KALLIGRAM
NÉMEH Z OLÁN A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája stratégiája
NÉMEH Z OLÁN A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája stratégiája
NÉMEH ZOLÁN
A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája
KALLIGRAM Pozsony, 2012
A szerző a kötet megírása idején NKA-ösztöndíjban részesült.
Lektorálta: Csehy Zoltán, Polgár Anikó Szerkesztette: N. óth Anikó
artalomjegyzék Bevezetés / 9 PM/1-2-3 A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája / 11 PM/1 Posztmodern szövegalkotás Ottlik Géza Iskola a határon című regényében / 45 PM/1-2-3 Szerzői név és maszk a posztmodern magyar irodalomban / 57 PM/1-2-3 A nonszensz szerepe a posztmodern magyar irodalomban / 67 PM/2 Posztmodern műordítási eljárások a magyar irodalomban / 84 PM/1-2-3 Az utazás szemiotikája a posztmodern irodalomban / 95 PM/1-2-3 A posztmodern halálköltészet stratégiái / 103 PM/3 Új kánon: a női irodalom / 111 PM/1-2-3 Az új média és az anonim, maszkos önreprezentáció / 120
© Németh Zoltán, 2012 ISBN 978-80-8101-640-0
Bevezetés
Ha
az irodalomelméleti és irodalomtörténeti írásokat olyan „lehetséges elbeszélések”-ként ogjuk el, amelyeket az irodalmi szövegek elnyitásának, illetve az olvasáslehetőségek kitágításának vágya irányítja, akkor az alábbiakban következő értelmezésekre hatványozottabban érvényes ez a megállapítás. Így aztán az ebben a kötetben található elméleti megközelítés sem kíván más lenni, mint csupán egy olvasásajánlat a 20. és 21. századi magyar irodalom interpretációjához. Ennek nyomán – és ez ennek a kötetnek a reménye – az itt tárgyalt szövegek olyan aspektusból is értelmezhetőek lesznek, amelyek új értelemlehetőségekkel gazdagítják a posztmodern irodalomba sorolható alkotásokat. Éppen ezért célom nem egy kiegyensúlyozott szintézis kidolgozása volt, hanem sokkal inkább egy elméleti mátrix elvázolása: a posztmodern hármas stratégiájának elmélete. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy irodalomelméleti és irodalomtörténeti aspektusok �gyelembe vételével alkossa meg a posztmodern magyar irodalom (és rajta keresztül az 1945 utáni magyar irodalom) egy lehetséges értelmezését, lehetséges �kcióját, tudatosítva azt, hogy bár „különbséget tehetünk a posztmodern különéle konstrukciói között, de közben egyik sem lesz kevésbé »igaz« vagy kevésbé képzeletbeli, mint a másik, miután végül is mindegyik �kció”.1 A kötet első tanulmánya bevezetésként unkcionál, olyan vázlatként vagy mátrixként, amely a Mengyelejev-táblázathoz hasonlóan rendezi el a posztmodern irodalom jelenségeit, üres helyeket is
Brian McHale: Postmodernist �ction. Routledge, London – New York, 1987. 4. (Az angol nyelvű szakirodalomból származó idézeteket a továbbiakban is saját ordításban közlöm.)
1
9
hagyva a további vizsgálatokhoz. A többi (rész)tanulmány kiegészíti, pontosítja, árnyalja az első tanulmány néhány megállapítását, bizonyos jelenségeket mélyebben értelmez. A tanulmányok előtt található jelzések utalnak arra, hogy a hároméle posztmodern melyik stratégiájával oglalkozik az adott írás. Remélem, a könyv szövegei hozzájárulnak a posztmodern magyar irodalom differenciált megközelítéséhez és újraértelmezéséhez.
PM/1-2-3 A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája (vázlat)
A
posztmodern irodalom kapcsán a szakirodalom egyetértően használ olyan kulcsszavakat, amelyek a különéle posztmodern-értelmezések közös alapjaként unkcionálhatnak. Ilyen a Francois Lyotard nevéhez kapcsolható ún. „nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanság” 2 koncepciója, amely szerint a világ csak ragmentumokban értelmezhető, s többéle világmagyarázat él egymás mellett: ez a posztmodern szövegek világszemléletére is alkalmazható elismerés. Mindez összekapcsolódik a posztmodern plurális történelemelogásával, vagyis a detotalizált történelem koncepciójával. Emellett a posztmodern szövegek jellegzetessége a nyitottság: a történet az olvasóban ejeződik be, s minden értelmezés csupán élreértelmezésként de�niálható. A posztmodern három P-je 3 kapcsán a paródia, a pastiche és a paranoia ogalmai válnak hangsúlyossá. Paródia abban az értelemben, hogy a hagyomány szövegei parodisztikusan íródnak újra, pastiche a stílusimitáció értelmében, paranoia pedig a labirintusszerű, megsokszorozott szövegvilágba vetett szubjektum értelmében. Ezek a jellegzetességek összeüggésben állnak a sokat emlegetett intertextualitással, vagyis a posztmodern művek előszeretettel építik be más szerzők szövegeit alkotásaikba, s így kétségessé válik Jean-François Lyotard : A posztmodern állapot. In: Jürgen Habermas – JeanFrançois Lyotard – Richard Rorty: A posztmodern állapot . Századvég Kiadó, Budapest, 1993. 8. 3 Dominic Pettman: Tomas Pynchon. In: Hans Bertens – Joseph Natoli (szerk.): Postmodernism: Te Key Figures. Blackwell Pulishers Ltd, Malden – Oxord, 2002. 261. 2
10
11
zőbb eljárása a magyar irodalomban a hetvenes évektől kezdődően. Míg az ún. első posztmodern az imitáció, addig az ún. második posztmodern a szimuláció, az ún. harmadik posztmodern pedig a valóságra utaló, gyakran politikai, tranzitív stratégia által van jelen a maszklírában és -prózában. E három stratégia segíthet abban, hogy differenciáltan közeledjünk a korszakok retorikájához, valamint elkülönítsük az egyes szövegek helyét az irodalomtörténeti olyamatok rendszerében.
PM/1-2-3 A nonszensz szerepe a posztmodern magyar irodalomban
A
szépirodalom beszédmódjainak összetett vizsgálatához elen gedhetetlennek tűnik, hogy az újraírás, a re-writing aktusain keresztül különítsük el azokat a hangokat, amelyek részt vesznek egy-egy jellegzetes szövegalkotási eljárás elépítésében és működtetésében. Az alábbi szöveg annak az igénynek köszönheti megszületését, amely a kortárs magyar irodalomban, azon belül pedig a posztmodern szövegormálásban kíván egymástól elkülönülő beszédmódokra rámutatni. Ebből a szempontból rendkívül tanulságosnak bizonyulhat a nonszensz szövegormálás jelenlétének és jelentéseinek vizsgálata a kortárs magyar irodalomban. A nonszensz szövegalkotás interpretáció ja nyomán ugyanis a kortárs irodalom olyan területei tárulhatnak el, amelyek magának a korszak értelmezhetőségének a kérdéseit vetik el. Maga a nonszensz kiejezés az „értelmetlenség, ostobaság, képtelenség, badarság”30 ogalmaival tart rokonságot, s gyakran a gyermekirodalom részeként tárgyalják, elkülönítve a groteszktől és az abszurdtól mint „a elnőttek műajá”-tól.31 A nonszensz vers olyan költői műaj, amely szűkebb értelemben „öntörvényű, semmiéle logikával meg nem közelíthető világot teremt, melyben idegenszerű, bizarr lények megoghatatlan módon cselekszenek. Az álom vilá Gergely Ágnes: Pompóné avagy a nonszensz költészet avagy egy interdiszciplináris képződmény mint a létstruktúra metadiegetikus paradigmája. In uő: Pompóné könyve. Mágus Kiadó, Budapest, 1998. 6. 31 Uo. 6. 30
66
67
Kádár Judit: Miért nincs, ha van. A kortárs nyugati eminista irodalomkritika hatása Magyarországon. In: http://beszelo.c3.hu/03/11/ 15kadar.htm Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter . Kalligram Kiadó, Pozsony, 1996. Kulcsár-Szabó Zoltán: Oravecz Imre. Kalligram Kiadó, Pozsony, 1996. Krusovszky Dénes: Hangot ad a húsnak. Műút 2010/22. Krusovszky Dénes: Nárcisz búcsúzik – Marno János: a semmi esélye. In: http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir. php&id=22005 Lovász Andrea: A mai magyar gyermekirodalom időtlen kérdéseiről. In: http://www.opkm.hu/konyvesneveles/2003/2/19Lovasz.html Lovász Andrea: Kortárs irodalmi képeskönyvek. Székelyöld 2008/3. In: http://www.hargitakiado.ro/cikk.php?a=NDUx Lukácsy András: Kiment a ház az ablakon… Gondolat Kiadó, Budapest, 1981. Brian McHale: Postmodernist �ction. Routledge, London – New York, 1987. Molnár Gábor amás: Világirodalom a modernség után. Hatágú Síp Alapítvány, Budapest, 2005. Molnár Illés: Felkészülés a semmi esetére. In: http://prae.hu/prae/articles.php?aid=2830 Natoli, Joseph – Hutcheon, Linda (szerk.): A Postmodern Reader . Albany NY, SUNY Press, 1993. Nemes Z. Márió: Személy és totem. Holmi 2010/9. In: http://www. holmi.org/2010/09/nemes-z-mario-szemely-es-totem Polgár Anikó: Catullus noster . Kalligram Kiadó, Pozsony, 2003. Szabó Gábor: „…te, ez iszkol” (Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című műve nyomában). Magvető, Budapest, 2005. Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): A magyar irodalom történetei III . Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Géza. Kalligram Kiadó, Pozsony, 1994. 132
Szerdahelyi Zoltán: Posztmodern kompozíciós jegyek Hajnóczy Péter műveiben. iszatáj 1990/11. Szigeti Csaba: A belső ordításról. Jelenkor 1999/3., In: http://www. c3.hu/scripta/jelenkor/1999/03/17szige.htm Szirák Péter: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek magyar elbeszélő prózája. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998. ompa Andrea: Hol karnebál van, ott karnebál van. Színház 2005/8. Zsadányi Edit: A másik nő. Ráció Kiadó, Budapest, 2006.
133
Kiadta a Kalligram Könyv- és Lapkiadó K., Pozsony, 2012. Első kiadás. Oldalszám 136. Felelős kiadó Szigeti László. Borítóterv Hrapka ibor. Gra�kai elrendezés és nyomdai előkészítés Studio GB, Dunaszerdahely. Nyomta ???? A kötet a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának támogatásával jelent meg.