BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
Üzleti Tudományok Intézet
Lamanda Gabriella
BANKÜGYLETEK oktatási segédanyag
Budapest, 2013
1
Tartalomjegyzék Mellékletek jegyzéke ................................. ................................................. ................................. ..................4 .4 Bevezetés .................................. .................................................. .................................. .................................. .................5 .5 1. Gazdaság különleges különleges szereplői: szereplői: a bankok ................................6 ................................................................ ............................................ ......................................... ................... 6 1.1 Pénzügyi közvetítők .......................................... 1.1.1. Árnyék -bankrendszer -bankrendszer .......................................... ................................................................. ............................................. ........................ .. 10 ................................................................... ............................................. ........................ .. 12 1.2. Transzformációs szerepkör ............................................ ................................................................... ............................................. ....................................... ................. 14 1.3. Bankári alapelvek ............................................ 1.4. Bankok bankja ...................................... ............................................................ ............................................. .............................................. ............................ ..... 17
................................................2 ...............23 3 2. Bankok pénzügyi kimutatásai ................................. ................................................................. ............................................. ............................................. ............................ ..... 23 2.1. Bankmérleg .......................................... 2.2. Bank ok ................................................................. ............................................ ............................................. ......................... .. 26 ok tőkéje ........................................... .................................................................. ............................................ ................................ .......... 30 2.3. Mérlegen kívüli tételek ............................................ ................................................................ ............................................ ....................................... ................. 30 2.4. Eredménykimutatás Eredménykimutatás .......................................... .................................................................... ............................ ..... 33 2.5. Jövedelmezőség más megközelítésben ............................................. .................................................................. ............................................ .................................... .............. 34 2.6. Kiegészítő melléklet ............................................
.................................................. ................................3 ................35 5 3. Banki kockázatok .................................. .................................................................. ............................................. ........................ .. 35 3.1. Kockázat és bizonytalanság ........................................... ................................................................. ............................................. ............................... ......... 36 3.1.1. Kockázati tipológia .......................................... .................................................................. ............................................ ............................................. ......................... .. 40 3.2. Hitelkockázat ............................................ ................................................................... ............................................. ........................ .. 40 3.2.1. Hitelnyújtás folyamata ............................................ ................................................................. ............................................ .................................... .............. 44 3.2.2. Ügyfélminősítés ........................................... ................................................................. ............................................ .................................... .............. 47 3.2.3. Fedezetértékelés Fedezetértékelés ........................................... .................................................................. ............................................ .................................... .............. 48 3.2.4. Ügyletminősítés ............................................ 3.2.5. Hitelmonitoring ............................................ .................................................................. ............................................ .................................... .............. 50 ................................................................. ............................................ ............................................. ......................... .. 50 3.3. Piaci kockázat ........................................... ................................................................. ............................................. ....................................... ................. 51 3.4. Működési kockázat .......................................... ............................................................... .................................... .............. 52 3.4.1. Működési kockázati események események ......................................... .................................................................. ....................................... ................ 55 3.4.2. Működési kockázat kezelése ........................................... .................................................................. ............................................ .................................... .............. 60 3.5. Likviditási kockázat ............................................ .............................................................. .................... 63 3.5.1. Röviden az eszköz -forrás gazdálkodásról gazdálkodásról .......................................... ............................................................... ............................................ .................................... .............. 64 3.6. Nagykockázat vállalás .........................................
................................................ ..............................65 .............65 4. Bankok szabályozása ............................... ................................................................... ....................................... ................ 66 4.1. Bankszabályozás szükségessége ............................................ ............................................................... .................................... .............. 67 4.2. Bázel I. – fókuszban – fókuszban a hitelkockázat ......................................... 4.3. Piaci kockázatok ............................................ ................................................................... ............................................. ....................................... ................. 68 4.4. Bázel II. ............................................ .................................................................. ............................................ ............................................. ................................ ......... 69 4.4.1. Hitelkockázat tőkekövetelménye tőkekövetelménye ............................................ ................................................................... ................................ ......... 74 4.4.2. Működési kockázat tőkekövetelménye .......................................... ................................................................. ......................... .. 76 ................................................................... ............................................ ............................................. ......................... .. 78 4.5. Új kihívások ............................................. ............................................................... ............................................. ......................... .. 82 4.6. Bankok felügyeleti rendszere .........................................
2
Tartalomjegyzék Mellékletek jegyzéke ................................. ................................................. ................................. ..................4 .4 Bevezetés .................................. .................................................. .................................. .................................. .................5 .5 1. Gazdaság különleges különleges szereplői: szereplői: a bankok ................................6 ................................................................ ............................................ ......................................... ................... 6 1.1 Pénzügyi közvetítők .......................................... 1.1.1. Árnyék -bankrendszer -bankrendszer .......................................... ................................................................. ............................................. ........................ .. 10 ................................................................... ............................................. ........................ .. 12 1.2. Transzformációs szerepkör ............................................ ................................................................... ............................................. ....................................... ................. 14 1.3. Bankári alapelvek ............................................ 1.4. Bankok bankja ...................................... ............................................................ ............................................. .............................................. ............................ ..... 17
................................................2 ...............23 3 2. Bankok pénzügyi kimutatásai ................................. ................................................................. ............................................. ............................................. ............................ ..... 23 2.1. Bankmérleg .......................................... 2.2. Bank ok ................................................................. ............................................ ............................................. ......................... .. 26 ok tőkéje ........................................... .................................................................. ............................................ ................................ .......... 30 2.3. Mérlegen kívüli tételek ............................................ ................................................................ ............................................ ....................................... ................. 30 2.4. Eredménykimutatás Eredménykimutatás .......................................... .................................................................... ............................ ..... 33 2.5. Jövedelmezőség más megközelítésben ............................................. .................................................................. ............................................ .................................... .............. 34 2.6. Kiegészítő melléklet ............................................
.................................................. ................................3 ................35 5 3. Banki kockázatok .................................. .................................................................. ............................................. ........................ .. 35 3.1. Kockázat és bizonytalanság ........................................... ................................................................. ............................................. ............................... ......... 36 3.1.1. Kockázati tipológia .......................................... .................................................................. ............................................ ............................................. ......................... .. 40 3.2. Hitelkockázat ............................................ ................................................................... ............................................. ........................ .. 40 3.2.1. Hitelnyújtás folyamata ............................................ ................................................................. ............................................ .................................... .............. 44 3.2.2. Ügyfélminősítés ........................................... ................................................................. ............................................ .................................... .............. 47 3.2.3. Fedezetértékelés Fedezetértékelés ........................................... .................................................................. ............................................ .................................... .............. 48 3.2.4. Ügyletminősítés ............................................ 3.2.5. Hitelmonitoring ............................................ .................................................................. ............................................ .................................... .............. 50 ................................................................. ............................................ ............................................. ......................... .. 50 3.3. Piaci kockázat ........................................... ................................................................. ............................................. ....................................... ................. 51 3.4. Működési kockázat .......................................... ............................................................... .................................... .............. 52 3.4.1. Működési kockázati események események ......................................... .................................................................. ....................................... ................ 55 3.4.2. Működési kockázat kezelése ........................................... .................................................................. ............................................ .................................... .............. 60 3.5. Likviditási kockázat ............................................ .............................................................. .................... 63 3.5.1. Röviden az eszköz -forrás gazdálkodásról gazdálkodásról .......................................... ............................................................... ............................................ .................................... .............. 64 3.6. Nagykockázat vállalás .........................................
................................................ ..............................65 .............65 4. Bankok szabályozása ............................... ................................................................... ....................................... ................ 66 4.1. Bankszabályozás szükségessége ............................................ ............................................................... .................................... .............. 67 4.2. Bázel I. – fókuszban – fókuszban a hitelkockázat ......................................... 4.3. Piaci kockázatok ............................................ ................................................................... ............................................. ....................................... ................. 68 4.4. Bázel II. ............................................ .................................................................. ............................................ ............................................. ................................ ......... 69 4.4.1. Hitelkockázat tőkekövetelménye tőkekövetelménye ............................................ ................................................................... ................................ ......... 74 4.4.2. Működési kockázat tőkekövetelménye .......................................... ................................................................. ......................... .. 76 ................................................................... ............................................ ............................................. ......................... .. 78 4.5. Új kihívások ............................................. ............................................................... ............................................. ......................... .. 82 4.6. Bankok felügyeleti rendszere .........................................
2
5. Válogatott fejezetek ................................. .................................................. ..............................87 .............87 .................................................................... ............................ ..... 87 5.1.Belső irányítás fogalma, keretrendszere............................................. .................................................................. ............................................. ........................ .. 89 5.2. Pénzforgalom lebonyolítása ...........................................
Mellékletek .................................. .................................................. .................................. ..............................94 ............94 ................................................ .................................. ...................... ..... 112 Irodalomjegyzék ...............................
3
Mellékletek jegyzéke Melléklet: Szakmai háttéranyag az MNB lakossági devizahitelezéssel kapcsolatos javaslatához – 95. oldal 1. sz.
2. sz. Melléklet: Példa – vállalati ügyfelek ügyfélminősítése – 97. oldal 3. sz. Melléklet: Ügyfél - és ügyletminősítési szempontok összehangolása – 101. oldal 4. sz. Melléklet: Működési
kockázati események számokban – 102. oldal 5. sz. Melléklet: Bázel II. és Bázel III. szerinti kockázati súlyok a bedőlési valószínűség (Probability of Default, PD) függvényében – 104. oldal 6. sz. Melléklet: Zsolnai Alíz: A pénzügyi szektorbeli felügyelet kérdései az Európai Unió tükrében – 105. oldal
4
Bevezetés A pénzügyi rendszer szerepe a gazdaságok pénzközpontúvá válásával felértékelődött. Akár a háztartások, akár a vállalatok működését tekintjük valamennyi tevékenységet, tranzakciót pénzáramlás kísér. Jövedelmünk (munkabér, ösztöndíj, szociális támogatások) jelentős része folyószámlánkra érkezik, az igénybevett szolgáltatások (internet, telefon, biztosítás stb.) ellenértékét, illetve közüzemi tartozásainkat egyre gyakrabban banki átutalással egyenlítjük ki, vásárláskor bankkártyával fizetünk. A vállalatok kötelezettségeik (adófizetés, alkalmazottak és szállítók kifizetése stb) jelentős részét számlavezető bankjukon keresztül intézik és követeléseik pénzforgalmi számlájukon „realizálódnak”. E pénzáramlások, a pénzforgalom lebonyolításában a monetáris rendszernek – ezen belül a bankszektornak – kulcsszerepe van. Természetesen a bankok – mint a pénzügyi közvetítés kiemelkedő intézményei – emellett számos más szolgáltatást kínálnak a gazdaság szereplői számára, amelyek révén – bár sok tekintetben hasonlítanak a termelő vállalatokra – kiemelkednek a többi vállalkozás közül. A Bankügyletek című
tárgy a bankok alapvető sajátosságainak bemutatását tűzte ki céljául. A hallgatók megismerhetik a bank – mint speciális vállalat – működését, a bankmenedzsment célfüggvényét, a „mágikus háromszöget” . A tárgy kitér a bankok pénzügyi kimutatásainak jellegzetességeire és annak vállalati beszámolóktól való eltéréseire, valamint a banktevékenységgel együtt járó kockázatok és kezelésük egyes módszereinek bemutatására. A bankrendszerbe vetett bizalom megőrzése kapcsán a speciális szabályozás témaköre sem marad feltáratlanul. A jegyzetet olyan pénzügyi szolgáltatások bemutatása zárja, amelyek vagy újszerűségüknél, vagy jelentőségüknél fogva kiemelkednek. A kurzus a bankok sajátosságainak – a hagyományos termelő vállalatoktól való eltéréseinek – bemutatására fókuszál: a gazdaságban – a pénzügyi közvetítésen keresztül – betöltött speciális szerepre, a pénzügyi beszámoló készítés terén meglévő különbségekre, a bankspecifikus kockázatokra és azok egyedi kezelésére, a szigorú szabályozásra , valamint a sajátos szolgáltatások ra.
5
1. Gazdaság különleges szereplői: a bankok 1.1 Pénzügyi közvetítők 1 Mielőtt a bankműködés rejtelmeibe betekintenénk fontos tisztázni, mit is takar pontosan a pénzügyi közvetítés és mely intézmények vesznek részt e közvetítő tevékenységben. A pénzügyi közvetítés keretében két nagy csoport: a megtakarítók (jellemzően a háztartások) és a forrást keresők (jellemzően a vállalatok és a kormányzat) egymásra találása valósul meg, azaz különböző közvetítő intézmények közreműködésével a megtakarítások eljutnak a végső felhasználókig. Hogy ez a közreműködés milyen formában valósul meg, az egyes pénzügyi vállalatok profiljától és a résztvevő felek – a befektetők és a forrást keresők – igényeitől (külső forrásbevonás lehetőségei, kockázathoz való viszony) függ. A pénzügyi közvetítés főbb szereplői a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a befektetési szolgáltatók, a befektetési alapok, a pénztárak és a biztosítók. Annak ellenére, hogy a gazdaságtudományok területén a rendszerszemlélet jegyében egyfajta „csoportosítási kényszer” jellemző, a pénzügyi közvetítéssel foglalkozó intézmények besorolására, tipizálására vonatkozóan nincsenek általánosan elfogadott megközelítések. Ha csokorba akarjuk szedni a közvetítőket, célszerű a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által meghatározott, felügyelt szektorokból kiindulni. Eszerint a következő négy kategória különíthető el: Pénzpiaci szereplők: hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások
Tőkepiaci szereplők: befektetési bankok, befektetési vállalkozások, befektetési alapkezelők stb. Biztosítók
Pénztárak
Mindjárt fel is vetődik a kérdés, hogy mi a különbség pénz - és tőkepiacok között. Nehéz – tulajdonképpen nem is lehetséges – éles határvonalat húzni a pénzügyi piacok e két alrendszere között. A pénzpiac a monetáris szektor (monetáris hatóság, hitelintézetek) szereplőinek és a nagyvállalatok treasury - jeinek részvételével működő piac, ahol a gazdasági szereplők likviditási igényének kielégítése történik, ezért jellemzően ez a rövid (éven belüli) lejáratú pénzek (hitelek), pénzügyi instrumentumok 2 (váltó, kincstárjegy stb.) piaca. A monetáris rendszer passzívái (bankhitelek és rövid lejáratú instrumentumok) alapvetően a pénzpiacokon cserélnek gazdát. A vállalatok forgótőke igényének finanszírozása, a kormányzatok likviditásának biztosítása ehhez a piachoz köthető. A spekulatív célú vállalkozások is jellemzően a pénzpiacokról merítenek forrást. A tőkepiacok a klasszikus felfogás szerint az éven túli instrumentumok cseréjének – tehát jellemzően a vállalatok finanszírozási igénye kielégítésének – színterei. A tőkepiacok legelterjedtebb instrumentumai a részvények és a kötvények (különösen a jelzálog - és az államkötvények). A pénzpiaci szereplők – vagy más néven – pénzügyi intézmények működését, az általuk végezhető tevékenységek körét és azok feltételeit a hitelintézeti törvény (Hpt.) 3 határozza meg. A Hpt. 4. §. értelmében pénzügyi intézmény a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás. Hitelintézet a bank, a szakosított hitelintézet és a szövetkezeti hitelintézet (takarék - és hitelszövetkezet). Betétgyűjtésre kizárólag hitelintézet jogosult . Bank az a hitelintézet, amely 1
Hasznos kiegészítése e fejezetnek a jegyzet 1. sz. Melléklete , mely a hazai bankrendszerre fókuszálva mutatja be a válság előtti időszakot és annak hatásait, boncolgatva a lehetséges jövőbeni irányokat, fejlődési lehetőségeket. 2 A pénzügyi instrumentumok pénzre szóló követelések: értékpapírok, hitelek. 3 1996. évi CXII tv. 6
a hitelnyújtást, a betétgyűjtést és a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását üzletszerűen végzi. Kizárólag bank kaphat engedélyt a Hpt - ben meghatározott pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére. 4 Magyarországon jelenleg 29 bank működik.5 A szakosított hitelintézet vagy az ügyfélköre, vagy a tevékenysége, vagy mindkettő tekintetében korlátozott. Szakosított hitelintézetként működik többek között a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Zrt., az OTP Jelzálogbank Zrt., az OTP Lakástakarékpénztár Zrt. és a Központi Elszámolóház és Értéktár (KELER) Zrt. is. A szövetkezeti hitelintézetek szövetkezeti formában működő, elsősorban a lakosság és a kisvállalkozások igényeire specializálódott intézmények. Korábban jellemzően olyan területeken tevékenykedtek, ahol a bankok számára nem volt jövedelmező fiókot nyitni, azonban napjainkban, a bankfiókok számának rohamos növekedése mellett, a szövetkezeti hitelintézetek már erősen konkurálnak a bankokkal is. A szövetkezeti hitelintézetek két nagy csoportja ismert: a takarékszövetkezetek és a hitelszövetkezetek. Az előbbire számtalan példa van Magyarországon, 1 25 takarékszövetkezet működik további több száz kirendeltséggel szerte az országban, ezzel szemben mindössze négy felügyelt hitelszövetkezet tevékenykedik hazánkban. 6 Meg kell említenünk a fióktelepként működő hitelintézeteket, amelyek jogosultak lehetnek a Hpt -ben felsorolt pénzügyi szolgáltatások nyújtására. Az 1997. évi CXXXII. törvény a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről értelmében fióktelep: egy külföldi vállalkozás olyan jogi személyiséggel nem rendelkező, de gazdálkodási önállósággal felruházott szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban bejegyeznek. Hazánkban ilyen formában működik többek között az AXA Bank, a Citibank vagy a BNP Paribas. A fióktelepként való működés előnyei között említhető, hogy alapításához nem szükséges a fogadó ország (host) felügyeletének engedélye, így a működés megkezdésére viszonylag gyors átfutási idő után már lehetőség van. Néhány kivételtől eltekintve (reklám - és fogyasztóvédelmi előírások) a fióktelepre nem vonatkozik a fogadó országbeli szabályozás, így egyetlen – az anyaországbeli (home) – felügyelet felügyeli csak. Hátrányként értelmezhető ugyanakkor, hogy egy bizonyos méret (telephelyhálózat, ügyfélszám, mérlegfőösszeg) felett nehézkessé válhatnak mind a kapcsolódó nyilvántartási, mind az irányítási feladatok . A fióktelep nyilvántartási rendjében ugyanis teljes mértékben az anyaintézményhez igazodik, abban a helyi sajátosságok (szokásjog, okmányok stb.) figyelembevétele okán érdemi eltérés nem lehetséges, ez pedig olykor jelentősen nehezíti a napi teendők gördülékeny és gyors ellátását. Emellett egy fióktelep esetében „döntésjogi” szempontból – kivéve a legalacsonyabb szintű, napi, operatív döntéseket – abszolút a főintézmény a meghatározó (például a nagyobb összegű hiteligények elbírálása is az anya kompetenciája, így a helyi tárgyalás erősen korlátok közé helyezett). Ez pedig korlátozza az intézmény helyi növekedési potenciálját. Vagyis, ha egy intézmény kis piacra, korlátozott tevékenységre törekszik, akkor megfelelő működési, gazdálkodási forma a fióktelep. Egy leánybank „letelepedési folyamata” és fogadó országbeli működése jóval összetettebb, hiszen meg kell felelni az adott ország szabályozói és felügyeleti elvárásainak, szokásjogának, 4
Pénzügyi szolgáltatások a Hpt. alapján a következők: betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz – saját tőkét meghaladó mértékű – nyilvánosságtól történő elfogadása; hitel és pénzkölcsön nyújtása; pénzügyi lízing; pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; elektronikus pénz kibocsátása; papír alapú készpénz -helyettesítő fizetési eszköz (például papír alapú utazási csekk, váltó) kibocsátása, illetve az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása; kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása; valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet –, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység; pénzügyi szolgáltatás közvetítése; letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás; hitel -referencia szolgáltatás. Kiegészítő pénzügyi szolgáltatások a Hpt. alapján a következők: pénzváltási tevékenység; fizetési rendszer működtetése; pénzfeldolgozási tevékenység; pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon. 5 Forrás: http://www.pszaf.hu (2012. 09. 30-án) 6 Forrás: http://www.pszaf.hu (2012. 09. 30-án) 7
tevékenységi, növekedési és egyéb lehetőségei lényegesen szélesebb k örűek. Emellett a leánybank – menedzsmentje révén – inkább képes integrálódni a helyi működési (jogi, pénzügyi, gazdasági és szakmai) környezetbe , mely – az információ-megosztáson, a közös érdekképviseleten stb. keresztül – a fejlődés, a hatékony működés kiemelten fontos tényezője. 7 A pénzügyi vállalkozás olyan intézmény, amely a kizárólag hitelintézetek által végezhető tevékenységek kivételével egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez. Ide sorolhatók – többek között – a bankcsoportok tagjaiként működő ingatlan - és gépjármű finanszírozással, valamint követelésbehajtással foglalkozó intézmények. azonban
A 2008- ban
kibontakozó pénzügyi válság kapcsán gyakran hallhattunk nagy amerikai befektetési bankok veszteségeiről, csődjéről. Érdemes tehát összegezni, hogy mi is a különbség a befektetési bankok és a hazánkban is nagy számban működő kereskedelmi bankok között. A befektetési bankok jellemzően az Egyesült Államokban terjedtek el, mivel ott az 1929-33 közötti világválságot követően szigorú korlátozásokat vezettek be8, amelyek a kereskedelmi és a befektetési banki tevékenységet mereven elhatárolták egymástól. A befektetési bankok szerepe elsősorban a hosszú lejáratú források közvetítése kapcsán emelkedik ki: kötvények és részvények kibocsátásának megszervezése, adásvétele. Emellett kiemelkedő befektetési banki tevékenységek a vagyonkezelési szolgáltatások és a vállalati pénzügyi tanácsadói tevékenység (felvásárlás, összeolvadás megszervezése). 9 A kereskedelmi bankok által végzett tipikus tevékenységek a hitelnyújtás, a betétgyűjtés és a pénzforgalom lebonyolítása. A kontinentális Európában – így hazánkban is – megfigyelhető, hogy a bankokon keresztül a hagyományos szolgáltatások mellett előtérbe kerültek a tőkepiaci, kockázatkezelési, befektetési, tanácsadói, vagyonkezelői funkciók. Tehát a bankok leányvállalataikon keresztül a pénzügyi, befektetési és „forrásközvetítői” szolgáltatások széles skáláját nyújtják ügyfeleik számára, azaz ún. univerzális bank ként működnek. Az ezredfor duló – tehát a jogszabályok enyhítése – óta az univerzalitás irányába való elmozdulás az Egyesült Államokban is megfigyelhető. Napjainkban sok szó esik az intézményi befektetők számának növekedéséről, az általuk kezelt vagyontömeg megtakarításokon belüli arányának változásáról. Az intézményi befektetők előre meghatározott céllal összegyűjtött vagyont kezelnek ún. kollektív portfólióként. A tőkepiacról szóló törvény (Tpt.) 10 értelmében intézményi befektető többek között a hitelintézet, a befektetési vállalkozás, a befektetési alapkezelő, a biztosító és a magánnyugdíj pénztár. A befektetési vállalkozások befektetési szolgáltatásokat (megbízások 7
A hitelintézetek hazai működésének van egy harmadik formája is: határon átnyúló tevékenység . Ezt a fióktelephez hasonlóan a főintézmény országának szabályai és felügyeleti rendelkezései határozzák meg. 8 A hosszú évtizedekig (1999 -ig) hatályban levő Glass -Steagall törvény (Banking Act of 1933) erősen meghatározta az USA bankrendszerének felépítését, sajátosságait. 9 A befektetési bankok ügyfélkörének jelentős részét tőzsdén jegyzett nagyvállalatok alkotják. Szolgáltatásaikat tekintve is ezek igényeire specializálódtak: értékpapír -kibocsátás szervezése, tanácsadás – „kihasználva” a vállalat bankkal szembeni információs hátrányát. Előbbi a vállalatok tőkepiaci forrásszerzésének teljes körű lebonyolítását foglalja magában, beleértve a kibocsátás megszervezését és koordinálását, a potenciális vevőkör felkutatását, emellett „a bank garantálja, hogy a piacon el nem adott értékpapírokat önmaga megvásárolja, így a vállalat egy előre tervezett pénzforrásra számíthat.” A bank által felszámolt jutalék jellemzően az értékpapír kibocsátás összegének 3 -5%-a. A tanácsadás kapcsolódhat vállalatértékeléshez, felvásárlásokhoz, földrajzi terjeszkedéshez vagy akár a vállalati struktúra átalakításához is. „A befektetési bankok iparágakra, földrajzi térségekre szakosodott elemzőket foglalkoztatnak, akik hatékonyabban képesek feltérképezni a potenciális lehetőséget és veszélyeket.” Ebben az esetben a bank jogi, adózási, számviteli, makrogazdasági és pénzügyi oldalról is feltárja és értékeli az „ügylet” jellemzőit. Ezáltal a vállalat jelentősen mérsékelheti például egy felvásárlás kockázatát. ( Matuska, 2011.) 10 2001. évi CXX tv. 8
teljesítése, portfólió-kezelés, tanácsadás) nyújtanak ügyfeleik részére. Befektetési alapokat 11 befektetési alapkezelők hozhatnak létre úgy, hogy az általuk összegyűjtött megtakarításokat, vagyontömeget az előre meghirdetett befektetési stratégia mentén használják fel, fektetik be. Jaksity György szavaival élve: „A biztosítás lényege az előre nem látható, de valószínűleg bekövetkező káresetek elleni érdekvédelem. A biztosítás módszere: kollektív tartalékképzés veszélyközösség létrehozásával. A veszélyközösség hasonló kockázatokra vonatkozó biztosítások olyan együttese, amelyen belül a kockázatkiegyenlítődés végbemegy; a tar talékokat pedig a befizetett díjakból és a befektetések hozamából képzik folyamatosan.” 12 A biztosításoknak két nagy csoportja létezik: élet és nem élet (vagyon) biztosítások. 13 A nyugdíjpénztárak célja a nyugdíjas évekről való előgondoskodás. Hazánkban az elmúlt 1 évben a nyugdíjrendszer jelentős változásokon esett át, melynek egyik következménye a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság megszűnése, illetve ennek nyomán a pénztári szektor jelentős mértékű zsugorodása. Természetesen az önkéntes pénztári tagság lehetősége megmaradt. A pénztárak befektetési politikájá t – hasonlóan a biztosítókhoz – a hosszú táv jellemzi, pénzáramlásaik jól tervezhetők, így a velük szembeni likviditásigény viszonylag alacsony szintű. 14 Az alábbi ábra a háztartások pénzügyi vagyonának alakulását mutatja a rendszerváltástól napjainkig. Látható az intézményi befektetők (biztosítók, befektetési alapok) szerepének növekedése és a hagyományos megtakarítási formák (készpénz, betét) arányának csökkenése. 1.1. ábra: Háztartások pénzügyi vag yona 100% 80% 60% 40% 20% 0%
3 Q 0 9 9 1
3 Q 1 9 9 1
3 Q 2 9 9 1
3 Q 3 9 9 1
3 Q 4 9 9 1
3 Q 5 9 9 1
3 Q 6 9 9 1
3 Q 7 9 9 1
Készpénz és betétek
Részvények
Biztosítás
Egyéb
3 Q 8 9 9 1
3 Q 9 9 9 1
3 Q 0 0 0 2
3 Q 1 0 0 2
3 Q 2 0 0 2
3 Q 3 0 0 2
3 Q 4 0 0 2
3 Q 5 0 0 2
3 Q 6 0 0 2
3 Q 7 0 0 2
3 Q 8 0 0 2
Befektetési jegyek
Forrás: www.mnb.hu
11
A befektetési alapokról a 2. fejezetben bővebben olvashat az Olvasó. Forrás: http://www.mindentudas.hu/jaksity/20030929jaksity20.html?pIdx=10 13 Az életbiztosítások között kiemelkedő szerepe van a hazánkban is egyre népszerűbb unit linked típusú életbiztosításnak, amely amellett, hogy biztonságot nyújt a biztosítási szerződés kedvezményezettjei számára, egyben befektetési lehetőséget is jelent a szerződő félnek. 14 A nyugdíjpénztárak a befizetett tagdíjakból likviditási (a pénztár azonnali fizetőképességének biztosítására – 0,5-1 %), működési (a pénztár működési költségeire – 5-6 %) és fedezeti tartalékot (szolgáltatások fed ezete – 9295 %) képeznek. 12
9
1.1.1.
Árnyék -bankrendszer15
Ha már megemlítésre kerültek a befektetési bankok és az intézményi befektetők, akkor néhány mondat erejéig szólnunk kell a sajtóban is sokat emlegetett „ árnyék-bankrendszer ” létrejöttéről, amelybe a válság előtti években (2007 előtt) több, mint ezer milliárd dollár értékű egyrészt rossz minőségű subprime hitelt, másrészt külföldi (USA -n kívüli, elsősorban ázsiai országok) tőkét „csatornáztak” be. (Szepesi, 2011.) Nem egyszerű meghatározni, hogy mit is takar az árnyék - bankrendszer fogalma, illetve, hogy mely piaci szereplők é smely pénzügyi termékek tartoznak e körbe. A 2009- ben létrehozott Pénzügyi Stabilitási Tanács (Financial Stability Board, FSB) az árnyék -bankrendszert „a rendes bankrendszeren kívüli szervezetek és tevékenységek bevonásával történő hitelközvetítés rendszereként” határozta meg. 16 ( FSB, 2011.) A PSZÁF meghatározása igazodva ehhez a következő: az árnyék bankrendszer „ pénzügyi eszközök, szolgáltatások, intézmények és kereskedési platformok formáit vagy ezek olyan együttesét foglalja magában, ahol a tradicionális banki tevékenységek szinte azonos módon jelen vannak, de nem vagy csak részben tartoznak a klasszikus bankokra vonatkozó prudenciális szabályozás 17 hatálya alá.” (Seregdi, 2012.) Az Európai Bizottság által 2012 márciusában kiadott Zöld Könyv (Green Paper) többek között ide sorolja azokat a biztosítókat, amelyek hiteltermékeket bocsátanak ki, vagy ezekhez kapcsolódóan vállalnak garanciát, a pénzpiaci alapokat (Money Market (Mutual) Fund, MMF) és az értékpapírosításban aktívan részt vevő különleges befektetési egységeket (Special Investment Vehicle, SIV), illetve különleges célú gazdasági egységeket (Special Purpose Vehicle, SPV).
Az árnyék -bankrendszer létrejöttének alapja az értékpapírosítás, amelynek gyökerei egészen a ’70-es évekig nyúlnak vissza az Egyesült Államokban. A folyamat lényege, hogy nem likvid eszközöket (hitelek), likvid eszközökké (értékpapírok) alakítanak át . A bankok hitelkihelyezéseit egy külön erre a célra létrehozott vállalat (conduitok, SPV -k, SIV-ek stb.) „átveszi” és jellemzően hitelviszonyt megtestesítő értékpapírként (Asset Backed Securities, ABS; Mortgage Backed Securities, MBS; Collaterised Debt Obligations, CDO stb.) visszajuttatja a piacokra. A hagyományosnak nevezett értékpapírosítás eredményeként olyan
kötvényportfóliót hoztak létre, amelynek fedezetét a mögöttes – jellemzően jelzáloggal fedezett – hitelkihelyezések törlesztése jelentette. A két portfólió (hitelkihelyezések és kötvények) kockázata nem változott meg, azok „csupán” kamatozásukban és lejáratukba n tértek el egymástól. Elsődleges céljuk a kedvezőbb szabályozás alá tartozás – legális – elérése (szabályozási arbitrázs 18, alacsonyabb tőkekövetelmény) és pótlólagos forrásbevonás, illetve ezzel párhuzamosan nagyobb hitelezési kapacitás elérése voltak. Az 1980-as évek végétől az 15
E fejezet Lamanda Gabriella: Makropénzügyek c. egyetemi jegyzet e alapján készült. (BSc képzés). “…credit intermediation involving entities and activities outside the regular banking system . ” (FSB, 2011.) 17 A prudenciális szabály ozás a bankok kockázatkezelésére, illetve ehhez kapcsolódóan belső védelmi vonalaik kiépítésére, ezen belül pedig különösen a tőkekövetelményi előírásoknak való megfelelésre irányul. Bővebben a 4. fejezet fogla lkozik e témakörrel. 18 A szabályozási arbitrázs lényege, hogy a bankok igyekeznek tevékenységüket a számukra legkedvezőbb feltételeket biztosító szabályozás – vagy a nem szabályozás – irányába terelni. Ezzel nem sértenek jogszabályokat, de az enyhébb szabályok gyakran kevésbé szigorú felügyelettel vagy annak teljes hiányával párosulnak, amely veszélyezteti a közvetítő rendszerbe vetett bizalmat, ezen keresztül pedig a gazdaság stabil működését, fenntartható növekedését. Egy egyszerűen megfogalmazott példával szemléltetve mindezt: a bankok a hitelnyújtás folyamatát oly módon „nyújtották meg”, hogy az egyes lépéseket (1. betétgyűjtés és hitelkihelyezések; 2. hitelek áthelyezése egy másik vállalatba; 3. eszközfedezetű értékpapírok kibocsátása; 4. eszközfedezetű értékpapírok értékesítése; vagy akár még bonyolultabb láncszemekre osztva, amelyeknek csak az emberi kreativitás szabhatott határt) külön szervezeti egységekbe tagolták, hogy azok a konszolidációs körön kívülre essenek, mentesülve ezáltal a kockázatok monitoringjára, a tőkeképzésre vagy a közzétételre vonatkozó szabályok alól. 16
10
értékpapírosításnak számos változata terjedt el (számos hitelfajtára és egyéb pénzügyi termékre terjesztették ki) , a 2000-es évek elejétől pedig már strukturált értékpapírosításról beszélhetünk, amely ugyan alapgondolatában nem különbözik a hagyományos formától, a mögöttes követelések bejövő pénzárama (kamat) azonban egy bizonyos prioritási sorrendet követve fordítódik a kibocsátott értékpapírra fizetett kimenő pénzárammá. (Mérő, 2012.) és (Tarafás, 2013.) A létrehozott kötvényportfólió tehát – leegyszerűsítve – különböző kötvénysorozatokból áll (tranche -ek), amelyek közül kifizetés szempontjából a senior kategória élvez elsőbbséget, ezt követi az ún. mezzanine, majd a nem minősített ún. equity kategória. Sorrendben haladva növekszik az egyes kategóriák elvárt hozama, ennek megfelelően kockázatuk is. Az értékpapírosítás révén adott kihelyezés kikerül a bank mérlegéből, emellett kihelyezhető
forráshoz jut. Ezzel párhuzamosan a piacokon megjelennek a már említett eszközfedezetű és str ukturált értékpapírok, melyek közvetlenül vagy közvetve megjelenhetnek az eredeti „tulajdonos” bankok mérlegében, befektetésként. Látható tehát, hogy ezzel jelentős mértékű tőkeáttételes pozíciók – és óriási mérlegfőösszegek – alakulnak ki; tekintve, hogy az említett műveletet újabb hasonló követheti. Probléma akkor van, ha a becsomagolt hitelek bedőlnek és eltűnik vagy nem/nehezen/közelítőleg értékelhető az értékpapírok mögötti fedezet. Ennek egyenes következménye, hogy megrendül az e termékekbe vetett biz alom. A magas menekülési kockázat miatt nagymértékben nő a kínálata e termékeknek, miközben értékük és keresletük jelentősen csökken, elveszítik forgalomképességüket rontva az azokat tartó intézmények portfóliójának minőségét. További problémát jelent, hogy a pénzügyi közvetítésben résztvevő intézmények fertőzésnek való kitettség e nagymértékű. Vagyis egyes intézmények vélt vagy valós problémája (például a portfólió nagyarányban tartalmaz strukturált értékpapírokat) kihatással van más – akár problémamentes, biztonságos – közvetítők megítélésére, ezen keresztül pedig pénzügyi helyzetére, működésére. Ezáltal az egész bankrendszerbe, illetve pénzügyi közvetítő rendszerbe vetett bizalom megrendülhet, függetlenül az egyes intézmények érintettségétől (mennyiben vállaltak kockázatos ügyleteket). Az „okfejtést” nem is folytatjuk, hiszen az mindenki számára ismert lehet a válság szakirodalmából… Célunk a figyelem felhívása volt: a bizonytalanságra, a kockázatokra és a veszélyekre. Meg kell azonban említenünk, hogy – ahogy a szabályozó hatóságok is felismerték – nem lenne ésszerű törekvés az értékpapírosítás megszüntetése vagy az árnyék -bankrendszer felszámolása. Egyrészt az említett folyamatok, tevékenységek és szereplők szerepe kiemelkedő abból a szempontból, hogy kiegészítő finanszírozási forrást jelentenek a pénzügyi közvetítőknek, illetve lehetővé teszik a kockázatok megosztását , emellett pedig alternatív befektetési formákat teremtenek a megtakarítóknak. Másrészt az elmúlt évtizedek igazolták, hogy a közvetítő intézmények megtalálják azokat a „kibúvókat” (akár szabályozói arbitrázs formájában, akár a lobbi eredményeként), amelyek összhangban állnak a profitorientált működés elvével. Vagyis egy komoly tiltó szabályozás eredménye vélhetően nem a tevékenység nem végzése, megszűnése lenne, hanem olyan működési keretek megjelenése és elterjedése, amelyek nem tartoznak a szabályozó - és felügyeleti hatóságok ellenőrzési -, illetve hatáskörébe. „Az euróövezet vonatkozásában az árnyék - bankműveletekhez kötődő szektorok tulajdonában levő eszközök értéke 2011 harmadik negyedévében 11 billió eurót tett ki. Az arányokat tekintve ezek az eszközök a bankszektor és az árnyék - bankszektor összes eszközének 27,7%- át teszik ki…” ECB éves jelentés, 2011.
11
1.2. Transzformációs szerepkör a gazdaság különleges szereplői. E különleges jelleg a monetáris/pénzügyi közvetítő szerepből fakad, melynek keretében „…a bankok összehangolják a megtakarítók és a hitelfelvevők igényeit: összegyűjtik a kisösszegű megtakarításokat, transzformálják a le járatokat, megosztják a kockázatot és mindkét fél számára kielégítő módon mérséklik a kamatszintet, valamint csökkenti a tranzakciós költségeket.” ( NBK Rt., 1998.) A bank ok
Nézzük meg részletesebben a fenti meghatározást! A gazdasági szereplők egy csoportja a pénzügyi piacokon forrást keres tervei – például egy beruházás – megvalósításához, míg bizonyos szereplők megtakarításaikkal jelennek meg a piacokon, felkínálva azokat – hozam reményében – vagy közvetlenül, vagy közvetve egy -egy vállalkozás finanszírozásához. A pénzügyi megtakarítások hitelfelvevők közti elosztását tőkeallokációnak nevezzük, amelynek két alapvető formája ismert: a közvetlen és
a közvetett tőkeallokáció. A közvetlen tőkeallokáció során a megtakarító és a beruházó közvetlenül találkoznak. A közvetlen finanszírozás tipikus csatornái az értékpapírpiacok és a pénzügyi eszközök kibocsátásának megszervezésében aktív szerepet játszó befektetési bankok.
közvetett finanszírozás során a két szereplő egy közvetítőn keresztül találkozik. Ilyen közvetítők a kereskedelmi bankok és a biztosító társaságok. A közvetítő intézmények összegyűjtik a jellemzően kis összegű megtakarításokat és azokat rendszerint nagyobb összegű kihelyezésekké konvertálják, ezáltal ún. összeg -transzformációt hajtanak végre. A megtakar ítók és a forrást keresők igényei között lényeges eltérés van a lejáratok tekintetében is, melyet a közvetítők képesek kezelni ( lejárati transzformáció). A megtakarításokat tulajdonosaik – biztonsági szempontokat előtérbe helyezve 19 – rendszerint rövidebb időszakokra kötik le; ezzel szemben a beruházók – mivel a legtöbb beruházás megvalósítása és megtérülése hosszabb időt vesz igénybe – a hosszabb törlesztési idejű (futamidejű) forrásokat preferálják. A közvetlen tőkeallokáció esetében a megtakarító közvetlenül bocsátja pénzét valamely vállalkozás rendelkezésére, felvállalva ezzel – a rendelkezésre bocsátott tőke erejéig – a vállalkozás, a beruházás kockázatát; azaz annak veszélyét, hogy a kölcsönadott megtakarítást elveszíti. Ezzel szemben a közvetett finanszírozás keretében a piaci szereplő megtakarítását a közvetítő intézménynél – például bankbetétként – helyezi el, és a megtakarítás további sorsáról a közvetítő dönt, ezáltal a megtakarító a közvetítő kockázat át vállalja fel, amely kisebb, mint a közvetlen finanszírozás kockázata. A bankok a náluk elhelyezett betéteket különböző kihelyezésekké, hitelekké alakítják át. A kihelyezéseket megelőzően az intézmények alaposan felmérik az egyes ügyfelek és ügyletek kockázatát és jövőbeni kilátásait, azaz – az egyes betétesekhez képest – információs többletre tesznek szert. A közvetítő intézmények nagy mennyiségű pénz kezelésével foglalkoznak, ügyfélkörük – így portfoliójuk – megfelelő mértékben diverzifikált. A közvetett finanszírozás kockázata tehát méretgazdaságossági szempontok miatt is kisebb. Ezen kívül a megtakarítók pénzének A
19
Például váratlan események miatt a lejárat előtt szükség lehet a megtakarításra és a futamidő megszakítása esetén a kamatbevétel elveszik. 12
védelmét több intézmény – bankok esetében például az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) – garantálja.20 A banki szolgáltatások igénybevétele mind a betétesek, mind a hitelfelvevők számára – figyelembe véve a várható hozam és a kockázat közötti összefüggéseket – kielégítő kamatszint mellett lehetséges. A megtakarítók pénzük betétként történő elhelyezésével hozamra tesznek szert és elkerülik a közvetlen finanszírozáskor nélkülözhetetlen információ szerzés magas költségeit. A hiteligénylők pedig eltekinthetnek a közvetlen forrásszerzés megszervezésének költségeitől. Az alábbi diagramok a bankok lejárati transzformációs szerepét tükrözik. Látható, hogy a betétek között a látra szóló és a rövid lejáratú megtakarítások emelkednek ki, míg a hitelek esetében a helyzet pont fordított: a hosszú táv dominanciája figyelhető meg. 1.2.a. ábra: Lejárati transzformáció – hitelállomány lejárati megoszlása
Éven belüli
1-5 év közötti
5 éven túli
20
Magyarországon 1993 óta működik az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA), amely – a hitelintézet fizetésképtelensége, azaz a betétek befagyása esetén – garantálja a tagintézményeinél elhelyezett betétek visszafizetését; személyenként és intézményenként tizenhárom millió forintig. A betétek befagyásáról beszélünk, ha a hitelintézet 5 munkanapon belül nem képes eleget tenni betétesei jogos követeléseinek. A betétbiztosítás a magánszemélyek mellett a gazdasági társaságokra is vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy ha például egy betéti társaság (Bt) tulajdonosa vállalkozása pénzét és háztartása megtakarításait ugyanannál a hitelintézetnél vezetett számlákon tartja, akkor az adott intézmény fizetésképtelensége esetén kártalanítási igénye mind vállalkozóként, mind magánszemélyként jogos lenne egyenként maximum – 315 forintos euró árfolyammal számolva – 31,5 millió forint értékhatárig. A biztosítás – az értékhatáron belül – vonatkozik a tőkerész mellett a még nem tőkésített/jóváírt kamatokra is. A betétbiztosítás a forintbetétek mellett kiterjed a devizabetétekre is. Hazánkban csak olyan hitelintézet gyűjthet betétet, amely tagja a betétbiztosítási rendszernek. A betétbiztosítás feltételei, sajátosságai az elmúlt 2,5 évben jelentősen megváltoztak a hazánkat is érintő pénzügyi válság következtében. 20 A kártalanítás felső összeghatárát a korábbi 6 millió forintról (20.000 eurónak megfelelő összeg), előbb 13 millió forintra (50.000 eurónak megfelelő összeg) növelték és eltörölték az ún. betétbiztosítási önrészt, majd az OBA kötelezettséget vállalt arra, hogy a károsultaknak a mindenkori hivatalos devizaárfolyam alapján a 100.000 eurónak megfelelő forintösszeget kifizeti. Az önrész azt jelentette, hogy az OBA egy millió forintig garantálta a teljes összeg megtérítését, azonban az egy millió forint feletti betétrész nek csupán a 90 százalékára vállalt garanciát.
13
1.2.b. ábra: Lejárati transzformáció – betétállomány lejárati megoszlása
látraszóló
rövid táv
1-2 év közötti
2 éven túli
Forrás: www.pszaf.hu Mindkét ábra a háztartások (beleértve az egyéni vállalkozásokat is) és a nem pénzügyi vállalatok (beleértve a non profit szervezeteket is) hitel - és betét állományának lejárati bontását tartalmazza 2008. III. negyedévi adatok alapján. A közvetett és a közvetlen finanszírozási mód dominanciája alapján a pénzügyi rendszerek két alapvető típusa különböztethető meg egymástól: az angolszász (Kanada, Ausztrália, Nagy Britannia, USA) ún. tőkepiaci és a kontinentális (Ausztria, Magyarország, Németország, Svájc stb.) ún. bankorientált pénzügyi rendszerek. Az előbbi csoportba tartozó országokban a vállalatok külső forrásai között és a háztartások befektetései között nagy aránnyal szerepelnek a különböző tőkepiaci eszközök. Dominálnak a kötvény - és részvénykibocsátás, mint forrásszerzési lehetőségek; és kiemelkedik a lakosság közvetlen tőkepiaci jelenléte, valamint az intézményi befektetők (befektetési alapok, biztosítók) szerepe. A bankorientált országokban a banki alapú közvetítés a fajsúlyos, tehát a külső forrásbevonás során a hitel, a megtakarítások elhelyezése tekintetében pedig a bankbetét a domináns. Magyarország ez utóbbi csoportba tartozik, azonban az MNB felmérései azt mutatják, hogy hazánkban is megfigyelhető egy minimális elmozdulás a piaci alapú közvetítés irányába. Mindez azt jelenti, hogy a banki szolg áltatások aránya a legnagyobb, ugyanakkor a gazdaság és a társadalom kevésbé idegenkedik a tőkepiaci eszközök tartásától, kockázatvállalási hajlandóságuk emelkedett az elmúlt években.
1.3. Bankári alapelvek A bankok a betétesek pénzét konvertálják át különböző kihelyezésekké, azaz idegen forrásból gazdálkodnak. Az idegen tőke aránya bankok esetében lényegesen nagyobb, mint az iparvállalatoknál. Mindez pedig – eltekintve néhány különlegesen kockázatos tevékenységű nem pénzügyi vállalkozástól – jóval nagyobb kockázat vállalását jelenti, tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy a „bank kockázattal kereskedő vállalkozás”. A kockázatvállaláshoz és a vállalt kockázat kezelhető keretek között tartásához biztosítani kell a hatékony kockázatkezelést, melynek alapkövetelménye a tudatos bankári tevékenység.
14
A banki tevékenység alapelvei a következők: jövedelmezőség
fizetőképesség likviditás
jövedelmezőség (rentabilitás) elve azt fejezi ki, hogy a bankok úgy alakítják tevékenységüket, hogy az hosszú távon a lehető legnagyobb nyereséget biztosítsa számukra (nyereséges működés elve). A
A fizetőképesség (szolvencia)
azt jelenti, hogy a bank eszközeinek piaci értéke meghaladja kötelezettségeinek értékét, illetve, hogy tágan értelmezett tőkéjének piaci értéke pozitív; vagy másként fogalmazva: a bank azon képessége, hogy kötelezettségeinek hosszú távon maradéktalanul eleget tud tenni. A likviditás21 – ellentétben a fizetőképességgel – nem képességre, hanem egy pillanatnyi állapotra utal; rövidtávra vonatkozik. Egy bank likvid, ha a vele szemben aktuálisan felmerülő jogos követeléseknek képes eleget tenni; azaz ha elegendő likvid eszközzel (készpénz, mobilizálható értékpapír, jegybanki betét, más hitelintézetnél elhelyezett betét stb.) rendelkezik mindenkori kötelezettségeinek kielégítésére. A bankmenedzsment – hasonlóan bármely más vállalkozáshoz – a profit, ezen keresztül a részvényesi, tulajdonosi érték növelésére törekszik. A bankok különleges, transzformációs szerepéből fakadóan azonban a jövedelmezőségi célok mellett figyelembe kell venni a – jogszabályokban is rögzített – bankári alapelveknek és egyéb előírásoknak való megfelelést. A bankári alapelveknek azonban egyidejűleg soha nem lehet maximálisan eleget tenni; hogy egy bank mely alapelvre fekteti a nagyobb hangsúlyt, az a bank stratégiájának és üzletpolitikájának függvénye. A bankári
alapelvek banki tevékenység során történő érvényesítése teremti meg a bank alapvető konfliktusát: 1.3. ábra: A bank alapvető konfliktusa Jövedelmezőség
Kockázat Likviditás
Fizetőképesség
Forrás: NBK Rt. (1998.) bank túl sok likvid eszközt tart, akkor csökken a jövőben várható nyeresége, mérséklődik a jövedelmezősége, hiszen a hitel -kihelyezési és befektetési aktivitása lanyhul, Ha a
21
A likviditás
biztosítása a bank alapvető feladatai közé tartozik. A (közel)jövőben aktuális és várható követeléseket, kötelezettségeket folyamatosan nyomon kell követni, és gondoskodni kell a hiányok kiküszöböléséről, illetve a pótlólagos források bevonásának lehetőségeiről. A hiány kialakulásának lehetősége kockázatot jelent a bank számára, amelyet kezelni kell. Az említett feladatok – melyek részletesebben a 4. fejezetben kerülnek kifejtésre – a likviditásmenedzsment tevékenységi körébe tartoznak.
15
míg a likviditás biztosításának költségei emelkednek. A túlzott likviditás alternatíva költség formájában is lecsapódik az intézményekben, mivel az elszalasztott hozamokra (lehetőségekre), mint a bank kieső bevételeire tekinthetünk. A felesleges likviditás jövedelmező lekötéséről minden banknak érdeke gondoskodni. Ha a banknak nincs elég pénze – nem képes kielégíteni sem a betétesek jogos követeléseit, sem a forrást keresők hiteligényét – akkor működése kerülhet veszélybe, tehát a banknak „éppen elegendő pénzének” kell lennie. A túlzott biztonság, a kockázatok túlzott kerülése kisebb hozamo t eredményez, a hitelkihelyezések mérséklődése következtében kieső kamatbevételekből és a növekvő likviditási költségekből fakadóan. Egy bank, banki funkcióinak betöltésekor kockázatot vállal, már a legelemibb bankári tevékenység is kockázat vállalással; a tőke, a fizetőképesség veszélyeztetésével jár, ha ez nem így lenne, tulajdonképpen nem is nevezhetnénk banknak az intézményt. Ugyanúgy fordítva is igaz a túlzott jövedelmezőségre való törekvés, egyre nagyobb rizikó vállalásával jár, amely veszélybe sodorh atja a bank biztonságát és fizetőképességét. „Maximális hozam, minimális kockázat” – mindez csupán illúzió, hiszen a kockázat minimalizálása a magasabb várható hozamokról való lemondással, míg a jövedelmezőség maximalizálása egyre magasabb kockázati szint vállalásával jár együtt. Ez a bankműködés „nincsen rózsa tövis nélkül” elve. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a bankok jövedelmezősége alacsony kockázati szint – így alacsony várható hozamok – mellett is növelhető. A tulajdonosi értékteremtésnek nem feltételei a túlzott kockázatviselési hajlam és az ehhez kapcsolódó magas várható hozamok. Az alábbi táblázat a likviditás és a fizetőképesség összefüggéseit mutatja be. 1.1.
táblázat: Likviditás és szolvencia összefüggései
Likvid
Illikvid
Tőkeerős bank, azonban a likviditás menedzsment nem megfelelősége, illetve átmeneti likviditáshiány következtében a bank pótlólagos források bevonására menedzselik. kényszerül. A bank kihelyezései rossz minőségűek, A bank veszteséges, tőkéjét felemésztették s saját tőke állománya alacsony szintű vagy rossz minőségű kihelyezései. A pénzhiányt n e átmenetileg sem képes kiküszöbölni, v már negatív; azonban a pénzpiaci források l még fedezik az intézmény rövid távon pótlólagos forrásokhoz nem jut. o z jelentkező kötelezettségeit. s
s n e v l o z S
"Egészséges", tőkeerős intézmény; kihelyezései megfelelő minőségűek, a likviditás ingadozásait megfelelően
n I
Forrás: NBK Rt. (1998.)
16
1.4. Bankok bankja
22
Hazánkban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tölti be a jegybanki funkciókat. Az MNB törvényben meghatározott elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. 23 Ez esetünkben jelenleg 3% -os inflációnak felel meg (KSH által közzétett fogyasztói árindex), melytől való +/– 1%-os eltérés még elfogadható az előre nem látható események miatt. 2007 óta e célnak nem éves átlagban, hanem folyamatosan kell(ene) megfelelni. A 2011. évi CCVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról kimondja, hogy az elsődleges cél veszélyeztetése nélkül a jegybank támogatja a kormány gazdaságpolitikáját. Emellett természetesen a jegybank rendelkezik a bankjegy- és érme kibocsátás monopóliumával (emisszió), a bankok bankjaként és az állam bankjaként 24 funkcionál, jogalkotási és ellenőrzési jogköre van, valamint komoly és felelős kutatási, elemzési, illetve publikációs tevékenységet végez , alátámasztva ezzel az antiinflációs politikához szükséges hitelességét . Eszköztár tekintetében az MNB elsősorban az indirekt monetáris politikai eszközökre (pénzpiacokon keresztüli beavatkozás) támaszkodik, melyen belül is törekszik az Európai Központi Bankkal való nagyfokú harmonizációra, nyilván a későbbi euró övezeti csatlakozásunk megkönnyítése érdekében. Az eszközök megválasztása során lényeges, hogy azok a leghatékonyabban szolgálják a jegybanki (kamat)döntések transzmisszióját, 25 támogassák a hitelintézetek likviditásgazdálkodását és megőrizzék a bankrendszer stabilitását. Az alábbiakban elsőként a bankok bankja szerepkört tekintjük át, mely szorosan kapcsolódik a bankok likviditásgazdálkodásához. Ezt követeően pedig a likviditásgazdálkodáshoz kapcsolódó monetáris politikai eszközöket tekintjük át, többek között a kötelező tartalékráta, a nyílt piaci műveletek és a jegybanki alapkamat „működési elvét”. A fejezetet a nem konvencionális eszközök összegzése zárja. A jegybank – mint a bankok bankja – olyan
szolgáltatásokat nyújt a kereskedelmi bankok számára, amilyen szolgáltatásokat a bankok is nyújtanak ügyfeleik számára: számlavezetés, betétbefogadás és hitelnyújtás. E szolgáltatásoknak nagy szerepe van a bankrendszer – ezen keresztül az egész pénzügyi rendszer és a gazdaság – biztonságos és stabil működése szempontjából. Például ahhoz, hogy egy vállalat rendezni tudja szállítói kötelezettségeit szükség van az MNB által működtetett és „felügyelt” fizetési rendszerre: a számlavezető bankok jegybanknál vezetett számláira, az azok közötti pénzforgalmat lebonyolító 22
E fejezet megírása során, több helyen támaszkodtam a Makrogazdasági pénzügyek c. BSc képzéshez készített segédanyagomra, azaz esetenként egészben vagy részben átvettem, illetve átdolgoztam bekezdéseket az említett egyetemi jegyzetből. 23 2001 júniusától. 24 E funkció keretében a központi bank számlát vezet bizonyos költségvetési szervek (Magyar Államkincstár, Államadósság Kezelő Központ Zrt.) számára. Korábban bevett gyakorlat volt, hogy az államháztartás hiányát jegybanki hitelből finanszírozták, ma erre hazánkban jogi értelemben sincs lehetőség; a hiány kizárólag állampapírok kibocsátásával finanszírozható. Fontos még e szerepkör kapcsán megemlíteni, hogy a monetáris hatóság elsődleges célja az árstabilitás megvalósítása (az infláció tartósan alacsony [2 % körül] szinten tartása), emellett – elsődleges célja veszélyeztetése nélkül – a rendelkezésre álló monetáris politikai eszközökkel támogatja a kormány gazdaságpolitikáját. 25 A monetáris transzmisszió egyszerűen fogalmazva: a jegybanki döntések nek , az alapkamat változásának érvényesülése, begyűrűzése a makrogazdaság ba. A monetáris politika alapvető eszközei – mint például a jegybanki alapkamat változtatása és így a pénzpiaci kamatokban elért változás – bonyolult transzmissziós mechanizmuson keresztül és csak hosszú távon gyakorolnak hatást az infláció – és egyéb makrogazdasági változók (kibocsátás és munkanélküliség) – alakulására.
17
elszámolási rendszerre, valamint a biztonságos és gördülékeny működést lehetővé tevő technikai feltételekre és szabályokra. A bankok likviditásuk megőrzése érdekében bizonyos mennyiségű pénzeszközt tartanak. Önmagában a pénzeszköz tartása nem jövedelmező, így preferálnak olyan „befektetési” lehetőségeket, amelyek biztosítják számukra a likviditást, ugyanakkor hozamot is realizálhatnak ezen eszközök tartásán keresztül. Ilyen ún. likvid eszköz (könnyen hozzáférhető, felszabadítható) a jegybanknál – esetleg más banknál – lekötött betét és a likvid másodlagos piaccal rendelkező állampapírok. Nem csak a likvid eszközállomány optimalizálása, hanem a likviditási problémák kezelése is fontos része a bankok bankja szerepkörnek; ugyanis likviditási hiány esetén – amennyiben az érintett bank a bankközi piacon nem jut hitelhez – a monetáris hatóság hitelt nyújt a „végső mentsvár ” (lender of last resort) funkciónak megfelelően. 26 E jegybanki funkciót azért tartják fontosnak, mert a likviditás alapvető követelmény a bankrendszer szereplőivel szemben. A megtakarítók bizonyossága, hogy az elhelyezett betéteikhez bármikor hozzáférhetnek, – tehát a bankrendszerbe vetett bizalom megőrzése – teszi működőképessé a bankokon keresztül megvalósuló pénzügyi közvetítést. Ha a likviditás sérül, annak tovagyűrűző hatásai lehetnek: a bank megrohanása, fizetésképtelenség. Ha a betétesek tömegesen egyszerre akarják kivenni pénzüket a bankból, a bank – ha a bankközi piacról és a jegybanktól nem jut forráshoz – nem lesz képes eleget tenni aktuális kötelezettségeinek. Ekkor az összes forráshoz képest cseké ly mértékű saját tőke miatt a bank hamar fizetésképtelenné, inszolvenssé válik, csődbe megy. Mindez könnyen eredményezheti más bankokba, a bankrendszer egészébe vetett bizalom megrendülését, a megtakarítók – átmeneti – elfordulását a közvetett finanszírozá s e formájától. Ennek a gazdaság működése szempontjából is káros következményei lehetnek, hiszen szűkülnének a külső forrásbevonás csatornái és szigorodnának hitelnyújtás feltételei. Tehát egyetlen intézmény likviditási problémái olyan szintű kockázatokat és veszélyeket hordoznak, amelyek nem kívánatosak a bankrendszer és a gazdaság számára. Vannak olyan országok és esetek, amikor a jegybanki segítség csak a bankrendszer kiemelt (széles ügyfélkörrel, kimagasló piaci részesedéssel rendelkező) szereplőire vonatkozik, tehát vannak olyan bankok, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy hagyják azokat csődbe menni (too big to fail vagy too interconnected to fail ). Mindez ún. morális kockázati problémát jelent, hiszen egy bank menedzsmentje gondolkodhat úgy, hogy a magasabb hozam reményében nagyobb kockázatot vállal, és ha a kihelyezés, befektetés mégis rossznak bizonyul, akkor az állam, a jegybank majd megsegíti. A „banktörténelem” során volt már rá példa, hogy az állam nem élt a végső mentsvár funkciójával. Ilyen volt például 1995 - ben az angliai Barings bank csődje és tulajdonképpen a Lehmann Brothers is ide sorolható. Acharya – Yorulmazer (2007. )
ír a „too many to fail” megközelítésről, amelynek lényege, hogy az állam csak azokban az esetekben avatkozik be és ment meg ban kokat, amikor a probléma az intézmények egy szélesebb körét érinti, amikor pedig „csupán” egy vagy néhány vállalat érintett, akkor a probléma feloldását a piacra hagyja. Érvelésük szerint ugyanis a problémás intézményeket a piac egészséges szereplői felvásárolják. Kis – de
korántsem felesleges – kitérő után nézzük meg a jegybank által alkalmazott eszközöket. A továbbiakban elsősorban a hazai gyakorlatra fókuszálunk. A hazai bankrendszer hitel/betét mutatója (1.4. ábra) 2008-ra elérte a 150 % -os szintet, mely nemzetközi viszonylatban is magasnak mondható.
26
1997. február – a Postabank megrohanása.
18
1.4. ábra: EU bankrendszereinek hitel/betét mutatója 2008 végén
Forrás: Fisher – Homolya (2009.) Mindez azt jelenti, hogy a hazai bankok a hitelnyújtáshoz szükséges forrásaik jelentős részét nem betétgyűjtés révén, hanem a pénz - és tőkepiacokra támaszkodva szerzik meg. Amíg a forrásszerzés e csatornái kiszámítható módon, folyamatosan rendelkezésre állnak, addig nincs probléma. Ha azonban e korábban megszokott csatornák elapadnak (drágulnak a források, szigorodnak az igénybevehetőség feltételei), – márpedig ez történt 2007 után a piacokon tapasztalható globális bizalomvesztés miatt – akkor súlyos problémák adódhatnak bankári alapelveket: a likviditást, a szolvenciát és a jövedelmezőséget, a bankrendszer – ezen keresztül a gazdaság – működését tekintve. Ebben a helyzetben az intézményeknek két lehetősége van: hitelkihelyezéseik visszafogása, betétgyűjtési aktivitásuk növelése. E kétoldali alkalmazkodásnak hazánkban is tanúi lehettünk. A hazai helyzetet továb b súlyosbította a külföldi forrásokra való erős ráutaltság, mely a nagyarányú devizahitelezés következménye. Általánosságban elmondható, hogy a válság terjedésével, elmélyülésével párhuzamosan a befektetők kockázati étvágya csökkent, „visszavonulót fújtak” a feltörekvő gazdaságok (így Magyarország) piacairól. Mindeközben a bankok bankja szerepét betöltő Magyar Nemzeti Bank is igyekezett a piaci feszültségeket feloldani, likviditást pumpálni a rendszerbe. Ilyen lépésnek tekinthető többek között a kötelező tartalékráta csökkentése, a folyósított hitelek futamidejének növelése, az elfogadható fedezetek körének bővítése vagy a bankok jegybank általi szigorúbb likviditási monitoringja. Más megközelítésben, de ide kapcsolódik az MNB 2009 -ben megjelent javaslata27 a lakossági hitelek feltételeinek szigorításáról, melynek lazább verzióját a 361/2009. (XII. 30.) Kormányrendelet a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról c. jogszabály tartalmaz.
Jellemző, „nagy múltú”, de napjainkban nagy jelentőséggel nem bíró monetáris politikai eszköz a kötelező tartalékráta, amely a gazdaságba áramló pénz mennyiségét közvetlenül befolyásoló ún. direkt monetáris politikai eszköz. A bankoknak az összegyűjtött forrásaik után, azok arányában tartalékot kell képezniük. E tartalékra nem mindig fizettek és nem 27
Ld. 1. sz. Melléklet.
19
mindenhol fizetnek kamatot. Hazánkban jelenleg a jegybanki alapkamatnak megfelelő összeget fizetnek az elhelyezett tartalék után (ugyanekkora alultartalékolás esetén az intézmények által fizetendő büntetőkamat mértéke). A kötelező tartalékráta emelése csökkenti a gazdaságba kihelyezhető pénz mennyiségét, tehát restriktív monetáris politikai intézkedésnek tekinthető, amikor a túlfűtött gazdaság, a fogyasztás növekedésének visszafogása a cél. Ha a jegybank a ráta csökkentése mellett dönt, akkor nő a bankokban rendelkezésre álló, kihelyezhető pénzmennyiség, azaz az intézkedés expanzív monetáris politikát takar. Hazánkban a kötelező tartalékráta 1995 -ben – az akkor meghirdetett stabilizációs program, közismertebb nevén Bokros csomag céljaival összhangban – volt a legmagasabb (17 %). A mostani pénzügyi válság kapcsán a bankok óvatosabb hitelezési politikát folytatnak, a bankközi piacokon egymással szemben is bizalmatlanabbak, tehát nehezebb likviditáshoz jutni. Ezen problémák miatt a Monetáris Tanács (MT) a 2008. november 24-i ülésén döntött a kötelező tartalékráta csökkentéséről: 5 százalékról az Európai Központi Bank által alkalmazott 2 százalékra mérsékelte a ráta mértékét. Jelenleg – tekintve, hogy a bankközi kamatlábak és a bankok likviditása között szignifikáns kapcsolat van – rugalmas kötelező tartalékelőírások (havi átlagban kell megfelelni a 2 -5%-os28 előírásnak) vannak érvényben, amelyek így nagyban támogatják a bankok lividitáskezelését. Manapsá g a kötelező tartalékráta szerepe csekélynek mondható, hiszen – eltekintve a jelenlegi bizalmi válságtól – a bankok, ha pénzre van szükségük, akkor kiterjedt nemzetközi kapcsolataik révén azt a világ pénzpiacairól megszerzik. 29 A piacok likviditása biztosításának és a gazdaságba kihelyezhető pénzállomány növelésének, illetve csökkentésének elterjedt eszköze, amikor a jegybank – ún. nyílt piaci műveletek keretében – állampapírokat vásárol a bankoktól, illetve ad el a bankszektor szereplőinek. Például mind a z eurózónában, mind az Egyesült Államokban nyílt piaci műveletek kapcsolódnak a monetáris hatóság által optimálisnak ítélt irányadó kamatlábhoz. Az Európai Központi Bank (ECB) esetében például az irányadó instrumentum egy 1 hetes repóügylet, amelyet tendereljárás keretében meghatározott összegre írnak ki , hetente. Az aukción a tartalékolás köteles jegybankok tehetnek ajánlatot, minimum az ECB alapkamat szintjén. A beérkezett ajánlatokat az ECB csökkenő sorba rendezi az ajánlott kamatok alapján és ennek megfelelően, felülről lefele allokálja a művelet keretében felajánlott mennyiséget. Az amerikai jegybank, a Federal Reserve System (Fed) piacbefolyásolása eltérő logikán alapul. A jegybank vezető testülete, a Kormányzótanács ( Board of Governors), meghatározza azt a kamatlábat (vagy sávot) amelyet a pénzpiaci (a kereskedelmi bankok jegybankpénz igényére és feleslegeire alapuló, likviditási piac) kamatokra nézve megfelelőnek tart (irányadó kamatláb, federal funds rate). Ezt követően a piac napi állapota szerint a jegybank igen aktívan beavatkozik, azaz jellemzően rövid lejáratú állampapírok (treasury securities) vásárlásával, illetve eladásával befolyásolja, orientálja a pénzpiaci kamatszintet az irányadó kamat irányába. Gyakran hallhatunk a hírekben a jegybanki alapkamat mértékéről, változásáról, azonban azt kevesen tudják, hogy mi is az valójában. A jegybanki alapkamat (ld. fent: irányadó kamat) egy olyan jelzésértékű eszköz, amely a monetáris hatóság irányultságát fejezi ki (optimálisnak ítélt pénzpiaci kamatlábak), és amely ennél fogva – beépülve a piaci szereplők várakozásaiba 28
A pontos arány az intézmény mérete, pénzigénye alapján kerül meghatározásra és félévente módosítható. Az Európai Központi Bank esetében 2%-os a tartalékráta, míg a Federal Reserve System (Fed, USA) esetében 0-10% között változik a források típuától és összegétől függően. Előbbi esetben az irányadó rátának megfelelő kamatot, utóbbi esetben pedig (de csupán 2008 -tól) annak felét fizetik a tartalékként elhelyezett összegre. 29
20
– közvetlenül képes hatni a rövid lejáratú kamatlábakra , egyben nagy szerepe van a hitelintézetek likviditásának „szabályozásában”. Hazánkban egészen 2007 januárjáig a jegybank ezen a kamatlábon fogadott be a bankoktól kéthetes futamidőre lekötött betéteket. 2007 januárjától pedig a bankok a jegybanki alapkamattal megegyező kamatozású kéthetes futamidejű MNB kötvényeket vásárolhatnak. Korábban a betétek lekötésére, napjainkban pedig a kötvények megvásárlására heti rendszerességgel nyílik lehetőség. Az 1.5. ábra a jegybanki alapkamathoz viszonyítva mutatja a budapesti bankközi piacon érvényes egynapos (overnight, O/N) forint hitelek kamatlábának alakulását. 1.5. ábra: Egynapos (O/N) l ejáratú bankközi forinthitelek kamatlába
14,00 12,00 10,00 k é 8,00 l a z á z 6,00 s
4,00 2,00 0,00
3 0 . 1 0 . 5 0 0 2
3 0 . 4 0 . 5 0 0 2
3 0 . 7 0 . 5 0 0 2
3 0 . 0 1 . 5 0 0 2
3 0 . 1 0 . 6 0 0 2
3 0 . 4 0 . 6 0 0 2
O/N bankközi O/N fedezett hitel kamatlába
3 0 . 7 0 . 6 0 0 2
3 0 . 0 1 . 6 0 0 2
3 0 . 1 0 . 7 0 0 2
3 0 . 4 0 . 7 0 0 2
3 0 . 7 0 . 7 0 0 2
3 0 . 0 1 . 7 0 0 2
3 0 . 1 0 . 8 0 0 2
3 0 . 4 0 . 8 0 0 2
3 0 . 7 0 . 8 0 0 2
3 0 . 0 1 . 8 0 0 2
3 0 . 1 0 . 9 0 0 2
jegybanki a lapkam at
O/N jegybanki betét kamatlába
Forrás: www.mnb.hu A grafikonon látható az ún. kamatfolyosó, melyet a jegybank által az egynapos hitelek után felszámított és az egynapos betétek után fizetett kamatlábak határoznak meg (jegybank passzív rendelkezésre állása). Lényegében az alapkamat körüli +/– 1 százalékos ingadozási sáv a kamatfolyosó, mely szintén a pénzpiaci kamatok – elsősorban az egynapos lejáratú bankközi kamatláb – ingadozását hivatott mérsékelni.30 Az ún. kamatplafon azt eredményezi, hogy a bankközi piaci szereplők nem alkalmaznak ennél magasabb overnight kamatokat egymással szemben, hiszen ha így tennének, a forrást keresők alacsonyabb költséggel jutnának hitelhez a jegybankon keresztül. Hasonló az ún. kamatpadló hatásmechanizmusa is: megakadályozza, hogy a hitelintézetek ennél alacsonyabb kamatláb mellett fogadjanak be egynapos lejáratra betéteket egymástól.
30
Az alapkamat, ezen keresztül a bankközi kamatlábak alakulásának azért jelentős a szerepe (túl a likviditás biztosításán), mert a bankok az általuk nyújtott hitelek kamatlábait és az általuk alkalmazott betéti kamatlábakat nagyon gyakran ezek alapján határozzák meg. Így a jegybank monetáris politikai eszközei révén – és a pénzpiaci kamatlábakon keresztül – befolyással van a fogyasztási és megtakarítási szokásokra, hajlandóságra, valamint a beruházási és a fogyasztási javak iránti aggregált keresletre, és aggregált kínálatra, mindezeken keresztül pedig az árszínvonalra. (transzmissziós mechanizmus, kamatláb csatorna) 21
Arra az esetre, ha a bankok likviditását – például váratlan nemzetközi események miatt – jelentősebb sokk érné, a fentieken túl a központi bankok egyéb eszközökkel is beavatkozhatnak. A szóba jöhető jegybanki diszkrecionális (eseti jelleggel alkalmazott) – vagy más néven ún. nem konvencionális (nem megszokott eszközök, amelyek a transzmisszió érvényesülését segítik) – eszközökről (a 2008-as válsághoz kapcsolódóan ) jó áttekintést ad MNB, 2012. A tanulmány az alábbi 3 csoportba sorolja ezen eszközöket : nyújtó eszközök: A pénzügyi közvetítő intézmények számára nyújtott hiteleket és egyéb refinanszírozási konstrukciókat foglalja magában. Nem konvencionális jellegük a kedvezőbb feltételekben öltött testet: mennyiségi korlátok felpuhítása, szélesebb ügyfélkör, fedezetek körének bővítése, futamidők kitolása, swap ügyletek stb. (rendkívül széles körben alkalmazott eszközök) közvetlen hitelpiaci beavatkozások : A jegybank közvetlen kapcsolatba kerül ez esetben a magánszektorral: vállalati kötvények megvásárlása, közvetlen hitelnyújtás, mely kereskedelmi bankokra jellemző kockázat vállalását jelenti és morális kockázati kérdéseket is felvet (kiválasztás szempontjai). (Fed, Bank of Japan)
likviditást
állampapír -vásárlás: Egyrészt likviditást juttat a rendszerbe (Fed, Ban k of Japan); másrészt a magas kockázati felárú szuverén adósság „megvásárlása” enyhítheti az állampapír - piaci feszültségeket és tompíthatja a felárak további növekedését, illetve megakadályozhatja egy adósságválság kialakulását (ECB). (Bár ez esetben megkérdőjelezhető a jegybanki függetlenség teljesülése.) Fontos megjegyeznünk, hogy a fenti eszközök alkalmazása kizárólag eseti jelleggel történhet, a pénzügyi közvetítő rendszerbe vetett bizalom, a stabilitás megőrzése érdekében lehetséges. Nem egyszerű azonban megtalálni a végső cél, illetve célok valamint a válság teremtette problémák feloldása közötti egyensúlyt. Például az állampapír -vásárlások esetében fennáll az ún. monetáris finanszírozás kockázata, azaz, hogy a jegybank bármiféle módon esetleg finanszírozza az államháztartást. Hasonlóan aggályokat vet fel a vállalati kötvények megjelenése a jegybank „portfóliójában”, hiszen mi történik akkor, ha az adott vállalat csődbe megy?
22
2. Bankok pénzügyi kimutatásai A bankok a gazdaság szerves résztvevői: az általuk nyújtott szolgáltatások sok esetben alapvető feltételei a piaci tranzakcióknak, a beruházások megvalósulásának, a megtakarítások gyarapodásának. Ahogy a jegyzet elején hangsúlyoztuk, célunk a bankok és a termelő vállalatok közötti különbségek és a két szektor kapcsolatának, „egymásra utaltságának” bemutatása. E szempontokat szem előtt tartva a következő oldalakon – természetesen csak dióhéjban, mellőzve a részletekbe menő elemzéseket – a bankok pénzügyi, számviteli beszámolójának bemutatására kerül so r. A pénzügyi intézményeknek – hasonlóan más vállalatokhoz – éves beszámoló készítési kötelezettségük van, melyet mind a hazai, mind a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardoknak (IFRS – International Financial Reporting Standards) megfelelően, egyedi - és csoportszinten egyaránt el kell készíteniük. 31 Az éves beszámoló – amelynek fő részei: a mérleg, az eredménykimutatás és a kiegészítő melléklet – mellett üzleti jelentést kell készíteni a bankoknak. 32 Míg a beszámoló egyes részeit nyilvánosságra kell hozni, addig az üzleti jelentésre a közzétételi kötelezettség nem vonatkozik. 2.1. Bankmérleg
A bankok és az iparvállalatok mérlegének alapvető jellemzői – mint például a mérlegegyezőség elve – megegyeznek, azonban vannak olyan eltérések a pénzügyi kimutatás f elépítése és összetétele tekintetében, melyek a pénzügyi intézmények különleges szerepéből adódnak.
31
2005-től
az Európai Unióban – így hazánkb an is – valamennyi tőzsdén jegyzett vállalatnak, illetve azok leányvállalatainak a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) szerint kell elkészíteniük éves beszámolójukat. Az IFRS irányelvek célja az egységes, szabványosított számviteli elv ek alkalmazása, ezen keresztül a vállalat ok teljesítményének összehasonlíthatóvá tétele. A bankok teljesítménye, az általuk vállalt kockázatok akkor ítélhetők meg pontosan, ha a leányvállalatok eredményeit, tevékenységét is górcső alá vesszük. Ennek megfelelően a bankok számára előírás az egyedi (nem konszolidált) beszámoló és az összevont/ csoportszintű (konszolidált) kimutatás elkészítése is. Az IFRS szerinti és a hazai irányelvek némileg eltérnek egymástól, a hazai hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól a 250/2000 (XII. 24.) Kormányrendelet rendelkezik. Az Egyesült Államokban az IFRS előírásai helyett a US GAAP irányelveit alkalmazzák. A hazai és az IFRS irányelvek több ponton „ellentmondanak” egymásnak, de ennek tárgyalására nem térünk ki. 32 A bankok éves beszámolója alapelveiben megegyezik az iparvállalatok éves számviteli beszámolójával. Ennek megfelelően a bankmérleg egy adott időpontra vonatkozóan mutatja be az intézmény vagyonának összetételét (eszköz oldal), valamint ezeknek a vagyonelemeknek a finanszírozási forrását (forrás oldal). Az eredménykimutatás a bevételeket és ráfordításokat, továbbá ezek különbözeteként előálló nyereséget vagy veszteséget reprezentálja egy üzleti évre /adott időszakra vetítve. A kiegészítő melléklet a mérleg és az eredménykimutatás megértését segítő információkat tartalmazza, az üzleti jelentés pedig a vállalkozás üzleti helyzetét ismerteti. 23
Az alábbi táblázatok az OTP Bank Nyrt. nem konszolidált, magyar szabvány szerinti (MSZSZ) mérlegét mutatják be. 33 2.1.a. táblázat: Bankmérleg eszköz old ala – OTP Bank Nyrt.
Pénzeszközök Állampapírok Hitelintézetekkel szembeni követelések Ügyfelekkel szembeni követelé sek Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok Részvények, részesedések Immateriális javak, tárgyi eszközök Egyéb AIE
Összes Eszköz
2009.
2010.
177 813,00
171 255,00
951 801,00
758 697,00
996 604,00
796 402,00
2 602 753,00
2 607 173,00
938 429,00
984 323,00
477 593,00
544 458,00
243 011,00
209 992,00
163 461,00
25 508,00
14 395,00
115 589,00
6 565 860,00
6 213 397,00
2.1.b. táblázat: Bankmérleg forrás oldala – OTP Bank Nyrt. 2009.
2010.
963 760,00
739 808,00
3 357 638,00
3 290 982,00
616 618,00
534 749,00
221 523,00
58 546,00
PIE
153 654,00
269 915,00
Céltartalékok Hátrasorolt kötelezettség Saját tőke Összes Forrás
107 514,00
73 562,00
309 695,00
318 594,00
835 458,00
927 241,00
6 565 860,00
6 213 397,00
Hitelintéze tekkel szembeni köt. Ügyfelekkel szembeni köt. Kibocsátott hitelviszonyt megt. ép. Egyéb
Forrás: www.otpbank.hu (nem konszolidált, MSZSZ szerinti adatok, millió forint) Ahogy a fenti táblázatokból is látszik a pénzügyi intézmények mérlegében az egyes tételek csökkenő likviditási sorrend ben követik egymást, azaz mind az eszköz, mind a forrás oldal a leglikvidebb tételtől halad a legkevésbé likvid tételig. Az eszközök között első helyen a pénzeszközök szerepelnek (készpénz, számlapénz), majd az egyre nehezebben pénzzé tehető eszközök következnek és az oldal a z immateriális javakkal, tárgyi eszközökkel zárul. A forrás oldal a más hitelintézetekkel szembeni kötelezettségekkel, a pénzpiaci forrásokkal kezdődik és a saját tőkét képező tételekkel végződik. A banki és az iparvállalati mérleg között jelentős eltérés van az egyes tételek aránya tekintetében. A legszembetűnőbb eltérés a saját tőke arányának különbözőségében mutatkozik meg. Míg a termelő vállalatok finanszírozási szerkezetét (forrás oldalát) tekintve a saját tőke domináns szerephez jut, addig a bankok esetében e tétel aránya alacsony, a banktőke speciális szerepe miatt. Azt mondhatjuk, hogy a bankok magas tőkeáttétellel 33
Ez azt jelenti, hogy a táblázatban szereplő adatok csak az OTP Bankra vonatkoznak, a leányvállalatok adatait nem tartalmazzák . 24
működnek, ami a mérlegfőösszeg és a saját tőke egymáshoz viszonyított arányára utal és az intézmény által vállalt pénzügyi kockázat nagyságát mutatja meg. A bankok által vállalt pénzügyi kockázat másként értelmezendő, mint az iparvállalatok esetében, hiszen a bankok mások pénzével gazdálkodnak: a megtakarítók által elhelyezett betétek és a bankok által kibocsátott értékpapírok (kötvények, letéti jegyek stb.) eladásából származó forrásokat konvertálják különböző kihelyezésekké. Az eszköz oldalon az ügyfélkihelyezések dominanciája figyelhető meg, amely a bankműködés azon sajátosságára utal, hogy a bankok pénzügyi termékeket állítanak elő, tehát a pénz – az iparvállalatokkal ellentétben – nem csak finanszírozási tételként, forrásként jelenik meg a mérlegben. A termelő vállalatok esetében a tárgyi eszközök magas arányát a speciális és nagy értékű technikai eszközök (gyártóberendezések, gépek stb.) szükségessége indokolja, melyekre egy pénzügyi intézménynek nincs szüksége. A bankmérleg jellegzetessége a pénzpiaci kapcsolatok (hitelintézetekkel – és MNB-vel – szemben) kiemelkedő szerepe mind a követelések, mind a kötelezettségek tekintetében. Részben más értelmezést nyer a hitel és a betét egy hitelintézet és egy nem pénzügyi vállalkozás esetében. Ugyanis egy termelő vállalat kapcsán a hitel elsősorban az idegen forrásokra, a kötelezettségekre utal (forrás oldali tétel); a betét pedig a fel nem használt pénzeszközöket testesíti meg (eszköz oldali tétel). Banki szemszögből a hitel, a bank által képzett kihelyezéseket jelenti (eszköz oldali tétel), a betét pedig a bank forrásainak fő formáját. Természetesen a bankok is vehetnek fel hiteleket a bankközi piacról és a jegybanktól (forrás oldali tétel); és a bankok is képezhetnek betéteket más hitelintézeteknél és az MNB-nél (eszköz oldali tétel). A mérleg eszköz oldalán szereplő pénzeszközök (pénztárak, betétszámlák és elszámolások), az állampapírok 34 és a hitelintézetekkel szembeni (pénzpiaci) követelések tekinthetők a bank likvid eszközállományának. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok között találhatók a más pénzintézetek vagy a nem pénzügyi vállalkozások által kibocsátott kötvények, valamint a jelzáloglevelek 35. Itt is találkozhatunk forgatási és befektetési (hosszú távra vásárolt) pénzügyi eszközökkel. A likvid eszközökön belül különböző likviditási fokú tételek szerepelnek. A likviditás fokától függően beszélhetünk elsődlegesen likvid és másodlagosan likvid eszközökről. Az előbbi csoportba tartoznak a pénzeszközök és a forgatási célú értékpapírok, az utóbbi kategóriába pedig azok az elsősorban befektetési célú értékpapírok, amelyek könnyen pénzzé tehető k, likvidálhatók. A mérleg két legnagyobb súlyú tétele az ügyfelekkel szembeni kötelezettségek (ügyfélbetétek ) és a velük szembeni követelések (ügyfélhitelek ), amelyek a hagyományos bankműveletek dominanciájára utalnak. A hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek a pénzpiaci forrásokat – praktikusan a más hitelintézetektől felvett hiteleket – ölelik fel. A bankok nyilvános forrásgyűjtés céljából kétféle – hitelviszonyt megtestesítő – értékpapírt bocsáthatnak ki: kötvényeket és letéti jegyeket. A hátrasorol t kötelezettségek nevüket onnan kapták, hogy bevonhatók a bank adósságainak rendezésébe és egy esetleges felszámolási eljárás esetén hátrasorolódnak. 36 Megjegyezzük, hogy a pénzügyi és a nem pénzügyi vállalatok IFRS szerinti beszámolójának struktúrája – a likviditás mértékét tekintve – nem tér el egymástól. 34
Kincstárjegyek és államkötvények, melyek a könnyen értékesíthető értékpapírok kategóriájába tartoznak a rájuk vonatkozó állami garancia miatt. 35 Jelzálogleveleket jelzálog -hitelintézetek bocsáthatnak ki. Ezen értékpapírok a fedezetét a mögöttes jelzálog hitelszer ződésekben foglalt követelések képezik. 36 Mindez azt jelenti, hogy a bank fizetésképtelensége esetén a betétesek és a bank hitelezői elsőbbséget élveznek a kielégítési sorrendben. A banktőkéről szóló anyagrészben részletesebben foglalkozunk a hátrasorolt kötelezettségekkel és az ide tartozó alárendelt kölcsöntőke fogalmával. 25
2.2. Bankok tőkéje
A banki források finanszírozási funkciója mellett kiemelkedő szerepet kap a biztonság. A finanszírozás elsősorban a külső forrásokhoz, míg a biztonság a saját forrásokhoz rendelhető hozzá. A bankok tőkéje az alapja a pénzügyi szolgáltató tevékenységgel együtt járó fokozott kockázatvállalásnak, amelyből következik, hogy a banktőke alapvetően biztonsági funkciót tölt be, tulajdonképpen pufferként viselkedik, mivel az esetlegesen keletkező veszteségek „felszívására” szolgál. A bank biztonsági elemeit összefoglaló néven szavatoló tőkének nevezzük, hiszen ezek azok a tételek, amelyek a bank biztonságát szolgálják. A szavatoló tőke alapvető, járulékos és kiegészítő járulékos tőkeelemekből tevődik össze, magában foglalja a számviteli értelemben vett saját tőkét, de más tőkeként, biztonsági elemként funkcionáló elemeket is tartalmaz. Felépítését (mely a módosuló szabályozás miatt hamarosan változni fog, ld. 4. fejezet) az alábbi táblázat mutatja. 2.2. táblázat: Banktőke felépítése
Alapvető tőkeelemek (Tier 1)
Járulékos tőkeelemek (Tier 2)
Kiegészítő járulékos tőkeelemek (Tier 3)
Jegyzett tőke Tőketartalék Mérleg szerinti eredmény Eredménytartalék Általános tartalék Saját tőke Általános kockázati céltartalék Lekötött tartalék Szavatoló tőke Alapvető kölcsöntőke Értékelési tartalék Alárendelt kölcsöntőke Járulékos kölcsöntőke Kiegészítő alárendelt kölcsöntőke
Forrás: saját szerkesztés A bankok részvénytársasági formában működő intézmények, minimálisan megkövetelt jegyzett tőkéjük azonban jóval meghaladja az iparvállalatokra vonatkozó előírást, hiszen az alaptőke legalább 2 milliárd forint kell, hogy legyen. A nagyarányú eltéré s a bankok gazdaságban betöltött speciális szerepére és a biztonságos működés fontosságára utal. A jegyzett tőke a bank által kibocsátott részvények névértékének összegével egyezik meg. A bank alaptőkéjét csakis készpénzben lehet a vállalkozás rendelkezésére bocsátani, apportra még tőkeemelés esetén sincs lehetőség. Törvényi előírás szerint a bank szavatoló tőkéje nem csökkenhet a mindenkor előírt jegyzett tőke értéke alá, ellenkező esetben pótlólagos tőke bevonása válik szükségessé. tőketartalék a tőkeérték változásának elszámolására szolgál. Tartalmazza például a részvények kibocsátáskori ellenértéke és névértéke közötti különbséget (ázsió). Abban az esetben, ha a tulajdonosok a bank által kibocsátott egyenként 1.000 forint névértékű részvényeket 1.500 forintért vásárolják meg, a névértéknek – tehát az 1.000 forintnak – megfelelő összeg a bank jegyzett tőkéjének részét képezi, míg a névértéken felüli összeg – a részvényenkénti 500 forint – a tőketartalékba kerül. A
Adott év mérleg szerinti eredménye az adófizetést, az általános tartalékképzést és az osztalékfizetést követően maradó nyereség, amely a következő évi eredménytartalék ot növeli, illetve – negatív mérleg szerinti eredmény esetén – csökkenti. Az eredménytartalék a bank tőke változó eleme, mely a tárgyévet megelőző évek mérleg szerinti eredményének 26
halmozott összegét mutatja, ezáltal az előző évek gazdálkodásának eredményességét és a saját tőkéhez való hozzájárulását tükrözi. Az általános tartalék ot a bank adózás utáni nyereségéből, de az osztalékfizetést megelőzően kell képezni, az adózott eredmény 10 százalékának megfelelő mértékben. Ha a bank bizonyos kritériumoknak megfelel, akkor felmentést kaphat e tartalékelem megképzése alól. 37 Az általános kockázati céltartalék a nem várható, előre nem látható veszteségek fedezésére szolgál, a kockázattal korrigált mérlegfőösszeg maximum 1,25 százaléka. A bank lekötött
tartalék ot – az iparvállalatokra vonatkozó számviteli szabályok szerint – képezhet például a következő években tervezett beruházások, fejlesztések megvalósítására. Az alapvető kölcsöntőke olyan határozatlan futamidejű kölcsön, mely bevonható a hitelintézet adósságainak rendezésébe, és mint követelés a részvényesek előtti legutolsó helyen áll. Csak a PSZÁF engedélyével fizethető vissza, ha a Felügyelet úgy látja, hogy a bank tőkehelyzete kellően stabil marad a visszafizetést követően is. E követelésre a bank akkor fizet hozamot – az adófizetés és az általános tartalék képzés után – ha eredményes évet zárt. Ha adott évben csak tőketörlesztés történik, a kamatfizetés pedig elmarad, a következő évben a kölcsönt nyújtó nem élhet ezzel az igényével, azaz az alapvető kölcsöntőke nem kumulatív jellegű a hozamok tekintetében. Maximum az alapvető tőkeelemek 15 százalékáig vehető figyelembe. A járulékos tőkeelemek közül az értékelési tartalék az eszközök piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözetet mutatja, eszköz oldali megfelelője az értékhelyesbítés. alárendelt kölcsöntőke az öt évet meghaladó lejáratú – vagy ha a lejárat nincs meghatározva, akkor legkevesebb öt év elteltével felmondható kölcsön – amely hasonlóan az alapvető kölcsöntőkéhez bevonható a bank adósságának rendezésébe és a részvényesek előtti utolsó helyen szerepel a törlesztések sorrendjében, tehát ún. hátrasorolt kötelezettség. Az alárendelt kölcsöntőke szavatoló tőkébe történő beszámítását fokozatosan, évente egyenlő ütemben kell csökkenteni. Aránya nem haladhatja meg az alapvető tőkeelemek összegének 50 százalékát. Az
A járulékos
kölcsöntőke az alapvető kölcsöntőkétől mindössze annyiban különbözik, hogy kumulatív jellegű, azaz az elmaradt hozamok aggregálódnak és nyereséggel zárt év esetén kifizetendőek. A járulékos tőke összege nem haladhatja meg az alapvető tőkeelemek összegét. A kiegészítő járulékos tőke csoportjába az ún. kiegészítő alárendelt kölcsöntőke tartozik, melynek sajátossága, hogy eredeti futamideje két év és kizárólag a bankok kereskedési tevékenységéből fakadó kockázatvállalás fedezeteként szolgálhat. Az alábbi táblázat – a hazai bankszektort reprezentálva – az egyes tőkeelemek nagyságát mutatja. Látható, hogy a bankok az előírt 2 milliárd forintnál lényegesen több jegyzett tőkével rendelkeznek. Az egyéb hátrasorolt kötelezettségek csoportjába tartozik az alapvető és a járulékos kölcsöntőke. Kiegészítő alárendelt kölcsöntőke nem szerepelt a felügyelt intézmények forrásai között.
37
A tőkemegfelelési mutatója meghaladja a 12 százalékot és nincs negatív eredménytartaléka. 27
2.3. táblázat: Tőkeelemek
Nagybankok Jegyzett tőke 370 977,00 Tőketartalék 161 189,00 Eredménytartalék 1 099 709,00 Lekötött tartalék 9 182,00 Értékelési tartalék 3 623,00 Általános tartalék 216 630,00 Mérleg szerinti eredmény 129 073,00 Hátrasorolt kötelezettség 454 116,00 97 996,00 Általános kockázati céltartalék
Hitelintézetek 636 583,39 298 434,53 1 310 205,00 14 780,69 5 899,43 267 574,08 134 597,29 475 994,18 114 972,00
Forrás: www.pszaf.hu (millió forint, 2009.) Az alapvető, a járulékos és a kiegészítő járulékos tőke elemei együttesen alkotják a bank szavatoló tőkéjét. Vannak azonban olyan – törvényben meghatározott – tételek, amelyek csökkentik e három tőkecsoport összegét. Ilyen csökkentő tétel többek között:
a jegyzett tőke be nem fizetett része, a negatív eredménytartalék, a felügyeleti vizsgálat során feltárt céltartalék hiány,
az immateriális javak. A bank szavatoló tőkéjének felépítése az évtized végére kibontakozó válság indukálta új tőkemegfelelési szabályok értelmében megváltozik. A részletekről a szabályozásról szóló, 4. fejezetben beszélünk majd. A bank szavatoló tőkéjének nagysága képet ad az intézmény fizetőképességéről és a biztonsághoz való viszonyáról. A megfelelő szintű/mértékű banktőkén keresztül a bank képes az ügyfelek, a piac bizalmának megnyerésére és megtartására. A tőkehelyzet megítélését különféle pénzügyi mutatószámok segítik. Egy bank tőke-ellátottsági mutató ja a bank saját tőkéjének mérlegfőösszeghez viszonyított arányát mutatja. Ez a hányados a pénzügyi közvetítő intézmények esetében – eltérően az (ipar)vállalatoktól – nagyon alacsony érték. A tőkeáttételi mutató a tőke-ellátottsági mutató reciproka, azaz a mérlegfőösszeg és a saját tőke hányadosa. (Mint már szó volt róla, ebből is adódik, hogy a bankokra vonatkozó tőkeáttétel lényegesen meghaladja a termelő vállalatokra meghatározott értéket.) A harmadik – a bankszektorban leginkább elterjedt – mutató az ún. tőkemegfelelési mutató (TMM), mely a szavatoló tőke és a kockázattal korrigált mérlegfőösszeg hányadosaként számítható ki. Törvényben meghatározott minimális értéke 8%, de a biztonságos működés érdekében a 12% os értéket tartják kívánatosnak.
28
2.1. ábra: A
bankszektor tőkemegfelelése
14,0
2 500
13,0 2 000 12,0
11,0
1 500
10,0 1 000
9,0
8,0 500 7,0
6,0
0 2003.
2004.
2005.
2006.
2007.
Kockázatok fedezésére figyelembe vehető szavatoló tőke (Mrd ft)
2008.
2009.
2010.09.
Tőkemegfelelési mutató (TMM) (%)
Forrás: www.pszaf.hu A fenti táblázat a bankszektor tőkemegfelelési mutatóját, valamint a mutató számításakor – a kockázatok fedezésére – figyelembe vehető szavatoló tőke nagyságát mutatja. Látható, hogy a TMM a vizsgált években mindvégig meghaladta az előírt minimális értéket. A tőkemegfelelési mutató számítására vonatkozó előírás 2008 januárjától megváltozott 38, a korábbi gyakorlat szerint az egyes mérleg - és mérlegen kívüli tételekhez törvényileg rögzített ún. kockázati súlyokat rendeltek, és ezen súlyozott tételek összege adta a kockázattal korrigált mérlegfőösszeg értékét. A lakossággal és a vállalatokkal szembeni kitettségekhez (ügyfélkihelyezésekhez) egységesen 100 százalékos kockázati súly, a bankközi kihelyezésekhez 20 százalékos kockázati súly tartozott, míg a pénzeszközök és az állampapírok esetében 0 százalékos súlyozást alkal maztak. Nézzünk néhány egyszerű példát! Ha a bank 10.000.000 forint összegű hitelt folyósított egy vállalati ügyfelének, akkor a 8 százalékos tőkekövetelménynek való megfelelés érdekében – az ügyfélkihelyezésekre vonatkozó 100 százalékos kockázati súly miatt – mintegy 800.000 forintnak megfelelő tőkét kellett elkülönítenie védvonalként. A bank azonos nagyságú bankközi kihelyezése esetében az elkülönítendő tőke – a bankközi kihelyezésekre vonatkozó 20 százalékos kockázati súly miatt – mindössze 160.000 forintnak felelt meg. Sőt, ha egy bank portfóliója csak állampapírokat és pénzeszközöket (készpénz, jegybanki betét) tartalmazott (volna), akkor nem kellett (volna) tőkét képeznie, azonban ebben az esetben – a banki funkciók hiánya miatt – tulajdonképpen nem is nevezhetnénk banknak az intézményt. ( NBK Rt., 1998.)
38
A változások alapját az Európai Parlament és a Tanács 2006/48/EK irányelve (2006. június 14.) a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról és az Európai Parlament és a Tanács 2006/49/EK irányelve (2006. június 14.) a befektetési vállalkozások és a hitelintézetek tőkemegfeleléséről képezi (Együttesen: Tőkemegfelelési Direktív a, Capital Requirements Directive – CRD) Minderről részletesebben a bankok szabályozásáról szóló fejezetben lesz szó. 29
A bank biztonságát szolgáló elemek között kell kiemelni az elszámolt értékvesztést és a céltartalékokat, melyek annyiban különböznek a szavatoló tőkétől, mint biztonsági elemtől, hogy míg a tőke a nem várható veszteségek fedezésére, addig az értékvesztés és a céltartalékok a várható veszteségek fedezésére szolgáló tételek. 39 A bankok a mérlegen kívüli tételeikhez kapcsolódóan is realizálhatnak veszteséget, előfordulhat például, hogy a bank garanciát vállalt, azonban az érintett, a garanciát kapó vállalat fizetésképtelenné válik és a garancia lehívásra kerül. Tehát a banknak ugyanolyan vesztesége keletkezik ilyen helyzetekben, mintha egy adós nem fizetné vissza a banktól felvett hitelt. A mérlegen kívüli tételek várható vesztesége után a bankok a mérlegben megjelenő céltartalék ot különítenek el. Ezen kívül az intézmények céltartalékot képeznek a nyugdíjakra és a végkielégítésekre is. Az értékvesztés elszámolása a bank követelésein átlagosan realizálódó veszteség alapján történik. A valós elszámolás elvének megfelelően az intézmények hiteleik nettó, azaz veszteséggel csökkentett értékét tüntetik fel a mérlegben. Ezáltal a betétesek követeléseivel szemben a bank behajthatatlan követeléseitől megtisztított tételek áll nak. 2.3. Mérlegen kívüli tételek
mérlegen kívüli tételek sajátossága, hogy hagyományos számviteli eszközökkel nem ragadhatók meg, ugyanakkor az általuk realizált jutalékbevételeknek köszönhetően banktevékenységen belüli súlyuk egyre nagyobb és – mint minden pénzügyi, banki tevékenység – jelentős kockázatokat hordoznak, tehát valamilyen módon szükséges e tételek figyelembe vétele. A törvényi előírásoknak megfelelően a mérlegen kívüli tételek számbavétele és kimutatása az éves beszámoló – a kiegészítő melléklet – részét kell, hogy képezze. A
A mérlegen kívüli tételek magukban foglalják: a bank függő kötelezettségeit: opciós ügyletek, garancia és kezesség vállalás, készenléti hitelek, hitelkeretek, akkreditívek; a bank biztos/jövőbeni kötelezettségeit: határidős adásvételi ügyletek;
a mérlegen kívüli követeléseket: a függő és biztos/jövőbeni követelések pénzeszközre és egyéb eszközre vonatkozó összegét (kapott biztosítékok és fedezetek esetében a fedezetértékelési szabályzat alapján meghatározott értéket és abból a pénzügyi intézményt – a fennálló kintlévősége alapján – jogilag megillető értéket).
2.4. Eredménykimutatás
A bank jövedelmezőségének megítélésére az eredménykimutatás vizsgálata a legalkalmasabb eszköz – a rendelkezésre álló nyilvános adatok közül. Az egyes eredménytételek – mint ahogy azt a 2.4 . táblázat is mutatja – nyomon követhetők az eredménykimutatásban.
39
E tételekkel – az értékvesztéssel és a céltartalékkal – a 3. fejezetben még talá lkozni fog az Olvasó. 30
A főbb eredménytételek a következők:40 Kamatkülönbözet
Nem kamatjellegű bevételek (bevételek értékpapírokból, kapott díjak és jutalékok, pénzügyi műveletek nyeresége/vesztesége egyéb bevételek) és nem kamatjellegű ráfordítások (általános igazgatási költségek, értékcsökkenés, egyéb ráfordítások)
Az alábbi táblázat az OTP Bank nem konszolidált, MSZSZ szerinti eredménykimutatását mutatja be. 2.4. táblázat: Eredménykimutatás – OTP Bank Nyrt. 2009.
2010.
Kapott kamatok
717 616,00
611 167,00
Fizetett kamatok
511 086,00
369 329,00
Kamatkülönbözet
206 530,00
241 838,00
32 986,00
57 651,00
160 808,00
145 368,00
24 339,00
23 468,00
Bevételek értékpapírokból Kapott díjak és jutalékok Fizetett díjak és jutalékok Pénzügyi műveletek nettó eredménye
5 709,00
-
3 864,00
Egyéb bevételek
144 186,00
56 106,00
Általános igazgatási költségek
129 581,00
145 097,00
14 332,00
14 134,00
Egyéb ráfordítások
182 566,00
218 561,00
Értékvesztés és céltartalékképzés
151 051,00
111 036,00
65 833,00
130 620,00
119 413,00
115 569,00
Écs
Értékvesztés és céltartalékképzés visszaírása Üzleti tev. Eredménye Rendkívüli eredmény
-
5 287,00
-
1 820,00
AEE
114 126,00
113 749,00
AE
102 329,00
108 964,00
92 096,00
77 908,00
MSZE
Forrás: www.otpbank.hu (nem konszolidált, MSZSZ szerinti adatok, millió forint) A kamat az a díj, amelyet a hitelező az általa rendelkezésre bocsátott összeg fejé ben terhel a hitelfelvevőre. E megközelítés kifejezi, hogy a bank a kihelyezései után kamatbevételre tesz szert és forrásai – a betétek és a kibocsátott értékpapírok – után kamatkiadása keletkezik. Az előbbi tételek a kamatozó eszközök csoportjába, az utóbbi tételek pedig a kamatozó források csoportjába tartoznak. A kamatbevételek (kapott kamatok) és a kamatkiadások (fizetett kamatok) különbözete a kamatkülönbözet, a nettó kamatjövedelem. Az elnevezésekből
40
A vállalati eredménykimutatás legfontosabb tétele az árbevétel, ezzel szemben a pénzintézeteknél a kamatbevétel szerepe domináns. 31
következik, hogy a banknak vannak nem kamatozó tételei is. Forrás oldalon a saját tőke, eszköz oldalon pedig a tárgyi eszközök és az immateriális javak emelhetők ki. A kamatjövedelem megállapítására szolgál a „marzs -számítás”, azaz a kamatrés meghatározása. A kamatrés többféle bontásban és többféle formában határozható meg. A hazai bankok gyakran határozzák meg főbb ügyfélcsoportokra bontva, így a bankközi, a lakossági, a vállalkozói, a kormányzati számlákhoz, illetve az értékpapírokhoz kapcsolódó kamatréseket alkalmaznak. Ezáltal lehetőség nyílik az egyes ügyfélcsoportok, illetve tevékenységek jövedelemtermelő képességének felmérésére. A marzs -számítás módszereit tekintve elterjedt a nettó kamatjövedelem és a mérlegfőösszeg hányadosa, valamint a kamatozó eszközök és a kamatozó források átlag kamatlábának különbsége (spread). A jogszabályi változások és eltérések kiszűrésére – például a kötelező tartalékra fizetett kamat változásai miatt – korrigált marzs-számítást alkalmaznak az intézmények, azaz a kamatrés meghatározása során figyelmen kívül hagyják a nem piaci árazódású tételeket, így például a kötelező tartalékot vagy a refinanszírozási hiteleket. Az eredménykimutatás tartalmazza – mint az eredményt, a profitot negatívan befolyásoló tételeket – a hitelezési és kihelyezési veszteségekre képzett értékvesztést és céltartalékot. A nem kamatjellegű bevételek és kiadások csoportjába tartoznak a jutalék és díjtételek, a befektetésből és a kereskedésből származó bevételek és kiadások (bevételek értékpapírokból és pénzügyi műveletek eredménye) , az általános igazgatási költségek, az amortizáció valamint az egyéb és a rendkívüli tételek. A jutalék és díj bevételek – ahogy a semleges bankműveleteknél írtuk – egyre nagyobb szerepet töltenek be a banki jövedelmezőségben. Mindez elsősorban a bankkártyák számának és használatának bővülésével, a számlapénzforgalom volumenének növekedésével magyarázható. A bankok által felszámított jutalék és díjtételek lehetnek: ( Zsakó – Szentirmay, 2005.) Állományarányosak, ha az egyes nyitó, záró vagy átlag állományok bizonyos százalékában határozzák meg azokat, például: rendelkezésre tartási jutalék. Forgalomarányosak, ha a pénzforgalom bizonyos hányadában számítják ki azokat, például: pénzforgalmi jutalék. Tételdíjak, ha a szolgáltatás egységét veszik a díjszabás alapjául, például: számlakivonat díja.
értékpapírokból származó bevételek csoportjába tartozik például az azok után kifizetett osztalék. A pénzügyi műveletek nettó eredménye a befektetésekből és a kereskedési tevékenységből adódó veszteséget vagy nyereséget foglalja magában. Tipikus veszteség , illetve nyereség az árfolyam -különbözet, amely jellemzően devizák és értékpapírok adásvételekor, újraértékelésekor keletkezik. Az árfolyam -különbözet nagyságát befolyásolja az aktuális gazdasági helyzet, az infláció és a kamatlábak alakulása. Az egyéb bevételek közé tartoznak a bank alaptevékenységéhez hozzá nem rendelhető tételek, mint például a banki ingatlanok bérbeadásából származó bevétel. Az
általános igazgatási költségek – vagy más néven banküzemi költségek – között szerepelnek a személyi jellegű ráfordítások és az egyéb igazgatási költségek. A személyi jellegű ráfordítások a munkatársaknak fizetendő bért és járulékait tartalmazzák. Az egyéb igazgatási költségek pedig a következőket foglalják magukban: bérleti díj, számítástechnikai költségek, szakértői díjak, marketing költségek, telekommunikációs költségek, technikai védelmi költségek stb. Az
32
Az egyéb
ráfordítások jellemzően az üzleti tevékenységhez szorosan nem kapcsolódó tételek (például: OBA-nak és BEVA-nak fizetett díjak, felügyeleti díjak). A rendkívüli eredmény az egyszeri kiadásokat és bevételeket tartalmazza, mint például a véglegesen átadott vagy átvett eszközök értékét. 2.5. táblázat: Banküzemi költségek összetétele
Nagybankok Hitelintézetek 247 211 329 703 Személyi jellegű ráfordítások Fizetett bérleti díj 42 214 51 976 Számítástechnikai költségek 41 997 57 232 Szakértői díjak 12 999 19 552 Marketing költségek 22 456 26 718 Egyéb igazgatási költségek 91 454 121 935 Értékcsökkenési leírások 48 073 58 474 1 012 808 1 331 182 Banküzemi költségek Forrás: www.pszaf.hu (millió forint, 2009.) értékvesztés és a céltartalékok a bank biztonsági elemeinek tekinthetők (lásd a banktőkéről szóló fejezetben). Értékvesztést jellemzően az eszköz oldali tételek után számolnak el; úgy, mint az ügyfelek tőke - és kamattartozása után vagy az értékpapírok után. Céltartalékokkal a mérleg forrás oldalán találkozhatunk. Céltartalék képezhető, illet ve elkülönítendő várható kötelezettségekre, nyugdíjra és végkielégítésre, valamint jogszabályok alapján a bank kockázatvállalásával arányban (kockázati és általános kockázati céltartalék). Az
2.5. Jövedelmezőség más megközelítésben
A bank egészére vetített nyereség meghatározásának elsősorban a közzétételi kötelezettség szempontjából van jelentősége. A bank, illetve az egyes banki üzletágak vezetői és a termékmenedzserek számára az eredmény, a profit részekre bontásának van jelentősége. A menedzsmentet az érdekli, hogy az egyes területek, termékek milyen arányban járulnak hozzá az intézmény adott időszaki (évi) teljesítményéhez. Az eredmény részekre bontására különböző megközelítéseket alkalmaznak az intézmények. Leggyakrabban a következő szempontok szerint határozzák meg a jövedelmezőséget: ( Zsakó – Szentirmay, 2005.)
Termékekre, termékcsoportokra vetített jövedelmezőség, Ügyfelekre, ügyfélcsoportokra meghatározott jövedelmezőség,
Területi egységekre meghatározott profitabilitás.
termékjövedelmezőség számításának lényege, hogy meghatározzák az egyes termékek és termékcsoportok által generált profitot. Számba veszik, hogy a bank termékeihez milyen bevételek és kiadások kapcsolódnak. Ezáltal kiszűrik, hogy melyek azok a termékek, amelyek a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a bank profitabilitásához, és amelyek esetleg veszteséget termelnek az intézmény számára. A termékjövedelmezőség számítások felhívják a bankok figyelmét arra, hogy mely termékek fejlesztendők és melyek leépítendők. Ha egy termék vagy termékcsoport kimagaslóan nyereséges, akkor – akár a konkurenciát figyelve – célszerű további fejlesztési lehetőségeket megfontolni, amellyel az eddigi nyereség tovább növelhető vagy az adott termék értékesítéséhez kapcsolódó piaci részesedés megőrizhető. Például egy hiteltermék nem csupán kamatbevételt jelent az intézmény számára, hanem – A
33
mivel a hitelkihelyezéseket valamilyen forrásból elő kell teremteni – kamatkiadással is jár. Kapcsolódnak hozzá jutalék bevételek és a forrásszerzésnek is vannak különböző egyéb k öltségei. ( Mabberlay, J . 1999.) Az ügyfél - jövedelmezőség meghatározása az utóbbi években vált egyre népszerűbbé. Az ügyfélkapcsolatok jövedelmezőségének vizsgálata főként a kiemelt ügyfelek, ügyfélcsoportok kapcsán emelkedik ki, mivel számukra kedvezményes szolgáltatásokat kínálnak az intézmények. A bank méretétől, a bankfiókok számától és azok földrajzi elhelyezkedésétől függően az eredményességet meghatározhatjuk akár fiókonként , akár egy-egy területi egységre (kerület, település, megye, régió) vetítve. Az előbbi esetben a fiókokkal – mint önállóan gazdálkodó „szervezetekkel” – szemben konkrét profit elvárásokat fogalmaznak meg, amelyek megvalósulása a pénzügyi beszámolókon keresztül nyomon követhető. Az utóbbi esetben az egy területi irányítás alá tartozó fiókokat, mint értékesítési helyeket értelmeznek, kezelnek. Ekkor az egyes területi egységekre központilag határoznak meg konkrét (jövedelmezőségi) elvárásokat,41 és csupán az egyes fiókok értékesítési hatékonyságát mérik. Az értékesítés hatékonyságának megállapítására szolgál például az egy alkalmazottra jutó ügyfelek száma, az ügyfelek által az adott fiókban elhelyezett betétek és felvett hitelek mennyisége . ( Zsakó – Szentirmay, 2005.)
2.6. Kiegészítő melléklet
kiegészítő melléklet a mérlegben és az eredménykimutatásban nem szereplő, de a bank tényleges teljesítményének megítéléséhez nélkülözhetetlen információkat tartalmazza. Magában foglalja – a teljesség igénye nélkül – a cash-flow kimutatást, a nagykockázat vállalások összegét, a hátrasorolt kötelezettségek összegét, a biztosítékként, fedezetként elfogadott eszközök, garanciák és kezességek értékét, a különböző betétbiztosítási és intézményvédelmi alapokba befizetett összegeket stb. A
41
Például az adózott eredmény, a mérleg szerinti eredmény stb. növekedése. 34
3. Banki kockázatok A bankok, mint a pénzügyi közvetítés kiemelt szereplői, nagy tőkeáttétellel, jelentős idegen forrással gazdálkodnak, a megtakarítók pénzét közvetítik a forrást keresők számára. Miközben összeg -, lejárati és kockázati transzformációt hajtanak végre. Emellett aktívan közreműködnek a fizetési rendszerek működésében, főszereplői a pénzforgalom lebonyolításának. E funkciók a gazdasági növekedés, a makrogazdasági stabilitás szempontjából meghatározó jelentőségűek. Amennyiben fennakadás van a bankok működésében, e funkciók ellátása is akadályokba ütközhet, mely a gazdaság egészére nézve súlyos következményekkel járhat. A bankok működésének alapja a kockázatvállalás. Alapvetően a működési környezet, illetve a tevékenység jellege és mérete határozzák meg, hogy pontosan milyen kockázatok és milyen mértékben érintik az intézményt. Az elmúlt évtizedekben mind a működési környezet, mind a bankok tevékenységi köre tekintetében jelentős változások történtek. A banki szolgáltatások köre jelentősen bővült. A piacon újonnan megjelenő pénzügyi szolgáltató intézmények versenytársai lettek a kereskedelmi bankoknak. Az intézményi befektetők különböző – a bankbetétek hozamánál sokszor magasabb profitot ígérő és nagyobb rugalmasságot biztosító – befektetésekkel a megtakarítások egyre nagyobb állományát vonzották magukhoz és a forrást keresők számára is kedvező alternatívákat kínáltak. Az erősödő verseny következtében, a piaci pozíciók és ügyfelek megtartása érdekében a bankok fokozatosan kiterjesztették tevékenységüket valamennyi pénzügyi területre, tevékenységre. Napjainkban az európai bankok működését az univerzalitás jellemzi, az intézmények leányvállalataikon vagy részesedéseik révén a pénzügyi szolgáltatások széles körét kínálják ügyfeleik számára. A pénzügyi piacok fontos fejlődési iránya a pénzügyi csoportok, pénzügyi konglomerátumok létrejötte és térhódítása. 42 Az országhatárokon átnyúló tevékenységi kör, a szélesedő termék - és szolgáltatás választék következtében a bankok tevékenysége összetettebbé vált, jelentősen megnövekedett a banki üzemméret, bankok globális hálózatai jöttek létre és ezzel párhozamosan az intézmények kockázati kitettsége is nagymértékben növekedett. A kockázatok komplexebbé váltak, ennek következtében pedig a kezelésük és mérséklésük iránti igény is egyre erőteljesebben fogalmazódott meg mind a szabályozó hatóságok, mind a pénzügyi intézmények részéről. Lényeges a vezetés, a tulajdonosok által meghatározott kockázati tolerancia szint, azaz a kockázatnak az a maximuma, amelyet a bank még képes és hajlandó vállalni, a jövőben várható hozamok maximalizálása és a biztonságos működés érdekében. Ha a bank túlzott mértékű kockázatot vállal, akkor nem képes eleget tenni kötelezettségeinek és nem képes betölteni alapvető feladatait, mely a szektortársakra, a bankszektor egészére (fertőzési hatás) negatív hatással van és a pénzügyi instabilitás állapotát idézheti elő.
3.1. Kockázat és bizonytalanság Kockázat ról reális döntési alternatívák esetén beszélhetünk, egy esemény lehetséges kimenetelei testesítik meg a kockázatot. Egy érme feldobása esetén két eredmény lehetséges: fej vagy írás. Attól függően, hogy mire fogadtunk, lehet kedvező és lehet kedvezőtlen a játék 42
A hatályos magyar szabályozás szerint pénzügyi konglomerátumnak tekinthetők azok az intézmények, amelyek élén felügyelt intézmény (hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy biztosító) áll, és ez anyavállalata egy pénzügyi vállalkozásnak – de legalább részesedési viszonnyal (minimum 20%) rendelkezik egy pénzügyi vállalkozásban. Pénzügyi konglomerátumnak minősül az a vállalat csoport, amelynek vezetője nem felügyelt intézmény, azonban a csoport tevékenysége jelentős mértékben (a mérlegfőösszeg minimum 40% -a) kapcsolódik a pénzügyi szektorhoz. Fontos kritérium, hogy a pénzügyi konglomerátum legalább egy tagja a biztosítási, egy másik tagja pedig a banki vagy a befektetési szolgáltatási ágazatban működik. 35
kimenetele. Ez egyben utal arra, hogy a kockázat vállalása nem egyoldalúan a várható veszteség lehetőségét foglalja magában, hanem a várható nyereséget is. A banki gyakorlatban azonban a várható veszteségek meghatározására, felmérésére helyeződik a hangsúly. A kockázathoz szorosan kapcsolódik a probléma, a veszély és a bizonytalanság fogalma. A probléma a megoldásra váró feladatot testesíti meg; a veszély a körülmények olyan kedvezőtlen együttállására vonatkozik, mely a potenciális veszteségek bekövetkezéséhez vezet. A bizonytalanság pedig abból ered, hogy a lehetséges kimenetelek bekövetkezési valószínűsége nem ismert. A valószínűség számítás során megismert objektív valószínűségek – mint például az érme feldobás vagy a kockadobás lehetséges kimenetelei – a pénzügyek területén ritkán alkalmazhatók a tevékenységek összetettsége és a kockázatok sokrétűsége miatt. (Galambos – Fekete, 2005.) A fentiek szemléltetésére nézzük a hitelezés folyamatát! A problémát az ügyfél hitelképességének felmérése jelenti. A bank a potenciális ügyféltől, illetve harmadik féltől (hatóság, üzleti partner) származó információk alapján határozza meg a hiteligénylő visszafizetési képességét és hajlandóságát. Ezen információk megbízhatósága, pontossága csak részben bizonyítható. Ebből fakadóan a hitelügyletnek két alapvető kimenetele lehetséges:
a hiteladós visszafizeti a felvett hitelt, annak kamataival együtt vagy nem fizeti vissza tartozását, ezáltal a banknak vesztesége keletkezik.
Ez a két lehetséges kimenet testesíti meg a hitelnyújtás kockázatát. E kimenetek bekövetkezési valószínűsége azonban nem ismert, csupán bizonytalanság mellett becsülhető. A hitel-visszafizetési képesség és hajlandóság ügyfelenként eltérő és számos tényező befolyásolja. Veszélyről a törlesztést negatívan érintő események bekövetkezése esetén beszélhetünk; például a hiteladós elveszíti munkahelyét, így megszűnik a törlesztés forrását képező jövedelem. A kockázatot meghatározó két fő tényező a kockáztatott érték és a bekövetkezési valószínűség , azaz a várható veszteség. A kockáztatott érték viszonylag pontosan megállapítható, hiszen a bank ismeri adott ügyfélhez/ügylethez kapcsolódó kitettségének nagyságát (hátralevő tőke - és kamatfizetések, eszközök piaci értéke). A várható veszteséget azonban – a rendelkezésre álló matematikai módszerek és statisztikai alkalmazások, adatok alapján – csak közelíteni, becsülni tudja az intézmény.
3.1.1. Kockázati tipológia A kockázatok rendszerezésének számos
formájával találkozhatunk a szakirodalomban. Ezek elsősorban cél/fókuszcsoportjukban különböznek egymástól, míg az egyes kockázatokat nagyon hasonlóan definiálják. A kockázatok egy általános, de újszerű megközelítése az alábbi csoportokat különíti el egymástól: stratégiai kockázatok,
pénzügyi/finanszírozási kockázatok, működési/folyamat kockázatok,
projekt kockázatok.
E megközelítés jelentősége abban áll, hogy gyakorlatilag a gazdaság bármely szegmensére, valamennyi ipar ágra alkalmazható. A stratégiai kockázatok a vállalatok működési környezetének változásaiból származó rizikó faktorokat ölelik fel. Ide tartozik a politikai, a 36
társadalmi és a gazdasági környezet változása, mely erősen befolyásolja a vállalat által meghatározott stratégiai elképzeléseket és terveket, tehát alapvetően hosszú távon fejtik ki hatásukat a szervezet egészére. A pénzügyi kockázatok a váratlan események következtében fellépő pénzügyi veszteség lehetőségét testesítik meg. A pénzügyi kockázatok e megközelítésben a banki tevékenység olyan eredendő kockázatai, mint a hitel -, a likviditási és a piaci kockázat. A működési kockázatok a vállalat működéséből – a folyamatokból, az alkalmazott rendszerekből, az emberi erőforrásból – fakadnak. A projekt kocká zatok a fenti három kockázat egyvelegének tekinthetők, de mindig egy adott – önálló költségvetéssel, határidőkkel rendelkező – projektre értelmezendők. E kockázati kategória elkülönítése különösen fontos, hiszen sok vállalat projektekben gondolkodik, amikor valamilyen konkrét célkitűzés megvalósítása a feladat. Ilyenkor lényeges döntési szempont a projektet kísérő, a megvalósulást befolyásoló kockázati tényezők ismerete. A következőkben a jegyzet célkitűzéseinek megfelelően a bankokra koncentrálunk. 3.1. ábra: Bankok pénzügyi kockázatai
Forrás: Chernobai et al. (2007.) 27.p. alapján A bankok tevékenységét kísérő kockázatokat foglalja össze a fenti ábra. Ezek közül a bankszabályozás a külön kategóriaként kezelt: hitel -, piaci- és működési kockázatokra fókuszál, melyek mellett hangsúlyos szerepet kell, hogy kapjon többek között a likviditási -, az üzleti/stratégiai-, a hírnév- és a politikai kockázat. 43 43
A hitelkockázat (credit risk) annak kockázata, hogy az ügyfél a futamidő során részben vagy teljes egészében nem fizeti vissza a vele s zemben fennálló követelést. A piaci kockázat (market risk) a piaci változók –
37
Az alábbiakban az OCC (Office of the Comptroler of the Currency) 44 által legfontosabbnak ítélt kockázatok bemutatására kerül sor. A legalapvetőbb banki kockázattípus a hitelkockázat (credit risk), amely annak kockázata, hogy a hiteladós a futamidő során részben vagy teljes egészében nem fizeti vissza a felvett hitelt és kamatait. E szempontok alapján beszélhetünk nem teljesítési kockázatról (default risk) és a nem esedékességkori teljesítés kockázatáról (delivery risk). Az előbbi esetben az adós részben vagy egyáltalán nem fizeti vissza a nyújtott hitelt. Nem esedékességkori kockázatról pedig akkor beszélünk, ha az adós kötelezettségeinek nem azok aktuálissá válásakor tesz eleget. Ez akkor jelent problémát, ha az ügyfél fizetési késedelme rendszeres. Ilyen helyzetekben kerülhet sor a hitel -visszafizetés átütemezésére, azaz a hitel prolongálására. A piaci kockázat (market risk) a piaci változók – a kamatlábak és az árfolyam – mozgásából eredő kockázat. A piaci változók ingadozása – volatilitása – hatást gyakorol az intézmények kockázati kitettségére. A kamatlábak és az árfolyamok változásai egyrészt befolyásolják a bankok értékpapír - és deviza befektetéseinek értékét és hozamát; másrészt pedig hatással vannak a mérleg eszközoldali és forrásoldali kamataira, ezen keresztül a bank kamatrésből származó jövedelmére. A működési kockázat (operational risk) a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság megfogalmazása szerint „nem megfelelő, illetve meghiúsult belső folyamatok, emberi és rendszerbeli hibák, valamint külső események következtében lép fel”. A likviditási kockázat (liquidity risk) abból ered, hogy a bankok – a lejáró kötelezettségeik és követeléseik nem megfelelő összehangolása következtében – aktuális kötelezettségeiknek csak veszteség árán képesek eleget tenni. Ez a veszteség a pótlólagos források bevonásának költségével fejezhető ki (bankközi, jegybanki hitel). A szabályozási kockázat (compliance risk) a szabályozói háttér, a törvények, a rendeletek, az előírások lényegi vagy hirtelen történő megváltozásából fakadó kockázat. Magában foglalja a jogszabályok eltérő értelmezéséből, nem megfelelő alkalmazásából adódó veszteségeket, károkat. Az országkockázat (country risk)
annak kockázata, hogy az adott ország gazdasági helyzetének romlása miatt az állam vagy a területén működő intézmény nem tud eleget tenni külföldi valutában fennálló kötelezettségeinek. Bizonyos megközelítések szerint az országkockázat a hitelkockázat részeként kezelendő.
alapvetően a kamatlábak és az árfolyam – mozgásából, volatilitásából eredő kockázat. A működési kockázat (operational risk) nem megfelelő, illetve meghiúsult belső folyamatok, emberi és rendszerbeli hibák, valamint külső események következtében lép fel. A likviditási kockázat (liquidity risk) abból ered, hogy a bankok – a lejáró kötelezettségeik és követeléseik nem megfelelő összehangolása következtében – aktuális kötelezettségeiknek csak veszteség árán képesek eleget tenni. Az üzleti és stratégiai kockázatok (business and strategic risk) a vállalatok piaci magatartásából, aktivitásából és gazdasági, pénzügyi működési környezetének változásaiból származó rizikó faktorokat ölelik fe l. A hírnévkockázat (reputational risk) olyan eseményekből fakad, amelyek következménye, hogy az intézményről negatív vélemény alakul ki, melynek hatására az ügyfelek száma és a bank forrásai szignifikáns mértékben csökkenek. ( BCBS , 1998.) Ennek hátterében állhat olyan esemény, amely a működési kockázat kategóriájába tartozik. Például sikkasztás, emberi áldozattal járó rablótámadás, ügyfelekkel szembeni sorozatos helytelen magatartás, felügyeleti biztos kirendelése az intézményhez stb. A politikai kockázat ot (political risk) az adott ország kormányzati, gazdaságpolitikai döntései hordozzák magukban. 44 Az Amerikai Egyesült Államokban működő – bankfelügyeleti kérdésekkel is foglalkozó – Pénzforgalmi Számvevő Hivatal. 38
Koncentrációs kockázatról (concentration risk) beszélünk, ha a bank nem diverzifikálja portfólióját kellő mértékben, például túlzottan koncentrál egy ágazatra, egy ügyfélkörre, egy földrajzi térségre stb. 45 Amennyiben
az egyes kockázatokat a banki szolgáltatásokhoz szeretnénk hozzárendelni, nincs könnyű dolgunk. Gondoljunk például a hitelkockázatra, amelyről első lépésben azt mondanánk, hogy egyértelműen a hitelnyújtáshoz kapcsolódik. Második lépésben azonban rá kell jönnünk, hogy közvetve ugyan, de hatással van a betétgyűjtésre és a pénzforgalmi szolgáltatásokra is; hiszen egy vissza nem fizetett követelés akadályozhatja a betétesek igényeinek kielégítését, a banki kötelezettségek teljesítését, tehát a likviditási problémákat idézhet elő. Jól szemlélteti a kockázatok közötti „veszedelmes viszonyokat” a következő példa Seregdi (1998. ). Egy kötvény estében az elsődleges rizikó nem az, hogy a kibocsátó a futamidő lejártával tud -e fizetni; hanem az, hogy a kötvény tulajdonosát milyen árfolyam változások okozta veszteségek érhetik, amíg a kötvényt portfoliójában tartja. Azaz, a kötvény kockázatának megítélésekor nem a hitelkockázatot, hanem a piaci kockázatot tekintik fő szempontnak. A kötvényhez kötődő kockázatok köre nem merül ki a piaci - és a hitelkockázatban.46 A kockázatok számtalan formája érinti a bankokat működésük során, amelyeket körültekintően kell kezelni. Ellenkező esetben az intézmény jövedelmezősége, tőkepozíciója kerülhet veszélybe. A kockázatkezelés magában foglalja a mérési folyamatot, valamint azon intézkedések összességét, melyek vagy a kármegelőzésre, vagy a veszteség csökkentésére irányulnak. A kockázatkezelés keretében a bekövetkező kockázati esemény (nem fizetik vissza a felvett hitelt, piaci kamatlábak kedvezőtlenül alakulnak, sikkasztási botrány a bankban) hatásainak (veszteség) számszerűsítése mellett szükséges a kiváltó okok felderítése, hogy a jövőben a bank képes legyen elkerülni a hasonló eseményeket. Az okok feltérképezése az alapja a megf elelő kockázat mérséklő (korrektív jellegű) és megelőző (preventív jellegű) intézkedések kidolgozásának. 3.2. ábra: A kockázat összetevői OK
ESEMÉNY
HATÁS
Forrás: saját szerkesztés
45
Például az 1970 -es években az Egyesült Államokban számos bank vált a koncentrált tevékenység „áldozatává”, mert a Community Reinvestment Act of 1977 előírta a bankok számára, hogy forrásgyűjtéssel csak abban a körzetben foglalkozhatnak, ahol hitelnyújtási tevékenységet végeznek.) 46 A kockázatok összefonódását több megtörtént eset jelzi. Ilyen például a Barings Bank – a mintegy 230 éves múltra visszatekintő, a Királynő bankjaként is emlegetett bankház – 1995-ös összeomlása. Nick Leeson, a bank 1994- ben legsikeresebb üzletkötője, lett a bank szingapúri fiókjának (Barings Futures Singapore – BFS) „első embere”. A kereskedési tevékenység és annak ellenőrzése is az ő kezében összpontosult. Kezdetben minden jól működött. Majd Leeson megtévesztően, nagy nyereséget hozó ügyletekről tett jelentést az anyabank felé és egyre nagyobb forrásigényt jelentett be a hatékonyságra hivatkozva. A bankmenedzsment pedig – bízva az üzletkötőben – ellenőrzés nélkül bocsátotta rendelkezésre az igényelt tőkét, abban a tudatban, hogy azok az ügyfeleknek nyújtandó hitelek. Azonban a japán tőzsde „mélyrepülése” következtében rohamosan csökkenni kezdett Leeson spekulatív célú derivatív pozicióinak értéke. Először a BFS jutott csődbe, majd sor került a Barings Bankház jelképes összegért történő eladására. A bank bukásában Nick Leeson mellett a menedzsment és a szabályozó hatóság is szerepet játszott. A menedzsment figyelmen kívül hagyta a belső ellenőrzési jelentéseket, melyek figyelmeztettek a kockázati kitettség növekedésére. A szabályozó hatóság azért hibáztatható, mivel a Bank of England felmentést adott a Barings Banknak a nagykockázat vállalásokat illetően. 39
A 3.2. ábra szemlélteti a kockázat összetevőit, amelyek a kockázatkezelés középpontjában állnak. Tudatos kockázati politika kialakítása szükséges, hogy a bankok biztonságosan működjenek, megőrizve a társadalom beléjük vetett bizalmát.
3.2. Hitelkockázat A hitelkockázat definícióját már megismertük (annak kockázata, hogy valamely fél – sem esedékességkor, sem egy későbbi időpontban – nem tesz teljes összegben eleget fizetési kötelezettségének), azonban, ahogy a 3.1. ábra is mutatja, egy soktényezős kockázatról beszélünk. Az ábra alapján a hitelkockázat kategóriájába tartoznak a következők: ügyfél kockázat: szolgáltatást igénybe vevő ügyféllel szembeni hitelkockázat partner kockázat: professzionális pénz - és tőkepiaci szereplővel (lényegében bankközi piaci szereplővel úgy, mint pénzügyi intézmények, befektetési vállalkozások, biztosító társaságok vagy befektetési alapkezelők) szembeni hitelkockázat kibocsátói kockázat: hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátóival szembeni hitelkockázat országkockázat:47 annak kockázata, hogy egy ország gazdasági szereplői politikai-gazdasági események vagy devizahiány miatt bejelentett deviza -átutalási moratórium miatt nem tudják fizetési kötelezettségeiket teljesíteni elszámolási kockázat: a pénzügyi teljesítés szempontjából esedékes szerződések nemteljesítéséből eredő kockázat, amely abból fakad, hogy a szerződéses partner vagy egy elszámolóház nem akar vagy nem képes eleget tenni szerződés szerinti fizetési kötelezettségének. biztosítéki kockázat: annak kockázatát jelenti, hogy egy biztosítékkal fedezett ügylet esetében az intézmény a biztosítékul elfogadott óvadék vagy zálogtárgy érvényesítése esetén veszteséget szenved el (fedezet értéke alacsonyabb a fennálló tartozáshoz viszonyítva) koncentrációs kockázat: az eszközök, mérlegen kívüli tételek jelentős hányadának összpontosulása egy ügyfélcsoportra, egy ágazatra, egy régióra vagy egy országra A hitelkockázat forrása a hitelezési tevékenység, tehát a hitelnyújtás folyamatának egyes mozzanatait szükséges górcső alá venni a hitelkockázat meghatározása esetén. A hitelnyújtás lépései (hitelkérelem benyújtása, hiteligény elbírálása, szerződéskötés, folyósítás, monitoring) közül a hiteligény elbírálása és a hitelmonitoring kulcsfontosságúak a kockázat meghatározása szempontjából. A hitelkockázat mértékének megállapítására a hitelkockázat elemzés keretében kerül sor. Az elemzés összetevői (ügyfélminősítés, fedezetértékelés és ügyletminősítés) az alábbiakban kerülnek kifejtésre.
3.2.1. Hitelnyújtás folyamata A hitelezés egy összetett, több lépcsős folyamat, mely nem ér véget a hitel folyósításával. A hitel folyósítását követő monitoring tevékenység, valamint a hitelbiztosítékok értékelése ugyanolyan fontos feladatok, mint a hitelkérelem benyújtása, befogadása és elbírálása. A hitelezés első lépése a hiteligény és a bank hitelkínálatának összekapcsolása, vagyis a potenciális ügyfelek igényeit leginkább kielégítő hiteltermék megtalálása és kiválasztása. 48 47
E megközelítésben az országkockázat nem külön típusként, hanem a hitelkockázat részeként jelenik meg – ahogy ez a gyakorlatban általánosan jellemző. 48 Az egyes hitelte rmékek az igényelhető hitelösszeg, a futamidő, a rendelkezésre tartás, a kamat, a járulékos költségek, a kiegészítő szolgáltatások tekintetében nagyon eltérőek lehetnek. 40
Ezt követően kerül sor a hitelkérelem benyújtására. A hitelkérelem a bankok többségénél nincs előírt formaisághoz kötve, azonban rendszerint form anyomtatványokat állítanak össze a különböző hitelekhez. A hitelkérelemnek tartalmaznia kell a hiteligény szöveges indoklását, ezen belül mindenekelőtt a kért hitel célját, fajtáját, összegét, devizanemét, igényb evételének tervezett időpontját, törlesztésének ütemét minden az ügyfél pénzügyi - jövedelmi helyzetére, múltbeli gazdálkodására és jövőbeni terveire vonatkozó információt. Egy -egy hiteligénylés több tíz oldal terjedelmű is lehet, ezen kívül a bankok által bekért igazolások, dokumentumok is szerves részei az igénylésnek. Háztartások esetében a jövedelemigazolás, a közüzemi díjak befizetését igazoló számlamásolatok, lakáshitel esetén a tulajdoni lap alapvető mellékletei a hitelkérelemnek. Vállalatok hitelkérelmének kötelező kellékei az éves beszámolók, a főkönyvi kivonat, az APEH igazolások, a cég létezését igazoló okiratok, a pénzügyi tervek; állótőke-finanszírozás esetén a beruházás kivitelezésének ütemezése, a költségterv, a megtérülés tervezése és az egyéb kalkulációk. A hitelkérelem leginkább hangsúlyos fejezete az, ami ből kiderül, hogy m ikor és milyen forrásokból képes a vállalat a kért hitel törlesztésére. A fedezetek létét igazoló és értékbecslési dokumentumok mellett a bankok gyakran helyszíni szemle keretében saját maguk győződnek meg a hitelbiztosítékok megfelelőségéről. A vállalatok gyakran invitálják meg a bank vezető munkatársait gyárlátogatásokra, bemutatókra, mintegy ösztönzőként a hiteligény kedvező elbírálásához és a hitel kedvező árazásához. A referenciák is hasonló célokat szolgálnak. ( Baka et. al ., 2003.) A kérelmet befogadásakor dátumbélyegzővel látják el, mivel a hitelintézetek belső szabályzata alapján meghatározott ügyintézési határidő innen kezdődik. A legtöbb bank a kérelem befogadásakor előszűrést is végez, hogy az eleve esélytelen igénylőket (pl. t etemes adóhátralékkal rendelkezők, korá b bi szerződésszegésük miatt „feketelistán” szereplők, jogszabályi tilalom alá esők stb.) a legkisebb mun kar áfordítással utasíthassa el. A dokumentumok benyújtását követően kerül sor a hitelkockázat elemzésre, mely a lakossági ügyfelek esetében – a nagy ügyfélszám és az egyenként nem túl jelentős összegek miatt – standardizált folyamat; míg a vállalati ügyfelek esetében egyedi, komplex csőd kockázat elemzést végeznek. Az igénylők által benyújtott hitelkérelmek a hitel összegének, futamidejének és típusának függvényében a megfelelő döntési szintekhez, ún. cenzúra bizottságok hoz kerülnek elbírálásra. Az egyes bizottságok a hitelkérelem alapján összeállított hitel-előterjesztést kapják meg, mely az ügyfél, a finanszírozandó „projekt” és az ügylet alapadatai mellett tartalmazza a kapcsolódó kockázatok bemutatását, az ügyfél - és adósminősítés, az ügyféllimit számítás, valamint a fedezetértékelés eredményét, és ezek alapján egy javaslatot a hitel megítélésére vonatkozóan. Ha a hitel elbírálása pozitív, akkor kerül sor a hitelszerződés megkötésére, mely szintén minden fontos részletet tartalmaz az ügyletre és az ügyfélre vonatkozóan. A szerződés aláírása után a hitelösszeg – a szerződésben foglaltak szerinti ütemezésben, formába n – folyósítható. A hitel futamideje alatt a bank – az ügylet volumenétől és az adós minősítésétől függően – meghatározott rendszerességgel, ismételten elvégzi az ügylet, az ügyfél és a fedezetek értékelését. A hitel monitoring , a hitelek utógondozása legalább olyan szerves része a hitelnyújtási tevékenységnek, mint a folyósítást megelőző feladatok A hitelkapcsolat megszűnése két formában történhet: Az adós visszafizeti a felvett hitelt kamataival együtt.
Az adós nem fizeti vissza a felvett hitelt és kamat ait – átmenetei likviditási problémák, váratlan események következtében.
41
Ez utóbbi esetben lehetőség van a hitel prolongálására, azaz a törlesztés átütemezésére. Ezt kezdeményezheti mind a hitelnyújtó (ez a jellemzőbb), mind a hiteladós. Tipikus megoldási formái: türelmi idő a tőketörlesztésre, futamidő meghosszabbítása, hitelkiváltás/áthidaló hitel. A bank késedelmes teljesítés esetén a hitelkamatok mellett jogosult késedelmi kamat felszámítására. Az ún. behajtási folyamatot 3 fő szakaszra bonthatjuk: 49 1.
szakasz: korai figyelmeztető jelek
szakasz: korai behajtás (soft collection) 3. szakasz: kései behajtás (hard collection) 2.
Az első szakaszban jellemzően még nincs késedelem, azonban a bank olyan információk birtokába jut, amelyek arra engednek következtetni, hogy a tartozás megfizetése problémás lehet a későbbiekben. Tipikus korai figyelmeztető jel például, ha az ügyfél nem fizeti jelzáloghitel esetében az ingatlan biztosítási díját, vagy ha jelentősen megváltoznak a bankszámla forgalmi adatai, esetleg valaki inkasszót nyújtott be az adott bankszámla ellen, vagy ha tulajdonosváltozás történik a cégben. A soft és a hard behajtás közötti határvonal bankonként eltérő lehet, azok jellemzőit és a folyamatot belső szabályzatokban rögzítik. Emellett befolyásolja az adós törlesztési késedelme, a hitel jellemzői (pl a fennálló tartozás, a hitel fedezettsége) , illetve a makrogazdasági helyzet is az egyes intézkedéseket. korai behajtást 3-60/90 napos késedelem jellemzi. Ekkor telefonon és postai úton többször felszólítják az ügyfelet tartozása rendezésére. A második -harmadik havi törlesztő részlet befizetésének elmaradását követően 60-90 napos késedelemnél küldik ki a felmondólevelet (30 napos hatályú). Ekkor az adóst tájékoztatják mind a lehetőségekről (átstrukturálási javaslatok), mind a felmondás jogi és anyagi következményeiről (teljes tartozás esedékessé válik, végrehajtás, egyéb költségek). A hazai nagybankok korai behajtással foglalkozó „csapata” 50-100 fő közötti és általánosságban elmondható, hogy nagy hatékonyságg al dolgoznak. A kései behajtás a hitel felmondásától, illetve ehhez nagyon közeli állapotból indul, amikor a késedelembe esés meghaladja a 60/90 napot. A Felügyelet meglehetősen komolyan vizsgálja, hogy a bank valóban megtett -e mindent a követelés behajtása érdekében. Az adós nemfizetése esetén a hitelező (de egyébként az adós vagy bíróság is) kérelmezheti felszámolási eljárás indítását, amelynek célja, hogy az adós fizetésképtelensége esetén a hitelezők kielégítést nyerjenek. Az eljárás megindításáról a 60 napon belül bíróság dönt, az ezt követő 2 évben zajlik a tényleges felszámolás, melynek lezárásaként ún. felosztási javaslat készül. Lényeges eleme e folyamatnak a fizetésképtelenség tényének megállapítása, bebizonyosodása. Ezt támasztja alá többek között, ha az adóssal szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelenül zárult , vagy ha jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított tartozását nem egyenlítette ki. Ha a bíróság elrendelte a felszámolást, akkor első lépésben random módon felszámolót választanak, aki felméri az adós vagyoni helyzetét és a vele szembeni követeléseket. Ezt követően értékesítik az adós vagyontárgyait (nyilvános pályázat vagy árverés) a lehető legmagasabb áron. A felosztási javaslatban rögzítik, hogy az egyes hitelezők milyen sorrendben és összegben nyerhetnek kielégítést. Meg kell jegyeznünk, hogy a vagyontárgyak értékesítéséből első körben a felszámolót fizetik ki, akinek feladata nem csak a folyamat lebonyolítása, hanem a A
49
A behajtási folyamat jellemzőit a mai, hazai gyakorla t alapján, általánosságban (és fedezett ügyletek esetére) mutatjuk be. Léteznek ettől részben vagy egészben eltérő gyakorlatot követő intézmények is a piacon. 42
vagyontárgyak állagmegóvásáért és őrzéséért is felelős, sőt az adós dokumentumainak tárolása is az ő feladata (40 évig kell tárolni a dokumentumokat). A következőkben, dióhéjban szólunk a fentebb említett végrehajtási eljárásról és fizetési meghagyásról is. Végrehajtási eljárás végrehajtható okirat kiadásával indítható. Ezt vagy bíróság, vagy közjegyző adja ki. Lényeges kritérium, hogy kötelezést (marasztalást) tartalmazzon, és az legyen teljesítési határidő utáni (lejárt). Egy ingatlan esetében első lépésben a tulajdoni lapra bejegyzik a végrehajtási jogot, azaz lefoglalják az ingatlant, korlátozzák a tulajdonos rend elkezési jogát. Ezt követi az árverés, amely ha több körben zajlik (sikertelen árverések esetén), akkor egyre alacsonyabb "kikiáltási árral" indul. A fizetési meghagyáshoz kapcsolódó kérelmet (a tartozás tényét igazoló dokumentumok bemutatása mellett) közjegyzőhöz kell benyújtani, aki az „ellenfél” megkérdezése nélkül 3 15 munkanapon belül kibocsátja a fizetési meghagyást. Ezzel szemben a kötelezett ellentmondással élhet a kézbesítést követő 15 napon belül. Ha ez megtörténik, akkor a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át, ha nem az adós elfogadja tartozása tényét, akkor az „ítélet jogerős”. A követeléskezelés, - behajtás a fentiek függvényében többféleképpen zárulhat: optimális esetben teljes megtérüléssel, a követelés értékesítésével 50 vagy a veszteség leírásával (megképzett értékvesztés felhasználása). A hitelnyújtás kapcsán érdemes megemlíteni a Központi Hitelinformációs Rendszer t (KHR), korábbi, közkedvelt nevén a BAR -listát, amely két fő részből tevődik össze: vállalati és lakossági nyilvántartásból áll. A vállalati nyilvántartás 3 további részre bontható, amelyből az egyik tartalmaz minden hitelfelvevő vállalkozást (tekinthető kvázi pozitív listának). A második kategóriában azok a vállalkozások szerepelnek, amelyeknek fedezethiány miatt 30 napot és 1 millió forintot meghaladó tartozásuk van; míg a harmadik csoport a készpénz helyettesítő fizetési eszközök (bankkártya, csekk) elfogadásával való visszaéléseket rögzíti. A lakossági ügyfeleket nyilvántartó rendszernek – amely szintén három kategóriára osztható – nincs pozitív része. Tartalmazza azokat a banki ügyfeleket, akik tartós (90 napon túli), nagy összegű (a mindenkori minimálbér összegét meghaladó) késedelembe estek; akik készpénz helyettesítő fizetési eszközzel csalást hajtottak végre; és akik valótlan adatok alapján kíséreltek meg pénzügyi szolgáltatásokat igénybe venni. Mindkét rendszer a lezárt ügyek után még 5 évig tartja nyilván az ügyfeleket. 51 (www.bisz.hu)
50
Követelésértékesítés vagy más néven engedményezés, olyan jogügylet, amely során a követelést harmadik félre ruházzák át. Erről az adóst értesíteni szükséges. A bankok gyakran a kisebb összegű követléseiket csoportosan/csomagban adják el. Jellemző, hogy a követeléskezelő kiválasztására tendert írnak ki. Az engedményezés egyben a portfólió tisztítás megfelelő eszköze. 51 A KHR-rel k apcsolatos tájékoztatás több lépcsőben történik. A pénzügyi szervezeteknek először a szerződés megkötésének kezdeményezését megelőzően kell írásban tájékoztatni az ügyfeleket arról, hogy milyen események bekövetkezésekor kerülnek be a KHR -be. Emellett 30 nappal az adatok KHR- be továbbítása előtt is értesíteniük kell az ügyfelet arról: tartozása akkora, hogy felkerülhet a „feketelistára”. Ha továbbra sincs változás és a hitelező intézmény elküldte a személyes adatokat a KHR - be, erről 8 n a pon belül köteles értesítenie az adott ügyfelet. A törvény azt is lehetővé teszi (évi egy alkalommal díjmentesen) az ügyfeleknek, hogy megtudják, milyen adatokat tartalmaz róluk a KHR, ezt a betekintési jogot bármely hiteladat -szolgáltató révén gyakorolni lehet. Az erre a cél ra kialak ított nyomtatvány az ún. ügyféltudakozvány. Kifogásra annál a pénzügyi szervezetnél kerülhet sor, amelyik a listára történő felvitelt kezdeményezte, illetve a KHR -t működtető BISZ Központi Hitelinformációs Zrt-nél (BISZ Zrt.). A kif ogást 15 napon belül kötelező kivizsgálni, és a nyilvántartottat írásban értesíteni kell annak eredményéről. A BISZ Zrt. Üzletszabályzata kimondja, hogy a KHR a lezárt adatok nyilvántartására a törvényben meghatározott maximális 5 éves időt teljes mértékben kihasználja. Ez azt jelenti, hogy az adósok ne mcsak mulasztásuk fennállásának ideje alatt, hanem a késedelem megszűnését követően még 43
3.2.2. Ügyfélminősítés
Az ügyfélminősítés célja az ügyfél bedőlési valószínűségének (probability of default, PD) meghatározása. A PD konkrét meghatározás a bankonként eltérhet, de jellemzően annak valószínűségét fejezi ki, hogy az ügyfél mekkora valószínűséggel nem fizet a következő egy évben. Az ügyfélminősítés során a bankok eltérő módon kezelik a lakossági (retail) és a vállalati (coporate) ügyfeleiket. A minősítés során mindkét csoport esetében a hitel visszafizetésének forrásait veszik figyelembe, illetve értékelik azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják ezeket a forrásokat. Lakossági ügyfelek esetében a havi jövedelem a felvett hitel törlesztésének alapja, ennek megfelelően az ügyfélminősítés szempontjai között jellemzően az alábbiak szerepelnek: 52 Munkaviszonyra vonatkozó adatok – életkor, folyamatos munkaviszony időtartama, beosztás
Jövedelmi helyzet – a havi, rendszeres jövedelem nagysága és összhangja az igényelt hitel havi törlesztő részleteivel Hitelintézeti kapcsolat ok – korábbi tapasztalatok, BAR -lista, közüzemi tartozások
Családi állapot, eltartottak száma
Egyéb – vagyoni helyzet, megtakarítások volumene és típusa Az egyes szempontoknak – a banki elvárásoknak – való megfelelés mértéke alapján különböző pontszámokat kapnak a hiteligénylők, amely alapján különböző minősítési/kockázati kategóriákba kerülnek besorolásra (scoring).
A bankok a hiteligény elbírálásakor a keresőképes, aktív lakosságot preferálják. Egy önálló jövedelemmel nem rendelkező fiatal, vagy a nyugdíjas éveihez közel álló, illetve már inaktív személy kevésbé vonzó potenciális hiteladós a bankok szemével nézve. Valamennyi hitel megítélésének alapfeltétele a munkáltatói jövedelemigazolás. Gyakran a maximális havi törlesztő részletek, a hitel futamideje – így az igényelhető hitel maximális összege is – a havi, nettó kereset függvénye. A lakossági hitelezést – a nagy ügyfélszám és az igénylések egyenkénti kis összege miatt – a tömegszerűség jellemzi, ennek megfelelően a hitelkérelmek elbírálása, az ügyfélminősítés is standardizált folyamat. A vállalati ügyfelek értékelése – általában – nagyobb részt objektív, kisebb részt szubjektív szempontok alapján történik. Az objektív értékelés során a vállalatok pénzügyi beszámolói, kimutatásai, tervei alapján meghatározott mutatószámokból indulnak ki. A likviditás, a tőkeszerkezet, a jövedelmezőség és az adósságszolgálat elemzése elsődleges fontosságú szempontok.53
öt éven át szerepelni fognak a negatív listán. Az öt év letelte után viszont a BISZ Zrt. a referenciaadatokat véglegesen és vissza nem állí tható módon törli. 52 Az egyes bankok egymástól eltérő szempontokra helyezhetik a hangsúlyt. 53 Példaként ld. a jegyzet 2. sz. Mellékletét . 44
A legelterjedtebb mutatók az egyes területeken – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak: Likviditás:
Likviditási ráta = Forgóeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek Lik viditási gyorsráta = ( Forgóeszközök – Készletek ) / Rövid lejáratú kötelezettségek
Tőkeszerkezet: Tőkeellátottság = Saját tőke / Összes Eszköz Eladósodottság aránya = Kötelezettségek / Eszközök összesen
Jövedelmezőség (A „jól bevált” ROA, ROE és ROIC mutatók 54 mellett): Nyereség -visszaforgatás aránya = Mérleg szerinti eredmény / Saját tőke
Tevékenység haszonkulcsa = Üzemi tevékenység eredménye / Értékesítés nettó árbevétele
Adósságszolgálat:
Kamatfedezet = Üzemi tevékenység eredménye / Fizetett kamatok és kamatjellegű
kifizetések Cash-flow fedezet = (Adózott eredmény + Amortizáció) / Fi zetett kamatok és kamatjell egű k ifizetések
Egyéb irányadó objektív mutatók, melyek között kiemelt fontosságúak az egy alkalmazottra vetített nyereség és működési költségek, valamint az éves árbevétel, a mérlegfőösszeg, az adózott eredmény stb. éves változása. Az egyes – hiteligénylő – vállalatokra számított mutató értékeket jellemzően iparági adatokhoz viszonyítva értékelik. Különböző fizetős adatbázisok állnak a bankok
54
ROA – Return on Assets (Eszközarányos megtérülés), mely az adózott eredmény és az összes eszköz hányadosa. ROE – Return on Equity (Saját tőke arányos megtérülés), mely az adózott eredmény és a saját tőke hányadosa. ROIC – Return on Investment Capital (Befektetett tőke megtérülése), mely az (üzemi tevékenység eredménye * (1 - társasági adókulcs)) / Átl . (Összes forrá s - Szállítók - Passzív időbeli elhatárolások) képlet alapján határozható meg.
45
rendelkezésére, melyek iparági adatokat tartalmaznak, ezáltal segítik az értékelés szempontjainak kialakítását. Az iparági átlagoktól való eltérés mértéke alapján pontozzák a hiteligénylőre vonatkozó ráták értékeit, majd a bank összegzi az eredményeket, mely alapján – általában a szubjektív elemzés eredményének figyelembe vételével – besorolja a vállalatot valamely minősítési kategóriába. A szubjektív elemzés keretében az alábbi tényezőket vizsgálják:
– átlátható tulajdonosi struktúra, tulajdonosok között i kapcsolat, tulajdonosok és menedzsment viszonya Menedzsment – képességek, szakmai kvalitások, utódlás
Tulajdonosi szerkezet
Működési környezet, piaci és ágazati kilátások és kockázatok – ágazat helyzete, fejlődési trendek, lehetőségek, piac telítettsége, a vállalat ágazaton belüli pozíciója, versenyhelyzet, versenytársak jellemzői
Egyéb – egyéb fejlesztési, beruházási tervek, eddigi beruházások eredményessége A fenti tényezőket a bank elvárásainak való megfelelés alapján pontozzák.
Az egyes tényezők és mutató csoportok – azok fontossága vagy az ágazat, illetve a vállalat sajátosságai függvényében – eltérő súllyal szerepelhetnek a minősítés, a besorolás során. A 3.1. táblázat a szubjektív és az objektív értékelési szempontok összegzése alapján előálló ügyfélminősítést tartalmazza. A táblázatban szemléltetett besorolási elv szerint a bank külön minősítési kategóriákba sorolja ügyfeleit az objektív és a szubjektív szempontok alapján. Majd a két besorolás összekapcsolása eredményeként áll elő az ügyfél hitelképességének értékelése. 3.1. táblázat: Ügyfélminősítés OBJEKTÍV / SZUBJEKTÍV
A
B
C
D
E
A
AA
BA
CA
DA
EA
Feltétel nélkül
Kimagaslóan
Átlagosan
Hitelképtelen
Hitelképtelen
B
AB
BB
CB
DB
EB
Kimagaslóan
Átlagosan
Mérsékelten
Hitelképtelen
Hitelképtelen
C
AC
BC
CC
DC
EC
Átlagosan
Átlagosan
Mérsékelten
Hitelképtelen
Hitelképtelen
AD
BD
CD
DD
ED
Hitelképtelen
Hitelképtelen
Hitelképtelen
Hitelképtelen
Hitelképtelen
AE
BE
CE
DE
EE
Hitelképtelen
Hitelképtelen
Hitelképtelen
Hitelképtelen
Hitelképtelen
D E
Forrás: saját szerkesztés
46
A fenti táblázat öt csoportba sorolja az ügyfeleket: Feltétel nélkül hitelképes – elsőrangú ügyfél, kiemelt figyelmet és kiemelkedő szolgáltatásokat igényel, ügyfélkapcsolatok ápolása és kiépítése, szélesítése jövedelmező a bank számára (kiemelt ügyfél).
Kimagaslóan hitelképes – jelentős ügyfelek, hosszú távú ügyfélkapcsolat jövedelmező.
Átlagosan hitelképes – az ügyfélkapcsolat erősítése nem szükséges. Mérsékelten hitelképes – hitelkapcsolatok felülvizsgálata szükséges.
Hitelképtelen – hitelkapcsolat létesítése nem célszerű.
3.2.3. Fedezetértékelés
A bankok a hitelkockázat mérséklésére, illetve a veszteség csökkentésére, a folyósított hitelnek, azaz a vállalt kockázati kitettségnek megfelelő értékű fedezetet kérnek ügyfeleiktől. A fedezetekre vonatkozóan az alábbi kritériumoknak kell megfelelni: Értékesíthetőség/Likviditás: a bank olyan forgalomképes fedezeteket fogadhat el, melyek belátható időn belül értékesíthetők. Értékelhetőség: a fedezeteknek valamilyen reális szempont alapján értékelhetőnek kell lenniük.55 Érvényesíthetőség: a banknak rendelkezni kell a fedezetre vonatkozó jogi érvényesíthetőséget biztosító és igazoló dokumentumokkal.
Értékállóság/Időbeli stabilitás: a fedezeteknek értékállónak kell lenniük a hitel
teljes futamideje alatt.
A jelenlegi szabályozás 56 a fedezetek két nagy csoportját különíti el:
Előre rendelkezésre bocsátott fedezetek,
Előre nem rendelkezésre bocsátott fedezetek. Az előbbi csoportba sorolhatók a pénzügyi biztosítékok, az ingatlan fedezet, az ingóság, az óvadékba vagy letétbe helyezett készpénz és betét. Az utóbbi csoportba pedig – többek között – a garancia- és a kezességvállalás tartoznak.
ingatlan és ingóság esetében az érvényesíthetőség miatt alapvető kritérium a zálogjog bejegyzése, mely a hitelnyújtó bank kedvezményezettségét jelöli. Az ingatlanokat és az ingóságokat a bankok gyakran az ún. menekülési érték en számítják be fedezetként, mely a piaci érték 50-70 százaléka között mozog. A menekülési érték kalkulálásakor azt veszik figyelembe, hogy 90 napon belüli (sürgős) értékesítés esetén a fedezet milyen megtérülést eredményezne a banknak. Az
óvadékba helyezett értékpapír piaci értékét folyamatosan felül kell vizsgálni, emellett lényeges kérdés az értékpapír és a hitel futamidejének összhangja. Ha az értékpapír lejárata korábbra esik, mint a hitel lejárati ideje, az adós köteles pótlólagos fedezetet biztosítani. Az
55
Például ingatlan fedezet esetében szükséges betartani a hitelbiztosítékként elfogadott ingatlanok értékének meghatározására vonatkozó PM rendelet rendelkezéseit (módszertan és hivatalos értékbecslők alkalmazása). Ingóságok esetében bekerülési érték, újraelőállítási érték és piaci összehasonlító elemzések jelenthetik a reális érték meghatározásának alapját. Pénzügyi biztosítékoknál a másodlagos piaccal rendelkező pénzügyi eszközök elfogadása preferált, a készpénz és a betét mellett. 56 196/2007 Kormányrendelet a hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről 47
kezesség vállalásnak két alapvető formája terjedt el: az egyszerű és a készfizető kezesség vállalás. Az előbbi esetben a bank az esedékes tartozás elmaradásakor első lépésben az adóstól próbálja meg behajtani annak kötelezettségét; majd a behajtás sikertelenségét követően fordul a kezeshez. A készfizető kezesség lényege, hogy törlesztési késedelem esetén a bank a kezesnek is egyből felszólítást küld és a megadott határidőn belül vagy az adós, vagy a kezességet vállaló fél köteles rendezni a tartozást. A bankgarancia lényege, hogy egy bank garanciát vállal egy ügyfél másik bankkal szemben keletkezett tartozásának visszafizetéséért. A
nyújtása azokban az esetekben gyakori, amikor a számlavezető bank garanciát vállal egy ügyfele másik banknál felvett hiteléért, mely nemzetközi forrásokat kedvezményes kamatozással csatornázó hitel. 57 Bankgarancia
3.2.4. Ügyletminősítés
A bankok kötelesek rendszeres időközönként – a kitettség mértékétől függő gyakorisággal – minősíteni kihelyezéseiket. 58 Az ügyletminősítés során a besorolás mérlegelési szempont jai a következők: Tőke és kamattörlesztési késedelmek;
Ügyfél pénzügyi helyzetében, jövedelemtermelő változások, az ügyfélminősítés eredménye; Ügyfélhez kapcsolódó országkockázat;
képességében
beállott
Fedezetek értékében, mobilizálhatóságában és hozzáférhetőségében bekövetkezett negatív változások. A kintlévőségeket, a befektetéseket és a mérlegen kívüli kötelezettségeket rendszeresen minősíteni kell és be kell sorolni őket ún. eszközminősítési kategóriákba, valamint szükség esetén értékvesztést kell elszámolni, illetve céltartalékot kell képezni a törvényi előírásoknak megfelelően.
Azok a követelések, melyek esetében a törlesztés késedelme nem haladja meg a 15 napot (lakossági ügyfeleknél a 30 napot), illetve az ügylet fedezetét képező vagyontárgy nem sérült, a problémamentes kategóriába tartoznak. Míg azok a követelések, amelyek esetében 15, illetve 30 napot meghaladó fizetési késedelem fordul elő vagy a fedezet sérült, illetve megsemmisült a minősített kategóriák egyikébe sorolandók. A bankok minősített kihelyezés állománya – a fent említett szempontok alapján – további négy kategóriába különítendő el, melyek a következők: Külön figyelendő
Átlag alatti
Kétes
Rossz
Külön figyelendő kategóriába sorolandók azok a kintlévőségek, amelyekkel kapcsolatosan – a hitelintézet birtokába került információk alapján – minimális mértékű veszteség valószínűsíthető.59 57
A PHARE program keretében igényelhető a vállalatok struktúrájának átalakítására szolgáló, a privatizációra való felkészítést segítő kedvezményes kamatozású hitelek a HYFERP (Hybrid F und for Enterprise Restructuring and Privatization) hitelek, melyek kizárólag a Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) keresztül érhetők el; nemcsak az MFB-nél számlát vezető vállalkozások számár a. 58 Forrás: 250/2000 (XII.24.) Kormányrendelet 7. sz. melléklet 48
Átlag alattinak minősülnek alapvetően azok a tételek, amelyek a rendelkezésre álló információk alapján a szokásosnál magasabb kockázatúnak minősülnek, amelyek esetében bizonytalan mértékű veszteség valószínűsíthető. 60 Kétesnek minősülnek azok a kintlévőségek, amelyek esetében a törlesztési késedelem tartós (legalább kilencven napot meghaladó) vagy rendszeres, és egyértelműen megállapítható, hogy a hitelintézetnek komoly – a külön figyelendő és az átlag alatti állományokhoz képest nagyobb – veszteséget okoznak, és amelyre a rendelkezésre álló hitelbiztosíték értéke nem nyújt fedezetet. Rossznak minősülnek azok a tételek, amelyek esetében a keletkező veszteség előreláthatóan számottevő, 61 az adós törlesztési kötelezettségének többszöri felszólítás után sem tesz eleget vagy az ügyfél ellen felszámolási eljárás indult meg. Az értékpapírok, a befektetések és a követelések (a mérlegtételek) után értékvesztést kell elszámolni, ha az eszközök könyv szerinti értéke magasabb, mint a várható megtérülés. Abban az esetben, ha a megtérülés magasabb a vártnál, az értékvesztés visszaírására kerül sor. Céltartalék ot a függő és jövőbeni kötelezettségek, azaz a mérlegen kívüli tételek után kell képezni. A céltartalék felszabadítására akkor van lehetőség, ha a mérlegen kívüli kötelezettség, melyre a céltartalék vonatkozott, megszűnik; illetve, ha a képzett céltartalék meghaladta a tényleges veszteséget. 3.2. táblázat: Értékvesztés és céltartalék meghatározása
Értékvesztés, céltartalék mértéke az állomány százalékában meghatározva Állomány minősítése
Minimum (%)
Maximum (%)
Problémamentes
0
0
Külön figyelendő
1
10
Átlag alatti
11
30
Kétes
31
70
Rossz
71
100
Forrás: saját szerkesztés A 3.2. táblázat azt mutatja, hogy az egyes minősítésekhez milyen mértékű értékvesztést kell elszámolni. A vonatkozó jogszabályok az egyes kategóriákra az értékvesztés, illetve a céltartalék nagyságára vonatkozóan minimum és maximum értékeket határoznak meg. A táblázat szerint a külön figyelendő minősítésű állomány után a bank az állomány 10 59
A külön figyelendő eszközminősítési kategóriába tartozik az a kintlévőség, amely esetében a veszteség a tétel bekerülési értékének, illetve törlesztésekkel csökkentett bekerülési értékének, a mérlegen kívüli követelés esetében annak nyilvántartási értékének 10 százaléka körül valószínűsíthető és ezt a hitelbiztosítékok várhatóan nem fedezik. 60
Várható veszteségük nem haladja meg a tétel bekerülési értékének, illetve törlesztésekkel csökkente tt bekerülési értékének, a mérlegen kívüli kötelezettség nyilvántartási értékének 30 % -át és azt a rendelkezésre álló fedezet értéke nem fedezi 61 Várható veszteségük meghaladja a tétel bekerülési értékének, illetve törlesztésekkel csökkentett bekerülési értékének, a mérlegen kívüli kötelezettség nyilvántartási értékének 70 % -át és azt a rendelkezésre álló fedezet értéke nem fedezi
49
százalékáig számolhat el értékvesztést, illetve képezhet céltartalékot. Az átlag alatti állomány esetében legalább az állomány 11, a kétes követelések esetében legalább 31 százalékának megfelelő összegű „tartalékot” szükséges elkülöníteni. A rossz minősítésű kategóriába tartozó tételek után pedig legalább 71 százaléknak megfelelő nagyságú értékvesztés, céltartalék képzendő. A jegyzet 3. sz. Melléklete a minősítési szempontok összekapcsolását szemlélteti. 3.2.5. Hitelmonitoring
A hitelek utógondozásának célja, hogy a bank időben felismerje a megtérülést veszélyeztető tényezőket. Ezen keresztül határozhatók meg azok az intézkedések, melyek révén biztosítható a megtérülés, illetve mérsékelhető a veszteség. A hitelmonitoring rendszeres tevékenység, melynek keretében ismételten elvégzik az ügyfél - és ügyletminősítést, valamint a fedezetértékelést. A monitoring rendszerességét az ügyféllel szembeni kitettség határozza meg, azonban az ügyfélre vonatkozóan harmadik – független – féltől kapott információk indokolttá tehetik a rendkívüli/időközi értékeléseket. A hitelkockázat kezelésében kiemelt szerepet kapnak a limitek , amelyek vonatkozhatnak iparágra, ügyfélcsoportra, földrajzi területre, termékre, devizanemre vagy akár futamidőre is.
3.3. Piaci kockázat A piaci kockázat a piaci változók ingadozásából fakad. Ez az ingadozás, volatilitás befolyásolja a bank követeléseinek és kötelezettségeinek értékét, ráadásul a kamatlábak és az árfolyamok mozgásának irányát – elméletileg – lehetetlen előre jelezni. Mindez kockázatot jelent a gazdasági szereplők számára, akik ezért a piaci áringadozásnak kitett pozícióik fedezésére törekednek. A piaci kockázatok azonban konzervatív kockázati politika alkalmazása esetén sem küszöbölhetők ki teljes mértékben, mivel a piaci változók nagyon érzékenyen reagálnak a gazdaságot érintő legcsekélyebb változásra is. A szakirodalom a piaci kockázatok körébe sorolja a kamatlábkockázatot és az árfolyamkockázatot. A kamatkockázat egyrészt annak a kockázatát jelenti, hogy a piaci kamatok változásának hatására megváltozik az eszközök és források kamatozása is, mely befolyással van a bank kamatjövedelmére. Másrészt a piaci kamatlábak változása következtében megváltozik a pénzügyi instrumentumok (értékpapírok, betétek, hitelek, stb.) piaci értéke is. Ez utóbbit érinti az árfolyamkockázat is, mely a bank által a portfóliójában tartott értékpapírok és a különböző országok fizetőeszközei 62 árfolyamának, piaci értékének változásából fakad. A piaci kockázat az eszközök és források kamat - és árfolyam érzékenységének, átárazódási szerkezetének – például az eszközök és a források futamidejének, a kamatperiódusoknak vagy a devizanemeinek – összehangolásával kezelhető. Emellett a piaci kockázat fedezésének elterjedt eszközei a határidős, az opciós és a swap ügyletek. A piaci kockázat kezelésére gazdag eszköztár, sok év kamatláb - és árfolyam mozgásait tartalmazó adatbázis áll a bankok rendelkezésére. Az óriási adattömeg és a kifinomult modellek révén viszonylag megbízható elemzések, becslések készíthetők a jövőre vonatkozóan. Ennek köszönhetően a piaci kockázatok kezelése a banki kockázatkezelés messze legfejlettebb területe. Az elmúlt évtizedek kisebb -nagyobb válságai beigazolták, hogy e modellekre való túlzott mértékű támaszkodás komoly veszélyeket rejt magában.
62
devizaárfolyam kockázat / valutaárfolyam kockázat
50
3.4. Működési kockázat A működési kockázat a banki kockázatkezelés egyik leginkább vitatott területe. Mind az elméleti közgazdászok, mind a gyakorlati szakemberek számos oldalról közelítik e kockázat típust és az egyes kockázatkezelési módszerek alkalmazhatóságáról is erősen megoszlanak a vélemények. Sokáig alapvető problémát jelentett a működési kockázat egységes definíciójának hiánya. Azt azonban mindenki felismerte, hogy a technológiai fejlődés, valamint a liberalizáció és a dereguláció nyomán megváltozott működési környezet és szervezeti struktúrák a bankbiztonsági kockázatok felerősödését eredményezték. Az említett folyamatok és a pénzügyi közvetítő intézmények közötti éleződő verseny a banki szolgáltatás választék bővülésével és a pénzügyi termékek egyre összetettebbé válásával járt. Mindeközben intenzív földrajzi terjeszkedés, a bankfiókok számának növekedése, az elektronikus bankolás terjedése, a felvásárlások és akvizíciók számának növekedése, pénzügyi holding társaságok, konglomerátumok létrejötte jellemezte a pénzügyi közvetítők piacát. Számos okot tudunk tehát felsorakoztatni, amelyek a hatással vannak a működési teljesítményre és amelyek a működési kockázat középpontba kerülését eredményezték. E folyamatokat felerősítették az elmúlt 2 -3 évtized olyan pénzügyi visszaélései, mint például a német Metallgessellschaft AG, az angliai Barings Bank vagy az ír Allied Irish Bank által okozott jelentős veszteségek, melyek hátterében – többek között – a külső és belső kontrollok hiánya és/vagy nem megfelelősége állt, lehetővé téve a túlzott mértékű kockázatvállalást. A Bázeli Bizottság által 1999 -re kidolgozott – majd ezt követően többször módosított és végül 2004 júniusában elfogadott – Bázel II tőkeegyezmény megjelenéséig lényegében nem szenteltek komoly figyelmet a működési kockázatoknak. A tőkeegyezmény a következőképpen definiálja a működési kockázatot: a nem megfelelő, illetve meghiúsult folyamatok, emberi és rendszerbeli hibák, valamint külső események következtében fellépő veszteség kockázata. Azt mondhatjuk, hogy – a kezdeti számos kritika ellenére – napjainkra e meghatározás egységesen elfogadottá vált, elsősorban azért, mert ez ragadja meg leginkább a működési kockázat sajátosságait. E definíció szerint a működési kockázat magában foglalja a jogi és compliance kockázatokat, ugyanakkor a reputációs, a stratégiai és az egyéb üzleti kockázatokat nem. 63 Bizonyos intézmények – elsősorban a nagyobb bankok – előtérbe helyezik saját meghatározásaikat. Íme ezek közül néhány Chernobai et al . (2007. 17- 18. p.) alapján. A Barclays Bank 2004-es éves jelentésében a működési kockázat legfőbb forrásainak, kritikus pontjainak a működési folyamatok megbízhatóságát, az IT biztonságot, a kiszervezett tevékenységeket, a beszállítóktól, ügyfelektől, partnerektől való túlzott mértékű függőséget, a szervezeti és a stratégiát érintő változásokat, változtatásokat, az ügyfélszolgálat minőségét, a munkatársak képzését, a fluktuációt, valamint a jogszabályi környezet változásait emelte ki. A Deutsche Bank 2005-ös éves jelentése alapján a működési kockázat olyan potenciális veszteségek bekövetkezésére utal, amelyek az alkalmazottakhoz, szerződésekhez, dokumentációhoz, technológiához, a banki infrastruktúrát érintő meghibásodásához, külső befolyásoló tényezőkhöz és az ügyfélkapcsolatokhoz köthetők. 2003 októberében a US Securities and Exchange Comission (SEC) a működési kockázatokat elsősorban a kontrol 63
Gopinath (2009.) szerint a jogi
és compliance kockázat egyrészt a termékekhez és ügyfelekhez kapcsolódó dokumentáció hiányosságaiból és be nem tartásából ered, másrészt a jogszabályi környezet változásai és a jogszabályok figyelmen kívül hagyása indukálják. Lehetséges hatásai a következők: panasz az intézmény ellen, bírság, büntetés, presztízs veszteség stb. Míg a hírnév -, a stratégiai és az egyéb üzleti kockázatok nem, illetve nehezen mérhetők. Például a sikkasztás maga után vonhatja az ügyfelek elfordulását a banktól. Ugyanakkor az elveszett ügyfél miatt kieső bevételek számba vétele nehézkes, azok csupán becsülhetők. A Bázeli Bizottság pedig a diszkrét, mérhető pénzügyi veszteséggel járó események megragadására törekedett. 51
folyamatokban bekövetkező fennakadásokhoz, nem megfelelőséghez rendelte hozzá. Kiemelte a nem engedélyezett kereskedési tevékenységet, limitek túllépését, a kereskedési és back office f unkciók nem megfelelő ellátását, szakmai hozzáértés hiányát és a számítógépes rendszerek, hálózatok meghibásodását. A PSZÁF belső tőkeszámításról szóló útmutatójában ( PSZÁF , 2010a.) a következőképpen jelenik meg a működési kockázat: „Működési kockázat a nem megfelelő belső folyamatok és rendszerek, külső események vagy a személyek nem megfelelő feladatellátása miatt felmerülő, illetőleg jogszabály, szerződés vagy belső szabályzatban rögzített eljárás megsértése vagy nem -teljesítése miatt keletkező, jövedelmezőséget és tőkehelyzetet érintő veszteségek veszélye.”
3.4.1. Működési kockázati események Az alábbiakban néhány tipikus működési kockázatot hordozó esemény kerül bemutatásra. A bank alkalmazottai és a vezetők által elkövetett működési kockázatot jelentő esemény „történhet” akaratlanul és szándékosan. Az előbbi kategóriába sorolhatók a tévedés, a szakmai hozzáértés hiánya miatti hibák, a mulasztás, a fegyelmezetlenség, a figyelmetlenség okozta hibák stb. A tudatos károkozás általában információ és pénz jogosulatlan eltulajdonítására irányul: banktitok megszerzése, hiteles információk megváltoztatása vagy hamis információk bevitele, lopás, csalás, megvesztegetés stb. A külső veszélyforrások között az emberi tényezőnek szintén jelentős szerepe van. Gondoljunk csak a merényletekre (pl. WTC elleni merénylet), a rablásokra (pl. a móri rablógyilkosság az Erste Bankban), a vandalizmusra (pl. ATM-ek megrongálása), a bankok számítógépes rendszerének feltörésére. Emellett az utóbbi években „népszerű” outsourcing vagy akár a karbantartásokat végző szervizcégek is veszélyforrást képeznek. A környezeti, természeti hatások is külső veszélyforrást jelentenek: árvíz, földrengés, villámcsapás, melyek elsősorban a bank állóeszközeit (épületek, berendezések, informatikai rendszerek) károsítják, de közvetve fennakadásokat okoznak az üzleti folyamatokban. A folyamat és rendszerbeli hibák hoz sorolhatók a bank profiljához, stratégiájához és üzletviteléhez nem vagy nem megfelelően illeszkedő, a banki infrastruktúra alapját képező számítógépes hálózat, IT rendszer. A leggyakoribb ilyen jellegű problémák a nyilvántartási és dokumentációs problémák, minden az IT rendszerrel (hardver, szoftver) és az információkkal (gyűjtésük, feldolgozásuk, archiválásuk) kapcsolatos meghibásodás, amelyek akadályokat jelentenek a napi tevékenység folyamatos végzésében.
52
3.3.ábra: Működési kockázat összetevői
Forrás: Chernobai et al. (2007.) A működési kockázat könnyebb értelmezése és a hatékony kezelés előmozdítása céljából célszerű a kockázatot kiváltó okok, a kockázati események és a hatások egymásra hatását vizsgálni, melyet a 3.3. ábra is szemléltet. A kockázati eseményt előidéző okok nagyon sokszínűek lehetnek. Csakhogy néhány példát említsünk. Ellenőrzési hiányosságok, nem megfelelő toborzási, kiválasztási folyamat eredményezheti szakmailag nem kompetens, nem megbízható személy „beágyazódását” a szervezetbe (a kockázati esemény ez esetben lehet sikkasztás, ügyféladatok nem megfelelő kezelése, mulasztás stb). A banki infrastruktúra meghibásodása, karbantartási hiányosságok, külső adatbázisok elérhetetlensége szintén fennakadásokat okozhatnak a napi folyamatos üzletmenetben. A hatások között elsősorban a pénzügyi veszteség, az elmaradt bevétel és hozam, a bírságok és büntetések, a leírás, a meg nem térült visszkereset, a kártérítések, a peres eljárások költsége és egyéb jogi költségek, a tárgyi eszközök pótlásának költsége emelhetők ki. A Bázeli Bizottság ajánlása – és ennek megfelelően az uniós és a hazai szabályozás – a alábbi táblázatban látható esemény típusokat, veszteség kategóriákat különíti el egymástól, melyeket a bankoknak is követniük kell a gyakorlati alkalmazás során.
53
3.3.táblázat: Működési kockázati események típusai Eseménytípus
Definíció
Belső csalás
szándékosan elkövetett cselekmény , amelyben legalább az egyik fél az adott szervezet munkatársa
jogosulatlan tevékenység , hűtlen kezelés , csalás, sikkasztás
Külső csalás
harmadik fél által elkövetett szándékos cselekmény
lopás , csalás, hackertámadás
foglalkoztatási, egészségügyi és munkabiztonsági szabályok be nem tartása , egyenlő bánásmódra vonatkozó előírások megsértése ügyféllel szemben nem szándékosan elkövetett esemény,illetve egy termék jellemzőiből vagy tervezéséből adódó kár a tárgyi eszközöket (ingatlanok, ingóságok ) sújtó, azok részleges vagy teljes értékvesztését okozó természeti katasztrófa vagy emberi cselekedet
zaklatás, hátrányos megkülönböztetés, személyi sérülés dokumentációs hiányosságok
Üzletmenet fennakadása , rendszerhiba
az informatikai és telekommunikációs rendszer és infrastruktúra meghibásodásai
szerverhiba
Végrehajtás, teljesítés és folyamatkezelés
tevékenységek , feladatok nem megfelelő kezelése
ügyletek hibás feldolgozása , beszállítókkal kapcsolatos probléma
Munkáltatói gyakorlat és munkabiztonság Ügyfelek , termékpolitika és üzleti gyakorlat
Tárgyi eszközöket ért károk
Példák
árvíz, villámcsapás, vandalizmus, terrorizmus
Forrás: Chernobai et al. (2007.) és Mkr. 13. §. alapján A szakirodalomban és a gyakorlatban is léteznek más megközelítések, azonban a saját kategorizálást minden esetben meg kell tudni feleltetni a jogszabályokban definiált eseménytípusoknak. Az elmúlt években több felmérés is készült, melyek viszonylag egyöntetűen reprezentálják, hogy gyakoriság tekintetében a külső csalások és a végrehajtás, folyamatirányítás területén jelentkező hibák emelkednek ki; míg az okozott kár nagysága tekintetében a számosságában is kiemelkedő végrehajtás és folyamatirányítás mellett, az ügyfelek, üzleti gyakorlat, termékpolitika terén tapasztalt hibák, hiányosságok jelentősek. Lásd. 5.sz. Melléklet. A működési kockázat esetében az események gyakorisága és súlyossága meghatározó szempontok a kockázatkezelést tekintve. A kockázatot ezek mentén egy kétdimenziós mátrixban értékelhetjük, négy csoportba sorolva a lehetséges kockázati eseményeket. A ritkán előforduló és kis veszteséget okozó incidensek elhanyagolhatók, mert a megelőzésükre, a bekövetkező kár mértékének mérséklésére irányuló erőforrások, tevékenységek költsége meghaladná a kezelés révén nyerhető hasznokat. A gyakran előforduló és súlyos veszteséget okozó események által sújtott területek leépítendők a bank számára – pontosan a keletkező veszteség, vállalat fennmaradását befolyásoló nagyságrendje miatt. Egy ártérre vagy folyó partra épült fiók, amelyet évente rendszeresen be kell zárni, mert elönti a víz, rendszeres problémát és jelentős veszteséget jelent a bank számára; így annak végleges bezárása, áthelyezése ésszerű döntés. A gyakran előforduló, de egyenként kis veszteséget előidéző események a veszteség halmozódása révén, akár jelentős károkat okozhatnak. Számbavételük, kezelésük így kulcsfontosságú az intézmény számára. A ritkán előforduló, de bekövetkezés esetén jelentős veszteséggel járó események szintén prioritást kell, élvezzenek, a banknak védekezni kell ellenük, például biztosítás révén.
54
3.4.ábra: Működési kockázati események mátrixa
Forrás: saját szerkesztés Miután bemutatásra került a működési kockázat, megállapítható, hogy az más kockázatoktól számos jellemvonásában eltér. Ennek megfelelően a kockázatok azonosítására, megértésére, kezelésére és mérséklésére szolgáló módszertanok, megközelítések is különböznek a megszokott technikáktól. E komplexitás és a számos kihívás elfogadása sok esetben akadályokba, ellenállásba ütközött a vezetés részéről, azonban a működési kockázat szabályozói szinten való megjelenése, beépülése a joggyakorlatba elengedhetetlenné tette, hogy az intézmények nyitottak legyenek az új módszertanok átfogó kockázatkezelési rendszerbe történő integrálására.
3.4.2. Működési kockázat kezelése Hogy a bank a dinamikusan változó működési környezetben is képes legyen megfelelni a különböző érdekhordozók elvárásainak, elengedhetetlen a megfelelő kockázatkezelési struktúra kialakítása, fejlesztése és folyamatos felülvizsgálata. A működési kockázatra fókuszálva a kockázatkezelés alábbi lépéseit különíthetjük el egymástól, melyek szoros kapcsolatban (kölcsönhatásban) állnak egymással: Veszteségadatok gyűjtése és elemzése (azonosítás és mérés)
Külső adatok felhasználása (mérés) Kockázati önértékelések (azonosítás és mérés) Forgatókönyvek kidolgozása (mérés és intézkedések) Kockázati indikátorok (mérés, intézkedések és monitoring)
A működési kockázattal kapcsolatos banki teendőket két kategóriába sorolhatjuk. A kockázatkezelés egyes lépéseit, mint például a veszteségadatok és a kockázati indikátorok gyűjtését és részben az önértékeléseket is decentralizáltan, szervezeti egységenként vagy üzletáganként, vagy egyéb más bontás szerint kijelölt felelősök végzik. A kockázatkezelés többi lépését, mint például a forgatókönyvek kidolgozása, a gyűjtött adatok elemzése és értékelése, a decentralizált kockázatkezelők munkájának kontrollja és értékelése pedig eg y központi egység feladata. 55
Azonosítás és számszerűsítés Az események és a kritikus területek azonosítását szolgálják a veszteségadatbázisok és a rendszeresen végzett kockázati önértékelések. A bankok – a jogszabályoknak megfelelően – a veszteségadatokat üzletágakba és veszteségkategóriákba sorolják (3.4. táblázat). Minden banki területet, tevékenységi csoportot figyelni kell, és veszteség fellépése esetén részletes jelentést kell készíteni a kár körülményeiről: a veszteség helyéről és idejéről, mértékéről , gyakoriságáról stb. A kockázati eseményekhez hozzá kell rendelni a felelősöket. Az adatbázisok „feltöltése” jelenti az első lépést a hatékony kockázatkezelési módszertan kialakításában. 64 kockázati önértékelés a feltárt működési kockázati tényezők kvantitatív és kvalitatív elemzését jelenti. A működési kockázat kezeléséért felelős banki munkatársak – vagy felkért külső szakértők – jellemzően kérdőívek alapján, interjúkat folytatnak a bank szervezeti egységeinek és/vagy üzletágainak munkatársaival. Lényeges, hogy a válaszadók az adott egységet, területet átfogóan, alaposan ismerjék, hiszen csak így biztosítható, hogy a kérdésekre adott válaszok megbízhatóak legyenek. Az „önminősítés” keretében a bankok megvizsgálják, hogy az egyes veszteségtípusok által milyen mértékben (gyakoriság és kárnagyság) érintett az intézmény, értékelik az elszenvedett veszteségeket és becsléseket készítenek a jövőre vonatkozóan. Meghatározzák, hogy adott esemény mekkora valószínűséggel 65 következik be, illetve hogy várhatóan mekkora veszteség 66 kapcsolódik az egyes eseményekhez és elemzik a kockázati tényezők közötti kölcsönhatásokat. Megvizsgálandó, hogy az intézmények milyen kockázat megelőzési és csökkentési technikákat alkalmaztak az egyes esetekben és azok mennyire voltak haték onyak. Az önértékelés és az önértékelés rendszeres (legalább éves) felülvizsgálata során megállapított tényeknek és leszűrt következtetéseknek a kockázatkezelési rendszer és módszertan fejlesztésére kell irányulnia. A kockázat hatékony kezelése feltételezi az elemzés során felhasznált információk megbízhatóságát és a felső vezetés támogatását. A kockázati önértékelés eredményeit azonban kellő óvatossággal kell kezelni, mert előfordulhat, hogy a résztvevők „panaszfórumként” értékelik a felmérést (minden – rendszerekkel, alkalmazásokkal, beosztottjaikkal és vezetőikkel kapcsolatos – problémájukat „rázúdítják” a kérdezőre) vagy nem veszik elég komolyan a kérdéseket. Problémát jelenthet, hogy a válaszadók jellemzően tartózkodnak a szélső értékek megjelölésétől. Egyrészt, mert a magas érték, magasabb tőkekövetelményt jelent, másrészt pedig, az esetleges bizonytalanság elrejtése a „középértékek” megjelölése felé tereli őket. A
64
gyűjtési küszüb terjedt el. (HunOR küszöb) Egy lehetséges kategorizálás a következő: ritka –10 évenként, nem valószínű – évente egyszer, valószínű – fél/negyedévente, nagyon valószínű – havonta egyszer, gyakori – hetente, nagyon gyakori – hetente többször. 66 A veszteségek lehetséges besorolása a következő (forintban): elhanyagolható – 50.000 alatt, nem jelentős – 50.000 - 500.000, alacsony – 500.000 - 3.000.000, közepes – 3.000.000 - 10.000.000, jelentős – 10.000.000 50.000.000, magas – 50.000.000 - 500.000.000, kiemelkedő – 500.000.000 - 2.500.000.000, katasztro fális – A hazai gyakorlatban az 50.000 forintos
65
2.500.000.000 felett.
56
3.4. táblázat:
A veszteségadatok osztályozása 67 Veszteség kategóriák
a t y l á k b o g a á z s s n ő a s l l e B
, k o - k s a á o l t y a g s l á c á s b n a a ő z s l l ü s K
, i s y g á z l e á s a h a n m k o l a n t z i k l u b m A
i t e , l z t k ü a e r l , l e o f k e k y k a g é y Ü m g r e t
k ö z ö e k s z s é l e ü r i é a s k i z i F
- k t a á b i m h a r y l e o f z s i t d n e l e z r s Ü é
s á r , á i t s t j a á a h m t a í y e r y n g l o é v F
g é s e t z s s e u p v í b t é y g E
Tőkepiaci finanszírozás Értékpapír kereskedelem Lakossági banki üzletág Kereskedelmi banki üzletág Pénzforgalom és elszámolás Letétkezelés Vagyonkezelés Lakossági bizományos Egyéb tevékenységek
Forrás: saját Forrás: saját szerkesztés működési kockázat számszerűsítése elsősorban az elszenvedett veszteségekhez, a veszteségadatbázishoz kötődik; másodsorban – figyelembe véve a rendelkezésre álló adatmennyiség jelentette korlátot – külső adatokra támaszkodva határozható meg a kockázati profil. A külső adatok származhatnak publikus adatforrásokból és az intézmény tagja lehet adatkonzorciumnak; felhasználásuk több célt szolgálhat. Egyrészt a kis valószínűséggel bekövetkező, bekövetkező, ámde súlyos veszteséggel járó események megragadását teszik lehetővé, illetve k iegészítik iegészítik a belső adatokat. Másrészt szolgálhatnak benchmarkként is. Harmadrészt pedig felhasználhatók a forgatókönyv elemzésekhez. Publikus adatforrás például a SAS működési kockázati veszteségadatokat tartalmazó adatbázisa (SAS OpRisk Global Data), mely nek – hasonlóan a többi publikus adatbázishoz – hátránya, hogy nagyon magas küszöbérték feletti eseményeket tartalmaz (1 millió USD feletti káresemények kerülnek rögzítésre). A konzorcionális adatokat a résztvevők megállapodása szerinti gyakorisággal, formában és módon rögzítik. Hazánkban a Bankszövetség égisze alatt 2007 óta működik a Magyar Működési Kockázati Adatbázis (HunOR), melynek célja a magyar bankok közötti információcsere előmozdítása és a működési kockázattal kapcsolatos veszteségadatok gyűjtése a tőkekövetelmény meghatározása érdekében. A HunOR jelenleg 11 A
67
Belső szabálytalanságok: szándékosan elkövetett csalás, amelyben legalább az egyik fél az adott szervezet munkatársa (pl:sikkasztás); Külső szabálytalanságok: harmadik fél által elkövetett cselekmény (pl: hacker támadás); Alkalmazás, munkabiztonság: foglalkoztatási, egészségügyi és munkabiztonsági szabályok be nem tartása, egyenlő bánásmódra vonatkozó előírások megsértése (pl: zaklatás, hátrányos megkülönböztetés); Ügyfél, termékek, üzleti gyakorlat: ügyféllel szemben nem szándékosan elkövetett esemény, illetve egy termék jellemzőiből vagy tervezéséből adódó kár (pl: dokumentációs hiányosságok); Fizikai eszközök sérülése eszközök sérülése: fizikai eszközöket (ingatlanok, ingóságok) sújtó – azok értékét csökkentő – természeti katasztrófa, emberi cselekedet (pl: árvíz, villámcsapás, vandalizmus, terrorizmus); Üzlet i folyamat- és rendszerhiba: az informatikai és telekommunikációs rendszer és infrastruktúra meghibásodásai (pl: szerverhiba); Folyamatirányítás, végrehajtás: tevékenységek, feladatok nem megfelelő kezelése (pl: hibás adatbevitel, beszállítókkal kapcsolatos probléma ). 57
tagintézménnyel tagintézménnyel működik, ezzel – mérlegfőösszeg – mérlegfőösszeg alapján – a bankszektor több mint 50 % -át 68 lefedi. A nagybankok többsége tagja az adatkonzorciumnak. Az elmúlt bő másfél évtizedben számos szerző foglalkozott a működési kockázat modellezésével, számszerűsítésének problémakörével és tett javaslatot megfelelőnek vélt kockázatkezelési technikák kialakítására, illetve a gyakorisági és a súlyossági paramétereket leíró (jól megragadó) eloszlásfüggvények eloszlásfüggvények reprezentálására. 69 A működési kockázat számszerűsítése több szempontból is nagy kihívást jelent. Egyrészt különösen nehéz nehéz megragadni megragadni a ritka, extrém eseményeket. eseményeket. Másrészt komoly probléma a működési kockázatot jellemző nagymértékű bizonytalanság , mely a veszteségadatok kis számához, a rövid idősorhoz kapcsolódik. E bizonytalanság Bélyácz (2011.) szerint egyrészt ismereteink hiányából származik, másrészt Medvegyev (2011.) alapján a statisztikai modellek paramétereinek megválasztásához kapcsolódik. A működési kockázat esetében a potenciális események nagy száma és a kiváltó okok – elsősorban az emberi tényező és a környezeti hatások – sajátosságai miatt eleve nagymértékű a bizonytalanság. Ezt a bizonytalanságot a rendelkezésre álló viszonylag csekély számú adatra támaszkodó matematikai -statisztikai megközelítések, modellek tovább erősítik. Kovács (2011. ) szerint: „Ha múltbeli adatokból becsült paramétereket használunk, hogy egy statisztikai modellel információt nyerjünk a jövőre nézve, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a modell kiválasztásával, kiválasztásával, az időtáv megállapításával megállapításával mi magunk viszünk bizonytalanságot az eredménybe.” eredménybe.” Emellett az adatminőségi problémák további kérdéseket kérdéseket vetnek fel. Dahen – Dionne (2010.) is megerősítik a belső adatokkal kapcsolatos problémákat. Véleményük szerint a külső adatforrások alkalmasak lehetnek ezek feloldására, azonban fontos a közös nevező megteremtése. Nem mindegy ugyanis, hogy a külső adatbázisból származó adatok milyen méretű, profilú intézmények átlagadatait tartalmazzák. A kockázat mérésére alkalmas eszközök lehetnek a kockázati önértékelések, a kockázati indikátorok, sőt a szcenáriók/forgatókönyvek is. Az önértékelés korlátját annak nagyfokú szubjektivitása jelenti. kockázati indikátorok számszerűsítési célra történő felhasználásának legfőbb akadálya – ahogy a veszteségadatok esetében is, csak nagyobb mértékben – az adatok kis száma és a rövid idősor. A kockázati indikátorok olyan pénzügyi vagy operatív, statisztikai mutatószámok, amelyek kifejezik egy bank kockázati pozícióját . A kockázati mutatókkal szemben számos kritériumot támasztanak a szakemberek. Többek között fontos a gyűjthetőség, a költséghatékonyság, a kifejező erő és az objektivitás. Jellemzően a bankok több tíz kockázati mutatót számolnak, azonban ezek közül csak néhány (10 -25) válik – nagyfokú kockázatérzékenysége kockázatérzékenysége miatt – kulcsfontosságúvá (key risk indicators, KRI). Fontos annak tisztázása, hogy mi a különbség egy „egyszerű” kockázati és egy kulcs kockázati indikátor között. Davies et al. (2006.) véleménye, hogy míg kockázati indikátorból a vállalat méretétől függően akár több száz is alkalmazható, addig kulcs indikátorrá csupán néhány tíz mutató válhat. A kulcs mutatóvá válás pedig egyrészt az indikátor érzékenységétől érzékenységétől (erősen korrelál a kockázati kitettséggel) függ, másrészt meghatározza az is, hogy az indikátor -e. kulcsterületre vonatkozik -e. A
szcenáriók olyan potenciális események, amelyek bizonyos valószínűséggel bekövetkezhetnek bekövetkezhetnek a jövőben. A stressz tesztek a forgatókönyveken forgatókönyveken belül szűkebb kategóriát kat egóriát képviselnek, amelyek amelyek jelentős kitettséget (nagyon ritka és tetemes veszteségg v eszteséggel el járó esemény, A
68 69
OTP Bank Nyrt. és K&H Bank nem tagok. Előbbit sokszor Poisson - és binomiális eloszlással, utóbbit gyakran lognormális eloszlással modellezik 58
mint például a Barings Bank esete) feltételezve tesztelik az intézmény ellenálló képességét, sebezhetőségét. A szcenárió elemzés keretében különböző – többnyire a kis gyakorisággal bekövetkező, bekövetkező, ámde súlyos következményekkel következményekkel járó – események kiváltó okait és lehetséges hatásait veszik számba. számba. Az elemzés keretében keretében jellemzően egy egy – mind az intézményt, mind a működési környezetet jól ismerő – szakértőkből álló csoport számba veszi azokat a potenciális jövőbeni változásokat (stresszhelyzetek, (stresszhelyzetek, szabályozási szabályozási környezet környezet változása, stratégiaváltás), amelyek befolyásolják az intézmény tevékenységét, tevékenységét, céljait, beleértve a vállalt kockázatot is. A prioritást – akár – akár bekövetkezési valószínűségük, akár súlyosság súl yosságuk uk vagy egyéb más szempont szerint – élvező lehetőségeket és azok lehetséges következményeit, hatásait részletesen elemzik és meghatározzák azokat a „tényezőket”, amelyek jelzik, ha valamelyik szcenárió keretében felvázolt tendenciák várhatók a jövőben. Ezt a folyamatot segíthetik a kockázati térképek, melyek üzletáganként vagy termékcsoportok mentén (vagy egyéb más szempont szerint) kiemelik a kritikus kockázatokat, alapot képezve a lehetséges szcenáriók kidolgozására. A forgatókönyvek kiemelkedő jelentősége a potenciális veszélyek, a komplex események, események, a tevékenység kritikus pontjainak feltárásában, valamint a döntéstámogató szerep kapcsán mutatkozik meg. A szcenárió elemzés során nem csupán a lehetséges változásokat változásokat é s azok hatásait értékelik, hanem kidolgozzák a változásokra adható válaszokat, a preventív és korrektív jellegű intézkedése i ntézkedéseket ket is. Az ausztrál felügyelet (Australian Prudential Regulation Authority, APRA) által 2008 -ban készített felmérés szerint – ahogy az alábbi ábra is mutatja – a belső adatok és a kulcs kockázati indikátorok elsősorban elsősorban a nagy gyakoriságú és kis hatású események megragadására megragadására alkalmasak, míg a külső adatok és a forgatókönyvek révén a kis gyakoriságú és nagy hatású (Crapp,, 2008.) események események fejezhetők ki. (Crapp 3.5. ábra. Kulcstényezők referencia tartománya t artománya Gyakoriság Gyak oriság oriság
Forrás: Crapp (2008.)
Súlyosság
A kockázat számszerű kifejezése mellett fontos, hogy azt valamilyen (elvárt, tervezett) referenciaértékhez referenciaértékhez viszonyítani tudjuk. Ennek kifejezésére kif ejezésére szolgál a kockázattűrő képesség , az ún. „kockázati étvágy” vagy más néven kockázati tolerancia szint, azaz a kockázatnak az a mértéke, amelyet az adott intézmény vállalni tud és képes. Ennek nyomon követésével keretek között tartható a kockázati kitettség. A kockázattűrő képesség meghatározásához elengedhetetlen a kockázati profil átláthatósága és érthetősége. Működési kockázat esetében sokszor (legalábbis hazánkban) kvalitatív eszközökkel fejezik ki a kockázati étvágyat, melynek lényege, hogy a vezető testület (például a kockázati jelentésben) kinyilvánítja, hogy a bank mindent megtesz annak érdekében, hogy súlyos veszteségek ne következzenek be (management statement). Kvantitatív eszközökre is van példa. Van olyan nagybank, ahol múltbeli tapasztalatok alapján adott időszak alatt vállalható veszteséget maximalizálják (gross 59
loss limitek) és van, ahol területenként határoznak meg küszöbértékeket a veszteség nagyságára vonatkozóan. E veszteség nagyságát jellemzően múltbeli veszteségadatok alapján, illetve a tőkekövetelmény bizonyos százalékában határozzák meg.
Intézkedések A kockázatkezelés további fajsúlyos kérdése, hogy milyen preventív és korrektív jellegű intézkedések tehetők. A működési kockázatra visszavezethető események bekövetkezési valószínűségének redukálását szolgálják többek között az alábbiak: Humánpolitikai intézkedések, amelyek az emberi erőforráshoz köthető események számát, súlyosságát mérsékelhetik, például: munkakörrel való azonosulás elősegítése, belső oktatás, munkakörök és felelősségek pontos meghatározása és elkülönítése stb. Belső kontrollrendszerek, amelyek a jogszabályok és a belső szabályzatok betartására, a prudens működés feltételeinek való megfelelésre irányulnak.
Banki infrastruktúra rendszeres karbantartása, amely a megelőzést, a problémás vagy elavult eszközök meghibásodás előtti cseréjét célozza.
Üzletmenet folytonossági és Vészhelyzet tervek (Business Continuity Plan – BCP és (Disaster Recovery Plan – DRP), amelyek a folyamatos és zavartalan üzletmenet biztosítását szolgálják azáltal, hogy felkészítik a bankokat a váratlan helyzetek gyors kezelésére. Mindez magában foglalja tartalék berendezések, háttér rendszerek és alternatív hálózatok működtetését. Fizikai védelmi intézkedések, amelyek a külső behatolókkal szemben nyújtanak védelmet, például: integrált épületfelügyeleti rendszer, behatolás védelem, kártyás be- és kiléptető rendszer, jelszavas rendszerek. Az előrejelzésnek is nagy szerepe van a hatékony kockázatkezelésben, a kockázat monitoringban. A kockázati étvágy alakulásának nyomon követése a problémák időben – lehetőleg még a bekövetkezés előtt – történő észlelését kell, eredményezze. Emiatt különösen fontos, hogy a kockázattűrő képesség kifejezésére milyen mutatót, tényezőt választ az intézmény. Kézenfekvő és alkalmas eszközözök erre a célra az eddig kiaknázatlan kockázati indikátorok. A kockázatvállaláshoz kapcsolódó jelentések , a felső vezetés rendszeres tájékoztatása, a visszacsatolások a működési kockázat kezelésnek szerves részét képezik. Jogszabályi előírás alapján legalább évente, nagyobb szervezetek esetében pedig legalább negyedévente jelentést kell készíteni az intézmény vezető testülete számára.
3.5. Likviditási kockázat A likviditás fenntartása a bankok esetében kulcsfontosságú, mert ha egy intézmény nem képes kielégíteni ügyfelei igényét – akár egy jó adósnak hitelt folyósítani, akár egy betétesnek a jogos követelését rendelkezésére bocsátani – megrendülhet a bankba vetett bizalom. Az ügyfelek elfordulhatnak az intézménytől, a betétesek tömegesen kivonhatják megtakarításaikat a bankból, a betétkivonás mértéke meghaladhatja a már folyósított hitelek törlesztését, ennek következtében pedig a bank pótlólagos – és drága – források bevonására kényszerülhet. Mindezek eredményeként romlik a bank hitel -kihelyezési képessége, azaz csökken a hitelnyújtási kapacitása és hosszú távon veszélybe kerül a bank fizetőképessége. Ha egy bank elveszíti likviditását vagy veszélybe kerül a fizetőképessége, esetleg fizetésképtelenné válik és csődöt jelent, akkor nem csupán a bankba vetett, hanem a
60
bankrendszer egésze iránti bizalom rendülhet meg (fertőzési hatás, rendszerkockázat). A bizalom megingásának komoly következményei lehetnek a fizetési forgalom lebonyolítására és a gazdaság működésére nézve. A fentiekben ismertetett tovagyűrűző és tartós – akár a nemzeti - és a világgazdaságot is súlyos recesszióba sodró – folyamatok ellenére a likviditási kockázat a banküzemtani szakirodalom egyik mostohán kezelt területének számított, egészen napjainkig. A jelenleg is tartó pénzügyi válság azonban felhívta a figyelmet a likviditási kockázatkezelésének fontosságára. A korábbi fejezetekben már sok szó esett az azonnali fizetőképességről, vegyük most ismét górcső alá a bankműködés e területét kockázatkezelési szemszögből. A likviditási kockázat kezelését ott érdemes kezdeni, hogy definiáljuk magát a kockázatot . Erdős – Mérő (2010.) alapján „a banki likviditás pénzeszközök és likvid eszközök tartását jelenti olyan volumenben, amelyet a banküzem működése megkíván”. Ezek alapján a bank likviditási kockázatát akkor tekintjük alacsonynak, ha a likviditástartás költsége tartósan a bankszektor átlaga körül mozog és nem tartalmaz nagyobb kilengéseket. A likviditásnak – mivelhogy több oldalról is közelíthető – több fajtája ismert. Nézzük most ezek közül azokat, amelyek a bankműködés szempontjából meghatározóak: ( Erdős – Mérő , 2010) Piaci likviditási kockázat : a piac stabilitásával összefüggésben beszélhetünk a likviditási kockázat e formájáról. A likvid piacokon mindig van „megfelelő áron kereslet és kínálat”, jellemző az alacsony volatilitás, és egy -egy tétel sem gyakorol jelentős hatást az áralakulásra. Ha ezek a jellemzők kezdenek megváltozni, eltűnni, a piaci likviditásban zavarok keletkeznek, az eladói nyomás nagy (mindenki eladni szeretne). A bank vagy azonnali ves zteséget szenved el, vagy pedig nem tudja elég gyorsan értékesíteni meglévő eszközeit, ami a nehezíti a finanszírozási kockázat kezelését. Finanszírozási likviditás kockázata: a pénzügyi eszközök tartásához szükséges forrás megszerzéséhez, „megszerezhetőségéhez” kapcsolódik. E forrás előteremthető saját erőből vagy hitelből. Ha a finanszírozás külső forrásból történik, nő a vevő tőkeáttétele. A 2007 - ben kirobbant válság egyik okaként a túl nagy (határtalanul növelhető/növekedő) tőkeáttételt jelölték meg. A finanszírozási likviditási kockázat alapvető megjelenési formája, amikor az eszközök és források lejárati összhangjának hiányából keletkezik vesztesége a banknak. Ide sorolható még a tömeges forráskivonás kockázata és az ún. strukturális likviditási kockázat, mely a források megújíthatóságához és a forrásszerzés költségeinek megváltozásához kapcsolódik. A likviditás kezelésének alapja annak meghatározása, hogy a bank milyen mértékben van kitéve a kockázatnak , illetve, hogy a jövőben milyen forrásbevonási politikára lesz szükség a likviditás fenntartása érdekében. Előbbire (statikus elemzés) teremtenek lehetőséget a különböző likviditási mutatók , mint ( Erdős – Mérő , 2010.)
eszközoldali mutatók: jellemzően a bank likvid eszközeit (pénzeszköz, folyószámlapénz, könnyen likvidálható értékpapírok) mutatatják be a mérlegfőösszeg arányában, képet kapunk arról, hogy szükség esetén a bank eszközei hány százalékát tudja felszabadítani azonnali kötelezettségei teljesítésére. Ha magas a likvid eszközök aránya az összes eszközhöz viszonyítva, akkor az túlzott likviditásra (magas likviditástartási költségekre, elmaradt haszon) utal, míg az alacsony érték a jövőben a szokásosnál nagyobb likviditásszerzési költségeket vetít előre. forrásoldali mutatók: a bank forrásait stabilitás szerinti bontásban mutatják be az idegen források viszonyában. Stabil forrásnak számítanak a „hosszabb távon” rendelkezésre álló források, úgy, mint a lekötött betétek és a számlaállomány „nem
61
mozgó/kemény” része (core deposit). Míg illékony forrásnak tekinthetők a rövid távon rendelkezésre álló, magas kamatérzékenységű idegen források (forró pénzek). Nyilván az a megfelelő, ha egy bank többségében stabil forrásokra támaszkodik, és ha pénzpiaci függősége kezelhető keretek között van. fedezettségi mutatók: jellemzően a likvid eszközök és a likvid források (illékony vagy pénzpiaci források) között teremtenek kapcsolatot, de ide sorolható a hitel - betét mutató is. E mutatók közös jellemzője, hogy a referencia tartományukat minden esetben adott intézményi kör és működési környezet határozza meg. Kihívást jelent – és nehezíti a szektor szintű összevetést –, hogy hogyan is ragadhatók meg az egyes kategóriák. Például, hogy mit értünk stabil és illékony forrás alatt, illetve hol van a kettő közötti határ vagy, ho gy pontosan mit tekintünk likvid értékpapírnak. Egy tőzsdén jegyzett értékpapír például likvid eszköznek tekinthető, de visszaesés esetén valószínűleg nem értékesíthető könnyen vagy csak jelentős veszteség árán. Ezért a tőzsdei papírokat jellemzően nem az aktuális piaci értéken számolják be a likvid eszközökbe, hanem csökkentett, a potenciális veszteséggel korrigált értéken. (Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi alapján kalkulálható e potenciális veszteség.)
A jövőbeni likviditási (forrásbevonási és kihelyezési) politika kialakítására teremt alapot a lejáratiösszhang-elemzés (dinamikus szemlélet). Célja a várható likviditási igény előrejelzése, melynek eszköze a lejárati tábla/létra. A likviditási igény meghatározása különböző időtávokra, gördülő – folyamatosan frissített, aktualizált – tervezés keretében történik. Röviden első lépésben számba veszik az adott időszakban lejáró, aktuális követeléseket és kötelezettségeket – beleértve a mérlegen kívüli tételeket is –, az azokhoz kapcsolódó tőke - és kamatfizetéseket és bevételeket. Majd az így kapott – ún. bázis pozíció 70 – értékét az elmúlt időszak tapasztalatai alapján korrigálják, meghatározzák az adott időszakban várható új követeléseket és kötelezettségeket. Ezek összegzése adja a várható likviditási pozíciót , mely lehet likviditási többlet és lehet likviditási hiány. Likviditási többlet esetén gondoskodni kell az időlegesen felszabadult pénzeszközök jövedelmező befektetéséről, míg likviditási hiány esetén annak fedezéséről. A likviditás tervezés során nehézséget jelent, hogy míg a hitelkihelyezések és a befektetések futamideje általában hosszabb távra rögzített, addig a kötelezettségek között a látra szóló tételek és a rövid lejárat dominál. A látra szóló tételeken belül azonban létezik egy viszonylag stabi l állomány, mellyel a bank kalkulálhat jövőbeni pénzigénye meghatározásakor és a megtakarításokra jellemző, hogy folyamatosan „hozzák -viszik” azokat a bankoktól, illetve többször egymás után rövidebb lejáratokra lekötik. ( Baka et. al., 2003.) A likviditási hiány kiküszöbölésére a bankoknak három lehetősége van, melyek az alábbiakban kerülnek felsorolásra: Saját likvid eszközök bevonása: MNB -nél elhelyezett betét, forgatási célú vagy rövid lejáratú értékpapírok eladása Hitel felvétele a bankközi piacon ,71 pénz- és tőkepiacokon
Jegybanki hitelfelvét (lender of last resort)
70
A gyakorlatban a fent röviden összegzett folyamat több lépésben történik: elsőként az eszközök és a források szerződés szerinti összegét és lejáratát veszik figyelembe, ezt követően fókuszálnak csak a tényleges pénzáramokra (módosított bázis pozíció) és ezt követően terjesztik ki az elemzést a mérlegen kívüli tételekre is (halmozott bázispozíció). ( Erdős – Mérő , 2010.) 71 A bankközi piac „a világ leglikvidebb, leginkább bizalmon alapuló piaca”, ahol a szereplők – egymásról „alkotott” saját kockázati megítéléseik alapján – limiteket állítanak fel egymással szemben. 62
Látható tehát, hogy a piacok likviditása az azonnali fizetőképesség fenntartása és a pótlólagos források bevonása kapcsán, kiemelten fontos az intézmények számára. A nem likvid piacokon ugya nis nem vagy csak jelentős veszteséggel lehetséges a kereskedés. Hogy a bank által vállalt likviditási kockázat a kockázattűrő képességen belül legyen, kiemelt szerepe van a limitrendszernek, a likviditási tartalékok (elkülönítetten kezelt készpénz vagy k észpénz észpénz jellegű, magas likviditású eszközök) képzésének és a jól diverzifikált forrásszerkezetnek. A limitek vonatkozhatnak az egyes likviditási mutatókra vagy akár az egyes forráscsoportok arányára. A likviditás tervezése folyamatos tevékenység, állandó kalkulációs folyamat, tehát a bank állományi adatainak nyomon követése és a változások regisztrálása kiemelten fontos feladatok. E feladatokkal a bankokban – és – és a nagyobb vállaltoknál – külön szervezeti egység, a treasury foglalkozik. Likviditási hiány esetén gondoskodik a szükséges források előteremtéséről, míg többlet esetén annak jövedelmező lekötéséről. Ennek megfelelően a treasury az a szervezeti részleg, amely közvetít a bank forrásgyűjtő és kihelyező egységei között. A treasurynek a likviditáskezelés mellett tipikus feladata a bankok kamatláb kockázatának kezelése és fedezése pénz - és devizapiaci ügyletek révén. A hosszú távú forrásigény meghatározásához, a finanszírozási stratégia kialakításához gyakran készítenek hosszú távú eszköz -forrás tervet, melyet gyakori rendszerességge l aktualizálnak. A likviditási tervek között kiemelkedő jelentőséggel bír a következő naptári évre kialakított várható forrásigényt meghatározó tervezés, mely a lejáró hitelek mellett tartalmazza hitelkereteket. Az éves likviditási terv mellett készítenek havi, heti gyakran napi likviditási terveket. A válság kapcsán a likviditási stressztesztek alkalmazása stressztesztek alkalmazása és az eredmények figyelembevétele figyelembevétele is előtérbe került. Fontos felkészülni – legalább elvi (tervezés) szinten többek között arra, ha a banknak jelentős likviditási szükséglete szükséglete lép fel például jelentős forrásvesztés esetén vagy ha a piacon eluralkodik a bizonytalanság, bizonytalanság, bizalmatlanság. bizalmatlanság. Hazai szempontból hátrányt jelent, hogy múltbeli adatok nem állnak rendelkezésre jelentős likviditási sokkokról.
3.5.1. Röviden az eszköz -forrás gazdálkodásról Az eszköz -forrás menedzsment (Asset Liability Management, ALM) sokáig nem jelent meg önálló funkcióként a banküzemen belül. A hatvanas és a hetvenes években a mainál lényegesen lényegesen egyszerűbb likviditásgazdálkodási módszerek „uralták” a gyakorlatot. gyakorlatot. A bankok bankok (USA) joggal feltételezték, hogy forrásaik stabilak: rövid távon érdemben nem változik sem annak összetétele, sem volumene. Ez lehetővé tette a bankok számára, hogy elsődleges likviditási tartalékaikat (pénzeszközök, folyószámlapénz) minimalizálják; és a várható pénzigényt (várható betéti kivét, új hiteligények) másodlagos likvid eszközökkel eszközökkel (könnyen, gyorsan értékesíthető értékpapírok, jellemzően állampapírok) fedezzék. A likviditásgazdálkodás legjellemezőbb gyakorlata szerint a forrásokat és az eszközöket is volatilitás/stabilitás szerint csoportosították, majd a hasonló volatilitási tulajdonságokkal rendelkező kategóriákat egymáshoz rendelték. E megközelítés hátránya annak statikus szemlélete volt, mely az alkalmazó intézmények számára versenyhátrányt jelentett az innovatív, dinamikus bankokkal szemben. Előfordult, hogy egy bizonyos kategória hiteligénye – adott piaci körülmények mellett – meghaladta vagy éppen nem is közelítette a hozzárendelt, kihasználható forrásokat. További problémát jelentett, hogy az egyes betéti kategóriák csökkenése arra kényszerítette a bankokat, hogy felszámolják, mérsékeljék a hozzájuk tartozó eszközök állományát, állományát, tehát a banki portfolió nagyon érzékeny volt a források összetételének változásaira. Az ezt követő években olyan változások történtek, amelyek előtérbe helyezték a forrásgazdálkodást, egyben a bankok pénzpiaci megjelenését fokozták.
63
Ez a pénzügyi piacok robbanásszerű fejlődését eredményezte. A konzervatívabb bankok a bankközi piacról beszerezhető forrásaikat viszonylag alacsony szinten maximalizálták ugyan, de voltak olyan intézmények, akik feltételezték a pénzpiaci forrásszerzés folytonosságát és „határtalanságát” és – a bankközi piacokra támaszkodva – eszközállományuk jelentős bővítésébe kezdtek. Az ezt követő időszakot a működési környezet még dinamikusabbá válása kísérte, melynek eredménye, hogy az eszközök és a források tervezése, koordinálása összekapcsolódott, és mint eszköz- forrás forrás gazdálkodás (asset-liability management, ALM) jelent meg és terjedt el a gyakorlatban. „Az eszköz -forrás gazdálkodás feladata, hogy a lehető legmagasabb jövedelmet biztosítsa a bank és tulajdonosai által meghatározott meghatározott kockázati szint mellett.” (Soczó ( Soczó, 2008.) Célja, hogy a vállalt kockázatot és a jövedelmezőséget kvantitatív eszközökkel, egyidejűleg értékelje. tehát a likviditási kockázaton túl magában foglalja a hitel -, a piaci- és a működési kockázat valamint azok jövedelmezős j övedelmezőségre égre gyakorolt hatásának megragadását is. Az eszköz -forrás menedzsmentet definiálhatjuk olyan strukturált döntéshozási döntéshozási folyamatként is, amely a vállalat mérlegében szereplő eszközök és források összhangjának megteremtésére irányul. Ennek megfelelően többek között az alábbi területeket érint: forrásgyűjtés és -kihelyezési gyakorlat
nettó kamatjövedelem stabilitása
jutalék - és díjbevételek tervezése mérlegen kívüli tételek t ételek kockázata, jövedelmezőségre gyakorolt hatása
tőkeellátottság, tartalékok szintje Az eszköz -forrás menedzsment fontosságát mutatja, hogy a bankoknál külön szervezeti egység látja el ezt a feladatkört: eszköz -forrás bizottság (Asset -Liability Committee, ALCO). PSZÁF (2000.) alapján az ALCO feladata, hogy rendszeres időközönként áttekintse a hitelintézet mérlegszerkezetét és a külső környezet (piac) változásait, ezáltal támogassa a szervezetet a külső és belső változásokhoz változásokhoz való megfelelő alkalmazkodásra. alkalmazkodásra. A Bizottság tagjai jellemzően a bank vezető állású munkatársai. „A Bizottság figyelemmel kíséri a hitelintézet likviditási, deviza, kamatláb és részvény ill. volatilitási pozícióit, a különböző egyensúlyi mérlegeket (kamatmérleg, devizamérleg, likviditási mérleg), a főbb állományok változásait (betét, hitel, kötvény stb.), a különböző eszközcsoportok hozamainak változásait és mindezek eredményhatásait. A Bizottság az állományok, mérlegek, bevételek és kiadások alakulását a tervezettel (is) összeveti. A Bizottság fő szereplője a hitelintézeti árfolyampolitika, árazási rendszer alakításának. Elfogadja a hitelintézet árazási politikáját és szabályzatait, szabályzatait, megállapítja a devi za- és kamatlábmarzsokat, a betéti - és hitelmarzsokat, s azok betartását rendszeresen rendszeresen ellenőrzi. Meghatározza Meghatározza a kiemelt ügyfeleknek ügyfeleknek adható kedvezmények, kedvezmények, az általános kondícióktól, (deviza és kamat) marzsoktól való eltérés limiteit. Meghatározza a saját kibocsátású értékpapírok kondícióit. A Bizottság véleményezi a piaci kockázatok maximálisan vállalható mértékét kockázati típusonként.” PSZÁF típusonként.” PSZÁF (2000.)
3.6. Nagykockázat vállalás Ún. nagykockázat vállalásának minősül az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemb eni kitettség, ha annak értéke eléri a hitelintézet szavatoló tőkéjének tíz százalékát. Az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szembeni kitettség értéke nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló tőkéjének a huszonöt százalékát. A nagykockázat definíciója a bázeli ajánlások változásával változásával párhuzamosan várhatóan módosulni fog.
64
4. Bankok szabályozása A bankok tevékenysége valamennyi gazdasági szereplőt: a háztartásokat, a vállalkozásokat és a kormányzatot egyaránt érinti. Ezek a gazdasági szereplők – akár a bank részvényeinek árfolyamát, akár a forrásszerzési és a betételhelyezési, a befektetési lehetőségeket, vagy a számlavezetési és egyéb szolgáltatások minőségét és árát tekintve – érdekeltek a bankok teljesítményében. A bank tulajdonosai – a részvényesek – a bank által fizetendő osztalékban és az árfolyam kedvező alakulásában érdekeltek; a hatóságok – az állam – a bankok biztonságos működését működését tartják szem előtt; míg az ügyfelek minél kedvezőbb feltételek mellett szeretnék igénybe venni a bank szolgáltatásait. Az ügyfelek bankhoz való viszonyát nem az érdekeken keresztül célszerű közelíteni, hiszen ha az ügyfelek elégedetlenek a bankjukkal, más intézményt választanak. 72 Ennek következtében a bankok között erős verseny van. Az általuk alkalmazott kamatlábak, díjak és jutalékok között nincs nagy eltérés és a termékkínálatuk is sok hasonlóságot hasonlóságot mutat. A bankszektorban bankszektorban a versenytársak figyelése, követése kiemelt fontosságú. 73 Az ügyfelek számára az „olcsóság” mellett, egyre kiemelkedőbb jelentősége van a különböző kiegészítő szolgáltatásoknak (csomagdíjak alkalmazása, direkt szolgáltatások) és a bank társadalmi szerepvállalásának (szponzorálás és támogatás). Ezen tényezők erősen befolyásolják az ügyfelek bankválasztását. bankválasztását. 74 A megtakarítások, befektetések különböző célokat szolgálhatnak: gyermekek későbbi iskoláztatása, valamilyen nagy értékű vagyontárgy későbbi megvásárlása, nyugdíj célú előtakarékosság stb. A megtakarítások, befektetések révén növelhető a személyes gazdagság és jólét, növekedhet az emberek biztonságérzete. Ezeken keresztül a befektetések kedvező hatással vannak a társadalomra és a gazdaságra. A megtakarítások a pénzügyi piacokon keresztül – közvetett vagy közvetlen formában – jutnak – jutnak el a végső felhasználókig, felhasználókig, vagyis a befektetések egyes gazdasági gazdasági szereplők tevékenységének, tevékenységének, beruházásainak beruházásainak finanszírozását szolgálják. Ezáltal a megtakarítások hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. Ezt a hatást tovább erősíti, hogy a megtakarítások keretében a jelenbeli fogyasztásunkat toljuk el egy későbbi időpontra, vagyis a jövőbeni fogyasztásunk serkentőleg hat a termelésre és a gazdaság egészére. A befektetések jótékony hatásával magyarázható, hogy bizonyos megtakarítási formák képzését az állam – például – például adókedvezményeken adókedvezményeken vagy garanciákon keresztül – ösztönzi. ( Madár Madár et. al, 2001.) A bankok transzformációs szerepük révén megosztják a kockázatot, diverzifikálják portfoliójukat, a hitelkihelyezéseket megelőzően felmérik a potenciális ügyfelek hitel -visszafizetési képességét és hajlandóságát. Ezen felül a bankok ügyfélköre rendkívül széles, nagyszámú ügyféllel és nagy mennyiségű pénz kezelésével foglalkoznak. A befektetés ösztönzés eszközeinek és a kedvezményezett intézményeknek a „megválasztása” során az állam figyelembe veszi, a pénzügyi szolgáltatók 72
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2007 - ben ben a bankszektor egyik hiányosságaként emelte ki, hogy hazánkban a bankváltásnak komoly akadályai vannak, melyek a kapcsolódó költségek (számla megszűntetése és kapcsolódó szolgáltatások lemondása, számlanyitás és kártyaigénylés stb.) és a váltás, az ügyintézés időigényessége tekintetében mutatkoznak meg. Az intézmények közötti „átjárást” egyszerűsítené, ha a mobilszámokhoz hasonlóan lehetőség lenne a bankszámlaszám „hordozására”. 73 A konkurencia elemzés fontosságára hívja fel a figyelmet az OTP Bank esete. A kamatadó 2006. szeptemberi bevezetését megelőzően óriási verseny indult i ndult a lakossági megtakarítások felszívásáért, azonban az OTP későn észlelte a kialakult helyzet – piaci piaci részesedést érintő – kritikusságát. – kritikusságát. Számos, lakossági üzletágban érdekelt bank alakított ki különböző akciós betéti konstrukciókat és megtakarítási alternatívákat, míg az OTP kimaradt a „forrásgyűjtő offenzívából”. Egyes elemzők szerint az OTP csaknem 145 milliárd forinttal lett szegényebb késői reagálása miatt. Forrás miatt. Forrás:: (HVG, 2007. január 20.) 74 Hazánkban – különösen vidéken – a bankválasztás elsődleges szempontjai között az elérhetőség, közelség szerepel.
65
és termékeik kockázatát. E „kiválasztási” folyamatban a bankok hatékony üzemméretük miatt kiemelt szerepet játszanak. A hitelintézetek működését meghatározó szigorú szabályok, törvényi előírások szükségességét elsősorban tehát a pénzügyi közvetítésben betöltött szerepükkel (idegen forrásból gazdálkodnak és – ahogy az első fejezetben írtuk – kockázattal kereskedő vállalkozások) magyarázzák. Emellett az említett állami ösztönzők alkalmazása is indokolja a szigorú szabályozást. 4.1. Bankszabályozás szükségessége A bankok – gazdaságban
betöltött szerepüknél fogva – évtizedek óta lényegesen szigorúbb szabályok, előírások szerint működnek, mint más vállalatok. A szabályozásnak alapvetően két iránya különíthető el. Egyrészt beszélhetünk az állami védőhálóról, amely olyan külső – a bankoktól független – intézkedéseket, garanciákat takar, mint a jegybank végső mentsvár funkciója vagy a betétbiztosítás intézményrendszere. Másrészt markáns részét képezik a szabályozásnak az ún. prudenciális előírások . „Prudenciális szabályozás alatt a tőkére, mint tartalékok képzésére vonatkozó, a likviditással és az eszközök koncentrációjával, a kockázatvállalással kapcsolatos előírásokat értjük” .75 E körbe olyan szabályozási elemek tartoznak, amelyek biztosítása a bankok kötelező feladata, alapvető érdeke. A prudenciális szabályozás tehát a bankon belül megvalósuló, megvalósítandó védelmi vonalakat – például megfelelő tőkeszint, kockázatkezelési rendszerek – öleli fel. Az elmúlt évtizedekben a pénzügyi szférában világszerte jelentős változások mentek vég be. A pénzpiacok forgalmának növekedése, a pénzügyi szolgáltatások körének bővülése sokakban megkérdőjelezték a tőkemozgásokat és a pénzügyi tevékenységet korlátozó adminisztratív, állami szabályrendszer szükségességét. Az ún. free banking hívei szerint a bankok szabályozása – hasonlóan más iparágak, szektorok működéséhez – rábízható a piacra. Érvelésük középpontjában a tudatos bankmenedzserek állnak, akik tisztában vannak azzal, hogy a hosszú távon jövedelmező működés kulcsa a betétesek bizalmának megőrzése és a „konzervatív” hitelezési politika. A kedvezőtlen események bekövetkezése elleni védelem kialakítása, a potenciális hiteladósok szűrése, a megfelelő tőkeszint fenntartása a menedzsment (illetve a tulajdonosok) saját érdeke. Empirikus elemzések alátámasztják, hogy egy bankostrom esetén a betétesek célja, hogy a „rossz” bankból, a „jó” bankba helyezzék megtakarításaikat, tehát a bankoknál elhelyezett betétállomány nagysága nem változik meg tartósan, csupán egyik banktól egy másikhoz kerül át. A free banking mellett érvelők felvetik a szabályozás – az állami garanciák és segítségnyújtás – kapcsán jelentkező morális kockázati problémákat, ugyanis a bank vezetése hajlamos a magasabb hozam reményében kockázatosabb befektetések vállalására. Az ilyen típusú menedzserek úgy gondolkodnak, hogy a kockázatvállalással nyerhetnek is, ami pozitív hatással van a bank és a tulajdonosok vagyonára, emellett a saját pozíciójukra, juttatásaikra is. „Baj” esetén – ha a befektetés, kihelyezés bedől – pedig számíthatnak a jegybank, mint végső mentsvár támogatására. Ez a fajta gondolkodásmód, az erkölcsi kockázat veszélyezteti a pénzügyi rendszer – ezen keresztül a gazdaság – stabilitását. Vannak olyan felfogások, amelyek az állami védőhálót adottnak tekintik és az emiatt fellépő morális kockázat miatt tartják szükségesnek a prudenciális szabályozást . ( Mérő , 2005.)
75
Jogszabályok sora rendelkezik arról, hogy a bankoknak milyen típusú kockázatoknak való kitettséggel – beleértve a nagykockázatot is – szükséges foglalkozniuk; azok milyen eszközökkel, módszerekkel fedezendők; milyen minimális tőkével kell rendelkezniük (TMM) stb. Forrás: (Szakál, 1997.) 66
A szabályozás
hívei a bankok gazdaságban betöltött speciális, transzformációs szerepüket hangsúlyozzák. Szerintük a bankcsődök társadalmi költsége olyannyira magas, hogy az államnak kötelessége „mindent” megtenni a csőd bekövetkezési valószínűségének minimalizálása érdekében. Egy intézmény fizetésképtelensége, csődje esetén ugyanis fennáll a „fertőzés” veszélye, vagyis az adott intézmény problémáinak tovagyűrűző hatás ai lehetnek. A bankokon keresztül e problémák hatással vannak az egész pénzügyi rendszerre és a gazdaság működésére. A bankcsődből fakadó negatív hatások, externáliák kiküszöbölése magas költségekkel jár, amelyek egy részét – az esetleges restriktív monetáris és fiskális politikán keresztül – a társadalom, a gazdasági szereplők kénytelenek megfizetni. A szabályozás hívei érvelésének egyik központi eleme, hogy jogi előírások hiányában a piaci szereplők soha nem lehetnének teljes mértékben biztosak a felelős bankvezetésben, mely képes a profitmaximalizálási céljait alárendelni a biztonságos működésnek és az ésszerű kockázatvállalásnak.76 Több közgazdász tett javaslatot a szabályozás költségeinek és hasznainak összevetésére, azonban sikertelenül. Míg a költségek viszonylag pontosan számba vehetők (intézmények fenntartása, emberi erőforrás költségei stb), addig a hasznok (például elkerült csődök hozadéka) nehezen – sőt gyakorlatilag egyáltalán nem – számszerűsíthetők, becslésük pedig rendkívül pontatlan. ( Mérő , 2005.) A free banking hívei és a szabályozás mellett érvelők között a vita évtizedek óta tart, ezzel együtt a szabályozás létezik és folyamatosan fejlődik. A vita ennek ellenére nem mondható feleslegesnek, hiszen a szabályozás ellenzőinek eredményeit – ugyan csekély mértékben, de – figyelembe veszik a prudenciális előírások módosítása, fejlesztése során. Az 1970-es években jellemző mennyiségi szabályozást 77 napjainkra felváltották a kockázat alapú megközelítések. A szabályozás középpontjába „a nagyobb mérlegfőösszeghez, több saját tőke kell” megközelítés helyett, az intézmények kockázati profiljának meghatározása került. A jelenlegi szabályozás, mely „a kockázat kezelésben élenjáró bankok legjobb gyakorlatára épít” elmozdulást jelent a piaci szereplők irányába, mivel nem egyoldalúan a hatóságok által kialakított elvek és módszerek gyakorlatba ültetését írja elő az intézmények számára, hanem szakmai konszenzus útján kidolgozott megközelítéseket tartalmaz, egyben nagyobb mozgásteret enged a bankoknak kockázataik meghatározásában. ( Mérő , 2005.) A következő fejezetekben a prudenciális szabályozás fejlődését tekintjük át. 4.2. Bázel I. – fókuszban a hitelkockázat
prudenciális szabályozás gyökerei egészen 1988 -ig – a több mint 100 országban elfogadott Bázel I tőkeegyezményhez – nyúlnak vissza. A hetvenes években kialakuló és egyre terjedő deregulációs hullám, 78 valamint a liberalizációs törekvések 79 eredményeként a pénzügyi szektor rohamos fejlődésnek indult. A jogi környezet megváltozása és a technológiai fejlesztések következtében a pénzpiaci verseny felerősödött és egyben az intézményi csődök száma is emelkedett. Mindez a szabályozási környezet megújítását vonta A
76
Mint ahogy befektetőkből (a megtakarítókból) is többféle létezik, így az egyes bankok menedzsmentje is eltérően vélekedhet a bank kihelyezései és befektetései, kockázatvállalásai tekintetében. Vannak, akik kerülik a kockázatot és csak a biztosan megtérülő befektetésekre vállalkoznak; vannak, akik a nagyobb hozam reményében hajlandók bizonyos mértékű kockázat vállalására; és vannak, akik egyenesen keresik a kockázatos ügyleteket jövőben várható hozamaik maximalizálása érdekében. 77 A mennyiségi szabályozás keretében előírták például, hogy a bankok adott időszakban maximum mennyi hitelt helyezhetnek ki (hitelkontingensek); milyen szektoroknak, mely vállalatoknak folyósíthatnak hiteleket (irányított hitelek); és gyakori volt a kamatok maximalizá lása is (például: Q szabályozás). 78 Az egyes piaci szegmensek, üzletágak közötti korlátok, szabályok eltörlése. 79 Az országhatárokon átnyúló tőkemozgások megvalósulása az adminisztratív korlátok, jogszabályok eltörlése nyomán.
67
maga után: a szabályozás fókuszába a bankok által vállalt kockázat és az annak fedezésére szolgáló banktőke került. 1988- ban a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (Basel Committee on Banking Supervision – BCBS)80 „szárnyai alatt”, a Bázel I. tőkeegyezmény81 keretében született meg a máig nevezetes 8%, az ún. Cooke -ráta, amely a bankok „fizetőképességi arányszáma” , azaz a tőkemegfelelési mutató (TMM).82 Az egyezmény közvetlen kapcsolatot teremtett a bankok által vállalt hitelkockázat és a banktőke mértéke között. Az egyes mérleg - és mérlegen kívüli tételek konvertibilitását biztosítva, azokhoz különböző súlyokat ren deltek (0-20-50-100%-os súlyozás). A bankok minimális tőkeszükségletét, tőkekövetelményét pedig a kockázattal súlyozott eszközök 8 százalékában határozták meg. Ez a tőkemegfelelési mutató, amely a szavatoló tőke és a kockázattal súlyozott mérlegfőösszeg há nyadosa. ( Mérő, 2005.) A tőkemegfelelési mutató képlete a Bázel I. tőkeegyezmény ajánlása alapján a következő:
TMM = szavatoló tőke / kockázattal korrigált mérlegfőösszeg >= 0,08 (8%) Az 1988-as
tőkeegyezmény jelenti – a szavatoló tőke fogalmának és a tőkemegfelelési mutató megalkotásának következtében – a prudenciális szabályozás alappillérét, valamint mérföldkőnek tekinthető a biztonságos bankrendszer kialakításának irányában. A Bázel I. ajánlásokat számos országban bevezették.
4.3. Piaci kockázatok Az 1988-as tőkeegyezmény a hitelkockázattal foglalkozott, azonban a ’80 -as
évek második felétől a bankok tevékenységében rohamosan jelentek meg és terjedtek el a kereskedési és befektetési célú ügyletek. 1993 - ban a Bázeli Bizottság javaslatot tett a bankok pénz - és tőkepiacokon folytatott kereskedési tevékenységéből fakadó piaci kockázatokra képzett tőke meghatározására ( sztenderd módszer ). Az ajánlást még ugyanebben az évben az Európai Unió jogrendszerébe is átültették. 83 A ’90-es évek elején a bankok tevékenységében a különböző származékos ügyletek (pl. a hitelderivatívák) aránya jelentősen megnőtt, így előtérbe került a piaci kockázatok által érintett portfóliók, portfólió -elemek külön kezelésének igénye. Erre a célra szolgál a kereskedési könyv (trading book), amely – mint ahogy a neve is mutatja – a kereskedési („továbbértékesítési”) céllal vásárolt értékpapírokat, származékos termékeket foglalja magában. A kereskedési könyvben szereplő tételek tőkeszükségletének megállapításakor a tételek aktuális piaci értékéből indulnak ki. Ez azt a követelményt támasztja a bankokkal szemben, hogy piaci kockázatnak kitett portfólióikat napi gyakorisággal értékeljék. Ez két módszerrel történhet: vagy független, hozzáférhető forrásból (pl. tőzsde) származó záróárak alapján („marking to market” módszer); vagy belső, PSZÁF által validált, megbízható modellek alapján („marking to model” módszer). 84 A 80
Fontos megjegyezni, hogy a BCBS csupán ajánlásokat fogalmaz meg, melyek gyakorlatba ültetéséről, alkalmazásáról az egyes országok bankszabályozással foglalkozó és törvényhozó szervei döntenek. Az Európai Unió direktívák formájában valamennyi bázeli ajánlást saját jogrendjébe ültetett, ennek megfelelően a tagországok is kötelezően alkalmazzák azokat. 81 12/89-es EU direktíva. 82 A Bizottság akkori, egyben első vezetője Peter Cooke volt, innen az elnevezés: Cooke -ráta, Cooke Bizottság. A TMM Bázel I. szerinti számításáról idézzük fel a jegyzet 2. fejezetében tanultakat! 83 03/93-as EU direktíva, CAD I. – Capital Adequacy Directive I. 84 Például a 381/2007. (XII. 23.) Kormányrendelet a hitelintézet partnerkockázatának kezeléséről is bemutat ilyen értékelő módszereket. 68
tőkeszámítás során figyelembe veszik az egyedi – az egyes eszközök sajátosságaiból fakadó – kockázatok mellett, az általános – piaci szintű – kockázatokat is. További sajátossága a kereskedési könyvhöz kapcsolódó tőkeszámításnak a nettósítás lehetősége, amely azt jelenti, hogy az ellentétes piaci hatásoknak kitett portfolióelemek pozíciói összeegyeztethetők egymással. Ezáltal a piaci kockázat a portfolió egészére értelmezett és a portfoliószintű diverzifik áció kockázatcsökkentő hatását is figyelembe veszik. A sztenderd módszer szerint számolt tőkekövetelmény a szabályozó hatóság által meghatározott 85 súlyokkal korrigált (kamat-, részvény- és devizaárfolyam változásnak való kitettség) pozíciók kockázatának összege. 1996- ban
a Bázeli Bizottság a piaci kockázatokra vonatkozó ajánlásait kiegészítette a tőkekövetelmény bankok által kialakított, belső modellek alapján történő meghatározásának lehetőségével. 86 A belső modellek esetében a tőkeszükségletet vagy az előző üzleti nap kockáztatott érték e, vagy az előző 60 üzleti nap átlagos kockáztatott érték e alapján határozzák meg. 87 A két érték közül a magasabbat kell választani, majd korrigálni egy vonatkozó kormányrendeletben (244/2000. Korm. rend.) rögzített tényezőve l, amelynek értékét a bank modelljeinek megbízhatósága alapján határozzák meg.
4.4. Bázel II. A Bázel I-et megszületése óta rendkívül sok kritika érte, a fejlesztésére vonatkozó igény egyre erőteljesebben mutatkozott meg mind a pénzügyi intézmények, mind a szabályozó hatóságok részéről. A Cooke Bizottság a bank legfontosabb kockázatának a hitelkockázatot tekintette, az egyes számviteli tételekhez a súlyokat a nem teljesítés bekövetkezésének esélye alapján rendelte. A súlyozással kapcsolatban problémát jelentett, hogy a különböző kockázati súlyok ordinális skálán helyezkednek el, csupán azt tükrözik, hogy egyik banki termék kockázatosabb a másiknál, nem pedig azt, hogy a 100 % -os kockázati súlyhoz tartozó tevékenység ötször kockázatosabb a 20% -os kockázati súlyhoz tartozónál. A tőkeegyezmény nagy hiányossága, hogy a diverzifikációból fakadó előnyöket nem veszi figyelembe. Ezen kívül – kicsit sarkosan fogalmazva – a nevezetes 8 % eredetéről sincs információ, amely megindokolná, hogy miért pont 8 % - ban határozták meg a banki tőkemegfelelés mértékét. ( Király, 2002.) A Bázeli Bizottság javaslataival igyekszik követni a működési környezetben és az intézményeken belül végbemenő változásokat. E törekvés eredménye a 2004 - ben végleges formában elfogadott Bázel II. egyezmény, melynek célja a hitelintézetek kockázattudatosságának erősítése. Ennek érdekében a szabályozás nagyobb mozgásteret enged a bankoknak tőkeszükségletük megállapításában, elvárja a vállalt kockázatok saját eszközökkel történő feltérképezését és szigorúbb közzétételi kötelezettséget határoz meg számukra. A szabályokat részben 2007 januárjától, illetve bizonyos alkalmazások esetében 2008 januárjától léptették életbe, azokban az országokban, amelyek az egyezmény hatálya alá kívántak tartozni. A Bázel II. ajánlásainak megalkotásában a nemzetközi pénzügyi élet szereplői aktívan részt vettek az ún. konzultációs csomagok révén, melyekre adott határidőn belül reagálni lehetett. A hozzászólások, javaslatok alapján a Bizottság szakértői – lehetőség 85
244/2000 (XII. 24.) Kormányrendelet a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól. 86 31/98-as EU direktíva; CAD II. illetve 244/2000. Kormányrendelet a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól 87 A kockáztatott érték (Value at Risk, VaR) adott valószínűségi/konfidencia szint (99%) mellett és adott időintervallumra (10 nap) vetítve fejezi ki egy portfólió piaci értékének várható maximális veszteségét.
69
szerint – módosították
a korábbi tervezeteket (ez a kulcsa az egyezmény professzionális jellegének, pénzügyi megalapozottságának). A Bázel II. nem a szabályozói oldal egyöntetű elképzeléseit tartalmazza, hanem a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó intézmények, bankok le gjobb gyakorlatára (best practice) épít; így a konzultációk, a szakmai együttműködés révén az egyezmény folyamatosan változott és finomodott, míg végleges változata 2004 júniusában elfogadásra került. A Bázel II tőkeegyezmény nyomán született meg 2006 nyarán az Unió tőkemegfelelési direktívája (Capital Requirements Directive, CRD/CAD III., 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelvek),88 mely a hazai jogszabályi környezet megújítását is maga után vonta. Módosult többek között a hitelintézeti törvény (1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról, Hpt.), bizonyos jogszabályokat hatályon kívül helyeztek, új jogszabályok születtek. A banki kockázatkezelési elvek és a tőkeképzés szempontjából kiemelt jelentősége van a PSZÁF által készített és folyamatosan aktualizált – a jogszabályhoz viszonyítva sokkal konkrétabb, gyakorlatiasabb – ún. Validációs Kézikönyvnek (VKK), mely a Felügyelet elvárásait, értékelési szempontjait tartalmazza, emellett hasznos információkat tartalmaz a felkészüléshez, a módszerek implementálásához és az egyes módszerek alkalmazásának engedélyezéséhez (validáció). A tőkeegyezmény három pilléren nyugszik, melyek a következők: ( Balázs, 2003. alapján) Minimum tőkekövetelmény a hitel -, a piaci- és a működési kockázathoz kapcsolódóan, Belső tőkeszámítás és annak felügyeleti ellenőrzése,
Piac fegyelmező ereje, közzétételi kötelezettségek. A három pillér szorosan kapcsolódik egymáshoz, együttesen képesek biztosítani a bankok stabil működését a folyamatosan változó gazdasági környe zetben.
A Bizottság a hitelkockázat és a piaci kockázat mellett a szabályozást kiterjesztette a működési kockázatra is (első pillér ). Az intézmények minimálisan kívánatos tőkemegfelelési mutatója továbbra is 8 százalék, ugyanakkor az előírások a kockázatok megközelítésében, a tőkekövetelmény meghatározási elvében nagyobb teret engednek a bankoknak. A bankok saját kockázatmérési és kezelési profiljuknak, fejlettségi szintjüknek megfelelően választhatnak a tőkemegfelelési mutató számítására alkalmas módszerek közül, illetve alkalmazhatnak saját modelleket a kockázati kitettség és a kapcsolódó tőkeszint meghatározására. A módszerek közös vonása, hogy a korábbiakhoz képest hitelesebben tükrözik a kockázatokat, 89 míg különbség a standardizáltság mértékében figyelhető meg; azaz, hogy mely kockázati paramétereket (nem -fizetési valószínűség, a veszteségráta stb .) határozhatja meg (validált mérési, becslési metódusok alapján) a bank és melyek az adottak.
88
A tőkemegfelelési direktíva a bankok mellett vonatkozik a hitelintézetekre, a pénzügyi vállalkozásokra és a befektetési vállalkozásokra. 89 A Bázel II. a hitelkockázat esetében differenciáltabb súlyozást tesz lehetővé. 70
A TMM Bázel II. szerinti meghatározási módja a következő: 90 TMM = szavatoló tőke / (kockázattal korrigált mérlegfőösszeg + 12,5 x piaci és működési kockázatra képzett tőke) >= 0,08 (8%) A tőkeegyezmény második pillér e a gazdaságilag szükséges, ún. belső tőkeszámításról, valamint a felügyeleti szervek hatáskörének és felelősségének bővítéséről rendelkezik. Mielőtt részletesebben megnézzük, hogy miről is szól pontosan a második pillér, vegyük számba azokat a fogalmakat, amelyekkel a banktőke kapcsán találkozhatunk. A szavatoló tőke, ahogy maga az elnevezés is mutatja – és ahogy korábban is meghatároztuk – , a bank biztonságáért szavatol, az esetlegesen keletkező (nem várható) veszteségek felszívására szolgál. Örök kérdés, hogy mekkora legyen a bank által tartott tőke, amely a veszteségek elleni puffer szerepét betöltheti! Ahogy Balogh (2005.) is bemutatja különböző tőkefogalmak terjedtek el, melyek tartalmát tekintve több megközelítéssel is találkozhatunk. Gyakran hallhatunk
a szabályozói tőke, a gazdaságilag szükséges tőke és a rendelkezésre álló tőke
fogalmáról. A szabályozói tőke egy külső fél (felügyelet, szabályozó hatóság) által elvárt minimális tőkenagyság, melyet lényegében a Bázel II. első pillére fed le. A szabályozói tőkeigény létezésének oka részben a bankok gazdaságban betöltött speciális, pénzügyi közvetítő szerepéből fakad, részben pedig az állami védőháló (betétbiztosítás, végső mentsvár funkció) okozta morális kockázati problémával magyarázható. 91 A gazdaságilag szükséges tőke értelmezhető valamilyen tudatosan kiválasztott kockázati mérték alapján meghatározott tőkeszükségletként, így megfeleltethető a II. pillér alatti tőkekövetelménnyel: az intézmény saját belső kockázatmérései alapján kalkulált kitettség mögé allokált tőke. Látnunk kell, hogy a két fogalom nem áll távol egymástól, közöttük nem húzhatunk éles határvonalat. Szerepük a folyamatos és biztonságos működés garantálása. A rendelkezésre álló tőke a bankok birtokában levő tőkemennyiséget jelenti, mely megfelel mind a külső, mind a belső elvárásoknak. A második pillér keretében a bankok saját – minden külső korlát nélküli – belső módszereikre támaszkodva állapítják meg kockázati profiljukat, kitettségüket és az ezz el harmonizáló tőkeszükségletüket. 92 Ez az ún. gazdaságilag szükséges tőke, vagy belső tőkemegfelelés, melynek lényege, hogy az intézmények minden általuk vállalt releváns kockázatot figyelembe véve „önállóan” állapítsák meg tőkeszükségletüket. A kockázatérzékenység jegyében az első pillérben tárgyalt három kockázaton felül tehát a többi kockázattípusra (pl: likviditási -, koncentrációs - és országkockázat) vonatkozóan is tőkekövetelményt kell kalkulálniuk az intézményeknek. A belső tőkeszámítás keretében – az első pillérhez viszonyítva – jellemzően szofisztikáltabb, fejlettebb módszertant kell 90
A piaci és a működési kockázat tőkekövetelményéhez tartozó 12,5 -szeres szorzót az indokolja, hogy esetükben a tőkekövetelményt közvetlenül határozzuk meg, nem pedig hányados formájában. A tőkekövetelmények „összeillesztésének” (egy képletben való kifejezése), valamint a 8 % -os TMM kiterjesztésének igénye miatt tehát a piaci és a működési kockázat tőkekövetelményét (100/8=)12,5 -tel meg kell szoroznunk. ( Erdős – Mérő , 2010. 237. p.) 91 A bankszabályozás kérdéskörével részletesen Mérő (2004.) foglalkozik. 92 Belső tőkeszükséglet számítás, Internal Capital Adequacy Assessment Process, ICAAP. 71
alkalmazni. Előbbi szempont (több féle kockázattal kell kalkulálni) miatt arra a következtetésre juthatunk, hogy a belső tőkeszámítás eredménye meghaladja a szabályozói tőkekövetelményt (I. pillér). Utóbbi (kifinomult eszköztár) szempont viszont azáltal, hogy lehetővé teszi a kockázatok specifikusabb megragadását és különféle kockázatmérséklő eszközök (pl. fedezetek, biztosítás) figyelembevételét, az alacsonyabb tőkekövetelmény irányába mutat. E “módszerválasztási szabadságért cserébe” a bankoknak bizonyítaniuk kell (felügyeleti ellenőrzés), hogy figyelembe vették az összes lényeges kockázatot, mely tevékenységüket kíséri és hogy az általuk alkalmazott számítások, módszerek valóban korrektek. A bankoknak az első és a második pillér keretében számított tőke közül a magasabbat kell megképezniük. ( PSZÁF, 2010a.) A felügyeleti hatóságoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk a bankok tőkemegfelelés számítási folyamatát és kockázati pozícióját, a számított tőkekövetelmény mértékét és minőségét, valamint a vállalt kockázattal való arányosságát. A felügyeletnek nem megfelelőség esetén intézkedési joga van, korlátozhatja az osztalékfizetést, előírhatja a pótlólagos tőkeképzést stb. Ugyanakkor a felügyeletnek nyilvánosságra kell hoznia az értékelési kritériumokat és intézkedései magyarázatát, ezáltal lehetőség nyílik a felügyelet elszámoltatására is. harmadik pillér e a piac fegyelmező erejét igyekszik kihasználni azál tal, hogy a korábbiakhoz képest bővíti és konkrétabban határozza meg a közzéteendő információk körét. E pillér célja, hogy növelje a bankok átláthatóságát mind tevékenységeik, mind szervezeti felépítésük tekintetében és „hogy a nyilvánosság fegyelmező erejével ösztönözze a hitelintézetet stratégiája, kockázatkezelése, valamint irányítási rendszere folyamatos felülvizsgálatára”93. A bankoknak ún. kockázati jelentést kell készíteniük, mely röviden az alábbi „lényeges – a védett és bizalmas információ kivételév el – információkat”94 kell, hogy A szabályozás
tartalmazza:
Kockázatkezelési elvek, módszerek: a kockázatok azonosítását, mérését, figyelemmel kísérését biztosító folyamatok, funkciók és szervezeti egységek leírására; a kockázatmérséklés eszközei
Tőkemegfelelés: szavatoló tőke felépítése, mértéke és megoszlása az egyes kockázatok között; alkalmazott tőkeallokációs módszerek
A Bázel II-t – illetve a CRD-t – lényegében megszületésük során és azt követően azonnal számos kritika érte. E kritikák alapját jogosan és jelentős részben a válság során felszínre került problémák jelentették. A Bázel II -t ugyanis az üzleti ciklus felszálló ágában, konjunktúra idején, dolgozták ki, ráadásul a szabályozó hatóságok és a felügyelt intézmények között mindig van egy ún. „információs rés” (utóbbiak javára), amely fokozottabb kockázatvállalást eredményezhet a szabályozás hatáskörén kívül eső termékek, folyamatok és intézményi formák megjelenése, elterjedése révén.
93 94
234/2007. Kormányrendelet a hitelintézetek nyilvánosságra hozatalai követelményeinek teljesítéséről. 1.§. (2). www.complex.hu – összefoglaló a 234/2007. k ormányrendeletről. 72
Az egyezményt, így a direktívát ért főbb kritikák az alábbiakban kerültek összegzésre: nem megfelelő a piaci kockázatok kezelése, a szabályozás lényegében figyelmen kívül hagyja az értékpapírosítás – ezáltal a strukturált pénzügyi termékek 95 – hordozta kockázatot
az intézmények által képzett tőke nem áll arányban az általuk váll alt kockázatokkal
nem fektet kellő hangsúlyt az intézmények likviditására, a likviditási kockázat kezelésére egységes felügyeleti szemlélet és intézményi háttér hiánya
Ezen kritikák nyomán a bevezetést követően szinte azonnal felvetődött a módosítások igénye. Kezdetben valóban csak változtatási javaslatokról konzultáltak , a felszínre került egyre több és komolyabb problém a nyomán, illetve a válság elmélyülésével egy új tőkeegyezmény kidolgozása mellett döntöttek. Ez a Bázel III. tőkeegyezmény, amelynek célj a, hogy a bankrendszer stressz-környezetben is képes legyen – a kockázatok megfelelő kezelésén és megfelelő mennyiségű és minőségű banktőke képzésén keresztül – stabilitásának megőrzésére. A CRD kidolgozása és elfogadása hosszú folyamat volt, lényegében több mint 2 évet igényelt, amelyhez hozzáadódik még a szabályok implementálási periódusa is: szintén 1 -2 év. E komoly és időigényes munka során több technikai jellegű probléma is felszínre került: értelmezési kérdések, fogalmi/definíciós problémák stb. E problémákat az ún. CRD I .96 orvosolta. ( PSZÁF , 2010c.) A CRD I-et viszonylag között: ( PSZÁF , 2010c.)
gyorsan követte a CRD II . (2009/111/EK irányelv), amely többek
szigorítja az ún. hibrid tőkeelemek 97 (például: alárendelt -, alapvető és járulékos kölcsöntőke) szavatoló tőkeként történő elismerésének szabályait
módosítja a csoporttagokat ellenőrző felügyeletek közötti együttműködés kereteit annak érdekében, hogy a csoport valamennyi tagjára egységes előírások vonatkozzanak, amelyek teljesítését egységes módszertan szerint értékelik; emellett a központilag ellátott funkciók – így például a belső tőkeigény számítása – ellenőrzését a home felügyeletek hatáskörébe rendeli. 98
megerősíti a l ikviditási kockázat kezelését azáltal, hogy – az arányosság elvének betartásával – diverzifikált finanszírozási szerkezet kialakítását, illetve likviditási puffer (tartalék) képzését írja elő – további „kisebb” előírások mellett. szigorítja az értékpapírosításra vonatkozó előírásokat, elsősorban a kapcsolódó kockázatkezelési feladatokat és a tőkekövetelményt, valamint a nyilvánosságra hozatali kritériumokat tekintve.
95
Az utóbbi évtizedben olyan komplex pénzügyi instrumentumok (strukturált értékpapírosított hitelkötelezettségek, Collateralized Debt Obligations, CDO-k) terjedtek el, amelyek kevésbé voltak átláthatók és értékelhetők, minősíthetők, ezáltal fokozták a pénzügyi rendszer kockázatát, emellett az ezekben rejlő és az ezek tömeges birtoklásával járó kockázatokat, potenciális veszteségeket a hitelminősítő vállalatok nem ismerték fel időben. (Ld. 1.1.1. fejezet) 96 2006/48/EK irányelv rendelkezéseit a 2009/83/EK irányelv módosít otta, a 2006/49/EK irányelv rendelkezéseit pedig a 2009/27/EK irányelv . 97 Hibrid tőkeelem, mert tőkeként funkcionál, miközben lényegében hitelviszonyt megtestesítő adósság. 98 Az együttműködés, a felügyeletek közötti kommunikáció az ún. felügyeleti kollég iumok révén valósul meg. 73
Az Európai Bizottság már 2009 nyarán javaslatot tett a további módosításokra, melyek a CRD III . (2010/76/E U irányelv) néven váltak ismertté és az értékpapírosítás további szigorítására (konkrétabb keretek, előírások megfogalmazása), valamint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások hatékony kockázatkezeléssel összhangban álló javadalmazási politikájának kialakítására irányultak. Mindhárom módosítás – tehát mind a CR D I, mind a CRD II., mind a CRD III. – 2011. január 1-től lépett életbe. ( PSZÁF , 2010c.) A Bizottság egy hónappal a CRD III. javaslatcsomag megjelenése után, ismét új javaslatcsomagot adott közre: ez a CRD IV , amely kiemelt teret szentel a tőke - és tartalékképzési szabályok megreformálásának és a nagyszámú nemzeti diszkréció felszámolásának. Az Unió a Bázel III - ban szereplő lényegi reformokat a CRD IV. keretében kívánja az európai jogrendbe ültetni. ( PSZÁF , 2010c.) Mielőtt azonban a szabályozás újabb fejleményeit és a részleteket ismertetnénk (4.5. fejezet), a következő 2 alfejezetben áttekintjük a Bázel II. első pillérének hitel - és működési kockázati tőkekövetelményét.
4.4.1. Hitelkockázat tőkekövetelménye A hitelkockázat esetében a tőkének a nem várható veszteségekre kell fedezetet nyújtania. A várható veszteségeket pedig a folyamatos és viszonylag nagy mennyiségű múltbeli adatra (többek között: ügyfélminősítés, ügyletminősítés és fedezetértékelés adatai) támaszkodó modellek alapján képzett céltartalék, illetve értékvesztés hivatott „kompenzálni”. Ahogy az alábbi grafikon is mutatja utóbbiak jellemzően a nagy valószínűséggel bekövetkező, de kis veszteséggel járó események veszteségeinek felszívására szolgálnak. A banktőke pedig az alacsony bekövetkezési valószínűséggel jellemezhető – tehát nem várható – veszteségekre nyújt fedezetet. Vannak olyan események, amelyek bekövetkezési valószínűsége annyira kicsi, hogy nem fedezik azt sem tőkével, sem más tartalékeszközzel. 4.1. ábra: Hitelezési veszteségek eloszlása és fedezése
bekövetkezési valószínűség
céltartalék, értékvesztés tőke
veszteség várható veszteség
nem várható veszteség
Forrás: Erdős – Mérő (2010. 76. p.) alapján
tőkével nem fedezett, nem
várható veszteség
74
A hitelkockázat tőkeszükségletéről hazánkban a 196/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet a hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről c. jogszabály (Hkr.) rendelkezik, teljes mértékben harmonizálva az uniós elvárásokkal. A hitelkockázat tőkeszükségletének meghatározására 3 módszer közül választhatnak az intézmények:
Sztenderd módszer (The Standardished Approach, TSA) Belső minősítésen alapuló alapmódszer (Foundation Internal Ra ting Based
Approach, FIRB)
Belső minősítésen alapuló fejlett módszer (Advanced Internal Rating Based
Approach, AIRB)
Mivel a kockázatra kötelező tőkét képezni, így a legegyszerűbb módszer alkalmazásához nem kell engedély. Ezzel szemben a fejlettebb mérési módszerek implementálása már felügyeleti engedélyhez kötött. Az engedélyt az anyabank országának felügyelete (home felügyelet) adja meg, szorosan együttműködve a leányintézmény felügyeletével (host felügyelet). Mivel a hazai bankszektor szereplői többségében nemzetközi bankcsoportok tagjai, így a hazai felügyelet (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, PSZÁF) jellemzően host szerepkörben tevékenykedik a tőkeszámítási módszerek engedélyezése során. A host szerepkör lényegében az engedélykérelem véleményezését foglalja magában, 99 mely az érintett intézmény szignifikanciájától és a bevezetni kívánt módszertől függően lehet „gyenge” vagy „erős” véleményezés. A sztenderd módszer alapelvében nagyon hasonlít a korábbi – Bázel I. szerinti – számítási metódusra, azonban a kockázati súlyokat jóval differenciáltabban határozza meg. E differencia alapja az országok, a pénzügyi és nem pénzügyi intézmények, vállalatok kockázati besorolása, amely valamely külső hitelminősítő (pl: Moody’s, Fitch) által meghatározott. A külső minősítők által nem besorolt ügyfelek 100% -os kockázati súlyt kapnak. A módszer további újdonsága, hogy a kiemelten kockázatos ügyfelek 150% -os súlyt kap(hat)nak, amely lényegében 12 % -os TMM-nak felel meg. Az alábbi táblázat Erdős – Mérő (2010. 240. p.) alapján a vállalkozások kockázati súlyozását mutatja a hitelminősítés függvényében. 4.1. táblázat: Vállalkozások sztenderd módszer szerinti súlyozása S&P szerinti minősítés vállalkozás kockázati súlya (%)
AAA/AA20
A+/A50
BBB+/BB100
B+ alatt 150
nincs 100
Forrás: Erdős – Mérő (2010. 240. p.) Eszerint egy A+ minősítésű ügyfél számára folyósított 1.000.000.000 forint összegű hitel után a minimum tőkekövetelmény 40.000.000 forint. 100
99
A véleményezésnek két formája ismert. Gyenge véleményezés esetén a felügyelet nem követi szorosan nyomon javaslatainak figyelembe vételét, míg erős véleményezés keretében minden eszközt megragad, hogy javaslatait az engedélyezés és a feltételek kialakítása során figyelembe vegyék. ( PSZÁF , 2008. VKK I. 53-54.) 100 1.000.000.000*0,5=500.000.000 ft a kockázattal korrigált MFÖ. Ezt 0,08 -cal (8%) szorozva kapjuk a kitettség mögötti minimum szavatoló tőkét. 75
belső minősítési módszerek esetében az intézmények saját modelljeik alapján határozzák meg tőkekövetelményüket. A jogszabály három kockázati paraméter modellbe építést írja elő: bedőlési valószínűség (Probability of Default, PD): annak valószínűsége, hogy az ügyfél fizetésképtelenné válik nemfizetéskori várható veszteség (Loss Given Default, LGD): a várható megtérüléssel (fedezetek érvényesítése révén, figyelembe véve az érvényesítés közvetlen és közvetett költségeit) csökkentett veszteség hitelkockázati kitettség (Exposure at Default, EAD): más néven hitelkockázati kitettség, azaz az ügyfél fennálló tartozása E paramétereket különböző kitettségi osztályokra (lakossági ügyfél, vállalkozás, hitelintézet stb) kell meghatározni. Majd a jogszabályban (196/2007. Korm. rend.) előírt módon (meghatározott képletbe helyettesítve) súlyozva kalkulálható a tőkeszükséglet. A belső minősítési módszeren belül az alap változatban az intézmények arra kapnak lehetőséget, hogy a modell PD - paraméterét határozzák meg önálló. A fejlett IRB módszert alkalmazók pedig maguk határozhatják meg mindhárom kockázati tényezőt. A belső modellek alkalmazásához számos kritériumnak k ell megfelelni. Kiemelten fontos az alkalmazott modellek, statisztikai módszerek megbízhatósága, előrejelzési képessége. E modellek több részlete jogszabály által meghatározott, ennek következtében nagy kihívás ezek modellbe illesztése. Emellett az intézményeknek igazolniuk kell, hogy valóban képesek a kockázat azonosítására, mérésére, ellenőrzésére és kezelésére. Alapvető elvárás a független kockázatkezelésért felelős szervezeti egység, melynek tevékenysége az átfogó és a napi szintű kockázatkezelési gyakorlatnak integráns részét kell, képezze. Fontos szerepe van a belső riportoknak, a dokumentáltságnak és a rendszeres belső felülvizsgálatoknak. Ezenfelül a PSZÁF vizsgálja a felhasznált adatok minőségét és a kapcsolódó IT rendszerek megbízhatóságát. A
4.4.2.
Működési kockázat tőkekövetelménye
A működési kockázat tőkeszükségletéről hazánkban a 200/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet a működési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről c. jogszabály (Mkr.) rendelkezik, teljes mértékben harmonizálva az uniós elvárásokkal. Ellentétben a hitel - és a piaci kockázattal a működési kockázat tőke követelményének a nem várható mellett a várható veszteségekre is fedezetet kell nyújtania. Ennek elsősorban az az oka, hogy nincs más olyan – számviteli értelemben is megragadható eszköz – amely ezt lehetővé tenné. Amennyiben az intézmény bizonyítja, hogy a várható veszteségeket üzleti gyakorlatával fedezi, csak a nem várható részre kell tőkét képeznie. Az intézmények a működési kockázat tőkekövetelményének meghatározására négy módszer közül választhatnak:
Alapmutató módszer (Basic Indicator Approach, BIA) Sztenderd módszer (The Standardished Approach, TSA),
Alternatív sztenderd módszer (Alternative Standard Approach, ASA)
Fejlett mérési módszer (Advanced Measurement Approach, AMA ) Az egyszerűbb módszerek alkalmazásához lényegesen kevesebb kritériumnak kell megfelelni, ezért adaptálásuk költségei is alacsonyabbnak tekinthetők. Ugyanakkor a fejlettebb módszer hitelesebben tükrözi az intézmény által vállalt kockázatot, ezáltal – nyilván a kockázati kitettség függvényében – alacsonyabb tőkekövetelményt eredményez, tehát a bevezetés magas költségei a kisebb tőkeszükséglet miatt várhatóan megtérülnek. A bevezetés költségei között a technológiai költségeket, a munkaerő és szakértői költsé geket lehet
76
kiemelni, melyek elérhetik akár a több 10 millió forintos nagyságrendet is, így egyelőre a nagyobb intézmények számára lehet releváns kérdés, hogy alkalmazzák -e a fejlett mérési módszert. A következőkben – a Hpt., az Mkr. és a VKK alapján – dióhéjban összefoglaljuk e módszerek jellemzőit. A legegyszerűbb módszer tükrözi a legkevésbé hitelesen a működési kockázatot. Ebben az esetben a bank bruttó jövedelmének (gross income, GI; irányadó mutató) 101 15 (α) százalékát kell tőkeként elkülöníteni. A tőkeszükséglet: K BIA
GI
alapmutató módszer előnye egyszerűségében rejlik, ugyanakkor hátránya, hogy korlátozottan érzékeny a bank specifikus jellemzőire (méret, forgalom stb.). A sztenderd módszer már jobban közelít a ténylegesen vállalt működési kockázathoz, ugyanis a bank tevékenységét üzletágakra bontja és az üzletáganként 102 számított bruttó jövedelemhez rendel hozzá különböző – 12-18 százalék közötti – súlyokat ( β ). Az
A tőkeszükséglet: K TSA GI 18 18 Az irányadó mutató üzletágankénti meghatározására jellemzően belső árazási módszereket (belső transzferárak) alkalmaznak. A sztenderdizált módszer esetében problémát jelenthet a szabályozói arbitrázs, azaz, hogy a tevékenységek üzletágakhoz rendelésekor a kedvezőbb súlyozású kategóriába sorolják az egyes szolgáltatásokat. Mindezt úgy próbálják kiküszöbölni, hogy az intézményeknek részletes dokumentációt kell készíteniük a besorolás módjáról és kritériumairól. Itt alapvető elvárás az objektivitás és a naprakészség (adott üzletág irányadó mutatójának értéke bármikor, bármely múltbeli időpontra vonatkozóan előállítható kell, legyen). A sztenderd módszer alkalmazásának feltétele, hogy az intézmény gyűjtse a „lényeges veszteségadatait”. Hogy mi minősül lényegesnek, arról az intézmény belső szabályzatában rendelkezik. A sztenderd módszer alternatív változata, az ún. alternatív sztenderd módszer elsősorban a betétgyűjtésre és hitelnyújtásra – tehát a hagyományos kereskedelmi banki szolgáltatásokra – fókuszáló bankok számára lehet előnyös. Esetükben – kissé leegyszerűsítve – a nyújtott kölcsönök szerződés szerint fennálló és még nem visszafizetett értékét kell a jogszabályban rögzíttek szerint (Mkr.) korrigálni. A PSZÁF abban az esetben engedélyezi e módszer alkalmazását, ha a hitelintézet irányadó mutatójának – bruttó jövedelmének – legalább 90 százaléka a lakossági banki és a kereskedelmi banki üzletághoz kapcsolódik. Emellett a banknak bizonyítania kell azt is, hogy a vonatkozó üzletágak kihelyezéseinek jelentős részét magas nem teljesítési valószínűség (probability of default, PD) jellemzi. 103 A fenti kritériumok teljesülése egyben azt is jelenti, hogy az intézmény magas bruttó jövedelme a magas hitelkockázati felárból származik, mely értelemszerűen magasabb hitelkockázati 101
Az irányadó mutatót a hitelintézet eredménykimutatása alapján az alábbiak szerint számítják: a kapott kamat és kamat jellegű bevétel, valamint a fizetett kamat és kamat jellegű ráfordítás különbözete; és a bevételek forgatási célú részvényekből, részesedésekből (osztalékok, részesedések), kapott (járó) jutalék - és díjbevételek, pénzügyi műveletek nettó nyeresége és egyéb bevételek üzleti tevékenységből, valamint a fizetett (fizetendő) jutalék - és díjráfordítások, pénzügyi műveletek nettó veszteség különbözete összegének hároméves számt ani átlaga. ( Mkr 3. §.) 102 A jogszabály szerint az alábbi üzletágak fedik le a bank tevékenységét: lakossági közvetítő, lakossági banki, vagyonkezelés, kereskedelmi banki, ügynöki, fizetési és elszámolási tevékenység, vállalati pénzügyek, valamint kereskedés és értékesítés. ( PSZÁF , 2008. VKK II. kötet 2. sz. Melléklet ) 103 „… a lakossági banki tevékenységének, illetőleg a kereskedelmi banki tevékenységének legalább ötven százaléka olyan kölcsönökből áll, amelyeknek a nem teljesítési valószínűség értéke átlagosan eléri a 3% -os mértéket…” Mkr 6. § (3) b. 77
tőkekövetelményt jelent. Az ASA alkalmazásával pedig e magasabb hitelkockázati tőkeszükségletet, alacsonyabb működési kockázati tőke előírás „kompenzálja”. A fejlett mérési módszer alkalmazásához – ahogy a hitelkockázati belső modellek esetében is – számos kritériumnak kell megfelelni. Többek között a belső modellnek mind a várható, mind a nem várható veszteséget meg kell ragadnia és a tőkének egy egyéves időszak során a kis gyakorisággal bekövetkező, de nagy hatású eseményekre is fedezetet kell nyújtania, 99, 9 százalékos konfidencia szint mellett. Ezen túl: „A működési kockázat mérésére alkalmazott rendszernek tartalmaznia kell négy kulcstényezőt, melyek a következők: ( PSZÁF , 2008.) belső veszteségadatok: legalább öt éves idősor (induláskor elfogadható a három éves gyűjtési időtáv is) külső veszteségadatok: publikus forrásból vagy adatkonzorciumból származnak és a belső adatok kiegészítését szolgálják (több adat, megbízhatóbb statisztikai elemzés, extrém események feltérképezése) szcenárió analízis: a szektor - és intézmény szintű extrém események modellezésére, megismerésére teremtenek lehetőséget. belső és külső környezet változását tükröző tényezők: azokat a faktorokat ölelik fel, amelyek egyrészt meghatározzák a vállalat belső és külső üzleti körülményeit, másrészt a működési veszteségek mérséklésére és eliminálására hivatottak. Az üzleti környezethez tartozik többek között az erőforrások – például a munkaerő – minősége és elérhetősége, a tevékenység kockázatossága és komplexitása, a jogi és szabályozói környezet, az ügyfelek összetétele stb. A kontrollok alatt ebben az esetben a működési kockázati események gyakoriságát és súlyosságát mérséklő, feltáró és megelőző jellegű folyamatokat értjük. A faktorok pedig e két terület változásának jelzésére irányulnak. Például a termékek számának növekedése, a bevételek növekedése üzleti expanzióra utal. Az üzleti környezeti és belső kontroll tényezők használata a gyakorlatban részben a kockázati önértékeléseknek, részben pedig a kockázati indikátorok alkalmazásának feleltethető meg. Hasznosságuk nem elsősorban a kockázat mérésében, számszerűsítésében mutatkozik meg, hanem általuk – a környezet és a kontrollok hatékonysága változásainak jelzése révén – a kockázati kitettség alakulása követhető nyomon. A tőkekövetelmény csökkentésére figyelembe vehető például a káresemények (természeti csapás esetén vagyonvédelem) elleni biztosítás. A PSZÁF (2010b.) alapján Magyarországon „két intézmény rendelkezik engedélyezett fejlett mérési módszerrel 104 és további két intézmény viszonylag megbízható, ám még nem validált belső modell segítségével számítja a tőkét, míg a többiek felügyeleti (alapmutató - és sztenderdizált) módszerekkel számolnak.”
4.5. Új kihívások
A Bázel II. – így a CRD – elsődleges célja a bankok minél magasabb szintű kockázatkezelésre ösztönzése, ennek érdekében nagyobb mozgásteret enged az intézményeknek tőkeszükségletük megállapításában. Ezen keresztül lehetővé válik a bankok kockázatérzékenységének, a kockázatok vállalásával kapcsolatos felelősségtudatának erősítése. A magasabb szintű kockázatkezeléssel összefüggő cél a pénzügyi szektor stabilitásának megerősítése, melyet az intézmények tevékenységének átláthatóbbá tételével és szigorúbb felügyeleti, ellenőrzési „munkával” igyekeznek biztosítani. A fenti mondatok „szépen” hangzanak, és mint a szabályozás, a felügyeleti tevékenység elsődleges céljai, a 104
2009. július 1 -től az Erste és az Unicredit alkalmazza az AMA -t. 78
napjainkban zajló pénzügyi válság – talán – vége felé közeledve is, helytállóak. A válság globálissá válásával azonban kiderült, hogy a szabályozás e célok megvalósítása terén több gyenge ponttal rendelkezik. A kérdés tehát továbbra is az, hogyan, milyen eszközökkel valósítható meg a kockázattudatosság, a felelős vállalatirányítás, az átlátható működés és a problémákat időben felismerő és kezelő felügyelet. A jelzálogpiaci válság kapcsán – ahogy azt a 4.4. fejezet végén dióhéjban összegeztük – több kritika is érte a Bázel II. tőkeegyezményt. Azt azonban látnunk kell, hogy a válság kialakulása és a problémák felszínre kerülése időben megelőzte az egyezmény elfogadását és életbe lépését. Mindenesetre a válság felhívta a figyelmet a jelenlegi szabályok és a pénzügyi rendszer gyenge pontjaira, melyek ismeretében a Bázeli Bizottság már 2009 - ben vitára bocsátotta a Bázel III. néven ismertté vált munkaanyagait, javaslatait. Elődjéhez hasonlóan a Bázel III. esetében is építettek a piaci szereplők észrevételeire, javaslataira, melynek eredményeként végül 2010 novemberében fogadták el tőkeegyezményt. A Bázel III. célja, hogy – meglehetősen szigorú mennyiségi és minőségi követelmények előírásával – erősítse a banki tőkekövetelmények rendszerét, valamint az intézmények pénzügyi és gazdasági stresszhelyzetekkel, sokkokkal szembeni ellenálló -képességét. Mindezeken keresztül lehetővé válik a szabályozás prociklikus jellegének csökkentése, a fertőzés jelenségének megelőzése, illetve a rendszerszintű kockázatok mérséklése . A tervek szerint – melyet a piaci szereplők „lobbija” módosíthat – az implementációra fokozatosan kerül sor, 2013 és 201 9 között. Nagyrészt a Bázeli Bizottság javaslatai mentén, figyelembe véve az európai sajátosságokat, születtek meg az előző fejezet (4.4. fejezet) végén számba vett direktíva módosítások (CRD I IV.)
A Bázel III. két nagy területre:
a tőkekövetelmény minőségi megújítására és ( BCBS , 2010.) a likviditási kockázatra ( BCBS , 2013.)
fókuszál. Előbbihez kapcsolódó javaslatok a szavatoló tőke fogalmának, felépítésének szigorítása, a tőkeáttételi mutató bevezetése és a kontraciklikus tőkepuffer 105 képzés. Utóbbi témában pedig a rövid- és a hosszú távú likviditásra vonatkozóan határoz tak meg küszöbértékeket, mutatókat. A teljesség igénye – kerülve a túl részletes ismertetést – nélkül lássuk a részleteket! Az elmúlt években jelentősen nőtt azoknak a tőkeelemeknek a volumene és az aránya, amelyek a járulékos tőke részeként értelmezettek (hibrid/innovatív tőkeelemek, mint alapvető és járulékos kölcsöntőke), és amelyek – ahogy a szakirodalomban írják – a banktőke „felhígulását” eredményezték. Az új szabályok ennek megfelelően egy „ minőségibb” szavatoló tőkét céloznak meg, ennek érdekében változnak a tőkeelemek besorolási feltételei és a vonatkozó határértékek. A hangsúlyt a veszteségek felszívásának képességére helyezik. Accenture (2011) alapján a szavatoló tőke alapvető (Tier1) és járulékos (Tier2) elemekből tevődik össze és kivezetik az ún. kiegészítő járulékos tőkét (Tier3). Az alapvető tőkeelemek esetében fontos kritérium, hogy azok folyamatos működés mellett alkalmasak legyenek a keletkező veszteségek felszívására (going concern), míg a járulékos elemek felszámolás 105
A bankszabályozás hatékonyságával kapcsolatban gyakran olvashatunk annak prociklikus jellegéről, ami azt jelenti, hogy a szabályozás felerősíti a gazdasági ciklusokat, mely különösen recesszió idején nagy probléma. Ugyanis a korábbi bázeli szabályok az intézményeket recesszió idején hitelkihelyezéseik mérséklésére, többlettartalékolásra (tőke, céltartalékok, értékvesztés, veszteségleírások) ösztönzik, ezáltal a gazdasági növekedés – melynek forrása részben a hitelkínálat növekedése – később kezdődhet meg. 79
esetére kell, hogy fedezetet nyújtsanak a kötelezettségek teljesítésére (gone concern). Előbbit további két kategóriára bontják :
elsődleges alapvető tőke (Common Equity Tier1, CET1) – jegyzett tőke, tőketartalék és az adózott eredmény terhére képzett tartalékok (így: eredménytartalék és mérleg szerinti eredmény) kiegészítő alapvető tőke ( Additional Tier1, AT1)
A tőkemegfelelési mutató minimuma ugyan továbbra is 8 %, azonban az arányok – a minőségi tőkeelemek irányába (Tier2
Forrás: Accenture, 2011. 15.p. Hasonló elképzelések vannak az értékvesztés képzéssel kapcsolatban is: dinamikus tartalékolás a várható veszteségekre alapozva, vagyis konjunktúra idején a vállalt kockázatokhoz képest magasabb tartalékot képezzenek az intézmények, amely aztán dekonjunktúra, recesszió idején fedezi az elszenvedett veszteségeket. Emellett elsősorban tájékoztatási célokkal tervezik a tőkeáttételi korlát (leverage ratio) bevezetését, melynek – ahogy maga az elnevezés is mutatja – célja a túlzott tőkeáttétel felépülésének megakadályozása. Az alapvető tőke (Tier1), valamint a mérlegen belüli és kívüli kitettség hányadosaként képzett mutató min imuma 3 % lenne. ( Kardosné, 2010.)
80
A Bázel III. a likviditáskezelés terén számos változtatást, szigorítást javasol, melyek az intézmények stressz -helyzetekbeni ellenálló képességét javítanák . Korszakalkotó jelentősége abban is megnyilvánul, hogy korábban nem létezett globálisan elfogadott likviditási standard. A válság azonban rávilágított, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű banktőke képzése mellett a likviditás kezelésére – megfelelő mennyiségű és minőségű likvid eszköz képzésére – is komoly hangsúlyt kell fektetni. E javaslatok szerepelnek a CRD II-ben. Két mutató alkalmazása merült fel : (Somogyi – Trinh, 2009.) rövid távú likviditási követelmény (Liquidity Coverage Requirement, LCR) 106, melynek célja, hogy az intézmény ek nek elegendő és jó minőségű likvid eszköze legyen egy rövid távú (30 napos) kritikus időszak (jelentős nettó forráskiáramlás) túlélésére hosszabb távú likviditási követelmény (Net Stable Funding Requirement, NSFR),107 melynek célja a stabil finanszírozási szerkezet biztosítása (beleértve a mérlegen kívüli, függő és jövőbeni kötelezettségeket is) egy éves időhorizontot vizsgálva
Kérdés, hogy mi tekinthető jó minőségű likvid eszköznek! Lényeges szempont többek között a tehermentesség, az alacsony volatilitás, a magas kibocsátói besorolás, a „flight to quality”108 kategóriába tartozás stb. Ide tartoznak a Bázel III. szerint a pénzeszközök, a felszabadítható jegybanki tartalék, az álammal és a jegybankkal szembeni követelések és jelentős diszkontvágással az alacsony kockázatú vállalati kötvények is. A nettó pénzkiáramlás a várható pénzbeáramlások és -kiáramlások (beleértve természetesen a feltört betéteket is) különbözete adott stresszhelyzetben. A stabil finanszírozási szerkezet feltétele, hogy az intézmény eszközeit és mérlegen kívüli kötelezettségeit stabil forrásokból finanszírozza. A hányados számlálójának meghatározásakor a forrásokat azok rendelkezésre állása (stabilitása) alapján súlyozzák, míg a nevező esetében az eszközoldali tételekkel szemben határoznak meg fedezettségre vonatkozó kritériumokat (súlyokat). Elérhető stabil forrásnak számít például a szavatoló tőke, míg a stabilnak tekintett 1 évnél rövidebb hátralevő futamidejű lakossági betétek 50 %-os súllyal vehetők csak figyelembe. Eszközoldalon (tehát a nevező számításakor) a likviditás csökkenésével nő a fedezettségi követelmény: míg például a pénzeszközöket és a pénzpiaci eszközöket nem kell fedezni (0 %-os súly), addig az éven belül lejáró lakossági kihelyezések esetében 85 % a fedezettségre vonatkozó előírás. E kérdések komolyságára világít rá, hogy az elmúlt egy évben a likviditási standardokat övező viták és lobbi felerősödött. Ezek eredményeként a Bázeli Bizottság 2013 januárjában módosította az eredetileg megszabott megfelelési határidőket és bővítette a korábban meghatározott likvid eszközök körét (LCR -hez). Az egyezmény hatálya alá tartozó intézményeknek 2015 - ben elegendő 60% -os rövid távú likviditási követelménynek megfelelniük, a 100% -ot pedig 2019. január 1 -re kell teljesíteniük. A döntést, az enyhítéseket alapvetően a kedvezőtlen gazdasági körülményekkel magyarázták. Mondván egy ilyen jelentős követelmény könnyen a hitelezési aktivitás – így a gazdasági növekedés – további visszaesését eredményezheti .( BCBS , 2013.) A Bázel III. javaslatcsomag még nem teljesen kiforrott, a tagállami implementáció, beleértve a kvantitatív előírások kalibrációját még hátra van és jelentős feladatot ró mind a 106
LCR = jó minőségű likvid eszközök / nettó pénzkiáramlás a következő 30 napban > 100% NSFR = elérhető stabil források / szükséges stabil források >= 100 % 108 Válsághelyzetekben múltbeli tapasztalatok alapján bizonyíthatóan preferált befektetési eszköz. 107
81
hatóságokra, mind a piaci szereplőkre. A válság hatására került a hatóságok – és velük együtt a kormányzatok, az intézmények és részben a társadalom – figyelmének középpontjába az intézmények sztressztűrő képességének javítása, valamint a rendszerkockázat, a fertőzési valószínűség mérséklése. A válságból tehát nagyon sokat tanulhat (nemcsak) a bankszféra. A kijelölt célok valóban a pénzügyi rendszer stabilitása növelésének irányába mutatnak, kérdéses, hogy a számos különböző sajátossággal rendelkező intézmény (többek között a piacbeli, a méretbeli és a működési környezetet érintő jellemzők, különbségek miatt ) hogyan alkalmazza majd az előírásokat. Varga (2010.)
a következő veszélyekre hívja fel a figyelmet: Az új előírások között túlsúlyban vannak a konkrét számmal, mutatóval meghatározott tőkeráták. Ezáltal „leveszik a felelősséget a felügyelt intézmények válláról”, hiszen azoknak a jogszabályok betartására (előírt minimumszinteknek való formai megfelelés) kell koncentrálni. Emellett problémát jelent, hogy „a minden bank esetében egyformán alkalmazandó mértékek nem veszik figyelembe a különböző üzleti modellek egyéni kockázati sajátosságait.” Joggal vetődik fel az új szabályozás gazdasági teljesítményre gyakorolt hatásának kérdése is. Egyes elemzések szerint a Bázel III . túl szigorú követelményeket állít az intézményekkel szemben, így várhatóan az EU és az USA GDP -je 3 %-kal esik vissza a bevezetést követően , emellett a hitelezési felárak tartós növekedésére is számítanak . Ugyanakkor a BIS
azt hangsúlyozza, hogy a szigorúbb szabályozás ellenállóbbá teszi a bankokat a problémákkal, válsághelyzetekkel szemben. Azt azonban nem nehéz belátni, – ahogyan korábban már szóltunk erről – hogy az elkerült bankválságok haszna (Valóban elkerültünk egyet?) nehezen számszerűsíthető. (Somogyi – Zsebő , 2010.) A Bázeli Bizottság folyamatosan készít, nyilvánosan is elérhető, felméréseket arra vonatkozóan, hogy az egyes országok hogy állnak a Bázel III. implementálásával. Masters – Barker (2012.) összegez egy ilyen felmérést: a Bázel III. és az az alapján kidolgozott jogszabályok, illetve jogszabály-tervezetek eltérése az EU - ban a legjelentősebb. Nem nagy meglepetésre az USA esetében az értékpapírosítással szembeni tőkekövetelmény mértéke körül vannak heves viták. 109
4.6. Bankok felügyeleti rendszere
A bankszabályozás szükségességének tárgyalásakor felsoroltuk a legfontosabb szabályozás mellett szóló szempontokat . Kezdve a menedzsment által megtestesített erkölcsi kockázattól, a fertőzési hatáson keresztül az ügyfelek védelméig (fogyasztóvédelem, információs aszimmetria mérséklése) mind -mind súlyos érvek. A szabályozáshoz viszonyítva legalább ilyen fontos, hogy a sza bályok valóban betartásra kerüljenek , és hogy legyen ki ellenőrizze mindezt. Az ellenőrzési teendőket hazánkban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) látja el. Lényeges, hogy a felügyelés értelmezhető makro - és mikroprudenciális szinten. Előbbi a szektor-szintű felügyeletet foglalja magában, utóbbi az egyes intézmények vizsgálatára fókuszál. A makroprudenciális felügyelés fő eszközei a stressztesztek és a szcenárió elemzések, melyek segítségével azt vizsgálják, hogy bizonyos események, problémák, sokkok hogyan érintik a pénzügyi rendszert . A mikroprudenciális felügyelet keretében a bekért – elsősorban a prudens működést alátámasztó – adatok értékelésén és a helyszíni ellenőrzéseken van a hangsúly. 110 109
nagy részben Erdős – Mérő (2010.) 5. fejezetére támaszkodik . Elterjedt módszertan az ún. CAMELS elemzés, ahol a tőkemegfelelést (C apital Adequacy), az eszközminőséget (Asset quality), a vezetést (Management), a jövedelmezőséget (Earnings), a likviditást (Liquidity) és a piaci kockázatoknak való érzékenységet (Sensitivity to market risk) veszik górcső alá különböző A fejezet
110
82
A PSZÁF működését a 2010. évi CLVIII. törvény a Pénzügy Szervezetek Állami Felügyeletéről helyezi keretek közé. Eszerint a Felügyelet tevékenységének célja: „a pénzügyi közvetítőrendszer stabil, zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása,
a pénzügyi közvetítőrendszer részét képező személyek és szervezetek prudens működésének elősegítése, a tulajdonosok gondos joggyakorlásának folyamatos felügyelete,
az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes szektorait fenyegető, nemkívánatos üzleti és gazdasági kockázatok feltárása, a már kialakult egyedi vagy szektoriális kockázatok csökkentése vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens működésének biztosítása érdekében megelőző intézkedések alkalmazása,
együttműködés a Magyar Nemzeti Bankkal (a továbbiak ban: MNB) a rendszerszintű kockázatok kialakulásának megelőzésében, a már kialakult rendszerszintű kockázatok csökkentésében vagy megszüntetésében, a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők érdekeinek védelme, a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalom erősítése.”
A PSZÁF alapvető feladatai közé tartozik az engedélyezés, az ellenőrzés, a jogérvényesítés, a szabályozás és olyan egyéb feladatok, mint a nemzetközi kapcsolattartás vagy az EU tagságból adódó teendők. ( Hegyi, 2011. alapján) Az PSZÁF engedélye szükséges többek között pénzügyi intézmények alapításához, átalakuláshoz, szétválásához, beolvadásához, illetve működésük megkezdéséhez (pénzügyi szolgáltatás nyújtásához), valamint egyes személyi pozíciók betöltéséhez. ellenőrzésnek megkülönböztetjük helyszíni és helyszínen kívüli változatát. Az offsite ellenőrzés esetében a vizsgálatok alapját az intézmények által kötelezően jelentett, illetve a nyilvánosságra hozott adatok jelentik. Az onsite vizsgálatok esetében pedig a Felügyelet szakemberei az intézmény székhelyén vagy telephelyén közvetlenül értékelik annak működési mechanizmusait. A felügyeleti vizsgálatoknak négy alapvető formáját (átfogó -, cél-, téma- és utóvizsgálat) különítjük el egymástól. Az átfogó vizsgálat – ahogy elnevezése is mutatja – az intézmény átfogó, általános ellenőrzését (jogszabályi megfelelés, prudens működés feltételeinek teljesülése stb) jelenti, melyet jellemzően kétéves gyakorisággal meg kell ismételni. A célvizsgálat során egy konkrét „problémára” fókuszálnak (pl: a fogyasztóvédelmi célvizsgálat111). A témavizsgálat folyamán a PSZÁF adott kérdéskört vizsgál egyidejűleg több intézménynél. A vizsgálat elsődleges célja az információszerzés. Ide sorolható például a Bázel II. tőkeszabályoknak való megfelelés vizsgálata. Felügyeleti utóvizsgálat célja, hogy a korábbi ellenőrzések során a feltárt problémákat kiküszöbölték -e, illetve hogy az előírt esetleges módosításokat végrehajtották -e. Amennyiben a Felügyelet jogsértő magatartást állapít meg, akkor jogában áll azt valamiféleképpen szankcionálni: bírságot szabhat ki (eljárási bírság az együttműködés hiánya miatt és felügyeleti bírság), felügyeleti biztost rendelhet ki az intézményhez, visszavonhatja vagy felfüggesztheti a működési engedélyt, felhívással élhet. Az
mutatókon keresztül. A helyszíni szemlék keretében a vizsgált területtel kapcsolatos dokumentumokat tekintik át, illetve az intézmény munkatársaitól szereznek információkat (interjúk, kérdőívek). 111 A fogyasztók védelméről a PSZÁF „próbavásárlás” formájában is meggyőződhet.
83
Mindezeken felül a Felügyelet közreműködik a jogszabályok kidolgozásában és útmutatókkal segíti azok alkalmazását, a felügyeleti elvárásoknak való megfelelést. Jogalkotóként nem kötelező ajánlásokat, irányelveket és módszertani útmutatókat adh at ki. 2011. január 1 -től rendeletalkotási joggal bővült az eszköztára, melyekben foglaltak betartása már kötelező a felügyelt intézményekre nézve. A pénzügyi felügyelésnek több formája létezik: ( Erdős – Mérő , 2010.) Ágazatonkénti felügyelet : e megközelítés lényege, hogy az egyes szektorok (biztosítók, pénz - és tőkepiaci szereplők, pénztárak) felügyelete szervezetileg elkülönül egymástól. E modellben tehát ha egy piaci szereplő két szegmensben is jelen van, akkor két felügyelet hatósága alatt működik. Az egyes szektorok speciális jellemvonásai miatt szoktak érvelni e felügyeleti forma mellett, ugyanakkor napjainkra a pénzügyi termékek olyannyira összetettek és a kockázatok oly szerteágazóak, hogy nehéz megállapítani mely kategóriába tartoznak. Ez lehetősé get teremt az ún. felügyeleti arbitrázsra, azaz arra, hogy a saját üzleti érdekeknek kedvezőbb felügyelet alá tartozzon az adott intézmény vagy annak egy tevékenysége. Ilyen típusú felügyelet működik például Olaszországban, ahol elkülönül egymástól a nyugdíj-, a biztosítási - és a bankfelügyelet, ez utóbbi a nemzeti bank hatásköre.
Funkciónkénti felügyelet : a felügyeletek elkülönítése nem az egyes szektorok, hanem az ellátandó feladatok, funkciók mentén valósul meg. Így például Hollandiában a prudenciális felügyelet 112 – mely a itt jegybank feladata – elkülönül az ügyfelekkel történő korrekt viselkedést felügyelő hatóságtól.
Integrált felügyelet : e modellben minden szektor felügyeletét egyetlen hatóság látja el. Előnye, hogy a csoportok tevékenysége (ezen keresztül a vállalt kockázat) a könnyebb és gyorsabb információáramlás miatt jobban megítélhető és elméletileg gyorsabban lehet reagálni a piaci eseményekre, ezen kívül nincs lehetőség felügyeleti arbitrázsra. Hátránya, hogy a túl nagy szervezet miatt fennáll a lehetősége, hogy nem jut kellő figyelem az egyes ügyekre, nagy az egyeztetési időigény és egy -egy esemény téves megítélése más szektorokra vonatkozóan is hibát eredményezhet (fertőzési hatás). Integrált felügyeletként működik a PSZÁF is. Európában megfigyelhető egyfajta elmozdulás az integrált felügyeletek irányába.
Hibrid felügyelet : a fentiekben bemutatott megközelítések keveréke. Például Ausztriában a bankszektor felügyeletét a jegybank látja el, a többi szektort pedig egy külön felügyeleti hatóság felügyeli. Megemlíthető még az Egyesült Királyság, ahol két felügyeleti hatóság működik: a nyugdíj felügyelet és a többi szektor felügyelete különül el egymástól . A felügyeletek és a vizsgálati módszerek sokfélesége, nemzetenkénti különbözősége szemben az országhatárokon túlnyúló pénzügyi szolgáltatásokkal és a globálisan működő pénzügyi csoportokkal, egyre fokozottabban hívta fel a figyelmet valamiféle nemzetközi szintű együttműködés megteremtésének igényére.
112
A prudenciális felügyelet lényegében a prudenciális előírások betartására fókuszál. 84
Első lépésben az ezredfordulót követően – a Lámfalussy Sándor vezette Bölcsek Tanácsa kezdeményezésére – mint a nemzeti felügyeletek uniós szintű koordinációs szervezeteit, létrehozták: az Európai Bankfelügyeleti Bizottságot (Committtee of European Banking
Supervision, CEBS),
az Európai Értékpapírfelü gyeletek Bizottságát (Committee of European Securities
Regulators, CESR), valamint
az Európai Biztosítási és Foglalkoztatói Nyugdíjfelügyeletek Bizottságát
(Committee of European Insurance and Occupational Pension Supervision, CEIOPS).
válság megmutatta, hogy mindez nem elegendő. Az Európai Bizottság megbízása alapján elkészült az ún. de Larosière- jelentés, mely a válsághoz vezető legfontosabb – köztük a felügyelésben megmutatkozó – hiányosságokat, hibákat összegezte. Kiemelték többek között a makroprudenciális felügyelet és a korai előrejelző rendszerek hiányát, a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés hiányát, lassúságát. A jelentés javaslatokat is megfogalmazott, melyek a nemzetközi szintű felügyelés intézményi kereteinek megrefor málására vonatkoztak, ezen keresztül a hatékonyabb együttműködést szolgálják. Javasolták többek között a makroprudenciális felügyeleti feladatok ellátására fókuszáló Európai Rendszerkockázati Tanács (European Systematic Risk Board, ESRB) és a nemzeti felügyeletek mikroprudenciális vonatkozású tevékenységének kooperációját segítő Pénzügy i Felügyeletek Európai Rendszerének (European System of Financial Supervisiors, ESFS) létrehozását. A javaslatok támogatásra találtak. Az új szisztémát az alábbi ábra szemlél teti. A 2007-ben kipattant
4.3. ábra: A pénzügyi felügyelés új , európai rendszere
Forrás: Soós (2011. 4p.) 113 Az ESRB feladata a nemzeti tapasztalatokra építve olyan monitoring rendszer kialakítása, mely a problémákat időben észleli. Az észlelt problémákról az Unió Tanácsát és az érintett 113
EFH – Európai Felügyeleti Hatóságok. Praktikusabb lett volna az angol rövidítésnél megmaradni itt is: ESA: European Supervisory Authority.
85
felügyeleti hatóságot is tájékoztatja. A testület nem rendelkezik majd a jogszabályalkotás jogával, ehelyett a „nagyon magas szintű szakértői bázisán alapuló tekintélye révén” igyekszik befolyásoló erőre szert tenni. ( Erdős – Mérő , 2010.) Az ESFS három – a korábbi bizottságokat felváltó – felügyeletből áll, amelyek munkáját egy közös bizottság (Joint Commettee, JC) hangolja össze . Az ESFS f eladata többek között piaci elemzések elkészítése, a nemzeti felügyeletek munkája összehangolásának segítése, a közös felügyelési kultúra erősítése, részvétel a közösségi szabályozás (single EU rule book) kialakításában és ennek betartatása. Tehát a szervezet rendelkezne a kikényszeríthetőség jogával, ami azt jelenti, hogy amennyiben egy ország nem megfelelően implementálja és alkalmazza a közösségi szabályokat, akkor az ESFS ezt kötelezően előírhatja. A valódi közösségi szabályozás azért nagyon fontos, mert jelenleg nagyon sok diszkrécióra van lehetősége a tagállamoknak. A CRD megalkotásakor és elfogadás akor az egységes szabályozás és a tagállami érdekek együttes figyelembevétele lehetővé tette, hogy bizonyos területeken a nemzeti hatóságok, jogalkotók maguk döntsenek egy -egy „módszer” szigorúbb vagy enyhébb értelmezéséről. Hamar kiderült, hogy mindez a z egységesség rovására megy, nem beszélve a versenysemlegesség elvének megsértéséről. 114 Hogy teljesítik -e az újonnan létrehozott szervezetek a „megálmodott” célokat, néhány év (évtized) múlva bizonyára kiderül. Az azonban biztos, hogy a válság olyan súlyos – a vártnál súlyosabb – globális szintű problémákat hozott napvilágra, amelyek egy magasabb szintű együttműködést, koordinációt kívánnak meg az egyes országoktól.
114
Az egységes felügyeletre vonatkozó további kérdéseket részletesebben a jegyzet 6. sz. Melléklete
tartalmazza.
86
5. Válogatott fejezetek E fejezetben olyan témaköröket emeltünk ki, amelyek újszerűségüknél, ille tve aktualitásuknál fogva az átlagosnál nagyobb mértékű érdeklődésre tarthatnak számot. Véleményünk szerint ilyen a belső irányítás témaköre és a pénzforgalom lebonyolítása. 5.1.Belső irányítás fogalma, keretrendszere
„Corporate Governance – divatos kellék vagy fontos garanci a az üzleti szférában?” – teszik fel sokan a kérdést . A corporate governance-t mint új társaságirányítási koncepciót Kecskés (2010.) következőképpen definiálja: „a társaságok felelős irányítási rendszere, amely a társaság ügyvezetése, tulajdonosai, munkavállalói és más érintettek közötti relációk viszonylatában realizálódik, amely a profitorientált működés törvényes, etikus, ésszerű, hatékony és társadalmi szinten is hasznos megoldásain alapul, és amelynek szabályait a jogszabályok, a piac és az üzleti szféra önszabályozó mechanizmusai alakítják.” Ennek egy kis – de nagyon is fontos – szeletét/részhalmazát alkotja az internal governance, azaz a felelős belső irányítás, mely a megfelelő belső szervezeti felépítést és a felelős vezetés fel adatait foglalja magában. A felelős belső irányítás és a felelős vállalatirányítás annyiban térnek el egymástól, hogy ez utóbbi tágabb kategória, mivel magában foglalja a tulajdonosi és egyéb partneri kapcsolatokat is.
felelős belső irányítás feltételezi az átlátható szervezeti struktúrát, az egyértelműen meghatározott felelősségi -, döntési-, jog- és hatásköröket, valamint olyan testületi rendszereket, amelyek biztosítják az irányítási, ellenőrzési és felügyeleti funkciók egymástól független, hatékony és prudens ellátását. Mindezek megléte és betartása a felső vezetés (igazgatóság, ügyvezetőség) felelőssége. A belső irányítás ezen felül magában foglalja az közzétételi kötelezettségeknek való magas szintű megfelelést: az intézmény pénzügyi helyzetének valósághű, pontos és időszerű bemutatását, valamint a kockázati szempontú értékelést lehetővé tevő információk nyilvánosságra hozatalát. Felelős belső irányítás csak megfelelő belső kontroll mechanizmusok kialakítása és működtetése révén képzelhető el. E kontrollok maguk ban foglalják mindazokat a szabályokat, eljárásokat, gyakorlati módszereket és a szervezeti struktúrát, amelyek támogatásával értékelhető a célkitűzések megvalósítása, valamint megelőzhetők, felderíthetők és korrigálhatók a nem kívánatos esemén yek. Watchorn és Levy (2008.) a kontrolloknak három típusát különítik el: megelőző, feltáró (detektív) és korrektív kontrollok. A preventív kontrollok a kockázati esemény vagy a veszteség megelőzésére fókuszálnak. A feltáró kontrollok célja a már bekövetkezett kockázati esemény vagy a keletkezett veszteség feltérképezése, kivizsgálása annak érdekében, hogy megakadályozzák a veszteség bekövetkezését vagy annak súlyosbodását. A korrektív kontrollok a bekövetkezett káresemény utániak, részben a helyreállításra fókuszálnak, másrészt olyan intézkedések megtételét, előírását foglalják magukban, amelyek célja, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló esemény. A belső kontroll funkciók PSZÁF (2006.) alapján a következők: kockázatok kontrollja (risk control) – e f unkció célja, nem a kockázatok minimalizálása, hanem a kockázatkezelési folyamat megfelelőségének értékelése, biztosítása. A kockázat kontroll keretében a szervezet megbizonyosodik arról, hogy megfelelően azonosítják, mérik, kezelik és jelentik a kockázat okat, hogy e tevékenységek dokumentálva vannak, és hogy hatékony elvégzésükhöz valamennyi feltétel biztosított. A
87
compliance tevékenység – a jogszabályi megfelelés biztosítása mellett magában foglalja az ajánlások, irányelvek, módszertani útmutatók, piaci szokványok és etikai szabályok nyomon követését és ezek adaptálását. belső ellenőrzési rendszer (internal audit) – melynek célja a bank szabályos működésének és sikeres üzleti vezetésének elősegítése. Magában foglalja a folyamatba épített ellenőrzést, a vezetői ellenőrzést és a függetlenített belső ellenőrzési szervezetet. Előbbi beépített ellenőrzési pontokat jelent, ahol terv -tény elemzések keretében értékelik, elemzik az eltéréseket, illetve megteszik a szükséges intézkedéseket. A vezetői ellenőrzés az információk folyamatos értékelését, az alkalmazottak beszámoltatását, engedélyezést, helyszíni ellenőrzéseket tartalmaz. A függetlenített belső ellenőrzés „olyan független, objektív bizonyosságot adó eszköz és tanácsadói tevékenység, amely érteket ad a szervezet működéséhez és javítja annak minőségét. Módszeres és szabályozott eljárással értékeli és javítja a kockázatkezelési, a kontroll és az irányítási folyamatok hatékonyságát, ezáltal segíti a szervezeti célok megvalósítását.”115 A belső kontroll tevékenységek keretrendszerének kialakulása az ún. COSO- jelentéshez 116 kapcsolódik. Eszerint a belső kontroll rendszerek célja három pontban foglalható össze: a működés eredményességének és hatékonyságának előmozdítása, a pénzügyi beszámoló valódiságának és megbízhatóságának biztosítása, a szabályozói környezet változásainak nyomon követése, alkalmazkodás és megfelelés biztosítása. Kezdetben a koncepció piaci önszabályozás keretében létezett: etikai és magatartási kódexek, valamint harmadik fél által kiállított tanúsítványok formájában. Emellett hamarosan megjelentek a jogalkotók által közreadott, de nem kötelező érvényű ajánlások, majd – a 2000-es évek vállalati botrányainak köszönhetően – jogszabályokban is rögzítették a belső kontroll rendszerekkel szembeni elvárásokat. Ilyen jogszabálynak tekinthető többek között a 2002 -es Sarbanes-Oxley Act (SOX 404-es szakasz).117 Uniós színtéren a bankok belső kontroll rendszerei vonatkozásában a Bázel II második pillére, valamint a CEBS (Committee of European Banking Supervisors, illetve 2011. január 1 -től: European Banking Authority, EBA) belső irányításról szóló – 2010 októberében elfogadott – irányelve (CP 44) emelhetők ki. Hazánkban pedig elsősorban a Hpt. 13./D. §. és PSZÁF belső védelmi vonalakról kiadott ajánlása ( PSZÁF , 2006.) határozzák meg a hitelintézetek belső irányítási rendszereit.
A Hpt.
13/D. §. és CP 44 alapján az alábbi területeket emelhetjük ki, melyek kritikusak a felelős belső irányítás szempontjából : Szervezeti felépítés, szervezeti jellemzők: A nem megfelelő s zervezeti felépítés, nem egyértelműen definiált feladatok vagy jelentési utak fennakadásokat okozhatnak a gördülékeny kommunikációban, a döntéshozáshoz szükséges információk célszemélyhez történő eljutásában, nagyobb teret engednek jogosulatlan tevékenység folytatására és elfedhetnek egy jól strukturált szervezet esetében nyilvánvaló problémákat, szabálytalanságokat. Igazgatóság/felügyelő bizottság: Ha a vezetés nem elkötelezett a kockázattudatos magatartás, bizonyos etikai normák betartása iránt, akkor a többi munkatárstól sem várható el ez. A vezetésnek tehát példamutatóan kell eljárnia. Ehhez a pénzügyi közvetítési, banki szakterület alapos ismerete, szaktudás, több év tapasztalata mellett
115 116
IIA normák 2011.: A belső ellenőrzés definíciója. http://www.iia.hu/hu/iia-normak.html Internal Control – Integrated Framework, Committee of Sponsoring Organizations of the Treadway
Commission, 1992. 117
A Sarbanes Oxley Act 2002 (SOX) is foglalkozik a belső kontroll rendszerekkel. A SOX törvény rettegett szakasza értelmében a menedzsment felelősséget vállal (nyilatkozik a felelősségéről) a belső kontroll környezetért, a pénzügyi kimutatások valódiságáért. 404-es
88
megfelelő vezetési kvalitások (pl.: kommunikációs készség, problémamegoldó és konfliktuskezelési képesség, stressztűrő képesség) is szükségesek. Ha mindez hiányzik az adott intézmény vezetéséből, akkor a kockázatkezelési rendszer és a belső kontroll rendszerek sem lesznek hatékonyak, többek között a proaktív (előrelátó, felelősségteljes), preventív és rendszerszemléletű megközelítés hiánya miatt.
Kockázatkezelés és Belső kontroll rendszerek: A kockázatkezelésre és a belső kontrollrendszer ekre vonatkozó alapelvek kialakítása, elterjesztése és alkalmazása összhangban kell, álljon az intézmény üzleti profiljával, stratégiai céljaival. Ha e rendszerek kialakítása nem elég alapos és körültekintő, nem átfogó, akkor olyan „rések” maradhatnak, keletkezhetnek az intézmény tevékenységében, amelyek nincsenek kezelve, lefedve, kontrollálva. E kritikus pontok, területek olyan folyamatokat indíthatnak el, amelyek jelentős veszteséget idézhetnek elő. Gondolhatunk az új termékek bevezetésekor azok nem kellően körültekintő kialakítására (hiányosságok a kapcsolódó kockázatok meghatározásá ban) vagy a kilépő dolgozók jogosultságainak kezelésére, de akár a pozíciók/munkakörük duplikációjára, összeférhetetlenségi szabályok be nem tartására, figyelmen kívül hagyására. Rendszerbiztonság és üzletmenet folytonosság: A banki infrastruktúra nem megf elelő védelme sebezhetővé teszi a bankokat. Olyan információk kerülhetnek illetéktelen felhasználók kezébe, amelyek visszaélésre haszonszerzésre teremtenek lehetőséget, komoly veszteséget okozva ezzel mind a banknak, mind az ügyfélnek. A biztonsági támadások gyakran bizonyos fontos adatok megszerzésére, megváltoztatására és kijelölt fogadónak való továbbítására irányulnak, más „támadási formák” pedig arra tesznek kísérletet, hogy megtagadják a jogosult felhasználó hozzáférését. Átláthatóság: A pénzügyi adatok és a kockázatvállalási irányelvekkel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalát jelentik.
5.2. Pénzforgalom lebonyolítása
fizetési rendszer 118 működtetése, a pénzforgalom lebonyolítása a pénzügyi rendszer egyik olyan alapvető funkciója, amely elengedhetetlen a gazdaság gördülékeny működése és növekedése szempontjából. A pénzforgalom lebonyolítása révén a bankoknak jutalék - és díj bevétele keletkezik, mely az elmúlt évek tekintetében egyre hangsúlyosabb szerepet játszik az össz- jövedelmezőség tekintetében. A gazdasági szereplők közötti valamennyi tranzakciót pénzmozgás kísér. E pénzáramlások a szereplők igényeinek és a tranzakciók típusának függvényében különböző formában valósulhatnak meg. Helmeczi (2010.) alapján ezek a következők: A
készpénz átadása (például kisboltban történő vásárlás) készpénz bankszámlára történő befizetése (pl. közüzemi díjak postai „sárga csekkel” történő rendezésével) készpénz kifizetése bankszámláról (pl. gyes, nyugdíj, munkanélküli segély stb. kifizetése) bankszámlák közötti pénzátutalás
118
A fizetési
rendszer magában foglalja a fizetési eszközöket, a banki eljárásokat és a bankközi fizetési rendszereket, amelyek együttesen teszik lehetővé a pénzforgalom lebonyolítását.
89
„Az MNB adatai és az elmúlt évben a rejtett gazdaságról publikált kutatási eredményei alapján egyértelműen megállapítható, hogy a magyar gazdaság erősen készpénz -orientált . A forgalomban lévő készpénz aránya a GDP -hez képest meghaladja a 8% -ot, ami nemzetközi összehasonlításban is magas. Becslésünk szerint az összes fizetési tranzakció több mint 80% -a készpénzben történik és évente a GDP mintegy 1,5% -ának megfelelő erőforrást fordítunk arra, hogy egymás közötti fizetési műveleteinket végrehajt suk, aminek 65%-a a készpénzhez, valamint a készpénz -igényes fizetési módokhoz (mint a postai sárga csekk, készpénzben fizetett nyugdíj) köthető. Elemzéseink azt mutatják, hogy ha el tudnánk érni a fejlett észak nyugat európai országok hatékonysági szintjét a fizetések lebonyolítása terén, az évente mintegy 103 milliárd forint társadalmi költségmegtakarítást eredményezhetne. … Elemzéseinkből az is nyilvánvalóvá vált, hogy a készpénzmentesítés egyik legjelentősebb akadálya a modern fizetési lehetőségekhez történő hozzáférés korlátozottsága. Habár kutatásunk azt mutatja, hogy a magyar háztartások túlnyomó többségének van bankszámlája, az azon keresztül lebonyolított elektronikus tranzakciók száma alacsony. Ha rátekintünk Magyarország pénzforgalmi térképére, megállapíthatjuk, hogy nemzetközi összehasonlításban a bankfiókok száma, ideértve a takarékszövetkezeteket is, alacsony és azok is jellemzően a nagyobb településeken koncentrálódnak. A legnépszerűbb készpénzt helyettesítő, a bankkártya elfogadását lehetővé tevő berendezések is a nagyvárosokban, illetve a turisztikailag frekventált településeken találhatók nagyszámban, míg a magyar települések több mint egyharmadában nincs egyetlen olyan kereskedelmi egység sem, ahol fizetni lehetne vele. Nem javítja az összképet az sem, hogy egyelőre az állami ügyintézésben is csak korlátozottan jelenik meg az elektronikus fizetés lehetősége. … A pénzforgalom modernizálása, az elektronikus fizetések szélesebb körű alkalmazása nemcsak az össztársadalmi költségek csökkenését eredményezné, hanem a rejtett gazdaság mozgásterét is szűkítené.” (Simor , 2011.) A fenti gondolatokon túl a készpénzhasználat ellen szól, hogy annak biztonságos tárolása, szállítása és feldolgozása, a hamisítás veszélye jelentős költségeket jelentenek. A készpénz további hátránya, hogy – mint megtakarítási forma – nem kamatozik (lehetőség költsége van). Bármelyik más fizetési formához viszonyítva azonban bármikor rendelkezésre áll, likviditást biztosít birtokosának. A készpénzforgalom aránya a pénzügyi rendszer fejlődésével párhuzamosan csökken. A bankszámlák közötti pénzmozgás leggyakoribb formái az egyszerű - és a csoportos átutalás, illetve a csoportos beszedési megbízás. Az egyszerű átutalás során a számlatulajdonos megbízza bankját, hogy a kedvezményezett számlájá n írjon jóvá egy bizonyos az összeget. Az egyszerű átutalásnál felmerülhetnek olyan speciális igények, mint például, hogy az átutalást meghatározott konkrét napon teljesítse a bank („értéknapos átutalás”) vagy, hogy periodikusan ismétlődően, minden hónap ugyanazon napján történjen meg a jóváírás („rendszeres/állandó átutalás”). A csoportos átutalás lehetőséget teremt az azonos jogcímen, jellemzően egyenként kis összegű, de nagy tömegű (számos) kifizetéseket kezdeményező ügyfelek számára kifizetéseik hatékony és gyors lebonyolítására (munkabér, ösztöndíj kifizetése). A csoportos beszedési megbízás (inkasszó) lehetőséget teremt közüzemi számláink kényelmes befizetésére, amennyiben hozzájárulunk ahhoz, hogy a közüzemi hatóságok, a pénzügyi szolgáltató intézmények (biztosítók, pénztárak stb) és más szolgáltatók (telefontársaságok, internet szolgáltatók stb) leemelhessék számlánkról az éppen esedékes tartozásunkat. A csoportos inkasszót tehát a jogosult kezdeményezi a kötelezettek beleegyezésével. Tágan értelmezve bankszámlák közötti pénzátutalásnak tekinthető a bankkártyás vásárlás is. A bankkártyák két alapvető típusa a betéti- és a hitelkártya. A betéti kártya (debit card), olyan eszköz, amellyel a kártyabirtokos közvetlenül bankszámlája terhére – tehát számlaegyenlege erejéig – vásárolhat vagy pénzt vehet fel. A hitelkártya (credit card) lényegében az ügyfél
90
számára egyedileg megállapított hitelkeret, mely az elszámolási periódus végéig kamatmentesen használható fel. Ha a kártyabirtokos a teljes összeget visszafizeti határidőre, akkor a felhasznált hitel mentes mindenféle kamattól és költségtől, tehát ingyenes. Ha a kamatmentes időtartam végéig nem kerül feltöltésre a felhasznált hitelkeret, a bank általában magas kamatot (hitel- és késedelmi kamatot) számít fel a hitelösszegre. A kamatmentesség – a hitelkártyák többsége esetén – a készpénzfelvételre nem vonatkozik. Bizonyos típusoknál lehetőség van az igénybevett hitelkeret részletekben történő feltöltésére; ha a kártya tulajdonosa a részletfizetés mellett dönt, hitelkamat kerül felszámításra.
Fizetési rendszerek A fizetési műveletek két kulcsmozzanata az elszámolás és a kiegyenlítés, melyek a bankközi ún. RTGS (real time gross settlements – valós idejű bruttó elszámolási) rendszerekben nem különülnek el egymástól.119 A kötelezett számlájának megterhelése és a jogosult számláján adott összeg jóváírása egyidejűleg megtörténik. A hazai belföldi bankközi fizetési forgalom meghatározó része az MNB által működtetett VIBER (Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszer) és a GIRO Elszámolásforgalmi Zrt. által üzemeltetett BKR (Bankközi Klíring Rendszer) közreműködésével valósul meg. Működési elvüket tekintve a VIBER valódi RTGS rendszerként értelmezhető, míg a BKR valójában késleltetett kiegyenlítésű fizetési rendszer. A VIBER-ben a megbízások teljesítése a beérkezés sorrendjében történik, az ún. FIFO elv alapján, részteljesítés nincs, elégtelen fedezet esetén sor keletkezik. A BKR- ben jelenleg az elszámolás (a kötelezett számlájának megterhelése, amennyiben van elegendő fedezet) azonnal megtörténik, a kiegyenlítés (a jóváírás) pedig naponta két ciklusban valósul meg, melynek eredménye, hogy a jogosult legkorábban egy munkanap múlva rendelkezhet a megbízásban foglalt pénzösszeg felett. Változások e téren 2012 júliusától várhatók. Egy új, korszerűbb átutalási rendszer bevezetésével jelentősen felgyorsulnak a BKR- en keresztül, elektronikusan kezdeményezett, belföldi forint átutalások. A mostani minimum 1 napos időtartamot 4 -5 órás időszak váltja majd fel. A tervek szerint a kiegyenlítés a VIBER - ben történik majd, naponta 5 elszámolási ciklusban. 120 A fizetési rendszerekhez közvetlen és közvetett módon lehet csatlakozni meghatározott kritériumok teljesítése esetén. A közvetett módon csatlakozók valamelyik közvetlen tagon keresztül ún. levelezett intézményként válhatnak taggá. A takarékszövetkezetek például közvetett tagként csatlakoznak mind a VIBER -hez, mind BKR-hez. Az MNB a napközbeni zavartalan pénzforgalom lebonyolítása érdekében hitelkeret et bocsát (értékpapír fedezete mellett) a tagok rendelkezésére. Amennyiben egy megbízás teljesítésének nincs fedezete, a tételeket a rendszer sorba állítja. Fedezet beérkezésekor a sorban elöl álló tételt megkísérli teljesíteni. Körbetartozásról beszélünk, ha két vagy több VIBER tag úgy áll sorban, hogy egymásnak tartoznak, miközben nincs likviditás hiány. A körbetartozás, sorban állás többféleképpen is feloldható: likviditást „juttatnak” a rendszerbe vagy sorlebontási algoritmus segítségével .121 119
Léteznek az ún. nettó elszámolási rendszerek, ahol az elszámolás és a kiegyenlítés időben elválnak. Ekkor a bankok a beérkezett fizetési megbízásokat elszámolják, azaz úgy kezelik azokat, mintha véglegesek lennének – függetlenül attól, hogy az illető számláján rendelkezésre áll -e az adott összeg. A nettó rendszerek nem fizetési kockázata ebből fakadóan magas, a bruttó elven működő rendszerekhez képest. 120 A bankközi tranzakciók értékösszegét tekintve a VIBER szerepe sokkal dominánsabb, a BKR -hez képest. Fordított a helyzet a fizetési műveletek darabszáma tekintetében, mivel a Bankközi Klíri ng Rendszer jelentősége az egyenként kis összegű, de nagy tömegű fizetési megbízások teljesítése szempontjából mutatkozik meg. 121 Egy egyszerű átutalás menete következő. A kötelezett bankja továbbítja ügyfele megbízását valamely fizetési rendszerhez. Ezt követően a fizetési rendszer fedezet vizsgálatot végez: ellenőrzi, hogy a bank által az MNB -nél 91
5.1. ábra: VIBER működése
Forrás: www.mnb.hu Az 5.1.
ábra a VIBER működését reprezentálja. Jól látható, hogy a pénzforgalom az MNB által vezetett számlákon keresztül bonyolódik, a tételek könyvelése pedig a központi számlavezető rendszer (Central Accounting System, CAS) feladata. Az egyes tranzakciókról az érintett bankok a SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) üzenetközvetítő rendszeren keresztül értesítést kapnak. Az euró bevezetését követően felmerült az igény, ho gy az országok közötti számlapénzforgalom a belföldi tranzakciókhoz viszonyítva közel azonos feltételek mellett valósuljon meg. Ezen igény hozta létre a TARGET rendszert (Trans-European Automated Real-time Gross Settlement Express Transfer System), mely az euróövezet valósidejű bruttó elszámolási rendszere és a nagy összegű eurófizetési műveletek lebonyolítására szolgál. A TARGET a nemzeti rendszerek összeköttetésével kialakított összetett, decentralizált fizetési rendszer. Az intézmények a TARGET -be – a hazai fizetési rendszerekhez hasonlóan – közvetlenül vagy közvetetten tudnak csatlakozni (meghatározott kritériumok teljesítése esetén). Komoly problémát jelentett, hogy az euró bevezetését követően az euróövezet országaiban nem jött létre a teljes körű, egységes pénz - és elszámolás forgalom. A kisösszegű euró átutalások esetében ugyanis megmaradt a nemzeti szabályozás, mely a pénzforgalmi szolgáltatások eltérő színvonalát eredményezte. E probléma feloldására jött létre a z egységes euro pénzforgalmi térség (Single Euro Payments Area, SEPA) koncepciója, melynek lényege, hogy „a gazdasági élet szereplői tartózkodási helytől függetlenül, országhatáron kívül vagy belül, azonos feltételekkel (díjak, teljesítési idők, jogi keretek tekintetében), ugyanolyan vezetett számlán rendelkezésre áll -e a megbízás összege. Amennyiben van elegendő fedezet a számlán, az átutalás teljesül: a kötelezett bankszámláját megterhelik az adott összeggel, a jogosult jegybanknál vezetett számláján pedig jóváírják a megbízásban foglalt összeget. Ha a jegybanki számlán nincs elegendő fedezet, akkor a fizetési rendszerek a KELER -nél (Központi Elszámolóház és Értéktár ZRt.) vezetett értékpapír -nyilvántartás alapján – kommunikálva az érintett bankkal – likvid értékpapírok (zömében: állampapírok) eladásán keresztül felszabadítják a szükséges összeget; és a fizetési megbízás ezután teljesül.
92
egyszerűen és olcsón tudják fizetési műveleteiket (átutalás, beszedési megbízás és kártyás tranzakciók) végrehajtani, ahogy ezt jelenleg saját országukban is teszik.” 122 (SepaHungary, 2011.)
Érdemes még néhány szót ejteni a hazai fizetési kártya üzletág ról. Hazánkban a kibocsátott kártyák száma meghaladja a 8,8 millió darabot (2011. I. félév www.mnb.hu). Ennek 73,4%-a a Mastercard, 24,6%-a a Visa és a maradék 2% az Amex kártyatársaság logóját viseli kártya. 5.2. ábra: Lebonyolított
vásárlások és készpénzfelvétel aránya (Mastercard és Visa)
Forrás: Keszy-Harmath et al. (2011.) Míg darabszám tekintetében megfelelőnek mondható, hogy a vásárlási műveletek aránya növekvő tendenciát mutat, addig a tranzakciók értékösszegét tekintve sajnos 6.530 milliárd forintnak mindössze 19% -a volt ilyen típusú ügylet, a készpénzfelvétel aránya meghaladta a 80 %-ot. (2009.) Keszy-Harmath et al. (2011.)
122
„ A SEPA célkitűzéseihez az Európai Unió 27 tagállama valamint Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia és Svájc is csatlakoztak. A 32 tagállam 490 millió lakosa és gazdasága évente mintegy 71,5 milliárd elektronikus tranzakciót bonyolít le egymás között.” www.sepahungary.hu 93
Mellékletek A Mellékletben található anyagok, cikkek közzétett dokumentumok, amelyek a tananyag elsajátítását segítik és a számonkérés szerves részét képezik. Az érintett témák – bankszabályozás, bázeli irányelvek stb. – szakértőinek írásait azért tartottuk fontosnak feldolgozás nélkül közölni, mert így a Hallgatók teljes egészében, „eredetiben” olvashatják el és értelmezhetik a szerzők gondolatait, álláspontját és érveiket.
94
Melléklet: Szakmai háttéranyag az MNB lakossági devizahitelezéssel kapcsolatos javaslatához, (részlet) 2009. ősz Forrás: www.mnb.hu A devizahitelezéssel kapcsolatos kockázatok növekedésére a Magyar Nemzeti Bank már évek óta számos alkalommal felhívta a figyelmet. A devizahitelezés negatív következményei már jelentősen megnövelik az ország sérülékenységét, ezért az MNB szabályozói eszközök mihamarabbi bevezetését sürgeti. A deviza alapú lakossági hitelezés kockázatainak visszaszorítása összhangban áll az Európai Unió jelenlegi törekvéseivel is. Mind az Európai Bizottság, mind az Európai Központi Bank (EKB) a közelmúltban a devizahitelezés kockázataira és a kockázatok szükséges korlátozására hívta fel a figyelmet. Az elmúlt években a magyar lakosság egyre inkább devizában adósodott el. A jövedelmek gyors felzárkózásával kapcsolatos várakozások, a forintnál alacsonyabb devizahitel -kamatok és az árfolyam viszonylagos stabilitása megnövelte a devizahitelek iránti keresletet. A bankok erős versenye, ami egyre kockázatosabb devizaalapú hiteltermékek bevezetéséhez vezetett (euro, svájci frank, majd japán jen) és az ezt finanszírozó külföldi források bősége lehetővé tette a háztartások devizában történő gyors eladósodását. A hitelezési feltételek is fokozatosan lazultak, az időszak végén már minimális (akár 10 százalékos) önrésszel vagy önrész nélkül, illetve jövedelemigazolás nélkül is lehetett jelzáloghitelt felvenni. Ez tovább növelte a hitelkeresletet, így a bankok által értékesíthető hitelvolument. 2008 - ban a háztartások által felvett hiteleknek már 80 százaléka devizahitel volt. Jelenleg a háztartási hitelek GDP -hez viszonyított aránya közel 40 százalék, aminek döntő többsége, közel 60 százaléka svájci frank alapú. A devizahitelezés egyedi és rendszerszintű kockázatokat is hordoz. Egyedi szinten a devizaalapú hitelezés legnagyobb veszélye a kockázatok nem megfelelő felmérése. A hitelfelvevő lakosság a laza hitelfeltételekkel és a viszonylag stabilnak tűnő árfolyammal szembesülve hajlamos lehet olyan törlesztési terhet is vállalni, amelynek megfizetését jövedelméből nehezen tudja kigazdálkodni. Így túlzott mértékben eladósodik, nincsen tartaléka az árfolyam változása vagy a kamatok emelkedése esetén, ami a későbbi nemfizetés kockázatát megnövelheti. Túlzott eladósodásra utalhat, hogy a magyar lakosság törlesztési terhe rendelkezésre álló jövedelmének 13 százaléka, ami meghaladja az eurózóna átlagát. A hitellel rendelkező háztartások körében a jövedelemarányos törlesztőrészlet 20 százalék körüli, míg a legalacsonyabb jövedelmű, hitellel rendelkező háztartásoknál ez az arány még magasabb, akár 22 százalék is lehet, miközben pénzügyi tartalékaik elenyészőek. A pénzügyi rendszer szintjén az egyedi és az egész gazdaságot érintő kockázatok összeadódnak. A háztartások túlzott eladósodottsága, a devizahitelek visszafizetési valószínűségének nagyfokú árfolyam -érzékenysége, valamint a bankrendszer forrásainak megújítási kockázatai az ország sérülékenységét és a magyar államadósság finanszírozási költségeit jelentősen megnövelik. Ezek a kockázatok a monetáris politika mozgásterét korlátozzák. A kockázatok csökkentése érdekében szabályozói beavatkozásra van szükség. Az MNB által javasolt szabályozás az egyedi banki szintű kockázatvállalási alapelvek, illetve a hitelezési feltételek szigorítását célozza, aminek részét képezi a jövedelemarányos törlesztés, a hitel fedezet arány, valamint a gépjárművásárlás finanszírozásánál a maximális futamidő korlátozása. Mind a bank, mind az ügyfél kockázatait mérsékli – a túlzott eladósodás elkerülésével – a vállalható jövedelemarányos törlesztés (payment -to-income ratio, PTI) korlátozása, ami egy kétkeresős háztartás nettó átlagjövedelméhez képest forinthiteleknél maximum 30 százalék 1. sz.
95
lehetne. Magasabb jövedelemnél – a valószínűsíthetően nagyobb tartalékok miatt – ez a korlát emelkedhetne.
A fedezett hitel vissza nem fizetése esetén a bankok kockázatát csökkenti a maximális megengedett hitel-fedezet arány (loan -to-value ratio, LTV). A korlát meghatározásánál főként a fedezet piaci árának változékonyságát, valamint az esetleges kényszerértékesítés miatt kialakuló nyomott árakból adódó kockázatot kell figyelembe venni. Mindezek alapján – a nemzetközi gyakorlattal összhangban - a forintalapú jelzáloghiteleknél a piaci érték alapján 70 százalékos maximális LTV arány javasolható. A forintalapú gépjármű -finanszírozásnál 80 százalékos maximális LTV arány várható el. A forinthitelekkel összehasonlítva a devizahiteleknél az árfolyamkockázat miatt szigorúbb korlátok indokolhatók. Az árfolyam múltbeli változékonysága alapján a forinthitelekkel összehasonlítva az euro alapú és ettől eltérő deviza alapú termékek esetén szigorúbb korlát javasolható. A pénzügyi válság következtében a devizahitelállomány növekedése jelentősen lelassult, a forinthitelek részaránya megnőtt, ezért a korlátok mostani bevezetése várhatóan nem gyakorolna jelentős hatást a bankrendszer és a makrogazdaság teljesítményére. Miv el azonban a devizahitelezés a múltbeli tapasztalatok alapján újból gyorsan megindulhat, ezért még a fellendülési periódus előtt fontos lenne bevezetni a szabályozást. A javasolt szabályozási koncepciót és a hozzá készített hatástanulmányt az MNB már megkü ldte a Pénzügyminisztériumnak. A hatástanulmány szerint az MNB által javasolt hitel -fedezet és törlesztés- jövedelem arány korlátok alkalmazása a forint - és devizahitelek esetén valamelyest lassíthatja ugyan a jövőbeli fellendülést, de a növekedés szerkezete egészségesebb lenne, és a kisebb folyó fizetési mérleghiány miatt csökkenne az ország külső sérülékenysége. Ez a forint- és eurókamat közötti különbözet gyorsabb csökkenését tenné lehetővé, és a növekedést hosszú távon is javíthatná. A devizahitelezés szabályozásáról a Pénzügyminisztérium hivatott dönteni, mivel e téren a kormányzat alkothat rendeletet, ill. terjeszthet az Országgyűlés elé jogszabálytervezetet. Az MNB természetesen szükség esetén kész a javaslatról egyeztetni a pénzügyi stabilitásért felelős további intézményekkel és a piaci szereplőkkel is.
96
2.
sz. Melléklet: Példa – vállalati ügyfelek
ügyfélminősítése Forrás: Dr. Tóth Tamás: Vállalati pénzügyek III. c. jegyzet, 2010. tavasz A bank 7 objektív mutatót számít az ügyfélminősítés során, melyekhez pontszámokat rendelve kap juk meg az egyes kategóriákba történő besorolás alapját. 1.) Eszközhatékonyság :123 Ebből a mutatóból leolvasható, hogy a vállalkozás milyen hatékonysággal hasznosítja eszközeit, vagyis eszközarányosan mekkora árbevétel termelésére képes, illetve arra köve tkeztethetünk szüksége van -e pótlólagos beruházásra árbevételének növelésére. Eszközhatékonyság
értékesíté s nettó árbevétele korrigált összes eszköz
210% felett 5pont 190 - 210% 4 pont 165 - 190% 3 pont 120 - 165% 2 pont 100 - 120% 1 pont 100% alatt 0 pont
Saját tőke aránymutató:124 Ennek a mutatónak elsősorban a hosszú lejáratú hitelezésnél van fo ntos szerepe, ugyanis lényeg es annak az ismerete, hogy a teljes forráshoz viszonyítva mekkora a saját tőke aránya és mekkora hányadot jelent az idegen forrás. Túl alacsony ráta esetén a kamatteher és a visszafiz etési kötelezettség nagy terhet ró a vállalkozásra, ezért újabb hosszú lejáratú hitel ez esetben nem nyújth ató. 2.)
Sajátt őaj arány
korrigált saját t ő ke alapítókkal szembeni hátrasorol t köt . korrigált összes eszköz
60% felett 5pont 42 - 60% 4 pont 32 - 41% 3 pont 26 - 32% 2 pont 18 - 26% 1 pont 18% alatt 0 pont
3.) Kamatfedezettség
mutató: Azt fejezi ki, hogy a társaság szokásos tevékenységének eredménye hányszorosan haladja meg finanszírozási költségeit. szokásos tevékenysé g eredménye kamatráfor dítás kamatráfor dítás Szok. tev. eredménye 0 és pü. - i műűvráfordítás ai = 0 5 pont 5 felett 5pont 4 - 5 4 pont 3 - 4 3 pont 2 - 3 2 pont 1 - 2 1 pont Szok. tev. eredménye 0 és pü. - i műűvráfordítás ai 0 0 pont
Kamatfedezettség
123
Korrigált összes eszköz: Összes eszköz - immateriális javak – visszavásárolt saját részvények – osztalékfizetési kötelezettség 124 Korrigált saját tőke = Saját tőke – immateriális javak – visszavásárolt saját részvény – osztalékfizetési kötelezettség 97
4.) Adósságszolgálati mutató:125 A mutatóból azt az információt nyerjük, hogy évi működés ből származó éves Bruttó Cash -Flowból (pénzáram) hány év alatt meg az idegen forrásból fina nszírozott befektetett eszközök. Adósságszo lg álat
az adott térülnek
korrigált összes eszköz korrigált sajátt ő ke forgóeszkö z bruttó cashflow
4 alatt 5pont 4 - 6 4 pont 6 - 9 3 pont 9 - 10 2 pont 10 - 12 1 pont 12 felett 0 pont Ha a bruttó cash flow 0 0 pont
mutató:126 Azt mutatja meg, hogy a vállalkozás egy év alatt likviddé tehető eszközei milyen mértékben haladják meg (ha egyáltalán meghaladják) az éven belüli kötelezettségeit. 5.) Likviditási
korrigált forgóeszkö z rövid lejáratú kötelezett ségek 200% felett 5pont 160 - 200% 4 pont 130 - 160% 3 pont 90 - 130% 2 pont 80 - 90 % 1 pont 80% alatt 0 pont
Likviditási mutató
Üzemi eredményesség : A mutató arról tájékoztat, hogy a vállalkozás üzemi eredménye hány százalékát érte el összes árbevételének. 6.)
Üzemi eredményes ség
üzemi eredmény értékesíté s nettó árbevétele aktivált saját teljesítmé nyek
15% felett 5pont 10 - 15% 4 pont 8 - 10% 3 pont 3 - 8% 2 pont 2 - 3% 1 pont 2% alatt 0 pont
125
Bruttó Cash -Flow = Adózott eredmény + amortizáció +/ - céltartalék változás – rendkívüli bevétel + rendkívüli ráfordítás 126 Korrigált forgóeszköz = Készletek + értékpapírok + pénzeszközök + aktív időbeli elhatárolás – visszavásárolt saját részvények 98
7.) Befektetett
eszközök fedezettsége: Segítségével leolvashatjuk, hogy a vállalkozás befektetett eszközeit milyen arányban fedezi saját tőkéje. Befektetet t eszközök fedezettsé ge
korrigált sajátt ő ke korrigált befektetet t eszköz
115% felett 5pont 85 - 115% 4 pont 50 - 85% 3 pont 20 - 50% 2 pont 0 - 20% 1 pont 0 % alatt 0 pont
Mintabankunknál a
következő szubjektív szempontok alapján pontozzák az ügyfelet.
A piaci pozíciót (0 –10 pont) a termékek, az ágazati kilátások, a konkurencia és a konjunkturális függőség vizsgálatával ítélik meg. Értelemszerűen több pontot kap az a vállalat, amely piaci részesedése jelentős, termékeinek eladhatóságát biztosítani
tudja.
A vevőkapcsolatok (0 -10 pont) elemzéséül a rendelési állomány, a fizetési feltételek és a vevők megítélése szolgál. A szállítói kapcsol atok (0-5 pont ) mérlegelésekor figyelembe veszik az egyes szállítók részesedését a vállalkozás összes fo r galmából.
A vállalatvezetés megítélése (0 -5 pont) során vizsgálják a vezetési struktúrát, az utódlás lehetőségét a képzettséget és a tapasztalatot egyaránt. A tula jdonosi háttér (0-5 pont) megítélésének alapja a tulajdonosi szerkezet átláthatósága, a tulajdonosok pénzügyi helyzete és magatartása a vállalattal sze mben.
Mind az objektív, mind pedig a szubjektív elemekből 35 -35 pont szerezhető maximálisan. A meghatározott feltételek figyelembevételével a bankunknál a táblázatban szereplő minősítési kategóriákat alka lmazzák . Az 1-4c osztályú adós a bank fontos ügyfelének számít, akit az aktív hitelműveletekben
előnyben részesít. A kapcsolat fenntartásához a banknak távlatilag is érdeke fűződik. Az 5a-5c osztályú adóso k nak nyújtható hitel, de fokozott óvatossággal, erősebb biztosítékok mellett, főleg hosszabbtávú finanszírozás esetén. Ebben az esetben fokozott ellenőrzéssel helyezik ki a hiteleket. A 6a- 6b osztályú adóso k nak külön engedéllyel nyújtható hitel, új ügyfél esetén ez már díszpreferált kockázati kategória, ez alól kivételt képeznek az újonnan alakult, illetve fiatal vállalkozások. Ebben a minősítési kategóriában nagyon erős biztosítéki hátteret követelnek meg. 7-8 osztályú adós számára hitel csak abban az esetben nyújtható, ha az ügylet mögött a bank fedezetértékelési szabályzata szerint minősített és az ügyfél vagyoni és jogi helyzetétől független olyan biztosíték áll, amelyből a teljes összeg (tőke és járuléka i) megtérülése egyértelműen biztosítható.
99
Minősítés
Jellemzés
Pont
1
68-70
Jelentős nemzetközi piaci részesedéssel rendelkező nagyvállalat; egészen kiváló eredményességi -, mérleg- és likviditási adatokkal, ennél fogva kimagaslóan jó gazdasági stabilitással és krízisbiztonsággal rendelkezik, valamint korlátlan hozzáféréssel a pénz - és tőkepiacokhoz.
2
65-67
Nagyon erős nemzeti és/vagy nemzetközi vállalat, kitűnő gazdasági adatokkal és stabilitással. Kiváló mérlegadatok és likviditási helyzet. A vállalkozás mérete, valamint a megalapozott piaci helyzet problémamentes hozzáférést biztosítanak a pénz – és tőkepiacokhoz.
62-64
Erős nemzeti és/vagy nemzetközi vállalat nagyon jó jövedelmezőségi és pénzügyi erővel, valamint sajáttőke aránnyal. Magas gazdasági stabilitás jellemzi, ám a Konjunktúraingadozás, illetve az ágazati környezet romlása nem hagyja teljesen érintetlenül. Normális piaci körülmények között van hozzáférése a pénz- és tőkepiacokhoz.
4a
58-61
Jó jövedelmezőségi, pénzügyi erővel és sajáttőke aránnyal rendelkezik, hosszútávon is képes a törlesztési és kamatfizetési kötelezettségei teljesítésére, a konjunkturális ingadozás jövedelmezőségre gyakorolt hatását mindenképpen figyelembe kell venni, ám ezek a visszafizető képességét nem befolyásolják. Könnyen jut banki forrásokhoz.
4b
53-57
Jó jövedelmezőségi, pénzügyi erővel és sajáttőke aránnyal rendelkezik, a törlesztési és kamatfizetési kötelezettségeinek hosszabb távon is eleget tud tenni, a konjunkturális, illetve az ágazat specifikus ingadozásnak 4a-nál nagyobb a kitettsége. Banki forrásokhoz korlátozások nélkül hozzáfér.
4c
48-52
Jövedelmezőségi-, mérleg- és likviditási helyzete még megközelítőleg jó, a gazdasági környezet okozta nehézségeket a fizetőképesség romlása nélkül le tudja küzdeni, törlesztési és kamatfizetési képessége közé ptávon biztosított. Banki forrásokhoz hozzá tud jutni .
3
5a
43-47
Elfogadható jövedelmezőségi -, mérleg- és likviditási helyzet, kamat - és tőkefizetés rövidtávon legalábbis biztosított, középtávon elegendő tartalékkal rendelkezik, hogy a mérsékelten negatív körülményeket a fizetőképesség romlása nélkül át tudja hidalni. Éven belül a hitelképességet befolyásoló negatív változás nem várható. Megfelelő biztosíték nélkül a banki forrásokhoz jutás limitált lehet.
5b
5c
6a
40-42
A jövedelmezőségi -, mérleg és likviditási viszonyai még elfogadhatóak, kamat - és tőkefizetés rövidtávon biztosított, pénzügyi stabilitási kisebb krízisek kezelését még lehetővé teszi. Éven belül a hitelképességet befolyásoló negatív változás nem várható. Megfelelő biztosíték nélkül a banki forrásokhoz jutás nehézségeket okozhat.
38-39
A jövedelmezőségi -, mérleg és likviditási helyzete oly mértékig kielégítő, hogy a pénzügyi stabilitási és hitelképessége rövidtávon biztosított, középtávon már egyértelműen csak korlátozott keret válságbiztos, éven belül nem várhatóak a hitelt veszélyeztető negatív változások. Megfelelő biztosíték nélküli hitelfelvétel már nehézségeket okoz.
34-37
Alig megfelelő gazdasági viszonyok. Kamat - és tőkefizetési kötelezettséget jelenlég még teljesíteni tudja. Kedvezőtlen gazdasági körülmények már rövidtávon is likviditási problémákat okozhatnak, a hitelképesség fenntartása középtávon bizonytalan. Ez a bonitási osztály új ügyfélnek már nem megfelelő (kivéve az új, illetve fiatal vállalkozásokat). Csak kockázatarányos biztosíték esetén tud hitelhez jutni.
30-33
Nem megfelelő gazdasági helyzet, ám átszervezés még nem szükséges. Kamat- és tőketörlesztési kötelezettségeit jelenleg még szűkösen teljesíteni tudja. 6a – hoz képest a fizetési nehézségek valószínűsége nagyobb, a hitelképesség fenntartása középtávon nagyon valószínűtlen. Ez a bonitási osztály új ügyfélnek már nem megfelelő (kivéve az új -, illetve a fiatal vállalkozásokat). Csak kockázat arányos biztosíték nyújtása mel lett kaphat hitelt.
7
30
Nem megfelelő jövedelmezőségi-, mérleg és likviditási helyzet, átszervezési szükséglet már felismerhető. A negatív gazdasági körülmények áthidalására nem rendelkezik tartalékokkal, rövidtávon is magas a fizetési zavarok kockázata, ami befolyásolhatja a kamat, de különösen a törlesztő részletek megfizetését.
8
30 alatt
A problémás gazdasági viszonyok vagy egyéb likviditást terhelő körülmények miatt a hitelfelvevő részéről már kezelhetetlen fizetési problémák léphetnek fel. Átszervezés szükséges. Szanálási intézkedések nélkül fennáll a kamat -, illetve törlesztő részletek nemfizetésének kockázata.
6b
100
3.
sz. Melléklet: Ügyfél - és ügyletminősítési szempontok összehangolása
Ügyfélminősítési Nem megfelelő teljesítés Ügyletminősítési kategóriák kategóriák valószínűsége (PD)
Feltétel nélkül hitelképes Kimagaslóan hitelképes
0,00%-0,10% 0,11%-0,20% 0,21%-0,40% 0,41%-0,80% 0,81%-1,60%
Átlagosan hitelképes
1,61%-3,20%
Alacsony kockázatú Közepes kockázatú Elfogadható kockázatú
Mérsékelten hitelképes
Külön figyelendő
12,81%-100%
Már fennáll a nem megfelelő teljesítés
Átlag alatti
Kétes Hitelképtelen Rossz
Az ügyfelek nem teljesítésének a kockázata szinte a magyar állam nem-teljesítési kockázatával egyenértékű.
s e t n e m a m é l b o r P
3,21%-6,40% 6,41%-12,80%
Jellemzők
Erős pénzügyi és piaci pozícióval rendelkező nagyvállalatok.
Az ügyfél pénzügyi és piaci helyzete problémamentes, vevőköre stabil, tőke-és kamatfizetési nehézségei nincsenek. Új finanszírozásra jellemzően erős biztosítéki háttér mellett nyílik lehetőség. Többnyire lehetetlen olyan árazást elérni, hogy az adott ügyfélen elért bevétel (kockázati felár) kompenzálja az esetlegesen keletkező hitelezési veszteségeket. Jellemző ezen ügyfelek szigorúbb kezelése, cél a biztosítékok erősítése.
A nem megfelelő teljesítés már bekövetkezett, a késedelem 90 napon belüli, a bank még nem élt a felmondás jogával, és nem indult csőd- vagy felszámolási eljárás. Az ügyfél késedelme meghaladja a 90 napot, de a bank még nem mondta fel az ügyfél valamely szerződését, és csőd- vagy felszámolási eljárás sem indult. A bank felmondta az ügyfél bármely szerződését, vagy az ügyfél ellen csőd- vagy felszámolási eljárás indult.
101
4. sz. Melléklet: Működési kockázati események számokban
Az alábbi két grafikon 127 az elmúlt egy évtizedben gyűjtött és közzétett belső veszteség adatokat mutatja. E felmérések viszonylag egyöntetűen reprezentálják, hogy gyakoriság tekintetében a külső csalások és a végrehajtás, folyamatirányítás területén jelentkező hibák emelkednek ki; míg az okozott kár nagysága tekintetében a számosságában is kiemelkedő végrehajtás és folyamatirányítás mellett, az ügyfelek, üzleti gyakorlat, termékpolitika terén tapasztalt hibák, hiányosságok jelentősek. 1. a. ábra: Események darabszáma veszteségkategóriánként (gyakoriság)
60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
BIS-2002
s á l a s c ő s l e B
FED-2004
s á l a s c ő s l ü K
g i a t , k i , á e t i s l t ó t a z i t a n l l a l t o ü r o t , o p l r l z á o i é k k a é k k b f n a a y y k g g m u y r g Ü e M n t u m
BOJ-2007
HunOr- 2 007
k ö z ö e k s z é s l e ü r i é y s g r á T
, t a a e s b n á i e d h r a e m k z t e a s l d z n n Ü e n e f r
BIS-2008
s á , t í s y á n t j á a i r h t e r a g m é a y V l o f
Átlag
Cummins-78-03
127
Többek között a BCBS (2002.) és BCBS (2008.), a Bank of Japan (2006.), a Federal Reserve (2004), valamint a Homolya – Szabolcs (2008.) elemzések adatait használtam fel. A Bázeli Bizottság felméréseiben 2002 -ben 19 ország 89 nemzetközileg aktív bankja vett részt, míg 2008 - ban 17 ország 119 bankja szolgáltatott adatokat. A japán központi bank felmérése 14 hazai bankra, a FED elemzése pedig 23 ban kra terjedt ki. A hazai adatok a Magyar Működési Kockázati Adatbázis (HunOR) alapító tagjainak adatait tartalmazzák (12 intézmény). 102
1. b.
ábra: Események értékösszege veszteségkategóriánként (súlyosság)
90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
BIS-2002
s á l a s c ő s l e B
FED-2004
s á l a s c ő s l ü K
g á i s , ó n t t a o a l t r t l z á o i k k b a n y a u g k n M u m
BOJ-2007
i a t , k e t i l t a i z l ü r l , o o l k p é f a k y y é g g m r Ü e t
HunOr-2007
k ö z ö e k s z l é s e ü r i é y s g r á T
, t a a e s b n á i e d h r a e m k z t e a s l d z n n Ü e n f e r
BIS-2008
Átlag
s á , t í s y á n t j á a i r h t e r a g m é a y V l o f
Cummins-78-03
Forrás: saját szerkesztés Az adatokat azért óvatosan kell értékelni, mert a belső szabálytalanságok, csalások aránya meglepően alacsony mindegyik felmérésben, ami arra utal, ahogy Allen – Bali (2005.) is megjegyzik, hogy a munkatársak részéről a rájuk vonatkozó esetek jelentése, adatok szolgáltatása nem feltétlenül tekinthető reprezentatívnak. Könnyen elképzelhető, hogy egyes munkatársak az általuk észlelt esetet nem jelentik, szemet hunynak felette, akár mert a „károkozó” az adott egység vezetője, akár mert egy szimpatikus kollégája. Burucs – Homolya (2009.) egy az orosz bankszektorra készített elemzés eredményeit összegzik, értékelik. Eszerint az orosz bankok az emberi tényezőt, az információs technológiát és az üzleti folyamatokat tartják a működési kockázat elsődleges kiváltó okainak. Ezen belül is kiemelkedő a tranzakciós hibák, a rendszerleállások, az alkalmazottak fluktuációja és az új termékek bevezetése, mint fő kockázat források.
103
5. sz. Melléklet: Bázel II. és Bázel III. szerinti kockázati súlyok a bedőlési valószínűség (Probability of Default, PD) függvényében
Forrás: Ac centure, 2011.60.p.
PD
104
sz. Melléklet: Zsolnai Alí z: A pénzügyi szektorbeli felügyelet kérdései az Európai Unió tükrében . (részletek) F orrás : Hitelintézeti Szemle 2009. 5. Szám 460 -475. p. 6.
„A pénzügyi szektor intézményeinek felügyelete jelentős átalakuláson megy át. Az átalakulási folyamatot indukálja a spontán szektorális fejlődés és a pénzügyi intézmények pénzügyi csoportokba rendeződése is. Az Európai Unió a pénzügyi szektor minél egységesebb szabályozása felé halad folyamatosan, ami egyúttal előidézi az egységesülő felügyeleti szemlélet és intézményi háttér kialakulását. Ezt a folyamatot csak erősítette és a hiányosságokra is felhívta a figyelmet a pénzügyi szektorbeli válság. Az európai nemzeti felügyeleti hatóságok esetében szükséges az egységesülési folyamat, de ennek több szintje és lépcsőfoka van. Az egységesülés szükségességét szinte mindenki elismeri, de a folyamat mégis állandóan akadályokba ütközik. Cikkemben e folyamatokról, az egységesülés lépéseiről, az ellenállás okairól és az egységesülési folyamat nehézségeiről írok elvi, gyakorlati és lehetséges jövőbeli helyzetre vonatkozó felvetések mentén.” A cikk tartalmi kivonata:
Az alábbiakban a tematikához szorosan kapcsolódó részeket emeltem ki szó szerint a Szerző fent megnevezett cikkéből. Az engedélyezés és a felügyelés kérdései a különböző letelepedési formák esetében
A tevékenységek eltérő kockázattal és eltérő felelősséggel járnak, így a szabályozás is ennek megfelelően épül fel. Ugyanakkor azonos jellegű pénzügyi követelményeket kell támasztani az ugyanazon piacon szolgáltató pénzügyi szervezetekkel szemben, hogy a versenyfeltételek azonosak legyenek. Ugyanígy alapvető szabályként van jelen a betétesek és a befektetők védelmének és tájékoztatásának kötelezettsége is. A határon átnyúló tevékenység végzésével szemben viszonylag kevés szabály van, ráadásul egyáltalán nem szigorúak, hanem inkább a fogyasztóvédelem biztosítására fókuszálnak. Az irányadó szabály az, hogy a székhelye szerinti felügyeleti hatóság számára (illetékes felügyeleti hatóság) a pénzügyi szervezetnek be kell jelentenie, amennyiben pénzügyi szolgáltatási tevékenységet kíván majd nyújtani az Európai Unió egy másik tagállamában, és ha ezt a székhely szerinti ország felügyeleti hatósága nem ellenzi, akkor erről értesíti a fogadó ország felügyeleti hatóságát. Ezt követően a fogadó ország felügyeleti hatósága gondoskodik az intézmény tájékoztatásáról a betartandó hirdetési, tájékoztatási és üzletszabályzati előírásokról, valamint arról, hogy a fogyasztási kölcsönzésre vonatkozó szabályok szerint hogyan kell eljárnia. Ha egy pénzügyi szervezet az Európai Unió egy másik tagállamában fióktelepet kíván létesíteni, akkor az illetékes felügyeleti hatósága felé köteles azt bejelenteni. Mindez a kölcsönös elismerés elvén alapulva engedélyezési eljárástól mentes. A kölcsönös elismerés alá tartozó tevékenységek – fióktelep formájában történő – végzésének tekintetében egyetlen korlátozó feltételként jelenik meg, hogy a fogadó tagállamban a közjó védelmét szolgáló törvényi rendelkezéseket nem sértheti a nyújtott szolgáltatás, bár ez Magyarországon a törvények alapján a fogyasztóvédelem részterületeire terjed „csak” ki. Egy külföldi pénzügyi szervezetnek – jelenleg még – a legjellemzőbb szolgáltatás -nyújtási formája a leányvállalati. Ebben az esetben a pénzügyi szervezet teljes körűen, alapítási és tevékenységi engedélyt egyaránt köteles megszerezni a megcélzott piac országának felügyeleti hatóságától. A pénzügyi szervezetek működésének, tevékenysége végzésének és tőkemegfelelésének szempontjából az illetékes felügyeleti hatóság prudenciális felügyeletet gyakorol. Mindez a 105
háromféle „letelepedési és le nem telepedési” mód szempontjából a következőképpen jelenik meg. Határon átnyúló szolgáltatás esetében a felügyeletet a tevékenység (nyújtott szolgáltatás) felett a „home”, azaz a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye szerinti hatóság gyakorolja. Fióktelepek esetében a tevékenység és intézmény feletti felügyeletet szintén a székhely szerinti felügyeleti hatóság gyakorolja, hiszen a fióktelep önálló mivolta korlátozott, a legtöbb szempontból integrált része a „fő” -intézménynek (alapítónak). Leányvállalat esetében a felügyeletet alapvetően a pénzügyi szervezet (leányvállalat) székhelye szerinti felügyeleti hatóság gyakorolja. A vált ozó vi lág vált ozó követe lm ényei
A növekvő számú intézményi csoportok és az élénkülő egységes piac új problémaköröket nyitott meg. A nemzeti felügyeleti hatóságok feladatai, kihívásai és az Európai Unió szintjén megjelenő feladatok és kihívások feszülnek egymásnak és ebben az ellentétek világában szükséges a legmegfelelőbb megoldást megtalálni. Az Európai Unió szintjén a pénzügyi konglomerátumok szabályozásának idején is többször felmerült a kívánalom az illeszkedőbb felügyeleti struktúra kialakítása, a feladatok megosztása és a felelősségi körök tisztázása tekintetében. Ennek a kialakítása iránti igény tovább fokozódott a hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkemegfelelési szabályainak kialakítása során, a 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelvekben128 az összevont alapú felügyeleti feladatok miatt. Az új tőkemegfelelési szabályok megalkotásával a feladatkörök eltolódni kezdtek az anyaintézmény felügyeleti hatósága felé, azonban ez a tárgyalások során természetszerűleg hatalmas vitákat és ellenállást váltott ki. Hiszen a felelősség tartalma, a következmények lecsapódása és a fogyasztóvédelmi kérdéskörök továbbra is jelentős mértékben a leányintézményeknél és országuknál van. Hogyan lehet tehát feloldani az ellentmondásokat? Ennek a keresése vált egyre intenzívebbé az elmúlt években, hiszen egy hatáskör -telepítésnek következményekkel és ehhez való igazodással kell járnia. Ezt a megoldáskeresést csak fokozta a nemrégiben beköszöntött válság, valamint annak okai és okozatai. A válság kirobbanásának okai között a felügyeleti – azaz a jelen cikkben vizsgált – kérdéskör vonatkozásában két fő momentumot kell kiemelni, amelyek a megoldáskeresés első lépéseit is eredményezték. Az egyik, hogy a felügyeletek tevékenységét, tevékenységének intenzitását, hathatósságát néhány aspektusból elégtelennek ítélte a nemzetközi és az európai szaksajtó is. A másik, hogy az új tőkeszabályozás (Capital Requirements Directives - CRD) és a banki -tőkepiaci tevékenység túlzott mértékben alapozott és alapoz a külső hitelminősítő szervezetek (credit rating agencies) tevékenységére és szolgáltatására. A felügyeleti hatóságok által végzett felügyeleti tevékenység intenzitásának növelése
Számos közgazdász hívta fel a figyelmet arra, hogy a hagyományos felügyeleti szemléletet egy komplexebb és ezáltal intenzívebb, hathatósabb megközelítésnek kell felváltania. A. Turner – a brit felügyeleti hatóság elnöke – nagyon kifejezően ezt az elvárást öt pontban fogalmazta meg (Turner Review Press Conference [2009]]):
Nagyobb erőfeszítés és erőforrás a piaci és társadalmi hatásában meghatározóbb intézmények felügyeletére
128
Az Európai Parlament és a Tanács 2006/48/EK irányelve (2006. június 14.) a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról; az Európai Parlament és a Tanács 2006/49/EK irányelve (2006. június 14.) a befektetési vállalkozások és a hitelintézetek tőkemegfeleléséről (a két szabályozás együttesen rövidítve: CRD)
106
Még hathatósabb figyelem az üzleti stratégiából fakadó és a rendszerszintű kockázatokra Nagyobb figyelem a szakmai tudás meglétére és nem elégséges a feddhetetlenség Nagyobb figyelem a banki számvitel részleteire, részletkérdéseire Nagyobb nyitottság a bank által futott átfogó kockázatok megítélésére és határozatban történő megállapítására Turner véleménye szerint a felügyeletek korábban nagyban építettek felügyeleti tevékenységük gyakorlása során arra, hogy az intézmény is alapvetően a megfelelő é s hatékony kockázatkezelésben és az ehhez igazodó vállalatirányítási rendszerben érdekelt, a piaci önszabályozó folyamatokba a lehető legkisebb mértékben igyekeztek beavatkozni. Szemléletváltozás szükséges tehát és ennek keretében nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a felügyeleteknek a rendszerek és eljárások hatékonyságára, a kulcsüzletágak kockázataira, valamint az üzleti modellek és stratégiák megvalósíthatóságára és fenntarthatóságára, hiszen a felügyelet során látni kell, hogy ezek teljesülése és összhangja is szükséges az intézmény stabil és gyors reakcióra képes működéséhez. A határon átnyúló intézmények és csoportok esetében Turner a hatékony felügyelet kulcsát az információk megfelelő és hatékony áramoltatásában látja. Az információáramoltatás – véleménye szerint – önmagában a felügyeletek önkéntes együttműködését és tevékenységük hathatós összehangolását eredményezi. A felügyeleti hatóságok megerősödése és hatékonyabb feladatellátása elsősorban a saját kezükben van. Nem szükséges hozzá túlzott anyagi forrás vagy meg nem lévő tudás megszerzése, mindössze szemléletváltás. Szemléletváltás abban, hogy a szektor intézményeire kevésbé építsenek, hiszen ellenérdekelt felek. Ellenérdekeltek, mivel minél kényelmesebb és kevésbé szorító körülmények között, a saját igényük és dinamizmusuk mellett kívánnak szolgáltatásokat nyújtani, piacot szerezni és főként profitot elérni. Ugyanakkor a felügyeleti tevékenység lényege, hogy az ártatlanság vélelmének fenntartása mellett mindent kellően szigorúan, de életszerűen kezelve elemezzen, értelmezzen és ellenőrizzen. Szemléletváltás szükséges abban is, hogy tisztában legyenek a hatóságok azzal, hogy a pénzügyi csoportoknál a fenti feladatokat nem tudja egy nemzeti felügyeleti hatóság ellátni. Nem azért, mert tudás vagy akar at hiányzik, hanem illetékesség és lehetőség. A nemzeti hatóságok megfelelő együttműködés nélkül nem tudnak hatékonyan működni, csak formálisan ellátni közös feladatokat. A közös információ birtoklása és elemzése a lehetőségek tárházát nyitja meg és hatalmas előrelépést jelent a tényleges és átfogó felügyelet megvalósításában és gyakorlásában.
A külső hitelminősítő szervezetek
Ahogyan e fejezet felvezetőjében említettem, a hitelminősítő szervezeteknek az elmúlt időszakban a korábbihoz képest sokkal nagyobb szerepkörük volt a pénzügyi szektor folyamataiban, az értékelésben és az intézményi minősítésekben. Ha valamire túlzott hangsúly és ráépítés kerül, akkor annak következményei is lehetnek, jelen esetben úgy tűnik a pénzügyi szektor intézményi köre vonatkozásában ez kedvezőtlennek bizonyult. A hitelminősítő szervezetek lényegében a pénzügyi válság idején kerültek a figyelem és hamarosan a felügyeleti feladatkör középpontjába. Ahogyan a hazai szaksajtóban is rávilágítanak (Erdős M. – Mérő K. [2008]) a hitelminősítő szervezeteknek a subprime válságban betöltött szerepe előtérbe állította a tevékenységük felügyeltté válása iránti elvárást, hiszen kiemelt hatással vannak a pénzügyi piacok működésére és a kockázatok értékelésére. A hitelminősítő szervezetek nem nyújtanak klasszikus értelemben vett pénzügyi szolgáltatást, hogy tevékenységük alapján, alapértelmezés szerint a pénzügyi felügyelet hatálya alá 107
kerüljenek. Mindazonáltal a pénzügyi szektor intézményeinek alaptevékenységi háttere és megalapozottsága, azaz a kockázatkezelés és minősítés olyan mértékben épül a hitelminősítő szervezetek termékeire és szolgáltatásaira, hogy azokat a felügyeleti hatóság hatósági jogköre alá helyezéssel lehet keretek közé helyezni és a pénzügyi stabilitást ezen a téren megalapozn i. A hitelminősítő szervezetek ugyanis egy alapvető érdekkonfliktust jelenítenek meg. Mivel minősítésük túlnyomó többségében a kibocsátó vagy a minősítendő cég megrendelésére készül, így az „objektív” minősítés a megrendelő igényeinek kiszolgálása és későb bi megrendeléseinek megszerzése miatt kicsit jobb lesz az objektívnél indokoltnál. Ez lényegében – a későbbiekben még más kontextusban is említett – önszabályozó mechanizmus bukásának egyik bizonyítéka. Egy lehetséges – ám az Európai Unió szemében jelenleg csak átmenetinek tekintett – megoldás, hogy a hitelminősítő szervezeteket a pénzügyi szektor felügyeletét ellátó intézmények együttes felügyelete alá vonnák. Tehát nem a nemzeti felügyeleti hatóság, hanem az Európai Értékpapír -felügyeleti Bizottság (Comm ittee of European Securities Regulators, CESR) illetékességébe kerülnek az intézmények, azaz a tagállamok illetékes felügyeleti hatóságaiból álló testületnél kell bejegyeztetni azokat a hitelminősítő szervezeteket, amelyek az Unió területén minősítési-kockázati besorolásához kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtanak cégminősítési, intézményminősítési és értékpapír -minősítési vonatkozásban. A fenti megoldás azért tekintendő átmenetinek, mivel 2010 júliusáig az Európai Bizottság előterjeszt egy végleges javaslatot a hitelminősítő szervezetek regisztrációját és felügyeletét ellátó szervezet létrehozása és/vagy kijelölése vonatkozásában. Ennek a javaslatnak a megalapozására a de Larosiere Bizottság a jelentésében (Report, de Larosiere [2009]) erre vonatkozóan is megfogalmazott ajánlásokat. Először is fontosnak tartják, hogy az Unión belül a felügyeleti hatóságokból álló, erős hatáskörrel és elfogadottsággal bíró szervezet tartsa nyilván és felügyelje a hitelminősítő szervezeteket. Elvárásként fogalmazták meg a hitelminősítő szervezetek üzleti modelljének és finanszírozásának újragondolását és felügyeletének alapvető elemként való megjelenését. Mindehhez azonban szükséges még a szervezetek minősítő és tanácsadói tevékenységének éles elválasztása is. A lényeg úgy fogalmazható meg, hogy ki kell küszöbölni a hitelminősítő szervezeteknek a piaci szereplőkhöz képesti, a pénzügyi információk terén megjelenő információs előjoga által keletkezett túlzott aszimmetriát. Így lehetővé válna, hogy a piaci szereplők is megfelelően mérni legyenek képesek a pénzügyi kockázatokat, amely döntéseik és működésük alapja. A de Larosiere Bizottság felhívta a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy egyrészt a hitelminősítő szervezetek (megfelelő minőségű) tevékenységére és szolgáltatásaira a piacnak szüksége van, ezért a szabályozás utáni – azaz a felügyelt intézményi – állapot nem jelenthet visszalépést és helyzeti romlást a szabályozás előttihez képest. A nagyjából oligopolikus piacon a verseny gyengülése nem lehet cél, így a szabályozás (engedélyezés és felügyelés) nem lehet túlzottan a piacra lépést korlátozó. Ugyanakkor a piac túlzott széttöredezettsége sem lehet a hitelminősítő szervezetek felügyeletére vonatkozó szabályozás eredménye, ugyanis ez esetlegesen az elvárt minőség romlását is okozh atja. Mivel tevékenységüknek alapkövetelménye és a CRD termékükre alapozó szabályozása is megköveteli, így a hitelminősítő szervezetek felügyelet alá vonása nem csorbíthatja függetlenségüket sem. A felügyeleti hatáskörök ebből láthatóan is bővülés és átrendeződés előtt állnak. A bővülés az intézményi kör, új intézmények és a csoportok vonatkozásában jelenik meg elsődlegesen, az átrendeződés pedig a csoporthoz „tartozó” felügyeleti hatóságok feladatkörében és együttes
108
munkájában zajlik. A pénzügyi intézmények dinamikus fejlődése már nemcsak a körülményekhez való alkalmazkodást, hanem a körülmények alakítását is jelenti, ehhez pedig igazodniuk, felzárkózniuk és elébe menniük kell a felügyeleti hatóságoknak. Ezt azonban már külön-külön a nemzeti intézmények a helyzet jellegéből fakadóan sem tudják megtenni, csak közösen és új kereteket felállítva. CRD-ben fennálló diszkréciók számának és körének csökkentése
A CRD megalkotásakor és elfogadásakor az egységes szabályozás mellett az ismeretlen empirikus hatás, a szabályozási logika és a tagállami érdekek együttesen számos tagállami és felügyeleti diszkréciót eredményeztek, azaz lehetővé vált, hogy jogalkotói vagy felügyeleti szinten eldönthető legyen egy -egy lehetőség, módszer, szigorúbb vagy enyhébb értelmezés alk almazása vagy nem alkalmazása. Már az irányelv tárgyalásakor, de különösen az átültetési folyamatban érzékelhető volt, hogy az igen nagy számú diszkréciók egyértelműen az egységes szabályozás kialakításának a rovására mennek, így a jogalkalmazás során szám os nehézség merül fel az összevont alapú felügyelet és a konglomerátumok ellenőrzése során. Ezért a CRD uniós elfogadását követően nagyon hamar elindult a közös gondolkodás és munka annak érdekében, hogy jelentősen redukálják a diszkrecionális jogkörök számát és kiterjedési körét. Ehhez fokozatosan alapot adnak az első tapasztalatok is, de számos esetben már önmagában felmerül a mérlegelés során, hogy a diszkréció alkalmazásának előnye esetleg kisebb mértékű eredményt hoz, mint az alkalmazás által a pénzügy i csoportok felügyeleti ellenőrzésében okozott nehézség mértéke. Nagylépések az un ió beli felü gyeleti ható ságok viszonylat ában – javaslatok a de Larosiere Bi zott ság részéről
Az egységesülés útja megnyílt és kötelezővé vált, az életszerű működés pedig fokoz za az ez iránti igényt. Ez természetszerűleg viszi tovább a gondolatot és váltja ki az ezen folyamatok szabályokba és szervezetbe történő rögzítését és rendezését. Erre volt hivatott a de Larosiere által vezetett bizottság is, amelyik – a cikk témájához közvetlenül kapcsolódóan – a következő területeken fogalmaz meg ajánlásokat (Report, de Larosiere [2009]): Felügyeleti hatáskörök, szankciók és szankcionálási rendszerek Nemzeti diszkréciók számának csökkentése Új testület: European Systemic Risk Council Decentralizált hálózat: European System of Financial Supervision Jobb minőségű felügyelés kialakítása Best practice a felügyeleti kollégiumok működése során
Felügyeleti hatáskörök, szankciók és szankcionálási rendszerek
A szabályozás megfelelőségének és a jogrendhez illeszkedésének vizsgálata önmagában sosem elegendő. A jogalkalmazók számos esetben abban érdekeltek, hogy a számukra lehető legkedvezőbben értelmezzék a jogszabályi rendelkezéseket vagy esetleg akár a be nem tartásukig is eljussanak. A felügyeleti hatóságok szerepköre a betartatásban rejlik, azonban az ehhez szükséges eszközök és a kikényszeríthetőség hiányában szerepük eliminálódik. Ezt a hiányosságot részben vagy legalábbis egyes területeken a de Larosiere Bizottság feltárta, így ajánlásként fogalmazta meg, hogy a tagállami felügyeleteknek megfelelő hatáskörrel – ideértve a megfelelő és visszatartó hatású szankciók alkalmazását is – kell rendelkeznie, hogy kikényszeríthető legyen a pénzügyi intézmények részéről a jogszabályok betartása és megfelelő alkalmazása.
109
Nemzeti diszkréciók számának radikális csökkentése
A nemzeti diszkrécióknak a hátrányos szerepe elsődlegesen a felügyeleti tevékenység gyakorlásában jelenik meg. E probléma általános megközelítését tartja szükségesnek és a teljes pénzügyi szektor ilyen szempontú szabályozási változtatását megcélozva kritizálja a Bizottság ajánlásában. Felhívják a figyelmet az Unió (és az uniós joganyagokban fellelhető nemzeti diszkréciók) által biztosított szabályozói arbitrázs versenytorzító hatására is , valamint arra, hogy az alapelvként biztosítandó határon átnyúló tevékenység végzésének lehetősége és tere is sérülhet a diszkrecionális jogkör vonatkozásában. Természetesen a pénzügyi stabilitás fenntartására vonatkozó diszkrecionális jogkörök és eszközök nem csorbulhatnak, de a belső piac alapelveit ettől függetlenül nem sérthetik meg a tagállamok. European Systemic Risk Council - ESRC (Európai Rendszerkockázati Tanács)
A gyors változások a pénzügyi szektorban és az információk megfelelő időben a megfelelő helyen való rendelkezésre állása elengedhetetlen a felelős és a stabilitást elősegítő döntések meghozatalához. Ezt a tényt támasztotta alá a válság kezdeti időszaka is, hiszen a felügyeletek közötti gyors információ -áramlás tudja csak biztosítani a megfelelő lépések megtételét az intézmények és az egész szektor stabilitásának és működőképességének fenntartása és megőrzése érdekében. Az időben meglévő és hasznosítható módon rendelkezésre álló információ nemcsak a pénzügyi szektor, de összességében az egész gazdaságot súlyosan negatívan érintő hatások bekövetkeztétől is meg tudja védeni a szükséges lépések időben való megtétele által. A de Larosiere Bizottság megállapítása szerint ehhez szükséges egy új szervezet létrehozása, amelyik a pénzügyi stabilitás tekintetében a pénzügyi szektorra vonatkozó makrogazdasági és makroszintű, prudenciális információkat gyűjti, elemzi, analizálja és áramoltatja a következtetésekkel egyetemben. Ennek megfelelően a bizottság tagjai a CEBS, a CESR és a CEIOPS 129 elnökei, valamint mivel a makrogazdasági folyamatok egyik legfőbb figyelője és őre az EKB (Európai Központi Bank), így e szervezet Általános Tanácsának tagjai is tagok lennének az új szervezetben. European System of F inancial Supervision – ESFS) (Európai Pénzügyi Felüg yeleti Rendszer)
A de Larosiere Bizottság megállapításai szerint a jelenlegi harmadik szintű bizottságokat (CEBS, CESR és CEIOPS) fel kell váltani új hatóságokkal (már nem „csak” bizottságokkal!), mert feladatbeli, hatásköri és lehetőségbeli kereteiket kimerítették, így szükség lenne az integrálódó, fejlődő és egyre intenzívebbé váló pénzügyi szektor szereplői mellé egy erőteljesebb uniós hatósági -szervezeti szerkezetre. Az új hatóságoknak jóval bővebb szerepkört adnának a jelenlegi, leginkább koordináló és tanácsadóinak minősülő szerepkör mellett. Ezeket a feladatokat a következőkben határozták meg: mediáció a tagok között, kötelező erejű felügyeleti sztenderdek megfogalmazása, felügyeleti kollégiumok koordinálása és felvigyázása, különleges és uniós szinten tevékenykedő intézmények engedélyezése és felügyelete (pl: hitelminősítő szervezetek), valamint együttműködés az 5.3 alfejezetben említett bizottsággal a makroprudenciális felügyelet biztosítása érdekében. Természetesen a javaslat a nemzeti felügyeleti hatóságok napi szintű működését, feladatát és felelősségi körét nem érintené, hiszen ők látnák el továbbra is a pénzügyi szektor intézményeinek a felügyeletét illetékességi körükben.
129
Committee of European Insurance and Occupational Pension Supervisiors -
Európai Biztosítási és
Foglalkoztatói Nyugdíjpénztári Felügyeletek Bizottsága 110
Jobb minőségű felügyelés kialakítása
előbbi alfejezetek ben rögzített szervezetek kialakításáig és feladatkörük ellátásáig is azonnali lépéseket javasol a de Larosiere Bizottság a jelenlegi keretek között. A gyors lépés elengedhetetlen, hiszen az uniós jogalkotásnak a menete igen lassú a többszörös szintek és a végtelennek látszó politikai konszenzusos egyeztetések miatt. Az új szervezeti forma megvalósulásáig javasolt lépések lényege a nemzeti felügyeleti hatóságok megerősítése, hogy nemzeti és ezáltal uniós szinten is a felügyelés minél magasabb színvonalra kerülhessen. A reformok lényege az lenne, hogy felügyeleti feladatot ellátó szakértői munkaerőt ösztönözni szükséges anyagi juttatással és szakmai életútjának fejlesztésével szakértői csereprogramok által, amelynek nemcsak a különböző nemzeti hatóságok között kellene megvalósulnia, hanem a piaci intézmények felé is nyitni kellene ezen a téren is. Az
Best practice a felügyeleti kollégiumok működése során
A pénzügyi szektorban egyre magasabb fokon megjelenő intézményi integráció és csoportműködés a nemzeti felügyeleti hatóságok megfelelő szintű és formájú együttműködését követeli meg a hatékony felügyeleti tevékenység ellátása érdekében. Ennek a javasolt fóruma a felügyeleti kollégiumok lehetnének. A felügyeleti kollégiumoknak az uniós és nemzetközi szintű pénzügyi konglomerátum és határon átnyúló homogén (hitelintézeti és befektetési szolgáltatási) tevékenységet folytató pénzügyi csoportok esetében a kockázatok felismerése, elemzése és hatásvizsgálata bír meghatározó szereppel. Mivel a különböző kollégiumok találkozhatnak részben hasonló problémákkal és esetekkel, így a Pénzügyi Stabilitási Fórumnak fontos szerepet szánnának a felügyeleti kollégiumok tevékenységének koherens nemzetközi gyakorlatának biztosításában és a best practice (legjobb gyakorlat) alkalmazásában. A de Larosiere Bizottság tehát elsődleges célként a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti együttműködés és koordináció fokozását tűzte ki, amelynek egyik meghatározó útja egy felvigyázó szereppel bíró, uniós szintű szervezet létrehozása lenne. Kardinális, előremutató és hatékonyságot fokozó javaslatokat tettek. Látszik, hogy egyértelműen szakmai szemszögből történt a vizsgálat, és sem a felügyeleti hatóságok, sem a felügyelt intézmények vezérelte elvárások és igények nem jelennek meg ebben a szellemi termékben. Kérdé s, hogy mennyit vesz át ebből az Európai Bizottság, és utána mennyi marad meg a nemzeti és politikai érdekek viharában. A cikk irodalomjegyzéke ERDŐS MIHÁLY – MÉRŐ K ATALIN [2008]: A subprime válság és a pénzügyi szervezetek felügyelése, Hitelintézeti Szemle, 5. szám, 491-519. o Report: The High-Level Group on Financial Supervision in the EU (Chaired by Jacques de
Larosiere, Brüsszel, 2009. február 25., www.ec.europa.eu/commission_barroso/president/pdf/statement_20090225_en.pdf The Turner Review: A regulat ory response to the global banking crisis [2009. március], London
The Turner Review Conference, Speech by Adair Turner [2009. március 27.], www.fsa.gov.uk Turner Review Press Conference: Speaking notes and slides for the press, Speech by Adair Turner [2009. március 18.], www.fsa.gov.uk
111
Irodalomjegyzék Accenture: Basel III. Handbook 2011. www.accenture .com/.../Accenture-Basel-IIIHandbook.pdf Acharya, V. – Yorulmazer, T.: Too many to fail – an analysis of time-inconsistency in bank closure policies. Working Paper No.319. 2007. Bank of England www.bankofengland.co.uk/publications/.../wp319.pdf
Baka et. al.: Banküzemtan Egyetemi tankönyv Budapesti Közgazdaságtudományi és
Államigazgatási Egyetem Pénzügyi Intézet. – Átdolgozott, bővített kiadás – Budapest Tanszék Pénzügyi tanácsadó és Szolgáltató Kft. 2003. Balázs
Árpád: Bázel II: és az IAS a kereskedelmi bankok szemszögéből. Hitelintézeti
Szemle 1. szám, 81 -84p. 2003. Balázs Ágnes – Fogaras István – Pollákné Császár Edit – Pulai Miklós – Sajósiné K ováts Magdolna – Trautmann Jánosné : Bankmenedzsment. Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt. – 1997. Balogh Csaba: Tőkeszükséglet és tőkeallokáció a pénzügyi intézményekben. PhD 2005. phd.lib.uni-corvinus.hu/152/1/balogh_csaba.pdf (2010. november)
értekezés.
Bank of Japan (BOJ): Results of the 2007 Operational Risk Data Collection Exercise, 2007. augusztus 10., http://www.boj.or.jp/en/research/brp/ron_2007/ron0709a.htm/ (2008. május) BCBS: The 2002 Loss Data Collection Exercise for Operational Risk: Summary of the Data Collected. 2003. március www.bis.org/bcbs/qis/ldce2002.pdf (2007 . május) (2009. szeptember) BCBS: Results from the 2008 Loss Data Collection Exercise for Operational Risk: Summary of the Data Collected. 2009. j úlius www.bis.org/publ/bcbs160a.pdf (2010. július) BCBS: Basel III: A global regulatory framework for more resilient banks and banking systems. 2010. (revised: in June 2011.) http://www.bis.org/publ/bcbs189.htm BCBS: Basel III: The Liquidity Coverage Ratio and liquidity risk monitoring tools. 2013. http://www.bis.org/publ/bcbs238.htm Bélyácz Iván : Kockázat, bizonytalanság, valószínűség. Hitelintézeti 289 – 313. p.
Szemle 2011. 4. szám,
BIS: Sound Practices for the Management and Supervision of Operational Risk. Bank for International Settlement 2001. december www.bis.org 2001. Burucs Judit – Homolya Dániel: Operational risk data consortia as a useful tool for operational risk assessment and mitigation in the banking sector. Russia Banking Advisory
Project,
IFC,
Bankovskoe
Delo
2009.
október
www.ifc.org/ifcext/rbap.nsf/.../Burucs.../DrBurucs-HomolyaeENG.pdf (2011. december) Chernobai, A. S. – Rachev, S. T. – Fabiozzi, F. J.: Operational Risk: A Guide to Basel II Capital Requirements, Models and Analysis. John Wiley & Sons Inc. Oxford 2007. CP 44: Consultation paper on the Guidebook on Internal Governance. 2010. október http://www.eba.europa.eu/Publications/Consultation-Papers/All-consultations/CP41CP50.aspx (2011. május)
13.
112
Crapp, H.: AMA Four Data Elements – The Australian Experience. Australian Prudential Regulation Authority (APRA). Brazilian Federation of Banks Operational Risk Seminar, São Paulo 2008. Augusztus 27-28. http://www.apra.gov.au/Speeches/.../ApraAmaFourDataElementsFinal.pdf (2011. június) Dahen, H. – Dionne, G.: Scaling models for the severity and frequency of external operational loss data. Journal of Banking and Finance vol. 34. 2010. 1484 – 1496. p. Davies, J. – Finlay, M. – McLenaghen, T. – és Wilson, D.: Key Risk Indicators – Their Role in Operational Risk Management and Measurement. Risk Business International Limited 2006.
ECB éves jelentés 2011. www.ecb.int/pub/pdf/annrep/ar 2011en.pdf Erdős Mihály – Mérő Katalin: Pénzügyi közvetítő intézmények – Bankok és intézményi befektetők. Akadémiai Kiadó 2010. FED: Results of the 2004 Loss Data Collection Exercise for Operational Risk, 2005. május 12., www.bos.frb.org/bankinfo/qau/research/papers/pd051205.pdf (2008. január) Fekete István – Galambos Péter: Kockázat elemzés lépésről lépésre ETK Szolgáltató Zrt. 2005.
Financial Stability Board (FSB): Shadow Banking: Scoping the Issues. 2011. április http://www.financialstabilityboard.org/list/fsb_publications/tid_150/index.htm
Fisher Éva – Homolya Dániel: Viharba kerülve esőkabátban – avagy a hazai bankszektor forrásoldali likviditási kockázatai és az azokat mérséklő tényezők 2008 második felében. Hitelintézeti Szemle 3. Szám 235 -247. p. 2009. Gopinath, S.: Changing dynamics of legal risks in the financial sector. 2009. október www.bcbs.org (2011. november)
Gyulainé Zsakó Zsófia – Jágerné Szentirmay Melinda: Banki controlling és belső
ellenőrzés a gyakorlatban. Perfekt 2005. Paradigmaváltás a pénzügyi felügyeletben. szakdolgozat 2011. BME GTK Pénzügyek Tanszék. Helmeczi István: A magyarországi pénzforgalom térképe. 2010. május MNB -tanulmányok. Hegyi Zsanett:
www.mnb.hu
Homolya Dániel – Szabolcs Gergely: Működési kockázati adatkonzorciumok és alkalmazásuk – HunOR, a hazai bankok lehetősége. Hitelintézeti Szemle 2008. 1. szám 41 66. p. 2008.
Horváth Lajos: A vállalati ügyféllimit-számítás módszertani kérdései a Bázel II. szabályozás tükrében. Hitelintézeti szemle 2. szám 151-167. p. 2008. Huszti Ernő: Banktan Tas Kft. Budapest 2002. IOR 2010.: Operational Risk Sound Practice Guidance – Key Risk Indicators. The Institute of Operational Risk. 2010. november www.ior-institute.org
Kardosné Vadászi Zsuzsanna: Várható változások az európai tőkeszabályozásban. Hitelintézeti Szemle 3. szám 236 -248. p. 2010. Keszy-Harmath
Zoltánné – Kóczán Gergely − Kováts Surd − Martinovic Boris − Takács Kristóf: A bankközi jutalék szerepe a kártyás fizetési rendszerekben. MNB tanulmányok 96. 2011. október 113
Király Júlia: Szabályok és bukások. Hitelintézeti Szemle 2. szám, 3 -13 p. 2002. Kovács Erzsébet: A kockázat, mint látens fogalom. Hitelintézeti Szemle 2011. 4. szám 349359. p.
Lamanda Gabriella: Kulcs kockázati indikátorok és lehetséges alkalmazásuk. Hitelintézeti szemle, 2007. 4. szám 413 -425. p. 2007. Lamanda Gabriella – Zsolnai Alíz: Mozgó célpont – a tőkemegfelelési direktíva első pillére. Pénzügyi Szemle. 2010. 1. szám 154 -167.p.
Mabberley, Julie: Pénzügyi intézmények kontrollingja (ABC elemzés) PANEM 1999. Madár Péter – Schepp Zoltán – Szabó Zoltán – Zeller Gyula – Szebellédi István: Pénzügyek alapjai. BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar. Unió Budapest 2001. Masters, B. – Barker, A.: Holes found in Brussels plan to tighten bank rules. Financial Times. 2012.10.02.
Kihívások az Egyesült Államok bankszektorában. Vajon tényleg véget ért egy bankárkorszak? szakdolgozat, 2011. BME GTK Pénzügyek tsz. Medvegyev Péter: Néhány megjegyzés a kockázat, bizonytalanság, valószínűség kérdéséhez. Hitelintézeti Szemle 2011. 4. szám, 314– 324. p. Mérő Katalin: A tőkemegfelelés új generációs szabályainak szükségességéről. Bankról, pénzről, tőzsdéről. Válogatott előadások a Bankárképzőben, Nemzetközi Bankárképző Rt. Matuska Barbara:
Budapest, 164-172p. 1998.
Mérő Katalin: Mért kell szabályozni a bankokat? Pénzügyi ellenőrzés – egy funkció több szerepben. BME Pénzügy és Számvitel Tanszék kiadványa. Budapest 25 -34p. 2005. Mérő Katalin: Bankszakmai alapismeretek. Előadássorozat a Bankárképzőben. 2012. február www.bankarkepzo.hu/images/.../Bankszakmai _ ismeretek _2012febr.pdf
MNB: VIBER rendszerleírás www.mnb.hu 2007. MNB: Nemkonvencionális jegybanki eszközök alkalmazásának nemzetközi tapasztalatai és hazai lehetőségei. MNB -tanulmányok 100. 2012. www.mnb.hu
Móra Mária: Mi a teendő? – Kiútkeresés a másodrendű jelzálogpiaci válság nyomán. Hitelintézeti Szemle 5. szám 520 -539 p. 2008. NBK Rt.: Bankszakmai alapismeretek (szürke dobozok ) 1998. PSZÁF 2000.: A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 2/2000. számú ajánlása a hitelintézetek eszköz -forrás gazdálkodásáról és a piaci kockázatok kezeléséről. www.pszaf.hu PSZÁF: 11/2006. számú Ajánlás a belső védelmi vonalak kialakításáról és működtetéséről. www.pszaf.hu 2006.
PSZÁF 2008.: Validációs Kézikönyv www.pszaf.hu PSZÁF 2010 a.: A tőkemegfelelés belső értékelési folyamata (ICA AP) – Útmutató a felügyelt intézmények részére. 2010. november www.pszaf.hu (2011. március) PSZÁF 2010 b.: A bankcsoportoknál lefolytatott 2009 -es SREP vizsgálatok főbb tapasztalatai. 2010. június 15. www.pszaf.hu (2011. március) PSZÁF 2010c.: A hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkekövetelmény szabályozásának (CRD) a közelmúltban elfogadott és jelenleg folyamatban lévő uniós módosításai. www.pszaf.hu (2012. december) 114
Seregdi László: Piaci kockázat és tőke. Bank&Tőzsde szeptember 11. 11 -12. p. 1998. Seregdi László : Shadow banking – Az „árnyékbankrendszer”. 2012. április www.pszaf .hu/data/cms2347848/hitint_120427_ shadow _seregdil.pdf
Simor András: Fizetünk, hogy fizethessünk. elnöki beszéd a „Hazai pénzforgalom jelene és jövője” c. MNB konferencián 2011. március 10. www.mnb.hu Soczó Csaba: A kereskedési könyv tőkekövetelményére vonatkozó jogszabályilag előirt módszertanok vizsgálata" PhD értekezés 24 -31. p. 2008. Somogyi Virág – Trinh Tuan Linh: A Bázel III. szabályozás várható hatásainak elemzése Magyarországon, Hitelintézeti szemle 5. szám 397 -415. p. 2010. Somogyi Virág – Zsebő Béla: Szigorodó tőkekövetelmények. Banking – a Bankárképző féléves szakmai kiadványa 2. Szám 19-21. p. 2010. Soós János : Európa új pénzügyi felügyeleti struktúrája . 2011. www.pszaf.hu (2012. december)
Szakál Gyöngyvér: A kereskedelmi banki tevékenység prudenciális szabályozása. Bankszemle 8. szám, 1 -28p. 1997. Szepesi György: A pénzügyi világválság néhány eddigi tanulsága II. KÖZ -GAZDASÁG, a Budapesti Corvinus Egyet em Közgazdaságtudományi Karának negyedévente megjelenő tudományos folyóirata 69 -79p. 2011. március www.unipub.lib.uni-corvinus.hu/286/1/5szepesi.pdf
Tarafás Imre: Makrogazdasági pénzügyek. Egyetemi jegyzet, BME 2013. Varga Csaba: Bázel III: Nagy lépés előre, de hosszú még az út. 2010. október 19. http://www.pwc.com/hu/hu/challenges/bazel-3-nagy-lepes-elore-de-hosszu-meg-az-ut.jhtml
Vigvári András – Lamanda Gabriella – Galbács Péter: A pénzügyek alapjai. Bevezetés a
pénzügyek tanulmányozásába. Ervik Kiadó és Szolgáltató Kft. 2007. Vígh-Mike
Szabolcs:
Változások a pénzügyi közvetítés struktúrájában. MNB Műhelytanulmányok 26., 144 -164p. 2002.
Jogszabályok: 2001. évi CXX tv. Törvény a tőkepiacról 1996. évi CXII. Törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 2010. évi CLVIII. Törvény a Pénzügy Szervezetek Állami Felügyeletéről 244/2000 (XII. 24.) Kormányrendelet a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól. 250/2000 (XII.24.) Kormányrendelet a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 196/2007 (VII. 30.) Kormányrendelet a hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről 200/2007 (VII. 30.) Kormányrendelet a működési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről
115