Homiletika

Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Gyakorlati Teológiai Tanszék

C. H. SPURGEON IGEHIRDETÉSEINEK MA IS ÉRVÉNYES FIGYELMEZTETÉSEI Írta: NAGY JÁNOS

Szaktanár: Dr. Boross Géza

Tartalom I.

Bevezetés………….………………………………...……...3

I. 1.

A magyar református igehirdetések fıbb jellemzıi……….5

I. 2.

Miért éppen Spurgeon?.........................................................7

II.

A prédikátor személye…………………………….............10

II. 1.

A prédikátor személye Isten szemszögébıl……………….11

II. 2.

A prédikátor személye az ember szemszögébıl…………..17

III.

Spurgeon tanítása a prédikációról………………………...22

III. 1.

A prédikáció célja…………………………………...........27

III. 2.

A prédikáció és annak textusa…………………………...31

III. 3.

Krisztus-centrikusság……………..……………………....34

III. 4.

A tanítás a prédikációban…………………………….…..38

IV.

Spurgeon tanítása a prédikáció elıadásmódjáról..……….41

IV. 1.

A prédikáció retorikája…………………………………...42

IV. 2.

A prédikáció személyessége………………….….....…….50

IV. 3.

A prédikáció szemléletessége………………………….…54

V.

Spurgeon titka- a Szentlélek és az imádság….…..…….…57

V. 1.

Spurgeon és a Szentlélek………………………………...59

V. 2.

Spurgeon és az imádság………...………………………..62

VI.

Összefoglalás……...…………………………………..…65

2

I. Bevezetés Dolgozatom megírásában a mai magyar református igehirdetések hallgatása, és az egyházunkban történı igehirdetések iránti féltı szeretet inspirált. Igyekeztem az írás elıtt egy kisebb felmérést végezni, amelyben néhány magyar református igehirdetı prédikációit, és bennük a prédikáció tényezıit igyekeztem vizsgálni. A felmérés eredményeire a dolgozat megfelelı helyein utalni fogok, de annyit általánosságban már most is elmondhatok, hogy nem jellemzı az evangélium tőzzel, Lélekkel és élettel való képviselése, hirdetése a szószéken. Ha vannak is olyan lelkipásztorok,

akik

állandóan

„melegen

tarják”

az

evangéliumot,

Jézus

váltságmővét, és a megtérés szükségességének üzenetét a szószékeken, akkor is hiányzik valami tőz, valami megragadó, ami odavonzza az embereket Krisztushoz. Mi lehet a hiba? Mi az erıtlenség oka? Honnan lehet erıt venni, és megtapasztalni hogy az evangélium valóban Isten ereje minden hívınek az üdvösségére1(Róm 1, 16)? Hiszem, hogy alapvetıen mindannyian egyetértünk Spurgeonnel abban, hogy „a keresztyén prédikátori hivatásnak egyetlen fı célja van, s ez: Isten megdicsıítése, éspedig a szentek építése és a bőnösök megtérésre segítése által. Akár megtérnek a lelkek, akár nem, ha Jézus Krisztusról hőségesen prédikálunk- nem dolgoztunk hiába, mert Krisztus jó illatja vagyunk, egyeseknek halál illatja halálra, másoknak élet illatja életre. A szabály ez: Isten azért küld bennünket prédikálni, hogy a Jézus Krisztusról szóló evangélium által az emberek ıvele megbéküljenek. A prédikátori szolgálat arra való, hogy a hallgatókat üdvözítse. A mi feladatunk az, hogy a köves helyre is vessünk, ahol látszólag semmi eredménye nincs a munkának, s nekünk mégis várnunk kell az aratásra. Fı célunkat, Isten dicsıítését akkor fogjuk igazán elérni, ha lelkeket sikerül megnyernünk az Úrnak.”2 Tehát ennyire konkrét a lényeg. Sokan mintha mégsem tartanák ezt ilyen élesen a szemük elıtt, s fıleg nem a szívükben. Nem elég csak a földi „elvárásoknak” megfelelni az igehirdetés szolgálatában, azaz nem elég csak kötelességszerően ellátnia a lelkipásztornak a prédikációs szolgálatát, hanem ennél

1 2

Új fordítású Biblia Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 43-44.

3

valami több kell. Van mennyei „elvárás” is a prédikátorok felé, s ha valamit, akkor elsı renden ezt kell Isten szolgájának szem elıtt tartania. Megdöbbentıen tárja elénk John Bunyan „Sóhajok a pokolból” címő mővének egyik részlete ezt a prédikátori kötelességet, amire Spurgeon is hivatkozik: „Mily sok lelket vittek bele a kárhozatba vak papok a maguk tudatlansága miatt a prédikációikkal, amelyek nem voltak jobbak a léleknek, mint a patkányméreg a testnek. Félelmetes, hogy sokan egész városokért felelısek. Mit fogsz csinálni, ha a pokolban egy egész gyülekezet fogja kiáltani: Ez az ember, akinek romlásunkat köszönhetjük. Miért nem tartottad elénk a bőneinket? Féltetted a kenyered? Légy hát most átkozott!”3 Valóban félelmetes ebbe belegondolni. Talán éppen ez lehet az egyik baj: sokan nem gondolnak ebbe bele. Alapjában véve ma is elmondhatom Spurgeonnel együtt, hogy „a legeslegveszedelmesebb kísértésünk az, hogy szolgálatunkat üzletszerően… végezzük! Hogy tehát a Bibliát csak hivatalból olvassuk, imádságot csak hivatalosan mondunk, s hogy az egész vallásos életünk csak a prédikátorságra redukálódjék egész szívünk és lényünk betöltése helyett.”4 Sajnos sok mai református lelkipásztornál alapvetıen igaz ez, hogy szolgálatát csak hivatalszerően végzi. Annyi mindenre kell figyelnie, szerveznie, vezetnie, látogatnia, építkeznie, lelkigondoznia, pásztorolnia, kicsinyes kérdésekkel foglalkoznia, hogy az igehirdetés szolgálata már csak egy a sok közül. Lehet, hogy ezért nincs igazán ereje, ezért nincs felülrıl való tőz a prédikációkban? Egy másik tapasztalata Spurgeonnek, ami ma is oka lehet az erıtlenségnek: „Hallottam prédikációkat nyomorult mentegetızésekkel kezdeni, hogy a prédikátor egyáltalán merészeli a száját felnyitni. Mentegette magát fiatalsága miatt, állításai miatta, amiatt, hogy merészel az emberek lelkiismeretébe tolakodni, s nem tudom még mi miatt. Elismerheti-e Isten a maga hírnökeinek az ilyen gyáva, csúszó-mászó férgeket, akik az emberektıl való félelmet tartják alázatnak?”5 Vagy egy újabb ıszinte véleménye: „Vannak az evangéliumi egyháznak tagjai és prédikátorai, kik nem hiszik az evangéliumi tanítást, vagy ha igen, akkor kevés jelentıséget tulajdonítanak neki. Prédikációik evangéliummal bemeszelt filozófiai értekezések.

3

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 96. U.o. p. 97. 5 U.o. p. 194-195. 4

4

Atlanti-óceán nagyságú szótömegekbe beletesznek egy negyed szem evangéliumot, és elárasztják a szegény lelkeket szavakkal, melyek semmit sem használnak…”6 Bármi legyen is az oka, ha nem az evangéliumot prédikáljuk, vagy erıtlenül prédikáljuk, akkor nem lesznek megtérık. Márpedig „ha nem tudunk lelkeket Krisztushoz segíteni, akkor haszontalan prédikátorok vagyunk. Aratók, akik sohasem aratnak, harcosok, akik soha egy csatát meg nem nyernek, halászok, akik halakat nem fognak, lámpások, melyek senkinek sem világítanak…”7 Ki szeretne ilyen prédikátor lenni? Mégis a felmérések tapasztalata szinte egytıl-egyig azt mutatja, hogy bizony nincsenek megtérések a prédikációk nyomán. Véleményem szerint ezen változtatni kellene, hiszen „a prédikáció a bőnösök megmentésére rendelt kegyelmi eszköz. Ezért (a prédikációban) nem gyönyörködtetni kell és nem dogmatikát gyömöszölni a hallgatókba, hanem megmutatni az üdvösség útját.”8

I. 1. A mai magyar református igehirdetések fıbb jellemzıi Fontosnak tartom egy rövid alfejezetet szentelni annak, hogy legalább felvillantsam

a

mai

református

szószékeinkrıl

hangzó

prédikációk

fıbb

jellemvonásait. Úgy gondolom, e nélkül kevésbé lenne érthetı dolgozatom célja. Elsı renden szeretnék itt hivatkozni Dr. Boross Géza „Egyházunk igehirdetésének karakterisztikus vonásai” címő tanulmányára.9 E tanulmány összefoglalja elıször is azt, hogy a református igehirdetés jellegzetes vonásai a következık:

textusszerőség;

krisztocentrikusság;

paraklézis;

prófétikus

egyházkritika; tudatos egyház illetve gyülekezetépítés. Ezek lennének a pozitív vonások. Egy gyors felmérésem mégis azt mutatja, hogy ezek az elvek sem igazán valósulnak meg a gyakorlatban a szószékeken. Újra csak azt mondom, hogy igyekezni fogok a felméréseket részletesebben feltárni a megfelelı helyeken, de az igehirdetésekrıl általánosságban a következı vélemények vannak: 1. Általában nem mondható el, hogy élményt jelent az embereknek a prédikációkat meghallgatni.

Van, aki unatkozik istentisztelet alatt, van, akinek

6

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 195. U.o. p. 196. 8 U.o. p. 45. 9 Lelkészegyesület 1999. 45. évf. 4. szám p. 2-4. 7

5

kritikusan kell hallgatni a prédikációt, mert keresni kell benne az üzenetet, vagy egyáltalán azt, hogy a Bibliával összeegyeztethetı-e, amit a lelkész mond? 2. 9 emberbıl csak egy volt, aki merne embereket bízni kizárólag csak a saját lelkipásztorának igehirdetéseire. 3. Az evangélium alig van benne a prédikációkban, s ha benne van is, csak mint egy „kötelezı csattanó” az igehirdetés végén. 4. Senki sem volt biztos abban, hogy mennyire érdekli a hallgatókat az, amirıl az igehirdetı beszél, s hogy mennyire tudnak erre odafigyelni? Ezek a vélemények talán tükrözik azt, amirıl az említett tanulmány a továbbiakban beszél, hogy tudniillik mik a negatív vonásai mai igehirdetéseinknek, és hogy hogyan lehetne ezeket kiküszöbölni? Csak felsorolásszerően ezek a negatívumok a következık: erısen intellektualista, tárgyilagos, száraz információ az igehirdetés; nincs visszhang a prédikációkra; csak az intellektuális szférát célozza, de nem szól a szívhez.10 Spurgeon igehirdetéseit olvasva, talán még több kijavítandó vonásra fogunk bukkanni. Ezeken- és ebben talán mindannyian egyetértünkmindenképpen változtatni kell, ha az ige egyháza akarunk maradni, és ha igehirdetésünkben is biblikusak akarunk lenni. A Biblia szerint ugyanis, ennél több van Isten igéjében, mégpedig: „ahogyan az esı, és a hó lehull az égbıl, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termıvé és gyümölcsözıvé teszi; magot ad a magvetınek és kenyeret az éhezınek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55,10-11)11- mondja Isten. És csak még egy igére utalok, hogy az evangélium, amit gyakorlatilag Isten igéje „hordoz”, az Isten ereje, minden hívınek üdvösségére.12 A magam részérıl tehát a változtatást hadd kezdjem azzal, hogy Spurgeon életmővébıl elıveszek néhány részletet, amelyek segítségére lehetnek a mai magyar református igehirdetıknek is abban, hogy eredményes léleknyerı szolgálatot végezhessünk a szószékeken!

10

Lelkészegyesület 1999. 45. évf. 4. szám Dr. Boross Géza: Egyházunk igehirdetésének karakterisztikus vonásai ma p. 2-4. 11 Új fordítású Biblia 12 Róm 1,16

6

I. 2. Miért éppen Spurgeon?

Most szeretném megindokolni, hogy mért éppen Spurgeont választottam, akitıl tanulni lehet. A fı indokom az, hogy Spurgeon egész életmőve

elıttünk

áll,

és

élete

végéig

megtartotta a helyes irányt. Egész élete szolgálatán keresztül éget a tőz, melyet az Isten és Krisztus iránti buzgóság gyújtott a szívben. Jézusért, és a Biblia igazságáért kész volt

szembeszállni,

Gondolhatnák

arra,

ha

kell

hogy

bárkivel.

egy

ilyen

megalkuvást nem ismerı ember inkább csak rombol makacsságával, de Spurgeonnél ez éppen hogy nem áll meg. Többször ı maga tett bizonyságot a prédikációiban arról, hogy hány és hány ember ismerte, és találta meg az ı prédikációin keresztül Megváltóját. Sıt Spurgeon több „önértékelı” beszámolójából is inkább úgy tőnik, mintha ı maga is ebben a határozottságában, ebben az Isten igéjében megalkuvást meg ismerı vehemenciában rejlene a titka a hatékony léleknyerésnek, és az erınek. Már 16 évesen lelkipásztorának választotta ıt a waterbaech-i gyülekezet. Az itt végzett szolgálatairól egyik prédikációjában így nyilatkozott: „úgy tetszett Istennek, hogy ez a fiú a falut fenekestül felforgassa. Rövid idı alatt a kis zsúpfedeles kápolna zsúfolásig megtelt, és a falu legnagyobb csavargói könnypatakokat sírtak, és azok, akik addig átkára voltak az egyháznak, áldásává lettek; a rablások és garázdaságok mind megszőntek, mert akik mindeme gonoszságokat azelıtt véghezvitték, maguk is az Isten házában örvendeztek azon, hogy a megfeszített Jézusról hallanak.”13

Azt hiszem, ezt nevezhetjük ébredésnek! Ne felejtsük el, hogy Spurgeon ekkor még csak mintegy 16 éves volt. Egyetlen dolgot említ ebben a beszámolójában, éspedig, hogy akik hallgatták ıt, azok a megfeszített Jézusról hallottak. Már ennyibıl is

13

Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 48.

7

kitőnik, hogy Spurgeon igehirdetéseinek ez volt a kulcsa. Ez az egyik, ami végig megmaradt nála. Két év múlva Anglia fıvárosába, az egyik londoni gyülekezetbe hívták meg lelkipásztornak. „Négy évvel azután hogy Londonba érkezett, letették a Metropolitan Tabernákulum alapkövét, és felépítették ezt a különös épületet Charles Haddon Spurgeon hatalmas prédikációs szolgálatára. Csaknem minden prédikációját megtérések követték. Mindig teljesen evangélizáló, tanító és kálvinista prédikációkat mondott.… 6000 embernek prédikált vasárnap délelıtt és vasárnap este, valamint csütörtök estéken. Igazán megérdemelte a Prédikátorok Fejedelme címet.”14

(A Tabernákulum épülete kívülrıl)

(A Tabernákulum Spurgeon prédikálációja közben)

Így értékeli Eric W. Hayden Spurgeon szolgálatát, és egyetértenek vele mindazok, akik valamit is megismertek életmővébıl. Egy másik beszámoló szerint például: 14

Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 47.

8

„Vasárnaponként egyszerően ’iszonyú volt a csıdülés’ ehhez a helyiséghez. Hogy a gyülekezet vezetıi némi rendet tartsanak, belépıkártyákat adtak ki, amelyekkel a fıajtók megnyitása elıtt az oldalajtókon lehetett bejutni, míg a tömegeket csak a fıajtók megnyitása után eresztették be. Spurgeon 25 éves szolgálata alatt… a New Park Streeti gyülekezet taglétszáma 85.243-ról 276.348-ra emelkedett.… Hallgatói negyven év alatt nem unták meg, nem fordultak el tıle, gyülekezete nemhogy ritkult volna, inkább mindig szaporodott. S ha ehhez még hozzávesszük azt az indirekt hatást, amit Spurgeon a nyomtatásban megjelent prédikációival gyakorolt más világrészek és az utána következı évszázad keresztyéneire és nem keresztyéneire,… akkor látjuk, hogy valóban Istennek olyan áldott embere volt, aki holta után is beszél…”15 Szolgálatának legnagyobb részét Londonban töltötte. Többször is szólt igehirdetéseiben arról, hogy folyamatosan megtérések követik szolgálatait. Hadd álljon most itt elıttünk néhány szemelvény saját beszámolóiból, amelyeket Londonban mondott! „Húsz év távlatából nem tőnik fel elıttem egyetlen olyan hét, és hitelt érdemlıen mondhatom, hogy egy olyan nap sem, amikor ne hallottam volna emberek megtérésérıl, olyan személyekrıl, akik itt, vagy máshol hallották az evangélium egyszerő prédikálását, amelyben bizonyságot tettem Krisztusról; és ezek a megtérések a körülményeket tekintve tisztázott és jól meghatározott esetek nagy többsége.”16

Itt egy újabb önmaga által kiemelt titka a hatékonyságnak, és ez: az evangélium egyszerő prédikálása. Egy másik igehirdetésében ezt hallották tıle: „Személyesen tehetek róla bizonyságot, hogy aligha van ebben a Tabernákulumban olyan ülıhely, ahol egyszer, vagy másszor ne ült volna olyan keresı bőnös, aki megtalálta a Megváltót. Ha aranycsillagokkal jelölnénk meg azokat az ülıhelyeket, ahol a lelkek bőnbocsánatot nyertek, akkor itt a kegyelem sok jelét láthatnátok, azokat a szent helyeket, amelyekre gyönyörködve tekintenek az angyalok.”17

Megint egy másik alkalommal: „Mint gyülekezet, ébredésekben élünk már csaknem húsz év óta; soha nem volt olyan idı, amennyire emlékezni tudok, hogy lelkek nem tértek meg közöttünk. Nem tudok róla, hogy e helyen elmúlt volna egy vasárnap is megtérés nélkül; nem gondolom, hogy volt olyan prédikáció, amit nem követett megtérés.”18

Talán máris egy újabb titkára lelünk, amikor ezt mondja el: 15

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 50. Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 74. 17 U.o. p. 75. 18 Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 117. 16

9

„Telt templomok és örvendı arcú hallgatók nem elégítettek ki engem. Megtört szívekrıl és bőnbánó könnyekrıl volt vágyam hallani.”19

Azt gondolom, elég ennyi indoklásul, hogy mért Spurgeont választottam, akitıl tanulni lehet. Isten ereje ott volt azzal az emberrel, aki ilyen hatással prédikált. Hiszem, hogy Isten ezért küldi a prédikátorokat, mert „tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívıket.”20 (1Kor 1, 21b). Eszerint az ige szerint Spurgeon igehirdetései célba találtak. Ha nem ez az eredménye prédikációinknak, akkor talán van mit tanulnunk tıle!

II. A prédikátor személye Sajnos ma kevés szó esik arról, hogy kik lehetnek azok az emberek, akiket Isten az igehirdetés szolgálatára használni akar. A II. Helvét Hitvallás a következıket írja e témában: „mikor manapság Istennek…igéjét törvényesen elhívott prédikátorok hirdetik az egyházban, hisszük, hogy olyankor maga Isten igéje hirdettetik, és azt fogadják be a hívık;… és hogy közvetlenül magát a hirdetett igét kell néznünk, nem pedig az igehirdetı szolgát, aki ha gonosz és bőnös is, mindamellett Isten igéje megmarad igaznak és jónak.”21 Én a hitvallást nem akarom kritizálni, de magában a hitvallás Elıszavában ezt olvassuk: „Mindenki elıtt pedig ünnepélyesen kijelentjük, hogy mindig nagyon készek vagyunk, ha bárki kívánja, mindazt, amit itt elıadtunk, egyenként és összesen bıvebben kifejteni, végül azoknak, akik Isten igéjébıl jobbra tanítanának, köszönetünk nyilvánításával engedni, és hozzájuk igazodni az Úrban, akinek dicséret és dicsıség.”22 Ez alapján merek hozzászólni a hitvallásnak ehhez a pontjához Spurgeon személyén keresztül. Elıször is nem gondolom, hogy a hitvallás írói a szentségtelen élető prédikátorokat tartották Isten kezében a leghasználhatóbb embereknek az igehirdetés szolgálatára nézve, hanem sokkal inkább Isten igéjének tekintélyét akarták még az igehirdetık tekintélyének is fölé emelni. A hitvallásnak teljesen igaza van. Félı azonban, hogy a hitvallás szavait tesszük dogmává, s nem a mögötte rejlı szellemet (lelkiséget). Amennyiben ez történik, úgy bárki hirdethet igét a szószéken, és ennek

19

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 116. Új fordítású Biblia 21 A második Helvét Hitvallás p. 118-119. 22 U. o. p. 115-116. 20

10

egyetlen kikötése az lesz, hogy az illetı „törvényesen elhívott prédikátor”23 legyen. A tapasztalat, és Spurgeon tanítása azt mutatja, hogy Isten ugyan egyszer-egyszer bárkin keresztül meg tudja szólítani az embereket, de hosszú távon mégsem hiteles, és nem „hordozza” Isten igéjének azt az erejét, ami igazában benne rejlik, ha ugyan azt meg nem homályosítja a „közvetítı eszköz”. Lehet úgy is Isten szolgálatában állni és hirdetni az igét, mint Bálám, vagy Jónás, akiken keresztül egyszer valóban szólt Isten igéje annak teljes erejével, de alapvetıen az ige hirdetését mégsem a szentségtelen élető emberekre bízta az Úr a bibliai történetekben. Itt szentségen és szentségtelenségen nem a tökéletességet értem, mert az ige sem ezt mutatja, hanem azt, hogy milyen kapcsolata van az embernek Istennel? Milyen a szíve az Istennek való engedelmességben? Tudja-e Isten változtatni, formálni, és akarja-e, hagyja-e ezt az ı szolgája? Törekszik-e erre, vagy mindig valami kifogással elüti, ha Istennek való engedetlenségében megfeddik? Mózes sem volt bőntelen, Dávid sem, Pál apostol, Péter és senki, de mégis azt merem rájuk mondani, hogy Isten szent embereivé lettek, akiket folyamatosan és szinte látványosan formált az Úr keze napról-napra egyre inkább a Krisztus képére. Amikor a prédikátor szentségérıl beszélek, akkor erre gondolok, s ha jól értem Spurgeont, akkor ı is. Nyilvánvalóan Isten szívesebben használ szent embereket célja eléréséhez, mint olyanokat, akik csak elhomályosítják személyükkel Isten személyét és az ige erejét. Azt hiszem ezek után tételként leszögezhetjük, hogy „a prédikátor személye, illetve személyisége (mégiscsak) homiletikai tényezı.”24 Nos hát mit mond Spurgeon a prédikátor személyét illetıen a prédikációra nézve? A The Soul-winner címő elıadás-sorozatában két szemszögbıl vizsgálja a kérdést. Elıször a prédikátor személye Isten szemszögébıl, majd emberi szemszögbıl.

II. 1. A prédikátor személye Isten szemszögébıl Nézzük elıször most mit mond az isteni perspektívából! „Tudnotok kell, hogy minden munkás, ha bölcs, olyan eszközt használ, amivel valószínőleg el fogja érni kitőzött célját. Vannak mővészek, akik soha nem lennének képesek más hegedőn játszani, csak a sajátjukon, vagy akik soha nem tudnának festeni csak a saját 23 24

II. Helvét Hitvallás p. 118. Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p.23.

11

ecsetjükkel és palettájukkal. Bizonyos, hogy a nagy Isten, minden munkás között a leghatalmasabb, az İ nagy és mővészi léleknyerı munkájában szereti, ha vannak saját speciális eszközei…. İ szolgái igehirdetésein keresztül szól, ezért nekik megfelelı trombitáknak kell lenniük számára, hogy szóljon, megfelelı eszközöknek, akiket arra használ, hogy Igéjét az emberek füléig és szívéig elvigye.”25 A prédikátornak, tehát elıször szent élető embernek kell lennie. Isten ugyanis nem szívesen használ koszos edényeket.26 „Ha tanítunk valamit a beszédünkkel, és valami mást az életünkkel, akkor akik hallgatnak bennünket azt fogják mondani: ’Orvos! Gyógyítsd meg magad!’ Azt mondod: ’Térj meg!’, de hol a te megtérésed? Azt mondod: ’Szolgáld Istent, és legyél engedelmes akaratának!’ De te szolgálod İt? Te engedelmes vagy Neki?... Drága testvérek! Könyörgök, hogy a legnagyobb fontosságot tulajdonítsátok a személyes szentségeteknek! Éljetek Istennek! Ha nem, Isten nem lesz veletek, hanem azt fogja mondani rólatok, amit a régi hamis prófétákról mondott: ’Nem küldtem ıket és nem parancsoltam nekik, ezért egyáltalán nem leszek hasznára ezeknek az embereknek- mondja az Úr’.”27 Sajnos ma is nagyon fontos ezt újra és újra hangsúlyozni. Nagyon megoszlik az, hogy a mai igehirdetık mennyire tartják fontosnak ezt a személyes szentséget. Kevés olyan lelkipásztor van, akinek fontos, hogy az életével is hirdesse Krisztust és ne csak a szószéken.28 Ha figyeltünk az eddig elmondottakra, akkor egyre inkább világossá kezd válni, hogy az igehirdetések erıtlenségéhez, vagy erejéhez a lelkipásztor személyes szentsége vagy szentségtelensége nagyban hozzájárul. Akinek fontos a szentség, az nem hiszem, hogy ezzel ne értene egyet. Akinek nem fontos, mert esetleg hiányosságok vannak e tekintetben az életében, az inkább kezdi a hallgatókat okolni, vagy az idıket, amiben élünk, vagy Isten kikutathatatlan szuverenitására hivatkozik, azaz mindenre, csak nem saját magára.29 De mit mond errıl Spurgeon? Konkrétan mert beszélni a prédikációk sikertelenségérıl és ennek lehetséges okáról, és saját gyülekezetének nem restelli elmondani: „Ha én, mint Isten szolgája, nem tapasztalok megtéréseket, nem merem ezt Isten szuverenitásának tulajdonítani. Lehet, hogy így van, de mindig félek az isteni szuverenitást az én vétkeim bőnbakjának tekinteni. Inkább úgy gondolom, hogy 25

Spurgeon: The Soul-winner p. 43. U.o. p. 44. 27 U.o. p. 45. 28 Itt a felméréseimre utalok 29 Spurgeon: The Soul-winner p. 45. 26

12

Isten visszatartja áldásait és ennek oka van. De ne legyen ez az ok énbennem az által, hogy nem élek olyan közel Istenhez, mint kellene, vagy valami olyanban lelem kedvemet, amire az ı szent szemei nem tekinthetnek.”30

Ez ugyan elég éles megjegyzés, de Spurgeonnek olyan szíve volt Isten iránt, hogy mert vallani saját gyülekezete elıtt ilyen önleleplezı módon, ha Isten igéje nem éri el a célját. Ki az a prédikátor ma, aki ugyanezt meri vallani gyülekezete elıtt? Merni kell így beszélni ma is, hiszen éppen nem az altatásra, hanem az ébresztésre van szükség a prédikátorok számára is! Tudnunk kell, hogy Spurgeon sem perfekcionizmusról beszél. Egyrészt nála „a szentség természetes következménye volt a megváltásnak, nem ’másodlagos’ vagy ’mélyebb’ munkája”31

Istennek. De hogy a szentséget ne értsük

perfekcionizmusnak, ezt is mondta: „A testben élık tökéletessége hazugság: szerintem ez az egyik legsúlyosabb tévedés, amit valaha a balga emberi elme kigondolt.”32

Szentségen tehát valami olyat érthetett, amit a fejezet elején próbáltam elmondani. Hogy azonban pontosítsam a képet ezt is hadd idézzem tıle: „Az igazi szentségbıl nincs egy parányi ezen a világon, amely nem a keresztbıl származik.”33

George Müllerrel kapcsolatosan mondott el egy elıadásában egy élményét, akitıl egy vasárnapi iskolai szintő prédikációt hallott, de mégsem volt számára olyan jó még egyetlen prédikáció sem, mint ez. Spurgeon aztán erre a következtetésre jutott: „A szentség volt a prédikátor ereje!”34 Ez az egyik legfontosabb tényezı tehát a prédikációra nézve. Vajon közvetlenül a Mester ajkáról vette-e az üzenetet az igehirdetı? Ha nincs Istennel közösségben, akkor valószínőleg nem, és abban a prédikációban nem is lesz Isten ereje. De a szentségnek az Istennel való közösségben kell megmutatkoznia.35 Aki szentségben él, az tudja Urától venni a tanítást, amit a hallgatók érezni fognak. Összegzésül ezt mondja Spurgeon: „A prédikáció legnagyobb ereje abban van, hogy mi történt a prédikáció elıtt. Istennel való közösségben kell elkészülnötök a szolgálatra, és a jellem igazi szentségével.”36 30

Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 136. U.o. p. 132. 32 U.o. p. 134. 33 U.o. p. 140. 34 Spurgeon: The Soul-winner p. 46. 35 Spurgeon: The Soul-winner p. 46. 36 U.o. p. 47. 31

13

Másodszor a prédikátornak magas fokú lelki életet kell élnie. „Emlékeztek Krisztus szavaira ’Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejébıl élı víz folyamai ömlenek’37 (Jn 7,38), azaz a Szentlélek, ha benne lakozik Istennek egy élı gyermekében, azután feltör annak legbelsejébıl, mint egy forrás, vagy egy folyó, és így mások is jöhetnek és részesülhetnek a Lélek kegyelemmel teljes hatásaiból…. Isten nem fog halott eszközöket használni élı csodák végzésére. Neki élı emberek kellenek, olyanok, akik teljesen élık. Sokan vannak, akik élık, de nem teljesen azok…. Néhány ember félig él. Élı állkapcsuk van, de nincs élı szívük; másoknak élı szívük van, de nincs élı értelmük; megint másoknak élı szemük van, rendkívül élesen meglátnak dolgokat, de nincs élı szívük. Jó leírásokat adnak arról, amit látnak, de nincs bennük a szeretet melege.”38 Tulajdonképpen az igehirdetınek nem csak a szószéken kell krisztusi embernek lennie. Teljes lényével kell, hogy égjen Istenért. Nem a szószék miatt, hanem Isten miatt! Valahogy mégis ez a kettı a legtöbb esetben elválik a gyakorlatban. Egy-egy lelkész a szószéken más emberré válik.39 Spurgeon szerint ez csak gyengítheti az igehirdetést. Gondolhatunk itt az elıbb idézett „Orvos! Gyógyítsd meg magad!” szindrómára. Harmadszor alázatos embernek kell lennie. A tapasztalat szerint vannak lelkipásztorok, akik a tekintélyüket valami emberi keménységgel akarják biztosítani az emberek elıtt. Talán nagyon alázatosak Isten elıtt, de semmi nem látszik ebbıl az emberek elıtt. Olyan is van, aki Isten felülrıl jövı ereje helyett saját maga, emberi erıfeszítésekkel küzd szolgálatában.40 Ezekben a helyzetekben különösen is élesen hangzik Spurgeon figyelmeztetése az alázatosságról! A prédikátornak meg kell szabadulnia a büszkeségtıl, és nem feledkezhet meg az Úr Jézus mondásáról: „Tanuljátok meg tılem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívő.”41 Aki nem így él, az hasonlít ahhoz a királyfihoz, aki apja betegágya mellett a király koronáját a maga fejére próbálgatta. Apja észrevette ezt, és azt mondta: „Várj egy kicsit, fiam, várj, amíg meghalok!”42

37

Új fordítású Biblia Spurgeon: The Soul-winner p. 47-48. 39 Itt a felméréseimre utalok 40 Itt a felméréseimre utalok 41 Mt 11,29 az új fordítású Biblia szerint 42 Spurgeon: The Soul-winner p. 52. 38

14

Aki nem alázatos, az Isten elıtt sem az! Aki pedig Istennel szemben nem tanult alázatot, azt nem valószínő, hogy Isten nagyon meg fogja áldani.43 Továbbá a prédikátornak élı hitőnek kell lennie. Azt olvassuk a Bibliában, hogy Úr Jézus nem tudott sok csodát tenni saját hazájában az emberek hitetlensége miatt.44 Ugyanígy Spurgeon szerint igaz ma is az emberekre, hogy Isten nem tud nagy dolgokat tenni az ı hitetlenségük miatt. Ha tehát a prédikátor nem hisz, akkor Isten sem fogja használni ıt.45 „Legyen a te hited szerint!46 Ez az egyik megváltoztathatatlan törvénye Isten királyságának.”47- mondja Spurgeon. Azt hiszem, ebbıl sokat tapasztalnak a lelkipásztorok manapság. Keveset harcolnak a lelkekért a szószéken és még kevesebbet azon kívül. Talán ennek a hitetlenség is lehet az oka. Spurgeon szerint egyik ok mindenképpen lehet ez. Hadd pontosítsam, hogy mit kell hinnie a prédikátornak? Elıször is hinnie kell minden kétség nélkül, hogy valóban Isten választottja ı Krisztus evangéliumának a szolgálatára…. Ha valóban ıszinte hite van az elhívására nézve, akkor Lutherrel együtt kész arra, hogy a leviathán állkapcsai és fogai közül is prédikálja az evangéliumot.48 Továbbá azt is hinnie kell, hogy az az üzenet, amit átad, valóban Isten igéje.49 „Higgyétek azt, amit hisztek, különben senkit nem gyıztök meg arról, hogy ık is higgyék.… Isten használja szolgái hitét, hogy hitre vezessen másokat!”50 Harmadszor pedig hinnie kell annak az üzenetnek az erejében, amit hirdet, hogy ez meg tudja menteni az embereket.51 „Ez a legalapvetıbb dolog. Hinned kell Istenben és az İ evangéliumában, ha lelkeket akarsz megnyerni. Más dolgokat talán el lehet hagyni, de ezt a hitet soha!”52 A prédikátor számára fontos a teljes odaszántság. Spurgeon emlékeztet az olyan emberekre, akik olyan élettelenül prédikálnak, hogy alig valószínő, hogy valakit is megragadnak. Ezeket a prédikációkat olyan piszkavasakhoz hasonlítja, 43

Spurgeon: The Soul-winner p. 53-54. Mt 13,58 45 Spurgeon: The Soul-winner p. 54. 46 Mt 9,29 47 Spurgeon: The Soul-winner p. 54. 48 U.o. p. 54-55. 49 U.o. p. 55. 50 U.o. p. 56. 51 U.o. p. 56. 52 U.o. p. 57. 44

15

amelyek ki vannak fényesítve, ragyogóak, de hidegek. Szerinte az ilyen prédikációknak ahhoz sincs elég ereje, hogy egy csótányt, vagy egy pókot megöljenek, s ebbıl eredıen bizonyára arra sincs erejük, hogy egy halott lelket életre támasszanak.53 Nagyon élesen szól itt a hideg és nem tőzzel teli prédikációk ellen Spurgeon, és én sem akarom ezt az élét csorbítani. Szerintem is nagyon el tudja gyengíteni a prédikációt, ha valaki csak kötelesség szerően és nem szívbıl jövı tőzzel prédikál. Ha maga a prédikátor is közömbös, vagy visszafogott, akkor mit vár az emberektıl? Sokan beérik annyival, hogy értsenek egyet az igehirdetéssel az emberek, és fogadják azt el. Spurgeon azonban megérezte, s véleményem szerint nagyon helyesen, hogy égı odaszántság és perzselı tőz nélkül aligha lehet a halottat életre támasztani. „Az Úr Jézus sírt Jeruzsálem fölött, és neked is sírnod kell majd a bőnösök fölött, ha rajtad keresztül kell megmenekülniük. Drága testvéreim! Legyetek égı szívőek, egész valótokat szánjátok oda a munkára, vagy hagyjátok abba!”54 Az utolsó elıtti szempont, amit Spurgeon említ Isten szemszögébıl a szív egyszerősége. Isten nem fogja megáldani „a remekbe szabott égi piperkıcöket”, a „lelki arisztokratákat”. Vannak akik mikor választanak egy textust, sohasem annak igazi jelentését magyarázzák, hanem „körüljárják, hogy találjanak valamit, amit a Szentlélek sohasem szándékozott kifejezni az által…”55 „A szív egyszerősége alatt azt értem, hogy egy ember nyilvánvalóan Isten dicsısége és a lelkek megnyerése miatt megy a szolgálatba és semmi másért…. Ha valaki csak saját magát akarja szolgálni, magának akar elismerést ahelyett, hogy Istent szolgálná, és egyedül İt tisztelné, az Úr Isten nem fogja ezt az embert használni.”56 Isten igéje gyermekien egyszerő. Ami pedig nem az, azt bonyolult igehirdetésekkel sem tesszük érthetıvé. Hinnie kell a prédikátornak azt is, hogy Isten egyszerően adta elénk akaratát. Ha akarta volna bonyolulttá is tehette volna, úgy hogy senki se értse. De ha Isten egyszerően jelentette ki magát, akkor igaza van Spurgeonnek, hogy ırizzük meg az egyszerő szívünket Isten felé, és ne mi tegyük igehirdetésünkkel a kijelentést érthetetlenné!

53

Spurgeon: The Soul-winner p. 58-59. U.o. p. 61. 55 U.o. p. 61. 56 U.o. p. 62. 54

16

Az utolsó szempont Isten szemszögébıl a magunk teljes alárendelése Istennek. Úgy érti ezt Spurgeon, hogy nem kíván az igehirdetı semmit sem a maga gondolataiból, és a maga indíttatásából prédikálni, hanem csak Isten igéjébıl.57 Egyik fı szempont egy festımővész számára, hogy az ecset teljesen alárendelje magát a festınek, s úgy azt tud vele csinálni, amit akar. Egy hárfás egy bizonyos hárfán szeret játszani, amit ismer, és már szinte a hangszer is ismeri azt, aki játszik rajta.58 „Így mikor Isten ráteszi kezét lényed húrjaira, és úgy tőnik minden erı benned kezének mozdulataira rezonál, akkor olyan eszköz vagy, akit Isten tud használni. Nem könnyő azt fenntartani, hogy ilyen érzékenyek legyünk és tudjuk venni azokat a benyomásokat, amelyeket a Szentlélek kíván adni nekünk. Nem könnyő ilyenkor azonnal rezonálni erre. Ha egy nagy hajó van kint a tengeren, és apró fodrozódás van a vízen, ez a legkisebb mértékben sem mozgatja meg a hajót…. De nézd csak a fedélzeti korláton keresztül a parafa dugókat ott lenn! Ha csak egy légy esik is bele a vízbe, megérzik a mozgást és táncolnak az apró hullámokon.”59 Ilyen könnyőnek kell lennie a prédikátorok szívének is Isten felé, akiket İ használni akar- mondja Spurgeon60. Ezek tehát a feltételei Isten szemszögébıl annak, hogy milyen legyen a prédikátor. Most nézzük meg ezt a kérdést az ember szemszögébıl is!

II. 2. A prédikátor személye az ember szemszögébıl Eddig láttuk azt, hogy Isten szemszögébıl nézve kik azok az emberek, akiket Isten valószínőleg használni tud az İ szolgálatában. Van azonban olyan nézıpont is, hogy milyennek kell lenni a prédikátornak, hogy az emberek hitelesen vegyék tılük Isten üzenetét. Spurgeon a prédikátor iskolájában errıl is beszélt hallgatóinak. Elıször is a tudatlan ember nem valószínő, hogy sokat tehet a léleknyerésben. „Valójában kell, hogy legyen valami fénye a gyertyának, ha világítania kell a sötétben az emberek számára, és kell, hogy legyen valami ismerete annak az embernek, aki tanítani akar másokat.”61 Azaz Spurgeon szerint többet kell

57

Spurgeon: The Soul-winner p. 64. U.o. p. 66. 59 U.o. p. 66-67. 60 U.o. p. 67. 61 U.o. p. 72. 58

17

tudnia egy prédikátornak annál, hogy ı egy bőnös, akit Jézus megváltott. Tanítani kell tudni Isten dolgait az embereknek.62 Továbbá nyilvánvaló ıszinteség kell, hogy jellemezze a prédikátort. Azaz látszania kell, hogy ıszinte ember és olyan, aki megbízható. „Senkinek sem szabad kételkednie abban, hogy valami olyat hirdettek az embereknek, amit ti magatok nem hisztek teljes szívvel. Ha ez valaha is másként van, nem lesz hatékony a szolgálatotok.”63 Arról beszél még itt Spurgeon, hogy vannak prédikátorok, akik amint elkezdik szolgálatukat, merı formasággá süllyed az egész. Csak mintha valami színházi elıadást játszanának.64 Sajnos több utalást kaptam arra nézve, hogy a lelkipásztorokon nem nagyon látszik, hogy amit a szószékrıl hirdetnek, az egy megharcolt prédikáció lenne és a szív mélyébıl, vagy legbensıbb részükbıl jönne.65 Ha csak valami kötelességet látunk el, de nem belsı tőzzel a lényünk legmélyébıl prédikálunk Isten igéjérıl, ezt bizonnyal észreveszik a hallgatók. Ilyen prédikációktól véleményem szerint ne sok hatást várjunk. Szoktak ilyenkor a Szentlélekre hivatkozni, hogy ha akarja, İ elvégzi ezen keresztül is a munkáját. Ez biztosan így van, de vajon nem tehetné még áldottabbá, még hitelesebbé Isten igéjét a hallgatók számára, ha a prédikátor teljes szív szerinti meggyızıdését is használhatná a Szentlélek, hogy hasson a hallgatókra? Spurgeon az ı leendı prédikátorainak ezt javasolja: „beszéljetek a szívetekbıl, vagy egyáltalán ne mondjatok semmit! Ha tudtok csendben maradni, maradjatok csendben; de ha beszélnetek kell Istenért, akkor legyetek teljesen ıszinték ebben!”66 A prédikátornak egy nyilvánvaló odaszántsága kell, hogy legyen Isten számára. „Annak az embernek, aki az Úr Jézus Krisztus igaz szolgája akar lenni, ez a parancs szól: ’Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbıl, teljes lelkedbıl, és teljes elmédbıl.’67 Ha valaki léleknyerı akar lenni, kell hogy legyen benne érzelmi intenzitás csak úgy, mint szív szerinti ıszinteség.”68 Az egész prédikációnak az 62

Spurgeon: The Soul-winner p. 72. U.o. p. 72. 64 U.o. p. 72. 65 A felméréseimre utalok 66 Spurgeon: The Soul-winner p. 74. 67 Mt 22,37 68 Spurgeon: The Soul-winner p. 74. 63

18

átadása nagy mértékben függ ettıl az érzelmi intenzitástól. Valójában azt fejezi ki, hogy mennyire járja át a prédikátor szívét az az üzenet, amit át akar adni? Mennyire fontos számára az az ügy, amit képvisel? Mennyire érintett abban egzisztenciálisan? Aki valamiben megragadott ember, és egzisztenciálisan érintett, az nem tud többé arról a közömbösség hatását keltve beszélni. Spurgeon szerint több van ebben az odaszántságban egy léleknyerı számára, mint bármi másban.69 Azaz nem a mondatok nagyságában és precíz megfogalmazásában van a prédikáció ereje, hanem abban, ahogyan átadjuk. Ez dönti el, hogy mi lesz abból, ahogy kimondjuk. 70 Spurgeon erre a megragadottsággal és odaszántsággal teli beszédre egy hasonlatot használ. Azt mondja, hogy mi nem hógolyózni megyünk fel a szószékre, hanem tőzladbákkal (vagy mondhatjuk így, tüzes bombákkal) kell, hogy szórjuk a prédikációban az ellenség állásait.71 Mi másban mutatkozhatna meg a prédikációban a tőz, ha nem az elmondás módjában? Ez az, ami megragadja a hallgatókat: a prédikátor tüzes odaszántsága! „Ez az, amit tennetek kell a prédikációitokkal: tegyétek azokat vörösen izzóvá! Ne bánjátok, ha emberek túlságosan rajongónak, vagy túl fanatikusnak mondanak benneteket! Vörösen izzó lövéseket adjatok le rájuk! Semmi más nincs, ami fele ilyen hatásos lenne kitőzött célotok érdekében. Mi nem hógolyózni megyünk ki vasárnaponként. Mi háborúzni megyünk! Gránátokat kellene dobnunk az ellenség soraiba!”72 Ilyen elszánt harcot kellene vívni minden prédikációban a lelkekért az odaszánt prédikátoroknak! Továbbá nyilvánvaló szeretet kell, hogy legyen a prédikátorban a hallgatók iránt. Sok lelkipásztor elválik a gyülekezettıl, mintha nem is élne a népe között. Valami különbnek tartja magát, vagy olyannak, akire fel kell nézni, aki felsıbbrendő a többi embernél.73 Spurgeon errıl is beszél, s hiszem, hogy a tapasztalatai alapján: „Szeretnetek kell az embereket, és közöttük kell élnetek, ha szolgálatotok van közöttük… Tudjátok azt, testvéreim, hogy túl jónak is feltüntethetitek magatokat. Így az emberek azt fogják gondolni, hogy teljesen transzcendentális lények vagytok, és 69

Spurgeon: The Soul-winner p. 75. U.o. p. 75. 71 U.o. p. 75. 72 U.o. p. 76. 73 A felméréseimre hivatkozom 70

19

alkalmasabbak vagytok arra, hogy angyaloknak, keruboknak és szeráfoknak prédikáljatok, minthogy Ádám elbukott fiainak. Éljetek csak az emberek között! Tartsátok tisztán magatokat minden hibájuktól és bőnüktıl, de elegyedjetek közéjük teljes szeretettel és együttérzéssel! Éreznetek kell azt, hogy bármit megtennétek, ami erıtökbıl telik, hogy Krisztushoz vigyétek ıket…!”74 Nyilvánvaló önzetlenség kell, hogy legyen bennünk. Spurgeon szerint senki nem tud Krisztushoz vezetni másokat, ha egy önzı embernek ismerik meg ıt.75 „Remélem, testvéreim, ti mindannyian azt akarjátok majd mondani, hogy ’Csak ennivalóm és öltözékem legyen, és én megelégszem azzal.’”76 Sajnos szerintem soksok ember elıtt hitelét vesztette az egyház és a „papok” azzal, hogy nem elégszenek meg ezzel, amit Spurgeon javasol. Nyilván mondhatjuk azt, hogy ma már mások a szükségletek, mint az ı idejében, más a gazdaság és más a társadalom. Én mégis hiszem azt Spurgeonnel együtt, hogy elég az egy lelkipásztornak, amennyit Isten ad neki ahhoz, hogy szolgálni tudjon. Hiszem azt is, hogy Isten minden szükségeset megad, sıt még ezen felül is. Valahogy az az általános tapasztalat, hogy lelkileg általában nem ennyire igényesek a mai lelkipásztorok, mint amennyire igényesek az anyagi és testi dolgokat illetıen. Ha egy lelkipásztor kiáll önmagáért abban, hogy anyagiakkal megbecsülje ıt a gyülekezete, akkor kötelessége lenne az, hogy ı a lelkiekkel megbecsülje a gyülekezetet. Felméréseim során arra derült fény, hogy nem igazán fontos a lelkipásztoroknak az emberek megtérése. Legalábbis a hallgatóik így látják. Nagyon szívesen leírnám itt újra John Bunyan figyelmeztetését, amit a bevezetésemben említettem. Talán elég az is, ha most csak utalok erre. Most már kezd egyre jobban körvonalazódni annak fontossága, hogy mennyire meghatározza a prédikátor személye a szolgálatát. Vajon milyennek látja Isten a mai lelkipásztorokat? Spurgeon figyelmeztetése, hogy „minél kevesebbet gondolsz magadról, annál többet gondolnak majd rólad az emberek; és minél többet gondolsz magadról, annál kevesebbnek gondolnak majd téged az emberek.”77

74

Spurgeon: The Soul-winner p. 78-79. U.o. p. 79. 76 U.o. p. 79-80. 77 U.o. p. 80. 75

20

Emberi szemszögbıl nézve is fontos a lelkipásztornál a szent jellem. „Egy keresztyén lelkipásztornak nem csak az aktuális rossz cselekedetektıl kell ártatlannak lennie, hanem arra is figyelnie kell, hogy ne adjon okot nyája legkisebbjének sem a bőnre.”78 Azaz ne botránkoztasson senkit a jellemével. Fontos ezen felül a komoly jellem is. Spurgeon itt egy megfelelı egyensúlyt próbál hangsúlyozni a viccelıdés és a komolyság között. Semmiképpen nem arról van szó, hogy soha nem lehet vidám a lelkipásztor, hanem inkább arról, hogy legyen ebben mértéke. Arról, hogy ne úgy ismerjék, ıt, mint aki mindig mindennel viccel, és komolytalan az egész ember, hanem úgy, mint akit alapvetıen komolyan lehet venni, akinek hitelesek a szavai, és el lehessen választani, hogy mikor viccel, és mikor nem. Vannak emberek, akik „nyilván azt képzelik magukról, hogy ık arra vannak predestinálva, hogy minden emberi vidámságra és jókedvre vödörrel locsolják a hideg vizet. Ezért, drága testvéreim, ha közületek valaki nagyon komoly, ne tulajdonítsa ezt önmagában mindig a kegyelem munkájának… viszont soha nem fogunk Jézushoz vinni embereket, ha tele vagyunk olyan léhasággal, ami oly sok embert jellemez. Az emberek így azt fogják mondani ’Vicc az egész! Hallgasd csak, hogy tréfálkoznak ezek a fiatal emberek a vallással! Egy dolog hallgatni ıket, mikor a szószéken beszélnek, de teljesen mások, amikor az ebédlı asztal körül ülnek.”79 Az tehát Spurgeon tanítása, hogy kell lennie egy uralkodó komolyságnak az életünkben, különben nem tudunk Jézushoz vezetni másokat.80 Végül pedig egy csomó gyengédség kell, hogy legyen bennünk. „Egy fiatalember felmegy a szószékre, mentegetızik, hogy megkísérli a prédikálást, és reméli, hogy az emberek elnézıek lesznek vele. Nem tudja, hogy fog-e valami sajátos dolgot mondani, de ha az Úr küldte ıt, akkor lehet, hogy lesz valami üzenete a hallgatók számára, ı azonban olyan fiatalnak és tapasztalatlannak érzi magát, hogy semmirıl nem tud túl jelentıségteljesen beszélni. Egy ilyen beszéd sohasem fog egy egeret sem megmenteni, és sokkal kevésbé egy halhatatlan lelket. Ha az Úr küldött téged, hogy hirdesd az evangéliumot, mért mentegetızöl?”81 Nem ezt jelenti tehát

78

Spurgeon: The Soul-winner p. 81. U.o. p. 82. 80 U.o. p. 83. 81 U.o. p. 83. 79

21

Spurgeon számára a gyengédség. Aki prédikál, ha az Úrtól vette az üzenetet, azt ezzel a tekintéllyel kell elmondania is!82 De „te csak egy kosszarvból készült kürt vagy, és teljesen mindegy, hogy tegnap, vagy huszonöt évvel ezelıtt vágtak le a kos fejérıl. Ha Isten fúj rajtad keresztül, akkor lesz elég hang, és valami több is, mint hang! Ha pedig nem Isten fújja a kürtöt, akkor semmi nem lesz abból a fújásból. Amikor prédikálsz, beszélj egyenesen, de legyél nagyon gyengéd ezzel! És ha valami kellemetlen dolgot kell mondanod, akkor figyelj arra, hogy a lehetı legkedvesebb formában mondjad azt!”83 Ezek tehát Spurgeon figyelmeztetései a prédikátor személyét illetıen. Hiszem, hogy hasznunkra válik ismerni ezeket a figyelmezetéseket, és talán a hitvallásunk szavai mellett is- amire a fejezet elején utaltam- elfogadhatjuk Spurgeon tanácsait. A prédikáció tényezıit tekintve az egyik legfontosabb az igehirdetı személye. A hallgatókról a dolgozatomban nem kívánok külön fejezetet írni, mert fı témámhoz szeretném tartani magam. Egyes helyeken azonban elengedhetetlen a hallgatókra is utalni, és ahol ezt Spurgeon megteszi, ott én is utalni fogok. Most azonban szeretnék konkrétan rátérni Spurgeonnek kifejezetten a prédikációról való tanítására, és arra, hogy hogyan alkalmazta elveit a saját prédikációiban?

III. Spurgeon tanítása a prédikációról Hadd térjek rá most már konkrétan Spurgeonnek a prédikációról való tanítására, prédikációira, s arra, hogy mit tanulhatunk ezekbıl mi református igehirdetık? Elıször is néhány szót általánosságban Spurgeon tanításáról a prédikációt illetıen, majd részletesebben is megnézzük a fontosabb elemeket. Mindenek elıtt szögezzük le, hogy Spurgeon szerint a léleknyerés a fı feladata a keresztyén lelkipásztornak, aminek a legfontosabb eszköze a prédikáció. Sokan, sokféle módszerrel gyarapítják a gyülekezeteiket, de Spurgeon kifogásolja azt, hogy ez csak újabb emberek gyülekezeti névjegyzékbe való felvételét jelentse. Az igazi gyarapodást az újonnan megtérık száma adja.

84

Véleményem szerint is

ehhez ragaszkodnia kell a mai lelkipásztoroknak is. Mi már reformátusnak mondjuk 82

Spurgeon: The Soul-winner p. 83. U.o. p. 84-85. 84 U.o. p. 11. 83

22

azokat, akik reformátusnak vannak keresztelve. Sajnos a tapasztalat szerint sok lelkipásztor számára nem is annyira fontos, hogy újjászületettek is legyenek az emberek a gyülekezetben. Felmérı kérdıívemben ilyen kérdéseket is feltettem: „Harcol-e a lelkek megmentéséért, a hallgatók megtéréséért a szószéken a lelkipásztor?” Erre ilyen feleleteket írtak az igehallgatók: •

„Legtöbbször bibliai felolvasást és tanítást hallunk harc nélkül, tőz nélkül.”

•

„Nem! Senkit meg nem látogat, pluszba senkivel nem beszélget… ezzel le van tudva a szolgálata.”

•

„Nem!”

•

„A harcol kifejezés talán erıs, de a szelíd hívogatás már jellemzıbb. Már feltételezi, hogy a többség megtért.”

•

„Nem tudja mi az- szerintem.”

•

„Sokat gondolkoztam rajta, és rájöttem, hogy igen. A szószéken igen, de az életben talán még jobban (személyes beszélgetések)”

•

„Nem nevezném harcnak.”85

Ez nekünk biztosan élesen hangzik, de valahol mégis ez az igehallgatók véleménye. Úgy tőnik, egyáltalán nem jellemzı, hogy ma még Jézus missziói parancsa figyelembevételével, vagy Spurgeon szerint is a lelkipásztor fı feladatának tartott LÉLEKNYERÉS figyelembevételével hirdetnék az igét a református szószékeken. Persze biztosan vannak kivételek, de úgy tőnik ez kevésbé jellemzı. Tettem fel a kérdıívben még hasonló kérdéseket, úgy mint: „Vannak-e megtérések a prédikációk nyomán?” Vagy: „Megszólítja-e személyesen a hallgatókat, a bőnösöket, a keresıket, a gyengéket, vagy ’meg lehet úszni e nélkül’ az igehirdetést?” Illetve, hogy „Tudják-e az emberek a gyülekezetben, hogy Krisztus nélkül milyen veszélyben vannak? Van-e errıl szó az igehirdetésben?” Talán az elıbbi példák alapján lehet sejteni, hogy erre milyen válaszokat kaptam. Azt hiszem mindenképpen hasznunkra válik, ha tanulunk egy kicsit Spurgeontıl, a „prédikátorok fejedelmétıl”, a nagy léleknyerıtıl, hogy mért lehetett ı Isten kezében olyan hatékony eszköz? Vajon mi volt a titka?

85

A felméréseimbıl idéztem

23

Elıször egy távoli ránézésbıl áttekintve, a következıket mondja Spurgeon a prédikációról. „Az embereket tanítani kell, hogy megismerhessék Isten igazságait. Az evangélium által való tanítás a kezdete minden igazi munkának, amit az emberek értelmén végzünk.”86 Itt aztán a missziói parancsra utal Spurgeon. Mindenütt, ahol csak lehet, hangsúlyozza, hogy a prédikációban kell, hogy legyenek tanítói részek. Meg kell mondani az embereknek, hogy mit higgyenek, hisz maga az evangélium egy hír. Egy örömhír, ami információt tartalmaz az emberek számára. Olyan „rendszer”, amin az emberek elgondolkozhatnak, a szívükbe vehetik, és a bibliai tanítások szilárd alapjára építhetik életüket. Spurgeon abban látja tehát az evangélium hirdetését, hogy a kijelentés igazságait tanítjuk az embereknek.87 „Ez a mi feladatunk, akik Isten eszközei vagyunk, hogy így ismertessük meg az igazságot az emberekkel, amit hihetnek, és aminek érezhetik erejét. Nekünk nem a sötétben kell próbálkoznunk megmenteni az embereket, hanem a Szentlélek erejében kell keresnünk, hogy a sötétségbıl a világosság felé forduljanak.”88 Továbbá a prédikáció másik legfontosabb feladata Isten dicsıítése. Ez Spurgeon szerint abban áll, hogy az embert levesse a legteljesebb reménytelenségbe, és aztán arra kényszerítse, hogy nézzen fel Jézusra, aki egyedül képes segíteni neki és felemelni ıt. Az a fegyver, amivel Isten legyızi az embereket az igazság, és csak úgy, amint az Jézusban van.89 Spurgeon szerint nagyon fontos, hogy hatással kell lenni az emberek érzéseire. Egy tisztán tanító szolgálatot, ami csak az emberek értelmére apellál, és érintetlenül hagyja az érzelmeket, „sánta szolgálatnak” nevezi. „A sánta lábai nem egyenlık”90 (Péld 26:7) és a szolgálatok egyenlıtlen lábai megbénítják azt (a hosszú doktrinális lábakra és a rövid emocionális lábakra utalva). A bőnösnek ugyanúgy van szíve, mint feje és ugyanúgy vannak érzelmei is, mint gondolatai. Nekünk mindkettıt meg kell szólítanunk.91 Sokszor a bőnre is a szíve viszi az embert, még akkor is, ha esetleg az értelme ellenzi azt. Valóban nem kellene érintetlenül hagyni a prédikációban sem az érzelmeket. Én hiszem, hogy az életszentséghez- amirıl már

86

Spurgeon: The soul-winner p. 17. U.o. p. 17-18. 88 U.o. p. 18. 89 U.o. p. 20. 90 Az angol King James féle fordítás szerint 91 Spurgeon: The soul-winner p. 21-22. 87

24

fentebb szóltam, hogy Spurgeon szerint ez nem valami különálló dolog, hanem a megtéréssel együtt jár- nagyban hozzájárult Spurgeon megtérıinél, hogy érzelmeik is az Úr iránt valók voltak. Ezen a téren aztán valóban lenne mit tanulnunk Spurgeontıl. Késıbb meg fogjuk ezt látni, hogyan alkalmazta saját tanítását a prédikációiban. „Az érzelem nélküli vallás, élet nélküli vallás.”92 Mindezek után hangsúlyozza Spurgeon, hogy mennyire nem emberi munka az újjászületés, hanem mindenestıl a Szentlélek mőve. A Szentlélekrıl azonban szeretnék majd egy külön fejezetet írni, mert rendkívül hangsúlyos az İ személye és munkája Spurgeon életmővében és tanításaiban. Azután fontos tényezı a prédikációban a bőn leleplezése. A prédikátorok fejedelme úgy látja, hogy Isten soha nem öltözteti fel az embert, míg elıbb le nem vetkıztette. Szerinte Isten soha nem sürgeti addig az embert az evangélium által, míg elıbb meg nem ölte ıt a törvény által.93 Itt nem utal semmilyen igére, valószínőleg ezt a megállapítást saját igehirdetıi tapasztalata által mondja. Mindenesetre érdemes ezen egy kicsit elgondolkozni, azért is írtam le ezt a gondolatot, bár szerintem nem találunk ilyen törvényszerőséget a Bibliában. Fontos mégis abban a tekintetben, hogy a szentség ne legyen elhanyagolandó, ha valaki Krisztushoz jött. Aztán vannak kifejezetten olyan esetek, mikor tényleg a törvénnyel kell valaki önigazultságára odasújtani, hogy belássa: neki is szüksége van a Megváltóra. A prédikátornak valóban meg kell ítélnie a bőnt, hiszen ebbe kellett belehalnia Jézusnak. E fölött nem nézhet el az az igehirdetı, aki egyszer már Jézus keresztjére felnézett. Ebben teljesen igaza van Spurgeonnek! Ugyancsak fontos tényezı Spurgeonnél a prédikáció hatása. Ma már sokkal kevésbé vesszük ezt komolyan, én úgy érzem. Hadd idézzem itt ismét Spurgeon egyik prédikációjában tett kijelentését: „Ha én, mint Isten szolgája, nem tapasztalok megtéréseket, nem merem ezt Isten szuverenitásának tulajdonítani. Lehet, hogy így van, de mindig félek az isteni szuverenitást az én vétkeim bőnbakjának tekinteni. Inkább úgy gondolom, hogy Isten visszatartja áldásait és ennek oka van. De ne legyen ez az ok énbennem…”94

Jó lenne ezt a hozzáállást megtanulni. Úgy vélem, Spurgeon már akkor rátapintott a lényegre azzal, hogy mivel ütik el sokszor a lelkipásztorok, ha hatástalannak bizonyul az igehirdetés. Sajnos én nem egy helyen hallottam már ugyanezt az 92

Spurgeon: The soul-winner p. 22. U.o p. 28. 94 Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 136. 93

25

„érvelést”. Gyakorlatilag Isten azt tesz, amit akar, vagy a hallgatókban van valami hiba, ha nem mozdulnak egy-egy prédikációra. Jó lenne, ha a lelkészek gondolkoznának rajta, hogy ha Isten azt tesz, amit akar, és szuverén módon használja fel a prédikációinkat is, akkor vajon mért tesz egyes prédikátorokat olyan halásszá, akik nem fognak halat, vagy olyan katonákká, akik még soha egy harcot nem nyertek, vagy olyan lámpásokká, akik senkinek nem világítanak?95 Spurgeon figyelt prédikációinak hatására is, sıt bizonyos eredményeket célzott velük. Távlatból rátekintve ezekbıl is megemlítek most néhányat. Egyik ilyen tényezı, amit célozni kell az igehirdetésekben, az egyszerő hit Jézus Krisztusban. Szerinte ez áll a legközepén annak, amit ilyenkor céloznunk kell.96 Azután az ıszinte, színlelés nélküli bőnbánat. Ez alatt azt érti, hogy nem valami felszínes, egy hangulatból adódó bőnbánat az, amit el kell érni, hanem minden bőnt, amit addig szeretett az ember elhagyni, és többé nem vágyni arra, hogy azokban éljen. Erre kell az embereket eljuttatni.97 Továbbá az élet igazi megváltozása az, amit célzunk. Egy felismert bőn ereje alatt élni azt jelenti, hogy még mindig a bőn uralma alatt vagyunk. Ezért a valóban megtért ember jellemének, cselekedeteinek, beszédének, egész életmódjának a változása kell, hogy bizonyságát adja igaz megtérésének.98 Spurgeon szerint, mivel az Isten általi újjászületés, ami az emberben történik isteni titok, ezért annál többet kell beszélnünk annak gyakorlati megnyilvánulásairól.99 Végül még egy tényezıt említenék, mégpedig az Úr minden parancsának követésére való készséget. Ha valaki a szándékos engedetlenségben élést tolerálja, az Spurgeon szerint felségsértését követi el Annak, Aki küldött minket.100 Hadd hangsúlyozzam újra, hogy Spurgeon mindenütt kiemeli: a prédikátor nem tehet semmit Isten nélkül. Az újjászületés munkáját kizárólag csak Isten végezheti el egy emberben. Nekünk azonban, mint Isten eszközeinek, amennyire tılünk telik a legelszántabb, leghitelesebb, Isten számára a legalkalmasabb eszközökké kell lennünk. Ha ez nincs, akkor ez prédikációink eredményében is

95

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 196. Spurgeon: The soul-winner p. 29. 97 U.o. p. 31. 98 U.o. p. 32-33. 99 U.o. p. 25. 100 U.o. p. 34. 96

26

mutatkozni fog, csak úgy, mint az is, ha Isten szíve szerint való prédikátorok vagyunk. Rátérek most már részleteiben Spurgeon prédikációról való tanítására. III. 1. A prédikáció célja A legfıbb célt az eddig elmondottakból már mindenki láthatja, ami nevezetesen: A LÉLEKNYERÉS, vagy az emberek Krisztushoz vezetése. Ennek a léleknyerésnek a komolyságára nézve saját prédikációit így jellemezte Spurgeon: „… azt prédikálom, amit tudok, és arról teszek bizonyságot, amit láttam. Ha tévedek, teljesen és alapvetıen tévedek. Saját lelkemet és érdekeltségemet teszem kockára az örökkévalóságot illetıen azzal az igazsággal, amit prédikálok. Ha az az evangélium, amit hirdetek nem tart meg engem, soha nem leszek megmentve, mert amit másoknak hirdetek, az az én bizalmam alapja is. Nincs saját mentıcsónakom. Azt a bárka, amibe másokat is hívok, ugyanez tart engem is, és egyáltalán ez mindenem.”101

Ezt a legfıbb célt aztán többfelé ágaztatja Spurgeon, amit legtömörebben így foglalhatunk össze: 1. Isten dicsıségének öregbítése, amit leginkább úgy tehetünk, ha lelkeket nyerünk meg Krisztusnak, aztán 2. a hívık építése, azaz a lelki fejlıdés és növekedés segítése, és 3. a bőnösök ébresztése.102 Spurgeon szerint nyilvánvalóan azok a prédikációk a legjobbak, amelyek ezt a fı célt közvetlenül célozzák. Tehát azok a prédikációk, amelyek kifejezetten a hallgatók megtérését célozzák. „Vannak olyan prédikációk, hogy hacsak Isten nem érleli meg a búzát hó és jég által, és nem ad világosságot az embereknek köd és felhı által, akkor egy lelket sem tud azok által megmenteni. Mért van az, hogy nyilvánvalóan maga a prédikátor sem hiszi, hogy valaki megtérhet azok által?... Természetesen Isten megtérésre juttathat valakit ilyen prédikáció vagy ilyen szolgálat által, de nem ez a valószínő. Sokkal valószínőbb, hogy az İ végtelen szuverenitásában olyan helyen fog dolgozni, ahol egy melegszívő ember prédikálja az embereknek azokat az igazságokat, amelyeket ı maga is megtapasztalt, komolyan kívánva ez alatt üdvösségüket… Ha azt akarod, hogy hallgatóid üdvözüljenek, tudnod kell, hogy prédikációd közvetlenül a megtérésüket célozza, és hogy az olyan, amit Isten valószínőleg meg fog áldani erre a célra.”103 Tudni kell, hogy Spurgeonnél két nagyon fontos tényezı határozza meg ezt a szívbeli vágyát. Nála nem kötelesség volt a vasárnapi, vagy a hétközi szószéki 101

Spurgeon: The Soul-winner p. 180. Boross Géza: C. H. Spurgeon gyakorlati teológiája p. 53-54. 103 Spurgeon: The soul-winner p. 93-95. 102

27

igehirdetés, hanem szívbeli vágya volt, hogy az emberek, akik hallgatják ıt, megismerjék Jézust! Elıször is meghatározó volt egy gyermekkori élménye, aminek a szellemisége újra és újra visszacseng prédikációiban. Egyik igehirdetésében így mondta ezt el: „Emlékszem mennyire mélyen érintett, amikor anyám elénk, gyermekek elé tárta az üdvösség útját, és ezt mondta: ’Ha visszautasítjátok Krisztust, és elkárhoztok, nem tudok mentséget találni számotokra és azt mondani, hogy tudatlanok voltatok. Nem, hanem áment kell mondanom kárhoztatásotokra.’ Én pedig ezt nem tudtam elviselni! Áment kellene mondania édesanyámnak az én elkárhozásomra?”104

Ez volt az egyik, aminek a sürgetése és komolysága újra és újra visszacseng prédikációiban. A másik pedig saját megtérésének az élménye. Egyszer amint egy hóviharos vasárnapon a templomba igyekezett, be kellett térnie egy metodista kápolnába, mert olyan nagy lett a vihar, hogy nem tudott tovább menni. Ott egy elmondása szerint laikus prédikátor hirdette az igét az Ézs 45:22 alapján: „Rám figyeljetek (angolban nézzetek rám, vagy tekintsetek rám) a föld legvégérıl is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!” Ezt az igehirdetést hallotta Spurgeon, amire állítása szerint megtért. İ maga így emlékszik vissza arra az igehirdetésre: „Nem sokat kellett mondania (a prédikátornak)- hála Istennek-, mert rá volt kényszerítve, hogy textusát ismételgesse, és semmi másra nem volt nekem sem szükségem, mint textusára. Még emlékszem rá, amint így szólt: ’Itt Krisztus beszél. A haláltusa kertjében vagyok, halálba kell adnom magam; a fán függök, haldoklom a bőnösökért; tekintsetek reám! Pillantsatok reám! Csak ennyit kell tennetek. Még egy gyermek is megteheti ezt. Még egy csaknem idióta is tud nézni. Bármilyen gyenge és szegény legyen valaki, fel tud tekinteni reám; és ha ezt cselekszi, övé az ígéret, hogy élni fog.’ Aztán megállt egy kicsit, rámutatott arra a helyre, ahol ültem a karzat alatt, és ezt mondta: ’Ott az a fiatalember nagyon szerencsétlennek látszik.’ Tényleg így éreztem magam. Aztán így folytatta: ’Fiatalember, nincs számodra más remény vagy lehetıség a bőneidbıl való megszabadulásra, csak ha Jézusra nézel.’ Aztán úgy kiáltott, mint ahogy csak egy primitív metodistától telik: ’Tekints rá! Fiatalember, tekints rá! Most tekints rá!’ És én feltekintettem Jézusra…”105

Nos hát ez a két benyomása érezhetıen újra és újra visszacseng Spurgeon prédikációiban. Nézzünk egy példát az utóbbira! Több igehirdetésében is szó szerint ismétli, és ugyanígy buzdítja hallgatóit, hogy nézzenek Jézusra! „Ó, ember, Isten hív, hogy kérj tıle bölcsességet, és azt mondja, hogy megadja neked; ne kételkedj az Úrban, és ne légy bizalmatlan Jehova igazmondását illetıen, hanem jöjj most, mindjárt, alázatosan, remegve a Megváltó keresztjének tövéhez. Tekints rá, akit magasra emeltek, mint hatalmas vezeklı áldozatot; nézd vérzı sebeit; lásd meg homlokát, amit még most is elborítanak a karmazsinszínő 104 105

Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 24. U.o. p. 38.

28

csöppek, melyek a töviskorona okozta sebekbıl folynak! Nézz fel rá, és élj! Egy pillantás a megfeszítettre életet jelent; tekints rá, és az ígéret szerint megmenekülsz…” (Spurgeon: Szeretetteljes tanács aggódó keresıknek c. prédikációjából, a Jak 1:5 alapján)106

Azt hiszem ebbıl a részletbıl is látszik jól, hogy ez tudatos alkalmazása annak, ami ıt megfogta régebben Krisztus számára. Az édesanyjától nyert benyomás ugyan nem szó szerint egyezik, de a lelkülete benne él Spurgeon igehirdetéseiben is. Erre majd a retorikáról szóló fejezetben szeretnék példát hozni, mert megítélésem szerint ezzel áll inkább összefüggésben, mint a prédikáció céljával. Talán sokat segítene, ha ma is felhasználnák a prédikátorok igehirdetéseikben azt a benyomást, amit ık kaptak megtérésükkor. Spurgeon mert beszélni a szószéken saját megtérésérıl, és merte használni ott szerzett benyomásait. Ezzel szemben viszont és azt tapasztaltam, hogy kilenc emberbıl heten azt mondták, hogy nem beszél lelkipásztoruk a saját megtérésérıl. Amint már említettem nem is nagyon célozzák ezek a lelkészek az emberek megtérését, és nincs is megtérı a prédikációik nyomán. Nagyon fontos figyelmeztetése Spurgeonnek, hogy mi a kitőzött célja az igehirdetınek azzal, hogy elmond egy-egy prédikációt? A legtöbb esetben azt érzem zavarba hozná ez a kérdés az igehirdetıket, ha miután elmondták prédikációjukat megkérdeznénk mi volt vele a céljuk. Az a figyelmeztetés áll tehát itt elıttünk, ha nincs kitőzött célunk, akkor semmire nem is célzunk. Ha pedig semmire nem is célzunk, akkor azt fogjuk eltalálni is! A prédikációban kell, hogy mindig legyen cél, amire irányítjuk az egészet- ha valami eredményt el akarunk vele érni. Tehát az egyik legfontosabb ilyen cél: a lelkek megmentése- azaz Isten dicsıítése! Másik ilyen célja a prédikációnak a tanítás. A hívık tanítása! Spurgeon szerint tanítani kell a bibliai igazságokat az embereknek. Tanítani kell a bőn gonoszságáról, a törvényrıl, az igazságról, az eljövendı ítéletrıl, az emberi természet romlottságáról, a kiválasztásról szóló tanításról, Krisztus helyettes áldozatáról, a hit által való megigazulásról, a bőnbocsánatról, Isten szeretetérıl.107 Ezeknek a tanításoknak mindig érthetınek kell lenni, mindig világosnak, és

106 107

Spurgeon: Engem keressetek p. 65. Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 109-110.

29

tisztának. Spurgeon szerint minden prédikációban kell, hogy legyen ilyen tanító rész.108 A Jézus keresése c. beszédébıl hozok erre egy példát: „Meggyızıdésem, hogy sok millió honfitársunk nem tudja mit jelent Jézusban hinni. Bár minden vasárnap beszélnek nekik errıl, mégsem fogják fel, mert Isten Lelke nem világosította meg értelmüket. Jézusban hinni, ahogyan újra és újra elmondjuk, egyszerően azt jelenti, hogy bízol Jézusban- szaván fogod Istent, annak tekinted Krisztust, aminek Isten mondja, azaz jóvátételi áldozatnak, a bőnért való elégtétel véghezvivıjének, a bőnösök Megmentıjének… Annak ellenére, hogy a helyettesítés tana, amely az evangélium veleje, olyan világos a hívık számára, sok keresı mégsem tanulta meg. Azt, hogy Jézus magára vette népe bőneit; hogy ’az Úr mindnyájuk vétkét ıreá veté’, hogy bőnné lett értünk; megtette, amit az igazság követelt; ezt a drága tényt, sok bőnbánó bőnös nem fogta föl.”109

A tanítás szintén kulcsfontosságú célja a prédikációnak. A prédikátor szemináriumon tartott egy elıadásában, hogy Melyek a legígéretesebb prédikációk a léleknyerésre nézve?, ebben az elıadásban hangsúlyozza Spurgeon, hogy a prédikátorok mindig mondjanak valamit a hallgatóknak! „Mondjatok valamit a hallgatóknak, kedves testvéreim, bármikor prédikáltok, mondjatok nekik valamit! Mondjatok nekik valamit!... Mondjatok valamit az embereknek! Tanítanotok kell ıket… meg kell értetnetek velük, amennyire tudjátok azokat a dolgokat, amelyek elhozhatják békességüket.”110 A harmadik dolog pedig, amiben összegezhetjük Spurgeon szerint a prédikáció célját, a bőnösök ébresztése. A Segítség a fényt keresıknek c. beszédében ezt egészen konkrétan célozza Spurgeon: „Nem várhatod, hogy békességre jutsz Istennel, amíg sőrőn a pohár fenekére nézel… Nem remélheted, hogy élvezni fogod a békét Istennel, ha nem akarsz beszélni azzal a rokonoddal, aki évekkel ezelıtt megbántott… Kétes üzleteket folytatsz üzletedben a pult mögött- merheted-e remélni, hogy Isten elfogad egy tolvajt? –mert az vagy, tolvaj és hazug. Tisztességtelen árakat számítasz fel, a tizenötre azt mondod, hogy húsz; és azt várod, hogy Isten a barátod legyen, miközben te gazember maradsz?... Talán fennhéjázó vagy, vagy naplopó… Szeretnéd-e föladni bőnödet? Ha nem, fölösleges, hogy Krisztusról prédikáljak neked, mert ı nem lehet Megváltója azoknak, akik bőnben maradnak. İ azért jött, hogy megváltsa népét bőneibıl, nem pedig bőneiben; és ha még mindig kénytelen vagy ragaszkodni egy kedves bőnhöz, ne légy csalódott, ha sosem léphetsz be a menny kapuján.”111

Ez tehát Spurgeon figyelmeztetése a prédikáció céljára nézve: legyen konkrétan kitőzött cél, amit kifejezetten céloz az igehirdetı, és akkor van esély arra, hogy célba is talál! 108

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 112. Spurgeon: Engem keressetek p. 93. 110 Spurgeon: The Soul-winner p. 100. 111 Spurgeon: Engem keressetek p. 78-79. 109

30

III. 2. A prédikáció és annak textusa Spurgeon mindig is nagyon az Íráshoz ragaszkodó ember volt. Az ı életében kezdett teret nyerni a liberális teológia, akiknek képviselıivel, ha nem is személyesen, de a gondolkodásukkal folyamatosan harcolt. Ezeket a teológusokat azokhoz a római borkereskedıkhöz hasonlította, akiknek egy hordóban a fıvárosba el kellett volna juttatniuk a bort. Útközben azonban mindig megkínált valakit ez a kereskedı, vagy éppen ı maga ivott a borból, s a hiányt mindig vízzel pótolta. Így aztán mire Rómába ért, már nem is bor volt a hordóban.112 Nem szerette azt, ha bármilyen tudományosság jelszava alatt felhígítják a Bibliát. Ezért ı maga ragaszkodott a Szentírás szavaihoz is. „A verbális inspiráció híve”113 volt. Azt tartotta, hogy ha egy tojásnak valaki csak lényegét akarja megfogni, s ezért a feltört tojást markolja meg, akkor bizonyos részek kicsúsznak az ember kezébıl. Ezért ı héjastól fogja meg inkább a tojást, s abban biztosan benne van a lényeg. Így gondolkozott a Szentírás szavairól is. Ezért ragaszkodott szó szerint a Bibliához, és nagy harca volt a beáramló liberális teológiával, ami próbálta lehámozni a „héjat” a Bibliáról, hogy a lényeget megragadhassa. Spurgeon tehát a prédikáció textusát is nagyon komolyan vette. Szerinte a prédikációnak is ragaszkodnia kell a textushoz. A prédikációban a textus értelmét kell kifejteni a hallgatók számára, mert ık erre vágynak. Nem lehet a textust ugródeszkának

használni,

„aminek

segítségével

hétmérföldes

csizmákban

átugorhatunk a déli sarkról az északi sarkra”.114 Ha mond valamit a textus, akkor azt kell a prédikátornak is mondania, hisz a textus nem fog a mi elméleteinkhez igazodni. Spurgeon szerint ezért nekünk kell a textus értelméhez igazítani magunkat.115 Sokszor szerinte maga a prédikátor ferdíti el a textus értelmét a magyarázatával. A Bibliából ugyanis bármilyen tanítást kihozhatnak- amint erre ma is rengeteg példa van- de aki így, a maga értelmezésével elferdíti „az Írás szavait”, az Spurgeon szerint „tolvaj!”116

112

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 58. U.o. p. 54. 114 U.o. p. 53. 115 U.o. p. 55. 116 U.o. p. 59. 113

31

Minden textusnak van egy sajátos értelme. „Nincs két teljesen egyforma ige.”117 Ezért ki kell hámoznia a prédikátornak a textus elsıdleges értelmét a szövegkörnyezetbıl

és

a

történeti

összefüggésbıl

eredıen.

Nem

kell

elszellemiesíteni118 ezeket a textusokat, és fıleg nem lehet az eredeti értelmétıl messze vivı alkalmazásokra következtetni. Viszont „a bibliai tények százaiban nagy általános alapigazságok fedezhetık fel”119, amelyeket a textus alapján- ha ilyenekhez jutunk- tanítani kell. Még egy fontos figyelmeztetése van a textus hasogatásával kapcsolatban. Mégpedig, hogy a benne található rengeteg kincsbıl nem kell mindent egy prédikációba belesőríteni. Egy-két dologra érdemes koncentrálni, amit célozhatunk, s amivel találhatunk is.120 Mindezek után röviden hadd foglaljam össze, mihez tartotta magát Spurgeon a szószéken a textust illetıen. Mindenekelıtt a textus elsıdleges értelmét magyarázta a prédikációban- jóllehet ez után nem egyszer a textus mélyebb jelentését tárta föl-, de minden textus alapján Jézus Krisztusról szóló igehirdetést mondott. Amikor exegetikai eredményeit elmondta, azt mindig valami céllal tette, és mindig

beágyazta

a

kitőzött

célja

érdekében

a

prédikáció

egészének

összefüggésébe.121 Azt tapasztalom, hogy a mai református igehirdetık általában értik a textusszerőség

követelményét.

Sok

helyen

van

valódi

bibliai

tanítás

az

istentiszteleteken. Más kérdés az, hogy ezek a tanítások mennyire állnak összhangban a hallgatók helyzetével. Spurgeon nagyon jó retorikával- aminek szintén egy külön alfejezetet szeretnék szentelni-, a hallgatókat megragadó módon tudta az emberek számára az esetleg száraz dogmatizálásnak tőnı tanításokat is elmondani, ha textusában egy ilyen említett „nagy alapigazságot” vélt felfedezni. Bár, ismét mondom, jórészt nincs probléma textusszerőség terén a mi prédikátorainkkal, mégis egy-két rövid példát nézzünk erre is, hogyan alkalmazta ezt az elvét Spurgeon a szószéken?

117

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 61. U.o. p. 62. 119 U.o. p. 65. 120 U.o. p. 61-67. 121 U.o. p. 74-83. 118

32

A Róm 10:13 alapján mondott prédikációjában tulajdonképpen az egész igehirdetés a textus konkrét kifejtése. „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” Ez alapján szinte minden szót kifejtve, és a hallgatók számára értelmezve mond egy hatalmas missziói igehirdetést. „Mit is jelentett itt az Úr nevének segítségül hívása? Félelem tölt most el, amikor megpróbálom értelmezni a szöveget, mivel érzem, hogy ismeret nélkül milyen könnyő elhomályosítani a szavak értelmét. Igen sokszor megtörtént, hogy egy-egy igehirdetı magyarázataival elhomályosította az Írást, ahelyett, hogy megvilágította volna. Sok prédikátor olyan, mint a festett üvegablak: kizárja a fényt, ahelyett, hogy átengedné. Semmi nincs, ami jobban zavarba hozna, és ami jobban megpróbálná az elmémet, mint a válasz erre az egyszerő kérdésre: mi a hit? Mit jelent hinni? Mit jelent segítségül hívni az Úr nevét? Annak érdekében, hogy megleljem ennek az igazi értelmét, elıvettem a bibliai szókönyvemet, és megnéztem azokat az igeszakaszokat, ahol ugyanez a szó fordul elı; és amennyire én meg tudom ítélni a Szentírásból, mint biztos forrásból, a ’hívni’ szó imádást jelent; úgyhogy így is fordíthatom: ’Mindenki, aki imádja Istent, üdvözül’. Meg kell azonban engednetek nekem, hogy megmagyarázzam az ’imádni’ szónak a Szentírás szerinti jelentését, amit el kell fogadni ahhoz, hogy megmagyarázhassuk a ’hívni’ kifejezést.”122

Látjuk ebbıl, hogy milyen nagy alázattal nyúl hozzá ehhez a textushoz. Amennyire én Spurgeont ismerem egyfelıl azért, mert ez a téma- az emberek üdvössége- a legszentebb volt számára, és nem bírta volna elviselni, ha bármilyen akadályt is ı gördítene egy ember üdvössége elé. Másfelıl a tıle telhetı legteljesebb exegézis után sem érezte magát soha az „igazság birtokosának”. Ezt az alázatot mindenképpen vehetjük Spurgeon figyelmeztetésének, hisz annak a bevezetésnek ellenére, amit az ímént idéztem tıle, most hadd mutassam meg, hogy milyen pontosan kikutatta ı ennek az igének a jelentését: „Segítségül hívni az Úr nevét elıször is azt jelenti, hogy imádjuk Istent… A ’hívni’ szó a Szentírás szerinti értelemben imádságot jelent… A hívni szó azonban még ennél is egy kicsit több: jelenti a bizalmat is… Az Úr nevének segítségül hívása az İ nevének megvallását is jelenti… Az üdvösség útja tehát ez: imádás, imádkozás, hit, bizonyságtétel.”123

Egy másik igehirdetése azzal kezdıdik, hogy elhelyezi textusát az adott korban: „Ha megismeritek a szöveg környezetét, rögtön észre fogjátok venni, hogy ez az igevers különösen azokhoz szól, akik bajban vannak. A sok kísértést és számos próbát megélt hívık gyakorta állnak az ırület határán, és bár valószínőleg meggyızıdésük, hogy szenvedéseik végül jóra fordulnak, mégis az adott helyzetben annyira zavarodottak lehetnek, hogy nem tudják, mit tegyenek…”124 (A Jak 1:5 alapján mondott prédikációjában)

A 22. Zsoltár 27b verse alapján mondott igehirdetését azonban így kezdi: 122

Spurgeon: Engem keressetek p. 10. U.o. p. 10-14. 124 U.o. p. 49. 123

33

„Ezek Jézus kereszten elhangzott szavai, amelyeket az ihletett próféta rá vonatkozóan elızetesen leírt.„125

Itt Spurgeon nem sokat foglalkozik azzal, hogy milyen tanítások vannak e zsoltárt illetıen, mert azért ószövetségi bibliai teológiai alapon nem áll meg ez a kijelentése. Nem mondja el azt sem, hogy Jézus azt kiáltotta a kereszten, hogy „Én Istenem, és Istenem miért hagytál el engem?”126 (Mk 14:34), ami a 22. Zsoltár kezdete, s valószínőleg, akik a kereszt alatt álltak tudták a folytatást. Ezért mondja azt, hogy ezek Jézus szavai a kereszten. Nem! Nem áll le vitázni azokkal, akik ezt másképp gondolják, vagy akik ennek kapcsán nem Jézusról prédikálnának. Spurgeonnek sokkal fontosabb mondanivalója van errıl a textusról, s bár nagyon hosszú prédikációkat mondott a maiakhoz képest, még sincs arra ideje, hogy ezt kifejtse. Tulajdonképpen Spurgeonnél azt látjuk, hogy nem csak azért mond valamit a textusról, mert prédikálnia kell, hanem mert tele van azzal az üzenettel, amiért valószínőleg magával Istennel harcolt, és annyira ég a szíve ettıl az üzenettıl, hogy semmi mellékes, vagy felesleges dolog nem fért bele igehirdetésébe. Prédikációi tele voltak Jézussal, minden İrá mutatott, és ez a tény- a Krisztus-centrikusság- egy újabb fontos alapelve volt Spurgeonnek. Nézzük meg most ezt a fontos figyelmeztetését is egy kicsit közelebbrıl! III. 3. Krisztus-centrikusság Spurgeon eddig tárgyalt elveibıl következik a Krisztus-centrikussága, és az, hogy mennyire elengedhetetlenül fontosnak tartotta, hogy tele legyen Jézus Krisztussal a prédikáció. Tudta azt, hogy Jézus azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam.”127 (Jn 14:6). Azt is tudta, hogy „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”128-csak Jézusé (ApCsel 4:12). İ maga is így nyert üdvösséget- Jézuson keresztül, és éppen ezért mindig abban hitt, hogy máshogy senki nem üdvözülhet, csak Rajta keresztül. Nem is próbálkozott másról beszélni az embereknek, nem fárasztotta ıket tudománnyal, nem kápráztatta el ıket más emberi éleselméjőséggel, hanem Krisztust prédikálta mindig,

125

Spurgeon: Engem keressetek p. 129. Új fordítású Biblia 127 U.o. 128 U.o. 126

34

mindenkinek mindenütt! Krisztust, az egyedüli utat, az egyedüli reménységet, a legfontosabbat! „Gyakran kérdezik tılem az emberek: Mi az Ön sikere titka? Mindig azt válaszolom, hogy nincs más titkom, minthogy az evangéliumot prédikálom- nem az evangéliumról, hanem az evangéliumot- az élı Krisztus teljes, szabad, dicsıséges evangéliumát, aki a jó hír inkarnációja. Prédikáljátok Jézus Krisztust, testvéreim, mindig és mindenütt! Mindig legyetek biztosak abban, hogy sok van Jézusból a prédikációitokban. Emlékeztek az öreg lelkész történetére, aki egy fiatalembertıl hallott egy prédikációt, és mikor ez a fiatalember megkérdezte az öreg lelkészt, hogy mit gondol az igehirdetésérıl, elég lassan válaszolt, de végül ezt mondta: ’Ha a véleményemre vagy kíváncsi, egyáltalán nem tetszett. Nem volt benne Krisztus a prédikációdban.’ ’Nem- válaszolt a fiatalember- mert nem láttam, hogy Krisztus benne lett volna a textusban.’ ’Ó- mondta az öreg lelkész-, nem tudod, hogy Angliában minden kis városból, faluból és falucskából vezet út Londonba? Amikor csak veszek egy textust, azt mondom magamban: Van innen út Jézus Krisztushoz, és az İ ösvényéhez akarom tartani magam, amíg el nem érkezek hozzá.’ ’De- mondta a fiatalember- tegyük fel, hogy egy olyan textusból prédikál, ami semmit nem mond Krisztusról!’ ’Akkor átmegyek a sövényen és az árkon, de Nála akarok kikötni.’”129 Ez tehát Spurgeonnek is a titka. Azt hiszem, hogy ha ezt valaki nem fogadja meg, akkor kevésbé lesz sikeres a szolgálata léleknyerés terén, mint amennyire az övé volt. Az alapelv csak ennyi: nincs más út az üdvösséghez, csak Jézus Krisztus. Spurgeon ezt minden szolgálatában a szeme elıtt tartotta. Oly annyira, hogy nagyon keményen beszélt a Jézust mellızı, vagy háttérbe szorító prédikációkról. „Nagyon félek- mondja-, hogy az újszabású egyházi beszédeket egy mohamedán mecsetben éppen úgy meghallgatják, mint egy keresztyén kápolnában. Sok olyan prédikátor van már, akiket jogosan vádolhatunk azzal, hogy ’Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették İt…’ Krisztus nélkül mi következik? Az, hogy folyton fogy a hallgatóság, nem marad meg a prédikátor oktatásai számára más, csak az üres padok, amivel aztán az ügy majd véget is ér… Egy olyan prédikáció, amelyben sem a kezdetén, sem a közepén, sem a végén nem említik a Krisztust, annak már a tervezete is bolondság, a kivitele pedig egyenesen 129

Spurgeon: The Soul-winner p. 108-109.

35

gonoszság. Úgy is mondhatjuk, hogy ’Sok hőhó semmiért’- ha Krisztus nincs benne a prédikációban. És én Krisztus alatt nem csupán a példázatait és erkölcsi tanítását értem, hanem önfeláldozását a Golgotán, csodálatos helyettes elégtételét az emberi bőnökért és a hitbıl való életre serkentést.”130 Így tehát minden prédikációnak, ha az valóban keresztyén prédikáció, és valóban Isten üzenetét közvetítı eszköz, akkor Krisztus-prédikációnak kell lennie. Nincs ma sem szüksége másra az embereknek, mert minden mást megtalálnak a tengernyi lehetıségek között. Ezért a szószéken nem tudományos eszmefuttatásokat kell hirdetni, mert hol másutt találják meg az emberek az üdvösségüket, ha nem ott, ahol az egyszerő evangéliumot, Krisztus elégtételét, és a hit által elnyerhetı üdvösséget hivatottak hirdetni?131 Aki valami másról beszél igehirdetéseiben, és nem Jézus Krisztusról ebben az értelemben, ahogyan eddig kifejtettem, az talán nem is Isten üzenetét hirdeti. Mert hiszem, hogy ebben mindannyian egyetértünk Spurgeonnel, hogy Jézus Isten akaratának és tervének, azaz a „jó hírnek az inkarnációja”132 Hogyan jelenik ez meg prédikációiban? „Könyörgöm, hallgass rám! Az én lelkem a tied ellenében, hogy ez a nap üdvösséged napja lesz, ha hiszel Krisztus munkájában. Ha nem leled meg az örök életet Krisztusban, akkor nekünk mindnyájunknak el kell kárhoznunk veled együtt, mert ebben reménykedünk, ez az egyedüli reményünk, és ha te csalatkozol benne, mi is csalatkozni fogunk. Ennélfogva bizalommal adjuk neked ezt az igaz beszédet, melyrıl tudjuk, hogy sosem csalhat meg minket, és amely teljes elfogadásra méltó, hogy ’Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy a bőnösöket üdvözítse’, még a legfıbb bőnöst is. ’Aki hisz, annak örök élete van.’ ’Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz,’ mivel ’aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül’, aki pedig nem hisz, mindenképp elkárhozik.” (Segítség a fényt keresıknek c. prédikációból)133

Vajon milyen más beszédre mernénk azt mondani, hogy az sosem csalhat meg minket, és teljes elfogadásra méltó? Mi másra mondhatnánk Isten elıtt teljes felelısséggel, hogy az én lelkem a tied ellenében, hogy ha ezt megtartod, ha ezt megfogadod, ha ezt megteszed, akkor nem fogsz elveszni, hacsak nem a Krisztusról való beszédre? Egy másik igehirdetésben ezt mondja Spurgeon: „Ne mondd, hogy senki vagy, és ezért senki sem gondol rád. Krisztus Jézus szereti a senkiket; kedvét leli abban, hogy fölemelje azokat, akiket a társadalom eltaszít… Krisztusban van üdvösséged, nem pedig magadban… ha azonban van még 130

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 183. U.o. 114-115. 132 Spurgeon: The Soul-winner p. 108. 133 Spurgeon: Engem keresetek p. 80. 131

36

valamid, amit hozzátehetsz a Megváltó segítségéhez, úgy, hogy egy oldalpillantást tudsz vetni a dicsıségre, akkor nem tud mit kezdeni veled. İ akar téged, de nem akarja azt, amid van: azt szeretné, hogy üres légy, hogy betölthessen; de a sajátodból nincs szüksége semmire, amivel hozzájárulhatnál az ı teljességéhez.” (A Balzsam c. prédikációból)134

Rengeteg példát hozhatnék, mert minden prédikációját átitatja Spurgeon Jézussal. Csak még egy utolsó beszédes példát idézek itt: „Most még kedvesen és tisztán szól az evangélium kürtje: ’Jöjj, Isten hozott; jöjj, Isten hozott; jöjj, bőnös, Isten hozott!’ Vétked teljesen elenyészik, még ha korábban olyan fekete volt is, mint a pokol; minden, ami elválasztott téged Istentıl, távolra kerül, csak bízd magad Jézusra és élni fogsz. Szeretném ezt erıteljesebben megfogalmazni nektek, de nem vagyok rá képes. Ez az evangélium…Krisztus sebeire kérlek titeket, ne forduljatok el tıle. Krisztus második visszajövetelére kérlek, nézzetek rá! Mivel ı hamarosan eljön az ég felhıivel, hogy számadásra hívja a nemzeteket, könyörgöm adjátok át magatokat neki!... könyörögve kérlek titeket, ’Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton.’…ha azonban nem fogadod el ezt a Krisztust, akkor arról a Krisztusról kell beszélnem neked, aki visszajön ’szivárványkoszorúval és viharköntösben kerubok és szelek szárnyán, mint az egész emberiség Bírája.’ Ma elutasíthatod İt, de akkor nem menekülhetsz elıle; ezen a Szabbat-napon hátat fordíthatsz neki, de a hegyek nem fognak elrejteni abban a borzasztó órában. Jöjj, és borulj a lábai elé; nézz fel most az ı drága arcára és mondd: ’Bízom benned, Jézus, rád bízom magam; ments meg most engem, mert gyarló vagyok.” (A Segítség a fényt keresıknek c. beszédben)135

Szeretném ezt az alfejezetet úgy összegezni, hogy abban is maga Spurgeon beszéljen, mert amirıl itt szó van, azt csak egy annyira Krisztussal teljes, és az evangéliummal átitatott ember tudja hitelesen elmondani, mint ı. Én erre nem vagyok méltó. Spurgeon maga tehát prédikációrészleteiben így összegzi e témát: „Kihívok bárkit, aki azt mondja, hogy évrıl-évre összetart egy nagy gyülekezetet valami más témával, mint Jézus Krisztus nevével. Egy ideig megteheti; elbájolhatja a fület a tudomány fölfedezéseivel vagy a költészet szépségeivel, és szónoklása lehet olyan kiváló, hogy odavonhat sokakat azok közül, akiknek arra sóvárog a fülük, de idıvel ık is elfordulnak…. Ha prédikációitokban történetesen nincs szó a kiválasztás tanáról vagy a végleges megváltás tanításáról, de legyen mindig benne Krisztus. Legyen út Londonba, legyen út Krisztushoz minden prédikációban…. Prédikáld Krisztust, vagyis a vonzóerıt; ı magához vonja az övéit. És kedves barátaim, ha megtéréseket akarunk látni, akkor többet, és állandóan Krisztusról kell prédikálnunk; Krisztusnak benne kell lennie minden prédikációban, és minden elmondott teológiai témában neki kell lennie legfelül és legalul is.”136

Ennél beszédesebben azt hiszem, aligha lehet megfogalmazni, hogy mennyire fontos Jézus Krisztust a Róla való bizonyságtétellel dicsıíteni az igehirdetésben. Bárcsak

134

Spurgeon: Engem keressetek p. 120-122. U.o. p. 82-83. 136 Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 70-71. 135

37

minden magyar református igehirdetı megtanulná ezt a prédikátorok fejedelmétıl! Hiszem, hogy több megtérést látunk, ha ezeket a figyelmeztetéseket megfogadjuk! Láttuk viszont, hogy a Krisztusról való bizonyságtétel valamilyen információt is hordoz az emberek számára. Már többször szóltam errıl dolgozatomban, hogy mennyire fontos a prédikációban a tanítás! Nézzük most meg ezt Spurgeon tapasztalatainak segítségével! III. 4. A tanítás a prédikációban Amint erre már utaltam is az evangélium jelentése, hogy jó hír, és Spurgeon szerint éppen ezért valami információt közvetít az embereknek. Az evangélium tények, és igazságok kijelentése, amely ismeretet és hitet kíván. Tehát az emberek értelmét is megszólítja, amit az ember megfontol, átgondol, és aztán valahogyan reagál rá.137 Egyik prédikációjában ezt el is mondja a hallgatóinak. „Sok ember marad békesség nélkül, mert értelmével sosem próbálta megragadni az evangéliumot és Isten dolgait, pedig ha elgondolkodna rajtuk, meditálna felettük, és szívében mérlegre tenné azokat, a Szentlélek fénye villámként hasítana lelkében, és ı megértené a dolgokat és hinne. ’Érted is, amit olvasol?’- ez fontos kérdés, melyet az üdvösség keresése során elménkben fel kell vetni. Ne úgy várd a megváltást, mint egy néma jószág, akit kötélen vezetnek, hanem úgy, mint egy gondolkodó ember, és használd az értelmedet és felfogóképességedet az isteni dolgok megértésére, és kérd az Urat, hogy helyesen értsd, és jól fogd föl a dolgokat.”138

Spurgeon minden prédikációját áthatja a tanítás, és igyekszik az embereket tanítva, a logikára és az ismereteikre apellálva meggyızni. Az evangélium igazságait kell tanítani az embereknek.139 Spurgeon a legtöbb ember számára úgy ismeretes, mint kálvinista igehirdetı. Nagyon komoly meggyızıdéssel vallotta a kálvinista tanokat (az emberi természet teljes romlottságát, Isten kegyelmi kiválasztásának a tanát, Isten szuverenitásának a tanát, és a szentek kegyelemben való megmaradásának tanát). Ezen kívül természetesen még sok más bibliai igazságot tanított mindig az adott textusából eredıen, de egyértelmően Jézus Krisztus váltságmőve állt tanítása középpontjábanamint errıl az elıbbi alfejezetben már szóltam is. Most azonban kifejezetten a tanítás témaköréhez

kapcsolódóan

hadd

érzékeltessem

Spurgeon

hangsúlyokat úgy, ahogy egy-egy prédikációjában maga vallott errıl!

137

Spurgeon: The Soul-winner p. 17-18. Spurgeon: Engem keressetek p. 152. 139 Spurgeon: The Soul-winner p. 18. 138

38

tanításaiban

a

„A leghatározottabban hiszek azokban a tanokban, amiket általánosságban kálvinizmusnak neveznek, és azt tartom, hogy tele vannak vigasztalással Isten népe számára; azonban, ha valaki azt mondaná, hogy azoknak a prédikálása képezi az evangélium prédikálásának a teljességét, szembeszállnék vele. Testvéreim, addig prédikálhatjátok azokat a tanokat, ameddig akarjátok, és mégsem prédikáltátok az evangéliumot; és továbbmegyek és állítom, hogy mindazok, akik bár megtagadták ezeket a tanokat a mi nagy szomorúságunkra, mindemellett lehetnek az evangélium prédikátorai, és Isten lelkeket menthet meg szolgálatuk által.”140

Ebbıl a részletbıl látszik, hogy számára a legfontosabb bármilyen tannal szemben az evangélium volt. Ahogyan prédikációi hangzottak abból kiderül, hogy mire gondolhatott itt, és én arra a következtetésre jutottam, hogy soha nem száraz dogmatizálás volt a prédikációinak egyetlen részlete sem, hanem mindig élı tőzzel adta át ezeket a tanításokat. Azaz ilyen értelemben, a dogmatikai tétel soha nem állhatott nála önmagában az elıtérben. Mindennél fontosabbnak tartotta a hallgatók lelkét, s ha kellett, még a tannál is fontosabbnak tartotta azt, hogy hallgatói megtalálják a Megváltót. Így érthetjük ezt és következı megfogalmazásit, hogy ha ezek, a hallgatókban csupán tanként megragadt igazságok, ezek sosem elégítették meg ıt. İ igaz bőnbánó és megtérı embereket akart látni- s hitte, hogy ezt egyedül az evangélium prédikálása hozhatja el, mert ez Isten ereje minden hívınek üdvösségére.141 Talán egy újabb prédikációjából vett idézet jobban megvilágítja mire gondolt Spurgeon: „Az is lehet, drága barátom, hogy egy bizonyos hitvallás puszta elfogadásában keresed az üdvösséget. Azt gondolod, hogy ha rátalálnál a legtisztább tanításra, és lelked ehhez a mintához igazítanád, megváltott ember lennél; következésképp fenntartások nélkül hiszel azoknak az igazságoknak az összességében, amelyeket elıdeid hagyományoztak rád, míg képes nem leszel a minta szerint élni. Lehet, hogy kálvinista, arminiánus, protestáns, vagy római a hitvallásod, lehet, hogy igaz, lehet, hogy hazugság; hidd el nekem azonban, hogy bármennyire igaz és Szentírás szerinti legyen is az, egyik hitvallás puszta elfogadása által sem lehet tartós békességre jutni Istennel. A puszta hittételek nem azonosak a mennybe vezetı úttal. ’Újjá kell születnetek’- ez sokkal nagyobb dolog, mint az, hogy hinnetek kell bizonyos dogmákban.”142 „Ám nevezzenek arminiánus kálvinistának, vagy kálvinista arminiánusnak, teljesen elégedett vagyok mindaddig, amíg közel maradhatok Bibliámhoz.”143

Azt hiszem ezek egészen beszédes példák Spurgeon hangsúlybeli hozzáállását illetıen. Amint már a fejezet bevezetésében említettem és megneveztem azokat a témákat, amikrıl Spurgeon szerint tanítani kell a prédikációban, most egy-két példán 140

Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 58-59. Róm 1:16 142 Spurgeon: Engem keressetek p. 74. 143 Eric w. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 61. 141

39

keresztül nézzük meg, hogyan alkalmazza ezeket az elveit! Nagyon ritkán találunk olyan részletek igehirdetéseiben, amelyek csak tanítások lennének. Általában érvelésként, vagy bíztatásként, esetleg indirekt módon, és néha konkrétan alkalmazza a tanítást. A Jézus tudta mit fog tenni c. beszédében például arról tanít, hogy a Szentlélek hogyan van segítségünkre Jézus megismerését illetıen: „Tanuljátok itt meg azt is, hogy nekünk- mivel nagyon hajlamosak vagyunk hibákat elkövetni Jézussal kapcsolatban- naponta szükségünk van arra, hogy Isten Lelke értelmezze nekünk Krisztust. Jézus egyszerően felteszi ezt a kérdést Fülöpnek, hogy ’Honnan vegyünk kenyeret?’, és máris abban a veszélyben vagyunk, hogy rossz következtetést vonjunk le. Ezért a Szentléleknek kell többet mondania nekünk Krisztusról, hogy kijöjjünk ebbıl a veszélybıl. Azzal, hogy mélyebb belelátást ad a mi Urunk szándékába, megıriz minket attól, hogy tévesen ítéljük meg cselekedeteit. Velünk kell, hogy legyen a Szentlélek, különben nem fogjuk magát Krisztust megismerni. Az egyetlen módja, hogy lássuk a napot, ha látjuk a fényét; és az egyetlen módja, hogy lássuk Jézust, ha velünk van a Szentlélek. Nem İ maga mondta-e ’ı az enyémbıl merít, és azt jelenti ki nektek.’ Senki nem mondhatja Jézust ’Úrnak’, csak a Szentlélek által. Magának a léleknek kell eljönnie minden emberhez személyesen, és kell kijelentenie Isten Fiát neki, és benne. Ezért ne vegyük fel úgy a Bibliát, hogy közben azt képzeljük, mindent egybıl meg fogunk érteni belıle, mint bármi más könyvbıl. Hanem kérjük imádságban, hogy e könyv Nagy Szerzıje maga adja azt a kegyelmet, hogy a mélyére lássunk, hogy megértsük a jelentését, és érezzük erejét…”144

Ez egy egészen nyílt és egyenes tanítás a prédikáció menetébe illesztve. Sok példa van azonban rejtettebb, indirektebb spurgeoni tanításra is. „Lehet, hogy te is annak a hamis elméletnek az áldozata vagy, mely szerint a szertartások gyakorlása által békességre lehet jutni Istennel… hidd el nekem, nem lelhetı meg a békesség a szertartások sorában, még ha azokat maga Isten írta is elı, nem található meg bennük a békesség, hacsak nem az a halálos béke, amellyel a babona bölcsıje olyan mély álomba ringatja a lelket, hogy csak az ítélet trombitája ébreszti majd fel… az az evangélium, amelynek hirdetésére (Isten) szolgáit elküldte, sosem volt a testtartások, térdhajlítások, szimbólumok és rítusok evangéliuma. Az evangélium e szavakban nyilvánul meg: ’Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz’- Ez lelki, szellemi, belsı dolog, nem pedig látványos külsıség, egyáltalán nem az érzékek és a test dolga.”145

Még egy utolsó példát szeretnék itt hozni, hogy vessünk egy pillantást arra is, hogyan tanított dogmatikai jellegő dolgokat az igehirdetésben? „Látok egy Istenhez vezetı utat: ez a megváltó karmazsinszínő vérébe mártott kövekbıl van kirakva. Látok egy ajtót: ez Jézus megsebzett oldala. Miért hullott ez a vér, ha Isten nem hallgatja meg az imát?... Ezenkívül látok a mennyben egy közvetítıt Isten és az ember között; mi szükség azonban közvetítıre, ha Isten nem békél meg az emberrel, és nem hallgatja meg könyörgését? Mi több, látok egy közbenjárót is; látom Isten Fiát, amint kinyújtja átszegzett kezét, oldalára mutat, elıl a ruháján ott a díszes felírat, de mire jó a felírás, és mi szükség a fıpapra, ha az imádság hiábavaló, és Isten azt mondja: ’hiába keressetek engem’?... Látom továbbá az áldott Szentlelket, aki leereszkedik, hogy bennünk lakozzon és ’Kimondhatatlan fohászkodással esedezik értünk’, kérdezlek hát titeket, ó, ti 144 145

Spurgeon: Twelwe striking sermons p. 353-354 Spurgeon: Engem keressetek p. 71.

40

búskomorak és reményvesztettek, miért küldetett el a Szentlélek? Miért hullott a vér? Miért áldoztatott fel és emeltetett magasra a Megváltó, hogy ’megtérést és bőnbocsánatot adjon’, ha sosem kapunk bőnbocsánatot, ha a bőnbocsánat sosem talál elfogadásra, és a közbenjárást Isten sosem hallgatja meg?...”146

Íme tehát egy apró pillantás Spurgeon figyelmeztetéseire, hogy legyen a prédikáció tanítás! E néhány rövid részleten keresztül igyekeztem érzékeltetni, hogy Spurgeon minden prédikációját át és átjárja az evangéliumi tanítás. Hol érvelésként tanít, hol nyíltan, hol indirekt módon, de folyamatosan tanítja hallgatóit. Hiszem, hogy érdemes lenne tıle megtanulni, hogy a tanítás nem csak egy fontos része a prédikációnak, hanem maga prédikáció tanítás kell, hogy legyen. Így oldható meg az, hogy nem elütı blokkokat alkot a tanítás az igehirdetésen belül, hanem szerves része annak. Így lehet olyan tanítást belevinni a prédikációba, hogy ne kapcsolja ki a hallgatók figyelmét a szárazság, hogyha érvekként, vagy olykor indirekt módon tanítjuk a gyülekezetet. Ez nem bibliai felolvasás, nem dogmatizálás kell, hogy legyen, hanem a hallgatókat egzisztenciájukban kell érinteni a tanítással, hogy az igazság átjárja, átitassa és meggyızze ıket, mint ıket is érintı- és nem valami rajtuk kívül álló- igazság. Véleményem szerint ennek mestere volt a prédikátorok fejedelme. Ebben a fejezetben megnéztük Spurgeon figyelmeztetéseit a prédikáció célját, textusát, Krisztus-centrikusságát, és a tanítást illetıen. Ezeket szerintem nyugodtan besorolhatjuk a prédikáció tartalmi figyelmeztetései címszó alá. Hadd nyissak most egy újabb fejezetet, hogy egy kicsit megvizsgáljuk, miként kell ezeket a tartalmi elemeket hatékonyan alkalmazni az igehirdetésekben. Ebben az újabb fejezetben szó lesz a prédikáció elıadásmódjáról a személyességet és retorikát tekintve, majd egy alfejezetben megvizsgálom Spurgeon figyelmeztetéseit az illusztrációk alkalmazását illetıen.

IV. Spurgeon tanítása a prédikáció elıadásmódjáról Általános tapasztalatként mondható, hogy nem jellemzı a mai református igehirdetıkre az, hogy a szívükbıl beszélnek. A legtöbb igehallgató, akit megkérdeztem azt tudta mondani, hogy lelkipásztoraik igehirdetési inkább hivatalosak, mint személyesek, inkább kötelességükbıl jönnek a prédikációik, mint a 146

Spurgeon: Engem keressetek p. 37

41

szívükbıl. Nem jellemzı, hogy harcolnának a hitetlenség és közömbösség ellen a szószéken, és sokszor csak felolvasás az igehirdetés.147 Sajnos egy általános közömbösség látszik az igehirdetıi szolgálatokban, s nem egy szívbeli harc az emberek lelkéért. Pedig Jézus missziói parancsa errıl szólna. Lehet, hogy ez is sötét képet mutat a mai igehirdetésekrıl, lehet, hogy valaki nem is ismeri el, hogy ez erısebben jelen van egyházunkban, mint gondolnánk, de sajnos nem alaptalan ez a tapasztalatom. Ha szeretnénk azt, hogy megújuljanak a prédikációink, és eredményesebbek legyenek az emberek megtérésére nézve, akkor be kell látnunk ezt a közömbösséget, és azt, hogy van mit tanulnunk, lehet, hogy éppen Spurgeon figyelmeztetései alapján. Sajnálatos módon 9 emberbıl egy sem írta azt lelkipásztoráról, hogy prédikációi nyomán megtérések lennének a gyülekezetben.148 Nézzük most meg egy kicsit konkrétabban, hogyan lehetne valamit segíteni az elıbb felsorolt problémákon a prédikáció elıadásmódjával Spurgeon figyelmeztetései alapján! IV. 1. A prédikáció retorikája Spurgeon szerint nagyon is fontos a prédikáció elıadásmódja ahhoz, hogy hatékony legyen az igehirdetés. Elıször is ahhoz, ha azt akarjuk, hogy hasson az ige, amit elmondunk a hallgatóinkra, elıször ránk kell, hogy hatással legyen. Nem úgy kell beszélni, mintha éreznénk az igét, hanem azért kell beszélni, mert érezzük azt.149 „Igenis próbáljátok meg, amennyire tudjátok a cél érdekében a lehetı legjobb módon átadni, amit kitőztetek! Prédikáljatok például úgy, mintha egy bíróság elıtt állnátok és egy barátotok életéért könyörögnétek! Vagy mintha magához a királynıhöz mennétek valaki érdekében, aki nagyon kedves nektek. Olyan hangtónussal beszéljetek, mikor egy bőnössel beszéltek, mintha egy akasztófát állítanának itt fel, és benneteket akasztanának fel rá, ha nem tudjátok meggyızni azt az embert, akinek hatalmában áll szabadon bocsátani titeket… Az a fajta prédikáció a legvalószínőbb, hogy megtöri a hallgatók szívét, ami elıször a prédikátor szívét törte meg. És az a legvalószínőbb, hogy eléri a hallgatók szívét, ami egyenesen a prédikátor szívébıl jön. Ezért, testvéreim, akarjatok mindig úgy prédikálni, hogy az embereket

147

Felméréseimre hivatkozom. U.o. 149 Spurgeon: The Soul-winner p. 100. 148

42

megragadja, úgy hogy érdekelje, és tanítsa ıket.”150 Alapvetı dolog, hogy az igehirdetı megragadottja-e annak, amit hirdet? Lehet, hogy nagyszerő és tiszta a tanítása, de vajon mire megy vele, ha a hallgatók úgy érzik, ez sem ıket, sem az igehirdetıt személyesen nem érinti. Nyilván ilyen hangtónust, amirıl Spurgeon beszél, csak az üthet meg, aki látja és érzi a lelkek üdvözülésének fontosságát. Nagyon lehangolóvá és unalmassá tudja tenni az igehirdetést az, ha valaki olvassa, vagy monoton hangon, mindenféle megragadottságot mellızve prédikál. Ebbıl mindenképpen ki kell mozdulni a mai prédikátoroknak mai „hatásvadász” világunkban. Mert ma mindent képekkel, látványossággal, vagy különbözı effektekkel próbálnak az embereknek beadni. Ha egy reklámot, vagy bármilyen badarságról szóló elıadást, véleményt, vagy álláspontot úgy adnak az emberek elé, hogy az meggyızıen hat, és ebbe, akik elmondják, teljesen „beleadják magukat”, akkor e mellett a monoton, felolvasott, közömbösen elıadott prédikációk nem állnak meg. Hacsak Isten nem érleli meg hó alatt és Nap nélkül a búzát, úgy ezek a prédikációk sem lesznek hatékonyak. Azt fogják érezni az emberek, hogy a reklámok, és a józan ésszel kicsavarodottnak mondható vélemények és filozófiák fontosabbak. Így aztán jobban meggyızik ıket ezek az emberek, mert látszik rajtuk, abból, ahogy átadják, hogy a szívügyük. Ha ezek mellé állítják a hallgatók a mai prédikációkat, vajon nem ezért is nincsenek-e megtérések, mert már magán az igehirdetın azt látják, hogy számára is közömbös, közömbösen adja elı, nem megragadottja annak, amit mond, sem annak, amit el akar érni mondanivalójával? Csak azt szeretném itt érzékeltetni, hogy ne legyintsünk Spurgeon figyelmeztetéseire az elıadásmódot illetıen, hogy túlzásokba esik. És fıleg ne a mai világunkban! Sajnos azt nem tudom érzékeltetni, hogy milyen hangtónussal mondta prédikációit, de a következı részletekbıl mégis érezhetjük, hogy milyen nevetségesen hangzott volna, ha ezeket nem megragadottan, hanem valami monoton módon, gesztikuláció nélkül mondta volna: „Isten nevére kérlek titeket, higgyétek el az üzeneteket, amelyeket a mai napon Isten igéjébıl hirdetek nektek. Ne forduljatok el tılem amiatt, hogy az üzenet egyszerően hangzott, ne vessétek el amiatt, hogy egyszerően és nyíltan prédikáltam a szegényeknek, hanem halljátok ismét: ’Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.’ Nagyon kérlek titeket, higgyétek ezt el! Nehéznek látszik elhinni? Semmi sem túl nehéz a legmagasztosabb Úrnak! Azt mondod: ’Olyan bőnös vagyok, hogy nem hihetem, Isten üdvözít engem’? Jehova így szól hozzád: ’… a ti 150

Spurgeon: The Soul-winner p. 102-103.

43

gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim… mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.’ Azt mondod: ’Ki vagyok rekesztve. Nem gondolhatod komolyan, hogy meg tud engem menteni’? Hallgass ide, az ige azt mondja, hogy ’mindenki’. Ez a szó, hogy ’mindenki’, olyan, mint egy nagy széles ajtó, amelyen a legnagyobb bőnösök is beférnek. Ha egyszer az ige azt mondja: ’mindenki’, akkor ha segítségül hívod az Urat, bizonyosan nem vagy kirekesztve.”151

Vagy egy másik példa: „Mi mást mondjak még, hogy felkelj, ha nem ezt: minden férfi és nı, aki itt van ma ebben a házban, és még nem tért meg, bármilyen reményben él is, afelé a szörnyő veszély felé halad, hogy arra a helyre süllyed, ahonnan nem hozza elı semmiféle reménység! Mivel az Úr, az én Istenem él, minden benned lévı reménységgel együtt elkárhozol, hallgató, hacsak nem hiszel Jézusban. Ezer és ezer jó pontod lehet, de ha ez az egy hiányzik, elveszett vagy. Szomorú vagyok, és bántja lelkemet, hogy ilyen üzenetet kell továbbítanom, de nyíltan kell beszélnem. Elfogadod Krisztust, vagy nem? Ha nem, akkor lehet bármilyen glóriád, Krisztus nem fog megismerni téged visszajövetele napján, hanem ez hangzik majd feléd: ’Távozz tılem, sosem ismertelek.’ Ha nem Jézus a pajzsod és segítséged, elveszel. De ı a tiéd lehet, a tiéd lehet most mindjárt. Az ı lelke beszél hozzád hangomon keresztül ebben az órában. Tudom, hogy szól hozzád. Most is érzed hatalmas erejének gyengéd ösztönzését.”152

Érdemes hát egy kicsit tovább vizsgálni miket mond még Spurgeon a prédikáció retorikáját illetıen. Prédikációiban nem használt semmiféle sajátos szószéki hanghordozást, vagy sajátos prédikátori hangnemet, hanem teljesen közvetlenül beszélt az emberekhez. „Prédikátoraink legtöbbjének- írja a maga kortársairól- egy sajátos vasárnapi hanghordozása van, olyan, amilyent sem a szalonban, sem a hálószobában nem használunk. A papi ruha sokaknál az igazi személyiség halotti leple”153 Milyen igaza van, akkor is, ha csak a mai prédikátorokat ismerjük! Sokaknál, mikor prédikálni kezdenek valami „átszellemülés” megy végbe, ami azt az érzetet kelti, hogy ez a vallás, és Isten ügye valami egészen más, mint a hétköznapi életünk. Amikor a prédikátor nem természetes, azt a hallgatók azonnal megérzik. Tapasztalatom szerint ilyenkor kisebbíti a hitelességét annak, amit mond, mert a hallgatók azt érzik, hogy ez valami más, mint ahogy ezt az embert ismerik. Ha a prédikátoron is azt látják, hogy mássá válik a szószéken, akkor nem sok esély van rá, a hallgatók mindennapi életéhez közel tudja hozni az evangélium igazságait.

151

Spurgeon: Engem keressetek p. 21-22. U.o. p. 82. 153 Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 103. 152

44

Prédikátorszemináriumán azt tanította, hogy azért nem figyelnek az egyszerő emberek az igehirdetıi szolgálatainkra, mert nem értik azt a teológiai nyelvezetet, amit a szószékrıl olyan nagyvonalúan használunk. „Ha egy egyszerő munkásember bemegy és hallgatja ezeket a szavakat, hazamegy, és azt mondja feleségének: Nem megyek oda többet. Semmi nincs ott számomra, és számodra sem. Egy csomó minden lehet ott kifinomult emberek számára, akik fıiskolát végeztek, de semmi nincs ott az olyan emberek számára, mint mi vagyunk. Nem! Nekünk úgy kell prédikálnunk, mint Whitefield nevezte: a piac nyelvén, ha azt szeretnénk, hogy mindenféle ember megértse üzenetünket. Érdekesen kell prédikálnunk, mert ha az emberek alszanak, nem fognak megtérni… Az emberek nem fognak emlékezni rá, hogy mit hallottak, ha a téma nem érdekli ıket… Valami olyat kell mondanunk nekik, amit nem felejtenek el. Hiszek abban, amit Taylor atya mondott: ’egy prédikáció meglepı erejében’.”154 Spurgeon szerint kell, hogy legyen a prédikációban valami, ami megüti a hallgatókat, amire van esély, hogy visszavisszatérnek a gondolataikba napközben. Ha nincs ilyen a prédikációban, akkor amint kimennek a templomból elfelejtik, amit hallottak, s nem foglalkoznak vele.155 A piacok nyelvén való beszéd kapcsán egy részletet idézek Spurgeon egyik prédikációjából: „Nem tudok örülni a tudásnak, vagy az ékesszólásnak, de van valami, amiben örvendezek, hogy mindig vannak itt boldog gyermekek, akik éppen olyan figyelmesek, mint bárki más a hallgatóim közül. Szeretek arra gondolni, hogy az evangélium a kisgyermekekhez is érthetıen szól.”156

Vagy pedig arra két példa, hogy legyen valami, ami megüti az embereket, amire talán nap közben is visszagondolnak: „Emlékszem rá, hogy mindig abbahagytam a szikracsiholást, amikor rájöttem, hogy a dobozban nem volt tapló. Tudom, hogy az ördög nem bolond, és hogyha nem lenne tapló a dobozban, vagyis az ember természetében nem lenne ott a romlottság, akkor a sátán nem kísértené ıt tovább. Nem pocsékolná az idejét ilyen haszontalan fáradozással... mivel az ördög úgy gondolja, hogy érdemes idıt fordítania a mi kísértésünkre, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy van bennünk valami megkísérthetı rész, hogy a bőn még mindig bennünk lakik, annak ellenére, hogy Isten kegyelme megújította a szívünket.”157

És a másik példa:

154

Spurgeon: The soul-winner p. 96-97. U.o. p. 97. 156 Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 105. 157 U.o. p. 176. 155

45

„Az egyik nap egy hajó fedélzetén beszélgettem az egyik, Krisztusban kedves testvéremmel. Amint társalogtunk, így szóltam: ’Ugye tudod, hogy a mennyben lehetek egy negyed órán belül? Ha a hajó elsüllyedne, nem gondolom, hogy ez nekem valamit is számítana.’ Mire ı: ’Nekem sem.’ Úgy vélem, mi voltunk annak a gızösnek a fedélzetén a legboldogabb emberek.”158

Spurgeon tehát komolyan vette mindazokat a dolgokat, amit másoknak is tanított és alkalmazta saját prédikációiban. Soha nem mondott valamit azért, mert ezzel magának akart elismerést szerezni, hanem mindig úgy beszélt, hogy szíve leplezetlenül Isten elıtt volt. A Megfeszített biztos diadala c. beszédében errıl tesz vallást: „Ha tudnám, hogy a mi Urunk visszajön ezen az estén, ugyanúgy prédikálnék, mint ahogyan véleményem szerint prédikálni kell; és ha tudnám, hogy e prédikáció alatt jön el, folytatnám a prédikálást az érkezéséig.”159

Úgy tőnik, nem változott volna a szíve, vagy a meggyızésre irányuló vehemenciája, ha tudná, hogy ez az utolsó prédikációja. Nem kellene megerısítenie magát és komolyabban venni a prédikálást, mert ı mindig a legkomolyabban prédikált. Milyen áldott dolog, ha valaki ezt elmondhatja saját prédikációiról, hogy nincs lelkiismeretfurdalása, hogy nem tett meg mindent a hallgatóiért. Nincs amiatt kétsége, hogy az Úr számon kérhetné rajta, hogy a te prédikációid nem vezettek senkit üdvösségre. Hiszem, hogy minden prédikációjára úgy készült fel, hogy a legfontosabbat célozta. Hogy senki ne maradjon le a legfontosabb dologról az életében, ha csak egyszer is meghallgatta ıt. Retorikájában nagyon sokszor használja az érvelést. Minden erejével a meggyızésre törekedett, hogy hallgatóiban lerombolja a kételyeket. Nem egy, nem két érvet sorol fel, hanem általában végigvonul az egész igehirdetésén az érvelés, hogy szabályosan „megfojtsa” a hitetlenség, és kételkedés minden csíráját. Addig érvel, míg a számára felmerülı összes ellenérvet meg ne cáfolta volna Isten oldalán állva. Sajnos kevés helyem van itt arra, hogy ezt bemutathassam, de a Szeretetteljes tanács aggódó keresıknek c. prédikációjában160 egy ilyen az egész prédikáción végigvonuló folyamatos támadást látunk a hitetlenség, és a kétségek ellen, míg minden Isten és az ı igéje ellen emelt sátáni gondolatot porrá nem zúz. Viszont egy másik példán szeretném valamelyest szemléltetni, hogy hogyan bánt az érvelés

158

Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 180. U o. p. 211. 160 Spurgeon: Engem keressetek p. 49-65. 159

46

eszközével? A Balzsam c. prédikációjának egy részében Isten nagysága mellet érvel, s amellett, hogy İ ezt a nagyságát és erejét kész bevetni az ember érdekében: „Gondolkozz most egy percig. Jézus erıs Isten, ez igaz. Nem láttad-e, amint a tengeren jár? De miért áll meg, mikor csodálatosan lépked a hullámokon? Azért, hogy kinyújtsa a kezét és megmentse az elsüllyedéstıl Pétert, aki ezt mondta: ’Uram, ments meg, vagy elpusztulok!’ Isten ereje ugyanezt teszi veled: amikor süllyedıben vagy és majdnem elpusztulsz, a mindenható Isten kinyújtja a kezét és kiragad a tőz lángjai közül, és megszabadítja lelkedet a kárhozattól. Gondolj egy pillanatig Jézus Krisztusra, mint erıs Istenre, és arra hogyan használja az erejét. Az utcákon sétál, ahol a betegek fekszenek ágyaikon, és rájuk tapos, hogy kiszorítsa az élet utolsó szikráit ezekbıl a „szegény ördögökbıl”? Nem, hanem megérinti az egyiket, és megnyílik a szem; ráhelyezi az ujját egy másikra, és a süket fül hallóvá lesz; kezét a halottakra teszi, és azok föltámadnak. Ó, igen, és ezt veled is megteszi. Légy hálás a hatalmas Istennek, mert Jézus Krisztusban Isten mindenható ereje száll rád és meggyógyítja sebeidet.”161

Hasonló érveléssel tanít arról is, hogy a keresı ember biztosan meg fogja találni Istent. „Isten próbára tehet téged, várhat egy ideig, mielıtt megadja a tényleges bőnbocsánat vigaszát, ez történhet veled is, különösen, ha hitetlen vagy, ami gátolja, hogy rátalálj, de nemsokára meg kell, hogy találjad, és meg is fogod találni. Van-e valaki köztetek, akit a gyermeke megbántott, de könnyek között odajön hozzá, és azt mondja: ’Apám, bocsáss meg!’, és ı nem bocsát meg neki? Tudod, hogy egy kis ideig korholod, és azt mondod: ’Nagyon megbántottál, és ez nem az elsı eset; ezúttal nem tudom könnyedén elfelejteni’; ha azonban látod, hogy a gyermeked még mindig sír, és összetört szívvel könyörög, hogy bocsáss meg neki, nem támad-e benned gyöngédség iránta? Nem kívánsz-e így szólni hozzá: ’Gyermekem, megbocsátok neked, és elfelejtem a vétkedet’? Tudod, hogy így teszel; és ha te gonosz létedre meg tudsz bocsátani gyermekednek, mennyivel inkább adja a bocsánatát és ingyen kegyelmét mennyei Atyánk azoknak, akik ıt keresik! Dicsérni fogjátok az Urat, akik keresitek ıt. Ragadjátok meg ezt az ígéretet!”162

Nyilván sok beszélgetés után nagyon ismerte Spurgeon, hogy milyen kételyekkel küzdenek a hallgatói Istent, és az İ igéjét illetıen. Fontos, hogy ebben a mai prédikátorok is „otthon” legyenek, és merjenek ezekkel e kételyekkel szembeszállni a szószéken és ütıs érvekkel porrá zúzni az Isten ellen emelt gondolatokat! Hiszem, hogy Spurgeon prédikációinak egy nagyon fontos tényezıje volt ez, amivel meg tudta gyızni az embereket! Érdekességként beszúrtam ide egy képet arról, hogy hogyan ábrázolták már a maga korában Spurgeont más prédikátorokhoz képest. Talán korunk prédikátoraira is igaz ez az ábrázolás? A képen a még fiatal Spurgeont látjuk (balra).

161 162

Spurgeon: Engem keressetek p. 116-117. U.o. p. 140-141.

47

Illetve egy másik képen:

Van még néhány dolog, ami a retorikához kapcsolódik, de szorosan összefonódik a személyesség kérdésével. Spurgeon prédikációinak személyességével külön szeretnék foglalkozni. Most még egy szorosan a retorikához kapcsolódó figyelmeztetést szeretnék bemutatni. Ez nevezetesen a prédikációinak a világos tagoltsága, vagy szakszóval a prédikáció felosztása. Minden prédikációjában láthatjuk ezt a világos tagolást. Mindig valamilyen bevezetéssel kezd, ahol legtöbbször az ige kapcsán azonnal egy kis exegézist, és egy-egy tanítást mond. Bevezetései leginkább arra szolgálnak, hogy felkeltsék az érdeklıdést, s nem valami kötelezı dolog, amin túl kell lennie, hogy kerek legyen az igehirdetés. Sokszor az az érzése támad a hallgatónak a bevezetés hallgatása nyomán, hogy mit fog mondani, hiszen mindent elmondott már rögtön az elején. És valóban egy rálátást ad az egész igére általánosságban, ami ma már önmagában is megállná a helyét, mint egy kerek igehirdetés, de Spurgeonnél utána következik a téma részletes kifejtése. A bevezetés végén mindig felkészíti hallgatóit arra, hogy mi fog következni az igehirdetésben, és hogy milyen (szem)pontok alapján fog arról beszélni. Például:

48

„Szeretném ezt az egy pontot hangsúlyossá tenni számotokra, és imádkozom azért, hogy Isten, a Szentlélek hasson közületek némelyekre, akik itt vagytok, és vonjon közelebb benneteket Istenhez miközben, az İ nevében, ezt a kegyelemmel teljes üzenetet átadom nektek: ’Közeledjetek Istenhez, és ı közeledni fog hozzátok.’ Elıször arra foglak kérni benneteket, hogy reménnyel tekintsetek erre az üzenetre. Mikor ezzel megleszünk, másodszor, tanuljátok meg, hogy lehet ezt tenni a gyakorlatban; és aztán harmadszor meg fogjuk gondolni hányféle módon segítségünkre lehet az, ha közeledünk Istenhez.”163

Végül egy prédikációvázlatot mutatok be itt Spurgeon prédikációinak felépítésérıl: „Az ı sebei árán gyógyultunk meg.” Ézsaiás 53:5 Micsoda fejezet! Egy mini Biblia. Az Evangélium tömören. Mikor a mi Urunk szenvedéséhez visz közel témánk, érzéseinknek mélyen ıszintének kellene lenniük, és figyelmünket erıteljesen oda kellene összpontosítani. Hallgasd, amint lesújt az ostor! Felejts most el mindent, csak „az ı sebeire” figyelj! Mindnyájunknak része van az ı ostorozásában: mi sebesítettük meg ıt, ez teljesen igaz; az is ennyire igaz, hogy „az ı sebei árán gyógyultunk meg”? Vedd észre mély odafigyeléssel: I. Hogy Isten itt úgy bánik a bőnnel, mint egy betegséggel. A bőn sokkal több, mint egy betegség, ez egy szándékos vétség; de a mi Istenünk kegyelme vezeti ıt arra, hogy így tekintse azért, hogy kegyelme által kezelhesse azt. 1. Ez nem része alapvetıen az embernek. Isten nem így teremtette: ez abnormális, zavaró, és romboló. 2. Ez meghatározza az alapképességeinket, és megtöri az életerı egyensúlyát, mint ahogy a betegség megzavarja a testi funkciókat. 3. Ez gyengíti az erkölcsi tartást, amint a betegség legyengíti a testet. 4. Ez vagy fájdalmat okoz, vagy tompítja az érzékenységet, amint ezt esete válogatja. 5. Ez gyakran kívülrıl látható szennyezettséget okoz. Bizonyos bőnök olyan undorítóak, mint régen a lepra volt. 6. Ez rendszerint növekszik az emberben, és hamarosan végzetessé válik. A bőn egy betegség, ami öröklıdı, univerzális, fertızı, meggyalázó, gyógyíthatatlan, halálos. Egyelten ember sem tudja gyógyítani. A halál, ami minden testi fájdalomnak véget vet, sem tudja gyógyítani ezt a betegséget: legnagyobb erejét az örökkévalóságban fejti ki, miután a maradandóság pecsétjét ráütötte ez az ige: „Aki bőntıl szennyes, legyen szennyes ezután is. (Jel 22:11)” II. Hogy Isten itt bejelenti az orvosságot, amit İ szerzett. Jézus, az İ Fia, akit szabadon feláldozott mindnyájunkért. 1. Íme a mennyei orvosság: Jézus testi és lelki sebei. Egyedülálló beavatkozás, a Gyógyító maga kap sebeket, és ez a mi gyógyulásunk útja! 2. Gondoljatok arra, hogy ezeket a sebeket valaki helyett kapta: İ helyettünk szenvedett. 3. Fogadd el ezt az engesztelést és meg leszel mentve ez által. -Imádsággal könyörögj az isteni beavatkozásért! - Hittel kösd be a meggyógyított sebeket! - Bízz abban a kézben, ami rajta tartja ezt a kötést s sebeken! - A bőnbánat a gyógyulás elsı jele!

163

Spurgeon: Twelwe sermon on various subjects p. 422-423.

49

4. Semmit ne engedj magadban, hogy gátolja az egyetlen orvosságot! Most látod a megfelelı helyet, hogy imádkozz, higgy és térj meg; ne szalaszd el, és ne legyél riválisa Jézus „sebeinek”! Jézus sebei által gyógyultunk meg, és egyedül ezek által. Egy orvosság van, és egyedül ez az, amit Isten szerzett. Mért keresel mást? III. Hogy ez az isteni orvosság azonnal hat. A testi gondolkodás számára nem tőnik úgy, hogy ez megoldaná az ügyet. De közülünk azok, akik hisznek Jézus sebeiben, tanúi annak, hogy ez az orvosság azonnal és tökéletesen hat, mert mi tapasztalatból mondjuk ezt, hiszen „meggyógyultunk”. 1. Lelkiismeretünk meggyógyult és nem vádol többé bennünket: megkönnyebbült, de nem tompult el. 2. Szívünk meggyógyult a bőn szeretetébıl. Utáljuk a bőnt, ami Szeretett Mesterünket ostorozta. 3. Életünk meggyógyult a lázadásból. A jó dolgok iránt vagyunk buzgóak. 4. A tudatunk biztosít afelıl, hogy meggyógyultunk. Tudjuk ezt, és örülünk ennek. Senki nem tud ebben elbizonytalanítani bennünket.164

Amit tehát Spurgeon retorikai figyelmeztetéseibıl tanulhatunk, a mai igehirdetık számára mindenképpen megfontolandó dolgok. Ma az emberek, ha nem köti le ıket a prédikáció, ha erıltetniük kell az odafigyelést, akkor nem fognak figyelni.

Ha

pedig

nem

figyelnek,

milyen

java

származik

lelküknek

igehirdetéseinkbıl? Amit tehát a prédikátor tehet annak érdekében, hogy érdekessé tegye a prédikációt a hallgatók számára, azt meg is kell tennie. Ha erre nincs jobb ötlete, akkor tanulhat Spurgeon figyelmeztetéseibıl! IV. 2. A prédikáció személyessége Ez a témakör nagyon szorosan kapcsolódik a retorikához- amint már ezt említettem is. Talán az eddigi példákból is láttuk, hogy mennyire, esetleg számunkra már szokatlanul is áthatja Spurgeon prédikációit a személyesség. Mondhatnánk azt is, hogy személyesség nélkül nincs sok esélye a prédikációnak. Tudta ezt ı is, és egy újabb figyelmeztetés, hogy a prédikáció erejének a visszanyerésére újra meg kell tanulnunk személyesen prédikálni. Spurgeonnél ez rendkívüli erıvel elıjön abban, ahogyan nyíltan, leplezetlen ıszinteséggel, teljes bátorsággal szól hallgatóihoz. Olykor saját lelkébe is enged belelátni, vagy éppen mintha nem is a szószéken állna személyes beszélgetést folytat gyakran párbeszédes formában hallgatóival.165 Egyik prédikációjában így vall önmagáról álláspontját illetıen: „Ha nem volnék biztos, ha nem volnék meggyızıdve a magam álláspontjának helyességérıl, akkor hallgatnék. Nem volna bátorságom idejönni és beszélni olyan dolgokról, melyek lehetnek igazak is, meg nem is; nem merném idıtöket ennyire 164 165

Spurgeon’s sermon notes p. 225-226. Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 191-192.

50

igénybe venni. Az evangélium tanításait nemcsak a Szentírásban találtam meg, hanem kipróbáltam azokat személyes tapasztalataimban is, s íme azok oly hatalmas erıvel munkálkodnak a lelkemben, hogy beszélnem kell úgy, amint csak tudok. Azokról a dolgokról, amelyekrıl beszélek, annyira meg vagyok gyızıdve, mint saját magam létezésérıl. Sıt tényként állíthatom, hogy ezek egy részét képezik az én egyéniségemnek, mert ezekben van az életem, reménységem, örömöm, és erım.”166 „Amikor a prédikátor azt mondja hallgatóinak, hogy ’ti’ és ’te’, valószínőleg jót tesz velük. Amikor mindenkivel ezt mondatja: ’ez nekem szól’, akkor Isten hatalma van jelen az igében.”167

Már ebbıl látszik, hogy a személyesség alatt Spurgeon semmiképpen nem csupán azt érti, hogy szólítsuk meg úgy a gyülekezetet, hogy „Kedves testvéreim”, vagy ismételgessük sokszor a prédikációban, hogy „testvérek”. Valami sokkal többrıl van itt szó, és remélem mindnyájan megérzünk most ebbıl valamit! A prédikáció célja c. alfejezetben már idéztem ezt a prédikációrészletet, de itt talán még hangsúlyosabb, hogy mit jelentett Spurgeonnél a személyesség: „… azt prédikálom, amit tudok, és arról teszek bizonyságot, amit láttam. Ha tévedek, teljesen és alapvetıen tévedek. Saját lelkemet és érdekeltségemet teszem kockára az örökkévalóságot illetıen azzal az igazsággal, amit prédikálok. Ha az az evangélium, amit hirdetek nem tart meg engem, soha nem leszek megmentve, mert amit másoknak hirdetek, az az én bizalmam alapja is. Nincs saját mentıcsónakom. Az a bárka, amibe másokat is hívok, ugyanez tart engem is, és egyáltalán ez mindenem.”168

Ez a személyesség! És azt hiszem ennél jobban nem is lehet megfogalmazni, hogy mi lehetne az igazi motivációja a személyességnek a prédikációban. Én úgy látom Spurgeonnél ezen áll minden. Hiszem azt, hogy a prédikátor, ha valamit csak ismereti szinten közöl, és érzıdik, hogy az, amit mond tapasztalatain kívül áll, az nem túl ígéretes prédikáció. Mindenképpen meg kell tanulnia a mai prédikátoroknak a személyességet, mert ezen a téren, mintha sok félreértés lenne ma az igehirdetık között. Véleményem szerint kevés az, ha a prédikációban csak annyit alkalmazunk, amennyit e témakörön belül el lehet mondani. Ha figyelmen kívül hagyjuk az eddig tárgyaltakat, magában semmiképpen sem éri el a célját. Én a személyesség alapjának az elıbbi Spurgeon idézetet tartom. Mégsem elég ebbıl csak annyi következtetést levonni, hogy a prédikátor az ige kapcsán a tapasztalataiból is beszéljen. Amit a személyesség kérdésében szem elıtt kell tartani, hogy az emberek feltehetıen azért 166

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 192-193. Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 51. 168 Spurgeon: The Soul-winner p. 180. 167

51

hallgatják az igehirdetéseket, mert Jézus Krisztushoz akarnak közel kerülni. A prédikátornak tudnia kell, hogy hol van az ember Jézus nélkül. Azt is tudnia kell, hogy milyen kétségek, ellenérvek vannak a hallgatóban Isten, és az İ igéje ellen. Spurgeon nagyon jól ismerte, hogy mi lakik az emberben. Lehet, hogy nem pszichológiai szempontból, de prédikátori szempontból mindenképpen. Annyira ıszintén beszélt, annyira meggyızıen, annyira belelátva az elıtte ülı hatezres embertömeg lelkébe, hogy szinte személyes párbeszédeket folytatott a szószékrıl. Hadd beszéljen most maga Spurgeon, mert hiszem, hogy az mindennél többet mond, ha ı maga mutatja be, amirıl én próbálok beszélni: „Sátán ebben az órában is bizonyosan támadja a lelket ördögi sugallataival és javaslataival, erıs kísértésekkel, és elkeserítı gondolatokkal, hogy még nagyobb legyen a zőrzavar…. Szeretettel szólok azokhoz, akik talán most tapasztalják ezt, mivel már én is átéltem. Ne csodálkozzatok ezen, és ne is csüggedjetek el. Ha a Szentlélek segítségével ellen tudsz állni az ördögnek, elfut tıled; ha azzal támadod, hogy ’meg van írva’, otthagy téged; de ne csodálkozz, ha most egy ideig úgy záporoznak a tüzes nyilak, mint a jégesı. Sátánnak olyan golyószórója van, amelybıl egyszerre tízezer lövedéket tud kilıni a szegény, elveszett lélekre, és ettıl az úgy érzi, hogy teljesen összezúzta a félelem és a csüggedés. Mégis gyızni fogsz felette, ha elhiszed, hogy az Úr rövidesen lesújt sátánra, és lábad alá veti. Légy bátor! Ha el is esel, újra felkelsz majd; a hit felemel téged Jézus ereje által. Nem csodálom, hogy amikor füledben csaholnak a pokol kutyái, lelked mélységesen vágyik a vigasztalásra.”169

Nagyon sokszor alkalmaz Spurgeon párbeszédet a szószékrıl, mintha hallaná a hallgatók szívének a kétségeit, és válaszol azokra. Az elıbb is idézett Jézus keresése c. prédikációból egy másik részlet mutat példát erre: „ ’Szeretnék megszabadulni régi bőneimtıl- mondja a szív- de hogyan várhatnék bocsánatot, amikor éppen a mai napon is vétkeztem? Bementem a szobámba, térdre borultam, és ezt mondtam: Isten, légy irgalmas nékem bőnösnek! És azzal az elhatározással jöttem ki onnan, hogy óvatos leszek; de valaki megbántott és én meggondolatlanul szóltam vissza. Hogy gondolhatnám, hogy Isten irgalmas lesz hozzám?’ Más valaki pedig ezt mondja: ’Ma reggel kerestem a Megváltót, aztán elmentem a munkahelyemre, ott összetalálkoztam egy világias társasággal, és elfeledkeztem az Úrról; attól tartok, olyan szorosan elvegyültem velük, hogy részt vettem bőnös mulatozásukban; most hogyan várhatnék az Úrtól bármiféle könyörületet, amikor ilyen képmutató keresı vagyok?’… Kedves hallgatóm, ha képes lennél egyetlen nap alatt elhagyni az összes bőnt, bizonyára nem lennél e földrıl való, mert a tökéletes emberek helye a mennyben van… Ha szíved napokon át tartózkodott a bőntıl, így történhet máskor is, újra és újra, de hol van akkor szükség Megváltóra? Micsoda, nem tudod, hogy Krisztus azért jött, hogy megszabadítson új bőneidtıl éppúgy, mint a régi törvényszegéseidtıl? Túl rövid a karja ahhoz, hogy napi gondjaidat elérje? Vérének ereje túl kicsi ahhoz, hogy lemossa az új szennyezıdéseket?”170

Azután nagyon sokszor találkozunk lelkigondozással Spurgeon prédikációiban: 169 170

Spurgeon: Engem keressetek p. 96. U.o. p. 96-97.

52

„Tegyük fel azonban, hogy valaki közületek napról-napra, hétrıl-hétre, hónaprólhónapra Isten elé járul, és İ mégsem válaszol. Hol van hát az İ ’megemlékezése’? Ó, ha ama szegény bőnös könnyek között, panaszos kiáltásokkal valósággal ostromolja a kegyelem székét Jézus nevében, és Isten, a mindenható Atya elutasítja és előzi ıt magától, nos, hol van akkor Isten magasztos hírneve? Elismerem, hogy a válasza késlekedhet, de csak annál édesebb lesz, ha megérkezik. Tudom, hogy a mennyei hajók utazása sokáig eltarthat, ez azonban csak azért van, hogy gazdagabb rakományt hozhassanak; de biztosan megérkeznek. ’Ha késik is a kijelentés, várj rá, biztosan bekövetkezik, nem marad el.’”171

A személyesség kérdésben Spurgeon minden prédikációjában alkalmazza a konkrét megszólításokat, és a parréziával, azaz bátorsággal való beszédet. „Könyörgöm annak az embernek, aki úgy érzi, nem tud hinni, hogy nézzen Jézus Krisztusra. Gondoljon arra, mikor a kertben volt; gondoljon rá a kereszten! Nem elég a halála, Gondoljon arra, hogy föltámadt a halálból és az örökkévaló trón elıtt folyamodik értünk.”172

Vagy egy példa a parréziával való beszédre a Még egyszer a keresıkhöz c. prédikációból: „Lehet, hogy olyanokhoz beszélek itt, akiknek semmilyen bőnbıl nem volt elég. Amikor társaságban voltak, mindenki másnál elırébb jártak- fıkolomposok voltak mindenfajta gonoszságban. Nem volt nekik elég, hogy közönséges bőnözık legyenek, hanem mindenki úgy ismerte ıket, mint akik a banda legarcátlanabb és legvakmerıbb tagjai. Bemasíroztatták a csapatot a pokolba. És uraim, ti kimutatjátok buzgóságotokat istenkáromlásban és Isten ellen való lázadásban; és akkor ne legyen bennetek hév, ne legyen buzgóság, ne legyen erıs felindulás, amikor az Urat és az İ kegyelmét keresitek? Gondoljatok erre, és piruljatok lusta lépteitek miatt!”173

Felmérésem során sokan írták azt, hogy „meg lehet úszni” a mai istentiszteleteket anélkül, hogy a bőnösök, vagy a keresık konkrét megszólítást kapnának. Spurgeonnél ez lehetetlen volt. İ mindig megnevezte és leírta szavaival, hogy kiknek célozza igehirdetésének egy-egy részeit, és ezzel biztosan felkeltette az érintettek figyelmét. Például: „Hé, ti leviathán bőnösök, íme az irgalom óceánja, fürödjetek meg benne! Hé, ti elefántok a vétkesek között, itt van egy elég nagy bárka, hogy megtartson titeket és lebegjen az özönvíz hullámain! Hé, ti bőn óriásai, akiknek gıgje az egekig ér, akiknek kéjsóvár lába a pokol mocsarába süllyedt, a megszentelt rejtekhely elég nagy ahhoz, hogy még titeket is magába rejtsen! Nagy az Úr irgalma. Ó, ki kérne ilyen nagylelkő Istentıl, akinek gondolatai annyival magasabbak a mi gondolatainknál, mint amilyen magas az ég a földtıl?”174

Mint már az eddigi példákból is látszott, nagyon sokszor alkalmazza Spurgeon az érzelemre való hatást is a prédikációiban. Már szóltam arról, hogy Spurgeon azt 171

Spurgeon: Engem keressetek p. 34. U.o. p. 118. 173 U.o. p. 158. 174 U.o. p. 62. 172

53

tartotta, hogy a csak doktrinális prédikációk, amelyek nem érintik az emberek érzelmi szféráját, olyan, mint „a sánta lábai- amelyek- nem egyenlık” (Péld 26:7), azaz sánta szolgálatok. Hisz az embereknek, akikhez szólunk nem csak fejük van, hanem szívük is. Tehát nemcsak a gondolataikat kell célozni, hanem az érzelmeiket is.175 A „dicsérik az Urat, akik ıt keresik” (Zsolt 22: 26) textus alapján egy ilyen érzelmi érvelést olvashatunk arról, hogy mért dicsérik Istent azok a bőnösök, akik megtalálták İt: „Az édesanyának sohasem olyan kedves a kicsinye, mint akkor, amikor éppen felépült egy betegségbıl, ami az életét fenyegette; sosem tud úgy örülni egy édesapa kisgyermekének, mint akkor, amikor hosszú idıre elveszett az erdıben és fárasztó keresés után végre hazavihette. Nincs drágább szabadság annál, mint amikor egy rabszolga felszabadul; az tud a legboldogabban nyújtózkodni, aki sokáig ült nyomorultul vasra verve a halál árnyékának völgyében.”176

Ez az idézet már eléggé összefonódik következı témánkkal, nevezetesen azzal, hogy a prédikáció elıadásmódjához Spurgeonnél szorosan hozzákapcsolódik a prédikáció szemléletessége. Ezek a rövid szemléltetések valóban csak szemléltetések a személyesség figyelmeztetéseinek egyes aspektusaira, de ilyen rövid részletekben lehetetlen bemutatni azt, ahogyan egészében áthatják Spurgeon prédikációit a személyes szavak. Remélem néhány számunkra is alkalmazható szempontot azért sikerült felvillantanom. Most azonban nézzük a prédikáció szemléletességét! IV. 3. A prédikáció szemléletessége A mai emberek számára, mint ahogy a retorikával foglalkozó alfejezetben is már említettem különösen is fontos, hogy a prédikáció elıadásmódja élı legyen. Rengeteg kép és hanghatás éri a mai embert, s amit manapság e nélkül „tálalnak”, azt már nem is tartja olyan értékőnek a hallgató. A prédikációban ennek a legnagyobb lehetısége az, ha szemléletesen prédikálunk, azaz természetbıl vett illusztrációkkal, történetekkel, vagy egyéb példákkal hozzuk közelebb a hallgatókhoz Isten igazságait. Ez azért is olyan fontos, mert a ma növekvı és ma élı generációk egyre inkább elidegenednek a Bibliától, és Istentıl, de prédikátornak tudnia kell, hogy nincs más út az üdvösségre nézve egyetlen egy generációnak sem, mint Jézus Krisztus megismerése, és kegyelmének elfogadása. Ezért kell az egyre távolodó emberek után vinni a Biblia igazságait, és ennek egyik leghatékonyabb eszköze a szemléletes 175 176

Spurgeon: The soul-winner p. 21-22. Spurgeon: Engem keressetek p. 136-137.

54

prédikálás. Nem volt ez másképp két évszázaddal ezelıtt Spurgeon idejében sem. Így most errıl is tanulhatunk valamit a prédikátorok fejedelme alkalmazásaiból. Nézzük elıször is, hogy mit tanított az illusztrálást illetıen! Spurgeon a prédikációban az illusztrációt az ablakhoz hasonlította, ami arra való a házon, hogy fényt, vagy friss levegıt engedjen be a szobába. Tanítása szerint ugyanerre alkalmas és ezt a célt szolgálja az igehirdetésben egy-egy kép, vagy történet, ami mondanivalónkat érthetıbbé teszi. Az erre való felhatalmazást magától Jézustól veszi, aki szintén a mindennapi életbıl, vagy a természetbıl vett képekkel, példázatokkal világította meg az isteni igazságokat. Ezért ne tagadjuk meg, hogy példázatokkal sózzuk meg a doktrínák hússzeleteit- mondja Spurgeon.177 Egyszer az ı szemináriumán tanuló leendı prédikátoroknak elmesélt egy történetet, amikor egy harmadosztályú vagonban utazott a vasúton, ahol nem volt világítás. Aztán valaki a fülkében meggyújtott egy gyertyát, és minden utas szinte ösztönösen arra fordította a fejét. Ugyanígy a prédikációban az illusztrációk megelevenítik a hallgatók figyelmét, és odafordítja értelmüket beszédünk tárgyára.178 Az illusztrációk célja tehát, hogy érthetıvé és érdekessé tegyék a prédikációt.179 Nem túl hatékonyak viszont az erıltetett, vagy olyan illusztrációk, amelyek nehezen érthetıek, vagy nehezen kapcsolhatóak ahhoz az igazsághoz, amit ki akarunk velük fejezni. Ezért a legjobb az, amikor példáink természetesek és magából a tárgyból nınek ki.180 Az illusztrációk haszna az, hogy könnyebben megjegyzik a hallgatók, mint a száraz tanokat, és így visszaemlékeznek rá.181 Ezenkívül segít a hallgatóknak, hogy „levegıt vegyenek” és tovább figyelhessenek az igehirdetésre. Lássunk most néhány példát erre Spurgeon prédikációiban! A Még egyszer a keresıkhöz c. igehirdetésben beszél arról, hogy vannak olyanok, akik keresik Istent, de mégsem tudnak megtérni. Ezek az emberek sokszor hibáztatják Istent, hogy talán nem igaz az igéje, hisz ık nem érik el İt. Erre válaszol Spurgeon egy sor illusztrációval, hogy nem Istenben van a hiba, hanem inkább ezekben az emberekben lehet: 177

Spurgeon: The art of illustration p. 1-2. U.o. p. 2-3. 179 U.o. p. 2. 180 U.o. p. 10. 181 Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 145. 178

55

„Számíthatsz arra, hogy ha olyan elmélet alapján kérsz áldást, amely téged lealacsonyít, nem nyered el, azonban ne feltételezd soha, hogy az Úr megszegi ígéretét, mivel azzal megszégyenítené szent nevét, megtagadná hőségét, és megvetést zúdítana a saját igazságára. Ha az İ jó igéje csıdöt látszik mondani irányodban, annak valami oka van. Lehet, hogy valamilyen bőn szárad lelkeden? Nincs valamilyen bálvány a belsı szobádban, amelyet meg kellene találni és eltávolítani? ’Kevésnek tartod Isten vigasztalását?’ ’Van valami takargatnivalód?’ Általános igazság az, hogy a megfelelı étel építi az emberi szervezetet, de ha megesszük az ételt, és nincs benne tápérték, oda jutunk, hogy a rendszer valamilyen belsı betegség következtében nem mőködik jól. A hús jó, tehát valószínőleg a gyomor, vagy más egyéb szerv beteg, és károssá változtatja azt, ami jó. Ha valahol tüzet gyújtanak, és egy ember a közelében áll, de kijelenti, hogy nem érzi a meleget, emiatt nekünk nem támad kétségünk afelıl, hogy a tőz melegíti erejével az emberi testet, hanem arra a következtetésre jutunk, hogy annak az embernek hidegrázása, vagy más betegsége van, amely meggátolja ıt abban, hogy érezze a tőz természetes melegét. A meleg hiányának nem a tőz az oka, hanem az emberben van hiba, mivel a tőz minden egészséges végtagot melegít, amelyet közel tartanak hozzá. Ha egy orvosságot úgy ismernek, mint ami sok száz esetben gyógyulást hozott, de egy adott személy bevette, és nem volt eredménye, vagy a jellegétıl, illetve szokásos hatásától eltérı módon hatott, ebbıl azt vonjuk le, hogy vagy rosszul ítélték meg az esete, vagy más olyan hathatós anyag van jelen, ami semlegesíti a hatását. Maga az ember esetleg nem tud arról, hogy amit megeszik, vagy megiszik az az orvosa elıírásaival ellentétesen hat, és mégis elıfordulhat; emiatt nem kell bizalmatlannak lenni az orvossággal szemben, hanem a közreható anyagot kell hibáztatni.”182

Azt hiszem, ezen láthatjuk, hogy mennyire találó képet alkalmaz Spurgeon, amit mindenki megérthet, ami talán már mindenkivel megeshetett. Még egy példát szeretnék hozni, ami valószínőleg kitalált kép, de mégis ugyanolyan hatékony és érzékletes, mint a megtörtént esetek: „Ha az ember egyik része visszautasítja az Úr keresését és Sátán számára fenntartott marad, akkor a gonosznak joga lesz az egész emberre. Itt egy kismadár, megpróbál az égre repülni, de nem szabad. Miért nem? Szárnyai szabadok, nézd, hogy verdes; feje nincs leközözve, hallod, hogy énekel? Egyik lába is szabad- miért nem repül fel? Nem veszed észre, hogy a másik lába vastag zsineggel van lekötözve? Igaz, hogy csak ez az egy fonal tartja, mégsem szabad. Az egész madár megkötözött, mert tartja az az egy szál fonal, és amíg egy szabadon választó ember átengedi lénye egy részét a bőn hatalmának, és jelleme bármely részét visszatartja Isten keresésétıl, egyáltalán nem keresi igazán az urat, hanem a bőn rabszolgája marad.”183

A hely szőke miatt itt már csak egy példát hoznék, ami egy kicsit ismét összekapcsolódik az érzelmi hatással, de Spurgeon egy illusztráció segítségével világítja itt meg a komoly istenkeresést: „Ismertem olyan embereket, akik megelégedtek azzal, hogy egész életükben keresık maradtak. Megvigasztalta ıket az a tudat, hogy keresık. Nos, ez a vigasz olyan, mintha híg habarccsal vakolnál. Egy munkanélküli ember keresztül-kasul járja Londont, hogy valami munkát találjon. A családja szükséget lát, és neki találni kell valamilyen állást. Nagyon jól teszi, hogy keresgél, de nem elégszik meg 182 183

Spurgeon: Engem keressetek p. 148. U.o. p. 151.

56

a kereséssel, hanem találni is akar. Ha csak az utcákat rója, nem tud enni adni a gyermekeinek. Nem elégszik meg azzal, hogy sok üzletbe hívják, hanem fáradhatatlanul jár, míg rá nem talál arra, amit keres- és esztelen lenne, ha nem ezt tenné. Így van az is, aki Krisztust keresi: Ha fel-alá járkál az utcákon, még nem elégül meg éhes lelke; magát Krisztust kell megragadnia.”184

Talán most elég ennyi példa, hogy megérezzük a szemléletes prédikálás szükségességét és erejét. Spurgeonnél még az is gyakori volt, hogy amikor elkezdett egy dolgot illusztrálni, akkor arra egy egész sor képet hozott, amivel egyre jobban, egyre mélyebben véste be az emberek szívébe a szóban forgó igazságot. A képeknek, tehát egyszerőeknek kell lenniük, de mégis találónak, és erısnek. Spurgeon sosem alkalmazott csak úgy illusztrációt, mert épp ideje lenne már a prédikációba beszúrni egyet. Nála mindig része volt a prédikációnak ha illusztrált valamit, és sosem volt erıltetett. Tanuljuk ezt meg tıle, mert ezzel élnünk kell ma is!

V. Spurgeon titka- a Szentlélek és az imádság Nyilvánvalóan az eddigiek alapján már bepillantást nyerhettünk abba, hogyan prédikált Spurgeon egész életében olyan nagy hatással. Hiszem azt, hogy sokat tanulhatunk

igehirdetéseinek

figyelmeztetéseibıl

mi

mai

prédikátorok

is.

Spurgeonnek nem volt külön mentıcsónakja, hanem ı maga is azon az alapon állt, amit gyülekezetének prédikált. Amint eddig láttuk is, a prédikáció legfıbb célja, hogy Istent dicsıítse, mégpedig az által, hogy lelkeket nyerjen meg Krisztusnak, és hogy tanítsa a gyülekezetet. Ezek érdekében Spurgeon sosem mondott le arról, hogy a prédikáció hatását vizsgálja. Hitt Isten Lelkének szuverén munkálkodásában a prédikáción keresztül, de a Lélek munkája láthatóvá, vagy nyilvánvalóvá válik az embereken, ha ez a munka valóban folyik az életükben. Ezért Spurgeon nem volt elégedett, ha idıvel még mindig nem látszottak a Lélek munkájának nyomai az embereken. Ezért is mondhatta egyik prédikációjában, hogy „nem tudok egyetlen olyan itt mondott prédikációról sem, amit nem követtek megtérések.”185

Vagy, amit már a bevezetésben is idéztem: „Húsz év távlatából nem tőnik fel elıttem egyetlen olyan hét, és hitelt érdemlıen mondhatom, hogy egy olyan nap sem, amikor ne hallottam volna emberek megtérésérıl, olyan személyekrıl, akik itt, vagy máshol hallották az evangélium egyszerő prédikálását, amelyben bizonyságot tettem Krisztusról; és ezek a 184 185

Spurgeon: Engem keressetek p. 100-101. Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 49.

57

megtérések a körülményeket tekintve tisztázott és jól meghatározott esetek nagy többsége.”186

(Spurgeon 23.654 ember elıtt prédikál)

Volt azonban másmilyen eredménye is prédikációinak, amit ugyancsak szívesen vett: „Nem tudom, éreztem-e valaha annál nagyobb elégedettséget, mint akkor, amikor egy gyülekezeti összejövetelen az egyik fiatal testvérünk halálhírét hozták, aki egy híres munkáltató szolgálatában dolgozott, s tıle ez a rövid feljegyzés érkezett: ’A szolgám, Edward, meghalt. Azonnal értesítem önt, hogy küldjön egy másik fiatalembert; mert ha az ön tagjai olyanok, mint ı volt, soha nem kívánok jobb szolgákat magam körül.’ A gyülekezeti alkalmon felolvastam a levelet, és találtunk egy másik szolgát. Örvendetes a keresztyén lelkipásztornak, ha tudja, hogy megtértjei jó hírnévnek örvendenek.”187

Azt hiszem ezzel minden keresztyén lelkipásztor egyetért. De mi volt Spurgeon titka, hogy Isten így megáldotta ıt? Dolgozatomban igyekeztem erre fényt deríteni, s ami az igehirdetéseit, és tanításait illeti, azt gondolom Spurgeon nagyban válaszolt erre a kérdésünkre. Láttuk, hogy milyen komoly tényezı ebben a prédikátor személye mind Isten, mind emberek szemszögébıl. Spurgeon egyik titka hiszem, hogy a szíve volt a személyét illetıen! Ilyen, és rengeteg ehhez hasonló megjegyzése van a prédikációiban: „Nem tudom elviselni annak a gondolatát, hogy gyülekezetembıl bárki elkárhozik,… ugyanis arra rendeltettem, hogy ırállója legyek a ti lelkeiteknek. Ha bárki meghal, megkérdezem magam: ’Vajon hőséges voltam?’”188

Vagy egy még szemléletesebb részlet: „Emlékszem rá, hogy amikor különbözı idıkben vidéken prédikáltam és néha itt is, a lelkem haláltusát vívott az emberekért, a testem minden idegszála megfeszült, 186

Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 74. U.o. p. 207. 188 U.o. p. 196. 187

58

és egész lényemet ki tudtam volta sírni, testemet pedig elsodortatni a könnyek áradatában, ha lelkeket menthettem volna meg.”189

Illetve egy harmadik részlet: „Félek attól, hogy csak kényszerbıl jöjjetek, hogy csak túl legyek az egy- vagy másfél órás istentiszteleten. Remegek attól, hogy pusztán prédikáló géppé váljak anélkül, hogy szívem és a lelkem is részt vegyen ebben az ünnepélyes kötelességben.”190

Alapjában tehát egy ilyen lelkület jellemezte Spurgeont. Láttuk, hogy milyen fontos az, hogy Jézus Krisztust prédikálta, s szilárd, bibliai tanításához ragaszkodott a szószéken. Láttuk, hogy milyen fontos a prédikáció elıadásmódja, hogy személyes legyen, szemléletes, és legyen tekintettel bizonyos retorikai szabályokra. Van azonban két terület, ami minden prédikátornak, ha hatékony akar lenni, a legalapvetıbb fontosságú. Ezek pedig: a Szentlélek és az imádság! V. 1. Spurgeon és a Szentlélek Spurgeon mindenütt hangsúlyozta, ahol csak tehette, hogy az újjászülés a Szentlélek mőve. Pontosan tudta ı is, hogy a prédikáción keresztül, az ı hangján keresztül a Szentléleknek kell szólnia a hallgatókhoz. Az İ ereje és munkálkodása nélkül nem számíthat a prédikátor Istentıl való változásra a gyülekezetben. Maga Spurgeon mondja egyik prédikációjában: „Hacsak nem áldja meg Isten Szentlelke az igét, mi, az evangélium prédikátorai minden embernél szerencsétlenebbek vagyunk, mert lehetetlen feladatra vállalkoztunk, és olyan területre léptünk, ahol csak a természetfölötti akarat érvényesülhet. Ha a Szentlélek nem újítja meg hallgatóink szívét, mi nem tehetjük meg. Ha nem helyezi el az igazságot a lelkük középpontjába, akkor akár egy holttestnek a fülébe beszélhetnénk.”191

El kell gondolkodnunk minden mai igehirdetınek ezen a kijelentésen: „A prédikátori szolgálat kudarca oda vezethetı vissza, hogy elméletben elismerjük, de gyakorlatban ignoráljuk a Szentlelket. A legfontosabb az, hogy eszközök legyünk a Szentlélek kezében, és semmi több!”192 Ez azt hiszem alapvetıen fontos dolog. Nem védeni kellene szerintem ma a Szentlélekrıl szóló református tanítást, hanem megmutatni az erejét, hiszen Pál apostol is mondja: „beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtı szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1 Kor 2:4189

Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 54. U.o. p. 49. 191 U.o. p. 53. 192 Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 44. 190

59

5)193 Vagy ennek értelmében olvassuk el az 1Kor 4:20-at is: „Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erıben”194 Spurgeonnél ez az erı mutatkozott meg prédikációiban, és ennek egyik titka a Szentlélek ereje volt! Most már egészen konkrétan kimondhatom, hogy Spurgeon szerint „a Szentlélek vétele az evangélium szolgálatát végzı személyek számára abszolút szükséges…. Ha nem Isten Lelke nyugszik rajtunk, akkor a lelkészi palást csak álruha, ami félrevezeti az embereket…. Az igehirdetıi szolgálatban a legnagyobb veszedelem az, ha valaki azt hiszi, hogy a Szentlélek inspirálja, holott nem a Lélek inspirálja. A Biblia egyik legnagyobb ígérete, hogy ezt a Lelket kérhetjük, várhatjuk, kaphatjuk.”195 Át kellene gondolnunk azt, hogy maga Jézus szólít fel erre a kérésre, hogy kérni kell a Szentlelket: „mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tıle?” (Lk 11:13b)196 Sok lelkipásztor úgy van vele, hogy ı már megkapta a Szentlelket megtérésekor, de akkor mért szólít fel erre mégis Jézus, hogy kérni kell? Mért találta Spurgeon maga is úgy, hogy lehet Szentlélek nélkül is prédikálni, de akkor csak álruha a palást? Mért hangsúlyozza maga Kálvin is annyira az epiklézist, azaz, hogy a Szentlélekért imádkozzunk? Látjuk az apostolok életében is, hogy nekik mennyire fontos volt, hogy telve legyenek Szentlélekkel. A Biblia szerint ez nem egy egyszer, s mindenkorra végbemenı esemény, hogy a megtéréskor megkapjuk a Szentlelket, és utána csak beszélünk róla, de a gyakorlatban ignorálhatnánk. Sıt inkább arról beszél a Biblia, hogy a Szentlélek eljövetele az apostolokra egy erıvel való felruháztatás lesz számukra, hogy tanúi legyenek Jézusnak.197 Az apostolok és néhány tanítvány az ApCsel 2:4 szerint megtelnek Szentlélekkel, majd úgy tőnik az ApCsel 4:8 szerint Péter újra megtelik Szentlélekkel. Ugyanebben a fejezetben a 4:31 szerint egy gyülekezeti imádság után megint csak megtelnek mindnyájan Szentlélekkel. Az ApCsel 6:3 szerint a diakóniai szolgálatra olyan embereket kellett választani a gyülekezetnek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel. István, akit kiválasztanak egy „hittel, és Szentlélekkel teljes férfi volt” (ApCsel 6:5), azaz egy kegyelemmel, és erıvel teli ember (ApCsel 6:8). Akikkel vitatkozott, azok „nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel, és 193

Új fordítású Biblia U.o. 195 Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 85-86. 196 Új fordítású Biblia 197 ApCsel 1:8; Lk 24:49 194

60

Lélekkel, amivel beszélt” (ApCsel 6:10) De az ApCsel 7:55-ben újra azt olvassuk, hogy István Szentlélekkel telve függesztette az égre szemeit. Nála is többször történhetett Szentlélekkel való betöltekezés. Vagy Pál apostolnál is látjuk, hogy megtelik Szentlélekkel megtérésekor Anániás kézrátétele nyomán (ApCsel 9:17), az ApCsel 13:9 szerint újra megtelt Szentlélekkel. Csak néhány példa a Bibliából, hogy milyen fontos volt egy-egy komoly szolgálat, vagy igehirdetés elıtt még az apostoloknak is, hogy megteljenek Szentlélekkel. Ha az apostoloknak erre szükségük volt, mennyivel inkább nekünk! Ezt komolyabban kellene venniük a mai igehirdetıknek is, hogy imádkozzanak érte, hogy legyenek telve Szentlélekkel. Pál apostol ezt az efezusi gyülekezetnek szó szerint parancsolja is, hogy „teljetek meg Lélekkel” (Ef 5:18) Pállal együtt Spurgeon is ezt hangsúlyozza! A hatékony szolgálat érdekében „Teljetek meg Lélekkel! Teljetek meg Lélekkel! Teljetek meg Lélekkel!” De miért olyan fontos ez? Azért, mert „İ az a parázs, akivel Isten illeti az ı prófétáinak száját… hogy valóban tudjunk erıvel,… a belülrıl kifelé áradó élı víz erejével beszélni…hogy sarkantyúzzon bennünket a Lélek elıadás közben… (mert) a Szentlélek egy egészen sajátos kenetet tud adni a prédikátor beszédének, amit a gyülekezet azonnal érzékel, ha megvan… (mert) a lélek az, aki megragadóvá, hathatóssá teszi a prédikációt, sıt a Lélek az, aki nem engedi, hogy lemondjunk a hatásról!”198 Röviden még néhány prédikáció-részletet szeretnék bemutatni, hogyan vélekedett Spurgeon e témát illetıen: „Amikor prédikálok, gyakran erre a következtetésre jutok: prédikátor úr, nem a te erıd mentheti meg az embereket. Úgy prédikálhatsz, érvelhetsz és okoskodhatsz, ahogy csak képes vagy rá; de amíg az Úr karja be nem avatkozik, és a Szentlélek hatalma célhoz nem juttatja az érvelést, jóllehet az érvelés ellenállhatatlan volna az értelmes embernek, mégis, mint szellemi erı nem képes semmilyen befolyást sem gyakorolni a testies értelemre. Nem erıvel, nem hatalommal, hanem az Úr Lelkével vihetı véghez az üdvösség munkája.”199 „Isten Lelke nélkül semmit sem tehetünk; olyanok vagyunk, mint a vitorlás hajók szél nélkül, vagy a kocsik lovak nélkül; mint az ágak nedvesség nélkül, elszáradunk; mint a szén tőz nélkül, haszontalanok vagyunk; mint az áldozat áldozati láng nélkül, elfogadhatatlanok vagyunk. Azt kívánom, hogy átérezzem, és bevalljam ezt a tényt, mindannyiszor, ahányszor megpróbálok prédikálni. Nem akarok ettıl megszabadulni, vagy ezt eltitkolni, mert nem is tehetem, hiszen gyakran meg kell ezt éreznem lelkem legmélyebb alázatával.”200

198

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 87. Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 55. 200 U.o. p. 142. 199

61

Összefoglalva tehát „Az igehirdetıi szolgálatban nemcsak szellemi erıre, hanem mindenekelıtt a Szentlélek erejére van szükség. A szellemi képességek meg tudják tölteni a templomot gyülekezettel. A pneumatikus erı azonban a gyülekezetet tudja megtölteni.”201 Be kell látniuk a mai prédikátoroknak is, hogy ha nincs eredménye a prédikációknak, ha nem növekszik a gyülekezet száma a megtérıkkel, akkor ezt nem foghatják Isten szuverenitására. Lehet, hogy amiatt van, de még inkább lehet, hogy azért, mert a prédikátor a gyakorlatban ignorálja a Szentlelket. Emberileg mindent meg kell erısíteni, amit csak tehet az ember. Nem kell félni bevallani azt, ha híján vagyunk a Szentléleknek, nem kell félni beismerni ezt a tényt. Érdemes a cél érdekében megalázni magunkat Isten elıtt és könyörögni Szentlélekért! V. 2. Spurgeon és az imádság A Szentlélekkel szorosan összefügg Spurgeon- és hiszem, hogy minden komoly igehirdetı- másik titka: az imádság. Már csak azért is, mert az imádság által lehet kapcsolatba kerülni a Szentlélekkel. Az imádság által lehet Istentıl átvenni az üzenetet, amit hirdetünk a szószékrıl. Az imádság a titka és a lényege minden szellemi, vagy lelki tevékenységünknek. Egyszer már tettem arra utalást dolgozatomban, hogy megkérdezték Spurgeontıl, hogy mi a titka. Ott, akkor azt válaszolta, hogy a titok abban áll: Jézus Krisztust hirdeti. Nem az evangéliumról beszél, hanem az evangéliumot hirdeti. Egy másik alkalommal viszont mikor megkérdezték mi a titka, így felelt: „Népem imádkozik értem.”202 Ennek az imatámogatásnak a szükségességét és fontosságát megvallotta gyülekezete elıtt is: „Nem tudom nektek elmondani, milyen sokkal tartozom a hétfı esti imaösszejövetelekért, és más imaórákért, amelyeket olyan gyakran tartunk itteni munkánkkal kapcsolatosan. Nagyon is remélem, hogy sohasem lesznek ennél ritkábbak, mert azok az imaösszejövetelek adják e szószéknek az erıt. Szolgálatunk pillérei- Isten kegyelmébıl- a mi népünk imádságai.”203

Mennyire éghetett a szíve gyülekezetéért, azokért az emberekért, akik hétrıl-hétre hallgatták ıt, hogy még gyülekezetét is ilyen módon sikerült mozgósítania. Sajnos manapság az imaórák nem ennyire kedveltek, hogy a gyülekezet imaórákon való részvételéért dicsérje a lelkipásztor a szószékrıl hallgatóit. Persze egészen más lehet egy olyan helyen imaórákra járni, ahol hetente learatják a gyümölcsét, mert messze 201

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 88. Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 80. vagy 121. 203 U.o. p. 124. 202

62

földrıl is, a tengeren túlról is elutaznak az emberek, hogy hallhassák az ı lelkipásztoruk igehirdetését. Nyilván erıt és tüzet ad az embereknek az, hogyha megtérésekért és a gyülekezet Istentıl való gyarapodásáért könyörögnek, és a lelkipásztoruk minden héten be tud számolni ennek megtapasztalásáról. De Spurgeon szerint az ilyen elıkészített helyen, ahol a Szentlélek meglágyítja, és harmatossá teszi a talajt, ott nem marad el az aratás! Ez történt pünkösdkor is.204 Hiszem azt, hogy ha ezért kitartóan könyörögnének a lelkipásztorok és gyülekezeteik csak pár hétig, Isten nem vetné meg ezeket az imádságokat. Hiszem, hogy nem hagyná eredménytelenül azokat az igehirdetıket és gyülekezeteket, ahol nagy vágyakozással könyörögnek megtérıkért! Hiszem, hogy azért nem maradna válasz nélkül, mert ez Istennek is a legfıbb célja, hogy az igehirdetés bolondsága által205 lelkeket mentsen meg. Azért sem hagyná üresen visszatérni ezeket az imádságokat, mert ez Isten dicsıségére van! És azért sem, mert maga Jézus küldte a tanítványait, hogy tanúskodjanak róla, de biztos, hogy nem eredménytelenségre kárhoztatva ıket! Azt gondolom viszont, hogy újra meg kell tanulnunk dolgokat Spurgeontıl az imádságot illetıen is. Többek között azt is, hogy az imádságaink, ha azok buzgó, tüzes és nem közömbös imádságok, akkor nem szállnak el a levegıbe! Gyakran tapasztalom azt, hogy úgy imádkozunk, hogy szeretnénk ugyan valamit, de magunk sem tudjuk mit fog Isten válaszolni. Sokszor olyan imádságokat mondunk, hogy mindegy megválaszolja-e Isten, mert ha nem teljesíti, amit kértünk, „akkor is döcög tovább a szekér”. Sajnos ez a lelkület érzıdik sok-sok imádságon, pedig ez így nincs rendjén! Az imádsággal közvetlenül Istent kell keresnünk! Nem lehetünk közömbösek! Egy kis bepillantást nyerhetünk abba néhány prédikáció-részleten keresztül, hogy vajon milyenek lehettek Spurgeon imádságai? Spurgeonnek az „erıszakos imádság”-tól égett a szíve, amibe egész lelkét beleadta, és erre ösztönözte a Tabernákulum hallgatóit is: „… Ó azoknak az erıszakos imádságoknak a felújulásáért könyörgök, melyek tüzes golyókként szállnak az ég bástyái felé! Ó, bárcsak erıteljesebben zörgetnénk meg az ajtófélfákat; mennydörgésszerően kopogtatnánk a kegyelem kapuin!”206

Vagy egy másik prédikációban:

204

Spurgeon: The soul-winner p. 143-144. 1Kor 1:21 206 Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 124. 205

63

„Megvallom, hogy túl gyakran imádkoztam ezen a szószéken, hogy nem alkalmaztam azt a szent erıszakot, amely meggyızi a mennyet; a mi imaóráinkon hallottam kiváló könyörgéseket, amelyek csak egy dologban voltak hiányosak: az élı tőz sohasem érintette meg ıket.”207

Vajon nem azért nincs-e olyan eredménye a prédikációknak, mint amit Spurgeon is tapasztalt, mert imádkozgatunk ugyan, de talán mi magunk sem vesszük komolyan magunkat? Vagy mert nincs benne tőz? Vajon nem azért nincs-e válasz, mert Isten nem a szavainkra, hanem a lelkületünkre, és a buzgóságunkra válaszol? Biztos-e, hogy Isten szuverén akarata az, hogy a prédikációkra nem térnek meg emberek? Nem jönnek közelebb Jézushoz, és hogy oly sokan csak névleges keresztyének a gyülekezetekben? A Még egyszer a keresıkhöz c. igehirdetésében egy történettel illusztrálta az imádság helyes lelkületét: „Nem ismered azt a történetet, hogy volt egyszer két ember, akik kopogtattak a kegyelem ajtaján, és az ajtónálló egy pillanat alatt kinyitotta a kaput az egyiknek, a másiknak a kopogtatására viszont nem felelt. Az, akinek kinyitotta az ajtót nagyon szelíd volt, és a kopogtatást alig hallották azok, akik a kapun kívül álltak, nyilván mégis megnyomott az ajtón egy titkos rugót, mert a kopogtató hangja végigrobajlott a palota termein. A másik ember ugyan hangosan kopogott, és mindenki hallotta, aki az ajtó körül állt, de bentrıl nem váltott ki feleletet. Az, aki így kopogott csodálkozott, és megkérdezte az ajtónállótól: ’Hogy lehet, hogy én olyan hangosan kopogtam, és még mindig nem engedtek be, az a félénk asszony pedig, akinek a kopogása nagyon gyönge és halk volt, azonnal bebocsátást nyert?’ Akkor az ajtónálló így felelt: ’Az asszony, aki olyan gyöngén kopogott, minden erejét beleadta. Kevés volt az ereje, de ez volt az összes, ezért hatalmasan hangzott a palota termeiben. Ami téged illet, sok energiát adtál bele, de nem mindent, ezért nem kaptál választ. Fogd meg a kopogtatót mindkét kezeddel, és minden ütésbe add bele az egész lelkedet, és majd meglátod megnyílik-e számodra az ajtó.’ A férfi így is tett, a kapu rögtön megnyílt, és ı belépett oda, ahova gyönge nıtestvére már bejutott. Ha teljes szívedbıl keresed Istent, legyen bár a szíved erıs, vagy gyenge, megtalálod İt!”208

Az a Spurgeon tehát, aki valószínőleg így imádkozott egy prédikációjában ezt mondta: „Ha bármi van az ég alatt, amiben olyan bizonyos vagyok, mint a matematikai tételekben, ez az a tény, hogy Isten hallja az imádságot!”209

Sıt egy másik prédikációban nyíltan vallott arról, hogy fontos számára az imamegtapasztalás, és ez nem is maradt el soha: „Állandóan tanúskodom az imára adott válaszoknak a legfélreérthetetlenebb eseteirıl. Egész életem ilyenekbıl áll. Nálam ezek annyira mindennapiak, hogy már nem keltenek meglepetést. Miért, hiszen nem kételkedhetem jobban az 207

Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 124. Spurgeon: Engem keressetek p. 155. 209 Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 126. 208

64

imádság hatásosságában, mint amennyire hitetlenkedhetem a gravitáció törvényében! Az egyik éppen olyan tény, mint a másik, minden nap bebizonyosodva a szemem elıtt. Több mint negyven év óta teszem próbára Mesterem ígéretét a kegyelem trónjánál, és még soha nem találkoztam visszautasítással.”210

Ó, ha van ilyen, Uram, én is meg akarom tapasztalni! Én hiszem, hogy van ilyen! Hiszem, hogy el lehet Istennel egy ilyen kapcsolatra jutni! Egy másik emberrıl tudok még, aki soha nem kételkedett abban, hogy vajon az Atya megadja-e a kérését? És ez Jézus Krisztus! Már ez önmagában elég, hogy higgyem: Isten megadja a kérésünket! Mért mondják azt mégis sokan, hogy ha nincs megtérés a gyülekezetben, az Isten szuverén akarata? Mért mondják, hogy nem kell ezt hajszolni? Mért ne lehetne ezért Istennél teljes erıvel könyörögni? Ó, bárcsak megadná Isten minden prédikátornak, hogy egyszer összetörjünk, és ne Istenre, ne a hallgatókra, ne másra fogjuk az eredménytelenséget, hanem kezdenénk magunkon a vizsgálatot! Nem hiszem, hogy van ember, aki jobban akarja, hogy emberek térjenek meg Jézushoz, mint İ maga, aki meghalt az emberekért! Ha pedig Jézus ezt mindannyiunknál jobban akarja, bárcsak közelednénk imádságainkban, szívünkben, lelkünkben az İ akaratához, és vágyának hevességéhez! Spurgeon tehát „várta a megtéréseket és az evangélium más prédikátorait is arra

sürgette,

hogy

várják

a

megtéréseket

minden

alkalommal,

amikor

prédikálnak!”211

VI. Összefoglalás Azt hiszem- hogy ugyan nem egy mindent kimerítı képet-, de mégis kaptunk egy képet arról, hogy mi volt Spurgeon igehirdetéseinek titka. Remélem, hogy Spurgeont olvasva, tanításaira hallgatva valami átragadt rám belıle! Lehet, hogy nem minden prédikátor ért vele mindenben egyet, én a magam részérıl mindenképpen könyörgöm Istenhez, hogy adjon nekem ilyen lelkületet, mint amilyen Spurgeoné volt! Talán ennyibıl már világosan látszik, hogy nem hiábavaló Spurgeonnel foglalkozni, tıle tanulni, mert hiszem, hogy Isten meg tudja ismételni azt, hogy bizonyos embereket, akiket erre választ hasonlóan eredményes prédikátorrá tegyen. Dolgozatomban talán túlságosan is sok az idézet, de ezt egyrészt választott témám kívánta így, hiszen Spurgeon prédikációinak tanításai voltak elıtérben, 210 211

Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme p. 129. U.o. p. 76.

65

melyhez szükséges volt, hogy idézzem az egyes részleteket. Másrészt pedig azt gondolom, hogy én magam nem tudnám megfogalmazni úgy ezeket a tanításokat, ahogyan ı tette. Jobbnak tartom, hogy ha valakitıl tanulni szeretnék- vagy nem titkolt célom, hogy attól a valakitıl mások is tanuljanak-, akkor beszéljen ı maga! Így a leghitelesebb, így találtam a legértékesebbnek, hogy a legtöbb helyen meghagytam az ı szavait és kifejezéseit. Mindezek után most nem foglalnám össze az egész dolgozatom témáját címszavakban, mert attól tartok, hogy úgy Spurgeon tanításai itt erejét vesztenék. Hogy valami mégis egy kévébe fogja mindazt, amit leírtam, egy Spurgeon prédikációrészlettel szeretném összekötözni, és ezzel e dolgozatom végére pontot tenni. Hiszem azt, hogy gondolkodásra, elmélkedésre, a szolgálat átértékelésére kellene, hogy indítsanak Spurgeon tanításai minden prédikátort, mert talán valamit mindenki találna benne, ami elırébb lendítené szolgálatait. Akkor tehát zárásként az említett prédikációrészlet: „Tegnap láttam valamit, ami azokat a prédikátorokat juttatta eszembe, akik a szószéken mindig csak moralizálnak, ahelyett, hogy az új, természetfeletti élet szükségét és lehetıségét hirdetnék. Nem messze a Themze-parttól néhány ember egy csónakban azzal foglalatoskodott, hogy két vízbe fúlt embertársunkat kihalásszák és szépen a földön egymás mellé fektessék. Hogy sikerült-e nem tudom. Csak az jutott eszembe: kultúra és tudomány, és minden, ami Isten Lelke nélkül történik, lényegében olyan, mint a halotthalászás a folyóból, hogy a holtakat szépen, illendıen egymás mellé fektessük a földön. Mást lényegében egy ember sem tehet a másikért.”212

212

Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája p. 231.

66

Felhasznált irodalom 1. Biblia- az 1975. évi új fordítású Biblia javított kiadása (1990); A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest 2001. 2. II. Helvét Hitvallás- A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest 1996. 3. Dr. Boross Géza: Spurgeon kincseskamrája; A Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest 1989. 4. Eric W. Hayden: A prédikátorok fejedelme; Magyarországi Baptista Egyház, Budapest 1984. 5. Dr. Boross Géza: C. H. Spurgeon gyakorlati teológiája; Primo Kaidó, Budapest 1989. 6. C. H. Spurgeon: Engem keressetek; Magyarországi Baptista Egyház, Budapest 1992. 7. Lelkészegyesület 1999. 45. évf. új folyam 4. szám 8. C. H. Spurgeon: The soul-winner, or how to lead sinners to the Saviour; Passmore- Alabaster, London 1895. 9. C. H. Spurgeon: The art of illustrations; PassmoreAlabaster, London 1894. 10.C.

H.

Spurgeon:

Twelwe

striking

sermons;

Passmore- Alabaster, London 11.C. H. Spurgeon: Twelwe sermons on various subjets; Passmore- Alabaster, London 12.Charles H. Spurgeon: Spurgeon’s sermon notes; Hendrickson Publishers, Peabody MA 1997.

67