Zöldségtermesztés időzítése

Szent István Egyetem, Gödöllı Mezıgazdaság- és Környezettudományi Kar

Zöldségtermesztés idızítése

Dr.Varga György – Dr.Dimény Judit

Zöldségtermesztés idızítése Egyetemi jegyzet

Gödöllı, 2004.

1



Készült Szent István Egyetem, Gödöllıi Területi Iroda, Nyomda és Könyvesbolt 2103 Gödöllı, Páter Károly u. 1.

Írták: Dr.Varga György Dr.Dimény Judit

Szent István Egyetem Kertészeti Technológiai Tanszék Szent István Egyetem Kertészeti Technológiai Tanszék

Lektorálta: Dr.Helyes Lajos egyetemi docens Szent István Egyetem Kertészeti Technológiai Tanszék

2



Tartalomjegyzék 1. Általános ismeretek.................................................................................................................................................... 5 1.1. A tantárgy alapjai ................................................................................................................................................ 5 1.2.A termesztés idızítésének lehetıségei ................................................................................................................. 8 1.3.2.A betakarítás várható idıpontjának becslése....................................................................................................... 19

2.

1. ÁLTALÁNOS ISMERETEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 1.1 A tantárgy alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 1.2 A termesztés idızítésének lehetıségei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 1.2.1.A termesztıterület megválasztása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 1.2.2.A termesztett fajtacsoport, fajta megválasztása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 1.2.3. Szaporítás módja. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10 1.2.4. A vetés ideje. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 1.2.5.Palántanevelés módja, körülményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 1.2.6.A növények takarása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 1.2.7.Termesztési technológia megválasztása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 1.2.8.Az érés idejét módosító agrotechnikai beavatkozások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 1.3.A zöldségtermesztés idızítésének agrometeorológiai feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 1.3.1 A vetés, palántázás idıpontjának meghatározása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 1.3.2.A betakarítás várható idıpontjának becslése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19 1.3.3. A nyári félév hımérsékleti viszonyai Magyarországon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20 1.3.4. Termesztési szakaszok kialakítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .23 1.3.5. A zöldségtermesztés vízháztartási feltételei Magyarországon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 1.3.6. Az öntözés idızítése vízháztartási számítás alapján. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31 1.4. A paradicsomtermesztés évjárattípusai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31 1.5. Integrált termelésirányító mintarendszer létesítése a konzervipari növények termelésének és feldolgozásának összehangolására, 1977-1985. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 1.5.1. Az adatgyüjtı, adatközlı és adatfeldolgozó alaprendszer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .40 1.5.2. A zöldborsó termeltetésének és feldolgozásának irányítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 1.5.3. A zöldbab termeltetésének és feldolgozásának irányítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .42 1.5.4. A paradicsom termeltetésének és feldolgozásának irányítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43 1.5.5. Az uborka termeltetésének és feldolgozásának irányítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43 1.5.6. A főszerpaprika termeltetésének és feldolgozásának irányítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 EGYES ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK TERMESZTÉSÉNEK IDİZÍTÉSE. . . . . . .46 2.1. A zöldborsótermesztés idızítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .46 2.2. Zöldbabtermesztés idızítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .51 2.3. Csemegekukorica termesztésének idızítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .52 2.4. A paradicsomtermesztés idızítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 2.5. Paprika termesztésének idızítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 2.6. Káposztafélék termesztésének idızítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .59 2.6.1. Brokkoli termesztésének idızítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61 2.7. Fejes saláta termesztésének idızítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 2.8. Uborka termesztésének idızítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

Függelék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .67 IRODALOM. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71

3



4



1. ÁLTALÁNOS ISMERETEK 1.1. A tantárgy alapjai A zöldségtermesztés egyik jellegzetessége a kettıstermesztés gyakorlata. A növényfajok, fajták tulajdonságai, biológiai igényei elı- és utónövények termesztését, sıt (szakaszos vetéssel) akár a folyamatos termesztés lehetıségét is biztosítják. Ennek legszervezettebb alkalmazása a zöldségtermesztés idızítése, azaz a növények termesztési szakaszainak tudatos elrendezése azzal a céllal, hogy a betakarítás a kívánt idıpontokban következzen be. Az idızített termesztés egyszerre szolgálhatja a termést felvásárló, felhasználó kereskedı, feldolgozó vállalatok igényének kielégítését, ugyanakkor a termıterület jobb hasznosítását, a rendelkezésre álló gépek, eszközök, öntözıvíz folyamatos, zökkenımentes kihasználását, a munkaerı hatékonyabb foglalkoztatását. A zöldségtermesztésben a termés megjelenésének idızítése elsısorban a hajtatáshoz, a minél korábbi termés elıállításához kapcsolódik. Régen különös értéke volt a „primır” zöldségek termesztésének, fogyasztásának. Mára a hajtatás nagyobb elterjedésével és az import növekedésével szinte egész évben fogyaszthatunk friss zöldségeket. Maga a hajtatás teljes egészében az idızített termesztést valósítja meg. E tantárgy a szabadföldi zöldségtermesztés idızítését kívánja bemutatni, lehetıségeivel, idıjárási feltételeivel, nem csak a friss fogyasztás, hanem a feldolgozóipari (konzerv- és hőtıipari) nyersanyagellátás biztosítása érdekében. A zöldségtermesztés évi tervének kialakítása a késıbbi termés értékesítési lehetıségeinek felmérésével kezdıdik, ezért pontosan ismerni kell a feldolgozóipar vagy a friss piac igényeit. A termesztett növényfaj, fajta, az értékesítés ideje, a kívánt minıség, stb. meghatározását a helyi, technikai, szakmai adottságok is befolyásolják. A konzerv - és hőtıipari nyersanyagellátásnak meghatározott idıszakban az ipari feldolgozó kapacitáshoz igazodóan folyamatosnak és pontosan tervezettnek kell lennie. Az esetek többségében a feldolgozó üzem határozza meg a termeszteni kívánt növényfaj mellett a fajtákat is és a termelõvel együtt alakítják ki a vetéstervet. A betakarító - szállító - feldolgozó kapacitások összehangolása közös érdekük. A friss piacnak, közvetlen fogyasztásra a lehetı leghosszabb idın keresztül van szüksége jó minıségő, friss zöldségre, a lehetséges legnagyobb választékban. A zöldségfélék értékesítésében egyre nagyobb jelentıségő áruházláncok a feldolgozóiparhoz hasonló, de csaknem egész éves folyamatos ellátást igényelnek. Frissen történı értékesítés esetén a piaci árak alakulását a kereslet - kínálat viszonya határozza meg. Az egyes zöldségfélék tömeges megjelenését elızõ és azt követı kisebb árukínálat javítja az értékesítési lehetõségeket. Ennek kihasználásának alapja ugyancsak a jól idõzített termesztés. A termesztés idızítése a kertészeti ágazatok közül legáltalánosabb, legismertebb a dísznövénytermesztésben. Itt fıként a vágott virágok különlegesen nagy kereslete egyes névnapokhoz és az év néhány kitüntetett napjához (anyák napja, nınap, halottak napja) kapcsolódik. A kereslet és a virág árak kapcsolata ismeretes. Természetesen indokolt, hogy azt az anyagi és szellemi többlet ráfordítást, befektetést meg kell fizetni, amivel a kívánt idıpontban áll rendelkezésre a kívánt színő, formájú virág, amit ünnep után nem, vagy csak lényegesen csökkentett áron lehet értékesíteni (pl. halottak napja). A jól idızített legkorábbi szabadföldi zöldségek megjelenése egybeesik a hajtatott zöldségfélék értékesítésének idıszakával. Így a legkorábban jelentkezı termelı szabadföldön is elérheti a hajtatott zöldség értékesítési árát, ami jelentıs többletet adhat a következı heti szabadföldi tömegárakhoz képest.

5



A Kertészeti Tanszéken megalakulásától kezdıdıen mindig intenzív kutatómunka folyt az oktatás minél jobb megalapozása érdekében. A tanszék munkatársai 1956-tól kezdve foglalkoztak a kertészeti növények, fıként a zöldségnövények vízforgalmának és öntözésének kutatásával. E munka fı célja a növények vízfelhasználását és a víz hasznosulását befolyásoló növényi és környezeti (fıként idıjárási) tényezık hatásának vizsgálata, értékelése volt. A kutatások eredményei a növények fejlıdésében, növekedésében, vízigényében, termésében az idıjárás, fıként a hımérséklet pontosan meghatározott, számszerősíthetı hatását mutatták. Ezek a tapasztalatok tették lehetıvé a munkatársak kapcsolódását, együttmőködését néhány konzervipari vállalattal. Öntözési szaktanácsadással, majd vetési tervekkel, betakarítási idı elırejelzésével segítettük a gyárak zavartalanabb nyersanyag-ellátásának biztosítását. A zöldborsó termı területek növényfejlıdését a hasznos hımérsékleti összegek felhalmozódásának országos figyelésével követtük, az érés várható kezdetét becsléssel jeleztük. Zöldbab szakaszos vetési kísérletek eredményei a vetésterv készítésében és a betakarítás elırejelzésében hasznosultak. Kifejezetten a zöldségtermesztés idızítésének megalapozását, fejlesztését szolgálta az „Integrált termelésirányító mintarendszer létesítése a konzervipari növények termelésének és feldolgozásának összehangolására” címő mőszaki fejlesztési kutatási programban való részvétel. Az uborka, zöldbab, paradicsom nyersanyagellátásának javítása mellett a brokkoli-termesztés idızítésének megalapozása újszerő volt. A kertészeti termesztés, különösen pedig az intenzív zöldségtermesztés elengedhetetlen feltétele a növények folyamatos vízellátása, ami Magyarországon csak rendszeres öntözéssel biztosítható. Ennek számszerősítése érdekében feltártuk a növények vízháztartási jellemzıit és az ország területére meghatároztuk a fıbb növények tenyészidı alatti vízigényének és vízhiányának sokéves alakulását. E számítások eredményei beépültek a Vízgazdálkodási Kerettervbe. A kilencvenes években vizsgálatainkat további zöldségnövényekre kiterjesztve 1995-ben FVM megbízásra kidolgoztuk a zöldségnövények öntözésének informatikai alapjait. A kutatómunka eredményei a zöldségnövények öntözésének tervezésében, irányításában, az öntözés idızítésében hasznosíthatók. A termesztés idızítésének megalapozását ezek mellett a szakminisztérium és más irányító hatóságok, az OMFB, az MTA, az OTKA pályázatai keretében nyert támogatások segítségével elért kutatási eredmények. A tanszék munkatársai által készített akadémiai székfoglalók, doktori és kandidátusi, majd PhD értekezések mellett az egyetemi hallgatók szakdolgozatai, diplomamunkái, TDK dolgozatai is hozzájárultak a zöldségtermesztés fejlesztéséhez. A tanszéki kutatómunka, a konzerv- és hőtıipari gyakorlati, nyersanyag termeltetési tapasztalatok mellett külsı, tudományos háttér is adódott. A zöldségtermesztés idızítésének szakmai jelentıségét mutatja, hogy a Nemzetközi Kertészeti Tudományos Társaság (angol rövidítése: ISHS) Zöldségtermesztési szekciója keretében külön munkacsoport alakult a Szabadföldi zöldségtermesztés idızítése címen. 1969-tıl négyévenként a munkacsoport nemzetközi szimpóziumokat szervez, ahol elıadások keretében tekintik át és értékelik a szakterület legújabb eredményeit. Az elıadások anyaga az ISHS kiadványaiban, az Acta Horticulturae-ban rendszeresen megjelenik. A munkacsoport 1969. évi elsı szimpoziumán a következı fı témakörök vizsgálatát jelölte ki: 1. A fajtaválasztás szerepe az idızítésben. 2. A vetésidı, a sor- és tıtávolság hatása az érés idıpontjára. 3. A palántanevelés körülményei és a palántázás idıpontjának megválasztása. 4. Mőtrágyázás és öntözés. 5. A talaj melegítése, mulcsozás, fóliás borítás és a szél mérséklése. 6. Növekedésszabályozó szerek alkalmazása. 7. A hıösszeg felhasználása a tervezés során.

6



Az ISHS Szabadföldi zöldségtermesztés idızítése munkacsoport. további nemzetközi szimpóziumaira a következı években és helyszíneken került sor: (az elıadások anyaga az ISHS kiadványában, az Acta Horticulturae egyes számaiban találhatók). • 1969. Szkopje, Jugoszlávia, Acta Hort.52. • 1977. Wellesbourne, Nagy Britannia, Acta Hort.72. • 1981. Aaslev, Nyborg, Dánia, Acta Hort.122. • 1985. Gainsville, Kalifornia, USA, Acta Hort. 198. • 1989. Wageningen, Hollandia, Acta Hort. 267. • 1993. Skierniewice, Lengyelország, Acta Hort. 371. • 1997. Bari, Olaszország, Acta Hort. 533. • 2001. Piracicaba, Brazília Acta Hort. 607. A szimpóziumok témakörei, szekciói jól kifejezik az idızítés lehetıségének sokrétőségét, vizsgálati, kutatási - kísérleti céljai változatosságát. Az egyes szimpóziumok anyagából megjelent kötetek témakörei között pl. a következık szerepeltek: Egyes növénycsoportok termesztésének idızítése: • káposztafélék és levélzöldségek (karfiol, bimbóskel, saláta, spenót) • gyümölcstermı zöldségek (paradicsom, paprika, uborka, görögdinnye, tojásgyümölcs) • hüvelyesek (zöldbab, zöldborsó) • gyökérzöldségek (sárgarépa, zeller) és hagyma technológia, agrotechnika elemei: • fajták és az idızítés • magvak, palánták • növényszám és az idızítés • management és az idızítés • termesztési módszerek és agrotechnika • mőanyag és agroszövet borítás alkalmazása a szabadföldi zöldségtermesztésben a termesztés idızítésének élettani alapjai: • az idızítés élettani vonatkozásai • a palántázás fiziológiája és az idızítés • a hımérséklet és az idızítés • zöldségnövények növekedése, fejlıdése és fiziológiai rendellenességei, zavarai • a növénytáplálás, mint a termésmennyiség és minıség összefüggése • modellek alkalmazása a zöldségtermesztésben. Az egyes szimpoziumok tanulmányainak címjegyzéke, az elıadások rövid összefoglalói elérhetıek az interneten, www.ishs.org , illetve www.actahort.org címen. Tárgyunk a „Szabadföldi zöldségtermesztés” keretében megszerzett ismereteken alapszik, azokat bıvíti a termesztés idızítési lehetıségeinek, feltételeinek bemutatásával. Különösen az idıjárás alakulásának termesztési, termésalakító hatását kívánja részletesebben feltárni, ezért a továbbiakban agrometeorológiai, vízgazdálkodási és növényélettani ismeretekre is épít.

7



1.2. A termesztés idızítésének lehetıségei A nyersanyag és friss áru iránti igények meghatározott idıben való kielégítése a technológia egyes elemeinek megválasztásával behatárolt (más elemeivel némileg módosítható) idıszakban érı és betakarított zöldségekkel lehetséges: - A termesztı terület megválasztása - Termesztett fajtacsoport, fajták megválasztása, társítása - A szaporítás módja – helyrevetés, palántanevelés - A vetés – kiültetés idıpontja - Palántanevelés módja, körülményei - A növények takarása - Termesztési technológia megválasztása - Az érés idejét módosító agrotechnikai beavatkozások -

1.2.1. A termesztıterület megválasztása A növények növekedését, fejlıdését, termésének kialakulását a környezeti körülmények alapvetıen befolyásolják. Ennek megfelelıen a termésérés ideje eltérı lehet a termıhely földrajzi helye, domborzati viszonyai, kitettsége, éghajlati és talajadottságai miatt egyaránt. Nem véletlen, hogy a legkorábbi zöldségféléket az ország legmelegebb, déli területein termelik. Feldolgozóüzemek termıterületének megválasztását a termelıüzemek adottságai mellett azonban a szállítási távolság korlátozhatja. Ezt a termék érzékenységétıl, értékétıl, tömegétıl függıen eltérıen indokolt figyelembe venni. Hőtıkocsiban nemcsak Gyır, Csorna környékérıl, de még Szabolcsból is szállítanak apró, csemege uborkát németországi feldolgozásra. A termesztıterület megválasztására egy-egy üzemen belül is lehetıség van, ahol a laza, világos homoktalaj, a déli lejtéső tábla gyorsabb melegedése az átlagosnál gyorsabb növényfejlıdést, korábbi érést biztosít. Ezt használták ki régebben a Pest környéki paradicsomtermesztık, amikor a legmelegebb fekvéső dülıkben, nagy tenyészterülettel, teljesen érett gombatrágyával fészektrágyázott területre kétszer tőzdelt palántát ültetve már június végén primır paradicsomot szállítottak piacra.

1.2.2. A termesztett fajtacsoport, fajta megválasztása A helyes fajtaválasztás a termesztés sikerének, egyben idızítésének egyik legfıbb feltétele, legnagyobb lehetısége. A termesztett fajta alapvetıen a felhasználás, értékesítés igényétıl, idejétıl függıen változhat sıt esetenként a felhasználó által szigorúan meghatározott is lehet. Idızített termesztés esetén különös jelentısége van a szabadföldön is egyre inkább terjedı hibridek használatának. Ezek termesztési elınyei növelik a termés biztonságát. Növényfajtól függıen a termeszthetı fajtacsoportok sokfélék: -termesztési mód: hajtatási és szabadföldi fajták, -termesztési idı: áttelelı, tavaszi, nyári, ıszi fajták, -termelési cél: friss fogyasztási - ipari fajták, -növekedési erély szerint determinált - féldeterminált - folyamatos növekedésőek, -tenyészidı tartama: rövid, középhosszú, hosszú tenyészidı szerinti csoportokban növényfajtól függ az érésig szükséges napok száma (1.táblázat).

8



-érési csoportok: a vetéstıl a betakarításig igényelt hımérsékleti összeg változása szerint. (lényegében a tenyészidı tartama alapján) korai, középéréső, késıi éréscsoport (a zöldborsónál A – B – C érési fajtacsoport). 1. táblázat Zöldségnövények tenyészidı szerinti fajtacsoportjai Növényfaj Rövid Középhosszú Hosszú tenyészidejő fajták tenyészideje, nap Fejes káposzta Kelkáposzta Karalábé Karfiol Fejes saláta Zeller Petrezselyem Sárgarépa Retek Cékla

60 - 90 50 - 90 40 - 50 45 - 70 30 - 40

90 - 120 90 - 130 70 - 80 70 - 90 40 - 60

110 - 130 70 - 90 H 30 - 60

140 - 150 100 -150 Ny 50 - 70 100 - 120

Hasznos hımérsékleti összeg szerinti csoportosítás Zöldborsó A1 630 - 690 B1 750 - 810 o

(4.4 C felett)

120 - 170 130 - 170 90 - 130 hv 90 170 - 240 180 - 220 180 - 220 T 90 - 110

C1 860 - 920

A2 690 - 750

B2 810 - 860

C2 920 - 980

700-800

800-1000

1000-1300

<800

800-1000

>1000

Fejes káposzta (6 - 20 oC között) Csemege kukorica (10 oC felett)

Megjegyzés: hv – helyrevetett, H – hónapos, Ny – nyári, T- téli A termesztés idızítését (a termesztési célnak, módnak és idınek megfelelı) eltérı tenyészidı hosszúságú, eltérı érési csoportba tartozó fajták teszik lehetıvé. A termesztés idızítésére a rövid tenyészidejő fajták adnak leginkább lehetıséget, legnagyobb változatosságot, amelyek elı-, vagy utónövényként egyaránt termeszthetık, mint például a rövid tenyészidejő káposztafélék. A zöldségtermesztésben a fajtaválaszték igen széles és a fajtaváltás meglehetısen gyors. Az évrıl évre változó, folyamatosan megújuló fajtaválasztékról, a különbözı fajtákról, azok tulajdonságairól részletes tájékoztatást nyújtanak a vetımag forgalmazó vállalatok katalógusai, bemutatói. Legátfogóbb tájékoztatást az Országos Mezıgazdasági Minısítı Intézet kiadványaiból lehet nyerni. Közel egy évtizedes zöldborsó fajta-összehasonlító kísérlet eredményei meggyızıen mutatják egyes fejlıdési fázisok és a tenyészidı eltérı tartamát, hımérsékleti összegét a 2.táblázatban. Érdekes felfigyelni arra, hogy az elsı virágok megjelenésének helye milyen jól jelzi a fajta várható érését.

9


Éréscsoportok Alcsoportok Fajta A1 AURÓRA A2 FROSTROY A3 ÚJMAJORI KORAI

2.táblázat Zöldborsó éréscsoportok fıbb fenológiai adatai Debrecen - Kismacs, 9 év átlaga Elsı Napok száma Hıösszeg oC fertilis vetéstıl virágzás vetéstıl virágzás nódusz virágzásig betakarításig virágzásig betakarításig KORAI ÉRÉSŐEK CSOPORTJA Legkorábbi alcsoport 41 25 333 305 7 66 638 Korai alcsoport 44 25 346 325 8 69 671 Még korai alcsoport 44 27 363 337 9 71 700

B1 ÚJMAJORI KÖZÉPKORAI


10

B2 SCINADO

11

DEBRA

12

KISMACSI

13

JUBILEUM

16

PEGADO

17

B3

C1 C2 C3

KÖZÉPÉRÉSŐEK CSOPORTJA Már középéréső alcsoport 48 27 409 75 Középérésú alcsoport 51 26 77 Még középéréső alcsoport 55 25 80 KÉSİI ÉRÉSŐEK CSOPORTJA Már késıi alcsoport 55 27 82 Késıi alcsoport 57 27 84 Legkésıbbi alcsoport 60 25 85

752

343

453

780

327

496

820

324

501

843

342

526

870

344

566

903

337

1.2.3. Szaporítás módja A növények hımérséklet iránti igénye határozza meg a termesztés lehetséges idıszakát, a vetés, kiültetés várható legkorábbi, illetve a betakarítás, szedés lehetséges legkésıbbi idıpontját. Ezekhez igazítva tervezhetı a szaporítás módja, a vetés ideje. Eltérı szedési, betakarítási idı kialakítására van lehetıség a helyrevetéssel és palántázással egyaránt szaporítható növények esetében. Palántázáskor korábbi éréskezdet, hosszabb szedési betakarítási idıszak érhetı el, több szakaszban termeszthetı a növény. A szaporítási mód némely növényfajnál meghatározott, másoknál választásra is van lehetıség, így pl.: • Kizárólag állandó helyre vetéssel szaporított növények: a zöldborsó, zöldbab, spenót, cékla, sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, sütıtök, patisszon, póréhagyma, csemegekukorica (bár ez utóbbi korai termesztésben a következı csoport felé tart).

10


• • •


Fıleg magvetéssel szaporítottak: a sóska, spárgatök, cukkini, rebarbara, bimbóskel, brokkoli, uborka, vöröshagyma, metélıhagyma. Kizárólag palántaneveléssel: a tojásgyümölcs, zeller. Fıleg palántaneveléssel szaporítottak: a káposztafélék, fejes saláta, paprika, paradicsom, kabakosok.

1.2.4. A vetés ideje A fajtacsoport, fajta mellett a vetésidı megválasztása a legfontosabb idızítési lehetıség. A rövid tenyészidejő növényfajták folyamatos nyersanyag, illetve friss piaci áru biztosítására meghatározott rendszer szerint akár szakaszosan vethetık. Ez az ipari feldolgozás nagy aránya miatt fıként a zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica, brokkoli esetében általános. Friss piaci értékesítésre a retek, zöldhagyma, fejes saláta, rövid tenyészidejő káposzták stb. esetében biztosít folyamatos ellátást a szakaszos vetés, ültetés. A hosszú tenyészidejő fajták vetésidejének változtatására természetesen kisebb lehetıség adódik. Az elızı évben vetett áttelelı növények (fajták) termesztése a legkorábbi szabadföldi termést adja. A kiváló minıségő vetımag és a jobb, biztonságosabb kelést segítı beavatkozások (a magvak kalibrálása, csávázása, drazsírozása, stb.) kiegyenlítettebb növényállomány kialakításával javítják a termesztés eredményét. Fontosabb vetési idıpontok a szabadföldi zöldségtermesztésben: a. Március elején, amint a talajra rá lehet menni, vetjük a hidegtőrı zöldségfajok - a petrezselyem, a sárgarépa, a kifejtıborsó-fajták, stb magját, b. Március közepén 5-8 Co -os talajba vethetı a cékla, a hagyma, a káposztafélék, a további borsószakaszok, majd ültethetı a burgonyagumó. c. Áprilisban amikor a talaj 10-12 Co-ra melegszik fel, vethetjük a paprika, a paradicsom, a dinnye, a csemegekukorica magját, az uborka, valamint a zöldbab elsı szakaszát és az ıszi betakarítású fejes káposztát. Májusban – júniusban folytatódnak a szakaszos vetések. d. Nyáron, június-júliusban kerül sor a szakaszosan vetett zöldbab, csemegekukorica, uborka stb. utolsó szakaszainak elvetésére. Augusztus a másodvetések, pl. az ıszi spenót, a kínai kel, az áttelelı hagyma stb. vetési idıszaka. A keléshez ebben az idıszakban az öntözés elengedhetetlen. e. İsszel (szeptember-októberben) vetjük az áttelelı spenót, a fejes saláta stb. magját. f. A tél alá vetés idıszaka a november vége, december eleje, ilyenkor vethetı a petrezselyem, némelyik kifejtıborsó-fajta. A tél alá vetés akkor sikeres, ha a talaj már annyira lehőlt, hogy a mag megduzzad, de nem kel ki. g. Téli vetés: az ország déli részén - pl. Villány környékén - fagy- és hómentes januári napokon vetik a korai borsót. Az idıjárás, fıként a hımérséklet alakulása a vetés idejétıl függıen módosítja a növények fejlıdésének ütemét, tenyészidejének tartamát, amint azt a zöldbab is mutatja 12 év átlagos adatai szerint (3.táblázat).

11



1.2.5.Palántanevelés módja, körülményei A vetés idıpontjától függıen – a palántanevelés idıtartama változik, ez befolyásolja az ültetés lehetséges idıpontját, így a betakarítás tervezett idıpontjától függıen számítható. A téltıl a nyár felé haladva egyre csökken a palántanevelés idıtartama és ezzel egyidejőleg nı a négyzetméterenként felnevelhetı palánta mennyisége. A magvetés idıpontjának helyes megválasztása az idızítés egyik legfontosabb eleme. Szálas palánta elıállítható tőzdelés nélkül, vagy tőzdeléssel. A korábbi gyepkockás, késıbb tápkockás palántákat tálcás – cserepes – kiskonténeres palánták váltják fel. Intenzív termesztésben az utóbbiak gazdaságosan alkalmazhatók szabadföldön is. A palántanevelés helye (főtött, vagy főtés nélküli üvegház, fóliaház, esetleg késıbb szabadföld), a palántanevelés módja (tőzdelt, tőzdeletlen, szálas, tápkockás, tálcás palánta), talaja, tenyészterülete, idıtartama stb. befolyásolja a palánta minıségét, majd a növény koraiságát, termıképességét. A palánta fejlettsége a tenyészidı hosszát, az érés kezdetét tág határok között módosíthatja. Minél korábbi termést tervezünk, vagy minél intenzívebb termesztést folytatunk, annál fontosabb a korábbi, fejlettebb, gyorsan induló, nagy gyökérzető palánta ültetése. 3.táblázat A szakaszosan vetett zöldbab növényfejlıdési jellemzıi Fajta: Valja, Gödöllı, 12 év átlaga 1 2 3 4 5 6 s z a k a s z Vetés 5.05 5.20 6.02 6.16 6.30 7.14 Kelés 5.15 5.28 6.10 6.24 7.07 7.21 Virágzás 6.20 6.29 7.12 7.26 8.08 8.23 Érés 7.11 7.17 8.01 8.18 9.01 9.18 Fejlıdési szakaszok tartama (nap): Vetés - kelés 10 8 8 8 8 7 Kelés - virágzás 36 32 32 32 32 34 Virágzás - érés 21 18 20 23 24 26 Vetés - érés 67 58 60 63 64 67 A legfontosabb szabadföldi ültetési idıpontok: • március közepe - április eleje: káposztafélék, fejes saláta, • április vége - május közepe: paradicsom, • május közepe (fagyok után): paprika, tojásgyümölcs, kabakosok, • május vége - június eleje: zeller, fejeskáposzta fınövényként, • június közepe - július közepe: káposztafélék, másodnövények, • október közepe: áttelelı kelkáposzta, fejes saláta.

12

7 7.28 8.04 9.10 10.05 7 37 25 69



1.2.6.A növények takarása A legkorábbi szabadföldi termesztés lehetıségét teremti meg a növények síkfóliás takarása, a fátyolfóliás takarás, valamint a fólia alagút alatti termesztés. Gyakorlatilag a hajtatás szabadföldi megvalósításának tekinthetı ez a módszer, bár csupán a tenyészidı elején növekednek a növények védett körülmények között, késıbb a takarás eltávolítása után teljesen szabadföldi körülmények között fejlıdik ki a termés.

1.2.7.Termesztési technológia megválasztása A termesztés idızítésének bemutatott lehetıségeit a technológia megválasztásával foglalhatjuk rendszerbe. A fontosabb növényekre vonatkozóan a szabadföldi zöldségtermesztés technológiai változatait két táblázatba foglaltuk össze, a helyrevetett növények vetési idıpontjai, valamint a palántázott növények kiültetési idıpontjai egyidejő bemutatásával. A helyrevetett növények technológiai változatai röviden a következıkkel jellemezhetık (4.táblázat): • Váz nélküli fóliatakarás: a legkorábbi szabadföldi termések elıállítására alkalmas. Ehhez lehetıleg védett fekvésben, e célra javasolt, igen korai fajták vetése szükséges. A terület takarását a vetéssel egyidıben végzett fólia fektetés biztosítja. • Korai termesztés: rövid tenyészidejő fajták vetése: takarás nélkül. Reteknél a tervezett szedési idıtıl függı szakaszos vetés szükséges. • Tömegtermesztés: friss fogyasztásra, ipari feldolgozásra, tárolásra történı termesztés egyaránt lehetséges. A termesztett fajta megválasztását a termelési cél, lehetséges tenyészidejét a szedés – betakarítás idıpontja befolyásolja. A petrezselyem és sárgarépa vetési ideje meghatározott, a többi faj vetését szakaszolni lehetséges, sıt szükséges. • Másodvetés: A zöldbab szeptemberi betakarítással ipari feldolgozásra vethetı néhány szakaszban, a többi növény fıként friss fogyasztásra kerülhet. • Különleges termesztési technológiaként a tél alá vetés (a zöldborsónál meghatározott kifejtı fajtákkal) és a nyár végi petrezselyem vetés említhetı, szintén korai termés céljára a tervezett szedési, betakarítási idıtıl függıen megválasztott fajtacsoport fajtájával és idızítéssel. A palántázott növények technológiai változatai (5.táblázat): röviden a következıkkel jellemezhetık: A fıként palántázott növények technológiai változatai zömében egyeznek a helyrevetett növényekével. • Váz nélküli fóliatakarás mellett a fólia alagút alatti termesztés jelenti a legkorábbi változatot. A rövid tenyészidejő fajta mellett főtött körülmények között nevelt tápkockás, vagy legalább tálcás palánta kiültetése szükséges. • Korai termesztés: rövid tenyészidejő fajta, lehetıleg tálcás palánta ültetése a hımérséklet alakulásától függıen lehetséges legkorábbi idıpontban. • Tömegtermesztés: a hosszú tenyészidejő melegigényes fajok kiültetése gyakorlatilag májusra korlátozódik, a kobakosoknál a gyepkockát felváltó tápkockás palántákkal. Az uborkát, spárgatököt tömegtermesztési célra inkább helyrevetik. A káposztaféléknél a fajtamegválasztásnak és kiültetési idınek több változata lehetséges. Az ıszi szedéső fejes káposztánál megadott idıszak nem a szakaszos vetés lehetıségét jelenti, hanem a termesztett fajta tenyészidejétıl függıen szükséges ültetési idıszakot. 4.táblázat Szabadföldi zöldségtermesztés technológiai változatai

13



a. Helyrevetett növények vetési idıpontjai Váz nélküli fóliatakarás

Korai termesztés

ipari feldolgozásra márc.10-ápr.20. kézi szedéssel febr.15-ápr.15. ipari feldolgozásra ápr.20-máj.15. kézi szedéssel ápr.20-máj.30. ápr.15-jún.30.

Zöldborsó

Zöldbab

április 10-20.

Csemegekukorica Petrezselyem

febr.20-márc.15.

Sárgarépa

febr.20-márc.15.

Retek

Tömegtermesztés

febr.10-márc.5. febr.20-márc.30.

Cékla

Spenót

ipari feldolgozásra vagy tárolásra febr.25-márc.30. ipari feldolgozásra vagy tárolásra március 1-30.

Másodvetés jún.20júl.10.

tél alá vetés nov.20-dec.10.

jún.1-júl.10.

átteleltetett jún.1-júl.10. aug.15-okt.10. tél alá vetés okt.20-nov.15. máj.1júl.10.

nyári retek márc.15-ápr.30. ıszi-téli retek július 15-30. tavaszi ápr.15-máj.15. tárolásra július 15-30. tavaszi vetéső febr.20-ápr.15. nyári vetéső jún.20-aug.30. ıszi vetéső szeptember 1-30.

5.táblázat Szabadföldi zöldségtermesztés technológiai változatai

14

Különleges termesztés



b. Palántázott növények kiültetési idıpontjai Korai termesztés

Tömegtermesztés

Paradicsom

Váz nélküli fóliatakarás vagy fólia alagút alatt április 10-20.

április 20-30.

május 1-15.

Étkezési paprika Görögdinnye

ápr.20-máj.10. ápr.25-máj.5.

május 10-15. május 1-15.

május 15-20. május 15-20.

április 15-tıl április 10-20.

Sárgadinnye

ápr.25-máj.5.

május 1-15.

május 15-25.

április 10-30.

Uborka

ápr.25-máj.10.

május 1-15.

helyrevetéssel

Spárgatök Fejes káposzta

április 15-30. március 1-10.

ápr.25-máj.5. márc.15-ápr.10

május 10-20. másodvetés július 10-ig május 10-30.

Kelkáposzta

március 1-10.

Karalábé

március 1-20.

Karfiol

március 1-10.

Brokkoli

március 1-10.

Gumós zeller Fejes saláta

március 1-15.

helyrevetéssel nyári term. ápr.1-máj.30. ıszi. máj.15-júl.10. ápr.20-jún.10. márc.15-ápr.10. nyári, ıszi fogy. ápr.1-júl.15. márc.20-ápr.10. nyári, ıszi fogy. ápr.15-jún.15. téli tárolásra jún.15-aug.30. márc.15-ápr.10. nyári term. ápr.15-máj.15. ıszi termesztés jún.15-júl.25. márc.15-ápr.10. nyári term. ápr.15-máj.15. ıszi termesztés jún.15-júl.25. máj.10-jún.10. március 15-30.

15

Helyrevetett termesztés április 10-20.

Különleges termesztés támrendszeres ápr.25-máj.10.

téli dinnye május 20-30. támrendszeres május 10-20.

márc.10máj.30.

áttelelı term. október 10-25.

tavaszi márc.15-ápr.15. ıszi július 15-25.

áttelelı term. szept.10okt.20.



• Helyrevetés: a hosszú tenyészidejő melegigényes fajok késıbbi érése céljából helyrevetéses termesztés is alkalmazható. Másodnövényként az uborka és a fejes saláta termesztése említhetı. • Különleges termesztési technológiaként a korábban említett áttelelı termesztés mellett különös jelentısége van a támrendszeres termesztésnek. Az uborkát konzervipari feldolgozásra, a paradicsomot friss fogyasztásra termeljük így.

1.2.8.Az érés idejét módosító agrotechnikai beavatkozások A vetést, kiültetést követı agrotechnikai beavatkozások már csak kisebb mértékben módosítják az érés idejét. Tenyészterület A növények tenyészterületét lényegében a vetéskor, kiültetéskor határozzuk meg. Ezt követıen csak a helyrevetett állomány tenyészterületét befolyásoló egyelés, tıszám beállítás módosíthatja. A területegységenkénti növényszám befolyásolja a koraiságot, a termés mennyiségét. A túlságosan sőrő állomány a tenyészidı elhúzódását idézi elı. Idızítés szempontjából legfontosabbnak az állomány kiegyenlítettsége tekinthetı. Egyszerre érı növényeknél ez határozza meg az egymenetes betakarítás sikerét, de kézi szedésnél is elınyös a kiegyenlített növényállomány koncentrált érése. Tápanyagellátás A kezdeti fejlıdést segíti, gyorsítja a starter mőtrágya. A különbözı fejtrágyák, lombtrágyák alkalmazásánál a növények növekedésére, fejlıdésére gyakorolt hatást kell figyelembe venni. Az egyes tápelemek fejlıdést lassító, illetve gyorsító hatása az érés ütemét jelentısen módosítja. Az öntözıvízzel kiadott tápanyagokkal a növények növekedése, fejlıdése különösen jól szabályozható. Az intenzív termesztésben alkalmazott csepegtetı öntözés ezért is elınyös a szükség szerint megválasztott összetételő, vízben teljesen oldódó mőtrágyák tápoldatként való adagolásának lehetısége miatt. Öntözés A legkorábbi tavaszi idıszakot kivéve az idızített termesztés sikerének biztosítéka a folyamatos vízellátás, ami Magyarországon csakis öntözési lehetıség esetén valósítható meg. Öntözetlen viszonyok között a kettıs termesztés, szakaszos, vagy nyári vetés biztonsága nagyon csekély. A jól tervezett, pontosan idızített öntözés, az optimális vízellátás a hımérséklet és a vízviszonyok összhangját teremti meg. Ez a termés mennyisége és minısége szempontjából egyaránt kedvezı hatású. Az öntözésnek a termések növekedésére gyakorolt hatása azok érésének némi késleltetésével jár együtt, míg a talaj vízhiánya gyorsíthatja az érést. Jó vízellátás esetén ugyanakkor kedvezı a termés zsengeségének néhány napos további fenntartása, ami pl. zöldbabnál a betakarítási idı meghosszabbítását teszi lehetıvé, a minıség romlása nélkül. A talaj és a növény takarása A legkorábbi termésérést biztosító technológiai változatok a síkfóliás, vagy fólia alagutas termesztési módok. Ezért elsısorban a korai termesztés szempontjából jelentıs módszer, amely a kezdeti fejlıdés hımérsékleti körülményeit javítja. Mesterséges és természetes anyagok felhasználása lehetséges. Jó eredményt ad a síkfólia, fátyolfólia használata a növény, fólia, agroszövet használata a talaj takarására.

16



Növekedésszabályozó szerek alkalmazása A növekedést, virágzást, kötıdést, érést segítı kémiai anyagok használata különös gondosságot igényel. Ilyen eljárás a paradicsom gépi betakarítása elıtt alkalmazott ethreles kezelés. Egyes növényi részek eltávolítása Az elızıekkel egyezı célt szolgálnak egyes fitotechnikai eljárások, így az érés gyorsítása, a szedés idızítése a minıség javítása lehetséges e munkákkal. • Fattyazás: régen a csemegekukoricánál alkalmazták, ma már a termesztett fajták nem teszik indokolttá. • Metszés: kabakosok támrendszer melletti termesztésében alkalmazott módszer. • Oldalhajtások eltávolítása – helytelenül kacsozás - az egy, illetve két szárra nevelt paradicsom támrendszeres termesztésének fontos beavatkozása. • Tetejezés: az érés gyorsítása mellett a tenyészidı végének meghatározását is jelenti, szintén támrendszeres termesztésben.. • Ugyancsak a beérést, a betakarítást segíti a vöröshagyma szárának letaposása. Szedés - betakarítás ütemezése A szedés idejének meghatározása nagy gondosságot igényel a kívánt szedési érettségtıl, mérettıl függıen: Biológiai érettségben szedjük a sárga- és görögdinnye, paradicsom, esetenként a paprika termését. A növények többségét gazdasági érettségben szedjük. Az uborkát a felhasználási célnak megfelelı méretben, a paradicsomot a szállítási távolságtól függı érettségi állapotban szedjük. Növényfajtól, fajtától, termesztési céltól, mővelési módtól függıen egyszeri betakarítás és folyamatos szedés lehetséges. A különbözı növények érését, annak ütemét különösen a hımérséklet és a vízellátás befolyásolja A leszedhetı termés mennyisége szoros összefüggésben van a szedés elıtti napok hımérsékletével. A meleg idıjárás gyorsítja az érést, de a hıségnapok káros fonnyadást okozhatnak. A melegigényes növényeknél szeptemberben már a korai talajmenti fagyok jelentkezésére kell ügyelni. A termés mennyiségének, minıségének és a betakarítás idıpontjának szoros összefüggései vannak. Túlságosan korai szedés: mennyiségi, szállíthatósági, tárolhatósági, tárolási veszteséget okoz, de gyengébb lehet a minıség is (szárazanyag – víztartalom, íz- és zamatanyagok). A késıi szedés szintén minıség romlással járhat: elvénülés, pudvásodás, fásodás, szemek keményedése, cukortartalom csökkenése, íz romlása, zsengeség romlása következhet be. Szedések gyakorisága: Egyszeri szedés esetén különösen fontos a betakarítás idızítésének pontossága. Az ismétlıdı szedések gyakorisága pl az uborkánál 1-2-3 naponkénti is lehet, míg más növényeknél 1-2 hetenkénti. A termés jellege, minısége, a termesztett növényfaj, fajta, idıjárás (fıként a hımérséklet) befolyásolja. Átmeneti tárolás Nehezen tárolható zöldségek értékesítésének segítésére több tényezıtıl (növényfaj, fajta, minıség, termesztıhely, termesztési mód, környezeti tényezık – hımérséklet, páratartalom) függıen alkalmazható eljárás a termés mielıbbi lehőtését igényli.

17



1.3. A zöldségtermesztés idızítésének agrometeorológiai feltételei A különbözı növények termeszthetıségét az adott terület éghajlati adottságai alapvetıen meghatározzák. Ezt különösen fontos figyelembe vennünk abból a szempontból, hogy Magyarország a melegigényes növények termesztésének északi határán fekszik. A zöldségtermesztés eredményességét ezért az agrometeorológiai ismeretek tudatos felhasználása, a kapcsolódó információk folyamatos figyelése, hasznosítása biztosíthatja. A szabadföldi zöldségtermesztés idızítésének legfontosabb tényezıje a tenyészidı várható hımérsékleti viszonyainak ismerete, ugyanis a dekádonkénti középhımérsékletek alakulása meghatározza • a vetés-kiültetés lehetséges legkorábbi és legkésıbbi idıpontját, • az egyes fenológiai fázisok, fıként az érés bekövetkezésének kezdetét, tartamát, végét, • a növények tenyészidejének tartamát.

1.3.1 A vetés, palántázás idıpontjának meghatározása A növények lehetséges tenyészidejének, ehhez kiindulóan vetés – kiültetési idıpontjának meghatározásához ismerni kell azok hımérséklet iránti igényét, amelynek számszerő kifejezésére a Markov-Haev által megadott csoportosítást használjuk. Eszerint az egyes zöldségnövények igényeik alapján 13-16-19-22- 25 oC hımérséklettel jellemezhetı csoportokba sorolhatók. A növények optimális hımérsékleti értéke fejlıdési fázisaik szerint topt=t+-7 oC képlettel írható le. Ez a 7 – 7 fokos eltérés biztosítja a növekedés, fejlıdés optimális körülményeit.10 – 14 foknál nagyobb eltérésnél a növények már károsodnak a túlságosan magas, vagy alacsony hımérséklet miatt. Néhány fontosabb zöldségnövény hımérséklet igénye a következı: o 25 oC – kobakosok, paprika, o 22 oC – paradicsom, bab, csemegekukorica, o 19 oC – cékla, vöröshagyma, zeller, o 16 oC – borsó, fejes saláta, sárgarépa, o 13 oC – káposztafélék, retek. A léghımérséklet 80 éves átlagos menete szerint Budapesten 5 oC napi középhımérséklet március 15 és november 15. között várható, és ez jellemezheti a hidegtőrı zöldségnövények lehetséges tenyészidejét is. 10 oC napi középhımérséklet április 10. és október 20. között, 15 oC pedig május 10. és szeptember 20. között, mely utóbbi a melegigényesek várható tenyészidejét határolja be. Az egyes növények vetésére, kiültetésére természetesen minden évben változó idıpontban kerülhet sor, a hımérséklet tényleges alakulásától függıen. Így pl a zöldborsónál 4-5 oC, a zöldbabnál, csemegekukoricánál 10 - 12 oC jelzi a vetés kezdetét, de a paprika csak 15 oC feletti napi középhımérsékletnél ültethetı ki legkorábban. Késıbbi vetéseknél, kiültetéseknél a kívánt betakarítási idıpontból kivonjuk, visszaszámoljuk a fajta tenyészidejének tartamát, akkor megkapjuk az átlagosan szükséges vetési-kiültetési idıpont dátumát. A számítás során figyelembe vehetı adott év hımérsékletének jellege: az átlagosnál hővösebb évjárat a számítottnál korábbi vetést, melegebb évjárat néhány nappal késıbbi vetést tesz szükségessé. Tervezési segédletként a 4.függelék tartalmazza az eltérı vetési, kiültetési idıponttól különbözı szedési, betakarítási idıpontig a tenyészidı tartamát. Ennek fordítottjaként az 5.függelék a különbözı szedési, betakarítási idıpontig hátralévı napok számát adja meg. A figyelembevett tenyészidı tartama a naptári idıszaktól függıen is módosul: az elızıeknek megfelelıen a nyári hónapokban a megadottnál rövidebb, ısszel hosszabb tenyészidıvel indokolt

18



számolni. Mindezeknél figyelemmel kell lenni a hımérsékleti összegek alakulását bemutató táblázatokra: a vetés - kiültetés tervezéséhez különbözı hımérsékleti adatok, fıként sokévi átlag értékek állnak rendelkezésre. A hımérséklet várható átlagos menete mellett különösen fontos a lehetséges szélsıértékek ismerete és használata.

1.3.2. A betakarítás várható idıpontjának becslése A helyrevetett növények vetése, illetve a palántázott növények kiültetése napjától a várható betakarítás napjának, a tenyészidı tartamának becslésére növényfajtól és földrajzi területtıl (éghajlati körülményektıl) függıen különbözı szerzık változatos módszereket ajánlanak, mint például: • Naptári napok száma: Szinte minden növényfaj, minden fajtája jellemzésére nemesítıje, illetve forgalmazója megadja a tenyészidı hosszát, napjainak várható számát. A tenyészidı tartama így átlagos érték, amely a termesztés szokásos naptári idejére, átlagos idıjárási, fıként hımérsékleti viszonyokra vonatkozik. A hımérséklet tenyészidı alatti alakulásától függıen több-kevesebb nap eltéréssel kell számolnunk. Pontosabb eredményt adnak a várható hımérsékleti viszonyok figyelembevételével, a különbözı hımérsékleti összeg, hıegység számítások módszerei: • Napi (aktív) hımérsékletek összege: a tenyészidı napi középhımérsékleteinek abszolút értékeit összegezzük. (A napi középhımérséklet a naponkénti hımérsékleti maximum és minimum értékének átlaga. Egyszerő maximum-minimum hımérıvel könnyen meghatározható, de termesztési szempontból nagyon fontos adatok.) A napi középhımérsékletek összegének meghatározása a legegyszerőbb számítási módszer, de sajnos viszonylag ritka az egyes fajtákra vonatkozó adatok közlése. • Effektív hımérsékleti összeg: növényfajtól függı hımérsékleti küszöbérték, (biológiai nulla pont, bázishımérséklet) feletti középhımérsékleti értékek összegzése. A zöldségfélék között legismertebb és leggyakoribb a zöldborsó (4,4 oC), a paradicsom és a csemegekukorica (10 oC) „hıküszöb” feletti úgynevezett hasznos hımérsékleti összegeinek használata. A termesztési gyakorlatban hasznos hıösszegként (HHÖ) használt fogalom. Figyelembevétele a növény fejlıdése szempontjából haszontalan hideg napok kizárását biztosítja. • Felsı hımérsékleti küszöbérték figyelembe vétele. A napi hımérsékleti középérték számításakor a fejlıdésre káros, túlságosan magas hımérsékleti maximum felsı küszöbérték feletti részét nem vesszük figyelembe. Például a paradicsom hımérsékleti összeg számításánál a maximum 30 oC feletti értékét a számításból kihagyják. • Gátló hımérsékleti érték figyelembevétele. A felsı küszöb feletti értéket nemcsak hogy nem veszik figyelembe, hanem azt még a fesı küszöbértékbıl ki is vonják. Két utóbbi módszer használata hazánknál melegebb éghajlati területeken ajánlott. Magyarországon a 30 oC feletti hıségnapok száma az évek zömében kevés, azok zavaró hatása ritkábban jelentkezik. Hidegtőrı növényeknél (pl. káposztafélék) a tenyészidı hosszát növelı hatás jelentkezik 20 oC feletti középhımérsékleten. A karfiol rózsák képzıdését az éjszakai lehőlések elmaradása, a túlságosan magas hajnali hımérsékleti minimumok akadályozzák, mivel ilyenkor hideghatás nélkül a rózsaképzıdés késik. A termesztés során az érés idejének módosítására az aktív beavatkozás lehetısége már csekély és bár a hımérséklet alakulása csak tudomásul vehetı, de feltétlenül számításba veendı. Fontos az adott év idıjárási jellemzıinek pontos ismerete, követése és azoknak a sokéves értékekhez való viszonyítása, mivel az adatok alapján lehetséges a tenyészidı hosszának, az érés várható kezdetének és ütemének a várható idıjárás alapján való pontosabb becslése.

19



1.3.3. A nyári félév hımérsékleti viszonyai Magyarországon Egy-egy adott földrajzi hely hımérsékleti viszonyai évenként változóak. A termesztés ütemezésekor az átlagosan várható hımérséklet vehetı figyelembe, mint a legvalószínőbb helyzet meghatározója. Emellett azonban fontos még az elıforduló szélsıséges hımérsékleti helyzetek ismerete, valamint a hımérséklet különbözı valószínőséggel várható alakulása. Utóbbi ismeretek birtokában az éves termelési terv készítése során lehetıségünk van az év folyamán várható hımérsékleti helyzetek elızetes becslésére is. Az átlagosan várható és a szélsıségesen lehetséges, valamint a tényleges hımérsékleti összegek tenyészidı alatti követésével a különbözı növények érésének kezdetét (esetleg annak menetét) napról napra pontosabban elırejelezhetıvé tesszük. Ennek elısegítésére feldolgoztuk 22, és bemutatjuk három, az ország eltérı zöldségtermesztési táját jellemzı meteorológiai állomás 1950-2000. évek közötti dekádonkénti középhımérsékleti összegeit a nyári félév növényfejlıdési viszonyainak többrétő bemutatása érdekében. A továbbiakban ismertetett adatok közül Szegeddel az ország déli, legmelegebb (és legszárazabb) területeit, Nyíregyházával az észak alföldi, Mosonmagyaróvárral a kisalföldi zöldségtermesztı tájakat kívánjuk jellemezni. 1. A nyári félév dekádonkénti középhımérsékletei voltak a számítások kiinduló alapjai. Az 1950-2000. közötti évek adatait dekádonként nagyság szerint rendeztük. A 6.táblázat ezek alakulását mutatja a nyári félévben. A táblázatban közölt értékek közül a maximum és a minimum adatok az 51 év alatt elıfordult két szélsıséges értéket mutatják, ezeknél magasabb, vagy alacsonyabb érték feltehetıen nem várható a közeljövıben. Az évek felében a 25 és 75 % gyakoriságú értékek közötti hımérsékletek fordultak elı. A medián adatok sorában lévı számok azt mutatják, hogy az évek felében ennél magasabb, másik felében ennél alacsonyabb hımérsékletet mértek. A medián a dekádok átlagos középhımérsékletével csaknem egyezı, ahhoz közeli érték. 2. A dekádonként halmozott középhımérsékleti összegek gyakorisági értékei. Az egyes évek hımérsékletének menetét összességében mutatják az április 1-jétıl a nyári félév végéig halmozott dekádonkénti középhımérsékleti összegek (szintén a 6.táblázatban). Az így kapott értékek a tenyészidı hosszabb-rövidebb idıszakának melegebb-hővösebb alakulásáról azok dinamikájában tájékoztatnak. Az adott állomás körzetében 51 év alatt elıfordult értékek rendezett sorai a termesztés idızítésében és a várható érés elırejelzésében, becslésében közvetlenül felhasználható adatokat jelentenek. Az adatsorok az elıfordult legmelegebb és leghővösebb évek között minden évjáratot mutatnak az elıbb ismertetett gyakorisági értékekkel. 3. Különbözı középhımérsékleti összegek elérésének dátuma április 1-jétıl halmozott értékek alapján. Az egyes évek dekádonként halmozott középhımérsékleti összegeinek adataiból kiszámítottuk különbözı hımérsékleti összegek várható bekövetkeztének napját (7.táblázat). 4. Különbözı középhımérsékleti összegek elérésének tartama április 1-jétıl halmozott értékek alapján. Az elızı táblázat adataiból számított értékek az átlagos és lehetséges legmelegebb és leghővösebb évek tenyészidejének tartamára engednek következtetni (8.táblázat). A hımérsékleti összegek, illetve a napok számának változása alapján a tervezett betakarítás idıpontjára és az attól lehetséges eltérésekre következtethetünk. Pl. ha április elsejei vetés, kiültetés esetén átlagosan 70 nap múlva (június 9-én) várható a betakarítás, akkor az a legmelegebb évben 61 nap múlva (május 31-én), a leghidegebb évben pedig csak 80 nap múlva (június 19-én) lehetséges. Ezek az adatok, dátumok pl. a zöldborsó, vagy a korai káposzta várható szedésére utalhatnak. Megállapítható, hogy a termıhelytıl, a növényfajtól és fajtától, a vetés - kiültetés idıpontjától függıen a tenyészidı napjainak a száma is változik. Minél hosszabb a tenyészidı átlagosan várható tartama, annál nagyobb lehet az eltérés a melegebb, vagy hidegebb években. Szakaszos vetés, ültetés tervezésénél mindezek figyelembevétele az idızítést pontosabbá teszi.

20



6.táblázat A nyári félév dekádonkénti hımérsékletének jellemzı értékei április május június július a u g u s z t u s szeptember 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3 Szeged, 1950 - 2000. dekádonkénti középhımérséklet max. 15,7 17,1 19,1 20,9 21,9 23,5 23,4 23,9 26,0 27,6 25,6 24,7 26,7 26,5 26,8 23,1 21,5 20,0 25% 11,8 12,3 15,1 16,7 18,4 18,6 20,5 21,1 22,1 22,6 23,0 22,7 23,5 22,6 21,0 19,8 18,2 16,9 med. 10,7 10,0 12,3 15,0 16,6 17,5 19,1 20,0 20,3 20,8 21,6 21,4 22,0 21,0 19,6 18,4 17,0 15,1 75% 8,7 8,4 10,6 13,6 15,2 15,8 17,3 17,9 19,1 19,6 20,1 20,0 20,2 20,1 18,2 16,7 15,6 13,8 min. 6,5 5,9 7,7 10,0 11,2 13,0 13,2 15,5 16,4 16,5 17,9 17,5 17,2 17,5 15,6 14,8 12,4 9,2 dekádonként halmozott középhımérsékleti összeg max. 157 298 441 650 802 1013 1229 1455 1690 1966 2200 2470 2679 2926 3221 3419 3620 3781 25% 119 236 371 531 699 898 1095 1278 1487 1703 1928 2160 2401 2606 2813 2990 3156 3321 med. 107 211 340 485 653 846 1036 1235 1435 1641 1859 2100 2317 2521 2750 2930 3108 3245 75% 87 178 298 442 610 804 990 1185 1390 1597 1802 2044 2257 2463 2670 2849 3011 3163 min. 65 124 232 385 501 662 830 1034 1222 1409 1606 1837 2072 2265 2449 2603 2747 2883 Nyíregyháza, 1950 - 2000. dekádonkénti középhımérséklet max. 14,4 16,1 18,3 20,4 21,5 22,3 22,9 24,4 23,9 25,8 24,1 24,5 25,8 25,1 23,5 22,2 19,6 19,1 25% 11,5 11,7 14,6 16,5 18,1 18,0 20,0 20,8 21,4 22,1 22,6 21,8 22,5 21,5 20,0 19,3 17,0 15,8 med. 9,8 9,9 12,1 14,8 16,3 16,9 18,4 19,3 20,1 20,4 21,0 20,6 20,8 20,4 18,5 17,3 15,9 13,9 75% 8,2 8,2 10,4 12,9 14,7 15,3 17,0 17,2 18,1 19,0 19,5 19,5 19,7 19,3 17,3 15,8 14,3 12,5 min 5,0 4,5 6,8 8,1 10,7 12,5 11,6 14,2 16,2 16,0 17,3 16,9 16,1 15,8 14,6 13,8 11,4 8,6 dekádonként halmozott középhımérsékleti összeg max. 144 286 429 609 799 994 1200 1404 1604 1824 2041 2287 2472 2690 2948 3127 3310 3426 25% 115 223 359 518 677 868 1059 1258 1459 1651 1870 2111 2326 2533 2733 2909 3066 3209 med. 98 206 329 475 644 818 1002 1193 1389 1597 1813 2045 2243 2458 2675 2836 2980 3115 75% 82 177 290 423 595 763 948 1151 1343 1545 1746 1969 2169 2366 2574 2751 2904 3054 min 50 119 217 361 518 679 858 1031 1220 1395 1588 1790 1995 2161 2333 2476 2614 2738 Mosonmagyaróvár, 1950 - 2000. dekádonkénti középhımérséklet max. 13,5 16,2 18,2 18,7 20,7 21,3 22,3 21,9 23,1 26,9 24,2 24,5 25,8 25,3 23,1 21,7 20,7 18,5 25% 10,6 10,7 14,0 15,6 17,8 17,7 19,6 19,7 20,8 21,4 22,0 21,2 22,3 21,5 19,1 18,5 17,1 15,9 med. 9,7 9,6 11,5 14,5 15,5 16,2 17,8 18,1 19,3 19,7 20,5 20,4 20,5 20,1 18,2 17,2 16,0 13,5 75% 7,9 8,2 10,2 12,1 13,7 14,6 16,5 17,2 17,9 18,2 19,0 19,0 19,3 18,7 17,1 16,0 14,4 12,6 min 6,1 5,7 7,4 8,8 10,3 11,8 11,8 13,3 15,6 15,5 15,7 16,8 15,9 15,9 14,5 14,0 10,8 9,4 dekádonként halmozott középhımérsékleti összeg max. 135 268 415 594 773 956 1159 1378 1568 1782 1947 2187 2369 2615 2839 2992 3163 3316 25% 106 215 341 474 640 830 1020 1210 1399 1593 1808 2040 2252 2456 2649 2818 2986 3139 med. 97 194 312 456 614 798 971 1150 1344 1544 1749 1968 2169 2375 2581 2744 2899 3041 75% 79 162 278 412 567 737 914 1096 1289 1491 1692 1903 2102 2297 2491 2669 2829 2959 min 61 123 233 344 459 619 788 977 1149 1327 1509 1729 1957 2131 2316 2470 2628 2760

21



7.táblázat Különbözı középhımérsékleti összegek elérésének várható dátuma április 1-jétıl halmozott értékek alapján Szeged, 1950 - 2000. 600 1000 1400 1800 2200 2600 3000 3400 legkorábbi átlagos legkésıbbi

legkorábbi átlagos legkésıbbi


5,08 5,17 5,27

5,31 6,09 6,19

6,18 6,29 7,10

7,04 7,18 7,30

7,20 8,05 8,17

8,07 8,24 9,10

8,23 9,14

9,10

600 5,10 5,18 5,26

Nyíregyháza, 1950 - 1990. 1000 1400 1800 2200 6,01 6,20 7,09 7,28 6,10 7,01 7,20 8,08 6,19 7,11 8,01 8,23

2600 8,16 8,28 9,19

3000 9,03 9,22

3400 9,28

600 5,11 5,20 5,30

Mosonmagyaróvár, 1950 - 2000. 1000 1400 1800 2200 6,03 6,22 7,12 8,01 6,12 7,03 7,23 8,12 6,22 7,14 8,04 8,25

2600 8,20 9,02 9,19

3000 9,11 9,28

3400

8.táblázat Különbözı középhımérsékleti összegek elérésének várható tartama április 1-jétıl 600 legkorábbi átlagos legkésıbbi

38 47 57 600


40 48 56


600 41 50 60

Szeged, 1950 - 2000. 1000 1400 1800 2200 61 79 95 111 70 90 109 127 80 101 121 139 Nyíregyháza, 1950 - 1990. 1000 1400 1800 2200 62 81 100 119 71 92 111 130 80 102 123 145 Mosonmagyaróvár, 1950 - 2000. 1000 1400 1800 2200 64 83 103 123 73 94 114 134 83 105 126 147

22

2600

3000

3400

129 146 163

145 167

163

2600

3000

3400

138 150 172

156 175

181

2600 142 155 172

3000 164 181

3400



5. Eltérı naptól dekádonkénti halmozott középhımérsékleti összegek szélsı értékei és átlagai a nyári félévben. Április 1-jétıl augusztus 1-jéig dekádonkénti eltéréssel halmozott évenkénti hımérsékleti összegek 51 év alatti maximumát – átlagát - minimumát közlı adatsorok a hımérséklet különbözı idıponttól várható alakulását jellemzik Szegedre vonatkozóan (9.táblázat). Ezek az adatok felhasználhatók az eltérı vetési-kiültetési idıtıl várható hımérsékleti összegek jellemzésére, ill. a nyári félév végéig biztonsággal várható beérés becslésére, valamint konkrét évben a kialakult hımérsékleti összegek figyelembevételével a tenyészidı hátralévı részének dekádonként egyre pontosabb becslésére, behatárolására is. Az átlagosan várható idıpont elsı becslése a lehetséges szélsıséges értékek miatt csak tág határok között alakulhat ki. Az idı elırehaladtával a szélsı értékek egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Pl. Szegeden július 31-ig várható hımérsékleti összeg legnagyobb és legkisebb értéke 633 oC, Április elsejétıl Május elsejétıl 492 oC, Június elsejétıl 331 oC és Június elsejétıl 198 oC eltérést mutat. A tenyészidı elırehaladtával ilyen mértékben csökken egy-egy fenológiai fázis várható idıpontjának becslési hibája is. Kiegészítésül a függelék 3.táblázatában eltérı vetési, kiültetési idıtıl halmozva közöljük a Budapesten 1950-2000. között mért középhımérsékletek dekádonkénti összegének átlagát. 6.Különbözı középhımérsékleti összegek várható felhalmozódásának jellemzıi eltérı vetési (ültetési) idıponttól. A vetés, kiültetés idıpontjától függıen hosszabb – rövidebb idı szükséges adott középhımérsékleti összegek felhalmozódásáig. Ennek várható idıpontját és tartamát a szegedi adatok alapján szemlélteti a 10.táblázat.

1.3.4. Termesztési szakaszok kialakítása Az idızített folyamatos termesztés lehetıségét legjobban a feldolgozóipar néhány növényének példáján lehet bemutatni. A vetés tervezését a betakarítógépek és a feldolgozás kapacitása befolyásolja, így a naponkénti vetésterületet ezek és a területegységenként tervezett termés mennyisége határozza meg. A feldolgozás szezonja minden évben a hidegtőrı zöldborsóval indul. Legkorábbi vetésének ideje a talajok mővelhetıségétıl és a hımérséklet alakulásától függ. A termesztés ütemezését a fajták tenyészidejének különbözısége, eltérı éréscsoportja, valamint az április harmadik dekádjáig végezhetı szakaszos vetés együttesen biztosítja. Az egyes szakaszok közötti idı tartama a hımérséklettıl függıen változik és ezt a hasznos (effektív) hımérsékleti összeg számításával határozzuk meg. A zöldborsó feldolgozását a melegigényes zöldbab követi. Fınövényként általában április végétıl május végéig vetik. A termesztett fajták tenyészideje között kisebb a különbség, a folyamatos betakarítást a szakaszos vetés biztosítja és ez kb. 3 hetes betakarítási szezont jelenthet. A júniusi vetést még öntözött körülmények között is kockázatosnak tartják a termés mennyiségére és minıségére kedvezıtlenül ható várhatóan magas hımérséklet és csekély csapadékmennyiség miatt. Másodvetésként a június végén, július elsı felében vetett, szeptemberben, a már hővösebb idıben beérı zöldbab minısége, fıként zsengesége miatt azonban különös figyelmet érdemel. A paradicsom feldolgozási idénye lényegesen hosszabb. A legkorábbi szedést, betakarítást a márciusban vetett korai fajták, főtött fóliában nevelt, jól fejlett, tálcás palántái biztosítják április végi kiültetéssel. Késıbbi éréskezdetet jelentenek a főtetlen fóliában nevelt, május 20-25-ig kiültetett tálcás,

23


Elsı nap 4,01 Max. átlag min. 4,11 max. átlag min. 4,21 max. átlag min. 5,01 max. átlag min. 5,11 max. átlag min. 5,21 max. átlag min. 6,01 max. átlag min. 6,11 max. átlag min. 6,21 max. átlag min. 7,01 max. átlag min. 7,11 max. átlag min. 7,21 max. átlag min. 8,01 max. átlag min.


9. táblázat Eltérı naptól dekádonként halmozott középhımérsékleti összegek szélsı értékei és átlagai Szeged, 1950 - 2000. május június július augusztus szeptember 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3 650 488 385 571 385 295 400 279 210 209 151 100

802 655 501 708 552 429 549 446 333 384 318 252 219 167 112

1013 845 662 912 741 578 769 636 491 632 508 402 467 357 268 258 190 143

1229 1034 830 1128 931 751 985 826 662 833 698 575 668 546 441 474 379 314 234 190 132

1455 1231 1034 1354 1128 957 1211 1022 866 1051 894 776 882 743 647 700 576 490 459 386 321 239 196 155

1690 1437 1222 1589 1334 1150 1446 1229 1054 1286 1100 967 1117 949 832 935 782 697 686 592 512 466 403 323 260 206 164

1966 1649 1409 1865 1546 1337 1722 1440 1241 1562 1312 1148 1393 1161 1021 1211 994 878 953 804 693 737 614 504 511 418 349 276 212 165

2200 1865 1606 2099 1762 1534 1956 1656 1438 1796 1528 1357 1627 1377 1219 1445 1210 1091 1187 1020 909 971 831 720 745 634 562 510 428 369 256 216 179

24

2470 2101 1837 2369 1998 1765 2226 1893 1669 2066 1764 1574 1897 1613 1435 1715 1446 1304 1457 1257 1126 1241 1067 944 1015 870 775 780 664 582 507 452 401 272 236 193

2679 2321 2072 2578 2218 2000 2435 2112 1904 2275 1984 1791 2106 1833 1650 1924 1666 1528 1666 1476 1349 1450 1286 1159 1236 1090 983 1027 884 801 774 672 600 533 456 395 267 220 172

2926 2534 2265 2825 2430 2180 2682 2325 2091 2522 2197 1968 2353 2046 1827 2171 1879 1715 1922 1689 1541 1715 1499 1336 1490 1303 1170 1292 1096 995 1039 885 785 785 669 576 532 432 357

3221 2750 2449 3120 2647 2362 2977 2542 2273 2817 2414 2150 2648 2263 2009 2466 2095 1897 2208 1906 1723 1992 1716 1518 1766 1520 1352 1534 1313 1177 1281 1102 968 1027 886 759 774 649 555

3419 2934 2603 3318 2831 2516 3175 2726 2427 3015 2597 2304 2846 2446 2163 2664 2279 2051 2406 2090 1877 2190 1900 1672 1964 1704 1506 1744 1497 1331 1491 1286 1142 1237 1069 930 984 833 703

3620 3103 2747 3519 3000 2660 3376 2895 2571 3216 2766 2448 3047 2615 2307 2865 2448 2195 2607 2259 2021 2391 2069 1816 2165 1872 1650 1930 1666 1475 1654 1454 1286 1420 1238 1088 1150 1002 866

3781 3256 2883 3680 3153 2796 3537 3048 2707 3377 2920 2584 3208 2769 2443 3026 2601 2331 2768 2412 2157 2552 2222 1952 2326 2026 1786 2091 1819 1611 1824 1608 1422 1594 1392 1224 1322 1155 998



10.táblázat Eltérı naptól dekádonként halmozott középhımérsékleti összegek elérésének dátuma és tartama Szeged, 1950 - 2000. Április 1.

Május 1. Június 1. napjától

1000 Co középhımérsékleti összeg felhalmozódásának várható napja legkorábbi 5,31 6,18 7,12 átlagos 6,09 6,26 7,20 legkésıbbi 6,19 7,02 7,25 az idıszak várható tartama, nap legrövidebb 61 49 42 átlagos 70 57 50 leghosszabb 80 63 55 1500 Co középhımérsékleti összeg felhalmozódásának várható napja legkorábbi 6,22 7,08 8,03 átlagos 7,04 7,19 8,12 legkésıbbi 7,15 7,28 8,18 az idıszak várható tartama, nap legrövidebb 83 69 64 átlagos 95 80 71 leghosszabb 106 89 77 2000 Co középhımérsékleti összeg felhalmozódásának várható napja legkorábbi 7,12 7,29 8,23 átlagos 7,27 8,12 9,06 legkésıbbi 8,07 8,22 9,19 az idıszak várható tartama, nap legrövidebb 103 90 84 átlagos 118 104 98 leghosszabb 129 114 111 2500 Co középhımérsékleti összeg felhalmozódásának várható napja legkorábbi 8,02 8,20 9,15 átlagos 8,19 9,06 x legkésıbbi 9,04 x x az idıszak várható tartama, nap legrövidebb 124 82 107 átlagos 141 129 x leghosszabb 157 x x

25

Július 1.

8,09 8,16 8,21 40 47 52 8,30 9,11 9,22 61 73 84 9,25 x x 87 x x x x x x x x



illetve szálas palánták. A legkésıbbi érés április - május eleji helyrevetés esetén várható. A különbözı fajták, hibridek érése között mintegy három hét eltérés adódhat. A csemegekukorica folyamatos betakarítását a fajták eltérı tenyészideje és a szakaszos vetés teszi lehetıvé. Szakaszos termesztését a növény hıigénye szorítja idıhatárok közé: tavasszal a legkorábbi vetést, ısszel a lehetséges legkésıbbi betakarítást a hımérséklet alakulása szabja meg. Nyári vetéssel, kiültetéssel a hőtıipar fontos növénye a brokkoli hosszabb ideig szedhetı a fajta, a szaporítás módja és a vetés idejének megválasztásával, esetleg a fırózsa után az oldalrózsák szedésével. A vetés - kiültetés, a szedés - betakarítás szervezését, elırejelzését segíti az idıjárás, fıként a hımérséklet és a csapadék tenyészidı alatti naponkénti mérése, feljegyzése. A hımérséklet összegzésével a növények fejlıdése, a csapadékkal a növekedése van szoros kapcsolatban. Mindezek együttesen meghatározzák a termés mennyiségének és minıségének kialakulását. A hımérséklet alakulását csak tudomásul vehetjük, de a csapadékviszonyok a jól idızített öntözéssel kedvezı irányban módosíthatók.

1.3.5. A zöldségtermesztés vízháztartási feltételei Magyarországon A biztonságos idızített termesztés nem nélkülözheti a hımérsékleti viszonyok ismerete mellett a csapadék viszonyoknak, a növények vízellátottságának megítélését sem. A két tényezı egyébként is szorosan összefügg egymással, minthogy a növények vízigényének alakulását a növekedési, fejlıdési jellemzıik mellett alapvetıen a hımérséklet határozza meg. A GATE Kertészeti Tanszékén négy évtizedig folyt vízforgalmi és öntözési kutatómunka eredményei, adatai, tapasztalatai alapján a zöldségnövények vízforgalmának, termésképzésének számos összefüggését tártuk fel. Ezek felhasználásával vízháztartási modelleket dolgoztunk ki, amelyek lehetıvé teszik a zöldségnövények vízháztartási jellemzıinek meghatározását az ország különbözı tájaira. A mezıgazdasági szaktanácsadás segítésére az FVM megbízása alapján információs adatbázist alakítottunk ki a zöldségnövények öntözésének tervezéséhez és irányításához. A négy évtizedes kutatómunka során kidolgozott és fejlesztett vízháztartási modell segítségével és az 1950 - 1990. közötti idıszak idıjárási adatai alapján az öntözési igény tervezése érdekében meghatároztuk a zöldségnövények vízháztartási jellemzıit az ország különbözı termıtájaira, így a különbözı gyakorisággal várható - dekádonkénti vízigény, - dekádonkénti káros vízhiány értékeket. Az adatok a zöldségnövények tájankénti termesztési lehetıségeirıl, a termesztés biztonságáról, az öntözés szükségességérıl tájékoztatnak. A dekádonkénti öntözési igény a rendelkezésre álló öntözıvíz készlet felhasználásához legcélszerőbb vetésszerkezet kialakítását, a növények jobb társítását teszik lehetıvé. Az adatsorok biztosítják az éves öntözési terv lehetséges változatainak kidolgozását. Az értékelés módja a szárazság bekövetkezésének évenkénti valószínőségén túl annak megjelenésének idejét is mutatja. Ez egyes fajoknál a vízhiány megítélését is módosítja, pl. a paradicsomnál az augusztus elejétıl fellépı vízhiány a termés mennyiségét nem csökkenti, sıt segíti annak beérését. A rendelkezésre álló adatok jellemzésére mutatjuk be a mellékelt ábrákat. Öntözési szempontból a dekádonként várható vízhiány és annak halmozott alakulása a legfontosabb adatsor. Ezeket szemléltetik a paprika szegedi adatsorai (1.ábra). Az ország különbözı területein 80 % - os valószínőséggel várható vízhiány összegeit a paprika és a paradicsom adatsoraival mutatjuk be (2-3.ábra).

26



A paprika dekádonkénti vízhiányának gyakorisági értékei Szeged, 1950-90. 60 50

mm

40 30 20 10 0 13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

25.

26.

27.

dekádok

A paprika halmozott vízhiányának gyakorisági értékei Szeged, 1950-90. 400 350 300 mm

250 200 150 100 50 0 13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

dekádok 5

20

50

80

95 %

1.ábra A paprika dekádonkénti és halmozott vízhiányának gyakorisági értékei

1.3.6. Az öntözés idızítése vízháztartási számítás alapján A zöldségnövények zavartalan élelmiszeripari feldolgozásának egyik fontos feltétele a termés érésdinamikájának ismerete, a várható nyersanyagmennyiség elırejelzése. A termés mennyiségét, minıségét és érésének menetét befolyásoló tényezık hatását a növény vízháztartásának egyes paraméterei fejezik ki a legjobban.

27



2.ábra A paradicsom 80% gyakoriságú vízhiánya (mm)

3.ábra A paprika 80% gyakoriságú vízhiánya (mm)

28



Számítási módszert dolgoztunk ki a fontosabb zöldségnövények vízháztartási helyzetének folyamatos meghatározására. Az öntözés elırejelzésére kidolgozott eljárás a növények növekedésének, vízigényének, a talaj vízkészletének, a bekövetkezı vízhiányok és vízfeleslegek követésével naponkénti tájékoztatást ad a növény kondíciójának megítéléséhez. A termés kialakulásának kritikus idıszakaiban a vízháztartási viszonyok ismerete öntözetlen körülmények között is jól tájékoztat a terméskialakulás folyamatáról. A tenyészidı idıjárásának nyomon követése, számításba vétele a termesztés során sok fontos információt ad a termesztı számára. A környezeti körülmények közül a hımérséklet és a csapadék könnyen mérhetı, alakulásáról sok évre visszamenıleg rendelkezésre állnak adatok, így felhasználásuk biztosítható. Öntözési szempontból kidolgozott vízháztartási modell az öntözés tervezésének és irányításának segítésén túl jól hasznosítható adatokat szolgáltat a szokásos vízgazdálkodási paramétereken kívül a várható termés becslésére vonatkozóan is. Egyszerő számítási, könyvelési módszer is kellı pontosságú tájékoztatást adhat a növényállomány fejlıdésének, környezeti körülményeinek alakulásáról. Legfontosabb ismeretek egy-egy növény tenyészidejének követéséhez a következık: A termesztett növény igénye, tulajdonságai • a fajta tenyészideje, növekedési erélye • a növény hımérsékletigénye A talaj fontosabb vízforgalmi jellemzıi • a szántóföldi vízkapacitás • a felvehetı (diszponibilis) vízkapacitás • a talaj pórustérfogata • a talaj induló víztartalma A terület idıjárásának jellemzıi • a léghımérséklet sokéves napi átlaga, vagy dekádonkénti összege, átlaga • a dekádonkénti csapadék jellemzıi Naponkénti input adatok • a növényállomány fenológiai fázisa • a napi hımérsékleti maximum és minimum értéke • a napi csapadékmennyiség • a kiadott öntözıvíz mennyisége Számított adatok • a tenyészidı napjainak száma • a napi középhımérséklet és halmozott összege • a halmozott csapadék- és öntözıvíz összege. A halmozott hımérsékleti és csapadék adatok összevethetık a 11. és a 12.táblázatok adatsoraival. A táblázatok adott hımérsékleti összegéhez tartozó vízmennyiségek határértékei közötti vízellátottság kedvezı a növények növekedéséhez, fejlıdéséhez, termésének kialakulásához.

A számítások eredményeinek felhasználása:

• Elsısorban az öntözés tervezése, irányítása céljára szolgálnak ezek az adatok: az öntözés szükségessége, idıpontja és a kiadandó víz mennyisége határozható meg. A hımérséklet sokévi

29



11. táblázat Féldeterminált paradicsomfajta tenyészidı alatti vízpótlásának optimális értékei, mm (csapadék és öntözıvíz együtt) Kiültetéstıl halmozott hımérsékleti összeg, °C 200 400 600 800 1000 1200 1400 1600 1800 2000 2200 2400

Homok-

Homokos vályog-

Vályog-

talajokon 10-50 40-80 80-120 120-160 160-200 200-240 240-280 270-320 290-340 310-360 330-380 350-400

0-40 20-60 40-100 80-140 120-180 160-220 200-260 260-290 250-310 270-330 290-350 310-370

0-40 10-60 20-100 50-140 90-180 130-220 170-260 190-290 250-310 230-330 250-350 270-370

12. táblázat A korai fejes káposzta és a zöldbab optimális vízellátása (csapadék + öntözıvíz mm) Gödöllı, 15 év átlagában Fejes káposzta Zöldbab °C összeg minimum átlag maximum minimum átlag maximum 100 4 20 29 20 30 41 200 22 36 50 21 39 54 300 35 49 62 21 52 71 400 51 64 72 25 65 82 500 64 79 92 41 84 97 600 81 104 120 66 105 125 700 107 130 149 95 127 155 800 138 166 186 118 151 184 900 172 194 218 138 169 199 1000 197 220 241 152 192 216 1100 178 214 240 1200 198 235 254 1300 217 251 265 átlagaival elızetesen értékelhetı a következı napok vízigénye, vízfelhasználása. Több növényfaj, fajta esetén az öntözés sorrendjének elbírálása is könnyebb lehet.

30


o o


A tenyészidı hımérsékleti összege alapján az érés és a betakarítás ideje pontosabban becsülhetı. A tenyészidı, ill. a kritikus növényfejlıdési idıszakok vízháztartási adatai a várható termés becslésére is felhasználhatók.

1.4. A paradicsomtermesztés évjárattípusai A meteorológiai adatok feldolgozása adott terület várható idıjárásáról tájékoztat. Az idıjárás növényekre gyakorolt hatása a hımérsékleti és csapadékviszonyok alakulásától függıen nagyon eltérı lehet. Ennek vizsgálatát teszi lehetıvé hosszú idıtartamú kísérletsorozat terméseredményeinek részletes értékelése. A zöldségnövények öntözési igényérıl, az eltérı vízellátásnak a termésre gyakorolt hatásáról pontos, szemléletes tájékoztatást adnak a GATE Kertészeti Tanszékének több mint egyharmad évszázados paradicsom öntözési kísérleteinek eredményei. Az elmúlt 36 év alatt változatlan agrotechnikával folytatott kísérlet kezelésenkénti termését csupán az egyes évek eltérı idıjárása és az öntözésnek a termésre gyakorolt hatása alakította. 1962-1976. között a féldeterminált Kecskeméti 42 konzervipari paradicsomfajta, míg 1974-1997. között az azonos típusú Kecskeméti Jubileum volt az öntözési kísérlet tesztnövénye. Az öntözetlen, a kritikus idıjárási helyzetben egyszer öntözött és a rendszeresen öntözött kezelések terméseredményei a paradicsom évenkénti vízigényérıl, a természetes vízellátás öntözéssel való kiegészítésének szükségességérıl és az eltérı vízellátásnak a termésre gyakorolt hatásáról tájékoztatnak. Az öntözetlen paradicsom terméseredménye és az eltérı vízellátás termésre gyakorolt hatása alapján az 1962-1997. közötti 36 évet hat évjárat típusba soroltuk. Ezek és az egyes évek elıfordulása az aszály jelentkezésének gyakoriságát, az öntözési igényt más zöldségnövények szempontjából is jól jellemzik. A 4.ábra szemlélteti a különbözı évjárattípusok átlagos terméseredményének különbözı mutatóit: A. Öntözés nélkül is nagy termés. Optimális évjárat - elegendı csapadék, kedvezı hımérséklettel két évben, (6%-ban) jelentkezett. A száraz periódusokban adott öntözés kisebb (1966) vagy nagyobb (1975) mértékben csökkentette a szabványos, értékesíthetı termés mennyiségét. Az öntözés tehát felesleges, sıt káros is volt. B. Öntözés nélkül is jó közepes termés, de a jól idızített egyszeri, 40 mm vízadagú öntözés nagyon kedvezı hatású, további vízmennyiség kiadása viszont már szükségtelen. Nyolc ilyen év volt (1964, 1970, 1971, 1979, 1981, 1987, 1996, 1997), ami az esetek 22%-a: Jobb vízgazdálkodású vályog talajokon ilyen idıszakos aszály esetleg nem jelentkezik, így ott ezek az évek is az elızı típusba tartozhatnak. C. A legkedvezıbb hımérséklető években öntözés nélkül is jó közepes termés volt, az egyszeri öntözés is hatásos, de rendszeres öntözéssel különösen nagy termés érhetı el. Ilyen idıjárás öt évben (1969, 1973, 1977, 1983, 1988) 14%-ban következett be. A paradicsom optimális hımérsékleti körülményeinek megfelelı optimális vízellátás már csak rendszeres öntözéssel biztosítható. D. Öntözés nélkül kicsi, rendszeres öntözéssel nagy termés. Kifejezetten aszályos évek, melyekben csak folyamatos vízpótlás elégíti ki a növények vízigényét és teszi lehetıvé megfelelı termés kialakulását. Magyarországon az évek nagy része ilyen; Gödöllın 36 évbıl 15 évben, 42%-ban fordult elı, ezek 1962, 1963, 1967, 1968, 1974, 1976, 1980, 1982, 1985, 1986, 1990, 1992, 1993, 1994, 1995. E. A vízellátástól függetlenül átlagos termést adó évek száma három volt (8%). Ezek: 1965, 1989, 1991. Az öntözés felesleges és hatástalan volt. F. A vízellátástól függetlenül kis termés. Késı tavaszi fagyok, hideg, csapadékos májusi – júniusi idıjárás gátolta nagy termés kialakulását, az elızıvel egyezıen szintén három évben - 1972, 1978, 1984 (8%).

31



80

5

60

4 3

40

2

20

1

0

0 A

B

C

D

E

F

A

B

termés tömege t/ha

C

D

E

F

szárazanyag hozama, t/ha

1000

100

800

80

600

60

400

40

200

20

0

0 A

B

C

D

E

F

A

bogyók darabszáma, ezer db/ha

B

C

D

E

F

átlagos bogyótömeg, g/db

10 8 6 4 2 0 A öntözetlen

B

C

1 x 40 m m

D

E

F

rendszeresen önt.

bogyók szárazanyag-tartalma, refrakció % 4. ábra Az évjárat és az öntözés együttes hatása a paradicsom termésére Fajta: Kecskeméti Jubileum, Gödöllı, 1962 - 1997. A rendszeres öntözést igénylı évek - a C és D évjáratúak - tekinthetık aszályosnak, melyek az évek 57%-át teszik ki, emellett további 22%-ban (a B évjáratban) várható idıszakos aszály, így 80%-os valószínőséggel jelentkezik az öntözés iránti igény homok, homokos vályog, agyagos vályog talajokon. Az elızı megállapítások a termés mennyisége alapján tehetık, de ugyanez jellemzi a termés szárazanyaghozamát, valamint a virágzás, megtermékenyülés, kötıdés körülményeit kifejezı bogyók darabszámát is. Mindhárom mutató alakulása hasonló képet mutat az egyes vízellátási viszonyok hatását tükrözve. Jellemzı az öntözés hatása a termés további összetevıire: az átlagos bogyótömeg öntözés nélkül mindig a legkisebb, egyszeri öntözés hatására nı, rendszeres öntözés esetén kiegyenlítetten magas (a kezelések közül mindíg a legmagasabb ). Az oldható szárazanyag-tartalom (átlagos refrakció % - Brix %) pontosan fordítottan alakul: öntözés nélkül mindig a legnagyobb, egyszeri öntözés hatására csökken, rendszeres öntözés esetén mindíg a legalacsonyabb ). Utóbbi értékek javíthatók a rendszeres öntözés korábbi (augusztus elejéig való) befejezésével, illetve a tápanyagellátás módosításával.

32



Egyéb kutatási eredmények alapján jogosan feltételezhetı, hogy a növények természetes vízellátása, illetve az öntözés más növényfajoknál is hasonló évjáratok jelentkezését idézi elı. Különösen kiemelendı a meleg és vízigényes fajok (pl. paprika, uborka, stb) várható termésalakulása. Szintén figyelmet érdemel a termés méretének (átlagos tömegének) és egységnyi szárazanyag-tartalmának vízellátástól függı, egymással ellentétes irányú változása. Ennek ellensúlyozására a vízellátással együtt változó tápanyagellátás ad lehetıséget. Az öntözés idızítésérıl tájékoztat 36 év optimálisnak mondható kezeléseinek öntözési idejérıl készült 13.táblázat. Mind az egymást követı években fellépı öntözési igény, mind a tenyészidı egyes dekádjainak értékelése a paradicsom mellett más növényfajokra is érvényes következtetésekre vezet. A melegigényes zöldségnövényeket június elején, közepén nagyon ritkán szükséges öntözni. A legfontosabb öntözési idıszak június 21 - augusztus 10 közé esik. Különösen kiemelkedı, csaknem minden éves igény jelentkezik július közepén (36 évbıl 33 öntözés), de egész júliusban is (a kísérleti évek összes öntözésének fele erre a hónapra jutott. Növényfajtól függıen augusztusban az öntözés már meggondolandó, bár az elsı dekádban gyakran lehet rá szükség (még a paradicsom és a főszerpaprika esetében is). Augusztus 10. után már csak nagy melegben szabad öntözni, a hónap közepétıl az öntözés több kárt okozhat, mint hasznot. (Az uborka és az étkezési paprika azonban a hımérséklettıl függıen ekkor is rendszeresen öntözendı.) A paradicsom vízigényét csak a hımérséklet függvényében lehet megítélni. Erre ad lehetıséget az 5.ábra, amely a különbözı évjáratok május 1. - augusztus 31. közötti dekádjainak halmozott középhımérséklet és csapadék-összegeinek átlagát szemlélteti. A felsı grafikon a természetes körülményeket, a csapadékösszegeket mutatja. Május-júniusban a sok csapadék, hővös idı gátolta a termést az E és F évjáratban. Érdekesen együtt fut az A-B-C évjáratok görbéje kb. 1250oC-ig (július 10-ig). Az ezt követı 2 dekád eltérı csapadékkal különíti el az évjáratokat. Egyértelmő a D évjárat kevés csapadéka, a júniustól kezdıdı aszály. Az alsó grafikon az optimális vízellátási körülményeket, 4 évjárat különbözı kezeléseivel mutatja: évjáratoknak megfelelıen: A - öntözés nélkül, B - egyszeri, C és D - többszöri öntözéssel. A csapadék + öntözıvíz együttes értékei pontosan meghatározott hımérséklet- és vízarány kialakításának szükségességérıl tanúskodnak. Az augusztusi dekádok adatai (az évjáratok görbéinek utolsó 3 pontja) a C és D típusú évek esetenként felesleges öntözéseit jelzik. A hımérséklet és a vízellátás összhangjának szükségességét mutatja a 6.ábra az elızı adatsorok általánosításával. A kiültetéstıl halmozott napi hımérsékletek és a lehullott csapadék ( valamint a kiadott öntözıvíz) összegének arányától függıen eltérı terméseredményeket várhatunk a paradicsomnál. A tenyészidı folyamán jól kivehetı egy optimális vízellátású helyzet, melyhez viszonyítva a kevesebb, vagy több víz egyaránt depressziót idéz elı. A hımérséklet és a víz aránya különösen fontos az érés idıszakában: magasabb hımérsékleten az öntözés kedvezı hatású, hővösebb idıjárásban ugyanannyi víz minıségromlást és terméscsökkenést idéz elı. Más növényekkel - káposztafélékkel, uborkával, gyökérzöldségekkel, zöldbabbal, stb. - hasonló eredményeket kaptunk, mind az idıjárás alakulását jelzı évjáratok gyakoriságát, mind az öntözés várható eredményét tekintve. Ugyanígy általánosítható tapasztalat a tenyészidı alatti középhımérsékleti és csapadék összegek optimális arányának figyelembevétele az öntözési igény megítélésénél: ez ad lehetıséget az öntözés pontosabb elırejelzésére is. A termés tömege alapján végzett csoportosításból következı egyéb hatásokat jelzi a grafikonhoz kapcsolódó táblázat. A megtermett szárazanyag tömege a termés tömegéhez hasonlóan alakul. Az érés idıszakában változó hımérsékletnek megfelelıen növekszik, vagy csökken mindkét paraméter értéke. A paradicsom bogyók átlagos tömegének vízbıség hatására történı csökkenése is a túlöntözés káros hatását jelzi.

33



13.táblázat. A paradicsom öntözésének évenkénti optimális ideje, Gödöllı, 1962 - 1997. ÉvJúnius Július Augusztus Öntözések Év járat 1. 2. 3. 1. 2. 3. 1. 2. 3. száma d e k á d 1962 D 7 + + + + + + + 1963 D 2 + + 1 1964 B + 1965 E 0 1966 A 0 1967 D 6 + + + + ++ 1968 D 5 + + + + + 1969 C 5 + + + + + 1970 B 1 + 1971 B 1 + 1972 F 0 1973 C 5 + + + + + 1974 D 4 + + + + 1975 A 0 1976 D 5 + + + + 1977 C 4 + + + 1978 F 0 1 1979 B + 1980 D 4 + + + + 1981 B 1 + 1982 D 4 + + + + 1983 C 4 + + + + 1984 F 0 1985 D 4 + + + + 1986 D 6 + + + + + + 1 1987 B + 1988 C 4 + + + + 1989 E 0 1990 D 5 + + + + + 1991 E 0 1992 D 6 + + + + + + 1993 D 6 + + + + + + 1994 D 5 + + + + + 1995 D 5 + + + + + 1996 B 1 + 1997 B 1 + Öntözések száma 8 év B 0 0 1 1 5 1 0 0 0 8 5 év C 0 2 2 4 4 5 3 2 0 22 15 év D 2 5 12 11 14 11 12 7 1 75 28 év B C D 2 7 15 16 23 17 15 9 1 105 8 év AEF 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

34



Természetes körülmények (öntözés nélkül): halmozott csapadék

500

mm

400 300 200 100 0

o

0 A m á j u s

C

500

1000

1500

2000

2500

B

C

D

E

F

június

j ú l i u s

a u g u s z t u s

Optimális körülmények: halmozott csapadék + öntözõvíz

500

mm

400 300 200 100 0

o

0

500

A-öntözetlen

1000

B-1 x 40 mm

1500

C-rendsz. önt.

2000

D-rendsz. önt.

5. ábra Az egyes évjáratok hõmérséklet- és vízellátásának összhangja

35

C

2500



6. ábra A hımérséklet és a vízellátás együttes hatása a paradicsom termésére

1.5. Integrált termelésirányító mintarendszer létesítése a konzervipari növények termelésének és feldolgozásának összehangolására, 1977-1985. A zöldségtermesztés idızítésének egyik fı feladata a konzerv- és hőtıipar nyersanyag igényének folyamatos kielégítése. Ennek biztosítása a termelı és a feldolgozó szoros együttmőködésével, lehetıségeik, igényeik összehangolásával lehetséges. A termelés és a feldolgozás együttmőködésének igen jó példáját mutatta az a kutató-fejlesztı munka, amelynek zárójelentését (esetenként szószerinti pontossággal) a következıkben ismertetjük. (Az eredményes munkát a résztvevı intézmények vezetı munkatársainak Állami díjjal ismerték el.) Az Országos Mőszaki Fejlesztési Bizottság, valamint a Mezıgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium támogatásával az 1977-1985. közötti idıszakban kutató-fejlesztı munka folyt egy olyan integrált termelésirányító mintarendszer létesítésére, amely képes a konzervipari növények termesztésének és feldolgozásának összehangolására. A feladat megoldását a Nyíregyházi Konzervgyár, a K+F munka koordinálását pedig az Országos Meteorológiai Szolgálat vállalta el. A téma kidolgozásában számos intézmény, agráregyetem, számítóközpont és vállalat vett részt. A létrehozott integrált termelésirányító mintarendszer olyan komplexitásra törekvı modellnek fogható fel, amely • a vertikum termesztési, termelési folyamatainak összehangolását kísérli meg a természeti adottságok és a technológia egységes rendszerbe foglalásával,

36



• részrendszereivel, rugalmasságával szélsıséges esetek közepette is irányító eszközként szolgálhat a vezetés kezében, • eredményességét az idıjárási viszontagságok kétségkívül rontják, de hasznosságát a fordított összefüggés jellemzi: csak egy jól megalapozott termelési, irányítási rendszer képes ellensúlyozni az idıjárás torzításait. A kimunkált számítógépes mintarendszer a tartósítóipari termelésirányítás korszerősítését hivatott szolgálni, de a megoldáshoz vezetı utat a mezıgazdaságban alapozza meg. A kutatás – fejlesztés súlypontját a mezıgazdaságban megoldandó feladatokra helyezi, de a gyári késztermékbıl származtatja. A rendelkezésre álló nyersanyag minısége és mennyisége a korábbi „adottságból” „determinálttá” vált. 1. Olyan modell-rendszert sikerült kidolgozni, amely lehetıvé teszi a mintarendszerbe bevont növényi kultúrák termesztésének programozását, ezen belül • a termeszteni kívánt fajták egyenletesebb kapacitás terhelést garantáló összeválogatását, illetve ezen fajták vetési – ültetési sorrendjének meghatározását, • a konkrét idıjárási viszonyok alapján az érési idıpontok gazdaságonkénti elırejelzését, • a ténylegesen várható termés mezıgazdasági viszonylatban elfogadható valószínőségő becslését, • a betakarítás jobb, a növény fejlıdésének elırehaladtával egyre pontosabb tervezhetıségét, illetve a technikai eszközök biztosítását, • az adott éghajlati és talajviszonyok által körül határolt termesztési potenciál optimális kihasználását. 2. Olyan hardver és szoftver megoldás alapjait sikerült lerakni, amely • prototípusul szolgálhat hasonló alkalmazási rendszerek számára, • a feltárt termelési függvényekre épülı termeltetési és feldolgozási irányítást programcsomagokba képes koncentrálni. 3. A létrehozott információs rendszer az adatgyüjtı-, adatközlı- és adatfeldolgozó elemeinek egységével a legrövidebb idın belül megadja a mintarendszer mőködtetéséhez megkívánt döntési alapadatokat. 4. A mintarendszer alrendszerekbıl felépülı integrált rendszerként funkcióképes mert • egyesíti magában a döntési (szabályozási) és az információrendszert, • a programozott növénytermesztést és a gazdaságosan szervezett gyári termelést az átfogó program integráns részeként kezelt, de önálló kijelzéső szállítási alrendszerrel köti össze. A zöldborsó esetében olyan komplett mintarendszert sikerült létrehozni, amely csúcstechnológiának számíthat a vertikális integrációban. A 14.táblázat bemutatja a rendszerelemeket, az alrendszerek kapcsolatát. 1. Az alrendszerek csak meghatározott be- és kimeneteken keresztül érintkeznek a környezettel. Egy alrendszer csak meghatározott inputot képes befogadni. A változásokat a számítógépes program csak a fenofázisok végpontjain (pl. a zöldborsónál kelés, virágzás, zöldérés) regisztrálja és egészszámú nappá kerekítve közli a becsült tenyészidıt. Az uborkánál a naponkénti változásokat jelzi. 2. Valamennyi alrendszer a sztochasztikus (valószínőségi, bizonytalan) rendszerek csoportjába tartozik. A rendszer kezdı állapotának ismeretében sem tudható elıre, csak valószínősíthetı különbözı megbízhatósággal a késıbbi idıpontbeli állapota (betakarítási idıpont, termésmennyiség, stb). A becslések pontossága állandóan javul a végállapot megközelítése során.

37



3. Az alrendszerek az irányítások jellegét illetıen az adaptív, tanulórendszerek csoportjába tartoznak. A mőködés során szerzett tapasztalatokat az érintettek kiértékelik, tárolják, ismerve a mőködés célját. Így lehetséges a mőködés módjának (algoritmusainak), a rendszerelemek kapcsolatainak megváltoztatása, így az alrendszer teljesítményének javítása. 4. A komplexitás az alrendszerekben is érvényesül, mivel egymás mőködését kölcsönösen befolyásoló szabályozási körökbıl állnak. Valamennyiük közös jellemzıje, hogy az adott növénykultúra idıbeni változásait (fejlıdését a magtól a termésig) beépíti egy gazdasági modell középpontjába azért, hogy a termeltetés idıbeli szakaszolásával (programozásával) teremthesse meg az erıforrások szinkronizálását. Az önálló erıforrások (emberek, feldolgozó és mezıgazdasági gépek, berendezések) összehangolása, irányítása és vezetése nem nélkülözheti a • tervezést, • szervezést, az • irányítást és ellenırzést. A tervezés során tisztázódnak az alrendszer céljai. A hőtıipari adaptáció során például kiderült a konzervipartól eltérı termeltetési stratégia. Nevezetesen a konzervipari stratégia arra épül, hogy zömében 48-52 Fo tartományban takarítson be és ne csússzon ki a 60 Fo felsı határból. Ezzel szemben a hőtıiparnál a 40-46 Fo a kívánatos, ha ott nem takarítható be biztonsággal a szem, akkor 30-40 Fo között kell megkísérelni, és csak ennek lehetetlensége esetén kerülhet sor a 47-60 Fo közötti betakarításra. A szervezés fontos eleme az adott alrendszer hatékony mőködésének. Enélkül (és ezzel együtt az emberi tényezı, meggyızés) nélkül lehetetlen a különbözı szervezetek munkájának összehangolása és a tevékenységek olyan belsı összekapcsolódása, amelynek eredménye a közös célok elérése. Az irányítás nemcsak az integrátor feladata (vetési terület, vetımag, fajtaarányok, stb mellett) a valóságos irányítás a partnerek kezében van. Ott történik annak megítélése, hogy a számítógépes program által szolgáltatott eredmények valóságtartalma egybeesik-e az adott helyzettel. Valóban lehet-e vetni, ültetni, betakarítani a program által jelzett idıpontban. Az ellenırzés, irányítás csak ott valósulhat meg, ahol a tevékenységek valóságosan folynak, és itt hajtják végre azokat a korrekciókat, amelyek a teljes szervezetek és a mőködés hatékonyságát jelentısen érintik. 14.táblázat Integrált termelésirányító mintarendszer elemei A rendszer struktúrája Alrendszerek kapcsolata Rendszer elemek Dimenzió Zöld- Zöld- Paradi- Uborborsó bab csom ka 1.Mezıgazdasági tényezık 1.1 Termelı terület ha + + + + 1.10 Földterületek száma db + + + + 1.11 Földterületek méretei ha + + + + 1.12 Vetı (ültetı) berendezések ha/nap + + + + 1.13 Betakarító berendezések t/óra + + + 1.14 Szállító jármővek t/óra + 2. Feldolgozóipari tényezık 2.1 Feldolgozó berendezések t/óra + + + + 2.2 Tárolótér t/m2 + + + 2.3 Technológiák t/óra + + + + 2.4 Minıségi tényezık speciális + + + +

38



3. Biológiai tényezık 3.1 Fajta tulajdonságok 3.10 Éréscsoportok 3.11 Érésdinamika 3.12 Növekedés dinamika 3.13 Termıképesség 3.14 Fenológiai fázisok 3.15 Festéktartalom 4. Ökológiai tényezık 4.1 Éghajlati és idıjárási tényezık 4.10 Napi középhımérséklet 4.11 Hımérsékleti maximum 4.12 Hımérsékleti minimum 4.13 Radiációs minimum 4.14 Talajhımérséklet 5 cm-en 4.15 Relatív nedvességtartalom 4.16 Csapadék 4.17 Csapadékos napok száma 4.18 Napfénytartam 4.19 Globálsugárzás

speciális speciális speciális t/ha speciális

+ +

+

+ +

+ +

+ +

+ +

C C o C o C o C % mm nap óra Cal/cm2

+ + + + + + + + + +

+ + + + + +

+ + + + + + +

+

+ +

speciális mm mm mm

+ + +

o o

4.2 Természetföldrajzi viszonyok 4.20 Talajtípus 4.21 Vízkapacitás 4.22 Holtvíz 4.23 Diszponibilis víz 5. Számítástechnikai eszközök 5.1 Hardver 5.2 Szoftver 5.20 Vetésszerkezet optimalizálás 5.21 Dinamikus vetéstervezés 5.22 Betakarítás szervezés 5.23 Betakarítási idıpont elırejelzés 5.24 Termésmennyiség elırejelzés 5.25 Termésminıség elırejelzés 6. Tudományos ismeretek 7. Emberi feltételek 7.1 A rendszert alkalmazók vezetıi, szakemberei (kertészet)

39

+ + + + +

+ + + + + + + +

+ + +

+ + +

+ + + + + +

+ + + +

+ + + +

+ + + + + +

+

+

+

+


7.2 Az integrátor (feldolgozóipar)

vezetıi,


szakemberei

+

+

+

+

1.5.1. Az adatgyüjtı, adatközlı és adatfeldolgozó alaprendszer Ez valamennyi növényi kultúra programjainak egységes kiszolgálója, illetve a programok futtatásának szükséges feltétele. A prognosztikai modellekhez az ország több éghajlati körzetébıl speciális sokévi meteorológiai sorokat kell elıállítani, amelyek tartalmazzák az átlagokat, a valószínőségi és gyakorisági értékeket is. Adatbankot kell elıállítani a meglévı fenológiai és fenometriai adatsorokból is. A modellek számítógépes teszteléséhez, majd operatív futtatásához napi meteorológiai adatokra van szükség, amely adatokat rövid idı alatt a termelést irányító számítóközpontok rendelkezésére kell bocsátani. Megbízható adatgyüjtı, adatközlı és adatfeldolgozó rendszereket kell kiépíteni és üzemeltetni az egyes konzervgyárak és hőtıházak hatáskörzetében. Ennek keretében meteorológiai állomások telepítése, fenológiai, fenometriai hálózat kiépítése • a partnergazdaságok területén, • a konzervgyár, hőtıház körzetének lefedése, • fenológiai, fenometriai adatokhoz a meteorológiai adatok reprezentatív hozzárendelésének lehetısége, • termelési-biológiai szemlélető, pontos megfigyelık. Az adatgyüjtı (megfigyelı) alaprendszer adathalmazának gyors és biztonságos továbbítására, valamint az üzemi és gyári adatbázis forgalmazására adatközlı (hírközlı) alaprendszert kell létrehozni. Az adatfeldolgozó és kontrolláló központból a prognosztikai modelleket futtató számítóközpontba kerülnek az adatok. A technikai fejlıdés mindebbıl sokat egyszerősített, meggyorsított (újabb számítástechnikai eszközök, internet).

1.5.2. A zöldborsó termeltetésének és feldolgozásának irányítása A zöldborsótermesztést koncentrált termıterületek, magas fokú gépesítettség, korszerő termesztési technológiák, bı fajtaválaszték, kiváló szakemberek jellemzik. Egy-egy konzervgyár 10-15 gazdaságtól szerzi be a nyersanyagot. Az eszközök fokozott kihasználása, hatékonyabb munkaszervezés érdekében a termelık és a felhasználók munkáját össze kell hangolni. Programrendszer három része: • vetésszerkezetet optimalizáló, • a betakarítási idıpontot és a termésmennyiséget elırejelzı, • dinamikus betakarítás-szervezı program. A program operatív alkalmazásával • zavartalan betakarítás, • nagyobb árbevétel, • a túlérés miatt kizárt területek csökkentése, jobb munkaszervezés érhetı el. Vetésszerkezetet optimalizáló program

40



Optimális fajtaválaszték meghatározása a rendelkezésre álló fajták jellemzıi, a talaj-jellemzık, cséplıkapacitások, a konzervgyár napi fogadókapacitása, a betakarítási idıszak kívánatos hossza alapján. Ez a program gazdaságonként meghatározza az elızetes vetési tervet, • az elsı és az azt követı vetési napokat, • az elvetendı területek nagyságát, • a vetésre kerülı zöldborsófajtákat a legnagyobb átlagterméső fajtákból. Eredményei • tárgyalási alapul szolgálnak a végleges fajtaválasztékhoz, • több szerkezeti variáció állítható elı, • alkalmas a vetımag elosztására. Egy végsı futtatással kialakítható a végleges vetésszerkezet. A betakarítási idıpontot és a termésmennyiséget elırejelzı program A tényleges talajtani, meteorológiai adatok és korlátozó feltételek, az átlagos klimatológiai átlagok alapján elkészíti a gazdaságok vetéstervét. A vetések tényleges teljesítése alapján a következı napi vetésterv kialakításánál a változtatásokat figyelembe veszi. A vetések befejezése után a program információkat szolgáltat egy-egy homogén tábla beérésének várható idıpontjáról és termésmennyiségérıl. A betakarítás idıszakában a dinamikus betakarítás-szervezı programtól kapott információk és a tényleges idıjárási adatok alapján szolgáltatja az eredményeket. A vetés és a betakarítás idıszakában naponta, a vetés befejezése és az elsı betakarítás között hetenként kell futtatni.

A dinamikus betakarítás-szervezı program A betakarítási idıpontot és a termésmennyiséget elırejelzı program adatokat szolgáltat a betakarítandó táblákról (idıpont, zsengeségi tartomány, termésmennyiség), amelyek ismeretében a dinamikus betakarítás-szervezı program az alábbi elvek szerint mőködik: • ütemezést készít arról, hogy a gazdaságoktól a fogadó konzervgyárba a gyártási technológiát nem veszélyeztetı (általában a cséplést követı négy óra) idın belül érkezzenek be a zöldborsószem szállítmányok, • a gyár óránkénti fogadókapacitása nem léphetı túl, • a lehetıségekhez képest (szállítási távolság, rakodási idı, cséplés teljesítıképessége, stb) törekszik a szállító jármővek maximális leterhelésére, • a táblák betakarítási ütemének meghatározásánál a gazdaságok és a feldolgozó számára egyaránt elınyös 45-52 finométer fok tartományba ütemez, ellentmondásos esetekben a még kedvezınek mondható helyzetek szerint dönt.

41



1.5.3. A zöldbab termeltetésének és feldolgozásának irányítása A programrendszer egyrészt megtervezi, hogy mely gazdaságok, mely napokon, milyen fajtájú zöldbabot vessenek, másrészt elırejelzi, hogy a betakarítási idıszak folyamán melyik gazdaságokból milyen mennyiségő zöldbab kerül beszállításra a gyárba. Gépi és kézi szedési technológia is választható. A rendszer elıször a várható betakarítási nap csúcsszedését tervezi meg, majd azt követıen kialakítja a csúcsszedést megelızı és követı napokat, figyelembe véve a betakarítási intervallum hosszát. A programrendszer a következı feladatokat látja el: • Az input adatok (gazdaságok adatai, fajtajellemzık, meteorológiai adatok, vetésre váró területek, elvetett területek, stb) bevitele, ellenırzése, tárolása, • Vetésterv készítés, • Betakarítási prognózisok kidolgozása, • Az eredmények megjelenítése, • Adatállományok javítása, karbantartása. A vetéstervezés során a program meghatározza: • A vetési idıpontokat, • A földterület számát, • Az elvetendı terület nagyságát, • A betakarítás idıpontját és • A termés mennyiségét. • Vetési összesítıt készít sárga- és zöldhüvelyő fajták szerint, • A gazdaságonkénti betakarításokból megszerkeszti a gyári beérkezés naponkénti mennyiségeit, ezt grafikonon szemlélteti. A betakarítási prognózisok a vetési adatokból kiindulva – a tényleges körzeti idıjárás és talajállapot figyelembevételével – elıre jelzik a betakarítási idıpontok változását és a termésmennyiség alakulását. A betakarítási programhoz csatlakoztatható a betakarítás-szervezı rendszer, mely a tényleges beszállítások ütemezését végzi.

1.5.4. A paradicsom termeltetésének és feldolgozásának irányítása A vetéstervezı program feladata az, hogy a kialakított fajtaösszetétel ismeretében olyan magvetési tervet dolgozzon ki, amelynek betartásával elkerülhetık a betakarítási és feldolgozási csúcsok és a paradicsom a szükséges idıpontokban rendelkezésre álljon. A számítások során a program figyelembe veszi: • A különbözı éréscsoportokba sorolt fajták jellemzı tulajdonságait, • A körzetre jellemzı átlagos meteorológiai adatokat, • A gazdaságok betakarító kapacitásának adatait, • A gazdaságonkénti termıterületet és a tervezett átlagtermést, • A feldolgozó kapacitását és a feldolgozási idıszakok naptári kezdetét, végét, tartamát. Ezek alapján meghatározásra kerül a gazdaságonkénti elızetes vetési-, ültetési- és betakarítási terv, valamint a gyári beérkezés terve. Ezen belül: • Az elsı és az azt követı vetési napok, • Az a területnagyság, amelyre az adott fajta palántanevelését el kell végezni, • A kiültetés várható idıpontja, 42


• • • •

o o o


Az átlagos meteorológiai adatok alapján vélelmezett éréskezdet, szedésütem és szedésenkénti termésmennyiség, A naponkénti gyári beérkezés várható mennyisége. Az elırejelzı (prognosztizáló) program A tényleges kiültetési idıpontok és területek A tényleges meteorológiai adatok figyelembevételével pontosítja o az éréskezdet idıpontját, o az érés dinamikát és o a szedésütemet, o így valószerőbben meghatározza a gyári beérkezést is. Az általános betakarítás és szállításszervezı modell pedig A hetenkénti termelési feladat naponkénti bontásának ismeretében, a szállítási adatok alapján, és a paradicsom tövön tartásának becsült adatai alapján a napi operatív irányítási döntéseket segíti információval.

1.5.5. Az uborka termeltetésének és feldolgozásának irányítása Az integrált termelésirányítási mintarendszer kialakítása során az uborka rendszerkoncepcióját gyökeresen át kellett alakítani. Erre a termelés struktúrájának lényeges átalakulása miatt volt szükség. A korábban 855 nagyüzemben termelt növény – fıként a munkaerı igényes szedés miatt – a háztáji gazdaságokban talált helyet, így a termesztés nagyüzemi módszereken alapuló programozása nem lehetséges. A várható termés elırejelzése nem a háztáji gazdaságok szintjén, hanem a termesztési körzetekre összevontan oldható meg. Ennek során több, újabb tényezıre is figyelemmel kellett lenni, mint pl. a következık: • a kistermelıi magatartás lényegesen érzékenyebb, mint a nagyüzemi. Egy nagy termés teljes leszedését a szedésbe bevonható munkaerı általában nem korlátozza a kistermelınél. • sok nagyüzemben az erısıdı háztáji integrációban az integrátor biztosítja az egységes vetımagot, az agrotechnikát, míg a szedés a vállalkozó feladata. • a kistermelés többnyire védettebb területeken (sokszor zártkertekben) folyik. Itt e növények hıellátottsága jobb, általában öntözési lehetıség is van, így a termésingadozás a szántóföldi körülményekhez képest kisebb. • a feldolgozónak számolnia kell a hét elsı napjain jelentkezı beszállítói csúcsokra, amely a hét végére koncentrálódó szedésekbıl ered. A kidolgozott programcsomag az uborka • vetésszerkezetének optimalizálását és • a dinamikus vetéstervezést látja el. A vetésszerkezet optimalizálása során kiszámításra kerülnek • a fajtaarányok, • a vetési és szedési idıpontok, • a szedések száma és • a betakarítható uborka mennyisége.

43



A dinamikus vetéstervezı program kiszámítja • a vetésre alkalmas napot, • a betakarítási idıszak függvényében az elvetendı fajtákat és területeket, • a betakarítás kezdetét és végét, • a betakarítható termés mennyiségét és ütemét, • a vetési helyzet állását, • a növekedés dinamikát és • a gyári beérkezést, naponként. A termelık és a feldolgozó közötti kölcsönös tájékoztatás esetén a programcsomag alkalmazásával biztosítható a termeltetés és a feldolgozás folyamatának valamennyi pontján a mennyiségi és minıségi szinkronitás.

1.5.6. A főszerpaprika termeltetésének és feldolgozásának irányítása A főszerpaprika termesztésének és feldolgozásának minden szakaszában rendkívül fontos tényezı a minıség. A minıségi mutatók egyik leglényegesebb eleme a festéktartalom, melynek kialakulása már a növény termésének fejlıdése során nyomon követhetı. A termés a fejlıdés elsı fázisában klorofill tartalma miatt zöld színő, majd a második fázis elején „kormos” színő, melyet az egyidejőleg jelenlévı klorofill és a vörös színő karotinoid okoz. A második fázis végén elnyeri vörös színét, melyet a színanyagok között legnagyobb mennyiségben elıforduló kapszantin idéz elı. Az induló festéktartalom az utóérlelés során lejátszódó fizikai és kémiai változások következtében éri el azt az állapotot, melyet az ırlemény hordoz. Az induló festéktartalom prognosztizálása ezért rendkívül fontos. Ez indokolta olyan döntési rendszer kidolgozását, mellyel természettudományos ismeretek alapján részfolyamatok jellemzıibıl a folyamat végpontjait kis hibahatárok között becsülni lehessen. A rendszer két alapvetı prognózist szolgáltat: • a festéktartalom elırejelzését és • a termés mennyiségének becslését. A festéktartalom elırejelzı program a festéktartalom – hımérséklet összefüggésének alapján indítja az elırejelzést, mely figyelembe veszi vagy a tényleges napi középhımérsékleteket, vagy a napi hımérsékleti maximumokat. Ezek alapján meghatározható az a tartomány, melynek alsó és felsı korlátjai között a festéktartalom ingadozhat. Természetesen a termésdifferenciálódás és fejlıdés változó környezeti körülmények között zajlik, és ezt a számítógépes modell nyomon követi. Folyamatos információk kerülnek feldolgozásra, amelyek közül leglényegesebb • a tényleges fenológiai állapotok és • a napi meteorológiai események regisztrálása. Ezek ismeretében a festéktartalom prognosztizálható • egy adott gazdaság adott fajtájára, • egy adott gazdaságban termesztett fajták egészére és • egy adott termesztési tájkörzetre is. A termés mennyiségének elırejelzését végzı programrész az analógiák módszerét használva mőködik. A korábbi évek adatfelmérései alapján jól elkülöníthetık azok a növényi periódusok, melyek szoros összefüggésbe hozhatók a termés mennyiségével. Ezek a következık:

44



• •

a virágzás kezdet, teljes virágzás idıszaka, mely a termés kötıdésének jellemzı fázisa, a teljes virágzás, éréskezdet szakasza pedig a termés differenciálódására jellemzı. Az elırejelzı program a virágzás kezdet, teljes virágzás fázisában a környezeti ismérvek alapján három kategóriát (osztályt) alakít ki, mégpedig • a jó, • az átlagos és • a rossz terméskötıdéső évek halmazát. Ezek egyikébe sorolja be a tárgyévi tényleges fenofázist a meteorológiai mérési eredmények alapján. A besorolás meghatározza a használandó függvényt, mellyel a termés becslése történik. A termés mennyiségére vonatkozó prognózis • egy gazdaság adott fajtájára, • az adott gazdaság teljes termıterületére és • a termelı régió valamennyi gazdaságára megadható a programmal. A két programrész szerves egységben mőködik, lehetıvé téve ezzel azt, hogy egy tájkörzetre a termésmennyiség mellett a festéktartalmat is prognosztizálni lehessen.

Ellenırzı kérdések Mit jelent a zöldségtermesztés idızítésének fogalma, mi a feladata? Milyen lehetıségek vannak a zöldségtermesztés idızítésére? Milyen eltérések adódhatnak az érés tervezett idıpontjában és miért? A várható érés idıpontja hogyan tervezhetı, becsülhetı? A zöldségtermesztés idızítésének milyen agrometeorológiai feltételei vannak? A zöldségtermesztés lehetséges évjárat típusai. A zöldségnövények termeltetésének és feldolgozásának összehangolása.

45



2. EGYES ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK TERMESZTÉSÉNEK IDİZÍTÉSE A szabadföldi zöldségtermesztés keretében húsz fontosabb zöldségfaj részletesebb ismertetésére került sor. Ezek közül a konzerv – és hőtıipar, valamint a friss fogyasztás céljára termesztett, az idızítés szempontjából legjellegzetesebbek ismertetésére térünk ki a továbbiakban. A zöldborsó példáján mutatható be legjobban a tartósítóipari nyersanyag-ellátás folyamatosságát biztosító fajtaválasztás és szakaszos vetés. Tulajdonképpen ugyanígy idızíthetı a csemegekukorica és részben a zöldbab is. A paradicsom a folyamatos éréső, hosszabb tenyészidejő növények közé tartozik. Vetési-ültetési ideje korlátozottabb, fajtaválasztéka tenyészidı szempontjából szegényebb, de a szaporítás módja (helyrevetés – palántanevelés), a palántanevelés módja (szálas, tőzdelt, tálcás, tápkockás palánta), mővelésmód (síkmővelés, támrendszer), rendszeres szedés és egyszeri betakarítás több termelési változat kialakítását teszi lehetıvé. E növénynél a növényfejlıdés egyes szakaszai is jobban értékelhetık. Az uborka a paradicsomhoz hasonlóan melegigényes növény, kézimunka igénye a sokkal több és gyakoribb szedések alkalmával a paradicsomnál is nagyobb. Szedésenkénti termése igen tág határok között változhat a szedésre kerülı termés méretétıl és az idıjárástól függıen. A káposztafélék a hidegtőrı és igen változó tenyészidejő zöldségek termesztésének idızítésére adják a legjobb példát. 40-50 naptól 150-180 napos fajtákig igen változatos fajtaszerkezet és termesztési idıszak alakítható ki. A fejes saláta igen rövid tenyészideje folytán szinte az egész évben termeszthetı, illetve fogyasztható növény. Az egyes évszakok jellegzetes idıjárásától függı fajtatípusok tavaszi, nyári, ıszi és áttelelı termesztését teszik lehetıvé. A paprika gazdasági és biológiai érettségben egyaránt szedhetı és termesztett növény. A hajtatás térhódításával szabadföldi termesztésének jelentısége csökkent. Szabadföldön a gazdaságilag érett „zöldpaprika” mellett jelentıs a teljes érésben szedett ún. pritamin paprika termesztése is. Emellett megemlítendı a főszerpaprika

2.1. A zöldborsótermesztés idızítése Magyarországon a zöldborsót leginkább feldolgozóipari nyersanyagként (konzerv- és hőtıipar) termesztik, de nem elhanyagolható nagyságú területen állítanak elı piaci értékesítésre, friss fogyasztásra hüvelyes zöldborsót is. Korábban a konzerv- és hőtıipar legnagyobb területen termesztett növénye volt, és bár termıterülete mintegy felére csökkent, napjainkban is az egyik legjelentısebb zöldségnövény (a kilencvenes évek elején elsısorban a konzervipar zöldborsó-termeltetése esett vissza). Feldolgozásra gépi betakarítással kicsépelve, friss fogyasztásra kézzel, hüvelyesen szedjük. Hidegtőrı növény, a feldolgozóipari szezon elsı jelentıs növénye. A minél korábbi szezonkezdet érdekében a lehetı legkorábbi vetési idıponttól több szakaszban vetve termesztjük. A folyamatos nyersanyag ellátás céljából a legjobban kialakult, leggyakrabban alkalmazott, más növényeknél is példaként szolgáló termesztés idızítéssel, vetési – betakarítási modellel tervezhetı termesztése. E célból a fajták és a vetési idıpont megválasztásának jól számszerősített módszereit dolgozták ki a zöldborsó szakaszos termesztéséhez. A borsó tenyészidı hossza pontosan jellemezhetı az úgynevezett „hasznos hıegység-összeggel” (HHÖ). A hıösszeg-igény fajtára jellemzı, és bizonyos hibahatárokon belül jól használható a vetés ütemezéséhez.

46



A fajták tenyészidejük hossza, a vetéstıl a gazdasági (zöld) érésig igényelt hasznos hımérsékleti összeg (hasznos hıösszegszükséglet, hıegységigény) alapján éréscsoportokba sorolhatók: Ez az összeg évente +-60 oC eltéréssel változhat, így a csoportosítás szerzınként némileg eltérı. Az éréscsoportokon belül leggyakrabban 6 alcsoportot különböztetnek meg (15.táblázat).

jele A1 A2 B1 B2 C1 C2

15.táblázat A zöldborsó éréscsoportjai, alcsoportjai Alcsoportok Hasznos hıegység igény megnevezése Átlag 60 oC eltéréssel A –korai éréscsoport legkorábbi 630 570 - 690 korai 690 630 - 750 B – középéréső éréscsoport középkorai 750 690 - 810 középkésıi 810 750 - 870 C – késıi éréscsoport késıi 870 810 - 920 legkésıbbi 930 870 felett

Az évenként lehetséges eltérések ellenére a fajták érésének sorrendje érési csoportnak megfelelı. Az éréscsoportok között morfológiai különbség is tapasztalható: a tenyészidı tartamával arányosan a korai fajták alsóbb, a késıiek felsıbb nóduszuknál fejlesztik ki elsı virágukat, hüvelytermésüket. A betakarítás várható idıpontjáról pontos tájékoztatást nyerhetünk a virágzás kezdetének megfigyelésével. A különbözı fajták tenyészidejének tartamától függetlenül ugyanis a virágzás kezdete és a zöldérés között 25 napra van szükség, így az aratás kezdete már a virágzás idején pontosan becsülhetı. A legrövidebb és a leghosszabb tenyészidejő fajták éréséig szükséges 630-930 oC közötti 300 oC eltérés szerint mintegy 20 nap különbség van. Az ipari feldolgozású zöldborsó vetésére sokévi átlagban március 10-15 és április 20-25 között kerül sor. Ezalatt a 40 nap alatt mintegy 150 oC hasznos hıegység halmozódik fel, ami egy adott fajta legkorábbi és legkésıbbi érési idıpontjában 10 napot jelent. Ezt a 150 o C összeget 3-6 vetési szakaszra oszthatjuk fel. Célszerően megválasztott eltérı érésidejő fajták és eltérı vetésidık (szakaszolás) alkalmazásával, általában 25-35 napos betakarítási szezon alakítható ki. Hasznos hıösszeg számításakor a napi középhımérsékletbıl (hımérsékleti maximum, minimum átlagából) kivonunk 4,4 oC-ot (biológiai nullapont) és a kapott értéket naponta összeadjuk. A korai fajták potenciális termıképessége kisebb, de termesztésük biztonságosabb. Késıi fajták nagyobb termıképessége az érés idejének (június vége - július eleje) magasabb hımérséklete, szárazabb idıjárása miatt nem mindig érvényesül. A hazai hőtı- és konzervipar kizárólag sötétzöld szemszínő velı magtípusú zöldborsót termeltet. Ebben a kategóriában bıséges a fajtakínálat, a minısített fajták listáján közel 100 ilyen fajta található. A vetési terv készítésének kiindulópontja az, hogy a feldolgozó üzem milyen napi ütemezésben tervezi átvenni a zöldborsót, illetve a betakarítógép-kapacitás mit tesz lehetıvé. Ugyancsak tisztázandó, hogy a feldolgozó milyen zsengeségi határok között kész fogadni a zöldszemet. A szakirodalomból két magyar borsónemesítı vetésterv javaslatát mutatjuk be.

47



A vetés- illetve betakarítási tervet célszerő jól áttekinthetı táblázatban összeállítani. Erre általában a mellékelt 16.táblázathoz hasonló sémát használnak. Csizmadia (az újmajori zöldborsófajták nemesítıje) az aratás tervezett kétnaponkénti eltolásához a két egymás utáni szakasz vetési idıpontja között 30 oC hıegység-összeg felszaporodását javasol kivárni (mivel egy átlagos betakarítási nap hıösszeggyarapodása 15 oC). Szakaszonként változó számú, összesen hat fajta termesztésével számol. A javasolt fajták jellemzıit, az elsı szakasz vetésétıl számított hasznos hımérsékleti összegek szerinti vetésterületeket és a betakarítás várható idejét mutató hımérsékleti összegeket a ..táblázat tartalmazza. 16.táblázat Minta zöldborsó vetési – betakarítási terv készítéséhez (Csizmadia L.alapján) Tristar Jubileum Fajta Léda Újmajori Bravado Favorit korai Éréscsoport Hasznos Hıegység Összeg Co Termésátlag (t/ha) Terület (ha) SZAKASZOK I. vetés 0 Co HHÖ-nél II. vetés 30Co HHÖ-nél III. vetés 60Co HHÖ-nél IV. vetés 90Co HHÖ-nél V. vetés 120Co HHÖ-nél

A1

A2

B1

B2

B2

C1

670

710

760

820

840

880

4,0 80

4,0 70

4,5 100

6,0 52

6,5 62

6,5 47

40 30

Vetésterület (ha) 28 36 36 36 24

18 26 18

21 26

40 40

Betakarításkor várható HHÖ I.szakasz

670

710

760

II.szakasz

700

740

790

850

820

880

III.szakasz IV.szakasz V.szakasz

900 930

970

960

1000

Az elsı szakasz vetésére (ha a talaj állapota megengedi) 5 fokos napi középhımérséklet elérésekor van lehetıség. A következı szakaszok vetésére 30 – 60 – 90 – 120 oC hasznos hımérsékleti összeg felhalmozódásakor kerülhet sor. A Csizmadia László által összeállított vetésterv a budapesti sokéves átlaghımérsékletek alapján készült. Eszerint a tervezett öt szakasz vetésére átlagos körülmények között 3,11 - 3,28 - 4,05 - 4,12 - 4,16 napokon kerülhet sor (1.függelék). A táblázatban szereplı 6 fajta betakarítása sokéves átlagban a következık szerint várható: • Léda 6,04 - 6,07 • Újmajori korai 6,08 - 6,11 • Bravado 6,11 - 6,16 • Favorit 6,17 - 6,21 • Tristar 6,21 - 6,26 • Jubileum 6,26 - 6,29

48



Ács Antal (a debreceni zöldborsófajták nemesítıje) csupán két szakasz vetését javasolja, a vetések között 160 oC HHÖ felhalmozódásával. (17.táblázat)

B1

B2

710 5 30

750 5 30

660 5 30 30

30

660

710

Nike

A3

Erika

Újmajori közép kései

A2

Grüne Perle

I.szakasz II.szakasz

Debreceni sötét.zöld

Éréscsoport Hasznos Hıegység Összeg Co Termésátlag (t/ha) Terület (ha) SZAKASZOK I. vetés 0 Co HHÖ-nél II. vetés 30Co HHÖ-nél

Debreceni korai. velı

Fajta

Debreceni világos zöld

17.táblázat Minta zöldborsó vetési – betakarítási terv készítéséhez (Ács A. alapján)

B3

C1

C3

870 6 25

920 6 50

25

25 25

870

920 1080

800 840 6 6 50 50 Vetésterület (ha) 30 25 25 25 25 Betakarításkor várható HHÖ 750 800 840 960 1000

A vetéstervekhez kapcsolódó aratási terveket az 1 - 2.függelék tartalmazza. A betakarítás idıpontjának pontos meghatározásához a zöld-szemek zsengeségének folyamatos mőszeres mérése szükséges. A feldolgozó üzemek a telephelyeiken általában helyhezkötött mőszert, tenderométert ( mérési egysége a To) használnak, míg a termelı a táblán a hordozható finométerrel (mérési egysége a fo) mérheti a zsengeséget. A két mőszer mérései az alábbi összefüggésekkel számíthatók át: fo= (To+9)/3, illetve To=3(fo-3). A betakarítást a feldolgozó igénye szerinti finométer foknál kell végezni: a hőtıipar zsengébb (40-46 Fo) zöldborsót igényel, mint a konzervipar (48-52Fo). A kicsépelt zöldborsó szemszállítása során alapvetıen nem a szállító eszközök maximális kihasználtsága a cél, hanem az, hogy a zöldborsó minél elıbb, de hőtés nélkül legkésıbb 4-5 órán belül feldolgozásra kerüljön. A különbözı években várható helyzetek jellemzésére a vetés - betakarítás tervezéséhez további adatsorok is használhatók. A zöldborsó legkorábbi (valamint a késıbbi szakaszok) vetésére a hımérséklet alakulásától függıen évenként eltérı idıpontokban kerülhet sor. A különbözı években várható helyzetek jellemzésére a vetés - betakarítás tervezéséhez további adatsorok ismeretére is szükség van. Ezt kívánjuk szemléltetni az 1961-1995. közötti gödöllıi hımérsékleti adatok alapján összeállított ábrákkal. A 7.ábra felsı grafikonja a lehetséges vetések idıszakában, az alsó grafikon pedig a tenyészidıben mutatja a hasznos hımérsékleti összegek különbözı gyakorisággal várható felhalmozódásának menetét. Ezek szerint a lehetséges vetési idıpontok (a szakaszok között 30 - 30 Co hımérsékleti összeg felhalmozódása után ): • a legmelegebb években (20 évenként): 3,01 - 3,11 - 3,18 - 3,25 - 3,29 - 4,05-én,

49



• átlagos években ( 2 évenként ): 3,05 - 3,22 - 4,02 - 4,07 - 4,12 - 4,18-án, • a leghidegebb években (20 évenként): 3,23 - 4,05 - 4,12 - 4,19 - 4,27 - 5,01-jén várhatók.

420 360

C fok

300 240 180 120 60 0 3,01 3,05 3,10 3,15 3,20 3,25 3,31 4,05 4,10 4,15 4,20 4,25 4,30

max

20%

50%

80%

min

•

1500 1400 1300 1200 1100 1000 C fok

900 800 700 600 500 400 300 200 100 0 3,01 3,10 3,20 3,31 4,10 4,20 4,30 5,10 5,20 5,31 6,10 6,20 6,30 7,10 7,20 max

20%

50

50%

80%

min



7.ábra A zöldborsó március 1-tõl várható aktív hımérsékleti összegei

Gödöllı, 1961 - 1995. évek alapján Bár a legkorábbi vetés idıpontja akár március végére tolódhat, a legutolsó vetés ideje már nem léphet át májusra, mivel az éréskor várható idıjárás ekkor már nem megfelelı a borsó számára. A 18.táblázat a különbözı gyakoriságú évjáratokban a lehetséges legkorábbi vetés napjától várható betakarítás napjára enged következtetni. (A 660 – 1060 oC HHÖ a termesztett fajták éréscsoportjának megfelelı HHÖ és az elsı vetéstıl a következı vetésekig felhalmozódó hımérsékletek összege.) 18.táblázat Különbözı hımérsékleti összeg igényő zöldborsófajták várható érése Gödöllın a lehetséges legkorábbi vetés esetén 5% 20 % 50 % 80 % 95 % 20 5 2 5 20 évenként legkorábbi 3,01 3,01 3,05 3,16 3,23 vetés várható betakarítás napja o 660 C 5,28 6,03 6,07 6,13 6,18 o 760 C 6,06 6,10 6,15 6,22 6,25 o 860 C 6,14 6,16 6,23 6,28 7,01 o 960 C 6,20 6,23 6,29 7,05 7,08 o 1060 C 6,25 6,30 7,05 7,10 7,16 Számításaink során csupán a hımérséklet alakulását vettük figyelembe, pedig a vetés tényleges elvégzését a csapadék alakulása, a talaj nedvességállapota is meghatározza. Természetesen ezeknek megfelelıen a betakarítás idıpontjában is lényeges eltérések lehetnek. Hüvelyes zöldborsó termesztése piaci értékesítésre Kézi szedéssel a zöldborsó vetése már a téli hónapokban elkezdıdhet, sıt kedvezı fekvésben ú.n. tél alá vetéssel termeszthetı a legkorábbi termés. E célra a hidegtőrıbb kifejtı fajtatípus rövid tenyészidejő fajtái alkalmasak. A szokásos kézi szedés miatt a nagyobb, darabosabb hüvelyeket termı fajták a keresettebbek. Nagyobb területen folyó termesztésnél, egy alkalommal történı szedéssel, gabona-sortávra célszerő vetni. Kisebb terület, vagy többszöri szedés esetén kapás-sortávra, fészkesen is vethetı.

2.2. Zöldbabtermesztés idızítése A konzerv és hőtıipar nyersanyaga, friss fogyasztásra való termesztése is jelentıs. Ipari feldolgozásra a minél koncentráltabb éréső fajta elıállítása a nemesítés feladata a gépi szedés érdekében, a minél több terméshez. Friss fogyasztásra a kézzel szedett zöldbab elhúzódó érése kedvezıbb lenne. A mai bokorbab fajták zöme inkább a gépi szedésnek felel meg, folyamatos ellátás csak szakaszos vetéssel biztosítható. A friss fogyasztás céljára folyamatosan szedhetık a karósbabok, melyek folytonos növekedéső fajtái folyamatosan, az egész nyár folyamán szedhetık, de különleges technológiát, támrendszeres termesztést igényelnek.

51



A zöldbab melegigényes növény, a vízellátásra is érzékeny, rövid tenyészideje miatt a vízellátási zavarokra érzékenyen reagál. Biztonságosan csak öntözéssel termeszthetı, termését gazdasági érettség állapotában szedjük. A virágok megtermékenyülése, a termés kezdemények növekedése idején a levegı páratartalma iránt is igényes. Melegigénye miatt április végétıl -május elejétıl vethetı, szakaszos vetési kísérletek eredményei szerint július közepéig. Késıbb vetett zöldbab érését a kora ıszi talajmenti fagyok bizonytalanná teszik. Bár ebben az idıszakban folyamatosan vethetı lenne, a termesztés biztonsága és a feldolgozás koncentráltsága miatt ipari célra néha április végétıl, biztonságosan május elejétıl csupán május végéig vetik. Június elsı két dekádjában való vetéstıl termésbiztonsági okokból eltekintenek, mivel ekkor a termés kötıdés feltételei rosszabbakká válnak a tenyészidıben. A zöldbab fajták tenyészideje között viszonylag kicsik az eltérések, vetéstıl az érésig, betakarításig 65-75 nap szükséges. A tenyészidı tényleges tartamának, hosszának eltéréseit tavaszi vetésben a vetéskelés idıszakának hımérséklete, nyári vetésben a termésképzés, érés idıszakának hımérséklete befolyásolja legjobban. A fajtára megadott tenyészidıt a vetés idıpontjától függıen az átlagosan várható hımérsékletnek megfelelıen módosítani kell, így o május 1-20. közötti vetésnél a tenyészidıvel számolunk, de o május 20-június 1 között 3-5 nappal rövidebb, o június 20-30 között szintén a tenyészidıvel, o július 1-10 között 3-5 nappal hosszabb, o július 10-20 között 10-15 nappal hosszabb tenyészidıvel kell számolni. Tartamkísérletek szerint a zöldbab tenyészideje jelentısen függ az évjárat hımérsékleti viszonyaitól. Tavaszi (május 18-i) vetés, júliusi (átlagosan július 26-i) betakarítás esetén a vetésbetakarítás tartama 65-73 nap volt. Nyári (július közepi) vetés, szeptemberi betakarítás esetén a vetéstıl a betakarításig 64-80 nap telt el. Nyári vetésben a vetéstıl a virágzásig rövidebb idı szükséges, de a virágzástól a gazdasági érettségig általában hosszabb idı szükséges a szeptemberi hővösebb idıjárás miatt. A zöldbab optimális betakarítási ideje 3-4 nap, így az egy alkalommal elvetett terület nem haladhatja meg a 3-4 napi betakarítási kapacitást. A feldolgozóipar igényének folyamatos kielégítésére a májusban vetett szakaszok vetése között 100oC hımérsékleti összeg halmozódhat fel, ezzel a szakaszok összeérése elkerülhetı. Ennek alapján 5-7 naponkénti vetésre kerülhet sor. Ipari célra, de különösen friss fogyasztásra, kézi feldolgozásra a nyári (június 20-július15-20. közötti) vetéső zöldbab termésmennyisége általában kevesebb, de minıségében jobb lehet a tavaszi vetésőnél. Szeptemberben, hővösebb idıjárásban a zöldbab lassabban érik, tovább zsenge marad, hosszabb ideig szedhetı a minıség romlása nélkül. Nyári vetése azonban csak öntözött körülmények között ajánlható. Öntözés nélkül gyakran ki sem kel a mag, a növény növekedése gyenge, kötıdése rossz, vagy teljesen elmarad, így tíz évbıl 3-4 évben teljes terméskiesés várható.

2.3. Csemegekukorica termesztésének idızítése A szabadföldi zöldségfélék közül 2002-ben a csemegekukoricát termeltük a legnagyobb területen – 35000 hektáron. Európában ez a legnagyobb ilyen termıterület. A hetvenes évek termıterülete ezzel mintegy a húszszorosára növekedett, felülmúlva az akkori kiemelkedı 30 ezres zöldborsó területet. A csemegekukoricát fıként feldolgozóipari, azon belül konzervipari célra termeljük. Friss piacra történı termelése kisebb jelentıségő és inkább a korai idıszakban jelentıs. A koraiság növelését a rövid tenyészidejő fajták használata mellett a talajtakarásos, fátyolfóliás vagy fóliaalagutas termesztési mód és esetenként a palántázott technológia segíti.

52



A Nemzeti Fajtajegyzékben csak hibridek szerepelnek. Az államilag elismert normálédes fajták száma 44, a cukortartalom növelteké 11, a szuperédes fajtáké 23, a 2002 évi Leíró Fajtajegyzékben. A feldolgozóipar folyamatos nyersanyag ellátását a zöldborsóhoz hasonlóan az eltérı tenyészidejő fajták szakaszos vetésével biztosítjuk. A vetési szakaszok kialakítása a hıegység számításon alapszik. A zöldborsóhoz hasonlóan a napi hımérsékleti maximum és minimum átlaga adja a középhımérsékletet. A napi hıegység a csemegekukorica nagyobb hımérsékletigénye miatt a középhımérséklet mínusz 10oC. A fajták hıegység igénye a vetéstıl a betakarítás napjáig számított hıegységek összege. A tenyészidı tartamát az adatok többségében összehasonlító fajtákhoz viszonyítva adják meg. Legfontosabb ilyen fajta a Jubilee, amely a középéréső fajtákat jellemzi 98 napos tenyészidejével, 930-960 o C közötti hasznos hıösszeg igényével. Utóbbi szempontból a következı fajtacsoportok vannak: Igen korai 800 oC alatti hıösszeg igény Korai 800-870 oC Középkorai 870-930 oC Középéréső 930-960 oC Késıi 960 oC feletti hasznos hıösszeg igény. A Jubilee fajtához viszonyított fajták tenyészideje –5 és+9 között változik. A Spirit 85 napjához viszonyítottak –2 és +3 nappal szerepelnek. Összehasonlító fajta továbbá a Boston, Sheba, Dynasty. A csemegekukorica is a melegigényes növények csoportjába tartozik. Vetése csak 10 foknál melegebb talajba ajánlatos, sıt a szuperédes fajták csak 13-15 foknál melegebb talajba vethetık biztonságosan. Figyelni kell arra is, hogy a különbözı cukortartalmú típusokat egymástól (és a szemes kukoricától) térben, vagy idıben (300 méter, illetve 2 hét) izolálni kell. A gépi betakarításhoz nagyobb csımagasság és kellı szárszilárdság szükséges. A késıbbi vetés szakaszokhoz a szakaszolást jól bíró fajtákat használnak. Hazai viszonyok között április harmadik dekádjától június második feléig vethetı. Korán lekerülı növények után másodnövényként is termeszthetı. Betakarítása július második felétıl szeptember végéig a kora ıszi fagyokig tarthat. Biztonságosan csak öntözött körülmények között termeszthetı. Termıhelyének megválasztásakor a feldolgozó üzem távolsága részben a minıség, részben a szállítási költségek szempontjából fontos, figyelmet érdemlı szempont. A folyamatos betakarításhoz eltérı érésidejő fajtákkal és vetésidıkkel a feldolgozók alakítják ki a vetéstervet. Ez a sokévi hımérsékleti adatok alapján készül, de az adott év tényleges hımérsékleti adatai alapján folytonos korrigálást igényel. Ennek érdekében a napi hımérsékleti maximumok és minimumok mérése elengedhetetlen. A szakaszok nagyságát a napi betakarítás üteme határozza meg. Mivel a csemegekukorica 3-4 napig szedhetı jó minıségben, ekkora terület vethetı egy szakaszban. Ha a vetés szakaszolása pontatlan, vagy az idıjárás (hımérséklet) alakulása szélsıséges, a szakaszok összeérése, vagy nyersanyag hiány következhet be. A szeptemberben várható lehőlés miatt június közepétıl már csak a rövidebb tenyészidejő fajták vetése ajánlatos a biztosabb beérés, betakaríthatóság miatt. Tenyészidejének alakulása miatt már a legkorábbi szakaszok öntözésére is szükség van az évek többségében, mivel a virágzáskor és csıképzıdéskor a legérzékenyebb a csemegekukorica a vízellátásra. Késıbbi szakaszoknál már a magágy beöntözése, vagy kelesztı öntözés is szükséges, különösen másodvetés esetében. A nyári idıszakban rendszeres öntözésre kell felkészülni. A betakarítás idızítését segíti a kis adagú öntözés, amely néhány nappal késlelteti az érést. A betakarítás idıpontjának pontosabb becslésére ad lehetıséget a tömeges (50%-os) nıvirágzás idıpontjának megfigyelése, feljegyzése. Ezt követıen 3 hét, 21-22 nap múlva szedésre érett a kukorica. Szélsıségesen meleg, vagy hideg, száraz vagy csapadékos idı befolyásolja az érés ütemét. A pontos idıpont megállapítását a tábla, az állomány kiegyenlítettsége is befolyásolja.

53



A feldolgozóipar általában 72-73 % nedvességtartalomnál kezdi a betakarítást, a szuperédes fajtáknál korábban, 75-78 %-nál. A betakarítást 2-3 nap alatt be kell fejezni. A szuperédes fajták jó minıségben 3-4 napig is betakaríthatók. A nagy teljesítményő kombájnokkal betakarított termést néhány órán belül fel kell dolgozni, mert a szemek cukortartalma gyorsan csökken. Friss piaci eladásra intenzívebb technológiával április közepétıl szintén szakaszosan vethetı a csemegekukorica. Ilyenkor a csöveket kézzel törik, lehetıleg a kora reggeli órákban, amikor a minısége a legjobb. Hőtött tárolóban a normálédes fajták 3-5 napig, míg a szuperédesek 7-8 napig tarthatók jó minıségben 0-5 oC-on.

2.4. A paradicsomtermesztés idızítése A paradicsom a korábbi évtizedekben a konzervipar legnagyobb mennyiségben feldolgozott zöldségnövénye volt. Bár ipari feldolgozása a kilencvenes években jelentısen visszaesett, ma is fontos konzervipari növény, amellett a friss zöldségek között is kiemelkedı jelentıségő. Termesztésének idızítését két tulajdonsága korlátozza: melegigényes növény és hosszú tenyészidejő, így szabadföldi termesztését csak a tavaszi és az ıszi talajmenti fagyok között alakíthatjuk. Kiültetésére, melegigénye miatt április végétıl-május elejétıl, hosszú tenyészideje miatt május végéig kerülhet sor. Kiültetésének módosítására így csekély lehetıség adódik. Legkorábbi termését friss fogyasztásra fólia alagút alatti, vagy takarás nélküli szabadföldi termesztésben érleli be. Mindkét esetben elınyös a könnyen melegedı, védett, déli fekvéső területre történı ültetése. E célra a legrövidebb tenyészidejő, determinált növekedéső fajták termeszthetık. A minél korábbi érés érdekében főtött üvegházban vagy fóliasátorban nevelt tálcás, esetleg tápkockás palánta kiültetése elınyös. Leggyakrabban szabadföldi tömegtermesztésével találkozunk mind friss fogyasztásra, mind konzervipari célra termelve. A fajta megválasztása a termelési céltól függıen változó, de mindig féldeterminált növekedési típusú lehet. Az esetek zömében szálas palántákat nevelünk, március közepevége közötti vetéssel, május elsı felében történı kiültetéssel. Nagyobb terület esetén a vetés április közepéig, a kiültetés május végéig kihúzódhat. A termesztett fajták tenyészideje között viszonylag kis (2-3 hetes) különbség van, de a vetımag forgalmazók többnyire megadják fajtáik egymás közötti érési sorrendjét. A konzervgyárak ugyanígy érési sorokat ajánlanak folyamatos nyersanyag ellátásukhoz. Ezt a célt segíti korábban érı fajták kézi szedése a feldolgozási idény korábbi indítása érdekében. A kézzel szedett paradicsom esetében is kedvezı a koncentrált érés – a szedések számának csökkentése és a szedési teljesítmény növelése által. A nagytömegő konzervipari nyersanyag elıállítását biztosítja a paradicsom gépi betakarítása. E célra speciális, koncentráltan érı, a száron tartósan tárolható, a gépi szedés-szállítás igénybevételét tőrı fajták szükségesek. A paradicsom bogyók tulajdonságainak ezen kívül beltartalmilag is megfelelınek kell lenni (szárazanyag-tartalom, szín, stb.). A friss fogyasztás céljára termesztett paradicsom zömét az iparival egyezı technológiával, síkmőveléssel, kézi szedéssel termesztették. Napjainkban egyre terjed a paradicsom támrendszeres termesztése, ami csaknem minden elemében eltér a szántóföldi szokásos termesztési módtól. A támrendszeres termesztés az üvegházi és fóliaházi termesztési módhoz hasonló intenzív módszer. Folytonos növekedéső fajtákat folyamatos zöldmunkával egy vagy két szárra nevelve, csepegtetı öntözéssel, tápoldatozással, esetleg talajtakarással termesztjük. A termést kézzel szedjük és a szedési

54



idıszak tartamának, a termés mennyiségének növelése érdekében korai, intenzív palántaneveléssel, tápkockás vagy cserepes palántákat ültetünk ki. A termés szedésére július elejétıl-közepétıl hetenkénti rendszerességgel a kora ıszi fagyokig van lehetıség. Az elızıekkel ellentétben az ipari paradicsom késıbbi beérését biztosítja a helyrevetéses termesztés. Ez esetben április közepétıl május elejéig végzett vetéssel zömében szeptemberben érı paradicsom termesztésére van lehetıség. A paradicsom termesztésének idızítésére - bár szők idıhatárok között, de - sok lehetıség adódik, a következık szerint: o korai – közepes - késıi éréskezdető fajták, o determinált – féldeterminált - folytonnövı fajták, o síkmővelés – ágyásos termesztés, o palántanevelés – helyrevetés, o főtött - főtetlen palántanevelı hely, o cserepes – tápkockás – tálcás – tőzdelt - tőzdeletlen palánta, o vetési idıpont február közepétıl áprilisig termesztıberendezésben o helyrevetés április második felében, május elsı dekádjában o kiültetési idıpont április (közepétıl) végétıl május végéig o takaratlan – fólia alagutas termesztés, o síkmővelés – támrendszeres termesztés, o kézi szedés - gépi betakarítás o a gépi betakarítás segítésére, az érés gyorsítására az állomány ethreles kezelése. A féldeterminált, kézi szedéső paradicsom fejlıdésének, termésképzésének várható alakulásáról megbízható tájékoztatást nyújtanak a K. Jubileum fajta 24 éves kísérletsorozatának növényfejlıdési és termés jellemzıi. Korábbi vetés (március 11) esetén 15-22 nap, késıbbi (március 25) vetés (fiatalabb palánták) esetén 27-35 nap telt el a kiültetéstıl a virágzás kezdetéig. Ez az eltérés a vetés-kiültetés tartamával kiegészítve eltőnik: a vetéstıl az elsı virágok megjelenéséig átlagosan 76 napra volt szükség, szélsıséges esetekben pedig 1-1 héttel több, vagy kevesebb, azaz 69-84, illetve 71-82 nap telt el. A palánták korából, fejlettségébıl adódóan az elsı virágok megjelenéséig felhalmozódott középhımérsékleti összeg is igen eltérı, 198-572 oC volt. A virágzás kezdetétıl az elsı szedésig terjedı idıszak meglehetısen egyenletesen alakult: o az évek kétharmadában, 12 esetben 53-59 nap, átlag 56 nap, vagyis 8 hét, o ennél kevesebb, csupán : 1 esetben 48 nap – 7 hét, o egy héttel több, 60-63 nap – 9 hét: 6 esetben telt el az elsı virágok tömeges nyílása és az elsı szedés napja között. Ezek szerint az átlagos 56 naptól itt is csak 1-1 hét eltérés adódik, így a virágzás kezdetének pontos megfigyelése esetén tehát 8 hét múlva számíthatunk a fajta elsı termésének beérésére. E növényfejlıdési idıszak folyamán felhalmozódott középhımérsékleti összeg 924-1250 oC volt. Az elızıektıl eltérıen a szedési idıszak tartama (elsıtıl az utolsó szedésig) igen változatos, 5-10 hét hosszúságú volt. Ezen belül 41-43 nap – 6 hét, illetve 54-59 nap – 8 hét volt a leggyakoribb (5 ill. 6 esetben). Az egyes növényfejlıdési idıszakok tartamát vizsgálva nem adódott megbízható összefüggés az egyes idıszakok idıjárása és azok tartama között.

55



A középhımérsékletek összege, átlaga, a nyári napok száma, a csapadék mennyisége, a napos órák száma ezeknek a növényfejlıdési idıszakoknak a tartamát megbízhatóan nem befolyásolta. Ezzel szemben az idıjárás hatása nagyon észrevehetıen hatott a termés mennyiségére. A paradicsom terméseredményét döntıen befolyásolja a kiültetés, kezdeti fejlıdés idıszakának hımérséklete, csapadékellátottsága. Távlati elırejelzésre is lehetıség nyílik, illetve a további idıszakok értékelését elkülönítetten kell végezni szélsıséges idıjárási helyzetek esetén. Kedvezı a kellıen nedves talajba végzett kiültetés után a palánták beöntözése, majd az azt követı meleg idıjárás. A kiültetést követı erıs lehőlés, különösen talajmenti fagy, csapadékos (100 mm feletti) májusjúnius eleji idıjárás elıre jelzi a várható terméskiesést. A kezdeti fejlıdés zavarát idézi elı a káros csapadék bıség. A májusi, június eleji, közepi csapadékfelesleg – különösen hosszabb ideig tartó esıs idıszak – a talajt tartósan levegıtlenné teszi, ezzel gátolja a növények növekedését, ami késıbb a termésképzésben is kifejezıdik. Hasonló tartós kedvezıtlen hatást válthat ki fagypont feletti, huzamosan hideg idıjárás is. A paradicsom termése szempontjából a kiültetést követı, majd a virágzáskori meleg idıjárás kedvezı hatása kiugró termések elérését biztosítja. Ezért fontos termésalakító idıszak a tömeges virágzás idıszaka, amikor az idıjárás a kötıdı és majdan kifejlıdı termések darabszámát befolyásolja lényegesen. Július a paradicsom vízfelhasználásának mértékadó ideje, a csapadék és öntözıvíz ellátottság a késıbbi termést alapvetıen meghatározhatja. Hatása csaknem valamennyi évjáratban kimutatható. Egyes években a betegségek fellépésének, akár a növények tömeges pusztulásának elıidézıje lehet e hónap és majd az augusztus idıjárása. Vízforgalmi szempontból legjelentısebb idıszak a június 20 – augusztus 10. közötti idıszak, különösen a július. A magas hımérséklet miatt a kifejlett növényállományban ekkor fellépı legnagyobb vízigény esetenként a legnagyobb vízhiánnyal párosulhat. Amíg a kedvezı hımérséklet a nagy termések lehetıségét hordozza magában, a vízhiány ennek pontosan az ellenkezıjére hat: a kötıdés romlása, a termés elaprósodása miatt az aszály minimálisra csökkentheti a termést. A szedési idıszak vízellátási viszonyait szintén csak a hımérséklet és vízellátottság helyes arányában lehet megítélni: o Magas hımérsékleten a szedési idıszak elsı felében lehulló csapadék, illetve kiadott öntözıvíz különösen kedvezı hatású. A lombozat gyors leszáradása megvéd a gombabetegségek erıs fellépésétıl. o Az átlagosnál alacsonyabb hımérséklet esetén a szárazabb idı lehet kedvezı. Az ilyenkor lehulló csapadék vagy elvégzett öntözés fokozza a betegségek fellépésének veszélyét, lazítja a bogyók állományát, a bogyók felrepedését okozva másodlagos kórokozók fellépését segíti. Az idıjárás és a termés kapcsolatánál a paradicsomtermesztés évjáratainak ismertetése adott részletes tájékoztatást. A rendszeresen öntözött, hetente szedett paradicsom halmozott érésdinamikájának menetét a naptári napok sorszáma, az egyszerő hımérsékleti összeg és az effektív (10 oC feletti) hımérsékleti összeg függvényében mutatja be a 8. ábra három grafikonja. A naptári napokat (a napok sorszámát) figyelembe véve igen nagy volt a termés szórása. Az érés augusztus 2-3. dekádjában (223-243. napok) között volt a legintenzívebb. Az érésdinamikák közelebb kerültek egymáshoz, ha a középhımérsékletek összege, vagy az effektív (10oC feletti) hımérsékleti összegek függvényében szemléltük azokat. A paradicsom érését azonban befolyásolja, hogy adott idıszakban milyen a napi középhımérséklet, ezért a szedésenkénti termés mennyiségében nagy eltérések lehetnek a tömeges érés idıszakában.

56



100

t/ha

80 60 40 20 0 140

160

180

200

220

240

260

280

2000

2400

2800

1200

1400

napok sorszáma 100

t/ha

80 60 40 20 0 0

400

800

1200

1600

hımérsékleti összeg oC

100

t/ha

80 60 40 20 0 0

200

400

600

800

1000

effektív hımérsékleti összeg oC 8.ábra A rendszeresen öntözött paradicsom halmozott érésdinamikája, Fajta: K.Jubileum, Gödöllı, 21 év adatsorai

57



Az ipari paradicsomfajták gépi betakarításának vizsgálata során 20-30 fajta tenyészideje 15-20 nappal tért el egymástól. Évenkénti változása szerint a kiültetéstıl az egyszeri betakarításig 98-108, máskor 103-118 nap telt el május eleje augusztus közepe, vége között. (Akadt év és fajták, amikor a szedés szeptember 8-ig elmaradhatott.) Támrendszeren termesztett folytonnövı fajták között lényeges különbséget nem találtunk 8 év alapján. A palántanevelés ideje március közepi vetéskor 41-56, áprilisi vetésben 34-36 nap, átlagosan 42 nap volt. A cserepes palánták május elejei kiültetésétıl a virágzás kezdetéig két évben 6-7 nap, az esetek többségében 14-17 nap telt el. Ez az idıtartam lényegesen rövidebb, mint a szálas palánták esetében korábban tapasztalt idı. A vetéstıl a virágzásig eltelt 50-63 nap szintén gyorsabb fejlıdést jelent. A virágzás kezdetétıl az elsı szedésig 51-61, átlagosan 57 nap telt el, ami pontosan egyezik a K. Jubileum több, mint 2 évtizedes adatával. Támrendszeren a paradicsom egy száron 8-12 fürtöt hoz, de ebbıl az évek többségében csak 8-10 fürt termése érik be. A hosszan elhúzódó virágzás (május közepétıl, végétıl július végéig, augusztus elejéig ) hosszan tartó szedést eredményez. Gödöllın július elejétıl október 10-ig tartott a paradicsom érése, a szedési idıszak 71-98, átlagosan 85 nap volt. Az egyes fürtök virágzásának és érésének kezdete között 5 – 10 nap, leggyakrabban egy hét telt el. A kiültetés-utolsó szedés idıszaka, a tenyészidı így 139-167 napos, átlagosan 156 napos volt, ami meghaladja a szabadföldi féldeterminált fajták négy hónapos tenyészidejét, de elmarad a hajtatott termesztési tenyészidıktıl.

2.5. Paprika termesztésének idızítése Az étkezési paprika termesztése az utóbbi években igen lényeges változáson ment át. A korábban fıként szabadföldön termesztett és csak kisebb részben hajtatott növényt a fóliás termesztés terjedésével ma már egyre nagyobb arányban fóliaházakban termesztik. A paprika hajtatásának területe jelentısen nıtt, ezen belül különösen gyarapodott a paprika hosszú kultúrás termesztése, így a tavaszi ellátás mellett a nyári paprika nagy részét is termesztı berendezésekben szedik. A paprika szabadföldi termesztésének idızítésére csekély lehetıség van. Mivel a legmelegigényesebb zöldségnövények egyike, optimális ültetési ideje szinte csak május második dekádjára tehetı. Korábban az alacsony hımérséklet, a tavaszi talajmenti fagyok veszélye miatt nem ültethetı. Késıbbi ültetése a rövidebb szedési idıszak, így várható termés kiesés miatt nem javasolható. A kötött kiültetési idınek megfelelıen a paprika vetésére is viszonylag rövid idıszakban kerülhet sor. A palántanevelésben legáltalánosabb a március közepi vetés, a déli területeken március elején, a hővösebb területeken március végéig lehet vetni. A szabadföldön termesztett fajták tenyészidejében szintén nincs nagy különbség, így azokkal sem lehetséges különbözı termesztési szakaszok kialakítása. Kivételt jelentenek a pirosra érı paradicsom alakú fajták. Eltérı termesztési idıt a helyrevetés jelenthet, de ennek termés érése nagy késéssel követi a palántázott paprikát, ezért aránya az étkezési paprikánál elhanyagolható. A paprika folyamatosan fejleszti ki termését, szedése ennek megfelelıen szintén folyamatos. A gazdasági érettség elérésének tartama nagymértékben függ az idıjárás, különösen a hımérséklet alakulásától. A hővös idıjárásban lassuló éréssel a szedésenkénti termés mennyisége jelentısen csökken, vagy ritkábban kerülhet sor szedésekre. Termesztési változatot a biológiai érettség állapotában szedett ú.n. „pritamin paprika” jelent, de ennek tenyészideje még korlátozottabb, mivel szedése csak augusztus végére, szeptemberre esik.

58



2.6. Káposztafélék termesztésének idızítése A „Szabadföldi zöldségtermesztés” tárgy jegyzete a káposztafélék közül a fejes káposzta, karfiol és kelkáposzta termesztését ismerteti. Ennek fontos része a fajtacsoportok jellemzése, valamint a technológiai változatok bemutatása. Az ott közöltek a következı táblázatokban foglalhatók össze: 19.táblázat A káposztafélék fajtacsoportjai Fejes káposzta Kelkáposzta Karfiol o xx Tenyészidı C napok száma napok száma kiültetéstıl szedésig Rövid 700-800 60-90 50-90 55-70 Közepes 800-1000 90-120 90-130 71-90 Hosszú 1000-1300 120-170 130-170 91-130 Áttelelı 200-220 xx o 6-20 C közötti átlaghımérséklető napok hımérsékleti összege 20.táblázat A káposztafélék termesztés-technológiai változatai: Technológiai változat Vetés Kiültetés Szedés Váz nélküli fólia január vége-február március eleje-közepe május eleje eleje Szabadföldi korai február vége március vége-április május vége, június eleje Szabadföldi nyári március április vége-május július-augusztus Szabadföldi ıszi május-június június elejeoktóber-november július közepe Áttelelı x augusztus október április végétıl x – kelkáposzta Váz nélküli fólia alatti termesztésre rövid tenyészidejő, e célra alkalmasnak jelölt fajtákat termesztünk. A korai szedés érdekében főtött termesztıberendezésben nevelt tálcás palánták kiültetése indokolt. Szabadföldi korai termesztésre szintén a legrövidebb tenyészidejő fajták tálcás vagy szálas palántái nevelhetık. Nyári szedésre rövid és középhosszú tenyészidejő fajták alkalmasak, a kiültetés idejétıl függıen fóliasátorban vagy szabadföldi ágyban nevelt palántákkal. Nyári és ıszi termesztésben a fajtaválasztás a tenyészidı szempontjából szabadabb. Friss fogyasztásra leggyakoribb a rövid, ritkább a középhosszú tenyészidejő fajták termesztése. İszi termesztésben a fejes káposztát tárolásra és savanyításra is termesztjük. A tenyészidı mellett a felhasználási cél is befolyásolja a fajta megválasztását. A hibridek használata a káposztafélék, így a fejes káposzta termesztésében is általánossá vált. Ezek a fajták a termesztık, a fogyasztók és a feldolgozók egyidejő igényeit is ki tudják elégíteni gazdag választékukkal. Egyre fontosabb a fajták rezisztenciája, különösen fuzárium ellenállósága. Termesztésmódtól, termesztési idıtıl és a felhasználástól függıen eltérı típusú és tenyészidejő fajták használhatók a

59



termesztés során. Jellemzı a fajtacsoportok tulajdonságaira a 2002-ben elismert fejes káposzta fajták csoportosítása: Igen korai – korai éréső, kerek fejalakú, hajtatásra és fóliával takart és takaratlan korai szabadföldi termesztésre javasolt, friss fogyasztásra alkalmas fajták, Korai éréső, kerek fejalakú, fóliával takart és takaratlan korai termesztésre javasolt, friss fogyasztásra alkalmas fajták, Középkorai éréső, kerek fejalakú, szabadföldi termesztésre javasolt, friss fogyasztásra alkalmas fajták, Középkorai éréső, kerek fejalakú, szabadföldi termesztésre javasolt, ipari felhasználásra alkalmas fajták, Középkorai éréső, kerek fejalakú, szabadföldi termesztésre javasolt, több hasznosítási célra (ipari felhasználás, friss fogyasztás, tárolás) alkalmas fajták, Középkorai – késıi éréső, kerek fejalakú, szabadföldi termesztésre javasolt, több célú hasznosításra alkalmas fajták, Külön csoportot képez a szabad elvirágzású, korai éréső, kifejezetten csak kis- és házikerti termesztésre alkalmas fajták csoportja. A fejes káposzta és a karfiol tervezett betakarítási idejétıl függı ültetési idıpontokat néhány fajta példáján mutatja be a 21. és 22.táblázat. Amint látható március elejétıl július végéig végzett szakaszos ültetéssel május elejétıl –végétıl november elejéig szedhetı termés tervezhetı megfelelı fajtaválasztással. Nyári-ıszi szedéshez megemlíthetı a káposztafélék helyrevetéses termesztése is. Ez esetben a vetésre a kiültetésre megadott idıpont elıtt 3-4 héttel korábban kerül sor. Megemlítendı, hogy a helyrevetés kockázatosabb a palántanevelésnél, a kelés egyenlıtlensége és hiányai, valamint a kezdeti fejlıdés növényvédelmi problémái (fıként a földibolhák támadása) miatt. A három növény összehasonlítására gödöllıi egy-másfél évtizedes kísérletek a következı lehetıségeket adják: A karfiol palántanevelése egy héttel hosszabb idıt igényel, mint a fejes káposztáé, vagy a kelkáposztáé. Egyidejő kiültetésük esetén legkorábban a fejes káposzta (Szentesi korai) fejesedett be, azt követte a karfiol (Brio Osena) érése. Kiegyenlített palánta, folyamatos vízellátás mellett a fejes és kelkáposzta egy menetben is szedhetı volt, a karfiolt csak folyamatos (színelı) szedéssel takarították be. A korai fejes káposzta február 25-28. közötti vetése, április 5-11 közötti kiültetése 39-43 napos palántanevelés után június 14-29. közötti idıre teljesen beérett. A tenyészidı hossza 63-83, átlagosan 72 nap volt. Az elsı érett fejek 53-73 nap alatt alakultak ki. Kiültetéstıl a betakarításig 944-1156 oC hımérsékleti összeg halmozódott fel, átlagosan 1044 oC. A o 6 C feletti napi középhımérsékletek összege 536-660 oC között változott, átlagban 612 oC volt. Az adatok tanúsága szerint a fejes káposztánál ugyanúgy, mint más rövid tenyészidejő növénynél az átlagosan megadott tenyészidı 10-10 nappal hosszabb, vagy rövidebb lehet. Ennek változékonyságát az érés elıtti napok idıjárása különösen módosíthatja.

60



21.táblázat Fejes káposzta ültetés-betakarítás tervezési útmutató

ültetés

hó

nap

márc

1-7 8-15 16-21 22-31 1-7 8-15 16-21 22-31 1-7 8-15 16-21 22-31 1-7 8-15 16-21 22-31 1-7 8-15 16-21 22-31

ápr

máj

jún

júl

május 1 2 3 fóli a ala gút 1 1

június 1 2 3

Betakarítás várható ideje július augusztus 1 1 2 3 1 2 d e k á d

szeptember 3 1 1

október 2 3 1

nov

2

fát yol fóli a 2 1

2 1

3 3 2

4 3 2

4 4 3 2

5

6 5

4 4

3 3

6 5 5 5

4 3 3

6

4

6 6 5

4 4

3 3

67 5

67 5

4 3 3

5 4

67 6 5

4 4

3 3

7 6 5

4 4 3

fejsúly kg 1-1,5 0,8-1,7 1,4-2,2 2,2-2,6

Fajták 5 Etna F1 6 Erdeno F1 7 Marathon F1

4

3 tenyészidı nap fejsúly kg 120 2-3 125 3-6 140 2-4

2.6.1. Brokkoli termesztésének idızítése Kedvezı étrendi hatása ellenére friss fogyasztási szempontból a brokkoli a ritkán fogyasztott zöldség különlegességek közé sorolható. Fı termeltetıje a hőtıipar, amely évente több száz hektárnyi területrıl vásárolja fel a termést. A fagyasztott áru nagy részét exportra szállítják. Bár a fejes káposztához hasonlóan kora tavasztól július végéig (sıt augusztus elsı napjaiig) ültethetı lenne, tavaszi és nyári termesztése elenyészı, csupán frisspiaci igényeket elégít ki. Feldolgozóipari célra nyári vetéssel,

61

7

4 3 3

Fajták tenyészidı nap 1 Musketeer F1 55 2 Resistor F1 58 3 Combinor F1 70 4 Quisto F1 80 Megjegyzés: 67 = 6 és 7 fajta

7 6 5

4



22.táblázat Karfiol ültetés-betakarítás tervezési útmutató ültetés hó

nap

márc

1-7

ápr

máj

jún

júl

1 2 3 4

május 1 2 3 fó lia al ag út

8-15 16-21 22-31 1-7 8-15 16-21 22-31 1-7 8-15 16-21 22-31 1-7 8-15 16-21 22-30 1-7 8-15 16-21 22-25 Fajták Calido F1 Cortes F1 White Ball Lindon F1

június 1 2 3

Betakarítás várható ideje július augusztus szeptember 1 2 3 1 2 3 1 2 3 d e k á d

október 1 2 3

nov

1

fát yol fól ia 1

2 1

23 1 23 1 23 23 23 23 2

3 2 2 2 2

1 2

tenyészidı nap 65 80 85 105

1 1 2

4 1 2

3

4 12 3 4 12 23 1 23 1

4 2

Megjegyzés: 12 = 1 és 2 fajta 23= 2 és 3 fajta

kiültetéssel ıszi szedésre termesztik. A nyári hónapokban gyakori magas hımérsékleten fejlıdése igen gyors lehet, fogyasztható virágkezdeménye gyorsan virágba borul, értéktelenné válik. Hidegtőrése, egyéb környezeti igényei megegyeznek a többi káposztafélével, így vetési-ültetési ideje is hasonló. Korai termesztésre március végétıl - április elejétıl ültethetı. Hőtıipari feldolgozásra termesztett fajta tenyészidejétıl és a feldolgozóipari szezon kezdetétıl függıen június elejétıl ültethetı. Feldolgozása augusztus végétıl októberig, november elejéig tarthat. A termés zömét (esetleg egészét) a fırózsa adja. Fajtáktól függıen eltérı az oldalhajtás, mellékrózsa képzésének hajlama. Az oldalrózsa termés a tenyészidı hosszától függıen is változik. A fırózsa szedés koncentráltsága fıként a palánták, majd a növényállomány, a termıterület, tápanyagellátás stb. kiegyenlítettségétıl függ. Optimális körülmények között akár 2-3 szedéssel 1-2 hét

62



alatt az egész fırózsa termés betakarítható. Egyenlıtlen palánta, talaj és agrotechnika esetén ez az idıszak 6-8 hét is lehet. Az oldalrózsa szedésének tartama a fajtától, a növényállomány egészségi és kondíció helyzetétıl függıen változik. Az állomány legnagyobb kiegyenlítetlenségét, leginkább elhúzódó szedését öntözetlen körülmények között, helyrevetett állományban tapasztaltuk (az elhúzódó, egyenlıtlen kelést mutatta, hogy palánta mérető növény mellett egyidejőleg kifejlett fırózsájú növényt is lehetett találni a brokkoli táblában). Az optimális szedési idı, vagy a szedés kezdetének meghatározása az egész állomány figyelemmel kísérésével lehetséges, különös tekintettel a kedvezıbb foltokban lévı legfejlettebb növényekre. A megkésı szedés - különösen melegebb idıben – következményeként még a leszedett rózsák virágzása is bekövetkezhet szedés után, szállítás közben.

2.7. Fejes saláta termesztésének idızítése A termesztés módja, illetve idıszaka alapján megkülönböztetünk szabadföldi, hajtató és áttelelı fajtákat. A szabadföldi csoporton belül megkülönböztetünk tavaszi nyári és áttelelı fajtákat, a hajtató csoporton belül pedig téli, tavaszi és ıszi hajtatásra alkalmas fajtákat. A megkülönböztetés alapja a fejképzéshez szükséges megvilágítás hossza és intenzitása, valamint az áttelelı fajtáknál a hidegtőrı képesség. A fajtacsoportok felcserélése a termesztés teljes kudarcát jelentheti. A nyári fajták a téli fényszegény hónapokban nem képesek befejesedni, a hajtató fajták viszont nyáron hosszúnappalos körülmények között fejképzés nélkül magszárba mennek. A magyar piac a tömör, zárt fejet képezı, világoszöld színő, sima levelő fajtákat kedveli. A fejtömeggel szembeni igény a termesztés idıpontjától függ: a téli hajtató fajták 150 g-tól már értékesíthetık, a tavasziaknál 200-250 g, a nyáriaknál 300-500 g a követelmény az I. osztályú áruval szemben. A levélzet színe alapján megkülönböztetünk világos, középzöld és sötétzöld levelő fajtákat. NyugatEurópában igen kedveltek a sötétzöld, valamint a színes levelő fajták. Nagyon fontos fogyasztói igény a salátafejek zártsága, pedig ezek a típusok érzékenyebbek a különbözı élettani betegségekre. Bizonyos ellentmondás van a fogyasztói és termelıi igény között a levélvastagságot illetıen. A vastagabb, durvább levelő fajták kevésbé törıdnek, jobban szállíthatók, kisebb az apadási veszteségük, eladási gondok esetén pedig egy-két napi tárolást kibírnak szembetőnı minıségromlás nélkül, azaz nagyon jó az ún. pulton tarthatóságuk. A fogyasztók viszont az egészen finom, vékony levelő fajtákat kedvelik, amelyek nem rendelkeznek az elıbb felsorolt jó tulajdonságokkal. A kedvezıtlen viszonyok között termesztett áttelelı fajták levele lényegesen vastagabb, durvább, mint a velük nagyjából egyidıben piacra kerülı hideghajtatásból származó fajtáké, ezért nehezebben értékesíthetık. Szabadföldi termesztésben kisebb, hajtatásban viszont nagy a jelentısége a koraiságnak. A fajták tenyészidejében 1-2 hét eltérés is lehet, ami egy ilyen rövid tenyészidejő növénynél, mint a fejes saláta már igen számottevı. A folyamatos piaci ellátás érdekében azonban a rövid tenyészidejő fajták mellett minden termesztési módban szükség lehet hosszabb tenyészidejő fajtákra is, melyeknek egyidejő vetésével és kiültetésével a szedési idı széthúzható. A szedési idı széthúzása megoldható ugyanazon fajta több alkalommal történı vetésével, kiültetésével is. A fajtaválasztásnál meggondolandó, hogy a hosszabb tenyészidejő fajták fejátlagtömege nagyobb, ami értékesítés szempontjából nem elhanyagolható A kiegyenlítettség szintén lényeges követelmény, ami adott fajta koncentrált érését és lehetıleg egyszeri, vagy legfeljebb két alkalommal történı betakarítását teszi lehetıvé.

63



A különbözı betegségekkel szembeni rezisztencia beépítése a fajtákba napjaink egyik legfontosabb nemesítési célkitőzése. A fejes saláta esetében a peronoszpóra rezisztencia terén értek el eredményeket. A legújabb fajták között találhatók saláta mozaikvírus ellenállók, sıt fonalféreg rezisztensek is. A fejes saláta termesztése átfogja az egész évet. Termesztıberendezésekben hajtatásának változatai az ıszi hideghajtatás, a téli főtött hajtatás, a kora tavaszi főtött hajtatás, végül a főtés nélküli tavaszi hajtatás. A fátyolfóliás termesztési mód jelenti az átmenetet a szabadföldi termesztéshez. A jól fejlett és a kedvezıtlen viszonyokhoz megfelelıen szoktatott tápkockás palánták a szokásos legkorábbi szabadföldi kiültetéshez képest kb. 2-3 héttel elıbb kerülhetnek ki végleges helyükre (március 15-20 körül) és május elsı-második dekádjában lehet szedni a salátát. Míg hajtatásból október közepétıl május közepéig tudjuk biztosítani a folyamatos piaci ellátást, az év másik felében a szabadföldi termesztés nyújt erre lehetıséget. Szabadföldi termesztésre a salátát lehet állandó helyre vetéssel és palántázással is szaporítani. Annak ellenére, hogy a helyrevetés egyszerőbb szaporítási mód, de a drága vetımag és a gyomirtás költségessége miatt egyre inkább háttérbe szorul és ezzel párhuzamosan teret hódít a palántáról történı szaporítás. Mindkét szaporításmódnál eleinte kéthetenkénti, majd hetenkénti szakaszos vetéssel biztosíthatjuk a folyamatos szedést. A fejes saláta vetését kora tavasszal lehet kezdeni, amint rá lehet menni a talajra. Precíziós vetıgép, vagy drazsírozott mag használata esetén a kívánt tenyészterület egyelés nélkül is kialakítható Palántázással történı szaporításnál a kiültetés tervezett idıpontja elıtt eleinte 6, késıbb 4, majd 3 héttel kell elvégezni a magvetést. Az elsı szakaszok palántáit még főtött termesztıberendezésekben nevelhetjük fel biztonságosan, a késıbbiekben már szabadban neveljük a növényeket. Sıt a nyári vetéseknél az erıs napsütéstıl és a magas hımérséklettıl kell védeni a palántákat (pl. árnyékolással). A 24. táblázatban egy lehetséges vetési-ültetési-szedési programot mutatunk be a folyamatos “zöld futószalag” biztosításához. 24. táblázat Fejes saláta szakaszos vetési kísérlet termesztési adatai Szakasz Vetés Tőzdelés Kiültetés Szedés 1. 03.05. 03.15. 04.19. 06.09. 2. 03.20. 04.01. 04.28. 06.20. 3. 04.05. 04.20. 05.11. 06.24. 4. 04.20. 04.28. 05.17. 06.30. 5. 05.04. 05.11. 05.30. 07.13. 6. 05.18. 05.26. 06.14. 07.25. 7. 06.01. 06.09. 06.28. 08.08. 8. 06.15. 06.23. 07.07. 08.18. 9. 06.30. 07.07. 07.22. 08.30. 10. 07.13. 07.20. 08.11. 09.28. Amint az a táblázatból látható, ezzel a szakaszolással gyakorlatilag június elejétıl szeptember végéig folyamatosan lehet szedni a salátát. A tenyészterület megválasztásánál tudni kell, hogy a nagyobb tenyészterület nagyobb fejet ad a szedéskor. Ezt a korábbi szakaszokban jól ki is lehet használni. Nyáron viszont arra is ügyelni kell, hogy ne túl nagy tenyészterületet hagyjunk: ebben az esetben nem fogja a levélzet teljesen elfedni a talajt, ami a tőzı napon túlmelegszik.

64



A fejes saláta szabadföldön néhány hét alatt vágásra kész. Egyöntető palántákból egyenletes öntözés és növényápolás eredményeképpen szinte egy menetben betakarítható a saláta. Ilyenkor - ellentétben az ıszi hajtatással - nem lehet “lábon tárolni” a salátát, amikor befejesedett azonnal szedni kell, csak néhány nap áll rendelkezésünkre az optimális idıben történı betakarításhoz. A szabadföldi termesztésnek van még egy átteleltetéses termesztési változata is, bár jelentısége egyre kisebb. Ehhez a termesztési változathoz augusztus végén vetjük el a saláta magját szabadföldi ágyásokba. A végleges helyre ültetés ideje október elsı dekádja. Ilyenkor még a kiültetett növényeknek van idejük a meggyökeresedésre, sıt, egy pár levelet is fejlesztenek és az un. “levélrozetta stádiumban” vészelik át a telet több-kevesebb sikerrel. Tél végén az enyhébb napokat kihasználva indulnak újra növekedésnek és április közepe-végére érik el a szedési érettséget (vagyis a főtés nélküli hajtatásból származó salátával nagyjából egyidıben). Ez a termesztési mód nem teljesen kockázatmentes. Mindig van az állományban egy bizonyos százalék kifagyás, illetve felfagyás. A hazai fogyasztók által jól ismert és kedvelt fejes salátának a hagyományosnak mondható fajtatípusain kívül léteznek nálunk még kevésbé elterjedt színes levelő fajtái is, és az ún. jégsaláták szintén külön fajtacsoportot képviselnek A pirosra színezıdı fejes salátákból a nyugat-európai piac a kiváló minıségő intenzív piros színő árut keresi. Termesztési tapasztalatok szerint ezek a pirosra színezıdı saláták magszárba menésre kevésbé érzékenyek, mint a normál zöld levelőek. Síkfóliás talajtakarással vagy szabadföldön egyaránt sikeresen termeszthetık. Palántanevelésre a korábbi kiültetésekhez inkább tápkockát használjunk, késıbb megfelel a tálcás palántanevelés is. Kísérleti eredmények szerint a színezıdésre kedvezıtlenül hat, ha a fóliatakarást túl késın vesszük le a növényállományról. Általában a kiültetést követı 4-5 héten belül célszerő eltávolítani. Fátyolfólia használata esetén 1 héttel tovább maradhat fenn. A szedések síkfóliás talajtakarás esetén május elejétıl kezdıdnek. Ezután megfelelı szakaszolással késıbbi idıpontokra is lehet idızíteni a szedést, ha van kereslet ezek iránt a rendkívül dekoratív saláták iránt. A jégsalátát a Mc Donalds üzlethálózat magyarországi megjelenése elıtt a termelık és a fogyasztók alig ismerték. Azóta különbözı gyorséttermekben, salátabárokban szinte kizárólag ezt a típust használják a hamburgerekbe, salátakeverékekbe nap mint nap, egész évben. A folyamatos termesztés ugyanúgy különbözı termesztési módokkal valósítható meg, mint a “normál” fejes salátánál, azaz télen főtött, tavasszal és ısszel főtés nélküli hajtatással, nyáron szabadföldi termesztéssel. Nagyon lényeges a jégsaláta esetében is az évszaknak és a hazai klímának megfelelı fajták megválasztása, hiszen a termesztés sikere nagyrészt ezen múlik. A különbözı vetımag forgalmazó cégek fajtakínálatában megtaláljuk a mindenkori termesztési módra leginkább alkalmas fajtákat. Szaporítása, termesztése nagyvonalakban megegyezik a normál fejes salátáéval, néhány eltérésre hívnánk fel a figyelmet: - tenyészidejük kb. két héttel hosszabb, ezt a szakaszolásnál figyelembe kell venni - a hosszabb tenyészidı alatt nagyobbra is nınek (fej átlagtömegük 600-1000 g), így nagyobb tenyészterületre kell ültetni - a fejesedés kezdetétıl nitrogén fejtrágyázás indokolt, mert a tápanyagok kb. 70%-át ebben az idıszakban veszik fel a növények - ugyancsak a fejképzés kezdetétıl folyamatos vízellátásról is gondoskodni kell, különösen a nyári hónapokban - a jégsaláták leszedés után nem fonnyadnak olyan gyorsan, mint a “vajsaláta” típusok, a szállítást is jobban bírják, 0-2 oC hımérséklető hőtıtárolóban 1 hétig jól eltarthatók.

65



2.8. Az uborka termesztésének idızítése Az uborka termesztésének idızítését a termesztési cél és mód megválasztása eldönti és ezek egyben meghatározzák a megfelelı uborkafajtát is. Salátauborka termesztésre félhosszú típusú szemölcsös, fehér tüskés és síma héjú fajták választhatók. Berakóuborka, tartósítás céljára támrendszeres, vagy intenzív síkmőveléső termesztésre izolált partenokarp fajták, vagy méhbeporzású, túlnyomóan nıvirágú fajták állnak rendelkezésünkre. Egyre inkább visszaszorul az extenzív síkmővelés és a másodvetéső termesztés, ugyanígy a régi univerzális fajtatípusok fajtái. Legkorábbi uborkatermesztési változat a korai salátauborka termesztése palántaneveléssel. Az április közepi vetést május közepi kiültetés követi, intenzív síkmővelésben. A berakóuborka jelentıs hányadát ugyancsak , intenzív síkmőveléssel, nıvirágú, vagy gynoikus hibridekkel termesztik, fıként helyrevetéssel, amire április végén, május elején kerülhet sor. Támrendszeres termesztéssel ugyancsak konzervipari célra termesztik az uborkát palántaneveléssel, vagy helyrevetéssel nagy termıképességő hibridekkel. Extenzív szabadföldi termesztés szintén berakóuborka céljára folyik helyrevetéssel, monoikus fajtákkal. Mindegyik termesztési mód, valamennyi fajta termését rendszeres szedéssel kell betakarítani. A termelési céltól függıen az uborka szedése 2-3 cm-es mérettıl a teljesen kifejlett salátauborkáig terjedhet. Minél apróbb mérető uborkát szedünk, annál gyakoribb, esetleg akár 1-2 naponkénti szedésre van szükség. Az egy alkalommal leszedett uborka mennyisége a termés méretétıl, a szedés gyakoriságától és a szedés elıtti napok hımérsékletétıl függ. Korábbi, extenzív fajtákkal végzett kísérletek eredménye szerint egy teljes termıben lévı uborkaállomány 3 naponkénti szedésenként 15 oC napi középhımérsékleten alig képezett termést (290 kg/ha). Ezzel szemben 20 oC-on 1110 kg/ha, 24 oC-on 1800 kg/ha termést adott. Az uborka szedési idıszakának tartama elsısorban a növényállomány egészségi állapotától függ. Egészséges növények szedése 10-12 hétig is eltarthat, különösen támrendszeres termesztésben. Másodvetésben síkmőveléső berakóuborka termesztése folyik, helyrevetéssel. Az elınövénytıl függı vetési idıponttól változóan ennek szedése augusztus – szeptember hónapokra esik. Ellenırzı kérdések A zöldborsótermesztés idızítésének lehetıségei. A zöldbabtermesztés idızítésének lehetıségei. A csemege kukorica-termesztés idızítésének lehetıségei. A paradicsomtermesztés idızítésének lehetıségei. A káposztafélék termesztésének idızítési lehetıségei. A fejes saláta termesztésének idızítési lehetıségei.

66



1.függelék Zöldborsó vetési és betakarítási terve - Csizmadia L.alapján

Jubileum

V. 120 4,16 B2 C1 840 880 6,5 6,5 18 26 960 1000 Tristar

Jubileum

IV. 90 4,12 B2 C1 840 880 6,5 6,5 26 21 930 970 Tristar

B2 840 6,5 18 900 Tristar

III. 60 4,05 B2 820 6,0 24 880 Favorit

B1 760 4,5 36 820 Bravado

B2 820 6,0 28 850 Favorit

Bravado

II. 30 3,28 B1 B1 710 760 4,0 4,5 30 36 740 790 Újm.korai

A2 670 4,0 40 700 Léda

Bravado

Hasznos hım. összeg, Co

Újm.korai

Aratás várható dátuma

Léda

Szakasz I. Halm.hım.összeg Co 0 Vetés dátuma 3,11 Fajtacsoport A2 B1 B1 Hım.igénye 670 710 760 Termésátlag t/ha 4,0 4,0 4,5 Terület ha 40 40 28 Hasznos hım. összeg* 670 710 760

Várható betakarított terület, hektár 6,04 661 20 6,05 676 20 6,06 690 6,07 705 6,08 719 6,09 734 6,10 749 6,11 763 6,12 778 6,13 792 6,14 807 6,15 822 6,16 836 6,17 851 6,18 865 6,19 880 6,20 896 6,21 911 6,22 927 6,23 942 6,24 958 6,25 973 6,26 989 6,27 1004 6,28 1020 6,29 1035 *= betakarításkor várható

20 20 20 20 10 18

20 10 18 18 18 18 14 14 14 10

5 13 13 13 8 13

13 5 13 13

67



2.függelék Zöldborsó vetési és betakarítás terve - Ács A. alapján

Fajtacsoport Hım.igénye Termésátlag t/ha Terület ha Hım. összeg*** dátuma 6,04 6,05 6,06 6,07 6,08 6,09 6,10 6,11 6,12 6,13 6,14 6,15 6,16 6,17 6,18 6,19 6,20 6,21 6,22 6,23 6,24 6,25 6,26 6,27 6,28 6,29

HHÖ oC 661 676 690 705 719 734 749 763 778 792 807 822 836 851 865 880 896 911 927 942 958 973 989 1004 1020 1035

A2 660 5,0 30 660

A3 710 5,0 30 710

B1 750 5,0 30 750

B2 800 6,0 25 800

B3 840 6,0 25 840

C1 870 6,0 25 870

C3 920 6,0 25 920

B2 800 6,0 25 960

B3 840 6,0 25 1000

Nike

Grüne Perle

Újmajori k.kései

Nike

Erika

II. 4,21 160 Grüne Perle

Újmajori k.kései

Debreceni s.zöld

Hasznos hımérsékleti összeg, Co

Debreceni k.velı

Aratás várható dátuma

I. 3,11 0 Debreceni v.zöld

Szakasz Vetés dátuma Halm.hım.összeg Co

C3 920 6,0 25 1080

Betakarítás várható területe, hektár 15 15 15 15 15 15 12 13 12 13 12 13 12 13 12 13 12 13 12

68



69



4.függelék. Tenyészidı tartama a vetés, kiültetés dekádjának kezdetétıl Vetés, kiültetés hó dekád 3

4

5

6

7

1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3

május 1 2 3 71 61 51 40 30

81 71 61 50 40 30

92 82 72 61 51 41 31

Napok száma a szedés, betakarítás dekádjának végéig június július augusztus szeptember 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3 d e k á d 102 112 122 132 142 153 163 173 184 194 204 214 92 102 112 122 132 143 153 163 174 184 194 204 82 92 102 112 122 133 143 153 164 174 184 194 71 81 91 101 111 122 132 142 153 163 173 183 61 71 81 91 101 112 122 132 143 153 163 173 51 61 71 81 91 102 112 122 133 143 153 163 41 51 61 71 81 92 102 112 123 133 143 153 31 41 51 61 71 82 92 102 113 123 133 143 31 41 51 61 72 82 92 103 113 123 133 30 40 50 61 71 81 92 102 112 122 30 40 51 61 71 82 92 102 112 30 41 51 61 72 82 92 102 31 41 51 62 72 82 92 31 41 52 62 72 82 31 42 52 62 72

október 1 2 3 224 214 204 193 183 173 163 153 143 132 122 112 102 92 82

234 224 214 203 193 183 173 163 153 142 132 122 112 102 92

245 235 225 214 204 194 184 174 164 153 143 133 123 113 103

5.függelék. Tenyészidı hátralévı tartama a betakarítás dekádjának végéig Szedés, betakarítás hó dekád 10

9

8

7

6

3 2 1 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3

május 1 2 3 184 173 163 153 143 133 123 112 102 92 81 71 61 51 41

174 163 153 143 133 123 113 102 92 82 71 61 51 41 31

164 153 143 133 123 113 103 92 82 72 61 51 41 31 21

Napok száma a tenyészidı végéig június július augusztus szeptember 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3 d e k á d 153 143 133 123 113 103 92 82 72 61 51 41 142 132 122 112 102 92 81 71 61 50 40 30 132 122 112 102 92 82 71 61 51 40 30 20 122 112 102 92 82 72 61 51 41 30 20 10 112 102 92 82 72 62 51 41 31 20 10 102 92 82 72 62 52 41 31 21 10 92 82 72 62 52 42 31 21 11 81 71 61 51 41 31 20 10 71 61 51 41 31 21 10 61 51 41 31 21 11 50 40 30 20 10 40 30 20 10 30 20 10 20 10 10

70

október 1 2 3 31 20 10

21 10

11



IRODALOM Balázs S. (szerk.) (1994): Zöldségtermesztık kézikönyve, Mezıgazda Kiadó, Bp.694 p. Fehér B-né (1998): Zöldségtermesztık zsebkönyve, 2.javított kiadás, Mezıgazda Kiadó, Bp., 540 p. Füstös Zs. (szerk.) (2002): Leíró fajtajegyzék – Zöldségnövények, Étkezési paprika, főszerpaprika, paradicsom, OMMI, Bp. 172 p. Füstös Zs. (szerk.) (2002): Leíró fajtajegyzék – Zöldségnövények, Uborka, görögdinnye, tojásgyümölcs, OMMI, Bp. 132 p. Füstös Zs. (szerk.) (2002): Leíró fajtajegyzék – Zöldségnövények, Vöröshagyma, sárgarépa, saláta, retek, torma, OMMI, Bp. 133 p. Füstös Zs. (szerk.) (2002): Leíró fajtajegyzék – Zöldségnövények, Zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica, OMMI, Bp. 126 p. Hodossi S. (szerk.) (1980): Az uborka szabadföldi termesztése és hajtatása, Mezıgazdasági Kiadó, Bp. 323 p. Kristóf L-né, Mártonffy B. (szerk.) (1999): Paradicsom, hajtatott és szabadföldi, Vállalkozó gazda, 2.javított kiadás, Mezıgazda Kiadó, Bp., 94 p. Mártonffy B. (szerk.) (1999): Gyökérzöldségek, Vállalkozó gazda, 2.javított kiadás, Mezıgazda Kiadó, Bp., 78 p. Mártonffy B. – Rimóczi I. (szerk.) (1999): Nagy magvú zöldségfélék, Zöldborsó, zöldbab, csemegekukorica, 2.javított kiadás, Vállalkozó gazda, Mezıgazda Kiadó, Bp. 104 p. Mersich I. – Práger T. – Ambrózy P. – Hunkár M. – Dunkel Z. (szerk.): Magyarország éghajlati atlasza, Országos Meteorológiai Szolgálat, Bp. 107 p. Nagy J. (1999): Haszonkert a ház körül, Zöldségtermesztés, Mestergazda könyvek, Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, 211 p. Szász G. – Tıkei L. (szerk.) (1997): Meteorológia mezıgazdáknak, kertészeknek, erdészeknek, Mezıgazda Kiadó, Bp. 722 p. Szász G. (1988): ): Agrometeorológia, általános és speciális, Mg.Kiadó, Bp. 461 p. Varga Gy. (2002): Az öntözés hatása egyes zöldségnövények termésének minıségére, SzIE, Gödöllı, 99 p. Varga Gy. - Dimény J. (2002): Termesztési és idıjárási tényezık hatása a paradicsom termésének minıségére, SzIE, Gödöllı, 102 p. Varga-Haszonits Z. (1977): Agrometeorológia, Mg.Kiadó, Bp. 223 p. Varga-Haszonits Z. (1987): Agrometeorológiai információk és hasznosításuk, Mg.Kiadó, Bp. 248 p. Velich I, Csizmadia L. (szerk.) (1985): Zöldbab és zöldborsótermesztés, Mezıgazdasági Kiadó, Bp, 368 p. Zatykó L. (szerk.) (1993): Paprika, 2. kiadás, Mezıgazda Kiadó, Bp., 174 p.

71

Zöldségtermesztés időzítése

Recommend Documents