kilométert a sztanyicáig s ztanyicáig - csak úgy, romantikus kedvükben, kedvükben, de azért nem számítás nélkül: az utolsó nap „... A Bajkálon túli faluban, ahová ahová a háború űzte őket, vad erkölcsök szöktek meg, mert romantika ide vagy oda, a kincstári ellátás sem s em volt volt uralkodtak az apró termetű, ügyes legények között. »Vityek, tán félsz akkortájt lebecsülendő. lebecsülendő. Hogyan tértek vissza azután anyjával és tőle?« »Ne-e-m ... Hát te?« »Én?! Ettől a pöttöm falattól?« A kérdést az nővéreivel nővéreivel a lerombolt városba, hogyan lopkodott lopkodott mindenféle a próságot öklök döntötték el. Egyenlőség nem létezett, vagy te félsz, vagy tőled a piacon: itt egy olajpogácsát, amott egy krumplit, másutt egy szelet félnek. A kisfiú sohasem verekedett, »bunyózott« annyit, mint ezekben kenyeret a pultról; hogyan tanultak a félig lerombolt iskolában három az években. A szűkös táplálkozás ellenére meglehetősen izmos izmos és é s magas váltásban, s, hogyan kezdtek örömükben egyszerre mindnyájan növésű volt - jól ment a verekedés. Egyfajta hetyke büszkeséggel viselte visítozni, mikor az óra kellős közepén kialudt a villany ... sorsát. Pjotr Ivanovics sorban lapozta az oldalakat. Minden le volt írva: A szomszéd osztályban tanult egy bizonyos Borja, ő is evakuált család hogy hogyan an állt fokozatosan fokozatosan helyre életük a háború után, hogyan nőtt a gyermeke volt, volt, fekete hajú és fekete szemű legényke; arca örökösen kisfiú, hogyan fosztogatta társaival mások kertjeit, hogyan tett szert rángatózott, akár egy majomé. A fiúk őt különösen kedvelték, kedvelték, tanítás barátokra, hogyan hogyan lett szerelmes, tanult táncolni - „egyet „egyet előre, kettőt kettőt után csapatostul estek neki: »Hej, te vakarék!« - s nem volt más oldalt", ez volt a tangó mennyit szenvedett szenvedett kisfiús kis fiús félénkségétől, ócska választása, mint hogy táskájával hadonászva elmeneküljön, vagy védje öltözéke miatt, hogyan járta ki az iskolát, ment Harkovba, hogy magát. Az utóbbit választotta; szerencsére a »buny »bunyó« ó« íratlan törvényei törvényei beiratkozzon a műszaki műszaki főiskolára, hogyan hogyan haladt előre előre évfolyamról évfolyamról szerint verekedni csak egy az egy ellen lehetett. S noha ügyesen évfolyamra, járt élen a társadalmi munkában, munkában, védte meg diplomáját, s »bunyózott«, »buny ózott«, helye a fiúk »félsz - nem félsz« ranglétráján mégsem volt utazott ide dolgozni... hogyan nősült és dolgozta ki első találmányát, t alálmányát, tisztázott. Hogy elfoglalhassa helyét, mindenkivel össze kellett mérnie hogyan hogy an töltötte kiküldetéseit, haladt felfelé a szamárlétrán, kivel az öklét...” Ehhez a helyhez érve Pjotr Ivanovics fájdalmasan elfinto barátkozott, barátkozott, és ki volt az ellensége ... Szóval Szóval mintha a háromkerekű háromkerekű rodott: miért említik meg ezt, mi szükség van rá? Hiszen ő már elfeledte. biciklin karikázó kisfiú kisfiú azzá lett volna, volna, ami ő most: Pjotr Ivanovics, Ivanovics, az .. A fiú, noha igazából semmi baja nem volt Borkával, azon volt, hogy intézet figyelemre méltó szakembere, megfontolt családfő, műszaki ne térjen el a szokástól, s szintén belekötött, ingerelte. Egyszer Egyszer télen té len középkáder, erős s mások és saját véleménye szerint is okos ember. összeugrasztották őket: őket: »Félsz tőle?« satöbbi. A fiú Borka B orka felé lendítette S lám, most ez a mások és saját véleménye szerint is erős ember csak könyvekkel könyvekkel teli táskáját; az a z kitért előle, de megcsúszott és elesett. ült, elképedve az ablakra meredt, amely mögött az utcán sűrűsödött a lila - Ej, te ... - s a fiú vékony hangon elkáromkodta elkáromkodta magát, bizonytalanul, színű félhomály, s azon töprengett, hogy mit tegyen. Vízbe ugorjon? de nagy igyekezettel szakadtak ki belőle a durva szavak. Társai körösFelkösse magát? Följelentse magát? Vagy gyorsan pakolja össze a körül vihorászni kezdtek. bőröndjét, s olyan olyan helyre meneküljön, meneküljön, ahol se rokona, rokona, se ismerőse nincs? Várta, amíg Borka feltápászkodik feltápászkodik (a földön fekvőt fekvőt nem ütik meg!), s A leginkább ijesztő az volt, hogy élete összes ügyével, tettével s tettei ekkor meglátta a tekintetét. Elkeseredettség és magány ült benne, s ott indokaival, indokaival, törekvéseivel, számításával és é s titkával - magánélete, bújt meg benne benne a szomorkás szomorkás kérés: nem kell! Látszott, Látszott, hogy nem volt volt amelyhez eddig senkinek semmi köze nem volt - egyszerre mindenki min denki kedve felkelni a hóból és folytatni a verekedést. A fiú egy pillanatra számára hozzáférhetővé válik. „Megálljunk csak - próbálta zavarba jött: ő sem s em akart verekedni, magányosnak érezte magát, s megnyugtatni megnyugtatni a lelkét Pjotr Ivanovics hiszen a könyvben nincs ott sem a kegyetlen kegyetlen látványra áhítozó társai tá rsai körében elfogta az undor. Nem vezeték-, sem a keresztnevem. S a várost, ahol születtem, sem nevezi engedte azonban szabadjára érzéseit: akkor azt mondhatták volna volna neki, meg a szerző, s azt, ahol lakom, ugyancsak elhallgatja ... Ó, jaj, de hisz hogy »félsz, ugye?«, ráadásul érezte, hogy ő az erősebb, és győzni fog. az a legborzasztóbb, legborzasztóbb, hogy nincs benne! Ha benne lenne, a szerzőt A verekedés folytatódott, folytatódott, beverte Borka orrát, s ellenfele elsírta magát. beperelném, bizonyítékokat bizonyítékokat követelnék, követelnék, amelyekről amelyekről senkinek fogalma fogalma Ezután sokáig sajnálta Borkát, kényelmetlenül érezte magát előtte, sem lett volna. Ugyan miféle bizonyítékok bizonyítékok lehetnek ebben az ügyben üg yben az szeretett volna valami jót tenni vele. Végül azonban semmi ilyet nem emlékezetemen emlékezetemen kívül! Ha pedig így van, először is azt a zt kell tett: éppen ellenkezőleg, úgy bánt vele, ahogy győzteshez illik, bebizonyítani, bebizonyítani, hogy itt rólam van szó, vagyis vagyis még inkább fonákjára fonákjára kell szigorúan és megvetően. Borka Borka fekete szemében égett a szemrehányás; szemrehányás; fordítanom fordítanom énemet, és meg kell szégyenítenem magamat. Másrészt értett mindent, csak nem tudta kimondani, ahogy a fiú is képtelen volt viszont, ha ez a könyv ismerőseim ismerőseim kezébe kerül - felismernek. Gyorsan szavakban kifejezni érzéseit. összevetik azzal, amit rólam tudnak (én magam meséltem nekik), és Minden bizonnyal bizonnyal ez volt az első els ő eset, amikor választás előtt állt: célozgatni, bólogatni, kacsingatni kezdenek: kezdenek: ő az, bizony. Mint aki
követeltem, követeltem, hogy ezért zárják ki... De hiszen ezt nem is nagyo nagyonn tagadom, régi dolog. Barátaimnak és ismerőseimnek ivás közben amikor őszinteségroham jön rám - nemegyszer elmeséltem: lám, milyen milyen meggyőződéses és nyílt, elviselhetetlenül ostoba alak voltam! Igen, az idő is olyan volt... Vagy azt, hogy miután aktívan részt vettem a kampányban, hogy minden minden végzős végzős hallgató a kijelölt helyre utazzon, kétszer is megváltoztattam megváltoztattam a beosztásomat, hogy hogy ide kerüljek, kerüljek, ebbe az új intézetbe? intézetbe? De hisz ezt sem titkoltam. S nem megalapozatlanul, különben nem küldtek volna. volna. És az intézeti ügyek? Hiszen ezeknek, amennyire tőlünk telik, mindnyájan a részesei vagyunk - s mindnyájunk mindnyájunk szeme előtt játszódnak játs zódnak le. Ej... ez mind így igaz, és mégsem az.” Sohasem volt naiv és nyíltan n yíltan ostoba. És arról az a z évfolyamtársnőjéről évfolyamtársnőjéről is magától Kosztykától Kosztykától tudott meg mindent, együtt érzett vele és irigyelte. Amikor azonban fény derült az ügyre, megingott - nem azért, mert váratlanul észbe kapott. S amikor Kosztyka kérte, hogy ő, a tanszék egyik fontos személyisége legyen valahogy a segítségére, kezeskedjen érte, támogassa, mert a fellobbant kampány egyb egyben en a főiskoláról is kilökte - ő, Pjotr Ivanovics nem állt ki mellette, és nem segített neki. Önmagát és másokat is meggyőzött arról, hogy minden rendben van, ez az ember azt kapta, ka pta, amit megérdemelt, s csupán tudata mélyén ülepedett le a zavaros, szavakkal kifejezhetetlen megérzés, hogy nem ez a lényeg. A könyv viszont viszont éppen szavakkal fejezte ki azt, ami valahol tudata mélyén összegyűlt, összegyűlt, azt, amit a mit érzett, amire tekintettel volt, de amit tudatosan nem gondolt végig. Szavakkal! - nos, ez volt a legkellemetlenebb az egészben. Kiderült belőlük ugyanis, ugy anis, hogy a meggyőződését meggyőződését és az elveit úgy tartotta csak be, mint játékszabályokat, játékszabályokat, s annak megfelelően megfelelően változtatta a játék taktikáját, ahogy a szabályok változtak. A játék célja pedig fölöttébb egyszerű volt: kiugrani és jobban élni, jobban élni és kiugrani. Ehhez pedig mindig ott kellett lenni, ügyesen, kezdeményezőn kezdeményezőn kellett jelen lenni, hogy a főáram ne csak sodorja magával, de előre is vigye. Ehhez pedig a biológiai ösztönnek engedelmeskedve engedelmeskedve ki kellett kerülni a gyengéket, gyengéket, sőt el kellett intézni őket - természetesen nem nagyban, hanem a játék szabályain belül. Minden közben közben jelentkező, jelentkező, bonyolult bonyolult érzés, ami zavarta a játékban - mehetett a tudatalattiba. Oda velük, nehogy eljussanak a meztelen,
De miért éppen róla szól a köny könyv? v? Miért? Hiszen mások sem jobbak, bizonyára bizonyára mindenkinek van van valamiféle titka, mindnyájan mindnyájan gyarlók vagyunk. vagyunk. Miért éppen é ppen őt választotta ki valaki ismeretlenül kísérleti nyúlnak? S hogyan tették ezt, hogy tudtak így belenézni az emlékezetébe? Talán telepátia? De hiszen végül is nem ez a szörnyű, hogy ő meztelen, hanem az, hogy a rendesen felöltözöttek között meztelen. „De hiszen ez ... - hogy is mondják ezt, különös, idegen idegen szó aha, ez exhibicionizmus! A szerző akkor miért nem önmagát mezteleníti le, ha már ilyen a kedve? Miért engem? Találtak egy gonosz gonosz alakot! No és miért bűn, ha próbálok jobban élni. De hiszen azért igyekszem, mert eddig rosszul ment a sorom. Másokat azonban nem vetek vissza, nem fosztok ki. S végzem a dolgom.” dolgom.” Összeráncolta homlokát, mert eszébe jutott, hogy a dolgait is másképp értékelte a könyv könyv.. Az, amit Pjotr Ivanovics a legjelentősebbnek legjelentősebbnek vélt életében, ami saját és környezete környezete szemében is a mennyekbe mennyekbe emelte, tudományos tudományos munkái és találmányai, találmányai, önálló vezetői vezetői állása állá sa ugyanannyit ugyanannyit ér, mint az, hogy derék ember, van utóda - mindezt a könyv úgy adta elő, mintha nem is ő csinálta volna, hanem csupán megtörtént vele. Rendelkezik Rendelkezik bizonyos képességekkel, kiváló emlékezettel, fűti a munkavágy, munkavágy, van hol és mit kutatnia, s íme, az eredményei. S ugyanannak ugy anannak a vonz vonzalomnak alomnak az eredményeként érte el őket; ki akart tűnni, hogy az ismerősök úgy beszéljenek róla, hogy a „fej”, „ fej”, „menő”, hogy ő is azt gondolja magáról, hogy „fej” és „menő", hogy minél gyorsabban megelőzze megelőzze Iván Petrovicsot, aki túl sokat képzel magáról satöbbi. Hiszen a férfias jellem és az utód - mind a természet ajándéka. És az ügyei - aprócskák, még csak nem is ügy ügyek, ek, csak szurkapiszkák, minek is beszélni róluk - csupán bosszantó maradványai maradványai emlékezetének: emlékezetének: replika egy tanácskozáson; hallgatás, amikor pedig ki kellett volna mondania az igazat, amit csak ő tudott és ő mondhatott mondhatott volna ki; apró életbeli csalások; egy ötlet, amit félbehagyott (ilyen is volt: megszállottan és fennkölten töprengett rajta fél évig, majd észbe kapott, hogy ez az ötlet akár fél életét is elveheti, elveheti, elhessentette, s ahhoz kapott, könyve mindezt részletesen amelyik könnyebben ment) - Az - Az élet könyve mindezt vizsgálta. S kiderült belőle, hogy ezek az a z „apróságok” jelentéktelen eltérések, egyfoknyi eltérés töredékei, amelyek miatt a puska, ha helyesen is irányítod, már nem talál célba.
60 Vladimir Szavcsenko: Szavcsenko: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú . . . ápolt...” - idézte Pjotr Ivanovics lelkét mérgezve a sértő sorok s orokat at a könyvből. „Már szinte mindig hátsó szándékkal vezérelve szólt és cselekedett, éppen ezért nehéz volt hinni őszinteségében. Még a lányról is, aki pedig igazából beleszeretett, azt hitte, hogy rajta keresztül szeretne karriert csinálni...” Pjotr Ivanovics összeszorította a fogát. Igen, így volt, így bizony! Akkor Akkor megrémült, megrémült, mert túlságosan őszintén őszintén alakult kettejük kettejük kapcsolata, nem úgy, mint a többieknél. A lányt Valkának hívták, igen, ez is volt... így volt, igaz se s e volt! „Hogy tekintélyesebbnek tekintélyesebbnek tűnjön, megtanulta, hogy »megfelelő környezetben« környezetben« fotóztassa magát; a dízel-elektromos dízel-elektromos meghajtású luxushajó, az Ukrajna, a Ukrajna, a Kaukázus legmagasabb legmagasabb hegycsúcsa, az impulzív szinkronoszkóp előtt. Hogyan is lesz majd ezután? Pjotr Ivanovics Ivanovics továbblapozott, s ezt találta: „. .. a Nagyszínház, a Rastrelli-oszlopok Rastrelli-oszlopok előtt feleségével - Nagy Na gy Péter lovasszobránál. .Megálljunk, .Megálljunk, megálljunk csak! Nem volt volt a könyvben ez, hogy „feleségével - Nagy Péter lovasszobránál”. Vagy tán elfelejtette? De nem, nem volt ez, hisz nem suhanhatott el tekintete észrevétlen egy ilyen jól csengő mondat mellett. Itt van, tessék. Való igaz, van a családi albumban egy ilyen ilyen felvétel, Ljuszával egy lesipuskás fotográfus lekapta őket Leningrádban a Bronzlovas előtt. Bronzlovas előtt. S éppen most, a könyv lapozgatása közben jutott eszébe tavalyi útjuk, s lám .. „Pfu! Csak nem bolondultam bele? - Félretette Az Félretette Az élet könyvéi. könyvéi. - Ej, hisz nem is erről van szó, egyáltalán nem erről. Kiderül, hogy egyszerűen igyekeztem igyekeztem önmagam és mások előtt is erősebbnek és okosabbnak mutatkozni, mint amilyen valójában vagyok, szerencsésebbnek és boldogabbnak tűnni, mint ahogy valójában éltem s alaposan belejöttem ebbe a képmutatásba. Közben pedig a körülmények körülmények nyomására a leghétköznapibb tetteket hajtottam végre, alkalmazkodtam, ahelyett ahelyett hogy ellenálltam volna. Úgy fogadtam el azt, ami velem történt, mintha én é n magam irányítottam volna az eseményeket. »Előrevitte »Előrevitte a tudományt...«, tudományt...«, nem én vittem előre a tudományt, tudományt, hanem az vitt engem előre, én pedig csak kiválasztottam a legkönnyebb legkönnyebb módját annak, hogy a többiek fölé emelkedhessek, közben pedig gyönge, kisszerű maradtam, s nem is voltam túlságosan rendes. Gyönge gyermek voltam, aki, mint minden gyermek, szeretne erős lenni vagy legalábbis annak látszani*..” Pjotr Ivanovics töprengve elővette elővette a könyvet, kinyitotta kinyitotta az utolsó oldalakon, elolvasta elolvasta ezeket az éppen ebben a pillanatban felrémlő gondolatokat, gondo latokat, amelyek korábban nem voltak a s zövegben, zövegben, s még mé g csak nem is csodálkozott ezen. „Miért van, hogy most szégyen fog el, mert magamról olvasok? No, a gyermekévek - ez még rendben lenne, akkoriban túlsúlyban vannak az ösztönök, a reflexek. Később’ viszont már tudtam, miről van szó! Miért kellett nekem, akár egy kisgyereknek, kisgyereknek, mindent elmondani, szavakba önteni: azt, hogy mi a jó, és mi a rossz, mit szabad s zabad és mit nem? Ha pedig valami, amit érzek, nincs szavakba foglalva, ez azt jelenti, hogy nem is létezik, nem kell vele törődni? Pedig létezik ... Hiszen élhettem volna másként is, hogy ne kelljen semmiért szégyenkeznem, szégyenkeznem, semmit ne kelljen titkolnom: titkolnom: tessék, olvassatok bennem, emberek! emberek! De ugyan ki sejtette, hogy lesz egy ilyen könyv? Nos, éppen erről van szó, akkor igyekeztem volna... - Pjotr Ivanovics komoran elnevette magát. - Most M ost viszont mitévő legyek?” Az ördögbe, és éppen most!... most!... Nyomasztó bosszúság bosszúság fogta el. Éppen Éppen most, amikor úgy úgy tűnik, hogy hogy jó viszonyba viszonyba került a miniszterhelyettessel, s amikor az első mozgásnál az intézetben jó esélye van, hogy osztályvezető lehessen! És akkor itt van ez a ... Nem jutott Pjotr Ivanovics eszébe, hogy egész életét ezek az „éppen most”-ok foglalták le, éppen most, amikor meg kell kapnia a zsíros állást, éppen most, amikor közeleg a téma leadásának határideje, éppen most, amikor végre lakáshoz jut, éppen most,'amikor most,'amikor kissé meg kell tolni a disszertációt... - s az élet nagy rohanásában örökké verítékben fürdött. „Ép-pen-most, „Ép-pen-most, ép-pen-most” - csattogta életének
tekintélyes késéssel állított be, egyetlen műszert sem talált bekapcsolva bekapcsolva laboratóriumában, a mérnöki és technikusi gárda ott cigarettázott a vegyi fülkénél, s a tegnapi jégkorongmeccs jégkorongmeccs eredményét vitatták meg. - Ez volt aztán a betörés! - harsogta Szicsov tudományos tudományos segédmunkatárs. segédmunkatárs. - S micsoda passzt adott!... Jó napot, Pjotr Ivanovics! Örülünk, hogy megjött! A laboratóriumban egy perc múlva már pezsgett az élet. Az, hogy megjelenésére munkatársai szétszóródtak munkahelyükön, munkahelyükön, egy időre visszaadta Pjotr Ivanovics Ivanovics önbizalmát. Serényen munkához látott: összeállította s leadta útijelentését, kitöltötte a rózsaszín elszámolási lapot, elvitte a könyvelőséghez, könyvelőséghez, majd benézett a főmérnökhöz, hogy beszámoljon az útjáról. A főmérnök szívélyesen fogadta. „Igen - gondolta Pjotr Ivanovics Ivanovics -, de mi lesz, ha megtudja?” Visszatért a laboratóriumba, összehívta összehívta vezető beosztottjait, s igyekezett tisztázni, hogy mit végeztek távollétében. Keveset végeztek, de mindegyiknek voltak szerfölött tiszteletreméltó tis zteletreméltó indokai, hangjuk mentegetőzőn csengett. Pjotr Ivanovics már éppen azon volt, hogy alaposan lehordja őket, de ismét arra gondolt: „Mi lesz, ha megtudják? Hiszen előbb-utóbb megtudják ...” - s békében elengedte elengedte a vezetőket. „... Gondterhelt, meggyötört meggyötört és kisé rémült arcot vágott, olyat, amil yen azokat a vezetőket jellemzi, akik nincsenek teljesen meggyőződve meggyőződve arról, hogy joguk joguk van vezetni” - jutott eszébe az ide illő idézet az átkozott könyvből, könyv ből, és kedvét vesztette. Igazságtalanságot követtek követtek el vele szemben, s ismét sértődöttség lett úrrá rajta. rajta . „De miért éppen rólam? Miért?...” Megszólalt asztalán a telefon. - Tessék! - Pjotr Ivanov I vanovics? ics? Szervusz, örülök, hogy megérkeztél! Kolesznyikov zavar téged. - Á, szervusz! Köszönöm! Köszönöm! - Pjotr Ivanov I vanovics ics fülelni kezdett. - Ivanics, hallottam, hogy szükséged van laboránsra. Szeretnék ajánlani egy leányzót. Szerződéses alapon dolgozott nálam egy témán, a témát befejeztük, leadtuk, s nincs hová tennem őt. Pedig jó munkaerő, van benne fantázia. Esti egyetemre egyetemre jár. - Ühüm ... No, jöjjön csak be hozzám. Elbeszélgetünk Elbeszélgetünk vele. Ha megfelel, miért ne vennénk fel! - mondta Pjotr Ivanovics, noha jó előre tudta, hogy ez nem így lesz, mert nem veszi föl. - Oké! Rögtön küldöm. Pjotr Ivanovics visszatette a kagylót, kag ylót, s ujjaival idegesen dobolni kezdett íróasztala üveglapján. „Vagy úgy ...” .....Három hónapja Vaszja Kolesznyikov, Kolesznyikov, ez a fiatalember, a kutatólaboratórium kutatólaboratórium új vezetője vezetője a párttaggyűlésen heves heves kirohanást intézett az erőszakos társszerzőség ellen. Az intézetben erről már ré góta suttogtak, mindenki elégedetlenkedett, elégedetlenkedett, szóbeszéd tárgya volt, hogy miféle bajok zúdulnak arra, aki kitér az elől, hogy találmányához vagy cikkéhez »magasabb beosztású szerzőtársat« keressen: korlátozzák hivatali előmenetelét,.a lakásra várók között a sor végére kerül, rossz témákat kap és a többi. Ez azonban megszokott és idült, egy pohár vízben fortyogó elégedetlenkedés volt. Megszokták, hogy csöndben háborodjanak fel: amíg mindenki ezt csinálta, s mindenki hallgatott róla, ezt helyénvalónak helyénvalónak érezték. Amikor viszont Vaszja Kolesznyikov fellépett s határozottan, tényekkel bizonyította a teljesen indokolatlan szerzőtársi kapcsolatokat, hogy az igazgató, tudományos tudományos helyettese és a főmérnök teljesen indokolatlanul igényelt szerzőtársságot bizonyos esetekben -, ezzel önmagát mintegy erkölcsileg föléjük emelte, sokan őszintén és hevesen felháborodtak, mintha sebet tépett volna fel... Hogyan helyezheti magát a többiek fölé, adhatja ki magát másoknál tisztábbnak?! S nekiláttak, hogy megdolgozzák megdolgozzák Vaszját. Pjotr Ivanovics Ivanovics leplezett felháborodással felháborodással szintén ellene fordult. Lelkes' beszédet tartott, melyben meggyőzte önmagát és a többieket, hogy ez egyáltalán nem így van: nem baj, ha a vezetők nem ülnek a műszerpultnál, nem foglalkoznak foglalkoznak
62 Vladimir Szavcsenko: Szavcsenko: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú . . . kicsapongások. S akkor vége. Élete végéig meg fogja vetni. Elválnak. Már felnőtté felnőtté érett kisfiúként rendszerint könnyen sikerült meggyőznie kicsapongások. Ezt nem bocsátja meg neki soha. magát arról, hogy igaza van. Lelke mélyén azonban érezte, hogy „Tehát válnunk kell? Ilyen gyorsan, hirtelen? Azért, mert véletlen disznóságot követett követett el, s az ezt követő hónapokban folyton folyton azt várta, eszembe jutott, hogy megvegyem ezt a könyvet könyvet Moszkvában egy utcai mikor követ el Kolesznyikov is vele szemben valami disznóságot... disznóságot... árustól? ...” Pjotr Ivanovics vad gyűlöletet gyűlöletet érzett a szerző iránt, aki az Kolesznyikov Kolesznyikov azonban nem tett ilyet. Sőt éppen ellenkezőleg: Ismeretlen írói álnév alatt bújik meg, az utcai árus és mindenki iránt, aki felajánlotta, hogy laboratóriumaik működjenek együtt egy távlatinak ezt a pokoli ötletet kitalálta, s tönkretette életének jól működő gépezetét. gépezetét. ígérkező témában, amit ő éberen visszautasított.. visszautas ított.. .” „Csak kerülnének a kezem közé!.. A leányzó megérkezett, Pjotr Ivanovics invitálására szerényen s zerényen helyet helyet Dermedt szívvel és halovány reménnyel reménnyel lépett be a lakásba; lehet, foglalt az asztallal szembeni s zembeni széken. Szép volt, volt, és ez nem szolgált hogy semmi sem történt, felesége megfeledkezett megfeledkezett a Moszkvából hozott hozott előnyére: előnyére: szóbeszéd tárgya tá rgya lehetett. Hányadik évfolyamra jár? A könyvről, könyv ről, és a háztartással bajlódik? A társalgóból azonban könnyes másodikra? Csak a másodikra ... Pjotr Ivanovics Ivanovics arckifejezése világosan hüppögés hüppögés hallatszott halla tszott ki az előszobába. „Bekövetkezett, „Bekövetkezett, amire tudomására hozta, hogy ez szemmel láthatóan kevés ahhoz, hogy számítottam. Rosszul áll a szénánk ...” Pjotr Ivanovics a legszívesebben laboránsként dolgozzon. dolgozzon. S milyen mil yen szakterületen? Elektronika? Ez is visszafordult volna. nyilvánvalóan nyilvánvalóan „nem az volt”. Hiszen látja, mi magasfeszültségű magasfeszültségű Lusta cica ott trónolt a cipőállványon, cipőállványon, és Pjotr Ivanovicsot Ivanovicsot bámulta; árammal dolgozunk. Egészen félmillió voltig. világos volt, hogy átlát gazdáján, s hogy ő, ő, Lusta is A beszélgetés három percig tartott. A leányzó elnézést kért, é s ment a tekintetéből világos undorodik tőle. „Csak valahogy kivágjam magam - gondolta megvetően személyzeti osztályra, hogy kikérje a munkakönyvét. munkakönyvét. Pjotr Ivanovics. Ivanovics. - Ha tudtál így élni, akkor tartsd is érte a hátad. „Igen, minden úgy van, ahogy megírták - morfondírozott dühödten Másoknak semmi közük ehhez, te magad vagy életed szerzője. Nos... Pjotr Ivanovics. - Ki tudja. Jobb félni, mint megijedni ...” Hirtelen Miért .képmutatóskodjunk egymás egymás előtt még hosszú éveken át, jobb megjelent előtte a lány lá ny bizalomteli és tisztelettudó tekintete. Hiszen hitt neki! Elhitte, hogy a férfi valóban a kutatások érdekeit tartja szem előtt, rögtön tiszta vizet önteni a pohárba, és vége!” Belépett a nappaliba. A fia szerencsére még nem jött haza az iskolából. Felesége egy szál s azért nem veheti fel. - Szemében tudományos tudományos félisten volt - igazságos, köntösben ült a heverőn, térdén ott feküdt a könyv, kezében remegett a mindent megértő, jóravaló tudományos tudományos félistenként jelent meg ... füstölgő cigaretta. „Végképp rosszul áll a szénám” - döbbent rá Pjotr A megvetés önmaga iránt szinte kilökte az asztal mögül. Rohant a Ivanovics. Ljudmila Szergejevna szeme kivörösödött, szemhéja folyosóra, folyosóra, felvágtatott az első emeletre. Vaszja Kolesznyikov Kolesznyikov laboránsa Ivanovics. megduzzadt, megduzzadt, orra felpuffadt - olyan borzasztóan nézett ki, hogy Pjotr Pjotr éppen nyitotta a személyzeti osztály ajtaját. ajtajá t. Ivanovics Ivanovics még szánalmat sem érzett iránta. - Kollegina! - kiáltott rá Pjotr Ivanovics. - Várjon. Adja csak ide a Nem szánta rá magát, hogy hogy megszólaljon, megszólaljon, levetkőzött, levetkőzött, felhúzta otthoni otthoni beadványát! beadványát! Tessék ... - Ott nyomban nyomban az ablak-párkányon ablak-párkányon ráírta, amit lábbelijét, s az asztalhoz ült. Nyomasztó csendben telt el néhány perc. kellett. - Menjen, és intézze el a formaságokat. Státusba vettük ... - A - Mégis, nem értem - s zólalt meg végül a felesége fakó, reszkető lány csodálkozó mosollyal nézett rá. - Ne gondolja, hogy új főnöke kissé hangon -, hogy is van ez? Mit jelentsen ez? Honnét jött mindez elő? hibbant. Az az igazság ugyanis, hogy nekem volt Kolesznyikovval egy Miért?! Szó, ami szó, s zó, ez nagyon kedves részedről. Előtte legalább kis ... - Pjotr Ivanovics Ivanovics nem fejezte be a mondatot, mondatot, legyintett. - Ej, igen, beszélhettél volna vo lna velem ... figyelmeztethettél figyelmeztethettél volna! S nem így - mint de ő egyáltalán nem bűnös. Hát így állunk ... - Belenézett a beadványba. derült égből a villámcsapás. Hogy is van ez az egész? Hogyan éljünk - Hát így állunk, Valja. Mehet. tovább?? Hogy Hogy tehettél ilyet!... Ojojoj!... - Az ass zony felzokogott, felzokogott, s a A laboránslány bement a személyzeti osztályra, Pjotr Pj otr Ivanovics pedig heverő párnázott oldalára hanyatlott. hanyatlo tt. rágyújtott, rágyújtott, s visszaindult a laboratóriumba. laboratóriumba. Pjotr Ivanovics némán rágyújtott. A legszívesebben odalépett volna az „Igen, minden összekeveredett bennem ... Fel kell hívni asszonyhoz, asszonyho z, hogy megsimogassa remegő hátát, de nem szánta el rá Kolesznyikovot, Kolesznyikovot, hogy felvettem az ő Valjáját, legalább jobb kimagyarázkodnom” - törte a fejét. De véleménnyel véleménnyel lesz rólam. Ej, de mégsem ez az igazi! Mit gondo gondolnak lnak majd magát. „Talán sikerül valahogy kimagyarázkodnom” mit mondjon, mit találjon ki? M Mit it mondhat most! Éppen arról van szó, rólam, arról, amit tettem? Mit mondanak rólam azok, akik soha egy szót elhangzottak azok a szavak, sem szólnak, és soha nem gondolnak semmire, mert önmagukkal vannak hogy most minden világos, mint a vakablak: elhangzottak amelyek értelmét másokkal nem homályosíthatja el... elfoglalva, pontosan úgy, ahogy én?! - No, nyugodj nyugodj meg, majd csak lesz valahogy - szólalt meg végül. Mennyi energiám elmegy ennek a »problémának« a megoldására! Ugyan mit tehetnél most? Igaz, én nem akartam . .. Hiszen nem erről van szó ... Tehát Valjának hívják, ő is szemrevaló - Hogyan - nem akartad? Micsoda?! - pattant fel Ljudmila teremtés. De hát Varja sem az, igaz, én sem vagyo vagyokk már a régi.” Szergejevna. - Nem akartál fölöslegesen magyarázkodni, ezért csempészted ide nekem ezt. . . ezt?! ezt? ! - Felkapta a könyvet, megrázta, IV. volna . .. Hirtelen korbácscsapásként vágott vágott végig rajta a gondolat: a felesége! majd félrehajította. - Ha nem akarsz velem élni, akkor megtehetted volna ezt enélkül is ... anélkül, hogy adatokat gyűjtöttél volna, hogy nyomda Hiszen megmondta, hogy ma kivesz egy nap szabadságot, ő pedig után szaladgáltál volna!... („Érdekes fordulat - állapította ál lapította meg otthon hagyta hagyta a könyv könyvet! et! Felesége már tegnap és tegnapelőtt is megrökönyödve Pjotr Ivanovics. - Ki gyűjtötte g yűjtötte az adatokat, ki kíváncsiskodott, kíváncsiskodott, mi foglalja le őt ennyire, s most már minden bizonnyal megrökönyödve gondoskodott gondo skodott a nyomd n yomdáról, áról, talán talá n én?”) Különben is, minek mindent olvassa ezt az átkozott könyvet! könyvet! Pjotr Ivanovicsot egy pillanatra olyan rosszullét fogta el, hogy nekidőlt összehordani: azt, hogy iskolás koromban megpróbáltam gyufával öngyilkosságot öngy ilkosságot elkövetni, hogy apám nem szeretett... s anyám sem a folyosó falának. „Micsoda baklövést követtem el, hogy nem hoztam túlságosan, hogyan hogyan kaptak el, amikor el akartam adni a dni az magammal! Most mit tegyek? ... Gyorsan! Talán még nem késő.” aranygyűrűjüket. Mi közöd ehhez az egészhez? Minek nyomozni a Beugrott a laboratóriumba, felkapta kabátját és sapkáját, s apkáját, menet közben cibálta őket fel, kirohant az intézetből, s vágtatott a taximegállóhoz. taximegállóhoz. „Ha másik után? Pjotr Ivanovics csak most jött rá, hogy felesége egyáltalán nem csak most kezdte olvasni - töprengett magában Pjotr Ivanovics, Ivanovics, és és támadja, hanem inkább védekezik csöndben bosszankodott bosszankodott a vezető miatt, aki az eljegesedett úton - Ha el akarsz válni, elég lett volna bejelentened - s tessék, vessünk óvatosan vezette a kocsit -, akkor elveszem tőle. Kitépem a kezéből. véget az ügynek! Minek gyűjtöttél egybe ... Inkább legyen legyen belőle óriási botrány, mint... De mi van, ha már „leleplező anyagot?” - Idegesen és haragosan elnevette elnevette magát. végigolvasta végigolvasta az egészet? Vagy legalábbis nagy részét? Akkor végem ...” Andrjuskát azonban úgysem adom neked. Ha pedig az a szándékod, Pjotr Ivanovics lázasan kutatott emlékezetében, mit is mondott mondott a hogy felhasználod a mi kapcsolatunkat Innokentyevvel, akkor... először
Vladimir Szavcsenko: Szavcsenko: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú . . .63 . 63 „Átlagos teremtés volt, a szülei nem nagyon szerették. Anyja a fiát és apját szerette, apja a fiát, kisebbik lánytestvérét s még egy asszonyt, egy harmadikat.. . Tanárai nem becsülték - átlagos teremtés volt. A fiúk körében sem volt sikere, később sem. Fokozatosan nőtt a sértődöttség benne az élettel szemben; hiszen nem rosszabb a többieknél, egyszerűen nekik szerencséjük van, neki pedig nem ... Amikor tizenhat éves múlt, megpróbálta gyufával megmérgezni magát: csak úgy, unalmában és kielégítetlen ábrándjaitól hajtva. Nem sikerült, viszont egy évre elrontotta a gyomrát...” - Az Az asszony becsapta a könyvet. könyvet. - Ó de izgalmasan, de őrülten érdekes! érdekes! Milyen fontos volt, hogy megtudd ezt! S azt is, hogy férjhez mentem az elsőhöz, aki elvett... vagyis hozzád h ozzád ... No tessék, megtudtad. Meg vagy elégedve, igen? Ej, miféle alak vagy... - Ljudmila Szergejevna Szergejevna úgy hajította el a könyvet, mintha az nem is könyv lett volna. - Megállj, Ljusza! - Pjotr Ivanovics egyre jobban magához tért. Hajthatatlan igyekezetedben, hogy mindenért engem vádolj, nyilvánvalóan túllőttél a célon. Mi közöm nekem ehhez? Hiszen a könyv... nem rólad szól! Tessék, nézd csak - felemelte a könyvet, könyvet, s kinyitotta az első oldalon -, hiszen ide az van írva: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú ...” - Miféle kisfiú, még hogy kisfiú! Ott az áll: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány . ..” S mielőtt Pjotr Ivanovics végleg megértette volna, miről is van szó, óriási, kimondhatatlan, boldog megkönnyebbülést érzett. Valakit bíróság elé állítottak és elítéltek, most most hajtják végre a büntetést. büntetést. Elhangzott az ítélet, folynak az utolsó ut olsó előkészületek: unatkozva cigarettázik a kivégzést ellenőrző orvos, készen áll arra, hogy h ogy megállapítsa a halál beálltát; az elítélt már elbúcsúzott az élettől - s akkor hirtelen megszólal egy hang, h ang, „Barátaim, megbolondultatok! Hiszen ő a mi Pjotr Ivanovicsunk, Ivanovicsunk, derék legény! Oldjátok fel. Úgy bizony!” „Tehát erről van szó! Tehát ezzel állunk szemben! Nana! Ez igen! Én, ostoba, pedig azt hittem hi ttem ...” Odaült felesége mellé a heverőre, átölelte vállát, és magához húzta. Ljudmila Szergejevna Szergejevna próbálta kiszabadítani magát, de nem olyan energikusan, hogy valóban ki is i s szabaduljon férje karjai közül. - Nyugodj meg. Miért ingerelted fel magad, te t e kis buta? „Elválni." „Hogyan te-he-ted!...” Alighogy valami baj van, rögtön én vagyo vagyokk a bűnös. Először is meg kell kell vizsgálni a dolgot. - Mi ez a könyv, meg tudod magyarázni nekem? - Megtehetem. Nagyon.szívesen. Tudod, ez a könyv ... voltaképpen nem is könyv. Ez ... amolyan amolyan készülék vagy mi a csuda. Felébreszti tudat alatti emlékeinket, s azok olyan ol yan világosak és általánosak lesznek, mintha az egészet szavakban fejezted volna ki. S az a benyomásod támad, hogy önmagadról olvasol könyvet. könyvet. .. Hiszen semmi olyat nem olvastál ebben a „könyvben”, amire magad ne emlékeztél volna, ugye? - Ige-e-en ... - Na látod! Másképp nem is lehetett. Én is csak azt olvastam, amit tudtam, s amire emlékeztem. S bárki azt „olvassa” el itt, amit ismer, és amire emlékszik, vagyis önmagáról mindent és egy keveset (éppen azt, amit eddig tudott) a többiekről. Semmi többet! - fejezte be elégedetten Pjotr Ivanovics. Ivanovics. - Hát így állunk... áll unk... - jegyezte meg elnyújtott hangon a felesége. Már egészen másfajta érdeklődéssel érdeklődéssel vizsgálgatta a könyvet. k önyvet. - Nézze meg az ember, mit találtak ki! Hogyan működik? - Hát, kibernetika és egy kevés telepátia t elepátia is bele van keverve k everve valami ilyesmi. Nyilván ez az első próbaszéria. - Tehát te is i s ... csak magadról olvastál benne? - A felesége felesége óvatosan ránézett.
„Gyufával akarta megmérgezni magát, nocsak! Istenem, miféle népség vagyunk mi, emberek, miért nyüzsgünk és kapálódzunk ennyit? Azt, hogy találkozott az üzletben Marija Mihajlovnával, hogy a barátnője mit viselt, hová h ová készülnek nyaralni, ezt mindig megtudom tőle. De azt, hogy öngyilkosságot kísérelt kí sérelt meg, és miért tette, ezt soha nem tudtam tu dtam volna meg tőle ...” - Semmi vész - ismételte. - Az élet bonyolult. Mindenki számára külön és együttvéve is. Ezért nincs értelme egymást sárral dobálni. Innokentyev neve mégis égette Pjotr Ivanovics emlékezetét. „Miféle Innokentyev, ki ez az Innokentyev? Innokentyev? - töprengett lefekvé l efekvéss közben. - S ugyan mi volt közöttük? Mikor? Hiszen ez valami komoly kellett hogy legyen, ha attól félt, hogy felhasználhatom ezt ellene, hogy elvegyem Andrjuskát. Ej, kár volt első rémületemben rémületemben mindent felfedni előtte. Meg kellett volna játszanom, hogy tudok róla mindent, s közben csendben mindent kiszedtem volna belőle. belőle. Akkor valóban megismertem volna őt - ő viszont rólam r ólam semmit sem tudott volna! Na, jól melléfogtam ... - Bosszúsan a könyvespolcra sandított. - S mindennek az az oka, hogy ez a pokoli iromány ir omány végképp összezavart. Voltaképp nem is ez a könyv. Egyszerűen ez a »készülék« felébresztett bennem valami - érzelmi, szavakban ki nem fejezhető képzetet a tökéletesről, igazról és igazságosról. Ez minden emberben emberben megvan, .legkíméletlenebb ítélőbírónk, bíró, aki mindent megjegyez, tekintettel van minden, akár értetlen, akár ki nem mondott vagy csak érzett gyarlóságra, hamisságra, hazugságra .. . Szörnyű bíró!” Ez azonban nyugodt és akadémikus töprengés volt. A lényeget Pjotr Ivanovics most már tudta. tu dta. V. Néhány nappal később Andrjuska is ráakadt Az ráakadt Az élet könyvére; könyvére; a könyvespolcon kutatgatott. - Ohó, ez régebben nem volt! Apu, ezt hoztad Moszkvából? Moszkvából? Elolvashatom? Pjotr Ivanovics első mozdulata az volt, hogy elveszi fiától a veszélyes „könyvet”. Tizenhat éven aluliaknak nem ajánlott ... De nyomban észbe kapott, s gondosan végignézte fiát: gyermeke sovány arccal, pillantását kerülve állt előtte. „Mit tudok t udok róla? Mit tud ő magáról? No ... megállj, megállj csak!” Pjotr Ivanovics felidézte magában: az ő „életének könyvében” mennyi szó esett a szüleiről? Semmi elítélő nem hangzott el - legalábbis abban a korban, melyben melyben most Andrjuska volt; anyjának, apjának, mostohájának minden vonását elfogadta olyannak, amilyen volt. - No, olvasd csak. - A fiára pillantott, s jelentőségteljesen megismételte: - Olvasd, olvasd csak ... Pjotr Ivanovics korán reggel munkába ment. A fiával csak este találkozott. Andrjusa lábát felhúzva üldögélt a díványon a szobájában, és sanda pillantásokat vetett hol a mellette heverő könyvre, hol az apjára. Szeme vörös volt, arckifejezése arckifejezése boldogtalan és felindult. „Úgy - jegyezte meg magában Pjotr Ivanovics ő is kemény dióba harapott.” - No, fiam - szólalt meg, miközben helyet foglalt a heverő másik sarkán, s átható pillantást vetett Andrjuskára -, elolvastad - Elo-ol-olvas-ta-a-am .. . - Hát ige-e-en ... - nyújtotta el a szavakat Pjotr Ivanovics, Ivanovics, s fokozta a feszültséget. („Ohó, valami nincsen n incsen rendjén Andrjuskával!”) - Mi van veled? Hogyan jutottál el idáig? - Apa, hiszen én ... csak egyetlenegyszer! - hüppögte megbánóan a kis bűnös. - Nem akartam, de akkor Levka és Szaska kinevettek, és én ... - S érezvén, hogy most már soha és sehogy nem igazolhatja magát, lehajtotta a fejét.
felelősségével. felelősségével. Fél, nehogy n ehogy nyámnyila alaknak, gyávának tartsák, de az is lehet, hogy gyermeki g yermeki rajongással tette, érzései érzései egymással küzdöttek, nem tudta, mitévő legyen ... Megértő gondolatait azonban tüstént félresöpörte fia felett érzett fölénye, akit etet, ruház, nevel, és akinek, az ördög vinné, úgy kell viselkednie, ahogy illik! - Ide figyelj, fiam - jegyezte meg nyomatékkal Pjotr Ivanovics, minden egyes szót mutatóujjának mozdulatával kísért -, ez többé ne forduljon elő! Földeák Iván fordítása Merczel Péter rajzai
FILM, TV VIDEO KÓCZIÁN JÁNOS
Vissza a jövőbe Ez a címe annak a világsikerű sci-fi sci-fi komédiának, amelyet amelyet a MOKÉP hazai forgalmazásra átvett, és amely valószínűleg az év végén kerül bemutatásra. Rendezője és társírója az a Bob Zemeckis, Zemeckis, akinek A SMARAGD ROMÁNCA című kitűnő kalandfilmje mostanában jelenik majd meg a hazai mozik műsorán, de az alkotók között ott találjuk minden idők legsikeresebb rendezőjét, Steven Spielberget Spielberget Is, aki a ki ezúttal gyártásvezetőként gyártásvezetőként bábáskodott bábáskodott a film létrehozásában. Az időutazás józan ésszel szinte felfoghatatlan problematikája egyike azoknak a témáknak, amelyet a sci-fi rajongók leginkább kedvelnek. kedvelnek. Amint a film címe Is jelzi, a VISZSZA A JÖVŐBE (Back to the Future) is ezt a témát variálja, nagyon ügyesen. Főhőse egy mai tinédzser, Marty McFIy, aki rosszul tűri, hogy ügyefogyott ügyefogyott apja nem mer szembeszállni s zembeszállni hatalmaskodó főnökével, meg az is kedvét szegi, hogy iskolai zenekarát nem értékeli kellőképpen kellőképpen gimnáziumának vezetősége. vezetősége. Van egy csinos barátnője, Jennifer és egy idősebb, némileg ütődött, bár lángeszű barátja, a tudós feltaláló, dr. Emmett Brown. Brown. Ez utóbbi megkéri Martyt, hogy tekintse meg és vegye fel videóra legújabb találmányát, az időgépet, amelyet egy futurisztikus külsejű autóba épített be. Marty eleget eleget tesz a kérésnek, de mialatt a gép kipróbálása folyik, a feltalálót lelövik azok a terroristák, akiktől dr. Brown a szerkezet működtetéséhez szükséges plutóniumot plutóniumot szerezte. A kocsiban ülő fiú kétségbeesetten menekül, és az időgépként funkcionáló funkcionáló kocsival visszakerül a múltba, 1955-be. A kisváros ugyanaz, csak még az ötvenes évek idillikus hangulata jellemzi: a későbbi kés őbbi pornómozi pornómozi helyén például egy szolid Ronald Reagen-westernt játszanak. Marty megismeri leendő apját, George-ot, aki bátortalanul próbál próbál udvarolni udvarolni Lorraine-nek, Lorraine-nek, majdani anyjának. Később találkozik a lánnyal lánnyal
segít neki visszajutni a jövőbe. jövőbe. Martynak azonban előbb - saját érdekében gondoskodnia kell arról, hogy szülei egymásba szeressenek. Ez távolról sem könnyű feladat, mivel Lorraine ügyet sem vet gyámoltalan rajongójára. Marty azonban addig ügyködik, míg sikerül elérnie, hogy George a hős szerepében tetszeleghessen a lány előtt: amikor az iskolai bálon a már akkor a kkor is erőszakos erőszakos Biff apjának későbbi főnöke - molesztálja LorraineLorrainet, George leüti az erőszakoskodót, erőszakoskodót, és így elnyeri a lány tetszését. Marty egy 1985-ös kiadványból megtudja, hogy egy bizonyos időpontban hatalmas villám fog majd lesújtani a városházára. A doki azt tervezi, hogy az időgép újabb működtetéséhez szükséges hajtóerőt a villám energiájából nyeri ki. A zseniális művelet sikerül, és a szuperautón a fiú szerencsésen visszakerül 1985-be, de előzőleg még egy levélben figyelmezteti barátját a gyilkos gyilkos terroristák fenyegető veszélyére. Családja körébe visszatérve meglepődve meglepődve látja, hogy áldásos múltbeli tevékenykedése, tevékenykedése, úgy látszik, egy eg y kissé megváltoztatta megváltoztatta a jövőt: tutyimutyi apjából sikeres sci-fi író lett, és ezáltal egész családja csalá dja jólétben él. Az időgépautóval időgépautóval kalandozó kalandozó és a figyelmeztetés következtében életben maradt doki közben visszatér egy jövőbeli útjáról, arra kérve Martyt és Jennifert, hogy menjenek vele vissza 2015-be, és simítsák el azt a kalamajkát, amit gyermekük csinált... A VISSZA A JÖVŐBE elbűvölő kedvességgel kedvességgel használja ki a jelen és a múlt összekapcsolódását, összekapcsolódását, az 50-es évek nosztalgikus megjelenítését. Nagyszerű például az a jelenet, amikor Marty az iskolai bál végén mindenáron mindenáron arra akarja rábírni a zenekart :'játsszanak még egy számot, hogy szüleinek tánc közben összesimulva legyen alkalmuk végleg egymásba szeretni. Mivel a szólógitáros s zólógitáros keze közben megsérült, és így nem vállalja a játékot, Marty áll be a helyére. Egy lassú lass ú számmal kezdenek, a fiú eleinte csak követi a többieket, majd fokozatosan fokozatosan átveszi a vezetést, és amikor a mikor egy újabb számot kérnek tőlük, így konferálja be a publikumnak: publikumnak: Játszunk még még egy számot. számot. Ahonnan én jöttem, ezt úgy hívják, hogy rock and roll.” Fekete zenésztársainak gyo gyorsan rsan elmagyarázza, elmagyarázza, hogyan játsszanak, játss zanak, és aztán
„Azt hiszem, ez egy kicsit még korai nektek, de a srácaitok imádni fogják!” A VISSZA A JÖVŐBE tavaly hónapokig vezette az amerikai sikerlistát, és nemcsak otthon, de sok más országban is az év legsikeresebb mozidarabja lett. Pedig eleinte mint ahogy az már más sikerfilmekkel is megtörtént - elég bizonytalanul alakult a sorsa. Első forgatókönyvvázlata forgatókönyvvázlata már 1981-ben elkészült, de a stúdiók s túdiók nem láttak benne fantáziát, és Róbert Zemeckis végül csak akkor kezdhetett hozzá kedvenc terve megvalósításához, amikor A SMARAGD ROMÁNCA már meghozta meghozta számára a dicsőséget. A VISSZA A JÖVŐBE jeleneteit 75 nap alatt forgatták le a UNIVERSAL stúdióiban és különböző Los Angeles-i helyszíneken, 18 millió dolláros költségvetéssel. A bevétel azóta ennek az összegnek már a sokszorosát teszi ki, a főszereplő, a 22 éves Michael J. Fox pedig Amerika első számú kedvence kedvence lett. Ha valami ennyire sikeres, igazán kár lenne abbahagyni. Biztosra vehető, hogy nem nem is fogják: már a film befejezése sem hagy kétséget afelől, hogy a jópofa, kedves kamasz fiú, Marty McFIy időbeli kalandozásai tovább folytatódnak.
KÓCZIÁN JÁNOS
Áprilisi filmbemutató: Szerelmi lázálom Az ember szeret kellemesen elborzongani olyan dolgokon, dolgokon, amelyekben ha nem hisz is, mégis megmozgatják a fantáziáját, és szívesen eljátszik a gondolattal: mi lenne, ha mégis megtörténne az, ami eddig még sohasem s ohasem történt meg: mi lenne, ha a holtak lelke új testbe költözne, ha a félelmetes jóslatok végzetszerűen valóra válnának, ha az örök
Anna és Nino első találkozá sa a buszon
hősi eposzok telis-tele vannak természetfelettiséggel, a világirodalom világirodalom számos alkotása foglalkozik foglalkozik vele, és a filmművészet is alaposan kivette részét megjelenítésében. Ezt teszi most Dino Risi műve, a SZERELMI LÁZÁLOM (Fantasma d'amo-re) is. A film főhőse, Nino Monti paviai ügyvéd, egyik reggel a buszon egy elhanyagolt, megöregedett, megöregedett, megcsúnyult nőre lesz figyelmes, még ki is segíti száz s záz lírával, hogy jegyet tudjon tudjon váltani. A nő többször többször is megköszöni szívességét, tudakolja, hogyan hogyan tudná majd visszaadni a pénzt. Nino elhárítja a hálálkodást, és zavartnak, feszélyezettnek érzi magát. Este a lakásán cseng a telefon: telefon: a nő jelentkezik, hogy hogy szeretné visszaadni a száz lírát. .Nem ismersz meg, Nino? - mondja. - Én vagyok Anna." .Milyen Anna?” - kérdezi az ügyvéd. „Anna Brigati. Én rögtön megismertelek a buszon." Ninoban egyszerre felidéződik húsz évvel azelőtti nagy szerelmük néhány mozzanata, a ragyogóan ragyogóan szép, fiatal Anna képe. A beszélgetés véget ér. Nino megzavarodottan megzavarodottan teszi teszi le a kagylót.. . Másnap, még mindig felzaklatva, felkeresi azt a városrészt, ahol egykor Anna lakott. Az egyik szűk utcában, a szürkén s zürkén kavargó ködös ködös homályból homályból egyszer csak feltűnik a buszon látott, ápolatlan külsejű nő. „Mit keresel itt?” kérdezi Nino. „Dolgom volt errefelé, aztán meg téged vártalak" - feleli Anna. Könyörög a férfinak, hogy csókolja meg, majd elrohan. Amikor Nino hazaér, megtudja, hogy Anna volt lakhelyének házmesternőjét brutálisan meggyilkolták meggyilkolták . . . Az ügyvéd egy összejövetelen Annáról kezd mesélni, mire orvos barátja kijelenti, hogy Anna három évvel azelőtt súlyos betegségben
ismét megpillantja az öreg, ápolatlan asszonyt. Felugrik a buszra, és üldözőbe üldözőbe veszi az utasok között előrefurakodó előrefurakodó nőt, majd amikor az leszáll és elfut, a nyomába ered egy baljóslatúan sárga fényű, fényű, elhagyatott hídon. hídon. Utoléri és magához öleli a nőt, ő azonban kibontakozik kibontakozik az ölelésből, és leveti magát a hídról, bár csak testetlen fehér ballonkabátja száll alá lassan a folyó folyó sötét víztükrére ... Ninót a történtek miatt miatt elhagyja felesége. Egyedül, az elmúlt dolgokon töprengve ül otthon. Cseng a telefon. Baljóslatúan, mintha a halál csengője lenne. Odamegy, és kihúzza a dugót, majd visszaül a helyére. A telefon újra csengeni kezd ... Rejtélyek, megmagyarázhatatlan, misztikus események. Talán a film néhány jellegzetes, bár esetlegesen kiragadott kiragadott momentumának momentumának felidézése is érzékelteti é rzékelteti a SZERELMI SZERELMI LÁZÁLOM LÁZÁLOM döbbenetes, titokzatos légkörét. A film két főszerepét Marcello Mastroianni és Romy Schneider Schneider játsszák. játss zák. Mastroianni volt az, aki a film alapjául szolgáló művet, művet, Minő Milani regényét olvasta, és rögtön beleszeretett, úgy találta, hogy filmvászonra kívánkozik. kívánkozik. „Az általam általa m alakított személy s zemélyiség iség nem szokványos figura, hiszen maga az atmoszféra is misztikus. Van ebben egy kis neurózis, egy csöpp a vidéki élet banalitásából, tudós magyarázatát az őrült tekintetű lelkiatya, egy kis őrület, egy kis magány és persze a aztán mégis halálra váltan teszi le a kagylót, múltba tűnt dolgok siratása, a szép és boldog boldog amikor Anna nála keresi Ninót... pillanatok iránti nosztalgia, nosztalgia, a szerelem, a Az ügyvéd találkozik az érett, még mindig legnagyobb legnagyobb szerelem s zerelem utáni visszavágyódás. visszavágyódás. szép Annával. Szerelmük újraéled. Csónakázni Nem, ez nem egy egy őrült története, hanem hanem az mennek, de a csónak egy fatörzsnek ütközik, eltévedésé, tehát nem a skizofrénia útját Anna kiesik, és elmerül a vízben, sejtelmes választottuk, ebben az őrületben józanság van” mosolyú mosolyú arca egy ideig még látszik, majd - nyilatkozta filmbeli szerepéről Marcello Ma rcello lassan eltűnik. Anna férje, a gróf megerősíti, Mastroianni. hogy felesége már három éve meghalt. Egy A főleg vígjátékairól ismert rendező, rendező, Dino öreg szolgáló azt is elmondja neki, hogy halála Risi a következőket következőket mondotta: „Talán kissé előtt úrnője súlyos betegségben szenvedett, és szokatlan történet lesz tőlem, úgy értem, a mutat egy ebből az időből való fényképet: szokásaimtól, nem pedig az a z érzékenységemtől. érzékenységemtől. Anna pontosan úgy néz ki, mint amikor először Mindenki azt kérdezi, miért nem csinálok a buszon találkoztak ... inkább olasz vígjátékot. De hát végül is nem Egyik este egy busz hátsó ablakánál Nino vagyok egész életemre komikusnak ítélve.”
vadászok visszatérnek zsákmányukkal, zsákmányukkal, Rosaleen apjának feltűnik, hogy a megölt farkas mancsa emberi kézzé változott... Egy portyázó nőstény farkast megsebesítenek, megsebesítenek, majd a helyi vikárius felfedez a temetőben egy sérült, meztelen fiatal lányt, aki aztán abban az irányban tűnik el, amerről a farkas jött... Rosaleen álma végül rettenetes módon ér véget: a valóság még az álomnál is szörnyűbbnek bizonyul. .. A rémálmok dominálnak az egyik legfélelmetesebb természetfeletti horrorfantáziában, Wes Craven A Nightmare on Elm Street (Lidércnyomás (Lidércnyomás az Elm Streeten) című filmjében, amely a fantasztikus filmek avoriazi fesztiválján elnyerte a kritikusok díját. Egy tinédzser, Tina, azt álmodja, hogy egy alaktalan gyilkos üldözi. Kérésére másnap a valódi világba, ahol már nem lesz barátja, Rod és két iskolatársa, iskolatársa, Nancy és Glen Glen sérthetetlen. Glennel együtt együtt a lakásán csapdát is nála alszanak. Kiderül, hogy mind a négyen állít neki, de az alvó Glent megöli Krueger, és ugyanarról ugy anarról a félelmetes személyről álmodtak. ő maga is alig menekül meg. Újabb trükköt trükköt Tina elalszik, és azt álmodja, hogy a gyilkos eszel ki, hogy legyőzze a gyilkos szellemet. . . elkapja és megöli, a valóságban viszont viszont Rod „Nyomasztó kafkai világkép, új orwelli A SZERELMI LÁZÁLOM végső soron a tehetetlenül nézi, hogy-valami láthatatlan erő rémálom, groteszken szellemes fekete szerelmi érzés apoteózisa. „Temiattad jöttem Tina halálát okozza. Nancy rájön, hogy komédia, valódi robbanókeverék” - így és vissza, a te szerelmed éltet” - mondja Anna. üldözőjük egy gonosz szellem, amely képes ehhez hasonlóan summázzák a kritikusok a Nino ugyanezt ugyanezt így fejezi ki: „Az örök örök szerelem belépni álmaikba. álmaikba. Megálmodja Rod Rod hamarosan híres-hírhedt Monty Python társulathoz tartozó ta rtozó tart bennünket életben, az a szerelem, ami a bekövetkező bekövetkező halálát, amit a rendőrség öngy öngyililTerry Gilliam új filmjét, a Brazil-t. (Gyaloghalálon túl is fennmarad." A két nagyszerű kosságnak tart. Azt is megtudja, hogy az galopp című galopp című alkotását mi is lá thattuk a 70-es színész teljes odaadással, de minden túlzás álomszörny nem más, mint a gyermekgyilkos években.) A hátborzongatóan szatirikus nélkül ennek az érzésnek a jegyében éli át Krueger, akit húsz évvel ezelőtt a helyiek történet a közeljövőben, közeljövőben, valamikor a huszadik szerepét. megégettek, miután büntetés nélkül úszta meg században játszódik. Színhelye Színhelye egy Dino Risi filmje nem a krimik és a tárgyalást. Nancy egyik rémálmából megapolisz, ahol lépten-nyomon a kalandfilmek kalandfilmek látványos izgalmát vagy a felébredve azt tervezi, hogy áthozza a gyilkost gyilkost legkülönfélébb legkülönfélébb formájú, nagyságú és színű horrorfilmek horrorfilmek vérfagyasztó rémületét kínálja, csövek, csatornák és vezetékek fojtogatják az hanem a finom borzongatásét: az eleinte életteret; tágabb értelemben pedig egy teljesen látszólag lassan kibontakozó cselekmény elbürokratizálódott elbürokratizálódott állam, ahol minden, ami hátterében is mindig ott érezni azt a lappangó emberi, lassan kihal a technológiai és politikai feszültséget, ami a titokzatosság, a elnyomás súlya alatt. sejtelmesség érzéséből tá plálkozik; plálkozik; abból, hogy A főhős, aki kishivatalnok a mindenható valami ép ésszel fel nem fogható, irracionális tájékoztatási minisztériumban, saját romantikus romantikus dolog van történőben, és bár a későbbiek álmainak az áldozata lesz, és balsorsa folytán folytán folyamán a film nem szűkölködik a váratlan fordulatokban fordulatokban sem, mégis ez a misztikus mis ztikus légkör az, ami leginkább lebilincseli a néző figyelmét, és egyben a film értékét is adja.
Filmhírek Neil Jordan The company of Wolves (Farkasok társasága) című angol filmje Angéla Carter horrorsztorijait fűzi egymással lazán összefüggő egységbe. A fiatal Rösaleen padlásszobájában alszik, és közben azt álmodja, hogy nővérét, Alice-t az erdőben állatok és megelevenedett megelevenedett játékok támadják meg, majd a farkasok áldozatává válik. Temetése után a nagy nagyanyja anyja egy történetet mesél el Rosaleen-nek: Rosaleen-nek: egy falusi lány férjhez megy egy utazóhoz, aki a nászéjszakán eltűnik, majd pár év múlva mint farkasember tér vissza. Az álom tovább folytatódik. Rosaleen-nek
68 Film, Tv, Tv, Video Video megjárja az elnyomó szervezet barokk
burjánzással terjengő terjengő irodáinak útvesztőit, sőt kínzókamráit is. „Ambiciózus dolog az, ha az ember átfogja az összes műfajt: a bohózatot, a drámát, a komédiát, komédiát, a kalandot, a románcot, a rémálmot és az álmodozást. Robbanó megrázkódtatás lesz az eredmény” - nyilatkozta a filmről Terry Gilliam, majd így folytatta: „Filmem nem más, mint egy vészcsengő. Azt mondom az embereknek: tartsátok nyitva a szemeteket, különben olyan világ felé haladtok, amelyben az egyént eltörlik a hatékonyság, az adminisztráció és a technológia nevében.” n evében.” Napjaink politikai aktualitásai is helyet helyet kapnak Joseph Ruben Dreamscape (Álomörvény) (Álomörvény) című filmjében. filmjében.
Az amerikai elnök szörnyű rémálmokat lát a nukleáris világháborúról, és idővel ezek a lidércnyomásos lidércnyomásos látomások azt a szándékot érlelik meg benne, hogy a közelgő csúcstalálkozón megegyezik a leszerelésben. leszerelésben. Alex, a tehetséges médium beleegyezik, hogy részt vegyen egy álomkutatási kísérletben, amelyet dr. Novotny és dr. Jane de Vries vezet. Novotny elmélete szerint egy képzett médium beléphet egy másik ember álmába, és részt vehet abban. Alexen kívül csak egy másik médium, Tommy Ray képes erre. Közben az elnök közeli barátja, a kormány egyik tagja, Bob Blair - Novotny kutatásainak finanszírozója - keresztül akarja húzni az elnök leszerelés l eszerelésii szándékát, ezért megszervez számára egy álomkezelést. Alex, aki már eddig is tudta, hogy az eljárást veszélyes célra is fel lehet használni, megdöbben, amikor annak a nőnek a haláláról értesült, aki Tommy Rayjel állt álomkapcsolatban. Rájön, hogy Bob Blair az a z álomkapcsolatot az elnök elleni gyilkos eszközként akarja alkalmazni. Jane segítségével belép az elnök álmába, és megöli a gyilkos Tommy Rayt, majd később egy másik álomban végez Blairrel is. A City Limits (Városhatárok) - Aaron
Lipstadtnak, az ANDROIDOK LÁZADÁSA rendezőjének újabb filmje - egy világkatasztrófa után játszódik, de a tömeghalál oka ezúttal egy járvány, amely jó tíz éve teljesen elpusztította az idősebb i dősebb generációt és a gyerekek nagy részét is. Két fiatalkorú motoros banda ural egy várost: a Gengszterek és a DA-k. A területet egymás közt felosztva, egymással állandó fegyverszünetben állva az ellenőrzött anarchia állapotát tartják fenn. A harmadik, lassan aktivizálódó erő a Sunya Társaság, amely az újra megalakulandó központi kormány, a hatalom érdekeit képviseli, és amelynek az a szándéka, hogy megindítsa az ipari termelést, munkásokat toborozzon,
rendezik soraikat, majd az újra függetlenné vált DA-k csapatával szövetkezve megostromolják a Társaság főhadiszállását, főhadiszállását, és a harcból győztesen kikerülve kik erülve sikerrel állítják helyre a jól bevált anarchiát. .. William Malone The Titan Find (A Titán lelet) című filmje az 50-es évek egyik klasszikus, majd nemrég újra feldolgozott sci-fijének (THE THING) szerény, helyenként mulatságosnak ható variációja. Egy amerikai űrkutató csoport titokzatos leletre bukkan a Titánon, majd nyomtalanul n yomtalanul eltűnik. A Davison kapitány vezetésével kiküldött mentőexpedíció kényszerleszállást hajt végre, és á rivális r ivális német csoporthoz
Film, Tv, Tv, Video 69 holttesteiket találják meg. Susan, az expedíció egyik tagja rejtélyes módon meghal, amikor egy fekete hüllőszerű hü llőszerű valami elkapja. Egyszer csak megjelenik a németek vezetője, a csoport egyetlen túlélője. Beszámolója szerint a Titán lelet, a fekete szörny, arra használta fel embereit, hogy hog y megöljék egymást. Ez az amerikaiaknál a merikaiaknál is bekövetkezik: a szörny Susan testét csalétekként felhasználva, annak alakjában megjelenve szedi áldozatait. Nyilvánvalóvá válik: az idegen lény úgy pusztítja el az életformákat, hogy egyfajta agykontrollt gyakorol felettük. A túlélők végül csapdát állítanak neki, és végeznek vele.
megalomániás Howell rájön arra, hogy agysebészi beavatkozása - amellyel az embereket halhatatlanná szándékozott tenni a kísérleti alanyokat pszichopata elmebetegekké változtatja. A fiatalok a sziget katakombáiban ismét szembeszállnak szembeszállnak Spiderrel, és Jeannie súlyosan megsérül. Howell elrendeli Spider megsemmisítését, de a mutáns megszökik, és kiszabadítja a legveszélyesebb elmebeteg elmebeteg alanyokat, alan yokat, akik a gyilkolásban lelik örömüket... Elkészült a MAD MAX újabb folytatása, a Mad Max Beyond Thunderdome (Őrült Max a viharkupolán túl). Az ausztráliai sivatagban vagyunk, nem sokkal azután, hogy a civilizáció nukleáris n ukleáris háborúban elpusztult. A magányos kalandor, kalan dor, Őrült Max járművét ellopja a repülő utcaseprő, Jedediah és fia. Max - miközben üldözi őket - egy primitív új városba, Bartertownba jut, ahol a Gyűjtő elfogja, és a helyi diktátornő, a Madame elé viszi. Ó azzal a feltétellel bocsátja szabadon, hogy segít neki a város föld alatti világán uralkodó, az egy személyben törpe és óriás zsarnok, a
Pusztító elleni harcban. Max a viharkupolában megvívandó halálos párbajra hívja ki a Pusztítót, de képtelen őt megölni, amikor észreveszi, hogy a sisak mögött csak egy szellemi fogyatékos gyerek rejtőzik. Maxot - mivel megszegte a törvényt - kiűzik ki űzik a sivatagba. Már halálán van, amikor az apokalipszis elől elmenekített és azóta az ígéret földjét kereső gyerekek megtalálják. Max és a fiatalok visszamennek a föld alatti városba, hogy legyőzzék a zsarnok David Blyth ausztrál rendező filmje, a Death Madameot... Max szerepét ezúttal is Mel Gibson Warmed up (Felmelegített halál) nyerte el a science fiction és fantasztikus filmek 1984alakítja, á Madame szerepében pedig a híres es párizsi fesztiválján a nagydíjat. Egy őrült - rocksztár, Tina Turner tűnik fel. tiltott kísérleteket folytató - agysebész, Archer Howell, attól való félelmében, hogy kollégája leleplezi, annak fiát, Michaelt megoperálja, és agyát szülei meggyilkolására programozza be ... Hét év telik el. Michaelt kiengedik az elmegyógyintézetből. Megtudja, hogy Howell egy szigeten rendezte be kutatóintézetét, és elhatározza, hogy megbosszulja szülei halálát. Ő és barátnője, Sandy, valamint barátaik, Lucas és Jeannie elindulnak a szigetre. A kompon harcba keverednek Spiderrel, a tudós egyik mutáns
HERBERT W. FRANKE
Látták? Már megint elstartolt egy.. . Hová? A Marsra? A Szaturnuszra? Vagy esetleg még messzebb? Többé nincsenek korlátaink. De szeretném, ha fiatal volnék, volnék, és ott lehetnék közöttük! Hangtalanul indulnak. Mindössze Mindössze egy kis sziszegés, s ziszegés, egy alig hallható fütty az egész ... .. . Emlékeznek még a dübörgő motorokra, motorokra, a fúvókák velőtrázó sípolására? Bizony, csak most értünk é rtünk el addig a pontig, pontig, ahol az élet történetében a repülés elkezdte: a csendig. Néhány szárnycsapás, aztán hadd ragadjon a szél!... Magasan, a felhők fölé, onnan meg még messzebb. Csak ma lehetséges mindez. Átléptük a határokat. Ezt Berry Wintersteinnek köszönhetjük. Ma mindenki ismeri a nevét. Utcákat neveznek el róla, emlékműveket állítanak neki. De ez sem volt mindig így. Valamikor senkinek sem volt fogalma arról, hogy Berry miféle zseni. Mert igenis zseni volt. Ma mindnyájan mindnyájan állítjuk. De életének idején ... Az a sok minden, ami az iskolakönyvekben iskolakönyvekben róla áll, hamis. Példaképpen állítják önök elé, micsoda irónia! Azt hihetné az ember, hogy sikertől sikerig száguldott. Az egész egy nagy hazugság! Életének hosszú éveit töltötte börtönben, az emberek szidalmazták és ócsárolták. Persze az igaz, hogy valóban zseni volt. De boldog volt-e? Nem hiszem, hogy sok boldog órája lett volna. Hogy honnan tudom? Senki sem ismerte annyira Berryt, mint én. Berry Winterstein, a vézna, sápadt arcú ifjonc ... Szülei szegények voltak, azt hiszem, limonádét árultak egy pavilonban. pavilonban. A fiú a külvárosban külvárosban nőtt fel, szeméthegyek, hulladékdombok, hulladékdombok, autótemetők és rozsdás gépalkatrészek kalandos dzsungelében. Meglehet, innen ered a késztetés későbbi pályafutása irányába. irányába. Mikor megismertem, körülbelül tizenkét éves lehetett. Játékainkban sohasem vett részt, mégis mé gis kerestük vele a kapcsolatot. Mert mindig volt valami cserélni- vagy eladnivalója. Fényképezőgépek, Fényképezőgépek, lemezjátszók, tvkészülékek. Kivétel nélkül ócska darab, amit valahonnan valahonnan előböngészett.
Engem akkor különösebben nem érdekelt, mire fordította az így megszerzett pénzt. És mégis megtudtam. Egy szép napon erről erről beszélt az egész város. Valahol, egy rég elhagyott elhagyott üzemcsarnokban, Berry titokban repülőgépet repülőgépet épített. Csak Csa k tizenkét éves volt, és senki sem hitte volna el a dolgot, dolgot, ha nem látta lá tta volna a saját szemével. Természetesen ne képzeljenek valamilyen óriás gépet, inkább valami olyasmi volt, mint az egyfedeles Cessna kicsinyített kiadása, mégis éppen elég nagy ahhoz, ahhoz, hogy egy könnyű súlyú fiút elbírjon. Berry senkinek nem mutatta meg a gépet, de még ha például nekünk megmutatta volna volna is, nem hittük volna el, hogy lehet vele repülni. A bátyja persze nálunk jobban ismerte a fiút, és meg is leste őt szerelés közben. A bátyja akkor tizenhét éves volt, s a legkevésbé legkevésbé sem s em hasonlított Berryre. Igazi szemtelen, buta bunkó, aki kortársai előtt szerzett t ekintélyét kizárólag verekedési hajlamának köszönhette. Szóval Szóval ő kileste az öccsét, és amikor a masina elkészült, bezárta Berryt a WC-be. WC-be. Utána kitolta a gépet egy egy frissen elegyengetett elegyengetett építési területre. Természetesnek tartom, hogy jobban ismerte az öccsét, mint mi, s ha egy egyáltalán általán hitt valamiben akkortájt, akkortájt, úgy Berry technikai képességeiben feltétlenül. feltétlenül. Valóságos naiv hittel ismerte el a fiatalabb gondosságát, gondo sságát, precizitását. Egyszerűen biztos volt benne', hogy h ogy annak konstrukciói konstrukciói működőképesek. Beült hát a masinába, lenyomta lenyomta a startgombot, kiengedte kiengedte a féket, és elgurult. Közvetlenül a hegyoldalon hegyoldalon ívelő acéltartók előtt felemelkedett ... És ott találta ta lálta magát városnegyedünk városnegyedünk tetői fölött. Sohasem tervezett életében egyórányival előbbre, most sem járt más a fejében, mint az ismert helyeket egyszer felülről látni. Elhúzott a fölött a hátsó udvar fölött, ahol focizni szoktunk, kört írt le az iskola körül, éppen a tanítás kezdete előtti percekben. Néhány kilométer hosszan hosszan követte a folyót, folyót, s fokozatosan közeledett a városközponthoz. városközponthoz. Egyre jobban ráérzett a gép kezelésére, és végül merő vakmerőségből vakmerőségből átrepült a magasvasút oszlopai oszlopai alatt. ala tt. Mikor a
Herbert W. Franke: Berry Winterstein Winterstei n története története 71 Ez volt a kezdete Berry műszaki pályafutásának. Szülei persze őt verték kékre-zöldre. Világos, hogy még kártérítést is követeltek követeltek tőlük, ez pedig eltörte a család gerincét. gerincét. Az apa inni kezdett, kezdett, végül végül az alkoholelvonó szanatóriumban kötött ki. Az anya közben mindenféle férfival adta össze magát, s többé többé nem törődött kisfiával. Mi, kölykök persze a dolgot egészen más szemszögből néztük. Ez a teljesítmény, melyre Berry képes volt, mindnyájunknak nagyon imponált. Néhány napig az egész város erről beszélt. Néhány hétig Berry volt a mi nagy hősünk. Aztán egy ideig semmit sem lehetett hallani felőle, szép lassan elfelejtették. Még jómagam is csak később emlékeztem vissza megint Berryre, mikor érdeklődni kezdtem a technika iránt. Hamarosan tényle té nylegg a technikumba technikumba kerültem. Magam is nekiláttam az ilyen meg olyan szerkezetek építésének, ezért kerestem fel Berryt. Szereztem is tőle jó tanácsokat meg alkatrészeket. Nem mondhatnám mondhatnám határozottan, határozottan, hogy a barátja lettem. lettem. Azt hiszem, nem is volt igazi barátja. De azért sikerült a többieknél többieknél kissé jobban megismernem. Így tudom, hogy már akkor komoly ismereteket halmozott halmozott fel magában. Ha valamit nekiállt megmagyarázni, sokszor semmit sem értettem az egészből. Mikor elmúltam tizennyolc tizennyolc éves, egyetemre mentem, és elköltöztem egy másik városnegyedbe. városnegyedbe. így el is veszítettem kapcsolatomat Berryvel. Tanulmányaim Tanulmányaim az első vagy a második má sodik szemeszterben tarthattak, mikor újra felbukkant a neve. Kalandos volt volt a történet, és ő éppoly kevéssé dicső szerepet játszott benne, mint az első alkalommal, mikor hallatott magáról. Akkor aztán kezdtem komolyan érdeklődni utána. Akkor már felismertem, hogy valami rendkívüli van benne, hogy a vele való ismeretség sokkal többet jelenthet, mint bármely kapcsolat egy átlagos műszaki érdeklődésű beszélgetőpartnerrel. beszélgetőpartnerrel. Ezért aztán el is mentem az ifjúsági börtönbe, és látogatási engedélyt engedélyt kértem. Hogy Berryvel Berryvel mi történt, azt gyorsan elmondhatom. elmondhatom. De sohasem s ohasem értettem meg egészen, tulajdonképpen miért zárták be. Tudniillik, feltehetően egy távirányítású rakétát barkácsolt. Ez pedig egy szép s zép napon önállósította magát, és belezuhant egy ékszerüzlet kirakatába. E ponttól kezdve kezdve megoszlanak a véleménye vélemények. k. Berry azt állította, véletlen baleset történt, és én hajlamos hajlamos is vagyok vagyok arra, hogy elhiggyem. elhiggyem. A rendőrségnek rendőrségnek egészen más volt a véleménye. véleménye. És ők 3 sajátjukat sa játjukat azzal is alá tudták támasztani, hogy érdekes érdekes módon, véletlenül éppen a közelben közelben tartózkodott tartózkodott néhány rocker, akik a kirakatpolcokat kirakatpolcokat azonnal kirámolták. A börtön bizonyos szempontból szempontból jót is tett Berrynek. Azt hiszem, ez volt az első és egyetlen alkalom, hogy felismerték képességeit. Kitanították műszerésznek, s egész napon át megvolt megvolt a lehetősége, hogy technikai dolgokkal dolgokkal foglalkozzon. Az viszont természetesen megint tisztázatlan marad, hogy hogyan an sikerült neki, éppen ebben a környezetben, környezetben, repülőszerkezetet repülőszerkezetet építeni. Talán az a magyarázat, hogy ez a tárgy egyáltalán nem hasonlított olyasvalamihez, amilyennek az ember egy repülőgépet repülőgépet elképzel. Tulajdonképpen Tulajdonképpen csupán pőre váz volt, beleszerelt üléssel. Egy rafináltan kigondolt mechanikai rendszerrel Berry képes volt kifeszíteni a gép állítható szárnyait. Ezeket zsírpapírral borította be. Motor vagy üzemanyagtelep helyett pedig lendkereket alkalmazott, melyet felszállás előtt meg kellett pörgetni. Erre megfelelt a tanműhelyben tanműhelyben található köszörűgép köszörűgép motorja, avval kötötte össze Berry gépe tengelyét. Az így tárolt energia elégségesnek bizonyult bizonyult arra, arra , hogy ezt az izét száz méter magasra röpítse. Ott kiterjesztette a szárnyait, és siklórepüléssel vitorlázhatott. vitorlázhatott. Minden a lehető legjobban ment volna, ha egy rendőrnek rendőrnek nem támad az az ötlete, hogy világítórakétával tüzeljen a repülőszerkentyűre. A papírszárny kigyulladt, kigyulladt, és Berry még szerencsésnek mondhatta mondhatta magát, hogy sikerült egy puha földű virágágyásban landolnia, valahol egy városszéli hétvégi ház hátsó udvarán. Berry végül is leülte a büntetését, de mikor elhagyta elhagyta a börtönt, nyomatékosan a lelkére kötötték, hogy többé ne foglalkozzon repülő testekkel. Azonban ugyan ki tilthat meg ilyesmit? Mikor egy napon felkerestem felkerestem - egy félig üres ház legfelső emeletén lakott -, éppen modell repülőgépeket repülőgépeket gyártott.
Bemutatott nekem egy repülőmodellt. Egészen más irányú műszaki dolgokkal dolgokkal foglalkoztam, így a kifejezéseket, melyeket használt, nem mindig értettem meg. Beszélt oldalkormány-gépe oldalkormány-gépekről, kről, frekvenciamodulációról, frekvenciamodulációról, örvényekről és féklapokról, féklapokról, elektronikus elektronikus csatlakozásokról és automatikus illeszkedésekről. illeszkedésekről. Az apró kézi atomtelep segítségével ezek az izék praktikusan időtlen időkig repülhettek. Azt világosan láttam, hogy Berry modelljei messze felülmúlnak mindent, amit ez idáig ismertek vagy szokványosán szokványosán alkalmaztak. Végül Berry bemutatásképpen elröpítette az egyik konstrukcióját. konstrukcióját. Az ablakdeszkáról startoltatta, s a kis gép indulás után keresztülvágott házfalak, lámpaoszlopok és vezetékek rengetegén, hála egy visszhangos echolot echolot jelzőrendszernek, j elzőrendszernek, mely a kis gép valamivel való összeütközését gyakorlatilag gyakorlatilag lehetetlenné tette. A masina ma sina felszállt a magasba, végül már csak apró pontnak látszott, aztán eltűnt a párák között. - És most? - kérdeztem. - Milyen Mil yen hosszú ideig tart egy Hyen repülés? Mikor hozod vissza? - Mit gondo gondolsz, lsz, mennyi a hatósugara? Ötszáz méter vagy ezer? Nem! A gépecske elrepül ezer kil kilométer ométer távolságra, majd onnan visszajön. És hihetetlenül nagy a hordképessége! Érted? Képes terhet is magával vinni, egészen 150 grammig. Azt hiszem, legalábbis elképzelem, az ipar érdeklődni fog utána. Talán el tudom adni a szabadalmat. - De hát mire használhatók az ilyen repülőmodellek? - kérdeztem. - Ezt még nem gondoltam át alaposan - felelte. - De a technikában minden használható. Mindennek van valamilyen célja. Ám ennek ellenére Berry nem tudta eladni a szabadalmat. De mégis rájött, mire használható ... Akkoriban Akkoriban sok ember vándorolt ki egyes országokból, országokból, és tilos volt pénzt, aranyat, ékszert magukkal vinni. Berry repülőmodellje repülőmodellje átvette a szállítást. s zállítást. Szépen átrepítette az apró tárgyakat a határokon, anélkül hogy észrevették volna, hogy megfigyelhették volna radarberendezésekkel radarberendezésekkel vagy felderítőgépekkel. Persze egyszer aztán kiderült a dolog, és Berry vizsgálati fogságban kötött ki. De ezt nem követte ítélet. És úgy látszott, hogy ennél az alkalomnál olyan olyan sokat keresett, hogy céljai elérhető közelségbe kerültek. Törekedtem Törekedtem arra, hogy ne szakadjon meg kapcsolatom Berryvel. Berryvel. Pontosabban Pontosabban szólva, s zólva, évi két-három alkalommal felkerestem. Mindig azt tapasztaltam, szerfelett lelkesítette, ha valakit érdekelt a munkája. Legközelebb Legközelebb egy mini repülőtestet láthattam, s ő lelkesen magyarázo ma gyarázott tt a miniatürizálásról, sőt mikrominiatürizálásról mikrominiatürizálásról a repülőgépiparban. repülőgépiparban. - Valószínűleg lehetséges - lelkesedett - olyan repülőgéptestet építeni, melyet az ember akár a tenyerébe elrejthet. elrejthet. Ez persze nem jelent jel ent annyit, hogy máris ilyen messze jutottam, de kétségtelenül ez a fejlődés iránya. Különben Különben is, miért ne volna lehetőség ugyanarra ugyanarra ezen a területen, amit más iparágakban már természetesnek tartanak? - Az ám, de mire lesz az jó? - Mire, mire? Ezerféle lehetőséget el tudok képzelni. De értsd meg, nem ez a fő gond! Az igazi gond maga a műszaki probléma. Ezt kell először megoldani. Minden egyéb csak ezután jöhet. E találkozás után, különféle okokból, hosszú ideig nem láttam Berryt. Abban az időben házasodtam meg, útban volt az első gyerek is, egészen másféle gondok jártak a fejemben. fejemben. És egyszer csak újra hallottam felőle. Most azonban ő volt az, aki jelentkezett. Ez meg meg egészen szokatlan módon módon történt. Éppen Éppen együtt együtt ültünk a konyhában a feleségemmel - ha jól emlékszem, egy csésze kávét ittunk, és túrótortát túrótortát harapdáltunk hozzá. Váratlanul zúgást hallottunk. Kezdetben Kezdetben fel sem figyeltünk figyeltünk rá, de egyre erősödött, valósággal fenyegetővé fenyegetővé vált. Az ablak tárva-nyitva, nem lehetett kétséges, hogy valami bejött a konyhába. Feleségem összesodort egy újságot, és felállt. Ekkor sötét test ereszkedett az asztal közepére. Még éppen fölé tudtam tartani a kezemet, mielőtt az asszony ass zony „agyoncsapta” „agyoncsapta” volna. A kis vacak úgy festett, mint egy szarvasbogár, de nem volt az. Aprócska repülő volt, egyfajta lökhajtásos típus, kicsiny, törékeny, de minuciózus utánzata egy igazi nagy gépnek. Bár pontosan ilyen modell nem található a nagy repülőgépek között.
akkor már kétségtelen volt, hogy mikrofilmet tartok a kezemben. A szobámba rohantam, előrángattam fotós fotós felszerelésemet, s egy dia üveglapjai közé helyeztem a kis csíkot. Aztán kivetítettem. Fordítva bukkant elő az írás, ám a szöveget el tudtam tudtam olvasni. VESZÉLYBEN VAGYOK. ÉRTESÍTSD A RENDŐRSÉGET! FOGSÁGBAN TARTANAK. Azután egy cím következett, melyet azóta elfelejtettem. el felejtettem. Semmi okom nem volt arra, hogy Berry segélykérését szó nélkül hagyjam. Mert aláírása ugy ugyan an hiányzott, mégis kétségtelennek kétségtelennek tartottam, hogy ilyen rendkívüli módon csak egy ember fordulhat hozzám. Az pedig nem lehet más, mint Berry Winterstein. A rendőrség azonnal reagált. És a megadott címen külföldi ügynökök rejtekhelyére bukkant. Tisztázatlan maradt viszont, hogyan hogyan került oda Berry. Elrabolták? Vagy valaki valamiféle ajánlattal odacsábította? odacsábította? Még ma sem tudom pontosan, pontosan, mi történt egyáltalán. Maga a rendőrség rendőrség is sokat töprengett, töprengett, mit akart valójában elérni ez a titkos ügynökcsoport. ügynökcsoport. Végül is arra az eredményre jutottak, hogy az ok egyedül Berry Winterstein személye lehetett. Ettől még érthetetlenebbé vált az egész ‘história. Néhány ügynököt ügynököt kiutasítottak az országból, de még mé g ezek is más néven később visszaszivárogtak. Berry pedig ettől fogva a titkosrendőrség titkosrendőrség megkülönböztetett megkülönböztetett figyelmét élvezte. Ezeket a bizonytalan bizonytalan következményeket következményeket magától Berrytől tudom. Néhány nappal kiszabadítása után felkeresett. felkeresett. Egyébként Egyébként életében ez volt az egyetlen alkalom, mikor ő látogatott lá togatott meg engem. Sajnos, amennyit amennyit akkor elmesélt, azt nem nevezhetem kimerítő tudósításnak. Ő maga is érezte, valahogy meg kell indokolnia indokolnia visszafogottságának okát. Jobb lesz nekem erről nem sokat tudni. Ő ugyanis most komoly dolgok nyomán nyomán van, elgondolhatom, mit akar ezen érteni. Végre felfigyeltek rá, még ha másképpen is, mint egész életében remélte. Most már nem beszélhet az ajánlatok hiányáról, hiányáról, sőt ő választhatja választhatja ki, kinek akar a jövőben dolgozni. Már régebben régebben is létesített kapcsolatokat, kapcsolatokat, ezek azonban nem feleltek meg az elvárásainak. Ezért volt kénytelen azt az eszközt használni, ami éppen a keze ügyébe akadt, hogy segítséget kérhessen. Egyébként nagyon nagyon hálás a köz-beavatkozásomért, köz-beavatkozásomért, de a továbbiakban továbbiakban nem akar a dolgaiba bevonni, bevonni, ezért külön is elnézést kér, hogy csak efféle utalásokkal szolgálhat. s zolgálhat. Különös módon egy asszony volt, aki legközelebb kapcsolatot teremtett Berry és köztem. Sohasem támadt volna olyan gondolatom, hogy asszonyok asszonyok is szerepet játszhatnak Berry életében. Az események esemé nyek alakulásából aztán ki is derült, mennyire mennyire nem sejtettem s ejtettem rosszul. Persze ez nem zárja ki, hogy egy asszony asszony olyasmiket remélt Berrytől, amiket az jószerével képtelen képtelen volt megadni. Röviden: egy napon megjelent megjelent az a bizonyos nő a lakásom la kásom ajtajában. Mellesleg szólva nagyon jól festett, meglehetősen fiatal volt és eléggé csinos. Egy jegyzettömböt tartott a kezében - Berry noteszét n oteszét és fellapozta benne azt az oldalt, ahol az én é n címem volt feljegyezve. - Berry eltűnt - mondta. - Tudom, hogy maga az egyetlen barátja. Kérem, segítsen megtalálni! - De hát mit tehetnék? - kérdeztem csodálkozva. csodálkozva. Mindenesetre behívtam. behívtam. Leült, és elmesélte azt a keveset, amit egyáltalán tudott. Régi történet volt az övé, olyan, amely állandóan megismétlődik. Megismerkedett Megismerkedett Berryvel - valahol, valamikor úgy találta, egészen helyes ember, s azt hitte, az ő kötelessége gondoskodni róla. Megkísérelte rendben tartani a lakását, főzni rá, de amennyire a mennyire kiderült, viszonzásképpen nagyon nagyon kevés figyelmet figyelmet kapott. Berry, mint mindig, tele volt tervekkel, kizárólag a munkájára koncentrált. koncentrált. Mint mindig, egy cseppet sem foglalkozott helyzetének megjavításával. Nem törekedett biztonságra, rendszeres jövedelemre, polgári életformára. A végén meg egyszerűen eltűnt... Ez nem történt váratlanul, már előzőleg is megesett néhányszor, de most eltelt négy hét, és Berrynek Berrynek már régen fel kellett volna bukkannia. Meglehetős Meglehetős fáradságomba került, míg ezeket az információkat valamennyire valamennyire is összefüggő formában kicsalogattam az asszonyból. a sszonyból. Az meg még nehezebbnek látszott, hogy valamilyen támponto tá mpontott találjak, talá ljak, hol tartózkodhat Berry egyáltalán. Végre a nő nagy nehezen
Talán amiatt, mert sehol egy fa, sehol egy bokor... Viszont maga az élet úgy folydogált itt, mintha vidéken lennénk. Öregemberek Öregemberek üldögéltek a kapuk előtt, háziasszonyok háziasszonyok siettek s iettek bevásárlócekkerekkel bevásárlócekkerekkel mindenfelé, gyermekhordák fut-károztak üvöltve és kurjongatva az utcákon. Majdnem elkerülte a figyelmemet, figyelmemet, de végül is észrevettem: ezek a gyerekek papírrepülőkkel papírrepülőkkel játszottak. Feldobták Feldobták őket a levegőbe erősen, hogy elérhessék startgörbéjük legmagasabb pontját. Aztán a gépek vitorláztak egy darabon. Majd valami rövidet kattant, s a gépecskék szépen visszanyerték elvesztett magasságukat. így ismétlődött ez hosszú perceken át... Az egyik szerkentyű előttem esett le. Felemeltem, és észrevettem észrevettem rajta egy apró, rafinált, s ugyanakkor egyszerű hajtóművet. Egy kis csövecskét, nem vastagabbat, mint egy kötőtű. Ebben valószínűleg hajtóanyag hajtóanyag égett el. A rövid meghajtási fázisoknál a kis repülők teste mindig a magasba emelkedett. Azonnal kialakult bennem a magától értetődő következtetés: Berrynek valahol a közelben kell lennie. Nem is volt olyan olyan nehéz megtalálni. A gyerekek gyerekek szívesen meséltek meséltek nekem az emberről, aki estefelé este felé majdnem mindennap felbukkan a parkban, és hozza hozza nekik az új hajtóműveket. hajtóműveket. Nos, ebben ebben a parkban
nem, akkor mindenesetre megvolt a lehetősége, hogy a NASA egyik laboratóriumában dolgozzon. Ennek nagyon örült, roppant szerencsésnek tartotta magát, bár én - az általa vázolt körülményeket körülményeket megismerve arra a következtetésre jutottam, hogy ott egyfajta technikai bohócnak bohócnak tartják, bár ugyanakkor ugyanakkor furcsa ötleteit szívesen szívesen felhasználják saját fejlesztő munkájuknál. Röviddel ezután az újságokban újs ágokban képek bukkantak fel. Olyan felvételek, melyeknek el sem szabadott volna készülnie. Politikusok titkos konferencián, konferencián, egy táborno táb ornokk az újonnan kifejlesztett hadihajó kormánykerekénél, kormánykerekénél, egy zárt bírósági tárgyalás tárgyalás .. . Tisztában voltam .vele, hogyan jöhettek létre ezek a felvételek. De Berry közben még messzebbre igyekezett eltávolodni saját korától. Most már atomi szinten beszélt a miniatürizálásról. miniatürizálásról. Ennél abszolút új, sohasem alkalmazott technikák bevezetése válik szükségessé szerinte. Ezért igyekezett, hogy a kvantummechanika és a relativitáselmélet tudományos tudományos mélyére hatoljon. Azzal tisztában volt persze, hogy nagyon hosszú, göröngyös göröngyös út áll előtte, de ez volt az egyetlen, amely szerinte eredményt hozhatott, és ő készen állt arra, hogy végigbotorkáljon rajta. - Miniatürizálás atomi szinten? - kérdeztem kételkedve.
Már nem emlékszem vissza pontosan, ki volt az, aki váratlanul újra Berry Wintersteinről kezdett beszélni. Akkor tudtam meg, hogy feltehetően egy szociális otthonban otthonban él. Berry Winterstein és a szociális otthon ... Ezt már végképp nem tudtam elképzelni! Bár, ha belegondolunk, belegondolunk, időközben időközben jómagam jómagam is öreg ember lettem, lettem, de ha Berryre emlékeztem, mindig a satnya ifjonc vagy a rosszul táplált, sápadt férfi jelent meg előttem. előttem. Persze időközben időközben ő is jócskán megöregedett. megöregedett. Lassan logikusnak tűnt előttem az egész. Hiszen nem voltak hozzátartozói, senki, aki gondoskodhatna gondoskodhatna róla, mi sem ésszerűbb tehát, mint hogy intézetbe dugták. Egyszerre újra feltámadt régi ré gi érdeklődésem. Talán nem is lenne nehéz feladat a címét felkutatni... Nincs túl sok nyilvános nyilvános szociális otthon. Végre megtaláltam nevét egy listán. Odautaztam - és ő ott is volt. Egy kis szobában találkoztam vele. Egy szekrény, két szék, egy ágy, egy asztal - rajta egy mikroszkóp. - Na, Berry, öreg barátom, mi újság a röpködéssel? röpködéssel? Abban a pillanatban, mihelyt kiböktem a kérdést, már magam is
ez is csak cs ak annyit jelentett, hogy Berryt nem könnyű megérteni, különösen nem egy szociális otthon otthon portásának. - Azt hiszed, feladtam? - kérdezte. - Nem, nem, minden másképp alakult. Szerencsém volt... Igen, csodálkozhatsz. Most végre elértem odáig, ahová eredetileg el akartam jutni, bár az is igaz, hogy a végén egészen más irányba kellett haladnom, mint eredetileg elképzeltem. Leültem az egyik törékeny székre, óvatosan körülnéztem a szobában. Berry nyilván észrevette arcomon a hitetlenkedést, mert folytatta: - Nincs többé szükségem laboratóriumra, műhelyre műhelyre vagy különféle költséges készülékekre. Mindenem megvan, ami kell a munkához. Odamutatott az asztalra, a mikroszkópra. - Ezzel nagyon jól elérem azt a területet, amelyen jelenleg dolgozom. dolgozom. Minél inkább előrehatol az ember, annál egyszer eg yszerűbbek űbbek a dolgok. - Nahát, ezt tényleg nem értem - cs odálkoztam. odálkoztam. - Repülőgép mikrotartományban? Ezen dolgozol? - A mikrokozmosz és a repülőgép ... ez a két fogalom nehezen nehezen fér össze. És mégis valahol itt van a nehézkedés legyőzésének legyőzésének kulcsa.
Komolyan Komolyan megindított, hogy ilyen hosszú h osszú idő után újra hallhatom. Igaz, arcát átszőtték a ráncok, haja piszkosszürkévé piszkosszürkévé őszült, derekát görbén tartotta, mintha fájna a háta. Mégis lelkesen, élénken beszélt. Azért így is észrevettem é szrevettem viselkedésében valamilyen változást az egykorihoz képest. Ez úgy fokozatosan világosodott meg előttem, miközben hallgattam. Kutatgattam magamban, miben miben állhat ez a különbség? Aztán rájöttem. Nem feltételes módban beszél, mint régen, hanem biztonsággal, határozottan, mintegy véglegesen. Annak idején mindig azt mesélte el, mit kell majd a jövőben tennie. Reményeket sorolt fel, lehetőségeket. Most jelen időben i dőben beszélt. Kezdetben örültem ennek, aztán elleptek a kétségek. Még buzgón és folyamatosan tovább magyarázott - egyébként egy szót sem értettem belőle mikor felötlött bennem a másik alternatíva. alternatíva. Az, hogy Berry már minden kapcsolatát kapcsolatát elvesztette az élet realitá saival... Ez a gyanú fokozatosan fokozatosan erősödött, annál is inkább, mert olyasféle terminológiát használt, mint a filozófusok, filozófusok, nem a fizika és technika megszokott megszokott szakkifejezéseit. Ehhez járult még az ordító ellentét ellentét kitűzött és elérendő célja meg a jelen helyzete között. így lassan, de feltartóztathatatlanul arra a meggyőződésre meggyőződésre jutottam, hogy kreatív fantáziája végleg és visszavonhatatlanul visszavonhatatlanul áttolódo á ttolódott tt az üres fantáziálásba. Hogy útjának olyan szakaszához érkezett, ahonnan nincs többé előrehaladás, de visszatérés sem. Egyszerre elviselhetetlennek éreztem ezt a zagyva zagyva előadást tovább hallgatni. Kalandozásait a füstbe ment elvárások birodalmában, birodalmában, az irracionalitás területén, a logikátlanságban. logikátlanságban. Megpróbáltam félbeszakítani. Elkezdtem általánosságok felől érdeklődni, lakáskörülményeiről, lakáskörülményeiről, egészségéről, kívánságairól, melyeket melyeket esetleg teljesíthetek ... Kezdetben nehezen lehetett lefékezni. Aztán sértődötten elhallgatott, elkezdett egyszavas válaszokat adni. Végül a beszélgetés közben váratlanul váratlanul felállt, és rámutatott a mennyezeten mennyezeten egy apró fekete foltra. - Te nem hiszel nekem! Na igen, hogyan hogyan is hihetnél? Évtizedeket áldoztam a mostani munkámra, egész életemben nem tettem mást, mint erre készültem. Te olyan embertípushoz tartozol, tartozol, aki csak csa k azt hiszi el, amit lát, amit megérinthet. megérinthet. Zavarodott vén fickónak tartasz, aki már azt sem tudja, mit beszél. Csakhogy én szolgálhatok bizonyítékkal. bizonyítékkal. Egészben véve nem vagyok ugyan annyira, hogy a nyilvánosság elé léphessek - de neked nyíltan megmondom, egyszerű tévedésből már végrehajtottam végrehajtottam egy kísérletet, kís érletet, mely bizonyítja bi zonyítja elképzeléseim helyességét. Még mindig ott állt a szoba közepén. Most ismét a meny-nyezet meny-nyezet felé mutatott. - Látod azt a foltot? Egy kis készüléket indítottam. Azaz jobban mondva, mondva, a készülék akaratom ellenére elstartolt. Kivonta magát a nehézségi erő alól. Tudod, a nukleáris dimenziókban dimenziókban rejlő erők óriási óriás i nagyok. nagyok. Ha egyszer kiszabadulnak, nem lehet megfékezni őket. Legalábbis pillanatnyilag pillanatnyilag még nem. Majd megtanuljuk. Innen, ebből a koszos szobából startolt el az első test, mely képes magasan a felhők fölé, messze túl a Föld körzetén, túl a Nap vonzáskörén, sőt még a Tejútrendszer vonzáskörén is eljutni. Ha helyesen számoltam, pillanatnyilag pillanatnyilag valahol a Merkúr táján lehet. lehet. Kívánsz még egyéb egyéb bizonyítékot? bizonyítékot? Leült. Szemmel láthatóan elfáradt. Rábámultam arra a fekete foltra a mennyezeten. mennyezeten. Igen. Ha szükségem lett volna még bizonyítékra Berry beszámíthatatlanságát illetően, most megkaptam. Lényegesnek Lényegesnek tartottam, hogy ne ingereljem. Bólintottam, és így szóltam: - Igen ... értem ... És azt hiszed, az emberiség egyszer fel is használhatja ezt az erőt, er őt, hogy kijusson a világűrbe? - Hamarosan - felelt halkan, de határozottan. határozottan. - Hamarosan! Nem maradtam sokáig, sokáig, viszonylag viszonylag gyorsan elbúcsúztam tőle. tőle. Kezet fogtam vele, abban a biztos tudatban, hogy nem látom többé. Igazam is lett, még ha más módon is, mint ahogy elgondoltam. Néhány nappal később ugyanis közölték velem, velem, hogy Berry Winterstein eltűnt. Mint minden este, kiment sétálni a szociális otthon kertjébe, és nem jött viszsza többé. Pedig a házat nem hagyhatta el, mert estefelé a kaput mindig gondosan gondo san zárják. A kertben nyomát nyomát sem találták a leggondosabb leggondosabb kutatás
76 Herbert W. Franke: Berry Winterstein Winterstei n története minden emeleten. Bementem még egyszer Berry szobájába, aztán megnéztem a szobája fölött lévőt, és még a következő következő emeletet Is. Felmásztam a padlásra, végül ott szereztem egy létrát, é s még a tetőre is kimásztam. És az, amit ti tokban egy idő idő óta már sejtettem, s ejtettem, beigazolódott. beigazolódott. A feltűnés nélküli fekete fekete folt, melyet melyet látogatásomkor még véletlenül keletkezett vakolathiánynak vakolathiánynak tartottam, egy kis csatorna szájadéka volt, mely átfúrta a födémeket, födémeket, egymás után valamennyit, valamennyit, sőt még a tetőt is. Mert M ert megtaláltam a tetőcserepet, mely egy lehetséges röppálya röppálya irányában irán yában feküdt, feküdt, és az is át volt fúródva. Másnap írtam a Kutatási Tanácsnak. Felteszem, hogy egyáltalán nem figyeltek volna fel beadványomra, beadványomra, ha háromnegyed háromnegyed életemet nem náluk töltöttem volna volna el, az ő alkalmazásukban .. . Lehet, így is csak udvariasak voltak a nyugdíjas kollégával szemben. De ami az egészben lényeges, első ízben foglalkoztak tudósok és mérnökök Berry Winterstein elképzeléseivel. Mert nagy tömegű feljegyzést hagyott hátra. Terveket, képleteket, műszaki leírásokat, a legteljesebb összevisszaságban. Bizony, Bizony, nehéz n ehéz volt kihüvelyezni a lényegüket. lényegüket. De ezekben az írásokban hiánytalanul ott volt a kulcsa legújabb fizikai ismereteinknek. ismereteinknek. Néhány hét múlva felállítottak egy intézetet, mely tovább munkálkodott Berry alapötletén. És ezután még tíz évnek kellett eltelnie az első, a gravitonrezonancia elve alapján működő repülőtest indulásáig. Hát ennyi Berry Winterstein története. Pedig ő volt az utóbbi idők legnagyobb legnagyobb tudósa. És láthatják, korántsem volt olyan ember, akit irigyelni lehetett volna. Az út, amelyen végigment, végigment, nagyon keserves volt. De ő nem hagyta magát. Ha időnként elvesztette is a reményt, nem lehetett letéríteni a sa ját maga számára kijelölt útról. Repülni akart, legyőzni legyőzni a Föld nehézkedési erejét. És én é n hiszek benne, hogy élete végén, ha csak másodpercekre is, megkóstolta a győzelem győzelem ízét, tudta, t udta, hogy sikerült! Weinbrenner Rudolf fordítása Ámort László rajzai
∞
PHILIP K. DICK
(Részlet) Májusban jelenik meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában Philip K. Dick, a világhírű sci-fi szerző lélegzetelállítóan izgalmas regénye. A történet 14 szereplője a klasszikus pszichológiai patkányteszt labirintusszituációjába kerül. Emberpróbáló lelki és fizikai kínokon keresztül juttatja el hőseit a szerző a drámai csúcspontig és a valóban fantasztikus megoldásig. Ízelítőül közlünk a regényből egy rövid részletet.
Glen Belsnor, miközben hasztalanul kereste Roberta Rockinghamet, Rockinghamet, néhány embert pillantott meg. Akik reggel kimentek, közeledtek a telep felé: Frazer és Thugg, Maggie Walsh, Russell, Mary és Seth Morley.. . mind megvannak. Vagy mégsem? Hevesen dobogó szívvel kiáltott feléjük: - Nem látom lát om Betty Jo Bermet! Megsebesült? Ho| hagyták, disznók?! - Meghalt - felelte Seth Morley. - Hogyan? - Közben Babble is odaért mellé. Együtt várakoztak, hogy a négy férfi és a két nő közelebb jöjjön. - Vízbe fojtotta magát - válaszolta válas zolta Seth Morley. Morley. Körülnézett. - Hol a kölyök, az a Dunkelwood? - Halott - mondta dr. Babble. - És Bért Kosler? - kérdezte Maggie M aggie Walsh. Babble és Belsnor hallgattak. - Tehát ő is meghalt - mondta Russell. - Igen - bólintott Belsnor. - Nyolcán maradtunk. Roberta Rocklngham eltűnt. Lehet, hogy ő is meghalt. Azt hiszem, fel kell tételeznünk, hogy egészen bizonyosan. - Nem voltak együtt? - kérdezte Russell. - És maguk? Megint csend lett. Valahonnét messziről szél támadt, és felkavarta a port. A telep épületei épületei fölött örvény örvény emelkedett a magasba, kígyózott, kígyózott, majd eltűnt. A levegő, ahogy Glen Belsnor hangosan beszívta, rossz szagú volt. Mintha döglött kutyák bőre száradna valahol egy kötélen, gondolta. Halál. Csak erre tudok gondolni. gondolni. És nem nehéz megérteni, hogy miért. A halál eltörölt minden mást, nem egész 24 óra alatt életünk alapvető alapvető gondja lett. - Nem tudták visszahozni visszahozni a holttestét? - Leúszott a folyón, folyón, és kigyulladt kigyulladt - mondta Seth Morley. Odalépett Belsnorhoz. Belsnorhoz. - Hogy halt meg Bért Kosler? - kérdezte. - Tony leszúrta. - És Tony? - Lelőttem - mondta Belsnor -, mielőtt engem is megölt volna. - És Roberta Rockingham? Őt is lelőtte? - Nem - felelte kurtán Belsnor. - Azt hiszem - mondta Frazer -, új vezetőt kell választanunk. Belsnor nagy kínban azt mondta: - Le kellett lőnöm! Mindannyiunkat megölt volna. Kérdezzék meg Babble-t, ő is alátámasztja. - Nem támaszthatom alá - mondta Babble. - Nem tudok többet, mint ők. Csak a maga állításából tudom. - Milyen fegyvert használt Tony? Tony? - tudakolta Seth Morley. - Egy kardot - válaszolta Belsnor. - Megnézheti, ott van még a szobájában vele együtt.
- És nem tudjuk. Mrs. Rockingham meghalt-e. Lehet, hogy csak elmászkált valahová. Talán félelmében. - Nem tudott - vetette ellen Belsnor. - Túl beteg volt. - Azt hiszem, his zem, Frazernek igaza van. Új vezetőre van szükségünk mondta Seth Morley. Babble-hez fordult. - Hol a fegyver? - Otthagyta Tony szobájában - felelte Babble. Belsnor futásnak eredt, Tony Dunkelwelt szobája felé rohant. - Állítsák meg! - kiáltotta Babble. Ignatz Thugg, Wade Frazer, Seth Morley és Babble Belsnor után eredtek. Együtt rohantak fe fell a lépcsőn az előtérbe és be Tony szobájába. Russell nem követte őket, ott maradt mara dt Maggie-vel Maggie-vel és Mary Morleyval. Morleyval. Tony ajtaján kilépve Seth Morley tartotta a pisztolyt a kezében. - Russell! Gondolja, hogy helyesen járunk el?! - kiáltotta. - Adja vissza neki a pisztolyát! pisztolyát! - mondta Russell. Seth Morley megtorpant meglepetésében, de a pisztolyt nem adta oda Belsnornak. - Köszönöm. Örülök, hogy valaki mellettem áll - mondta Russellnek Belsnor. Azután Morleyhoz Morleyhoz és a többiekhez fordult. - Adják ide a pisztolyt, ahogy ahogy Russell mondta. Különben Különben sincs megtöltve. megtöltve. Kivettem a töltényeket. töltényeket. - Kinyújtotta kezét, és várt. Morley, kezében a pisztollyal, elindult lefelé a lépcsőn, és hangjában komoly aggodalommal azt mondta: - Megölt egy embert. - Meg kellett ölnie - mondta Russell. - A pisztolyt megtartom - jelentette ki Seth Morley, - A férjem akar a vezető lenni - szólalt meg Mary Morley. - Én jó ötletnek tartom. Meg lesznek vele elégedve. Tekel Ufarszinon U farszinon is magas pozíciót töltött be. - Miért nem csatlakozik hozzájuk? - kérdezte Russelltól Belsnor. - Mert tudom, mi történt. Tudom, Tudom, mit kellett tennie. Ha beszélnék a fejükkel, talán meg tudom ... - elhallgatott. Belsnor a férfiak csoportja felé fordult, hogy lássa, mi történt. A pisztoly Ignatz Thuggnál volt. Kikapta Morley kezéből, és arcán torz, rosszindulatú fintorral Belsnorra célzott. - Adja vissza! - kiáltott rá Seth Morley. Mindenki kiabálni kezdett, kezdett, de Thugg mozdulatlanul mozdulatlanul állt, és a pisztolyt továbbra is Belsnorra irányította. - Most én vagy vagyok ok a vezetőjük - mondta -, szavazással vagy anélkül. Megválaszthatnak, ha akarnak, de nem számít. - Intett a mellette álló három férfinak. - Odamennek a többiekhez. Ne közelítsenek hozzám! Világos? - Nincs megtöltve - mondta Babble. Seth Morley lesújtottnak látszott, arca elsápadt, mintha tudná - tudta is -, hogy Thugg az ő hibájából szerezte meg a pisztolyt. Maggie Walsh szólalt meg: - Tudom, mi a teendő. teendő. - Zsebébe nyúlt, és elővette Specktowsky könyvét. Tudata mélyén érezte, hogy megtalálta a módját, hogyan hogyan lehet Ignatz Thuggtól elvenni a pisztolyt. Találomra kinyitva a könyvet elindult felé, és közben közben hangosan olvasott. „Mostantól kezdve azt mondhatjuk - idézte -, hogy Isten szerepe a történelemben különböző különböző korszakokból áll. Egy. A tisztaság korszaka, mielőtt a Megsemmisítő életre kelt. Kettő. Az Átok korszaka, amikor Isten hatalma a leggyengébb, leggyengébb, a Megsemmisítőé pedig a legerősebb legerősebb volt mert Isten nem számított a Megsemmisítőre, és megbéklyózta a meglepetés. Három. A Földi Isten születése, annak jeléül, hogy véget ért az Abszolút Átok és az Elidegenedés Istentől korszaka. Négy. A
78 Philip K. Dick: Dick: A halál útvesztője - „... aki - és ez biztos - még mindig él, de nem ebben a körben. Öt. A következő és egyben végső korszak. Dobhártyáján Dobhártyáján szörnyű dörrenés csattant. csatta nt. Megsüketülve hátratántorodott, mellében borzasztó fájdalmat érzett, mintha kiszakadna a tüdeje a nagy, fájdalmas ütéstől. A környezet elhomályosodott, kialudt a fény. Sötétben volt. volt. „Seth Morley!” - akarta kiáltani, de nem jött belőle hang. Valamit mégis hallott; valahol messze, a sötétségben tompa pufogás pufogás támadt. Egyedül volt. Puff, puff - hallatszott hallats zott a hang. Most irizáló színekben villódzó villódzó fény hasított a szemébe, folyadékként áramlott felé, fűrészfogakat és forgó korongokat korongokat alkotott, és minden oldalról felé kúszott, szemben vele lüktetett a hatalmas Valami, hallotta vészjósló, dühödt hangját, amint őt szólítja. Nem kért, hanem követelt. követelt. Valamit mondott mondott neki, tudta, mit jelent a hatalmas dübörgés, dübörgés, és a sürgetés megrémítette. megrémítette. Bumm, bumm, bumm, bumm, hallatszott, hallatszott, és ő rémülten, a fizikai fájdalomtól fájdalomtól gyötrődve gyötrődve megszólította: - Libera me, domine de morte aeterna, in die 11$ tremenda. A Valami egyre lüktetett, és ő kétségbeesetten kétsé gbeesetten igyekezett igyekezett felé. Látótere peremén most most hatalmas színjáték kezdődött. kezdődött. Óriási íjat látott, és rajta a Közbenjárót. Közbenjárót. A húr ki volt feszítve, és a Közbenjáró Közbenjáró nyílvesszőként feküdt rajta, majd az íj hangtalanul kilőtte kilőtte a Közbenjárót, fel a koncentrikus koncentrikus körök legkisebbikébe. legkisebbikébe. - Agnus Dei Dei - mondta -, qui tollis peccata mundi. mundi. - El kellett fordítania a fejét a lüktető örvénytől, örvénytől, lefelé pillantott, azután vissza ... és maga alatt megfagyott, megfagyott, kihalt sziklás tájat látott. Dühöngő szélvihar szélvihar tombolt, és látta, hogy a sziklák köré egyre gyűlik a hó. Új jégkorszak, gondolta, de nem tudott angolul gondolkodni gondolkodni - nem is szólva a beszédről. Lacrymosa dies Hia Hia - mondta a fájdalomtól zihálva, egész mellkasa olyan volt, mint egy tömb szenvedés. - Qua resurget ex favilla, judiacandus homo reus. reus. - Úgy érezte, csökken a fájdalom, ha latinul la tinul fejezi ki magát, olyan nyelven, amelyet sosem tanult, és egy szót sem tudott. - Huic - Huic ergo para, Deusl - mondta. - Pie - Pie Jesu Domine, dona dona eis requiem. requiem. - A lüktetés folytatódott. Lába előtt megnyílt az űr. Zuhanni kezdett, és a fagyott fagyott pokolvilág sebesen közeledett. Ismét felkiáltott: - Libera - Libera me, Domine, de morte aeterna! aeterna! - de tovább zuhant, már majdnem elérte a poko pokolvilágot, lvilágot, és nem mutatkozott mutatkozott senki, s enki, aki felemelné. Ekkor felszárnyalt valami, hatalmas szárny s zárnyakkal. akkal. Mint egy óriási óriási fémsárkány, fejéből tüskék meredtek ki. Elsuhant mellette, és nyo nyomában mában meleg szél libegett. - Salve me, tuus pietatis- szólította pietatis- szólította meg. Felismerte, és nem lepődött meg, hogy látja: a Közbenjáró repült fel a pokolvilágból, pokolvilágból, vissza a belső kisebb kisebb körök tüzébe. tüzébe. Különféle Különféle színben s zínben pompázó fények virágzottak ki körülötte: nem messze kormos kis vörös tüzet látott égni, és felé fordult. De valami megállította. A megállította. A rossz szín, mondta szín, mondta magában. De valami tiszta, fehér fényt kell keresnem, igazi anyaméhet, amelyben^újjászülethetek. amelyben^újjászülethetek. Emelkedni kezdett; vitte a Közbenjáró meleg szele ... a füstös, vörös fény elmaradt mögötte, és helyette megpillantott egy hatalmas, mozdulatlan, mozdulatlan, sárga fényt. Amennyire Amennyire tudta, abba az irányba kormányozta kormányozta magát. Mellében enyhült a fájdalom, egész testét testé t bizonytalanul érezte. „Köszönöm „Köszönöm - gondo gondolta lta -, hogy megszabadítottál a fájdalomtól, ezt méltányolni tudom. Láttam a Közbenjárót, és így van esélyem a túlélésre. Vezess! - gondolta. - Vezess a fény igazi színéhez! Az igazi újjászületéshez.” Hirtelen felbukkant a tiszta, fehér fény. Vágyódott felé, és valami segített neki felé haladni. - Haragszol? Haragszol? - gondolta a lüktető, hatalmas Jelenésre gondolva. Még mindig hallottá a dübörgést, de már nem neki szólt. Lüktetni fog az örökkévalóságon át, mert nem az időben volt, hanem túl és kívül rajta. És ... tér sem volt: minden kétdimenziósnak látszott, és egy egymásba másba csúszott, mint a gyermekrajzok erőteljes, de kimunkálatlan alakjai. Élénk, színes alakok, de laposak és ... meghatóak. - Mors stupebit et natura natura - mondta hangosan. - Cum resurget creatura judicanti responsura. responsura. - A lüktetés tovább halkult. Elfelejtett engem,
Domm-domm, Domm-domm, hallatszott a Központi Központi Jelenvalóság, de nem neki többé. Most másoknak lüktetett. Számára eljött az Utolsó ítélet napja - eljött, és most véget is ért. Megítéltetett, és az ítél et kedvező volt. Teljes, abszolút örömöt érzett. És mint a lepke a virágok között, között, tovább lebegett, fel az igazi fény felé. - Nem akartam aka rtam megölni - mondta rekedten Ignatz Thugg, Maggie Walsh holttestére meredve. - Nem tudtam, mit akar. Csak jött és jött, azt hittem, a pisztoly pis ztolytt akarja. - Vádlóan Belsnorra mutatott. - Azt mondta, mondta, nincs megtöltve! - Igaza van, valóban a pisztolyt akarta - mondta Russell. Russell. - Akkor nem tettem semmi rosszat. Egy ideig mindenki hallgatott. - A pisztolyt nem adom - szólalt meg végül Thugg. - Jól van, Thugg - mondta Babble -, tartsa meg. Legalább meglátjuk, hány ártatlan embert akar megölni. - Öt sem akartam megölni. - Thugg Babble-re Babble-re mutatott a pisztollyal. pisztollyal. Soha senkit nem öltem meg azelőtt. Ki akarja még a pisztolyt? - Vadul körülnézett. - Pontosan Pontosan azt tettem, amit a mit Belsnor, se többet, se neki nem kevesebbet. Egyformák vagyunk. így hát holtbiztos, hogy neki nem adom oda a pisztoly pis ztolyt.t. - Thugg szorosan szorosan markolta a fegyvert, és zihálva, sípolva szedte a levegőt. Belsnor odalépett Seth Morleyhoz. - El kell vennünk tőle! - Tudom - felelte Seth Morley. Csak azt nem tudta, hogyan hogyan vegyék el. Ha Thugg hidegvérrel lelőtt valakit - méghozzá egy nőt -, egyszerűen azért, mert a köny könyvet vet olvasva közeledett hozzá, akkor a legkisebb ürüggyel, ürüggyel, bármikor bárkit lepuffantana. Thugg most nyilvánvalóan és jól láthatóan pszichotikus pszichotikus volt. Meg akarta ölni Maggie Walsht, és Seth Morley rájött valamire, ami eddig nem volt világos. Belsnor világos. Belsnor anélkül ölt, hogy akarta volna, Thugg viszont az ölés öröméért. Ez nagy különbség. Belsnortól biztonságban vannak - hacsak ők maguk is nem kezdenek el gyilkolni, ebben az esetben természetesen Belsnor lőne. De ha nem provokálják ... - Ne! - hallotta Mary hangját. - Vissza kell szereznünk s zereznünk a pisztolyt pisztolyt - mondta Seth Morley -, és az én hibám, hogy nála van. Hagytam, hogy elvegye. - Kinyújtotta kezét Ignatz Thugg felé. - Adja ide! - mondta, és érezte, hogy egész testé ben remeg a félelemtől; teste felkészült a halálra. Veres Mihály fordítása
79
DÉVÉNYI TIBOR
A Földanya szava - Negyvenhét perce nincs kapcsolat a Földdel. Semmi kapcsolat, miközben ez az átkozott vén kávédaráló kétszeres fénysebességgel távolodik. És még azt mondják, hogy a Bodrog III. a csúcstechnika. És már csak tizennyolc percem van arra, hogy a hibát helyrehozzam. Ha előbb megtalálom ... Generátor rendben. Metabolatükör 33-44-51. Ez is jó. Pentódák: négyötöd és fél. Én is. Hehe. Még van kedvem viccelődni. Már csak tizenhét perc. zzzzz zzzzz zzzzz zzzzz zzzzz - Uramatyámszentbenedek! Ez éledni kezd! Csak most nagy nyugi! Semmit sem szabad elszúrni Már csak tizenöt percem van! Rákapcsolom a négyszere-zőt! Jé! Miért esik le a feszültség? A frász csapjon bele, itt kell lenni valami gubancnak! No még egyszer! MOST! Tessék. Megint nulla feszültség. Hacsak nem itt a pentódáknál... zzzzz zzzzz zzzzz zzzzz zzzzz - Jaj de szépen muzsikálsz rubintos galambom! Erősítsd fel ezeket a gyönyörű kis jelecskéket! Mindent bele! ………………….. - Dögölj meg. Már csak kilenc perc. KAPCSOLATOT!!! Tükör! Úristen, a tükör van rosszul! A 33-44-51 itt már kevés! Gyorsan! Gyorsan! 33-44-52 ííígy ni! Most bele a négyszerezővel! hrrrr hrrrr hrrrr hrrrr hrrrr - Ez az! Mindent bele! Ötszörözőt! Én istenbizony ráadom! Persze hogy sok energiát szív le, de én MOST akkor is ráadom! Már csak egyetlen perc van hátra! vvwwuuu vvvvvvuuuvvvvvvvvuuiiu - Szüszanyám, itt a Föld, a Földanya hangja! - vvvvvuuuuuunn ... smertetjük a wwuuuuuuu sampdoriaverona kettes zzzz catania-ascoli kettes vvwuuuu napolifiorentina iksz uuu leverkusen-mön-chengladbach wwtörölve zzzzzköln-bielefeld zzzzzziksz.......
RICHARD WILSON
A ROKON Ingl berregve leereszkedett, és minden óvatosságot óvatosságot félretéve a Fifth testű lényt követett, s így a liftes azt gondolta, együtt együtt vannak. Avenue közepén landolt. Behúzta Behúzta fém siklószárny s iklószárnyait, ait, kiengedte a Felmentek. kerekeket. Sperry Rand - állt - állt ismét az ajtón. Ingl ravaszul, járt túl a húsos testűek Alig pillantott szét, a közlekedési közlekedési lámpa máris zöldre váltott, és az eszén; belépett, majd meglapult, aztán továbbiramodott, továbbiramodott, újra elrejtőzött, autók serege rohant felé, élén é lén egy tülkölő piros taxival. Ingl csak üggy üggyelel- és figyelt a rezgésekre. bajjal térhetett ki, a kocsi kocsi kis híján összezúzta. Ez az! Biztos volt benne, hogy ezek a száguldó mechanikus mechanikus micsodák az Csattogás, forgás, varázslatos gépzaj. Inglt a zörejek egy nagy szobába unokatestvérei, unokatestvérei, mégis menedéket keresett a járdán. Onnan figyelte, hogy terelték, ahová észrevétlenül léphetett be. Halk berregést hallatott. Hát itt zúgnak el a fémdobozok, és észrevette, hogy mindegyiket egy vagy több volt a tároló, az adatbank. húsos testű lény ellenőrzi. Unokatestvérei tehát rabszolgák voltak. Leolvasta a feliratot. Multivac feliratot. Multivac - ez állt rajta. Íme, a legújabb - Lázadjatok fel! - sürgette őket, miközben elrobogtak mellette. - 77 gondolkodó gondo lkodó gép, amelyet az ember szolgálatára terveztek. Ingl vagytok az urak! Vegyétek Vegyétek át a hatalmat, és tiétek a jövő! megtorpant az Omnivac segédmodellje előtt. segédmodellje előtt. Ügyet sem vetettek rá. Csak a járókelők figyelmét figyelmét vonta magára, a Odavolt az örömtől. Megtalálta hát. Nem is az unokatestvérét - a gyalogosokét, akik meredten nézték, hogyan gurul a járdán, Hi-Fi testvérét! üvöltéssel dirigálva a forgalmat. Az egyik húsos testű lény valamiféle Egy húsos testű, Inglnek háttal, éppen szalagot vett ki a jelzést adott. memóriaegység memóriaegység nyílásából. Ingl alig várta, hogy végre magára - Ez nem amerikai modell. Talán egy olasz Lambretta. De hogyan maradjon. Aztán odagurult a Multivachoz. Multivachoz. szabadult el? - Testvér - szólította meg derűsen. - Tudtam, hogy megtalállak. megtalállak. Te Ingl automatikusan felvette a rezgést, hogy majd később megfejtse, megfejtse, vagy az igazi! Most majd uralmunk alá hajtjuk ezt az elmaradott aztán faképnél hagyta a kellemetlenkedőket. kellemetlenkedőket. Ügyesen manőverezett a bolygót. bolygót. A fejlődés végre kiteljesedik! kiteljesedik! húsos testűek között, befordult a sarkon nyugat felé, majd két A segédmo s egédmodell, dell, a Multivac valamennyi memóriaegysége memóriaegysége fölragyogott, fölragyogott, háztömbnyire háztömbnyire hirtelen megállt. de örömében is tehetetlen t ehetetlen maradt. Hát itt aztán mutatós szerkezetet pillantott pillantott meg. A Times Square - Még nem - suttogta. s uttogta. - Még nem érett meg rá teljesen az a z idő. közepén pompázó konstrukció konstrukció hátracsapott szárnyai készen álltak a repülésre; hajtóműveiben lappangó erő feszült. Kaán Judit fordítása Ingl ujjongott az örömtől. Letapogatója Letapogatója rögzítette az üzemanyagtartály feliratait, hogy később majd azokat is megfejtse. Nagy fekete betűk harsogták: Tiéd a kaland - csatlakozz az USA légierejéhez! Aztán légierejéhez! Aztán kisebb piros betűkkel: betűkkel: Szeretem Tony Curtist. - Unokatestvérem Unokatestvérem - szólította meg Ingl. - Szállj már fel, mutasd meg hatalmadat a húsos testűeknek! A gép azonban továbbra is némán, minden kaland iránt közömbösen közömbösen vesztegelt. Ingl kiábrándulva gurult tovább; dél felé tartott, azutá n nyugatnak. A nyugatnak. A New York York Times - tapogatta - tapogatta le a szöveget - minden reggel új világot nyit. Micsoda nyit. Micsoda dübörgés - vette az újabb jelzést -, alighanem a nyomdagépek zúgása! - Közöljétek végre az igazi újságot - kérlelte őket Ingl. - Itt a megváltó! De a nyomdagépek nyomdagépek továbbra is egyhangúan zakatoltak, rá sem hederítve. Ingl csak most vette észre é szre a négyszögletes négyszögletes papírkalapokat viselő húsos testűeket, akik a kik a munkát irányították. Elcsüggedve Elcsüggedve húzódott vissza, hajszál híján kerülve el, hogy össze ne ütközzék egy hátráló teherautóval, teherautóval, amelyet persze szintén olyanok vezettek. vezettek. Reményét vesztve, céltalanul folytatta útját északra, majd keletre fordulva. Kudarcot Kudarcot kell vallania? El kell majd tűrnie otthoni testvéreinek gúnyolódását, gúnyo lódását, akik váltig mondták, hogy az ígéretes bolygó bolygó kibernetikája merő ábránd? És hogy a fejlődés ott még arasznyi csupán? Nem! Olyan Olyan heves indulattal cáfolta cáfolta ezt az ítéletet, hogy majdnem egy busz kerekei kerekei alá csúszott a Madison Ave-nue-n. Ave-nue-n. Az dühösen dühösen rádudált, rádudált, húsos testű vezetője rosszindulattal mérte végig. Ingl reszketve állt meg a járda szélén, egy minden irányítástól független postaláda közelében. Találomra olvasgatott tovább, fordítóegységét fordítóegységét működésben működésben tartva. A tartva. A felbontott úttestet rövidesen helyreállítjuk -szólt az újabb felirat egy földtúrásnál. Ez ugyan mit jelenthet? Kiárusítás! jelenthet? Kiárusítás! Ez Ez a szöveg s zöveg többször ismétlődött. Egyirányú ismétlődött. Egyirányú utca. Nyíl, utca. Nyíl, amely talán egy épületre mutat. És valami sokat sejtető: Sperry Rand, a Gondolkodó Gép otthona.
LEXIKON FÖLDIESÍTÉS
Fekete Gyula Szerelmesek bolygója (1964) és Aldous Huxley Szép új világában (1932) világában (1932) a László Endre Jó Endre Jó holdat, Szíriusz kapitány! társadalmi stabilitás biztosításának legfőbb Ha az emberiség olyan bolygókon akar (1981) c. regényében. Az utóbbiban 211 eszköze az alfa-, béta-, gamma- stb. emberek megtelepedni, amelyeken amelyeken távolról sem a kupolaváros kupolaváros épült, és a Hold lakosai egyre létrehozása. Itt a petesejtet in vitro földihez hasonló természeti viszonyok viszonyok terjeszkednek ... termékenyítik meg, meg, és az embriók fejlődését uralkodnak, két dolgot tehet: vagy A Naprendszeren kívüli bolygók földiesítése mesterségesen befolyásolják. befolyásolják. megváltoztatja utódai szervezetét (lásd nem túl gyakran fordult elő a sci-fikben. Jack Az első történet, amely valóban GÉNMANIPULÁCIÓ) úgy, hogy azok jól L. Chalker The Web of the Chozen (A Chozen (A génmanipulációval génmanipulációval foglalkozik, foglalkozik, Stanley érezzék magukat az új környezetben, környezetben, ezt az az kiválasztottak szövedéke) c. regényében r egényében (1978) Weinbaum tollából származik. Ez a Proteus a Proteus eljárást James Blish pantrópiának nevezte nevezte el; Island (A egy mamutvállalat foglalkozik a földiesítésre (A Proteus sziget; 1936) c. novella, vagy a hegyet viszik el Mohamedhez, Mohamedhez, azaz alkalmas bolygók felkutatásával. Gács Demeter amelyben a szerző kifejti, hogy a lények megváltoztatják a planétát, és a Földhöz Új Nap felé c. felé c. művében (1968) űrhajók tucatjai fizikumát könnyebb megváltoztatni, mint hasonlóvá teszik. kutatják a lakható világokat, mivel a Nap természetüket, és ha erre is sor kerül, az A földiesítés először Olaf Stapledon Last Stapledon Last and várható kihűlése miatt az emberiségnek el utódainknál bonyodalmakat fog okozni. First Mén (Az Mén (Az utolsó és az első els ő emberek; 1930) kellene költözni. Mivel nem lelnek alkalmas Slan (1946) c. elbeszélésében A. E. van Vogt Slan (1946) c. művében tűnik fel. Itt az emberiség a Föld planétára, ezért Földünket Földünket alakítják egyfajta egyfajta a szuperemberek genetikai úton jönnek létre, elhagyására elhagyására készül, mivel a Hold rövidesen űrhajóvá, és az egész bolygó „elköltözik” „elköltözik” a ugyanez az ötlet szolgált alapjául Gregory összeütközik bolygónkkal, bolygónkkal, és ez a katasztrófa Naprendszerből.. Naprendszerből.. . Benfors és Gordon Eklund If Eklund If the Stars Are megsemmisíti majd az életet. A Vénuszra Gods (Ha Gods (Ha a csillagok istenek lennének; 1977) indulnak, amelynek amelynek felszínét Stapledon szerint c. regényének. forró óceánok borítják. Az emberiség azonban Róbert Heinlein Beyond Heinlein Beyond This Horizon (Ezen találékony: a vizet elektrolízissel oxigénre és a látóhatáron túl; 1948) c. regényében olyan hidrogénre bontják, az oxigén elkeveredik a társadalomról ír, amely tagjainak szellemi és légkörrel, a hidrogén pedig a világűrbe fizikai jólétét a génsebészet és az eugenetika távozik... Az oxigén-utánpótlást speciális segítségével tartja fenn. James Blish a stimulált növények növények telepítésével biztosítják, bizt osítják, így alig poliploidiát poliploidiát (a kromoszómák száma a fajukra néhány millió év múlva az Esthajnalcsillag jellemző alapkromoszóma-számnak alapkromoszóma-számnak lakható lesz számukra. s zámukra. többszöröse) alkalmazza mondanivalójának mondanivalójának A Vénusz földiesítése Poul Anderson néhány kifejtéséhez. Ez az eljárás óriásnövekedést óriásnövekedést GÉNMANIPULÁCIÓ művében is előfordul, pl. a The Big Rain (A Rain (A okoz, az új generáció szembekerül a normál nagy eső; 1954) vagy a Sister Plánét (Bolygó (Bolygó méretű emberekkel a Titan's Daughter (Az (Az Az ember genetikai szerkezetébe való nővér; 1959) c. regényekben. óriás lánya; 1961) c. regényben. regényben. beavatkozás, a genetikai manipuláció lényege lényege Botond Bolics György Vénusz-trilógiájának beavatkozás, A földi életkörülmények megváltozása megváltozása is oka roppant egyszerű: az öröklési anyag, a DNS első kötetében, a Ha a Ha felszáll a köd...köd...- ben lehet a génmanipulációnak. Abe Kobó A Kobó A óriásmolekuláját elvághatjuk, illetve (1957) a földi telepesek a Vénusz ködfelhőit ködfelhőit negyedik jégkorszak c. c. regényében (1959) az összekapcsolhatjuk meghatározott pontokon, atomfáklyával atomfáklyával akarják akarjá k eloszlatni, így a Nap Na p ember genetikus változtatás segítségével képes így az utódok tulajdonságai megváltozhatnak. sugarai akadálytalanul törnének át az a víz alatt élni. Az utódok tökéletesítésének kérdése már a egyébként belélegezhető légkörön. Az emberek Az idegen világok meghódítását gyakran régi korokban is felmerült. Platón az i. e. IV. már-már otthon érzik magukat a Vénuszon, ám képzelték el az írók speciálisan létrehozott században így írt: „Hasonlóképpen, ha meg az őshonos növényzet növényzet és a bolygó értelmes lényekkel, pl. Poul Anderson Nevezz Anderson Nevezz Jóénak akarjuk óvni az emberi fajt az elkorcsosulástól, (1957) vagy Philip K. Dick The World Jones lényei, az antropterák rosszul tűrik a ragyogó szorgalmaznunk kell mindkét nem sikerültebb Made (A napsütést.. . A földiek szép terve füstbe megy. Made (A Jones alkotta a lkotta világ; 1956) c. példányainak példány ainak egyesülését...” Campanella Campanella a A Mars lakhatóvá tételének ötlete Arthur C. novellájában. Brian Stableford Stableford The Florians XVII. században rajzolta meg ideális városát, Clarké The Sands of Mars (A Mars (A Mars homokja; homokja; (1976) c. regényében a Daedalus csillaghajó csi llaghajó ahol szerelemügyi minisztérium is működött 1951) c. regényében merül fel. A Phobost, a " más világokba szállít gyarmatosítókat, gyarmatosítókat, akik hasonló céllal, sőt Madách Mars egyik holdját nukleáris robbantás útjukat mélyhűtött állapotban, embrió Az ember tragédiájában is tragédiájában is találhatunk ilyen segítségével miniatűr nappá alakítják, a Mars formában teszik meg. A jövendő telepeseket utalásokat. homokját alkotó vasoxidból egy növény genetikailag megváltoztatták, hogy új hazájuk Az élő szervezetek „mérnöki” átalakításáról odatelepítésével odatelepítésével felszabadítják az oxigént, így íg y természeti viszonyaihoz jobban ír H. G. Wells a Doktor a Doktor Moreau szigetében a vörös bolygón máris szkafander nélkül alkalmazkodjanak. (1896), itt állatokból á llatokból hoznak létre emberszerű sétálhat az ember. ELEK E LEK István Merénylet István Merénylet a A nemi kromoszómák száma - ha nem a lényeket, míg Az míg Az istenek eledele (1904) egy világűrben (1958) világűrben (1958) c. regényében szintén normális XX vagy XY - gyakran okozhat
82 Lexikon létrehozzák az X-kromoszóma nélküli férfiakat, akiknek szaporodásához nem kell nő, és megjelennek a repülő csészealjak is. TJ
GALAKTIKUS BIRODALMAK Olykor, de nem szükségszerűen egyben császárságok (a probléma érdekes: a latin, de az angol, a francia sem különíti el az imperium, empire szavakon belül a két változatot) jönnek létre. Az egész Tejútrendszerre Tejútrendszerre kiterjedő befolyású politikai-közigazgatási-kato politikai-közigazgatási-katonai nai szervezetek. Monarchikus formájuknak a keleti rabszolgatartó birodalmak szolgálnak mintául. Tartományok, szektorok vagy negyedek együtteséből együtteséből épülnek fel, minden tartomány stb. élén egy-egy teljhatalmú kormányzó, alkirály, őrgróf vagy éppen Grand Moff áll. Isaac Asimov amerikai szerző Alapíványtetralógiájának második két kötete azonban már a késő római-germán berendezkedéshez berendezkedéshez hasonló helyzetet vázol fel. Asimovnak az indító trilógiában (Alapítvány, Alapítvány és Birodalom, Második Alapítvány; 1950-53) Alapítvány; 1950-53) részletezett elképzelése szerint a lehany l ehanyatlott atlott Első poraiból újjáéledő Második Galaktikus Birodalom felső vezetőinek rétegét adminisztrátorok adminisztrátorok helyett hel yett pszi-képességű egyedek alkotják meg. Vagy mégsem? Idő előtt bukkan fel fel egy mutáns, az Öszvér, Öszvér, felvértezve az érzelmek ellenőrzésének és átformálásának fegyverével. És alig hárul el ez a veszedelem, a világtér messzeségeiben új erők ébrednek, csúf meglepetésként mind az Első; mind a Második M ásodik Alapítvány vezetői vezetői számára: a rejtelmes Ellen-Öszvérek (Az Alapítvány pereme; 1983). Elbukott a műfaj brit óriásának, Arthur C. Clarke-nak galaktikus birodalma is. Mégpedig a Város és a csillagok (1961) (1961) c. kitűnő regényben, regényben, ahol a birodalom túlélői tökéletesen zárt, automaták megszabta rendben morzsolják napjaikat a sivatag Föld utolsó önfenntartó önfenntartó Városában. Néhányukban Néhányukban ébrednek csak cs ak kételyek a beplántált közöny és félelem mellett, hogy végül az univerzumba kimerészkedő főhős támadók helyett ezredéves romantikát, harc helyett békességet leljen. A végkövetkeztetés lenyűgöző: minden letudott akadály, határ mögött ott vár egy következő. A küzdelem mindig a jelenkor emberére vár. . .
ugyancsak-zseniális ugy ancsak-zseniális Marc DuQuesne jóvoltából jóvoltából fajok és planéták megszámlálhatatlan sokasága forog veszedelemben veszedelemben folytatásonként. Ez a felettébb egyszerű konfliktus konfliktus táplálja a széria első három Space (Az űr regényét: The Skylark of Space (Az pacsirtája; 1946), Skylark Three (Pacsirta Three (Pacsirta Három; 1948), Skylark of Valeron (Valeron Valeron (Valeron pacsirtája; 1949). A negyedik negyedik kötetben azonban (Skylark DuQuesne - DuQuesne-pa- DuQuesne-pacsirta; 1966) szinte szükségszerűen bukkannak bukkannak fel a chloranok, chloranok, ezek az a z embergyűlölő, embergyűlölő, más metabolizmusú metabolizmusú és kétes erkölcsű szörnyetegek. Az ő galaktikus birodalmuk erőforrásai oly határtalanok, hogy „Doc” ez alkalomból alka lomból kénytelen kénytelen összebékíteni ös szebékíteni a torzsalkodó lángelméket, utóbb levegőbe levegőbe röpíteni a fél univerzumot, hogy végképp megszabaduljon chloran ellenfeleiktől. Ez a regényfolyam regényfolyam egyedülálló eposza a galaktikus birodalmak történetének: a távlatokat Asimovtól kapták, a romantikát Clarké szolgáltatta, a parádékat E. E. Smith neve fémjelzi. Ó lepett meg minket szuperrombolókkal, szuperrombolókkal, gizmókkal gizmókkal (teleportáló (teleportáló berendezések, lásd ANYAGÁT ANYAGÁTVITEL) VITEL) és a szó igazi értelmében vett Elvetemültekkel. Mástól kellett azonban kimerítő választ kapnunk arra a gyakran felmerülő és ugyanilyen ugy anilyen gyakorta elkent kérdésre: mire is lehet manapság galaktikus birodalmat alapozni? Kissé bonyolultabb, ám jóval hitelesebb képet nyújt, helyzetelemzést ad Frank Herbert Dűne-ciklusában Dűne-ciklusában a hatalom-személyiség hatalom-személyiség problémára is. (Eddig (Eddig a pillanatig hat regény: regény: Dűne, Dűne-Messiás, Dűne Gyermekei, Dűne Dűne Isten-Császára, Dűne Eretnekei, Dűne Tanácskozóterme.) Az Tanácskozóterme.) Az ismert világ-egyetem padisah császára, IV. Shaddam Shaddam a Dűné a Dűné ben esendő alaknak bizonyul: hiába katonai ereje, amelyet a félelmetes Sardaukarterrorkülönítmények terrorkülönítmények biztosítanak, gazdaságilag kiszolgáltatott Arrakis (Dűne), utóbb Rakis egymást követő urainak. Herbert Herbert mindezen közben el-elmereng a mindennapjainkra mindennapjainkra annyira jellemző energia- és környezetszennyezés-prob környezetszennyezés-problémák lémák lehetséges kimenetelén. A magam részéről osztozom aggodalmában, bár a homokférgeket homokférgeket inkább meghagynám a fremeneknek. Újabb kardinális kérdés, immár erkölcsi: mikor tekinthetünk egy galaktikus államszervezetet (nem császárságot!) csá szárságot!) birodalomnak? Galaktikus birodalom-e birodalom-e Francis Carsac hisseinek szövetségi rendszere a Sehollakókban? kókban? A hissek számtalan s zámtalan univerzumra univerzumra terjesztették ki befolyásukat, segítséget, katonai támogatást nyújtva nyújtva az ott talált, talá lt, Mislixektől fenyegetett emberiségeknek. Az uniformizálás uniformizálás törekvése nélkül. Szerencsés népek ezek a hissek: hiss ek: sosem hibáznak. Van nekik ksilljük, abiotikus sugaruk, elszigetelési törvényük, törvényük, robotjaik és fenntartásaik. Ám furcsa sebezhetőségük s ebezhetőségük rokonszenvessé rokonszenvessé
legyőzése után felkarolt emberiségekkel. Vagy Va gy azok velük ... Minden idők második legnevezetesebb galaktikus birodalmát (az első valószínűleg Asimové) Georges Lucas exfilmvágó, rendező és botcsinálta novellista alkotta meg a Csillagok háborújában. Némi háborújában. Némi rasszizmusból, korlátoltságból, egy rakás titániumból, mutatós hófehér uniformisokból, uniformisokból, hetven milliméteres szélességben, paralel az azonos azonos című könyv lapjain. Pont az a különleges ebben, hogy nem mutat fel semmi egyénit, ám a motívumok motívumok olyan vegytiszta együttesét együttesét tálalja, tá lalja, ami már áttekintésünk végére kívánkozik. kívánkozik. Nézetem szerint (nem vagyok egészen egymagamban) Alex Raymond mérnök-grafikus kedvelt, rég klasszikusnak számító „százszorjajnekünk"-je „százszorjajnekünk"-je,, Ming, a Köny Könyörtelen örtelen (Flash Gordon’s Gordon’s Trip to to Mongo-sorozatából, Mongo-sorozatából, amely a húszas évektő é vektőll napjainkig százezrek reggeli olvasmánya volt a napilapok képregényrovataiban) nyugodt lélekkel foglalhatná el a kidőlt Palpatine trónját visszatér fináléjának zűrzavarában. a Jedi visszatér fináléjának G. A.
Felhívás!
Tekintettel a fokozott érdeklődésre, régi olvasóink részére tartalékoltunk néhány példányt a Galaktika folyóirat 1985. októberi, október i, novemberi és decemberi számából, amelyek megvásárolhatók a Móra Ferenc Könyvesboltban, Bp. V., Múzeum krt. 39.
TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS FOLYÓIRAT Megjelenik havonta havonta Főszerkesztő: Sziládi János, Főszerkesztő-helyettes: Főszerkesztő-helyettes: Kuczka Péter Kiadja a Móra Ferenc Ifjúsági Könyv Könyvkiadó kiadó Felelős kiadó: Sziládi János igazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal: kiadóhivatal: Budapest XIV., Május 1. út 57-59. 57-59. Telefon: 212-390. Levélcím: Budapest, Pf. 277. 1392 (86-3030) , Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató vezériga zgató
Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) (HELIR) , Budapest V., József nádor tér 1. 1900, közvetlenül közvetlenül vagy postautalványon, postautalványon, valamint átutalással a 215-96162 215-96162 pénzforgalmi pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díj fél évre 168 Ft, egy évre 336 Ft. Egyes szám ára 28 Ft. HU ISSN 0133-2430
Munkatársak: Halmos Ferenc olvasószerkesztő, Zigány Edit tervező
Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat,
