SKANDLNÁV MITOLOGIA
-
Bernáth István
,
SKANDI"NAV MITOLOGIA
Corvina
© Bernáth István, 2005
Jelen kiadványajogtulajdonos irásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést vagy adatbankban való felhasználást is. A könyvet tervezte Kiss István Kiadja a Corvina Kiadó Kft. , az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.
1072 Budapest, Rákóczi út 16. e-maii:
[email protected] www.corvinakiado.hu Felelős
kiadó: Kúnos László, a Corvina igazgatója Felelős szerkesztő: Blaschtik Éva MIlszaki vezető: Illyés Éva ISBN 963 13 53672
A könyv kiadását támogatta a ~f
n,(rfi'
--~--.
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Magyar Könyv Alapitvány
»ŐSI MÚLTNAK ..ŐRZÖTT
UZENETE«
BEVEZETÉSI KíSÉRLET A SKANDINÁV MITOlÓGIÁBA
Magyar tájon ezek a mítoszok kevéssé ismertek, bár már kétszáz éve, Csokonai lappon érzései óta (A lélek (Álidézet) halhatatlansága III., 1802) ott lappangtak az írói-fordítói-olvasói tudat láthatárán. Olykor félreértések prédái, kár. Skandinávoknál máig élményszerű ismeretanyag, de bizalmas tudásként továbbélnek angol-amerikai és német területen is. Aki viszont egyzer belebizalmasodott Skandináviába, netán épp izlandiakkal is közösködött, egynéhány évet élt is köztük, ért nyelveiken, és nyitva tartotta szemét-fülét, annak gondolkodásmódja előbb-utóbb átgyúródik, főképp az együttélés és az mberi együttműködés szerkezeteit tekintve. Először is egyre természetesebbnek veszi bármely felebarátja személyiségi jogi sérthetetlenségét (valljon bármi hitet, politikai meggyőződést, me ly a többiekét nem tiltja) . Majd egyre gyakrabban lepi meg, hogy besüpped-átszakad lépte alatt a "korszerűség" padlózata, és érintkezésbe lép különféle ősiségekkel. Testet ölt előtte az ősközösségi mentalitás, az ezer éves, törvényileg szabályozott szociális gondoskodás, meg olyasmik, hogy egyes halászközösségek máig nem a halászok, hanem a település lakói közt osztják el a zsákmányt, és hogyahelyhatóságoknak alig korlátozott a hatalmuk. .. , de még élnek a matriarchátus, a nők egyenlőbbé tételének maradványai is (izlandi nők máig nem veszik fel férjük nevét) ... , a család őseinek karakterét, történeteit szívósan számon tartják, és őriznek ezernél is több éves versformákat, mágikus varázsformulákat... És mégsem kell vívódni a természetjogi, elemi liberalizmus és a fölvállalt ősi kollektivizmus látszólagos ellentmondásával, kettősségével - Északon ezek inkább csak a Nagy Történetben lezajló esendő életünk mozzanatai. ... miel6tt a szó és a dolgok
k/jzti ösvényt benövi a gaz ...
A bevezető bevezetésébe gyorsan ide kell fűzni, hogy akadt mégis magyar ember, aki nemcsak ismeretekkel bírt skandináv ősiségekről, de munkásságának nem egy pontján mély, ráérző bölcsességgel ennek hangot is adott. Úgy
8)
» 65 1 MÚLTNAK
ŐRZÖTT
ÜZE NETE«
másfél évszázada Arany Jánosnak kezébe került 16-18. századi dán balladák három kötetnyi angol fordítása. "A magyar olvasó, ki irodalmunk történetével ismerős , fájdalmasan fog itt felsóhajtani. Nekünk semmi hasonló gyűjtemé nyünk a XVI. században, de még a XIX.-ben is alig valami... Hová tűnt egész múltunk emlékezete népünk tudaimából? ...Mongol, török el nem pusztíthatta ... nem veszendő papíron, hanem élő ajkon kellett firól-fira szállniok. .. E tekintetben az angol irodalom is érzi hátramaradását a dán mögött... Ez fejti meg, hihetően, a titkot, hogy Dánia maga teremtett magának klasszikai irodalmat [itt Dánia helyére, a fortiori , a három-négy évszázaddal korábbi Izlandot kell behelyettesítenünk! l és hogy merőben kikerülte a balul értett görög és római mythologia árját, oly nemzeti irodalmat hozván létre, melyet nemigen ért, s igaztalanul becsül le Európa déli eb b része. Mondhatni, Thor isten még egyre uralkodik Dánián, annyira megteltek vele e régi balladák. A mi ferdén érző bámulatunk a görög és római irodalom iránt...soha nem kapott lábra Dániában ... Fő bajunk e részben az, hogya népi naivság helyét igen korán oly valami foglalta el nálunk, mit tudós naivságnak vagy naiv tudákosságnak szeretnék mondani... " (Szépirodalmi Figyelő, 1861) . Öröm, ha ritka is, múltunknak ilyen mélyében megtámaszkodni tudni. A skandináv mitológia nem kezdődik. Lételméletileg aszimmetrikus: az örökkévalóságból és világnélküliségből mozog az Idő és a Tér felé, hogy valamikor-valahol szétporladjon. Eredetileg sem idő- , sem térszerkezete nincs, csak hőmérsékleti állagai, kétféle irányultságú klímája, egy fagyos (északi) és egy forró (déli). Ez az egymásba érő , teremtetlen klíma-kettősség homorú felszínű kellett, hogy legyen, mert kihatása innen és onnan is a közép felé gravitál. Északról fagyos vizű folyók áramlanak, délről szikrák, lángcsóvák hullnak lefelé. Középütt, a két klíma egymásra hatásában könnyen előáll a fellangyosodó Űr: a Káprázó űr képzete. Ebben az űrben történik meg, hogy teremtetlenül élet keletkezik. A fagyosjeges, dérlepte északi folyók megolvadt, termékennyé vált, langyos összecsomósodásában három élőlény formálódik ki: Ymir, az ős déróriás, és az őt tápláló szarvatlan őstehén, Auöhumla, aki a fagyos -deres jégből utóbb még három nap alatt előnyalja az ősóriás Búrit is. A szokványos szaporodáshoz azonban még nem létezett a hím- és a nőnem . Így mind Ymir, mind Búri kétneműek, hímnősek, hermafroditák voltak, és mindkettő a maga módján utódot hozott létre. Vmirnek, akit Aurgelmimek is hívtak, CSAK KLíMA VAN •.•
BEVEZETtS I KfstRLET A SKAND I NÁV MITOL6GIÁBA
(9
Ivás közben megizzadt a bal hónalja, és annak csöppjeiből született egy fia és gy lánya, majd később két lábszárát összedörgölve nemzett egy fiút is, Prúögelmirt, a hatfejű déróriást. Búri feltehetően hasonló módon ad életet fiának , urnak, aki viszont már talál magának óriáslányt, talán az elsőként született fiú s lány sarját, Bestlát, hogy világra jöjjön három fiuk, a majdani első három ász I ten, 6öin, Vili és Vé. VILÁGNÉLKÜUSÉGBŐL VILÁG •••
A három óriásfiú istenné válásának nem tetszik ki z oka, csak a módja. Fogták magukat, megölték az ős déróriást, Vmirt, testét Káprázó űr közepére vonszolták, és részeiből hozzáláttak a világ, a Tér és az I dő megteremtéséhez. Húsából lett a föld, csontjaiból a hegyek, koponyájából az égbolt, véréből-verejtékéből a tenger, agyvelejéből a felhők, hajából a fák, szemöldökéből a majdan istenek-emberek lakta Miögarö, a Középfölde ... húsának férgeiből meg az értelmessé tett törpék. - Ekkor történt, hogy vérének tengerré áradásában az addigra már megszületett déróriások megfulladtak, kivéve t>r úögelmir fiát, Bergelmirt, akinek feleségével együtt sikerült bárkán elmenekülnie, így ő vált a későbbi déróriások ősévé. A világteremtő három óriásfiúnak ász istenné válása pedig akkor teljesedett ki, amikor a délről lövellő szikrákat, lángcsóvákat felhajították csillagnak az égre, és pályát szabtak először a Holdnak - mely a sarkköri tájon, a hosszú téli hónapokban fényesebb, mint a látóhatár szélén köröző , árnyékolt sugarú Nap -, majd a Napnak is, hogya megszemélyesült Nappal és Éjszaka váltakozásávallehessen esztendőt számolni. Így léptek az istenek a történelembe. A TÚLÉLŐK EMLÉKEZETE ••• Ez az eleinte csupa klíma, merő hőmérsékleti lét, a fagyos-deres-jeges vizek hol dermedtsége, hol megfolyása, majd az életnek, mint egy kósza pillanatnak a megjelenése, Skandináviában szükségszerűen idézi a 8-10 ezer évvel ezelőtti utolsó jégkorszak (a Würm-kor) végét, a neolit kultúrába lépés határvonalát. És különös figyelmet keltenek azok a kicsiny, jégvédett izolátumok, Dél-Skandináviában, nyugati norvég fjordok belsejének katlanszerű öbleiben, ahol kisebb embercsoportok még akár az utolsó jégkorszakot is túlélhették. Ezer évek alatt viszont szembeszökő genetikai változásokkal kellett alkalmazkodniuk környezetükhöz. Depigmentálódtak, kifehéredett a bő rük, hajuk kiszőkült , szemük megkékült, majd a klíma enyhe melegedésekor, elszigeteltségük viszonylagos békességében a kihaló ban lévő más, jégkori peremeken élőkhöz képest meg is termetesedtek. Ez a sajátos skandináv emberfajta sajátos közösségi ősképzeteket, föl-földerengő ősemlék-foltokat kellett, hogy
10)
» 65 1 MÚLTNAK
ŐR Z ÖT T
ÜZENETE «
megőrizzen és kifejezésre juttasson. Persze, a Krisztus előtti utolsó néhány évezred normalizálódott klímájában, a nem skandinávos külsejű, sötétebb hajú és valamivel alacsonyabb északi népekkel, így az akkor nagyobb lélekszámú lappokkal is együtt. (Bizarr módon hat, hogy ezt a szorongatott és épphogy túlélő nordikus emberfaj tát a múlt századi náci "fajvédő" ideológia az uralkodó-hódító germán embertípusnak nevezte ki.)
Az ász istenek teremtette és már működő világ felvázolása után, egy mitikus pillanattal ugyan később, de szivárogni kezdenek mélységesen ősi, más istenemiékek is, sőt épp olyanok, amelyek a belső skandináv különbözőségekről árulkodnak. Az istentörténetek összeállásának elején hallani még ván istenekről is, az ászok mellett. És mert a vánok genezise teljes homályba vész, nem indokolatlan az a föltevés, hogy hiedelemtörténetileg az ászoknál őshonosabbnak tekintsük őket, már ha az ászokat inkább a bronzkori nagy népvándorlással északra kerülő indoeurópaiak isteneinek minősítjük. Több ok van rá azt hinni, hogya vánok tisztelői inkább egy matriarchális földművelő társadalom tagjai voltak, míg az ászok hívei egy patriarchális állattenyésztő társadalomból kerültek ki. Akárhogy is, a ván istenek Njöro, Frey és Freyja - mind egy szálig legfőképp termékenységistenek, a jó termés, bő halfogás, nagy vadász-zsákmány, a szerelem, a gyermekáldás és a (rítusokat érintő) áldozati varázslatok, bűbájosság, varázsszövegek, tehát a napi gyakorlathoz leginkább tapadó fogalmak istenei. Valaha kisebb-nagyobb egyenetlenkedésben az ászok szomszédságában éltek, de holmi szó- és esküszegések miatt, meg hogy az ászok elutasították körükből a nagyobb (talán szerelmi) bűverejű ván nők jelenlétét - egy ilyen nőt, Gullveiget áldozati formában meg is öltek - háború tört ki köztük, az első háború a világban. A váltakozó sikerrel folyó harcokat azonban békekötés zárta le, a kétféle istenek a béke szavatolására két-két túsz istent cseréltek egymás közt, majd ünnepélyesen egy edénybe köpték nyálukat, és hogy tettük megörökítődjön, az edény tartalmából megteremtették Kvasirt, egy nagyon bölcs lényt (akinek utóbb az lett a sorsa, hogy vérét vették, és azt mézzel vegyítve a költészet mézsörévé erjesztették) . - Később, és ez a mítoszok zömét jellemzi, a ván isteneket már az ászok sorában említik, elkülönítés nélkül. ILYEN ISTENEK, OLYAN ISTENEK •..
AMI AZ ISTENEKNÉL ERŐSEBB .•.
A mindenhatónak látszó, csodatetteket is végbeistenek történeteit hallgatva-olvasva azonban kitetszenek korlát jaik is : egy magasabb transzcendencia alávetett jei voltak, saját sorsukat, ahogyan más
vivő
B EVEZETÉS I K fsÉ R LET A SKAND I NÁV MITOL6c I Á BA
(11
m, ők sem kerülhették el. Ez a különösebb hangsúly nélkül ábrázolt, mély s rshit intézményes formát is kap a sorsot megszabó nornák alakjaiban (akik u yanazt cselekszik, mint a görög moi rák vagy a római párkák). Ők hárman UréJ, Veroandi és Skuld, vagyis Múlt, Jelen és Jövő - az istenek világegyetemének I gközepén, az Yggdrasil világfa tövében, forrásukhoz közel székelnek, és n mcsak kimérik kinek-kinek sorsát, de sorstudásukat valamily módon ki is nyilvánítják, különben nem volna lehetséges, hogy olykor egyes istenek vagy fiások kilátástalannak ítélnék valamelyiküknek terveit, hiszen a sorsa másképp van megírva. (Legősibb időkben a nornák még személytelenek voltak, n vet csak később kaptak, még később pedig minden lény - isten, óriás, törpe, mber - mellé személyes norna szegődött. Gondolhatni őt az egyéni lélek megnyilvánulásának is.) Az istenektől független még az egész élő világ lényegi struktúráját, függőleges vízszintes tengelyét, oszlopzatát-gerendázatát jelentő Yggdrasil világfa, rninden távolság mértékegysége, Miogara közepén. Lábánál három forrás buzog - Ura nornáé, a bölcs Mímiré és a Hvergelmir nevű -, három gyökere pedig három irányba ágazik el, egy közvetlenül a fa alá, a másik a déróriások keleti földje f lé, a harmadik le Helbe, az alvilág mélyére. De lábánál gyűlnek össze az istenek is tanácskozni, ítélkezni. - Sok-sok élőlény él rajta, mellette, belőle. A csúsán egy sas és egy héja ül, alvilági mélyében a halál kígyója, Níohögg és még ok más kígyó rágja-gyötri gyökerét. A sas és a kígyó közti pörlekedés szavait közvetíti a fel-alá futkározó Fúrófog mókus . Lombjai sátrában rágva-Iegelve él még négy szarvas is. - Az ugyanott legelésző ötödik szarvas, a Tölgyszarvú nevű s a Heiorún kecske minden más állattól eltérően csodás és jótékony funkciókkal bírnak: a szarvas agancsából megmagyarázhatatlan módon annyi víz folyik Hvergelmir forrásba, hogy az II folyó vizét táplálja; a kecske tőgyéből pedig mézédes sör csorran a Valhöll-beli elesett hősök kupájába, kiapadhatatlanul. - Több más varázsfolyadékban is bővelkedik a Világfa lába: a végtelenül bölcs Mímir forrásából mézsör folyik, és a forrás ura ezzel a fehéres folyadékkal hinti be magát a világfát is, ki ne száradjon, de ezt cselekszi vízzel Uro norna is a maga forrásából. (De megkérdezhetjük: minemű csodás tej folyhatott az őste hén Auohumla tőgyéből, hogy azzal egy déróriást feltáplált?) Az ÓRIÁSOK ELLENTETTJEI... Ymir ős déróriás feldarabolásából meglett a világ, de újfajta élőlényként csak a törpék teremtődtek belőle, ahogy A jósnő szava cím ű vers mondja: Brimir véréből és Bláin csontjából (amely két név is Ymirt jelöli), vagy egy másik forrás szerint, gyalázkodóbb módon: Ymir húsának fér-
12)
» 65 1 MÚLTNAK
ŐR Z ÖTT
ÜZEN ETE «
BE VEZ ETtS I Kt StRLET A SKAN DI NÁV MI TOL6G I ÁBA
geiből.
Az utóbbinál a képzeletet csak az menti, hogy törpékről megszámolhatatlan sokaságban tud a mitológia (száznál többnek egyedi neve is van), és hogy az óriásoknál, isteneknél és a majdani embereknél is kisebb termetűek (bár érdekes, hogyatörpéket is szerepeltető mítoszokban még nem tulajdonítanak nekik törpe termetet; apró termetűvé csak a középkor végétől keletkező mesék világában válnak). ÓRIÁSOK
TÖRPÉK
Teremtetlenek, mondhatni, a Természet részei
Teremtett lények, de úgy tetszik, hogy a bennük való hit igen ősi , egyidős az istenekben valóéval.
A föld felszínén élnek
Hegyek földalatti üregeibenbarlangjaiban laknak,
Leginkább idomtalan nagy
többé-kevésbé alacsony ember
termetű ek, erősek,
termetűek,
asszonyaik nem ritkán szépek, vonzóak. Inkább ösztönlények, ismereteik formálisak
értelmesek, olykor bölcsek vagy ravaszok,
Legföljebb ingatlan kőépületeket vagy durva kőkorszaki fegyvereket hoznak létre
kézügyességük roppant fejlett, finomművű ingóságokat, ékszereket és csodás, műszaki leleményű tárgyakat alkotnak; kovácsolnak nagy tehetséggel és becsvágyó szorgalommal.
A törpék jellegét, létezésük módját és működésüket is homály fedi. Külön fajnak tetszenek, sem óriásokkal, sem istenekkel nem párosodnak, bár rendszeresen érintkeznek velük. Rokonít ják őket a még homályosabb létű álfakkal, de nem a végtelenül jóindulatú, istenek-közeli fény-álfakkal, hanem a föld alatt élő (nem okvetlenül jóindulatú?) sötét-álfakkal, amit az támaszt alá, hogy több törpének a nevében előfordul az álfmegnevezés: Álf, Vajákos (Gandálf) , Szélfúvó (Vindálf). Az egyik Edda-vers, a Völund-ének címszereplőjét, aki kovácskézműves zsenialitásában, varázstudásában törpe-készségekkel bír, nevezik az álfak királyának is.
(13
zinte csupán neveikből ítélhetjük meg őket. Sokuk mesterember, fegyverko,aranyműves, ékszerész, de akadnak köztük halált-hozók és gyilkosok is. L gszervesebben az általuk készített, csodás kivitelű tárgyakkal kapcsolódnak \1, istenekhez. Elhangzik, hogy nem szívesen dolgoznak senkinek a megbízáól (művészi autonómiára törekvés?), de az ármányos Laki isten biztatására I Ibb csodálatos tárgyat készítenek, melyeket majd Loki ajándékoz az istenekI) k. fgy jut hozzá Óoin a Gungnir-Iándzsához és a magát szaporító DraupnirI' nygyűrűhöz, Pór a bumeráng tulajdonságú Mjöllnir-fémkalapácshoz, Frey , sszehajtható Skíoblaonir-hajóremekműhöz és a világító aranyszőrű GullinIJUr ti-vadkanhoz, Freyja pedig a legértékesebb ~rising-nyakékhez. LegvarázsI, t sabb művük az a béklyó, amelyet a szorongó isteneknek bűvészkedtek ze. Az Istenek Végzetét jelentő Fenrir'farkas ugyanis már két erős, falusian Ivácsolt fémbéklyót is letépett magáról; ekkor a törpék - hardver helyett szoftV rt lkalmazva - "macskának lépte zaj ából, asszonyszakállból, hegynek gyöker Dll!... halnak leheletéből és madárnak köpetéből " megszerkesztették a Gleip/ti béklyót, ami azután a farkast végre lenyűgözte . V
hM9ER, HOL VAGY? ... A mítoszokban az ember nem játszik kitüntetett szerepet, IZ istenek mintegy találomra, úri passzióból teremtették őket. "Bur három fia I in, Vili, Vé] egyszer a tengerparton járkált, és megláttak két fatörzset. FölvetI k és embert alkottak belőlük. Az egyikük lelket és életet lehelt beléjük, a mákuk értelmet és mozgáskészséget adott nekik, a harmadikuktól nyerték el ar(' \I k t, és hogy beszélni, hallani és látni tudjanak. .. A férfiembernek Kőris lett n ve, a nőnek Repkény. Ők nemzették utóbb az emberfajt..:' Különösen megta a női nem, amely a folyondár repkény (Glechoma, mérgező növény) formáb n a kőrisre kapaszkodik. .. A későbbiekben sem cselekszenek az emberek I11 mi említésre méltót azon kívül, hogy sokasodnak, és benépesítik MiOgaroot. M Jd csak az Istenek Végzetekor, a világ pusztulásakor terelődik rájuk ismét II mi figyelem, amikor is a tengerek kiáradásakor vízben, és az elemésztő lángok k zti tűzben minden ember elpusztul, kivéve egy emberpárt, Életet és Életvágyat (micsoda absztrakciók!) , akik az Yggdrasil világfa lombjának egy rejtett, tűzb izt zugában életben maradnak (hogy tovább sokasodjanak) . Köznapi emberekről több szó nem esik, még próféták sem kerülnek ki közüIlk, hisz megváltás nincsen. Helyettük itt vannak, akik számitanak, a harcokban Z zezer számra fegyver által elesett hősök (einheTjar), akik istenek-óriások- emIl r k csatáiból kerültek fel Óoinhoz a Valhöllbe. Ott vidáman hadakoznak tov~ bb, bőviben ételnek-italnak ("szóba nem hozza senki, mitől híznak a hősök"),
14)
» ÖS I MÚLTNAK
Ő R ZÖ TT
ÜZENETE «
mígnem rájuk köszönt az Istenek Végzete, és amiért az istenek odakvártélyozták őket , ki kell zúdulniuk legyőzni a világot pusztító óriásokat... de valahányan odavesznek. Az ARANYKORI ISTENEK ÉLETE ... Ásgaroban élnek, egy szinttel az emberek lakta Miogara fölött, ahová lejárni egy szivárványhíd, a Bifrőst vezet. Mindegyiküknek külön vára és azon belül egy sajátos csarnoka van. Ezek leghatalmasabbika Óoiné, az előbb említett Valhőll, amelynek 540 kapuja van (ezeken át zúdul ki
csatára kapunként 800 hős, vagyis 432 ezren) . Napi foglalatosságaik az ásgaroi IQ-mezőn zajlanak. Kovács- és más kézmű ves-tevékenységet is űznek, de játszanak valamilyen aranytáblákon is, ostáblát vagy egyéb táblajátékot. (Ezeknek a tábláknak valahogyan szent jellegük van, úgy hihetni, rúnák, varázsrúnák is díszítik őket, és a pusztulás utáni új világban, a túlélő istenek örülnek, hogy ezek a táblák újra ott vannak velük.) Többször összegyűlnek kinek-kinek a csarnokában nevezetes lakomákon, ivászatokon. Legfontosabb ténykedésük azonban a tanácskozás, az Yggdrasil világfa lábánál. Itt méri k fel, fenyegeti-e veszély valahonnan Ásgaroot, és ha igen, megteszik intézkedéseiket az óriások és - az isteneket később eláruló, intrikus - Loki és az általa nemzett három szörny, Fenrir farkas , a Világkfgyó és az alvilági Hel ellen. Ilyen alkalmakkor kitetszik, hogy egyre inkább elhatalmasodik rajtuk a szorongás valamikor bekövetkező pusztulásuk miatt. (A nornák révén jól tudják, mi vár rájuk, annak csak ideje bizonytalan.) a
végső
AKIKRŐL
A HÉT NAPJAI VANNAK ELNEVEZVE ...
KEDD - az angol Tuesday, a dán-norvég-svéd tisdagj tirsdag, a német Dienstag, a holland dinsdag - a mitológia legősibb rétege egyik főistenének, Tymek nevét hordozza (neve ugyanabból a gyökből ered, mint a görög Zeusz vagy a latin deus). Olyan régi, hogy bőven adatolva csak két tucatnyi teoforikus helynévben találni rá (pl. Augsburg régi neve: Ciesburc), és ráutal még a rúnaábécé t: t-jele, amellyel segítségül lehetett hívni párviadalban vagy igazságos ítélkezés ért, ugyanis a harc és az igazságszolgáltatás istene volt. És egyetlen, tanulságos, nagy kihatású mítosz: amikor a szorongó istenek Fenrir farkas többszöri megbéklyózási kísérlete után végül rárakják a széttéphetetlen varázsbéklyót, a farkas kérésére, ugyan szavatolja valaki a szabadulását azzal, hogy közben szájába helyezi kezét, erre az ászok közül csak TYr vállalkozik, mire a végül szabadulni mégsem tudó farkas leharapja annak jobb kezét. - A jobb kéz elvesztése, ame-
BEVEZETtSI KfstRLET A SKAN DINÁV MITOLÓ G I ÁBA
(15
ly t eskütevéskor, ítélethirdetéskor emelnek föl, jelképesen is nagy veszteség, m valószínűtlen feltételezni, hogy TYr vezetői rangja az istenek közt ettől sonkulástól vált kétségessé. - Az Istenek Végzetekor az alvilágbeli Carm ku tyával kell megvívnia, de kölcsönösen elpusztítják egymást. ZERDA - az angol Wednesday, a dán-norvég-svéd onsdag, a holland woensdag - ez őrzi máig a háborúk, a költészet, a szép beszéd és a rúnavarázs istenér) k emlékét, a szeszélyes, álnok, művészies és a maga tökéletesítésével annyit kUzdő főistent, Óoint. Szellemiekben mindenképp a többi isten fölé magasodik. - A mítoszokban legalább 80 néven emlegetik, vagy mutatkozik be ő maga; ami I rsze azt sugallja, hogy igazi nevét nem illett kimondani, az tabu volt. Úgy vevődik ki, hogy fiatalon, talán száműzetés szerűen is bekalandozta világot tapasztalatot gyűjteni. Majd maximális becsvággyal minden titok nyitJ ra és örök hatalomra törve áldozatot mutatott be magamagának: lándzsával I tdö fte testét, és kilenc napra étlen-szomjan felakasztva lógott a világfa egyik án, ebben az extázisban ismerte meg a jóslás, a halott feltámasztás, a rúnák V rázsának titkát (az frásbeliségbe való átlépést), valamint megízlelte a mézN rt, ami által fogalma támadt a költészethez szükséges révületről. - Másik I y tette magának a mézsörnek a megszerzése volt, ebben alakváltó készsége szerelmi bűbája is segítette. - Köznapilag a Claosheim nevű várban lakott Z általa birtokolt Valhőllben, a katona-paradicsomban csak had úrként venI elte az elesetteket, akiket az Óoin-Iányok, a hősöket kiszemelő valkyrják Z Igáltak ki.) 11
cn,
, . .Hites felesége Frigg istennő - a PÉNTEK nap névadója: az angol Friday, a dánn rvég-svéd fridag, a német Freitag, a holland vrijdag -, tőle született Baldur I t n. (Óoinnak még legalább hat-hét isteni vagy nem isteni eredetű nőtől is zU lettek fiai, köztük PÓr, Váli és Víoar istenek, és talán még négy más isten is.) - din várának különlegessége a Hlioskjálf nevű kilátó, ahonnan az egész vilá ra rálátni, kiválóan alkalmas hadihelyzetek és csaták fölmérésére, befolyásoI ára. Ismereteinek naprakészségéről két hollója gondoskodott, akik naponta b repülték hírekért a világot. Tudását pedig olykor a Mímir nevű mitológiai lényny I társalogva bővítette, őt ismerte el csupán magával egyenrangúnak, a nay bb bölcsességért nála még a félszemét is zálogba tette. - Három csodás dolog V It a birtokában: közlekedésében a leggyorsabb ló, a nyolc1ábú, sötét deres mén, ' uhanó (fogain rúnajelek!), amelyet a vele ősidőben testvérszövetségre lépett I~ ki ellett neki szívességből, és a törpék két műremeke , a Cungnir-lándzsa (v scsúcsán rúnajelek!), mely mindig célba talált, és a Draupnir nevű, magát Z porító aranygyűrű, a mérhetetlen gazdagság szimbóluma. - Történeteiben,
16)
» ÓS I M ÚLTNAK
ŐRZÖ TT
BEVEZET~SI
ÜZENETE «
mikor emberek sorsába avatkozik be, jellegzetes külsőben: ősz, nagyszakállú, félszemű öregemberként jelenik meg, arcát elfedő, nagykarimájú kalapban, és csuklyás kék köpenyben. Ilyen megjelenésűnek írják le korai történetírók több északi királyi család őseként. - Elgondolkoztató, hogy az Istenek Végzetekor milyen könnyedén sikerül megölni őt, a főistent, már sem varázs, sem csoda nem segíti. De sajátos az is, hogy inkább csak Dél-Skandináviában mutattak be neki áldozatokat, és nem közemberek, inkább királyok, katonák és papok, uralkodóosztálybeliek. CSÜTÖRTÖK - az angol Thursday, a dán-norvég-svéd torsdag, a német Donnerstag, a holland donderdag - a mennydörgés istenének, a derék Párnak állít évezredes emléket. Nagytermetű, csupa-erő, átható tekintetű és hangú isten, hosszú vörös szakálla van, szeret nagyokat enni-inni; jelleme becsületes, egyenes, hűséges, mondhatni plebejus (pl. az Óöinéhoz képest), de alkalmanként fergeteges ász düh fogja el. Nem túlságosan okos, és csak a mieink iránt végtelenül jóindulatú - gondolkodásmódja teljességgel a külhoni elhárítás végrehajtójáé, gyanakvóan figyeli a világszéli óriások mozgolódását, és szokásos keleti útjain módszeresen ritkítja számukat, nehogy túlszaporodjanak az emberekhez képest. - Neki is vannak nevezetes eszközei: van egy kettőző hatá sú erő öve, egy vaskesztyűje, mellyel jól meg tudja ragadni csodafegyverét, a bumerángként viselkedő Mjöllnir (Zúzó) fémkalapácsot, és egy jó szekere is, melyet - a húsuk elfogyasztása után is újraéledő - két kecskebak von. - 6 a legnépszerűbb isten, az összes többinek nem áldoztak annyiszor, mint neki, leginkább a jó termésért; de kalapácsával vagy annak jelével áldották meg a házasságokat és a sírokat is . Úgyszintén ő utána maradt a legtöbb, nevét örökítő, úgynevezett teoforikus helységnév (pl. Torslanda, Thorshavn, pórsmörk, Torslev). Páratlan népszerűségének jele még, hogy pl. az izlandi honfoglalóknak a negyedrésze viselt olyan személynevet, amelynek első vagy második tagja a Pór-nevet tartalmazta (porsteinn ... Steinpór...) - Ebből következően őhozzá fűződik a legtöbb (és némiképp legjobb) mítosztörténet is: nagyhírű párviadala a legerősebb óriással, Hrungnirral; egyik hosszú, kalandos keleti útja, melyen abszurd versengésekben győz Útgaro-Loki óriáskirály felett; és talán a legemlékezetesebb, amikor megkísérli ökörfej-csalétekkel kihorgászni a tengerből a Világkigyát, már fel is húzza a víz színére, de a csónak tulajdonosa, Hymir óriás annyira megrémül a kígyó fejének látványától, hogy elvágja a horgászzsinórt... - Az Istenek Végzetekor másodízben is szembekerül a Világkígyával, megküzd vele, hősiesen meg is öli, de a kigyó ráfecskendett mérgétől kilenc lépés megtétele után maga is meghal.
VA
KfstRLET A SKAND I NÁ V M I TOLÓG I ÁBA
(17
ÁRNAP, HÉTFŐ -
ezeknek a neveknek a megszemélyesített két égitest szolI l pul, a Nap (angol: Sunday, dán-norvég-svéd: sendag/ söndag, izlandi: III nudagur, német: Sonntag, holland: zondag) és a Hold (angol: Monday, il n- norvég-svéd: mandag/ mándag, izlandi: mánudagur, német: Montag, I II nd: maandag). - Már csak a SZOMBAT hiányzik a hétből, de akkor istenteIi nLU is jól érezhették magukat, a skandinávok ugyanis ezen a napon fürde//I 'k-mosnak, a laug/ lauga [löjg/a] alap szavak szerint: izlandi laugardagur, il I - norvég-svéd l.e1rdag/ lördag. Nem véletlen, hogy az érzelmesebb ván istelit k közül. Njöro isten fia és Freyjának, a szerelem istennőjének bátyja: Frey. A rfi-nő közti vonzalmak az északi mítoszokban, de még a későbbi, 12-l3. '/, Z di izlandi saga-irodalomban is, ha nem is tisztán ösztönalapúak, de alig II I I ~ dják meg a jó értelmű gyakorlatiasságot. - "Történt egy nap, hogy Frey fölIII nt a Hliöskjálfra, és szétpillantott a világban. Ahogy azonban észak felé nézett, Vi I hol egy tanyán meglátott egy szép, nagy házat, és egy nő lépkedett a ház I I de ahogya karját emelte, hogy kinyissa maga előtt az ajtót, fény áradt szét I fjából minden irányban, tündökölt tőle az egész világ. Frey ekkor úgy érezte, hu y bűnhődnie kell azért az önteltségért, amely a szent kilátóhelyen ülve el 'I. kta fogni, és nagy bánattal a szívében eltávozott onnan. Ám attól fogva, hogy II Z ért, szó nem hagyta el a száját, de nem is aludt, és italt sem vett magához. z61ni sem mert hozzá senki." Hamarosan Frey ki is jelenti, hogy "ő nem fogil lud ni túlélni, ha az a nő nem lesz az övé". Majd elküldi szolgáját, hogy megI m rkedhessen a lánnyal. Várakozás közben még versre is fakad: It. T EGY SZERELMES ISTEN IS ...
Hosszú egy éj, hosszabb kettő, hármat hogy birok ki ? Gyakran egy hónap gyorsabban telik, mint fél-éjt várni vágyban.
tóbb Frey feleségül vette ezt a Gero nevű óriáslányt, még fiuk is született, l' lnir. Ez az egyetlen mítosz körülötte. - Boldog házasságban, békében élt. z retetreméltó és népszerű volt az istenek közt is, mondták az ászok urának, d6jének is. Elsősorban termékenységistenként tisztelték, hozzá fohászkodI k boldogságért, jólétért, napfényért, esőért, mikor mi kell, békéért, ő volt, aki
18) •• 65 1 M ÚLTNAK
ŐRZÖTT
B EVEZET~S I Kfs~RLET
Ü ZE NETE «
A SKAND I NÁV M I TOLÓC I ÁB A
tragikus hibát mégis elkövet: egy túlontúl zsengének
kiszabadítja a foglyokat , de asszonyok-lányok kívánságainak, a jó házasságoknak előmozdítója is .
tetsző
(19
fagyöngyágat
hl y. És miközben a többi isten azon mulat, hogy semminemű fegyverrel , yal nem lehet kárt tenni Baldurben, Loki kicsalja Friggből a fagyöngy-titkOl, majd lándzsaerejűvé bűvöli az ágat, és a vak HöOnek irányt mutatva, Baldllrr vetteti, az pedig átdöfve meghal. Temetésének, a saját hajóján rakott mágI r. tételének leírása megrázó . A világ pusztulásának árnyéka vetődik előre . ( 61n még leküldi egyik fiát Helbe, az alvilágba, ugyan eresztenék vissza Baldlll'l amihez hozzá is járulnak, ha a világon mindenki és minden megsiratja ... '/. m g is történik. .. csak épp egyetlen, addig ismeretlen, Pökk nevű óriásaszZ ny (Loki álcája!) makacsolja meg magát. - Avégből történt-e mindez, hogy I ,lldur majd feltámadjon? Halál és feltámadás mindeddig csak az örök körfori I a termés késő nyári beérése és kora tavaszi újraéledése formáiban létezett. I y gyilkosságból való feltámadás? - A Baldur-mítosz nem ősrégi, a hajón raolt máglyán való elégetés késő vaskori szokás. A vikingkori dánok- norvégok 11\ l és ír területeken már keresztények között éltek, sokan hittek egy új fehér I I nb en, egy jóságos fehér Krisztusban. Ennek a felemás hitnek kivetülése olvasII ló ki Baldur alakjából, e nélkül nehezen értelmezhető . Ő is közte lesz annak I II hány istennek, akik a végső pusztulás után az új világban új életre kelnek. II r
LOKI KONTRA BALDUR ... Az istenek sorsa, nem végtelenül hosszú arany koruk után, mindegyre drámaibb fordulatot vesz. Ennek protagonistája Baldur, antagonistája Loki... Mozgatórugóikat nem látni világosan, ellentétes motívumaik titka kimondatlan. Az elemi varázstehetséggel bíró Lokinak már származása is homályos. Néven nevezett anyja és apja óriások voltak. Csupán ismeretségi tőkéje röppentette fel az ász istenek közé: még az idők elején testvérszövetséget kötött Óoinnal (vajon milyen szívességekért?), attól fogva ott tüsténkedik és intrikál az istenek körében. Ez utóbbi ért sorra kapja a megrovásokat, felfüggesztett büntetéseket. - Szép külsejű , jó beszédű, játékos természetű, de csínyei mindinkább eldurvulnak, és egyre kevésbé hajlandó jóvátétellel szolgálni. Eleinte az ő biztatására készítik a míves tehetségű törpék a tucatnyi csodás tárgyat az isteneknek (Gungnir-lándzsa, Draupnir-gyűrű, Mjöllnir-kalapács, Skíoblaonir-hajó, Gullinbursti-vadkan. Ő pótoltat ja Sif levágott haját élő aranyhajjal) . És miután elígérgette a legvonzóbb istennőket különféle óriásoknak, fáradságosan vissza is szerzi őket. Utóbb azonban fokozatosan elkomorul, és gonosz, gyilkos gondolatok vesznek erőt rajta Fölsejlik a gyanú, hogy Lokinak - már felbukkanása előtt - hosszú, ki nem fejtett előélete volt: lehet, hogy óriásként hímnősnek született, így tudott szülni-elleni is (ahogy olykor fölemlegetik), majd még ebben a múlt jában nemzi AngurboOával a három világszörnyet, de ahogy Óöin maga mellé emeli, a magas státusztól megszelídül. - Fokról fokra azonban (talán skizofrén) ösztönéletének fékjei összeroppannak, hatalomféltésből, irigységből a legszeretetreméltóbb Baldur ellen fordul, és ármányosan, a vak és még gyermeki Höo istennel megöleti. - Tudja, hogy innentől kezdve nincs számára bocsánat, szörnyű kínnal meg is lakol, és az Istenek Végzetekor már a pusztító óriások közt találjuk. Mindenben az ő ellentéte Baldur isten: családi körülményei tökéletesek, Óoin és Frigg fia , Nanna férje, Forseti apja, jelleme, külseje teljességgel pozitív: "oly szép, hogy szinte fénylik", jóságos, bölcs, a legszebben beszélő, a legbékésebb, legsegítőkészebb , olyannyira, hogya dráma logikája szerint ő már nem is cselekszik, ő csak elszenved: megölik. Alakjának felbukkanásával kezd megdermedni az ászoknak már addig is szorongásos világa. - Baldur rosszat álmodik, halált hozó álmot, az istenek megriadnak, Frigg, élve hatalmával, hosszan részletezve, szó szerint mindenkit és mindent megesket, hogy nem bántja Baldurt.
V~CZETES SZORONGÁS ... Óöin nevelt egy farkaskölyköt maga mellett (Lokitól
.1( ta, de még nem derült ki, hogy az annak fia, Fenrir). Ahogy a kölyök megka-
zodott, majd felnőtt, döbbenettel tapasztalták, mennyire nem bírnak vele, ly n hamis, már-már testi épségüket fenyegeti. Balsejtelmeik támadtak, meg k II ne béklyózni, mielőtt nagyobb kárt tesz bennük. Ezzel a megbéklyózni lik rással fészkelődik be lelkükbe a halál gondolata. Nagy készülődések köze1 lt egyszer végre megbéklyózzák, de a farkas (röhögve?) letöri-letépi magáról V béklyót. Készíttetnek egyerősebbet, ám a farkas, ha nagyobb vesződséggel , új ból kiszabadítja magát. - Az ász isteneknek rossz a lelkiismerete, tartanak l zá monkéréstől. Szavak esnek holmi bűnökről, esküszegésről, kicsapongá( kró l, vérfertőzésről, istenlétük melléktermékeiről, melyeket be kellene ism rniük. A megzabolázhatatlan farkasra ekkor varázsbéklyót rendelnek a törI ktő l (ahogy erről már szó volt: hardver után szoftvert). Eltorlaszolnák a jövő I lJát. A farkas lebéklyózva várakozik egy folyó partján, béklyójának láncát sziklar s szorítja. (Az istenek annyira tele voltak már félelemmel, hogy egy ezzel Pl rhuzamos mítoszban Lokit is leláncolják, és kegyetlenül kínozzák.) - A veszed J m azonban már egyre közelebbről fúj, a közösségek felbomlanak, "ronda y világ lesz, ringyólkodás kora ... testvér tör testvérre". Megkérik Heimdall IIl l
III
20)
" ŐS I
M ÚLTNAK 6 RZÖTT ÜZENETE«
istent, füleljen-vizsgálódjon, és baj esetén riadóztasson a Böhömkürttel. Elromlik még a klíma is, rájuk köszönt a Hármastél, és a dúlás előtti utolsó pillanatokban sejtelmesen felrikkant három kakas mind a három világban, Ásgaraban, Óriáshonban és az alvilágban. - És egyszerre elszabadulnak a rontás elemei. Összeroppannak a hegyek, kiárad a tenger, lángcsóvák pusztítanak, az Yggdrasil világfa meginog, törzse recseg-ropog, elfeketül a Nap, lehullnak a csillagok, és a Körömhajóval meg a Fekete-erdóből rájuk törnek az óriások, tombol a három szörny. A Valhöllből kizúduló több százezer hős hasztalan rohan ki ellenük, mind egy szálig elpusztulnak. Kezdetüket veszik a párviadalok: Óain a Fenrir farkassal küzd, de az legyőzi, elnyeli; Pór a Világkfgyóval harcol, meg is öli, viszont ráfecskendett mérgétől maga is meghal; Freyt legyőzi a pusztítás vezére, Surt, a lángóriás. Víaamak még sikerül megbosszulnia apját, Óóint, szétfeszíti a farkas állkapcsát, úgy öli meg. - Az áradó vizekben-tüzekben elpusztul minden ember is, csak egyetlen emberpár menekül meg a világfa egyik tűzbiztos lombzugában elrejtőzve ... ÚJ FÖLD, Új ÉLET ... Miközben Níóhögg, a szárnyas kígyó még hordja lefelé az alvilágba a halottakat. ooa tengerből új föld emelkedik ki... (e sorok írója maga is látott ilyet 1963-ban Izland partjai közelében, egy víz alatti vulkán kitörése nyomán; a szigetet utóbb Surt szigetének [Surtsey] nevezték el) ... egy zöld színű , paradicsomi Föld, melyen vetetlenül nő a gabona ... a helyet Gimlének (tűz biztos helynek) hívják, az ott élők bűntelenek, és visszatérnek a feltámadásra méltó istenek is, Baldur és HM, Víóar és Váli, és Pór két fia, Magni és Móói, megőrizték apjuk kalapácsát, de az ősidők aranytábláit is .. . (Vö. János Jelenések könyve 2l.-ből: "az első ég és az első föld elmúltak. .. az új Jeruzsálem alászállt az égből... nem jut be oda tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug ... ") Épp csak sorsa és kiterjedése nincs ennek az új világnak - az üdvözültség egydimenziós találmány.
B EVEZE T tS I KfstRLET A SKAND I NÁV MI TDLÓG I ÁB A
I II n mcsak halandónak bizonyultak, de sérültek, fogyatékosak is vannak 1.1 11<, Óóin félszemű, T-yrnek hiányzik a jobb keze, Pórnak halántékából kő I II nk áll kL .. Esendőségük rokonszenvet ébreszt irántuk és az iránt a transzII II I nlális minimum iránt is, amelyet képviselnek: hogyan képzeljük el egyetII I Ilku kat: teremtetlenségüket? (Szemben más mítoszok teremtett ség hitével, III I mögött egy Teremtő lappang, közvetett transzcendenciájában és titkaiIhI I írhatatlan sokaságával.) - Rokonszenvünket erősíti az is, hogy mítoszaik I III r t ben egy-két évezreddel hátrábbra látunk, és hogy szavaik eredetinek, I. /II nek, manipulálatlannak hatnak A bennük hívő népek-nemzetségek, 11111 Ilk, kicsiny törzsek-törzs szövetségek szinte örökös harci egyenetlenségek I I. I tl vívták ki helyüket a nap alatt, ezért nyom nagyot a latban, hogya míII ~ k tikája szinte csak egyet tilt: a szó- és az esküszegést, mintegy előírva az I lív I azmondást, talán az egyetlen etikai parancsot. A kiejtett szó náluk és r mágikusan testet is öltött (ennek csak meghosszabbítása a rúnák írásának ti skandináv kultúrája). - Élt egy régi görög író, Euhémerosz. 6 úgy hesI II el a görög istenek isten-voltát, hogy hajdan volt halandó királyok szeIII I l kultuszának kisugárzásaivá tette őket. Visszanézve a skandináv istenekre t r mtetlen esendőségükre, miért ne képzelhetnénk mi is a helyükre, a jég'" Zl kba érő múlt soha fel nem szálló ködén át, olyan, az istenség hírébe keveI ,I It néhány északi emberőst, kultuszt érdemlő személyiséget, akik a bennük II 1.6kn k bizonyára meghozták a jó termést, a gazdag halász-vadász-zsákrnányt, .1 hO yermekáldást, a vagyon gyarapodását és az olykori békességet? Vagy ha III m ők, akkor a hit ereje - mindegy. hlmondtuk mindezt egy álltóhelyünkben, mert az Edda-versekben a Prym1/11 k 10. strófája szerint: Ültében az ember nem jól emlékezik,
ha meg fekszik, Az EURÓPAI ÉSZAK RÉGVOLT, HALANDÓ ISTENEI ... Mítoszaik ismeretében az embernek az a furcsa érzése támad, hogy az általuk kitöltött és uralt világ mindössze néhány száz kilométeres átmérőjű lehetett, tengerek szegélyezte, hegyek borította, mocsaras-tavas, erdős, zord, rövid nyarú vidék, sűrű ködökkel szélein. Csak egy akkora világegyetem, amekkorával egy archaikus, ókori nép, gyér érintkezésben délibb népekkel, bőven beérte. Mitológiájuk is épp csak egy akkora vallási koncepciót rejt, amekkorából az egyszerű, sorshitű ember is feleletet kap, ha élete eredetére és végére rákérdez. Teremtetlen óriásoktól született
(21
könnyen füllent.
GYAKORLATI MíTOSZ-OLVASÁS
A MíTOSZOK ÉLETÉRŐL. .. Egy kultúra közössége valaha ünnepien és hétköznapian is hitt a mítoszokban, és a málilii (J(l·e vajon sokkal való érintkezés gyér voltától nem is csalatkoztak bennük. Az emberek hittel mondták az istentörténeteket " 1111/1 P hajnala ... és a róluk szóló verseket, beszédjük természetes ritmusát"l t Z l) ban. A mítosz a beszéd rezonáló levegőj ének szóformáló 1,11 Z taiban élt és örökítődött. - Éltek és virultak még akkor is, amikor a 2. és I 1( . zázad között a skandinávok saját leleményű, felmagasztosult rúnaírásukA ,I ba-kőbe-fémbe vésték egy-egy istenük nevét és feléjük röptetett néhány I, v S óhaj ukat, imájukat. Mítoszaik ettől még mindig boldogan éltek, III oo. az őseik hagyományait büszkén megőrző, de a kereszténység fölvéteI V I zonos ütemben szekularizáló dó izlandi írástudók sok ezer verssoros tn l kezetükbőlle nem írták latin betűs, de anyanyelvi kódexekbe a 9. és a 12. , 7, d között keletkezett verseket és a belőlük kifejthető istentörténeteket. tlpOl'dzzuk a szót
tI /tIl/mI/U szorongva,
A holt nyelvek száma föltehetően ugyanIlnyi, mint az élőké. De amelyeket még éltükben leírtak, azok élet jelet tudnak \lln! ma is, még ha többnyire alusznak is. Pedig mindenük megvan, fonéma-szerkl'/, tUk, mondatképző paradigmáj uk, csak épp az emberek már más nyelvekI n hisznek, azokon alkudoznak, átkozódnak, konfabulálnak. - A mítoszok is, Z nik, megvannak, csak épp az eleven transzcendencia foszlott le róluk, és csodás, furcsa, megrázó és katartikus történetekbe bábozódtak. És III, ,. sak egy másod lagos hitet követelnek meg tőlünk: muszáj hinnünk abban, II y a mi kultúránk vagy mások kultúráj ának ősei ezeket a történeteket nyers , . zószennti valóságnak vették, ők így tudták-gondolták, nyomós okuk volt rá k II nben semmi értelmük, különben meghalnak, a mítoszok ugyan mutatvá" k, de nem a szórakoztató tudat-ipar részei. (Ki tudja, a mi mai elmebajaink v6beni kibogarászásához mekkora pszichiáteri hit fog kelleni?) IIIALLOTT MÁR KIHALT TÁNCOKRÓU ...
24)
" ŐS I
M ÚLTNAK
Ő R ZÖTT
Ü ZENETE«
Az eleven, a hittel gyakorolt mítosz a szó művészetének legősibb formdja. Maga a szó, a görög llú1'} oa (müthosz) beszédet-elmonddst jelent, de egyúttal a közölt hlrt, eseményt, történetet is jelenti. (Ha már ilyen sűrű tartalmú, reflexív jelentésű szóval találkozunk, a skandináv kutatónak egy hasonló izlandi szó jut az eszébe: a saga, amely egyszerre jelenti a történetet és a megtörtént eseményt, sőt az utóbbi időkben történelmet is; és mindez a mond ige alapján, amely izlandiul segja, angolul to say, németül sagen.) A mítosz ugyan alkotás, de nincs műfaja (ölthet líraibb-epikaibb-drámaibb formát), és nincs nevesített szerzője, másképp szólva, alkotójának nincs szerzői öntudata, és maga a mítosz is az állandó átköltés állapotában van, szövege elmondásról elmondásra variálódik. Ilyesmi olyan korokban történhetett, amikor a szellemi-testi tevékenységek még nem különültek el, még együtt van a munka és a játék, a mágia és a rítus, de még a történetiség és a fikció is . Amíg ezek az állapotok fennállnak, addig eleven az emberek hite a mítoszokban. - A mitológia (a IlMo + /..tyw: mütho-lego, a /..tyw: olvas-beszél összetételből a llú1'} oAoyew: müthologéó) vagyis a mltoszr6l beszélés fogalmának felbukkanása azt jelzi, hogya kor túllépett a mítoszok hitvallásán, a mitológus azonban még jól ismeri, de mdr összegezni meri a mítoszokat. A források, melyekből ismereteink összeállnak, roppant sokfélék (róluk még részletesebben szót ejtünk), régészeti objektumok, érmék, amulettek, sziklakő-képek: vagyis verbálisan néma források, implicit utalásokkal. Legfőbb kincseink azonban a beszédesek, a formált szövegek a 10-13. századból, könyvünk ezekre összpontosít. - A skandináv mitológia alapjául szolgáló szájhagyományos versek és prózatörténetek elmondásról elmondásra variálódó átköltését Izlandon rekesztették be azzal, hogy ezeket borjúbőr-kódexekbe írva rögzített ék. De akkor miért nem hívjuk ezt a mitológiát izlandinak ? Mert ők már nem hittek a mítoszokban, viszont csillogó emlékezettel megőrizték. Izland országa (amely földrajzilag már nem is Európához tartozik) az utolsó európai népvándorlások 9-lD. századi képződménye. A lakatlan, sarkköri szigetnek, e terra novanak honfoglalói leginkább norvégok voltak, de dán és svéd, majd skót és ír-kelta emlékeikkel és szokásaikkal néhány emberöltő folyamán egybecsiszolt nyelvű , egységes országgá szerveződtek. Anyanyelvi narrációs kultúrájuk kivételesen magas szint je köszönhető annak a serkentő kettős tudatnak is, hogy nekik nemcsak Új, de Óhazájuk is van. Emlékeik garmadájában dúskálva és roppant korai írásbeliségük révén megörökítették mindazt,
KÖSZÖNET A BORJAKNAK! ••.
GY A KORLATI M I TOSZ - OLVASÁS
(25
lk családjairól, az ősi Skandináviáról tudni lehetett. De kincseskamrája I, ml kezet a nyelvileg akkor még rokonabb déli germánok, a mai némeI III lok, hollandok vikingkor előtti nevezetes történeteinek is (Beowulf, Nil" 11111 T-ének és társaik). így nem oktalan a kérdés: miért nem nevezzük akkor VI ,I~ O almunkat germdn mitol6gidnak? (Ahogyan németek, angolok gyakran I I .) E yszerűen azért nem, mert a délibb germán részeknek (még az anyaI lvi (rá beliség kialakulását megelőző!) sokkalta korábbi katolizálása szinte , III el szétporlasztotta pogány mitológiai emlékeit, a tárgyi jellegűeket is, ",Iv kről már nem is szólva. Ali I an igaz, hogya mítoszok ott születtek, ahol fennmaradtak. Esetünkben sak azon a szofisztikus módon, hogya mítoszok ugyan Izlandon maI lilik r nn, de nem eleven hitükkel, csak bámult emlékekként. Az új izlandi I I Ml lom mentalitása oly rohamosan szekularizálódott, hogy országgyűlésük II (O·b n már a kereszténységet is épphogy többséget kapott országgyűlési I.IV ,za tok alapján vette fel (pedig addigra már pogány vallásgyakorlatot sem I 110ztek) , majd a katolikus klérus igen vontatottan szerveződött , a tizedet Il nl aha nem hajtották be, a cölibátust nem értették (a reformációig, amíg • II l volna, nem is gyakorolták), viszont papjaik, püspökeik is olyan patrióta II vv I ápolták őseik, népük szövegemlékeit, hogya pogány mítoszokat nem h.1 ylák volna ki közülük. - A 16. századig, a humanizmussal fölgerjesztett refOl mációig, Izland volt az egyetlen skandináv ország, ahol széles körökben lill k dött az anyanyelvi írásbeliség. 1150 tájáról való egy Első nyelvtani értekezés 1 linO tanulmány, amely már az izlandi írásművek helyesírásának szabályozá• I vasolja. - Van ennek egy technológiai titka, a mostoha klíma talán egyetlen hll' déka. Az izlandi anyanyelvi íráskészség talán nem így, nem ily óriási méreII kl) n bontakozik ki a 12. század elejétől, ha a télen született borjak egy részét - két hetes korában nem kellett volna levágni, mert sem tejjel, sem takar'" nnyal nem tudták volna őket megtartani a nyári kihajtásig. Hamar észrevették Z nban, hogy az írást rögzítő pergamenhez (preparált bőrhártyához) épp az I zUlött borjú bőre a legalkalmasabb. Egy kis borjúból négy fólió -lap, nyolc III y oldal telik ki. (A 14. század elején egy 30 tehenes nagygazda öt év alatt ter"' Ite ki az egyik leghíresebb, két kötetes, 800 oldalas kódex pergamenjeit. IzlanI n még a pergamen-export is fölvirágzott.) V NYELV NYÍÍGÉBEN •••
A skandináv mitológia nem izlandi mitológia, viszont
k l égtelen, hogy amikor a 13. század első felében szövegforrásainak zömét Iz11I1don kódexekbe rögzítették, ez csak olyan módon történhetett, ami az akkori
26) ,, 65 1 MÚLTNAK Ő R ZÖTT
ÜZENETE .'
izlandi szövegformáló szokásoknak, stílusnak, gondolkodásmódnak megfelelt (sok száz egyéb, más műfajú izlandi nyelvű szöveg társaságában) . - Harminc-negyven éve kísértett már a gondolat, hogy magyarul bemutassam és a szövegforrásokkal együtt érzékeltessem is a skandinávok mitológiáját, hátha nálunk is jótékony érdeklődést kelthet. Restségemen túl ettől az tartott vissza, hogy tíz másik izlandi szépirodalmi könyv bemutatásával és fordításával (meg két évtizedes egyetemi oktatással, lexikonírással) töltöttem időmet, hogy félévszázados társadalmi (túl szépen mondva) z iláltságunk korában a miénknél egy jó fokkal harmonikusabb kulturális tájat is megismerjünk. (Vajon ma már inkább itt az ideje holmi mitológiai játszadozásnak?) Közben alaposan meg kellett tanulni izlandiul. Most, az archaikus szövegforrások elemzésekor látom be, hogy még lD-20 évvel ezelőtt is gyakran kénytelen lettem volna német vagy angol interpretációk segédletére is fanyalodni (amit persze ma sem mindig hagyok ki, bölcstelen volna). Tapasztalatból tudom, hogy kies hazánkban már oly sokan tudnak jól s jobban izlandiul, hogy talán mindkét kezem ujja is elkeine megszámlálásukhoz. A maradék többieket viszont (és nem büntetésül ebbéli járatlanságukért) fel kell világosítanom két olyan izlandi nyelvi sajátosságról (négy új betű és a két versmérték) , amelyek percek alatt megjegyezhetők, de amelyek nélkül csak dokumentárisán tehetik magukévá ezeket a szövegeket, nem pediglen érzékletesen, meghitten. Először is, nem voltam hajlandó eltérni az izlandi nevek írásának korrekt formájától. Ez lehet, hogy bogarasságnak tűnik fel, mert még a cseh, horvát vagy lengyel nevekben is irtózunk a nem magyar betűktől (szinte mindenki beéri azzal, hogy Dvorák, Krleza, Milosz vagy Dabrowska, a becsületes Dvofák, Krleza, MHosz és Da,browska helyett). Pedig helyes- vagy átírási szabályaink szerint csak a nem latin betűs szavakat írhatnók másképp. Az izlandi latin betűs nyelv, azzal az apró tehertétellel, hogy két sajátos hangját egy-egy izlandi betűvel írja (melyeket a rokon óangolból kölcsönzött) : (j és p, az elsőt az angol father, a másodikat az angol thief szóban ejtjük, mint zöngés, illetve zöngétlen dentális réshangot. És van még két szokatlan formájú, de ismert hangzású betűjük: az ékezetes y, mely közönséges i-hangot jelöl, és az összevont re, egyszerű áj-kiejtéssel. - E tekintetben azért makacsoltam meg magam, mert nem túl nagy a követelmény, így nem roncsolódnak az eredeti nevek, és végül, ahol ezek a betűk (a o kivételével, mely mindig szóvégi marad) a szó első hangját jelölik, magyarul is megmaradhatnak az alliterációk.
GYAKORLATI M I TOSZ · OLVASÁS
(27
N I,J.VBEN LAKÓ VERSMÉRTÉKRŐL ... Még hogy alliterációk? Itteni szövegforrása-
ItI I( tfélék: próza és vers (a prózaműben viszont bőven akadnak versbetétek, I k szövege pedig ritkán és röviden át ugorhat prózába) . Fordítás közben I III Y bb gondom a versekkel volt, mert versmértékük, ütemezésük nálunk I III ismeretlen, ha nem figyelünk oda, vers-számba se vesszük. Noha ami 1111 II n bennük, az a roppant természetes beszéd-ejtés. - A bevezetés végén II I 'I. trófa, amelyben azt parancsolják Lokinak, hogy még ott röptében, azon1\ Iln ndja el híreit, mert Ültében az ember nem jól emlékez ik, ha meg feksz ik, könnyen füllent.
No , itt vannak az alliterációk (kövérített
betűk),
vagy ahogy Arany János lIIIIndja, a bötü-rímek. Így fest az ősi izlandi versmérték, az úgynevezett régiiliI II k (fornyroislag) , mely a vikingkorig a németben és angolban is megvolt, Ih ~Ó la csak Izlandon élt tovább, napjainkig. A baj csak az, hogy magyar fülII z alliteráció mást jelent: "Bús donna barna balkonon ... " (Babits) , ami vi,( nt cs upán ékítmény, dekoráció . Visszalépnék Aranyhoz (1856) : ""Il ngs úlyos kiemelése az ütem egy tagjának, míg a többi hangsúlytalan maI ul, l Z északi, óskandináv költészetben is nagy szerepet játszott. Hogy pedig a II II úlyos szótag annál erősebben feltűnjék, úgynevezett bötürím (alliteraI () Ital élesedett... Ez és a rhythmus - minden végrím vagy mérték nélkül- tel. v rs-idomát a régibb Edda költeményeinek. .. A mi költészetünk e szabályos Jl ését a bötürímnek nem mutatja ugyan, de a magyar fül sem idegen a hin úlyos szónak ekkénti erősítésétől... " És felsorol néhány közmondást: " 'I. gény ember szándékát boldog isten bírja .. :' vagy szólást: "Szabad péntek, I, lb d szombat, szabad szappanozni .. :' Ml lő tt még megpróbálnánk ezt az idegenséget a magyar fülhöz szoktatni, I v rstanilag fontos rokonságra okvetlenül fel kell hívni a figyelmet: mind I 111 gyar, mind az izlandi erősen első-szótag hangsúlyozású, így alliteráció1'1. k ny! - De lássuk előbb a régi-mérték szabatos leírását: két rövid-sorból áll egy hossz ú-sor, egy egység, amely mondatot-félmondatot alkot, gy teljes strófa nyolc sorból, négy sorpárból áll,
28)
»6s l
MÚLTNAK
ŐRZÖTT
Ü ZENE TE «
G YAKORLA TI M I TOSZ'OLVASÁS
• a sarok szótagszáma nincs megszabva, 2-12 szótag közt ingadozhat, de egy versen belül vagy csak rövidebb, vagy csak hosszabb sarok vannak, • a vers lelkét, az ütemezést a vers mondat többnyire két, olykor három fontos, hangsúlyos szavának alliterációja teremti meg;
kötetlen szótagszám ú verselésnek kedvezett. Csáti Demeter ferences II I 1526 táján kelt Pannónia megvétele című epikus versében talán azért .llltI ok il yen sort költeni, mert csekélyebb poétikai tanultsággal bírt, és inhllll y r kkorában hallott dalok ösztönözték: {II/ lIlla,
Földedet adtad fejér lovon, és füvedet aranyos féken ... Kelen földén a Dunán elkelének, az Csekén ők (el)csekének, az Tétényben feltetének . Érden sokat ők értenek, Százhalomnál megszállának .. . Ezt szerzették Szilágyságban .. . Mikor megy be vala Magyarországban, Egy néminemű mulatságban.
Példák:
Ültek az istenek, üdvösséges szentek, intézni dolgokat ítélőszékbe ... vagy:
Órzöm még emlék ét ősóriásoknak, előbb ,
mint az idő, engem kik tápláltak ... vagy (kényszerűségből, ha nem sikerül két sort alliterálva összekapcsolni, akkor egy-egy sorba elosztva, mint itt az első két sorban):
.. .Nem tudta még a Nap, háza hol áll, a Hold nem tudta, hatalma mennyi, csillagok nem tudták, csarnokuk hol áll. A két-háromszáz évvel ezelőtti versírási szokások szerint még két rövid-sor egy sorba írva adott ki egy hosszú-sort: " ... rendesen háromszor ismétlődik ugyanazon kezdő betű, kétszer a verssor első felében, egyszer az utolsóban. Amazok mellék-, ezek fő-bötnek mondatnak. .." (Arany) . (Megkap ó ez a játékos jókedve idegen metrikai terminusok magyarításában!) Az itt említett háromszori ismétlődés inkább már kései, doct us követelmény a norvég, dán királyi udvarok izlandi költőinél, a sz kaldoknál, az Edda verseiben ritkább a n fordul elő . Istennek hála, mert magyarul a versmondatból nem mindig sikerül még két valóban fontos szót sem bötü-rímeltetni. Pedig a verstanunk mélyebb geológiájában (Németh László), az ősi tagoló vers élénkítésében kellett lennie nálunk is olyan íratlan hagyománynak, amely
(29
" magyar Mária-siralom" -ban: ... keserüen kínzatul, vasszögekkel veretöl. ..
N pd lainkban: Acsok vagyunk, ácsodozunk, fenyőfából kifaragunk ... (Lengyel László-játék) Fehér László lovat lopott a Fekete-halom alatt. .. (Fehér Anna) , . akúgy találomra Kö1cseynél: Értünk Kunság mezején ért kalász t lengettél ... VI
y: Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára ...
30)
»ÓS I MÚLTNAK
ŐRZÖTT
ÜZENETE«
(Ez az utolsó sorpár már inkább csak díszítő alliteráció t tartalmaz: a bús meI· léknév nem elég súlyos ahhoz, hogy ütemezést szabjon. A régi-mérték szerint így kellene hangzania [?!]:
Nyögte Mátyás bús hadát München büszke vára ... ) Tény viszont, hogya magyar költészet történetében az általánosan eluralkodott szótagszámlálás és végrím-használat meggyengítette a versmondat kéthárom, szemantikailag fontos mondatrészének kihangsúlyozás át (ami persze csak sajátosság, nem értékítélet), miközben az izlandi fül ezt nemcsak hallja, de elhagyhatatlannak is érzi, olyannyira, hogy majd a későbbi végrímes verselésükben is megköveteli a kettős-hármas alliteráció t (egészen a 20. század közepéig, amikor végül is eluralkodik a szabad- vagy prózavers). Miközben panaszkodom, mekkora nehézséggel kerül szembe a magyar fordító, mikor minden versmondat két fontos szavát bötü-rímeltetnie kell, közlöm, hogy izlandi verseknél ez a lehető legelemibbbb, mondhatni, primitív alapkövetelmény. Bizton állítható, hogy legalábbis Európában nincs még egy másik nép, amelynek évszázadokig gyakorolt versformáit ilyen választékos és zsúfolt, szinte mágikus formáltság hatná át. Módom volt egyszer egy nemzetközi konferencián is kifejezésre juttatni az ilyen versek fordítójának megrökönyödöttségét egy Veretes izlandi versek fordításának elvi lehetetlensége (Fundamental Impossibility of Translating Icelandic Verses with Heavy Metrics) CÍmű előadá somban (Spoleto, 1988), amely vacsora előtti utolsó előadásként is hangos tetszést tudott kelteni azzal az ironikus végkövetkeztetéssel, hogya formával még csak megbirkózna a fordító, de a tartalommal már nem, csak ha a kegyelem is segíti. Be is mutatnám itt azt az általános és legjellegzetesebb strófaformát, amelyet évszázadokig műveltek izlandi költők, már csak annak érzékeltetésére is, mitől menekülnek meg az egyszerű formájú Edda-versek olvasói (és fordítójuk) . A strófaforma neve dróttkvCEtt, vagyis a drótt, a király számára költött vers, mellyel már a 9. századtól kezdve találkozhatunk. Megköveteli .
1. a két-soronkénti hármas alliterációt, 2. a soronkénti hatszótagos szótagszámot, 3. a szótagok trocheikus lejtését, 4. a strófa nyolc-sorosságát, és 5. az ún. belső-rímek (hending-ek) soronkénti használatát.
GYAKORLATI MITOSZ'OLVASÁS
(31
III Isó a legextrémebb újdonság: minden sor első és utolsóelőtti szóII ti I fm Inie kell egymásra, de ezt is kétféleképpen: a páratlan sorokban I 1. lt, rossz rímmel a páros sorokban teljes, tiszta rímmel. Az itt Ilt Ihelyezett dróttkvCEtt-strófa ezért nem is fordítása egy konkrét izII II , supán demonstrációs csinálmány (hozzá illő, képzelt tartalomI ( Z t lIiterációkat kövérített betűk, a belső-rímeket aláhúzás jelöli.) I.
m,
Vert aranykincs várt ott vezérünk kezéből, gyémánt gyűrűs, némán gyöngyözött tűzkönnye. Csinos műve csillant cserzett ujjam percén, hollók hasznát valló hős. te mindig győztes . z a technikai csinálmány sem tökéletes formájú, pl. a csinos - csil111. 1 6·r(m nem rím.) Viszont felhívom a figyelmet az ősi izlandi verselésben II II 1\ metaforikus szóalakzat ra, az úgynevezett kenning-re ('ismertető' -re), is befészkelte magát: hollók hasznát valló, ami annyit tesz, hogya I I' t tatéren általa elesettek húsával a hollókat táplálja. - Szerencsére az hl I V r kben sem dróttkvCEtt-strófával nem kell szembesülnünk, igazi ken,''" kk l is alig, csupán egyszerűbb képekkel, hasonlatokkal.) N tn t karom kedvét szegni az olvasónak, de van még egy strófaforma, amely I 1.\ I l t ljesen a régi-mérték alapelemeire épül: a dal-mérték (ljóOaháttur), I I k pp dialogikus versekben használják. - Ez hatsoros strófában jelenik , I II J az 1-2. és a 4-5. sorok versmértéke a régi-mérték szabályait követi, tuIllunk ppen a 3. és a 6. soroké is, csak ezek mindegyikében két-két alliteráció1( 11 állnia. Így kombinálva igen kedvesnek, játszinak tetsző forma. Például: III
Könnyen fölismeri , aki följut hozzá, 60innak otthonát: födémje lándzsanyélből, falain pajzsok, apadokon vértek pihennek.
32)
»ÖS I MÚLTNAK
ŐRZÖT T
ÜZENET E «
Vmir húsából
A FORRÁSOKRÓl
halmosadott a föld, véréből folyt víztenger,
csontjából vált szikla, hajából szálerdő, . koponyájából kerek égbolt. Szemöldökéből
szab ták ki Miogaroot, élni ember-fiaknak,
s agyvelejéből alkották meg a félelmes felhőket.
A KÖZVETLENEBB ÉRZÉKELÉS ELŐMOZDíTÁSÁRA ••. gondoltam gyakorlatiasan megmagyarázni a négy új izlandi betűt és a két strófaformát, hogy meghittebben ellegyünk olvasmányunkkal. Olyan messzi járunk napi valóságunktól, kultúránk peremén túl, időben-térben, de főképp lélektanilag, hogy már nem is elég gondolkodnunk, a legfigyelmesebben érzékelnünk kell. És ha már mitológiáról van SZÓ, kirajzolódik a különbség a lélek és a tudat közt. A régi izlandi nyelv még nem is használt tudat-típusú szavakat, maga a keresztényi lélek szava (sál) is jóval későbbi eredetű. Lélek-típusú fogalmainak száma viszont igen sok. Ilyenek az érzület, érzék, lelkület, kedv, elevenség, erély, készség, érdeklőd~s, szenvedély, öröm ... A lélekhez kapcsolódó tulajdonságokat mindig jellemzi valami testiség, szenzualitás (amit szépen tükröz a magyar lélegzik ige, vagy az a szokásos kifejezés, hogy hány lélek él egy településen) . A tudat-típusú fogalmak, mint gondolat, eszme, tudat, öntudat. .. nem jutnak szerephez a mitológiában, az Én és a világ vagy a lakhely és a természet polaritása filozófiai természetű vagy reneszánsz utáni képzet.. . Valahol valakik, hideg éghajlaton, ahol pokolban nem hisznek, kivált nem forró ban, elég büntetés maga a halál, felfoghatatlanul régi időkben, emberek, maguk elé képzelték vagy érzékelték a világmindenséget a maga mozgásában. Nem hagyhatjuk meghallatlanul bölcsen és szépen formált tapasztalataikat.
Mi áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy több érzékI n. t közvetített tanúságtételekkel megalapozzuk a skandináv mítoszok " I II át, az istenek és más csodás lények-jelenségek fennforgottságát? A forli k tételesen több ezres listát, irdatlan bibliográfiákat töltenek meg. , 111 lk néhány tucatot nem hagyhatunk említetlenül. Mineműségük osztályI nylag egyszerű, vannak a néma források, és vannak az írottak, mind ameI t kandinávoknál avagy délebbre, latinul fogalmaztak. "lLMÉLETI IGAZOLÁSOK •••
bbiek, akár 2000 évesek is, az istenekről elnevezett, úgynevezett teoI,(AII. helynevek. Számuk legalább 450-500, és térképre kivetítve elhelyezkeIIk, arűségük vagy elszórtságuk határozott képet ad az egyes istenek áldoII II ly iről, tiszteletük buzgóságáról. - A legtöbbször (jó hatvanszor) és egész I II I ná via-szerte Pór isten nevével találkozhatunk: pl. Torslanda, Torslund, II ti I h vn ... Óoin emlékét jóval kevesebb helynév őrzi, és azok is csak déli II IInáv részeken: pl. (Óöinsvé:) Odense. A régibb rétegekben aktív Tyr istenII Jó skán találni helyneveket Északon, érdekesség, hogya német Augsburg II gi nevét - Ciesburc - még tőle kapta. Frigg istennő ről elnevezett helyI k már inkább csak Közép-Svédországban találhatók. Hasonlóan az őshonoIIhll. k tetsző ván istenekhez - Njöro, Frey, Freyja -, akikről szintén csak a belzakibb tájakon maradtak fenn, szép számban helynevek. - A mai német VIIVl rületen már nyoma sincs ilyesminek. - (Ha már nevekről esik szó, , 1111 t tarthatnék a pogány nevet tartalmazó személynevek fölött is, mint pl. II/l/d vagy Oskar, ahol a mai os-előtag az ász [isten] szó maradványa - de ne
I y( nk bőbeszédűek.)
34) ••ÖS I
M ÚLTNAK
ŐRZÖTT
A
ÜZENETE "
FO R RÁSOKR6L
(35
~
lO kkel. - Legszembeszökőbbek azonban a művészi alkotások, először lit lunk Iig számontartott, több ezer éves neolit-, majd bronzkori sziklaraj: klaképek (helleristninger), függőleges vagy ferde sziklalapokra rótt véI í ll) Iyek a naturalisztikus, köznapi ábrázolások mellett a metafizikai I I ~ 1'6 produktumai is. Két példa a sok száz közül a 34. oldalon látható, IlII III kéz művességgel készült ékszerek, arany-brakteátok százszámra, II V nlatta Nap-kocsi, istenszobrok, amulettek, mestermívű kürtök, díszt t núskodnak a mitológiában való tényleges hitről. Minthogy azonban Ink l s őrendűen a pogány-kori Skandináviát érintő szövegforrásokkal Ilii zik, azokat tartalmazza, az idetartozó, összességükben káprázatos VI ~ I ábrázolásokkal nem tudunk részletesebben foglalkozni.
A HÉT NAPJAINAK NEVEI
Röviden, de velősen jelzik máig az összes, úgynevezett germán nyelv területén a hajdani pogány istenek megvoltát a hétköznapok nevei: Tyr: kedd (Tuesday ... ), Óoin: szerda (Wednesday ...), Pór: csütörtök (Thursday ... ), Frigg: péntek (Friday ... ). Valamint a megszemélyesített égitestekről elnevezettek - a Nap: vasárnap (Sunday ...) és a Hold: hétfő (Monday ... ). (A szombat pogány kori mitológiai neve a zsidó sabbat és a római szaturnáliák kontamináló, egymást keresztező kulturális hatásától északon nem tudott meggyökeresedni.) RÉGÉSZETI És MŰVÉSZETI FORRÁSOK
Anélkül, hogya részletekben elmerülnénk, az utolsó jégkorszak végétől kezdve sok-sok régészeti lelet utal a skandinávok transzcendens képzeteire: a kőkor szaki megalit sírok, nagyméretű lakóhelyiségek, az úgynevezett óriások szobái (jéEttestuer), valamint az áldozati állatnak minősülő maradványok, amelyeket 2-4 ezer éves konyhai hulladékokból (k0kkenm0ddinger) tártak fel. Beszédesek a szokványos sírok is, földbe temetett vagyelégetett halottaikkal, tárgyaikkal,
rrások Ilyv végén
lévő
"Mitológiai kislexikon" részben valamelyest kimerítőbben
I,Ilk zu nk a rúnákkal, a rúnairodalommal (--> rúnák), ezért itt a leíró részleI I II kintünk. (Ezúttal amúgy sem a runológia ezoterikusnak ható szaktu-
III, nyába óhajtanánk bevezetni az olvasót.) Arra szeretnénk csak felhívni II Imet, hogy ez a csaknem teljesen eredeti skandináv (és kisebb részt délibb "". n) epigrafikus (felirat-irodalmi) írásrendszer a latin írásbeliség meghonoIII il lőtt ezer éven át - a 2. és a ll. század között - már megszólaltatta, megIII l tte a pogány kori Észak népeinek különben néma kultikus, történeti IJt d Imi emlékeit. Mintegy 5000 rúnafeliratról tudunk, és ezeknek 98 szá, It k, skandináv területekről való. Nyelvük nagyjából egységes, szinte egy sajátil kullurális kör kifejeződései. Az úgynevezett germán nyelvekben az írás és .lv,I főbb fogalmai is a rúnakultúra szavaiból erednek, például a 'bükkfa' nev lilii I tt a 'könyv' : ld. izlandi beyki--> bók, angol beech--> book, német Buche--> Ilt/dt, dán beg--> bog, holland beug--> boek. Mi r nevének eredete is mitikus szférába vonja : a germán * runo- gyökből " I tn zik, és a gót runa, az ír run, az ófelnémet runa ('titok, titkos beszéd vagy I. Ili ,suttog') .. szavak értelmével függ össze. II tOrendje ugyanolyan önkényes, mint a latin írásjeleké. A 8. századig ebből ,J Ib ől állt, ahogyan pl. az alábbi, Kr. u. 400 körül rótt Kylver-kövön (Stanga, .1111. nd-sziget) ; egy sír alján fekvő mészkőlapon is olvasható: I
o
Három kürtfúvó. a hajó fölött akrobatikus táncosok
Nagy alak lándzsával. hajók, mitikus jelek
(Langemyr, Bohuslan, SvédOIszág, Kr. e. 500 k.)
(Litsleby, Bohuslan, Svédország, Kr. e. 1000 k.)
36 ) ,, 65 1 MÚLTNAK
ŐRZÖTT
r 1'1 Hangértékek: f u
A
ÜZENETE «
~ ~
p
R< X
~
Nf I
~
r.J'
a r k g w h n i j Pé
r
If
MM~
<>
s t b e m l
I)
~
i
~
A 8. századtól a hangértékek összeolvadásával a 24 jelet már csak 16 jellel jelölték; ez a rövidebb betűsor már a vikingkorra jellemző, viszont a rúnaleletek 95 százalékát teszi ki. Az alábbi példa 9-10. századi dán- norvég területeken a leggyakoribb: fl'l~~RY'llf~i~r~l Hangértékek: f u P o r k h n i a s t b m l zif
A latin betűs írás elterjedése után, Skandinávia középső, zártabb részein még a 18. századig találkozunk folklór jellegű rúnafeliratokkal. A rúnakultúrának csak csekély része vált rúnairodalommá. Zsinórírásra amúgy sem volt alkalmas, és maximum csak néhány tucat referatív-narratív mondat és 5-6 strófányi vers maradt fenn ilyen formában. Számunkra ezúttal a legfontosabbak azok a 6-8. századi rúnafeliratok, amelyek a rúnáknak - mint kőtáblára vésett, szent emlékeknek - misztikus, isteni eredetet tulajdonítanak, és mintegy igazolják az istenek, főképp Óóin vágyát birtoklásukra, a szavakat mágikusan rögzítő-megörökítő szellemi dominanciára. így a korabeli felfogás szerint a rúnák a ködbevesző múltból erednek, és mágikus hatásukat nem a rúnát rovó vagy véső ember cselekvése bontja ki, a hatás magukban a jelekben rejlik, csupán értelmezni kell tudni jelentésüket. A mitikus rúnáknak két típusa van, az egyik az isteni eredetet bizonygat ja, például a 6. századi, vastergötlandi (Svédország) Noleby-kövön (melyet 1894ben egy megriadt ló rúgott ki az istálló falából): a háromsoros szöveg első sorának elejéről- Rl'lf~ f~NI R~Xlf~ rI'IM~ vagyis: runo fahi ragina kudo, 'rúnákat írtam istenektől (származókat)' (az a- és a k-jelek itt tájnyelvileg eltérőek) ; a másik típus áldozati cselekvésre szolgál, fohász , például a dániai Fyn-sziget északi részén egy kövekből hajóformájúra rakott sírban talált, 925 körül vésett, úgynevezett Glavendrup-kő, amelyen egy 12 soros sírfelirat áll; ezen egy Ragnhild nevű özvegy és fiai örökítik meg a halott férj , illetve apa nevét, Áliét, de a Sóti nevű rúnavéső-mesterét is, és a 9. sorban ezt írják: il'lR 1'1 iri ~~~I Rl'lf~r vagyis: tur uiki lJasi runaR, átírásban: Pór v(gi pessi rúnar - 'pór áldja meg ezeket a rúnákat'. A rúnákat eleinte (2-6. század) fegyverekre (kardpengére, lándzsavasra, pajzsmarkolatra) és ékszerekre vésett varázsszavak formájában használták,
FORRÁSOKR6L (
37
Ilalánosabban sírköveken, olykor egy-két mondatos életrajzi eseI 'I I M vítve, valamint a sír háborgatójára kimért átokkal... A vikingkor It I má r gyakoriak a köznapi, szekularizált feliratok. Külön figyelemre II l 11 - 12 . századból a norvégiai Bergen kikötőjében százszámra talált f ill Iyek közt már adóslevelek, árujegyzékek, de szerelmi üzenetek is olI I{f pl. ~~i rll YI~ rt y vagyis: ost min kis mik, átírásban: ást min kyss I ? r Imem, csókolj meg engem'. 1IH1 zá mtalan forrásemlékről ezúttal le kell mondanunk, részint a hely I IIyil Ini tt , részint azért, mert nem a szaktudományos könyvek számát sze1\ II yarapítani. Hiányként gondolok itt mind a nem skandináv szerzők I II z(t6 (rásaira, mind a rúnafeliratok olykor bámulatosan izgalmas tartalmára - az itt mutatott gyönyörű rúnakőre is. Ez a híres Rök-kő, Dél-Svédország közepén, a Vattern-tó keleti partján, 300 m-re az E4-es autópályától található. Itt csak az egyik oldala látható, de mind a négy oldala, sőt ötödikként a teteje is tele van róva rúnákkal. A 9. század elején írott, 2,5 m magas rúnakő a leghosszabb rúnaszöveg, mintegy 750 jelet tartalmaz (sőt még legalább1S-20-at, attól függő en, hogy a tisztán csak mágikus jeleket hogyan számoljuk) . Szövegének részleteit kevesebb homály fedi , mint egészét. Van benne nemzetségtörténet, van pogány fohász és még egy teljes, régi-mértékben (fornyróislag) költött versstrófa is, alatinosan Theodoricusnak mondott keleti gót királyról:
Támadt volt Pjóorik, a hős, hreiomari révbe, r égi korban. ..
Régi vers ...
Mcering f ej edelem, most földben nyugszik, gót paripáján, pajzs-szíjja gubancban.
38)
»Ö5 1 MÚ LTN AK
Ő R ZÖTT
A FORRÁSO KRÓl (
ÜZE NET E«
ÓKORI ÉS KÖZÉPKORI LATIN SZÖVEGFORRÁSOK
Egy kivételtől eltekintve (a dán Saxo Grammaticus latin Gestája) ezek mind délibb európai országokból valók, a Római Birodalomból, Bizáncból, a frankok országából, Itáliából, a brit szigetekről, a Szász Hercegségből... Számuk temérdek, attól függően, hogy kimerítően foglalkoznak-e a pogány skandinávok-germánok vallás ával, mítoszaival, avagy csak érintőlegesen emIítenek meg néhány tényt. Teljességet közelítő részletezésükre amúgy sem szándékoztunk vállalkozni, már csak azért sem, mert a skandináv nyelvű (izlandi) források rendkívüli gazdagsága mellett ezek csak gyér külső tanúságtételek. A legkorábbiak közé tartozik Julius Caesar Kr. e. 51-52-ben írott De bello Gallico (A gall háborúról) dmű műve, ez több, szűkszavú etnográfiai észrevételt is tartalmaz a meghódítandó népekre nézve, csak nemigen határolódnak el benne eléggé a gallok és a még bizonytalanul kirajzolódó germánok (akiknek öszszességét a rómaiak nevezték el germánoknak egy valamikori, kisebb közép-európai törzs neve alapján). - Hasonló, de kisebb mérvű összemosódás előfordu) még az egyik legfontosabb latin forrásműben, a remekíró Tacitus kis terjedelmü Germaniájában (az 1-2. század fordulója). Ő már hosszú évekig élt a terepen, helytartóként is, a Belgica és a Germania Inferior provinciákban, jól ismerte az ottaniakat. Ha lehet ilyet mondani, túl jól, hiszen a magára méretezett sina ira et studio elvet épp azáltal szegi meg, hogy főképp az otthoni, a Domitianus alatti császári zsarnokság és képmutatás légköréből kilépve - a germánok katonai demokráciájának, szabadságszeretetének rajongó hívéül szegődik. (Germánokon azt a törzsi komplexumot értjük, amelyből a középkor vége felé a németül és hollandul beszélő népek formálódtak, és amelyek korai krisztianizácójukban legföljebb csak a 4-6. századig őriztek meg pogány mitológiai emlékeket.) Könyve nagyszerű, bölcs és érzékletes mondatokkal írja le a germánok idealizált alkatát, köz- és magánéleti szokásait, vezetőik választott voltát, feltétlen harci kedvüket, hűségüket, nőik bevonását a nyilvánosságba; kiemeli, hogy csekélyebb dolgokban vezetőik döntenek, főbb dolgokban a népgyűlés. Gyilkosságokat vérváltsággal rendeznek el, pénzuzsorával nem élnek (ahhoz túlságosan is figyeli egyik a másikát, jegyzi meg ironikusan) , egész etikájuk pedig a sz6tartásra épül. Igazából egyet ró fel nekik: az éhségnél-hidegnél is jobban viselik el a szorgalom nélküli munkátlanságot. - Érdemben keveset szól hitükről; (név nélkül) megemlíti Mercuriusra hasonlító főistenüket (Óoint), akinek embert is áldoznak, valamint egy bizonytalan jellegű Nerthust, akit a föld anyjaként tisztelnek, és egy ugyanilyen körvonalazatlan ikerpárt (Alkar vagy Alcis). - Számunkra nem érdektelen - forrás a forrásban -, amit az ókori germánok szóművészetéről
39
magukat a szövegeket már nem akarja/tudja idézni): "régi dalaikban 11111 pllk múltjukat, mintha ez az egyetlen hagyományuk, az évkönyvük volna." I I. il l
p"", .
40) .. 6s l MÚLTNAK
ŐRZÖTT
A
ÜZENETE «
Utolsóként, de kihagyhatatlanul, szólni kell néhány szót Brémai Ádámról (Adamus Bremensis) (1030 k.-1085 k.), a szász Hamburg-Brémai Érsekség skandináv misszionárius papj áról. Életművének nevezetessége, hogy nemcsak több évet töltött a már ugyan részben megkeresztelt dánok-norvégok és svédek között, de első nem északi európaiként meglehetős részletességgel beszámolót írt földrajzi-etnikai állapotaikról és sok uknak makacs kitartásáról is pogány szokásaik mellett. Főművének, a Gesta Hammaburgensis Ecclesiae Pontificum (A hamburgi érsekség cselekedeteiről, 1070 k.) 3. és 4. könyvében előbb beszámol arról, mit tudott meg személyesen és bizalmasan az északi népekről Svend Estridssen dán királytól (sok fontos hírt az izlandiakról is), majd látogatásáról a svéd Uppsala környékén, ahol mftoszokat és áldozati eseményeket is megörökített. " ... Ennek a népnek Ubsolában [Uppsalában] ... van egy szentélye. A templomot szinte teljesen arany borítja. Három bálványt imádnak benne ... Pór a leghatalmasabb isten, trónja a csarnok közepén, két oldalán Óoin és Frey ... [ez utóbbi] békét és érzéki örömöt ad az embereknek, ezért szobrát hatalmas fallosszal [cum ingenti priapo] ékítették. .. Az északiak olykor embereket is isteni méltóságra emelnek valamely nagy tettük ért, és halhatatlansággal is felruházzák őket... [az áldozásról] ... mindenből kilenc hímet áldoznak ... a tetemeket egy közeli liget fáira akaszt ják ... kutyák, lovak lógnak ott, az emberek mellett. Egy keresztény elmondta nekem, hogy látott már 77 holttetemet is sorban függeni. Azt is beszélik, hogya szertartáson dalokat is énekelnek, de ezek olyan illetlenek, hogy jobb hallgatnunk róluk ... " SKANDINÁV (IZLANDI) SZÖVEGFORRÁSOK
A legrégibbek a 9-10. századból szájhagyományosan fennmaradt (de nyelvezetükben és tárgyuk összefüggéseiben hiteles), majd a 12-13. században, az izlandi sagairodalomban lejegyzett versstrófák, az úgynevezett szkaldok strófái. Szkaidnak (amely szó - skáld - izlandiul máig egyszerűen költőt jelent) nevezzük világirodalmilag azt az előbb norvég, majd már a 10. századtól kezdve izlandi költőt , aki eleinte norvég, dán vagy angol királyi udvarok tagjaként költött dicsverseket (szinte kizárólag a fentebb már bemutatott, veretes dróttkvam-formában), utóbb pedig mint portyázó viking, vagy mint izlandi szabadparaszt mondott nevezetes verset bármily tárgyról és bármily formában. Sok száz strófájuk fennmaradt, több tucat olyan is, ahol mitológiai tárgyat érintenek, bár olykor csak képeikben-hasonlataikban. A legrégibb köztük a norvég Boddi-fia Öreg Bragi (Bragi hinn gamli Boddason) a 9. század közepe táján köl-
FORRÁSOKRÓl
(41
ylI vezett pajzsversének (mely egy híres pajzsot díszítő négy képet ír le) I trófája: Ökörfej csalétek csüngött a csónakból Pór zsinórján, mégis merült alá a Kígyó .
i tennek arra a vállalkozására utal, melyben ki akarta horgászni a VilágI I l, I ahogy már felhúzta, társa rémülte n elvágta a zsinórt. II y n ak egy pajzsversben örökítette meg 870 körül a Hvinbe valósi Pjóoólf I II I I I ur ór Hvini) költő IOun elrablását, valamint Pór és Hrungnir óriás pár,,,/,,1r t. 975 körül egy jómódú izlandi tanya fafaragásairól verselvén Uggi-fia "111 JI ur Uggason) költő Pór és a Világkígyó viaskodását, Baldur isten temeté'I' bb ilyen szkald-vers tesz tanúságot nevezetes királyoknak elestük után "III libe érkezéséről. És akadnak olyan versek is, amelyek rituális imaszöI II k mondhatóak, és főképp Pór istenhez fohászkodnak. " ri i izlandi sagairodalom idevágó forrásanyagait sem részletezném ez11.11, z, muk ugyan nem túl sok, de mind fontosságuk, mind pontos ábrázoláI ol l n fölbecsülhetetlenek. Az egyik legnagyszerűbb, hosszabb részlet az I II rU I frott Fölperzselt tanya (Brennu-Njáls saga) CÍmű (magyarul is olvasában a 999-1000-ben lezajlott izlandi kereszténység fölvétel ének igen _ ,. ,1 ZÓ körülményeit írja le (amit csak országgyűlési szavazattöbbséggel siI III nyélbe ütni), kiváló pogány és kiváló keresztény hitű karakterek tusakodó 1\ Ivánulásainak jeleneteiben. - A kb. ugyanekkor írt Kavicsos partiak törI 11,'11' Eyrbyggja saga) szövegéből megtudhatjuk, hogya 10. század elején " • 11 S miért épített Pór isten tiszteletére áldozó helyet és imaháza t SzúrósII lll'órólf honfoglaló. - A Sörli-történet (Sörla páttur) csúfondárosan eleveI l. hogyan jutott hozzá a szerelem istennője, Freyja a csodálatos Brisingkh z - minden törpének, aki közreműködött az ékszer kovácsolásában, l tte vágyát. - Világirodalmilag páratlan a mitikus termékenység-kultusz urcsa elágazásának megörökítése a Völsi-történetben (Völsa páttur): egy Ó, észak-norvégiai házaspár tanyáján meg döglik a csődör, de annak Já t (a Völsit) bebalzsamozzák és díszes kendőben egy polcon tartják, I kor az asszony mindig előveszi és tehetetlenkedő férjének kezébe adja, ti tld I sa ... mígnem egyszer arra jár a frissen keresztényült Ólaf király, és Iv.1I ncai nagy nevetéssel Völsit a kutyák elé dobják. - A mitológiai és a hős III II motívumok találkozásának tárháza A Völsungok története (Völsunga
42 ) •• Ó5 1 MÚLTNAK
ŐRZÖTT
ÜZENETE«
saga) , a 13 . századi prózaírás egyik remekműve (Richard Wagner egyik főfor rása) . Igazából bekerülhetne a mitológiai szövegforrások közé (létezik magyar fordítása!), de részben terjedelmi okokból, részben pedig azért választj uk le mégis, mert a pogány istenek, főképp Óöin, itt inkább csak lökésszerűen, egyegy vállalkozást hol áldva, hol tiltva, avatkoznak be a szereplők sorsába. Külön bekezdést érdemel azonban egy igen jelentős, 13. század eleji skandináv, bár latin nyelvű mű, a dán Saxo (1158 után -1220 után) Gesta Danorum (teljes címen: Danorum Regum Heroumque Historiae: A dán királyok és hősök történetei, 1190-1216) című terjedelmes, vegyesen (hexameteres és más metrumú) verses és prózai munkája. A dán Sj~llandon született, Saksi (szász) nevet viselő férfi a korai humanisták divatja szerint, latinosan vált Saxová, de nevezték Grammaticusnak (jó stilisztának) és Longusnak (magas termetűnek) is. A roskilde-i püspökséghez, majd a lundi érsekséghez tartozó, valószínűleg diakónus néhány évig, még fiatalemberként, külföldön (Párizsban) is tanult. Ott olvasott példák alapján (Beda Venerabilis, Paulus Diaconus, John of Salisbury, Geoffroy Monmouth ... ) ő is nemzetközi ismertséget és dicsőséget akart szerezni hazájának egy kezdetektől a jelenkorig terjedő történetírói művel. Forrásai bőséggel akadtak az érsekségi kódexek közt, a vikingkori tárgyakra nézve pedig egy AmaldPorvaldsson (Arnoldus Tylensis - Thule-i) nevű izlandi költő, és egy Angol Lucas nevű történetmondó segítette .. . Legfőbb példaképei mégis a császárkor nagy latin költői voltak, Horatius, Ovidius és konkrétan Vergilius, annak is néperedeztető eposza, az Aeneis. (Nem véletlen, hogy a különben ismeretlen dán latin stílusát még Erasmus is dicséri.) -Tárgyunkat illetően szinte közömbös, hogy Saxo (vélelmezhetően) katolikus hitű volt, ugyanis annyira áthatja a dán királyság, az addigi dinasztiák ősi múlt jának és jelenének politikai és harcmű vészeti szemlélete, hogy ezt a hajdani pogány hiedelemvilág ábrázolására is ráerőlteti. Neki a pogány istenek legföljebb euhemerizált királyok, hősök, magukat megvalósító illuzionisták, akik lenyűgözték népeiket. Óöintól is, állítása szerint, leginkább harcművészeteket lehet tanulni. Maguk a mítoszok viszont (amelyeket szép számban leír, köztük olyanokat, amelyekről kissé későbbi izlandi írások is csak meseszerűen szólnak) a vikingkori narráció remekei és mitográfiai újdonságok. Nem látszik érteni a pogány világot, főleg nem annak mentalitását, de szépen ad elő olyan történeteket, amilyenekről senki más nem szól, például Óoin száműzetéseiről (szinte blaszfémikus tárgy), vagy Baldumek (mint lovagkori hősnek) egészen másképp esett haláláról. - A 16 részes mű első 9 része foglalkozik kereszténység előtti témákkal. 1514-ből való első kinyomtatása. Így a 18. századig, amikortól az Edda-versek és Snorri Sturluson Próza-Eddája is
A
.111
I
F ORRÁSOKRÓl
(43
III gjelentek latin, majd egyéb nyelveken is, Saxo számított a kereszténység III kandinávia főforrásának. (Újdonságai és furcsaságai manapság inkább z összehasonlító mítoszkutatók, köztük a legjobb, Georges Dumézil ér-
I
I~ j
sét vonzzák.)
I
t legfőbb szövegforrást azonban az izlandi kultúra termelte ki magából III. 13. század között. Furcsaságuk, hogy mindkettőt Eddának hívják, a verI t I inkább (és helytelenül) SCEmund Eddájának (S~mundar Edda), a próII (11 lyesen) Snorri Eddájának (Snorra Edda). - Magára az Edda szóra máig
II III lk rült értelmes szófejtést találni. Szerették értelmezni 'dédanyá' -nak, IIIlv I szó előfordult ilyen értelemben is, bár általában 'idősebb nő ' jelentéssel I ~ i'.dda női személynév pedig csak a 20. század eleje óta használatos) , csakIII z semmilyen jelképes összefüggésbe nem hozható egyik mű tartalmával III, F Imerült az Oddi helységnévhez való kapcsolat, azzal az indoklással, hogy I . n nevű tanyán, ahol több ifjú tudós nevelődött, és ahol mind Sigfús-fia "/Iwnd (S~mundur Sigfússon) (1056-1l33), mind Sturla-fia Snorri (Snorri SturII 'III (1179-1241) hosszú évekig tartózkodott, de a szóból normális hangvál"1/1 l I (becézés sel?) nem képződhetett az Edda-szó. Ugyanez a hangváltozási I II I ti nség zárja ki a célba vett legrokonabb jelentésű óour ('költészet, szend I ') szót is. És bár egy megfejtetlen etimológiájú szó még nem csorbíthatja I l 'Imként hordozó költői mű értékét, a legutóbbi próbálkozások a latin edo, lOr' 'kiad, költ-megénekel, közöL:) igét vették célba, azon az izlandi szókép, I I I pon, amely régtől fogva működik a nyelvben, például a credo ('hisz') I II l képzett kredda ('Hiszekegy, hitvallás') formájában, minek által az edda " rO n jelentheti a 'költött-közölt-kiadott' szövegeket. - Az igazi bonyodalIlIIlm I azonban most szembesülünk: Sturla-fia Snorri 1220 és 1230 között írt l'dda című művet, kimondott szándéka szerint egy poétikai kézikönyvet, 11111 102 (nagyrészt szájhagyományosan őrzött) strófában bemutatja az izlandi I I lehetséges strófaformáit. Ezenközben rájött, hogya pogány kori versek IItI I nl taiban-képeiben-metaforáiban használt mitológiai neveket-eseményeI k rtársai már nem érthetik, ezért külön sorra vette az ilyen szóalakzatokat, ho zabban-rövidebben megvilágította hátterüket. Idáig jutva viszont, az elZ ttságtól összegezhetnékje támadhatott, de hálistennek nem lexikonba r II I z fezte anyagát, hanem megragadta a pogány mitológia mítoszait, egy I II rténetben egységes kompozíciójú elbeszéléssé szerkesztette, és azt egy I ti x leírta (lediktálta?) . Ez a nagy, három részes mű viseli a Snorri Sturluson iti, a nevet. Majd telt-múlt az idő, és jó 400 év múlva (1637) felbukkant egy kaI 1111 OfSÚ, versekkel teli, régi kódex. Állítólag a kitűnő, ámbár éhező izlandi
I'"
44)
»65 1 MÚLTNAK
ŐRZÖ TT
ÜZE N ETE«
költő, Hallgrímur Pétursson
adta el Sveinn-fia Brynjólfur (Brynjólfur Sveinsson) skálholti (Oddihoz közel eső hely!) püspöknek. A kódexet böngészve, a püspök és barátai döbbenten állapították meg, hogy az több tucat olyan versstrófát tartalmaz, amelyekkel Snorri az Eddájában költőjük feltüntetés e nélkül példálózik, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve olyan nevezetes embernek tulajdonították a fölbukkant kódex verseinek költését, aki bizonyosan Snorri előtt élt, de idáig semmi nem maradt fenn tőle, noha kellett, hogy írt légyen nagyokat: a legendás hírű Sigfús-fia Sc:emundumek. Neki föltehetőleg ugyancsak kódexbe kellett írnia egy Eddát, méghozzá Snorri előtt. A püspökék ötletét már csupán az is cáfolja, hogya Sc:emund-Edda kódexe 1265 körül keletkezett, jóval Snorri halála után. Van tehát lényegében két kódexünk, amelyek a mitológiai szövegforrások törzsét alkotják, és mindkettő királyi (könyvtári) kódexszé vált (Edda-versek: Codex Regius Gks 2365), mert a buzgó püspök (miután hathatósabb egyházi támogatás reményében lemásoltatta) 1662-ben (az Izlandon is uralkodó) III. Frigyes dán királynak ajándékozta (l971-ben került csak vissza Reykjavíkba) . A másik, a Codex Regius Gks 2367, Snorri Eddájának szövege, 1300 körül íródott, a 17. század végén került tudós gyűjtés révén Koppenhágába (majd 1986-ban vissza Izlandra) . Nem akarnám az olvasót azzal untatni, mely más régi kódexek vagy töredékek tartalmazzák még a kétféle Edda szövegét vagy részleteit, bár ezeknek minősítő felsorolása kellőképp demonstrálná, hogy jelentős szerkesztői-válogatói beavatkozás nélkül könnyen el lehet térni a normalizáltnak tekinthető szövegváltozattól. Van tehát Snorri Eddája, amelyet nevezzünk el (bár nem kielégítő módon) PRózA-EDDÁnak, és van Sc:emund Eddája, amelyet magyarul általában EDDAvERsEKnek hívnak. Az előbbinek vázát már ismertettük. Az Edda-versek a középkori világirodalom egyik főműve. Hatalmas komplexum. 36 költemény és két rövid prózatöredék. Közülük 13 mitológiai tárgyú (3723 verssor), 5 félig-meddig mitológiai (2061 verssor) és 18 hősepikai vers (5820 verssor). Összesen 11604 sor vers és 541 sornyi próza. Nincs könnyű dolgom ezúttal néhány sorban méltatni akarni az Edda-versek költészeti vagy csak pogány mitológiai jelentőségét. Keletkezésüket tekintve 9 -10. és 12. század közöttiek, egy ősibb és egy újabb réteggel (mely különbség nyelvük állagából jól kitetszik). Tárgyai lefedik a népvándorlás és a viking kirajzások korát, mintegy nyolc évszázad ot. Általában (nem mindig!) komor és tragikus kor ez, melyet a versek kívülről és a lélek felől is szuggesztívan, hitelesen megörökítenek. Különlegességük, hogy érzékeltetni tudják a világirodalmi adalékokkallegkevésbé dokumentált társadalmi korszakváltást: az ősközösségi-
BEVEZETÉSI Kf sÉRLET A SKANDINÁV MITOLÓGIÁBA
(45
I II. I zösségi állapotból, mentalitásból a nemzetileg-államilag központosított III 1.1, lytársadalmi?) szervezettség felé. És mindezt emberarcok, jellemek és III vI IIalások megragadó rajzaival. - Világszerte legismertebbek, legméltatotI IIh k a gyűjtemény mitológiai versei. Ez egy nép sajátos anyanyelvi kultúráI "I I s költői formakincsének kifejezőkészségén túl annak is köszönhető, hll pogány mítoszokról szóló versek páratlanul különleges konstellációban IlII It k. Egy évezredesen megélt pogány-kornak inkább a vége felé, amikor I zténység északra szivárogván már kezdett színeket ölteni, jeleket adni, I 'I.'/, l párhuzamosan a konkrét költői gyakorlat kultúrája már hatásos művé I I ra fejlődhetett. És sok más nyelvterület mitológiai anyagával szemben itt IUIIIl legrövidebb idő a hitnek-hiedelmeknek, netán az egyház által is ösztönII II ln nipulálására. (Az egyes Edda-versek kissé részletesebb ismertetésére 11101 ti l fordítások előzékeként kerít ünk sort.) N m térünk ki ezúttal az Edda-versek terjedelmileg nagyobb részét kitevő hős Ilf a költeményekre. E költemények zöme a sárkánykígyó-ölő és aranykincsI I 1'1.6 Siguro történeteivel, átokverte sorsával foglalkozik. Mindez, ha eltérő v. Ili z tban is, ismert a középfelnémet Nibelung-ének (1100 k.) olvasói vagy még lilkI Richard Wagner opera-tetralógiája, a Nibelung-gyűrű hallgatói előtt (.1111 Iyhez ugyan Wagner nemcsak a mitológiai Edda-verseket, hanem A Völ"" k története CÍmű sagát is felhasználta). Az északi Siguroöt itt Siegfried1\ I hfvják. .. A szoros tematikai rokonság mély meditációkra indít, hogy vajon " !"tlda-beli hősepika vagy a Nibelung-ének volna-e ősibb? Záró gondolatként tű ,'llIlld Arany János szavait (1863), mikor az Edda-versekkel foglalkozván megIhlpflJa: "Az most már a kérdés: e világnézletből tisztult-e ki lassan (a XIII-ik I Z dig) a Nibelung-ének világnézlete, vagy megfordítva, az utóbbi mindjárt kl r sztyén világnézlet levegőjében termett meg, s úgy torzult el az északi II. I I an, az Eddá-ban, me ly fővonásokban egyezik az itteni előadás sal ? Én az I tet tartom természetesnek." Természetesen.
,
PROZA-EDDA
EVEZETÉS A PRÓZA-EDDÁHOZ
Vagy ahogyan bevezetőben, a forrásokról szóló részben már szó volt róla, Snorri Sturluson Eddájához, amelyet gyakorlati és azonosíthatósági okokból neveztünk el a fenti módon. Számomra egészen érthetetlen, hogy nálunk a teljes ismeretlenségből kell bemutatni a szerzőt, noha az európai középkori irodalom egyik oszlopa. Sturla-fia Snorri (1179-1241) egy híresen harcias kedvű, igen jómódú gazda fiaként nőtt fel. Vagyonuk elveszvén, előbb külföldön iskolázott izlandi mestereknél tanult évekig, majd egy jó házassággal megtöbbszörözte hajdani birtokaik számát, és vonzó szuggesztivitásával, parancsoló személyiségével nagy befolyásra tett szert. 1215 és 1231 között négy ciklus on át őt választották Al', l ·Edda első, latin fordításának címlapja '~lllifihógB, Dánia, 1665) az ország törvénymond6jává, amely (az akkori egyetlen közjogi) tisztség "' lyan egyesített alkotmánybírói és országgyűlési elnöki rangnak felelt meg. M dik, még nagyobb hasznot hajtó házassága után már egy kis udvartartás r ben folytatta politikai és irodalmi tevékenységét. A politikait főképp Izland f I tlenségéért, hogy elhárítsa a norvég király bekebelezési óhajait. Járt ez II yben kétszer is Norvégiában, de konciliáns és kényszerű fél-ígéretei betartását !Idig halogatta, míg lekenyerezett izlandiaival a király meg nem ölette. - Irodal11\ mühelye az 1220-1235 közötti években országa kulturális és művészeti
50)
PRÓ Z A' EDDA
központját képezte. Mai szemmel nézve is impozáns terjedelmű írói életműve! hagyott maga után. Nem tudni, egyedül írt-e (vagy diktált?) , de azt igen, hogy azt a kis könyvtárnyi szöveget, amit addig izlandiul írtak, és azt a több ezer strófányi szájhagyományt, történetek százait, amelyek ott évszázadok óta firólfira szálltak, hibátlanul ápolta emlékezetében. Ezeket nem akarván megőrizet lenül hagyni, megírt előbb, egyelavis metricat, a Háttatalt (Versformák mustrája), hogy 102 strófa-fajtában bemutassa költészetük formagazdagságát. Hamar belátta azonban, hogy kortársai, főképp a fiatalabbak, már nemigen értik a versekben előforduló mitológiai hasonlatokat, képeket, metaforákat, ezért ezeket egy Skáldskaparmál (A költészetről) cím ű részben csoportosította tárgyuk szerint. Végül a nevekben-fogalmakban érintett mítoszokat kerettörténetbe foglalta, és Gylfaginning (Gylfi káprázata) címen nagyjából egységes, összefügg6 történetté komponálta. Így született meg az első, nagyjából még autentikus pogány-skandináv mitográfia, valamikor 1220-1223 között. - Ez a mű világszert~ az egyik legismertebb izlandi könyv, máig legalább 18 nyelvre lefordították (60-70 alkalommal), 35 izlandi kritikai kiadása jelent meg, szakirodalmi bibliográfiája is sok száz tétel. - A Próza-Eddát általában az eredeti részek elkészülésének fordított időrendjében szokták kiadni, ugyanez vonatkozik az idegen nyelvű fordításaira is. A Háttatai (Versformák mustrája) teljességgellefordíthatatlan, kabalisztikus bonyolultsággal szerkesztett strófaforma-sorozata túlfeszíti nemcsak a fordító, de még az (izlandi) olvasó figyelmét-türelmét is; ezt a részt könyvünkben tehát (egyéb nyelvű fordítások példáin okulva) kihagy tuk. A második rész, a Skáldskaparmál (A költészetről) szintén csak felében-harmadában élvezhető manapság és nem izlandi olvasónak; zsúfolva van mitológiai nevekkel és rövid megfeleltetéseikkel (az arany, a költészet mézsöre, a hadakozás ... metaforáival), ami ugyan a mítoszkutatónak csemege, de igazán csak akkor szépül meg, amikor vagy tucatnyi helyen, a magyarázatok legalább 30-40 soros, hatásos történetekké híznak. (Könyvünk ebből csak a történeteket tartalmazza.) Snorri (az izlandiak személynevükön tartják nyilván egymást, családnevük máig sincs, második nevük úgynevezett patroním, az apa személynevének birtokos esetéhez ragasztott -fia, -lánya, -son, -dóttir toldalékkal) már a majd kétszáz éves izlandi keresztény kultúrában nőtt fel. De olyanban, amelyben a papok sem szakadtak el a nép kultúrájától. Most viszont, hogy az ősi hagyományoknak tisztán pogány tárgyai val kívánt foglalkozni, nagy mitográfiájában mégsem vállalta az egyenes beszédet (oratio recta), szavait, pontosabban, tájékozódó kérdéseit inkább egy fiktív svéd király, Gylfi szájával teszi fel. Ez a Gylfi annyira kíváncsi volt a hajdan oly nagyhatalmú és bölcs ász istenekre, hogy
BEVEZET~S
A P RÓZA·EDDÁ H DZ
(51
Inéven, naiv vándor képében fölkeresi Ásgaroot, ahol az őt fogadó (tőle-tőlük) meg is ,I kime rítő válaszokat. - Mielőtt ezt előad ná, célszerűnek látta egy Prot Inl. (Nagyon valószínű, hogy egész műve hátramenetben készült el, te1'/ >/ gus volt az utolsó rész, melyben pogány témaválasztását próbálta l ráznL) Úgy mondja el itt az ember teremtése és az északi államok ul sa közti időszakot, hogy az akár párhuzamosan is futhat a kereszású történelemmel. Hajdan az emberek elhagyták Istent, aki ÖzönBábellel büntette őket, de istenített királyaival (Szaturnusz, Pri1., tn jd Óoin) Trója utóbb új aranykort teremtett. Ezt zilált a szét Róma Ililll zmusa, menekülésre kényszerítve Óoint és népét, egyre északabbra, I tJs i trójai törvények alapján új országokat (Szászföld, Dánia, SvédorN rvégia) virágoztatnak fel. Magyarul: a pogány istenek végtére is csak II mediterrán királyok leszármazottjai, ahogyan azt Euhémerosz görög Uh gyarázta. (A Prológus is elhagyható lett volna, de helyesebbnek látI il Z rző referatív gondolkodásmódját is láttatni.) - Gylfi/Gangleri sorra 'I. k t kap kérdéseire: kik a főbb istenek-istennők, hogyan s miből teremil világot, az embert, milyen izgalmak közt épült fel az istenek lakhelye, I hogyan zajlott le Pór isten próbatételekkel ékes útja Keleten az óriások ban, hogyan esett az ártatlan Baldur isten meggyilkolása és temetése, tlu yanezért hogyan következett be az Istenek Végzete, a világ pusztulása 1111 váltásképp egy Új Világ keletkezése ... Mindezek elmondása közben lilit I nivalója igazolásául Snorri három régi Edda-versből (A jósnő szava, II/I/'( nir-ének, Álcás-ének) idéz fel strófákat, aminek az a különlegessége, I y ITI rő szájhagyományból idéz, ezeket az ősi verseket addig még sehol 11\ rö kftették meg kódexben vagy másutt... És annak bizonyságául, hogy 11111 Z csak káprázat volt (vagyis nem az ő személyes hite!), a történetet így Ijl: "... Ekkor Gangieri [Gylfi] nagy robaj t hallott maga körül. Körülnézett, és I il m, hogy kint áll egy csupasz mezőn. Se csarnokot nem látott már, sem I II. Fogta hát magát, visszament országába, és beszámolt mindarról, amit t lIou és látott." (Ez értelmezhető úgy is, hogy Snorri azonosította magát GylIIVI!.) - A második, A költészetről szóló rész (amint arról már szó volt), a mitoI ,ll metaforák feloldása, annyiban hasonlít az első részhez, hogy itt is egy I \( n, egy .!Egir nevű ember kérdezősködik Bragitól, a költészet istenétől It f ntosabb (az aranyat, a költészet mézsörét, a csatákat, párviadalokat... II ~6) metaforák keletkezésének történeteiről. (Ebből a részből viszont már l!til ytuk a tételesen felsorolt, rövid, egy-két szavas értelmezéseket, mert ezek
I I nséget halmozza el módszeres kérdéseivel, és
52 )
PRÓZA - EDDA
inkább csak a szaktudósok érdeklődésére tarthatnak számot) - (Ebből fordított le Arany János 4 fejezetet 1863-ban_) Nem hagyhatjuk azonban említetlenül Snorri másik, hatalmas főművét, a Heimskringla (Földkerekség) című történetírói munkát (1225 -1232) _Ezt is legalább 12 nyelvre lefordították (kb _ 60 kiadásban), 25 kritikai kiadása jelent meg, és bibliográfiája több mint 800 tételből álL Tárgya a norvégiai királyok története, az ősidőktől 1177-ig. Forrásai: nyolc addig már megírt, izlandi történeti munka és több száz szkald-strófa a 9-11. századbóL Ebben a művében Snorri, a nagy tapasztalatú, művelt és kiváló emberismerő közéleti személyiség, mind íróként, mind történészként remekeL Stílusa rugalmas an követi az eseményeket, nyugalmas vagy sietős , olykor egy-egy kibomló szálat kurta szólással vág eL Kiemelendő finom és találékony jelenetező technikája, ami ugyan a fikció határát súrolja, de épp ezzel emelkedik felül kora történetírásának nehézkességén, mondhatni, román stílű masszivitásán. - Benne a Prológust követő Ynglingek története (Ynglinga saga) című fejezet gazdag, hiedelemtörténeti részleteivel a skandináv mitológia szövegforrásait is bővíti az Yngvi-Frey svéd őskirály istentől való eredeztetésben.
PRÓZA-EDDA SNORRI STURlUSON MŰVE
PROLÓGUS , II Iben teremtette a mindenható Isten az eget és Földet, majd a bennük lévő
I I k t, végül pedig két embert, Ádámot és Évát, kiktől az emberek nemzetzármazik, amely nemzetség azután megsokasodott és benépesítette az 'I. f·öldet. Az idők múlásával azonban az emberi faj egyenetlenné vált, néI k jók és igazhitűek maradtak, többen viszont a világ örömeit keresvén ."mlbe vették Isten parancsolatait. Ezért Isten vízözönt bocsátott a világra, 1111 II minden teremtmény megfulladt, kivéve a Noé bárkáj án lévőket. A víz, nl nyolc ember élte túl, tőlük származnak a további nemzetségek, és mint 1111 k lőtte történt, benépesült újra a Föld, de az emberek zömét inkább von111\ gazdagság és a dicsőség, semmint az Isten iránti engedelmesség, olylill Ira, hogy Isten nevét már ki sem ejtették. Ki tudhatott volna szólni fiainak I n sodálatos cselekedeteiről? Már el is feledték Isten nevét, és nem akadt Ilk világon, aki számot tudott volna adni TeremtőjérőL Ennek dacára, Isten 'I. (tette őket a Föld áldásaiban, gazdagságban és jólétben, hogya világban t hllU ket leljék. Még bölcsességet is adott nekik, hogy megértsék a földi dolkH, és minden részüket, melyeket a levegőben és a földön látnak. El is gonI lk dtak és el is csodálkoztak az emberek, hogy a föld dolgai, az állatok és III Ida rak, melyek annyira különbözőek, némely részeikben mégis hasonla" k gymáshoz. Az egyik ilyen földi dolog az volt, hogy ha egy magas hegy I n lefelé ástak, víz szökött fel, de nem kellett mélyebbre ásniuk egy mély 'I en sem, hogy vizet fakasszanak. És ugyanígy az állatoknál és a madarakI ,mindkettő egyformán vérzett, akár a fejénél, akár a lábánál sebezték meg. ld másik sajátossága pedig az, hogy minden évben növények és virágok I mnek rajta, de még abban az évben el is hervadnak és lehullnak. Ahogyan , I II toknak és madaraknak nő a szőre és megtollasodnak, de évente ezeket I
'I
54)
PRÓ Z A · EoDA
elhullajtják. Harmadik sajátossága a Földnek: ha felássák, növény mindig a feJ. színén nő . A sziklákra és a kövekre mindig úgy gondoltak, mint az élőlények fogaira és csont jaira, ebből arra következtettek, hogy valamilyen sajátos módon a Föld is él, bár tudták, hogy éveire nézve roppant öreg, de azért nagy hatalmú . Minden élő belőle születik, ha meg meghal, visszatér beléje. Ezért azután ne. vet is adtak neki, és nemzetségeik sorát őrá vezették vissza. Idős rokonaiktól pedig megtud tá k, hogy ha több száz évre visszaszámolnak is, a Föld és a Nap és az égitestek ugyanazok maradtak, csak épp az utóbbiak pályája különbözött, egyiküké hosszabb volt, másikuké rövidebb. Ebből azt szűrték le, hogy az égi. testeket pályájukon valamely hatalmas és tekintélyes lénynek az akarata kor. mányozza; valamint, hogy ha ő irányítja a bolygókat, neki már az égitestek előtt léteznie kellett, és hogy az égitesteken kívül neki kell szabályoznia a Nap fényét, a felhők csapadékát és a Föld termését is, mely az előbbiektől függ, d még az ég fúvó szeleit és a tengeri viharokat is. Nem tudták ugyan, hol terül el ennek a lénynek az országa, viszont hittek benne, hogy ő kormányozza a Föld, az égbolt, az égitestek, a tenger és az időjárás minden dolgát. Ezért azután, hogy beszélni tudjanak róluk és emlékezetükbe tudják azokat idézni, nevet adtak mindezen dolgoknak maguk közt. Ez a hitük azonban utóbb többfél formát öltött, ahogy egyes népek és nyelveik elkülönültek egymástól.
2. [l Öregségében Noé felosztotta a világot fiai között. A nyugati részt Kámnak, az északit Jafetnek, a délit pedig Szemnek engedte át. Azokban az időkben, mikor ezeknek a férfiaknak a fiai éltek, egyre nőtt a vágyakozás a gazdagság és a dicsőség iránt, de el is sajátítottak addig soha nem ismert jártasságot, úgy hogy ki-ki amiben vállalkozott, a többiek fölé emelkedhetett. Efölötti elbizakodottságukban már odáig jutottak, hogy Kám leszármazottjai, az afrikaiak feldúlták a Földnek azt a részét, ahol rokonuknak, Szemnek lemenői laktak. Sőt miután legyőzték őket, úgy gondolták, nem érik be a világgal, hanem egy Szineárnak nevezett mezőségen elkezdtek építeni egy tornyot téglákból és kövekből, azzal a céllal, hogya torony az égig érjen. Ám amikor már előrehaladtak a munkával, és a torony jócskán felmagasodott, és nagy kedvvel építették volna tovább, Isten letekintett rájuk, és látta, hogy önteltségük nem ismer határt, ezért úgy érezte, valami módon le kell sújtania rájuk. A mindenható Isten azonban, noha egy szempillantás alatt lerombolhatta volna a tornyot, és porrá zúzhatta volna l A szögletes zárójelbe tett részek egy másik fontos kódexb61. a Codex Wormianusból valók.
PROLÓGUS
(55
1111 t, Ő inkább azt szerette volna, hogy felismerjék a maguk kicsinységét, t I t ögy hiúsította meg vállalkozásukat, hogya torony építői hirtelenül nem th tt k meg egymás beszédét. Az egyik ember nem tudta, mit parancsol a máI I I bontotta, amit a másik fel akart rakni, végül egymással is meghasonlottak, I I dták tervüket a torony építésére. A vezetőjüket Zoroaszternek hívták, ő az, zUletésekor egyszerre sírt és nevetett. Építőmestereinek száma pedig hetIlk ttő volt, és ugyanennyi nyelv terjedt el azután a világban, miután a harcolIk Josztották maguk közt a földeket, és az emberek száma megszaporodott. I yiln zen a helyen állott egy roppant mód híres vár, amelyet az előbbi toronyt I n veztek el Babilonnak. A nyelvzavar bekövetkeztével megnőtt az embe" és a dolgokra vonatkozó nevek száma, magát Zoroasztert is több néven 1111 II k, és bár maga is tudta, hogy az építményt áthatja az elbizakodottság, "" I elmerült a világi dicsőségben, és többféle asszíriai nép királyává válaszI tlJ magát. Általa tévelyedtek az emberek a bálványimádásba, és amikor áldoM t t mutattak be neki, akkor Baálnak nevezték, amit ma Belnek mondunk, de yolt több más neve is. És amilyen mértékben elszaporodtak a nevek, olyan mérI kb n csappant meg az igazság, és az első eltévelyedéstől kezdve mindenki m ga példakép ét követte, és áldozott állatnak vagy madárnak, az égboltnak, I. itesteknek vagy más egyéb halandó dolognak, mígnem ez az eltévelyedés hl hálózta az egész világot. Az igazság pedig addigra oly mértékben megcsapIlIInt, hogy már senki nem tudott semmit teremtőjéről, kivéve a héberül beszélő 11\ ereket, akik hajdan a torony építői voltak. Nem csökkentek viszont velük 1.0 letett testi képességeik], csak épp ők mindent csupán földi ésszel fogtak fel, 'I. lIemi bölcsesség ugyanis nem adatott nekik. Ezért ők azt hitték, hogy minII II csupán anyagi eredetű. Avilágot három részre osztották. A délről nyugatra, a Földközi-tengerig elte11116 részt nevezték Afrikának. Ennek déli területeit nagy hőséggel égeti a Nap. Amásik részt, nyugattól az északi tengerekig, Európának vagy Eneának hívják. , zaki területein olyan hideg van, hogy ott fű sem nő és senki nem bír élni. Az zaktól keletre eső részen terül el Ázsia. A világnak ebben a részében található minden szépség és tündöklés, földje buján terem, és arannyal meg drágaköV kkel teli. Itt van a világ közepe, és ahogyan a földje szebb és termékenyebb volt IIIlnden más helyekhez képest, az ott élő emberek is minden képességeikben i Idottabbak voltak, bölcsesség és erő, szépség és mindennemű jártasság tekint tében.
56)
PRÓZA·EDDA
3. Nem messze a világ közepétől, ott, amit ma Törökhonnak nevezünk, épült fel az a legpompásabb ház és lakóhely, amelyet Trójának hívnak. Más lakóhelyekhez képest sokkal nagyobbra építették, és sokkal nagyobb leleményességgel, a rendelkezésre álló eszközök bőségének jóvoltából. Tizenkét királyság volt itt található, fölöttük egy fő királlyal, és minden király több országon is uralkodott. Trójában tizenkét főbb nyelven beszéltek az emberek. A tizenkét király pedig összes emberi tulajdonságában felülmúlt minden más embert, aki valaha előt tük élt volt [Az összes tudós egységesen tanúsítja, hogy az északi világrész uralkodói Trójának istenített királyaira vezetik vissza nemzetségüket, így például Priamoszt tartják Öóin ősének, amiben semmi furcsa nincs, minthogy Priamo sz Szaturnusz leszármazottja volt, aki utóbbit az északi világrész sokáig istenként tisztelt Szaturnusz a Görög-tenger Kréta nevű szigetén nőtt fel, és nagyobb, erő sebb és szebb volt mindenki másnál, de bölcsességével és más, veleszületett képességeivel is felülmúlta az összes embert. Megvalósított több addig ismeretlen mesteri találmányt, és hódolt a fekete művészetnek mondott foglalatosságnak is, vagyis a jövőbe látott Föllelte a földben azt az ércet, amelyből aranyat tudott olvasztani. Efféle dolgokkal azután hamarosan nagy hatalomra tett szert Előre látta az év folyását, és tudott sok más titkot is. Ilyen és egyéb okokból is a sziget fejedelmévé tették. És alig kormányzott kicsiny ideig, bőséggel teli gazdag év köszöntött az országra, annyi aranyuk volt, hogyaranypénzen kívül másfélével nem is fizettek. Miközben más országokat ínség sújtott, az őszigetüket soha, ott a nép hozzájutott mindenhez, amire csak szüksége volt Végül mindezért és egyéb láthatatlan képességeiért kezdték őt Istennek hinni, ami további eltévelyedéseknek adott teret Kréta lakói és a makedonok között, ahogyan az hajdan az asszírok és a kaldeusok között is történt Zoroaszterrel kapcsolatban. Amikor pedig Szaturnusz észrevette, mennyi sok ember szereti őt, maga is Istennek hívatta magát, égi és földi dolgok irányítójának. Egyszer elhajózott Göröghonba, mert vágyat érzett az egyik király lánya iránt Úgy környékezte meg, hogy amikor a lány egy nap kint járt a szabadban szolgálólányaival, bika képét öltötte magára, és lesben várt rá az erdő szélén. Szépségesnek látszott, minden szőrszála aranyként csillogott Ahogya királylány megpillantotta őt, és megsimogatta az álla alatti szőröket , hirtelen ledobta magáról bika külsejét, ölébe kapta a lányt, fölvitte hajójára, és hazavitorlázott vele Krétára. Mikor erről a felesége, Juno tudomást szerzett, üszőborjúvá változtatta a lányt, száműzte őt a Folyóközbe, és egyik szolgája, Argulus őrizetére bízta.
PROLÓGUS (
57
t ndőbe telt, amíg Szaturnusznak sikerült a lányt visszahozatnia. De cselt még több más hasonló, olykor nevezetesebb dolgot is. Volt három fia, lit r, Neptunus és Plutus. Ők mindhárman élenjáró személyiségek voltak, k ppen Juppiter. Nagy harcos volt, meghódított több királyságot, hasonló I égekkel bírt, mint az apja, különféle állatok külsejét tudta magára ölteni, III don sokkal többet elért, mint bárki közönséges ember. Ezért és sok minIIll1ásért a népek nagy tisztelettel övezték. Minden gonosz szellem pedig félt I I Juppiter tehát azonos volt I=>órral. . turnusz hetvenkét várat emeltetett Kréta szigetén, és amikor már úgy látta, hit y befejezte országa építését, magát Istennek tartva felosztotta azt fiai között, 1IIIIIternek jutott a Menny, Neptunusnak a Föld, Plutusnak az Alvilág. Az Ic I inak részét azonban nem tartotta annyira vonzónak, ezért Plutusnak I IIdékozta még Kerberoszt, a kutyáj át is, hogy legyen, aki őrködik az AlvilágII , A görögök elmondása szerint, ezt a Kerberoszt Héraklész hozta vissza az lvII gból a földre. Juppiter viszont, hiába kapta meg a Mennyet, nem keveI br vágyott, mint hogya Föld is őalá tartozzon, ezért támadást indított apja t It dalma ellen, és az elbeszélések szerint, elfogatta apját és megfosztotta férr ágától. Nagy haditette után ő is Istennek hívatta magát A makedonok úgy tIIdJ k, hogy Juppiter apja férfiasságát a tengerbe dobatta, és hosszú ideig tarIIIIl magát az a hit, hogy abból egy nő teremtődött, akit ők Venusnak neveztek, lI1int a szerelem istennőjét, őt is az istenek közé sorolták, mert hittek benne, ho y képes szerelemre hangolni férfiak és nők szívét Miután Szaturnuszt fia, Juppiter kiherélte, Kréta keleti part járól áttelepült Ih Iiába. Akkoriban ott olyan emberek éltek, akik nem munkával keresték keII rüket, hanem a mezők és fák termésével táplálkoztak, és hegyi vagy földi Ur gekben laktak. Szaturnusz mihelyt odaért közéjük, nevet változtatott, és NJ rdnek hívatta magát, hogy fia, Juppiter nehezebben akadjon a nyomára. Elő'I.. r is megtanította az embereket szántani, majd szőlőket telepíttetett A vidék 1.11 ja esőáztatta és termékeny volt, hamarosan bő termést adott A nép azután I delmévé választotta, így került uralma alá ez a jó körülmények közt élő orZ g, ahol utóbb még több várat is építtetett Fiának, Juppiternek sok fia volt, akiktől egész nemzetségek származtak: az ő f II volt Dardanus, Herikon, Tros, Ilus és Laomedon, Priamosz főkirály apja. Pri• mosznak is több fia volt, egyikük Hektor, termete és testi ereje révén a lovagi I nd férfias tornáinak világszerte leghíresebb tagja. Írva vagyon, hogy mikor a rögök, az egész északi és keleti világ haderőivel együtt a trójaiak ellen harltak, ezeket soha le nem győzték volna, ha a görögök nem hívták volna segít-
58)
P ROLÓGUS (
PRÓ Z A · EoOA
ségül isteneiket, és azt is mondják, semelyemberi hatalom nem vett volna erőt rajtuk, ha nem épp saját embereik árulják el őket, ahogyan utóbb történt Az ~ dicső emlékezetük jóvoltából vették fel magukra későbbi korok férfiai az ő hl res neveiket, kiváltképp a rómaiak, akik a trójai háború után több tekintetben is a legnevezetesebbekké váltak Mondják, hogy miután Róma teljesen felépült , a rómaiak erkölcsüket és törvényeiket legesleginkább Trója-beli őseikéihez igazították És a rómaiak akkora erővel bírtak, hogy amikor, sok idővel később, Róma fejedelme, Pompeius a keleti világrészben csatázott, Óöin elmenekült Ázsiából ide, az északi világrészbe, és új nevet adott magának és embereinek. Elmondta, hogy Priamoszt Óöinnak hívták, a királynét pedig Friggnek, és hogy őróla nevezték el országukat, Frigiát, ahol a vár is állott Mármost nem tudni, Óöin ezt csak öndicséretből mondta-e, vagy mindez a nyelvváltás következménye, sok tudós férfi mindenesetre igaznak vélte a történetet, és hosszú időn keresztül minden híres nemzetségfő ezekhez a példákhoz tartotta magát.] Trója egyik királyát Munonnak vagy Mennonnak hívták, az ő felesége volt Tróan, Priamosz főkirály lánya. Volt nekik egy fiuk, Trór, akit ma pórnak nevezünk Ő Thrákiában nevelkedett egy Loricus nevű hercegnél. Már tízéves korában megkapta apja fegyvereit Más emberek körében alakjának szépség olyannak tetszett, mint a tölgyfakeretbe foglalt elefántcsonté, haja meg, mint az arany. Tizenkét évesen már ereje teljében pompázott, tíz medve bundáját képes volt egyszerre fölemelni. Utóbb megölte nevelőapját, Loricus herceget és annak Lora vagy Glora nevű feleségét, és uralma alá vonta Thrákiát, amelyet mi prúöheimnek mondunk Majd megfordult mindenfelé a világban, megismerte az összes világrészt, és egy szál magában legyőzte az összes berszerkert, az összes óriást, majd még az egyik legnagyobb kígyót és más vadállatot is. Az északi világrészben azután találkozott egy Szibilla nevű jósnővel, akit nálunk Sifnek hívnak, és elvette feleségül. Sif származásáról nem tud senki. Ő volt a legszebb az asszonyok között, haja meg, mint az arany. A fiukat Lóriöinek hívták, és mindenben apjára hasonlított Ennek fia volt Einriöi, ezé meg Ölő-pór, ezé Móöa, ezé Magi, ezé Seskef, ezé Beövig, ezé Athra, akit ma Annannak mondunk, ennek fia Íturmann, ezé Heremóö, ezé Skjaldun, akit ma Skjöldnek nevezünk, ezé Biaf, akit ma Bjárnak mondunk, ennek fia lat, ezé Guöólf, ezé Finn, ezé Friallaf, a mai Friöleif. Ennek fia volt azután Voden, akit ma Óöinnak hívunk Mind bölcsességére, mind minden tetteire nézve kiváló férfi volt Feleségének Frigida volt a neve, ma őt mi Friggnek mondjuk
59
jövőbe
látott, ahogyan a felesége is, és előre tudta, hogy az ő neve emnnmarad és tisztelni fogja minden királya világ északi részén. Ennek I I J határozta el, hogy útra kel Törökhonból, nagy kísérettel, ifjakkal és örekk l, férfiakkal és nőkkel, és tömérdek drága holmit vitt magával. És ahogy IIlIulta k át országokon keresztül, nem győzték őket magasztalni a népek, " I th ogy inkább isteneknek, mint embereknek tetszettek Útjukon meg sem álIH Itak előbb, csak amikor északon abba az országba értek, amelyet ma Szászrllll ln k hívunk. Itt Óöin hosszú ideig tanyázott, és nagy birtokokat szerzett maI illik. Majd kirendelte birtokai védelmére három fiát Egyiküket Vegdegnek I Ivt k, aki utóbb nagyhatalmú király lett, és Kelet-Szászföldön uralkodott Az ő ri. n k Viturgils volt a neve, az ő fiai voltak Vitta, Heingess apja, valamint Sigar, V bdeg apja, akit ma Svipdagnak mondunk Óöin másik fiát Beldegnek nevezI k, de őt ma Baldurnek hívjuk Övé lett az az ország, amelynek ma Vesztfália 1\ ve. Az ő fia volt Brand, annak fia meg Frjóöigar, mai nevén Fróöi, annak fia II vin, annak fia Uvig, annak fia Gevis, akit ma Gavir néven ismerünk. Óöin h.ll'lnadik fiát Siginek hívták, az ő fia volt Rerir, és az ő utódaik uralkodtak azon Idön, amelyet ma Frankföldnek mondunk, és tőlük származik a Völsungok 1\ mzetsége is, akik több nevezetes nemzetség ősei.
I ln utóbb ismét útra kelt észak felé, és eljutott arra a földre, amelyet ők a Nagyl k országának mondtak Itt azután minden birtokot megszerzett, amit csak Ilk, rt, és az ország fejévé megtette Skjöld nevű fiát, akinek azután Friöleif volt .1 I . Tőlük származik a Skjöldung nemzetség, Dánia királyainak sora. Ezt az or'/, got, amelyet hajdan a Nagygótok országának hívtak, ma Jütföldnek nevezik. 'zek után Óöin még tovább vonult északnak, abba az országba, amelyet ma • v dföldnek hívunk Ott akkor aGylfi nevű király uralkodott, és amikor tudomást szerzett az ázsiaiak2 - ahogyan az ászokat hívták - érkezéséről, elébük III nt, és felajánlotta Óöinnak, hogy olyan hatalommal bírhat országában, amiI nnel csak akar. És jöttüket akkora szerencse kísérte, hogy bárhol tartózkodt.lk országaikban, bő termés és békesség köszöntött a népre, és ezt mindenki II kik tulajdonította. A hatalomban lévők pedig úgy látták, hogy Óöinék mind zépségben, mind bölcsességben túltesznek másokon. Óöinnak nagyon megl tszett a környező táj , és ki is szemlélte helyét épülő várának, ezt a helyet ma ázsiaiak: népetimológiai rokonítás az ász istenek (Ás) és Ázs ia (Asia) neve között.
60)
P RÓ Z A- EDDA
GYLF I KÁ PRÁZAT A
Sigtúnirnak hívják. Majd trójai szokás szerint beiktatta a vár vezetőit, tizenkét főembert, hogy betartassák az ország törvényeit, ugyanazon jogok alapján, amelyeket török hagyományok szerint Trójában is alkalmaztak. Végül még északabbra vonult, mígnem kijutott ahhoz a tengerhez, amely tudomásuk szerint az egész Földet körbevonja, és ott uralkodóvá tette fiát azon ország fölött, amelynek ma Norvégföld a neve_ Ezt a fiát SéEmingnek hívták, és a norvég királyok őrá vezetik vissza nemzetségüket, de a jarlok és más rangos emberek is, ahogyan ez a Háleygek nemzetségsora című versben áll. De ott élt Óoinnal Yngvi nevű fia is, aki utóbb, apja után, Svédföld királya lett, őtőle származik az Ynglingek nemzetsége. Az ászok országaikon belül házasodtak, némelyiküknek még a fiai is, és nemzetségük Szászföldön át az egész északi világrészben annyira szétterjedt, hogy mindezekben az országokban az ázsiaiak nyelvén beszéltek. És az emberek úgy tudják, hogy őseiknek írásba rótt nevei is azon a nyelven örökítődtek meg, amelyet az ászok hoztak magukkal az északi világrészbe, Norvégföldre, Dániába és Szászhonba. Viszont az Angliában található ország- és helynevek, amennyire tudni lehet, egy ettől különböző nyelvből erednek.
GYLFI KÁ PRÁZATA
1. Gylfi szép birtokát Gefjun általvonta, ökrök párájában, bővítve Dániát; négy igás fejéből nyolc szemcsillag fénylett, hogy helyére tegyék a tarlós nagy szigetet.
If király bölcs ember volt, és értett mindenféle varázslathoz. Sokat gondolkoIItt rtj ta, hogy az ászok nemzetsége mily roppant mód okos, hisz minden az Ő I
3 Fókaföld: népetimológiailag az izlandi selur 'fóka', Selundnek nevezve. A mai dán Sj
r tuk szerint történik. Azon jártatta fejét, vajon ez a lényükből következik-e,
y I teneik hatalmából, akiknek áldozni szoktak. Egyszer aztán útra kelt, és elI It Asgaroba, de hogy föl ne ismerjék, öregembernek álcázta magát. Az ászok
azonban nem járt túl, ők látnoki képességgel is bírtak, már jó előre tudtak ,kl Z séről, és káprázatot bocsátottak rá. Rögtön, ahogy belépett a várba, olyan h. Illmas csarnokban találta magát, hogy belátni is alig tudta. A csarnok meny" 1'1. te aranypajzsokkal volt kizsindelyezve. Ahogyan a Hvinbe valósi lJjóOólf I Ir'lnt a Valhöll mennyezetét is pajzsokkal bélelték ki: I.
1.
Volt egyszer egy király, Gylfi. Azon a földön uralkodott, amelyet ma Svédországnak hívnak. Azt beszélik róla, hogy egyszer egy arra járó asszonynak szórakoztató történetei fejében odaajándékozott országából egy akkora szántásnyi földet, amekkorát négy ökör egy nappal és egy éjszaka föl bír szántani. A nő azonban, akit Gefjunnak hívtak, az ászok nemzetségéhez tartozott, és odahívta Óriáshonból négy fiát, kiket egy óriással nemzett, majd négy ökör képében befogta őket az eke elé. Az pedig oly mélyen és oly erővel hasított a talaj ba, hogy feltépte belőle, amit kiszántottak. Az ökrök pedig elvonszolták a földet nyugat felé egy tengerszorosig. Ott Gefjun lerakta a földdarabot, majd elnevezte Fókaföldnek. 3 Ahonnan pedig a földet kiszántották, egy tó keletkezett, amelyet svéd földön Lögurnek 4 hívnak. Ahol a Lögurben öböl van, a Fókaföldön földnyelv. Ahogy Öreg Bragi, a költő mondja:
(61
r)
2. Látták a férfiak Valhöll pajzs-zsindelyét, hogy hátul fölcsillan , hullott a kő rájuk.
A sarnok ajtajánál megpillantott Gylfi egy embert, aki tőröket dobálva játdott, egyszerre hét pörgött a levegőben . Ez először is megkérdezte, hogy hivják. Gylfi azt felelte, hogy Gangleri S a neve, utat tévesztett, éji szállást keres, megkérdezte, kié ez a csarnok. A királyuké, felelte az ember... ... de majd odakísérlek hozzá. Megkérdezheted magad is, mi a neve. elindult befelé a csarnokba, Gylfi meg utána, és a kapu bezárult mögött lk. Odabent több helyiséget látott meg, és több férfit is, egyesek játszottak, III ok iszogattak, néhányan meg fegyveresen vívtak egymással. Körbenézett, lur sállta a látottakat. Majd ezt mondta: 6 I
I
ti ngleri: Gylfi álneve, jelentése 'aki elfáradt a járástól'. Ldda-versek: A Nagyságos szava (Hávamál) , 3. (1.) strófa.
62)
P RÓZ A - E DDA
G V LFI K Á PR ÁZ A T A
3. Mielőtt belépsz bármely kapun, tartsd jól szemmel, tartsd jól észben, nem tudhatod, nem lappang-e ellenséged odabent.
Három trónszéket látott maga előtt, egymás fölé magasodva, mindegyikben ült egy férfi. Megkérdezte ekkor Gylfi, hogy hívják ezeket a nemzetségfőket. Az, aki odavezette őt, azt felelte, hogy aki a legalsó trónon ül, az a király, és a neve Nagyságos. Aki fölötte ül, az az Éppoly-Nagyságos, a legföntebb ülőnek pedig Harmadik a neve. Nagyságos ekkor megkérdezte a frissen érkezőtől, mi járatban volna, de rögtön hozzátette, hogy étel-ital neki is kijár, mint mindenkinek a Nagyságos Csarnokában. Gylfi azt felelte, hogy mindenekelőtt tudni szeretné, vajon akad-e itt bent valaki bölcs ember. Nagyságos azt mondta erre, hogy ép bőrrel innen csak akkor szabadul, ha bölcsebbnek bizonyul... 4. "állj elő, és kérdezz, aki felel, ülhet."
(63
nagyobb műve mégis, hogy ő alkotta meg az embert, és lelket lehelt belé, ha el nem pusztul, még ha teste porrá válik vagyelhamvad is. És az igaz k majd ővele együtt fognak élni a Gimlé vagy Vingólf nevű helyen, míg 11 11 szak a Helbe, onnan pedig kilencedik lenti világba, a Niflhelbe jutnak. • mi volt vele, mielőtt az eget és a földet teremtették volna? - kérdezte Gankkoriban a déróriások közt élt - felelte Nagyságos.
" mi volt a kezdetekkor, hogyan történt minden, és mi volt Z volt, ami A jósnő szavában 7 áll - felelte Nagyságos:
előtte?
5. Múltunk múltjában, mikor semmi nem volt, se homok, se tenger, nem vert hűvös hullám, föld nem terült el, fölötte ég sem, káprázó űr fújt, fű sem fakadt.
3.
Gangieri ekkor föltette az első kérdést: - Ki a legfőbb avagy legrégibb az istenek közül? - Ma úgy mondjuk, hogya Mindenek Atyja - felelt a Nagyságos -, az ősi Ásgaroban viszont még tizenkét más neve is volt. Első a Mindenek Atyja, második Úr vagy Uraság, harmadik Ütő vagy Verő, negyedik Lökő vagy Taszító, ötödik Mindentudó, hatodik Óhajtó, hetedik Ordító, nyolcadik Festett pajzsú, kilencedik Viharcsitító, tizedik Gyorsmozgású, tizenegyedik Szélisten, tizenkettedik Tengeristen vagy Tengerek Ura. - Hol van ez az isten - kérdezte ekkor Gangieri -, mekkora a hatalma, és micsoda nagy tetteket vitt végbe? - Élt ő minden korokban - válaszolt Nagyságos -, uralkodott minden országában, és minden dolgokban, kicsinyben-nagyban ő kormányoz. Éppoly-Nagyságos pedig folytatta: - Ő teremtette az eget és a földet és levegőt, és mindent, ami bennük található. Harmadik pedig ezt mondta:
'4 poly-Nagyságos így folytatta: ok-sok idővel a föld teremtése előtt már létezett Niflheim, és annak közeII gy forrás, Hvergelmir. Folyók erednek abból, név szerint: Hűvös, Csatázó, I Il svizű , Vaderős, Veszedelmes, Viharos, Elnyelő, Farkaskölyök, Széles medrű, V III mos, és a Bömbölő nevű, amelyik legközelebb esik Hel mezsgyéjéhez. III rmadik pedig hozzátette: e mindenek előtt létezett a déli világrész, Múspel. Ez a világ ragyogó és Icuró, lángol és éget, és veszélyes a nem odavalósi idegenek számára. Ennek y H ben találni Surtöt, aki a határt védelmezi, lángoló kardpengével, és a világ kor innen zúdul ki hadakozni, legyőzi az összes isteneket, és lángja fölti a világot. Ahogy A jósnő szava mondja: 8
I.tlda-versek: A j ósnó szava (Völuspá), 3. strófa. l,tlda-versek: A jósnó szava, 52. strófa.
64)
P RÓZA - EDDA
G VLFI K Á PR ÁZ ATA
6_ Támad Surt délről
(65
a varázslók főképp
tűzpusztítással,
Feketefejűtől,
nagy harcisteneknek Nap csillog kardján, omlanak le sziklák, óriásaikkal, hősök hullnak Helbe, hasad szét az égbolt.
és minden óriás 'Ímir ivadéka_
ahogyan Óöin kérdésére: II 8 ____ hogyan lett Aurgelmir, az ősóriás, az
5.
első,
te okos óriás?
- Mi volt, miel6tt az emberek nemzetségei létrejöttek volna? - kérdezte GanglerL - Mikor az el6bbi folyók, melyeknek közös neve Élivogar, már elég messz hömpölyögtek forrásuktól- felelte Nagyságos - , és a bennük lév6 mérgek, mini kohóban a salak, iszapként lerakódtak és jéggé váltak, a jég lassan megrekedt, nem folyt tovább, a méreg párája a jég felszínére szivárgott, és ott hóharmattá fagyott. Ez a deres hó harmat azután mindegyre vastagodva kezdte kitölteni a Káprázó űrt. - És a Káprázó űrnek az északra néz6 oldala megtelt a jég és dér nyomasztó nehezével és párák záporával- folytatta Éppoly-Nagyságos _- Viszont az Űrnek déli oldalát fölmelegített ék a déli világrészb61, MúspelMI kiröppen6 szikrák é parazsak - A Niflheim fel6li oldal zord hideget sugárzott, Múspel fel61 pedig fényes meleg áradt - tette hozzá Harmadik - Ettől a Káprázó űrben szél nem fútta, lágy levegő ült. Ahol pedig a dér és a fúvó meleg összetalálkozott, a jég vízként lecseppent, a forróság erejét61 a lehulló cseppek életre serkentek, és létrejött egy ember-formájú lény, melyet azután Ymirnek neveztek el, bár a déróriások inkább Aurgelmirnek hívták Őtőle származik a déróriások nemzetsége, ahogyan az a Hyndla-énekben 9 áll:
7. A völvák JO
egytől-egyig
Viöólftól származnak, a vajákosok meg Vilmeiöitől,
9 Edda-versek: Hyndla-ének, 33. strófa . (Az eredetiben az ének régebben használatos neve, A rövid Völuspá áll) . 10 Völva: a jósn6
V1rt rúönir óriás felel: Élivogarból méregcseppek csöppentek alá, és óriássá sűrűsödtek Az ő fajtájából, fakad nemzetségünk, ettől vagyunk mi vad-morcosok_
gyan származtak t6le azután további nemzetségek? - kérdezte GanglerL • vajon erednek-e t6le mások is? És te vajon istennek tekinted-e 6t, akir()l l' l szóltál? I tennek egyáltalán nem véljük - felelte Nagyságos_ - Gonosz volt 6, akárcsak I l.á rmazottjai, akiket déróriásoknak hívunk Úgy tartják, hogy amikor aludt, 1 Izzadt a hóna alja, és ekkor a bal hónaljából kinőtt egy férfi és egy n6, majd ylk lábát a másikhoz dörgölve fiat nemzett magának Innen erednek a dér,lok nemzetségeL Az 6s déróriást pedig Ymirnek hívjuk_
Hol élt Ymir? - kérdezte GanglerL - És mi tartotta életben? • Azok után, ahogya dér már olvadva csöpögött, létrejött bel6le egy tehén, tn lynek Auöhumla a neve_ T6gyéMI négy tej folyó ömlött, ezzel táplálta Ymirt. - ts mi táplálta a tehenet? - kérdezte GanglerL - A sós ízű jeges sziklákat nyalogatta - felelte Nagyságos_ - Első nap, ahogy Ily logatta, estére egy ember hajzata tűnt el6 a k6Ml, második nap az ember f J • harmadnapra pedig az egész ember- Őt Búrinak hívták, termetes és er6s II I"\dda-versek: VafPrú.önir-ének. 30-31. strófa.
66)
PRÓ Z A- EDDA
GYLFI KÁPRÁZATA
volt, és a külseje szép. Búri utóbb nemzett egy fiút, akinek Bur lett a neve. Bur pedig egybekelt egy nővel, Bolporn óriás lányával, Bestlával, és három fiuk szU· letett: az első Óoin, a második Vili és a harmadik, Vé. És hitem szerint, Óoin é két fivére igazgatják az eget és a földet. Mi úgy tudjuk, senkinek nincs nála dio csőbb és jobb neve, és leghelyesebb, ha te is így hívod.
bő l
szakadatlanul kiröppenő szikrákat és tűznyalábokat, és felrakták ,II Káprázó űr egének közepére, lejjebb is, följebb is, hogy bevilágítsák II a Földet, és megszabták helyüket, némelyiknek az egyhelyben maraI~, másoknak meg, hogy pályájukon körbejárjanak. 6si tapasztalat szerint, II I fogva lehetett számolni a napokat meg az éveket, ahogy A jósnő szava II1rlrlj :13
7.
- És vajon hogyan voltak meg egymással? - kérdezte Gangieri. - Melyikük bio zonyult erősebbnek? - Bur fiai megölték 'imirt, az óriás t - válaszolt Nagyságos. - És belőle, ahogy meghalt, oly rengeteg vér ömlött, hogy abba a déróriások egész nemzetsége be· lefúlt, egyet kivéve, akinek a magáéival együtt úgy sikerült megmenekülnie, hogy feleségével együtt egy bárkába szállt, és életben maradt. 6t Bergelmirnek nevezték az óriások, tőle ered a déróriások nemzetsége. Ahogy a versben is áll: 12 9. Számtalan sok évvel Bergelmir születése után, mikor föld nem volt még, s Ő, létét mentendő, ladikba szállt, elsőnek rá emlékszem.
8. - Ha már isteneknek hiszed őket, ezek után mit vittek végbe Bur fiai? - kérdezte Gangieri. - Nem csekély dolgokat - felelte Nagyságos. - Fogták 'imirt, odahurcolták a Káprázó űr kellős közepébe, és testéből megteremtették a Földet, véréből pedig a tengert és az édesvizeket. Húsából lett a föld, csontjából a hegyek, amint a sziklákat és kavicsokat tépő- és őrlőfogaiból, valamint törött csontjaiból formálták. - Abból a vérből- folytatta Éppoly-Nagyságos -, amely sebéből áradt, teremtették a Földet körülölelő és gyűrűként összefogó tengert. A legtöbb ember lehetetlennek hitte, hogy azon át lehessen kelni. - Fogták azután a koponyáját - tette hozzá Harmadik -, abból formálták ki az égboltot, majd felállították a föld négy sarkára, és mindegyikhez odarendeltek egy-egy törp ét: Keletet, Nyugatot, Északot és Délt. Ezek után befogdosták a 12 Edda-versek: VafPrúönir-ének, 35. strófa.
(67
lD. Nem tudta még a Nap, háza hol lesz, a Hold nem tudta, hatalma mennyi, csillagok nem tudták, csamokuk hol áll.
állapotában volt a Föld, mielőtt az előbbiek megestek volna. N.I yon fontos dolgokat vettem most tudtul - mondta Gangieri. - Hatalmas mesteri alkotás ez a szerkezet. De hogy rendezték be magát a Földet? IvU lről nézve köralakú - válaszolt Nagyságos -, és mély tenger övezi. De I 1\ r túlsó partján helyet adtak az óriások házainak is. Viszont körben a Föl• IZ ellenségeskedő óriások miatt, várat építettek 'imir óriás szemöldökéből, I.l várat Miogaronak nevezték. Majd fogták 'imir agyvelejét, felhajították I V 6be, és abból teremtették a felhőket. Ahogyan az alábbi vers is mondja: 14 fi
ll. Vmir húsából halmosodott a föld, véréből folyt ki víztenger, . csontjából vált szikla, hajából szálerdő, koponyájából kerek égbolt. 12.
Agyvelejéből
alkották meg a félelmes felhőket, szemöldökéből
dda-versek: Ajósn6 szava, 5. strófa. I.dda-Versek: Áleds-ének (GrimnismálJ, 40-4l. strófa.
68)
PRÓZA - E DD A
G YLF I KÁP RÁ ZATA
szab ták ki Miögaröot, élni emberfiaknak.
9. - Úgy látom, nagy dolgokat vittek ők végbe - mondta Gangleri - azzal, hogy megteremtették a Földet és az eget, helyükre rakták a Napot és a csillagokat, é kimért ék a nap és az éj hosszát. De honnan származnak az emberek, a Földnek lakói? - Bur három fia egyszer a tengerparton járkált - felelte Nagyságos -, és megláttak két fatörzset. Fölvették, és embert alkottak belőlük. Az egyikük lelket é életet lehelt beléjük, a másikuk értelmet és mozgáskészséget adott nekik, a harmadikuktól nyerték el arcukat, és hogy beszélni, hallani és látni tudjanak. Fel is öltöztették őket, és nevet is kaptak tőlük. A férfiembernek Kőris lett a neve, a n6nek Repkény. Ők nemzették utóbb az emberfajt, akiknek Miögarö szolgált lakásul. Ezek után az ászok a világ kellős közepén építettek maguknak is egy várat, amelyet Ásgarönak neveztek el. Mi ezt Trójának hívjuk. Itt éltek azután az istenek és leszármazottaik, és az itt történtek okoztak megannyi változást a földön és a levegőben . Állott a várban egy torony, Hliöskjálf a neve, és ha annak trónszékébe Óöin leül, belátja az összes világokat és minden ember viselkedését, és meg is ért mindent, amit történni lát. Feleségét Fjörgynn-Iánya Friggnek hívták, és tőlük származik az ászok isteni eredetű nemzetsége, amely az ősi Ásgaröban és a környező országokban lakott. Óöint pedig azért lehet Mindenek Atyjának nevezni, mert ő minden isteneknek és embereknek apja, de minden egyébnek is, amit hatalmánál fogva létrehozott. A Föld maga a lánya is volt, meg a felesége is. Ővele nemzette azután első fiát, Ász-pórt, aki erejével és erélyességével minden eleven lényen győzedelmeskedik. 10. Élt egy óriás Óriáshonban, Nörfinek vagy Narfinak hívták. Volt egy lánya, akinek Éjszaka volt a neve, és származásának megfelelően egészen sötét fekete volt. Ennek férjét Naglfarnak hívták, a fiukat meg Auönek. Éjszaka második férjének Annar volt a neve, a tőle való lányának pedig Föld. Éjszaka utolsó férje az ászok nemzetségéből származó Delling volt, őtőle született az Éjszaka fia, a Nappal, apja természetét örökölve, egy szép és ragyogó színekben pompázó fiú. Akkor Mindenek Atyja átadott Éjszakának és fiának, Nappalnak egy-egy lovat és egy-egy szekeret, fölhelyezte őket az égre, és meghagyta nekik, hogy minden nap egyik a másik után hajtson körbe a Föld körül. Elöl lovagol Éjszaka Dérsö-
69
n villova hátán, amelyik reggelente szájának tajtékjával beharmatozza IfUI t. Őt követi Nappal Fénysörény nem lován, és sörénye fényt áraszt szét IlU \ n és a levegőben.
hogyan igazgatja ő a Nap és a Hold járását? - kérdezte Gangieri. V It egy ember, Mundilfari - felelte Nagyságos -, és volt neki két gyermeke. olyan gyönyörŰ: szépek voltak, hogya fiát elnevezte Holdnak, a lányát pedig I n k, majd férjhez adta őt egy Glen nem férfihoz. Az isteneket azonban felI zantotta ez az önteltség, felrakták a két testvért az égre, és meghagyták, II y Nap hajtsa azokat a lovakat, amelyek az istenek alkotta Nap-szekeret I ~lák, hogya Múspelből kiröppenő szikrákkal fényt árasszon a világok fölé . k t lónak Árvak és Alsvinn volt a neve. A lovak lábának hajlata alá az istenek I zereltek két-két fújtatót , vagy ahogy másképp is hívják, hiltővasat , hogy II ftse őket. II ld irányítja a hold járását, és megszabja növését-fogyását. De föl is vitt mah z a földről két gyermeket, Bilt és Hjúkit, akik épp egy Byrgir nem forrástól 111t1 k volt, és egy Símul nem rúdon egy SéEg nem dézsát cipeltek a vállukon. k t gyermek apját Viöfinnek hívják. Ez a két gyermek Hold kíséretéhez tarto~ Ik, ahogyan ezt látni is a földről.
I . - A Nap oly sebesen jár, mintha félne valamitől- mondta Gangieri. - Gyorsabh 11 már akkor sem haladhatna, ha attól félne , hogy megölik. - Semmi furcsa nincs benne, hogy ennyire siet - mondta Nagyságos. - Ha nem lit. nem menekül meg, üldözője ott van a nyomában. - És ki hozza rá ezt a veszedelmet? - kérdezte Gangieri. - Két farkas - felelte Nagyságos. - Az egyiket, aki a nyomában halad, Skollnak hivják. A Nap őtőle fél, mert egyszer majd az fogja elragadni. A másiknak, aki meg ~ 16tte fut, Hr60vitnir-fia Hati a neve, de ő a Holdat üldözi, és majd utol is éri. - Honnan valók ezek a farkasok? - kérdezte Gangieri. - Él egy óriásasszony Miögarötól keletre aVaserdőben - felelte Nagyságos. gyanebben az erdőben még más óriásnők is laknak, őket hívják vaserdeieknek. Ez az öreg óriásasszony világra szült több óriásfiat, de farkasá1cában. Innen valók ezek a farkasok. Úgy tartják, hogy ebből a fajtából egyikük majd a leghatalmasabbá válik, ő lesz a Holdkutya, aki magába szívja az összes haldokló ember életerejét. Majd elnyeli a holdat, és befecskendi vérrel az eget és a levegőt.
70 )
PRÓ Z A ' EDDA
G VLF I KÁP R ÁZATA (
Ettől a nap megszűnik ragyogni, a szelek sürögni-forogni, fel-alá tomboini nak Ahogy A jósnő szava mondja: IS
13. Vas erdőn keletre vén óriásnő, feltáplálta ott Fenrir kölykeit Egyik közülük erősebb lesz mindnél, óriás képében Holdat-Napot bekapja. 14. Töltekezik holtak testével-vérével, vörösre festi vérrel az eget, Nap fénye elfeketül, nem tűz le nyarak ra, kártékony szelek közt Eleget tudtok már?
13.
- Milyen út vezet föl a földről az égbe? - kérdezte GanglerL - Eléggé oktalan ilyesmit kérdezni - mondta Nagyságos nevetve. - Senkitől nem hallottad még, hogy az istenek hidat építettek volt a földről az égbe? Ezt a hidat Bifröstnek hívják Biztos láttad is már, bár lehet, hogy te szivárványnak mondod. Nagyon erős híd, három színben pompázik, és több szakértelemmel és művészettel húzták fel, mint bármely más építményt De bármily erős is, összeomlik, mikor majd Múspel fiai átlovagolnak rajta, és ahhoz, hogy mégis továbbhaladjanak, széles folyókon kell átúsztatniuk lovaikkaL - Ha meg összeomlik - mondta Gangieri - , akkor nem építették elég erősnek, pedig azt tehetik, amit akarnak. - Ezért az építményért nem érdemelnek szemrehányást az istenek - mondta Nagyságos. - Bifröst nagyon jó híd, csak ebben a világban semmi sincs, ami ellen tudna állni a Múspel-fiak rohamának 15 Edda·versek: A jósnő szava, 40-4l. strófa.
71
yan intézte Mindenek Atyja Ásgaro építését? - kérdezte GanglerL M ndenek előtt intézőket iktatott be - felelte Nagyságos - , és arra kérte , döntsenek vele együtt az emberek sorsa felől, és tanácskozzák meg a vár d zését Mindez a vár közepén elterülő Id-mezőn zajlott Első dolguk az I h gy megépítettek egy csarnokot, ahol Mindenek Atyjának trónja és tizent JU k székei állnak Ez a ház a világ legnagyobb és legszebben formált épüI kivül-belül színarany, és Glaosheimnek hívják .lIlt ttek ezek után egy másik házat is, az istennők csodaszép szentélyét, ezt III Ifnak nevezték Majd felhúztak kovácstűzhelyeket is, fölszerelték kalaI al, fogó kkal, üllővel, és ezek segítségével, további más szerszámokkal is. II kiláttak munkálkodni fémmel, kővel, fával, valamint azzal a bőségben renlk zésükre álló fémmel, amelyet aranynak neveznek, és végül minden, amit 1.. ikban használtak, aranyból készült Ezt a korszakot hívták aranykornak, I rtott egészen addig, amíg bizonyos nők oda nem érkeztek ÓriáshonbóL Mindezek után az istenek elfoglalták helyüket székükben, ítéleteket hoztak, zon tanakodtak, mi módon teremtőd tek meg a törpék a földnek talajából mélyéből, akárcsak kukacok a húsban. A törpék először is Ymir húsában I tkeztek és kaptak életre, mint kukacok, de az istenek úgy határoztak, hogy ti f1Jék meg értelmük, nyerjenek emberformát, és lakjanak a föld mélyén és I. klák között A legkiválóbb volt köztük Kedvszívó, utána következett SzundL Ah gy Ajósnő szava is mondja: 16 lS. Ültek az istenek, üdvösséges szentek, intézni dolgokat ítélőszékbe:
teremteni kell törpéket is, Brimir véréből, Bláin csontjából. 16. Több emberalakot formáztak törpének,
I Edda·versek: A jós nő szava, 9- 16. strófa.
72)
PR ÓZA · EDD A
G YLFI KÁPRÁZATA (
ahogy Szundi mondta, agyagos földbőL
És a jósnő a következő törpéket nevezi meg:!? 17. Újlwld, 6hold, Észak, Dél, Kelet, Nyugat, Lopós, Lomha, Aluvó, Haló, Őrült, Aléló, Ügyes, .Bajos, Testes, Poronty, Öreg, Vénebb, Nagyapó, Mézlopó. 18. Szilaj, Vajákos, Merész, Szélfúvó, Reszel6, Ráspoly, Rálel6, Tűgyártó. Jólél6, Dacos, Kedves, Szines, Eszes, Tanácsadó, Gyilkos, Támadó, Meglep6.
Ezek a föld mélyén tanyáznak, a következő törpék azonban sziklák között élnek: 19. Aranym(ves, Hadakozó, Hórihorgas, Véd6r, Izzó,6vó, Őrült, Károkozó, 6vatos, Álmos, Ny([faragó, Szikracsiholó.
17 A törpék neveit ld. a "Mitológiai kislexikon"·ban.
73
k pedig, akik Dicsmondótól származnak, a Kavicsos-részen lévő SvarinII ól kerültek elő : 20. Sz(nez6, Sánta, Kicsiny, Nagyapó, Álf és Yngvi, Tölgyfa-pajzsos, Álnok, Dérverte, ÁmUó, Lappangó.
M rre van az istenek legfőbb és legszentebb tartózkodási helye? - kérdezte II I ri. Az Yggdrasil nevű kőrisfánál- válaszolta Nagyságos. - Ott kell az isteneknek I nta ítélkezniük. Mit tudsz mondani erről a helyről? - kérdezte Gangieri. :oz a kőris a legszebb és legnagyobb fa a világon - felelte Éppoly-Nagyságos. ai az egész világra szétterülnek és fölérnek az égen is túlra. Három gyökér , rtJa a fát, és ezek egymástól messze-messze elágaznak. Az egyik gyökér az 'I. k alatt húzódik, a másik a déróriásoknál, ahol hajdan a Káprázó (ir táton'H. A harmadik gyökér, amely alatt Hvergelmir buzog, Niflheimig ér, és ezen sál Nfdhögg. Az alatt a gyökér alatt, melya déróriások felé nyúlik, ott fakad Mhnirről elnevezett forrás, amelyből bölcsesség és szellem árad. Mfmir maga ordultig van tudással, mert ebből a forrásból szokott inni a Böhömkürttel. Mindenek Atyja egyszer odament hozzá, és kért belőle egy kortyot, de addig n ITI kapott, mfg félszemét ott nem hagyta zálogban nála. Ahogy A jósn6 szaIN an áll:!8 21 . 6ain, jól tudom, ott rejlik félszemed M(mirnek hires mézsörforrásában. Minden reggel abból iszogat M(mir, hol zálogod lappang Eleget tudtok már? 18 Edda·versek: A j6snó szava, 28. strófa.
74)
PRÓZA - EDDA
GYLFI KÁPRÁZATA
A kőrisfa harmadik gyökere az égboltig ér, és ott buzog alóla egy igen szent séges forrás, Ura forrása. Itt ülnek az istenek ítélőszéket. Naponta idelovagolnak az ászok a Bifröstön, más néven az Ászok hídján át. Az ászok lovait következO· képp hívják: a legjobb köztük Óain lova, a nyolclábú Suhanó. Második Fénye • szőrű, harmadik Aranypej, negyedik Ragyogó, ötödik Szélsebes, hatodik Ezüst· sörényes, hetedik Erősinú, a nyolcadik Túsz, a kilencedik Aranypatás, a tizedik Aranysörényes, a tizenegyedik Könnyűléptű. Baldur isten lovát vele hamvasztot ták el. Pór gyalogosan vonul ítélkezésbe, miközben ezeken a folyókon gázol át: It 22. Mély-martos, Ágbogas és a két Gőzölgő folyón gázol át, ha ítélni vonul Yggdrasil kőris hez Pór isten naponta, áll ugyanis lángban az Ászok hídja, 20 forrnak a szent folyók.
- A Bifröst lángokban állna? - kérdezte Gangieri. - A szivárvány vöröse, amit látsz, lobogó tűz - válaszolta Nagyságos. - H bárki átkelhetne rajta, amikor kedve tartja, a déróriások és a hegyóriások föls . reglenének az égbe. Sok gyönyörű hely van az égben, de mindegyiket isteni ol· talom védi. A forrás melletti kőrisfa alatt szépséges csarnok áll, abból jár ki-b három lány, név szerint: Ura, Veraandi, Skuld. Ők szabják meg az emberek életkorát. Nornáknak hívjuk őket. De vannak másfajta nornák is, olyanok, akik minden ember születésekor melléje szegődnek, hogy sorsát alakítsák, ők ist . ni eredetűek. Vannak viszont olyan nornák is, akik álfoktól erednek, harmadik fajtájuk meg törpéktől, ahogyan itt áll: 21 23. A nornák, úgy tudom, nem egyféle csapat: nem egy helyről ered,
19 Edda-versek: Áleás-ének. 29. strófa. 20 Ászok hidja: a Bifröst más néven 21 Edda-versek: Fáfnir-ének. 13. strófa.
(75
egyik ász-sarj, másik álf-sarj, olyik Lomha lánya.
ha az emberek sorsát ők szabják meg - mondta Gangieri -, akkor bizony méltánytalanul járnak el, mert egyesek szép és gazdag életet nyernek el luk, mások meg se vagyont, se megbecsülést, egyesek hosszú, mások meg II életet. Az isteni eredetű és jó nornák szép életet szabnak ki az embernek - mondta y ágos. - Más emberek rossz sorsáról a gonosz nornák tehetnek.
Milyen fontos dolgokat kell tudni még a kőrisfáról? - kérdezte Gangieri. k mindent - felelte Nagyságos. - Az ágai közt ül egy sas, amely igen sokat III. A sasnak két szeme közt ül egy héja, a neve Veaurfölnir. A kőrisfán fel-alá Ilk S egy mókus, Fúrófog a neve, és pörlekedés szavait hordja-viszi a sas és f högg között. És négy szarvas is kószál a kőrisfa ágai alatt, és rágják rügyétmbját. A nevük: Szunnyadó, Lassú, Barnafül, Szépen-növő. Lent a Hvergelmir nál pedig Níahögg mellett még annyi rengeteg más kígyó él, hogy azokat zóba sem lehet fogni. Ahogya versben is áll: 22
,,'j
24. Yggdrasil fának fájdalma nagyobb, mint képzelni tudnánk: fent szarvas rágja, kérge szuvasodik, lent Nü'Jhögg tépi.
T vábbá: 25. Több kígyó lappang a kőrisfa alatt, mint egy bolond gondolná: Lyuklakó két fia, Lyukföldi, Iszapos, Szürkehát, Üregi, Rdda-versek: Álcás-ének. 35-34. strófa.
76)
GYLFI KÁPRÁZATA
PRÓZA - EDDA
Őrjöngő, Bén(tó
örökké kínozni
Azt mondják, hogy az Ura forrásánál lakó nornák minden napon megöntö· zik a kőrisfát a forrásból merített vízzel és a körülötte fekvő iszappal, nehogy ágai elsorvadjanak vagy megfonnyadjanak A forrás vize oly szentséges hatású, hogy bármi, ami a forrásba belekerül, olyan fehér lesz, mint a tojáshéjon belüli hártya. Ahogy a versben is áll: 23
27. Lát ott egy csarnokot, csillogóbb a Napnál, nemes arany fedi: neve Gimlé. Élni abban fognak érdemes emberek, örömöt élvezők örökétig.
kőrist,
neve Yggdrasil, óriási szál, fehér nedv füröszti, hull a völgyekbe harmatja alá, örökzöld, lábánál Uro forrása buzog.
Földre lehulló harmatját pedig mézharmatnak hívják, ebből táplálkoznak a méhek És él még ott Ura forrásánál két madár is, amelyeket hattyúknak neveznek, tőlük származik a többi hasonnevű madár. 17.
- Nagy újdonságokról tudtál szólni az égben - mondta Gangieri. - De milyen nevezetességek vannak még az Ura forrásán kívül? - Sok csodás hely van még ezen kívül - felelte Nagyságos. - Az egyiket Álfheimnek hívják, ott laknak a fény-álfok A sötét-álfok ugyanis, akik külsejükben sem, de természetükben még kevésbé hasonlitanak rájuk, a föld mélyében laknak A fény-álfok fényesebb ek a Napnál, a sötét-álfok viszont a szuroknál is feketébbek Ott van a Breiaablik nevű, páratlan szépségű hely. Ott található a Glitnir nevű épület is, melynek falait, oszlopait és gerendáit vörös aranyból építették, tetőzete pedig ezüstből való. Ott, a Bifröst híd égalji lábánál áll az Ég-orom nevíi vár. És egy még nagyobb vár is, Valaskjálf, Óain tulajdona, amelyet az istenek építettek, a tetőzet ét merő ezüstből. Ebből a várból emelkedik ki a HHOskjálf
Hogyan marad sértetlenül ez a hely, amikor Surt lángja fölégeti az eget és Idet? - kérdezte Gangieri. • Ogy mondják, hogya déli ég fölött van egy másik ég is, melynek Rémhosz~Ú a neve - felelte Nagyságos. - És efölött helyezkedik el egy harmadik ég is, III lyet Csupakéknek hívnak, és úgy hisszük, hogy Gimlé itt található. De mosI, I1ság csak a fény-álfok tanyáznak benne.
18. - Honnan ered a szél? - kérdezte Gangieri. - Akkora ereje van, hogya hatalmas I ngert is felkorbácsolja, de tüzet is fel tud szítani. És bármily erős is, senki " m látja. Furcsa egy alkotás. - Thdok rá felelni - mondta Nagyságos. - Az ég északi szélén él egy óriás, akit Ilullafalónak hívnak. Sasnak álcázza magát. Ha fel akar röppenni, szárnycsapáitól szél támad. Ahogy a vers mondja:25 28. Ő Hullafaló óriás, ki sas-álcát öltve él a világ végén.
~4
23 Edda-versek: Ajósn6 szava, 19. strófa.
yr veheti. Az égbolt déli pontján található még a legszebb építmény, Gimlé, ny sebb a Napnál. És mikor majd ég és föld elpusztul, Gimlé akkor is épen d, és benne élnek majd minden korok összes jóravaló és derék emberei. gy A jósnő szava mondja: 24
fogják a kőrist
26. Ismerek egy
ny, annak trónszékéből kipillantva Mindenek Atyja az egész világot szem-
I
II
(77
~
Edda-versek: A jósn6 szava, 64. strófa. Edda-versek: VafPrúönir-ének, 37. strófa.
78)
GVLFI KÁPRÁZATA
PRÓZA - EDDA
Szárnyaitól, mondják, kél föl a szél,
és fú a Föld-fiakra. 19. - Honnan ez a különbség a forró nyár és a hideg tél közt? - kérdezte GangierI. - Okos ember nem kérdez olyat, amire mindenki felelni tud - mondta Nagy ságos. - De merthogy te vagy egyedül olyan tudatlan, hogy erről még soha nem hallottál, inkább elnézem neked, hogy egyszer ekkora ostobaságot kérdeztél, semmint hogy tudatlanságban hagyjalak afelől, amit mindenki tud. A Nyár apját Gyengédkedőnek hívják, és olyan boldogan él, hogy mindent, ami szelíd és enyhe, őróla neveztek el gyengédnek. A Tél apját meg nevezik Vindljóninak és Vindsvalurnek is, aki Vásuónak fia, és egész nemzetségük olyan kegyetlen é hidegszívű, hogy természetüket a Télnek is örökölnie kellett. 20. - Melyek azok az ász istenek, akikben az embereknek hinniük kell? - kérdezte Gangleri. - Tizenkét istennek tudott ász van - felelte Nagyságos. - De az ász istennők sem kevésbé szentek vagy kevésbé hatalmasak - tett hozzá Éppoly-Nagyságos. - Az ászok közt legfőbb és legrégibb isten Óóin - mondta Harmadik. - Minden dolgot ő irányít, a többi isten pedig, bármily hatalmas legyen is, engedelmeskedik neki, mint apjának a gyermek. A feleségét Friggnek hívják, ő tudja előr az emberek sorsát, de senkinek nem mondja el. Ez kitetszik abból is, amit maga Óóin mondott a Loki nevű ásznak: 26 29. Bolond vagy te, Loki, és libbent eszű,
I
t Mindenek Atyjának hívják, merthogy ő az apja az összes istennek. De Csatázók Atyjának is, mert mindenki, aki csatában esik el, az ő fogadott k ket a Valhöllbe és a Vingólfba fogadnak be, mint hősöket. Hívják még I nnek, Fogoly-szabadítónak és Tolvajistennek is - de számtalan más is illette magamagát, amikor Geirröö királynál járt: 27 30. Volt nevem Álcás, volt Fáradt lábú, Úr és Harmadik, Kedves és Sisakos, Seregvakító, Szerető Nagyságos és Karcsú. 31. Változó és Verő, Rejtvényoldó, Harckedvű, Igaz, Félszemű
és
Tűzszemű,
Álcás, Álruhás, Okos, Bajkeverő, Mindentudó, Csábos. 32 . Nagykalapos, Pofaszakáll, Győző és Ütő,
Mindenek Atyja, Csaták Atyja, Óhajtó, Ordító, Éppoly-Nagyságos, Festett pajzs ú,
Varázsvesszős, Ősz-szakáll, Lándzsarontó Tengeristen, Vonórudas, Öldök,
szód mért szaporítod?
Pártfogó, Rémes, Dörgő,
Minden fátumnak tudója Frigg, de
Mozgó, Sziklalakó,
senkivel nem sejteti.
26 Edda-versek: Loki csúfolódik {Lokasenna}. 21.(1-2). 49 (3).29(4-6) strófa.
(79
Szeles, Esküisten, Gót, Emberisten.
7 Edda-versek: Álcás-ének. 46-50. strófa.
80)
P RÓZA - ED DA
GVLFI KÁPRÁZATA
- Hitemre, oly töméntelen sok nevet adtatok neki - mondta Gangieri -, hogy igazán okos ember legyen, aki mindegyik név értelmét és történetét elő tudj tárni. - Valóban sok ész kell hozzá mindezeket helyesen megmagyarázni - mondt Nagyságos. - De rövidre fogván a szót, a legtöbb neve onnan van, hogya vilá · ban annyi sokféle nyelvet beszélnek, és minden nép a maga nyelvén akart megnevezni őt, hogy megszólíthassa és imát mondjon hozzá. Bizonyos nev k meg utazásai során tapadtak hozzá, ahogyan a régi történetekben is áll, és alig ha számíthatsz okos embernek, ha ezekről a fontos eseményekről nem tudsz számot adni. 21.
- Hogy hívják a többi ász istent? - kérdezte Gangieri. - És mivel foglalkoznak, milyen nevezetes dolgokat vittek végbe ők? - Köztük a legfőbbnek neve Pór - felelte Nagyságos -, másképpen Ász-pór vagy Szekeres pór. Az istenek és az emberek közt ő a legerősebb. Az ő országa prúö· vangban van, a várát pedig Bilskirnirnek hívják. Ez a legnagyobb épület, ami valaha is épült, ötszáznegyven szoba van benne. Erről mondja az Álcás-ének: 2a 33 . Ötszáz meg negyven, összesen ennyi terme van Bilski rnir várának. Nem tetőzik egy ház tornya sem magasabban, mondják, mint a fiamé.
Van pórnak két kecskebakja: Fogcsikorgó és Fogvigyorgó, meg egy úti sze· kere, melyet a két bak húz. Ezért is hívták Szekeres pórnak. Ezenkívül van még három nagy értékű eszköze. Az egyik a kalapácsa, Mjöllnir. A déróriások é a hegyóriások már jól tudják, mi történik, ha ezzellesújt, amin semmi csodál· nivaló nincs, hisz jó néhányuk apjának és rokonának a fejét már beverte vele. A másik rendkívül hasznos eszköze az erőöve: ha azt a derekára köti, ász-erej mindjárt megkettőződik. De a harmadik eszköze is roppant fontosságú: egy pár vaskesztyű. Kalapácsa nyelét e nélkül nem tudná jól megmarkolni. És senkinek nincs akkora emlékezete, hogy minden nagy cselekedetét el tudná beszélni. 28 Edda-versek: Álcás-ének, 24. strófa.
y n elkezdhetném felsorolni, de sok ul nék el mindent, amit tudok.
időbe
(81
telne, és még mindig nem
'I. retnék még hallani a többi ászról is - mondta Gangieri.
, ln második fiát Baldurnek hívják - mondta Nagyságos - , és őróla csak ,I J6t lehet mondani. d a legjobb az istenek közt, dicsérik is mindnyájan. n zép és külseje olyan tetszetős, szinte sugárzó, és szempillájának színe hérebb füvekével vetekszik. Ebből fogalmat alkothatsz magadnak mind tM r61, mind a termetéről. d a legbölcsebb, legszelídebb az ászok között, és kl legszebben tud beszélni. Ebből fakadóan azonban olyan a természete, döntéseit nem tudják végrehajtani. Baldur az égbolto n lakik, BreiOablikII, Ide sosem férkőzik be semmi tisztátalanság, ahogya vers is mondja: 29 34. Breioablik pedig Baldur háza, csodás csarnok, legkisebb veszélye sem lappang ott rém-rúna 3o ártásnak.
A harmadik ászt Njörönek hívják, és az égnek a Nóatún nevű helyén lakik. zgatja a szeleK mozgását, de ő csitítja le a tengereket és lohaszt ja le a tüzet I . dt hívják segítségül a hajósok és a vadászok-halászok. d olyan gazdag és yonos, hogy aki hozzá fohászkodik, birtokot és kincseket kaphat tőle . y n nem az ászok nemzetségéből származik, Vánföldön nőtt fel, de utóbb a V II k túszként átadták az ász isteneknek a Hcenir nevű ászért cserébe. d lett az '/, k és a vánok közti egyezség záloga. Njörö feleségét, pjassi óriás lányát, Skaöinak hívják. Skaöi ott szeretett volna , radni, ahol apja is élt, a prymheimnek nevezett hegyborította vidéken, Njörö V zont a tenger közelében óhajtott lakni. Ezért abban állapodtak meg, hogy kiI II éjszakát prymheimben töltenek, majd a következő kilencet Nóatúnban. mikor egyszer Njörö visszatért a hegyek közül Nóatúnba, ezt a verset mondta:
82)
G VLF I KÁPRÁZA T A
PRÓZA - EDD A
gen, melyet Fólkvangnak hívnak, innen lovagol ki a csatába, és az elesetrésze az övé, másik fele Ööiné, ahogy a vers is mondja :33
35. Nem jó a hegyek közt, nem volt maradásom kilenc éjnél tovább . Fájóbb a farkas vonyftása hattyúk halk dalánál.
38. Fólkvangon Freyja dönt, ki mely széket kapja. Hulló hősök felét ő hívja naponta, másik felét 6őin.
Skaöi pedig ezzel a vers sel válaszolt: 36. Tengerparton nincs nyugodt álmom a madarak miatt,
riadok fel reggelente vijjogó sirály tól.
Akkor azután Skaöi visszament prymheimbe, és ott élt a hegyek közt, sital· pon járt, íjjal a vállán és állatokra vadászott. Hívták ezért Sí-istennőnek vagy Sí-dísnek is _Ahogy a vers mondja: 31 37. Prymheimben lakott Pjassi, hatalmas óriás. Apja birtokán most istenek arája32 , Skaői éli életét.
24. Njörö Nóatúnban két gyermeket nemzett volt. A fiút Freynek, a lányt Freyjának hívták. Szép külsejűek és erőteljes alkatúak voltak. Frey az ászok közt a legpom. pásabb. 6 igazgatja az esőt és a napfényt, ezáltal a föld terméseit, ezért célszen1 hozzája fordulni jó termésért és békességért. Az egyes emberek gazdagsága i rajta múlik. Freyja pedig a legpompásabb az istennő k között. 6 azon a helyen la·
31 Edda-versek: Álcás-ének, ll . strófa. 32 Skaői, miután elvált Nj ö rőurtő l , Óőinnallépett viszonyra.
(83
II yja csarnokát Tágastérnek hívják, de hatalmas is és
gyönyörű.
Ha útra
l, két macska által vont szekerén utazik. 6 az, aki leginkább hajlik férfiak kér , és megtisztelő módon az ő neve alapján hívják a nemes asszonyokat k34 . Igen kedveli a szerelmes verseket. Szerelmi ügyekben üdvös dolog , zzá fohászkodni.
I
fl)
Ugy látom, nagy hatalommal bírnak ezek az ászok - mondta Gangieri - , ezért III ' is mit csodálkoznom rajta, hogy te is mekkora erő birtokában vagy, ha IIv n jól ismered az isteneket, és tudod, hogy milyen kéréssel melyikükhöz kell Ih, szkodni. De vajon létezik még több isten is? Igen, van - felelte Nagyságos - , az ő neve TYr. 6 a legbátrabb, a legvitézebb, , tákban leginkább ő vívja ki a győzelmet. A vitézkedő embereknek legtaná( abb őhozzá fohászkodniuk. A mondás is úgy tartja, hogy akiben TYr-vitézlakik, felülmúl mindenkit, és nem riad vissza semmitől. De olyan okos is volt, hogy az okos emberre azt mondják, TYr bölcsessége lakik benne. Jól pélI zza a bátorságát, hogy amikor az ászoknak sikerült rávenniük Fenrir farkast, hi yja magát lekötözni a Gleipnir nevű béklyóval, a farkas csak akkor hitte el " kik, hogy egy idő múlva szabadon engedik, ha ennek zálogául TYr az ő szál, a helyezi a kezét. Mikor azonban rájött, hogy az ászok nem engedik útjára, I harapta TYr kezét a csuklójánál, amelyet azóta farkas-izületnek neveznek. TYr zóta félkezű, és nem jeleskedik az emberek közti béke szorgalmazásában.
Edda-versek: Áleás-ének, 14. strófa. • f'r úr: hölgy, úrasszony (izlandi) .
84)
G VLFI KÁP R ÁZA T A
PR ÓZA - EDD A
(85
26. Egy további ász istennek Bragi a neve. Nevezetes a bölcsességéről, de leginká az ékesszóló és választékos beszédéről. Kiváltképp híres költői Ke~Jes:)eglerOI ezért a költészetet bragnak is nevezik, sőt brag-férfinak vagy brag-nőnek hív azt, aki ékesszólásban elöl jár a férfiak vagy a nők között A feleségének Iaun neve_ 6 őrzi faládikójában azokat az almákat, amelyekből, mikor öregedni denek, enniük kell az isteneknek, és ettől újra megfiatalodnak, és ez így folyi egészen az Istenek Végzetéig_ - Úgy látom, az istenek nagy mértékben függenek Iaun gondosságától és m bízhatóságától - mondta Gangieri. - Egyszer majdnem meg is járták - mondta nevetve Nagyságos _- Volna mil mesélnem róla, de előbb hallgasd meg még több ász isten nevét is.
hlV( bi ász istennek Höö a neve.
6 vak, de túlzottan nagy erejű, és az iste-
"' ln szívesen hallják az ő nevét emlegetni, mert amit kezével művelt, arra
káig emlékezni fognak istenek és emberek is.36
egy isten, őt Víóarnak hívják. 6 a hallgatag ász. Nagyon vastag a lábPór után ő a legerősebb isten. Nagy bizalommal támaszkodhat nak rá az I k minden fenyegetettségben. III o
l vábbi istennek vagy Áli, vagy Váli a neve. kU zd a csatákban, és igen jó íjász.
6 Öain és Rind gyermeke. Vité-
27.
- Egy másik ász istent Heimdallnak hívnak. Nagy termetű és szentséges ist n ő, és hívják a Fehér Ásznak is. Kilenc lány szülte a világra, kilenc nővér. Hívják őt Harántszarvúnak és Aranyfogúnak is, fogai ugyanis aranyból voltak. Lován k Aranysörény a neve. Heimdall az Ég-ormon lakik a Bifröst híd lábánál. 6 az ist nek őre, ott tanyázik az ég alján, és vigyázza, nehogy a hídon át jussanak a hegyóriások. Még a madaraknál is kevesebbet alszik. Szemével éjjel és nappal I száz mérföldnyire ellát Fülével meghallja, ahogy nő a fű vagy a birkák gyapj , és minden egyebet, ami ennél hangosabb. Van egy kürtje, a Böhömkürt, és en· nek hangját az egész világon meghallani. Heimdall kardjának Kosfej a nev Ahogy a vers mondja: 35 o
39. Hfvják Himinbjörgnek, hol Heimdall él, oltárának ura, istenek őre iszik ott békésen mámorltó mézsört.
I gy isten, akit Ullnek hívnak.
6 Sif fia , és így pór mostohagyermeke. Olyan
ló (jász és síelő, hogy senki versenyre sem kelhet vele. Külsejére nézve igen p, természete viszont harcias. Párviadal alkalmából helyes dolog őhozzá It zkodni.
, ti a neve annak az istennek, aki Baldur és Nep-Iánya Nanna fia. 6 abban az I pületben lakik, amelyet Glitnirnek hívnak. És mindenki, aki pörbeli nehézkkel fordul hozzá, gondjait tisztázva távozik tőle. Az ő ítélőszéke a legjobb I I nnek, embernek is. Ahogy a vers mondja:37 41 . Glitnir a ház neve, ezüst tetőzetét aranyoszlop tartja, Forseti ül benne, főbb napokon
Magáról pedig így szól a Heimdall-varázsban:
minden vitát megold.
40. Kilenc lánynak vagyok sarja, kilenc nővérnek a fia. 35 Edda-versek: Álcás-ének, 13. strófa.
A későbbiekb en ugyanis ő öli meg Baldurt. 7 Edda-versek: Álcás-ének, 15. strófa.
86)
PRÓZ A - E o O A G V LFI KÁ PR Á ZAT A
33.
- Van még valaki, akit az ász istenek közé számítanak, bár egyesek inkább istenek ócsárlójának, rászedésük kieszelőjének és az istenek szégye mondják. Az ő neve Loki vagy Loftur, és Fárbauti óriás fia_ Anyját vagy Nálnak hívják, fivéreit pedig Byleistnek és Helblindinek. Loki szép és megnyerő, de természete gonosz és rendkívül állhatatlan. ravaszabb és minden tekintetben fortélyosabb . Többször sodorta az ászok veszedelmekbe, de csavaros eszével gyakran ki is mentette őket onnan. Fele gének Sigyn a neve, a fiuknak pedig Nari vagy Narfi. 34.
- De volt Lokinak több más gyermeke is. Volt egy óriásasszony Óriáshonban, Angurboöának hívták. Ővele Loki három gyermeket nemzett: egyikük a Fenrl farkas, másikuk Jörmungand, aki nem más, mint a Világkígyó, a harmadiku k pedig Hel. - És amikor az istenek tudomást szereztek róla, hogy az a három testvér Óriá . honban nevelődik, és a jóslatokból kivették, hogy ezek még nagy károk t okoznak nekik, és szerencsétlenségbe sodorják őket, nem hihették másképp, mint hogy ezek az anyjuk révén, de még inkább az apjuk révén nagy gonosz. ságot fognak elkövetni ellenük. - Mindenek Atyja ekkor elküldte az isteneket, hogy fogják el ezt a három testvért, és hozzák őket oda a színe elé. Amikor azután odahozták őket, a kígyót belehajította a világot körülölelő mély tengerbe, ahol is a kígyó akkorára nőtt , hogya tenger közepétől minden ország partjáig elér, és szájával a saját farkáb harap. - Helt lehajította Niflheimbe, és kilenc világ urává tette, hogy mindenkinek szállást tudjon nyújtani, akiket hozzá küldenek, a betegségben és öregségben elhunytakat. Ugyanott van neki magának nagy háza is, irdatlan magas kerítéssel és hatalmas kapuval. Benti csarnokának Jégeső-áztat ja a neve, tányérját Koplal. tálnak, kését Éhínségnek, cselédjét Lomhának, cselédlányát Csoszogónak hív. ják, bejárati küszöbének Ess-hasra, ágyának Senyv, ágyfüggönyének pedig Holt. sápadt a neve. Bőre félig kék, félig emberi bőr színű . Erről könnyen felismerszik. A természete inkább komor és vad. - A farkas az ászoknál nőtt fel, de csak TYrnek volt bátorsága odamenni hozzá megetetni. Ahogy azonban az ászok meglátták, hogya farkas naponta mekkorát nő, és minden jóslat azt jövendölte, hogy nagy bajt fog hozni rájuk, elhatározták, hogy kovácsolnak egy nagyon erős béklyót, el is nevezték azt ~öingnek, majd
V
(87
I k a farkas elé, és érdeklődtek, vajon kipróbálná-e rajta az erejét. A farkas It , hogy ezzel csak megbír, és hagyta, hogy ráhelyezzék. De mindjárt, I bát először szétterpesztette, a béklyó elpattant. Így azután kiszabadult ngből.
1.1. k után az ászok kovácsoltak egy másik, kétszerte erősebb béklyót, egy II n vűt, és megkért ék a farkast, próbálja ki azon is az erejét, mert ha ezzel kovácsolt darabbal is dacolni tud, akkor bizony nagy hírre fog szert Z erejével. A farkas látta, hogy ez a béklyó már jóval erősebb, de tudta azt hll y mióta a ~öinget széttörte, ő erőben csak gyarapodott. És az járt a fejéII gy a hírnévelnyeréséért kockáztatnia kell, ezért azután hagyta, hogy I klyózzák. Ahogy viszont az ászok rárakták a béklyót, a farkas megrázta , a földhöz verte a béklyót, majd vadul fölegyenesedve rugdosni kezdte, h klyó szanaszét hullott darabokra. Így szabadult meg Drómitól. Azóta, ha nek nagy erőfeszítéssel sikerül elérnie valamit, szokták mondogatni, hogy Ml J(' N O, _Q UQUI.U a ~öingtől" vagy "szétverte a Drómit". Eik zdtek félni az ászok, hogy sehogy nem fogják tudni megbéklyóz ni a far. Mindenek Atyja ekkor leküldött egy Skírnir nevezetűt, amúgy Frey küldö nbizonyos törpékhez a sötét-álfok országába, hogyelkészítesse velük a GleipII v(í béklyó t. Ezt hat részből szerkesztették össze: macskának lépte zajából, 'I. nyszakállból, hegynek gyökeréből, medve-ín ból, halnak leheletéből és ti rnak köpetéből. És ha eddig nem hallottál is ilyenekről, most könnyen bizonyosodhatsz róla, hogy nem hazugság, amit hallani fogsz. Bízvást tu"ti, hogy az asszonyoknak nincs szakálluk, a macska léptének nincs zaja, a ynek pedig nincs gyökere, de te a többire nézve is nyugodtan elhiheted nelll , amit mondtam, még ha ilyesmit soha nem tapasztaltál is. A példák alapján, melyeket említettél, elhisz em neked, amit mondasz lo ndta Gangieri. - De hogyan készítették el a béklyót? Mindjárt elmondom - felelte Nagyságos. - A béklyó oly finomnak és lágynak I z6dött, mint egy selyemszalag, de hallgasd meg, milyen szilárdnak és erős11 k bizonyult. • Mikor a béklyót átadták az ász isteneknek, ők szépen megköszönték kikült ttj üknek, hogy teljesítette megbízásukat. Majd kivonultak a Vérvörösnek 11 vezett tóban fekvő Hanga-szigetre, odahívták magukhoz a farkast, megmul. Iták neki a selyembéklyót, és mondták neki, hogy azt tépje szét, bár hozzáI !ték, hogy a vastagsága elég csalóka, szilárdabb annál, amilyennek látszik. És rra egymás kezébe adogatták, és megpróbálták a kezük erejével szétszaggatni, It nem sikerült. A farkas nak biztos sikerülni fog, mondták.
88)
PR ÓZA-ED D A
"Úgy látom én - mondta ekkor a farkas -, hogy ha széttépem is ezt a "p,,,pn... szalagot, a hírem ettől nem fog növekedni, viszont akármily gyöngének szik is, ha csalárd ármánysággal szerkesztették, nem hagyom, hogya tegyétek." Azt felelték erre az ászok, hogy ha az előbb nehéz vasbéklyókat is szét tud t törni, csak el bír tépni egy selyemszalagot. "Ám ha mégsem tudnád elszakítani, az isteneknek többé nem kellene félniük tőled, és akkor nyugodtan le is veh t jük rólad." "De ha ily erősen megbéklyóztok - mondta a farkas -, hogya magam erejéMI már nem tudok kiszabadulni, akkor ti most csak csúfolódtok velem, hisz után már nem számíthatok a kegyetekre. Ezért hát nem engedem, hogy rám rakját k ezt a béklyót. De mielőtt még gyávának mondotok, annak zálogául, hogy nem csaptok be, egyikőtök tegye a számba a kezét. " - Az ászok elkezdtek egymásra nézegetni, óriási nagy gondban voltak, egyi kük sem óhajtotta feláldozni a kezét. Mígnem azután TYr fölemelte a jobb kar ját, és kezét a farkas szájába helyezte. Ekkor a farkas toporzékolni kezdett, a bék. lyó viszont ráfeszült, és minél erősebben tépte volna le magáról, annál inkáb összeszorította. Erre az ászok elnevették magukat, kivéve TYrt. Neki a farkas I harapta a kezét. - Amikor az ászok látták, hogya farkas már teljességgel meg van kötözv , megragadták a béklyóróllecsüngő, Gelgja nevű láncot, és ráhúz ták azt egy nagy sziklatömbre, melynek Gjöll volt a neve, és a sziklát mélyen a földbe süllyesztették. Majd fogtak egy másik nagy szikladarabot, azt Pvitinek hívták, azt mé lejjebbre mélyesztették a béklyó rögzítéséhez. - A farkas vadul toporzékolt, iszonyúan eltátotta a száját, és meg akarta harapni őket. Ekkor a szájába nyomtak egy kardot, úgy hogy annak markolata az alsó állkapcsa, a hegye pedig a felső állkapcsa közé feszült. Ez pöckölte ki a farkas száját. A farkas elkezdett rémisztően üvöltözni, és közben nyál folyt ki a pofájából. Ebből gyűlt össze a Remény nevű folyó . De most már itt marad az Istenek Végzete napjáig. - Milyen gonosz gyerekeket nemzett ez a Loki! - mondta Gangieri. - És milyen hatalmas erejűek a leszármazottjai! De ha már ennyire tartanak a gonoszságától, miért nem ölték meg az ászok a farkast? - Az ászok oly nagyon tisztelték szent helyeiket és szentélyüket - felelt Nagyságos -, hogy semmiképp nem mocskolták volna be a farkas vérével, még ha a jóslatok szerint a farkas válik is Öoin gyilkosává.
GYLFI KÁPRÁZATA
(89
lk z ász istennők? - kérdezte Gangieri. a legelőkelőbb - felelte Nagyságos. - Ő a Fensalir nevű csodálatos csarII lakik. A második Sága, aki egy igen népes helyen, Sökkvabekkben él. I ln dik Eir, ő igen kiváló orvos. A negyedik Gefjun, aki szűz, őt szolgálják I n6k, akik szűzen haltak meg. Az ötödik Fulla, ő is szűz, kibontott hajjal ranypántot hord a fején, ő vigyáz Frigg ékszeres szelencéjére és cipőire, I megosztja vele titkait. II Yját ugyanakkora megbecsülés övezi, mint Frigget. Az ő férje Öo, a lányuIln ssnak hívják. A lány olyan szépséges, hogy mindent, ami kincset érő a neve után hnossnak38 mondanak. Öo azután hosszú útra kelt, Freyja rany könnycsepp eket sírt utána. Freyja több nevet is viselt, aminek az IZ ka, hogy mikor Öoot keresvén ismeretlen népek közt járt, többféle néven III It magát, mint Mardöll, Hörn, Gefn és Syr. Freyjáé volt a Brising-nyakék. hIvták őt Vanadísnek is. A hetedik Sjöfn. Ő tereli leginkább az emberek, férfiak és nők gondolatait a I m irányába. Az ő neve miatt hívják a szerelmet sjöfnnek is. A nyolcadik t ki a Mindenek Atyja avagy Frigg engedelmével a hozzá fohászkodókhoz nJóságos és kegyes, hogy ki tudja eszközöini azoknak a férfiaknak és nők z egyesülését is, akiknek ez annak előtte tilos volt vagy megakadályozták. rl az ő nevét használják az engedelem értelmében, vagy akkor is, ha valakit kim dicsérnek. A kilencedik Vár, ő ügyel a férfiak és nők között tett fogadalk és kötött egyezségek betartására, amiért is ezeket várnak nevezik. Ugyanő III t ti meg azokat is, akik ezeket megszegik. A tizedik Vör, ő bölcs és érdeklő t 16tte semmi nem marad titokban. A szólás is azt mondja, hogy egy nő vörré I k, ha megvilágosodik az elméje. A tizenegyedik Syn, aki a csarnok kapuit lll, és kizárja azokat, akik nem léphetnek be. Ő van kijelölve azoknak védő J (II is, akik ellen a gyűlésben olyan vádat emelnek, amelyet meg kell cáfolni. A zólás szerint az ő neve a cáfolattai egyértelmű. A tizenkettedik HUn, ő azokI k a védelmére van kirendelve, akiket Frigg óhajtása szerint meg kell menteni y I mi veszedelemtől. Innen a szólás, hogy aki a bajból menekülni akar, az hlrn né válik. A tizenharmadik Snotra, ő bölcs és jó modorú. Az ő neve miatt III vezik az udvarias férfit vagy nőt snoturnek. A tizennegyedik Gná. Őt küldözi I'r g szerte a világba az ügyeit intézni. Van neki egy lova, amelyik tengereken, IMkön át vágtat, egy H6fvarpnir nevű. Történt egyszer, hogy útja közben I
hnoss: kincs, ékesség (izlandi)
90)
PRÓZA - EDD A GYLFl KÁPR ÁZATA
néhány ván megpillantotta őt száguldani a levegőégben_ Meg is kérdezt egyikük: 42_ Mi repül ott? Mi halad ott, mi jár ott a levegőben?
Gná így felelt:
(91
nevezik valkyrjáknak Óőin minden csatába kiküldi őket Ők választják g elesni, és hogy kié lesz a győzelem. De ott lovagol a csatákban mindig Rota és a legfiatalabb norna, Skuld is, hogy irányítsák az öldöklést, és kiék az elesendőket z istennők közé számítják még Földet, pór anyját, és Rindet is, Váli anyját
V It egy ember, Gymirnek hívták, a feleségét meg Aurboöának Az asszony 43_ Nem én repülök, még ha fent járok is fellegekben. . H6fvarpnir hordoz, kit Hamskerpir nemzett GarDrofával.
Azóta gnának mondják azt, aki a magasban repül. Napot és Bilt is az ász i . tennők közé sorolják, de őróluk már szóltunk az előbb. 39
36.
Vannak még mások is, akik a Valhöllben foglalatoskodnak, italt szolgálnak f I. gondoskodnak az evőeszközökről és a sörös edényekről. Az ő nevük az Álcá énekben hangzik el : 40 44. Hozzon nekem innom Hrist és Mist, Skeggjöld és Skögul, Hild és Prúo, Hlökk és Herfjötur, Göll és Geirölul, Randgrío és Ráogrío, de Reginleif meg öntsön a hősöknek sört.
39 Lásd a 7. fejezetet. 40 Edda-versek: Álcás-ének. 36. strófa.
családjából származott A lányuknak Gerő volt a neve, és csodán szép volt rtént egy nap, hogy Frey fölment a HliOskjálfra, és szétpillantott a világban. , y azonban észak felé nézett, valahol egy tanyán meglátott egy szép, nagy t, és egy nő lépkedett a ház felé, de ahogya karját emelte, hogy kinyissa előtt az ajtót, fény áradt szét a karjából minden irányban, tündökölt tőle ész világ. Frey ekkor úgy érezte, hogy bűnhődnie kell azért az önteltségért, a szent kilátóhelyen ülve el szokta fogni, és nagy bánattal a szívében elIIVIlzorr onnan. Ám attól fogva, hogy hazaért, szó nem hagyta el a száját, de nem I ludt, és italt sem vett magához. Szólni sem mert hozzá senki. NJörö ekkor magához hívatta Skírnirt, Frey szolgáját, és megkérte, menjen be yhez, próbálja őt szóra bírni, és kérdezze meg tőle, mi bosszanthatja anyylra, hogy szóba sem áll senkivel. Mondta Skírnir, hogy rendben van, ő benéz I Jd hozzá, bár nem szívesen, mert ki szeret kellemetlen válaszokat hallgatni. Amikor azután bement Freyhez, megkérdezte tőle, mitől olyan kedvetlen, O y szóba sem áll senkivel. Azt válaszolta erre Frey, azért olyan nagyon szoI rú, mert meglátott egy csodálatosan szép nőt, és ő nem fogja tudni túlélni, h.1 az a nő nem lesz az övé. "... Te pedig most eredj oda hozzá, kérd meg a kezét nevemben, és akár engedi az apja, akár nem, hozd őt ide hozzám, gazdagon nl gjutalmazlak" Azt felelte Skírnir, hogy vállalja a küldetést, de csak ha Frey odaadja neki a kardllit. Olyan pazar kard volt az, hogy magától tudott öldökölni. Frey gondolta, h gy ezen ne múljon, és odaadta neki a kardját Skírnir pedig útra kelt, és megkérte a nő kezét Azt az ígéretet kapta, hogy kiI nc éj múltán ott lesz a Fenyves-szigeten, és házasságra lép Freyjel. Miután kírnir előadta, mit végzett, Frey a következőket mondta: 41
41 Edda-versek: Sklrnir-ének. 42. strófa.
92)
P RÓ Z A - E DDA
G YLF I KÁ PRÁ ZA TA
45. Hosszú egy éj, hosszabb kettő. Hármat hogy bírok ki? Gyakran egy hónap gyorsabban telik, mint fél-éjt várni vágyban.
Az előbbiekben rejlik a magyarázata annak, hogy miért kellett Freynek fegy vertelenül megküzdenie Beljivel, akit végül egy szarvasaganccsal ölt meg. - Roppantul furcsállom - mondta ekkor Gangieri -, hogy egy ilyen nemzetsé fő, mint Frey, átengedi másnak a kardját, ha nincs neki még egy ugyanolyan l kardja. Nagy nehézséget támaszthatott ez neki, mikor azzal a Belji nevűvel k J. lett megvívnia. Hitemre mondom, igencsak megbánhatta, hogy ilyen adakoz kedvű volt. - Nem sokat számított ez, mikor Beljivel került szembe - mondta Nagyságo . - 6t akár puszta kézzel is megölte volna. De lehet, hogy később Frey hiányoini fogja a kardját, amikor majd Múspel fiai háborúzva rájuk törnek.
38. - Azt állítod - mondta Gangieri -, hogy mindazok a férfiak, akik a világ kezdete óta csatákban estek el, most ott élnek a Valhöllben Óoinnál. Vajon miv I tudja etetni őket? Hiszen rengeteg sokan lehetnek. - Úgy van, ahogy mondod - felelte Nagyságos. - Rengetegen vannak, és számuk egyre gyarapszik. És mégsem lesznek elegen, amikor majd a farkas felbukkan . De bármily sokan legyenek is, annyian soha nem lesznek, hogya S.:ehrímnir nevű vadkan húsából ne jusson mindannyijuknak. Ezt a vadkant mindennap megfőzik, de estére újból megelevenedik. Arra a kérdésre azonban, amelyet az előbb föltettél, szerintem igazából csak nagyon kevesen tudják a helyes választ. Aszakácsot Andhrímnirnek, a kondérját pedig Eldhrímnirnek hívják, ahogyan a vers is mondja: 42 46. Andhrímnir Eldhrímnir-üstben a húsok húsát,
Scehrímnirt főzi. Szóba nem hozza senki, mitől híznak a hősök.
V,IJon Óoin ugyanazt eszi, amit az elesett hősök? - kérdezte Gangieri. Ami étel az ő asztalára kerül- felelte Nagyságos - , azt Óoin az ő két farkasái dJa, a Geri és Freki nevűeknek. Étellel ő nem él, számára a bor egyként ital t l is. Ahogya vers is mondja: 43 47. Gerit és Frekit a híres, harcedzett Hadak Ura eteti, ő csak bort iszik, örökké azon él, jó fegyveres Óőin.
t holló ül Óoin vállán, és suttogja fülébe mindazt az újságot, amit láttakII ttak. Az ő nevük Hugin és Munin. Hajnalban kiröpteti őket , hogy repüljék (lI'b a világot, és térjenek vissza ebédidőre . Általuk értesül számtalan újdonról. Ezért hívják Óoint Hollóistennek is, ahogy a vers mondja:44 48. Hugin és Munin naponta kiszáll szerte a világba. Félek, hogy Hugin, még inkább, hogy Munin egyszer nem tér vissza.
- Mit kapnak a hősök inni? - kérdezte Gangieri. - Milyen ételükhöz illő italt? Vagy talán vizet isznak? - Igen furcsa dolgot kérdezel - felelte Nagyságos. - Gondolod, hogy mikor Mind nek Atyja királyokat, jarlokat45 és más rangos embereket hív meg magához, Edda-versek: Áleás-ének, 19. strófa.
42 Edda-versek: Áleás-ének, 18. strófa.
(93
44 Edda-versek: Áleás-ének, 20. strófa. 4S Jarl: rokon az angol earl 'gróf' szóval; északon egy király helytartójának rangja.
94)
GYLFI KÁPR ÁZ ATA
PRÓZA - EDDA
majd vízzel fogja kínálni őket? Hitemre mondom, hogy az a sok férfi, aki a V I· höllbe érkezik, mind azt gondolná, hogy kapott sebeikkel és halálos kinszen vedésükkel túl nagy árat fizettek azért, hogysem vízzel itassák őket. Elmondo neked, mennyire másképp van ez_ Van egy kecske, a neve Heidrún, amely a Val höll fölött álló nevezetes fa, Lérad lombjának leveleit legelészL Az ő tőgyéb
(95
ly rengeteg harcos van Valhöllben - szólt Gangleri-, hogy hitemre monhatalmas hadúr lehet ez az Ódin, ha ilyen óriási seregnek parancsoL De múlatják idejüket a hősök, amikor nem iszogatnak? R ggelente, miután felöltöztek és fölfegyverezték magukat, kivonulnak a meI és megvívnak egymással a végsőkig. Ily módon játsszák el az időt. Ahogy ~I elérkezik az ebédidő, hazalovagolnak Valhöllbe, és helyet foglalnak az I.t loknál, hogy igyanak egyet. Ahogy a vers is mondja: 47
so.
Valamennyi hős Óöin vívóterén vív meg napról-napra, elesnek sorra, majd sebtelen hazatérnek serényen sörözni békén.
_ Abban viszont igazad van: nagy a hatalma Ódinnak. Több példa is akad rá. M guk az ászok mondják itt a versben:48
40. 51. Fák közt a legfőbb Yggdrasil kőrisfa, hajók közt Skíöblaönir, ászok közt Óöin, lovak közt Suhanó,
- Csodálatos dolgokról beszéltél nekem az előbb - mondta Gangieri. - Hatalmas egy csarnok lehet az a Valhöll. És mekkora tolongás támadhat ott a kapuknál! - Miért nem kérdezed meg, hány kapuja van a Valhöllnek? - mondta Nagyságos. - Meg hogy milyen tágas ak azok a kapuk? Mert ha megtudod, mindjárt belátod, akármily furcsa is, hogy azokon bárki szabadon ki-be járhat. Az az igazság, hogy akkor sincs zsúfoltság, ha mindnyájan benne tartózkodnak, és akkor sincs, ha a kapukon át közlekednek. Hallgasd meg, hogy mondja az Á1cásének: 46 49. Ötszáz meg negyven kapuja nyílik, mondják, Valhöll várának. Egy-egy kapun nyolcszáz harcos nyomul elő, ha felbukkan a farkas.
46 Edda-versek: Áleás-ének, 23 . strófa.
hidak közt Bifröst, költők közt Bragi, sólymok közt Hábrók, kutyák közt Carm.
2. - Kié a ló, Suhanó? - kérdezte GanglerL - És mit lehet tudni róla? _ Semmit nem tudhatsz Suhanóról - felelte Nagyságos -, ha nem ismered zületésének körülményeit. Igen érdekesnek fogod találni... Még az istenek let lepedésének kezdetén, Midgard és Valhölllétrehozásakor történt, hogy fel47 Edda-versek: VafPrúönir-ének, 41. strófa. 48 Edda-versek: Álcás-ének, 44 . strófa.
96)
PRÓZA · EDDA
bukkant egy építőmester, és felajánlotta az isteneknek, hogy épít ő nekik há· rom féléven belül olyan jó várat, hogy az még a hegyóriások és a déróriások el· len is megvédi őket, ha azok netán Miögaröra támadnának. Fizetségül ezéri, kéri magának feleségül Freyját, valamint a Napot és a Holdat - Összegyűltek ekkor tanácskozni az ászok, és abban állapodtak meg az építO· mesterrel, hogy elfogadják feltételeit, megkapja, amit kér, ha egy tél leforgás alatt megépíti a várat De ha a nyár első napja úgy köszöntene rájuk, hogy bármil is befejezetlenül hagy a várban, semmi fizetséget nem kap. És senkinek a segít· ségét nem használhatja fel építés közben. Miután az építőmester ezeket tudomá· sul vette, engedélyt kért rá, hogy azért a tulajdon lova, Svaöilfari a segítségér lehessen. Loki javaslatára ezt azután megengedték neki. - A tél első napján az építőmester nekilátott a vár építésének, éjszakánként pedig lovával hordatta fel a köveket El is csodálkoztak az ászok, mekkora nagy sziklaköveket fel bír vonszolni a ló, kétszer akkorákat, mint maga a mester. A megállapodásukat azonban számos bizonykodás és eskü támasztotta alá, különben az óriások nem érezték volna biztonságban magukat az ászoknál, h Pór hazatér; de ő most épp a keleti végeken járt, troIlokat öldösni. - Ahogy telt-múlt a tél, egyre gyorsabban emelkedtek a falak, a vár már oly magas és erős volt, hogy senki meg nem támadhatta. És három nappal a nyár beköszönte előtt már csak a várkapu megépítése volt hátra. Ekkor az istenek kiültek tanácskozni ítélőszékükbe, és kérdezget ni kezdték egymástól, vajon ki felel azért, hogy most feleségül kell adniuk Freyját Óriáshonba, és meg kell fosz· tani a levegő eget a Naptól és a Holdtól, átengedve ezeket az óriásoknak. Majd rájöttek arra, hogy mindezt az tanácsolta nekik, akitől eddig is a legrosszabb tanácsokat kapták, vagyis Laufey-fia Loki, és rámordultak, hogy szörnyű halállal végzi, ha nem eszközli ki, hogy az építőmester lemondjon fizetségérőL A fenyegetéstől Loki megijedt, és esküvel fogadta, hogy minden áldozatra hajlandó, d kieszközli, hogy az építőmester elálljon fizetsége követelésétőL - És még azon az estén, ahogy az építőmester további sziklakövekért kihajtott Svaöilfari nevű csődörével, egy kanca nyargalt ki nyerítve az erdőből, oda a cs6· dörhöz. Az pedig, mikor felismerte, micsoda ló került eléje, megvadult, eltépte kötelékét, és vágtatni kezdett a kanca felé, amelyik viszont visszanyargalt az erdőbe. Az építőmester próbálta megfogni a lovát, de a két ló egész éjszaka csak fel-alá rohangált, minek következtében ez idő alatt szó sem lehetett az építkezés folytatásáróL De még másnap sem haladt úgy a munka, mint azt megelőzően. Amikor azután az építőmester látta, hogy nem fogja tudni időre befejezni munkáját, kiütközött belőle a dühöngő óriás. Az ászok pedig, ahogy
GYL F I KÁP RÁZA TA
(97
ttek, hogy voltaképp egy hegyóriást fogadtak volt fel, akivel szemben nem Itl6ket semmiféle megállapodásuk, elüzentek Pórért, aki azután nyomban ott t rmett. És magasba lendült kalapácsa, a Mjöllnir, kiosztva ezzel az építő I ter fizetségét, nem épp a Napot és a Holdat De lehetetlenné téve neki azt I , hogy Óriáshonban élhessen tovább, mert már az első csapás ízzé-porrá zúzt O koponyáját, és leküldte őt Niflhelbe. L ki pedig, aki Svaöilfarival üzekedett, egy idő múltán megellett, és világra I ott egy deres színű, nyolclábú csikót, amely azután az istenek és az embek világában a legjobb lóvá növekedett Ahogy A jósnő szava is mondja: 49 52. Ültek az istenek, üdvösséges szentek intézni dolgokat ítélőszékbe:
ki áruló mocskolt mérget közéjük, óriás kezére ki adhatta Freyját? 53. Tiporva-szegve szavak, ígéretek, minden eskü is, melyet kötöttek csak Pór tört-zúzott tele dühvel, nem nyughatott, hallván a nagy hírt.
- Mit lehet tudni Skíöblaönirról? Az volna a legjobb hajó? - kérdezte Gangieri. Valóban nincs még egy ilyen jó és ilyen nagy hajó? - Skíöblaönir a legjobb és a legnagyobb leleményességgel épített hajó - felelte Nagyságos. - A legnagyobb hajó azonban a Körömhajó, de az Múspelben van. kíöblaönirt törpék ácsolták, Ívaldi fiai, és Freynek ajándékozták. Akkora hajó, hogy az ászok, valahányan vannak, fölférnek rá összes fegyverükkel és hadi 49 Edda-versek: A jósn6 szava. 25-26. strófa.
98)
G YLFI KÁ PRÁZATA
PRÓ Z A' EDDA
felszerelésükkel együtt, és ha vitorláját felhúzzák, kormányozzák bármerre I I jó szélben halad. Amikor pedig nem akarnak vele a tengeren járni, olyan apr darabokból és olyan ügyesen van megszerkesztve, hogy mint egy kendőt ÖsSl, lehet hajtogatni és zsebre vágni.
I V
tte, szólt a gazdá nak és családjának, hogyelővigyázatlanul bántak a
k bakok csontjával, az egyiknek combcsontja ugyanis elhasadt Nem is kell rltani a szót, mindenki könnyen maga elé képzelheti, mily iszonyúan megIt a gazda, amikor Pór összevonta a szemöldökét, mert még attól a pillanI is, ami a szűk szemnyílásán át rávillámlott, a gazda a földre rogyott Pór II rősen markolta kalapácsát, hogy kezének bütykei kifehéredtek. A gazda I ládja pedig, ahogy várható volt, hangosan sírva rimánkodtak, könyörögk gyelemért, kárpótlásul felajánlva mindenüket, amijük csak van. Pór ahogy 1,1, hogy ezek mennyire megijedtek, megnyugodott, kiengesztelődött , és váltIII elfogadta tőlük gyerekeiket, pjálfit és Röskvát Ök azután Pór szolgálói I k, és követték őt mindenhová.
44.
- Pompás hajó Skíőblaőnir, és erős varázslattal kellett hozzálátni, hogy ilyenr sikerüljön - mondta Gangieri. - De vajon Pór nem került-e soha szembe olyan túlerővel , amelyhez képest a maga erejét és varázsát kisebbnek találta? - Erre a kérdésre, gondolom, nem sokan tudnának válaszolni - felelte Nagy ságos -, pedig nem egyszer került szorult helyzetbe. De még ha megtörtént I egyszer-másszor, hogy oly erővel és eréllyel fordult szembe, melyen nem bfrt úrrá lenni, semmi szükség rá, hogy ezeket fölemlegessük, mikor a legtöbb péld azt bizonyítja, és a legtöbben úgy is hiszik, hogy Pór bizony a legerősebb. - Úgy látom, az előbb olyan kérdést tettem föl , amelyre senki nem tud vál szolni - mondta Gangieri. - Hallottunk ugyan bizonyos eseményekről- mondta ekkor Éppoly-Nagysá. gos -, de nem hihetjük, hogy igazak volnának. Arra gyanakszom viszont, hogy ül itt valaki a közelben, aki el tudja mondani az igazat, és neki majd elhihe~, mert ha eddig soha nem hazudott, most nem fogja elkezdeni. - Itt állok és várok, vajon kapo k-e erre nézve magyarázatot valakitől - mondt~ Gangieri -, mert ha nem tudtok válaszolni kérdésemre, bejelentem, hogy legyő z· telek benneteket - Nyilvánvaló tehát, hogy hallania kell ezt a történetet - mondta Harmadik még ha nem szívesen beszélünk is róla. Ne add tovább te sem ... - A történet úgy kezdődik, hogy Szekeres Pór útra kelt kecskebakok húzta sze· kerén, és vele tartott a Loki nevű ász is. Estére egy tanyához értek, és éji szállást is kaptak. Még az este folyamán Pór fogta a két kecskebakot, levágta és meg· nyúzt a őket, majd berakta húsukat a kondérba. Mikor a hús megfőtt, Pór leült vacsorázni útitársaival, és meghívta enni a gazdát, annak feleségét és két gyerekét is. A gazdáék fiát pjálfinak, lányát Röskvának hívták. Ezután Pór kiterített a tűzhely mellé a kecskék bőrét, és szólt, hogya gazda és családja ezekre dobálja majd a csontokat Pjálfi, a gazda fia azonban, akinek egy combcsont jutott, fogta a kését, és hogyavelőhöz jusson, a csontot kettéhasította. - Pór éjszaka ott aludt a tanyán, majd még napkelte előtt fölkelt , felöltözött. Fogta azután kalapácsát, Mjöllnirt, és áldóan a kecskebőrök fölé emelte. Mir a kecskék újjáéledtek, csak az egyiknek sántult le a hátsólába. Ahogy ezt pór
(99
r őr azután otthagyta a tanyán kecskebakjait, és folytatta útját keletnek, Óri-
hon felé, eljutott a tengerig, átkelt a mély vizeken, majd elérve a szélét, partra lit, Loki, pjálfi és Röskva társaságában. Onnan azonban alig mentek egy daIi , egy sűrű nagy erdőbe értek. Mentek az erdőben egész nap, sötétedésig. II Ifi roppant gyorsjárású fiú volt, ő hordozta Pór tarisznyáját, de abban enniy l alig volt Ahogy besötétedett, szállást kerestek, és rá is bukkantak egy igen n.I y házra. Annak egyik végén a bejárat éppoly széles volt, mint a ház maga, ondolták, ott megéjszakáznak. Éjfélkor azonban erős földrengés támadt, reIII \ ett alattuk a föld , és a ház is ingadozott Pór ekkor fölkelt , szólt a társainak, ""lJd körbenéztek, és jobb felől a ház közepe táján találtak egy kisebb oldalhá'f,ll t átmentek hát oda. Pór megállt az ajtóban, a többiek eléggé megrettenve, III götte. Pór megmarkolta kalapácsa nyelét, hátha védekeznie kelL Nagy dör-morgást hallottak. Napkeltekor Pór kiment, és látta, hogy nem messze tőle 'I. rdőben fekszik valaki, aki épphogy nem kistermetű . Ott aludt nagyokat horkolva. Ebből Pór rájött, mi okozta a nagy éjszakai zajt Ekkor szorosra húzta magán erőövét, amitől ász-ereje felgyarapodott Az óriás ugyanekkor felébredt, már pattant is fel fektébőL Azt mondják, pórnak ettől inába szállt a bátorsága, nem mert lesújtani kalapácsával, hanem épp csak megkérdezte, hogy mi V Ina a neve, mire az óriás azt felelte, hogy SkrymiL . "... én viszont nem kérdem a neved - mondta -, látom jól, te vagy Ász-pór. De h va hánytad el a kesztyűmet?" - Majd kinyújtotta a karját, és magához vette a kesztyűjét pór ekkor jött rá, h gy a ház, amelyben éjszaka megszálltak, az volt a kesztyű, az oldalsó helyig pedig annak hüvelykujj része. Skrymir azután megkérdezte, hogy hozzájuk 'f"
100)
PRÓ Z A - EDDA
szegődhet-e útitárs ként, mire Pór beleegyezett Ezek után Skrymir kibontott elemózsiás tarisznyáját, és elkezdett reggelizni, ahogyan kissé távolabb tőle Pó és társai is_ Skrymir azután felajánlotta, hogy osszák meg, amijük van, Pór p dig beleegyezett Erre Skrymir az összes ennivalójukat egy közös tarisznyáb rakta, és föltette a vállára, majd útnak eredt, és hatalmas léptekkel egész nap n át ott haladt előttük Ahogy azután rájuk esteledett, egy óriási tölgyfa alatt talált számukra éji szállást Majd odaszólt pórnak, hogy ő most lefekszik aludni .. . " ... és nesztek, itt a tarisznya, vacsorázzatok" mondta, és már el is aludt n, gyokat horkolva. - Fogta Pór a tarisznyát, ki akarta bontani. De el kell mondani, akármily hih tetlennek tetszik is, hogy egyetlen csomót nem bírt meglazítani rajta, egyet! II szíjvég sem mozdult kijjebb, mint ahogyan volt És amikor látta, hogy ezz I nem jut semmire, dühbe gurult Két kézre kapta a Mjöllnir-kalapácsot, odalép ti a fekvő Skrymirhez, és a fejére sújtott. Az óriás felriadt, és elálmélkodott, ho talán egy falevél hullott a fejére, majd megkérdezte, hogy ettek-e már, és hogy lefekvéshez készülődnek-e . Pór azt felelte, hogy igen, most térnek aluvóra. ~ ezzel elvonultak egy másik tölgyfa alá. Az igazat megvallva, nem mertek I· aludni. Éjféltájban látták, hogy Skrymir mélyen alszik, akkorákat horkolv , hogy visszhangzott tőle az erdő. Pór ekkor fölkelt, odament hozzá, és egy hir t len mozdulattal keményen lesújtott a feje búbjára. Látta is, hogya kalapács él . mélyen behatolt a fejébe. "Mi történt? - riadt fel Skrymir. - Egy tölgymakk pottyant volna a fejemre? 11 meg mit művelsz, Pór?" - Pór gyorsan visszaszökött a helyére, és mondta, hogy ő épp csak fölébredt , majd hozzátette, hogy csupán éjfélre jár az idő, alhatnak még egyet És az járt a fejében, hogy ha lesújthatna rá harmadszor is, akkor többet nem kerülne az útjába. Lefeküdt hát, és várta, hogy Skrymir ismét mélyen aludjon. Ez kevéss I napkelte előtt be is következett Fölkelt ismét, odalopódzott hozzá, és minden erejét összeszedve akkorát sújtott az oldalán fekvő óriás halántékára, hogyaka· lapács egészen a nyeléig behatolt az óriás fejébe. Skrymir ekkor felült, és megtapogatta az arcát "Talán madarak fészkelnek itt fölöttem a fán? - kérdezte. - Úgy érzem, attól éb· redtem fel, hogy valami gallydarabok hulltak a fejemre. Te meg ébren vagy, Pór? Ideje volna lassanként fölkelni és felöltözni, bár nektek már csak rövid utatok van hátra Útgarö váráig. Hallottam, ahogy egymás közt pusmogtatok, hogy ter· metemre nézve nem volnék kicsinek nevezhető, de bizony, ha majd Útgaröba értek, látni fogtok nálam nagyobbakat is. És adok nektek néhány hasznos taná-
G YL FI KÁPRÁZAT A
(101
• ne bízzátok el túlságosan magatokat, mert Útgarö-Loki udvaroncai nem k, hogy ilyen kisfiúk arcátlanul bánjanak velük Bölcsebben tennétek, ha visszafordulnátok. Ám ha mégis folytatni akarnátok utatokat, tartsatok f lé. Én most északnak kanyarodom, azoknak a hegyeknek az irányába, hamarosan megpillantotok ti is." zel Skrymir fogta a tarisznyáját, át vetette a vállán, és oldalvást befordult 16l.ük az erdőbe . És szó nem esett arról, hogy az ászok netalán viszontlátni t tták volna jó egészségben. I
Pór azután folytatta útját társaival együtt egészen délig, amikor is egy mező n megpillantottak egy várat Jól hátra kellett billenteni fejüket, ha a vár teteI látni akarták Odamentek a vár bejáratához, de annak rácsos kapuja zárva Ih. l>ór odalépett a kapuhoz, de nem bírta kinyitni. Viszont be akartak jutni v. rba, ezért megpróbáltak becsúszni a rácsok közt, és így sikerült is. Egy nagy .1 nokot láttak maguk előtt, odamentek. Az ajtó nyitva állt, ők pedig beléptek II bent két padsoron számos férfi üldögélt, a legtöbbjük igen termetes. Végül It ólltak a király, Útgarö-Loki színe előtt, és üdvözölték őt A király azonban I k lomhán fordult oda feléjük, majd elmosolyodva kivillantotta fogait "Hosszú utakról lassan jár a hír - mondta. - De jól látom-e, hogy ez a kisleIly itt a Szekeres Pór? Lehet, hogy nagyobb vagy, mint amekkorának látszol? miféle haditettekre készülődsz társaid dal? Mert itt miköztünk senkinek ", tn lehet maradása, ha nem tünteti ki magát valami különleges készséggel V" y tudássaL" Közbeszólt ekkor Loki, aki leghátul állt: "Egy képességemet kész vagyok most rögtön bemutatni: senki itt bent nem zik gyorsabban nálam." "Figyelemre méltó dolog, ha igazat mondasz - mondta Útgarö-Loki -, ki is JI!' báljuk mindjárt:' - És odaszólt a padokon ülőkhöz , hogy egyikük, egy Logi nevezetű álljon ki V rsenyre Lokival szemben. Majd behoztak a csarnokba egy fateknőt, lerakták ,t padlóra, és telehordták hússal. Leült Loki a teknő egyik végéhez, Logi meg a másikhoz, és mindketten, amilyen szaporán csak tudták, elkezdték falni a húst, mIg a teknő közepén nem találkoztak. Akkor kitűnt , hogy Loki minden húst, , mi csak a csonton volt, megevett, viszont Logi a húson kívül bekebelezte a csont t is, meg magát a fateknőt is. Mindenki meg volt győződve róla, hogy Loki V szt ett Útgarö-Loki ekkor megkérdezte, hogy miben jeleskedik az ifjú ember.
~
102 )
GYlF '
PRÓZA' EDDA
pjálfi erre azt válaszolta, hogy bárkivel kiáll futásban, akit Útgaro-Loki erre ld jelöL Az meg azt mondta, hogy ez remek képesség, de hogy ezt bebizonyfts , valóban kiváló futó nak kell lennie, amit rögtön ki is próbálhatnak Ezzel Űt garo-Loki felállt és kiment a csarnokból, oda, ahol a sík mezőn jó futópálya kl. nálkozott Majd ifjú legényei közül kiszemelt egy Hugi nevűt, és ráparancsolt, hogy fusson versenyt pjálfivaL Nekilódultak akkor az első futamnak, amelyb n Hugi csak annyi előnyt szerzett, hogy amikor a célnál megfordult, pjálfi már olt állt vele szemben. "Szedd jobban a lábad, pjálfi, ha nyerni akarsz -mondta Útgaro-LokL -Bár 'I. is igaz, hogy nem járt még itt senki, akit nálad gyorsabbnak láttam volna." - Kezdték akkor a második futamot, és ahogy Hugi célba ért, és megfordult , Pjálfi ott futott mögötte egy nyíllövésnyire. "Szerintem pjálfi nagyon jól futott - mondta Útgaro-Loki -, de azért nem hl szem, hogy megnyeri a versenyt. Most, a harmadik futamnál majd meglátjuk." - Nekieredtek ekkor ennek a futamnak is, és mikor Hugi befutott a célba, hátrafordult, pjálfi azonban még csak a pálya közepénél tartott Mindenki úgy gondolta, hogy ez a verseny már eldőlt Útgaro-Loki ekkor megkérdezte pórtól, hogy ő, akinek nagyszabású tetteiről annyit beszélnek, vajon miféle nagy cs lekedetet vinne itt végbe előttük Pór erre azt felelte, hogy ő leginkább ivásban venné fel a versenyt akárkiveL Útgaro-Loki azt mondta, hogy rendben van, l • gyen hát, és visszament a csarnokba, szólt pohárnokának, adja elő a böhöm ivókürtöt, amelyből udvari emberei inni szoktak És már jött is a pohárnok az ivókürttel, és átnyújtotta pórnak "Nálunk az számít derekas férfinak, aki ezt az ivókürtöt egy kortyra kiüríti . mondta Útgaro-Loki - , bár akad olyan is, akinek ez csak kettőre sikerüL Olyan rossz ivó azonban nincs, aki ezt harmadjára se tudná kiinnL " - Nézegette Pór az ivókürtöt, nem is annyira öblös volt az, inkább igen hosz· szú. Amúgy is elég szomjas volt, elkezdett hát inni belőle, habzsolta jócskán, eszébe se jutott, hogy közben le-Ietegye, és belepillantson az ivókürtbe. Egy. szerre azután nem bírta tovább szusszal, lerakta az ivókürtöt, és megnézte mennyi van még hátra. Úgy látta azonban, hogy alig van kevesebb ital a kürtben, mint volt azelőtt, hogy beleivott volna. "Derekas ivás volt, habár nem valami nagy -mondta Útgaro-LokL -El se hin· ném, ha azt hallanám, hogy Ász-pór nem bír többet inni egy húzásra. Máso· dikra azonban ki fogod akarni inni, tudom." - pór nem szólt semmit, hanem szájához emelte az ivókürtöt, és elszánta magát, hogy ezúttal nagyobbat húz belőle. Ivott is teljes erőből, de látta, hogy
KÁPRÁZATA
(103
Ir't vége nem emelkedik olyan magasra, mint ahogy szeretné. Elvette azuII
szájától, belenézett, és úgy tetszett, mintha most kevesebbet ivott volna,
It z előbb . Viszont már nem maradt annyi ital a kürtben, hogy kilöttyenheV
Ina.
"MI baj , pór? - kérdezte Útgaro-LokL - Nem bírsz többet felhajtani egyszerre,
k mennyi jólesik? Márpedig ha harmadjára ki akarod üríteni, szerintem , t kell a legnagyobbat húznod belőle. De ha más versenyben sem sikerül töbizonyítanod ennél a próbálkozásnál, akkor a mi szemünkben nem tűnsz 1 111 jd akkorának, amekkorának az ászok tartanak" r ór ettől feldühödött, szájához illesztette az ivókürtöt, és minden erejét Z szedve ivott, ameddig csak bírta. Mikor azután belenézett a kürtbe, látta, " y most itta ki a legtöbbet Visszaadta ekkor az ivókürtöt, és közölte, hogy
'''hb
t nem iszik "Nyilvánvaló hát, hogy nincs akkora hatalmad, mint hittük volna - mondta t rö-Loki. - Nem akarnál-e részt venni más versengésben is ? Mert ezzel hUl t semmire se jutottáL" "P rsze hogy részt veszek egyéb versengésben is - felelte pór. - Bár ha odaha, volnék az ászok közt, furcsa volna, ha egy ekkora ivást lekicsinyelnének Mily n próbát ajánlasz még? " "Nem olyan nagy dolog, itt nálam a fiúk szokták gyakorolni - felelte ÚtgaroI.llki. - Fel kéne emelni a földről a macskámat Ezt is csak azért merem ajánlani 1\ 'ked, Ász-pórnak, mert az előbb nem bizonyultál olyan rátermettnek~ mint ~ hlltem volna. " - És már szaladt is be a csarnokba egy igen nagyra nőtt, szürke macska. pór adaI pett hozzá, a hasa alá dugta karjait, és fölemelte. De emelés közben a macska yre följebb görbítette a hátát És mikor pór már nem bírta följebb emelni, a macskának csak egy hátsó lába nem ért a földig. Pór tehát nem állta ki a próbát. "Ez a játszma is úgy folyt le, ahogy vártam -mondta Útgaro-Loki. -A macska lJ yan nagy, pór viszont kicsiny és alacsony a nálam élő magas férfiakhoz kéI st " "Azt mondjátok, kicsiny vagyok - mondta pór - , akkor hát hadd birkózzam meg akármelyikőtökkel! Nagyon felbosszantottatok! " "Nem látok én itt senkit -mondta Útgaro-Loki, miközben körülnézett - ,aki ne kicsinyelné le, hogy veled megverekedjen ... Lássuk csak. .. - folytatta azután - , hívjátok ide az öregasszonyt, Ellit, a nevelőanyámat Ót birkózza le pór, ha kedve tartja. Ledöntött Elli már olyanokat is, akik nem voltak gyöngébbek PórnáL"
104)
GVLFI KÁPRÁZATA PRÓZA - EDDA
- Máris belépett a csarnokba egy öregasszony, Útgarö-Loki pedig odaszólt neki, hogy meg kéne birkóznia Ász-pórral. De hogy ne szaporítsam a szót, a bir· kózás úgy esett, hogy minél keményebben feszült neki Pór, annál szilárdabban megvetette lábát az öregasszony. Azután a nő elkezdett gáncsot vetni, amit~lI Pór már alig állt meg a lábán, de a kemény huzakodásnak is hamarosan csak 1lett a vége, hogy Pór az egyik lábában megbotolva íéltérdre esett. Ekkor odalép It hozzájuk Útgarö-Loki, szólt, hogy hagyják abba, majd közölte, hogy ezek után a csarnokban senki másnak nem kell kiállnia Pórral birkózásban. Közben l szállt az éjszaka, Útgarö-Loki pedig hellyel kínálta Pórt és társait, és szíves ven déglátás közepett töltötték az éjszakát. 47.
- Reggelre virradva Pór és társai fölkeltek, felöltözködtek, hogy útnak indulja· nak. Előjött ekkor Útgarö-Loki, és leültette őket a terített asztalhoz. Nem volt hj· ány sem ételben, sem italban, de jó hangulatban se ll. Ahogy azután befejezték a lakomázást, útnak eredtek. Útgarö-Loki kikísérte őket a várból, búcsúzáskor pedig megkérdezte Pór tól, elégedett-e az útján történtekkel, és hogy találko· zott-e magánál erőteljesebb férfiakkal. Pór azt felelte, hogy ez a velük való talál· kozás tagadhatatlanul megtépázta a jóhírét... " ... és nagyon bosszant, hogy majd ilyen kevéssé jelentős férfinak fogtok tar· tani." "Most, hogy kijöttél a várból, megmondom neked az igazat - mondta Útgarö· Loki. - Amíg csak élek, és magam dönthetem el, ide te többet vissza nem térsz. Hitemre mondom, soha ide be nem teszed a lábad, ha előre tudom, mekkora er6 lakik benned. Hiszen kis híján szerencsétlenségbe sodortál minket. Sikerült azonban káprázatokkal megtévesztenem téged, rögtön az elején, az erdőben, ami· kor észrevettelek, mert én voltam az, akivel találkoztál. Azután amikor megpró· báltad kibontani a tarisznyám szíját, de nem tudhattad, hol kezdd el kicsomózni, mert vasból varázsbogot kötöttem rá. Utána pedig, mikor háromszor lesújtottál rám kalapácsoddal, már az első, leggyengébb ütéseddel is megölhettél volna, ha pontosabban célzol. Láthattál itt a váram mellett egy kőtáblát és azon három négyszögletű mélyedést, köztük egy nagyon mélyet is: ezek kalapácsütéseid nyomai. Ezt a kőtáblát húztam magamra ütéseid elé, de te nem vehetted észre. Ugyanígy zajlottak le a versenyek is az udvaroncaimmal. Az elsőnél Loki versenyzett, aki nagyon éhes is volt, és gyorsan is evett, de ellenfele, LogiSO , maga volt a futótűz, 50 Logi: láng (izlandiul)
(lOS
ly gyszerre emésztette el a hússal együtt a fateknőt is. Amikor pedig Pjálfi versenyt a HugiSI nevűvel, akkor ő az én gondolatommal versenyzett, és I volt remélhető, hogy annak sebességét felülmúlja. Amikor azután te ittál Iv kUrtből, és úgy láttad, hogy csak lassan fogy el az ital... hitemre esküszöm, r olyan csoda történt, hogy magam is alig hiszem el... az ivókürt vége nis belógott a tengerbe, anélkül, hogy te észrevetted volna, de ha most kit! tengerpartra, magad is meglátod, mennyire megcsappant a víz szint je." .1.1 hívják apálynak.
!IN m kisebb tettet hajtottál végre - folytatta Útgarö-Loki -, mikor a macskát
II I etted. Az igazat megvallva, mindnyájan rémüldöztünk, látván, hogya ( ka egyik lábát már fölemelted a földről. Mert a macska sem az volt, aminek III d, ő volt a Világkígyó maga, aki testével az egész világot kbrbefonja, és kis II, 11 már nem mutatkozott elég hosszúnak ahhoz, hogy fejével és farkával is III e a földet. Te meg szinte az égig emelted. És az sem volt kisebb csoda, ami E\livels2 való birkózás közben történt, hogy olyan sokáig meg tudtál állni a h3don, és végül is csak féltérdre estél, mert még sosem volt, és sosem lesz Ilki, érjen meg bármily öreg kort, hogy le ne hanyatlana általa. Most viszont, II y búcsút veszünk egymástól, meg kell, hogy mondjam őszintén: mindkett nknek jobb volna, ha többé nem látogatnál meg minket, mert én a következő lk lommaI is meg fogom védeni váramat ilyen és másféle káprázatokkal, nem
h ttek erőt rajtam. "
!?ór viszont, hallván ezt a beszédet, megragadta és a levegőbe emelte kalapáI t. De ahogy le akart volna sújtani vele, Útgarö-Loki már nem volt sehol. Akkm a vár felé fordult, és azt akarta volna szétmorzsolni, de már csak szép, széles 111 zöket látott maga körül, a vár sem volt sehol. Ezek után megfordult, és hazaI rt I>rúövangba. Valójában akkor határozta el magát, hogy keresni fogja az alkll lmat a Világkígyóval való találkozásra, ami azután később meg is történt. 'l rintem rajtam kívül senki más nem beszélte volna el hívebben ezt a törtélIvtet, amely Pór útja során esett.
_ Igen nagy hatalommal bír ez az Útgarö-Loki -mondta Gangieri. - És nagyon rthet varázslatokhoz és bűbájossághoz. Kitetszik ez abból is, hogya kíséretéh n lévők is micsoda erővel rendelkeznek. De vajon Pór nem állt bosszút mindzért? l Hugi: gondolat (izlandiul) 2 EJJi: öregség (izlandiul)
106)
GVLF I KÁPRÁZATA PRÓZA -E DDA
- Még nem bölcs emberek körében sem ismeretlen, hogy Pór igenis vi vágott azért, ami az előbb elbeszélt útján történt - felelte Nagyságos. - AI töltött otthon egy kis időt, már készülődött is újabb útra, méghozzá hirtelenséggel, hogy sem szekerét, sem kecskebakjait, sem társait nem v magával. Egy ifjú ember képében odahagyta MiOgaroot, és estére odaért a nyájára egy óriásnak, akit Hymirnek hívtak. Megéjszakázott nála. Haj Hymir fölkelt, felöltözött, készülődött, hogy kievez a tengerre horgászni. gyorsan Pór is, és megkérte Hymirt, hadd evezzen ki ő is vele együtt. Hy azonban megjegyezte, hogy amilyen fiatal és kis termetű, nem hiszi, hogy gítségére lehetne ... ".. . és még majd fázni is fogsz, ha olyan hosszú időre messze kint járok, ah szoktam." - De Pór azt felelte erre, hogy miatta akármily messzire kimehetnek a ten ren, meg hogy még nem dőlt el, melyikük szól majd előbb, hogy most már ev 1. zünk ki a partra. És akkora düh fogta el pórt az óriás iránt, hogy kis híján m megragadta kalapácsát, de visszafogta magát, mert arra gondolt, hogy ereJ t aznap máshol kell próbára tennie. Megkérdezte inkább Hymirtől, milyen cs I étekkel fognak horgászni, az óriás azonban azt felelte, hogy keressen magán k saját csalétket. Pór ekkor odalépkedett, ahol az előbb Hymir ökörcsordáját látt , kiválasztotta a legnagyobb ökröt, a Himinhrjóo nevűt, letépte annak a fejét, majd visszament a tengerpartra. Hymir közben vízre bocsátotta a csónakot. Pór b szállt a csónakba, leült a hátsó ülésre, megmarkolta két evezőlapát ját, és elkez dett evezni. Hymir, aki elöl ült, úgy érezte, hogy ő maga evez ilyen nagy sebessé gel. Szólt azután Hymir, hogy megérkeztek arra a horgászhelyre, ahol ő lepény halat szokott fogni, Pór azonban azt mondta, hogy ő sokkalta messzebbr akarna kijutni, így ismét gyors evezésbe csaptak. Majd ismét Hymir szólt, hogy már veszélyes vizeken járnak a Világkígyó miatt. Pór viszont azt mondta, hogy ő bizony még egy darabig kifelé igyekszik, és evezett is tovább, ami Hymirnek nagyon nem tetszett. - Azután Pór a csónakba fektette az evezőket, és elővett egy roppant erős horgászzsinórt, amelynek végén a horog sem volt kicsinynek mondható. Majd fel tűzte a horogra az ökörfej et, és behajította a vízbe, a horog pedig lesüllyedt a tenger fenekére. Az az igazság, hogy Pór nem kevésbé űzött csúfot a Világkígyóból, mint ahogy Útgaro-Loki űzött belőle, mikor Pórral a kígyót emelgettette. A Világkígyó ugyanis kitátotta száját, bekapta az ökörfej et, amitől a horog hegye a szájpadlásába fúródott. Ekkor a kígyó oly erővel rántotta vissza a fejét, hogy pór mindkét öklével előre nekiesett a csónak oldalának. Ettől dühbe gurulva, Pór
(107
z dte minden ász-erejét, és akkorát dobbantott, hogy mindkét lábával (sztotta a csónak alját, és kitámasztva magát a tengerfenéken, felhúzkígyót a csónak pereméig. Azt mondják, hogy senki sem látott még olyan pillantást, ahogyan Pór a kígyó szeme közé nézett, amelyik csak bámulta, "It rá a mérgét. Ahogy a kígyót megpillantotta, és látta, ahogya tenger habI b hullámzik a csónakban, az elbeszélés szerint Hymir óriás elkezdte színét li, végül halálra sápadt. Abban a pillanatban viszont, amikor pór fölemelte hogy lesújtson a kígyó fejére, az óriás odaugrott, és késével elvágta II rgászzsinórját, amitől a kígyó lebukott a tengerbe. pór ugyan a kígyó h jította kalapácsát, és azt beszélik, hogy így sikerült is leütnie a kígyó fejét I IZ éről a tenger fenekén .. . bár szerintem ez nem igaz. A Világkígyó ma is I J nt a tengerek mélyén. Pór azután öklével úgy fültövön vágta Hymirt, hogy kl sett a csónakból, és csak a talpa látszott ki egy ideig. Végül pór kigázolt
, ett még egyéb kaland is az ászokkal? - kérdezte Gangler~. - Mert pór azu" Igazán nagy tettet vitt végbe ezen az útján. Az ászok vélekedése szerint történtek ennél nagyobb események is - felelte Nil yságos. - Az egyik történet azzal kezdődött, hogya jó Baldur nevezetes álI t látott, melyben az élete került veszélybe. Amikor pedig elmondta álmát az Z knak, azok nyomban tanácskozást hívtak össze, és úgy határoztak, hogy It.lldurt mindenféle veszedelemtől meg kell óvni. Frigg ekkor megeskette a tüzet vizet, a vasat és minden fémet, a köveket és a földet, a fákat, a kórságokat, 'I, állatokat és a madarakat, a mérgeket és a kígyókat, hogy nem lesznek Bal,I\Ir ártalmára. És ahogy az esküt letették, ezt mindenki tudtul vette. Az ászok II ig azzal kezdték az időt múlatni, hogy körbeállták Baldurt, és egyesek köI.Ulük nyilakat lőttek rá, mások kardjukkal vagdalták, megint mások kövekkel " bálták. De bármit tettek is vele, Baldur sértetlen maradt, ami mindnyájukat
l
rzéssel töltötte el. _ Laufey-fia Lokinak viszont, amikor ezt megtapasztalta, nagyon nem volt Inyére, hogy ily módon Baldurnek nem lehet ártani. Női álcát öltött magára és Ikereste Frigget Fensalirban. Frigg ekkor megkérdezte a nőtől, hogy mit csinálnak az ászok ott kint a gyűlésben, az pedig azt felelte, hogy azok mindnyájan pp Baldurra lövöldöznek, de hozzátette, hogy senki nem tud kárt tenni benne. "Sem fegyver, sem fa nem sebzi meg Baldurt - mondta Frigg -, esküvel fogadták meg nekem valahányan."
108)
PRÓ ZA·E DDA
"Minden dolog megesküdött tehát neked, hogy nem bántja Baldurt?" k r dezte a nő. "Nő egy cserjeféle a Valhölltől nyugatra - felelte Frigg. - Fagyöngynek hívják, de még oly zsengének látszik, hogy nem eskettem meg." - Ezek után a nőalak nyomban tovatűnt Loki pedig odament a fagyöngycs r jéhez, letört belőle egy vesszőt, majd visszatért az összegyűltekhez. HM, aki vak volt, ott álldogált a férfiak csoportjának szélén. "Te meg miért nem lősz Baldurre?" - kérdezte tőle Loki. "Azért, mert nem látom, hol áll Baldur - felelte HM. - De meg azért sem, mert nincs fegyverem." "Kövesd a többiek példáját - mondta neki Loki. - Add meg te is a tisztelet I Baldurnek, ahogyan a többiek. Én majd megmutatom, hol áll, te meg lőj rá ez zel a vesszőve!. " - HM fogta a fagyöngyvesszőt, és Loki segítségével rálőtt Baldurre. A vessz6 átszúrta Baldurt, aki ettől holtan rogyott a földre. Ennél nagyobb gonosztett I még nem követtek el az istenek és az emberek világában. Ahogy pedig Baldur összeesett, az ász isteneknek elállt a szavuk, és még csak föl sem emelték 61. Csak néztek egymásra, és mindegyikük csak arra az egyre gondolt, aki ezt vé bevitte. Viszont bosszút nem állhatott senki: mindez szent helyen történt, Amikor azután az ászok ismét tudtak volna beszélni, oly keserves sírásban tör. tek ki, hogy egyikük sem tudta szavakba foglalni gyászát A szerencsétlensé mindjük közt mégis leginkább Óóint sújtotta, ő tudta leginkább felmérni, ml. csoda hatalmas kára és vesztesége származik az ászoknak Baldur halálából. Amikor azután az istenek magukhoz tértek, Frigg megkérdezte, akad-e valaki az ászok között, aki el akarná nyerni minden szeretetét és jóindulatát, és ello. vagolna a Helbe vezető úton, hogy rátaláljon Baldurre, és ha igen, váltságdíj t ajánlana fel Heinek, hogy visszaeressze Baldurt Ásgaróba. Ezt az utat azután Óóin fia, Gyors HermóO vállalta magára. Elővezették ekkor Suhanót, Óóin lovát, Hermóó felpattant a nyergébe, és elvágtatott - Fogták azután az ászok Baldur testét, és kivitték a tengerhez. Baldur hajó. jának, minden hajók legnagyobbikának, Gyűrűsorrú volt a neve. Ezt a hajót szerették volna az istenek a vízbe tolni, hogya rajta rakott máglyán elégessék Baldur holttestét, de képtelenek voltak a hajót megmozdítani. Elküldettek ekkor Óriáshonba egy Hyrrokkin nevű óriásasszonyért Ő meg is jött, egy farkas hátán lovagolt, viperagyeplővel a kezében, és amikor leugrott róla, Óóin odahívott négy berszerkert, hogy őrizzék a farkast, de sehogy sem boldogultak vele, csak mi. után földre teperték. Hyrrokkin pedig odalépett a hajó orrához, és oly erővel
GYL F I KÁPRÁZATA
(109
lőre ,
hogy a hajó alatt guruló rudak tüzet fogtak , és a föld elkezdett reno (Jórt ettől akkora düh fogta el, hogy megmarkolta kalapácsát, és bízvást morzsolta volna az óriásasszony fejét, ha az összes isten nem esedezett I számára kegyelemért Azután fölvitték a hajóra Baldur holttestét Ezt lát,lzonban az özvegye, Nep-lánya Nanna szíve a bánattól megszakadt, és meg huIt. Odafektették őt is máglyára, és tüzet gyújtottak alattuk. Pór ott állt melk, és Mjöllnirt a magasba emelve megáldotta a máglyát Közben azonban Lit nevezetű törpe odakeveredett Pór lába elé, ő pedig úgy felrúgta a törpét l, I gok közé, hogy oda is égett A temetésen különféle személyek vettek részt <'lként Óóint kell megemlíteni, de ott voltak vele együtt Frigg, a valkyrják és I hollója. Odavonult a Gullinbursti avagy Slíórugtanni nevű vadkan vonta szel{ n Frey is . Odalovagolt Heimdall is Gulltopp nevű lován, Freyja pedig macsI húzta kocsiját hajtotta. De eljöttek szép számban a déróriások és a hegyóriI k is. Óóin végül a máglyára vetette Draupnir nevű aranygyűrűjét, melynek '" v It a nevezetessége, hogy minden kilencedik éjszakán nyolc hasonlóan érk gyűrűt fiadzott De fölrakták a máglyára Baldur lovát is, teljesen felszerI. mozva. ermóOot illetően a következőket kell elmondani: kilenc éjszakán át lovaI It oly sötét és mély völgyeken keresztül, hogy semmit nem látott, mígnem a mbölő-folyóhoz ért Felkaptatott a fénylő arannyal borított Bömbölő-hídra. hídon egy MóOgunn nevű lány őrködöjtMegkérdezte Hermóótól, hogy hívják ttl magát és a nemzetségét, majd közölte, hogy előző nap öt csapatnyi halott mber lovagolt át a hídon ... II'" és alattuk sem döngött jobban a híd, mint tealattad, pedig te még halálsá1,ldt se vagy. Miért lovagolsz itt akkor a Helbe vivő úton? " "EI kell jutnom Helbe, meg kell keresnem Baldurt - felelte Hermóó . - Nem l, Itad-e Baldurt ezen az úton a Hel felé haladni? " - A lány erre azt felelte, hogy de igen, Baldur már átlovagolt a Bömbölő-hí-
d o.. . "... de a Helbe vezető út innentől lefelé és északnak vezet " - Ezek után HermóO tovább lovagolt, egészen Hel falának kapujáig. Ott leszállt It váról, szorosabbra húzta a nyeregszíjat, majd visszaült, megsarkantyúzta loV, t, és a ló oly irammal ugrott át a falon, hogy még csak nem is érintette. Hermóó kkor odaléptetett a csarnokhoz, leszállt a lóról, és belépett a csarnokba. Szeme I tárult akkor, hogy testvére, Baldur ott üldögél a díszhelyen. Éjszakára Hermóó IHt is maradt Reggel azután azzal a kéréssel fordult Helhez, hadd lovagoljon H ldur is vele együtt haza, hiszen az ászok oly keservesen siratják, mondta. Hel
110)
PRÓZA-EDDA
GYLFI KÁPRÁZATA
azonban azt felelte, hogy előbb meg kellene bizonyosodni afelől, hogy Bald valóban annyira szeretetreméltó, ahogyan mondják. .. " ... mert ha a világon mindenki, élők és holtak is megsiratják, akkor vis mehet az ászok közé, de ha csak egy valaki is ellenkezik, vagy nem sír utá akkor itt marad nálam." - HermóO ekkor elindult, és Baldur kikísérte őt a csarnokból, majd levett járól a Draupnir nevű gyűrűt, hogy azt Óoinnak küldi emlékeztetőül, Nan pedig Friggnek küldött egy köpennyel együtt több más ajándékot, Fullának egy kisebb aranygyűrűt. Herrnóa azután visszalovagolt az előbb megtett útj l , megérkezett Ásgaroba, és hírt adott minderiről, amit látott, hallott. Ezek után ászok küldöncöket menesztettek szerte a világba, kérjenek meg mindenkit, f ják vissza könnyeikkel Baldurt a Helből. És mindeneket sírás fogott el, az emb rek és az állatok, a föld és a kövek, a fák és a fémek úgy sírtak, ahogyan magad I láthatod, hogy könnye hull mindennek, mikor fölenged a fagy vagy megcsapj a hőség. A küldöncök dolguk végeztével már hazafelé tartottak, mikor egy bl langban ráakadtak egy ott üldögélő óriásasszonyra, akinek Pökk volt a nev Megkérték hát, hogy sírja vissza ő is Baldurt a Helből. De az óriásasszony cs k ennyit mondott: S4. Száraz marad szeme Pökknek Baldurön búsulva. Sem élve, sem holtan, soha nem szerettem. Maradjon Helbe hulltan.
Az emberek arra gyanakszanak, hogy az óriásasszony képét Laufey-fia Loki öltötte magára, ő, aki a legtöbb gonoszságot művelte az ász okkal.
50. - Nagy gazságokat vitt végbe Loki - mondta GangIeri. - Először kieszközölt , hogy Baldurt megöljék, most pedig megakadályozta, hogyaHelből kiváltsák. Vajon megbosszulták-e ezt rajta valamiképpen? - Megbosszulták - felelte Nagyságos -, méghozzá úgy, hogy sokáig nem felejtI. Ahogy várható volt, az istenek nagyon megdühödtek rá, ő viszont elfutott, és meg. bújt egy hegyen, épített magának egy házat, négy ajtóval, hogy mindenfelé kilásson. Napközben viszont olykor lazaccá változott, és a Fránangur vízesésben
(lll
Közben azon törte fejét, vajon mi módon akarják majd az ászok Ilu ni onnan. Egyszer, otthon üldögélve, lenfonalakat vett elő, és összecsotta azokat, ahogyan később a halászhálókat kötözték. Előtte tűz égett. II észrevette, hogy az ászok ott termettek egészen a közelében, Óoin II a H!iOskjálfból kinézve meglátta, merre van. Loki fölpattant, a hálót a v tette, és beugrott a folyóba. Az ászok azután odamentek a házhoz, és k Kvasir lépett be, mindnyájuk közt a legbölcsebb. Ő pedig meglátta a tűz JZ elégett háló hamuját, rögtön rájött, hogy ezzel az eszközzel halat lehet II, és közölte ezt az ászokkal. Erre az ászok nekiláttak, és annak mintájára, II Loki után a hamuban találtak, halászhálót csomóztak maguknak. Amikor III II elkészült a háló, az ászok kimentek a folyóhoz, és kivetették a hálót a víz. A háló egyik végét Pór fogta, a másikat az összes többi ász, és elkezdV ntatni azt. Loki azonban ott úszott a háló előtt, majd megbújt a víz fenekén kO között, úgyhogy fölötte húzták el a hálót, és csak azt vették észre, hogy mi élőlény mocorog a háló alatt. Visszavitték ekkor a hálót a vízesésig, újra de oly súlyos nehezékekkel, hogy semmi ne férjen alá. Úszott Loki nt a háló előtt, és amikor látta, hogy már kis híján a tengerhez érnek, fogta H t, átugrott a kifeszített háló fölött, és visszaúsz0o/vízeséshez. Így viszont zok meglátták, merre van. Visszamentek a vízeséshez, kett~váltak a folyó 1 I art ján, Pór pedig középen belegázolt a vízbe, és ismét elindultak a tenger I . Loki választhatott: ha a tengerbe esik, veszélyben az élete, viszont a hálón III orhat még egyszer is. Utóbbit választotta, amilyen sebesen csak bírt, átsiklill háló fölött. Pór azonban elkapta a derekánál, Loki viszont továbbcsúszott 1 nyeréből, és Pór már csak a farkánál tudta megragadni. Ettől vékonyodott el 'MY lazac farka. Lokit megfogták, és nem kegyelmeztek neki. Behurcolták egy barlangba, '",IJd fogtak három sziklakövet, az élükre állították, és egy-egy lyukat fúrtak 1111ldegyikbe. Azután elfogták Loki fiait, Váli t és Narit, más néven Narfit. Majd VI lit farkassá változtatták, ő pedig szétmarcangolta testvérét, Narfit. Ekkor az ok kibontották a beleit, és ezekkelodakötözték Lokit az élükre állított három I.lklakőhöz, az egyikhez a válla alatt, a másikhoz az ágyéka körül, a harmadikhoz a térdhajlata alatt rögzítve, mire ezek a kötelékek vassá váltak. Ezek után k öi fogott egy mérgeskígyót, és felakasztotta Loki fölé, oly módon, hogya kíyóból a méreg az arcába csöpögjön. Loki felesége, Sigyn a férje mellé állt, és y tálban felfogta a méregcseppeket. De valahányszor a tál megtelt, Sigyn ment kl nteni a mérget a tálból, közben viszont a méreg Loki arcába csöpögött. Ilyenk r Lokit oly erős rángás fogta el, hogy belerengett a föld. Ezt hívjátok ti föld-
112)
PR ÓZ A-E DDA
GYL FI KÁP R ÁZATA
rengésnek És Loki már ott marad megkötözve, míg az Istenek Végzete be teljesedik 51.
- Mit kell tudni az Istenek Végzetéről? - kérdezte GangIeri. - Eddig még nem hallottam róla. - Sok fontos dolgot kell tudni róla - felelte Nagyságos. - Először is HármaSI köszönt a világra. Záporozni fog a hó minden égtáj felől, kemény fagyok jön és viharos szelek Kihunya Nap melege. Három tél követi egymást nyarak kül, de még ezek előtt három évig zord háborúság fog dühöngeni a Testvérek ölik le egymást merő kapzsiságból, és nem kíméli egymás életét az apa, sem a fiú a nemzetség törvényei szerint. Ahogy A jósn6 szava mondj : SS_ Testvér tör testvérre eltiporják egymást, rokonságat rokon ront szanaszét Ronda egy világ lesz, ringyólkodás kora, kardok-fejszék kora, pattannak szét pajzsok, farkas-kor, vihar-kor, széthull a világ_
- És megtörténik a legnagyobb esemény, az emberek szörnyű nagy kárára: farkas lenyeli a Napot. A másik farkas meg elorozza a Holdat, ami úgyszint II nagy bajt okoz, mert a csillagok is eltűnnek az égről. De történik még más I : az egész föld és a hegyek akkorát fognak rengeni, hogya fák gyökerestül kid61 nek a földből, a hegyek leomlanak, és minden béklyó meg kötelék szétpattan elvásik Kiszabadul akkor Fenrir farkas, a földet pedig elárasztja a tenger, m ri a Világkígyót óriás düh fogja el, és partra veti magát. A Körömhajó is eltép i hor gonykötelét, az a hajó, mely halott emberek körméből épült. Ügyelni kell tehá I arra, hogy a halottnak körmét levágatlanul ne hagyják, mert ebből formálódik ki a Körömhajó teste, amit pedig az istenek és az emberek minél későbbre hal gatnának A kiáradt tenger hullámán ott fog úszni a Körömhajó, melynek kor 53 Edda-versek: A jósn6 szava, 45 . strófa.
(113
Hrym óriás. Fenrir farkas ekkor fülig tátja a száját, felső fogsora az IZ alsó meg a földig ér, de ha több tér volna, tátaná még nagyobbra is. " 61és orrlyukábólláng lövell. Világkígyóból meg annyi méreg patakzik , Il gy eget-földet befecskend vele. Rettenetes, ahogya farkas mellé társul. N y lárma közepett ekkor meghasad az ég, és előlovagolnak Múspel fiai. Surt, előtte és mögötte lobogó lángok A kardja pompás, napfénynél csil. Mikor átvágtatnak a Bifröst hídon, az összeroppan alattuk, ahogy ezt az már említettem. Majd a Múspel-fiak a VígrÍÓ nrvezetű mezőségre lovaII,I k, ahová azután Fenrir farkas és Világkígyó is ~gérkezik Addigra odaér I I , Hel minden lényének kíséretében, meg Hrym, és ővele az összes dérA Múspel-fiak csapata merő csillogás ban külön csoportosul. Vígríö meminden irányban száz mérföld széles. Miközben ezek történnek, feláll Heimdall, és hatalmasat fúj a Böhömkürtbe, z istenek fölébrednek, és tanácsba gyűlnek Óöin ezután ellovagol Mímir ához, és kikéri Mímir tanácsát maga és csapata számára. A kőris Yggdrasil és égen-földön mindenkibe félelem költözik. Az ászok és a Valhöll fölfegyverkeznek és a csatatérre vonulnak. Az élükön Óöin lovagol, fején sak, szép ingvértben, kezében a Gungnir nevű lándzsa. És szembesiet I, nrir farkassal. Az oldalán ott nyomul Pór is, de nem tud Óöinnak segíteni, . már teljes erőből a Világkígyóval hadakozik. Frey Surttel vív meg heves ban, a végén azonban Frey elbukik. Azért kell meghalnia, mert csodás Ját odaajándékozta volt Skírnirnek Ezenközben elszabadul a Garm kutya ~ mely a Gnipahellirnél volt kikötve, pedig ő a legrettenetesebb teremtmény. 'I~rrel fordul szembe, de ebbe mindketten belepusztulnak Pór ugyan megöli VIlágkígyót, utána azonban alig tesz kilenc lépést, holtan rogy le a földre attól m éregtől, amelyet az ráokádott. Ezek után a farkas bekapja Óöint, így ér véget 't. lete. De nyomban ott terem Víöar, és egyik lábával a farkas alsó állkapcsára II. Ezen a lábán viseli azt a bocskort, amelyhez az idők eleje óta gyűjtötték azoI t a bőrdarabkákat, amelyeket az orr- és sarokrészeknélle szoktak vagdosni. Mi ndenkinek, aki az ászoknak kedvezni óhajtott, el kellett dobálni ezeket a 6rdarabokat. Majd Víöar megragadja kezével a farkas felső állkapcsát, és szétI pi a száját, amitől a farkas elpusztul. Loki Heimdallal viaskodik, de ezt egyikük m éli túl. Végül Surt tűzzel borítja el a világot, és minden a lángok martaléka I z. Ahogy A jósn6 szava mondja:54 I
4 Edda-versek: A jósn6 szava, 46-48. , 50-53. és 55-57. strófa.
114)
PRÓ ZA· EDDA
GYL F I KÁ PR Á ZATA
56. Heimdall kürtje hangosan felbőg, faggatja 6öin Mimir fejét Tornyozvaingadoz Yggdrasil, a kőris, lombja nyög és sír, hogy Loki szabadult
60. Délről Surt támad
57. Bajban az ászok, bajban az álfok, talpon az óriások, az ászok tépelődnek, szikláik előtt megszeppent törpék, kőnek mesterei. Eleget tudtok már?
61. Hatol másik gyásza is
58. Jön keletről Hrym, hársfapajzs védi, vadul gyűrűzik a Világkígyó. Hullámmoraj közt, sápadt hullát csipdes a sas, kéjjel rikoltva. Közelg a Körömhajó ...
62. Jön 6öin fia is legyőzni a farkast, rohan neki V(öar a harctér rémének, karddal hasit bele Hveörung-sarj szivébe, ádáz kézzel áll apjáért bosszút
59 . ... kelet felől, kormányosa Loki.
63. Érkezik Hlóöyn híres fia, kígyót agyoncsap ni, 6öin bősz fia. Ki-ki ahol lakott, elmenekül onnan, mikor Miögarö hőse megöli a szörnyet
Itt a Múspel-fiak, az
ltélettevők,
szörnynek fiai, Freki szülöttei. És ővelük tart Byleist öccse.
tűzpusztítással,
nagy harcisteneknek Nap csillog kardján. Omlanak le sziklák óriásaikkal, hősök hullnak Helbe, hasad szét az ég.
Hlín szívébe, mikor 6öin fordul vívni a farkassal, Surttel meg Belji gyilkosa áll szemben. El is pusztul Friggnek szeretett férje.
(115
116)
PRÓ ZA - EDDA
GVLFI KÁPR ÁZ ATA
64. Feketül a napfény, föld merül a vízbe, fénye csillagoknak elfakul az égen. Párasugár csap fel, félelmes lángoszlop, iszonyú hőség hatol az égig.
És így folytatódik: ss 65. Vígriőnek hivják a mezőt, hol Surt és a kegyes istenek végső viadalt vívnak. Száz mérföld hosszú minden oldalán, korábban kimérték.
52. - Mi történik azután - kérdezte Gangieri -, hogy ég és föld és az egész vii a lángok martaléka lesz, az istenek, a hősök és az emberek pedig mind megh I nak? Az előbb még azt mondtad, hogy lesz egy világ, amelyben minden egy ember élni fog az idők végezetéig. - Vannak jó lakhelyek - felelte Harmadik -, és vannak rosszak. A legjobb h I Gimlé lesz, fent az égben, ott is az Egy-hevű helyen lévő Brimir nevű csarnok. azok örömére, akik a jó italokat kedvelik. Van a Nióafjöllön egy másik kellem csarnok is, vörös aranyból építve, a neve Sindri. Ebben a jó és erényes ember k fognak élni. A Holtak-fokán is áll egy nagy, csúnya csarnok, annak ajtaja északr néz, és falai, mint avesszőfonatú házaknál, kígyókból vannak fonva, fejükk I a csarnok felé, és mérget okádnak, de annyit, hogy az a padlón patakzik. Ebb II gázolnak az esküszegők és az orgyilkos ok. Ahogya versben áll: s6
a Holtak-fokán, egy-ajtós, északnak. Méreg csöpög mennyezetéről,
kigyó kból fonták falát a teremnek. 67. Gázolnak majd méreg sűrűjében, kik esküszegők, kik orgyilkosok ...
Mégis Hvergelmirben a legrosszabb: ... ott kinazza Niőhögg a holtak tetemét.
• Lesznek-e akkor istenek? - kérdezte Gangieri. - És lesz-e föld vagy égbolt? Új föld emelkedik ki a tengerből, szép lesz és zöldszínű - felelte Nagyságos. V tetlen nő rajta gabona. Víóar és Váli életben maradnak, nem volt ártalmukra I tn tenger, sem Surt lángja. Ott laknak az ló-mezőn, ahol hajdan Ásgaró állt. . beállít hozzájuk Pór két fia, Móói és Magni, és hozzák magukkal a Mjöllnir kJ lapácsot. Ezek után megérkezik Helből Baldur és HÖó . Majd valahányan yütt leülnek, beszélgetnek, megemlékeznek titkos dolgaikról, és felidézik re i idők történeteit, a Világkfgyót és a Fenrir farkast. Utóbb megtalálják a fűben S7 I Z ászok arany tábláit is . Ahogya vers mondja 68.
Viőar
és Váli lakja az ászok szent lakát, Ha Surt lángja lohad. Móőié
66. Áll egy csarnok távol a Naptól 55 Edda-versek: VafPrúdnir-ének, 18. strófa. 56 Edda-versek: Ajósn6 szava, 38-39 . strófa.
(117
és Magnié lesz Mjöllnir, mely Vingniré volt a harc végéig.
57 Edda-versek: VafPrúdnir-ének, 51. strófa.
118)
PRÓZA - ED D A
A
És miközben Surt lángja tombolt, azon a helyen, amelyet jésnek hívnak, két ember rejtőzködik: Élet és Életvágy, és a hajnali harm I táplálkoznak Ettől a két embertől akkora nemzetség származik majd, h benépesítik az egész világot, ahogya vers mondja: 58 69. Élet és Életvágy életben marad Hoddmlmir görbe gallya közt, Hajnali harmattal táplálkoznak holtig, és sokasodnak sarjaik.
KÖL T É SZE TR 6 L
(119
II senki, az itt szereplő ászok ugyanazok voltak, mint akik most is ezeket I
v ket viselik Ezek alapján, akit lJórnak hívtak, vagy Ász-lJórnak, azonos
lJórral, aki Ektor néven vitt végbe nagy haditett eket Trójában_ És az II rek még azt is tudni vélik, hogya törökök Odüsszeuszról is beszéltek, akit L kinak hívtak, merthogy őt tartották a törökök legnagyobb ellenségének
A KÖlTÉSZETRŐl gy férfi, JEgirnek hívták vagy Hlérnek Azon a szigeten lakott, amelyet ma hívnak Értett mindenféle varázslathoz. Útnak eredt egyszer, és el. Ásgaraba. Az ászok azonban előre tudták, hogy jönni fog, kedvesen fogadk, ámbár különféle káprázatokkal. Este, amikor elkezdtek iszogatni, Óain rdokat hozatott be a csarnokba, de azok úgy csillogtak, hogy amíg ott üldöII k és ittak, nem is volt szükség más világításra. M gjelentek azután az ászok is a lakománál, és tizenketten, akiknek ezúttal Iráskodni kellett, elfoglalták helyüket trónjaikon. Következőképp hívták őket: r, Njöra, Frey, TYr, Heimdall, Bragi, Víaar, Váli, Ull, HéEnir, Forseti, Loki. Velük yUtt az istennők is: Frigg, Freyja, Gefjun, laun, Gera, Sigyn, Fulla és Nanna. yönyörűség volt JEgirnek mindezt látnia. A falakat szép pajzsok borították It mézser jó erős volt, sokat ittak Mellette Bragi ült, és ivás közben elbeszélgetII k egymással. Majd Bragi elmondott néhány történetet, amelyek az ászokkal t k meg.
l _ , ,,,~ o,,rnek
És lehet, hogy furcsának találod, de a Napnak született egy lánya, aki nála n kevésbé szép. Most ő jár anyja pályáján, ahogy a vers mondja: 59 70. M ég mielőtt FennT, felfalta volna, szép lányt szült, Álfrö{)ullt. A lány fog járni anyja pályáján a hatalmasok halála után.
Most pedig, ha még tovább akarnál kérdezősködni, nem tudom, miért tenn t, mert nem ismerek senkit, aki ennél többet tudna mondani a világban történt k ről. Váljék hasznodra, amit eddig hallottál.
54. Ekkor Gangieri nagy robajt hallott maga körül. Körülnézett, és látja ám, ho y kint áll egy csupasz mezőn . Sem csarnokot nem látott már, sem várat. Fogta h I magát, visszament országába, és beszámolt mindarról, amit hallott és látott. Így azután az ő révén jártak ezek a történetek szájról-szájra. Az ászok pedig leültek beszélgetni és tanácskozni, és fölemlegették min d azokat a történeteket, amelyeket Gangieri hallott. Majd helyben hagyták a ben nük említett emberek és helyek neveit, hogy hosszú idők múltán se kételkedj II 58 Edda-versek: VafP rúőnir-ének, 45 . strófa. 59 Edda-versek: VafPrúőni r-ének, 47. strófa.
Azzal kezdte, hogy "elindult egyszer hazulról három ász, Óain, Loki és HéEnir. M ntek hegyeken és pusztaságokon át, ennivalójuk meg már nem volt. Leértek , zután egy völgybe, és megláttak egy ökörcsordát. Kiragadtak közülük egyet, h gy megfőzzék Amikor azt hitték, hogy már megfőtt, levették a kondér fedelét , ti a hús még nem főtt meg. Egy kis idő múlva másodszor is levették a fedőt, de I hús még mindig nem főtt meg. Elkezdtek tanakodni egymás közt, hogy mitől n m fő meg az a hús . Egyszer csak hangot hallottak a tölgyfa tetejéről , hogy aki ott fent ül, az az oka annak, hogy nem fő meg a hús . Fölnéztek, és egy nem ki'siny termetű sast láttak odafent. "Ha megengeditek, hogy jóllakjam az ökörhúsból- mondta a sas -, mindjárt megfő az nektek is."
120)
P RÓZA · ED DA
Persze, hogy megengedték. A sas meg leszállt a fáról, odaült akondérhoz, egyből kivette magának az ökör két combját és két lapockáját. Lokit ettől el II tötte a düh, felkapott egy nagy rudat, és teljes erejével belebökte a sas testéb A sas megrebbent az ütéstől, és felröppent, a rúd vége azonban a fenekéb (1\ ródva, a másik végét meg Loki markolta erősen. A sas olyan gyorsan repült, hogy Loki lábai asziklákhoz, kövekhez és f k hoz ütődtek, és szentül hitte, hogy karjai kiszakadnak a vállából. Ordítozott, rimánkodott a sasnak, hagyja őt békén, de az azt felelte, hogy csak akkor 1\ gedi szabadon, ha esküvel fogadja, hogy kihozza neki launt Ásgaraból az alm ival együtt. Loki ebbe beleegyezett, a sas ekkor szabadon engedte, és visszat hetett a társaihoz. Ezek után útjukon hazaérkezésükig semmi említésre mélt nem is történt. A megbeszélt időben azután Loki kicsalta IOunt Ásgaraból egy erdőbe, mond ván, hogy olyan almákat fedezett fel, amelyeket laun ritka kincsnek fog tartani, és kérte, hogy hozza oda a maga almáit is, összehasonlítás végett. Ekkor az 1\ ban sas képében odaröppent lJjassi óriás, magával ragadta launt, és elszállt v I otthonába, lJrymheimbe.
3. laun eltűnés e kínosan érintette az ászokat, hirtelenül elkezdtek öregedni, meg is őszültek. Összegyűltek tanácskozásba, és kérdezgették egymástól, mit lehet~tt tudni launről utoljára. De utoljára csak azt látta valamelyikük, ho y Lokival együtt elhagyta Ásgaraot. Elfogták tehát Lokit, odavitték a tanácskozásba, és halállal meg kínz at ás I fenyegették. A megrémült Loki ekkor megígérte, hogy elmegy megkeresni launt Öriáshonba, föltéve , ha Freyja kölcsönadja neki sólyom-álcáját. Ahogy ezt megkapta, elröpült északra, Öriáshonba, és egy nap megérkez ti lJjassi óriás házához. Az óriás épp kint evezgetett a tengeren, laun egyedül voll a házban. Loki ekkor dióvá varázsolta launt, a karma közé kapta, és amily 1\ sebesen csak tudott, elrepült. lJjassi mikor hazaért és látta, hogy laun sehol, felöltötte sas-álcáját, és szélvihart támasztva szárnyaival, röpült Loki után. Amikor pedig az ászok meglátták a sólymot karmában a dióval, a nyomáb II repülő sassal, kimentek Ásgara falaihoz , és vittek magukkal több köteg fafo r gács ot. És ahogya sólyom a várfalak mögött földet ért, az ászok csóvát vetett k a forgácsra. A sas szem elöl tévesztette a sólymot, de már nem tudta lefékeznl röptét, tollazat a meggyulladt, és lezuhant. Az ászok ott álltak a közelében, a vár kapuin belül megölték lJjassi óriást. Nevezetes gyilkosság volt ez.
A KÖ LT tSZE TR 6 L
(121
• k ai, lJjassi óriás lánya azonban felöltötte sisakját, vért jét, fogta minden és útnak eredt Ásgaraba, hogyapjáért bosszÚt álljon. Az ászok ekr gyezséget és kártérítést ajánlottak neki, elsőnek is azt, hogy választhat ""' Pi,<1I1cm. férj et az ászok közül, igaz, hogy oly módon, hogy csak a lábukat nézI meg, semmi mást. Skaai azután egyikük lábát kivételes szépségűnek találta, f Ikiáltott: " t választom! Baldur teste hibátlan!" ( akhogy az Njöra volt Nóatúnból. Az egyezségnek egy másik pontja szerint, az ászoknak meg kellett nevetteta lányt, bár ő erre képtelennek tartotta őket. Ekkor Loki egy zsinórt vett elő, t. gyik végét egy kecske szakállára kötötte, a másik végét a saját heréjére, és h gy elkezdték oda-vissza huzigálni egymást, mindketten hangosan visítoztak InJukban. A végén Loki Skaai térde elé vetette magát, mire a lányból kitört a nel s. Így azután az ászok által felajánlott egyezségnek eleget tettek. Azt mondják, hogy további kárpótlásként a lány számára Öain fogta lJjassi rlás két szemét, felhajította az égre, és azok ikercsillaggá változtak.
• Ez a lJjassi igen nagy termetű lehetett - mondta lEgi r. - Kiktől származik? • Apját Ölvaldinak hívták - felelte Bragi -, és furcsállni fogod majd, amit róla Imondok. Rengeteg aranya volt, és miután meghalt, fiainak el kellett osztaniuk az örökséget, és az osztozást oly módon vitték végbe, hogy mindegyikük U yanannyiszor teletömte a száját arannyal. Egyikük volt lJjassi, a másikuk lai, harmadikuk meg Gang. Ezért honosodott meg, hogy az óriás-szájüreg szó 11unk aranyat jelent, amit így a rúnákban vagy költészetben az óriások nyely n, szavaival és beszédével el tudunk leplezni. - Ez valóban jól el van rejtve a rúnákban - mondta lEgi r.
- Honnan ered az a foglalatosság, amit ti költészetnek mondotok? - kérdezte 'gir. - A költészet onnan ered - felelte Bragi -, hogy az ászok békétlenségben éltek • vánok népével. Utóbb azután mégis egybegyűltek, hogy békét kössenek, és zt oly módon cselekedték, hogy valahányan egy dézsa elé járultak, és nyálukat b leköpték. Miután pedig szétszéledtek, az istenek úgy gondolták, a békekötésII k ez a jele ne menjen veszendőbe, fogták a dézsát, és abból, ami benne volt, t remtettek egy embert. Az ő neve volt Kvasir, aki olyan bölcs volt, hogy senki
122)
PRÓZA - EDDA
nem tehetett föl neki olyan kérdést, amire ne válaszolt volna. Kvasir azután járta a világot, és bölcsességre tanította az embereket. Egyszer azonban vendégségbe két törpéhez, Fjalarhoz és Galarhoz, azok beszélgetésbe őt, és ezenközben megölték, a vérét pedig két dézsába és egy korsóba fel, amely korsónak Óorerir volt a neve, a két dézsának meg Són és Boon. a vért mézzel vegyített ék, amitől ez olyan mézserré erjedt, hogy bárki, aki belőle, költővé vagy tudóssá vált. Ezek után a törpék közölték az ásL.v""" .... hogy Kvasir a saját bölcsességébe fulladt bele, mert senki nem bírt neki ol kérdést föltenni, amitől bölcsessége leapadt volna. A törpék utóbb meghívták magukhoz a Gilling nevű óriást és feleségét. kicsalták magukkal Gillinget a tengerre csónakázni. Amikor már elég kint jártak, a törpék nekieveztek egy sziklának, a csónak felborult, és Gilling. nem tudott úszni, a vízbe fulladt. A törpék pedig megfordították a csónakot. kieveztek a partra. Elmondták az asszonynak, mi történt, amitől az asszo nagy fájdalom fogta el, és hangosan zokogott. Fjalar ekkor megkérdezte könnyítene-e a fájdalmán, ha megnézné kint a tengeren, hogy hol tűnt el a férj Az asszony erre igent mondott. Fjalar odaszólt az öccsének, Galarnak, h másszon fel a kapugerendára, és ahogy az asszony kilép a kapun, ejtsen le malomkövet a fejére, mert már elviselni sem bírja az asszony jajveszékelé Így is történt. Amikor ennek híre eljutott Suttung óriáshoz, Gilling fiához, beállított a t pékhez, fogta és kivitte őket a tengerre, és felültette őket egy kiálló sziklára, dagály szint je fölé . A törpék rimánkodni kezdtek kegyelemért, és apja iránti váltságul felajánlották Suttungnak a csodálatos mézs t, amiben azután me I egyeztek. Suttung hazavitte magával a mézsert, rejtette egy Hnitbjörg n v helyen, az őrzésével pedig megbízta lányát,)3 nnlöoöt. Ezért hívjuk azután költészetet Kvasir vérének vagy törpék italának vagy Óorerir-, Bodn-, Só n-ne V nek vagy törpék révpénzének, merthogy ez a mézser szabadította ki őke t szikla fogságából, de hívjuk még Suttung mézserének meg Hnitbjörg levének I ,
6. - Nemigen értem, miért látjátok el a költészetet ezekkel az elnevezésekk I mondta iEgir. - És egyáltalán hogyan jutottak az ászok Suttung mézseréhez? - A történet úgy szól- felelte Bragi -, hogy Óoin egyszer elment hazulról, eljutott egy helyre, ahol kilenc szolga füvet kaszált. Megkérdezte tőlük, n III akarnák-e, hogy megköszörülje a sarlójukat. Azok persze akarták. Óoin ekk r elővette övéből a fenőkövét, és megfente a sarlóikat. A sarlók ezek után sokk I
A
KÖLTtSZETR6L
(123
en vágtak, a szolgák pedig elkezdtek alkudni a fenőkőre . Óoin azt ta, azé lesz, aki annyit ígér érte, amennyit ér. Mindegyik meg akarta venmondták, hogy megadják az árát. Óoin ekkor felhajította a fenőkövet a leb , mire valahányan el akarták kapni, és úgy összeverekedtek, hogy sarlól elvágták egymás nyakát. I ,~ k után Óoin éjjeli szállást keresve betért a Baugi nevű óriáshoz, Suttung Baugi panaszkodni kezdett neki tanyája állapotairól, és elmondta, kilenc szolgája legyilkolta egymást, és most nem tudja, honnan szerezzen l nak munkásokat. Óoin Bajkeverő néven mutatkozott be, és ajánlkozott, lvégzi Bauginél a kilenc szolga munkáját, és ezért csak azt kérte, hogy on egy kortyot Suttung mézseréből. Baugi azt felelte, hogy ő nem rendelI) t a mézser felől, azt Suttung magamagának tartogatja, de utóbb szívesen II y majd Bajkeverővel Suttunghoz, és megpróbálja, hátha ad belőle. Anyáron át azután Bajkeverő elvégezte kilenc ember munkáját, és ahogy eljött I l, szerette volna megkapni bérét Baugitől. Ekkor mindketten útnak eredtek uttunghöz, és Baugi elmondta bátyjának, miben állapodott meg Bajkeverő l, de Suttung kerek-perec kijelentette, hogy egy cseppet sem ad mézseréből. '/. lt azután Bajkeverő Bauginek, hogy valami csellel talán hozzáférhetnének III zserhez, az meg nem kifogásolta. Bajkeverő ezután elővett egy Rati nevű rót, és azt mondta Bauginek, hogy ha elég hegyes az a fúró, ugyan fúrja már át II gyet. Baugi neki is látott, majd szólt, hogya hegy át van fúrva . Bajkeverő kkor belefújt a fúrólyukba, de a fúrás törmeléke őfelé fújódott vissza, vagyis Il ugi nyilván be akarta őt csapni, ezért még egyszer rászólt, hogy rendesen I rj át a hegyet. Baugi újra belefúrt a hegybe, és ahogy Bajkeverő másodjára t I fújt a lyukba, a törmelék már befelé fújódott. Bajkeverő ekkor kígyó-álcában t bújt a lyukba, és Baugi ugyan a fúróval utána akart szúrni, de elhibázta. B jkeverő ily módon belopódzott GunnlöOhöz, és három éjszaka együtt hált y I . Ezek után a lány megengedte neki, hogy három kortyot igyon a mézserből. lj keverő pedig az első kortyra kiitta az Óorerir korsót, a másodikra Boon-, harmadikra meg a Són-dézsát, övé lett hát az összes mézser. ~kkor sas-álcát öltött magára, és amilyen gyorsan csak tudott, elröpült. SutIIIng, ahogy megpillantotta az elröppenő sast, ő is sas sá változott, és utána rö1101t. Az ászok viszont, mikor meglátták, hogy Óoin repül hazafelé, kirakták ti zsáikat az udvarra, és ahogy Óoin berepült Ásgaroba, ezekbe a dézsákba behköpte a mézsert. Közben Suttung kis híján már utolérte, ekkor azonban Óoin mézser egy kisebb részét a hátsó feléből Suttungre ürítette. Ehhez bárki hozzáluthat, aki csak akar, ez a fűzfapoéták része. Óoin azután a mézsert az ászoknak
124)
PRÓZA - E D DA
adta, és azoknak, akikben költői tehetség van_ Ezért hívjuk a költészetet Ó I zsákmányának vagy leleményének vagy italának vagy ajándékának vagy ászok italának 24.
[Bragi azután elmondta fEgirnek, hogy] pór éppen keleten járt, hogy trollok I csapdosson agyon, mikor Óóin Suhanó lova nyergében Óriáshonba érkez II, és beállított egy Hrungnir nevű óriáshoz. Az pedig megkérdezte tőle, kit ti 1teljen az aranysisakos lovasban, aki csodálatos paripáján égen-földön ker 'I. tül vágtat. Óóin ekkor fogadást ajánlott tulajdon fejére , hogy az ő lovánál nem akad joh ló egész Óriáshonban. Mire Hrungnir azt mondta, hogy valóban jó az a ló, de l Ő lova azért sokkal hosszabbakat szökken ... " .. . különben Aranysörénynek hívják" Hrungnir méregbe jött, és hogy visszavágjon a hencegésért, föl pattant lován, és Óóin nyomába eredt. De Óóin olyan sebesen vágtázott, hogy megtartott előnyét, Hrungnirt meg annyira elvakította az óriásdüh, hogy csak akkor kap II észbe, amikor már bent találta magát Ásgaró kapuja mögött. De ahogya csam k ajtajához ért, az ászok betessékelték, igyon velük egyet. Hrungnir belépett a csarnokba, és inni kért. Megtöltötték neki azt a két kupát, amelyekből pór szokott inni, és Hrungnir mindkettőt kiitta. Le is részegedett, és elkezdett hetvenkedni, hogy ő felkapja ezt a Valhöllt és átviszi Óriáshonbl , fölégeti Ásgaróot, és megöli mind az isteneket, kivéve Freyját és Sifet, akik I hazavisz magával. Freyja még odament hozzá, és töltött neki, mire Hrungnlr fogadkozni kezdett, hogy megissza az ászok összes sörét. Amikor az ászokat már nagyon felbosszantotta a nagyszájú beszéd, behívták pórt. Az ott is termett nyomban a csarnokban, fölkapta kalapácsát, és na mérgesen ráripakodott Hrungnirra, hogy mióta isznak itt óriások kutyamódra, és ki szavatolta biztonságát a Valhöllben, meg micsoda dolog, hogy Freyja tölt get itt neki, ahogy az ászoknak szokta. Mire Hrungnir barátságtalanul Pór szemébe nézett, és azt felelte, hogy Óóin hívta ide iszogatni, ő szavatol a biztonságáért. pór azonban ráförmedt, hogy megbánja még, amiért elfogadta ezt a meghívást. Hrungnir azt felelte, hogy Ász-pórnak nem válna dicsőségére, ha őt itt most fegyvertelenül megölné, az viszont inkább, ha az országhatáron fekvő Kőfalaknál megverekedne vele. "Ostobaság volt részemről- mondta Hrungnir - , hogy otthon hagytam apajzsomat meg a fenőkövemet. Ha itt volnának a fegyvereim, akár nyomban párba-
A
KÖL T tszE T R6 L
(125
ntnánk Megvádollak gúnytűzéssel, ha így védtelenül 'meg akarnál ölni, " r minden akadályt el akart hárítani a párbaj útjából, ha már egyszer kihívvII ki, amit eddig még senki nem tett. Ilr'ltngnir ekkor nekiiramodott, és meg sem állt Óriáshonig, Az óriások közt port vert fel útjának híre, és az, hogy ki fog állni pórral párviadalra, Óriási II ságúnak tartották, vajon melyikük győz, hiszen a legrosszabbra számítIl k, ha pór legyőzi Hrungnirt, aki köztük a legerősebb, Az óriások ekkor a Kőfalaknál felépítettek agyagból egy emberalakot, kilenc öl volt, és három öl széles a karjai alatt. Épp csak szívet nem találtak neki k rát, amekkora kellett volna, végül is egy kanca szívét rakták belé, de ez nem II. nyult elégségesnek pór érkezéséig, Köztudott volt, hogy Hrungnirnak egy yon kemény, hármas szarv-végződés ű kőből volt a szíve, olyan, hogy később ." yik rúnajelet Hrungnir szívének nevezték el. De kőből volt a feje, amiképp , I s és vastag pajzsa is. Ezt tartotta maga elé, mikor kiállt a Kőfalak elé pórra I va. Fegyverként egy nagy fenőkövet vetett fel a vállára, és semmi szelídség ln érződött rajta. Az oldalán ott állt az Agyagszobor, amely viszont nagyon , It , és ahogy mondják, még be is vizelt, mikor meglátta pórt. I ór pedig elindult a párviadalra, és vele együtt pjálfi is . pjálfi azután odaIII 'nt a várakozó Hrungnirhoz. "Óvatlanul álldogálsz itt, óriás - mondta neki - , a pajzsodat csakúgy magad I tartod. Pór ki figyelt téged, és behúzódott a föld alá, onnan fog rád támadni." Il rungnir ekkor a földre dobta pajzsát, ráállt, és két kézzel megmarkolta kő I yverét. Ekkor azonban villámok kezdtek cikázni, és iszonyú mennydörgés IM llatszott. És Hrungnir látta, hogy pór teljes ász-dühével nekitámad. Meglenlte kalapácsát, és messziről az óriás felé hajította. Hrungnir két kézzel föl III Ite kő fegyverét, és a kalapács elé tartotta. A repülő kalapács eltaláIta a kő " yvert, és kettépattintotta, az egyik fele a földbe fúródott , ebből lettek a hom kkőhegyek, a másik felének szilánkja viszont pór fejébe hatolt, amitől el is I rOlt a földön. A Mjöllnir-kalapács azonban Hrungnir fejének közepébe talált, ízzé-porrá zúzta koponyáját, az óriás maga meg rázuhant pórra, és lába ráII hezült a torkára. Közben pjálfi az Agyagszobornak rontott neki, de az nem II gy vitézséget tanúsítva el is esett. Pjálfi azután odalépett pórhoz, és megpróbálta levenni róla Hrungnir lábát, de /I m volt elég ereje hozzá. Megjöttek az ászok is, mikor meghallották, hogy pór földre bukott, és ők is le akarták húzni róla az óriás lábát, de sehogy sem bírták V gül megérkezett Magni, pór és Járnsaxa fia, aki akkor még csak három éves V It, és leemelte apjáról Hrungnir lábát.
126)
A
PRÓZA' ED DA
"Igazán röstellem, apám, hogy ennyire elkéstem - mondta. - Én a puszta lömmel a Helbe küldtem volna ezt az óriást, ha egyszer összeakadok vele. " Pór fölállt, kedvesen üdvözölte a fiát, és mondta neki, hogy még majd der férfi válik belőle. "Szeretném most neked ajándékozni az Aranysörény nevű lovat, amelyi k Hrungniré volt" tette hozzá. Óöin azonban megjegyezte, hogy Pór hibát követ el, ha ezt a remek lovI I ahelyett, hogy az apjának adná, odaajándékozza egy óriásnő fiának. 25.
Pór hazament prúövangba, a fenőkő szilánkja azonban még mindig kiállt a fe) ből. Meglátogatta őt ekkor egy Gróa nevű javasasszony, a hős Aurvandill fel sége, és elkezdett varázs dalokat énekelni Pór fölött, amitől a kőszilánk lassan ként kilazult. Érezte ezt Pór is, és elfogta a reménykedés, hogya fenőkődar b teljesen kijön a fejéből, szerette volna Gróát a gyógyítás fejében valamivel m örvendeztetni. Elmondta hát neki azt a történetet, hogy amikor észak fel61, Óriáshonból jövet átgázolt az Élivogar folyón, ott vitte magával háti puttonyá ban Aurvandillt. Ezt azzal tudja bizonyítani, hogy annak nagylábujja kikandikált a puttonyból, és meg is fagyott, Pór pedig letörte, felhajította csillagnak az égr l és ott fénylik Aurvandill Nagylábujja néven. Majd Pór hozzátette még, hogy már nem sok időbe telik, és Aurvandill hazatér. Ettől viszont Gróát akkora öröm fogta el, hogy minden varázs dal kihullott emlékezetéből, így a fenőkő szilánk), Pór fejében nem lazult ki tovább, még most is belefúródva ott van a fejében , Azóta vált tilalmas dologgá fenőkövet elhajítani, mert valahányszor ilyet tesznek, a kőszilánk elfordul Pór fejében. 26.
- Ez a Hrungnir szerintem nagyon erős lehetett - mondta JEgir. - De vittvégbe egyéb nagy tetteket Pór, amikor a trolIokkal hadakozott? - Érdemes elmondani azt a történetet, amikor Pór ellátogatott a Geirröö-tanyár - felelte Bragi. - Akkor ugyanis nem vitte magával sem a Mjöllnir-kalapácsot, sem erő övét, sem vaskesztyűjét. Ennek útitársa, Loki volt az oka. Egyszer ugyanis az történt, hogy Lokinak kedve szottyant kiröppenni, magára öltötte Frigg sólyom-álcáját, és merő kíváncsiságból elrepül t Geirröö házához. Látott ott egy nagy csarnokot, leszállt annak ablakára, és nézegetett befelé. Geirröö azonban fölfigyelt rá, és megparancsolta, hogy fogják el a madarat, és vigyék elébe. Az az ember, aki elindult érte, nehezen tudott csak felmászni a csarnok magas fa·
K ö LTts zE TRŐL
(127
, oki meg kárörvendően figyelte, és úgy gondolta, elég lesz neki akkor eInnie, amikor az ember már majdnem felér az ablakhoz. És mihelyt fölért Loki széttárta szárnyát, elrúgta magát a lábával, csakhogy fennakadt az Így azután elfogták és odavitték az óriás elé, aki miután a szemébe néI yanította, hogy egy férfi áll előtte, és rászólt, hogy beszéljen, de Loki csak Geirröö ekkor bezáratta őt egy ládába, és három hónapig éheztette. után, ahogy kivették a ládából, és Geirröö rászólt, hogy beszéljen, Loki l dte kilétét. És hogy életét megmentse, esküvel fogadta, hogy ide fogja hozni \ lreöö-tanyára pórt, úgy, hogy nem lesz vele sem a kalapácsa, sem az erőöve. , zakára Pór betért egy Gríö nevű óriásasszonyhoz, aki a Hallgatag Víöar anyvolt. Ő elmondta pórnak, hogy ez a Geirröö igazából egy galád és megátalkoóriás, és átengedte pórnak a saját erőövét, vaskesztyűjét és varázspálcáját. Mdd Pór elért a legnagyobb folyó, a Vimur partjához. Felcsatolta magára az a varázspálcát meg szembeszegezte az árral. Közben Loki Pór övébe _ ,/\H"~,,vdott. Ahogy azonban a folyó közepéig jutott, az úgy felduzzadt, hogy vIz már Pór válláig ért. Ekkor ezt a verset mondta:
n
Meg ne duzzadj, Vimur, míg átgázalak rajtad az óriástanyáig. Ha mégis áradsz, ász-erőm is megnő, egetverően.
Pór egy hegyhasadékon át megpillantotta Gjálpot, Geirröö lányát, amint a flllyó két ágában benne állva a vizet felduzzasztotta. Felragadott ekkor a folyóból y nagy sziklakövet, és a lányra hajította. "Folyót a torkolatánál kell duzzasztani! " kiáltotta közben. És Pór dobása III m tévesztette el célját. Elkezdett azután sodródni a part felé, majd elkapta egy vörösberkenye bokor ágát, és abban megkapaszkodva kijutott a partra. Innen mondás, a vörösberkenye Pór megmentője. Ahogy pedig Geirrööhöz értek, pórt és útitárs át először avendégszobába zállásolták el. Állt ott egy szék, Pór leült rá. Hamarosan azonban a szék elkezd tt emelkedni vele a mennyezet felé. pór ekkor a varázspálcát az egyik szarut hoz támasztva visszanyomta a széket a földre. Támadt erre nagy recsegést pogás és visítozás, mert a szék alatt Geirröö két lánya, Gjálp és Greip lapult, Pór ily módon mindkettőnek a gerincét törte. 'S
128)
A
PR ÓZA- E o OA
GeirröO azután behívta pórt a csarnokba viadalt vívnL A csarnok teljes szá ban nagy tüzek lobogtak Mikor pór belépett a csarnokba, és szembekerUl GeirröOdel, az egy fogóval felkapott egy nagy darab izzó vasat, és pórnak h JI totta, de ő a vaskesztyűvel elkapta, és feldobta a magasba, Geirröö pedig elbújt elől egy vasoszlop mögé_ De Pór fogta az izzó vasat, és szétzúzta vele a vaso lopot, majd GeirröOöt, majd a csarnok falát, és az odakint belefúródott a földb 43.
- Miért hívják az aranyat Sif hajának? Laufey-fia Loki egyszer merő gonoszságból tövig levágta Sif haját Amikor P ezt észrevette, elkapta Lokit, és már kis híján összetörte minden csontját, II Loki meg nem esküszik, elintézteti a sötét-álfokkal, hogy Sifnek aranyból nőj haj a fején. Ezek után Loki fölkeresett két törpét, az Ívaldi-fiakat, és azok elkészítették aranyhajat, meg még Skíöblaönirt és Óöin Gungnir nevű lándzsáját is. Ekko Loki fogadást kötött az életére a Brokk nevű törpével, hogy annak bátyja, Eitrl nem lesz képes három ugyanilyen remekművet kovácsolni. Bementek azut II a kovácsműhelybe, Eitri pedig kiterítette egy disznónak a bőrét, majd rászÓlI Brokkra, hogy kezdjen el fújtatni, és abba se hagyja, amíg ő ki nem veszi a tűzb 6 1 , amit oda behelyezett, majd egy időre arrébb lépett. Brokk egyfolytában fújtatott , de rászálIt kezére egy légy, és megcsípte. 6 azonban fújtatott tovább, míg cs k a kovács ki nem vette a tűzből, amit kovácsolt, egy aranysörtéjű vadkant Majd a kovács aranyat rakott a tűzbe, és megkérte öccsét, kezdjen el fújtatnl , és abba se hagyja, míg ő vissza nem tér, és kiment a műhelyből. Ekkor újra f I bukkant a légy, rászálIt Brokk tarkójára, és kétszer olyan erősen ismét m csípte, de Brokk továbbfújtatott, míg csak a kovács ki nem vett a tűzből eg aranygyűrűt, a Draupnir nevűt Ekkor a kovács egy darab vasat rakott a tűzbe, és megkérte öcsét, fújtassolI egyfolytában, mert ha egy kicsit is abbahagyja, minden kárba vész. Ekkor a lég Brokk két szeme közé szállt, és megszúrta a szemhéj át Ahogya vér elborított.l Brokk szemét, és semmit nem látott, egyik kezével egy pillanatra elengedte a fúj tató nyelét, hogy elhessentse a legyet Odafordult akkor a kovács, és megállapI totta, hogyakovácsolnivaló majdnem teljesen tönkrement Majd elővett eg kalapácsot a tűzből. Végül mindezeket a tárgyakat odaadta Brokknak, és szólt neki, hogy menjenek át együtt Ásgaröba, a fogadást beváltani. 60 Eitri: más kódexekben Sindri néven emlitik.
KÖLT~SZETR6L
(129
Amikor azután a törpék és Loki megmutatták a remekbe készült tárgyakat, az k elfoglalták helyüket az ítélőszékekben, hogy ott Óöin, Pór és Frey döntseLoki pedig átadta Óöinnak a Gungnir-Iándzsát, pórnak Sif haját, Freynek t, és elmondta, hogy melyik mire jó: a lándzsa sosem téveszti el lJát, az aranyhaj, ahogy Sif fejére helyezik, magától fog nőni, a Skíöbladnirpedig, hacsak felvonják vitorláit, jó széllel hajózik bárhová, de ha úgy tet"Ik, össze lehet hajtogatni, mint egy zsebbe való kendőt Maj d Brokk mutatta be remekműveit Átnyújtotta Óöinnak a gyűrűt, azzal, ( y abból minden kilencedik éjszakán nyolc ugyanolyan értékű gyűrű gyöny zik elő , Freynek meg a vadkant, mondván, hogy az éjjel-nappal égen és fölll n át sebesebben száguld bármi lónál, és hogy bárhol járjon az éjszakában y y a sötétség világában, körülötte minden kifényesedik, oly erősen világít aI k sörtéi, pórnak meg odaadta a kalapácsot, hozzátéve, hogy azzal bármire, mivel szembekerül, olyan erővellesújthat, amekkorával csak akar, és a kalaJI snak semmi baja nem támad, és akárhova hajít ja, sosem veszti el, bármily Hl szire távolodik is, visszatér hozzá, és ha kedve tartja, olyan kicsinyre zsuorodik, hogyelrejtheti az ingében. Egy hibája van csak, a nyele egy kissé rövidre sikeredett Az istenek ekkor úgy döntöttek, hogya legremekebb tárgya kalapács, a legII b védőfegyver a déróriások ellen, és hogy Brokk megnyerte a fogadást Loki rl mánkodni kezdett, hogy megváltsa a fejét, de a törpe közölte, hogy erről szó tn lehet "Akkor, fogj meg, ha tudsz!" kiáltott fel Loki, és mikor az el akarta kapni, Loki ",!ir messze járt, az a cipő volt ugyanis rajta, amellyel hirtelen hetedhét haI ron túl bírt teremnL A törpe viszont megkérte pórt, hogy fogja már el ő , és pór I is fogta. Ekkor a törpe le akarta nyisszantani Loki fejét, de Loki figyelmeztette, h gy csak a feje illeti meg, a nyakához semmi köze. Mire a törpe előkapott egy zál szíjat meg egy kést, hogy kilyukassza Loki ajkait és bevarrja a száját, de kés életlennek bizonyult Ekkor kiszaladt a száján, milyen jó volna, ha a bátya U'Iző-árja nála volna, de alighogy ez elhangzott, az ár már ott is termett a kezéh n, kilyuggat ta hát Loki ajkát, majd bevarrta a száját, és a szíj végét meg leI pte. A szíjat, amivel Loki száját bevarrta, Vartarinak hívják o
- Miért hívják az aranyat vidraváltságnak? - Egyszer, ahogy mondják, három ász útnak eredt, hogy felderítse a világot, din, Loki és H~nir. Elértek egy folyóhoz, mentek tovább annak mentén, míg
1 O)
A KÖ lT ÉSZE T RŐl
PRÓZA - EDDA
egy vízeséshez nem értek. Megláttak ott egy vidrát, amely épp fogott egy W.La""". és azt eszegette félig hunyt szemmel. Loki ekkor felkapott egy követ, vágta a vidrához, és eltaláita a fejét. Hencegett is Loki, micsoda zsákmányt ejt I egyetlen dobással egy vidrát meg egy lazacot is. Fogták azután és vitték magukkal a lazac ot meg a vidrát. Odaértek egy tan hoz, és bementek. Egy nagy erejű és vajákos tudás ú ember, Hreiomar volt a I nya gazdája. Éji szállást kértek tőle, mondták, hogyennivalójuk bőven van, mutatták a gazdának a zsákmányt. Hreiomar pedig, ahogy megpillantott vidrát, behívta a fiait, Fáfnirt és Regint, és közölte velük, hogy megölték Otu rl. az öccsüket, meg hogy kik tették ezt. Erre apa és fiai az ászoknak estek, foglyul ejtették, megkötözték őket, és megmondták nekik, hogya vidra Hreiomar fl volt. Az ászok váltságot ajánlottak életükért, annyi kincset, amennyit Hreiom csak kér tőlük. Ebben meg is állapodtak, és esküt is tettek rá. Megnyúzták azután a vidrát, Hreiomar pedig kiterítette a bőrét, és közölte, h ezt rakják tele vörös arannyal, úgy hogy egészen beborítsa. Ez volna a me lapodásuk feltétele . Óoin ekkor elmenesztette Lokit a sötét-álfok országá • ahol is azután fölkeresett egy Andvari nevű törp ét, aki hal képében egy folyób II élt. Loki kifogta őt a vízből , és életéért váltságul azt szabta rá, hogy adja át min den aranyát, amit barlangjában rejteget. Oda is mentek a barlanghoz, és a r r pe elő hordta minden aranyát, amije csak volt, óriási kincset. Épp csak egy kl aranygyűrűt rejtett el a markában. Meglátta ezt Loki, és követelte, adja elő azt l de a törpe rimánkodott, hogy azt megtarthassa, mert azzal újra megn övei h t né a vagyonát. Loki azonban közölte, hogy egy fillért sem tarthat meg, elvett tőle a gyűrűt, és indult elfele. A törpe utána szólt, hogy az a gyűrű a veszt I okozza annak, aki birtokolja. Loki azt felelte , hogy nagyon jól van így, őrizz meg a gyűrű ezt az erejét, majd ő tudatni fogja ezt jövendőbeli tulajdonosáv l. Loki visszament Hreiomar tanyájára, és megmutatta Óoinnak az aranya!. Annak nagyon megtetszett a gyűrű, ki is vette az arany közül, az aranyat m átadta Hreiomarnak. Az meg kezdte feszesre kitömni a vidra bőrét, és amik r kész volt, a lábára állította. Óoin meg nekilátott, és elkezdte arannyal beborítanl, majd szólt Hreiomarnak, figyelje, be van-e már teljesen fedve a vidra bő r , Hreiomar megszemlélte tüzetesen, és úgy találta, hogy a vidra bajszának e szál szőre még kilátszik, és kérte, hogy fedjék le azt is, különben meghiúsul a megállapodásuk. Óoin ekkor elővette a gyűrűt, és ráhelyezte a vidra bajszának arra a szál szőrére , és bejelentette, hogyavidraváltságot ezzel megfizették. Ahogy azután Óoin visszakapta lándzsáját, Loki meg a cipőjét, és nem volt félnivalójuk, Loki megjegyezte, hogy legyen úgy, ahogy Andvari mondta, vagyi I
gyűrű
(131
és az arany a vesztét fogja okozni annak, akié. Ez utóbb be is bi-
I. rt hívják az aranyat vidraváltságnak meg az ászok szükségpénzének meg
lyfémnek.
Mi egyebet lehet még tudni az aranyról? Miután Hreiomar átvette a fiáért adott váltságdíjat, két fia, Fáfnir és Regin t Ini kezdték az öccsük után járó részt, a váltságot, de apjuk egy fikarcnyi 'yat sem szánt nekik. A két fiú ekkor iszonyú elhatározásra jutott, és az ara. megölték apjukat. Ml Jd Regin megkérte Fáfnirt, felezzék el egymás közt az aranyat, de Fáfnir azt t , hogy öccse ne nagyon reménykedj en abban, hogy kap az aranyból, ha 111 r az apját is képes volt megölni érte. Takarodjon el inkább, különben még Járhat, mint Hreiomar. Fáfnir azután fogta és fejére rakta apja sisakját, amezörnysisaknak hívtak, mert láttára rémület fogott el minden élőlényt , meg kardját is elvette, melynek Hrotti volt a neve. Reginnek maradt a Refill nevű , és nyomban el is menekült. Fáfnir pedig felvonult a Gnit-fennsíkra, bekölegy odúba, és kígyó képében elheveredett az aranyán. R gin utóbb elment Hjálprek királyhoz pjóOba, és az ő kovácsa lett. Ott vette III ához nevelésbe Sigmund-fia SigurOöt, akinek a nagyapja Völsung volt, IImi lányának, Hjördísnek a fia. Származására, testi erejére és bátorságára zve Sigura volt a legkiválóbb hadúr. Regin elárulta neki, hol rejtőzik Fáfnir , ranyával, és ösztökélte, hogy szerezze meg az aranyat. Kovácsolt neki egy Irdot is, a Gram nevűt, amely oly éles volt, hogy mikor Sigura egy folyó vizébe I r(tette, az árral úszó gyapjúpelyhet is elvágta. De még Regin kovácsüllőjét is ltéhasította vele a földig. Majd Sigura és Regin fölmentek a Gnit-fennsíkra . It azután Sigura ásott magának egy gödröt Fáfnir csapása alatt, és elbújt nne. Amikor pedig Fáfnir kígyózott lefelé a csapáson a vízhez, Sigura beled )fte a kardját, és megölte. dament ekkor Regin Sigurohöz, és közölte vele, hogya bátyját ölte meg, 'I. rt jóvátételül azt kéri, vágja ki Fáfnir szívét és tűzön süsse meg. Majd lehajolt, Iv tt Fáfnir véréből , és elaludt. Sigura közben sütötte a szívet, és mikor úgy gond Ita, hogy már átsült, az ujjával megnyomta, hogy milyen kemény, de a szív161 kiszökött egy kis nedv, és megégette az ujj át, ezért az ujját a szájába kapta.
l32 )
PRÓZA - EDDA
A KÖLTÉSZETR6L
Ahogy azonban a kígyó szíve vére a nyelvéhez ért, érteni kezdte a mada nyelvét, amit a cinkék fölötte a fákon mondtak. Az egyik cinke így SZÓlt: 61 Ott ül Sigura szennyesen vértől, süti tűzön Fáfnir szívét. Jó volna, ha a vitéz férfi megenné a remegő szivet.
A másik cinke pedig így :62 Ott fekszik Regin, fejét azon töri, hogy a benne hivő fiút becsapja. Ő hozta rá a bajt, bátyját bossz ulandó, most mérgesen keres gonosz szavakat.
Siguro ekkor odament Reginhez, megölte őt, majd felült Grani nevű lovár. és ellovagolt Fáfnir odújához. Ott összepakolta az aranyat két nyalábba, felrakt Grani hátára, majd nyeregbe szállt, és útnak eredt. Ebből a történetből kitetszik, miért hívják az aranyat Fáfnir odújának va V lakának vagy Gnit-fennsíki ércnek vagy Grani málhájának. 48.
Lovagolt azután Siguro, míg csak a hegyen egy házhoz nem ért. Odabent asszony aludt, sisakkal a fején és vértbe öltözötten. Siguro fogta a kardját, felhasította a vértet, mire az asszony felébredt, és azt mondta, hogy Hild a nev , Őt hívjuk Brynhildnek, és valkyrja volt. 61 Edda-versek: A Fáfnir-öl6 Sigurc'J éneke, 32. stró fa. 62 Edda-versek: A Fáfnir-öl6 Sigurc'J éneke, 33. strófa.
(133
11111 n Siguro tovább lovagolt, és eljutott Gjúki királyhoz _Annak feleségét
Illhildnek hívták, a gyermekeiknek pedig Gunnar, Högni, Guorún és Guony I neve_ Volt Gjúkinak egy mostohafia is, Guttorm_ Hosszú időt töltött Siguro majd feleségül vette a lányát, Guorúnt, Gunnarral és Högnivel pedig fogadott szövetségre lépett. I.z k után Siguro és a Gjúki-fiak elmentek BuoH-fia Atlihoz, hogy feleségül k annak húgát, Brynhildet Gunnar számára. Brynhild a Szarvasünő-hegyen l, csarnokát lángfüggöny övezte, és megfogadta volt magának, hogy csak , z a férfihoz megy feleségül, aki átugrat ezen a lángfüggönyön. Siguro és a kungak - akiket Niflungoknak is hívnak - fellovagoltak hegyre, és Gunnar vágtatott a lángfüggönynek, de Goti nevű lova nem mert átugorni a tűzön . I kkor Siguro és Gunnar alakot cseréltek, és nevet is, mert a Grani ló senki nem tűrt meg a hátán, mint SigurOöt. így azután Siguro felpattant Grani l~.\ral~ h., és átugratott a lángfüggönyön. És még azon az éjszakán összeházasol Brynhilddel. Ahogy azonban az ágyba bújtak, Siguro előhúzta Gram nevű át hüvelyéből , és kettejük közé fektette . Reggel pedig, ahogy fölkelt és felII )zött, nászajándékul Brynhildnek adta azt a gyűrűt, amelyet Loki vett el , maga viszont kapott emlékül az asszonytól egy másik aranygyűrűt. M jd Siguro felpattant a lovára, és visszaugratott a társaihoz. Ott azután Sigrö és Gunnar visszacserélték alakjukat, és hazatértek Gjúkihoz Brynhild tárágában. Siguronek két gyermeke született Guorúntól, Sigmund és Svanhild. II ... 'U . . .. . ,
y zer Brynhild és Guorún lementek a folyóhoz hajat mosni. Ott azonban nhild mélyen belegázolt a folyóba, mondván, nem akarja, hogy az a víz érjen Jéhez, amely Guorún hajábóllefolyik, mert az ő férje sokkal nagyobb hős a \I rúnénál. Erre Guorún még mélyebbre gázolt Brynhildnél is, és kijelentette, I y ő azután a folyó felsőbb részénél moshatja a haját, mert az ő férjénél sem unnar, sem senki a világon nem vitézebb, hiszen ő ölte meg Fáfnirt és Regint, rnegszerezte mindkettőjük hagyatékát. "Ennél sokkal nagyobb tettet hajtott végre Gunnar, amikor át ugratott a lángfU gönyön, amihez Siguronek nem volt bátorsága" mondta Brynhild. "Szerinted tehát Gunnar ugratott át a lángfüggönyön?" kérdezte Guorún és , Ikacagott. "Szerintem viszont te azzal a férfival bújtál ágyba, akitől én ezt a Va rűt kaptam, amelyet te hordtál, és akitől te meg nászajándékul ezt a kezeI n lévő gyűrűt kaptad, amelyet Andvari ajándékának hívnak, vagyis nem ,lInnartól."
l34)
PRÓZA-E D DA
Brynhildnek erre elállt a szava, és haza is ment Majd felbujtotta Gunnart és Högnit, hogy öljék meg Siguroöt, de azok a vej tött testvérszövetség miatt mostohaöccsüket vették rá, hogy ölje meg őt azután át is döfte kardjával az alvó Siguroöt, de az sebesülten még utána totta Gram nevű kardját, és kettészelte gyilkosát Így halt meg Sigura, de há éves Sigmund nevű fia is, akit ugyancsak megöltek Ezek után Brynhild egy kt dal leszúrta magamagát, és Sigurödel együtt őt is elégett ék a máglyán_ Gun és Högni pedig átvették Fáfnir hagyatékát és az Andvari-ajándéka gyűrűt
SO. Buoli-fia Atli király, Brynhild bátyja, azután feleségül vette Sigura n7'Tt:> O'lIM _ Guorúnt, és gyerekeik is születtek Majd Atli király meghívta magához nart és Högnit, és azok el is mentek hozzá vendégségbe. De még mielőtt út indultak volna, a Fáfnir-kincset elrejtették a Rajnába, és azóta senki se lelt Atli király azonban fegyveresekkel támadt rá Gunnarra és Högnire, és ejtette őket, majd kivágatta Högni eleven szívét, amibe Högni bele is halt Gu nart meg egy kígyó verembe vettette, de becsempésztek neki egy hárfát, lyet, minthogy karjai meg voltak kötözve, úgy tudott pengetni lábujjaival, h az összes kígyó elszunnyadt tőle, kivéve egy viperát, amely nekitámadt, a ro II alatt belemart, és a sebbe mélyesztve a fejét addig gyötörte a máját, míg Gunn meg nem halt Gunnart és Högnit Niflungoknak vagy Gjúkungoknak hívták, az aranyuk I ezért mondják a Niflungok kincsének vagy hagyatékának. Nem sokkal ezek után Guorún megölte Atli királytól való két fiát, a kopony jukból meg ezüstözött és aranyozott serlegeket készíttetett Majd megrend '/. ték a Niflungok halotti torM. A lakomán Atli királynak Guorún a két serlegb n mézsert szolgált fel, amely a fiúk vérével volt keverve, és a fiúk szívét megstitv ételként kínálta a királynak És miután mindez megtörtént, maga vallotta ro I a királynak goromba szavakkaL Jócskán ittak volt az ott üldögélő emberek erős mézserből, úgyhogy a legtöbben már aludtak is . Még azon az éjszak n Guorún Högni fiával együtt belopódzott az alvó királyhoz, és halálos sebet J tettek rajta. Majd tüzet vetettek a csarnokra, és minden bent lévő megégett. Ezek után Guorún kiment a partra és belefutott a tengerbe, a vízbe akarta f J tani magát Valahogy mégis átsodródott a fjord túlsó partjára, ahol Jónakur kl rály uralkodott Ahogy azután a király szeme elé került, az befogadta, majd t leségül vette őt Három fiuk született, Sörli, Hamdir és Erp. Mindhármuknak haja éppoly hollófekete volt, mint Gunnaré és Högnié vagy a többi Niflungé. ItI
A
I fel Siguronek ifjúkorában született, csodás
szépségű
K Ö lT ÉSZE TR Ől
(135
lánya, Svanhild is_
Ir t vette ennek Nagy Jörmunrekk király, és elküldte hozzá fiát, Randvért, I y feleségül kérje őt a királynak Jónakurnál azután el is nyerte a lány kezét pja számára, és útra kelt a lánnyal Jörmunrekkhez_ Ekkor Bikki 63 azt lndta, hogy sokkal helyesebb volna, ha Randvér venné feleségül Svanhildet, 6k ketten fiatalok, Jörmunrekk meg már öreg_ Ez a tanács megtetszett a két tuInak_ Csakhogy Bikki azután jelentette ezt a királynak, az pedig elfogatta • kasztófa alá vitette fiát Randvér ekkor kezébe vette a sólymát, kitépkedte Illuit, és kérte, hogy vigyék oda a sólymát az apjához, de hamarjában már fel I tlkasztották ,I rmunrekk rápillantott a sólyomra, és az jutott eszébe, hogy amiképp a SólVI m tollától megfosztva nem tud repülni, úgy országa sem maradhat fenn I g és gyermektelen királyávaL És amikor egyszer vadászatról lovagolt haza kl retével, és Svanhild királyné épp a haját mosta, a király csapata nekirontott, lovaik patkóikkal agyontaposták Ahogy ennek híre Guorún fülébe jutott, sürgetni kezdte fiait, bosszulják meg vu nhild halálát Ahogy azok útra készülődtek, fölszerelte őket olyan erős vértI I és sisakkal, melyekben vasfegyver nem tehet kárt És azt tanácsolta nekik, hogy miután megérkeztek Jörmunrekkhez, éjszaka lopózzanak be hozzá, amik r alszik, és Sörli és Hamdir szabdalják le kezét-lábát, Erp pedig üsse le a fejét Ahogy azután útnak eredtek, megkérdezték Erptől, milyen segítségre számíthatnak részéről majd, ha Jörmunrekk királlyal szembekerülnek Erp pedig zt felelte, hogy olyanra, amilyennel a kéz segít a lábnak . Ezek ketten azt 111 ndták, hogya kéz egyáltalán nem segít a lábnak, és akkora düh fogta el őket • ny jukkal szemben, amiért olyan indulatosan küldte ki őket út jukra, hogy elh tározták, azzal bántják meg, ami neki legjobban fog fájni, és megölték Erpet, I kit közülük anyjuk legjobban szeretett Kicsivel azután azonban járás közben • rli egyik lábával megcsúszott, de a kezére támaszkodva fel tudott állni. "A kéz segített a lábnak - mondta Sörli. - Jobb volna, ha Erp életben maradt volna. " Éjszaka pedig, amikor belopóztak Jörmunrekk királyhoz, és levágták kezétlábát, a király felriadt, és szólította embereit, hogy ébredjenek "A feje se volna a helyén, ha Erp életben maradt volna" mondta Hamdir. Addigra fölkelt a király kísérete is, és elfogták kettőjüket, de fegyver nem fogott rajtuk Jörmunrekk ekkor rájuk parancsolt, hogy kövezzék meg őket , ami azu3 Bikki: ] örmunrekk kirá ly tanácsadója.
136 )
A KÖlTÉSZETRŐl
PR ÓZ A' EDDA
tán meg is történt Így esett el Sörli és Hamdir, és velük kihalt a Gj~ .. ~u,...... egész nemzetsége. Ezért hívják a vértet Hamdir és Sörli ruhájának vagy vásznának. 51.
Életben már csak Sigurö ifjúkorában született lánya, Áslaug maradt, ő Heiml ben nevelkedett, a Dübörgő-völgyben . Utóbb nevezetes nemzetségek szárm ~ tak tőle . Azt mondják, hogy Völsung-fia Sigmundnak akkora ereje volt, hogy mérg t I ihatott, baja nem lett tőle, míg fiainak, Sinfjötlinek és Sigurönek oly kemény volt a bőre, hogy kívülről semmilyen méreg nem ártott nekik ...
(137
ukk nem szól, vagy amíg egy dalt el nem énekelnek. Így azután, ahogy Já k, a két lány költött egy verset, amelyet Grótti-dalnak hívnak És mielőtt a ére értek volna, egy egész hadsereget őröltek Fróöi kárára, és egy éjszaka t ,' mett egy tengeri had úr, egy Mysing nevű, megölte Fróöit, és nagy zsákyra tett szert Ezzel Fróöi békéjének vége szakadt. ing azután felvitette hajójára a malmot, valamint Fenját és Menját, és megnekik, hogy őrölj enek sót. Éjfélkor a lányok megkérdezték Mysingtől, nem őröltek-e már elég sót, de az azt felelte, hogy őrölj enek csak tovább . gy kicsit még tovább őröltek, de a hajó hirtelen elsüllyedt, és ahol a ten1 tzúdult a malomkövek tengelyének lyukánál, nagy örvény támadt Ekkor V
1 tengervíz sóssá.
52. - Miért hívják az aranyat Fróöi liszt jének? - Ennek története úgy kezdődik, hogy Ööin egyik fiát Skjöldnek hívták, t61 származnak a Skjöldungok. Azon földek fölött uralkodott székhelyén, amely ket régebben Gótföldnek hívtak, ma pedig Dániának. Skjöld fiának Friöleif v It a neve, és később ő uralkodott azokon a földeken. Friöleif fiát meg Fróöin~ k hívták. Apja halála után ő lett a király. Mindez akkor történt, amikor Augustu császár békét teremtett az egész világon, és amikor Krisztus is született. Fró I volt az összes északi királyok közt a leghatalmasabb, ezért őróla nevezték el , dán nyelven 64 beszélő északiak a békét Fróöi békéjének. Senki nem bánt ti senkit, még ha apjának vagy testvérének megkötözött vagy szabadon lévő gyll kosával találkozott volna is . Nem voltak tolvajok és rablók, egy aranygyllr hosszú időkig hevert a Jalangur-fennsík füvén. Egyszer Fróöi királyt meghívta vendégségbe Svédföld királya, Fjölnir. Ott v sárolt magának Fróöi két szolgálólányt, Fenja és Menja nevűeket, akik roppant termetesek és erősek voltak. Volt abban az időben Dániában két akkora m lomkő , melyet senki sem bírt megforgatni, pedig olyan tulajdonsággal bírtak, hogy azt őröltek , amit a molnár akart A két kőből álló malmot Gróttinak hív· ták, azt a férfit pedig, aki Fróöi királynak eladta a malmot, Pofaszakállnak. Fróöi király azután odaállíttatta a malomhoz a két szolgálólányt, és megparan csolta nekik, őröljenek aranyat, békességet és őröljék Fróöi boldogságát. És azt rótta rájuk, hogy soha ne pihenjenek vagy aludjanak hosszabban, mint amíg 64 Dán nyelv (dön sk tunga): vikingkori fogalom, az akkori féltucat rokon skandináv táj nyelvek egyik gyűjt6fogalma.
Miért hívják az aranyat varjúvetésnek ? Dániában egy királyt Varjú Hrólfnak hívtak. A hajdankor királyai közül kitűnt bátorságával és szerénységével. Szerénységét jól példázza az a "1I'~Zf.tes történet, amelyben egy Vögg nevű szegény fiú egyszer csak belépett If király csarnokába. Akkoriban a király még igen fiatal volt, és vézna terVögg odalépett a király elé, és elkezdte bámulni. .,Mlt akarsz mondani azzal, hogy így megbámulsz, fiam?" kérdezte a király. " dahaza folyton azt hallottam, hogya Hleiörában székelő Hrólf király egész _'"u"'-'" a leghatalmasabb ember - felelte Vögg -, a trónon meg egy kis varjút ülni, és azt mondják királynak." "Nevet adtál nekem, te fiú - mondta a király. - Hívjanak mostantól Varjú HrólfA névvel együtt ajándékot is szoktak ám adni. Nálad viszont nincs semmi n névadási ajándék, ami méltó volna hozzám. Ajándékozzon hát az, akinek II mit. " Ezzel lehúzott egyaranygyűrűt az ujjáról, és odaadta a fiúnak. "Ajándékodért légy te minden királyok közt a legáldottabb - mondta Vögg. ~ szentül fogadom , hogy majd én ölöm meg azt, aki gyilkosod lesz! " "Vögg minden kicsinységnek megörül" jegyezte meg a király nevetve.
, y másik történet Varjú Hrólf bátorságát példázza. Uppsalában az az Aöils va király uralkodott, akinek felesége, Yrsa, Varjú Hrólf édesanyja volt. Aöils I P háborúskodott Álival, Norvégföld királyával, és már kitűzték, hogy csatát fil nak vívnia V~ni tó jegén. Aöils ekkor futárt küldött Varjú Hrólfhoz, a mosto-
138) P~ ÓZA · E IJIJA A KÖ LTÉSZ ETR6L
hafiához, hogy siessen támogatására, és egész seregének zsoldot fizet, vele tartanak, Hrólf pedig szabadon választhat magának három ékess svédek földjéről. Hrólf királynak azonban békétlensége támadt a szász ezért nem tudott odamenni, viszont elküldte Aöilshoz tizenkét hpr<::7prll Közük volt Medvebocs Böövar, Hős Hjaiti, Gyors Hvítserk, Vöttur, Véseti é testvér, Svipdag és Beiguö. A csatában elesett a norvég sereg zöme, és ma király is, akinek Hildisvín nevű sisakját és Hrafn nevű lovát azután Aöils kl magához vette. Ezek után Varjú Hrólf berszerkerei kikérték zsoldjukat, fejenként három aranyat, és ráadásul azokat az ékességeket, amelyeket ők kiválasztottak V Hrólf számára, a Hildigölt nevű sisakot, Finnsleif vért jét, amelyet nem fog ver, és a Svíagrís nevű aranygyűrűt, amely még Aöils őseié volt. De az nem oda egyik ékességet sem, sőt még a zsoldfizetést is megtagadta. A berszerkerek ekkor nagyon elégedetlenül hazavonultak, és elmondták Hrólfnak, hogy és mint bántak velük. Varjú Hrólf pedig azon nyomban eredt, és ahogy kikötötte hajóit a Fyris folyó partján, belovagolt Uppsaláb J vele együtt, ugyancsak királyi engedély nélkül, tizenkét berszerkere is. Az anyja, Yrsa fogadta őt, és bevezette őket - nem a király csarnokába, nem egy szobába. Nagy tüzeket gyújtottak ott nekik, és sörrel kínálták 6k t Majd bejöttek Aöils király emberei, és kezdtek fát rakni a tűzre, de oly sok ti, hogy Hrólfék ruhái már-már lángra kaptak. "Igaz-e, hogy Varjú Hrólf és berszerkerei sem tűztől, sem vastól nem ( I nek?" kérdezgették. Varjú Hrólf és emberei felugrottak. Adjunk még a tűznek Aőils házánáL .. !
kiáltotta Hrólf, majd fogta pajzsát, beledobta a tűzbe, és az égő pajzs lángj II általugrott, és így folytatta: Fél-e a tűztől, ki fölébe ugrik?
Így tettek azután sorjában a berszerkerek is, majd elkapták azokat, akik a tüz I szították, és behányták őket a lángok közé.
(139
lépett ekkor a szobába Yrsa, és átadott Varjú Hrólfnak egy arannyal színült ltött ivókürtöt, meg melléje a Svíagrís gyűrűt is, és megkérte őket, lovagolvissza csapataikhoz. Ők ekkor lóra kaptak, és lelovagoltak a Fyris folyó ti mezőre. Ott azonban meglátták, hogy Aöils király teljesen fölfegyverzett _ n""" V", vágtat utánuk, hogy megölje őket. Varjú Hrólf ekkor jobbjával szedent kezdte elő az ivókürtből az aranyakat, és szórta azokat maga mögé az útra. ezt a svédek meglátták, leugráltak nyergükből, és szedték fel, amennyit bírtak. Hiába parancsolt rájuk Aöils király, hogy lovagoljanak tovább, csak maga vágtázott előre szélsebesen. Slungnirnak hívták a lovát, a legg~.orsabb 'út. Amikor pedig Varjú Hrólf látta, hogy Aöils király már egészen kozel ért elővette a Svíagrís gyűrűt, ledobta maga mögé, és odaszólt a királynak, el tőle ajándékul. Aöils király megtorpant a gyűrű mellett, lándzsája lyével a földbe bökve fölemelte, majd le csúsztatta a nyélen a kezéig. Erre I rjú Hrólf hátrafordult, és nézte, ahogya király a földre hajol. ,,1ürja a földet, mint egy disznó,65 pedig egész Svédföldön nincs nála gazdatbb!" kiáltotta el magát. És ezzel azután el is váltak egymástól. Ezért hívják az aranyat varjúvetésnek vagy Fyris-mezei magnak.
." A csatát Hjaőningok66 viharának vagy szélrohamának mondják, a fegyvert II dig Hjaőningok tüzének vagy fütykösének. . Ennek története úgy szól, hogya Högni nevű királynak volt egy lánya, akIt lIildnek hívtak. Ezt a lányt ragadta el egy támadás során Hjarrandi-fia Héöin király. Högni király épp akkor a királyok találkozóján vett részt. Ahogy azonban hírét vette, hogy országát megtámadták és lányát elrabolták, megindult ser gével Héöin nyomában, és úgy tudta, hogy Héöin a partok mellett észak felé hajózott el. De amikor fölért Norvégföldre, ott azt hallotta, hogy Héöin azután nyugat felé vitorlázott tovább. Högni király ekkor utána hajózott az Orkney-szigetekig, és tt, a Meredek-szigetnél rá is talált Héöinre és csapatára. Ekkor fölkereste őt l lánya, Hild, és Héöin nevében felajánlott a békességért egy nyakláncot, amelyet viszont ha nem fogadna el, Héöin kész csatába is kiállni, de annak kimenetele (elől ne legyen Högninek semmi reménye. Högni ridegen elutasította lánya zavait. Hild pedig, ahogy visszament Héöinhez, közölte, hogy Högni nem akar 65 Ironikus célzás a Svíagris gyűrű nevében lévő gns 'disznó' szórészre. 66 Hjaöningok: a történetben szereplő Hédin nemzetségének - tőhangzó·változásos -
gyűjtő neve.
140)
PRÓ Z A - EDDA
egyezkedni, Ő viszont kéri Héöint, készülődjön fel a csatához_Fu,,,,,--,-,,,azután a másik fél is, és mindketten kivonultak a szigetre, és elrendezték pataikat Héöin azután átkiáltott Högninek, az apósának, és megegyezést ajánlott, v I mint egy csomó aranyat annak jeIéül, hogy megkövetL "Túlkésőn egyezkedsz - felelte HögnL - Ugyanis már kirántottam hüvelyéb I törpék kovácsolta Dáinsleif kardomat, amely valahányszor lecsupaszítjt kl megöl egy embert, és sosem sújt le hibásan, az általa ütött seb meg sos tn gyógyul be." "A kardoddal még dicsekedhetsz - mondta Héöin - , de győzelemmel n I fogsz ." Ekkor kezdetét vette a csata, amelyet Hjaöningok csatájának hívnak, és eg álló nap hadakoztak egymássaL Estére azonban a királyok visszavonultak haj jukra. Hild meg éjszaka kiment a csatamezőre, és varázslatos módon életre k I tette mind az elesetteket Másnap a királyok ismét kivonultak a csatatérre, és folytatták a hadako zá l. mindazokkal együtt, akik előző nap elestek. Így követte egymást nap mint nt I' egyik csata a másik után, de éjszaka mindazok, akik elestek, és a csatatéren h verő fegyvereik és pajzsaik kővé váltak. De ahogy megvirradt, a holtak valah nyan feltámadtak, és hadakoztak tovább, újra forgathatóvá vált fegyverrel a k zükben. A vers szerint67 a Hjaöningok azután így folytatták, egészen az Isten k Végzetéig.
67 A fenti történet forrása: Boddi-fia Bragi 9. századi norvég kö lt ő Posztónadrágos Ragnarról költött t strófás dicsverse.
EDDA - VERSEK
BEVEZETÉS AZ EDDA-VERSEKBE
Mutatóba egyoldal (a 90-ből) az 1260 körül írt Codex Regius Gks 2365-ből, mely majdnem négyszáz évig, ki tudja, hol hányódott, míg 1662-ben a dán király könyvtárába került. A legfinomabb borjúbőr kódexek is már néhány emberöltő alatt feketésre barnulnak. De ha valaki beletanul, még ma is olvashatók... Pl. alulról a 8. sor közepétől a 6. sor közepéig ezek olvashatók, persze, mai átírásban: ... duldi nafns s[ns fyrir pvl aa paa var trúa peirra í forneskju aa ora feigs manns mtEtti mikia ef hann bölvaai 6vin slnum meo nafni .. . vagyis: "eltitkolta ne-
vét, mert ősi hiedelemük szerint, ha egy haldokló az ellenségét nevén szóIítva átkozza el, átka nagy erő vel fogan meg ... " A kódexet (egy másik hasonló értékűvel együtt) a koppenhágai Királyi KönyvIM 1971-ben egy hadihajón vitette vissza Reykjavíkba. Az ünnepélyes átadásk r a kikötőben jelen volt mind a 14 izlandi titkosrendőr is (fénykép és a szerző I tanúsítja). Nekik ez olyan, mint nekünk a Szent Korona, csak valamivel bezédesebb. Azóta egy földalatti vasbeton széf-szobában őrzik, fizikailag sterilen. A Codex Regius Gks 2365 az Edda-versek főkézirata, de több más neves kód xben és elegyes pergamen lapokon olvasható verseket is sorolnak közéjük. A komplexum közkeletű felfogás szerint 36 darabból áll (közülük kettő nem
144 )
BE VE Z ET ÉS AZ EDDA' V ERSEK B E
EDDA'VER SEK
vers, hanem rövid prózarész) . Tárgyuk szerint általában két részre csop hatók: vannak az ősibb tárgyú mitológiai és a valamivel későbbi tárgyú kai költemények. Ez az egyszerű felosztás azonban elégtelennek van a költeményeknek ugyanis egy harmadik - mondhatni félmitológiai· hősi - csoportja is, melyeket célszerű összevonni egy óészaki-társadalmi csoportba. Ezt szem előtt tartva, van a kötetünkben szereplő 13 mitológiai költemén . L A jósnő szava (Völuspá) 2. A Nagyságos szava (Hávamál) 3. VafPrúönir-ének (VafPrúonismál) 4. Álcás-ének (Crímnismál) S. Skírnir-ének (Skírnismál) 6. 6sz-szakáll ének (Hárbarosljóo) 7. Hymir-ének (HymiskviOa)
8. Loki csúfolódik (Lokasenna) 9. prym-ének (Prymskvioa) 10. Alvís-ének (Alvíssmál) ll. Baldur álmairól (Baldurs drauml/ 12. Hyndla-ének (Hyndluljóo) B. Ríg-vers (Rígs]:JUla)
A Nagyságos szava költeményben, kissé törmelékesen hagyományozva, olv
hatók mitológiai strófák is, de a zöme óészaki-társadalmi életbölcseleti-gnóml kus mondanivalót hordoz. (Kettébontásával az Edda-versek száma 37-re növ k szik: A Nagyságos szava L és 2.)
a
Szokás még felosztani a mitológiaiakat elbeszélő , illetve ismeretközlő jelle ekre: az előbbihez tartozik az L, S-9., 1Lés 13., az utóbbiakhoz a 2- 4., 10. és 1 költemény. Vagyegyszerűen csak úgy, hogy melyik istenről szól inkább, pl. Óóinról az l-4. 6. és IL, pórról a 6-7. és 10., Freyről az S., Lokiról a 8. vers. Van továbbá 22 h6sepikai költemény: L Völund-ének (VölundarkviOa) 2. Az első Hunding-ölő Helgi-ének (Helgakvioa Hundingsbana hin fyrri) 3. Hjörvarö-fia Helgi-ének (Helgakvioa Hjörvarossonar) 4. A második Hunding-ölő Helgi-ének (Helgakvioa Hundingsbana hin siOari) S. Sinfjötli haláláról (Frá dauoi Sinfjötla) 6. Grípir jóslata (Crípisspá) 7. Regin-ének (Reginsmál) 8. Fáfnir-ének (Fáfnismál) 9. Sigrdrífa-ének (Sigrdrífumál)
(145
10. Töredékes Sigurö-ének (Brat af Siguroarkviou) II. Az első Guörún-ének (Cuorúnarkvioa hin fyrsta) I . A rövid Siguró-ének (SiguroarkviOa hin skamma) I .. Brynhild Hel-járása (HelreiO Brynhildar) I . A Niflungok megölése (Drap Niflunga) I . A második Guórún-ének (CuorúnarkviOa hin önnur) II. A harmadik Guórún-ének (CuorúnarkviOa hin j:Jrioja) 17. Oddrún siralma (Oddrúnar grátur) I . Atli-ének (Atlakvioa) I' . A grönlandi Atli-ének (Atlakvioa hin grcenlensku) O. Guórún bujtogat (Cuorúnar hvöt) I. Hamóir-ének (Hamoismál) 2. Hlöó-ének (Hlöoskvioa) I. kivételével, amely egyedi tárgyú, a többi vagy Helgi (2-4.), vagy (S-2L) a '" ,, "'LUF.~J" történetének szereplőivel foglalkozik, bennük (6-12.) magával Sigdel (a Nibelung-ének és Wagner operájának Siegfriedjével) , a 22. költemény t k és hunok csatáját örökíti meg ősidőkben.
h rmadik csoportba tartozik a kizárólag óészaki-társadalmi, életbölcseletilIó mikus strófákból álló A Nagyságos szava 2. (HávamáI1-9S ., 1O~., 112-137. Iró fák) . A Ríg (= Heimdall) isten kalandos útjáról szóló Ríg-vers (Rígsl.mla), I lyben az isten három különféle rangú család nál egy-egy gyereket nemz a ház zonyának, így alapítva meg a szolgák, a szabadok és a nemesek három osztáJy. t. 6si munkadalokra is emlékeztető verseket ötvöz kompozíciójában a (köt tUnkben nem szereplő) Cratti-ének (Grottasöngur) CÍmű költemény, egy ma111m körbehajtásával fáradságosan őrölő két óriáslány föllázadásának keretében. dda-verset először 1878-ban Wigand János fordított magyarra, a Prym-éneket (10' yetemes Philológiai Közlöny, 43-46. o.). Egy kötetet, a hősepikai versek javazével1903-ban adtak ki Gábor Ignác fordításában. Az összes Edda-vers első nl gyar fordítása 1938-ban jelent meg Szász Béla tollából, a második ilyen k nyv fordítója Tandori Dezső volt (1985). 1940-1980 között egy-két verset kiadl. k még Gulyás Pál, Weöres Sándor és a szerző fordításában is.
vezetés A jósnő szava CÍmű vershez Ilmpozícióját, stílusát és tárgyának egyetemességét tekintve a 9 -ll. századi
II. girodalom egyik legnagyobb költői remekműve. A költemény egy jósnő vagy látóasszony (völva) szájából hangzik el, hol y s szám 1., hol egyes szám 3. személyben (mintha szavát egy médium köztftené). Egyáltalán nemcsak jóslat (ahogy az eredeti cím második tagja: a spá I lz!) , hanem múltat-jövőt kivetítő és nagy szóművészettel előadott extatikus l más, a legősibb múltról, az istenek mitológiai jelenéről, az apokalipszisről világ részleges újjászületésről, vagyis a kultikus ősköltészet része. Tárgya: az óriások felbukkanása, a világ és az emberek teremtése, az istenek nykori élete a szószegésükkel és más vétkeikkel bekövetkező bűnbeesésig, I yekezetük, hogy mégis fenntartsák a rendet; de a káosz erőivel szemben vé(11elbuknak, és velük pusztul majdnem az egész világ. A tűzből-vízből új viI. támad, egy tisztább, békés, és benne négy régi isten is új életre kel. A költemény vázlata: A vénséges vén, mintegy ÓGin által halálából kényszerűen szóra bírt látóasszony megszólltja a mitikus közösséget, és jelzi, hogy az idők mélyébe fog pillantani (1-2. strófa) A világ, a tér és az idő teremtése az ász istenek által (3-6. strófa) Az ászok aranykori napi tevékenysége (7-8. strófa) A törpék teremtése és felsorolásuk (9 -16. strófa) Az első emberpár teremtése (17-18. strófa) A Világfáról, a három nornáról (19-20. strófa) A rejtélyes Gullveig/ HeiGur motívummal kitörő ősháború az ászok és vánok között (21-27. strófa) OGin kényszerűen felidézi és megvesz tegetéssel szóra bírja a látóasszonyt (28-29. strófa)
148)
ED DA ' VE RSE K
AJÓ S N Ő SZAVA
A valkyrják bemutatása (30. strófa) Baldur meggyilkolása, Loki bűnhődése (31-35. strófa) Baljós előjelek, a rosszak kínzatása (36-39. strófa) Készülődés a nagy viadalra (40-49 . strófa) A láng- és déróriások előrenyomulása (50-51. strófa) A csata, az Istenek Végzete, a világ pusz tulása (52-58. strófa) Új világ születése, négy isten feltámad , béke (59- 66. strófa)
A költemény atmoszférája erősen, metszően etikus, vívódó. Lassan, elkínzol tan indul, majd tempója egyre növekszik egészen a ziláltságig, végkicseng ben viszont szelíden lecsituL A kritikai kiadások strófáinak sorrendje erősen vitatott. Több jeIét látni kih gyásoknak, szövegromlásnak, néminemű törmelékességnek. Néhány tekint lyes filológus konkrét javaslatot is tett a tárgy előadásának belső logikáját J II ban szolgáló strófa-sorrendre. A versmérték maga igen egyszerű, majdnem következetesen megvalósH II régi-mérték (fornyroislag) (--> Gyakorlati mítosz-olvasás, 27. o.). Veretessége ln kább abból tetszik ki, hogy háromféle refrénstrófát, ill. -sort (stev) is haszn I megfelelő funkciókkal, ami akkor még ritkaságszámba ment. Stilárisan nézv pedig, az Edda-versek nagy átlagához képest, igen gazdag összetett költői k pekben, hasonlatokban. Keletkezését illetően annyi bizonyosságunk van, hogya ll. század elej n már idéz belőle egy költő. Ebből következő en lényegesebb részei már a 9-Hl, században szájhagyományosan ismertek voltak. Költője nagy valószínűség I olyan pogány hitű ember volt, aki talán vikingútjairól vagy a norvégok-izlandl ak korabeli ír-kelta szállásterületeiről már jól ismerte a kereszténységnek I krisztusi és a felebaráti szeretetről szóló tanait. Néhány hangsúlyosan használt szava, fogalma leginkább a kereszténység norvég-izlandi fölvétele (980 -100 ) körüli pogányellenes, pogányüldöző szóhasználathoz kapcsolódik. Valószínűtlen, hogy Snorri Sturluson Eddája előtt (1220-1223) - amely töbh strófáját is idézi - írásban rögzítették volna, mert a kissé későbbi Codex Regiu ban lévő verzió (1260 k.) és az 1306-1308 közti Hauksbók-kódexbeli verzl nem szöveghagyományos, literátus eltéréseket mutatnak fel, hanem jellegzet sen kreatív szájhagyományosakat, amilyeneket a folklór ismer.
(VÖLUSPÁ)
l.
fájában a sorsnak,
Szólni szeretnék, szent istensarjak, Heimdall-fiaknak fiatalja, vénje. Úgy akartad, Hadúr, öntsem újra szóba ősi múltnak őrzött üzenetét.
földből nőtten.
> Óriások: avilág teremtése elótti lények > Táp/á/rak: ajósnó vagy óriásoktól származik. vagy ók nevelték fel
> Teret: világot >Homályos j el entésű rész, talán ateret kiméró Világfa IYggdrasil) föld feletti és alatti részeire utal
>Az Óöin fóisten által felidézett, mítikusan ósöreg jósnó, látóasszony (vo/va) csendet kér minden jelenlévótól
) HeimdaMiak: istenfiak
>Hadúr: Óöin egyik neve ) Uzenet: ugyanez aszó jelent örömhírt, evangéliumOl is
2.
Órzöm még emlékét
3· Múltunk múlt jában, mielőtt Ymir lett, nem volt homok, se tenger, nem vert hűvös hullám, föld nem terült el, fölötte ég sem, Káprázó űr fújt, fű sem fakadt.
ős-óriásoknak, előbb,
mint az idő engem kik tápláltak. Kilenc teret látok, kilenc gyökeret
> rmir:az ósóriás, akinek testéb ól aFöldet teremtették.
>Káprázó úr: ósi térképzet az északi Fagy és a déli Tűz között, ahol majd élet teremtódik
l SO)
A
EDDA-VERSEK
4·
6.
Felhúztak azután földet Bur fiai, kik Miőgarőnak is méltó formát szabtak. Tűzött le fényes Nap köves talajra, számos jó zöld növény szárba szökkent.
Ültek az istenek, üdvösséges szentek, intézni dolgokat
> Fe/húztak: fölemeltek az űrból
Hozzájuk társult három vaderejű Óriáslány is, riáshonból.
Több emberalakot formáztak törpének, ahogy Szundi mondta, agyagos földből.
nappalnak neveket adni mondták a reggelt meg a delet, délutánt és estét, esztendőt számolni.
) TAb/a: (arany)táblákat raktak ki.
>Vö. Snorri EddaEg. 14.. ahol a törpék úgy
> Ü/tek... : visszatéró négy refrénsor ( ste~, valahányszor
9·
>Zöld növény: az eredetiben "hagyma" áll, de akkoriban
éjből-lett
az ászoknak gondjuk támad
északon ez inkább csak jóízű növényt jelentett
7·
5· Délről
jobb karjával, Holdnak derék társa, a Nap körbefogta a kerek láthatárt. Nem tudta még a Nap, háza hol lesz, a Hold nem tudta, hatalma mennyi, csillagok nem tudták, csarnokuk hol áll. >Északon nyári éjszakákon alátóhatár peremén félkörbe járó Naphoz képest aHold dominánsabbnak látszik
SZAVA
ítélőszékbe:
talán ostábl át játszottak. kétszínű mezőkben .
kétszínű
figurákkal
és talán ősi rúnafeliratokkal
Mentek az ászok az lő-mezőre, áldozó oltárt ácsoltak magasra, építettek műhelyt ékszert kovácsolni, fogót kalapáltak, finom szerszámot. > /iJ-mezó: az ászok munkáinak színhelye (folyton zöldellő mező?)
8. Szérűn
táblát raktak, szórakoztak vigan, nem szenvedtek szükséget aranyban.
keltek ki a földből. mint húsból a kukacok. de az istenek emberalakot és észt adtak nekik
) Három óriás/ány: talán a három noma. al életkort és avégzetet kiszabó lények.
talán a később felbukkanó Gullveig és társnői
> Bur fiai: az elsó ász istenek, Óain, Vili, Vé. >MiiJgariJ: az (utóbb) emberek lakta Középfölde
JÓSNŐ
Ültek az istenek, üdvösséges szentek, intézni dolgokat ítélőszékbe:
teremteni kell törpéket is Brimir véréből , Bláin csontjából. >Ű/tek... : refrén, ld. 6. strófa >Brimirés B/áin: az ősóriás Ymirmá s nevei
lD.
Kedvszívó lett legfőbb és első minden törpe közt, második Szundi.
11.
Újhold, Óhold, Észak, Dél, Kelet, Nyugat, Lopós, Lomha, Ügyes, Bajos, Testes, Poronty, Öreg, Vénebb, Nagyapó, Mézlopó. 12.
Makacs, Vajákos, Markos, Szélfuvó, Kedves, Színes, Merész, Jól-élő, Bölcs, Thdós, Gyilkos, Tanácsadó, Uras ezzel a törpéket jól előszámláltam. >Itt afelsorolás befejeződik . Folytatása (1 3-16. strófa) késő bb i
betoldásnak látszik
CISI
152)
A
EDDA - VERSEK
13·
Ráspoly,
Véső,
Reszelő, Rálelő,
Kovács, Nyílfaragó, Kürtfúró, Szikrázó, Fényes, Csatázó, Fürge, Jókezű, Tűgyártó, Híres, Tölgyfa-pajzsos. 14·
Mondom mindenkinek most a törpéket Lomha csapatából, egész Dicsmondóig, kik kőházaikból, Kavicsos részből, vonultak át Viadal-mezőre.
Dicsmondó sarjait, sorról-sorra, míg világ a világ, észben megőrzik.
) Yggdrasil: aVilágfa
Hazaért akkor a hármas csapat, szálmagas ászok, szeretetre vágyók. Fölleltek a parton satnya két farönköt, Kőrist és Repkényt, két sorsnélkülit. >Hármas: az ászistenek, in Óöinról. LMról (Loki?) és HiI!nirről van szó )
Kőris és repkény: Ask
és Embla
) Akiknek korát, sorsát még nem szabták meg anornák
Sírba-lépő, Drágakő,
Nagyapó.
16.
Álf és társa, Yngvi, Tölgyfa-pajzsos, Álnok, Dérverte, Ámító, Lappangó -
harmatja alá, Örökzöld, lábánál Uró forrása buzog.
De holtából többször, háromszor megéledt, hiszen ma is él. ) lA jósnö magáról 3. személyben:} Azász és
17·
15·
Köztük Aranymíves, Káromló, Védőr, Szikrás, Színező, Hadakozó, Izzó,
hull a völgyekbe
JÓSN6 SZAVA
18.
Nem lélegeztek, ésszel nem bírtak, se színük, se szavuk, se szivárgó vérük levegőt ÖÓintól, Lóötól színt és vért, H~nirtől értelmet kaptak hamarost. 19·
Ismerek egy kőrist, neve Yggdrasil, óriás szál, fehér nedv füröszti,
) Fehér nedv: mézsörös viz lehet ) Ur6: azegyik norna neve
aván istenek kÖZli ösi háborúsá gra emlékezik
) Gullveig: rejtélyes alak: talán ván származású, varázstudású nö, akit befogadnak az ászok közé, de rontó vajákossága miatt megölik.
lO .
Halála után más néven új életre kel.
Léptek elő onnan lányok hárman, a fa forrásától, főtitkok tudói. Uró egyikük neve, Veróandi másiké, harmadikuk Skuld hoztak törvényt, kisdednek korára korlátot mértek, jó s rossz sorsot szabva róttak rovásokat.
ILehet. hogy öse averset mondó jósnönek.}
22.
Heióurnek hívták, ahol csak járt jövőlátó jósnő,
jósvesszejével, bűvös varázstudó, varázsmámor adó kedves volt mindig komisz nőkhöz. ) Heiöur: talán az újjászületett
) Sorban a három norna, amúltra, a jelenre
Gullveig másik neve
és ajövöre vigyázó
23· 21.
Emlékszik istenek első harcára, látta, hogy Gullveiget lándzsáikra szúrták, égették Öóin oltárházában.
Ültek az istenek, üdvösséges szentek, intézni dolgokat ítélőszékbe:
vajon terhelje-e az ászokat váltság,
(153
154 )
A
EDDA - VERSEK
és így minden istent megillessen díja. >Ültek... : tefrén, ld. 6. és 9. strófa
tiporva -szegve szavak, ígéretek, minden eskü is, melyet fogadtak.
>Aván származék Gul/veig megölése miatt avánoknak is kijár-e vérváltság
>Vagyis: csupán Pán nem zavarta, hogy ők, az ászok, megszegték esküjüket
24·
Vetett ekkor lándzsát vánok közé Ööin, ez már háború volt, első a világban. Pattant széjjel ászok palánk-vára, varázs erejükkel a vánok betörtek.
27·
ítélőszékbe:
ki áruló mocskolt mérget közéjük, óriás kezére ki adta volna Freyját.
>Ajósnő ismét egyes szám 3. személyben szól magáról
>Heimdal/ künje: a Böhömkürr, mellyel majd riadót fúj
>Ódin záloga: Ú. abölcsesség forrásából,
kiszemelik, "Úöin lányai"
>Régtőlvagy messzi ről az adott nép hősiességét emelik ki
hogyan bírták rá múltat-jövőt felidézö
>Skuld egyben norna és valkyrja is
szavai elmondására
> Valkyrja-nevek, különféleharciasság ot
) A vén ... ász: Úöin
melyet Mimir ő rzött, csak félszeme zálogba
hogy abbahagyhatja·e már akínzó
>Arégi történet tömör, bár töredezett összefoglalása
m últ-jövő
idézést
ISnorri Eg 42. fejezetbő l )
28.
Varázsban virrasztott, mikor a vén jött, szörnyképű ász. . Mit kérdel tőlem? Miért sürgetsz,
jelentenek. Geirskögul: lándzsa-viadal
) Eleget... : ld. 27. strófa
>Herjan: a(seregek) Ura, Úöin
29·
31.
Adott neki Hadak Ura aranygyűrűt, nyakéket, múltakat idézni varázs-igézettel. Látott is roppant mélyre, minden korokba.
Láttam Baldurt, vérbe borult istent, sarját Ööinnak, és ami sorsa lett: a magas dombon nagyra nőtt, igen szép és finom fagyöngy-ágat,
) Hadak Ura: Úöin ) Mintegy megvesztegeti ajósnőt
>Utalás avégtelenül ártatlan Baldur isten
tételeután ihatott
>Elegel... : többször föltett, refrénszerú sor,
Csak !Jór tört-zúzott tele dühvel, nem nyughatott, hallván a nagy hírt:
>Valkyrják: nőalakok, akik acsatákban elhullókat
) Aj ósnő magáról 3. személyben közli,
>Szem fa : Yggdrasil
>Ültek... : refrén, ld. 6.. 9. és 23. strófa
26.
A lovas hősöknek, Herjan lányainak, vitéz valkyrjáknak ez volna sora.
>Hős nép: az eredetiben agát nép áll, de euel csak
Jól tudja, hol lappang Heimdall kürtje a fénybe feltörő, szent fa alatt, és látja folyni a kavicsos forrást, Ööin zálogát. Eleget tudtok már?!
25·
Ültek az istenek, üdvösséges szentek, intézni dolgokat
öin? Jól tudom, ott rejlik félszemed Mfmirnek híres mézsör-forrásában. Minden reggel abból Izogat Mímir, hol zálogod lappang 'leget tudtok már?!
JÓSNŐ
30.
Valkyrjákat látott, régtől vándorlókat, lovuk hátán hős nép felé tartva: pajzsát emelve Skuld, Skögul mögötte, és Gunn, Hild, Göndul meg Geirskögul.
ármányos meggyilkolására ) Sorsa lett: egy fagyöngy-ág lándzsaként átdöfte
32.
mely oly lágynak tetszettlett a cserje-ágból halált-hozó lövés, lövetve Höö nyilából. Frissen született fia Ööinnak,
SZAVA
055
156)
A JÓSN6 SZAVA
EDDA - VERSEK
Baldur öccse ölt egy-évesen. ) Egy-évesen: vagyis szintegyermek volt még
33·
Kezét nem mosta, haját nem fésülte, míg Baldur gyilkosát máglyára nem rakták. Frigg pedig siratta Fensalirban Valhöll végzetét Eleget tudtok már?! ) Snorri Eddája szerint: Hermód, Úilin fia,
Mellette ült örömtelen Sigyn, férjén busongvaEleget tudtok már?! ) A hévíz-forrás említése az egyik bizonyíték arra, hogy a költemény Izlandon keletkezett
) Csalárd lény: a Ba/dur megölésére felbújtó Lakir elfogták, lekötözték
egy folyó, karddal-tőrrel teli, zuhog a Vad-völgyben, Vészesnek hívják. ) Ez a félstrófa minden bizonnyal a 39. strófához tartozik
37·
Mered Északnak Óhold-mezőn
Rátekerte Váli a vaskemény kötést, a belekből font gyilkos béklyót.
arany csarnok, Sindri sarjaié, és egy másik, az Egy-hevű helyen, Brimir óriás sörcsarnoka.
) Vá/i: Lokinak farkassá vált fia
) Óha/d-mezó: NiíJave/lJlténytelen mezó alenti világban ) Sindri: isteni ékességeket kovácsoló törpe
35·
Látta lekötözve hévforrás-ligetben a csalárd lényt Loki képében.
) Egy-hevú: Óká/nir. nem húló, nem melegedó hely, ital tárolására alkalmas
) Brimir:talán a tengeri-óriás, tengeristenA'girmásik neve
) Elókészító események avégsó harcra és az/srenek
Végzerére
41.
kigyó kból fonták falát a teremnek.
Töltekezik holtak testével-vérével, vörösre festi vérrel az eget. Nap fénye feketül, nem tűz le nyarakra, kártékony szelek közt Eleget tudtok már?!
kezdetét veszi a gonoszak megbüntetése
39·
Gázolnak majd méreg sűrűjében , kik esküszegők, kik orgyilkosok és kik más asszonyát akarnák bírni. Ott kínozza Níőhögg a farkas-tépte holtak tetemét Eleget tudtok már?! ) NííJhögg: Isárkány)kígyó aVilágfa gyökerének alján
) Ismét: NííJhögg
42. Óriásnő
viduló őre, Eggpér, hárfája húrját pengette halmán. Kukorékolt rá karos bitófáról szép-piros kakasfi, a Fjalar nevű.
4°· Vaserdőn
félstrófa. A Lakiva/valóvégsó leszámolásrautal
óriás képében a Napot bekapja.
mennyezetéről ,
Keletről
34·
) Talán aversnél is régibb, nem ideilló, alig értelmezhetó
távol a Naptól, Holtak-fokán, gy-ajtós, északnak. Méreg csöpög
) Aháború és világ pusztulása felé haladva:
36.
) Va/höll végzerét: azt hogy a szent helyen gyilkosság történt
Án egy csarnok
) Sigyn: Loki felesége
de valószínúbb, hogy maga Úilin
) Fensa/ir. Frigg csarnoka
8.
keletre
vén óriásnő feltáplálta Fenrir kölykeit. Egyik közülük erősebb lesz mindnél,
) Egg/Jér: egy óriásnak, a majdani támadók közül, harci kedve támad.IVan, aki Dávid kirá lyt véli látni a hárfával.)
) 42-43. strófa: három kakas baljósan kukorékol mind a három világban, az óriásokéban, az ászokéban és az alvilágban
( 157
158 )
A
EDDA-VERSEK
43·
Rikkant az ászoknál Aranytaréj , Seregek Urának hőseit riasztja. Egy másik is rikolt mélyből, a föld alól, Bíborvörös kakas, barlangjából Helnek.
Ronda egy világ lesz, ringyólkodás kora, kardok-fejszék kora, pattannak szét pajzsok, farkas-kor, vihar-kor, széthull a világ. Senki a másiknak soha nem kegyelmez. 46.
>Seregek Ura: Úilin >Hel az alvilág istenőj e, neve egyúttal magát az Alvilágot is jelenti
44·
Vonyít Garm veszettül Gnipahellir-kőnél:
Futnak Mímirnek fiai, sorsa beteljesül Böhömkürtnek: Heimdall kürthangja harsányan felbőg; faggatja Óőin Mímir fejét.
béklyója felpattan, szabadul a Farkas Ősi múltba nézve messzi jövőt látok: Istenek Végzetét, vitéz istenekét.
>Mímir abölcsesség mézsörét egy hatalmas
>Astrófa 1-4. sora aharmadik, többször
>Heimdallisten ezzel a kürtrel fújta meg
>Garm : azalvilág bejáratánál le béklyózott farkas (örkutyaJ. más nevein: Fenrirvagy Freki
abölcsesség forrásának ő re. (Fiairól semmi mást nem tudnL)
az ászok riadóját
>Mímirnek addigra már csak alevágott feje élt aforrásnál. Úilin azt kérdezgeti
>Istenek Végzete: az ász istenek világának pusztulása
45·
Testvér tör testvérre, eltiporják egymást, rokonságot rokon ront szanaszét.
) Fenrirfarkast azonosítják apjával, Loki istennel
) Sun:lángóriás, az ászok elleni támadás vezére
48.
Bajban az ászok, bajban az álfok, talpon az óriások, ászok tépelődnek, szikláik előtt megszeppent törpék, kövek mesterei Eleget tudtok már?!
>A Világkigyó kiárasztja a tengereket >Kórómhajó: halottak levágott körm ei ből építve
51.
... kelet felől, kormányosa Loki. Itt a Múspel-fiak, az ítélet-tevők, szörnynek fiai, Freki szülöttei. És ővelük tart Byleist öccse. >Az ászokat mindig északról vagy keletről fenyegeti veszedelem
>Múspel a forróság nak, tűznek délre eső világa. Ennek urai a Múspel-fiak
49·
>BYleisl. akülönben ismeretlen óriás(?J öccse: Loki
Vonyít Garm veszettül >Mimir: homályos eredetű bölcs lény,
ivókürttel. a Bóhómkümel merte ki magának
felhangzó refrén: a pusztulás kezdetét jelzi
hogy Surt sarjai halálra sebez ték.
J 6SN6 SZAVA
47·
Még áll, de már inog Yggdrasil, a kőris, lombja nyög és sír, hogy Loki elszabadult. Vonul mindenki a Helbe vivő úton,
Gnipahellir-kőnél:
52.
béklyója felpattan, szabadul a Farkas.
Támad Surt délről
>Refrén-félstrófa !Id. 44. strófa)
50.
Jön keletről Hrym, hársfapajzs védi, vadul gyűrűzik a Világkígyó. Hullámmoraj közt sápadt hullát csipdes a sas, kéjjel rikoltva. Közelg a Körömhajó ... >Hrym : óriás, a Kórómhajó egyik kormányosa
tűzpusztítással,
nagy harcisteneknek Nap csillog kardján. Omlanak le sziklák óriásaikkal, hősök hullnak Helbe, hasad szét az ég. 53·
Másik gyász is hatol Hlín szívébe, mikor Óőin fordul vívni a farkassal, Surttel meg Belji
( 159
160 )
EDDA-VERSEK
gyilkosa áll szemben. El is pusztul Frigg szeretett férje. >Hlín: Úain feleségének, Friggnek másik neve. Fia, Baldur halála után, most férjét veszti el
>Belji gyilkosa: Frey isten, aki hajdan agyonverte Belji óriást
54·
Vonyít Garm veszettül
A
és Miőgarő hőse megöli a szörnyet. Ki-ki ahol lakik, elmenekül onnan. Lép még kilencet jó hírében bízva Fjörgyn haló fia, akkor esik el.
Úain felesége vagy ágyasa, Pór isten anyja
>Kígyó: a Világkígyá
béklyója felpattan, szabadul a Farkas,
> MiiJgariJ hóse: Pór volt az emberek lakta Középfölde védelmezóje az óriások és szörnyek ellen
>AVilág kígyó halálát pusztító tengerrengés követi >Pór agyonverte aVilágkígyól, de aráfröccsent méregtól - kilenc lépésnyit túlélve - meghal
55·
Jön Óőin fia is legyőzni a farkast, rohan neki hős Víőar a harctér rémének. Karddal hasít bele Hveőrung-sarj szívébe, ádáz kézzel áll apjáért bosszút. > ViiJar: Úain egyik fia
>Fjörgyn: Földistennó másik neve. Pór anyja
57·
Feketül a napfény, föld merül vízbe, fénye csillagoknak elfakul az égen, párasugár csap fel, félelmes lángoszlop, iszonyú hőség hatol az égig.
56.
Érkezik HIóőyn híres sarja, kígyót agyoncsap ni, Óőin bősz fia,
62.
Lát ő emelkedni másodízben földet a tengerből, örök füve zöldell. Vízesés dörög, as suhan fölé, szikláról röppenve száll ki halászni.
Vetetlenül majd virul a föld, válik a rossz jóvá. Baldur visszatér és Höödel felrakja Hroft csarnokát, győztes istenekét Eleget tudtok már?!
) Aharc és pusztulás végén csend támad,
>Hroftvagy Eskúisten: {az akkor már halott!
nyugalom árad szét: megteremtódik az új világ
58.
Vonyít Garm veszettül Gnipahellir-kőnél:
béklyója felpattan, szabadul a Farkas. >Refrén-félstrófa {Id. 44 .. 49. és 54. strófa!
Úain (hajdani csarnokát!
60.
63·
Mennek az ászok az lő-mezőre, emIítik a földövnyi Világkígyót, emlékeznek nagy eseményekről, Öregisten őrzött
Helyet az oltárnak választhat H~nir. A két testvéristen tágas, új világban jól ellakik majd Eleget tudtok már?!
ősrúnáiról:
64·
>Ászok: az istenek, akik túlélték apusztulást >Oregisten {vagyis: alegnagyobb!: Úain
>6srúnák: a6. strófában említett aranytáblákra rótt, mágikus rúnajelekról van szó
61.
>HveiJrung: Loki másik neve, az ó sarja Fenrirfarkas
59·
>H/óöyn: Föld istennó másik neve.
Gnipahellir-kőnél:
>Refrén-félstrófa (lásd 44. és 49. strófa!
JÓSNŐ
melyek a fűben ottmaradtak a csodát tevő aranytáblákon, ősidőkben melyek még övéik voltak.
Lát ott egy csarnokot, csillogóbb a Napnál, nemes arany fedi, neve Gimlé: élni abban fognak érdemes emberek, örömöt élvezők örökétig. >Ajósnó 3. személyben beszél magáról ) Gim/é: túztól védett helyet jelent, melyet alángóriások már nem fenyegetnek. Mennyország-képzet
SZAVA
(161
162)
EDDA'VERSEK
65·
66.
(És uralkodni kezd a hatalmas úr, aki mindent eldönt magasságos erővel.)
Jön suhanva sötét sárkánykígyó, fényesen, lentről,
> Ez astrófa csak az egyik 14. század eleji főkéziratban szerepel. A krisztusi utolsó ítéletre való utalás
Niőafjöll felől,
szárnytolla közt hullával száll a mezők fölött Níőhögg ... És merülök vissza én is.
A Nagyságos szava CÍmű vershez
ezzel magyarázható
>Alenti világhoz tartozó Níőhiigg kígyó még mindig hordja el ahalonakat
>Az utolsó sor alanya maga ajósnő, aki visszamerül abba a dermedt állapotba, amelyből Óőin felidézte
k Itemény címe összesítő jellegű . A Nagyságos
az ő szavaként. Szövege csak dex Regius (Gamle kongelige samling 2365, 1260 k.) kódexben maradt nn, sorban másodikként a legrangosabbnak tartott A jósnő szava után. Egyútlegterjedelmesebb Edda-vers is (1082 verssor, 164 strófa). Ilyen hosszú mepikus költemény sem költésének, sem lejegyzésének korában nem épült tt ekkora egységes kompozícióra. Régtől fogva az utóbbi évtizedekig számos tudós kísérlet próbálta megtalálni VI y rekonstruálni a költemény hajdan volt egységesebb, ősi formáját (az ős-Há ~Imált), vagy kipuhatolni a költemény össze nem függéseinek okát (pl. egy régi k r sztény szellemű szerkesztő pogánytalanítási akcióját, ami az erősen szekurizált Izlandon aligha képzelhető el), de néhány résztanulság kivételével ezek kísérletek semmilyen eredményre nem vezettek. Lehetséges, hogya kódex Ir Ja, szerkesztője-szerkesztői igyekezetük ellenére sem voltak képesek (vagy 't akkor már szentnek tekintett szöveg miatt nem mertek) egységesebb kompoz1cióban megállapodni. Vagy ami a legvalószínűbb: a kódex első (A jósnő ava) és harmadik (VafPrúanir-ének) verse közti strófákat elmulasztották jól I thatóan több költeményre felbontani. A költemény három főrészre, a harmadik főrész négy alrészre oszlik (Szerk sztési címük a strófák között [szögletes zárójelben] áll): A. Jó tanácsok (1-93. strófa) B. Loddfáfnir-ének (94-120. strófa) C Óain (Hávi) szava 1. Szerelmi csalódás (121-128. strófa) 2. A mézsör megszerzése (129-137. strófa) 3. Önáldozat Rúnák föllelése (138-145. strófa) 4. Rúnavarázs (146-164. strófa) k· Itemény nem minden része
értelmezhető
(Hávi) Óóin egyik neve, de
164)
BEVEZETtS A NAGYSÁGOS SZAVA
EDDA' VERSEK
Ez a részekre osztás is azonban csak nagyjából követi a kódexbeli stró( sorrendjét Néhány tartalmilag leszakadt strófát az A-részből a C-be kellett v{ I színű helyére szerkeszteni, és viszont, a C-ből az A-ba. A kódexben lejegyz t strófák némelyes törmelékessége, betoldottsága szembeszökően sugall csekély átrendezést Ez a kompozíciót kiteljesíteni szándékozó átszerkesztés nagyrészt felborít II a strófák eredeti sorrendjének számozását, legalábbis a 138. strófa előtti n V részben. De hogy az eredeti strófaszámozás visszakereshető legyen, az 1- 1 közti strófák száma mellett ott áll zárójelben az eredeti strófaszám is. (Sőt e b V zetés végén egy táblázat ennek "fordítottját" is bemutatja: vagyis, hogy mel yi eredeti strófaszámnak melyik átszerkesztett strófaszám felel meg.) Nemigen rekonstruálható, hogya költemény egyes részei mikor és hol k l I keztek, és hogy milyen szándékkal írták le őket a kódexbe. A-RÉSZ:
Jó TANÁCSOK (1-93.
STRÓFA)
A jó tanácsok, életbölcsességek, gnómák tetszenek a legrégibb nek. Ez egyútt I a költemény legismertebb, legnépszerűbb és legterjedelmesebb része is. E szét tekintve úgy látszik, hogyavikingkori kultúra emberének, a 9-ll. száz dl életvitelnek, erkölcsnek és társas viselkedésnek szabályait,megfontolásait tO k rözi, bár viking hadakozásra nincs utalás, mindenütt az ősi északi szabadp , raszti miliő érződik. Ily módon még az izlandi honfoglalás előtt is keletkezh tett, norvég területeken akár, amire néhány természeti tulajdonság és állatfa)1 (medve, farkas) is utal. Másfelől viszont semmi nem képzelhető el könny t ben, mint hogy ezeket a norvégos tárgyakat akitelepülő izlandiak is megőrl 1. ték emlékezetükben. - Úgy tetszik, hogy az ilyen, olykor nagy művészi erőv 1 költött jótanács-strófák ezekben az évszázadokban ugyanolyan népszeriIs nek örvendtek, mint az izlandiaknál kissé később általánosan költött, veret formájú alkalmi versek vagy szórvány-strófák (lausavísur). - Az utóbbi évtiz dek kutatásainak fényében ennek a résznek helyhez és korhoz kötöttsége ö 7. szetettebb képet mutat. Fölfigyeltek ugyanis egy kevéssé ismert 12. századi i1. landi költeményre, az ugyancsak anonim Bölcsesség énekére (Hugsvinnsmál, amelynek 148 strófája formájában (dal-mérték), tartalmában és stílusáb II meglepő rokonságot mutat A Nagyságos szavával. Még továbbá arra is, hogy '/. a Bölcsesség éneke zömében nem más, mint Cato Censorius Porcius ("az idO sebb Cato", KLe . 234-149) műveiből jó két évszázaddal később kivonat II bölcs mondás-közmondás gyűjteménye , a verses Dicta vagy Disticha Caton!
ef MO
VERS HE Z
(165
ndi fordítása-átdolgozása. A latin mondásgyűjtemény már a Karoling-korban lánosan iskolai tananyag volt Nyugat-Európában. A belőle készült izlandi mény viszont több hasonló tárgyú északi mondással is bővítette az erede, - A 12. századi izlandi írásbeliség kevéssé adatolt állapotai közt nehéz meg!tani, melyik izlandi költemény hatott a másikra, vagy viszonyuk milyen ''',,"IJ~U kölcsönös . - Ilyenformán csak sejtések szintjén lehet időrendbe az egyes strófák keletkezésének sorát. Kétségtelenül vannak köztük állagukban és szellemiségükben is vikingkoriak, az északi tanyavilág /' sztgazdáira jellemzőek is, viszont az úton járásról, vendégfogadásról, az V -ivás kulturális gyakorlatáról, a szellemes társalgásról, okosságról-butaról, barátságról, szerelmi kalandokról szóló strófák annyira általános emI'l tárgyakat érintenek, hogy még az sem tetszik ki belőlük, pogány vagy keztény hitű közösségben keletkeztek-e, amint csak gyér nyomok utalnak az l, nemzetségi társadalom egyik főparancsára, a kötelező vérbosszúra is. - így 'I. A-rész egészére nézve csak az állítható, hogy egy-két tucat ősi (9 -ll. századi) zaki (ónorvég-óizlandi) strófa kivételével a nagyobbik része 1150 körül élt 1,,1 ndi (latinból) fordítók-átdolgozók szépen-okosan formált szövege, de - fő pp néhány azonos vagy hasonló tárgyú strófa ismétlődésénél - nem zárható kl z sem, hogy 1150 és 1260 között (a kódexbe való bejegyzésig) vagy ugyan'I. n, vagy más fordítók saját leleményű strófákat is toldottak hozzá. RÉsz:
LODDFÁFNIR-ÉNEK
(94-120.
STRÓFA)
l) yszintén jó tanácsokat tartalmaz, de erősen formalizált, tartalmában pedig nlykor nagy költői, olykor triviális módon. Bevezető strófája akár isteni kinyilatk ztatás, Öóin szava is lehet. A többi strófát általában egy négysoros ajánlási-tanllási formulával kezdi, ami arra utalhat, hogy valamilyen szertartási szöveggel, II. férfivá avatási ceremóniával van dolgunk. Akihez a strófák szólnak, Loddfáfnir, különben ismeretlen, sehol máshol " m említett alak. Nevének bizonytalan etimológiájából: 'keveset tudó, üres~ Ja' - az következik, hogy egy ifjú, tapasztalatlan kamaszfiú lehet, sőt, ha megmaradunk az avatási szertartás föltételezésénél, lehetséges, hogy ilyenkor minden avatandó fiút ezen a néven szólítottak. Az egész versre nézve valószínűnek látszik, hogy - az első (94.) strófáját kiV ve, mely valahonnan már ünnepélyes strófaként öröklődött - azonos lej egy1.6. szerkesztő komponálta, aki a vers több pontját figyelembe véve, öreg ember I hetet t.
166)
BE V EZETÉ S A N A GYSÁGOS S Z A VA
d MO VERS H EZ
(167
E D D A · V E R SEK
C-RÉSZ: ÓOIN SZAVA L SZERELMI CSALÓDÁS
(121-128.
It mény eredeti és átszerkesztett strófarendje az 1-l37. strófáknáL I. - 164. strófák száma azonos.)
STRÓFA)
Egyszerű Óoin-mítosz. Egyike (a talán még fiatal) Óoin számos szerelmi k
jának, csak épp kudarcos. Figyelemreméltó a jól ábrázolt történet vegye II zelmes és ironikus hangja, mellyel a 12-l3 . századi francia anekdota ~1111 a fabliau-ra emlékeztet
.. . .
C-RÉSZ: ÓOIN SZAVA 2 .
A MÉZSÖR MEGSZERZÉSE (129-137. STRÓFA)
Fontos Óoin-mítosz. (Részletesebben olvasható a Próza-Edda Költészetr6l részének 6. fejezetében, A költői és más révülethez szükséges varázsos méz sör Óoin általi megszerzésének története. Ennek fortélyos végbeviteiénél i Óoin szerelmi csáberejére van szükség: szerelmet hitetve hál együtt Gunnl (a mézsört rejtegető Suttung óriás lányával), aki mámorában inni hagyja ját a mézsörb61, mire az nyomban otthagyja a vigasztalanul maradt lányt. C-RÉSZ: ÓOIN SZAVA
3.
ÖNÁLDOZAT. RÚNÁK FÖLLELÉSE
(138-145. STRÓFA)
Fontos Óoin-mítosz. Az isten a megvilágosodás, a végső bölcsesség és "Ul "'" szellemi hatalom megszerzése érdekében - rokon mód a sámán-rítusokkal áldozza önmagát önmagának, átdöfi magát lándzsájával, felakaszt ja magát lenc napra, és étel-ital nélkül töltött révülete végén létre idézi a varázsos szavakat megörökítő rúnajeleket, mint a rúnakultúra kultúrhérosza. A mi 1.1 riumot a maga fölemelkedéseként éli meg, közli, hogy utóbb az ő révén kik II s kik között terjedt tovább a rúnák ismerete, és közöl néhány strófát a rún v rázslatokkal és más áldozati rítusokkal kapcsolatban. C-RÉSZ: ÓOIN SZAVA
4. RÚNAVARÁZS (146-164.
STRÓFA)
Ez a rész teljesen önálló, kerek mű. A szövegben explicite számozottan elm " 18 strófát, melyek mindegyikében egy-egy meg nem nevezett rúnajel sajáto I varázslatos hatását sorolja feL Figyelemreméltó, hogy 12 strófában a rúnaj I a jobbítást, gyógyítást, megbékülést, jólétet, a fegyverhasználat megnehezfl sét, egy halott életre keltés ét szolgálják, 2 strófa segít szerelmi praktika gyanánl , 2 strófa varázsártalmak ellen véd, 1 strófa a mitológiai tudást növeli, a 18. str r viszont annyira titkos hatású, hogy azt már Óoin senkivel sem közli. Al ., a záró strófa ugyancsak rituálisnak tetszik, Óoin dicsőítése. - A költemény kel I kezésének korában már a 16 jeIből álló, újabb rúnasort használták, így fut gondolatként fölmerül, vajon a 18 strófában említett rúna jelek (némi kél I' eltérő számolásban, talán mellékjelekkel együtt) nem a teljes rúnasort ak I ták-e megörökíteni.
S-45 6-26 27- 27 28- 28
29-29 30-15 31-16 32-17 33-41 34-42 35-43 36-75 37-76 38-36 39-54 40-60 41-48 42-49 43-50 44-51 45-52 46-53 47-2 48-90 49-85 50-87 51-46 52-47 53-30 54-31 55-32 56-33
57-1 58-55 59-56 60-57 61-84 62-86 63-23 64-37 65-7 66-9 67-10 68-78 69-79 70-81 71-80 72-83 73 - 38 74-77 75-58 76-92 77-93 78-82 79-59 80-91 81 - 66 82-67 83-68 84 - 69
85-70 86-71 87-72 88-73 89-74 90-61 91-62 92-63 93-64 94-65 95-121 96-122 97-123 98-124 99-125 100-126 101-127 102-128 103-18 104-129 105-130 106-131 107-132 108-133 109- 136 110- 137 111-94 112-95
1l3-96 114-97 115-98 116-99 117-100 118-101 119-102 120-103 121- 104 122- 105 123-106 124-107 125- 108 126-109 127- 110 128-111 129-112 130-1l3 131- 114 132- 115 133-116 134-117 135- 118 136-119 137-120
A NAGYSÁGOS SZAVA (HÁVAMÁL)
[A. Jó
TANÁCSOK]
(A zárójeles számok a költemény redeti strófa-számaL) l.
(57.)
Parázsról parázsra, pattan lángtóllángig, lobog a tűz lohadtáig. Emberről emberre száll a szó hatalma, a remete resteiméjű. 2.
(47.)
nem tudhatod, nem lappang-e ellenséged odabent. 4. (2.)
Éljen a gazda! Vendég érkezett! Helyet hol foglaljon? Sietős úton sítalpon járt fontos feladattal. 5· (3·)
Ifj úko romban magamban róttam úttalan útjaim. Gyarapodni mégis másokra lelve kezdtem, ember embernek öröme.
Tűzmeleget áhít, aki betoppan, dermedett térdének, meg egy falásnyi ételt, friss, száraz ruhát, hegyvidék vándora.
*** 3. (l.)
6. (4.)
Mielőtt belépsz bármely kapun, tartsd jól szemmel, tartsd jól észben:
Vendégségben vízre vágyik, kéztörlőre, szíves szóra, s hogy nyájas módon megadassék szólni és szólni hagyni.
170)
A N AGYSÁGOS SZ AVA
E DD A- VE RSE K
7· (65·)
12. (21.)
Szavaidért, melyekkel mást megszólsz, meglakolhatsz.
Még a nyáj is tudja, megtérni mikor kell, megy haza a mezőről, de az ostoba nem méri fel gyomra mértékét.
8. (7.)
Úgy jó, ha a vendég vacsorához ülve figyel, feszülten, hegyezi fülét, és élesen szemlél, kémleli, ki milyen. 9. (66.)
Volt, hogy túl korán értem valahova, máskor megkésve, a sört vagy már megitták, vagy még meg se főzték a nem várt vendég alkalmatlan. 10. (67.)
Volt, hogy ide-oda elvártak volna, ha étlen ellennék. Egy sonkát ettem csak bizalmas barátnál (kamrájában kettő lógott). 11. (20.)
Falánk ember folyton zabálna, pedig belepusztul. Okosak közt kicsúfolják, aki habzsol-hörböl.
13. (12.)
Nem úgy van az, mint némelyek vélik, hogy serkent az a sör, minél többet torkodra csorrantsz, eszed annál engedetlenebb. 14· (19.)
Fogd hát korsód, kortyold söröd lassan, ha szólsz, ha hallgatsz, de tudd, hogy sértődés sosem lesz abból, ha ágyba korán kerülsz.
Későn
méri fel, mekkora haragot k ltett maga ellen. 17. (32.)
oka n bizalmas
Jó barátok,
21. (10.)
míg asztalhoz nem ülnek, mert attól fogva, míg világ a világ, vendégség - veszekedés.
Jártában senki nem hord józan észnél méltóbb málhát, idegenek közt kincsnél is többet ér, kivált a szegénynek.
18. (103.)
Víg kedvű legyen vendégeihez a gazda, és viselkedjék vidáman. Beszéljen szorgosan, s bölcs szavakkal gyakran győzködjék. Fajankónak hívják, aki sokat hallgat, nehézfejű a néma.
Ki ne gúnyold a hozzád betérőt, jöjjön bármily gyakran. Aki otthon ül, okosnak tetszik, kérdések elől kitérhet.
Ésszel éljen a nagy utakat járó, otthon nem kell annyi. Csúfságba csöppen, okosok közt ülve, a bámész, a balga. 20. (6.)
16. (31.)
Bölcsnek véli magát, ki vendégtársát gúnyolja, amint kilép a kapun.
22. (11.)
Jártában senki nem hord józan észnél méltóbb málhát, de rosszabbat sem, mintha részegen sörözik sokszor. 23· (63·)
19· (5·)
15· (30.)
felelj a gazdának, kárt ezzel nem szenvedsz. Szilárdabb barátra nem tehetsz szert tennen bölcsességednél.
Eszével mégis senki ne kérkedjen, okosan légy óvatos. Finom, fukar szóval
Kérdezni bárki t)írjon, s felelni is, hogy buta híre ne keljen. Egymagad tudd, amit tudsz, ne másodmagaddal, hármasban már szóbeszéd. 24. (22.)
Nyomorúságos, nyamvadt ember, ki mindenen mosolyog, észben nem tartja,
(171
172)
ED D A-VERSEK
A NAGYSÁGOS SZAVA
amit tudnia kéne ő maga sem makulátlan.
senki nem tettethet, ki emberek közt él.
25· (23.)
29· (29.)
Az esztelen ember egész éjjel virraszt, gondjait görgeti, reggel fölkelve fogytán ereje, s minden gondja gubancban.
Sokat fecseg, aki sosem hallgat, és hányja-veti szavát. A béklyózatlan pergő beszéd roppant ritkán bölcs.
26. (26.)
30. (53.)
Az oktalan véli, hogy váltig mindent tud otthon okoskodva, de kerüljön csak kutyaszorítóba, menten megnémul.
Akár a homokszem vagy a vízcsepp, oly apró sok ember esze. Nem mindenki okos, meglátod majd, kétféle fajta él.
27· (27.)
31. (54.)
Az ostoba ember másnak otthonában helyesebb, ha hallgat, így senki nem érzi, hogy semmit nem fog fel, míg meg nem szólal. Csakhogy a tudatlan épp azt nem tudja, mikor fecseg, mikor nem.
Az ész léptéke legyen a közép szer, bajt hoz a nagy bölcsesség. Legjobban él, aki bizonyos benne, mit tud, mit nem.
28. (28.)
Tudós már az is, ki kérdezni tud, vagy frissen felelni. Észből többet
32. (55.)
Az ész léptéke legyen a közép szer, bajt hoz a nagy bölcsesség. Ritkán boldog a bölcs ember szíve, a nagy bölcsé meg soha.
. (56.)
Az ész léptéke I gyen a közép szer, bajt hoz a nagy bölcsesség. orsát senki nem sejti előre, zért alszik nyugton. 4. (17·)
uta ember aráti körben vagy félénk, vagy fecseg, Igyon egy kicsit, mindjárt kitetszik, mi lakik benne. 35. (18.)
Csak az tudja, ki nagy utakon járt, és élt kint sok nép közt, milyen élccel élhet az ember, hogy még észnél maradjon. 36. (38.)
Fegyverét senki messze ne fektesse, lépésnyire sem, sosem tudhatja az útján járó, mikor rántson lándzsát. 37· (64.)
Erejével minden ember bölcsen bánjon,
fordulhat még, hogy fegyvertöréskor túlerő toppan eléd. 38. (73·)
... Ketten törnek egyre, de nyelv által vész a fej, minden köpeny ránca lesújtó öklöt rejt... 39· (15·) Hűvösfejű
és hallgatag legyen a szabad ember fia, és kész mindig küzdeni, haladjon bátran, vidám buzgalommal halála napjáig. 40. (16.)
Botor ember, ki örökké élni bízik, és elriad a viadaltól, pedig a vénség levívja végül, ha lándzsa nem éri is. 41. (33.)
Jól reggelizz be, még korai órán, ha nem baráthoz mész. Különben csak zabálsz korgó gyomrod miatt, s még beszélni se bírsz.
(173
174)
EDDA-VERSEK
4 2 - (34.)
Hosszú kerülőút vigyen a rossz baráthoz, ha útba esne is, de épp csak egy ugrás a derék baráthoz, bármily távol tanyája. 43· (35.)
Sokáig ne ülj senki asztalánál, búcsúzz hamar bátran. Könnyű megunni kedves vendéget is, ha elfelejt fölállni. 44· (24·)
Csak a mulya hiszi, hogy ki rámosolyog, az biztos barátja, nem veszi észre, ha valaki okosabb bájos szóval becsapja. 45· (25.)
Csak a mulya hiszi, hogy aki rámosolyog, az biztos barátja, figyelje meg, ha pörbe fogják, támaszt alig talál. 46. (51.)
Lángnálhevesebben lobog a barátság rossz társsal öt napig:
A
de hatodnapon hamvába lohad, megromlik menten. 47· (52.)
Nem kell nagyot adni, csekély ajándék is kivált köszönetet. Már egy fél kenyérrel, fél kupa sörrel is jó baráthoz juthatsz. 48. (41.)
Váltsanak fegyvert, valamint köpenyt a barátok bizalommal, ajándék s viszonzás máris jó barátság, ha másra nem vélik. 49· (42.)
Barátodnak légy igaz barátja, ajándékokkal áldva. De gúnyra gúnnyal felel a bátor, a hetykének hazugsággal. 50. (43·)
Barátodnak légy igaz barátja, s az ő barátainak is. De az ellenfél barátjával nem bizalmaskodhat soha senki.
l.
(44·)
Bírjad barátod bizalommal, nyerd el nyájasságát, kínáld, amit gondolsz, kapasd ajándékra, lásd őt ne ritkán. 2. (45.)
Aki nem barátod, ne bírja bizalmad, de nyerd meg magadnak: fond szavad hamisan, zép gondolattal, hetyke hazugsággal. 53· (46.)
Aki nem barátod, mert gyanú burkolja, ne bírja bizalmad, nevetni azért összenevethettek, amit kapsz, add te is. 54· (39·)
Nincs olyan senki, legyen bármily jámbor, hogy ajándékot ne áhítson. De olyan bőkezű vagy jóságos sem, ki jutalomnak ne örülne. 55· (58 .)
Keljen korán, ki más jószágára, jólétére tör.
NAGYSÁGOS SZAVA
Szunyó farkas nem szerez juhcombot, alva nem győz senki. 56. (59·)
Keljen korán, kinek szolgája kevés, és lásson munkához legott. Nagy részt veszít némely aluszékony: fürgeség - fél-gazdagság. 57. (60.)
Száraz farönkből, zsindelyből mennyi kell, szükség szabja, azt is, hogy gallyból, ágból kitart-e félévig, egészig. 58. (75·)
Az ostoba alig hiszi el, hány majma van a pénznek. Van, aki módos, a másik meg szegény, senkinek fel ne ródd. 59· (79·)
Az oktalan hiába jut hozzá aranyhoz, asszonyhoz, csak önteltség fűti , nem fárasztja eszét, balgatag botorkál.
(175
176)
EDDA-VE R SEK
A NAGYSÁGOS SZAVA
60_ (40.)
64· (93.)
Szerzett vagyonát ki-ki jól vigyázza, élvezze, ne osztogassa. Ellenfél szerzi meg, mit rokonnak szánnál, s minden rosszra fordul.
Hogy más kit szeret, meg ne szólj soha senkit. Az ostobát nem az okosat vonzza gyöngy-lány gyönyörűsége.
61. (90.)
65· (94.)
Hamis nő szerelme nagyon is hasonlít egy még betöretlen, szilaj, kétéves, jégen járó és patkó tlan paripához, vagy kormánya-vesztett hajóhoz viharos habokon, vagy ha egy sánta vadászik sziklák közt szarvasra.
Senki ne szapuljon ily esztelenséget, mindenkivel megeshet: könnyen válik bölcsből valaki balgává szerelmi szándéktól.
e lány szavában, e asszonybeszédben enki ne bízzék kerengő keréken kovácsolták szívüket, vertek bele ármányt.
***
70. (85·)
66. (81.)
Se reccsenő íj ban, ropogó parázs ban, ásító farkasban, beszédes varjúban, röffenő vaddisznóban, meddő fában, növő tengerárban, fővő üstkatlanban,
62. (91.)
Őszintén megmondom,
ismerem mindkettőt: a férfi forgandó. Legszebb szavunkban legkomiszabb a szándék, hálót vetni a huncutra. 63· (92.)
Fényes szóval, finom ajándékkal szerzel szerelmet. Dicsérd bájait, bízni fog benned, hízelgéssel hozzáférsz.
Nyugtával a napot... holtával az asszonyt, suhantával kardodat, ha férjhez vitték, a lányt, ha átkeltél, a jeget, ittával sörödet. 67. (82.)
Viharban dönts szálfát, vízre szeletlen szállj, lánnyallégy sötétben, lesnek szemek nappal. Jó a hajó siklásra, a pajzs oltalom nak, a kard lesújtani, a lány csókolni.
8. (83.)
öröd tűz mellett idd, korcsolyát köss jégen, rossz bőrben végy lovat, rozsdásan kardot, sődöröd telítsd ki, sah os kutyád hajtsd ki. 9· (84·)
72. (87.)
se beteg borjúban, szívélyes szolgában, jósnő jó-szavában, vert sereg vigaszában, 73. (88.)
és senki ne bízzék korán vetett rozsban, koravén kölyökben, idő kell a kalásznak, érett ész a kölyöknek, mily kétséges mindkettő. 74· (89·)
Se testvéred gyilkosában, ha szemben gyalogol, se félig égett házban, szélvész léptű lóban, törjék csak egy lába, tapodtat se jár ezekben bízni nemigen biztonságos.
** * 75· (36.)
71. (86.) röppenő
lándzsában, víziszirtben, tegnap-fagyott jégben, köröző kígyóban, ágyszéli asszonybeszédben, vagy pattant pengében, játékos medvé ben, vagy egy királyfiban, rejtező
A semmilyennél jobb egy kis kunyhó is, úr otthon mindenki. Két kecskével tőzegtető alatt koldulni sem kell. 76. (37·)
A semmilyennél jobb egy kis kunyhó is,
(177
178)
A
EDDA-VERSEK
úr otthon mindenki. Vérzik szíve annak, aki nap mint nap ételért kéreget. 77· (74·)
Éjszaka a hajón boldog, ki fekhelyet kap a szűkös szalmán. Fergeteges őszben gyakran fordul a szél még öt nap alatt is, hát még egy hónap alatt. 78. (68.)
Legjobb a tűz az emberfiának, meg a napmeleg, csak egészsége ne csappanjon, erénye ne ernyedjen. 79· (69·)
Hacsak egészség van, hozzá öröm is lesz: ki-ki fiaiban, barátai körében, birtoklásban leli, ki jótetteiben. 80. (71.)
Sánta, nyeregbe suppanj, nyesett kezű, nyájat őrizz, süket, karddal sikeredhetsz, még vakon is jobb,
mint vergődni tűzben aki meghalt, haszontalan. 81. (70.)
Élni jobb, mint nem élni, egy tehénre még szegényen is szert tehetsz. Láttam én lángot, gazdag házat falt fel, halott hevert kapujában. 82. (78.)
Láttam kövér göbölyt gazdag paraszto knál, mára koldusok mind. Szemvillanásnyi időt él a vagyon, leghamisabb híved.
85· (49·)
Ruhát húztam kint a réten két fa-karóra: mindjárt embernek érzik magukat, a meztelenség megaláz. 86. (62.)
Sóváran lesi a halász-sas a vizet az ősz-öreg tenger fölött. így jár az is, ki sok nép közt jó hívére nem lel. 87· (50.)
Szirten feszengő fenyőcserjének
83· (72.)
Jó, ha van egy fiad, vénségedre lett bár, miután már nem vagy. Nemigen akad sírkő az utak mentén, mit nem fiak faragtak. 84. (61.)
Jóllakva, mosdottan menj a gyűlésbe, ruhád ne röstelld, de nadrágod se, nyűtt bocskorod se, és lovad se, hogy nem tiéd a táltos.
kopik zöldje, kérge: az ember is, szeretetlenül, mi végre éljen? 88. (8.)
Boldog, akit buzgón dicsérnek s jó hírnévre jut, kétséges mégis, amit mások rólunk szívükben hisznek. 89· (9·)
Boldog, aki elboldogul tulajdon tanácsával,
NAGYSÁGOS SZAVA
mert gyakran üt ki gonoszul a többiek tanácsa. 90. (48.)
A szelíd és jókedvű ember él legjobban, gond nem gyötri. Aki meg mamlasz, mindentől fél, s folyton fukarkodik. 91. (80.)
Ha rúnákat faggatsz, helyes jóslatokat, istenek igéjét, költő keze nyomát, válaszul mit veszel? Hallgatni hasznos. 92. (76.)
Meghal barom, meghal barát, meghal maga is az ember, de senkinek híre-neve meg nem hal soha, aki valamilyet szerzett. 93· (77·)
Meghal barom, meghal barát, meghal maga is az ember, egyvalami él, míg a világ, híre halottainknak.
(179
180)
A
EDDA-VERSEK
[B. LODDFÁFNIR-ÉNEK]
94. (nl.)
Ideje van szólni látnoki székből Uró forrásánál ülve. Figyeltem, nem szóltam, láttam s fontolgattam, mit mondanak az emberek. Nem rejtem el a titkot, rúnákról beszéltek a Nagyságos csarnokánál, az Ő csarnokában, ezek hangzottak el:
sem királyod nem követed, elromlik étvágyad, emberek közé nem jársz, csak ágyba vágyakozol. 98. (n5.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: másnak a,sszonyát magadnak ne kívánd titkos találkához. 99. (n6.)
95. (112.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: éjjel ne kelj fel, kivéve, ha őrt állsz, vagy ha szükség visz rá.
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: vezessen utad vízen vagy hegyek közt, étellel bőven élj. 100. (n7.)
96. (n3.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: vajákos nővel együtt ne aludj, karja-lába lebéklyóz. 97· (n4·)
Lénye úgy elbágyaszt, hogy sem gyűlésbe nem mész,
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: komisz embernek orrára ne kösd, bármi baj ért is, hiszen a hitvány meg nem hálálja, hogy bírta bizalmad.
101. (n8.)
Gonosz asszony gaz szavával is földre dönt egy férfit, nyelvének mérge veszejti el, színigaztalan szóval. 102. (n9.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: bírj egy barátot bizalommal, s lásd őt ne ritkán, bozót borítja be, burjánzó vad fű a járatlan utat. 103. (120.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: nyerj egy barátot vidám beszédhez, s míg élsz, tanulj víg varázsdalt. 104. (121.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: barátoddal sosem bontsd meg elsőnek
NACYSÁCOS SZAVA
a baráti békét, szívedet gond marja, ha szólni sem tudsz már nyers nyíltsággal. 105. (122.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: ostoba fajankóra soha ne fecsérelj szavakat szádból. 106. (123.)
A hitványtól hiába remél sz jótettedért jutalmat, míg egy derék ember dicsőséget hoz rád, s megvéd bármi vádtól. 107. (124·)
Szinte a testvéred, akivel úgy szólhatsz, hogy mindent kimondasz. Nincs átkozottabb az állhatatlanságnál. Hogy volna barátod, aki csak hízeleg? 108. (125.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed:
(181
182)
A
EDDA-VERSEK
Ne válts három szót se hitvány emberrel, gyakran a jobbikkal szemben a rosszabb győz. 109. (126.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: bocskort, lándzsanyelet ne varrj, ne faragj másnak, csak magadnak hibádzik a bocskor, hajlik a lándzsanyél, rád hull aszitokszó. 110. (127.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: veszedelmekkel vedd föl a harcot, bitangot békén ne hagyj . 111. (128.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: ha valaki kárt vall, ne vidulj, de örömének örülj.
112. (129.)
115. (13 2 .)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: ne emelt fővel figyelj a csatazajban - még vadkanná is válhat ellenfeled így megvéd varázsod.
I' Igyelj rám, Loddfáfnir, r gadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, Jó, ha megjegyzed: oha ne fogadj fölényes gúnnyal vendéget vagy vándort.
113. (130.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: ha egy szép nőt megnyerni szeretnél, hogy örömöd leld őbenne, szaporán ígérgess, de szavad tartsd is kapni mindenki kíván. 114. (131.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: Vigyázatos légy, de ne vidd túlzásba leginkább lakomán, vagy más asszonyával, harmadik tanácsként: tolvajt ne tűrj meg.
116. (133.)
Az otthon tanyázó ritkán tudhatja, kiféle kopog be, nincsen jó ember hibák nélkül, de a rossz is tud hasznot hajtani. 117· (134·)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: Ha őszhajú beszél, nevetned nem szabad, vének szava gyakran visz jóra, összeaszott bőrzsákból fú hat gyakran bölcs szó, leffedt ajkak közül is, fittyedő állránc fölött, vénen vánszorogva. 118. (135.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed:
NAGYSÁGOS SZAVA
Vendéged ne bántsd, bőszen el ne űzd, a sínylődőt segítsd. 119. (136.)
Kapud kemény fából legyen, de könnyen nyíló. Állítson be akárki, fogadd ajándékkal, így nem vár rád soha, hogy még megvereteI. 120. (137.)
Figyelj rám, Loddfáfnir, fogadd meg tanácsom, hasznos lesz hallanod, jó, ha megjegyzed: Sörözve fohászkodj a Föld erejéhez, mert az a sört fölissza, kórság ellen jó a tűz, tolulás ellen a tölgy, rozskalász bűbájt ront, bodza viszályt hárít, dühöt csitít a Hold, szúrást a giliszta, rúna balsorstól óv, föld az árvizet fölissza ...
(183
184)
A
EDDA-VERSEK
[c. ÓmN SZAVA 1. SZERELMI CSALÓDÁSA]
ha kettőtökön kívül többen is tudnak róla."
121. (95.)
125· (99.)
Ki-ki maga tudja, mi lakik szívében, a szerelmes egy szál maga. Szerelmi bánatnál gonoszabb baj bölcs embert nem érhet.
Visszább húzódtam, hittem a szóban, vágyam viszonzásában. Bizonyos voltam, enyém lesz végre szíve, szerelme.
122. (96.)
126. (100.)
Megéltem magam is, mikor nád közt bújva környékeztem kedvesem. Szívem tele volt bájával színültig, ha meg nem is kaptam.
Aztán belopództam alkonyatkor megint, de már vad őrség várt lobogó fáklyákkal, máglyák lángjával, vonultam is vissza.
az eszes lány, később se kaptam meg.
elrejtett mézsörhöz
[c. ÓmN SZAVA 2.
A MÉZSÖR MEGSZERZÉSE]
129. ( 104.)
Jártam a vén óriásnál, most jöttem meg tőle: beszéd nélkül bajban volnék. Sok jó szót szóltam magamért Suttung szobájában. >Surwng óriás rejtegette aköltészet mézsörét.
123. (97·)
127. (101.)
Billing lányára ágyában leltem, nyájasan nyugodott. Királyi kincsért nem adtam volna, ha hálhassam vele.
Hajnalban viszont, hogy visszatértem, már hált a ház népe. Kedvesem ágyában pedig odakötve csak egy szuka szunnyadt.
Adatott Gunnlöö aranyszéket ülnöm, és mámoros mézsört. Rosszul viszonoztam szíves szándékát, buzgó szerelmét, érző epedését.
>Billing óriás lányávall?) esett kudarcos
128. (102.)
>Amézsört megszerzendó, Óilin szerelmével
12 4. (98.)
"Esteli órán gyere majd, Óöin, örömöd lelni a lányban. Szégyen volna,
Sok szép lány, ha jól figyelsz, hamis a férfihoz. Magam is megtapasztaltam csalfa lányt csábítandó. Csak szégyenemre volt
óriás tárnák közt fejem kockáztattam. >Ezzel a fúróval jutott Óilin a sziklák mélyén
130. (105·)
szerelmi kalandja
NAGYSÁGOS SZAVA
környékezi meg Suttung lányát. Gunn/ööor.
131. (106.)
Rati fúró szája lyukat rágott a sziklán, utat általbújnom. Alulról-felülről
132. (107·)
Képességem jól kihasználtam kára kicsiny az okosnak. Sikerült fölhoznom Óörerir sörét a föld felszínére. >Óörerira mézsörrel teli korsó
133. (108.)
Ám ide vissza alig tértem volna az óriás otthonából, ha Gunnlöö, a jó lány nem gondoskodik róla, ahogy karomba kaptam. 134. (13·)
A kábaság kócsagja köröz a lakoma fölött, felszippantja eszed. Tolla sűrűjébe sikkadtam magam is Gunnlöö házában. 135· (14·)
Megittasodtam, megrészegültem a furfangos Fjalarnál.
(185
186)
A
EDDA - VERSEK
Lakoma, ivászat leginkább úgy jó, ha józanul állod.
ennen magamnak, azon a fán, amelyről titok tudni, gyökere honnan gyarapszik.
nem-múló jelek. 'aragta Nagyszavú, vésték nagy istenek, (rta Esküisten.
139·
) Esküisten: Úilin egyik neve_
NAGYSÁGOS SZA VA
ahogy felmagaslott, s ahogy visszatért. >Dörgő: Úilin-név
>Fjalar: Skrimiróriás másik neve
136. (109.)
Másnap már Nagyságos csarnokába, Őróla hírt hallani déróriások dübörögtek kérdezték, Bölverk hazakerült-e, vagy széttiporta Suttung? >Bölverk: Úilin-név
137. (uo.)
Ekkor gyűrűj ére esküdött Óóin de ki hisz hűségében? Suttungtól csellel kicsalta a mézsört, Gunnlöö bánatára.
Se kenyérrel, se sörrel senki nem kínált. Kémleltem lefelé és rúnákra leltem, rikkantva olvastam s földre estem a fáról.
Kilenc főbb varázsdalt tanultam a híres Bölporn fiától, Bestia apjától, és Óórerir kupából kortyoltam egy kortynyi magasztos mézsört. >Űsóriások_ Bestia: Úilin anyja
141.
nagyszerűen nőttem,
ÓDIN SZAVA
3. ÖNÁLDOZAT, RÚNÁK] 138.
Függtem, emlékszem, szélfútta ágon kilenc napon keresztül, átdöfve lándzsával, áldozva Óóinnak,
Ászoknak Óóin, álfoknak Dáin, Dvalin a törpéknek, Ásvíó óriásoknak, egy-egy a magam műve.
140.
Termékennyé váltam, tudás szökött belém, [c.
143·
egyik szavamat másik szó követte, egyik tettemet másik tett követte. 142.
Rúnák tűnnek eléd, tanács teli jelek, nagyvarázsú jelek,
) Dáin: áll- vagy törpenév ) Dvalin: törpenév ) Ásvid: egy bölcs óriás neve
[c. ÓDIN SZAVA 4. RÚNAVARÁZS] 146.
Thdok oly varázsszót, mit királyné sem, senki ember nem tud: első a Segítés, enyhíteni ez fog gondban, viszályban, nagy veszedelemben.
144·
Faragni tudsz-e? Megfejteni tudsz-e? Festeni tudsz-e? Kutatni tudsz-e? Imádni tudsz-e? Áldozni tudsz-e? Küldeni tudsz-e? Leölni tudsz-e? 145·
Inkább ne imádj, mint hogy túl sokat áldozz árát kéri az áldozás. Jobb nem küldeni, mint túl sokat ölni. Így véste Dörgő világok hajnalán,
147·
Thdok másikat is, mindenki rászorul, ki gyógyítást gyakorol. 148 .
Thdok harmadikat erős támaszom ul, ha ellenség áll elém: kardja élét kicsorbít ja, nem fog a fegyvere. 149·
Thdok negyediket, ha tán tagjaimat bilincsbe béklyózzák:
(187
188)
A
EDDA-VERSEK
szavait kimondom, máris szabad vagyok, lehulllábamról, kezemről a kötél. 150.
Thdok ötödiket, ha öldöklő csatán sebes nyíl suhan felém: ha csak rápillantok, röptében megáll, szárnyalt bármily szépen. 151.
Thdok hatodikat, ha tölgyfa-rúnával akarnak ártani: magát emészti fel a jel erejével, én mentes maradok. 152.
Thdok hetediket, ha lángol a terem a többiek feje fölött: bármily nagy tűz ég, én megmentem őket rikoltva rúna-szót. 153·
Thdok nyolcadikat, ezt megtanulni mindenkinek megéri: ha gyűlölség kél királyfiak közt, e szóval szelídítek.
NAGYSÁGOS SZAVA
154·
18.
162.
Thdok kilencediket, ha tomboló vízen háborogna hajóm: ettől a vihar, a vészes hullámzás elmúlik menten.
1\Jdok tizenharmadikat, ha meghintek vízzel ifjú vitézt: l nem vész ő emmi viadalban, emely kard nem sebzi.
155·
159·
Thdok tizediket, ha ártó szellemek lebegnek a légben: egyetlen intésre eltévelyednek, úttalan, álcátlan, úttalan, észvesztve.
Thdok tizennegyediket, ha az isteneket mind néven kell neveznem, ismerem az ászokat, az álfokat mindképp, buta ennyit tudni nem bír.
Thdok tizenhetediket, hogya fiatal lány ne hamar hagyjon el: Loddfáfnir, őrizd e rúna-szót, örök időkre, jó lesz, ha tanulod, hasznos, ha tudod, fogadd figyelemmel.
160. 156.
Thdok tizenegyediket, ha támadnunk kell hű harcosaimmal: pajzsom mögé mormolom, mindjárt erőre kapnak csatába menet, és csatából jövet épen érnek vissza.
Thdok tizenötödiket, mit törpe pjóöreyrir szólt Delling kapujánál: erőt az ász oknak, álfoknak jólétet, Esküistennek nagy észt. >Pjóöreyrir: nagyhangú törpe
>Oel/ing: a Nappal apja (kapujánál: hajnalban)
157·
161.
Thdok tizenkettediket, ha akasztott embert látok a fán lógni: rúnába ezt a jelet rovom, s már eszmél az ember, szólít szavaival.
Thdok tizenhatodikat, ha okos lányt nyernék meg magamnak kedvre-kéj re: a fehérkarúnak felkavarom eszét, s enyém lesz egészen.
163.
Thdok tizennyolcadikat, de tőlem nem hallja senki mindennél jobb, amit csak magad tudsz se lány, se asszony kivéve azt az egyet, kit karomban tartok vagy húgomnak hívok. Itt a varázsrúnák vége! 164·
így szólt a Nagyságos az ő csarnokában emberfiak üdvére, óriások vesztére. Dicső, aki szólott! Dicső, aki érti! Hasznos megtanulnod! Üdv, hogy meghallgattad!
(189
vezetés a VafPrúönir-énekhez Az Edda-versek közt több olyan van, amely műfaji jellegzetességként mitológiai I mereteket sorol fel (pl. ez a vers, az Álcás-ének, az AMs-ének, a Hyndla-ének). MOfajuk mégsem nehézkes tanköltemény, keretük, jelenetezésük ennél könyIlyedebb. A legtöbb ismeretnek amúgy is A j6snő szava a főforrása , csak annak k ltői dinamikája feledteti az ismeretterjesztői célzatosságot. N m tudni, mikor keletkezett a vers, jelen állapotában lehet 10., lehet 12. szá'/, di is. Formája az ún. dal-mérték (ljóoaháttur) (-> Gyakorlati mltosz-olvasás, . 1. o.), például: Sok úton jártam, sokfélét tapasztaltam, hogyan hatni hatalommal. Szeretném egyszer VafPrúonir szállását m egnézni, milyen.
Mondja Óöin, amikor tervbe veszi, hogy az egyik legősibb és legbölcsebb órist meglátogatva, fölméri és hasznosítani próbálja annak tudását. Vatprúönir ugyan meghökken, azzal fenyegeti, hogy "élve innen ... ki nem jutsz, ha nem te ludsz többet", majd, hogy lássa, kivel van dolga, föltesz előbb négy kérdést bizonyos mitológiai nevek mibenlétéről. Hallván, hogy Óöin (pontosabban, a Vándor, hogyan az ász isten, szokott módján, álnéven bemutatkozott) pontosan megr lel, betessékeli, hogy ülve folytassák, de első szándékáról nem tesz le, közli, hogy szópárbajukat életre-halálra folytassák ("És hogy melyikünk bölcsebb, / ki-ki a fejébe fogadjon").
I
192)
EDDA-VERSEK
VAFI'RÚDN I R-ÉN EK
Ezek után Ööin teszi fel kérdéseit, tizenketté5t, de nem olyan formálisakat, nl az óriás, hanem események, történések lényegére töré5en, a világ és az Istenek Végzete egyes részleteiré51, és amikor érzi, hogy talán hat, még hat további kérdést fűz hozzá, utolsóként azt, hogy mit súgott isten a máglyára tett, halott Baldur fia fülébe. Ezt a misztikumot hallván (hi 1. sem tudni, súgott-e egyáltalán valamit), döbben rá VafPrúönir, hogy valój magával Ööinnal vívott szóviadalt, megadja magát, dicséri Ööint bOlcse~sse~gC('rl és készül a halálra.
(VAFI:>RÚDNISMÁL)
aiUl!!U" ,
A vers szándékain gondolkodva, fölmerül, más egyebek közt, a fejlett ász f6i I és a régimódi, idé5s óriás mentalitása, emlékezé5tehetsége közti különbsé I monstrálása is, de valószínűleg felesleges a költeményben többet keresni, ml bizonyos mitológiai ismeretek repetícióját, ügyes kompozíció ban, ezt visZOlli fontos dolgok életre-halálra való tudását hangsúlyozva, mesterien oldja fi ,
l. Öllin:
Mit szólsz hozzá, Frigg? Fölkerekednék a vén VafPrúönirhoz, hogy ősi tudásban mérké5zzem é5vele, okos óriással. >Frigg: Úilin felesége
>Vafprúönir. Sehol máshol nem adatolt, fiktívalak,
VafPrúönir szállását megnézni, milyen.
4· Frigg:
Járj szerencsével, jó hazatérést, minden jót mentedben! De észnéllégy majd elmés beszéd közben, Idők Istene!
az egyik ősóriás
2.
Frigg:
Maradjon inkább istenek tanyáján ÓÖin, otthon. Vallom, nincs óriás VafPrúönirnál eszesebb egy sem.
5· Vitte útja Óöint szócsatát vívni okos óriással. Ímur apja házához hamar odaért Borzasztó, és belépett. >Imur: fe ltehetőleg Vafprúilnir fia >Borzaszró: Ygg[ur], Úilin egyik neve
3· Ööin:
6.
Sok úton jártam, sokfélét tapasztaltam, hogyan hatni hatalommal. Szeretném egyszer
Ööin:
Köszöntlek, VafPrúönir, látni kívántalak, ezért eljöttem.
194)
E D DA - VERSEK
Thdni szeretném, tényleg bölcs vagy-e, okos óriás.
VAFPRÚDN IR -t NEK
a szegény a gazdagnál lévén, látogatóban? Túl sok beszédből még bajod támadhat egy szenvtelen szívűnél.
melyaz Éjt húzza az áldott ászok fölé. Zablatajték habja hullik reggelente: hegy-völgy harmatja az.
11.
15·
VafPrú ilnir:
VafPrú ilnir:
Ha a küszöbön szeretnél szerencsét próbálni, válaszolj , Vándor: Hogy hívják a lovat, mely fölibénk húzza naponta a Nappalt?
Ha a küszöbön szeretnél szerencsét próbálni, válaszolj, Vándor: Hogy hívják a folyót, mely az óriás-fiaktól határolja az ászok honát?
12.
16.
Úilin:
Úilin:
) Idegenben Óöin mindig más nevet vett fel
Fénysörénynek hívják, a fényes Nappalt ő húzza föld-fiak fölé. Lángoló sörényével őt látja minden nép a legjobb lónak.
Hevesnek hívják a folyót, melyaz óriás-fiaktól határolja az ászok honát. Nyílt tükörrel folyik, nem fogja soha jég vonni be a vizét.
9·
13·
17·
VafP rúilnir:
VafPrúilnir:
VafPrúilnir:
De miért a küszöbnél megtorpanva beszélsz? Inkább ülj le itt bent. Kipróbálhatjuk, ki tud többet, a vendég vagy VafPrúönir.
Ha a küszöbön szeretnél szerencsét próbálni, válaszolj, Vándor: Hogy hívják a lovat, mely az Éjt húzza keletről az áldott ászok fölé?
Ha a küszöbnél szeretnél szerencsét próbálni, válaszolj , Vándor: Hogy hívják a mezőt, hol Surt és a kegyes istenek végső viadalt vívnak?
10.
14·
) Surt:lángóriás. a végsó csata vezére
Úilin:
Úilin:
Szóljon vagy hallgasson
Dérsörénynek hívják,
7· VafPrúilnir:
Miféle szerzet szól ilyen szavakkal házamban hozzám? Élve innen, ígérem, ki nem jutsz, ha nem te tudsz többet. 8. Úilin:
Vándor a nevem, nagy bandukolástól szomjan szikkadok. Hosszú utat tettem, tessékelj be, vendégelj meg, VafPrúönir!
18. Úilin:
Vígríönek hívják a mezőt, hol Surt és a kegyes istenek végső viadalt vívnak. Száz mérföld hosszú minden oldalán, korábban kimérték. 19· VafPrúilnir:
Ügyesen szólsz, vendég, ülj le padomra, úgy folyjon a felelgetés, de most már a szobában. És hogy melyikünk bölcsebb, ki-ki a fejébe fogadjon. ) Vagyis: életre-halálra folytassák aszópárbajl.
20 .
Úili n:
Mondd meg először is, már ha ésszel föléred, és válaszolni tudsz, VafPrúönir: honnan lett a Föld meg fölötte az égbolt, okos óriás? 21.
VafPrúilnir:
Ymir testéből teremtődött a Föld, csontjából csomósult a hegy, koponyájábóllett égbolt,
(195
196)
VAFPRÚI)N I R - ~ NEK
EDDA-VERSEK
és a dérhideg óriásnak verejtékéből a tenger vize.
az ő apja, az ősük meg Aurgelmir volt.
) 'fmir: az elsó ós- déróriás
az Éjt Nörvi nemzette. Újhold meg Úhold az istenek munkája, számolni évek számát.
22.
26.
Ódin:
Ódin:
30 .
Mondd meg másodikul, már ha ésszel föléred, és válaszolni tudsz, VafPrúönir: honnan van a Hold, valamint a Nap, a fölöttünk forgók?
Mondd meg negyedikül, már ha elég bölcs vagy, és válaszolni tudsz, VafPrúönir: honnan jött a Tél, vagy a tikkasztó Nyár első ízben az istenekre?
Ódin:
23·
27·
Vatprúdnir:
Vatprúdnir:
31.
Mundilfarinak hívják, a Holdnak ő az apja, de nemzette a Napot is. Égen körbejárnak az év minden napján, mérnek időt mindenkinek.
Vindsvalnak hívják a havas Tél apját, a Nyáré a nyájas Svásuö ...
Vatprúdnir:
) Bergelmi, Prúögelmir: Mitikus ósóriás-sarjak ) Aurgelmir[öjrgyelmirJ : valószínűleg Ymirmásik neve
24· Ódin:
Mondd meg harmadikul, már ha ésszel föléred, és válaszolni tudsz, VafPrúönir: honnan a fényes Nappal, mely fölöttünk elvonul, vagy az éledő újholdas éj? 25· Vatprúdnir:
A Nappal apjának neve Delling,
28. Ódin:
Mondd meg ötödikül, már ha elég bölcs vagy, és válaszolni tudsz, VafPrúönir: az ászok lettek-e régebben, vagy az Ymir-sarjak, a korok kezdetén? 29 · Vatprúdnir:
Bergelmir még a föld megteremtése előtt számtalan évvel született, amint IJrúögelmir is,
Mondd meg hatodikul, már ha ésszel föléred, és válaszolni tudsz, VafPrúönir: hogyan lett Aurgelmir, az ősóriás, az első, te okos óriás?
Élivogarból méregcseppek csöppentek alá, és óriássá sűrűsödtek. Az ő faj táj ából fakad nemzetségünk, ettől vagyunk vad-morcosok. ) Élivogar. avilág hideg, északi feléból folyó folyók egybefolyása
33· Vatprúdnir:
Hóna alól fakadt ki fia és lánya is a déróriásnak. Majd egyik lábát másikhoz dörgölve hatfejű fiat fogant. 34· Ódin:
Mondd meg nyolcadikul, már ha ésszel föléred, és válaszolni tudsz, VafPrúönir: elsőnek mit tapasztaltál, mi az első emléked, okos óriás? 35· Vatprúdnir:
Számtalan sok évvel Bergelmir születése után, mikor föld nem volt még, s ő, létét mentendő , ladikba szállt, elsőnek rá emlékszem.
32.
36.
Ódin:
Ódin:
Mondd meg hetedikül, már ha ésszel föléred, és válaszolni tudsz, VafPrúönir: vajon hogyan nemzett fiat a vad-morcos, ha asszonnyal nem hált?
Mondd meg kilencedikül, már ha ésszel föléred, és válaszolni tudsz, VafPrúönir: honnan van a szél, a hullámokon nyargaló, mit szem nem szemlélhet?
(197
198 )
VAFPRÚDN I R -~ NEK
EDDA-VE R SEK
37· VafPrúdnir:
Ő Hullafaló óriás, ki sas-álcát öltve él a világ végén. Szárnyaitól, mondják, kél föl a szél, és fú a Föld-fiakra. 38. Ódin:
Mondd meg tizedikül, ha tudsz az Istenek Végzetéről, és válaszolni tudsz, Vaf1>rúönir: honnan jött Njöro az ászok közé, szentélye, oltárháza van számolatlan, noha nem ászok nemzették? >Njörő: a le g ősib b ván isten
sorra elesnek, majd sebtelen hazatérnek serényen söröz ni békén? 41. VafPrúdnir:
Valamennyi hős Óöin vívó terén vív meg napról-napra, elesnek sorra, majd sebtelen hazatérnek serényen sörözni békén.
Ööin:
aki avégső csatában kiszabadul béklyójából
Sok úton jártam, sokfélét tapasztaltam, hogyan hatni hatalommal: élve ki bírja ki ember, ha beköszönt a hírhedt Hármastél? >Hármastél: az Istenek végzete előtti három olyan tél, melyek között nincsen nyár
45· Ódin:
Élet és Életvágy életben marad Hoddmímir görbe gallya közt, hajnali harmattal táplálkoznak holtig, és sokasodnak sarjaik.
Mondd meg tizenkettedikül, honnan tudsz, Vaf1>rúönir, az Istenek Végzetéről? Talán az óriások és istenek tudós titkaiból? Mert színigazat szólsz, fölöttébb okos óriás.
>tlet, tietvágy: avilág pusztulása után életben maradt emberpár
43·
Vánok földjén fogant ő bölcs erőktől, túszként került az ászokhoz át. Az idők végén visszatér majd bölcs vánok világába.
VafPrúdnir:
Thdom óriások és istenek tudós titkait, ezért szólok színigazat. Megjártam mindegyik világot, mind a kilencet is Niflhel mélyében, ahová a holtak haladnak.
Ódin:
>Niflhelvagy Hel: az alvilág
47· VafPrúdnir:
Még mielőtt Fenrir felfalta volna, szép lányt szült, Álfrööult. A lány fog járni anyja pályáján a hatalmasok halála után. >Alfröőul : szószerint kb. az 'álfok sugárzó korongja',
VafPrúdnir:
VafPrúdnir:
Mondd meg tizenegyedikül, milyen téren vívnak a hősök napról-napra,
>Fenrir: Lakiisten egyik szörny-gyermeke,
42.
39·
40.
44·
az elpusztult Nap utóda
48. Ódin:
Sok úton jártam, sokfélét tapasztaltam, hogyan hatni hatalommal: kik azok a hős lányok, kik a tengeren áthajóznak bátran és bölcsen?
>Haddmímir: valószínúleg a "világfa': az Yggdrasill kőris
épen maradt része
49· VafPrúdnir:
46. Ódin:
Sok úton jártam, sokfélét tapasztaltam, hogyan hatni hatalommal: hogyan kel föl a Nap a kietlen égen, ha egyszer Fenrir felfalta?
Mögprasir lányai ők, folyik lakhelyükre három hatalmas folyó. Ők hozzák a szerencsét szerte az emberekre, még ha mind óriás-sarj is. >Mögprasir: tisztázatlan eredetú név. Lányai lehetnek tletvágy sarjai, de Úilinéi is, utóbbi esetben ők kísérószellemek vagy valkyrják
(199
200)
EDDA-VERSEK
50.
53·
Úilin:
VafjJrúilnir:
Sok úton jártam, sokfélét tapasztaltam, hogyan hatni hatalommal: melyik ász bírja majd az ászok régi birtokát, ha Surt lángja lohad?
Farkas nyeli el a legfőbb istent, viszont Víőar megbosszulja: szétfeszíti szilaj állkapcsát, úgy hajtja halálba.
) Ászok régi biltoka: Ásgaril
) Farkas: Fenrir
51.
54·
VafjJrúilnir:
Úilin:
Víőar
és Váli lakja az ászok szent lakát, ha Surt lángja lohad. Móőié és Magnié lesz Mjöllnir, mely Vingniré volt a harc végéig.
Sok úton jártam, sokfélét tapasztaltam, hogyan hatni hatalommal: mit súgott Óőin máglyára rakott fiának fülébe?
) VííJar. Váli : Úilin isten túlélő fiai
) Halotti máglyára rakot! fia: az ártatlanul megölt Baldur isten
az Álcás-énekhez
) MóíJi. Magni: Pór isten Imás néven Vingnir) fiai, ők öröklik elesett apjuk kalapácsát, a Mjöl/nirt
55· VafjJrúilnir:
52.
Senki nem sejtheti,
Úilin:
ősrégi időben
Sok úton jártam, sokfélét tapasztaltam, hogyan hatni hatalommal: Óőin halálának oka vajon mi lesz, mikor az istenek kimúlnak?
mit súgtál fiad fülébe. Halálra vált szájjal vallottam én ősi tudást az Istenek Végzetéről, miközben Óőinnal vívtam szóviadalt. Nincs nálad bölcsebb senki. Halálra vált szájjal: veszten aszópárbajban, meg kell halnia
gyik legsajátosabb, kettős kompozfciójú, nagyjából a lD. századra keltezt6 költemény. Egy prózai prológusból, egy rövid prózai epilógból, és 54 verst..l kból áll, melyeknek zöme dal-mérték (ljóoaháttur) (-+ Gyakorlati mítoszIvasás, 31. o.) formájú , de néhányuk felsorolás (enumeráció s) jellegű régi-
főbb
sajátossága, hogy (jelen állapotában) két részre választható: egy önáln is megálló kerettörténetre és egy mitológiai ismereteket közlő részre. A filoiai viták tárgya: vajon így egységes kompozíciójú-e a költemény, vagy két, h, Jdan egymástól független tárgyból formálódott-e össze. kerettörténetet alkotó rész (Prológus, l-3 . és 51-54. strófa, Epilógus) egy igen gi, a 7-8. századból (Paulus Diaconus: A longobárdok történetéből) már ism rt tárgyra utal vissza: Óein és felesége, Frigg isteni pártfogásukba vonnak y-egy királyfit, az előbbi Geirröóöt, az utóbbi annak öccsét, Agnart. Geirröe noszul, öccse pusztulását okozva, a trónra kerül, születik egy fia , akit öccse utá n Agnarnak nevez el. Óein utána akar járni védence, Geirröó viselt dolgain k, ezért alakot váltva, Álcás (Grímnir) álnéven meglátogatja. Geirröe goromI án, kegyetlenül bánik vendégével: két perzselő tűz közé ülteti, nyolc hosszú !lapra. Kisfia, Agnar azonban megszánja, és itallal enyhíti szenvedését, amire öin neki ígéri a királyi trónt... A végén Óein feltárja kilétét, megrója Geirröóöt I ánásmódjáért, az viszont, ahogy kiengesztelni elindul feléje, földre hulló k rdjába esik, és meghal. A 4-SO. strófák tartalma: a legfőbb isteni szájból származó mitológiai ismeretközlés. Óein, olykor hosszú listákban, felsorolja az egyes istenek lakóhelyeinek
