Szalai_Más Jézus Más Lélek

Szalai András

m ás

JÉZUS

M Á S LÉLEK M Á S EVANGÉLIUM

HARMAT

ISBN 963-9148-09-1

9789639 148093

Van-e alapja a pluralizmus és a toleran­ cia korában bármelyik vallásközösség bírálatának? Hiszen manapság mindenki azt hisz, amit akar. Hogyan lehet össze­ egyeztetni a kritikát a jézusi szeretettel? A szerző tizenkét keresztény hátterű kö­ zösséget mutat be, illetve elemez a ke­ resztény teológia szemszögéből. Alapve­ tő különbséget lát a keresztény felekeze­ tek, illetve a könyvben tárgyalt közössé­ gek között. Míg az előbbiekben a tagokat egyedül az Istentől való függésre buzdít­ ják, és nem állítják, hogy ők lennének az egyetlen „igazi” egyház, addig az utóbbi­ ak többségében a tagok a vezetőktől függnek, akik átvállalják tőlük a biblia­ értelmezés feladatát, erkölcsi döntéseik felelősségét, s ezért cserébe elvárják a korlátlan engedelmességet és az ő nyá­ jukban való megmaradást. „Az ott tartó erő végső soron az üdvösség elvesztésé­ től való félelem, hiszen a közösségen kívül nincs teljes igazság, és nincs Istennek tet­ sző élet. Ebből a helyzetből csak annak a felismerése segítheti ki az embert, hogy maga Jézus az út, az igazság és az élet, s hogy általa valóban mindenki eljuthat az Atyához.” A szerző új szempontokkal, értékes in­ formációkkal és mély együttérzésből fa­ kadó tanácsokkal szolgál mindazok szá­ mára, akik az elemzett vallásközösségek tagjaiként kétségekkel küszködnek, és akik odatartozó családtagjukon vagy barátjukon segíteni szeretnének.

Szalai András

mos j é z u s LÉLEK mÁS EVANQÉLtUM

HARMAT Budapest, 1998

Szaklektorok: Dr. Szentpétcry Péter (Evangélikus Hittudományi Egyetem, Vallás- cs Társadalomtudományi Tanszék) Dr. Szűcs Ferenc (Károli Gáspár Egyetem, Hittudományi Kar, Rendszeres Teológiai Tanszék)

© Szalai András, 1998 © HARMAT Kiadói Alapítvány, 1998 All rights reserved. Minden jog fenntartva.

Tartalom Bevezető................................................................................................................. 5 1. A Szentirásról....................................................................................................9 2. Az evangéliumról ......................................................................................... 12 3. Jézus Krisztusról........................................................................................... 14 4. A Szentháromságról ...................................................................................... 22 5. Hitvédclmi alapfogalm ak.............................................................................. 28 6. Eretnek irányzatok..........................................................................................32 Egyesítő E g y h áz................................................................................................. 40 Unitárius E gyház................................................................................................ 46 Jehova T a n ú i....................................................................................................... 50 Arany Rózsakcrcszt Vallásközösscg....................................................

59

Univerzális É le t.................................................................................................. 64 Az Utolsó Napok Szentjei ..................................................................................70 Új Apostoli E gyház.............................................................................................75 A Helyi Gyülekezet.............................................................................................79 Krisztus Budapesti Egyháza.............................................................................. 83 A „keresztyének” kommunái .......................................................................... 87 A Család ............................................................................................................ 91 A jólét és egészség evangéliuma .......................................................................96 Kérdések és tanácsok..................................................................................... 103 1. Függelék...................................................................................................... 125 2. Függelék........................... 154 Szakirodalom .................................................................................................. 165

Bevezető A hitvédclmi megítélés alapja és célja Könyvünk olyan vallásközösségckkcl foglalkozik, amelyek - bár önmagukat kereszténynek, sőt rendszerint a kereszténység igazi képviselőinek vallják a keresztény egyházakkal nincsenek tanításbeli és szellemi közösségben. Úgy érezzük, hogy a kereszténységnek kötelessége és feladata megvédeni a saját identitását és integritását. Ez azt jelenti, hogy Isten és ember előtti fele­ lősséggel, a már hívők és a még keresők érdekében is tisztázni kell, hogy mi az, ami elrugaszkodott a kereszténység alapjaitól. Mivel a keresztény egyháznak a Szentírás végső mércéjéhez kell magát mérnie, amelyik vallásközösség a keresztény fclckczclckkcl szemben az igazi kereszténység képviselőjeként lép fel, annak ezt az igényét a keresztények számára egyedül elfogadható forrásból, a Bibliából kell igazolnia. A hitvédclmi megítélés alapját a Szentírásnak az egyetemes keresztény hitvallá­ sokkal egyező tanításában látom. Keresztényként Istennel, üdvösséggel, túlvilági, szellemi dolgokkal kap­ csolatban nem hivatkozhatok más tényre, nincs más reménységem és bizo­ nyosságom, mint amit a Szentírásban, Isten igéjében találok. Nem azért, mert keresztény vagyok. Sőt, inkább azért lettem keresztény, mert maga Is­ ten győzött meg arról, hogy ami a Bibliában megíratolt, az a valóság. A hitvédelem feladatát nem ennek a realitásnak a védelmében látom (hi­ szen Isten nem szorul a védelmünkre), hanem a valóságos Istenhez vezető í//nak a védelmében. A hit ránk bízatott, és küzdenünk kell érte. Egyfelől azért, hogy Isten üzenetét mi is úgy értsük és éljük, ahogyan azt ő elgondol­ ta. Másfelől igazsággal és szeretettel kell harcolni a sok félreértés és szándé­ kos ferdítés ellen. A cél nem kevesebb, mint lerombolni az Isten ismerete ellen felépült erődítményeket, és lakóit kivezetni az igaz istenismeret szabad ege alá, hogy többé ne emberektől vagy démonoktól függjenek, hanem Te­ remtő és Megváltó Istenüktől; Ez emberfeletti feladat, és tehetetlenek is len­ nénk, ha Istentől nem kaptunk volna rá felhatalmazást. Urunk azonban kö­ nyörülni akar a tévelygőkön, s ezt azok tudják a legjobban, akik egykor ma­ guk is elvesztek, de megtaláltattak. IIol a határ? A keresztény felekezeteket röviden az a hit kapcsolja össze, hogy Jézus Krisztusban van az ember üdvössége, abban, amit ő tett ériünk (Jn 3:16-17). A tévtanítók is a Bibliára hivatkoznak, ők is Jézusról beszélnek, de túllépnek azon a tanúságtételen, amit a Szentírás üdvözítőnk személyéről és üdvözítő

5

tettéről hirdet. Tagadják például Jézus Isten vagy ember voltát, az üdvössé­ get pedig sóját feltételeikhez kötik (szolgálathoz, törvényekhez, a náluk való tagsághoz, szertartásokhoz, állítólagos titkos vagy új kinyilatkoztatásokhoz). E vallásközösségck némelyikében azonban már a teljesen átértelmezett ke­ resztény szókincs az egyetlen, ami a keresztény háttérre utal, és gyakorlatilag más vallásnak tekinthető (például az Utolsó Napok Szentjei, a Rózsakeresztes Vallásközösség vagy az Egyesítő Egyház). Többségük nyíltan elhatárolja magát a keresztény egyházaktól, és állítja, hogy csak azok üdvözülnek, akik az ő tanaikat követik és közéjük tartoznak (lásd Krisztus Budapesti Egyháza, Jehova Tanúi). Mások viszont nem akarják elfogadni, hogy a keresztény egyházak joggal határolják cl magukat tanaiktól (például az Unitárius Egy­ ház és a spirilualista közösségek), vagy a keresztény fclckezclck iránt a „nyi­ tottság” stratégiáját követik (lásd A Család). E vallásközösségcken kívül egy irodalma révén a felekezeti határokat is átlépő - téves tcológiai-lclkiségi irányzat­ tal is foglalkoznunk kell, a Jólét és egészség evangéliumáéval. Megbélyegzés helyett A könyvünkben elemzett vallásközösségck a Biblia mérlegén sajnos mind „könnyűnek” találtatnak. Más Jézust, más lelket, más evangéliumot hirdet­ nek (2Kor 11:4). Ennek megállapításával természetesen nem megbélyegző indulatokat vagy valamiféle önigazságot kívánunk táplálni, hanem ellenke­ zőleg, arra akarunk buzdítani, hogy e vallásközösségck tagjaiért minél töb­ ben imádkozzunk, és ha lehetőség nyílik rá, akkor szeretettel és céltudato­ san, szavainkkal és életünkkel tanúságot tegyünk nekik Megváltójuk igazi arcáról. Ennek a célnak a realitását igazolják számomra azok a volt tagok, akik a tanulmány egyes fejezeteit átnézték, és tanácsaikkal segítettek, és azok a keresz­ tények, akiket könyvünk információi megtartottak a keskeny úton. Ezeket a vallásközösségeket hagyományosan „szektáknak” szokták bélye­ gezni, de könyvünk ezt az igen bántó, megbélyegző kifejezést kerüli. A köz­ nyelvi szcktafogalom jelentése ugyanis az utóbbi évtizedben nagymértékben megváltozott, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. (A hitvédelmi alap­ fogalmak tisztázásához lásd az 5. fejezetet!) Egyrészt ma Magyarországon már nemcsak a történelmi egyházak és né­ hány független, de lassan „bevetté” vált szabadegyházi felckezet, hanem több tucat, teljesen különböző hátterű vallási irányzat található, s ezeket a jog mind „egyháznak” nevezi. Másrészt napjainkban elsősorban az olyan destruktív, azaz romboló hatású vallásközösségcket szokás a médiában nyil­ vánosan „leszektázni”, amelyek fanatizmusa embereket öngyilkosságra, sőt gyil­ kosságra is hajlandóvá tett (lásd Jim Jones és a Népek Temploma, Dán Koresh és wacói közössége, Luc Jouret és gnosztikus Naptemploma, Marshall Applewhite és a Menny Kapuja ufókultusz, Shoko Asahara és az AUM Shinrikyo). 6

Először is meg kell jegyezni, hogy ez utóbbiakhoz hasonló vallásközössé­ gek Magyarországon - egyelőre - nem tevékenykednek. Másrészt megbé­ lyegzésük kizárólag szociológiai szempontokra épül, és a társadalom igen erős elutasító ítéletét jelenti. Azok a keresztény hátterű közösségek azonban, amelye­ ket könyvünk ismertet - bár meggyőződésünk szerint teológiai szempontból eltévedtek - szociális szempontból csak kivételesen mcgkérdőjclezhctők, és egy­ szerűen nem lehet egy kategóriába sorolni őket ezekkel a destruktív cso­ portokkal.1 Ha a keresztény hitvédő más vallásközösségck tagjainak meg szeretné adni a lehetőséget, hogy az általuk hirdetett tanokat külső szempontok alapján új­ raértékeljék, akkor nem kezdheti a párbeszédet azzal, hogy idejétmúlt vagy bántó címkéket ragaszt a másik ember homlokára. Az cgyház(ak) társadalmi helyzete és a nyelvünk is megváltozott, s ezt a változást - hitünk alapjainak feladása nélkül - figyelembe kell venni. Ha nem a nevükön szólítjuk őket, azzal azt kockáztatjuk, hogy nem állnak velünk szóba, könyveinket nem ol­ vassák cl, és így nem jutnak cl hozzájuk azok az információk cs új szempon­ tok, amelyekre pedig meggyőződésünk szerint igen nagy szükségük lenne. Néhány szociológiai szempont Fontos látni, hogy a teológiai tévedés és a hétköznapi értelemben vett „szek­ tás” viselkedés, a fanatizmus nem feltétlenül jár együtt. A könyvben ismerte­ tett vallásközösségck tagjaira általában jellemző a vallástalan környezetnél magasabb fokú erkölcsi tartás, ami a munkahelyi és a családi életben egy­ aránt megjelenik. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy rendszerint egy sa­ játos, elszigetelt szubkultúra részeivé válnak, és kapcsolataik általában a kö­ zösségen belliire korlátozódnak. A nem-tagokkal való kapcsolat minősége természetesen közösségenként más, ezért nem lehet általánosítani. Mivel e vallásközösségek többsége az üdvösséget a saját tagságára korlá­ tozza, a tagok általában nagy lelki függőségbe kerülnek közösségüktől. Mégis csak némelyikre jellemző, hogy a tagok egészségüket vagy anyagi helyzetüket illetően is önként kiszolgáltatják magukat közösségüknek. Az ismertető felépítése

A könyv elején (1-4. fejezet) teológiai „szűrőt” szeretnénk adni a tévtanítások felismeréséhez, rámutatva azokra a bibliai helyekre és összefüggé1

E n n e k e lle n é r e m e g k e ll j e g y e z n i, h o g y a n e m z e tk ö z i é s a h a z a i s z a k ir o d a lo m a s z o c iá lis s z e m p o n tb ó l k á r o s h a t á s ú n a k v a g y b o tr á n y o s n a k íté lt új v a llá s i m o z g a lm a k k ö z ö tt (N ew R elig io u s M o v e m e n ts) e m líti a z E g y e s ítő E g y h á z a t, a K r is z tu s B u d a p e s t i E g y h á z á t, A C s a lá d o t é s a H o lic s - f é le k e r e s z ty é n k o m m u n á k a t (v ö . S ze k tá k - ú j va llá si je le n s é g e k , T I T - P a n n o n i c a , B p . 1 9 9 8 ).

7

sckre, amelyeken a Szcntírásról, az evangélium lényegéről, Jézusról és az Istenről vallott keresztény tanitás alapszik. Az 5. fejezetben alapvető fontos­ ságú fogalmak meghatározásai találhatók. A 6. fejezet a különféle Eretnek irányzatok lényegét foglalja össze, és azokra a lelki mechanizmusokra mutat rá, amelyek bizonyos tévtanok létrejöttében felismerhetők, illetve amelyek révén a hívők fogékonnyá válhatnak ezekre. Az egyes irányzatokból csak azok a vallásközösségck kerültek részletes ismertetésre, amelyek személyes - és bizonyára vitatható - megítélésem sze­ rint valamilyen szempontból a legtanulságosabbak, a legtipikusabbak vagy a legveszélyesebbek. Létszámuk azért nem befolyásolt a döntésben, mert tudok Valakit, aki egyetlen elveszett bárányért is képes mindent megtenni. E vallásközösségek könnyebb felismerése érdekében az Adatok között uta­ lunk propagandaanyagaikra és társadalmi szerveződéseikre, illetve bemutat­ juk a plakátjaikon, könyveiken található emblémájukat is, ha van ilyen. Történetük és Tanításuk tömör, csak a legfontosabb dolgokra kitérő ismer­ tetését a velük kapcsolatos sajátos Problémák felvetése, majd a Biblia tanítá­ sával való összevetés követi. Helykímélés céljából kódszámukkal utalunk azokra a bibliai tanításokra, amelyek tisztázására szinte mindegyik közösség tanainak kritikájához szükség van (lásd 1-4. fejezetek). A kötet végén gyakorlati Kérdések és tanácsok találhatók azok számára, akiknek a hozzátartozójuk vagy az ismerősük került bele egy ilyen valláskö­ zösségbe, olyanoknak, akik az evangéliumot azokkal is meg szeretnék osz­ tani, akiket már megtévesztettek egy más evangéliummal, olyan gyülekeze­ teknek, amelyek készek befogadni kiközösített és kereső, de még tévtanokkal megzavart embereket, és azok számára, akik önmagukról ismerték fel, hogy eddig nem jó úton vezették őket. A kél speciális tanulmányt tartalmazó Függelék után végül a Szakirodalom segít abban, hogy az idegen nyelven értők és az internethez is hozzáfé­ rők kiegészíthessék a mai magyar szakirodalom hiányosságait.

Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott! Könyörüljetek a kételkedőkön! Júdás levele, 3.22.

8

1. A Szentírásról A „Biblia” szó görögül azt jelenti: „könyvek”. A Biblia a zsidó és a keresz­ tény vallás számára mértékadó, azaz kanonikus iratok kis könyvtára. A pro­ testáns Bibliában2 a zsidók által is elfogadott 39 könyv képezi az Ószövetsé­ get, a további 27 könyv pedig az Újszövetségi Szentírást. A katolikus Biblia - a protestánsokkal közös kánoni könyveken kívül - néhány vitatott sugalmazottságú, másodkanonikusnak nevezett ószövetségi iratot is tartalmaz. A kánon kialakulása folyamat volt, de nem az egyház döntötte cl, hogy melyik irat kerülhet be a kánonba, és melyik nem. Az egyház csak felismerte azokat az írásokat, amelyek Isten Igéjeként szólnak az emberhez, tehát a Szentlélek általi ihletettség döntött a bibliai kánon kialakulásában. A nem­ kanonikus ókeresztény irodalomban is akadt lelki szempontból építő irat (például Római Kelemen levele a korinlhusiaknak), de a többit valamilyen gnosztikus, aszketikus, judaizáló vagy más - torzult teológia hatotta át, és az apostolok nevében eretnekségeket csempésztek volna be az egyházba. A „ki­ dobott”, az üdvösség szempontjából értéktelennek, tévesnek vagy kifejezetten félrevezetőnek tartott iratokat nevezi a teológia apokrif iratoknak. A Biblia fennm aradása valóban csoda. Mint iratgyűjtemény természetesen nem „az égből pottyant”, hanem Isten lassú, történelmi kinyilatkoztatás­ sorozatának eredményeképpen állt össze. Kr. e. 1400 körül valószínűleg Mózes kezdte cl leírni az izraelita szájha­ gyományt (teremtés, ősatyák történetei) és Isten korabeli kinyilatkoztatásait (törvény), végül Kr. u. 90 körül János apostol iratai zárták le a sort. Egy majdnem 1500 éves időtartamon belül legalább 40 különböző korú és foglal­ kozású szerző írta. Találunk közöttük királyt, papot, prófétát, hivatalnokot, zenészt, orvost, pásztort, halászt, volt vámszedőt és vallási fanatikust is. Annak ellenére, hogy eltérő az iratok kora, témája, műfaja és stílusa, cso­ dálatos az egész mű üzenetének egysége. A Biblia nem „örök igazságok mi­ tologikus tárháza”, alakjai tipikus ókori, közel-keleti emberek, akiknek az élete a történelmi valóság része. A bibliai iratok eredetijei ugyan elveszlek, de - más antik iratokkal ellen­ tétben - százszámra maradtak fenn másolatok. Ezek tudományos feldolgozá­ sa, a másolási hibák és egyedi változatok kiszűrése eredményeképpen az ere2

A h o l m á s k é n t n e m j e l ö l t ü k , a b ib lia i id é z e te k e t a z 1 9 7 5 . évi ú j f o r d í t á s ú B ib lia j a v í t o t t k ia d á s á b ó l v e t t ü k á t ( R e f o r m á t u s Z s in a ti I r o d a S a jtó o s z tá ly a , B u d a p e s t, 1 9 9 0 ) .

9

deti hcbcr és görög szöveget több mint 99 százalékos biztonsággal rekonst­ ruálni lehetett. A szöveg vitatott, nehezen értelmezhető részletei az üzenet lényegét és összefüggéseit nem érintik. A Biblia fordításai - legalábbis a keresztény egyházak állal kiadott fordítá­ sok - a nemzetközileg elfogadott héber és görög szövegek alapján készülnek (DBG Stuttgart: Biblia Hcbraica, Nóvum Testamentum Graccc, UBS New York: Grcck New Teslamcnt). Miért van olyan sok fordítás forgalomban? Egyrészt az élő nyelvek mindegyikére jellemző a szókincs, a nyelvtan és a helyesírás folyamatos változása, így legalább emberöltőnként „a legjobb” bibliafordítás is megérett a javításra (revízió). Másrészt - mint minden ide­ gen nyelvi szövegnél - igen gyakori a több fordítási lehetőség, és a fordítók döntésétől íugg, hogy a rokon értelmű szavak közül melyiket ítélik a leg­ jobbnak egy adott írásrészlcthcz. Érdemes több fordítást is megismerni, mert egymást kiegészítve segíthetnek a szöveg jobb megértésében. Harmadszor, többféle fordítási típus létezik attól függően, hogy kiknek ké­ szül és milyen célból. Ez meghatározza a szókincset (régies fordulatok vagy mai köznyelvi kifejezések), a kifejezésmódot (a hébcrcs vagy görögös fordu­ latok szó szerinti visszaadása vagy értelemszerű fordítása), az apparátust (párhuzamos igehelyekre való utalások megléte vagy hiánya) stb. A magyar fordítások közül a hagyományőrző típust az 1908-as kiadású revideált Károli Biblia képviseli. A köznyelvi, értelmező típusra jó példa a Békés-Dalos fordítás, a szószerintiségre törekvő típusra pedig a Vida- és a Csia-félc fordítás. A köznyelvi értelmező és a hagyományőrző típus átmeneti változata a katolikus (1973) és a leginkább ajánlható, 1990-ben revideált új protestáns fordítás. Értékelésük, előnyeik és hátrányaik elemzése a szakiro­ dalom feladata. Sajnos egyes tévtanokat hirdető vallásközösségek saját bibliaferdítést használnak (lásd a Jehova Tanúi „Új Világ Fordítás”-át). A Biblia tartalm a: nem véletlenül nevezik az Élet Könyvének, mert az Is­ tennel járás, az Istennel való együttélés könyve, több évezredes tapasztalatok kincstára. Egyaránt tartalmazza Isten egyes emberekhez vagy tömegekhez intézett szavait, s az emberek reagálásait Isten szavára és jelenlétére. Nem lehet benne szétválasztani isteni és emberi kijelentéseket, mert Igévé, azaz isten hozzánk szóló szavává válhat bármelyik részlete, bármelyik történet ta­ nulsága. Isten ihlette a Szentírás egykori íróit, és ihleti mai olvasóit is. Aki az írást nemcsak azért veszi a kezébe, hogy informálódjon, hanem azért, hogy formálódjon, aki nemcsak olvasgatja az írást, hanem hagyja, hogy az olvasson őbenne, az az élő Istennel találkozva igazi csodát élhet át. Sajnos a tévtanítók a Bibliát rendszerint úgy idézik, hogy figyelmen kívül

10

hagyják a szövegkörnyezetet - az író eredeti mondanivalóját - és a Biblia egészének belső összefüggéseit. Saját, emberi tanaiknak így bibliai, azaz is­ teni tekintélyt tulajdonítanak, és ezzel sokakat megtévesztenek. A bibliai szakirodalom. Igen hasznos a Biblia keletkezéséről, szövegéről, fordításairól, értelmezésének és magyarázásának alapelveiről szóló szakiro­ dalom és a kommentárok olvasása, mert belőlük a megértéshez ma már nél­ külözhetetlen történelmi, kulturális és nyelvi háttérismereteket is megtudhat­ juk. A jó bibliai szakirodalom a Biblia olvasására, megértésére és megélésére ösztönöz, hiszen bármennyire is fontosak a Bibliára/ szóló segédkönyvek, a közvetlen forrásnak, a Bibliának az olvasását nem helyettesíthetik. A BIBLIA ÖNMAGÁRÓL 1.1 A Biblia Isten ihletett (2Tim 3:16, 2Pt 1:21, Gál 1:11-12), végső (Mk 12:6, Zsid 1:1), teljes (2Kor 11:4, Gál 1:6-8, Kol 1:25, lTim 4:1, Jel 22:1819), üdvösségre vezető (Csel 11:14, Róm 1:16, lKor 1:18.21, 2:2-5, 2Kor 4:3, 2Tim 3:14-17), ma is élő és ható (Ézs 55:11, Zsid 4:12-13) szava. 1.2 Isten szava az Ószövetség (2Móz 20:1, Zsolt 119. Zsid 1:1-2, 2Tim 3:16-7, lPt 1:10-12, Róm 15:4), Jézus szavai (Lk 5:1, Jn 1:1-14,3:34,14:23, Zsid 1:1-2, Jel 19:13) és az apostoli tanítás (Jn 16:12-15, lKor 1:18,2:4, 2Kor 2:17, IThessz 2:13, 2Thcssz 2:15, 2Pt 3:15-16) egyaránt. 1.3 A hamis prófétákon - akik Isten nevében szólnak, pedig ő nem mondott semmit, vagy ellentmondanak annak, amit ő mondott - Isten ítélete van (5Móz 18:20-22, Mt 7:15-20, Gál 1:6-8). Tévhit: hit olyan „új kinyilatkoztatásokban”, amelyek a Bibliát helyettesí­ teni, kiegészíteni vagy javítani akarják, és amelyek forrása állítólagos angyali vagy isteni sugallat, illetve ősi titkos hagyomány.

...hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. Pál apostol első levele a korinthusiaknak, 2:5

11

2. Az evangéliumról A kercsztcnyscg lényege az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. A tőle kapott és róla szóló üzenet az evangélium, ami jó hírt, örömhírt jelent. Az evangéliu­ mot (lK or 15:1-11) egy gyermek is megértheti (Lk 18:17), de részletes kifej­ tésétől sem tekinthetünk cl. M I A BIBLIA ÖRÖM ÜZENETE? 2.1 Isten szent cs igazságos, mi emberek ellene lázadó bűnösök vagyunk, és büntetést érdemiünk. A szent élet Isten itt és most parancsa (Mt 5:48, Ef 1:4, lPt 1:15-16), de az ember képtelen teljesíteni (Jak 2:10, Róm 3:23). Ennek az az oka, hogy Is­ tentől elszakadva élünk, mindenki természeténél fogva bűnös (lMóz 6:5-6, Jób 14:4, Mt 15:19, Ef2:l-3) és ezért vétkezik (lKir 8:46, Jn 8:7, Róm 3:9-10. 23). Isten szerctctc és igazságossága egymással nem kijátszható (Jn 3:16-17.36, ÍJn 4:9-10, Róm 5:1-11, Tit 2:11-14, 3:3-7). Isten igazságos: a bűnös büntetést érdemel (3Móz 16:34,17:1, Jn 3:19-20, Zsid 9:22), s a büntetés elképzelhe­ tetlenül rettenetes lesz (4Móz 14:18, Ézs 57:16, Zsid 10:31, Jel 20:11-15). 2.2 Isten mégis úgy szeretett minket, hogy Jézusban emberré lelt, és ő maga bűnhődött helyettünk. Csak Isten szent és tökéletes (Ézs 43:3, Jel 4:8,15:4). Jézus azért lehetett bűntelen, mert benne a Szent Isten járt közöttünk. Csak ő, a biíntelen en­ gesztelhette ki Istent a bűneinkért, bűnös teremtmény (állat, ember, angyal) nem (Zsid 2:14-17, 7:27, 9:12-14, 10:11-14), ezért ő bűnhődött a bűnösök helyett (Ézs 53. fej., Zsolt 22., Jn 1:29, Mt 26:28, Róm 5:1-8, E f 1:7, Zsid 7:24-10:22, lPt 1:19, 2:24), megszabadítva őket a büntetéstől és a bűn ha­ talmából egyaránt (Róm 6-8. fej.). 2.3 Isten azt parancsolja, hogy az ő felkínált kegyelmében bízzunk. Aki belátja: a Szentnek, az Igaznak kellett őhelyette bűnhődnie, hogy Isten­ nek ne kelljen őt büntetnie (Ef 2. fej., Róm 3:22-26, 5:1-8, ÍJn 1:8—2:2), és Isten e felkínált kegyelmét elfogadja, az megmenekül az örök haláltól (Mt 8:11-12, 25:46, 2Thessz 1:9, Jel 20:11-15), üdvössége van (Róm 8:1-2, 10:813, ÍJn 5:11-13), a Lélek állal újjá születik (Jn 3:1-8, Tit 3:5, Un 5:1, Gál 3:1-5, 6:15), Isten a gyermekévé fogadja (Jn 1:12-13, Ef 3:7, Gál 3:26, 4:6, Zsid 2:11), és így biztos lehet Isten szabadító, megtartó kegyelmében (Jn 10:28-30, E f 2:4-9, Róm 5:1, 8:1.31-38).

12

2.4 Isten a Jézusban hívőnek Jézus igaz és szent voltát tulajdonítja, és Jézus képére formálja. A Jézusban hívőnek egyfelől Jézus igaz cs szent volta adatik egyszer s min­ denkorra (Zsid 10:14. lKor 1:30), másfelől a Lélek elkezdi benne megszen­ telő munkálkodását: Krisztus képére formálja (Ef2. fej., Fii 1:6, Gál 3:1-5, 5:22-25, 2Kor 3:16-18). Isten Szendéikével a szívébe írja törvényeit (Zsid 10:15-17), hogy a Lélek akarata, és ne testi vágyai szerint éljen (Róm 6:11, 12:1-2, Gál 5:13.19-25, Ef 2:1-3, lPl 4:1-4, 2Pt 1:3-4,2:18-22). Újjáteremtetésünk lelki (Jn 3:6-8), így a lest még bűnre hajlik (Róm 7. rész). Lényünk teljes megváltását, megdicsőülését még várjuk (Róm 8:23-24, lKor 15. fej., 2Kor 4:16, Fii 3:20-21, ÍJn 3:1-3). 2.5 Az üdvösség kizárólag Jézus személyéhez és teliéhez van kötve. Üdvösségünk már 2000 évvel ezelőtt elvégeztetett (Jn 19:30). Isten felkínált kegyelme kész helyzet (Ef 2:8-11), amelyet csak elfogadni vagy elutasítani lehet. Nem üdvösségünké/*/ szolgáljuk Uniókat, hanem hálából, azért, mert üdvözölünk (Fii 2:12-13, Jak 2:14.22.26, Ef2:10, lPt 1:5-9, Zsid 10:14). Az üdvösség egyedül Jézus személyéhez: az ő szavaihoz és tettéhez van kötve (Jn 5:22-23,14:6, Csel 4:12, lKor 15:1-11, lTim 2:5). Tévhit: Jézus nem a Krisztus, nem ő volt o megígért messiás; Jézus Krisztus csak egy a megváltók sorában; helyette angyalok vagy emberek közve­ títhetnek Isten és ember közt; nem személyesen ő maga jön vissza, hanem XY-ként; már visszajött, de láthatatlanul; az üdvösséghez nem volt szük­ ség Jézus váltsághalálára; Jézus vá/tsága nem teljes, kiegészítésre szo­ rul; az üdvösség Jézus életének utánzásával, szolgálattal kiérdemelhető, megszolgálható; az üdvösségnek fokozatai, az üdvözülőknek osztályai vannak; a halál után is lehet üdvözülni vagy halottakat lehet helyettesítő szertartásokkal üdvözíteni; az üdvösség feltétele: egy papi hierarchia köz\>etítése, szertartásai vagy egy szertartási mód vagy egy bizonyos gyülekezeti forma vagy bizonyos törvények, szokások betartása vagy egy karizma birtoklása, vagy az - e feltételeket egyedül teljesítő - közösség­ ben való tagság.

...pedig nincsen más evangélium. Pál apostol levele a galatáknak, 1:7

13

3. Jézus Krisztusról Jézus messiás volta Ennek az elemzéséi itt és most szükségtelenné teszi az a tény. hogy a keresz­ tény hátterű tévtanítók Jézussal kapcsolatban ezt nem, illetve nem ezt tagad­ ják. Számukra nem annyira Jézus - királyi, papi, prófétai, szolgai, messiási - tisztségei és szolgálata jelentett és jelent problémát, hanem Jézus lénye, személyének titka. Ebben a fejezetben ezért elsősorban Jézus Isten és ember voltával foglalkozunk, de a messiásról szóló ószövetségi ígéretek újszövet­ ségi beteljesülésének rövid listáját is közöljük. 3.1 Már a Jézusban beteljesedett jóslatok száma is elég ahhoz, hogy Jézussal kapcsolatban egyszeri, utánozhatatlan csodáról beszélhessünk. E beteljese­ dett jóslatok, teljes értelmet nyert előképek, illetve Jézus Izrácilcl való azonosulásának jelei együtt példátlan erővel tanúsítják, hogy Jézus a messi­ ás. A Jézus után jövő hamis messiások csak azokat tudják megtéveszteni, akik nem tudják, hogy Isten a prófétái által mindig előre megmondta, mit szán­ dékozik tenni, hogy amikor cselekszik, népe felismerhesse, hogy ö az (IMóz 41:25-28, Józs 3:5, ISám 3:11. Zsolt 40:6, Hab 1:5, Ám 3:7). Isten a messi­ ással kapcsolatban előre megmondott, be is teljesedett, illetve még beteljese­ désre váró események és adatok sokaságát a messiás azonosító jegyeinek szánta (Ézs 35:6,61:1 vö. Lk 7:18-23), hogy az utána jövő hamis messiáso­ kat, a régi és a mai krisztuspótlékokat felismerhessük. Nem véletlen, hogy a megjelenő Antikrisztus megtévesztő ereje is a látványosságokból származik, mintha a túlvilági hatalom önmagában bármit is igazolna (lásd Mt 24:15-24, 2Thcssz 2:9-12, Jel 13. fej.). Már beteljesedett próféciák (válogatás). A messiásnak Betlehemben kellett megszületnie (Mik 5:2 vö. Mt 2:1-6, Lk 2:1-20). A messiásnak szűztől kellett születnie (Ézs 7:14 vö. Ml 1:18-25, Lk 1:26-38). A messiás Mózeshez hasonló próféta (5Móz 18:15-19 vö. Jn 7:14-17.40-46, Csel 3:22-26). A messiás a szen­ vedés enyhítője is lesz (Ézs 35:6,61:1 vö. Lk 7:18-23). A messiás győzelmesen bevonul Jeruzsálembe (Zak 9:9 vö. Mt 21:1-9, Jn 12:12-16). A messiást tulajdon népe megveti (Zsolt 119:22 vö. Mt 26:3-4, Jn 1:10-11, 12:37-43, Csel 4:1-12). A messiást elítélik (Ézs 53:8 vö. Mt 27:1-2, Lk 23:125). A messiás néma marad vádlói előtt (Ézs 53:7 vö. Mt 27:12-14, Mk 15:3-4, Lk 23:8-10). A messiást arcul ütik, leköpik (Ézs 50:6, Mik 5:1 vö. Mt 26:67, 27:30, Mk 14:65, 15:19, Lk 22:63-64, Jn 19:1-3). A messiást kigúnyolják, és

14

megcsúfolják (Zsolt 22:8-9 vő. Mt 27:39-43, Lk 23:11-35). A messiásnak ke­ reszthalált kell szenvednie (Zsolt 22:15-17 vő. Mt 27:31, Mk 15:21.25, Jn 19:15-18). A messiás gonosztevőkkel együtt szenved, és imádkozik értük (Ézs 53:12 vő. Mt 27:38, Mk 15:27-28, Lk 23:32-34). A messiásnak ecetet adnak inni (Zsolt 69:22 vő. Mt 27:34, Jn 19:28-30). A messiás köntösére sorsot vetnek (Zsolt 22:19 vö. Mt 27:35, Mk 15:24, Jn 19:23-24). A messiás csontját nem tö­ rik meg (2Móz 12:46, Zsolt 34:21 vö. Jn 19:31-36). A messiás halála mások bűnéért való engesztelő áldozat (Ezs 53:6.8.10-12 vö. Jn 1:29,14:49-52, Csel 10:43,13:38-39, lKor 15:3, Ef 1:7, IPt 2:24-25, ÍJn 1:7-9). A messiásnak fel kell támadnia a halálból (Zsolt 16:10 vö. Mt 28:1-10, Mk 16:1-8, Lk 24:1-9, Jn 20:1-31, Csel 2:22-32, IKor 15:4-8). A messiásnak Isten jobbjára kell ülnie (Zsolt 110:1 vö. Mk 16:9, Lk 24:50-51, Csel 2:33-36, Zsid 10:12-13) stb. Még beteljesedésre váró próféciák (válogatás). A messiás az ég felhőiben di­ csőségben megjelenve hatalommal tér vissza (Dán 7:13-14 vö. Mt 24:30, 25:31, 26:64, Mk 14:61, Csel 1:9-11, Jel 1:7). A messiás Dávid trónján ülve uralkodik (Ézs 9:6-7 vö. Lk 1:32-33). A messiás az egész Földön uralkodik (Zsolt 72:8-11 vö. Fii 2:9-11, Zsid 1:8-9, Jel 11:5, 19:11-16) stb.

3.2 A messiás maga az Úr. Az Újszövetség tanúsága szerint Isten, aki mindenütt jelenlevő szellemi lény (Zsolt 139, Jn 4:20-26, Csel 17:28), Jézusban valóságos emberré lett (Mt 1:23, Lk 1:35, Jn 1:14, ITim 3:16, Zsid 5:7) és ugyanakkor valóságos Isten maradt (Jn 1:1, 5:18.23, 6:45, 9:35.38, 10:30-36, 11:25, 14:9, 20:28, Zsid 13:8). Az „Első és Utolsó", azaz egyetlen Isten a megígért és eljött messiás­ ban: Jézus Krisztusban emberré lett, megváltásunkért kínhalált halt és fel­ támadt (Ézs 44:6 vö. Jel 22:13, 1:8.17-18), ezért az ő nevére hajol meg min­ den térd (Ézs 45:23 vö. Fii 2:6-11, Csel 4:12). Jézus Isten cs ember volta - a krisztológiai viták Jézus lényét kezdettől fogva mindkét irányból támadták, azaz vagy Isten voltát vagy ember voltát tagadták. A zsidók számára természetesen az jelen­ tett istenkáromlást, hogy Jézusban Istenük járt közöttük (Jn 10:33 stb.). Az anyagot a szellemmel eleve szembeállító gnoszlikusok számára viszont az volt elképzelhetetlen, hogy az Istenség valódi emberi testet öltsön, és úgy vélték, hogy Jézus csak /d/scn/tcstbcn jelent meg, amolyan kísértetként (do~ ketizmus, lásd János írásait). Az egyházon belül a trinitástanhoz hasonló nehézségekkel járt Jézus mi­ voltának pontos körülírása. A teológusok feladata nem Jézus lényének a „megmagyarázása” volt, hanem a róla szóló hamis állítások kiküszöbölése,

15

önlel eplczcscnck hűséges megőrzése. Ezek a Kr. u. 4-5. századi krisztológiai viták Jézus lényének paradoxonát és az emberi értelem felfogásbeli egyolda­ lúságát tükrözik. Apollinárisz azt tanította, hogy Jézus lénye emberi test és isteni természet együttese volt. Ezzel azonban önkéntelenül is tagadta, hogy Jézus valóságos és teljes ember volt, aki akaratát, érzelmeit és értelmét te­ kintve is, tehát mindenben hozzánk hasonló emberré lett (vö. Lk 22:42, Zsid 2:14-17,5:7-9). Ncszloriosz Jézusban két - számára - összeegyeztethetetlen, egyesülésre képtelen személyt, egy emberi és egy másik, isteni személyt kü­ lönböztetett meg. Jézus azonban sohasem mondott olyasmit, hogy egyszer „az isteni természete”, másszor pedig „az emberi természete” cselekedett volna. Jézus mindig egy személyként. Jézusként gondolkodott és beszélt ön­ magáról, illetve így cselekedeti. Eutükhész (Ncsztoriosszal szemben) azt tanította, hogy Jézusban az emberi és az isteni természet egy harmadik ter­ mészetté olvadt össze, és a két természet különválaszthatósága ellen tiltako­ zott. Ő azonban e másik véglettel Apollináriszhoz hasonlóan Jézus valóságos ember és valóságos Isten voltát, azaz kettős természetét tagadta (monofizitizmus). Megjegyzendő, hogy ezek a teológusok egyoldalúnak ítélt véleményük el­ lenére sem tagadták Jézus istenségét. A kalcedoni zsinat (451) az Athanásziosz-féle hitvallás nyomán mindenesetre pontot tett a krisztológiai viták végére: Krisztus az Atyával egylénycgű (homoúsziosz). [Az Athanásziosznak tulajdonított hitvallásból:\ A mi Urunk Jézus Krisztus, Is­ ten Fia egyaránt isten és ember. [...] Tökéletes Isten, tökéletes ember, aki értel­ mes lélekből és emberi testből áll. Egyenlő az Atyával istenség szerint [azaz Is­ ten voltát tekintve], kisebb az Atyánál emberség szerint [azaz ember voltát te­ kintve]; aki bár Isten és ember, mégsem keltő, hanem egy Krisztus. Egy, de nem az istenségnek testbe való átváltozása állal, hanem emberi voltának Istenbe való felvétele által. Teljességgel egy, de nem a lényeg összeelegyedése, hanem a személy egysége szerint, mert ahogyan az értelmes lélek és a test [együtt] egy ember, úgy az egy Krisztus Isten is, ember is. [A kalcedoni hit\>allásból:] Követvén a szent atyákat, mindnyájan egybehangzó­ an kijelentjük, hogy egy és ugyanazon Fiút, a mi Urunk Jézus Krisztust valljuk, aki tökéletes az istenségben, és aki tökéletes az emberi léiben; aki valósággal Isten és valósággal ember, értelmes lélekből és testből való, egylénycgű az Atyával istenség szerint, és ugyanő egylénycgű velünk emberi lét szerint, min­ denben hasonló hozzánk, kivéve a bűnt. [...] Ugyanezt az egy Krisztust, aki Fiú, Úr, Egyszülött, két természetből összcclegyítctlenül, elválaszthatatlanul, osztha­ tatlanul, elkülönítetlenül valónak ismerjük cl. Az egyesülés által semmiképpen nem töröltetett el a természetek különbözősége, sőt inkább mindegyik természet megtartotta a maga tulajdonságát, és egy személyben és egy lényegben egyesült,

16

nem két személyre oszlott, vagy vált szét, hanem egy és ugyanazon Fiú és Egy­ szülött, Isten Igéje, Úr Jézus Krisztus - amiképpen egykor a próféták beszéltek róla, amiképpen maga az Úr Jézus Krisztus tanított minket, és amint az atyák hitvallása elénk adta.3

3.3 A Jézus kettős természetéről szóló tanítás alapja az a tény, hogy Jézus az Újszövetségben isteni és emberi tulajdonságokkal is rendelkezik, illetve cselekedeteiben emberként és Istenként is megjelenik előttünk: Jézus valóságos ember volt. Ezt senki sem vitatta, mert embernek született (Mt 1:18-25, Lk 1:35, 2:7.40.52, 3:23, Jn 1:14, Gál 4:4-5), és kortársai is embernek látták (Mt 13:54-56, Mk 6:3, Lk 2:46-52, Jn 7:5 stb.). Jézusnak volt saját akarata (Mt 8:3, 23:37, Lk 22:42, Jn 14:25, 17:24), érzett örömöt, bánatot és haragot (Mt 8:10, 26:38, Mk 3:5, Lk 10:21, 19:41, Jn 2:13-17, 11:33.38, 12:27, 13:21, Zsid 5:7,12:2), és másokkal is együtt érzett (Mt 9:22-23.36, 14:14, 15:32, Mk 1:41,5:19, Lk 7:13). El tudott fáradni (Jn 4:6, Lk 23:26), meg tudott éhezni (Mt 4:2) vagy szomjazni (Jn 4:7, 19:28). Tudta, mi a szenvedés, valóban meghalt (Mt 27:27-44, Mk 8:31, Lk 23:46, Jn 19:30), és el is temették (Mt 27:57-66, Mk 15:42-47, Lk 23:50-56).

Jézus tanításai, igényei, tettei. Ugyanakkor úgy tanított, ahogy ember még sohasem (Lk 2:46-47, Mt 7:29, Jn 3:1-2,6:45-47,7:46), illetve önmagával azonosította („Én vagyok...”) a való igazságot, az Istenhez vezető utat (Jn 14:6), az Isten előtt helyes erkölcsi döntés mércéjét (Jn 8:12,9:39-41), az Isten szolgálatának alapját (Jn 15:1) stb. Kiderült róla, hogy Úr a természet (Mt 8:26-27, Lk 5:4-11), az anyag törvé­ nyei (Mt 14:19, Jn 2:1-11), a tér korlátái (Jn 4:46-54), a démoni hatalmak (Mt 8:16-17.28-32, Mk 1:27.34, Lk 4:35 vö. Kol 2:15), a betegségek (Mt 9:20-22, 32-33, 12:9-21, Lk 4:39-40, 5:12-15 stb.) és a halál (Mt 9:18.23-26, Lk 7:1117, Jn 11:1-44) fölött. Ráadásul felhatalmazását - minden addigi prófétával el­ lentétben - saját döntéséből a tanítványaival is megosztotta (Mt 10:1, Lk 10:1719, Mk 9:38-40, 16:15-20). Jézus mindezen túl egyeseknek bünbocsánatot adott (Lk 5:19-26, 7:36-50, Jn 8:1-11), pedig a Templomban akkor még működött az állatáldozati engesztelés rendszere (vö. Zsid 10:1-10). Ha isteni igényei mögött nem állt volna istensége, akkor hazug vagy őrült, de mindenképpen eretnek is­ tenkáromló lett volna - ez azonban ellentmondana csodálatos jellemének és az emberiségre gyakorolt példátlan hatásának. 3 Lásd dr. Vanyó László: Az ókeresztény kor dogmatörténete l-II., Bp. Pázmány P. Róni. Kát. Hittud. Egy., 1988. és &Magyarországi Református Egyház hitvallási iratai Füg­ gelékét. Az egyházatyákat a továbbiakban is e művekből idézzük.

17

Jézus bűntelensége és halhatatlansága. Ő az emberekkel ellentétben mindig engedelmeskedett az Atyának (Lk 2:49, Jn 8:29, 15:10), és bár az ördög mindent elkövetett, hogy bűnre csábítsa, ő sosem vétkezett (Mt 4:1-11, Lk 2:40, 23:41, Jn 8:46, 18:38, 2Kor 5:21, Zsid 2:10-18, 4:15,7:26, lPt 1:19,2:22,3:18, ÍJn 2:1, 3:5). Ha csak ember lett volna, ugyanúgy vétkezett volna, mint bárki más (Róm 3:23), ha csak Isten lett volna, a kísértés nem lett volna számára kísértés. A kí­ sértés azonban valódi volt, és mivel Jézus bűntelen maradt, ő Isten is volt. Istent természetesen nem lehet bűnre csábítani (Jak 1:13), de az ördög és az emberek időnként megpróbálták (lásd Izráel népének vagy Ananiásnak a történetét). Bár Jézust keresztre feszítették és valóban meghalt, ígéretének megfelelően (Mt 16:21, 28:6) feltámadt a halálból, ahogyan odaadta, úgy vissza is vette éle­ tét (Jn 2:18-22, 10:17-18 vö. Mt 28. fej., Mk 16. fej., Lk 24. fej., Jn 20. fej. lKor 15. fej.). Mivel egyedül Isten halhatatlan (Róm 1:23, lTim 1:17, 6:16), Jé­ zusnak Istennek kell lennie (Zsid 7:14-28). Jézus megválogatta, ki előtt fedi fel önmagát, ki tanúskodhat róla, kilétet nem tagadta, és elfogadta, hogy imádják. Jézusban maga az Ószövetség Ura jött el (Ézs 40:3 vö. Mt 3:3, ahol „az Úr útja”, a közelgő Úr számára készített utat jelenti), maga az Úr lett emberré Népe meg­ váltásáért (Lk 1:43,2:11, 13:15). Ezért aki benne csak embert látott, de isteni tulajdonságokkal akart neki híze­ legni, azt helyre tette (Mk 10:18) anélkül, hogy ezzel istenségét tagadta volna. Az általa meggyógyítottak egy részének hallgatást parancsolt, ha „feltűnés nél­ kül” akart rajtuk könyörülni (Mk 1:40-45), és a démonokat is elhallgattatta, mert ebből a tisztátalan fonásból nem fogadott el tanúságtételt (Mk 1:24-25 vö. Csel 16:16-18). Éppen messiás voltának védelme érdekében kerülte, hogy az emberek messiásról alkotott igényeinek, elvárásainak megfeleljen (Jn 6:1-15. 26), ezért még a tanítványai is rászorultak arra, hogy az Atya leplezze le előttük Jézus kivoltát (Mt 16:13-17). Ugyanakkor a számára valamilyen okból megfele­ lő embereknek ő maga is kijelentette, hogy ö az (Jn 4:25-26, Mt 26:63-64). Jézus minden további nélkül elfogadta az emberek imádatát (Jn 9:38, Mt 28:9, Lk 24:52), és elfogadja a mennyei lények imádatát (Zsid 1:6, Jel 4:10). Mivel a világegyetemben Jézus szerint is csak Istent szabad imádni (Mt 4:10), bálványt (2Móz 20:3, Dán 3:15-18), embert (Csel 12:21-23) vagy angyalt (Kol 2:18, Zsid 1:5.13-14, Jel 19:10) nem, Jézus valóban Isten kell, hogy legyen, ha minden teremtmény őt imádja (Fii 2:9-11, Jel 5:11-14 vö. Csel 7:59). Jézus Izráel vallási vezetői előtt egyszerre vallotta magát „Isten Fiának” és „az Emberfiának” (Dán 7:13-14 vö. Mt 16:13, 26:63-66), amit a főpap Isten károm­ lásának ítélt. Bár a Biblia helyenként Isten „fiának” nevez angyalokat (Jób 38:7, Zsolt 36:9), embereket mint teremtményeket (Lk 3:38), Izráel egészét

18

(Mt 2:15), de Jézus bizonyos szempontból Isten egyetlen Fia (Jn 3:16), mert csak rajta keresztül lehet megismerni Istent (Lk 11:25-27, Jn 1:18), és csak a benne való hit révén kaphat valaki felhatalmazást althoz, hogy Isten örökbefoga­ dott gyermeke legyen. Ez pedig valóságos újjászületést jelent (Jn 1:12-13, 3:1-5, Gál 3:26, ÍJn 3:1-3, 5:1).

3.4 Isten emberré létele szükséges volt. Jézus - mint egyedül tökéletes ember - életével, hitéletével, halálával, feltá­ madásával és megdicsőülésével az egész emberiséget képviseli Isten előtt. Mivel ő Isten is, megváltónk és közbenjárónk lehet Istennél. Tökéletes életével példát adott az Istennek tetsző emberi életre (ÍJn 2:6, ÍR 2:21, 3:17-18,4:1, Róm 8:29, 2Kor 3:17-18, Zsid 12:2-3). Tökéletes emberként az Adámban elbukott emberiség helyett engedelmeskedett az Atyának (lMóz 2:15-3:7 vö. Lk4:l-13, Róm 5:8-9, ÍKor 15:45-47). Valóságos emberként tapasztalatból tudja, milyen kísérthető embernek lenni, így még jobban tud segíteni a kísértésbe esett hívőkön (Zsid 2:18, 4:15-16). Tö­ kéletes hívőként megtagadta a Sátán imádatát (Mt 4:10), és csak Izráel Istené­ hez, Atyjához imádkozott (Mt 26:36-42, Jn 17. fej., Zsid 5:4-10), illetve nem di­ csőítette önmagát, csak Istentől fogadott el dicsőséget (Jn 8:54-55 vö. 17:4-5). Tökéletes engesztelő áldozatként az emberekért, az emberek helyett kellett bűnhődnie (Zsid 2:16-17, 9:11-14, 10:1-18 vö. Jer 31:31-35). Tökéletes áldoza­ ta révén ő az egyetlen közbenjáró Isten és ember között (lTim 2:5). Megdicsőült emberként való feltámadásával pedig azt mutatta meg, hogy mi­ lyenek lesznek a benne hívők, amikor megdicsőíilve hozzá hasonlóvá válnak (Un 3:1-3, Róm 8:18-30, ÍKor 15:48-51, Kol 1:18, lThcssz4:l4-l8).

Amikor Isten Jézusban emberi formát öltött, Isten volta nem változott, is­ tenségéből semmit sem adott fel, nem lett kevesebb (Fii 2:6-11, Zsid 2:7). A felvett emberi létforma, a fizikai test, a psziché stb. inkább többletet jelen­ tett számára, de ettől persze nem lett „több”. Amikor felöltötte a korlátozott emberi testet, ideiglenesen lemondott mindenütt jelenvalóságáról, minden­ tudásáról (Mt 24:36), még dicsőségének állandó sugárzásáról is (Mt 17:1-8). Amikor feltámadt, halott fizikai teste azért tűnt el a sírból, mert átváltozott, azaz megdicsőült Jézus olyan testben vagy létformában támadt fel, amely tökéletes fizikai és ugyanakkor természetfeletti képességekkel rendelkezik (Lk 24:39-42, Jn 20:25-27, ÍKor 15:30-45). Urunk, aki a földön járt, a mennyben is ugyanaz a valaki, ugyanaz a megdicsőült ember marad (Csel 1:11, 7:56, 9:5, ÍKor 9:1, 15:8, Kol 2:9, Jel 1:13-17), bár az ő ember volta, és hogy mi magunk is mivé leszünk, felül­ múlja minden képzeletünket. Amikor pedig ugyanő dicsőségében megjclcn-

19

ve visszatér a Földre, hogy királyságát felállítsa, személyében mindenki számára láthatóan maga Isten fog uralkodni (Lk 1:32-33, Ml 26:64, IThcssz 4:15-17, 2Thessz 2:1 -8, Mt 25:31 -46). 3.5 Jézus kettős természete paradoxon. Jézus lényében az a döbbenetes, hogy mi módon lehet valaki egyszerre Isten és ember, teremtő és teremtmény, halhatatlan és halandó? A keresztény teo­ lógia nem próbálkozik e paradoxon feloldásával, nem kívánja a maga korlá­ tolt emberi logikájába, kategóriáiba bepréselni a csodát, hanem meghagyja csodának. A hívő nem tesz mást, mint egymás mellé állítja a Jézus emberségét és is­ tenségét tanúsító igehelyeket. Nem hajlandó egyik oldalt sem választani - ez lenne az eretnekség -, hanem megszólítja azt a valakit, akit az írásban talál. Isten titka, Jézus személyének titka ebben a feloldhatatlan paradoxonban van elrejtve. - Jézus emberként kb. harmincéves volt (Lk 3:23), Istenként mégis örök­ kévaló (Jn 1:1-2, 8:58, Zsid 13:8). - Bár emberként már nincs velünk (Jn 16:28, 17:11, Csel 1:9-11), Isten­ ként mégis mindig velünk van (Mt 18:20, 28:20). - Bár emberként gyenge volt (Mt 4:2, 8:24, Mk 15:21, Jn 4:6), Istenként mégis mindenható volt (Mt 8:26-27, Kol 1:17, Zsid 1:3). - Bár emberként nem tudott mindent (Mt 24:36, Mk 13:32, Lk 2:52), Is­ tenként mégis mindentudó volt (Jn 2:25, 16:30, 21:17). - B á r emberként mindenben megkísértetett (Zsid 4:15), Istenként mégsem lehetett bűnre csábítani (Jak 1:13). - B á r emberként meghalt (Mt 27:50, Lk 23:46, Jn 19:30), Istenként mégis ő maga a feltámadás és az élet (Jn 10:17-18, 11:25-26) stb. 3.6 Istennek nincs neme. Jézus a Fiú Isten, nem „csak Isten Fia”. A Jézus által élt és hirdetett AtyaFiú kapcsolat arról a misztériumról tett tanúságot, hogy a három személyben egyetlen Isten számára olyan volt a teremtett világ részévé, azaz emberré válni a mi megváltásunkért, mint amikor egy apának az egyetlen fiától, azaz „mindenétől” kell megválnia mások érdekében. Bár Isten lénye és Jézus emberré létele számunkra felfoghatatlan titok, Is­ ten megfelelőnek, bizonyos fokig számunkra is átélhetőnck találta egy apa és másokért odaadott egyetlen fia viszonyát (lásd Ábrahám és Izsák). Isten eh­ hez hasonlítja megváltó tettét, hogy aki ebben hisz, az Jézushoz hasonló viszonyba kerülhessen Istenével (lásd Lk 15:18-24, Jn 1:12-13, Gál 3:26,

20

Zsid 2:11). Istent „Atya, Fiú, Szentlélek Háromegy Istennek” vallani a M eg­ váltó Isten nyílt és mégis rejtett titkára való rácsodálkozás. Egyébként már csak azért sem lehet szó konkrét utódlási, nemzési viszony­ ról - vagy bármi hasonlóról - az Atya- és a Fiú Isten között, mert ahhoz egy „Anya Isten” is kellene. Isten azonban se nem férfi, se nem nő; a nemiség csak a teremtett világon belül létezik (vő. Mk 12:24-25). Tévhit: Isten nem lett emberré Jézusban; Jézus Isten volt, csak látszólag lett emberré, nem valóságosan; Jézus csak teremtmény volt: egy angyal vagy egy tökéletes ember; Jézus csak ember volt, de Istenné vált, vagy csak a keresztények csináltak belőle Istent.

...akit Immánuelnek neveznek - ami azt jelenti: Velünk a z Isten. Máté evangéliuma, 1:23

21

4. A Szentháromságról A „Szenthárom ság” szó az Újszövetségben nem fordul elő. A görög triász kifejezéssel először antiókhiai Thcofilosznál találkozunk (2 sz. vége), a latin trinitas szót pedig Tertullianus alkotta a Kr. u. 3. század elején. Kezdeti megfogalmazásai kísérletek. A 2. században Noetosz és Praxeasz, a 3. században Sabcllius - az Atya, Fiú, Szentlélek egy voltát hangsúlyozva - azt tanították, hogy a Háromság az Egy Istennek három megjelenési módja (modalizmus), de így önkéntelenül is összemosták a személyeket. A Három­ ság tagjai közötti kapcsolatot színjátékká, jelképes vagy látszólagos viszonynyá kellett torzítaniuk (Mt 3:16-17, Zsid 5:7 stb.), illetve logikájuk szerint a Fiúban az Atyának is kereszthalált kellett volna halnia (vő. Jn 3:16, Lk 23:46). A modalizmus Istent a három alak vagy forma mögött kénytelen ke­ resni, így Istent lényegében ismeretlennek, önlelcplezését pedig sikertelen­ nek kell tartania. Néhány 4. századi keleti egyházatya velük ellentétben a Három­ ság tagjainak külön személy voltát hangsúlyozta túl (tritcizmus). A tritcizmus a Háromságot három egyforma, autonóm részre vágja, de így egyik tagról sem tudja elmondani, hogy az Isten teljességét birtokolja - legfeljebb a harmadát, tehát végső soron a személyek Isten voltál kell tagadnia. Sikertelen, a Bibliának ellentmondó, és hamar tévesnek is minősített megfogalmazási próbálkozásaikkal az igazságot keresték, a Fiú és a Lélek Isten voltát nem tagadták. A trinitástan nagy, máig elfogadott összefoglalója végül a niccai (Kr. u. 325) és a konstantinápolyi (381) zsinat hitvallása lelt. Ezek­ nek az alapja szintén az Alhanásziosznak tulajdonított hitvallás: Az egyetemes hit pedig ez: hogy tiszteljünk egy Istent háromságban, és három­ ságot az egységben; sem össze nem elegyítve a személyeket, sem külön nem vá­ lasztva a lényeget. Mert más az Atya személye, más a Fiúé is, más a Szcntléleké, de az Atyának, a Fiúnak és a Szcntléleknek egy az istensége: egyenlő a dicsősége, egyaránt örök a felsége. Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek is. Teremtetlen az Atya, teremtetlen a Fiú, tercmtetlen a Szentlélek. Végtelen az Atya, végtelen a Fiú, végtelen a Szentlélek. Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, örökkévaló a Szentlélek. És mégis nem három örökkévaló van, hanem egy örökkévaló, amiképpen nem három teremtetlen, se nem három végtelen van, ha­ nem egy teremtetlen és egy végtelen. [...] És ebben a háromságban semmi sincs előbb való vagy utóbb való, semmi sincs nagyobb vagy kisebb, hanem mind a három személy együtt örökkévaló és együtt egyenlő. [...] Úgy, hogy mindenben, amint már fentebb mondottuk: tisztelni kell mind az egységet a háromságban, mind a háromságot az egységben.

22

A tan támadói mindenekelőtt a zsidók voltak, akik a trinitástant a monoteizmus tagadásának, pogány többistenhitnek (politeizmusnak) ítélték. A 4. században a támadás már belülről jött: az alexandriai Arius presbiter azt tanította, hogy csak az Atya Isten, a Fiú teremtmény (alisten), a Lélek csupán isteni erő (arianizmus). A 6. században az arab Mohamed pedig már szigora monoteizmust hirde­ tett (iszlám). A 16. századi Svájcban Michael Servet, Itáliában a Soccini Fi­ vérek, Lengyelországban Blandrata György, Erdélyben Dávid Ferenc alapí­ tott unitárius közösségeket. A 18. századi angol racionalisták: Theophil Lindscy és Joscph Pricstlcy angolszász területen terjesztették az unilarizmust. A 19. századi Amerikában Charles Taze Russell élesztette fel az arianizmust (Jchova Tanúi). A 20. szá­ zadi pünkösdi hátterű Szentháromság-tagadók ariánusok (Az Út / The Way) vagy modalisták (Egyesült Pünkösdi Egyház / United Pcntecosíal Church). A tan tagadásának alapja A tan elfogadását kezdettől fogva nehezítette a görög filozófiai gondolkodás elvont, kategorizáló jellege és az emberi nyelv alkalmatlansága egy, a ta­ pasztalati világunkétól teljesen eltérő valóságnak, az egészen más istennek a leírására. A trinitástan pontos megfogalmazásához igazából emiatt volt szükség három évszázados dogmatikai vitákra. A tan tagadói mind racionalisták: az írott kinyilatkoztatást emberi logiká­ val bírálják felül, a görög szöveget tévesen értelmezve fordítják, esetenként meg is hamisítják. Az emberi logikába beleférő, emberi gondolkodásnak megfelelő „Isten” azonban csak az emberi fejekben létező bálvány. A trinitástan lényege Az általános elképzeléssel szemben a tan nem megmagyarázni akarja, hogy miként létezik Isten - ki fogná fel a Magasságosl?! -, hanem csak tanúságot tesz arról, amit Isten önmagáról tudtunkra adott a Szentírásban. A tan nem állítani akar, hanem olyan hamis állításoknak akarja az elejét venni , ame­ lyek az írás állításainak is ellentmondanak. A keresztény teológia a Szentírás igchelyeinek egyszerű értelme és össze­ függései alapján hirdeti azt, amit nem akar, mert nem tud az emberi logiká­ ba bepréselni: az egyetlen Isten három egylényegü személyként egyetlen Is­ ten. Nem pusztán „egy” egyedüli, magányos isten (unitarizmus), sem „há­ rom” külön isten (triteizmus), sem egy „három alak” mögött rejtőző, lénye­ gében ismeretlen negyedik (modalizmus). Az, hogy egy Isten van, hogy Isten három személy, és hogy mindhárom személy Isten, nem teológiai találmány, hanem az írás tanúságtétcle.

23

4.1 A trinitástan bibliai alapja az a tcny, hogy a Háromság tagjai Isten tu­ lajdonságaival rendelkeznek, s hogy amit tesznek, azt csak Isten teheti: Egyetlen Isten van (5Móz4:39, 6:4, Ézs 43:10, lTim 2:5, Jak 2:19). Isten (5Móz4:35) Atya (Jn 6:44-46, Róm 1:7, lKor 8:6, Ef 4:6), Fiú (Jn 1:1.18, 10:30, 20:28, Róm 9:5, Ef 5:5, Tit 2:13, ÍJn 5:20) és Szentlélek (Mt 12:31-37, Csel 5:3-4, 16:6-10) Isten.

Úr az Atya (Mt 11:25), Fiú (Lk 1:43, 2:11, 13:15, Jn 20:28, Csel 2:36, Róm 1:4.7, 10:9, lKor 1:9, 8:6, 12:3, Fii 2:9-11, Kol 3:24, lTim 6:14-15, Júd 4, Jel 19:13-16), Szentlélek (2Kor3:17, lKor 6:17, 12:3) Isten (5Móz 10:17, Zsolt 10:16,29:10, Jer 10:10, Csel 17:24, lTim 1:17, Jel 1:8, 11:7, 22:5-6). Örökkévaló az Atya (Jn 5:26), Fiú (Jn 8:58, 17:5, Zsid 7:24-25, 13:8, lTim 6:13-16), Szentlélek (Zsid 9:14) Isten (Róm 1:23, 16:26, lTim 1:17, 6:16). Szent az Atya (Jn 17:11), Fiú (Lk 1:35, Jn 10:36, Mk 1:24, Csel 2:27, Jel 3:7), Szentlélek (Lk 4:1, Csel 10:38, Jn 14:16, 20:22, lKor 12:3, 2Pt 1:21) Isten (3Móz 11:44, 19:2, ISám 6:20, Ézs 6:3, lPt 1:15, Jel 4:8, 15:3-4).

Mindenütt jelen levő az Atya (Mt 6:6), Fiú (Mt 18:20, Ef 1:23, Kol 1:16-17, Zsid 1:3), Szentlélek (Zsolt' 139:7-12, Jn 14:17) Isten (lMóz 1:1, Péld 15:3, Csel 17:28). Mindentudó az Atya (Mt 6:32, 10:29-30), Fiú (Jn 2:25, Kol 2:3), Szentlélek (lKor 2:10-11) Isten (Róm 11:33, Zsid 4:12-13, Zsolt 44:21-22). Mindenható az Atya (Mk 14:36, 2Kor 6:18), Fiú (Ml 7:29, 28:18, Zsid 1:3, Jel 1:8), Szentlélek (Zak 4:6, Lk 11:20) Isten (lMóz 17:1, 2Móz6:3, Mt 19:26, lTim 6:14-15, Jel 19:6).

Teremtő az Atya (Jn 14:2), Fiú (Jn 1:1-4, Kol 1:16-17, Zsid 1:2-3.10), Szentlé­ lek (lMóz 1:2, Jób 33:4, Zsolt 104:30) Isten (lMóz 1:1, Csel 17:24, Zsid 11:3).

Gondviselő az Atya (Mt 6:11.25-34, Csel 17:24-25), Fiú (Jn 10:10-11, Róm 8:35), Szentlélek (Jn 14:16) Isten (Fii 4:19). Az ítélet az Atya (ÍR 1:17, Mt 10:32-33), Fiú (Jn 5:22-27, 2Kor 5:10), Szent­ lélek (Jn 16:7-15) Isten (Róm 2:1-16, 14:10, Jel 20:11-15) kezében van.

24

A megváltás az Atya (Un 4:14, Jn 3:16, 17:4, 18:11), Fiú (Mt 26:28, Jn 1:29, ÍJn 2:2,4:10), Szentlélek (Zsid 9:14) Isten (2Kor 5:1, Csel 20:28) müve.

Jézus feltámadása az Atya (Rém 6:4, Csel 3:26, IThessz 1:10), Fiú (Jn 2:19-21 10:17-18), Szentlélek (Rém 1:4, 8:1 l)Isten (Zsid 13:20, Csel 13:30,17:31) műve.

Az újjáteremtés az Atya (lPt 1:3), Fiú (Jn 5:21,4:4, 2Kor 5:17), Szentlélek (Ez 36:25-27, Jn 3:3-8, Tit 3:5) Isten (Un 3:9) műve. A megigazulás az Atya (2Kor 5:19), Fiú (Rém 5:9, 10:4, Gál 2:17, lKor 1:30, 2Kor 5:19-21), Szentlélek (1 Kor 6:11, Gál 5:5) isten (Rém 3:30,4:6,8:33) műve.

A megszentelődés az Atya (Júd 1. Jn 17:17), Fiú (Zsid 10:14, Ef 5:26, Tit 2:14, lKor 1:30), Szentlélek (IKor 6:11, lPt 1:2, 2'fliessz 2:13) Isten (2Móz 31:13, IThessz 5:23, 2Kor 7:1) müve. A dicsőség egyedül az Atya (Róm 6:4, 15:6, Fii 4:20, Ef 1:17), Fiú (Jn 1:14, 12:23, 13:31-32, 17:4-5, Zsid 1:3, 13:21, 2Pt 1:17, 3:18, 2Kor 4:3-6, Jak 2:1, Jel 5:12), Szentlélek (lPt 4:14, 2Kor 3:18) Istené (Zsolt 108:6, Ézs 6:3, 40:5, 42:8, 60:1-2, Róm 1:21, 11:36, lPt 4:11, Jel 4:11). Az imádat egyedül az Atya (Jn 4:23-24), Fiú (Jn 5:23, 9:35-38, Fii 2:6-11, Zsid 1:5-6), Szentlélek (Jn 4:23-24?) Istené (5Móz 6:4.13-15, Mt4:10, lKor 14:25, Jel 4:8-10, 19:10).

4.2 A Háromság az Ószövetségben. A tan természetesen nem mutatható ki egyedül az ószövetségből, ott csak csírájában jelenik meg. Például az lM óz 1:26, 3:22, 11:7, Ézs 6:8 esetében az alany, illetve az ige többes szám első személyű alakját („mi”) fejedelmi többesként, vagy az an­ gyalokhoz intézett beszédként szokták értelmezni, de kérdés, hogy erre miért volt szükség, amikor Isten máshol mindig egyszerűen egyes szám első sze­ mélyben szólal meg, minden esetben ugyanakkora tekintéllyel? Az Ószövetségben Krisztusról csak olyan e/dképeket és próféciákat talá­ lunk, amelyek egyértelműen a Megváltóra és megváltó tettére mutatnak, mert őbenne és általa teljesedtek be, illetve nyernek teljes értelmet. Ezenkívül az Újszövetség egyes ószövetségi részleteket az isteni személyek közötti párbeszédként értelmez és alkalmaz: Zsolt 45:6-7 vö. Zsid 1:8; Zsolt 110:1 vö. Mt 22:41-46. Lényegében Jézus megjelenése finomította tovább a Izráel monoteizmusát trinitárius monoteizmussá.

25

4.3 A Háromság az Újszövetségben. A Háromságon belül a személyek közötti különbség egyrészt abban jelenik meg, ahogyan egymáshoz viszonyulnak (szeretet, párbeszéd, függés), más­ részt abban, ahogyan egyenként a teremtett világhoz viszonyulnak. Az isteni személyek örök egylényegűségénck ugyanakkor nem mond ellent az, hogy a megváltásban betöltött feladatukból sajátos egymás alá rendeltség fakad. Bár a Háromság tettei Isten tettei, az írásból kiviláglik, hogy a közös, együttes cselekvés közben időnként a Fiú alá van rendelve az Atyának, illet­ ve a Lélek az Atyának és a Fiúnak (lásd Mt 3:16-17, 28:19, Jn 14:16-17, 16:13-15, lKor 12:4-6, 15:28, 2Kor 13:13, 1Pt 1:2, Ef 1:3-14, 4:4-6 stb.). A Fiú csak az Atya iránti engedelmességgel mutathatta meg, hogy valóban az Atya tetteit teszi és az Atya szavait mondja (Jn 5:19, 6:38, 7:16, 12:48-50, 14:11, Zsid 5:7-9), és a Szendéiket is arról ismerték fel a tanítványok, hogy Jézust dicsőítette Jézus mondanivalójával (Jn 16:13-14). Ez a feladatmegosz­ tás és időbeli egymásutánság azonban nem rejtheti el, és nem is cáfolja lé­ nyegi egységüket. A Személyek egymástól való teljes függése a Háromság tagjainak lényegi elválaszthatatlanságát hangsúlyozza. 4.4 A Szentháromság paradoxona. A személyek paradox módon egyszerre megkülönböztethetők és szélválaszthatatlanok, s ez az emberi logika halárain túli valóságot tükröz: - Az Atya a Fiútól megkülönböztethető (Jn 1:1-2, 3:16, 5:20, 17:24, Zsid 5:7-9,7:25 IJn 2:1) és szétválaszthatatlan (Jn 10:30, 14:8-11). - Az Atya a Lélektől megkülönböztethető (Jn 14:26, Róm 8:26-27, lK or 2:10-11) és szétválaszthatatlan (Jn 4:24, Róm 8:15). - A Fiú a Leiektől megkülönböztethető (Jn 14:16, 16:7) és szétválasztha­ tatlan (lK or 6:17, 12:3, 15:45, 2Kor 3:17, Zsid 10:29). 1.5 A Szentlélek nemcsak erő vagy lelkűiét. \ Szentlélek a Háromság tagja, maga Isten. Személy, aki megismerhető (Jn 14:17), értelmes (Csel 15:28, lKor 2:10-11, Róm 8:27), érez (Ef 4:30, Róm 15:30), akar (lK or 12:11), kényszerít (Csel 20:22), cselekszik (Csel 16:7. 10), erőt ad a cselekvéshez, de ő maga nem egyenlő az erővel, amelyet ad (Lk 4:14, Csel 1:8,4:31, 10:38, Róm 15:13, IThessz 1:5, lKor 2:3-5). A Lé­ lek ugyanis beszél (Csel 8:29, 13:2, Jel 2:7, 22:17, Róm 8:26), tanúskodik (Jn 15:26, Csel 20:23, IJn 5:6-9, Mk 13:11, Róm 8:16), tanít (U n 2:20.27) és emlékeztet (Jn 14:26), illetve közben is jár (Róm 8:26-27). A Szentlélek vezetése Isten vezetése (Csel 16:6-10), az ő lelki ajándékai az Úr Isten ajándékai (Ézs 48:16 vö. lKor 12:4-6), neki hazudni annyi, mint Istennek hazudni (Csel 5:3-4.9), őt káromolni istenkáromlás (Mt 12:31-37).

26

A Szentlélek az Úrnak (Csel 8:39), az Atyának (Mt 10:20, Jn 15:26), a Fiú­ nak (Róm 8:15, Gál 4:6), Jézus Krisztusnak (Csel 16:7, Róm 8:9) egy szóval Istennek (Róm 8:14, lKor 3:16) a Lelke. A „Lélek” szó egyébként héberül rúah, ami nőnemű szó, görögül lo pneuma, scmlcgcsncmű szó. Jézus mindig az ekeinosz hímnemű, személyre utaló névmással beszélt róla. A Lélek személy és Isten volta az alapján is világos, hogy nélküle nem le­ het megismerni a Fiút és az Atyát. A Lélek Isten voltát a Fiú kinyilatkoztatá­ sából ismerhetjük fel, de a Fiú Isten voltát csak a Szentlélek által lehet fel­ ismerni. Ha a Szentlélek csak személytelen erő lenne, akkor nem lett volna szükség a róla szóló, és az Ószövetségen túlmutató kinyilatkoztatásra, illetve a Fiú és az Atya megismerése sem lenne lehetséges általa. A Szentlélek szem ély voltál teszi világossá az is, hogy Jézus önmaga he­ lyett mint „másik” Pártfogót vagy Vigasztalót küldte cl a Lelket, hogy a paraklétosz szó hímnemű. és már jelentésénél fogva is csak személyt takar­ hat, illetve hogy az egyház nemcsak az Atya és a Fiú, hanem a Szentlélek „nevében” is, azaz a tőle kapott felhatalmazással keresztel. A Lélek ugyanakkor nyilvánvalóan nem hasonlítható a mennyei „szolgáló Iclkckhcz” (Zsid 1:14), mert azok mind helyhez kötött szellemi testtel rendelkeznek, a Szentlélek mindenütt jelenvaló volta viszont Isten tulajdonsága (lásd 4.1). A Szentlélek Isten minden más tulajdonságában és tettében osztozik, csak a Lélek imáda­ táról nem találunk adatot. Ennek az az oka, hogy a Szentlélek a Fiúról ta­ núskodik, és a Fiúba vetett hitre akarja elvezetni az embert. Mivel azonban Isten maga is pneum a, és a Lélek a Fiútól és az Atyától elválaszthatatlan, sőt Isten volta is kétségtelen, az egyház az Atyával és a Fiúval együtt (!) imádja. A Szentlélek Isten voltának első tagadói a 4. századi ariánusok és félariánusok követői közül kerültek ki. A níccai hitvallás azért nem foglalko­ zott részletesen a kérdéssel, mert Jézus személyével volt elfoglalva. Az ariánus irányzatok a Lelket vagy csak isteni erőnek tartották, vagy a Fiú te­ remtményének („az Atya unokájának”). A pneumatológiai vitákat a kons­ tantinápolyi (381) és a kalcedoni (451) zsinat hitvallása zárta le. Tévhit: a Szentháromságnak csak az egyik tagja Isten; a Szentháromság tagjai mind külön istenek; a Szentháromság tagjai csak az egy Isten három megje­ lenési formája; a Szentlélek csak erő és nem személy, nem Isten; Istennek neme van; Isten ember volt, az ember istenné válhat.

Nem szabad azt hinnünk, hogy emberi elképzeléshez hasonló a z Istenség. Apostolok Cselekedetei, 17:29

27

5. Hitvédelmi alapfogalmak A szakirodalomban található fogalmi bizonytalanság miatt szükségesnek lát­ szik a hitvcdelmi alapfogalmak jelentésének tisztázása. Az alábbiakban idé­ zett szótári adatok a mai magyar nyelvhasználatra és az apostolok kife­ jezéseire kívánják felhívni a figyelmet. É = Értelmező kéziszótár A-Z, Akadémiai Kiadó, Bp. 1982. I = Idegen szavak szótára, szerk. Bakos Ferenc, Akadémiai Kiadó, Bp. 1994. L = Latin szótár, szerk. Györkösy Alajos, Akadémiai Kiadó, Bp. 1989. G = Újszövetségi görög-magyar szótár, szerk. Varga János Zsigmond, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp. 1992. 1. Kultúra I: az emberi társadalom által létrehozott anyagi és szellemi javak; ennek egy adott korszakban való jellegzetes állapota; a civilizációval szembeállítva: szellemi javak, műveltségi színvonal. L: cultura (mcg)művelés, szántás, vetés, földművelés; átvitt értelemben ki­ képzés, a szellem kiművelése, nemesítés, művelés; tisztelet, hódolat. A szó töve: colo (lásd 2. Kultusz) - kulíurhérosz: az istenek és az emberek között álló, a teremtést kiegészítő, az embereket tanító, segítő személy. 2. Kultusz I: vallásgyakorlat, vallásos tisztelet, a vallási szertartások összessége, hódo­ lat, fokozott tisztelet, imádat. L: cultus - megművelés, megmunkálás; ápolás, gondozás; öltözet, viselet, dísz, életmód, fényűzés; kiképzés, nevelés, gyakorlás; tisztelet, hódolat. A szó töve: colo - földet művel, lakik; gondoskodik valamiről, gondját vise­ li, ellátja, ápolja, nemesíti; ünnepet megül, megtart; tisztel, nagyra becsül, értékel, imád, szentnek tart. Megjegyzés: az angol cult szó használata angolszász nyelvterületen sem egyér­ telmű. A szociológiai szempontú szakirodalom általában három ío kultusztípust különböztet meg, bár a gyakorlatban sok az átfedés: 1. audience cult, amely médián - könyveken, folyóiraton, előadásokon, inter­ neten - keresztül befolyásol egy „csináld magad” vallásosságig olvasókört, hall­ gatóságot, központilag irányított, közösségi szerveződés nélkül; 2. client cult, amely anyagi ellenszolgáltatás fejében terápia jellegű szolgáltatá­ sokkal áll a vevőkör, illetve a tagság rendelkezésére;

28

3. cult niovement, amely meghatározott világnézeti tanrendszerrel, karizmatikus és autoriter vezetővel, totaliter szervezeti felépítéssel, jegyzett tagsággal, társa­ dalmi küldetéstudattal rendelkezik. A szót mindenfele új vallási közösségre cs mozgalomra (New Religious Müvements) alkalmazzák. 3. Vallás E: a társadalmi tudatnak lermészctfölötti erők cs lények létezésébe vetett hi­ ten alapuló formája, illetve az ilyen hittel kapcsolatos megnyilvánulások, tanítások, szertartások rendszere. I: rcligio - vallás, hit. L: religio - kötelezettség; szertartás, vallásosság, áhítat, hit; aggályosság, kétség, lelkiismeret-furdalás; babonás félelem, vakhit; vallási vétség, szent­ ségtörés, bűn, átok; valaminek a szent volta; lelkiismeretesség, aggályosko­ dás. A szó töve: religo - hátraköt; meg-, odakötöz; cloldoz. G: thrészkeia - istentisztelet, kultusz, kcgycsségi szokás, parancs; vö. Csel 26:5, Kol 2:8, Jak 1:26. A szó töve: thrészkosz - vallásos, kegyes.

4. Fclckezct E: vallásfelekezet - hivatalosan szervezett vallási közösség, illetve a keresz­ ténység egészébe tartozó irányzatok egyike. A szó etimológiája: fél < fclckczik (azaz társul) < felekezet - azaz társulás, vagy csoportosulás. 5. Eretnekség E: valamely vallás hivatalos hittétclcitől eltérő nézetek vallása. A szó etimo­ lógiája: gör. hairetikosz < lat. haereticus (ez lett a magyar „eretnek”). G: haireszisz - párt, irányzat, filozófiai iskola (mint a lat. secta) (Csel 5:17, 15:5, 26:5), haireszisz2 - szakadár irányzat; (Csel 24:5, 28:22); haireszisz3 szakadárság, meghasonlás (IKor 11:19, Gál 5:20); haireó: választ, kiválaszt, előnyben részesít (Fii 1:22, Zsid 11:25); hairetikosz - szakadár vagy tévlanító (Tit 3:10); heterodidaszkaleó - idegen (téves) dolgokat tanít, hirdet; tévtant terjeszt (lT im 1:3, 6:3). 6. Tévelygés E: téves úton való járás, kelés, illetve valamely erkölcsi normától, vagy irányvonaltól való eltérés. G: pláné - bolyongás, eltévelyedés; csalás, megtévesztés (lásd Mt 27:64, Róm 1:27, E f4:14, lThessz2:3, 2T hessz2:ll, Jak 5:20, 2Pt2:18, 3:17, Júd 11.); planaó - eltérít, félrevezet, becsap (Mk 13:5, Jn 7:12, ÍJn 2:26, 3:7, Jel 2:20, 12:9, 13:14, 19:20, 20:3); planaó2 - eltéved, bolyong, tévelyeg (Mt

29

18:12, Zsid 3:10, 5:2, 11:38, lPt 2:25, 2Pt 2:15); planaói - téved, csalatko­ zik (Ml 22:29, lK oró:9, Gál 6:7, Jak 1:16, 2Tim3:13); píanosz - tévútra vezető, csábító, szemfényvesztő (Mt 27:63, 2Kor6:8, lTim 4:1, 2Jn 7); plcmétész - bolygó (vő. planéta), bolyongó, ellévclyedctt (Júd 13). 7. Szekta I: az uralkodó egyháztól elszakadt, többnyire be nem vett vallási csoport; szorosan összetartó, azonos nézetű, a külvilágtól elkülönült csoport; zárt csoportosulás valamely nagyobb közösségen belül; szektás : valamely párt, nézet stb. egyoldalú, türelmetlen, elvakult híve; vallásos szekta híve, követője, illetve szektára jellemző, elfogult, rövidlátóan türelmetlen ma­ gatartás, nézet; szekfásság : vallási, vagy politikai türelmetlenség, szűk látó­ körű elfogultság. L: secta - irány, út; politikai irányzat; bölcseleti iskola. A szó töve: sequor követ, kísér, utánajár. 8. Apológia I: védőbeszéd, védőirat; apologetika : hilvédclcmtan; apologétn : valamilyen eszme vagy tan védelmezője; az apologetika szakembere. G: apologeomoi - (szóban) védekezik, védekezését előadja, valaminek, va­ lakinek a védelmére elmond valamit (Róm 2:15, Lk 12:11, 21:14, Csel 25:8, 26:1.24, 2Kor 12:19); apológia - védekezés, védőbeszéd, (ön)védclcm, má­ sok megvédése (Csel 22:1, 25:16, 26:2, lK or9:3, 2 K o r7 :ll, 2Tim 4:16), apológia2 - a hit megvédése, hitvédclcm (Fii 1:7.16.27-30), apológia3 számadás a hitről (lP t 3:15). Példák az apostoli hitvédclcm témáira: - nem kell előbb zsidóvá lenni, hogy keresztények lehessünk (Gál 1-4. fej.), de Isten nem vetette el Izraelt (Róm 9 -1 1. fej.); - lesz feltámadás (lK or 15. fej.), de még nem történt meg (2Tim 2:18); - a karizmákat nem szabad túlhangsúlyozni (lK or 12-14. fej.), de a haszná­ latuktól sem kell félni (IThessz 5:19-22); - az Úr visszajövetele kiszámíthatatlan (IThessz 5. fej, 2Thcssz 2, fej,), de nem késik (2Pt 3. fej.); - Jézus nemcsak angyal volt (Zsid 1-2. fej.), nemcsak látszaltcstben hanem hús-vér emberként jelent meg közöttünk (Jn 1:1-18, 6:52-58. Un 1 I 3, 3:1-3);

30

- a keresztény szabadság nem szabadosság (Júd 4-7.18, 2Pt 2. fej.), kerülen­ dő az ünnepnapokkal és ételekkel kapcsolatos törvénykezés (Kol 2:16-17, Róm 14. fej.); - kerülendő a tanítók körüli szakadár csoportosulás (lK or 1:11-13, 3:3-23); - tilos az angyaltisztelet (Kol 2:18); - nem szabad démoni tanokra hallgatni (lTim 4:1) stb.

...az evangélium védelmére rendeltei lem. Pál apostol levele a filippibelieknek, 1:16

31

6. Eretnek Irányzatok A kereszténység eretnekmozgalmai mind igen eltérő egyháztörténeti hely­ zetben jöttek létre. Mégis úgy tűnik, hogy csak „változatok egy témára”, és csoportokba, típusokba sorolhatók. Bizonyos lexikonok tucatnyi nagyobb tí­ pust is megkülönböztetnek, de a hazai viszonyokhoz valószínűleg elég lesz az alábbi néhány is. Az egyes irányzatokat sajátos üzenetük, illetve az álta­ luk felvetett problémakör alapján osztályoztam. A vázlatos ismertetők végén a nemzetközileg jelentős, illetve a Magyarországon működő (*-gal jelölt) közösségek listája áll. 1. Itt a Krisztus! Vagy ott? Az álmcssiási vallásközösségck tagadják Jézus személyének egyszeri séget, váltságművénck befejezettségét és Jézus személyes visszajövctelét. Saját messiásaik és új kinyilatkoztatásaik vannak. E mozgalmak üzenete az, hogy Jézus vállsága nem teljes, vagy megújításra szórni. A megváltás befejezése azt követeli, hogy Isten ismét emberré legyen, valakiben ismét megtestesüljön. Ezt a szükségességet változatos „bibliai ígé­ retek” és önkényesen megállapított „üdvkorszakok” spekulatív rendszerével igazolják. Az üdvkorszakok - valamilyen okból - mind külön messiásokat (Ábrahám, Mózes, Illés, Jézus és XY), illetve külön kinyilatkoztatásokat igényelnek. Elméletük szerint Isten többször is megpróbálta véghez vinni megváltó tervét, de megakadályozták benne, vagy több lépésben cselekszik, s itt a befejezés, az idők teljessége, XY-ban pedig Isten újra megjelent emberi testben. Az álmcssiási mozgalmak tanain jól felismerhető a helyi hagyományok sajátos fogalom- és képvilága, pl. a kínai taoizmus az Egyesítő-, vagy az ógermán mondakör a Grál-Üzenet Mozgalom esetében. A „messiások” tulaj­ donképpeni üdvcselekménye - ti. hogy mitől válik teljessé a megváltás igen eltérő, és egymásnak ellentmondó. A „messiás” halála után e mozgal­ mak mind elhalnak, ha nincs „utód” (például egy családtag), és nem épül ki gazdaságilag is erős vallási szervezet. Nemzetközileg jelentős, illetve hazánkban is működő (*) álmessiási moz­ galmak: Egyesítő Egyház* [Tong II Kyo, Gnif i colion Church - Sun Myting Moon], Grál-Üzenet Mozgalom* [Gralsbotschaft Bewegung - Abdru-shinj*, Jánosi Egyház [Johonnische Kirche - Joseph Weissenberg], Egyetemes Szövetség [Alliance Universelle - Georges RouxJ.

32

2. Nem elég „értelmes” a kinyilatkoztatás? A racionalista irányzatok vagy túl „szabadelvűén” kezelik Szentírást, vagy pedig szinte „betűimádattal” ragaszkodnak hozzá. A racionalizmus az em­ beri logikán és kategóriákon túlmutató dolgokat nem fogadja el. Amit a Bibliában értelmetlennek vagy ellentmondásosnak talál, azt a szentírók „emberi hibáira” vezeti vissza, vagy a következő nemzedékek ha­ misításaként állítja be. Mindkét irányzat „értelmessé” próbálja tenni a kinyi­ latkoztatást. Míg például az unitáriusok az íráson belül az egyes szerzőket állítják egymással szembe (Jézust és Pált), Jchova Tanúi saját „fordítást” adtak ki, amelyben rengeteg betoldás és változtatás kívánja „helyreállítani a megrontott szöveget”. E közösségek teológiai megítélésében döntő a közös eretnekség: a Szentháromság tagadása. Szerintük ugyanis - Jézus csak ember volt (nem Isten), - a Szentlélek csak isteni erő (nem Isten). A Szentháromság tagadása végső soron a Megváltó Istennek a tagadása, mert lényege az istenadta helyettes váltságnak az elutasítása. A Lélek által újjá nem született ember szentség-, bűn- és igazságosságfogalma ezért szük­ ségszerűen nem biblikus, hanem emberi léptékű. Az ember azért bűnös, mert vétkezik, és akkor bűnös, ha vétkezik, tehát egy radikális természetesére (újjászületés) helyett az egyes bűnökre figyel, amelyektől erkölcsi szabályok betartása révén akar megszabadulni. A megváltás így olyan folyamattá válik, amelynek a biztosítéka az ember saját vallásos erőfeszítése, törekvése, szol­ gálata. A vallásos ember ennek megfelelően - vagy bevallja, hogy még nem tökéletes, de hiszi, hogy Isten megbocsát neki, és nem fogja majd ama napon elítélni, csak mert szereti (ez Isten igazságának és szercteténck egymással való kijátszása, ami hamis üdvbi­ zonyossághoz vezet), - vagy azt állítja, hogy igen, tökéletes addig, amíg Isten parancsait betart­ ja, eleget szolgál stb. (így helyettesítve be az Isten lényéből fakadó törvé­ nyeket, Isten szentségét cmbcralkotta szabályokkal, ami teljesítménytől függő üdvbizonyta/íwsághoz vezet). A részletesen is elemzett Unitárius Egyház és Jchova Tanúi hasonlóságai azonban ezzel véget is érnek. Míg az unitarizmusra a 17-18. századi eu­ rópai felvilágosodás és a szabadelvű teológia nyomta rá a bélyegét, a Jchova Tanúinak mozgalma a 19. századi Amerika végváró prófétai mozgalmainak miliőjében született. Az Unitárius Egyház hamar „bevett vallássá” lelt, tag­ sága szociológiai szempontból sohasem esett negatív megítélés alá. Jchova Tanúi azonban - fellépésük és a tagok társadalmi elszigetelődése miatt sajnos mindig is „klasszikus szektának” számítottak a köztudatban.

33

Nemzetközileg jelentős, illetve hazánkban is működő (*) szentháromság­ tagadó közösségek: Unitárius Egyház*, Jehovo Tanúi* [Jehovah's Wilnesses], Egyesüli Pünkösdi Egyház*,4 [United Pentecostal Church International], A z Út [The IVay International], 3. Titkos, üdvözítő ismeretek - „csak erőseknek”? Az „ezoterikus kereszténység” hátterében a titkos tudás vagy ismeret (gnózis) áll. A gnózis az antik hellenizmus korának valláskeverő (szinkrelista) szellemiségeként a keleti misztika, a görög filozófia, a júdaizmus, az iráni vallások és később a kereszténység egyes elemeit is ötvözte. Amikor az evangélium közismertté lett, sokféle „keresztény gnózis” is létrejött, amelyek sajátos misztériumvallásukat keresztény mázzal vonták be. A gnózis ősi, titkos, üdvözítő ismeretek rendszere az ember eredetéről, il­ letve állapotáról és bajainak okáról, és a visszatérés lehetőségéről, illetve a visszatérés feltételeiről és módjáról szól. A gnosztikus irányzatok mind clitisták, tanításuk és életvitelük bevallottan nem mindenkinek való - „csak az erőseknek”. A jellegzetes gnosztikus tanok dióhéjban: - A világ eredeti egysége valamilyen - irányzatonként eltérően meghatá­ rozott - okból kettősségre szakadt szét, ezért a világot és az ember lényét is a dualitás jellemzi, azaz mindennek megvan az ellentétje, s az ellentétek harcban állnak. - Az ember eredetileg tisztán szellemi fénylény egy tisztán szellemi világ­ ban, de valamilyen - iskolánként eltérő - okból lezuhant egy már megle­ vő, valamilyen gonosz, önmagát istenítő lény (Jahvc) által teremtett anyagvilág sötétségébe. - Az embert így az anyagvilág, tér és idő börtöne tartja fogva, testi érzékei és ösztönei uralják. Ez a testi, szcllcmcllcncs létforma minden baj oka. Az anyagvilág törvényei szerint amíg a test börtönében élő szellem a testi ér­ zékei, ösztönei rabja, bűnei miatt újra meg újra fel kell öltenie egy elhasz­ nálódó testet (karma, reinkarnáció). - Az emberben a fény szellemi világából csak egy szikra marad, amelynek a meggyújtása, fcllángollatása révén vissza lehet jutni az eredeti állapotba. Ez a gnosztikus életfeladata, és ebben segítik őt a szellemi iskola beavatott és különlegesen képzett oktatói. A gnosztikus értelemben vett üdvözüléshez, az eredeti állapotba való viszszatéréshez nélkülözhetetlen a tagság az ezoterikusok közösségében, és a tit­ kos hagyományt őrző szellemi elitnek való engedelmesség; új életviteli szo-

4

A p ü n k ö s d i s t a f e le k e z e te k m in d v a lljá k a S z e n th á r o m s á g o t, a z E P E n e m ta r to z ik k ö z é jü k .

34

kasok felvétele (a táplálkozás, a testmozgás, a beszed, a ruházkodás sza­ bályozása); a beavatások lclrafokain való szellemi felemelkedés; a testiség és az cgó lerombolása önsanyargatással (aszkclikusok, ITim 4:1-5 és a mai gnosztikusok), vagy az élvezetek gátlástalan kiélésével (libertinusok, 2Pl 2:1-14, Júd 4.18). A gnosztikus iratok többnyire antik okkult szövegek és apokrif „evangéliu­ mok”. Sajátos, bonyolult fogalom- és képviláguk eleve nehézzé teszi mon­ danivalójuk felfogását. A tanok rendszerezése a sokféle és eltérő irányzat miatt szinte lehetetlen, ráadásul szerintük a megértés kulcsa az olvasó szel­ lemi érettségében, karmikusan adott képességeiben van. Ha nem érti az üze­ netet, akkor nem neki írták. A gnózis ugyanis háromféle embert különbözte­ tett meg: a földi, testi emberek természetüknél fogva elpusztulnak, a lelkiek döntésük szerint pusztulnak cl, vagy jutnak vissza eredeti isteni állapotukba, a szellemiek pedig természetüknél fogva visszajutnak oda. A „keresztény gnózisban” egymástól elvált az Istenség (aki számukra örök, tisztán szellemi és mcgismcrhctctlcn) és a világ Teremtője (a gonosz, önma­ gát istenítő, ószövetségi „isten”), illetve a Krisztus (aki örök, tisztán szellemi lény) és a Jézus (az ember, akit a Krisztus ideiglenesen betöltött). Ezért szá­ mol némelyik gnosztikus iskola korszakonként cgy-cgy krisztussal. Nemzetközileg jelentős, illetve hazánkban is működő (*) ncognosztikus vallásközösségck: Arany Rózsakereszt Vallősközösség* / Lectorium RosicrucianumJ, Pantholokatholikus Tradicionális Egyház* [Traditio Divina et Scho1a Transcendentiae], A Metafizikai Hagyomány Egyháza* Ezoteri­ kus Tanok Egyháza*, Arkánum Szellemi Iskola*, A Gnosztikus Antro­ pológiai Tanulmányok Központja*, Esoteric Comnnmity Sivas, AMORC (Antiquus Mysticus Ordo Rosae Crucis), Gnosztikus Katoli­ kus Egyház [Gnostisch-Katholische Kirche], Christengemeinschaft (Anthroposophie).4 4. „Több hil” - túlvilági információk révén? A spiritualizmus tulajdonképpen „keresztény spiritizmus”. Lényege a kinyi­ latkoztatás lezárulásának a tagadása: a Biblia nem elég, Isten állítólag mé­ diumokon keresztül, Jézustól, angyaloktól, szellemektől származó új üzene­ tekkel, tanításokkal egészíti ki, teszi teljessé a Szentírást. A bibliai kinyilatkoztatás bizonyos világnézeti és életkérdésekre valóban nem válaszol. De míg a keresztény Isten titkait (lásd 5Móz 29:28) Istenbe vetett bizalomban, hittel elhordozza, a spiritualisla úgy véli, hogy a hit c fe­ szültségét megspórolhatja magának. Számára - túlvilágról, szellemektől szerzett tudása révén - a titok már nem titok. A spiritualista szerint a Biblia „lyukait” Isten is be akarja tömni, mert „nem hagyhatja az embert kétségek

35

között”. Jézus megígérte a tudás teljességét (hív. Jn 16:12-13), és most „az ősegyházhoz hasonlóan” (?) médiumokon keresztül leplezi le titkait. A spiritualista tanok igen változatosak, s egymásnak ellentmondanak, de gyakori a gnosztikus spekulációkhoz való hasonlóság. A kinyilatkoztatások - az ember teremtése előtti dolgokról, a Sátán és az ember bukásának „hátteréről”; - a halottak élet előtti, illetve élet utáni sorsáról, a földi sors, a szenvedé­ sek okairól (karma és reinkarnáció); - a túlvilág szerkezetéről, területeiről, lakóiról, őrangyalokról kínálnak részletes információkat. A spiritualizmus első újkori hulláma a középkori világkép megingásakor szüle­ tett. A földrajzi és csillagászati felfedezések új dimenziói sokakban elviselhetetlen feszültséget keltetlek. A kereszténység arisztotclészi filozófiával keveredett hivata­ los világképe helyére „belső hang” által diktált, terjedelmes „új kinyilatkoztatáso­ kat” állítottak (lásd Emanucl Swedenborg és Jákob Lorber írásait). A második nagy hullám a 20. században hódító keleti misztikával és a népszerű okkultizmus elemeivel (reinkarnáció) ötvözi a gnosztikusokéra emlékeztető „új kinyilatkoztatásokat”. Ezek stílusa és tartalma általában hű­ en tükrözi az író személyes műveltségét és vallási fejlődését. A médiumok rendszerint azzal kezdik működésüket, hogy „Isten nem né­ ma”. Többkötetes műveik terjesztésével gyűjtenek híveket, néhányan pedig (lásd Gábrielé Wittek) nyilvános előadásokon, transzállapotban adják át a hallgatóságnak a túlvilág aktuális üzeneteit. Idővel más médiumok is mű­ ködni kezdenek a körülöttük szerveződő közösségben, de ez utóbbiak közlé­ sei, tanításai általában ellentmondanak az. alapító médiuménak, aki ilyenkor „kinyilatkoztatást” kap arról, hogy a többi médium „hamis próféta”, és hogy az övé volt az utolsó a kinyilatkoztatások sorában. A legtöbb médium körül csak laza, baráti olvasó- és beszélgető kör alakul ki (lásd Aranytűd Baráti kör, Bertha Duddc Kör stb.), de akad olyan is, amelyik köré válogatott tagsággal, hierarchiával és jelentős vagyonnal ren­ delkező, erőteljesen misszionáló szervezet épül (lásd Univerzális Elet). Nemzetközileg jelentős, illetve hazánkban is működő (*) spiritualista kö­ zösségek, olvasókörök, és kiadványok: Új Egyház [The New Church - Emanuel Swedenborg], Bertha Dudde Kör [Jákob Lorber-Bewegung] *, Közösség Krisztus Jézusban [Gé­ mé inschaft in Christo Jesu - Hermáim Lorenz], Fiat Lux [Erika Berlschinger alias Uriella], Szent Mihály Egyesület [St. Michaelsvereinigung - Paul Kuhnj, Be tán ia Fénycentrum [Lichtzentrum Bcthanien - Marija LámmleJ, Univerzális E let* [Universelles Leben Gábrielé WittekJ, Greber K ör* [Urchristliche Kirche nach Johannes

36

Greber], Aranyhid Baráti Kör* (Molnár Edit), A HANG* (Dombi Ferenc), Igaz élet Istenben* (Vassula Rvden), a Névtelen szellem ki­ nyilatkoztatásai Eszter médiumon keresztül. * 5. Üdvbizonyosság a „helyreállított papi kenet” réven? Ezek az irányzatok az apostolok utáni egyháztörténetben a felhatalmazottság elvesztésének jeleit vélik felfedezni, ezért ők a gyülekezeti tisztségviselők felhatalmazásának helyreállításában látják a megújulás útját. Sőt, az újon­ nan életre hívott hierarchia tagjai az általuk kiszolgáltatott „érvényes” szent­ ségek révén a biztos üdvözülés garanciáját kínálják fel. E közösségekben a „prófétálás'ok” révén újra életre hívott apostoli, prófé­ tai, sőt angyali „tisztségek” az Úr visszajövetele előtti végső helyreállítás je­ leinek számítanak. Erre szerintük azért van szükség, mert az Úr „tiszta és foltnélküli” menyasszonyért jön vissza, de az egyház az elmúlt kétezer év bűnei, hibái miatt elvesztette lelki felhatalmazását. Az Úr az általa helyre­ állított, felhatalmazott tisztségviselők által vezetett tökéletes egyházért már természetesen eljöhet. Az új hierarchia felhatalmazásának, „kenetének” központi fontossága e vallásközösségckbcn szentségi kultuszhoz vezetett (szakramentalizmus). A Szentlélek csak az ő kézrátélclükön keresztül adatik, sőt kcnetüklől és szer­ tartásaiktól nemcsak az élők üdvössége függ, hanem a halottaké is. Az újra életre hívott tisztség viselőjének személye - akarva-akarallan - az üdvösség garanciájává, Isten és ember között közvetítő krisztuspótlékká válik. Az Új Apostoli Egyház és az Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza nagyjából egyszerre keletkezett, mindkét közösség egyfajta „helyreállítás” letéteménye­ sének tartja magát, de igen nagy különbség van teológiájuk között. Míg az újapostoliak Szentháromság-hívő közösség, és apostolai „csak” folyamatos szóbeli kijelentésekkel és a Szentlélek adásának kizárólagos igényével lép­ nek fel, az Utolsó Napok Szentjei politcisták (sokistenhívők) és új szentírá­ suk is van (Mormon Könyve és más írások). Mindkét közösségben nyilvánvaló a lelki függés egy isteni felhatalmazásra hivatkozó emberi köz\>etítőréleg\ő\ és ceremóniáitól - Jézus személye cs a vele való közvetlen kapcsolat helyett, aki az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. Nemzetközileg jelentős, illetve hazánkban is működő (*), új hierarchiára épülő közösségek: Új Apostoli Egyház* [Neuapostolische Kirche - és több szakadár német, holland és dél-afrikai újapostoli közösség], Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza* [The Church o f Jesus Christ o f the Latter-Day SaintsJ, Jézus Krisztus Újjászervezett Egyháza* [The Reorganised Church o f Jesus Christ].

37

6. Melyik az „igazi” tanítványok „tökéletes” közössege? E törvénykező közösségek alapproblémája a megszentelödés és a megigazulás kérdése, ezért találhatunk tagjaik között újjászületett, de megtévesztett testvéreket is. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a megszentelődésben mint folyamatban több olyan krízispont van, ahol bármelyik hívő hosszabbrövidebb időre elcsúszhat. Ekkor a kegyelem elfogadása helyett nyitottá vál­ hat olyan tévtanokra, amelyek nem a Kereszthez vezetik vissza, hanem va­ lamilyen önigazságot kínálnak fel neki. íme a krízispontok kialakulása: Isten a hívőt örökbe fogadja, újjászüli (Jn 1:12-13), így már isteni tennészet ré­ szese lett (2Pl 1:4). A hívő azonban hamar rájön, hogy nem illik bele Isten csa­ ládjába: vétkezik, mert még hajlik a bűnre (lásd Róni 7. fej.). A még és a már e kettős megtapasztalása, a hívőben levő két tennészet harca feszültséget jelent. Ez hajtóerő lehet abban, hogy gyűlöljük a bűnt, szeressük Istent és bennünk vég­ zett munkáját, de csak akkor, ha belátjuk, hogy tehetetlenek vagyunk, és éppen ezért csak Istenben bízunk: aki elkezdte bennünk a munkál, be is fejezi (Fii 1:6). Ezt a kegyelemből élést tanulni kell, mert ehelyett ösztönösen saját erőfeszíté­ seink révén akarunk „megjavulni”. Isten Atyaként fedd minket vétkeinkért (Zsid 12:7): ő ad bűnismeretet, bűntudatot, bünbánalot, bűnvallást és bűnbocsá­ natot, illetve ő tisztít meg, újít meg, nevel, formál tovább (Un 1:9, Fii 1:6). A tisztulás feltétele újra meg újra a szivünk megolvadása vagy összetörettetése, amitől régi énünk irtózik, mert eleve lél minden újraformálástól. Ösztönösen kibúvókat vagy bűnbakokat keres, nehogy el kelljen fogadnia: Istene bocsánatá­ ra szorul, Istene pedig hetvenhetedszer is kész megbocsátani. Pedig csak ez a megalázó „mégis-szcrctet” képes minket formálni, s aki ezt kikerüli, az saját magát tartja távol a kegyelem szabadító örömétől. Az önerőből megszentelödni, Isten és ember előtt önmagát igazolni akaró ember mindenképpen pótolni igyekszik elveszett önazonosságát - ti. hogy mitől szent és igaz Isten szemében -, ezért hajlamossá válhat mások hibáit figyelni, hogy önmagát legalább másokhoz képest jó kereszténynek tarthassa. Ez az ön­ igazolási kényszer önkéntelenül is valamilyen „bibliai szabályt” vagy vallásos különcséget keres magának, ami visszaadja (óemberi) önérzetét. Ha ebből az ördögi körből nem lép ki, akkor tőrvényeskedni kezd, azaz mások­ tól is azt kezdi elvárni, hogy betartsák az ő szabályait. Mivel mások nyilvánvaló­ an nem őhozzá igazodnak, elfordul tőlük, és csak azokkal érzi jól magát, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak bizonyos dolgokról, hozzá hasonlóan viselked­ nek, öltözködnek stb. Sajátos hitéleti szabályait, „meglátásait” idővel a közös­ ségvállalás alapjává teszi, nem vállal közös szolgálatot, nem úrvacsorázik, nem áll szóba olyanokkal, akik szerinte nem élnek Istennek tetsző életet. Ekkor már örömmel befogadja azokat a tévtanításokat, amelyek az övéhez legköze­ lebb álló önigazságot kínálnak - vagy ő maga válik tévtanítóvá. Addigi gyülekezetét mindenesetre elhagyja, sőt másokat is magával visz az „igazak közösségébe”.

38

A törvénykezés gyümölcse - a Szcntlélckbcn való lelki közösség helyett elsősorban a többi hívőtől, fclckc/cttől való eltávolodásban jelenik meg. Megbotránkoznak más hívők „szabadosságán” vagy éppen „merevségén”, s a másik végletbe átcsapva válnak törvénykezővé. Mindig másoknál szelle­ mibbek, bibliahűbbck vagy szabadelvűbbek, odaadóbbak, következetesebbek vág)' fclébrcdlcbbck, és nem egyszerűen az Úrért és az övéiért. Specialitá­ saik tidvösségfeltétcllé váltak: a Bibliára hivatkozva bárkinek megmondják, hogy nem üdvözölhet, vagy kétséges az üdvössége, ha nem az ő gyülekeze­ tükbe jár, ha nem annyira buzgó tanítvány, mint ők, ha nem Jézus, hanem csak a Szentháromság nevében van megkeresztelve, ha nem szól nyelveken, ha nem tartja meg a szombati vagy a vasárnapi nyugalmat, ha nem így vagy úgy öltözködik, ha valamilyen szcnvcdélybctcgség gyölri, ha iszik néha al­ koholt, vagy ha egyáltalán nem iszik alkoholt stb. Szívszorító az a tudat, hogy ezek a közösségek mind a nagy megújulás vá­ gyával indultak, de az önigazultság miatt kiestek a kegyelemből. Aki már találkozott önmagában a farizeussal, és valahogy visszatért a kegyelem tró­ nusához, az tud igazán szabadulásuk csodájáért könyörögni, és tud könyö­ rülni rajtuk, ha - meg vagy már - kételkednek önigazságukban. A törvénykező közösségek hajlamosak azt hinni, hogy az apostoli kor óta ők az első - és egyben utolsó - igazi egyház, az általuk felfedezett „biblikus” közösségi formában, tanítvány képzésben vagy életviteli szabályokban pedig az Úr visszajövetele előtti végső helyreállítás jelét látják. Erre szerintük is azért van szükség, mert az Úr nyilvánvalóan csak „tiszta és foltnélküli menyasszonyért” jöhet vissza, de az egyházat az elmúlt kétezer év bűnei, hi­ bái reménytelenül bcmocskolták. A tiszta lappal induló, igazi tanítványokból álló tökéletes, egységes egyházért viszont már nyilvánvalóan eljöhet... Isten Népe azonban nem hivatkozhat önmagára Isten vagy ember előtt, hiszen csak Krisztus érdeméért, csak Krisztusban tiszta, szent és dicsőséges (lásd lKor 1:30). Aki ezt elutasítja, az a kegyelemre szorultságát tagadja, önmagát teszi az üdvösség mércéjévé, és egész szolgálata az önigazságát építi - Isten királyi uralma helyett. Nemzetközileg jelentős, illetve hazánkban is működő (*), elsősorban törvénycskedésük vagy szabadosságuk miatt eretnekké vált közösségek: A „keresztyének” kommunái* [Holic-Gruppen], A Család* [The Fa­ mily], A Helyi Gyülekezet* [The Local Church], Krisztus Budapesti Egyháza* [International Churches o f Cívist], Feléledési Közösség* [Revival Centers International], Egyesült Pünkösdi Egyház* / United Pentecostal Church International]*.

39

Egyesítő Egyház EE

Adatok: Egyesítő Egyház (Tong-Il-Kyo, The Holy Spirit Association fór the Uniíícation of the World Christianily - Unification Church). Alapította 1954-ben a koreai Sun Myung Moon |Szan Mjung MúnJ (1920-). Központ­ ja: Washington D. C. (USA). Elterjedtsége világszerte kb. 200 ezer fő, ha­ zánkban kb. 300 fő. Az EE fcdőszcrvczctci köze tartozik a Nők Világbéke Tanácsa, a Professzorok Akadémiája a Világbékéérl, diákmissziója a CARP, oktatóközpontja a Principlc Study Center (PSC). H átterét a koreai nemzet legújabb kori történései teszik érthetővé. Egyrészt a sikeres keresztény missziók hatására nyolc-tíz milliós protestáns közösség jött létre, de ugyanakkor sok új kcvcrékvallás is megjelent. Másrészt a koreai háború szörnyűségeit a nemzet politikai szétszakadása követte, így az új ko­ reai messiások mind kommunistacllcncs és nacionalista árnyalatokat vittek keverékvallásukba. Közülük kétségkívül Moon lett a legsikeresebb és Nyuga­ ton is a legismertebb. Moon a mai Észak-Korca területén született. Szülei eredetileg konfuciánu­ sok voltak, majd áttértek a Presbiteriánus Egyházba. Moon elbeszélése sze­ rint tizenhat éves korában, 1936 húsvét reggelén, amikor hegyi elvonultság­ ban imádkozott, megjelent neki Jézus, hogy rábízza „váltságműve befejezé­ sét”. Moon először vonakodott, de Jézus kérlclésére és állítására, hogy most „ő az egyetlen erre alkalmas ember”, elvállalta a feladatot. Szöuli középisko­ lai évei alatt egy pünkösdi gyülekezetbe járt, majd Japánban tanult elektro­ mérnöknek. A II. világháború után Paik Moon Kim önjelölt koreai messiás kolostorába költözött fél évre és az itt tanultakat beépítette a saját vallásába. 1944-ben megnősült (Sung Kil Choi). 1946-ban szervezett először saját egy­ házat, de az észak-koreai kommunista rendőrség még ebben az évben, majd 48-ban két és fél évre újra bebörtönözte. Szenvedéseit az EE Krisztus szenvedé­ seihez hasonlítja. A Presbiteriánus Egyház 1948-ban eretnekség miatt kiközösí­ tette. Moon egyházalapításakor elvált első feleségétől, aki „nem tudta fcl-

40

fogni [Moon] küldetését”, majd a gyermekáldás elmaradása miatt a máso­ diktól is (Myung Hcc Kim). Végül 1960-ban feleségül vette az akkor 18 éves Hak Ja Hant. Esküvőjüket „a Bárány mcnyegzőjcként” ünnepelték (hiv. Jel 19:7). Moon a saját családjával egyébként nem kevesebbet, mint isteni mintát kíván nyújtani a világ számára. Moon tömcgcsküvőkct szevez, ahol megfelelő összegért - házaspárok tömegeire mond áldást. 1997-ben 40 mil­ lió párt áldott meg, 1998 júniusában, New Yorkban 70 millió párt kíván megáldani. Tanítása bibliai történetek és a taoista filozófia keveréke. Moon 1950-től 54-ig kikötői munkásként dolgozott, és Hye Won Yoo-val kidolgozta az Is­ teni Alapelv-ei (Divinc Principlc). Az Alapelv az EE-ban Isten végső és tel­ jes kinyilatkoztatásának számít, mert a szerintük elavult, és csak szimbolikusan értelmezhető szentírások „a mai tudományos ember igényeinek” és „magasabb értelmi szintjének” nem felelnek meg (hiv. Jn 16:12-13 de vö. 14-15!). Moon szerint a Teremtőre jellemzők a teremtett világ sajátosságai, mint például a jin és jang ellentétpárjai, a férfi és a női jelleg (hiv. lMóz 2:7), de benne eredetileg harmóniában voltak. A teremtés szükséges harmóniabontás volt, mert a szeretet Istene (lJn 4:16) nem tudott volna kit szeretni, ha egye­ dül marad. Szerctcténck első tárgyai az angyalok voltak, később megterem­ tette Ádámol és Évát is. Az Isten szcrctctérc féltékennyé váló angyalok (Sátán és hívei) okozták az első emberpár bűnbeesését. Moon szerint ha Adám és Éva ké­ pes volt vétkezni, akkor még nem volt tökéletes. Éretlenségük miatt vétkez­ tek, vétkük az volt, hogy nem vártak a nemi élettel - Moon szerint ugyanis a gyümölcsszakítás a korai szex szimbóluma. Lucifer Évát rávette a szexre (ez volt a szellemi bűnbeesés), majd Éva Ádámot (ez volt a fizikai bűnbeesés). Moon sze­ rint bűntudatuk szégyenérzet volt (hiv. a nemi szervek eltakarására). E kétsíkú bűnbeesés a vérben öröklődik a mai napig, a szellemi fejlődésben való meg­ állást, az Istenre és szellemvilágára való érzéketlenséget okoz. A meg\’áltás tulajdonképpen „a három áldás helyreállítása”: 1. az isteni eszmények és célok ismerete, az annak megfelelő istenes életvitel, ami által egyre közelebb lehet kerülni Istenhez, és egyre jobban lehet rá hasonlítani, 2. minden­ nek a megjelenése a családi életben, 3. és a társadalom egészében. A cél az ideá­ lis világ: egy „Istenközpontú szociális társadalom”, amelynek a tagjai tökéletes emberek (hiv. Mt5:48), akik „Isten partnerei” az emberiség újrateremtésében. Isten ugyanis ránk szorul, nélkülünk nem tud minket megváltani. Hiába küldte el Jézust - aki tökéletes ember volt, s akinek a sátáni vérfertőzéstől mentes, tisztavérű családot, nemzetséget, nemzetet kellett volna alapítania -, mert megöl­ ték. Moon szerint ezért a kereszt Isten első tervének és a kereszténységnek a kudarcát szimbolizálja (hiv. Lk 23:34). Jézus az önfeláldozással csak szel-

41

lenti síkon adhatott megváltást, ezért követnek el meg vétkeket a kereszté­ nyek... Isten azonban előkészítette a Harmadik Ádámot (azaz Moont), aki az Új Évával (Hak Ja Han) a tökéletes emberpár mintájaként megtestesíti az Isteni Alapelvet (vö. IKor 15:45). A vérvonalukba tartozók fizikai síkon is megváltat­ nak, büntelenné válhatnak. Ma már az is az „ábeli” vérvonalba kerülhet, aki bár nem tag, de már házas, és részt vesz egy Moon által szervezett tömeg­ esküvőn. A szemináriumokon kiképzést kapó és teljes időben szolgáló tagok csak esküvőjükön lesznek az Igaz Szülők (Moon és Hak Ja Han) igazi Jiáivá és lányaivá. A házaspárokat a 90-cs évekig állítólagos látnoki képességeivel maga Moon jelölte ki, a már házasoknak pedig válniuk kellett. Ma már számítógépes nyilvántartás segítségével, a helyi vezetőség bevonásával szü­ letik döntés a jövendő párokról, de továbbra is lehetőleg más rasszba és kultúrába tartozókat adnak össze. A tömcgcsküvőkön Moon és felesége ál­ dást mond, a megáldottak egy kis borkeveréket is isznak, ami a közelmúltig az ő vízzel hígított vérüket is tartalmazta (holy wine ceremony). A mai tö­ mcgcsküvőkön egy pár a többi képviseletében veszi át a bort, de minden párt meghintenek vízzel vagy olajjal. A feleség vére így lassan megtisztul a luciferi vértől és a három év múlva tartott nász után a férj, illetve születendő gyermekeik vére is megtisztul. Moon első gyermekének születésekor egyéb­ ként minden tag kapott Hak Ja Han - tehéntejjel hígított - anyatejéből, hogy szó szerint az Igaz Anya gyermekeiként tápláltassanak. Moon egyik fiának halála (autóbalesete) „az Igaz Szülők áldozata” volt, hogy a meghallak szellemei is mennybe juthassanak. Heung-Jin a Menny Ura lett, Jézust is magához emelte a halottak szellemeinek egy átmeneti he­ lyéről, ahonnan médiumokon keresztül ad üzeneteket. Moon egyháztörténeti spekulációi szerint Isten 400 éves felkészítési szaka­ szokkal dolgozik, s mivel a Luther utáni szakasz vége - meg az ő születése 1917 és 1930 közé esik, ő a messiás. Moon „a második advent Ura”, akinek Keletről, Koreából kellett eljönnie (hiv. Mt 24:27, Jel 7:2-4), s aki „az öszszcs vallás reményeit valóra váltja”. Eljövetelét, az „utolsó napokat” készíti elő egyfelől az emberi jogok és a szellemvilágra való érzékenység terjedése és a politikailag, gazdaságilag és kulturálisan egységessé váló világ. Másfe­ lől fokozódik a sötét, ateista-kommunista - és újabban: iszlám - erőknek az ellenállása, ami miatt félő, hogy Isten megint kudarcot vall... Bár Moon hi­ vatalos nyilatkozatban még nem hirdette ki, hogy ő a messiás, az EE egész teológiája, illetve a tagok hite szerint igenis ő az új messiás. Az EE missziója főleg egyedülálló fiatalokat keres, akikre a fiatalok nem­ zetközi közössége (CARP) érthető vonzást gyakorol. Hétközi és hétvégi szemináriumokra hívják meg őket, ahol intenzív tanításban részesülnek és

42

közös programokon vesznek reszt. A szemináriumok után heteken át tartó intenzív kurzusokon lehet részt venni, ahol a gyengébb szellemi ellenállóké­ pességű, bibliaismcrettel nem rendelkező érdeklődők hamar mcggyőződéses tagokká válnak. A tagok egyébként Moon képe előtt meghajolva rendszere­ sen elmondanak egy esküszöveget, amelynek megszegőjére és utódaira a Sátánnak való kiszolgáltatottság vár. PROBLÉMÁK Bár Moon a világkereszténységet akarja egyesíteni, a világ kereszténysége nem kér belőle, sőt álmessiásnak, krisztusutánzatnak tartja. A mozgalom kezdetén Moon szó szerint „fizikai síkon” tisztította meg az általa összeadott párok nőtag­ jainak „a vérét”, hogy amikor férjükkel házasélctct élnek, azok vére is megtisztul­ jon. A botrányok és a taglétszám növekedése miatt az „áldás” idővel jelképessé vált, sőt ma már - missziós céllal - házasulandó vagy már házas nem-tagok tö­ megeit is megáldja. Moon „mintacsaládjának” legendája egyébként erősen meg­ ingott, amióta két lánya otthagyta az EE-at, legidősebb, utódjelölt fiának a felesé­ ge pedig brutalitás és alkoholizmus miatt válópert kezdeményezett. Moon antikommunista propagandája révén igyekezett megnyerni a politi­ kusok szimpátiáját, s így befolyást szerezni messiási céljaihoz: „Isten nevében” támogatta a 70-es évek dél-koreai rezsimét és a már bukófélben levő Nixont. Politikai jelenléte érdekében Eiscnhowertől Bush elnökig mindenkivel kezet fogott, még Gorbacsowal is. Mivel „a messiásnak kell lennie a leggazda­ gabbnak”, hogy elérhesse céljait, a tagok rendszeresen gyíijtenck adományokat, Moon pedig ipari vállalkozások sorát hozta létre: műszaki cikk-, titánium- és fegyvergyártás, McCol üdítő, ginszengtea stb. Moont 1984-ben 18 hónapra ítélték adócsalásért, de egy év múlva jó magaviseletéért szabadlábra helyez­ ték. Az EE az esetet az „üldözött messiás” imázsának keltésére használta fel. Moon tanait közvetett vagy közvetlen formában missziós célú fedőszervek százai terjesztik: a kulturális, tudományos, világbékc- és vallásközi konfe­ renciák résztvevői rendszerint nem is tudják, hogy ki áll a szervezés mögött, s hogy érdeklődésüket, nevüket az EE önreklámozásra használja fel. Az EE szemináriumain folyó intenzív tanítás vagy inkább „betanítás” (indoktrináció) miatt Moon szervezetét kezdettől fogva „agymosással” (hrainwashing) vádolták. Bár ez a vád túlzás, a manipulálás egyértelmű. A gon­ dolkodás folyamata ugyanis tetszés szerint befolyásolható bizonyos informá­ ciók elhallgatásával és egyoldalú tálalásával (Moon és az EE múltja, a kí­ vülállók véleménye stb.), illetve előfeltételezések tényként való közlésével (üdvtörténeti, bibliai spekulációk). Ha mindez a már tagokkal való folyama­ tos együttlétben, állandó közös programok részeként történik, akkor ez a

43

miliő nem ad lehetőséget semmilyen távolságtartásra, Moon tanainak kívül­ ről, más szempontok alapján való megítélésére. Ilyen környezetben csak erős karakterű, átlagon felüli szellemi ellcnállóképességgel, illetve megfelelő történelmi és bibliai ismerettel rendelkező emberek mernek bármit is meg­ kérdőjelezni, és a saját véleményükhöz ragaszkodni. Nem azzal van a baj, hogy az EE tagjai másokkal is meg szeretnék osztani a világnézetüket. Egyedül az nem „fair”, ahogyan ezt teszik - és ahogyan ezt velük is tették annak idején. A kilépettek közösen leszűrt tanulsága az, hogy ha előbb tudták volna mindazt, amire évek alatt, belülről kellett rájönniük, akkor eleve nem döntöttek volna a csatlakozás mellett. MIT TANÍT A BIBLIA? A Szcntírásról lásd 1.1-3 Az angyalok lázadása megelőzte az ember teremtését (2Pt 2:4, Jel 12:9), Ádáin és Éva tökéletesnek lelt teremtve, nem volt szükségük szellemi fejlő­ désre. Bűnük nem „szellemi éretlenségük, még meglevő bűnös hajlamuk” következménye volt, hanem szabad akaratú személyként döntöttek, amikor a kísértőnek engedtek. Az Isten elleni lázadás, a bűn lehetősége nem a terem­ tés tökéletlenségéből vagy a Teremtő hibájából következik, hanem abból a tényből, hogy a szeretet Istene olyan lényeket teremtett, akiknek szabad aka­ ratuk van és eldönthetik, hogy Teremtőjükhöz hűek vagy sem. Isten nem bá­ bokat teremtett, vállalta a szeretet „rizikóját” (vö. lMóz 6:5-6). Ádám és Éva már a bűnbeesés előtt házasok voltak (de vö. lMóz 2:21-25), bukás utáni szégyenérzetük oka pedig az volt, hogy Teremtőjükkel, egymás­ sal és önmagukkal is mcghasonlotlak. Az embernek ezt a belső összetörtségél, és ezáltal szétzilálódott kapcsolatait csak az Istennel való személyes kapcsolat, csak Isten szívünkbe markoló, lelket gyógyító, jellemet formáló Igéje, Lelkének bennünk való munkálkodása képes helyreállítani (Gál 5:2225, 2Kor 3:17-18), természetfilozófiái alapelvek nem. Az evangéliumról lásd 2.1-5 A Mindenható nem szorult rá tehetetlen emberekre azok megváltásához, emberek és démonok meg sem akadályozhatták abban. Ami a kereszten tör­ tént, az a Szentháromság tökéletes terve, szent, irgalmas akarata volt (Lk 22:42, Zsid 9:11-10:23). Ennek a véghezviteléhez emberek gonoszságát is felhasználta, akik igazából nem tudták, mit tesznek (Lk 23:34, lKor 2:7-9). Moon teremtményektől függő, tehetetlen „Istenének” semmi köze a Biblia Mindenható Istenéhez (Ef 1:11). A Teremtő, aki Jézusban emberré lett, Megváltóként sem szorult rá földi

44

hatalomra céljai megvalósításához (Mt 16:16-23, 26:53-54, Jn 19:10-11, lKor 10:26). Vajon Moon-nak miért van szüksége egyre nagyobb gazdasági hatalomra és politikai befolyásra? Mi köze a fegyvergyártó koreai „messiás­ nak” az evangéliumok Jézusához? A megváltás Jézus szerint már elvégeztetett (Jn 19:30), és ehhez nincs mit hozzátenni (Kol 1:5, Zsid 10:14, lPt 1:5-8). Az is elkerülte Moon figyelmét, hogy Jézus nem egy másik messiás eljövetelét ígérte meg, hanem először is a Szentlélek eljövetelét (pünkösdkor ez meg is történt, lásd Csel 1-2. fej.), má­ sodszor az ő személyes visszajövetelét (Jn 14:3, Csel 1:6-11, Jel 1:7). Jézus visszajövetele ráadásul nem előre kiszámítható, de nem is titkos esemény lesz, hanem mindenki meg fogja látja (Mt 24:44, Lk 17:20, Csel 1:9-11, Jel 1:7, Mt 24-25. fej.), és mindenki le fog elé borulni (Fii 2:11). Jézus Krisztusról lásd 3.1-6 A „koreai messiás” elméletének - szövegkörnyezetből kirángatott - „bibliai bizonyítékai” minden bibliaolvasó ember számára elfogadhatatlanok, hiszen a messiás ígérete, eljövetele, személye, szolgálata teljes egészében a zsidó­ sághoz van kötve. A messiásnak zsidónak kellett lennie (lásd Jézus családfá­ it). A benne hívők - zsidók és nem-zsidók - is mind Izraelbe leltek beoltva (vö. Róm 9-11. fej.). Mindezek után miért ne gondolnánk joggal, hogy Moon csak egy a hamis messiások, a krisztusutánzatok hosszú sorában? A Szentháromságról lásd 4.1-5 Moon „istenizmusa” hiába próbálta a kínai univerzizmus személytelen világ­ törvényét (tao) a bibliai személyes Istennel kombinálni, az eredmény csak a Mindenható nevetséges utánzata lett. A Háromságban még a teremtés előtt megvolt a tökéletes szeretet (Ézs 40:12-13, Csel 17:25), tehát nem szorult rá teremtményekre, „hogy legyen kit szeretnie” . A Szentlélek sem az „Istenségen belüli női princípium”, ha­ nem személy, a Háromság tagja. A Léleknek sincs neme: a héber rúah nő­ nemű, a görög to pneuma semleges, Jézus pedig mindig hímnemű névmással (ekeinosz) utalt rá. A Biblia egésze tagadja, hogy Istennek bármilyen nemi jelleget lehetne tulajdonítani. Egyebek Moon alaptalan optimizmussal buzdítja híveit a földi Isten országa emberi eszközökkel való megvalósítására, azaz saját uralma kiépítésére. A világban történő események és folyamatok azonban nem az emberi kultúra szellemi éretté válásának, hanem a romlásnak és az önpusztításnak a jeleit mutatják. Másrészt a Biblia szerint „Isten országát”, azaz királyi uralmát a mennyből teljhatalommal visszatérő Krisztus fogja létrehozni, nem emberek.

45

Unitárius Egyház UE

Adatok: Unitárius Egyház. Alapította 1568-ban Erdélyben Dávid Ferenc (az angolszász irányzatokat lásd alább). Elterjedtsége: az erdélyi ág kb. 60 ezer fő, hazánkban kb. 10 ezer fő (az áttelepülők miatt növekvőben), az angol­ szász ág (Unitarian-Universalist Association) kb. 200 ezer fő. T örténetük a Kr. u. 4. században kezdődött: az alexandriai Arius azt tanítot­ ta, hogy csak az Atya Isten, a Fiú teremtmény (amolyan alisten), a Lélek pedig csak isteni éré). A 6. században Mohamed már az izraelita monoteiz­ mushoz való visszatérést hirdette (iszlám). A 16. században a radikális re­ formáció eretnek ágaként jelent meg az antitrinitarizmus, melynek szellemi gyökere a reneszánsz humanizmus dogma- és intézményellcncs racionaliz­ musa volt. Svájcban Michacl Sérvet támadta a trinitástant, ezért Géniben 1553-ban eretnekként máglyára küldték. Az unitarizmus a Soccini fivérek révén Itáliában és Lengyelországban is elterjedt (Krakkói Káté, 1605). Erdélyben az 1568-as tordai türelmi rendelet után János Zsigmond ud­ vari orvosa, Blandrata György és az eredetileg lutheránus Dávid Ferenc alapították meg az UE-at. (Erdélyben a 17. századi Európában egyedülálló vallásszabadság volt, bár a szintén monotcista mohamedán fenyegetettség hatása nem elhanyagolható.) Az erdélyi-magyar unitarizmus a protestantiz­ mushoz tartozónak vallja magát, tanítását, liturgiáját igyekszik bibliai ala­ pokon tartani. Az angolszász unitarizmus más irányzatot képvisel: alapja a 17. századi deizmus - eszerint Isten csak teremtő, a világba nem avatkozik be - és a 18. századi felvilágosodás racionalizmusa. Angliában 1774-ben, Amerikában 1785-ben, hitehagyó puritán gyülekezetekből alakultak unitárius egyházak. Az amerikai irányzat 1961-ben egyesült az univerzalistákkd\ (Unitarian-Uni­ versalist Association). Az UUA tagságában unitáriusok, panteisták, miszti­ kus humanisták és buddhisták is vannak. Az unitáriusok nem tagjai egyetlen ökumenikus szervezetnek sem.

46

Tanításuk kiindulópontja kezdetben a Biblia szó szerinti értelmezése volt, de mai teológiájuk már racionalista és liberális, elutasítanak mindent, ami ellentmond az emberi értelemnek. A Szentháromságot egyrészt azért tagadják, mert a szó az Újszövetségben nem fordul elő, s mert szerintük Jézus és az apostolok monoteista hitét a 3. és 4. században váltotta csak fel az államegyházzá váló kereszténység trinitástana. Alapvető hittétclük, hogy egy az Isten - és nem három (hiv. (lTim 2:5, Jak 2:19), és hogy a „tisztán szellemi isten” (hiv. Jn 4:24) nem ölt/7et emberi testet, tehát Jézus nem volt Isten. Szerintük Istennek csak az Atyát lehel nevezni, csak az Atyát szabad imádni. Jézus csak ember volt, de „az emberiség Mount Evercsl-je”, aki életével és mártírhalálával megmutatta, milyen az ideális Isten-ember vi­ szony. Az unitárius Megváltó inkább nagy tanító, akinek a feladata az volt, hogy „valláserkölcsi világnézetet adjon az emberiségnek [a] mélységes meglátásai alapján”. A Szentlélek - sőt sokszor: „szentlélek” - sem isteni személy, hanem csak „Isten ránk ható, bennünk működő, minket felemelő, hatásaiban megszentelő ereje”. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek úgy viszonyul egymáshoz, mint a Nap (az Atya), annak sugara (Jézus), és sugarának mele­ ge (a Lélek). Felfogásuk szerint az Ó- és az Újszövetség Istene nem azonos, a haragvó, törvényadó Istent nem lehet összeegyeztetni a szeretet Istenével, akit Jézus hirdetett. Jézust és Pált is szembeállítják egymással: „Hogyan igazulunk meg? Ha szeretjük Istent és felebarátunkat - mondja Jézus. - Ha hiszünk Jé­ zus vérének váltságában - mondja Pál.” Az UE „nem tudja összeegyeztetni az ember méltóságával az eredendő bűnt és a Jézus vérével lemosó, bűnt eltörlő megváltást”. Jézus arra adott példát, hogy az ember képes a tökéletes­ ségre való törekvésre, tehát szabad hinni az emberben, az ember lelki fel­ emelkedésében. „Isten országát” megvalósítani a jézusi életet élők feladata. Az unitarizmus gyakorlatilag a Teremtő és Gondviselő Istenbe vetett hit: „a hit gyökereit az emberi lélekben keresi”. Az UE szerint mindenki Isten gyermeke. Mivel „Isten szeretet”, aki bűneit bánva bocsánatot kér tőle, an­ nak megbocsát. A megváltás számukra „nem az Istennek egyszer s minden­ korra szóló tettén alapul, hanem Jézus szellemének lelkünkre gyakorolt ál­ landó hatása”, azaz „egy folyamat az isteni és az emberi lélek között”. Az újjáteremtetés sem egyszer s mindenkorra szóló természetfeletti törté­ nés, hanem a jézusi példára épülő életvitel kialakulása a vallásos emberben. Az ember halhatatlan lelke halála után megítéltetik: tetteiért vagy a mennyei örök élet a jutalma, vagy az örök halál (megsemmisülés) a büntetése. Az univerzalisták szerint „mindenki íidvözül a magaválasztotta tradíción keresz­ tül”, ami lehet keresztény vagy bármi más.

47

PROBLÉMÁK Az UE kezdetben a Biblia hibás fordításának betű szerinti értelmezése miatt tévedt cl, később pedig a nemet liberális teológia „eredményeiből” merítve haladt tovább, egyre messzebb a kereszténységtől. Bár a kolozsvári Protes­ táns Teológián - állami intézkedés eredményeképpen - egy épületben tanul­ nak a református, az evangélikus és az unitárius teológusok, az unitarizmus nem keresztény fclckczct, hanem önálló, monotcista nemkeresztény vallás. M IT TANÍT A BIBLIA? A Szent írás ról lásd 1.1/2 Jézus igéi és az apostoloknak adott igék nem szembeállíthatok, mert Jézus szerint sem mondhatnak ellent egymásnak (Jn 16:12-15). Az emberi értelem nem elegendő Isten megismeréséhez (lKor 1:18-2:16). Az ész nem bírálhat­ ja fölül a kinyilatkoztatást: az értelem ugyanis az engedelmesség eszköze (Ézs 55:9, Zsolt 119. Róni 1 1:33-34). Az ész teológiája azonban nem ismeri cl, hogy Istennek vannak még titkai (5Móz 29:28, Ézs 55:9), sőt, nyílt titkait sem ismeri (Jcr.33:3, lKor 2:6,4:1, 2Kor 12:3-4, lTim 3:16, Ef 1:9-10). Az evangéliumról lásd 2.1-5 Az ember nem azért bűnös, mert vétkezik, hanem azért vétkezik, mert bű­ nös. Igazi, Isten szerinti bűnismcrctet, bűntudatot, bűnbánatot, bűnvallást és bűnbocsánatol csak Isten adhat. Csak ő tud meggyőzni arról, hogy igaz az, amit a Bibliában írva találunk Isten és ember valóságos viszonyáról. Aki valóban az igazságot keresi, és beismeri: nem elég az értelme, Istenre van szüksége ahhoz, hogy Isten dolgaiban tisztán láthasson, az Pál mellé térdelve bátran kérheti az Atyától a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkét (Ef 1:17). A Szentháromságról lásd 3.1-5 A monoteizmus IzrácI (5Móz 4:39, 6:4, Ézs 43:10) és a trinitárius apostolok közös hitvallása (lTim 2:5, Jak 2:19). Az „egy az Isten” (Károli) a heisz ho theosz helytelen, szolgai fordítása; ehhez hasonló régies fordulat a „három a magyar igazság”, ami azt jelenti: három magyar igazság van. A létige nél­ küli görög csonka mondat jelentése ez: egy Isten van - és nem sok, tehát ez az igehely csak a politcizmussal állítható szembe, nem a monoteista trinitástannal. A görög egy számnév {heisz, mia, hen) hímnemű változata {heisz) a személy egyetlenségére utal; ha a scmlcgesnemű hen állna a helyén, akkor lenne szó valamiféle egységről vagy egyféle voltról (lásd még 1. Függelék).

48

Az Ó- és az Újszövetség egyetlen Istene ugyanaz a személy, aki tudja, mit jelent embernek lenni. Az „Első és Utolsó”, azaz egyetlen Isten (Ézs 44:6, Jel 22:13) Jézusban emberré lett (Jel 1:8. 17-18). Jézus az ószövetségi Jahve, az Úr Isten emberi testben, ezért őelőtte hajol meg minden térd (Ézs 45:23 vö. Fii 2:9-11, Csel 4:12). Csak az szólíthatja Istent Atyjának, aki ebben a Jézusban, Isten Fiában, a Fiúistenben hisz, akit Isten e hitért örökbe foga­ dott, Lelke által újjászült, akit maga Isten nevez a Fiának, mert a Fiú fiúságát tulajdonítja neki (Jn 1:12-13, ÍJn 5:1, Gál 3:26, 4:4-7, Róm 8:14-16). Akiért Fiú, azé az Atya (ÍJn 2:23, 5:11-12), ezt nem lehet megcserélni. Unitárius barátainknak bizony a Biblia Jézusát kell felismerni - kevesebb nem elég.

49

Jehovai TanúiJT

Adatok: önmegjelölésük 1931 óta Jchova Tanúi (Jchovah’s Wilnesses). Alapította 1879-bcn Charles Taze Russell (1852-1916). Központja Brooklyn, New York (USA). Elterjedtsége világszerte 5,6 millió fő, hazánkban kb. 20 ezer fő. JT kiadója az Őrtorony Társulat (Watchtower Bibié and Tract Sociely), kiadványa az „Őrtorony” cs az „Ébredjetek” folyóirat, szórólapjaik, füzeteik, könyvecskéik sajátos színviláguk révén könnyen felismerhetők. Russell gyermektelen, elvált ruhagyáros és -kereskedő volt, eredetileg re­ formátus, majd egy végváró adventista csoport tagja, végül a világ legna­ gyobb nyomda- és kiadókonszernének alapítója lett. Héberül, görögül nem tudott. Spekulációit az Őrtorony Társulat későbbi vezetői (Rutherford, Knorr) fejlesztették tovább. Tanításuk a kereszténység minden lényeges pontját tagadja, ezért elég a leg­ fontosabb tévtanokat említeni. Tagadják a Szentháromság-tant. Isten neve Jehovci (hiv. Zsolt 83:19 Károlí), aki az egyetlen Isten. A Szentlélek nem személy, csak Isten láthatatlan „tevékeny ereje”, „szent szellem” (hiv. Csel 1:8,2:2-4 stb.). Jézus Krisztus tökéletes ember volt, de benne nem maga Is­ ten, nem Jchova öltött testet, hanem csak Isten Fia (hiv. Mt 16:13-17). Isten Fia csak „isteni lény”, Jchova „egyetlen-nemzettjc” [egyszülöttje], az első, Jchova által közvetlenül teremtett lény, aki nem más, mint Mihály arkan­ gyal. Jchova minden mást általa teremtett (hiv. Kol 1:15-16, Jel 3:14). JT szerint Jézus csak mcgkcrcsztclkcdésétől fogva lett Felkent. Nem kereszten, hanem „kínoszlopon” halt meg (hiv. a görög sztourosz alapjelentése: geren­ da). Halála a tökéletes emberi élet alázatos feláldozása volt a bűnös, tökélet­ len életű és örök halálra ítélt emberekért. A „megváltás mérlegén” Ádám, az első ember bűnét a tökéletes ember, Jézus bűntclenségc és mások helyett való áldozata egyenlítette ki. Az ember természete szerint bűnös, élete Isten áldásai nélkül tökéletlen, büntetése a test halálakor kezdődő örök halál. Az ember csak por és életerő

50

ideiglenes együttese, ez utóbbit a ver hordozza. Nincs halhatatlan lelek, a halottak csak Isten emlékezetében élnek, öntudatlan állapotban (hiv. Préd 9:5) várják az ítéletre való feltámadást. Nem örök szenvedés, hanem meg­ semmisülés lesz az osztályrészük. A megváltás szabadulás a bűn hatalmából és következményétől: a végér­ vényes haláltól. A Megváltó az örök földi, testi életre való feltámasztás jogát kapta meg Jchovától. A z újraszületés (lásd Jn 3:1-8) nem más, mint mennyei életre, szellemi lényként való feltámadás. Ez azonban nem adatik meg minden hívőnek, csak az első 144 000 „mennyei osztályának”, akik a „nagy sokasággal”, a Tanúk millióival szem­ ben különleges kiváltságokkal rendelkeznek (hiv. Jel 7. fej. 14:1-3, Zsid 12:22-24, Mt 22:14, Lk 12:32). A 144 000 kiváltsága az újraszületés, az is­ tengyermekség, a fiúság, a papság, a királyság, az örökség, ők Krisztus Tes­ te, Menyasszonya, Isten Temploma és Egyháza. A „földi osztály” tömegei­ nek a földi paradicsomban való örök élet, a teljes egészség, békesség és ál­ landó anyagi bőség jut (hiv. Ézs 2:4, 65:17-23, Jn 10:16). A 144 000 még élő tagjai (kb. 8 000 fő) hűséges, odaadó szolgálatuk alapján váltak méltóvá a személyesen kapott isteni kijelentésre, hogy nekik „mennyei reménységük van”. Csak ők vehetnek részt az évente, Niszán 14-én tartott „emlék­ ünnepen” (úrvacsorán, hiv. Lk 22:29), a „nagy sokaság” csak „megfigyelő”. Az üdvösség a JT szervezetén belliire korlátozódik, de egy Tanú csak azt állíthatja, hogy egyelőre meg van mentve. Üdvösségét ugyanis önhibájából bármikor elvesztheti. A Társulat szerint minden fclckczct és egyház tévelycg, és a Sátán műve. Az Ő rtorony T ársulat Dániel könyvéből merített spekulációk alapján elő­ ször 1874-re, majd 1914-rc jósolta Krisztus „második jelenlétét” (hiv. a porúszia szó egyik jelentésére; az „eljövetel” helyett ezt használják), 1918-ra a keresztény egyházak megsemmisülését, 1975-rc pedig Krisztus ezeréves birodalmának (millennium, lásd Jel 20:1-6) kezdetét. A legfontosabb, hogy szerintük Jézus Krisztus 1914-ben már láthatatlanul visszajött (hiv. Jel 11:15). Uralmát a tizennégy tagú Vezető Testületen ke­ resztül gyakorolja, amely önmagát „rabszolga-osztálynak” nevezi, és „bölcs és hű szolgaként” (hiv. Mt 24:25) az egyes tagoktól átveszi a bibliaértclmezés feladatát és az erkölcsi döntés felelősségét. „Teokratikus szervezetként” Jchova királyságát, az Új Világot hirdeti. 1914-ben „elkezdődtek a jelenlegi gonosz rendszer utolsó napjai”, és „a gonosz világ hamarosan elpusztul”. A szervezet szerint küszöbön áll az armageddóni csata (Jel 16:12-16), amikor minden állam és minden ember, aki nem Jchova Isten akaratát csclekszi, elpusztul. Ezután láthatóan bekö­

51

szönt Isten országa a földön, és minden Tanú élvezni fogja az örök jólétet, az anyagi bőséget, az egészséget és a békességet. A csata időpontját az „Őrtorony” folyóirat kezdettől fogva „küszöbön álló” eseményként állította be (1914, 1918, 1925, 1942, 1975). A szervezet szemben áll minden államhatalommal és társadalmi szervező­ déssel, amely Jehova királyságát nem hirdeti. Számukra a Jel 13:2 „az em­ beri uralkodást szemlélteti, nem egyes kormányzatokat, hanem a politikai hatalmak globális rendszerét. Ennek uralkodója pedig a Sátán” (hiv. Jn 14:30, ÍJn 5:19, Jel 16:4). A tagok nem tölthetnek be állami funkciót, hábo­ rú idején semlegesek, nem fognak fegyvert. A himnuszéneklés, a himnusz alatti felállás vagy a nemzeti zászló előtti tisztelgés is bálványimádásnak minősül, tehát JT számára - üdvössége érdekében - mindez tilos. Közismert JT házról házra járó prédikátorszolgálata. A szolgálat utcai irodalomtcrjcsztést és házról házra történő prédikálószolgálatot jelent. Az ér­ deklődőkhöz két Tanú rendszeresen eljár bibliatanulmányokat folytatni (oktatni). Az válhat Tanúvá, aki átveszi a Társulat tanait, az erkölcsi változás és az odaadó szolgálat jeleit mutatja és mcgkcrcsztclkcdik. A keresztség tulajdon­ képpen felavatás a „királyság hírökc”-ként való prédikátorszol gáláira. A gyülckczctvczctő „vének” a tagokat állandó továbbképzéssel, feddésekkel és dicséretekkel buzdítják a szolgálatra. Bizonyos óraszámot folyamatosan teljesíteniük kell (hiv. Ez 3:18), és az ún. „szántóföldi” jelentésekkel - a pré­ dikáló szolgálatban töltött órák és az eladott iratok számával, az érdeklődők címével, a beszélgetések eredményével - cl kell számolniuk a véneknek. A Tanúkat teljesítményüktől függően osztályozzák, ettől függ megbecsült­ ségük - és végső soron az üdvösségük is. Csak a szervezethez hűséges, an­ nak mindenben engedelmeskedő Tanúk üdvözölnek (hiv. Zof 2:3), ezért iga­ zából senki sem lehet biztos az üdvösségében (hiv. lKor 10:12, de vö. 13). Kötelező a „Királyság-termek” (istentiszteleti és oktató helyiségek) rend­ szeres látogatása. Tilos a társadalmi és keresztény ünnepeken való részvétel (karácsony, húsvét, alkotmány ünnepe, névnap, születésnap), mert ezek po­ gány hatalmak tiszteletének, illetve pogány szokásoknak számítanak. A Tanúk a vérevés bibliai tilalmára hivatkozva (Csel 15:28-29) nem ad­ hatnak vért, baleset vagy műtét esetén csak vérpótló folyadékokat kaphat­ nak. Ennek a felfogásnak már sok áldozata van, mert előfordul, hogy ez nem elég, hanem teljes vérátömlesztésre van szükség. A Tanúk írott nyilatkozat­ tal hatalmazzák fel a szervezet jogi képviselőjét, aki így megakadályozhatja az orvosi segítségnyújtásnak ezt a formáját. Az ötvenes évek óta már kap­ hatnak himlő elleni oltást, és ma már a szervátültetés elfogadását is az egyes tagok lclkiismcretérc bízzák. A Tanúk kis mennyiségben ihatnak alkoholt, de a dohányzásért már kiközösítés jár.

52

PROBLÉMÁK Jehova Tanúi vonzereje az elitizmus, a kiválasztottak önigazult kíildetéstudata. Aktivitásuk, fanatikus hűsegük két forrása a csodálatosnak leírt jövőbe vetett reménység (földi paradicsom) és az állandó félelem, hogy azt saját hi­ bájukból elveszthetik (megsemmisülés). A szervezeten belül kíméletlen a belső ellenőrzés, a tagok - „egymás lelkiismerctcként” - minden szabály­ ellenes dolgot azonnal jelentenek a véneknek. A vének előtti állandó megfelcléskényszcr miatt egy idő után sok Tanú jobban fél a szervezettől, mint Is­ tentől. Jézus „boldogító és könnyű igája” helyett (lásd Ml 11:28-30) egy mo­ dern farizcizmus igája alatt szenvednek. Bizonyára ennek köszönhető, hogy - saját adataik szerint - világszerte évente harmincezer Tanú lép ki annak ellenére, hogy a vének közük velük: a megsemmisülés lesz az osztályrészük, ezentúl egy Tanú sem állhat velük szóba, szeretteik még csak nem is imád­ kozhatnak értük. A kilépéssel, kiközösítéssel járó nagyfokú érzelmi sérülések csak nehezen gyógyulnak be, sajnos sok ember megy tönkre lelkileg, és csak ke­ vesen képesek ezek után megint a kezükbe venni a Szentírást vagy imádkozni. A Társulat sok évtizedes bibliatanulmányozói tapasztalatára, az óhéber és az ógörög nyelv (állítólagos) ismeretére hivatkozva hirdeti, hogy minden kérdésre választ tud adni, ezért a Biblia értelmezését és a felelősséget „átvállalja” magára a Tanúk helyett. Ők teljesen megbíznak a vezetőségben, és annak magyarázatai nélkül nem merik a Bibliát értelmezni. A brooklyni Őrtorony Társulat egyébként napjainkra a világ egyik legna­ gyobb nyomdaipari konszerné lett, hatalmas és jól menő gazdasági vállalko­ zás, amely a Tanúk önfeláldozó szolgálata révén havonta százmilliószámra terjeszti a Társulat kiadványait. A cég nem profitorientált, a szent cél érde­ kében minden bevételt visszaforgatnak a termelésbe. A Tanúk mindebben csak a Művet látják, amelynek apró fogaskerekeiként kívánnak működni. M i t TANÍT A BIBLIA? A Szentírásról lásd 1.1-3 A be nem vált jóslatok mondvacsinált kimagyarázása kétségessé teszi a „Ko­ moly Bibliakutatók” harcos igazságszeretetét. Az „Őrtorony” nem „Isten szócsöve”, hanem hamis prófétáké. A „Keresztény Görög Iratok Új Világ Fordítása” (New World Translation) az eredeti szöveg értelmének meghamisításával igazolja a Társulat tanait. A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival”, a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgctésévcl, semmit sem bizonyító „példák” meg­

53

tévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők műveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték” természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát. (A kritikus igehelyek nyelvészeti elemzését lásd az 1. Függelékben!) Egy Tanú igazából csak akkor hajlandó a keresztény tanítás befogadására, ha már ki mer lépni a Társulat tekintélyének árnyékából. Ehhez azonban nem kevesebbel kell szembesülnie, mint a Társulat hamis próféciáival és nyelvészeti inkompctcnciájával. Az Evangéliumról lásd 2.1-5, Jézus Krisztusról lásd 3.1-6 Az ószövetségi állatáldozati rendszer az Isten Bárányára: az Isten által ho­ zott áldozatra mutatott előre. Az Istenember Jézus Krisztusban életünk Bírá­ ja bűnhődött helyettünk (Jn 1:29, lPt 1:18-19, Zsid 2:14-17, 7:27, 9:12-14, 10:11-14). Isten Fia, Jézus sosem volt angyal (Zsid 1:2-14), ő nem pusztán az első, közvetlenül teremtett „isteni” lény, hanem Isten. Tökéletes, bűntelen életének, Isten számára elfogadható áldozatának és halhatatlanságának (Jn 2:18-22, 10:17-18) a titka Istenember volta. Istent egy teremtmény különben sem engesztelhette ki más teremtmények bűneiért. A bűn Isten elleni lázadás, a bűnös Istennek tartozik, és Isten vagy megbünteti a bűnöst, vagy ö mago fizeti ki a tartozását azzal, hogy ő elen­ gedi azt, tehát magára vállalja a kárt. Ha nem Isten, a sértett fél fizette volna ki a tartozásunkat, hanem csupán egy másik, ártatlan teremtmény, akkor Is­ ten igazságtalanná lenne azzal, hogy „más kontójára” venne önmagának elégtételt. Aki a kegyelemből felkínált üdvösséget elfogadja, annak az üdvösségét maga Isten garantálja, hitre jutásának első pillanatától az örökkévalóságig (Fii 1:6 vö. Róm 8:31-39). Az érte életét adó Jó Pásztor kezéből nem eshet ki (Jn 10:11.28-30), nem kell az önhibájából való elbukás félelmében élnie (lP t 1:5-9, IKor 10:12-13). A Biblia Istene tudja, hogy mit jelent embernek len­ ni, a Társulaté nem. Isten országában nincs első és másodosztály. Aki hisz, azt Isten a gyer­ mekévé fogadja (Jn 1:12-13), az Isten fia (Gál 3:26, 4:6, Róm 8:15-16), Is­ tentől született (ÍJn 5:1, Jn 3:1-8), vette a Szentleiket (Jn 7:37-39), a Messi­ ás elpccsétclte a Lélekkel (Ef 1:13-14, 2Kor 1:22), megkeresztelte és meg­ itatta a Lélekkel (IKor 12:12-13), abban Krisztus vett lakozásl (Ef 3:17), az a Lélek templomává lett (IKor 6:19-20). A 144 000 a nagy nyomorúság alatt megtérő zsidókról szól; a Társulat szerint azért nem lehelnek zsidók, mert a

54

törzsek névsora nem egyezik az egyik ószövetségi listával, de egyrészt az Ószövetségben található húsz törzslistából csak három egyezik (!), másrészt Dán és Efraim valószínűleg a bálványimádás miatt hiányzik. A Lk 12:32ben a tizenkét tanítvány mint új Izrácl valóban „kicsiny nyáj” volt, amely rá­ szorult az Isten gondviselésébe vetett bizalomra (lásd a szövegkörnyezetet). A Mt 22:14 előtti példázatból kiderül, hogy ki a „sok meghívott” és ki a „kevés választott”; a meghívottak (a kortárs zsidók) nem jöttek el a királyi menyegzőre, az utcáról behívott vendégek (a népek) viszont a korabeli szo­ kás szerint vendéglátójuktól kapnak ünneplő ruhát. A hallgatag „vendég”, aki csak fogyaszt, de nem kér az ünnepségből, megsérti a házigazdát, joggal dobják ki; akik bent maradnak, azok a választottak - nem a 144 000. A Jn 10:16 „más juhai” sem JT „földi osztályára”, hanem a népekre vonatkozik. A Jel 7:9-ben a „nagy sokaság” igenis a mennyben van, „a trón előtt” (ienópion), nem csupán a trón „látóterében” (NWT), akárcsak a Jel 14:3-ban a 144 000 (enópion itt is, kétszer). A 2Thessz 2:13-14 sem arról szól, hogy a 144 000 lenne kiválasztva a „Krisztus [mennyei] dicsőségében való részese­ désre”. Az előző versek azokról szólnak, akik nem hisznek az igazságban, hanem a hamisságban gyönyörködnek, akiket Isten ezért kiszolgáltat a té­ velygésnek, és a Sátán el is csábítja őket; ezzel szemben a thesszalonikai hí­ vőket Isten „kezdettől fogva üdvösségre” (megmenekülésre) „választotta ki”. Itt nem az előre kiválasztásról van szó (nem az eklegomai áll perfectumban), hanem Istennek az evangelizáció során végzett válogatásáról (a haireó áll aorisztoszban, ami két lehetőség közüli egyszeri választást jelent); a hitetlen engedetlenség és a hívő engedelmesség áll egymással ellentétben, nincs szó a 144 000-ről. Az lPt 1:5-8 sem a 144 000 üdvösségét garantálja; Péter a világban szétszóródott (1:1-2), újjászületett (1:3) hívőknek ír, akik az övével „azonos értékű hitet” vallanak, akik e hit révén isteni természet részesévé váltak, és megmenekültek a pusztulástól (2Pt 1:1.4). A Zsid 12:22-24-ben az „elsőszülöttek ünnepi sercgé”-nck neve fel van írva a mennyben, az „élet könyvében” (vö. Jel 20:11-15); ha ez az „ünnepi sereg” a 144 000-re vonat­ kozna, akkor csak ők üdvözölnének - senki más. Az Újszövetségben a mennyei és a földi osztályok létezése egyértelmű utalásokat tett volna szükségessé arra vonatkozóan, hogy melyik ige, szakasz vagy levél kikről szól, és kiknek szól. Ilyen utalások nincsenek, tehát vagy az Újszövetséget kell kidobnunk a szentírók döbbenetes, félrevezető gondatlan­ sága miatt, vagy pedig a szétválasztásról szóló tant. Különben a 144 000 állí­ tólagos kiváltságait tekintetbe véve a Tanúk tömege teljesen fölöslegesen ve­ szi a kezébe a Bibliát, hiszen annak csak töredéke szól róluk és nekik. Az 5,6 millió Tanúnak valóban csak az „Őrtorony” olvasása marad...

55

Kérdéses ezenkívül, hogy ki tudhatja, hányán tértek meg az első keresz­ tény generáció alatt a 144 000-ből, és hogy hányadiknál állt a számoló Russell és hívei fellépésekor? Jézus visszajőve tele előre kiszámíthatatlan, váratlan, és mindenki által azonnal látható esemény lesz, vö. az ezzel kapcsolatos helyeken található igék és főnevek jelentését. A leggyakoribb a honió - lát, szemlél, néz, lásd Mt 24:15.30, Mk 13:26, Lk 21:27, Jn 1:39.51, Zsid 9:27, ÍJn 3:2, Jel 1:7. A Társulat szerint a Jel 1:7-ben a „minden szem meglátja őt, azok is, akik átszegezték, és a Föld összes népe mellét veri miatta bánatában” nem fizikai látásra utal, csak belátásra, felisme­ résre, ennek azonban ellentmond a görög szövegben álló hebraizmus. A „látás” ugyanis a héber gondolkodásban a valamilyen szempontból való megtapasztalás értelmét hordozza („nem lát halált / életet”), de ha valaki a „szemével lát”, vagy valakinek „a szeme lát” meg valamit, akkor csak konkrét, fizikai látvány szemlé­ léséről lehet szó, mint a Jel 1:7-ban is (fainó - feltűnik, láthatóvá válik, lásd Mt 24:27.30, Mk 16:9, Lk 9:8). A Mt 24:27 szerint az Emberfia eljövetele úgy lesz, mint ahogyan a villámlás is ellátszik az ég egyik aljától a másikig; a 30. vers szerint feltűnik {fainó) az Emberfia jele az égen, és meglátják (horaó) az Em­ berfiát. Az „Emberfia jele” (genitivus subieclivus) azt jelenti, hogy a jel maga az Emberfia, jelül ő maga tűnik fel, és lesz láthatóvá (vö. Csel 2:38, „megkapjátok a Szentlélek ajándékát” azt jelenti: „ajándékul a Szentlelket”). A többi főnév is a látható eljövetelt igazolja: epifaneia - megjelenés (lásd lTim 6:14, 2Tim 4:1, Tit 2:13); apokaliipszisz - leleplezés, feltárás, szcmlélhetővé válás (lásd IKor 1:7, 2Thessz 1:7); paríiszia - eljövetel, látogatás, megjelenés, (megjelenés utá­ ni) jelenlét (lásd IKor 15:23, Hhessz2:19, 3:13,4:15, 5:23,2Thessz2:1.8). A Szentháromságról lásd 4.1-5 Isten az, aki. Ő egyszerűen a „Vagyok” (2Móz 3:14-15). A zsidók tisztelet­ ből mindig úgy utaltak rá, hogy az Úr (Adonáj) vagy a Név (há Sém). A hé­ ber írás eredetileg csak mássalhangzókat rögzített, így a JHVH szó eredeti kiejtése teljesen feledésbe merült. Az egyetlen biztos az, hogy nem „Jehova” volt, mert az középkori teológiai műszó: amikor a szöveget magánhangzójelckkel látták el, a JHVH mássalhangzók alá írták az Adonáj vagy az Elohim magánhangzóit, ebből lett a Jahovah, Jehovah vagy Jehóví. A probléma azonban nem Isten nevével van, hiszen az - kiejtésétől függetlenül - hitünk egyik fontos eleme. JT szerint azonban Jehova vagy Jahve és Jézus nem ugyanaz a személy, így nem elég a Jézus vállságába vetett hit, Jézus nevének ismerete és Jézus segítségül hívása, hanem Jehovát kell segítségül hívni az üdvösséghez (lásd a Függelék 1. pontját!). Pedig Jézus héber nevének (Jésua, Jósua vagy Jehosua)

56

jelentése Jézus lényét teszi világossá: őbenne maga „JHVH [az, aki] meg­ ment”. Arra a kérdésre, hogy kicsoda a Bibliában „az Első és Utolsó”, azaz egyetlen Isten (Ézs 43:10-11), minden Tanú azt válaszolná, ho^y „Jchova”. Jézus és „Jchova” azonban ugyanaz a valaki kell hogy legyen (Ézs 44:6, Jel 22:13), különben mikor halt meg és támadt fel „Jchova”, az Első és Utolsó Isten (Jel 1:8.17-18), ha nem Jézus emberi testében? Ha egy Tanú ezt felfogja, akkor el tudja fogadni, hogy Jézusban maga a Mindenható lett érte emberré, nemcsak egy teremtmény. Akkor a Szentlélek által végre Úrnak nevezheti Jézus Krisztust (Lk 1:48, 2:11, Jn 20:28, lKor 12:3, Kol 3:24), és le tud térdelni az elé, aki előtt egy napon a mennyben, a földön és a föld alatt is minden te­ remtmény meg fogja hajtani a térdét (Ézs 45:23 vö. Fii 2:9-11, Csel 4:12). Egyebek Az emberrel, leikével, halál utáni, túlvilági sorsával kapcsolatban lásd a 2. Függeléket! Nem igaz a „vér = lélek” képlet, mert a Biblia a vért a rúah-hal sohasem azonosítja, csak a nefes-sel (és a pszükhéyd), ami a legtöbbször életet vagy magát az embert jelöli. Az 5Móz 12:23 „a vér az a lélek (nefes)” helyes fordítása: „a vér az élet[erő hordozója]”. A 3Móz 17:11 - „a test élete (nefes) a vérben van” - is azt állítja, hogy a vér az életerőt hordozza. A vérevástilalom célja egyrészt a korabeli pogány vérmágia tiltása (a meg­ gyilkolt állat vagy ember életerejének „bekebelezése”) és a dögevés miatti fertőzések elkerülése volt. Másrészt pedig a véráldozatok jelentőségét tartatta tisztelet-ben (Zsid 9:22), hiszen a feláldozott állat vérét a bűnös ember vére helyett fogadta el Isten ideiglenes cngcsztelésül (lM óz 9:3-4, 3Móz 17:1011, 5Móz 12:23, Csel 15:19-20.28-29, 21:25, lKor 8:8). Az Újszövetségben a „vértől való tartózkodás” apostoli határozata (Csel 15:29) a vérevés ószö­ vetségi tilalmát ismétli meg. Miért kell az életmentő vérátömlesztés elutasí­ tásával olyan áldozatot hozni, amit Isten nem követel? Bár nincs teológiai jelentősége, meg kell említeni, hogy Jézus nem „kín­ oszlopon” (NWT: torture stake) halt meg. A görög sztaurosz jelentése való­ ban cölöp vagy gerenda, de a rómaiak kivégző eszköze kereszt alakú volt.5 Ennél fontosabb azonban a keresztény ünnepekhez és az államhoz való hozzáállás témája. A lényeg ez: feladatunk nem evilág szerint, de evilágbán élni, és hatni a környezetünkre (Mt 5:13-14, Jn 17:15, Fii 2:15).

5

E n n e k k é t K r.

u.

1. s z á z a d i á b r á z o l á s a is f e n n m a r a d t.

R ó m á b a n , a P a la tin u s -d o m b i

á s a t á s o k s o r á n k e r ü l t e lő e g y „ g r a f f it i” , a m e ly e n e g y k eresztre f e s z ít e tt s z a m á r f e jü a l a k r a m u t a t r á e g y A le x a m e n o s z n e v ű fé rfi, s a l a t t a a f e lir a t: sz e b e te theó, a z a z „ i m á d j á t o k I s ­ t e n t ! ” A K r. u. 7 9 - e s lá v a k itö r é s k o r e l p u s z t u l t P o m p e jib e n p e d ig a z e g y i k k i á s o t t h á z o l t á r a f ö lö t t f a lb a s ü lly e s z te tt la tin fa k e r e s z te t ta lá lta k .

57

Mivel Jézus születésének dátumát senki sem tudta, testté léteiét csak a 4. századtól kezdték el megünnepelni. A „legyőzhetetlen Nap”-nak az ünnepét keresztény tartalommal („pogányok világossága”) töltötték meg. Az ünnep a kora középkorra elvesztette kezdeti pogány gyökereit, a 17-18. századtól kezdve viszont a keresztény tartalom is kezdett elkopni. Ma már igazi pol­ gári ünnepnek, sokba kerülő, rohangálással járó társadalmi programnak tű­ nik. Mégis, hagyományosan a szeretet ünnepe. Ha számunkra valóban fon­ tos, hogy felebarátaink a nagy ünnepi rohangálásban valami másra, tudniil­ lik Isten ajándékára figyeljenek fel (Jn 3:16), akkor szeretettel megmondhat­ juk nekik, hogy mi ilyenkor Isten szeretetének örülünk, s ezért ajándékozzuk meg egymást - és őket. Nem arról van szó, hogy ilyenkor meg kell próbálni Jó l viselkedni”, hanem arról, hogy Urunk szcrctetét átélve egymásnak és másoknak is van mit adnunk. A hétköznapokba belefáradt, és az ünnepet joggal kollektív képmutatásnak érző emberek számára az a jó hír, hogy Isten emberré lett, hogy J á r t a cipőnkben”, nem az, hogy a karácsony pogányság. Ami a hatalomhoz való hozzáállást illeti, minden hatalom Istentől van (Róni 13:1-7, lPt 2:13-14), é s - optimális esetben - a közigazgatás feladatait ellátók istenadta funkciót töltenek be istenadta tehetséggel, Istennek való alárendeltségben, a közjó érdekében, a nép pedig a jó kormányzatért Isten­ nek ad hálál. (Ez nem naiv vágyálom, voltak idők, amikor a királyok „Isten kegyelméből” voltak azok, akik voltak, és akiket egyszerű prédikátorok megfeddhettek, ha elfeledkeztek a Királyok királyáról.) Manapság sok veze­ tő funkcióba került ember a tehetségével és a helyzetével nem Istent, nem or­ szágát, hanem önmagát szolgálja. Bár mennyei állampolgárok is vagyunk (Fii 3:20, Ef 2:19), kötelességünk a társadalmi rendért és igazságosságért imádkozni, és életvitelünkkel is küz­ deni érte (lTim 2:1-2, Tit 3:1-2). Ha az apostol ezt a hozzáállást követelte a pogány Római Birodalom idején, akkor a mai demokráciák korában sem le­ het más a hozzáállásunk. Ha evilági feladatunk, talentumunk a közigazga­ tásba hív, és a fennálló rendszer sem kereszténycllcnes diktatúra, akkor Isten nevében és lelkiismeretünk tisztaságához ragaszkodva (Csel 5:29) végezhet­ jük a dolgunkat, jótékony hatást gyakorolhatunk világunkra (Róm 16:23). Igenis van különbség rendszer és rendszer között, s ezt Jchova Tanúinak kellene a legjobban tudni, hiszen ma is sok országban diszkriminálják őket de nem mindig és mindenhol. A újkori és legújabb kori nagy evangéliumi ébredések története mind Jézus társadalomátalakító hatalmáról szól, aki egész országrészeket ki tud szabadí­ tani az ördög hatalmából és meg tud tisztítani minden fertőtől. Ilyesmire azonban mindig csak azok kaphattak és kaphatnak felhatalmazást, akik számára Jézus Krisztus maga az Úr Isten (lK or 12:3.13, Fii 2:11, Mt 28:18).

58

Arany Rózsakereszt Vallásközösség

ARV

Adatok: a ncognózis hazai képviselői közül az Arany Rózsakereszt Vallásközösség (Lectorium Rosicnicianurn) igényli leginkább a keresztény nevet. Alapította 1924-ben a holland Jan Leenc, alias Jan van Rijckenborgh (18961968). Központja Haarlem, Hollandia. Elterjedtsége világszerte kb. 12 ezer fő; Magyarországon kb. 1000 fő. A rózsakcrcszt misztikus mozgalma a 17. századra nyúlik vissza. Wilhelm Wcssell 1614-től kezdve kiadott néhány misztikus regényt (Fama Fraternitatis, Confessio Fratemitatis, Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegző­ j e ), amelyek szerzője Jochann Valentin Andreáé, lutheránus teológus volt (1584-1654). Ő még tiibingeni diákéveiben egy misztikával, alkímiával fog­ lalkozó kör tagja lelt, s valószínűleg c kör filozófiája áll Rózsakereszt Krisz­ tián történetének a hátterében. E 14. századi nemesi származású szerzetes közel-keleti útjai során megismerte az arab bölcsességei, a zsidó kabbalát, az egyiptomi mágiát. Európába visszatérve titkos rendet szervezett, később írá­ sait a sírjában megtalálták, s Andreáé adta ki őket. Az érdeklődő kortársak azonban nem tudták felvenni a kapcsolatot a „titkos testvériséggel”, így so­ kan az egészet mesének tartották, míg néhányan rövid életű álrózsakeresztes társaságokat hoztak létre. A rózsakereszt szimbóluma Andreáé címeréből származik, legelterjedtebb értelmezése szerint „a szellem rózsája” nyílik ki a testben élő emberben. Rózsakereszt Krisztián a regényben az erre törekvő gnosztikus tanítvány megszemélyesítője. A modern ARV alapítója teozófiai, antropozófiai előtanulmányok, illetve angolszász és német rózsakeresztes kapcsolatok után 1934 és 1953 között felépítette „az Egyetemes Szerzet hierarchiáját”, amely az „egyetemes gnosz­ tikus birodalom láncolatának egy tagja”. Az ARV szerint misztériumiskolák mindig is voltak: szellemi elődeik közé tartoznak az egyiptomi bölcsek, az esszénusok, a korai gnosztikusok és a manicheisták, a katharok és az albigensek, az alkimisták és a középkori misztikus okkultisták. Rijckenborgh

59

meg életében fiát jelölte ki utódul, de az ARV vezetését egy munkatársnője, Catharosc de Petri ragadta magához. Hcnk Lccnc ezért a Lcctoriummal szemben saját ezoterikus közösséget hozott létre (Sivas, Franciaország). Tanításuk alapvetően a gnózis klasszikus Isten-, világ- és emberképét tükrö­ zi. Az ember eredetileg halhatatlan, szavával teremtő isteni lény volt, aki azon­ ban képességeit önző célokra kezdte használni. A bukás az egoizmus volt, hatására a világrend két világra bomlott fel. Megmaradt ugyan az „eredeti isteni létterület”, az állandóság világa, amelyet nem romlás, hanem örök át­ alakulás jellemez (ez a gnosztikus menny), de létrejött egy másik j ó és rossz, fény és sötét, élet és halál ellentétpárjaiban folyamatosan keletkező és elmúló világ is. Ez utóbbi része a földi „anyagszféra” és a halottak ideiglenes túlvilági lakóhelye, a „tükörszféra” is. Az állat-, növény- és ásványvilág a bukott ember alacsony ösztönéletének megtestesülése (például a mikrobák a gonosz érzéseké, a fák a szabadulásvágyé, az ásványok a magányé stb.). Az embert egyfelől az anyagba, a kettősségek és a múlandóság világába bcletompull, önzésében clállaliasodott ösztönhatalmak uralják, és a karma törvényének megfelelően újra meg újra testet ölt (reinkarnáció). Másfelől maradi benne egy isteni szikra („a szív rózsája a jobboldali szívpitvar felső részén”), ami magában hordozza a helyreállítás, a mennyei szférákba vissza­ jutás lehetőségét. A gnosztikus célja e szikra fellángoltalása, az ember testi-lelki átváltozta­ tása (transzfiguráció), a visszaút lépcsőfokain át új ember kialakítása. Az eszköz az ember eredetéről és jelen állapotáról szóló ismeret (gnózis), az önmegtagadó életforma (aszkézis) és a Szerzet titkos beavatásai. Az ARV „az emberiség megváltásán dolgozik”, „az egyetlen út a valódi megváltás­ hoz”, tanítása „egyetemes és dogmamentcs”. „Erőterének” vonzásába az ke­ rül, tanait csak az érti meg, aki karmikusan érett a gnosztikus szellemi úthoz (hiv. Mt 7:6), ami „csak az erőseknek való”. > Missziójuk tizenkét részes, nyilvános előadássorozattal kezdődik. Az ér­ deklődők előkészítő iskolázást kapnak, és bizonyos élehúteli szabályokká kell megvalósítaniuk. Pszichikus vagy spirituális szempontból károsnak ítélt, te­ hát tilos a TV-nézés, a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás, a húsevés, tilos a szintetikus ételek fogyasztása, a szintetikus és állati eredetű anyagok­ ból készült ruhák viselése. Kötelező a rendszeres böjt, a cölibátus, az ARV templomi életében és konferenciáin való részvétel, illetve az adakozás. Az új tagnak ki kell lépnie minden addigi vallási és politikai szervezetből, hiszen értelmetlen erőpocsékolásnak számít „a dialektikus világért” tett minden erőfeszítés (hiv. Jn 18:36). Igazi életfeladata a gnosztikus önismere­ ten alapuló „negáció” : az „én-elölés”, az egó lebontása (hiv. Lk 9:23-24, 2Kor 4:10), és az új, isteni ember felépítése önmagában, A végleges meg­

60

szabadulás előtt meghaló tanulók számára az Egyetemes Szerzet egy anyagés tükörszférán túli helyen („Samballa vákuuma”) kívánja biztosítani a to­ vábbi szellemi fejlődés lehetőségét... Az ARV a Bibliát más vallások szentírásai közé sorolja, mert a vallás­ alapítókban Isten által küldött fényhordozókat, útmutatókat lát: Krisna, Buddha, Lao Ce, Zarathusztra, Jézus, Máni és Rijekenborgh. A rózsakeresztes tanítás alapját a Jézus - állítólagos - titkos tanait tartal­ mazó Pistis Sophia 2. századi gnosztikus irat, illetve egyes apokrif evangéli­ umok és János evangéliumának gnosztikus értelmezése képezi. Az ARV szerint Isten örök, személytelen, kifcjezhetctlcn és megismerhetetlcn szellem-logosz. Három „ereje” közül az Atya az isteni akarat, a Fiú az isteni bölcsesség, a Szentlélek az isteni tevékenység. Jézus történetisége számukra érdektelen, mert Krisztus „személytelen, korlátlan, sugártérként megjelenő szelleme” szállt rá ideiglenesen. Nem szabadított meg másokat, csak példát adott az önmegszabadításra. Transzfigurációja, mcgistcnülése példa minden rózsakeresztes számára. A Szerzet egyébként 2001-ben bezárja kapuit, az emberiség pedig néhány száz éven belül elpusztul. PROBLÉMÁK A modern gnosztikusok - önértékelésük szerint - egy örök tradíció hordo­ zóiként az igazi kereszténység képviselői. Ennek az igénynek a jogosságát azonban cáfolja a vallástörténet, amely Egyiptomtól a hellenizmus korán és a kereszténység első évszázadain át nyomon követi a gnózis valláskoktéljá­ nak kialakulását. Az ARV a Szentírás fogalmait teljesen átértelmezi, idegen világnézeti tartalommal tölti meg - mégis annak tekintélyére hivatkozik. A modern gnózis vonzereje valószínűleg a gonosz világból kivonuló, titkos bölcsességgel rendelkező aszkéták elitizmusában, és a misztikus, túlvilágon is túli, okkult dolgok varázslatában rejlik. A test és a lélek - hinduizmusra emlékeztető, a Bibliától idegen - szembeállítása, a földi élet értékének lebe­ csülése pedig hasadást okoz a gnosztikus saját lényén belül és életterületei között. M IT TANÍT A BIBLIA? A Szentírásról lásd 1.1-3 Jézus nem tanított semmit sem titokban (Jn 18:20). A gnosztikust arra kell bátorítani, hogy Jézus szavainak megértéséhez tegye félre az ARV jelképrendszerének és spekulációinak szemüvegét, és magát Jézust, a Krisztust kérje meg, hogy szóljon hozzá az íráson keresztül (Ef 1:17-18, 2Kor 4:6).

61

Az evangéliumról lásd 2.1-5 János evangéliuma éppen a gnózis ellen íródotl: Isten személy, aki Jézusban valódi, hús-vér emberré lett az emberekért (Jn 1:1-18 vö. ÍJn 1:1-2). Rom­ lott állapotunk oka az, hogy az Istennel való kapcsolat szakadt meg, mert ellene lázad(t)unk, tőle független létet akar(t)unk. Ez a bűn, a bűn pedig a természetünkké vált, s a vétkek mind ebből a természetből következnek. Isten igazságos, a bűnt meg kell torolnia, de ő Jézusban önmagára vette büntetésünket. Ez a helyettes vőItság szabadulást ad a büntetéstől, a bűn és az ördög hatalmából. Nem válhatunk alkalmassá arra, hogy Istenhez bármi közünk lehessen (Lk 18:17, lKor 1:26-2:5), de aki hiszi, hogy rászorul az érte adott váltságra, és Megváltójában bízik, azt Isten teszi halottból élővé, új emberré, isteni természet részesévé (Jn 3. fej., Ef 2. fej., 2Pt 1:4). Jézus nemcsak egy szűk elitért, hanem minden emberért váltságot adott (Jn 3:16, ÍJn 2:1-2), hívása mindenkinek szól (ITim 2:4, Csel 17:30). Az igazi „gnózis” Jézus Krisztus ismerete (Kol 1:5.12-13.15.19-20.25-27, 2:2-3.8-10, 3:10, ITim 6:20). Az ő jellemére formálódó ember pedig eviYÁgban maradhat, Krisztus benne élő Lelke által fel van rá hatalmazva, hogy környezete rajta keresztül megismerje „az ismeretlen Istent” (Jn 1:18, Ml 5 7. fej., Csel 17:23, Róm 12-13. fej., Fii 2:15, Ef 4:17-6:9). Jézus Krisztusról lásd 3.1-6, a Szentháromságról lásd 4.1-5. Isten a láthatatlan és a látható világ Teremtője, aki örül a teremtésnek (lM óz 1:31), s aki egyszerre áll teremtésén kívül (transzcendens), és hatja át belülről (immanens, lásd Csel 17:24-28). Ezért nem áll szemben a szellem az anyaggal, Isten a teremtéssel, a lélek a testtel. A biblikus spiritualitás ezért átfogja és áthatja az egész valóságot, az ember egész lényét és életének minden területét, kapcsolatait, társadalmát. Isten személy volta és a vele való személyes kapcsolat megszületése és jel­ lemformáló ereje az egoizmus (és minden bűn) egyetlen ellenszere, az egész ember gyógyulásának egyetlen lehetősége. Nem az aszkézis (Kol 2:20-23, ITim 4:8), hanem a Szent lényének ellentmondó és Megváltónk halálát oko­ zó hajlamok megölése visz előre a megszentelődés útján. A Biblia nem azonosítja énünket a bűnnel, hanem ellenkezőleg, a bűn el­ hagyására szólítja fel a hívőt, és egész lénye belső újjászületésének, átváltoz­ tatásának, az újjáteremtésnek az isteni kegyelmét kínálja fel. Aki ezt a ke­ gyelmet elfogadja, az attól kezdve új én kialakulását és megerősödését ta­ pasztalhatja meg önmagában. Ahogy növekszik bűngyűlöletc és Isten iránti szeretetc, úgy lesz egyre kisebbé a régi én („óember”), és válik személyisé­ gében egyre meghatározóbbá az új én („új ember”). Bár a kettős természet feszültsége a földi élet során megmarad, a teljes átváltozásra mutat előre.

62

Énünket tehát nem felszámolni kell, hanem mindenestől odavinni az Úr­ hoz, hogy úgy, amint vagyunk, gyógyulást nyerhessünk Lelke által. Amit aztán a Jézussal való szcrctetkapcsolatban tapasztalunk, amit tőle kapunk (szeretete, türelme, önzetlensége, türelme stb.), az nem csupán saját jelle­ münket, hanem emberi kapcsolatainkat is képes átformálni (Fii 1:6, 2Pt 1:4). Egyebek: A gnosztikusok arra hivatkoznak, hogy a Biblia tanítja a karma és a reinkar­ náció tanát. A hivatkozott írásrészletck magyarázatát lásd a 2. Függelékben!

63

Univerzális Élet UÉ

Adatok: Univerzális Élet, az őskcrcsztény életet elősegítő egyesület, koráb­ ban: Egyetemes Élet (Univcrscllcs Lében, korábban: Heimholungsvverk Christi). Alapította Gábrielé Wittek (1933-). Központja: Würzburg, Német­ ország. Elterjedtsége: Európában kb. 40-50 ezer tag, hazánkban nincs adat. Az UÉ-hez tartozik a „Keresztény Misztikus Iskola”. Frau W ittek (született Gábrielé Maden) katolikus családban nőtt fel, és cuk­ rásznak tanult. Környezete vallásos életéből azt a tanulságot szűrte le, hogy „Isten a templomban vagy a mennyben van, de nem belül”. A prédikációkat üresnek találta, a halottakért viszont gyermekkorától kezdve szívesen imád­ kozott. 1955-ben férjhez ment Rudolf Wittek mérnökhöz, és egy lányuk született, Manuéla. 1967-ben Würzburgba költöztek, de férje továbbra is Münchenben dolgozott, ezért Wittekné sokat szenvedett az egyedülléttől és a rossz álmoktól. Édesanyjával való kapcsolata, az ő vigasztalása és segítsége olyan sokat jelentett a számára, hogy 1970-ben bekövetkezett halálakor nem volt képes szembenézni a veszteséggel. Egy évvel később anyja szelleme megjelent neki, s ettől kezdve bizonyosságot nyert afelől, hogy van túlvilági élet. Ismerősei elvitték egy szeánszra, ahol egy női médiumon keresztül „Jé­ zus” beszelt, s ez nagy hatással volt Wittcknérc, aki addig abban a tudatban élt, hogy a Biblia lezárultával Isten elnémult. Egy éven át járt a szeánszokra, ahol a szellemtől személyes üzenetet is ka­ pott: „Nagy művel teszek a kezedbe, és sok gyümölcsöt fogsz nekem terem­ ni.” 1974-ben, amikor éppen férjének panaszkodott lelki harcai miatt, az hirtelen egy fénylő Kriszlusalakot látott mögötte megjelenni, sőt Wittekné maga is hirtelen médiumként beszélt hozzá. Wittekné 1974 karácsonyán egy hangot hallott: „Én vagyok a te szellemi tanítód, Emánucl testvér.” A „nagy szellemi áttörés” éve azonban 1975 volt: egy mellette megjelenő fényalak ré­ vén „belső igét” hallott, majd maga „Jézus Krisztus” szólalt meg. Elmondta neki, hogy „Emánuel testvér” egy „magas kérub”, Gábrielé „szellemi duálja” (a médiumhoz tartozó ellenkező nemű princípium). Wittekné ettől kezdve

64

igazi médiumiróvá vált. 1977-ben kilépett az egyházból, és megalapította a „Krisztus Hazavivő Művét” (Hcimholungswcrk Christi, lásd később). Né­ hány év múlva csatlakozott hozzá Waltcr Hofmann közgazdász, aki azelőtt intenzíven foglalkozott keleti misztikával, s ettől kezdve „Gabi” új kinyilat­ koztatásai is megtelnek karmáról, lélekvándorlásról, csakrákról szóló tanok­ kal. A 80-as években nagy előadássorozatokat tartott „Krisztus ismét beszél” címmel. 1984-ben pedig megalapította az Univerzális Életet, amelyet „Belső Szellem-Krisztus Egyháznak” is neveznek. A szervezet célja a „Krisztusállamnak”, Isten békcbirodalmának felépítése a földön, amely ha elkészül, Krisztus visszajöhet uralkodni. Az UÉ krisztus­ boltokat és -műhelyeket, krisztusiskolákat és -óvodákat illetve -klinikákat nyit. A tagok munka után a krisztusüzemekben az Urat szolgálhatják (hiv. Mt 20:1-16), és minimális fizetségért maximális teljesítményt nyújtanak. Mindenki hasznos lehet, végezzen bár éttermi felszolgálást, fordítói munkát vagy szórólaposztogatást. Az UÉ-nck mindebből kevés a haszna, mert min­ den bevételt újabb krisztusüzemek építésére fordítanak. A kollégák közötti magatartást igyekeznek a Hegyi Beszéd követelményeivel szabályozni. Tanítása bevallottan nem a Bibliára épül, mert azt Wittckné szerint meg­ hamisították. Az UÉ csak a Hegyi Beszédet fogadja cl, illetve vallja, hogy „Gábrielé prófétaasszonyon keresztül Isten a legmélyebb bölcsességeket nyilatkoztatja ki, amelyek még sosem adattak az emberiségnek, sosemvolt tisztasággal”. Gábrielé „az Isteni bölcsesség megtestesült szeráfja”, a folya­ matos kinyilatkoztatás csatornája. 1981-ben még „földönkívüli testvérektől” is kapott üzeneteket: a „Maiami-Chuli” bolygóról „Mairadi” jelentkezett be. Wittckné egyébként így ír médiumitásáról: először fuvallatot érez a hom­ loka előtt, ezután egy patakocska a hét tudatközponton keresztül [a jógában: hét csokra] lefelé, majd felfelé fut benne. Az üzenettől függően a szellemek különböző tudatközpontokban éreztetik jelenlétüket, és onnan szólalnak meg. Amikor Wittckné feltöltődik, akkor vagy' írnia kell, vagy beszélnie. Ha beszél, általában nem a saját hangján szólal meg. Az UÉ erősen gnosztikus vonásokat mutató teológiája szerint a világ egy Őserő vagy Szellem erős lélegzésével keletkezett: tisztán szellemi univerzum jött létre. Az Istenatya első női teremténye „Satana fénylény” volt, akit a tró­ non a baljára ültetett. Az Istenatya és lánya, Satana „közös szellemi teremt­ ménye” Isten Fia (Jézus Krisztus), aki az Istenatya trónjának jobbjára ülhe­ tett. Ő maga nem Isten, de Isten „elsőként látott, és ezért elsőszülött Fia”, „a menny társuralkodója”. Ez ellen lázadt fel a féltékeny Satana, és lázadásával megtörte a teremtési rendet. Az őt követő kozmoszrészek és lakói kiszakad­

65

tak a szellemi univerzumból, cs fokozatosan anyagivá lettek. Ez nem az Is­ tenatya büntetése volt, hanem egyszerűen döntésük következménye. Az em­ berek is ilyen anyagruhát öltő (reinkarnálódó) szcllemlények. Satana neve pedig a lázadás óta Lucifer, főhadiszállása a Földön a Sínai-hegy. Az Istenatya prófétáin keresztül több sikertelen próbálkozást tett arra, hogy „hazavigye” (németül: heimholen) anyagba süllyedt teremtményeit, végül a Fiát küldte el, aki Jézusban testté lett. Wittckné szerint ekkor az „eredettudata” kikapcsolt, de a megdicsőülés hegyén felismerte kivoltát és küldeté­ sét. Wittckné szerint azt is felismerte, hogy „az emberben működő őserők a bukás óta az óramutatóéval ellentétes irányba hatnak”, és ez lényük szétesé­ sét okozza. Ezeknek az „őserőknek” a visszafordítása teszi csak lehetővé az Istenatyához való visszatérést. Amikor Jézus a kereszten kimondta, hogy „el­ végeztetett”, isteni energiáiból minden emberbe belevetett egy „megváltó­ szikrát”, hogy az emberek az ő örökösei, testének sejtjei lehessenek. Ez a szikra - az UE meditációs gyakorlatainak és életviteli szabályainak segítsé­ gével - megállítja a szellemi degenerációt, az őserők irányát visszafordítja. Wittckné szerint Isten országa mindenkiben benne van (hiv. Lk 17:21), és mindenki a Szentlélek temploma (hiv. lKor 6:19). A bajok, betegségek, sorscsapások oka a bűn (definíció nélkül). Amikor az ember vétkezik, az mint egy program, bevésődik az agysejtjeibe, a leikébe, és a csillagokba [sic!], ahonnan visszahat rá, és a kanna vagy még ebben az életében, vagy halála után egy „túlvilági tisztítóövezetben”, vagy egy következő testetöltéskor megtorolja a vétket. Wittckné asztrológiával kombinált karma­ tanában az ember „a vetés és az aratás törvénye” (hiv. Gál 6:7), és nem Isten büntetése miatt szenved végig újabb és újabb életeket. Az emberi lét célja te­ hát a lélekvándorlásból való megszabadulás és az Istenatya „ősnapjához” való visszatérés a „megváltásszikra” aktivizálása révén. Ebben az első lépés a bűnök felismerése a Tízparancsolat és a Hegyi Be­ széd segítségével, a bűnök megbánása, a bocsánatkérés, a jóvátétel, és a „többé ne vétkezz” parancsának való engedelmesség (hiv. Jn 8:11). A Hegyi Beszéd szerepe az, hogy az ember felépítse önmagában a jézusi eszményképet. Az „aktív hit” új életvitelt jelent: vegetarizmust, teljes absztinenciát és cölibátust, hi­ szen a test és a lélek ellenségek; a házasok csak plátói szerelemben élhetnek. A tagok új légzéstechnikát tanulnak, leszoknak a bűnösnek ítélt gcsztikulálásról, viselkedésüket Wittckné spirituális okokra hivatkozó előírásai sza­ bályozzák. Az új tagot egyébként nem keresztelik meg vízzel, csak a „szellemkeresztség” számít. Szombat esténként úrvacsoráznak, az elmúlt hét eseményeire, lelki történéseire visszatekintenek, és mindent feljegyeznek a gyülekezeti könyvbe.

66

A Keresztény Misztikus Iskola mcdilációs programja igen összetett. Tar­ talmazza a szcllcmvilágból (állítólag Krisztustól) származó szövegek és ugyan­ csak túlvilágról ihletett zene magnóról való hallgatását, lassú, a kínai boxra emlékeztető mozgássorokat stb. A Gábrielé hangján elhangzó üzeneteket mind végig kell hallgatni, és mindent engedelmesen be kell fogadni. A ti­ zenkét kazettát hat hónap alatt lehet „megfelelően” végigmeditálni, de ha vala­ kinek valamelyik tanítással problémája van, az egészet elölről kell kezdenie. A szövegek hallgattalásának célja a test és a lélek harmonizálása, a szel­ lemi erők szabad folyásának biztosítása, a „Belső Krisztus” megtapasztalása, a belső és a testi gyógyulás, illetve az Istennel való egység átélése. A szellemi fejlődés negyedik lépcsőjét csak Wittekné engedélyével lehel venni, ekkor kapja meg a meditáló a „belső igét”, azaz ekkor válik igazi médiummá. Az UÉ-bcn Wittekné saját bevallása szerint is „olyan erőkkel dolgoznak, amelyeket nem uralnak, de az előírások feltétlen betartásával elő­ re lehet jutni”. PROBLÉMÁK Wittekné alapvetően spiritiszta vallásában a hinduizmus, a gnózis, az ufológia és az asztrológia keveredik keresztény elemekkel. A magnókazettás indoktrináció, a visclkedésszabályok és a belső ellenőrzés a tagok gondolko­ dásmódját teljesen uniformizálja, s ez igen távol áll a keresztény gyülekeze­ tek Krisztusban adott szabadságától. A test és a lélek szembeállítása, a házasságon belüli cölibátus ellentmond a házasságról és a nemi életről szóló pozitív bibliai üzenetnek. A krisztusüze­ mek önkéntes rabszolgái bizonyára részesülnek abban az élményben, hogy fontos szerepet töltenek be egy nagy műben, de kétséges, hogy Isten országát a földön akármilyen jól működő munkahelyekkel fel lehet-e építeni, és hogy mikorra? MIT TANÍT A BIBLIA? A Szcntírásról lásd 1.1-3 A hitélet bármely területén szellemek üzeneteire hagyatkozni végzetes dolog, ezért tiltja az írás (5M ózl8:ll, Ézs8:19, Lk 16:19-31, lT im 4 :l). A régé­ szet és a fennmaradt szövegek tudományos feldolgozása cáfolja a Biblia szö­ vegének meghamisításáról szóló teóriát. Mivel Wittekné „terjedelmes isteni kinyilatkoztatásai” a Bibliának ellentmondanak, ő is hamis próféta (5Móz 18:20-22, Mt 7:15-20, Gál 1:6-8).

67

A folyamatos kinyilatkoztatás hívei rendszerint a Jn 14:21-rc („kijelentem neki magam”) cs 16:12-13-ra {„még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke el­ vezet titeket a teljes igazságra”) hivatkoznak. A Jn 14:21 nem új kijelentése­ ket ígér, hanem Jézus kivoltának nyilvánvalóvá tételét (a görög emfaniszó autó emauton jelentése ez: „nyilvánvalóvá fogom tenni neki magamat”), hi­ szen Jézus mint szenvedő messiás (Ézs 53. fej.) csak a kereszten vált érthe­ tővé (lásd Mk 15:39). A Jn 16:12-13 az utolsó vacsorán hangzott cl, az ígéret a tanítványoknak szólt, és pünkösd után be is teljesedett. A Szentlélek Krisztusról tanúskodott, Krisztuséból merített: szavai összhangban álltak Jézus szavaival. A Lélek te­ hát már elvezette a tanítványokat a teljes igazságra: az apostoloknak adott kinyilatkoztatások - például „Krisztus titkáról”, „az eljövcndőkről” stb. bele is kerültek az Újszövetségbe. További kijelentésekre nincs szükségünk, és szívből kérjük az UÉ és a hasonló közösségek jelenlegi tagjait: ne szolgál­ tassák ki magukat többé démoni hatalmaknak! Az evangéliumról lásd 2.1-5 A bűnt nem valami személytelen világtörvény (karma) torolja meg Wittekné tehetetlen „Jóistenének” akarata ellenére. A lázadásért való büntetést maga Isten mondta ki (lM óz 3. fej.), aki a mai napig haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberi gonoszság ellen (Róni 1:18,3:10), és haragjától kizáró­ lag a Jézusba vetett hit által lehet megmenekülni (Jn 3:17.36, Róm 3:22-26). Isten országa nem „bennünk van” (Károli); a görög entosz helyhatározó jelentései: belül, valakik körében, között {entosz hűm in = tiközöttetek). Jézus a körülötte állóknak mondta, hogy „az Isten országa közöttetek van”, és ez­ zel önmagára utalt, nem a farizeusokra. Ennek nem mond ellent, hogy a hí­ vők újjászületését igenis belső átalakulás, jcllcmformálás, az isteni természet részesévé válás követi. Ez azonban nem a Hegyi Beszéd „viselkedési eszmé­ nyeinek” begyakorlását jelenti, magának a Szentlélek Istennek kell bennünk lakozásl venni. Ennek pedig egyetlen, kikerülhetetlen feltétele a Jézus váltsághalálába veteti hit. Pál szerint csak a hívők alkotják a Lélek templomát (lK or 6:16-20), akik tudják, hogy Jézus nélkül nekik kellene bűnhődniük, és sosem lehetnének Istennel közösségben. Erre az egyszerű hitre azonnal válaszol Isten, és bele­ költözik a hívőbe (Gál 3:1-5, Ef 1:12-13, ÍJn 5:1, Róm 10:9-10). Isten országát, azaz királyi uralmát nem nekünk, embereknek kell felépí­ teni. Krisztus uralma már most is teljes (Mt 28:18), csak még nem látjuk (Zsid 2:8), mert türelemmel várja az emberek megtérését (2Pt 3:9), de ami­

68

kor eljön, ő maga teszi láthatóvá (Mt 25:31-46, Mk 13. fej. Csel 1:11, 2Thessz 2. fej.). A lélekvándorlástannal kapcsolatban lásd a 2. Függeléket. Jézus Krisztusról lásd 3.1-6, a Szentháromságról lásd 4.1-3 Isten a láthatatlan és a látható világ teremtője, örök szellemi lény (Ezs 43:10), és nem valami személytelen őserő lihegésénck az eredménye, aho­ gyan Jézus sem egy teremtett „Atyaisten” és lánya, „Satana” (a Sátán?) vér­ fertőzéséből született. Wittekné „teológiája” megtévesztő démonok tipikus ördögi tanítása (lTim 4:1-5), amelytől csak a bibliai Jézus szabadíthat meg.

69

Az Utolsó Napok Szentjei UNSZ

Adatok: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (The Church of Jcsus Christ of the Latter-Day Saints). Alapította 1830-ban Joseph Smith (1805-1844). Központja Salt Laké City (Utah, USA). Elterjedtsége világszer­ te 10 millió fő, hazánkban kb. 2500 fő. Történeti hátterének megértéséhez tudni kell, hogy a 19. század a nemzeti gyökerek keresésének (amerikai mítosz), illetve a felvilágosodás és a haladás kora. Joseph Smith apja szegény, vállalkozásaiban sikertelen farmer, anyai nagyapja pedig kalandor volt. Joseph a negyedik volt a tíz gyermekből. Be­ iskolázni nem tudták, de írni-olvasni megtanult. Környékükön „üvegnéző” kincskeresőként (g/asslooker) vált ismertté, mivel állítása szerint egy kris­ tálydarabon átnézve elveszett tárgyakat és elásott kincseket tudott meglátni. Smithnek először tizennégy vagy tizenhat éves korában volt látomása. Erdei víziójában egy sötét erő kerítette hatalmába, de aztán egy fényoszlop és „két fénylő alak - az Atya és a Fiú - jelent meg neki”. Kérdésére, hogy „a sok szekta [értsd: keresztény egyház] közül melyikhez csatlakozzon”, ezt a vá­ laszt kapta: „Egyikhez se, mert mind ellévclycdtck, és mindegyik hitvallása utálatos előttem!” Smith élete cgyházalapítása után viharossá vált: híveivel együtt embert próbáló pionírutazással jutott el a mai Utah területére („ígéret Földje”). Tanai és többnejűsége miatt belső szakadások és üldözések szakad­ tak rájuk, Missouri állam fegyveresen is fellépett kolóniája ellen. Smith-t végül a börtönben mcglincscltc a csőcselék. A mormonok mártírnak tekin­ tik, pedig mormon szemtanúk szerint többeket megsebesítve, pisztollyal a kezében halt meg. A Mormon Könyve és Smith más írásai - a Biblia egy régi fordítása, a King James Version mellett - szentírásnak számítanak. A Mormon Könyve szerint az indiánok azoknak a zsidóknak a leszármazottai, akik állítólag a Kr. e. 6. században hajókon Amerikába vándoroltak. Később két próféta, Mor­ mon és Moroni aranylemezekre jegyezte le történetüket és az Amerikában is

70

megjelent Jézus új kinyilatkoztatásait, a lemezeket pedig Kr. u. 421-ben el­ ásta. Smithnek 1823-ban, második látomásában Moroni angyalként jelent meg, és elárulta neki, hogy hol találhatók az „aranylemezek” . A mellékelt úrim és tummím (Smith szerint: „kristályszemüveg”) segítségével lefordítot­ ta az egyébként ismeretlen nyelvű, szerinte „reformált egyiptomi hierogli­ fákkal” írt szöveget, majd visszaadta az aranylemezeket az angyalnak, aki magával vitte a túlvilágra. Ez a „fordítás” jelent meg 1830-ban Mormon Köny\>e —egy másik bizonyság Jézus Krisztusról címen. A lemezek létezésé­ ről egyébként tizenegyen tanúskodtak, de idővel Smith három családtagján kívül mindet kiközösítették. Tanításuk szerint Joscph Smith nélkül és az Utolsó Napok Szentjeinek Egy­ házán kívül nincs üdvösség. Egyházuk Isten országa a földön, a keresztény egyházak tévutak, még a zsidó vallás is pogányság. Smith „szentháromsá­ gában” az Atya, a Fiú és a Szentlélek mind külön istenek. A z isteneknek helyhez kötött szellemi testük van, az Atyának felesége van. Közös gyerme­ keik között Jézus és Lucifer testvérek. A mennyei Atya és Anya csak ennek a bolygónak az istenei. Ők népesítették be a Földet szcllcmgycrmckcikkel, akik már megszületésük előtt is léteznek („élőiét”, hiv. Jer 1:5, Jn 1:2). Az általuk választott vagy büntetésül kapott földi élet lényegében tapasztalatszerző út. A bűneset is az istenek tervének a része volt. Az „örök fejlődés törvénye” szerint Isten egykor maga is ember volt, és az ember is istenné válhat... A mormonok a szabadkőműves jellegű, okkult szertartások és puritán élet­ vitelük révén fokozatos mcgszentelődéssel tökéletessé, azaz istenekké válnak - akárcsak annak idején az Atya. Nemcsak a földi életre, hanem az örökké­ valóságra kötnek házasságot, hogy majd ők is szcllemgyermekeket nemzzenck, és velük távoli bolygókat népesítsenek be. Gyermekeik majd őhozzájuk fognak imádkozni, ahogyan most ők az Atyához imádkoznak. Egyik isten sem örök, de maga a fejlődési folyamat örökké tart: új istenek, új benépesí­ tett világok. A Templomokba csak engedéllyel rendelkező tagok léphetnek be, titkos szertartásaikat életük árán sem árulhatják el. Hitük szerint papsá­ guk felhatalmazása révén halott őseiket is üdvözíteni tudják. Családfakutatá­ suk alapján a szellemként jelenlevő ősök helyett, az ő nevükben végeznek el minden szertartást. Szerintük a halál után a pokolból is át lehet kerülni a pa­ radicsomba, s a végső ítélet után mindenki a mennyország három szintje kö­ zül valamelyikbe kerül (hiv. 2Kor 12:2). A legszigorúbb ítélet a fejlődésben való örök megrekedés. Joseph Smith és utóda, Brigham Young „kinyilatkoztatásai” közül egyese­ ket a későbbi egyházvezetőségnek újabb „próféciákkal” vissza kellett vonnia,

71

másokra pedig a feledés fátylát borították. Srnith az emberi testre váró szcllcmmilliárdok miatt bevezette a többnejííséget, s bár gyakorlását fél év­ századon át sikerült tagadniuk, 1890-ben a közvélemény nyomására vissza kellett térniük a monogámiához. Ma is hiszik azonban, hogy az Ezeréves Bi­ rodalomban a poligámia vissza lesz állítva. Srnith egy másik tana szerint a sötétbőrű emberek isteni átok miatt sötétbőrűek, s bár egyháztaggá lehetnek, csak 1978 óla engedélyezik nekik a papi szolgálatot. Young azt is tanította, hogy bizonyos bűnökre (hilchagyás, házasságtörés) már Jézus vére sem elég cngcsztelésíil, a vétkesnek a saját vérével kell ezekért engesztelési szereznie (b/ood atonement), ezért rituálisan cl kellett vágni a torkát. Bár Young c ta­ náról kevés mai mormon tud, 1888-ig van adat erre a gyakorlatra. PROBLÉMÁK Egyetlen régészeti lelet sem igazolja a Mormon Könyvének történeteit és adatait az állítólagos ősi civilizációról. Amerikában a spanyol hódításig nem volt ló, selyem, acélgyártás, „reformált egyiptomi” vagy héber írás. A modern amerikanisztika szerint a maja, azték stb. kultúra kőkori szinten állt, fémekből csak ékszert készítettek. Az antropológusok tagadják, hogy az indiánok zsidó bevándorlók leszármazottai lennének, hiszen a mongoloid rasszhoz tartoznak. Az egyiptológusok szerint azok az egyiptomi papirusztö­ redékek és kőfcliratok, amelyekről Srnith állítólag „Ábrahám Könyvét” fordította, a sokkal későbbi dinasztiák korából származó Egyiptomi Halottaskönyv részletei. Srnith életrajz-változatai igen ellentmondásosak, tanai és stílusa híven tükrözi félművcltségét, illetve a korabeli teológiai vitákat. Az elveszett zsidó törzsek indiánokkal való azonosítása pedig a korabeli fiktív irodalom kedvelt témája volt. A mormonok büszkék lehetnek erkölcsös, családközpontú, absztincns életvitelükre, de Srnith tévútján járnak. MI A BIBLIA TANÍTÁSA? A Szcntírásról lásd 1.1-3 A Biblia népei, városai, kultúrái, eseményei - Srnith sztorijaival ellentétben - a történelem részét képezik. Míg az Újszövetség az Ószövetség ígéreteinek, próféciáinak beteljesedése, tehát üzenetében és szókincsében az előző kinyi­ latkoztatásra épül, az Újszövetség és a mormon iratok közölt nincs ilyen szerves kapcsolat. Érthetetlen, hogy Isten miért adott volna a bibliainak enynyire ellentmondó kinyilatkoztatásokat, és hogy miért töltötte volna meg a bibliai kifejezéseket ennyire más tartalommal. A mormonokat arra kell bá­ torítani, hogy ismerjék meg az igazi Jézust a megbízható forrásból.

72

Az evangéliumról lásd 2.1-5 A bűneset nem isteni terv része, hanem Isten elleni lázadás volt, ami Isten ítéletet váltotta ki, s az Isten nélküli élet tragikus következményeit vonta maga után (lásd IMóz 1-3. fej.). Az üdvösség nem egyenlő a feltámadással: mindenki fel fog támadni, csak nem mindegy, hogy örök életre vagy ítéletre (Csel 24:1, Jel 20. fej.). Az üdvösség egyfelől szabadulás az ördög és a bűn hatalmából (Róni 6. fej., E f2:l-2, Kol 1:12-14), másfelől megmenekülés Is­ ten jogos haragjától és büntetésétől: az örök haláltól (Mt 8:11-12, 25:46, 2Thcssz 1:9, Jel 20:11-15). Mindennek a lehetősége kiérdemclhetctlcn és mcgszolgálhatatlan ajándék, azaz kegyelem (Ef 2:8-10). A mormonok szembetűnő önigazultsága mögött az a tanítás áll, hogy Isten nem adott volna parancsol olyasmire, amire az ember ne lenne képes, tehát ők megfelelő életviteli szabályok betartása és a felhatalmazott papság szer­ tartásai révén tökéletessé és szentté válhatnak. Nem látják be, hogy az ember nem akkor bűnös, ha vétkezik, hanem azért vétkezik, mert eleve a természe­ te szerint bűnös (lásd Róni. 1-8. fej., Ef 2. fej., Gál 2-4. fej.). Bár hisznek abban, hogy tökéletesekké válhatnak, egyikük sem mondaná magát itt és most tökéletesnek. Isten azonban ezt követeli: a szentségre és tö­ kéletességre való felszólítás nem azt jelenti, hogy majd valamikor váljunk szentté, ez Isten itt és most parancsa (Mt 5:48, lPt 1:13-23). Másrészt nem olyan szentté kell lennünk, mint Isten, hanem szentté kell lennünk, mert Is­ ten szent. Nem minőségi javulásra szorulunk, hanem más kategóriába, Isten előtt más helyzetbe kell kerülnünk. A mérce tehát Isten szentsége, s ettől mindenki távol van: mindenki vét­ kezik (Róm 3:23), és egyetlen törvény megszegése az egész törvény megsze­ gését jelenti (Jak 2:10)! Ezért ahhoz, hogy mcgállhassunk Isten előtt, Krisz­ tus szent és igaz voltára van szükségünk. A mormonnak azt kell belátnia, hogy a Biblia Szent Istene előtt reménytelen a helyzete, nem tud önmagán eleget munkálkodni az isteni mérce elérése érdekében, és büntetés vár rá. De ha végre elhiszi, hogy rászorul Jézus helyettes engesztelő áldozatára, akkor Isten neki is a Fia szentségét és igaz voltát tulajdonítja (lK or 1:30). Isten gyermekeként szent és igaz lehet egyszer s mindenkorra (Zsid 10:14). Ennek a megfizethetetlen árát fizette ki Jézus a kereszten. Csak az mer bármikor a Szent Isten színe elé kerülni, aki őbenne bízik - és nem a saját vallásos teljesítményében. A Szentháromságról lásd 4.1-5 Isten csak egy van (IMóz 1:1, 5Móz4:39, 6:4, Ézs43:10, 44:6, lTim 2:5, Jak 2:19). Ő nem ember (4Móz 23:19, Zsolt 50:21, Róm 1:22-23), örökké Isten volt, most is az, és az is marad (2Móz 3:14-15, Zsolt 90:2, Ézs 40:28).

73

Isten testetlen szellemi lény (Jn 4:20-26. Csel 17:28-29), és amikor a Bib­ lia Isten „testrészeiről” beszél (az Úr szeme, karja stb.), akkor képletesen, ember számára érthetően szól (antropomorfizmus), és nem szó szerint, mint a mormonok vélik. Smithnck a szaporodó istenekről szóló elméletével szem­ ben a Biblia szerint Istennek nincs neme. A túlvilágon nincs házasság (Mk 12:24-25). Az ember istenné válása pedig sátáni tanítás (lM óz 3:5 vő. 2Thessz 2:4). A Biblia eredeti szövege csak egy Szendéiket ismer (héber: rúah hakkódes, görög: pneuma hagion). Vagy ő maga cselekszik, vagy a hívőknek ad erőt a cselekvéshez, de nem pusztán erő, hanem a Háromság szuverén hatalommal rendelkező tagja (vö. IKor 12. fej.). Egyebek Az üdvösséget itt a földi életben kell elfogadni, és csak itt lehel (Lk 16:1931, Zsid 2:15, 9:27). A hitben mcghaltakért fölösleges aggódni (Jn 11:25-26, IKor 15. fej. IThcssz 4:13-18), a hitetlenül mcghaltakon pedig nem lehet segíteni (Jel 20:5-6, 11-15). Az IKor 15:29 (mcgkcrcsztclkcdni „a mcghaltaké/7”) fordítása és értelme­ zése igen nehéz. Talán egyes hívők elhunytak a keresztségük előtt, s ezért kcrcsztclkcdtck meg helyettük. Vagy az |üldöztetésekben] meghallak helyett a mártírok helyére lépő mcgkcresztclkcdőkrc gondolt Pál? Mindenesetre csak utalt vitapartnerei gyakorlatára, és nem bátorított ilyesmire. Az IPt 3:19-20, 4:6 is csak a vízözönig mcghaltakról szól, nem általában a halottakról. Az cgyháztörténclcmbcn egyébként az első korinlhusi levél idé­ zett részletén kívül egészen a 19. századi mormon és újapostoli mozgalomig nincs adat ilyen szertartásokról. A szellemként meghívott elhunytakkal közösen végzett ceremóniák révén a mormonok nem csupán társmegváltói szerepet vélnek birtokolni, hanem a spiritizmus veszélyének is kiteszik ön­ magukat.

74

Új Apostoli Egyház UAE

Adatok: Új Apostoli Egyház (Ncuapostolischc Kirche). Alapították 1921ben német új apostolok. Központja Zürich (Svájc). Elterjedtsége: világszerte 7,2 millió fő, hazánkban kb. 400 fő. G yökereik a 19. század eleji angliai irwingiánus mozgalomra nyúlnak visz-

sza. E közösségben 1832-ben több prófécia egyes személyek (mint például Irwing, Woodhouse és mások) „apostoli” elhivatását jelentette ki, és 1835-re - a jeruzsálcini tizenkettő óla először - létrejött egy új, 12 fős apostoli kör. Céljuk az elvilágiasodott és szétforgácsolódott kercsztyénség egyetemes öszszefogása és felébresztése volt, amihez az istenadta eszközt „a végső időkben visszaállított apostoli tisztségben” látták. Önmagukat Katolikus-Apostoli Gyülekezeteknek nevezték, a „katolikus­ on egyetemeset értve. Biztosra vették az Úr közeli visszajövetelét, de nem így történt, és az „új apostolok” sorra meghaltak. A csalódott angolok úgy dön­ töttek, hogy a létszámot nem egészítik ki 12-re, s ezzel lényegében beismer­ ték tévedésüket, a prófétálások hamis voltát. A mozgalom tagsága felolvadt a többi egyházban, amelyektől sosem különültek el. Az utolsó angol apostol 1901-ben hunyt cl. A német ág velük szemben nem fogadta el az apostolság újbóli megszűnését, és újabb „próféciák” révén (Geyer, Schwarz, Preuss és mások vezetésével) egy újabb, német apostoli kör jött létre. A német ág el­ szakadt az angliaitól (az angolok nem ismerték el a német apostolokat), és nagy tanbcli változáson ment keresztül. A kezdetben aktív prófétai, evangé­ listái, tanítói szolgálatot is magába olvasztotta az apostoli cenzúra, s a taní­ tás hangsúlya az apostolok személyes kenetére-hatalmára, és az ezzel össze­ kapcsolódó szentségi kultuszra helyeződött át. Az ÚAE „Krisztus visszatérő ősegyháza a világ végén”. Tanításuk lényege az, hogy még ma is vannak apostolok, és ma is teljha­

talmuk van. Hitvallásuk szerint „az Úr Jézus az Ő egyházát élő apostolai ál­

75

tál kormányozza az Ő visszajöveteléig. Apostolait Ő küldte ki és küldi ki ma is, hogy tanítsanak, bűnöket bocsássanak meg, vízzel cs Szentlélekkel ke­ reszteljenek”. Kezdetben az egyes német apostolokat „törzsapostolnak” (Stammapostel) is nevezték, mert az alájuk rendelt püspököket, elöljárókat, gyülekezeteket egy-egy izrácli törzsről nevezték cl (például Júda, Simeon stb.). 1895-ben Krebs apostol azonban - a hatalom központosítása érdekében - a „törzs” szó másik értelme (/utörzs) alapján a „törzsapostolságot” sikerült egyszemélyi intézménnyé tennie. A „különleges péteri tisztségre” hivatkozva - de a római pápával szemben - ő és mindenkori választott utódja lett „az Egyház Feje, az Úr földi képviselője, Krisztus földi helytartója, a hit igazsá­ gainak őrzője és a Szentírás legjobb magyarázója”, akinek a kencte oszlik szét a többi apostolra: az „ágakra”. Az egész hierarchikus szervezel rá épül. Az új apostolok kencte az üdvösség garanciája. Csak az általuk kiszolgáltatott szentség érvényes: a csecsemőkön és áttérő­ kön végzett keresztség a Szentháromság nevében; a feloldozás utáni úrvacso­ ra kovásztalan kenyérrel és borral; az clpecsétclés, a Szentlélek közlése apos­ toli kézrátétcllcl (ma már karizmák nélkül). Hitvallásuk szerint: „azok, akik meg lettek keresztelve vízzel, meg kell, hogy pecsétel lessenek Szemlélőkkel, élő apostolok által, hogy elnyerjék az elsőszülöttségi jogot, és ezáltal mint tagok be legyenek építve a Krisztus Testébe”. Az új apostolok állítása szerint „a jelenkorban az Új Apostoli Egyház törzsapostola és apostolai ajándékoz­ zák a Szemléiket”. Az egyik „törzsapostol” szerint „egyetlen híd és csak egyetlen kegyelmi tisztség vezet a Jóistenhez, az apostoli tisztség”. Felfogásuk szerint a látható apostolok (manapság 230 körüli a számuk) a láthatatlan Krisztus megjelenései az egyházban: „Az apostolokban Jézus je­ lent meg testben [hiv. ÍJn 4:2]. Ezért az apostolt a gyülekezetnek hálaadás­ sal kell elfogadni Istentől, mert többet tud a gyülekezetben dolgozni, mint a meghaltak [tudniillik az újszövetségi apostolok] hátrahagyott irataikkal.” Az „élő apostol” szava ezért egyenértékű a Biblia halott apostolainak szavával, és bár elvben „a hit alapja a Szentírás”, a kijelentést nem tekintik lezártnak. A Biblia „konzerv” üzeneténél fontosabb „az Úr jelennek szóló üzenete.” „Amit ma hallasz, az az irányadó. Ha apostolaiban felismerem Isten mai hangját, és azt követem: az hit. De a Bibliát olvasni, és azt a szív állapota szerint megítélni nem hit, hanem csak elhívés.” Ezért vallják, hogy „a törzs­ apostol szavába vetett hit számunkra, a mi időnkben az az erő és győzelem, amely legyőzi a világot”. Az apostolok teljhatalma nemcsak Isten és az élő hívők között közvetít. Az Utolsó Napok Szentjeinek szertartásaihoz hasonló „elhunytak istentisztele­ tén” az üdvösségre szoruló meghaltak szellemi jelenlétében és helyett az apos­ tolok veszik magukhoz az érvényes és üdvözítő szentségeket (hiv. lKor 15:29).

76

Az ÚAE missziós társaságok nélkül, személyes bizonyságtételeken keresz­ tül is növekszik. Ahol egy kis közösség jön létre, oda azonnal apostolt, kör­ zeti apostolt vagy püspököt küldenek, hogy az egyedül érvényes szentségeket kiszolgáltassa, és a híveket szigorú erkölcsi normákra tanítsa. PROBLÉMÁK Az egyháztörténet tanúsága szerint már a második generációból sem merte magát senki apostolnak („küldöttnek”) nevezni, és később - néhány közép­ kori eretnek kivételével - más sem. A 19. századi új apostoli mozgalom hamis próféciákon alapult, s ezt angliai elindítói be is vallották (vö. 5Móz 8:20-22). Az új apostolok maguknak, az „apostoli tisztség” számára sajátíta­ nak ki minden olyan igét, amit az Úr a tizenkettőnek mondott (például Mt 18:20). „Hivatalukkal” híveik szemében az üdvösség garanciájává, a hitélet­ hez és a Biblia értelmezéséhez nélkülözhetetlenné, valóságos személyi kul­ tusz tárgyává válnak. Az „új apostoli tisztség” körüli hatalmi harcokban tu­ catnyi „reformált apostoli közösség” vált ki az ÚAE-ból. MIT TANÍT A BIBLIA? A Szentírásról lásd 1.1-2 A Biblia üzenete és a mögötte álló isteni hatalom ugyanúgy örök (Ézs 55:1011, Zsid 4:12-13), mint ahogy az ember lelki szüksége sem változott az el­ múlt évezredek során. Aki valóban közvetlen, mának szóló üzenetet kíván magának, az forduljon egyenesen Isten Igéjéhez. Az Újszövetségben az apostolok Jézus szolgálatának és feltámadásának tanúi (Csel 1:21-22, lKor 9:1, 15:5-8), ezért az evangélium hirdetésének alapja 2000 éve az ő tanúság­ tételük (Ef 2:20, Jel 21:14). Az örömhír hatalmának titka az élő Isten velünk való együttmunkálkodása, nem halandó apostolok (Mk 16:20, IKor 2:4-5). Az evangéliumról lásd 2.5 Üdvözítő apostoli tisztség vagy kenet helyett Isten a Fiát adta oda értünk (Jn 3:16). Jézus az egyetlen út (Jn 14:6), az egyetlen közvetítő Isten és em­ ber között (lT im 2:5, Csel 4:12), és ő maga az üdvösség garanciája (Jn 1:1213, 3:16-18, 10:27-30, 14:3-6, Róm 8:38-39, 10:9-10, lPt 1:5-12), nem ha­ landó emberek. Isten úgy szerette ezt a világot, hogy nem egy apostoli tiszt­ séget, hanem egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16). Senkinek sincs szüksége más közvetítőre Isten és ember között, mint magára Jézus Krisztusra (lTim 2:5).

77

Az üdvösséget elfogadni itt a földi életben kell, és csak itt lehet (Lk 16:1931, Zsid 2:15, 9:27). A hitben mcghaltakért nincs miért aggódni (Jn 11:2526, lKor 15. fej.), a hitetlenül mcghallakon pedig nem lehet segíteni (Dán 12:2, Csel 24:15, Jel 20:5-6.11-15). Az IKor 15:29 és az lPt 3:19-20, 4:6 értelmezéséről lásd az Utolsó Napok Szentjeiről szóló, előző fejezet végét. A „halottak istentiszteletei” révén az új apostolok nem csupán társmegváltói szerepet vélnek birtokolni, hanem a spiritizmus veszélyének is kiteszik önmagukat és híveiket. A Szentlclckről lásd 4.5 A Szentlélek Úristen a Szentháromság tagja, és nem valami manipulálható erő, mint ahogy az új apostolok vélik. Egyetlen ember sincs arra felhatal­ mazva, hogy a Lélek láthatatlan munkálkodását irányítsa vagy - akármivel munkálkodásra késztesse. Az ő munkálkodása nem függ apostoli kézrálélcltől, egyedül a hithez kötődik (Jn 3:8, 20:22 vö. Csel 1:8, 2:1-4; Csel 8:36-39, 9:17-18, 10:44-48 stb ). A Szentlélekkcl való kcrcsztclés a Messiás feladata (Jn 1:33). Maga a Krisztus teszi rá Lelke pecsétjét (Ef 1:12-13, 2Kor 1:21-22) minden hívőre (Lk 11:13, Jn 1:12-13,7:37-39, ÍJn 5:1, Gál 3:1-2, 4:6). Mint „kenet” a Lé­ lek maga elegendő az üdvösséghez szükséges igazság megismeréséhez (Jn 16:12-14, ÍJn 2:27, E f 1:17, 3:16, IKor 2:12-16). Ezért nem véletlen, hogy az Újszövetség apostoli iratai sosem az aposto­ loktól, hanem mindig az Úrtól való függésre buzdítanak. Erre kell biztat­ nunk azokat is, akik még „új apostolokban” remélik üdvösségük garanciáját, és még megengedik. Ez a közvetlen kapcsolat kimondhatatlanul sokba került Jézusnak, ezért nem szabad megengedni, hogy krisztuspótlékok álljanak Is­ ten és ember közé. Egyebek Az újszövetségi apostolok szerint csak az Istennel való közvetlen személyes kapcsolatra van szükségünk, ami a közvetlenül Jézusba vetett hit által min­ den ember csodálatos lehetősége (Jn 4:23-24, Ef 2:18). Az egyház problémá­ ira semmiféle tisztség nem adhat megoldást, csak maga az Úr, aki Igéjének, Lelkének közvetlen, hatalmas érintésével már olyan sokszor felébresztette népét.

78

A Helyi Gyülekezet IIGy Adatok: A Helyi Gyülekezet (The Local Church). Alapította a tajvani Witness Lee, aki nemrég hunyt el. Központja: Anahcim, California (USA). Elterjedtsége világszerte 40 ezer fő. Az amerikai HGy-n kívül a Horst SchaHranck által vezetett, elszakadt nemet ág (Ortsgcmcindc, németországi létszám kb. 1000 fő) is missziót kezdett Magyarországon. A hazai ossztaglétszám kb. 100 fő. A HGy terjeszti „Az Elet folyama” magazint és a Living Strcam Ministrics kiadványokat. Gyökereik a 17. századi német evangélikus egyház pietista mozgalmáig nyúlnak vissza. A pietista („kegyes”) tcstvérgyülckczctck (Herrnhuter Brüdergemeine) egyik akkori vezető alakja, Zinzcndorf gróf tanította először az „egy település: egy gyülekezet” elvét (toposz-elv), de Európában a tanítás nem lett felekezeti specialitás. A mozgalom két áramlata közül a Nyitott Testvérek (Offene Brúder) a protestáns szabadegyházi fővonalban maradtak, a kisebb létszámú, és az angliai Plymouth-ban John Nelson Darby (18001882) körül szerveződött Zárt Testvérek (Gesch/ossene Brúder) azonban mindinkább elszigetelődtek a kereszténységen belül. A Tcstvérgyülckczctck kínai missziója során született közösségek nagyha­ tású tanítói közé tartozott Watchman Nec (ejtsd: nyi), aki a nyitott testvér­ mozgalomba tartozott, és a „Kis Nyáj” (Littlc Flock) gyülekezetek vezetője lett. 1952-ben bebörtönözték, és húsz év múlva börtönben is halt meg. Nee egyik közeli munkatársa volt Witness Lee (ejtsd: //), a tajvani gyülekezet ve­ zetője. Mivel a tajvani gyülekezetek többsége elhatárolta magát Lee autokratizmusától és tanaitól, 1962-ben az USA-ba ment, és ott nyíltan dogmává tette az „egy helység: egy gyülekezel” elvét. Tanításuk alapvetően keresztény, de szembeötlőek a torzulások. Lee teoló­ giájában „Isten kifejeződése” vagy „tükröződése” e világban központi jelen­ tőségű, és kihat Isten-, ember- és gyíilckezetképérc. Szentháromságtana modalista: az egy Isten három formában jelent meg. A három Személyt hol azonosítja egymással (Isten egyszerre Atya és Fiú), hol üdvtörténeti sor­ rendbe állítja őket (Isten Atyaként, majd Fiúként, végül Lélekként jelent meg). Lee szerint Jézus nem valóságos ember és valóságos Isten volt, hanem a két természet egyszeri, ideiglenes keveréke (monofizitizmus) Az ember eredetileg tcst-lélck-szcllcm harmóniája volt. A bűnbeesés törté­ netében - Lee szerint - az élet fája Isten szimbóluma, a tudás fája a Sátáné. A fáról evett gyümölcs a szellemi keveredés, elegyedés jelképe, Adám és Éva

79

tehát nem az Istennel, hanem a Sátánnal való szellemi egységet választotta. A Sátán az ember részévé vált, beleköltözött a testébe, ami ekkor lett hústest­ té. Ez a hústest eleve rossz, ez „a bűn teste” vagy „halál teste” (hiv. Róm 7.). Mivel a Megváltó teljesen azonosult a bukott emberrel, Isten a hívő szelle­ mébe költözik, belülről kifelé áthatja lelkét, és (majd a megdicsőüléskor) testét is átváltoztatja. Addig is Lee szerint: „kereszténynek lenni egyszerűen annyi, mint Istennel kevcrlnck lenni, Istenembernek lenni”. „Életét és ter­ mészetét tekintve ugyanolyan vagyok mint O, csak az istenségében nincs ré­ szem.” „Isten emberré lett, az ember Istenné lelt.” A Sátánnak a tudás fájával való azonosítása áll Lee antiintelleklualizmusa és a HGy-bcn gyakorolt ima-olvasás gyakorlata mögött: „A megfelelő szerv Krisztus befogadására a szellemünk. A szellem a mi szellemi emésztőszer­ vünk, amellyel képesek vagyunk Krisztus ételünkként való fogyasztására. (...) A legjobb módszer Krisztus evésére és ivására az, ha Nevének hívásával imádkozunk, és úgy olvassuk a Bibliát, hogy a szöveg szavaival imádko­ zunk.” Lee arra bátorít, hogy „ne a szemed csukd be, hanem az értelmed”, ugyanis szükségtelen az olvasottakon elgondolkozni, magunknak újrafogal­ mazni, elég imádkozva olvasni, hiszen az egész Biblia egy imádságos könyv. Az egyéni bibliatanulmányozás háttérbe szorul, a „pogány individualizmus­ sal szemben” Lee bibliakommentárjainak közös megbeszélése áll a központ­ ban. Az „Ó Uram Jézus!” és hasonló fohászok közös, hangos ismétlése a kö­ zösség egységének élményét van hivatva erősíteni. Lee közösségclvűsége mögött keleti származása áll, de tanainak bibliai igazolást keresett. Logikája szerint az újszövetségi levelek helyi gyülekeze­ teknek lettek címezve, tehát egy településen Krisztusnak csak egy gyülekeze­ te lehet. Mivel a tanítványoknak egységben kell lenniük (hiv. Jn 17:22-23), a felekezeti szétszabdaltság káros, sőt a felekezeti gyülekezetek Isten ítélete alatt vannak. Lee szerint „egy tartományon belül is lehel számos gyülekezet, de egy városon bellii már nem lenne szabad egy gyülekezetnél többnek len­ nie. Egy városban egy gyülekezetnek kell lennie, a helyi gyülekezetnek.” „Vannak, akik azt hiszik, hogy ha a keresztyének bárhol összegyűlnek, az már önmagában elegendő. Sok igehirdetés buzdítja az embereket arra, hogy szabadon jöjjenek össze otthonaikban, az egyetem vagy a főiskola területén, gyá­ rakban és sok más helyen. Az embereknek egyszerűen nincs fogalmuk arról, hogy a helyi gyülekezet az Úr Testének egyedüli kifejeződése lakhelyükön.” A német ág véleménye ugyanez. Schaífranck szerint: „A sok felekezeti gyülekezet egy helységben ítélet alatt áll (lK or 1:13, 3:17!), mert a Jn 17. és E f 4:1-6 nem lehetséges!” Manfred Hallcr szerint „ha a Gyülekezet szét van darabolva, akkor Krisztus van szétdarabolva. Mert a Gyülekezet a látható kifejezése a láthatatlan Úrnak!” „A kereszténység történelmi fejlődésének

80

(...) nincs köze a Gyülekezet belső valóságához (...) A felekezeti gyülekeze­ tek egyike sem Krisztust reprezentálja a helységben, ahol laknak, hanem a saját munkájukat, az ő tanításukat, az ő tapasztalatukat, ismereteiket, melyek az ő keletkezesükhöz vezettek. Az ő alapjuk nem Krisztus az ő lakóhelyük minden hívőjében, hanem az a szolgálat, amely állal ők lettek. (...) Isten Gyülekezete a Földön a helyi Gyülekezet, vagyis Krisztus életének közössége a Föld minden helységében.” Lee odáig megy, hogy kimondja: „Az Atya a Fiúban, a Fiú a Lélekben, a Lélek pedig most a Testben fejeződik ki. Ezek most mind a négyen egyek: az Atya, a Fiú, a Lélek és a Test.” Isten jelenlegi kifejeződése most a Gyülekezet, azaz a Helyi Gyülekezet. Lee szerint „a júdaizmus sátáni, a katolicizmus démoni, a protestantizmus pedig Krisztus-nélküli. Tanítják Krisztus nevét, de Ő nincs olt.” PROBLÉMÁK Bár Lee önmagát Watchman Ncc tanítványának tartja, Nce a következőkép­ pen vélekedett a HGy specialitásáról: „Nem kívánom a felekezeti keresztény­ séget mint valami rosszat támadni. Megint csak azt mondom: ahhoz, hogy Krisztus Testének hatékony helyi kifejeződése lehessen, a közösségnek igaz alapon kell nyugodnia. Nem vagyok azok mellett, akik egy friss szektát akarnak csinálni, valamiféle lokalizmust.” A Lee-féle HGy megjelenésével Krisztus Teste nem lett formailag egységesebb, csak eggyel több törvénykező vallásközösség jött létre. (Sőt kellővel több, ha például egy magyar városban az amerikai és a német ág is alapít gyülekezetét, nem is beszélve a következő fejezetben ismertetett Krisztus Budapesti Egyházáról, amely ugyanezt az el­ vet vallja...) A HGy elsősorban a keresztény fclckczctckbcn „halászik”, bizonyságtéte­ lének középpontjában a közösség, az egységélmény áll. Volt tagok szerint a közösségi életnek mindent alá kellett rendelniük, a bensőséges közösség csak a vezetőségnek engedelmes, buzgó gyülekezeti életű és missziózó tagoké, a HGy-t elhagyni kívánók és a külső kritikusok számára pedig Isten büntetését helyezik kilátásba. MIT TANÍT A BIBLIA? Jézus Krisztusról lásd 3.3-5, a Szentháromságról lásd 4.1-5 Lee teológiájában az Isten megnyilvánulására való koncentrálás okozta a torzulásokat, például a modalista trinitáslant. A Háromság személyei nem­ csak egy lényegében ismeretlen Isten megjelenési alakjai, formái. Az a teo­ lógia, amely Krisztust azonosítja a Testtel, és az egyházat a Háromság mellé

81

rendeli, valójában a gyülekezetét, az egyházat bálványozza. Lee monofizita krisztológiája lehetetlenné tenne a megváltást, lásd a 3. fejezet elejét. Az eretnekségig túlhangsúlyozta azt a bibliai igazságot is, hogy a hívő isteni természet részesévé vált (2Pt 1:4), hiszen egyedül Isten természeténél, lé­ nyegénél fogva Isten (Gál 4:8). Isten lényének lenyomata (khciroktér tész hüposztaszeósz) is az emberi testet öltött Isten Fia (Zsid 1:3), nem a hívő. Egyebek Egy városban természetesen több gyülekezet is lehet. Jeruzsálemben a temp­ lomi összejöveteleken kívül „házanként” úrvacsoráztak és imádkoztak (Csel 2:46-47). Rómában a címzett közösségi ház mellett Akvila és Priscilla házá­ ban is volt gyülekezet (Róni 16:5, IKor 16:19), ahogyan Kolosséban Nimfa házában (Kol 4:15) és Filemon házában is (Filcm 2). Az írás mindet egyfor­ mán gyülekezetnek (ekklészía) nevezi. A gyülekezetek lelki egységének alapja maga Krisztus (Jn 17. fej.), az ő örömhíre (IKor 15:1-11) és a Szent­ lélek közössége (Ef 4:1-6, IKor 12:13), nem egy település neve. Az „ahol ketten vagy hárman összejönnek...” (Mt 18:15-20) valóban a gyülekezeti fegyelem összefüggésén belül hangzott el (tudniillik két-három tanúra van szükség a döntéshez), és nem szakadárságra buzdít, de nem zárja ki a szabad összejövetelt sem, ami a misszióban mindig is alapvető volt. Isten valóban ad tanítókat a szolgálatra való felkészítésünkhöz (Ef 4:7-15, 2Tim 2:14-15), de ettől függetlenül feladatunk a Biblia egyéni tanulmányo­ zása saját lelki épülésünk érdekében és a tévtanítók felismerése miatt is (Mt 4:4, Jn 15:7, 17:17, Csel 17:11, Kol 3:16, lP t2:2, 2Pl 1:19). Lee - és a többi törvénykező csoport - véleményével ellentétben az egyháztörténelem igazolta Krisztus szavait, miszerint az ő egyházán nem vehetnek erőt a pokol kapui (Mt 16:18). A keresztény felckczctek létrejöttében az egy­ háztörténelem tanúsága szerint valóban sok szerepe volt az emberi bűnnek, de Isten közbeavatkozása is tagadhatatlan, ha például a reformációra vagy az ébredések sorozatára gondolunk. Lee és Schaffranek kárhoztató kijelentései a keresztény felekezetekről azt bizonyítják, hogy a gyülekezetről alkotott sa­ játos felfogásukkal a saját feltételeikhez kötik az üdvösséget - és nem Krisztushoz. Ha a keresztények ahhoz az egyszerű elvhez tartják magukat, hogy „a lé­ nyeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet” (lásd Augustinus, Melanchton, Wesley), akkor a felekezeti megosztottság a misszió örömteli sokszínűségévé válik. Akiket az egyik felckezet a maga ha­ gyományaival, stílusával, hangsúlyaival nem ér cl, azokat eléri a másik fele­ kezet, és fordítva. Csak rajtunk áll, hogy ez vágyálom marad-e, vagy „az eljöven­ dő világ erői” révén valósággá válik. (Vö. Kérdések és válaszok VI. pontjával.)

82

Krisztus Budapesti Egyháza

KBE

Adatok: Krisztus Budapesti Egyháza (International Churchcs of Clirist). Alapította 1979-ben az amerikai Kip McKcan (kb. 50 eves). Központja Boston, majd Los Angeles (USA). Elterjedtségé világszerte kb. 80 ezer fő; hazánk­ ban kb. 150 fő. A KBE levelező missziója a Bibliai Tanulmányok Otthon. Gyökerei a 19. századi amerikai megújulási mozgalomig (Rcstoralion Movement) nyúlnak vissza. Ekkor keletkezett a Krisztus Gyülekezetei (Churches of Christ / Christian Churchcs) nevű, ma 2,5 millió tagot számláló, főleg az USA deli államaiban elterjedt, a protestantizmus fő áramlatába tartozó fundamentalista fclckczct. amely hazánkban is missziónál. Egyik floridai gyülekezetükben - a 70-cs evek tanítványság- (discipling) vagy személyi pásztorló (shepherding) mozgalmának hatására - Címek Lucas lelkész intenzív tanítványképzésbe kezdett. Elmélete szerint a hagyo­ mányos igehirdetésnél hatékonyabb módszer, ha minden tanítvány havonta egy valakit tanítvánnyá tesz. Az ő módszertanát sajátította el Kip McKcan, aki a bostoni egyetemisták között kezdett missziót. Szélsőséges felfogása miatt azonban a Krisztus Gyülekezetei felckczcl elhatárolta magát tőle. Tanításuk központjában a tanítvánnyá tevés áll (hív. Mt 28:19). A megtérők hitéleti fejlődését úgy kívánják biztosítani, hogy egy velük személyesen fog­ lalkozó pásztor vagy „tanílványozó” segíti és felügyeli őket. Ez szoros sze­ mélyes kapcsolatot, közös bibliatanulmányozást, közös imádkozást jelent, általában a személyi pásztor útmutatásainak feltétlen követését (hiv. lKor 4:16,11:1, Fii 3:17). Ennek a személyi pásztornak is van azonban egy tanítványozója és annak is, így egy piramisszerű hierarchia épült fel, amelynek csúcsán az egymást tanílványozó vezetőség áll. A juhnak tanácsos minden­ ben kikérni pásztora tanácsát, és engedelmeskedni neki. A tanítványozó a Biblia alapján igei tekintéllyel szól, szava nem megkérdőjelezhető. Az üdvösség feltétele az evangélium meghallása, a hit, a megtérés, a hit­ vallás, egy alapozó tanfolyam elvégzése és mások hívogatásában megnyilvá­ nuló odaszántság, a bemerílkezés és a folytonos gyümölcsözés. Csak az a bemerítés érvényes, amelyet igazi tanítványok (a KBE) hajtanak végre igazi

83

tanítványokon, azaz odaszánl, missziózó híveken. Az sem elég, ha valaki felnőttként, megtérése után lett megkeresztelve, mindenkit /{/^keresztelnek, mert csak az övéké érvényes. Az odaadásban clgyengiilt, bűnbe esett tagokat - még a csúcson levő vezetőket is! - újrakcrcsztelik. Aki nincs tanítványként bemerítve, az nem üdvözölhet, nincs örök élete, sem bűnbocsánata (hiv. Mk 16:16, Gál 3:27, IPt 3:21), mert szerintük a bemerítés az újjászületés pilla­ nata (hiv. Jn 3:5, Csel 2:38). Mivel csak a KBE-ban van érvényes keresztség, az üdvösség a hűen engedelmeskedő és állandóan gyümölcsöző tagokra korlátozódik (hiv. Jn 15:2). A tag az odaszántságál megítélő tanítványozó rendszer ellenőrző visszajelzéseiből (buzdítás, feddés) mérheti le, hogy üd­ vössége egyelőre biztos, vagy vészesen inog. Ha nem teljesít eleget, akkor először megtérésének komolyságát, majd az üdvösségét vonják kétségbe. Az igazi tanítványoknak egységben kell lenniük (lásd Jn 17:22-23), tehát egy településen Krisztusnak csak egy gyülekezete lehet (hiv.: az újszövetségi levelek helyi gyülekezeteknek lettek címezve). Nagyvárosokban többezer fős gyülekezeteik vannak. A KBE - önnön értékelése szerint - Krisztus egyetlen egyháza Budapesten és a többi városban, ahol gyülekezetét alapít. A KBE szemében a fclckczetck mind halottak, mert nem igazi tanítvá­ nyok, és Krisztus helyett alapítójuk, jellegzetességeik nevét viselik. Az őscgyháztól Kip McKcanig nem létezett igazi tanítványság, tehát mindenki clkárhozott. A KBE tagadja az ember eredendő bűnösségét, ezért is olyan optimista az intenzív tanítványozásnak mint módszernek a hatékonyságát illetően. Elvben Szentháromság-hívők, de a Szentléleknek a hitéletben na­ gyon kis szerep jut, végső soron mindenben a hívő saját erőfeszítése a döntő. PROBLÉM ÁK A tanítványságmozgalom jót akart, de tragédiákat okozott, s elindítói közül többen nyilvánosan is beismerték tévedésüket. Sok hívő akad, aki hitbeli éretlensége, megingásai vagy személyisége miatt gyakran igényel külső út­ mutatást a döntéseihez, de a baj nem az emberi gyengeséggel van. Maga a személyi pásztoriás autoriter, „klónozó” rendszere a probléma. A mozgalomból kivált gyülekezetek tapasztalata egyöntetű. Alaphiba, hogy az Isten iránti odaadásnak a gyakorlatban emberek iránti engedelmes­ ségben kell megjelennie. Ez nem az Úrtól, hanem emberektől való függést alakít ki, a pásztor a juhot a saját tanítványává teszi és nem Jézusévá, így az nem Jézus, hanem a pásztor képére formálódik. A rendszer nem enged hi­ bázni: más emberek által hozott kész döntésekkel akar segíteni a hitbeli tu­ sakodást és a Lélek munkálkodását helyettesítve, ezért egy ponton túl lelki kiskorúságban tart. Számtalan visszaélés történt: a J u h ” magánéletének

84

minden területébe beleszóló „pásztorok” uralkodtak, cs nem szolgáltak. Ezt belátva McKean az utóbbi években visszakozott, és ma már „csak” tanításbeli kérdésekben 'döntő a tanítványozó szava, de kérdés, hogy mi nem taní­ tásbeli kérdés egy ilyen hipcrfundamentalista közösségben. A hívők odaszánását, adakozását Isten viszontszcrctete helyett egy ponton túl az attól való rettegés mozgatta, hogy saját hibájukból clkárhozhatnak. MIT TANÍT A BIBLIA? Az evangéliumról lásd 2.1-5 A kegyelem ajándék: aki hittel elfogadja, az nem érte dolgozik, hanem attól kezdve belőle él és hálából szolgál. Üdvösségét Isten garantálja, nem a saját teljesítménye (IPt 1:3-9, Fii 1:6). Az istenfélő ember az őt szerető, megváltó Istentől függ, örömmel elfogadja az örömhírt, és eszében sincs azt megta­ gadni. Csak az van végzetes helyzetben, aki Jézus szeretetét megismerte, de visszautasította, és végleg megtagadta (lásd Zsid 6:4-6), mert nem féli Istent. A Fii 2:12-ben található „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvössé­ geteket” értelmező fordítása: „félelemmel és rettegéssel csináljátok végig megmeneküléseteket”. Az egyetlen dolog ugyanis, amitől retteghetünk, hogy magunkban kezdünk bízni, pedig Isten kezdte el bennünk a munkát, ő mun­ kálkodik bennünk és általunk, és ő is fejezi be ama napra (Fii 1:6,2:13). Az igaz istenfélclcm gyümölcse azonban nem az önhibából való elveszés­ től való félelem (mint a KBE-ban), hanem az Istennel cgyüttmunkálkodás növekvő öröme, a tisztító, formáló kegyelemre való rácsodálkozás. A Szcntlclekről lásd 4.5 A Lélek munkája az igehirdetés (IKor 2:1-5), a megtérés (Csel 16:14) és a hitvallás (IKor 12:3). A hitre jutó ember a Szentlélek által újjászületik (Jn 1:12-13, ÍJn 5:1, Gál 3:1-5.26 Ef 1:13-14), Krisztus a Leikébe meríti és Lei­ kével megitatja, illetve újra és újra betölti (Ef 5:18). A Jn 3:5-ben a „vízzel és lélekkel” nem a vízkeresztségre utal, értelmező fordítása: „a Lélek vizé­ vel” (vö. Jn 4:14.24, 7:37-39, Csel 2:17, IKor 12:13, Tit 3:5). A Szentlélek nem vállal közösséget a törvénykező önigazidtsággal. A „szuper­ tanítványnak” azt kell felismernie, hogy a tanílványság végső mércéje maga Jé­ zus, s mivel ezt a mércét sohasem fogja megütni, kegyelemre szorul. Csak a ke­ gyelembe vetett hit nyithat utal a Szentlélek élő megtapasztalásához és a va­ lóban gyümölcsöző, Istent, és nem a tanítványt dicsőítő szolgálathoz (2Kor 4:7). Egyebek Az „egy helységben egy gyülekezet” elvéről lásd a Helyi Gyülekezetről szóló

85

előző fejezetet, illetve a Kérdések és válaszok VI. pontját. A gyülekezetek növekedése az Úr hirdetésétől függ, nem módszerektől (Csel 2:47), egységük alapja pedig a Lélek (IKor 12:3.13, Ef 4:1-6), és nem a helységnév. Az ősegyház a hitvallásra válaszként keresztelt (Csel 8:36-38, 10:47, 11:15-17 stb.). A hit volt a döntő (Mk 16:16), anélkül sem kcrcsztséget, sem Szentlelket nem kaphattak az emberek (Csel 2:38.41). Amiben a hitre jutó hisz, amit a kercsztség megjelenít, az már megtörtént tény: a vele azonosult Krisztusbán, vele együtt már meghall és feltámadt (Gál 3:26-27, Róm 6:10-11). A keresztvíz - mint az özönvíz tV/cv/kcpc - a Feltámadott által „ment meg” (lP t 3:21-22), nem a bemerítés szertartása állal. Az üdvösség Jézustól, és nem a víztől függ (Lk 23:43, IKor 1:17, 15:1-11). Sem az újjászületés, sem a Lélekkcrcsztség nem egyidejű esemény a vízkcrcsztséggcl (Csel 8:15-16, 10:4448, 11:15-18), a Szél fúj, ahol akar, nincs szertartásokhoz kötve (Jn 3:8). Mivel maga Krisztus a lelkünk pásztora (Jn 10:11.16.28-30, lPt 2:25, Zsid 13:20), a Krisztus képére formálás Krisztus Lelkének a feladata (2Kor 3:18, Gál 5:22-25, Ef3:16, Fii 1:6), és nem cgv másik hívőé. A Lélek a Pártfo­ gónk (Jn 14:16-17), aki minden fontosra megtanít (IJn 2:26-27). Miért kel­ lene bárkinek is halandó emberektől függcnic? A taníló, pásztor, evangélista szolgálata nem adatik mindenkinek (IKor 12:1.5.17-20.28-29, E f 4:7.11, ITim 3:1-13, 5:17, 2Tim 2:2, Tit 1:5, Jak 3:1), tehát nem lehet mindenkire rábízni egy vagy több másik hívőt. A Biblia nem ismeri a „személyes pásztor” intézményét, és megkérdőjelezhetetlen tekintélyű tanítókat sem (lásd Gál 2:11-14). A pásztor nem kontrollálhatja a tagok életét, csak szolgálhatja (lP t 5:1-4), feladata egyrészt a hívők Krisztushoz segítése mindenben (lásd apostoli leve­ lek; a Fii 3:17 szó szerint „legyetek követőtársaiml” ugyanis a példa Jézus, nem Pál!), másrészt a Krisztus szolgálatára való felkészítés (E f4:11-15). A pásztor másokért való felelősségének (Zsid 13:17, Jak 3:1) alapja az Isten szavának való engedelmessége (ITim 4:13-16, 2Tim 3:14-17), ezért tanítása az írás mércéjével megítélhető és megítélendő (Csel 17:11, IThessz 5:21, 2Tim 3:10, Tit 1:9, 2Jn 9.). A KBE tagjai között nem egy olyan hívőt találunk, aki máshol már újjá­ született, de eredeti gyülekezetében nem érte olyan kihívás, amely az igazi tanítványság felé elindította volna. A tagok buzgósága tagadhatatlan, de a félszívű keresztényekkel szemben a másik végletbe esve a saját tanítványságukat, tehát végső soron önmagukat teszik az üdvösség mércéjévé... Tragikus, amikor valaki a kegyelemre hivatkozva, azzal visszaélve vegetálja végig életét, de az is, amikor valaki nem a biztos kcgyclemúóY él, hanem az üdvbizonyosságér/ hajt. Az egyik egyáltalán nem terem gyümölcsöt, a másik pedig csak az önigazság gyümölcsét termi. Mindkettőnek a Szőlőtőre van szüksége.

86

A „keresztyének” kommunái Kk Adatok: önmcgjclöléstik szerint egyszerűen „keresztyének”, de korábbi ha­ zai központjukról „dunaföldváriaknak”, nemet nyelvterületen pedig Holicscsoportnak (Holic-Gruppc) nevezik őket. Alapította 1978-ban, Bécsben az osztrák Gottfricd Holic (1943-). Központjuk nincs, kommunáik KözépKelct-Európában mindenhol megtalálhatók. Elterjedtségük nehezen felbe­ csülhető, kb. ezer fő (?); hazánkban új központjuk Oroszlány (Kisbükk), a tagság kb. 200 fő. Ilolics egyetemista korában, egy parkbcli sakkozás közben hallani vélte Jé­ zus szavát, s ettől kezdve életét az Úrnak szentelte. 1968-ban beiratkozott a katolikus teológiára, de különc természete és militáns küldetéstudata miatt egy fclckczctbcn sem tudott megmaradni. 1978 körül két másik szeminaristával lakóközösséget alakított. 1983 óta a közösségébe belépők automatiku­ san kilépnek addigi felekezetűkből. A keresztény diákszervezetek (MEKDSZ, KIÉ, REFISZ, MEVÍSZ, MAB1SZ, KEFE stb.) rendezvényein és konferenciáin, illetve a keresztény gyülekezetek ifjúsági alkalmain rendszeresen megjelennek. Másokkal nem énekelnek és nem imádkoznak együtt, mert az közösségvállalás lenne. Nem a program érdekli őket, hanem a hallgatóság: kiszúrnak maguknak minden olyan tizennégy és harminc közötti fiatalt, aki láthatóan még kereső vagy hitében bizonytalan. Rákérdeznek a programmal kapcsolatos véleményére, de beszélgetés közben az illető fclckezcténck hibáira akarnak rávilágítani. Magukról keveset árulnak el, nem mondják ki, hogy csak magukat tekintik keresztényeknek, s hogy a keresztény egyházakból mentik a lelkeket... Tanításuk szerint ők Krisztus egyetlen igazi közössége. „A mi közösségünk bibliai példán alapuló gyülekezet, amelynek nincs neve, nincs vezetője és nincs székhelye. Egyszerűen keresztyének vagyunk.” Identitástudatuk alapja azonban a szembenállás a világgal és az egyházakkal. A külvilág a Sátáné (vö. Ml 28:18), a világ vége és az Úr visszajövetele küszöbön áll (vö. Lk 21:8-9, Mk 13:32). Kivonulnak a bűnös világból (hiv. Zsid 13:12-13), amellyel csak szükség szerint vagy missziós célból érintkez­ nek. Karitatív tevékenységük sincsen. A megváltás nem az elvégzett megváltásba vetett hit, hanem folyamat, Jé­ zus életének követése (hiv. ÍJn 2:6), aki Istennek tetsző életével utat mutatott a bűn hatalmából a mennybe. Aki hozzá hasonló engedelmességben él, az

87

személyes tökéletesedése révén megérdemel len üdvözül. Jézusnak nem kel­ lett volna meghalnia, kínhalála a korabeli rómaiak és zsidók bűne volt. „Jézus vérén” Jézus életét értik (hiv. vér = élet, 3Móz 17:11). Az üdvösség feltétele a Holics által diktált „biblikus” életvitel megvalósítása, a Biblia betű szerinti követése. Ezt csak ők valósítják meg, tehát csak ők üdvözölnek. Minden áttérői újrakeresztclnck, de nem úrvacsoráznak (vö. lKor 11:23). Hitkérdésekben a Biblia számít végső tekintélynek, de a szó szerinti értel­ mezést közvetlen, törvénycskcdő alkalmazással párosítják, ugyanakkor sok részletet „képletesen” értelmeznek, ha az rácáfolna saját islcnképükre, kiala­ kult gyakorlatukra. A bibliatanulmányozás során mindig muszáj teljes véle­ ményegységre jutniuk, mert felfogásuk szerint a Lélek az egység Lelke, értsd: az egyet értés Lelke is (hiv. Róm 12:16, 15:5-6, Ef 4:3.13). Ebből kö­ vetkezik, hogy amire a közösség jut, ami közös (többségi) vélemény, az a Léleknek a tanítása, s az ettől eltérő egyéni vélemény emberi bölcselkedés, amihez ragaszkodni bűn. A „tapasztalt testvérek” igen jól tudják érvényesí­ teni „meglátásaikat”, így a KK-inak tanítása Európa szerte egységes. A közösséghez való csatlakozás elutasítása Krisztusnak az elutasítása: aki nincs velük, az Krisztus ellen van. Az új tagnak még a családját is meg kell tagadnia (hiv. Mt 10:34-39, Mk 3:20-21, 31-35,10:28-31). A szakítás ma­ gának az újoncnak is fáj, de tanítói szerint minél hidegebb és keményebb a döntés elé állítás, annál nagyobb az esély a rokonok áttérésére (vö. lPt 3:1516, Gál 5:22-23). Azok a családtagok vagy ismerősök, akik a tagjelöltet le akarják beszélni a csatlakozásról, „a Sátán eszközei”, akiket egyszerűen ott kell hagyni, további felelősség nem terheli értük a tagot (hiv. 2Kor 6:15). Holics nem nősült meg, a párkapcsolatot a missziós feladatok és az Úr visszajövetele miatt kerülik, a házasodni akarókat kizárják (hiv. IKor 7:1.8. 29-35, de vö. 7:8-9, 9:5, E f 5:33, és a 10 évvel később írt lTim 3. fej.). A KK-ban az engedetlenségért kizárás jár, ami a kárhozattal egyenlő. PROBLÉMÁK A tag feláldozott kapcsolataiért, odaszánásáért cserébe az azonos gondolko­ dásúak közösségének melegét és farizeusi elit-tudatot kap. A többi keresz­ tény egyén vagy közösség problémáihoz, kudarcaihoz semmi köze, sőt azok bajai a saját öntudatát növelik (vö. Róm 12:13-16). A kommuna mint gyülekezetmodell (hiv. Csel 2:42-46) végletes reakció a nagy egyházakban gya­ kori közösséghiány problémájára. A taggá lett fiatal élete, étrendje, ruházata igénytelenné válik. Életstílusa kimerítő, főleg az elején: keveset alszanak, főtt ételt alig esznek, állandó misszió, utazgatás, többórás bibliatanulmányozások töltik ki a napot. Még a

88

természetszeretet és a kirándulás is a napi közös program részei. Egyéni sza­ badidő, egyéni kikapcsolódás, „privát szféra” gyakorlatilag nincs. Sok taggá lett fiatal nem akar továbbtanulni, legfeljebb félállást vállal, hogy a fennmaradó ideje a közösségé és a misszióé lehessen. Tehetségükből csak azt értékelik, ami a közösség küldetése számára hasznos, a többi parla­ gon marad. A korábban „istenített dolgokat” (hobbicszközök) eladják, és a pénzt - akárcsak keresetüket - a közösbe adják. Egzisztenciájuk így önkén­ tes alapon, teljesen a közösségtől válik függővé. Első bécsi lakóközösségük címéről (Eisx’ogel Sirassa) sajnos találóan ne­ vezték el őket Jégmadaraknak”. Életükből hiányzik az Atyával való szeretctkapcsolat és a Szentlélek felszabadító hatalma (Jn 6:63, 2Kor 3:17-18). Amíg a Krisztussal való meghalás és feltámadás (Róm 6:10-11), a kegye­ lemben való bizalom (Ef 2:8-9) helyett saját erőfeszítésükben bíznak, addig sajnos az elbukástól való kimondatlan, de állandó félelemben élnek. Képte­ lenek megfogalmazni a boldog Isten evangéliumát (lTim 1:11), s azt, hogy az ő „evangéliumukban” mi az öröm. M IT TANÍT A BIBLIA? Az evangéliumról lásd 2.1-5 Jézus kcrcszthalála Isten terve, szent akarata, szcrclcténck végső jele volt (Ézs 53. fej., Lk 18:31-34, 22:14-20, Gál 4:4-7, E f 1:4-8, Fii 2:6-8, Zsid 10:1-18). Aki a Megfeszített helyett a saját erőfeszítéseiben bízik, az Isten munkáját akarja elvégezni ahelyett, hogy az Isten elvégzett munkájába vetett hitből élne (Róm 1:16-17, Ef 1:17-19). Csak a 2000 éve rá váró kész kegye­ lem elfogadásának átélésekor tapasztalhatja meg a KK-inak tagja, hogy mi­ lyen a boldog Isten gyermekének lenni (Lk 15:22-24). Egyebek Hívő a rokoni kapcsolatok ideiglenes megszakítására csak akkor kényszerül­ het, ha erre Jézus miatt maguk a rokonok kényszerítik. Erre nézve világos Jézus példája (Jn 7:5, 19:26, lKor 15:7), Pál parancsa (Ef 6:1-3, Kol 3:20), illetve minden hívő reménysége (lK or 7:14.16, lPt 3:2). Jézus igazi követői evilágban maradva Isten kegyelmének, szcrctcténck csatornáivá válnak (Jn 17:15, Mt 5:15-16, Fii 2:15, lPt 2:12, Tit 3:8). A Jézus által használt gyűlölet-szeretet ellentétpár nem emberek iránti szeretetlenségre, hanem Isten iránti szcrctctrc akar indítani (Jel 2:4-5, 3:15-16). Holics felfogásának gyümölcseit: a sok szétszakadt emberi kapcsolatot látva felmerül a kérdés, hogy ennek a lelkűidnek lehet-e bármi köze Jézus szel­ lemiségéhez.

89

Önmagunkat Krisztushoz, s nem vezetőinkhez vagy kívülállókhoz kell mérnünk (2Kor3:18). Krisztus tanítványa Krisztus példája alapján (Róni 5:6-10) az emberek (Mt 9:36, Tit 3:4.8, Jn 3:16) és a Test többi tagjának baját és örömét a magáénak érzi (lKor 12:12, 2Kor 2:4, Róm 12:15). Holics tanítványai vajon miért nem tudnak közösséget vállalni azokkal, akikkel az Úr Isten közösséget vállal? Ami a bibliaértclmczés egységességének követelményét illeti, evilágban senkinek sem adatik teljes kép, ismeretünk, látásunk „töredékes” (lK or 8:2, 13:12-13). Aki Isten minden dolgában tökéletesen akar látni, az elfelejti, hogy ezzel Isten tanácsadójává válna (vö. Róm 10:33-36). A bibliaértelmczésben igenis lehet eltérő véleményünk az üdvösséget nem érintő dolgokban (Róm 12:15, 14:1-8,15:1.5-7, lKor 8:1-3.9-12 vö. Jak 3:13-18). Krisztus Testén belül alázatot és istcnismcrctct követel az az alapelv, hogy „a lénye­ ges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet”. (Lásd még a Kérdések és válaszok VI. pontját!) Isten igenis ad felelős vezetőket (vö. lKor 12:28-30, E f4 :7 .11-12, lTim 3:1-13, 4:11-16, 2Tim 2:2, Jak 3:1). Ajcruzsálcmi vagyonközösség csak egy ideig működött, a gyülekezet később a többi keresztény közösség támogatá­ sára szorult (Gál 2:10, 2Kor 8.-9. fej.), amelyek nem követték a példát. A diákszövetségeknek az cvangclizációkon felelősséget kell vállalniuk a jelenlevő érdeklődőkért, s az ő érdekükben a KK-inak tagjait sajnos muszáj elküldeni, vagy ha erre nincs mód, akkoriéi kell hívni a figyelmet a jelenlé­ tükre és a módszereikre - természetesen ujjal mutogatás nélkül. Nagy dolog, ha valamelyikükkel lehetőségünk nyílik beszélgetni, mert hamar rájönnek, hogy kit érdemes győzködni, s kit nem. Mindenesetre, amíg a kommunán kívül vannak, a velük való vitatkozás helyett meg lehet őket ismertetni a Krisztus kegyelméből fakadó szabad, örömteli szeretettel. Vajon van bennünk annyi, hogy kiáradjon rájuk is? Mert akkor kiderülhet, hogy valójában minden „báránybőrbe bújt farkas” csak elveszett juh, akiért a Jó Pásztor az életét adta, s akiért a kilencvenkilenc másikat is otthagyja, csak hogy végre magához ölelhesse. Vajon kin keresztül fogja ezt megtenni, ha mi cltaszítjuk őket magunktól?

90

A Család

ACs

Adatok: Nevük 1978-ig Isten Gyermekei (Childrcn of God), majd A Szere­ tet Családja (The Family of Lőve), 1992 óta A Család (The Family) vagy Keresztyen Család Gyülekezet. Alapította 1969-ben Dávid Berg (19191994). Központja Macau, az önálló kommunák hálózatát „Maria”, Berg élettársa vezeti. Elterjedtségé világszerte kb. 9 ezer fő (a tagságból 6000 fő kiskorú); hazánkban kb. 200 fő. A Család kezdeményezése A Holnap Iskolá­ ja (The School of Tomorrowj, a Kiddic Viddic gyermekvideó sorozat, szóró­ lapjaik Wall Disney stílusúak; támogatják a Légzőszervi és Immunhiányos Gyermekekért Alapítványt. Történetük a 60-as évek végén kezdődött. A „Jesus People” ébredés során a drog-, szex- és guruhullámból is kiábrándult amerikai hippik tömege tért meg. Az új, evangéliumi közösségek mellett torzult tcológiájú csoportok is megjelentek, és az egyik ilyen csoport volt az Isten Gyermekei (Childrcn of God). Vezetőjük, Dávid Berg, prédikálorcsaládban született, és szigorú er­ kölcsi nevelést kapott. Saját emlékei szerint anyja számára „ami jó, az bűn” volt. Egyik unokabátyja viszont szexuálisan zaklatta, s talán ez az oka an­ nak, hogy tinédzserként valóságos szexőrültté vált. A 40-es években prédiká­ tor lett, de gyülekezetéből hamar eltávolították. 1944-ben nősült meg, felesé­ gétől 4 gyermeke született. Nagy hatással volt rá egy militarista szellemű missziós mozgalom, s a 60-as években tini lányaival sikeres missziót kezdett a hippik között. Minden állami, egyházi „rendszert” elvető prédikációi sok lázadó fiatalnak tetszettek, belőlük szerkezte első kommunáit. Kaliforniából kitiltották, mert többször is megjósolta, hogy mikor fog földrengéstől elpusztulni. 1969-ben elhagyta feleségét, és az akkor tizenhét éves Karén Zerby-vel (ma: „Maria Mama”) kezdett élettársi viszonyt. Egyik lánya, a kilépett Linda révén vi­ szont közismertté lett Berg perverzitása: még saját lányaival is kikezdett.

91

Ezenkívül a 70-cs évektől kapcsolatban állt „egy 12. századi cigányfcjcdclem” szellemével („Abrahim”), aki vezető szelleme, őrangyala lett. Tanításuk első látásra alig tér cl más független szabadegyházi közösségeké­ től, de Bcrg tanai miatt mégis alapvető a különbség. Bcrg az Ószövetséget, a törvényt, a haragvó, ítélő Istent, a gyengédséget tiltó nagyegyházakat és a hamarosan az Antikrisztus uralma alá kerülő „rendszert” szembeállította az Újszövetség szerető Istenének, Jézusnak az evangéliumával és a világtól el­ különült hívők szabad, családias közösségével. „Teológiája” mozaikjához a következő bibliai részleteket használta fel: „Isten szeretet” (ÍJn 4:16, megj.: az angol lőve szó szeretetet és szerelmet is jelent!), a hívő „szabadságra van újjáteremtve” (2Kor 3:17, 5:17), „a törvény ez: szeress!” (Gál 5:14), „minden tiszta a tisztának” (Tit 1:15), „a Lélek gyümölcse szeretet” és „az ilyesmi ellen nincs törvény” (Gál 5:22-23), az Egyház Krisztus menyasszonya (Ef 5:32, Jel 19:6). Tanítása megértéséhez a kulcs Berg jelszava: „Ami szcrctctből van, az nem lehet bűn.” Bcrg szerint Jézust Gábriel angyal nemzette Máriával, Jézusnak pedig vi­ szonya volt Mária Magdalénával. A Bárány menyegzője (Jel 19. fej.) „a Sze­ retet Leikével való orgia” lesz. „A szexet csak az ördög gyűlöli”, de a minket saját képére teremtő, tehát - Bcrg logikája szerint - „szexi Isten” a nemisé­ get megváltotta az átoktól (hiv. Gál 3:13). Bár a világban a bűn miatt elfajult a szexualitás, a halott egyházakban pedig el kell fojtani, az újjáteremtett, szabad hívő igazi szerétéiben gyakorolhatja. Mivel „ami szerétéiből van, az nem lehet bűn”, Isten dicsőségére szolgál minden önkéntes, önzetlen szex a hívők között, sőt a nem hívők megtérítése érdekében is! Bcrg ötlete, a „flörtölős halászás” (ílirty fishing) azt jelentette, hogy a lányok Jézusért felvett „keresztje az ágy”, ahol átadhatják Jézus szere­ tőiét az arra éhes keresőknek: „A testetek a csalétek. Először belétek szeret­ nek, azután Jézusba.” Egészen 1987-ig ismertek a „missziós” közösülések­ ről, a megtérítettek és a kapcsolatokból született „Jesus baby”-k növekvő számadatairól vezetett belső statisztikáik. Mivel a közösségen belüli szexuális szabadosság a gyermekek megrontásá­ ig fajult, „amikor [1978] Dávid Atya megtudta, hogy milyen visszaélések folytak a csoporton belül, menesztette az egész vezetőséget és feloszlatta a szervezetet”. Azóta az ilyesmiért kiközösítés jár, sőt ma már „a felnőttek és a 21. életévüket még be nem töltött fiatalok közötti szexuális kapcsolat is szi­ gorúan tilos”. Gyermekeiket valóban szcrelctbcn nevelik, s a közösségen belül a Martinelli-inódszerrel iskolázzák. Mai közleményeik és sok külső megfigyelő szerint „felhagytak a kérdéses tanúságtevő módszerekkel”, sőt „a kívülállókkal való szexuális kapcsolat

92

nem mcgcngcdcU” ., Ennek ellenére a mai napig megfigyelhető, hogy a kihí­ vóan öltözködő lányok fiúkat terítenek, a fiúk pedig lányokat. A tagadhatat­ lanul erotikus fellépés erősen megkérdőjelezi evangéliumuk tisztaságát. PROBLÉM ÁK Az „Isten utolsó egyházaként” induló közösség mai stratégiája a többi egy­ ház felé nyitás, a kapcsolatok kiépítése. Igaz, hogy a mozgalmon belül tör­ téntek pozitív változások, de a hitvallásukban és a Vezetőség körleveleiben több tévtan tovább él. Ezek a mai független kommunák hitéletére eltérő mértékben halnak, a helyi vezetőségtől függ, mi mennyire fajul el. 1993-as hitvallásuk része például „az a felfogás, miszerint |a közösségen belül] a gyengéd, heteroszexuális kapcsolatok a beleegyező felnőttek - házaslársak vagy egyedülállók - számára teljesen elfogadottak Isten szemében”. Egyik magyarországi kommunavezetőjük szerint ez a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy egy férj nem lát kivetni valót abban, hogy felesége és egy szeretetre éhes testvér közös megegyezéssel lcfckszcnck egymással. Számukra a lényeg az önkéntesség és a szeretet... Az „ami szcrctctből van, nem lehet bűn” bergi tétele azonban hamis alap­ elv, mert az ember szcrctctből fakadónak vélhet és élvezhet olyasmit, amit a Biblia bűnnek nevez, mint például a házasságtörést vagy a házasságon kívüli nemi életet. A hívő szexuális magatartásában nem a korszellem, az érzelmei és az ösztönei döntenek arról, hogy mi a helyes, hanem a Szentírás. A szex­ nek és az erotikának megvan a helye: egy férfi és egy nő között, akik egy életre elkötelezték magukat egymás mellett. Ezt a testi-lelki intim közösséget nevezi a Biblia családnak, és nem a gyülekezetét! Emellett szól azoknak a tanúságtétele is, akik az első generáció (Children o f God) idején voltak ta­ gok. Bár kiléptek, az éveken ál folytatott „flörtölős halászás” és a közösségen belüli szabados kapcsolatok közben kapott érzelmi sebek későbbi párkapcso­ latukban komoly zavarokat, további szenvedéseket okoztak. A bergi „szex­ forradalom Jézusért” (sex revolution fó r Jesus!) nem volt más, mint a kor­ szellem pusztító szabadosságának vallásos mázzal bevont változata. Az erotikus elemektől terhelt „evangclizáció” tisztességtelen módszer, mert hormonális úton próbál rávenni világnézeti döntésre. Isten nem eroti­ kus ingereken keresztül akarja az embereket magához vonzani, hanem Meg­ váltójuk halálos, véres szcrcteténck örömüzenetén keresztül (ÍJn 4:9-10). Isten szerctctének egyoldalú hirdetése a szent Istennel való találkozást, a bűntudat felébredését, a tisztátalanság megalázó érzetét akarja kikerülni, pedig enélkül nincs igazi megtérés, és a kegyelem örömhíre olcsó vallásos érzclmességgé fajul.

93

Bcrg, a „végső idők prófétája” a kritikák miatt rejtőzködve élt, és a kom­ munatagok sincsenek igazán kapcsolatban a külvilággal. Bcrg comics stílus­ ban írt, pornográf körleveleivel irányította a kommunák hálózatát. A mai napig külön kezelik a nyilvánosságnak és friss tagoknak szánt propaganda­ anyagokat, valamint a DO (Disciplcs Only) jelzésű, „csak tanítványoknak” szóló belső anyagot. Bcrg levelei ugyanúgy Isten Igéjének számítoltok és számítónak, mint a Biblia. Újabban Maria és mások médiumként, egyes szám első személyben „pró­ fétáivá” adják át - a Bcrg obszcén stílusában megszólaló - „Jézus” mai üze­ neteit. Sőt, amint Bcrg maga is egy szellem vezetése alatt állt, hitvallásuk 12. pontja szerint „Isten nemcsak az angyalokat veszi igénybe, hogy segítse­ nek az embereken, hanem alkalmanként az elhunyt szentek lelkeit is, hogy Isten embereit szolgálják és üzeneteket adjanak át nekik”. Egy 1996-os belső anyag szerint például Marilyn Monroe [sic! | megerősítette Bcrg tanát, mi­ szerint „a mennyben is van szex”, sőt ott az igazi... Bcrg szerint kritikusaik mögött „a szektacllcncs mozgalom és a készülő antikrisztusi világkormány” áll (hiv. 2Tim 3:12), pedig nem Krisztus, ha­ nem Bcrg és öröksége miatt éri őket a kritika. A flörtölő halászást sem ítél­ ték cl bűnként, csak külső nyomásra és az AIDS miatt, önvédelemből hagy­ tak fel vele. Berget egyébként a mai tagság előtt igyekeznek szentként, az utolsó idők prófétájaként beállítani, s az ő bűneit kilépett, kiközösített tagok­ ra hárítani. A volt tagok segélyszervezete (No Longer Children / Már nem gyerekek) szerint azonban nem elég bocsánatkérő nyilatkozatokat tenni: „Ha Bcrg meghalt, akkor temessétek cl!” MIT TANÍT A BIBLIA? A Szcntírásról lásd 1.1-3 A halottakkal, szellemekkel való kapcsolat minden formája tilos (5Móz 18:11, Ézs8:19, Lk 16:19-31, lT im 4 :l, Júd 17-18). Bcrg hamis próféciái (Los Angeles), spirilizmusa („Abrahim”), más okkult élményei (gruppenszex közben átélt „Szcntlélek-kcrcsztség”) és obszcén tanai igen kérdésessé te­ szik, hogy írásait miért kell még használni, ha van tisztább forrás. Az evangéliumról lásd 2.1/2/4 Akiben a Szentlélek lakozik, nem a testi vágyai szerint él (Róm 6:11, 12:1-2, Gál 5:19-25, E f 2:1-3, lPt 4:1-4, 2Pt 1:3-4), hanem a Szent képére formáló­ dik (2Kor 3:17-18, IJn 3:1-6). Szabadsága nem szabadosság (Gál 5:13, 2Pt 2:18-22). Újjáteremtetése lelki-szellemi (Jn 3:6-8), így teste még bűnre haj­ lik (Róm 7:21-23), és egész lénye a végső megváltásra vár (Róm 8:19-23 vő.

94

ÍJn 3:1-3). A szexről vallott „liberális” felfogás túl sok kísértésnek és bűn­ nek nyitott kaput, ezért A Család számára minden szempontból az lenne a legüdvösebb, ha a korszellem helyett a Szentíráshoz igazodna. A Szentháromságról lásd 4.1/4 Isten testetlen szellemi lény (Jn 4:20-26, Csel 17:28-29). Isten „atyai” (5Móz 32:6, Zsolt 2:7, 103:13, Lk 15:3-32) és „házastársi” (Hós.l:2, 2:4, 3:1, Mk 2:19) szeretete csak hasonlat. Istennek nincs neme. A Szentlélek sem nőne­ mű: a héber rúah nőnemű, a görög pneuma semlcgesncmű, és Jézus mindig hímnemű névmással {ekeinősz) beszélt róla. Egyebek A nemi kapcsolat nem „missziós módszer”, és az erotikus fellépés is ellent­ mond a természetes szeméremérzetnek (vö. lTim 2:9-10) . A nemi élet csak a házasságon belül, egy férfi és egy nő egy életen át való hű kapcsolatán be­ lül szent és tiszta (lM óz2:24, 5Móz 22:22-23, Ml 5:27-32, 19:6, lKor 6:920, IThcssz 4:1-5, Zsid 13:4). A túlvilágon nincs házasság vagy nemi élet (Mk 12:24-25). Kitől származhatnak azobszcén túlvilági üzenetek? Lehet ez a Szent hangja? A jcmzsálcmi vagyonközösség csak egy ideig működött, hamar a gyüleke­ zetek támogatására szorultak (Gál 2:10, 2Kor 8-9. fej.), amelyek nem követ­ ték a jcmzsálcmi példát. Ha Bcrg közös életre vonatkozó indítékai nyilván­ valóan nem voltak tiszták, akkor miért kell hozzá ragaszkodni? Amerikában mindenféle vallásos tevékenységet engedélyeznek, még sátá­ nista egyházakat is. A Család hitvallásának pontjai - a már említettek kivé­ telével - nagyjából egyeznek sok evangéliumi szabadegyház tanításával, de ez utóbbi gyülekezeteket sohasem tartották nyilván botrányokat kavaró új vallási mozgalomként, őket nem üldözték, nem perelték be, nem tartottak náluk razziákat, és gyermekeiket sem vizsgálták meg, hogy mcgrontották-c őket, vagy sem... A Család annak idején joggal tiltakozhatott az ilyen razziák ellen, hiszen bizonyítékokat nem találtak, és az ellenük indított perekkel sem mentek sok­ ra. Mégis, nem nyilvánvaló, hogy Berg és tanai miatt érte, és éri a mai na­ pig kritika A Családot? Nem kellene Berg örökségétől egyszer s mindenkor­ ra megszabadulni? Hiszem, hogy nemcsak az angyalok örülnének ennek a lépésnek, hanem sok olyan keresztény is, akik A Család tagjai között bajban levő és lelkiismeretűkkel küszködő testvéreket ismertek fel (vö. ÍJn 1:6-7, 2:3-6).

95

A jólét és egészség evangéliuma Kialakulása: a 19. századi, 20. század eleji gyógyító evangélisták, mint pél­ dául A. J. Gordon, A. B. Simpson, Smith Wigglesworlh még nem tanították dogmatikusan, hogy az üdvösségbe beletartozik a testi gyógyulás, de E. W. Kenyon, F. F. Bosworth, s később Órai Robcrts már igen. A hit-mozgalom (Faith Movement) a média és nagy irodalma révén ma már milliók életére gyakorol hatást. Az első generációt a Hobart Frecman által alapított Faith Assembly képviselte, ahol 1975 és 1984 között 90 ember halt bele abba, hogy Isten állí­ tólagos ígéreteiben bízva elutasította az orvosi segítséget. A második gene­ ráció ebből okulva az orvosi segítség kérését már nem tekinti hitehagyásnak, de az isteni garanciákról szóló alaptant nem adta fel, illetve a hangsúlyt át­ helyezte a kevésbé életveszélyes anyagi bővölködésre (prosperitás). Képviselői az amerikai Kcnncth Hagin, Kcnncth és Glória Copeland, Charles Capps, Bob Tilton, Frcdcrick Pricc, Paul Crouch, Jerry Savelle, Marilyn Hickcy, Bob Wcincr, Róbert Schullcr és a koreai Dávid Cho (ko­ rábban Yonggi Cho). Könyveiket elsősorban a hit-mozgalom hazai képvise­ lője, az alapjaiban pünkösdista hitvallású HIT Gyülekezete terjeszti. Tanításuk szerint az egészséget és a jólétet „isteni ígéretek hittel történő megvallása” alapján mindenki igényelheti Istentől, ő pedig automatikusan megad mindent (hiv. Jn 14:12-14,15:7). Isten garantálja a bővölködő életet (hiv. Jn 10:10) szellemi, fizikai és anyagi téren is, ez szellemi törvény (hiv. 3Jn 2). „Isten azt akarja, hogy az ő gyermekei a legjobb ruhát viseljék, a legjobb autót vezessék, mindenből a legjobbat akarja nekik - csak igényeld, amire szükséged van” (Hagin). Ez a „nevezd meg, és igényeld” mentalitás lett a mozgalom egyik gúnyneve (Name It, Claim It Thcology). A hit-mozgalom tanítóinak érvelése szerint Jézus magára vette a betegsé­ geinket, tehát az ő sebei révén itt és most meggyógyulhatunk (hiv. Ezs 53:5, Mt 8:17, lPt 2:24), szegénysége révén pedig gazdaggá lehetünk (hiv. 2Kor 8:9). Aki hisz, az jogot szerzett bűnei bocsánatával együtt a fizikai gyógyu­ lásra és az anyagi jólétre is. Csak aki nem hisz eléggé, az nem gyógyul meg (hiv. Csel 14:9). Hitetlensége bűn, amivel megszomorílja az Urat (hiv. Mt 14:58, Róm 14:23). Copeland szerint a „bővölködés törvényeit” ismerő hívő választ Isten és orvos, gondviselés és kölcsönfelvétel között. Az adjatok és adatik nektek „elve” (hiv. Lk 6:38) alapján a szegény özvegyasszony (Mk 12:41-44) J ó befektető” volt, a gazdag ifjú viszont (Lk 18:18-27) „élete

96

nagy lehetőséget szalasztotta cl”, hiszen „az evangéliumba való befektetés” százszoros megtérülését maga az Úr garantálja (hiv. Mk 10:29-30). Ezt a logikát követve egyszerűen megéri tizedet fizetni. Sőt, mivel minden Jézusé, a bűnösök vagyona is a hívőké, akik joggal indíthatnak érte imaharcot (hiv. Péld 13:22). A hit-tanítók szerint minden betegség, szegénység és sikertelenség bűn, hitellenség vagy démonikus hatás következménye. Egy hívő nem lehet meg­ szállott, de (Hagin szerint) a testében lehet démon, amit Jézus nevében ki le­ het űzni. A Sátán is gátolhatja a hívő anyagi felemelkedését, de a hívő a Kol 2:15-rc hivatkozva és Jézus győzelmét megvallva biztos sikerrel jár. A szellemi keresztény „hitben jár és nem látásban” (2Kor 5:7), tehát az adott helyzetben nem figyel a körülményekre, saját testi-lelki állapotára, ha­ nem „meg van győződve a [mégj nem látható dolgok létéről” (Zsid 11:1), és Jézus nevében (felhatalmazásával) megvallja a körülmények feletti uralmát. A hittel kimondott ige megváltoztatja a valóságot (hiv. Mk 9:23, Jak 1:6). Mivel az igazi hívőnek minden sikerül vagy éppen úton van a meghallga­ tás, mindig örvendezik (hiv. Zsolt 1:3, Fii 4:4). A „pozitív megváltás” (PM) ellentéteként a „negatív mcgvallások” és „negatív érzelmek” (például a bi­ zonytalanság) is hatnak, de az ellenkező irányba, ezért hitetlenségnek, bűn­ nek minősülnek. Capps és Tilton szerint maga Isten és angyalsercge is az ember hitének vagy hitetlenségének megfelelően cselekszik, vagy van akadá­ lyozva a cselekvésben (hiv. Mt 8:13). A PM hatékony része az imában kért dolog (számla), tárgy (bicikli), személy (jövendő férj) intenzív elképzelése (vizualizáció vagy imagináció) és a nyelveken szólás (Cho). A hit-tanítók a pünkösdi mozgalomnál dogmatikusabban tekintik normá­ nak az ősegyházban és az ébredések során előforduló csodákat (hiv. Mk 16:16-18). A jelajándékokat nélkülöző gyülekezeteket szellemi felsőbbren­ dűséggel kezelik (hiv. 2Tim 3:5). Egy hit-tanító sem tűri a rajta levő kenet­ nek vagy tanításának a megkérdőjelezését. Többségük azért is isteni tekin­ télyt igényel tanainak, mert isteni sugallat révén, angyaltól vagy közvetlenül a nekik megjelent és őket erre tanító Jézustól (!) kapták. Bár már több hit­ tanító halt meg hosszú szenvedés után betegségben, a mozgalom vezetői to­ vábbra sem tűrik a kritikát: nem a tanban látják a hibát, hanem elhunyt kol­ légáik személyes hitbeli legyengülésében, sőt bűneiben... PROBLÉM ÁK Bár a hit-mozgalom a ma már három-négyszáz millió tagot számláló pün­ kösdi és karizmatikus mozgalomnak csak peremjclensége, alig tucatnyi csúcsfigurája a média révén igen ismert. Ezért sajnálatos módon a kívülállók

97

az ő lelkiségüket rendszerint a sokszínű karizmatikus mozgalom egészével azonosítják. Karizmániájuk - a jelajándékok egyoldalú hangsúlyozása - nem egy fclckezctbcn karizma/óú/d/ váltott ki: a másik végletbe esve csak a taní­ tás és a szolgálat karizmáit engedélyezik, minden mást tiltanak. Sok valóban újjászületett hívő szenved a hitben hajótörést, mert sikertelen­ sége, problémái, betegségei okát mindig saját bűneiben, hitetlenségében vagy démonokban keresi. E szemlélet gyakori gyümölcse a hangulathullámzás, a démoni hatásoktól való félelem, kisebbségi érzések, a bizakodó álarc viselése mások előtt, a látványosan megáldottak élményeiből, a mások hitéből való élés, a függés a nagy összejöveteleken való érzelmi „fcltöltckezéstől” és veze­ tő egyéniségek „kenetétől”. Sok olyan hívő kerül a mozgalomba, akinek a hitéletéből azelőtt még a biblikus gondviscléshit is hiányzott, s ők megúju­ lásként élik meg a hit-mozgalom gyülekezeteibe való átlépést. Mégis, a jólét és egészség evangéliuma a mozgalomban már a bűnbocsánat evangéliuma mellé került. Sokan „térnek meg” a jólét és gyógyulás ígérete miatt, de betegség, szegénység esetén Krisztusban csalódnak, illetve immu­ nissá válnak a bűnbocsánat valódi evangéliumára. A jólét és egészség evangéliuma a szegény országokban a misszió komoly akadályává vált, illetve tovább torzult, például a brazil hit-mozgalomban az aranyfog [sic! 1 vált a mcgáldottság jelévé... A gazdaságilag fejlett országok­ ban kialakult tévtan a szegény országokban élő, üldözött, nincstelen testvé­ rek százmilliói fölött is kegyetlen ítéletet mond. Gyakori tapasztalat, hogy az ilyen „szupergyülckczelckből” kiábrándulok nehezen találnak „elfogadható” közösséget, értékrendjük hclyreállása sok időbe telik, ha egyáltalán sikerül. Végül: egyes tanítók Jézus nevét szinte ráolvasásként használják testrészek vagy tárgyak „felkcnésérc”, de a pozitív megvallás és a vizualizáció technikája sem imádságra, hanem önszuggesztióra emlékeztet. M IT TANÍT A BIBLIA? A prosperitás-teológia nem új tévedés (lásd lTim 6:3-10). A mozgalom által felvetett kérdés sem az, hogy Isten mire képes és mire nem, gondot visel-e ránk vagy nem, gyógyít-e ma is, vagy nem, hanem hogy mit ígért meg való­ ban, és mit nem, illetve amit megígért, azt mikor váltja valóra. Krisztus ál­ dozatának gyümölcsei (megváltás, megigazulás, megszentelődés, megdicsőü­ lés) közül ugyanis lényünk teljes átváltozása a megdicsőülés része, ami még nem a miénk (Róm 8:23-24, lKor 15:47-53, 2Kor 4:16, Fii 3:20-21, ÍJn 3:1-3). A hit lelki látás, ami Isten megismerésével és a neki való engedelmesség­ gel párhuzamosan növekszik (Mk 9:24, Ef 1:17-20, 3:16-21, 2Tim 1:12).

98

Nem nagy hitre, hanem a Mindenhatóba vetett hitre van szükségünk, ez az a bizonyos mustármagnyi minimum (Lk 17:5-6). Bizonyos helyzetekben a rendkívüli hit karizmája is adatik (IKor 14:19), de nem mindenkinek, és nem mindennap (lásd Csel 12:5-16). Abba is érdemes belegondolni, hogy melyik apa örülne, ha fia - apja ígére­ tére és fiúi jogaira hivatkozva - „hittel megvallaná” az igényeit, ahelyett hogy kérne tőle (vö. ÍJn 5:14-15)? A hit nem mehet biztosra, mindig ott van az a minden bizonnyal nehezen elviselhető bizonytalansági tényező, hogy Isten az Isten, és nem mi. Aki ezt belátja, az Istennek nem diktálni akar, ha­ nem engedelmeskedni, és akkor sem csalódik benne, ha nem, még nem, vagy nem úgy hallgatja meg, ahogyan azt ő akarná. A hit igazi példája a há­ rom zsidó ifjú válasza: „de ha nem tenné is...” (Dán 3:17-18), és Jézus imá­ ja: „de legyen meg a te akaratod” (Mt 26:39). Hiszen amiben biztosak va­ gyunk, abban nem hiszünk, azt tudjuk. A hit nem tud, hanem ismer és szeret Valakit, bízik és reménykedik Valakiben, akit dicsőít akkor is, ha a láthatók és a tudhatok ellene mondanak hitének. A gondviselését alapja, hogy Isten úgyis tudja, mire van szükségünk (Mt 6:8, Jak 1:6). A hívő megkap minden szükségeset (Mt 6:25-34, Lk 22.35), ami elég is (Fii 4:11, Zsid 13:5, lTim 6:5-10). Urában bízva tud bővölködni és szűkölködni is (Fii 4:12-13), elvisel betegséget (Gál 4:12-13, lPt 4:1-2), nyomorúságot (Jn 16:33, 2Kor 11:23-30), atyai feddést (Zsid 12:1-11), ki tud tartani a k í s é r t é s t (Jak 1:12), a félelemé^/? (Zsolt 56:4), szenvedést e/7 (Jak 5:10-11, lPt 4:12-19). De belefér-e mindez a prosperitásteológia Jóbelőtti istenképébe (Jób 1:21, 2:10, Jak 5:11)? Ami az anyagiakat illeti, nem szabadna egy apostoli jókívánságból vagy imádságból (3Jn 2) „lelki törvényt” csinálni. Jézus és az apostolok szerint mindig voltak, vannak és lesznek szegény tanítványok (Jn 12:8, Csel 3:6, IKor 1:26-28, 2Kor 8-9. fej. Gál 2:10), és sajnos olyanok is, akik a vallás révén akarnak gazdagok lenni (lTim 6:3-10). A „szegénységtől való megvál­ tás” hamis evangéliumával szemben igazi örömhír viszont az, hogy Jézus, a világ ítélőbírája a beteg, szegény, erőtlen, szenvedő hívővel azonosítja magát (Mt 25:34-40,'Zsid 4:14-16, 5:2.7-9). Ami a gyógyulást illeti, az a tény, hogy valakinek egyszer vagy többször rendkívüli hit adatott, csodásán meggyógyult, és gyermekeit is teljes egész­ ségben fel tudta nevelni (lásd Hagin), ok lehet a hálaadásra, de nem arra, hogy ezt minden hívő számára kötelező normává, „az isteni gyógyítás alap­ elvévé” tegye. Aki elhiszi a J ó hívő = gondtalan ember” képletet, az a való élettel szembesülve kénytelen lesz a saját hitét, vagy ami ennél is rosszabb, Isten iránta való szerctetét megkérdőjelezni. Vajon mit érezhet például az a tolószékben ülő vagy vak hívő, akinek a hitét kérdőjelezik meg, ha nem áll

99

föl, illetve nem kezd cl látni? Valóban őt is ugyanúgy meg akarta gyógyítani az Úr, ahogyan XY-t meggyógyította - csak ő nem hagyta? Ami először valaki számára Isten kegyelmi ajándéka volt (tudniillik hogy meggyógyult), az mások számára kegyetlen tcvlanná válhat, amennyiben a megáldott nincs tekintettel arra, hogy Isten mindenkit másképpen nevel, formál önmaga képére, és igenis joga és hatalma van valakit betegen for­ málni. Ha a „győzelmes hívő” azt hiszi, hogy mindig tudja, hogy mit miért enged Isten mások életében, pedig a másik ember szívébe sem lát bele, nem­ hogy Isten gondolataiba és útjaiba, akkor beáll Jób barátai közé, és csak fo­ kozza a szenvedő szenvedését. Istent sohasem fogjuk ^/ismerni. Másrészt a fizikai gyógyulás és az állandó egészség nem a hívő élet velejá­ rója, testünknek, azaz lényünk egészének a megváltását ugyanis még várjuk (Róni 8:23-24, lKor 15:47-53, 2Kor 4:16, Fii 3:20-21, IJn 3:1-3). A jólét és egészség evangéliuma olyasmit hirdet a jelenben érvényesnek, ami még a jö­ vőre vár. Pál sem automatikusan gyógyult (2Kor 12:7-10, Gál 4:13-15), vagy gyógyított (2Tim 4:20). A sok mai példa közül pedig Joni Earcckson Tada is éppen tolószékében maradva lett nagyszerű evangélista. Ami az állandó örvendezés követelményét illeti, a Fii 4:4-ben az „örvend­ jetek mindig” (khairete pantote) felszólító módja folyamatos vagy ismétlődő cselekvésre szólít fel. Tehát bármilyen fárasztó vagy kétségbeejtő a helyze­ tünk, mindig van okunk visszatalálni Krisztusban adott örömünkhöz (lP t 1:5-9). Maga Pál sem örvendezett folyamatosan: a Csel 16:25 szerint a bör­ tönben csak éjfélre bátorodott fel az éneklésre, a Csel 28:15 szerint pedig elbátortalanodva érkezett Rómába, hiszen ott a valószínű kivégzés várt rá. Ha maga Jézus, a tökéletes ember is ismerte a félelmet és a szenvedést (Lk 22:44, Zsid 5:7-9), akkor mi miért ne bízhatnánk Istenben őszinte érzelme­ inkkel együtt? Tudnunk kell, hogy a hívővel evilágon minden rossz megtörténhet, de Urától semmi sem választhatja cl (Róm 8:31-39, 2Kor 4:7-18, 11:16-12:10). Érdemes végiggondolni a példaként elénk állított „hithősök” sorsát is, akik között találunk olyat is, aki csodásán megszabadult, és olyat is, aki iszonyú szenvedéseken ment keresztül, ráadásul a Szentlélek benne lakozása nélkül (Zsid 11:33-38). Nem földi dolgaink feltétlen jóra fordulásában kell hin­ nünk, hanem Jézusban, akármilyen bajban vagyunk (Jób 2:10, Csel 28:15, Jak 1:12). Mindezek alapján nem hitetlenség-e Isten hozzánk való viszonyát a láthatókon lemérni? És az Istenbe vetett hitre való buzdítás helyett miért kell hívőket a saját hitük méricskélésérc kényszeríteni? Ami a hívőkből való ördögűzést illeti, egy újjászületett hívőben a Szentlé­ lek Úristen vett lakozást (Jn 14:17, Ef 3:17), ő a saját templomában (lK or 6:19) nem szorul a sarokba, nem hagyja ott prédának (Lk 11:24-26), hanem

100

féltékenyen őrzi (Jak 4:5). Ő bennünk nagyobb mindennél (ÍJn 4:4). Hívőből ördögöt űzni nem lehet, csak eltávoztatni a hívő/ó7 a Kísértőt és Vádlót (lásd Mt 6:13). Kivételnek tűnhet Ananiás esete (Csel 5:3), de nem az: „a Sátán [szó szerint] betöltötte a szívét” kifejezés hebraizmus, jelentése: „fel­ bátorítani, rávenni valakit valamire” (lásd Préd 8:11, Észt 7:5), tehát Péter ezt kérdezte: „Mivel vett rá a Sátán, hogy...?” Ananiás tehát nem „a meg­ szállott hívő példája”, ő és felesége kísértésbe esett istenkísértő volt. Mind­ ezek alapján mi történhet valójában, amikor hívőkből „ördögöt” űznek? Hol a határ a pszichikai jelenségek és a szellemi történések között? Újjászületett hívő nem lehet „megkötözött” sem, ilyesmire nincs példa az írásban. A hívő csak hajlik még a bűnre. Az nem bűn, illetve nem az a bűn, hogy kísértetik és terhei vannak, hanem hogy bűnre csábul (lP t 1:5-7, Jak 1:13-14, Ef 4:27, 2Kor 2:11, Zsid 12:1-3), mert még nem szereti jobban az Atyát, mint önmagát vagy amit evilág felkínál Isten helyett (ÍJn 2:15-17). Minden kísértéshelyzetben az a kérdés, hogy kit szeretünk jobban? Az evilágot, magunkat - vagy Istent? A megszentelődésben a szeretet az egyetlen „erő”. Ennek nem mond ellent, hogy az Úr egyeseket egyik pillanatról a másikra, egyszer s mindenkorra meg tud szabadítani régi bűnökből, szenvedélybctcgségcktől, míg másokat „csak” egy lassú érési folyamaton keresztül tisztít meg. A dinamit- és a dinamóelv mögött egyaránt Isten dicsőséges ereje (dünamisz) áll. A démonokkal való túlzott foglalkozás egyébként a nem-hívőkkel szem­ beni magatartásban is megjelenik. Sajnos nem elszigetelt jelenség, hogy a mozgalom tagjai hajlamosak az evangéliummal szembeni mindenféle el­ lenállás mögött azonnal démonokat látni. Valóban szomorú, hogy sok hívő nincs tisztában a szellemi harccal és fclhatalmazottságával, sőt a démonok létezését is kétségbe vonja, de talán ennél is szomorúbb a másik véglet, az olyan „szolgálat”, amikor automatikusan démonűzésbe kezdenek, ahelyett hogy az illetőt megismernék, megértenék, és emberséges hangon átadnák neki az örömhírt. Ennek az elvakultságnak a gyümölcse sajnos az, hogy az illető érteden döbbenettel vagy keserű megjegyzésekkel, az evangélium előtt talán örökre bezárulva távozik. Vajon hány ilyen esetből tanul az, akit arra tanítottak, hogy minden nem hívő megszállott? Rendszerint az Ef 2:2-re szoktak hivatkozni, ahol Pál szerint az „engedetlenség fiaiban” (akik nem engedelmeskednek Isten üzenetének) „a levegő birodalmának fejedelme” (az ördög) működik. Ebből arra következtetnek, hogy minden nem-hívő meg­ szállott, pedig nem feltétlenül erről van szó. Az Isten megtérésre hívó szavá­ nak engedetlenek egyszerűen lázadók maradnak, és ezzel osztoznak a Láza­ dó szellemiségében, amely ilyenkor bennük működik.

101

A könyv előző fejezeteiből talán az is kiderült, hogy akármilyen antikriszlusi egy álkcrcszlcny vagy nemkereszteny vallásközösség teológiája, a tevtanok intellektuális rendszere önmagában is elég ahhoz, hogy ezeket az embereket távol tartsa Istentől. Jézus vagy az apostolok ördögűző történeteit olvasva világos, hogy nagy különbség van a démonok által teljesen birtokba vett megszállott és a „csupán” hitetlen vagy tévelygő ember között. Végül, ami a karizmákat illeti, Pál apostol nemcsak a karizmafóbiától (IThessz 5:19-22), hanem a karizmániától (lK or 12:31-14:1) is óv. Jézus szerint pedig lesznek olyanok az ítélet napján, akik a Mindenható előtt állva sem a Golgota keresztjére, hanem jclajándékokkal teli szolgálatukra hivat­ kozva akarnak bejutni a mennybe (Mt 7:21-23). Igaz, hogy az emberi szívbe nem láthatunk bele, és nem mutogathatunk ujjal senkire, de ennek az érték­ rendi torzulásnak a veszélyére fel kell hívni a hit-mozgalomhoz tartozó test­ véreink figyelmét, hiszen a jelajándékok elsősorban számukra jelentenek kí­ sértésforrást.

102

Kérdések és tanácsok Ebben a fejezetben olyan kérdésekkel és problémákkal foglalkozunk, ame­ lyekkel mindenki találkozhat, akit a téma személyesen vagy hivatásából adódóan érint. A tanácsok mögött személyes tapasztalatok, a már tárgyalt közösségek volt tagjainak élményei és a nemzetközi szakirodalom adatai áll­ nak - és reményeim szerint hasznosnak bizonyulnak. I. Milyen az állam cs a vallásközösscgek viszonya? Amikor cgy-cgy szélsőséges vallási csoport nagy feltűnést kelt öngyilkosság, gyilkosság vagy botrányok miatt, egyes hangok az állam közbelépésétől, jogi korlátozásoktól várják a „szektakérdés” megoldását, és hajlamosak minden kisegyházat egy kalap alá venni. Egyfelől azonban - mint már a bevezetőben említettük - a könyvben is­ mertetett közösségeket semmiképpen sem lehet egy kategóriába sorolni az ilyen destruktív csoportokkal, amelyekkel szemben a hatóságoknak kell fel­ lépni. Másfelől az állam a vallásközösségck tanítását nem ítélheti meg, méghozzá éppen a lelkiismereti és világnézeti szabadságjogok védelme ér­ dekében. íme az 1990. évi IV. törvény legfontosabb paragrafusai:6 2. § A lelkiismereti és vallásszabadság joga magába foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását és elfo­ gadását, és azt a lelkiismereti szabadságot, hogy vallását és meggyő­ ződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon - akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. 3. § Vallása, meggyőződése, és azok kinyilvánítása, illetőleg gyakor­ lása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. 4. § A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem sza­ bad akadályozni, a jog gyakorlása azonban - ha a törvény máshogy nem rendelkezik - nem mentesít az állampolgári kötelezettségek tel­ jesítése alól.

6

A M in is z te r e ln ö k i H iv a ta l E g y h á z i K a p c s o la to k T i t k á r s á g á n a k k ia d v á n y a : M a g y a ro rs zá g i

egyházak, fe le k e ze te k , va llá si kö zösségek, 1 9 9 7 -1 9 9 8 I.

103

5. § A szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi cs vallási neveléséről döntsön, és arról megfelelően gondos­ kodjon. Tizennyolc éves korától kezdve a jog lelkiismereti és világnézeti kérdések­ ben mindenkit önálló döntésre képes, önmagáért felelősséget vállalni tudó személynek tekint. Ezért mind az adott vallásközösség, mind a hozzátarto­ zók részéről a személyiségjogok megsértésének minősülne, ha valakit akara­ ta ellenére kényszeríteni akarnának a közösségben való maradásra, vagy az onnan való kilépésre. Ilyesmire egyébként elég kevés példa van. 8. § Az azonos hitclvckcl követők, vallásuk gyakorlásának céljából önkormányzattal rendelkező vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat (a továbbiakban együtt: egyház) hozhatnak létre. Egyház minden olyan vallási tevékenység céljából alapítható, amely az Al­ kotmánnyal nem ellentétes, és amely törvénybe nem ütközik. A vallásközösségck „bejegyzett” volta gyakorlatilag nem jelent mást, mint jogi személyként való elismerésüket. Az állam csak akkor léphet fel egy vallásközösség ellen, ha az valamilyen módon megsérti a személyiségjogo­ kat, ha alkotmányellenes, büntetendő bűncselekményt követ cl. (A manipulá­ lásról lásd III. második kérdését!) II. Van-e összefüggés a teológiai és a társadalmi megítélés között? A teológia és a szociológia szempontjai igen eltérőek, ezért összefüggéseket és ellentmondásokat egyaránt találunk. Egyfelől a keresztény hátterű közös­ ségek tagjaira általában jellemző a vallástalan környezetnél sokkal magasabb fokú erkölcsi tartás, ami a munkában és a családi életben is megjelenik. Másfelől azonban, míg például a mormonok közismert gyermekszeretete szociológiai szempontból pozitívnak ítélhető, a mögötte rejlő bizarr tanok megítélése teológiai szempontból igen negatív. A tanulság az, hogy a teoló­ giai tévedés nem feltétlenül jár együtt azzal az aszociális magatartásformá­ val, gondolkodásmóddal és életvitellel, amelyet a köznyelv „szektásnak” szo­ kott bélyegezni, akármilyen sok eset szól emellett. A könyvünkben ismertetett vallásközösségcknél is megfigyelhető, hogy másokhoz hasonlóan - egy sajátos szubkultúra részeivé válnak, és emberi kapcsolataik általában a közösségen belülre korlátozódnak. A kívülállókkal való kapcsolat gyakorisága és minősége közösségenként eltérő, ezért nem le­ het általánosítani. Más szubkulturális közösségektől eltérően azonban a ta­

104

gok nagy lelki függőségbe kerülnek közössegüktől vagy annak vezető szemé­ lyisegeitől, hiszen a tel az üdvösség. Ezen a ponton nagy különbséget látok a „normális” keresztény gyülekezetek és a tévlanítók által vezetett gyülekeze­ tek közölt. A „normális” keresztény gyülekezetek tiszta evangéliuma Jézushoz akar vezetni és a tőle való függésre tanít, hiszen életünk minden területe tőle függ. A pásztor nem a saját kontrollja alatt akarja tartani a nyájat, hanem az Úr kegyelméhez és szereidéhez való ragaszkodásra tanítja. Az ilyen közös­ ség nem hiszi magáról azt, hogy ő „az igazi egyház”, mert tudja, hogy más keresztény fclckczctckbcn is ugyanazt a Jézust szeretik és hirdetik, és mert más gyülekezetek bajait és örömeit a sajátjának érzi. Nem mondhatjuk Urunknak, az egyház Fejének, hogy szeretjük, ha egyházát, az ő Testét nem bírjuk elviselni. Az egyház hozzá tartozik, őt csak az övéivel együtt szeret­ hetjük - akkor is, ha ez nem könnyű. A közösséghez való tartozás alapja te­ hát itt - túl a közös élményeken és célokon - az Úr szerettei iránti szeretet. Ezzel szemben egy tévtanító közösségében a tagok a vezetőtől függnek, aki az általa felfedezett igazságra, a neki adatott új kinyilatkoztatásra, kenetére, bcavatottságára, tudására, szellemi megtapasztalásaira hivatkozva átvállalta tőlük a bibliaértclmczés feladatát, erkölcsi döntéseik felelősségét, s ezért cse­ rébe joggal várja cl a teljes engedelmességet, illetve az ő nyájában való megmaradást. Némelyik közösségről azt is el lehet mondani, hogy a tagok természetesen önként - egzisztenciálisan is kiszolgáltatottá válnak (lásd Jchova Tanúi hozzáállását a vérátömlesztéshez vagy a Holics-kommunák va­ gyonközösségét). Az ott tartó erő végső soron az üdvösség elvesztésétől való közös félelem, hiszen a közösségen kívül nincs teljes igazság, nincs Istennek tetsző élet, nincs üdvözüléshez vezető út. Ebből a helyzetből csak annak a felismerése segítheti ki az embert, hogy maga Jézus az út, az igazság és az élet, s hogy általa valóban mindenki eljuthat az Atyához. Félelemmel és elit-tudattal mindig is könnyebb volt összetartani az emberi közösségeket, mint pusztán szeretettel. A „normális” keresztény gyülekeze­ tek - a nagy és a kisegyházak egyaránt - mégis ez utóbbi mellett kötelezték el magukat, és hogy ez mennyire emberfeletti feladat, arról az egyháztörténe­ lem sötét és ragyogó oldalai együtt tanúskodnak (vö. VI.). III. Ki kerül he ilyen vallás közössegekbe, és miért? Igaz, hogy a vallás lelki mankó? A vallástalan emberek között elterjedt az a nézet, miszerint csak annak van szüksége a vallásra, aki nem tud megküzdeni az életében felmerülő problé­ mákkal, s ezért „lelki mankóra” szorul. Különösen negatívan ítélik meg

105

azokat, akik meg csak nem is valamelyik nagy egyházban, hanem egy szá­ mukra ismeretlen kisegyházban „keresik a kiutat a valóságból”. Ez a felfogás azonban hamis, mert egyrészt jó körülmények között élő, egészséges, sikeres emberek is kezdenek egyik napról a másikra intenzív vallási életet. Másrészt az a tény, hogy sok ember csak akkor kezd el végre Istennel foglalkozni, amikor már nagy bajban van, nem feltétlenül az Istenbe vetett hit realitását, hanem az illető addigi életvitelét kérdőjelezi meg. Bizonyos helyzetekben mindenki fogékony lehet olyan világnézetekre, amelyek leegyszerűsített megoldást, első látásra vonzó kiutat, önigazságot kínálnak fel. Ezt a tényt nem lehet tudatos valláskcrülésscl megkerülni, ér­ demes viszont megbízható, többoldalú ismereteket szerezni a régi és az új vallási mozgalmakat ismertető szakirodalomból. A nem különösebben vallásos olvasót ezen a ponton arra szeretném bátorí­ tani, hogy induljon cl Isten megismerésének az útján, hiszen nem mindegy, hogy nélküle vagy vele élünk. Az eddigiekből talán már kiderült, hogy éle­ tünk, énképünk, világképünk, jövőképünk olyan, amilyennek Istent ismer­ jük. Mivel Istenről mindnyájunknak más és más képe alakul ki, szükségünk van arra, hogy ő maga mutassa be önmagát. A Biblia ennek az isteni „bemu­ tatkozásnak” a kincstára, s maga Isten akar meggyőzni arról, hogy ő valóban olyan, mint amilyennek a Bibliában mondja magát. Aki Istent keresi, az megtalálja; aki nem is kereste, arra is rátalál. Aki Istennél zörget, azt been­ gedi; aki sohasem hívta meg magához, ahhoz is bekopog. Hiszen neki sem mindegy, hogy mi van, és mi lesz velünk. Igaz, hogy manipulálják a tagokat? Egyes vallásközösségek térítési módszere valóban a manipulálás, azaz a tu­ datos befolyásolás gyanúját kelti (vö. EE, KK, ACs). A manipuláció lehető­ ségére utaló jel - az állandó közös program, mert nincs mód a távolságtartásra, - a folyamatos oktatás, mert nincs idő az egyéni gondolatok számára, - az elégtelen étkezés és alvás, mert ez gyengíti a testi-lelki ellcnállóképességet. Rendszerint a „szerctclbombázást” (lőve bombing) tartják a legveszélye­ sebb manipulatív eszköznek. Ilyenkor a látogatóban csak a lehetséges új ta­ got látják, és igyekeznek kellemes élményekkel, érdeklődéssel körülvenni, illetve minél többet megtudni róla, lelki és családi hátteréről. A látszólagos elfogadás azonban csak addig szól az új tagnak, amíg teljesíti a feltételeket. Ha valaki nem engedelmeskedik, nem formálódik a belső elvárásokhoz, ak­ kor az addig szívélyes hangnem fenyegetővé és kárhoztalóvá válik.

106

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ha valakit valahol szeretettel fogadnak, akkor garantáltan „valami szektába került”. A hátsó szándékok nélküli, elfogadó szeretet éppen hogy a normális keresztény közösségek sa­ játja - vagy legalábbis annak kellene lennie. Mindig családi probléma áll a háttérben? Sok érintett család titkolni igyekszik, hogy egyik szereltük egy könnyen megbélyegezhető vallási csoporthoz csatlakozott, mert a társadalom nagy ré­ sze megértés és segítség helyett inkább arra hajlik, hogy ítélkezzen. Ráadá­ sul egyes szociológusok és pszichológusok nyilatkozatai szerint csak azokban a családokban fordulhat elő „ilyesmi”, ahol eleve „valami baj” van. Ennek a leegyszerűsített képletnek a háttere az, hogy sok családban valóban van va­ lamilyen létező, de észre sem vett vagy elhallgatott probléma, ami az egyik családtagból a legváratlanabb helyzetben, időben és módon kerül elő. Ha például a kapcsolat egy család tagjai között valamilyen okból megrom­ lott vagy felületes, és igazából nem is ismerik egymást, akkor nyilvánvalóan későn veszik észre a bajt, és nem tudnak megfelelően reagálni. Ha a szülők az értékrendszerüket korábban - öntudatlanul vagy tudatosan - ráerőszakol­ ták a fiatalokra (tekintélyelvűség), vagy ellenkezőleg, a fiatalok nem kaptak megfelelő példát és értékrendszert (túlzott „lazaság”), illetve ha a családon belüli értékrendszer teljesen egyoldalú lett (túlzott anyagiasság, valláscllencsség vagy bigott vallásosság), akkor a fiatal számára a szellemi, vallási ke­ resés közben az ellentétes értékeket képviselő vallásközösségek válhatnak vonzóvá. A baj mindenesetre lehetőséget is kínál a korrigálásra: ahol még alapvetően megvan a bizalom a családtagok közölt, ott az addig rejtett kon­ fliktus közös feltárása és megbeszélése véget is vethet az adott vallásközös­ ség iránti vonzalomnak. Sok függ attól, hogy az új helyzetben a család egyes tagjai hogyan állnak a problémához: segítenek-e egymásnak, vagy csak egymást vádolják? Természetesen az ismerősök közül is meg kell válogatni, hogy kinek mondjuk el gondunkat. Nem lehet azonban mindent a családi problémákkal magyarázni. Teljesen „normális”, vallástalan vagy egészségesen vallásos családokban is előfordul, hogy valaki egy szélsőségesnek ítélhető csoporthoz csatlakozik. Igaz, hogy a kisegyházak mind veszélyesek? Ma Magyarországon a körülbelül húsz keresztény hátterű, de tévtanokat hir­ dető vallásközösség mellett majdnem negyven protestáns egyház és ugyan­ ennyi katolikus lelkiségi mozgalom tevékenykedik. Ezek többségéről az át­ lagpolgár igen keveset tud, és sajnos sok keresztény ember egyháztörténeti műveltsége sem terjed túl saját felckezcte határain.

107

Azok a családok, amelyek papíron ugyan valamelyik nagyegyház tagjai, de aktív közösségi hitéletet sosem él(hct)tck, hajlamosak a protestáns kisegyházi közösségeket is „leszektázni”, ha gyermekük „valamilyen gyülekezetbe” kezd el járni. A névleges keresztények elsősorban azt képtelenek megérteni, miért „kell” a hitet „olyan” intenzíven élni. Saját életükkel teljesen evilágra rendezkedtek be, ezért elsősorban azt kifogásolják, hogy a fiatal túl sokat foglalkozik „vallásos” dolgokkal (bibliaolvasás, gyülekezetbe járás stb.), hi­ szen számukra az ilyesminek nincs sok köze „a valós élcl”-hez. Az ilyen felfogású szülőknek elsősorban meg kell próbálni különbséget tenni a fiata­ lok életét, kapcsolatrendszerét, hivatástudatát teljesen beszűkítő vallásközösségek, és a „normális” kisegyházak között, másodsorban azt kellene megér­ teni, hogy a fiatal éppen az Élet Könyvének és a hétköznapi életnek a szoros kapcsolatát fedezte fel. A fiatalok viszont rendszerint azt fogják fel nehezen, hogy szüleik számára az ilyen világnézeti átállás nem olyan egyszerű, hiszen nekik sokkal több évet kell tudni letenni - a számukra még ismeretlen - Isten kezébe. Ezenkí­ vül azt is gyakran elfelejtik, hogy az Élet Könyve nemcsak a lélek belső vi­ lágának és a túlvilági reménységnek, hanem a hétköznapi élctúe/7 való élet­ nek is a könyve. Az igazi Isten megismerésének igenis pozitív gyümölcsei vannak: felszabadít a bűnök és önpusztító szenvedélyek uralma alól, ráéb­ reszt arra, hogy az Istentől kapott tehetséget nem szabad elfecsérelni, illetve kialakítja a hivatás és a család iránti felelősségérzetet. Az egészséges teoló­ gia és az egészséges gyülekezet tiszta jellemű, következetes erkölcsű, életerős embereket nevel - éppen azáltal, hogy nem önmagukban, hanem életük minden területén Istenben bíznak. Ez a szellemi értelemben vett felnőttség azonban időt és - a szülők részéről is - türelmet igényel. A kölcsönös megértés és türelem hiánya miatt sajnos sok olyan fiatalt ke­ zelnek a rokonai vagy az ismerősei „szektásként”, akik pedig valamelyik hazánkban alig ismert, de más országokban sokmilliós taglétszámú, egész­ séges hitélctű - kisegyházban tértek meg. Sajnos a másik oldal is igaz, hogy sok újjászületett, de hitben éretlen fiatal a szülei fölött tiszteletlenül ítélke­ zik, ahelyett hogy türelemmel őket is az Úrhoz szeretné. És a hívő szülők gyermekei hogy tévclycdhclnek cl? Azok a keresztény családok vannak a leginkább tudatában a tévtanítók ve­ szélyének, amelyek valóban élő hittel próbálták gyermekeiket az Úrhoz ve­ zetni. Gyakran úgy érzik, hogy valahol ők vallottak kudarcot. Lehet, hogy valóban úgy történt, de sok más lehetőség is van. Régi igazság, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei. Minden generációnak, minden egyes embernek magának kell meghoznia döntését,

108

hogy elfogadja-c Istenre szorultságát, vagy tékozló fiúként a maga feje után indul el. Ennek a döntésnek pedig sokféle oka lehet, nemcsak a hitetlenség. Sok hívő családban felnőtt fiatal érzi szükségesnek, hogy a szüleitől kapott hitet félretéve saját tapasztalataiból építsen fel magának működő hitet, és eközben válik fogékonnyá tévtanokra. Egyeseknek a - rendszerint nem tuda­ tos, de erős - szülői vagy gyülekezeti elvárásokból lesz elegük, s ezért keres­ nek maguknak egy szabadelvűbb közösséget. Másokat a megszokottnál biblikusabbnak tűnő, intenzívebb, nagyobb követelményeket támasztó hitélet csábít cl. Sajnos az is előfordul, hogy egy keresztény gyülekezetben a tanítás nem elég tiszta, nincs mögötte megélt hit, az égető kérdésekre csak „ke­ gyes”, de kiábrándító válaszokat ad, vagy nem vezet üdvbizonyossághoz. Ez is elvezetheti a fiatalt olyanokhoz, akik látszólag mindenre tudják a választ, és teljesíthetőnek látszó üdvfeltétclckct szabnak. Az is gyakran előfordul, hogy valakit a szerelem vakít cl, és barátja vagy barátnője vonzása révén tér át. Amikor a szerelmi kapcsolat megszakad, akkor a vallásközösség vonzása vagy megszűnik, vagy - éppen a közben átvett tanok hatására - megmarad. Ahány ember, annyi ok és annyi út létezik - de mindegyik szabadulásban ugyanaz a kegyelem működik. A hívő szülők Isten különleges kegyelme alatt tudhatják gyermekeiket (lásd lKor 7:14), ami természetesen nem azt jelenti, hogy a rokoni kapcsolat révén ők is automatikusan üdvözölnek, hiszen nekik is újjá kell születniük. Mégis lehet Isten különleges kegyelmében remény­ kedni, és így közbenjárni értük, mert sok példa bizonyítja, hogy Istennek va­ lóban semmi sem lehetetlen. IV. Mit tegyünk, cs mit ne? Amikor kiderül, hogy kikhez akar csatlakozni, először hagyjuk, hogy kibeszélje magát, s közben próbáljuk megőrizni nyu­ galmunkat! Kerüljük a hisztériát („Te, én kiugróm az ablakon, ha...!”), mert azt érzelmi zsarolásnak veszi, ami taszítja. Ne alázzuk meg („micsoda hülye­ ség!”), és ne beszéljünk mások előtt sértően sem róla („Ez a legújabb dili­ je!”), sem új vallásközösségéről („Valami szektába jár”). Ha látja a tisztele­ tünket, mi is elvárhatjuk tőle. Vitatkozás helyett inkább kérdéseket tegyünk fel: mi is volt a tulajdonkép­ peni élménye, megváltozott-e valami a családjához, barátaihoz, munkájához, tanulmányaihoz, munkájához, tehetségéhez való hozzáállásában? Meddő vitatkozás és elhamarkodott vélemény helyett kérjünk időt, hogy feldolgoz­ zuk a dolgot, kérjük megértését, hogy nem akarunk felületesen ítélkezni olyasmi felelt, ami neki most láthatóan olyan sokat jelent.

109

Tartsuk vele a megszokott kapcsolatot, lehetőleg továbbra is vegyen részt az addigi közös dolgokban, tevékenységekben, bár ezt nyilván nem lehet erőltetni, sőt lehet, hogy ő nem akarja ezt. Alapvetően fontos, hogy a párbeszéd megma­ radjon, hiszen ha nem állunk szóba egymással, akkor hatni sem tudunk rá. Ezenkívül valószínű, hogy kitartó szerctctünkkcl, elfogadásunkkal a szél­ sőséges közösségekben gyakori „nem-tag = ellenség” képletet is le kell rom­ bolnunk. A külvilággal erősen szembenálló közösségre ugyanis jellemző, hogy az új tagok még be nem szervezeti hozzátartozóit az ellenségek köze sorolják, és „negatív befolyást” tulajdonítanak nekik. Az első vihar után ne sajnáljuk az időt, a pénzt és az energiát a tájékozódásra! Keressünk is­ mertető szakirodalmat az adott csoportról. Érdemes összevetni a saját repre­ zentációs anyagukat a róluk szóló kritikákkal. Ismeretségi körünkben is ke­ reshetünk olyan valakit, aki tud valamit az adott vallásközösségről, de ne vegyünk bárkitől bármit készpénznek. Látogassunk cl az adott közösségbe, hogy a saját szemünkkel lássuk, miről is van szó! A program után először inkább kérdezzünk rá a látottakrahallotlakra, hogy azokat jól értsük és ne félrecrlsük, benyomásaink feldolgo­ zásához pedig kérjünk időt. Ha hozzátartozónknak, barátunknak eddig semmilyen más vallási közös­ séggel nem volt tapasztalata, akkor megkérhetjük, hogy velünk vagy ismerő­ sünkkel együtt látogasson el cgv vagy több általunk normálisnak tartott kö­ zösségbe is. Tudassuk vele: fontos nekünk a döntése, s kérjük, hogy ne dönt­ sön egyetlen élmény alapján véglegesen, hanem hasonlítsa össze máshol szerzett tapasztalatokkal. IIa mégis cl ak a r menni, azaz a „tévelygőket sorsukra hagyva”, családját megtagadva elköltözik vagy kommunába vonul, fontos tudatni vele, hogy visszavárjuk, ide bármikor, bárhogy visszajöhet (nyitva hagyott ajtó), mi feltétel nélkül, minden ellenére szeretjük. Miért fontos ez a „mégis-szcrctcl”? Ha jó kapcsolat szakad meg, ő maga is szenved (bár titkolja), s a sebek előbb-ulóbb felfakadva segíthetnek neki a visszatérésben. A törvénykező közösségekben állandóan szabályoknak kell megfelelni. Ezt nem mindenki bírja vég nélkül, mert az elfogadottság nem feltétel nélküli, hanem teljesítménytől, engedelmességtől függ. Kiábrándulás esetén az elbi­ zonytalanodott, kétségekkel küszködő tag első kérdése önmagához ez: hova tovább, van-e, aki visszavárja? Ha nincs, akkor inkább marad, mert a lcgroszszabb ismert is jobb az ismeretlennél. De ha mégis van hova menni, ha

110

(minden ellenére) visszavárják, akkor lelki nyomás cs félelmek ellenére is távozik onnan. Maga a kilépés közösségenként eltérő mértékű megrázkódtatást jelent. Van, ahol egyszerűen tudomásul veszik a kilépést, máshol írásos kilépési nyilatkozatot kell benyújtani, amit a közösség előtt felolvasnak, és túl azon, hogy a kilépővel ezentúl nem állnak szóba, kárhoztató bibliai idézetekkel is megfenyegetik. Valóban Isten külön kegyelme van azokon, akik mindezek ellenére képesek távozni. Általában nagy gondolati és érzelmi viharokkal jár a kiszakadás egy olyan közösségből, amely addig a mennynek tűnt, s ame­ lyen kívül a poklot ígérik - vagy legalábbis légüres tér várja a távozót. Amikor visszajön, a volt tag rendszerint sérült, kiégett, megkeseredett, múltját még fel kell dol­ goznia, jelenét és jövőjét bizonytalannak látja, és kisebb csodának számít, ha van valaki, akiben megbízik. Hozzátartozói egyfelől örülnek annak, hogy visszakapták szereltüket, más­ felől azonban ők is sérültek a történtek során. Ilyenkor sok és sokféle indulat jöhet elő az emberből, ezért hasznos néhány hibát elkerülni. Például a lchordást és a kioktatást („Nem megmondtuk?!”) újabb mcgfclcléskényszerként éli meg. Magától is látja a hibáját, a bccsaphatóságát, tehát keserűségét to­ vább fokozni nem szabad. Ha már lesz hozzá ereje, magától fog bocsánatot kérni, és magától fogja elmondani a tanulságokat. Amikor eljön az ideje, a történteket együttgondolkodással, együttérzéssel, azaz közösen kell feldolgozni. Ez nem egyoldalú kioktatást, hanem együttes önvizsgálatot jelent. Sommás ítéletek helyett inkább kérdezzünk rá élménye­ ire, hagyjuk, hogy elmondja, hogyan élt meg bizonyos dolgokat akkor, és hogyan gondol ezekre most, illetve mit gondol a jövőjéről. Azt talán mon­ dani sem kell, hogy szcretelünknek valódinak, természetesnek, és általa is érezhetőnek kell lennie. A jó hírt megoszthatjuk ismerőseinkkel és azokkal, akikkel annak idején szintén megszakította a kapcsolatot, de akikről tudjuk, hogy bármikor haj­ landók visszafogadni őt. Mindenesetre kérjük őket, hogy tapintatosan ne „meséltessék”, hiszen úgyis beszélni fog, ha már ő maga is akar vagy mer - inkább segítsenek neki rendbe hozni a kapcsolatait. V. Hogyan adjuk nekik tovább az örömhírt? 1. A misszió alap jai Nem vitákat kell megnyernünk, hanem embereket, akiket Jézus az életénél is drágábbnak tartott (Jn 3:16, 17:20). Csak ha az ő szeretetével szeretjük a

111

vallásosság dzsungelében eltévedt embereket, akkor tud minket felhasználni abban, hogy magához ölelhesse őket is. Nem igei megkövezésre, hanem segítségre szorulnak. Ez nem mindig látszik, általában igazuk tudatában lépnek fel, magabiztos vagy közönyös álarc mögé rejtőznek, ahogyan való­ színűleg mi is tennénk. Mindenesetre, ha még vagy már kétségeik vannak afelől, hogy jó irányba mennek-e, akkor rajtuk is lehel könyörülni (Júd 22). Aki egy eltévedt lélek után akar nyúlni, az utánozza Istent: legyen emberré ő maga is. Lássa meg először saját magában, hogy mennyire cl tud tévclycdni Isten dolgaiban, lássa meg, hogy ő maga is bátorításra szorul, cs ke­ gyelemből él. Nem kevesebbre, mint Jézus lelkűidére, Lelkére van szüksé­ günk, hogy a tévelygő felebarátot ne cltaszítsuk magunktól és közösségünk­ től, hanem lehetőséget adjunk neki megismerni Megváltója igazi arcát (lásd Mk 6:34, 2Tim 2:23-26).' 2. Gyakorlati tanácsok A más vallásnak felé irányuló misszió története egyidős a misszió történeté­ vel. A keresztény hátterű tévelygőkkel az a probléma, hogy ők már átvettek egy másik evangéliumot, s ugyanúgy félnek arról lemondani, mint ahogyan mi félnénk ettől. Ez bizonyára sokakat elbátortalanít, pedig nem emberfelet­ tibb a feladat, mint amikor egy alkoholistának, egy pénzembernek, egy prostituáltnak vagy egy cinikus tinédzsernek kell átadnunk az örömhírt.

'

Az üzenet átadása Jól kell ismernünk Isten üzenetét és azoknak a gondolkodását, akiknek át akarjuk adni, hogy jól értsék azt. Tudnunk kell, hogy az adott közösség mit vall, és mit nem, illetve hogy mit ért az egyes bibliai kifejezéseken, és mit nem. Ez a könyv is ebben akart némi segítséget nyújtani. Másodszor a kereszténynek nincs, mert nem lehet semmiféle önigazsága, csak Krisztusra mutathat, és hozzá vezethet egy másik embert. Ha valakit nekünk sikerült megtéríteni, azért elkezdhetünk aggódni, mert a hit alapja a Lélek meggyőző ereje (lK or 1:30-2:5). Másfelől pedig semmink sincs, amit ne Istentől kaptunk volna, és amit ne kaphatna meg más is, ha kéri tőle (lK or 4:7). Ezt alkalomadtán nyíltan meg is mondhatjuk az illetőnek. Mindez kizár mindenféle manipulálást, mcncdzscrmcntalitást vagy bcszélgctésvczclési technikát. Bár mi magunk gyakran találkozhatunk azzal, hogy beszélgetőtársunk nem tud beszélgetni, csak prédikálni, és érezhető, hogy előre betanult szöveg ömlik belőle, egy kereszténytől az ilyesminek idegennek kell lennie, egyszerűen Isten jelleme és az örömhír lényege miatt.

112

Emberség kerestetik Az ismertetett közössegek rendszeresen missziózó vagy prédikátorszolgálalot teljesítő tagjai gyakran megtapasztalják az elutasítást. Elég alkalmuk van ar­ ra, hogy a tőlük megvetően elforduló arcok cs az előttük becsapódó ajtók természetes érzelmi sokkját valamilyen vakvágányra tereljék. Egyesek kö­ zönyt színlelnek, de belül keserűvé válnak. Mások az üldözött próféták sor­ sával azonosulnak, de ezzel csak az istentelen világgal szembeni önigazultságukat hizlalják. Ismét mások szorongásukat elnyomják, mert menni kell, és a gyengébbeken clőbb-utóbb valamilyen pszichoszomatikus betegségben üt ki a helyzet elleni tiltakozás. Olyan is van, aki örül, mert azt hiszi, hogy „Jézus miatt üldözik” - pedig csak az ö Jézusából nem kérnek. Mindenesetre hamar kitanulják, hogyan reagáljanak az elutasításra, de nincsenek felkészülve a szeretettel való találkozásra. Megdöbbennek, mert nekik azt tanították, és ők is azt tapasztalták, hogy a keresztények őket lené­ zik, vagy gyűlölik. Amikor azonban őszinte szeretettel találkoznak, megle­ pődnek, és megnyílhatnak Isten szereidének. Ezen a ponton hadd idézzem Biitösi Jánost: „Szeresd a Jchova Tanúit az élő Jézus Krisztus szereidével, mert (...) soha senki nem adott többet oly kevésért, mint ők.”7 Azt hiszem, hogy ugyanerre a hozzáállásra van szükség a többi közösség tagjai iránt is. Isten hatalmára vagyunk rászorulva Isten csodája, amikor hozzánk vezet valakit, és az illető - háttere ellenére teljesen nyitott szívvel szinte issza magába azt, amit olyan szívesen elmon­ danánk mindenkinek. A legtöbb esetben azonban tehetetlennek érezzük ma­ gunkat, és valójában azok is vagyunk. Élő embert azonban nem szabad fel­ adni: ima, ima és ima! Tudhatjuk: Isten azt akarja, hogy minden ember el­ jusson az igazság megismerésére (lTim 2:4). Hogy ezt az illető is akarja-e, az nem rajtunk múlik (2Tim 2:23-26, 3:5-7.9, 4:3-5), de bátoríthatjuk az igazság szerctctérc, és példát adhatunk a való igazság kompromisszumok és képmutatás nélküli kereséséhez. Azt pedig, hogy Urunk kit mikor érint meg teljhatalommal, kinek hány esélyt ad a megtérésre, nem a mi dolgunk tudni (vö. 2Kor 2:14-16). Ha megadatik, akkor viszont közelről nézhetjük azt a csodát, ahogy egy ember szemében felragyog a Szentlélek világossága (2Kor 4:6). Minden embernek erre van ugyanis szüksége: kinyilatkoztatásra, istenadta felismerésre, leleplezésre. Hitünk nem olyasmi, amire bárki azt mondhatná: „Hogy ez eddig nem jutott az eszembe!” (lásd lKor 1:18-2:16, Kol 1:12-14, ÍJn 5:20). Összefoglalva: a szeretettel és céltudatosan továbbadott igazság egyszerre rombolja a tévhiteket, és építi az egészséges, igaz istenismcrctet 7

7 e vfá llítá so k p e rg ő tü zé b en . R e f o r m á t u s Z s in a ti I r o d a S a jtó o s z tá ly a , B p . 1 9 9 4 .

113

(2Kor 2:17,10:4-5). A kcrdcs csak az, hogyan halljanak az igaziról, ha nincs, aki elmondja nekik (Róm 10:14)? A b arát nyitott ajtó Ha Isten arra indít, akkor egy ismeretlen embert is megszólíthatunk, akiről felismertük, hogy egy tévtanítást követ. Van, aki ettől ösztönösen fél, vagy azt hiszi, ez csak a szakemberek (?) dolga. Az Úr azonban bárkit belevihet olyan helyzetbe, hogy - bár erre volt a legkevésbé felkészülve - egy eltévedt léleknek beszélhet Isten kegyelméről és szeret étéről. Van rá példa, hogy Isten közvetlenül megszólított valakit, és így vezette ki a sötétségből. Mégis talán a legtöbben keresztény ismerőseiken keresztül, hosszabb-rövidebb, nem egyszer reménytelennek tűnő baráti kapcsolaton ke­ resztül szabadulnak meg. Az erre hajlandó, a kapcsolatot nem megszakító vagy szívesen barátkozó keresztények ugyanis nem kevesebbet jelentenek megtévesztett barátaik számára, mint az állandó kiút lehetőségét. A további­ akban az ilyen kapcsolatokban kialakuló beszélgetésekhez szeretnék néhány tanácsot adni. A megfelelő idő, helyzet és környezet Először is fontos, hogy legyen elég idő, és megfelelő legyen a helyzet, hiszen aki siet, vagy valamiért kényelmetlenül érzi magát, az hajlamos rövidre zárni cgy-cgy gondolatsort, aminek az eredménye őt is érdekelné. Ezzel mi is így lennénk, nem? Akkor adjuk meg neki, amit mi is elvárnánk tőle! Kérdezz, hogy válaszolhass! A beszélgetést rendszerint nem szabad a szervezetük, alapítójuk iránti kriti­ kával kezdeni. Nem szabad őket „leszektázni” - akkor sem, ha valóban eret­ nek közösségről van szó sem gúnynevükön szólítani, hiszen a helyükben mi magunk sem örülnénk az ilyesminek. Az Utolsó Napok Szentjei már el­ fogadták a „mormon” gúnynevet, de a Holics-kommunák tagjai „keresztyé­ nek”, és nem „dunaföldváriak”, az Egyesítő Egyház tagjai inkább „Moon hívei” vagy „egycsítősök” mint „múnik” (angol: moonies), ahogyan Jchova Tanúi is „Tanúk”, és nem Jchovisták”. Ne hallgassunk előítéleteinkre, inkább tőle magától tudakoljuk meg, ho­ gyan is csatlakozott az adott közösséghez, mi tetszik neki ott, mit kapott meg ott, amit eddig máshol nem kapott meg stb. Megkérdezhetjük, hogy utólag átlátja-e, milyen szempontok alapján döntött a csatlakozás mellett, és hogy szerinte létezik-e olyan ok, ami miatt képes lenne otthagyni az egészet. Eze­ ket a kérdéseket tanulságos feltenni saját magunknak is.

114

Ha az illetőt azonnal tanítani akarjuk, nem fog clgondolkozni, csak ő is mondja majd a magáét. Ez azonban nem eszmecsere, csak amolyan „dogmapingpong”. Egy fanatikus hittérítőben éppen az szokott lenni a legtaszítóbb, hogy mielőtt kérdeznénk valamit, már válaszol is. Azt hiszi, hogy minden kérdést ismer, és minden választ tud. Ez a másik emberben természetesen nem kelt kellemes benyomást, de a törvénykező közösségek hittérítői ezzel - az alapvető önigazultság miatt - nemigen szoktak törődni. Emögötl azt a tra­ gédiát vehetjük észre, hogy az illetőnek már a saját kérdései is a vezetői kérdczz-fclclck kliséibe vannak bclcprésclvc, és nemigen maradt vagy alakult ki önálló gondolkodása. Először tehát inkább kérdezzünk, hogy jobban megértsük beszélgetőtár­ sunkat. és tovább is segíthessük a szabad gondolkodás felé. Kérdezzünk rá bizonyos igehelyekre, hogy ő azt hogyan érti, olvastassuk fel vele, hogy az Ige pontos idézése és belső összefüggései állal saját maga lássa be a kritika nélkül átvett tan tévedéseit. Közben pedig imádkozzunk érte magunkban, hi­ szen az Ige élő és ható, és behatol oda is, ahova ember be nem juthat. Az igazságot - szeretettel Ha mód nyílik rá, mutassunk rá a nyilvánvaló bibliai tanításokra és össze­ függésekre! Ahelyett, hogy igéket vágnánk a fejéhez, érdemes megkérdezni az ő véleményét az adott tévtannak ellentmondó igchclyckről. Ami egyér­ telmű igazság, azt hirdetnünk kell, méghozzá szeretettel. Mind a „kőkemény” igazsággal, mind a hamis szeretettel megtagadjuk az eredeti üzenetet, és „hamis prófétává” válunk. Ha azonban a színinkben mi is ugyanazon isteni mérce előtt állunk, és semmivel sem érezzük magunkat különbnek a másiknál, azt ő is megérzi a szavainkból, akármennyire kelle­ metlenek azok a számára. Ne titkoljuk, ha nekünk is vannak kérdéseink, vállaljuk nyíltan, hogy a (még) bizonytalan dolgok ellenére Urunkban bízunk. Ha beszédpartnerünk bizonytalanig cl minket, akkor kérjünk időt. nézzünk utána a dolognak, és ezt ő is hadd tehesse meg, ha akarja. Az ultimátum Ha őszintén úgy érezzük, akkor mondjuk meg az illetőnek, hogy őt magát elfogadjuk és szeretjük, bár a tant, amit most követ, nem tudjuk elfogadni. Az is előfordul, hogy ezek után nem hajlandó velünk többé szóba állni, és tévtanítónak bélyegez. Ilyenkor egyszerűen megmondhatjuk neki, hogy imádkozni fogunk érte, és tartsuk be a szavunkat! Sok keresztény számára is kérdéses, hogy a véleménykülönbségek tisztázá­ sa után szabad-e még egyáltalán szóba állni a megtévesztett emberrel, hiszen

115

az igazság elutasítása után megy tovább, és másokat is megtéveszt, tehát végső soron tévtanító. A „porlcrázásról” (Mt 10:14) és a „tévtanítók nem kö­ szöntéséről” (2Jn 10-11) szóló igehelyek valóban ilyesmire utalnak, de al­ kalmazásukkal kapcsolatban óvatosságra van szükségünk. Először is nem vagyunk felhatalmazva arra, hogy emberekkel szemben megalázóan visel­ kedjünk. Másodszor a feladatunk az evangélium átadása. Csak ha már bizto­ sak vagyunk benne, hogy a másik ember az evangélium és az ő „evangéliu­ ma” közötti különbséget tisztán látja, mégis az utóbbihoz ragaszkodik, és a kapcsolatunkat is meg akarja szakítani, akkor rámutathatunk az illető Isten előtti helyzetére, azaz átnyújthatjuk isten ultimátumát. Hiszen nem minket utasítottak el, hanem az emberekkel kibékülni akaró Isten üzenetét (Róm 5:10-11, 2Kor 5:18-20), aki nem magát a bűnöst és a tévelygőt, hanem a bűnt és a tévelygést gyűlöli (Ézs 55:7, Ez 33:10-11, Mt 9:36, Zsid 5:2). Ezért kell megmondanunk a másik embernek, hogy aki a felismert igazság ellené­ re is a maga igazához ragaszkodik, az Istennel kerül szembe. Ez a figyelmez­ tetés prófétai tett, mert az alapja nem valamiféle emberi önigazultság, ha­ nem Isten ítéletének ismerete és egyúttal önmagunk felett való elismerése is (!), illetve mert a célja nem a végleges e/ítélés, hanem a végső választás elé állítás. Ez óriási különbség! Isten „ultimátumát” nem lehet kemény szívvel és száraz szemmel átnyúj­ tani. Aki felfogta a tartalmát, az egyszerűen képtelen erre. Különösen nehéz ez akkor, ha a másik eleve rokonszenves ember. Mégis éppen az ő érdekében kell neki megmondanunk, hogy egyelőre miért nem vállalhatjuk vele a lelki közösséget (ÍJn 1:3-4). Bármennyire is fáj, hogy nem ölelhetjük magunkhoz testvérként, bármennyire is nyitottak maradunk irányában, és nem akarunk lemondani róla, ezt kell tennünk, mert nem vállalhatunk részt a bűnében. És mivel nem tudhatjuk, hogy a tévtan látszólag áttörhetetlen fala mögött mi zajlik a másik szívében, hogy most miért mond nemet, és azt sem, hogy Urunk kinek mikor és hányszor ad újabb alkalmat a megtérésre, harcoljunk érte tovább imádságban! Képmutatás helyett Krisztust eléjük élni A törvénykező közösségek tagjainak meddő viták helyett inkább új, elgon­ dolkodtató benyomásokra, embereken keresztül megtapasztalható Krisztusélményekre van szükségük (Róm 12:14.17-21). Erre lehetőség van a baráti, iskola- vagy munkatársi kapcsolatban, esetleg a gyülekezetünkbe való meg­ hívás, vagy éppen térítő szándékú megjelenésük alkalmával is. Mivel azonban a Krisztustól kapott örömteli szabadságot és szeretetet nem tudjuk utánozni, és a kegyes képmutatás, a szenteskedő viselkedés azonnal meglátszik, könyörögni kell, hogy Isten kegyelméből, a Lélek munkájának

116

gyümölcseként (Gál 5:22-24) természetesen élhessük. Nincs taszítóbb a kép­ mutató szenteknél, de nincs vonzóbb sem az igazi krisztusi közösségnél. Ezért imádkozni és küzdeni természetesen nem a kívülállók megnyerése miatt kell, hanem egyszerűen azért, mert szeretjük Urunkat. Ha ez megvan, a többi is megadatik. A Biblia cs a segédkönyvek, a Szentlélek és a tanítók Mivel a keresztény hátterű vallásközösségck tagjai általában olvassák a Bib­ liát, imádkozhatunk azért is, hogy a Szentlélek áttörje az elméjükre ráépült, lelki szemeiket elhomályosító vagy clvakító tanrendszert. Ha pedig velünk nem állnak szóba, kérhetjük Istent, hogy ő szólítsa meg őket. Bizonyos közösségek tagjai a Biblia mellett - vagy inkább helyett - a szer­ vezetük vagy alapítójuk írásait olvassák, s ez válik hitéletük és bibliaértclmezésük alapjává. Ezeket hiába kritizáljuk, ha nem ismerjük a tartalmukat, ezért érdemes elkérni a szerintük legfontosabbakat, hogy mi magunk is vé­ leményt alkothassunk róluk. Miután elolvastuk őket, rámutathatunk a Szent­ írásnak nyilvánvalóan ellentmondó tanításokra. Mivel azonban a kritika rendszerint vitát szül, ezt elkerülve inkább a Biblia olvasására bátorítsuk az illetőt. Kérjen Istentől világosságot (Ef 1:17-18, Jak 1:5), és fedezze fel ő maga a Biblia belső összefüggéseit! Sok egyszerű embert azzal kötnek meg, hogy ha nincs héber és görög nyelvi ismerete, vagy a tanítás ajándéka nem adatott meg neki, akkor vezetői - tévedhetetlennek tartott - magyarázó kiadványai nélkül biztosan félreérte­ né a Bibliát. Ez csak annyiban igaz, hogy nem lehet mindenki tanító (Jak 3:1), másfelől azonban mindenki olvashatja a Bibliát imádkozva, a Lélek világosságát kérve (ÍJn 2:27), és a tanokat igenis összevetheti az írással (Csel 17:11, IThessz 5:21, 2Tim 3:10, Tit 1:9, 2Jn 9). Más közösségek tagjai viszont semmi mást nem hajlandók a kezükbe ven­ ni, csak a Bibliát (rendszerint a Károli fordítást). Nekik adjunk ajándékba vagy kölcsön jó bibliai segédkönyveket, kommentárokat, hogy ők maguk ve­ gyék észre, mennyire félreérthetik az igét és annak összefüggéseit bizonyos háttérismeretek nélkül - és közben maguk is rájöhetnek, hogy mennyire fél­ revezetik őket azzal, hogy sok információtól elzárják őket. Vezetőik rend­ szerint arra hivatkoznak, hogy elég az, amire a Szentlélek keneté megtanítja őket az írásból, és nincs szükségük tanítókra vagy bibliai segédkönyvekre (hiv. ÍJn 2:27). Nekik azt válaszolhatjuk, hogy János kijelentése csak a hit alapkérdéseire vonatkozik, hiszen Pál szerint még „töredékes” a tudásunk, azaz senki sincs az egész kép birtokában (IKor 13:12), tehát igenis szükségünk van tanítókra (Ef 4:7.11-12) és a szakemberek munkájának eredményeire.

117

Ha egy tévtanító a Biblia eredeti szövegére hivatkozik, cs mi magunk nem ismerjük az ószövetségi hébert vagy az újszövetségi görögöt, nyugodtan kérjünk segítséget lelkészünktől vagy egy teológustól. Természetesen keve­ sen ismerik ezeket az ókori nyelveket, bár a tévtanítók arra rendszerint megtanítják híveiket, hogy héber vagy görög szavakon és általuk nem is iga­ zán értett nyelvtani fogalmakon lovagolva bizonygassák másoknak is a taní­ tójuk igazát. Ilyenkor rákérdezhetünk: honnan tudja, hogy nem csapják be? És ha kiderül, hogy mégis ez történt? VI. A fclekczeliscg botrány vagy csoda? Több tévtant hirdető közösség is vallja azt az elképzelést, hogy a Szentlélek minden témában minden kor minden kereszténye számára egyértelműen fel­ ismerhető, minden részletre vonatkozó, tiszta és egységes tanítást ad - és ez természetesen csak náluk található meg. Számukra a kereszténység feleke­ zeti megosztottsága botrány, mert úgy vélik, hogy igazság csak egy van, s a többi mind tévelyeg. A közösségvállalás alapja náluk az egyetértés, ezért nemcsak a keresztény fclckczctckct, hanem a velük azonos elvi alapon álló, mégis egészen mást tanító közösségeket is elvetik (vö. a „keresztyének” kommu­ náinak, Jchova Tanúinak és Krisztus Budapesti Egyházának a tanait). Töredékes az ismeretünk Ezen a világon senkinek sem adatik teljes ismeret. Pál apostol szerint a látá­ sunk „töredékes” (lK or 8:2, 13:12-13). Aki Isten minden dolgában tökélete­ sen akar látni, az közben elfelejti, hogy ezzel Isten tanácsadójává válhatna (Róni 10:33-36). A Szentlélek az apostolokat minden lényeges dologban valóban elvezette a teljes igazságra (Jn 16:13), de tudatában voltak annak, hogy az írásban „vannak nehezen érthető dolgok” (2Pt 3:16), és hogy ezek magyarázásához Isten szerint is szükség van a tanítókra (Ef 4:11-15). Ugyanakkor - „mert mindnyájan igen sokat vétkezünk” - engedetlenségünk, figyelmetlenségünk, felületességünk, elfogultságunk vagy feldolgozatlan él­ ményeink megjelenhetnek magyarázatunkban, a legjobb tanítókkal is előfor­ dulhat, hogy tévednek valamiben. Ezért kell komolyan venniük a figyelmez­ tetést, hogy szolgálatukat tekintve súlyosabb megítélésben lesz részük (Jak 3:1-2). Az üdvösséget nem érintő dolgokban pedig igenis lehet eltérő vélemé­ nyünk (Róm 12:15, 14:1-8, 15:1.5-7, lKor 8:1-3.9-12, Jak 3:13-18). A hitvallások mozaikjai Az írásban vannak részletesen és ismételten taglalt témák, összefüggő temí-

118

tások (például Istenről, üdvösségről, megigazulásról stb.), amelyekkel kap­ csolatban a kereszténység (a hangsúlybeli eltérésektől eltekintve) egységes. Ugyanakkor vannak olyan témák is, amelyekről nincs összefüggő tanítás, csak különböző bibliai szerzőktől, könyvekből összerakott mozaikkép (egy­ házszervezet, kercsztclés és úrvacsorázás mikéntje, Jézus visszajövetelének pontos „eseményrendje” stb.), és amelyekről a fclckczctck kisebb-nagyobb mértékben eltérően tanítanak. Ezekről a témákról a Szentlélek nem adott minden kor minden kereszténye számára egyértelmű, részletes és végérvényes tanítást, mert ha ezt megtette volna, akkor ezek az egyházszervezeti szabályzatok, üdvtörténeti menetren­ dek, hitvallások stb. ma mind a Szentírás részei lennének. Mégsem kerültek bele az írásba, hiszen az egyháztörténet tanúsága szerint a zsinatok, a pápák, a hitvallások kivétel nélkül hibáztak valamiben, mind magukon viselték an­ nak az egyháztörténcti helyzetnek a bélyegét, amelyben születtek. Nagy alá­ zatra vall egyes puritán hitvallások záradéka, amely arra kéri az olvasói, hogy ha valamit Isten Igéjéből jobban megértett, mint a szerkesztők, akkor szeretettel és igei én ekkel segítse őket tovább. Tudatában voltak annak, hogy' té­ vedhetnek, de a felismert tévedést azonnal készek is voltak korrigálni. És pontosan ez különbözteti meg a tévedő tanítót a tévtanítótól. A tévtanító ugyanis mindig megmakacsolja magát tévedésében, önigazullsága miatt nem látja, illetve nem akarja belátni, hogy ő is tévedhet (vö. 2Tim 2:24-26). A dogmatörténct tanulsága természetesen nem az, hogy bizonyos témákkal nem érdemes foglalkozni, mert úgyis különböző értelmezésre jutunk, vagy hogy nem érdemes hitvallásokat írni, mert úgyis újra kell fogalmazni. Az egyház régi és mai nagy tanítóinak korlátái inkább alázatra, a saját korlátá­ ink meglátására inthetnek, és a Biblia alapos, imádkozó tanulmányozására sarkallhatnak. Isten folyamatosan ad tanítókat, akik elődeik esetleges hibáit korrigálva generációk hitéletét teszik tisztábbá (lásd a reformációt és az éb­ redéseket). A Szentléleknck bizonyára hatalmában állna megtenni, hogy minden egyes tanítót az adott igehely szóról szóra azonos értelmezésére ihlessen, de nem teszi, és ezen érdemes elgondolkodni. És azon is, hogy ahol - állítólag teljes ismerettel rendelkező emberek - központilag uniformizálták a bibliamagyarázást, ahol mindenkinek ugyanazt kell gondolnia, és ha más a véle­ ménye, akkor ki van közösítve, ott a Szentlélek munkáját is kioltották. Más­ részt az a tény, hogy' egy adott igerészletről vagy témáról minden tanító valami mást is tud mondani, mint a többi, nem azt bizonyítja, hogy lám, mindegyik csak belemagyarázza az írásba a maga emberi gondolatait, ha­ nem azt, hogy Isten sokféle karakterű, sokféle helyzetben levő, sokféle tudás­

119

szintű emberen keresztül akarja elmondani a magáét sokfele helyzetben cs szükségben levő embernek.8 Erre a legszebb példa a négy evangélium különbözősége és üzenetének egysége. A zsidó Máté a zsidóknak írt, a görög Lukács a görögöknek, eltérő szerkesztési szempontokkal és szókinccsel - de azonos üzenettel. Az ő műve­ ik azonban Istentől ihletett szentírások, és ezt - a legnagyobb tisztelet mel­ lett - sem lehet elmondani Augustinus, Kálvin vagy BonhoeíTer műveiről, sőt ők maguk tiltakoznának a leginkább ellene. Ugyanez a helyzet a felckezetek hitvallásaival. Bizonyos dolgokat nem tudunk másképpen látni, mint ahogy látjuk. Az egyik fclckczct így keresztel, a másik úgy, az egyik így úr­ vacsorázik, a másik úgy, az egyiknek ilyen a szervezeti felépítése, a másik­ nak olyan, az egyik szerint a nagy nyomorúság előtt jön vissza az Úr, a má­ sik szerint utána. Bár a zsinatok azzal kezdték határozataikat, hogy „a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is...” (Csel 15:28), később korrigált tévedéseik alapján nyilvánvaló, hogy a Szentlélek nem látott mindent jónak abban, amit ők jónak láttak. Ez azonban nem a hitvallások és a felckczctck elvetése mellett szól, hanem az írás jobb megbecsülése, és a megértéséért folytatott közös harc kitartó folytatása mellett. Egységünk alapja Egységünk alapja nem intellektuális, hanem spirituális valóság. Nem állítá­ sok és tagadások racionálisan összeállítható listája, a Biblia minden versé­ nek egyszer s mindenkorra történő tökéletes megmagyarázása, összefüg­ géseinek teljes és végleges feldolgozása, hanem a Szentlélek közössége Krisztusban. Miért vállaljuk tehát a közösséget egy olyan felekezet tagjaival, amelynek nem tudunk minden egyes hitvallási pontjával egyetérteni? Azért, mert az egységünk Jézus Krisztus evangéliumában (lK or 15:1-11) és a Szentlélek közösségében (lK or 12:13, E f 4:1-6) van. Ez elsősorban szellemi egység, amely egyúttal meghatározza az intellek­ tuális egység korlátáit is. Csak a lényeges, üdvösséget érintő kérdésekben kell értelmi alapon döntenem a közösségvállalásról. Például ha a Bibliából tudom, hogy az Isten teljes, végleges kinyilatkoztatása, de valaki egy másik, új, a Bibliának ellentmondó „kinyilatkoztatásba” vetett hitre akar rávenni, akkor tudhatom, hogy tévtanítóval állok szemben.

8

E z e g y é b k é n t a z ih le te tt p r é d ik á c ió t i t k a L e h e t, h o g y e n g e m e z v a g y a z a r é s z le t n e m é r i n t e t t m e g k ü l ö n ö s e b b e n , d e a m e lle tte m ü lő n e k a z é l e t é t m e n t e t t e m e g ! H a l l g a t ó k é n t a z a f e la d a to m , h o g y im á d k o z z a m t a n ító m é r t, h o g y a z I g é t f e jte g e s s e , é s n e a m a g a g o n ­ d o la ta it, s h o g y a r r a fig y e lje k , a m it Is te n r a jta k e r e s z tü l n ekem a k a r m o n d a n i. A n a g y t a n í t ó k s z o lg á la ta m ö g ö tt ily e n im á d k o z ó g y ü le k e z e te k á lln a k .

120

Ha viszont külsőségekről, szervezeti dolgokról, a végső idők eseményeiről vagy Isten és ember viszonyának paradoxonairól - például a kiválasztás és a szabad akarat kérdéséről - valakinek az enyémtől eltérő a véleménye, és az életében Krisztus Lelkének gyümölcsét láthatom, ha Isten közösséget vállal vele, áldja, szereti, formálja, akkor ki vagyok én, hogy megtagadjam a vele való közösséget (vö. ÍJn 2:29, 4:19-21, 5:1)? Sok fclckczclből vannak barátaim, és mind egyetértünk abban, hogy nem kell mindenben egyetértenünk ahhoz, hogy egymással közösségben legyünk. Isten népe ugyanis nem valami párt, ahonnan a másképpen gondolkodóknak ki kell vonulni, és új pártot kell alapítani... A szentek közössége a Szent trónja előtt élők közössége, akik Istentől szerctctet, türelmet, irgalmat, gyen­ gédséget kapnak, és ezért van mit megosztaniuk egymással. Miről ismerik fel Jézus tanítványait? Arról, hogy szeretik egymást, és bár egységre törek­ szenek, ha ez nem megy, még akkor is szeretik egymást és közösségben van­ nak egymással. Ilyesmi ebben a világban sehol máshol nem tapasztalható meg, és szomorú, hogy az egyházban sem mindig ez a hozzáállás győzött a történelem során. A pcrfekcionista, saját magukat elitnek tekintő közösségek az őskcrcszténység tökéletességét kívánják visszahozni, pedig az apostoli levelek bű­ nökkel, gondokkal teli gyülekezetek képét tárják elénk, és az Úr a Jelenések hét gyülekezete közül is csak kettőben nem talált kifogásolni valót. Nincs, sosem volt, és sosem lesz mire büszkének lennünk: egyedül az Úrral dicse­ kedhetünk, és egyedül benne bízhatunk, hiszen ez az ő egyháza. Az egyház létezése igazi csoda. Emberek, akiknek semmi közük sem lenne egymáshoz, együtt borulnak le egy láthatatlan Valaki elé egymás dolgaiért és ennek a Valakinek az ügyéért. Emberek, akik egész életükben csak félórára találkoznak valahol a világban, bár évtizedek, műveltségi szint, anyanyelv és kultúra választja el őket, alig tudják abbahagyni a beszélgetést Valakiről, akit szeretnek. És amikor eltűnik a föld és az ég, ők még akkor is együtt lesznek annak a Valakinek a jelenlétében, aki úgy szerette őket. Csak Krisztusban vagyunk egyek. Közösségünk az Atyával és a Fiúval való közösség a Szentlé­ lek által (ÍJn 1:3-4,3:23-24). Nem elvekről, hanem Isten személyéről van szó. A befogadó közösség Gyakran hallani, hogy az egyháznak valamit tenni kellene a tévtanítók és közösségeik ellen. Ez a hozzáállás pásztori féltésből fakadó szent indulattal kíván fellépni azokkal szemben, akik el akarnak ragadni egyeseket a nyájból. Kérdéses azonban, hogy indulatos „leszektázással”, felületes és egyoldalú kritizálással, politikai megbélyegzéssel vagy nevetségessé tétellel milyen szolgálatot teszünk Urunknak, a keresztényeknek és az eltévedteknek.

121

Az igazi kcrdcs ugyanis inkább az, hogy élik-c a hívők azt, amit hisznek? Ismerik-e az igazságot annyira, hogy azonnal felismerjék a hamisságot? Elég nagykorúak-c Krisztusban ahhoz, hogy félelem vagy arrogancia nélkül tud­ janak beszélgetni az cltévcdtckkel (Ef 4:14)? Nem annyira a tévtanítók ellen, mint inkább a hívőkér/, és a mcgtévesztcttekcV/ kellene munkálkodni. Nincs más megoldás, csak a szentek felkészítése a szolgálatra. Akkor talán az egy­ ház is felébredne, és a tévtanítások vonzása is csökkenne. A kiskorúságban hagyott, szellemi kihívások nélkül vegetáló keresztény ugyanis nem tud sem szolgálni, sem a „mindenféle tanítás szelében” meg­ állni. Egyfelől hiába hallja, hogy kiket „kerüljön”, ha saját kiskorúságából következően tele van feldolgozatlan kérdésekkel, s előbb vagy utóbb vonzóvá válnak számára a tévtanítók válaszai. Másfelől akit - jogos félelemmel „kikerül”, abban megmarad, sőt erősödik a keresztény egyházakról alkotott negatív vélemény, és még mélyebb szálakkal kötődik majd saját közösségé­ hez és annak igazához... Isten talán sokkal több eltévedt embert tudna ma­ gához vezetni, ha a keresztény gyülekezetek lelkileg érettebben és felkészül­ tebben fogadnák a hozzájuk betévedt eltévedtek Akit ugyanis valahonnan már kizártak, vagy egy idő után csalódva magá­ tól távozott, az valóságos szellemi vákuumba kerül. Ha valaki e megrázkód­ tatás után még egyszer a kezébe tudja venni a Bibliát, és elfogadja a meghí­ vást egy keresztény gyülekezetbe, vagy maga indul cl gyülekezetét keresni, az igazi csoda! Ezeknek a felebarátainknak nem újabb agymosásra, csak téríteni akaró „barátokra” vagy előző vallásközösségük szidására van szükségük, hanem arra, hogy meghallgassák őket, hogy megkérdezzék tőlük, miben segíthetnek nekik, hogy szimpatikus emberekkel természetes módon barátságot köthes­ senek, s hogy kérdéseikre biblikus és emberi hangú választ kapjanak. Vannak, akik kiközösítésük miatt érzelmileg kiszolgáltatott helyzetben ke­ rülnek a gyülekezetünkbe. Istcnfélelcm szükséges ahhoz, hogy az ilyen hely­ zettel ne éljünk vissza, és ne akarjunk belőlük Jézus melletti döntést „ki­ csikarni”. A megértő szerctctcn túl azt is éreztetnünk kell velük, hogy szaba­ dok a döntésben, és hogy mi nem kívánjuk befolyásolni őket akkor, amikor össze vannak zavarodva, vagy érzelmileg kiszolgáltatottak. így a Jézus mel­ letti döntésük sem csak szalmaláng, hanem tudatos választás lesz. Minél hosszabb ideig azonosult valaki egy tévtanítónak az életről, ember­ ről, Istenről, Bibliáról alkotott gondolataival, annál lassabb a tisztulás. Isten munkálkodására hagyatkozó türelemre, világos és korrekt tanításra, illetve folyamatos közbenjáró imádságra van szükség ahhoz, hogy a Lélek világos­ sága elméjükben lerombolja az „Isten ismerete ellen felépült erődítményt”.

122

Ha barátunk a keresztény tanításból valamit (még) láthatóan nem tud elfo­ gadni, az nem feltétlenül a hitetlensége miatt van, hiszen nem tudhatjuk, milyen élményei voltak már bizonyos igchclyekkcl, tanításokkal kapcsolat­ ban. Nem szabad kétségbe esni vagy erőltetni. Bátorítsuk, hogy imádkozva olvassa a Bibliát, hiszen „Krisztus egészséges beszéde” a legjobb gyógyszer a lelki szemek számára. Ha Pál úgy érezte, hogy a gyülekezetek lelki szemei­ nek világosságáért meg kell hajtania a térdét (Ef 1:17-18, 3:14-21), akkor mennyivel inkább kell tusakodnunk azokért, akiknek a szeméről igazi lelki hályogoknak kell leesni! És milyen bátorító az, amikor Istenünk a közbenjá­ rást meghallgatja, és amikor vele együtt örülhetünk, ha valaki „magától rá­ jön” egy-egy igehely helyes értelmére! A nyíltan „egyedül üdvözítő” közösségekből jövők igen érzékenyek min­ denféle tagsággal, elkötelezettséggel, tizcdfízetésscl szemben. Ha bármi ilyesmit rájuk akarnánk erőltetni, azzal csak az ellenkező hatást érnénk cl. Az az egészséges, ha az őket befogadó gyülekezet iránti elkötelezettség (tag­ ság, szolgálat stb.) az Úr és a tagok iránt érzett őszinte szcretetből fakad. Vannak, akik előző csalódásuk - vagy éppen az új, keresztény gyülekeze­ tükben tapasztalt dolgok - miatt képtelennek érzik magukat arra, hogy gyü­ lekezetbe járjanak, valahova tartozzanak. Érthető okokból nem akarnak „cseberből vederbe” kerülni. Egy idő után azonban nekik is be kell látniuk, hogy privát- vagy vasárnapi keresztényként lelkileg csak vegetálnak. Ez egy­ szerűen azért van, mert a Test tagjai csak egymás és a Test építése közben növekedhetnek (Ef 2:20-22, 4:7-16). Nem mondhatja az Úrnak, az egyház Fejének, hogy szereti, ha közben a Testét ki nem állhatja. (Próbáljon meg egyszer valakinek így szerelmet vallani!) A Krisztusba vetett hit elválasztha­ tatlan az egyházba vetett hittől - bármilyen nehéz ezt elfogadni. VII. Ha az Olvasó önmagáról ismerte fel, hogy eddig tévúton já rt Remélem nem haragszol meg, de erről csak tegezve tudok írni. Adj hálát Is­ tennek a felismerésért, és kérj tőle további világosságot és bölcsességet, hi­ szen szemrehányás nélkül adja annak, aki tudatában van rászorultságának. Természetes dolog, ha össze vagy zavarodva, ha bizonytalan és csalódott vagy, és többé senkiben sem akarsz bízni, gyülekezetbe sem akarsz járni, de tudd meg, hogy van Valaki, aki veled együtt érez, és akire most is számíthatsz! Ha az ördög meg akar félemlíteni, akkor egyszerűen kérd Istent, hogy sza­ badítson meg a gonosztól, és az ő védelme alatt tudhatod magad. Ha már azt sem tudod, kihez imádkozzál, és kihez ne, kérd Istent, hogy mutassa meg az Igéből az igazságot önmagával kapcsolatban. Ha félsz, hogy nem fogod tudni végigcsinálni, tudd meg, hogy Isten kezdte cl benned a munkát, és ő is fogja

123

befejezni. Bízzad magad az ő kezére! Másokban, önmagadban csalódhatsz, de őbenne soha. Kérd Istent, hogy vezessen el egy „normális” keresztény gyülekezetbe, de ne felejtsd el, hogy ez nem „tökéletes” közösséget jelent. Próbálj meg megbocsátani azoknak, akik eddig félrevezettek, hiszen ők is csak megtévesztett emberek. Ha elég erősnek érzed magad hozzá, akkor mondd el nekik döntésedet. Az igazsághoz ragaszkodva, de mindenféle vitát kerülve, szeretettel. Ne hagyd magad megfélemlíteni, ha kijelentik, hogy a közösségen kívül elkárhozol, vagy hogy utánad fognak menni. Az ott maradó barátaiddal kapcsolatban sajnos az az igazság, hogy a barát­ ságokat a világnézeti döntések teszik a legnagyobb próbára. A leghasznosabb mégis az, ha nyílt őszinteséggel beszélsz velük, mert így kiderül, hogy ki akar térítő hátsó szándékkal a „barátod” maradni, és ki az, akivel a kapcsola­ tod megmaradhat olyannak, vagy majdnem olyannak, amilyen eddig volt. Mindenben a „tiszta vizet a pohárba” elve a legjobb - nekik is, és neked is. Az a legnehezebb, ha házastársad, szülőd vagy nagykorú gyermeked ma­ radni akar. Akármilyen reménytelennek tűnik is az ilyen helyzet, tudnod kell, hogy szerelteiden Isten külön kegyelme van, és az ő szereteténck, ke­ gyelmének a csatornájává válhatsz közöttük (lásd IKor 7:12-16, IPl 3:1-2). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy pusztán a rokoni kapcsolat révén ők is automatikusan üdvözülnek. Nekik is ki kell szabadulniuk, de szabadulá­ suk nem lesz nagyobb csoda, mint a tiéd, tehát van miben reménykedni. Hogy mikor jön el ennek az ideje, azt tényleg csak az Úr Isten tudja. Ha viszont az egész család marad, és téged ki akarnak taszítani, halld meg Jézus bátorító szavát (Mk 10:28-30). Tudja, min mész keresztül, mert ő ma­ ga is átélte (lásd Jn 7:5, Mk 3:21). És ne felejtsd el: veled van minden napon!

A m i lehetetlen a z embereknek, a z Istennek lehetséges. L u k á c s e v a n g é liu m a , 1 8 :2 7

124

1. Függelék Az Új V ilág F o rd ítá sró l Az amerikai kiadású „Szent Iratok Új Világ Fordítása, referenciákkal” (New World Translation of the Holy Scripturcs with references, New York, 1984) füg­ geléke olyan nyelvészeti érveket hoz fel az Őrtorony Társulat számára alapvető igehelyek a/ú/trinitárius értelmezése és fordítása mellett, amelyek sajnos nem mindig, illetve csak részben tükrözik a valóságot. A Függelék egy része magyarul is olvasható a „Kell hinned a Háromságban? Vajon Jézus Krisztus a Mindenható Isten?” (rövidítése: ti) és „Az isteni név, amely mindörökre fennmarad” (rövidítése: na) című kiadványokban. Magyarul még nem adták ki a New World Translation-t (NWT), ezért az Új Világ Fordításra (ÚVF) akkor utalunk, ha az adott írásrészletnck a magyar kiadvány a NWT alap­ ján megadja a fordítását. Egyes részletek fordításához nem jutottam hozzá, ezért az általam adott fordítást így jelöljük: (Sz. A.). A keresztény bibliafordításoknál az új protestáns fordítástól (ÚP) eltérő változatok szó szerinti vagy értelmező fordítás­ ként, illetve a verzió vagy a fordító nevével vannak jelölve. íme az utalt fordítások rövidítései: Károli - revideált Károli (Magyar Bibliatanács, 1908-1990) Czeglédy Sándor Károli-rcvíziójának próbakiadása (Magyar Bibliatanács, 1956) ÚP - revideált új protestáns (Magyar Bibliatanács, 1975-1990) RK - Római katolikus (Szent István Társulat, 1973) Békés-Dalos - Békés Gellért, Dalos Patrik (Bencés, 1996) Káldi - revideált Káldi (Szent Jeromos Bibliatársulat, 1997) Csia Lajos (Eastem European Mission and Bibié Foundation, 1978-1997) Vida Sándor (VikArt, 1971-1993) KJV (King James Version) RSV (Revised Standard Version) NKJV (New King James Version) NASB (New American Standard Bibié) NIV (New International Version) TEV (Today’s English Version) CEV (Contemporary English Version) NCV (New Century Version) NEB (New English Bibié)

Adónáj, Küriosz A Társulat kiadványa szerint {na 8. old.) „a zsidók között elterjedt egy babonás

125

félelem, hogy nem szabad hangosan kimondaniuk Isten nevét”, így mikor JHVH-t olvastak, mindig „Adónáj”-t mondtak, ami azt jelenti: „Úr”. Valóban igaz, hogy a zsidók a Szent Név leírásának módjához, a négy betűhöz is sokáig ragaszkodtak. A qumráni szövegekben a máig használatos kvadrátírásos héber szövegen belül az ősi héber írással jelölt JHVH betűket találták, és az Ószö­ vetség Kr. e. 3. századi görög fordításának (Szeptuaginta, LXX) is fennmaradt olyan töredéke, amelyik a négy héber betűt tartalmazza a görög szövegen belül. A Szeptuaginta (LXX) későbbi kiadásaiban a négy szent betűt a „Küriosz”, azaz „Úr” szóval fordították. Az apostolok az Ószövetséget vagy a héber szövegből, vagy a LXX első századi kiadásai szerint idézték, de az Újszövetségben a JHVH helyén - a forrástól függetlenül - mindenhol „Küriosz”-! találunk. A keresztény bibliafordítások egy része az Ószövetségben a középkor óta a „Jehova” nevet használta, a mai fordítások többsége a - bizonytalan kiejtésű - JHVII-t inkább kis kapitálissal szedett betűkkel adja vissza: ÚR.

JIIVII és „Jehova” A 2Móz 3 :14-ben a „Vagyok, aki vagyok” (héberül: ‘ehjeh ‘áser ‘ehjeh), maga „a Vagyok” {‘ehjeh) küldi Mózest a néphez. Az ‘ehjeh egyébként a héber hájáh (lenni) ige egyszerű folyamatos alakja, és jelentése: „vagyok”, míg a 15. versben sze­ replő jahveh alak a müvcllelő vagy okozó (kauzalív) jelentésű igetörzs folyamatos alakja, ami azt jelenti: „létrehoz”. JHVH tehát a Létrehozó, Teremtő Isten, a „Voltam”, a „Vagyok” és a „Leszek”, aki „Van”, sőt „Jelen Van”, az „Örökkévaló”. A Társulat szerint, mivel Jézus nevét mindenki a maga nyelvén, igen eltérő formában ejti, és az ő nevét sem pótoljuk például „Tanító”-val, Istent is csak akkor tiszteljük megfelelően, ha „személynevén” szólítjuk {na 9-10. old.). Fontos látni, hogy a keresztényeknek nem a Jehova vagy a Jahve név ellen van kifogásuk. JTval egyetértenek abban, hogy Isten neve a hit fontos része. A döntő különbség az, hogy a Társulat számára csak Jehova segítségül hívása elég az üdvösséghez, Jézus nevének ismerete nem (hiv. Róm 10:13-15, lásd később). Mivel tagadják, hogy Jézus és Jehova ugyanaz a valaki, Péter pünkösdi beszédében, amikor Jóéi prófétát idézi, szükségesnek látják a görög szövegben álló Küriosz-1 a Jehova névvel he­ lyettesíteni (UVF): „Mindaz, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben részesül” (Jóéi 2:32 vö. Csel 2:21, és Róm 10:13-15 lásd lentebb).

A korai keresztény egyház hamisította meg a szöveget? Mivel az Újszövetség görög szövege nem tartalmazza a JHVH héber betűket, sem Jehova vagy Jahve bármilyen görögös átírását, a Társulat azzal vádolja az első szá­ zadok keresztényeit, hogy meghamisították az eredeti szöveget. „A helyzet megértéséhez emlékeznünk kell arra, hogy a most birtokunkban levő Keresztény Görög Iratok kéziratai nem az eredeti példányok (...) [amelyeknek] ma több ezer másolata létezik, de legtöbbjük vagy az i. sz. IV.

126

században, vagy egy későbbi időben készült, ami egy eshetőséget sejtet: Kel­ lett valaminek történnie a Keresztény Görög Iratok szövegével a negyedik század előtt, ami az isteni név elhagyásához vezetett. Történt ilyesvalami? Igen, a tények ezt bizonyítják. (...) Abban biztosak lehetünk, hogy Máté apostol belefoglalta Istennek a nevét a róla elnevezett evangéliumba. Miért? Mert eredetileg ezt az evangéliumot héberül írta. A VI. században Jeromos, a Latin Vulgata fordítója ezt írta: Máté (...) elsőnek állította össze héberül a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeábán (...) A héberül írt evangélium azon­ ban napjainkig fennmaradt a cezáreai könyvtárban. (...) Míg egyfelől a zsidók vonakodtak kiejteni Isten nevét, másfelől a hitehagyott keresztény egyház addig-addig ügyeskedett, míg teljesen eltávolította az egész Bibliáról készített görög nyelvű kéziratokból és minden más nyelvű fordításból. (...) A Biblia fordítói és kutatói [értsd: az Őrtorony Társulat munkatársai - Sz. A. megj.| rájöttek, hogy a Keresztény Görög Iratok bizonyos részeit Isten neve nélkül nem lehetne jól megérteni. (...) Mivel a Bibliában Jézust gyakran Úrnak szó­ lítják, és az írásszöveg [Csel 16:31, KároliJ konkrétan ezt mondja: Higgy az Úr Jézusban, és idvezülsz - vajon azt kell következtetnünk, hogy Pál a fenti szavakban Jézusról beszélt? Nem, semmiképpen! A Róm 10:13 a Jód 2:32 versére utal [és] Pál értelmezése szerint itt Jehova nevét kell segítségül hívni. Noha hinnünk kell Jézusban, mégis megmentetésünk Isten nevének helyes értékelésével kapcsolódik össze. Ez a példa is szemlélteti, hogy Isten nevének szándékos kihagyásával mennyire összekeveredett sok ember tudatában az, hogy kit kell az Úr szón érteni: Jchovál-e vagy Jézus Krisztust? Nem vitás, hogy nagymértékben ennek tulajdonítható a háromság tanának a kialakulása is!” (na 23-26. oldalak) A történelem minden viharát túlélő sok ezer szövegtanú között mindenesetre nem maradt fenn egyetlen egy görög vagy arám töredék sem, amely JT hipotézisét igazolná a JIIVH-t tartalmazó görög Újszövetségről. Nincs nyoma semmilyen körlevélnek, amely a Név módszeres kiirtására szólította volna fel a Biblia máso­ lóit és fordítóit. A keresztény-zsidó hitviták anyagaiban sincs nyoma annak, hogy a zsidók valaha is a Név kiirtásával vádolták volna a keresztényeket, pedig ha tör­ tént volna ilyesmi, biztosan nem hagyták volna szó nélkül. A Társulat az „Isten nevével szembeni gyűlölet”-nek állítja be azt is, hogy több 20. századi keresztény bibliafordítás, énekeskönyv vagy hitvallás revíziója mellőzi a régi fordításokban még szereplő „Jehova” nevet, és az ÚR-ral pótolja. A keresz­ tényeknek azonban nem a Név ellen van kifogásuk - mint a Társulat állítja - , hi­ szen a zsidók által is elfogadott „Jahveh” alakot is rendszeresen használják. In­ kább az Őrtorony Társulat tanaitól való elhatárolódás miatt kerülik a „Jehova” névváltozatot. A Társulat bibliafordító bizottságának tagjai „ismeretlenek kívántak maradni”, mert „nem a maguk dicsőségére törekedtek, hanem a Szentírás isteni Szerzőjének

127

szándékoztak tiszteletet szerezni”, sőt arra hivatkoznak, hogy egyes keresztény bibliafordítások sem közlik a fordítói bizottságok tagjainak nevét. De míg a ke­ resztény bibliafordítások alkotóinak nevét a kiadótól bárki ingyen megkérheti, a Társulat senkinek sem hajlandó kiadni a fordítók nevét. Ráadásul a keresztény bibliafordítók fölött is kimondja az ítéletet: „...nem állnak Isten ihletése alatt. Leg­ többen már bizonyos vallási kérdésekről kialakítottak maguknak egy szilárd meg­ győződést, és ezek a személyes elképzelések (...) befolyásolhatják őket a bibliai szöveg visszaadásában.” Tanulmányunkból remélhetőleg ki fog derülni, hogy a NWT fordítói valóban szerények-e, vagy csak nem merik vállalni a felelősséget, és az is, hogy valójában kire illik az elfogult szövegkezelés vádja. „Jchova” az Újszövetségben? A Társulat szerint nemcsak az Ószövetségben, hanem az Újszövetségben is 237 i^ehelyen „Jehovának” kell állnia „Úr” helyett. Ez még elfogadható lenne az Ószövetségből vett idézetek esetében, ha létezne olyan másolat, amely a JTIVH héber betűit tartalmazná a görög szövegen belül. A Társulat hipotézise - miszerint a későbbi keresztények irtották ki a Nevet sajnos feltűnően emlékeztet a 18-19. századi liberális teológusok hozzáállására, akik ha valamit nem tudtak megérteni a szövegből, akkor a „szövegromlásban” látták a hibát, tehát az írás fennmaradását, Isten gondviselését, s ezzel a kinyilat­ koztatás sikerét kérdőjelezték meg. A liberális és az antitrinitárius racionalisták közös csapdája a saját hipotézisükhöz, (bizonyílatlan elméletükhöz) való ragaszko­ dás. Az egyre régibb és megbízhatóbb másolatok gyarapodó száma azonban egy­ szerre cáfolja a liberális teológusok „szövegromlásról” és a Társulat „szövegromlásról” szóló elméletét. Következtetések a tények alapján Abból a tényből kiindulva tehát, hogy az. írást Isten gondviselése megőrizte, el kell utasítani a Jehova név beszúrását az. Újszövetségbe. Az írás fennmaradása azonban egy további, döntő kérdést is felvet. Ha az arám és a görög anyanyelvű szentírók nem tartották meg a héber betűs JHVH-t, és annak görög fonetikájú visszaadásá­ val sem próbálkoztak, hanem „Úr”-nak, „Küriosz”-nak fordították, akkor vajon miért nem féltek attól, hogy valaki összekeveri Jézust az Úrral? Lk 13:15 Ha ugyanis a szentírók is azt vallották volna, hogy Jehovát nem szabad összeté­ veszteni Jézussal, akkor olyan fokú felelőtlenséggel írtak volna, ami írásaik ihletettségét kérdőjelezné meg. Hiszen mire is gondoljon a mindenkori olvasó, kicso­ da az „Úr Krisztus” és az „Úr” az evangéliumban (Lk 1:43, 2:11, 13:15), ha nem Jézus? A NWT a 13:15 lábjegyzetében ugyan azt állítja, hogy a küriosz másik jc-

128

lentése „Mester” (mintha az eredetiben rabbi vagy didaszkalosz, azaz „Tanító” állna), de a küriosz-1 nem lehet „mester”-nek fordítani, a jelentése kizárólag „úr”. Róm 10:13 Ugyanígy, vajon mire gondoljon az olvasó például Pál Római levelét végigolvas­ va, hogy kicsoda az Úr (Róm 1:4, 4:24, 5:1.11.21, 7:25, 10:9-13, 13:14, 15:6.30, 16:18), kinek a nevét {kit?) kell segítségül hívnia az üdvösséghez, ha nem Jé­ z u sá t? Mert a szöveg belső logikája egyértelmű. Ki az Úri Jézus, mert az ő fel­ támadásában kell hinni, őt kell Úrnak vallani, benne kell hinni az üdvösségért, s c hitben nem szégyenül meg senki, akár zsidó, akár pogány a háttere. O minden hí­ vő Ura, aki bőkezű hozzájuk, mert amint meg van írva: aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül (13. vers). Nem egyértelmű? Ha Pál ezzel nem értett volna egyet, akkor - képzett írástudóként - eleve nem idézett volna az. Ószövetségből ennyire félreérthető módon. Érdemes így végigvenni az egész Újszövetséget. Jn 1:1 A kai theosz én ho logosz (ÚP: „és Isten volt az Ige”) körüli vita alapja az, hogy a görögben nincs határozatlan névelő (egy...), csak határozott (a..., az...), és a határo­ zott névelő nélküli görög főnevet - bizonyos esetekben, egyes indoeurópai nyel­ vekre való fordításkor - határozatlan névelös főnévként kell fordítani. A NWT szerkesztői több bibliai példát hoznak fel annak igazolására, hogy a névelő nélküli főnevek elé más igehelyeken a keresztény bibliafordítások is be­ szúrják az egy... határozatlan névelőt, és szerintük a Jn 1:1 -re is ezt a szabályt kell alkalmazni. A NWT szerint „and the word was a god”, magyarul (ÚVF): „és az Ige egy isten volt”, illetve elfogadhatónak tartják azt is, hogy „és az Ige isteni volt” (divine). Az ÚVF utóbbi verziójával az a probléma, hogy az isteni melléknévnek van rendes görög megfelelője {theiosz lásd 2Pt 1:4), és ha János ezt akarta volna állí­ tani, akkor meg lett volna rá a lehetősége (de nem élt vele). Az egy isten verzió akkor lehetne elfogadható, ha a szövegben egyszerű kijelen­ tő szórendben állna egy névelő nélküli főnév mint főnévi állítmány: kai ho logosz theosz én, azaz: „és az Ige egy isten volt”, csakhogy a Jn 1:1 részletének szórend­ jében a főnévi állítmány kiemelten a mondat elején áll: kai theosz én ho logosz. Ennél a szerkezetnél helytelen, félrevezető lenne a határozatlan névelő beszúrá­ sa. Mi volt az alany, az Ige? Isten - azaz nem kevesebb és nem más, mint Isten. Ugyanezt a kiemelt állítmányú szerkezetet találjuk egyébként a Jn 4:24-ben, an­ nak ellenére, hogy a mondatból hiányzik a létige: pneuma [eszlin] ho theosz, an­ golul: „God is spirit”, magyarul értelmező fordításban: „szellem az Isten”, értsd: szel­ lemi lény, aki nem függ a jeruzsálemi vagy a garizim-hegyi kultusz/íe/ytől, mint a pogány helyi istenségek. Itt is csak akkor lehelne az egy határozatlan névmást betoldani, ha a szöveg ez lenne: ho theosz pneuma esztin, angolul (NWT): „God is a spirit”, magyarul: „az Isten [egy] szellem” - de a Jn 1:1 szórendje egészen más.

129

Megjegyzendő továbbá, hogy a nevelő nélküli főnévvel képzett főnévi állítmányos mondatokat nem lehet határozatlan névelő beszúrásával fordítani, csak azért, mert nincs névelő. Például az Un 4:16-ban a ho theosz agapé esztin angolul: „God is lőve”, magyarul: „szeretet az Isten” (és nem más), ahol értelmetlen lenne az „Isten egy szeretet” fordítás. Másfelől, ha a Társulat a szabályhoz annyira ra­ gaszkodik, akkor a névelő nélküli theosz-1 a NWT-ben is mindig „egy istennel” kellett volna fordítania (lásd Jn 1:6.12-13. 18 stb.), de nem tette - csak a Jn 1:1 esetében, mert eleve tagadja Jézus Isten voltát. A magyarra fordítás egyetlen nyelvészeti szempontból vitatható részlete az, hogy az Isten szó itt tulajdonnév vagy köznév. Ha tulajdonnévként a „Kicsoda volt az Ige?” kérdésre válaszol, akkor tennészetesen nagy betűvel kezdjük, és nem te­ szünk elé névelőt (Isten). Ha köznévként a ,4Micsoda volt az Ige?” kérdésre vála­ szol, akkor pedig kisbetűvel, ugyancsak névelő nélkül írhatnánk (isten) - de a magyarban az egyes számban álló „Isten” szó eleve tulajdonnévnek számít. Az angolra vagy németre fordítás problémái - és talán az egész NWT - hátteré­ ben valószínűleg a germán nyelveknek az a sajátossága áll, hogy e nyelvekben ak­ kor is ki kell tenni a határozatlan névelőt, amikor a magyarban nem. Lássunk erre egy „példát” a NWT Függelékéből: a Mk 6:49-ben az edokszen, hoti fantaszma esztin, (NWT): „they thought it is an apparition”, de magyarul az „azt hitték, hogy kísértet” fordítás a helyes, hiszen az egy betoldása már germanizmus lenne. Az idézeti görög tagmondatból azért hiányzik az alany (ti. hogy kicsoda kísértet), mert az előző tagmondatból már világossá lett, hogy kiről van szó: idontesz autón..., azaz „látták öl a tengeren járni, és azt hitték, hogy kísértet”. Kit hittek kísértetnek? Őt, Jézust. A görög (a magyarhoz hasonlóan!) ismeri az „odaértendő alany” fo­ galmát, amikor is az előző tagmondat tárgyát (látták öl) a következő tagmondatban nem teszi ki alanyként (hogy ö kísértet), mert azt automatikusan „odaérti”: hoti [autosz] fantaszma esztin. Az ilyen egyszerű kijelentő mondatszerkezetek eseté­ ben az angolra fordításnál természetes a határozatlan névelő beszúrása, a magyarra fordításánál pedig természetes a határozatlan névelő hiánya. A Jn 1:1-nek azonban nem ilyen a szórendje, ezért a NWT szerkesztői hiába ér­ velnek egyszerű kijelentő szórendű igehelyek sorával, ezek a „példák” egyszerűen semmit sem bizonyítanak. Ennek tisztázása érdekében talán érdemes mindet vé­ gigvenni: A Mk 11:32-ben, a hapantesz ... eikhon Ion Ióannén ontósz hoti [Ióannész] profétész én a NWT szerint: „all hcld, that John had really been a prophet”, de magyarul „mindenki azt tartotta Jánosról, hogy [János] valóban próféta volt” (és nem egy próféta). A Jn 4:19-ben a legei autó hé gtiné: kűrié, theóró hoti profétész ei szii a NWT szerint „the woman said to him: I percieve that you are a prophet”, magyarul: „az asszony ezt mondta: Uram, látom, hogy próféta vagy [te]” (és nem egy próféta). Micsoda Jézus? Próféta. A Jn 10:13ban hoti miszthótosz esztin a NWT szerint „bccause he is a hircd mán”, ma­

130

gyárul: „mert béres”. A Jn 9:17 ti szil legeisz peri autú? (...) ho de eipen boti profétész esztin a NWT szerint „what do you say about him? (...) Ithe mán] said that he is a prophet”, magyarul: „mit mondasz róla? (...) ő pedig azt mondta, hogy [Jézus] próféta”. A Jn 10:33-ban boti szii anthróposz ón a NWT szerint „because you, although being a mán...”, magyarul: „mert te em­ ber létedre” vagy „ember lévén [Istenné teszed magadat]”. A Jn 12:6-ban all' boti kleptész én a NWT szerint „bút because he was a thief’, magyarul: „hanem mert tolvaj volt”. A Jn 8:44-ben az ekeinosz anlbrópoktonosz én a NWT szerint „that one was a manslayer”, magyarul „embergyilkos volt”. A Jn 10:1-ben ekeinosz kleptész esztin kai lésztész a NWT szerint „that one is a thief and a plundercr”, magyarul: „az tolvaj és rabló”. A Jn 6:70-ben az eksz bűmön beisz diabolon esztin a NWT szerint „one of you is a slandercr”, magyarul (helyesbítve): „egy közületek [ti. a tizenkettőből] ördög”. A példának felhozott igehelyeknek nyelvtani szempontból nincs közük a Jn 1:1ben található igehely szerkezetéhez, tehát semmit sem bizonyítanak. Az „egy is­ ten” nem fordítás, hanem bibliaferdítés. A részlet helyes fordítása angolul: „and the Word was God” (lásd KJV, NKJV, RSV, NIV,NASB, TEV, NCV) vagy „what God was, the Word was” (NEB) magyarul: „és Isten volt az Ige” (ÚP, Károli, RK, Káldi, Békés-Dalos, Vida, Csia). Jn 1:18 Ugyanez az érv hangzik el egy másik igével kapcsolatban is a Logosz-himnuszon belül. A monogenész tbeosz, ho ón eisz tón kolpon tű patrosz a NWT szerint: „the only-begotten god, who is in the bosom [position] with the Fathcr”, magyarul (Sz. A.): „az egyetlen-nemzett isten, aki az Atya keblén [pozíciójában] van”. A Társulat kommentárja (ti 15-16. old.) egyrészt az Isten fogalmának „bővebb” értelmére hivatkozik: „Számtalan más teremtett szellemi lényt, angyalt is ‘Isten fiai-nak’ nevez a Biblia, mint ahogyan Ádám is Isten fia volt, hiszen életerejük Jehova Istentől (...) származott. (...) De ezeknek a teremtése mind az ‘egyetlen­ nemzett Fiún’ keresztül történt, aki egyetlen volt abban a minőségben, hogy Isten őt közvetlenül nemzette (Kol 1:15-17)” - de egyrészt az írás egy angyalt sem ne­ vezett monogenész-nek (akármilyen szempontból „egyetlcn”-nek vagy „elsőszülött”-nek), másrészt lásd alább a Kol 1:15-16 elemzését. A Társulat második érve az, hogy a Biblia a monogenész-1 emberek közötti vi­ szonyra is használja: „Jézusnak mint egyetlen-nemzett Fiúnak tehát volt kezdete. Nem élt mindig. A Mindenható Istent helyesen nevezte Nemzőjének vagy Atyjá­ nak, ugyanolyan értelemben, mint ahogyan egy földi atya, például Abrahám fiat nemzett (Zsid 11:17). Ennélfogva, amikor a Biblia Istenről, mint Jézus Atyjáról beszél, ezen azt érti, amit ténylegesen mond - vagyis, hogy ők ketten más-más személyek. Isten az idősebb. Jézus a fiatalabb - időben, állásban, hatalomban és ismeretben.”

131

Mint még sokszor elemzésünk során, itt is meg kell jegyezni, hogy a személyek különbözőségéi és az emberré lett Fiúnak az Atyától való teljes függőségét a Irinitástan is állítja, akárcsak azt, hogy Jézus - példátlan esetként - valóban a Min­ denható és Mária gyermeke. Isten Fia Isten egyszülött (wo/?ogenész) és első szü­ lött (yrófotokosz) Fia, és ami a lényeg, a Jn 1:18 theosz-mk nevezi. A főnév előtt nincsen nevelő, de értelemszerűen nem lehet határozatlan névelővel fordítani „egy egyszülött isten”? (még a NWT sem teszi ezt). A NWT a Jn 1:1 elemzése után érthető, de nem elfogadható okból fordítja a theosz-1 „god”-nak. Megjegyzendő, hogy a görög másolatok egy részében a monogenész theosz he­ lyett monogenész hiiiosz, azaz „egyszülött Fiú” áll (lásd Károli, Káldi, RK és KJV, RSV), de időközben sokkal régibb, 2. századi papiruszok kerültek elő, amelyek a monogenész theosz-t hozzák. Ezt még a NWT is tényként fogadja el, bár nyilván egyszerűbb lenne érvelnie a hiiiosz-sziú. A kutatók szerint egyes másolók talán a kifejezés különlegessége miatt töreked­ tek a többi jánosi igehellyel (Jn 3:16.18, ÍJn 4:9) való „harmonizálásra” (ilyesmit a szinoptikusoknál is elkövettek), és ezért terjedt el a későbbiekben a monogenész hiiiosz verzió az eredeti monogenész theosz mellett. Egyes tudósok - mivel a görög eredeti mondatjelek nélkül íródott - a mo­ nogenész és a theosz után is tesznek vesszői: „az egyszülött, Isten, aki az Atya ke­ belén van, ő...” (vö. NIV: „God, the One and Only, who...”, hasonlóan TEV, NCV). Más angol fordítások: „the only begotten God, the one beeing in the bosom of the Father” (Marshall: Intcrlinear Greek-English NT), vagy: „the only begotten God” (NASB). Magyarul: „az egyszülött Isten, aki...” (ÚP, Vida, Csia, Békés-Dalos). Jn 5:18 Az alla kai patera idion elegen tón theon, iszon heauton poión tó theó a NWT szerint „he was alsó calling God his own father, making himself equal to God”, magyarul (ÚVF): „hanem az Istent is Atyjának nevezte s így egyenlővé tette magát az Istennel, ÚP: „hanem saját [!] Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát Istennel”. A Társulat kommentárja (ti 24. oldal): „De ki mondta, hogy Jézus egyenlővé tette magát az Istennel? Nem Jézus. Ezt már a következő versben (19) tisztázza, amikor tiltakozik a hamis vád ellen. ‘Erre a vádaskodásra Jézus így felelt: ...A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát’ (K .f).” Ezen a ponton tisztázni kell, hogy az eredetiben csak a szokásos hébercs válaszbevezető formula áll: apekrinato un ho Iészúsz kai elegen, azaz „válaszolt hát Jézus, és mondta:” - ezen jóval túllép a K.f. (?!) verzió, miszerint „erre a vádaskodásra Jé­ zus így felelt...”. De folytassuk a Társulat kommentárját: „Ezzel Jézus kimutatta a zsidóknak, hogy ő nem egyenlő Istennel, és ez okból nem cselekedhetett saját kezdeményezésből. Vajon el tudjuk-c képzelni arról aki egyenlő a Mindenható Is­

132

termel, hogy olyasmit mondjon, hogy ő semmit sem tehet saját kezdeményezés­ ből?” A Társulat igyekszik Jézus nem Isten voltát megvédeni, ezért értékeli „tiltako­ zásaként Jézus egyszerű válaszát, amely egyébként egyáltalán nem mond ellent a trinitástannak, hiszen az vallja, hogy a Fiú a megváltásban betöltött feladata során alá lett rendelve az Atyának. Érdemes megfigyelni azonban az egész szituáció hátterét. Jézus szombaton gyó­ gyított, s ezt a farizeusok bűnnek tartották. Jézust megkeresték, és számon kérték tőle a törvény áthágását. Jézus - számukra érthetően felháborító - válasza (17. vers) azonban ez volt: ho patér mű heósz arti ergadzetai, kagó ergazomai, ango­ lul (NWT): „my father has kept working until now, and I kecp working”, magya­ rul (ÚP): „az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom”. Ezzel tettet egyfelől Istennek tulajdonította, ami a farizeusi logika számára azt jelentette, hogy Jézus szerint a gyógyítással Isten hágta át a szombatnapi munkati­ lalmat! Másfelől azzal, hogy Istent a saját Atyjának (patera idion) tulajdonította, önmagát Istennel egyenlővé (iszon ... tó theó) tette. A zsidók számára a mai napig Isten káromlásának számít, hogy valaki Istent az ö Atyjának nevezi, hiszen csak Izráel egészét nevezte Isten a Fiának (lásd Mt 2:15). És éppen ez az: Jézus Izraellel azonosította magát, bcmerítkezésétől kezdve egészen a keresztig (lásd Ézs 53. fej. a Szenvedő Szolgáról, akiben a rabbik nem egyvalakit látnak, hanem kollektív értelemben Izraeli). Ennek megértéséhez érde­ mes idézni egy 13. századi rabbit, Dávid Kimhit, aki megállapítja: „...a fiú ugyanolyan természetű kell, hogy legyen, mint az Atya. Akinek Isten azt mondja: Te vagy az én fiam (2. zsoltár), annak az Ő természetével kell bírnia és Istennek is olyannak kell lennie, mint a fiúnak. Továbbá, ha valaki azt mondaná: ‘ma szülte­ lek téged’, akkor a született a nemzővel azonos természet”.9 Ez a logika egyszerűen a héber nyelv egyik sajátságából következik: a valakinek a „fia” (héber: bén, arám: bár) kifejezés személlyel kapcsolatban a tulajdonságok, a természet, a cselekvésmód hasonlóságát fejezi ki. Például a „hitből valók Ábrahám fiai”, mert Ábrahámhoz hasonlóan hit által lesznek Isten előtt igazzá (Gál 3:7), az „engedetlenség fiai” azok, akik engedetlenek (Ef 2:2), a „feltámadás fiai” azok, akik feltámadnak (Lk 20:36). Az Ószövetségben a többes számban álló „Isten fiai” (bené elóhim) az Isten környezetéhez tartozó lényeket, angyalokat jelentett (lMóz 6:2.4, Jób 1:6, 2:1, 38:7, Zsolt 89:7 vö. 29:1), egyes számban kivételesen Dávidra cs Salamonra (2Sám 7:4, IKrón 28:6), és általában Izráel népére utalt (5Móz 14:1, Hós 2:1, Ézs 1:2, Mai 1:6 stb.). Az Újszövetségben a többes számú „Isten fiai” vagy „Isten gyermekei” (Lk 20:36, ÍJn 3:10) kifejezés csak azokra az emberekre vonatkozik, akiket Isten krisztushitükért örökbe fogadott (Jn 1:12-13, Gál 3:26, Zsid 1:11), 9 G ic z y G y ö r g y : T ö rvén ytisztélét é s m essia n izm u s a T a lm u d b a n é s a k ö zé p k o ri z s id ó ­

k e r e sz té n y d isp u tá ko n , B u d a p e s t, S z e n t I s tv á n T á r s u la t, 1 9 9 3 .

133

akik isteni természet részesévé lettek (lásd 2Pt 1:4), egyes számban pedig csak Jézus Krisztusra, aki népével mindenben azonosult (Mt 2:15 stb.) Jézus azért nevezheti Istent egyedülálló módon a saját Atyjának, mert vele azo­ nos természetű valaki, lásd Jn 1:18 vő. 14:8-11, ahol Jézus az Atyában van, és az Atya őbenne, és aki őt látta, az az Atyát látta. Ezt az igényt sem a zsidók, sem a ke­ resztények nem értették leire (vő. Gál 4:8). Aki ilyesmit állít, azt vagy meg kell kövezni, vagy le kell elé borulni - ha valóban az, akinek mondja magát. Jézus is így gondolta, hiszen nem hagyott más utat (23. vers): ho /né timón tón hű ion, ti timá tón patera tón pempszanta autón, azaz, „aki nem tiszteli Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte”. ,ín 8:58 és 24 A prin Abraarn geneszthai, egó eimi a NWT szerint: „beidre Abraham came intő cxistence, I have been”, magyarul (Sz. A.): „mielőtt Ábrahám létrejött, én [már] voltam”. A NWT Függelékének jegyzete szerint „A Jn 8:58-ban kifejezett cselek­ vés ‘Mielőtt Ábrahám létrejött’, akkor kezdődött, és még mindig folyamatban van. Ilyenkor az eimi, amely kijelentő módban, jelen időben, egyes szám első személy­ ben áll [vagyok], helyesen fordítható kijelentő módban és múltidőben. Erre a szó­ rendre további példák a Lk 2:28, 13:7, 15:29, Jn 5:6, 14:9, 15:27, Csel 15:21, 2Kor 12:19, ÍJn 3:8. (...) Egyesek - megpróbálva azonosítani Jézust Jehovával azt mondják, hogy az egó eimi az arám ‘aní hú (‘Én vagyok az’) megfelelője, amelyet Isten [önmagára] használt. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy ezt a héber kifejezést emberek is használták, lásd IKrón 21:17. További próbálkozás Jézus és Jehova azonosítására a 2Móz 3:14 (LXX) használata, ahol ez áll: egó eimi ho ón, ami azt jelenti: ‘Én vagyok a Lény’ vagy ‘En vagyok a Létező’. Ezt a próbálkozást nem támogatja a 2Móz 3 :14-nek a Jn 8:58-tól eltérő szerkezete” (vö. ti 26. old.). Igaz a NWT szerkesztőinek megállapítása, miszerint a 2Móz 3:14 szövege több (...ho órí), mint a Jn 8:58, és az is, hogy az időbeli egyeztetés miatt lehetséges a perfectummal való fordítás. Ugyanakkor egyik példájuk sem az eimi használatáról ad információt, pedig a létige használatának sajátosságait nem lehet figyelmen kí­ vül hagyni. Általában egyszerűen „vagyok”-ot jelent, és nem szükséges elé kitenni az egó személyes névmást. Isten és Jézus önmagával kapcsolatos nagy kijelentései mellett azonban ott áll a hangsúlyos „egó”, ami arra utal, hogy csak ő, és nem más az igazság stb. A LXX-ban az egó eimi néhány helyen a „[csak] én vagyok [az]” jelentést hor­ dozza. Az 5Móz 32:39 ide te, idete, hoti egó eimi [héber: ‘aní hú] kai úkh esztin theoszplén emú, azaz „lássátok be, hogy [csak] én vagyok [az, ti. Isten], és nincs Isten rajtam kívül”. Az Ézs 43:10 gnöte kai piszteiiszéte kai szünéte, hoti egó eimi [héber: ‘aní hú], azaz „hogy megismerjetek, higyjetek bennem, és megértsé­ tek, hogy [csak] én vagyok [az, ti. Isten]”. Vannak szövegmagyarázók, akik úgy látják, hogy a Jn 8:58-beli kijelentés: „mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” erre utal.

134

Ezt azonban nem támogatja egyrészt az ószövetségi helyek szövegkörnyezete, amely azt tagadja, hogy lenne más isten, mint JI1VH. Az újszövetségi párbeszéd előzménye pedig a halhatatlanság kérdése. Jézus szavai azért viszik át a hívőt még a halálon is, mert ő maga sem halandó, mint a próféták vagy Ábrahám, ha­ nem már Abrahám előtt is létezett, és bemre az Ábrahámnak adott ígéret teljese­ dett be (lásd Gál 3:16). Az Újszövetségben az egó eimi „én vagyok az” jelentése azért teljesen világos mindenütt, mert egyértelműen kiderül, hogy micsoda Jézus vagy micsoda nem. íme néhány példa: Mk 6:50, 14:62, Lk 22:70, 24:39, Jn 8:24, 8:28 {hőtan hüpszószéte tón hídon tű anthrópú, tote gnószeszte, hoti egó eimi = „amikor fel­ emelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok az”, ti. akire Dán 7:1314 utal vö. Mt 26:64!). Az egó eimi „én vagyok a...” jelentése is mindig egyértel­ műen arra válaszolt, hogy micsoda Jézus (Jn 6:35.41.48.51, 8:12, 9:5, 10:7.9.11.14, 11:25, 14:6, 15:1.5. vö. 18:5!). A Jn 8:58 azonban egy szempontból egyedülálló. Itt nem tudjuk feltenni a kér­ dést: kicsoda vagy micsoda volt Jézus még Ábrahánr előtt? Az állítmány egysze­ rűen az, hogy Jézus Ábrahám előtt is volt, azaz létezett - az pedig, hogy a beszéd pillanatában is van, létezik, világos. A halhatatlanságnak, az örök élet adásának igénye, illetve az ‘aní Ilii szavak együtt igenis „veszélyesen” hatnak a zsidó fül számára. Nem véletlen, hogy a későbbi izraelita hitvédök a Jn 8. szövege alapján mindig azt akarták megcáfolni, hogy Jézus lehet-e Isten emberi testben. A Társulat joggal állítja, hogy az egó eimi nyelvészeti szempontból nehezen hozható közvetlen kapcsolatba az ószövetségi „Én vagyok az” ( ‘aní hú) isteni kije­ lentésekkel, és hogy a kifejezést itt lehetséges múlt idővel fordítani („voltam”). Ugyanakkor tagadhatatlanok az ószövetségi „áthallások”, a kifejezés jánosi hasz­ nálata, az egó hangsúlyos jelenléte, továbbá magától értetődő a folyamatos, jelen idejű eimi „vagyok” fordítása. (Az angolban a befőve után egyébként I had been lenne a természetes.) A kérdés inkább az, hogy az Ábrahám előtti létezéssel Jézus azt állítja: ő örök­ kévaló, halhatatlan, tehát egyedül Isten által birtokolt tulajdonságot igényel ma­ gának (ahogyan a keresztény teológia vallja), vagy csak azt, hogy mint első te­ remtmény a többi előtt, tehát Ábrahám előtt is létezett már (ahogyan az Őrtorony Társulat vallja). A kérdést ennek a szövegrészletnek a nyelvészeti vizsgálata nem döntheti el, de segít a szövegkörnyezet, amely egyrészt Jézus és a benne hívők hal­ hatatlanságáról szól, másrészt a zsidók reagálása, akik Jézust azonnal meg akarták kövezni, pedig erre csak istenkáromlás hallatán voltak felhatalmazva (lásd alább is). Igazából csak Jézus kilétének eldöntése adhatja meg a helyes értelmezést. A részlet angol fordításai: „before Abraham was bőm, 1 am” (NIV, KJV, NKJV, NASB, RSV, NEB, TEV, NCV) vagy: „I existed / was before Abraham” (Beck, Williams) vö. „even before Abraham was, I was, and I am” (CEV), magya­ rul: „mielőtt Ábrahám lett (volnaj, én vagyok” (Károli, Czeglédy, UP, RK, Káldi, Békés-Dalos, Vida), sőt Csia: „én öröktőlfogva vagyok”).

135

Jn 10:30 Az egó kai ho paíér hen eszmen a NWT szerint: „I and the Falhcr arc one”, ma­ gyarul: „én és az Atya egy vagyunk”. Ezt az igét nyelvészeti szempontból valóban helytelen módon szokták felhozni a szentháromságlan igazolására, hiszen nem Jé­ zus és az Atya személyi azonosságáról szól. A görögben az „egy” számnév hím- (heisz), nő- (mia) és semleges nemű (hen) lehet, és használatuk eltérő jelentést hordoz. A hen eszmen jelentése ez: „egység vagyunk”, vagy „elválaszthatatlanul egyfek] vagyunk”, mert a semleges nemű hen nem Jézus és az Atya személyi azonosságára utal (ezt a heisz hímnemü alak fejezné ki), hanem lényegi, természetbeli egységére. Ugyanezzel találkozunk a Jn 17:21-22-ben: hina ószin hen kathósz hémeisz hen [eszmen] a NWT szerint „in order thal they may be one just as wc are one”, ma­ gyarul (Sz. A.): „hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk”. A NWT kommentárja szerint csak gondolati és szándékbeli egységről lehet szó („egyetértünk”), pedig az Újszövetség ennél jóval többet tanít: természetfeletti, szellemi, lelki egységet, amely a Szentlélcknek a hívőkben lakozása által lehetsé­ ges (lKor 6:17.19, 12:3.13, 2Kor 3:17-18, Ef 4:3-6, 2Pt 1:4, ÍJn 3:23-24, 4:1315), és amely túllép az egyetértés és egyel nem értés korlátain (lásd Kérdések és tanácsok VT). A hen-1 találjuk az lKor 3:8-ban is, ahol a ho fiiteón kai potidzón hen eiszin értelmező jelentése: „aki ültet, és aki öntöz, mind egy / egyforma” - és nem „ugyanaz”. Pál és Apollós más-más személy, de mind Isten munkásai, és eb­ ben lényegi egység van közöttük, amit a korinthusiak hiába próbáltak meg pártoskodásukkal felbontani (lásd Lk 12:52, Róm 15:8). A kérdés mindenesetre az, hogy aki csak teremtmény, az lehet-e Istentől elváIds/lhatatlan, lehet-e Istennel lényegi egységben, lehel-e Istennel egy? Aki azt állítja, hogy ez lehetséges, az nemigen látta még át a Teremtő és teremtményei kö­ zötti alapvető különbséget. A zsidók viszont jól látták ezt, és mivel Jézusban csak embert láttak, joggal akarták megkövezni istenkáromlásért (10:31). Érvelésük egyszerű volt: „Nem jócselekedclért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat” (10:33 hoti szii anthróposz ón poieisz szeauton theon). A Társulat szerint ez is csak a zsidók hibás logikája volt, pedig ha Jézus csak „egyet akart” vagy „egyetértett” volna Istennel, akkor azért dicséret illette volna, vagy ennek a bebizonyítására szólították volna fel.

Jn 20:28 A ho kiiriosz mű kai ho theosz mii a NWT szerint: „my Lord and my God!”, ma­ gyarul szó szerinti, pontos fordításban: „az én Uram és az én Istenem”. A NWT szerkesztői szerint „Tamás egyszerűen csak felkiáltott érzelmi meglepetésében Jé­ zushoz fordulva, de valójában Istenhez intézve szavait”. Tamás szavai azonban nem felkiáltást, nem is megszólítást jelentenek, hiszen sem a kiiriosz, sem a theosz nem áll vocativusban, azaz megszólító módban, és mindkét főnév előtt ott van a névelője. Tamás felismeréséből megállapítás, kije­

136

lentés, végső soron hitvallás fakadt: „Az én Uram, és az én Istenem!” Az és kötő­ szó nem Tamás Urának és Istenének külön voltára utal, egyszerűen a pátosz tipi­ kus kifejező eszköze. Például „az Isten és Atya” Pál áldásaiban „az Atya Isten” (lásd lKor 15:24, 2Kor 1:3, 11:31, Gál 1:4, Ef 1:3), ezért a magyarra fordításban az „és” kihagyható. Az ige helyes helyes fordítása angolul: „My Lord and my God!” (KJV, RSV, NKJV, NASB, NIV, TEV), sőt „You are my Lord and My God!” (CEV); magya­ rul: „Én Uram és én Istenem!” (Káldi, Károli, UP, Vida, Csia) „Én Uram és Iste­ nem!” (RK) „Én Uram, én Istenem!” (Békés-Dalos). Csel 20:28 A poimanein lén ekk/észian lú theú, hén periepoiészalo dia tű haimatosz tű idiú a NWT szerint: „to shepherd the congregation of God, which he purchascd vvith the blood of his own [Són]”, magyarul (Sz. A.): „legeltessétek az Isten gyülekező tét, amelyet saját [Fia] vérével váltott ki magának”. A szövegkörnyezetből világos, hogy Isten egyházát kell pásztorolniuk, amelyet Isten „a saját vérével” váltott ki. A szöveg nem az Atya egyházáról szól, hanem Isten egyházáról, és az is világos, hogy nem az Atya ontotta a vérét az egyházéit, hanem a Fiú Isten. Az. „of his own Sori” betoldás a NWT, a RSV, a TEV és a CEV esetében is in­ dokolatlan nyelvészeti szempontból, de míg a trinitárius fordítók az isteni személy egyértelművé tételének érdekében toldották be a „Son”-t, a NWT szerkesztői a személy egyértelművé tételével azt akarták tagadni, hogy a Fiúban Isten, a Fiú Is­ ten ontotta értünk a vérét. A részlet helyes, egyszerű fordítása angolul: „with / by his own blood” (KJV, NKJV, NIV, NASB, NEB vő. NCV); magyarul: „Isten egyházát, amelyet tulajdon / saját vérével szerzett / szerzett meg magának” (UP, Károli, Káldi, Vida, RK, Békés-Dalos). Róm 9:5 Az ex hón ho Khrisztosz to kata szarka ho ón epi pánton theosz eulogétosz eisz túsz aiónasz a NWT szerint: „and from whom Christ sprang according to the flesh: God who is ovcr all be blest forever!”, magyarul (Sz. A.): „akiktől Krisztus test szerint származott: örökre áldott legyen az Isten, aki mindenek fölött van!” Az igehely értelmezése azért nehéz, mert az eredeti szövegben nem voltak mon­ datjelek, a fordítások pedig attól függően térnek el egymástól, hogy hova tesznek pontot vagy vesszőt. Ila a pánton után pontot teszünk, akkor a következő tagmon­ dat önálló áldássá válik. Ila előbb, a szarka után teszünk pontot, akkor a követke­ ző „mindenekfelettiség” és az Isten volt egyértelműen Krisztusra vonatkozik. Ila viszont a szarka után vesszőt, és a pánton után pontot teszünk, akkor Krisztusra a mindenekfelettiség vonatkozik, és ezt egy külön mondatban követi a hálaadás. A fordítók az első két variáció közül választanak. A NWT a RSV, a NEB és a TEV fordítását követi, amelyek külön mondatban, áldásként hozzák a theosz

137

euíogétosz eisz túsz aiónasz-t, vagy Krisztusra vonatkoztatják a mindenekfelettiséget és az Isten voltot is: „írom whom (...) Christ came, who is over all, God blessed forever (KJV, NASI3) / who is God over all, forever praised” (NIV, NKJV, hasonlóan értelmezi NCV, CEV). Ez utóbbi értelmezést követi szinte minden magyar fordítás (Károli, Czcglédy, ÚP, RK, Békés-Dalos, Vida, Csia). ANWT Függelékének jegyzete egy múlt századi tanulmányt idéz: „De a ho ón-1 a ho Khrisztosz-tói a to kata szarka választja el, amit az olvasásban szünetnek kell követnie; olyan szünetnek, amelyet a kata szarká-nak a to által adott külön hang­ súlya meghosszabbít; a megelőző mondat pedig nyelvtanilag önmagában teljes, és logikailag semmi továbbit nem követel, hiszen Krisztus csak lest szerint szárma­ zott a zsidók közül. Másfelől, (...) a közvetlenül megelőző áldásoknak a felsorolá­ sa, amelyeket Krisztus eljövetelének felbecsülhetetlen áldása koronázott meg, ter­ mészetes módon sugallja az Isten dicsőítését, a hálaadást annak, aki mindeneket kormányoz. (...) A doxológia szerkezete minden szempontból könnyednek és ter­ mészetesnek látszik. (...) A szarka utáni pont természetessége mellett szól a tény, hogy ez után a szó után találjuk a pontot a legrégibb kéziratok mindegyikében...” Való igaz, hogy a 4. század utáni kódexek közül négy (A, B, C, L), és két tucat­ nyi 8. század utáni másolat is a szarka után teszi a pontot. A görög Újszövetség szaktudósai szerint azonban a mondatjeleket ekkoriban még igen megbízhatatlan logikával tették ki a másolók, és ezt a Róm 9. Codex Sinaiticusban és Vaticanusban található egyértelmű pontozási hibák tanúsítják a legjobban. Sokkal meg­ bízhatóbb a 2-3. századi, görögül nálunk jobban tudó apostoli atyák szinte egyön­ tetű Róm 9:5 értelmezése, amely szerint Krisztusra vonatkozik a mindenekfelettiség és az Isten volt. Tény és való, hogy maga a mondat (!) nyelvészeti szempontból több értelmezést engedne meg. Mégis kérdéses, hogy ha Pál egyszerűen egy áldást akart volna el­ kezdeni, akkor mit keres a szövegben a ho után az ón („aki ... lévén”)? Ha Pál új mondatot akart volna kezdeni: „Az, aki mindenek fölött Isten, [legyen áldott örök­ ké!]”, akkor egyszerűbb és egyértelműbb lett volna így: ho [-] epi pánton theosz, azaz „a mindenek fölötti Isten”. Az ón jelenléte azonban kizárja azt a fordítást, hogy „Az, aki...”. Pál nem változtat alanyt, a ho ón („aki...”) éppenhogy megőrzi az előző tagmondat alanyát, aki Krisztus. Pál imádságait átvizsgálva a görög szaktudósok kiderítették,10 hogy az áldások kivétel nélkül mindig az előző tagmondat alanyához kapcsolódnak. Például hosz esztin... („a Teremtő helyett, aki áldott” Róm 1:25), ho ón... („az. Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott” 2Kor 11:31), hó... („a mi Atyánk akarata szerint, akinek di­ csőség” Gál 1:5; „Jézus Krisztus által, akinek dicsőség” Zsid 13:21; „Jézus Krisztus által, akinek dicsőség” lPt 4:11), autó... („érte van minden, övé a dicső­ ség” Róm 11:36; „aki pedig mindent megtehet... azé a dicsőség” Ef 3:21; „a min­ den kegyelem Istene ..., övé a dicsőség” lPt 5:11; „növekedjetek Urunk ismereté­ 10 B r u c e M e tz g e r: T ex tu a l C om m entciry on the G reek A T , U B S , N e w Y o r k , 1 9 9 3

138

ben, övé a dicsőség” 2Pt 3:18), tó de theó („az én Istenem pedig a mi Iste­ nünknek, Atyánknak pedig dicsőség” Fii 4:20). Az egész Bibliában, minden áldásmondásban megelőzi az eulogélosz („Áldott...”) a theosz-1 („...az Isten”), hiszen a héber áldásban is az első szó az „Áldott...” {Bánik..). A NWT által idézett kommentár véleménye, amely a Róm 9:5 doxológiáját „könnyednek és természetesnek” nevezte, a kutatások alapján el­ avult megállapításnak mondható. Mindez ellen az egyetlen ellenérv az, hogy Pál máshol nem mondja a Khrisztosz-t theosz-mk. A Fii 2:6-ban Krisztust mégis „Istennel egycnlő”-nek (isza theó) mondja. Fii 2:6 és 9 A hosz en morfé theú hüparkhón, úkh harpagmon hégészato to einai isza theó az NWT szerint „who, although he was existing in God’s form, gave no consideration to a seizurc, namely that he should be equal with God”, magyarul az ÚVF szerint: „aki bár Isten formájában létezett, nem gondolt arra, hogy erőszakkal megragadja azt, tudniillik, hogy Istennel legyen egyenlő”. Az Őrtorony Társulat szerint „Egyesek [számára ebből az] kikövetkeztethető: 1. Jézus már egyenlőségnek örvendett, de nem akart ahhoz ragaszkodni, vagy hogy 2. nem kellett az egyenlőséget megragadni, illetve az egyenlőségre törekednie, mi­ vel már rendelkezett vele” (ti 25. old.) - és pontosan ez a keresztények értelmezése. A probléma első eleme az úkh harpagmon hégészato fordítása. Az úkh annyi, mint „nem”; a harpagmosz alapja a harpadzó ige, amelynek a jelentése: erőszak­ kal eltulajdonít, elrabol (lásd Mt 11:12, 12:29, Jn 10:19), el-, meg- vagy kiragad (Jn 6:15, Csel 8:39, 23:10, Júd 23, Mt 13:19, IThessz 4:17), és amelynek más származékai a harpax (ragadozó: lásd Ml 7:15, rabló: Lk 18:11, harácsoló: lKor 5:10), a harpagé (elrablás: Zsid 10:34, zsákmány: Mt 23:15, rablásvágy indulata: Lk 11:39). A harpagmosz főnevet az ógörögben is igen ritkán használták, az Új­ szövetségben pedig csak egyszer, ennél ez igénél találkozunk vele. A rá vonatkozó hégészato a hégeomai álszenvedő ige aorisztosz alakja. Ennek a jelentésköre a következő: vezet, irányít, kormányoz (lásd Mt 2:6, Lk 22:26, Csel 7:10, 14:12 stb.); vél, gondol, hisz tart valakit vagy valamit valamilyennek (lásd 2Kor 9:15, Fii 2:3.6.25, 3:7-8, lTim 1:12, Csel 26:2, Zsid 10:29, 11:11.26 stb.). Aszó sze­ rinti fordítás nyilvánvalóan ez: „Isten formájában lévén nem tekintette / nem vélte / nem tartotta zsákmánynak / rablóit dolognak”, hogy egyenlő Istennel. A Társulat magyarázata a szövegkörnyezetét figyelmen kívül hagyva azt sugall­ ja, hogy Pál Jézus alázatának példájával akar alázatra inteni. „Mi jellemezte az ő gondolkodásmódját? Talán az, hogy ‘ne gondolja rablásnak’, hogy egyenlő Isten­ nel? Nem, ez pontosan az ellenkezője lenne annak, amiről itt szó van! Voltaképpen Jézus, aki ‘az Istent önmagánál többre tartotta’, sohasem akarta volna ‘megkapa­ rintani az Istennel való egyenlőséget’, hanem inkább megalázta magát” stb. (ti 25. old.). Eszerint ha a másikat különbnek kell tartanunk önmagunknál, akkor erre

139

azért Jézus a legjobb példa, mert ő Istent, azaz Jehovát különbnek tartotta önma­ gánál! De vajon erről beszél Pál? Először is a Fii 2:6-ot megelőző szakasz nem csupán önmagunk másokhoz méregetéséről beszél, hanem együttérzésről, szcretetről, közös törekvésekről, gondok­ ról, a viszálykodás kerüléséről, alázatról, és végül az 5. versben arról, hogy senki se csak a saját hasznát nézze, hanem mindenki a mások hasznát is! Ezután jön az a mondat, amit rendszerint valahogy így fordítanak: „Az az indulat legyen benne­ tek, ami Krisztus Jézusban is megvolt" (lásd Károli, ÚP, RK, Békés-Dalos, Csia). A túto froneite en hantin, ho kai en Khrisztó Iészú első tagmondatának értel­ mező fordítása azonban inkább így hangzik: „Ez legyen egymás között a fő gondo­ tok...”. A második, igen nehezen értelmezhető csonka tagmondatban az ige hiá­ nyát valószínűleg azért szokták „volt”-tal pótolni, mert Pál Jézus emberré léteiével, a múlttal folytatja a gondolatmenetét. Mégis, nyelvészeti és teológiai megfontolásból is elfogadhatóbb a jelen idejű létigc: ho kai en Khrisztó Iészú \esztin\, azaz: „...amint az Krisztus Jézusban van” (lásd Vida), esetleg egy az öszszefüggésbe illő módbeli segédigévcl együtt: ho kai en Khrisztó Iészú [einai elei], azaz: „...amint annak Krisztus Jézusban lennie is kell”. Ennek a tisztázására azért volt szükség, hogy meglássuk: Pál gondolatmeneté szerint Krisztusban a hívők alapállásának kell lennie annak, hogy egymás érde­ keit a saját hasznuk fölé helyezik. Erre, az önzetlenségre példa Krisztus Jézus, aki annak ellenére, hogy Isten formájában volt (a felső pólus), az emberek érdekében egy időre feladta dicsőségének teljességét, és emberek formáját vette fel (az alsó pólus). Nem tartotta rablóit, azaz megszerzett dolognak az Jstennel egyenlőnek levését" - to einai isza theó (a to einai az eimi létigc főnévi igcnevéből képzett főnév), azaz „hogy egyenlő Istennel”, mintha az számára szerzett dolog lenne, s amihez ragaszkodnia kellene, mert emberré léteiével elveszthetné. Ellenkezőleg, szinte „önmagát kifosztva” (heau tón ekenószen) egy időre szolgai formát vett fel, megalázta magát, és engedelmeskedett - egészen a kcreszthalálig. Ez a mennyből a földre való önlcalázás, ez a döbbenetes ellenségszcretet az a példa, amit Pál a filippibeliek elé tárt és az önfeláldozó testvérszeretet mintájává tett (Mt 5:43-48, 11:29 vö. 23:12). A Társulat azonban sajnos még a 9. verset is (dió kai ho theosz autón hiiperiipszószen kai ekhariszalo autó to onoma to hiiper pan onomá) fclismcrhetetlenné teszi (NWT): „on this veiy reason alsó God exaltcd hiin to a superior position and kindly gave him the name, that is above every [other] name”, magyarul: „Ezért Isten fel is magasztalta őt egy felsőbb /feljebb való helyzetbe I tisztségbe, és azt a nevet adta neki, amely minden [más] név fölött való” (fordítás és kiemelések Sz. A.). Ez az eredetitől két szempontból is eltér. Egyrészt a hüperüpszoó ige jelentése ez: minden mértéken felül, minden fölé felemelni (az Újszövetségben csak itt for­ dul elő, és túlzott felsőfokot fejez ki), tehát nem csupán „magasabb” szintre (középfokú hasonlítás) jutott Jézus, hanem a létező legmagasabb helyre; az aorisztosz alak jelentősége az, hogy a felmagasztalás egyszer s mindenkorra tör­

140

tént. Másrészt a to ononta to hiiper pan onoma jelentése: a minden felelt való, az­ az legfelsőbb név, s ez nem tűri a „más” betoldását (lásd Kol 1:15-nél ugyanezt a hamisítást). A pontos fordítás a következő: „Ezért Isten őt minden fölé emelte / felmagasztalta, és azt a nevel adta neki, amely minden név fölött van.” Nincs az a zsidó, vagy zsidó származású keresztény, akinek a „mindenek fölött való név” hallatán ne a Név jutna az eszébe, maga Isten, akit egyszerűen csak úgy emlegettek, hogy há Sém, a Név (vö. Csel 4:12, ÍJn 2:12, Kol 3:17 stb.) Az Atya értünk odaadott Fia végigszenvedte értünk az emberré létei és a helyet­ tünk való bünhődes elképzelhetetlen megaláztatását. Isten Fia emberi testet öltve valóban „kisebb” lett az Atyánál (Jn 14:28, „az én Atyám nagyobb nálam”), és mint messiás az őt küldő Istentől való teljes függőségben élt (lKor 11:3, „Krisztus feje az Isten”). Mégis feltámadva az Atya dicsőségére már ÚR minden felett, előtte hajol meg minden teremtmény térde (11. vers). Az ige első részének (6. vers) helyes angol fordításai: „vvho being / existed in the form / in very natúré of God, thought it / considcrcd it nőt robbery / nőt something to snatch / to be grasped to be cqual vvith God” (KJV, NKJV, RSV, NIV, NASB, uc. körülírva TEV, NCV, CEV, NEB), a második rész (9. vers) he­ lyes fordításai: „God exalted him to the highest piacé, and gave him / bestowed on him the name, that / which is above every namc” (KJV, NKJV, RSV, NIV, NASB, NEB ue. körülírva TEV, NCV, CEV). Kol 1:15-16 A prótotokosz paszész ktiszeósz, hoti en autó ektiszlhé la panta (...) la panta d i’aulú kai eisz anion ektisztai a NWT szerint: „the firstbom of all creation, because of him all [other] things wcrc created (...) all |other] things were created through him and fór him”, magyarul (Sz. A.): „...az egész teremtés elsőszülöttje, akiért minden [más] teremtve lett (...) minden [más] általa és érte lett teremtve”. Az Őrtorony Társulat teológiája szerint Jézus csak az első, közvetlenül teremtett teremtmény, Isten „mestermunkása vagy ifjabb partnere”, aki által a teremtés többi részét megalkotta (hiv. lKor 8:6, Péld 8:12.22.25-26.30), de nem maga a Teremtő. A részlet eleje szó szerint fordítva félrevezető: „[Jézus] az egész / minden terem­ tés elsőszülöttje”, JT számára azt sugallja, hogy Jézus megteremtésével kezdődött el a teremtés. A „minden más” \other\ beszúrása is ezt az értelmezést van hivatva sugallni. De nézzük meg a szöveget közelebbről! A részlet fordítása és értelmezése a ktiszisz és a pasz jelentésétől, illetve a birtokos szerkezet értelmezésétől függ. A ktiszisz jelentése: létesítés, alapítás, intézmény (lásd lPt 2:13), a világ megte­ remtése (mint folyamat, de visszatekintve nyilvánvalóan már befejezett cselekmény, lásd Róm 1:20, 2Pt 3:4), a teremtett világ és dolgai (mint a tett eredménye, lásd Róm 1:25,8:19). Itt mindenképpen a kész világra utal, és nem a teremtés folya­ matára, vagy az egyes ícxcmUnényekxc (ami a ktiszma lenne, lásd Jak 1:18, lTim 4:4, Jel 5:13). A pasz melléknév jelentése (az egész / minden egyes) attól függ,

141

mire vonatkozik. Mivel itt a teremtett világról van szó, és nem egyes teremt­ ményekről, „az egész” jelentés nyilvánvaló. A prótoíokhosz alapjclentésc: e/só'szülött vagy először született, de a szó az el­ sőbbség, a rangbeli /elsőbbség értelmét is hordozza. A prótoíokhosz tesz kliszeósz értelmezése attól függ, hogy milyen birtokos szerkezetnek fogjuk fel. Nyelvészeti szempontból több eset lehetséges: Jézus az clsőszülött az egész teremtésben, tehát a teremtett világ része (genitivus parlitivus), de ha Pál ezt akarta volna mondani, egyszerűbb és egyértelműbb lett volna az en ktiszei (a teremtésben). A második: ő az egész teremtés, tehát minden teremtmény előtt született valaki (genitivus comparativus, lásd Károli, Czcglédy). A harmadik: ő az elsőszülött az egész teremtés fölött (genitivus rclationis). A döntésben a szövegkörnyezet segít, de előbb lássunk né­ hány hibás fordítást, amit nyelvészeti és írásmagyarázati okból egyaránt el kell vetni. Az „elsőszülött minden teremtmeny között / közül” verzió (lásd ÚP, BékésDalos, Károli) azért nem állja meg a helyét, mert nem teremtményekről van szó, hanem a teremtésről; a „teremtmények elsőszülöttje” prótotokosz (ón ktiszmatón lenne. Az „clsőszülött a teremtmények közi7/” csak akkor lenne elfogadható, ha prótotokosz ek[\\ tón ktiszmatón lenne a szöveg; ennek a fordításnak csak három verssel később (1:18) van nyelvészeti alapja (ek), ahol Pál szerint Jézus az „első­ szülött a halottak közük’ (prótotokosz ek tón nekrón). A „minden teremtmény el­ sőszülöttje” (Káldi) is semmitmondó vagy félrevezető. Döntő az értelmezésben az a tény, hogy Jézus nem a Teremtő elsőszülöttje (prótoíokhosz tű ktisztú lenne, ugyanis ktisztész a Teremtő), hanem „a teremtésé” (ktiszisz). Ez azt jelenti: ő „az elsőszülött [jogaival rendelkezik] az egész teremtés fölött”, hiszen általa teremtetett minden a mennyben és a földön (16.vers, vö. Jn 1:3). Nem szükséges görögtudás ahhoz, hogy észrevegyük: a szövegkörnyezet az Örökösről szól, aki mindennél előbb volt, minden felett van, és mindenkit min­ denben megelőz (1:17-18), akiben van a hívők öröksége. Emellett szól az is, hogy a Zsid 12:16 szerint a prólotokia sem egyszerűen elsőszülöttségct, hanem az elsőszülöttség jogát fejezi ki, ahogyan „az állam első embe­ re” sem az első magyar, hanem a nemzet élén álló valaki. A Kol 1:15 birtokos szerkezetét az általában formai hűségre törekvő fordítások nem oldják fel (lásd NASB, RSV vö. Vida, RK, Káldi), mindenesetre az „elsőszülött az egész teremtés fölött” (gén. rclat.) értelmezést követik a közismer­ ten akkurátus angol fordítások: ,,[hc is] the firstbom over all creation” (NIV, NKJV), és több értelmező fordítás is: „he is the firsl-bom Són, superior to / the primacy of all crcatcd things” (TEV, NCV, NEB). Az „egész teremtés előtt szüle­ tett” (gén. compar.) értelmezést követi néhány parafrázis: „who existed before every crcatcd thing” (Bcck, Williams, Living Bibié stb.). Nem szabad figyelmen kívül hagyni a 16. vers tartalmát sem: a ktidzó (terem­ teni) ige kétszer fordul elő. Először: en autó ekliszthé ta panta, ahol az ige passzív aorisztosz alakja a teremtésre mint egyszer s mindenkorra lejátszódott cselekvésre utal: „mert általa lett minden [dolog az égen és a földön] megteremtve”. Másod­

142

szór: ta panta di 'autú kai eisz autón ektisztai, ahol az eklisztai passzív perfectum alak a teremtés állandó, maradandó, jelenben is érvényes jellegére utal. A két részlet szerint a világ en autó, azaz „benne” vagy „vele” teremtetett, más­ részt d i’autú, azaz „általa”, harmadrészt eisz autón, azaz „őrá nézve” (Káróli, UP) vagy „ővégette” (Csia), „beléje torkollóan” (Vida) lelt teremtve. Az eisz autón-1 egyes fordítások úgy értelmezik: „számára” vagy „érte” teremtetett minden, ti. hogy az övé legyen (RK, Káldi, Békés-Dalos), de az eisz valamilyen célra irá­ nyultságot fejez ki. Eszerint Jézus a teremtés célja, a világban az embernek olyan­ nak kell(ett volna) lennie, mint amilyen ő. Kiről van itt szó, ha nem a Teremtőről? És nem félrevezetés-e a „minden” (ta panta) mellé a „más” beszúrása? (lásd fentebb a Fii 2:9-nél ugyanezt a beszúrást.) Kol 2:9 Az en autó katoikei pan fo pléróma tesz theotélosz szómatikósz a NWT szerint: „it is in him that all the fullness of the divine quality dwells bodily”, magyarul (Sz. A.): „ő az, akiben az isteni minőség egész teljessége testileg lakozik”. A NWT „divine quality”-hoz kapcsolódó lábjegyzetében ezt találjuk „szó szerint ‘istenség’, gör. theotélosz, lat. divinitatis”. A theótész jelentése: istenség, isteni természet, isteni lényeg, Isten-volt; a szó az Újszövetségben csak itt fordul elő. Pál nem egyszerűen a theosz-ról, Istenről ír, hanem az Isten lényén, Isten természetén, fiz „istenségen” belüli titkot fejtegeti. Erre az a gnosztikus eretnekség kényszerítette rá, amely az egyszerű krisztushittel szem­ ben misztikus „teljességet” (plérómá-1), teljes „ismeretet” (gnószisz-1) hirdetett. Pál e „tudás” ellen a Krisztusban adatott teljes megváltásnak, megszentclődésnek, bölcsességnek, reménységnek, a Krisztusban teljes éleinek a hirdetésével küzdött. A gnosztikusok által használt szavakat (pléróma, gnószisz) a hívők szá­ mára keresztény tartalommal töltötte meg, hogy megértsék: az evangélium nem szorul kiegészítésre. Minden benne van Krisztusuk lényében. Az „istenség teljessége” kifejezés tehát az 1:19 alapján a „Teljességinek, azaz Istennek a szinonimája. (A theótész-1 egyébként a klasszikus görög használata szerint sem lehet „isteni minőségnek” fordítani, jelentése egyszerűen „istenség” vagy „isteni természet”, amitől egy isten isten, és nem más.) Pál szerint a Teljesség, azaz Isten, az isteni természet, az isteni mivolt egész tel­ jessége Krisztusban lakik. A NWT szerkesztői azonban Jézus Isten voltát eleve tagadják, az „istenség”-et csupán Istentől származó „isteni minőségiként értel­ mezik, amely nem azonos magával az Istennel. Ez az értelmezés talán akkor lenne jogos, ha igénkben a Iheiosz („isteni”) melléknévből képzett theiótész (isteni jel­ leg, isteni természet, valakinek a valamiről felismerhető Isten-volta, lásd Róm 1:20) állna. Itt azonban a theosz, azaz „Isten” főnévből képzett theótész áll, ami istenséget, valamilyen szempontból megközelített Isten-voltot jelent. Jézust a Biblia sehol sem nevezi „isteni”-nek, csak Istennek (lásd a többi kriti­ kus igehely elemzéséi), hiszen „az istenség egész teljessége” lakozik benne. Ezért 143

aki őbenne Istenére ismer, abban Isten vesz lakozást (Ef 3:17, ÍJn 2:1-6, 4:7-17, lKor 6:13-20), és „isteni természet részesévé” lesz (2Pt 1:4). Itt térünk rá, hogy Pál milyen szempontból közelíti meg az istenséget. A szómatikósz-V rendszerint úgy fordítják, hogy „testileg” vagy „testi módon”, pedig a szórna jelentése a hullától a testi jelenléten át a természet, a lényeg, a létforma, az alak és a személyiség, a lényeg vagy a testület jelentéséig terjed. A szómatikósz mint határozószó, a hogyan kérdésre válaszol, tehát a fordításnak azt kell megra­ gadnia, hogy Krisztusban mimódon lakozik „az istenség egész teljessége”. Nyilván nem fizikailag, mert bár a Feltámadt teste Fizikai tulajdonságokkal is rendelkezik, létformája elképzelhetetlenül több mint Fizikai. Sokkal inkább arról van szó, hogy lényegileg, lényét tekintve őbenne lakozik az Istenség egészének teljessége. Ezért aki tudni akarja, milyen az Isten, Jézust Figyelje meg, rajta keresz­ tül megismerheti, lásd Jn 1:16-18. Az ige angol fordításai a következők: „in him dwclls all the fullnes of the Godhead bodily” (KJV, RSV, NK.ÍV) „in Mim all the fullncss of deity / Deity dwclls / lives in bodily fönn” (NASB, N1V), „the complete being of the Godhead dwclls embodied” (NEB); magyarul a szórná-1 „tcst”-tel fordítók szerint: „benne lakik az istenség egész teljessége testileg” (Károli, ÚP, Békés-Dalos) „...testi for­ mában” (RK) / „...minden teljessége tcst(ülct)ilcg” (Vida), vagy „testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti” (Csia), de a legjobb talán ez: „őbenne lakozik az Istenség egész teljessége valósággal” (Czcglédy). lTim 4:1 (1 Kor 12:10) A to de pneuma rhétosz legei... proszekhontesz pneumaszin pianoisz kai didaszkaliaisz daiinon ión a NWT szerint: „the inspircd ultcrance says deFinitely (...) paying attention to mislcading inspircd ultcrances and tcachings of demons”, ma­ gyarul (Sz. A.): „az ihletett kijelentés határozottan mondja ... [hogy egyesek] félre­ vezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira hallgatva |elbuknak a hitben]”. A NWT lábjegyzete csak ennyit jegyez meg a 4:1-hez: „Or: the spirit”. A kon­ kordancia pedig az IKor 12:10-ct hozza fel a másik előfordulási helyként: az álló de diakriszeisz pneumalón a NWT szerint: „to another discemment of inspircd uttcranccs”, magyarul (Sz.A.): „másoknak az inspirált / ihletett kinyilatkoztatások megkülönböztetése” [adatik]. Minden angol és magyar Bibliában a „Spirit” - „spirit(s)” és a „Lélek” / „Szellem” - „lelkek” / „szellemek” fordítást találjuk, hiszen mindkét ige görög eredetijében a pneuma (lélek / szellem) szó áll. Az „ihletett kinyilatkoztatás” mint fordítás több kérdést is felvet. Ha az lTim 4 .1-ben a pneuma egyes- és többes számú alakját (jmeumata) így fordították, ak­ kor máshol az Újszövetségben miért nem? Másrészt az „ihletett kijelentés” görög megfelelője kb. a logosz theopneuszlosz lenne, s ami azt illeti, a theopneusztosz (Istentől ihletett vagy lehelt) kifejezést csak a 2Tim 3:16-ban találjuk, a Szentírás jelzőjeként.

144

A Társulat a Szentlélekbcn csak „Isten tevékeny erejét” látja, nem személyt, még kevésbé magát Istent. A „szent szellem” személyes voltára utaló igéket telje­ sen elfogadhatatlan nyelvészeti és logikai alapon igyekszik eltüntetni az Istentől ihletett írásból. Tit 2:13 - Ef 5:5, 2Pt l:l,2Thessz 1:12 A proszdekhomenoi tén makarian elpida kai epifaneian tesz doxész tű megalú theú kai lészú Khrisztú a NWT szerint: „while wc wait fór the happy hopc and glorious manifestation of the great God and of [the] Savior of us, Christ Jesus”, magyarul (Sz. A.): „miközben várjuk / várván a nagy Isten és [a] Megváltónk, Krisztus Jézus dicsőséges megjelenését és boldog reménységét”. A NWT-ből az derül ki, hogy a nagy Isten és a Megváltó két különböző személy. A NWT Függelékének jegyzete szerint „ezen a helyen két főnevet találunk, amelyeket a kai (és) kapcsol össze, az első főnevet a [birtokos esetben álló] hatá­ rozott névelő előzi meg: tú (-nek a). Hasonló szerkezetet találunk a 2Pt l:l-2-ben, amely világos különbséget tesz Isten és Jézus között. Ez azt jelenti, hogy amikor két személyt egy kai kapcsol össze, ha az első személyt határozott névelő előzi meg, akkor nem szükséges megismételni a névelőt a második személy előtt” (és erre még további példákat is felhoz (Csel 13:50, 15:22, Ef 5:5, 2'ITicssz 1:12, lTim 5:21, 6:13, 2Tim 4:1). A jegyzet ezenkívül egy múlt századi kommentárt is idéz, amely a Mt 21:12 és Mk 11:15 párhuzama alapján azt állapítja meg, hogy a Mtban olvasható „kiűzte mindazokat, akik adtak és vetlek a templomban” eredetije [túsz pólímtasz kai agoradzontasz] és Mk eredetije [túsz póhintasz kai túsz agoradzontasz] alapján senki sem javasolná logikusan, hogy az emberek adtak és vet­ tek is, hanem nyilvánvalóan két embercsoportról, eladókról és vásárlókról van szó. A kommentár ezután a Tit 2:13-ra is kiterjeszti ezt az elvet, és a 2Thessz 1:12-re is hivatkozik a: ,Jcata tén kharin tú theú hétnón kai kiiriú [...a mi Istenünk és lázi Úr kegyelme szerint] kifejezésen természetes módon egy alanyt értenénk, amenynyiben két alanyra gondolt volna a szerző, a kiiriú elé névelőt tett volna; a lészú Khrisztú egyszerű, névelő nélküli hozzáadása a kiiriú-hoz azonban világossá teszi, hogy e párhuzamos hely két alanyról szól”. Az egész bizonyítással csak az a probléma, hogy figyelmen kívül hagyja a görög nyelv egyik sajátosságát, az ún. hen-dia-düoin („egy kettő által”) szerkezetet, amellyel éppen e kritikus igékben találkozhatunk. A hen-dia-düoin vagy más né­ ven fau-explicalivum (magyarázó, értelmező „és”) formával akkor van dolgunk, ha a kai két olyan főnevet kapcsol össze, amelyek közül csak az első tag előtt van névelő. Ilyenkor a két fogalom összetartozik, a kettő egy fogalmat fejez ki. Ez nem vonatkozik a bővítményekkel rendelkező főnevekre és az olyan esetekre, amelyek­ nél külső információ segít az értelmezésben (lásd a fentebb hivatkozott Mt-Mk párhuzamos igéket). Ami a Tit 2:13-at illeti, a részlet: epifaneian tész doxész tú megalú theú kai lészú Khrisztú magyarul: „[várjuk] a nagy Istennek, [azaz] Jézus Krisztusnak a di-

145

csőségcs megjelenését”. Isten dicsősége Jézusban fog újra megjelenni ebben a világban (vő. Zsid 1:3, 2Pt 3:18-19). Az ige helyes angol fordításai: „the glory of our great God and (our) Savior, Jcsus Christ” (KJV, NKJV, RSV, NIV, NASB, NEB, NCV, TEV, CEV); magyarul sajnos csak az ÚP: „a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus megjelenését”. Ugyanez a „kettő által egyet” kifejező szerkezet áll az Ef 5:5-ben. Az i'tkh ekhei kléronomian en té baszileia tű Krisztit kai theú, magyarul: „nincs része a Krisz­ tusnak, [azaz] Istennek országában”. Az Újszövetség egészéből is nyilvánvaló, hogy Isten királysága Krisztusban közclgctt cl, és Krisztus királyságaként fog megjelenni a földön. Az ige angol fordításai közül a legjobb: „the kingdom that bclongs to Christ and to God” (CEV), esetleg „in the glory' of Christ and God” (NKJV, NASB). Magyarul a „Krisztus és Isten országában” (Káldi, Károli, Czeglédy, Vida, Csia) verzió áll a legközelebb az eredeti értelméhez, de sok fordítás fölöslegesen betoldja az Isten elé a határozott névelőt: „a Krisztus és az Isten országában” (ÚP, RK, Békés-Dalos). A 2Pt 1:1-ben az en dikaioszüné tú theú hémón kai szó térósz lé szú Khrisztú, magyarul: „Istenünk, [azaz] üdvözítő Jézus Krisztus///?/*: igazsága által”. Ezzel azo­ nos szerkezetet találunk az 1:11-ben: eisz lén baszileian... tú kiiriú hémón kai szótérosz lészú Khrisztú, magyarul: „a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk örök országába”, vö. 2:20 és 3:18. Az 1:1-ben világos, hogy „Istenünk, azaz üd­ vözítő Jézus Krisztusunk igazsága” a mi drága hitünk tárgya, hiszen az ő igaz voltában bízunk, és nem a magunkéban. A 2Pt 1:11,2:20, 3:18-ban is egyértelmű, hogy az „Urunk” és „Jézus” ugyanaz a valaki: „Urunk, [azaz] üdvözítő Jézus Krisztusunk” az, „akinek dicsőség most és mindörökké!” Az ige helyes angol fordítása: „through the righteousness of our God and Savior Jesus Christ” (RSV,NKJV, NIV, NASB, NEB, TEV, NCV, CEV - a KJV „of God and our Saviour” fordítása nem korrekt, mert az our birtokos névmás a God-ra vagy a God-ra és a Saviour-re vonatkozik, tehát mindenképpen a God elé kerül). Magyarul: „Istenünk és üdvözítőnk / megváltónk, Jézus Krisztus igazsága által” (ÚP, Károli, RK, Bé­ kés-Dalos; de Káldi, Vida és Csia sajnos, nem tudni, milyen okból, szétválasztja). A 2Thessz 1:12-ben ugyanezt a szerkezetet találjuk. A kata tén kharin tú theú hémón kai kiiriú lészú Khrisztú magyarul: „Istenünk, (azaz) Urunk Jézus Krisztus kegyelme szerint” (lásd RK vö. Vida). A NWT Függelékében idézett kommentá­ tor megállapítása - miszerint a lészú Khrisztú hozzáadása nélkül „világos” lenne, hogy egy alanyról van szó, ti. hogy az „Isten” és az „Úr” ugyanaz a valaki - nem fogadható el, hiszen a szerkezetből éppen az a legnyilvánvalóbb, hogy az „Úr” és „Jézus Krisztus” ugyanaz a valaki. Az igehely angol fordításainak többsége - an­ nak ellenére, hogy a szerkezet ugyanaz, mint a 2Pt-ben, csak a szótérosz helyett kiiriú áll - érthetetlen okból ezt hozza: „to the grace of God and (oí) the Lord Jesus Christ”, csak kivételesen találunk következetes fordítót: „of our God and

146

Lord Jcsus Christ” (Bcck: NT in ihc Languagc of Today). Magyarul is sajnos csak a RK pontos: „Istenünknek cs Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből”. A NWT szerkesztőinek a kai által összekapcsolt személyek különállóságára fel­ hozott „példái” semmit sem bizonyítanak, de vegyük végig ezeket is: A Csel 13:50-ben a lasz szebomenasz giinaikasz tasz eüszkhémonasz kai túsz prótúsz tesz poleósz magyarul: „a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit”. Ebben a szerkezetben mindkét személycsoport előtt van ha­ tározott névelő, tehát semmi köze a 'fit 2 :13-hoz, ahol csak az első előtt van. Ahol ugyanis mindkét (vagy akárhány) személy előtt névelő áll, ott természe­ tesen névelővel kell fordítani, és világos, hogy külön személyeket jelölnek. A Csel 15:22-ben a személynevek előtt (andrasz ... szün tó Pauló kai Bar­ nába, lúdan tón kah'tmenon Barszabban kai Szitán) is természetes, hogy nincs szükség névelőre. Az lTim 5:21-ben a diamartüromai enópion tű theú kai Khriszlú Iészú kai tón ekleklón angetón magyarul: „Istenre, Krisztus Jézusra és a választott an­ gyalokra kérlek...”. Ebben az esetben a két kai nem két személyt, hanem hár­ mas kapcsolatot köt össze; mivel a theú és az angetón előtt is van névelő, természetes, hogy a középen álló Khriszlú Iészú is külön személynek számít. Az már más kérdés, hogy Pálnak kérlelés közben miért nem elegendő Istenre hivatkozni, és miért kell fokozásként a messiás Jézusra, illetve a „választott angyalokra” nézve is kérlelnie? Az lTim 6:13-ban a parangelló szói enópión tú theú tú dzóogonúntosz ta panta kai Khriszlú Iészú tú martürészantosz epi Pontúi Pitatú tén kaién homologian szó szerint: „meghagyom neked a mindennek életet adó Isten és a Poncius Pilátus előtt oly szép hitvallást tevő Krisztus Jézus színe előtt”. Itt ugyancsak természetes, hogy két személyről van szó, erről a főnevek bővít­ ményei gondoskodnak (Isten, a mindennek életet adó, illetve Krisztus Jézus, a Poncius Pilátus előtt oly szép hitvallás tevő). A 2Tim 4:1-ben is a diamartüromai enópion tú theú kai Khriszlú Iészú tú mellontosz krinein dzóntasz kai nekrúsz szó szerint: „az Isten és az élőket és halottakat ítélni szándékozó Krisztus Jézus színe előtt kérlek...”. Itt a fordítás­ nál a második személy bővítménye miatt természetes az Isten és a Krisztus személye közötti különbség. Megmarad azonban a kérdés, hogy Pálnak miért nem „elég” egyszerűen Istenre apellálni, másrészt a személyek különbözősége a trinitástan egyik oldalát (ti. e személyek különbözőségét) nem cáfolja, ha­ nem állítja. Jel 3:14 A Társulat a Kol 1:15 értelmezése és a betoldások („más”) szükségessége mellett azzal érvel, hogy Jézus csak „Isten teremtésének a kezdete”. A hé arkhé tész ktiszeósz tú theú a NWT szerint: „the beginning of the crcation of God”.

147

Azarkhé időbeli elsőséget, azaz kezdetet (Jn 1:1, ÍJn 2:13 stb.) vagy rangbeli elsőséget, azazyélsőMséget jelent. Igaz, hogy János máshol a „kezdet” jelentéssel használja a szót, Lukács és Pál viszont az ugyanolyan természetes „felsőbbség” jelentéssel is (Lk 2:20, 12:11, Róm 8:38, Kol 2:15, Tit 3:1 stb.). A kíiszisz jelen­ tése pedig itt inkább a teremtés aktusát, folyamatát jelenti, mint annak eredmé­ nyét, a teremtett világot. Kettős birtokos szerkezettel van dolgunk. Egyrészt a „teremtés kezdete” jelenté­ se vagy az, hogy ö kezdte el a teremtést (genitivus obiectivus), vagy az, hogy ő a /elsőbbség a teremtett Vúág fölött (genitivus relationis). Másrészt „az Isten terem­ tésének kezdete” kiegészítés arra utal, hogy a teremtést általa Isten kezdte el (genitivus subiectivus). A fordítás kétféle értelmezése - hogy ti. ő a teremtést elkezdő Isten, vagy őálta­ la kezdte el Isten a teremtést - attól függ, hogy kicsoda Jézus. A harmadik fordítás JT és a keresztény teológia számára egyaránt evidens: ő a teremtett világ fölött a Király. A nyelvészet itt nem dönthet, de a bibliai összefüggések, a többi kiritikus igehely, amely egyértelműen Jézus Isten voltáról tanúskodott, igen. A Biblia, a zsidóság és a kereszténység Istent, és csakis Istent vallja a teremtés alanyának (lMóz 1-2. fej.). összefoglaló megítélés helyett magát az Őrtorony Társulatot szeretnénk idézni: „Mivel a fordítók ismeretlenek kívánnak maradni, képzettségükről semmi továbbit nem tudunk mondani. A fordítást a minősége alapján kell megítélni.” Szakmai tiltakozás a NWT ellen Az Őrtorony Társulat által kiadott Új Világ Fordítás a görög nyelvészek körében a sok változtatás és félreértelmezés miatt - érthető felháborodást keltett. H. H. Rowley szerint „a kötet az elejétől a végéig ragyogó példája annak, hogy hogyan nem szabad fordítani az Újszövetséget”, sőt kimondja, hogy a NWT „Isten Igéje elleni sértés”. A továbbiakban közreadjuk Julius Mantcy professzor nyílt tiltakozó levelének a fordítását," mert nem tartjuk valószínűnek, hogy JT tudnának ezekről a dolgokról. Az Őrtorony Társulatnak 1974, július 11. Tisztelt Uraim! Birtokomban van annak a levélnek egy másolata, amelyet a Santa Ana-i (Calilifomia) CARIS-nak küldtek, s azért írok, hogy kifejezzem egyet nem értése-1 11 J o h n A n k e r b e r g : T he F a cts ott J e h o v a h 's IVitnesses, O r e g o n , H a r v e s t, 1 9 8 6 . (S z . A . fo rd ítá s a )

148

met a levél megállapításaival, illetve a Dana és Mantey által írt Görög nyelv­ tankönyvből vett idézetekkel kapcsolatban. (1) Az önök állítása: „...az ő munkáik megengedik a Jn 1:1 Új Világ Fordí­ tásában található interpretációt”. A mi nyelvtankönyvünkben12 nincs olyan megállapítás, amely bármikor is arra utalt volna, hogy a Jn 1:1 fordításánál az „egy isten” [a godj megengedhető lenne. A. Nincsen semmilyen „szabályunk”, amellyel a Háromságot támogatnánk. B. Azt sem állítottuk soha, hogy ilyesmi a szándékunkban állna. Mi egysze­ rűen azokat a tényeket ismertettük, amelyek benne rejlenek a bibliai nyelvben. C. Az önök által idézett 148. oldal 3. bekezdésének fejezetcíme ez: Az alannyal egy kopulaüv mondatban. Itt két példa illusztrálja azt, amikor „a névelő az alanyra mutat”, de mi ennél a paragrafusnál nem tettünk más meg­ állapítást az állítmányról, kivéve hogy „amint ez a l/ieosz-bm valószínűleg a Háromság többi személyére is utalt”. Ez nem pontosan az ellenkezője annak, amit az önök fordítása („egy isten”) magával von? Önök engem a szövegkör­ nyezettől függetlenül idéztek. Nyelvtankönyvünk 139 és 149. oldalán (VI) megállapítottuk, hogy „a theosz névelő nélkül az isteni lényeget jelöli ... a theosz én ho logosz Krisz­ tusnak az isteni természet lényegében való osztozását hangsúlyozza”. A mi interpretációnk egyetért a New English Bibié és a Today ’s English Version interpretációjával: „Ami Isten volt, az az Ige volt” (IVhat God was, (he Word was), és Barclay interpretációjával: „Az ige természete azonos volt Isten ter­ mészetével” (The natúré o f the Word was the same as the natúré o f God), amit önök idéztek is a CARIS-nak írt levélben. (2) Colwell és Hamer cikkei óta (Journal o f Biblical Literaturé), különö­ sen Hamer tanulmánya óta szakmai és logikai szempontból sem elfogadható a Jn 1:1 „és az Ige egy isten volt” fordítása. A szórend egy ilyen interpretációt [szakmailag] elavulttá és pontatlanná tesz. (3) Nem kielégítő az sem, ahogyan Colwell szabályát idézik, mert megálla­ pításainak csak egy részét idézik. Kihagyták azt a határozott kijelentést, hogy „az igét megelőző főnévi állítmányt (csak azért, mert a névelő hiányzik) nem lehet határozatlan névelővel vagy ‘kvalitatív’ [jelző értékű] főnévként fordítani”.13 (4) Hamer professzor (JBL Vol 92:1, 1973) Colwell kutatásain túllépve fel­ fedezte, hogy az ilyen, igét megelőző főnévi állítmányok elsősorban az alany természetének vagy karakterének a kifejezésére szolgálnak. Ezt János evangé­ liumában 53 helyen, Márk evangéliumában 8 helyen találta igaznak. Mindkét 12 H . E . D a n a - J. M . M a n te y : A M a n u a l G ra m m a r o f the G r e e k N e w T estam eni, T o r o n t o , M a c m illa n , 1 9 5 7 . 13 A z 1 9 8 3 - a s k ia d á s ú N W T F ü g g e lé k e ( 6 A ) t o v á b b r a is h iv a tk o z ik a z i d ő k ö z b e n e l h u n y t C o k v e llr e , a k i m á r n e m tu d tilta k o z n i.

149

tudós írt arról, hogy ha az evangéliumok szerzői határozatlanságot szándékoz­ tak kifejezni, akkor a névelő nélküli főnévi állítmányt rendszerint az ige után tették. Colwell és Hamer is megállapította, hogy a Jn 1:1 nem határozatlan, és nem szabad „egy istcn”-ncl fordítani. Most egyedül az Őrtorony írói kardos­ kodnak emellett a fordítás mellett. A bizonyítékok 99 százaléka azonban elle­ nük szól. (5) Egyetértünk levélbeli megállapításukkal, miszerint az embert a „szent szöveg” vezesse, és „ne csak valakinek a szabályai”. Tanulmányunk azonban azt bizonyítja, hogy Jehova Tanúi ennek az ellenkezőjét teszik, amikor a „szent szöveg” eltér eretnek hitüktől. Példa erre a ko/aszisz „levágás”-sal való fordítása, amikor a szótárak szerint csak „büntetés” a jelentése. A Jn 8:58 egó eimi-jének [vagyok] „vollam”-mal helyettesítése is félrefordítás, akárcsak a Zsid 9:27-ben a beszúrás: az „elvégzett dolog, hogy az ember egyszer s min­ denkorra meghaljon” - hiszen ezt a görög Újszövetség nem támogatja. Krisztus lekicsinyítését célzó próbálkozás az arkhé lész kliszeósz (Jel 3.14) félrefordítása a „teremtés kezdetévé”, ha egyszer „minden leremtőjeként” ma­ gasztalja a Jn 1:2, és „Istennel egyenlő” volt (Fii 2:6), mielőtt lealázta magát eiT e a földre, hogy emberi életet éljen. A Jn 14:28 idézése („Az én Atyám na­ gyobb, mint én”) annak bizonyítására, hogy Jézus nem volt egyenlő Istennel, figyelmen kívül hagyja a Fii 2:6-8 alapján világos tényt, hogy ő önként volt a megaláztatás állapotában, s hogy ez az állapot véget ért, amikor felment a mennybe. Miért kísérlik meg szándékosan becsapni az embereket, amikor például Lk 23:43-ban („Bizony mondom, ma velem leszel a paradicsomban”) a „ma” után teszik a vesszőt, amikor - az önökéi kivéve - az újgörög, latin, német és angol fordításokban, sőt még az önök The Kingdom lnterl'mear Translaíion görög szövegében is a /egó („mondom”) után van a vessző? Ugyanígy a 2Kor 5:8 helyesen: to be óul ofthe body and al honié wilh (he Lord, azaz szeretnénk „a testen kívül és az Úrnál otthon lenni”.14 Ezek az igehelyek azt tanítják, hogy a megváltott a halála után azonnal a mennybejut, ami ellenkezik az önök tanításaival, miszerint a halál az életnek véget vet, egészen a feltámadásig. A fentiek csupán néhány példa arra, aho­ gyan az Őrtorony félrefordítja és eltorzítja Isten Igéjét. E tények ismeretében és különösen amiért engem a szövegkörnyezetből ki­ ragadva idéztek, arra kérném meg önöket, hogy a Manna/ Grammar o f íhe Greek New Testament-ci ne idézzék többet, amint azt az elmúlt 24 évben tet­ ték, és hogy ettől kezdve se engem, se írásaimat ne idézzék kiadványaikban. Arra is megkérem önöket, hogy az Őrtorony folyóiratban azonnal és nyilváno­ san kérjenek bocsánatot, mivel szavaimnak nincs közük a Jn 1: l-ben a íheosz 14 M a g y a r u l: „ s z e r e t n é n k k ik ö ltö z n i a te s t b ő l, é s h a z a k ö ltö z n i a z Ú r h o z ” ; a N W T

f é lr e ­

f o r d í t á s a s z e r in t „ a te s t tő l e ltá v o lo d n i [to b e c o m e a b s e n t ] é s o t t h o n t k é s z íte n i m a g u n k n a k a z Ú r n á l” - a m i i n k á b b e tik a i j e l e n t é s t s u g a ll.

150

előtti névelő elhagyásához. Arra is megkérem önöket, hogy írjanak a CARISnak, és jelentsék ki, hogy „szabályommal” visszaéltek és hibásan idézték. A Nyelvtankönyv előszava előtti oldalon ezek a szavak olvashatók: „Minden jog fenntartva - ennek a könyvnek egyetlen része sem reprodukálha­ tó, bármilyen formában a kiadó írott engedélye nélkül”. Ha van ilyen enge­ délyük, kérem küldjenek belőle egy fénymásolatot. Amennyiben nem teljesítik a fenti kéréseket, számoljanak a következményekkel. Tisztelettel: Július R. Mantey További szakirodalom a témáról: Countess, Róbert: The Jehovah ’s IVitnesses New Testament - A critical ana/ysis o f the New World Translalion o f (he Chrislian Greek Scriptures. Phillipsburg, N.T, Presbytcrian and Refoimcd, 1987. Metzgcr, B.M.: Jehovah ’s Witnesses and Jestts C hrist-A biblical and theological appraisal. In: Theology Today, April / 1953. Van Buskirk, Michael: The Scho/arly Dishonesty o f the Watchtower. Santa Ana CA, CARIS, 1976. A Irinitástan történetéhez A Őrtorony egyik cikksorozata („Vajon a korai egyház tanította, hogy Isten három személyű Isten?” 1-4. (1991. nov. 1. / 1992. febr. 1. / 1992. ápr. 1. / 1992. aug. 1.) a Szentháromságtan történetét igyekszik összefoglalni az ősegyháztól a 4. századi zsinatokig, természetesen nem minden elfogultság nélkül. Az anyag angolból fordított idézeteket tartalmaz, az ókeresztény írók latin vagy görög szövegét nem közli. Maguk az idézetek igen szelektívek, és a folyamatosan citált szakkönyvek is olyanok, amelyek a Társulat válogatását és alaphozzáállását tükrözik. Az ókeresz­ tény írók (Római Kelemen, Ignác, Polikárp, Papiász, Plermász, Justinus és Tertullianus) müveiből azokat a részleteket válogatták össze, amelyek a Pláromság személyeinek külön személy voltáról és alá-fölé rcndeltségi viszonyáról szólnak. A cikksorozat a Jézus Isten voltát valló részleteket vagy egyszerűen elhallgatja, vagy megpróbálja kimagyarázni: [1992. febr. 1.-21. old.] „Igaz, Ignatius így ne­ vezi a Fiút: ‘Isten, a Szó’. De az ‘Isten’ szónak a Fiúra történő alkalmazása nem jelent szükségszerűen egyenlőséget a Mindenható Istennel. A Biblia ‘Isten’-nek nevezi a Fiút az Ézsaiás 9:6-ban. A János 1:18a Fiút ‘egyetlen-nemzett isten’-nek nevezi. Jehova Istentől, az Atyától hatalommal és tekintéllyel felruházva, a Fiút helyénvaló ‘hatalmas’-ként meghatározni, ami alapvetően ‘isten’-t jelent (Mt 28:18; lKor 8:6, Zsid 1:2).” Amikor pedig Jusztinosz „a prófétai Szellem imádásáról és tiszteletéről” ír (7. Apológia VI.), a cikk írója megint magyarázkodni kényszerül: „Nos, bár úgy tűnik, hogy Jusztin vértanú eltért attól a tiszta bibliai

151

tantételtől, hogy ki legyen a keresztény imádatának tárgya, kétségtelenül mégsem tekintette a Fiút az Atyával egyenlőnek...” [ 1992. ápr. 1. - 27. oldal]. Ami ezeket a 2-3. századi szerzőket illeti, írásaik többnyire hitvédelmi célzatú­ nk. A kereszténység etikáját bibliai és életviteli bizonyságtétellel védték, így etiká­ jukban nincs is semmi teológiai kiegyensúlyozatlanság. A keresztény dogmatikát azonban többnyire bizonyítani kívánták a filozofikus neveltetésű hallgatóság előtt, így teológiájuk is kiegyensúlyozatlanná vált. A görög filozófiai iskolák és a gnoszlikusok történelcmellenes szemlélete ellen küzdve elsősorban azt hangsúlyozták, hogy Isten a történelemben leplezte le ön­ magát. Erősen üdvtörténcti megközelítésű trinitástanuk állította az Atya, a Fiú és a Lélek mennyei, szellemi egységét, de a megváltás eseménysorozatában betöltött szerepüknek megfelelően egymásnak alárendelt személyként mutatják be őket. Ez a felfogásuk alapvetően nem bibliában (a trinitástan is vallja az alá-fölé rcndeltségi viszonyt, ami a személyek feladatait illeti), de egyoldalú, mert a szemé­ lyek egy voltáról általában mint a Jézus megszületése előtti és mennybemenetele utáni valóságról beszélnek. Az alábbiakban felsorolt ókeresztény írók - az Őrtorony cikkeinek állításaival szemben - igenis mind vallották a földön járó, a mennybement és a visszavárt Krisztus Isten és ember voltát. Krisztológiájuk és trinitástanuk azért vált egyolda­ lúvá, mert a korabeli filozófia bölcsességről, princípiumról, világrendező elvről szóló tanításának alapfogalmát, a logosz-t megpróbálták keresztény tartalommal megtölteni (lásd Jn). Az ún. „logosz-krisztológia” szerint Isten szava, bölcsessége Krisztus személyében öltött testet, tehát ö a filozófia végcélja, az ún. „pneumakrisztológia” szerint Krisztus a testet öltött „örök szellem”. Ez alkalmas volt annak bizonyítására, hogy Isten emberré lett s az igazság egy személy, nem teória, de ezek a koncepciók egyoldalú formai hangsúlya a modalizmus, egyoldalú alá-fölé rcndeltségi hangsúlya pedig az arianizmus tévedése felé mutattak előre (főleg Origenésznél). Az ókeresztény szerzők írásainak, valódi teológiájának ki-ki utánanézhet a kö­ vetkező müvekben magyarul is: Ókeresztény írók I. III. VIII. (Szent István Társu­ lat, Budapest), Dr. Vanyó László: Az ókeresztény kor dogmatörténete I-II. (Pázmány Péter Róm. Kát. Hittudományi Akadémia, Budapest), Patrológia (Katolikus teológiai kézikönyvek 24. kötet, Agapé, Szeged). E könyvek szakirodalomjegyzéke alapján az idegen nyelven értők továbbtájékozódhatnak. Végül álljon itt egy példa a 2. század közepéről, Szárdcszi Mcliton szavai A húsvétrók „...eltemették, mint embert, feltámadt a halálból mint Isten, az, aki természetében Isten és ember volt”. - Antiókhiai Ignác (Efl 1. VII 2. IX 1. XVIII l.M agn VII 2. XIII 1-2. Róm VI 3. Szmir III 3.); - Római Kelemen (7KorLVIII 2. XLVI 6); -Barnabás levél (V 5. VI 12. VII 3. IX 9. XII 7.);

152

- Tatianosz (Beszéd 21,1); - Jusztinosz(PárbeszédXXX 3. LXVÍII 1. LXXI 2. LXXV 1-4. LXXVI 1. LXX1X 2. CII 7. CXX1X 1. CXXV1II 4. Kérvény X, Első Apológia XIII 3. LXI 3-12. LXV 3. Második Apológia XIII 4.); - Iréneusz (Az eretrtekségek elten I 9,2 1113,8 28,4-6 30,9 111 16,2-8 17,4 18,1 19,3 21.fej. IV 6,7 20,1.23. V 12,2 14,2 Az apostoli igehirdetés fel­ tárása 47. 48. 49. 54.); - Ilippolütosz (Az anlikriszíusról 4.); - Tertullianus (Krisztus testéről V. X-XIII. XVII. Praxeasz ellen II-VI. XVI. XXVI. Markion ellen II 16. 27. A türelemről III. A feltámadásról LI.); - Novatianus (A Háromságról 13. 10. 11. 15.21.); - Alexandriai Kelemen (Intelem a görögökhöz I 7,1 XI 111,2 112,2 Szőnyegek V 16,5 105,4 VII 127,2 Melyik gazdag üdvözíti? XXXVII 3. Prédikáció I 2,4); - Órigencsz (Kelszosz ellen III 14. 28. Kommentár János evangéliumához I 28. X 6. XXXII 12.).*

Ó r i g e n é s z te o ló g iá já n a k s o k p o n tja v ita to tt, e r ő s e n e r e t n e k s z ín e z e tű , a k á r c s a k H c r m á s z é

(A Pásztor).

153

2. Függelék Feltámadás, halhatatlanság vagy lélekvándolrás? A gnosztikusok, a spiritualisták és a Jehova Tanúi tanításai miatt szükséges az ember lényével, halálával, halál utáni reménységének témakörével is foglalkozni. Tévtanaikat a Szentírás konkrét kijelentései és összefüggései alapján meg lehet cáfolni, vagy legalábbis a Bibliára való hivatkozást vissza lehet utasítani. Ennek ellenére tudatában vagyok annak, hogy ez a témakör igen bonyolult, a keresztény teológusok között is sok vitára ad okot, illetve itt és most nem lehet minden rész­ letkérdéssel foglalkozni. Mindenekelőtt tudni kell, hogy a Biblia - sok más vallással szemben - az em­ berről mint egészről beszél, nem ad részletes tanítást, amolyan „műszaki leírást” arról, hogy milyen „összetevői” vannak. Az ember részeiről, illetve funkcióiról (test, lélek, szellem, szív, vesék, elme, érzelem, akarat, lclkiismeret stb.) igen elté­ rő szövegösszefüggéseken belül eltérő felsorolásokat találunk, (vö. Mt 22:37, Mk 12:30, 1Thessz 5:23, Zsid 4:12). A Biblia írói számára inkább az volt a fontos, hogy az ember mi szerint él: a teste vagy a lelke, illetve a Lélek uralma alatt. A teremtett világ és lényei A Biblia szerint egy Isten van, aki a teremtett világon kívül álló, és mégis azt be­ lülről átható természetfölötti személy, egyszerre transzcendens és immanens szel­ lemi lény. A világnak számunkra látható (föld) és láthatatlan (menny és alvilág) része is van (IMóz 1:1, Kol 1:15-16), mindkettőt ugyanaz az Isten teremtette. A láthatatlan világba tartozó teremtmények (angyalok, illetve lázadó, bukott an­ gyalok vagy démonok) fizikai test nélküli „szellemek” (héber: rúah, görög: pneumá). A földi élőlények mindegyike viszont anyagi test és életerő (bászár és nefes, illetve szarx és pszükhé, lásd Ezs 31:3). Az ember különlegessége a Biblia szerint Az ember is egyrészt anyagi testből áll (bászár vagy szarx), másrészt a bclélehelt isteni lehellettől (rúah vagy pnoé) lett „élőlény” (nefes chajah vagy pszükhé dzósza, IMóz 2:7 vö. 6:3). Az ember azonban - túl azon, hogy teste porból lett, és porrá lesz (IMóz 3:19, Préd 12:7, 3:18-19 vö. 20-21!), több, mint biológiai lény. Csak neki van Istennel, vallási, erkölcsi élettel kapcsolatos funkciója (rúah vagy pneuma vö. 4Móz 14:24). Az Újszövetség szerint az embernek ez a létfontosságú funkciója a bűnbeesés óta „halott” (IMóz 3:3 vö. Ef 2:1, Róni 3:23), és csak a Krisztusban való hitrejutáskor eleveníti meg a Szentlélek (Ef 2. fej., vö. Jn 3:1-8, ÍJn 5:1). Másrészt az embernek igenis van fizikai testtől független élete, öntuda­ tos, személyazonos létformája (Zsolt 146:4, Ézs 14:9-10, Mt 22:32, 17:3, Mk

154

12:27, Lk 16:19-31, 23:24.43, lKor 5:5, 2Kor 12:2, Jel 6:9-10, 7:9-17, 20:13). Ennek sorsáról még a továbbiakban lesz szó. Az Ószövetség és a rabbiníkus hagyomány tanítása A zsidó felfogás szerint az ember Isten nélkül csak por, egész egzisztenciájával Teremtőjétől függ. Ezért is volt Izraeltől olyan idegen az öngyilkosság gondolata (ellentétben a görögökkel). A halál pillanatában a vér és vele az életerő elfolyik, a test (bászár) elrothad, a lélek (ríiah) pedig visszatér a Teremtőhöz (Préd 3:19, 12:7, Zsolt 104:29). A halál tulajdonképpen a végső, teljes tisztátalanság állapota (lásd a Tóra tisztulási törvényeit). Az ember újraéledése, feltámadása Isten kezében van, egyedül ő Úr a halál fölött, még az alvilág is az övé (Ám 9:2, Zsolt 139:8). A zsidó rabbik a kevés ószövetségi adat alapján igen keveset foglalkoztak a túlvilággal. Egyedül a Zsolt 49:16 utal arra, hogy az igaz embert Isten „magához veszi”, de nem világos, hogy ez földi vagy mennyei közösségre utal. Az általános zsidó felfogásban az élet csak ebben a világban élet, mert az embernek csak itt van miben reménykedni (Préd 9:4), bár az élő is csak azt tudja, csak abban lehet biz­ tos, hogy meg fog halni (9:5a). Aki meghal, az többé semmiről sem tud, annak a földi történésekből már semmi haszna, sőt őt is elfelejtik (9:5b), szeretete, gyűlöle­ te, igyekezete, tervei mind semmivé válnak (9:6 vö. Zsolt 146:4). A Biblia sehol sem tanítja, hogy a halottak öntudatlan állapotba kerülnének (az „elalvás” a meghalás körülírása, eufémizmus, lásd Mt 9:24, 27:52, Jn 11:11, Csel 7:60 13:36, lKor 15:6.18.20.51, IThessz 4:13, 5:10). Tanítja ellenben azt, hogy a halottaknak többé nincs befolyásuk az itthagyott világra, és az sem hat rájuk. Helyzetük ideiglenes, mégis végleges - már csak a végső megítéltetésre várnak. A hithü izraelita ezért nem a halottaknál, hanem az élő Istennél keres vezetést (vö. lSám 16:14-23, 2Krón 33:6), hiszen nem akarja magát démonoknak kiszolgál­ tatni, és a törvény is tiltotta a spiritizmus minden formáját (5Móz 18:10-12). A végső ítéletre való feltámadást is a fizikai test megelevenedéseként, új terem­ tésként képzelték el (vö. Dán 12:2). A farizeusok és az esszénusok hittek a testtől független lélek létezésében. Teológiájukban a feltámadás összekapcsolódott a messiási korral, és úgy gondolták, hogy minden - éppen akkor élő vág}' feltámadt - igaz boldogan élhet a messiás királyi uralma alatt. A szadduceusok (akik csak a Tórát fogadták el), velük szemben tagadták a lélek, az angyalok létezését és a fel­ támadást. Szerintük a messiási kor áldásaiból a majd akkor élő szerencsések ve­ hetik ki a részüket, és az igazságszolgáltatást is a földön keresték. A biblikusabbnak tekinthető farizeusi irányzat fennmaradása révén a testtől a halál pillanatában különváló lélek tanítása a későbbi zsidó teológiának is része maradt. Eszerint a halottak a feltámadásig az alvilágba, a holtak hazájába kerülnek (héber: seól lásd lMóz 37:35, a LXX-ban: hádész). A rabbinikus hagyomány szerint az igazakra a gán-éden („édenkert”, más néven „paradicsom” vö. lMóz 2:8-14 vagy „Ábrahám kebele”), a feltámadás után pedig a messiási kor örök földi öröme vár. A bűnösökre a seól {hádész) vár, az ítélet után pedig a gé-hinnóm

155

(Mt 23:33 „gyehenna”, eredetileg egy Jeruzsálemtől délre fekvő völgy állandóan lángoló-izzó szemétégetője). A túlvilágon az igazak boldogok, a gonoszok szen­ vednek: mindegyik előleget kap a rá váró végleges állapotból (vő. Lk 16:19-31). Az Isten ellen lázadó, bukott angyalok (démonok) egy része valamilyen „mély­ ségbe” (abüsszosz - Lk 8:31, Jel 9:1,20:1-3), az alvilág sötét lyukaiba vagy bilin­ cseibe „lett taszítva” (tartaroó - 2Pt 2:4), cs ott várnak az örök tűzzel égő gyehen­ nára, amely tulajdonképpen nekik készült (Mt 25:41, Jel 20:10), bár sajnos embe­ rek is kerülnek bele (Jel 20:11-15). A l Újszövetség tanítása Az Újszövetség a folytatódó kinyilatkozatás révén sokkal többet árul el a végső dolgokról, és jobb reménységet is ad a hívőknek. Számításba kell venni azonban, hogy a szarx, a pszükhé és a pneuma kifejezéseken kívül, amelyekkel a LXX a héber búszár, nefes és rúah kifejezéseket fordította, a görög nyelvnek van egy sa­ játos, más nyelven csak körülírással visszaadható fogalma is: a szóma. Mindennek és mindenkinek van szórná-ja, azaz alkata, megjelenési formája (lKor 15:38-40). A szó jelenthet külső megjelenést (2Kor 10:10), természetet (Róm 6:6, 7:24), az ember egész valóját (Mt 5:29, 6:22, 10:28, IThessz 5:23, Jak 3:2-3) vagy egysze­ rűen önmagát (Róm 6:2, 8:23, 12:1, lKor 7:4, 9:27, 13:3), testületet (Ef 5:23), il­ letve árnyékot (Kol 2:17) vagy földi porhüvelyt, azaz hullát, tetemet is (Mt 24:28). Ez azért fontos, mert a keresztény testi léten túli reménysége nem lelke puszta továbbélése, hanem lényének átváltozása. Krisztus visszajövetelekor a meghalt hívők feltámadnak, az élő hívők felragadtatnak a felhőkbe és ott egyszerre mind átváltoznak, új létformát, szómá-i kapnak (lásd lKor 15:47-53, IThessz 4:15-18). Pál az lKor 15-ben különbséget tesz a földön élők „érzéki teste”, azaz földi, ter­ mészeti, testi létformája (szórna füzikon vagy pszükhikon) és a Krisztus visszajövctelétől várt „lelki test”, a szellemi létforma (szóma pneumatikon) között. Fontos látni, hogy a hívők lelki-szellemi újjáteremtése (Gál 6:15) nem Adám, az első ember létformájának a vmzaállítását, restaurálását jelenti, hanem sokkal töb­ bet: a feltámadt, megdicsőült Jézushoz való hasonlóvá válást, totális transzformációt (lásd Róm 8:11-25, ÍJn 3:1-3). A hívők reménysége teljes egészében Krisztus lényében van elrejtve (Kol 3:3), aki maga a feltámadás és az élet (Jn 11:25-26), aki „megelevenítő Lélekké” (eisz pneuma dzóopoiún, lKor 15:45) lett. A hívőkben Krisztus Lelke lakozást vett, s ő a záloga annak a folyamatnak, amely revén már most Krisztus képére kezdenek átformálódni (Róm 8:11, 2Kor 3:17-18 vö. 2Pt 1:4, Ef 1:19-20), s amelynek a csúcsán, Jézus visszajövetelekor egész lényük hozzá hasonlóvá válik, akár már el­ hunytak, akár még élnek (IThessz 4:15-18). Az újjászületett hívő Krisztussal egy lélek, egy szellem (lKor 6:17, pneuma). Ez azért döntő fontosságú, mert a fizikai test (szarx) nem örökölheti Isten országát (lKor 15:50). Pál itt „Isten országá”-n nem a mennyei létet érti, hiszen akkor az elhunytaknak nem kellene a még élő hí­ vőkkel együtt átváltozni, amikor Krisztus eljön (IThessz 4:15-18, lKor 15:51-53).

156

Ezenkívül az IThessz 5:23-ban is szórna áll a pszükhé és pneuma mellett, nem szarx, tehát Pál nem a hívők testének, hanem lényüknek a megtartatásában bízik. Sőt a Fii 3:21 szerint azt várja Krisztus megjelenésétől, hogy nyomorúságos tes­ tünket, azaz létformánkat (tó szórna tész tapeinószeósz hémóri) az ő dicsőséges testéhez, létformájához (tó szórnád tész doxész au tű) hasonlóvá változtatja (allasszó - megváltoztat, kicserél). A latin nyelvű Apostoli hitvallásban a „test feltámadásába” (camis r e s u r r e c tio n e m , c a ro = s z a r x ) vetett hit azért alapul fordítási hibán, mert a Vulgata a görög s z a r x - ot és szó rn á - 1 különbségtétel nélkül, mindig c a r o - \ al fordította, ami csak fizikai testet, húst jelent. A niceai-konstantinápolyi hitvallás ezt a problémát megkerülve és a Biblia tanításának megfelelően inkább a „halottak feltámadását” vallja. Az újszövetségi hívőknek az volt a reménységük, hogy a halál után azonnal az Úr jelenlétébe kerülnek, de még nem a szellemi testben, hanem egy átmeneti és mindenképpen tudatos létformában. Amikor István vértanú előtt megnyílt a menny, és meglátta az Urat, így imádkozott hozzá: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” (Csel 7:59) Más mártírok „lelkei” (j)sziikhai) is azonnal a mennybe kerül­ tek” (Jel 6:9, 7:9-17). Pál számára a meghalás nyereség, hiszen az élet maga Krisztus (Fii 1:20-21), és azon tűnődik, hogy mi a jobb: egy ideig még szolgálni a földön, vagy „elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (1:22-23). Pál a fizikai test levetése utáni, de a pneumatikus test felöltözése előtti állapotot „mezítelenségnek” nevezi (2Kor 5:2-3, pontos fordítása: „ha levetkőztünk is, ne bizonyuljunk mezítelennek”). A két részlet üzenete egyértelmű: Pál inkább a halált választaná (Fii: elköltözés, 2Kor: levetkőzés), csakhogy az Úrnál lehessen (Fii), vagy inkább azt, hogy megérje az Úr visszajövetelét, mert akkor fizikai testére, létformájára halál és átmeneti állapot nélkül fclöltözhetné a szóma pneumatikon-i, azaz átváltozhatna (2Kor). Mindez arról tanúskodik, hogy a hívő azonnal a mennybe, az Úr jelenlétébe kerül. A már mennybe került hívők az Úr eljövetelekor feltámadnak, a mennyből a földi világba visszahozatnak és az élő hívőkkel együtt átváltozva és az angyalokéhoz (Mk 12:25-26), sőt Jézuséhoz hasonló (ÍJn 3:1-3) romolhatatlan, megdicsőült szellemi létformát öltenek (lKor 15:35-55, 20-23, IThessz 4:14-18). Minden kor hívői Urukkal együtt jelennek meg a földön, hogy Krisztus királyságában vele együtt uralkodjanak (Róm 8:19-23). Ez a halál fölötti teljes győzelem (lKor 15:54). Az Ószövetség idején és az átmeneti időszakban élők reménysége Az ő helyzetükre elsősorban az Újszövetség tanítása alapján, visszafelé következ­ tethetünk. A hitehagyott izraeliták minden valószínűség szerint a seó/-ban vannak, és a nem hívő népek tagjaival együtt a második feltámadásra várnak (Jel 20:11-15).

157

Az igazak közül Énókról (lMóz 5:22-24) és Illésről (2Kir 2:11) tudjuk, hogy nem haltak meg, hanem felragadtattak a mennybe. Isten az élők Istene (Mk 12:27), ezért az ószövetségi szentek haláluk után minden valószínűség szerint mind az Úr jelenlétébe kerültek, akárcsak a Jel 6. vértanúi. Bár erről nincs biztos adatunk, valószínűvé teszi a Mt 17:3, Mózes és Illés megjelenése és Jézussal való beszélge­ tése, amiből kiderül, hogy tudatos, szellemi létformában voltak. Az ószövetségi szentek, az igazak feltámadása valószínűleg Krisztus visszajövetelekor történik, hogy az újszövetségi hívőkkel együtt részesülhessenek a megígért messiási béke­ korszak áldásaiban (Zsid 11:40). Az Őrtorony Társulat a Jn 3:13-at úgy értelmezi, hogy ha Jézus előtt „nem ment fel a mennybe senki”, akkor az ószövetségi igazak sem jutottak a mennybe. A szövegösszefüggés és a nyelvi elemzés alapján azonban kiderül, hogy Jézus egészen másról beszélt. Nikodémus bevallotta Jézusnak, hogy tudja: „Istentől jött tanítóul”. Jézus utalása az újjászületés szükségességére azonban értetlenség­ be ütközött: „Izráel tanítója vagy, és nem tudod?” Ezután (3:11) Jézus azt mondta neki: „Amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, arról teszünk tanúsá­ got”, de itt nem fejedelmi többesben szólalt meg, hanem a tapasztalat és a köz­ lendő általános összefüggésére utalt, amit a következő versben konkretizált is: „Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hin­ ni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek?” Ebben az öszefüggésben, indoklás­ ként hangzott el a megállapítás: „Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia” (ÚP). Ebből a fordításból úgy tűnik, mintha Jézus azokat akarná megkülönböztetni, akik nem mentek fel a mennybe, és azt, aki felment és le is jött onnan. Kérdés azonban, hogy Jézus mikor és minek ment volna fel, ha egyszer eleve onnan jött? A megértésben segít a fordítás pontosítása. Az ú d e is z a n a b e b é k e n a is z tó n ú r a n ó n fordításánál figyelembe kell venni, hogy az a n a b a in ó (felmenni) ige itt perfectumban áll, tehát olyan cselekvésre utal, amely a beszéd jelenére is hatás­ sal van. A szerkezet pontos, értelmező fordítása tehát ez: „mert senki sem ment fel a mennybe, h o g y o tt le tt vo ln a , é s o n n a n v is s z a is j ö t t v o ln a ” ilyen informá­ ciókkal. Jézus tehát tudta, mit beszél, sőt az általa leleplezett dolgokról csak az tudhat, aki eleve a mennyből jött. Rajta kívül senki sem állíthatja, hogy ott volt, onnan jött, és amit tud, azt onnan tudja (vö. Péld 30:2-6). Nikodémus jól sejtette, hogy Jézus Istentől jött tanítóul, de arra nem gondol­ hatott, hogy Jézusban maga a Dán 7-ből ismert Emberfia áll előtte, s hogy nem­ csak mennyei mondanivalója van, hanem az embereket megmentő engesztelő halálra készül (3:14-17). A Lk 23:43-ban a Jézus mellett keresztre feszített latornak a rabbik csak a gye­ hennát ígérhették, ő azonban Jézusban meglátta az egy napon visszatérő, élőket és halottakat feltámasztó uralkodó Messiást. Hitvallására válaszként Jézus azt ígérte neki, hogy még aznap a „paradicsomba” jut vele együtt. A „paradicsom” egyér­ telműen a menny szinonimája (2Kor 12:1-4, Jel 2:7).

158

Az Őrtorony Társulat a NWT-bcn a „ma” szó után tesz kettőspontot: „Bizony mondom neked ma: velem leszel...”, arra hivatkozva, hogy az eredeti szövegben nem voltak mondatjelek. Valóban csak a 4-5. századtól találunk mondatjeleket a másolatokban, de egyrészt kivétel nélkül mindegyikben a „neked [azt] mondom” (szói legó) után van vessző (még a Társulat által kiadott Kingdom Interlinear Trcmslation-bán is), a görög apostoli atyák is mindig így értették, másrészt Jé­ zusnál a „Bizony mondom neked / nektek...” mindig a mondanivaló ünnepélyes bevezető formulája. Ezenkívül értelmetlen lett volna „aznap” ígéretet tennie, hi­ szen mindketten tudták, hogy a nap végét egyikük sem éri meg. Mindenki fel fog támadni, de nem mindegy, hogy örök életre vagy örök halálra (Dán 12:2, Jn 5:29, Csel 24:15, Róm 2:6-10). Külön feltámadásban van részük a hívőknek (Lk 14:14, lThcssz.4:15-18, Jel 20:5-6) és a nem hívőknek (Jel 20:11-15). A mcgítéltctés alapja ez: aki az igazi evangéliumot hallhatta, elfogadta-e a ke­ gyelemből felkínált üdvösséget (Jn 3:16-36), aki pedig az evangéliumot sosem hallhatta, engedelmeskedett-e lclkiismcrcténck (Róm 2:14-16). Aki hisz abban hogy Jézus - ti. a Biblia Jézusa - helyette, miatta, érte bűnhődött, az már nem is megy ítéletre (Jn 5:24), csak földi szolgálata fog mcgílélletni (lKor 3:10-15, Jak 3:1 stb.). Jézus az alvilágban Jézus valóban meghalt, és el is temették. A Lk 23. alapján felmerül azonban a kérdés, hogy hol volt Jézus halála és feltámadása közölt? A latorral együtt a para­ dicsomba, a mennybe ment, vagy máshol volt? Péter két levelében további adato­ kat találunk, bár e részletek fordítása és értelmezése igen nehéz. Az lPt 3:19-20 szerint Jézus „bebörtönzött szellemeknek” (en fúlaké pneumaszin) hirdette ki a győzelmét (ekérüxen, a kérüsszó —hirdetni ige aoriszlosza, tehát egyszeri, múltbeli lettről van szó). A NWT szerint e szellemek nem emberek szellemei, hanem az őskor asszonyaival paráználkodó démonok (hiv. lMóz 6:2-4). Az angyaloknak azonban nincsen nemük (Mk 12:25-26). Másrészt a szövegkör­ nyezet azokról szól, akik Nőé idejében nem tértek meg, mialatt készült a bárka, te­ hát az özönvíz előtti emberek túl világi szellemeiről lehet szó. Emellett szól a 4:6 is: „ezért hirdettetett az örömhír a halottaknak is” (eisz túto gar kai nekroisz euangeliszthé). Nyilvánvalóan nem minden halottról van szó, mintha még a halál után mindenkinek egy újabb lehetősége lenne a megtérésre, hanem csak a vízözön előtt élőkről van szó, akik még a törvény és az evangélium nélküli korban éltek. A Jézus mennybemenetele utáni generációk sorsát az dönti cl, hogy elfogadják-e a Feltámadtról szóló örömhírt. Az lPt 3:19-20-ban említett bebörtönzött szellemek nem lehetnek azonosak a 2Pt 2:4-ben említett bűnbccsctt angyalokkal (angelón hamartészantón), akik az alvilág sötét lyukaiba vettettek (szeiraisz dzófú tariarószasz), hiszen a párhuzamos

159

Júd 6-ból tudjuk, hogy bűnük a számukra kijelölt hely (domínium?) lebecsülése és elhagyása volt, és az is kiderül, hogy rájuk a végső Ítélet és a gyehenna vár. Az egyszeri életért való felelősség Az Újszövetség határozottan kijelenti: „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik” (Zsid 9:27). Egyfelől tehát tagadja a lélekvándorlás gondolatát, hiszen az ember egyszer él a Földön, és egyszer hal meg a Földön. Életét nem egy erkölcsi világtörvény mechanizmusában (karma), hanem a személyes Isten szeme előtt éli, és neki is fog számot adni életéről. Más­ felől az egyszeri élet nem jelenti a földi élet utáni megsemmisülést, mint az Őrto­ rony Társulat vallja. Mivel a Társulat tagadja a testtől független lélek létezését, a Zsid 9:27-ben be­ szúrja: egyszer s mindenkorra, azt sugallva, hogy aki meghal, az megsemmisül. A görög hapax jelentései az Újszövetségben: egyszer, egy alkalommal (lásd 2Kor 11:25, Zsid 6:4), egykor (Júd 5), illetve a múltba való visszatekintéskor, ha a múltbeli tettnek, történésnek az alany jelenére is hatása van: egyszer s min­ denkorra (Zsid 10:2, Júd 3). A Zsid 9:27 azonban a jövőben bekövetkező egy­ szeri történésre vonatkozik (apothanein, aorisztosz főnévi igenév, jelentése: egy adott pillanatban meghalni). Halhatatlanság vagy feltámadás? Rendszerint a halhatatlanságot és a feltámadást szokták egymással szembeállítani. Eszerint a halhatatlanság alapja bennünk van: egyik részünk (lélek, szellem) ré­ vén túléljük a testi halált, és ezzel Isten egyik tulajdonságában osztozunk; a feltá­ madás alapja viszont Istenben van: nincs bennünk halhatatlan rész, Isten támaszt fel, ad újra életet. Amennyire látom, az Istenközpontú, feltámadás mellett kardos­ kodó szemléletnek igaza van abban, hogy Isten müve a feltámadás, az átváltozás, de figyelmen kívül hagyja a testtől független létezés, az átmeneti állapot lehetősé­ gét és az erre utaló bibliai szövegeket. Az emberközpontú, halhatatlan lélek mellett kardoskodó szemléletnek annyiban igaza van, hogy van bennünk valami, ami túléli a halált is, de figyelmen kívül hagyja, hogy ez a túlvilági átmeneti állapot nem halhatatlanságot jelent. Csak Istennek van élete önmagában, egyedül ő halha­ tatlan. Az önmagában halhatatlan emberi lélek gondolata Plátóntól, és nem a Bib­ liából ered. A keresztény reménység szerint a hívő ember személyiségének, egyedi lényének örök élete Krisztussá/ együtt Istenben van elrejtve (Kol 3:3). Ez az elrejtettség pedig egyrészt védelmet jelent (Jn 10:28-30), másrészt megnyilvánulásra vár (Róm 8:18-25). Lélekvándorlás a Bibliában? A „ezoterikus keresztények” és a neo-gnosztikus szellemi iskolák tanítói a guruk­

160

hoz és a New Age prófétáihoz hasonlóan előszeretettel hivatkoznak „a Biblia reinkamációs eseteire”. Szerintük a karma és a reinkarnáció tana nem indiai specialitás, hanem Iz­ raelben, a zsidó-keresztény kultúrkörben is létezett, csak feledésbe ment. A 2. konstantinápolyi zsinat (Kr. u. 533.) határozatára is szoktak hivatkozni, amely állí­ tólag „megtiltotta a reinkarnációban való hitet”. Ez azonban tévedés: csak Origenész 2-3. században élt alexandriai presbiternek a lélek születés előtti létezéséről (preegzisztencia) szóló elméletéről mondták ki, hogy annak semmi köze a biblikus kereszténységhez. A lélekvándorlástan a Bibliából ki nem olvasható, csak bele lát­ ható abba, hiszen az indiaitól teljesen eltérő emberképet találunk benne. 1. „Amií vet az ember, azt fogja aratni is” (Gál 6:7-10) Állítás: Pál a karma törvényét fogalmazza meg, tehát ő is hitt benne. Cáfolat: A karma-hit determinál: döntésünket múltunk határozza meg, amit vehet­ tünk, azt aratjuk. Ez egy személytelen, könyörtelen jutalmazó-megtorló gépezet, aminek a hatalma alól csak „más tudatállapotban” lehet kikerülni. A Krisztusban hívőknek ellenben a bennük lakozást vett Szentlélek által állandó szabadságuk: választási lehetőségük van a bűnökhöz való ragaszkodás, vagy a Szentlélek akara­ ta szerinti élet között. E felelősség szem előtt tartására szólít fel Pál. 2. „Életkörünk” (Jak 3:1-12) Állítás: Jakab apostol az orfikus misztériumvallásnak a lélekvándorlást jelölő kife­ jezését használta (trokhosz tész geneszeósz), tehát hitt benne és tanította. Cáfolat: Jakab - zsidó-keresztény lévén - eleve ki lett volna zárva az orfikus kul­ tuszból. A kifejezés a Kr. u. 1. századra már átment a köztudatba, s a görög köznyelvben szólássá válva egyszerűen „életünk folyását” (Károli), „egész életünket” (ÚP), ill. „egész életutunkat” (Békés-Dalos) jelentette. A RK „egész életkörünk” fordí­ tása éppen szó szerintiségében félrevezető. Jakab a kifejezést annak köznyelvi ér­ telmében használta, s egyszerűen a nyelvi bűnök (pl. pletyka, rágalmazás) min­ denre kiterjedően romboló hatására utalt vele. A kifejezés az Újszövetségben csak itt fordul elő. 3. „Ki vétkezett, ez vág)' a szülei, hogy vakon született?” (Jn 9:1-41) Állítás: A tanítványok kérdésében („Ki vétkezett: ez vagy a szülei...?”) a karma ta­ nának ismerete sejthető, hiszen a vak születése előtt nem vétkezhetett máshogy, csak egy előző életében. Cáfolat: A tanítványok nemcsak a vakon születettnek, hanem a szüleinek a vét­ kességére is rákérdeztek („Ki vétkezett: ez, vagy a szülei?”), Izraelben ugyanis közismert volt a házanépen (ti. egymás mellett élő és egymást követő generációk egységén) levő áldás vagy átok lehetősége (vö. Kóré, Áháb, Dávid, Éli, Fineás és háznépük eseteivel, vö. Mt 27:24-25, Csel 2:39, lKor 7:14), s hogy Isten bűnt betegséggel is büntethet.

161

Maga Jézus az eseményeket mindenesetre nem v/sszr;forgatta, hanem előre­ segítette: lezárta tanítványai ok-fírtató, más életében vájkáló gondolatait („nem ő vétkezett, nem is a szülei”, 3. vers), és feltárta a helyzet célját: a világtalanul szü­ letett meggyógyulása sosem látott csoda, Jézus egyik messiási jele volt (9:31-33), ami arról tanúskodott, hogy ő a világ világossága (9:5). Célja volt azzal is, hogy Lázárt nem meggyógyította, hanem feltámasztotta: így bizonyította, hogy ö a fel­ támadás és az élet (lásd Jn 11. fej.). 4. Illés és Keresztelő János esete 2Kir 2:1-18 (Illés mennybe való felragadtatása), Mai 3:1.23-24 (Illés eljövete­ lének ígérete), Mt 11:1-14 (János kérdése, Jézus tanúskodása Jánosról), Mt 14:112 (János halála), Mt 17:1-13 (Jézus a megdicsőülés hegyén, Mózes és Illés megjelenése). Állítás: Illés próféta Keresztelő Jánosban reinkarnálódott; hivatkozás: Mt 11:14, 17:12. Cáfolat: A karmatan szerint az emberben levő halhatatlan, változatlan, személyte­ len szellem minden testi halál után új, más testet ölt fel. Kizárt azonban, hogy Illés „szelleme” Keresztelő János halála után (!) a megdicsőülés hegyén újra egyik „előző életének” felismerhető személyeként, azaz Illésként jelenjen meg. Illés kü­ lönben nem halt meg, hanem elevenen felragadtatott a mennybe, mint egykor Hnók (1 .Móz 5:22-24), s majd egy napon a hívők (IThessz 4:17). Illés nem hagyta a Földön a testét, nem kezdett „testnélküli szellemi létet”, hanem egyszer s mindenkorra átváltozva új, mennyei létformát kapott (vő. lKor 15. fej.). Jánoson csak ugyanaz a kenet volt (értsd: ugyanaz a felhatalmazás, a Szentlélek ereje), mint Illésen (Lk 1:15-17), hiszen a feladatuk ugyanaz volt: visszatéríteni Izraelt Istenéhez. Illés egyébként a zsidó-keresztény köztudatban és a Bibliában „a Próféta” típusa (ahogy Mózes „a Törvény” és Dávid „a Király”). Jézus csak ebben az értelemben azonosíthatta Jánost Illéssel, és maga János is csak az illési útkészítő szerepet (Ézs 40:3-5) vállalta magára, és kifejezetten tagadta, hogy ő személyesen Illés lenne (Jn 1:19-23). A Mk6:16 tanúsága szerint még Heródes Antipász fejedelem, János kivégez­ tetője sem „János Jézusban való reinkamálódásától” ijedt meg, hanem attól, hogy Isten esetleg Jánost feltámasztotta, s egy éven belül (!) Jézus néven küldte vissza, hogy őellene, s egy „új ország” (ti. Isten királyi uralma) mellett prédikáljon. A Biblia üzenete az egyetlen élet és a halál utáni feltámadás (Zsid 9:27, Jn 5:24-29). 5. „Újonnan kell születnetek” (Jn 3:1-18) Állítás: Jézus szerint az embernek újra, azaz megint meg kell születnie, ha látni akarja Isten országát.

162

Cáfolat: A beszélgetés Jézus anyanyelvén, azaz arámul folyt; az Újszövetség ere­ deti szövege viszont az ógörög akkoriban nemzetközi köznyelvi változatán (koiné) íródott. A görög szövegben az „újonnan” szó eredetije (anóthen) több jelentésű: az egyik a „felülről”, a másik az „újra, újonnan, ismét”. A „felülről születni” fordítási lehetőség a szövegösszefüggés logikájába („Odafent” = „az Ég” = Isten), illetve János szóhasználatába és a teljes írás tanításába beleillik (lásd később), de az arám beszélgetésben ez a jelentés valószínűleg nem merült fel. Nikodémus bizonytalan közeledésére Jézus azzal felel, hogy Isten „országának”, azaz uralmának, királyi jelenlétének meglátásához Nikodémus szigorúan vallásos farizeusi hitélete is ke­ vés. Annyira, hogy újra kellene születnie, új teremtéssé kellene válnia. Nikodémus, aki izraelita, sőt „Izrael tanítója” és „vénember” volt, egy életben gondolkodva, és életére w'.v.vzögondolva értetlenül is az anyaméhbe való visszaté­ rés lehetőségére kérdezett rá: „megszülethetik-e másodszor?” (deuteron gennéthénai, 4. vers). Nikodémus nem egy következő földi életre gondolt, hanem az egyetlen földi élet újrakezdésének lehetőségében nem hitt - de Jézus nem is erre gondolt. Jézus nem egy újrakezdésről, és nem valamiféle testi születés szükséges­ ségéről beszélt, hanem szellemi, lelki újjá születésről (ti. a Szentlélektől születés­ ről, vö. 6-8. vers), méghozzá itt, ebben az egyetlen földi életben (vö. Jn 1:10-13). Enélkül ugyanis az ember lelki-szellemi értelemben halott (vö. Ef 2:1-12), és Nikodémushoz hasonlóan akkor sem látja meg „az Isten országát” (azaz Isten uralmát, jelenlétét, tevékenységét, csodálatos voltát), ha Jézusban ott áll előtte. Ezért szük­ séges, újonnan, felülről, magától Istentől születni, hogy új teremtmények legyünk (2Kor 5:17, Gál 6:15) egyszer s mindenkorra (Róm 8:19, ÍJn 3:1-4, 5:1). Amit mindezek alapján el kell utasítanunk Először is az írás mélyebb tanulmányozására kell buzdítanunk azokat a kereszté­ nyeket, akik a „mennyek országát” a mennyel azonosítják, pedig az Isten királyi uralmát jelenti a Földön (a „menny” vág}' az „ég” Istenre utal, az „ország” pedig királyi uralom régies megfelelője, vö. Mt 6:10). A keresztény reménység nem csupán lelkünk továbbélése az örök mennyei boldogságban, hanem ennél több: az átváltozott, szellemi létformában való feltámadás Krisztus földi királyságára, rá­ adásul az új föld és az új ég örökkévalóságára. Hamis Jehova Tanúinak a tanítása arról, hogy az embernek nincs testtől függet­ len lelke. A nefes nem egyenlő a „lélek” szóval, hanem (túl az „élet” jelentésen) a psziikhé-hez és a szórná-hoz hasonlóan az egész embert, egy bizonyos valakit jelöl (lásd Ez 18:4, Ézs 53:12). A seól az írásban a „sírgödör” jelentésen túl rendszerint a halottak világára, illetve az alvilágra utal. Nincs bibliai alapja az Utolsó Napok Szentjei „élőiét” teóriájának sem (preegzisztencia), hiszen mindnyájan a fogantatásunk pillanatában lettünk megteremtve. A Jer 1:5-re és a Jn 1:2-re való hivatkozást el kell utasítani, mert az előbbi nem Je­ remiás előlétéröl, hanem Isten róla szóló tervéről, Jeremiás kiválasztottságáról szól, az utóbbi pedig Isten Fiának, a Logosznak a testet öltése előtti létezéséről.

163

Hamis elképzelés a gnoszlikusok és a spiritualisták által hitt lélekvándorlás (transzmigráció vagy reinkarnáció) is. Míg a hindu felfogás szerint a lélek sze­ mélytelen, halhatatlan, változatlan szcllemdarabka, az istenség része, a Biblia sze­ rint az Istentől minőségileg különböző, teremtett, egyszeri, változó, a testet túlélő, de nem halhatatlan személyiség, akinek a sorsa egyedül Isten kezében van. Tévtan az eleve bennünk levő, vagy Krisztus halálakor belénk költözött isteni „szikra” elmélete is (lásd ARV és UE). Arra van szükségünk, hogy Isten tegyen minket alkalmassá a szentek örökségére, a világosságra (Kol 1:12-14 vö. 2Kor 4:6). Ennél nincs több, de kevesebb sem elég.

164

Szakirodalom Ajánlott magyar nyelvű szakirodalom Átfogó, több vallási mozgalommal is foglalkozó tanulmányok: A vallásszabadság a mai demokráciákban Ökumenikus Tanulmányi Központ, Bp. 1997 Dr. Bütösi János: Tévtanítások pergőtüzében Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp. 1994 Heiner, Wolfgang: Miért éppen Jézus? Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Bp. 1997 llitvédelmi füzetek (6., 7., 8., 11., 13., 17., 19., 20.) Agapé Kft. Szeged-Vatikáni Rádió, Róma (megjelenés folyamatosan) Minden vallás egyház? - Tájékozódás a mai vallási pluralizmusban Ökumenikus Tanulmányi Központ, Bp. 1996 Szekták —új vallási jelenségek (Pannonica kiskönyvtár) Budapesti Ismeretterjesztő Társulat, Clarilas Program / Pannonica Kiadó, 1998 Az egyes vallásközösscgckről szóló tanulmányok: Doyon, Josy: Jehova Tanúja voltam - Eg\> tévút története Agapé Kft., Szeged, 1998 Gassmann, Lothar: Jehova Tanúi - Történetük, tanításuk, értékelésük Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Bp. (megjelenés előtt) Kovács Zsolt: 1914 Beteljesedett prófécia? -Jehova Tanúinak alaptanítása az Ige mérlegén Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Bp. 1997 Decker, J. E.: Szeretettel Moróninak Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Bp. 1996 Hauth, Rüdiger - Szalai András: A mormonok története, politeizmusa és titkos templomi szertartásai (megjelenés előtt) Bevezetés a Szentirás könyveihez: Így keletkezett a Biblia... Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Bp. 1995 Tenney, Merrill C.: Újszövetségi bevezető Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Bp. 1997 Schultz, Sámuel J.: Üzen az Ószövetség Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Bp. 1996 írásmagyarázat: Fee, Gordon D.-Stuart, Douglas: Kétélű kard - A Biblia olvasása és értelmezése HARMAT Kiadói Alapítvány, Bp. 1996 Dr. Tóth Kálmán: Bibliafordítás - bibliamagyarázás Kálvin Kiadó, Bp. 1994

165

Hétköznapi teológia mindenkinek: Packcr, James I.: Igaz istenismeret HARMAT Kiadói Alapítvány, Bp. 1993 Tozer, Aiden Wilson: A Szent ismerete Bridge Mission Society, Bp. 1993 Történeti teológia, egyháztörténet: Osterhaven, M. Eugenc: Az egyház hite Kálvin Kiadó, Bp.1995 A kereszténység története Lilliput Könyvkiadó, Bp. 1996 Felhasznált idegen nyelvű kritikai szakirodalom Átfogó művek (válogatás) Bloesch, Donald G.: Faith and its Counterfeits Downers Grove, Illinois USA, 1981 Breesc, Davc: Sekten erkennen und heurteilen Asslar, BRD, Verlag ScluiHc und Gertii, 1991 Enroth, Rónáid: A Guide to Cults and New Religions Downers Grove, Illinois USA, 1983 Enroth, Rónáid: The Imre o f the Cults Downers Grove, Illinois USA, 1987 Giambalvo, Carol: Exit-Counselling —How to Respond to Cult-AJfected Lóvéd Ones Bonita Springs, Florida USA, American Family Foundation, 1991 I laack, W-F.: Findungshilfe Religion 2000 München, BRD, ARW,‘1990 Ilaack, F-W.: Ratschlage München, BRD, EPV, 1985 Ilandbttch Religiöse Gemeinschaften Gülersloh, BRD, Gütcrslohcr Verlag Gerd Mohn, 1985 Hassan, Stevcn: Comhatting Cult Mind Control Rochester, Vcnnont USA, Park Street Press, 1990 Huttcn, Kurt: Seher, Gríibler, Enthusiasten - Das Bucii dér Traditionellen Sekten und religiösen Sonderbewegungen Stuttgart, BRD, Quell Verlag, 1984 (12. Auflage) Martin, Walter: The Rise of the Cults Santa Ana, Califomia USA, Vision ITouse, 1977 Martin, Walter: The New Cults Ventura, Califomia USA, Regal Books, 1980 Obst, Helmut: Apostel und Proplieten dér Neuzeit Berlin, Union Verlag, 1990

166

Egyesítő Egyház Bjomstad, James: TheMoon is nőt the Són Minneapolis, Minnesota USA, Bethany Fellowship Inc., 1976 Gandow, Thomas: Mun-Bewegung, CARP, CAUSA und „Vereinigitngskirche des SMM München, BRD, Evangelischer Presseverband fiir Bayem, 1991 Haack, W-F.: Das Mun-Imperium —Beobachtungen, Informationen, Me inungén München, Arbcitsgcmeinschaft fiir Religions- und Wcltanschauungsfragen BRD, 1991 Uelfer, H. U.: Mun-Sekte, Vereinigungskirche Oberhasli, CII, Schweizerísche Arbeitsgcmeinschall gégén destruktive Kulte, 1990 Yamamoto, J. I.: The Puppet Master Downers Grove, Illinois USA, IVP, 1977 Vereinigungskirche (Pastorale Ililfe 4/85) Wien, Austria, Referál fiir Wcltanschauungsfragen, 1985 Unitárius Egyház Tsoukalas, Slevcn: Unitarian-Universalist Association Exeter, New Hampshire USA, Sound Doctrine Ministries, 1989 Die Unitarier (In: Handbuch Religiöse Gemeinschaften - S. 325-337) Gütersloh, BRD, Gütersloher Verlagshaus Gerd Mohn, 1985 Jehova Tanúi Ankerberg, J.-Weldon, J.: The Facfs on Jehovalt ’s IVitnesses Eugene, Oregon USA, Harvest IIousc Publishcrs, 1988 Bcrgman, J. R.: Jehovah ’s IVitnesses and the Problem of Mentái Health Claylon, Califomia USA, Witnesslnc. 1992 Gruss, E. C.: Apostles ofDenial Phillipsburg, New Jersey USA, Presbyterian and Refonned Publ. Co. 1986 Stuhlhofer, Franz: Charles T. Russell und die Zeugen Jehovas - Dér unbelehrbare Prophet Bcmeck, CH, Schwengeler Verlag, TELOS Blicher, 1990 Twisselmann, FI-J.: Vöm Zeugen Jehovas zum Zeugen Jesu Christi Giessen, BRD, Brunnen Verlag, ABC Team, 1991 Arany Rózsakereszt Vallásközösség Die Rosenkreuzer (In: Handbuch Religiöse Gemeinschaften - S. 421-442) Gütersloh, BRD, Gütersloher Verlagshaus Gerd Mohn, 1985 Rosenkreuzer (In: Hauth, Riidiger: Hexen, Gurus, Seelenfanger - S. 67-90) Wuppertal, BRD, R. Brockhaus Verlag, 1995 Rudolph, Kurt: Die Gnosis - Wesen und Geschichte einer spatantiken Religion Göttingen, BRD, Vandenhoeck - Ruprecht, 1977

167

Ruppcrt, H-J.: Neugnosis - Gemeinschafíen und Weltanscliauung Wien, Austria, Referál fúr Wcllanschauungsfragen, Dokumcntation 1/1984 Univerzális Élet Enz, Hans: Die Prophetin - Gábrielé Wittek in ihr Ileimholungswerk Chrisíi Berlin, BRD, Luck-Verlag, 1986 Ileimholungswerk, Universelles Leben, Bundgemeinde Neues Jerusalem Würzburg, BRD, AG für Weltanschauungsfragcn und Sektcn, 1995 Heimholungswerk Jesu Christi / Universelles Leben (48/1988) Wien, Austria, Refcrat für Wcltanschaungsfragcn, AG dér österreichischcn Seclsorgcamter, 1988 Universelles Leben In: Hauth, Rüdiger: Ilexen, Gurus, Seelenfönger (S. 91-121) Wuppertal, BRD, R.Brockliaus Verlag, 1995 Spiritualizmus Ankerberg, John - Weldon, John: The Facts on Spirit Guides Eugcnc, Oregon USA, Harvest Housc, 1988 I laack, F-W.: Rendezvous mit dem Jenseits - Dér modeme Spiritismus. Spiritualismus und die Neuojfenbanmgen Hamburg, BRD, Lutherischcs Verlagshaus, 1973 Pöhlmann, Malthias: Lorber-Bewegung - durch Jenseitswisssen zum ITeil? (R.A.T. Bd. 4) Konstanz, BRD, Friedrich Bálin Verlag, 1994 Tsoukalas, Stevcn: Spiritualism - Its Theology and Practice Exetcr, New Hampshirc USA, Sound Doctrine Ministries, 1989 Az Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza (Mormon Egyház) Ropp, Ilarry L.: A re the Mormon Scriptures Reliable? Downers Grovc, Illinois, USA, IVP, 1987 Sundholm, Sandra and Conrad: Understanding Mormonism, Mormonism & Christianity compared Osvego, Oregon, USA, Truth Publishing, 1989 Tanner, Jerald and Sandra: The Changing World of Mormonism Chicago, USA Moody Press, 1981 Tanner, Jerald and Sandra: Major Problems of Mormonism Salt Laké City, Utah, US, Utah Lighthouse Ministry 1982 Witte, Bob: IVhere Does It Say That? - A Research Tool Grand Rapids, Michigan, USA, Gospel Truths Új Apostoli Egyház Haack, W-F.: Die Neuapostolische Kirche München, BRD, Evangelischer Presseverband für Bayem, 1992 Obst, Helmut: Apostel undPropheten derNeuzeit (S. 20-174) Berlin, BRD, Union Verlag, 1990

168

A Ilclyi Gyülekezet Duddy, N. T. - SCP staíl: The God-men Downers Grove, Illinois USA, IVP, 1981 The Local Church ofWitness Lee In: Martin, Walter: The New Cults (p. 379-409) Ventura, Califomia USA, Regal Books, 1980 Glauhe in dér Ortsgemeinde - Nur eine Gemeinde am Őrt? (EZW Matcrialdienst, 1/87) Stuttgart, BRD, Evangclische Zentralstelle für Weltanschauungsfragen, 1987 Krisztus Budapesti Egyháza Plaack, F-W.: Hitien im eigenen Auftrag (Dokumcntations-Edition dér ARW 17.) München, BRD, Arbeitsgemeinschaíl für Religions- und Weltanschauungs­ fragen, 1988 McAndrcw, Tim: Critique o f the Boston Church ofChrist Exetcr, New Hampshirc USA, Sound Doctrine Ministries, 1989 The Boston-Movement Bonita Springs, Florida USA, American Family Foundation, 1993 Wookey, Stcve: As Angels o f Light? The teaching and practice of the Church o f Christ England, The Narrowgatc Press, 1990 Ycaklcy, F. R.: The Discipling Dilemma Nashville, Tennessce USA, Gospcl Advocate Co. 1994 A „keresztyének” kommunái Kluge, Gcrald: Die Holié-Gntppe - Beschreibung einerSekte (Privatausgabe) Pima, BRD, 1994 Holiő-Gruppe In: Kulié, Sekten, Religionen Augsburg, BRD, Pattloch Verlag, 1994 A Család Flauth, Rüdiger: Die Kinder Gottes - (Vég und Irrweg einer Jugendsekte München, BRD, Evangelischer Prcsseverband für Bayem,, 1977 Kinder Gottes oder Familie derLiebe: Lehren, Praktiken, Hintergrtínde Wien, Austria, Referat für Weltanschauungsfragen, Information Nr.64, 1992 Pemcnt, E.- Deborah Davis - Linda Berg: Built On A Lie Chicago, Illinois USA, Jesus People, Comerstone Issue 63. 1983 Sex, Sin and Sacrilage! - Zerby’s Dirty Revelation (A Documentation) Pasadcna, Califomia USA, CounterCoG, 1996 The Family - What are the Facts? (Take a Closer Look Series) Nollamara, Westem-Australia, Concemed Christians Growth Ministries, 1992 The Family/ Children of God/Family of Lőve - Vitai Infotviation! Richmond, B.C. Canada, No Longer Children Support Group, 1994

169

Pozitív megváltás: a jólét és egészség evangéliuma Ankerbcrg, John - Weldon, John: The Facts on Falsé Teaching in the Church Eugcnc, Oregon USA, Harvest IIousc Publishers, 1988 Barron, Brucc: The Health and IVealth Gospel Dovvncrs Grovc, Illinois USA, TVP, 1986 Hancgraaflf, llank (Christian Research Institute): Christianity in Crisis Eugene, Oregon USA, Harvest IIousc Publishers, 1993 Smith, Chuck: Charisma vs. Charísmania Eugene, Oregon USA, Harvest I Iousc Publishers, 1983 magyarul: Karizma vagy karizmánia? Golgota Keresztény Gyülekezet, Baja, 1994 1. Függelék Az Új Világ Fordításról (a nyelvi elemzéshez felhasznált szakirodalom) The Greek New Testament (I'ourth Revised Edition) New York, United Bibié Socictics - Stuttgart, DBG, 1993 Nóvum Testamentum Graece (Nestlc-Aland 27. Auflage) Stuttgart, Deutsche Bibclgcscllschaft, 1997 Aland, Kurt: Synopsis QuattuorEvangeliorum (13. Auílagc) Stuttgart, Deutsche Bibclgescllschall, 1988 Sclunoller, Alfréd: Ilandkonkordanz zum Griechischen Netten Testament (8. revidierte Auílagc) Stuttgart, Deutsche Bibelgesellschaft, 1994 Dr. Opálény Mihály - Dr. Balázs Károly: Újszövetségi szövegmutató szótár Budapest, Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia, 1987 Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1983 Dr. Daxer György - Dr. Kiss Jenő: Újszövetségi görög-magyar szótár Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1996 Dr. Varga Zsigmond János: Újszövetségi görög-magyar szótár Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1992 Györkösy Alajos - Kapitánffy Istcván - Tegyey Imre: Ógörög-magyar nagyszótár Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993 Kozma Zsolt (szerk.): Bibliai fogalmi szókönyv Erdélyi Rcf. Egyházkerület, Kolozsvár, 1992 Dr. Tarjányi Béla: Az Újszövetség görög nyelve Budapest, Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia, 1988 Dr. Sclmeczi János: Újszövetségi görög nyelvi olvasó- és gyakorlókönyv Budapest, Evangélikus Hittudományi Egyetem, 1997 Szabó Mária: Bevezetés az Újszövetség görög nyelvébe (Kát. Tcol. Kézik. 26) Szeged, Agapé, 1997 Dr. Varga Zsigmond János: Bibliai görög olvasó és gyakorlókönyv Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1991 Mctzger, Bmce M.: A Textual Commentary on the Greek New Testament New York, United Bibié Socictics - Stuttgart, DBG, 1975

170

The New InternationalDictionary ofNew Testament Theology Vol.1-4. (rcv. cd.) gén. editor: Brovvn, Colin Carlisle UK, The Patcmostcr Press - Grand Rapids USA, Zondervan, 1992 CD BIBLIA 5.0 - Budapest, Arcanum Databascs Kft. 1997 2. Függelék

Feltámadás, halhatatlanság vagy lélekvándorlás? Dr. Szathmáry Sándor: A reménység etikája - halhatatlanság vagv (és)feltámadás Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1990 Ilampe, Johaim Cristoph: Hiszen meghalni egészen más Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Lux 1993 Albrecht, Mark: Reincamation - A Christian critique o f a New Age doctrine Downers Grove ILL US, IVP, 1982 Badewien, Jan: Reinkarnation - Treppe zum Göttlichen? R.A.T. Bánd 5. Konstanz BRD, Friedrich Bahn, 1994

Ilitvcdclmi kutató-, cs polgári ismeretterjesztő központok internetes címe AFF American Family Foundation - w\vw.csj.org A p o l ó g i a - www.apologia.org AOM Alpha & Omega Ministries - www.aomin.org DCI Dialóg Center International - www.dci.dk EZW Ewangelische Zentralstcllc für Weltanschauungsfragcn - www.ekd.de/ezw Frccminds - www.frccminds.org IFRS, Institute fór Religious Studics - www.irr.org Light of Truth Ministrics-www.mcs.net/~jimmoran MRM Monnonism Research Ministry - www.mrm.org PFO Personal Freedom Outreach - www.pfo.org SCP, Spiritual Counterfcits Project - www.scp-inc.org UTLM Utah Lighthouse Ministry - www.utlm.org WF Watchman Fellowship- wAsw.watchman.org

Aki a z igazit ismeri, a hamisat is felismeri.

171

Bori ló: Lcntc István Felelős szerkesztő: Tóth Sára Műszaki vezető: Bernhardt Péter Felelős kiadó: Dr. Hcrjcczki Kornél Kiadja a HARMAT Kiadói Alapítvány, melyet a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) és az International Literature Associates (ILA) alapított. Levél- és rendelési cím: 1447 Budapest, Pf. 521

ISBN 963 9148 09 1

A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség olyan fclckezctck közötti diákmozgalom, amely az egyetemeken és a főiskolákon öntevékeny bibliatanulmányozó csoportok működését kívánja elősegíteni. A MEKDSz az International Fellowship of Evangclical Students (IFES) tagja. További információ a helyi csoportok tevékenységeivel, illetve a MEKDSz-szcl kapcsolatban az 1370 Budapest, Pf. 276 címen kapható.