Előszó
Aligha Aligha kell hangsúlyozni hang súlyozni a fontosságát fontosságát annak, annak , hogy mind a m agánéletünkagán életünk be b e n , m in indd a m u n k a h e l y ü n k ö n k é p e s e k leg le g y ü n k az i n ter te r a k c i ó k h a t é k o n y résztvevői lenni. Ez a könyv azoknak a készségeknek a szociálpszichológiájával foglalkozik, amelyek az emberek mindennapi interakcióiban szerepe t játszanak. játszana k. Jóllehet a személyek személyek kö zötti viselkedés nagy része tudatos reflexió reflexió nélkül, a utom atikusan atikusa n játszó dik le, le, a viselkedés mögött mög ött meghúzómegh úzódó pszichikus folyamatok rendkívül bonyolultak lehetnek. Ebben a könyvben szemügyre vesszük majd, hogyan észleljük és értelmezzük embertársaink viselkedését; hogyan formálunk benyomást társainkról; miként használjuk a verbális és nem verbális kommunikációt; szó lesz arról arról,, hogyan keltün k kedvező beny om ást; hogyan építü nk olyan kapcsolatokat, latokat, m elyekben öröm ö röm ünk te lik ; szó szó lesz lesz tová bbá bb á a kölcsönös kölcsönös befolyásolási folyamatokról és a csoportviselkedésről. A fenti kérdések irán t az az utóbb i időben szél széles es körű érdeklődés m utatkozik. M iért érdekel egyre töb b embert em bert a személyközi viselkedés ? Az elmúlt kéthárom évszázadban lezajlott példátlan társadalmi, gazdasági és politikai változások változások kétségk ívül fontos fontos szerepet játszana játsza nakk abban, ab ban, hogy az iparosodott tömegtársadalmakban sok ember számára egyre nagyobb gondot je j e l e n t a társ tá rsaa s i n ter te r a k c i ó k b a n v a ló rés ré s z v é tel. te l. A z e m b e r e k k e l v a ló k a p c s o lala taink a koráb bi időkhöz képest bonyolultabbakk bony olultabbakk á, kuszá bbakk bb akkáá és spe speci cia a lizáltabbakká váltak. Egyre több ember szenved az elszigeteltségtől és magányosságtól magányosságtól,, egyre tö bb ember számár számáraa okoz gond ot, hogy h ogy örömét öröm ét lelj leljee az érintkezésb érintkezésben, en, és olyan személy személyes es kapcsolatok at létesítsen, létesítsen, am elyekben elyekb en támaszt nyer. Valamennyi országban hatalmas fejlődésen ment keresztül a „harm adik", adik ", azaz a szolgá szolgálta ltatási tási szektor, s ez is arra utal, h ogy og y az „em beri készségek" készségek" jelentős jelentősége ége m egnövekedett a m unká ink során gyak orolt egyéb készségeinkhez képest. Az emberekkel való való bánás jártassága jártassága ma nagyo n sok emb er m unkáján ak lényeges része. része. Ez a tende tendencia ncia a jöv őben őb en valószínűleg valószínű leg még gyors gy orsuln ulnii is fog, fog, amint am int a műszaki haladás egyre tö több b em bert szaba sz abadít dít föl, föl, hogy a szolgált szolgáltató ató 7
szférában találjon állást, ahol az egyik legnagyobb igény a közvetlen emberi interakciókban való jártasság iránt nyilvánul meg. Annak ellenére, hogy az interakciós készségek fontossága manapság nyilvánvaló, a társas interakció folyamatairól meglehetősen kevés m egbízható ismeret áll rendelkezésre. Számos szakmai tanfolyamon, például a vezetőképzés, a jog, az egészségügy, a szociális gondozás, a kereskedelem és az oktatás területén is tanítanak olyan tárgyakat, amelyek a társas érintkezés pszichológiájával foglalkoznak. E könyv célja, hogy olvasmányos és közérthető áttekintést adjon a teljesség igénye nélkül azokról a szociálpszichológiai ismeretekről, amelyek a személyközi viselkedésről gyűltek össze. A könyvet elsősorban azon területek szakembereinek és leendő szakembereinek szánjuk, ahol a személyközi viselkedés ismerete lényeges. A könyv tehát használható tankönyvként is, de ugyanúgy szól a társas interakció iránt érdeklődő laikusokhoz is. Olvasásához nincs szükség előzetes pszichológiai ismeretekre, számos példa, gyakorlat, ábra és rajz könnyíti meg, hogy a különböző háttérismeretekkel rendelkező olvasók egyaránt megértsék. A könyvben mindvégig hangsúlyozzuk azt a szerepet, amelyet a bem utatott ismeretek a társas lét m indennapi problémáinak megoldásában töltenek be. Az anyag bemutatása egyszerű és logikus sorrendet követ. Rövid történeti bevezetést követően (1. fejezet) a könyv első felében az interakció két alapvető összetevőjét vesszük szemügyre: a személyészlelést (26. fejezet) és a személyközi kommunikációt (7—10. fejezet). A kö ny v második felében bonyolulta bb kérdéseket tárgyalunk: nevezetesen a személyes kapcsolatok term észetét és fejlődését (11—13. fejezet), a társas befolyásolás folyamatait (14. fejezet) és a csoportokban folytatott interakciót (15. fejezet). A befejező fejezet különböző szálakat fog össze, a személyközi viselkedés ökológiai, módszertani és klinikai aspektusait tekintve át. A társas intera kcióban gyakran van dolgunk a bonyolult benyomáskeltéssel, valamint értelmezési (attribúciós) és kommunikációs stratégiákkal. Ezekre a lényeges kognitív jártasságokra a kö nyvbe n mindvégig különös figyelmet fordítunk. Ugyancsak erőteljesen hangsúlyozzuk a környező kultúra szabályozó szerepét az interakciós folyamatban. Társainkat kulturálisan érvényes sztereotípiák és személyprototípusok alapján észleljük, értékeljük, és ezek alapján formálunk benyomást róluk ; m ind szóbeli, mind pedig nem ver bális üzeneteink jó része a megfelelő kulturá lis konvencióktól függ; a közeli személyes kapcsolatok kezdeményezése, fe nntartása és lezárása a kultu rális követelményekkel összhangban zajlik le. A hétköznapi interakció az a terep, ahol az emberek, akik egyedülálló módon képesek arra, hogy élményeiket elvonatkoztassák és szimbólumokkal fejezzék ki, egymással együttm űködv e m egvalósítják a társadalmi valóság közös értelmezését. Az 8
interakciós helyzetek vagy epizódok közös reprezentációi viszont a hasonló jelegű interakciób an való vise lkedé st irányítják. Még az olyan „mélyen ülő" személyes tulajdonságoknak is, mint az énkép vagy az önbecsülés, társas eredetük van, am enny iben ezek azt tükrözik, hogy a társak hogyan látnak bennünket, és hogyan reagálnak ránk a köznapi interakciókban. A legtöbb em ber term észetesen lényegileg máris egészen jó szakembere a szociálpszichológiának. Kivétel nélkül valamennyiünknek sok és sokféle társas ismerettel kell rendelkeznünk, egyszerűen azért, hogy a köznapi helyzetekben hatékonyan tudjunk közreműködni. E tudás nagy része azonban rendszerezetlen és burkolt. A könyvben bemutatásra kerülő pszichológiai kutatás nem kis mértékben azért érdekes, mert valami olyasmit helyez új megvilágításba, amit mindig is magunk körül lá tu n k : hogyan boldogulnak az emberek egymással m indennapi életükben. Sok em bernek és szervez etnek tartozom hálával, akik a kö nyv megírásá ban segítségemre voltak. A könyv nagyobb részét a nyugatnémetországi Giessenben írtam, ahol a Giesseni Egyetem szociálpszichológia tanszékének vezetőjeként dolgoztam, valamint az egyesült államokbeli Stanford Egyetemen tett 1984es látogatásom alkalmával. Mindkét intézménynek hálás vagyok a rendelkezésem re bocsátott berend ezésekért és a segítségért. Klaus Fiedler, Renate Muenzig, Stephanie Moylan és Gill Hewitt sokféle segítséget nyújtott a kézirat előkészítésében, valamint számos további kolléga olvasta és kommentálta a könyv különböző fejezeteit. Néhány itt bem utatott vizsgálatot az Ausztrál Kutatási Támogatási Bizottság és a Német Kutatási Társaság támogatott anyagilag. M in denekelőtt azonban feleségemnek, Letitiának vagyok hálás, aki egyéb elfoglaltságai közepette időt szakított arra, hogy minden egyes fejezetet többször is elolvasson és kijavítson. Végül pedig köszönettel tartozom négyéves fiamnak, Paulnak, aki az írás hosszú ó ráit követően a kikapcsolódás számos örömteli pillanatával ajándékozott meg. Talán mondanom sem kell, hogy a fent említett személyek vagy szervezetek közül senki sem tartozik semmilyen felelős séggel ezért a könyvért, kivéve talán Pault. Joseph P. Forgás, Sydney, 1985. május
9
1. Bevezető: Az emberi interakciók pszichológiája
Mi a szociálpszichológia? / I I Szociálpszichológia és józan ész / 13 A társas interakció múltja és jelene: történ eti áttekintés / 17 A társas jártasságok és a félénkség / 19 A társas interakció vizsgálati megközelítései / 21 Az emberi természet modelljei és a társas interakciók / 23 Az emberi érintkezés tudományos elméletei / 26 Néhány javasla t arra, hogyan használjuk ezt a könyvet / 28
Bevezető: Az em b eri in terak c ió k pszichológiája
Ez a könyv a hétköznapi emberi érintkezésről szól, vagyis olyan témáról, ami a legtöbb em bert érdekli. Az éb ren tö ltött idő nagy részét más emberek társaságában töltjük. Valamennyiünk számára nagyon fontos, hogy interakcióinkban és személyes kapcsolatainkban örömünk teljen, és sikereket érjünk el. Személyközi viselkedésünk nem tekinthető csupán magánéletünk egyik fontos részének. Egyre töb b em ber dolgozik olyan területeken, ahol a más emberekkel folytatott interakciókra való képesség talán a legfontosabb alkalmassági követelmény. Amiképpen nő az egyes szolgáltatási szektorok gazdasági jelentősége, úgy válik egyre fontosabbá munkánkban is az emberekkel folytatott interakció képessége az „emberi jártasságok" birtoklása. Azt, hogy az emberek miként oldják meg az együttélés igencsak bonyolult feladatát, elsősorban a szociálpszichológia vizsgálja. Ebben a könyv ben azokat az ismereteket fogjuk áttekin teni, amelyeket a szociálpszichológusok halmoztak fel a társas interakciót lehetővé tevő folyamatokról és jártasságokról. Olyan kérdésekkel fogunk foglalkozni, mint a személyészlelés és a véleményalkotás az emberi cselekedetek rugóiról (attribúció); a szóbeli és nem verbális kommunikáció használata; az emberi társas kapcsolatok fejlődése és jellemzői; a személyközi befolyásolás, valamint a csoportviselkedés. Mindenekelőtt azonban vessünk egy pillantást arra a tudom ányra, am ely a legközvetlenebbül foglalkozik a személyközi viselkedéssel: szóljunk néhány szót magáról a szociálpszichológiáról.
Mi a szociálpszichológia? Az emberi társas viselkedés rejtelmeivel em beremlékezet óta foglalkoznak a filozófusok, művészek és mindennapi emberek. Az ókori klasszikus filozófusok, például Platón és Arisztotelész sok figyelmet szenteltek az olyan kérdéseknek, mint például: „Hogyan válik lehetővé a társas élet?" „Hogyan képesek az egymástól különböző egyének sikeresen együtt élni egy társadalomban?" „Milyen kormányzási forma felel meg legjobban az 11
ember »igazi természetének«, azaz a legalkalmasabb a társadalmi együttélésre?" Az ilyen kérdések ma is nyitva állnak, azonban a válaszokat ma már nem a filozófiában keressük, és kevesen gondolják, hogy létezik az emberi természetnek egy olyan örök érvényű szemlélete, amelyet ha egyszer megértünk, kulcsául szolgál majd az egész társadalmi élet megértésének. Napjainkban megpróbálunk tudományos módszerekkel közeledni ezekhez a problémákhoz. A pszichológián belül önálló tudományág —a szociál pszichológia —jö tt létre a társastársadalm i viselkedés tanulm ányozására. EgyrÁUporttól (1968) származó meghatározás szerint a szociálpszichológia azt vizsgálja, hogyan zajlanak le az emberi interakciók, és hogyan befolyásolja a társak tényleges Vagy implikált jelenléte az emberek gondolatait, érzéseit, viselkedését vagy szándékait. Ebben a könyvben figyelmünket elsősorban a szociálpszichológiai kutatás azon eredményeire fogjuk fordítani, amelyek segítenek megmagyarázni, hogyan játszódnak le az emberi interakciók. \ A szociálpszichológia nem az egyetlen tudomány, amely emberi interakciókkal foglalkozik. A szociológusok évtizedek óta foglalkoznak hasonló problémákkal annak érdekében, hogy megértsék a nagyobb léptékű társa
Mit akarsz elírni, Humphrey? A személyközi viselkedésben való jártasság, különösen a nehéz helyzetek megoldásénak képessége mind több ember, például kereskedik, vezetők, személyzeti ügyekkel feglalkozé tisztviselők, orvosok, a szociális ellátásban dolgozé emberek stb. munkájában egyre nagyobb szerepet játszik.
12
dalmi rendszerek működését. Mások, például a szociálantropológusok általában kisebb társadalmak struktúráját, szokásait és kultúráját tanulmányozzák. Utóbbiak a ku ltúra és az interak ciós folyamatok közötti érdekes kapcsolatokra hívták föl figyelmünket. Ezek a kapcsolatok a kulturális összehasonlító pszichológia érdeklődésére is számot tartanak (Bochner, 1981). A szociálpszichológia azo nb an legalábbis két vonatkozásban kü lön bözik a szomszédos tudom ányterületektől. Először is, a szociálpszichológia módszertana sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a mennyiségileg is kifejezett leírásokra és az ellenőrzött feltételek között folytatott kísérletezésre, mint az akár a szociológiában, akár a társadalmi antropológiában szokásos. Másodszor, az emberi érintkezés szociálpszichológiai kutatása pszichológiai, nem pedig társadalmi vagy kulturális irányultságú. Érdeklődésünk az emberi interakciókban szerepet játszó pszichológiai folyamatokra és változókra irányul, nem pedig annak a nagyobb kultúrának a megértésére, amelyben az emberek élnek. A szociálpszichológiát azonban aligha lehet mereven elválasztani a szomszédos tudományterületektől. Nemcsak különbözőség, de hasonlóság is sok van közöttük, és sok szociálpszichológus nagyon is kívánatosnak tartja a szociológiai és szociálantropológiai kutatások eredm ényeinek fokozottabb figyelembevételét. Ebben a könyvben különleges figyelmet fogunk szentelni azoknak a hatásoknak, amelyeket a kultúra és a társadalom gyakorol az emberek interakciójára.
Szociálpszichológia é s józan ész Az olvasó természetesen fölteheti a kérdé st: „Mi újat tud hatn ak a szociál pszichológusok mondani nekünk, amit ne tudnánk, hiszen legtöbbünk egészen tűrhetően képes érintkezni társaival?" Ahhoz, hogy társas interakcióink sikeresek legyenek, képesnek kell lennünk pontosan észlelni, értelmezni és előre jelezni a másik ember viselkedését, és jól kell kom munikálnunk gondolatainkat, érzéseinket és szándékainkat társainknak. Sokat kell tudnunk a társadalmi élet szabályszerűségeiről, hogy a társadalom tagjaiként megfelelően tudjunk működni. Ez elvezet bennünket a tudományként vett szociálpszichológia első fontos jellemzőjéhez. A szociál pszichológia talán m inden más tudom ánynál inkább a hétköznapi, közvetlenül megfigyelhető szinten foglalkozik az emberi viselkedéssel, vagyis olyan viselkedéssel, amelynek valamennyien eleve „szakértői" vagyunk (lásd az 1.1 gyakorlatot). Valam enny iünknek vannak elméletei, talán még k onkrét adatai is olyan problém ákról, hogy miért lesznek az emberek szerelm esek, milyen körülmények között valószínű, hogy segítenek egymásnak, hogyan hatnak rájuk k ülö nb öz ő nem verbális üzenetek, m ilyen feltételek kö zött alkalmazkodnak, engedelmeskednek vagy állnak ellen egymásnak, és hogyan 13
1.1 GYAKORLAT Józan Józan ész i s tudomán tudomány: y: Nézzük „friss szemmel” a társas viselkedést Ebben a gyakorlatban nagyon egyszerű dolgot kérünk Öntől. Mintegy öt percen keresztül próbáljon megfigyelni egy e gy társ t ársas as interakciót interakciót két ember között egy nyilváno nyil vánoss helyen, helyen, például például az utcán, utcán, egy üzlet üzletbe ben, n, egy kocsmában stb. A megfigyelés közben (a) próbálja meg úgy nézni ezeknek az embereknek minden egyes mozdulatát, mintha ilyen mozdulatokat először látna életében, és (b) a megfigyelés után tegye fel a kérdést önmagának, hogy az egyes mozdulatokat miért hajtották végre. Más szavakkal, próbáljon meg „friss szemmel” nézni valamire, amit korábban már sokszor látott. Miközben ezt a látszólag egyszerű feladatot feladatot végzi, tapasztalni fogj fogja, a, milyen nagy nag y külön k ülönbsé bségg van a mindennapi tudás tud ás és a tudományo tudom ányoss ismeret ismeret közöt között. t. Az A z Ön álta általl megfigyelt emberek mindennapi tudásukat tudás ukat használják egy eg y interakciób interakcióban. an. Percről Percről percre verbális és nem verbális üzeneteket küldenek és fogadnak, gyakran anélkül, hogy gondolkodnának róluk, vagy va gy egyáltalán tudnának tudnán ak arró arról, l, amit tesznek. Tudásu Tudá sukk rejt rejteett és automatikus. Önnek, Önnek, mint megfigyelőnek megfi gyelőnek egészen más a látószöge. Az Ön számára az interakció vizsgálat tárgya. Azáltal, hogy az interakciós epizódon kívül helyezkedik el, és a rendszeres megfigyelés empirikus módszerét alkalmazza, képessé válik arra, hogy sok olyan finomságot és szabályszerűséget észrevegyen, melyek rejtve maradnak az Ön által megfigyelt emberek előtt. Felfedezheti például, miként használják az Ön vizsgálati személyei a nem verbális jelzéseket, például a távolságtartást, ide-oda fordulást, a testtartást vagy a tekintetet, hogy státusukat, érdeklődéseiket vagy attitűdjeiket közöljék partnerükkel. Felfigyelhet arra, milyen automatikusan hangol ják össze, össze , hog h ogyy egy eg y adott időpontban kette kettejük jük közül ki beszélje beszéljen, n, tekintetük tekintetük hova irány irányulj uljon on,, vagy va gy hogyan hogya n változtassák testtartásukat. Két embernek még a legegyszerűbb és leghétköznapibb interakciója is telis tele tele van olyan szabálysze szabá lyszerűsé rűségek gekkel, kel, amelyek amel yek könnyen könn yen érzékelhető érzékelhetők, k, ha egy megfigyelő a részt vevő józan józan észre alapozott megközelítés helyett tudományos alapállást vett fel!
fejlődnek és változnak kapcsolataik. Ezek a kérdések nemcsak a szociál ps p s z ich ic h o ló lógg u s o k k u tat ta t á s i tém té m ái, ái , h a n e m v a l a m e n n y iü iünn k m in indd e n n a p i g o n d ja i is. M iv ivee l a szo sz o ciá ci á lp lpsz szic icho holó lógi giaa a n n y ira ir a b e n s ő ség sé g e sen se n össz ös szee k a p c s o ló lódd ik a társas élet m inden ind enna napi pi problémáival, problém áival, néha n éha felmerül felm erül a vád, hogy hog y a szoci szociál ál- psz p szic ichh o ló lógg ia e r e d m é n y e i és p r o b lém lé m á i e g y s z e rűe rű e n n y i lv á n v a ló d o lg lgoo k újrafogalmazásai, vagy éppen ellenkezőleg, hogy a szociálpszichológiai vizsgálatok vizsgálatok eredmény ei nyilvánvalóan nyilvánv alóan ellentmondana ellentmo ndanakk a józan észnek. Mi is hát a viszony a józan ész, a „naiv" pszichológia és a tudományos szociálpszichológia között? Mindenekelőtt azt kell megértenünk, hogy a józan ész és a tudomány semmiképpen sem zárja ki egymást. Éppen ellenkezőleg: a tudományos hipotézisek gyakran a mindennapi tapasztalatokban gyökereznek és viszont; a józan észt is alakítják a tudományos eredmények. Ennek a kölcsönhatás csön hatásnak nak a szociálpszichológi szociálpszichológiában ában számos számos példája van. Szinte Szinte minde min dennki rendelkezik hallgatólagos tudással arról, hogyan használjuk a nem verbális verbális kom munikációt a m indennapi interakciókban interakciókban . Terjede Terjedelmes lmes tudo mányos kézikönyvek tanulmányozása nélkül is képesek vagyunk arra, hogy olyan jelzéseket értelmezzünk, mint a tekintet, a gesztusok, az arckifejezés vagy a hangszín. Gondolkodás nélkül, szinte automatikusan 14
ké pe sek se k vagyunk vagyunk „leo lvasni" lvas ni" ezeket a jelzéseket jelzéseket,, megérteni, megérteni, hogy érde klődést, szorongást vagy örömöt közvetíteneke. Ne N e m t u d u n k a z o n b a n m i n d e n t az i l y e n nem ne m v e r b á lis li s ü z e n e tek te k ről, rő l, és n e m minden minden iga igaz, z, amit tu d u n k ró luk. A szociálps szociálpszich zichológi ológiaa fela feladat data, a, hogy ho gy az ilyen „burkolt" tudást „kibontsa"; hogy ellenőrzött feltételek között po p o n t o s a n leírja, leírj a, a m it az e g y e s n e m v e r b á lis li s jelz je lzéé s e k k ü lö lönn b ö z ő k ö r ü lm é nyek között kommunikálnak. Mikor jelez a tekintet intimitást, és mikor versengést vagy agressziót? Különbözően használjáke az eltérő kultúrák az arckifejezést az érzelmek közvetítésére ? Egy személy hangszínében mi az, ami megsejteti velünk, hogy az illető szorong vagy mérges? E kérdések kérdések túlmen nek a közn api érintkezésben érintkezésben szükség szükséges es tud tud ás határain. Hogy megválaszol megválaszoljuk juk őket, bonyo lult m ódszereket, példáu l rendszeres rendsze res megfigyelést, interjúkat, kérdőíveket, terepvizsgálatokat és más sajátos eljárásokat, beleértve a laboratóriumi kísérleteket (lásd a 16. fejezetet a ps p s z ich ic h o ló lógg iai ia i m ó d s z e r e k leír le íráá sáró sá ról) l) k e ll a lk lkaa lm a z n u n k . A v izs iz s g á lato la tokk e r e d m ényei azután befolyásolják befolyásolják a józan józa n észre észre alapozott alapozo tt tudást. tudá st. A nem verbális kom m unikáció kutatás ku tatásii eredm ényeiről ény eiről szóló szóló 8. és és 9. 9. fejezet fejezet elolvasás elolvasásaa után utá n az olvasó valószínűleg másként fog gondolkodni ezekről a jelzésekről: e jele je lenn s é g e k n e k a jó z a n ész és z re a lap la p o z o tt m e g é rté rt é s e m e g v á lto lt o z ik ik.. A tu tudd o m á nyos kutatás és a józan ész ismeretei ily módon kölcsönösen függenek egymástól. A szociálpszichológia és a józan ész közötti kapcsolatok másik példáját nyújtják a konformitás vizsgálatai. Ezek azt bizonyítják, hogy a legtöbb embert nyilvánvalóan értelmetlen nézetek vagy ítéletek hangoztatására lehet késztetni, ha a többség többsé g az ado tt álláspontot ké pviseli (minderről a 14. fejezetben bővebben olvasható majd). Solomon Asch egyik jól ismert vizsgálata kimutatta, hogy sok ember még olyan egyszerű dolgokról is képes hibás ítéleteket alkotni, mint különböző vonalak hosszúságának megítélése, ha jelenlétében több társa (valójában a kísérletvezető beavatottjai) magabiztosan képviseli a hibás ítéletet. Ez a kutatás az évek folyamán olyan ismertté vált, hogy manapság szinte része a közgondolkodásnak. Alapvetőven befolyásolja mindennapi elméleteinket a csoportnyomásról és a konformitásról. Napjainkban aligha lehetne megismételni ezt a kísérletet elsőéves egyetemi hallgatókkal, mivel a legtöbb diák már hallott róla. Mindennapi tudásuk már magában foglalja azt a konformizmusfelfogást, ami a laboratóriumi kutatáson alapult. A tud o m án y és a hétköznapi ism eretek egym ást kiegészít kiegészítőő jellege ellenére a szociálpszi szociálpszichológi chológiát át gyakran bírálják bírálják amiatt, amiatt, ho gy tú túll „nyilvánva „ny ilvánva ló", vagy agy tú l „kö zhe lyszerű". Mi ennek az az oka? A legalapvetőbb problém ának azt vélem, hogy mindennapi tudásunk egyfelől nagyon gazdag, másfelől nagyon nagyon rend ezetlen ez etlen . Szint Szintee mindenre és és minde m inde nne k az ellenkezőjére ellenkezőjére is van a jó józan zan ész re alapozott alapo zott m agyarázatunk. E bben az értelem ben a társas életet 15
1.2 GYAKORLAT Nem több, mint józan ész? A hétköznapi társaséletröl mindannyian jó adag mindennapi tudással rendelkezünk. Ez a gyakorlat az Ön mindennapi tudását ellenőrzi. Kérjük, gondosan olvassa el a társas interakció különböző mozzanataira vonatkozó kérdéseket, és az Öntől telhető legpontosabban válaszoljon rájuk. 1. Az elsőszül elsőszülött ött testvé testvérek rek IN KÁ BB /KEV /K EV ÉSB ÉS B É keresik más embere emberekk társaságá társaságát, t, mint mint a később szüle születe tett tt testvérek. 2. Az A z embe embere rek, k, ha szoronganak szoronga nak vala valam mitől itől,, inkább inkább szeretne szeretnekk EGY E GYEDÜ EDÜ L/M ÁSOK ÁS OK TÁ R SA SÁ G Á B A N len lenni. 3. Az európa európaii emberek nagyon KÜLÖN KÜL ÖNBÖZ BÖZŐ/H Ő/HASO ASONLÓ NLÓ arckifejez arckifejezésekk ésekkel el kommunikálják az érze érzelm lmek eket et,, mint az új-guineai bennszülöttek. 4. A szóbe szóbeli li üzen üzenet etek ek HA TÉK ON YA BB BBAN AN /KEV /K EVÉSB ÉSB É HATÉKO HA TÉKONYA NYAN N kommuni kommunikál kálják ják a másik ember ember ir iránti attitűdöket, mint a nem verbális jelzések. 5. IGAZ/N IGA Z/NEM EM IGAZ, IGAZ, hogy a pontos társészlelés képessége képess ége személyiségvonás, személyi ségvonás, mely egyesekne egyes eknekk megvan megvan,, másokból hiányzik. 6. Egy ember külső megjelenése BEFOLYÁSOLJA/NEM BEFOLYÁSOLJA, hogy az illetőt felelősnek tartják-e egy bűncselekményért vagy szabálysértésért. 7. Ha egy kiemelkedő kiemelkedően en kompetens ember ember valamilyen valamilyen hibá hibátt követ követ el el, ez VO NZÓ NZ Ó B BÁ/K BÁ /KEV EVÉS ÉSBÉ BÉ VONZÓ VONZ Ó VÁ teszi őt. 8. A legtöbb legtöbb ember ember úgy vé véli, li, hogy ha valaki valaki szokatlan véleményt véleményt fejt fejt ki, akkor VA V A LÓ SZ ÍNŰ ÍN Ű B B/K B/ K EV ÉSB ÉS B É VALÓSZÍNŰ, hogy valóban hisz az adott véleményben. 9. Ha fizetünk valakinek, valakinek, hogy hog y olyasvalamit olyas valamit tegyen, tegyen, amit élve élvezet zettel tel csinál, csinál, ezt ezt a tevékenys tevék enységet éget a jövőben jövőben GYAKRABBAN/KEVÉSBÉ GYAKRAN fogja végezni. 10. Az emberek ELUTASÍTANÁK/NEM UTASÍTANÁK EL egy kísérletvezető utasítását, hogy egy másik embernek embernek veszé ve szélyes lyes elektrosokkot adja adjana nak. k. 11. 11. A csoportok csoportok hajla hajlamosa mosakk SZÉL SZ ÉLSŐ SŐ SÉG SÉ G ES/K ES /KEV EV ÉSBÉ ÉS BÉ SZÉL SZ ÉL SŐ SÉG SÉ G ES döntés döntéseke ekett hoz hozni, mint int az egy egyén ének ek.. 12. Ha egy ember ember őszintétlensé őszintétlenségét gét tette tettenn akarjuk akarjuk ér érni, leghelyeseb leghelyesebbb az ille illető tő A RC Á RA /KEZ /K EZ ÉR E ÉS L Á B Á RA figyelnü figyelnünk. nk. A fent fentii kérdések csak cs ak töredék töredékét ét mutatj mutatják ák azoknak azokna k a kérdéseknek, kérdéseknek, melyekkel mind a szociálpszicholó gia, mind a köznapi tudás foglalkozik. Ha a józan ész valóban jó vezérfonal, a kérdésekre adott válaszok többségének helyesnek kell lenni. A létező szociálpszichológiai kutatás alapján, amelyről részletesebb képet kap majd, ha előrehalad ebben a könyvben, a helyes válaszok a következők: 1. inkább; 2. társakkal; 3. hasonló; 4. kevésbé; 5. nem; 6. befolyásolja; 7. vonzóbbá; 8. valószínűbb; 9. kevésbé gyakran; 10. teljesítenék; 11. szélsőségesebb; és 12. kezére és lábára. A probléma az, hogy a józan ész a legtöbb esetben az egyik választ legalább annyira elfogadhatónak tartja, mint a másikat. Bizonyos körülmények között mindkét válasz „nyilvánvaló” lehet. Miként a példák mutatják, valóban valami baj van a „nyilvánvaló ság” érvével. Mivel mindenféle emberi reakció elképzelhető, nagy jelentősége van annak, hogy ismerjük, adott körülmények között mely reakciók jelennek meg leggyakrabban. A szociálpszichológia pontosan ebben különbözik a köznapi megértéstől.
16
illetően a szociálpszichológusoknak nem sok minden adatik meg, aminek a leírása teljesen meglepne bennünket. Amikor pedig valamilyen nem nyilvánvaló nyilván való jelenséget írnak le, le, a józa n ész válasza válasza általában általában a hitetlenség. hitetlenség. Jó okunk van arra, hogy kétségbe vonjuk a mindennapi tapasztalatokat, amikor ezek a társas társas viselkedés viselkedés általánosításához általánosításához érnek. A józan ész ész ritkán mondja meg nekü ne künk nk,, hogy egy ado tt viselkedés v iselkedés milyen speciáli speciáliss feltét feltételek elek között jelenik meg, és amikor ezt teszi, gyakran téved. Az olvasó képet alkothat erről a konfliktusról, ha kitölti az 1.2 gyakorlat kérdőívét. Amint láttuk, a tudományos kutatást nemcsak serkenti a köznapi ta pa p a szta sz tala lat,t, d e a k u tatá ta táss i e r e d m é n y e k s e g íte ít e n e k f o r m á ln lnii a társ tá rsaa s v ise is e lk lkee d é s ről kialakult „naiv" elméleteinket. Kérjük, hogy a fenti példákat a könyv olvasá ol vasása sa során mindvégig tartsa szem szem előtt. előtt. G yakran fog fog olyan jelenségekjelenségek ről ről olvasni olvasni,, am elyek részei részei saját saját közve kö zve tlen interakciós élmény einek. A ku tatók álta általl kínált elméletek elméletek és és magyarázatok azonba n túlm ennek enn ek a minden napi elméleteken, és megpróbálnak általánosabb és érvényesebb magyarázatokkal szolgálni.
A társa tá rsa s interakci interakcióó múltj múltjaa é s jele jelene: ne: történeti történeti áttekintés áttekinté s Talán furcsán hangzik, mindenesetre történeti tény, hogy a társastársadalmi dalmi interakció tudom ányos ányo s vizsgálata vizsgálata nagyo na gyonn új jelenség. jelenség. Természetesen Természetesen a filozófusok, írók, költők és festők mindig is sok időt szenteltek azoknak a gondolatoknak és érzéseknek a feljegyzésére és kifejezésére, amelyek az emberi érintkezésben lépnek fel. A tényleges folyamat azonban, ahogyan az ilyen interak ciók lezajlanak lezajlanak,, a legutób legutób bi időkig nem számított rendsz ren dszeeres tanulmányozásra érdemes témának. Könnyen lehet, hogy a mi korunk különleges abból a szempontból, hogy ami egykor természetes folyamatnak számított, vagyis az emberi interakció, mára problémává, vagyis a tudományos kutatás tárgyává vált. Miért növekszik az érdeklődés az emberi interakciók iránt? Az interakciós lehetőségeket illetően miben különbözik saját korunk a megelőző koroktól? Lépjünk hát vissza a történelemben, és hasonlítsuk haso nlítsuk össz összee sajá sajátt társastársadalmi társastársadalmi kö rny ez etünk etü nk et a megelőző korokéval. f Az emberi történelem során az emberek mindig társas környezetben éltek: ilyen volt a család, a törzs, a középkori falu és még a kisváros is, ahol szinte mindenki mindenkit személyesen ismert maga körük/A társas érintkezés volt a mindennapi élet lényege ezekben a közösségekben, ahol mindenki közvetlenül ismerte a másikat. Képzeljük csak el egy pillanatra azt a létformát, létformát, amely a legtöbb em ber számára számára természetes v olt a történe törté ne lmi fejlő fejlődés dés folyamá folyamán. n. Az élet a születéstől születéstől a halálig halálig szinte teljes m érté kben kb en egy kis ismerős csoport keretei között zajlott. Ol^^.környezet volt ez, amelyet am elyet családtagok csa ládtagok,, baráto ba rátokk és ismerősök ism erősök ^éResít ^éResítéti étifek1b fek1bei ei ’l'Jíipdenki, l'Jíipdenki, 17
akivel a napi tevéken tev ékenység ység során az ember em ber találkozott, találkozott, ismerős ismerős volt, volt, gyakorgy akorlatilag sohasem bukkant föl egy „új arc", egy idegen. Hasonlítsuk össze ezt az interakciós környezetet azzal a társadalmi élettel, melyet a nyugati ipari társadalmakban nap mint nap tapasztalunk. Idegenekkel vagyunk körülvéve, és ismerős arcot látni az utcán vagy egy nyilvános helyen inkább kivételnek számít, mint szabálynak'f^Számos szociológus töprengett azon, hogy a kisléptékű közösségeknek nagyléptékű társadalmakká való átalakulása milyen hatást gyakorolt az emberi interakciókra. Egy kisközösségben vagy „elsődleges csoportban" (lásd a 15. fejezet fejezetet) et),, ahol aho l m indenk inde nkii ismer ismer m inden ind enkit, kit, és ahol az az emberek emb erek nap na p mint m int nap na p rendsze rend szerese resenn találkoznak, találkozna k, a közösség élete és és az egyén élete élete gyakor gya korlatilatilag elválaszthatatlan. A társas interakció a létezés középpontjában álÚ és minden személy megszámlálhatatlan lehetőséggel rendelkezik, hogy íarki mással kapcsolatokat építsen. Senki nem maradhat névtelen vagy a többiektől elszigetelt. Ilyen körülmények között a társakkal folytatott érintkezés valószínűleg éppolyan természetes, mint az evés vagy a lélegzés legalábbis legalábbis semm iképpen sem sem problem atikus az egyének többség e számászámára. ra . Az elsőd elsődle leges ges csoportok kisszámú kisszámú résztvevője közötti közö tti folyamatos folyamatos inte rakció korántsem volt annyira idillikus, mint amilyennek első pillantásra feltűnhetne. ÍÁ Í Á társadalmi kohézió és az alkalmazkodás ára a szociális kötöttség és az egyéni szabadság hiánya volt.] Jóllehet a kommunák vagy a közösségi közösségi élet más formái formái nosztalgiku no sztalgikusan san Tcívánatosnak tű nh etn et n ek manapság némelyeknek, akik kipróbálták már ezeket, bizonyíthatják, hogy e kicsiny elsődleges csoportok gyakran zsarnokibbak, mint bármi más abban az „idegen társadalomban", amelyben mi élünk. I A kisközösségek felbomlása és a nagyléptékű társadalmak megjelenése nagyon új folyamat, mindössze néhány száz évre tekint vissza. A történészek a francia francia forradalm forrada lmat at tartjá k e fejl fejlődés ődés fordulópo fordu lópontján ntjának ak.. A 18. száza száza-dig a kiscsoport, kiscsopo rt, a család, család, a nem zetség vagy a falu mint m int elsődleges elsődleges társa társadaldalmi egység a legtöbb ember életét alapvetően meghatározta. A francia forradalom és a felvilágosodás felvilágosodás filozóf filozófiáj iájaa alapvető alapve tő változások vá ltozásoknak nak készítette kész ítette elő a talajt. A felvilágosodás racionalista filozófiája azt állította, hogy az egyének, amennyiben felszabadulnak a közösségi élet kötöttségeitől, függetlenek, racionálisak és boldogok lehetnek az elsődleges csoportok támogatása (és korlátozásai) nélkül is. Összehasonlítva azokkal az évezredekkel, amelyekre feltehetőleg szükség volt, hogy az emberek alkalmazkodjanak azokhoz a követelményekhez, amelyeket a kis, ismerős csoportokban való élet támaszt, az elmúlt néhán néh ányy évszázad feltehetől feltehetőleg eg túl tú l rövid időszak időszak vo lt ahhoz, ahhoz, hogy ho gy alkalmazalkalmazkodjunk azokhoz a gigantikus méretű változásokhoz, amelyek társas kapcsolatainkban végbem entek. | Nem szükséges szükséges itt elemeznünk, elemeznünk , hogy vajon 18
a racionalizmus gondolatai, a francia polgári forradalom politikai eszményei vagy az ipari forradalom követelményei voltake elsődlegesen felelősek az egyszerű, szemtől szembeni ismerősségen alapuló társadalmak fel bo b o m lásá lá sáéé rt. rt . A lé l é n y e g az, h o g y az ip i p a r i tá t á r s a d a lm a k b a n a tá t á rsa rs a d a lm i é letn le tnee k ez az ősi kerete az elmúlt két évszázad során gyakorlatilag eltűnt. Az emberi nem tagjaiként ma azzal a feladattal állunk szemben, hogy életünke t a társadalomban társadalomb an olyan fe ltételek k özött öz ött folytassuk le, le, am elyekhez alig alig volt időnk alkalmazkodni. Melyek a jellemzői azoknak a nagyléptékű társadalmaknak, amelyek az elmúlt néhány évszázadban alakultak ki? Világunkat ma idegenek népesítik be. Az utcán olyan arcok ezreivel találkozunk, amelyeket azonnal elfel elfelejt ejtünk, ünk, olyan em berek jön ne k szembe szembe velünk, velünk, akikkel —tud juk sohasem sohasem fogunk fogun k egyetlen egye tlen szót vagy gesztu ges ztust st sem sem váltani. váltani. Azok az az emberek, em berek, akiket ismerünk, például a barátaink vagy rokonaink, ismerőseink, földrajzi és társadalmi értelemben egyaránt szétszórtak; csak kisebbnagyobb időközökkel látjuk őket, és életünk csak kismértékben kapcsolódik össze az ő életükkel. Együtt dolgozunk, szórakozunk, élünk családi életet vagy folytatjuk folytatjuk h obb inkat más emberekkel, emberekkel, de ritkán ford ul elő, elő, hogy ezekben a tevékenységekben valamennyi igényünket egyetlen ember kielégíthetné. Erősen specializált és differenciált társas életet élünk, egyes emberekkel a m unkába unk ábann találkozun találkozun k, másokkal a szórakozásban, megint másokkal a családban vagy otthon. A legtöbb ember akivel a mindennapi életben találkozunk, például az elárusítók, a buszvezetők, az ápolónők, a hivatalnokok vagy a rendőrök, tökéletesen idegenek számunkra. Időről időre érintkezünk velük, de ritkán ismerjük meg őket. Nagyon sokan közülünk —pszichológusok, orvosok, sok, ápolónők, ápolónők, kereskedők, kereskedők, tanárok, tanárok, portások vagy üg yvédek yvé dek m unkájuk unká juk legnagyobb részét idegenekkel folytatott interakcióval töltik/'Szinte azt mondhatjuk, hogy az „interakció szakembereinek" új osztálya alakul ki, hogy kielégítse egy mindinkább változó és elszemélytelenedő társadalom emberi em beri szükségleteit. |
A társas jártasságok és a félénkség félénkség A társas interakció ilyen körülmények között valóban zavarba ejtő feladat lehet, amely számottevő jártasságot igényel. Ha egy pillanatra odafigyelünk azokra a finomságokra és bonyodalmakra, amelyeket a barátunkkal folytatott megfelelő hangú beszélgetés, a bolti eladókkal való csevegés, a szeretett partnerünkkel folytatott vita vagy egy autóvásárlás foglal magá ba, ba , n y ilv il v á n v a ló lóvv á lesz, les z, h o g y a tá t á rsa rs a s in intt e r a k c ió m ily il y e n r e n d k í v ü l i f e lad la d a t tá, nemritkán teherré képes válni. Ha mindez nem győzi meg Önt, kipró bá b á lh lhaa tja tj a az 1.3 g y a k o r latb la tb a n leír le írtt k ísé ís é rle rl e tet. te t. Az emberekkel folytatott interakciónak interakciónak számtalan számtalan és és ren dk ívü l bonyo 19
1.3 GYAKORLAT Az interakció szabályai Első lépésben próbálja próbálja meg önmagát önmag át megfigyelni, megfigyelni, ahogyan ahogy an mások má sokat at megfigyelt az 1.1 1.1 gyakorlatban, (d ) egy miközben érintkezik (a) szerelmi partnerével, (b) legjobb barátjával, (c) egy bolti eladóval és (d) családtagjával. írja le, hogy melyek voltak viselkedésének legfontosabb vonásai ezekben az interakciós helyzetekben (pl. szerelmének mélyen a szemébe nézett, bizalommal s különösebb érdeklődés nélkül nézett a bolti bolti eladó eladóra, ra, bólogatott, bólogatott, miközben miköz ben barátja barátja beszélt stb.). stb.). Ezután keverje ö ssz ss z e ezeket ez eket a szabál sza bályo yokat kat tetszése szerint, és próbáljon meg interakcióra lépni most már az új, tetszőleges szabályok szerint (pl. nézzen mélyen a bolti eladó szemébe, vagy bizalommal és különösebb érdeklődés nélkül barátjára stb.). A feszélyezettség, melyet Ön (és partnerei) érezni fognak az ilyen interakcióban, arról árulkodik majd, hogy a társas élet nagyon fontos szabályai és konvenciói sérültek meg.
lult szabálya van, melyeket ismernünk és mindenkor habozás nélkül, azonnal és helyesen alkalmaznunk kell, ha az interakcióban sikeresen akaru ak arunk nk részt venni. M ivel ivel társas társas kapcsolataink nag yon sokfélék és és specia specia-lizáltak, olyan interakciós jártasságokra van szükségünk, melyek sokszorosan bonyo bo nyolultabbak lultabbak , m int az az elsődl elsődleges eges csoportokba n szükséges szükséges jártassájártassá gok. Ezek után talán nem annyira meglepő, hogy a társas interakció mint pro p robb lém lé m a , m in intt k u t a tás tá s i tém té m a csak cs ak n e m rég ré g e n b u k k a n t fel. fel . V an m ég egy eg y dolog, ami azt jelzi, hogy a társakkal folytatott interakció egyre több nehézséget okoz: egyre több embernek van problémája ezen a területen, sokan félnek a társas érintkezéstől és sokan szégyenlősek. Az emberekkel folytatott interakció sokunk számára időnként valóban nehéz feladatot jelent. Egy felvételi beszélgetést, egy főnökkel folytatott vitát vagy egy új személlyel való találkozás első öt percét szinte mindenki a szokásosnál feszü ltebbne ltebb nekk érez. Sok Sok ember embe r számára számára azonba azo nbann az egyszerű és mindennapi találkozások ugyanilyen nehezek és feszültségkeltőek lehetnek hetn ek.. Az ilyen reakciók rea kciók közös megnevezése megn evezése a félénkség, félénkség, ame a melyet lyet Zimbar Zimbar do (19 (1982 82,, 446. 446. o.) o.) a követk kö vetkez ezők őképp éppen en határ h atároz ozott ott meg: „Kulcss „Kulcsszó zó m indazon indazo n be b e n n ü n k lév lé v ő erő er ő és a társ tá rsaa d a lo lom m b ó l é rke rk e z ő k ü lső ls ő n y o m á s jelö je lölé lésé sére re,, amelyek egymással összefogva elszigetelnek bennünket egymástól. Ebben az értelemben a félénkség a tőlünk különböző emberektől való félelmet (és a velük szembeni előítéletet), valamint az új társas helyzetek iránt érzett félelmet egyaránt magában foglalja." Maga a szégyenlősség élménye sem új jelenség. Darwin (1890) majdnem száz évvel ezelőtt megjegyezte, hogy „A félénkség láthatóan a társak jó vagy rossz véleményére való érzékenységtől függ... Egyes személyek ... annyira érzékenyek, hogy már a másik megszólításának puszta ténye is elég arra, hogy felébredjen bennük az öntudat... szinte mindenki nagyon ideges, ha először kell a nyilvánossághoz szólnia, és a legtöbb embernél ez így is marad egész életében" (330332. o.). 20
