STAR WARS
©
I. R É S Z
BALJÓS ÁRNYAK™ TERRY BROOKS GEORGE LUCAS forgatókönyve alapján AQUILA
Episode I. The Phantom Menace Copyright (C) Lucasfilm Ltd. & ™ All Rights Reserved. Used Under Authorization Terry Brooks Episode I. The Phantom Menace Del Rey Books, 1999 Fordította: Nemes István Hungarian translation copyright © 1999, by LAP-ICS Ltd. Budapest 1. kiadás Kiadja: LAP-ICS Kft. AQUILA KÖNYVKIADÓJA ISBN: 963 679 046 9 Felel s kiadó: Rácsay László ügyvezet A nyomás a debreceni Kinizsi Nyomdában készült, az 1999. évben Felel s vezet : Börd s János ügyvezet igazgató
Lisának, Jillnek, Amandának és Alexnek, azoknak a srácoknak, akik a történettel együtt n ttek fel, és Hunternek, a következ generációból
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…
1 Tatuin. A felh tlen kék égen lángoló napok ragyogó, fehér fényben fürösztötték a bolygó sivatagos pusztaságait. A perzsel h eredményeként vibráló párafelh k emelkedtek fel a homokos síkságról, hogy megtöltsék a hegységek masszív sziklafalait, és a bolygó egyetlen jellegzetességének számító, magányosan emelked oszlopok közötti réseket. A monolitok úgy meredtek ki a nedves párafoltok közül, mintha figyel rszemek lennének. Amikor a veszett éhségt l és könyörtelen energiától hajtott versenygondolák bömböl hajtóm vel elszáguldottak, a h ség és a fény is megremegett, és maguk a hegyek is megrázkódni látszottak. A futam els körét tették. Anakin Skywalker élesen megd lt a kanyarban, amely a Koldus-kanyon bejáratát jelz k boltív felé vezetett, kiengedte a gázkart, és gyorsított. Az ék alakú rakéták berobbantak az energiától, a jobb oldali egy parányit keményebben, mint a bal, s ett l Anakin gondolája élesen balra sodródott, csaknem kirepült a kanyarból. Sietve igazított a kormányon, egyenesbe hozta a gépet, még több energiát adott, és átzúgott a boltív alatt. Laza homok csapódott fel a nyomában, és a leveg megtelt kavargó, táncoló szemcsék özönével. Miközben berepesztett a kanyonba, a vezérl panelen babrált, és keményen szorította a kormányt. Minden rettent en gyorsan, pillanatok alatt történt. Egyetlen hiba, egyetlen téves döntés, és máris kiesik a versenyb l, s még örülhet, ha élve megússza. Éppen ett l izgalmas. Ez az iszonyatos er , a sebesség, amelyet az ujjaival irányít, és ahol nincs helye hibának. Két roppant turbina vontat egy törékeny gondolát a homokos, sík terület fölött, körülötte csipkézett szél sziklák, alatta homályos, összemosódott táj, aztán szívszorító fékezések egy sorozat kacskaringós kanyarban, majd gyorsítás a lehet legnagyobb sebességre. Steelton-kábelek futnak a gondolából a két hajtóm höz, amelyeket energiakapcsok rögzítenek egymáshoz. Ha a három f darab bármelyike valami szilárd tárgynak ütközik, az egész szerkezet szétforgácsolódott fém és szertefröccsen rakéta-üzemanyag poklává változik. Ha valamelyik rész leválik, mindennek vége. Vigyor terült szét Anakin fiatal arcán, miközben még több üzemanyagot fecskendezett a hajtóm be. El tte egyre sz kült a kanyon, és a homály s södött. Anakin azt a fénysávot követte, amely visszavezeti a síkságra, és talajközelben maradt,
mivel a járat ott volt a legszélesebb. Ha magasabban repülne, könnyen súrolhatná a sziklafalat valamelyik oldalon. Reggával épp ez történt a múlt havi versenyen, és azóta is keresik a darabkáit. Vele viszont nem fog megtörténni. El renyomta a gázkart, és felsikoltó hajtóm vekkel kirobogott a síkságra a kanyon száján át. Anakin a gondolában ülve, kezét a vezérl panelen tartva érezte, amint az energia vibrációja végigkúszik a kábeleken, és betölti t a zenéjével. Durva készítés kezeslábasában, versenysisakjával a fején, szemüvegben és keszty ben annyira szorosan beékel dött az ülésbe, hogy érezte a gondola alján elsüvít szelet maga alatt. Amikor versenyzett, sosem csupán a versenygondola sof rje volt; nem csupán még egy f rész. Eggyé vált az egésszel, a gondolával, a hajtóm vekkel, és oly módon olvadt össze velük, amit nem igazán tudott megmagyarázni. Minden lendülés, minden kis zökkenés, a merevítések és köt elemek rándulása meg elmozdulása nyilvánvaló volt számára, s bármely pillanatban képes volt érzékelni, mi történik járgánya széltében-hosszában. Az a saját nyelvén beszélt hozzá, hangok és érzések keverékeként, s bár nem használt szavakat, a fiú mégis tökéletesen értette. Néha, gondolta ábrándozva, még azel tt érzékelte, hogy a gép mondott volna valamit. Narancsszín , fémes csillanás suhant el a jobbjánál, és Sebulba jól ismert, osztott X formájú hajtóm vének lángja lobbant ki el tte, elvéve t le ezzel a vezet pozíciót, amelyet egy szokatlanul jó rajttal szerzett. Anakin rosszallóan ráncolta a homlokát saját pillanatnyi figyelemkihagyása és a másik pilóta látványa miatt. A nyakigláb, görbe lábú Sebulba lelke ugyanolyan kifacsarodott volt, mint a végtagjai: egy veszélyes ellenfél, aki sok versenyt nyert, és élvezetét lelte mások kudarcában. A dug csupán az elmúlt évben több mint egy tucat karambolt okozott, és a szeme gonosz élvezettel csillogott, valahányszor el adta történeteit a hallgatóságának Mos Espa poros utcáin. Anakin jól ismerte Sebulbát – és több esze volt annál, hogy összeakaszkodjon vele. El retolta a gázkarokat, friss energiát adott a hajtóm vekbe, és meglódult. Az nem el ny, gondolta, miközben a köztük lév távolság csökkenését leste, hogy ember, vagyis ami sokkal rosszabb, az egyetlen humán az egész mez nyben. A Tatuinon az ügyesség és vakmer ség próbáján, Mos Espa lakosainak legkedveltebb sportágában úgy hitték, többre van szükség bármely emberi ügyességnél és képességnél. Kett nél több kar, többszörösen ízeit tagok, kocsányszemek, száznyolcvan fokban forduló fejek és szinte csontatlanul hajlékony testek olyan el nyöket biztosítottak más
teremtményeknek, amelyekkel egy ember nem mérk zhetett. A legismertebb pilóták – egy ritka faj legjobbjai – különös felépítés , bonyolult formájú lények közül kerültek ki, akik kockázatimádata már-már az elmebaj határát súrolta. Azonban Anakin Skywalker, aki semmiben sem hasonlított ezekre, oly intuitív módon érzett rá a sportja által megkövetelt ügyességre, s oly könnyedén irányította gépét, mintha ezen hiányosságok semmit sem számítanának. Ebb l ered en mindenki valamiféle rejtélyt szimatolt körülötte, személye ellenszenvet és növekv idegességet keltett – legf képpen Sebulbában. Az elmúlt hónapban egy másik versenyen a fortélyos dug megpróbálta nekiterelni Anakint egy sziklafalnak. Csupán azért nem járt sikerrel, mivel a fiú érzékelte a mogulé és alulról közeled ellenfelet, és meglátta azt az illegális f részes pengét, amellyel Sebulba el akarta vágni az jobb oldali Steelton-kábelét, és hirtelen magasabbra röppent, miel tt a f részél kárt okozhatott volna. Emiatt elvesztette a versenyt, de megmaradt az élete. Még mindig dühöngött amiatt, hogy rákényszerült erre a kompromisszumra. A versenyz k keresztülsuhantak a Mos Espa szélén emelt aréna si szobrai között. Elzúgtak a gy ztesek diadalíve alatt, az ket éljenz néz kkel tömött padsorok el tt, el a szerel droidok, a karbantartó állások és a páholyok mellett, ahonnan a huttok figyelték a küzdelmet elszigetelt pompában a közönséges néz k fölött. A diadalív tetején lév megfigyel toronyból a kétfej troig, aki a versenyt közvetítette, a nevüket és a pozíciójukat kiabálta a tömegnek. Anakin ismét engedett magának egy futó pillantást az összemosódott alakokra, amelyek olyan gyorsan elmaradtak mögötte, mintha csupán délibábok lettek volna. Anyja, Shmi ott van közöttük, és bizonyára aggódik, mint mindig. Az asszony nem szerette nézni a fiát verseny közben, de otthon ülni sem tudott volna ezalatt. Sohasem mondta, de Anakin úgy gondolta, hogy az anyja úgy hiszi, a puszta jelenlétével elháríthatja a bajokat. Ez idáig bejött. Kétszer ütközött, egy harmadik alkalommal pedig nem tudta befejezni a versenyt, de több mint fél tucat futamot sérülés nélkül úszott meg. És szerette, ha az anyja jelen van. Ez különösfajta önbizalommal töltötte el, ám hogy miért, abba nem igazán szeretett belegondolni. Mindamellett miféle beleszólásuk lehetne ebbe az egészbe? Versenyzik, mivel jól csinálja, Watto tudja, hogy jó versenyz , és bármit akar t le, neki meg kell tennie. Egy rabszolgának nincs más választása. És Anakin Skywalker rabszolga volt egész életében. A Boltív-kanyon derengett fel el tte szélesen és mélyen; egy terjedelmes, sziklás rész, amely a Csipkés Szirt-szurdokba vezet, egy tekervényes járatba, amelyen a versenyz knek végig kell kígyózniuk, hogy eljussanak a fenti
fennsíkra. Még mindig Sebulba vezetett; alacsonyan, szorosan a talaj közelében száguldott, próbálva növelni a közte és üldöz je közötti távolságot. Anakin mögött, most már elég közel, három másik versenyz sziluettje rajzolódott ki a horizont el tt. A fiú gyors pillantást vetett hátra, és látta, hogy Mawhonic, Gasgano és Rimkar száguldanak a nyomában furcsa, buborék formájú gondolájukban. Mindhárman egyre közelebb értek. Anakin gázt adott, aztán mégis visszavett a tempóból. Már túl közel vannak a szurdokhoz. Ha túl nagy sebességgel érkezik, könnyen pórul járhat. A reakcióid a csatornában szinte a nullával egyenl . Jobb inkább kivárni. Úgy t nt, Mawhonic és Gasgano is osztották ezt az álláspontot, szépen besoroltak Anakin mögé, ahogy közeledtek a szikla repedéséhez. Rimkar azonban nem szándékozott várni. Elzúgott Anakin mellett, egytized másodperccel el tte bevágódott a résbe, és elt nt a sötétben. Anakin egyenesbe hozta gondoláját, alig valamivel a szurdok sziklás alja fölött suhant, és hagyta, hogy az emlékezete és az ösztönei vigyék végig a kanyargós vágatban. Amikor versenyzett, minden lelassult körülötte, ahelyett hogy felgyorsult volna. Pedig nem ezt lehetett volna várni. Szikla, homok és árnyak suhantak el minták és alakzatok vad összevisszaságában, ám mégis rendkívül tisztán látott. Az összes részlet vakító élességgel rajzolódott ki, mintha éppen azokat a részeket világították volna meg, amelyeket a legnehezebb lett volna meglátni. Akár behunyt szemmel is vezethetne, gondolta. Legalább annyira összhangban állt a külvilággal, mint amennyire tudta, hogy hol van. Sebesen siklott a szurdokban, néha-néha megpillantotta Rimkar hajtóm veinek kilövell gázait, ahogy vörös színben meg-megvillantak a homályban. Messze, magasan a feje fölött az ég csupán egy ragyogó, kék csíknak t nt, amely lenyúlik a hegy közepéig. A hegyb l tünékeny fénypászmák hatoltak le a szurdokba, méterr l méterre gyengül fényességgel, s mire elérték Anakint és vetélytársait, már épp csak belemélyedtek a sötétségbe. Anakin mégis teljes nyugalomban, magába mélyedten vezette a turbinákhoz er sített gondolát; átadta magát gépe lüktetésének és zümmögésének, meg az t körülvev , puha, bársonyos sötétségnek. Amint kiértek a fényre, Anakin el renyomta a gázkart, és sebesen meglódult Sebulba után. Mawhonic és Gasgano közvetlenül a nyomában. Elöl Rimkar beérte Sebulbát, és megpróbált elsuhanni mellette. A hórihorgas dug ráhúzta osztott X hajtóm ves gépét Rimkar gondolájára, hogy szinte súrolta. Azonban Rimkar gömbölyített kabinja simán és sértetlenül siklott el t le. Egymás mellett száguldottak a fennsíkon, egyenesen a Metta-szakadék irányába. Anakin megközelítette ket, s elszakadt üldöz it l, Mawhonictól és
Gasganótól. Az emberek mindenfélét beszéltek Wattóról – és róla sok rosszat el lehetett mondani –, de jól értett a versenygépekhez. Az er s hajtóm vek engedelmesen meglódultak, ahogy Anakin gázt adott, és másodperceken belül odahúzott Sebulba osztott Xes gépe mellé. Egyszerre érték el a Metta-szakadékot, és egyszerre zúgtak lefelé a mélységbe. Az ilyen függ leges helyzetnek – és ezt minden versenyz tudja – az a trükkje, hogy minél nagyobb sebességre gyorsulva lehagyjuk az ellenfelet, de csak annyira, hogy a gépet még id ben vízszintesbe lehessen húzni, miel tt orral belefúródna a lenti sziklába, így hát amikor Sebulba túl korán húzta fel a gépe orrát, Anakin egy pillanatra meghökkent. Aztán csak azt érezte, ahogy az osztott X hajtóm vek lökete belevág a gondolájába. A fondorlatos dug csupán úgy tett, mintha vízszintesbe akarná húzni a gépét, de aztán szándékosan oldalra rántotta a járm farát, hogy a kilövell gázok a sziklafalhoz csapják Anakint és Rimkart egyaránt. Rimkart alaposan meglepte ez az aljas húzás, ösztönösen reagálva gázt adott, és egyenesen belerobogott a hegybe. A gondola és a hajtóm vek fémjének vad szök kútja záporozott szerte, s egy hosszú, fekete csík maradt a lehorzsolt felületen. Anakin ugyanígy járhatott volna, ha nem segítik az ösztönei. Szinte azel tt, hogy tudatosult volna benne, mit csinál, ugyanabban a pillanatban, ahogy megérezte Sebulba hajtóm veinek lökését, felhúzta a gépét a zuhanásból, és miközben eltávolodott a hegyoldaltól, csaknem belerohant a meglepett Sebulbába, aki vadul kitért az útjából, hogy mentse magát. Ám attól, hogy Anakin hirtelen megrántotta a kormányt, megperdült, letért a pályájáról, és elvesztette uralmát a gép fölött. Visszafelé kormányzott, kiengedte a gázkarokat, megszüntette az üzemanyag-adagolást, és nézte, ahogy a talaj gyorsan közeledik, hogy nagy porfelh közepette találkozzon vele. Csontrepeszt er vel csapódott a talajhoz, majd a lendülett l tovább csúszott. Mindkét Steelton-kábel elnyíródott, a hatalmas turbinák kétfelé repültek, a gondola pedig el ször a bal oldalára fordult, aztán a jobbra, majd pedig gurulni kezdett. Anakin csak annyit tehetett, hogy megfeszítette a testét odabenn, és miközben pörgött és gördült a forró homokban, imádkozott, hogy neki ne csapódjon valami sziklanyúlványnak. A fém tiltakozón sikongatott, és por töltötte be a gondola belsejét. Valahol messze jobb fel l egy hajtóm robbant fel földrenget dörrenéssel. Anakin nekivetette karját a fülkéje oldalának, így támasztva ki magát, miközben a zötyköl gondola egyre csak gurult és gurult tovább. Végül megállt, és vadul az oldalára zökkent. Anakin várt egy pillanatot, aztán kikapcsolta a biztonsági övét, és kimászott. A perzsel h ség máris
készült rávetni magát, a vakító napfény pedig még a szemüvegén keresztül is bántotta a szemét. Fölötte a leghátsó versenyz k süvítettek bele a kékes láthatárba nyüszít és búgó hajtóm vekkel. Aztán csend lett; mély és átható csend. Anakin körülnézett, látta a hajtóm vek maradványait, felmérte a kárt és megsaccolta, mennyi munkába kerül majd, mire ismét m köd képes állapotba hozza ket. Aztán végül a gondolára pillantott és elfintorodott. Watto nem lesz túl boldog. De hát Watto ritkán az. Anakin Skywalker leült, hátát a gondolának vetette, és megpróbált annak árnyékában fedezéket és enyhülést találni a Tatuin ikernapjának heve el l. Pár percen belül úgyis érte jön egy terepjáró, hogy felszedje. Rajta Watto, hogy alaposan megszidja. És az anyja is jön, hogy megölelje és hazavigye. Nem volt túlzottan elégedett az események alakulásával, de oly nagyon nem csüggedt el. nyerte volna a versenyt, ha Sebulba tisztességesen játszik. Könnyedén nyerhetett volna. Sóhajtott, és hátrabillentette a sisakját. Hamarosan tucatnyi versenyt nyer majd. Talán már jöv re, amikor betölti a tízet.
2 – Van arról fogalmad, mibe kerül ez nekem, fiú? Van arról valami halvány fogalmad? Oba chee ka! Watto fölötte lebegett, és öntudatlanul huttra váltott, mivel ez a nyelv a sért jelz k tekintélyes skáláját kínálta. Anakin sztoikus nyugalommal álldogált, fiatal arcán nem látszottak érzelmek, tekintetét a kövérkés, kék b toydarira szegezte. Watto szárnyai elmosódtak; olyan vadul verdestek, mintha a következ pillanatban leröpülnének a fodrozódó, kicsi testr l. Anakin alig bírta leküzdeni a nevelési kényszert, amint elképzelte ezt a látványt. Ám most nem t nt ajánlatosnak nevetni. Amikor Watto szünetet tartott, hogy leveg t vegyen, Anakin nyugodtan szólalt meg: – Nem én hibáztam. Sebulba kibillentett a bal fúvókájával, és csaknem belevágott a Metta sziklafalába. Csalt. Watto szája úgy mozgott, mintha csócsálna valamit, ormánya összeráncolódott kiálló fogai fölött.
– Naná, hogy csalt, fiú! Mindig csal! Ezért gy z! Talán neked is csalnod kellene egy kicsit néha-néha! Talán akkor nem törnéd össze annyiszor a gondoládat, és nem kerülnél annyi pénzembe! Watto üzletében álltak, Mos Espa keresked negyedében egy elhanyagolt sárkunyhóban egy elkerített térség el tt, amely lerobbant és kiselejtezett roncsokból kiszerelt rakéta- és motoralkatrészekkel volt tele. Odabent hús árnyék uralkodott, a perzsel h séget kívül rekesztették a vaskos falak, ám a por még itt is lusta felh kben szállongott, ahogy a lámpák megvilágították. A verseny már rég befejez dött, és a bolygó ikernapja a láthatár felé hanyatlott, jelezve az este lassú közeledtét. A sérült versenygondolát szerel droidok szállították a síkságról az üzletbe. Anakint is hazavitték, bár t valamivel kisebb lelkesedéssel. – Rassa dwee cuppa, peedunkel! – visította Watto, ismét elhalmozva a fiút néhány újabb hutt sértéssel. A fodrozódó test minden egyes jelz kimondásakor pár centit el rébb d lt, és Anakin, elhatározása ellenére, mégiscsak hátralépett. Watto csontos karja és lába egyszerre mozgott feje meg teste rándulásaival, s ez komikus látványt nyújtott. Dühöngött, de Anakin látta már haragosnak máskor is, és tudta, mire számítson. Nem hajlongott, még csak a fejét sem hajtotta le alázatosan; keményen megvetette a lábát, és rezzenéstelen arccal t rte a szidást. rabszolga, Watto pedig a gazdája. A szidások részei az életének. Ráadásul Watto hamarosan lehiggad, kiadja a mérgét azzal, hogy másokat hibáztat, és a dolgok visszazökkennek a normális kerékvágásba. Watto jobb kezének mindhárom ujja a fiúra mutatott. – Nem engedlek vezetni soha többé! Ezt fogom tenni! Keresek másik pilótát! – Ez szerintem is remek ötlet – helyeselt Shmi. Anakin anyja oldalt állt, egy szót sem szólt Watto kirohanásai közben, de most sietve kihasználta annak a javaslatnak a lehet ségét, amelyet maga is felvetett volna, ha kérdezik. Watto hevesen feléje perdült, és zümmög szárnyakkal a n re rontott. Azonban az asszony nyugodt, határozott tekintete lefékezte, és ott lebegett félúton anya és fia között. – Amúgy is túl veszélyes – érvelt Shmi. – még kisfiú. Watto azonnal visszakozott. – De az én szolgám, az én tulajdonom, és azt teszi, amit én mondok! – Úgy van. – Shmi sötét szeme elszántan csillogott a megviselt, ráncoktól barázdált arcból. – Éppen ezért nem fog versenyezni soha többé, ha te nem akarod. Vagy nem éppen ezt mondtad az el bb?
Watto ett l kissé összezavarodott. Úgy mozgatta a száját és ormányszer orrát, mintha turkálna, de nem adott ki szavakat. Anakin elismer en nézett az anyjára. Az asszony egyenes szálú, sötét haja már kezdett szürkülni, s egykor kecses mozgása meglassúdott, ám a fiú szépnek és bátornak látta. Tökéletesnek. Watto közelebb nyomult újabb néhány centivel, aztán ismét megtorpant. Shmi ugyanolyan mereven állt, mint a fia, nem volt hajlandó megalázkodni. Watto barátságtalanul rámeredt még egy pillanatig, majd megperdült, és a fiúhoz repült. – Helyrehozol mindent, amit tönkretettél, fiú! – csattant fel, és az ujját rázta Anakin felé. – Megjavítod a hajtóm veket is meg a gondolát is, méghozzá úgy, hogy olyanok legyenek, mint új korukban! S t jobbak, mint új korukban! És máris kezded! Most rögtön! T nj innen dolgozni! Szinte magyarázkodva fordult vissza az asszonyhoz. – B ségesen van még napfény a munkához! És az id pénz! – Odaintett el ször az anyának, aztán a fiúnak. – El veletek, mindkett tökkel! Vissza a munkához, vissza a munkához! Shmi melegen rámosolygott a gyermekére. – Menj csak, Anakin! – mondta kedvesen. – Vacsorával foglak várni. Elfordult, és kiment az ajtón. Watto, miután vetett Anakinra egy utolsó gyilkos pillantást, szintén távozott. Anakin csak állt a homályos helyiségben egy hosszú pillanatig, és maga elé meredt. Arra gondolt, hogy nem lett volna szabad elvesztenie a versenyt. Legközelebb – és ismerve Wattot, biztosra vette, hogy lesz "legközelebb" – nyerni fog. Csüggedten sóhajtott, aztán a hátsó ajtón át kilépett az udvarra. Apró termet fiú volt, még kilencéves korához képest is, ugyanakkor arányos felépítés , sz késbarna hajú, kék szem , pisze orrú és kíváncsi tekintet . Gyors mozgású volt és er s, s olyan képességeket birtokolt, amelyekkel állandó meglepetéseket okozott a környezetének. Máris kiváló pilótának számított a gondolaversenyben, és ilyesmit még semmilyen korú ember nem mondhatott el magáról ezel tt. Olyan szerel ügyességgel rendelkezett, hogy szinte bármit össze tudott rakni. Mindkét területen használni lehetett, és Watto nem olyasvalaki, aki nem használja ki a rabszolgája képességeit. Ám azt, hogy képes érzékelni dolgokat, az anyját kivéve senki sem tudta róla. Rendszeresen érzékelte azokat, miel tt bárki sejtette volna, hogy be fognak következni. Olyan volt, akár egy rezgés a leveg ben, mint egy figyelmeztet vagy javasló sugallat, amit senki más nem érzékel. Ez nagy hasznára vált a versenyzésben, de más alkalmakkor is. Remekül felismerte, hogyan m ködnek a dolgok, vagy hogy miként kellene m ködniük. Még
csupán kilencéves volt, és máris úgy látta a világot, ahogy a legtöbb feln tt sohasem fogja. Nem mintha pillanatnyilag sokra ment volna ezzel. A homokot rugdosta, miközben átment az udvar túlsó végébe a turbinákhoz és a gondolához. A droidok oda rakodtak le. Máris azon törte a fejét, hogyan tudja ismét m köd képes állapotba hozni azokat. A jobb oldali hajtóm szinte sértetlen, ha nem számítjuk a felületi karcolásokat és horpadásokat. A bal viszont valóságos roncs lett. A gondola pedig alaposan eldeformálódott és meghajlott; a vezérl pult csupa összevisszaság. – Z rös! – motyogta halkan. – Elég z rös! Szerel droidok érkeztek a hívására, és megkezdték a versenygép sérült részeinek eltávolítását. Perceken át a maradványokat szortírozta, amikor rájött, hogy olyan alkatrészek is hiányoznak, amelyek Wattónál nem találhatók – mint például különböz h kioldók és rakétarelék. Be kell szereznie ezeket egy másik üzletb l, miel tt nekilát az összeszerelésnek. Wattónak nem fog tetszeni. Gy lölt máshonnan alkatrészeket kérni, mivel azt állította, nála minden szükséges megtalálható, kivéve ha az egy másik világról származik. A tény, hogy vásárolnia kell a szükséges alkatrészeket, nem felelt meg a helyi lakosok iránt érzett megvetésének. Inkább elnyerte, amire egy gondolaversenyben szüksége volt. Vagy egyszer en ellopta. Anakin felpillantott az égre, ahol a lenyugvó nap utolsó sugarai is kezdtek elhalványulni. Már megjelentek az els csillagok, parányi t hegyek az éjszaka fekete szövetén. Világok, amelyeket sosem látott, és amelyekr l csak álmodozhatott, várnak rá odafenn, és egy nap majd meglátogatja azokat. Nem marad itt örökre. ugyan nem. – Pszt! Anakin! – suttogta valaki az udvar vége fel li mélyül homályból, és két kisebb alak bújt be a kerítés sarkánál tátongó, keskeny résen, ahol a drótok nem értek össze. Kitster volt az, Anakin legjobb barátja, Walddal, egy másik barátjukkal a nyomában. Kitster alacsony volt és sötét b , rövid, körbenyírt hajjal, ruházata laza és jellegtelen; arra tervezték, hogy megtartsa a nedvességet, dacoljon a h séggel és a porral. Wald, aki bizonytalanul követte, rodiai volt, aki csak nem régen érkezett a Tatuinra egy távoli világból. néhány évvel fiatalabb volt, mint a barátai, de elég belevaló srác ahhoz, hogy engedjék velük lófrálni. – Hé, Annie, mit m ködsz? – kérdezte Kitster, és közben bizonytalanul pillantott körül, hogy nincs-e Watto valahol a közelben. Anakin vállat vont. – Watto azt mondta, rakjam össze a gondolát, hogy jobb legyen, mint új korában.
– Na ja, de nem ma – f zte hozzá Kitster komolyan. – A mai napnak rögtön vége. Gyere! Ráér ez holnap is. Menjünk, nyomjunk be egy rubinszörpöt! Ez volt a kedvenc italuk. Anakin érezte, hogy megindul a nyáltermelése. – Nem mehetek. Itt kell dolgoznom ezen egészen… Elhallgatott. Sötétedésig kell itt dolgoznia. És már csaknem sötétedett… – Mib l fizetjük ki? – kérdezte kétkedve. Kitster Wald felé intett. – Neki van öt druggatja. Azt mondja, találta vagy ilyesmi. – Élesen Waldra pillantott. – mondta. – Épp itt leltem a pénzt, itt ám. – Wald furcsa, pikkelyes feje bizonygatóan bólogatott, kimered szeme szaporán pislogott. Felhúzta egyik zöld fülét, és hutt nyelvre váltott. – T'án nem hisztek nekem, he? – De még mennyire hogy hiszünk. – Kitster rákacsintott Anakinra. – Nyomás, húzzunk el, miel tt az öreg rezg szárnyú visszatér! Kibújtak a kerítés résén, megindultak a hátsó úton, balra fordultak, keresztülsiettek a zsúfolt téren a szemközti élelmiszerbolt felé. Az utcák még mindig tömve voltak, de a legtöbben már hazafelé vagy a hutt örömtanyák felé tartottak. A fiúk simán cikáztak át a járókel k, szekerek és a talaj fölött lebeg suhanok között, átbújtak a felhúzás közben lév ponyvák alatt, elsiettek a rácsokkal biztosított áruhalmok mellett. Pillanatok alatt odaértek az üzlethez, ahol a rubinszörpöt árulták, és odafurakodtak a pulthoz. Wald állta a szavát, leszurkolta a szükséges druggatokat a három italért, és a kezükbe nyomott egyet-egyet. Távoztak az üzletb l, és miközben szívószálon keresztül szürcsölgették a ragacsos készítményt, ráér sen visszafelé sétáltak az utcán, és mindenfélér l cseverésztek; versenygondolákról, suhanókról, helyi járatú hajókról, csatacirkálókról, vadászgépekr l meg az ket irányító pilótákról. Egy napon mindhárman pilóták lesznek, ígérték meg egymásnak, s ezt a fogadalmat a nyálukkal és kézpacsikkal er sítették meg. Heves vitába merültek a különböz vadászgépek erényeit illet en, amikor egy hang szólalt meg mellettük: – Ha engem kérdeztek, én a Z-95-ös Fejvadász mellett szavazok! A fiúk egyszerre fordultak oda. Egy id s rjáró állt egy suhanó oldalának támaszkodva, és ket figyelte. Azonnal látszott, hogy nem idevalósi, a ruhájáról, a fegyvereir l és a kicsi, kopott vadászrepül s jelvényr l, amelyet a tunikájára t zve viselt. Köztársasági jelvény volt. Nem sok hasonlót lehetett látni a Tatuinon. – Láttalak ma versenyezni – szólt oda az id s rjáró Anakinnak. Magas, ösztövér férfi volt, barázdált, viharvert, napcserzett ábrázattal, a szeme a szürkének egy szokatlan árnyalata, haja pedig olyan rövidre nyírt, hogy
sortéként meredt fel a fejb rér l. A mosolya ironikus és meleg. – Hogy hívnak? – Anakin Skywalker – felelte a fiú bizonytalanul. – k pedig a barátaim, Kitster és Wald. Az rjáró csupán szótlanul odabólintott a másik két fiúnak, de a szemét nem vette le Anakinról. – Skywalker? "Égenjáró?" – ízlelgette az idegen. – H vagy a nevedhez, Anakin. Úgy jársz az égen, mintha a tied lenne. Tehetségesnek t nsz. – Kiegyenesedett, és miközben könnyedén áthelyezte testsúlyát a másik lábára, sorban végignézett a fiúkon. – Egy napon hatalmas hajókkal szeretnétek repülni? Mindhárman egyszerre bólintottak. Az id s rjáró elmosolyodott. – Semmi sem fogható ahhoz. Semmi. Valaha, amikor fiatalabb voltam, az összes nagy gépen repültem. Repültem mindennel, amivel csak repülni lehetett a seregen belül és kívül. Felismeritek ezt a jelvényt, fiúk? Ismét egyszerre bólintottak. Felkeltette az érdekl désüket ez a csoda, hogy szemt l szemben állhatnak egy igazi pilótával – nem csupán egy versenygondolással, hanem olyasvalakivel, aki vadászgépeket, cirkálókat és utasszállítókat vezetett. – Mindez réges-régen történt – folytatta az rjáró, és hangja hirtelen távolinak t nt. – Hat évvel ezel tt kiléptem a seregb l. Kiöregedtem. Az id gyorsan telik, miközben megpróbálod kitalálni, mihez kezdj életed hátralév szakaszában. – Lebiggyesztette az ajkát. – Ízlik a rubinszörp? Még mindig finom? Évek óta nem ittam. Talán épp most van itt az ideje változtatni ezen. Velem tartotok, srácok? Nincs kedvetek meginni egy rubinszörpöt egy vén köztársasági pilótával? Nem kellett kétszer megkérdeznie. Elballagott velük ahhoz az üzlethez, ahonnan a fiúk jöttek, és fizetett mindegyiküknek egy italt, meg egyet magának is. Elsétáltak a tér egy nyugodt részére, együtt szürcsölték a szörpöt, és az eget bámulták. A napfény kihunyt, és csillagok sziporkáztak szerte a sötét égbolton; feketére fröccsent ezüst festékpöttyök. – Repültem egész életemben – jelentette ki az rjáró ünnepélyesen, és nem vette le tekintetét az égr l. – Repültem mindenhová, ahová csak bírtam… és tudjátok, mi a helyzet? A századrészét sem jártam be az rnek. Még a milliomodrészét sem. Mégis jó móka volt megpróbálni. Határozottan remek móka. Tekintete visszasiklott a fiúkra. – Köztársasági katonákkal megrakott cirkálót vezettem Makem Tébe a lázadás idején. Rémes egy helyzet volt! Valaha Jedi-lovagokat is szállítottam. – Jediket! – szisszent fel Kitster élesen. – Húú!
– Tényleg? – préselte ki Anakin tágra nyílt szemmel. – Tényleg vitt Jediket? Az rjáró nevetett a csodálkozásukon. – Szakadjon ki a szívem és nevezzetek banthaabraknak, ha hazudok! Réges-régen történt, de négyüket vittem egy bizonyos helyre, amir l még most sem beszélhetek. Megmondtam. Én mindenhol jártam, ahová egy ember eljuthat életében. Mindenhol. – Egy napon én is rhajót akarok vezetni idegen világokra – mondta Anakin halkan. Wald kétked n felhorkant. – Rabszolga vagy, Annie. Nem mehetsz sehova. Az id s pilóta Anakinra pillantott. A fiú nem nézett vissza rá. – Hát – mondta halkan – az életben gyakran nem akként halsz meg, aminek születtél. Nem kell elfogadnod, hogy amit belépéskor kaptál, az az összes, amit magaddal vihetsz, amikor távozol. – Hirtelen felnevetett. – Err l eszembe jut valami. Egyszer, valamikor teljesítettem a Kessel-futamot. Nem sokan tudták ezt megtenni és túlélni, hogy elmesélhessék. Rengetegen próbáltak lebeszélni róla, mondták, hogy meg se próbáljam, adjam fel és foglalkozzak valami mással. Ám meg akartam tapasztalni, megtettem hát, és megtaláltam a módját, hogy bebizonyítsam: tévedtek. Anakinra nézett. – Lehet, hogy így lesz majd veled is, ifjú Skywalker. Láttam, hogy vezeted a gondolát. Megvan hozzá a szemed, az érzéked. Kétszer olyan jó vagy, mint amilyen én voltam a te korodban. – Ünnepélyesen bólogatott. – Nagy hajókon akarsz repülni, és szerintem fogsz is. Rámeredt a fiúra, és Anakin állta a pillantását. Az öreg rjáró elmosolyodott, és lassan bólintott. – Úgy bizony, Anakin Skywalker, szerintem egy napon fogsz is.
Késve érkezett haza a vacsorára, és megkapta aznapi második megszidását. Watto számára megpróbálhatott volna kitalálni valamit arról, hogy mi miatt késett el, de Anakin Skywalker az anyjának nem hazudott. Soha semmir l. Elmondta neki az igazat, hogy kilopódzott Kitsterrel meg Walddal rubinszörpöt inni, s arról is beszámolt, miféle történeteket mesélt az öreg rjáró. Shmi nem hatódott meg. Nem szerette, ha a fia olyanok társaságában tölti az idejét, akiket nem ismer, még akkor sem, ha tudta, Anakin elég talpraesett ahhoz, hogy tudjon vigyázni magára. – Ha nem f lik a fogad ahhoz a munkához, amelyet Wattótól kaptál, akkor gyere hozzám, és majd adok én neked házimunkát! – jegyezte meg szigorúan.
Anakin nem vitatkozott; mostanra megtanulta, hogy az ellenkezés az ilyen helyzetekben ritkán vezet eredményre. Csendesen ült, lehajtott fejjel evett, bólogatott, amikor bólogatni kellett, és arra gondolt, hogy az anyja szereti t, aggódik érte, s ez kelti benne a haragot meg a csalódottságot. Vacsora után a házuk el tt üldögéltek, és a csillagokat nézték a h vös éjszakában. Anakin szeretett lefekvés el tt odakinn üldögélni. Itt nem érezte annyira a bezártságot és az elszigeteltséget, mint odabenn. Itt szabadon lélegezhetett. Az otthonuk sz k volt és elny tt, s szorosan zsúfolódott több tucat hasonlóhoz, a falait agyag és homok keveréke alkotta. Tipikus rabszolgaszállás volt Mos Espának ezen a részén, egy központi helyiség, amelyb l egy vagy két alvólyuk nyílik. Azonban az anyja rendesen és tisztán tartotta, és Anakinnak volt egy saját szobája, amelyik nagyobb volt, mint a legtöbb, s ebben tartotta a holmijait. Egy jókora munkapad és szerszámok foglalták el a hely nagy részét. Jelenleg épp egy protokolldroid készítésével foglalatoskodott, hogy az segítsen a mamijának. Egyenként szerezte be a szükséges alkatrészeket, innen-onnan, ahonnan csak tudta, és már nem sok hiányzott az egészhez. A droid már tudott beszélni, mozogni és elvégezni néhány dolgot. Hamarosan elkészül, és munkába áll. – Fáradt vagy, Annie? – szólalt meg az anyja hosszú hallgatás után. A fiú a fejét rázta. – Nem igazán. – Még mindig a versenyen jár az eszed? – Igen. És ez igaz is volt, de f leg az öreg rjáróra és a történeteire gondolt; hogy miként járta be rhajón a távoli világokat, miként szállt harcba a Köztársaságért, és hogyan küzdött vállvetve Jedi-lovagokkal. – Nem akarom, hogy még egyszer versenygondolába ülj, Annie – suttogta az anyja. – Nem akarom, hogy erre kérd Wattot, ígérd meg, hogy nem teszed! Anakin vonakodva bólintott. – Megígérem. – Gondolkodott egy pillanatig. – De mi van akkor, ha Watto rám parancsol, hogy versenyezzek, mami? Mit tegyek akkor? Azt kell tennem, amit mond. Tehát ha utasít, versenyeznem kell. Az anyja kinyújtotta a kezét, és gyengéden megveregette Anakin karját. – Azt hiszem, a mai eset után nem kér fel ismét. Keres valaki mást. Anakin egy szót sem szólt, de tudta, hogy az anyja téved. Nincs senki, aki nála jobb lenne versenygondolában. Még Sebulba sem, ha nem csalna. Mindamellett Watto sosem fog fizetni valakinek, amikor Anakin ingyen is a rendelkezésére áll. Egy-két napig még morcos lesz, de aztán ismét a gy zelemre fog áhítozni. Anakin ismét versenybe száll még a hónap vége el tt.
Az eget bámulta, és miközben az anyja keze könnyedén pihent az alkarján, arra gondolt, vajon milyen lehet odakinn az rben, csatacirkálókkal és vadászgépekkel repülni, elutazni távoli világokra és idegen helyekre. Nem érdekelte, amit Wald mondott; nem lesz rabszolga egész életében. Mint ahogy gyerek sem marad örökké. Talál majd rá módot, hogy itt hagyja a Tatuint. Talál majd módot arra is, hogy az anyját magával vigye. Álmai úgy kavarogtak a fejében, mint ahogy a csillagokat látta; szikrázó képek kaleidoszkópjaként. Elképzelte, milyen lehet. Tisztán látta az elméjében, és ez mosolyra késztette. Egy napon, gondolta maga el tt látva a sötétben az öreg rjáró arcát, fanyar mosolyát és különös árnyalatú, szürke szemét, megteszem mindazt, amit te tettél. Mindent. Mély lélegzetet vett, és benntartotta. Még Jedi-lovagokkal is fogok együtt repülni. Lassan kiengedte a tüdejéb l a leveg t, ezzel pecsételve meg fogadalmát.
3 A kicsiny köztársasági cirkáló, amely a követek semlegességét jelz vörös színt viselte, átfúrta magát a csillagokkal telehintett feketeségen a smaragdszínben ragyogó Naboo bolygó és az azt körülvev Keresked Föderáció flottájának fürtje felé. Ezek a hajók roppant méret , vaskos er dök, cs alakúak, amelyek az egyik végükön kettéválnak, és egy gömböt foglalnak magukban, amely otthont ad a hajóhídnak, a kommunikációs központnak és a hiperhajtóm nek. Fegyverzet csillogott minden résben és rekeszben, és föderációs vadászgépek cirkáltak a hatalmas bestiák körül, mint a gnatok. A hagyományosabb formájú, három hajtóm ves, lapos test , szögletes vezérl kabinú köztársasági cirkáló szinte jelentéktelennek t nt a Keresked Föderáció csatahajóinak árnyékában, ám rendületlenül haladt tovább feléjük. A cirkáló kapitánya és másodpilótája egymás mellett ültek az elüls konzolnál, s az ujjaik sebesen jártak a m szereken, ahogy egyre közelebb értek ahhoz a hajóhoz, amelynek hídján a Keresked Föderáció alkirályának címere díszelgett. Mindketten idegesen feszengtek, ez nyilvánvaló volt. Id l id re kényelmetlenül összenéztek – és a válluk fölött hátrapillantottak az árnyékban álló alak irányába. Az el ttük lév képerny l, annak a csatahajónak a hídjáról, amely felé közeledtek, Nute Gunray, a Keresked Föderáció alkirálya bámult le rájuk várakozóan narancssárga szemével. A neimoidi szokásos savanyú kifejezését viselte, száját lebiggyesztette, csontos homloka pedig csak még inkább
kihangsúlyozta elégedetlenségét. Zöldesszürke b rén megcsillant a hajó bels világításának fénye, s egészen sápadtnak, fakónak mutatta sötét köntöse, gallérja és háromszöglet kalapja között. – Kapitány! A cirkáló kapitányn je kissé elfordult az ülésében az árnyékban rejt alak felé. – Igen, uram? – Közölje velük, hogy haladéktalanul a fedélzetre kívánunk lépni! A hang mély volt és sima, de a benne rejl eltökéltséget nem lehetett nem érezni. – Igen, uram – felelte a kapitány, és lopva összenéztek a másodpilótával. A kapitány szembefordult Nute Gunray képmásával. – A f kancellár követei a legnagyobb tisztelettel kérik önt, alkirály, hogy haladéktalanul engedje ket a fedélzetre lépni. A neimoidi sietve bólintott. – Igen, igen, kapitány, persze. Örömmel állunk a nagykövetek rendelkezésére. Örömmel, kapitány. A képerny elsötétült. A kapitány tétovázott, hátrapillantott a mögötte álló alakra. – Uram? – Folytassa az utat, kapitány! – felelte Qui-gon Jinn. A Jedi-mester szótlanul figyelte, ahogy a Keresked Föderáció csatahajójának csillogó törzse tölti be az elüls ablakot. Qui-gon magas, er teljes felépítés férfi volt, uralkodó, oroszlánszer vonásokkal. Szakáilát és bajuszát rövidre nyírva, haját hosszúra növesztve, a tarkóján összefogva hordta. Tunikát, nadrágot és csuklyás köntöst viselt, jellegzetesen laza és kényelmes ruházatot, széles selyemövvel fogta össze a derekán, amelyr l a fényszablyája lógott – épp nem szem el tt, de jól elérhet helyen. Qui-gon úgy nézte a csatahajót kék szemének éles tekintetével, mintha látná, mi történik a belsejében. A Köztársaság adókivetése a csillagrendszerek közötti kereskedelmi útvonalakra a kezdetek óta vita tárgyát képezte, de egészen mostanáig a Keresked Föderáció panaszkodáson kívül semmi egyebet nem tett. A Naboo köré vont blokád volt a nyílt szembeszegülés els megnyilvánulása, és bár a Föderáció er teljes egységet képezett, ellátva saját hadiflottával és fegyveres droidokkal, a viselkedése egyáltalán nem volt tipikus. A neimoidik vállalkozók, nem katonák. Hiányzott bel lük a szükséges gerincesség, hogy hadat üzenjenek a Köztársaságnak. Ám valahogy most megtalálták ezt a gerincet. Qui-gont az aggasztotta leginkább, hogy nem tudta, miképpen.
Egyik lábáról a másikra helyezte testsúlyát, miközben a cirkáló lassan bekúszott a zászlóshajó küls korongjának nyílásán a dokkoló hangár irányába. Vonósugarak ragadták meg, belülre vontatták a cirkálót, és mágneses kapcsok rögzítették a helyére. A blokád lassan már egy hónapja tartott. A Köztársaság Szenátusa folyamatosan tárgyalta az ügyet, próbálva békés megoldást találni a problémára. Azonban nem jutottak semmilyen eredményre, és végül a f kancellár titokban értesítette a Jedi Tanácsot, amely két Jedit küldött közvetlenül a blokád látszólagos kezdeményez ihez, a neimoidikhoz, közvetlen módon igyekezve eredményt elérni. Merész húzás volt. Elméletileg a Jedi-lovagok a f kancellárt szolgálják, neki engedelmeskednek az életet fenyeget helyzetekben. Azonban bármiféle beavatkozás a Szenátus tagállamainak belügyeibe, különösképpen akkor, amikor világok közötti fegyveres konfliktusról van szó, szenátusi jóváhagyást igényelt volna. A f kancellár jelen esetben a hatáskörének peremén egyensúlyozott. Legjobb esetben ezt titkos akcióként kezelik majd, és csak egy kés bbi alkalommal lesznek heves viták a jogosságáról a Szenátusban. A Jedi-mester felsóhajtott. Bár ez nem rá tartozott, képtelen volt figyelmen kívül hagyni, miféle bonyodalmakkal járna, ha kudarcot vallana. A Jedilovagok béketeremt k; ez a rendjük alapja, a hitvallásuk lényege. Több ezer éven át szolgálták a Köztársaságot, k képezték a stabilitás és a rend állandó forrását egy változó világegyetemben. A Jedik eredetileg teológiai és filozófiai kutatócsoportként alakultak olyan régen, hogy az eredetük már a legendák ködébe mosódott, és csak fokozatosan ébredtek tudatára az Er jelenlétének. Sok év telt el a vizsgálatával, a mibenléte fölötti elmélkedéssel, használatának elsajátításával. A rend lassan fejl dött, lassacskán feladta gyakorlatát és hitét az elszigetelt meditációról, amely a küls szemlél dést helyezte el térbe a társadalmi felel sséggel szemben. Az Er megismeréséhez és hatalmának elsajátításához egyéni tanulmányoknál jóval többre volt szükség. Szolgálni kell a tágabb közösséget és olyan törvényeket alkotni, amelyek mindenkinek egyenl jogokat garantálnak. Ezt a csatát még nem nyerték meg. Soha nem is fogják. De nem azért, mert meg sem próbálják. Qui-gon Jinn idejében tízezer Jedi-lovag vívta tovább mindennapos küzdelmét a Köztársaság szolgálatában százezer különböz világon, amelyek oly hatalmas területen helyezkedtek el a galaxisban, hogy felfogni is alig lehet. Alig észlelhet en odafordult, amikor a társa érkezett a hídra, és odajött mellé. – Kiszállunk? – kérdezte halkan Obi-van Kenobi. Qui-gon bólintott. – Az alkirály fogad minket.
Futólag a védencére pillantott, és szemügyre vette. A huszonéves Obi-van több mint harminc évvel volt nála fiatalabb, és még tanulta a képességei alkalmazását. Még nem volt teljes Jedi, de már közel állt hozzá. Obi-van alacsonyabb volt Qui-gonnál, de izmos és rendkívül gyors. Sima, kisfiús képe éretlennek láttatta, ám ezt már rég elveszítette. Ugyanolyan típusú ruhát viselt, mint Qui-gon, de egyenes szálú haját egy padavan tanonc stílusában nyírva hordta, eltekintve attól a szoros fonatú varkocstól, amelyet a jobb vállára hullatott. Qui-gon kibámult a hajó ablakán a föderációs csatahajó belsejére, miközben ismét megszólalt: – Miért épp a Naboo? Te mit gondolsz, ifjú tanítványom? Miért éppen ezt a bolygót vették blokád alá, amikor oly sok közül választhattak volna, amelyek legtöbbje nagyobb és valószín leg jobban érzékeltette volna a tettük hatásait? Obi-van nem felelt. A Naboo valóban különös választás volt egy ilyesfajta akcióra – egy bolygócska a galaxis peremén, amelynek nincs különösebben fontos szerepe a dolgok menetében. Uralkodón je, Amidala meglehet sen ismeretlennek számított. A királyn alig néhány hónappal a blokád kezdete el tt került a trónra. Ifjú volt, de azt beszélték róla, hogy bámulatosan tehetséges és rendkívül jól képzett. Azt is mondták, hogy bárkivel szemben képes megállni a helyét a politikai arénában. És azt is, hogy szükség szerint körültekint vagy merész, s jóval bölcsebb, mint a kora mutatja. A Jedi látott egy hologramot Amidaláról, miel tt elindultak a Coruscantról. A királyn kedvelte a sminket és a túldíszített öltözeteket; olyan ruházatokba csomagolta magát, amelyek elrejtették valódi külsejét, ám ugyanakkor pompát és szépséget sugalltak. Egyfajta kaméleon volt, aki maszkok mögé rejt zött a világ el l, és társaságot csaknem kizárólag egy sereg udvarhölgy között talált, akik mindenhová elkísérték. Qui-gon habozott még egy pillanatig, amíg végiggondolta a dolgot, majd szólt Obi-vannak: – Gyere, menjünk! Végigmentek a hajójuk központi folyosóján a f zsiliphez, megvárták, amíg a jelzés zöldre vált, majd oldották a hevederpántot, hogy a rámpa leereszkedjen. Feltették a csuklyájukat, amely segített elrejteni az arcukat, és kiléptek a világosba. Egy TC-14 nev protokolldroid várt rájuk, hogy a találkozóra kísérje ket. A droid a dokkból jó pár folyosón át egy üres tanácsteremhez vezette ket, és intett, hogy fáradjanak be. – Remélem, a tiszteletreméltó urak kényelmesen várakozhatnak itt. – A bádoghang berezonált a fémborítás alatt. – A gazdám hamarosan idejön.
A droid megfordult, kiment, és halkan becsukta az ajtót maga mögött. Quigon nézte, amíg el nem t nt, majd futólag szemügyre vette az ajtó melletti ketrecben kuporgó madárszer lényeket, aztán csatlakozott Obi-vanhoz a tágas ablaknál, amelyen át a föderációs csatahajók szövevényén túl látni lehetett a Naboo buja, tündökl , zöld gömbjét a fekete háttér el tt. – Rossz érzésem támadt t le – mondta Obi-van, miután egy hosszú pillanatig szemlélte a bolygót. Qui-gon a fejét rázta. – Én nem érzékelek semmit. Obi-van bólintott. – Nem a bolygó miatt, mester. Nincs összefüggésben a küldetésünkkel. Ez valami… más. Valami megfoghatatlan… Az id sebb Jedi a társa vállára tette a kezét. – Ne összpontosíts az aggodalmadra, Obi-van! Koncentrálj továbbra is a jelenre, a környezetünkre! – Yoda mester azt mondja, figyeljünk a jöv re… – De nem a jelen rovására. – Qui-gon kivárta, amíg az ifjú tanítvány ránéz. – Az él Er re figyelj, ifjú padavan! Becsületére szóljon, hogy Obi-van produkált egy halvány mosolyt. – Igen, mester. – Ismét kipillantott az ablakon, és tekintete a távolba révedt. – Mit gondolsz, hogy fogadja az alkirály a f kancellár követeléseit? Qui-gon könnyedén megvonta a vállát. – Ezek gyáva fickók. Nem lesz szükség kemény érvekre. A tárgyalások rövidek lesznek.
A Keresked Föderáció zászlóshajójának hídján a neimoidi Nute Gunray alkirály és hadnagya, Daultay Dofine dermedten meredtek a protokolldroidra, amelyet a f kancellár követei elé küldtek. – Mit mondtál? – sziszegte dühösen Gunray. TC-14 érzéketlen maradt a neimoidi pillantására. – A követek Jedi-lovagok. Egyikük egy Jedi-mester. Ebben egészen biztos vagyok. Dofine, a sima kép , izgága tiszt kétségbeesetten fordult a társához. – Tudtam! Azért küldték ket, hogy kikényszerítsenek egy egyezséget! A terv dugába d lt! Vakuljak meg, nekünk végünk! Gunray csillapítóan intett. – Higgadj le! Lefogadom, hogy a Szenátusnak nincs tudomása a kancellár ezen lépésér l. Menj! Szórakoztasd ket, amíg kapcsolatba lépek Lord Sidiousszal!
A másik neimoidi szájtátva meredt rá. – Kihagy az agyad? Én ugyan be nem megyek oda, ahol két Jedi-lovag van! Küldd a droidot! Máris intett TC-14-nek, aki válaszképpen kurta nyikkanást hallatva meghajolt, és kisietett. Amikor a protokolldroid elment, Dofine magához rendelte Rune Haakót, a delegációjuk harmadik tagját, és mindkét honfitársát egy zárt, elkülönített helyhez vonta a hídon, ahol nem lesheti ki és nem hallgathatja le ket senki, s holografikus kommunikációt kezdeményezett. Beletelt néhány pillanatba, mire a hologramok megjelentek. Amikor ez bekövetkezett, egy görnyedt hátú, sötét köpenyes alak jelent meg csuklyával a fején, amely teljesen eltakarta az arcát. – Mi van? – csattant fel egy türelmetlen hang. Nute Gunray olyan száraznak találta a torkát, hogy egy pillanatig meg sem bírt szólalni. – A köztársasági követek Jedi-lovagok. – Jedik? – Darth Sidious halkan, csaknem tisztelettudóan lehelte a szót. Nagyfokú nyugalommal fogadta a bejelentést. – Biztos ebben? Nute Gunray azt tapasztalta, hogy az a kevéske bátorság, amit össze tudott kaparni, e pillanatban szertefoszlik. Delejes rémülettel meredt a Sith Lord fekete alakjára. – Azonosításuk megtörtént, nagyúr. Mintha képtelen lenne elviselni az ezt követ csendet, Daultay Dofine ugrott el kimered szemmel. – A mesterkedése kudarcot vallott, Lord Sidious! A blokádnak befellegzett! Mi nem merünk Jedi-lovagok ellen fordulni! A sötét alak a hologramban feléje fordult. – Vagyis azt mondja, hogy inkább ellenem fordul, Dofine? El vagyok völve. – A csuklya Gunray felé irányult. – Alkirály! Nute sietve el relépett. – Igen, nagyúr? Darth Sidious hangja lassúvá és sziszeg vé vált. – Nem szeretném, ha ez a fejl désben visszamaradt nyálcsomó még egyszer a szemem elé kerülne. Megértette? Nute mindkét keze remegett, és egymásba f zte ujjait, hogy így fékezze reszketésüket. – Igen, nagyúr. Dofine felé fordult, de a hadnagy rémülettel telt képpel máris kotródott a hídról, s a köpenye úgy libegett mögötte, mint valami halotti lepel. Amikor elt nt, Darth Sidious folytatta.
– Az események ezen fordulata kellemetlen, de nem végzetes. Gyorsítanunk kell a terveink ütemén, alkirály! Kezdje el lerakni a csapatait! Azonnal! Nute sietve pillantott Rune Haakóra, aki legszívesebben felszívódott volna az éterben. – Ó, nagyúr, persze, de… törvényes akció ez? – Majd én azzá teszem. – Igen, természetesen. – Nute vett egy gyors lélegzetet. – És a Jedik? Úgy t nt, Darth Sidious még sötétebb lett a csuklyája mögött; mintha az arca még visszább húzódott volna a homályba. – A f kancellárnak nem lett volna szabad belekevernie a Jediket ebbe az ügybe. Ölje meg ket! Haladéktalanul! – Igen, nagyúr – felelte Nute Gunray, de a Sith Lord hologramja már elt nt. Az alkirály rámeredt arra a helyre, ahol egy pillanattal ezel tt még a holokép volt, aztán Haakóhoz fordult. – Robbantsa fel a hajójukat! Én odaküldök egy osztag roham droidot, hogy végezzenek velük. *** A tanácsteremben, ahová a droid vezette ket, Qui-gon és Obi-van egymást nézték a hosszú asztal fölött. – A neimoidik mindig ennyire megvárakoztatják a vendégeiket? – kérdezte a fiatalabb Jedi. Miel tt Qui-gon válaszolhatott volna, nyílt az ajtó, és a protokolldroid jelent meg ételekkel és italokkal a kezében tartott tálcán. TC-14 odalépett az asztalhoz, letette eléjük a tálcát, és mindkett jüknek nyújtott egy-egy italt. Aztán hátralépett, és várt. Qui-gon intett ifjú társának, aztán az ajkukhoz emelték a poharat, és megízlelték a tartalmát. Qui-gon a droid felé biccentett, aztán Obi-vanhoz fordult. – Szokatlan mérték hadmozdulatokat érzékelek egy olyan triviális ügyhöz képest, mint ez a kereskedelmi vita. És ugyanakkor félelem is kitapintható. Obi-van lerakta a poharát az asztalra. – Talán… Robbanás rázta meg a termet. A poharak felborultak, az ennivalókkal teli tálca pedig csúszni kezdett az asztal széle felé. A Jedik azonnal talpra ugrottak, el rántották és bekapcsolták fénykardjukat. A protokolldroid sietve elhátrált, mindkét karját felemelte, bocsánatkéréseket motyogott, és azt leste, merre t nhetne el. – Mi történt? – kérdezte gyorsan Obi-van.
Qui-gon habozott, behunyta a szemét, és mélyen visszavonult önmagába. Hirtelen felnyitotta a szemét. – Megsemmisítették a hajónkat. Sebesen körülnézett. Egy pillanat alatt felfedezte az ajtó melletti ventilátorból áradó, halk sziszegést. – Gáz – figyelmeztette Obi-vant. Az ajtó mellett a madárszer teremtmények kövekként hullottak a ketrecük padlójára. *** Nute Gunray és Rune Haako a híd képerny jén keresztül nézték, mint masírozik egy osztag roham droid az elé a tanácsterem elé, amelyben a Jediket csapdába ejtették. Sugárvet iket készen tartva, ízeit fémlábaikon lépkedtek az ajtó felé, és Nute hologramja irányította ket hátulról. – Mostanra már nyilván halottak, de biztosra kell mennünk! – vetette oda a roham droidoknak, aztán lekapcsolta a hologramot. A neimoidik közvetlen közelr l figyelték, ahogy a legels roham droid kinyitotta az ajtót, és hátralépett. Mérgez , zöld gáz ömlött el a helyiségb l, és egy karjaival kalimpáló, bukdácsoló alak jelent meg a nyílásban. – Bocsánat, uraim, sajnálom – hebegte TC-14, ahogy keresztülverg dött a roham droidokon magasra tartva a szétzilálódott étellel és felborult poharakkal teli tálcát. A következ pillanatban a Jedik bukkantak el a teremb l, villogó fényszablyával a kezükben. Qui-gon fegyvere egyszerre két roham droidot talált el, s azok fém alkatrészek és szikra zön kíséretében szertehullottak. Obivan szablyája a sugárvet k lövedékeit védte ki. Aztán az ifjú Jedi tenyérrel kifelé felemelte a bal kezét, és egy droid csattanva vágódott a falhoz. A hídon lév képerny t teljesen betöltötte a füst meg a hömpölyg , zöld gázfelh k, és semmit sem lehetett látni. Szirénák szólaltak meg szerte a csatahajón, visszhangot verve a fémfalak között. – Mi a rossznyavalya folyik ott? – vonta kérd re Nute Gunray tágra nyílt szemmel a társait. Rune Haako bizonytalanul ingatta a fejét. Félelem csillogott narancsvörös szemében. – Sosem volt még dolga Jedi-lovagokkal ezel tt? – Nos, nem, nem egészen, de akkor sem értem… – A vészjelzés folyamatosan bömbölt, és hirtelen Nute Gunrayn leplezetlen félelem lett úrrá. – Hidat lezárni! – harsogta eszel sen.
Rune Haako elhátrált, ahogy az irányítóterem ajtói zárulni kezdtek. Halk hangját senki sem hallotta, amikor szinte magának suttogta: – Az nem lesz elég… Másodpercekkel kés bb a Jedik már a híd el tti folyosón álltak, és elintézték az utolsó útjukban álló droidot is. A két férfi ellenállhatatlan er ként nyomult el re, tökéletes összhangban mozogtak, és láthatólag el re megsejtettek mindenféle támadási formát. Fénykardok villogtak és suhogtak tündökl szikraes t húzva. Droidok és a sugárvet k hullottak apró darabokra. – Romboló droidokat ide, de azonnal! – sikoltotta Nute Gunray, figyelve, mint vágja keresztül az egyik Jedi a híd ajtaját a fényszablyájával. Érezte, ahogy összeszorul a torka, és libab rös lesz. – Vészlezárás! Máris! A robbanásbiztos, légmentesen záró ajtók sziszegve csukódtak össze. A legénység k vé dermedten bámulta a képerny n a Jediket, akik nem hagytak fel a m velettel, és fénykardjukkal úgy vágták a masszív acélbeton ajtókat, mint a lágy vajat. Hitetlenked mormolások hallatszottak, és Nute rájuk ordított, hogy maradjanak csendben. Szikrák záporoztak a légmentesen záró ajtóról a Jedik munkája nyomán, és egy vörös folt jelent meg a közepén, ahol a magasabbik férfi csaknem markolatig nyomta a fémbe a fényszablyáját. A képerny hirtelen elsötétült. Az ajtó közepén a fém megolvadt és lecsöpögött. – Még mindig jönnek – suttogta Rune Haako, és felemelte köntöse alját, miközben még távolabb hátrált. Nute Gunray alkirály nem válaszolt. Lehetetlen!, gondolta. Lehetetlen!
Qui-gon minden erejével döngette a robbanásbiztos ajtót, azzal a feltett szándékkal, hogy keresztültör az áruló neimoidikhoz, ám az ösztönei máshonnan érkez veszélyre figyelmeztették. – Obi-van! – kiáltott rá a társára, aki erre azonnal feléje perdült. – Romboló droidok! Az ifjú Jedi bólintott és elmosolyodott. – Nagyon úgy néz ki, küldetésünk túllépett a tárgyalási stádiumon. Nem messze attól a területt l, ahol a Jedik a biztonsági ajtót ostromolták, tíz romboló droid gördült be az el térbe. Csillogó fémkerekekre emlékeztettek, ahogy simán és csendesen gurulva befordultak a sarkon. Egyt l egyig elkezdték szétnyitni magukat; háromlábú állványt eresztettek és satnya karokat, amelyekbe lézerfegyvereket építettek. A hajlított gerincek kiegyenesedtek, a droidok álló helyzetbe emelkedtek, és el refordították páncélozott fejüket. Fenyeget külsej ek voltak és halálosak; egyetlen célra építették ket.
Befordultak a híd felé az utolsó saroknál, meghúzták a ravaszt, és halálos keresztt zzel árasztották el a szabad térséget. Amikor a lézerfegyverek elcsendesedtek, a romboló droidok az áldozataikat keresve közelebb nyomultak. Az el tér azonban üres volt, a Jedi-lovagok nyomtalanul elt ntek.
A hídon Nute Gunray és Rune Haako látták, amint a képerny be sercegve visszatér az élet. A romboló droidok visszaalakulva korongszer formájukba épp ekkor gördültek vissza az el térb l a folyosóra, és még tovább. Egyértelm en a Jediket üldözték. – Megfutamítottuk ket – lehelte Rune Haako, s alig tudott hinni a jó szerencséjüknek. Nute Gunray nem szólt semmit, és arra gondolt, hogy épp csak megúszták. És már maga az is felháborító, hogy egyáltalán Jedi-lovagok ellen harcolnak. Ez gazdasági ügy, nem politikai. A Keresked Föderáció teljesen jogosan dacol a Köztársaság Szenátusának azon ésszer tlen döntésével, hogy adót vetett ki a kereskedelmi útvonalakra, amikor erre nincs is törvényes alapja. Az pedig, hogy a neimoidik találtak egy szövetségest, aki kiállt mellettük és azt tanácsolta, hogy blokáddal kényszerítsék ki a szankciók visszavonását, még nem ok arra, hogy Jedi-lovagokat küldjenek ellenük. Meggörnyesztette a vállát, és nagy gonddal igazgatta a köntösét, hogy leplezze reszketését. Hirtelen egy kiáltás hallatszott a mögötte lév kommunikációs központból. – Uram, üzenet a nabooi Theed városból! A bolygót mutató képerny villódzva telt meg élettel, és egy n i arc jelent meg rajta. Fiatal, szép és nyugodt. Mélyvörös, festett szépségsáv metszette az alsó ajkát, és arany fejdísz keretezte fehérre púderezett arcát. Úgy nézett le a képerny l a neimoidikre, mintha elérhetetlen magasságban állna fölöttük. – Ez Amidala királyn személyesen – suttogta Rune Haako, alig kívül a holokamera látószögén. Nute Gunray bólintott, és közelebb lépett. – Végül mégis eredményt érünk el – súgta vissza. Belépett arra a területre, ahol már a királyn is láthatta. Amidala szertartásos palástban ült a trónján, egy emelvényen álló, túldíszített karosszékben, egy alacsony, sima felület térelválasztónál. A királyn t öt udvarhölgy vette körül, mindegyikük narancsszín , csuklyás köpenyben. Szilárd, átható tekintettel nézett az alkirály megviselt ábrázatába. – A Keresked Föderációt örömmel tölti el, hogy úgy döntött, leereszkedik hozzánk, felség – kezdte Nute mézesmázosan.
– Nem fog annyira örülni, amikor meghallja a mondandómat, alkirály – mondta a királyn , szinte belefojtva a szót. – Az ön kereskedelmi bojkottja véget ért. Nute leküzdötte meghökkenését, és miután visszanyerte lélekjelenlétét, önelégülten Rune-ra vigyorgott. – Igazán, felség? Én nem is tudtam… – Most kaptam a hírt, hogy a Szenátus végre szavaz az ügyben – folytatta a , nem is foglalkozva vele. – Úgy sejtem, ezek szerint ön már az eredményt is tudja. – Nute érezte, amint nagy-nagy bizonytalanság tölti el. – Kíváncsi lennék, vajon miért fárasztják szavazással magukat egyáltalán? Amidala valamicskét el rehajolt, és a neimoidi láthatta villámló, barna szemét. – Elég a pózolásból, alkirály! Tudomásom van arról, hogy a f kancellár követei ott vannak önnél, méghozzá azzal az utasítással, hogy jusson megállapodásra velem. Mik a feltételei? Nute Gunray érezte, ahogy mély lyuk nyílik apadó magabiztosságában. – Nem tudok semmiféle követekr l. Ön bizonyára téved. A királyn arca megrezzent a meglepetést l, miközben gondosan szemügyre vette Gunrayt. – Vigyázzon, alkirály! – mondta halkan. – A Föderáció ez alkalommal túl messzire ment. Nute sietve megrázta a fejét, és védekez pozitúrát vett fel. – Mi soha semmit nem teszünk a Szenátus döntése ellen, felség. Ön túl sokat feltételez rólunk. Amidala mozdulatlanul ült, tekintetét a neimoidin tartotta – mintha képes lenne látni az igazságot, amelyet megpróbálnak elrejteni el le, mintha a férfi üvegb l lenne, amelyen át lehet látni. – Majd meglátjuk – mondta halkan. A képerny elsötétült. Nute Gunray mélyet lélegzett, és lassan engedte ki a leveg t, nem nagyon tetszett neki, milyen hatást gyakorolt rá ez a n . – Igaza van – szólalt meg Rune Haako a könyökénél. – A Szenátus sosem hagyná, hogy… Nute felemelt karral hallgattatta el. – Most már túl kés . Az invázió kezdetét vette. Rune Haako hallgatott egy pillanatig. – Ön szerint számít támadásra? Az alkirály elfordult. – Nem tudom, de nem akarok kockáztatni. Gyorsan kell cselekednünk, és elvágnunk minden kommunikációs lehet séget odalenn, amíg nem végzünk!
A hajó f hangárjában Qui-gon Jinn és Obi-van Kenobi némán kuporogtak egy hatalmas keringet ventilátor nyílásában, ahonnan ráláttak hat masszív dupla szárnyú föderációs leszállóegységre, amelyeket roppant tömegben sorakozó csapatszállítók vettek körül. A csapatszállítók hatalmas, cip formájú járm vek voltak, gumós orral. Az ajtók, amelyek ezeket az orrokat formálták, tárva-nyitva álltak, és a leeresztett rámpákon ezerszám masíroztak be karcsú, ezüstös alakok rendezett formációban. – Roham droidok – mondta Qui-gon halkan. Meglepetés és döbbenet érz dött mély hangjában. – Ez inváziós sereg – tette hozzá Obi-van. Figyelték tovább az el készületeket, elraktározták magukban a látványt, számolták a csapatszállítókat és a droidokat, amelyek megtöltötték a leszállóegységek belsejét, megállapították a sereg méretét. – A Föderáció különös játékot z – jegyezte meg Qui-gon. – Figyelmeztetnünk kell a Naboot, és kapcsolatba kell lépnünk Valorum kancellárral. Obi-van bólintott. – Legjobb lesz, ha valami más helyen próbálkozunk. A mentora rápillantott. – Talán rávehetjük lenti barátainkat arra, hogy magukkal vigyenek. – Ez a legkevesebb, amit megtehetnek azok után, ahogy velünk viselkedtek. – Obi-van lebiggyesztette az ajkát. – Egy dologban igazad volt, mester. A tárgyalás valóban rövidre sikeredett. Qui-gon Jinn elmosolyodott, és intett, hogy induljon!
4 Ködös és látszólag örökkön tartó alkony vonta be ezüstös szürke rétegével a Naboo zöld bujaságait, amikor a föderációs leszállóegységek kiváltak a végtelen, fekete rb l, és lassan kúszni kezdtek a bolygó irányába. Egy hármas csoport eltávolodott a többit l, és csendesen áttört a világ smaragdszín felszínét körbeölel , nyugodt felh takarón. Szellemszer en suhantak a ködfátyolban, dupla szárnyaik óriási I bet kként meredtek szét, ahogy libasorban kibukkantak egy roppant kiterjedés , borongós mocsár szélén. Amint óvatosan landoltak a sötét víz, a korhadt fatörzsek és iszalagok közelében, fémtestük szétnyílt, a gumós orrú csapatszállítók elkezdtek kiáramlani a felszínre, alakzatba fejl dni. Nem messze a legközelebbi leszállóegységt l Obi-van Kenobi feje bukkant el a mocsár csendes felszíne alól. Gyors leveg vétel, aztán máris ismét
alámerült. Aztán megint felbukkant, ezúttal jóval távolabb, és most egy hosszú pillanatig visszafelé bámult az inváziós seregre. Roham droidokkal és tankokkal megrakott csapatszállítók tucatjai foglalták el helyüket a sorban a leszállóegység el tt. Némelyik a mocsár vize fölött lebegett. Mások pedig a szárazabb részen találtak szilárd területet maguknak. Messze bal felé egy elmosódott alak futott a ködfoltos fák között: Qui-gon. Obi-van vett egy újabb mély lélegzetet, sietve alámerült, és úszni kezdett. Qui-gon Jinn kísértetként suhant keresztül az ingoványon, s visszacsapódó ágak suhogását és zörgését hallotta maga mögött, ahogy a Keresked Föderáció csapatszállítói megkezdték az el renyomulást. A csapatszállítók hajtóm veinek mélyebb, testesebb nyüszítése keveredett a STAP-ek* – jóval magasabb és élesebb zümmögésével. Ezek a kicsi, egyénenként irányítható mobil fegyveres egységek arra szolgáltak, hogy felderít roham droidokat küldjenek ki rajtuk a f sereg el tt. A STAP-ek kavarták fel a Naboo vizes felszínét, ahogy suhanó árnyakként lódultak meg a nagyobb csapatszállítók el tt. [* STAP – single trooper aerial platforms = egyszemélyes katonai légi platformok, (angol)]
Mindenféle fajtájú és méret állatok bukkantak fel a rejtekhelyükb l, és biztonságot keresve húztak el Qui-gon mellett. Ikopik, fulumpasetek, mottók, peko pekók – az indulás el tti felkészüléskor megtanult állatnevek önmaguktól bukkantak fel a Jedi-mester emlékezetében. Félreugrott, nehogy a menekül állatok eltiporják, majd Obi-vant keresve körülnézett, és meggyorsította a lépteit, ahogy egy csapatszállító sötét árnya vált ki a ködb l közvetlenül mögötte. A szárazföld itt véget ért, és épp azt nézte, melyik irányban kerülhetné ki legrövidebb úton a tavat, amikor egy furcsa, békaszer teremtményt pillantott meg maga el tt. A gumiszer test lény a vízben kuporgott egy kagyló fölött, amelyet épp az imént nyitott szét, s hosszú nyelve gyors, ostorszer csapásával nyalta ki annak tartalmát, és már le is nyelte. Eldobta az üres kagylót, és szembefordult Qui-gonnal. Hosszú, lapos fülek meredeztek kétélt fejének két oldalán széles szárnyakként, kacsaszer pofájában pedig még mindig gondosan rágcsálta azt a finomságot, amelyet a kagylóból szippantott ki. A fejtet n billeg , kiugró szempár zavartan pislogott, ahogy végigmérte Qui-gont meg a körülötte dübörg állatokat, és csak ekkor pillantotta meg azt a méretes árnyat, amely el l menekültek. – Ohó – motyogta a teremtmény eléggé fura kiejtéssel, de felismerhet en. Qui-gon begázolt a vízbe a furcsa lény bal oldalán, hogy kitérhessen a közeled csapatszállító útjából. A teremtmény azonban kimeredt szemmel, eszel sen belecsimpaszkodott a köpenyébe.
– Segíccség, segíccség! – kiáltotta panaszosán, miközben gumiszer pofája eltorzult a megdöbbenést l és a kétségbeesést l. – Engedj el! – csattant fel Qui-gon, és megpróbálta lerázni a csimpaszkodót. A csapatszállító közvetlenül a mocsár felszíne fölött dübörgött feléjük, lelapítva a füvet és víztölcséreket kavarva a nyomvonalán. Éppen Qui-gon felé tartott, miközben még mindig a belekapaszkodó teremtménnyel küszködött, és reménytelen kísérletet téve arra, hogy meneküljön, magával vonszolta oldalirányba. Végül amikor a csapatszállító már csupán néhány méternyire járt és úgy tornyosult fölé, mint egy rád lni készül épület, a Jedi-mester lenyomta a lényt a sekély vízbe, és rávetette magát. A föderációs csapatszállító irtózatos dübörgéssel haladt el fölöttük, a vibráció lecsapott a hasaló alakokra, és valósággal beledöngölte ket az iszapba. Amikor biztonságos távolságba ért, Qui-gon kicibálta magát a sárból, és vett egy mély, üdvözít lélegzetet. A fura teremtmény vele együtt bukkant el , még mindig a karjába kapaszkodott, és közben mocskos víz csöpögött majomszer ábrázatáról. Gyors pillantást vetett a távolodó csapatszállító után, aztán rávetette magát Qui-gonra, és elragadtatottan megölelte. – Ó, fijú, ó, fijú – zihálta torz fejhangon. – Szeredleg, örögre szeredni foglag! Aztán csókolgatni kezdte. – Hagyjál! – förmedt rá Qui-gon. – Hülye vagy? Majdnem meghaltunk miattad! – Hüjje? Éd? – A teremtmény sértetten meredt rá. – Dudog beszéldi. – A beszéd képessége még nem azonos az intelligenciával! – Qui-gonnak már elege volt bel le. – Most engedj és tágulj innen! Kirángatta magát a lény öleléséb l, és ott akarta hagyni, de aztán kényelmetlenül nézett körül, mert egy STAP berregése hangzott fel a távolban. A teremtmény egy pillanatig tétovázott, aztán megindult a nyomában. – Dem, dem, ed veled maradog. Maradog. Jar Jar h séges, gunga szolga. Leszek deged barádod. A Jedi-mester jóformán rá sem pillantott; tekintetét a homályba mélyesztve Obi-vant kereste. – Kösz, de erre semmi szükség. Jobb, ha lelépsz. Jar Jar, a gunga nagy csobogással követte, és miközben hadonászott, be nem állt a szája. – Ó, dehogy didcs szügség! Ezt agarjág az isdeneg. Az éledemed mendedded meg. Ne legyen a nevem Jar Jar Binks, ha dem így igaz!
A mocsár szinte visszhangzott a STAP-hajtóm vek berregését l, és hirtelen két platform is kibukkant a ködb l, ezek a menekül Obi-van Kenobit üldözték, és a roham droidok épp támadásra készültek. Qui-gon kirántotta fénykardját, és ellökte magától Jar Jart. – Erre most nincs id m… – De magaddal kell vinned, megdardani… – Jar Jar elhallgatott, meghallotta a STAP-ek zúgását, és amikor megpillantotta a lefelé suhanó platformokat, a szeme ismét kidülledt. – Ohó, meg fogung… Qui-gon megragadta a gungát, és ugyanúgy belevágta az iszapba, mint az el bb. – Ne moccanj! Bekapcsolta a fényszablyát, és megvetette a lábát, ahogy Obi-van és az t üldöz STAP-ek egyre közeledtek. Jar Jar feje bukkant el a sárból. – Meg fogung halni! – sikoltotta. A roham droidok épp akkor nyitottak tüzet a platformok lézerágyúiból, amikor Obi-van elérte a barátját. Qui-gon a lövedékek útjába vágta a fényszablyáját, és visszaterelte azokat a támadók felé. Mindkét STAP forró fémszilánkokra robbant és a mocsárba zuhant. Obi-van kimerültén törölte meg sáros homlokát, és leveg után kapkodott. – Sajnálom, mester. A mocsárban zárlatos lett a fénykardom. Megmutatta a fegyverét. A hatékonyabbik vége megfeketedett és kiégett. Qui-gon elvette t le, és futólag megszemlélte. A háta mögött Jar Jar feltápászkodott az ingovány iszapos vizében, és kíváncsian pislogott az újonnan érkezett Jedire. – Már megint elfelejtetted kikapcsolni az energiát, ugye, Obi-van? – kérdezte az id sebb Jedi nyomatékosan. A kérdezett szégyenl sen bólintott. – Úgy t nik, mester. – Nem lesz nehéz újratölteni, de beletelik majd egy kevés id be, mire megtisztítod. Bízom abban, hogy végre megtanultad a leckét, ifjú padavan. – Igen, mester. – Obi-van fancsali ábrázattal vette vissza fegyverét. Jar Jar leffeg fülekkel totyogott oda hozzájuk úszóhártyás lábain, amelyeket olyan csálén rakosgatott, hogy úgy nézett ki, mintha hosszú végtagjai bármelyik irányba elránthatnák. – Már megind megmendeddél, mi? – tette fel a költ i kérdést Qui-gonnak. Obi-van rámeredt. – Ez meg mi? – Egy gunga. Helybeli. A neve Jar Jar Binks. – Qui-gon az ingoványt fürkészte. – Menjünk innen, miel tt újabb STAP-ek bukkannak fel! – Újabbag? – lihegte Jar Jar aggodalmasan. – Úgy érded, még döbb?
Qui-gon máris nekilódult, és egyenletes léptekkel gyúrta maga alatt az iszapot. Obi-van csak egy lépésre maradt le mögötte, és egy pillanattal kés bb Jar Jar is beérte ket eszeveszetten csapkodva hosszú lábaival és a szemét meresztgetve. – Már bocsánad, de a legbizdonságosabb hely Otoh Gungában van – zihálta, próbálva magára vonni a többiek figyelmét. A köd takarásában minden irányból STAP-ek magas hangú zúgása hallatszott. – Otoh Gunga – ismételte Jar Jar. – Odd csepereddem fel. Bizdonzságos város. Qui-gon megtorpant, és fürkész n meredt a gungára. – Mit mondtál? Egy város? – Jar Jar buzgón bólogatott. – Oda tudsz vezetni minket? A gunga hirtelen úgy elkezdett zagyválni, mintha megtébolyodott volna. – Ah, o-hó… dalán mégzse nem igazán vezedleg oda… nem igazán, nem. Qui-gon sötét tekintettel hajolt közelebb. – Nem? Jar Jar úgy viselkedett, mint aki a legszívesebben mindörökre elsüllyedt volna a mocsár mélyén. A torka mozgott, cs rszer szájával pedig úgy tátogott, akár egy partra vetett hal. – Ez gínozs, de… engem elzavardak. Elgülddek. Elfelejdeddem, hogy Nass nög reddenedezs dolgogad desz velem, ha visszamegyeg. Reddenedezsen fájdalmazs dolgogad. Mély, lüktet bugás fúrta át a STAP-ek nyüszítését, amely a köd és a homály takarásában egyre hangosodott. Jar Jar kényelmetlenül pillantott körül. – O-hó! – Hallod ezt? – kérdezte Qui-gon halkan, és a gunga ványadt mellkasára bökött. Jar Jar vonakodva bólintott. – Ezernyi szörny séges dolog közeledik, gunga barátocskám… – És amikor megtalálnak – tette hozzá Obi-van meglehet s vidámsággal –, beledöngölnek a földbe, apró darabokra zúznak, majd cafatokra robbantanak. Jar Jar a szemét forgatva nagyot nyelt. – O-hó! Ez valóban jó érv. – Eszel s sietséggel hadonászott. – Erre! Erre! Siezssedeg! Eliramodtak, és beleolvadtak az alkonyi ködbe.
Valamivel kés bb a Jedik és a gunga iszalagokkal és s sással borított területre jutottak egy tó szélén, amely olyan sötét volt, hogy semmit sem lehetett látni a felszínér l visszaver alkonyfények miatt. Jar Jar el regörnyedt, és háromujjú kezét a térdére tette, ahogy lélegzetért küzdött. Gumiteste jobbra-balra tekeredett, miközben visszafelé bámult, abba az
irányba, amerr l érkeztek, hosszú füle pedig szárnyként verdesett eközben. Obi-van enyhe rosszallással rázta a fejét Qui-gon Jinn felé. Nem örült a Jedimester döntésének, hogy csatlakoznak ehhez a bolondos külsej lényhez. Messze a távolból még hallatszott a föderációs csapatszállítók sz nni nem akaró, mély brummogása. – Milyen messze még? – faggatta Qui-gon kelletlen vezet jüket. A gunga a tóra mutatott. – Lemegyüng víz alá, ogéjsos? A Jedik egymásra néztek, aztán apró tartályokat húztak el a ruhájukból, és tenyérnyi méret légz egységet vettek ki bel lük. – Figyelmezdedleg dideget. – Jar Jar tekintete egyikr l a másikra vándorolt. – Gungág nem szeredig a gülhoniagad. Ne számídzsadog meleg fogaddadázsra. Obi-van vállat vont. – Ne aggódj emiatt! Ez nem a meleg fogadtatások napja. – Indulás! – intett Qui-gon, és a fogai közé vette az egységet. A gunga vállat vont, mintha elhárítana magáról minden felel sséget az ezután következ kért, visszafordult a tó felé, és egy vad dupla szaltóval belevetette magát a homályba. A Jedik begázoltak a vízbe utána. Úszva követték a nyúlánk gungát, aki egyre mélyebbre vitte ket, s látszott, hogy sokkal otthonosabban mozog a vízben, mint a szárazon. Simán és kecsesen úszott, hosszú végtagjait kinyújtotta, teste gyakorlott könnyedséggel hullámzott. Hosszú id n át úsztak, s miközben egyre mélyebbre jutottak, a vízfelszín fénye lassan elhalványult mögöttük. Most már az összes fény felszín alatti forrásokból eredt, de nem lehetett látni, hogy honnan. Teltek a percek, és Obi-vannak több hátsó gondolat is megfordult a fejében a helyzetükkel kapcsolatban. Aztán hirtelen ismét világos lett; határozott ragyogás látszott szemb l. Hamarosan megpillantották Otoh Gungát. A város buborékok tömkelegéb l állt, amelyek léggömbökként simultak egymáshoz, és több hatalmas oszlophoz rögzítették. A buborékok egyt l egyig jól kivehet vé váltak, és látni lehetett a bels építményeket és a bennük mozgolódó gungákat. Jar Jar egyenesen az egyik leghatalmasabb buborék felé úszott, és a Jedik nem maradtak le mögötte. Amikor a gunga odaért, belebökött a buborékba mindkét kezével, és az engedett a nyomásnak; el ször a fura lény karját fogadta be, aztán a fejét és a testét, s végül, amikor a lábát is elnyelte, összezárult mögötte anélkül, hogy a szakadás nyoma látszott volna. Az elképedt Jedik követték, k is keresztülhatoltak a különös membránon, és gond nélkül bejutottak a buborék belsejébe.
Odabenn egy rámpán találták magukat, amely lefelé vezetett, egy épületekt l körülvett térre. A buborékok fala folyamatos fényt bocsátott ki, ez adta a bels tér megvilágítását. A Jedik belélegezhet nek találták a leveg t. Ahogy vízt l csöpög ruhában a tér irányába indultak, gungák pillantották meg ket, és riadt vészkiáltásokkal szóródtak szét el lük. Szabályos alakzatban egy osztag egyenruhás gunga katona t nt fel kétlábú hátasokon lovagolva, amelyek madárszer pofája alig-alig különbözött az ábrázatuktól. Kaaduk, idézte fel a nevüket Qui-gon – mocsári futómadarak, er teljes lábakkal, rendkívüli állóképességgel és kifinomult érzékszervekkel. A gunga harcosok veszedelmes külsej elektrorudakat lengettek, ezeket arra használták, hogy visszafelé tereljék a tébolyodott lakosokat, ám ugyanakkor határozottan közeledtek a behatolók felé. – Halihó, hé, Tarpals gapidány! – üdvözölte Jar Jar der sen az osztag vezet jét. – Visszajöddem! – Nem öröm ez, Jar Jar Binks! – csattant fel a másik szemmel látható ingerültséggel. – Viszleg Nass f nöghöz. Lássug, mid mond . Dalán mozsd még nagyobb bajban leszel. A Jedikkel mit sem tör dve a kapitány megbökte Jar Jart az elektromos ösztökéjével, s az áramütést l a szerencsétlen gunga fél méter magasat ugrott. Jar Jar magában motyogva, bánatos képpel dörzsölgette a hátsó részét. A gunga katonák keresztülvitték ket a város néhány épületén, az azokat összeköt folyosókon, és végül bementek egy helyiségbe, amelyr l Jar Jar azt suttogta a társainak, hogy ez a Nagytorony Tanácsterem. A terem oldalai áttetsz k voltak, és apró világítóhalak úszkáltak a membránon túl, mintha csillagok lennének egy sötét háttérfüggöny el tt. Egy hosszú, kerek asztal uralta a terem egyik végét, egy fokozattal magasabban, mint a többi rész. Az összes széket gunga hivatalnokok foglalták el hivatali talárjukban, és az a jövevények számára is nyilvánvaló volt, hogy a gungák valami egészen más ügy miatt gy ltek össze már az érkezésük el tt. A legtekintélyesebb széken ül gunga súlyos felépítés , zömök fickó volt, akit annyira összepréselt a kor és a túlsúly, hogy szinte lehetetlen volt elképzelni, miszerint egykor is ugyanolyan nyúlánk lehetett, mint Jar Jar Binks. B rred k lógtak a testér l laza rétegekben, a nyaka a vállai közé présel dött, és az ábrázata annyira mogorva volt, hogy még Jar Jar is elbátortalanodott, amikor odaterelték ket. A gunga hivatalnokok egymás között vartyogva meredtek a közeled Jedikre. – Mid akardog, gülhodiag? – mennydörögte Nass f nök, miután bemutatkozott.
Qui-gon Jinn beszámolt arról, miért küldték ket a Naboora, figyelmeztette a f nököt a felszínen zajló invázióra, és kérte a gungákat, hogy nyújtsanak neki segítséget. A gunga tanács türelmesen hallgatta, s egyetlen szót sem szóltak, míg Qui-gon be nem fejezte. Nass f nök a fejét rázta, vaskos nyakán a hús remegett a mozgástól. – Nem gelledd volna idejönnöd. Ez a robodzsereg odafenn nem a mi problémáng. Qui-gon azonban nem adta fel. – Egy hadseregnyi roham droid épp most készül megtámadni a nabooiakat. Figyelmeztetnünk kell ket! – Mi nem szeredjüg a nabooiagat! – hördült fel a f nök ingerülten. – Ézs g nem szeredig a gungágad. A nabooiag ogozsabbnag hiszig magugad. Azd hiszig, olyan nagy az agyug. Semmi gözüng hozzájug, mi a mocsárban élüng, g pedig a szárazföldön. Régen semmi közüng egymázshoz. És ez nem fog megváldozni a robodog miatt. – Miután a sereg elfoglalja a Naboot, idejönnek, és leigáznak benneteket is – jegyezte meg Obi-van nyugodtan. Nass f nök kuncogott. – Nem, szerindem nem. Mi egyszer vagy dalán gédszer beszéldüng a nabooiaggal egész éledüngben, ézs zsozsem beszéldüng még robodoggal. Robodog nem jönnek ide! Még csag nem is dudjág, hogy gungág lédezneg! A tanácstagok egyetért én bólogattak, és vartyogva tárgyalták meg egymás között a f nökük bölcsességét. – Ti és a nabooiak összetartoztok – szögezte le Obi-van, és fiatal arcán látszott az elszántság, hogy nem hajlandó feladni az ügyet. – Ami egyik tökkel történik, az a másikra is hatással van. Ezt meg kell értened. Nass f nök rálegyintett vaskos kezével. – Mi nem izsmerüng dideged, gülhoniagad, ézs zsemmi gözüng a nabooiaghoz. Miel tt Obi-van folytathatta volna a vitát, Qui-gon lépett el re. – Akkor segítsetek gyorsabban megtenni az utat! – kérte, és egy laza mozdulattal elhúzta a kezét a gunga f nök szeme el tt, s közben úrrá lett fölötte a Jedik elméjének hatalmával. Nass f nök rámeredt, aztán bólintott. – Zsegídüng gyorzsabban megdenni az udad. Qui-gon még mindig fogva tartotta a tekintetével. – El kell vinnetek Theedbe! – Ogéjsos – bólintott Nass f nök ismételten. – Adung negdteg bongód. A leggyorsabb úd Nabooba a magon gereszdül vezed. Mozsd mennyedeg el! Qui-gon hátralépett.
– Köszönjük a segítséget. Békében távozunk. Miközben a Jedi megfordult, hogy kisétáljon, Obi-van odasúgta neki: – Mester, mi az a bongó? Qui-gon rápillantott, és töprengve felhúzta a szemöldökét. – Valami hajóféle… legalábbis remélem. Már eltávolodtak Nass f nökt l és a gunga hivatalnokoktól, amikor Jar Jart pillantották meg kétségbeesetten ácsorogva, megbilincselt kézzel, a sorsára várva. Qui-gon lelassított, és a szerencsétlen teremtmény szemébe nézett. – Mester! – súgta Obi-van halkan, figyelmeztetésképpen. Túl jól ismerte ahhoz Qui-gont, hogy sejtse, mi következik. A magasabb Jedi odament Jar Jarhoz, és végigmérte. – Ádverneg bennedeged – jelentette ki a gunga mogorván, és körülnézett, vajon hallja-e még valaki. – A magon gereszdül menni nagyon veszélyezs. Qui-gon biccentett. – Köszönöm, barátom. Jar Jar Binks vállat vont, és szomorúan bámult rá. – Ááá, zsemmizség. – Aztán nyájasan a Jedi-mesterre vigyorgott, és reménykedve pislogott. – Hé, elgelne egy gizs zsegídzség. Qui-gon habozott. – Fogy az id nk, mester – jegyezte meg Obi-van higgadtan, és oldalra lépett. A Jedi-mester távolba réved tekintettel fordult védence felé. – Az itt elvesztegetett id kés bb hasznunkra válhat. Hasznát vehetjük Jar Jarnak. Obi-van csüggedten ingatta a fejét. Mentora gyakorta keveredett szükségtelen dolgokba. El szeretettel tekintett magáénak nem rá tartozó ügyeket. Emiatt újra és újra a Jedi Tanács elé kellett állnia. Egyszer még ez lesz a veszte. Közelebb hajolt. – Némi iránytévesztést érzékelek. Qui-gon rászegezte a tekintetét. – Légy körültekint , ifjú Obi-van! – rótta meg gyengéden. – Az él Er érzékelésének képessége nem csak a tied. Az ifjú Jedi csupán egy pillanatig állta a tekintetét, aztán a kritikától megbántottan elfordította a fejét. Qui-gon visszaballagott Nass f nökhöz. – Mi lesz Jar Jar Binks sorsa? – kérdezte. Nass f nök, aki éppen az egyik gunga hivatalnokkal tárgyalt, bosszankodva fordult felé, súlyos tokája kidagadt. – Binks megszegde a nemvisszajövézs dörvényéd. Megdörde a számgivedézsd. Bündedézsd fog gapni.
– Nem túl szigorút, remélem! – mondta nyomatékosan a Jedi-mester. – nagy segítségünkre volt. Lassú nevetés tört fel a f nökb l. – Halálra fogjuk zúzni, ennyi. Valahol a háttérben Jar Jar Binks hangosan felnyögött. Vartyogás kelt a teremben. Még Obi-van is döbbenten nézett mestere oldalán. Qui-gon elgondolkodott. – Szükségünk van valakire, aki a magon keresztül elkísér Theedbe. Én megmentettem Jar Jar életét a felszínen. Tartozik nekem ezért. Követelem, hogy fizesse vissza ezen adósságát! Nass f nök szótlanul meredt a Jedire, mély ráncok képz dtek a homlokán, és a szája meg-megrándult. Úgy t nt még mélyebben a válla közé húzza a nyakát, vagyis inkább a nyakát helyettesít b rlebernyegeket. Aztán apró szemét a szerencsétlen Jar Jar felé fordította, és intett. – Binks! Jar Jar engedelmesen közelebb ment, és megállt a Jedik mellett. – Dardozol az élededdel enneg a gülhoninag? – követelte a választ Nass borús képpel. Jar Jar lehorgasztott fejjel és lekókadó füllel bólintott, de egy halvány reménysugár villant fel a szemében. – Az isteneitek megkövetelik, hogy egyenlítsétek ki a tartozást – sulykolta Qui-gon, és miközben ismét elhúzta a kezét a f nök szeme el tt, ismét bevetette Jedi hatalmát. – Az élete immár az enyém. A f gunga csak egy pillanatig fontolgatta a dolgot, aztán beleegyez en bólintott. – Az éledé a diéd. Bár ez nem nagy érdég. Mennyedeg el vele! Egy r lépett oda, és levette Jar Jar bilincseit. – Gyere, Jar Jar! – utasította Qui-gon Jinn, és hátat fordított. – Gereszdül a magon? – zihálta Jar, Jar, aki csak most döbbent rá, hogy mi történik. – Arra ne izs számíccs! Ingább idd haljag meg, mind a magban! Én ugyan nem megyeg… Ám eddigre már a Jedik kirángatták a teremb l hallótávolságon kívülre, el Nass f nök szeme el l.
A Keresked Föderáció zászlóshajójának hídján Nute Gunray és Rune Haako együtt álltak Darth Sidious holoképmása el tt. A neimoidik nem néztek egymásra, és mindketten buzgón remélték, hogy a Sith Lord nem képes olvasni a gondolataikban.
– Az invázió terv szerint megkezd dött, nagyúr – jelentette az alkirály, s köntöse meg a fejdísze elrejtették vonásai és végtagjai ideges rándulásait az el tte dereng , csuklyás alak el l. – A seregünk Theed felé közeledik. – Jó. Nagyon jó. – Darth Sidious halk, nyugodt hangon beszélt. – A Szenátust kötik a szükséges eljárási szabályok. Mire ez az incidens szavazásra kerül, már nem lesz más választásuk, mint elfogadni, hogy a blokád sikerrel járt. Nute Gunray vetett egy gyors pillantást honfitársára. – A királyn abban a hitben van, hogy a Szenátus mellé áll. – Amidala királyn ifjú és naiv. Nem lesz nehéz irányítaniuk. – A holokép megremegett. – Jól csinálta, alkirály. – Köszönöm, nagyúr – jött a válasz, miközben a hologram szertefoszlott. A beálló csöndben a két neimoidi sokatmondó tekintettel meredt egymásra. – Ön nem szólt róluk – jegyezte meg Rune Haako vádlón. – Az elt nt Jedikr l? – Nute Gunray elbocsátó mozdulatot tett. – Nem szükséges beszélni róluk. Egyáltalán nem szükséges beszélnünk bármir l, amíg mi magunk rá nem jövünk, hogy mi történt. Rune Haako hosszan fürkészte az arcát, miel tt elfordult volna. – Nem, valóban nem szükséges – mondta halkan, és kisétált a helyiségb l.
5 Obi-van Kenobi a bongo vezérl pultja fölé hajolva kuporgott, és a szerekkel ismerkedett, miközben a mellette helyet foglaló Jar Jar Binks megállás nélkül összevissza fecsegett. Qui-gon szótlanul ült mögöttük, és figyelt. – Ez remeg! – nyögött fel Jar Jar, miközben a bongó folyamatosan távolodott Otoh Gunga pislákoló fény buborékjaitól, és egyre mélyebbre hatolt a Naboo vizeiben. A bongó egy esetlen formájú, mini-tengeralattjáró volt, amely elektromos hajtóm l, vezérl rendszerb l és utasülésekb l állt. Úgy nézett ki, mint valamiféle tintahal sima, csapott szárnyú uszonyokkal és hátsó csápokkal, amelyek pörögve hajtották a szerkezetet. Három buborékba foglalt utasfülkét alakítottak ki a járgányon szimmetrikusan, egyet-egyet a két szárnyon, a harmadikat pedig az orr-részen. A Jedik és a gunga az orrbuborékban foglaltak helyet, ahol Obi-van kezelte a m szereket, Jar Jar pedig utasításokkal látta el arra vonatkozóan, hogyan menjenek keresztül a magon. Úgy t nt, víz alatti folyosók hálózzák be az
egész bolygót, és ha valaki ki tudja választani a legmegfelel bbeket, jelent s utazási id t takaríthat meg. Vagy éppen, gondolta Obi-van komoran, magát takarítja el – mindörökre. – Negüng végüng! – siránkozott Jar Jar. Széles orrú pofája felemelkedett a szerpultról a Jedik felé, hosszú fülével nevetségesen csapkodott. – Hohó, hé! Hová megyüng, Quiggon gapidány? – Te vagy a navigátor – jegyezte meg Qui-gon. Jar Jar a fejét rázta. – Én? Azdad de csak hiszed. Én zsemmid zse dudog err l a görnyégr l. Qui-gon a gunga vállára tette a kezét. – Nyugalom, barátom. Majd az Er vezet bennünket. – Az Er ? Miféle Er ? – Jar Jar nem hatódott meg. – Valami bazinagy dolog lehed ez az Er , lefogadom. Megóv minged, minnyájungad, ügyi? Obi-van csüggedten hunyta be a szemét. Ez egy várható katasztrófa volt. De nem idézte el , hanem Qui-gon. nem szólhatott bele. Végül is Qui-gon döntött úgy, hogy magukkal hozzák Jar Jar Binkst. Nem azért, mert képzett navigátor vagy mert a tehetség legcsekélyebb szikrája is pislákolna benne bármely tekintetben, hanem azért, mert Qui-gon, aki örökösen semmibe veszi a Tanács el írásait, valami más elképzelést l vezérelve úgy vélte, hogy ez a fickó értékes és hasznos lehet. Ez a fajta hozzáállás elb völte, ám ugyanakkor bosszantotta is Obi-vant. Mentora talán a legnagyobb él Jedi, meghatározó személyiség a Tanácsban, er s és bátor harcos, aki még a legfélelmetesebb kihívásoktól sem riad vissza, ráadásul jó lelk és szívélyes ember. Talán az utóbbi tulajdonságai sodorták oly sok bajba. Számtalanszor dacolt a Tanács határozataival olyan ügyekben, amelyekr l Obi-van úgy gondolta, nem érdemes küzdeni értük. Qui-gonnak saját, egyéni elképzelése volt a Jedik céljairól, a szolgálat természetér l és az ügyr l, aminek alárendelte magát, és ezt az elképzelését rendíthetetlen céltudatossággal követte. Obi-van fiatal volt, türelmetlen, önfej , és még nem vált eggyé az Er vel úgy, ahogy Qui-gon, de azt hitte, jobban megérti, miféle veszélyeket rejt, ha valaki egyszerre túl sok feladatra koncentrál. Qui-gon bármit meg mert tenni, ha olyan kihívással találta szemben magát, ami felkeltette az érdekl dését, még akkor is, ha ezzel veszélybe sodorta magát és az egész vállalkozást. És íme. Jar Jar Binks a lehet legnagyobb mérték kockázatot jelenti számukra, és semmi okuk azt hinni, hogy egy ilyen kockázat felkarolása a legcsekélyebb jutalommal is kecsegtethet. A gunga tovább motyogott, és közben úgy bámészkodott az ablakon keresztül, mintha valami útjelz táblát keresne, így legalább valamennyire azt a látszatot kelthette, hogy tudja, mit csinál. Obi-van a fogát csikorgatta. Maradj ki ebb l, mondta magának szigorúan. Maradj ki ebb l!
– Na, most már elég! – ripakodott rá Jár Jarra. Kiszállt az üléséb l, hogy Qui-gon elé térdeljen. Képtelen volt visszafogni magát. – Mester, miért hurcolunk magunkkal egy ilyen szánalmas létformát, amikor semmi haszna? Qui-gon halványan elmosolyodott. – Talán most haszontalannak látszik, Obi-van, de mélyebbre kell látnod! – Már épp elég mélyre néztem, de ott nincs semmi látnivaló! – Obi-van kivörösödött a bosszúságtól. – Ez egy szükségtelen ballaszt. – Talán pillanatnyilag az. Ám id vel ez változhat. – Obi-van bele akart kezdeni valamibe, de a Jedi-mester félbeszakította. – Figyelj rám, ifjú padavan! Oly titkok rejteznek az Er ben, melyeket felfedni nem könny . Az Er határtalan és mindenre kiterjed , s minden él lény része annak. Azonban nem mindig nyilvánvaló, hogy mi a rendeltetésük. Néha csupán a rendeltetés létét érzékeljük, a mibenléte pedig csak kés bb nyilvánul meg. Obi-van ifjú vonásai elborultak. – Vannak titkok, melyeket jobb nem háborgatni, mester. – A fejét rázta. – Ráadásul miért mindig épp te vagy az, aki lerántja a titkokról a leplet? Tudod, miként vélekedik a Tanács ezen… kitér idr l. Talán ez alkalommal, csak most az egyszer, valaki másra kellene hagyni a leleplezés lehet ségét. Qui-gon hirtelen elszomorodott. – Nem, Obi-van. A megtalált titkokat fel kell fedni. Meg kell tennünk a kitér ket, amikor szembetalálkozunk velük. És ha te vagy az, aki keresztúthoz vagy a titkok rejtekéhez érsz, sosem szabad hagynod, hogy valaki más döntsön helyetted. Otoh Gunga legutolsó fényei is belevesztek a borongós sötétségbe, és a víz bezárult körülöttük, akár egy sötét felh . Jar Jar Binks lassú, állandó sebességen vitte el re a hajót, már nem motyogott, nem siránkozott, kezét határozottan tartotta a m szereken. Amikor a sötétség beburkolta ket, felkapcsolta a reflektorokat, és vaskos, sárga fénysugarak vet dtek a sokszín , roppant méret , tekervényes korallmez kre, melyek messzire nyúltak a feketeségben. – Tiszteletben tartom a nézetedet ez ügyben, mester – mondta végül Obivan. – Ám ez még nem tart vissza az aggódástól. Mint az összes Jedi-lovagot, Obi-van Kenobit is még gyerekkorában azonosították és elvitték a szüleit l. Már nem emlékezett sem az anyjára, sem az apjára; a Jedi-lovagok alkották a családját. Azok közül is Qui-gon, a mentora állt hozzá a legközelebb immár több mint tizenkét éve, és lett a legbizalmasabb barátja. Qui-gon felismerte ezt az érzelmi köt dést, és osztozott abban. Obi-van a fiának tekintette, saját nem létez fia helyett. jelentette a jöv t, amelyet
maga mögött hagy a halálakor. Nagyra tartotta Obi-vant, de nem mindig osztotta tanítványa nézeteit. – Légy türelemmel irántam, Obi-van! – felelte halkan. – Egy kicsiny hit néha nagyon sokat segít. A bongó egy korallalagút foghídjai között man verezett, s a mély hasadékok vörösben és mályvaszínben csillogtak a kicsiny járm lámpáinak fényében. Mindenhol színpompás halrajok úszkáltak az érdes sziklák között. – A gungák és a nabooiak háborúban állnak egymással? – kérdezte elgondolkodva Qui-gon Jar Jart. A gunga a fejét rázta. – Nincsen háború. A nabooiag és gungág nem harcolnag. Valaha réges-rég dalán. Mosdan a nabooiag nem jönneg a mocsárba, a gungág nem mennek a zsíkzságra. Még csak nem is ládjág egymázsd. – De nem szeretik egymást? – faggatózott tovább a Jedi-mester. Jar Jar felhorkant. – Azog a nagyfej nabooiag mindig izs azd gondoldág, hogy sokkal jobbag a gungágnál! Nagy zsenig! Obi-van odahajolt Jar Jar Binkshez, és miközben kipillantott az ablakon, megkérdezte: – Miért közösítettek ki, Jar Jar? A gunga egy sorozat cuppogó hangot produkált kacsacs rszer szájával. – Ez egy hosszú dördéned, de hogy rövidre fogjam, én… o-hó, had, ááá… balfég vagyog. – Azért közösítettek ki, mert esetlen vagy? – kiáltott fel Obi-van hitetlenkedve. A bongó két hatalmas korallágy között roppant kiterjedés , nyílt terület felé fordult. Sem a Jedik, sem a gunga nem látták a sötét alakot, amely egy nagyobb nyúlvány mögül bukkant el , és a nyomukba szeg dött. Jar Jar fészkel dött. – Had, ogozdam egy-géd gizsebb balezseded. Felrobbandoddam a gasszerd, összedördem a f nögög héjblibbeljét. Ézs aggor elzavardag. Obi-van nem egészen értette, mir l beszél Jar Jar, de miel tt tisztázhatta volna a részleteket, valami hatalmas dübbenéssel a bongónak csapódott, és az élesen oldalra billent. Egy gigantikus méret rák kapta el ket hosszú nyelvével, és miközben megvetette vaskos lábait, ellenállhatatlanul vontatta ket fogakkal körített, szélesre látott, masszív állkapcsa felé. – Nyíld dengeri gyilkozs! – sikoltotta Jar Jar kétségbeesetten. – Végüng van! – Teljes sebességgel el re, Jar Jar! – parancsolta Qui-gon sietve, miközben a megnyíló állkapcsokat figyelte mögöttük.
Azonban ahelyett, hogy gyorsított volna, Jar Jar pánikba esett, és hátramenetbe kapcsolt, aminek eredményeképpen a kis hajó egyenesen belesiklott a támadójuk pofájába. A bongó nekicsapódott a szörnyeteg torkának a hátsó részéhez, és az ütközés erejét l a Jedik kiestek az ülésükb l és a falnak vágódtak. Egyenetlen fogak kezdtek összezárulni körülöttük, miközben a m szerpult fényei bizonytalanul pislákoltak. – Oh-hó – jegyezte meg Jar Jar Binks. Obi-van villámgyorsan visszaugrott a másodpilóta-ülésbe. – Itt vagyok, add át a vezérlést! Megragadta a szelepszabályzókat meg a kormánym vet, és az összest megbillentette; teljes sebességgel el re. Legnagyobb meglepetésére a "nyíld dengeri gyilgozs" szája görcsös rándulással kinyílt, és k úgy száguldottak ki bel le, mintha lézerágyúból l tték volna ki ket. – Giszabaduldung! Giszabaduldung! – Jar Jar eksztázisban ugrált az ülésében, és ujjongott a szerencséjük miatt. Azonban egy gyors pillantás elárulta, hogy a szerencséjük oka egészen más volt, mint gondolták. A "nyíld dengeri gyilgozs" egy másik ragadozó állkapcsai között verg dött, s támadója oly gigászi volt, hogy hozzá képest még a hatalmas rák is parányinak hatott. Egy hosszú test , angolnaszer ragadozó volt, karmos mells végtagokkal és hátuszonyokkal, s amely veszedelmes agyaraival cafatokra tépte zsákmányát, és mohón falni kezdte. – O-hó – nyüszítette Jar Jar Binks, és a kezébe temette az arcát –, ez egy zsando víziszörny! Obi-van növelte a sebességet, próbált minél messzebbre eltávolodni ett l a legújabb veszedelemt l. A víziszörny elt nt mögöttük, de a bongó lámpái baljóslatúan pislákoltak. A kicsiny járm még mélyebbre merült, behatolt a bolygó magjába. Hirtelen valami felrobbant a m szerpult belsejében, és szikrákkal szórta tele a kabint. Repedés nyílt a fejük fölött, és víz kezdett beszivárogni a bongó küls burkolatán. – Mester – szólalt meg Obi-van, amikor a motor zúgása ki-kihagyott –, fogytán az energiánk. Qui-gon lehajtott fejjel tapogatta a m szerpultot. – Nyugalom. Még nincs baj. – Még nincs! – Jar Jar még a nyugalom látszatát is elvesztette, és összevissza hadonászott az ülésében. – Szörnyedegeg odaginn! Szivárgázs idebenn! Energia nélgül süllyedüng! Ozsdobág! Szerindedeg migor leszüng dényleg bajban? Mintegy végszóra a bongó belsejében kialudt a világítás. Jar Jar Binks választ kapott a kérdésére.
A Keresked Föderáció zászlóshajójának tanácstermében Darth Sidious hologramja Nute Gunray és Rune Haako fölé tornyosult. A neimoidi alkirály és hadnagya mozdulatlanul álltak el tte, vöröses narancsszín szemük mereven kidülledt, hüll szer arcuk árulkodott a félelemr l, amely megbénította ket. A fekete köpenyes Darth Sidious szótlanul szemlélte ket. A csuklya sötétjében rejtez arcvonásai kifejezéstelenek voltak. De a Sith Lord testének merev tartása szavak nélkül is ékesen beszélt. – Csalódást okoz, alkirály – sziszegte Nute Gunraynek. – Nagyúr, biztos vagyok abban, hogy minden… – A Sith Lord haragjának tárgya kétségbeesetten próbált magyarázkodni. – Mi több, ellenem szegül! A neimoidi arca iszonyatos átalakuláson ment keresztül. – Nem, nagyúr! Soha! Ezek a Jedik túlságosan… találékonyak, ennyi az egész. Nem könny elpusztítani ket… – Tehát élnek? – Nem, nem, dehogy. Biztosra veszem, hogy meghaltak. Meg kellett halniuk. Mi… mi csupán nem tudjuk meger síteni ezt a tényt… egyel re. Darth Sidious meg sem hallgatta. – Ha élnek, ismét felt nnek majd. Amint ez bekövetkezik, alkirály, azonnal tudni akarok róla! Én magam bánok el velük. Nute Gunray úgy állt ott, mintha menten összeomlana a Sith Lord átható tekintetének súlya alatt. – Igenis, nagyúr – sikerült kipréselnie magából, miközben a hologram elt nt.
A sérült bongóban Obi-van mindent elkövetett, hogy visszanyerje a járm fölött az uralmat, miközben az céltalanul süllyedt és sodródott. Hirtelen ismét felhangzott a motor zúgása, és a farokhajtóm forogni kezdett. – Visszatért az energia – lehelte Obi-van hálásan. A m szerpulton felgyulladtak a lámpák, pislákoltak, aztán folyamatosan égni kezdtek. Ezután a küls világítás következett, és egy pillanatra elvakultak, ahogy a fény visszaver dött a közeli k falakról és csipkézett sziklanyúlványokról. Aztán Jar Jar felsikoltott. Egy újabb szörnyeteg üldögélt közvetlenül el ttük – csupa tüske, pikkely és fog –, s görbe mells végtagjait védekez én emelte maga elé.
– Colo garmozshal! – sikoltotta a gunga. – Ti Jedig, csináljadog már valamid! Hol van az az Er , hé? – Nyugi! – vetette oda Qui-gon Jinn halkan, és Jar Jar reszket vállára tette a kezét. A gunga megrándult, és nyomban elájult. – Ezt kissé eltúloztad – jegyezte meg Obi-van, miközben oldalirányba fordította a bongót, és elzúgtak a sötétbe. Hátra sem kellett néznie, hogy tudja, a colo karmoshal követi ket. Egy alagút belsejében siklottak, amely minden bizonnyal a szörnyeteg lakhelye lehetett. Nagy szerencséjük volt, hogy meglepték. A barlang szája felé fordította a bongót, ahol egy halom k nyúlvány biztosított némi védelmet a kifelé úton. Valami a bongónak csapódott, egy darabig egy helyben tartotta, aztán elengedte. Obi-van több energiát juttatott az uszonyokba. – Gyerünk, gyerünk! – lehelte. Kivágódtak a barlangból, egyenesen bele az ott várakozó sando víziszörny pofájába. A kreatúra megrándult a váratlan behatolásra, pillanatnyi lehet séget adva ezzel Obi-vannak, hogy egy éles jobb kanyarral visszafordítsa hajójukat. A szörnyeteg állkapcsa még nyitva volt, amikor átszáguldottak a ház nagyságú agyarak között. Jar Jar kinyitotta a szemét. Megpillantotta a hatalmas fogakat, és újból elájult. Kifelé suhantak a sando víziszörny agyarai közötti résen, és a bongó rázkódott a maximálisra kapcsolt energiától. Azonban a colo karmoshal, amely még mindig üldözte ket, nem tudott elég gyorsan kitérni, és egyenesen belerepült a nagyobb ragadozó pofájába. A rettenetes agyarak lecsapódtak, és elkapták. Obi-van még inkább fokozta az energiát, amikor karmoshalcafatok bukkantak el a foghíjakon. Ám a sando víziszörny máris visszaszippantotta azokat. – Reméljük, beéri ennyi rágcsálnivalóval! – jegyezte meg a Jedi, miközben gyors pillantást vetett hátra a válla fölött. Úgy t nt, a szörnyeteg jóllakott, mivel nem jött utánuk. Beletelt egy kis id be, mire magához térítették Jar Jart, és lényegesen többe, mire véget ért utazásuk a magon keresztül, azonban a gunga eléggé megkérd jelezhet segítségével végül is kibukkantak a mélyebb vizekb l a napsütötte részek felé. A bongó azúros víztükörb l csobbant el ; körülöttük zöldell dombok és fák emelkedtek, felh s, kék ég ragyogott a fejük fölött. Obi-van a legközelebbi parthoz kormányozta a kis járm vet, lekapcsolta a motort, és felnyitotta az orrnyílás fedelét. Qui-gon feltápászkodott és körülnézett. – Mozsd már bizdonzságozs – közölte Jar Jar hálás sóhajjal, és hátrad lt az ülésében. – Mozsd már minden ogéjsos, he?
– Ez majd elválik – felelte a Jedi-mester. – El innen! Kimászott a bongóból a partra, és már indult is. Obi-van jelent ségteljesen Jár Jarra pillantott, és követte mesterét. A gunga bizonytalanul bámult a távolodó Jedik után. – Jövög már, jövög – motyogta, és utánuk sietett.
6 Valamivel több mint egy hét telt el a legutóbbi verseny és az öreg rjáróval történt találkozás óta, amikor Watto behívta Anakint az ócskásboltja dohos belsejébe, és utasította, hogy suhanóval menjen ki a D ne-tengerre csereberélni a jawákkal. A jawák, ezek a roncskutászok droidokat kínáltak eladásra vagy cserére, köztük szerel ket is, és bár Watto nem szívesen vált volna meg érvényes bankjegyekt l, nem akarta elszalasztani egy kedvez csere lehet ségét. Anakin alkudozott már a jawákkal korábban Watto megbízásából, és a toydari tudta, hogy a fiú ehhez is remekül ért. A kék szín arc közel tolult Anakinéhoz, az apró szárnyak veszettül verdestek. – Hozz mindent, ami kell, fiú! De ne fuseráld el! Azzal bízta meg Anakint, hogy néhány nehezen beszerezhet hajtóm - és vezérl -alkatrészért, amely után a jawák sóvárognak, és Wattónak fölösleges készlete volt, szerezzen jó pár droidot. A fiú suhanóval menjen ki a ne-tengerre, ahol dél körül találkozik a jawákkal, kösse meg az üzletet, és napnyugtára térjen haza. Semmi elcsámborgás, semmi bolondozás. Watto még nem bocsátotta meg neki a vereséget és a legjobb versenygondolája összetörését, és ezt éreztette is a fiúval. – Ha nem tudsz egy lebeg szánt is cserélni, akkor a droidokat gyalogosan tereld haza! – Watto ide-oda röpködve osztogatta a parancsokat. – Ha nem bírnak eddig elgyalogolni, akkor nem is jók semmire! Peedunkel! Át ne verjenek! A hírnevem forog kockán! Anakin figyelmesen hallgatta, és bólogatott, amikor kellett, mint ahogy már tette évek óta. Még alig múlt reggel, és b séges id állt a rendelkezésére. Sokszor csereberélt már a jawákkal, és pontosan tudta, mit kell tennie, hogy a legjobbat hozza ki a lehet ségb l. Sok minden van, amit Watto nem tud Anakin Skywalkerr l, gondolta magában a fiú, miközben kiment az ajtón a suhanóhoz, hogy megkezdje utazását. A sikeres rabszolgalét trükkje, hogy az ember olyasmit is tudjon, amit a gazdája nem, és amikor eljön az ideje, felhasználja ezt a tudást a saját javára. Anakin tehetséges versenyz volt, ezenkívül remekül értett a gépek szét- és összeszereléséhez, és amit javított meg, az jobban m ködött, mint
azel tt. Azonban az a különös képessége vált a legnagyobb hasznára, melynek révén érzékelt dolgokat, beléjük látott a h mérséklet, a reakciók és a szavak változásain keresztül. Rá tudott hangolódni más lények gondolkodásmódjára, olyan közel tudott kerülni hozzájuk, hogy szinte azel tt megérezte, mire gondolnak és mit fognak tenni, miel tt bármit is tettek volna. Ez nagy segítségére volt a jawákkal történ alkudozásban is, többek között, és határozott el nyt biztosított részére, amikor Watto nevében csereberélt. Anakinnak volt még pár fontos titka, amelyeket úgyszintén nem osztott meg a gazdájával. Az egyik az a protokolldroid volt, amelyet alakított át a hálószobája munkapadján. Már meglehet sen el rehaladott állapotban volt, mert bár még hiányzott a burkolata és az egyik szeme, fel tudott állni, tudott járni, és az intelligencia- meg a kommunikációs processzorjai remekül ködtek. Elég jó arra, hogy elvégezze azokat a feladatokat, amelyekkel megbízza, döntötte el; vagyis, hogy vele tartson a csereüzlethez. A droid képes lesz kihallgatni a jawákat, amikor azok egymással társalognak saját zagyva nyelvükön, amit Anakin nem valami jól értett és beszélt. Ezáltal tudni fogja, ha a jawák megpróbálnak elcsenni t le valamit. Watto semmit sem tudott a droidról, és nem is fedezheti fel a létezését, ha magával viszi a D ne-tengerre. A második és fontosabb titok azzal a versenygondolával állt összefüggésben, amelyet épített. Csaknem két éve dolgozott rajta, darabról darabra szerezgette be az alkatrészeket, és egy régi fészerben szerelte össze a rabszolgaszállás mögött. Az anyja, aki tudatában volt fia szerelget szenvedélyének, engedte. Nem látott benne semmiféle bajt, ha engedi a fiának, hogy ezt bütykölgesse szabad idejében, Watto pedig semmit nem tudott a gondoláról. Ezt a fortélyos rejtegetést egy megérzés sugallta Anakinnak. Tudta, hogy akárcsak a droid esetében, ha bármiféle értéket jelentene, Watto elvenné t le. Így hát nagyon ügyesen úgy álcázta, mintha csak egy halom ócskavas lenne, s az álcázás remekül sikerült. Az anyja úgy hitte, hogy Anakin minden elszántsága és munkája ellenére ez a gondola sosem fog m ködni. Csupán egy gyermeteg elfoglaltság. Egy kisfiú álmodozása. Ám Anakin Skywalker számára ez jelentette az els lépést élete nagy tervében. Megépíti a világ leggyorsabb gondoláját, és minden versenyt megnyer majd vele, amin csak elindul. Aztán legközelebb egy vadászgépet épít, és elszáguld vele a Tatuinról más világok felé. Magával viszi az anyját, és keresnek maguknak egy új otthont. lesz minden id k legnagyobb pilótája, repül majd az összes létez rhajón, és az anyja hamarosan büszke lesz rá. És egy nap, amikor mindezt megteszi, már nem lesznek rabszolgák. Szabad emberként élnek majd.
Gyakran gondolt erre; nem mintha az anyja a legcsekélyebb módon is bátorította volna ezzel kapcsolatban, vagy mintha lett volna oka úgy vélni, hogy ez megtörténhet, hanem csupán azért, mert a lelke legmélyén hitte, hogy ennek így kell majd történnie. Most is erre gondolt, miközben a suhanóval Mos Espa utcáin man verezett. A protokolldroid a hátsó utasrészben ült, akár egy b r nélküli fém csontváz, és meg sem mozdult, mivel Anakin kikapcsolta az utazás idejére. Arra gondolt, miket tesz majd, mily helyeket jár be, mily kalandokban vesz részt, s hogy miként fogja kiélvezni a sikert, amikor beteljesednek az álmai. Kiért a városból a suhanóval a sivatagba, ahol a Tatuin kett s napjának perzsel heve vibráló hullámokban emelkedett fel, és a fény fehér t zként ver dött vissza a suhanó fémfelületér l. Két órán keresztül tartott keletnek, mire elérte a D ne-tenger szélét. A jawákkal való találkozás helyszínét Watto még el nap pontosította rádión. A jawák a Mochot-sziklánál fognak várni rá, egy magányos k alakzatnál, nagyjából a homoktenger közepén. A fiú szorosra húzta a szemüvegét, keszty jét meg a sisakját, nagy gázt adott, és szélvészként suhant a déli ségben. A jawák már vártak rá; roppant méret homokjárójuk a Szikla árnyékában parkolt, az üzletelésre szánt droidokat felsorakoztatták a járm vük rámpáján. Anakin a várakozó, apró, kámzsás alakok közelében állította le a suhanóját, s miközben azok sárgán fényl szemmel bámultak felé a csuklyájuk alól, kikászálódott. Bekapcsolta a protokolldroidot, és utasította, hogy kövesse. Az engedelmesen lépked droiddal a nyomában elsétált a felsorakozott szerel droidok sora el tt, és gondosan szemügyre vette mindegyiket. Amikor végignézte ókét, félrevonta a droidját. – Melyek a legjobbak, C-3PO?* – kérdezte. Azért a hármas számot adta a droidnak, mivel egy kicsit családtagnak tekintette, s volt a harmadik az anyja és maga után. [* C-3PO – kiejtve: Szi-Thripio.]
– Ó… nos, Anakin gazda, megtisztel , hogy engem kérdez, ám én sosem merészelnék arra vetemedni csekély tudásommal, hogy az ön tapasztalatához mérjem magam, ámbár körülbelül ötezer-egyszáz különböz típusú droidról rendelkezem ismeretekkel, továbbá ötezernél is többfajta beépített processzorról, tízszer annyi chipr l, és… – Csak azt mondd meg, melyek a legjobbak! – sziszegte Anakin az orra alatt. Elfelejtette, hogy C-3PO els sorban és legf képpen egy protokolldroid, aki bár széles kör tudást hordoz, meglehet sen körülményes és udvariaskodó az emberekkel. – Melyek legyenek azok, Szi-Thripio? – ismételte meg. – Balról jobbra. Mondd a számukat!
C-3PO megtette. – Óhajtja, hogy részletezzem a képességeiket és a specialitásaikat, Anakin gazda? – kérdezte aggályoskodón oldalra billentve a fejét. Anakin egy legyintéssel lecsendesítette, ahogy a jawák f nöke közeledett. Alkudoztak egy darabig, s közben Anakin pontosan érzékelte, milyen messzire mehet el a jawánál, melyik droidtól szeretnének nagyon megszabadulni, és hogy mennyire szeretnék megszerezni a cserébe kínált holmikat. S a jawa egyik vigyázatlan, társainak szánt megjegyzéséb l C-3PO azt is kihámozta, hogy a legjobb droidok némelyike még a járgány belsejében van. Persze, a jawa f nök dühösen vartyogott rá, de az elszólását már nem vonhatta vissza. Három újabb droidot hoztak ki, és Anakin – C-3PO-val az oldalán – ezeket is alaposan szemrevételezte. Ezek remek modellek voltak, és a jawák nem szívesen cserélték volna el ket; mindenképpen pénzt szerettek volna kapni. Anakin és a jawák vezet je körülbelül egyforma magasak és súlyúak voltak, és egymáshoz közel hajolva hosszan vitatkoztak efölött. Amikor a megegyezés megszületett, Anakin a magával hozott holmik alig több mint a felét l volt kénytelen megválni, míg cserébe kapott két kiváló állapotú szerel droidot, három m köd képes multifunkciós droidot meg egy sérült hiperhajtóm -konvertert, amelyet semmi perc alatt meg tud majd javítani. Szerezhetett volna még vagy két-három droidot, ám a maradék min sége nem ütötte meg Watto elvárásait, és Watto ezt els pillantásra kiszúrta volna. Mivel lebeg szánt nem tudott beszerezni, Anakin sorba állította az újonnan szerzett droidokat a suhanó mögött, elhelyezte C-3PO-t a hátsó utasrészben, hogy tartsa szemmel ket, és megindult vissza Mos Espa felé. Még alig múlt dél. A kurta menet érdekes látványt nyújtott; az élen egy suhanó, amely épphogy a talaj fölött lebegve lassan araszol el re, mögötte pedig droidok masíroznak, szögletes léptekkel, keményen igyekeznek tartani az ütemet. – Ez kiváló üzlet volt, Anakin gazda – jegyezte meg C-3PO der sen, s közben le nem vette egyetlen m köd szemét a szerzeményekr l. – Gratuláció illeti érte! Azt hiszem, a jawákat ma alaposan megleckéztette! Megtanította ket egy-két fogásra az alkudozás m vészetéb l! Hát az az asztromechanikai droid önmagában sokkal többet ér, mint… A droid egyfolytában fecsegett, de Anakin oda sem figyelt rá, elengedte a füle mellett a szavait, hagyta elkalandozni a gondolatait most, hogy a munka nehéz részét már elvégezte. Még így, a droidok tempójában haladva is, elérik a D ne-tenger szélét a délután közepén, és még sötétedés el tt Mos Espában lesznek. Marad id visszacsempészni C-3PO-t a hálószobájába, és átadni az új
szerzeményeket Wattónak. Talán ezzel a sikeres üzlettel ismét belopja magát a toydari kegyeibe. Watto biztosan örül majd a konverternek. Az ilyesmikhez elég nehéz hozzájutni errefelé, és ha sikerül m köd képes állapotba hozni – és ezt Anakin egészen biztosra vette –, sokkal többet fog érni, mint az összes többi árucikk együttvéve. Keresztezték a központi lapályt, és lassú ütemben kapaszkodtak fel azon az emelked n, amely a Xelric-hágóhoz vezetett, egy keskeny, széles szájú kanyonhoz, amely a Mospic-hegységet szelte ketté közvetlenül a D ne-tenger peremén. A suhanó könnyedén siklott be a kanyonba, és a droidok fényesen csillogó sorban masíroztak be mögötte a napfényr l az árnyékba. A mérséklet esett néhány fokot, és még a csend is elmélyült itt, ezen a szikláktól szélvédett helyen. Anakin óvatosan nézel dött; tisztában volt a sivatag veszélyeivel, mint bárki, aki Mos Espából jött, bár hajlamosabb volt úgy gondolni, hogy biztonságosabb, mint a város. – …rodiaiak és huttok négy az egyhez arányban, amikor a telep már kezdett kinézni valahogy és hasonlítani egy kereskedelmi központhoz, bár akkoriban még egyértelm en a huttok voltak a domináns faj, és a rodiaiak szívesebben maradtak otthon, mint hogy vállalják a hosszú és meglehet sen céltalan repül utat… C-3PO folyamatosan csevegett, kérdezés nélkül váltott témáról témára, és semmit sem kért cserébe a folyamatos beszámolóért, csak azt, hogy folytathassa. Anakin úgy vélte, hogy valamiféle szenzoros beszédhiányban szenvedhet a kikapcsolt állapotban töltött, huzamosabb id miatt. Ezek a protokolldroidok köztudottan elég széls séges viselkedés ek. A tekintete hirtelen jobbra vet dött, ahol valami rendellenes, oda nem ill dolgot pillantott meg. El ször csupán egy színes alakzat volt a sivatagi homok és a sziklák között, csaknem beleolvadva az árnyékba. Ám ahogy jobban szemügyre vette, kezdte felismerni, mi az. Élesen jobbra fordította a suhanót, és a nyomában masírozó droidok követték. – Anakin gazda, mit m vel? – zsémbel dött C-3PO. Egyetlen szemét a fiúra szögezte. – Mos Espába a kanyonon át jutunk, nem pedig a… Ó, egek! Ez az, amire gondolok? Gazda, legjobb lesz, ha máris azonnal megfordul… – Tudom – szakította félbe kurtán a droidot Anakin. – Csak egy pillantást akarok vetni rá. C-3PO aggódva hadonászott. – Tiltakoznom kell, Anakin gazda. Ez nem bölcs cselekedet. Ha nem tévedek, és meg kell mondanom, hogy kilencvenkilenc egész héttized százalékban biztosra veszem, hogy egyenesen egy bizonyos… Anakinnak azonban nem kellett megmondani, hogy mi az, ami felé tartanak, mivel már pontosan tudta. Egy taszken harcos havert a földön, félig
betemetve egy rakás k vel az egyik szikla tövében. A buckalakók jellegzetes külsejét és öltözékét még ebb l a távolságból is fel lehetett ismerni. Laza, rozsdabarna ruha, vaskos b rkeszty és – csizma, derék- és töltényöv, rongyokba bugyolált fej sötét szemüveggel és légz maszkkal, és egy hosszú csöv karabély hevert egy méterre a kinyújtott kartól. Friss repedés húzódott le a szirt oldalán, egyértelm en jelezve a k omlás helyét. A taszken valószín leg odafönt rejt zött, amikor a k megindult a lába alatt, s zuhantában maga alá temette. Anakin megállította a suhanót, és kiszállt. – Szerintem ez egyáltalán nem jó ötlet, Anakin gazda – jelentette ki C-3PO éles, dorgáló hangon. – Csupán egy pillantást vetek rá, ennyi az egész – felelte a fiú. Óvatos volt és egy kicsit ijedt is, de még sosem látott taszken harcost közelr l, bár rengeteg történetet hallott fel lük. A taszkenek zárkózott, vad nomádok, akik saját birtokuknak tekintik a sivatagot, és azokból éltek, akik elég botorak voltak ahhoz, hogy óvatlanul a területükre merészkedjenek. Gyalogosan vagy banthaháton bukkantak el a sivatagból, oda mentek, ahová akartak, félrees otthonokat és pihen helyeket fosztottak ki, megtámadták az utazó karavánokat, élelmet és hasznos holmikat loptak, s úgy nagy általánosságban terrorizáltak mindenkit. Alkalmanként még a huttokat is kirabolták. Mos Espa lakossága, akik maguk sem voltak tiszteletreméltó díszpolgárok, szenvedélyesen gy lölték a buckalakókat. Anakin még nem tudta, mint vélekedjen fel lük. A róluk szóló történetek elég ijeszt en hatottak, ám elég tapasztalata volt már ahhoz, hogy tudja, minden mesének két oldala van, s csak az egyiket hallja. A taszkenek szabad, vad élete felkeltette a kíváncsiságát, hiszen ez egy felel sség és korlátozások nélküli élet egy olyan közösségben, ahol elvileg mindenki egyenl . Otthagyta a suhanót, és a pórul járt taszken felé indult. Thripio folyamatosan zsémbel dött, és ékesszólóan igyekezett ráébreszteni arra, mekkora hibát követ el. Valójában Anakin is tudta, hogy a droidnak igaza van. Azonban a kíváncsisága er sebbnek bizonyult az el vigyázatosságnál. Mi baj származhat abból, ha csupán egy kurta pillantást vet rá? Felszínre tört benne az érdekl kisfiú, és átvette az irányítást. Majd elmesélheti a barátainak, hogy megnézett egy taszken harcost közvetlen közelr l. Elmesélheti nekik, hogyan néz ki egy igazi buckalakó. A taszken hason feküdt, széttárt karokkal, oldalra fordult fejjel. K darabok és hulladékok fedték alteste jelent s részét. Egyik lábát egy jókora szikladarab temette maga alá. Anakin óvatosan odament a karabélyhoz, lehajolt, és felemelte. Súlyos volt és ormótlan. Er snek és gyakorlottnak kell lennie a
használójának, gondolta. Felfigyelt a puskatuson lév furcsa karcolatokra – valószín leg törzsi jelek. Hallotta, hogy a taszkenek törzsekben élnek. A halottnak hitt taszken hirtelen megmoccant, egyik kezét maga alá húzva feltámaszkodott, és felemelte bebugyolált fejét. Átlátszatlan szemlencsék meredtek Anakinra. A fiú gépiesen elhátrált. Azonban a taszken csak bámult rá néhány pillanatig, szemügyre vette t, aztán a feje visszaesett. Anakin Skywalker várt, nem tudta eldönteni, mit tegyen. Tudta, mit mondana Watto. Tudta, mit mondana szinte mindenki. T nj innen! Máris! Letette a karabélyt a földre. Ez nem az dolga. Tett egy lépést hátra, aztán még egyet. A taszken megint felemelte a fejét, és rámeredt. Anakin visszabámult rá. Érzékelte a fájdalmat a fickó tekintetében, pedig a szemüvegt l nem láthatta a szemét. Erezte a kétségbeesését, a szorultságát, a tehetetlenségét a szikla alatt, megfosztva fegyverét l és a szabadságától. Anakin a homlokát ráncolta. Vajon az anyja is azt tanácsolná, hogy táguljon innen? Vajon mit mondana, ha itt lenne? – Thripio! – kiáltotta oda a droidnak. – Terelj ide mindenkit! C-3PO minden lépésénél hevesen tiltakozva összeszedte az újonnan szerzett droidokat, és odaterelte ket a kiterült taszken közelében álló fiúhoz. Anakin a droidokkal leszedette a taszkenr l a kisebb-nagyobb köveket, majd a suhanó erejének segítségével megbillentette annyira a hatalmas sziklatömböt, hogy kihúzhassák alóla a fickót. A taszken rövid ideig eszméletén volt, de aztán belesüllyedt az öntudatlanságba. Anakin utasította a droidokat, hogy kutassák át a taszkent, hogy van-e más fegyvere, s ezalatt biztonságos távolságban tartotta a karabélyt. Míg a taszken nem volt magánál, a droidok hanyatt fektették, és megvizsgálták a sérüléseit. Az a lába, amelyet a szikla maga alá préselt, valósággal szétlapult; a csontok több helyen eltörtek. Anakin látta a sebeket a szakadt rongyok között. Azonban nem ismerte a taszkenek élettani jellegzetességeit, és nem igazán tudta, hogyan lássa el a sérüléseket, így csupán annyit tett, hogy a suhanó els segély-ládikájában található sínnel rögzítette a lábat, és bekötözte. Aztán leült, hogy átgondolja, mit tegyen ezután. A fény egyre gyengült. Túl sok id t töltött el a taszken kiszabadításával, s most már nem fog Mos Espába érni alkonyat el tt. Sötétedésre kiérhet a D ne-tenger peremér l, de csak akkor, ha a taszkent itt hagyja egyedül, ellátatlanul. Anakin a homlokát ráncolta. Tudván, miféle lények kószálnak a sivatagban sötétedés után, ennyi er vel akár élve is eltemethetné a fickót. Így hát el hozatott a droidokkal egy kicsi világítóegységet a suhanóból. Amikor leszállt az alkony, bekapcsolta a lámpást, és egy hosszabbítóval
csatlakoztatta az energiatelepekhez, hogy égjen egész éjszaka. Aztán feltépett egy régi szárított élelemmel telt csomagot, és szórakozottan elrágcsálta, miközben az eszméletlen taszkent bámulta. Az anyja már bizonyára aggódik. Watto örjönghet. Azonban mindketten tudják, hogy képes vigyázni magára, és várni fognak napkeltéig, miel tt bármit is tesznek. Akkorra pedig remélhet leg már úton lesz hazafelé. – Mit gondolsz, rendben lesz? – kérdezte C-3PO-t. A suhanót és a droidokat a fénykörön kívül es sziklanyúlvány takarásában helyezte el, hogy ne legyenek szem el tt, C-3PO-t viszont maga mellett tartotta. A fiú és a droid egymáshoz közel húzódva ültek a fénykör egyik oldalán, míg velük szemközt a taszken továbbra is mozdulatlanul hevert. – Attól tartok, hiányzik a szükséges orvosi kiképzés és információ ahhoz, hogy egzakt választ adjak a kérdésére, Anakin gazda – felelte C-3PO megbillentett fejjel. – Ám azt gondolom, ön megtett mindent, ami módjában állt. A fiú töprengve bólintott. – És ha már itt tartunk, Anakin gazda – folytatta a droid –, úgy hiszem, nem kellene itt töltenünk az éjszakát. Ez egy igen veszélyes vidék. – De nem hagyhatjuk itt egyedül, igaz? – Ó, nos, igen, ez egy rendkívül nehéz döntés – mérlegelte C-3PO az ügyet. – És magunkkal sem vihetjük. – De nem ám! A fiú csendben ült egy darabig, és a mozdulatlan taszkent figyelte. Olyan hosszan nézte, hogy szinte meglepetésként érte, amikor a buckalakó hirtelen megmoccant. Mindez oly váratlanul történt, és készületlenül érte a fiút. A taszken harcos átfordult a másik oldalára, élesen fújta ki a leveg t, feltámaszkodott az egyik kezén, végignézett magán, aztán a fiúra szögezte a tekintetét. Anakin nem mozdult, és hangot sem adott ki. A taszken mereven bámulta egy hosszú pillanatig, aztán lassan ül pozícióba helyezkedett, s sérült lábát kinyújtotta maga el tt. – Öööö, hello – mondta Anakin, és megpróbálkozott egy mosollyal. A taszken harcos nem reagált. – Nem vagy szomjas? – kérdezte a fiú. Semmi válasz. – Nem hinném, hogy túlzottan kedvelne bennünket – vélte C-3PO. Anakin tucatnyi módon próbált beszélgetést kezdeményezni, de a taszken harcos ügyet sem vetett rájuk. A tekintete is csak egyszer vándorolt el; oda, ahol a karabélya hevert egy sziklának támasztva a fiú háta mögött. – Mondj neki valamit taszken nyelven! – utasította végül C-3PO-t.
A droid megtette. Hosszasan beszélt a taszkenhez annak nyelvén, ám a harcos továbbra sem reagált. Egyre csak a fiút bámulta. Végül, miután C-3PO nem adta fel, a taszken rápillantott, és egyetlen szót ugatott felé. – Ez kedves! – kiáltotta a droid. – Mit mondott? – tudakolta a fiú izgatottan. – Hát… azt, hogy "kussoljak"! Ezzel véget ért a beszélgetési kísérlet. A fiú és a taszken egymással szemben ültek néma csendben, arcukon a lámpás fénye csillogott, és a sivatag sötétje burkolta be ket. Anakin azon t dött, mihez fog kezdeni, ha a taszken rátámad. Ez valószín tlen, ám a férfi hatalmas termet , vad és er s, és ha sikerülne elkapnia a fiút, könnyedén legy rhetné. Megkaparinthatja a karabélyát, és akkor azt tehet vele, amit csak akar. Azonban Anakin valahogy egyáltalán nem érezte úgy, hogy a taszkennek ez lenne a szándéka. A buckalakó nem is próbált mozdulni, és jelét sem adta, hogy ilyesmit akarna tenni. Csak ült ott bebugyolálva a sivatagi rongyaiba, arctalanul a maszk mögött, elmerülve saját gondolataiban. Végül ismét torokhangokat adott ki. A fiú sietve C-3PO-ra pillantott. – Azt akarja tudni, mi a szándékod vele, Anakin gazda – fordította a droid. A fiú zavartan méregette a taszkent. – Mondd meg neki, hogy nincs semmilyen szándékom! Csupán segíteni próbálok rajta. C-3PO elismételte ezt taszken nyelven. A férfi hallgatott. Nem felelt. Nem is szólt többet. Anakin hirtelen rádöbbent, hogy a taszken fél. Érzékelte ezt a hangjában, a testtartásában. Itt ül sérülten és fegyvertelenül. Kiszolgáltatva Anakin kényére-kedvére. A fiú megértette a taszken félelmét, de alaposan meglepte. Valahogy nem illett hozzá. A buckalakókat mindenki rettenthetetlennek tartja. Ráadásul nem fél a taszkent l. Pedig kellene, de mégsem fél. Anakin Skywalker nem félt semmit l. Vagy mégis? Miközben belebámult a sötét lencsébe, amely eltakarta a taszken harcos szemét, megvitatta magában a dolgot. Legtöbbször úgy gondolta, hogy nincs semmi, ami megijeszthetné. Legtöbbször úgy gondolta, hogy elég bátor ahhoz, hogy sose féljen semmit l. Ám tudata legtitkosabb zugában, ahol olyasmiket rejtegetett, amiket nem szándékozott feltárni senki el tt, tudta, hogy ez csak önámítás. Igaz, önmagát nem félti, az anyját viszont néha igen. Mi lesz, ha valami történik az anyjával? Mi lesz akkor, ha valami iszonyatos dolog történik vele, amit nem tud megakadályozni? Érezte, ahogy borzongás fut végig a gerincén.
Mi lesz akkor, ha elveszíti t? Mennyire lesz bátor akkor, ha hirtelen elveszíti azt a személyt, aki a legközelebb áll hozzá, az egész univerzumban? Ez persze sosem fog bekövetkezni. Ez nem történhet meg. De mi van, ha mégis? Rámeredt a taszken harcosra, és az éjszaka mély csendjében érezte, ahogy a magabiztossága megremeg, akár egy szélt l megrángatott levél.
Végül álomba zuhant, és különös dolgokról álmodott. Az álmok váltakoztak, átalakultak, és különböz történetek elevenedtek meg eközben. Számos személyiséggé változott álmai folyamán. Egyszer Jedi-lovagként küzdött olyan sötét és anyagtalan lények ellen, hogy nem is tudta azonosítani ket. Aztán egy rcirkáló pilótájaként vitte a hajót a hipertérbe, és teljes csillagrendszereket ugrott át útja során. Aztán egy roppant sereg nagy hatalmú és félelmetes parancsnokaként tért vissza a Tatuinra hajók és csapatok élén, hogy felszabadítsa a bolygó rabszolgáit. Az anyja várta t, mosolyogva, kitárt karral. Ám amikor megpróbálta megölelni, elt nt. Buckalakók is felbukkantak az álmaiban. k a legvégén jelentek meg; egy maroknyi félelmetes alak, karabélyokkal és szúrásra kész szigonyos rudakkal. Csendben szemlélték, mintha azon töprengenének, mit kezdjenek vele. Ekkor hirtelen felriadt; minden mással összetéveszthetetlen veszélyérzet ugrasztottá fel. Zavartan és rettegve nézett körül. A világítóegység szinte teljesen leégett. A hajnalel halvány, ezüstös csillogásában álmaiból megelevenedett, sötét, arctalan buckalakók gy jében találta magát. Anakin nagyot nyelt. A taszken támadók mozdulatlan szobrokként rajzolódtak ki a hajnali fényben. A fiú arra gondolt, hogy áttör közöttük és elszalad, de rádöbbent, hogy ez ostoba kísérlet lenne. Esélye sem volt. Mindössze annyit tehetett, hogy várt, derüljön ki, mi a szándékuk vele. Torokhangú motyogás hallatszott közülük, és fejek fordultak az irányába. A sorok közötti résen Anakin csak annyit látott, hogy egy alakot emelnek fel és cipelnek el. Valószín leg az a harcos beszélt a társaihoz, akit Anakin megmentett. A többi taszken habozott, aztán lassan hátrálni kezdtek. Másodperceken belül elt ntek. Napfény kúszott be a Mospic sötét tömegének repedéseibe, és Anakin azon kapta magát, hogy C-3PO beszél hozzá viharos sebességgel hadarva, miközben fémkarjaival vadul hadonászik. – Anakin gazda, elmentek! Ó, mily szerencse, hogy életben hagyták! Hála az égnek, nem bántották!
Anakin feltápászkodott. Taszkén lábnyomok látszottak mindenfelé. Gyorsan körülnézett. A suhanó és a jawáktól szerzett droidok bántatlanul álltak a nyúlvány alatt. A taszken karabélya elt nt. – Most mihez kezdünk, Anakin gazda? – sz költ C-3PO csüggedten. Anakin végignézett az üres kanyonon, a magas, töredezett sziklafalon, és a ragyogó égen, ahol már elhalványultak a csillagok. Hallgatta a mélységes csendet, és hihetetlenül magányosnak, sebezhet nek érezte magát. – Hazamegyünk – suttogta, és máris mozdult, hogy szavának álljon.
7 Nute Gunray és Rune Haako szótlanul álltak a palota tróntermének közepén, Theedben, a Naboo f városában, és türelmesen hallgatták Sio Bibble tiltakozását a Keresked Föderáció jelenléte ellen. Mindketten hivatali föderációs palástjukat viselték, arcuk kifürkészhetetlen maszkba merevedett. A helyiségben lév nabooiakra két tucat roham droid fegyverének torkolata meredt. A város nem sokkal napfelkelte után esett el. A hódítók alig ütköztek ellenállásba – a nabooiak békés nép voltak. Az invázió meglepetésként érte ket, és a droidsereg még azel tt bejutott a város kapuin, hogy jelent sebb védelmi intézkedéseket hozhattak volna. A nabooiaknál lév néhány fegyvert elkobozták, a lakosokat pedig fogolytáborokba gy jtötték. Az utcákon még most is roham droidok rjáratoztak, hogy elejét vegyék bármiféle ellenállás fellángolásának. Gunray elfojtott magában egy mosolyt. A királyn láthatólag egészen az utolsó pillanatig abban bízott, hogy megmaradnak a tárgyalások szintjén, és a Szenátus majd gondoskodik a nabooi nép védelmér l. – Már az is elég szörny , alkirály, hogy meg merészelte gátolni a kommunikációt a királyn és az ügyünket a Szenátus el tt képvisel Palpatine szenátor között. Nem kevésbé szörny , hogy törvényes akciónak próbálja feltüntetni ezt a blokádot. Az azonban, hogy egy egész hadsereggel özönli el a bolygónkat és elfoglalja városainkat, annyira felháborító, hogy szavakkal nem is tudom kifejezni! Sio Bibble magas, kopaszodó, hegyesre pödört szakállú és éles nyelv férfi volt. Még éppen csak belekezdett a mondandójába, de Gunray már most unta az egészet. Végigmérte a többi foglyot. Az egyik oldalon Panaka kapitány, a királyn test rségének f nöke és négy személyi test r állt fegyvereit l megfosztva, tehetetlenül. Panaka kifejezéstelen arccal, szúrós tekintettel méregette a neimoidikat. A nagy termet , izmos férfi sötét, simára borotvált arcában
fürgén csillogott a szeme. A neimoidinak egyáltalán nem tetszett, ahogy az a szempár rászegez dött. A királyn a trónján ült, udvarhölgyeit l körülvéve. Nyugodt és fens bbséges volt, közönyös mindennel szemben, mintha a történteknek semmi közük nem lett volna hozzá, semmi hatást nem gyakoroltak volna az életére. Éjfekete öltözéket viselt, fehérre festett arca élesen elütött fekete tollakból összeállított fejékét l. Királyi homlokán egy vékony aranylánc díszelgett, alsó ajkát egy vörös szépségcsík metszette ketté függ leges irányban. Gunraynek azt mondták, gyönyör , neki azonban nem volt érzéke az emberi szépséghez, neimoidi mércével mérve pedig egyszer en színtelennek és jellegtelennek látta. Annál inkább felkeltette az érdekl dését a n fiatalsága. Még alig n hetett ki a gyerekkorból, feln tt n nek semmiképpen sem lehetett volna nevezni, a Naboo népe mégis t választotta királyn jének. A bolygó nem azok közé a monarchiák közé tartozott, amelyeken a származástól függött az uralkodáshoz való jog, és így dinasztiák alakultak ki. A nabooiak közfelkiáltással választották ki maguk közül a legbölcsebbnek tartott személyt, Amidala királyn tehát népe jóváhagyásával uralkodott. Gunray el sem tudta képzelni, miért választottak maguknak egy ilyen fiatal és naiv teremtést. Mindenesetre úgy t nt, ebben az esetben nem a legjobban jártak a választásukkal. Sio Bibble kormányzó hangja visszhangot vert a tágas csarnokban, felszárnyalva a magas, boltíves mennyezetig, visszaver dve a sima, napsütötte falakról. Theed fény én gazdag város volt, és az elmúlt évszázadok jóléte a tróntermen is tükröz dött. – Alkirály, válaszoljon a kérdésemre – ért el Sio Bibble beszéde zárómondatához –, hogyan szándékozik magyarázatot adni a Szenátusnak err l az invázióról? A neimoidi lapos, hüll szer arcán átvillant egy mosoly. – A Naboo és a Keresked Föderáció hamarosan aláír egy szerz dést, amely legitimizálja Theed megszállását. Megbízható forrásból tudom, hogy a Szenátus azonnal ratifikálni fogja a szerz dést, amint elkészül. – Szerz dést? – kiáltott fel a kormányzó döbbenten. – Ezután a teljes mértékben jogtalan támadás után? Amidala felemelkedett trónjáról, és csuklyás köpenyt visel udvarhölgyei kíséretében el relépett. A tekintetében jeges, metsz düh csillogott. – Nem fogom aláírni a szerz dést! – jelentette ki határozottan. Nute Gunray egy pillanatra összenézett Rune Haakóval. – Ugyan, ugyan, felség – dorombolta. – Ne kapkodjunk az ilyen horderej kijelentésekkel! Tartogatunk egyet-mást a népe számára, aminek nem fog örülni. A szenvedésük hamarosan meggy zi majd arról, hogy érdemes
felülvizsgálnia az álláspontját… De elég az üres fecsegésb l! – fordult el. – Parancsnok! – csattant fel. Az el relép OOM-9 roham droid parányit el rebillentette fémarcát válaszul. – Vezesd el ket! – parancsolta az alkirály. OOM-9 odaintett az egyik rmesterének, és fémes hangon utasította, hogy a foglyokat kísérjék el a négyes táborba. A roham droidok kiterelték a királyn t, az udvarhölgyeit, Bibble kormányzót, Panaka kapitányt és a nabooi test röket a trónteremb l. Nute Gunray ferde metszés , vöröses-narancsszín szemével követte ket, majd visszanézett Haakóra. Mély elégedettségérzés öntötte el. Minden pontosan a terv szerint haladt.
Az rmester és egy tucat roham droid a palota csiszolt k l emelt folyosóin keresztül kikísérte a foglyokat a szobrokkal és oszlopokkal díszített, teraszokká szélesed lépcs sorra, mely egy tágas térre vezetett. A teret a Föderáció tankjai és roham droidjai töltötték meg, nabooiakat egyáltalán nem lehetett látni. A szögletes, cs rös orrú tankok ágyúi a vezet fülke felett és mögött kimagasodó tornyon helyezkedtek el, lejjebb mindkét oldalukat kisebb lézerfegyverekkel zsúfolták tele. Gy jtöget bogarakra emlékeztettek, ahogy a tér szélén köröztek. A téren túl Theed épületei terültek el a látóhatár irányában. Magas k falak, csillogó kupolák, csúcsos tornyok és domborm vekkel díszített boltívek emelkedtek az utcák fölé. A napfényben fürd pazar építmények ragyogóan ellenpontozták a bolygó növényzetének buja zöldjét. A vízesések morajának és a szök kutak csobogásának halk, távoli háttérzenéje el tt szinte nyomasztóan hatott a lakosok eltávolítása miatt beállt különös csend. A foglyok áthaladtak a téren, a Keresked Föderáció pusztító gépezetei között. Mindannyian hallgatásba burkolóztak. Még Bibble kormányzó is némán, lehajtott fejjel töprengett sötét gondolatain. A teret elhagyva ráfordultak egy széles sugárútra, amely a város peremkerületei és a Keresked Föderáció sebtében felállított fogolytáborai felé vezetett. A magasban STAPek zümmögtek, árnyékuk egyik épületr l a másikra siklott, fémtestük vakítóan csillogott a napfényben. A droidok épp befordultak foglyaikkal egy csendes mellékutcába, amikor a menetet vezet rmester hirtelen megtorpant. Két férfi állta el az útjukat. Mindketten b köpönyeget viseltek övvel összefogott tunikájuk fölött. A magasabbik hosszúra növesztette a haját, az alacsonyabb rövidre vágta, csak egy befont tincset hagyott meg. A karjukat lazán lelógatták a testük mellett, de egyáltalán nem úgy néztek ki, mint akiket váratlanul ért a találkozás.
A két csoport egy pillanatig némán bámulta egymást. Aztán egy tágra nyílt szem , rémült gunga keskeny arca bukkant fel a két köpenyes alak mögül. – Ön Amidala, a Naboo királyn je? – kérdezte el relépve Qui-gon Jinn a tollas fejdíszt visel , fiatal n l. – Kik maguk? – tétovázott a királyn . – A f kancellár követei – hajtott fejet a Jedi-mester. – Audienciát kérünk önt l, felség. A droid rmesternek hirtelen mintha eszébe jutott volna, hol is van és mit is csinál tulajdonképpen. – Tüntessétek el ket! – intett oda a katonáinak. Négy roham droid mozdult a parancsra. Még célzásra sem emelhették a fegyvereiket, amikor a Jedik már bekapcsolták fénykardjukat, és darabokra vágták ket. Aztán a földre záporozó fémdarabok között el reszökkentek, hogy a többivel is végezzenek. Szemkápráztató sebességgel hárították el a feléjük záporozó lézersugarakat, söpörték félre a rájuk irányuló fegyvereket, miközben ócskavassá aprították a megmaradó droidokat. Az rmester sarkon fordulva menekülni kezdett, Qui-gon azonban felemelte a kezét, és az Er vel kinyúlva megragadta a droidot. Az rmester darabjai pár másodperc múlva elvegyültek a beosztottjaiéval. A nabooi harcosok sebesen felkapkodták a földre hullott fegyvereket. A Jedi-lovagok kikapcsolták fénykardjukat, és egy intéssel jelezték a csoportnak, hogy a nyílt utcáról húzódjanak be egy keskeny, két épület között futó járatba. Jar Jar Binks követte ket, magában azon a h vös hatékonyságon ámulva, amivel a Jedik semlegesítették az ellenfeleiket. – Felség – fordult Qui-gon a királyn felé –, Qui-gon Jinn vagyok, a társam pedig Obi-van Kenobi. Mindketten Jedi-lovagok vagyunk, s a f kancellár követei. – Úgy látszik, a tárgyalásaik kudarcot vallottak, követ – állapította meg Sio Bibble egy horkantás kíséretében. – Nem is került sor tárgyalásra. – Qui-gon továbbra is a királyn re szegezte a tekintetét. A festett arcról semmit sem lehetett leolvasni. – Felség – folytatta –, kapcsolatba kell lépnünk a Köztársasággal. – Lehetetlen – lépett el re Panaka kapitány. – Minden kommunikációs eszközt tönkretettek. Valahol a közelben felharsant egy riadójelzés, amit futó lábak dobogása követett. Qui-gon gyors pillantást vetett az utcára, ahol a roham droidok maradványai hevertek. – És mi a helyzet az rhajókkal? A nabooi kapitány bólintott, azonnal felfogva, mire készül a Jedi. – A központi hangárban vannak. Kövessenek!
A csapat a kapitány vezetésével végigsietett a sikátoron, majd újabb mellékutcákon és sz k járatokon folytatták az útjukat. Senki sem tartotta fel ket. Gyorsan és halkan haladtak az egyre hangosabban sivító szirénák és a STAP-ek gonosz zümmögése közepette. Javukra legyen mondva, a nabooiak szó nélkül elfogadták Qui-gon vezetését, és hirtelen felbukkanásával kapcsolatban sem kezdtek el kérdez sködni. Most, hogy Panaka és emberei újra fegyverekhez jutottak, a nabooi királyn és kísér i megérezték, miszerint újra a saját kezükbe vehetik sorsuk irányítását, s készségesen megragadták a szabadítóik kínálta lehet séget. Nemsokára odaértek úti céljukhoz. Az egyik széles kövesút végét egy sor összefügg , kupolás, tágas épület zárta le. A központi építmények boltíves bejáratait alacsony, lapos rbódék biztosították. Mindenfelé roham droidok álltak, tüzelésre kész fegyverrel, Panaka kapitány azonban talált egy rizetlenül hagyott bejáratot, az épületeket összeköt keskeny folyosók egyikén. A központi hangár oldalajtajánál Panaka megállította a csapatot. A válla fölött gyorsan hátrapillantott, ellen rizve, hogy nincsenek-e droidok a környéken, majd résnyire nyitotta az ajtót. Qui-gon Jinn-nel szorosan a sarkában bekukucskált. A hangár közepén egy tucatnyi nabooi hajó állt, karcsú, csillogó személyszállítók, orral a szemközti falon tátongó széles nyílás felé fordítva. Mindegyiket roham droidok rizték, szétszóródva a hangárban, hogy a teljes területet ellen rzésük alatt tartsák. Panaka rámutatott a hangár másik végében álló, hosszú, alacsony, csapott szárnyú, nagy teljesítmény Headon-5 hajtóm vekkel felszerelt hajóra. – A királyn különgépe – súgta a Jedi-mesternek. Qui-gon biccentett. Egy J típusú Nubi-327-es. A távolban a szirénák kitartóan üvöltöttek. – Az jó lesz – súgta vissza. Panaka felmérte a hangárt. – Túl sok a droid. A Jedi hátralépett az ajtóból. – Nem probléma. – Odafordult a királyn höz. – Felség! Tekintettel a körülményekre, javaslom, hogy jöjjön velünk a Coruscantra. A fiatal n megrázta a fejét; fejdísze tollai halkan megzizzentek. – Köszönöm, követ, de itt a helyem, a népemmel. – Én másképp gondolom – nézett a szemébe Qui-gon. – A Keresked Föderációnak pedig más tervei vannak. Meg fogják ölni, ha itt marad. – Azt még k sem mernék! – nyomakodott a királyn mellé Sio Bibble. – Szükségük van rá, hogy aláírja az inváziót legalizáló szerz dést! – mutatott rá Panaka kapitány. – Nem ölhetik meg!
A királyn tekintetében a bizonytalanság leghalványabb jele nélkül nézett végig az arcokon. – Az itt kialakult helyzet nem az, mint aminek látszik – makacskodott Quigon. – Valami más is m ködik a háttérben, felség. Semmi logika nincs a Föderáció tetteiben. Az ösztöneim azt súgják, el fogják pusztítani önt. A Jedi-mester szavai hallatán Sio Bibble arcára igazi rémület vetett árnyékot. Határozott vonásai meglágyultak. – Felség – kezdte lassan –, talán át kellene gondolnia a döntését. Az egyetlen reményünk, hogy a Szenátus a mi oldalunkra áll a kérdésben. Palpatine szenátornak szüksége lesz az ön segítségére. – Lehetetlen átjutni a blokádon, felség! – tiltakozott Panaka kapitány. – Még ha el is kellene hagynunk a bolygót… túl veszélyes lenne… – Felség, én itt maradok és mindent megteszek, amit csak tudok – vágott a szavába a fejét rázva Sio Bibble. – A Kormányzók Tanácsát meg kell hagyniuk a helyén, ha fenn akarják tartani legalább a rend és a törvényesség látszatát. Önnek azonban el kell mennie innen… Amidala királyn felemelte a kezét, hogy véget vessen a vitának. Elfordulva a kormányzótól, a test rkapitánytól és a Jedikt l, hirtelen az udvarhölgyeire nézett, akik szorosan körülvették. – Mindkét választás nagy kockázatot jelent mindannyiunk számára… – mondta halkan, végigmérve az arcokat. Qui-gon értetlenül figyelte az eseményeket. Mire készül a királyn ? Az udvarhölgyek egymásra pillantottak az arcukat szinte teljesen elrejt vörös és aranyszín csuklyák alól. Egyikük sem mondott semmit. – Nem vagyunk híján a bátorságnak, felség – szólalt meg végül a Padmé nev udvarhölgy. A szirénák kitartóan vijjogtak. – Ha úgy dönt, felség, hogy velünk tart, akkor most kell mennünk – sürgette Qui-gon. Amidala királyn kihúzta magát és bólintott. – Hát legyen. Személyesen fogom a Szenátus el tt képviselni az ügyünket. Vigyázzon magára, kormányzó! – pillantott Sio Bibblére. Egy pillanatra megfogta a kormányzó kezét, majd rábökött három udvarhölgyére. Azok, akiket nem választott ki, halkan sírni kezdtek. Amidala megölelte ket, és bátorító szavakat suttogott a fülükbe. Panaka kapitány kijelölt két test rt, hogy maradjanak hátra az udvarhölgyekkel és Sio Bibblével. A Jedi-lovagok beléptek a hangárba, helyet hagyva maguk mögött Jar Jarnak és a nabooiaknak.
– Ne maradjanak le! – figyelmeztette ket halkan Qui-gon a válla fölött hátraszólva. – Kell egy pilóta is a hajóra – lépett mellé Panaka kapitány feszült arccal. A hangár egyik sarka felé intett, ahol néhány nabooit rzött egy szakasz roham droid. Az egyenruhák rangjelzései alapján rök, technikusok és pilóták voltak. – Ott vannak. – Ez hadd legyen az én gondom! – vigyorodott el Obi-van, és a foglyok felé vette az irányt. Qui-gon és a többiek továbbmentek. Merészen átvágtak a hangáron a királyn hajója felé, tudomást sem véve a feléjük induló roham droidokról. Qui-gon megjegyezte magában, hogy a hajó rámpája le van eresztve. Egyre több droid tartott feléjük, kíváncsian, de még gyanútlanul. – Ne álljanak meg, akármi történjék is! – szólt oda a királyn nek, miközben keze a köpeny alatt rácsúszott a fénykardjára. Alig húsz méterre lehettek a királyn hajójától, amikor a legközelebbi roham droid megelégelte a szemlél dést. – Hová mennek? – kérdezte kifejezéstelen, fémes hangon. – Félre az útból! – parancsolt rá Qui-gon. – A f kancellár követe vagyok, és a Coruscantra kísérem ezeket az embereket. A droid gyorsan felemelte a fegyverét, elállva a Jedi-mester útját. – Le vannak tartóztatva! Pillanatokon belül csak füstölg fémdarabok maradtak bel le, ahogy Quigon fénykardja darabokra szelte. Újabb roham droidok rohantak a Jedi megállítására, aki egyedül állta a rohamukat, miközben társai felrohantak a Nubi hajó fedélzetére. Panaka kapitány és a test rök oltalmazó kört formáltak a királyn és udvarhölgyei köré, amíg azok felsiettek a rámpán. Jar Jar Binks a nyomukban loholt, hosszú kezeivel a fejét fogva. Minden irányból lézersugarak süvítettek feléjük, és újabb szirénák b gtek fel vadul. A hangár másik végében Obi-van Kenobi rárontott a nabooi pilótákat rz roham droidokra, és ádáz elszántsággal aprítani kezdte ket. Qui-gon fél szemmel a tanítványát figyelte, miközben lobogó hajjal verte vissza a roham droidok egy újabb, a királyn hajójának elfoglalására irányuló rohamát. A lézersugarakat elhárítva igyekezett tartani a rámpát. Obi-van már rohanva közeledett, egy maroknyi nabooival a nyomában. Gránátok robbantak körülöttük, halálos energiasugarak martak a fémbe és a húsba. Több nabooi elesett, a Jedit azonban nem tudták lelassítania a roham droidok. Qui-gon élesen odakiáltott a mellette elszáguldó Obi-vannak, hogy emelje a leveg be a hajót. A hangár ajtajában újabb droidok t ntek fel és nyitottak tüzet rájuk. Qui-gon gyorsan felhátrált a rámpán a hajó homályosan
megvilágított belsejébe. A rámpa felemelkedett, és egy halk hussanás kíséretében bezárult. A Headon-5 hajtóm vek még azel tt feldübörögtek, hogy a Jedi-mester odaért volna a pilótafülkébe és levetette volna magát egy ülésre. A karcsú hajó oldalán lövések dübörögtek, de az már távolodni is kezdett. A pilóta a vezérl pult felé görnyedve ült, viharvert arca feszült volt, homlokán verejték gyöngyözött, kezei magabiztosan száguldottak a kapcsolók között. – Kapaszkodjanak! – szólt hátra. A Nubi átsüvített a hangárkapun, maga mögött hagyva a roham droidokat és a lézertüzet, élesen felemelkedve Theed városából a kék, napsütötte égboltra. A Naboo bolygó másodpercek alatt összezsugorodott mögöttük, ahogy kil ttek az r sötétségébe, ívelt pályán közeledve a Keresked Föderáció hirtelen láthatóvá vált csatahajói felé. Qui-gon felállt az ülésb l, és el relépve megállt a pilóta mellett. – Ric Olié – mutatkozott be az egy gyors pillantást vetve a Jedire. – Köszönöm, hogy kiszedtek azoknak a bestiáknak a karmai közül. – Majd akkor hálálkodjon, ha itt fent is minden rendben lesz! – biccentett Qui-gon. – Vettem! – vigyorodott el a pilóta. – És mihez kezdünk ezekkel a nagyfiúkkal? A kommunikációnkat még mindig zavarják. – A beszéd ideje már elmúlt. Egyel re tartsa ezt a pályát! – Qui-gon odafordult Obi-vanhoz. – Gondoskodj róla, hogy mindenki biztonságosan elhelyezkedjen! – A tekintete Jar Jar Binks felé villant, aki már kíváncsian piszkálgatott egy vezérl panelt. A fiatal Jedi gyorsan nyakon ragadta a gungát, és kitette a sz rét a pilótafülkéb l a kinti el térbe. Jar Jar tiltakozását elengedve a füle mellett valami olyan hely után nézett, ahol biztonságban tudhatná a problémás lényt. Hirtelen megakadt a tekintete egy alacsony, sz k ajtón, amelyen az ASZTROMECHANIKAI DROIDOK felirat állt. Elhúzta a reteszt, és betuszkolta a gungát. – Itt maradsz! – nézett rá jelent ségteljesen. – És ajánlom, húzd meg magad!
Jar Jar Binks csalódottan nézte a mögötte bezáruló ajtót, aztán körülnézett a helyiségben. Az egyik fal mellett öt alacsony, kupolás tetej , különböz szín R2-es asztromechanikai droid állt kikapcsolt fényekkel, néma motorokkal. Az öt teljesen egyforma egység zömök testét két-két er s kar rögzítette. Semmi jelét nem adták, hogy tudomásuk lenne a gunga jelenlétér l.
Jar Jar végigparádézott el ttük, várva, hogy észrevegyék. Talán nincsenek bekapcsolva, gondolta. Talán nem is élnek. – Héhó-hahó, hé! – próbálkozott a kezeit ide-oda lengetve. – Hosszú údnag nézüng elébe, he? Nem kapott választ. Jar Jar megpaskolta a legközelebbi R2-es, egy élénkvörös egység fejét. Üreges kongást hallott, és a fej egy parányit kiugrott a hengeres testb l. – Húúú! – álmélkodott Jar Jar. Körülnézett, azon töprengve, vajon miért dugta be ide a Jedi, amikor mindenki odafent van. Itt semmit sem lehet csinálni, gondolta vigasztalanul. Itt semmi sem történik. Kíváncsian megragadta a vörös droid fejét, és óvatosan megpróbálta felemelni. – Ez ginyílig? – suttogta. Tovább emelte. Valami megakadt. Nekifeszült. – Ez… oppá! A fej teljesen kiemelkedett az aljzatából. Összegabalyodott rugók és kábelek ugrottak el , Jar Jar gyorsan visszanyomta a vörös droid fejét a helyére, majd óvatosan elengedte háromujjú kezeivel. – Ó-ho-hó! – motyogta. Körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, senki sem látta. Hosszú karjait aggodalmasan maga köré fonta. Végigment a droidok el tt, még mindig valami olyasmit keresve, amivel elüthetné az idejét. Nem örült neki, hogy itt kell lennie, de nem hitte volna, hogy jó ötlet lenne valahogy kilógni. Ahogy a dolgok álltak, a fiatalabb Jedi, az, amelyik ide betuszkolta, nem nagyon kedvelte. És valószín leg attól sem kedvelné jobban, ha rajtakapná, amint megpróbál kiosonni. A hajó közeléb l robbanások hallatszottak. Ágyút z. A nem messze felrobbanó rakéták lökéshullámától a hajó megrázkódott. Jar Jar vadul körülnézett, hirtelen még kevésbé tetszett neki, hogy itt kell lennie. Aztán a kamrát megvilágító lámpák hunyorogni kezdtek, és a hajó újra megrázkódott; ez alkalommal sokkal hevesebben. Jar Jar felnyögött, és lekuporodott az egyik sarokban. Újabb robbanásokat hallott, és a hajó vadul kilengett. – Idd puszdulung! – motyogta a rémült gunga. – Nem jó üzled, nagyon nem jó! A hajó váratlanul pörögni kezdett, mintha örvénybe került volna. Jar Jar felsikoltott, és karjaival körülfont egy támasztékot, hogy ne ver djön ide-oda a falak közt. A kamra lámpái újra teljes fénnyel kezdtek világítani, és a droidok hirtelen bekapcsolódtak. Forgolódni és csipogni kezdtek. Miután a rögzít karok elengedték ket, a kamra végében lév zsilip felé gurultak – mindegyik, kivéve a vöröset, amely egyenesen a falnak gördült és felborult. Újabb alkatrészek hullottak ki bel le.
A kékre festett R2-es megtorpant vörös társa mellett, majd elviharzott Jar Jar orra el tt. Hangosan felvisított, amit l a gunga rémülten összehúzta magát a sarokban. A négy R2-es egymás után begurult a zsilip liftjébe, hogy onnan egy szívó hang kíséretében a hajó külseje felé távozzanak. Egyedül maradva a kamrában az akaratlanul tönkretett droiddal, Jar Jar kétségbeesetten felnyögött.
8 Obi-van Kenobi épp visszatért a pilótafülkébe, amikor a robbanások dobálni kezdték a hajót. Az ablakon kinézve a Keresked Föderáció egyik hatalmas csatahajóját látta, amint az összes ágyújából tüzet nyitott rájuk. A királyn hajóját olyan hevesen megrázták a becsapódó lövedékek, hogy lesodródott a pályájáról. Ric Olié keszty s keze a botkormányt markolta, ahogy a pilóta megpróbálta visszaállítani a pályára a karcsú járm vet. – Fel kellene adnunk, uram! – kiáltotta oda a mellette álló, tekintetét a csatahajóra szegez Qui-gonnak. – A pajzsaink nem sokáig bírják már! – Tartsa a pályát! – utasította a Jedi-mester higgadtan. Lenézett a vezérl pultra. – Van álcázóegységük? – Ez nem csatahajó! – csattant fel Panaka kapitány. Dühösnek és csalódottnak t nt. – Nincsenek fegyvereink! Békés nép vagyunk. Ezért mert el ször minket megtámadni a Keresked Föderáció. Egy sor robbanás rázta meg a Nubit, és a vezérl pult fényei egy pillanatra kihunytak. Egy sziréna élesen, dühösen felvijjogott. A hajó megremegett, a hajtóm fel l sivító hang hallatszott. – Nincsenek fegyvereink! – kapkodott leveg után Qui-gon. A mellette álló Obi-van érezte a másik tekintetének a súlyát, amint az szilárdan, rezzenéstelenül ráirányult. – A Keresked Föderáció fegyverei impulzusnyomkövet ket használnak. Pörgesse meg a hajót! Akkor nehezebben tudnak majd befogni minket. A pilóta bólintott, átkattintott egy sor kapcsolót, és lassan megpörgette a Nubit. El ttük a csatahajó betöltötte az ablakot, aztán kikerült a fókuszból. A királyn gépe felgyorsult, sebesen közeledett az ellenséges járm höz, elsüvített a lövegtornyok és l állások, a hangárok és a stabilizátorok fölött, a szaggatott szél fémkitüremkedések és az ágyút z között. Egy lézerlövedék beléjük csapódott, megingatva a hajót. Az egyik panelb l szikrák pattogtak és füst tört el . Egy rövid pillanatig irányíthatatlanul bukdácsoltak. Aztán Ric
Olié keményen nekifeszült a botkormánynak, és a csatahajó ismét távolodni kezdett. – Valami nem stimmel! – közölte a pilóta halkan, ahogy a botkormánnyal küzdve megérezte a hajó remegését. – Leváltak a pajzsaink! Tovább pörögtek a Keresked Föderáció csatahajójának felszíne fölött, olyan közel, hogy a nagyobb ágyúk használhatatlanná váltak, csak a kisebbek próbálkozhattak eséllyel eltalálni ket. A pajzsok nélkül azonban még egy apróbb találat is végzetes lehetett számukra. – Kiküld m a karbantartókat! – kiáltotta Olié, és lecsapott egy kapcsolóra. A képerny n kitárult egy zsilip, és asztromechanikai droidok sorjáztak ki a hajó törzsére. A pilóta egyenes pályára állt, kiegyenlítette az imbolygásukat és megszüntette a pörgést. A droidok sebesen szétszóródtak a burkolaton a sérülések után kutatva, miközben Ric Olié kétségbeesetten próbált a csatahajó árnyékában maradni. Most már azonban más veszély leselkedett rájuk. A Keresked Föderáció parancsnoka látván, hogy az ágyúit nem használhatja a menekül k ellen, kiküldött egy vadászgéposztagot. A kicsi, karcsú robotvadászok mindössze egy ikervezérsíkból és egy lekerekített, csapott fejb l álltak. Ahogy kidübörögtek a hangárjukból, vezérsíkjaik egy-egy hosszú sávban szétnyíltak, felfedve lézerágyúikat. A királyn gépe után kutatva végigszáguldottak anyahajójuk mentén. A gyors és remekül man verez vadászoknak nem okozott gondot a csatahajó felszíne mentén repülni. Pár másodperc múlva tüzel fegyverekkel le is csaptak a királyn hajójára. Ric Olié minden tudását latba vetve próbált fedezéket találni és közben gyorsítani. Elveszítettek két R2-es egységet: az egyiket közvetlen találat érte, a másik pörögve elt nt az rben, amikor egy lézersugár darabokra zúzta a fogantyút, amelybe kapaszkodott. A képerny n a kék R2-es egység dühödten igyekezett összehegeszteni egy köteg kábelt a szétl tt burkolat alatt. Lézersugarak táncoltak körülötte, a droid azonban kitartóan dolgozott. A mellette sürgöl negyedik egység hirtelen elt nt egy fémrészecskékb l és vakító lángnyelvekb l álló felh ben. Most már csak a kék egység szorgoskodott a Keresked Föderáció vadászainak ádáz tüze közepette. Valami megváltozott a pilótafülke képerny in, és Ric Olié elismer en felkiáltott. – M ködnek a pajzsok! A kis droid megcsinálta! – Ütközésig el renyomta a tolóer -szabályzót, és a hajó kil tt a csatahajó és a vadászok közül, maga mögött hagyva a Keresked Föderáció blokádját és a Naboo bolygót. Az egyedül maradt R2-es egység megfordult, visszagördült a zsiliphez, és elt nt a képerny l. Amikor elég messze értek a Keresked Föderáció csatahajóitól, Ric Olié tüzetesen átvizsgálta a rendszereket, felmérte a
sérüléseket, próbálta meghatározni, milyen javításokat kell elvégezni. Obi-van a másodpilóta üléséb l igyekezett a segítségére lenni. Qui-gon és Panaka kapitány mögöttük állva várták a jelentést. A királyn és kísérete a kabinjában maradt. – Nem jutunk túl messzire – csóválta meg a fejét kétked én Ric Olié. – Szivárog a hiperhajtóm . – Le kell szállnunk valahol, hogy elvégezzük a javításokat – bólintott Quigon. – Melyik rendszer jöhet szóba? Ric Olié a képerny re varázsolt egy csillagtérképet, és mind a négyen közelebb hajoltak, hogy alaposan szemügyre vegyék. – Ez, mester – szólalt meg Obi-van, éles szemmel felismerve az egyetlen szóba jöhet lehet séget. – A Tatuin. Kicsi, szegény és minden forgalmasabb útvonaltól távol esik. Senki sem figyel rá különösebben. A Keresked Föderációnak nincsenek rajta érdekeltségei. – Miért olyan biztos ebben? – kérdezte Panaka kapitány gyorsan. – A huttok ellen rzése alatt áll – nézett rá Qui-gon. – A huttok…? – meredt rá rémülten Panaka. – Jár némi kockázattal – ismerte el Obi-van –, de nincs más alternatívánk. Panaka kapitányt nem lehetett ilyen könnyen meggy zni. – Nem vihetik oda királyi felségét! A huttok gengszterek, rabszolgakeresked k! Ha rájönnek, ki utazik ezen a hajón… – Semmivel sem lenne jobb, ha a Keresked Föderáció egyik bolygóján szaunánk le – vágott a szavába Qui-gon. – S t így az az el nyünk is meglesz, hogy a huttok legalább nem keresik a királyn t. A királyn test rkapitánya ismét szólásra nyitotta a száját, de aztán meggondolta magát. Vett inkább egy mély lélegzetet, és elfordította dühös, sima, sötét arcát. – Irány a Tatuin! – veregette meg Qui-gon Jinn Ric Olié vállát.
Egy távoli konferenciateremben, a Keresked Föderáció zászlóshajóján, Nute Gunray és Rune Haako egymás mellett ültek egy hosszú asztalnál, idegesen bámulva Darth Sidiousnak az asztal végében tornyosuló hologramját. A kép fel-felvillant a Sith Lord sötét, apró mintákkal díszített köpenyének egy-egy libbenésére. A mintákat egyik neimoidi sem tudta kivenni. Nem k hívták a Sith Lordot. A neimoidik akkor lettek volna a legboldogabbak, ha egész nap nem kell beszélniük vele. Az azonban h en önmagához – mintha mindig megérezte volna, amikor nem mennek jól a dolgok – hívás nélkül is jelentkezett. Jelentést követelt az invázió
el rehaladtáról, hátrad lt ültében, és szó nélkül hallgatta Nute Gunray beszámolóját. – A Naboo északi és nyugati területein az ellen rzésünk alatt tartunk minden várost – sorolta az eredményeket az alkirály –, és jelenleg is folyik a kutatás az olyan települések után, amelyek az ellenállás lehetséges… – Igen, igen – szakította félbe Darth Sidious váratlanul, halk hangjában leheletnyi türelmetlenséggel. – Jó munkát végeztek. Tehát akkor: végezzenek minden magas rangú tisztvisel vel! Felt nés nélkül, de ne hagyjanak ki senkit! – Egy pillanatra elhallgatott. – Mi a helyzet Amidala királyn vel? Aláírta a szerz dést? Nute Gunray vett egy mély lélegzetet, majd lassan kifújta a leveg t. – A királyn elt nt, nagyúr. Szökés történt… – Szökés? – A szó egyetlen szisszenéskén hagyta el a Sith Lord száját. – Egy nabooi cirkáló áttört a blokádon… – Hogyan szökött meg a királyn , alkirály? Nute Gunray esdekelve rápillantott Rune Haakóra, helyettese azonban teljesen megbénult a félelemt l. – A Jedik, nagyúr. Megtalálták a királyn t, végeztek az reivel… Darth Sidious megrázkódott köpenye red i között, mint egy hatalmas macska. Az árnyak mintha felizzottak volna az arcát elrejt csuklya mélyén. – Alkirály, találja meg! Azt akarom, hogy aláírja azt a szerz dést! – Nagyúr, nem tudjuk lokalizálni a hajót, amelyen elmenekült – ismerte be a neimoidi, azt kívánva magában, bárcsak el tudna süllyedni a padlóban. – Alkirály! – Amikor áttörte a blokádot, azonnal üldöz be vettük, de maga mögött hagyott minket! Most pedig már kívül van az érzékel ink hatótávolságán… Egy köpenybe burkolt kar intése fojtotta belé a szót. – De nem egy Sithén! – suttogta a másik. Valami felderengett a hologram hátterében, és egy alak bontakozott ki a Darth Sidious mögötti sötétségb l. Nute Gunray megdermedt. Egy másik Sith Lord volt az. De amíg Darth Sidious képmása sötét homályba burkolózott, erre a második Sithre egyszer en nem lehetett rettegés nélkül ránézni. Az arcát maszkként borították a b rébe mélyed fekete és vörös ábrák, kopasz koponyáját rövid, görbe szarvak koronázták meg. Izzó sárga szemek meredtek a neimoidikra, áttörve védelmükön, lemeztelenítve, majd jelentéktelennek és bolondnak ítélve félrelökve ket. – Alkirály – szólalt meg Darth Sidious halkan a hirtelen beállt csendben –, ez itt a tanítványom, Lord Mául. majd megkeresi az elt nt hajót. Nute Gunray engedelmesen meghajtotta a fejét, és elfordította tekintetét a rémiszt képr l.
– Igen, nagyúr. A hologram megremegett és elt nt, néma csendben hagyva a konferenciatermet. A neimoidik mozdulatlanul ültek, még csak egymásra sem pillantottak. Hüll szemeik arra a pontra meredtek, ahol az el bb még a hologram vibrált. – Kezd kicsúszni a kezünk közül ez az egész – kockáztatta meg végül Nute Gunray. A hangja magasan és vékonyán csengett. Arra gondolt, hogy a kereskedelmi útvonalak használatáért fizetend adó szabotálására sz tt tervükben nem volt szó arról, hogy az életük is veszélybe kerülhet. Rune Haako er lködve, gyorsan biccentett egyet. – Nem lett volna szabad belemennünk ebbe az alkuba. Mi lesz, ha a Jedik megtudják, hogy összesz rtük a levet ezekkel a Sithekkel? Nute Gunray ökölbe szorította a kezét az asztalon, de nem mert válaszolni a kérdésre.
A királyn hajóján a Jedik Panaka kapitány és az egyetlen megmaradt R2es egység mögött állva hallgatták végig, ahogy a kapitány jelentést tett uralkodójának a Keresked Föderáció blokádján történt áttörésük eseményeir l. Amidala három udvarhölgye körében ült, hófehér arcát fekete keretbe foglalta a tollakkal díszített fejek, sötét szeme rezzenéstelenül a kapitányra meredt, ahogy az befejezte beszámolóját. – Szerencsések vagyunk, hogy ez a droid a szolgálatunkban áll, felség – pillantott le Panaka a kék asztromechanikai egységre. – Nagyon jól összerakott kis szerkezet. Kétségtelen, hogy megmentette a hajót… az életünkr l nem is beszélve. – Ez dicséretre méltó – bólintott Amidala a droid felé fordítva tekintetét. – Mi a sorozatjelzése? A kis kék droid lámpáit villogtatva feldolgozta a párbeszédet, majd egy sor füttyöt és csippantást hallatott. Panaka kapitány lenyúlt, letörölt a fémborításról egy nagy koromfoltot, majd felegyenesedett. – Artu Detu, felség. Amidala királyn el red lt ültében, és karcsú, fehér kezével megérintette a droid kupolás fejét. – Köszönjük, Artu Detu. Tanúságot tettél bátorságodról és h ségedr l. Padmé! – pillantott hátra a válla fölött a királyn . Az egyik udvarhölgy el relépett. Qui-gon Jinn, fél füllel figyelve csak a párbeszédre – mivel a Tatuinon rájuk váró problémákon morfondírozott –, most felismerte, hogy Padmé ugyanaz a fiatal n , aki a királyn szökése
mellett foglalt állást a Naboon. Azaz… mintha nem pont így nézett volna ki, ráncolta a homlokát. – Gondoskodj róla, hogy ez a kis droid úgy csillogjon, mint új korában! – utasította a királyn a lányt. – Artu Detu megérdemli a hálánkat. – Azzal visszafordult Panakához. – Kérem, folytassa a jelentést, kapitány! Panaka feszengve a Jedi-lovagokra pillantott. – Felség, jelenleg egy távoli bolygó felé tartunk. A neve Tatuin. – Elhallgatott, nem volt hajlandó tovább beszélni a dologról. – A rendszer messze a Keresked Föderáció fennhatóságán kívül helyezkedik el – vette át a szót simán Qui-gon. – Ott el tudjuk végezni a szükséges javításokat a hajón, majd folytathatjuk utunkat a Coruscantra. – Felség – szólt közbe gyorsan Panaka kapitány, nem bírva magában tartani a véleményét. – A Tatuin rendkívül veszélyes hely. A huttok tartják ellen rzésük alatt. A huttok, akik b nöz k, rabszolga-keresked k. Nem értek egyet a Jedik döntésével, hogy ott szálljunk le. A királyn ránézett Qui-gonra. A Jedi állta a tekintetét. – Bíznia kell a döntésemben, felség. – Valóban? – kérdezett vissza Amidala halkan. Szemét az udvarhölgyeire emelte, hogy végül Padmén állapodjon meg. A lány nem mozdult a királyn mell l, de mintha hirtelen eszébe jutott volna, hogy az el bb kapott egy feladatot. Odabiccentett uralkodójának, és távozott, hogy kezelésbe vegye R2D2-t. Amidala visszafordult Qui-gon felé. – Az ön kezében van az életünk – jelentette ki, lezárva ezzel a vitát.
Jar Jar Binks a droidok kamrájában kuporgott, míg a megmaradt R2-es egység vissza nem tért és érte nem jöttek a nabooiak. A test rök láthatólag semmiféle utasítást nem kaptak a gungát illet en, úgyhogy egyszer en otthagyták. Jar Jar eleinte vonakodott kimerészkedni a fedélzetre, nem feledve a fiatalabb Jedi nyomatékos parancsát, hogy maradjon a helyén és ne keverjen semmi bajt. A kett közül az egyiket már megszegte, és nem szívesen hívta volna ki maga ellen a sorsot. Végül azonban kíváncsisága és nyughatatlan természete gy zedelmeskedett. A hajó pörgése megsz nt, a Keresked Föderáció támadása véget ért, a szirénák elhallgattak. Minden békésnek t nt, és a gunga semmi okát nem látta, miért kellene akár csak még egy percet is abban a sz k kis kamrában bezárva töltenie. Így aztán óvatosan résnyire nyitotta az ajtót, ormányos arcát kidugva körülnézett – szemkocsányai fürkészve billegtek ideoda –, és mivel senkit sem látott, meghozta a döntést. Kiszökkent a kamrából,
és elindult a folyosón – lehet leg minél távolabb a pilótafülkét l, ahol minden bizonnyal belebotlott volna a Jedikbe. Szinte várta, hogy valaki rászóljon, hogy azonnal menjen vissza a helyére, amikor azonban senki sem tett így, elkezdett ebbe-abba belekukucskálni. Igyekezett óvatosan hozzányúlni mindenhez, a vizsgálódás csábításának azonban egyszer en nem tudott ellenállni. Egy keskeny folyosón haladt a hajó alsó szintjeir l a kabinok felé, amikor fejét bedugva egy ajtón megpillantotta a királyn egyik udvarhölgyét, amint egy ronggyal a kék R2-es asztromechanikai droidot tisztogatta. – Hó-hahó! – kiáltott oda neki. Az udvarhölgy és az R2-es egység megpördültek, a lány egy halk sikoly, a droid egy hangos sivítás kíséretében. Jar Jar is a leveg be szökkent, aztán lassan bemerészkedett az ajtón, szégyellve, hogy ennyire megijesztette ket. – Sajnálom – kért bocsánatot. – Nem agardalag megijeszdeni. Ogéjsos? – Semmi baj – mosolyodott el a lány. – Gyere csak be! Jar Jar a droid állapotát tanulmányozva tett néhány lépést el re. – Láddam valahol egy olajgannád. Géred? – Jó lenne – bólintott a lány. – Kis barátunk eléggé összepiszkolódott. Jar Jar kiviharzott az ajtón, keresgélt egy kicsit, majd visszarohant a lányhoz az olajoskannával. – Ez zsegíd? – Köszönöm – vette át a kannát a lány. Kinyitotta, ráöntött egy kevés olajat a rongyra, majd elkezdte ledörzsölni az R2-es egység kupolás fejét. – Én Jar Jar Binks – közölte Jar Jar pár percnyi hallgatás után, próbálva folytatni a megkezdett beszélgetést. Tetszett neki ez a nabooi lány. – Az én nevem Padmé – felelte az udvarhölgy. – felsége Amidala királyn kíséretének vagyok a tagja. pedig Artu Detu – törölt le egy fekete foltot a droid testér l. – Te ugye gunga vagy? – Jar Jar hosszú füleit lelapítva bólintott. – Hogy kerültél ide? Jar Jar elgondolkodott egy percig. – Nem izs dudom. A nap rendezsen gezd dött a napfelgeldével. Gagylód majszolgattam. Ézs aggor bumm! Mindenfelé gadonág, repüldeg, gudattak… Nagyon megijedtem. Aztán fudott a Jedi, én megfogdam Quiggont, azsdán gadonág meghaldag, aztán mendüng a dó alá Otoh Gungába, Nass f nöghöz… Elhallgatott, fogalma sem volt, hogyan folytassa. Padmé bátorítóan biccentett, az R2-es csipogott valamit. – Nagyjából ennyi. Ezt dudom mi dördént! Mozst idd vagyog!… Nagyon, nagyon megijeddem – vont vállat fenékre tottyanva. Ránézett a lányra, majd a droidra. Padmé még mindig mosolygott. R2-D2 ismét csipogott. Jar Jar nagyon jól érezte magát.
A pilótafülkében Ric Olié egy nagy, sárgás bolygó felé kormányozta a hajót, amely egyre inkább betöltötte az ablakokat, ahogy közeledtek a felszínéhez. A Jedik és Panaka kapitány mögötte álltak, a válla fölött el rehajolva tanulmányozták a képerny kre lehívott térképeket. – Ez a Tatuin – er sítette meg Obi-van Kenobi, nem szánva szavait konkrétan senkinek. – Ott van egy település, ahol elméletileg lennie kell mindennek, amire szükségünk van – mutatott az egyik térképre Ric Olié. – rkiköt nek látszik. Mos Espa – nézett fel a Jedikre. – A városon kívül szálljon le! – utasította Qui-gon Jinn. – Ne hívjuk fel magunkra a figyelmet. A pilóta bólintott és belekezdett az ereszkedésbe. Néhány másodperc alatt átvágtak a bolygó légkörén, és a várostól nem messze, egy sivatagos terület felé értek. A Nubi hatalmas porfelleget vert fel, miközben leszállt, kényelmesen elhelyezkedve leszállókarmantyúin. A távolban Mos Espa haloványan csillogott a déli h ség ragyogásában. Qui-gon elküldte tanítványát, hogy szedje szét a hiperhajtóm vet, Panaka kapitányt pedig hogy értesítse a királyn t a leszállásról. Úgy tervezte, egyedül megy be az rkiköt be. Ahogy valami ruha után nézve kilépett a pilótafülkéb l, a folyosón Jar Jar Binksbe, Padméba és a kis R2-es egységbe botlott. Megállt és fontolóra vette azt a lehet séget, hogy ha egyedül bukkan fel a városban, azzal csak felt bbé teszi magát. – Jar Jar – szólalt meg végül. – Készülj! Velem jössz. És a droid is. Azzal továbbment, vissza sem nézett. A gunga el bb hitetlenkedve, aztán rémülten bámult utána. Mire magához tért, a Jedi már elt nt a szeme el l. A gunga kétségbeesetten felüvöltött, utánarohant, de csak Obi-vant találta meg a gépházban, amint épp kiszerelte a hiperhajtóm vet a hajó gyomrából. – Obi-van úr! – lihegte, térdre vetve magát a fiatal Jedi el tt. – Gérem, én nem menni Quiggonnal! Obi-van hajlott rá, hogy egyetértsen vele, de több esze volt annál, hogy ezt szóvá is tegye. – Sajnálom, de Qui-gonnak igaza van. Ez egy multinacionális rkiköt és kereskedelmi központ. Kevésbé lesz felt , ha vele tartasz. – Összeráncolt szemöldökkel fordult vissza a hiperhajtóm höz. – Legalábbis remélem – morogta maga elé.
Jar Jar talpra kászálódott, és csüggedten, ajkát beletör grimaszra húzva visszabaktatott R2-D2-höz. Az asztromechanikai droid együtt érz en csipogott valamit, majd egy sor bátorító füttyöt bocsátott ki magából. El került Qui-gon is, tunikába, nadrágba és ponchóba öltözve, mint egy farmer. Elsétált a droid meg a gunga mellett, és a gépház felé vette az irányt. – Mit találtál? – kérdezte a még mindig a hiperhajtóm vet tanulmányozó Obi-vantól. Obi-van fiatal arca elkomorodott. – A generátornak vége. Szereznünk kell egy újat. – Tartottam t le – térdelt le a Jedi-mester tanítványa mellé. – Nos, a Coruscanttal nem kockáztathatjuk meg a kapcsolatfelvételt innen, a galaxis peremér l. Valaki elfoghatja az üzenetet, és akkor kiderül, hol vagyunk. Egyedül kell boldogulnunk. – Szinte suttogásig halkította a hangját. – Ne hagyd, hogy bárki is használja az adónkat, amíg távol vagyunk! Légy óvatos, Obi-van! Zavart érzek az Er ben. – Én is érzem, mester. Résen leszek – nézett a szemébe Obi-van. Qui-gon felállt, összeszedte Jar Jart és az R2-es egységet, majd a rakodórámpán lement a bolygó felszínére. Körülnézve csak a hatalmas, minden irányban a végtelenbe nyúló homoksz nyeget látta, amelyet masszív alakzatok és Mos Espa távoli épületei törtek meg. A bolygónak életet adó napok olyan hevesen t ztek, mintha feltett szándékuk lett volna mihamarabb visszalopni azt az életet. A meleg csillogó sávokban szállt fel a homokról, a leveg pedig olyan száraz volt, hogy minden párát kiszívott a torkukból és az orrlyukaikból. Jar Jar a szemkocsányait nyújtogatva felnézett az égre, ormányos kétélt arca elégedetlen fintorba torzult. – Ezs a nap megöli a gunga b réd – morogta. Qui-gon intésére útnak indultak. A távoli látóhatáron sötét látomásként bukkant fel egy állatokból és lovasaikból, szekerekb l és homokszánokból álló karaván. A kép torz volt és fennállt a veszély, hogy egy szempillantás alatt elt nhet. Jar Jar ismét morgott valamit, de senki sem figyelt rá. Nem jutottak messzire, amikor egy kiáltás visszafordulásra késztette ket. Két alak szaladt feléjük a hajótól. Ahogy közelebb értek, Qui-gon felismerte Panaka kapitányt. A másik egy durva parasztruhába öltözött lány volt. Megállt, és oroszlánszer szemöldökét türelmetlenül ráncolva várta, hogy beérjék ket. Panakáról ömlött a veríték. – felsége parancsolja, hogy vigye magával az egyik udvarhölgyét is. A királyn kívánsága, hogy Padmé személyesen számoljon be arról…
– Nincs több parancs felségét l, kapitány – vágott a szavába Qui-gon tiltakozva megrázva a fejét. – Mos Espa nem a legmegfelel bb hely… – A királyn kívánsága – szakította félbe most Panaka dühösen. – Határozott kívánsága. Szeretne minél többet megtudni err l a bolygóról. A lány tett egy lépést el re. Sötét tekintete belemélyedt a Qui-gonéba. – Jártas vagyok az önvédelemben. Számos nyelvet beszélek. Nem félek. Tudok vigyázni magamra. – Kérem, hadd ne kelljen a visszautasításával visszamennem! – sóhajtott fel Panaka kapitány, s a válla fölött hátrapillantott a hajóra. Qui-gon, aki pedig pontosan ezt akarta, elbizonytalanodott. Ismét végigmérte Padmét. Er t látott a szemében, és meggondolta magát. A lány akár még hasznos is lehet. Átutazóban lév családnak t nhetnek, és talán kevésbé lesz fenyeget a megjelenésük. Bólintott. – Nincs id m vitatkozni, kapitány. Továbbra sem tartom jó ötletnek, de velem jöhet a lány. Maradjon a közelemben! – vetett egy figyelmeztet pillantást Padméra. Azzal sarkon fordult, és ismét útnak indult. A többiek követték. Panaka kapitány leplezetlen megkönnyebbüléssel nézte, ahogy a Jedi-mester, az udvarhölgy, a gunga és az asztromechanikai droid alkotta különös csapat Mos Espa felé veszi az irányt a h ségben.
9 Még alig járt kora délután felé az id , amikor a kis csapat Qui-gon Jinn vezetésével beért Mos Espába, és az rkiköt központja felé fordult. A szélesen elterül , tekervényes utcákkal szabdalt város felülr l nézve egy a ség el l a homokba bújó kígyóra emlékeztetett. Az épületeket a nap elleni védekezés jegyében építették: kupolás tet k, vastag, ívelt falak. Az elárusítópultok és boltok el tt naperny k, tornácok álltak, hogy némi árnyékot biztosítsanak a keresked knek. A széles utcákon a legkülönfélébb alakú és méret , nagyrészt külvilági lények nyüzsögtek. Néhányan a sivatagi klímát jól eopie-kon lovagoltak. Hatalmas, csavart szarvú, háziasított banthák és nehézkes harmathátúak vontatták a szekereket, homokszánokat és mindazokat a járm veket, amelyek a Tatuin kisebb települései és a távoli csillagrendszerek közötti kereskedelmet bonyolították. Qui-gon feszülten figyelte a környezetét. Sok rodiait, dugót és más fajt látott, akiknek a szándékaira mindig gyanakodni kellett. A legtöbben nem sok figyelmet fordítottak rájuk. Néhányan Jar Jar után fordultak ugyan, de amint
alaposabban szemügyre vették, már nem is érdekelte ket a gunga. Összességében remekül beolvadtak a tömegbe. Az ezernyi különböz fajból származó lények forgatagában szinte semmit sem jelentett egy újabb felt nése. – A Tatuinon él Jabba, a hutt. ellen rzi az illegális áruk csempészetének, a kalózkodásnak és a rabszolga-kereskedelemnek az oroszlánrészét, melyekb l a bolygó bevételeinek legjelent sebb része származik – magyarázta Qui-gon Padménak. Járt már a Tatuinon, bár jó néhány évvel azel tt. – Jabba az úr az rkiköt kben és a városokban, minden lakott területen. A sivatag a jawáké, akik minden eladható vagy feldolgozható szemetet begy jtenek, illetve a taszkeneké, akik viszont nomád életmódot folytatnak és mindenkit kirabolnak, akit csak tudnak. A Jedi halkan, társalgási hangnemben beszélt. A lány némán lépkedett mellette, éles szeme egyetlen apróság fölött sem siklott el. Terepsiklók húztak el mellettük, a legkülönböz bb méret droidok segédkeztek a sivatagi öltözéket visel idegeneknek. – Számos farm is akad, amelyek igyekeznek kihasználni a klíma adta lehet ségeket… nagyrészt harmatgy jt k, ezeket külvilágiak m ködtetik, nem a helyi slakosok. k nem állnak közvetlen kapcsolatban a huttokkal. – Quigon tekintete végigsöpört az el ttük elterül utcán. – Durva, veszélyes bolygó ez. A legtöbben nagy ívben elkerülik. A meglév néhány rkiköt je azoknak nyújt menedéket, akik nem akarják, hogy megtalálják ket. – Például nekünk – pillantott fel rá Padmé. Egy háziasított banthapár dübörg it végig a széles sugárúton. Sz rös testük utat nyitott a szögletes fémlapokból és fémrudakból összetákolt homokszánsornak, amelyet maguk után húztak. Csavart szarvval ékesített fejük álmosan bólogatott, párnás lábuk minden egyes lomha lépésnél s porfelh t vert fel. Hajtójuk a legels szán legtetején bóbiskolt, parányinak és jelentéktelennek t nve a hatalmas állatok árnyékában. Jar Jar Binks igyekezett a lehet legközelebb húzódni a Jedihez és a lányhoz. Szeme ide-oda cikázott, a feje olyan szaporán forgott, hogy attól lehetett tartani, bármelyik pillanatban leeshet a nyakáról. Semmi ismer s vagy kellemes látványt nem talált. Szúrós tekintetek fordultak utána. Az éles szemek olyan dolgokkal kapcsolatban méregették, amikre gondolni sem mert. A pillantások a legjobb esetben kihívóak, a legrosszabban ellenségesek voltak. Egyáltalán nem tetszett neki ez a hely. Bárhol máshol szívesebben lett volna. – Rossz, rossz, nagyon rossz – nyelt egy nagyot nem csak a h ségt l kiszáradt torokkal. – Zsemmi jó nincs idd! – Egy óvatlan lépés után bokáig süllyedt valami b zl kocsonyába. – Ó, ó! Ez nem ér! R2-D2 vidáman gurult mellette, hiábavaló er feszítéseket téve, hogy füttyeivel és csiripelésével megnyugtassa a gungát.
Végigmentek az rkiköt f utcáján, majd ráfordultak egy mellékútra, amely egy alkatrészárusokkal és roncstelepekkel övezett kis térre vezetett. Qui-gon egy pillantással felmérte az rhajókból és terepsiklókból származó hajtóm alkatrész-, vezérl pult- és kommunikációs chippekb l álló hegyeket. – El ször valamelyik kisebb keresked nél próbálkozunk – jelentette ki, állával egy üzlet felé bökve, amely mögött hatalmas halmokban álltak a legkülönfélébb járm vek roncsai és alkatrészei. Beléptek az üzlet alacsony ajtaján, és egy köpcös, kék lénnyel találták szembe magukat, aki mint egy megvadult szonda repült az arcukba, parányi szárnyaival olyan gyorsan csapkodva, hogy csak egy elmosódott sáv látszott körülötte. – Hi chubba da nago? – csattant fel gurgulázó torokhangon, afel l érdekl dve, mi járatban vannak. Egy toydari, gondolta Qui-gon. Annyit tudott a fajról, hogy felismerje egy egyedét, de semmi többet. – Egy J típusú Nubi-327-eshez lenne szükségem alkatrészekre – közölte a tulajjal. A toydari arca felragyogott, bordázott orrnyúlványa rágörbült fogakkal teli szájára, és különös, cuppanó hangokat hallatott. – Á, igen! Nubi! Rengeteg alkatrészünk van hozzá. – A szúrós tekintet gülüszemek egyik arcról a másikra rebbentek, hogy végül a gungán állapodjanak meg. – Ez meg miféle? Jar Jar reszketve behúzódott Qui-gon mögé. – Ne érdekeljen! – söpörte félre a toydari kérdését a Jedi. – Tudsz segíteni vagy nem? – Tudtok fizetni vagy nem… ez itt a kérdés! – A toydari kék b karjait dacosan keresztbe fonta kerek teste el tt, és megvet en végigmérte ket. – Miféle szemetet keresel, farmer? – A droidomnál van egy lista – pillantott le az R2-es egységre Qui-gon. A toydari továbbra is Qui-gon orra el tt lebegve a leveg ben hátrakiáltott a válla fölött. – Peedunkel! Naba dee unko! Egy alacsony, kócos hajú kisfiú szaladt be az üzlet mögötti roncstelepr l, és állt meg bizonytalanul a társaság el tt. Rongyos ruháit vastagon borította a mocsok, és egy olyan ember tekintetével nézett föl a toydarira, mint aki hamarosan bekövetkez verésre számít. Összerezzent, ahogy a gazdája megfordult, és fenyeget en felemelte a kezét. – Mi tartott ilyen sokáig? – Mel tass cho-pas kee – felelte a fiú gyorsan, miközben kék szeme egy pillanatra a jövevények felé villant. – A vécét takarítottam, ahogy mondtad…
– Chut-chut! – emelte fel a kezét a toydari dühösen. – Hagyd most a vécét! Ügyelj a boltra! Nekem el kell intéznem egy eladást! Visszaszökkent vev i arca elé. – Gyertek hátra! Ott megtalálhatjátok, amit kerestek. Hevesen integetve Qui-gonnak ellibbent a roncstelep felé. A Jedi és R2-D2 követték a toydarit. Jar Jar odalépett az egyik polchoz, és a kezébe vett egy különös alakú fémdarabot. Láthatólag teljesen leny gözve találgatta, mi lehet az. – Ne nyúlj semmihez! – kiáltott hátra Qui-gon a válla fölött éles hangon. Jar Jar azonnal letette az ismeretlen rendeltetés alkatrészt, de fintorogva nyelvet öltött Qui-gon távolodó hátának. Mikor a Jedi elt nt a hátsó ajtó mögött, ismét a kezébe vette a fémdarabot.
Anakin Skywalker egyszer en nem tudta levenni a szemét a lányról. Rögtön felfigyelt rá, amint beszaladt Watto üzletébe, még azel tt, hogy Watto megszólalt volna, és azóta sem tudott betelni a látványával. Alig hallotta, ahogy Watto rábízta az üzletet. Alig vette észre a fura kinézet idegen lényt, aki a lánnyal érkezett és most a polcokon matatott. Még akkor sem tudta elfordítani a tekintetét, amikor a lány észrevette, hogy t bámulja. Anakin odalépett a pulthoz, keresett egy üres helyet, és felült rá. A lány úgy tett, mintha teljesen lekötné a figyelmét egy adó-vev be való energiacella tisztogatása. Aztán mégis visszanézett a fiúra, kíváncsisága láthatóan legy zte zavarát. Anakin nem tudta volna mihez hasonlítani alacsony, karcsú termetének, hosszú, befont barna hajának, barna szemének és gyönyör arcának szépségét. A lány durva parasztöltözéket viselt, de ennek ellenére nagyon is magabiztosnak t nt. Most kedvesen rámosolygott, és a fiú úgy érezte, zavarában és örömében menten elolvad. Vett egy mély lélegzetet. – Te egy angyal vagy? – kérdezte halkan. – Tessék? – nézett rá tágra nyílt szemmel a lány. – Angyal – húzta ki magát Anakin. – Az Iego holdjain élnek, azt hiszem. k a világmindenség leggyönyör bb teremtményei. Jóságosak és kedvesek, és olyan szépek, hogy még a legelvetemültebb rkalózok is sírva fakadnak a láttukra. – Soha nem hallottam még róluk – rázta meg a fejét zavartan a lány. – Pedig bizonyára te is közéjük való vagy – makacskodott Anakin. – Talán csak nem tudsz róla. – Vicces fiú vagy – tért vissza a kedves mosoly. – Honnan tudsz ilyen sok mindent a galaxisról?
Anakin viszonozta a mosolyt, és megrántotta a vállát. – Rengeteg keresked és pilóta jár ide, én meg nyitva tartom a fülem – vetett egy gyors pillantást a roncstelep felé. – Tudod, én is pilóta vagyok. Egy nap el fogok repülni innen. A lány odalépett a pult végéhez, elnézett valamerre, aztán visszafordult Anakin felé. – Régóta élsz itt? – Egészen kicsi korom óta… azt hiszem, hároméves lehettem. A mamámat és engem eladtak Gardullának, a huttnak, t le viszont elnyert minket Watto egy fogadáson. Watto sokkal jobb gazdánk, azt hiszem. – Rabszolga vagy? – meredt rá döbbenten a lány. Anakint szégyen és düh öntötte el a hangsúlyától. – Ember vagyok! – nézett a lány szemébe dacosan. – Ne haragudj! – mondta az gyorsan. Zaklatottnak t nt. – Attól tartok, nem teljesen értem ezeket a dolgokat. Nagyon idegen nekem ez a világ. Anakin egy pillanatig áthatóan fürkészte, közben ezernyi dolog jutott az eszébe, amit el szeretett volna mondani neki. – Különös lány vagy – bökte ki végül. – Engem Anakin Skywalkernek hívnak – ugrott le a pultról. – Padmé Naberrie – simított végig idegesen a haján a lány. A fura lény, aki a lánnyal érkezett, kószálása során visszatért az üzlet elüls részébe, és lehajolt egy köpcös, kidudorodó orrú kis droid fölé. Kezét kíváncsian kinyújtva egyik ujjával megbökte a droid orrát. A szerkezet testéb l minden irányba végtagok és manipulátorok ugrottak ki, fémlábai hangos kattanással csusszantak a helyükre. A motorjai felzümmögtek, ahogy életre kelt és céltudatosan elindult el re. Padmé fura társa ijedten nyögdécselve eredt utána, belekapaszkodva próbálta lelassítani, a droid azonban makacsul továbbmasírozott az üzletben, mindent felborítva, ami az útjába került. – Nyomd meg az orrát! – kiáltotta Anakin, amikor lélegzetvételnyi szünethez jutott a rátör nevetés közepette. A lény a tanácsát követve vadul lecsapott a droid orrára. A gépezet azonnal megállt, karjai és lábai visszahúzódtak a helyükre, motorjai leálltak. Most már Padmé is hangosan nevetett, és a nevetésük csak tovább fokozódott a szerencsétlen lény megnyúlt arcára kiül kifejezés láttán. Anakin és a lány egymásra néztek. A nevetésüket hirtelen mintha elvágták volna. Padmé öntudatosan megigazította a frizuráját, a tekintetét azonban nem fordította el. – Feleségül foglak venni – mondta váratlanul a fiú.
Egy pillanatnyi hallgatás után a lány ismét kacagni kezdett. Anakint egyáltalán nem bántotta az édes, dallamos hang. A fura lény a szemét forgatta. – Komolyan mondom – makacskodott a fiú. – Különös alak vagy – jegyezte meg a lány. Már nem nevetett. – Miért mondod ezt? Anakin habozott egy kicsit. – Talán azért, mert hiszek benne… A lány elképedten mosolygott. – Hát attól tartok, nem lehetek a feleséged… – Elhallgatott, láthatóan nem jutott eszébe a fiú neve. – Anakin – segítette ki az. – Anakin – biccentett Padmé. – Te még kisfiú vagy. – De nem leszek mindig az – nézett áthatóan a szemébe a fiú.
A roncstelepen Watto egy hordozható adatbank képerny jét tanulmányozta. Qui-gon összefont karral, türelmesen várakozott, oldalán az R2-es egységgel. – Aha, meg is van. Egy T-14-es hiperhajtóm -generátor. – A toydari vadul csapkodó szárnyakkal a Jedi elé lebegett, göcsörtös ujja a képerny t kopogtatta. – Szerencséd van. Senki másnál nem találtál volna a környéken. Bár ennyi er vel akár egy új hajót is vehetnél. Még olcsóbb is lenne. Err l jut eszembe, hogy akarsz fizetni, farmer? Qui-gon elgondolkodott. – Van húszezer köztársasági kreditem… – Köztársasági kreditek? – robbant ki Watto utálkozva. – A köztársasági kreditek itt semmire sem jók! Nekem valami jobb kell, valami, aminek valóban van értéke… – Semmi mást nem ajánlhatok fel – rázta meg a fejét a Jedi-mester. Az egyik kezét elhúzta a toydari arca el tt. – De a kreditek is tökéletesen megfelelnek. – Nem, egyáltalán nem felelnek meg! – csattant fel Watto dühösen verdesve szárnyaival. Qui-gon a homlokát ráncolta, majd ismét elhúzta a kezét a köpcös, kék lény el tt, teljes tudatával a Jedik szuggesztív erejére koncentrálva. – A kreditek tökéletesen megfelelnek – ismételte meg. – Nem és nem és nem! – horkant fel Watto. – És mi a fenét hadonászol itt a kezeddel? Tán csak nem valamiféle Jedinek képzeled magad? Hah! Toydari vagyok, te félkegyelm ! Az ilyen trükkök nem hatnak rám… csak a pénz! Ha nincs pénz, nincs üzlet, nincsenek alkatrészek! Arra pedig mérget vehetsz, hogy a közelben senki másnak nincs T-14-es hiperhajtóm -generátora!
Qui-gon bosszúsan visszaindult az üzlet felé, nyomában az R2-es egységgel. A toydari utánuk kiáltott, hogy majd akkor jöjjenek vissza, ha lesz valami elcserélnivalójuk, majd gúnyos megjegyzésekkel illette a Jedi-mestert, mert az köztársasági krediteket próbált rásózni. Qui-gon épp akkor lépett be az üzletbe, amikor Jar Jar egy alkatrészt kihúzva egy halom aljáról a padlóra borította az egész építményt. A gunga er feszítései nyomán, hogy helyrehozza a hibát, egy képerny is a földre zuhant. A fiú és a királyn udvarhölgye teljesen belefeledkezett a beszélgetésbe. Ügyet sem vetettek a gungára. – Itt végeztünk – közölte Qui-gon a lánnyal az üzlet bejárata felé tartva. Az R2-es egység h ségesen követte. Jar Jar is gyorsan utánavetette magát, sietve maga mögött hagyva az általa teremtett felfordulást. – Örülök, hogy megismerhettelek, Anakin – mosolygott melegen a fiúra Padmé, és a társai után indult. – Én is örülök! – kiáltotta a fiú, nyilvánvaló vonakodással a hangjában. Watto utálkozva csóválta a fejét, ahogy berepült a roncstelepr l. – Ezek a külvilágiak! Azt hiszik, csak azért, mert ilyen messze élünk mindent l, semmit sem tudunk! Anakin még mindig vágyakozva bámult Padmé után, tekintete az ajtónyílásra szegez dött. – Nekem rokonszenvesek voltak. Watto felhorkant, és a fiú arca elé libbent. – Csinálj rendet, aztán mehetsz hazafelé! Anakin felvidult, megeresztett egy halk örömkiáltást, és gyorsan munkához látott.
Qui-gon a kis téren átvágva a f utca felé vezette csapatát. A Jedi-mester beterelte társait az els árnyas kapualjba, ahol senki sem láthatta ket, és ponchója alól el vette komlinkjét. Padmé és az R2-es egység türelmesen várakozott, Jar Jar azonban úgy toporgott, mintha csapdába esett volna, tekintetét idegesen a forgalmas utcára szegezte. Mikor Obi-van fogadta a komlink hívását, Qui-gon sietve felvázolta neki a helyzetüket. – Biztos, hogy a fedélzeten nem akad semmi értékes? – fejezte be a beszámolót. A vonal másik végén rövid csend állt be. – Néhány ládányi élelmiszer, a királyn ruhatára, esetleg egy-két ékszer. Nem elég. Az értékük meg sem közelíti azt az összeget, amit említettél.
– Akkor nincs mit tenni – ráncolta a homlokát Qui-gon. – El bb-utóbb megmutatja magát egy másik megoldás. Majd jelentkezem. Visszadugta a komlinket a ponchója alá, és odaintett a többieknek. Tett egy lépést az utca felé, Jar Jar azonban belecsimpaszkodott a karjába. – Nincs érdelme, uram – könyörgött a gunga. – Ezeg idd mind rüldeg! Girabolnag ézs megnyúznag minged! – Nem valószín – sóhajtott fel Qui-gon kiszabadítva magát Jar Jar szorításából. – Semmi értékes nincs nálunk. Épp ez a problémánk. Ismét bevetették magukat az utca forgatagába. Qui-gon azon töprengett, mi legyen a következ lépésük. Padmé és R2-D2 szorosan mellette maradtak a nyüzsg lények sokaságában, Jar Jar azonban le-lemaradozott, leny gözve a számtalan látni- és szagolnivalótól. Épp egy szabadtéri kávézó el tt haladtak el. Az asztalok körül egy csapatnyi durva külsej idegen ült, közöttük egy duggal, aki épp a gondolafutamokon szerzett gy zelmeivel kérkedett. Jar Jar sietve próbálta utolérni társait, az egyik közeli pultnál azonban megpillantott egy sor, drótra felf zött békát. A gunga lelassított, szájában összefutott a nyál. Elég régóta nem evett már semmit. Körülkémlelt, hogy figyeli-e valaki, majd hosszú nyelvével kil ve elkapta az egyik békát. A zsákmány egy szempillantás alatt elt nt a szájában. Balszerencséjére azonban a drót nem engedett. Jar Jar földbe gyökerezve állt a szájából kilógó dróttal, képtelenül arra, hogy eliszkoljon. – Hé, jössz nekem hét truguttal! – rohant el a pult mögül a tulaj. Jar Jar reménytelenül kereste az utcán a társait, azok azonban már elt ntek a szeme el l. Kétségbeesésében kiköpte a békát, az úgy repült ki a szájából, mintha kil tték volna, széles körívet leírva a megfeszül drót végén. Ide-oda pattogott, majd leszakadva a drótról pontosan a dug italában landolt, ragacsos lik rrel terítve be a társaságot. A dug dühödten talpra ugrott, és megpillantotta a szerencsétlen Jar Jart, amint megpróbált eliszkolni a békaárus el l. Az asztalokon átvetve magát egy szempillantás alatt beérte a gungát, és megragadta a torkát. – Chubba! Te! – szörcsögte a dug szelvényes ormányán keresztül, remeg tapogatókkal és ragokkal. – Ez a tied? A dug fenyeget en a gunga arcába nyomta a békát. Jar Jar egyetlen szót sem bírt kinyögni, fuldokolva kapkodott leveg után, igyekezett kiszabadulni a kegyetlen szorításból. Szemét vadul forgatva szeretett volna valami segítséget találni. Egyre többen gy ltek köréjük, köztük rodiaiak is A dug átkozódva a földhöz teremtette Jar Jart, és fölé hajolt. A gunga kétségbeesetten próbált arrébb kúszni. – Ne, ne! – nyöszörögte esdekelve, miközben lázasan kereste az egérutat. – Miérd mindig engem fognag gi?
– Mert félsz – válaszolta egy higgadt hang. Anakin Skywalker átnyomakodott a tömegen, és megállt a dug mellett. A fiú láthatólag nem félt a lényt l, nem rettentette meg a fenyeget csoport, tartása magabiztosságot sugallt. Elismer en végigmérte a dugót. – Chess ko, Sebulba – bólintott. – De azért vigyázz! Elég jó összeköttetései vannak a fickónak. Sebulba szembefordult a fiúval, kegyetlen arca megvet fintorba torzult, ahogy felismerte a jövevényt. – Tooney rana dunko, shag? – csattant fel, magyarázatot követelve a fiú szavaira. Anakin vállat vont. – Összeköttetések… többek között a huttokkal. – Kék szeme rászegez dött a dugra, és felismerte a félelem árnyékát az arcán. – Komoly összeköttetésed vannak, Sebulba. Nem szeretnélek darabokban látni, miel tt újra versenyezhetnék veled. – Neek me chawa! – köpött ki dühösen a dug. – A következ futam neked az utolsó lesz, wermo! – csapott a leveg be. – Uto notu wo shag! Ha nem rabszolga lennél, itt helyben szétzúználak! Egy utolsó, fenyeget pillantást vetve a reszket Jár Jarra Sebulba sarkon fordult, és társaival együtt visszatért a kávézóba. – Hát tényleg szörny lenne, ha neked kellene értem fizetni – mondta halkan Anakin a távozó dug után nézve. Épp talpra segítette Jar Jart, amikor Qui-gon, Padmé és R2, végre felfigyelve a gunga elt nésére, sietve felbukkant a tömegben. – Hello! – üdvözölte ket Anakin vidáman, örülve, hogy ilyen hamar viszontláthatja Padmét. – A haverotokból majdnem narancspépet csináltak. Összet zésbe keveredett egy duggal. Egy nagyon veszélyes duggal. – Nemizs, nemizs! – tiltakozott felháborodottan a gunga, miközben leseperte magáról a port és a homokot. – Událom a veregedézsd. Zsoha nem gezdenég ilyezsmit! Qui-gon jelent ségteljesen rámeredt Jár Jarra, vetett egy pillantást a tömegre, majd megfogta a gunga karját. – Akárhogy is, a fiú megmentett egy nagy verést l. Különös érzéked van a bajkeveréshez, Jar Jar. Köszönöm, ifjú barátom – biccentett oda Anakinnak. Padmé melegen rámosolygott a fiúra, aki elvörösödött a büszkeségt l. – Nem zsináldam semmid! – makacskodott Jar Jar a kezeivel hadonászva a nyomaték kedvéért. – Féltél – nézett fel a gunga hosszú arcába komolyan a fiú. – És a félelem mágnesként vonzza azokat, akik maguk is félnek. Sebulba azzal próbálta
el zni a félelmét, hogy megver téged. Könnyebb lenne az életed, ha kevesebbet félnél – tette hozzá félrehajtott fejjel. – És nálad bevált a dolog? – kérdezte Padmé szkeptikusan, savanyú ábrázattal. Anakin elmosolyodott és vállat vont. – Hát… valamennyire. Mindent megtett volna, hogy a lehet legtöbb id t tölthesse a lány társaságában, és sikerült is rávennie a kis csapatot arra, hogy kövessék egy darabon egy gyümölcsöspulthoz. A düledez tákolmány fölé ütött-kopott ponyvát feszítettek. Az utca felé lejt pulton színes gyümölcsökkel teli ládák álltak. Egy id s, sz hajú, görnyedt, toldozott-foldozott ruhát visel asszony emelkedett fel az üdvözlésükre. – Hogy érzed magad ma, Jira? – ölelte meg egy pillanatra Anakin. – Tudod, Annie, a h ség továbbra sem kímél – mosolygott rá az öregasszony. – Van egy meglepetésem számodra! – ragyogott a fiú arca. – Megtaláltam azt a h egységet, amelyet kerestem már egy jó ideje. Eléggé le van robbanva, de pár nap alatt rendbe hozom neked, ígérem. Azzal csak könnyebb lesz. – Jó fiú vagy te, Annie – simogatta meg ráncos kezével, mosolyogva a fiú arcát Jira. Anakin egy vállrándítással elintézte a dicséretet, és a gyümölcsöket kezdte szemügyre venni. – Négy pallit kérek, Jira. Imádni fogjátok! – kacsintott oda Padménak. Benyúlt a zsebébe az összekuporgatott pénzéért, de amikor el vette az érméket, hogy kifizesse Jirát, az egyiket véletlenül elejtette. A mellette álló farmer lehajolt, és felvette. Szétnyíló ponchója alatt a fiú meglátta az övér l lelógó fénykardot. Anakin szeme elkerekedett, de az érmékre koncentrálva elleplezte meglepetését. Csak három trugutja van, döbbent rá. – Hoppá, azt hittem több van nálam – mondta gyorsan, nem nézve fel a tenyerér l. – Legyen akkor három palli, Jira. Én amúgy sem vagyok éhes. Az öregasszony átnyújtotta Qui-gonnak, Padménak és Jar Jarnak a pallikat, és elvette az érméket Anakintól. Heves szélroham söpört végig az utcán, megrázva a póznákat, belekapaszkodva az ócska ponyvába. A következ roham felkavarta a házak között a port. Jira megdörzsölte a karját göcsörtös kezével. – Irgalmas isten, hogy fájnak a csontjaim! Vihar lesz, Annie. Jobban tennéd, ha gyorsan hazamennél.
A szél még jobban feler södött, maga el tt terelve a homokot és a szétszórt szemetet. Anakin felpillantott az égre, majd Qui-gonra. – Van hol meghúzódnotok? – kérdezte. – Visszamegyünk a hajónkhoz – bólintott a Jedi-mester. – Még egyszer köszönöm, ifjú barátom, hogy… – Messze van a hajótok? – szakította félbe a fiú sietve. Körülöttük a boltosok és árusok becsukták az ajtókat és ablakokat, behordták az árujukat, lefedték a ládákat és pultokat. – A várostól nem messze szálltunk le – válaszolta Padmé elfordítva arcát a metsz homokfuvallatok el l. Anakin gyorsan megfogta a kezét és rángatni kezdte. – Nem értek ki id ben a városból. A homokviharok nagyon-nagyon veszélyesek. Gyertek velem! Nálunk meghúzódhattok, amíg elvonul. Nem lakunk messze, és a mamám nem fogja bánni. Siessünk! A körülöttük süvölt szél és kavargó por közepette Anakin Skywalker istenhozzádot kiáltott Jirának, és sietve otthona felé vezette újdonsült védenceit. *** Mos Espa külvárosaitól nem messze Obi-van a Nubi orra mellett állt. Az egyre er söd szél belekapott köpenyébe, ahogy végigsüvített a Tatuin szélesen elterül sivatagja fölött. A fiatal Jedi gondterhelt tekintete Mos Espát fürkészte, amint a város fokozatosan elt nt egy homokfüggöny mögött. Lépéseket hallott maga mögött, és megfordulva Panaka kapitányt látta ledübörögni a hajó rámpáján. – Ez a vihar le fogja lassítani ket – állapította meg a Jedi aggodalmasan. – Elég keménynek t nik – bólintott Panaka. – Le kellene zárnunk a hajót, miel tt komolyabbra fordul. Felsípolt a kapitány komlinkje. – Igen? – vette le az övér l Panaka a kommunikátort. – Üzenet érkezett otthonról – recsegett Ric Olié hangja a hangszóróban. Panaka és Obi-van összenéztek. – Azonnal megyünk – felelte a kapitány. Gyorsan felszaladtak a rámpán, majd becsukták maguk mögött a zsilipet. Az adást a királyn kabinjában fogták. Amidalát és udvarhölgyeit, Eiartét és Rabét Sio Bibble halvány, remeg hologramképét nézve találták. A kormányzó hangja id nként teljesen elhalkult. – …visszatérésükig nem kapunk enni… egyre több a halott, katasztrofális… engednie kell a követeléseiknek, felség… – Sio Bibble
képmása és hangja elt nt, majd ugyanolyan rossz min ségben újra felbukkant. – Kérem, könyörgök, mondja meg, mit tegyünk! Ha hall engem, felség, válaszoljon… A kép felvillant és végleg elt nt. A kormányzó hangja elnémult. Amidala királyn mereven bámulta a hologram helyét, gyönyör arcára gondterheltség ült ki. Ölébe ejtett keze ökölbe szorulva árulkodott idegességér l. Obi-van felé fordította a tekintetét. A Jedi gyorsan megrázta a fejét. – Ez csak egy trükk. Ne válaszoljon, felség! Semmilyen üzenetet ne küldjön! A királyn egy pillanatig habozva nézett rá, aztán megadóan bólintott. Obivan szó nélkül távozott a kabinból, és nagyon remélte, hogy jól döntött.
10 A homokvihar vakító, fullasztó örvényekkel dühöngött Mos Espa utcáin, húsba és ruhába egyaránt kegyetlenül belemarva. Anakin szorosan fogta Padmé kezét, hogy el ne veszítse a lányt, illetve a mögöttük bukdácsoló farmert, a kétélt lényt és az R2-es egységet, miközben minden erejét összeszedve igyekezett id ben elérni a város rabszolganegyedében lév otthonukat. A mellettük elhaladó helybeliek és idegenek is hasonlóképpen, lehajtott fejjel, meggörnyedt testtel küzdöttek a szél ellen. Valahol a távolban rémülten felb dült egy eopie. A napfény, elhomályosítva a homoktól és a portól, különös, sárgásszürke árnyalatot öltött, és a város épületei lassan elt ntek a mély, áthatolhatatlan félhomályban. Anakin gondolatai azonban a vihar ellenére is máshol jártak. Padmé járt a fejében, a lehet ség, hogy elviheti az otthonába és bemutathatja az anyjának, hogy megmutathatja neki a gépeit, hogy egy darabig még foghatja a kezét. A gondolattól forróság öntötte el a testét, mely egyszerre volt kellemes és valahogy ijeszt . Mindenesetre jó érzés volt. A farmer is sokszor eszébe jutott – már ha farmer volt egyáltalán, amiben Anakin komolyan kételkedett. Egy fénykard lógott az övén, márpedig csak a Jedik viseltek fénykardot. Szinte el sem merte hinni, hogy egy igazi Jedit kísér hazafelé. Anakinnak azonban azt súgták az ösztönei, hogy nem téved, és valami titokzatos, izgalmas dolog vezérelte ezt a kis csapatot az útjába. És persze a magáról és anyjáról sz tt álmai is eszébe jutottak. Titkon remélte, hogy talán valami csodálatos végkifejlete lesz ennek a váratlan találkozásnak, valami, ami örökre megváltoztatja az életét. Beértek a rabszolganegyedbe, az egymásra épített, düledez , hangyabolyra emlékeztet viskók közé. Az ingatag konstrukciót közös falakkal er sítették
meg, az emeletekre kanyargós lépcs k vezettek fel. A negyed el tti tér üresen tátongott, hiszen a vihar mindenkit be zött a maga kis odújába. Anakin odavezette védenceit szállásukhoz, és belökte az ajtót. – Anya! Anya! Megjöttem! – kiáltotta izgatottan. Fehérre meszelt, kínosan tisztán tartott vályogfalak derengtek homályosan a vihartól elsötétült, kicsi, boltíves ablakokon besz napfényben és a mennyezetlámpákból áradó szórt elektromos fényben. A kunyhó központi helyiségében álltak; a sz k helyet egy asztal és néhány szék uralta. Az egyik fal mellett egy konyha, a másik el tt egy munkapad helyezkedett el. A hálófülkékbe és kis kamrákba ajtó nélküli nyílások vezettek. Odakint felüvöltött a szél, újabb réteget hántva le a falak küls borításáról. Jar Jar Binks kíváncsian és némileg megkönnyebbülve nézett körül. – Gellemezs, gellemezs – morogta. Anakin anyja a munkapad mell l állt fel, kezét ruhájába törölve. A negyvenes éveiben járhatott, hosszú barna haját hátrafogta megviselt arca el l, ruházata durva volt és egyszer . Valaha csinos lehetett, és Anakin szerint még most is az volt, az id és az élet viszontagságai azonban mély nyomokat hagytak rajta. Meleg, fiatalos mosollyal üdvözölte fiát, mely gyorsan lehervadt a mögötte álló idegeneket meglátva. – Ó, nem! – kiáltott fel halkan, bizonytalanul végigmérve a jövevényeket. – Annie, mi ez az egész? – k a barátaim, anya – ragyogott Anakin arca. – Ez itt Padmé Naberríe – mosolygott rá Padméra. – k pedig… – Elhallgatott. – Hoppá, azt hiszem, a ti neveteket nem tudom – ismerte be. – Qui-gon Jinn vagyok – lépett el re a Jedi –, pedig Jar Jar Binks – mutatott a gungára, aki esetlenül intett a kezével. Az R2-es egység rövid csippantást hallatott. – És a droidunk, Artu Detu – fejezte be a bemutatkozást Padmé. – Én is építek egy droidot – közölte gyorsan Anakin, remélve, hogy megmutathatja Padménak m vét. – Szeretnéd látni? – Anakin! – Anyja hangja már a szobája ajtajából fordította vissza. Az elhatározás megkeményítette a n vonásait. – Anakin, miért vannak itt ezek az emberek? – Homokvihar van, anya – nézett rá a fia zavartan. – Hallgasd csak! A n az ajtó felé pillantott, majd kinézett az ablakon. A süvít szél homokot és szemetet sodort el a kunyhó el tt. – A fia volt olyan kedves, és menedéket ajánlott nekünk – magyarázta Quigon. – Az üzletben ismertük meg, ahol dolgozik. – Gyere! – kapaszkodott bele Anakin ismét Padmé kezébe. – Megmutatom a droidomat.
Miközben beráncigálta Padmét a szobájába, már lelkesen magyarázni is kezdte a részleteket. A lány tiltakozás nélkül követte, figyelmesen hallgatva szavait. R2-D2 is velük tartott, rövid füttyökkel kommentálva a fiú magyarázatát. Jar Jar nem moccant a helyér l, még mindig a kunyhó belsejét tanulmányozta, láthatólag arra várt, hogy valaki megmondja neki, mit csináljon. Qui-gon a fiú anyjával szemben állt a feszült csendben. A szélfútta homokszemcsék csikorgó zajt keltve csapódtak a vastag ablaküvegeknek. – Shmi Skywalker vagyok – nyújtotta végül az asszony a Jedi felé a kezét. – Anakin és én örömmel vendégül látjuk magukat. Qui-gon már felmérte a helyzetet és meghatározta, mire van szükség. Benyúlt a ponchója alá, és az egyik erszényéb l el vett öt kis kapszulát. – Tüd m, hogy milyen, ha valaki váratlanul érkezik. Fogadja el ezeket. Egy étkezésre talán futja bel lük. A n tiltakozás nélkül elfogadta a kapszulákat. – Köszönöm – emelte tekintetét Qui-gon arcára, hogy aztán szinte azonnal lesüsse a szemét. – Nagyon köszönöm. Elnézést kérek az udvariatlanságomért. Azt hiszem, sohasem fogom megszokni Anakin meglepetéseit. – Nagyon különleges fiú – bólintott Qui-gon. Shmi ismét a szemébe nézett, és a Jedi azt olvasta ki a tekintetéb l, hogy mostantól egy nagyon fontos titkon osztoznak. – Igen – ismerte el a n halkan –, tudom.
Anakin a szobájában megmutatta Padménak C-3PO-t. A droid a munkaasztalán hevert, pillanatnyilag kikapcsolva, mivel a fiú épp a küls borításán dolgozott. A bels kábelezéssel már végzett, a törzse, a karjai és a lábai azonban még fedetlenek voltak. Az egyik szeme sem került még a helyére, ott hevert, ahol Anakin hagyta, miután az el éjjel még állított fénytör lencséjén. Padmé a fiú válla fölött áthajolva elmélyülten szemlélte a droidot. – Hát nem remek? – kérdezte Anakin hevesen, idegesen várva a lány reakcióját. – Még nincs kész, de hamarosan befejezem. – Egyszer en gyönyör – felelte Padmé, szintén leny gözve. – Tényleg tetszik? – pirult el büszkén a fiú. – Protokolldroid… anyának fog segíteni. Figyelj csak! Bekapcsolta C-3PO-t, és a droid azonnal felült. Anakin sietve megkerülte, körülnézett, majd felkapta a hiányzó szemet a munkaasztalról, és beillesztette a helyére.
– Hogy vannak? – nézett rájuk C-3PO. – Én egy protokolldroid vagyok a kiborg kapcsolatok… a szokások és az emberek… – Hoppá! – mondta Anakin gyorsan. – Egy kicsit még zavaros. Felkapott egy hosszú nyel szerszámot, a végén egy elektronikus dezignátorral, és óvatosan beillesztette a C-3PO fején lév aljzatba. Néhányszor elforgatta a nyelet, közben folyamatosan szemmel tartva a beállításokat. Mikor minden úgy állt, ahogy eltervezte, megnyomott a nyél végén egy gombot. C-3PO válaszul többször megrázkódott. Mikor aztán Anakin kihúzta az aljzatból a dezignátort, a droid felállt a munkaasztalról és szembefordult Padméval. – Üdvözlöm! Szi-Thripio vagyok, az ember-kiborg kapcsolatok specialistája. Miben állhatok szolgálatára? – Tegnap adtam neki ezt a nevet – vont vállat Anakin –, de elfelejtettem beégetni a kódot a memóriájába, hogy magától is el tudja mondani. – Tökéletes! – vigyorgott a fiúra Padmé ámulattal. R2-D2 melléjük gurult és egy sor éles füttyöt bocsátott ki magából. – Elnézést… – nézett le rá C-3PO kíváncsian – de hogy érted, hogy meztelen vagyok? R2-D2 tovább trillázott. – Te jóságos! Milyen kellemetlen! – nézett végig C-3PO lábai vázán. – Kilátszanak az alkatrészeim? Te jóságos! Anakin beharapta az ajkát. – Úgy valahogy. De ne aggódj, hamarosan gondoskodom err l is. – Szelíden visszatolta a droidot a munkaasztalra, és közben a válla fölött hátranézett Padméra. – Ha véget ér a vihar, megnézheted a gondolámat is. Tudod, régóta dolgozom már rajta. Watto nem is sejti. Titok! – Rendben – mosolyodott el Padmé. – Nagyon jól tudok titkot tartani.
A vihar kitartóan tombolt a nap hátralév részében is, beborítva Mos Espát, halmokba hordva a sivatagi homokot az épületek falai tövében, eltorlaszolva az ajtókat, porfelh ket kavarva a leveg ben és elhomályosítva a napok fényét. Shmi Skywalker a Qui-gontól kapott élelmiszer-kapszulákból vacsorát készített mindannyiuk számára. Miközben az asszony az étel elkészítésével foglalatoskodott, Padmét pedig Anakin kötötte le a másik szobában, Qui-gon behúzódott egy sarokba és lopva kapcsolatba lépett Obi-vannal. Az összeköttetést korántsem lehetett tökéletesnek nevezni, ahhoz azonban elég volt, hogy a Jedi-mester értesülést szerezzen a Nabooról sugárzott üzenetr l. – Helyesen döntöttél, Obi-van – nyugtatta meg fiatal védencét halkan.
– A királyn nagyon zaklatott – felelte a másik. A válasz kissé recsegett a vihar miatt. Qui-gon odapillantott a konyhaasztalnál neki háttal álló Shmi felé. – Az az üzenet csak csali volt, hogy felfedjük a hollétünket. Erre mérget mernék venni. – De mi van, ha Bibble kormányzó igazat mondott, és a nabooiak tényleg a pusztulás szélén állnak? Qui-gon felsóhajtott. – Akárhogy is, kezdünk kifutni az id l – suttogta, és kikapcsolta a komlinket. Hamarosan mindannyian leültek, hogy elfogyasszák a Shmi által készítet vacsorát. Odakint még mindig tombolt a vihar, kísérteties háttérzenét szolgáltatva a bent uralkodó csendhez. Az asztal két végén Qui-gon és Padmé foglalt helyet, Anakin, Jar Jar és Shmi pedig az oldala mellé ültek. Anakin a kisfiúkra jellemz módon a szégyen leghalványabb jele nélkül kezdett rabszolgaéletükr l mesélni. Csak a tényeket látta, azokat pedig mohón meg akarta osztani új barátaival. Shmi viszont, akit jobban érdekelte a fia reputációjának megóvása, igyekezett érzékeltetni vendégeikkel helyzetük komolyságát. – Minden rabszolgának van egy jeladó a testében – magyarázta a n . – Megpróbáltam lokalizálni ket egy szkennerrel, de eddig nem volt szerencsém – tette hozzá Anakin komoran. Shmi elmosolyodott. – Ha valaki szökni próbál… –…akkor felrobban! – fejezte be a mondatot a fia. – Places! Jar Jar elmélyülten szürcsölgette a levesét, csak fél füllel figyelve a társalgásra, ahogy elfogyasztotta a valóban ízletes húslevest. Az utolsó mondat hallatán azonban félrenyelt, és olyan hangosan kezdett el krákogni, hogy mindenki elhallgatott. Egy pillanatra minden szempár felé fordult. A gunga zavarában lehajtotta a fejét és úgy tett, mintha nem vette volna észre a rosszalló tekinteteket. – Nem tudom elhinni, hogy még léteznek rabszolgák a galaxisban – fordult vissza Padmé Shmi felé. – A Köztársaság rabszolgaság-ellenes törvényei… – A Köztársaság messze van – vágott a szavába Shmi nyersen. – Mi csak saját magunkra számíthatunk. Kínos csend állt be, ahogy Padmé, nem tudva, mit mondhatna még, félrenézett. – Láttál már gondolaversenyt? – kérdezte Anakin, próbálva enyhíteni a lány zavarán.
Padmé megrázta a fejét. Rápillantva Shmire észrevette a n arcára hirtelen kiült aggodalmat. Jar Jar kil tte a nyelvét, hogy megszerezzen egy falatot az asztal másik oldalán álló tál mélyér l. A zsákmányt villámgyorsan visszahúzta a szájába, lenyelte, majd elégedetten cuppantott egyet. Qui-gon megrovó tekintete azonban rögtön elnémította. – A Malasterén is vannak gondolafutamok – jegyezte meg a Jedi-mester. – Nagyon gyorsak és nagyon veszélyesek. – Én vagyok az egyetlen ember, aki képes rá! – vigyorodott el Anakin. Anyja metsz tekintete láttán lehervadt a vigyor az arcáról. – Most mi van, anya? Ez nem hencegés! Ez az igazság! Watto mondta, hogy sohasem hallott róla, hogy egy ember képes lett volna rá. – Olyan reflexeid lehetnek, mint egy Jedinek – nézett a fiú szemébe Quigon –, ha gondolával versenyzel. Anakin széles mosollyal fogadta a dicséretet. Jar Jar nyelve ismét a tál és egy újabb falat felé röppent, Qui-gon azonban résen volt. A keze megvillant, és egy pillanattal kés bb már hüvelyk- és mutatóujja között tartotta a gunga nyelvét. Jar Jar megdermedt, a szája tátva maradt, a szeme elkerekedett. – Ezt meg ne lássam még egyszer! – figyelmeztette Qui-gon, nem kevés éllel halk hangjában. Jar Jar megpróbált mondani valamit, de csak érthetetlen motyogásra futotta az erejéb l. Qui-gon elengedte a gunga nyelvét, és az visszacsusszant a helyére. Jar Jar fájdalmas arccal masszírozgatni kezdte ormányszer száját. Anakin tétovázva a férfi felé fordult. – Én… én kíváncsi lennék valamire – nyögte ki nagy nehezen. Qui-gon bólintott, hogy folytassa. A fiú megköszörülte a torkát és összeszedte minden bátorságát. – Te ugye Jedi-lovag vagy? Egy hosszú pillanatra csend támadt, ahogy a férfi és a fiú egymásra meredtek. – Ezt meg mib l gondolod? – kérdezte végül Qui-gon. – Láttam a fénykardodat – nyelt egy nagyot Anakin. – Ilyen fegyvere csak a Jedi-lovagoknak lehet. Qui-gon tovább bámult rá, aztán lassan hátrad lt a székén, és elmosolyodott. – Talán megöltem egy Jedit, és elvettem a fegyverét. – Nem hiszem – rázta meg hevesen a fejét Anakin. – Egy Jedit senki sem tud megölni. Qui-gon arcáról lehervadt a mosoly, és mintha szomorúság költözött volna sötét szemébe. – Bárcsak így lenne…
– Azt álmodtam, hogy Jedi vagyok – mondta a fiú gyorsan, mint aki mindenképpen szeretett volna elmesélni valamit. – Visszajöttem ide, és felszabadítottam az összes rabszolgát. Nemrég álmodtam, amikor kint voltam a sivatagban. – Elhallgatott, fiatal arcára várakozó kifejezés ült ki. – Azért jöttél, hogy felszabadíts minket? – Nem, attól tartok nem… – rázta meg a fejét Qui-gon, majd tétovázva elhallgatott. – Szerintem pedig azért – makacskodott a fiú dacosan. – Mi másért lennél itt? Shmi már szólásra nyitotta a száját, hogy megfeddje a fiát szemtelenségéért, Qui-gon azonban gyorsabb volt. – Látom, téged nem lehet becsapni, Anakin – hajolt el re bizalmasan. – De meg kell ígérned, hogy senkinek nem beszélsz rólunk. A Coruscantra, a Köztársaság f városába tartunk, egy nagyon fontos ügyben, aminek titokban kell maradnia. – A Coruscantra? – kerekedett el Anakin szeme. – H ha! És hogy kerültetek ide a Peremvidékre? – Megsérült a hajónk – adta meg a választ Padmé. – Itt kell vesztegelnünk, amíg meg nem javítjuk. – Én tudok segíteni! – kiáltotta a fiú lelkesen. Minden vágya az volt, hogy a hasznukra lehessen. – Bármit megjavítok! Qui-gon elmosolyodott ekkora lelkesedés láttán. – Elhiszem, de az els feladatunk, amint azt a Watto üzletében tett látogatásunkból is tudhatod, megszerezni a szükséges alkatrészeket. – De nindzs zsemmi, amivel fízedhednéng – mutatott rá Jar Jar komoran. – Biztosra veszem, hogy ezeknek az ócskavas-keresked knek is van valami gyengéjük – nézett Padmé elgondolkodva Qui-gonra. – A szerencsejáték – vágta rá azonnal Shmi. Felállt és elkezdte leszedni az asztalt. – Mos Espában minden azok körül az átkozott gondolafutamok körül forog. Qui-gon felemelkedett, odament az ablakhoz és kinézett a vastag, homályos üvegen át a szélfútta porfelh kre. – Gondolafutamok – hümmögte. – A kapzsiság hatalmas szövetséges lehet, ha megfelel en használjuk. – Építettem egy gondolát! – kiáltotta Anakin diadalmasan, és talpra szökkent. Kisfiúarca ragyogott a büszkeségt l. – Sohasem építettek még ilyen gyorsat! Holnapután lesz egy nagy verseny, a Boonta-futam. Benevezhetnéd a gondolámat! Már majdnem teljesen kész van… – Anakin, higgadj le! – csattant fel az anyja élesen. A szemében aggodalom csillogott. – Watto nem fogja megengedni, hogy versenyezz!
– Wattónak nem kell tudnia, hogy a gondola az enyém! – felelte a fiú gyorsan, végiggondolva a problémát. – Azt mondhatnád neki, hogy a tied! – fordult vissza Qui-gonhoz. – Rá tudnád venni, hogy engedje meg, hogy én vezessem! A Jedi-mester figyelmét nem kerülte el Shmi tekintete. Belenézett az asszony szemébe, némán nyugtázta rémületét, és türelmesen várt a válaszára. – Nem akarom, hogy versenyezz, Annie! – mondta a fiú anyja halkan. Megrázta a fejét, hogy nyomatékot adjon a szavainak. A szeméb l fáradtság és aggodalom áradt. – Annyira szörny ! Minden egyes alkalommal meghalok, amikor Watto benevez egy futamra. Minden egyes alkalommal. Anakin beharapta az ajkát. – De anya, én szeretek versenyezni! Nekik pedig szükségük van a segítségemre – intett Qui-gon felé. – Bajban vannak. Az els helyezésért járó pénz b ven fedezné az alkatrészek árát. – Nagyon nagy drutyiban vagyung – bólintott Jar Jar Binks támogatólag. Qui-gon odalépett Anakinhoz, és lenézett a fiúra. – Az anyádnak igaza van. Felejtsük el a dolgot! – Egy pillanatig állta a fiú tekintetét, aztán visszafordult Shmihez. – Nem ismer valakit, aki barátságos érzületekkel viseltetik a Köztársaság iránt, és hajlandó segíteni nekünk? Shmi mozdulatlanul állva, némán elgondolkodott a kérdésen. Végül megrázta a fejét. – Segítenünk kell nekik, anya! – makacskodott Anakin, biztosan tudva, hogy ebben igaza van, segítenie kell a Jedinek és a társainak. – Emlékszel, mit mondtál? Azt mondtad, hogy az az univerzum legnagyobb baja, hogy senki sem hajlandó segíteni senkinek. – Anakin, ne… – sóhajtott fel Shmi. – De ha egyszer ezt mondtad, anya! – A fiú nem volt hajlandó visszakozni. A tekintetük egymásba mélyedt. Shmi Skywalker ez alkalommal nem válaszolt, csak a szemöldökét ráncolta. – Biztos vagyok benne, hogy Qui-gon nem akarja semmiféle veszélynek kitenni a fiát – szólalt meg váratlanul Padmé. Kényelmetlenül érezte magát az anya és fia közötti összet zés miatt, és próbált enyhíteni valamelyest a feszültségen. – Majd találunk valami más megoldást… Shmi végigmérte a lányt és lassan megcsóválta a fejét. – Nem. Annie-nak igaza van. Nincs más megoldás. Lehet, hogy én nem örülök neki, de a fiam tud segíteni maguknak. – Elhallgatott egy pillanatra. – Talán ez a sorsa, hogy segítsen maguknak.
Mindezt úgy mondta, mintha olyan döntésre jutott volna, amir l eddig nem akart tudomást venni; mintha felfedezte volna a fájdalmas, de magától értet igazságot. Anakin arca felderült. – Ez azt jelenti, hogy igen? – Örömében összecsapta a kezét. – Ez azt jelenti, hogy igen!
Az éjszaka hatalmas takaróként borult a Coruscantra, mély bársonyred kbe burkolva a csillogó tornyok végtelen láthatárát. Az ablakokból kisz fények izzó t fokoknak látszottak a fekete háttér el tt. Ameddig a szem ellátott, ameddig az ember eljuthatott, acélötvözetb l és fényvisszaver üvegb l emelt t k meredtek ki a bolygó felszínéb l. A város már réges-rég bekebelezte a bolygót, és most már csak létezett, a galaxis központja, a Köztársaság uralmának szíve. Az uralomnak, amelyet egyesek örökre meg akartak szüntetni. Az uralomnak, amelyet egyesek tiszta szívükb l megvetettek. Darth Sidious egy magas erkélyr l nézett le a Coruscantra, egész alakját elrejt fekete palástjában mintha az éjszaka teremtménye lett volna. Arccal a város felé fordult, tekintetét a fényekre, a légiforgalom haloványan látszó sávjaira függesztette, alig véve tudomást mellette várakozó tanítványáról, Lord Maulról. A gondolatai a Sithek és a rend történelme körül forogtak. A Sith majdnem kétezer éve jött létre. Az Er sötét oldalának szentelt kultusz volt, központi tétele szerint a fel nem használt hatalom elpocsékolt hatalom. Egy kitagadott Jedi-lovag alapította a rendet, egy harmóniában él közösség egyetlen disszidense, egy lázadó, aki kezdett l fogva tudta, hogy az Er igazi hatalma nem a világos, hanem a sötét oldalon rejlik. Mivel álláspontját nem hagyta jóvá a Tanács, szakított a renddel, és titokban megfogadta, hogy egyszer még végez azokkal, akik el zték maguk közül. Eleinte magányosan kóborolt, de hamarosan csatlakoztak hozzá azok a Jedik, akik osztoztak hitében és hajlandóak voltak vele együtt tanulmányozni a sötét oldal rejtelmeit. Másokat er szakkal toboroztak, és a Sith rendje nemsokára több mint ötven f t számlált. A Sith a Jedik rendjével szemben kezdte el kiépíteni a kultuszt, megvetve az együttm ködés és konszenzusra törekvés elveit, szilárdan meggy dve arról, hogy a hatalom minden formája er t és mások feletti uralmat kölcsönöz nekik. Az szövetségük nem azért alakult, hogy szolgáljon – hanem hogy uralkodjon. A Jedik ellen viselt háborújuk bosszúszomjas, ádáz és végs soron kudarcra ítélt volt. A Sith rendjét névleg az alapító kitagadott Jedi irányította,
nagyravágyása azonban nem engedte, hogy bárkivel is megossza hatalmát. Tanítványai szinte az els pillanattól kezdve összeesküvéseket sz ttek ellene és egymás ellen, úgyhogy a bels harcok ugyanannyi erejüket lekötötték, mint a Jedik ellen indított hadjárat. A Sith végül önmagát pusztította el. El ször vezérükkel végeztek, aztán egymással. A vérfürd t túlél néhány tanítvánnyal gyorsan elbántak a körültekint Jedik. Pár hét alatt az Er sötét oldalának minden híve meghalt. Kivéve egyet. Darth Maul türelmetlenül megremegett. A fiatal Sith még nem sajátította el mestere türelmét; de az id és a képzés majd pótolja ezt a hiányosságot. Hiszen végül a türelem mentette meg a Sith rendjét a teljes kipusztulástól. És a türelem segíti majd gy zelemre a Jedikkel szemben. Az egyetlen életben maradt Sith megértette ezt. erényként fogta fel a türelmet, míg a többiek megvetették. Tanításai alapjául a ravaszságot, a fortélyt és a háttérbe húzódást tette – a régi Jedi-erényeket, amelyeket társai elutasítottak. Félrevonulva nézte, hogyan pusztítja el magát a rend. A katasztrófa beteljesedése után pedig elrejt zött és várni kezdett az alkalmas id re, a lehet ségre. Mikor már mindenki azt hitte, hogy a Sithet megsemmisítették, véget vetett a rejt zködésnek. Eleinte egyedül tevékenykedett, azonban egyre öregedett, és volt rendje utolsó tagja. Végül elindult, hogy megkeresse utódját. Mikor megtalálta, minden tudását átadta neki, hogy aztán az megkeresse a saját tanítványát és továbbadja a m vet. Egyszerre azonban mindig csak két Sith létezhetett: mester és tanítvány. A rend újraéleszt je elhatározta, hogy nem esik a régi kultusz hibájába, nem hagy teret a bels hatalmi harcoknak. Az ellenség kívül van, nem belül. A Jedik elleni háborúra kell tartalékolniuk erejüket. A rendet újjáéleszt Sith a Darth Bane nevet vette fel. Egy évezrede már, hogy a Sithet halottnak hiszik, de végül elérkezett az idejük. – A Tatuin szinte lakatlan – tört be Darth Sidious gondolatai közé tanítványa durva hangja. A mester a hologramra emelte tekintetét. – A huttok irányítják. A Köztársaságtól távol van. Ha a nyom helyes, mester, akkor gyorsan és gond nélkül meg fogom találni ket. A sárga szemek izgatottan és várakozásteljesen felizzottak Darth Maul arcának furcsa mozaikmintázatában, ahogy türelmetlenül várta ura válaszát. Darth Sidious elégedetten nézte tanítványát. – El ször a Jedikkel végezz! – tanácsolta halkan. – Utána már könny szerrel visszaviheted a királyn t a Naboora, ahol alá fogja írni a szerz dést.
Darth Maul fújt egy nagyot. A hangja elégedetten csengett. – Végre felfedjük magunkat a Jedik el tt! Végre bosszút állunk! – Remek képzést kaptál, fiatal tanítványom – csitította Darth Sidious. – Azok a Jedik nem lesznek ellenfelek számodra. Most már túl kés , hogy bárki is megállítson minket. Minden a terv szerint halad. A Köztársaság hamarosan a markomban lesz. A beálló csendben a Sith Lord mellkasát sötét forróság töltötte el, és beborította az ádáz öröm.
Anakin Skywalker otthonában Qui-gon Jinn a fiú szobájának ajtaja el tt állt, és az alvó gyereket nézte. Shmi Skywalker és Padmé a másik szobába vonultak vissza, Jar Jar Binks pedig a konyha padlóján feküdt magzati pózba gömbölyödve, és hangosan horkolt. Qui-gonnak azonban nem jött álom a szemére. Ez a fiú, ez a fiú! Valami különöset érzett benne. A Jedi-mester némán figyelte mellkasának lassú emelkedését és süllyedését, ahogy békésen aludt, nem is sejtve, hogy nincs egyedül. Különleges, mondta Shmi Skywalkernek, és az asszony egyetértett. is tudta. Ugyanúgy érezte, mint Qui-gon. Anakin Skywalker más. Qui-gon a sötét ablakra emelte tekintetét. A vihar lecsendesedett, a szél elállt. Csend volt odakint, az éjszakát lágy, hívogató béke töltötte el. A Jedimesternek egy pillanatra saját élete jutott eszébe. Tudta, miket szoktak róla mondani a Tanácsban. Önfej , néha egyenesen meggondolatlan döntéseket hoz. Er s, de olyan ügyekre forgácsolja szét az erejét, amelyek nem méltóak a figyelmére. A szabályokat azonban nemcsak az ember viselkedésének korlátok közé szorítására találták ki. A szabályokat azért alkották, hogy utat mutassanak az Er megértéséhez. B n talán, hogy rugalmasan kezeli ezeket a szabályokat, amikor úgy érzi, a lelkiismeretére kell hallgatnia? A Jedi összefonta a karját széles mellkasa el tt. Az Er bonyolult, összetett jelenség. Az Er a minden dolgok között meglév egyensúlyban gyökerezik, és minden beleavatkozás az áramlásába magában hordozza ezen egyensúly felborulásának a kockázatát. A Jediknek az egyensúly fenntartására kell törekedniük, s arra, hogy az Er áramlásával és akaratával összhangban cselekedjenek. Az Er azonban nem csak egy síkon létezik, és egy egész élet sem elegend számtalan aspektusának megismerésére. De talán még több élet sem. Qui-gon tisztában volt a saját gyengéjével. Túl közel állt az él Er höz, pedig az egyesít Er nek kellett volna nagyobb figyelmet szentelnie. Észrevette, hogy legtöbbször a jelen él lényei felé nyúl ki, azok felé, akik az itt és mostban élnek. A múlt és a jöv kevésbé érdekelte, mint ahogy a múltban vagy a jöv ben élt és élni fogó lények is.
Az él Er tartotta össze, az adott neki szívet, elmét és lelket. Ezért érzett együtt Anakin Skywalkerrel, akit olyan ígéretnek tartott, amely mellett nem mehetett el szó nélkül. Tudta, hogy a Jedik legtöbbje elítélte volna ezt az érzést. Obi-van például ugyanazt látná Jar Jarban és a fiúban – haszontalan terhet, értelmetlen kockázatot, szükségtelen figyelemelterelést. Obi-van létét a nagy képre, az egyesít Er re való összpontosítás határozta meg. Hiányzott bel le Qui-gon intuíciója. Hiányzott bel le tanítója szenvedélye és érdekl dése minden él dolog iránt. Nem ugyanazt látta, amit Qui-gon. Qui-gon felsóhajtott. Mindez persze nem kritika, pusztán megfigyelés. Ki mondhatná meg, melyikük értelmezi helyesen az Er útmutatását és ösztönzését? A különbségük miatt azonban néha szembekerültek, és a Tanács gyakrabban támogatta Obi-van álláspontját, mint a Qui-gonét. És ez most is így lesz, ezt biztosan tudta. És nem is utoljára. Ez azonban nem fogja eltántorítani attól, hogy megtegye, amit hite szerint tennie kell. Meg fogja tudni az igazságot Anakin Skywalkerr l. Meg fogja találni a fiú helyét az Er mintázatában – az éltet és egyesít Er ében egyaránt. Rá fog jönni, mivé kell feln nie ennek a gyermeknek. Pár perccel kés bb már a padlón elnyúlva aludt.
11 Az új nap ragyogó, fényes hajnallal érkezett el, a Tatuin ikernapja tiszta, felh tlen kék égr l árasztotta el sugaraival a bolygót. A homokvihar továbbvonult, a hegyeken, a köves szirteken és Mos Espa épületein kívül mindent kisöpörve a sivatagból. Anakin már fel is öltözött, miel tt vendégei felkeltek volna. Alig várta, hogy bemehessen az üzletbe és ismertesse Wattóval a következ futammal kapcsolatos tervét. Qui-gon azonban figyelmeztette, hogy ne rohanja le a toydarit az ajánlatával, hanem maradjon csendben, és hagyja, hogy bonyolítsa le az üzletet. Anakint azonban olyan izgalom f tötte, hogy alig hallotta a Jedi szavait. Qui-gon tisztában volt vele, hogy minden ravaszságát és diplomáciai képességét be kell vetnie céljuk elérése érdekében. Természetesen a kapzsiság jelentette a kulcsszót Wattóval kapcsolatban – s ez a kulcs minden ajtót megnyithatott, amelyeket a toydari zárva tartott. A rabszolganegyedt l a Watto üzletéig vezet úton Anakin haladt elöl Quigonnal és Padméval szorosan a nyomában, majd Jar Jar és R2-D2 zárta a sort. A város lakói már kora reggel lázasan dolgoztak: az árusok és keresked k homokhalmokat lapátoltak, pultjaikat és naperny iket rakosgatták össze, a
szekereket és a kerítéseket javítgatták. A nehéz munkát, amelyhez a homokszánokat húzó droidok ereje is kevésnek bizonyult, eopie-k és rontok végezték. A raktárakból már friss áru került az üzletekbe, és az rkiköt leszállópályái újra nyitva álltak a hajók el tt. Mikor már majdnem odaértek, Qui-gon hagyta, hogy Anakin el reszaladjon az üzletbe. Úgy érezte, meg kell adnia a lehet séget a fiúnak, hogy el ször próbálkozzon Wattónál. A többiekkel a nyomában átment az út másik oldalára, egy élelmiszerárushoz, rávette a tulajt, hogy adjon nekik egyegy adag nyúlós masszát, majd várakozni kezdett. Mikor elfogyasztották a pépet, átvágtak a téren Watto üzletéhez. Jar Jar, akit már most nyugtalanítani kezdett a körülötte lév nyüzsgés, hátát a falnak vetve leült egy ládára az ajtó mellett. Kocsányos szemei ide-oda villantak, mintha arra számított volna, hogy bármelyik pillanatban valami szörny ség történhet. R2-D2 mellégurult, és halkan csipogva próbálta meggy zni arról, hogy minden a legnagyobb rendben van. Qui-gon megkérte Padmét, hogy tartsa szemmel a gungát. Nem akarta, hogy Jar Jar ismét valami bajt keverjen. Elindult az üzletbe, a lány azonban megfogta a karját. – Jól meggondolta? – kérdezte kételkedve. – Valóban rá akarja bízni a sorsunkat egy kisfiúra, akit alig ismerünk? A királyn nem helyeselné – ráncolta össze sima homlokát. – A királyn nek nem kell tudnia róla – nézett egyenesen a szemébe Quigon. – Nos, akkor én nem helyeslem – állta a tekintetét dacosan a lány. A Jedi kérd en rámeredt, majd szó nélkül elfordult. Az üzletbe belépve Wattot és Anakint egy heves szóváltás kell s közepén találta. A toydari alig néhány centiméternyire lebegett a fiú arcától, kék szárnyai csak elmosódottan látszottak a szapora csapkodástól, ormányát lefelé kunkorította, miközben hevesen gesztikulált mindkét kezével. – Patta go holla! – kiáltotta hutt nyelven. Kövérkés teste beleremegett szavai erejébe. A fiú pislogott, de egy tapodtat sem hátrált. – No batla! – Peedunkel! – Watto el re-hátra, le-föl, jobbra-balra szökkent a leveg ben. – Banyo, banyo! – harsogta Anakin. Qui-gon kilépett az üzlet ajtajának árnyékából, hogy mind a ketten láthassák. Watto azonnal elfordult Anakintól. Fogakkal teli szája némán tovább mozgott, ahogy rosszul leplezett izgatottsággal odalibbent Qui-gon arca elé.
– A fiú azt mondja, be akarod fizetni a holnapi futamra! – robbant ki bel le. – Hiszen még azokra az alkatrészekre sincs pénzed! Akkor meg mib l akarod kifizetni a nevezési díjat? A köztársasági kreditjeidb l? Hah! Rekedt nevetésben tört ki, Qui-gon azonban észrevette a szemében felcsillanó kíváncsiságot. – A hajóm lesz a nevezési díj – közölte a Jedi nyersen. Benyúlt a ponchója alá, és el vett egy parányi holovetít t. Amikor bekapcsolta, a királyn hajójának képe jelent meg Watto el tt a leveg ben. A toydari közelebb lebegett, hogy alaposan szemügyre vegye a hologramot. – Nem rossz, nem rossz – hajlítgatta ráncos, kék ormányát. – Egy Nubi. – Jó állapotban van, eltekintve azoktól a bizonyos alkatrészekt l. – Quigon hagyott neki még egy másodpercet, majd kikapcsolta a holovetít t, és visszadugta a ponchója alá. – De akkor is, mivel repülne a fiú? – akadékoskodott Watto ingerülten. – Az én gondolámat összetörte a legutóbbi futamon. A Boontáig nem lehet helyrehozni. Qui-gon rápillantott Anakinra, aki láthatólag zavarba jött. – Izé… nem az én hibám volt. Sebulba megperzselt a fúvókáival. Ami azt illeti, megmentettem a gondolát… nagyrészt. – Meghiszem azt! – nevetett fel Watto nyersen. – A fiú jó, abban nincs vita! De akkor is… – rázta meg a fejét. – Nyertem kártyán egy gondolát – vágott a szavába Quigon könnyedén, visszaterelve magára a toydari figyelmét. – A leggyorsabbat, amit valaha építettek. Nem nézett Anakinra, de el tudta képzelni a fiú arckifejezését. – Remélem, nem valamelyik ismer sömet ölted meg érte! – csattant fel Watto. Ismét rátört a nevetés, miel tt újra ura lett volna önmagának. – Tehát te adod a gondolát és te állód a nevezési díjat; én adom a fiút. A nyereményt fele-fele arányban osztjuk el, gondolom. – Fele-fele? – söpörte félre a javaslatot Qui-gon. – Akkor inkább fizesd te a nevezési díjat. Ha gy zünk, tied az egész nyeremény, kivéve az alkatrészek árát. Ha veszítünk, viheted a hajómat. Watto láthatóan meglep dött. Az ormányát dörzsölgetve átgondolta a dolgot, szárnyai zümmög hangot keltve csapkodtak a leveg ben. Túl jól hangzott az ajánlat, gyanúsan jól. Qui-gon a szeme sarkából látta, hogy Anakin ideges pillantásokat lövell felé. – Akárhogy is, te csak nyerhetsz az üzleten – mutatott rá a Jedi halkan.
– Megegyeztünk! – csapott az öklével nyitott tenyerébe Watto, majd kuncogva odafordult a fiúhoz. – Bolond üzleteket köt a barátod, fiú! Jobban tennéd, ha megtanítanád neki, hogyan kell alkudni! Még akkor is harsányan nevetett, amikor Qui-gon kilépett az üzletb l.
A Jedi-mester összeszedte Padmét, Jar Jart és R2-D2-t, s meghagyta Anakinnak, hogy azonnal jöjjön utánuk, amint Watto elengedi. Wattot sokkal jobban izgatta a közelg verseny, mint az üzlet állapota, ezért azonnal hazaküldte a fiút. El tte azonban még a lelkére kötötte, hogy alaposan vegye szemügyre a gondolát, nehogy valami ronccsal nevezzenek be, hiszen akkor egész Mos Espa rajta röhögne. Így aztán Anakin szinte hamarabb hazaért, mint Qui-gon és társai. A fiú lelkesen elvezette ket a rabszolganegyed roncstemet jébe, ahol titokban megépítette a gondolát. A járm törzsét egy hosszában kettéhasított hengerforma alkotta, lapos alján egy vezérm saru helyezkedett el, domború tetejébe vágták a pilótafülkét. A vezérsíkok az oldalán húzódtak végig. A meghajtásról két hatalmas, légköri stabilizátorral is felszerelt Radon-Ulzer vadászgéphajtóm gondoskodott a Steelton-kábelek végén. Az összhatás leginkább egy két bantha közé beszorult doopbogárra emlékeztetett. A kis csapat közös er vel beindította az antigravitációs emel ket, és áttolta a gondolát Anakinék hátsó udvarára. A fiú Padmé, Jar Jar és R2-D2 segítségével és biztatásaival azonnal nekilátott, hogy felkészítse a járm vet a versenyre. Miközben Anakin és segít i lelkesen dolgoztak, Qui-gon odasétált a kunyhó hátsó falához, meggy dött róla, hogy senki sem látja, és kapcsolatba lépett Obi-vannal. Tanítványa, aki már idegesen várta a jelentkezését, azonnal válaszolt, és Qui-gon beszámolt a fejleményekr l. – Ha minden jól megy, holnap délután meglesz a hiperhajtóm -generátor és továbbmehetünk – fejezte be a történtek ismertetését az id sebb Jedi. Obi-van sokatmondóan hallgatott. – Mi lesz, ha kudarcot vall a terved, mester? Hosszú id re itt ragadhatunk. Qui-gon Jinn elnézett a rabszolganegyed kunyhói és Mos Espa háztet i felett a ragyogó ikernapra. – Hiperhajtóm nélkül sehová sem jutunk. Nincs más választásunk. – Azzal kikapcsolta, és eltette a komlinket. – És van valami különös ebben a fiúban – suttogta maga elé, befejezetlenül hagyva a gondolatot. Shmi Skywalker t nt fel a hátsó ajtóban, és odalépett a Jedi mellé. Egy darabig szótlanul nézték az udvarban zajló lázas munkát.
– Büszke lehet a fiára – szólalt meg végül Qui-gon. – Úgy ad, hogy közben eszébe sem jut viszonzást várni. Shmi egy futó mosoly kíséretében bólintott. – Nem ismeri a kapzsiságot. Az álmaiban él. Anakinnak… – Különleges képességei vannak. – Igen – pillantott rá óvatosan az asszony. – Látja a dolgokat, miel tt megtörténnének – folytatta a Jedi-mester. – Ezért t nik úgy, hogy rendkívüliek a reflexei. Erre csak a Jedik képesek. Az asszony rászegezte a tekintetét, és Qui-gon nem tudta nem észrevenni a szemében felcsillanó reményt. – Anakin többet érdemel egy rabszolga életénél – mondta halkan Shmi. Qui-gon visszafordult az udvar felé. – Az biztos, hogy szokatlan érzéke van az Er höz. Ki volt az apja? Hosszú csend következett, elég hosszú ahhoz, hogy a Jedi-mester rájöjjön, olyan kérdést tett fel, aminek a megválaszolására a n még nem állt készen. Ezért aztán hagyott neki id t és teret, hogy végiggondolja a dolgot. Nem sürgette, még csak azt sem érzékeltette vele, hogy egyáltalán válaszolnia kell. – Nincs apja – bökte ki végül Shmi, lassan megrázva a fejét. – Kihordtam, megszültem. Felneveltem. Ez minden, amit mondhatok. Megérintette a férfi karját, és szembefordult vele. – Tud neki segíteni? Qui-gon sokáig hallgatott, gondolkodott. Olyan köt dést érzett Anakin Skywalkerhez, amire nem talált magyarázatot. A lelke legmélyén érezte, hogy valamit tennie kell ezért a fiúért, valamit mindenképpen meg kell próbálnia. A Jediket azonban életük els hat hónapja során azonosították be, és azonnal elkezdték a képzésüket, így történt ez vele, Obi-vannal és mindenkivel, akit csak ismert. Nem volt kivétel. Tud neki segíteni? Nem tudta, hogyan tehetné. – Nem tudom – mondta ki hangosan is, szelíd, de határozott hangon. – Nem azért jöttem ide, hogy rabszolgákat szabadítsak fel. Ha a Köztársaságban született volna, hamar rátaláltunk volna és Jedi lehetett volna bel le. Mindene megvan hozzá, így azonban nem tudom, mit tehetnék érte. Shmi beletör én bólintott, de az arcán, a belenyugvás maszkja alatt felcsillant a remény. *** Miközben Anakin rögzítette a tolóer -szabályzót és a hajtóm veket összeköt vezetékeket, az udvaron felbukkant néhány barátja. Az id sebb fiúk Kitster és Seek voltak, a fiatalabb lány Amee, a rodiai pedig Wald. Anakin
annyi id re abbahagyta a szerelést, hogy bemutassa ket Padménak, Jar Jarnak és R2-D2-nek. – H , egy igazi asztromechanikai droid! – füttyentette el magát Kitster. – Mi az, rád mosolygott a szerencse? Anakin vállat vont. – És ez még semmi – vetette oda, kissé felfújva magát. – Beneveztek a holnapi Boonta-futamra. Kitster elfintorodott, és hátravetette varkocsba font sötét haját. – Micsoda? Ezzel? – Ez a roncs soha nem fog felszállni! – bökte oldalba Amee-t Wald. – Ugye csak viccelsz, Annie? – Évek óta dolgozol rajta – állapította meg Amee. Kicsiny, finom arcán helytelenít kifejezés t nt fel. – Nem fog menni – rázta meg sz ke fürtjeit. Anakin visszavágásra nyitotta a száját, aztán meggondolta magát. Egyel re hadd higgyenek csak, amit akarnak. Majd megmutatja nekik! – Gyertek, menjünk inkább labdázni! – javasolta Seek már el is fordulva, hangjában árnyalatnyi unalommal. – Ha így folytatod, Annie, bogáreledel lesz bel led. Seek, Wald és Amee nevetve elszaladtak. Kitsternek azonban, akit Anakin a legjobb barátjának tartott, több esze volt annál, hogy kétségbe vonja, ha a fiú valamir l kijelentette, hogy megteszi. Ezért aztán, elengedve füle mellett a többiek szavait, maradt. – Mit tudtok ti? – morogta maga elé halkan. Anakin hálásan rávigyorgott. Aztán észrevette, hogy Jar Jar a bal oldali hajtóm energiastabilizáló lapját piszkálgatja. Ez az energiaforrás tartotta együtt és szinkronban a hajtóm veket. Az arcáról lehervadt a vigyor. – Hé, Jar Jar! – kiáltotta figyelmeztet en. – Hagyd békén azt a stabilizátort! Az orrát szinte a lemezhez nyomó gunga b ntudatosan felnézett. – Gi? Én? – Ha a kezed a sugár útjába kerül – tette csíp re a kezét Anakin –, órákra elzsibbad. Jar Jar elfintorodott, de aztán a háta mögé dugta a karját, és ormányos arcával lehajolt a lemez mentén. Szinte ugyanabban a pillanatban egy elektromos kisülés ívelt át a lemezr l a szájára. A gunga felvisított és döbbenten hátraugrott. Két kezét a szájához kapva, hitetlenkedve meredt a fiúra. – Dzsibbadt! Dzsibbadt! – préselte ki magából. Hosszú nyelve ernyedten lógott. – Deb érzeb a dnyelbeb! Bég gyajgatdi zsem dudok! – Anakin megcsóválta a fejét, és folytatta a vezetékek rögzítését. Kitster közelebb lépett hozzá. Némán, feszült arccal figyelte mozdulatait.
– Még azt sem tudod, el fog-e indulni ez a vacak, Annie – jegyezte meg a homlokát ráncolva. – El fog. – Anakin fel sem nézett. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy kiderítsük – szólalt meg a válla fölött Quigon Jinn. A fiú felé nyújtott egy kicsi, tömzsi hengert. – Tessék, egy energiacella. Az üzletb l. Neked nagyobb szükséged van rá, mint Wattónak. – A Jedi szája zavart, szégyenl s félmosolyra húzódott. Anakin tisztában volt az energiacellák értékével. El sem tudta képzelni, hogyan emelhetett el egyet észrevétlenül a Jedi Watto orra el l. De nem is érdekelte. – Igen, uram! – ragyogott fel az arca. Beugrott a pilótaülésbe, beillesztette az energiacellát a vezérl pulton lév aljzatába, és beindította az elektronikát. Aztán felvette ósdi, ütött-kopott sisakját és keszty jét. Mindeközben az ismét a hajtóm vek körül szaglászó Jar Jar keze sikeresen beszorult az utánéget be. A gunga rémülten ugrálni kezdett, az energiastabilizátor áramütését l még mindig béna ormánya céltalanul libegett balra-jobbra. Padmé az utolsó pillanatban vette észre – ekkor már rülten szélmalomtáncot jártak a karjai –, és csak egy másodperccel a hajtóm vek beindulása el tt sikerült kiszabadítania. Az utánéget kb l lángnyelvek csaptak ki, a Radon-Ulzerek felb dültek, majd zúgásuk fokozatosan magas sivításba ment át, míg végül Anakin vissza nem húzta a gázkart. Az ismét beálló mély dübörgés közepette társai ujjongva felkiáltottak, a fiú pedig visszaintett válaszul. Shmi Skywalker szótlanul, távolba mered , szomorú tekintettel nézte ket otthonuk verandájáról.
Az alkony arany- és bíborszín sugárkoszorúba vonta a Tatuin lenyugvó napjainak koronáját, és a színkavalkád egyetlen hosszú, békés áradatban beborította a látóhatárt. Beköszöntött az éjszaka, elsötétítve az eget, szétszórt kristályszilánkokként felvillantva a csillagokat. A táj néma éberséggel telt meg az egyre s söd sötétségben. A lenyugvó napok utolsó sugarai megcsillantak egy apró hajó fémburkolatán. A járm a D ne-tenger fölött száguldott Mos Espa felé. Az orra tompa volt, hajlatai élesek, szárnyai hátracsapottak, függ leges vezérsíkjai félhold alakban befelé, a törzs felé görbültek. Fürkészve kúszott fel a hegyfokok fölé és ereszkedett le a völgyek mélyére. Sötét, céltudatos külseje egy ragadozó, egy nyomon lév vadász kinézetét kölcsönözte neki. A D ne-tengeren túl, az egyre halványuló fényt követve a hajó gyorsan leereszkedett egy széles fennsíkra, ahonnan remekül be lehetett látni a tájat
minden irányban. A közeledtére vad banthák futottak szét, sz rös, szarvas fejükkel fenyeget en bólogatva, helytelenít en trombitálva. A hajó megállapodott, a hajtóm vei leálltak. Némán várakozni kezdett. Aztán feltárult az orrán lév zsilip, és Darth Maul lépett ki rajta. A Sith Lord fekete palástját b sivatagi öltözékre cserélte. Fénykardja galléros zekéjét összefogó övén, a keze ügyében lógott. Tompa, a csuklya rejteke nélkül tisztán látható szarvai gonosz koronát alkottak különös, vörös és fekete arca fölött. A banthákra egy pillantást sem vesztegetve odasétált a fennsík széléhez, el vett egy éjszakai elektrotávcsövet, és módszeresen átfésülte a látóhatárt. Sivatagi homok és sziklák, gondolta. Terméketlen pusztaság. De egy város arra, egy másik pedig amarra. Ott pedig egy harmadik. Elvette a elektrotávcsövet a szeme el l. A városok fényei szabad szemmel is jól látszottak az egyre s söd sötétségben. Ha voltak is még települések, akkor azok a D ne-tenger másik oldalán – ahol már járt –, vagy a látóhatáron túl – ahol megjárni fog – helyezkedtek el. A Jediknek azonban errefelé kellett lenniük, err l szilárdan meg volt gy dve. Mozaikmaszk mögé rejtett arca kifejezéstelen maradt, sárga szemei azonban várakozóan csillogtak. Nemsokára. Nemsokára! Maga elé emelte az alkarjára csatolt vezérl panelt, kiválasztotta a megfelel üzemmódot és begépelte a számításokat, amelyekkel azonosíthatta ellenségeit, akik után kutatott. A Jedi-lovagok jelenléte nagyon felkavarta az Er helyi áramlatait. Az egész mindössze egy percig tartott. Visszafordult a hajója felé. A zsilipen gömb alakú droidok lebegtek ki egymás után. Mikor mindegyik el bukkant, elszáguldottak a három város felé. Darth Maul elmélyülten figyelte ket, míg a sötétség össze nem zárult mögöttük. Halványan elmosolyodott. Hamarosan. Aztán visszament a hajóra, és tanulmányozni kezdte a droidok érzékel inek adatait.
Az éjszaka egyre mélyül árnyakba burkolta Mos Espát. Anakin szótlanul ült házuk hátsó verandáján, miközben Quigon a karján lév mély vágást nézegette. A fiú a délután során, a gondolával való foglalatoskodás közben szenvedte el a sérülést, és a tízévesekre jellemz módon mindeddig észre sem vette. Anakin futó pillantást vetett a sebhelyre, miközben a Jedi kitisztította azt, majd hátrad lve a felragyogó csillagokra szegezte a tekintetét.
– Maradj nyugton, Annie! – szólt Qui-gon. A fiú mintha nem is hallotta volna. – Mennyi csillag! Mindegyiknek van bolygórendszere? – A legtöbbnek – vett el egy tiszta szövetdarabot Qui-gon. – Járt már valaki mindegyiken? – Nem valószín ! – nevetett fel Qui-gon. Anakin még mindig felfelé nézve bólintott. – Akkor én akarok az els lenni, az els , aki mindegyiket megnézi… Aú! Qui-gon letörölt egy vérpatakot a fiú karjáról, majd fert tlenítette a sebet. – Tessék, jobb, mint új korában. – Annie! Takarodó! – kiáltott ki Shmi odabentr l. Qui-gon el vett egy komlinkchipet, és Anakin vérének egy cseppjét elkente a felszínén. – Mit csinálsz? – hajolt el re a fiú kíváncsian. – Ellen rzöm, nem szedtél-e össze valami fert zést – válaszolta a Jedi fel sem nézve. Anakin a homlokát ráncolta. – Még sohasem láttam… – Annie! – kiáltotta ismét az anyja, ez alkalommal határozottabban. – Nem mondom még egyszer! – Menj! – intett Qui-gon az ajtó felé. – Holnap nehéz napod lesz. – A szövetdarabot bedugta a tunikája alá. – Jó éjt! Anakin tétovázott, tekintete áthatóan és kérd en meredt a Jedi-mesterre. Aztán megfordult, és beszaladt a házba. Quigon várt egy percet, meggy dött róla, hogy egyedül van, majd becsúsztatta a fiú vérével bekent chipet a komlink egyik aljzatába, és kapcsolatba lépett Obi-vannal. – Igen, mester? – válaszolt tanítványa a kés i óra ellenére teljesen éberen. – Átküld k egy vérmintát – közölte Qui-gon óvatosan körülnézve. – Futtass le rajta egy midi-chlorian-tesztet. Elküldte a vérmintát Obi-vannak, és némán várt az eredményre. Érezte, hogy a szíve izgatottan, hevesen ver. Ha beigazolódik a sejtése… – Mester – szakította félbe Obi-van töprengésében. – Valami nem stimmel a mintával. Qui-gon lassan vett egy mély lélegzetet, majd halkan kifújta a leveg t. – Mi az eredmény, Obi-van? – A midi-chlorian-érték húszezer. Senkinek sincs ekkora! – vékonyodott el a fiatal Jedi hangja. – Még Yoda mesternek sem! Senkinek. Qui-gon a felfedezése horderejét l lesújtva meredt az éjszakába. Aztán a tekintete visszakalandozott a fiú szobája felé, és megmerevedett.
Shmi Skywalker az ajtóban állt, és t bámulta. Találkozott a pillantásuk, és a Jedi-mester egy pillanatra úgy érezte, mint ha teljes részletességgel feltárult volna el tte a jöv . Aztán Shmi zavartan elfordult, és elt nt a házban. Qui-gon egy percig hallgatott, aztán eszébe jutott az él komlinkkapcsolat. – Jó éjt, Obi-van! – mondta halkan, és kikapcsolta az adót.
Közeledett az éjfél. Anakin Skywalker nem tudott elaludni, inkább kiment az udvarra, és még egyszer utoljára ellen rizte a gondolát: a kormánym vet, a kábeleket, a reléket, a generátorokat – mindent, ami csak eszébe jutott. Amikor végzett, megállt a járm mellett és próbált rájönni, mir l feledkezhetett el, mit nem nézhetett meg alaposan. Nem engedhette meg magának, hogy hibázzon. Minden t le telhet t meg kellett tennie. Hogy megnyerje a másnapi versenyt. Mert meg kell nyerni. Meg kell nyernie! Némán figyelte a gondola körül sürgöl , a törzsre széles sávokban festéket szóró R2-D2-t. A droid munkáját a vizuális érzékel i felé kidugott nagy teljesítmény lámpa és C-3PO folyamatosan áradó tanácsai segítették. A fiú Padmé tanácsára már délel tt bekapcsolta a protokolldroidot. Több kéz többet végez, bölcselkedett a lány komolyan, aztán elvigyorodott. C-3PO nem sok mindent csinált a kezeivel, a beszédszintetizátora viszont fáradhatatlannak nt. Akárhogy is, úgy t nt, R2-D2 örül a társaságának, csipogásokkal és füttyökkel megszakítva droidtársa szóáradatát, miközben a gondola körül sürgöl dött. A kis asztromechanikai egység fáradhatatlanul, vidáman és szívesen dolgozott. Semmi sem tudta kizökkenteni ritmusából. Anakin egy kicsit irigyelte ezért. A droidok vagy jól voltak összerakva, vagy nem. Az emberekkel szemben nem ismerték a fáradtságot, a szomorúságot vagy a félelmet… Gyorsan elhessegette magától a gondolatot, és felnézett a csillagos égre. Egypercnyi szemlél dés után leült, hátát egy ládának támasztotta, pilótaszemüvegét és sisakját maga mellé tette. Ujjával lustán végigsimogatta a zsebében lév zsaborszobrocskát, amelyet Padménak faragott. A gondolatai elkalandoztak. Nem tudta volna pontosan megmagyarázni, honnan, de tudta, hogy a következ nap megváltoztatja az életét. Ezt súgta különös képessége, hogy lássa azt, amit mások nem látnak, hogy betekintést nyerjen a jöv történéseibe. Érezte, hogy szinte rohan felé a végzete. Sebesen közeledett, nem hagyva id t a töprengésre, a naplemente sebességével ereszkedve le rá. Hogy mit hoz majd? A válasz a gondolatai peremén derengett, nem volt hajlandó felfedni magát. Persze, változást, de milyen formában? Qui-gon és
társai hozták ezt a változást, ám Anakin nem hitte, hogy akár a Jedi-mester is biztosan tudná, mi lesz a végeredmény. Talán az anyja és az szabadsága, amelyr l annyit álmodozott, gondolta reménykedve. Talán kilépés egy új életbe, mindkett jük számára. Minden lehetséges lesz, ha megnyeri a Boontát. Minden. Ez a gondolat járt csapongó, fáradt elméjében még akkor is, amikor a szeme lecsukódott, és mély álomba zuhant.
12 Anakin Skywalker álmodott azon az éjjelen, és álmában id sebb volt, bár nem tudta pontosan, mennyivel. Fiatalnak t nt még, ha nem is annyira, mint a valóságban, de valahogy öregnek is. A testét mintha k l faragták volna, gondolataiban pedig olyan rémiszt látomás izzott, hogy nem merte teljes egészében befogadni, hanem csak távolról, vágyai és reményei tüzének fényében vetett rá egy pillantást. Más helyen, más id ben volt, egy ismeretlen bolygó soha nem látott tájain. Homály és sötétség borította álmában a sík és mégis szaggatott vidéket, mely folyamatosan, a Tatuin sivatagi délibábjainak sebességével változott. Az álomkép megremegett, és távoli, halk hangok sz dtek felé. Feléjük nézett, elfordulva az el tte hirtelen felt , sötéten hömpölyg hullámoktól, elfordulva az álmának életet adó alvástól. – Remélem, hamarosan kész leszel – hallotta Padmé hangját. Padmé azonban álma sötét hullámának taréján táncolt, a hullám maga pedig egy hadsereg volt, amely Anakin felé masírozott… R2-D2 csipogott és fütyült, C-3PO pedig sietve megnyugtatta azzal, hogy minden készen áll. A fiú megremegett. Az arcát lágyan megsimogatta egy kéz, és az álom elhalványult, majd elt nt. Anakin pislogva, szemét dörzsölgetve felébredt, ásított egyet, és átfordult a másik oldalára. Meglepetésére nem a láda mellett feküdt, ahol el éjjel elnyomta az álom, hanem az ágyában. A kéz felemelkedett az arcáról, és Anakin felnézett Padméra, a lány szívszorítóan szép arcára. A tekintete azonban zavart volt, hiszen Padmé volt álma f szerepl je, még ha nem id sebbnek, szomorúbbnak… és valahogy többnek t nt is látomásában. – Veled álmodtam – nyelt egy nagyot a fiú. – Egy hatalmas hadsereget vezettél csatába. A lány értetlenül meredt rá, majd elmosolyodott.
– Remélem, ez sohasem fog megtörténni. Gy lölöm a háborút. – A hangja szelíden, kedvesen csengett, de valahogy mégis elutasító volt, és ez aggasztotta a fiút. – A mamád mondta, hogy ébresszelek fel. Hamarosan indulnunk kell. Anakin teljesen felébredve kászálódott ki az ágyából. Odalépett a hátsó ajtóhoz, és kinézett a rabszolgaszállások hangyabolyszer komplexumára, a munkájukba siet rabszolgákra, a tiszta, fényes reggeli égre, amely jó id t ígért a Boonta-futamra. A gondolája antigravitációs emel in lebegett el tte, törzsén friss festés csillogott. R2-D2 még mindig egy ecsettel és egy festékesvödörrel sürgöl dött körülötte, az utolsó simításokat végezve. C-3PO láthatóan elfeledkezve küls borítása kínos hiányáról, kilátszó alkatrészekkel követte, felhíva a figyelmét a kihagyott foltokra, kéretlen tanácsait osztogatva. A közelben éles hangon felvisított egy eopie. Anakin a hang irányába fordult, és megpillantotta Kitstert, amint az egyik állat hátán lovagolva, a másikat pedig köt féken vezetve befordult az udvarra. Valóban, futott át Anakin agyán, valahogy el kell vontatni a gondolát az arénáig. Kitster sötét arca várakozásteljesen ragyogott, és vidáman odaintett Anakinnak. – Fogd be ket, Kitster! – intett vissza a fiú, majd visszafordult Padméhoz. – Qui-gon hol van? – Elment Jár Jarral az arénába – válaszolta a lány. – Wattot keresik. Anakin berohant a szobájába, hogy megmosakodjon és felöltözzön. *** Qui-gon látszólag csak futó érdekl déssel szemlélve a körülötte zajló tevékenységet vágott át Mos Espa gondolaarénájának föhangárján. A hatalmas, barlangszer építmény adott otthont az idény során a gondoláknak és a technikusok felszerelésének, illetve innen indították útjukra a futamokat. A munkapadok mellett már egy tucatnyi versenyz gyülekezett, akik csak a verseny miatt jöttek a Tatuinra a galaxis legtávolabbi szegleteib l. A gondolák és hajtóm vek fölé hajló pilóták és m szerészek kiabálva társalogtak a motorok egyre er söd robaja közepette. A hatalmas térben fülsiketít én visszhangzóit a fémhez súrlódó fém sikolya. A Jedi-mester egyik vállán Jar Jar lógott, a másik mellett Watto zümmögött. A gunga szokásos, ny gös, ideges formáját hozta, szemei ide-oda billegtek kocsányaikon, fejét olyan hevesen forgatta jobbra-balra, hogy az ember azt hihette, bármelyik pillanatban leeshet a nyakáról. Watto láthatólag csak a saját szavaira figyelt, melyek csak áradtak és áradtak, újra és újra visszatérve ugyanarra a témára.
– Tehát remélem, tisztában vagy vele, hogy az alkunkat megpecsételtük, külhoni – ismételte meg legalább harmadszor az elmúlt tíz perc során. Kék, ormányos fejét a nyomaték kedvéért megbiccentette. – Azonnal látni akarom a hajódat, amint vége a versenynek. Nem is próbálta véka alá rejteni abbeli meggy dését, hogy a nabooi hajó hamarosan az jogos tulajdona lesz. Amióta Qui-gon rábukkant a fogadópultoknál, egyszer sem utalt rá, hogy más végkifejletet is el tud képzelni. A Jedi-mester vállat vont. – Csak türelem, kék barátom, türelem. Még naplemente el tt tied lesz a díj, én pedig addigra messze járok már innen. – Nemigen, ha az enyém lesz a hajód! – horkant fel Watto, majd elégedett nevetésben tört ki. A nevetése azonban hirtelen elhalt, és szúrósan rámeredt a Jedire. – Figyelmeztetlek, ne próbálj átverni! Qui-gon továbbment, tekintetét másfelé fordította, alaposan meglengetve a toydari számára el készített csalétket. – Szerinted nem Anakin fog gy zni? Watto egy éles fordulattal az arca elé röppent, megtorpanásra kényszerítve a Jedit. Dühödten csapkodó szárnyakkal rámutatott egy a közelben parkoló, narancsszín gondolára. A járm hajtóm veit úgy alakították át, hogy amikor az energiastabilizátorok bekapcsoltak és a két hajtóm szinkronba került, akkor jellegzetes X alakot formáltak. A gondola egyik oldalán Sebulba ült, az a dug, aki két nappal azel tt rátámadt Jár Jarra. Rosszindulatú szemeit rájuk szegezte, karcsú lábait ugrásra készen, fenyeget en maga alá húzta. A dug vállát és nyakát két hajlékony twi'lek rabszolgalány masszírozta szorgalmasan. A humanoid twi'lekek a Ryloth bolygóról származtak; hegyes fogaik voltak, sima, kék b rük, sz rtelen fejükr l pedig két hosszú tapogató lógott le kecsesen selymes hátukra. Vörös szemeiket egy futó pillanatra Qui-gonra emelték, a mélyükön érdekl dés villant fel, aztán gyorsan visszafordultak gazdájuk felé. – Már félre ne érts! – horkant fel Watto furcsán ingatva a fejét. – Komoly lehet séget látok a fiúban. Büszke lehet rá a fajtátok. Azonban… – szorította össze görbe fogazatú száját – szerintem Sebulba lesz a gy ztes. – Miért? – tett úgy Qui-gon, mintha a dugót tanulmányozná. – Mert mindig nyer! – nevetett fel harsányan saját elmésségén a toydari. – Sok pénzzel fogadtam rá! – Állom a fogadást! – vágta rá Qui-gon azonnal. Watto abbahagyta a nevetést, és hátraszökkent, mintha forró olaj fröccsent volna rá. – Micsoda? – rázta meg a fejét döbbenten. – Hogy érted ezt?
Qui-gon tett egy lépést el re, hátrálásra késztetve ezzel a toydarit. – Felteszem az új gondolámat a… – töprengve elhallgatott, hagyva, hogy Watto idegei pattanásig feszüljenek – …mondjuk a fiúval és az anyjával szemben. – Gondolát rabszolgákért! – hápogott Watto. – Még mit nem! – Elmosódott szárnyakkal, fejét csóválva libbent balra és jobbra. – Na jó, talán. De csak az egyiket. Mondjuk a n t. A fiú nem eladó. – A fiú még kicsi – ráncolta a homlokát Qui-gon. – Nem érhet túl sokat. Watto ellentmondást nem t en megrázta a fejét. – A valaha épített leggyorsabb gondoláért? Watto ismét csak a fejét rázta. – Mind a kett , vagy nem fogadok. A hangár els bejárata el tt álltak, ahová már kevésbé hatolt el a benti zaj. Odakint az aréna lelátói a sivatagi ég felé nyúltak. A hatalmas, félköríves építményen helyet kaptak a huttok külön fülkéi, a verseny kikiáltójának kalitkája, a pálya távolabbi szakaszairól képet adó berendezések és az elárusítópultok. A lelátók már kezdtek megtelni, hiszen Mos Espa minden lakója régóta erre a napra készült. Az üzletek bezártak, az egész város szabadnapot vett ki. Fényes szalagok és zászlók lobogtak a szélben, a lassan felsorakozó, fényesre suvickolt gondolák vakítóan csillogtak a napfényben. Qui-gon a tömegben megpillantotta Anakint. A fiú és Padmé egy eopie-n lovagolt, az állatot az egyik hatalmas Radon-Ulzer hajtóm elé kötötték. A másikat barátja, Kitster vontatta, szintén eopie-hátról. Az eopie-k bivalyszer , hosszú pofájú málhás állatok voltak, sima b rük és rövid sz rzetük különösen alkalmassá tette ket a Tatuin sivatagi h ségének elviselésére. A menetet R2D2 és C-3PO zárta a gondola törzsével és Shmivel. A Jedi-mester szándékosan feléjük fordult, Watto figyelmét is rájuk irányítva ezzel. A toydari szeme felcsillant a fiú és a gondola láttán. Visszafordult Qui-gonhoz, és dühösen felhorkant. – Nincs olyan gondola, amely megérne két rabszolgát… még a legjobb sem! Egy rabszolga, vagy nincs üzlet! – Akkor legyen a fiú – fonta össze a karját a mellkasán Quigon. Watto felfortyant, és megrázta a fejét. A benne tomboló feszültségt l megremegett kövér, kék teste. – Nem, nem… Aztán hirtelen benyúlt a zsebébe, és el vett egy apró kockát. Úgy dobálta egyik kezéb l a másikba, mintha forró lett volna. – Bízzuk a sorsra a döntést! Ha kék, akkor a fiú. Ha piros, akkor az anyja. Watto ledobta a kockát a hangár padlójára. Qui-gon az egyik kezével tett egy apró, alig látható mozdulatot, jediképességeivel parányi rezdülést keltve az Er ben,
A kocka leesett, arrébb gurult, majd megállapodott. Az egyik kék oldal került felülre. Watto dühösen az égnek emelte a karját, és összehúzta a szemét. – Nyertél, külhoni! – fröcsögte. – De a versenyt nem te fogod megnyerni, úgyhogy azt hiszem, nincs jelent sége. – Majd meglátjuk – válaszolta Qui-gon higgadtan. Odaért hozzájuk Anakin a többiekkel és a gondolával. Watto elszökkent Qui-gon el l, és dühösen ráripakodott a fiúra. – A barátod jobban tenné, ha nem fogadna többet – szögezte le egy horkantás kíséretében –, különben hamarosan is az én rabszolgám lesz. Az egyik eopie kíváncsian megszaglászta, mire a toydari olyan ádázul kezdett hutt nyelven káromkodni, hogy az állat rémülten hátrah költ. Watto megajándékozta még Qui-gont egy szúrós pillantással, majd berepült a hangár árnyas belsejébe. – Ez meg mit akart jelenteni? – kérdezte Anakin lelassítva Qui-gon mellett. Értetlenül bámult a toydari után. – Kés bb majd elmondom – vont vállat Qui-gon. Kitster odaléptetett Anakin mellé, és izgatottan ragyogó arccal körülnézett. – Ez varázslatos! Biztos vagyok benne, hogy most sikerülni fog, Annie! – Micsoda? – nézett gyanakodva egyik fiúról a másikra Padmé. – Végigmenni a pályán, természetesen! – lelkendezett Kitster. A lány elsápadt. A szeme villámokat szórt Anakin felé. – Eddig még csak végig sem mentél a pályán? – kérdezte fenyeget en. – Hát… – vörösödött el a fiú – az igazat megvallva nem. De Kitster jól mondta – szorította össze elszántan a száját –, most végig fogok. Qui-gon megfogta az eopie kantárát, és megpaskolta a fiú combját. – Persze, hogy végig fogsz – helyeselt. Padmé Naberrie szó nélkül bámult rá az eopie hátáról.
Mos Espa központjában kezdett s södni a tömeg, ahogy a helybeliek és az idegenek egyre növekv számban vették az irányt az rkiköt mellett álló gondolaaréna felé. A legtöbb üzlet már bezárt, és a maradék is zárni készült. A keresked k gyorsan kiszolgálták az utolsó vev ket, de közben sóváran elelnéztek arra, amerre a tömeg áramlott. A hangzavar és tolongás közepén lassan sodródott egy Sith-robotszonda. Mechanikus szeme üzletr l üzletre, arcról arcra fordult, kijelölt célpontjai után kutatva. ***
A délel tt közepére több mint százezer lény töltötte meg az arénát, bezsúfolódva a lelátók üléseibe, elárasztva a kilátókat, betöltve minden talpalatnyi szabad helyet. Az aréna hatalmas szín-, hang- és mozgástengerré vált a környez sivatag ürességében. A versenyz k és szponzoraik jelvényével díszített zászlók emelkedtek a magasba, a kedvenceket ünnepelve és rögtönzött szurkolókórusokat kialakítva. Néhány pilótát egyenesen zenekarok ünnepeltek, a magányos dudák és dobok viszont mindenkiért szóltak. A széksorok között árusok járkáltak, az ételt és italt a lenti naperny s pultokról hordták fel. Egyre fokozódott az izgalom és a várakozás. Eget renget üdvrivalgás tört fel a tömegb l, ahogy a versenyz k kezdtek feltünedezni a hangárból a startvonal másik oldalán. A gondolák egymás után kilebegtek a napfényre. Néhányat eopie-k vontattak, néhányat úgy toltak, másokat antigravitációs hajtóm vük vitt el re. A járm veket a pilóták, technikusok és ismer sök hosszú sora követte. A csoportok el tt egy-egy porondszolga magasra emelve tartotta a pilóták és szponzoraik jelvényével díszített zászlókat. A Tatuin ikernapja izzó, éhes ragyogással t zött le az égr l. Miközben a versenyz k végigvonultak a lelátók el tti pályaszakaszon, az uralkodó páholya el tti nyüzsgés elárulta, hogy megérkezett Jabba, a hutt és stény barátja, Gardulla. Becsusszanva a páholy h vös belsejébe a két hutt végigvonaglott a durva követ borító fényes selymek között a számukra fenntartott helyre. Jabba jött elöl, azonnal odaállva a boltíves ablak elé, ahol jól láthatta Mos Espa népe. Párnás kezét üdvözlésre emelve begy jtötte a tömeg éljenzését. Gardulla elismer en morgott, vastag, formátlan testéhez nyak nélkül csatlakozó fejével biccentett, ferde vágású szemei csillogtak. A két hutt mögé egy emberekb l és más lényekb l álló társaság zárkózott fel – Mos Espa urainak vendégei a verseny napján. Sokan szívesen lettek volna a helyükben. Utolsóként egy sor különböz fajú, összeláncolt rabszolgalány érkezett, azoknak a szórakoztatására, akik szabad akaratukból jöttek el a futamra. Lent a gondolák pilótái felsorakoztak az uralkodói páholy elé, és vezényszóra meghajoltak, hogy kifejezzék tiszteletüket és nagyrabecsülésüket jótev jük iránt. – Chowbaso! – mennydörögte Jabba. Mély hangja visszhangozva tört fel az er sít kb l, és szállt ki a sivatag fölé. – Tam ka chee Boonta rulee ya, kee madd ahdrudda du wundee! Legyetek üdvözölve! A tömeg ismét felüvöltött, a karok és zászlók rülten lengtek. Felharsantak a kürtök, és Jabba elkezdte bemutatni a versenyz ket. – Kubba tee. Sebulba tuta Pixelito!
A közvetlenül Anakin mellett álló dug hátsó lábaira ágaskodott, és a lelátók felé intett. A zenekara harsányan játszani kezdett, rajongói és h séges fogadói pedig üdvrivalgásban törtek ki. Jabba egymás után megnevezte a gondolák pilótáit. Gasgano. Boles Roor. Ben Quadinaros. Aldar Beedo. Ody Mandrell. Xelbree. Mars Guo. Clegg Holdfast. Bozzie Baranta. Wan Sandage. Anakin idegesen toporogva hallgatta a neveket, már alig várta, hogy elkezd djön a futam. A válla fölött hátranézve megpillantotta Kitstert, amint a Radon-Ulzereket csatlakoztatta a gondolájára a Steelton-kábelekkel. A rögzítéseket er s rántásokkal ellen rizte. – Mawhonic tuta Hók – dörögte Jabba. – Teemto Pagalies tuta Moonus Mandel. Anakin Skywalker tuta Tatuin… A tömeg tapsolni kezdett, s bár nem olyan lelkesen, mint Sebulba, Gasgano vagy mások esetében, Anakin odaintett nekik válaszul, és tekintetével lassan végigmérte az összegy lt ezreket. A gondolatai azonban már kint száguldottak a síkságon. Amikor megfordult, hogy visszamenjen a gondolájához, majdnem nekiütközött az anyjának. Shmi megviselt arca nyugodtnak és elszántnak t nt, ahogy lehajolt a fiúhoz, hogy megölelje és megcsókolja. Rezzenéstelen tekintettel tolta el magától Anakint, kezét a vállán tartotta, és nem tudta elrejteni aggodalmát. – Vigyázz magadra, Annie! – suttogta. A fiú nyelt egy nagyot és bólintott. – Vigyázok, anya. Ígérem. Az asszony melegen és biztatóan elmosolyodott, majd sarkon fordult és elment. Anakin odalépett a siklóhoz, ahol Kitster és Jar Jar épp kifogták az eopie-kat a hajtóm vek el l, hogy Kitster elvezethesse ket. R2-D2 odagurult Anakinhoz, és biztatóan rácsipogott. C-3PO komolyan felhívta a figyelmét a gyorshajtás veszélyeire, és jó versenyzést kívánt gazdájának. Minden készen állt. Jar Jar hátba veregette a fiút, hosszú arcára álarcként ült ki az aggodalom és döbbenet. – Ezs rüldzség, Annie. Az Izsteneg legyeneg jog hozzsád, barádom! Anakin a szeme sarkából látta, hogy Sebulba elsétál a saját gondolája mell l, és az övét kezdi szemügyre venni. Hosszú lábain, nem is leplezett érdekl déssel kerülte meg a Radon-Ulzereket. Végül megállt a bal oldali hajtóm mellett, és hirtelen felnyúlva egy nagyot ütött az egyik stabilizátorra, majd gyorsan körülnézett, hogy látta-e valaki. Felbukkant Padmé, és egy csókot nyomott Anakin arcára. Sötét szeme feszülten csillogott. – Benned van minden reményünk – mondta halkan.
– Nem foglak cserbenhagyni benneteket – tett ígéretet a fiú. A lány hosszan rámeredt, majd elment. Sebulba odaszökkent Anakin mellé, és lehajtotta hozzá aszott, sz rös fejét. – Ezt a futamot nem úszód meg, mocsok rabszolga! – sziszegte halkan, vigyorogva. – Banthaeledel lesz bel led! Anakin nem hátrált meg, keményen a dug szemébe nézett. – Álmodozz csak, nyálas pofájú! Qui-gon t nt fel a közelben, mire Sebulba rosszindulatú tekintettel méregetve a fiút, visszahátrált a saját gondolájához. Ismét felharsantak a kürtök, és a tömeg újra üdvrivalgásban tört ki. Jabba, a hutt vaskos karjait a magasba emelve odavonaglott az uralkodói páholy ablakához. – Kaa bazza kundee da tarn hdrudda! – mordult fel. – Kezd djék a verseny! A közönség üvöltése az egekig csapott. Qui-gon segített Anakinnak bemászni a gondolába. A fiú elhelyezkedett az ülésben, bekapcsolta a biztonsági övét, fejébe húzta ócska, ütött-kopott sisakját, és szeme elé illesztette szemüvegét. – Készen állsz, Annie? – kérdezte a Jedi-mester higgadtan. A fiú rezzenéstelen, átható tekintettel bólintott. Qui-gon állta a pillantását. – Ne feledd, koncentrálj a pillanatra! Erezz, ne gondolkozz! Bízz az ösztöneidben! Egyik kezét Anakin vállára tette, és elmosolyodott. – Az Er legyen veled, Annie! Azzal elhátrált, és Anakin Skywalker egyedül maradt.
Qui-gon gyorsan átvágott a tömegen ahhoz a lelátóhoz, ahol Shmi, Padmé és Jar Jar várt rá. Csak egyszer nézett vissza Anakinra – a fiú épp nyugodtan megigazította szemüvegét. A Jedi-mester magában bólintott. Minden rendben lesz a fiúval. Épp akkor lépett fel a kilátóra Jár Jarral és a n kkel, amikor az elkezdett a helyére emelkedni. Shmi kérd , aggodalmas pillantást vetett felé. – Minden rendben lesz – nyugtatta meg Qui-gon a vállára téve a kezét. Padmé kételkedve megcsóválta a fejét. – Maguk, Jedik túl önfej ek – mondta halkan. – A királyn … – A királyn bízik a döntéseimben, ifjú udvarhölgy – vágott a szavába Quigon, csak a lányhoz intézve szavait. – Talán önnek is ezt kellene tennie. – Túl sokat képzel magáról – meredt rá Padmé. A kilátó a helyére emelkedett, és minden szempár a versenyz k felé fordult. Odalent már beindították az energiastabilizátorokat, és er s elektromágneses áramlatok íveltek át a koaxiális lemezek között, egyetlen
egységgé kapcsolva a gondolák ikerhajtóm veit. Aztán maguk a hajtóm vek is feldübörögtek. Mély köhögésük és morgásuk el ször elvegyült a tömeg keltette hangzavarban, aztán elnyomta azt. A zászlóviv k és a technikusok sietve félreálltak, szabaddá téve a verseny kezd - és végpontját jelöl boltív alatt meghúzott rajtvonalat. A boltív tetején egy vörös lámpa égett, a helyükre szegezve a versenyz ket. A pilóták a zöld jelzésre várva felb gették hajtóm veiket, a masszív burkolatok megremegtek a visszafogott energiáktól, a gondolák törzseihez csatlakozó kábelek megfeszültek. A Qui-gon mellett álló Jar Jar Binks kétségbeesetten eltakarta a szemét. – Nem isz nézeg oda! Ez borzalmasz! A Jedi-mester, bár a világért sem mondta volna ki hangosan, hajlott rá, hogy egyetértsen vele. Nyugalom, Anakin Skywalker, gondolta magában. Koncentrálj! Abban a pillanatban a rajtvonal fölötti lámpa zöldre váltott, és kezdetét vette a verseny.
13 Amikor az indítólámpa zöldre váltott, Anakin Skywalker ütközésig el renyomta az ikergázkart, maximális energiát irányítva a Radon-Ulzerekbe. A hatalmas rakétahajtóm vek berobbantak, ketrecbe zárt vadállatként felüvöltöttek, majd azonnal leálltak. A fiú megdermedt. Körülötte a többi gondola fülrepeszt hangorkán és fémes csillogás kíséretében kil tt a rajtvonalról. Homok záporozott a nyomukban, örvényl porszemcsékkel felh sítve el a leveg t. A fiú pillanatok alatt egyedül maradt, eltekintve Ben Quadinarostól és annak kvadrogondolájától, amely az övéhez hasonlóan befulladt az indításkor. Anakin kétségbeesetten törte a fejét. Túl sok üzemanyagot irányított a hajtóm vekbe. Az átalakított motorok nem tudtak annyit feldolgozni, csak ha már mozgásba lendült a gondola. Visszarántotta üres állásba a gázkarokat. Villámgyorsan lekapcsolta az üzemanyag-adagolót, kifúvatta a csöveket, majd légtelenítette ket. Mély lélegzetet véve lenyomta az indítógombot. Az el gyújtó megcsikordult, felköhögött, és a hatalmas Radon-Ulzerek dübörögve életre keltek. Anakin ez alkalommal óvatosabban adagolta az üzemanyagot, pedig szinte reszketett a türelmetlenségt l, aztán lassan el retolta a gázkarokat. A hajtóm vek el reszökkentek, maguk után rántva a gondolát és a fiút. Anakin makacs elszántsággal gyorsított. Semmi sem érdekelte, csak a többi versenyz helyét jelz , távoli pontok. Átsüvített a síkság fölött, a hajtóm vek
sivítása egyre élesebb lett, alatta a táj elmosódott fénypászmákká vált. A pálya az elején sík és nyílt terepen át vezetett, úgyhogy még el rébbtolta a gázkarokat. Olyan sebesen gyorsult, hogy minden elmosódott körülötte. A látóhatáron felt ntek az els sziklaalakzatok. Anakin most már látta a többi versenyz t – fémes fény alakok száguldottak a síkság fölött, a hajtóm vekb l füstpamacsok és lángok csaptak ki. Gyorsan felzárkózott mögéjük, és a Radon-Ulzerek felsikítottak. Tudta, hogy nyílt terepen egyetlen más hajtóm sem veheti fel velük a versenyt. Fehéren izzó izgalom öntötte el, amikor utolérte a leghátsó gondolákat. Kicsit visszahúzta a gázkarokat, hogy legyen helye man verezni. Kett mellett úgy ment el, mintha álltak volna – balra, majd jobbra kapta a kormányt, átcsusszanva a két vetélytársa közötti t foknyi résen. Amikor kiért közülük, újra energiát adott a hajtóm veknek, és a gyorsulástól beleprésel dött párnázott ülésébe. Következ ként a soklábú Gasganót kapta el. Felzárkózott a troig tompa orrú gondolája mögé, és felkészült az el zésre. A Boltív-kanyon nem messze derengett el ttük, márpedig egyedül, zavartalanul akart végigmenni a szurdokon. Óvatosan man verezve el készített egy jobb oldali el zést. Gasgano azonban észrevette, és villámgyorsan elé szökkent. Anakin kivárt, majd balra húzott. Gasgano ismét bevágott elé. Ide-oda csúszkáltak a sivatag fölött, mint egy k cséri patkány és az t üldöz kraytsárkány. A látóhatáron felt nt egy alacsony fennsík végének szaggatott vonala. Anakin lassított, azt a benyomást keltve Gasganóban, hogy egyenesen le akar bukni a sziklafal mentén. A szívós pilóta hátrapillantott, hogy meggy djön a fiú pozíciójáról, tartotta a sebességét, míg oda nem ért a fennsík pereméhez, és els ként bukott le. Anakin ugyanebben a pillanatban ütközésig el retolta a gázkarokat, és elsüvített Gasgano fölött, miel tt az bármit tehetett volna. Egyre közeledett a kanyon határa. Anakin egy varrón ügyességével suhant át a t fokon, és beszáguldott a h s árnyak közé. Az energiastabilizátorok által szinkronban tartott Radon-Ulzerek élénken dohogtak, a gondolát vontató Steelton-kábelek épp a megfelel mennyiség vonóer t adták át a halálos kanyarok bevételéhez. Anakin apró, pontos mozdulatokkal kezelte a gázkarokat, maga elé képzelve a pályát – minden fordulót, minden mélyedést, minden emelked t és szirtet. Minden tiszta és bizonyos volt el tte. Minden megvilágosodott. Végigdübörgött a szurdokon, és vissza kil tt a síkságra. Legelöl, megel zve tucatnyi versenytársukat, Mawhonic és Sebulba küzdött az els ségért. A dug jellegzetes, osztott X alakú hajtóm vei felemelkedtek és lesüllyedtek, ahogy a legkedvez bb pozíciót kereste. Mawhonic karcsú gondolája azonban, ha lassan is, de távolodott.
Aztán Sebulba gázt adott, és gépét a másik pilóta felé billentve hevesen balra rántotta a kormányt. Mawhonic ösztönösen reagált, kitért balra – egyenesen bele egy masszív k alakzatba. Azonnal elt nt a hatalmas zgolyóban és a felszálló fekete füstben. A következ kihívó Xelbree volt. Felülr l próbált meg Sebulba elé kerülni, hasonlóan ahhoz, ahogy Anakin bánt el Gasganóval. A dug azonban megérezte a közeledtét, és felemelkedve elé vágott. Xelbree kitért balra, és gyorsan felzárkózott. Sebulba látszólag kezdett lemaradni. Amikor azonban Xelbree melléért, a dug bekapcsolta a bal oldali kipufogója egyik oldalventilátorát. A t z szó szerint végignyalta Xelbree hajtóm vét, úgy vágva szét a fémborítást, mintha m anyagból lett volna. Xelbree kétségbeesetten megpróbált elszakadni, de lassúnak bizonyult. Az üzemanyaga lángra kapott. A sérült hajtóm felrobbant, a megmaradt motor és a gondola, pedig szétzúzódott egy szirten. Sebulba lassítás nélkül maga mögött hagyta a roncsot, s egyedül maradt az üldöz boly el tt.
Az aréna lelátóin és a pálya mentén elszórt platformokon a tömeg hordozható képerny kön követte figyelemmel a verseny alakulását. A képeket droidmegfigyel k közvetítették. Egy toronyból egy szüntelenül saját magával incselked , kétfej bemondó közvetítette az élboly eseményeit. Qui-gon, Padmé és Shmi is egy képerny t bámult, Anakin azonban sem a képeken, sem a kommentárokban nem szerepelt. A bemondó páros hangja kiszámított ritmusban emelkedett és halkult el, betöltve a leveg t fordulataival, majd hirtelen a magasba csapva, hogy tovább izgassa az amúgy is felhergelt tömeget. Qui-gon elnézett a síkság felé, hátha észrevesz valami mozgást. A jobb oldalán Jar Jar egy ösztövér, savanyú ábrázatú, Fanta nev lénnyel civódott. Próbált átkukucskálni a válla fölött, kérdésekkel ostromolta, egyszóval igyekezett barátkozni – abban a tévhitben, hogy csak azért, mert hasonlóan néznek ki, a poldt örömmel fogadja majd a közeledését. Fanta azonban semmit sem akart Jar Jartól, és makacsul a hátát mutatta a gungának, szándékosan eltakarva el le képerny jét. Jar Jar kezdett kijönni a béket résb l. Qui-gon elfordította a tekintetét. R2-D2, C-3PO és Kitster magányosan, elszigetelten várakozott a hangár el tt. Az egyik, valamivel a Jabbáé alatt és mögött lév különpáholyban Watto nevetgélt, és a barátaival tréfálkozott. A toydari ide-oda repdesett, a körülötte lév k képerny in követte a versenyt, és mindeközben idegesen dörzsölgette a
kezét. Amikor észrevette Qui-gont, obszcén, félre nem érthet mozdulattal odaintett neki. Lent, a rajtvonalon, Ben Quadinaros még mindig azzal küszködött, hogy beindítsa kvadrogondolája hajtóm veit. Qui-gon lehunyta a szemét, és minden hangot, minden mozgást kirekesztett a tudatából. Anakint keresve eggyé vált az Er vel, elt nt az áramlásában. Akkor sem tért vissza tudata ösvényeir l, amikor a tömeg újfent üdvrivalgásban tört ki, és a távolból felhangzott a hajtóm vek dübörgése. A látóhatár peremén egy sor sötét pont jelent meg. A rajtvonalon Ben Quadinarosnak végre sikerült beindítania hajtóm veit. A négy szörnyeteg dübörögve életre kelt és vadul remegni kezdett a burkolat alatt. A járm meglódult, ahogy Quadinaros el retolta a gázkart. A következ pillanatban azonban az energiastabilizátorok összeomlottak a terhelés alatt, az összeköt kábelek elszakadtak, és a négy motor négyfelé repült, hogy végül a falon, a sziklákon és az alacsony d néken robbanjanak fel. A közönség döbbenten felhördült, és eltakarta szemét, befogta fülét, miközben a gondola és Ben Quadinaros használhatatlan halommá omlott össze lent a pályán. Szinte ugyanabban a pillanatban dübörg it végig Sebulba az aréna fölött. Átsuhant a boltív alatt, és belekezdett a második körbe. Két másik versenyz követte, a hajtóm veik bömbölve izzottak, gondolájuk színes fémteste megcsillant a déli napfényben. Anakinnak nyoma sem volt. Qui-gon szemét csukva tartva a tudata legmélyén kutatott. Shmi és Padmé aggódva néztek egymásra. Jar Jar még mindig Fantát nyaggatta, jelenleg épp a hátát lapogatta, miközben a másik fintorogva próbált arrébb húzódni. Újabb három gondola süvített el, hajtóm veik dübörgése hamarosan elhalt a távolban. A negyedik, Ody Mandrell remeg , füstölg hajtóm vekkel húzódott ki az egyik bokszba. Szerel droidok siettek a versenyz segítségére. Ody felállt a pilótafülkében. A nagydarab, szögletes, hüll szer er'kit vadul gesztikulált. A hajtóm vei újra beindultak, azonban DUM-4, az egyik szerel droid épp a bal oldali szívóka el tt állt. A turbina egy szempillantás alatt beszívta, apróra darabolta és a másik oldalon olvadt halomba köpte. A közönség visszafordult a képerny k felé. A verseny izgalmasabb volt. Ekkor R2-D2, Kitster és C-3PO társaságában állva a helyükön, izgatottan felcsipogott. Qui-gon szeme felpattant. – Itt jön! – kiáltotta gyorsan. Anakin Skywalker dühödten üvölt hajtóm vekkel robbant ki a déli ragyogásból.
Qui-gon csak mosolygott társai és a tömeg üdvrivalgása közepette. Anakin kezdte utolérni az üldöz bolyt.
A második kör megkezdésekor Anakin a hatodik helyen állt. A verseny el rehaladtával lassan feloldódott gondolája rázkódásában, eggyé vált a hajtóm veivel, érezte minden csatlakozás, csavar és szegecs feszülését. Száguldása közben szél süvített a fülei mellett, beborítva fehérzajával. Csak létezett és a gép, csak a sebesség és a reflexek. A verseny mindig ilyen hatást gyakorolt rá: egybeolvasztotta a testét a gondolával és a hajtóm vekkel, míg végül mindkett részévé vált. A szimbiózis másodpercr l másodpercre mélyült. Összekapcsolta ket, az érzékszervein és ismeretein túlról származó ismereteket és tudást adott át neki, felvillantotta el tte a múltat, a jöv t és egy helyet, ahová senki más nem juthatott el. A Boltív-kanyonhoz közeledve feszült arccal lecsapott az elöl haladókra. Szorosan a felszín felett repülve elhúzott Aldar Beedo és Clegg Holdfast mellett. Jobbra a gyorsan közeled Ody Mandrell túl mélyre ereszkedett egy ne fölött, és az egyik hajtóm ve beleakadt a homokba. Ody járm ve kártyavárként omlott össze, majd darabokra robbant. Anakint már csak négy versenyz választotta el Sebulbától, és tisztán látta a dug gondoláját a távolban. Innent l nagyon felgyorsultak az események. A gondolák végigszáguldottak a Boltív-kanyonon, majd szaggatott sorban kil ttek a másik végén. Anakin egyre közelebb húzódott a többiekhez. A Taszken-forduló szirtjei mögött rejt homoklakóknak szerencséjük volt, és eltalálták Teemto Pagaliest. Teemto és a gondolája egyszer en köddé vált a robbanásban. Anakin szorosan a többiek nyomában maradva átrepült az izzó gázfelh n. Egy szökkenéssel elhúzott Elán Mák és Habba Kee mellett. El tte Mars Guo felzárkózott Sebulba mögé, és tartva a dugtól, alacsonyan, távolról próbált meg elosonni mellette. Anakin gázt adott, és a homokbuckák között emelkedve-süllyedve lassan beérte Mars Guót. Sebulba váratlanul kidugta a kezét a pilótafülkéb l, és egy recés szél fémdarabot dobott Mars Guo bal oldali szívókájába. Fémet rágó fém szörny csikorgása hallatszott, és a sérült hajtóm füstöt és lángokat kezdett köpködni magából. Mars megpróbálta egyenesben tartani a gondolát, de a sérült hajtóm felköhögött és leállt, élesen Anakin felé lódítva a járm vet. A versenyz k hangos fémcsikorgás közepette összeütköztek. Mars Guo függ leges stabilizátorának a vezérsíkja beleakadt Anakin bal oldali hajtóm vének Steelton-kábelébe, és letépte a csatlakozásról.
Anakin gondolája azonnal hevesen rángani kezdett a megmaradt kábel végén. A Radon-Ulzerek az energiastabilizátornak köszönhet en továbbra is szinkronban m ködtek, maga a járm azonban irányíthatatlanná vált. Anakin vadul taposta a stabilizátorok pedáljait, kétségbeesetten küszködve, hogy egyenesben tartsa az ingaként leng gondolát. Az elszabadult kábel ide-oda csapkodott a hajtóm l kiáradó, forró leveg ben. Bármelyik pillanatban beakadhatott egy kiálló szirtbe, és a földre ránthatta a gépet. Anakin az egyik kezével végigtapogatta a pilótafülke padlóját a mágneses visszacsatoló után. Amikor megtalálta, felpöccintette a kapcsolóját, és kinyújtotta a szerszámot a bal oldalon, próbálva elkapni vele az elszabadult kábelt. Közben kénytelen volt szinte a minimumra visszavenni a sebességet, úgyhogy ismét lemaradt Sebulba mögött. A dugót üldöz Elán Mák, Habba Kee és még Obitoki is elhúztak mellette. Anakin rémülten hátrapillantott a válla fölött. A lemaradók bolya már közel járt hozzá. Tucatnyi próbálkozás után végül sikerült eléggé koncentrálnia ahhoz, hogy elkapja a kábelt a mágneses fejjel, és visszaakassza a horgára. Az arcát por és verejték borította, a zekéje ujja elszakadt. Ledobta a visszacsatolót, és újra ütközésig el retolta a gázkarokat. Most, hogy rögzítette a Steelton-kábelt, a gondola megint egyenesen repült. A Radon-Ulzerek felbömböltek, és a fiú az elöl lév k nyomába eredt. Anakin el ször Elán Makót érte utol és kerülte ki könnyedén. Habba Kee felé közeledett, amikor Obitoki megpróbálta leel zni Sebulbát. A dug kivárta, míg riválisa mellé ér, majd ugyanazt a trükköt alkalmazta, mint Xelbree ellen. A bal fúvókaján bekapcsolt egy kis oldalventilátort, és lángba borította Obitoki jobbszéls hajtóm vét. A csövekben lév üzemanyag azonnal lángra kapott és felrobbant. Obitoki gondolája orral a sivatagi homokba fúródott, porfelh vel és törmelékkel árasztva el mindent. Habba Kee alacsonyan, szorosan a felszín fölött repült közvetlenül Anakin el tt. Egy pillanatra elvakítva rossz irányba billentette a gépét, és nekiütközött Obitoki egyik, a homokból kimered hajtóm vének. A gondola teste és hajtóm vei összegabalyodtak, majd felrobbantak. Anakin sem látott semmit, amikor Habba Kee nyomában berepült a füst- és homokfelh be. Egy füstölg fémdarab pörgött felé a félhomályból, és alig elvétve a fejét végigkarcolta jobb oldali hajtóm ve burkolatát. A fiú azonban nemcsak a szemére hagyatkozott: az elméje is m ködött. Bens jét higgadt nyugalom töltötte el. Érezte a rá leselked veszélyt, és a kormány finom mozdulataival kikerülte a roncsokat. Aztán megint a nyílt terep fölött száguldott Sebulba nyomában.
Az arénában, a boltív alatt érte utol a dugót, és együtt kezdtek bele a harmadik, utolsó körbe. Anakin az elméjével látta az t figyel Qui-gont és Jar Jart; a hangárban álldogáló, vadul ujjongó Kitstert, a füttyög R2-D2-t és a zsörtöl C-3PO-t. Látta Padmé gyönyör , aggodalmas arcát; és látta rémült tekintet anyját. Úgy látta ket, mintha közöttük állt volna, mintha is a versenyt leste volna… Kizárta a tudatából az arcokat, el zte gondolatai közül a képeket, és teljes figyelmével Sebulbára koncentrált. Kifelé száguldottak a Boltív-kanyonból, amikor Sebulba úgy döntött, egyszer és mindenkorra végez Anakinnal. A dug tudta, hol állnak a megfigyel droidok. Tudta, milyen szöget fednek le kameráik, tudta, hogy hol nem árulja el magát. Gondolájával szorosan Anakin mellé libbent, és bekapcsolta az oldalventilátort. Ugyanazt a trükköt akarta bevetni, ami Xelbreenél és Obitokinál már bevált. Anakin azonban egyszer már áldozatául esett az alattomos oldalventilátornak, és felkészülten várta a támadást. Hajszálnyival a lángnyelv fölé és mellé húzott. Amikor Sebulba követte, Anakin visszaereszkedett – azonban túlságosan is, és egy pillanatra elvesztette az uralmát a gép fölött. A gondolája letért a pályájáról, és végigtarolta az útvonalat kijelöl zászlókat. A fiú egy kétségbeesett mozdulattal az ég felé rántotta a gép orrát, ütközésig el renyomta a gázkarokat majd kil tt. A RazonUlzerek felb dültek, a gondola félelmetesen megrándult, de Anakin a hosszú szökkenés végén egyenesen Sebulba elé érkezett, és átvette a vezetést. A gondolák végigszáguldottak az els barlangokon, és elhagyták a Taszken-fordulót. Anakin haladt elöl, Sebulba közvetlenül a nyomában. Ennél a sebességnél lehetetlen volt pontosan irányítani a járm veket, és a két ellenfél úgy kanyargóit, mintha egyiknek sem számított volna az élete. Végül ismét kirobbantak a nyílt terepre. Sebulba megpróbált el retörni. Anakin elébe vágott, de a bal oldali hajtóm ve horizontális stabilizátora hevesen remegni kezdett. A fiú szeme el tt egy pillanatra felt nt a kép, ahogy a rajt el tt Sebulba rávágott a lemezre. Visszahúzta a gázkarokat, katapultálta a stabilizátort, és átkapcsolt a tartalék egységre. Közben azonban kénytelen volt lelassítani. Sebulba elhúzott mellette, és ismét átvette a vezetést. Egyre közelebb jártak a célegyeneshez, és Anakin Skywalkernek egyre fogyott az ideje. El retolta a gázkarokat, és a dug nyomába eredt. Sebulba látta, hogy közeleg, és gondolája farát ide-oda riszálva próbálta megakadályozni, hogy elé vágjon. A sík terep fölött felgyorsítottak, igyekeztek el nyös pozícióba kerülni. Anakin minden tudását bevetette, de Sebulba tapasztalt veterán volt, és minden kísérletét meghiúsította. A Mettaszakadék mellett elszáguldva kiértek az utolsó sík szakaszra.
Anakin végül balra, majd azonnal jobbra lendítette a gondolát. Amikor azonban Sebulba az útjába vágott, harmadszor is úgy tett, mintha elé akarna vágni, ismét bal felé lendülve. Amint a dug is balra döntötte gépét, Anakin keményen jobbra rántotta a kormányt, és felzárkózott mellé. A gondolák közvetlenül a kör utolsó, sík szakasza fölött száguldottak. El ttük kezdtek alakot ölteni az aréna lelátói és a bejáratot rz szobrok. Sebulba rjöngve felüvöltött, és szándékosan nekiment gépével Anakinnak. A fiú makacsságán feldühödve újra és újra nekivezette a gondolát. A harmadik ütközéskor azonban összeakadtak a cs lapjaik. Anakin nekifeszült a kormánynak, próbált kiszabadulni, de sikertelenül. Sebulba felröhögött, és megpróbálta a fiút a földre kényszeríteni. Anakin el re-hátra rángatta a gázkarokat, abban bízva, hogy így szétválaszthatja a két gondolát. A RadonUlzerek sivítottak a túlterhelést l, a cs rudak pedig ropogva meghajoltak. Végül Anakin cs rúdja eltört, leszakítva a felfüggesztését és az elüls horizontális stabilizátort. A gép törzse megrándult, és olyan er vel kezdett pörögni a Steelton-kábelek végén, hogy Anakin kirepült volna a pilótafülkéb l, hogy ha nincs bekötözve. Sebulba azonban még ennél is rosszabbul járt. Amikor Anakin cs rúdja elpattant, a dug gondolája el reszökkent, mintha katapultálták volna. A vonókábelei elszakadtak, és a hajtóm vek sivítva elszabadultak. Az egyik nekiütközött az si szoborcsoportnak, és elt nt a lángokban. A második a homokba csapódott, és egy hatalmas t zgömbben felrobbant. A dug gondolája, maga után húzva a vonókábeleket, átsiklott a lángoló roncson, míg pattogva, pörögve meg nem állapodott a sivatagi talajon. Sebulba átkozódva mászott ki a pilótafülke maradványai közül, és rjöngve kezdte a szélrózsa minden irányába szétdobálni a keze ügyébe es alkatrészeket, míg csak észre nem vette, hogy a nadrágja tüzet fogott. Ahogy a fiú eldübörgött fölötte, a hatalmas Radon-Ulzerek homokot és törmelékdarabokat küldtek a dug pofájába. Anakin Skywalker minden erejével a kormányrúdba kapaszkodva átrepült a rajtvonalon, és kilencévesen a Boonta-futam legfiatalabb gy ztese lett.
14 Miközben lassan leereszkedett a kilátóplatform, amelyen Shmi, Padmé és Jar Jar társaságában állt, Qui-gon az Anakin gondolája felé özönl tömeget figyelte. A fiú a homokon csúsztatva megállította a gépet a pálya közepén, kikapcsolta a Radon-Ulzereket, és kimászott a pilótafülkéb l. Kitster már oda is ért hozzá és szorosan megölelte. R2-D2 és C-3PO körülöttük lábatlankodott.
Amikor a tömeg pár másodperccel kés bb odaért, a fejük fölé emelték Anakint, és a nevét harsogva elvitték. Qui-gon melegen rámosolygott Shmire, és elismer en biccentett egyet. Anakin Skywalker valóban különleges fiú. A kilátóplatform zökken mentesen leért a földre, a rajta állók pedig lerohantak a pályára. A Jedi-mester hagyta, hogy társai csatlakozzanak az ünnepl tömeghez, maga azonban a lépcs sorok felé vette az irányt. Gyorsan felszaladt az egyiken, és perceken belül odaért Watto különpáholyához. Néhány idegen lény lépett ki épp az ajtón, különböz nyelveken tréfálkoztak, nevetgéltek és a pénzüket számolgatták. Watto az ablak el tt lebegett, az ujjongó tömeget bámulta, ráncos, kék ormányát csüggedten lógatta. Azonban amint meglátta Qui-gont, a csüggedtségét mintha elfújták volna, és leplezetlen dühvel rontott rá a Jedi-mesterre. – Te! Te átvertél engem! – állt meg a leveg ben a haragtól remegve Quigon el tt. – Tudtad, hogy a fiú fog nyerni! Valahogy tudtad! Mindent elveszítettem! – Hát a játék már csak ilyen, barátom – mosolygott jóindulatúan Qui-gon. – Ez nem a te napod volt. – A mosoly elt nt az arcáról. – Azonnal vitesd le a hiperhajtóm alkatrészeit a hangárba! Kés bb majd beugrom az üzletbe, hogy elintézzük a fiú felszabadítását. – Nem lesz a tied! – tolta oda az ormányát a toydari Quigon orrához. – Nem tisztességesen játszottál! Qui-gon jeges tekintettel végigmérte. – Szeretnéd a huttokkal megbeszélni a dolgot? Biztosra veszem, hogy örömmel bíráskodnának. Watto hátrah költ, mintha belecsíptek volna, kiguvadó szemei gy lölettel teltek meg. – Nem, nem! Elegem van a trükkjeidb l! Vidd a fiút! – legyintett lemondóan. – T njetek el innen! Megpördült, és rülten verdes szárnyai alatt meggörnyed testtel kiviharzott a páholyból. Qui-gon utánanézett, majd elindult a lépcs n lefelé. A gondolatai már máshol jártak. Ha nem kötötték volna le a figyelmét az eredeti küldetésével kapcsolatos tervei, akkor talán észrevette volna a nyomában lopakodó Sith-robotszondát.
Az aréna egy óra alatt kiürült. A gondolákat bevontatták a helyükre, vagy elszállították a m helyekbe. A hangár nagyrészt üresen tátongott. Néhány szerel droid még mindig a verseny során keletkezett roncsokat hordta be. A
pilóták közül egyedül Anakin maradt ott, sérült gondoláját mustrálgatta. Rongyos ruháját vastagon belepte a por, a haja az égnek meredt, arcára rászáradt az izzadság és a gépolaj. A zekéje több helyen is elszakadt, és vérpettyek is borították ott, ahol a karját felhasította egy éles fémdarab a Sebulbával vívott küzdelem során. Qui-gon elgondolkodva figyelte. Shmi és Padmé társaságában, félrehúzódva állt, amíg a fiú, R2-D2 és C-3PO a gondola hajtóm vei körül szorgoskodtak. Lehetséges ez? – töprengett már legalább századszor. Ahogy a fiú a gondolával bánt, amilyen érettségr l tett tanúbizonyságot, amilyen ösztönei voltak… Lehetséges? Félretette a kérdéseit jobb id kre. A döntés végül is a Tanácsé. Hirtelen magukra hagyta a n ket, odament a fiúhoz és letérdelt mellé. – Egy kicsit gy röttnek látszol, Annie – mondta halkan, két kezét a fiú vállára téve, mélyen a szemébe nézve –, de remekül csináltad. – Elmosolyodott, és letörölt egy koszfoltot Anakin arcáról. – Tessék, jobb, mint új korában. Beletúrt a fiú hajába, majd segített neki bekötözni sérült karját. Shmi és Padmé is csatlakozott hozzájuk. Újra megölelgették és megcsókolták Anakint, közben sérülések után kutatva végigsimítottak az arcán és a homlokán. – Naa, nee… elég már ebb l – motyogta a fiú zavartan. Az anyja a fejét csóválva elmosolyodott. – Annyira csodálatos, Annie… amit tettél. Tudod? Reményt adtál azoknak, akiknek semmi reményük sincs. Olyan büszke vagyok rád! – Mindent neked köszönhetünk – tette hozzá Padmé gyorsan, egy átható, meleg pillantás kíséretében. Anakin arca skarlátvörös lett. – Már ez az érzés is mindent megér – szögezte le visszamosolyogva. Qui-gon odalépett a két eopie mögé kötött antigravitációs szekérhez, amelyre a hiperhajtóm alkatrészeit pakolták fel. Watto teljesítette a kötelezettségét, bár nem minden morgás és burkolt fenyegetés nélkül. Qui-gon ellen rizte a ládákat rögzít szíjakat, kinézett a déli h ségbe, majd visszament a többiekhez. – Padmé, Jar Jar, indulás! – szólt rájuk minden bevezet nélkül. – El kell vinnünk az alkatrészeket a hajóra. A csoport nevetve, beszélgetve odasétált az eopie-khoz. Padmé újra megölelte és megcsókolta Anakint, majd felült az egyik állatra Qui-gon mögé, és átölelte a férfi derekát. Jar Jar felpattant a másik hátasra, és azonnal le is csúszott róla. R2-D2 biztatóan csipogott, miközben a gunga újra próbát tett, ez alkalommal megülve a nyeregben. Istenhozzádot és köszönetet mondtak egymásnak. Anakin szörnyen érezte magát. Úgy t nt, mintha mondani akart
volna valamit Padménak. Odalépett a lány mellé, és várakozóan felnézett rá. Azonban mindössze egy szomorú, zavart pillantásra futotta erejéb l. Az eopie-k lassan elindultak, Anakin, az anyja és C-3PO pedig integetni kezdett utánuk. – Pár óra múlva visszahozom az állatokat! – ígérte Qui-gon hátrakiáltva a válla fölött. Padmé egyszer sem nézett vissza. Qui-gon és csapata kilovagolt Mos Espából a Tatuin sivatagába. R2-D2 haladt elöl, kényelmes tempót diktálva a szánt vontató eopie-knak. A napok sebesen közeledtek déli pozíciójukhoz az égen, és a homok hullámokban ontotta magából a h séget. A királyn hajójához vezet utat azonban hamar, minden probléma nélkül megtették. Obi-van már várt rájuk, azonnal leszaladt a rámpán, amint a közeibe értek. Fiatal arca feszültséget tükrözött. – Már kezdtem aggódni – jegyezte meg minden bevezet nélkül. Qui-gon leszökkent az eopie hátáról, majd lesegítette Padmét is. – Láss neki a hiperhajtóm -generátor beszerelésének! – utasította tanítványát. – Nekem vissza kell mennem. Le kell még rendeznem egy üzleti ügyet. – Üzleti ügyet? – visszhangozta Obi-van felhúzva az egyik szemöldökét. – Nem fog sokáig tartani. Obi-van egy pillanatig az arcát fürkészte, aztán felsóhajtott. – Miért van az az érzésem, hogy megint felszedtünk valakit? Qui-gon megfogta a karját, és félrevonta a többiekt l. – Arról a fiúról van szó, akinek az alkatrészeket köszönhetjük. – Egy másodpercre elhallgatott. – És akinek a vérén tegnap éjjel elvégezted a midichlorian-tesztet. Obi-van szúrósan ránézett, majd elfordult. Az egyik közeli emelked n, a napok ragyogásának és a d nék hullámainak rejtekében, a Sith-robotszonda mozdulatlanul lebegve elküldte utolsó jelentését, aztán gyorsan elrepült.
Anakin az anyja és C-3PO társaságában ment haza. Még mindig átjárta a gy zelme felett érzett öröm, de egyre jobban kezdett ránehezedni a Padmé távozása miatti szomorúság. Korábban eszébe sem jutott, mi lesz a lánnyal, ha megnyeri a Boonta-futamot. Nem is gondolt rá, hogy akkor Qui-gon megkapja a hiperhajtóm -generátort, amelyre útjuk folytatásához szüksége volt. Úgyhogy csak akkor gondolkodott el komolyan a dolgon, amikor Padmé lehajolt hozzá, és búcsúzóul megcsókolta. Lezsibbadt, egymásnak
ellentmondó érzések törtek rá, és hirtelen szerette volna megkérni a lányt, hogy maradjon. Azonban nem tudta összeszedni magát, hogy kimondja a szavakat. Tudta, milyen hülyén hangzanának, és tudta, hogy Padmé semmiképpen sem maradhatna. Tehát úgy állt ott, mint egy beszédszintetizátor nélküli droid, és csak nézte, ahogy Qui-gon háta mögött ülve ellovagol. Közben arra gondolt, hogy talán most látja utoljára, és azon töprengett, hogyan él majd nélküle. Miután hazaértek, képtelen volt nyugton maradni. C-3PO-t bevitte a szobájába és kikapcsolta, majd visszament Mos Espa utcáira. Qui-gon korábban szólt neki, hogy aznap már egyáltalán nem kell bemennie Watto üzletébe, úgyhogy a Jedi visszatértéig azt csinálhatott, amit csak akart. Az eszébe sem jutott, hogy akkor mi fog történni. A széles sugárút felé vette az irányt. Minden sarokról utána kiáltották a nevét, s a dics ségben sütkérezve, boldogan intett vissza mindenkinek. Még mindig alig tudta elhinni, hogy gy zött, pedig úgy érezte, mintha mindig tudta volna, hogy megnyeri ezt a futamot. Megjelent Kitster, aztán Amee és Wald, s hamarosan tucatnyi ismer se társaságában találta magát. Már majdnem a sugarúinál járt, amikor egy nála jóval nagyobb rodiai suhanc elállta az útját. Anakin csalt, szörcsögte a rodiai. Másképp nem nyerte volna meg a Boonta-futamot. A rabszolgák semmiben sem tudnak gy zni. Anakin olyan gyorsan vetette rá magát, hogy a suhanc még a karját sem emelhette föl, már a földre is került. Anakin a t le telhet legnagyobb er vel ütötte, ahol érte. Nem tudott semmi másra gondolni, csak a rátör haragra. Még annak sem volt tudatában, hogy a haragja nem ennek a szerencsétlennek szól, hanem Padmé elvesztésének. Egyszer csak Qui-gon magasodott fölé. Elráncigálta Anakint, szétválasztotta a vereked ket, és tudni akarta, mi volt ez az egész. Anakin kissé lenyugodva, de még mindig dühösen elmondta. Qui-gon elmélyülten hallgatta, vonásaira szomorúság ült ki. Ránézett a fiatal rodiaira, és megkérdezte, még most is úgy gondolja-e, hogy Anakin csalt. A suhanc mogorván rábámult és azt felelte, igen. Qui-gon Anakin vállára tette a kezét, és elvezette a tömegt l. Csak akkor szólalt meg, amikor már senki más nem hallhatta ket. – Látod, Annie – mondta elgondolkodva –, a verést l nem változott meg a véleménye. Akár egyetértesz velük, akár nem, meg kell tanulnod tolerálni mások véleményét. Hazakísérte a fiút, és közben halkan beszélt neki az élet dolgairól. Kezét nem vette le a fiú válláról, és Anakin valahogy megnyugtatónak érezte az érintését. Mikor odaértek a fiú otthona elé, a Jedi benyúlt a ponchója alá, és el vett egy kreditekkel teli b rerszényt.
– Ez a tied – közölte. – Eladtam a gondolát. – Beharapta az alsó ajkát. – Egy nagyon savanyú és makacs dugnak. Anakin szélesen vigyorogva elfogadta a pénzt. A verekedésr l és annak okáról már el is feledkezett. Felrohant a lépcs n, és berobbant a kunyhóba. Qui-gon némán követte. – Anya, anya! – kiáltotta izgatottan a fiú. – Nem fogod kitalálni! Qui-gon eladta a gondolát! Nézd, mennyi pénzünk van! Belenyomta a b rerszényt anyja markába, és élvezettel nézte döbbent arckifejezését. – Ó, te jó ég! – nyögte ki halkan Shmi, a tömött erszényt bámulva. – Annie, ez fantasztikus! A tekintete Qui-gon felé rebbent. A Jedi el relépett, és a szemébe nézett. – Annie szabad – közölte. – Micsoda? – kerekedett el a fiú szeme. – Mostantól nem vagy rabszolga – pillantott le rá Qui-gon. Shmi Skywalker hitetlenkedve bámult a Jedire. Megviselt arca merev volt, szemében döbbenet és kétely csillogott. – Anya? Hallottad ezt, anya? – Anakin kurjantott egyet, és a leveg be ugrott. Lehetetlen! De tudta, hogy igaz, tudta, hogy tényleg az! Aztán sikerült ráncba szednie magát. – Ez is rész a díjnak, vagy mi? – kérdezte vigyorogva. – Fogalmazzunk úgy, hogy Watto megtanult egy fontos leckét a fogadásról – vigyorgott vissza Qui-gon. Shmi Skywalker, még mindig döbbenten a hírekt l, még mindig rágódva azokon, a fejét csóválta. Anakin arcának látványa azonban egy pillanat alatt mindent megvilágított el tte. Lehajolt, és magához szorította a fiút. – Végre valóra válthatod az álmaidat, Annie – suttogta, sugárzó arccal megsimogatva a fiú fejét. – Szabad vagy! Elengedte Anakint, és ragyogó, várakozásteljes tekintettel Qui-gon felé fordult. – Magával viszi? Bel le is Jedi lesz? Anakin lelkesen, a válaszra várva Qui-gonra nézett. A Jedi-mester tétovázott. – A találkozásunk nem a véletlen m ve. Semmi sem történik véletlenül. Benned lüktet az Er , Annie, de lehet, hogy a Tanács nem fogad el. Anakin csak azt hallotta, amit hallani akart, minden mást elengedett a füle mellett, látva, hogy a reményeit és vágyait hosszú évek óta tápláló lehet ségek egyetlen pillanat alatt valósággá válnak. – Jedi! – kapkodott leveg után. – Úgy érted, veletek megyek az rhajóval, meg minden?
És ismét együtt lesz Padméval! A gondolat oly villámcsapásként hasított belé, és olyan türelmetlenséggel töltötte el, hogy meg sem bírt szólalni, csak hallgatta a Jedi-mester szavait. Qui-gon komoly arccal letérdelt a fiú elé. – Anakin, Jedivé válni nem könny dolog. Hatalmas kihívással kell szembenézned. És ha sikerrel jársz, nehéz élet vár rád. Anakin gyorsan megrázta a fejét. – De hát ezt akarom! Mindig is err l álmodtam! Mehetek, anya? – nézett az anyjára. Qui-gon azonban egy érintéssel leállította. – Az út megnyílt el tted, Annie. De a döntést, hogy rálépsz-e, egyedül kell meghoznod. A férfi és a fiú egymásra meredtek. Anakint vegyes érzelmek árasztották el, azzal fenyegetve, hogy magukkal sodorják. A leger sebb azonban mégis a boldogság volt, hogy megvalósulhat, amit mindig is szeretett volna – Jedi lehet és bejárhatja a galaxist. Gyorsan rápillantott az anyjára, a megviselt, elfogadó arcra, és azt látta a szemében, hogy mindenekel tt azt akarja, ami neki a legjobb. – Megyek – fordult vissza határozottan Qui-gonhoz. – Akkor csomagolj! – állt fel a Jedi-mester. – Nincs sok id nk. – Juhé! – kiáltotta a fiú ugrálva, alig várva, hogy útnak induljanak. Odarohant az anyjához, teljes erejéb l megölelte, majd a szobája felé vette az irányt. Már majdnem az ajtóban járt, amikor rájött, hogy valamir l elfeledkezett. Végigfutott a hideg a hátán, ahogy visszafordult Qui-gon felé. – És mi lesz anyával? – kérdezte sietve. A tekintete egyik feln ttr l a másikra villant. – is szabad? Ugye te is jössz, anya? Qui-gon és az anyja aggódva összenéztek, és Anakin már azel tt tudta a választ, miel tt a Jedi megszólalt volna. – Megpróbáltam felszabadítani az anyádat, Annie, de Watto nem ment bele. Itt a Tatuinon a rabszolgák tekintélyt és rangot jelentenek a gazdáiknak. A fiú torka és mellkasa elszorult. – De a pénz… – Közel sem elég – rázta meg a fejét Qui-gon. Néma csend ereszkedett rájuk, aztán Shmi Skywalker odalépett a fiához, leült egy székre, megfogta mindkét kezét és magához húzta. Szilárd tekintettel belenézett Anakin szemébe. – Annie, nekem itt a helyem – mondta halkan. – Itt a jöv m. Ideje… ideje elengedned. Nem mehetek veled. A fiú nyelt egy nagyot.
– Akkor én is maradni akarok. Nem akarom, hogy megváltozzanak a dolgok. Shmi bátorítóan rámosolygott. – A változást nem lehet megállítani, mint ahogy a lenyugvó napot sem. Hallgass az érzéseidre, Annie! Jól tudod, mi a helyes. Anakin Skywalker vett egy hosszú, mély lélegzetet, és lehajtotta a fejét. A belsejében minden szétesett, az összes boldogság elolvadt, minden remény elhalványult. De akkor érezte, hogy az anyja megszorítja a kezét, és az érintésében megtalálta azt az er t, amelyre szüksége volt, hogy megtegye, amit meg kellett tennie. Mindazonáltal a szeme könnybe lábadt, amikor ismét felnézett. – Nagyon fogsz hiányozni, anya – suttogta. Az anyja bólintott. – Szeretlek, Annie. – Elengedte a kezét. – Most pedig igyekezz! Anakin gyorsan, szorosan megölelte, majd arcán patakzó könnyekkel berohant a szobájába.
A fiú hirtelen támadt rémülettel nézett körül odabent. Elmegy, és fogalma sincs, hogy mikor jön vissza. Soha nem hagyta még el a bolygót, soha nem ismert még mást Mos Espa lakóin és az ide érkez keresked kön kívül. Álmodott persze más világokról, más életekr l, arról, hogy egy nagy hajó pilótája lesz, és arról is, hogy Jedi. Azonban annak a súlya, hogy mit is jelent valójában ott állni karnyújtásnyira a régóta áhítozott célok el tt, szinte váratlan teherként nehezedett a vállára. Hirtelen az id s rjáró jutott eszébe, aki azt mondta neki, egyáltalán nem lep dne meg, ha Anakin Skywalker nem rabszolgaként élné le az életét. Ez volt az, amit mindennél jobban akart, amiért tiszta szívb l reménykedett. Az a lehet ség azonban sohasem fordult meg a fejében, hogy itt kell hagynia az anyját. Letörölte a könnyeket az arcáról, visszafojtotta a kitörni készül ket, és meghallotta anyja és Qui-gon hangját átsz dni a másik szobából. – Köszönöm – mondta épp halkan az anyja. – Vigyázni fogok rá, megígérem. – A Jedi mély hangja meleg volt és megnyugtató. – Minden rendben lesz? Anakin nem hallotta anyja válaszát, csak az utána következ mondatot. – Olyan rövid ideig volt része az életemnek… Shmi hangja elhalkult. Anakin kényszerítette magát, hogy befejezze a hallgatózást, és elkezdte a ruháit begyömöszölni egy hátizsákba. Nem volt sok holmija, nem tartott sokáig a csomagolás. Körülnézett, hátha meglát még valami fontosat, és a szeme megakadt a munkapadon ül C-3PO-n. Odalépett
a protokolldroidhoz, és bekapcsolta. C-3PO felemelte a fejét, és kifejezéstelen tekintettel ránézett a fiúra. – Hát, Thripio, én most elmegyek – mondta Anakin komoran. – Szabad vagyok. Elrepülök egy rhajóval… Nem tudta, mit mondjon még. A droid meghajtotta a fejét. – Anakin gazda, ön az én teremt m, és minden jót kívánok. Bár jobban örülnék neki, ha nem lennék ennyire pucér. A fiú felsóhajtott, és bólintott. – Sajnálom, hogy nem tudtalak befejezni, Thripio… hogy nem raktam fel a burkolatot, meg minden. Hiányozni fog a munka. Nagyszer barát voltál. Gondoskodni fogok róla, hogy anya ne adjon el, meg ilyenek. Viszlát! Felkapta a hátizsákot, és kirohant a szobából. – Eladni? – kiáltott utána C-3PO döbbenten. *** Anakin elbúcsúzott az anyjától, ez alkalommal elszántabban, keményebben tartva magát. Qui-gon társaságában kilépett az ajtón, és tudta, hogy most már nincs visszaút. Alig jutott pár tucat méternyire az otthonától, amikor Kitster, aki a verekedést követ en utánuk lopózott, odaszaladt hozzá. – Hová mész, Annie? – kérdezte a barátja rosszat sejtve. Anakin mélyet lélegzett. – Szabad lettem, Kitster. Elmegyek Qui-gonnal. Egy rhajón. Kitster szeme elkerekedett, szája néma kiáltásra nyílt. Anakin beletúrt a zsebébe, és maroknyi kreditet nyomott barátja markába. – Tessék. Ez a tiéd. Kitster lenézett a pénzre, aztán vissza fel, Anakinra. – Muszáj elmenned, Annie? Tényleg muszáj? Nem maradhatnál? Annie, hiszen h s vagy! Anakin nyelt egy nagyot, – Én… – Elnézett Kitster mellett a még mindig az ajtóban álló, utánabámuló anyjára, majd a távolabb várakozó Qui-gonra. – Nem lehet – rázta meg a fejét. – Kár – bólintott szomorúan Kitster. – Kár – ismételte meg Anakin a szemébe nézve. – Kösz mindent, Annie – mondta a másik fiú. A szeme könnybe lábadt, miközben zsebre vágta a krediteket. – Te vagy a legjobb barátom. – Sohasem felejtelek el! – harapta be az alsó ajkát Anakin. Forrón megölelte Kitstert, majd elfordult, és Qui-gon után szaladt. Miel tt azonban odaért volna a Jedihez, még egyszer visszanézett az anyjára. A látvány, ahogy
ott állt az ajtóban, szíven ütötte. Egy pillanatra tanácstalanul megállt, úgy érezte, szétszakad a benne dúló, egymásnak ellentmondó érzelmekt l. Egyébként sem túl szilárd elhatározása megingott, és visszarohant Shmihez. Mire odaért hozzá, hangosan zokogott. – Nem tudom megtenni, mama! – suttogta a n nyakába kapaszkodva. – Egyszer en képtelen vagyok rá! Hüppögve, egész testében remegve zokogott, csak arra tudott gondolni, hogy az anyjába kell kapaszkodnia. Shmi egy pillanatra megnyugtatóan, melegen átölelte, aztán eltolta magától. Komoly arccal letérdelt a fiú elé. – Annie, emlékszel, amikor felmásztál arra a d nére, hogy elzavard a banthákat, mert különben lel tték volna ket? Még csak ötéves voltál. Emlékszel, hogyan estél el többször is a kimerültségt l, a h ségt l? Emlékszel, hogy azt hitted, nem tudod megtenni? Anakin könnyekben ázó arccal bólintott. Shmi mélyen a szemébe nézett. – Most is olyasmit kell tenned, amir l azt hiszed, hogy képtelen vagy rá. De én tudom, milyen er s vagy, Annie. Tudom, hogy képes vagy rá. A fiú visszanyelte a könnyeit. Arra gondolt, az anyja téved, egyáltalán nem er s, de azt is tudta, hogy Shmi már az elválás mellett döntött, még akkor is, ha ez mind a kett jük számára nagyon nehéz. – Látlak még valaha? – kérdezte kétségbeesetten, legszörny bb félelmének hangot adva. – Mit mond a szíved? – kérdezett vissza Shmi egészen halkan. – Nem tudom – rázta meg a fejét Anakin kételkedve. – Azt hiszem azt, hogy igen. – Akkor úgy is lesz, Annie – bólintott az anyja. Anakin nagyot sóhajtott és kihúzta magát. Abbahagyta a sírást, és megtörölte nedves arcát. – Egy nap Jedi leszek – szögezte le egészen vékony, kisfiús hangon. – Vissza fogok jönni és felszabadítalak, anya. Megígérem. – Akármerre jársz is, a szeretetem mindig veled lesz – hajolt közelebb hozzá Shmi. – Most pedig légy bátor, és ne nézz vissza többet! – Szeretlek, anya – mondta Anakin. Shmi még egyszer utoljára megölelte, majd elfordította magától. – Ne nézz vissza, Annie! – suttogta. Gyengéden meglökte a fiút, aki elszántan elindult. A vállára vetette hátizsákját, tekintetét mereven egy pontra szegezte, jóval Qui-gon háta mögé. Afelé a pont felé menetelt, lassítás nélkül ellépve a Jedi-mester mellett, újra kitörni készül könnyeivel viaskodva. Mindössze pár percig tartott, és örökre maga mögött hagyta az anyját, az otthonát.
Legel ször Watto üzlete felé vették az irányt, ahol a toydari kitöltötte az Anakin felszabadításához szükséges papírokat. A fiút a rabszolgaélethez láncoló jeladót örökre elnémították, azzal, hogy kés bb majd sebészeti úton el lehet távolítani. Watto még akkor is az élet igazságtalan mivoltán morgolódott, amikor otthagyták és kiléptek az utcára. Az üzlett l, Anakin unszolására, elsétáltak Jira nem messze álló gyümölcsöspultjához. A fiú, kezdve kilábalni az anyja elvesztése felett érzett szomorúságból, odalépett az öregasszonyhoz, és ráncos kezébe nyomott egy maroknyi kreditet. – Szabad lettem, Jira – közölte az asszonnyal, száját határozottan összeszorítva. – Elmegyek. Ezt a pénzt fordítsd arra a h egységre, amit ígértem neked, különben aggódni fogok miattad. Jira hitetlenkedve meredt a kreditekre, majd megcsóválta sz fejét. – Megölelhetlek? – kérdezte halkan. Kinyújtotta a kezét, és lehunyt szemmel magához szorította a fiút. – Hiányozni fogsz, Annie – eresztette el végül. – Nincs nálad aranyosabb kölyök az egész galaxisban. Vigyázz magadra! A fiú bólintott, és Qui-gon nyomába eredt, aki már tovább is ment, alig várva, hogy maga mögött hagyja a bolygót. Némán mentek végig egy sor mellékutcán. Anakin szemügyre vette az ismer s környéket, tudván, hogy sokáig nem láthatja újra, visszaemlékezett itt eltöltött életére, és mindörökre búcsút mondott neki. A gondolataiba merülve lépkedett, amikor Qui-gon egyszer csak megpördült, de olyan sebesen, hogy a fiúnak a lélegzete is elállt. A Jedi fénykardja ragyogó ívet húzva maga után lecsapott, áthasította az árnyakat két épület között, és egy pillanatra megcsendült a pályája nyomán földre hulló fémdarabokon. Qui-gon kikapcsolta a fénykardot és letérdelt, hogy szemügyre vegye a homokban hever , még mindig szikrázó és zümmög alkatrészeket. A száraz leveg t ózon- és az égett szigetelés csíp s szaga töltötte be. – Mi ez? – kérdezte a fiú átkukucskálva a Jedi válla fölött. – Egy robotszonda – állt föl Qui-gon. – Nagyon különös. Sohasem láttam még ilyet. – Aggodalmas arccal, összehúzott, csillogó szemmel nézett végig az utcán. – Gyere, Annie! – szólt rá a fiúra, és gyorsan továbbmentek.
15
Qui-gon kivitte Anakint Mos Espából, végigsietve a zsúfolt utcákon, majd a néptelen külvárosi sikátorokon. Közben a szeme és az elméje is éberen figyelt; az el bbi a Tatuin, az utóbbi az Er rezdüléseire. Az ösztönei figyelmeztették a nyomukban lopakodó robotszondára, most pedig a képzésének köszönhet en az Er súgta meg neki, hogy valami sokkal veszélyesebb is vár még rájuk. Érezte az elmozdulást a dolgok egyensúlyában, ami arra utalt, hogy valami megtörte az Er harmóniáját, mint egy sötét, nehéz sziklaként feléjük zuhanó súly. Mikor kiértek a sivatagba, a Jedi még jobban megszaporázta lépteit. Hamarosan felt nt egy sötét folt, a királyn hajója, a biztonságot jelent menedék. Qui-gon meghallotta Anakin kiáltását. A fiú keményen igyekezett lépést tartani vele, de kezdett lemaradni. Hátranézett, hogy szóljon néhány biztató szót, de a fiú mögött megpillantott egy sebesen közeled terepsiklót, ülésében egy fekete köpenyes alakkal. – Hasra, Anakin! – kiáltotta megpördülve. A fiú azonnal levetette magát a földre, és belefúrta testét a homokba, ahogy a sikló elszáguldott felette, alig elvétve t, miközben lecsapott Qui-gonra. A Jedi-mester már két kezével maga elé tartotta bekapcsolt fénykardját. A felé száguldó, nyereg alakú, láthatólag fegyvertelen sikló pilótája nyilván a sebességében és a fordulékonyságában bízott, nem pedig a t zerejében. A járm semmire sem hasonlított, amit a Jedi-mester valaha is látott, de homályosan emlékeztette valami rég nem létez dologra. A sikló lovasa kikerült a napok ragyogásából és láthatóvá vált. A démoni arcot vörös és fekete minták borították a fejet megkoronázó tompa szarvak alatt. Emberszer , humanoid formája ellenére ferde metszés szeme és kampós fogai állatias, ragadozószer küls t kölcsönöztek neki. Az üvöltése a prédájára lecsapó vadászé volt. Az elemi erej kiáltás még alig halt el, amikor az idegen már rá is rontott Qui-gonra. Az utolsó pillanatban félrerántotta a siklót, kikapcsolta a hajtóm veit és kiugrott az ülésb l – mindezt egyetlen mozdulatba s rítve. A kezében felvillant egy fénykard, és a fegyver már le is csapott a Jedi-mesterre, még miel tt forgatója lába leért volna a talajra. Qui-gont meglepte támadója elszántsága és gyorsasága, alig tudta hárítani a csapást. A két penge csikorogva csúszott végig egymáson. Az idegen megpördült, fekete köpenye szétterült a leveg ben és újra támadott. Fénykardja süvöltve száguldott áldozata felé, az arcán ég gyilkos láz nem ígért kegyelmet.
Anakin felállva nézte ket, láthatólag nem tudta, mit tegyen. Qui-gon, miközben azért küzdött, hogy talpon maradjon, a szeme sarkából észrevette a fiút. – Annie! T nj el innen! – kiáltotta. Ellenfele ismét rárontott, hátrálásra kényszerítette, a legváratlanabb szögekb l sújtott le rá. Qui-gon azonnal tudta, hogy a férfi jártas a Jedik harcm vészetében, s így veszedelmes, képzett ellenfél. Ami még rosszabb, fiatalabb, gyorsabb és er sebb volt nála, és kezdett felülkerekedni rajta. A Jedi-mester egymás után hárította a csapásait, de nem talált egyetlen rést sem a védelmén, amely lehet séget nyújtott volna a menekülésre. – Annie! – kiáltott fel ismét, látva, hogy a fiú dermedten áll. – A hajóhoz! Szálljanak fel! Menj, menj! Qui-gon Jinn újult elszántsággal sújtott le a démoni arcú támadóra, és látta, hogy a fiú végre futásnak eredt. *** Anakin Skywalker félelmek és kétségek közepette rohant el a küzd k mellett a nabooi hajó felé. A hajó alig háromszáz méternyire állt, fémteste tompán megcsillant a délutáni napfényben. A rámpája le volt eresztve, az utasai közül azonban senkit sem lehetett látni. Anakin gyorsított, testén patakokban folyt a verejték. Szíve majd kiugrott a helyér l, mire odaért a rámpához, és feldübörgött a fedélzetre. A folyosón majdnem ledöntötte a lábáról a kifelé tartó Padmét és a vele lév , sötét b , egyenruhás férfit. Padmé elkerekedett szemmel meredt a fiúra. – Qui-gon bajban van! – nyögte ki lihegve Anakin. – Azt mondta, szálljunk fel! Azonnal! A férfi kételkedve, gyanakodva mérte végig. – Ki vagy te? – kérdezte. Padmé azonban már megragadta Anakin karját, és a hajó orra felé kezdte vonszolni a fiút. – Jó barát! – kiáltotta vissza. – Siessen, kapitány! Végigrohantak a folyosón a pilótafülke felé. Anakin megpróbálta elmondani a lánynak, mi történt, d lt bel le a szó, kivörösödött arca feszült volt. Padmé láthatóan egyetlen szavában sem kételkedett, bólintott, sietésre ösztökélte. Mikor beestek a pilótafülkébe, két férfit találtak ott, amint éppen a vezérl pult m szereit ellen rizték. A lábdobogás zajára feléjük fordultak. Az
egyik pilótajelvényt viselt a zekéjén. A másik – Anakin biztosra vette a frizurája és az öltözéke alapján – egy Jedi volt. – Qui-gon nagy bajban van – közölte velük Padmé hadarva. – Azt mondta, szálljunk fel! – tette hozzá Anakin. A Jedi azonnal talpra szökkent. Sokkal fiatalabbnak t nt, mint Qui-gon. Az arca sima volt, a tekintete átható, haját egy befont, jobb vállára lelógó tincst l eltekintve rövidre vágva hordta. – Hol van? – kiáltotta. Aztán meg sem várva a választ visszapördült az ablakok felé, és fürkészni kezdte az üres síkságot. – Én nem látok semmit – mondta a pilóta átkukucskálva a Jedi válla fölött. – Ott! – A Jedi éles szeme észrevette a mozgást az ablak sarkában. – Szálljon fel, és menjen oda! Gyorsan! Alacsonyan repüljön! A Ric nev férfi ledobta magát a pilótaülésbe, miközben a többiek, így Anakin is, sietve megkeresték a helyüket. A hatalmas antigravitációs hajtóm vek mély morgással életre keltek, a rámpa becsukódott, és a karcsú hajó felemelkedett. – Arra – mutatta a Jedi visszafojtott lélegzettel. Most már mindannyian látták Qui-gont, ahogy ádáz harcot vívott a fekete köpenyes, démoni alakkal. A küzd k el re-hátra szökelltek a síkságon, fénykardjaik minden egyes vágásnál felvillantak, ugrásaik nyomán szerteszét repült a sivatagi homok. Qui-gon lobogó, hosszú haja éles ellentétet alkotott ellenfele sima, szarvas fejével. Ric, a pilóta egy terepsiklónál alig magasabban száguldott feléjük, az idegen háta mögül közeledve. Anakin visszafojtotta a lélegzetét, ahogy odaértek a harcosokhoz. Ric keze rácsusszant a rámpa kapcsolójára, és lassan el retolta azt. – Kapaszkodni! – szólt hátra, a helyükre szögezve társait, miközben megpördítette a hajót. A küzd felek elt ntek a felkavart homokörvényben és a Tatuin ikernapjának ragyogásában. A tekintetek kétségbeesetten kutatva siklottak a képerny kre. Aztán felbukkant Qui-gon. Némi el nyhöz jutva felugrott a leeresztett rámpára, és az egyik kezével megkapaszkodott egy rúdban. Ric elismer en felszisszent, és minden erejével igyekezett egyenesben tartani az rhajót. A szarvas fej támadó azonban már a nyomukban volt, kirobbant a homok felh l és felugrott a rámpára, épp akkor, amikor a hajó emelkedni kezdett. Óvatosan egyensúlyozva, dühödten izzó szemmel próbálta megvetni a lábát. Qui-gon azonnal rárontott, és visszaszorította a rámpa széléig. Húsz méter magasan lehettek, és a pilóta egyenesen tartotta a hajót, látva, hogy a küzd felek ismét összeakaszkodnak. Nem mert magasabbra emelkedni, amíg Qui-
gon kint állt a rámpán. A Jedi-mester és ellenfele betöltötték a feljáratot figyel képerny t, izzadságtól csillogó arcuk megfeszült a koncentrálástól. – Qui-gon! – hallotta Anakin a másik Jedi halk, kétségbeesett hangját. A fiatal férfi még egy másodpercig a küzdelmet figyelte, aztán elszakította tekintetét a képerny l, és kirohant a kabinból. A képerny n Qui-gon hátralépett, két kézzel felemelte a fénykardját, és hatalmas csapást mért ellenfelére. A szarvas férfi hárított, de csak nagy nehézségek árán, és közben teljesen elveszítette az egyensúlyát. A csapás ereje elsöpörte, letaszította a rámpáról a mélybe. Lezuhant a sivatagba, összegömbölyödve földet ért, és azonnal talpra szökkent. A küzdelem azonban véget ért. Dühöngve, lángoló tekintettel nézte, ahogy bezáródott a rámpa, és eldübörgött a királyn hajója.
Qui-gonnak alig sikerült felkapaszkodnia a rámpán és beesni a folyosóra, miel tt a nyílás lezárult, és a Nubi gyorsulni kezdett volna. Elterült a h vös fémpadlón, ruhája poros volt és teljesen átnedvesedett az izzadságtól, testét horzsolások és zúzódások borították. Mélyeket lélegzett, várva, hogy szívverése lelassuljon. Hajszál híján életét vesztette, és ez komoly aggodalomra adott okot. Az ellenfele er s volt és igencsak próbára tette. Kezdek öregedni, gondolta, és egyáltalán nem tetszett neki az érzés. Obi-van és Anakin odaszaladtak hozzá, és gyorsan talpra segítették. Nehéz lett volna megmondani, melyikük vágott aggodalmasabb képet. Qui-gon a fájdalmai ellenére elmosolyodott. A fiú szólalt meg el ször. – Jól vagy? – kérdezte, fiatal arcán szinte aggodalommal. Qui-gon bólintott, és elkezdte leporolni magát. – Azt hiszem. De ezt a meglepetést még sokáig nem felejtem el. – Miféle lény volt ez? – ráncolta sötéten a homlokát Obi-van. Vissza akar menni, hogy ott folytassa, ahol én abbahagytam, gondolta Qui-gon. – Nem tudom – rázta meg a fejét a Jedi-mester. – De akárki vagy akármi is, jártas a Jedik m vészetében. Szerintem a királyn t akarta. – Gondolod, hogy követni fog minket? – kérdezte Anakin gyorsan. – A hipertérben biztonságban leszünk – kerülte meg a kérdést Qui-gon. – De szinte biztos vagyok benne, hogy tudja, hová tartunk. Egyszer már megtalált minket. Miért ne találna meg másodszor is? – Akkor mi most mihez kezdünk? – vonta össze a szemöldökét a fiú. Obi-van ezen a ponton rámeredt a fiúra. "Hogy érted azt, hogy »mi«?" – követelte a tekintete. A fiú észrevette a pillantást, és kifejezéstelen arccal visszabámult rá.
– Türelmesek leszünk – jelentette ki Qui-gon felegyenesedve, magára terelve a másik kett figyelmét. – Anakin Skywalker, bemutatom Obi-van Kenobit. – Örülök, hogy megismerhetlek! – ragyogott fel a fiú arca. – Hú! Te is Jedi-lovag vagy, ugye? Az ifjú Jedi ránézett Qui-gonra, és kétségbeesetten az égre emelte a szemét. Visszamentek a pilótafülkébe, ahol Ric Olié már a hipertéri ugrásra készítette el a hajót. Qui-gon bemutatta Anakint a jelenlev knek, majd odalépett a pilóta mellé. – Kész – közölte Ric egyik szemöldökét várakozóan felvonva. Qui-gon bólintott. – Bízzunk benne, hogy m ködik a hiperhajtóm , és nem Watto nevet utoljára. A társaság Ric mögé tömörülve, némán figyelte, ahogy a pilóta ráhelyezte kezét a kapcsolókra, és beindította a hiperhajtóm vet. Rövid, éles sivítás hangzott fel, és az ablakot betölt csillagok ezüstös pontjai hosszú csíkokká ken dtek szét. A hajó zökken mentesen átlépett a hipertérbe, és maga mögött hagyta a Tatuint.
Éjszaka ereszkedett a Naboo bolygóra, Theedre azonban mélyebb csönd borult a megszokottnál. A gazdagon díszített trónteremben, Amidala királyn egykori kizárólagos birodalmában különös gyülekezet jelenlétében került sor Sio Bibble kormányzó elítélésére. Nute Gunray, a Keresked Föderáció alkirálya hívta össze a társaságot, mely Rune Haakóból és néhány neimoidiból, a kormányzóból és a királyn maroknyi tisztvisel jéb l, illetve a nabooi foglyokra ügyel , sugárvet kkel felfegyverzett roham droidok sokaságából állt. A neimoidi egy mechnoszékben ült. A lépeget robot gazdája gombnyomásai által vezérelve, fémlábain közlekedett a trónteremben. Most éppen Sio Bibble és a nabooi tisztvisel k elé vitte Nute Gunrayt, aprólékos gonddal rakosgatva egymás után végtagjait, lehet vé téve a neimoidi számára, hogy kényelmesen, szinte ellazultan élvezhesse a kormányzó mögött álló hivatalnokok szemében bujkáló iszonyatos félelem látványát. Sio Bibble tekintete viszont nem árulkodott félelemr l. Dühös elszántsággal, szálegyenes gerinccel, felszegett sz fejjel, kihívóan meredt Gunray arcába. A neimoidi összerezzent; a kormányzó kezdett egyre több kellemetlenség forrása lenni. – Mikor hagy már fel ezzel az értelmetlen ellenállással? – förmedt Bibblére, enyhén el rehajolva ültében, hogy nyomatékosítsa elégedetlenségét.
– Azonnal, alkirály, amint a királyn … – A királyn je halott; a népe éhezik! Bibble megmerevedett. – A nabooi népet nem lehet megfélemlíteni, még ártatlan életek árán sem… – Jobban tenné, ha a saját élete miatt aggódna, kormányzó! – szakította félbe élesen Gunray. – Jó esélye van rá, hogy sokkal hamarabb elpusztul, mint a népe! – Elfogyott a türelme, egész testében remegett a düht l. – Elég ebb l! – robbant ki. – Vigyétek innen! A roham droidok gyorsan körülvették Sio Bibblét, és elválasztották a társaitól. – Semmit sem nyer az invázióval! – kiáltotta a kormányzó a válla fölött, miközben kivonszolták. – Itt demokrácia van! A nép már döntött, alkirály! Nem fognak zsarnokságban élni… Szavait elnyelte a trónterem el tti csarnok mélysége. A nabooi hivatalnokok némán, megtörtén sorjáztak ki a kormányzó mögött. A neimoidi egy pillanatig utánuk nézett, majd a felé induló OOM-9-hez fordult. A roham droidok parancsnoka kifejezéstelen fémarccal, érzelmekt l mentes hangon szólalt meg. – A csapataim készen állnak átfésülni a mocsarakat az állítólagos víz alatti falvak után – jelentette. – Akármi is van odalent, nem maradhat sokáig rejtve. Nute Gunray bólintott, és egy intéssel elbocsátotta a droidot. Nem nagyon érdekelték a mocsarakban él vadak. Rövidesen hírmondójuk sem marad. A bolygó minden szempontból az uralma alatt állt. Valamelyest lehiggadva d lt hátra a mechnoszékben. Most már csak azt kell kivárnia, hogy a Sith Lordok elé hozzák a királyn t. Nem tartotta valószín nek, hogy bármilyen problémát jelentene nekik a feladat. Mindazonáltal tudta, hogy csak akkor fog teljesen megnyugodni, ha ez az egész véget ér valahára.
A királyn hajóján Anakin Skywalker remegve kuporgott a pilótafülke egyik sarkában, és azon törte a fejét, hogyan melegedhetne meg egy kicsit. Mindenki aludt, mint is, amíg fel nem riadt nyomasztó álmaiból. A csendre ébredt föl, és nem tudta rászánni magát, hogy megmozduljon. Nem pusztán a hideg bénította meg. Jar Jar mellette aludt, egy ülésen elnyúlva, és fejét hátravetve hangosan horkolt. A gungát semmi sem tudta megakadályozni abban, hogy aludjon. Vagy egyen. A fiú arcán átsuhant egy mosoly. R2-D2 nem messze állt, fényei halványan villogtak.
Anakin belebámult a sötétségbe. Szeretett volna megmozdulni, szeretett volna úrrá lenni tehetetlenségén, de az álmai még mindig kísértették. Azon kapta magát, hogy az anyjára, az otthonára gondol, és minden megdermedt a belsejében. Annyira hiányzott az anyja! Azt hitte, könnyebb lesz, ha már egyszer eljött, de nem lett az. Mindenr l Shmi jutott az eszébe, és ha megpróbálta becsukni a szemét ezek el tt az emlékek el tt, akkor is ott látta a megviselt, aggódó arcát gondolatai sötétségében lebegni. Záporozni kezdtek a könnyei. Talán tévedés volt eljönni. Talán haza kellene mennie. Csak éppen most már nem tud. Talán soha többé. Egy karcsú alak lépett be a helyiségbe, és Anakin az egyik képerny derengésében felismerte Padmé lágy vonásait. A lány k szoborként állt a vezérl pult el tt. A Sio Bibble hívásáról készített felvételt nézte vissza, amelyben a kormányzó könyörögve kérte Amidala királyn t, hogy térjen haza, mentse meg népét az éhhaláltól, enyhítsen kínjaikon. Végignézte az egészet, aztán kikapcsolta a lejátszót és csak állt a semmibe révedve, lehajtott fejjel. Mit csinál? Padmé egyszer csak mintha megérezte volna, hogy a fiú nézi, és gyors mozdulattal felé fordult. Gyönyör arca fáradtnak és gondterheltnek t nt, ahogy odalépett hozzá, és letérdelt elé. Anakin megmerevedett, kétségbeesetten próbálta abbahagyni a sírást, de nem tudta elrejteni sem a könnyeit, sem a remegését. Összekuporodva, leleplez dve nézett fel a lányra. – Minden rendben, Annie? – kérdezte Padmé halkan. – Nagyon hideg van – vacogta a fiú. A lány elmosolyodott, lekanyarította magáról vastag kabátját, és belebugyolálta Anakint. – Egy meleg világról jöttél, Annie. Az r pedig nagyon hideg. Anakin bólintott, és összébb húzta magán a kabátot. – Szomorúnak látszol – dörzsölte meg a szemét. Ha Padmé észre is vette a szavaiban bujkáló iróniát, nem adta jelét. – A királyn aggódik. A népe szenved, haldoklik. Rá kell vennie a Szenátust, hogy lépjen közbe, különben… – A hangja elhalt, képtelen volt folytatni a mondatot. – Különben nem tudom, mi lesz – fejezte be végül távoli hangon. Tekintetét elfordította a fiúról. – Én sem tudom, mi lesz velem – ismerte be Anakin szomorúan. – Nem tudom, látom-e még valaha… Összeszoruló torokkal elhallgatott, szavai belevesztek a csendbe. Vett egy mély lélegzetet, összeráncolta a homlokát, és benyúlt a zsebébe. – Tessék – mondta. – Ezt neked csináltam. Hogy ne felejts el. Egy zsabordarabkából faragtam. Fogd csak meg! Szerencsét hoz.
Átnyújtotta a lánynak a finoman megmunkált fafügg t. Padmé lehajtott fejjel szemügyre vette, majd a nyakába akasztotta. – Gyönyör ! De e nélkül sem felejtenélek el – nézett a fiúra mosolyogva. – Hogy is felejthetném el jövend beli férjemet? – Lepillantott a függ re, és elgondolkodva végigsimított rajta. – Sok minden meg fog változni, ha leszállunk a Coruscantra, Annie, de az irántad érzett szeretetem nem. Anakin nyelt egy nagyot, és bólintott. – Tudom. És az enyém sem. Csak annyira hiányzik… Megbicsaklott a hangja, és ismét könnyek szöktek a szemébe. – Annyira hiányzik a mamád – fejezte be halkan a mondatot Padmé. Anakin bólintott, és megtörölte az arcát. Egyetlen szót sem bírt kinyögni, miközben Padmé Naberrie odahúzta magához, és szorosan átölelte.
16 A külvilági utazó már jóval azel tt megállapíthatta a Coruscantról, hogy más, mint a többi bolygó, miel tt eléggé megközelítette volna ahhoz, hogy megértse, miért. A tapasztalt veteránokat mindig leny gözte, milyen furcsa látványt nyújt a planéta az rb l nézve. Nem a még zöldell , romlatlan világok lágy, kék és fehér árnyalataiban játszott, hanem különös, ezüstös ragyogásban, ami arra utalt, hogy napjának fénye fémr l ver dik vissza. És ez a benyomás nem is volt félrevezet . Rég elmúltak már azok az id k, amikor a Coruscant még természetes állapotában leledzett. A f város az évszázadok során egyre terjeszkedett, míg csak be nem burkolta az egész bolygót. Az egyre szaporodó épületek alatt elt ntek az erd k, a hegyek, a vizek és a természet képz dményei. A légkört oxigénszint-szabályozókon sz rték át és tisztították, a vizet hatalmas mesterséges tározókban gy jtötték össze és tárolták. shonos állatokat, madarakat, halakat és növényeket csak a múzeumokban vagy a mesterséges klímájú, fedett rezervátumokban lehetett találni. Ahogy azt Anakin Skywalker is látta Amidala királyn lassan ereszked rhajójából, a Coruscant a felh karcolók világává lett – a csillogó fémtornyok lándzsaerd ként törtek az ég felé, mintha acéllá dermedt óriások hadserege rizte volna a látóhatárt minden irányban. A fiú áhítattal bámulta a bolygóvárost. Próbált valami tisztást találni az épületrengetegben, de nem járt sikerrel. Rápillantott a pilótaülésben ül Ric Oliéra, és a férfi elmosolyodott. – A Coruscant, a Köztársaság f városa ben tte az egész bolygót. Egyszer érdemes megnézni, de nem szívesen élnék itt – kacsintott cinkosán. – Olyan hatalmas! – suttogta a fiú döbbenten.
Beálltak egy lefelé tartó légifolyosóba, és a légi járm veket útmutatással ellátó mágneses irányvonalak mentén kanyarogni kezdtek az épületek között. Ric lelkesen magyarázta a rendszer m ködését Anakinnak, a fiú azonban csak fél füllel figyelt rá, figyelmét még mindig a város látképe kötötte le. A hátuk mögött a Jedik halkan beszélgettek valamir l. Jar Jar mellettük kuporgott, láthatólag rémülten meredt ki az ablakon. Anakin tudta, hogy a gunga bizonyára mocsaras hazája ismer s tájai után vágyakozik, mint ahogy maga is arra gondolt, hogy mennyivel jobban tetszett neki a sivatag. A királyn hajója tovább lassított, és kisorolt a légifolyosóból egy leszállóplatform felé, amely egy sor hatalmas épület mellett lebegett. Anakin alig hitt a szemének, ahogy végigmérte ket. Több száz emelet magasak lehettek, kilométeres magasságig felnyúlva az égbe. A fiú nyelt egy nagyot, és elszakította tekintetét a látványtól. A hajó halk döccenéssel leszállt a platformra, mágneses karmantyúi a helyükre kattantak. A királyn a f folyosón várakozott udvarhölgyei, test rei és Panaka kapitány körében. Odabiccentett Qui-gonnak, jelezve, hogy a férfi menjen elöl. Anakin rávillantott egy mosolyt Padméra, és a kijárat felé induló Jedi-mester nyomába szeg dött. Az ajtó feltárult, a rámpa leereszkedett, és a Jedi-lovagok, Anakin Skywalker, illetve Jar Jar Binks kiléptek a Coruscant napjának fényébe. A fiú az els néhány perc során arra koncentrált, hogy legy zze a rá-rátör nyomasztó érzést. Ez azonban a hajón kívül még nehezebbnek bizonyult, mint odabent. Szemét a rámpára és Qui-gonra szegezve tartotta, attól tartva, hogy ha körülnéz, nyomban leszédül a platformról. Egy szakasznyi köztársasági r kíséretében két, a Szenátus hivatali köntösét visel férfi várt rájuk. A Jedik odamentek hozzájuk, és üdvözlésképpen meghajoltak. Anakin és Jar Jar sietve követték a példájukat, bár csak a fiú tudta, ki el tt hajolnak meg és miért. Ekkor fekete és arany ruhájába öltözve, fején a tollas fejékkel felt nt Amidala királyn is. Öltözéke jóval magasabbnak mutatta a termetét és különös, lebeg jelleget kölcsönzött járásának. Karmazsinszín köpenyeikbe burkolózott udvarhölgyei vették körül, arcuk épp hogy látszott a fejükbe húzott csuklyák alatt. Panaka kapitány és a nabooi test rök sora követte ket. Amidala megállt a két férfi el tt, és ránézett a kedves arcú, ideges tekintet re. Palpatine szenátor, a királyn megbízottja a Köztársaság Szenátusában, kezét kékeszöld köpenyének ujjába dugva meghajolt. – El sem tudom mondani, micsoda megkönnyebbülés számomra, hogy épen és egészségesen látom, felség – üdvözölte a királyn t felegyenesedve, egy mosoly kíséretében. – Hadd mutassam be Valorum f kancellárt!
Valorum magas, ezüstös hajú, meghatározhatatlan korú férfi volt. Sem fiatalnak, sem öregnek nem mutatta a külseje, valahogy mégis mind a kett benne volt. Egyenes termete és er s hangja ellenére az arca és kék szeme fáradtságról s gondterheltségr l árulkodott. – Üdvözlöm, felség – lopózott egy halvány mosoly szigorú vonásaira. – Nagy megtiszteltetés, hogy végre személyesen is találkozhatok önnel. Szeretném tolmácsolni a Szenátus teljes felháborodását a Naboon kialakult helyzet miatt. Összehívtam egy különleges ülést, melyen el adhatja kérelmét. A királyn rezzenéstelenül állta a férfi tekintetét. Magas, uralkodó jelenség volt köntösében, fehérre festett, jéghideg arcával. – Hálás vagyok a fáradozásaiért, f kancellár – mondta halkan. Anakin a szeme sarkából észrevette, hogy Padmé feléje pillant az arcát elrejt csuklya alól. Amikor odafordult, a lány rákacsintott, és Anakin érezte, hogy elpirul. Palpatine odalépett a királyn mellé, és a rájuk váró légisikló felé intett. – Felmerült egy eljárásbeli kérdés, de biztos vagyok benne, hogy könnyedén megbirkózunk vele – közölte, és odavezette Amidalát a siklóhoz. Az udvarhölgyek, a test rök és Panaka kapitány követték ket. Anakin is elindult, Jár Jarral az oldalán, de aztán megtorpant, amikor észrevette, hogy a Jedik még mindig Valorum f kancellár mellett állnak. Anakin kérd en nézett Qui-gonra, nem tudta, mit kell tennie. A királyn és kísérete azonban lelassított, és Amidala odaintett a fiúnak és a gungának, hogy tartsanak velük. Anakin ismét Qui-gon felé pillantott, aki szó nélkül bólintott. A siklóban Anakin és Jar Jar némán leültek a leghátsó két ülésre. A hátraforduló Palpatine szenátor arcán szkeptikus kifejezéssel mérte végig ket, miel tt elfordult volna t lük. – Nem dedszig negem ez a hely, Anakin – suttogta a gunga kétked én. Anakin bólintott, és elszántan összeszorította a száját. A felszállást követ en hamarosan odaértek úti céljukhoz, egy újabb épületcsoporthoz és egy újabb, láthatólag kifejezetten siklók számára készített leszállóplatformhoz. Miután kiszálltak, Palpatine elkísérte ket a szállásukra, a királyn és kísérete számára el készített lakosztályba. Anakin és Jar Jar kaptak egy szobát, ahol meg is tisztálkodhattak, s magukra hagyták ket. Azonban nemsokára értük jött az egyik udvarhölgy – nem Padmé, állapította meg Anakin csalódottan –, és bevezette ket egy váróterembe, amely láthatólag Palpatine irodája el tt helyezkedett el. – Itt várjatok! – utasította ket a lány, és elt nt a folyosón. A szenátor irodájába nyíló ajtó nyitva állt, a fiú és a gunga szabadon beláthatott. A királyn odabent volt, most egy lila, karcsú alakját red kbe burkoló, hosszú bársonyruhát viselt, melynek b , hosszú ujjai kecsesen
hullottak alá vékony karjáról. A fejét legyez alakú, gyöngyökkel és bojtokkal díszített korona ékesítette. Egy széken ülve hallgatta Palpatine szavait. Udvarhölgyei mellette álltak, szorosan összevonva magukon köpenyüket. Anakin egyikükben sem vélte felismerni Padmét. Megfordult a fejében, hogy talán a lány keresésére kellene indulnia ahelyett, hogy itt vár, de fogalma sem volt, merre kezdje Az odabent zajló társalgás határozottan egyoldalúnak t nt. Palpatine szenátor élénken gesztikulálva járkált fel és alá a helyiségben, a királyn ezzel szemben szobormereven ült. Anakin sokért nem adta volna, ha hallja, mir l van szó. Rápillantott Jár Jarra, és a gunga ide-oda cikázó tekintetéb l azt olvasta ki, hogy is ugyanígy érez. Amikor aztán elviharzott mellettük Panaka kapitány és belépett az irodába, egy pillanatra eltakarva ket a bent lév k el l, Anakin talpra ugrott. Odaintett Jar Jarnak, hogy ne mozduljon, egyik ujját figyelmeztet en a szája elé tette, majd egy szökkenéssel nekilapult az egyik ajtófélfának. A nyitott ajtószárny és a félfa közötti résen át, ha kicsit tompán is, de ki tudta venni Palpatine és a királyn szavait. Palpatine felhagyott a járkálással, és a fejét ingatva megállt a királyn el tt. – A Köztársaság már nem az, ami egykor volt. A Szenátus tele van kapzsi, civakodó küldöttekkel, akik csak a saját rendszereik érdekeit nézik… természetesen a személyes érdekeik után. Senkit sem érdekel a közjó, semmi udvariaskodás, csak k kemény politika – sóhajtott fel fáradtan. – Undorító az egész! szintén szólva, felség, nem sok esélyét látom, hogy a Szenátus bármit is tegyen az invázió ügyében. Amidala egypár másodpercig hallgatott. – Nekem úgy t nt, Valorum f kancellár lát még reményt. – Engedelmével, felség – válaszolta a szenátor kedves, de szomorú hangon –, a f kancellárnak nincs túl sok valós hatalom a kezében. Bemocskolták az alaptalan korrupciós vádaskodások. Mesterségesen szított botrány tört ki körülötte. Most a bürokratáké a hatalom. A királyn felemelkedett a székr l, és egyenes tartással megállt a férfi el tt. – Milyen lehet ségeink vannak, szenátor? Palpatine láthatólag elgondolkodott a kérdésen egy pillanatig. – Talán az lenne a legjobb, ha kikényszerítenénk, hogy válasszanak egy új, er sebb f kancellárt… olyat, aki visszavenné a hatalmat a bürokratáktól, betartatná a törvényeket, helyreállítaná az igazságosságot. – Hátrasimította haját, majd hegyes ujjaival megmasszírozta a homlokát. – Ön beterjeszthetné a bizalmatlansági indítványt Valorum f kancellár ellen, felség. Amidala nem úgy nézett ki, mint akit sikerült meggy zni.
– Mindeddig Valorum volt a leger sebb támogatónk. Nincs más lehet ség? – Esetleg megpróbálhatjuk bíróság elé vinni az ügyet… – vont vállat Palpatine. – Arra nincs id – vágott a szavába a királyn gyorsan, hangjában árnyalatnyi dühvel. – A bíróság még a Szenátusnál is lassabban jutna döntésre. – Öntudatosan kihúzta magát, szavai még élesebben csengtek. – A népem haldoklik, napról napra fogy. Azonnal tennünk kell valamit. Meg kell állítanunk a Keresked Föderációt, miel tt még tovább romlik a helyzet. – Ha realisták akarunk lenni, felség – nézett Palpatine szigorú arccal Amidalára –, szerintem kénytelenek leszünk tényként elfogadni a Keresked Föderáció uralmát… legalábbis egyel re. A királyn lassan megrázta a fejét. – Ez olyasmi, szenátor, amit nem tehetek meg. Egymásra meredtek a beálló csendben, és az ajtó mögött lapuló Anakin Skywalker hirtelen nem bánta volna, ha tudja, merre jár Qui-gon Jinn.
A Coruscant szorosan egymás mellett burjánzó épületeit l eltér en a Jedi Templom magányosan állt. A soktornyú, kolosszális piramis mindent l távol, egy széles, testesebb, élesebb körvonalú tornyokhoz vezet sétány végén állt, melyekben kisebb valószín séggel lehetett volna meglelni a meditációhoz szükséges magányt. A Templomban éltek a Jedi-lovagok és növendékeik, az egész rend, az Er tanulmányozásába, természete feletti töprengésbe mélyedve. Itt rendszerezték és sajátították el a tanait, itt készültek fel az Er ben megtestesül , mindent átható jógás szolgálatára. A Jedi Tanácsterem az épület középpontjában helyezkedett el. Maga a Tanács épp ülésezett – zárt ajtók mögött, a bent lév tizennégy lény kivételével elrejtve mindenki szeme és füle el l. Tizenketten voltak a n k és férfiak – egyesek emberek, mások idegenek –, akik a Tanácsot alkották. A sokszín , harcedzett tanácstagok a galaxis legtávolabbi vidékeir l kerültek a rend kötelékébe. A maradék kett , a Tanács aznapi vendégei, Qui-gon Jinn és Obi-van Kenobi voltak. A tizenkét tanácstag székei befelé néz kört formáltak, melynek közepén Qui-gon és Obi-van állt. Az el bbi az elmúlt hetek eseményeir l számolt be éppen, az utóbbi, egy lépéssel mestere mögött, figyelmesen hallgatott. A kör alakú terem kupolás tetejét karcsú oszlopok támasztották alá, melyek között tágas ablakok nyíltak a városra és a fényre. A terem alakja és a Tanács ülésrendje a Jediknek az egyenl ségbe és a minden dolgok között meglév kapcsolatba vetett hitét tükrözte. A Jedik világában az élet Er ben megnyilvánuló egyensúlya volt a megértéshez és békéhez vezet ösvény.
Qui-gon szemügyre vette a Tanács tagjainak jól ismert arcát, miközben beszélt. A legtöbben Jedi-mesterek voltak, akárcsak maga, köztük Yodával és Mace Winduval, a két rangid ssel. k ketten sokkal többet tettek a Jedik rendjéért, mint amennyit Qui-gon valaha is tehet. Szétvetett lábbal állt a szószékként funkcionáló mozaikkör közepén. Magas, széles alakja és mély hangja felkeltette az egybegy ltek figyelmét, kék szeme mindenkin elid zött egy pillanatra, a szavaira adott reakciók után kutatva. Elgondolkodva hallgatták – a méltóságteljes Ki-Adi-Mundi, a fiatal és gyönyör Adi Gallia, a karcsú Depa Billaba, a tarajos, márványarcú Even Piell és a többiek. Külsejüket tekintve mindannyian különböz ek és egyediek voltak, s mégis mindannyian valami létfontosságút tettek hozzá a Tanácshoz. Qui-gon tekintete visszatért Mace Windura és Yodára, a két legtiszteletreméltóbb és leghatalmasabb mesterre, akiket meg kellett gy znie. – Véleményem szerint – fejezte be halkan a beszámolóját – az idegen, aki rám támadt a Tatuinon, egy Sith Lord volt. Szinte tapintható csend állt be. Aztán suhogni kezdtek a barna köpenyek, ahogy a Tanács tagjai kényelmetlenül mocorogni kezdtek. Összevillantak a tekintetek, és hamarosan feler södött a hitetlenked suttogás. – Egy Sith Lord? – ismételte meg Mace Windu el rehajolva ültében. Er s, sötét b , kopasz fej , átható tekintet , kora ellenére ránctalan arcú férfi volt. – Lehetetlen! – csattant fel Ki-Adi-Mundi dühösen, nem is próbálva leplezni méltatlankodását. – A Sith már évezredek óta elpusztult! Yoda csak parányit rezzent meg a székében, kicsi, ráncos termete szinte eltörpült a nála sokkal nagyobb lények jelenlétében. Szemét összehúzta, mint egy jóllakott sivatagi párduc, és elgondolkodva Qui-gon felé fordult. – Veszély, veszély leselkedik a Köztársaságra, ha a Sith megmozdult – állapította meg halk, rekedtes hangon. A többiek újra egymás között kezdtek sugdolózni. Qui-gon hallgatott, várta, hogy befejezzék. Azt hitték, hogy Sith már nem létezik. Azt hitték, hogy saját hatalomvágyuk pusztította el ket. Érezte, hogy Obi-van feszengve mocorog a háta mögött, nehezen megállva, hogy ne szóljon közbe. Mace Windu súlyos mozdulattal hátrad lt, s szemöldökét összeráncolta. – Nehéz ezt megemészteni, Qui-gon. Nem tudom, hogyan térhetett volna vissza a Sith a tudomásunk nélkül. – A sötét oldal nehezen látható – horkant fel Yoda. – Felfedezni, ki volt a támadó, igen, ezt kell tennünk. – Talán majd felfedi magát – vélte Ki-Adi-Mundi Qui-gon felé biccentve. – Igen – értett egyet Mace Windu. – A támadásának célja volt, ez egyértelm . A királyn a célpontja. Mivel most kudarcot vallott, talán újra próbálkozik.
Yoda felemelte egyik ösztövér karját és Qui-gonra mutatott. – Ezzel a nabooi királyn vel kell maradnod, Qui-gon. Igen, meg kell t védened. A többiek egyetért én mormogtak, tanúbizonyságot téve a Jedi-mester képességeibe vetett bizalmukról. Qui-gon most sem mondott semmit. – Minden er nket arra fordítjuk, hogy megoldjuk ezt a rejtélyt és felfedjük támadód kilétét – jelentette be Mace Windu. – Az Er legyen veled, Qui-gon Jinn! – emelte fel elbocsátóan a kezét. Obi-van sarkon fordult és a kijárat felé indult, majd megtorpant, amikor látta, hogy Qui-gon nem követi példáját, hanem továbbra is a Tanács el tt marad. Az ifjú Jedi visszafojtotta a lélegzetét, tudva, mi következik. – Mondani akarsz még valamit, Qui-gon Jinn? – hajtotta félre a fejét kérd en Yoda. – Engedelmeddel, mester – válaszolta a Jedi szilárd tekintettel. – Rátaláltam az Er egyik csomópontjára. – Egy csomópontra, azt mondod? – kerekedett el kissé Yoda szeme. – Egy személy körül? – kérdezte Mace Windu gyorsan. – Egy fiú körül – bólintott Qui-gon. – Soha nem láttam még az övéhez hasonlóan magas midi-chlorian-szintet. – Elhallgatott. – Lehetséges, hogy midi-chlorianok nemzették. Döbbent csend támadt szavai hallatán. Qui-gon Jinn azt sugallta, hogy a fiú nem emberi módon, hanem az élet esszenciája, az Er hordozója, a midichlorianok által fogant. Kollektív öntudatot és intelligenciát formálva, a midichlorianok alkották az él lények és az Er közötti összeköt kapcsot. Azonban nemcsak ez aggasztotta a Jedi Tanácsot. Volt egy prófécia, olyan si, hogy az eredete már rég homályba veszett, mely szerint egyszer majd felbukkan egy kiválasztott, midi-chloriannal teli testtel, aki soha nem látott módon uralja és örökre megváltoztatja majd az Er t. Végül Mace Windu adott hangot a Tanács gondolatainak. – A próféciára utalsz – jelentette ki halkan. – Rá, aki egyensúlyba hozza majd az Er t. Szerinted a fiú az. Qui-gon tétovázott. – Nem feltételezem… – Dehogynem! – csattant fel Yoda kihívóan. – Látjuk, mi a véleményed, Qui-gon! A Jedi-mester mélyet lélegzett. – Kérem, hogy a Tanács tegye próbára a fiút! Ismét s csend támadt, ahogy a Tanács tagjai egymásra pillantva, szavak nélkül kommunikáltak. Aztán minden szem Qui-gon felé fordult.
– Azt kéred, hogy részesüljön a Jedik képzésében? – kérdezte Yoda halkan. – Az Er akarta, hogy rátaláljak – váltott át támadásba Quigon merészen. – Ebben biztos vagyok. Túl sok minden történt ahhoz, hogy másképp legyen. – Hozd hát akkor elénk t! – emelte fel a kezét Mace Windu, lezárva a vitát. – Próbára, igen, próbára lesz téve – bólintott Yoda komoran, lehunyt szemmel.
– Ideje indulnunk, felség – jelentette be Palpatine szenátor, felmarkolva egy halom adatkártyát az íróasztaláról. Amidala királyn felállt, és Anakin gyorsan visszaosont a helyére, Jar Jar mellé. A biztonság kedvéért még egyszer figyelmeztet en rámeredt a gungára. – Nem mondom el negig! – tiltakozott az sért dötten. Egy pillanattal kés bb Palpatine kikísérte dolgozószobájából a királyn t és udvarhölgyeit. A szenátor egy pillantást sem vesztegetett a váróteremben üldögél fiúra és a gungára; egyenesen kiviharzott a folyosóra. Amidala királyn is alig lassított a léptein, miközben elment Anakin mellett. – Gyertek csak velünk! – súgta feléjük sem nézve Rabé, az egyik udvarhölgy. – Most nem kell majd az ajtó mögül hallgatóznotok. Anakin és Jar Jar rémülten, megszégyenülten összenéztek, majd talpra ugrottak, és a menet nyomába eredtek.
17 Míg a többiek odakinn vártak, Amidala királyn az udvarhölgyei kíséretében visszatért a szobájába, hogy átöltözzön egy újabb ruhába, amely egyértelm en uralkodói mivoltát jelzi. Szélesített vállú, aranyszegély , vörös bársonypalástban jelent meg és tolldíszes, csúcsos koronában, közepén vert arany lemezzel. A palást és a fejek hatalmat és méltóságot kölcsönzött neki, ahogy elsétált a csodálkozó Anakin és Jar Jar el tt, mintha egy istenn jönne le a felh k közül a halandók közé, csupa h vös kellem és rendkívüli szépség, megközelíthetetlen és érinthetetlen. Eirtaé és Rabé, akik korábban is kísérték, ismét vele voltak, s nesztelen, csusszanó léptekkel követték a királyn t vörös csuklyás köntösükbe burkolózva. Anakin ismét Padmét kereste a tekintetével, de nem találta. – Kérem, mutassa az utat! – szólt Amidala Palpatine-hoz, odabiccentve a fiúnak, a gungának és Panaka kapitánynak, hogy tartsanak vele.
Palpatine lakrészéb l több folyosón végigmenve más termekbe jutottak, végül más épületekbe. A csarnokok szinte kongtak az ürességt l, csupán elvétve lehetett látni egy-két köztársasági rt, és a kis társaság feltartóztathatatlanul haladt tovább. Anakin elismer en pislogott a magas mennyezetre, a tágas ablakokra és a kívül látható épületrengetegre, s próbálta elképzelni, milyen lehetne egy ilyen helyen élni, mint a Coruscant. Amikor elérték a Szenátusi Termet, a csodálata újfent feltámadt. A hatalmas helyiség olyan volt, akár egy aréna; kör alakú és masszív, amelyb l ajtók nyíltak küls folyosókra különböz szinteken. A terem közepén magas, karcsú oszlop tartotta a f kancellár emelvényét, egy széles, félig zárt platformot, amelyben Valorum – aki már jelen volt –, kedve szerint ülhetett vagy állhatott a helyettese és a tanácsadói társaságában. Körös-körül az aréna sima bels fala mentén szenátori páholyok nyúltak ki a bejárati ajtóknál lév alkóvokból; némelyik a helyén – miközben a szenátor a tanácsadóival és a vendégeivel tárgyalt –, mások viszont ellebegtek valahová. Amikor egy szenátor szót kért és megkapta azt az elnökt l, a páholya az aréna közepére lebegett, a f kancellár pódiumának közelébe, és ott is maradt, amíg be nem fejezte beszédét. Anakin mindezt másodpercek alatt érzékelte, miközben a királyn és Palpatine mögött lépkedett a Naboo szenátusi páholyába nyíló ajtó felé. Zászlók és függönyök csüngtek a kör alakú mennyezetr l csillogó szalagokként, és szórt fények világítottak puhán minden sarokból, fénybe borítva a rotunda tágas belsejét. Droidok nyüzsögtek a küls folyosókon, üzeneteket továbbítva egyik küldöttségt l a másikhoz, s a fémtestek mozgása egyfajta gépezet belsejéhez tették hasonlatossá a termet. – Ha a Föderáció javasolja a szavazás elhalasztását, felség – suttogta Palpatine halk és sürget hangon a királyn fülébe –, könyörgöm, indítványozza, hogy hozzanak határozatot a gy lés feloszlatásáról és új f kancellár választásáról! Amidala nem nézett rá; folytatta útját a nabooi páholy felé. – Bárcsak nagyobb bizalommal lenne a kérelmünk ügyében, szenátor! – felelte halkan. – Ki kell kényszerítenie egy új f kancellár megválasztását – sürgette Palpatine. – Higgyen nekem, nagyon sokan vannak, akik támogatni fognak bennünket! Ez a legjobb esélyünk. – A pódium és Valorum felé pillantott. – Az egyetlen esélyünk. Mormolás kelt az egybegy ltek soraiból, amikor megpillantották Amidalát a nabooi páholy bejáratánál királyi palástban, emelt f vel, nyugodt arccal. Ha hallotta is a körülötte lév k hangszínének változását, nem adta jelét. Tekintete egy pillanatra Palpatine-ra vetült.
– Ön valóban úgy véli, hogy Valorum f kancellár elutasítja a kérelmünket? – kérdezte halkan. Palpatine a fejét ingatta, magas homloka összeráncolódott. – Össze van zavarodva. Fél. Nem fog segíteni. Rabé átadott egy apró fém képerny t Anakinnak és Jar Jarnak, majd intett nekik, hogy várjanak ott. Amidala, Palpatine, az udvarhölgyek és Panaka beléptek a szenátusi páholyba. Anakin kissé csalódott, hogy nem invitálták be, ám ugyanakkor hálás volt, amikor felfedezte, hogy a Rabétól kapott képerny n keresztül láthatja és hallhatja, mi történik a páholyban. – Segítséget fog kérni a Szenátustól, Jar Jar – suttogta izgatottan közelebb hajolva. – Mit gondolsz? A gunga a pofáját ráncolta, és a fejét ingatta. – Szerindem gond lesz, Annie. Dúl zsog mindengineg gell egyedérdenie egy dologban. A nabooi páholy levált a dokkjáról, és pár métert lebegett a f kancellár pódiuma felé, várva az engedélyt, hogy megtehesse a teljes utat. Palpatine, Amidala és a többiek most már ültek benne. Valorum megbiccentette rövidre nyírt, ezüstös haját Palpatine irányába. – Az elnök megadja a szót a Naboo szuverén rendszer szenátorának. A nabooi páholy az aréna közepére siklott, Palpatine felállt, körültekintett az egybegy lteken lassú, pásztázó tekintettel, s ezzel magára vonta mindenki figyelmét. – F kancellár, szenátusi képvisel k! – Dörg hangjára elcsendesedett a terem. – Tragédia történt szül bolygómon, a Naboon. Akaratunk ellenére belekeveredtünk egy vitába, amelyr l mindannyiuknak tudomásuk van. A kereskedelmi útvonalak megadóztatásával kezd dött, s egy békés világ leigázó és törvénytelen megszállásává fajult. A Keresked Föderáció a felel s ezért az igazságtalanságért, és tettéért felelnie kell… Egy másik páholy lódult el re most, amely a Keresked Föderáció jelvényét viselte, és amelyben a Föderáció szenátora, Lott Dod tartózkodott, meg egy maroknyi kalmárbáró, tanácsadói min ségben. – Ez felháborító! – mennydörögte a Keresked Föderáció szenátora, s az öklét rázta a pódium felé. Az ösztövér, aszott neimoidi úgy hajolt ki az alacsony korlátú páholyból, akár egy szomorúf zfa. – Tiltakozom Palpatine szenátor nevetséges vádjai ellen, és követelem, hogy azonnal vonják meg t le a szót! Valorum ezüstös feje kurtán Lott Dod irányába fordult, s egyik keze felemelkedett.
– Az elnök ez alkalommal nem adott szót a Keresked Föderáció szenátorának. – A f kancellár hangja halk volt, de magabiztos. – Térjen vissza a helyére! Lott Dod úgy meredt rá, mintha mondani akarna még valamit, de aztán csak visszaereszkedett az ülésébe, és a páholy lassan visszalebegett. – Állításaink részletes ismertetésére – folytatta Palpatine –, átadom a szót Amidala királyn nek, Naboo nemrégiben megválasztott uralkodójának, hogy beszéljen a nevünkben. Oldalra lépett, Amidala pedig szórványos taps kíséretében felegyenesedett. Odalépett a páholy el részéhez, és szembefordult Valorummal. – Tisztelt köztársasági képvisel k és meghatalmazottak, Valorum kancellár! Rendkívül súlyos körülmények miatt jöttem el önökhöz. A Köztársaság törvényeinek figyelmen kívül hagyásával és megsértésével a Keresked Föderáció droidjainak serege megtámadta és elfoglalta a Naboot… Lott Dod ismét felpattant, és mérgesen rikácsolt: – Tiltakozom! Ez nonszensz! Hol a bizonyíték? – Meg sem várva, hogy szót kapjon, a képvisel khöz intézte szavait. – Javaslom egy vizsgálóbizottság Naboora küldését, hogy megbizonyosodjunk ezen állítások igazáról. Valorum a fejét rázta. – Elutasítva! Lott Dod nagyot sóhajtott, és az ég felé vetette a karját, mintha ezen egyetlen szó hatására egy világ omlott volna össze benne. – Elnök úr, ön nem engedheti, hogy elítéljenek bennünket anélkül, hogy helyt adna a kérésünknek egy független bizottság felállítására. Ez teljességgel szabályellenes! Támogatást remélve körbepásztázta a termet, és mormoló egyetértés kelt a képvisel kb l. Egy harmadik páholy siklott el re, hogy csatlakozzon a nabooihoz és a keresked kéhez. Az elnök megadta a szót Aks Moe-nak, a Malastare bolygó szenátorának. A zömök és lassú mozgású Aks Moe három szemkocsánya enyhén remegett, miközben súlyos, párnás kezét csíp re tette. – Malastare szenátora egyetért a Keresked Föderáció tiszteletreméltó képvisel jével. – Hangja mély volt és recseg . – Ha egy bizottság felállítása kérelmezve lett, akkor engedélyezni kell az ehhez hasonló vitás ügyekben. Ez a törvény. Valorum habozott. – A lényeg az… Bizonytalanul elhallgatott, befejezetlenül hagyva a mondatot, és odafordult tanácskozni az alelnökéhez, aki a nyomtatott névtábla szerint a Mas Amedda nevet viselte. Amedda olyan fajhoz tartozott, amilyennel Anakin még sohasem
találkozott. Alkatra olyan volt, akár egy ember, ám a feje úgy nézett ki, mint egy párna, amelyre csak félig húzták rá a huzatot, és egy pár csáppá keskenyedett és lelógott a vállára meg a homlokából kinöv szarvacskáira. Az elnök, az alelnök és a tanácsadóik siet s vitába bonyolódtak. Anakin és Jar Jar aggodalmas pillantásokat váltottak, miközben Palpatine hangját hallották a kézi képerny kicsiny hangszóróiból. – Most jönnek a bürokraták, a Köztársaság igazi vezet i, és hozzáteszem, akiket a Keresked Föderáció lefizetett. – Mindezt a királyn fülébe suttogta. Anakin látta, ahogy a két fej közel került egymáshoz. Palpatine halkabbra fogta a hangját. – Ez az a pont, ahol Valorum f kancellár hatalma elenyészik. Valorum fáradt kifejezéssel az arcán visszalépett a pódiumra. – A kérdés eldöntetett. E helyen az 523A bekezdés alkalmazandó. – A nabooi páholy irányába biccentett. – Amidala királyn , hajlandó lenne felfüggeszteni a kérelmét mindaddig, amíg egy szenátusi bizottság a helyszínen meg nem vizsgálja a vádjai megalapozottságát? Anakin látta, hogy a királyn összerezzent meglepetésében, és amikor megszólalt, a hangja düht l és elszántságtól remegett. – Nem vagyok hajlandó felfüggeszteni a kérelmet – jelentette ki, és nem vette le a tekintetét Valorumról. – Én azért jöttem ide, hogy megoldást keressek erre a támadásra, amely semmibe vette Naboo szuverenitását. Engem nem azért választottak királyn nek, hogy nézzem, mint szenved és pusztul a népem, miközben önök bizottságokról vitáznak az invázióval kapcsolatban. Ha a f kancellár tehetetlen, új vezet ség felállítását javaslom. – Tartott egy kurta hatásszünetet. – Bizalmatlansági indítványt terjesztek be a f kancellár személye ellen. Azonnal nagy hangzavar támadt; néhányan egyetértésüknek adtak hangot, mások tiltakoztak. Szenátorok és megfigyel k egyszerre ugrottak talpra, a hangos moraj pillanatokon belül kiabálássá változott és visszhangokat vert a teremben. Valorum szótlanul állt a pódiumon, dermedten és hitetlenkedve. Rámeredt Amidalára, miközben arca megnyúlt a váratlan megdöbbenést l. Amidala merészen, várakozóan nézett vele szembe. Mas Amedda lépett Valorum elé, átvéve a f szerepet a pódiumon. – Rendet! – harsogta, s fura feje megduzzadt. – Legyen végre rend! A Szenátus elcsendesedett, a képvisel k visszaültek Amedda parancsára. Anakin látta, ahogy a Keresked Föderáció páholya közvetlenül a nabooi páholy mellé man verezik. Lott Dod futó pillantást váltott Palpatine-nal, de egyikük sem szólalt meg. Egy újabb páholy lebegett a terem közepére, és az alelnök megadta a szót Edcel Bar Gannek, Roona szenátorának.
– Roona támogatja a bizalmatlansági indítványt Valorum f kancellár ügyében – jelentette be Bar Gan sziszeg hangon. Mas Amedda nem igazán örült ennek. – Az indítvány támogatást nyert. Valorumhoz fordult, valamit elhadart neki, de lehalkított hangját nem lehetett érteni, és a száját eltakarta közben a kezével. A f kancellár értetlenül meredt rá távolba réved , zavart tekintetével. – Nincs lehet ség elnapolásra – jelentette ki a malastare-i Aks Moe fennhangon, magára terelve Mas Amedda figyelmét. – Az indítvány megtétetett, és a szavazást haladéktalanul meg kell ejteni. Lott Dod ismét talpra ugrott. – Indítványozom egy vizsgálóbizottság felállítását és annak megállapítását, hogy… A Köztársaság Szenátusában ismét elszabadultak az indulatok, és hangos kántálás vette kezdetét. – Szavazást! Szavazást! Eközben Mas Amedda élénk társalgásba mélyedt Valorum f kancellárral, s kezét a vállán nyugtatta, mintha így próbálná visszahozni abból a bizonytalan közegb l, ahová jutott. – Látja, felség, a többség minket támogat – hallotta Anakin Palpatine hangját, aki ismét közel hajolt a királyn höz. A fiú nem bírta levenni a szemét a képerny l. – Biztosíthatom önt, hogy Valorum elbukik a szavazáson, és új kancellárt fognak választani, egy er s f kancellárt, aki nem engedi majd, hogy figyelmen kívül hagyják a tragédiáját… Mas Amedda ismét a pódiumra lépett, és az egybegy ltekhez címezte szavait: – A f kancellár szünetet kér. Kiáltások harsantak a képvisel kt l, s hullámokban ver dtek vissza a visszhangok, miközben Valorum rámeredt Palpatine szenátorra és Amidala királyn re, s Anakin Skywalker érzékelte, hogy a f kancellár döbbent arcára az elárultak csalódottsága ült ki.
Alig egy órával kés bb Anakin, Padmét keresve, berontott a királyn el szobájának nyitott ajtaján, ám Amidalával találta szembe magát. A királyn egymagában állt a szoba közepén, tekintetét a fiú felé irányította, palástba bújtatott alakja pompázatosnak és ugyanakkor magányosnak t nt. – Bocsánat – hebegte Anakin. – Felség… A királyn szótlanul bólintott; fehér arca sima volt és tökéletes.
– Padmét kerestem – folytatta a fiú, akinek földbe gyökerezett a lába az ajtónál, s nem tudta, hogy menjen vagy maradjon. Kétségek között forgatta a fejét. – Qui-gon azt mondta, hogy a Jedi Tanács elé visz engem. Ezt akartam tudatni Padméval. Parányi mosoly villant a királyn kifestett ajkán. – Padmé nincs itt, Anakin. Feladatot bíztam rá. – Ó! – De átadom neki az üzenetedet. A fiú elvigyorodott. – Lehet, hogy Jedi-lovag leszek! – kiáltotta, mivel képtelen volt visszatartani izgatottságát. Amidala bólintott. – Talán. – Szerintem Padmé örülne ennek. – Szerintem is. Anakin elhátrált. – Én nem akartam… – Kereste a szavakat, de nem találta meg a mondat befejezését. – Sok szerencsét, Anakin! – suttogta a királyn . – Légy ügyes! A fiú sarkon fordult, és széles mosollyal kimasírozott az ajtón.
A nap gyorsan eltelt Qui-gon Jinn és Obi-van Kenobi számára, s az alkonyat a Jedi Templom erkélyén találta ket. Hosszú ideig egyikük sem szólalt meg. Magukkal vitték Anakin Skywalkert Palpatine szenátor lakosztályából a Tanács elé, és most várták a döntést. Amennyire Obi-van tudta, ez el re várható volt. Az ifjú Jedi zavartan és értetlenül tekintett mesterére, aki ismét túllépte a lehet sége határait. Qui-gonnak beigazolódott az a gyanúja, hogy a fiú szokatlanul magas midi-chlorian-értékkel rendelkezik. Obi-van saját maga futtatta le a tesztet. Ám ez önmagában nem jelentette azt, hogy Anakin a kiválasztott. Már amennyiben létezik egyáltalán kiválasztott, s ebben Obi-van komolyan kételkedett. Több száz régi prófécia és legenda keringett az elmúlt évszázadokban, mintegy a Jedi-tanok részeként. Bárhogy legyen is, Qui-gon ismét az ösztöneire támaszkodott, és az ösztönök csupán akkor hasznosak, ha az Er l erednek, nem pedig érzelmekb l. Quigon el szeretettel karolja fel a hátrányos helyzet eket, együtt érez olyan teremtményekkel, akiket valamiféle különleges, kifürkészhetetlen okból jelent snek talál a dolgok rendszerében. Obi-van lopva fürkészte mentorát. Miért karolja fel ily megszállottan ezeket a veszett ügyeket? Lehet, hogy a Tanács úgy találja, hogy bár a fiú az
átlagosnál jóval nagyobb midi-chlorian-értékkel rendelkezik, de mégsem veszik fel a Jedi-iskolába. A szabályok egyértelm ek és megváltoztathatatlanok, s ennek ésszer sége már bebizonyosodott és megkérd jelezhetetlen. Ha a kiképzés egyéves kor után veszi kezdetét, eleve kudarcra van ítélve. És Anakin Skywalker kilencévesen már túlságosan öreg. Azonban Qui-gon nem adja fel ilyen könnyen. Ismételten összehívja a Tanácsot, és az eredmény ugyanaz lesz, mint már oly sok alkalommal: Quigon javaslatát elutasítják, s reputációja, mint elismert Jedi-mester, ismét veszít valamelyest az értékéb l. Obi-van az id sebb Jedi felé lépett, aki a felh karcolók horizontba vesz , végtelen sorát bámulta. Egészen közel állt meg hozzá, és kivárt egy pillanatot, miel tt megszólalt. – A fiú nem megy át a Tanács próbáján, mester – mondta halkan –, és ezt te is tudod. Túlságosan id s. Qui-gon a lenyugvó napon nyugtatta tekintetét. – Anakinból Jedi lesz, ezt állítom. Obi-van ernyedten sóhajtott. – Ne szállj szembe ismét a Tanáccsal, mester! Ne tedd meg ismét! Az id sebb férfi hirtelen nagyon elcsendesedett, talán még a légzéssel is felhagyott, miel tt visszafordult pártfogoltjához. – Teszem, amit tennem kell, Obi-van. El tudod képzelni másképpen? – Te már rég tagja lehetnél a Tanácsnak, mester, ha betartanád az el írásokat. És megérdemelnéd ezt a kitüntetést. – Obi-van zavara pillanatnyi haragban tört felszínre. Keményen a társa szemébe nézett. – Ez alkalommal sem fogadják el a javaslatodat. Qui-gon Jinn fürkész n meredt rá egy hosszú pillanatig, aztán elmosolyodott. – Sokat kell még tanulnod, ifjú padavan barátom. Obi-van visszanyelte a válaszát, elfordította a fejét, és arra gondolt, hogy Qui-gonnak igaza van; de talán ez alkalommal megfogadhatta volna a tanácsát.
Anakin Skywalker a Jedi Tanács el tt állt, ugyanazon a helyen, ahol pár órával korábban Qui-gon Jinn. Amikor Qui-gon idehozta és magára hagyta a tizenkét Tanácsnokkal, el ször ideges volt. Bizonytalanul állt a mozaikpadlón néma fürkész i el tt, és fogalma sem volt arról, mit várnak el t le; sebezhet nek és kiszolgáltatottnak érezte magát. A Jedik réveteg tekintettel méregették, ám érzékelte, hogy nem kívülr l nézik, hanem belülr l.
Aztán minden el zetes bevezetés nélkül kérdezgetni kezdték, és a legminimálisabb er feszítést sem tették, hogy megkönnyítsék a helyzetét vagy a segítségére legyenek. Némelyiküket név szerint ismerte. Qui-gon leírta néhányukat, és könnyedén párosította az arcokat a nevekhez. Hosszasan kérdezgették, tesztelték a memóriáját és a tudását, s oly módon tették próbára a megérzéseit, amire csak tippelni tudott. Ismerték rabszolgamúltját. Tudomásuk volt arról, miként élt a Tatuinon, tudtak az anyjáról, a barátairól, a gondolaversenyekr l, Wattóról, élete minden lényeges mozzanatáról. Jelenleg épp Mace Windu nézett egy képerny t, amelyet Anakin nem látott, és mégis sorra nevezte meg azokat a képeket, amelyek felvillantak a folyékony felületen. Ezek a képmások oly sebességgel követték egymást, hogy szinte összemosódtak, mint ahogy a hegyek és a sivatag egy-egy verseny forgatagában. – Bantha. Hiperhajtóm . Sugárvet . – A képmások süvítve zúgtak át a tudatán. – Köztársasági cirkáló. Rodiai serleg. Hutt könny cirkáló. A képerny elsötétült, és Mace felpillantott a fiúra. – Jó, jó, fiatalember – dicsérte egy Yoda nevezet , töpörödött kis idegen. Az álmodozó szemek rámeredtek, mintha a fejébe akarnának látni. – Hogy érzed magad? – Fázom, uram – vallotta be Anakin. – Tehát félsz? A fiú a fejét rázta. – Nem, uram. – Félsz lemondani az életedr l? – kérdezte a sötét ábrázatú Mace Windu, és kissé el rehajolt. – Azt hiszem, nem – felelte Anakin, majd elbizonytalanodott. maga sem érezte meggy nek ezt a választ. Yoda pislogott, és hosszú füle el regörbült. – Nézz önmagádba, ahogy mi tesszük! – mondta csendesen. – Légy tudatában az érzéseidnek! – tette hozzá Mace Windu. Ki-Adi-Mundi, egy öregember a szakállát simogatta. – A gondolataid az anyád körül keringnek. Anakin érezte, ahogy a gyomra összeszorul az anyja említésére. Az ajkába harapott. – Hiányzik. Yoda pillantásokat váltott több tanácstaggal. – Félsz elveszíteni t, úgy vélem. Anakin elpirult. – Mi köze van ennek bármihez? – kérdezte védekez én. Yoda álmos tekintete rászegez dött.
– Nagyon is sok. A félelem vezet a sötét oldalhoz. A haraghoz és a gy lölethez. A szenvedéshez. – Én nem félek! – csattant fel a fiú ingerlékenyen, alig várva már, hogy túllépjen ezen a témán és továbbmenjenek. Yoda mintha meg sem hallotta volna. – Egy Jedinek a lehet legmélyebb elkötelezettséggel kell rendelkeznie. A legkomolyabb tudattal. Sok félelem van benned, úgy érzem, ifjú. Anakin mélyet lélegzett, és lassan kiengedte. Amikor megszólalt, hangja ismét nyugodtan csengett. – Én nem félek. Yoda fürkész n nézte egy pillanatig. – Akkor lépjünk tovább! – mondta halkan, és a kikérdezés folytatódott.
18 Jar Jar Binks, a gunga és Amidala királyn egymás mellett álltak a padlótól a mennyezetig húzódó ablak el tt, és Coruscant varázslatos tornyait szemlélték. Meglehet sen furcsa párost alkottak. A királyn méltóságteljes volt és higgadt, a gunga esetlen és izgága, ám mindketten szótlanul figyelték, amint a lenyugvó nap aranyszínbe vonja az eget, s ez a fény meg-megcsillant a város fém- és üvegfelületein. Jar Jar, Anakin, a királyn és az udvarhölgyei néhány órával ezel tt tértek vissza a Köztársasági Szenátusból. Els sorban azért hagyták ott az ülést, mivel semmi lehet séget nem láttak arra, hogy beavatkozzanak a Naboo jöv jét meghatározó események menetébe. Palpatine szenátor viszont ott maradt, hogy kivegye részét a politikából és az új f kancellár megválasztásából, s Panaka kapitány úgyszintén ott maradt a királyn kérésére, hogy folyamatosan hírekkel szolgálhasson úrn jének. Azonban ez idáig semmi érdemleges nem történt. Ezután Anakin is elment Qui-gonnal a Jedi Templomba, hogy a Tanács elé álljon, s egy ideje Padmé is elt nt valamerre. Így hát Jar Jar csak fel-alá járkált Palpatine lakosztályában, mint valami szédült kaadu, míg végül Amidala megszánta, és odahívta maga mellé. A királyn átöltözött, amint visszatértek, s uralkodói palástját egy kevésbé látványos arannyal szegett, fekete köntösre cserélte, amely kihangsúlyozta karcsúságát és apró termetét. Kifordított sarló alakú koronát viselt, amelyr l egy aranymedalion csüngött le sima homlokára, de még így is alacsonyabb volt néhány centiméterrel a gungánál. Szemmel láthatóan borús hangulatban volt; a tekintete oly szomorkás és távolba réved , hogy Jar Jar szinte fizikai kényszert érzett, hogy
megnyugtassa. Ha Annie vagy Padmé lett volna az, akkor minden bizonnyal átöleli a vállát, és megpaskolgatja a fejét, ám a királyn esetében nem próbálkozott ilyesmivel. A helyiségben nem tartózkodtak rök, csak két udvarhölgy, Eirtaé és Rabé állt szokásos vörös köpenyében az ajtó közelében éber tekintettel, s a gunga biztosra vette, hogy rök is vannak a közelben. számos dologgal nem tör dött, másokról megfeledkezett és meglehet sen könnyelm módon élvezte az életet, de nem volt ostoba. Végül azonban nem bírta tovább ezt a helyzetet. Feltápászkodott, és megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a királyn figyelmét. A n odafordította fehérre mázolt arcát, amelynek mindkét oldalán piros pöttyök sorakoztak, és alsó ajkát egy vörös szépségcsík metszette ketté; babaszer volt és kifejezéstelen. – Néha eldöprengeg azon, miérd deremdeddég az isdeneg a fájdalmad – próbálkozott együtt érz én. Amidala h vös pillantása megszilárdult és kitisztult. – Feltételezem azért, hogy motiváljon bennünket. – Szerinded meghalnag az aladdvalóid? – kérdezte keményen mozgatva a száját a keser szavakkal, mintha egyenként megrágná azokat. A királyn fontolóra vette a kérdést, majd a fejét ingatta. – Nem tudom, Jar Jar. – A gungágnag izs végüg, mi? – Remélem, nem. Jar Jar kiegyenesedett, és vad büszkeség parázslóit a szemében. – A gungág nem halnag meg harc nélgül. Harcozsog vagyung! Nagy zseregüng van! – Sereg? – ismételte a királyn árnyalatnyi meglepetéssel a hangjában. – Nagy zsereg! Csomó gunga. Jönneg mindenhonnan. Ezérd nem háborgadnag minged a mocsári népeg! Jó zsok gunga van. Nagy-nagy energiapajzsog izs. Zsemmi nem jud gereszdül. Vannag energiagolyóg, parittyágból kil ve. Jó bombág. Gungág zsozse hódolnag be a robodognag meg sengineg! Egy pillanatra elhallgatott, aztán vonakodva vállat vont. – Dalán ezért nem szeretneg minged a nabooiag. A királyn most alaposabban szemügyre vette, és szenvtelen pillantása áthatóbbá változott, mintha egy váratlan gondolat fordult volna meg a fejében. Valószín leg épp szavakba akarta önteni ezt a gondolatot, ám ekkor Palpatine szenátor és Panaka kapitány viharzott be az ajtón. – Felség – szólította meg Panaka kapitány, alig tudva türt ztetni magát, miközben mindkét férfi sietve meghajolt és felegyenesedett. – Palpatine szenátort is jelölték Valorum utódjaként a f kancellári posztra!
Palpatine tartózkodó és hódolatteljes mosollyal, tisztelettudó hangon tette hozzá: – Meglepetés, az biztos, de rendkívül kedvez . Megígérem felségednek, hogy amennyiben engem választanak, visszaállítom a demokráciát a Köztársaságban. Véget vetek a Szenátust lealacsonyító korrupciónak. A Keresked Föderáció elveszíti a befolyását a bürokraták fölött, és a népük megszabadul ennek a törvénytelen és súlyos inváziónak az elnyomása alól… – Ki mást jelöltek még? – kérdezte hirtelen Amidala, belefojtva a szót a férfiba. – Bail Antillest az Alderaanról és Aks Moét a Malastareról – felelte Panaka, kerülve Palpatine tekintetét. A szenátor máris magához tért a váratlan félbeszakítás után. – Felség, biztosan érzem, hogy a jelenlegi szituáció er s támogatást jelent majd számunkra a holnapi szavazáson. – Hatásszünetet tartott. – Én leszek a kancellár, ígérem önnek. A királyn t nem b völte el ez a bejelentés. Jar Jar mellett elhaladva az ablakhoz sétált, és a lenyugvó nap fényében sziporkázó város fényeit nézte. – Attól tartok, szenátor, mire ön úrrá lesz a bürokraták fölött, semmi megmentenivaló nem marad a városainkból, a népünkb l, az életünkb l. Palpatine megrökönyödve meredt rá. – Megértem az aggodalmát, felség. Sajnálatos módon a Föderáció már elfoglalta a bolygónkat. Szinte lehetetlen lesz azonnal el zni ket. – Meglehet. – Amidala szembefordult vele. Szemében düh és elszántság csillogott. – Mivel a Szenátus átalakulóban van, itt én már semmit sem tehetek. – Odasétált a két férfihoz. – Szenátor, ez az ön küzd tere. Nekem most vissza kell térnem a sajátomhoz. Úgy döntöttem, hogy hazatérek a Naboora. Az én helyem a népem mellett van. – Hazatér? – Palpatine teljesen megdöbbent; sápadt képe megmerevedett. Panaka egyikükr l a másikra nézett. – De felség, legyen realista! Ön nagy veszélyben lesz! Kényszeríteni fogják a szerz dés aláírására! A királyn higgadt maradt. – Nem írok alá semmilyen szerz dést. Osztozni fogok a népem sorsában. – Panakához fordult. – Kapitány! Panaka vigyázzba vágta magát. – Igen, felség? – Készítse el a hajómat! Palpatine hirtelen el relépett, hogy visszatartsa. – Kérem, felség! Maradjon itt, biztonságos helyen! Amidala acélos hangon válaszolt:
– Nem létezik biztonságos hely, ha a Szenátus nem ítéli el ezt az inváziót. Számomra immár egyértelm , hogy a Köztársaság többé nem funkcionál. – Tekintetét a férfi szemébe mélyesztette. – Ha ön nyeri a választást, szenátor, tudom, mindent elkövet, hogy megállítsa a Föderációt. Imádkozni fogok, hogy módot találjon arra, hogy ismét a józan ész és a könyörületesség uralkodjon a Köztársaságban. Könnyed, ruganyos mozgással elsiklott a férfi mellett, és már ki is lépett az ajtón. Az udvarhölgyei és Panaka azonnal indultak a nyomában. Jar Jar Binks is követte, a t le telhet legnagyobb észrevétlenséggel csoszogva, s elhaladtában csupán egyszer pillantott Palpatine-ra. Meglepetten fedezte fel, hogy nem titkolt mosoly terül szét a szenátor ravasz arcán. *** A Jedi Templomban Qui-gon Jinn, Obi-van Kenobi és Anakin Skywalker a tizenkét f s Tanács el tt várakoztak. Szorosan egymás mellett álltak a központi emelvényen, szemben azokkal a székekkel, amelyekben a tanácstagok foglaltak helyet, s várták, miféle döntés született a fiú ügyében. Odakinn a fények kifakultak és elhalványultak, ahogy alkonyi homály váltotta fel a lenyugvó nap bíbor sugarait, s éjszaka kezdett ereszkedni lassan a városra. – A fiú ügyében a vizsgálat véget ért – jelentette be Yoda suttogó, reszel s torokhangon. Szemét behunyva tartotta, hegyes fülei el remeredtek. – A megérzésed, Qui-gon, korrektnek bizonyult. Mace Windu jóváhagyóan megbiccentette sötét, sima ábrázatát, amely kifejezéstelennek t nt a halvány fényben. – A sejtjei rendkívül magas midi-chlorian-koncentrátumot tartalmaznak. – Kihangsúlyozta a "rendkívül" szót. – Az Er munkálkodik benne – értett egyet Ki-Adi-Mundi. Qui-gon nagy elégedettséget érzett e szavak hallatán; beigazolódott hát a megérzése, mely arra késztette, hogy megszabadítsa a fiút a Tatuinról és idehozza. – Felvételt nyert tehát – jelentette ki diadalmasan. Kényelmetlen csend terpeszkedett el az egymásra pillantó tanácstagok között. – Nem – mondta Mace Windu csendesen. – Nem részesül kiképzésben. Anakin arca rángatózni kezdett, ahogy könnyes szemmel Qui-gonra pillantott.
– Nem? – ismételte hitetlenkedve a Jedi-mester. Annyira megdöbbent, hogy alig talált szavakat. Megpróbálta kirekeszteni a tudatából Obi-van Kenobi "én-el re-megmondtam" arckifejezését. Mace Windu határozott, komor tekintettel bólintott. – Túl id s. Máris túl sok benne a harag. Qui-gon felb szült, de türt ztette magát. Ennek a döntésnek semmi értelme. Ez elfogadhatatlan. – a kiválasztott! – vetette oda vehemensen. – Ezt be kell látnotok! Yoda mereng n oldalra hajtotta kerek fejét. – Felh k takarják e fiú jöv jét. Ifjú kora maszkját viseli. Qui-gon kutatón hordozta végig tekintetét a Tanács tagjain, de nem talált támogatást. Kihúzta magát, és a döntést elfogadva bólintott. – Rendben van. Akkor majd én képezem t. Magam mellé veszem Anakin Skywalkert tanítványomként. A szeme sarkából látta, hogy Obi-van Kenobi megdermed a döbbenett l. És ugyanakkor a felcsillanó reményt is érzékelte Anakin szemében. Nem reagált egyikre sem, tekintetét a tanácstagokon tartotta. – Tanítványod már van neked, Qui-gon – jegyezte meg Yoda élesen. – Lehetetlen fogadni egy másodikat. – Megtiltjuk – tette hozzá Mace Windu sötéten. – Obi-van már készen áll – jelentette ki Qui-gon. – Így igaz! – vakkantotta hevesen a pártfogoltja, s sikertelenül próbálta palástolni, mennyire meglep dött és csalódott mentora váratlan döntése miatt. – Kész vagyok a bírák elé állni! Yoda álmatag tekintete elfelh södött. – Készen, ily korán, csak nem? Mit tudsz te a készr l? Qui-gon és Obi-van gyors és kemény pillantásokat váltottak, s új kelet ellenérzéseik szembeszök en látszottak. A hasadék kett jük között oly sebességgel szélesedett, hogy már követni sem lehetett. Qui-gon mély lélegzetet vett, és visszafordult a Tanács felé. – Obi-van önfej , és sokat kell még tanulnia az él Er l, de jó képesség . lem már csak nagyon keveset tanulhat. Yoda megrázta aszott fejét. – Mi döntünk arról, hogy ki az, aki már készen áll, Quigon. Neki még tanulnia kell. – Erre most nincs id nk – tette hozzá Mace Windu lezárásképpen. – A Szenátus holnap szavaz az új f kancellár személyér l. S arról értesültünk, hogy Amidala királyn hazatér, s ezzel fokozódik a nyomás a Föderáción, és a konfrontáció tovább szélesedik. A felel söknek gyorsan kell cselekedniük ezen új események ismeretében.
– Ki kell bújniuk a rejtekükb l a királyn ellenségeinek – suttogta Yoda. – Az események túl gyorsan változnak ahhoz, hogy ilyen kitér kre pazaroljuk az id nket – tette hozzá Ki-Adi-Mundi. Mace Windu körbehordozta a tekintetét a többi tanácstagon, aztán ismét Qui-gonhoz fordult. – Menj a királyn vel a Naboora, és derítsd fel annak a sötét harcosnak a kilétét, aki megtámadott téged, legyen az Sith vagy bármiféle! Ez a vezérfonal, amely elvezet a rejtély megfejtéséhez. Yoda vontatott bólintása azt jelezte, hogy nem mindenben ért egyet, de nem vitatkozott. – A döntés az ifjú Skywalker sorsáról kés bb születik meg. Qui-gon sóhajtott, s eltelt csalódottsággal az események ezen váratlan fordulata miatt. Anakin mégsem nyerhet képzést, pedig felajánlotta, hogy maga mellé veszi tanítványának. S ami még rosszabb, hogy ezzel megsértette Obi-vant, még ha nem is szándékosan, de igen mélységesen. A köztük nyílt szakadék nem végleges, de sok id be kerül majd, mire sikerül begyógyítania a fiatalabb férfi büszkeségén ejtett sebeket – és id l van a legkevesebb. Engedelmesen meghajolt a Tanács felé. – Én hoztam ide Anakint; mellettem kell maradnia. Nincs hová mennie. Mace Windu bólintott. – A te gondoskodásod alatt áll, Qui-gon. Ezt nem vitatjuk. – Ám képezned nem szabad t! – szúrta oda Yoda élesen. – Vidd magaddal, de ne képezd! A szavak szúrtak, szinte sebeztek. Qui-gon a lelke mélyén grimaszolt, de nem szólt semmit. – Védelmezd a királyn t! – utasította Mace Windu. – De ne avatkozz közbe, ha háborúra kerül a sor, mindaddig, amíg nem bírjuk a Szenátus jóváhagyását! Hosszú csend ülte meg a termet, miközben a Tanács tagjai ünnepélyes komolysággal fürkészték Qui-gon Jinnt. csak állt, próbálta kitalálni, mi mást mondhatna még, miféle érvvel hozakodhatna el . Odakinn a lenyugvó nap utolsó sugarai is beleolvadtak a sötétségbe, és a város fényei pislogni kezdtek, mintha figyel szemek lennének. – Az Er legyen veletek! – mondta végül Yoda, s egy intéssel tudtára adta a Jedi-mesternek, hogy a kihallgatás véget ért.
A Jedik és a fiú, tudva Amidala azonnali indulási szándékáról, egyenesen a leszállóplatformra mentek, ahol már ott várakozott a királyn hajója. Az rsiklón való utazást feszült csend jellemezte a Jedik között, és ez
elmondhatatlan kényelmetlenséggel töltötte el a fiút. Az id java részében lesütötte a tekintetét, és azt kívánta, bárcsak véget vethetne valahogy Qui-gon és Obi-van haragvásának. Amikor kiszálltak az rsiklóból, R2-D2 már ott várakozott a leszállóplatformon. A kis droid vidáman füttyögött Anakin felé, aztán elgördült a rámpa széléig, hogy megnézze a lenti nyüzsgést. Eközben túlságosan kihajolt, és el rebucskázott. Anakinnak elakadt a lélegzete, de egy pillanat múltán az asztromechanikai droid ismét megjelent, saját hajtóm veinek segítségével röppent vissza a rámpára. R2-D2 ezt követ csicsergését és füttykoncertjét hallva a fiú, rossz kedve ellenére, elmosolyodott. A beszállórámpa tetején Qui-gon Jinn és Obi-van Kenobi heves vitába bonyolódtak. Szél söpört végig a város toronyházai közötti kanyonokban, s elsodorta szavaikat a fiú el l. Óvatosan közelebb húzódott, hogy hallja, mir l folyik a szó. – Ez nem tiszteletlenség, mester! – vetette oda Obi-van indulatosan. – Ez az igazság! – Legfeljebb a te néz pontodból. – Qui-gon ábrázata megfeszült és megkeményedett a haragtól. Az ifjabb Jedi visszavett valamelyest a hanger l. – A fiú veszélyt jelent. k mind érzik ezt. Te miért nem? – A sorsa rejtve van, de ez nem azt jelenti, hogy veszélyes – helyesbített Qui-gon élesen. – A Tanács fog dönteni Anakin jöv jér l. Legyen neked ennyi elég! – Hogy lezárja a vitát, elfordult. – Most már gyerünk a fedélzetre! Obi-van faképnél hagyta, és besietett a hajó belsejébe. R2-D2 még mindig boldogan fütyörészve követte. Qui-gon visszafordult Anakin felé, és a fiú odament hozzá. – Qui-gon mester – kezdte kényelmetlenül, kétségekt l és b ntudattól gyötörtén a történtek miatt –, nem akarok a térhetekre lenni. A férfi megnyugtatóan tette a vállára a kezét. – Nem leszel, Annie. – A hajó felé pillantott, majd letérdelt a fiú elé. – Megtiltották, hogy tanítsalak, tehát azt nem tehetem. Ám azt akarom, hogy figyelj engem, és tudatosítsd magadban, amit látsz! Mindig tartsd észben: a fókuszod határozza meg számodra a valóságot. – Elhallgatott, és tekintetét Anakinra szögezte. – Maradj a közelemben, akkor biztonságban leszel. A fiú bólintott, hogy megértette. – Kérdezhetek valamit? – S amikor a Jedi-mester biccentett, megkérdezte: – Mik azok a midi-chlorianok? Szél cibálta Qui-gon haját, s teljesen az arcába fújta.
– A midi-chlorianok mikroszkopikus létformák, amelyek ott lakoznak minden él lény sejtjeiben és kapcsolatban állnak az Er vel. – Élnek bennem is? – kérdezte a fiú. – A sejtjeidben. – Qui-gon szünetet tartott. – Szimbiózisban élünk a midichlorianokkal. – Szimbi-micsodában? – Szimbiózisban. Különböz életformák együttm ködnek közös el ny érdekében. Midi-chlorianok nélkül nem létezne élet, és nem lenne tudomásunk az Er l. A mi midi-chlorianjaink folyamatosan beszélnek hozzánk, Annie, tudatják velünk az Er akaratát. – Tényleg? Qui-gon felhúzta a szemöldökét. – Amikor majd megtanulod lecsendesíteni a tudatodat, hallani fogod, ahogy beszélnek hozzád. Anakin elgondolkodott ezen egy darabig, aztán a homlokát ráncolta. – Nem értem. Qui-gon elmosolyodott; a szeme kedvesen és titkolódzóan csillogott. – Id vel és nagyon sok gyakorlással, Annie, majd megérted. Két rsikló szállt be a dokkba, amelyekb l Amidala királyn , az udvarhölgyei, Panaka kapitány és a kíséretet alkotó tisztek és test rök bukkantak el . A második rsiklóból érkez k mögött Jar Jar Binks is felt nt. Amidala bíborbársony utazóköpenyt viselt, amely lágy red kben fonta körül a testét, és egy aranyszegélyes csuklyát, amely úgy keretezte a sima, fehér arcot, mint egy kámea portrét. Qui-gon felállt, és Anakin mellett állva bevárta a királyn t és az udvarhölgyeit. – Felség – üdvözölte fejének hódolatteljes meghajtásával. – Nagy öröm számunkra, hogy továbbra is szolgálhatjuk és védelmezhetjük önt. Amidala bólintott. – Örvendek a segítségüknek. Palpatine szenátor attól tart, hogy a Föderáció megpróbál elpusztítani. – Ígérem, hogy erre nem adunk nekik lehet séget – felelte a Jedi-mester ünnepélyesen. A királyn elfordult, s az udvarhölgyei kíséretében besietett a hajóba. Panaka és a nabooi test rök és tisztek bemasíroztak utána. Jar Jar odasietett, és hatalmas ölelésébe zárta a fiút. – Megyüng haza, Annie! – kiáltotta boldog vigyorral, és Anakin Skywalker viszonozta az ölelést. Pillanatokkal kés bb már valamennyien a fedélzeten voltak, s a kecses szállító rhajó felemelkedett, és maga mögött hagyta a Coruscantot.
Theedben, a Naboo f városában éjszaka volt, a kihalt és csendes utcákon csak a szórványosan rjáratozó roham droidok zörgése és a szél susogása hallatszott. A királyn tróntermében Nute Gunray és Rune Haako figyelmesen bámulták Darth Sidious képmását. A hologram betöltötte a terem egyik végét, s fenyeget en emelkedett el ttük. A sötét csuklyás alak intett. – A királyn úton van önökhöz – hangsúlyozta ki a Sith Lord. – Amikor megérkezik, bírják rá a szerz dés aláírására. Pillanatnyi csend támadt, miközben a neimoidik aggódó pillantásokat váltottak. – Igen, nagyúr – motyogta végül Nute Gunray tétovázva. – Biztonságos a bolygó, alkirály? – A sötét alak hologramképe megremegett a mozgástól. – Igen, nagyúr. – Gunray szilárdabb talajt érzett a talpa alatt. – Letörtük az utolsó ellenállást is, amelyet f képpen a primitívebb létformák fejtettek ki. Most teljes mértékig uraljuk a helyzetet. Az arctalan beszél bólintott. – Jó. Gondoskodni fogok arról, hogy a Szenátusban a dolgok változatlanok maradjanak. Odaküldöm Darth Mault. majd elbánik a Jedikkel. – Igen, nagyúr. – Gunray szinte már kántálta ezt. Darth Sidious hologramja elenyészett. A neimoidik dermedten álltak a helyükön. – Egy Sith Lord, itt velünk? – suttogta Rune Haako hitetlenkedve, és erre Nute Gunray egyáltalán nem tudott mit felelni.
19 A királyn hajója kilépett a hipertérb l, és közeledett a Naboo csillagrendszer felé. A fedélzeten Qui-gon épp egy megbeszélésre ment a királyn höz, de útközben megnézte, mit csinál Anakin Skywalker. A fiú a pilótapultnál állt, közvetlenül Ric Olié mellett. A nabooi pilóta a konzol fölé hajolt, egyenként megmutogatta a m szereket, és elmagyarázta, mire szolgálnak. Anakin megdöbbent gyorsasággal habzsolta az információt; homlokát ráncolva, élénk tekintettel koncentrált. – És az? – kérdezte. – Az elüls stabilizátor. – Ric Olié várakozóan pillantott fel rá.
– És azok szabályozzák a d lésszöget? – Anakin egy csoport kapcsolóra mutatott a pilóta jobb kezénél. Ric Olié viharvert arca vigyorba fintorodott. – Elég gyorsan tanulsz. Olyan gyorsan, mint ez idáig még senki azok közül, akikkel találkozott, gondolta Qui-gon Jinn. Emiatt volt Anakin annyira különleges. Ez bizonyította a magas midi-chlorian-értéket. És ez ismét azt sugallta, hogy a kiválasztott. A Jedi-mester sóhajtott. Miért nem fogadta el ezt a Tanács? Miért félnek megpróbálkozni a fiúval, amikor a jelek ennyire egyértelm ek? Qui-gon ismét elbizonytalanodott. Megértette a gondolkodásmódjukat. Elég baj, hogy Anakin már ennyi id s, de ez nem végzetes. Nem a kora aggasztotta ket, hanem az a konfliktus, amelyet a fiúban érzékeltek. Anakin viaskodik a származása miatt, hogy elszakították az anyjától, a barátaitól és az otthonától. Különösen az anyja miatt aggódik. Elég id s ahhoz, hogy felfogja, mi történhet az anyjával, és ez egyfajta bizonytalanságot eredményez, amely úgy viselkedik a lelkében, mint egy szabadulást keres , ketrecbe zárt vadállat. A Jedi Tanács tudja, hogy nem lehet megszelídíteni azt az állatot a ketrecben, s azon csak belülr l lehet úrrá. S ehhez Anakin Skywalkert már túl id snek tartják, a gondolkodása és a hite már túlságosan szilárd ahhoz, hogy biztonságosan lehessen átformálni. Ez a bels konfliktus sebezhet vé teszi, és a sötét oldal gyorsan kihasználja ezt az el nyt. Qui-gon a fejét rázta, s a fiút nézte a pilótafülke végéb l. Igen, valóban kockázatos dolog tanítvánnyá fogadni. Ám kevés értékes dolgot lehet elérni az életben kockázat nélkül. A Jedik rendjének szilárd alapját az ifjú Jedik bevált eljárások szerinti képzése jelenti, de mindenütt léteznek kivételek, még itt is. Az, hogy a Jedi Tanács még csak fontolóra sem vette, hogy ez is egy ilyen kivételes helyzet lehet, elfogadhatatlan. Mégis meg kell tartania a hitét, ezt tudta. Hinnie kell. Amikor visszatérnek, újra kell gondolni az ügyet és megváltoztatni a döntést. Ha a Tanács nem szándékozik felkarolni önként a fiú kiképzésének ügyét, akkor majd rá, Quigonra vár a feladat, hogy rávegye ket. Hátat fordított a pilótafülkének, végigment a folyosón, és lement egy szinttel lejjebb a királyn lakosztályához. A többiek, akiket Amidala meghívott erre a megbeszélésre, már jelen voltak, amikor megérkezett. Obivan Kenobi csupán egy kurta biccentéssel üdvözölte a borús kép Panaka kapitány mell l. Az egyik oldalon Jar Jar Binks támasztotta a falat, s úgy simult hozzá, mintha bele akarna olvadni. Amidala a helyiség túlsó végében lév emelvényen felállított trónon ült, és két udvarhölgye, Rabé és Eirtaé állt a
két oldalán. Fehérre mázolt arca nyugodt volt, és tekintete, amellyel a belép re pillantott, h vös, ám az ezt követ en kimondott szavaiban t z lobogott. – Amint leszállunk a Naboon – informálta a Jedi-mestert, aki tisztelettudó hajtással helyezkedett el Panaka mellett –, szándékomban áll haladéktalanul véget vetni ennek az inváziónak. A népem már épp eleget szenvedett. Panaka alig tudta türt ztetni magát; sötét ábrázata megfeszült az idegességt l. – Amint leszállunk, felség, a Keresked Föderáció rizetbe veszi önt, és rákényszeríti a békeszerz désük aláírására. Qui-gon töprengve bólintott. Kíváncsi volt, mire gondolhat a királyn . – Egyetértek. Nem tudom, mit remél elérni ezzel. Amidala olyan rezzenéstelenül fogadta, mintha k l faragták volna ki. – A nabooiak visszaveszik, ami az övék. – Csupán huszonketten vagyunk! – csattant fel Panaka, képtelenül csendben maradni. – Felség – tette hozzá elkésetten. – Nincs hadseregünk! A királyn Qui-gonra pillantott. – A Jedik nem vívhatják meg az ön háborúját, felség – mondta a Jedimester. – Mi csak védelmezzük önt. A királyn tekintete ellebegett róla, és Jar Jaron állapodott meg. A gunga a lábujjait vizslatta. – Jar Jar Binks! – szólította meg a n . Jar Jart szemmel láthatóan váratlanul érte ez, mert összerezzent. – Én, felzség? – Igen – biztosította Amidala. – Szükségem van a segítségedre.
Mélyen a Naboo mocsárvidékének belsejében, annak a tónak a partján, amely Otoh Gungát, a gungák f városát rejtette, a királyn hajójának utasai a víz szélénél csoportosulva várták Jar Jar Binks visszatérését. Amidala, az udvarhölgyei, a Jedi-lovagok, Panaka kapitány, Anakin, R2-D2, Ric Olié meg néhány másik pilóta és egy maroknyi nabooi test r feszengett kényelmetlenül a csendes ködben. Nyugodtan mondható, hogy egyel re csupán a királyn tudta, mit akar tenni. Egyel re mindössze annyit árult el a hozzá közelállóknak, hogy kapcsolatot akar teremteni a gunga néppel, és Jar Jar lesz a követe. Ragaszkodott ahhoz, hogy a mocsár közelében landoljanak, pedig Panaka és a Jedik egyaránt ellenezték ezt. Jelenleg egyetlen csatahajó keringett a bolygó körül; mindössze ennyi maradt a Keresked Föderáció blokádjából. Ezen volt az irányító központ, ahonnan a Naboot megszálló droidhadsereget irányították. Amikor Panaka
hangot adott emiatti meglepetésének, Qui-gon meglehet sen szárazon elmagyarázta, hogy egy megszállt bolygót már fölösleges blokád alatt tartani. Anakin, aki R2-D2 társaságában valamivel távolabb állt a többiekt l, titokban a kis csoportot fürkészte. Jar Jar már jó régen távozott, és a királyn t kivéve mindenki nyugtalankodni kezdett. A n puha palástba burkolózva állt, szótlanul és kérlelhetetlenül, az udvarhölgyei gy jében. Padmé, Eirtaé és Rabé sokkal alkalmatosabb ruhát öltöttek a piros csuklyás köpeny helyett; nadrágot, tunikát, csizmát és hosszított es kabátot viseltek, s az oldalukon veszedelmes mordályok lógtak. A fiú még sosem látta Padmét ily formában, s azt találgatta, vajon mennyire lehet jó harcos. Mintha csak megérezte volna, hogy fel le gondolkodik, Padmé otthagyta társn it, s egyenesen a fiúhoz sétált. – Hogy vagy, Annie? – kérdezte halkan, miközben kedves tekintetét a fiúéba fúrta. Anakin vállat vont. – Rendben. Csak hiányoltalak. – Örülök, hogy újra látlak. Sajnálom, hogy nem beszélgethettem veled mostanában, de rengeteg dolgom volt. Alig váltottak pár szót egymással azóta, hogy elhagyták a Tatuint, s Anakin még csak nem is látta Padmét, mióta felszálltak a Coruscantról. Ez eléggé nyugtalanította, de türt ztette magát. – Én nem… én… – hebegte, miközben a cip jét bámulta. – Úgy döntöttek, nem képeznek ki Jedivé. Elmesélte a lánynak a történteket, s részletesen beszámolt a Jedi Tanács el tt való megjelenésér l. Padmé figyelmesen hallgatta, aztán megérintette a fiú arcát h vös ujjaival. – Megváltoztatják majd a döntésüket, Annie. Ne add fel a reményt! – Aztán valamivel közelebb hajolt. – Mondanom kell neked valamit. A királyn egy rendkívül fájdalmas és súlyos döntést hozott… olyan döntést, amely mindent megváltoztat majd a nabooiak számára. Mi békeszeret nép vagyunk, és nem hiszünk a háborúban. De néha nincs más választás. Alkalmazkodsz vagy meghalsz. A királyn tudja ezt. Úgy döntött, hogy szembeszáll a Keresked Föderációval. A nabooiak harcolni fognak a szabadságukért. – Háború lesz? – kérdezte Anakin meglepetten, s sikertelenül próbálta elrejteni izgatottságát. A lány bólintott. – Attól tartok. – Te is harcolni fogsz? A lány szomorkásan mosolygott. – Nincs más választásom, Annie.
Qui-gon és Obi-van valamivel távolabb egymás mellett álltak. A Jedik nem beszéltek egymáshoz, vagy csak elvétve. Mióta felszálltak a Coruscantról, szinte kivétel nélkül csak másokkal váltottak szót. Az ellenséges érzelmek, melyeket az váltott ki, hogy Qui-gon tanítványául akarta fogadni Anakint, nem lanyhultak. A fiú egyszer megpróbált szóba elegyedni Obi-vannal a királyn hajójának fedélzetén, hogy elmondja neki, mennyire sajnálkozik a történtek miatt, de az ifjú Jedi egyszer en faképnél hagyta. Azonban mostanra Obi-van egyre kényelmetlenebbül kezdte érezni magát ebben a szituációban. Túlságosan hosszú id t töltött Qui-gon mellett ahhoz, hogy ez a pillanatnyi nézetkülönbség véget vessen húsz-egynéhány éve tartó barátságuknak. Qui-gont szinte az apjának tekintette; az egyetlen apjának, akit ismert. Dühös volt, amiért a Jedi-mester ilyen egyszer en eltaszította volna t magától a fiú kedvéért, de azzal is tisztában volt, mennyire mély tud lenni Qui-gon lelkesedése, amikor hisz valamiben. És azért, hogy ebb l a fiúból Jedit faragjanak, sokkal jobban küzdött, mint ez idáig bármiért életében. Nem azért viselkedett így, hogy megszabaduljon jelenlegi pártfogoltjától, hanem azért, mert hitt a fiú rendeltetésében. Obi-van tisztán érezte ezt. És ki tudja? Lehet, hogy ez alkalommal Quigonnak igaza van. Lehet, hogy Anakin Skywalker ügye olyasmi, amiért megéri küzdeni. – Gondolkodtam – szólalt meg váratlanul Qui-gon halk hangon, miközben a társára pillantott. – Veszélyes talajon állunk. Ha a királyn háborúzni akar, mi nem keveredhetünk bele. Még abban sem segíthetjük, hogy rávegyük a gungákat a vele való szövetségre a Keresked Föderáció ellen, már amennyiben ezért jött ide. A Jediknek nincs joguk állást foglalni egyik oldal mellett sem. – Arra viszont van felhatalmazásunk, hogy védelmezzük a királyn t – vélte Obi-van. Qui-gon a társa szemébe nézett. – Ez lesz hát az út, amin járni fogunk. – Mester – mondta Obi-van, és szembefordult vele. – Hibásan viselkedtem a Coruscanton, s emiatt szégyen gyötör. Nem akartam tiszteletlenül viselkedni veled. Nem áll szándékomban nehézségeket támasztani a fiú ügyében. – És nem is tetted – felelte az id sebb Jedi halvány mosollyal. – Becsületes voltál velem. És az ilyen viselkedés sosem hibás. Nem túloztam, amikor bejelentettem a Tanácsnak, hogy készen állsz. Ez az igazság. Én már mindent megtanítottam neked, amit tudok. Nagy Jedi lesz bel led, ifjú padavan. Egyszer még büszke leszek rád.
Hevesen kezet szorítottak, és a hasadék, amely ott tátongott köztük, oly gyorsan zárult össze, mint ahogyan megnyílott.
Pillanatokkal kés bb nagy csobbanással egy sötét alak bukkant ki a felszín alól: Jar Jar Binks gázolt ki a tóból, és kétélt b rér l vizet rázott a várakozókra. Hosszú fülér l és cs rszer pofájáról vízcseppek csöpögtek, miközben aggodalmasan rázta a fejét. – Zsengi zsincs odd! Mind elmendeg! – A szemét forgatta. – Valamiféle csada vold az. Robodog valószín leg. Nagy bombázázs. Otoh Gunga ürezs. Összezs gunga elmend. Mind elmendeg. – Úgy érted, fogolytáborba hurcolták ket? – kérdezte Panaka, s végignézett a jelenlév kön. – Valószín bb, hogy kiirtották ket az utolsó szálig – jegyezte meg Obivan utálkozva. Jar Jar azonban a fejét rázta. – Ezd nem hinném. Gungág dúl eszezseg. Rejd zézsbe vonuldag. Amigor bajba gerülneg, a szend helyre menneg. Odd nem buggannag rájug a robodog. Qui-gon el relépett. – Szent hely? – ismételte. – Oda tudsz vinni minket, Jar Jar? A gunga akkorát sóhajtott, mintha már várta volna ezt a kérdést, és intett nekik, hogy kövessék. Átvágtak a mocsáron; eleinte a tó partján haladtak, aztán mélyen behatoltak egy hatalmas fákból álló erd be, amelynek magasra n tt f képezte az aljnövényzetét, s ahol vízzel borított ösvények kötötték össze a kiemelked halmokat, szigeteket. Valahol a távolban a Keresked Föderáció STAP-jei zümmögtek a közelben talált rhajó szökevény utasait keresve. Jar Jar aggódva pislogott hol jobbra, hol balra, miközben a posványban gázolt, de nem lassított. Végül egy mocsári f vel ben tt tisztásra jutottak, ahol a hatalmas fák kiálló léggyökerei oly szorosan fonódtak össze, hogy szinte áthatolhatatlannak t akadályt képeztek. Jar Jar megtorpant, t dve szimatolt, majd bólintott. – Idden van. Felemelt fejjel furcsa, csiripel hangot hallatott ormányán keresztül, és az hátborzongató visszhangokat vert a csöndben. A csoport várt; valamennyien a kavargó homályt fürkészték. Hirtelen kaadun lovagolva Tarpals kapitány és egy csapat felderít je bukkant el a ködb l támadásra készen tartott villámrudakkal és energiadárdákkal. – Hó-hahó, Tarpals gapidány! – rikkantotta örömmel Jar Jar.
– Binks! – kiáltotta a gunga vezér hitetlenkedve. – Micsoda csapázs! Jar Jar közönyösen vállat vont. – A f nöghöz jöddüng! Tarpals a szemét forgatta. – Kevézs az id , Binks. Kevézs az id . A kaadun ül gungák összeterelték ket, s miután minden oldalról közrefogták a menetet, Tarpals vezetésével egyre mélyebben hatoltak be a mocsárba. A faágak és lombok által formált sátortet olyan szövevényessé és vé vált, hogy az ég és a nap csaknem elt nt. Lépésr l lépésre maradványok bukkantak fel az ingoványból; részben elsüllyedt, omladozó épülethomlokzatok és párkányok. Indák kúsztak fel a romokra, s ahogy körbevették azokat s egymásba fonódtak, hatalmas fészkeket alkottak. Miután áttörtek a magas f akadályokon, egy hatalmas tisztásra érkeztek, amelyen gunga menekültek – mindenféle korú és külsej férfiak, n k és gyerekek – tömörültek össze egy szárazabb területen; a holmijaik körülöttük hevertek. Tarpals elvezette a jövevényeket e csoport mellett egy távolabbi építmény süllyed félben lév romja felé, amely valaha hatalmas templom lehetett, amíg a mocsár magáénak nem követelte. Csupán az emelvények és az azokra vezet lépcs k maradtak teljes épségben, az oszlopok és a mennyezet már réges-rég összeomlottak és darabokra törtek. Elsüllyedt hatalmas szoborfejek és – lábak kandikáltak ki az ingoványból; a kezek fegyvereket szorongattak, a szemek pedig vakon bámultak az r felé. A romok túlsó végén Nass f nök derengett el a homályból, amint néhány gunga tanácstag társaságában egy részben elsüllyedt, hatalmas szoborfej homlokán álltak. Amidala és kísérete apró szigetecskék s a köztük lév töltésutak szövevényén át jutottak közel hozzájuk. – Jar Jar Binks! – mennydörögte a f nök haragosan. – Mi hozodd déged vissza? Ezeged az idegeneged gelledd volna elvinned ézs zsoha nem dérni vissza! Ezérd alapozsan megfizedsz! – Vadul forgatta hájas fejét. – Giged hozdál ide, a gungág szend helyére? A királyn azonnal el relépett, s felemelte fehér arcát. – Amidala vagyok, a Naboo királyn je. – Nabooi! – mennydörögte Nass f nök. – Nem szeredjüg a nabooiagad! Di hozdádog ide a robodogad! g elpuszdídoddág az oddhonaingad! El zdeg mind nged! – Súlyos karját felemelve a királyn re mutatott. – Mind elpuszduldog! Meg fogdog halni! Anakin hirtelen észlelte, hogy minden irányból gungák veszik körül ket, némelyek kaaduháton, mások gyalogosan, valamennyien villámrudakkal, energiadárdákkal és valamiféle dobófegyverekkel. Panaka kapitány és a nabooi test rök idegesen nézel dtek, és a fegyvereik után nyúltak. A Jedik
közelebb húzódtak a királyn höz meg az udvarhölgyeihez, de a kezüket lazán leeresztve tartották. – Szövetségre szándékozunk lépni veletek – próbálkozott újra Amidala. – Mi nem lépüng szövedségre nabooiaggal! – harsogta Nass f nök haragosan. Padmé hirtelen kivált az udvarhölgyek közül, és a királyn elé lépett. – Jól csináltad, Sabé, de most már magam veszem kézbe az ügyet – mondta halkan, majd szembefordult Nass f nökkel. – Ez meg gicsoda? – csodálkozott a gunga f nök. R2-D2 ott állt Anakin mellett, és hangos füttyögéssel adta jelét, hogy felismerte, mi történik. A droid jött rá els ként. Padmé kiegyenesedett. – Én vagyok Amidala királyn – jelentette be hangosan és tisztán. – Sabé, séges test röm id l id re eljátssza a szerepemet. Elnézést a megtévesztésért, de biztosra veszem, hogy a körülmények ismeretében megértik. – A Jedikhez fordult, s a tekintete egy pillanatra Anakinon is megállapodott. – Uraim, bocsánatukat kérem, hogy félrevezettem önöket! Aztán visszafordult Nass f nökhöz, aki gyanakodva ráncolta a homlokát, és egyáltalán nem értette, mi történik. – Bár a mi népeink nem jutnak mindenben egyetértésre, méltóságos úr – folytatta a n lágy hangon –, mindig is békében éltünk. Egészen mostanáig. A Keresked Föderáció a tankjaival és a robotjaival lerombolt mindent, amit mi kemény munkával építettünk. A gungák rejt zni kényszerülnek, a nabooiakat pedig fogolytáborokba vetették. Ha nem cselekszünk gyorsan, mindaz, ami számunkra értékes, örökre elvész. – Kitárta a karját. – Kérlek, segíts bennünket, méltóságos uram! – Pillanatnyi szünetet tartott. – Nem kérlek, könyörgök, hogy segíts! Hirtelen fél térdre ereszkedett a megdöbbent gunga vezet k el tt. A nabooiak jól hallhatóan leveg után kapkodtak. – Alázatos szolgáid vagyunk, méltóságos uram – folytatta Padmé jól hallhatóan. – A sorsunk a kezedben van. Kérlek, segíts! Intett, és az udvarhölgyei, Panaka, a nabooi pilóták és test rök egymás után ereszkedtek fél térdre mellette. Anakin és a Jedik tették meg ezt utolsóként. A fiú a szeme sarkából látta, hogy Jar Jar gyakorlatilag egyedül maradt közöttük, s most csodálkozva és döbbenten bámult körbe. Egy hosszú pillanatig senki sem szólt semmit. Aztán lassú, mély, dübörg hahota szakadt fel Nass f nök öblös torkából. – Ha-ha-ha! Ez dedszig! Ez jó! Di nem dardjádog magadogad nagyobbra a gungágnál! A legf bb gunga odajött, és a kezét nyújtotta.
– Állj föl, Amidaba girályn ! Beszélhedsz velem, rendben? Dalán még végül össze izs barádkozung!
Az id sebb Sith Lord ugyanolyan sötét kámzsában jelent meg a holoképen, mint a védence, és a neimoidik lassan sétálva tették meg vele az utat a trónteremb l a térre vezet folyosón. – rjáratokat küldtünk ki – fejezte be jelentését Nute Gunray a kivetített, baljós alak felé. – Már rábukkantunk az rhajóra a mocsár közepén. Nem kerül sok id be, és kézre kerítjük ket. Darth Sidious nem reagált. Egy pillanatig Nute Gunray attól tartott, hogy a nagyúr nem hallotta a szavait. – Ez váratlan lépés a királyn részér l – mondta végül a Sith Lord olyan halk hangon, hogy alig lehetett hallani. – Túlságosan agresszív. Lord Mául, ne feledkezz meg err l! – Igen, nagyúr – mordult fel a másik Sith csillogó, sárga szemmel. – Légy türelmes! – duruzsolta Darth Sidious, lehajtott fejjel, köntöse takarásában összefont kézzel. – Engedd át nekik a kezdeményezést! A beálló csendben Darth Maul és a neimoidik folytatták útjukat a folyosón, a hologram pedig elenyészett. *** Nass f nök legalább annyira fürge felfogású volt, mint amennyire tohonya, és a nabooiakkal szembeni viselkedése drámaian megváltozott. Amint azt tapasztalta, hogy a királyn nek esze ágában sincs uralkodni fölötte, mi több, könyörögve esedezik a gungák segítségéért, gyorsan változtatott álláspontján. Legalább annyira gy lölte a roham droidokat, mint amennyire azt gy lölte volna, ha a királyn beleszól a dolgaiba. És esetleg abban is tévedhet, hogy a "robodog" nem bukkannak rá a gungákra a mocsárban. Otoh Gungát két nappal ezel tt pirkadatkor megtámadták, és a lakóit el zték otthonaikból. Nass nök nem ülhetett ölbe tett kézzel. Ha létezik lehet ség a támadók el zésére, a gunga sereg ki fogja venni bel le a részét. Elvitte Amidalát és társait a mocsár szélénél húzódó sztyeppre, amely egészen a Naboo f városáig, Theedig nyúlt. Bármiféle legyen is a támadás, azt innen kell indítani, és a királyn egy nagyon különleges támadási tervvel a tarsolyában érkezett a gungákhoz. A terv els lépése abból állt, hogy elküldték Panaka kapitányt a város felderítésére.
Ahogy ott álltak a g zölg mocsár peremvidékén és a nyílt sztyepp felé bámulva várták Panaka visszatértét, Nass f nök odadöcögött Jár Jarhoz. – Nagyszer en csináldad, Jar Jar Binks! – dörmögte, átfogva húsos karjával a karcsú gunga vállát. – De összehozdad a nabooiagad és a gungágad! Ez bádor dedd void! Jar Jar egyik lábáról a másikra billent, és zavartnak t nt. – Á, ugyan már! Csekélyzség. – Nem, de nagy harcozs vagy! – jelentette ki Nass f nök, s a leveg t is kiszorította fajtársából medveszer ölelésével. – Ne, ne, ne! – tiltakozott amaz szégyenl sen. – Így had – fejezte be Nass f nök a mondandóját –, a gunga zsereg dábornogává lépdedleg el ! – Mi?! – kiáltotta Jar Jar kétségbeesetten. – Dábornog? Én? Ne, ne, ne! – Leveg után kapkodott, a szeme kifordult, a nyelve kibuggyant, és ájultán esett össze. Padmé a Jedikkel és a gunga tábornokokkal tárgyalt – akik számát immár Jar Jar Binks is gyarapította –, így Anakin, lévén semmi dolga, a gunga rök körül gyelgett, akik Panaka érkezését lesték. A gungák kaaduháton jár röztek a mocsár peremvidékén, a társaik pedig elektrotávcsöveken át bámészkodtak a fák és épületmaradványok tetejér l, így biztosítva, nehogy a Föderáció felderít i váratlanul rajtuk üssenek. Anakin az egyik templomoszlop alapjánál ácsorgóit, és próbált megbarátkozni Padmé feltárulkozásának tényével. Persze mindenki alaposan meglep dött, de annyira senki sem, mint . Most már fogalma sem volt arról, miként erezzen Padmé iránt, aki immár nemcsak "egy lány", hanem maga a királyn . Már korábban eldöntötte magában, hogy egy napon feleségül fogja venni Padmét, és hitte is, hogy erre sor kerül, de hogyan vehetne feleségül valaki, aki egész életében rabszolga volt, egy királyn t? Szeretett volna beszélni vele, de erre nem volt semmilyen lehet sége. Feltételezte, hogy mostantól minden megváltozik, de azt kívánta, bárcsak minden maradna a régiben. Ugyanannyira szerette a lányt, mint korábban, és az igazat megvallva az sem zavarta, hogy királyn vagy sem. A lány és a Jedi-lovagok felé pillantott, és arra gondolt, mennyire mások lettek itt a dolgok, mint amilyenek a Tatuinon voltak. Semmi sem úgy alakult, mint azt remélte, és most úgy t nt, majd csak ezután d l el, jó ötlet volt-e egyáltalán elhagyni az anyját és az otthonát. Az a gunga, aki egy közeli oszlopf n rködött a fiú fölött, hirtelen felmordult: – Gyönnek! – kiáltotta le, és szeméhez tapasztott messzelátóval bámult a sztyepp irányába.
Anakin válaszképpen felrikkantott, és odarohant Padméhoz, a Jedikhez meg a gunga tábornokokhoz. – Visszajöttek! – kiabálta. Mindenki odafordult, és együtt nézték, ahogy a négy könny jár rb l álló osztag feléjük száguld a füves területr l, aztán lefékeznek, és elrejt znek a mocsár ködének függönye mögött. Pillanatokkal kés bb Panaka kapitány és néhány tucat nabooi katona, tiszt és vadászpilóta ugrott le róluk. Panaka egyenesen a királyn höz sietett. – Azt hiszem, sikerült anélkül visszatérnünk, hogy felfedeztek volna, felség – jelentette sietve, és leveregette a port az egyenruhájáról. – Mi a helyzet? – kérdezte a királyn , miközben a többiek köréjük gy ltek. Panaka a fejét rázta. – Népünk java része fogolytáborokban van. Néhány száz tiszt és test r földalatti ellenállást alakítva harcol a megszállók ellen. Amennyit csak tudtam, magammal hoztam a vezet ik közül. – Jó. – Padmé elismer en bólintott Nass f nök felé. – A gungák serege sokkal nagyobb, mint képzeltem. – Nagyon-nagyon nagyobb! – jelentette ki büszkén a gunga f nök. Panaka fáradtan sóhajtott. – Szükség is lesz rá. A Föderáció serege is sokkal nagyobb, mint gondoltuk. És er sebb is. – T dve pillantott a királyn re. – Véleményem szerint ezt a csatát nem nyerhetjük meg, felség. Jar Jar Binks a kör szélén állt, a szemét forgatta, és kétségbeesetten nézett Anakinra. Padmé azonban tántoríthatatlan maradt. – Nem áll szándékomban gy zni, kapitány. A csata csupán elterel hadmozdulat. Az a f , hogy a gungák elcsalják a palotától a droidsereget, hogy mi bejuthassunk és foglyul ejthessük a neimoidi alkirályt. A Keresked Föderáció képtelen funkcionálni a feje nélkül. A neimoidik nem valami önállóak. Az alkirály parancsai nélkül nem jelentenek fenyegetést. – Kivárt egy pillanatot, hogy a többiek megemészthessék a terv lényegét, s a tekintete végül automatikusan Qui-gonon állapodott meg. – Ön mit gondol, Jedimester? – Ez egy jól kigondolt terv – ismerte el Qui-gon. – Ez t nik a lehet legjobb lépésnek a jelen körülmények között, felség, ám ugyanakkor elég nagy a kockázat. Még ha a droidsereget sikerül is elcsalni, az alkirályt komoly rség védelmezi. És sok gunga halhat meg a csatában. Nass f nök gúnyosan felhorkant. – A lövedégeig nem judnag ad a pajzsaingon! Gészen állung a harcra!
Jar Jar ismét a szemét forgatva pillantott Anakinra, de ez alkalommal Nass nök meglátta, és igen kemény pillantással rótta meg újsütet tábornokát. – Le tudjuk csökkenteni a gungák veszteségeit – töprengett Padmé –, ha elfoglaljuk a f hangárt, és néhány pilótánk vadászgéppel kilövi a bolygó körül kering vezérl hajót. Az irányító központ jelzései nélkül a droidsereg ködésképtelenné válik. Mindenki egyetért én bólogatott. – De ha az alkirály elmenekül, felség – jegyezte meg sötéten Obi-van –, egy újabb droidsereggel tér vissza, és akkor ön semmivel sem lesz jobb helyzetben, mint most. Bármi történjék is, feltétlenül foglyul kell ejteni. – Ez így igaz – értett egyet Padmé. – Minden ezen múlik. Vágd le a fejet, és a kígyó meghal. Az alkirály nélkül a Keresked Föderáció összeomlik. Ezután továbbléptek, elkezdték megbeszélni a részletes taktikát és a parancsnoki feladatokat. Anakin figyelmesen hallgatta egy darabig, aztán odasündörgött Qui-gonhoz, és megrángatta a köntöse ujját. – És én? – kérdezte halkan. A Jedi-mester a fiú fejére helyezte a kezét, és elmosolyodott. – Te a közelemben maradsz, Annie, teszed, amit mondok, és biztonságban leszel. A fiú nem egészen a saját biztonságára gondolt, de nem er ltette a témát; megelégedett azzal, hogy amíg Qui-gon közelében tartózkodik, nem lesz távol a történésekt l.
A theedi palota tróntermében Darth Sidious hologramformában emelkedett Darth Maul, OOM-9 – a roham droidok parancsnoka – és a két neimoidi el tt. Hangja simán és selymesen kúszott keresztül a homályos éteren. – Ifjú királyn nk meglep engem – suttogta töprengve, sötét kámzsája rejtekéb l. – Ostobább, mint hittem. – Minden elérhet csapatrészt a serege ellen küldünk – ajánlotta Nute Gunray azonnal. – Úgy t nik, a mocsár szélén gyülekeznek. Primitívek, nagyúr… semmi jobb. Nem számítunk jelent s ellenállásra. – Fokozom a biztonsági intézkedéseket az összes nabooi fogolytáborban – jelentette ki OOM-9. Darth Maul nem nézett senkire, de aztán megrázta szarvas fejét. – Úgy érzem, több van ebben, mint amit mi tudunk, mester. A két Jedi felhasználhatja a királyn t saját céljára. – A Jedik nem avatkozhatnak bele – emelte fel a kezét Darth Sidious csillapító mozdulattal. – Csupán a királyn t védelmezhetik. Még Qui-gon Jinn sem törheti meg ezt az egyezséget. Ez a mi el nyünkre szolgál.
Darth Maul felhorkant, és már alig várta, hogy indulhasson. – Megkapom tehát a jóváhagyását a folytatásra, nagyúr? – kérdezte Nute Gunray tétovázva, s közben kerülte az ifjabb Sith rült tekintetét. – Folytassa! – parancsolta Darth Sidious lágyan. – Söpörje el ket, alkirály! Valamennyiüket!
20 Délre, amikor a nap már magasan állt a felh tlen égen és a szél szinte teljesen elenyészett, Theedt l délre a nabooi f város és a gunga mocsárvidék közti füves sztyepp üresen és kihaltan terült el. Pára szállt fel a síkságról lágy foltokban, és olyan csend honolt, hogy a madarak csiripelését és a rovarok döngicsélését száz méterr l is hallani lehetett volna, ha vannak ilyenek a közelben. Aztán a Keresked Föderáció hadseregének buborékorrú csapatszállítói és páncélozott tankjai t ntek fel zúgva, b motorokkal, csillogó fémtajtékként lebegve a magas f hullámain. A mocsárban ugyancsak a csend uralkodott; az örökös alkony némán várakozott az ágak és indák sátorfüggönye alatt, az ingovány felszíne olyan sima és töretlen volt, akárha üvegb l lenne. A nád és a sás meg sem rezdült a mozdulatlan leveg ben. Itt-ott egy-egy vízibogár pattant egyik helyr l a másikra, megfodrozva valamelyest a vizet és meghajlítva a f szálakat, mintha ugródeszkáról rugaszkodnának el. Madarak csaptak le és merültek alá ragyogó színvillanás gyanánt, szinte egyenessé merevedve. Apró állatok bújtak el a rejtekükb l, hogy igyanak és egyenek; az orruk rezgeti, az érzékeik pattanásig feszültek. Aztán a zavaros vízfelszín alól buborékok és örvények kíséretében felbukkant a gunga hadsereg; lelógó fül fejek csobbantak el , el ször egy, aztán egy másik, majd több száz, végül pedig már több ezer. A sztyeppén és a mocsárban a kicsi állatok egyaránt visszarohantak az odújukba, a madarak szárnyra kaptak, a rovarok pedig a földbe menekültek. Kaaduháton lovagló gungák vágtattak el a rejtekhelyükr l testükre er sített páncélban és harcra kész fegyverrel a kézben. Hosszú nyel energiadárdákat és fémágas csúzlikat tartogattak a távolabb lév ellenfélnek, és energiapajzsot a közelharcra. A kaaduk megrázták magukat, amikor a szárazföldre értek, szerteszórva a mocsárvizet sima b rükr l, s szemükkel a szilárd talajt lesték, miközben lovasaik tovább noszogatták ket. A sereg egyre dagadt, ahogy a mocsár pereme felé tartottak, és amikor csatarendbe álltak, a soraik olyan messzire nyúltak, hogy a végüket látni sem lehetett.
Miután az els hullám ellovagolt, a mocsár vize ismét pezsegni kezdett, ahogy a fambaak kezdtek érkezni – hatalmas, négylábú gyíkok hosszú nyakkal és vaskos, pikkelyes törzzsel. A fambaak pajzsgenerátorokat hordoztak a hátukon, olyan gépezeteket, amelyek összekapcsolva er teret fognak gerjeszteni. Ezek megvédik a gungákat a föderációsok lövedékeit l. A fambaak nehézkesen dübörögtek a hatalmas súlyok alatt, és a nyakukat összevissza tekergették, ahogy a hajtóik türelmetlenül ösztökélték ket el re. Jar Jar Binks velük lovagolt új szerepkörében, és azon t dött, hogy vajon mi lesz a dolga. Legf képpen, feltételezte, azt várják el t le, hogy ne legyen útban. Az biztos, hogy a többi tábornok és még saját beosztott tisztjei is egyértelm vé tették, hogy ezt akarják. Nass f nök bizonyára remek ötletnek tartotta, hogy tábornokká nevezze ki, de a hivatásos tisztek ennek kevésbé örültek. Ceel tábornok, a hadsereg f parancsnoka mogorván dünnyögött Jar Jar felé, amikor értesült a kinevezésér l, és azt mondta neki, hogy mutasson példát a népének, és haljon h si halált. Jar Jar erre azzal reagált, hogy nem is mutatkozott egészen a kivonulás kezdetéig, ám akkor, feltételezve, hogy neki, mint tábornoknak, a csapata élén kell lovagolnia, el re akart ugratni. Ám a vízfelszín elhagyása után alig száz méterrel leesett a kaadujáról. Senki sem foglalkozott azzal, hogy visszasegítse a nyeregbe, így hát most a csapata középrészén ügetett. – Ez bombajó! – suttogta az orra alatt, miközben a társaival együtt lovagolt a gomolygó ködben. Lassan, fokozatosan a gunga hadsereg maga mögött hagyta az ingoványt, és elérte a nyílt sztyeppét, ahol a Keresked Föderáció hadserege már várta ket.
Anakin Skywalker annak az épületnek az árnyékában kuporgott, amely épp szemben állt a nabooi rflotta f hangárjával Theed városában. Itt is csend honolt, a roham droidok zömét kivezényelték a mez re, hogy elintézzék a gunga hadsereget, a maradék pedig elszórtan a városban jár rözött és a peremsávon rködött. Mindazonáltal tankok álltak a hangárkomplexum el tti téren, és egy er s kontingens roham droid rizte a nabooi flottát. Nem lesz könny megkaparintani a vadászgépeket. Anakin a társaira pillantott. Padmé, továbbra is egy udvarhölgy öltözékében, Eirtaé mellett kuporgott a Jedik mellett, várva, hogy Panaka kapitány és emberei elfoglalják pozíciójukat a négyzet alakú tér túlsó oldalán. Sabé, az álkirályn és az udvarhölgyei laza és er s anyagú roham öltözéket viseltek, s energiavet lógott az oldalukon. R2-D2 kijelz i csendesen pislogtak mögöttük húsz-egynéhány nabooi tiszt, test r és pilóta társaságában,
akik valamennyien harcra készen álltak. A fiú úgy látta ket, mint egy szívszorítóan kicsiny csapatot, amely kész gy zelmet aratni; de mindössze ennyi szól mellettük. Qui-gon és Obi-van végre ismét szóba álltak egymással. Már beszélgettek egy keveset útközben, mióta maguk mögött hagyták a mocsarat, néhány szót itt, néhányat ott, tartózkodó megjegyzéseket tettek, s közben a vizet bámulták. Anakin gondosan figyelte ket, s jobban rá tudott hangolódni a beszélgetésük árnyalataira, mint bárki más; a hanghordozásukból is értett, nem csupán a kimondott szavakból. Egy id után, amikor a szavak beforrasztották a kettejük között tátongó rést, amit mindketten kínosnak éreztek, már egy-egy mosoly is felvillant; igaz, csak kurta és szomorkás mosolyok, de szinték. A Jedik ismét régi barátok lettek: apa és fia. Nem akartak eldobni mindent egyetlen nézeteltérés miatt. Anakin hálás volt ezért – már csak azért is, mivel a szóban forgó véleménykülönbség miatta támadt. Végre Padméval is beszélhetett, miközben a város felé tartottak a keleti erd n át. A lány mosolya minden kétségét és félelmét eloszlatta egy pillanat alatt. – Sajnálom, hogy nem mondhattam meg neked hamarabb – menteget zött, amiért eltitkolta kilétét. – Tudom, meglepetésként hatott. – Semmi gond – felelte Anakin, és hanyagul vállat vont. – A tudat, hogy királyn vagyok, megváltoztatja az érzéseidet irányomban, ugye? – Azt hiszem, de nem baj. A lényeg, hogy továbbra is kedvelj engem. Mivel én még mindig szeretlek. – Reménykedve nézett a lányra. – Ez természetes, Annie. Az, hogy felfedtem a valódi kilétemet, még nem jelenti azt, hogy megváltoztak az érzéseim. Én most is ugyanaz a személy vagyok, függetlenül attól, tudod-e rólam az igazat vagy sem. A fiú gondolkodott egy pillanatig. – Biztosan. – Felragyogott az arca. – Így hát az én érzéseim sem változtak meg irányodban. A lány eltávolodott, és szélesen visszamosolygott rá, s Anakin e pillanatban tíz méter magasnak érezte magát. Így hát immár nyugodt lehetett a Jedikkel és Padméval kapcsolatban, de új nyugtalanságok gyötörték. Mi lesz, ha valami bajuk esik az elkövetkez küzdelemben? Mi lesz, ha megsebesülnek vagy… Nem bírta befejezni a gondolatot. Semmi bajuk nem lesz, ennyi az egész. Nem fogja hagyni. Rájuk pillantott, ahogy ott térdeltek csendben a tér szélén, és megesküdött magában, hogy óvni fogja ket, bármi áron. Ez lesz az dolga. A szája megfeszült az elszántságtól, miközben megtette esküjét.
– Amint bejutunk, Annie, keress magadnak egy biztonságos helyet, ahol megbújhatsz, míg mindez véget nem ér! – hajolt közelebb hozzá váratlanul Qui-gon, mintha csak olvasott volna a fiú gondolataiban. – Jó – ígérte meg Anakin. – És ne mozdulj ki onnan! – tette hozzá szigorúan a Jedi-mester. A tér túloldalán Panaka és katonái elfoglalták a pozíciójukat, ahonnan Padmé csoportjával keresztt zbe foghatták a tankokat és a droidokat. Padmé el húzott egy kicsi fényrudat, és kódolt üzenetet villogtatott Panakának a túloldalra. Anakin körül fegyverek siklottak el a tokjukból, és biztosítókapcsok kattogtak. Aztán Panaka katonái tüzet nyitottak a roham droidokra, energiavet ikkel lézert zes vé változtatva a fémtesteket. Más droidok megperdültek és viszonozták a tüzet, s miközben el renyomultak a támadóik felé, eltávolodtak Padmé csapatától. Qui-gon talpra ugrott. – Maradj a közelemben! – suttogta Anakinnak. A következ pillanatban a fiú együtt szaladt a Jedikkel, Padméval, Eirtaéval, R2-D2-val, a nabooi katonákkal és pilótákkal a hangár nyitott ajtaja felé.
Jar Jar egyenes tartással ülte meg a kaaduját, s miután visszanyerte nyugalmát, ismét elfoglalta helyét a csapata élén. A gunga hadsereg olyan messzire terjeszkedett szét a sztyeppén, hogy Jar Jar nem látott el a másik széléig. A madárszer kaaduk egyenletes tempóban trappoltak a magas f ben, s ahogy a fejük billegett, gunga lovasaik követték a mozgásukat. A gungak r- és fémsisakot és mellvértet viseltek, kicsi, kerek pajzsokat csatoltak a derekukra, és az er tér gerjesztésére szolgáló háromágú energiacsomag meredt fel a nyergük hátulján, mintha farktollak lennének. A pajzsgenerátorokat cipel fambaakat egyenletesen osztották el a sorok között, hogy maximális védelmet nyújtsanak, ha majd bekapcsolják a generátorokat. Akárcsak a tankok a droidok között, úgy dübörögtek a hatalmas gyíkok a mozgékonyabb kaaduk között, és a sztyepp megremegett, amerre elhaladtak. A hadsereg élén Ceel tábornok és törzskara lovagolt Otoh Gunga és más gunga városok lobogóját emelve a magasba hosszú póznákon. A sereg sötét testek hatalmas hullámaként áthömpölygött egy emelked n, aztán Ceel tábornok kézjelére megállt. Egy hosszú és sekély mélyedés túloldalán várakozott a Keresked Föderáció hadserege. A STAP-ekb l és tankokból álló els sorok több mint
egy kilométer hosszan terültek el; páncéllemezek és fegyverek csillogtak a delel nap fényében. Mintegy ezen kisebb egységek mögötti támfalként, föderációs csapatszállítók masszív törzse lebegett szinte a talaj fölött, s bezárt, gumószer orrkapui egyenesen a gungák felé mutattak. Roham droidok kezelték a tankokat és a STAP-eket; arctalan és üres fémvázak, érzéketlenek a fájdalomra, érzelmekt l mentesen és arra programozva, hogy elpusztulásukig harcoljanak. Jar Jar Binks ijedten bámulta a droidsereget. Egyetlen él teremtményt sem lehetett látni, senki hús-vér él lényt, senkit, aki viszonozhatná majd a gungák sz roham ordítását. Ahogy ebbe belegondolt, a háta is borsódzni kezdett. A fambaak mostanra elfoglalták a pozíciójukat, és Ceel tábornok bekapcsoltatta a pajzsgenerátorokat. A hatalmas turbinák zümmögve keltek életre, és vibráló, piros fény ívelt át egyik fambaa generátorától a másikig, aztán ez az ív fokozatosan szélesedett és tágult, mígnem akkorára növekedett, hogy beborította az összes katonát és kaadut. A védelmez fémburok színe pirosról aranyra változott, s úgy vibrált, akár egy délibáb a sivatagban. Olyan volt az egész, mintha a gunga hadsereg víz alá került volna, mintha elnyelte volna ket egy csillogó, áttetsz viz tenger. A Föderáció azon nyomban próbára tette a pajzs teherbíró képességét. OOM-9 droidparancsnok jelzésére – aki pedig a bolygó körül kering irányító központtól kapott parancsot – a tankok tüzet nyitottak, lézerágyúik folyamatos energialövedékekkel árasztották el a véd burkot. Sisterg sugárnyalábok csapódtak a pajzsnak, s hatástalanul fröccsentek szét a folyékony energiafelületen, amelyen képtelenek voltak áthatolni. A védelmez burok belsejében a gungák fegyverrel a kézben, türelmesen várakoztak, bízva a pajzsuk erejében. A kaaduja nyergében Jar Jar Binks rángatózott és reszketett félelmében, s különféle imákat motyogott, amelyek megóvhatják a pusztulástól, amelynek bekövetkeztében ezek nélkül szinte biztos volt. A föderációs tankok kérlelhetetlenül folytatták a támadásukat, s záporként zuhogtak a sugárnyalábok a véd burokra. A villanások, lángok és robbanások vakítóak és fülsiketít ek voltak, de a gungák nem hátráltak meg. Végül a Föderáció fegyverei elcsendesedtek. A próbálkozásuk a pajzs áttörésére nem hozott eredményt. A védelmez sátor alatt a gungák éljeneztek és diadalmasan rázták a fegyvereiket. Ám ekkor a STAP-ek és a tankok visszavonultak, és a hatalmas csapatszállítók kúsztak el re. A gömböly orrkapuk nyílni kezdtek, s ahogy szélesre tárultak, nagy halom tartóállvány jelent meg. Az állványok hosszú síneken gördültek el re, és ügyesen összecsomagolt, kampón lógó roham droidok sora vált láthatóvá, egyik a másik után. Amikor az állványok teljesen
kigördültek, leereszkedtek a talaj szintjére, elváltak egymástól, s pillanatokon belül több ezer kampón lógó roham droid töltötte be a csapatszállítók el tti térséget. A gunga hadsereg el tt Ceel tábornok és parancsnokai aggódva pislogtak egymásra. Aztán a tárolók eleresztették a roham droidokat, amelyek egyszerre érkeztek álló pozícióba, kinyújtott karral és lábbal, egyenes testtel. A fémkezek egyszerre nyúltak hátra, hogy el húzzák a sugárvet ket, amellyel mindegyiküket felszerelték. OOM-9 parancsára a szabályos alakzatban helyezked roham droidok menetelni kezdtek a gunga hadsereg irányába; csillogó fémoszlopaik betöltötték a sztyeppét láthatártól láthatárig. A gunga pajzsfalat arra tervezték, hogy eltérítse a hatalmas, lassú mozgású, nagy tömeg objektumokat, mint például a tüzérségi járm vek, s kivédje az olyan sebesen mozgókat, amelyek rendkívüli h t gerjesztenek, mint például a zfegyverek lövedékei. Ám nem védelmezett lassan mozgó, kicsi droidok ellen – még akkor sem, ha ilyen hatalmas számban támadnak. Jar Jar Binks azt kívánta, bárcsak valahol másutt lehetne, s arra gondolt, hogy bármily hatalmas is a gunga hadsereg, eltörpül az ellenük vonuló fémszerkezetekhez képest. Azonban a gungák csatára készültek, és nem rettentek meg annyira az ellenséges túler l, hogy megfutamodjanak. Véges-végig a soraikon a gungák ködésbe hozták villámrúdjaikat és egyenes nyel parittyáikat, s felkészültek az összecsapásra. Annak az emelked nek a lábánál, ahol várakoztak, a roham droidok els sorai elérték az energiamez küls peremét, és áthatoltak azon. A pajzs nem hatott rájuk. A droidok a vállukhoz emelték a fegyvereiket, és l ni kezdtek. Hatalmas, görbe harci kürtök rivalgása közben a gungák viszonozták a tüzet. Villámrudak hullottak zápores ként a közeled droidokra; a nyél és a hegy egyaránt felrobbant becsapódáskor, s fém végtagokat és – törzseket szaggattak darabokra. Csúzlikból és parittyákból kil tt energialövedékek következtek, s további veszteségeket okoztak. Aknavet -lövedékek csapódtak be a droidsorok közepébe, és hatalmas lyukakat vágtak a szabályos alakzatokban. A roham droidok megtántorodtak és lelassultak, de aztán visszanyerték az egyensúlyukat, és jöttek tovább; százak foglalták el az elesettek helyét, s vakon meneteltek be a véd burok belsejébe és a gunga fegyverek lövedékei elé. A törzstisztjei körében Ceel tábornok sürgette a harcosait, hogy folytassák, és meger sítette a védelmet a fambaak és a pajzsgenerátorok el tt, hiszen tudta, hogyha a védelmez energiaburok megsz nik, a föderációs tankok azonnal l ni kezdenek.
A napfény megcsillant a roham droidok fémrészein és a gungák narancsszín b rén, ahogy az els sorok összecsaptak. Jar Jar leküzdötte a késztetést, hogy behunyja szemét a közeled végzet el tt, a kaaduja horpaszába vágta a sarkát, és társaival együtt is rohamra indult. *** A theedi palota tróntermének viszonylagos nyugalmában, egy olyan helyen, amit biztonságosnak gondoltak bármiféle valós veszélyt l, Nute Gunray és Rune Haako egy óriási képerny n nézték a f hangárban tomboló csata képeit. A Jedi-lovagok már bejutottak az építménykomplexumba, s miközben a nabooi katonák és pilóták is betódultak a nyomukban, a villogó fényszablyák félelmetes rendet vágtak az ket feltartóztatni szándékozó droidok között. – Hogy juthattak be a városba? – suttogta Rune Haako döbbenten. Nute Gunray a fejét rázta. – Nem tudom. Én úgy tudtam, a csatát jóval távolabb vívják meg. – Szeme tágra nyílt. – Ez túl közel van! Egyszerre perdültek meg, amikor Darth Maul lépett be a terembe hosszú markolatú fénykardjával a kezében. Sárga szempár villogott a Sith vörös és fekete tetoválású arcából, és sötét köpönyege mögötte hullámzott. Nute Gunray és Rune Haako ösztönösen elhátráltak; egyikük sem szeretett volna az útjába kerülni. – Lord Mául – köszöntötte Gunray, és kurtán felé biccentett. Darth Maul megvet en pillantott rá. – Megmondtam, hogy több van e mögött, mint aminek látszik! – Vad, megszállott tekintettel meredt rájuk. – A Jedik nem véletlenül jöttek Theedbe, alkirály. Megvan a saját tervük, hogy legy zzenek minket. – Tervük? – kérdezte a neimoidi aggódva. – Amely kudarcot vall majd, err l biztosíthatom. – A tetovált ábrázat gonoszul csillogott a fényben. – Oly rég vártam már ezt. Egy életen át készültem rá. A Jedik megbánják majd a döntésüket, hogy visszatérnek ide. Recseg hangjának éle ijeszt volt. A Sith alig várta már az összecsapást; teste szinte tekergett, ujjai rászorultak a fegyverre. A neimoidik nem irigyelték azokat, akik megjelenésére áhítozott. – Várjanak itt a visszatértemig! – parancsolta kurtán, és elsietett mellettük. – Hová megy? – kérdezte Nute Gunray szinte eszel sen, ahogy a Sith Lord átvágott a termen a suhanó dokkok irányába.
– Mit gondol, hová megyek, alkirály? – gúnyolódott Darth Maul. – A hangárba, hogy megszabadítsam magát a Jedikt l egyszer s mindenkorra.
21 Anakin Skywalker berontott a f hangár nyitott ajtaján a Jedik és Padmé után, s R2-D2 meg a nabooi szabadságharcosok ott tolongtak a nyomukban. Roham droidok szálltak szembe velük, de a fényszablyák és a sugárvet k darabokra szabdalták az els ként érkez ket, miel tt a többi megtudhatta volna, hogy mi történik. Aztán a droidok rendezték soraikat, és megpróbáltak segítséget hívni kívülr l, ám Panaka kapitány és társai azokat már foglalkoztatták a téren, és a következ pillanatban a Jedik és a nabooiak kerültek fölénybe. Anakin, Qui-gon utasításának engedelmeskedve azonnal a legközelebbi vadászgép törzse mögé vetette magát, miközben lézerlövedékek surrogtak körülötte tündökl villanásokkal. – A hajóikhoz! – kiáltotta Padmé a pilótáira, s közben a katonái élén sugárzáport zúdított a hátráló roham droidokra. Lebukva és fél térdre ereszkedve gyors, precíz mozdulatokkal lövöldözött, és egyik droidot a másik után terítette le, lövedékei halálos pontossággal találtak célba. A Jedik közvetlenül el tte küzdöttek, felfogva a droidok lézerlövedékeit a fénykardjukkal, s lecsapva azokra a peches egyedekre, amelyek az útjukba kerültek. Azonban Padmé volt az, akir l Anakin képtelen volt levenni a tekintetét, mert nemcsak hogy nem ismerte a lányt err l az oldaláról, de nem is sejtette, hogy ilyen is tud lenni. Padmé egy harcedzett katona ügyességével és megfontoltságával mozgott, és már egyáltalán nem egy fiatal n nek t nt, hanem egy halált osztó harcosnak. Eszébe jutott az az álma, amelyben Padmé vezet harcba egy hadsereget egy másik helyen és id ben, és hirtelen ez az álom már nem is t nt olyan lehetetlennek. A behatoló csapat pilótái és a hangárrekeszekb l kiszabadított R2-es egységek sebesen szóródtak szét a lézerlövedékek záporában, hogy megszállják a nabooi vadászgépeket. Felkapaszkodtak a gépek fedélzetére, s a pilóták a pilótafülkében, az R2-esek pedig a foglalatukban azonnal üzembe helyezték a m szerpultot, és beindították a hajtóm veket. Motorok bömbölése töltötte be a hatalmas hangárt, elnyomva a lövöldözés zaját, s szinte fülrepeszt crescendóvá fokozódva. A gépek egyt l egyig lebegni kezdtek, és felszállási pozícióba helyezkedtek.
Egy nabooi pilóta rohant el Anakin mellett, és bemászott abba a vadászgépbe, amely mögött kuporgott. – Jobb lesz, ha elt nsz innen, fiú! – kiáltotta le a pilótafülkéb l. – Keress másik rejtekhelyet! Ez már nem sokáig nyújt védelmet! Anakin meggörnyedve szaladt el onnan, miközben lövedékek cikáztak a feje fölött, a felszállni készül hajókat véve célba. A vadászgép, amely mögött egy pillanattal ezel tt rejt zött, lebegni kezdett, és a nyitott hangárajtó felé fordította orrát. Néhány gép ekkor már bömböl hajtóm vel zúgott el a kék ég felé. Miközben a Jedik megpróbálták a droidokból álló hangár rséget még jobban visszaszorítani, Anakin sietve új rejtekhelyet keresett. Aztán meghallotta, ahogy R2-D2 füttyög feléje egy másik, közeli vadászgépb l, amelynek foglalatába a kicsi droid már csatlakoztatta magát; domború fejét körbeforgatta, s kijelz it villogtatta. A fiú záporozó lézert z közepette keresztülfutott a szétszórtan hever harcidroid-darabok között a géphez, és megkönnyebbült sóhajjal beugrott a pilótafülkébe. E biztonságos fedezékéb l figyelte, ahogy az utolsó pár nabooi vadászgép is kizúg a hangárból. Az els nek sikerült, ám a másodikat tankt z találta el, oldalra taszította, s az megperdülve belefúródott a padlóba, és lángoló gömbbé változva felrobbant. Anakin hunyorgott, és lejjebb húzódott. Ekkor Panaka, Sabé és a nabooi katonák, akik eddig odakinn harcoltak, egyfolytában tüzelve berontottak az ajtón. A keresztt zbe kapott droidokat pillanatok alatt leszedték és megsemmisítették. A Jedik, Padmé és Panaka sietve megtárgyalták a helyzetet, aztán a teljes nabooi csapat megindult a hangár egyik kijárata felé, amely közvetlenül Anakin rejtekhelye mellett nyílt. – Hé, hová mentek? – dugta ki a fejét a fiú a pilótafülkéb l, ahogy elhaladtak mellette. – Annie, te maradj itt! – parancsolta Qui-gon, és intett, hogy húzódjon vissza. Hosszú haja vadul lengett, arca feszültnek t nt. – Maradj, ahol vagy! A fiú rá se hederítve felállt. – Nem! Veled akarok menni és Padméval! – Maradj a gépen! – recsegte Qui-gon olyan hangon, amely nem t r ellentmondást. Anakin dermedten bámulta, ahogy a kis csapat fegyverrel a kézben az ajtóhoz ront. Nem akart itt maradni egyedül. Eszében sem volt, hogy elengedje Qui-gont és Padmét a közeléb l, mivelhogy nem kelhet a védelmükre, ha itt marad ebben az üres hangárban. Még mindig ezen morfondírozott, amikor a teljes csoport megtorpant a kijárat el tt. Egy sötét kámzsás alak lépett be azon az ajtón, egyenesen velük szemben. Anakinnak a torkába szorult a lélegzete. Ugyanaz a Sith Lord volt,
aki rájuk támadt a Tatuin sivatagában, egy veszélyes ellenfél, s mint Qui-gon kés bb elárulta neki, a Jedi-lovagok ellensége. Úgy lépett ki az árnyékból, akár egy hatalmas homoki párduc, s maszkszer , vörös és fekete tetovált arcából sárga szeme türelmetlenségt l és haragtól villogott. Elzárta a kiutat, és hosszú markolatú fényszablyával a kezében várta a Jediket és társaikat. Panaka kapitány és katonái azonnal elhátráltak. Aztán Qui-gon parancsára Padmé és udvarhölgyei is utat nyitottak, ámbár kevésbé gyorsan és szemmel láthatóan vonakodva. Qui-gon Jinn és Obi-van Kenobi ketten maradtak a Sith Lorddal szemben. Mindketten ledobták a köpenyüket, és aktiválták fényszablyájukat. Szarvas ellenfelük ugyanúgy levette a köpenyét, aztán magasba emelte hosszú markolatú fénykardját, mintha közszemlére kívánná bocsátani. Ragyogó fénypenge vágódott ki a nyél mindkét feléb l, s imigyen egy halálos, kett s pengéj fegyverré változott. Mosoly suhant végig tulajdonosa kegyetlen arcán, ahogy hanyag, nemtör döm mozdulattal meglendített fegyverét, így köszöntve a két Jedit. Qui-gon és Obi-van kettéváltak, és lassan közelítettek feléje.
A Theedt l délre húzódó sztyeppén a csata a Keresked Föderáció és a gunga hadsereg között elérte csúcspontját. Gungák és roham droidok bonyolódtak közelharcba; kétélt testek és fémvázak vegyültek össze. A pajzsgenerátorok még mindig tétlenségre kárhoztatták a föderációs tankokat. Csupán a droidok jutottak keresztül a véd burkon, ám ezek sokkal többen voltak, mint a gungák, és Cell tábornok már az összes tartalékát bevetette a küzdelembe. Jar Jar Binks e forgatag kell s közepén harcolt; egy villámrudat használva buzogány gyanánt erre-arra forgolódott és bukdácsolt, s vadul ugrándozott. A lába beleakadt annak a roham droidnak a vezetékgubancába, amelyet trancsírozott fel pár pillanattal azel tt, és mivel nem bírt kiszabadulni a roncsból, maga után vonszolta a fejetlen torzót. A droid, dacára annak, hogy elvesztette a fejét, automata módban m ködött, s miközben Jar Jar összevissza szökdécselt, folyamatosan l dözött, s lövedékei gyakrabban találtak el droidot, mint gungát, s rendet vágott a megingó sorok között. – Ez bombajó! Ez bombajó! – kiabálta a gunga újra és újra, miközben lesújtott a dárdájával, és megpróbált szabadulni fejnélküli társától. Amikor végre kiszabadult, és sikeresen beledöngölte a droid maradványait a földbe, azon kapta magát, hogy egy jókora szabad térség kell s közepén áll, amelyet mindenki nagy ívben elkerült. Egy iszonyatosan hosszú pillanatig Jar Jar a szó szoros értelmében nem tudta eldönteni, melyik irányba forduljon.
Ekkor kiáltás harsant fel a legközelebbi gungák fel l. – Jar Jar Binks! Jar Jar Binks! – Gi? Én? – zihálta a zavarodott gunga. Fellelkesült gunga katonák özönlöttek köréje, és ismét el renyomultak, magukkal sodorva t is ebben a váratlan ellentámadásban. Azonban a föderációsok, a gungákkal ellentétben más fegyvereket is tartalékoltak. OOM-9, a bolygó körüli pályán kering irányító állomásról kapott parancsnak engedelmeskedve, egy üteg romboló droidot rakodtatott ki a csapatszállítókból. Ezek legördültek a hosszú rámpán, át a szabad füves területen, s a szétcincált roham droidok maradványai között begurultak a gunga energiaburkon belülre. Átalakultak harci formájukba, megkezdték el renyomulásukat a csatatéren, és kett s sugárvet jüket kisütötték minden lépésükkor. Gungák és kaaduk d ltek véres halomba, azonban máris újabb gungák léptek az elesettek helyére, lelassítva a romboló droidokat, s nem hátrálva meg. A csata el re-hátra dühöngött, és nem lehetett tudni a kimenetelét.
Anakin Skywalker fogadalmat tett, hogy megvédi Qui-gon Jinnt és Padmét a bajtól, s hogy valamiképpen gondoskodik arról, hogy semmi ne történhessen velük. Amikor erre megesküdött, tudta, hogy ezt nagyon nehéz lesz megtartani. Valahol a tudata mélyén, ahol a magánjelleg vallomásokat rizte, tudta, hogy elég nagy butaság volt ilyesmit megfogadni. Ám ifjú volt és vakmer , s élete eddigi részét hasonló elhatározások töltötték ki, mivel ha másképp próbált volna életben maradni, már réges-rég összeroppant volna. Nem lett volna könny , különösen egy rabszolga számára. Csupán azért maradhatott életben, mivel apró gy zelmeket aratott nehéz helyzetekben, és mivel mindig is hitte, hogy egy napon majd változtatni fog mindazon, amibe beleszületett. Az, hogy hitt önmagában, elnyerte jutalmát. Az életét örökre megváltoztatta az a gy zelem, amelyet alig pár nappal ezel tt a gondolaversenyen aratott a Tatuinon. Ennek tudatában nem volt olyan különleges azon elhatározása, hogy valamiképpen befolyásolni fogja egy Jedi-lovag és a Naboo királyn jének életét, még ha nem is tudta, pontosan miképpen. Nem félt felvállalni ilyen felel sséget. Nem tántorította el a választott feladat nagysága. Ám elhatározása most tétetik próbára. Qui-gon és Obi-van villogó fényszablyával csaptak össze a Sith Lorddal, és ez olyan hangot produkált, mintha gyémántél f rész vágott volna bele sikoltva a fémbe. A harcoló felek a hangár közepén forgolódtak, támadtak és
védekeztek, aztán ismét támadtak és visszavágtak ebben a heves, irgalmat nem ismer , könyörtelen küzdelemben. A Sith Lord ruganyos volt és szélsebes, s magabiztosan és nagy könnyedséggel táncolt a két Jedi között, s inkább támadta mindkett jüket, ahelyett hogy védekezett volna. Remek vívó – ezt Anakin azonnal megállapította –, talán még az ellenfeleinél is jobb. És a magabiztossága zavarba ejt . Nem lesz könny legy zni. Azonban id közben Padmé és a nabooiak még veszedelmesebb helyzetbe kerültek. A hangár túlsó végéb l, a tér irányából háromosztagnyi romboló droid gördült be, és harcra készülve megkezdték kicsomagolni magukat. R2D2 látta meg ket els ként, és füttyögéssel figyelmeztette a fiút. Anakin er vel vonta el a tekintetét a Jedikr l és a Sith Lordról. A romboló droidok átalakultak támadó formába, és máris támadásba lendültek, folyamatos lézert zzel árasztva el a nabooiakat. Néhány katona azonnal elesett, és egy levágódó sugárnyaláb Sabét is eltalálta, a lány megtántorodott, és Panaka karjába rogyott. Padmé és társai elszántan viszonozták a tüzet, de vissza kellett vonulniuk fedezékbe. – Segítenünk kell, Artu! – szögezte le a fiú, és felállt a pilótafülkében azzal a szándékkal, hogy csinál valamit, bármit. Reménytelenül kutatott valami fegyver után. Azonban R2-D2 hamarabb kapcsolt. A kis droid már rácsatlakozott a vadászgép komputerrendszerére, és fények villantak fel a m szerpulton, ahogy üzembe helyezte a hatalmas hajtóm vet. Abban a pillanatban bömbölve kelt életre az egész, és az ijedt Anakin meglepetésében visszazuhant a pilótaülésre. A hajó lassan lebegni kezdett, és kiúszott a leszállóhelyér l. – Nagy vagy, Artu! – kiáltotta Anakin izgatottan, s máris megragadta a botkormányt. – Na, nézzük… Úgy fordította a vadászgépet, hogy a közeled romboló droidok felé nézzen. Kétségbeesett sietséggel tanulmányozta a m szerpultot, hogy megtalálja a fegyverrendszert. Tudott valamicskét a vadászgépekr l a szétszedett roncsok alapján, de nem ismerte a nabooi vadászgépeket, azok fegyverrendszerér l pedig halvány fogalma sem volt. Tudása java részét az irányító rendszerek és hajtóm vek ismerete képezte, s ezeket is csupán versenygondoláknál, suhanóknál és kiöreged félben lév utasszállítóknál látta. – Melyik az, melyik? – motyogta, miközben az ujjai határozatlanul jártak a gombok, fogantyúk és kapcsolók között. Egy pillanatra felemelte a fejét. Az egyik nabooi katona épp ekkor esett össze; a sisakja és a sugárvet je csörömpölve repült el oldalra. Lézernyalábok égették a fémpilléreket és a falat a védekez k körül, és a romboló droidok ellenállhatatlanul nyomultak el re Padmé egyre csökken csapata ellen.
Kétségbeesésében Anakin átkapcsolt egy halom vörös panelba ágyazott kapcsolót. A vadászgép azon nyomban veszettül rázkódni kezdett, jelezve, hogy gond van a stabilizációval. – Hoppá, ez nem jött be! – zihálta a fiú, és visszakattintotta a kapcsolókat a helyükre. A pillantása négy sötét gombra esett, amelyeket zöld körök vettek körül egy bemélyesztett panelrészen. – Talán ezek… Lenyomta a gombokat. Az orrágyúk azon nyomban tüzelni kezdtek, és lézerlövedékeik a romboló droidokba fúródtak. Három közülük megfeketedett, füstölg ronccsá változott. – Igeeen! Droidelhárítók! – kiáltotta diadalmasan, és mögötte R2-D2 jóváhagyóan füttyögött. A megmaradt romboló droidok feléje gördültek, s szétszóródtak, hogy nehezebb célpontot nyújtsanak. Mögötte Padmé, az udvarhölgyei, Panaka és a megmaradt nabooiak a palota irányába vezet kijárat felé rohantak. Anakin a pilótafülke pereme fölött leste, mint t nnek el biztonságosan az ajtón át. – Sok szerencsét! – suttogta. A romboló droidok t l tték; mindenfelé sugárlövedékek robbantak, és a karcsú vadászgép rázkódott. Anakin oldalra pillantva látta, ahogy a Sith Lord visszafelé szorítja a Jediket a hangárban, bekényszeríti ket egy oldalsó helyiségbe, s iszonyatos dühvel készteti ket újra és újra meghátrálásra. Aztán k hárman is elt ntek a szeme el l, és a fiú egyedül maradt a támadóival. Egy lézer telibe találta a vadászgép orrát, és oldalra penderítette. A fiú még er sebben markolta meg a botkormányt. Viszonozta a tüzet, de a romboló droidok kitértek a szórásirányból, és a lövedékei csupán a hangár falát pörkölték. Ismét lebukott a pilótafülke pereme alá, és tekintetét a m szerpulton futtatta. – Pajzsok! – sziszegte, és miközben lézerlövedékek csapódtak be mindenfelé körülötte, kényszerítette magát, hogy összpontosítson. – Mindig a jobb oldalon! A pajzsok mindig jobb fel l vannak! Felkattintott néhány gyanús kapcsolót, és az utánéget kamra felmorajlott. Átkapcsolt még egyet, aztán egy újabbat. A botkormány kiszabadult a markából, és a vadászgép körbefordult, majd kisüvített a hangárajtón, és meredeken emelkedni kezdett. A pilótafülke fed burka simán a helyére kattant, mintegy foglyul ejtve a fiút. – Artu, mi történik!? – sikoltotta. R2-D2 ideges füttyögései hallatszottak az interkomon keresztül. – Igen, tudom, hogy bekapcsoltam valamit! – válaszolta a fiú. – Nem, nem nyúlok semmihez! – Visszanyerte a lélekjelenlétét, ahogy a
füttyögések folytatódtak, és leolvasta az R2-es mondandóját a pilóta fülkéje kijelz jér l. – Robotpilótára kapcsoltam? Jól van, próbáld visszavenni a vezérlést! A karcsú, sárga vadászgép maga mögött hagyta a Naboo légkörét, és kilépett az rbe; a bolygó zöldes és kékes drágak ként zsugorodott bele a feketeségbe. El tte egy csomó apró, ezüst pötty t nt fel, amint egyre növekedtek. Más gépek. – Hová megyünk, Artu? – zihálta Anakin, és még mindig a m szerpultot igyekezett kiismerni. A kommunikációs rendszer felvijjogott, és egy pillanattal kés bb Ric Olié és a többi nabooi pilóta hangja hallatszott, akik el tte röppentek ki a hangárból. – Itt Bravó Vezér – recsegett Ric ismer s hangja az éteren át. – Bravó Kett , tartóztasd fel az ellenséges gépeket! Bravó Három, irány az átviv állomás! – Vettem, Bravó Vezér – jött a válasz. Anakin most már jól látta ket; az ezüst pöttyök felismerhet alakot öltöttek, nabooi vadászgépekké változtak, s szétszóródva a feketeségben a jóval hatalmasabb, szögletes föderációs csatahajó felé tartottak. – Ellenséges gépek el ttünk – hallatszott hirtelen Ric Olié hangja a rádión keresztül. Ugyanabban a pillanatban R2-D2 sietve füttyögni kezdett Anakinnak. A fiú érezte, ahogy a gyomra összeszorul, amikor elolvasta az üzenetet. – Hogy érted azt, hogy a robotpilóta keresi a többi gépet? Miféle többi gépet? – Szemét a nabooi vadászgépek felé villantotta. – Nem azokat? R2-D2 gyors füttyögéssel megnyugtatta, hogy igenis azokat. Anakin összehúzta magát az ülésben. – A robotpilóta odavisz minket… hozzájuk? A csatába? – Villámgyorsan döntött. – Nos, azonnal kapcsolj le a robotpilótáról, Artu! Az asztromechanikai droid sípolgatott és fütyörészgetett még valamit. – Nincs kézi vezérlés! – kiáltotta Anakin kétségbeesetten. – Vagy legalábbis nem találom! Át kell alakítanod az áramköröket vagy ilyesmi! Artu, siess! Tehetetlenül meredt ki a pilótafülke üvegén keresztül az rre, miközben egyenesen a föderációs vadászraj s jébe tartott, és fogalma sem volt arról, hogyan menthetné a b rét.
22
Qui-gon Jinn az egyik legképzettebb vívónak számított a Jedi-rendben. Az a Jedi-mester, aki kiképezte, a legjobb tanítványának tartotta oktatómunkájának elmúlt négyszáz éve alatt. Qui-gon szerte a galaxisban harcolt már kurta élete alatt, méghozzá legtöbbször olyan reménytelen helyzetben, amikor sokaknak esélyük sem lett volna a helyében. Ám túlélte ezeket az összecsapásokat, melyek minden lehetséges módon próbára tették a tudását és eltökéltségét. Ezen a napon azonban "emberére" talált. A Sith Lord, aki ellen Obi-van támogatásával küzdött, legalább olyan jól bánt a fegyverrel, mint , ám jóval fiatalabb és er sebb volt. Qui-gon már a hatvanhoz közeledett; ifjúkora elmaradt mögötte, és az ereje egyre fogyatkozott. Egyetlen el nye, már ha beszélhetünk ilyesmir l, jelent s tapasztalatából és intuitív megérzéseib l adódott, amellyel ki tudta számítani, miként forgathatja ellene a fénykardot az ellenfele. Obi-van életer s ifjúként küzdött, ám mögötte még alig állt néhány összecsapás, és egyáltalán nem számított harcedzettnek. Együttesen képesek voltak ellenállni a Sith Lordnak, ám arra, hogy megszorítsák a veszedelmes ellenfelet, jóformán esélyük sem volt. Darth Maul elérte tudása tet fokát, sosem volt még jobb formában, és ereje is a csúcson volt. Ráadásul szinte messiási gy löletet és utálatot érzett a Jedilovagokkal, a Sithek évezredes ellenségeivel szemben. Egész életében ezért a pillanatért dolgozott és gyakorolt, hogy megküzdhessen egy Jedi-lovaggal. Az már külön jutalomnak számít, hogy egyszerre kett vel vívhat. Nem félt és nem is kételkedett abban, hogy fog gy zni. Oly módon összpontosított – és ezt Qui-gon azonnal felismerte –, mint ahogy egy Jedi fókuszál a jelenre, pontosan tudva, mi szükségeltetik a megfelel pillanatban. Qui-gon látta ezt megszállott tekintetében és vörös-feketére tetovált arcán. A Sith Lord él példája volt annak, amit a Jedi-mester mindig is magyarázott Obi-vannak arról, miként tudja legjobban érzékelni az Er akaratát. A három harcos villogó fénykardokkal vívott a hangárban, és minden tudásukat bevetették, amire szert tettek az elmúlt évek alatt. A Jedi-lovagok folyamatosan próbálták a támadást er ltetni, és végül a Sith Lord eltávolodott a nabooiaktól meg a vadászgépekt l, és a hangár távolabbi fala felé hátrált. Ám Qui-gon felismerte, hogy bár úgy t nik, mintha és Obi-van szorítanák t egyre visszább, valójában a Sith Lord irányítja a küzdelmet. Meghökkent ügyességgel pörögve, forogva, ugrálva, táncolva vitte magával ket az ellenfelük egy önmaga által kiválasztott hely felé. Ereje és gyorsasága révén könnyedén kivédte a támadásaikat, miközben visszavágásaival megingathatatlanul kereste a rést a védelmükben.
Qui-gon eleinte nagy elánnal vetette bele magát a küzdelembe, mivel érzékelte, mennyire veszélyes az ellenfelük; miel bb véget akart vetni az összecsapásnak. Hosszú haja mögötte lebegett, miközben vadul és elszántan támadott. Obi-van ugyanezt tette; követte mesterét. Harcoltak már együtt ezel tt is, így pontosan ismerték egymás mozdulatait. Qui-gon képezte ki Obivant, és bár az ifjú Jedi vívótudása egyel re nem ért fel az övével, hitte, hogy egyszer majd Obi-van sokkal jobb vívó lesz, mint valaha is. Tehát gyorsan lerohanták a Sith Lordot, és csaknem olyan gyorsan felfedezték, hogy a legjobb tudásuk is kevés ahhoz, hogy gyors sikert érjenek el. Ezután visszafogták a lendületet, és ritmusban összedolgozva fárasztották ellenfelüket, várva, mikor hibázik. Ám a Sith Lord túl jó volt ahhoz, hogy hibázzon, és így a csata egyre hosszabbra nyúlt. Kiverekedtek magukat a f hangárból egy ajtón át, amely az energiaközpontba vezetett. Futóhidak és függ konzolok nyúltak át széltébenhosszában keresztezve egymást egy üreg fölött, amelyben soros generátorok húzódtak. A hatalmas teremben súlyos gépezetek búgtak, zümmögtek. A bizonytalan fény elenyészett a g zfelh k és az árnyékos részek között. A Jedik és a Sith Lord a generátorok fölötti egyik futóhídon vívták tovább a küzdelmüket, és a fémváz csengve-bongva verte vissza csizmáik dübbenéseit és fénykardjuk csattanásait. Egyedül az energiaközpont belsejében, a theediekt l és a megszállóktól nem zavartatva a csata intenzitása fokozódott. A Sith Lord átszökkent a hídról, amelyen eddig verekedtek, egy fentebbire, és különös arca fénylett a csata hevét l és a sajátságos gyönyört l. A Jedik követték; egyikük el tte, a másikuk mögötte ugrott fel, így két oldalról támadhatták. Szinte végigverekedték magukat a teljes hídon, miközben villogó fényszablyáik szikrákat szórtak szerte a fémr l. Aztán Darth Maul kibillentette Obi-vant az egyensúlyából, és egy er teljes rúgással teljesen átlódította az ifjú Jedit a korláton. Kihasználva, hogy a Sith Lord Obi-vannal foglalkozik, Qui-gon egy er teljes rohammal Darth Mault is átkényszerítette a korláton. A Sith Lord lebukfencezett, és keményen érkezett egy néhány szinttel Obi-van alatt lév futóhídra. A zuhanás erejét l vagy talán annak váratlanságától szemmel láthatóan elkábult, és Qui-gon, érzékelve, hogy ez jó alkalom az összecsapás lezárására, leugrott utána. Azonban a Sith Lord pillanatok alatt talpra ugrott, és szélsebesen menekülve új irányba vitte a küzdelmet. Ekkorra már Obi-van is összeszedte magát, s máris iramodott mestere után, aki Darth Mault üldözve rohant a futóhídon az energiaközpont egy távolabbi kijárata felé. A Jedi-mester teljes erejéb l rohant, karjával és lábával segítette mozgását, miközben a fénykardja fel-le villogott. Mostanra alaposan elfáradt,
szinte a végkimerülés határára jutott, de a Sith Lord végre védekezni kényszerült, és nem akart lehet séget adni neki, hogy összeszedhesse magát. – Qui-gon! – kiáltott utána Obi-van, próbálva utolérni, de a Jedi-mester nem lassított. Egyik a másik után suhantak ki a keskeny ajtón a folyosóra. Az eszeveszett hajsza hevében szinte gondolkodás nélkül cselekedtek, és már jól benn jártak a folyosón, mire rádöbbentek, mi az. Lézerlövedékek vágódtak le szisszenve a merevít oszlopokról, s hosszú fénycsíkok osztották öt részre a folyosót. A lézerek akkor léptek m ködésbe, amikor a Sith Lord és a Jedi-lovagok berontottak az ajtón. Darth Maul, aki legelöl rohant, jutott a legmesszebbre; a négyes és az ötös fal között került csapdába. Qui-gon, aki közvetlenül a nyomában loholt, egy fallal hátrébb ragadt. Obi-van pedig, aki meglehet sen lemaradt t lük, még az els falon sem jutott túl. Az ellenfelek mozdulatlanná dermedtek a villogó lézerek között, s valamiféle kiutat kerestek, de nem találtak. Az energiaközpont olvasztóverméhez vezet szervizfolyosón álltak. S ezt a folyosót automata lézerek védték az illetéktelen behatolóktól. Valószín leg a folyosó mindkét oldalán lehetett egy-egy hatástalanító kapcsoló, ám azzal már elkéstek, hogy megkeressék. A Jedi-lovagok rámeredtek a lézert l szabdalt folyosó túlfelén lév Sith Lordra, aki gonoszul rájuk vigyorgott. Ne aggódjatok, olvashatták ki sötét ábrázatából, nem kell sokáig várnotok rám. Qui-gon jelent ségteljes pillantást váltott Obi-vannal, aztán térdel helyzetbe ereszkedve meditálni és várni kezdett.
Padmé Naberrie, a Naboo királyn je az udvarhölgyeivel, Panaka kapitánnyal és a katonáival sietve mentek végig azokon a járatokon, melyek kivezettek a f hangárból és a városon keresztül a palotába tartottak. Épületr l épületre, folyosóról folyosóra meg kellett harcolniuk azokkal a roham droidokkal, amelyeket a Theed rzésére hagytak hátra. Egyaránt találkoztak magányos droidokkal és egész osztagokkal. Semmi mást nem tehettek, inkább csak kivágták magukat a harcból, de nem bonyolódtak teljes ütközetbe. Ennek következményeként kerülték a közvetlen alagutakat, és inkább kitér mellékjáratokban nyomultak el re, ahol kevésbé volt valószín , hogy droidokkal találkoznak. Eleinte nem volt más választásuk, egyenesen a palota felé tartottak, a f hangárban dühöng harcból menekülve, remélve, hogy a gyorsaságuk és a meglepetés segítségével átverekedhetik magukat az rségen. Aztán amikor ez nem jött be, Panaka valamivel óvatosabb lett. Föld alatti alagutakon, rejtett folyosókon és összeköt hidakon közeledtek, amelyek
elkerülték az utcákon és tereken jár röz droidokat. Amikor felfedezték ket, a lehet legnagyobb gyorsasággal visszavonultak, és meghúzódtak valahol, amíg a veszély el nem múlt. Végül sokkal hamarabb érték el a palotát, mint azt Padmé remélni merte; egy konzolhídon át bejutottak az egyik rtoronyba, majd a hatalmas termeken át a trónterem felé indultak. Valahol félúton járhattak, amikor egy csapat roham droid bukkant ki az egyik sarok mögül, és azonnal tüzet nyitottak rájuk. Padmé és társai a csarnok bemélyedéseihez és ajtónyílásaihoz lapulva viszonozták a tüzet, és kiutat kerestek. Egyre több roham droid érkezett, és szirénák szólaltak meg szerte a palotában. – Kapitány! – kiabálta túl Padmé a fülrepeszt csatazajt. – Erre nekünk nincs id nk! Panaka verejtéksávos arccal, sietve pillantott körül. – Próbálkozzunk odakinn! – kiáltotta vissza. Célba vett egy hatalmas ablakot, és szétl tte a keretet meg az acélüveget. Míg az udvarhölgyek és a katonák többsége fedez sortüzet biztosított, a királyn , Panaka és féltucatnyi test r sietve kimásztak a szétl tt ablakon. Azonban Padmé és védelmez i most zsákutcába jutottak; egy széles párkányra, amely hat emelet magasságban húzódott egy robajló vízesés és a vízgy jt je fölött, amely a palota körüli mesterséges tavacskákat táplálta. A királyn a k falhoz tapadva, dühösen próbált találni valamilyen menekülési útvonalat. Panaka odakiáltotta az embereinek, hogy használják a csáklyáikat, s egy négy emelettel magasabban lév párkány felé intett. A nabooiak csáklyáskötél-egységeket húztak el az övükb l, feler sítették azokat a fegyverük csövére, és felfelé céloztak. A vékony kábelek vonagló kígyóként tekeredtek ki, az acélkarmok pedig belevájtak a k be. Padmé és emberei pillanatok alatt aktiválták a bevontató gépezetet, és a kábelekbe kapaszkodva emelkedtek a fal mentén. Mögöttük a folyosón, ahol az udvarhölgyek és a nabooi katonák feltartóztatták a roham droidokat, a lövöldözés egyre hevesebb lett. Padmé nem foglalkozott a csatazajjal, kényszerítette magát, hogy menjen tovább. Amikor elérték a fenti párkányt, félrehajították a kábeleket, és Panaka a fegyverével utat robbantott az egyik ablakon át az épületbe. Acélüveg- és betonszilánkok hevertek mindenhol, ahogy bemásztak a résen, és egy el csarnokban találták magukat. Most már közel jártak az egy emelettel fentebb és néhány folyosóval arrébb található trónteremhez. Padmé heves diadalmámorban úszott. Mégiscsak sikerült foglyul ejtenie a neimoidi alkirályt!
Azonban még a végére sem ért ennek a gondolatnak, amikor egy pár romboló droid gördült el a folyosó egyik vége fel l, és mindkett nagy gyorsasággal átalakult harci formájába. Alig néhány másodperc késéssel egy újabb páros jelent meg a túloldalon, lövésre kész fegyverrel. Az elöl álló droid gépies, kongó hangon rájuk parancsolt, hogy dobják el a fegyvereiket. Padmé tétovázott. Nincs menekvés, hacsak ki nem ugranak az ablakon, ám ha ezt teszik, csapdába kerülnek a párkányon, és semmi esélyük. Megpróbálhatnák átverekedni magukat ellenfeleiken, ám amíg viszonylag jó eséllyel küzdhettek a roham droidok ellen, er teljesebb testvéreik ellen biztosan alulmaradnának. Ebben a kínos helyzetben a királyn nek ihletett ötlete támadt, amelynek révén elkaphatják az alkirályt még ebben a szorult helyzetben is. – Dobják el a fegyvereiket! – parancsolta Panaka kapitánynak és katonáinak. – Ezt a kört elvesztettük. Panaka elsápadt. – De felség, még… – Kapitány! – szakította félbe Padmé, és a férfi szemébe mélyesztette a tekintetét. – Azt mondtam, dobják el a fegyvereiket! Panaka tekintete elárulta, hogy szerinte a királyn jének elment az esze, ennek ellenére mégis ledobta a fegyverét a padlóra, és intett az embereinek, hogy tegyék ugyanezt. A romboló droidok máris megindultak feléjük, hogy foglyul ejtsék ket. Ám miel tt odaérhettek volna hozzájuk, Padmé még sietve elküldött egy üzenetet a komlinkjén. – Bízzon bennem, kapitány! – szólt oda a zavarodott Panakának h vös, magabiztos hangon, miközben eltüntette szem el l a komlinkegységet.
A gungák számára nem alakult túl kedvez en a csata. Akárcsak a nabooiak, a gungák sem jelentettek komoly kihívást a romboló droidoknak. Lassan, de biztosan visszaszorultak, nem bírták feltartóztatni a megingathatatlan föderációs támadást. Itt és ott az ostromlott vonalak mentén repedések kezdtek támadni a védelmükben. Jar Jar Binks ezen pontok egyikénél tartózkodott. Egy ideig az övé volt a leger sebb pozíció, hiszen a katonái fellelkesedtek az viselkedésén, amit tévesen halált megvet bátorságnak gondoltak, és ellentámadásba mentek át. Ám ez az ellentámadás túlságosan messzire nyúlt, és a romboló droidok megjelenésével teljesen összeomlott. Jar Jar és bajtársai végül megfutamodtak, és visszazárkóztak odáig, ahol a sereg maradványa
lapult a gyengül energiapajzs árnyékában, és reménytelenül próbálták rendezni a sorokat. Jar Jar alól már réges-rég kil tték a kaaduját, így most a saját lábán futott az életéért. Kétségbeesett igyekezetében, hogy minél távolabb kerüljön az ket üldöz romboló droidoktól, utolért egy menekül kocsit, amelyen a gunga katapultokhoz használt energiagömbök tucatjait szállították. Megragadta a hátsó kilincset, és megpróbált felhúzódzkodni az egyenetlen talajon pattogó, zötyköl járm re. Ám eközben óvatlanul lenyomta a kilincset, és az ajtó kitárult. Energiagömbök szóródtak ki vad összevisszaságban, és tucatjával gurultak, pattogtak mindenfelé. Jar Jar kitért el lük, nehogy eltalálják. Neki sikerült, ám a nyomukban igyekv , kevésbé mozgékony romboló droidoknak nem. Az energiagömbök felrobbantak becsapódáskor, és egyik droid a másik után változott megolvadt fém- és szikraes vé. – Ez jó! – üvöltötte Jar Jar mámorosán, ahogy a föderációs droidok imbolyogva próbálnak kitérni a feléjük gördül energiagömbök útjából. Máshol viszont a csata kellemetlenebb fordulatot vett. Romboló droidok törtek át a gungák sorain, megálltak a pajzsgenerátorok el tt, és újra meg újra belel ttek a gépezetekbe. A generátorokat cipel fambaak megrándultak, térdre rogytak, a generátorok füstölögtek és szikráztak. Az er tér hirtelen megremegett és elenyészett. OOM-9, aki messzelátón át figyelte a csatát, azonnal jelentést tett a neimoidi irányító központnak. A föderációs tankok máris megindultak, és ismét tüzet nyitottak. Amikor Ceel tábornok látta, hogy a generátorok kihagynak, rádöbbent, hogy a csatát elvesztették. A gungák minden t lük telhet t megtettek a Naboo királyn jéért. A f vezér a törzskarához fordult, és intett, hogy kezdjék meg a visszavonulást. Megszólaltak a harci kürtök, hangjuk végigzengett a sztyepp fölött, és a teljes gunga hadsereg hátrálni kezdett. Jar Jar elkapott egy gazdátlan kaadut, felküzdötte magát a hátára, és rülten vágtatott a biztonságos mocsár felé. Azonban miközben átvágott egy csapat droid és tank között, a kaaduja egyszer en kirobbant alóla, és hanyatt zuhanva nagyot nyekkent a legközelebbi tank ágyútornyán. Miközben az életéért küszködve kapaszkodott a tankba, a csata vadul dühöngött körülötte. A tankban ül droidok hamar rádöbbentek az ottlétére, és a vezet úgy próbálta eltávolítani, hogy összevissza forgatta a tornyot. Azonban Jar Jar elemi er vel csimpaszkodott a cs be, szorosan magához ölelte azt, és nem volt hajlandó lepottyanni. – Zsegíccség! Zsegíccség! – sikoltozta. Tarpals kapitány épp a tank mellett vágtatott a kaaduján, és azt ordította Jar Jarnak, hogy ugorjon le. Gellert kapott lézernyalábok vágódtak le a tankról, és alig-alig hibázták el Jar Jart, aki keményen igyekezett úrrá lenni a félelmén és
elszabadulni kétes helyzetéb l. Fedelek nyíltak fel a tank oldalán, és droidfejek bukkantak el . Jar Jar szeme tágra nyílt, amikor látta, hogy fegyvercsövek merednek felé a nyílásokból. Végre ellökte magát a cs l, és elrugaszkodott. A következ pillanatban esetlenül huppant a gunga mögé, aki azért maradt hátra, hogy megmentse t. A kaadu egy pillanatra megtántorodott a kett s teher alatt, de aztán visszanyerte egyensúlyát, és sebesen eltrappolt velük a tank közeléb l. Mindenfel l robbanások hallatszottak, jókora f csomók röpködtek a leveg ben, és Jar Jar Binks átfonta karjaival lovastársa derekát, és miközben behunyta a szemét, hogy ne lássa a körülötte tomboló káoszt, biztosra vette, hogy beköszöntött a vég.
Anakin Skywalker id közben a nabooi és föderációs vadászgépek közelharcának kell s közepén cikázott. Még mindig azon küszködött, hogy kikapcsolja a robotpilótát, és nem bocsátkozott harcba az ellenséggel, már csak azért sem, mivel a gépe minden egyes alkalommal vad, kitér man vereket hajtott végre, valahányszor l távolságon belül került volna. Vadászgépek robbantak fel körülötte mindenhol, némelyik olyan közel, hogy szinte látni vélte a darabokat, ahogy azok elrepültek a pilótafülke teteje fölött. – H , fiú, ez meleg helyzet! – lehelte, miközben egyik kapcsolót a másik után kattintgatta a m szerpulton, s közben a gépe hol megrándult, hol pedig imbolyogni kezdett a váratlan beavatkozásoktól. Ám ezen próbálkozásai közben megismerte a vezérl pultot, és nagyjából meg tudta állapítani, hogy a különböz kapcsolók, gombok és fogantyúk mire szolgálhatnak. Mindezek tetejébe a lézerágyúkat aktiváló t zgombok beragadtak, és bárhogy próbálkozott is, nem bírta visszahúzni azokat. R2-D2 éles sípolására felpillantott, és azt látta, hogy egy föderációs vadászgép zúg vele éppen szemben. – Artu, Artu, kapcsold ki a ro… Az asztromechanikai droid eszeveszett füttyögése elnyomta a mondat befejezését. – Nálam a vezérlés? – kiáltotta Anakin megrökönyödve. Megragadta a botkormányt, átkattintott egy kapcsolót, és ütközésig tolta a gázkart. Legnagyobb meglepetésére és megkönnyebbülésére a vadászgép valósággal megugrott alatta, elzúgott az ellenséges gép orra el tt, és belerohant egy másik rcsata kavalkádjába. – Igen! – kiabálta Anakin szinte rjöngve. – Én vezetem! Ez a te m ved, Artu!
Az asztromechanikai droid kurta füttysorozattal válaszolt. Anakin a szemöldökét összehúzva olvasta a kijelz t. – Visszamenni a Naboora? Felejtsd el! Qui-gon azt mondta, maradjak ebben a pilótafülkében, és én ezt teszem! Kapaszkodj! Lelkesedése elhomályosította józan eszét, és egyenesen a csata közepe felé száguldott. Repül s ösztönei azonnal visszatértek, és úgy érezte, ismét egy gondolaversenyen van a Tatuinon, eggyé válva a hajójával, és semmi más nem érdekli, csak a gy zelem. Megfeledkezett a fogadalmáról, hogy megóvja Quigon és Padmé életét; k túl messze voltak t le, hogy gondolni tudjon rájuk. Csupán az számított, hogy az rben repül egy vadászgépben, és itt a nagy lehet ség, hogy valóra váltsa álmát. Egy ellenséges gép t nt fel a látóterében. – Fogózkodj, Artu! – vetette hátra. – Szétlövöm ezt a fickót! Tüzel helyzetbe siklott a föderációs gép mögött, és csak ekkor jutott eszébe, hogy a lézerágyúk vezérl gombjai beragadtak. Eszel s sietséggel kapkodva kereste a kioldót. – Melyik az, Artu? – kiabálta. – Hogy l jek ezzel az izével? R2-D2 vadul füttyögött. – Melyiket? Ezt? Megnyomta azt a gombot, amelyiket az asztromechanikai droid jelezte, de ahelyett, hogy biztosította volna a tüzel szerkezetet, a vadászgépe még jobban megugrott, és elzúgott az ellenséges hajó mellett. – Húúú! – zihálta Anakin csalódottan. Immár a föderációs vadászgép volt mögötte, és máris tüzel pozícióba állt. Anakin keményen félrerántotta a botkormányt, elszáguldott a hatalmas föderációs csatahajó mellett, s egy sorozat kitér man vert hajtott végre. – Az nem a biztosítógomb volt! – sikoltotta a fiú az interkomjába. – Hanem a gyorsító hajtóm ! R2-D2 szégyenl sen fütyörészett. Az ellenséges vadászgép már ismét a nyomában száguldott, és egyre közeledett. Anakin élesen megdöntötte a gépét jobbra, s ívet leírva ismét a csatahajó és az ott nyüzsg vadászgépek felé vette az irányt. Átállította a stabilizátorkarokat az ellenkez állásba, aztán maximális sebességre kapcsolt. R2-D2 kétségbeesett sípolást hallatott. – Tudom, hogy bajban vagyunk! – kiáltotta vissza Anakin. – De csak kapaszkodj! Csak úgy kerülhetünk ki ebb l a z rzavarból, ha el bb belerepülünk! Maximális sebességgel száguldott az irányító központként szolgáló csatahajó felé, és szinte húzta maga mögött az ellenséges gépet. Lézerlövedékek surrantak el hajszálnyira mellette. Még kivárt egy pillanatot, majd amikor már olyan közel került a csatahajóhoz, hogy a Keresked
Föderáció festett emblémája a hajóhídon szinte az orra el tt emelkedett, bekapcsolta a fékez rakétákat, és teljes erejével jobbra rántotta a hajót. A vadászgépe hajtóm ve csaknem leállt, és egy szívszorító pillanatig eldobott k ként hullott tovább, miel tt stabilizálódott. Viszont az ellenséges vadászgép pilótájának már nem volt ideje reagálni erre a man verre, elzúgott mellette, egyenesen belerohant a csatahajó oldalába, és t zijátékként robbant millió darabra. Anakin visszakapcsolt normál meghajtásra, megfordította a gépét, és új ellenfél után kutatott. A pilótafülke fedelén át látta, amint egy maroknyi nabooi vadászgép a Keresked Föderáció zászlóshajóját támadja. Ric Olié hangja hallatszott az interkomból. – Bravó Három! Tied a központi híd! – Vettem, Bravó Vezér – jött a válasz. Egy négy gépb l álló osztag lódult a csatahajó felé folyamatosan lézertüzet zúdítva rá, de a hatalmas hajó véd pajzsai hasztalanná tették az er feszítést. Két gép belerohant az ágyút zbe, és szétrobbant. A maradék kett visszavonult. – A pajzsuk túl er s! – kiáltotta idegesen az egyik túlél pilóta. – Nem bírjuk áttörni! Anakint id közben ismét megtámadták. Egy újabb föderációs vadászgép szúrta ki magának, és üldöz be vette. A fiú ütközésig nyomta a gázkarokat, és a zászlóshajó törzse mentén száguldva kanyargóit annak vágataiban, és kerülgette a kiálló részeket, miközben folyamatos lézert zzel szórták meg hátulról. – Tudom, hogy ez nem gondolaverseny! – csattant fel Anakin, amikor az asztromechanikai droid korholó füttyentéseket hallatott. Ám a lelke mélyén úgy érezte, mintha az lenne. Féktelen jókedv áradt szét testében, miközben az t üldöz vadászgép el l cikázott a csatahajó törzse fölött. A csata intenzitásától megemelkedett az adrenalinszintje. Sehol máshol nem lett volna szívesebben ebben a pillanatban! Ám ekkor elfogyott a szerencséje. Már a csatahajó tatjánál járt, amikor egy lézersugár telibe találta, és gyomorszorító pörgésbe billentette. R2-D2 ismét felsípolt, és Anakin kétségbeesetten küzdött, hogy visszanyerje a gép fölött az uralmat. – Átkozott bantaköpedék! – sziszegte a fiú, s megpróbálta stabilizálni a gépet. Egyenesen a hajótörzs felé pörgött, és visszahúzta a gázkarokat, hogy kikapcsolt hajtóm vekkel lebegve csússzon tova. Túl kés n lett úrrá a gépen ahhoz, hogy visszaforduljon, és a gépe orra egyenesen egy hatalmas nyílás felé mutatott a csatahajó középrészén. Ágyút z cikázott körülötte, ahogy a
zászlóshajó fegyverzetét kezel droidok megpróbálták leszedni, de elzúgott el lük egy mikroszekundum alatt, és beszáguldott a hajó roppant méret hangárjába. Miközben teljes er vel átváltott fékez rakétákra, csapatszállítókat, tankokat, vadászgépeket és halomba rakott tartalék anyagokat kerülgetve igyekezett a leveg ben maradni, miközben leszállóhelyet keresett. R2-D2 vadul füttyögött. – Próbálok megállni! – kiáltotta Anakin válaszképpen. – Hó! Hó! Próbálok! A gépe a padlónak koccant és visszapattant; a fékez rakéták teljes energiával próbálták kiegyensúlyozni. Egy rekeszfal derengett fel el ttük, elzárva az utat. Anakin csontkocogtató er vel letette a gépet a fedélzetre, és ott tartotta, miközben fémes csikorgással szánkóztak le egy rámpán. A gép lelassult, félig elfordult, de végül is teljesen megállapodott. A hajtóm vek kikihagytak, aztán véglegesen leálltak. R2-D2 megkönnyebbülten füttyentett. – Jól van, jól van! – zihálta Anakin magában bólogatva. – Leszálltunk. De most gyújtsuk be ismét a motort, és t njünk innen! Lehajolt, hogy beállítsa az üzemanyag-adagoló kapcsolókat, és aggódva vette szemügyre a vezérl panel kijelz it. – Az összes lámpa vörösen világít, Artu. Minden túlhevült. Épp a h rendszert aktiválta, amikor R2-D2 figyelmeztet en sípolni kezdett. A fiú felemelte a fejét, és kinézett a hangárba. – Hohó! – motyogta halkan. Tucatnyi roham droid közeledett feléjük lövésre készen tartott fegyverrel. Elzárták az egyetlen menekülési útvonalat.
23 Obi-van Kenobi ketrecbe zárt vadállatként körözött az olvasztóveremhez vezet szervizfolyosó bejárata el tt. Dühös volt magára, amiért Qui-gontól ilyen távol esett csapdába, és dühös volt Qui-gonra, mert el rerohant és nem várta meg. Ugyanakkor aggódott is. Ha másnak nem is, de magának beismerte ezt. Már rég meg kellett volna nyerniük ezt a csatát. És bármely más ellenféllel szemben meg is nyerték volna. A Sith Lord azonban olyan képzéssel és harci tapasztalatokkal rendelkezett, mint még senki, akivel eddig szembeszálltak. Csapást csapásra hárított, és a két Jedi semmivel sem járt közelebb a gy zelemhez, mint a küzdelem kezdetén. Obi-van a folyosón végigpillantva felmérte, mekkora távolság választja el Qui-gontól és ellenfelét l. A lézerek ebben a pillanatban kikapcsolódtak. Az
el bb, Qui-gon után rohanva már látta egyszer, amint kihunynak, majd pár másodperc múlva újra felragyognak. Gyorsnak kell lennie. Nagyon gyorsnak. Nem akarta, hogy a mester egyedül nézzen szembe ezzel a tetovált rülttel. Lejjebb, két lézerfal közé szögezve, Qui-gon Jinn arccal a Sith Lord és az olvasztóverem felé fordulva, fejét fénykardja fölé hajtotta, és térdre ereszkedve meditált. Igyekezett összeszedni magát a végs rohamra, kereste az összhangot az Er vel. Obi-vannak nem tetszett az id sebb férfi vállára nehezed , hátát meggörbít fáradtság. Qui-gon volt a legjobb kardforgató, akit valaha látott, de felette sem múlt el nyomtalanul az id . Távolabb a Sith Lord a sebeit köt zgette. Az égések és karcolások sorát elszenesedett szél vágások jelezték sötét öltözékén. Háttal állt az olvasztóvermen túli helyiségnek, áthatóan figyelte Qui-gont, vörös és fekete arcára kiült a feszültség, sárga szeme megcsillant a félhomályban. A fénykardja a lába el tt hevert. Észrevette a felé bámuló Obi-vant, és leplezetlen gúnnyal elmosolyodott. Ebben a pillanatban a szervizfolyosót rz lézersugarak kihunytak. Obi-van el reszökkent, és felemelt fénykarddal végigrohant a keskeny járaton. Qui-gon is talpra ugrott, fegyvere felvillant. Átvetette magát az olvasztóveremhez vezet nyíláson, és a Sith Lord el tt termett, kényszerítve rá, hogy teljesen kihátráljon a folyosóról. Obi-van minden erejét összeszedve gyorsított és kétségbeesetten ráüvöltött a küzd felekre, mintha pusztán a hangja erejével visszahozhatta volna ket magához. Aztán meghallotta a tölt kondenzátorok bugását. El revetette magát, de még mindig túl messze járt a folyosó végét l. Az utolsó kapu kivételével mindegyiken átjutott, s a lézerek most halálos falat sz ttek el tte, mindössze pár centiméternyire kényszerítve megállásra attól a helyt l, ahol lennie kellett volna. Fénykardját mindkét kezével markolva, tehetetlenül nézte Qui-gon Jinn és Darth Maul küzdelmét az olvasztóvermet körülölel keskeny párkányon. Mindössze egy elektronsugár zárta el a küzd kt l, de ennyi er vel akár egy három méter vastag duracél fal is lehetett volna. Kétségbeesetten nézett körül, hátha megtalálja a kapcsolóját, de itt sem volt több szerencséje, mint a folyosó másik végén. Nem tehetett mást, várt, figyelt és imádkozott, hogy Qui-gon kitartson. És úgy t nt, a Jedi-mester ki fog tartani. A meditációja során friss energiatartalékokat szabadított fel, és most olyan heves támadást intézett a Sith Lord ellen, hogy az szinte megbénult. Fénykardjával gyors, er s csapásokat zúdított ellenfelére, szándékosan a belharcot választva, hogy a másik ne használhassa ki dupla pengéj fegyvere el nyét. Egyre hátrálásra kényszerítette Darth Mault a peremen. A Sith Lord csak a védekezésre tudott
koncentrálni a makacsul törtet Jedivel szemben. Lehet, hogy Qui-gon Jinn már nem volt fiatal, de az ereje még a régi volt. Darth Maul tetovált arca eltorzult az er lködést l, sárga szemében bizonytalanság csillant fel. Jól van, mester, gondolta Obi-van, némán biztatva Qui-gont, el re látva kardcsapásait, mintha csak a sajátjai lettek volna. Darth Maul ekkor egy hátraszaltóval átugrott az olvasztóverem fölött, és az így nyert id alatt összeszedte magát, új küzd állást vett fel. Qui-gon a köztük lév távolságot egy ugrással átszelve azonnal rárontott, és újra támadni kezdett. Azonban kezdett már fáradni az egyedül felvett harctól. A csapásai nem voltak olyan gyorsak, mint korábban, fáradtságtól merev arca izzadságban fürdött. Darth Maul lassan kezdte átvenni a kezdeményezést, és hamarosan ismét támadott. – Gyorsan! – sziszegte Obi-van némán a rezzenéstelenül fényl lézerek felé. Qui-gon és Darth Maul csapást csapásra váltva körözött az olvasztóverem peremén. Harcuk végtelennek, örökkévalónak t nt, melyet egyikük sem nyerhet meg. Aztán a Sith Lord hárított egy lefelé irányzott vágást, villámgyorsan jobbra pördült, és a Jedi-mesternek háttal állva vakon hátradöfött. Qui-gon túl kés n ismerte fel a veszélyt. A Sith Lord fénykardjának hegye pontosan a gyomrán találta el, és teljes hosszában átsiklott a ruháin, a húsán és a csontján. Obi-van azt hitte, a Jedi-mester kiáltott fel, aztán rájött, hogy a saját hangját hallja, amint kétségbeesetten üvölti barátja nevét. Qui-gon némán, az ütést l megmerevedve nézte, ahogy a penge belehatol, majd tett egy rövid lépést hátra, mintha megrántották volna. Egy pillanatig mozdulatlanul állt, a halálos döfés feletti döbbenetével küzdve. Aztán lecsukta a szemét, leeresztette a karját és súlyos fáradtság öntötte el nemes vonásait. Térdre rogyott, fénykardja egy csörrenéssel a k padlóra hullott. Mozdulatlanul hevert, amikor a lézerek váratlanul ismét kialudtak, és Obivan vad düht l f tve a segítségére sietett.
Nute Gunray Rune Haako és a Keresked Föderáció Megszálló Tanácsának négy tagja társaságában állt a theedi palota tróntermében, amikor Panaka kapitány, a királyn egyik udvarhölgye és az ket védelmez hat nabooi katonát bekísérte egy tízf s harcidroid-osztag. Az alkirály Panakát azonnal felismerte, az udvarhölgy kilétében azonban bizonytalan volt. a királyn t akarta, és bár ez az udvarhölgy valamelyest hasonlított rá…
Meglepetten összerezzent. Ez a lány a királyn – a sminkje és díszes öltözéke, hivatali jelképei nélkül, így még fiatalabbnak t nt, mint teljes uralkodói díszben, de azt a h vös tekintetet senki máséval nem lehetett összetéveszteni. Rápillantott Rune Haakóra, és a saját zavarát látta tükröz dni helyettese arcán is. – Felség – üdvözölte az elé vezetett n t. – Alkirály – válaszolta az, beigazolva a neimoidi gyanúját a kilétét illet en. Most, hogy ezt tisztázták, Gunray gyorsan felvette a foglyával tárgyaló gy ztes hadvezér pózát. – Vége a kis lázadásának, felség. A szedett-vedett hadseregét, amely a várostól délre ránk támadt, szétzúztuk. A Jedik mással vannak elfoglalva. Ön pedig a foglyom. – Az lennék? – kérdezte a n halkan. Nyugtalanító volt, ahogy kimondta a szavakat. Valamiféle kihívás csengett a hangjában, mintha ellenkezni merészelt volna. Még Panaka is meglepetten nézett rá. – Igen, az! – Az alkirály el relépett, és azon töprengett, vajon elkerülhettee valami a figyelmét. – Itt az ideje, hogy véget vessünk a Köztársaság Szenátusában kirobbantott értelmetlen vitának – szegte föl az állat. – írja alá a szerz dést! A trónterem ajtaja el tt felfordulás támadt, sugárvet k lövései és fémes csörömpölés hallatszott be. Az el csarnokban egyszerre csak felbukkant Amidala királyn , körülötte elesett roham droidokkal és a rá vigyázó nabooi katonákkal. – Nem írom alá a szerz dést, alkirály! – kiáltotta oda Gunraynek továbbindulva. – Ön vesztett! Nute Gunray egy pillanatig mozdulni sem bírt a döbbenett l. Még egy királyn ? De ez az igazi, hivatali öltözékében, fehérre festett arcával és uralkodói hanghordozásával, amit a neimoidi olyan jól ismert már. Odafordult a Panakát és az álkirályn t fogva tartó roham droidok felé. – Ti hatan! Utána! – intett az elviharzó Amidala után. – Hozzátok ide! De most már az igazit, ne valami utánzatot! A kijelölt droidok a királyn és test rei üldözésére indultak, magukra hagyva a neimoidikat és négy társukat a nabooi foglyokkal. Gunray odalépett az udvarhölgy elé. – A királyn d ezt nem ússza meg szárazon! – sziszegte az arcába dühösen, mert sikerült becsapniuk. Az udvarhölgy láthatólag bátorsága utolsó morzsáit is elvesztette. Megadóan lehajtott fejjel elfordult, lassan odament a királyn trónjához, és
ernyedten belerogyott. Nute Gunray szinte azonnal levette róla a tekintetét, és a többi nabooira pillantott. Azonnal a fogolytáborokba akarta vitetni ket. A következ pillanatban azonban az udvarhölgy ismét egyenesen állt, fáradtságnak vagy megadásnak nyoma sem látszott rajta. Mindkét kezében egy-egy sugárvet t tartott, amelyeket a trónszék karfáiba rejtett titkos rekeszekb l vett el . Az egyik fegyvert odadobta Panaka kapitánynak, és tüzet nyitott az ott maradt négy roham droidra. A nabooi test rökre ügyel droidokat meglepetésszer en érte a támadás, és az udvarhölgy meg a kapitány gyors lövései hamarosan végeztek velük. Parancsokat kiabálva a nabooiaknak, az udvarhölgy – már ha valóban az volt, Nute Gunray ugyanis kezdte másképp gondolni – odament a trónterem ajtajához, és lenyomta a kapcsolókat. Az ajtószárnyak bezárultak, a reteszek a helyükre csusszantak, és a lány a pisztolya agyával szétzúzta a kapcsolótáblát. Ezután odafordult a zavartan a trónterem közepén csoportosuló neimoidik felé. Tekintete ide-oda rebbent, fölöslegesen kutatva, kinek kell segítenie. A roham droidok a padlón hevertek, fegyvereik a nabooi test rök kezében csillogtak. Az udvarhölgy odament Gunrayhez. – Kezdjük akkor elölr l, alkirály – mondta h vösen. – Felség – nyögte ki a neimoidi összeszorított ajkakkal, túl kés n ismerve fel az igazságot. A n bólintott. – Ezzel vége a megszállásnak. A neimoidi nem adta fel. – Ne legyen ostoba! Túl kevesen vannak. Nemsokára több száz romboló droid siet a megmentésünkre. Még miel tt befejezhette volna, súlyos kerekek dübörgése hallatszott fel az el csarnokból, majd a kibontakozó fémtestek zaja. Az alkirály megengedett magának egy elégedett mosolyt. – Látja, felség? Már meg is érkezett a felment sereg. – Miel tt áttörik az ajtót – nézett rá eltökélten a királyn –, összeállítunk egy új szerz dést, alkirály. És ön alá fogja írni.
Obi-van Kenobi végre kiszabadulva a lézerfal mögül kirontott a szervizalagútból, és beugrott az olvasztóverem köré emelt helyiségbe. A legkisebb óvatosságot sem színlelve, olyan heves dühvel támadt rá Darth Maulra, hogy majdnem lesodorta mindkett jüket a peremr l a feneketlen mélységbe. Úgy sújtott le a Sith Lordra fénykardjával, mintha a saját biztonsága semmit sem jelentett volna, mintha elt nt volna a harag vörös ködében, mely akkor ereszkedett rá, amikor látta Quigont elesni és rádöbbent saját kudarcára.
A Sith Lordot hátraszorította a Jedi-lovag els rohama, felkészületlenül érte a vad támadás, és kénytelen volt egészen az olvasztóverem hátsó faláig hátrálni. Ott megpróbálta távol tartani magától az ifjú Jedit, igyekezve megteremteni kettejük között a védekezéshez szükséges teret. Egymásnak feszültek a fénykardok, és a helyiség visszhangzóit dühös zümmögésükt l. Darth Maul egy döfést és egy pördülést követ en visszanyerte a kezdeményezést, és ellentámadásba lendült, fénykardja mindkét hegyét bevetve, hogy eltalálja Obi-van lábát. Obi-van azonban, ha nem is rendelkezett Qui-gon tapasztalataival, gyorsabb volt mesterénél. El re érzett minden csapást, és sikeresen elhárította ellenfele támadásait. A küzdelem hevében megkerülték az olvasztóvermet, és beértek az azon túl lév szegletek és beugrók, félhomályos sarkok, füstös oszlopok és cs vezetékek közé. Obi-van kétszer is elvesztette az egyensúlyát, megcsúszva az olvasztóverem sima peremén. Darth Maul egyszer olyan elszántan sújtott le rá, hogy válltól derékig sikerült megperzselnie az ifjú Jedi tunikáját. Obi-van csak egy felfelé, a másik gyomra felé irányuló visszacsapás és egy gyors gurulás árán tudott kikeveredni szorult helyzetéb l. A harc heve ismét a lézerfallal lezárt szervizfolyosó felé vitte ket. Elhaladtak Qui-gon mozdulatlan teste mellett, és bejutottak egy szell csövekb l és vezetékcsatornákból álló dzsungelbe. A repedt csövekb l g z szivárgott, a leveg megtelt az olvadt szigetelés csíp s szagával. Darth Maul az Er segítségével nehéz tárgyakat kezdett Obi-van felé dobálni, próbálva kibillenteni a Jedit egyensúlyából, hogy megszakítsa sorozatos támadásait. Obi-van ugyanúgy válaszolt, és a leveg t hamarosan betöltötték a halálos lövedékek. A fénykardok balról jobbra villanva hárították el a tárgyakat, s a k falaknak csapódó fémdarabok csattogása kísérteties háttérzenét alkotott a félhomályban. A küzdelem tovább folytatódott és egy ideig kiegyenlítetten alakult. Kettejük közül azonban Darth Maul volt az er sebb, és olyan ádáz gy lölet hajtotta, ami még Obi-van elszántságán is túltett. A Sith Lord lassan kezdett az ifjú Jedi fölé kerekedni. Lépésr l lépésre hátrálásra kényszerítette, teljesen átvette a kezdeményezést, kereste a gyenge pontjait. Obi-van érezte, hogy teste gyengül, és elméjében er södni kezdett az attól való félelem, hogy mit jelentene, ha is elbukna. Soha!, esküdött meg ádázán. Qui-gon szavai jutottak az eszébe. Ne a félelmeid uralják az elmédet! Koncentrálj az itt és mostra! Igyekezett ezt tenni, igyekezett elfojtani a benne tomboló, lefelé húzó érzelmeket. Gondolj az él Er re, ifjú padavanom. Légy er s!
Érezve, hogy a lehet ség kicsúszik a kezei közül és ereje fogyni kezd, Obivan felkészült a végs rohamra. Egy sor oldalirányú vágással támadt a Sith Lordra, hogy vízszintes helyzetbe kényszerítse a kétpengéj fénykardot. Aztán színlelt támadást intézett ellenfele balja felé, majd félkörívben felrántotta fénykardját, és olyan er vel sújtott le, hogy átvágta a másik fegyverét. Ádáz kiáltást hallatva, diadalmasan halálos csapást mért a Sith Lord szarvakkal koronázott fejére. És tökéletesen elvétette. Darth Maul el re látva a cselt, egy hajszálnyival arrébb lépett. Eldobva fegyvere kisebb felét gyorsan ellentámadásba lendült, és egy iszonyatos erej csapással kibillentette az egyensúlyából az ifjú Jedit. Villámgyorsan újra lesújtott, ez alkalommal még er sebben, és Obi-van letántorodott a verembe, fénykardja pedig kirepült a kezéb l. Egy pillanatig pörögve zuhant a sötétségbe. Kétségbeesetten maga elé kapott, és sikerült elkapnia egy fémgy t közvetlenül a verem szája alatt. Ott lógott, tehetetlenül, feje fölött a diadalmas Darth Maullal.
Amikor Anakin Skywalker meglátta, hány roham droid veszi körül a vadászgépét, azonnal visszakuporodott a pilótafülke mélyére. Ha tehette volna, elt nt volna a hajó hajtóm vében, és gondolatai erejével kivitte volna magukat a hangárból, egy biztonságosabb kiköt be. – Ez így nem lesz jó – suttogta maga elé. Gyöngyöz homlokkal próbált kitalálni valamit. Még csak kisfiú volt, de nemegyszer kellett már sz k helyen repülnie, és h vös fejjel tudta felmérni a problémás helyzeteket. Valahogy ki kell jutnom innen! – döntötte el. A vezérl pultra vetett gyors pillantása felfedte, hogy a m szerek még mindig vörösen világítanak. Ez tehát nem segít. – Artu – suttogta. – A rendszer még mindig túl van melegedve. Nem tudsz csinálni valamit? Lépések közeledtek. – Hol van a pilótád? – kérdezte egy fémes droidhang. R2-D2 merészen csipogott valamit válaszul. – Te vagy a pilóta? Az asztromechanikai droid igenl en füttyentett. Zavart csend támadt. – Azonosítsd magad! – parancsolta a roham droid visszaváltva a megszokott rutinra. Anakin hallotta a kapcsolók kattogását és az áramkörök zümmögését. R2D2 még mindig a megmentésükön fáradozott. A jó öreg Artu. Az
asztromechanikai droid halkan odacsipogott Anakinnak, és a fiú látta, hogy a vezérl pult fényei vörösr l egyszer csak zöldre váltanak. – Ez az, Artu! – szisszent fel megkönnyebbülten. – Már itt sem vagyunk! Lecsapott az indítókapcsolókra, és a vadászgép hajtóm vei dübörögve életre keltek. Gyorsan kiugrott rejtekhelyér l, és bevetette magát a pilótaülésbe. Keze a botkormány felé nyúlt. A droidparancsnok meglátta, és felemelte a fegyverét. – Azonnal hagyja el a pilótafülkét, vagy megbénítjuk a gépét! – Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam! – kiáltotta vissza a fiú, és a pajzsok kapcsolója felé lendült a keze. – Pajzsokat fel! Hátrarántotta a botkormányt, és bekapcsolta az antigravitációs emel ket. A vadászgép felemelkedett a hangár padlójáról, és elsodorta a droidot, csak egy szikrázó kupacot hagyva bel le. A többi droid tüzet nyitott, de a lézersugarak lepattantak a gép pajzsáról, és fényes csíkokat húzva maguk után szétszóródtak. R2-D2 vadul felcsipogott. – M ködnek az ágyúk! – ujjongott fel Anakin. – Na most megmutatjuk nekik! Lecsapott a t zkioldóra, és miközben lenyomva tartotta, megpörgette a hajót a függ leges tengelye körül. A vadul záporozó lézersugarak belemartak a védtelen roham droidokba, darabokra tépve ket, miel tt még egyáltalán a menekülésre gondolhattak volna. Anakin diadalittasan üvöltött, teljesen megmámorosodott attól, hogy újra ura lett a gépének. Megtisztította a hangárt a droidoktól, kárörvend en nézte, ahogy a távolabb lév k fedezékbe rohantak, és minden egyes hajó vagy rakomány felrobbanásánál ujjongva felkiáltott. Aztán valami megmozdult egy hosszú folyosó végén. Nem volt több, mint egy árnyék, de valahol mélyen a fiú belsejében az ösztönei teljes sebességre kapcsoltak, felhíva figyelmét a veszélyre. Anakin nem tudta, hogy amit lát, az valami fegyver, valami gépezet vagy valami más, de ez nem is számított. Ismét a gondolafutamon volt, heves küzdelembe bonyolódva Sebulbával, és látta, amit senki más nem láthatott, ami mindenki más el tt rejtve maradt. Gondolkodás nélkül cselekedett, az egyedül hozzá szóló hangnak engedelmeskedve, ami mindig a jöv l suttogott, de közben a jelenben tartotta. A saját ritmusában, a gondolatnál is sebesebben cselekedve levette kezét a zvezérl l, és lecsapott egy dupla kapcsolóra a jobb oldalon. Abban a pillanatban két torpedó süvített végig a folyosón az árnyék irányába. A lövedékek elszáguldottak a roham droidok, a felhalmozott ládák, a hajók és minden más mellett, majd elt ntek egy széles nyílásban. – A francba! – mordult fel a fiú. – Semmit sem találtam el!
Egy pillanatot sem vesztegetett tovább a dologra, hanem gyorsan megfordította a vadászgépet, és ütközésig el retolta a tolóer -szabályzót. A hajtóm felüvöltött, és a gép elsüvített a hangárfedélzet fölött, szétszórva maga körül a droidokat, majd kil tt az rbe. A csatahajó ágyúinak tüze halálos, fehér fénnyel nyúlt utána.
Darth Maul lassan odasétált az olvasztóverem széléhez, tetovált arca verejtékben fürdött, vad szemei fényesen csillogtak. A küzdelem véget ért. A másik Jedi sorsa is hamarosan beteljesedik. Elmosolyodott, és kettészelt fénykardját egyik kezéb l a másikba dobálva kiélvezte a pillanatot. Obi-van Kenobi tekintetét a Sith Lordra függesztve mélyen lemerült elméje belsejében, kapcsolatba lépve az Er vel, melynek megértésén oly régóta fáradozott. Megnyugtatta magát, lecsillapította szíve heves dobogását, el zte dühét és félelmét. Megidézte utolsó er tartalékait. Tiszta szándékkal és megacélozott szívvel ellökte magát a verem falától, és felszökkent a szája felé. Az Er l átitatva könnyedén elérte a peremét, majd egyetlen sima, lendületes szállóval a Sith Lord mögé érkezett. Lába még le sem ért a padlóra, de Quigon elejtett fénykardja már a kezébe szökkent. Darth Maul megpördült, hogy szembeszálljon vele. Vörös és fekete arca eltorzult a döbbenett l és a düht l. Miel tt azonban bármit is tehetett volna, Qui-gon fénykardja gyilkos t zzel mélyedt a mellkasába. A Sith Lord fájdalmasan, hitetlenkedve felüvöltött. Obi-van megfordult, kikapcsolta fénykardját, és csak nézte, ahogy haldokló ellenfele beletántorodik a verembe.
– Vaó, ez sokkal jobb, mint a gondolaverseny! – kiáltotta oda Anakin Skywalker R2-D2-nek, szélesen vigyorogva, miközben ide-oda cikázott a nabooi vadászgéppel, hogy lerázza az ágyúkat. Az asztromechanikai droid úgy füttyögött és csipogott, mintha az összes áramköre kiégett volna, a fiú azonban nem figyelt rá. Vadul megpördült és lebukott a vadászgéppel, visszakanyarodva a Naboo felé, el az irányító központtól. – Bravó Vezér, mi a fene történik a parancsnoki hajóval? – reccsent fel egy másik vadászpilóta döbbent hangja az interkomból. A következ pillanatban lüktet fényvillanás söpört végig Anakinon. Hátrapillantott a válla fölött, és ámultán látta, hogy a csatahajót, amelyr l megszökött, egy sor robbanás rázza meg. Hatalmas darabok szakadtak ki a törzsér l, és t ntek el pörögve az rben.
– Valami felrobbant a belsejében! – kiáltotta a hang az interkomból. – Nem mi voltunk, Bravó Kettes! – közölte Ric Olié sietve. – El sem találtuk. A csatahajóról újabb részek szakadtak le, a robbanások egyre terjedtek a belsejében. Megrázták, elnyelték, majd végül egyetlen hatalmas fénygömbben felemésztették. Anakin gépe mellett törmelékdarabok süvítettek, és a robbanás fénye lassan elhalványodott. – Nézzétek! – törte meg ismét Bravó Kettes a hirtelen beállt csendet. – Az a mi gépünk! A f er mellett! Csak lehetett! Anakin meglapult az ülésben. Bízott benne, hogy sikerül észrevétlenül visszasurrannia a bolygóra, és nem kell magyarázkodnia Qui-gon el tt, hogy mit is keresett idefent. Ennyit err l, gondolta lemondóan. R2-D2 megrovóan csipogott valamit. – Tudom, tudom – morogta Anakin fáradtan, és eltöprengett, vajon mekkora slamasztikába sikerült már megint belemásznia.
A theedi palota tróntermének ajtaját lézersugarak döngették. Panaka kapitány és a nabooi katonák védekez állást vettek fel a terem két oldalán, felkészülve rá, hogy keresztt z alá vegyék a betör droidokat. Nute Gunray szeretett volna kikerülni a l vonalból, a királyn azonban még mindig el tte állt, pisztolyát a gyomrára szegezve, és az alkirály nem merte megkockáztatni, hogy valami meggondolatlanságra kényszerítse. Úgyhogy a helyén maradt, akárcsak a Keresked Tanács többi, dermedt tagja. Aztán hirtelen minden elcsendesedett. A trónterem eltorlaszolt ajtaja mögött elhallgatott a sugárvet k sziszegése, a droidok mozgásának zaja. Panaka kapitány bizonytalan arccal nézett a királyn re. – Mi folyik itt? – kérdezte aggodalmasan. Amidala, fegyverét továbbra is Gunrayen tartva, megrázta a fejét. – Próbáljon meg kapcsolatba lépni valakivel! Kapcsolja be a képerny ket! Test rségének feje gyors mozdulatokkal engedelmeskedett. Minden tekintet rászegez dött, ahogy lassan beállította a küls képerny ket.
A nabooi síkságon a gunga hadsereget legy zték. Néhányan kaaduikon visszamenekültek a mocsárba, mások a nyugaton emelked hegyek felé vették az irányt. Azonban mindannyiukat STAP-ekon repül roham droidok és a Keresked Föderáció tankjai üldözték. Nem remélhették, hogy sokáig szabadok maradnak.
A legtöbb gunga, így Jar Jar Binks is, már fogságba esett. Most egy csoport gunga tiszt körében állt, közvetlenül Ceel tábornok mellett. Körülöttük mindenfelé ugyanaz a jelenet játszódott le: a Keresked Föderáció roham droidjai kezdték elterelni a gunga foglyokat. – Ez reddenedezs – kockáztatta meg Jar Jar kétségbeesetten. Ceel tábornok ugyanolyan elkeseredetten bólintott. – Remélem, legalább a girályn n zsegídeddüng. Jar Jar felsóhajtott. És Annie-n, Qui-gonon, Obi-vanon, Artun és a többieken. Sokért nem adta volna, ha tudja, hogy mi történt velük. ket is elfogták? Hirtelen Nass f nök jutott az eszébe. Egy cseppet sem fog tetszeni neki ez az egész. Jar Jar forrón remélte, nem t hibáztatják majd érte, de nem tudta teljes mértékben kizárni ezt a lehet séget. Váratlanul az összes droid hevesen remegni kezdett. Néhány körbe-körbe kezdett rohangálni, mások úgy bicegtek és inogtak, mintha eltört volna a lábuk vagy rövidre záródtak volna az áramköreik. A tankok megálltak, a STAP-ek lezuhantak. Végül minden mozdulatlanságba dermedt. Jar Jar és Ceel tábornok zavartan összenéztek. A droidhadsereg lefagyott. Ameddig csak elláttak, dermedten állt mindegyik droid. A gunga foglyok rámeredtek a mozdulatlan droidokra. Végül, Ceel tábornok unszolására, Jar Jar kimerészkedett a körb l, és megérintette egyik fogva tartójukat. A droid lassan eld lt és fekve maradt a füvön. – rüled! – suttogta Jar Jar. Kíváncsi lett volna, mi a fene folyik körülötte. *** Obi-van nem állt le azon töprengeni, hogy minek köszönheti a Darth Maul felett aratott gy zelmét, hanem azonnal odarohant Qui-gonhoz. Letérdelt a Jedi-mester mellé, és gyengéden az ölébe emelte a fejét. – Mester! – suttogta. Qui-gon kinyitotta a szemét. – Már kés , ifjú padavanom. – Nem! – rázta meg hevesen a fejét Obi-van. – Most már készen állsz, akármit is mondjon a Tanács. Tanítóvá lettél. – Er s arca eltorzult a fájdalomtól, sötét tekintete azonban szilárd maradt. – Obi-van! ígérd meg, hogy tanítani fogod a fiút! Obi-van azonnal bólintott, gondolkodás nélkül beleegyezett. Bármit megtett volna, hogy enyhítsen mestere fájdalmain. – Igen, mester. Qui-gon légzése felgyorsult. – a kiválasztott, Obi-van. fogja egyensúlyba hozni az Er t. Tanítsd jól!
Tekintete az Obi-vanéba mélyedt, majd elhomályosult. A légzése megállt. Az er és az élet elszállt bel le. – Mester – ismételte meg Obi-van suttogva, még mindig a karjaiban tartva, közelebb húzva magához, szorosan átölelve az élettelen testet. – Mester! – zokogta halkan.
24 Három nappal kés bb Obi-van Kenobi a halott h sök siratásának és az él k ünneplésének helyet adó theedi templom egyik kamrájában járkált fel és alá. Qui-gon Jinn teste a kinti téren felállított halotti máglyán feküdt, az elhamvasztásra várva. A nabooi és a gunga nép polgárai már kezdtek gyülekezni, hogy leróják tiszteletüket a Jedi-mester el tt. Nagyot változott azoknak az élete, akik a Naboo függetlenségéért harcoltak. A droidhadsereg összeomlásával megtört a Keresked Föderáció uralma. A csapatszállítók, tankok, STAP-ek, fegyverek és készletek mind a Köztársaság ellen rzése alá kerültek. Nute Gunray alkirályt, helyettesét, Rune Haakót, illetve a neimoidi megszálló tanács tagjait fogolyként szállították a Coruscantra, hogy ott várjanak az ítéletre. Palpatine szenátor, akit megválasztottak a Köztárság f kancellárjának, a beiktatási beszédében gyors igazságszolgáltatást ígért. Amidala királyn utoljára is túljárt a neimoidik eszén, amikor megadást színlelt, hogy még azel tt eljuthasson az alkirályhoz, miel tt az elmenekülhetett volna. Megbeszélte Sabéval, hogy hagyja ott a lent folyó küzdelmet, egy szervizjáraton menjen a királyn lakosztályába, öltse magára az uralkodói öltözéket, majd jelenjen meg az alkirály el tt. Kockázatos vállalkozás volt, hiszen Sabé akár oda sem érhetett volna id ben. Ha így történt volna, Amidala akkor is megszerezte volna a fegyvereket a rejtekhelyükr l, és harcolni kezdett volna a szabadságáért. Fiatal volt, de nem híján a bátorságnak és merészségnek. Tettei intelligenciáról és bölcsességr l árulkodtak, mióta csak megérkeztek a segítségére küldött Jedik. Obi-van úgy vélte, nagyon jó királyn lesz bel le. Végül is azonban egy kilencéves fiú mentette meg mindannyiukat. Anélkül, hogy tudta volna, pontosan mit is tesz, Anakin Skywalker egy vadászgéppel berepült a Föderáció védelmi vonalai mögé, áttört a pajzsaikon, leszállt a neimoidi zászlóshajón, és a reaktort megtorpedózva elindította az irányító központot elpusztító robbanássorozatot. A központi adó megsemmisülése miatt dermedt meg a droidhadsereg, hiszen kommunikációjuk gyakorlatilag rövidre záródott. Anakin makacsul tagadta,
hogy a fejében bármiféle kidolgozott tervvel támadott volna, vagy szándékosan l tte volna ki a torpedókat a reaktorra. Obi-van azonban, miután meghallgatta a történetét és alaposan kifaggatta a fiút, arra a következtetésre jutott, hogy Anakint valami, a hétköznapi emberek gondolkodásánál magasabb rend dolog vezérelte. A rendkívül magas midi-chlorian-érték olyan kapcsolatot teremtett a fiú és az Er között, amelyr l még a Yoda szintjén álló Jedi-mesterek sem álmodhattak. Most már elhitte, amit Quigon mondott. Anakin Skywalker a kiválasztott. Obi-van új ruhát öltött a szertartás tiszteletére: a Jedi-lovagok lágy esés , , homokszín öltözékét. A derekáról Quigon fénykardja lógott le. A Jedi Tanács is eljött a szertartásra, illetve hogy ismét beszéljen Anakinnal. Ezt tették éppen, nem messze, a végs döntést a legutóbbi találkozásuk óta történtek fényében meghozva. Obi-van úgy gondolta, az ügy kimenetele régen eld lt. El sem tudta képzelni, hogyan lehetne másképp. Abbahagyta a járkálást, és egy pillanatra elrévedt. Qui-gon Jinnre, mesterére, barátjára gondolt. Életében cserbenhagyta. A m vét azonban tovább folytatja, ígéretéhez h en tanítani fogja a fiút, akármi történjen is. Hallgasd csak, gondolta, keser en elmosolyodva. Kezdek úgy beszélni, mint . Kinyílt az ajtó, és Yoda t nt fel mögötte. A mester lassan, pálcájára támaszkodva, álmodozó tekintettel, mélyen elgondolkodva lépett be a kamrába. – Yoda mester – üdvözölte Obi-van eléje sietve és alázatosan meghajolva. A Jedi-mester biccentett. – A Tanács Jedi-lovaggá nevezett ki, Obi-van. És igen, döntött a fiú sorsáról is – közölte komoran. – Részesülhet a képzésben? Yoda nagy fülei el rebillentek, álmos szemhéjai teljesen kinyíltak. – Türelmetlen, ajjaj, türelmetlen vagy. És milyen biztos a döntésben! Ajjaj! Obi-van beleharapott a nyelvébe és csendben maradt, kötelességtudóan várva a másikra. Yoda alaposan végigmérte. – Nagy harcos, igen, Qui-gon Jinn nagy harcos volt – gurgulázta a mester halk, szomorú hangon. – De mennyivel, ajjaj, mennyivel több lehetett volna, ha nem rohan annyira el re! Lassabban, Obi-van, neked lassabban kell haladnod. Obi-van nem hátrált meg. – Qui-gon megértette azt, amit egyikünk sem értett meg a fiúval kapcsolatban. Yoda azonban csak a fejét rázta.
– Ne hamarkodd el az ítéleted! A megértés nem minden, ó, nem! Nem mindent tár fel azonnal. Évek, évek kellenek, míg valakib l Jedi-lovag lehet. És még több év, hogy eggyé váljék az Er vel. Odalépett az ablakon lágy aranyszínben bet fénykévébe. Közeledett a naplemente, a Qui-gon örök elbúcsúztatására kijelölt id pont. Yoda tekintete a távolba meredt, amikor megszólalt: – Igen, a Tanács döntött – ismételte meg. – A fiú részesülhet a képzésben. Obi-vant megkönnyebbülés és öröm árasztotta el. Hálásan elmosolyodott. Yoda észrevette a mosolyt. – Elégedett vagy, he? Biztos abban, hogy ez a jó döntés? – A ráncos arc feszültté vált. – Ködös, Obi-van, ködös a fiú jöv je. Hiba kiképezni, nagy hiba. – De hát a Tanács… – Döntött, igen – emelte rá a tekintetét Yoda. – És én nem értek egyet a döntéssel, nem bizony! Hosszú csend ereszkedett rájuk, ahogy egymásra meredtek. Odakintr l besz dtek a szertartásra készül dök által keltett zajok. Obi-van nem tudta, mit mondjon. A Tanács Yoda véleménye ellenében döntött. Ez már önmagában véve is szokatlan volt. Az pedig, hogy a Jedi-mester el tte is szóba hozta a dolgot, csak még jobban kihangsúlyozta, mennyire aggódik Anakin Skywalker miatt. – Magam mellé veszem a fiút, mester – szólalt meg Obi-van óvatosan, gondosan megválogatva szavait. – A legjobb tudásom szerint fogom tanítani. De mindig észben tartom majd, amit mondtál. Óvatos leszek. Nem feledem a figyelmeztetésed. Szemmel fogom tartani a fejl dését. Yoda egy pillanatig fürkész en nézte, majd bólintott. – Emlékezz hát, mit ígértél, ifjú Jedi! – mondta halkan. – Jó lesz, ha emlékezel. Nagyon jó. – Emlékezni fogok – hajolt meg Obi-van. Együtt léptek ki a lenyugvó nap fényébe.
Meggyújtották a halotti máglyát, a t z a magasba csapott Qui-gon Jinn holtteste körül, a lángnyelvek lassan kezdték körülvenni és elnyelni. Azok, akiket kiválasztottak a végs tiszteletadásra, körülállták a máglyát. Az egyik oldalon állt Amidala királyn az udvarhölgyei, Palpatine f kancellár, Sio Bibble kormányzó, Panaka kapitány és a százf s nabooi dísz rség körében. Velük szemben helyezkedett el Nass f nök, Jar Jar Binks és húsz gunga harcos. A két csoportot a Jedi Tanács tagjai kötötték össze, köztük Yodával és
Mace Winduval. A kört végül egy csoport Jedi-lovag, Qui-gon legrégibb társai zárták be. Anakin Skywalker Obi-van mellett állt, feszült arccal igyekezett visszafojtani könnyeit. Hosszú, kitartó dobpergés kísérte a lángok lobogását, ahogy hamuvá és leiekké választották szét Qui-gont. Mikor a t z magával ragadta a lelkét, egy csapat fehér galambot eresztettek szabadon a vérvörös napfényben. A madarak szaporán verdes szárnyakkal, halványan ragyogva emelkedtek a magasba. Obi-van azon vette észre magát, hogy a múlton mereng. Egész életében a Jedik, és különösen Qui-gon keze alatt tanult. Qui-gon azonban eltávozott, Obi-van pedig kilépett régi életéb l és újat kezdett. Most már Jedi-lovag volt, nem padavan. Minden, ami elvonult lelki szemei el tt, egy ajtó mögé került, amely örökre bezárult el tte. Nehéz volt ezt elfogadni, de ugyanakkor furcsa módon a szabadság érzése töltötte el. Lenézett Anakinra. A fiú halkan zokogva bámulta a halotti máglya hamvait. – Eggyé vált az er vel, Anakin – tette a törékeny vállra a kezét Obi-van. – El kell engedned t! – Annyira hiányzik! – rázta meg a fiú a fejét. – Nekem is hiányzik – bólintott Obi-van. – És mindig emlékezni fogok rá. De eltávozott. – A keze kissé összeszorult Anakin vállán. – Tanítani foglak, ahogy Qui-gon tette volna – mondta Obi-van Kenobi halkan. – Én vagyok az új mestered, Anakin. Velem fogsz tanulni, és Jedi-lovag lesz bel led. Erre a szavamat adom. A fiú alig észrevehet mozdulattal kihúzta magát. Obi-van magában bólintott. Valahol, gondolta, Qui-gon Jinn mosolyog. Velük szemben Mace Windu állt Yoda mellett. A Jedi-mester elgondolkodó arccal figyelte, amint Obi-van Anakin Skywalker vállára tette a kezét. – Egy élet véget ér, de azonnal egy új kezd dik a Jedik rendjében – suttogta maga elé. Yoda el rehajolt, rátámaszkodott göcsörtös botjára, és megrázta a fejét. – Ebben nem vagyok olyan biztos, mint Qui-gonban voltam. A fiú még bajt hozhat ránk, tartok t le. Sorsát sötétség és nehéz választások kísérik. Mace Windu bólintott. Tudta, hogyan érez Yoda a dolog kapcsán, de a Tanács meghozta a döntést. – Obi-van jó tanítója lesz – váltott témát. – Qui-gon jól látta. Készen áll. Mindketten tudták, mit tett az ifjú padavan az olvasztóteremben Qui-gon eleste után. Különleges bátorság és akarater kellett hozzá. Csak egy, az Er vel teljes összhangban lév Jedi-lovag maradhatott állva a Sith Lorddal
szemben. Obi-van várakozáson felüli képességekr l tett tanúbizonyságot azon a napon. – Készen állt, igen, most készen állt – ismerte el Yoda morogva. – De nem biztos, hogy a fiú tanítására is készen áll. – Egy Sith Lord legy zése elégséges próba bármihez – makacskodott a Tanács feje, tekintetét továbbra is Obi-vanra és Anakinra szegezve. – Nincs helye kételkedésnek. Egy Sith tette próbára. – Mindig kett van – pislogott Yoda. – Nem több és nem kevesebb. Mester és tanítványa. Mace Windu bólintott. – És szerinted melyik pusztult el… a mester vagy a tanítvány? Egymásra néztek, de egyikük sem tudott választ adni a kérdésre. *** Darth Sidious azon az éjjelen egyedül állt a város fölé magasodó erkélyen. Alakja sötéten rajzolódott ki a pislogó fények el terében, komor, dühös tekintettel merengett tanítványa elvesztésén. Hosszú éveken át képezte Darth Mault, hogy a Sith Lordja lehessen. Magasan fölötte állt a vele szembeszálló Jedi-lovagoknak, és könnyedén le kellett volna gy znie ket. A balszerencse és a sors vezetett a halálához, az a kombináció, amelyet még a sötét oldal hatalmával sem lehetett mindig kiküszöbölni. Legalábbis rövid távon. Összevonta a szemöldökét. Valakinek Darth Maul örökébe kell lépnie. Ki kell képeznie még egy tanítványt. Pedig még egy ilyet nehezen fog találni. Darth Sidious odalépett a korláthoz, és rátette kezét a h vös fémre. Egyvalamiben biztos volt. Azok, akik felel sek Darth Maul haláláért, nh dni fognak. Sohasem felejti el azokat, akik szembeszállnak vele. Mindegyik fizetni fog. Felcsillant a szeme. Mindennek ellenére megszerezte azt, amit a leginkább akart. És ez még Darth Maul haláláért is kárpótolta. Ki fogja várni, amíg eljön az ideje. Meg fogja várni a lehet séget. Az alapokat már lefektette. Vékony ajkai mosolyra húzódtak. Hamarosan eljön a leszámolás napja.
Másnap hatalmas parádéval ünnepelték meg a nabooi és a gunga nép újonnan kötött szövetségét, súlyos áldozatok árán kivívott gy zelmüket a Keresked Föderáció fölött, és mindazokat, akik fegyvert fogtak a bolygó szabadságáért. A Theed utcái mentén felsorakozott tömeg el tt elvonultak a gunga harcosok kaaduik hátán és a nabooi katonák robogóik nyergében. A
sugárutakon fambaak dübörögtek végig nehéz léptekkel, súlyos selymekkel borítva, gyöngyökkel kirakott hámokban. Fejük jobbra-balra ingott hosszú nyakukon. Itt-ott zsákmányolt föderációs tankok lebegtek a menetel k között, az ágyúcsöveikben és nyílásaikban nabooi és gunga zászlók lobogtak. A gungákat Ceel tábornok és Jar Jar vezette kaaduháton. Jar Jarnak sikerült a parádé egész ideje alatt a nyeregben maradnia, bár akik közelebb álltak, úgy látták, nem minden gond nélkül. Panaka kapitány és a királyn test rei a központi tér legfels k lépcs in állva figyelték a közeled menetet. A büszkén feszít Panaka vasalt egyenruháján megcsillantak a kitüntetések és rendjelek. Anakin Skywalker és Obi-van Kenobi a királyn mellett álltak. Anakin zavarban volt, úgy érezte, nem illik a díszes társaságba. A parádé nagyon tetszett neki, értékelte, hogy t is megünneplik, de a gondolatai máshol jártak. Qui-gonnál, aki visszatért az Er be. Padménál, aki alig szólt hozzá, mióta a Jedi Tanács hozzájárult a képzéséhez. Az otthonánál, ahová talán sohasem tér vissza. Az anyjánál, aki nem láthatta most. A Jedi-padavanok öltözékét viselte, haját a padavanok stílusában rövidre vágták. Tanítvány lett, a rend leend lovagja. Mindent elért, amir l csak álmodott, amikor eljött Qui-gonnal a Coruscantra, majd azon is túl. Elégedettnek és boldognak kellett volna lennie, és az is volt. Boldogságát és elégedettségét azonban beárnyékolta Qui-gon és anyja elvesztése. Persze, másképp veszítette el ket, de mind a ketten elt ntek az életéb l. Qui-gon adott er t neki, hogy képes legyen elhagyni az anyját. A Jedi-mester halálával Anakin úgy érezte, csak sodródik. Senki sem lehetett olyan er s támasza, mint Qui-gon volt – sem Obi-van, sem Padmé. Majd egyszer, talán. Egyszer majd mind a ketten részesei lesznek az életének, és örökre megváltoztatják t. Ezt tisztán érezte. Most azonban, amikor a leginkább számított, magányosnak érezte magát. Mosolygott ugyan, de a lelke szomorú volt, a szíve sajgott. Obi-van, talán érezve a feszültségét, megnyugtatóan a vállára tette a kezét. – Új élet vár rád, Anakin – kockáztatta meg. A fiú kötelességtudóan rámosolygott, de nem szólt semmit. Obi-van lenézett az el ttük hömpölyg tömegre. – Qui-gon mindig is gy lölte az ünnepségeket. De megértette, hogy szükség van rájuk. Kíváncsi lennék, ehhez mit szólna. Anakin vállat vont. A Jedi elmosolyodott. – Büszke lett volna rá, hogy téged is ünnepelnek. – Komolyan mondod? – nézett fel rá a fiú.
– Komolyan. És anyád is büszke lenne rád. Anakin összeszorította a száját és elfordult. – Bárcsak itt lenne! Nagyon hiányzik. A Jedi megszorította a vállát. – Egy nap újra látni fogod. De akkor már Jedi-lovag leszel. A parádé átvonult a központi téren a királyn és vendégei el tt. Amidala az udvarhölgyei, Sio Bibble kormányzó, Palpatine f kancellár, Nass f nök és a Jedi Tanács tizenkét tagja társaságában üdvözölte a menetet. R2-D2 egy sorral az udvarhölgyek alatt, Anakin és Obi-van mellett állt, kupolás fejét ide-oda forgatva. Érzékel i villogó fények kíséretében rögzítettek mindent. R2 rácsipogott a fiúra, Anakin pedig szelíden megérintette a kis droid burkolatát. Nass f nök el relépett és a magasba emelte a Béke Gömbjét. – Bicsoda buli! – kiáltotta túláradó örömmel Jar Jar az üdvrivalgást és tapsvihart. – A gungág ézs a nabooiag örögre barádod leszneg, igaz? Anakin a lelkesedését látva rossz hangulata ellenére elmosolyodott. A gunga fel-le táncolt, hosszú fülei lobogtak, vékony lábai ide-oda hajlongtak. Jar Jar sohasem hagyná, hogy az élet rossz dolgai lelombozzák, gondolta a fiú. Ez talán olyan lecke, amit érdemes lenne megtanulnia. – Ünnepeld h zsög vagyung, Annie! – nevetett Jar Jar mindkét kezét a feje fölé emelve, fogait kivillantva. A fiú felnevetett. Igen, valószín leg azok. Lent, a széles sugárúton, az élet egy hosszú, színes szalagjában, a parádé, amely elhozta ket erre a helyre és ebbe az id be, tovább folytatódott.
Vége
