Tartalom Bevezetés 7 Elsõ fejezet Nem csak járunk lábainkon 9 I. Az egészség mint szerves egész 10 1. Mi az egészség? 10 2. Hogyan mûködik testünk energiaháztartása? 11 3. Zavaró tényezõk és azok hatásai 15 4. Gyógyítás - Van-értelme a betegségnek? 24 II. Tudnivalók a lábról 31 1. Az emberi láb: felépítése, mûködése, rendellenességei 31 2. A helyes lábbeli - Mutassátok a lábatokat, mutassátok a cipõtöket..." 33 3. Lábápolás 34 4. Lábtorna 35 5.
A láb gyógykezelése 38 III. A talpmasszázs 41 1. A talpmasszázs kialakulása és fejlõdése 41 2. A talpmasszázs lényege és hatása 42 3. A talpmasszázs felhasználási területe és korlátai 48 4. A természetes" talpmasszázs 50 Második fejezet Amit a talpmasszázsról tudni kell. Elméleti alapok .. 55 I. Mire kell figyelni a talpmasszázsnál? 56 1. Elhelyezkedés az ön- és párkezelésnél 56 2. A helyes elõkészítés 57 3. A fogások 59 4. A masszírozáshoz használatos krémek és olajok 67 5. Segédeszközök 68
6. A reakciók 71 7. A kezelés gyakorisága és idõtartama 73 5
II. Hogyan igazodhatunk el a lábon? 77 1. A lábfej homunkulusza 78 2. A vonatkoztatási zónák 81 3. A reflexzónák 83 4. A szervzónák 85 5. A zónák: ábrák és leírások 86 6. A funkcionális egységek 108 III. Mirõl árulkodnak a lábak? 110 1. Barázdák 110 2. Bõrelváltozások 112 3. Megkeményedések 115 4. Duzzanatok 115 5. Behúzódások 116 6. Tyúkszemek 117 7. Szemölcsök 118
8. Hõmérséklet 119 9. Körömelváltozások 120 10. A láb elváltozásai 121 11. Fájdalmas és néma zónák 122 Harmadik fejezet Gyakorlással sajátítjuk el a fogásokat és értjük meg az összefüggéseket 125 I. Tanuljuk meg az alapprogramot 126 II. így ápoljuk egészségünket 133 III. Alakítsuk ki saját programunkat 136 Negyedik fejezet Hogyan kezeljük az egyes betegségeket? 141 Jelmagyarázat 141 Mindennapos panaszok és tünetek A-Z-ig 143 A hatékony talpmasszázs-kezelés technikája 144
Bevezetés Kedves Olvasó! Könyvünk lényegében használati utasítás. Szemléletesen magyarázza meg az összefüggéseket, és megmutatja, hogyan használjuk eszközként" kezünket és lábunkat. Az egészség- és a szépségápolás, az elsõsegélynyújtás eszközeként, esetenként az orvos vagy a természetgyógyász kezelésének támogatására használhatjuk. Egységes szemlélet keretében mutatjuk be a talpmasszázs lényegét és hatását, gyakorlati hasznát a szöveg mellett képekkel is érzékeltetjük. A könyv mottója ez lehetne: A gyakorlat során elsajátítjuk a fogásokat és megértjük az összefüggéseket - így ébredünk igazán tudatunkra." Fogjuk meg a lábunkat, fogjuk meg a párunkét, a gyerekeinkét, a barátainkét - ragadjuk meg a lehetõséget és örüljünk, hogy megadatott az egészség ápolásának, a segítségnyújtásnak a képessége. Igyekezzünk megérteni a betegségek kialakulásának és elmúlásának törvényszerûségeit. A megvilágosodás egész életútunkat befolyásolja. Könyvünket az önmagukért felelõsséget érzõ laikusok és érdeklõdõk éppúgy haszonnal forgathatják, mint az orvosok és természetgyógyászok.
Elsõ fejezet Nem csak járunk lábainkon
I. Az egészség mint szerves egész I. Mi az egészség? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség testi, lelki és szociális jólét. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (IAA) javaslatára ez t a meghatározást a szakmai jóléttel egészítették ki. A WHO szerint tehát az egészség a testi, lelki és szociális jóléttel egyenlõ. A mi egységes, természetgyógyászati, ezoterikus szemléletünk szerint az EGÉSZSÉG az embernek az az állapota, amikor a test, a lélek és az elme összes egymásra ható életmûködése zavartalanul folyik. Ez a test, a lélek és a szellem teljes épségét feltételezi. Hogy az életmûködések mitõl optimálisak vagy mitõl támad zavar bennük, a kérdés szempontjából másodrendû. Az ideális állapotot elérni és fenntartani nagyon nehéz; ezt mindenki tudja. Már egy banális bosszúság elegendõ, hogy egészségünket kibillentse egyensúlyi helyzetébõl. Az abszolút egészség csak rövid idõre elérhetõ és fenntartható állapot, ezért sok ember fáradozik azon éjjel-nappal, hogy a ránk ható ártalmaknak (amelyeket betegségeknek is neveznek) útját állja és/vagy megszüntesse azokat (egészségügy). Az IAA"-nak sikerült a WHO meghatározását kiegészítenie; az egészség fogalmába a szakmai szempontból vett jólétet" is belefoglalták. Az egészség szempontjából a mi egységes, természetgyógyászati, ezoterikus szemléletünk szerint is döntõ faktor a szakmai elégedettség avagy elégedetlenség, illetve a különféle tevékenységekbõl származó jövedelem. (Gondoljunk csak arra, hogy azok az emberek, akik elvesztik az állásukat - ahogy a köznyelv fogalmaz -, egyszerûen bediliznek"; vagy gondoljunk az úgynevezett nyugdíj-sokkra"). A teljes épség megint csak olyan kívánalom, amelynek szinte senki (vagy csak nagyon kevesen) felelnek meg. Elég, ha a fogainkra gondo ló
lünk (kinek épek egytõl egyig?), vagy az egyébként apró-cseprõnek tûnõ sérülésekre: és már oda is az épség! Aki veszi a fáradságot, hogy a legkisebb sebet, minden karcolást, szúrást és vágást, minden betegséget felírjon és egy, a testet ábrázoló rajzon bejelöljön, igencsak meglepve látja majd, mennyi támadás éri életünk során az egészség ideális állapotát. Vigasztalásul: aki tudatában van karcolásainak", forradásainak vagy betegségeinek és alkalmazkodik ehhez az állapothoz, még egy kicsit összekarcolt" egészséggel is jól élhet. Ha tudjuk, hogy az ideális, teljes egészségi állapot alig-alig érhetõ el és tartható fenn, és hogy a test, a lélek és a szellem betegségei ellenére is élhetünk jól (ha a betegséget értelmes, szükséges történésként fogjuk fel), akkor könynyebb elfogadnunk a nehézségeket és a hiányos egészséget. 2. Hogyan mûködik testünk energiaháztartása? Ahhoz, hogy az ember megõrizze egészségét, illetve leginkább megközelítse (és meg is tartsa) az ideális állapotot, mindenekelõtt rendezett energiaháztartásra van szüksége. Vajon mit is jelent az energia ebben az összefüggésben? - kérdezhetné valaki. Mostanában sokat hallunk az energiáról; az energiapazarlásról és -takarékosságról csakúgy, mint az alternatív energiaforrások felkutatásáról. Testünket a biológiai energia tartja életben, ami táplálékunkból, a belélegzett levegõbõl, környezetünk és a világegyetem sugárzásából származik. Azon túl, hogy a szükséges energiamennyiség rendelkezésünkre áll, képesnek kell lennünk azt felvenni, hasznosítani. Honnan nyeri az ember az energiáját? Lényegében két forrás áll rendelkezésünkre: a) Testi, anyagi: Táplálékfelvétel: emésztés - anyagcsere - kiválasztás. Légvétel: légzés - oxidáció - polarízalas.
b) Sugárzási energia: A légzésbõl és táplálkozásból is származhat, de a környezet sugárzásából és erõterébõl is felvehetõ. Saját energiánk frekvenciáját a ránk ható erõterek befolyásolják. Az ember nemcsak kenyérrel él, ez bizonyos. De a kenyér sem csak a test felépítéséhez szükséges alkotóelemekkel szolgál, mivel egy része sugárzássá alakul. Ezek közül a legismertebb a hõsugárzás (gondoljunk a testhõmérsékletre). Az elhasznált energiát újra és újra pótolnunk kell. Nemcsak az energia mennyisége fontos, hanem az energiahordozók minõsége is. A táplálék és a levegõ mellett az embernek a környezet (a természet, az élõlények) és a világegyetem sugárzási energiájára is szüksége van. Megfelelõ sugárzási energia nélkül nincs élet. Mindannyian tudjuk, milyen nagy szükségünk van egy kis napfényre. Éppen a napsugárzás az (részben hullám-, részben részecsketermészetû), amely döntõ befolyással van energiaháztartásunkra. A pozitív, szükséges sugárzások mellett negatív, sõt részben káros sugárzások is émek bennünket. Ez mindig is így volt. A fejlõdés során az ember képessé vált arra, hogy kivédje ezek hatását. A káros sugárzások akkor lettek végzetessé, amikor az ember maga kezdett a természetben korábban nem létezõ sugárzásokat elõállítani. Az ilyen sugárzások veszélyét csak bizonyos balesetek" (Curie, Csernobil, Hirosima) után vallották be, és ismerték el, hogy ezek egyúttal támadást jelentenek az Élet ellen. Vegyünk csak egy példát, amely megvilágítja, milyen fontos a táplálékok béltartalma, belsõ értéke mint energiaforrás, energiahordozó. Az élelmiszerek energiatartalmát általában fûtõértékük alapján mérik; ma joule-ban fejezik ki (régi mértékegysége a kalória). Ez az állatok táplálékára is érvényes. Ám ha a legelõ jószágok esetében csak a füvek fûtõértékét vennék figyelembe, akkor az állatok aligha találnának a legelõn annyi élelmet, amennyire e számítás szerint szükségük volna. A füveknek nemcsak a fûtõértéke magasabb a számítottnál, hanem a sugárzása is - mégpedig a természetüknél fogva, s nemcsak Csernobil jóvoltából"! A legelõ jószágok a magasabb környezeti sugárzás és a táplálék magasabb sugárzása formájában energiát vesznek fel és hasznosítanak. A táplálék energiahiányos volta és a ránk ható sugárzások elégtelensége is egész lényünkben változásokat okoz. Ha a minket érõ rezgések
nincsenek összhangban saját rezgéseinkkel, akkor rosszul érezzük magunkat, vagy betegek leszünk, ha nem tudjuk elhagyni az adott (például sajáios földsugárzású) területet, vagy nem tudunk alkalmazkodni az adottságokhoz. Ám ha már egészségünkben zavarok támadtak, az említett hatásokra az életenergiának (a lélek rezgéseinek) további rezgésváltozásai jönnek létre, amelyek betegséget és/vagy halált okoznak. A szakadatlan felépítés és energiafelhasználás a polaritás, a pozitív és negatív pólusok közti feszültség állandó változásához vezet: az élet lüktet. Itt szeretnénk néhány megjegyzést tenni a vízfolyásokkal kapcsolatban. Nem okoznak eredendõen vagy természetüknél fogva betegséget, mint azt gyakran állítják. Ez az, amiben sok (ingával és varázsvesszõvel dolgozó) radiesztéta téved tehát! Tudjuk, hogy a Földnek különbözõ kisugárzásai vannak. Az erõ helyei pozitív, a pusztulás helyei negatív energianyalábokat bocsátanak ki. Míg utóbbiak rombolóan, bomlasztóan hatnak, a pozitív kisugárzás épülést eredményez. Hajdanán, amikor az ember még érzékenyebb volt élete eseményeire, a házakat túlnyomórészt semleges területekre vagy az erõ (a pozitív kisugárzás) helyeire építették. Sok jelentõs építmény pozitív erõtérben áll; különösen a templomokat tervezték és tájolták úgy, hogy az oltár az energia centrumába kerüljön. Innen osztogatták a Föld sugárzásaira érzékeny és gyógyító képességû papok a gyógyulást hozó (szó szerint) áldást a hívõ népnek". A zarándokhelyek is az energiaközpontokban keletkeztek. Az a tény, hogy a korábban nagyra becsült szent helyeket, de a városokat és a falvakat is elkerülik a látogatók, az ott lakók pedig elhagyják õket, azt bizonyítja, hogy az erõterek változhatnak. A sugárzás csökkenése vagy erõsödése miatt (földsugárzás változása; erõsödõ napsugárzás lásd a Sahel-övezetet) ezek a helyek többé már nem lakóhelyek vagy gyógyhelyek az ember számára. A varázsvesszõ használatának egyre szélesebb körben való elterjedésével megtalálhatjuk a betegséget okozó helyeket! A vízfolyásokat mindig betegséget okozó dolognak tartották. Hosszú ideje az érzéken túli észlelésekkel és az ismeretien teljes palettájával foglalkoztam, soha nem hallottam, hogy az ember is árthatna a vízfolyásoknak! Pedig valójában mégis ártanak a vizeknek. Mindenekelõtt azok az emberek, akik negatív gondolatokon kívül mást nem hordoznak magukban. így egy erõtér kisugárzása némely ember számára elviselhetetlenné válhat, mivel nem tudja felvenni az adott frék
venciájú energiát. Szétszórja, mert nem tanulta meg a föld negatív polarizációja kisugárzását (emanációját) felvenni és a maga számára hasznosítani. Nincs meg az a képessége sem, hogy a hatósugarából kiszakadjon! Az energiák és frekvenciájuk nagy változásai csökkenthetik vagy akár megszüntethetik az entalchia életelvének" (Arisztotelész szerint a célratörõen hatékony rész az elevenekben", az, amit mi léleknek nevezünk) hatását. Mindaddig azonban, amíg ez a szükséges, és megfelelõ frekvenciával ellátott hatékony rész" az õt körülvevõ anyagra hatással van és azt éltetni" tudja, az ember egészséges marad. Ha viszont egy vagy több egymásra ható ok - akár belsõleg, akár külsõleg - megzavarja az életenergia frekvenciáját, akkor az érintett ember megbetegszik. Ha a zavar nem szûnik meg, az érintett egyén meg is halhat. Az, hogy az adott esetben végül milyen betegség vezetett a halálhoz, a történés szempontjából másodrendû. Akik idõs korban, végelgyengülésben halnak meg, azoknál az energia csökkenése, a szükséges frekvencia többé nem építeni akaró" volta vezet a természetes halálhoz. Régóta tudjuk, hogy minden élõlénynek és minden anyagnak van energiasugárzása. Minden mozgásban van, minden sugárzik. A test sugárzási képébõl, amelyet a Kirlian-fotográfiával lehet láthatóvá tenni, kiolvasható az egyén egészségi állapota. Ez a felfedezés is azt bizonyítja, hogy a betegségeket helyesen a frekvenciazavar megnyilvánulási pontja szerint kell szemlélni. De a homeopátia, a patak-virág terápia, az akupunktúra és a neurálterápia is igénybe veszi az ember energiatestét a gyógyító anyagok és azok rezgéseinek közvetítéséhez. Az akupresszúra, a talpmasszázs és egyebek alkalmazásakor bizonyos pontok és zónák megnyitásakor vagy érintésekor energia szabadul fel, illetve közvetítõdik, míg a szellemgyógyászatban és a gyógymagnetizmusban csak a sugárzó testre hatnak. Gyakran kérdezik, mi történik az energiatesttel mûtét közben. A kérdés jogos, és a következõképpen lehet rá válaszolni: Ha (beteg) szerveket vagy testrészeket távolítanak el, az érintett nem képes többé a testében a teljes harmonikus életfrekvenciát elérni vagy elviselni! így - panaszaiból kigyógyulva - alapjában véve csak látszólag egészséges. Minden, mûtéti úton mégoly jól helyreállított" embernek foglalkoznia kellene hiányzó részeivel és azokat szellemileg mûködésben kellene tartania. A sugárzó testben még megvannak az eltávolított részek (lásd: fantomfájdalom).
3. Zavaró tényezõk és azok hatásai Az elõzõekben az ideális egészségi állapotról és az energiaháztartásról szóltunk. Sajnos, a mindennapi életben egész sereg zavaró tényezõ hat abba az irányba, hogy ezt az ideális képet eltorzítsa. Ezek az apró vagy nagyobbacska kisördögök", akik aláássák egészségünket, oly sokan vannak, hogy lehetetlen valamennyit felsorolni. Sokukról nem is szerzünk tudomást, pedig jelen vannak közvetlen környezetünkben, és csak egyik-másik betegség során ismerjük fel, hogy viselkedésünkkel mi magunk szerzõdtettük" õket. Néhány jelentõs zavaró tényezõ: a) (esti: táplálkozási hibák, nem megfelelõ összetételû élelmiszerek, légszennyezõdés, kevés vagy nem megfelelõ mozgás, túl sok munka és általános túlterheltség, zaj, már meglévõ betegségek. b) lelki: stressz, aggodalom, bánat, félelem, kedvetlenség, nem optimális párkapcsolat, nem megfelelõ viszonyulás a környezethez és a tennivalókhoz, az élet, az evés élvezetének hiánya, féltékenység, szerelmi bánat, honvágy stb. c) szellemi: negatív, destruktív gondolatok, harag, kötekedõ hajlam, akaratoskodás, irigység, mohóság, hiúság, de a már kialakult szellemi károsodások is. Testi terhelések Sajnálatos módon (kivétel nélkül, szinte mindannyian) olyan hanyagok vagyunk, hogy a banálisnak tûnõ, visszatérõ terheléseket - amilyen a taknyos orr", a nátha, a köhögés vagy kisebb emésztési panaszok -, csupán apró bosszúságnak tekintjük, s nem az egészségünkben támadt zavarnak. Általában csak komolyabb bajok esetén érezzük magunkat betegnek. Vizsgáljuk meg közelebbrõl a fenn említett zavarokat. Bár mindenki tisztában van vele, milyen fontos a tiszta levegõ, mégis maga az ember szennyezi be oly mértékben, hogy az egészségre ártalmas tényezõvé válik (szmog, ózon, füst...).
Táplálkozás Ugyanígy tönkretesszük az élelmiszereket is: nemcsak az befolyásolja az egészségünket, hogy nem helyben elõállított, hanem messzirõl jött termékeket fogyasztunk (például déli gyümölcsöket), hanem a jó élelmiszereket is rosszkor fogyasztjuk (például karácsonykor epret). Ezenkívül az érett terményeket az élelmiszeripar denaturálja és ezzel kirabolja a természetet, majd a terméket magasabb értékû" élelmiszer gyanánt adja el. Egy terméket csak akkor nevezünk éltetõ tápláléknak, ha az élet" még megtartott benne. Tehát a baromfiudvarból származó, kakas által megtermékenyített tojás, táplálék - a baromfigyárak ketreceibõl származó tojás viszont csak ennivaló. A jobb kezelhetõség kedvéért manapság sok terményt biológiai érése elõtt leszüretelnek, ezek így már nem teljes értékûek. Ha például valaki bármely okból szemes gabona fogyasztására tér át, gyakran már rövid idõ múlva javul a közérzete, egészségi állapota. Ez egyrészt az egész gabonaszemek teljesértéküségének köszönhetõ, de még inkább annak a ténynek, hogy a gabona teljesen érett. Ebbõl a megközelítésbõl szemléljük a számos, táplálkozással foglalkozó próféta közti folytonos vitát a hús értékes vagy értéktelen, illetve káros voltáról is. Ha olyan állatok húsát fogyasztjuk, amelyeket a biológiai adottságaiknak megfelelõ módon tartottak és etettek, amelyek kellõen fejlettek és ivarérettek, akkor a megevett húsban benne vannak az élethez szükséges alkotórészek. Az ilyen hús tehát táplálék! Ha éretlen terményeket fogyasztunk - amint az manapság általános szokás -, még ha az elfogyasztott étel tápláló is, akkor sem tartalmazza a teljes életet, ahogy egy fiatal, gyorsan felhizlalt állat húsa, vagy egy éretlen alma sem. Már önmagában ez a körülmény is egészségre ártalmas tényezõ lehet. (Az almát itt példaként minden kereskedelmi vagy raktározási célból túl korán leszüretelt termény szinonimájaként használjuk.) Elmélkedéseinkben lépjünk most egy kicsit vissza, hogy megvilágít suk, mit is értünk az évszaknak nem megfelelõ táplálkozás egész ségkárosító hatásán. Az evolúciós fejlõdés során az évszakok ciklikus változásai az emberben is nyomot hagytak. Testünk alkalmazkodott az évszakonként növekvõ és csökkenõ napsugárzáshoz és az ezzel egy idejûleg váltakozó táplálékkínálathoz. A nomád népek ma is abból élnek, amit az adott idõszakban aktuális tartózkodási helyük nyújt. Ezzel az életbölcsességgel szemmel látható
lag szerencsésen túlélték az évezredeket. Ha a természettel való összefonódásukat megzavarják, egész létük veszélybe kerül. Mindez nem jelenti - és nem is jelentheti - azt, hogy vissza akarjuk forgatni az idó kerekét Sokkal inkább arra szeretnénk rámutatni: ahhoz a biológiai alkalmazkodáshoz", amelynek során az emberiség megszabadul az évszakos ritmustól való, egyelõre még meglévõ függõségétõl hosszú idõre van szükség (kérdés, elõny-e egyátalán, ha netán megszabadul?!). Ha az élelmiszereket nem megfelelõ idõben fogyasztjuk, a legértékesebb táplálék is károsan hathat az egészségünkre, mivel az adott évszakban nem áll rendelkezésre a megfelelõ sugárzás. Kivételt képeznek a természetes úton (szárítás, fagyasztás, erjesztés) tartósított termékek és azok az élelmiszerek, amelyek természetüknél fogva hosszabb ideig eltarthatok (télálló gyümölcsök, zöldségek, burgonya, hüvelyesek és gabonafélék). Az élelmiszerek a tartósítás (gyakran denaturálás) során nemcsak biológiai érteküket, hanem a helyi és adott évszakban nyert sugárzásukat is elveszítik. Paradox módon az energiaközvetítés szempontjából az egészségre kevésbé káros a télen az üvegbõl elfogyasztott málnabefõtt, mint az ugyanekkor messzi tájakról hozott nyers málna (természetesen ugyanez érvényes más gyümölcsökre, illetve más terményekre is). Ha nem megfelelõ idõben étkezünk, ha figyelmen kívül hagyjuk a napi ritmust, az ugyancsak megterhelheti szervezetünket. íme, egy példa a sok közül, saját tapasztalataimból: a megrögzött, szigorú vegetáriánusoknál, akik korán reggel teletömik a hasukat müzlivel és édes gyümölcsökkel (szénhidrátokkal), gyakoriak a májpanaszok. õszinte felháborodással szidják az orvost, aki a rossz májleletek láttán azt kérdezi: Sokat iszik?" Fájdalmas ez a kérdés, mert az ember azt hinné, hogy a müzlivel, a teljesõrlésû gabonatermékekkel és gyümölcsökkel az illetõ a lehetõ legjobbat teszi egészsége érdekében. A vegetáriánus étrendben nincs is semmi kivetnivaló, de mindent a megfelelõ napszakban kell fogyasztani. Napkeltekor a májban túlnyomórészt a zsír, a fehérje és a só hasznosítása folyik, ezzel szemben este (napnyugtakor, fényhatás) a szénhidrátanyagcsere áll elõtérben. A reggeli szénhidrát-túlkínálatot (mézes vagy lekváros zsemlét) a máj nem tudja rendesen feldolgozni és átépíteni, így amilalkoholok képzõdnek, amelyek oly mértékben károsíthatják a májat, hogy az orvos kérdése - sok alkoholt iszik-e az illetõ tökéletesen érthetõ.
Ha összhangban akarunk lenni testünk emésztési ciklusával, akkor reggel és délben túlnyomórészt fehérjét és zsírt kell fogyasztanunk, délután és este pedig szénhidrátokat. (Tejet, sajtot, tojást, sonkát vagy szalonnát reggelire; húst, halat, zöldséget ebédre; gyümölcsöt uzsonnára; burgonyát, gabonatermékeket, édességeket vacsorára.) Néhány szó még a helynek megfelelõ étkezésrõl. Elsõsorban a vendéglátóipar által támogatott rossz szokás, hogy például a hegyek közt, a legmélyebb erdõben homárt és más rákot, kagylót és nyelvhalat, mindenféle tengeri herkentyûket kínálnak, illetve esznek, a helynek megfelelõ szarvas, õz vagy borjú, gombás marhahús, vörös áfonya, galuska vagy burgonya helyett. Minden helynek saját környezeti sugárzása van! Nyaralni a tengerhez, tavakhoz, a hegyekbe vagy síkságra utazunk, mert ösztönösen ezeket a sugárzó területeket keressük. Mégpedig azért, mert általános jólétünkhöz szükségünk van kisugárzásukra. A városi környezeti rezgések gyakran olyan diszharmonikusan hatnak a testünkre, hogy egyszerûen a szabad természetbe kell menekülnünk. Szétzilált testünk hálásan veszi fel az erdõben a környezeti sugárzást. Az újjászületõ harmóniát ugyanakkor megzavarhatja a helyhez nem illõ táplálkozás: az ember pedig semmit nem tehet kezelése érdekében, mert már régen elveszítette sajátos érzékelõképességét, amely ösztönösen eligazítaná, másrészrõl viszont fogalma sincs róla, milyen hibákat követ el önmaga, a szervezete ellen. Még teljesen biologikus táplálkozás és életmód mellett sem menekülhetünk el bizonyos károsító tényezõk elõl. A bõrünkön keresztül, a levegõbõl, de még a táplálékunkból is (a leginkább biologikusabbakból is) ártalmas anyagok és velük együtt nem megfelelõ sugárzások és frekvenciák jutnak a szervezetünkbe. Ezt felismerve, mindent meg kell tennünk, hogy kiküszöböljük a lehetséges károsító tényezõket. Gondolkodjunk el azon, hogyan idomíthatnánk környezetünkbe kerülõ táplálékainkat és egyéb közszükségleti cikkeinket a sugárzás szempontjából állandó tartózkodási helyünkhöz. Az alábbi példa segít megvilágítani ezt. Sokak által ismert, hogy a borszakértõk a különbözõ helyekrõl hozatott borokat hosszú ideig a pincéjükben tárolják és kezelik. A tárolás közben a bor lassan, fokozatosan felveszi a környezet sugárzását és az uralkodó frekvenciákat. így idomulhat a bor a helyhez. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy ha az Olaszországban vagy Dél-Franciaországban elfogyasztott csodás helyi borokból egy-egy palacknyit hazaviszünk és azon mód megisszuk, sehogy sem ízlik. A bornak ugyanis
elõször meg kell nyugodnia. Higgyük el: át kell vennie a helyi sugárzásokat és frekvenciákat, hogy a helyhez idomult borként élvezhetõ legyen. A gyümölcsök és téli zöldségek korábban szokásos tárolása ebbõl a szempontból optimális volt. A helytelen táplálkozásnak egészségügyi következményei lehetnek, de hasonlóképp van ez más területeken is. A túl sok sugárzás éppoly káros lehet, mint az elégtelen mennyiségû. Egészségünk számos, általában lényegtelennek tartott tényezõtõl függ. Ezeket a tényezõket a környezet természetes adottságának vesszük, ugyanakkor részletkérdésnek, apróságnak tekintjük valamennyit, és úgy véljük, nem kell törõdnünk ezekkel az erõkkel. Csakhogy ez egyáltalán nincs így! Régen például nagyon vigyáztak rá, hogy ne építkezzenek vízfolyások vagy sugárzási keresztezõdések közelében, ma viszont habozás nélkül beépítik ezeket a helyeket. Csak kevés építkezõ és építtetõ veszi igénybe az ingások és varázsvesszõsök segítségét házának elhelyezéséhez és betájolásához. A szeles idõben jelentkezõ fejfájások vagy a nedves idõben kiújuló reumatikus fájdalmak is bizonyítják, hogy a környezetünknek és az idõjárásnak komoly hatása van jó közérzetünkre. A fenti körülményeket még a televízió és a rádió biometeorológiai jelentése is figyelembe veszi. Ma már mindenki tudja, hogy lelki és szellemi hatások is okozhatnak zavarokat egészségünkben. Különösen a negatív, destruktív gondolatok képesek teljesen aláásni az ember egészségét. A ragaszkodás a tegnaphoz", vagy a harag a mindennapos vetélytársak ellen - amely a territoriális harcok maradványa -, de a saját magunk felé irányuló negatív gondolatok is aláássák szilárdnak hitt egészségünket. Kevés és nem megfelelõ mozgás Az emberi test a természeténél fogva alkalmas bizonyos mozgásokra. Régebben, alig loo éve, a civilizált ember még igencsak a lábaira volt utalva; önállóan mozgó lény volt tehát, míg manapság szinte csak passzívan mozgunk. Lábon járó lénybõl utazó lénnyé alacsonyodtunk le! Az autó, a vasút, a hajó és a repülõgép az erõtakarékos helyváltoztatás révén egyfelõl örömet okoznak, másrészt mégiscsak elõsegítik vészes testi elsatnyulásunkat
Az egészség szempontjából kétszeresen is hátrányos a mozgáshiány. Izmaink edzetlenek (illetve nem kellõ mértékben edzettek) lesznek, emellett nem jönnek létre a testben a változatos terepen való mozgás képességéhez élettanilag szükséges feszülések, csavarások, rázkódások és lökések. A mozgáshiány másik káros következménye, hogy elvesznek a talpakon keresztül ható reflexek. A talpmasszázsból tudjuk: ezek a reflexek nagyon fontosak. Az evolúciós fejlõdés során megtanultunk felegyenesedve járni. Ezfeltételezi, hogy járáskor, futáskor és ugráskor bizonyos nyomás nehezedik a talpakra és ingerületeket vált ki, amelyek reflexesen hatnak a testre (a mezítláb járás jelentõségét lásd az 51. oldalon). A nem megfelelõ mozgás rovatába sok mindent beírhatunk, amit a nap vagy a hét során kényszerûségbõl vagy hirtelen támadt szeszélybõl teszünk. Egészségügyi szempontból a legnagyobb ostobaság, hogy egész héten az íróasztal alatt lóbázzuk a lábunkat, a hétvégén pedig ugyanezekkel az edzetlen lábakkal megerõltetõ sportokat ûzünk. A hiányos vagy nem kielégítõ mozgás mind testileg, mind lelkileg és szellemileg elõnytelen. Tulajdonképp senki sem fogadja el, ha hiányzó szellemi mozgékonysága miatt megszólják (testileg sokkal inkább elfogadott), mégis csak nagyon kevesen tesznek valamit azért, hogy szellemileg mozgékonnyá váljanak és azok is maradjanak! A testi-lelki-szellemi edzésben nagyon sokat segít a talpmasszázs. Nemcsak a járást utánzó, talpat érõ nyomás és az ebbõl eredõ reflexhatások révén, hanem a lelket és szellemet tisztító hatásával is (frekvencia növelésével). Túlfeszített munka, túlhajszoltság A lázas szakmai élet ugyanúgy túlhajszoltsághoz vezethet, mint a szakmai és privát igények túlzott összekuszálása. Ezenkívül egy bizo nyos munka ellátása vagy feladat elvégzése jó egészségi állapotban könnyebb és kevésbé megterhelõ, más esetben viszont - például bete gen - ugyanez a munka szinte leküzdhetetlen akadályt jelent. Különbségek mutatkoznak az élet egyes szakaszaiban is. Egy élete rõs fiatal ember a napi munkája mellett kellõ szívóssággal és kitartás sal képes felépíteni a házát egészségkárosodás nélkül, míg a másik ember már a gondolatra is agyonhajszolná válik. A szembeállítás talán éles egy kicsit, de jól szemlélteti, hogy a túlhajszoltság mindenkori
mértéke nagyon egyéni. Ha ösztönösen ráérzünk erre a belsõ tudásunkra, akkor jobban fogunk figyelni a zavaró tényezõkre, és jobban kézben tudjuk azokat tartani. Sokat beszélnek manapság a munkahelyi stresszrõl. Sokan szenvednek tõle és valóban túlhajszoltak. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy egy bizonyos fokú stresszre normális életmûködéseinkhez szükségünk van. Az iskolás gyerekek számára nagy igénybevételt jelent a növekedés és az iskolába járás, amihez hozzájárul még az óriási ingeráradat is. (A 141. oldalon megtudhatjuk, hogyan segíthetünk talpmasszázzsal gyakran betegeskedõ gyermekünkön.) A zaj Az ingeráradatot már említettük. Nemcsak az iskolás gyermekek, hanem a felnõttek is szenvednek tõle. A zaj mindenekelõtt kellemetlen számunkra. Különösen akkor, ha nem mi hozzuk létre, vagy mi magunk személyesen nem veszünk részt benne. Ha búcsúba, népünnepélyre vagy autóversenyre megyünk, számítunk a zajra, akárcsak a diszkóban, koncerten és más rendezvényeken. A hangrezgéseket (a zajt) ilyenkor szükségesnek és kellemesnek találjuk. Kellemes, ha ezekre a hangokra ráhangolódunk vagy részt veszünk a létrejöttükben! A zenét gyakran zavarónak érezzük, mert a zajhoz kötõdik..." mondja Wilhelm Busch. Ezek a szavak nagyon sok mindent elárulnak. Ebbe a kategóriába tartozik az emberi hang is. Az egyik ember számára zavaró, egészségre ártalmas lehet, a másik számára erõsítõ és gyógyító hatású. Akárcsak a balzsam! (Függetlenül annak tartalmától.) A civilizált ember hozzászokott és erõsen kötõdik a zajos környezetéhez; ezt bizonyítja az a tény, hogy sok városi ember nem tudja hosszú ideig elviselni egy hegyi kunyhó mély, átható csendjét (amit a természet zajai ellenére így él meg). Vegyünk egy példát, milyen érzékenyen reagálhat az ember a zajra! Nem mindig a gyárcsamok, a búgó repülõgép vagy az autópálya monoton zúgása a zavaró zajforrás. Gyakran egészen mindennapos dolgok okoznak zajt. Ilyen helyzet például az, amikor a jól végzett munka után le szeretnénk pihenni. Alighogy elhelyezkedünk, úgy véljük, minden nyugodt,
amikor egyszer csak azt halljuk: Blubb... blubb, blibb... blubb, blibb... csöpög a vízcsap! Blubb, blubb... blibb, blibb... Lehetetlen ebben a zajban aludni! A kedves olvasó talán azt kérdezi most: ugyan mire valók az effajta történetek egy talpmasszázsról szóló kézikönyvben? Pedig ezek a történetek segítenek megvilágítani az összefüggéseket. Azt, hogy a legapróbb események is hatással vannak ránk. Ha alaposan megfigyeljük magunkat, még a zavaró tényezõk útját is végigkövethetjük szervezetünkben! A lábainkban pedig fájdalomként, duzzanatként vagy lerakódásként találkozhatunk velük. A már kialakult betegségek Egyre közelebb jutunk a lényeghez. Eddig a mindennapi világunktól távolabb álló dolgokkal foglalkoztunk. Hallottuk, hogy ezek sem kevésbé fontosak, de azért a már meglévõ betegségek mégiscsak kézzelfoghatóbbak és általában kínzóbbak is. Ha elvágod az ujjad, nemcsak azt az ujjad sérted meg, hanem az egész tested sérül és szenved!" Próbáljuk meg eszünkbe vésni, hogy bármi történjék is, akár belül, akár kívül, még a legkisebb karcolás esetén is az egész testünk összekarcolódik. Istennek hála, a szervezet elég szilárd ahhoz, hogy ezeken a jelentéktelen sérüléseken felülkerekedjen. Általában! (Képzeljük csak el, mi lenne, ha a testünk olyan sérülékeny lenne, mint egy léggömb. Egy tûszúrás és pfff... kész.) Nem feltétlen a legsúlyosabb betegségek ássák alá egészségünket. Egy gennyes fog, nem múló mandulagyulladás, gyulladt vakbél vagy egy visszatérõ gyomorhurut elég ahhoz, hogy legyengüljünk. Rengeteg betegség létezik, nehéz tehát egyet kiragadni közülük a szemléltetés céljára. A talpmasszázs leírásában azonban az esetismertetések során megemlítünk majd néhányat. (Lásd: negyedik fejezet) A levegõszennyezés Az ember elsõ és legfontosabb tápanyaga a levegõ. Ha nincs elég levegõnk, már rövid idõ múltán oxigénhiány lép fel, aminek következtében elõször az agy, majd a többi szerv is károsodik.
Ha nem áll rendelkezésre ennivaló, nagyobb idõtartam is átvészelhetõ, levegõ nélkül azonban néhány perc alatt megfullad az ember. Légzéskor levegõt, egy sajátos gázkeveréket juttatunk a tüdõkbe, és a gázcsere után újra meg újra kilélegezzük. A levegõbõl oxigént veszünk fel, és széndioxidot adunk le. Egészen leegyszerûsítve nagyjából így zajlik a légzés folyamata. A dohányosoknál már valamivel bonyolultabb a helyzet, és ha a dohányosokat szmog veszi körül, a légzésük nemegyszer katasztrofálissá válik. Hogyan is válasszák ki ebbõl az összevisszaságból a léghólyagocskák az egyetlen használható anyagot? Sajnos, nincsenek szolgálatkész szellemek, akik segíthetnének: a jókat ide, a rosszakat meg oda... Végsõ soron a káros részecskéket jól-rosszul, többé-kevésbé mégis kiküszöböljük. A szervezet felveszi és kiválasztja ezeket az anyagokat, de hosszú idõ alatt belebetegszik ebbe a megerõltetõ munkába. Mivel a levegõt nem tudjuk elraktározni (mint ahogy zsírt raktározunk az ínséges idõkre), sokkal kevésbé tudunk védekezni a levegõszennyezõdés, mint a táplálék szennyezõdései ellen. Ha valaki hosszú idõt tölt nagyon szennyezett levegõn (például a bányászok, akiket sokféle kór fenyeget, többek között az ún. portüdõ, pneumoconiosis), akkor három lehetõség közül választhat: 1. elhagyja a károsító területet (elmenekül a szmogból, ózonból, abbahagyja a dohányzást, munkát változtat), 2. belélegzi a szennyezett levegõt és beletörõdik a betegségbe, 3. vagy visszatartja a lélegzetét, nem vesz többé levegõt... és meghal! Talán morbidnak tûnhet a levegõszennyezõdést ilyen kíméletlenül ábrázolni, de nem szabad behunyni a szemünket a valóság elõtt. Hogy mit tehetünk a tüdõnk érdekében, azt megtudhatjuk a könyv második részében, a talpmasszázs megtanulásakor. A lelki és szellemi terhelések A lelki és szellemi megterhelések éppúgy hatással vannak egészségünkre, mint a testiek. Gyakran nem is lehet megállapítani, elkülöníteni, hogy adott esetben melyik tényezõ hatása a döntõ.
Az egészségkárosító behatások feltárása és elkülönítése alapvetõ fontosságú az egészség visszaszerzése érdekében. Ám ha ez nem is sikerül mindjárt tökéletesen, elsõ lépésként a leglényegesebb, hogy az egészségkárosodásokat lehetõleg még a betegségek teljes kifejlõdése elõtt kiküszöbölhessük. Ebben segít a talpmasszázs. A talpmasszázs az egész test általános ellazításával, elernyesztésével a lelki mûködéseket is befolyásolni tudja. A jó fizikai közérzet olyan felszabadító erejû, olyan nagy hatású lehet, hogy lelkileg és szellemileg is kiegyensúlyozottabbakká válunk. Sokan megerõsítették, hogy a megfelelõ talpmasszázs-kezelés érzelmeiket és gondolataikat is kedvezõ irányba terelte. Manapság már senki sem vitatja, hogy a lelki folyamatok hatással vannak testünkre. Valójában a betegségek nagy része, amelyekkel életünkben szembekerülünk, alapvetõen lelki történések testi megjelenése. A gazt, a dudvát mindig gyökerestül kell kiirtani! Ennek megfelelõen az egészséget érintõ dolgokban is mindig a gyökerekhez kell viszszanyúlnunk. Még mielõtt valamelyik testrészünk, szervünk megbetegszik, már jeleznek a talp reflexzónái. Tehát aki elég érzékeny, az egy kis fájdalmat, duzzanatot vagy keményedést is megérezhet a lábfején. A talpmasszázs ismeretében ezek a változások és fájdalmak könynyen visszavezethetõk lelki okokra (stresszre, bosszúságra, bizonyos gondokra stb.), míg a reflexzónák ismerete és masszírozása megakadályozza a betegségek kialakulását. A már kialakult betegségek esetén a kezelésekkel párhuzamosan kutatnunk kell a lelki történések után is. Ha sikerül megtalálnunk a lelki okokat, a betegségek is gyorsabban és biztosabban meggyógyíthatok. 4. Gyógyítás - Van-e értelme a betegségnek? Ha gyógyításról, gyógyulásról és egészségessé válásról beszélünk, akkor feltételezzük az egészségtelen állapotot. Az elõbbiekben már láthattuk, hogy egészségünket állandó külsõ és belsõ támadások érik.
Némely kór hirtelen tör ránk. Más bajok lassan fejlõdnek ki. Mindez az emberi egészségre vonatkoztatva azt jelenti, hogy a hirtelen támadt bajok ellen csak korlátozottan lehet védekezni, a lassan kialakulókat azonban meg lehet elõzni. És éppen a megelõzésben van nagy jelentõsége a talpmasszázsnak. Nézzük meg közelebbrõl azt a kérdést, hogy mit is jelent a gyógyítás, mit tehetünk mi magunk érte? Gyógyultan távozott" - olvashatjuk a kórházi zárójelentésben, ha megszabadultunk a betegségünktõl. De valóban gyógyultnak érezzüke magunkat? Mitõl gyógyultunk meg? A mûtét, a gyógyszer, az orvos, a nõvér segített? Nos, mindezek hozzájárulhattak gyógyulásunkhoz, de valójában egyikük sem tud meggyógyítani. Mert saját magunkon kívül senki más nem képes meggyógyítani bennünket. Ez talán meglepõen hangzik. Mégis, minden gyógyszer, minden beavatkozás, minden terápiás módszer (a talpmasszázs is) csak segédeszköz. Csak saját magunk gyógyíthatjuk meg önmagunkat! Messzire vezetne, ha a testi, szellemi és lelki szférában végbemenõ folyamatokat részletesen ismertetnénk. Ahhoz, hogy az egységes szemléletû gyógyítás lényegét megérthessük, a következõket kell tudnunk. a) A gyógyítás -orvosi szemszögbõl Minden próbálkozás, hogy leírjuk a gyógyászati eljárások hatásmechanizmusát, illetve az egészség és betegség folyamatait, szükségszerûen megfelel a jelenlegi ismereteknek vagy éppen az ismeretek hiányának. Ha az orvostudomány történetén végigtekintünk, láthatjuk, hogy a mai orvoslás nagyon sokat tud az emberrõl és belsõ szerveirõl, és talán még többet a külsõ segédeszközökrõl és azok alkalmazásáról. A tudományos fejlõdésnek megfelelõen az orvostudományt elsõsorban a szerteágazó fizikai-kémiai tematika szerint osztják fel. A modern orvostudomány - a túlságosan csak a testre irányuló, ízekre boncoló felfogás bûvöletében - elfeledkezik az egységes egészrõl, az emberrõl. Thorwald Dethlefsen A sors mint esély" címû könyvében azt írja, hogy az orvostudomány Hippokratész óta (i.e. 400) csak a felhalmozott tudás mennyisége tekintetében változott. Az összegyûlt tudást azóta is a betegség (és nem az egészség - A ford. megj.) funkcionális vizsgálatára alkalmazzák. Ha a tudomány egész tárháza és a sokféle
segédeszköz bevetése ellenére sem sikerül a betegséget kiismerni, a kórral elbánni, akkor a beteg részt kikanyarítják a szervezetbõl, és büszkén döngetik a mellüket. A legmélyebb meggyõzõdéssel dicsérik a végrehajtott gyógyítást", és a dicsõségbõl bõven kijut a mindenkori operatõrnek is. A szervezetrõl mint egységrõl való gondolkodást az orvosi társadalom habozik elfogadni; a modern gyógyászat azonban lassacsakán mégis megváltozik. Míg a 19. században és a 20. század elején az egyoldalú, csak a szervekre irányuló gondolkodásmód és kezelés uralkodott, ma, a szellemtudományok fokozódó elõretörésével mindinkább az egész ember kerül elõtérbe. Lassan ugyan, de azért mégiscsak! Biztosan része van ebben a folyamatban a természetgyógyászatnak, a kívülállóknak (a nem szakembereknek), a bio-hullámnak stb. A pszichológia fejlõdése - még ha munkamódszerei túlhaladottak is -, valamint a szellemtudományok szintén elõsegítik e változást. A 17. században az egészség és betegség folyamataiban még nagy szerepet tulajdonítottak a kémiának. Mindent tisztán kémiai folyamatnak tekintettek, és ezzel a korábbi hippokratészi tanok a testnedvekrõl háttérbe szorultak. A négy fõ folyadék a vér, a nyál. a fehér és a fekete epe jelképezte az életfolyamatokért és betegségekért felelõs anyagokat és erõket. Mindenekelõtt Paracelsus volt az, aki a korábbi négy fõ testnevet három kémiai anyaggal helyettesítette; ezek: a só, a higany és a kén. Az orvoslás történetében mint nyitott könyvben olvashatunk. Az orvosok gondolkodásmódjába beépültek más tudományterületek kutatási eredményei, az empirikus gyógyászat (népi gyógyászat) és a tudományos, orvosi kutatások eredményei. Ezek segítségével felállították az életfolyamatok, illetve a betegségek keletkezésének az elméleteit. (A folyamat természetesen ma is zajlik. Az általános érdeklõdés folytán bõvülnek a természetgyógyászati ismeretek, és ezek alkalmazása egyre inkább tért hódít az orvosi gyakorlatban.) A gyógyászatra évszázadokon át rányomta a bélyegét az alkímia, az asztrológia, a testnedvek tana, a demokritoszi atomelmélet, a középkorban pedig az a nézet, hogy az egészségért és betegségért finom fonalak megfeszülése, illetve elernyedése a felelõs. Az általános tudásszint növekedésével megváltozott a gyógyászat. Ám egy-egy tudományos irányzat képviselõje tekintélyétõi függõen tudja a különféle gyógyászokat befolyásolni. így a jó dolgokat gyakran elhanyagolják, elfelejtik, a tévedések pedig hosszú ideig tartják magukat.
A technika vívmányainak segítségével új módszereket (és készülékeket) fejlesztettek ki, hogy a testünk és szerveink mûködését vizsgálhassák (funkcionális diagnosztika). A klasszikus, természettudományos orvoslás a gyógyászati eszközök továbbfejlesztésével nagy sikereket érhet el. Könnyebbé és pontosabbá vált a diagnosztika. (A computertomográfia segítségével testünk különben hozzáférhetetlen részein is feltérképezhetõk a legapróbb kóros elváltozások is.) A siker boldoggá tesz - és fellengzõssé, néha konokká és makaccsá! Az önkényesség és elbizakodottság pedig sokkal inkább káros, mint az kívánatos lenne. A kizárólagosságot, a csalhatatlanságot egyre kevésbé fogadja el bárki. A klasszikus orvoslásnak a kedvezõbb, törvényes, anyagi és mûszaki feltételekbõl adódó sikerei ellenére sem kellene elutasítania az alternatív gyógymódokat, ahogyan azt ma teszi. A természetgyógyászat, az egyéb módszerek, valamint a hagyományos gyógyászat közös eredete szolgálhatna az együttmûködés alapjául. És talán segítségünkre lesz napjaink pluralista, szabadságot hirdetõ szelleme is. Kereken 100 évvel ezelõtt Sigmund Freud ismét szóba hozta az emberi lelket". A pszichoszomatikai megközelítés (számos fizikai betegség keletkezését lelki okokra visszavezetõ orvosi szemlélet) elterjedésének eredményeképpen megváltozott az addig kizárólag természettudományos szemléletmód. A test, a lélek és a szellem együttes hatása a betegségek keletkezésében ma már elfogadott nézet. Sõt éppen ez a szemlélet nyitott lehetõséget a modern gyógyászat fejlõdése elõtt. A további, elsõsorban genetikai kutatások is hozzájárultak, hogy az embert egységes, de mindig szubjektív jegyekkel rendelkezõ lénynek tekintsék. A gyógyszerek, gyógyászati eszközök és a természetgyógyászat felhasználásával individuális, az adott ember (és genetikai adottságai) által egyre inkább befolyásolható kezelési mód fejlõdött ki. Ma már egyre több fiatal orvos és orvostanhallgató sajátítja el ezt a gondolkodásmódot. Nagyrészt rajtunk múlik, milyen képzettek lesznek a leendõ orvosok Az egyetemeket a hivatalos tanrend és a klasszikus módszerek uralják, de rendelkezésünkre áll az ezekkel mindig szemben álló, ám szükséges ellenpólus, a népi gyógyászat. De maradjunk csak a genetikánál. Nem igaz - mint a genetikusuk állítják -, hogy a gének uralnak bennünket, és azzá válunk, amit azok meghatároznak. Ez egyszerûen nem állja meg a helyét. A gének csak az információk hordozói. Csakúgy, mint ahogy a korsó befogadja a bort, amely felüdít, jókedvre derít és elkótyagosít.
Az információkat magunk választjuk ki. Ezek az információk csak tervezetet nyújtanak a földi élet céljának eléréséhez. Egy bizonyos férfiból, az apánkból, és egy bizonyos a nõben, az anyánkban jött létre földi életünk. Azért választottuk ki éppen ezt a két embert egy másik életdimenzióból, mert az életcélunkat az apánk és az anyánk információival tudjuk legjobban megvalósítani. És mert megfelelõ volt az idõpont! A génállomány testi dolog, amelyet teljes információtartalmával átveszünk a szüléinktõl és kiegészítjük az életcélunkkal. Az életünk folyamán hozott döntéseink és elhatározásaink mind rögzítettek. És ez a rögzítettség az, ami számít. Az úgynevezett segédeszközök. egy részét, az rendelkezésére
genetikusan öröklött információk éppenséggel csak Segítenek a tervet teljesíteni. Ha megtanultuk a tervezet rögzül a testben, és az információ az utánunk következõk áll.
Számunkra ez azt jelenti, hogy amit megtanultunk, az közelebb visz a célunkhoz: a lehetõ legegészségesebb A cél szempontjából közömbös, hogy ezen az úton vagy nyert keserves tapasztalatok útján jutunk-e közelebb
egy kicsit állapothoz! a betegségekbõl a célhoz.
Ahogy évszázadok alatt megváltoztak a gyógymódok és szemléletek, ugyanúgy változik a gyógyulás fogalmáról és folyamatáról alkotott vélemény. A modem gyógyászat sokat tud a gyógyítás folyamatáról és fizikai történéseirõl, de csak keveset a kórt okozó tényezõkrõl. b) A gyógyítás -egységes, természetgyógyászati szempontból. Bár a természetgyógyászatban is a különbözõ gyógymódokra és a mindenkori legteljesebb gyógyításra irányul minden gondolat és törekvés, a gyógyulás lényegérõl és lefolyásáról nem igazán beszélünk. A páciens és gyógyítója fáradozásainak célja az egészség legteljesebb helyreállítása. Ha a gyógyítási folyamatról beszélünk, nem a fizikai mechanizmust értjük rajta. Orvosilag is, természetgyógyászatilag is régóta tudjuk például, hogyan zár össze testünk egy sebet. De vajon miért zajlik ez a folyamat egyszer nagyon gyorsan, máskor pedig lassan, illetve olykor miért várunk rá hiába? Miért nem zár össze a testünk néha egészen jelentéktelennek látszó sebeket sem? Sokan, fõleg idõsebb emberek hónapokon, éveken át küszködnek nyílt lábszársebekkel. Alig múlik el az egyik, már felnyílik egy újabb!
Nem tudunk semmiféle csodamódszert vagy csodaszert ajánlani a fekélyeikre, de talán sikerül egy teljesen járható utat mutatnunk. Ha már arra törekszünk, hogy megszabaduljunk az elmúlt évszázadok babonáitól, meg kell változtatnunk, illetve pontosítanunk kell a gyógyászatról vallott elképzeléseinket is. Sokan abban a meggyõzõdésben élnek, azt remélik, hogy a gyógyulás kívülrõl érkezik majd. Az orvoslás és a természetgyógyászat legjobb módszerei után kutatnak, és ha semmi sem segít, akkor elõkerítik (akár a föld a!51 is) a lehetõ leghatékonyabb természetgyógyászt". (Hogy milyen módszereket alkalmaz, az mindegy.) A szerzõ maga is természetgyógyász", ezért saját tapasztalataiból idéz: A gyógyulás tudati folyamat, és még mielõtt a test elkezdene például sarjszövetet képezni, hogy bezárja a sebet, már azelõtt ki kell adni rá a parancsot." Tudat alatt ez automatikusan így is történik; ez megadatott számunkra. Ha a viselkedésünkkel nem zavarjuk meg a folyamatot, akkor valóban megtörténi k. Ami annyit jelent, hogy bár a gyógyulási készség és folyamat rögzített bennünk, felléphetnek olyan körülmények, amelyek feledtetik velünk az okokat. Nem panaszkodhatunk, ha valamely részünk újra és újra megbetegszik, ha nem kapcsoljuk be ezt a mechanizmust. Ha például a szervezetnek egy csonttörést kell meggyógyítania, normál esetben hat, illetve tizenkét hétre van szükség, hogy a csont újra valamennyire terhelhetõ legyen, és kereken egy fél évnek kell eltelnie, hogy a gyógyulás teljesen befejezõdjön. A gyógyulási folyamatba a sok egyéb összetevõ mellett belépett az idõ-tényezõ is. Mindez a zavartalan biológiai folyamatokra igaz. Ha azonban tudat alatt vagy tudatosan nincs meg a gyógyulni akarás és az egyértelmû utasítás a gyógyulásra, akkor csak lassan vagy egyáltalán nem fogunk meggyógyulni. Ebben a fejezetben már olvastuk egyszer mi vagyunk az egyetlenek, akik meggyógyíthatjuk saját magunkat. Magyarán szólva, a gyógyuláshoz snükséges akaratot és utasítást a belsõnkbõl kell nyernünk, megteremtenünk. Ha túl gyengék vagyunk, hogy a folyamatot aktiváljuk, külsõ segítséget keresünk. Helyesen. Mindegy, ki az, orvos vagy más, gyógyítással foglalkozó személy (szellemgyógyász, pap vagy guru), mindegy, hogy milyen módszerrel vagy milyen eszközzel, a fontos csak az, hogy felébresszék az akaratot és kiadják az utasítást a gyógyulásra (anélkül,
hogy a kezelés közben ártanának a páciensnek, például erõs gyógyszerekkel, amint az a modem gyógyászatban manapság szokás). Sajnos, õsidõk óta külsõ gyógyító személyhez kötjük a gyógyulást. Ennek az elgondolásnak a továbbfejlesztése, terjesztése és kiépítése vezetett a jelenlegi egészségügyhöz. Kimarad az öngyógyítás és együttérzõ segítség, támogatás. Kanyarodjunk vissza újra az idõ-tényezõhöz. Egy betegség gyógyulása természetes körülmények között bizonyos idõt vesz igénybe. Bizonyos körülmények között a gyógyuláshoz szükséges idõ lényegesen megnyúlik, máskor viszont megrövidül vagy akár elhanyagolhatóvá válik (spontán gyógyulás). Számos feltétel szükséges ahhoz, hogy megfelelhessünk az utasításoknak. Mindaddig, amíg az embert nem rázzák meg, nem õrlik fel a szenvedései, nem ébred fel benne a vágy, hogy egészségessé váljon és a gyógyulásba vetett hit, addig nem fogan meg egy ilyen utasítás"; a szuggesztív hatások döntenek, vagy az ember átesik a betegségen akkor is, ha tönkremegy benne. Ehhez a belsõ összhanghoz nem erõre" van szükség, mint azt általában hangoztatják. Nem a gyengeség akadályoz, hogy egészségessé váljunk, hanem az öngyógyító képességünkbe vetett hit hiánya. Azért is dicsérjük annyira a talpmasszázst, mert a szó szoros értelmében olyan lehetõséget ad a kezünkbe, amely képes beindítani és befolyásolni a gyógyulási folyamatot. Ez a terápia nemcsak a tesben lévõ reflexzónákat érinti; elõsegíti az analógiák felismerését is. A betegségnek értelme van! Hozzátartozik az élethez, annak fontos része. Betegség nélkül a gyógyulás és egészség szeretete és vágya nem gyökerezne ilyen mélyen bennünk. A betegség nem kötõdik sorsszerûén hozzánk. Ha választott életmenetünkre tudatosan felkészülünk és felhasználjuk hozzá e rendelkezésre álló analógiákat, akkor nem lesz szükség a betegségre. Ha azonban nem ezt tesszük, ott terem a betegség, hogy tanulásra kényszerítsen bennünket. Ez a betegség értelme!
II. Tudnivalók a lábról 1. Az emberi láb: felépítése, mûködése, rendellenességei A kéz és láb funkciója a fejlõdés során elkülönült egymástól: a kéz a fogásra, a tárgyak megragadásra specializálódott, a láb pedig mai formájában tisztán támasztó szervvé alakult. A láb alapvetõ felépítési elve a boltozatos szerkezet. így válik a támasztó láb rugalmassá és alkalmazkodóképessé. A lábtõ- és lábközépcsontok különleges elrendezõdése alakítja ki a lábboltozatot, amelyet erõs szalagok tartanak össze. Az elsõ lábközépcsont feje és a sarok között a láb belsõ élét boltosítja a hosszanti lábboltozat. A lábtõ ékcsontjai (os cuneiforme, 3 darab) hozzák létre a harántboltozatot, amely a láb elülsõ részében, az elsõ és ötödik lábközépcsont feje között húzódik. Ha a láb izmai és szalagjai meglazulnak, a boltozatok lesüllyednek és lábdeformitások alakulnak ki. A boltozatok a lábat rugalmassá, az ízületek és izmok mozgékonnyá teszik. Viszonylag jobban mozgathatók a lábujjízületek és a sarokízületek. A felsõ sarokízületben (articulatio talocruralis) az ugrócsont (talus) és a lábszárcsontok között a fel-le mozgások, az alsó sarokízületben (articulatio talocalcaneonavicularis) a sarokcsont (calcaneus) és a?, ugrócsont (talus} között a láb kí-be billentései jönnek létre. Minden ízületet szalagok tartanak. A lábközép területén ezek olyan feszesek, hogy a csontok közti összeköttetések ugyan biztosítanak bizonyos fokú rugalmasságot, de nem mozgathatók. A rövid lábizmok mozgatják a lábat a lábujjaknál, a lábháton és a talpon, a hosszú lábizmok pedig az alsó lábszárnál. Számos lábdeformitást az edzetlen lábizmok okoznak; ilyenkor ortopédiai kezelésre van szükség. A leggyakoribb rendellenesség a bokasüllyedés (gacsos láb -pes vaígus), a lúdtalp (pes planus) és a terpeszláb (pes transversoplanus). Majdnem mindig ezek kombinációi fordulnak elõ.
A sarok kifelé vagy befelé irányuló, x alakú tengelyeltérését bokasüllyedésnek nevezzük. A tengelyeltérés kisgyermekeknél még normális, iskolás korúaknái azonban már nem. A lapos láb az izomzat és a szalagok gyengesége következtében alakul ki. A hosszanti boltozat íveltsége csökkent. Ha teljesen hiányzik, akkor lúdtalpról beszélünk. A terpeszláb a haránt-lábboltozat süllyedésekor jön létre; okozhatják genetikai tényezõk, az izomzat és a szalagok gyengesége, a túl szúk és hegyes cipõ, valamint a mozgáshiány. A talp területén lévõ izmok, inak és szalagok fokozott megfeszülése - és ezáltal megrövidülésük - boltíves lábat eredményez. 2. A helyes lábbeli Mutassátok a lábatokat, mutassátok a cipõtöket..." A láb egészsége szempontjából nagy jelentõsége van a lábbelinek. Az ember már a nagyon korai idõktõl fogva megpróbálta megvédeni a lábát a sérülésektõl, a portól, piszoktól és a fagyástól. Kezdetben puha anyagból, legtöbbször bõrbõl készült leplekkel burkolták be a lábat; ha az éghajlat lehetõvé tette, a talpra felkötözött szandált viseltek, amely engedte, hogy a láb szabadon mozogjon, és nem akadályozta a bõr kipárolgását sem. A történelem folyamán a lábbeli minden elképzelhetõ formát felvett már; a láb számára a legrosszabb a csõrös cipõ volt. Megszámlálhatatlanul sok láb esett áldozatul a változó divatnak; ám a nem megfelelõ lábbeli károsító hatását az emberek többsége sajnálatos módon ma sem veszi figyelembe. A következmények pedig rendkívül kellemetlenek: lábizzadás, vérellátási zavarok, lábgomba, az izomzat gyengülése és mozgáskorlátozottság; bõrkeményedések, tyúkszemek, elnyomorodott lábujjak; rendellenességek és lábdeformitások. Szomorú mérleg! A fogyasztónak manapság egészséges" és esztétikailag is megfelelõ felnõtt- és gyermekcipõk, csizmák állnak a rendelkezésére. Vásárláskor gondoljunk arra, hogy a láb leginkább estefelé duzzad meg, ezért mindig zokniban, és ne vékony harisnyában próbáljunk cipõt, mert az új cipõk különben túl szûkek lesznek! Soha ne vásároljunk olyan cipõt, amelyet az elsõ pillanattól kezdve nem érzünk kényelmesnek; még akkor se, ha ez az egyetlen cipõ az óhajtott fazonban vagy színben!
Ha lehetséges, pamut-, valódi selyem vagy gyapjúzoknit, harisnyát és harinyanadrágot viseljünk. Minden mûszál zavarja a bõrlégzést; a láb nedves és hideg lesz. A legmegfelelõbbek a 60°C-on mosható pamutzoknik és -harisnyák. 3. Lábápolás Mi a közös a lábban és az autóban? Mindkettõ fontos jármû". És mi a különbség? A lábak nem cserélhetõk! Nap mint nap sokat követelünk lábainktól. A nehéz szolgálat ellenére gyakran elhanyagoljuk õket. Még olyan emberek is sokszor mostohán bánnak a lábukkal, akik gondosan ápolják a kezüket, arcukat és a testüket. A nagy megterhelés és az ápolás hiánya észrevehetõ következményekkel jár. A lábizzadás, a bõrkernényedések, a tyúkszemek, az érdes, repedezett bõr és még számos más, kisebb-nagyobb lábbaj bizony nem teszi kellemesebbé az életet. Ha egy efféle elhanyagolt lábat még ráadásul egész napra csodaszép, bár kissé szûk cipõbe kényszerítünk, akkor felvillan egy - magunk választotta - kínzókamra képe. Mennyi ideig akarunk még élni? Hány évig kell még lábainknak elviselnie, hordania minket? Mi jót szándékozunk cserében a lábainkkal tenni? Néhány javaslat: Gyermekek és felnõttek számára egyaránt magától értetõdõnek kell lennie a napi alapos lábtisztításnak. Használjunk semleges kémhatású vagy enyhén savas szereket; a lúgos kémhatású szappanok felpuhítják a cipõ- és zokniviseléstõl amúgy is meggyötört bõrt. Mindig gondosan töröljük szárazra a lábunkat, a lábujjak között is. Ha nagyon száraz a bõrünk, naponta dörzsöljük be a lábunkat és a lábszárunkat zsíros krémmel vagy növényi olajjal (pl. búzacsíraolaj és olívaolaj 1:3 arányú keverékével), fõleg a sarkak területén. Az elszarusodott bõr berepedései nagyon nehezen gyógyulnak és gyakran újra felszakadnak. Ilyenkor puhítani kell a bõrt. Vegyünk a gyógyszertárban tiszta kenõszappant, tegyünk belõle egy evõkanállal a napi forró lábfürdõbe. Végül kenjük be lábunkat szarvasfaggyú kenõccsel, és húzzunk rá jól mosható pamutzoknit. A napi lábápolás mellett ne sajnáljunk a lábunktól hetente egyszer egy speciális kefefürdõt. A víz - egy megfelelõ méretû edényben legfeljebb a lábszár közepéig érjen. Tegyünk hozzá két evõkanál gyü
mölcsecetet: az megóvja a bõr savas védõburkát. Lógassuk lábunkat a meleg vízbe, mozgassuk meg, nyissuk szét, csavargassuk a lábujjainkat, is álljunk bele a vízbe néhány percre. Azután fogjunk egy puha kefét, felfelé irányuló mozdulatokkal dörzsölgessük végig a lábunkat a lábujjaktól kezdve egészen térdig; majd a talpunkat és a lábikránkat is. Néhány percig kefélgessük a lábunkat és a vádunkat; szükség esetén dörzsöljük le a vastag bõrkeményedéseket egy reszelõvel vagy horzsakõvel. Végezetül 15-30 másodpercre tegyük lábunkat hidegvizes edénybe, vagy hideg vízzel zuhanyozzuk le a lábszárunkat és a lábfejet. Alaposan törülközzünk meg. A meleg fürdõtõl körülbelül fél óráig izzadni fog a lábunk, úgyhogy csak késõbb krémezzük be. A körmeink ilyenkor puhák, le lehet vágni anélkül, hogy berepednének. Lábkörmeinket mindig egyenesre vágjuk, és ne túl rövidre! Fõleg a nagylábujj körmének sarkait ne vágjuk le, mert azok könnyen belenõnek a körömágyba és fájdalmas gyulladásokat idéznek elõ. Megfigyelték, hogy a benõtt körmök és a fejfájás szinte mindig együtt fordul elõ! A benõtt vagy gennyes körmöket nem szabad otthon kezelni, bízzuk orvosra vagy pediMrösre. 4. Lábtorna A mindenre kiterjedõ lábápoláshoz a redszeres lábtorna is A láb kielégítõ mozgását és edzését az nem garantálja, ha sokat van talpon. A lábtorna viszont mozgékonyan tartja a erõsíti a lábizmokat, megelõzi, illetve segít leküzdeni a
hozzátartozik. valaki lábakat, lábproblémákat.
A lábunk általában a nap kétharmadát cipõben tölti; mozgáslehetõségei így nagyon korlátozottak. Minden alkalmat használjunk ki, hogy levegyük a cipõnket; otthon viseljünk nyitott papucsot vagy zoknit, és gyakran tornáztassuk lábunkat (mezítláb)! Néhány hasznos gyakorlat: 1. Álljunk a földre, emelkedjünk lábujjra, majd lassan ereszkedjünk vissza a sarkunkra. Gyorsan emelkedjünk és lassan ereszkedjünk vissza. Ötször ismételjük, (lábikraizomzat)
2. Magasan a lábujjakra emelkedve (lábujjhegyen) menjünk át többször a szobán. 3. Hernyójárás". Álljunk egyenesen a földön, két lábunk legyen párhuzamosan egymás mellett. Felváltva mozgassuk õket, mint egy hernyó, feszüljenek meg". Elõször a lábfej elülsõ részét tehermentesítsük, és nyújtsuk messzire elõre. Most tehermentesítsük a sarkunkat, helyezzük a testsúlyunkat a lábujjainkra. Lábujjaink egyidejû behajlításával húzzuk sarkunkat elõre a lábujjak felé. Anélkül, hogy a talajjal való összeköttetésünket elvesztenénk, felváltva végezzük a mozgást a jobb, illetve a bal lábunkkal, és így menjünk néhány métert elõre, majd hátra, (rövid lábizmok) Akinek ez a gyakorlat nem sikerül rögtön, próbálja meg elõször ülve. 4. Fogjunk meg és emeljünk fel apró tárgyakat a földrõl (papírzsebkendõt, ceruzát stb.). (lábujjhajlító izmok) 5. Álljunk vagy üljünk: terítsünk egy vékony törülközõt a földre és álljunk a szélére. Próbáljuk meg a törülközõt a lábujjaink behajlítgatásával fokozatosan a talpunk alá juttatni. 6. Fordított mozgással húzzuk a törülközõt ismét elõ. (lábujjnyújtó izmok) 7. Üljünk le és nyújtsuk ki a lábunkat; a láb elülsõ részét és a lábujjainkat erõteljesen húzzuk felfelé, rövid ideig tartsuk meg, azután messzire nyújtsuk le. Többször ismételjük, (felsõ sarokízület) 8. Húzzuk magasra a lábfejek belsõ élét, a talpak nézzenek egymás felé. Azután húzzuk a külsõ élét magasra, a sarok területén is! Többször ismételjük, (alsó sarokízület) 9. Kombináljuk a 7. és 8. gyakorlatot: körözzünk a lábfejünkkel: emeljük magasra a belsõ élét, a láb elülsõ részét, majd a külsõ élét és a az elülsõ részt nyomjuk erõteljesen lefelé. Ezalatt a lábujjak egy nagy kört írjanak le; többször ismételjük, ellenkezõ irányban is gyakoroljuk.
10. Erõteljesen hajlítsuk be, majd terpesszük szét lábujjainkat (lábujjizomzat). Néhányszor ismételjük. Ha a gyakorlat nem sikerül elsõre, akkor kicsit segíthetünk kézzel is. A szûk cipõ miatt sok láb már elfelejtette ezt a mozgást. Gyakorlással azonban fokozható a mozgékonysága és a mozgathatósága; az edzett láb ujjait a kéz ujjaihoz hasonlóan szét tudjuk terpeszteni! 11. Mindkét lábon egyszerre hajlítsuk be, majd terpesszük szét a lábujjainkat. Azután próbáljuk meg ezt váltakozva is. (koordinációs gyakorlat) 12. Üljünk le. Jobb nagylábujjunkat a bal sípcsont mentén húzzuk felfelé, lehetõleg egészen a térdünkig; azután a bal nagylábujjunkat a jobb sípcsonton. Próbáljuk meg ugyanezt sarokkal is, közben egyenesen üljünk, (lábfej- és lábkoordináció) 13. A lábfej csavarása, tik-tak". Helyezzük mindkét lábunkat szilárdan és egyenesen a földre. Rögzített sarkakkal próbáljuk meg a lábfej elülsõ részét befelé és felfelé húzni, úgy, hogy a külsõ éle a földet érintse. Nyomjuk a földre a lábujjpárnákat is; a lábfej belsõ éle maradjon magasan és homorítva. A másik lábbal ugyanígy. Próbáljuk meg többször. 14. Tartsuk sarkainkat egyenesen és feszesen a földön, a lábfej külsõ élét húzzuk magasra, belsõ éle maradjon a földön. A másik lábbal ugyanígy. A lábak álljanak egyenesen, ne csináljunk x lábakat! 15. Váltogassuk a 13. és 14. gyakorlatot. A sarkunk maradjon egy helyben, a lábfej elülsõ részét billentsük felváltva a belsõ, illetve a külsõ élre. Tik-tak, tik-tak; többször ismételjük, elõször jobbal, azután ballal, majd mindkét lábat egy irányba, majd ellenkezõ irányba mozgatva. Lábunkat és testünket közben tartsuk egyenesen és mozdulatlanul; ne homorítsunk, ne púposítsunk, ne csináljunk x lábakat, (rövid és hosszú lábizmok, koordináció) Ha nehezen vagy nem sikerül a láb elülsõ részének billentése a sarokkal szemben, akkor eleinte kézzel segíthetjük és vezethetjük ezt a mozgást. Üljünk le hozzá: a lábak feszesen a földön, és hajoljunk elõre. Elõször külön-külön gyakoroljuk a két oldalt Az egyik kezünkkel rögzítsük a sarkunkat, a másikkal pedig segítsük
a lábfej elülsõ részének ki-be mozgását. Eleinte segítsünk, késõbb csak vezessük a mozgást. 16. Helyezzünk egy kötelet vagy egy vékony, összecsavart sálat a földre. Lábaink körülbelül 15 cetiméterre legyenek egymástól. Lábujjainkkal ragadjuk meg és tartsuk meg a kötelet. 17. Ugyanezt a gyakorlatot ülve végezzük. Fogjuk meg a kötelet, húzzuk fel a lábainkat, a lábfejeket emeljük el a földtõl és a kötelet feszítsük meg. Rövid ideig tartsuk így, többször ismételve a gyakorlatot. 18. Üljünk le, a láb elülsõ részét tartsuk a földön, a sarkunkat emeljük magasra. A láb elülsõ része és a térdeink mozdulatlanok, a sarkainkat felváltva felfelé, befelé, illetve felfelé, kifelé húzzuk. Elõször egy lábbal, azután mind a kettõvel, majd ellentétes lábakkal végezzük a gyakorlatot, (rövid és hosszú lábizmok) 19. Oldalazás. Egyenesen álljunk, testsúlyunkat helyezzük a sarkunkra. Mindkét lábfejünk elülsõ részét emeljük fel és fordítsuk jobbra, tegyük le. Most helyezzük a testsúlyunkat a lábfej elülsõ részére, és sarkainkat fordítsuk jobbra. Fel a spicceket, jobbra, fel a sarkakat, jobbra. Oldalazzunk így néhány métert, azután vissza balra, közben tartsuk egyenesen magunkat. 20. Végezetül még egyszer járjunk körbe lábujjhegyen a szobában. Zenére könnyebb! 5. A láb gyógykezelése Az emberek régebben - a kevés orvos és a drága gyógyszerek miatt háziszerekkel gyógyították magukat. E háziszerek némelyikét ma is érdemes újra elõvenni! Itt most elsõsorban azok érdekelnek bennünket, amelyekhez a test és a láb kölcsönhatása szükséges. A leggyakoribb és legfontosabb eljárások: lábfej- és lábszárpakolás; pancsolás, ecetes zokni; le- és felszál
ló lábfürdõk, váltakozó (hideg-meleg) fürdõk, kefe-fürdõk, víztaposás; Kneipp-kúra (hidegvíz-kúra), szárazkefe-kúra, gyógyfüves lábpakolás; mezítláb járás, kötéljárás, lábtorna; különbözõ lábmasszázsok. a) A pakolás A lábfej- és lábszárpakolást mindenkinek ismernie kellene. Egyszerû és hatásos eljárás. Szükséges eszközök: egy-egy belsõ kendõ (például egy pelenka), két-két külsõ kendõ (vagy két molton - egyik vagy mindkét oldalán bolyhozott pamut- vagy gyapjúszövet - vagy egy kendõ és egy gyapjútakaró), egy vödör és hideg víz. Elõkészítés. Hajtsuk össze széltében a gyapjútakarót és tegyük az ágyba. Tegyük rá egymás mellé a két moltonkendõt. A páciens feküdjön az ágyba, csupasz lábait tegye a moltonkendõkre. Felsõtestét takarjuk be, és készítsük oda a hidegvizes vödröt és a belsõ kendõket. Ha hõt akarunk elvonni (láz csökkentésekor), mártsuk a belsõ kendõket nagyon hideg vízbe, és csak annyira nyomjuk ki, hogy ne csöpögjenek, de maradjanak jó vizesek. Felnõtteknek hosszában, gyermekeknek négyrét hajtsuk a pelenkát. Emeltessük fel a lábat, tegyünk egy nedves kendõt az egyik külsõ kendõre, fektettessük rá a lábat. A belsõ kendõt lehetõleg redõmentesen csavarjuk az alsó lábszár és a lábfej köré. Azonnal tegyük rá a külsõ kendõt és szorosan csavarjuk be ezt a lábat a gyapjútakaró felével. Ugyanígy járjunk el a másik lábbal. Jól takarjuk be a pácienst. Mihelyt a göngyöleg melegedni kezd (tapogassuk!), ki kell cserélni. Magas láz esetén ez már öt perc múlva szükséges lehet! A következõ váltások általában 10, 15 és 30 perc múlva szükségesek. A borogatás cseréje. Állítsuk a vizes vödröt az ágy mellé. A láb végén hajtsuk fel a takarót, csomagoljuk ki a lábat. Tegyük a belsõ kendõt a hideg vízbe, többször nyomkodjuk át, könnyedén csavarjuk ki és redõmentesen helyezzük fel. A külsõ kendõt és a takarót az ismert módon tegyük rá. A másik lábat ugyanígy. Gyorsan dolgozzunk! Ha a lázas beteg fázik vagy hidegek a lábai, csak az alsó lábszárra tegyük a borogatást; a lábfejeket belsõ kendõ nélkül takarjuk be. Ennek a borogatásnak melegítõ és izzasztó hatása van, ha a hideg vizes belsõ kendõt nagyon alaposan kicsavarjuk. A nedves belsõ kendõket a korábbiakhoz hasonlóan redõmentesen helyezzük fel a lábfejre
és a lábszárra, és hagyjuk rajta fél-két óra hosszat; ha a páciens elalszik, akkor tovább. Ha a beteg fázik vagy nagyon hidegnek érzi a borogatást, a külsõ kendõre a talpakhoz tegyünk egy forró palackot és csavarjuk be a gyapjútakaróval. Jó melegen takarjuk be! Körülbelül 10-45 percig tart, míg fellép az izzasztó hatás. Gõzölögtessük a testet. Azután testrészrõl testrészre haladva, elõször az arcot, az egyik kart, a másik kart, az egyik lábat stb. egy nedves ruhával dörgöljük le és alaposan töröljük meg. A test többi része maradjon betakarva. Tiszta ruhába öltöztetjük, betakarjuk és legalább egy órát pihentetjük! Ezt a borogatást naponta legfeljebb kétszer, összesen négy órán át szabad alkalmazni, mert különben túlságosan megterheli a keringést. b) A fürdõk Nem lenne szabad alábecsülni a lábfürdõk hatását. A csökkenõ hõmérsékletû lábfürdõ melegelvonó, hûtõ hatású. Vegyünk hozzá egy elég nagy edényt, hogy két lábunk elférjen egymás mellett, és a víz lábszárközépig érjen. Meleggel kezdjük, aztán lassan engedjük fel hideg vízzel. Testünk többi részén jól öltözzünk fel, nehogy megfázzunk közben! Melegítõ hatású a felszálló (emelkedõ hõmérsékletû) lábfürdõ. Langyos vízzel kezdjük, fokozatosan engedjük fel forró vízzel, egészen a még elviselhetõ hõmérsékletig. Idõtartam: 10-15 perc. Ez a fürdõ nagyon hasznos lehet a fagyos lábak miatt elalvási nehézségekkel küzdõknek! A váltófürdõ serkenti a vérkeringést. Készítsünk elõ hozzá egy meleg és egy hideg vizes edényt. A meleggel kezdjük (2-3 percig), majd a hideggel folytassuk (15-30 másodpercig). Háromszor-ötször váltogassuk, mindig hideggel fejezzük be. Jól töröljük meg vagy ne töröljük meg a lábakat, hanem rögtön húzzunk rá egy pamut- vagy gyapjúzoknit, és bújjunk ágyba, hogy gõzöltessük"! c) A masszázs Az egész testre ható leghatásosabb lábmasszázs és a lábak közvetítette leghatásosabb gyógymód a talpmasszázs!
III. A talpmasszázs 1. A talpmasszázs kialakulása és fejlõdése Az embereket mindig is gyötörte betegség és fájdalom. Megpróbáltak védekezni ellene; ellenszereket kerestek. A primitív törzsekben ugyanúgy próbálkoztak azzal, hogy segítsenek embertársaikon, mint a fejlett kultúrákban. A legfontosabb cél mindig a fájdalom leküzdése volt, és az maradt ma is. Az erõs fájdalom mindent elnyom, minden más eltörpül mellette. Fontos, hogy megszabaduljunk a tõle. A régi kultúrákban is találunk utalásokat arra, hogy a fájdalmat a kéz és a láb, vagy az egész test bizonyos pontjainak nyomásával enyhítették. E módszemek a kínaiak már régen nagy ismerõi. A meridiánmasszázs és az akupunktúra alapelvei ma is érvényesek. De más kultúrákban is használták ezeket a nyomási pontokat; például az inkák vagy Európában a rómaiak. A nép körében jól ismerték ezt a módszert, és a családokban apáról fiúra szállt. Sok indián törzsben a jó orvos, varázsló kelléktárához hozzátartozott a nyomási pontok masszírozása. A reflexzónák kínálta lehetõségek és a módszer hatékonyságának felismerése tehát népi eredetû. Ez persze a mai optimalizált módszerektõl távol áll. Századunk elején fejlesztette ki Amerikában dr. Fitzgerald a zónaterápiát": a testet hosszanti zónákra osztotta, és az ezeken a területeken elhelyezkedõ szerveket a kéz és láb bizonyos területeivel hozta összefüggésbe. Sokat köszönhetünk e téren dr. Rileynek és a feleségének. Néhány évig velük dolgozott Eunice D. Ingham (meghalt 1974-ben), aki a talpmasszázsról szóló könyvével ( A gyógyító lábmasszázs, avagy történetek, amelyeket a lábak beszélnek el". Rochester, N. Y., magánkiadás. 1938, ill. 1963.) szakmai körökben fogalommá vált. Hanne Marquardt német masszõrnõ Eunice Inghamtól tanulta a talpmasszázst, és saját ismereteivel kibõvítve elterjesztette Európában. Azóta egyre többen - orvosok, terapeuták, érdeklõdõ laikusok foglalkoznak ezzel típusú masszírozással. A különbözõ iskolák termé
szetesen nem egyformák: eltérõek a fogások, különbözõképp magya rázzák a hatásmechanizmusokat. A fejlõdést semmiképp sem tekinthetjük lezártnak. Bárki, aki intenzíven foglalkozik a témával, mindig találhat valami újat a saját vagy más lábán. Egyik-másik szerv speciális elhelyezkedésének, minden ideg pontos lokalizációjának és egyéb finomságoknak csak a tapasztalt szakemberek számára van jelentõsége. 2. A talpmasszázs lényege és hatása Ahhoz, hogy a talpmasszázs hatását és összefüggéseit megérthessük, egy kicsit mélyebbre kell hatolnunk. A bõr nagy és fontos szervünk. Összeköt és el is választ a külvilágtól. Mindenki számára ismeretes a bõr sokoldalú mûködése, a védelem, a hõszabályozás, a fájdalom- és hõérzékelés. A mi szempontunkból az a legérdekesebb, hogy a bõrön és az egész testfelületen a szerveknek, illetve a szervrendszereknek megfelelõ és rájuk hatást gyakorló területek találhatók! Viszonylag egyszerû megérteni, ha figyelembe vesszük az úgynevezett szegmentális reflexzónákat. Ezek olyan részei a testnek, amelynek a belsõ szerveit és a kültakaróját ugyanaz a gerincvelõi szelvény látja el. Egy szegmentális reflexzóna meleg- vagy hidegkezelése, vagy masszírozása javítja a megfelelõ szervek vérellátását. Ezen a felismerésen elismert kezelési módszerek alapulnak: ilyen például a Kohlrauschféle masszázs", a kötõszövetmasszázs", a Cornelius-féle idegmasszázs" stb. Ide tartoznak a Head-zónák is. A hatás idegi-reflektorikus úton jön létre. Sokkal nehezebb megérteni az akupunktúrát, a meridiánmasszázst és a talpmasszázst. Alapjaiban mindhárom nagyon régi módszer. Hatékonyságuk vitathataüan. Mégsem tudjuk megmagyarázni, hogyan jönnek létre sokrétû és jól irányítható hatásaik. Ezért a tapasztalati gyógymódok közé soroljuk õket. Bár idõközben a bõrellenállás méréseivel (és egyebekkel) meghatározták a meridiánok, az akupunktúrás pontok és reflexzónák pontos helyzetét, mindmáig nem sikerült tudományosan" bebizonyítani léte
zésüket. Nem bizonyított, hogyan jönnek létre a sokszor zavarba ejtõ hatások, milyen pályákon futnak a kiváltott ingerületek. Máig nem tudtak semmiféle anyagot izolálni, nem találtak semmit! Az a tény, hogy az akupunktúrás pontok, a meridiánok lefutása és a reflexzónák nem láthatók (csak a különleges képességekkel megáldottak láthatják), de a pontok is, a zónák is érzékelhetõk" és mérhetõk, megerõsítik azt a feltételezést, hogy a hatás az energiamezõkön és -pályákon alapul. Ezek csak élõ testben léteznek; a halottak boncolásakor már nem találhatók meg. Talán nem is csak a technikai lehetõségeket, lényeget és hatást kell ábrázolnunk és szemléltetnünk. A konkrét esetben induljunk ki abból, hogy a talpmasszázs által kiváltott ingerületek nem közvetlenül anyagi testünkben, hanem az energiatestünkben" jönnek létre. A Biblia is említi ennek létezését; bizonyos emberek láthatják az élõlények energiatestét, amire a Kirlianfotográfia szolgáltatja a bizonyítékot. A lelki, szellemi és testi betegségek - a megváltozott frekvencia miatt - egyaránt megváltoztatják a képet. Ha a megfelelõ kezelés hatására újra normalizálódik a túl alacsony vagy túl magas frekvencia, tehát az ember újra egészségessé válik, akkor az energiaképe is újra megváltozik. A talpmasszázs nagyon hasznos eszköz a testfrekvenciák harmonizálására és stabilizálására. Hasonlítsuk az energiatestet a földhöz, az ember energiaháztartását bolygónk vízháztartásához. Az elsõ élet a vízbõl ered, minden további élet a megfelelõ mennyiségû és állapotú víztõl (gõz, víz, jég) függ. Képzeljük magunk elé a Föld összes vizét, a forrástól a tengerig, az esõerdõtõl a sarkvidékig, a mocsártól a sivatagig, a föld alatti vízfolyásokat és a párát a levegõben. Jussanak eszünkbe az aszályról és árvízrõl szóló hírek. A víz egyszer életet ad, máskor halált hoz. Ugyanígy viselkedik testünkben a finom" energia: életet ad, alakítja és táplálja. Ha viszont nem megfelelõen folyik - zavar támad az eloszlásában" -, aszályok és árvizek jönnek létre, amely egészségünkben kisebb-nagyobb katasztrófákhoz vezet. Ez a finom" energia (biomagnetikus energia, plazmaenergia, delejes erõ, más néven od), illetve ennek az energiának a szervekhez kötött része hozza létre a Kirlian-fotók sötétedéseit. Felismerhetõk azok a
területek, amelyek frekvenciája különbözik a test többi részének frekvenciájától; ezek tehát olyan területek, amelyekben másfajta energiaeloszlás uralkodik. A keleti orvostudomány szerint ezek a területek a telítettség vagy az üresség állapotában vannak, és ezeket jin vagy jang energiának" nevezné vagy adott esetben az érintett területbõl (szervbõl) vezetné le. A talpmasszázzsal nagyon jól befolyásolható a mindenkori energiaállapot. 1. Az egészséges ember - Harmónia A bioelektromos és a biomagnetikus energia ideálisan minden szervben meghatározott feszültségi állapotot hoz létre, mely a szervezet, a szervek optimális mûködéséhez szükséges.
2. Zavaró hatás, betegség (Például: harag - epegörcs) A zavaró tényezõk a test, a szerv optimális mûködéséhez szükségestõl eltérõ feszültségû erõterek és a frekvenciák kisebb-nagyobb helyi változásait hozzák létre. Az érintett testrészekhez tartozó területek és a reflexzónák is károsodnak. Nincs formában" az ember! A megváltozott energiaállapot feszültségeltolódást (pangást vagy túlfeszültséget) hoz létre, és ennek következtében zavar támad a szervezet sav-bázis egyensúlyában. Megváltozik a testfolyadékok telítettsége és áramlási sebessége, s amit a teljesítõképesség csökkenése miatt nem tud magával sodorni, azt - ha csak átmenetileg is deponálja, mint a hivatalnok az aktákat szabadsága alatt az íróasztalfiókban. Ilyenek a kristályos és kocsonyás lerakódások, a koleszterin, a mész stb. a legkülönbözõbb testrészekben, a láb reflexzónáiban is. Ha megfelelõ inger éri a láb reflexzónáját, akkor az a következõképp hat:
3. A kezelés a) A keringés serkentése Fõként nyomással váltunk ki idegi reflexeket. Ezáltal növekszik a véráramlás a lábban és másodlagosan javul az egész test véráramlása. Emellett az érintés és még inkább a fájdalom érzékelése a folyamatokhoz való tudatos és tudatalatti odafordulást hoz. b) A feszültség és frekvencia befolyásolása A többek közt dörzsöléssel kiváltott energetikai reflexek a reflexzónában egy energetikai lökéshez, egyfajta minisokkhoz" vezetnek. Ingerületet váltanak ki, ami befolyásolja a reflexzónához tartozó testrész energiaállapotát. A reflexzóna ingerlése tehát feszültség növekedést vagy csökkenést indukál a vonatkozó területen és befolyásolja a frekvenciáját. c) Az energia vezetése Az erõsen negatív töltésû lábak (lásd az 1. rajzot) közvetlenül tudnak energiát felvenni a pozitív töltésû környezetbõl, például a földbõl. Ha a lábakhoz képest a kezek pozitív (jobb) és negatív (bal) töltésüek, akkor a talpmasszázs során töltéseket adnak le a lábaknak, és ezáltal az egész test energiaáramlását mozgásba hozzák. Ha a lábak kezelését más végzi, akkor ez a hatás egy kicsit erõsebben érvényesül, mint ha mi magunk végezzük. A masszázs felszabadítja a reflexzóna lerakódásaiban lekötött és gátolt energiát és az újra rendelkezésre áll. d) A fehér folt" A talpmasszázs lényegérõl és hatásáról szóló fejtegetések szintje ma még a tudás és nem tudás határán mozog. A fizikális-orvosi kutatásra még sok megoldandó feladat vár.
Az energetikai reflex feszültséget indukál a célszervben és befolyásolja a frekvenciát; túlnyomórészt az adott testfélben zajlik. y A kezelõ kéz új energiát ad át, és felszabadítja a test lekötött energiáit. Az idegingerület eléri a gerincvelõt és az agyat, fokozott véráramlást hoz létre, tudatosítja a folyamatot. Az idegingerületek nagy része oldalt vált! Fehér folt: minden, amit még nem tudunk a talpmasszázs hatásmechanizmusáról!
3. A talpmasszázs felhasználási területe és korlátai A talpmasszázs-kezelés elõtt mindenekelõtt tudnunk kell, mit akarunk elérni: egy konkrét terület frekvenciáját akarjuk-e növelni (tonizálás, aktiválás), a frekvenciát kívánjuk-e célzottan csökkenteni (szedálás, nyugtatás) vagy egy önmagában egészséges testben a harmonizálást szeretnénk elõsegíteni. Ehhez semmiképp sem elegendõ csupán a zónák ismerete. Elõször egységében kell megérteni az ember létállapotát ahhoz, hogy azután óvatosan, megfelelõ, testre szabott eszközökkel a test harmonikus, magas energiaszintû egyensúlyi állapotához közelíthessünk. Az egyensúlyt könnyen megérthetjük, ha magunk elé képzelünk egy mérleget. Ha a mérleg mindkét serpenyõjébe ugyanakkora súlyt helyezünk, akkor a két serpenyõ egyensúlyban van. Eltolódik az egyensúly, ha az egyikhez valamit hozzáteszünk vagy elveszünk belõle. Ha az egyik serpenyõben lévõ súlyhoz valamit hozzáteszünk, akkor az egyenlõtlenséget logikusan csak úgy tudjuk megszüntetni, ha a hozzátett dolgot újra eltávolítjuk. Az emberre vonatkoztatva mindez a következõket jelenti: ha például influenzavírusok támadnak meg és hatolnak be a szervezetünkbe, akkor megbetegszünk. Testünk, mint zavaró tényezõket, felismeri a vírusokat és megpróbál megszabadulni tõlük. Belázasodunk, és a láz megöli a vírusokat. A test a tõle telhetõ leggyorsabb úton igyekszik megszabadulni a feleslegtõl". Az ember gyakran másképp gondolkodik, mint a teste. Úgy próbálja megszüntetni az egyenlõtlenséget, hogy a másik serpenyõhöz is hozzátesz valamit. A fenti példát folytatva: ez leggyakrabban egy gyógyszer, amely lenyomja a lázat, és az influenzát egyáltalán nem engedi kitörni.
Látszólag ugyan egyensúlyt hoz létre az egyik felesleg" kompenzálása egy másik felesleggel" a másik serpenyõben, de a mérleg (és az ember) nem bírja sokáig! A túlterhelés összeomláshoz vezet. Egy másik példa. Egy hosszú, megerõltetõ nap után a mérleg egyik serpenyõje lesüllyed: a stressz, a fáradtság és az éhség kiszívták belõlünk az erõt, testünk joggal követeli az evést és az alvást. De az ember azt gondolja: ma nincs idõm kipihenni magam. Megfelelõ" mennyiségû kávé és cigaretta elveszi az éhség és fáradság érzetét; az egyensúly látszólag helyreállt. De csak látszólag, mivel most mindkét serpenyõ könnyebb. Ez a súlycsökkenés sokáig nem okoz látható panaszokat; mindaddig míg a teherbíróképességünk teljesen ki nem merül. És akkor azután mindenki csodálkozik: hogy lehet ez, hiszen mindig egészséges volt? Jó lenne, ha megszívlelnénk! Jó lenne, ha soha nem elégednénk meg a látszólagos egyensúllyal! Tekintsük testünket segédeszköznek, amely földi tartózkodásunk idejére rendelkezésünkre áll! Energiahasznosítás, mozgás, kommunikáció - egyetlen más élõlénynek sincsenek hasonlóan kedvezõ feltételei a fejlõdéséhez! A szellem és a lélek a test által hódítják meg a világot. A szellemnek és a léleknek elég figyelmesnek és okosnak kellene lennie ahhoz, hogy gondosan ápolja a testet. A mérleg példája mutatja, hogy minden gondoskodás és gyógyítás csak akkor jelent igazi segítséget, ha a jó oldalon, a megfelelõt teszi hozzá vagy veszi el. Mindenki számára világos, hogy egy laikus nem tudja elsõre eldönteni, mi az, ami szükséges. Betegségek esetén ez az orvos vagy más gyógyító személy dolga. De mindenkinek azon kell fáradoznia, hogy megismerje az összefüggéseket, és arra kell törekednie, hogy egy magas szintû energiával telt egyensúlyi állapotot hozzon létre, tartson fenn. Figyelem: Az ön- és párgyógyítás korlátai Bármily hasznos is a talpmasszázs, bizonyos esetekben nem szabad alkalmazni: 1. Lábbajok esetén: kiütések, súlyos lábgombásodás, gyulladások, köszvényes duzzanatok, nyílt sérülések, égések, heveny lábfájdalmak stb. 4V
2. Bármely fertõzõ betegség esetén. Nagy tapasztalat és tudás szükséges: 1. minden súlyos megbetegedés esetén, 2. terheseknél, 3. nagyon kis gyermekeknél és nagyon idõs embereknél. 4. A természetes" talpmasszázs A mezítláb járás (dicsõítõ ének a lábakról) A lábfej, különösen a talp az élet érintkezõ helye". A lábakkal nemcsak a talajjal, a földdel, a közvetlen hellyel való érintkezés lehetséges, a távolabbi környezettel is felvehetjük a kontaktust. Mi haszna lenne, hogy a szemünkkel a messzi távolba látunk, a fülünkkel távolról hallunk; mi haszna lenne a kezünknek és az ujjainknak, amivel mindezt meg akarjuk fogni, ha nem lennének lábaink, hogy odavigyenek hozzájuk. A lábunk adja a szabadságot, hogy elmenekülhessünk a veszélybõl, a lábunk teszi biztonságossá életünket. A lábaink nagymértékben hozzájárulnak, hogy örömmel, boldogan éljük meg és járjuk be a világot, a Földünket. De a lábak közvetítõk is. Csakúgy, mint ahogy minden széphez elvezetnek, a belsõ állapotokat is a lábak, lábfejek és talpak közvetítik a külvilág felé. A legtermészetesebb talpmasszázs a mezítláb járás. Az evolúciós fejlõdés során az ember felegyenesedett és két lábon kezdett járni: ez nagyon fontos a mai ember további fejlõdése szempontjából. A lábak egykori jelentõségét az élet biztosításában, a környezet felfedezésében, az életterek meghódításában ma már csak a természeti népek életmódja alapján sejthetjük. Bár a korai embernek sem kerék, sem ló, sem autó nem állt a rendelkezésére, mégis - gyalogosan benépesítette az egész világot. Mezítláb indult útnak Közép-Afrikából, hogy benépesítse a Földet (Lucy õsanya).
A majmokon kívül egyik nemzetségnek" sincsenek hasonló kezei és lábai, mint az embernek. A két lábra való felegyenesedés az agy fejlõdésének kezdete. A talpakon keresztül hirtelen az egész testsúly a földre nehezedett, és a reflexzónákat is jobban ingerelte, mint különben. A mezítláb járó (elõ)ember, anélkül, hogy tudta volna, fokozottabban ingerelte az agyát és gyorsabban kezdett fejlõdni. Ettõl kezdve tanult meg az ember tudatalattija a lábak földdel való érintkezésekor létrejövõ különbözõ érzésekre odafigyelni. Reparációs rendszerek fejlõdtek ki, és kifejlõdtek a mezítláb járás közben létrejövõ hatások lehetséges hasznosítására irányuló mûködések is. Reflexterületek épültek ki, a szervezet a reflexeket felismerte, a hasznosakat megfelelõen kódolta és beépítette a tudatalatti életbe. A szükségtelen, visszatérõ ingereket fájdalomként raktározta el. így tudunk az ilyen hatásokra reagálni. Még nem távolodtunk el eléggé a naponta mezítláb járó léttõl. Testünk még nem felejtette el a járás közben a talpakkal szemben az evolúció során támasztott követelményeket. Ez azt jelenti, hogy a tudatalattink azt várja, hogy járás közben egyik-másik hegyes vagy kemény tárgy a talpunkba nyomódjon. És azt is várja, hogy a nyomás reflexesen érintse az ide tartozó testrészeket is. (Ebbõl következõen, kitanultuk", hogy a túlságosan hegyes kövekre" figyeljünk.) Ahogy fejlõdtek" a lábbelik, úgy távolodott el a lábunk a természetestõl. A cipõ manapság, fõleg a nyugati civilizációkban, a mindennapi öltözékünkhöz tartozik, és csak nagyon keveset járunk mezítláb. Mivel a lábunk cipõben van, járás közben a tudatalatti elvárásai" nem teljesülhetnek. Tudjuk, milyen fájdalmasak a beteljesületlen elvárások! A lelkünkig hatolnak. A mai cipõk belsõ felülete - az úgynevezett talpbetét - teljesen sima, lapos és egész nap ugyanazt a lapos felületet biztosítja a lábnak. A természet azonban úgy informálta (kódolta) a lábat, hogy a talaj nem egyenletes (dombok és völgyek, hullámos és sík részek váltogatják egymást). A nem megfelelõ cipõbe úgy van beleszorítva a láb, hogy negatív reflexek alakulnak ki: hiányzik a tudatalatti elvárásának kielégítése, és zavar támad a mûködésében. Mindez lelki konfliktusokhoz és testi betegségekhez vezethet. A talpmasszázzsal utánozhatjuk a mezítláb járást. A láb ugyanis (a testtel és a tudatalattival) nem érzékeli a csalást": a masszázs által
kiváltott érzeteket - az elvárást kielégítve - a mezítláb járáshoz hasonlóként továbbítja. A legtermészetesebb talpmasszázs tehát a mezítláb járás. Ezt jól jegyezzük meg, és amikor csak lehet, járjunk mezítláb! Azt javaslom, kocogjon mezítláb homokos partokon! Minél inkább távolodunk a nyártól, elõbb a hûvös õszbe, majd a hideg télbe, egyre vastagabb zoknikba és gyakran rosszul szellõzõ cipõkbe bújtatjuk a lábunkat. Akinek izzad a lába, tudja, milyen nyirkosnak és kellemetlennek érzi a meleg lábbeli ellenére - vagy épp amiatt. Nem lenne szabad rosszul szellõzõ cipõket viselnünk. Sok embernek nem izzad, inkább mindig jéghideg a lába. Alig van olyan gyógymód", amely meg tudná változtatni ezt az állapotot. Bizonyos ideig segít a forró fürdõ, a séta, torna vagy a munka közbeni mozgás. A jelenségnek biztosan nagyon sok oka van. De nem mindig betegség okozza - mint például a lábak vérellátási zavarai vagy általános keringési zavarok. Tartósan ",'ideg lábak esetén tanácsos orvoshoz fordulni. Jéghideg lábakat okozhat az egész napos meleg öltözet is. A talp ugyanis nem érintkezik a talajjal, s ilyenkor szükséges terhelése annyira lecsökken, hogy az egyszerû járás során nem éri megfelelõ idegingerületet kiváltó nyomás. Tudjuk, milyen jól elérhetõ talpmasszázzsal a test bármely területe. Ez a lábakra is érvényes: a talpmasszázs elernyeszti és felmelegíti õket. Amíg az ember nem tudja maga elvégezni a talpmasszázst - és egy terapeuta sem áll a rendelkezésére - addig a legkülönbözõbb eszközökkel segíthet magán. Ezek használatáról és hatásukról késõbb szólunk. Hogy lábaikat télen melegen tartsuk, a következõt javasoljuk: Szerezzünk be egy körülbelül 50-60 centiméter széles, 80-100 centiméter hosszú és 15 centiméter magas ládát. Ha ügyesek vagyunk, összeépíthetjük a ládát a padlóval. Durva homok és különbözõ nagyságú kavicsok (patakhordalék) jól átmosott keverékét tegyük bele. Esetleg egy nagyobb, szegletes, éles követ is. Mindezt jól mossuk át és szárítsuk meg. A lakás egy lehetõleg meleg helyén vagy a fürdõszobában vagy közvetlenül az ágy mellett állítsuk fel, és mindig rendelkezésünkre áll ez a
homokos part".
Amilyen gyakran csak megtehetjük, tegyünk a ládánkban egy parti" sétát. Természetesen mezítláb! Hamarosan tapasztalni fogjuk, milyen jótékony hatásúnak érezzük a kövek néha akár fájdalmas nyomását is. A lábaink felmelegednek és könnyûek lesznek. A nagyobb, éles követ használjuk a láb keményebb részeinek megdolgozásához. Idõsebbek tartsanak egy széket vagy asztalt a láda közelében, amelyre támaszkodhatnak, így könnyebben sikerül megtartani az egyensúlyukat. Könnyebben tehermentesíthetik a lábukat, ha egy ponton nagyon fájdalmas lenne. Ugyanilyen fontos egy ilyen láda a gyerekek számára az egészségük, tanulásuk és növekedésük érdekében.
Második fejezet Amit a talpmasszázsról tudni kell Elméleti alapok
I. Mire kell figyelni a talpmasszázsnál? 1. Elhelyezkedés az ön- és a párkezelésnél A talpmasszázs egyik legfontosabb mozzanata, hogy a páciensnek olyan testhelyzetet találjunk, amely a legkellemesebb neki (és a kezelõjének). Fabatkát sem ér akár a legjobb masszírozás, ha görcsös helyzetben végzik. Az önkezelésnél mindenkinek magának kell megtapasztalnia, melyik helyzet a legmegfelelõbb a számára. Ritka az olyan sovány és hajlékony ember, aki bármely helyzetben tud dolgozni. (Lényegesen könnyebb a helyzet párkezelésnél.) Az önkezelésnél bizonyos reflexzónák masszírozásánál kevesebb gondot okoz a megfelelõ testhelyzet elérése, ha a talpunkat egy szeglethez vagy sarokhoz nyomva masszírozzuk. A cél szempontjából mindegy, hogy fekve a falnak, vagy ülve vagy állva nyomjuk valamilyen tárgynak a talpunkat. Mind az önkezelésnél, mind a párkezelésnél mi magunk választhatjuk ki a megfelelõ helyet és alátétet. Tõlünk függ, hogy az irodában, a stúdióban vagy otthon végezzük-e a talpmasszázst, és ágyat, széket vagy fürdõkádat használunk-e hozzá. Kedvezõ feltételek mellett a leggyümölcsözõbb a munka! Tekintsük át a gyakorlatban jól bevált testhelyzeteket: a) Önkezelés esetén Ülve behajlított lábbal, a lábfejet a másik combra helyezve felhúzott lábbal, a lábfejet az ülõkén nyugtatva szabóülésben - a lábfejet az ülõkére helyezve az adott lábon ülve, a lábfej a fenék alatt fekszik, a test mellett elérhetõ kinyújtott vagy gyengén behúzott lábbal, úgy, hogy egy peremhez vagy sarokhoz nyomjuk a talpunkat Állva - kinyújtott vagy enyhén megemelt lábbal, úgy, hogy egy szeglethez vagy sarokhoz nyomjuk a talpunkat, létrán állva (bordásfalon)
Fekve - kinyújtott vagy enyhén behajlított lábbal, úgy, hogy egy szeglethez, sarokhoz vagy a falhoz nyomjuk a lábunkat Az ön- és párkezelésben egyaránt bevált a félig fekvõ, félig ülõ helyzet egy díványon vagy fotelben. b) Párkezelés esetén Ülve - kinyújtott vagy enyhén behajlított lábbal, a lábfej a szemben ülõ partner combján nyugszik. (Tanácsos egy törülközõt aláteríteni, fõleg, ha olajjal dolgozunk.) Fekve - kinyújtott lábbal. Ha úgy kényelmesebb, a nem kezelt lábat behajlíthatjuk. A kezelés alatt álló láb valami puhább alátéten (párnán) nyugszik. A lábfej túlér rajta, hogy a kezelõ megfoghassa. A kezelõ kényelmesen ülhet a láb végénél. A kezelés alatt levõ láb a combján fekszik. Mindenki jól jegyezze meg: az elhelyezkedésben a legfontosabb a kényelem és az ellazulás. Az önkezelésnél ezt néha nehéz megvalósítani, mert a lábak felhúzása, a munka közbeni erõfeszítés és a közben fellépõ fájdalom ellentétben áll az ellazulással. De ha a kiváltott érzeteket tudatosan pozitív eseménynek, fájdalmas gyógyírnak" tekintjük, tapasztalni fogjuk, milyen jól boldogulunk a munkánkkal. Merüljünk el teljesen a gyógyító folyamatban. 2. A helyes elõkészítés Összpontosítsunk, hangolódjunk rá a talpmasszázsra Mielõtt hozzáfogunk a talpmasszázshoz, rá kell hangolódnunk. Egy feladatot csak akkor hajthatjuk végre sikerrel, ha felkészültünk rá. A kezelésre a kezelendõ személynek is fel kell készülnie; vonatkozik ez arra a bizonyos órára, de a hosszabb idõtartamra is. Összhangnak kell lenni akkor is, ha csak egy gyerekrõl vagy más családtagról van szó. Ha a családban már szokássá vált a talpmasszázs, nem kell újra felkészülni rá: már követeljük, fõleg ha fáj valamink vagy nem
érezzük jól magunkat. Ilyenkor gyorsabban odafekszünk a saját vagy más gyógyító keze alá. (Azért nagyon elõnyös, ha egy családban értenek a talpmasszázshoz, mert a kezelés olyankor történhet, amikor a leginkább ráhangolódtunk - vagy a legnagyobb szükségünk van rá. Még a saját kezelésünkre sem vagyunk mindig felkészülve. Gyakran megesik, hogy elátkozzuk vagy akár el is mulasztjuk a terapeuta egyik-másik idõpontját, mert egyszerûen nincs kedvünk hozzá; nem vagyunk ráhangolódva!) Az idõbeosztás Megközelítõen pontos idõbeosztás szerint kell dolgoznunk; az idõintervallumok ne legyenek túl rendszertelenek. Kivételt csak az olyan apró rosszullétek kimasszírozása jelenthet, amelyek egy-két kezeléssel leküzdhetõk. Súlyosabb bajok és rövid ideje tartó alkalmazás esetén legyen a kezelés rendszeres. A zavaró tényezõk kiküszöbölése Az elõkészületek során bizonyosodjunk meg róla, hogy az alatt a rövid idõ alatt, amíg a talpmasszázs tart (naponta 15 perc, lásd: 134.0.), valóban semmi ne zavarhasson meg. Magunk is, de különösen a gyerekeink menjenek elõtte WC-re. Erre a rövid idõre senkinek se legyünk elérhetõk, még telefonon sem! Ezzel szemben a könnyû zene kedvezõen hat. Oldja a feszültséget és eltereli, fõleg a gyerekek, figyelmét. Különösen kezdetben elõnyös, amíg a család rááll a talpmasszázsra, mert a kezelõ munkájának figyelése is zavaróan hat. A testszag is zavaró lehet, fõleg a kezelõ számára. Egy kellemesen meleg lábfürdõ elõnyösen hat, de - ellazító hatása miatt - mindenféle más fürdõ is ajánlott a talpmasszázs elõtt. A lábak vizsgálata: Figyeljük meg alaposan a lábunkat és a családtagjainkét is. Betegségek alatt jelentõsen megváltozhat a lábak alakja, színe és egyéb adottságai. Jegyezzük fel a benyomásainkat, hogy jobban emlékezzünk a változásokra. Sokszor a lábak elõbb reagálnak, mint ahogy a test többi részén megjelennek az elváltozások. Ilyenkor gyorsabban és célzottabban tudunk beavatkozni.
Jó gondolatok: Gondoljunk jó érzéssel a lábainkra. Összekötnek a környezettel, biztosítják állóképességünket és a betegség és egészság információit is hordozzák.(A talpmasszázs kiépíti ezt a képességet a lábakban.) Érintéssel teremtsünk közvetlen kapcsolatot: Mindezek után azonban ne kezdjünk rögtön hozzá a talpmasszázshoz. Elõbb - óvatosan és szeretettel - vegyük kézbe rövid idõre a lábunkat, egyiket a másik után. Simítsuk õket végig, forgassuk és mozgassuk meg egy kicsit. (Jegyezzük meg a fájdalmas vagy más különös helyeket, hogy késõbb beépíthessük a kezelésbe.) A talpmasszázs ezen, fõleg az önkezelésre vonatkozó elõkészületei, bizonyos módosításokkal a családtagok kezelésére is érvényesek. Úgy tûnhet, hogy természetes és magától értetõdõ dolgokat fejtegetünk itt hosszasan, de éppen ezeket az apróságokat szokták mindig megkérdezni. Tapasztalatból tudjuk, hogy csak kevesen gondolnak a lábukra, és még kevesebben arra, hogyan teremtsenek kapcsolatot vele. 3. A fogások Ha elolvassuk ezt a fejezetet, megértjük: egyáltalán nem mindegy, hogyan masszírozzuk a lábat! Minden, jól alkalmazott fogásnak specifikus hatása van. Alaposan meg kell tanulnunk és be kell gyakorolnunk a fogásokat, hogy célzot tan alkalmazhassuk õket! Elõször a saját combunkon vagy karunkon gyakoroljuk a fogásokat, soha ne a lábfejeken próbálkozzunk elõször! Súlyos bántalmakat és túlfokozott reakciókat válthatunk ki! Csak ha már minden fogást elsajátítottunk és elméletileg is ismerjük a hatását, akkor masszírozzuk a lábfejet. Eleinte mindig az alapprogram szerint dolgozzunk (lásd: 126.0.). Néhány szó a kézkörmökrõl Semmiképp ne vágjuk túl rövidre a körmöket, de túl hosszúak se legyenek. A körmök akkor megfelelõ hosszúságúak, ha az ujjbegyek felõl (tenyér felõl) nézve széleik még éppen láthatók. Legyen inkább
kicsit hosszabb a köröm, mint rövidebb; így nem fájdulnak meg anynyira az ujjbegyeink. A kezek elfáradása Gyakorlásaink kezdetén csodálkozni fogunk, milyen hamar elfárad a kezünk és a karunk a szokatlan munkában. Hogy a masszírozás kevésbé legyen megerõltetõ, a következõket tartsuk szem elõtt: Ne csak a hüvelykujjunkkal dolgozzunk, használjuk a többi ujjúnkat is. Felváltva használjuk a kezeinket. Mindig gondoskodjunk az ujjaink, illetve a kezünk megtámasztásáról; ez vezeti a mozgást és megkönnyíti az erõátvitelt. így célzottabban lehet masszírozni, mint ha ujjaink a levegõben lebegnek". Leginkább a másik kezünkkel, olykor az ujjainkkal támasszuk alá. Nagyobb nyomáshoz használhatjuk, az ujjperceinket is: így erõfeszítés nélkül lehet nagy nyomást gyakorolni, mert az egész kar fejti ki az erõt. Könnyebb stabilizálni az alapízületben enyhén meghajlított ujjúnkat, mint a kinyújtott hüvelykujjat. Váltogassuk ujjainkat! Adott esetben használjunk segédeszközöket (lásd: a 69.o.). Fõleg az önkezelésnél gyakran lehetetlen az ujjakkal és a kézzel megfelelõ ideig kifejteni a szükséges nyomást, különösen, ha az fájdalmat okoz (lásd a heveny betegségek kezelését). Nem olyan könnyû magunknak fájdalmat okozni! Elkerüljük a kéz reflexes görcsét, ha a testsúlyunkat, illetve testsúlyunk erejét és segédeszközöket is felhasználunk. A talpmasszázs közbeni érzések A lábak érintésekor jól ismert érzések jönnek létre. Sokan nagyon csiklandósak. Emiatt az érzékenység miatt sokan visszariadnak a talpmasszázstól.
A csiklandós érzést általában az egészen finom érintés váltja ki. Ezért, különösen eleinte, mindkét kézzel keményen kell megfogni a lábaka:. (Lásd: A helyes bevezetés 58.o.). A kezelést a talpmasszázs során létrejövõ érzések - fõleg a fájdalom - irányítják. Tudjuk már, hogy a reflexzónák - az egészségünkben támadt zavarok miatt - fájdalmasakká válhatnak. Mivel a talpmaszszázskezelés közben ezek a területek fájdalmasabbak, felvilágosítást adnak" a hozzájuk tartozó testrész lehetséges betegségérõl. Ilyenkor a masszírozás fájdalmas, de ez a fájdalom pozitív, mert elõsegíti a gyógyítást. (De magával a talpmasszázzsal nem szabad a másiknak fájdalmat okozni, mint az, sajnos, sok kezdõnél tapasztalható!) A gyakorlott talpmasszõr munkáját a fájdalommal szabályozza. Mielõtt másokat kezelnénk, magunkon tapasztaljuk ki (és próbáljuk meg kézbeií tartani") a fájdalmat és a többi érzést. így sokkal jobb helyzetbõl indulhatunk. Bizonyos javallatok esetén a kézkörmök alkalmazása is ajánlott. Rövid, erõteljes nyomással (fájdalmas lövéssel") gyakran sikerül a szervekben lekötött energiát felszabadítani. (Lásd: A talpmasszázs lényege és hatása). Fogások a talpmasszázsban (Soder-Feichtensehlager/Weiglhofer után)
1. Könnyû szaggatott érintés 4" (átlapoló simítások) H: Megnyitó; az elsõ lágy kapcsolatteremtés, behízelgés" a testbe, bizalomkeltés. F: Frekvencianövelõ E: - a talpmasszázs kezdetén és végén; fõként pszichikai, lelki megnyugtatás, a talpmasszázs alatt többször meg kell ismételni (mindenekelõtt a kézháttal). T: Lágyan a kéz- és ujjhátakkal és az ujjhegyekkel. Könnyû simítással (5 centiméter vagy hosszabb) megszakítani és felemelni, átlapolva újra elkezdeni, és ugyanebben az irányban tovább simogatni, eltolódva ismételni. I: Például túlfokozott reaciók esetén megnyugtatásra a masszírozás alatti általános megnyugtatásra pszichoszomatikus megbetegedések esetén 2. Könnyed folyamatos érintés > Simogatás H: Tonizáló, felépítõ, izgató, erotikusán is. F: Frekvenciaemelõ E: - gyengeség, energiahiány, bénulásos jelenségek, fáradtság szomorúság, szenvedés legyengült általános állapot, lábadozás a masszázs alatti megnyugtatás T: Az ujjhegyek vagy az egész kéz dolgozik. Hosszú húzások, majdnem, mint a simogatás, mindig egy iránypa haladva (soha nem oda-vissza!), helyben vagy eltolva ismételni. I: Például étvágygerjesztésre keringésserkentésre
3. Húzás (vagy tolás) a) Húzás stopnyomással 4* húzni vagy tolni anélkül, hogy elemelkedne, nyomással megmegszakítani H: lágyan aktiváló, feloldó, stabilizáló, harmonizáló F: frekvenciaemelõ E: - pangás: nyirokpangás, vízpangás stb. gyengeség: gyenge keringés, gyenge emésztés nehézkes, lassú, gyenge állapot nagyon fájdalmas helyek elõkészítése T: Ujjhegyekkel, fõként a hüvelykujjheggyel. Húzás, széles, felületes mozgás nélküli nyomás, továbbhúzni vagy tolni anélkül, hogy a bõrtõl elemelkedne; újra nyomás, továbbhúzni. Mint egy folyamatos húzás (vagy tolás), amelyet kis, pontszerû stopnyomások" szakítanak meg. I: Például az isiászkezelés elõkészítésére reumatikus állapotok testtartási hibák (a torna támogatására!) b) Húzás stoppal (megállással) X a nyomás csak jelképes alapjában véve ugyanaz, mint a 3a) H: lágyan felépítõ, energiagyûjtés" F: jelentõs frekvencianövelõ E: Ezt a fogást túlnyomórészt idegi és energetikai területek befolyásolására használják. T: A vonás ugyanúgy megy, a stop egy kicsit tovább tart, és nem olyan mély. I: Például félelem sírós alaphangulat nagy általános gyengeség
4. Álló nyomás Közvetlenül a reflexzóna, a szervek és a hozzátartozó testrészek energiaállapotára hat (akárcsak az akupunktúra). a) puha, álló nyomás O Lágyan és szélesen H: - túlnyomórészt tonizáló, felépítõ az energiákat harmonizáló helyileg fájdalomcsillapító F: frekvencianövelõ E: - néma területek aktivizálása idült betegségek kezelésének elõkészítése rendkívül fájdalmas zónákkal bíró heveny esetek elõkészítése az agy és az idegek reflexzónáihoz (gyengeség, bénulások) a gerinc és az izmok reflexzónáihoz és sok más egyéb T: Az ujjbegyekkel dolgozunk, több is dolgozhat egyszerre, (nagy felületen) közvetlenül a csomókon, keményedéseken, hegeken stb. vagy egy fájdalmas ponton vagy a központi szerv ponton puhán, szélesen, folyamatos nyomással körülbelül hat másodpercig megtartani három másodperc szünetet tartani hat másodpercig nyomni stb. háromszor- ötször ismételni I: Például aranyerek, bélbetegségek, isiászos panaszok b) közepes, álló nyomás
E: Mindenekelõtt nagyon fájdalomérzékeny embereknél: mindig, ha nagy a túlfokozott reakció veszélye (vakbél, minden mirigy, tüdõgyulladás, isiász stb.); tovaterjedõ gyulladásos folyamatok (például fenyegetõ tüdõgyulladás); az ilyen betegségek kezelésének bevezetése. T: Az ujjhegyekkel, illetve az ujjcsontocskákkal vagy szondával. Ugyanúgy, mint az álló nyomásnál, csak mélyebben és kisebb felületen, célzottabban; Segédeszközök: szonda, egy perem, egy sarok, golyó. I: Például: gyenge keringés, idült vakbélpanaszok, idült hörghurut (bronchitis) c) erõs, álló nyomás © H: nyugtató; felszabadító, görcsoldó, ellazító; a reflexzónákban lekötött, megkeményedett" energia felszabadul. F: csökkentõ E: - régi keményedések, feszülések heveny, akár gyulladásos betegségek is mindenekelõtt a sarok területén T: Széles, mély, pontszerû nyomás. Csonttal, ujjheggyel, szondával, peremen, sarkon. 1. Nagyon hegyes, gyors egymásutánban ismétlõdõ nyomás (fõleg a csomószerû keményedéseken; nagyon fájdalmas is lehet!); oldja a feszültséget, csökkenti a legkomiszabb fájdalmat, a 2. elõkészítését is szolgálja 2. Nagyon mély, álló nyomás, hat másodpercig így tartani, három másodperc szünet, összesen háromszor. Ez a nyomás mélyen behatol a zónába (területbe), fõleg az energiaállapotra hat. I: Például: izomfeszülések, izomláz, görcsök, isiászos panaszok stb., de fõleg az energetikai állapot harmonizálása.
5. Mozgó nyomás Fõleg feloldó, felszabadító hatású a szövetekben (savlerakódások stb.) pontszerû mélymasszázs a) könnyû, illetve közepes erõsségû mozgó nyomás ((0))-((0)) H: Egyszerre izgató és feloldó! A káros anyagok a szervek és szövetek jobb véráramlása és fokozott feszültségi állapota miatt lebontódnak, illetve kimosódnak. F: Enytién fokozó vagy semleges. E: - mindenekelõtt a nagyon fájdalmas zónákban a környéki idegek történései (gyengeség) nyálkahártyák (hörgõk) bélrendszer irritációi félheveny (szubakut) állapotok diffúz nyálkahártyavérzések (orr, méh) T: Ujjhegyekkel, ujjcsontocskákkal, peremen, sarkon. Körkörös mozgással az adott helyre a mélybe hatoló nyomást fejteni ki (mély dörzsölés). Nem a bõrt dörzsölni vagy ide-oda húzogatni! 1: Például: gyomorhurut (gastritis), bélhurut (enteritis), hasmenések, felfúvódás, lappangó hörghurut (bronchitis) b) erõs mozgó nyomás (( )) a leggyakoribb fogás! H: erõteljesen felszabadító, ellazító, felosztó, feszültségcsökkentõ F: kissé, illetve erõsen csökkentõ E: - minden (a talpmasszázs által) aktivált állapotban lévõ idült megbetegedés (lásd: Az idült betegségek kezelését); minden heveny megbetegedés (többek közt gyulladások, amelyeket elõször az erõs, álló nyomással megfelelõ frekvenciára hangolni); a salakanyagok erõteljes oldása mind a reflexzónában, mind a hozzá tartozó szervben, illetve testrészen.
Figyelem: túlfokozott reakció lehetséges (például köves panaszoknál: homok és kövek eltávozhatnak!). Kerülendõ: Terheseknél az alsótest reflexzónáit csak óvatosan masszírozni, ezt az erõs nyomást tilos alkalmazni! T: Ugyanúgy, mint az erõs, álló nyomásnál, hegyesen, kis felületû, mélybe hatoló dörzsöléssel, a csomókra, feszülésekre és keményedésekre összpontosítva. I: Például: epepanaszok, asztma, hátpanaszok (csont és izom eredetû), méhdiszlokáció (eltolódás^ 6. Végigsimítás Minden szétfolyik és sugározni kezd! H: 1. Elsõsorban a testfolyadékok áramlására hat (vér, nyirok); feltételezi az oldott káros anyagok elvezetését és kimosását. Ügyelni az irányra! A nyíl megmutatja a végigsimítás intenzitását és irányát egyaránt. 2. A test folyadékainak energetikai állapota javítja, a frekvencia rendezése növeli a transzportkapacitást (szállítóképességet)! * A testes végigsimítás (mélyre hatoló húzás) a testfolyadékok területén komoly feszültségnövekedést hoz létre, ami erõteljes reakciókat vált ki és beveti a test védekezõ erejét -túlnyomórészt testi (fizikai) hatást jelent. => A lágy végigsimítás (felszínes húzás). Ez túlnyomórészt az ember energetikai és lelki (pszichikai) régióit érinti és irányítja. 4. A masszírozáshoz használatos krémek és olajok Nem feltétlenül szükséges használnunk õket, de néha megkönnyítik a masszírozást. a) Hintõpor: Nagyon kellemes egy semleges testhintõpor, ha a láb nyirkos vagy a masszírozás alatt erõsen izzadni kezd.
b) Az olajok száraz, érdes, durva bõr esetén lehetnek nagyon hasznosak. Ne legyen csúszós a láb, hogy jól meg lehessen fogni! A célra kiválóan megfelel például a tiszta olívaolaj, olyan, mint amilyet a konyhában is használunk. Csak néhány cseppre van szükség belõle! Ajánlat: Keverjünk össze egy kis üvegben tiszta zöld olívaolajat néhány csepp (2-5 csepp/lOOml) természetes illatos olajjal. Tartsuk hûtõszekrényben. A masszírozáshoz szükséges mennyiséget csepegtessük a tenyerünkbe, melegítsük egy kicsit és csak azután kenjük a lábakra. Az illatos olaj kiválasztásában bízzuk magunkat az ízlésünkre; segítségünkre lehet a vonatkozó irodalom is. Az illatok segíthetik a talpmasszázs testi és lelki hatását (aromaterápia). c) A krémek ritkán felelnek meg a talpmasszázs követelményeinek. Bõrápoló krémeket és testápolókat csak a talpmasszázs befejeztével használjunk. 5. Segédeszközök A lábak kezeléséhez a legjobb eszköz" a kéz; egyeden más eszköz sem közelíti meg! Ha a masszírozás túl megerõltetõ, ha nincs elég erõnk és kitartásunk, különféle segédeszközökkel megkönnyíthetjük a kéz munkáját. Ám ha segédeszközöket alkalmazunk, mindig gondolnunk kell rá, hogy ezek nem éreznek" úgy, mint a masszírozó kezek. Óvatosabban bánjunk tehát velük! a) A kereskedelemben különbözõ formájú szondákat lehet kapni, amelyek hatásos erõátvitelt tesznek lehetõvé a kéz és a láb között. Figyelem! - Gyakoriak a fokozott reakciók! b) Puha fából készült speciális masszírozó rudacskát leginkább az egészségügyi szakboltokban lehet kapni (avagy készíttethetõk esztergályossal!). A rudacskák nyolc-tíz centiméter hosszúak, körülbelül egy centiméter vastagok, mindkét végükön lekerekítettek és felsõ harmadukban karcsúsítottak (a lábujjak közti tér számára!) Egy kicsit emlékeztetnek a csipkeverõ tûre és némi gyakorlattal nagyon jól használhatók a talpmasszázsban.
c) Bütykös vagy rücskös masszírozólemezek: Nagyon hasznosak a masszázs kiegészítéseként. Az egész családnak elég egy ilyen lemez; a legcélszerûbb a fürdõszobában, a kád elé helyezni. Használjuk rendszeresen, naponta kétszer, fogmosás közben. Mezítláb álljunk a lemezre, de ha a lábunk nagyon érzékeny, egy vastagabb zokni enyhítheti a nyomást. Álljunk két lábbal a lemezre és helyezzük a testsúlyunkat felváltva a jobb, illetve a bal lábunkra, eleinte három-öt percig, késõbb hosszabban. A jeges lábakon is segít! d) Figyelem: A többgörgõs masszírozó görgõ a fiziológiástól (élettanitól) eltérõ ingerületeket hoz létre, túl gyorsan követik egymást a reflexsorok, ami zavaróan hat a testre és idegrendszeri zavarok alakulnak ki. (Olyan, mintha mezítláb csúsznánk le egy meddõhányóról). Általános szabály, hogy minden talpmasszázsnak - függetlenül attól, hogy kézzel vagy segédeszközzel végezzük -a természetes" talpmasszázst, a változatos talajon való mezítláb járást kell, utánoznia, pótolnia; vagyis a nyomás és tehermentesítés ritmikus, dinamikus váltakozásán kell alapulnia. Mivel a talaj manapság inkább csak látványában különbözõ és nem szerkezetében, a cipõkbe gyakran igyekeznek beépíteni a talajról hiányzó egyeneüenségeket. e) A beépített reflexzónákkal" ellátott bütykös cipõk között vannak jók is, meg rosszak is; tájékozódjunk a szakboltokban. A dimbes-dombos talpbetét" (Gehe-Hügelfussbett) egy miniatûr tájat varázsol a talp alá. A dombokat" úgy rendezték el, hogy járás közben az egész testre enyhe reflexes hatást gyakoroljanak. A mélyedések és kiemelkedések belesimulnak a láb formájába, így nem zavarók, és kedvezõen befolyásolják a láb, valamint a test statikáját. f) A meleg kiválóan hat a talpmasszázs elõkészítésében. Vegyünk forró fürdõt vagy melegítsük meg a lábunkat forró vizes palackon, sütõben megforrósított téglán vagy közveüenül a fûtõtesten. Az önkezelés ideális segédeszköze a bordás fûtõtest.
g) Különösen az önkezelésnél hasznosak a közvetlen környezetünkben található segédeszközök. Némelyeknek (fõleg a testesebbeknek) borzasztóan nehéz többé-kevésbé ellazított helyzetben elérniük a lábfejüket. Különösen, ha fájdalmat okozó álló nyomást kell kifejteni! Ilyenkor nagy szolgálatot tesznek olyan egyszerû dolgok, mint például egy bútor pereme, sarka, lépcsõ pereme, létrafokok, golyók, kövek, teniszlabda stb. Kitûnõ szolgálatot tehet az asztal sarka vagy az ágy pereme! Keressünk egy olyan sarkot, amelyet fekve vagy lazán ülve, félig kinyújtott lábbal kényelmesen elérünk. Helyezzük kezelendõ lábunkat a sarokra, a másikat elsõ lábfejünk tetejére, hogy vezesse a lábfejünket és erõsítse a nyomást. Amennyire lehetséges, az elõírt sorrendben végezzük az alapprogramot: a nyomást és tehermentesítést néhányszor ismételjük, azután egy fél centimétert haladjunk tovább. Ez a sarokmasszázs" ugyan megközelítõen sem helyettesítheti a kezet, de azért több a semminél! A talpmasszázst ülve is, állva is végezhetjük. Húzzunk zoknit és tegyünk bele egy golyót vagy sima kavicsot. A nyomás és tehermentesítés váltogatásával centiméterrõl centiméterre haladva egyik területet a másik után dolgozzuk meg. (Lásd: Alapprogram) Nagyon hasznos egy köves láda. (Lásd: 54. o.) Fõként a gyerekek lelik kedvüket az effajta masszázsban" (akiket különben nehéz rávenni a rendszeres gyakorlásra), de csak akkor, ha a láda közvetlen környezetükben, és nem a hideg elõtérben van. A teniszlabda fõleg a gyakori székrekedés és általános bélrenyheség esetén hasznos. Formájánál fogva jól illeszkedik a talpboltozatba, lágyan és pezsdítõleg hat. Üljünk le egy székre, hajoljunk elõre és támasszuk a kezünket vagy az alkarunkat a combunkra, hogy a nyomást erõteljesebbé tegyük. A labdát a IV. testszelvény területén mozgassuk, így az enyhe reflexes hatást vált ki a bélrendszer területén és az egész emésztésre. (Lásd: testszelvények/vonatkoztatási zónák.) Tegyük a labdát az egyik talpunk alá, és forgassuk lassan az óramutató járásával megegyezõ, majd ellentétes irányba (vastagbél), a másik talpunk alatt ugyanígy. Közben rövid ideig görgessük fel-le, illetve ide-oda (vékonybél). A labdát használhatjuk az I. testszelvényben is (fõleg a gerincoszlop és a hátizmok területén); erõteljesebb nyomáshoz használjunk fa- vagy üveggolyót, illetve golflabdát (ügyeljünk az adagolásra!). Ne görgessük vadul, vaktában, hanem célzottan, a zónáknak megfelelõen, las
san, lépésrõl lépésre dolgozzuk meg a területet. (Lásd: Figyelem: masszírozó görgõk). A labda lágy, felpezsdítõ, erõsítõ hatásával a III. testszelvényben is (tüdõk, hörgõk, szív, stb.) segítheti a kéz által végzett alapprogramot. Ha a kezelendõ lábhátat nehezen érjük el, segítségünkre lehet másik sarkunk vagy lábujjaink, olykor még a lábujjkörmeink is. Miután felállítottuk saját programunkat" (lásd 136. o.), és segédeszközökre van szükségünk, legyünk találékonyak, nézzünk körül a környezetünkben. De soha ne tévesszük szern elõl a talpmasszázs alapelvét: Minden talpmasszázs-kezelés a nyomás és tehermentesítés ritmikusdinamikus váltakozása legyen. Az ingerületeket úgy kell kiváltani, hogy a létrejövõ reflexek világos, célzott információt hordozzanak az ember (azaz a test, a lélek és a szellem!) számára. Ezeknek az információknak minõségileg és mennyiségileg meg kell felelniük a kezelés alatt álló ember helyzetének. 6. A reakciók Minden kezelés célja a reakciók kiváltása. Arra ösztönzik az embert, hogy a maga teljességében, többé-kevésbé tudatosan úgy mûködjön", hogy magától meggyógyuljon. Ám közben nemritkán mellékhatások alakulnak ki, néha nagyon kellemetlenek (olykor viszont szükségesek). Lehetséges mellékhatások (LM): Émelygéstõl a hányásig: tarthat néhány óráig vagy néhány napig. Teás koplalás és pihenés segítenek. Fáradtság: Engedjünk neki és aludjunk, amennyit csak tudunk. Túlzott aktivitás is lehetséges. Ne hajszoljuk túl magunkat! Bõségesebb folyás lehetséges bármely testnyílásból. Nem szabad akadályoznunk! Ez a test öntisztulása és az erõsebb izzadással együtt hozzájárul a gyógyuláshoz.
Egy erõteljesebb kezelés után a legfeljebb három napig tartó hasmenés szintén az öntisztulást szolgálja: a test megpróbál megszabadulni korábban felhalmozott és most feloldódott salakanyagaitól. Bõrkiütések: a felületes pírtól a gennyes hólyagokig bármi elõfordulhat. Láz: ez is a gyógyulási folyamat beindulását jelzi, és amíg nem szökik túlságosan magasra, nem szabad lenyomni, inkább fokozni kell. (Lásd: Lábszár-borogatás!) Ha ilyen mellékhatások lépnek fel, az a legjobb, ha rendszeresen és finoman tovább folytatjuk a kezelést. Az effajta jelenségek lecsengése" után újra erõteljesebb ingereket alkalmazhatunk. Figyeljünk a megadott javallatokra! Túlfokozott reakciók Ha a kezelés idõtartamát és intenzitását nem idomítjuk a kezelés alatt álló emberhez és állapotához, jelentõsen túlfokozott reakciók (masszív hiperreakciók) jöhetnek létre. Ebben az esetben -a szív-vérkeringés zónáinak könnyû végigsimításával - haladéktalanul be kell fejeznünk a kezelést, s csak az ilyen reakciók lezajlása után szabad folytatnunk. a) Az alvók is felébredhetnek" : Újra hevenyen fellángolhatnak, és néhány napig is eltarthatnak nem teljesen meggyógyult fertõzések és fertõzéses megbetegedések. Ezt nem kell feltétlenül hátrányosnak tekinteni. Ilyenkor megfelelõ módszerrel minden fertõzés maradéktalanul meggyógyítható. (Szükség esetén forduljunk orvoshoz, aki könnyebben felismeri a háttérben húzódó valóságos" betegséget. Beszéljük meg vele ezeket a talpmasszázs-reakciókat.) A fellángolt fogászati gócok mindenképp a fogorvosra tartoznak! A köves panaszoknál legyünk óvatosak! Ezek aktiválódhatnak, a kövek levándorolhatnak (Lásd: Köves panaszok, illetve vesekövek).
b) Keringési problémák. Ritkán fordulnak ugyan elõ, de arra hajlamos egyénekben a pajzsmirigy vagy a vakbél területének túl erõs masszírozása következtében (de általános reakciók részeként is) kisebbnagyobb keringési zavarok alakulhatnak ki, gyakran egyidejû rosszulléttel. Ilyenkor könnyedén simítsuk végig a szív és keringés zónáit, a masszírozást fejezzük be; ha szükséges, a lábakat helyezzük magasra. Elsõsegélynyújtás ájulás és eszméletvesztés esetén: A kisujj körömágybarázdáját az ujjhegyünkkel vagy a körmünkkel mindkét kézen erõteljesen nyomjuk meg. Hat másodpercig nyomjuk, tartsunk három másodperc szünetet. Háromszor ismételjük. Szükség esetén adjunk keringést támogató gyógyszereket és hívjunk orvost! c) Lelki reakciók. A talpmasszázs-kezelés következtében elõtérbe kerülhetnek az addig meg nem oldott, elfojtott lelki problémák. Lágyan simítsuk végig, könnyû, körkörös nyomással lazítsuk fel a plexus solaris (III. testszelvény) területét. Hagyjuk, hogy páciensünk szabadon kibeszélje és kisírja magát! A fájdalom A kezelés alatt álló egyén bizonyos helyeket fájdalmasnak érezhet a lábán. Ez a fájdalom nem a kezelõ gonosz szándéka miatt van; sõt néha elkerülhetetlenül szükséges (jelzés, amelyre figyelnünk kell!). Az ön- és pármasszírozásnak (a hely és idõ szempontjai mellett) még az az elõnye is megvan, hogy gyakrabban és ezért finomabban masszírozhatunk. Egy terapeutának a megfelelõ eredményt kevesebb kezeléssel kell elérnie, ezért erõsebb ingereket kénytelen alkalmazni. A lábak erõteljes masszírozása - a láb bizonyos helyeinek pillanatnyi fájdalmassága mellett - egyfajta izomlázhoz, a test merevségéhez vezethet (fõként a sarkak intenzív masszírozása okozhatja a medence környékének idõszakos merevségét és mozgásképtelenségét).
7. A kezelés gyakorisága és idõtartama ...messzemenõen igazodjunk az adott igényekhez. Az egészség, a jóllét megtartása Erõteljes masszázs esetén hetente egyszer-kétszer, enyhébb kezelés esetén naponta 15 percig végezzük az alapprogramot. A szükséglet és a napi állapot szerint döntsünk (fõleg a fájdalmas területekrõl!). (Lásd: Az egészségápolás) A legkedvezõbb az, ha életünk végéig hetente egyszer elvégezzük az alapprogramot! A tapasztalat azt mutatja, hogy csak ritkán tartjuk be ezt a folytonosságot. Praktikusabb, ha a szükségletekhez igazodunk, tehát szükség esetén újra meg újra elvégzünk egy kezelési sorozatot, naponta 15 percet három héten át. A nagyobb erõpróbák elõtt is beválnak a kezelési sorozatok, például az iskola- vagy óvodakezdés elõtt; vagy tavasszal és õsszel kúraszerûen, diétával, teával, tornával, meditációval stb. kombinálva - tehát egy igazi,.Fitncssprogram" részeként. A heveny betegségek Ezeket naponta egyszer vagy többször kezeljük. Naponta egyszer 15 perc alatt elvégezzük az alapprogramot, fokozott figyelmet fordítva az érintett testszelvényre, illetve az érintett zónákra. Ezért a kõzveüenül érintett területeket naponta többször rövid ideig masszírozzuk. Fejfájáskor például minden új fellángolást azonnal csillapítsunk (megnyugtatással és végigsimítással), ne engedjük felerõsödni a fájdalmat. Naponta legalább egyszer végezzük el az alapprogramot, fokozott figyelmet fordítva a II. testszelvényre. A családi és az önkezelés nagy elõnye: bárhol, bármikor és azonnal elvégezhetõ. A gyengélkedést vagy akár a betegséget még teljes kifejlõdése elõtt legyõzhetjük. (Lásd: A segédeszközök) 74
Az idült betegségek Lassan kezdjük!! Ha idült pamaszokat akarunk orvosolni, vagy régrõl visszamaradt, nem teljesen meggyógyított állapotokat akarunk rendezni, hosszabb idõre szóló kezelési tervet kell készítenünk. 1. Néhány napig az alapprogramot végezzük; naponta 15-30 percig lágyan masszírozzunk. Az érintett területet csak rövid ideig kezeljük, finoman ébresszük fel", azaz juttassuk heveny állapotba Ez az aktiválás emlékezteti a szervezetet a panaszok eredetére, így a test és a lélek is ezzel az állapottal foglalkozik. Figyeljünk a lábon az érzékeny pontokra! 2. Néhány napig rövidített alapprogramot végezzünk; munkánk fõleg az érintett zónákra irányuljon; kitartóan, lágyan aktiváljuk. Ezek a helyek általában fájdalmasakká válnak, így hamar meg lehet találni õket. Különösen nagy figyelmet kell fordítanunk a láb és a test egymásnak megfelelõ pontjaira (a fájdalom indikátor lehet!), ezeket is erõteljesebben masszírozzuk. Figyeljünk a reakciókra, a túlfokozott reakciókat hagyjuk lecsengeni (lásd ott). 3. Közben újra meg újra néhány napig csak az alapprogramot maszszírozzuk. Az idült megbetegedések kezelése van úgy, hogy csak néhány napot vesz igénybe, de hónapokig is eltarthat. Egy beteg vesét egy évig vagy akár tovább is kell kezelni, hogy regenerálódhasson. A máj, ha nem pusztult el, sokkal gyorsabban rendbe jöhet. A súlyos, idült betegségek gyógyítására senki ne vállalkozzon egyedül! Keressünk egy orvost vagy terapeutát, aki irányítja (pontos diagnózissal), felügyeü (ellenõrzõ vizsgálatokkal) és megfelelõ módon támogatja (gyógyszerekkel, gyógyüdüléssel, táplálkozási javaslatokkal stb.) saját fáradozásainkat. A talpmasszázs által aktivált állapot mind a diagnózis, mind a terápia szempontjából jobban hozzáférhetõ, mint az idült, alvó" folyamatok!
Beszéljük meg az orvosunkkal, ha talpmasszázzsal kezeljük a lábunkat, illetve ha saját felelõségünkre más eljárással ápoljuk egészségünket vagy kezeljük betegségeinket (Ha az orvos nem tekint bennünket nagykorúnak", mérlegeljük, nem kell-e orvost változtatnunk). Lelki problémák, pszichoszomatikus megbetegedések A kezelésben ugyanazok az irányelvek érvényesek, mint az idült betegségek kezelésénél. Súlyos esetekben a talpmasszázst tanácsos pszichoterápiával is kiegészítenr, célravezetõbb, ha a kezelést kívülálló személy végzi, nem önmagunk! Az erõteljes reakciókat hagyjuk lezajlani, ne nyomjuk el õket (például a sírást). Könnyebb esetekben mind az önkezelés, mind a párkezelés beválik. A kezelésre ilyenkor az estí, lefekvés elõtti idõszak a legkedvezõbb idõpont. Például félénkség, álmatlanság, sokkhatások esetén: masszírozzunk három héten át minden este 15 percig finoman az alapprogram szerint, különös tekintettel a speciális zónákra. (Lásd: Javallatok) Neroli-, rózsa- vagy fahéjlevélolaj fokozzák a nyugtató hatást!
II. Hogyan igazodhatunk el a lábon? A talpmasszázzsal, a szegmentterápiával, a kiropraktikával és más energetikai terápiákkal (akupunktúrával, mágnesterápiával stb.) vaió több éves tapasztalataink alapján a test teljesen új beosztását" dolgoztuk ki, amely lehetõvé teszi, hogy lépésrõl lépésre tájékozódjunk. így elõképzettség nélkül is könnyen megtalálhatók a lábon bizonyos testrészek reflexes megfelelései. A WeiglhoferlSoder-Feichtenschlager féle zónák": A láb homunkulusza megmutatja, hogyan helyezkedik el a test a lábfej alatt" és felett". Segítségével könnyebben elképzelhetjük a zónák elhelyezkedését. (A homunkulusz szó szerinti jelentése emberke; homunkulus ínak nevezzük azokat a torz emberalakot formáló vetületi ábrákat, amelyek a szervezet minden egyes pontjának egy bizonyos területen való képviseletét mutatják; a legismertebb talán a szervezet egyes részeinek képviselete az agykérgi érzõterületeken, de hasonló a láb homunkulusza is. A ford. megj.) A vonatkoztatási zónák lényegében megfelelnek a szokásos testszelvények szerinti beosztásnak; a testszelvényeket vetítjük ki a lábfejekre. A vonatkoztatási zónák megkönnyítik a panaszok megfeleltetését és a reflexzónák besorolását. A reflexzónák mindig fedik azt a területet a lábfejen, ahol az adott szervek vagy szervrendszerek funkcionális egységükben reflexesen elérhetõk. A reflexzónák a tulajdonképpeni masszírozási pontok. A szervzónák körülírt területek egy reflexzónán belül; általában egy szervnek, néha csupán egy szervrészletnek felelnek meg. Ezek a szervzónák nagyon részletesek. Topográfia -Hogyan találjuk meg a zónákat?
1. A lábfej hamunkuius/ii Mint minden zseniális dolog, alapjaiban a talpmasszázs is redkívül egyszerû. Több éves gyakorlati tapasztalat és pontos megfigyelések alapján tudtuk kivetíteni a lábfejekre a test pontos képét: a lábak homunkuluszát! Még ha elsõ látásra kissé furcsának tûnik is ez a szemmel láthatólag torz képe a testnek, akkor is hamar észrevehetjük, hogy a homunkulusz segítségével milyen könnyû megfeleltemi a lábunkat a test többi részének. A fej testhez, illetve a végtagokhoz viszonyított arányai megfelelnek egy embrióénak az embrionális korból a magzati korba való átmenet idején (3. terhességi hónap). Az emberke tartása is hasonlít a magzatéra. A testben és a testen minden pont közvetlenül hozzárendelhetõ a homunkuluszhoz. Vannak olyan zónák, amelyeket nem lehet közveüenül megfeleltetni. A lábfejen ezeken a helyeken találhatók a meridiánok vagy meridiánpontok, amelyeket a talpmasszázs is felhasznál (hat akupunktúrás meridián kezdõdik és végzõdik a lábujjakon, öt ezek közül a lábháton, egy pedig a talpon húzódik). Más zónák elhelyezkedését (például a fogak zónáit) a magzat, illetve a csíralemezek fejlõdése alapján magyarázhatjuk. (E könyv keretein belül ebben nincs módunk jobban elmélyülni.) Jegyezzük meg: A test elülsõ oldala a lábhátnak, a hátulsó oldala pedig a talpnak felel meg!! Tehát ha belsõ szervek zónáit masszírozzuk a talp felõl, akkor úgymond a hát felõl" hatolunk a testbe. * Sok taipmasszázs-könyvben ez hibásan szerepel; a test és a lábfej oldalait felcserélve feleltetik meg egymásnak, tehát a hasat (a test elülsõ részét) a talpnak!
A lábfejek homunkulusza A talpmasszázs közben lejátszódó folyamatok szemléltetésére alkottuk meg összehasonlító kutatásaink során a lábfej homimkuluszát". Ez a nyugvó, mozdulatlan, nem poláros ember leképezése, amelyet az idegek agyi elhelyezkedésének megfelelõen vetítettünk a lábfejre. 79
Tegyük a lábunkat mezítláb szorosan egymás mellé a földre, és hasonlítsuk össze a homunkulusszal: A lábfej belsõ éle a test középvonalának és a gerincoszlopnak felel meg (lásd: I. testszelvény). A lábhát domború felszíne a test elülsõ oldalának felel meg, a lábujjak köröm felõli oldala az arcnak, a lábujjhegyek a koponyatetõnek, a lábujjpárnák az agykoponyának felelnek meg. A szorosan egymás mellé illesztett lábfejek talpai a test hátoldalának felelnek meg. ahol a gerinc és a hosszú hátizmok a belsõ lábboltozaton, tehát a testen belül" találhatók, a belsõ szervek pedig testen belüli elhelyezkedésüknek megfelelõen - egymás mellett, illetve egymás felett találhatók. A két sarok (hegye) a két farpofának felel meg. A sarokpárnában (alul) és a sarokízület körül (felül) találhatók az alhasi szervek (urogenitális szervek). A combnak viszonylag kis terület felel meg a lábfejen, további vetületi pontja található viszont az Achilles-ín környékén. Az alsó lábszár az alhas felett található. A felnõttek általában túlságosan merevek ahhoz, hogy felvegyék ezt a helyzetet; ha alkalmunk adódik, figyeljük meg a kis gyermekeket, akik felhúzott lábbal és karral a hátukon fekszenek! Az alsó lábszár zónája nem közvelenül hozzáférhetõ a lábfejen, mivel a láb itt a lábfejbõl nõ ki; akárcsak a hasi szerveket, ezt a területet is a talp felõl érhetjük el. A lábfejek zónái a sarokízület elõtt helyezkednek el, ott, ahol a rüszt domborulata befelé lejteni kezd, a lábujjak" a fej" felé néznek. A kezek" ezzel szemben lefelé mutatnak, az alkarok,, keresztben találhatók a rüsztön, az alsó bordaszél reflexzónájának közelében.
A vállak" az ötödik alapízületnél, kívül találhatók. A felkarok" a könyékig" a lábfej külsõ élének elülsõ része mentén találhatók. A végtagok zónái felületükhöz képest kicsi, míg a fej fontos szervei óriási területet foglalnak el! A fej zónája magába foglalja mind a tíz lábujjat, amelyeknek a köröm felõli oldala az arcnak, alsó részük pedig a fej hátsó részének felel meg. Gondoljunk rá, hogy a fej belsejének történései általában a lábujjak alsó része felõl befolyásolhatók a legkönnyebben (látóideg, belsõ fül stb.); lásd: II. testszelvény. 2. A vonatkoztatási zónák Ez a teljesen új, horizontális felosztás a szokásos, szelvények szerinti tcstbeosztáshoz igazodik: fej, mellkas, has, medence. Mivel a gerincoszlopot - az egész testhez fûzõdõ reflexes kapcsolata miatt - különösen fontosnak tartjuk, önálló vonatkoztatási zónaként értékeljük. A vonatkoztatási zónákat a testszelvények (I-V.) szerint ábrázoljuk. 81
A vonatkoztatási zónák A vonatkoztatási zónák mindig nagyobb, funkcionálisan összetartozó területeknek felelnek meg. A rajzokon ezeket a területeket testszelvényekként ábrázoljuk, az ellenoldaliak az összetartozó szervek elhelyezkedésének megfelelõen egy kissé átfedik egymást. Ahhoz, hogy egy mûködést vagy állapotot egy vonatkoztatási zónán belül eredményesen befolyásolhassunk, az alapprogram mellett a megfelelõ testszelvényt fokozottabban kell masszíroznunk. Egyetlen nyomás épp ott, ahol legjobban fáj", bizonyos tüneteket (fájdalmat) átmenetileg gyengíthet, bizonyos mûködéseket rövid idõre felpezsdíthet. H2
A testszelvények Ahhoz, hogy az egészségi állapotban tartós javulást érjünk el, illetve, hogy a beteg állapotok oki és funkcionális kezelését valósíthassuk meg, mindig az egész lábfejre kiterjedõ masszázst kell alkalmaznunk. Ilyenkor fõleg az érintett testszelvényre irányuljon a kezelés. Ha a kezelés vagy kezelési sorozat során kiderül egy szerv zónájának érintettsége, az egész láb masszírozása közben kell nagyobb figyelmet fordítanunk erre a területre. 83
3. A reflexzónák* Definíciónk szerint a reflexzónák a lábfej azon területei, amelyek egy egész szervet vagy szervrendszert maglikba foglalnak, azok funkcionális teljességével és energetikai kisugárzásával együtt. Tehát például egy szívbetegségnél nincs értelme egyetlen szervpontot nyomni (a bal oldali 4. lábujj alapízülete alatti pontot). A funkcionális kezelés értelmében sokkal célravezetõbb a szív reflexzónájának nagy felületû masszírozása (a szív reflexzónája magába foglalja a bal oldali mellkas egész vonatkoztatási zónáját és a jobb oldali mellkas vonatkoztatási zónájának egy részét, így a III. testszelvényben nagy felületen található). A rajzok tartalmazzák mind a reflexzónákat, mind a szervzónákat. A zónákat az alapprogramban betöltött szerepük szerint (lásd: 126 o.) rendszereztük és ábrázoltuk. Ha a rajzokon nem találunk egy speciális zónát, a szervzónáknál" leírtak szeínt haladjunk. A test elülsõ oldala a lábhátnak felel meg; a test hátulsó része a talpnak felel meg. * A Weiglhofer/Soder-F.-féle reflexzónák nem vagy csak részben felelnek meg az eddigi ábrázolásoknak. Mi különbséget teszünk a nagy kiterjedésû masszázs!erületek (amelyeken keresztül a szervek és szervrendszerek az összsugárzásukban befolyásolhatók i reflexiónak)) és szerveken és testrészeken belül elhelyezkedõ, általában kisebb helyek (szervzónák) között
4. A szervzónák A szervzónák (illetve szervpontok) a lábfej olyan kis kiterjedésû, jól körülírt területei, amelyek megfeleltethetõk az egyes szerveknek, szervrészleteknek vagy egyszerûen a test bizonyos pontjainak. Hogyan találhatjuk meg ezeket a szervpontokat? Egy példa segítségével bemutatjuk, milyen könnyedén megbirkózhatunk ezzel az elsõ pillantásra nehéznek tûnõ feladattal. Valamely általános betegség során bereped a szájzugunk. Az általános megbetegedés kezelése mellett a szájzugra külön, célzottan is szeretnénk hatni. A homunkulusz ajkai (a száj része) az elsõ és második lábujj felett vannak. A II. vonatkoztatási zóna = fej ábrájából láthatjuk, hogy a száj reflexzónája az ajkakkal, szájüreggel, nyelvvel, pofákkal, állkapoccsal stb. viszonylag nagy területet foglal el. A száj területének bármely panasza esetén elõször a száj egész reflexzónáját kell többször átmasszírozni. Eközben figyelnünk kell a keményebb vagy fájdalmas vagy bármi módon megváltozott, megnagyobbodott, esetleg megkisebbedett területekre, amelyek elvezetnek a szervzónákhoz és ezeket külön megmasszírozhatjuk. A példánkban ez a hely a második és harmadik lábujj közti redõnél található. Egy reflexzónán belül ugyanahhoz Ha a szerv egésze beteg, a szerv Ha viszont egy szervnek csak egy független pontja) betegszik meg, találhatunk.
a szervhez több szervzóna tartozhat. mint szervzóna fog megjelenni. része (vagy több, egymástól akkor több, a szervhez tartozó szervzónát
Például a gyomor a IV. testszelvényben található. A gyomor érdekében a talpmasszázzsal ezen a területen (reflexzóna) fogunk beavatkozni. Ha a gyomorszáj (cardia) és a gyomorkapu (pylorus) betegedett meg, akkor a bal (gyomorszáj), illetve a jobb (gyomorkapu) lábfejünkön találunk egy szervzónát, és célzottan kezelhetjük. A (mûtéti) hegeket is szervzónának tekintjük, és a talpmasszázzsal ennek megfelelõen kezeljük. E könyv keretein belül a fenti értelemben vett szervzónákat csak annyira részletezzük, amennyire az az egészségápoláshoz és a könynyebb betegségek kezeléséhez szükségesnek látszik.
Az I. testszelvény: A központi" testszelvény A kettõs kúp formájú központi" testszelvény mindkét lábfej belsõ élén húzódik, és körülveszi a gerincoszlopot". A nagylábbujjpárnák mellett kezdõdik és a sarok végéig ér, a gerincoszlopot hosszában felezi. Az I. testszelvény a test minden részével idegi és reflexes kapcsolatban áll, ezért minden talpmasszázs-kezeléskor gondosan végig kell masszírozni ezt a területet. Az I. testszelvény a test támasza és kapcsolóközpontja". Az I. testszelvény a következõfontos anatómiai képleteketfoglalja magában: a hosszában kettéosztott gerincoszlop egy-egy részét; a csontos gerincoszlopot a csigolyatestekkel és -ívekkel; a tövisnyúlványokat; a harántnyúlványokat, idegkilépéseket; a gerincvelõt; a hosszú és rövid hátizmokat; a keresztcsontot és a farkcsontot. A lábfej reflexes megfelelési pontjainak elhelyezkedése: az azonos oldali lábfej belsõ élén; mindkét lábhát belsõ részén, a csontos él mentén; rajtuk állunk"; a belsõ él mélyén; a talpi oldalon továbbhaladva; a talpi oldalon, a belsõ élen; a sarkak feléig. 86
87
A mozgatórendszer* Végtagok, izmok, ízületek, idegküépések és -szelvények a bal láb felülnézetbõl * Járulékos, a testszelvények átfedésébõl adódó vonatkoztatási zóna.
A jobb láb felülnézetbõl 89
A mozgatórendszer Végtagok, izmok, ízületek, idegkilépések és -szelvények a test hátoldala a jobb és bal oldali zónák azonosak a bal láb felülnézetbõl
A II. testszelvény: fej, nyak, tarkó és a váll felsõ széle A fejszelvény a lábujjaknál található, körülbelül a lábujjak alapízületénél végzõdik, és a fej összes szervének reflexzónáit magában foglalja. A II. testszelvény tartalmazza mindenekelõtt az érzést, értelmet, gondolkodást, a környezethez és felebarátainkhoz való odafordulást". A nem odafordulni akarásból", a környezet vagy önmagunk elutasításából keletkezõ betegségek kezelésének itt lehet a kiindulópontja.
A 2. testszelvény: a fej vonatkoztatási zónája lábhát: fog és fogágy talp: a fogakat ellátó idegek és erek
A II. testszelvény a következõ fontos anatómiai képleteket foglalja magába: fej; arc; orr; ajak és nyelv; szájüreg, állcsontok, fogak, pofák; szemek; fülek homlok, homloküreg; haj; nyakszirt; koponyatetõ; koponyaalap; agy; nyak; garatür, szájüreg; gége, nyelõcsõ; légcsõ; pajzsmirigy; tarkó és a váll felsõ széle; a fej, nyak és a tarkó izmai, idegei és erei A lábfej reflexes megfelelési pontjainak elhelyezkedése: lábujjak; lábujjak felsõ oldala; 1. lábujj; 1. és 2. lábujj: minden lábujj felsõ oldala;
2. és 3. lábujj; szerv: felsõ oldal; 4. és 5. lábujj; idegek: a talp felõl; a körömágytól a körmökön át a lábujjbegyekig; lábujjbegy; lábujjhegy; a lábujjbegyek alatti redõ; minden lábujjbegy; lábujj tövek; a lábujjtövek alsó és felsõ oldala; 1. és 2. lábközépcsontok között, fõleg a talpon; 1. és 2. lábujj alapízületei között; lábujjak és a talp közötti átmenet; fõleg a lábujjtövek belsõ oldalán.
A III. testszelvény: mellkas és mellkasi szervek, vállak és karok A ül. testszelvény, azaz a mellkasi szelvény a váll felsõ szélétõl a bordaív alsó széléig tart. A lábfejen a lábközépcsontok alatt és felett található. A III. testszelvényben befolyásolható többek közt minden vérhez" kapcsolódó mûködés: mindkét lábháton nagy területet foglal el a vér mint szerv"; a ül. testszelvényben találhatók a légzés, szív és keringés reflexzónái, a szegycsont zónájában pedig a vérképzés befolyásolható.
A III. testszelvény a következõ fontos anatómiai képleteket foglalja magába: mellkas a bordákkal és a szegycsonttal, tüdõ; légcsõ és nyelõcsõ; rekeszizom, alkar, alsó bordaív; va IIIízület, felkar; mell; pajzsmirigy; plexus solaris (plexus coeliacus; a vegetatív idegrendszer idegdúckötege, amely az aorta elülsõ felszínén, szorosan a rekeszizom alatt helyezkedik el, és a hasi szervek idegeivel szoros összeköttetésben áll); szív; keringés; epe. A lábfej reflexes megfelelési helyeinek elhelyezkedése a lábfejen: mindkét lábfej elülsõ része alatt és felett; a 1. és 2. lábközépcsontok között; ..más alatt a lábközépcsontok lábtõ felé esõ végénél; az 5. lábujj alapízülete körül, a lábfej elülsõ részének külsõ éle mentén; a lábfej elülsõ részén; az 1. és 2. lábujjak alapízületei között és alatt;
a talppárna alsó felén, oldalt; fõleg a bal talp elülsõ részén (reflexzóna), illetve több szervzónában a lábháton; a jobb talpon, kicsivel a 4. lábujj alapízülete alatt
A hasi szelvény A IV. testszelvény: a gyomortáj és az alhas A hasi szelvény közepe a lábtöcsontok alatt, illetve felett található és felfelé kicsit túlér a lábközépcsontokon. A legfontosabb mûködések a IV. testszelvényben: emésztés és kiválasztás, a test táplálása és kiürítése; fontos energiaraktárak is itt találhatók.* Az itt elhelyezkedõ területeknek nemcsak a durva szerkezetû energiákkal, hanem a finom szerkezetû energiákkal is szoros kapcsolatuk van.
A IV. testszelvény a következõ fontos anatómiai képleteket foglalja magába: hasfal; hasi szervek; máj, epe; gyomor, gyomorkapu, az epevezeték és a hasnyálmirigy kivezetõcsõ beszájadzása a vékonybélbe (Vater-papilla), nyombél, a hasnyálmirigy feje; gyomor, gyomorszáj, lép, hasnyálmirigy; vakbél felszálló és haránt vastagbél, jobb vese; haránt és leszálló vastagbél, bal vese; szigmabél; vékonybél; vese; húgyhólyag; húgyvezeték. A láb reflexes megfelelési pontjainak elhelyezkedése: a lábháton; talpon; jobb talpon; a jobb oldali lábboltozaton, a lábfej elülsõ részén; a bal oldali lábboltozaton, a lábfej elülsõ részén; jobb talpon, a sarok elõtti külsõ részen és a szervzónák a lábháton; jobb talpon, a lábboltozat hátulsó
részén; bal talpon; a bal talp sarok felé esõ külsõ és alsó részén, egy szervzóna a lábháton; mindkét talpon a hosszanti boltozat lábközép mögé esõ része; bal és jobb talpon; a sarok elõtti belsõ élen mindkét lábon; ferdén felfelé a vese felé, nagyjából az öregujj-hajlítóizom ina mentén.
A medencei szelvény Az V. testszelvény: alhas, medence, alsó végtagok A medencei szelvény a sarkat és a sarokízületet veszi körül. Az egész lábszár kapcsolatban van a medencével, ezt jól szemlélteti a lábszár helyzete a homunkuluszon (azonos idegi és reflexes ellátási terület). Ennek a területnek a szó legtágabb értelmében az áldozat hozatal" a feladata. Aki nem tud lelki áldozatot hozni", nem tudja túltenni magát a múlton, annak gyakran van az V. testszelvényben problémája.
A 4. és 5. testszelvény: a has és a medence 106
107
6. A funkcionális egységek
A láb homunkuluszát, amely most az embert helyettesíti, összetartozó funkcionális egységekre osztottuk. Ha a testet 2-2 lábujjat magába foglaló sávokra osztjuk, akkor a középsõ sáv lényegében az ember értelmét, szellemét; a mellette jobb és bal oldalon elhelyezkedõ, a 2. és 3. lábujjból kiinduló sáv az ember lelkét foglalja magába; a jobb és bal oldalon a 4. és 5. lábujjból kiinduló sávok pedig a testnek - a test földi mivoltának - felelnek meg. így a következõ funkcionális egységek adódnak: I. A test ellátása és megtisztítása: ez az egység az értelemnek felel meg és az összes információt tartalmazza. II. Az anyagi és energetikai átalakulás: ez az egység a lélek és az energia összes megjelenési formájának felel meg. Ül. A mozgó ember: ez az egység a testnek és az anyagi mozgékonyságnak felel meg. Ha ezt a gondolatmenetet követjük, a mellékelt ábrán könnyen észrevesszük - ebben a talpmasszázs is segít bennünket -, hogy a középsõ sávban található az agy egy része, az orr, a száj, hogy csak néhányat említsünk, és a nemi szervek is. A gerincoszlop is az ember szellemi részéhez tartozik. Ha különválasztjuk a nemeket, láthatjuk, hogy a férfi nemi szervek a szellemi sávban, a nõi ivarmirigyek, a petefészkek a lelki sávban találhatók: a lelki és szellemi együtt alkotják a testit! A nõi mell és a szemek a lelki részben vannak, míg a mozgáshoz szükséges végtagok és ízületek a külsõ, testhez tartozó sávban találhatók. A funkcionális egységek" a talpmasszázsnak, ennek az értékes terápiás módszernek a könnyebb megértését szolgálják.
III. Mirõl árulkodnak a lábak? Aki megtanulta megérteni, annak sok mindent elárulnak a lábak. Minden idült megbetegedés, minden nem teljesen meggyógyult betegség (akkor is, ha évek óta lappang) nyomot hagy bennünk. A kórisme felállítása manapság még egyedül az orvos hatáskörébe tartozik, pedig a lábak értékes információkkal szolgálnak a rosszullét és a betegség eredetére vonatkozóan, és segítséget nyújtanak a célzott vizsgálathoz és kezeléshez. A következõkben tekintsük át a láb legfontosabb jelzéseit és azt, hogyan keletkeznek illetve mire utalnak ezek. 1. Barázdák A barázdák többé-kevésbé behúzódott ráncok, fölöttük a bõr össze is érhet. Semmi közük a kéz ujjlenyomataihoz hasonló bõrrajzolatokhoz. Barázdák jöhetnek létre ha egy ideg gyengül vagy bármi módon károsodik; ha a barázda területéhez tartozó testrészen hegek vannak; ha a barázda helyéhez reflexesen hozzátartozó területeken keményedések és elernyedések jönnek létre. A barázdák a következõkre hívhatják fel a figyelmet: Nagyon vörös vagy gyulladt barázdák a megfelelõ terület (szervzóna) gyulladására utalnak. A gyulladt, nagyon vörös kis pontok egy barázdában leggyakrabban valamilyen idegbántalomból származnak, vagy az idetartozó szerv vagy testrész kis kiterjedésû betegségi gócából erednek.
a) Barázdák a sarok belsõ részén: kapcsolatban vannak a medencetaréjjal, az alsó ágyéki csigolyákkal és az ülõideggel; okozhatják a csigolyák helyzeü rendellenességei, reumatikus megbetegedések, ágyéki betegségek és ülõideg panaszok, valamint hólyag- és alhasi megbetegedések. b) Barázdák a talppárnán: a talppárna sarok felõli szélén található mély behúzódás a test egy mély kivágásának felel meg. Utalhat a pajzsmirigy zavaraira vagy szegycsontsérülésekre, gyomorégésre, rekeszsérvre vagy szív- és gyomorpanaszokra. c) Barázdák a talppárnán: az elsõ és második lábujj közti, egymása mögött húzódó egy vagy több barázda a pajzsmirigy, a hetedik nyakcsigolya, a szív, a szívkoszorúerek és az aorta reflexzónáján megy keresztül. Ezek a barázdák azonban utalhatnak a hörgõk és (mély barázda esetén) a nyelõcsõ gyomorszájig terjedõ területének panaszaira. d) Harántbarázda, amely a negyedik lábujj alapízületétõl (szívzóna) húzódik felfelé a negyedik és ötödik lábujj közé, osztott vonalak is elõfordulhatnak: ezek a rekeszizom és a szív zavaraira utalnak. Tüdõproblémák (szamárköhögés, tüdõgyulladás) maradványai is itt mutatkozhatnak. e) Harántbarázda: egy mély vonal húzódik átlósan a talpon a lábfej belsõ szélétõl a lábujjak irányába. Ezekkel a vonalakkal a test a csavarodásokra hívja fel a figyelmet, amit a csigolyák helyzeti rendellenességei, gerincgörbülés, gerincferdülés stb. hozhatnak létre, de hasonló a kép régi csigolyatörések és régóta fennálló csontritkulás esetén is; hasonló képet hoznak létre a különbözõ szervekben képzõdõ kövek és keményedések. f) Egy rövid, a láb külsõ oldalán kezdõdõ barázda az ötödik lábujj alapízülete alatt: a váll és a lapocka környékének sérülései, a ficamok, zúzódások, törések, gyulladások hagynak itt nyomot, ha nem gyógyultak meg tökéletesen; de az erõs vizelési ingert okozó idült húgyhólyaggyulladás is idetartozik. g) Az egyéb helyeken található barázdák mindig az odatartozó testrész betegségére utalnak.
2. Bõrelváltozások Sárga bõr keményedés: a bõr puha, sárgás, mindig visszatérõ megvastagodása, amely fõleg a sarkakon (berepedések!), de a láb külsõ szélén, az öregujjon, az öregujjpárnán és a talppárnán is megtalálható, gyenge emésztésre, gyomorpanaszokra és anyagcserezavarokra utal. Általában a test érzékeny a hideg vízre, gyakran nincs rendben a sóháztartás; ezeknek az embereknek rendszerint hiányzik a belsõ, éltetõ melegük. Repedések, hasadékok elsõdlegesen anyagcserezavarok miatt jöhetnek létre, másodlagosan külsõ hatások miatt (víz vagy kiszáradás), elsõsorban a bõrkeményedéses sarkakon (mint például fent). Kerüljük a hideg vizet! (Lásd: A lábápolás.) Törékeny, száraz köröm szintén anyagcserezavarra utal (fõleg ásványi sók és vitaminok hiányára). Gyakran sárga bõrkeményedéssel együtt fordul elõ (gyakori a körömgomba). (Az egyéb körömelváltozásokat lásd a 120. o.) Kérges bõrmegvastagodások: kemény, inkább sima, vastag szaruréteg. Ha ledörzsöljük vagy levágjuk, akkor zöldesnek, szinte áttetszõnek tûnik. A láb legkülönbözõbb helyein fordulhat elõ, és a megfelelõ reflexzónában vagy szervzónában lévõ megkeményedésre vagy elszenvedett betegségekre utal. Vastag bõrlemez a tüdõ talpzónáján (Ill.testszelvény): Dohányosoknál, tüdõgyulladás, mellhártyagyulladás (mellhártyakéreg!), szamárköhögés és más tüdõbetegségek (pneumoconiosis; a tüdõ porbelégzéses betegsége) után jön létre. Bõrkeményedés a második (néha a harmadik) lábközépcsont mentén, súlyos, nem tökéletesen gyógyult hörghurutra utalhat. Dohányosoknál is gyakori! A bõrkeményedés az öregujjpárna alsó szélén és oldalt a köröm szintjéig szoros kapcsolatban van a koponyacsontokkal, koponyaalappal és a tarkóval. A koponya- és tarkósérülések maradványai, egy súlyos agyrázkódás, de a nem tökéletesen gyógyult fej- és tarkótáji gyulladások következtében is kialakulhatnak ezek az elváltozások. Ha a vastag, kérges bõr mellett sárga szaruréteg képzõdik ezen a területen, akkor is ugyanazok a szervek érintettek.
Fontos: a vastag, kérges szaruréteget nem szabad túlságosan lereszelni, mert ez a szaruréteg védi a reflexzónához tartozó idült, beteg testrészt a túlságosan nagy reflektórikus hatásoktól. Ha ezt a szaruréteget túl mélyen eltávolítjuk és például talpmasszázzsal vagy sok járással nagy ingert gyakorolunk rá. akkor ez a megfelelõ testrészben túlfokozott reakcióhoz, sõt gyulladáshoz vezethet. Egyidejûleg a láb érintett pontja is begyulladhat. A kezelés folyamán (lásd: Az idült betegségek kezelése) az állapot fokozatos javulásával a szaruréteg is megpuhul. Ezt apránként, fokozatosan kell eltávolítani. Érdes bõr: lehet vékony vagy vastag, sárga, szürke vagy sötét, és viszkethet; általában a lábháton látható, úgy néz ki, mintha piszkos lenne a bõr. Ezek a bõrelváltozások a bõrrel, nyálkahártyákkal, izompólyákkal és az elváltozások helyének reflexzónáihoz tartozó szervek és testrészek belsõ hártyáival vannak összefüggésben (gyakoriak mérgezések esetén). Leggyakrabban az öregujj hátoldalán látni ilyen durva bõrt. tehát a homlok- és az arcüreg, az orr és a száj reflexzónájában. Ezeknek a területeknek a régi, nem tökéletesen gyógyult fertõzéseire utalhat (lásd: Az idült betegségek kezelése). Sima, kiszáradt bõr (mint a cserzeüen állatbõr): általában hideg, üres, mintha test nélkül lenne. Könnyen felszakad, hámlik; gyakoriak a szúró, égõ hólyagok. Az ilyen bõr általában köszvényre, reumára, vagy nem tökéletesen gyógyult gyermekbetegségre (legtöbbször skarláttá) utal. Gyakran az egész bõr mûködése zavart szenved, a haj és a körmök sincsenek rendben (ügyeljünk a sóháztartásra!). Elszínezõdések: A helyi vagy az egész lábra kiterjedõ elszínezõdésnek sok oka lehet. Nagy tapasztalatra van szükség, hogy helyesen ítéljük meg. Az elszínezõdéseket az egész bõr viszonylatában kell szemlélnünk. A bõr elszínezõdése A sárga elszínezõdés - általában a talpon - a máj, epe, hasnyálmirigy területének vagy a pajzsmirigy kisebb-nagyobb zavarára utal.
Barnás-szürkés-fekeiés elszínezõdések fõleg a lábháton fordulnak elõ. Gyakran anyagcserezavarok okozzák vagy régóta fennálló, lappangó májbetegségek hozhatják létre ezt a képet; ezenkívül a vénák és az artériák betegségei. A véráramlás okozta elszínezõdések különbözõk lehetnek: A kék szín görcsökre, görcshajlamra (visszeres csomókra) utal. Hideg (nyirkos) bõr kékesvörös színe általában köszvényes, illetve reumatikus panaszokkal küzdõ embereknél fordul elõ. Ezekben az esetekben gyakran fordul elõ magas vérnyomás és a koleszterin értéke is emelkedett lehet. Gyakoriak a vékonybélbántalmak is. A vörös (a talpon és a széleken), duzzadt, gyulladt bõr a köszvény, reuma vagy ízületi gyulladás fellángolását jelzi. Az idegrendszer zavaraira is utalhat. A szöveti és kapilláriskárosodás következtében kialakuló elszínezõdést okozhatja a szövetek csökkent rugalmassága, az erek törékenysége vagy fokozott áteresztõképessége: az alapbetegség következtében színes vérömlenyek jönnek létre. Bõr- és színelváltozásokat okozhatnak a kézen és a lábon a különféle gyógyszerek és vegyi anyagok, vagy az élelmiszerekben lévõ tartósítószerek és szennyezõdések. A nagy sörivóknak majdnem mindig nagyon vörös a lábuk, a napi üzleti élet által okozott stressz és bosszúság pedig gyakran nyirkos, vöröses-kékes-fehéres lábak eredménye. A reflexhatás nélkül kialakuló egyéb bõrelváltozások külsõ hatásra jönnek létre: a bõr elsõdleges károsodása (lásd: Lábápolás), allergiás reakciók (ezek általában vörös, viszketõ pontok; adott esetben gondoljunk egy gombás betegség lehetõségére is, és szükség esetén forduljunk bõrgyógyászhoz!), a láb keringési zavarainak következtében.
3. Megkeményedések A felszíni bõrkeményedések mellett a mélyebb szövetekben is vannak keményedések. Ezek a megkeményedések legtöbbször csomók vagy kötegek formájában jelentkeznek, leginkább az izmokban és az inakban. A megkeményedések mindig a megfelelõ testrész (szervzóna) régóta fennálló feszültségeire és megkemény'édeseire utalnak. Egy példa: Az öregujjhajlító-izom inának részleges vagy teljes megkeményedése (behúzódással vagy anélkül) általában izomeredetü hátpanaszok esetén fordul elõ. A rövid és hosszú hátizmok reflexzónája a talpon a belsõ él mellett, az öregujj alapízülete és a hólyag reflexzónája (I. testszelvény) között terül el. A feszülés lehet egy- vagy kétoldali! Erõs behúzódás ezen a helyen (lásd: A lábelváltozások) a csigolyák egymásra gyakorolt erõteljes nyomására utal, miáltal a csigolyaközti porckorongok erõsen öszzenyomódnak. Ezeknek az embereknek a hátuk (és gyakran a lelkük is) feltûnõen merev, merevek a csigolyáik. A hegek reflexzónáihoz tartozó testrészeken is kialakulhatnak megkeményedések, például egy vakbélmûtét után. (De hasonló képet hozhat létre az összenövéseket okozó idült vakbélirritáció is!) A megkeményedések utalhatnak lelki panaszokra is, amelyek leggyakrabban alhasi táján - fizikai tüneteket is okoznak. 4. Duzzanatok A duzzanatokat láthatjuk vagy tapinthatjuk közvetlenül a bõr alatt vagy a szövetek mélyén. Ha a bõrt és/vagy a mélyebb szöveteket dagadtnak, kipárnázottnak érezzük, akkor a hozzá tartozó terület az energiatelítettség vagy akár az energiatolulás állapotában van.
A test gyulladásos jelenségei gyakorta a reflexzóna szöveteinek üvegesvizenyõs (hialinos-savós), gyulladt elváltozásaihoz vezetnek. Ezek a helyek általában nagyon fájdalmasak, érintésre kivörösödnek. Ezeket a duzzadt reflexzónákat nagyon óvatosan kell kezelni, nehogy gyulladásos túlfokozott reakciót okozzunk, és nehogy megsértsük a kezelt területet. Egyenletesen dolgozzunk, nagy felületû, lágy nyomással simítsuk végig. Nagy kiterjedésû duzzanatok keletkezhetnek a lábfejen a lábszár nyirokpangása miatt (forduljunk orvoshoz!). A duzzanatok leggyakoribb elõfordulási helyei A külsõ, de fõleg a belsõ boka alatti duzzanatok és fájdalmak a húgyivar rendszer heveny betegségeire utalnak. A duzzanatok és daganatok az Achilles-ín és a lábszárcsont között ( vastag láb") a húgy-ivar rendszer nyirokpangásos idült megbetegedéseire és a bélrendszer betegségeire (aranyérre) utalnak. A lábháti oldalon, az elsõ és második lábujj közti duzzanatok a hörgõk, a gyomor, a máj, a dülmirigy és a méh betegségeire utalnak (Miómák gyakran idézik elõ ezt a képet. A miómák simaizomból kiinduló jóindulatú daganatok.) A láb egész elülsõ részének (fõleg a lábháton) duzzanatát szív-, keringési és tüdõpanaszok okozzák. (Szívelégtelenség esetén a bal láb jobban megduzzad.) A láb elülsõ, külsõ részének duzzanata (a negyedik és ötödik lábközépcsont felett) hólyagíieurózisra utal (lásd: vizelési kényszer). Nagyon gyakran a klimaktériumban fordul elõ. 5. Behúzódások Behúzódások túlnyomórészt régóta lappangó lelki problémák következtében alakulnak ki, és ezek általában a vesék területén fizikai elváltozásokat hoznak létre.
A láb egész elülsõ részén, fõleg a lábháton és a lábujjtöveken kialakuló behúzódasok a szív, a tüdõ, a mellkas betegségeire utalnak. Vékonydongájú", izom nélküli emberek (soha nem lesz bodybuilder belõle!). Az egész sarokízület környékének behúzódásai alhasi gyengeségre utalnak (hormonálisra is). A talpon (IV. testszelvény közepe) lévõ behúzódasok kialakult vesebajok és következményei során jönnek létre (például vesemedencegyulladás után, akkor is, ha az évekkel korábban volt). Vesekövek is létrehozhatják. Sõt: lelki problémák is lehetnek a háttérben! 6. Tyúkszemek A tyúkszemek az irhából nõnek ki. A test gyakran mikroszkopikus méretû elváltozásai (zavaró mezõk) miatt alakulnak ki. Az energiaáramlás ebbõl adódó zavara ( villanása", energiakisülése) a hozzá tartozó reflexzónára pontszerû növekedési ingerként hat. A test zavaró mezõinek lehetnek elsõdlegesen fizikai, testi okai, de a reflexzónára ható állandó nyomás (szûk cipõk!) másodlagosan, a reflexpályákon keresztül is létrehozhatja. Ezeket a zavaró mezõket okozhatják: 1. megkeményedések, 2. hegek, 3. hormonális bajok, 4. szervi betegségek. Példák a megkeményedésekre: A különféle eredetû (dohányzás, légszennyezõdés, korábbi betegségek) megkeményedések a hörgõk területén a III. testszelvény területén hoznak létre tyúkszemet; általában egyidejûleg bõrkeményedést is. Az orvosi felfogás szerint a tyúkszemek keletkezését külsõ, a csonthártyáig hatoló nyomás váltja ki. A mi felismerésünk szerint a tyúkszem kialakulását a reflektorikusan odatartozó testrész energiakisülése okozza, amelyben döntõ szerepet játszik a nyomási inger (szûk cipõ) (de azt, hogy pontosan hol keletkezik a tyúkszem, nem befolyásolja).
Példák a hegekre: a) A lábujjak alatt, fölött és között (II. testszelvény) hoznak létre tyúkszemet a fogászati kezelések, a foghúzások utáni hegek, a fogpótlások; a száj, az orr, az orrmelléküregek, a homlok- és az arcüreg megbetegedései; gondoljunk a csigolyák esetleges helyzeti rendellenességeire! b) A második és/vagy harmadik lábujj háti oldalán kialakult tyúkszemek gyomorpanaszokra utalnak. c) A negyedik és ötödik lábujj között kialakult tyúkszemek: szívpanaszokra, fülbetegségekre, máj- és epebajokra, a váll és lapocka területének betegségeire (váll-kar tünetegyüttes) utalnak. d) A tyúkszemek az ötödik lábujjon (hátoldalán, kicsit kifelé): hólyagés fülpanaszokra utalnak. Ez a terület a nyak oldalsó részével és a kulcscsonttal is kapcsolatban van. e) A talp elülsõ részén, nagyon gyakran bõrkeményedéseken belül található tyúkszemek tüdõbántalmakra utalnak. Legtöbbször (tuberkulotikus vagy idegen testes) letokolódások állnak fenn. A mellkas (bordaközi) sérülései is kiválthatják. Példák a hormonális bajokra: a) A talppárnán pajzsmirigybetegségek esetén alakulnak ki a tyúkszemek. b) A sarkon (a sarok elülsõ talpi részén) kialakult tyúkszemek (amelyek általában nagyon szúrkálódók") az ivarmirigyek zavaraira utalnak. 7. Szemölcsök A szemölcsök a felhámban alakulnak ki. A szemölcsök olyan bõrelváltozások, amelyeknek nincs közvetlen kapcsolatuk a reflexzónákhoz. Oki terápiát alkalmazunk (lelki okok, anyagcserezavar, fertõzés). Az orvosi kezelést követõ kifogástalan gyógyulást talpmasszázzsal segíthetjük. (Lásd: A bõr).
A lábakon ritkán fordulnak elõ szemölcsök, a teljesség kedvéért azonban megemlítjük. Elsõsorban a bõrelszínezõdésekkel és más bõrelváltozásokkal együtt elõforduló szemölcsökre kell odafigyelnünk. A szemölcsök növekedését elõidézhetik baktériumok, vírusok és különféle bõrirritációk. Elsõsorban az utóbbi esetben van szó betegségrõl. A szemölcsök az öregedési folyamatokra utalnak! 8. A hõmérséklet Az egészséges ember lába száraz és meleg. Átmeneti eltérések azonban nem kórosak. A hosszabb ideje fennálló elváltozásoknak reflektorikus összefüggései lehetnek (ha a jobb láb meleg, a bal láb hideg, az szívpanaszokra utalhat). A láb olyan, mint a béka", hideg és nedves. a) Általában lelki okokra visszavezethetõ görcsök (fõleg a vékonybél ben) miatti hasi energiahiány, b) a sóháztartás zavara, c) a pajzsmirigy mûködés zavara segíthetik elõ a
békalábat".
Ha a láb száraz és hideg, ez általában a szív és vérkeringés gyengeségével, illetve az agyi és gerincvelõi görcsökkel (agyvérzés, harántbénulás stb.) függ össze. A nedves és meleg láb a test gyulladásos, lázas állapotaira utal. Tüdõfolyamatoknál gyakran találunk meleg és nedves lábakat! A száraz és meleg lábak energiatelítettségre utalnak. a) Hormonális zavarok (túlmûködések, például pajzsmirigy fokozott mûködése), b) kiegyensúlyozatlan sóháztartás, c) az agyi-gerincvelõi terület zavarai, d) köszvény (túl sok sav révén) hathatnak ebbe az irányba.
Külsõ hatások, a környezet és a táplálkozás is okozhatnak hõmérsékletváltozásokat. (Ha a borban túl sok kén van, az nemcsak fejfájást, hanem a lábak felforrósodását, égõ érzését is okozza!) 9. Körömelváltozások A következõ körömelváltozásokra kell odafigyelnünk: Megvastagodás: a köröm rideg, törékeny, általában a gyomortáj betegségei vagy anyagcserezavarok okozzák. A test majdnem mindig ellenérzéssel viseltetik a hideggel, fõleg a hideg vízzel szemben. Ez az ellenérzés gyakran a hideggel vagy a hideg vízzel kapcsolatos valamilyen megrázkódtatásból származik. Gyakran az éltetõ (vitális) meleg hiánya mutatkozik. Az ilyen körmöket gyakran támadja meg a gomba! Alaki eltérések (karomszerû körmök, óraüvegkörmök, begörbülõ körmök stb.). Az alaki eltérések a fej, fõleg az agy idült betegségeire (például egy régi agyrázkódásra) utalnak, de a gerinc is érintett lehet (II. testszelvény). Az oldalt begörbült körmöknek különleges jelentõsége van az agy és gerincvelõ folyamataiban. Agyvérzés, gerincvelõi harántsérülés, gyulladás vagy erõs elmeszesedés után alakulhatnak ki. Egyéb körömelváltozások: A fehér foltok fõleg a kéz-, de a lábujjakon is, kovasavhiányra utalnak. A fokozott törékenységet gyakran külsõ hatások vagy a sóháztartás zavarai (túl sok vagy túl kevés nátrium), ritkábban vitaminhiány okozzák. A hosszanti barázdák legyengült általános állapotra utalnak. A harántbarázdák súlyos, a fejet és/vagy a felsõtestet érintõ betegségek után alakulnak ki. A ritkábban elõforduló körömelváltozások és a körömágy problémái is kapcsolódhatnak a reflexzónákhoz. Mindezekkel a körömdiagnosztika foglalkozik.
10. A láb elváltozásai A veleszületett rendellenességek mellett számos lábelváltozás az élet folyamán alakul ki. Nemritkán idült megbetegedések okozzák. Döntõ szerepet játszhat a lábápolás (és egész magunk) elhanyagolása is. A leggyakoribb elváltozások és lehetséges okaik: Boltíves láb: A hosszanti boltozat magas, behúzódott, sovány". Az ilyen ember nehezen viseli a terheket, nem tud megszabadulni a gondjaitól (Minden apróság nagy súllyal esik nála latba!). A boltíves láb lelki görcsökre utalhat, amelyek fõleg a bélben (idült bélbetegségek), a vesében és a húgyvezetékben okozhatnak fizikai panaszokat. Az egyidejûleg fennálló magas rüszt kövekre való hajlamra utal (testi és lelki tényezõk összefonódása). Az idült túlsavasodás, tehát a köszvény is beleillik ebbe a képbe. A kalapácsujjak a lábujj hajlítok inának megrövidülése miatt alakulnak ki. A lábujjak talpi felszínén kialakuló megrövidülés általában a fejnyaktarkó tájék izomfeszüléseire vezethetõ vissza, de gondolnunk kell a nyaki gerinc és a koponyaalap tájékára is. A lábhát ín- és izombehúzódásai a tüdõ és mellkas reflexzónáját érintik; gondolnunk kell a csigolyák közti ízületek és/vagy a gerincoszlop rendellenességeire is. Az egyidejû erõs behúzódást a hason (reflexzóna) lelki görcs is okozhat. Környezeti tényezõk is szerepet játszhatnak behúzódások kialakulásában (ólommérgezés). Hallux valgus (a nagylábujj gacsos állása, ráfordulása a többi ujjra). A nagylábujj e kellemeüen tengelyeltérése legtöbbször családi halmozódást mutat. Az öröklött nagylábujj-rendellenesség sokszor szívbetegségre való hajlammal társul. A súlyos formában kifejlõdött gacsos lábujj általában fiatal korban kialakult és nem kezelt csigolya-rendellenességekhez társul (7. nyakcsigolyatest). A nagylábujj torzulását a pajzsmirigymûködés zavarai is elõsegítik. Gyakori az egyidejû enyhébb vagy súlyosabb testtartási rendellenesség.
Saroksarkantyú: egy öitapadás fájdalmas elcsontosodása a sarok alsó felszínén. A saroksarkantyú a húgy-ivar rendszer zavaraira utalhat, mindenekelõtt azokra, amelyek csigolya-rendellenességekre vezethetõk vissza, és amelyek az idegi reakciók révén a keresztcsontba, farkcsontba és a bél, végbélnyílás és a far szorosan idetartozó területeibe sugárzanak ki. A saroksarkantyú mindig szoros kapcsolatban van a farokcsonttal. A saroksarkantyú fájdalmának enyhítésére a farokcsont területét és a láb farokcsonti reflexzónáját kell masszírozni (=fordított reflexhatást kell használni!). 11. Fájdalmas és néma zónák Ha valakinek a lábát erõs nyomással masszírozzuk, észrevehetjük, hogy a láb érzékenysége a különbözõ helyeken nagyon eltérõ. A páciens egészségi állapotától és általános fájdalomküszöbétõl függõen az éles (tûszúrásszerû) fájdalomtól az alig érzékelhetõig minden elképzelhetõ. A fájdalomérzet erõssége és minõsége egy kúra alatt lényegesen változhat az egyes zónákban! Fájdalmas zónák: kétfélét különböztethetünk meg: 1. Általában (erõs érintés nélkül is) fájdalmas területek: például Ha a lábujjak, fõleg a lábujjhegyek fájdalmasak: ellenõriztessük a fogainkat! Gennyes fog lehetõségére is gondoljunk (röntgen); ha az egész nagylábujj fájdalmas: köszvény! ha fájdalmasak a nagylábujj és a hajlítóizmok inai: nyakcsigolyabetegségek, fõleg a 7. nyakcsigolyára gondoljunk; ha a külsõ és belsõ boka alatti tájék fájdalmas: alhas. Nõknél menstruáció alatt lehet érzékeny.
2. A pontszerû, fájdalmas zónák mindig az adott testrész heveny megbetegedéseire utalnak (lásd topográfia, zonális beosztás). A fokozott aktivitású zónákat (fellángolt köves panaszok, heveny fertõzések stb.) elõször álló nyomással (enyhétõl közép erõsig) meg kell nyugtatnunk, és csak ezt követõen kezdhetjük a terület tulajdonképpeni kezelését. A gyulladt, duzzadt reflexzónák mindig az adott szervben vagy testrészben lévõ gyulladásokra és pangásokra utalnak. Figyelem! A gyulladásokat mindig nagyon finoman és egyenletesen masszírozzuk, a túlfokozott reakciókat hagyjuk lecsengeni (lásd: Fogások). Néma zónák: az idült, letokolódott állapotok mély megkeményedéseket okozhatnak a lábakban. Ezek a reflexzónák sokszor egyáltalán nem érzékenyek, sõt érzéketlenek. Csak hosszabb kezeléssorozat alatt, ismétlõdõ, célzott ingerléssel (aktiválás) hozhatjuk vissza a testünktõl régóta elzárt területet a testi, lelki és szellemi valónkba. Az adott reflexzónában heveny fájdalom lép fel. Ha az idült folyamatot heveny stádiumba juttatjuk és megfelelõ módszerekkel elõsegítjük az eliminálódását a szervezetbõl (gyógyító eljárások, testi és szellemi ráhangolódás), akkor sikerülhet az eddig letokolódott folyamatot meggyógyítani. A talpmasszázs célja ebben az esetben is az elfelejtett" do'gok tudatosítása. Ezáltal lehetõvé válik a negatív információk törlése a lábakból, a testbõl és a lélekbõl is. Fontos! Sem a néma, sem a fokozott aktivitású (fájdalmas) zónákkal összefüggõ betegségeket nem lehet közvetlenül meggyógyítani. Az adott szervet vagy testrészt elõször egy speciális, semleges rezgésállapotba kell hozni. Ezt a néma zónákban (túl alacsony frekvenciájú szervek, illetve testrészek) aktiválással", a fájdalmas zónákban pedig megnyugtatással" (frekvencia csökkentésével) érhetjük el.
Mielõtt nekilátunk a gyakorlati résznek, olvassuk el figyelmesen a következõ útmutatást: A villám-nyomás" Kiegészíti a többi nyomásfajtát. Nagyon célzottan, korlátozott indikációs területen használjuk, gennyes betegségeknél soha. A villám-jel a szövegben (javallatok) jelzi a) a különösen fájdalmas területeket, b) hogy hol és mikor alkalmazhatjuk a villám-nyomást". H: A szervzónában az energiablokádot (gátlást) célozza, sokkszerûen felszabadító hatású. Az idegi és energetikai reakciók mellett a villám-nyomás" a feltétlen reflexekre is hat. F: A villám-nyomás" helyén, körülírt területen az erõsen frekvenciacsökkentõtõl a frekvenciafelszabadítóig terjedhet a hatása. A hozzá tartozó testrészen uralkodó nem megfelelõ energiák felszabadulnak (akaraüanul), és felvehetõvé válik a jótékony környezeti energia. E: - kocsonyás lerakódásoknál, ín- és szövetcsomóknál, izomkeményedéseknél heges és gócos területeken, pontszerû, kis kiterjedésû szervzónákban minden késleltetett reakciójú szerv- és reflexzónában T: Kicsi, hegyes, mélyre hatoló nyomást (löketet) fejtünk ki szondával, peremmel, ujjcsonttal vagy körömmel. A villám-nyomást" egy kezelés alatt ugyanazon a ponton ne, vagy csak indokolt esetben ismételjük. I: Például: gyenge reakciók idült neuralgiák (idegfájdalom) heveny megfázások
Harmadik fejezet Gyakorlással sajátítjuk el a fogásokat és értjük meg az összefüggéseket A gyakorlat
I. Tanuljuk meg az alapprogramot Az alapprogram mindenkire, fiatalra és öregre, kövérre és soványra egyaránt érvényes. Az alapprogram - úgymond - a talpmasszázs egyszeregye. Nagyjából magába foglalja a láb és a test minden fontos területét. Az egymáshoz hasonló hatású zónák kombinálódnak, a masszírozás logikusan a zónáknak és a lábnak megfelelõen történik. Az alapprogramot lépésrõl lépésre kell megtanulnunk és begyakorolnunk. A kezelés menete az ön-, illetve párkezelésnél: 1. Tehermentesítsük a testet: gerinc, koponya, tarkó, vállöv, ízületek; 2. Tegyük rugalmassá: légzés, szív, keringés; 3. Nyissuk meg a kapukat, a termesztés testnyílások egyengessük ki az utakat: mûködésének támogatása; 4. Irányítsuk a testnedvek anyagcsere és kiválasztás, áramlását: mirigymûködés Az alkalmazás idõtartama és gyakorisága: Szükség szerint hetente egyszer (lábápolás) vagy naponta többször (heveny esetek); 5-20 percig lábanként. A következõképp végezzük a masszírozást az alapprogram során: (A jelmagyarázatot lásd a negyedik fejezetben, a 141. oldalon.) 1. A lest tehermentesítése - távolítsunk el mindent, ami terheli vagy nyomja a testet. Az egész lábat - és ezáltal az egész testet - lazítsuk el, hangoljuk rá a masszírozásra. Ehhez a j-p láb elülsõ és középsõ területén a lábujjak irányába, a sarok és a lábtõ területén a ^ sarokízület irányába lágyan
simogas
suk", illetve hosszú, eltolt húzásokkal si mítsuk végig (ne csiklandozzuk!).
AzI. testszelvényben: Az egész I. testszelvényt felülrõl lefelé haladva masszírozzuk át. A talp felõli oldalon, a nagylábujj belsõ élén (azaz fõleg a hátizmokra hatva) kezdjük, a hüvelykujjunkkal vagy az ujjcsontokkal erõteljesen nyomkodjuk vé% !0 Itt gig a lábat egy vonalban három-négyszer egymás után, és végül simítsuk végig e >» vonal mentén felfelé. Ily módon dolgozzuk meg a láb egész belsõ élét, a talp felõli oldalon erõteljes, belül lágy, a csontos élen (I. lábközépcsont és lábtõcsont) középerõs nyomással masszírozzunk, közben újra meg újra simítsuk végig mindig felfelé haladva, majd az egész I. testszelvényt alulról felfelé testesen simítsuk végig. Koponya Az egyik lábujjat a másik után fogjuk az ujjaink közé, és a lábujjhegyeket és lábujjbegyeket közepes, illetve erõs álló nyomással alaposan masszírozzuk át, a fájdalmas helyeken a nyomást tartsuk változatlanul mindaddig, amíg a fájdalom alábbhagy (ez minden fájdalmas területre érvényes!). Tarkó Minden lábujj tövét alaposan dolgozzuk meg álló vagy mozgó nyomással; köz/ ((O)) (( )) O ^ egyéként egyenesítsük ki" a lábujjakat és simítsuk végig a körmök felé; "* ügyeljünk az elsõsorban az ujjközökben és az alsó oldalon lévõ kis megkeménye* désekre és csomókra, szükség esetén gyakoroljunk ezekre a helyekre a körmûnkkel egy rövid, erõteljes nyomást ( löketet"), ezt kövesse a mozgó nyomás "* és a végigsimítás. Nagy ízületek A külsõ rüszt 127
Vállak A tarkó és a váll vonalát a lábujjtövek és a talp átmeneténél érhetjük el. Erõteljes nyo* másai masszírozzuk végig ezt a vonalat, a fájdalmas pontokat fokozott intenzitással * dolgozzuk meg, és végül simítsuk alaposan végig ezt a vonalat. Vállízület Körkörösen masszírozzunk a kislábujj alapízülete körül könnyû (illetve közepes), tojt vahaladó myomással. ínbehúzódás vagy mozgáskorlátozottság esetén nagyobb területet masszírozzunk. Hatoljunk mélyre! Könyök Álló nyomással, mélybe hatolva masszíroz0 ^ zuk a láb külsõ oldalán, de fõleg a talpon elhelyezkedõ könyök" szervzónáját, és többször testesen simítsuk végig. Csípõ Az egész külsõ bokát könnyed, tovahaladó nyomással masszírozzuk végig. Ez a terület * legtöbbször nagyon fájdalomérzékeny! A külsõ boka könnyû, eltolt, a lábszár felé irá* nyúló végigsimításával oldhatjuk a csípõ területének görcseit. A már tüneteket okozó * * csípõbetegségek esetén hatoljunk mélyen a boka ízületei közé. Térd Lefelé irányuló mozdulattal simítsuk jól végig a külsõ boka és a sarok közti területet. Könnyû, tovahaladó nyomással masszírozzunk. Finoman dolgozzunk, mert nagyon * fájdalmas. Végül nagyon hegyes, mély nyomással masszírozzuk át a sarok szélét. Fõ* * leg a térd oldalt fekvõ szervzónáit. Ülõgumó Bár a medence ülõgumója nem ízület, mégis az alapprogramba tartozik. A hozzá tarto_ ^ ^ zó zóna a sarok belsõ, alsó élén található és a sarok széléig húzódik. E programrész lezárásaként hegyes ujjal, ujjcsonttal vagy szondával gyors egymásutánban gyakorol
2. Rugalmassá tétel AIII. testszelvényben: Mellkas (W) - (( )) Pajzsmirigy ^ Plexus solaris Jobb: epe, bal: szív /(( )) Mellkas junk erre a területre nagyon mély, éles nyomást. A mély nyomás tehát csak rövid ideig tartson. Ezzel a medence jobb mozgathatóságát érjük el. ezáltal lendületet adunk a testnek! a mellkast és szerveit elõször nagy felületen masszírozzuk át, ezután néhány speciális szervzónát külön-külön is masszírozzunk meg. A talpat is és a lábhátat is pontról pontra, közepes illetve erõs mozgó nyomással a hüvelykujjunkkal, illetve egy vagy több ujjunkkal masszírozzuk át, a többi ujjúnkat támasztékként használjuk. Végül simítsuk végig (húzás vagy tolás): a lábhátat az összes ujjunkkal a láb elülsõ részén kívülrõl a belsõ él felé, majd a lábujjak felé haladva, és közben erõteljesen masszírozzuk meg a lábujjak közét (az úszóhártyát"). A talpat a lábujjak felé simítsuk ki. A talppárnát és felül az 1. és 2. alapízület közét közepes, álló nyomással finoman masszírozzuk meg (óvatosan!). A 2. és 3. alapízület alatt ujjszélességben megnyugtatva masszírozzunk; a lágy, széles nyomást hosszabb ideig tartsuk meg, majd engedjük ki, újra nyomjuk, és többször ismételjük. A lábháton és a talpon a negyedik alapízület területén a fájdalomtól függõ nyomással dolgozzunk: gyakoroljunk többször mély, kemény, álló vagy mozgó nyomást a lábra. Még egyszer simítsuk végig.
3. A kapuk megnyitása, az utak ele gyengéié se - ilyenkor mind a külsõ, mind a belsõ nyílásokra" hatást gyakorolunk. A U. testszelvényben: Szemek, fülek, orr, száj, melléküregek. Még egyszer dolgozzuk meg a n. testtt - szelvényt. Most fõleg a lábujjak felsõ részét (azaz az arcot!) masszírozzuk meg * alaposan közepes, illetve kemény, álló vagy tovahaladó nyomással. A megke^ ményedéseket, csomókat és durva pontokat intenzívebben masszírozzuk. Végül az egész II. testszelvényt nagy felületû simítással, majd minden lábujjat egyenként is simítsunk végig. Az V. testszelvényben: Az egész húgy-ivar rendszer és a végbél nyílás = a lábfej hátsó része: reflexesen az egész sarok, a sarokízülel környéke és a lábszár is idetartozik. A sarok talpi fel
színét és körbe a sarok körüli területet erõteljes, állandó nyomással masszírozO / ((O)) zuk meg (szükség esetén használjuk az ujjesontokat is. de ez nagyon fájdalmas => is lehet!). A külsõ és belsõ boka alatti zónákat finom, álló vagy mozgó nyomással, nagy felületen masszírozzuk át, közben újra meg újra a boka körül és az Achilles-ín irányában simítsuk végig, két kézzel, az ujjainkkal dolgozzunk. Hólyag, húgyvezeték és vese A hólyag" reflexzónáját a láb belsõ oldalán erõteljesen, mozgó nyomással (( )) pontról pontra masszírozzuk végig, azután tovahaladó, erõs nyomással haránt * irányban menjünk fel a vese" reflexzónájához, a vese zónáját erõteljes, álló nyomással dolgozzuk át, azután finom, tovahaladó nyomással a húgyvezeték * mentén menjünk vissza lefelé a hólyaghoz.
4. A téstfolyadékok áramlásának irányítása: Most azokat a területeket masszírozzuk, amelyek az emésztést és kiválasztást, tehát az anyagcserét és a mirigytevékenységet befolyásolják. A megfelelõ belsõ szerveket a talp felõl érhetjük el a legjobban. A IV. lest szelvényben: Vastag- és vékonybél A bal sarok külsõ oldalán kezdjük és a vastagbél lefutását úgymond alulról felfelé" követjük mindkét talpon. A jó hüvelykujjnyi szélességû sávot kemény, tovahaladó húzással, illetve nyomással masszírozzuk, «$ elõször bal oldalt felfelé (leszálló vastagbél), majd harántirányban a talp közepén ((Or)) _ ((#)) (haránt vastagbél) és végül a jobb talpon lefelé (felszálló vastagbél) haladva. A vak » bél zónáját (a jobb talpon) közepes, illetve erõs, mozgó nyomással masszírozzuk, és ((<*)) végül a vastagbelet a kiválasztás irányának megfelelõen simítsuk végig a szigmabélig (bal talpon); a szigmabelet közepes, mozgó nyomással masszírozzuk. A vékonybelet úgy befolyásolhatjuk, hogy a IV. testszelvény területén a talpat is, és a lábhátat is többször erõteljesen végigsimítjuk, az összes ujjúnkat használjuk (váltakozó irányú húzás vagy tolás). A III. és IV. testszelvényben: Emésztöszervek Egy körülbelül három-négy ujjnyi sávban (a talpon, a lábtõcsontok alatt) érhetjük el a _ 0 / lépet ((O)) erõs,
((fc)) gyomrot, nyombelet, májat, hasnyálmirigyet, (és a vesét is). Ezt a területet pontról pontra közepes, illetve álló vagy mozgó nyomással
» masszírozzuk át; a nagyon fájdalmas pontokat finomabb nyomással hosszabb ideig masszírozzuk. Közben ismételten simítsuk végig, végezetül a lábhátat is simítsuk végig az ujjainkkal, belülrõl kifelé haladva.
AzI-V. testszelvényben: A nyirokáramlás serkentése. Bár az eddig leírt programban a végigsimítások alkalmával mindig érintettük a nyirokzónákat is, mégis ajánlatos végezetül még egyszer minden nyirokzónát külön-külön » mély, testes nyomással vagy húzással végigsimítani. Mindkét kezünk összes ujját használjuk, húzást vagy tolást alkalmazzunk. /. testszelvény Simítsuk végig többször a lábat a belsõ éle mentén a saroktól a lábujjak felé haladva. //. testszelvény A lábujjak elsõ perce és a lábujj közti úszóhártyák" közötti területet fogjuk a hüvelyk- és mutatóujjunk közé és húzzuk ki" (nagyon fájdalmas is lehet!). ///. testszelvény A lábközépcsontok közötti vonalban húzva vagy tolva masszírozzunk. A végigsimításnál a lábujjakon túl vezessük a mozdulatot, hosszú, lapos, mély húzásokat alkalmazzunk (III. és II. testszelvény). IV. és V. testszelvény Simítsuk végig a láb hátsó részét a sarokízület felé, illetve a talpat a sarok felé, majd haladjunk tovább az Achillesín jobb és bal oldalán a lábszár felé. Egyik kezünkkel belül, a másikkal kívül simítsuk körbe a sarokízületet és a bokát, és haladjunk az Achilles-ín mellett a lábszáron felfelé.
II. így ápoljuk egészségünket Az egészséget csak azok tudják igazán értékelni, akik - sajnos - már örökre elvesztették! Ha már elvesztettük az egészségünket, akkor sem a költségektõl, sem a fáradtságtól nem riadunk vissza, hogy legalább részben visszaszerezhessük azt. De ha csak egy kicsit is többet törõdnénk az egészségápolással, megkímélhetnénk magunkat ezektõl a veszteségektõl. Mi magunk sokat tehetünk egészségünkért, tartsuk azonban mindig szem elõtt a mértékletességet és a rendszerességet! Ez vezérelje életmódunkat, minden tevékenységünket. A legjobb módszer is visszafelé sülhet el, ha összevisszaság és mértéktelenség övezi. Az orvosi megelõzés, a tudatos életvezetés, a különbözõ testi, lelki és szellemi tréningek mellett a talpmasszázs kiválóan alkalmas az egészség és jó közérzet megõrzésére. Nem kell nagy mesterének lenni. Nem is kell erre törekednünk, de azt sem szabad gondolnunk, meg sem próbáljuk, mert úgysem vagyunk képesek rá. Mint ahogy más programokat is elsajátítottunk és véghezvittünk már életünk során (torna-, diétás, fitnessprogramokat) vagy talán éppen most is ilyesmit csinálunk, a talpmasszázs-alapprogramot is ugyanígy életünk nélkülözhetetlen és kedvelt részévé kell tennünk. Fáradozásainkat a jó közérzet jutalmazza majd: eleget teszünk kötelezettségünknek, hogy megõrizzük saját egészségünket és azokét is, akikért felelõsséggel tartozunk (gyerekek, idõs személyek). Hogyan csináljuk mindezt? Az elõzõekben lépésrõl lépésre megtanultuk az alapprogramot. Talán egy kicsit még bátortalanul masszíroztuk meg a lábunkat, de közben megéreztük, illetve a tanultak felhasználásával rájöttünk: ahogy a lábunkon centiméterrõl centiméterre haladunk, testünk minden pontját, még a legmélyebben fekvõ területeket is elérhetjük. A láb egyszerû bekrémezésétõl eltérõen, a talpmasszázzsal célzott helyeken és a fogások tudatos egymás után való alkalmazásával olyan ingereket váltunk ki, amelyek a testben a kívánt hatást hozzák létre. Ezeket a folyamatokat és hatásokat használjuk ki rendszeres és céltudatos egészségápolásunk érdekében. Az elsõ három héten szigorúan tartsuk magunkat az I-IV. alapprogramhoz! Naponta legfeljebb nyolc percig masszírozzuk a lábunkat. Olvassuk el közben újra meg újra a Módszertani útmutatást: jó-e az elhelyezkedés, a fogás, vagy javíta
nunk kell rajta. Késõbb, ha már nagyobb jártasságot szereztünk, elegendõ csupán belepillantanunk vagy gyorsan átfutnunk az útmutatást. A lábak masszírozásának olyan rutinosnak és magától értetõdõnek kell lennie, mint a napi fogmosásnak. Miért épp három hétig? Miért épp nyolc percig? A három hét 21 napot jelent. Ez egyfajta mágikus határkõ az új szokások megtanulásánál. Mint ahogy a tojó kikölti tojásait három hét alatt (21 nap) és a kemény héjból elõbújik egy puha pehelygombolyag, amely azután gyorsan fejlõdik - úgy kell kikölteni" nekünk is az alapprogramot, és azután a használatban továbbfejlesztenünk. Akinek sikerül három hétig kitartania, az már a magáévá teszi a programot, tizstában van a tennivalók céljával és bízik azok hasznosságában, így a legjobb úton halad egy új, hasznos szokás felé. Használjuk ki ezt a folyamatot! Semmi ne tántorítson el szándékainktól. És ha még mindig úgy gondoljuk, hogy soha nem lesz ennyi idõnk magunkra, kezdjük elõröl újra az egészet, de legalább ennek a fejezetnek az elsõ sorain gondolkodjunk el újra: mennyit is ér az egészségünk? Ha három héten át mindennap nyolc-nyolc percet rászántunk a lábainkra, már sikerült megtanulnunk a programot. Használhatjuk, és csinálnunk is kell, mert nagy igazság rejlik a régi mondásban, hogy a gyakorlat teszi a mestert". Három hetes rendszeres alkalmazás után a saját testünkön érezhetjük a talpmasszázs hatását. Általában véve jobban érezzük magunkat, és barátainknak és ismerõseinknek is feltûnik, hogy jobban nézünk ki, és valami pozitív sugárzás vesz bennünket körül. Ez az elismerés az egészségért végzett munkánkért. Mielõtt bármirõl véleményt mondunk (például a talpmasszázsról), elõbb tájékozódnunk kell, hogy legalább áttekintést nyerjünk róla. Ha ezt nem tesszük meg, inkább hallgassunk. Mindig akadnak, akik anélkül, hogy fogalmuk lenne valamirõl, elítélõen és elutasítóan nyilatkoznak: Nem, erre én képtelen vagyok, ez túl kényelmetlen, ez fáj, ez csiklandoz" stb. Ez már csak így van; úgyhogy még egyszer megpróbálom rávenni a kedves olvasót, gyakoroljon naponta negyedórát három héten át, és utána döntsön, megfelel-e neki ez a fajta egészségápolás, vagy sem. Hogy miért épp nyolc perc? Nyolc perc lehet mérhetetlenül hosszú idõ, de lehet túlságosan rövid is. Ahhoz, hogy a talpmasszázzsal megközelítõleg jó és hatásos munkát végezhessünk, az egész lábat végig kell masszíroznunk. A tanulás kezdetén így is úgy is nehézségeink lesznek, ha ennyi idõ alatt boldogulni akarunk. Ezt a kétszer nyolc percet tekintsük olyan támpontnak, amely idõ alatt, egy kis gyakorlat
tal, az alapprogram elvégezhetõ. Természetesen több idõt is fordíthatunk a lábainkra és egészségünkre. Ha kevesebb idõt fordítunk rá, eredményeink is szerényebbek lesznek. Ha három hét alatt (negyedóra naponta) már tanultunk annyit, hogy a talpmasszázs idejét és gyakoriságát a saját igényeinkhez tudjuk igazítani, már nem kell feltétlenül ragaszkodnunk az elõíráshoz és nem kell kizárólag a lábainkra összpontosítanunk. Már otthonosak vagyunk az eljárásban, könnyedén végezzük a masszírozást, és a hatást az sem rontja, ha közben beszélgetünk, zenét hallgatunk vagy tévét nézünk. A hely sem meghatározó. Hogy hol végezzük a legszívesebben a munkát", a pincében, az ágyban vagy a fürdõkádban, a kertben vagy a nappaliban, ezt nekünk magunknak kell eldöntenünk. A fontos csak az, hogy rendszeresen csináljuk.
III. Alakítsuk ki saját programunkat Ha átrágtuk magunkat az eddigi tanulnivalókon és elsajátítottuk az önés párkezeléshez szükséges talpmasszázs-alapprogramot, még egy utolsó lépéssel továbbléphetünk: kialakíthatjuk saját, testreszabott programunkat, és a család többi tagja számára is megtalálhatjuk a legmegfelelõbb formát. Ez rendkívül egyszerû. Ugyanis az alapprogram kiegészítéseként semmi mást nem kell tennünk, mint hogy (az orvos által megállapított vagy máshonnan ismert) betegségünket a talpmasszázs-kezelésben elõtérbe helyezzük. A javallatok összefoglalója megkönnyíti számunkra a tájékozódást; segítségével könnyen kidolgozható a saját proramunk. Míg az alapprogram mindig ugyanaz, saját programunkon mindig változtatnunk kell; szükség szerint kell a kezelt személy aktuális egészségi állapotához idomítani. Egy adott idõszakra érvényes saját program" olyan sémát ad a kezünkbe, amelynek segítségével rövid idõ alatt rutinos talpmasszázsterapeutává válhatunk. A következõ oldalakon található lábábrákra bejelölhetjük a számunkra fontos zónákat.
Személyes feljegyzések a talpmasszázshoz
Negyedik fejezet Hogyan kezeljük az egyes betegségeket? Jelmagyarázat 1. A masszírozás helye ba : bal láb j : jobb láb a : alul = talp f : felül = lábhát b : a 'áb belsõ oldala k : a láb külsõ oldala "* : a láb oldalról (lehet ba vagy j, b vagy k) : a láb f vagy a, ba vagy j ( ) : a kezelés erõsségét jelzi 2. A masszírozás módja > : könnyed megszakított érintés + : könnyed tovahaladó érintés * : húzás stopnyomással U : húzás stoppal O - O : puha/közepes/erõs álló nyomás (0)-( : lágy végigsimítás "* : testes végigsimítás
Több egyforma jelzés változatlan fogással végzett tovahaladó masszírozást jelent az érintett zónán belül (lásd: Fogások 60. o.). 3. Egyéb jelzések A kiegészítések a szövegben találhatók! 142
Mindennapos panaszok és tünetek A- Z-ig Ejtsünk még néhány szót a javallatokról. Magától értetõdik, hogy mindenki a saját betegségeit" szeretné a talpmasszázs segítségével meggyógyítani, és ezeket a betegségek szinte végtelen halmazából kell kiválasztania. Ezért elsõ megközelítésben a gyakran elõforduló betegségeket soroljuk fel, azt is figyelembe véve, mennyire lehet azokat a talpmaszszázzsal kezelni, lévén, hogy ennek a módszernek is megvannak a maga korlátai. Ahol lehetséges volt, nem különítettük el egy adott szerv különbözõ betegségeit, mivel a talpmasszázst adott szerv esetén ugyanúgy végezzük, legfeljebb kis változtatásokat teszünk. Például egy vesebetegség esetén: az, hogy vesegyulladásról, -kõrõl vagy görcsrõl van szó, csak részleteiben befolyásolja a kezelést (tehát csak a masszírozás erõsségét, idõtartamát, gyakoriságát stb.), a masszírozandó zónák azonban mindig ugyanazok. Az alapprogram tulajdonképpen olyan elõkészítést jelent, hogy utána már csak a speciális zónákat kell ellátni. Ne felejtsük el a talpmasszázskezelést az orvossal vagy a terapeutával megbeszélni. Az összeválogatás természetesen nem volt könnyû. Kínálkozott azonban egy olyan módszer, amely viszonylag sok javallat megemlítését lehetõvé tette: a rövid gyakorlati leírások és szemléletes rajzocskák alapján gyorsan tájékozódhatunk, mit, mikor, hol és hogyan masszírozzunk és kezeljünk a talpmasszázzsal. Ahol azonban a jobb megértéshez bõvebb magyarázatra volt szükség, ott azt hosszabban fejtettük ki.
A hatékony talpmasszázs-kezelés technikája Ágybavizelés: AP: TSZ-V a, oldalt, » b, j+ba =>>-; LM = egy-két óra múlva fokozott vízleadás. A bevizelés általában vérszegény, ideges gyerekeknél fordul elõ. A lehetõség szerint fûszertelen étrend és a természetes (fõleg növényi) B-vitamin ellátás elõnyben részesítésével és megfelelõ gyógyszerekkel jól úrrá lehetünk a bajon. Gyakran elõfordul, hogy a már régóta szobatiszta gyerekek kezdenek olykor-olykor, néha naponta, újra bepisilni. Húgyhólyagbetegségek és más megfázásos betegségek okozhatják. De még gyakrabban lelki tényezõk állnak a háttérben. Félelem, féltékenység, lelkiismeretfurdalás (amelyek a legapróbb dolgokból táplálkoznak) okozzák tudat alatt az ágybavizelést. De okozhatják az ágyéki gerinc csigolyarendellenességei is, amelyek a gyerekek gyakori esései és ugrándozásuk alkalmával meghúzódhatnak, sõt a nehéz iskolatáska által okozott nagy megterhelés is felelõs lehet érte. Nagyon jó hatású lehet a talpmasszázs késõ délután vagy kora este. A masszírozást a megadott séma szerint végezzük. Az elõforduló mellékhatások miatt a kezelés elsõ napjaiban fokozottan figyeljünk rá, hogy a gyermek eleget pisiljen lefekvés elõtt. Figyeljünk arra is, engedelmeskedik-e az ingernek vagy egész nap visszatartja a vizeletét. Angolkór: AP; TSZ-I és minden olyan terület, ami a csontnövekedést elõsegíti. Ügyeljünk a helyes táplálkozásra és ásványi só felvételre. Sokat legyünk napon és friss levegõn. Forduljunk orvoshoz. Aranyeres csomók: AP; TSZ-V b, j+ba 0- nagyon fájdalmas. A saroktól az Achilles-ín és a lábszárcsont közötti területet egészen a lábszárig felfe
lé irányuló mozdulatokkal alaposan masszírozzuk meg K =>. LM = spontán vérzések, végbélnedvedzés, égõ érzés, le! Arcidegzsába: AP; TSZ-II f+a, j+ba K => fõleg a lábujjakat oldalt és alul is O-fc =>. Gondoljunk a nyakcsigolyákra és a fogakra. Kerüljük a hideg szelet és a huzatot. Vigyázzunk autóvezetés közben. Artrózis (nem (lásd ízületi AP; Ugyanúgy, testszelvényt
gyulladásos eredetû ízületi betegség) betegségek): mint minden ízületi betegség esetén, az összes érintett és zónát megmasszírozzuk.
Asztma (rohamokban jelentkezõ nehézlégzés): Különbséget teszünk az asthma bronchiale (hörgõi asztma, tüdõasztma) és az asthma cardiale (szívasztma, szívelégtelenség okozta, fõleg éjjel jelentkezõ asztma) között. A tüdõasztma gyakran görcsös légszomjban nyilvánul meg, amelyet a hörgõágakban kialakuló görcsös összehúzódások okoznak. Ehhez járul még a tüdõasztmában a nyálkahártya gyulladása, amelyet a hörgõmirigyek nyúlós nyálkaelválasztása kísér. A szívasztma esetén a szívbetegség okozza a nehézlégzést. Leggyakoribb formája: angina pectoris = szívszorítás (szívtáji fájdalom heveny koszorúér-elégtelenségben). E két forma mellett még egy sereg megbetegedés okozhat asztmaszerû tüneteket. Magas rekeszállás ugyanúgy kiválthat nehézlégzést, mint az allergiás állapotok. Hirtelen kialakuló nehézlégzés és asztmaszerû tünetek esetén forduljunk orvoshoz. AP; TSZ-II+III, a lábakat alaposan, testes simítással a lábujjak irányába simítsuk végig. j+ba, f+a =>, fõleg az elsõ és második lábujj között a+f, ba+j O O O >- tovahaladva álló nyomással masszírozzuk a kis csomókat és megkeményedéseket. A csont felé nyomjuk. Alaposan simítsuk végig K Gyakran nagyon fájdalmas. A gyomor- és vesezónát is vonjuk be. Itt lágyan és megnyugtatólag dolgozzunk. A kezelés végén az orr és a garat nyálkahártyáját ingereljük. Különösen az
orrnak tesz jót, ha a mutatóujj harmadik percén az oldalsó és felsõ rész átmenetét a másik kéz hüvelykujjával (vagy körömmel) alaposan megmasszírozzuk. Ennek az akupunktúrás pontnak az ingerlésével orrfolyást lehet elõidézni. Atrófia (sorvadás): Fõleg sérüléseket, agyvérzést, harántsérülést követõ izomsorvadás. Más betegségek során is felléphet az izomzat, az inak vagy a bõr sorvadása, például lateralsclerosis (gerincvelõ oldalkötegeinek keményedése) vagy fertõzések, például gyermekbénulás során. Kiegészítõ módszerként jó eredménnyel használható a talpmasszázs, elsõsorban a sérüléses sorvadásoknál. Az egyéb módon keletkezett károsodások ugyan talpmasszázzsal nem szüntethetõk meg, mégis megéri a munkát. A károsodott terület sorvadását fõleg agyvérzésnél lehet hatékonyan megakadályozni. AP; Kiegészítõként elsõsorban azokban a TSZ-ben, amelyekben a sorvadás található. Fõleg ionizálva, könnyedén dolgozzunk, simítsuk végig < - 4- Jt =>, egyszerre ne túl sokáig, inkább gyakrabban, naponta többször végezzünk egy rövid kezelést. Basedow-kór: (pajzsmirigy-túltengéses tünetcsoport) AP; TSZ-I+II elõrefelé a, j+ba (( ))- -* ^ A pajzsmirigybetegséget hosszabb idõn át kell kezelnünk, az orvossal is beszéljük meg; mindig csak rövid ideig masszírozzunk, hogy a túlfokozott reakciókat elkerüljük. LM = szédülés, remegéses gyengeség-érzés, farkaséhség; a meleg helyiségek elviselhetetlenné válnak, ktd! Bélbetegségek: (lásd: Has, hasmenés, székrekedés, rák) AP; TSZ^IV+V
elõrefelé a, j+ba ((O)) *
LM = hasmenés, bûzös szélgázok, le!
Berepedések: AP gyakran ismételjük, az anyagcserén és a mirigyeken keresztül serkentsük a bõrtevékenységet, a táplálkozást változtassuk meg, a sóháztartást ellenõriztessük. Bosszúság, düh (lásd: Kedélybetegségek): Itt a sok embert jellemzõ mérges alaphangulatra gondolunk. A bosszús emberek mindig nagyon negatív kisugárzást gyakorolnak embertársaikra. Ezen a kedvetlenségen talpmasszázzsal jól segíthetünk. Nemcsak egészségünket, hanem barátainkat is visszaszerezhetjük. Próbáljunk meg pozitív gondolatokra hangolódni. AP; TSZ-III+IV elõrefelé a, j+ba (( )) fõleg - a hasnyálmirigy és a vesezónát testes nyomással masszírozzuk végig; a plexus solarist hasonlóképp. Sok embernél (anélkül, hogy tudna róla vagy elismerné) a bosszús alaphangulat a nemi szervek területével van összefüggésben. A túl sok és a túl kevés hormon, energia is rontja a kedélyállapotot. (Régebben a harapós és mogorva szüzek számára a mekkabalzsamot ajánlották: ez egy foltos bürök-készítmény (Conium maculatum mérgezõ növény), amely hatással van a nemi szervekre és a bosszús alaphangulatra is. Vigyázat! Foltos bürköt csak orvosi ellenõrzés mellett alkalmazzunk! Cukorbetegség: (kiegészítésként) AP; + TSZ-IV felsõ része = hasnyálmirigy szervzónája ((0))-0 * haránt irányban a talpon; + fej; LM = megváltozott vércukorérték; ellenõriztessük.
a, ba+j
Csípõízületi megbetegedések: AP; TSZ-V a, ba+j, egész sarkat + » k, ba+j K => >. Figyeljünk a gerincre és a hólyagra, valamint az alhasi betegségekre.
Dühroham: AP; TSZ-III, fõleg a plexus solarist j+ba, a. -(( )) Jól gyúrjuk át a lábat, gondoljunk a férgekre, a májmûködést és a vércukorszintet ellenõriztessük. Ügyeljünk a köszvényre. Dülmirigy-panaszok: AP; TSZ-V b, j+ba, + egész sarkat -(( )) masszírozzuk végig. Ügyeljünk a hólyagra. Kiegészítésként a nagylábujj és a második lábujj közti rés meghosszabbításában található szöveti megvastagodásokat masszírozzuk ki alaposan. j+ba, f, * >-, olykor fájdalmas lehet. Égés: (belsõ) AP; A talpmasszázst fõleg ott alkalmazzuk, ahol az égést tapasztaljuk ((O)) 0-6-# és végül nagy felületû =>. Éhség: (hiányzó) AP; TSZ-III a. j+ba, O O O ->-tõl * =>-ig, fõleg a gyomorzónát. Kiegészítésként a sípcsontot finoman masszírozzuk. A közepes keménységû kefével végzett alulról felfelé, a térd irányába haladó könnyed simítás is serkenti az étvágyat. (fokozott) farkaséhség AP; TSZ-III fentihez hasonlóan (kivéve a sípcsontot), de testesebben, keményebben masszírozzunk. Kiegészítésként a lábhátat » j+ba, ((O)) 4» masszírozzuk végig. A második lábujjat a lábszár kezdetével összekötõ vonal mentén keressük meg a megkeményedéseket az izmokban és inakban. Álló nyomással masszírozzuk végig. Szondával vagy körömmel. * >-. Csak rövid ideig alkalmazzuk. Elveszi az éhséget. Elhízás: - (anyagcsere eredetû): AP; TSZ-V, a, j+ba, az egész sarkat körbe-körbe, erõteljesen
masszírozzuk. Használjunk szondát, körmöt vagy peremet, mm-rõl mm-re, > csaknem naponta, hosszabb ideig; felfelé simítsuk végig *; TSZ-IV belet ingereljük; TSZ-III pajzsmirigyet ingereljük. a, j+ba - ((O)) LM= hasmenés, remegés, émelygés, ktd! - (hipofízis /agyalapi mirigy/ eredetû): fentihez hasonló eljárás + nagylábujjpárnát a, j+ba , naponta többször erõteljes nyomást gyakoroljunk a lábujjpárnákra. Önkezelés esetén: tegyük egy sarokra (kiszögellésre) a lábujjunkat, a másik láb sarkával gyakoroljunk nyomást rá, engedjük fel, újra nyomást! - (hormonális eredetû): fentihez hasonló eljárás + TSZ-V alhasi zónák a, j+ba + * b. j+ba OOO K Ellenõriztessük a hormonháztartásunkat. LM = merevség a medencében és a lábikrában, ktd! Émelygés: (tartós) AP; TSZ-III j+ba, fõleg a. O-ft eleinte könnyedén, késõbb testesen masszírozzuk meg. Ügyeljünk a gyomorra, vakbélre, májra, szívre. Emlékezõképesség gyengülés: AP; TSZ-I+II f+a, j+ba +-«51 * =>-ig esetleg O O O-ig; ügyeljünk a gyomorra, mivel a gyomorpanaszoknak komoly hatása van elsõsorban a névmemóriára. Epebántalmak: AP; TSZr-III a+f, j+ba «-((0)) + » + TSZ-IV részei (fõleg a jobb, vakbélzóna ((O))). LM = kõ eltávozása, átmeneti émelygés, hasmenés, le! Érbetegségek: AP; ügyeljünk rá, hogy milyen betegségrõl van szó. Vénagyulladás lásd: ott; visszerek - lásd: ott; elmeszesedés esetén az általános anyag
cserét leli serkenteni, és emellett ügyeljünk a májra, köszvényre és a reumára (lásd: ott). Étvágytalanság: (lásd: Éhség) AP; TSZ-III a. j+ba. A gyomorzónát lágyan masszírozzuk át; JC =>. Figyeljünk a többi tünetre. Étvágytalanságot más betegségek is okozhatnak. Ezeket is vonjuk be a kezelésbe. Az orvossal tisztáztassuk. Adjunk teákat. Étvágytalanság esetén jó szolgálatot tesz a homeopátia. Fejfájás: (lásd: Migrén) AP; TS2VI+II
f+a, j+ba
-(( )), fõleg a lábujjbegyek és lábujjhegyek.
Bár a fejfájást a legkülönbözõbb okok elõidézhetik, a kezelésben mégsem szükséges különbséget tennünk. Az a fontos, hogy újra meg újra alaposan masszírozzuk végig az alapprogramot és lazítsuk el a fejzónákat. Végezetül forró lábfürdõvel egészítsük ki a talpmasszázst, a víz lábszárig érjen. Ha a fejfájás más betegségek (fertõzések, hormonális zavarok stb.) kísérõjelenségeként lép fel, az alapbetegséggel együtt kezeljük. Fejzúgás: AP; TSZ-I+II+IV f+a, j+ba -(( )) nagy felületen. A különbözõ zajokat, sípolásokat és fütyüléseket utánzó fejzúgásért általában az izmok és erek görcse felelõs. De a vékonybél görcsei is okozhatják a fejés fülzúgást. Ezért a TSZ-IV is masszírozzuk alaposan át. Gondoljunk a csigolya-rendellenességekre! Ügyeljünk a köszvényre! Vérnyomás! Kerüljük a huzatot. Felböfögés: (lásd: Gyomor) AP; TSZ-III a+f, ba+j (( )) ^. Alaposan masszírozzuk át ezt a testszelvényt, hogy a gyomrot, hasnyálmirigyet, de a májat is ingereljük. Különös figyelemmel legyünk a láb belsõ oldala és a lábhát közti átmenet elsõ lábközépcsonton fekvõ területére. Itt érhetjük el a gyomrot ellátó idegeket, amelyeket + » (( )) » módon ingerel
hetünk. Gyúrjuk át a lábakat a kezünk között. A gyomorégést és felböfögést nagyon gyakran a helytelen táplálkozás okozza, de még gyakrabban lelki tényezõk felelõsek érte. Félelem: Ennek - az érintett számára akár katasztrofális következményekkel járó állapotnak - számos oka lehet. A félelem éppúgy származhat az agy és a gerincvelõ izgalmi állapotából, mint a megfázásos és/vagy fertõzéses eredetû feji vérstátusból. De a hormonális kiegyensúlyozatlanság és gyengeség is szerepet játszhat a félelem kialakulásában. Félelmet válthatnak ki a csigolyarendellenességek! Figyeljünk a vérnyomásra, emésztésre, köszvényre! Továbbá figyelembe kell vennünk a (kívülrõl jövõ) lélekre ható (napi) eseményeket, a bánatot, gondot, szenvedést, részvétet, ijedtséget. AP; TSZ-I+II+III. Különös alapossággal masszírozzuk át a központi testszelvényt (TSZ-I), a lábhát felé testesen dolgozzunk (idegek). » ba+j, b, a+f K - ((O)) =>, TSZ II+III a, j+ba, testesen simítsuk végig, fõleg a lábujjaktól, a nagylábujjtól az alapízületekig haladva a pajzsmirigyzónát erõteljesebben masszírozzuk át (( )). A szívre, plexussolarisra és a rekeszizomra mély, álló nyomást gyakoroljunk , hasonlóképp a vesezónára j+ba, a, =>. LM = fáradtság, hagyjuk aludni, le! A testi és lelki feszültségek oldása gyakran az egész testet megremegtetõ, heves síráshoz vezet. Ezek ugyan nem kívánatos reakciók, de ha mégis fellépnek, nem negatív hatásúak, inkább csak kellemetlenek. Hagyjuk õket kifejlõdni! Megnyugtatólag hassunk rá, míg egy idõ után a tünetek lecsengenek és megnyugszunk (illetve a kezelés alatt álló páciens megnyugszik). Jótékony hatású a citromfûtea vagy valami finom zene. Orvos vagy más terapeuta tisztázza a félelem okát. Fertõzéses betegségek: A fertõzéses betegségek közveüen kezelésében a talpmasszázs szerepe csak korlátozott lehet. Az orvos és/vagy természetgyógyász munkáját azonban támogathatja. Elsõsorban a régóta ágyban fekvõ betegeknél vált be a talpmasszázs kiegészítõ kezelésként. A javallatok közül ke
ressük ki azt, amelyik minket vagy családtagjainkat érinti, és alkalmazzuk az ott leírtakat. Minden károsító hatás nélkül tehetjük, mert ez a terápia természeténél fogva nagyon összetett, szabályozó hatású. Ficam: (ízületek, hát) AP; + azokat a reflexzónákat, amelyek a kificamodott testrésszel kapcsolatban vannak. O O O X. Könnyû szaggatott vagy tovahaladó nyomással. Közben a kezünkkel könnyedén rezegtessük meg úgy, hogy az ízületbe hatoljunk. Közben az ízületet és a környezõ szöveteket alaposan simítsuk végig, =>, nagy felületen, az egész kezünkkel. Fogak: AP; TSZ-II j+ba, f+a, minden lábujjat, fõleg a lábujjhegyeket és oldalakat, egészen az alapízületekig. « > , nagyon fájdalmas! Munka közben figyeljünk a legkisebb megkeményedésekre és csomókra is a szövetekben és -(( )) masszírozzuk meg. A megkeményedett helyeken rövid, álló nyomáshoz használjunk szondát vagy a körmeinket. Óvatosan dolgozzunk, mert a szövetek itt általában nagyon vékonyak. Sérülés veszély! A fogak idült betegségei esetén a lábujjakon tyúkszem vagy bõrkeményedés alakulhat ki. A lábujjak gyulladásos megduzzadása is gyakran a fogakra vezethetõ vissza. LM = idült gócok aktiválása fogfájást okozhat. Ha a fájdalom az arcba és a nyakba is kisugárzik, akkor kutassunk az alsó állkapocs megnagyobbodott, fájdalmas nyirokcsomói után, és -(( )) > újra meg újra masszírozzuk meg. Az arcot a nyakon át simítsuk végig > A fogakra a kézujjakon keresztül is lehet hatást gyakorolni. A fogorvosi kezelés közben jobban elviselhetõ a fájdalom, ha az egyik kezünk két körmével állandó, mély nyomást gyakorolunk a másik kéz adott körömágyának mindkét oldalára. Az ezáltal keletkezett energiablokád miatt nem érezzük a fájdalmat a fogunkban. Fogínybetegségek: AP; TSZ-I+II j+ba, f+a, *-(( )) => > Mivel az ínybetegségek gyakran az egész emésztõcsatorna megbetegedésére utalnak, elsõdle
gesen ezeket kell kezelnünk. Ügyeljünk az ásványisó- és vitaminhiányra. Az esetleges gombásodást (Candida) beszéljük meg az orvossal. Folyadékgyülem: (lásd: szív, vese, keringés) AP; TSZ-II j+ba, f+a * )-=> serkentsük a keringést. Orvos! LM = görcsös vizelési inger, heves szívdobogás. Folyás: (lásd: Nõi betegségek) AP; TSZ-II+V a, b, j+ba (( ))- > -» + » b, j+ba X => > + a saroktól a lábikra felé felfelé masszírozzunk. Nagyon testesen és zártan masszírozzunk, + külsõ boka alatti és körüli területet (herék), és a rüszt körüli területet testesen masszírozzuk meg. » k, j+ba * > LM= átmenetileg bõségesebb folyás, égés, merevség a medencében és hátban, ktd! Fulladásos roham: Azonnali intézkedésként (amíg az orvos meg nem érkezik) álló nyomás a, j+ba, plexus solaris és a, szívkoszorús erek és hörgõk központi szervzónája - 4» >- =>, keressünk egy peremet, nyomjuk! Megnyugtatólag dolgozzunk! Fülek: (nagyothallás, lásd még középfülgyulladás) AP; TSZ-II j+ba, f+a >, fõleg a negyedik és ötödik lábujjat. Ezen a területen mélyen hatoljunk a lábba és alaposan simítsuk végig. Fõleg a megkeményedésekre ügyeljünk. Mivel a nagyothallás a vékonybél csökkent mûködésével is összefüggésben lehet, ezt a területet is masszírozzuk meg. Gégegyulladás: (lásd: nyakbetegségek, rekedtség) AP; TSZ-II f+a, j+ba O-O és (( )) fõleg az elsõ és második lábujj között az alapízületek területén. A legkisebb keményedésekre és csomócskákra is ügyeljünk. Szondával vagy körömmel dolgozzunk.
Az ujjcsont is megfelel. Óvatosan dolgozzunk, mert a láb idetartozó területe gyakran nagyon törékeny Gerincvelõ: A gerincvelõ megbetegedései vagy sérülései mindig súlyosak. Gyakran bénulásokkal járnak (harántsérüléses bénulás). Sem a klasszikus orvostudomány, sem a természetgyógyászat nem képes ezeket a következményeket meggyógyítani. A gerincvelõi sérülések, fõleg a harántsérülések esetén a talpmasszázs segíti a tehermentesítést és ellazítást. Naponta (lehetõleg többször) az alapprogram szeint kell a lábat megmasszíroznunk, különös figyelmet fordítva a TSZ-I (lásd: I. TSZ leírása). j+ba, fõleg a. * - (( )) Mivel a lebénult személy nem tudja a talpait terhelni, a test nem tud megfelelni az evolúciósan rögzült elvárásnak, (lásd: Elsõ rész 20. o.). Nagy jót teszünk a beteggel, ha a légzés ritmusát követve, öklünkkel felváltva a jobb, illetve bal sarokra ütünk. A beteg közben a hasán feküdjön és az ütésekkel egyszerre lélegezzen. Ha a kezelõ személy és a páciens közben gondolatban és szóban egy kicsit kocognak" is, sík területen könnyebb, az elképzelt emelkedõknél pedig szaporább légzéssel, akkor a páciens ezzel az edzéssel" hamarosan sokkal jobban fogja érezni magát. Golyva: (lásd: pajzsmirigybetegségek, nyak) AP; TSZ-III pajzsmirigyzóna j+ba, fõleg a. O-*, =>- *> , ügyeljünk a megkeményedésekre és a kocsonyás lerakódásokra, lassan dolgozzunk, egyszerre ne túl sokat. A pajzsmirigykezelést mindig terjesszük ki a szív- és vesezónákra is. LM = remegés, nyugtalanság, álmatlanság. Gondok: AP; próbáljuk meg talpmasszázzsal elhárítani örökösen mardosó gondjainkat és belõlük eredõ panaszainkat, úgy, hogy a TSZ-II+III területén alaposan végigsimítjuk a lábat. Puhán * O és simogatva
masszírozzunk. j+ba, f+a plexus solaris, gyomor, máj. LM = fáradtság, síráskényszer. Görcsök: (lásd: kólika) AP; TSZ-I-IV elõrefelé a, j+ba - (( )) Mivel a szervezetben, legkülönbözõbb okokból alakulhatnak ki görcsök, az egész lábat szükséges masszírozni. Ügyeljünk a csigolya-rendellenességekre, a sóháztartás zavaraira és a lelki mûködésekre (lásd: has)! Megnyugtatólag dolgozzunk. Görcsös köhögés: (lásd: köhögés, szívbetegségek) AP; TSZ-III f+a, j+ba (( ))- ^. Fõleg a plexus solaris területén és a talppárna belsõ szélén gyakoroljunk álló nyomást a megkeményedésekre és görcsös összehúzódásokra mindaddig, amíg megkönnyebbülést nem érünk el. Közben tartsunk szünetet! A pajzsmirigyzónát finoman masszírozzuk meg. Ügyeljünk a szívre és a vesére! Gyomorbetegségek: AP; TSZ-I+III+IV. Az I. testszelvényben fõleg a nagylábujj alapízülete és a láb belsõ élének nagyjából a közepe közti területen a háti gerincszakaszt masszírozzuk. Ezáltal a gerincbõl kiinduló és az idegi alapon kialakuló gyomorpanaszokat tudjuk kezelni. j+ba, (( ))A már kialakult gyomorbetegségeket a TSZ-IV kezeljük. j+ba, a. (( )) * mélyen és testesen dolgozzunk. Közben peremet is alkalmazhatunk. LM = gyomorégés, görcs, émelygés. Gyomorégés: AP; TSZ-III+IV j+ba, f+a, gyomorzónát * - ((O)) », közepes nyomással, fõleg az elsõ és második lábujj között, testesen simítsuk végig. LM = nyomásérzés a gyomorban, ktd!
Hang: (érdes, hangszalaggyulladás) AP; TSZr-I+II j+ba, f+a * - ((O)) =>. A kezelés a gégegyulladáséval majdnem megegyezik. Has: AP; TSZ-III elõrefelé a. j+ba, plexus solaris X =>, a lábhátat alaposan simítsuk végig; LM = fáradtság, elalvás, hasmenés, ktd! A hasfájás, haspuffadás vagy behúzódás, hascsikarás nagyon jól befolyásolhatók a talpmaszázzsal, ha a megfelelõ testszelvényt hoszszabb ideig - naponta - lágyan masszírozzuk. (Ne felejtsük el, hogy a has reflexzónáját a szokásos járás közben nem éri nagyobb megterhelés. Az adott területeket ezért csak finoman masszírozzuk.)* Fõleg a hascsikarás és a görcsök esetén dolgozzunk nagy felületen és figyeljünk a megkeményedett helyekre. Ezekre erõsebb, álló nyomást gyakoroljunk, hogy a gátlás alatt lévõ energiákat felszabadítsuk. A panaszok általában az adott reflexterületen lévõ keményedésekbõl (hegekbõl, összenövésekbõl) indulnak ki. Hasfájás esetén gondoljunk a vakbélgyulladásra, gyomorbetegségre, epehólyagbetegségre és a húgy-ivar rendszer zavaraira. Vakbélgyulladás esetén forduljunk orvoshoz. A felnõttek, de fõleg a gyerekek gyakran a bosszúságra, bánatra, haragra, de a jövõtõl való félelmükre" is hasi görcsökkel és fájdalmakkal reagálnak. A következõ esetleírás azt bizonyítja, hogy a talpmasszázst gyakran más módszerekkel kell kombinálni. * Megjegyzés: sokszor tapasztalt talpmasszázs-terapeuták is hibásan gondolkodnak. Ha alaposan áttanulmányozzuk a homunkulusz ábráját, láthatjuk, hogy a has reflexzónája a lábháton található (TSZ III IV). Ha a talpat masszírozzuk, akkor a hasi reflexeket az ágyéki területen keresztül váltjuk ki. (Úgymond a hát felól hatolunk be a hasba.)
Esetleírás: Egy ismert tiroli szállodatulajdonos heteken át elviselhetetlen hasfájás miatt jajgatott. Néhány napra ugyan enyhült a fájdalma, majd újra egy hirtelen görcs rántotta gombócba" a gyomrát, ahonnan az egész testére kiterjedõ fájdalom sugárzott ki. Mindent megpróbált: orvost, kórházat, természetgyógyászt, de állapota csak átmenetileg javult. Végül a naponta végzett talpmasszázs hozott némi eredményt: hosszabbak lettek a fájdalom-és görcsrohamok közti szünetek, és maga a fájdalom sem volt már olyan kegyetlen. Egy nap együtt ültünk barátaival a szállodában; étkezés után a szállodatulajdonos is csatlakozott hozzánk, Néhány napja olyan jól éreztem magam - mondta nekem -, hogy azt hittem, teljesen elmúlt az egész! De most lenn voltam a konyhában, és találkoztam azzal a perszónával; erre megint itt a gombóc a gyomromban." (A perszóna" egy munkatársnõje volt, aki szerinte mindig mindent rosszul csinált.) Azt javasoltam neki, menjen a konyhába, vegyen három kamillavirágot - de tényleg csak hármat -, tegye egy csészébe és öntse le forró vízzel, majd a virágokat azonnal vegye ki belõle! (A kamillateának - különösen az ilyen esetekben - nagyon világosnak kell lennie.) A lehetõségekhez képest forrón, kortyonként kell meginni. .. Kis idõ múlva sugárzó arccal, felszabadultan jött vissza. A has fájás, akár egy kísértet, nyomtalanul eltûnt. A késõbbiekben a talpmasszázzsal és a kamillateával teljesen megszabadult a testi szenvedést okozó harag-görcstõl". Könnyebben elviselte azt a perszónát, és nemsokára saját maga számára is megnyugtató megoldást" talált neki. Hasmenés: AP; TSZ-IV elsõsorban a gyomrot, hasnyálmirigyet, belet nyugtassuk meg, a, j+ba O - X =>, ingereljük az epét ((O)) X.
Hányás: AP; TS2%III-IV
f+a, j+ba
figyeljünk a vakbélre, ((O))
» lassan, megnyugtatólag, de mélyre hatolva dolgozzunk. LM = hasmenés. Hát: Nagyon sokan szenvednek hátfájdalmakban. Elsõsorban a hát alsó része érintett. Nagyon sok oka lehet: az egyik legfontosabb a csigolyák rendellenes helyzete. A csigolya elcsúszhat egy hirtelen rossz mozdulat következtében is, de a csigolyák helyzeti rendellenességei legtöbbször hosszú évek alatt alakulnak ki. Tartós hátfájdalmat okozhatnak a medence és keresztcsont eltolódásai is. Ha egyoldalú nagy megterhelés éri a gerincet vagy a kopások miatt károsodik a porckorong, akkor nem kerülhetõ el a mûtét. A talpmasszázzsal lehet enyhíteni a fájdalmat, ha a megfelelõ lábzónákat megmasszírozzuk, fõleg TSZ-I. » + j+ba, b, - (( )) =>. De jól masszírozzuk meg a bél- és alhasi zónákat is, mert ezeknek a területeknek a betegségei is gyakran okoznak hátfájdalmakat. Hidegérzés: (fagyás, borzongás, éltetõ meleg hiánya) Hidegérzés és borzongás esetén többször végig kell csinálnunk az AP. Az egészségápolás alapprogramjával az egész testhez hozzáférhetünk. Ügyeljünk közben a májra, szívre és a vesékre. Alaposan kezeljük ezeket a zónákat. Tartós hasmenés esetén is kialakulhat hidegérzés, fõleg a lábakban és lábfejekben. Masszírozzuk a has- és bélzónát. Gyakran elõfordul ásványi sók hiánya. Az orvossal tisztáztassuk. (Ügyeljünk a pajzsmirigyre!) Ellenõriztessük a keringést. Hólyagpanaszok: AP; TSZ-V; a, ba+j; X + ba+j; a húgyvezetéket és a veséket könnyedén masszírozzuk meg. Tartsuk melegen a lábakat. Óvjuk a nedvességtõl. Ne tegyük hideg alátétre. A húgyúti fertõzéseket orvos tisztázza. LM = vizelés közben égõ érzés, ktd!
Hörghurut: AP; TSZ-II+III ba+j, f+a, » tüdõ-, hörgõzónák és lábujjak; LM = fokozott köpetürítés, fáradtság, köhögés.ktd! Idegbetegségek: AP; gyengeségtõl és fájdalomtól kezdve a már kialakult idegbetegségekig sokféle zavar elõfordulhat az idegek területén. A legtöbb panasz azonban más betegségekhez kötõdik és azok kezelésével befolyásolható; a kifejezett idegbetegségeket kivéve, mint például a sclerosis multiplex (az idegrendszer legkülönbözõbb helyein körülírt gócokban jelentkezõ, a velõshüvely elvesztésével járó kórfolyamat). Idegfájdalmak esetén a gerincre is ügyeljünk. Impotencia: (lásd: nemi ösztön, vágy) AP; TSZ-V a. ba+j O - -« ba+j, b+k O-O * « . Kiegészítésül a G"-pontot a talpon a sarok kezdeténél, haránt irányban megközelítõleg középen. Ügyeljünk erre a pontra és a környezõ, a sarok elülsõ részének belsõ széléig terjedõ területre, különösen gyerekeinknél. Ennek a területnek a nagyon korán kezdett masszírozása jelentõsen hozzájárul a nemi szervek fejlõdéséhez. Ha például egy fiúnak nem, vagy késõn száll le a heréje, talpmasszázs sokat segíthet ezen a területen (SZZ). Felnõtt, ivarérett férfiaknak érdemes többször egy sarokhoz nyomni a G"-pontot, ez serkenti a nemzõképességet és a nemi vágyat. Influenza: AP; + TSZ-III+IV a, j+ba *=>-* , kiváltképp a belet és vesét, hogy a káros anyagokat kimossuk. Influenzás fertõzések esetén a masszírozás elõtt és után vegyünk 10-15 perces forró lábfürdõt. Végezetül bújjunk ágyba. Ellenõrizzük a lázunkat, szedjük az elõírt orvosságokat vagy végezzük a természetgyógyászati kúrákat. A talpmasszázst gyakran ismételjük.
Isiász (ülõidegzsába): (lásd: lumbágó, idegek, hát, porckorongok) AP; TSZ-IV+V a. ba+j. ((O)) » hasat lazítsuk el, a feszültségeket a boltíves lábon fokozódó nyomással O P masszírozzuk ki. A porckorong-károsodásokra (csigolyaelcsúszásra) ügyeljünk. A gerincoszlop zónája mentén a TSZ-I mély, testes, tovahaladó nyomással masszírozzunk »>-. Szükség esetén használjunk szondát vagy az ujjcsontunkat, iktassunk be rövid pihenõket, miközben a páciensünk egy kicsit megmozgathatja tagjait. Ismételjük a kezelést mindaddig, amíg megkönnyebbülést nem érez. Kiegészítésül masszírozzuk meg az ülõideg zónáját, amely a talpon harántirányban, közvetlenül a sarok elõtt található. Ülõideggyulladás esetén óvatosan és finoman végezzük ezt a munkát. Különben LM = a gyulladás fokozódik, le! Nagyon hatásos, ha lábat egy peremnek nyomjuk a+oldalt * ba+j, közvetlenül a hólyagzóna elõtt. Járjunk köveken!!!! Alaposan masszírozzuk meg vagy rázzuk az alhasat. Átmenetileg egész szoros alsónemût hordjunk, ezáltal a lefelé lógó has nem terheli meg annyira a gerincet. Izom -gyengeség, -láz, -fájdalom: AP; TSZ-I+III, fõleg a plexus solaris, j+ba, f+a. A lábszárizomzat tartós fájdalma esetén alaposan masszírozzuk meg a hasat és ügyeljünk a gerincoszlopra. Köszvény vagy reuma is okozhat izomfájdalmakat. Izomláz esetén az egész sarkat masszírozzuk meg, és a lábikraizomzatot jól lazítsuk el. Ha izmokról hallunk, általában a kar-, láb-, mell- vagy hátizmokra gondolunk. De tudomásul kell vennünk, hogy nagyon sok fontos izom a testünk belsejében van. A szívben, a hólyagban, mindenütt izmok mûködnek, hogy teljesítsék az idegi parancsot. És a talpmasszázs által kiváltott ingerületek egy részét is átveszik. Ebben a könyvben már többször javasoltunk ellazítást, relaxációt. Jegyezzük meg, hogy egy izom csak akkor tud teljesíteni, ha a munkához szükséges úthossz rendelkezésére áll. Ha az izom görcsben van, lehetõségeinek csak egy része áll rendelkezésére. Az izom mûködõ része túlterhelõdik (izomláz), a gátolt résznek pedig az ellátása csökken. A talpmasszázzsal a görcsök jelentõs részét oldani tudjuk, de még egyéb beavatkozásokra is szükség lehet. A bénulásokhoz hasonlóan itt is alaposan meg kell maszírozni a gerincet. Az agy- és gerincvelõ sérüléseinél gyakran fellépõ idegkiesések és görcsök néha nagyon
jól befolyásolhatók talpmasszázzsal: szükség van azonban az orvossal való egyedi megbeszélésre, és a masszírozást egy megfelelõen képzett terapeutának kell végeznie. Ne feledjük: az izmok akkor mûködnek a legjobban, ha megfelelõ módon edzzük (dolgoztatjuk) õket és ezáltal megszabadulnak a salakanyagoktól. ízületi betegségek: ízületi betegségek (mint például artrózis, ízületi gyulladás, Heberdencsomó [kézujjak utolsó percén keletkezõ, néha fájdalmas csomók], köszvény, reuma stb.) esetén: AP különös figyelemmel az érintett testzóná(k)ra. Az anyagcserét és a nyirokáramlást serkentsük. f+a, j+ba *=>- )-- >. A talpmasszázs beteg ízületek esetén: Az ízületek bármely életkorban megbetegedhetnek. Gyakran már születéskor károsodnak vagy nem fejlõdnek ki teljesen (példa erre az újszülötteknél elõforduló csípõízületi betegségek). A reumatikus ízületi betegségeknél mindig gondos elõkezelésre van szükség (lásd: reuma). Az a fontos, hogy az egész testet bevonjuk a kezelésbe. Az alapprogram szerint masszírozzuk többször végig a testet, hogy serkentsük az anyagcserét. Kedvezõbb hatású, ha naponta többször 10-15 percig masszírozunk, mintha csak hébe-hóba hosszabb ideig. Fokozottan ügyeljünk a gerinczónára. Az ízületekkel együtt persze a csontok is érintettek. Az ízületek képezik ugyanis a csontok közötti összeköttetéseket és teszik lehetõvé a mozgást. Éppen ez a mozgathatóság kerül veszélybe, ha megbetegszenek az ízületeink (és csontjaink). Ezért fontos, hogy kiküszöböljük a feszüléseket és görcsöket, amelyek végsõ soron az ízületi felszínek összenyomódását (deformálódását) okozzák. A talpmasszázs ehhez kedvezõ lehetõséget biztosít. Ön- és párkezeléseink során minden ízület jól elérhetõ, így a talpmasszázzsal segíthetjük az orvosi kezelést. ízületi gyulladás: AP; Gyulladásos betegségeknél mindig újra meg újra végezzük el ezt a programot, de puhábban és egyenletesebben masszírozzunk, nehogy a gyulladás fellángoljon.
Kedélybetegségek: (levertség, bánat, gondterheltség, sírás, öngyilkossági gondolatok stb.) AP: TSZ-I1+III f+a. j+ba * + =>. O O O is. Fokozottan ügyeljünk a szív-, plexus solaris- és a pajzsmirigyzónára. Finom átérzéssel dolgozzunk, lassan, megnyugtatólag, felépítõleg. LM = remegés, fáradtság, ásítás, sírás; ne zavarjuk meg a pácienst hagyjuk tovább sírni, amíg magától abba nem hagyja. Tartsuk megfigyelés alatt, ne hagyjuk magára. Több ember szenved úgynevezett kedélybetegségekben, mint gondolnánk. A természetgyógyászat is arra törekszik, hogy ezeket a zavarokat kiküszöbölje. Minden jó homeopatának van egy sereg hatásosnál hatásosabb szere a kedélybetegségek ellen. Ezek a betegségek általában a psziché (lélek) mélyén gyökereznek. De tisztán testi bajoknak is lehet ilyen hatásuk. Fõleg a változás korában lévõ nõkben okoz a hormonális változás gyakran depressziós hangulatot, de ugyanez fiatal emberekben is elõfordul a pubertás idején. Teljesen mindegy, mi az ok (az orvos milyen diagnózist mond), a talpmasszázzsal minden kezelési módszer sikerét elõsegíthetjük. Kellemetlen szag (bûz): (test): fõleg a máj, bél, nyirok. AP; TSZ-III+IV f+a, j+ba ((O)) Kellemetlen testszagot okozhat az emésztõrendszerben lévõ baktériumflóra nem megfelelõ minõsége. Beszéljük meg orvossal! (száj, lehelet): AP; TSZ-I+II f+a, j+ba -((O)) + fõleg a nagylábujjtól a gyomorzónáig. A tüdõzónát alaposan aktiváljuk, részben >. Keserû gyógyteák egy csipetnyi árnikavirággal megszüntetik a szájszagot. Kimerülés: (lásd: Gyengeség) AP gyakrabban, de mindig csak rövid ideig, finoman masszírozzunk, alaposan simítsuk végig a lábakat + TSZ-III ingereljük a plexus solarist O O 0.
Klimax: (Változás kora) AP; TSZV1II+V f+a, j+ba O O O - X =>. (A változás korával járó panaszok a talpmasszázs számára nagyon jól hozzáférhetõk, ha nem is terjednek ki mindenre. A homeopátia is jó szolgálatot tesz.) Ügyeljünk a pajzsmirigyre. Kólika: (hascsikarás, görcsös hasi fájdalom) AP; TSZ-I+1V a. ba+j + » -((©>) Hascsikarás és görcsök esetén az elsõ teendõ, hogy a talp szélén, TSZ-I belül található pontra álló, kemény nyomást gyakoroljunk. Ez a nyomás elsõsorban az epe- és vesekõkólikát oldja, de jó hatású más hasi görcsök esetén is. Masszírozzuk meg alaposan ezen kívül a megfelelõ testszelvényt is. Kiegészítõ kezelésként pedig gyakoroljunk mély nyomást C a hátra a 12. borda környékén, fõleg a borda és gerincoszlop szögletére, és masszírozzuk meg az itt található feszüléseket (Kolipont). Köhögés: (lásd: rckedtség, nyak) AP; TSZ-III ba+j, a+f lábujjak irányába simítsuk jól végig fõleg a rekeszizmot masszírozzuk alaposan meg, a hörgõ- és tüdõzónát ba+j f+a az elsõ és második lábujj közti vonal mentén is. A pajzsmirigyzónát ne ingereljük túl erõsen. Makacs torokkaparás esetén lásd rekedtség. LM = fokozott mennyiségû nyálkás köpet, le! Köpet: AP; TSZ-II+III a+f, ba+j, fõleg az 1. + 2. lábujj között X =j» > (hörgõzónák), de a lábhátat is alaposan simítsuk végig, különösen a láb külsõ oldala fontos. Ezen a reflexzónán keresztül a mellkast, a mellhártyát (bordák felé esõ oldalát) és az alsó tüdõlebenyeket érhetjük el. f+a, j+ba (( )) * bizonyos helyeken nagyon fájdalmas lehet. LM = átmenetileg a nyálka feloldódása és felhígulása miatt megnövekedik a köpetürítés, ktd!
Köszvény: AP; + lábakat testesen, alaposan masszírozzuk meg lábujjak irányában. TSZ-IV
a, j+ba ((O))
* -a
Ingereljük a veséket,
ügyeljünk a keringésre. Víztelenítésre (dehidrálásra) köszvény-teát igyunk. Forduljunk orvoshoz. Köszvény: Jól mûködõ anyagcsere esetén a karbamid (fehérjeanyagcsere végterméke) a vesén keresztül választódik ki. Köszvény esetén ez az anyagcseretermék már korábbi lépésekben, a szövetekben rakódik le (húgysavas diatézis). Gyakran örökletes hajlamról van szó. Ha az ilyen adottságokkal rendelkezõ ember viselkedésében és életmódjában engedelmeskedik ennek a hajlamnak, akkor mindig olyasmit fog csinálni, ami a köszvényét elõsegíti. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy sorsa elválaszthatalanul összefonódik a köszvénnyel. Sokkal inkább a lélek által meghatározott életprogramon múlik. Ha az életprogramunkban szerepel a köszvény, akkor meg kell ismernünk a savak elvét. Az, hogy ezt hogyan valósítjuk meg - az élet különbözõ területein végzett céltudatos tanulással vagy a betegség által - az életprogram szempontjából nem fontos. Választhatunk a tanulás kényszere és a kialakult köszvény fájdalmas jelenségei között. Az úgynevezett táplálkozástani próféták a köszvénnyel kapcsolatban mindig bizonyos táplálékok káros hatását emlegetik. De nem ez a lényeg. A köszvény - sok más betegséghez hasonlóan - eredendõen a megzavart lelki egyensúly következménye. (A fent említett örökletes köszvényes hajlam tulajdonképpen a savanyúság, a harag, a bosszúság, az agresszivitás stb. programja.) Ha valaki egész nap mérgelõdik, minden apróságon felbosszantja magát, nincs miért csodálkoznia, ha a legártalmatlanabb étrend ellenére is az egekig szöknek a köszvényt jellemzõ értékei. Mindaddig savakat fog termelni, amíg meg nem tanul bánni vele. Vagyis amíg meg nem tanulja, hogy a) egyáltalán ne termeljen, b) hogyan kösse meg és alakítsa át a savakat. Ha köszvényben (vagy köszvényes-reumás állapotban) szenvedünk, akkor mától kezdve, sõt mostantól kezdve igyekezzünk derûsen és boldogan tekinteni a munkánkra, a környezetünkre és mindenre, ami körülvesz bennünket. Ezáltal a testünkben bázisokat képezünk, amelyek megkötik a felesleges savakat.
Ne csináljunk túl nagy gondot abból, mit ne együnk, mivel nem gerjesztjük tovább a köszvényünket. A köszvény a természetgyógyászat által jól megfogható betegség. A talpmasszázs is kedvezõ hatású, de az alapvetõ gyógymód a lelki viselkedés megváltoztatása. Kerüljük a civakodást, gyûlöletet, hara got, bosszúságot, az szükségtelen stresszt, és törekedjünk rá, hogy legalább naponta egyszer tiszta szívbõl nevessünk. Középfülgyulladás AP; TS2%II fõleg 4.+5. lábujj ba+j, f+a, -(( )) *. Testesen a TSZ-III masszírozzunk. A lábujjak és lábcsontok mentén kutassunk a gyakran nagyon mélyen fekvõ megkeményedések után. Mindkét lábat masszírozzuk, de a beteg oldalt részesítsük elõnyben. Kiegészítésként gyakoroljunk egy nyomást a beteg fül mögötti csontra (processus mastoideus = csecsnyúlvány), és könnyû simításokkal masszírozzuk lefelé a nyak oldalsó részét LM = átmeneti lázemelkedés, fokozott fülfolyás. Lábikragörcs: (lásd: görcs) AP újra ineg újra csináljuk végig. Lábikragörcs esetén, ha a lábunkat egy sarokhoz vagy peremhez nyomjuk, gyors enyhülést érünk el. Közben a gerincoszlop zónája (TSZ-I) mentén haladjunk a nyomkodással. Végül egy határozott, álló nyomást gyakoroljunk nagyjából a lábboltozat közepére (vékonybél-reflexzóna). a. j+ba. A sóháztartást ellenõriztessük. Gondoljunk a férgekre. Fogyasszunk több folyadékot. Lábszárfekély: Sokan küszködnek a láb nyílt sebeivel" (elsõsorban a nõk). Anélkül, hogy részletesebben foglalkoznánk a lábszárfekély okaival, azt tanácsoljuk: masszírozzuk végig a lábakat az AP szerint és egészen a térdig a lábszárakat is alaposan dolgozzuk meg (de a visszércsomókat ne!). Lassan és óvatosan haladjunk. Az fontos, hogy az ezeken a területeken általában pangó nyirkot áramlásba hozzuk.
A fekély közvetlen környéke általában kemény és érzékeny. A seb körüli álló nyomással nagy megkönnyebbülést érhetünk el. Figyeljünk a pszichés tényezõkre! Esetleírás: Egy benzinkutas jött el egyszer hozzám. A bal lábszára belsõ oldalán, közvetlenül a boka fölött volt egy fekélye. Egyébként is rosszul nézett ki az egész lábszára és a lábfeje is: duzzadt, kemény, barnás színû, tele kék visszerekkel. Ötven körül járt és erõsen túlsúlyos volt. Egészében azonban tevékeny és dolgos ember benyomását tette. Arról panaszkodott, nem kapnak segítséget, s mennyit kell dolgoznia nap mint nap neki és a feleségének is ( és annyit, de annyit kell dolgoznunk..."). Hosszasan hagytam így beszélni, és csak mikor már sokadszor ismételte, hogy dolgoznia kell", akkor javítottam ki: Nem kell dolgoznia, kedves uram, hanem szabad!" Többször félbeszakítottam már így, amikor reagált: Mit jelentsen az - mondta szinte ingerülten -, hogy >szabadszabad< elvégeznie ezt a munkát a benzinkútnál önön és a családján kívül? Ez az ön munkája! Vagy talán a falusi pap vagy a doktor végezze el?" Nem, nem" - jött a válasz elõször habozva, csaknem dadogva, majd egyetértõen. És a gondolat, hogy a pap vagy a doktor elvehetne a muszáj-munkáját", láthatólag nem volt ínyére. Nem! Senki más, csak õ és a hozzátartozói végezhetik! Még sokáig beszc. jettünk a napi munkamenet lehetséges átalakításáról -és mindenekelõtt a szemléletrõl. Ha a muszájból" szabad" lesz, akkor a testre is marad idõ, és a lábpanaszok is meggyógyíthatok. Már az elsõ találkozáskor kedvezõ irányú folyamat vette kezdetét.
Láz: AP, X; TSZ-I j+ba X =>, szervzónaként kezeljük. Lábszárpakolás, ecetes zokni, orvos. Lerakódások: (süllyedés, gyomor, vese, hólyag, alhas) AP; + minden idetartozó zónát hosszú, tartós nyomással és felengedéssel masszírozzunk meg. Könnyedén simítsuk végig. Lassan hoz eredményt. Lesoványodás: Különbséget kell tennünk az idült soványság és a spontán kialakuló lesoványodás között. Ha valaki bõséges táplálkozás ellenére sovány marad vagy tovább fogy, akkor a lábon a pajzsmirigy területét kell többször átmasszírozni. Figyeljünk a cipõnkre, amely akaratlanul is nem kívánt reflexhatást gyakorolhat a pajzsmirigyünkre. Mindaddig, amíg a soványság nem zavarja a jó közérzetet és a teljesítõképességet, nem nagyon kell beavatkozni. Jobban oda kell figyelni a látható ok nélküli vagy betegség okozta lesoványodásokra. Ezekben az esetekben jól használható a talpmaszszázs. A látható ok nélküli fogyás esetén bizonyos körülmények között fellángolhatnak lappangó betegségek (iásd néma zónák), és ez az orvos számára megkönnyíti a diagnózist. AP; + fõleg azok a testszelvényeket, amelyek a fennálló egyéb betegségekjelenségeihez tartoznak. (Hasonlítsuk össze az étvágytalansággal és az éhséggel.) Lumbágó (derékzsába): (lásd: isiász (ülõidegzsába, hát, megfázás) AP; TS2%IV+V j+ba, a+b. -((())), >; a sarok belsõ oldalán is. és fõleg a sarok talpi oldalán, a sarok elülsõ szélén harántul a talpon egy-egy centiméter szeles sávban. Nyomjuk ezt a területet naponta többször erõteljesen egy asztal sarkához vagy más kemény tárgyhoz. Nyomjuk, lazítsunk, nyomjuk, és közben egy kicsit mindig haladjunk elõrefelé, míg az egész talpat végig nem masszíroztuk.
Májbetegségek: AP; TSZ-II+III a. fõleg j, + f, j+ba (( )) - apránként, lehetõleg naponta többször, rövid ideig végezzük a kezelést. Némi elõkészítés után intenzívebben masszírozhatunk. Ügyeljünk a vakbélzónára és mindig vonjuk be a kezelésbe, fõleg, ha már operálva volt. LM = émelygés, keserû szájíz, hasmenés, zavaros vizelet. Tartós nyomás a gyomortáj jobb oldalán. Fejfájás! ktd! Májfolt: Már az alapprogrammal elé) dk az anyagcsere regenerációját. Ehhez fontos még a TSZ-III ba+j, a. (( )) - A májzóna mellett masszírozzuk finoman meg a vesezónát, fõleg a mellékvesét. Oldjuk az elzáródásokat. LM = hasmenés, ktd! Mandulagyulladás: (lásd: nyak, gyulladások, fertõzések) AP; TSZ-II, nyakzóna, fõleg a lábujjakat masszírozzuk meg alaposan. A nagylábujj tövén a megkeményedéseket és csomókat milliméterrõl milliméterre * masszírozzuk ki. (( )) » >-. Használjunk szórtát vagy a körmeinket, fõleg az elsõ és második lábujjnál, az alapizületek belsõ, lábháti oldalán; tehát felül, a lábujjak között. Testesen simítsuk végig a területet. f, j+ba #-((0)) A sérülésveszély miatt óvatosan dolgozzunk. Megfázás: AP; + az éppen érintett szervzónát (TSZ) alaposan masszírozzuk végig (hólyag, fej, nyak stb.). A lábakat alaposan simítsuk végig, <>-0 =>; naponta többször, hosszabb ideig masszírozzunk. Méhpanaszok: AP; TSZ-V * b, j+ba O O O => talp felõl is, G"-pont fõleg a sarok közepén «-((0)). LM = égés, bõségesebb folyás = kitisztulás. ktd!
Mell: (nõi) AP; TSZ-III j+ba, f, ügyeljünk a lábon lévõ elszínezõdésekre, duzzanatokra, megkeményedésekre. Önkezelés esetén a másik sarokkal érhetjük el könnyen, többször simítsuk végig rajta. Mellhártyagyulladás: AP; TSZ-III f+a, j+ba » , határozottan simítsuk végig. LM = láz, hidegrázás, köhögés, köpetürítés. Orvos! ktd! Menstruáció: AP; TSZ-V a, j+ba tt- => peremet is használjunk, » j+ba, fõleg belül, a rüszt körül a külsõ bokáig (petevezeték-reflex), 0--. Az egész fájdalmas. A ciklus és a havi vérzés zavarait talpmasszázzsal nagyon jól lehet befolyásolni. Elsõsorban az elsõ menstruáció elõtt álló és a pubertáskorban lévõ fiatal lányoknak, de a klimaktériumig minden nõnek alkalmaznia kellene a talpmasszázst a havi vérzés panaszmentes lezajlása érdekében. (Egyáltalán nem az a normális, ha a havi vérzés minden alkalommal fájdalommal jár.) Nagyon erõs, hosszan tartó vérzések esetén a belsõ boka lábikráig terjedõ területét is masszírozzuk jól meg. Ügyeljünk a két-három ujjnyival a belsõ boka fölött található fájdalmas területekre, és testesen simítsuk végig. Ezt a területet és a belsõ boka alatti területet a másik sarkunkkal naponta többször dörzsöljük és nyomkodjuk meg. Migrén: (lásd: fejfájás) AP; TSZ-I+II j+ba, f+a. A lábujjakat alaposan masszírozzuk meg, hosszabb ideig, lassan dolgozzunk. A gyomor- és májzónát a TSZ-III+rV (( )) ingereljük és simítsuk végig. A migrénnek számos oka lehet, ezért lehetõleg az egész testet be kell vonni a kezelésbe. Ügyeljünk az idült betegségekre, a mélyen nyugvó, baktérium okozta betegségekre. LM = láz, rövid idõre fellángoló fejfájás. A talpmasszázs hatására létrejött átmeneti megnyugvás után visszatérõ vértolulás, fõleg influenzás fertõzés esetén.
Ha hajlamosak vagyunk rá, akkor kerüljük a bosszúságot és a kapkodást. Lassan és nyugodtan együnk, étkezés közben tegyük félre üzleti és egyéb problémáinkat. A migrén, fõleg a gyakran, hevesen, egy oldalon fellépõ fájdalom a testi feszültségekre vezethetõ vissza. Az említett okokon kívül még számosat felsorolhatnánk. Ne számítsunk gyors sikerre (gyakran nem elég kitartóan alkalmazzuk a talpmasszázst), kiegészítésként masszírozzuk jól meg a gyomortájat gyakoroljunk álló nyomást a hasfal megvastagodásaira és megkeményedéseire -, és haladjunk tovább a tarkó széle mentén fültõl fülig, a nyakat oldalról ellazítólag masszírozzuk meg. Mivel a migrént mindenkinél más váltja ki, mindenkinek magának kell megtalálnia a neki megfelelõ masszírozást, amelynek segítségével megszabadulhat kínzó panaszától. Hasznosak a feszültségoldó teák és gyógyszerek. Épp az oly sok embert érintõ migrén példa rá, hogy az ember jobban úrrá tud lenni saját panaszán, mint megannyi ilyen-olyan gyógyász". Nemi ösztön (vágy): korai, hiányzó, túlzott AP; TSZ-V a, j+ba + » b+k, j+ba ügyeljünk ezen a területen a különösen fájdalmas csomókra és megkeményedésekre. Szondát vagy hegyes sarkot is használjunk. Ezt a talpmasszázst elsõsorban a családi körben és a partnerünknél alkalmazzuk. Amilyen gyakran csak mód van rá, hosszabb ideig. A beszabályozáshoz mindkét lábat alaposan masszírozzuk meg, ügyeljünk az elõforduló alhasi betegségekre. LM = folyás, medencei merevség. A nemi ösztön: A népesség jelentõs része a nemi élet valamilyen zavarában szenved. Nemcsak azok, akik a nemi szervek betegségeiben szenvednek; maga a nemi vágy is gyakran megbetegszik. Ha eltekintünk a nemi életben a nemi szervek betegségei miatt kialakult zavaroktól, akkor sem feltétlenül rák vagy más súlyos lappangó betegség akadályozza a nemi vágyat. Akár egy idült, szunynyadó alhasi gyulladás vagy egy pszichoszomatikus megbetegedés is befolyásolhatják. A normális mûködéshez ezen a területen sokkal fontosabb a testi-lelki-szellemi egység, mint más szerveknél és testrészeknél; elsõsorban azért, hogy ezzel az ösztönnel a freudi, felszabadító érintkezés közben egy új életet teremthessünk. Mit tehetünk a talpinasszázzsal, hogy a nemi vágy úgy épüljön be
az életünkbe, hogy se szorongató kényszert, se hiányt ne okozzon? Mindegy, hogy megéljük-e a nemi vágyat, vagy valami másnak tulajdonítjuk, ennek a területnek az egészséges mûködésére mindenképp figyelnünk kell. A méh. petevezetékek, petefészekek és a herék, ondózsinór, dülmirigy egyaránt elérhetõk talpmasszázzsal az V. testszelvényben. Masszírozzuk a sarkakat alul, oldalt a bokákig; belül és kívül bokától bokáig. Mindaddig, amíg egy szerv egészséges, nem fontos ismernünk a szervzóna (SZZ) pontos elhelyezkedését. Mivel a láb ezen területei eleve érzékenyebbek, a masszírozás - fõleg eleinte nagyon fájdalmas lehet. Emiatt nem kell aggódnunk és rögtön az összes lehetséges betegségre gyanakodni. De, fõleg, ha a szervzóna ebben a testszelvényben fájdalmas marad, az orvossal tisztáztassuk az okát. A sarok területét kiegészítve masszírozzuk még meg a lábszárat, fõleg a belsõ oldalt, egészen térdig. Közben figyeljünk a térd alatt egy tenyérnyivel, a sípcsont közelében elhelyezkedõ pontra Ez a terület rendszerint egy kicsit duzzadt és fájdalmas. Gyakrabban, könnyedén masszírozzuk, de olykor-olykor napközben is megnyomogathatjuk. Ugyanezt csináljuk a belsõ boka felett tenyérnyivel elhelyezkedõ területtel is, csak még finomabban, mert szinte mindig nagyon fájdalmas, ésmivel fontos akupunktúrás pont, más feladatokat is ellát. Még egy nagyon fontos tanács: Az V. testszelvényben a szervzóna masszírozásában nincs különbség a nemek között, de a férfiaknál a bal, nõknél a jobb lábszárat kell masszírozni. Ez érvényes mindkét pontra a térd alatt és a boka fölött. Ha még az egészségápoláshoz szükséges alapprogramot is elvégezzük a könyv elõírásai szerint, akkor a nemi mûködések terén olyan életerõre teszünk szert, amilyenre mindig is vágytunk. Nõi betegségek: AP; TSZ-V a, j+ba + » b+k, j+ba, ((O)) > *. Alhasi betegségek esetén belül és kívül a bokáig és a lábikráig testesen masszírozzuk az egész sarkat, a lábhátat is bokától bokáig = petevezetékzóna simítsuk végig ». C! = a menstruáció alatt csak könnyedén masszírozzunk =>, de mélyebb nyomással .
Nyakbetegségek: (pajzsmirigy betegségek nélkül) AP; + TSZ-II a+f, j+ba * »> , megfázások és gyulladások esetén fõleg a nagylábujj-, nyak- és hörgõzónákat simítsuk alaposan végig. Mandulagyulladás esetén hasonlóképp dolgozzunk, az egész TSZ-II alaposan masszírozzuk meg. Krákogás, torokkaparás esetén lásd: pajzsmirigy, köhögés, rekedtség. Nyak- és vállfájdalmak: AP; TSZ-II * j+ba, f+a -(( )) + «*. A lábakat gyúrjuk át alaposan a két kezünk között; fõleg a külsõ oldalon oldjuk a feszültségeket. A váll-reflexzónát mélyen dolgozzuk meg, közben kutassunk a gyakran nagyon mélyen fekvõ izomkeményedések után a negyedik és ötödik lábujj között és nyomással oldjuk. Az egész lábat jól simítsuk végig. Nyelvégés: (lásd: száj) AP; TSZ-I+II j+ba, fõleg f. 0-*-((«)) =>, különösen a nagylábujjak belsõ részét - a láb felé hatolva - masszírozzuk jól meg. Ügyeljünk a megkeményedésekre és csomókra. Gyakoroljunk mély nyomást a lábujjközök végénél az alapízületekre; ez nagyon fájdalmas, fõleg, ha a szájban gyulladásos folyamatok zajlanak. Az alapprogram végigmasszírozásával a gyomorzónát is érintjük, amelyet nyelvbetegségeknél, különösen nyelvégésnél mindig be kell vonnunk a masszírozásba, ízérzési zavar esetén a nagylábujj alapízületétõl (7. nyakcsigolya) a lábközépcsont végéig (= TSZ-I része) terjedõ területet simítsuk lágyan végig. > =>. Figyeljünk az esetleges gombásodásokra, orvossal vizsgáltassuk meg! Nyirokmirigy (csomó)-betegségek: AP; Az alapprogram kiegészítéseként azokat a testszelvényeket, ahol a megbetegedett nyirokmirigyek találhatók. Nagy felületen dolgozzunk, elõször a mirigyzónát kell finoman aktiválnunk. A nyirokmirigyek a mérgek és toxinok ellen bocsátanak ki ellenanyagokat és a szervezet szûrõrendszerét alkotják. (A nyirokmirigy elnevezés már elavult, bár a laikusok még ezt használják; az orvosi
körökben azonban nyirokcsomóknak nevezik õket.) Tudnunk kell, hogy a talpmasszázs-kezeléssel nagyon jól elérhetõk és nagyon jól tehermentesíthetõk a nyirokcsomók. A lábon végzett masszírozás során nemcsak a lábon, hanem a hozzá tartozó reflexzónában is felszabadulnak (a lekötött energia mellett) a lerakódott anyagok, és ezeket a nyirokcsomók szûrik ki. Ezért fontos, hogy a nyirokcsomók aktívak és egészségesek maradjanak (nemcsak a talpmasszázs szempontjából, hanem általában is fontos). Ha megkeményedett és/vagy fájdalmas nyirokcsomókat fedezünk fel magunkon vagy hozzátartozóinkon, ne habozzunk; azonnal forduljunk orvoshoz. Nyugtalanság: AP; az alapprogram kiegészítéseként a plexus solaris területét TSZII+III j+ba, a. 0-* álló nyomással kezeljük. A pajzsmirigy zónát megnyugtatólag masszírozzuk. Általában ne dolgozzunk túl hosszan és gyakran. Komoly C,szakai nyugtalanság esetén gondoljunk a munkahelyi huzatra is. A lábak rángása esetén vizsgáltassuk meg a sóháztartást. Vizsgáltassuk meg a szívet és a keringést. Cukorbetegség is okozhatja a nyugtalanságot. Orr -vérzés, -hurut (nátha), -polipok: AP; TSZ-II, különösen a nagylábujjat + hörgõket. j+ba, fõleg f, O- és (( )) * is. A lábujjak körömágya körül használjunk szondát vagy a körmünket. A fájdalmat mindig hagyjuk lecsengeni. Könnyen és lassan dolgozzunk. Orrpolipok esetén, különösen gyerekeknél, kiegészítésként az egész TSZ-V jól masszírozzuk meg, különös figyelemmel a belsõ boka körüli és alatti területre. LM = fokozott orrfolyás. Orrmelléküregek -hurut, -gyulladás, -gennyesedés: AP; TSZ-I+II j+ba, f+a -(( )) » A lábujjakat és a lábat alapos átmasszírozással tehermentesítsük, fõleg a nagylábujj körömágya körül masszírozzunk milliméterrõl milliméterre haladva nyomással. Használjunk szondát vagy a körmeinket. Egyébként a nagylábujjat, fõleg a belsõ oldalát, lefelé, az alapízület irányába teste
scn masszírozzuk meg, hogy a fejet tehermentesítsük. LM = Váltakozva láz, fázás, orrdugulás, orrfolyás, szomjúság. Öregkori tünetek: Senki nem kerülheti el a megöregedést. Nem mindegy azonban, hogy már fiatalon öregnek nézünk ki és öregkori tünetek gyötörnek bennünket, vagy még magas életkorban is megõrizzük fiatalos erõnket. Éppen ezen a számunkra oly fontos területen nyújt hathatós segítséget a talpmasszázs. Az ön-, illetve párkezelés váljon kedvelt, elhagyhatatlan szokásunkká. Amíg nincs semmilyen kezelést igénylõ betegségünk, alkalmazzuk az alapprogramot. Ha van. akkor keressük ki a javallatok közül, amelyikre éppen szükségünk van. Rák: Elõrehaladott rákos folyamatokat ugyan elsõdlegesen nem kezelhetünk talpmasszázzsal, de jelentõsen könnyíthetünk vele a betegen. Mindenekelõtt a családi kezelésben tudjuk a szervezet védekezõképességét növelni és a beteg életkedvét visszaadni. Az alkalmazás idõtartama és módja a betegség súlyosságától függ. A könnyû, naponta többször ismételt talpmasszázs sokszor bevált. A munka alapja az alapprogram: ennek segítségével alakíthatjuk ki a saját programot. Rekedtség: (lásd: nyakbetegsegek) f+a, j+ba *X= > elsõsorban a hörgõk, a pajzsmirigy, AP; TSZ-I+11 de a szív és a gyomor zónáit is (TSZ-III) finoman masszírozzuk végig. A lábak hátoldalán f, j+ba ((0))-((0)) > nagylábujj és a második lábujj között, az alapízület fájdalmas pontjait keressük meg, és álló nyomással, rövid ideig körömmel masszírozzuk és ingereljük. így elérjük a gégét és a hangszalagokat is. Hasonlóképp masszírozzuk a hetedik nyakcsigolyát. Ügyeljünk a gyomorra. Remegés: (lásd: idegek, agy, gerincvelõ, félelem, gyengeség) AP; TSZ-1 f+a, j+ba ingereljük a plexus solarist, a pajzsmirigyet nyugtassuk meg. Egyes izmok remegése (izomrángás) legtöbbször ás
ványisó-hiányra vezethetõ vissza; ennek pótlása hatásosabb, mint a talpmasszázs. Az idült, parkinsonos remegés hatásosan enyhíthetõ talpmasszázzsal (Parkinson kór: mozgásszegénységgel, jellegzetes görnyedt testtartással, az izomfeszültség fokozódásával és a nyugalomban levõ végtagok remegésével járó kórkép). Önkezelés esetén támasszuk (felváltva j+ba) nagylábujjunkat egy kisebb, hegyes sarokhoz (vagy peremhez), és a másik sarkunkkal nyomjuk jól neki. így az egész nagylábujj-párnát átmasszírozhatjuk. A fájdalmas pontoknál álljunk meg ()-$- nyomással hosszabb ideig. Ezzel a talpmasszázzsal az agyat és az agyalapi mirigyet tehermentesítjük, így a remegés csökken. Fõleg a remegéssel járó végtaggyengeség esetén gondoljunk ideggyökgyulladásra a gerinc területén. Reuma: AP; TSZ-IV+V 0-«r-« (( )) Az egész lábat masszírozzuk át. Ügyeljünk a megkeményedésekre és görcsökre. Serkentsük az emésztést és a hólyagot, a TSZ-IV testesen és mélyen masszírozzunk. A sarok szélén és az egész sarok körül nyomással masszírozzunk. Használjunk peremet, szondát vagy körmöt. >-. LJvf-= kisugárzó fájdalom, merevség, fõleg a fartájékon, de az egész testben is, láz. Sárgaság: AP; TSZ-III-IV f+a, j+ba, fõleg j ((Oj) » + ügyeljünk a bélre általában, de különösen a vakbélre ((O)) LM = émelygés, keserû szájíz, ktd! Kövek esetén: le! Sarokfájdalom: AP; TSZ-V - fõleg a sarok szélén a és oldalt, j+ba, ((0))-« szondát vagy körmöket alkalmazzunk, mm-rõl mm-re > + felfelé simítsuk végig. LM= medencei merevség, alhasi fájdalom, fogyás, ktd!
©
Sebek: A láb megfelelõ reflexzónájában szinte mindig kirajzolódnak a külsõ és a belsõ sebek (mûtétek). Különbözõek lehetnek: mély, kissé kivörösödött barázda, vörös pont vagy egy duzzanat. A sebek általában jól hozzáférhetõk a talpmasszázs számára. Mûtétek, sérülések és csonttörések esetén a talpmasszázs segítségével közvetlenül tudunk hatni a sebgyógyulásra. Alkalmazzuk gyakran, az adott gyógyulási folyamatnak megfelelõ ideig a kezelést. Ha egy kis golyót teszünk a zokniba, és a megjelölt helyet újra meg újra a földnek vagy falnak nyomjuk # # #, majd felengedjük, sokkal gyorsabban javul majd az állapotunk. Lábtörés vagy más, gipszkötéssel járó sérülés eseténa másik lábat masszírozzuk alaposan meg, és a nem hozzáférhetõ lábunk helyett masszírozzuk az azonos oldali kezünket és karunkat (a kézen is vannak reflexzónák, csak nem olyan kifejezettek). Sérvpanaszok (átmeneti enyhítésükre egyébként forduljunk orvoshoz): AP; TSZ-V a. + » b, ba+j, sérv oldalára koncentrálva JC részben > -a sarokízületet masszírozzuk. Szagérzékenység: AP; TSZ-III fõleg a, j+ba ((O)), X »; ügyeljünk a gyomorra, rekeszizomra, plexus solarisra. A dohányfüsttel, virágillattal, parfümökkel, testszagokkal szembeni szagérzékenység legtöbbször idegi alapon jön létre, ilyenkor a fenti utasítások szerint járjunk el. Az elsõsorban állott ételszaggal szembeni érzékenység esetén a fenti utasítások mellett a köszvénynél leírtakat is alkalmazzuk. Alkalmazzunk homeopátiát. Bizonyos, mások által elviselhetõ szagokkal szembeni túlérzékenység esetén allergiáról vagy mániáról beszélünk. Sok, errõl panaszkodó ember így is fogalmaz: Allergiás vagyok erre az örökös dohányfüstre (többek közt)"; mások a testszagokra érzékenyek, megint mások az állott ételszagot nem tudják elviselni... Ezeknek az érzékenységeknek a hátterében gyomor-bélbetegségek és epe-májzavarok lehetnek, de a test savval való elárasztása
(köszvény) is elõidézheti. Gyakran csigolyarendellenességekbõl is eredhetnek effajta zavarok. Az összes lehetséges okot közös nevezõre hozva azt mondhatjuk: a szaglószerv fokozott érzékenysége a testi-lelki túlhajszoltságból eredõ legyengülés miatt jön létre. A terhességen nem sokat kell gondolkoznunk; már régóta tudjuk, mi okozza ilyenkor a szagérzékenységet. De más okai is lehetnek, kiváltképp, ha émelygéssel és hányással együtt fordul elõ. Ha az ilyen állapot hosszabb ideig tart, mindenesetre tanácsos az orvos véleményét kérni. A természetgyógyásznak, ha szagérzékenységrõl hall, egy sereg hasznos homeopatikus szer jut eszébe. A nagyon válogatós emberek sokszor egyszerûen csak szagérzékenyek. (Jusson eszünkbe, ha például a gyerekek nem akarnak enni!) Száj -nyálkahártya-gyulladások, -fekélyek, -berepedések, -szag: AP; TSZr-II j+ba, fõleg f, > » . A nagylábujjakat alaposan masszírozzuk meg. Használjunk peremet vagy sarkat. Szédülés AP; fõleg TSzVII + vesét és bélzónát j+ba, f+a )-- > + O O O =>. Ügyeljünk a köszvényre, magas vérnyomásra, gerincoszlopra (fõleg a nyaki gerincre) és a pajzsmirigyre. Gondoljunk a gyógyszerekre (például fogamzásgátló tablettákra). Székelési panaszok: (lásd: bél, végbél, végbélnyílás, has, hasmenés, székrekedés) AP; TSZ-IV+V j+ba, a, -(( )) * ^. A TSZ-IV esetén bal oldalon a sarok közelében, a láb belsõ élén kezdjük, a bél lefutása mentén masszírozzunk, a jobb lábon tovább a vakbélzónáig. Ha így elõkészítettük a vastagbelet, csak akkor masszírozzuk jobbról balra, puha nyomással O O O => -é *. LM = bûzös szelek, kérges bélsárürítés.
Székrekedés: (lásd: székelési panaszok) AP; TSZ-IV+V j+ba * - (( )) mindenekelõtt a hasat és a sarkat, de az epereflexet és a hasnyálmirigyet is kezeljük. Régóta fennálló székrekedés esetén a lábikraizmokat is masszírozzuk át. Naponta többször gyakoroljunk nyomást a kézemelõ izom hasára. (Ez az izom a könyök mögött, az alkar felsõ részén található.) A mély nyomás nagyon fájdalmas, oldja azonban bélfeszülést, amely a székrekedést okozza. LM = túl erõteljes masszázs esetén hasmenés. A mérgezõ anyagok felszabadulása miatt fejfájás, kdt! Szemek: AP; TSZ-II a+f, j+ba <*+ => - fõleg a lábujjak felsõ és alsó oldalán található szemzónák masszírozása lehet nagyon fájdalmas. Keressük a kis csomókat és megkeményedéseket a lábujjakban és a környezõ szövetekben. A SSZ-t célzottan masszírozzuk, de ne ingereljük túl. Lassan dolgozzunk, inkább kevesebbet, naponta háromszor-négyszer. Szemégés, kötõhártyagyulladás és más, szem körüli betegségek esetén még a TSZ-IV is alaposan masszírozzuk meg a. j+ba * (a kötõhártya kapcsolatban van a gyomorral). A szem saját betegségei - mint például a szaruhártya-betegségek, a hályog vagy a retina-betegségek - sokszor nagyon jól befolyásolhatók a talpmasszázzsal, máskor viszont alig vagy csak hosszas kezeléssel tudunk változást elérni. Ezen a területen nagyon jól használható a talpmasszázs az ön- és párkezelésben. Minél tudatosabban végezzük a munkát, annál jobban kiegészítjük vele az orvosi kezelést. LM = szemkáprázás, szemhéjrángás. le! Szívbetegségek: AP; TSZ-I+III, fõleg a nagylábujj alapízülete. fõleg ba, a+f, de j is. A nagylábujj alapízületének talpi oldalán (szívkoszorúerek -SZZ) keressük meg a megkeményedéseket és a duzzanatokat, ((O)) * masszírozzuk meg. A szívzónát (TSZ-II) hasonlóképp simítsuk végig. LM = átmeneti heves szívdobogás, verejtékezés, nyugtalanság, ktd!
Szülés: Könnyû szülés elõkészítésére, amely normális medencét feltételez, AP a terhesség alatt naponta könnyedén végigmasszírozzuk, és ehhez a terhesség utolsó napjaiban TSZ-V j+ba, a+ » oldalt b+k j+ba O-ö =>. Terhesség alatt a lehetséges mellékhatások miatt nem szabad az alhasi zónákat (SZZ) erõteljesen masszírozni. Ezek nem fordulnak elõ, ha már a terhesség kezdete óta a napi talpmasszázzsal karban tartjuk a testünket. Teltségérzés: (haspuffadás) AP; TSZ-III j+ba, a. O O ! => + könnyedén simítsuk végig a gyomorzóna és a gerinc területét >-. Változtassuk meg a táplálkozást, kerüljük a bosszúságot és a haragot. Trombózis: Vigyázat! Trombózis esetén ne alkalmazzunk talpmasszázst, amíg gyulladás áll fenn. Csak akkor alkalmazzuk a megfelelõ talpmasszázst és az alapprogramot a beteg területek ellátására, ha az orvosi kezelés már elhárította a további trombózisok kialakulásának veszélyét. Tüdõ -betegségek, -gyulladások: AP; TSZ-II+III j+ba, a+f OO O =>, szélesen, testesen masszírozzuk meg, fõleg a láb oldalsó részén, a lábhát és talp átmeneténél. Kövessük az orvosi utasításokat. Lásd a láz kezelését. Vakbélgyulladás: AP; TS2%IV elõrefelé j, a. ((O))-©, « > vigyázzunk a megkeményedett területekre, a lábikraizomzatot a térd alatt egy kézszélességnyivel, a külsõ oldalon alaposan masszírozzuk meg. Forduljunk orvoshoz. LM = rosszullét, hányás, hasmenés, ktd!
Vakság: (átmeneti is) AP; TSZ-II + gyomorzóna a+f, j+ba, -a lábujjakat, fõleg az 1.-2.-3. -(((})) >- a lábujjhegyektõl a láb irányába masszírozzuk. Az egész vállövet dolgozzuk át. Perem vagy sarok! LM = könnyfolyás, ktd! Végbél: AP: TSZ-V a, j+ba, + » b+k, j+ba, de ba O O O => >- finoman dolgozzunk, mivel ez a terület legtöbbször nagyon fájdalmas. A nap folyamán többször a másik sarkunkkal a bokák alatti, sarok körüli területet dörzsölgessük vagy nyomkodjuk meg. A sarok alsó részén peremet alkalmazzunk. Terhesség alatt legyünk óvatosak. LM = átmeneti égõ érzés, nedvedzés, hasmenés. Végbélnyílás: (-berepedések, -viszketés, -elõesés, nedvedzõ) AP; TSZ-V, b. j+ba, de a bal lábra nagyobb figyelmet fordítsunk. Bármilyen panasz áll fenn, az alaptevékenység mindig ugyanaz. Végbélncdvedzés, -viszketés, -berepedések esetén jól masszírozzuk meg az egész sarkat, körbe a rüszt körül és a lábikra felé. Vezessük le a nyirkot! Végbélelõesés esetén a bél területét tonizáljuk. Lágyan dolgozzunk, alaposan simítsuk végig * O > =>. LM = nagyfokú égés. ktd! Vénagyulladás: (visszérgyulladás) Figyelem! Az alsó végtagok visszérgyulladása esetén orvosi megbeszélés nélkül ne alkalmazzuk a talpmasszázst, annak ellenére sem, hogy ez a terápia kiválóan alkalmas érbetegségek kezelésére. Az alapprogramot többször csináljuk végig, de egyszerre ne túl erõsen. Ne a szervzónában lévõ lerakódások és salakanyagok feloldását célozzuk (mint ahogy általában a talpmasszázs arra törekszik), sokkal inkább az energiatorlódások feloldását, amelyek nagy szerepet játszanak az effajta érbetegségek létrejöttében. Túlnyomórészt megnyugtatókig masszírozzunk + -+OOO.
Véráramlási zavarok: (lásd: Köszvény, összenövések, elmeszesedés) AP; Az érintett helyhez tartozó TSZ-t és zónát masszírozzuk. Véráramlási zavarok esetén mindig nagy felületen masszírozzunk, tehát egyenként egyik szervzónát se kezeljük erõteljesen. Vérnyomás: - alacsony AP; TSZ-I tehermentesítsük a gerincet felülrõl lefelé haladva, TSZ-II lábujjakat O O O => + szívzónát ingereljük ((O)). - magas: AP; TSZ-I+IV vesezóna; magas második érték esetén ((O)) *; egyébként a nagylábujjpárnákat masszírozzuk keményen, peremeket és sarkakat is vegyünk igénybe. Fõleg a 12. háti csigolyánál lévõ SZZ a láb belsõ oldalán. LM = fejfájás, enyhe szédülés, ktd! Vérszegénység: (anémia) AP; TSZ-II+III ba+j ((O)) *; lépzóna; a. J+ba, fõleg ba ((0)). Szegycsont (Legyünk óvatosak vészes vérszegénység esetén.) Forduljunk orvoshoz! Vértolulás: AP; TSZ-I+II, fõleg a nagylábujjak + vesezóna a+f, j+ba X könnyed masszírozással kezdjük, levezetésként simítsuk végig a lábujjtövek irányába. LM = orrvérzés, le!
Vérzések: (általában) AP könnyedén; TSZ-II f+a, j+ba, orrvérzés esetén az orrzónát masszírozzuk. A méhvérzések és az erós, hosszan tartó menstruációs vérzések ellen a legjobb, ha a láb belsõ oldalán, a boka felett két vagy három ujjal enyhe nyomást OO O gyakorolunk. Hosszabb ideje tartó vérzések esetén keressük fel az orvost. Vese -betegségek, -kövek, görcsök. Mellékvesék: AP; TSZ-IV+V j+ba, a. > és is. A vesebetegségek és a kövek esetén is lassan és lopakodva masszírozzunk. Ne ingereljük túl. A veséket nagyon jól el lehet érni a talpmasszázzsal, de a gyógyulás nagyon sokáig tart. Gyakran évek kellenek hozzá! Kövessük az orvosi utasításokat. Köves görcsök (kólika) esetén a 12. háti csigolya és az utolsó borda találkozásának szögletében lévõ (fájdalmassá vált) pontot erõs nyomással masszírozzuk (peremet is használhatunk). Ez egy speciális kólikás pont, epekõkólika (epeköves görcs) esetén is hatásos. -(( )). LM = homok es kövek leszállnak, ktd! Visszértágulatok: AP; TSZ-V fõleg a, j+ba + » b, j+ba #-0 =>, nagy felületen dolgozzunk. Figyelem! A visszereket nem szabad masszírozni. Az TSZ-V területén, tehát a medence, a lágyék, a keresztcsont és az ágyéki gerinc területén a talpmasszázs nagyon hasznos. Ne feledkezzünk meg az alapprogramról! Vizelési inger (kóros): AP; + TSZ-V a, ba+j, * b, ba+j, belsõ boka irányába testesen masszírozzunk + j+ba, fõleg f, láb külsõ szélét TSZ-II területén ((O)) * masszírozzuk végig. Ez a hely a lábon kóros vizelési inger esetén gyakran nagyon duzzadt.
Vizenyõ: (folyadékgyülem) AP; TSZ-III+IV j+ba, f+a * » Testesen, húzva és mélyen simítsuk végig. Lassan dolgozzunk; Serkentsük a nyirokáramlást. A szívzónát különösen a bal lábon alaposan masszírozzuk végig. Ügyeljünk a vesékre. LM = fokozott vizelési inger.
