BAKA~ KORNéL
Magyarnak lenni: büslke ö ö.rűségl ~
1r~~~:rrt:1
.
l
~
égy évtizeddel eze l őtt indult el szakmai útján Bakay Kornél régész, László Gyula közvetlen tanítványa, aki az őskortól (Szeghalom) a legújabb korig (Kőszeg Szálasi-bunker) számos történelmi emléket tárt fe l, mégis a legtöbbet a magyar őstörté netért és a magyar középkorért tette. Könyvei és tanulmányai beleépültek a múlt iránti érdeklődák szellemi világába, alakították és alakítják gondolkodásunkat. De nemcsak az írott szöveg révén, könyvei útján szólt hozzánk, hanem közvetlenül, é l ő szóval is, számos előadása alkalmával. Akik tanítványaiként hallgathatták elóbb Budapesten, majd Miskolcon, alaposabb képet kaphattak kutatási eredményeiről, ám igazán nagylétszámú hallgatósága az e lőadás sorozatain volt. Az elmúlt másfél évtized elő adásaiból válogattuk ki jelen kötetünk tartalmát. Néhány esetben újra közöltünk egyszer már valahol napvilágot látott szöveget is, vagy azért, mert ma már szinte elérhetetJenek ezek a kiadványok, vagy azért, mert különösen fontosnak tartottuk a benne foglaltakat.
N
T. P Budapest-Pomáz 2004
A borító a Képes Krónika iniciáléinak felhasználásával, az Országos Széchényi Könyvtár szwes felajánlásával készült
© Bakay Kornél, 2004 © Kráter Műhely Egyesület, 2004
ISBN 963 9472 91 3 Borítóterv és tipográfia Dukay Barna Az illusztrációk másolatait a szerző bocsátotta rendelkezésünkre
Kiadja a Kráter Műhely Egyesület 2013 Pomáz, Búzavirág u. 2. Tel/fax: 06-26-328-491 E-mail:
[email protected] www.krater.hu Felelős kiadó és szerkesztő Turcsány Péter Nyomdai kivitelezés: Arrabona Print & Partner Zrt. - Győr Felelős vezető: Ványik László Kötötte: Be-Köt Kartonált-és Keménytáblás Könyvkötészeti Kft.Felelős vezető: Szalay Andrea
Győr
Bakay Kornél Magyarnak lenni:
büszke gyönyörűség! Tanulmányok és
ll.
előadások
JAVÍTOD KIADÁS
~
n\TE\. Pomáz, 2004
TARTALOM-KERESŐ l. Egy magyar históriás önarcképe A történetkutató sorsa Magyarországon A tudomány és minősítése Heribert lllig: Das Erfundene Mittelalter die grö&te Zeitfalschung der Geschichte. (A kitalált középkor. A történelem nagy időhamisítása) című munkájának ismertetése és kritikája
5 11 16
20
ll. A magyarság és Európa Őstörténet-kutatásunk jelen állapotáról A kihirdetett magyar őstörténet alkonya Finnugor gyökereink? Őstörténetünk és nyelvünk erőszakos finnesítése ellen A magyarság múltja és jövendője a Kárpát-medencében [A magyarak Szentföldjel Közép-Ázsia magyar őstörténeti vonatkozásai Magna Scythia népei Déi-Szibériában, a Minuszinszki-medencében és az Altájban
Karaszuki kultúra A tagár kori emlékek A Tastyk kultúra Szkíthia leítása és feki!se Jégbezárt történelem Altáji múmiák A kincses Kelet örököseinek honalapítása vagy barbár nomád hordák inváziója Népünk eredete és Kárpát-medencei állama A Kárpát-medence őstörténete Hallottad-e hírit Atila királnak Atila királnak, lsten ostorának? Magyar múlt A magyarság múltja és jövendője a Kárpát-medencében Kazár-magyar kapcsolatok Etnikai és hatalmi viszonyok a Kárpát-medencében a VIli-lX. században Árpád nagyfejedelem
29 33 35
40 47 62 68 74 74 75 77
81 84 91 98
109 116 122
132 141 147 151
158
lll. A magyarság múltja és jövendője a Kárpát-medencében Lé/ és Bulcsú hadi népe Erős magyar hatalom a Kárpát-medencében A magyar kitályság eredete Az úgynevezett pogánylázadások kora
A nemzeti királyeszme az Árpád-korban A magyarság múltja és jövendője a Kárpát-medencében [A magyar Szent Korona országa az Európai Unióban?]
161 161 166 170 175
178 183
IV. A magyar múlt A magyar királyság és a Keleten maradt magyarság Előszó "Az ismeretlen Julianusz" új kiadásához Szakrális magyar ereklyék lsten kardja és a jászberényi Lehel kürt A Szent lándzsa és a koronázási palást A Szent jobb és a Szent Korona A somogyvári Koppány-emlékmű Szent László király oltalmazza Somogyvárt László Gyula régészprofesszor emléktáblája A történész hivatása és felelőssége Egy magyar tudós maradandó életműve: László Gyula régész
Szemlé/et és módszer forradalmi \áltozása a tégészeti kutatásokban az 1940-es években Szkíta-hún hagyományok vagy finnugor őstörténet? Mű'.észi archeológia, avagy archeológiai témájú mű'.észet? A székelyek eredete A László-iskola múltja és jelene V. Őstörténetünk régészeti forrásai l. Czuczor Gergely születésének 200. évfordulóján Endrey Antal: A magyarság eredete Kolozsvári Grandpierre Endre emlékezete
187 192 196 196 204 209 214 216 220 223
227 231 237 245 253
259 262
265 267
VI. Magyar múlt - magyar jövő Juhászné Takács Borbála tárlata elé Színház a nemzet ellen Szabadságunk fénylő csillaga: Petőfi! Trianoni gyászunk A nemzeti oldallátszata és valósága Ezredéves történelmünk és ősi nyelvünk elégséges-e megmaradásunkhoz? Helyünk Európában
269 273
276 278 280 282
285 291
______________________ ________ 5______________________ _________
Egy magyar históriás önarcképe zerkilencszáznegyvenhét decemberében, hétéves koromban egy Du!la-Tisza közi kis faluban, Akasztó községben, éppen disznóvágáskor, tüdőgyulladást kaptam. Edesatyám nővérei, akik a falu tanítónénijei voltak 1923 óta, fogadtak be minket, miután Bácskából 1944 novemberében elmenekültünk. 41 fokos lázban hánykolódtam a betegágyban, s egyre rosszabbul lettem. Az oroszok fogságából, Hajmáskérről nemrégiben kiszabadult nagybátyám, a magyar királyi honvédség orvosezredese, értesülvén a nagy bajról, váratlanul betoppan! az akkor még csodaorvosságnak számító penicillinneL Azt, hogy az életemet megmentő orvosságot honnan és hogyan szerezte, máig sem tudom pontosan, talán a menyasszonya révén, aki az akkori egészségügyi minisztériumban dolgozott. A nagyon melegsz!Vű, de mogorva modorú nagybácsim, aki egyébként a keresztapám volt, kétóránként injekci?ban adta be a penicillin!. A testvérbátyám a szomszéd ágyban kuporgott, s ~zért imádkozott, hogy Edesapánk még életben láthassa a legkisebb fiát, még időben megérkezzen. Edesapám 1941 nyarától, amikor Magyarország területe már 172 OOO km' volt, a bácskai, tízezer lakosú, színmagyar, Bács-Bodrog vármegyei Magyarkanizsa iskaláinak igazgatója lett, a visszatért város katonai parancsnokának, Kulay alezredesnek a parancsa szerint. Kanizsa (Canesa, illetve Kenesna alakban) már a XI. században királyi birtokként létezett, s a körülötte lévő helynevek tanúsága szerint (Szatmár, Vastorok, Horgos, Szentpéter, Földvár) magyar településként A törökvész után a XVII. századra elnéptelenedett, s csak 1753 után kezdett visszatelepülni ide, Ókanizsára a magyarság. Katonai terület lett Tiszai Kerület néven, bár 1751-ben mezővárosi rangot kapott. Őseink a Felvidékről települtek át ide Mária T~rézia korában, a XVII. századi adatok erre utalnak: Bakay István (1667), Bakay László (1697), Bakay Adám etc. rokonságban az Ibrányi és a Hetey családokkaL Adélvidéki családalapító talán a zentai Ba kay János György volt, akinek leszármazottjai alkották ,a szegedi, a hódmezővásárhelyi és a kanizsai ágat. Edesapámnak, aki a kanizsai ág harmadik nemzedékének tagja volt, 1944-ben, 45 éves kora ellenére, be kellett vonulnia tarta]ékos hadnagyi rangban. 1945-ben, amikor hazavergődött a frontról, nyomban B-listázták. 1946-ban Edesanyánk és a nővérem Kőszegre költözött, atyánk pedig földönfutóként járt-kelt az újra csonka kis országban, munkát keresve. Ekkor, 1947-ben éppen Törökszentmiklóson ígértek neki egy kültelki iskolában munkát. Innen sietett haza az én betegágyamhoz, s arcára mosolyt erőltetve, az ágyam mellé ült. Megfogta a kezem, s a fülemhez hajolt: Kisfiam, szép jövendőt álmodtam neked, ne hagyj cserben. Nekünk, magyaroknak, ezredév óta mindenért keményen meg kellett küzdenünk, a puszta életünkért is. Hallgasd csak Szent István király történetéti
E
_____________________________ 6_____________________________ S kezébe vette Kós Károly Országépítő című csodálatos regényét, amelyet elejétől a végéig felolvasott nekem. S a lángoló lázrózsáim lassan halványulni kezdtek, harmadnapra pedig a nagybátyám csak ennyit mondott: életben marad a gyerek. Apám könnyei a kezemre csorogtak, de az én gondolataim már messze jártak. Rabul ejtett a Múlt. Soha többet nem tudtam szabadulni a magyar történelem megigéző bűvöletébőL En soha nem akartam más lenni, mint ami lettem. A magyarság sorsának, életének búvárlója, kutatója. Jól tudom, hogy a történelmet formáló nemzetek a családok nagy közösségéből születtek, a saját családunk históriájának vizsgálatára eddig mégsem fordítottam kellő figyelmet. Az elém kerülő adatokat rendben elraktároztam, de alaposan, úgy ahogyan kell, szinte semminek sem néztem utána. Ámbár, meglehet, az is befolyásolt, hogy az elmúlt 80 esztendő oly erősen felforgatta a magyar világot, hogy a megroppant gerincek, a kifordult sanyarú sorsok, a megtagadott és váltogatott eszmék, a nyomorúság kiváltotta lealacsonyodás tengernyi dokumentuma taszított engem. S taszít ma is, amikor a megmaradt iratok, családi levelek halmaiban turkálok, látva, hogy felmenőim, családtagjaim is mire voltak képesek meggyalázott, megalázott, nyomorult helyzetükben. Akadt olyan, aki az orosz megszállást és a háború utáni barbár diktatúrát méltósággal szenvedte, akadt olyan, aki átmenetileg hitt az új eszmékben, s volt olyan, aki a családján belül próbálta levezetni elviselhetetlen fájdalmát, és egzisztenciavesztésének minden szégyenéért asszonyát vagy férjét próbálta felelőssé tenni. A Bakay-család története tehát még megírásra vár. Atyai ágon négy-öt nemzedék él bennem, anyai ágon csak kettő. Apai felmenőim évszázadok óta a ma szerbiai Vajdaságnak nevezett Bácskában éltek és haltak. Nagyapám, Bakay József 1862-ben Magyarkanizsán született és 1944. telén Akasztón halt meg az orosz katonák jelenlétében, akik ráparancsoltak, hogy egye meg az elébe rakott nagy tányér zsíros töltött káposztát. Az utolsó falat után kiszenvedett. Atyai nagyanyám, Fazekas Borbála 1863-ban Horgoson született, ugyancsak kötélgyártó családból, és 1937-ben Akasztón halt meg. Dédatyámnak, Bakay Albertnek már nem adatott meg, hogy magyarországi temetőben nyugodhassék, amint az ük- és szépszüléknek sem. Bakay János Györgynek két fia volt: ifjabb János György és Adalbert. Az 1800-ban született Bakay János Györgynek és Bánó Erzsébetnek 1833-ban született Nándor fia, Szeged város nevezetes polgára, a gyáralapító, a szegedi nagy árvíz egyik hőse, országgyűlési képviselő. Bakay Adalbert (született 1809-ben) és Juhász Julianna házasságából kilenc gyermek született, köztük három fiú: Péter (1841), János (1854) és József (1862). Az utóbbi az én atyai nagyapám, akinek hét gyermeke lett, négy fiú és három leány. Az első fiú kiskorában elhunyt, a második, Albert 30 évesen lett áldozata az engem is nyomorgató tüdőgyulladásnak, a harmadik fiú, Gyula, az én apám. Az ük és dédszülők bácskai sírjait már nem gondozza senki. A mi kanizsai águnkból jeles ember lett Bakay János tüzér ezredes, valamint Bakay Péter fia, János, aki városgazdaként virágaztatta fel Kanizsát. A szegedi ág legnagyobb fia Bakay Nándor, akit az idegen tőkések tönkretettek, kisemmiztek, majd a saját gyárából is kitessékeltek. 1902-ben szegényen halt meg. A vásárhelyi ág még nevezetesebb. A vásárhelyi kórház igazgató főorvosának gyermekei (Lóránt /1887-1943/, Lajos, György, Sára) közül az 1880-ban született Bakay Lajos csodálatos karriert mondhatott magáénak, úgy is mint sebészprofesszor, úgy is, mint szakmunkák írója s úgy is, mint közéleti ember, elvégre tagja lett a Főrendiháznak, birtokosa a Corvin-koszorú nak, a Pozsonyból elmenekített és Pécsre települt egyetem rektora és hírneves tanára lett hosszú éveken át. 1941-ben tagja volt a katyni vizsgálóbizottságnak (Orsós Ferenccel együtt), majd részt vett (Fettich Nándor régészprofesszorraD az oroszok általletartóztatott jeles magyar értelmiségiek mentésében. 1945-ben azonnal le is csaptak rá a kommunisták, Baross utcai klinikáját elvették, őt filléres nyugdljra kárhoztatták. Bár később dolgozhatott a Korányi Kórházban, sem haláláig (1959), sem azóta nem rehabilitálták. Amint másokat sem. Fia 1948-ben elmenekült az országból, és az USA-ban, ugyancsak neves agysebészként dolgozott 1998-ban bekövetkezett haláláig. A Bakayak rokonsága (Endrey,
______________ ______________ _ ?______________ ________________
Balás Piri, Ibrányi, etc. családok) szerteágazó, s bizony a ma fellelhető hazai 38 Bakay-név mögötti életsorsok számomra felderítetlenek. Talán még lesz időm rá. , 1970-ben sikerült először hazalátogatnunk Magyarkanizsára, Tito "boldog" Jugoszláviájába. Edesatyámék Sas utca 5. szám alatti háza, átépítve, de állt. Nagyapám Szent János utca 61-es szám ú házának nyoma sem vólt. 1944-ben úgy vették el az 1941-ben 5200 pengőért megvásárolt, majd átépített, háromszabás házunkat, hogy - néhány vasúton feladott láda kivételével (amelyeket Kiskőrösön a jó magyarok" elloptak) - mindenünket elkoboztak. Egy szerb, Modus Mile a "rekviráló bérlő", ún. komitácsi-partizán, egy toprongyos, nagy puskás barbár, egyszerűen beköltözött a házunkba, miután anyánk három gyermekével elmenekült az akasztói rokonokhoz. Könyveinket kihordta az udvarra és szétdobálta a földön, az ebédlő 124 darabos márkás herendi étkészleteit darabonként földhöz vagdosta, amint a szomszédok elmesélték. Egyik volt szomszédunk, a rokon Dobóék, az udvar hátsó részéből éjszaka átvittek magukhoz több tucat könyvet: a Magyar Művelődéstörténet öt kötelét, Acsády Ignác: A magyar birodalom történeté!, két kötetben, Gerevich Tibor könyveit és az anyai nagyatyám, Florek János magyar királyi miniszteri tanácsos tulajdonbélyegzőjével ellátott Pallas Nagylexikon-sorozatot. Ezeket a számomra szent könyveket visszaadták nekem és ma is legféltettebb ereklyéim. Valójában a már emlegetett Akasztó község a szülőfalum, mert 1939 szeptemberébe0, amikor már lengyel földön dübörögtek a német tankok, bújtak össze a szüleim és fogantam meg. Edesapám ekkor az akasztói iskola igazgatója volt, - aki mint a 619-es számú Beköltözési engedély birtokosa"jogosult volt az anyaországba beköltözni, miután a nem magyar közigazgatás alatt álló területen való maradását az idegen közigazgatás tette lehetetlenné". Magyarkanizsa város elűzött polgármestere az alábbi iratot állította ki számára 1922-ben: "Alulírott, mint Magyarkanizsa (Bács vm.) r.t. városának a szerbek által kiutasított polgármestere, a megejtett puhatolódzás alapján, igazolom, hogy Bakay Gyula magyarkanizsai 23 éves római katholikus vallású, nőtlen, aki Magyarkanizsán 1922. évi február 27-ig, mint róm. kath. felekezeti tanító tényleges szaigálatban állott, kénytelen volt állását ott hagyva Csonka Magyarország területére menekülni, mert megtagadta a szerbeknek a katonai kötelezettség írásbeli vállalását, aminek következtében a szerb hatóság őt állásáról lemondani és Csonka Magyarországba optálni kényszerítette. Minek következtében nevezettnek Magyarkanizsán megélhetése nincsen s a helyzete ott a szerbek fenyegető magatartása miatt tarthatatlan." Akasztó községben mint a népiskola igazgatója s mint a körzeti leventecsoportok parancsnoka, nagy népszerű ségnek örvendett, zenekart teremtett, kórust alapított, s nőtestvéreivel, akik az ő tantestületében dolgoztak, színműveket adtak elő, bálokat és hazafias ünnepeket szerveztek. Fájlalták éjjel s nappal Trianon!, amelynek galád és hitvány diktátorai kivetették őket az ősi földről, 1922~ben. 1941 nyaráig éltünk Akasztón, majd következett Magyarkanizsa és a háború. Edesatyámat immár másodjára is behívták. Részt vett az első világháborúban, mint a 86. gyalogezred 12. tábori századának hadapródjelölt őrmestere Galíciában és az olasz Monte Asolone-nál a tűzvonalban, ahol vitézségi érmet kapott. 1944. január 1-jén főhadnagyi kinevezéssel, augusztustól a 20. gyalogezred 11. zászlóaljával a Kárpátalján, majd Erdélyben próbálta lelkesíteni a katonáit az oroszok elleni harcra. Nem sok sikerrel. "Hősiesen" vonultak vissza a zászlóalj roncsaival s egyre roncsoltabb idegekkeL Közben olyan hírt kapott, hogy a szerbek kiirtották a családját Bácskában. Eltávozás! kért, hogy elveszett családját felkutathassa, a nyilasok .?zombathelyen hadbíróság elé kiVánták állítani dezertálás miatt, majd Sopronkőhidára szállították. Osszeomolva, a volt világból kiábrándulva, vézna-soványan tántorgott el Akasztáig 1945 végén, ahol feltalált bennünket. Dühében belépett az MKP-ba, hátha lakást és munkát kap. B-listázták 1946-ban, majd magára hagyta a legfőbb támasznak hitt felesége, édesanyánk, akinek ugyancsak felőrlődött minden belső energiája. A polgári jóléthez szakott asszony, három kisgyermekkel, mindenéből kiforgatva, a mindennapi betevő falat biztonsága nélkül, egyszerűen csődöt mondott. [1936-tól apám havi fizetése 225 P(+ járadékok) volt.] 11
_____________________ ________8_____________________ ________ Édesanyám felvidéki tót, ha úgy tetszik: szlovák apa és osztrák anya sarja volt. Édesapja, Florek János magyar királyi miniszteri erdőszámtanácsos, tehát méltóságos úr, édesanyja, az én anyai nagyanyám, a Grazból Kőszegre bevándorolt osztrák Kummer kertészdinasztia Kőszegen született Alojzia nevű gyermeke, nagybátyja pedig a kalocsai érseki uradalom főintézője, Böd-puszta nem túl népszerű ura. 1929-ben itt ismerkedtek meg a szüleim, s keltek egybe. Boldog családi életünk volt 1945-ig, majd mindennek vége lett. Nekem nincsenek igazi családi emlékeim, hiszen négyéves sem voltam, amikor édesapánk elment Magyarkanizsáról, a mi szép otthonunkból, és a családi asztalnál együtt soha többet nem ülhettünk úgy, hogy mindenki otthon van. A későbbi együttlétek csak alkalmi vendégségek voltak. A szüleim ugyanis 12 évi kínlódás, csúnya egymást bántás után 1958-ban elváltak. A bölcs bíróság a nővérünket elszakította tőlünk, fiúktól, akik 1946-tól 1951-ig együtt bolyongtunk édesapánkkaL Csak nyaranta találkozhatott a három gyerek a rokonoknáL A bolsevik uralom, az orosz megszállás sok tízezer magyar családot tett gyógyíthatatlanul boldogtalanná és lelki beteggé. Ezt soha nem lehet és nem szabad megbocsájtani! Kivált, hogy a gyerekek sokasága is tönkrejutott. Mint például az én testvérbátyám is, akivel 1955-ben szemtanúi voltunk Csengődön édesatyánk ávósok általi elfogatásának. Három ajtót betörve rohantak be a házba, majd apánkat lekötözve beinjekciózták, és a bajai őrültek házába hurcolták, ahol257 napig tartották fogva. Abűne az volt, hogy mint cséplőellenőr elárulta a népi demokráciát, és a kulákok érdekében gyújtogatott. Csak 1956 márciusában szabadult ki, kényszernyugdÍjazás címén, s harmincévi pedagógusi szaigálat jutalmául 656 forint nyugdljat adtak neki. Gyula bátyám ezt a sokkot soha sem heverte ki, de én is, még 45 év távlatából is, sokszor felriadok álmomból, és szégyellern magam, amiért 1955. augusztusi fogadalmunkat nem váltottuk valóra. Ekkor ugyanis elutaztunk a testvéremmel Bajára, beszöktünk a zárt elmeosztályra, ahol valóságos őrültek között tartották a "nép ellenségeit", és édesapánk zsebébe csúsztattunk egy levelet, benne ezzel a mondattal: "Ne félj, nyugodj meg, ha mi megnövünk, bosszút állunk érted, nem felejtjük el ezeknek a gazembereknek, amit tettek." Testvérbátyám, aki
q'
e::J
l~t~.1tU
388 J.,....m,-..... u",
A visszacsatolt országrészek. 1941-es állapot
_____________________ ________9_____________________ _________
1956 júniusában Kőszegen érettségizett, néhány hónappal édesapánk kiszabadulása után ezt írta neki: "Mindig jó apa voltál, szerettél bennünket, csak értünk éltél, dolgoztál, vég)gjártad az élet legfantasztikusabb, legkegyetlenebb útjait, de az igazság útjáról soha nem tértél le. En is ilyen szerelnék lenni!" 1956 augusztusában elutazott Szegedre, ahová felvételt nyert a tudományegyetem matematika-fizika szakára. Három hónap múlva, 1956. október 22-én az elsők között ott van a MEFESZ-ben, majd fegyvert ragad sok társával együtt. Szinte eszelősen kNán elégtételt venni mindenért. Lefegyverzik őket, s - kegyelemből - "csak" minden felsőfokú tanintézetből való örökös kizárásra ítélik. Az örök jelző valójában csak két évet jelentett, mert a kiváló tanítóként működő nagynénink, Bakay Mária, aki megkapta a Munkaérdemrend arany fokozatát is, a részeges, műveletlen Dobi István előtt szégyenteljesen megalázkodva, kikönyörgi az eltiltás hatálytalanítását, s így visszakerülhet a szegedi József Attila Tudományegyetem vegyészeti szakára, ahol kitűnő eredménnyel 1963-ban végzett. A kiváló képességű farmakológus testvérbátyám munkába állt, de a múltjának állandó felemlegetését egyre nehezebben tűri. Idegrendszere labilissá válik, egyre kevésbé találja a helyét a durvuló Kádár-szocializmusban. Nyomasztó meghasonlások után, családja által is magára hagyva, 1968. augusztus 20-án kora reggel, Cs,ehszlovákia katonai megszállásának hajnalán, önkezével véget vetett fiatal életének. A szegedi JATE Ertesítő 13 (1990. február 1.) 3-5. oldalán tették közzé a meghurcolt tanárok és egyetemisták névsorát ezzel a bevezetővel: ,,Az Egyetem számos értékes munkatársa, illetve hallgatója \á/t politikai okokból méltatlan, súlyos következményekkel járó eljátás áldozatá\á." A rehabilitáció! édesatyánk nem érhette meg, de 1967-ben utolsó útravalóként azt mondta nekem: "A mi családunk tagjai, sőt a Bakayak általában, sem a távoli, sem a közelebbi múltban, a legnehezebb időkben sem hagyták el a hazájukat. De ebben a rendszerben emberül élni a magunkfajtának nem lehet, ezért rejtőzködj el, fiam a bitangok között, hogy ne bántsanak, hogy megmaradj, hogy megmaradjunk!" 1956-ban én, mint kőszegi gimnazista, nem vittem véghez érdemlegesebb tettet. Az általános örömujjongás! hamar felváltotta a félelem s annál többre nem mertem vállalkozni, minthogy egy gyereknyomdán röplapokat készítettünk, s néhány száz darabot széjjelszórtunk az utcákon november 4. után. Petőfi Sándor versét találtuk a legmegfelelőbbnek: Sok az orosz, nagy a száma, Mi haszna? Több lesz ott a magyar: talán Száz is jut egy oroszra. 5 ha volnánk kevesebben, Mint azok, Hála lsten, minket hí úgy A világ hogy magyaroki Amikor azonban legjobb tanáraim, részben a kőszegi M. Királyi Hunyadi Mátyás Katonai Reáliskola egykori oktatói, értesültek akcióinkról, azonnal meggyőztek bennünket, hogy ilyen hatalmas túlerő vel szemben nem s~~bad kockára tenni egész jövőnket. Dr. Horváth László, Dénes Ando_r, dr. Horváth Boldizsár, Mahler Odön tanár urak megmagyarázták alkalmazkodni kell és túlélni. Igy, ellenállás helyett beléptünk a KISZ-be, hogy felvételt nyerhessünk az egyetemre. 1958-tól megkaptam addigi életem legnagyobb jutalmát: László Gyula régészprofesszor régésznövendéke lehettem. Mindvégig közvetlen tanítványaként kezelt és törődött velem. 1963-ban, amikor megkaptam régészi és tanári oklevelemet, a szabályosan megpályázott tanársegédi állást, majd pedig az MTA Régészeti Intézeti gyakornaki állást a köpönyeg-forgató vörös rektor, miniszter és KB-tag Ortutay Gyula megtorpedózia mindkettőt, s így állás nélkül maradtam. Ekkor László Gyula személyesen elment Erdei Ferenchez, az akadémiai akkori főtitkárához, akit egyébként mélyen megvetett 1956
_______________________________ 10______________________________
elárulása miatt, s kiharcolt számomra egy akadémiai elnöki tudományos ösztöndljat. Életem egyik meghatározó eseménye volt ez. Ezzel indult meg a kutatói pályám. 1972-ig Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében, majd 1977-ig Somogy megyében, ahol feltárhattam a somogyvári ispáni várat és a bencés kolostort, a Szent László király által alapított bazilikával egyetemben. 1977-ben a somogyi pártvezetés politikai alkalmatlanság címén megszüntette a munkaviszonyomat. Csaknem mindenki elfordult tőlem, mert a pártközpont fő elvtársai (Brutyó János, Kornidesz Mihály, Orbán László, Ortutay Gyula) elítéltek. Egyik napról a másikra kiestem a szakmából, megszakadt a szakmai karrierem. Bándi Gábor jóindulatának köszönhetően befogadott a félig szülő- és iskolavárosom: Kőszeg. A családtól elszakadva, magányosan és a hivatalos körök által megvetve vagy semmibe véve sem változtattam azonban az életelvemen: tovább kell munkálkodnom azokért a célokért, amelyek hétéves koromtól éltetnek. Lassan rájöttern arra is, hogy a szellem ereje elpusztíthatatlan és legyőz hetetlen. Nem sokat számít a cím és a rang, hiszen valójában a tudományt nem lehet minősíteni, s legkivált nem lehet fokozatokba gyömöszölni, amiért azután még illetményt is fellehet venni. Csak maga az alkotás értéke számít, legyen az tárgyi vagy szellemi. Csak a felhalmozott szellemi kincsek ápolása és gyarapítása a fontos minden nép számára, de számunkra, magyarok számára, különösen, hiszen mi valóban mások vagyunk, mint a többiek. Nem többek, nem kevesebbek, de mások. Máshonnan jöttünk, mások a hagyományaink, más a nyelvünk, az ősi írásunk, más a művészetünk, az irodalmunk, más génpárok határoznak meg bennünket. A tehetség lsten adománya, vagy örököljük, vagy nem. Ezért érdemes elsősorban kutakodni a múltban, magunk elé idézni felmenőin ket Nékem például szellemileg is elődöm Bakay Nándor, Bakay Lajos, Florek János anyai nagyapám, akik mindannyian mesterei voltak a szónak, az írásnak is, s ezt fennmaradt könyveik bizonyítják. De a saját forrás nem elég. 55 éve a könyvek a barátaim, múltbéli és mai szerzők művei, amelyek közül sokat, például Pázmány Pétert, Kölcsey Ferencet, Széchenyi Istvánt, Ady Endrét úgy olvasom, szinte naponta, mint az imádságos könyveket. S ha egy-egy régészeti feltárásom műemlékké szilárdul, ha egy-egy könyvem némely olvasóban gondolatokat ébreszt, ha egy-egy előadásom maradandó élményt jelent néhány embernek, már nem volt hiábavaló ez a földi élet. (Megjelent: Polisz 64/2002, 3-9.- Magántörténelem. Kráter, Pomáz. 2002, 11-20l
____________________ ________ 11 ____________________ ________
A történetkutató sorsa Magyarországon második bécsi döntés előestéjén születtem, amikor a Felvidék déli fele és a Kárpátalja visszatérte feletti öröm és boldogság mámorában élt a magyarság. Minden jel arra mutatott, hogy , az ekkor világra jött nemzedék tagjai egy újjászülető Magyarország boldog polgárai lesznek. Ovodába már nem járhattam, mert 1944-ben el kellett menekülnünk Bácskából, sa szép mesék helyett a Vörös Hadsereg barbárságain ámuldoztunk. S Kiskőrös vidékén, az út szélén álldogálva riadt szemmel vizsgáltuk a német és magyar hadifoglyok végtelennek tűnő, hömpölygő menetoszlopait, keresve édesapánkat, nagybátyánkat a lerongyolódott, borostás arcú, elcsigázott férfiak között. Az újkori magyar történelem tragédiája vett körül eszmélésem kezdete óta. Otthontalanul, ép család nélkül, ide-oda hányódás közepette, tízéves gyermekként érlelődött bennem egyre határozottabb formában az elszánás, hogy megtudhassam: miért alakult így a sorsunk. Miért nem szabad nekünk, magyar gyerekeknek kimondanunk, hogy Nagy-Magyarország, miért jelentek meg marcona ávósok az udvarunkban, amikor játszás közben kitűztük a koronás magyar címert a félszer ajtajára, s durva káromkodások közepelle miért tépték azt le? A szüleim, rokonaim, tanítóim, tanáraim egyre csak arra intettek, mostantól nem szabad elmondani senkinek azt, amit a felnőttek otthon suttogva beszélnek, mostantól szeretni kell a durva, műveletlen és barbár embereket, akik magukat proletároknak és kommunistáknak nevezik, mostantól ~l kell rejteni a régi könyveket, kivált a régi történelemkönyveket Otödik osztályos koromtól szereltem a történelmi könyveket, különösen az ősi múlttal foglalkozó munkákat. Nagynénjeim házának padlásán, elfalazott rejtekhelyen bukkantunk rá Acsády Ignác: A magyar birodalom története c. kétkötetes könyvre, vitéz Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula, Ne sárgwlj fűzfa és Mihály harcolt... csodálatos regényeire és Hóman Bálint könyveire. (Mindegyik kötet ma is megvan!l
A
Csonka-Magyarország új vármegyebeosztása, 1941 nyarától
_____________________________12. ____________________________ Az iskolák államosítása után (1948) egy csapásra megváltoztak a tankönyvek, szinte nyomát sem találtuk titkos olvasmányaink ada tainak és szellemiségének. Osztályharc, kizsákmányolás, elnyomás, s_zolgasors, proletárdiktatúra, szocializmu s, kommunizmus kifejezések töltötték meg tankönyveinket Am az akkori tanulóifjúság döntő részét mindez túlságosan mégsem befolyásolta.
Hóman Bálint (középen), mögötte gr. Teleki Pál l 940-ben. A MNM Fotótára
Az 1956-os forradalom után, éppen Nagy Imréék kivégzése napján (1958. június 16.) kaptuk kézhez az érettségi bizonyítványunkat. A budapesti tudományegyetemre kerülve éreztem el őször, hogy az ifjúság megváltozott Akkor már álmunkban is daráltuk a történelmi és dialektikus materializmusnak nevezett tanokat, hiszen tanáraink zöme ezt nemcsak rnegkMínta, de - láth atóan - vakon hitt is benne. A hajdani Pázmány Péter Tudományegyetem hírneves professzorai vagy Nyugatra menekültek, vagy el kellett hagyniuk az egyetemet. Lederer Emma, Elekes Lajos, Pach Zsigmond Pál, Székely György a kommunista tö rténettudomány élharcosainak, Révai Józsefnek, Rudas Lászlónak, Fogarasi Bélának, Molnár Eriknek, Andics Erzsébetnek, Mód Aladárnak, Friss Istvánnak, Nemes D ezső n ek hű követő i voltak. Nekün k, régészhallgatókn ak szerencsénk volt, mert bár itt is voltak karrieristák, de Banner János, Oroszlán Zoltán, László Gyula a régi, igazi értékrendet képviselte. Am a hivatalos tanításokkal ők sem helyezkedhettek szembe. A hagyományos, tá rgycentrikus régészet nem jelentett veszélyt a hatalomra, ennek ellenére a magyar ős tö rté n et és általában a magyar történelern szigorú felügyelet alá került. 1963 után érezh etővé vált, hogy a magyar közvéleményben, a magyar köztudatban a történelemszemléletet ill etően (is) gyökeres változások indultak meg. Az egyetem ekrő l kikerültek nagyobb részét mélyen áth atotta a marxizmus, s a régiek is, ha érvényesülni akartak, kénytelenek voltak alkalmazkodni.
_______________ _______________13 _______________ _______________ Az 1830-ban létrehozott Magyar Tudós Társaság, élén az "elöl ülő urakkal": Teleki József gróffal és Széchenyi István gróffal a kezdeti 24 külső és 42 rendes tag létszámról jelentősen megnőtt. A három (nyelv- és széptudományi, filozófiai-történeti-társadalmi, matematikai-társadalomtudományi osztály), illetve hat osztálya előbb hét (1949), majd tíz osztályra növekedett. A kezdeti 24 külső, l 56 levelező és 60 rendes tag helyett 1945 után 43 külső és 158 rendes tag képviselte az Akadémiát. A tudományos életben az 1945-46. évi akadémiai tisztogatásokat (146 főt kizártak) követte az általános kádercsere. A kizárásokhoz meg kellett változtatn i az Akadémia alapszabályát, mivel abban ilyen eljárás nem szerepelt. Szomorú tény, hogy Hóman Bálint kizárását tudóstársai (Domanovszky Sándor, Ortutay Gyula, Váczy Péter, Moór Gyula és Kolosváry Bálint kérték(!) 1945. május 30-án. A Magyar Tudományos Akadémia 1945 után teljesen elvesztette függetlenségét, és a kommunista párt közvetlen irányítása alá került. Méltatlan és szerény képességű emberek lehettek akadémikusok. Az Aczél-korszak (lényegében 1989-ig tartott) évtizedeiszinte teljesen átformálták a magyar köztudatot. Az iskoláinkban nagyobbrészt marxista szellemiségű pedagógusok tanítottak és tanítanak, az írott és elektronikus médiumok minden nemzeti jellegű megnyilvánulást támadnak, általánossá vált a magyar történelem átértékelése, s még általánosabbá vált a XIX. század vége óta egyre agressz!Vabb liberális szemlélet. Napjainkra általánosnak mondható az ún. átlagember teljes közönye a múlt iránt, kivált a nemzeti tudományok, a történelem és az irodalom területén. A szakma tevékenysége többnyire lélektelen adatgyűjtésben merül ki, a futtatott szakemberek gyakorlatilag elfogadott panelekkel dolgoznak, lényegében egymás között leveleznek és tetszelegnek. A szabatudósokká törpült történeti antikváriusok (Hóman Bálint kifejezései) hovatovább csak egymás meggyőzésével bíbelődnek, s a másként gondolkodó, más eredményekre jutó társaik megbélyegzését tekintik elsőrendű feladatuknak. A MTA a hatvanas évek derekától kiemeit pártellenőrzés alatt állt, különösen megbízható marxista főtisztviselőkkel az élén. A MTA elnökeinek névsora (1830-tól napjainkig) önmagában jelzi 51 változásokat: gr. Teleki József, gr. Dessewffy Emil, báró Eötvös József, Lónyay Menyhért, Trefort Agoston, báró Eötvös Loránd, Berzeviczy Albert, József főherceg, Kornis Gyula, Kodály Zoltán (19461949), Rusznyák István, Erdey-Grúz Tibor, Szentágothai János, Berend T. Iván, Kosáry Domokos, Glatz Ferenc és Vizy E. Szilveszter. Berend T. Iván (1930), Köpeczi Béla (1921 ), Kosáry Domokos (1913), Glatz Ferenc (1941) személyére elég hivatkoznunk. Mindegyikük dogmatikus szemléletű, jobbára marxista szellemiségű ember, akik jelenleg is igen komoly befolyással rendelkeznek. Sajátságos, hogy az egyik legfőbb céltábláj uk a nemzeti tudományok, kivált a történelem, igazi nemzeti képviselői. Különösen vad dühvel támadják azokat, akik a hivatalosan elfogadott, egyedül üdvözítő őstörténeti dogmát: a finnugor származásés rokonságelméletet nem fogadják el, illetve azt bírálják. Kosáry Domokos (Kosáryné Réz Eleonóra/Lala gyermeke) jóllehet 1956-os szereplése miatt börtönbüntetést is kapott, Szekfű Gyula tanítványa volt, s így 1949-ig a budapesti egyetemen tanszékvezető lehetett. Szekfű Gyulát keményen megbírálta Németh László nemzetietlen és baloldali felfogása miatt, ami be is igazolódott, hiszen 1945 októberében moszkvai nagykövetnek nevezték ki a kommunisták. Kosáry Domokos 1968 után egyre aktívabban kapcsolódott be a tudományos életbe. Dühvel hadakozik a magyar múlt - úgymond - megszépítése ellen. Ellenforradalmi nacionalizmusnak nevezi a nemzet szeretetét, irracionális, soviniszta és tudománytalan eljárásnak tartja, ha bárki büszkeséggel hivatkozik a fényes magyar múltra. A Rákosi-korban ő is önkritikát gyakorolt (Századok 1953, 652-655.), mondván: "sokmindent szeretnénk, ha másként írtunk volna", "mindannyian nagy
utat tettünk meg, ma már a magyar marxista történetílás komoly eredményeket produkált, megszilárdult". Más országokról és népekről készséggel ír elismerően, megdicséri például a franciákat, hogy a francia nemzet már a XIII. században kialakult, sőt ekkor már élt a communis patria, a közös haza fogalma is, a magyaroknak azonban sem nemzettudata, sem hazafogai ma, sem múltismerete nem volt.
_______________________________14______________________________ Megbélyegezte Thaly Kálmánt, kritikátlan, színvonaltalan és hamis szemléletű embernek nevezve, "A história a mi erős \árunk, az oltalmazza a jogaink
elsősorban azért, amit Thaly így fogalmazott meg:
gyöke!ét, amelyet, ha valaha idegen erkölcsöket föl>éve lerontani, megtagadni nem átal/unk, többé a négy folyam völgyébennemzetülés magyaroku/-e zagyva népek között- meg nem maradhatunk!" Megbélyegezte Hóman Bálintot, aki - úgymond - összekapcsolta a politikát a történetírással, s mivel a politikusi karriert választotta a historikusi helyett, súlyosan kompromittálta magát és jogosan(?!) került 1946-ban a népbíróság elé. (Magyar Tudomány 1982, 724-725, 731.) De vidáman megbélyegezte a legnagyobb magyar történészünk egyikét, Mályusz Elemért és legnevesebb régészünket, László Gyulát is. Mályuszt a köznemesi nacionalista hagyományok folytatójaként veszélyes embernek nevezte, aki az "új, magasabb igényekkel fellépő marxista irányzat kiépítésében" nem vett részt. László Gyulát pedig romantikus fantazmagóriákat kiagyaló művésznek titulálta. Természetesen, minden indoklás nélkül, ő is elveti a hún-magyar rokonságnak még a gondolatát is, hiszen a magyaroknak hún hagyománya semmiképpen sem lehetett, a kései krónikások ezt csakis a németektől hallották, hallhatták. A jelenkori magyar történetkutatók sorsának és arcélének talán egyik leginkább jellemző, abszurd vonása az, hogy mindazokat a nézeteket, amelyeket a korábban magukat marxistának vallók (RónaTas András, Vásáry István, Kristó Gyula, Glatz Ferenc, Engel ~ál stb.) ma is hirdetnek, egytől-egyig Hóman Bálinttól (s az ő elődjétől: Pauler Gyulától) vették át. Igy a magyar honfoglalást menekülésnek nevező teóriát, a nagy erejű besenyő támadás elméletét, a fejveszetten sodródó, űzött-vert magyarok hazakeresésének ötletét, a székelyek török nyelvűségét (vö. legújabban Hóman Bálint: A történelem útja. Budapest, Osiris. 2002, 118-130.). Tehát a mamérvadók még ebben sem eredetiek, csak epigonok. Hóman Bálintnak (1885-1951) azonban számos más, időtállónak bizonyult, nagyszerű eredménye van, arról nem is szólva, hogy primit!V, eszelős kommunista "népbírák" igaztalan, aljas vádak alapján ítélték életfogytiglani börtönre, s a váci börtönben az ávósok halálra kínozták. 2001 októberében, a váci rabtemetőben feltárták földi maradványait, amelyet a tassi Darányi-sírboltban helyeztek végső nyugalomra. A temetéskor beszédet mondott a MTA elnöke, Glatz Ferenc is, aki egy-két évtizeddel ezelőtt a marxizmus eszmerendszerét még egyetemesnek és átütő erejűnek nevezte, amely eszmerendszer hegemóniája a történettudományban egyértelműen érvényesül s "a tudomány egésze marxista szellemben, marxista alapokon fejlődik". Sőt! "Történettudományunk egésze, sőt, nyugodtan mondhatjuk: a tudományt művelő szakembergárdánk egésze ezen elméleti alapbázison gondolkodik, ír és oktat!" A marxizmus pozíciói szilárdak - jelentette ki Glatz Ferenc, s máig hatóan, igazat mondott. Az a jövendölése is helyesnek bizonyult, hogy az internacionalista marxista nézetektől áthatott folyóirat- és könyvszerkesztők ettől az ideológiától eltérő vonatkozásokat nem hagynának meg a történelmi tanulmányokban. (Magyar Tudomány 1983, 519-528.) 2001 novemberében Glatz akadémiai elnök úr Hóman Bálint tassi temetését követően a Füst Milán Szellemi Páholy által rendezett Ki a zsidó Magyarországon? c. téma keretében volt szerenesés megemlíteni, hogy a háborús bűnök alól nincs felmentés, így Hóman Bálinttal kapcsolatban is hasztalan minden olyan törekvés, amely a felmentésére irányul. Hóman Bálintot, sok társával egyetemben, így a hírneves Orsós Ferenc és Bakay Lajos orvosprofesszorokkal együtt, máig sem rehabilitálták. Ilyen körülmények között dolgozik ma egy nemzeti elkötelezettségű magyar történetkutató. Mindazok, akik nem tudtak vagy nem akartak besorolni valamelyik hivatalos intézmény vagy csoport tagjai közé, mint például Pap Gábor, Molnár V. József vagy jómagam, azoknak számolniuk kellett és kell a kirekesztéssel, a kigúnyolással, a megbélyegzéssel, a szakmai életből való kitiltással, a nemes értelemben vett karrier végeszakadásávaL Különös fintora a sorsnak, hogy a szomorú jelenről a dicső múlt felé fordított tekintet vádját először ugyancsak Hóman Bálint hangoztatta, s az ő korhaló szavait fújták fel az 1945 utáni
_____________________________15___________________________ történészek, s kezdték a magyar őstörténetet is nemzeti pótszernek nevezgetni (Vásáry István). Nem vitás, jogos volt és maradt az aggodalom, a féltés, a felkészületlen, a hozzá nem értő önjelölt laikus kutatók káros tevékenysége miatt. Erről1930-ban így írt Hóman Bálint: "A laikus nem a tudomántos módszer eszközeit használja és nem a tudományos igazságkere!És szempontjait tartja szeme előtt. Ité-
letében a tudománytól távol álló szempontok, politikai pártállás, felekezeti!Ég, kozmopolitizmus, internacionalizmus, rosszul értelmezett hazafiság, hírlapi olvasmányok és más egyéb tényezők befolyásolják s mindezeken felül a már említett priori ítéletek ... " (Hóman id. mű 350.oldaD A szakembereknek ez az aggodalma azonban nem keverendő össze a kihirdetett dogmák ellen tudományos módszerekkel fellépő, komoly tudású kutatók megalázó kirekesztésével és agyonhallgatásávaL Amióta magam is felléptem a történettudomány jó néhány dogmája, közmegegyezéssel elfogadott közhelye és tudatos ferdítése ellen, engem nemes egyszerűséggel"vad forradalmárnak" neveznek még azok is, akiket ifjúkoromban barátaimnak véltem, és szwvel-lélekkel támogattam akár kutatóintézetbe kerülésükben, akár egyetemi régészképzésükben. 5 miért? Azért, mert nyntan vállaltam és vállalom a fajtám szeretetét. Azért, mert nem lelem örömömet olyan ún. adatok gyűjtögetésében, amelyek ránk nézve rágalmazóan negatwak vagy alap nélkül sértőek. Felháborodással tölt el, és megvetést vált ki belőlem, ha olyasmit kell olvasnom nagy példányszámú magyar nyelvű könyvekben, hogy ősatyáinknak a IX-X. században végrehajtott rendkiVüli hadi tettei az írniolvasni nem tudó, dologtalan, a kétkezi munkát különösen megvető, barbár gyilkosok vidám rablóbandáinak kalandozásai voltak csupán, akikhez a világon semmi, de semmi nem köt bennünket, mint az, hogy történetesen azok is magyarul beszéltek. (Engel Pál, Beilleszkedés Európába. Bp. 1990, 12, 109.) Alaptalan hamis állítás, hogy eleink nem ismerték az írást, alaptalan és hazug állítás, hogy dologtalanak voltak, alaptalanak, hogy ősatyáink Európa kóbor gyilkosai lettek volna. 5zámos dolgot nem ismerünk a múltból, mert a rendelkezésre álló források gyérek és gyakran nem egyértelműek, ezért szükségszerűen feltevésekkel és hipotézisekkel kell dolgoznunk, amelyeket azonban időről időre át kell értékelnünk, mert új adatok váltak ismertté, mert új összefüggések tárultak fel. Ha egy tudományos hipotézist támadhatatlan tabuvá nyilvánítanak, mint például a magyarság finnugor eredetének teóriáját, az egyértelműen azt jelenti, hogy az adott témát kirekesztettük a tudományos vizsgálatok köréből! Ha egy új hipotézist nem szakkritikával illetnek, hanem személyeskedő, otromba vagdalkozásokkal bunkóznak le, szinte bizonyosak lehetünk abban, hogy az új feltevés megalapozott. A histórikusnak is lehet, sőt talán kell is legyen morális alapeszméje, ha úgy tetszik, ars poeticája. Tudnia kell, mi a célja, mit szeretne élete szargos munkájával elérni. Részadatok felhalmozását, az írott források szavainak aprólékos elemzését, a földben rejlő sírok, épületek, műhelyek feltárását, eszközök, fegyverek, érmék hasonmásainak felsorakoztatását, méret szerinti rendezését, avagy a részadatok alapján fel akarja támasztani a letűnt múltat? Ezt csakis beleéléssel, intuícióval tehetjük meg, tudnunk kell átélni a régenvolt világot, tudnunk kell életre kelteni a részadatok morzsáit. 5 mindezt át kell tudnunk adni a nemzet minden érdeklődő tagjának. Klebelsberg Kúnó 1923-ban mondott szavait magam évtizedek óta útmutatóként kezelem: ,,A történész nemzetének nevelője, moralistája, így közvetlenül kell a néphez szólnia. Minden történelmi munka '.égcélja a nemzetek, a kimagasló egyéni!Égek és események olyan világos és mű'.észi előadása, hogy azt minden műveltebb ember ne csak megértse, hanem érdeklődéssei és élvezettel fogadja be a lelkébe."
____________________________ 16____________________________
A tudomány és
minősítése
agyarországon, lényegében 1950-1951-ig tudományos címként az egyetemek doktori és egyetemi magántanári fokozatot adhattak. A Magyar Tudományos Akadémia tagjait választották. A szavjet típusú proletárdiktatúra, mint csaknem mindent, ezt a régi és jól bevált rendet is felszámolta, s helyére állította a Szavjetunióban használt a "tudományok kandidátusa" és a "tudományok doktora" fokozatot, amely címeket egy erre a célra létrehozott pártállami testület: a Tudományos Minősítő Bizottság ítélte oda. Nem állítható, hogy az elmúlt fél évszázad alatt az összesen talán tizenötezer személy túlnyomó többsége érdemtelen lett volna a tudományos fokozatra, azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy a valódi tudományos teljesítmények mérésére és értékelésére ez a minő sítési rendszer mind módszereiben, mind a személyek kiválogatásában már régen teljesen elavult, és egészében használhatatlanná vált. Ezért is született meg 1993-ban a LXXX. törvény, amely- elvilegeltörölte a szavjet típusú kandidátusi és tudományok doktora címeket, ugyanakkor az 1994. évi XL. törvénnyellétrehozták a rossz emlékű és levitézlett Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) helyett az MTA Doktori Tanácsát, amelynek 25 tagja van, és 33 szakbizottság tartozik hozzá. Látszólag tehát, végre, egyenesbe került a tudományos eredmények minősítése. Az Akadémia doktora cím elnyerésére - elvileg - kérelmet lehet benyújtani, a tudományos fokozatot pedig egyedül a PhD jelenti, amelynek elnyeréséhez egy tudományos művet kell készíteni, és azt nyilvánosan megvédeni. Az új helyzet azonban korántsem idillikus és gondmentes, s nemcsak azért nem, mert 2000-ig folytatádtak a kandidátusi eljárások, például 1996-ban csak a történettudomány területén kiadtak 374 kandidátusi és 91 doktori fokozatot, a művészettörténet és a régészet tudományszakon pedig 92 kandidátusi és 26 doktori fokozatot, hanem azért sem, mert az "átálláskor" nem kis számban minősítet tek át sima egyetemi doktorátusokat (DPh) az új típusú PhD-vá. Aki szemfüles és szerenesés volt, egyszerű eljárással megkapta az új fokozatot, akit mellőzni akartak, azt elutasították. (\z elutasítás és a kedvezményezés (honosítás) módszerét a korábbi TMB is nagy kedvvel alkalmazta. Igy például, akinek jó kapcsolatai voltak, a külföldön (elsősorban az ún. szacialista országokban) elkészített egyetemi diplomamunkát kandidátusi disszertációnak ismertette el, s máris )okozattal bíró" tudóssá vált, jóllehet sem tehetsége, sem értékelhető tudományos eredménye és publikációja nem volt. Nem kevés példát lehetne felemlíteni olyan személyekről, akik 45-50 éves korukra sem voltak képesek egyetlen szakmunkát (könyvet) sem létrehozni, noha már legalább húsz éve "jelöltek", azaz kandidátusok. Ezzel természetesen nem azt akartuk mondani, hogy egy megjelentetett nyomdatermék önmagában elégséges bizonyíték arra, hogy az illető szerző igazi kutató vagy tudós. Mint ahogyan az sem tesz senkit tudóssá, ha számos cím és rang birtokosának mondhatja magát. Az igazán súlyos gondot az jelenti, hogy miképpen állapítható meg, ki a tudós? Milyen módszerekkel lehet mérni a tudományos teljesítményt? Elégséges-e tanulmányok, könyvek, monográfiák megjelentetése s azoknak a szűk szakmán belüli belterjes megvitatása, avagy szükséges olyan képesség, adottság is, amelynek segítségével a szélesebb rétegek körében is hatni lehet? Lehet-e tudós valaki, a~i nem oktat és nincsenek tanítványai? Megállapítható-e mi az igazi tudomány és mi az áltudomány? Altudományos eljárás-e a kihirdetett és elfogadott tudományos tételekkel, dogmákkal szembefordulni? Nyomatékosítja-e az igazságot, ha bizonyos állítások mellé sokan sorakoznak fel vagy egyetlen embernek is lehet igaza a többséggel szemben? Lehet-e hivatalos képesítés (szakdiploma) nélkül kutatásokat végezni? Különbséget kell-e tenni a természettudományok és a társadalomtudományok között? Szabad-e a történelmet és az irodalmat nemzeti tudományként kezelni, és kiemeit jelentőséget tulajdonítani nekik? A magam részérőllegális tudósnak azt tartom, akit mind a hazai, mind a nemzetközi szakma és a művelt értelmiség egyaránt elfogad és értékel. Ma Magyarországon a nemzeti elkötelezettségű törté-
M
______________ ______________17______________ ______________
netkutatók valójában illegális tudósok, mert a hazai mérvadó ?zakmai elit lényegében ezen csoport egyetlen tagját sem fogadja el, sőt deklaráltan kitagadja őket. Altalában értékmérőnek tartják a megjelent publikációk számát, a hivatkozások számát, a konferenciákon való szereplések számát, a különféle tudományos testületekben elfoglalt tisztségek számát, ezek a számok azonban önmagukban mégsem valóságos értékmérők, hiszen a hatalomba helyezett, kinevezett tudósok döntik el mind a támogatásokat (ösztöndljak, könyvkiadások), mind a külföldi szerepléseket (kiküldetések, expedíciók). Mindenki számára eléggé nyilvánvaló, hogy a reáliák más mércével mérendők, mint a társadalomtudományok s ezen belül kivált a történettudomány. Nem azért persze, mert az először említett tudományágak műveléséhez magas szakértelem kell, a történelemhez pedig mindenki ért, sőt látszólag elégséges a mitikus elhivatottság", a )ángoló hazaszeretet" vagy a kellő anyagi háttér, s máris napvilágot láthatnak obskurus szélhámosok és primitw közléskényszerben szenvedők nagy művei. Adöntő különbség abban van, hogy a természettudományok eredményei, megállapításai, ítéletei ellenőrizhető tényekre épülnek, míg a történettudomány kénytelen obj~ktwe ellenőrizhetetlen értékítéletekkel, jól vagy kevésbé jól megalapozott hipotézisekkel dolgozni. Igy természetesen lényegesen nehezebb meghatározni vagy megítélni, hogy egy történeti, régészeti, művészeti, művészettörténeti vagy vallástörténeti témában mi a tudományos érték és mi az áltudományos maszlag vagy a sejtelmes ködbe burkolt butaság. Manapság nálunk is teljhatalommal uralkodnak az "elfogadott nézetek" (Received View), a ,,közmegegyezésen" alapuló történelmi megállapítások, s jószerével búcsút mondhat a tudományos karriernek és a hivatalosan mérvadó szakmai elismerésnek az, aki eredeti gondolatok kimondására vállalkozik. Akkor pedig egyenesen vége a működésének, ha új felismeréseit a művelt és értő közönség előtt is hirdetni merészeli. Főbenjáró vétkét tovább súlyosbítja, ha nemcsak kitűnő gondolkodó, de kiváló előadó is. A szerény képességű s ezért nagyszámú elismert történetkutatók zöme ragaszkodik a triviális evidenciák folyamatos hangoztatásához; jobb esetben tárgyakat méricskélnek, formákat hasonlítgatnak, párhuzamokat keresgélnek, leírásokat sorolnak egymás mellé s összegzésként nyilvánvalóságokat hangoztatnak, sűrűn idézve az elismert kollégák műveit. Igen sokan csak történelmi közhelyeket ismételgetnek, s a kutatást úgy értelmezik, hogy az a tudós, aki sokat tud, s ezt ki is mutatja adatoktól és irodalomtól hemzsegő műveiben, feledve Eötvös Loránd intelmét, hogy a tudós az, aki bátran kutat. Kutatói felfogásom szerint a történelemben is csak azt nevezhetem eredménynek és kutatói értéknek, amelynek hatása van! S hadd idézzem most a Nobel-dljas Erwin Schrödingert: "sokan hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a tudomány egésze általában \éve a humán kultúrához kötődik, és a tudományos felfedezéseknek, még azoknak is, amelyek egy adott pillanatban a leghaladóbbnak, legezoterikusabbnak és legnehezebben érthetőnek tetszenek, nincs kulturális közegüktől független jelentésük. Az az elméleti tudomány, amely nincs tudatában annak, hogy azáltala lényeginek és fontosnak tartott fogalmaknak maguknak is az lesz a sorsuk, hogy olyan kifejezésekben és szavakban öltenek testet, amelyek jelentést hordoznak az őket értő művelt közön:Ég számára, s beleíródnak az világról alkotott általános képbe, az az elméleti tudomány - ismétlem - amely minderről megfeledkezik, és amelynek beavatottjai tmábbra is azt a nyelvet használják, amelyet legjobb esetben is csak kisszámú beszélgetőpartner ért meg szük:Égszerűen e!Vcigja magát a kultwális közös:Ég többi tagjától, s elnyomaradásra és megcsontosadásra ítéltetett." A szakmai közösségre és a szélesebb értő közönségre tehát szükség van! Nyilvánvaló, hogy egy kutató megítélésére csak egy őt ismerő tudományos közösség képes és jogosult, és nem kinevezett tudományos bürokraták. Az azonban más kérdés, hogy mire van jogosítványa egy adott tudományos közösségnek? Mindaddig, amíg az Akadémia hivatalos szervei csoportérdekeket képviselnek, s nem hajlandók megszabadulni a személyi elfogultságoktól, a rosszindulatú féltékenykedésektől és a kicsinyességtől, nem lesz valódi változás a tudományos minősítésben. 11
____________________________ 18.____________________________ A tehetség ugyanis isteni adomány, az alkotóképesség különleges kiváltság, így nagyon is érthető azoknak a sértődöttsége, akik híjával vannak mindkettőnek. Ezek az emberek vakbuzgóak és törpék akkor is, ha akadémikusi címük van. A világhírű zseni, Neumann jános, amíg itthon volt, sem Budapesten, de még Szegeden sem kapott egy tanári állást sem. Nem ismerték fel és nem ismerték el. Ugyanígy járt Fettich Nándor akadémikus régészprofesszor, aki az új rendszerben még kandidátusi fokozatot sem kapott, mert - úgymond - nem érte el a kívánt szintet. Amint László Gyula régészprofesszor sem érdemelte ki az akadémiai tagságot. Teljes mértékben igaza volt Szentágothai jánosnak, aki 1983-ban a következőket mondotta: 11 Mindaddig, amíg nem éljük meg azt, hogy a rendkivüli tudományos teljesítményt minden formális megkötöttségtől
szabadon, különleges esetekben akár a tudományok doktora címmel vagy akadémiai tagsággal jutalmazhatjuk, és fordítva, a formális feltételek bármily pontos teljesítése ellenére sem kaphat magasabb tudományos képesítést az, akinek teljesítménye nem kreatfv és nem fedi szellemében is a különböző fokozatokhoz kötött kritériumokat, addig én semmi#?le javulásban nem hiszek!" A magyar tudományos élet jelenlegi vezetőinek szellemiségére és gyakorlatára igen jellemző példaként említhető meg Pap Gábor művészettörténész, akinek bármilyen bizarr ötletei vannak is olykor, mégiscsak "a XX. század második felének egyik legnagyobb, talán a legnagyobb hatású szellemi alakja Magyarországon. A XV/. század prédikátorainak reinkarnációjaként a Hamvas Béla szemé-
lyével jelzett szellemiség páros csillagaként évtizedek óta nagy hatást gyakorol a mai magyar mű-.R szetre, gondolkodásra. Különleges régi-új 'vertikális' szemléletével a kozmikus és a földi gondolkodás összekapcsolásával, a népmű-.Rszet és a magas mű-.Rszet gyökereinek feltátásával előadásokon, könyvekben tette fontossá és nélkülözhetetlenné magát." (Makovecz Imre szavai.) O valóban nem a hivatalos tudomány képviselője, ő a szel/em kutatója. Hamvas Béla azt mondta egykor: "a magyar hiva~alos tudomány Pap Gábort, amint többünket, a mai hivatalos tudományos közélet nem ismeri el. Ugy tesz, mintha nem is létezne. Sem ő, sem mi, a többiek. Mi nem tartozunk egyik hatalmi csoportosuláshoz sem, így könnyűszerrel söpörik le műveinket az Akadémia aszta/airól, ám tehetetlenek akkor, amikor észlelniük kell, hogy a gondolkodó magyarak ítélete éppen nem egyezik meg az ö-.Rkével. Pap Gábor hosszú ideje taníts "nem középiskolás fokon". Fanatikus hívei nem mindenkinek rokonszenvesek, de magas színvonalú, eredeti gondolkodása, a tehetséges kutatók tiszteletét váltja ki akkor is, ha bizonyos kérdésekben nem értenek egyet vele. Műveivellehet, sőt nem ritkán kell is vitatkozni, de tiszteletet parancsol szuverenitása s az, hogy előadásai és művei mögött ő maga áll, ahogyan Illyés Gyula fogalmazott: "Bizonyos, hogy az alkotás akkor \élik mű-.R, amidőn eleven, egész ember tűnik fel mögötte és felel érte. De ez az ember is a mű által teremtődik." Nemrégiben munkatársaival kiadták újra a Képes Krónikát, s bevezető tanulmányában ismét maradandót alkotott. Maradandót, de nem hibátlant Asztrálmítoszi értelmezései elborzasztják a csőlátással megvert szakbarbároka t, mert azt hiszik, hogy amit ők nem fognak fel és nem értenek, azt a régiek sem érthették és nem tudhatták. Pedig nagyon is tudták, nagyon is értették. Ez a Pap Gábor-i megközelítés megdöbbentő azok számára, akik eddig Berkovits Ilona elképesztően primitiV magyarázataihoz (Századok 1953) vagy Csapodyné Gárdonyi Klára értelmezéseihez voltak szoktatva (Helikon kiadású Képes Krónika), ám a 12 állatövi jegyből álló évkör rendszereinek felismerése a miniatúrákon teljesen valós. Nem egészen így áll a helyzet az időrenddel, legalább is az én megítélésem szerint. Pap Gábort egészen magával ragadta Heribert lllig és Uwe Topper zsonglőrmutatvány sorozata, s láthatólag nem tud szabadulni a kronológiai csapdábóL A tudományos kutatás tisztessége és egymás megbecsülése azonban azt kiVánja, azt követeli meg, hogy szakkritikát alkalmazzunk, és ne becsmérlő durvaságokat kiabáljunk. Időcsalás igenis volt a történelemben. Maszudi jegyezte fel (Kitab al-tanbih. M.j. De Goeje, Leiden, 1894, 97-98.), hogy a szászánida dinasztia korában a perzsák az események időrendjét Nagy Sándortól a megdöntött párthus uralkodó, Ardaser uralkodásáig meghamisították (kétszer számítottak 510 évet!) azért, hogy
____________________________ 19____________________________
megvalósulhasson azon tanítás, hogy Zoroaszter után pontosan ezer esztendőre kerülnek hatalomra a perzsák. Am ez a csalás lokális volt, és nem maradt sokáig titokban. Az egyetemes időcsa lás teóriája rendkívül ingatag alapokra épített áltudományos elméletnek látszik. Az ún. igazi tudomány és az ún. áltudomány kérdése örök vitakérés volt és maradt. ElisA nagy (praecessiós) napcíklus. merjük természetesen, hogy 1990 óta jelentős mértékben elöntötte a A nagy napciklus magyar könyvkiadást a történeti szennyirodalom is, ám erkölcstelen és a tudományhoz méltatlan durvaság a történelmünk bonyolult kérdéseit bogozgató eredeti gondolkodókat és kutatókat sarlatánoknak és komolytalan dilettánsoknak nevezni csak azért, mert még sok mindent nem értünk, amint a régiek sem értettek. Ezért mondja a Prédikátorok könyve (8.17.): "bármennyit firad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig''. Megismételjük: a történettudomány s egyáltalán a múlttal foglalkozó tudományok feltevésekkel dolgoznak, s a jól vagy kevésbé jól megalapozott hipotézisek igazságtartalmát és maradandóságát a legcsekélyebb mértékben sem határozza meg az, hogy a megalkotójának, a szerzőjének milyen címei és rangjai vannak. De azért jó volna, ha a tudományos élet vezetői és képviselői készek és képesek volnának felismerni az igazi tehetségeket, s jó volna, ha a tudományos szatócskodás helyett a valóban ráérdemesültek (is) kaphatnának elismerést. Hiába lettünk néhányan a miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetem ott habilitált díszdoktorai és tanszékvezető professzorai, akkreditálás helyett diszkreditáltak bennünket, jóllehet több esetben igazolható, hogy azok, akik a minisztertől hivatalosan professzori kinevezéseket kaptak, igazolt tudományukkal szinte semmilyen hatást sem gyakorolnak a művelt, gondolkodni képes, képzett emberekre, s nemcsak azért, mert gyakran nem tudnak előadni, hanem leginkább azért, mert nincs mit előadniuk. Talán eljön az idő egyszer, amikor a magyar tudományos életben is, válogatás nélkül megbecsülik az eredeti gondolkodókat és alkotókat. (Megjelent: Kapu 1999/9, 22-23. és "Kiálts tellyes torokkal" Budapest, Polár. 2000, 497-499.)
____________________________ 20 ___________________________
HERIBERT ILLIG: DAS ERFUNDENE MITTELALTER DIE GRÖBTE ZEITFALSCH UNG DER GESCHICHTE. (A KITALÁLT KÖZÉPKOR. A TÖRTÉNELEM NAGY IDÓHAMISÍTÁSA) München, Econ Ulistein Verlag, első kiadás: 1996, negyedik kiadás: 2000. Magyarnyelvű kiadás 2002. Budapest, Aliprint
CÍMŰ MUNKÁJÁNAK ISMERTETÉSE ÉS KRITIKÁJA ma 55 esztendős bajor szerző kultúrtörténésznek vallja magát, jóllehet történészi végzettsége nincs, s a meglehetősen vegyes színvonalú Zeitensprünge (ldőugrás) c. folyóirat kiadójaként vált ismertebbé a saját hazájában. Több mint jellemző s persze érthető is, hogy a szerző "nagy felfedezése" a magyar érdeklődő közvélemény egy részét csak hat év késéssel érintette meg, (nyilván a nyelvi akadályok miatt, elvégre 411 oldalnyi német szöveget nem könnyű áttanulmányozni, kivált, ha figyelembe vesszük rendkwül nehézkes és nyakatekert fogalmazásait), ám a közelmúlti magyarra fordítása "elemi erővel robbant be" a kiválasztottak körébe, mivel nem kisebb személy, mint Pap Gábor professzor úr írt előszót a kötethez, és népszerűsíti a művet mind a mai napig. A köréhez tartozók a legelemibb kritika nélkül ismételgetik a bizarr állításokat, mégpedig úgy, mint sziklaszilárd tényeket Vannak olyan ún. népszerű előadók, akik már rendszeresen így beszélnek: 896-ban, azaz 596-ban ugyebár, mint tudjuk. Nemrégiben a KAPU is foglalkozott a kötetteL Az időszámítások és a különböző naptárak (kalendáriumok) elsőrendűen alkalmasak arra, hogy rámutassunk számos bizonytalanságra, pontatlanságra, sőt hamisságra is. Miért van ez így? Azért, mert bár az időt az írásos történelem kezdeteitől igyekeztek mérni és meghatározni, különböző népek, különböző hatalmak, különböző kultúrák és vallások más és más módon végezték az időmé rést Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a kalendáriumok elsősorban az ünnepek és a kereszténység korában a helyi egyházak ünnepfelsorolásai voltak, az első ilyet a Kr. utáni 465-494-ból az andalúziai Carmanából ismerjük, ahol egy kőlapra vésve maradtak meg ezek az ünnepfelsorolások. A középkorban igen nagyszámú ilyen kalendárium készült. Volt természetesen naptáruk a régieknek is, az egyiptomiaknak, a kínaiaknak, a mezopotámiaiaknak, a hinduknak, a perzsáknak, a görögöknek, a rómaiaknak, az amerikai indiánoknak, a zsidóknak, az araboknak stb. Azt senki sem vitatja, hogy az alapvető időegységek kezdettől a következők: Egy nap = a Föld egyszeri forgási idejével. Egy hónap =a Hold fázisidejével, azaz 29,5 nappal. Egy év= a Föld Nap körüli keringési idejével, amely (mint ún. tropikus év) 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperccel (annus solaris). Mivel az időszámítás megalkotói sokáig az állatövi csillagképek segítségével határozták meg az esztendő hosszát, vagyis, hogy a Nap meddig tartózkodik egy-egy állatövben, így például a hinduknak 365 és 1/4 nap volt egy év, az egyiptomiaknál viszont 365 nap tett ki egy évet, amelyet ők pontosan 12 harmincnapos hónapra, a hónapokat pedig négy hétre osztották fel. Holott a hónapok hossza 29-31 nap valójában. A napot viszont napnyugtától számították, vagyis az estétől s nem a reggeltől, mint mi. A babiloniak a Hold-évet használták, amely 354-360 napból állt, s így állandó korrekcióra szarultak a naptárak. Az eltérések miatt jöttek létre a szökőévek, vagyis hogy minden negyedik év 366 napos legyen. A zsidók az időszámítás kezdetét a Teremtés napjától veszik, s ezt Hillel Hanaszi rabbi 358-ban 3760-ra tette egyik lehetséges változatként. A zsidó időszámítás szerint ma 5762-ben vagyunk. S itt nyomban idéznünk kell llliget, aki a Von Zeiten und ihrem Ende (A korokról és azok végéről) c. fejezetében azt írja, hogy a zsidók megpróbálták kiszámítani a Világ
A
____________________ ________ 21 ____________________ ________ üdvösségtörténetét jüdische Historiker die Heilsgeschichte Dauer des Weltenlaufs zu errechnen suchten. Majd azt kérdezi: Hogyan lehet megteremteni az időbeli kapcsolatot a teremtés és Krisztus születése között? (Wie konnte die Zeitspanne zwischen Schöpfung und Christi Ceburt bestimmt werden?). Ezt a kérdést összekapcsolja azzal, hogy Nagy Károly születési ideje mindenképpen essen egybe Krisztuséval (?!). A Komputisztikus végidőbeliség (Computistische Endzeitlichkeit) ennek a fejezetnek a címe. A computatio, a computus latinul számvetést, számítást jelent, de a számított végidőbeliségnek sincs sok értelme. Sextus lulius Africanus a Kr. születése utáni lll. században élt egyházi történetíró készített egy Chronologia c. művet, amelyben a világ teremtését Krisztus előtt 5500-ra tette, mégpedig azon az alapon, hogy ezer év egyenlő egy nappal, azaz a Teremtés ~ét napja hétezer év, s mivel az ember teremtése a hatodik napon történt, ez megfelel az Udvözítő születésének, ami, középarányosan 5500 évnek mondható. Ezt a mesés számítási módot lllig úgy jellemzi, hogy Africanus rábukkant az lsten által akart számítási módozatra U Africanus war im 3. }h. auf den gottgewol/ten Rechenmodus gestof3en). Később a Kr. utáni VII. században egy meroving szerzetes (Computus Paschalis, 727) ezt az időt 5200-ra tette, mivel szerinte a világ teremtésétől az ő koráig pontosan 5928 esztendő telt el. Már ez az egy példa is jelzi: van egy matematikai és egy ún. technikai időszámítás. Az előbbi szerint O. év nincs, az utóbbi szerint természetesen van! Itt jegyzem meg, hogy Illi g operál is a nu llával, mivel arra hivatkozik, hogy Beda Venerabilis (673-735) használta a nulla fogalmát holott a Ocsak az arabok révén 1000/1100 után vált ismertté: nachdem aber die Null frühestens um 1100 in Europa, heimisch wurde. Ám itt is hamiskodik, mert Beda egyháztörténeti művében, 730-ban nem az arab Oszámjegyről beszél, hanem nullum eum aequiparare, azaz valamely érték hiányát jelzi vele. Magam is azt a történeti időszámítást tartom helyénvalónak, amely Krisztus születését a O. évre teszi, s örömömre szolgált, hogy lllig Heribert is így vélekedik: diemeisten heutigen Zeitgenossen das nachste }ahrtausend schon am 1. januar 2000 beginnen lassen, nicht erst - matematisch zwingend - am 1. }anuar 2001. (86. oldal) A mai időszámításunkból hiányzó O. év Dionysius Exiguus bűne! lllig később is bevet egy újabb trükköt, s azt mondja: a hetedik világnap az lsten fiának lenne fenntartva, tehát a Kr. utáni 500 lenne Krisztus születésének valóságos napja, mivel azonban az idézett Computus 300 évvel korábbra helyezte a Teremtés napját, ezért az, vagyis Jézus születése, a Krisztus születése utáni 500 + 300, azaz 800-nak felel meg (sondern jetzt dem jahr 800 n. Chr.). 5 ez csodálatos, mert így Jézus születése és Károly császárrá koronázása egybeesik (die Kaiserkrönung Karls und der Beginn vom Regiment des Cottessohnes auf Erden zusammen)! Másszóval: Jézus és Nagy Károly azonos: Cleichsetzung von Karl und Christus!) Majd kijelenti: az én kezdeményezésem alapján tudjuk, hogy mind a prófétákat, mind a prognózisokat visszamenőlegesen találták ki Un meinem Ansatz wissen wir, daf3 sowohl Prognose wie Prophet rückwirkend erfunden sind.) Ebben a megállapításban sok igazság van, de haladjunk tovább. Mivel a csillagászati évben minden nap 11 perc és 14 másodperccel rövidebb, mint a Nap-év, ezért 129 év alatt egy nap eltérés keletkezik, ám ez reciprok nem igaz, vagyis egy nap eltérés nem egyenlő 129 évvel! A rómaiak 717 óta valójában 355 napos, január 1-jével induló, 12 hónapos Holdéveket használtak, de minden második évben beiktattak egy 22-23 napos hónapot is, s az időt Róma alapításától, Kr. előtti 754-től számították, de hiába igyekeztek korrigálni, Kr. előtti 47-re a valóságos tropikus évtől már 67 nappal tértek el. Ezért Julius Caesar elrendelte, hogy Krisztus születése előtti 46-ban 23 + 67 nappal ki kell egészíteni a naptárt (Annus confusus). Ez lett a Julianus naptár, amelyet a görögkeletiek például mind a mai napig használnak, de már itt megjegyzem, az évszámításuk csak 13 nappal tér el a miénktől s nem 300 esztendővel! A keresztény hagyományok nagyon erősek, erre példa lehet a koptok időszámítása is, akik máig a Diocletianus-féle keresztényüldözésekre alapozott naptárt használják, tehát az időt 284. augusztus 29-től számítják ma is. A Julianus-naptárreform következtében a tavaszi napéjegyenlőség március 24-re esett, s az évek
_____________________________ 22 ____________________________ egységesen 365 naposak lettek, de minden negyedik év szökőév lett (egy nappal több). Azonban ez a számítási mód sem volt pontos, s így Kr. születése utáni 325-re, amikor a híres niceai zsinatot tartották, a tavaszi napéjegyenlőség megint 3 nappal hátrébb került, azaz március 21-re. 5 most ismét fordulju~k lllig felé, mert a nagy mutatványt éppen a niceai zsinat átértékelésével igyekszik megalapozni. O ugyanis azt írja, hogy az angolszász Alkuin (Albuin, Albinus), aki Nagy Károly gyermekeinek is a tanítója volt, s aki Toursban halt meg 804-ben, 798-ban azévkezdetet húsvétról karácsonyra tettette át, ami megegyezett a rómaiak régi évkezdetével. Ezt lllig, céljai érdekében, etikai svindlinek (Etikettenschwindel) nevezi, mondván ezt csak azért csinálták, hogy Károlyt 801. január 1-jén koronázhassák meg, ami így egybeesik(?!) jézus születésével. Azaz: a császárkoronázás, az Ur születése és lsten uralmának kezdete egybeeseik: der Kaiserkrönung, der Ceburt des Herrn und des Beginns der Cottesherrschaft auf Erdeni Tovább csűri-csavarja a dolgot azzal, hogy a teremtés utáni 5200 évhez még hozzászámol újabb ezer évet (6200), amely megfelel a Kr. utáni 1000-nek! Károly császár magát szimbolikusan az ószövetségi Dávidnak nevezte, viszont kései utóda, lll. Ottó császár, Szent István királyunk kortársa, az 1000. esztendőt, mint a hetedik világnap kezdetét értelmezte. Ezért kwánt lll. Ottó jézus és az apostolok szaigája lenni. Ez utóbbit a források igazolják, ám a szerzőnek jézus születésére vonatkozó kijelentése alaptalan. Majd kijelenti: mind a 800. év, mind az 1OOO. év utólagosan lett kitalálva: das Kaiserjahr 800. .... und das jahr 1000 genausa rückwirkend fixirt warden sei. Ugyanakkor az 1000. esztendő világvége hangulatát ecseteli, mondván ez egyáltalán nem 1000-ben volt, hanem Barbarossa Frigyes korában, azaz a XII. században, ekkor volt a félelem éve (Schreckensjahr). A kiliazmus jelenségét igyekszik felhasználni visszakeltezési manőveréhez, mondván, 1158-ban, 1160-ban, majd 1260-ban is a végidőket várták nagy szorongással. Freisingi Ottó, Barbarossa nagybátyja, valóban azt írta a Világkrónikájában, hogy a világvége akkor következik be, amikor a Római Birodalom lehanyatlik, de ez egyáltalán nem az utolsó ítéletet jelentette nála. Az 1492-ben megjelent Schaedel-féle Világkrónikában olvasható számítások szerint a világvégének 1998-ban kellett volna bekövetkeznie. Hogyan próbálja lllig bizonyítani, hogy éppen és pontosan Kr. születése utáni 614. szeptembertől 911. augusztusig csak "kitalált idő" volt (Die fiktive, erfundene Zeit reicht von September 614 bis August 971)?
Ekérdés valós megértéséhez fel kell elevenítenünk a naptárreformok történetét Addig eljutottunk, hogy julius Caesar sokat módosított, de 371 év elteltével (nic~ai zsinat) ismét zavarok keletkeztek, mivel ekkor még nem ismerték fel a napok valóságos hosszát. Igy hiába rögzítették március 21-ében a tavaszi napéjegyenlőséget, ezzel felszámolva az addigi három nap hiányt, 1582-re újabb tíz nap "lemaradás" keletkezett. Hogyan tálalja mindezt Heribert lllig? 1582-re az eltérés 12,7 napra gyarapodott. XIII. Gergely pápa tíz napot korrigált, október 4 után, október 15 következett, ám itt egy elvi kérdés merül fel: Hier stei/tsich eine Frage prinzipieller Natur. Mivel csak egész napokat javítottak, folytatja, 13 napot kellett volna venni, de miért csak tíz napot ugrottak? (Warum wurden nur 70 Tage übersprungen?) A szakemberek ismerik a problémái és ~a fináltan úgy válaszolnak erre a kérdésre, hogy a pápa a niceai zsinaton helyre akarta állítani az Egi Rendet: Die Spezia/isten kennen das Problem und antwarten raffinierter: Der Papst wol/te den Himme/ über dem Kanzif von Nicea, 325, wiederherstellen. Kitaláltak egy zsinati határozatot, amely szerint a naptárt utólagosan helyesbítették volna, de erről nem lehet szó, mert a fennmaradt zsinati akták közölt erre nincs adat. Übereifrige Computisten erfanden einen KonzilbeschlufS von 325, dass schon damals der Kalender nachjustiert warden sei. Doch davon kann keine Rede sein: es gibt in den erhaltenen Konzilsakten keinen Hinweis auf eine Kalenderjustierung, im Cegenteil. Az igaz, hogy a niceai zsinat hivatalos jegyzőkönyve (Aktenprotokolle) nem maradt fenn, de fennmaradt a zsinat anyaga kopt és görög átírásban, tagadhatatlan sok későbbi bővítéssel s ezek közölt hamisítványok is vannak, mint például az az állítás is, hogy l. Szilveszter pápa személyesen is jelen lett volna a zsinaton. Az azonban
______________________ ________ 23______________________ ________ igazolt, hogy megállapodtak a húsvét idejének meghatározásában, azaz kimondták, hogy a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnap lesz húsvét (ha a holdtölte vasárnapra esik, akkor egy héttel később). A Húsyét meghatározza a többi ún. mozgó egyházi ünnepet, mint az áldozócsütörtök, a pünkösd, az Ur napja etc. Viszont ugyancsak Niceában döntöttek Jézus születésének napjáról, december 25-ről, tehát az állandó egyházi ünnepek legfontosabbikáról. Allandó ünnep még január 6-a, vízkereszt és Szent István király napja, augusztus 20. Ezt lllig úgy adja elő, mintha semmit sem tudnánk, kijelentvén: az egyház akkoriban még egyáltalán nem volt abban a helyzetben, hogy a tavaszi napfordulót és a húsvét időpontját egységesítse. Alexandria és Róma különbözőképpen számolt, a nyugatiak március 25-tel, a keletiek március 21-gyel, de egyik sem felelt meg a valós égi napfordulónak. Nicea március 21-et nevezte meg, anélkül azonban, hogy naptárjavítást csinált volna (Die Kirche war damals noch weit davon entfernt, Frühlingspunkt und vor al/em Ostertermin vereinheitlicht zu haben. Alexandria und Rom gingen von zwei unterschiedlichen Terminen für den Frülingsbeginn aus: der Westen vom 25. Marz, der Osten vom 21., doch beide beachteten nicht die tatsachliche Himmelsituation. Zu Nicea ist der 21. Marz genannt worden, ohne daB es dazwischen zu einer Kalenderkorrektur gekommen Vv3.re.) Majd ezzel érvel: Itt a fonások homályába keveredünk: Wir geraten hier ins Düster der Quellen. Az igaz, hogy a történeti források java része homályos és nemritkán többértelmű, az lllig-féle nagy csavar azonban ott rejtezkedik, hogy ő úgy tesz, mintha minden józanul gondolkodó osztaná az ő vélekedését, hogy ti. ha a csillagászati számítás szerinti 11 perc 46 másodperc 128,2 év alatt egy nap eltérést mutat, akkor két nap 256 évet, három pedig 384 évet jelent. Tehát a Gergely-naptár ennyivel rövidebb lett. S itt van bizarr elméletének nagy abszurditása. Nézzük ezt a döntő részt is eredetiben: wir steilen fest, daB jeder Korrekturtag fürjene Abdrift steht, um die sich der julianische Kalender binnen 128,2 jahre von der astronomischen Himmels situation enfernt hat. Zwei fehlende Korrekturtage bedeuten 256 jahre, drei solche bedeuten 384 jahre, um die Cregors Korrektur zu kurz gegriffen hat. Ezen nyilvánvaló képtelenség legnagyobb cáfolata, hogy 1582. október 4-én a pápa nem 300. október 4-et jelölt meg, tehát 128,2 év szorozva ~O nappal, hanem csak tíz napot! Az már csak ráadás, hogy lllig, minden indoklás nélkül, azt mondja: En munkahipotézisként 297 évet nevezek meg, amit ki kell törölni a Gergely-naptárból(?[), hogy az megfeleljen a caesarinak. (Als Arbeitshypothese nenne ich 297 jahre, die zu streichen sind, damit Cregors Korrektur direkt zu Caesar zurückfürt.) Azt még elképzelni sem tudja senki, hogy például Moszkvában, ahol a julianus naptár van érvényben ma is, valójában most 128,2 x 13 évvel kevesebb volna, vagyis Kr. születése utáni 336-ban járnának. Az 1582 óta eltelt időszak gondját ugyanis 3200 esztendőre előre jól megoldották a beiktatott szökő évek. Aszerző is tisztában van észvesztő fantáziálásával, ezért írta le: ez a naptárkritika semmiképpen sem kényszeríti ki egymagában a középkori fantomidő tézisét (diese Kalenderkritik .... keineswegs die These einer mittelalterlichen Phantomzeit im Alieingang erzwingt), hanem ezt megtámogatja, kiegészíti és korlátozza sok más körülmény. A tulajdonképpeni érveket, a forrásokkal összevetve az építészeti és régészeti evidenciák adják: Die eigentlichen Argumente ergeben sich im Vergleich zwischen den Quellen selbst, vor al/em ... architektonischer wie archaologischer Evidenz. S itt, képletesen szólva, kardjába dőlhet a szerző. S nemcsak azért, mert maga is tisztában van azzal, hogy vagy átírható és átírandó minden naptár, vagy egy képtelen játéknak egyszer s mindenkorra véget kell vetni. S ez számunkra is alapvető kérdés, hiszen az időrend, a kronológia minden történeti kérdés legfőbb alapja és tartópillére. Ezzel nem szabad felelőtlenül játszadozni, semmiféle álságos szenzációkeltés érdekében. Sem Németországban, sem nálunk. A mindenáron óriási szenzációt tálalni kívánó Heribert lllig is tudatában van bűvészi mutatványának, ezért így fogalmazott: Természetesen minden olvasónak az a kérdés ég az ajakán, ha ez a tézis igaz volna, nem kellene-e a naplárok időszámítását azonnal megváltoztatni, már ami a Krisztus születése utáni időre vonatkozik? (Nun brennt natürlich jedem Leser eine Frage auf den Lippen:
____________________________ 24 ____________________________
MüBten wir nicht, wenn diese These stimmt, sofort unsere Kalenderrechnung andern, nachdem sie auf Christi Ceburt bezogen ist? S akkor ma például 2002. helyett 1705-ben járnánk. Majd azt fejtegeti, s ebben helyes úton jár, hogy még Krisztus születési évét sem tudtuk vitathatatlanul meghatározni, nemhogy a hónapját és napját. A Krisztus előtt 7 vagy 4 vagy 2, vagy augusztus 30. volt-e a születésnapja? Dionisyus Exiguus, aki egyébként szkíta származású volt (497 -540), Kr. sz. utáni 525ben az időszámításunk kezdetét Krisztus születési időpontjával indította, azaz Kr. születése előtti 1 és Kr. születése utáni 1 közé helyezve ezen eseményt, ami időrendi képtelenség, s így kétségtelenül tévesen járt el. Abban igaza van lll ignek, hogy ez csak közmegegyezés (nur eine Übereinkunft) volt, mindenfajta történeti tény-alap nélkül (ohne historische Faktizitat). Azt gondolja, hogy egy lyuk van az időrenden, s ez sokak számára elfogadhatatlan (Loch der Chronologie). Majd hirtelen azzal áll elő: ami tíz nappallehetséges volt, elvileg lehetséges három évszázaddal is: Was mit 10 Tagen möglich war und ist, ist im Prinzip auch mit rund drei }ahrhunderten möglich. De ez egyáltalán nincs így, így a kérdés fel sem vethető, hiszen ha három nap egyenlő három évszázaddal, akkor 10 nap is egyenlő ezerkétszáznyolcvankét esztendővel. Majd belátja, hogy mindez abszolút káoszba tarkoliana (aber würden ins Chaos führen), s ez valóban így is van. Micsoda badar zavarosság lett máris úrrá az érdeklődő misztikusok egyre népesebb és fanatikusabb köreiben! Szerencsére lllig is tudja, hogy ilyen, általa kitalált naptárreformot nem lehet végrehajtani a közeljövőben (in der naheren Zukunft nicht möglich ist), de azért biztatja a történettudományt, hogy egy új korszakot nyithatna, amelyben minden esemény egy új időtengelyre lenne felv!Ve. A nagyközönség számára lényegében semmi sem változna ezáltal(?), legfeljebb csak annyi, hogy az eddig "sötét évszázad oknak" ismert századévek nem létező századokká válnának. Németül ez így hangzik:
Allenfa/ls die historischen Wissenschaften könnten sich eine neue Ara geben, um jedes Ereignis eindeutig auf einer ununterbrochenen Zeitachse zu fixieren. lnsofern wird sich für die Allgemeinheit nichts anders andern, als daB schon bis~ang kaum bekannte "dunkle }ahrhunderte" zu ganz Zeit und geschichtslosen jahrhunderten werden. Amde itt is nagyot lódít, mert a VIII-IX-X. századot nem azért nevezték (egyébként csak a XVl. században!) sötét évszázadoknak (saecula obscura), mert kételkedtek a létükben, hanem azért, mert elsősorban a pápaságban szörnyű dolgok történtek. Az építészeti érvek közül az aacheni templomot emeli ki, kivált a kupolaépítés kérdéseit taglalva, s azt állítja, hogy Károly korából hiányoztak a megfelelő előzmények. Egyszerűen lehetetlen volt az aacheni kőkupolát a VIli. században megépíteni, erre csak a XII. században lehettek képesek, holott a konstantinápolyi Hagia Sophia és a ravennai San Vitale kupolái a VI. században készültek! Felhozza, hogy Nagy Károly korában városok sem voltak, sőt maga Aachen is csak 1356-ban lett koronázó város, majd részletesen elemzi a bizánci képrombolás korszakát, amelyet nemlétezőnek jelent ki, hasonlóképpen törli a vikingeket Európa történetéből a VIli-lX. században, és csak a 900 utáni adatokat tekinti hitelesnek. Szemére veti a történettudománynak, hogy nem találták meg Nagy Károly sírját Aachenban, tehát minden ún. sírfelnyitás hazug ámítás volt (1000-ben lll. Ottó, 1165-ben Barbarossa Frigyes és 1215-ben ll. Frigyes), holott például a magyar királysírok zöme is megsemmisült. Az avarok esetében joggal kritizálja, hogy Einhard leírása képtelenség, ám abból a tényből, hogy a nyugatiak az avarokat gyakran húnoknak mondják, azt a következtetést vonja le, hogy máris megvan a háromszáz év, hiszen 700 - 300 = 400, azaz máris Atilla korában vagyunk. A VII. századi forráshiányosságokat is ilyesféleképpen igyekszik magyarázni. Közben persze sok helyes észrevétele is van, például az avarok királyi kincstárával kapcsolatosan, hogy - állítólag - 15 ökrös szekéren Aachenba szállított )emérdek kincs" megváltoztatta a frank birodalom egész gazdasági életét, ugyanakkor Harun al Rasid Bizánc ostroma után 20 OOO teherhordó állattal hordatta el Bizánc kincseit, aranyát, s alig volt ennek jelentősége a kalifátus gazdasági életében.
______________ ______________ 25______________ ______________ A szerzőnek minden igyekezete arra irányul, hogy Nagy Károly korát törölje a történelemből (Karl als Falschungsprodukt), ezért veszi bonckés alá a Nagy Károly-féle klenódiumokat, szobrokat, ruhákat, településeket, templomokat (XIV. századi), s ezeket gyakorlatilag nem létezőnek nyilvánítja, illetőleg azzal érvel, hogy a Nagy Károly-herma a Lothar-kereszt (X. századi), az aacheni trónus (X. századi átépítésű és XX. századi rekonstrukciójúl igaz, de ezzel nem bizonyít semmit, hiszen eddig is ismert volt mindezen tény. Világos számunkra is, hogy a nyugati építészeti emlékek keltezése, jellemzése, eredete, építészeti jellegzetességei számos esetben igen vitathatók, amint a hazaiak is, kivált a sokszori átépítés és módosítás következtében, valamint az elégtelen régészeti kutatások miatt is. Vitatja és kétségbevonja az ún. Karoling-reneszánsz egészét és benne a Karoling könyvművészetet. A Visszapillantás és kitekintés (Rück- und Ausblick) c. fejezetben az addig 380 oldalon keresztül kifejtett nézeteit összegzi ezzel a nyitó mondattal: Die hier entwickelte These hiBt kaum etwas im Bereich abendlandischer Ceschichtsschreibung unberührt. (A kifejtett tézisek a nyugati történetírásban alig hagynak valamit is érintetlenül!) Az egész középkor egészen az újkorig radikálisan újragondolandó. A frank, az itáliai a német uralkodóházaknak egészen új eredetük lesz, s a középkor mozgatórugói az alapoktól újak lesznek. Wie Herrscherhauser in Frankreich, Italien, und Deutschland erha/ten ganz neue Ursprünge, die Triebkriifte im Mittelalter steilen sich von Grund auf neu dar. Németország és Franciaország közvetlenül a meroving Ausztriából és Neustriából fejlődött ki (Deutsch/and und Frankreich entwickeln sich nun direkt aus den Merowingerreichen Austrien und Neustrien), és csak 1032-ben lesz császári birodalom! De újra kell gondolni Európa kereszténnyé válását is: Die Christianisierung des europaischen Kontinentes ist von Grund auf zu überdenken! Például az ír Columbán (615) misszióját nem követi az angolszász térítés, avagy az itáliai templomépítések is sokkal korábban indultak meg. Amennyire nem lehet elfogadni az időrendi és naptár-zsonglőrködéseit, annyira egyetérthetünk azokkal a megállapításaival, amelyek a történelem értelméről és a történelemkutatás valódi céljairól szálnak: egészen új módon kell felvetni a kérdést a történetírás értelméről, hogy vajon kizárólagosan a mindenkori hatalmak érdekeit szolgálják-e, avagy a népbutítás eszközei, vagy tán egyenesen a nép felheccelése az igazi cél? (Darüber hinaus ist die Frage nach dem Sinn von Ceschichtsschreibung
ganz neu zu stei/en. Dient sie ausschlieB/ich den Interessen der jeweils Machtigen, ist sie blanke Volksverdummung, ja sogar Volksverhetzung?) Vagy a semmiből gyártottak értelmet? Volt-e indíték arra, hogy ezek a nagy hazugságok megtörténjenek, amelyek az egyszerű hatalmi politikán túlléptek? (Und gab es fürdiese massiven Falsehungen
Antriebskriifte, die über reine Machtpolitik hinausgehen?)
Még az a kérdésfeltevése is jogos, hogy vajon miért lett Nagy Károly csúcspont és etalon a történelemben, miért mérték magukat az uralkodók nemzedékeken át Nagy Károlyhoz? S miért lett Nagy Károly legnagyobb teljesítménye a legendagyártás? Itt gondoljunk a magyar király szó eredetéhez fűzött magyarázatra, hogy ti. az a Carolus szláv(?) král változatából való. De Károly nem legendagyártó volt, hanem ő maga volt a legenda: Karl hat natürlich nicht seine eigene Legende geschaffen, sondern er ist Legende. S itt Sigurt Pfeil grófra is hivatkozik, aki szerint Nagy Károly csak egy mondai figura (Sagenfigur). De ha nincs Nagy Károly, akkor nincsenek a többiek sem: Laoni Heribert, Martell Károly, Pipin, nincs 732-es poitier-i csata sem. S ezzel a kijelentéssel immár sokadszor letér a józan útról, mert az nem érv, hogy a csata leírásában számos rémes túlzás olvasható. De kihullik a történelemből: Jámbor Lajos, l. Lothar, ll. Lajos, ll. Kopasz Károly, Vastag Károly, Spoletoi Wido, Spoletoi Lambert, ami karantán Arnulfunk és Provencei Lajos is. De likvidáita Widukindet, lll. Taszilót, majd a bizánci császárok közül 25-öt és a pápák közül 50-et! Ezzel a megsemmisítő hadművelettel eljut oda: akkor eltűnik a középkor? Verschwindet damit das Mittelalter? Igen, de ez senkinek sem hiányzik (die niemand vermissen wirdl. Annál inkább zavaró, hogy a középkort sokáig 476-tól1492-ig határozták meg, holott ez valóban rossz, amint erre határozottan rámutatott Regine Pernoud már 1979-ben, akivel azon-
____________________________ 26 ___________________________ Clodjo (ca. 425-455)
l
Mcrowech
(ca. 455)
l
Childerich l. (457/58-482}
l Cblodwig l. (481-511}
Theuderích l. (511-534)
Chiodorner (511-524)
Childeben l. (511-558)
Chlothar I. (511-561)
Chariben l. (561-567)
Gunthram (561-592)
Sigiben l. (56!-575)
l Theudeben l. (534. 548)
l
Chilperich l. (561-584)
l
Toeudebald (548-555)
Theudebcrt II. (595-612}
l
Childebm ll. (575-595)
Chlothar II. (584 -629)
Theuderich II. (595-6!3)
Dagobert l. (623-639)
Chariben ll. (629-632)
l Sigiben ll. (613)
l
l Sigiben lll. (634-656)
l
Dagobert ll. (656-679)
l Chlodwig ll. (639-657)
Chlothar lll. (657-673)
Childerich ll. (662-675)
Thcuderich III. (673-691)
l
Chilperich Il. (715-721) Chlodwig lll. (691-695)
Childeben lll. (695-7ll)
A Meroving-dinasztia tagjai
ban magam nem értek egyet abban a tekintetben, hogy a középkor akár a jelenkorig is kiterjeszthető: es kann sich sogar bis zur Gegenwart ausbreiten. Ez nem lehetséges. A középkor Közép-Európában, s így nálunk is, például a XVII. század végéig tartott. Az antik világ, llligék szerint is, 1000-ig tartott, s csak ekkor született meg a feudalizmus. Ebben a történetszemléletben van igazságmag, s ez a magyar fejlődésre is vonatkoztatható. Ez persze eredetileg a jeles francia történész, Guy Bois nézete és nem Heribert illigél S nagyon is figyelemreméltó ez a X. századi cenzura (Einschnitt des 10. }ahrhunderts), amely helyre teszi a magyarok, a csehek, a lengyelek, a dánok, a kijevi ruszok históriáját is. Az 1998-ban írt utószónak (amelyet megismétel a 2002. évi magyar kiadásban is) ezt a címet adta: Ein Schwelbrand breitet sich aus, azaz A parázs (a tűz) tovább terjed! Itt összegzi mondanivalóját, majd további kérdéseket tesz fel és megkísérli a válaszadást Úgy véli, az írott forrásokat meghamisították, és a visszakeltezett források valójában XII-XIII. századiak (pl. Beda). Nézeteszerint nem kerültek elő eddig hiteles Karoling-építmények, mert amit annak tartanak, például Saint Den is-t, az egyszerűen nem létezett, csak az ásató fantáziája szülte a Meroving- és a Karoling-kori templomalaprajzokat, állítja jan van der Meulen, akárcsak nálunk a zalavári nagy szláv templomokat. Ilyesmi lehetséges. Heribert Illi g elismeri, hogy ő és csoportja a krónikákat és az okleveleket nem tartja szent és sérthetetlennek - Unsere Cruppe halt Chroniken und Urkunden nicht per se für sakrosankt. Csak akkor hisznek a benne foglaltaknak, ha ezeket az állításokat régészeti tények is alátámasztják. Ez önmagá-
______________________ ________ 27______________________ ________ Pippin I. d. A. AuStr. Hausmeier (geSt. 640)
Arnulf von Metz Bischof (614 -629)
,-......J.I_ _ _ _ _ _
l (gest.Ansegisel vor
Begga (gest. 693)
679)
l
Pippin IL d. M. Hausmeier (bis 714)
Karl Manell Hausmeier (714-741)
l
Karlmann Hausrneier (gest. 754)
Pippin III. Hausmeier (ab 741) König (751 -768)
l Karlmann König 768 (gest. 771)
Karl d. Grofle (768"-SH)
l
l
Lud ...ig d. Fromme (813-840)
Karl d. Kahle Westfriinkischer König (843- 877)
Ludwig d. Deutsche Ostfriinkischer König (843-876)
A Karoling-dinasztia tagjai
ban, kivált egy régész szamara, rokonszenves álláspont, ám biztosan torz, hamis és így hibás, gondoljunk csak a magyar krónikák forrásértékével kapcsolatos állásfoglalásokra, amelyek a tűzre vetésüktől a kicsúfolásukig terjednek ma is, holott számos esetben kizárólagos forrásaink. Attól függetlenül, hogy egy írott forrás kétséges, tehát problematikus, nem vethető el, de nem is szabad túlhangsúlyozni. lllig legtöbbször egyszerűen nem veszi figyelembe az írott kútfőket, már pedig ez történelmi nihilizmus, mert csakis azokból a forrásokból dolgozhatunk, amelyek vannak. Hiába jelenti ki, hogy Ich beachte Urkunden und ihren Inhalt sehr wohl, ez nem igaz. Túlhangsúlyozza és kiforgatja a sokszor valóban vitatható adatokat és a kétségtelen hamisítványokat Mégis menynyire más a német történésztársadalom etikája, mint a miénk. Ott ugyanis ezt a fantasztát sem hallgatták agyon, ellenkezőleg több neves tudós: Horst Fuhrmann, Max Kerner, Theo Kölzer profeszszarak kemény kritikát gyakoroltak vele szemben, megállapítva, hogy bár igaz, hogy korunkban egyre nő a hamisítványok száma, illetve egyre több okiratról derül ki, hogy hamis, mint például a 194 Meroving-kori királyi oklevélből 116, mégis elutasítják lllig módszerét, aki vélt fantomokkal (vermeintlichen Phantome) küzd könyveiben. Azt a történészek is tudják, amit Mathias Schulz így fogalmazott meg: Wie ein Schleier verdeckt ein Cestrüpp aus mönchischem Caukelwerk den Blick auf die wahre Histroie, azaz mintegy fátyol borítja a szerzetesek bűvészkedéseit, s így nincs rálátásunk az igaz történelemre. Ez nagy igazság, gondoljunk csak a nyugati évkönyvek adataira a mi IX-XI. századi történelmünkkel kapcsolatosan. De azért nem dőlhetünk be a negatív fantázia, a destruktiV, romboló és megengedhetetlen illúziók kergetőinek, mint amilyen Heribert Illi g. Nagyon igaza van Max Kerner professzornak: Heribert lllig egy zavaros fejű ember, aki vidám badarságokkal és szemfényvesztéssel kábítja a nagyközönséget
_____________________________ 28 ____________________________ Aki őt vakon követi, tévútra kerül, aki viszont tanul a művéből, az megvalósíthatja a jeles német történész Johannes Fried, frankfurti professzor képletes beszédének valódi tartalmát, aki szerint minden történetkutató egy képzelt kilátátoronyban ül, amelynek, mondjuk, öt nagy ablaka van. Ha valaki egész életében csak egyetlen ablakon (például a régészet, a nyelvészet, az antropológia, az írott források, a természettudományos módszerek: DNS, számítógépes matematika, csillagászat stb.) képes kinézni, s mindig mereven egy irányba tud csak bámulni, akkor a múlt hatalmas és sokszínű világából csakis egy sávot, egy szeletet lesz képes észrevenni, de azt is torzan, hiszen a teljeshez képest nem az igazit látja. Aki viszont minden ablakon kinéz, és váltogatja a nézőpontját és az ehhez szükséges valódi és tudományos módszereket használja, akkor a mérhetetlen információ és forrás adattömeg ellenére kevésbé fog eltévelyedni, botladozni, ide-oda kapkodni, mindenféle elmeszüleményeket gyártani, és azokat vadul terjeszteni. A magyar kiadásban a kötet második felében a "Ki állította vissza az órát?" c. lllig-művet is közzétették, ahol a szerző arra próbál magyarázalot adni, hogy kik, mikor és miért hamisították meg az időrendet? lllig úgy gondolja, s ezt szuggerálja az olvasóba, hogy VII. B1borbanszületett Konstantin bizánci császár ötlötte ki a nagy trükköt a X. században, mégpedig azért, hogy "helyreállítsa a bibliai időszámítást", és a perzsák által elrabolt szent ereklyéket visszaszerezzék. Az ő nagy ötletét vitte magával a német császári udvarba Teophanu bizánci hercegnő, ll. Ottó felesfge és lll. Ottó anyja. S ez utóbbi ll. Szilveszter pápával közösen vitte végbe a nagy hamisítás!. Es hogyan? Parancsba adták(?!), hogy mindenütt meg kell semmisíteni, mégpedig záros időn belül a régi írásokat, és az új idő számítás szerinti hamisítványokkal kell azokat helyettesíteni. Azt hiszem, mindehhez nem kell kommentár. A történettudomány mindig szolgálóleánya volt a politikának, tulajdonképpen ma is az. Kétségtelenül tele vannak a könyvek hamisságokkal, hazugságokkal, ferdítésekkel, ám az nem járható útja a gyógyításnak, hogy a múlt valós megismerhetőségébe vetett hitet és bizalmat egyesek ki akarják ölni az egyre hiszékenyebb és egyre befolyásolhatóbb emberekből. Erre a feladatra pedig állandóan vannak jelentkezők. Nálunk is egyre-másra jelennek meg cikkek és könyvek e témakörben, s mindegyik szerző Illigre hivatkozik.
*** Itt jegyzem meg, hogy bár a fordítás elég jó -, mégis helyénvalóbb az eredeti német szöveget idézni a pontosság és az ellenőrzés hitelessége miatt. A téma rendk~üli fontossága miatt kritikámat szereltem volna a viszonylag nagy példányszámú és olvasoltságú "História" c. lapban megjelentetni, ámde erre mindmáig nem kerülhetett sor. (Megjelent: Kapu 16 (2003/4. szám, 24-28.)
_____________________ ________ 29 _____________________ ________
A magyarság és Európa magyarság nem azáltal válik ki a világ népei közül, mert derekabb, v.itézebb, okosabb lenne, mint a többiek. Még csak nem is az ősisége által, hanem azért, mert az 55 millió km 2-es Eurázsia európai térségének kellős közepén vett birtokába egy 340 OOO km 2-es területet, amelyet annyi balszerencse és oly sok viszály ellenére is - meg tudott tartani ezredéveken át, sőt ősi nyelvét sem vesztette el az idegen nyelvű és szokású népek tengerében sem. Ugyanakkor csakis a Kárpátmedence területét vette birtokába, s ha terjeszkedett is politikai-katonai hatalma révén, például a horvát és a dalmát vidékek felé, azokat nem népesítette be magyar telepesekkeL Történeti tény, hogy a magyarak a XIX. század végéig nem hagyták el tömegesen a Kárpát-medencét Feltűnő, hogy a keleti lovas népeknek nevezett etnikumok mindegyike (a germán nyelvű népeket nem soroljuk ide), a maga idejében ugyanígy tett. Katonai erejüknél fogva mind a szkíták, mind a húnok, mind az avarok, mind a magyarok, az adott korban birtokolhattak volna másutt is jelentős területeket, mégsem következett ez be. Ennek, megítélésünk szerint, rendkwül nyomós okának kellett lennie. Csak a legutóbbi időben bizonyosodott be, hogy Eurázsia benépesedésének első nagy hulláma is Közép-Afrikából indult el 700 ezer évvel ezelőtt, s jutott el Nyugat-, Közép- és Kelet-Európába a neandervölgyi ember. A Homo Neandertaliensis azonban nem a mai ember őse. A mi közvetlen őseink (Homo sapiens sapiens) kb. 70/50 OOO évvel ezelőtt vándoroltak fel ugyancsak Közép-Afrika térségéből Európába, s jutottak el, többek között, a Kárpát-medence térségébe is, valamint KözépÁzsia tájaira. Az utolsó jégkort követően a vastag jégtakaró csak 8300 tá ján tűnt el Európa északi bb övezetéből, s a mezolithikumtól kezdve az éghajlat már nagyobbrészt a maival egyezett meg. A Kárpát-medencét birtokukba vevő őskőkori kultúrák népei (is) ismerték az írást, a művészetet, a mítoszokat és a zenét. A rovás betűs magyar írás ősírásnak tűnik, amely - a jelek szerint - éppen a Kárpát-medencéből terjedt szét. Az agglutináló magyar ősnyelv hordozói, a DNS-jellemzők alapján, együtt az őshorvátokkal, az őslengyelekkel és az ősukránokkal, a Kárpát-medence őslakóinak is tekinthetők, akik nyelvi és genetikai rokonságban állottak a közép- és belső-ázsiai szkíta-hún népcsoportokkaL Nyilvánvalóan ennek tudható be a Kárpát-medencében élők iránti érdeklődés és a Kr. születése előtti VII. századtól egyértelműen nyomon követhető népességbeáramlások, elsősorban kelet felől (szkíták, daha-dákok, szarmaták, húnok, alánok-jászok, avarok, onogur-bolgárok, magyarok, besenyők, kunok).
A
____________________________ 30____________________________
A PLEISZTOCÉN TAGOLÁSA MEGKÖZELfTÖ IDŐADATOKKAL Korai őskőkor
Középső őskőkor
(V iltafrankai)
Késői őskőkor
Jégkorszak után
Több korai hideg Időszak
----- valóuln(J pattvonal a felt6 paleollllkumban (Kr. e. 80 ooo-a a legnagyobb aztraziOidl eljegeaad4a haWa
- - a k016pa6 paleolitikumban (Kr. e. 160 ()()()-30 OOO) ••••••••• az utolsó azitaziOidl eljegeaedéa haWe Kr. e. 20000 kOrOI
líllitiiil BOOm leleltlllrOietek
Eu rópa és a jégkorszak
A sajátos nyelv, a keleti rokonság, a haditechnika i fölény és a Ká rpát·medence anyagi javakban való rendkívüli gazdagsága (ásványi kincsek, földminóség, mérsékelt éghajlat, kiváló és hatalmas ivóvízkészletek, gyógyvizek) lehetett a l egfő bb kivá ltója, majd fenntartója a magyarokkal szembeni máig meg nem szű n ó ellenszenvnek vagy egyenesen gyűl ö l etn e k . A nyuga t-európaiak számára a szkíta-hún-avar-magyar népek egyformán gens detestanda, azaz elátkozott népek voltak, akiktól meg kell szabadulni, és akiktól csodaszép országukat el kell venni. Ez a szándék 192 0-ban valóra vált. A magyarság keleti kapcs9latai azonban rendkívül e rőse k . Közel 3000 esz te nd ő óta kimutath ató egy egységes kultúra Belsó-Azsiától a Ká rpát-medencéig, amelyet összefoglalóan szkíta-hún m űve lt ségnek szaktunk nevezni.
______________ ______________ _ 31 ______________ _______________
A jégtakaró legnagyobb kiterjedése és az
őskori
barlangi
művészet
térségei Európában
Észak-Ázsia jéggel borított területei. jelmagyarázat: jégtakaró, állandó hómezők
_______ _______ _______ _____ 32 ______ ______ ______ _______ Mind nyelvészetileg, mind régészetileg, mind a DNS-vizsgálatok, mind pedig az írott források alapján határozottan elvethető a hivatalosnak tekintett finnugor származás elmélete, valamint az ún. örökös vándorlás tudománytalan és primitiV teóriája. A magyar nyelvet beszélő népek számos népelnevezés alatt szerepeinek a forrásokban: szavárd (szabír), hunugur, türk, badzsgirt (baskir), kazár, madzsar, magyar, hungar. S ez az egykor jelentős lélekszámú nép Közép-Ázsia és a Kaukázus térségéből települt át a Kárpát-medencébe több hullámban, ám nem idegen jövevényként, hanem az itt élők között található ősrokonok testvérnépeként Ez a körülmény teszi érthetővé a székely-kérdést, a Kárpát-medencei honalapítás alapvetően békés jellegét, de azt a rendkiVül éles ellenérzést is, amelyet Európa népei éreznek a magyarokkal szemben. Az új magyar őstörténet politikai és nemzetstratégiai kérdés is, kivált a legújabb Eu· rópa új korszakában és megváltozott viszonyai között. (Megjelent: A magyarság és a Kelet. Őstörténeti konferencia. Bp. MVSZ, 2004.)
IT+=t::ElnDCDWJITIJ/\A~YX
If\'t'A/HM OW)D 00CD EB
IT+=t::ElnDrnWJ[[[J/\A~ YX
If\'t'AV1/HMZ 0W)D00CDEBt>
IT +=t= 3: t,lnDrnAA~YX 'l''t'AVI/MZOKW)DDOCDEB ...
...3:
3
...
öl, ~
-·
..,
Q, o:
""3: ()q
~
:l
3:
2::
l l l l 1T T T
...21. 3:... öl,
~-
~
L, (
""O: -...
5·
Q
s
3:
2::
't' 't' 't' /)y
i
<> o Q
~
1'
r l * 7* 1* i
~
n> o, o. o: ~-
"" l 'l y r' YV
++
I
~
~
~
~.
""'
1\ 1\ 1\ L /A =1 ~ F
~
~ ~ ~
E
o0 o0 o
'1 V1 N N N ® E9 E9 ) ) c 1- z
z
MMM M w~ ~ B
nn
c CG PQ DDa D p p
7 t::1 l] l]
m8
H
~ /))..
~ ~
A A.. A
H
{
K >l K
l
xxx x x
~
L
lXI Az ősabc és származékai (Varga Csaba nyomán)
____________________________ 33____________________________
Őstörténet-kutatásunk jelen állapotáról nem szakemberek előtt is nyilvánvaló, hogy az őstörténet mindenhol stratégiai és nemzeti tudomány, s ennélfogva mind a művelői, mind pedig az olvasói vagy résztvevői számára adott a kötődésből következő érzelmi viszonyulás és a pártosság. Ez egyáltalán nem ellentétes a tudományossággal, bármennyire is ezt akarják sugalmazni és elhitetni a néhány évvel ezelőtt még magukat büszkén marxista történészeknek nevező "mérvadó szakkollégák". A történelem célja kezdet~ől a megismerés, a történettudományé viszont szűkebben a MÚLT megismerése. Igy tehát mindazok, akik a magyar nép őstörténetével foglalkoznak, lényegében akaratuktól részben függetlenül, két nagy csoportra oszlanak. Az egyik csoport képviselői az ún. tárgyilagos, érzelemmentes és a nemzetével szemben el nem kötelezett "hivatalos és mérvadó irányzat" hiVei közé tartoznak, akiket röviden és az egyszerűség kedvéért ma finnugristáknak nevezhetünk. A másik csoport tagjai tudatosan vállalják, hogy a történész is kötődik népéhez és országához, elutasítják az internacionalizmus és a szélsőséges liberalizmus minden válfaját, és vállalják, hogy az őstörténetünkért folyó küzdelemben helye van a józan pártosságnak. Ugyanakkor mindez nem jelenti és nem is jelentheti a tudománytalan nézetek elfogadását és a teljesen képzetlen emberek által kiagyalt nézetek terjesztését. Azt azonban, hogy mi a tudományos és mi a tudománytalan, egyáltalán nem az határozza meg, hogy ki vall más nézeteket, mint a mérvadó akadémikus vonal képviselői s az sem, hogy kinek milyen címei és rangjai vannak. Ez utóbbiakat ugyanis általában az egy csoportba tartozók szakták egymásnak adományozni. Az őstörténet-kutatás eredményei egyrészt attól függenek, hogy milyen forrásokat veszünk figyelembe, másrészt pedig attól, tiszteletben tartjuk-e a megkövesedett dogmákat, toposzokat (történelmi közhelyeket). Ilyen ősi dogma például az ún. népvándorlási elmélet, az ún. nyelvcsaládelmélet vagy a keleti népek ún. menekülési elmélete. De a magyar őstörténetet legalább másfél évszázada köti gúzsba az ún. földrajzi zóna ósdi dogmája is, amely szerint ősi múltunk gyökereit csakis és kizárólag az 50. szélességi foktól északra kereshetjük, mivelhogy ebben az övezetben éltek és élnek a nyelvrokonaink. Hasonlóképpen súlyos "dogmatikus örökség" annak a tévtannak a hirdetése, hogy például a szkíták iráni nyelvű nép, a húnok, az avarok és az onogúrok pedig török nyelvű népek voltak. Ugyanakkor a magyarokról is egyre agressz!Vabban terjesztenek alaptalan állításokat, mint például azt, hogy Árpád nagyfejedelem népe lélekszámban alig haladta meg a 15 ezer főt(!), s ez a kicsiny "különítmény" sem magyarul beszélt, hanem törökül. Itt említjük meg a magyar őstörténet egyik legszégyenletesebb dogmáját, mégpedig a székelyek eredetéről vallott nézeteket. A hivatalos álláspont szerint a székelyek eredetileg nem voltak magyarok, hanem csak )assan magyarosodtak el". Súlyos eltérés mutatkozik a fentebb jelzett két csoport nézetei között a magyarak ősi hitét, ősi vallását illetően is. Amíg a hivatalos és mérvadó vonulat tagjai kitartanak az újkori szibériai és lappföldi sámánizmus jelenségeinek kritikátlan visszavetítése mellett, addig a nem-finnugrista irányzat tagjai számos adat és régészeti jelenség alapján azt vallják, hogy a magyarság már a Kr. sz. utáni évszázadokban híve lett a keleti kereszténységnek, illetve részben más keleti nagy világvallásoknak. A két irányzat nézetei közötti különbségek különösen élesen szembetűnnek a következő kérdésekben: 1. A magyarság ún. őshazájának helye és jellemzése 2. A magyar nép megjelenésének ideje és helye 3. A honalapító Árpád nagyfejedelem és népe embertani jellege, nyelve és lélekszáma 4. A székelység eredete és nyelve
A
______________________ ________ 34______________________ ________ 5. A honalapítás oka, lefolyása (a mindenki által szétvert és szakadatlan menekülő magyarság képzete helyett a tudatosan, nagy erőkkel és tervszerűen lezajlott birtokba vétele a Kárpátmedencének!) 6. A Kárpát-medencében jelentős népi tömegekkel tovább élő avarok szerepe és jelentősége nyelvi, embertani és településtörténeti szempontbóL Aligha hihető, hogy a két csoport közötti rendkfvül egyenlőtlen feltételekkel folyó küzdelem a közeljövőben megnemesedne, és valóban az elvárható tudományos viták formájában kerülne a nagyközönség elé. Nemcsak a könyvkiadás, a tudományos érvényesülés, az egyetemi oktatás és a külföldi szereplések területén mutatkozik ma még szinte teljes diszkrimináció a nem-finnugristák kárára, de gyakran a legnemtelenebb eszközök bevetésére is készek az ellenfelek. (Megjelent: A honfoglaló magyarság állama, kultúrája és az ősi vastermelés. ll. konferencia. Somogyfajsz, 1998.)
_____________________ _______ 35____________________ ________
A kihirdetett magyar őstörténet alkonya z elmúlt fél évszázad alatt a magyar emberek többségéből is kiveszett a történeti érzék, a történeti tudat, kiveszett az érdeklődés a valós, az igazi, a meg nem tagadott ősi múltunk iránt. Nem csoda ez, hiszen a mai hatvan éven aluliak nemzedékeit a kommunista uralom marxistaleninista történelmi materializmusával etették hosszú évtizedeken át, amely tévtan szerint mindenki hitvány reakciós és sovén nacionalista, aki törődik a múlttal, aki szereti a hazáját, akinek fáj az, hogy 84 év óta nincsen igazi Magyarország, aki hiányolja, hogy 1945 óta nincs tiszta értékrend a társadalomban, aki aggódva kesereg azon, hogy csakhamar elfogyunk, mert nincs természetes szaporodás, (már csak tízmilliónyian vagyunk az államhatárok között és 12,5 milliónyian a Kárpát-medencében), aki büszke akar lenni arra, hogy magyar. Az elnevelt tömegemberek primitív dáridója tölti be az étert a tv-ken és a rádiókon keresztül, s a szellemi degenerálódás napról napra járványszerűen terjed. Az éretlen és tudatlan tömegembernek véleménye nincs, akarata nincs, a reklámokkal tetszésszerint irányítható a szakadatlan fogyasztásra és a vegetálásra, így aztán tekintélyt nem tisztel, a múlt egyáltalán nem érdekli. Miért is érdekelné a történelem s kivált az őstörténelem? Az iskolában azt tanították, és nagyobbrészt azt tanítják ma is, hogy a magyarság egy ezredéveken át vándorló, kóborló, istentelen, barbár nép volt, akinek rokonai a (finnek és a baltiak kivéteJévell a rendkívül alacsony szinten éldegélő ún. finnugor népek. A Kárpát-medencébe fejveszett meneküléssel, megriadt csorda módjára érkeztek, majd vad kegyetlenséggel legyilkolták az itt talált művelt szlávok egy részét, a többit beolvasztották és leigázták. Európa művelt népeit pedig a munkát utáló, részeges, vidám magyar rablóbandák hosszú évtizedeken át kifosztották, a településeket felgyújtották, a nőket megerőszakolták, a gyermekeket rabszljra fűzték. Eleink tehát nem volt kultúrnép, így ne akarjunk őseinkre hivatkozni, kivált ne a nagy keleti népekre, mint a szkítákra vagy a húnokra. Ezekhez ugyanis semmi közünk sincs. Minékünk csak aszibériai vogulok és osztyákok, a permi finnek és a balti finnek a rokonaink, s aki ezt nem fogadja el, az a politikai alvilághoz tartozik, az históriai bűnöző- állítja ma is Rédei Károly Bécsben és Pusztay János, aki a szombathelyi Tanárképző Főiskola hallgatói előtt fejti ki nézeteit. Valóban ilyen volna a magyar őstörténet? Valóban analfabéta, dologtalan, öldöklő rablógyilkosok lettek volna ősatyáink? Valóban a história, a történelem nem volna más, mint visszanéző, szenvtelen kíváncsiskadás az egykor régenvolt iránt? A válaszunk: határozott nem! A kihirdetett, hivatalos őstörténet hamis tanokra épített, amelyet sem az írott források, sem a tárgyi források (régészet), sem az embertani kutatások (antropológia, DNS, vércsoportvizsgálatok) nem erősítenek meg. Ugyanakkor a mérvadónak nevezett történetírás nem ad választ arra, hogy Al mi volt az oka annak, hogy sem a húnok, sem az avarok, sem a magyarok nem települtek meg a Kárpát-medencét nyugat felőllezáró Bécsi-medencétől nyugatra? B/ mi volt az oka a kezdetektől kimutatható magyarellenességnek vagy talán helyénvalóbb magyargyűlöletet mondani? Cl mikor és miért született meg a finnugorrokonság elmélete? D/ mikor és miért bomlott meg a nemzet egysége, s miért nem azonos a magyar állam a magyar nemzettel? A népek sohasem költöztek el hazájukból kedvtelésből vagy kalandvágyból, nem hagyták el könnyedén őseik temetőit és földjét. A magyarok sem tettek így soha.
A
_____________________________ 36 ____________________________
Ma már a régészet kétségbevonhatatlan tényekkel igazolta, hogy sem a szkítáknak nevezett népek 2700 évvel ezelőtt, sem a húnok, sem az avarok, sem pedig a magyarak nem bolyongtak a végtelen füves rónákon, állataikat terelgetve, sátoros szekerek kíséretében, mint a kóbor cigányok, hanem váraik, városaik, falvaik, hatalmas állandó temetőik, a maguk korában rendkwül fejlett hadseregük volt, s az Altájtól a Bécsi-medencéig egységes kultúrát és erős hatalmi övezetet alkottak. S ennek a nagy keleti kultúrának volt szerves része a magyarság! Krónikáink egybehangzóan állítják, hogy a hungár9k, a magyarak egyazon nép a hunnussal, s az avarral, s mindannyian szkíták. S azt is állítják, hogy Airnos és Arpád egyenes leszármazottja volt a nagy Atilla királynak. A hivatalos történetírás szerint nekünk hún hagyományunk sohasem volt, ezt csak a németektől loptuk a XII-XIII. században. Hamis állítás ez, hiszen a nyugati források már a X. századtól (Waltharius) tudják, hogy a hungarusok húnok, illetve avarok. De ezt bizonyítja eredethagyományunk is, így mindenekelőtt a csodaszarvas legendája, amely megvolt a szkítáknál, a húnoknál és megvan a magyaroknáL De akkor hogyan lettünk finnugorok? A magyar nemzeti történetírás ős- és hőskorában, a XVII. század végéig senkinek sem jutott eszébe kétségbe vonni a szkíta-hún rokonságat Csak amikor megszületett az összehasonlító nyelvtudomány, akkor került sor a nyelvek, nyelvcsaládok szerinti elkülönítésére: hajlító és ragozó nyelvek nagy családjaira. A napkeleti nyelvnek tartott magyar nyelv eredetisége és különállása mindenki előtt világos volt. Az sem volt tudománytalan, hogy megállapították, a magyar nyelv mind nyelvtanilag, mind bizonyos mértékig szókincsében rokonságat mutat a permi, a szibériai és a balti nyelvek egyikével-másikával. A nyelvtudományban is élenjáró német tudósoknak azonban kapóra jött a XVIII. század végén ez a rokonság, mert így jogot formálhattak arra, hogy a török háborúk 150 keserves éve után amúgy is elerőtlenedett magyarság önbizalmát súlyosan megtépázzák, kivált azután, hogy Mária Terézia legendás vezére, Hadik András huszárjaival megsarcoita Berlint (1737). Műveikben gúnyosan írták le: a barbár magyarok, akik csak a lovakhoz és a gyilkos kard forgatásához értenek, a kultúráról pedig fogalmuk sincs, nem a nagy Atillától származnak, hanem a rénszarvast hajszoló lappoktól és obi ugoroktóL Nem arról van szó természetesen, hogy tagadnánk a magyar, a finn, az észt, a lw, a lapp, a mordvin, a cseremisz, zürjén, a vogul vagy az osztyák nyelvvel való - nem túl mély - rokonságot, hanem arról, hogy ez a rokonság nem úgy alakult ki, ahogyan a finnugristák ellentmondást nem tűrően kinyilatkoztatják, vagyis úgy, hogy egykor régen (V-IV. évezred?) volt egy közös őshaza valahol a tajgástundrás Szibériában vagy az Urál mentén, volt egy közös ősnép, egy közös alapnyelvvel, amely mindössze 600 alapszóból állt volna, amely ősnépből egyszer csak - valami csoda folytán - az elő magyarak kiváltak volna, és dél felé fordulva megkezdték volna több évezredes vándorlásukat Miközben az ősi halász-vadász-gyűjtögető életmódot felváltotta náluk az állattartás. Meg kell mondanunk ez a torz feltevés már a XX. század első harmadától eluralkodott, sőt nem hagyta érintetlenül a nagy Hóman Bálintot sem. A valós helyzet más volt: egy nagy lélekszámú, magyar nyelvet beszélő nép hatott a szomszédos kis népcsoportokra, amelyek átvették a nyelvet, ill. annak bizonyos elemeit. A finnugor rokonság és származás elmélete tehát a társadalomtudományok fejlődése következtében született meg, de tagadhatatlanul politikai okai is voltak. A fő hajtó- és mozgatóerő: a magyarellenesség, a magyarak iránti gyűlölködés vplt. Miért alakult ez ki? Földünk 148 millió km'-nyi területéből Azsia 45 millió, Európa 9,9 millió km'. A 340 OOO km'-es Kárpát-medence Európa kellős közepe, természetes védettséggel, zárt vízrendszerrel, igen gazdag ásványkincsekkel, hatalmas ivóvíz- és gyógyvízkészletekkel, s ez az a tájegység, ahol a latin-germán, a görög-szláv és a szkíta-hún népek és kultúrák, egyedül Eurázsiában, találkoznak! S ezt a földet a történelemben először a keleti lovas népek tudták egyesíteni, egy hatalmi erő alá vonni. Először a hú n Atilla, majd az avar nagykirály: Baján. Amikor ez az egység megbomlott a IX. században, vákuum
_____________________ _______ 37____________________ ________ keletkezett. Ekkor érkeztek meg eleink, s néhány évtized 2 l 3 alatt, lényegében harc nélU. w a a fp b kül birtokba vették az akkor b '1-q g g lakható egész Kárpát-med d ..'l llb dencét De csak azt! Hadi e e, ye (im Anlaut} z ~q S(srimmhaft) erejüknél fogva mehettek e é ~l; volna bárhová megtelepedési ...C!! •r tho (Munncllaut) (aspiriert) céllal is, amint a normannok ctd z sh (wie GaraseJ és az arabok tették, erejüket i i l l ll a hadjárataik világosan megx ch (wie ach) mutatták. De nem telepedtek c u~ ts k k lJlj meg másutt. Mit jelent ez? }.b h h Egyrészt azt, hogy az itt 26 j dz l gh (ihnlich cb) 'lq lakó népek nagyobb része :gij t tsch testvérnép kellett legyen, s lr.t m m y :lJ h,J amint Tarihi Üngürüsz és az ~ n bb n itáliai krónikások (Bonfini és s t:z sci> no o o, wo (im Anlau() Ransanus) írják, ugyanazt a t' tsch (aspiriert) 2l nyelvet kellett, hogy beszélje. p p dsch .l! z Erre mutat a Kárpát-medence J t ll-n. rr toponímiája: a hely- és földs s (stimmlos) Uu v w 'lq rajzi nevek, amelyek döntő t Sut t többsége színmagyar ereder r l'p ~ ts (aspiriert) !lg tű, még az antik forrásokban w w, u ... l szereplő Duna, Tisza, Maros, p (aspiriert) JI k' k' (aspiriert) Olt, Ompoly sem kivétel, Oo ö o mert ezek szkítakori vagy u ow még régebbi elnevezések. f f ll> 1400-ig például Erdély területén 2056 helynév jött létre s ebből csak 102 szláv eredetű! Az örmény ábécé Ugyanakkor komoly nehézséget jelent, hogy sem a szkíták, sem a húnok, sem az avarok nyelvét hiteles és vitathatatlan nyelvemlékből eddig nem ismerjük. Azért eddig, mert nemrégiben közzé tettek egy óörmény betűvel (grabar) írott kaukázusi hún nyelvű anyagot, amelynek mind a nyelvtana, mind a szókincse rendkiVüli hasonlóságot mutat a magyarral.' Ugyanakkor a dezoxiribonukleinsav (DNS) vizsgáltok kimutatták (a DNS-molekulák az öröklődés anyagai, nem pedig a fehérjék, s erre 1995-ben jöttek rá!), hogy a Kárpát-medencét birtokukba vevő őskőkori népek között az ősmagyarok is ott voltak, az őshorvátokkal és az őslengyelekkel és az ősukránokkal együtt. A rögzült mutációkból, azaz a DNS-szekvenciák különbözőségeiből ugyanis a fajok rokonságára lehet következtetni (egy emberben 23 pár kromoszóma van, és ez 16 millió féle kombinációra képes, ám a vércsoportot egyetlenegy génpár határozza meg, s ezek évezredek után is kimutathatók /jelzőgének-markerek/ a sejtgyökök maradékaiban.)
x nr lf u
ll J p.
L -3
r
fu
t
s
b-
o
L_
r
Q_
....
n
~
1:-
<
e
Q-
~ 1_
ll
,.
""
"'"'
1-
1 .IL
-f!.
.."'
.,.,....
""Dl
Bérczi Szaniszló, Detre Csaba, A hunok művészete.- vö. Detre Csaba, Hun szavak, szövegek. Sajtó alatt. Teljesen érthetetlen, hogy Kiszely István, Az iszfaháni kódex c. cikkében (Demokrata 8/2004/17. szám 37-38.) a magyar nyelvet, a húnnal együtt, töröknek nevezi!
1
___________________________ 38___________________________ Az ún. mitokondriális DNS révén tudjuk például, hogy az ember nem 25 millió éves a Földön, hanem csak 5 millió ~ves, sa mi emberősünk cca. 100 OOO évvel ezelőtt rajzott szét Közép-Afrikából Európába is, Közép-Azsiába és Kínába is. A Kárpát-medencét birtokba vevő magyar eleink tehát itt egy hatalmi gócot hoztak létre mind katonai, mind gazdasági vonatkozásban. Ez az erős ország tette lehetővé a nagyszabású európai hadjáratokat, amelyeket a IX. század elejétől a X. század végéig vezettek (838-970) Ezt az erős Dunamenti hatalmat szerették volna a nyugat-európaiak megszüntetni már a kezdetektől. Ezért vonultak fel 907-ben, s ezért ajánlotta Abd al-Rahman mór (cordovai) kalifa 955-ben Ottó német királynak, hogy a magyarokat ki kellene irtani. Ezért hirdettek a pápák keresztes hadjáratot a magyarak ellen, a gens detestanda = az elátkozott nép ellen. Dehungarizálni kell a térséget- mondták ki a nagyhatalmak is a XIX-XX. században. A hungarocidium hamarosan meg is indult: a bácskai Földvár templomi oltárára gúlában kirakott 37 levágott magyar gyermekfej volt a jel1 ~48-ba~, s a szerb kezdet nem maradt folytatás nélkül! A Turul-nemzetségbeli Almos-Arpád szent dinasztia 29 uralkodója (819-1301) hiába adott a keresztény világnak 1Omagyar sze ntet, az erős, bizonyos korokban európai nagyhatalomként műkö dő magyar királyság az ellenszenv, a gyűlölködő harag tárgyává vált. Ezt fejezte ki a XVIII-XIX. századi álláspont, hogy ti. a magyaroknak nincs helyük Európában. Tisztázatlan az eredetük, és nincs joguk nemhogy Erdélyre, de Magyarországra sem! S mindez 150 évvel Trianon előtt! Csoda-e, ha 1918-20-ban bekövetkezett nemzeti történelmünk legnagyobb tragédiája? Meggátolható lett volna a katasztrófa? A határozott válaszom: igen! Ha a magyarságból nem ölik ki a nemzeti érdeklődést múltja iránt, ha megmarad a nemzettudata, akkor nem dobja el a fegyvereit 1918-ban. Az első háborút 1918 augusztusában a németek nagy veresége után a ~zövetségesek elvesztették, de a szávai magyar hadsereg érintetlen volt még 1918 októberében is. Am a kiegyezés utáni liberális polgári radikálisak (Kunfi Zs., Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Linder Béla) megmételyezték a magyar ember lelkét, s elvették a múltját. A múltját vesztett ember pedig olyan, mint az emlékezetét vesztett beteg. A történelem minden nép számára hatalmas erő, de csak akkor hat, ha a nemzettel való azonosulást, a közös sorsot vállalj uk. Csak akkor vagyok a nemzet tagja, ha minden pillanatban és minden helyzetben vallom és megélem: ez az én nyelvem, ez az én múltam, ez az én földem, ez az én hitem, ez az én szent örökségem, a génjeimben őrzött szent hagyományom. Ahogyan Dsida Jenő megfogalmazta:
Be kel/látnunk: Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szaigáini nem lehet! Snem szabadna tűrnünk, hogy idegen lelkű firkászak (Népszabadság 2003. nov. 17.) le merjék írni büntetlenül: "a csodaszarvas, a nemzetbálvány, a fehér paci, miegymás lehetnek komoly istenek, de az üdvösóÉg valóságára nézve mindegyikük csak kár és szemét!" S a Széchenyi-d1]jal kitüntetett Spiró György sorai is jelzik az idegen sll\;űek magyargyűlöletét
}önnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint, ~űzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból, .... Es nekünk kell jönnünk, pár csene~sznek, hogy bebizonyítsuk: nemcsak a szemetek tudnak magyarul.
__________ __________ _______ 39__________ __________ _______ Nagy költőink (Reményik Sándor) tisztán látták a jövendőt, a pusztulás útját: Először a Dicső::ég hullott le, Aztán a Hatalom, Aztán a Korona. A kettős-kereszt s a Hármas-halom, Aztán a Szabadság, Aztán a Hit, Aztán a Remény, Nyomában a lefutott csillagzatoknak Maradt a Csend. 5 a Sötét::ég az égbolt peremén.
A magyarság a katasztrófák nemzete, a XX. században a nagyhatalmak kivégezték Magyarországot, a XXI. század vajon mit hoz? Marad-e a megfeszített nemzet a keresztfán vagy végre feltámadunk? A múltat nem szabad elveszítenünk, nem szabad eladnunk, nem szabad hagynunk eljelentékteleníteni. Hazug szálamokat terjesztenek a mai mérvadónak nevezett történészek, amikor azt hirdetik: tegyünk úgy, amint Szent István királyék tettek: szokásainkat, hagyományainkat, múltunkat erőszakkal akár, de töröljük ki az emlékezetünkből, az őseinkhez fűződő minden szálat szakítsuk el, mert csak így fogad be bennünket Európa s most az Unió. Csak így bocsájtják meg nékünk Atillát, Bajánt, Bulcsút és Lélt. A magyar politikai gondolkodás mindig történelemérzékeny volt, csak mostanság nem az. Nem ismerik el a történelmi jogot, nem ismerik el a nemzetek közötti kulturális különbségeket, s történetietlen historizálásnak nevezik, ha az igazi történész mind az értelemre, mind az érzelmekre hatni akar. Márpedig az a historikus, aki csak részletproblémák pepecselésével tölti az idejét és csak a szaktársainak ír magvas tanulmányokat, feleslegesen élt és dolgozott, mert a keze között a történettudomány halott. (Elhangzott Győrben, 2004. január 22-én) '-"·\
'vt,
Görög műhelyben készített szkíta edény (Gajmanova magilal és képsorának kiterített rajza
______________________________40______________________________
Finnugor gyökereink? ária Terézia magyar királynő uralkodásának harmadik évtizedében igen jelentős változások történtek a világban. 1765 táján kétségtelenül új korszak kezdődött Európában is, sőt az amerikai gyarmatokon is. Ekkorra a magyar nemesség által kedvelt királynő korábbi okos liberalizmusa megváltozott, fiának, ll. Józsefnek társuralkodóként maga mellé vételéveL 1740 után Mária Terézia több gesztust tett a magyarak felé, létrehozta a Tereziánumot (1747), felállította a bécsi magyar testőrséget, megalapította a Szent István-rendet, pártolta, hogy az országot Mária országának tekintsék (Regnum Marianum), nem ellenezte a magyar nyelv hétköznapi használatát, mivel jól tudta, hogy a fél ország kiürült, kihalt a török háborúk során, de azért kitartott a hivatalos latin nyelv mellett, amelyet már Európa nagyobb fele egyáltalán nem használt. Velejéig katolikus volt, de nem annyira elfogult és részrehajló, mint elődei. Kedvelte a jezsuitákat, így a rend felosztására soha sem tudta magát elszánni. Kedvencei közé tartozott a királyi történetírónak kinevezett jezsuita Pray György (1723-1801 ), a magyar Livius, aki még a bécsi Ri ngen álló hatalmas bronzszobrának a mellékalakjai közé is bekerült. Pray György is, sajnos, mint kortársai szinte kivétel nélkül, többek között az evangélikus Bél Mátyás (1684-1749) is, latinul írta meg műveit, noha 1750 táján Bod Péter már létre akart hozni egy tudós társaságat a magyar nyelv pallérozására. Mind Bél Mátyás, mind Pray György, mind az ugyancsak jezsuita Katona István, hatalmas adattömeg felhasználásával, úgy írta meg a magyar történelmet (Katona 42 kötetben!), hogy hitet tett az ősi szkíta-hún-avar-magyar rokonság mellett, noha a Habsburg-házhoz való ragaszkodásuk mindenek felett állt. Ennek ellenére a bécsi udvar mellőzte őket, Katonát is, Prayt is, Schönwisnert is, Cornidest is. Csakis megbízható, noha egészen jelentéktelen embereket neveztek ki egyetemi tanároknak, olyanokat, akiknek a neve egyenlő volt a jelentéktelenséggel, mint Koppi, Trenka stb. A latinul olvasni tudó magyar értelmiséget mégis felajzotta az ekkoriban (1746) közzétett új magyar történeti forrás: Anonymus Gesta Ungaroruma. Felpezsdült a magyar múlt búvárlása. Ám Európában a XVIII. század végére erőteljesen felvirágzott az ún. összehasonlító nyelvtudomány, (Leibnitz) amely a maga korában kétségtelenül korszerű volt. A világ nyelveit nyelvcsaládokba rendezték (Schleier), keresték a rokonságokat, a közös eredeteket Különösen kiemelkedő szerepe volt ezen kutatásokban az 1737-ben alapított göttingai egyetemnek, ahol1848-ig közel félezer magyar diák is tanult, többek között Kőrösi Csoma Sándor is. A német nyelvészek és történészek, akiket a magyarak iránti rokonszenvvel senki sem gyanúsíthat meg, hamarosan rájöttek arra a triviális tényre, hogy a ragozó magyar nyelv élesen különbözik az indoeurópai vagy árja népek hajlító nyelveitől, s ezért a figyelmük azon adatok felé fordult, amelyeket már a XV. század óta feljegyezgettek utazók és diplomaták, s amelyek szerint a napkeleti magyar nyelv mégsem rokontalan, hanem testvérnyelve a primitív körülmények között élő szibériai vogul és osztyák, az Urál hegység nyugati oldalán lakó perm i népek nyelve, a mordvin, a votják, a zürjén (kom i és mari), az udmurt, sőt az észak-európai finn, észt, IlV és lapp is. Johann Eberhard Fischer, Szibéria története c. műve 1768-ban jelent meg, sebben a szerző már kinyilatkoztatja, hogy a finnek, az észtek, a lappok, a permiek, a vótok, a cseremiszek, a mordvinok, a vogulok és az osztyákok mind-mind rokonai a magyaroknak. Az indítás tehát kétségtelenül idegen eredetű. Súlyos torzítás és kemény csúsztatás tehát, hogy még a közelmúltban napvilágot látott nyelvtudományi könyvekben is azt olvashatni (például a nyelvész Fodor István, Mire jó a nyelvtudomány? c. legújabb könyvében és a Millenniumi Magyar Történetben is), hogy a magyar nyelv "finnugor" voltát legelőször Sajnovics János ismerte fel és úgymond: bizonyította be. Sajnovics egy évvel Fischer könyvének megjelenése után indult csak el a Lappföldre, s a lapp és a magyar nyelv
M
______________ ______________41 ______________ ______________ összevetésével éppen a göttingai professzor, a magyargyűlölő August Ludwig Schlözer és a szász Heli Miksa biztatására kezdett foglalkozni, a Demonstaratio c. műve pedig csak 1770-ben jelent meg. Sajnovics matematikus és csillagász volt, egyáltalán nem értett a nyelvészethez, primitiV szóhasonlításait tudatosan felfújták, hasonlóképpen Gyarmathi Sámuel orvos működéséhez, aki a finn nyelvet tanulmányozta. Gyarmathit is Schlözer vette rá, hogy mentse meg a magyar tudományosság jó hírnevét, mert a magyar őstörténészek javíthatatlan rajongók. A finnugor rokonság- és származáselmélet kidolgozása és hangoztatása vitathatatlanul politikai tartalmú is volt. Nem csak az, természetesen, de le nem tagadható, hogy a magyarak nemzeti önbecsülését, nemzeti büszkeségét kiVánták ezzel is sárba tiporni. Már az olasz Bonfini észrevette ezt ll. Pius pápával kapcsolatosan, amikor így írt: "A pápa nem vette jónéven, hogy a magyaroknak valamik§Je nemes eredet jusson! Ez a szent~ges atya nem nézte jó szemmel, hogy a Szkítiából származó magyarok, akik az ausztriaiakat és a németeket súlyos vere~ggel és csapással sújtották, ily nagy dicső~ggel ékeskedő ösöket kapnak!" A Berlint megsarcaló Hadik-huszárok is bőszítették a németeket, akik szerint a magyarak csak a lóhoz és a kardforgatáshoz értenek, a tudományhoz és az irodalomhoz semmi közük sincs, boldogan közlik hát, hogy az 1730-ban kiadott Philip Johan Strahlenberg-könyv újabb perdöntő bizonyítékokat mutat be arra, hogy az Atilla hún királlyal dicsekvő magyarak valójában a primit!V, barbár és buta mongoloid szibériai obi-ugorok testvérei. Az osztyákok Szibéria leghülyébb népe - írta Strahlenberg. S ezt a könyvet a szegedi őstörténeti műhely 1975-ben újra kiadta! Az 1945 előtti művelt magyarság legnépszerűbb kézikönyve volt a Hóman Bálint és Szekfű Gyula által írt Magyar történet, amelynek korai részét a közelmúltban újratemetett nagy magyar tudós, Hóman Bálint írta. Hóman ebben a művében elfogadta a finnugor nyelvrokonság tételét, bár a magyar-hún hagyományok eredetisége és valódisága mellett is hitet tett. Sőt, ő írta le azt a primitiV és hiteltelen képet, amely olykor még ma is felbukkan: "Nyi!Vcinvaló, hogy az ogurság egyik ága valamikor az /-IV. század folyamán(!) prémvadászat közben behatolt a szomszédos erdővidékre és uralma alá vetette a Tobol-vidéki(!?) előmagyarokat Az V. és IX. század közt(!) a Volga-vidéki finnugor népek egy része is ogur (bolgár) fennhatóság alá került, de itt a hatás felületesebb, rövid tartamú volt. A vogulok, osztyákok, mordvinok legfeljebb adófizetői lehettek az oguroknak. Az előmagyarak azonban teljes életközös~gben éltek a tájuk telepedő ogur néppel. Az érintkezések kezdetén vadak űzése közben családjuktól, talán évekig is távol, erdei vadásztelepeken (!) élő ogur vadászok - fajrokonaiktól elszakadva - idegen nyelvű szaigáik körében éltek, s nemegyszer ezek nőivel házasodtak össze. Később finnugor nyelvű(?!) előmagyar szolgák kerültek a távoli ogur telepekre ... A két nép közt tartós együttélés fejlődött ki, s azogururak a nyelvtanulásra ke-.és~ fogékony(!?) asszonyaiktól és szaigáiktól megtanulták azok nyeMt, emezek pedig uraiktól új, fejlettebb fogalmakat ismertek meg, s jelölésükre tőlük e/tanult ogur /török! szavakat használtak." Ez az 1935-ben is hivatalosnak tekintett álláspont mindenki számára nyilvánvalóvá teheti, milyen elképesztő állapotok jellemezték és jellemzik ma is a magyar őstörténet-kutatást. A Hóman-féle hipotézis lényege: a magyar nyelv lényegében nyelvcsere révén került a primitiV gyűjtögető magyar szaiganéptől a török vezető réteghez. Nyelvcsere, nyelvvesztés vagy akár nyelvhalál természetesen volt és lehetséges, ám ha őseink a honfoglalás! megelőző időben is még gyűjtögető-vadászó erdei emberek lettek volna, hogyan következhetett be a honfoglalás és a magyar nagyhatalom kialakulása a X. században? Hóman Bálint élete utolsó munkájában: az Ősemberek, ősmagyarokban azonban szembefordult korábbi nézeteive!, belátva azok képtelenségét és történelmietlenségét, s határozottan leszögezte: az, hogy két nép nyelve hasonlít egymásra, egyáltalán nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy a két nép testvére vagy rokona is volna egymásnak! Példamutató módon gyakorolt önkritikát, kijelentvén: "az obi-ugarak és a szamojédok testi és lelki alkata merőben különbözik a magyarokétól, az ő életszín-
____________________________42 ____________________________
vonalukról induló magyarság hipotézi92t '.ég/eg fel kell adnunk. Ki kell rekeszteni őket az ősmagyarok közeli rokonsága körébő/. A régi magyar nemzedékek helyes ösztönnel riadtak vissza a lapp-vogul-osztyák-szamojéd rokonság nyelvtudományi alapon kikövetkeztetett gondolatától!" A magyar történettudósok legjava egyébként mindig képes és hajlandó volt az önkritikára, a ma élők közül hadd említsem meg Harmatta jános professzort, aki szembe mert fordulni például az ugyancsak dogmaként tanított, magyar honalapítást kiváltó besenyő támadás hamis legendájával.
A magukat mérvadónak nevező akadémisták azonban ma is konokul kitartanak amellett, hogy annak idején a fejlett német tudomány igenis jogosan ostorozta a nacionalista rendi-nemesi avítt nemzettudatot, és Schlözer nagyon is igazat állított, amikor helyretette az Európa művelt népeit gyilkoló magyar rabló hordákat, akiknek nincs is saját történelme, és soha nem játszottak szerepet Európa színpadán. A Schlözer által festett képet a mai magyar nyelvtudomány nemcsak meggyő zőnek, de lenyűgözőnek is tartja, noha műveit nyilván senki sem olvasta el tisztességesen. Különben meglelték volna az ilyesfajta mondatait: "A magyarság pozíciója Európában igen szetény. A ma-
gyaroknak nincs helyük Európa fő népei között, tisztázatlan az eredetük, és nincs joguk nemhogy Erdélyre, de Magyarországra sem." l. Lipót magyar király egy ízben azt mondta: "az ereimet nyittatnám fel, ha tudnám, azokban egyetlen csepp \ér találtatik, me/y a magyaroknak kedvező." Paul de Legarde szerint a magyar nép csak arra jó, hogy csontjaival kövezze ki a németség számára a történelem országútját A magyarság és a magyar nyelv kihalását jósló Herder és társai szerint a Kárpát-medencei Magyarországot a németek és a szlávok varázsolták virágzó országgá, a magyar föld minden értékét a németeknek köszönhetjük, a magyarságnak nincs is egyéb történeti szerepe, mint előkészíteni a németek tömeges letelepedését a Kárpát-medencében. Természetesen a magyar tudósok mind a XVIII. század végén, mind a XIX. század első felében élesen szembefordultak ezekkel a nézetekkel, és elutasították a finnugor származás elméletét jellemző példaként ragadjuk ki a magyar nyelvészet egyik nagy úttörőjét, Révai Miklóst, aki a Tsillag néző Sajnovics és Heli hibái tzáfoltatnak című költeményében büszkén kiáltja a világ felé:
Szkíta vagyok, nem lappan! Barcsay Ádám pedig így írt:
Sajnovics jármától ójjuk nemzetünket, Ki Lappóniából hurcolja nyelvünket! Budai Ézsaiás 1809-ben azt hangoztatta: "A magyar és a lapp nyelv ugyanazon voltát hozni ki, nagy hirtelenkedés ... Sajnovics a Lappoknak a Magyarokkal való Atyafiságát elég92ges fundamentum nélkül vette fel, melyel sok Európai Tudósokat tévejgésbe ejtett." Akkor hát, kérdezhetjük joggal, hogyan szilárdult vasbeton keménységűvé a finnugrizmus tanítása? Úgy, hogy az 1848-49-es szabadságharc vérbe fojtása után idegenszívű embereket helyezett a bécsi udvar a magyar tudományos élet legfőbb posztjaira. Mindenekelőtt a kitűnő német és osztrák kapcsolatokkal rendelkező Schedel (Toldy) Ferencet, a szepesi szász Hunsdorfer (Hunfalvy) Pált, az egészen német joseph Budenzet és tanítványaikat, akik 1872-től egyetemi katedrát kaptak Pesten és egyeduralmukat máig is tartják. jellemüket jól mutatja, hogy a magyar nemzeti krónikák és szent hagyományaink szemétdombra vetését szorgalmazó Hunfalvy Pál egyszerűen ellopta a korán elhunyt Reguly Antal vogul anyagát, és megfejtéseit a sajátjaként közölte! Ezek a tudósaink büszkén vallották barátaiknak azokat a német történészeket, akik azt javasolták, hogy a krónikáinkat el kellene égetni, mert haszontalanok, s a magyarak a honfoglalás idején az emberi fejlődés legalacsonyabb fokán álltak (Büdinger). Nyilván innen merített Hóman Bálint is a 20-as években. Egy szlovák lap 1896-ban a következőket írta le: "Az ún. magyar honfoglalás mese, nemcsak rendezett magyarországi
___________ ___________ ________ 43 ___________ ___________ ________
államélet kezdetei nem mutatnak egy mákszemnyi magyar nemzeti jelleget, de itt, a mi hazánkban a magyarak vették át a nem-magyar nemzetek erköfc!:ét, szokásait, nyelvüknek fő bélyegeit s nyelvükben csak úgy hemzsegnek az idegen szavak." S most lássuk, mit állítanak a finnugristák immáron két századév óta? Hogyan rekonstruálják a
finnugor alapú magyar őstörténetet? Azt állítják, hogy a magyar nyelv, amely a világ egyik leggazdagabb szókincsű ősnyelve, több százezer szávai, szóbokorral, eredetileg csak abból a 4-500 (maximum 660) szóból állt volna, amely - úgymond - minden finnugor nyelvben fellelhető. Az a szavunk, amelyik nincs meg egyik rokon nyelvben sem, az eredetileg nem létezett. A biztos vogul megfelelés száma: 319, az osztyáké 287, a zürjéné 221, a vatjáké 199, a cseremiszé 153, a mordviné 156, a finné 212, az észté 160, a lapp megfelelés száma pedig 173 szó. A Kr. sz. előtti VI-IV. évezredben, így szál az elmélet, vagyis az ún. urali korban, amikor még valamennyi finnugor elő-ősnép együtt élt valahol Szibériában vagy az Urál nyugati oldalán vagy a keleteurópai hátságon (őshazalánc?D vagy másutt, beszélték képzetük szerint az ún. uráli ősnyelvet. Ma is azt vallják a nyelvészek, hogy a rekonstruált alapnyelv a valóságban létezett, sőt az alapnyelvet beszélő népek nyelvszövetségeket (Sprachbund) hoztak létre, s ezek a nyelvek családfamodellben felrajzolhaták (August Schleier találmánya a nyelvek családfája!). Hóman Bálint szavával élve: uráli ősnép természetesen nem volt, amint uráli ősnyelv sem létezett soha. Ma már sok nyelvész is idejétmúltnak nevezi a keletről nyugatra vándorló népek nyelvi migrációját. De alapjukat vesztették az ún. őshaza-meghatározások is. Azért kell a kitalált őshazát az Urál környékére és Szibéria tajgáira és tundrás vidékeire tenni, mivel a rokon kis népek ma is ezen a területen laknak, érvelnek vonalas és mérvadó tudósaink. A finn őstörténészek azonban egyre határozottabban utasítják el a keletről való bevándorlás dogmatikus hipotézisét, s s1'kraszállnak amellett, hogy az ő eleik 8-9 ezer éve ugyanott laknak, azaz Skandináviában, mégpedig a lappokkal együtt! Ezzel halálos döfést kapott a finnugrizmus. Amikor a szamojédok kiváltak, így szál a hivatalos elmélet, akkortól már az ún. finnugor alapnyelvet beszélők maradtak csak együtt. Ez Kr. sz. előtt 4000-3000 tájékán lehetett. Ezután ismét osztódott a nép: s lett finn-perm i és ugor ág. Az ugor ágból 2500 körül vált ki az előmagyarság, de továbbra is gyűjtögetésből, halászatból, vadászatból éldegélt, majd egyszercsak a korábbi sztyeppe félsivataggá vált, amikor is a vogulok és az osztyákok északra a hideg és zord tajgára-tundrára költöztek rénszarvasaikkal és kutyaszánjaikkal, az előmagyarság azonban, valamilyen oknál fogva, helyben maradt, illetve délebbre vándorolt és áttért az állattenyésztésre. Majd valamikor Kr. sz. előtt 500 körül a magyarság a mai Baskiríába költözött, onnan pedig lesodródott a Fekete-tenger vidékére, innen tovább, megveretve és elüldözve, fejveszett meneküléssel bezúdultak a IX. században a Kárpát-medencébe. Annak pedig, hogy délen nem olvadtunk bele a török népek tengerébe, az az oka, egy másik jeles mérvadó akadémikus (Róna-Tas András) szerint, hogy vészhelyzetben eleink egyszerűen visszaszaladtak a rejtekadó erdőkbe s ott vészelték át a nehéz időket. Majd a vész elmúltával újra előbújtak az erd,őrengetegekből.
Ime, itt a nagy elmélet, pőrére vetkőztetve. Saki ezen teóriát nem fogadja el, amint ezt a közelmúltban elhunyt egyik mérvadó akadémikusunk (Engel Pál) nagy garral kijelentette: az kirekeszti magát a tudományból, mert a finnugor rokonság elméletének tagadásánál véget ér a tudomány! Nos, milyen új eredmények születtek az elmúlt évtizedekben, s ezek az eredmények megerősítik a finnugor-elméletet, avagy ellenkezőleg: megcáfolják? Kezdjük a nyelvészettel. A több százezres magyar szókincsállomány elemzése során a Magyar nyelv etimológiai szótárának készítői arra az "egzakt eredményre" jutottak, hogy az alapszókincsen kívül (4-600 szó) a magyar szavak java része idegen nyelvekből átvett jövevényszó, közel fele azonban ismeretlen eredetű. Az tehát fel sem vethető, hogy a magyar átadá nyelv is lehetett, csakis és
____________________________44 ____________________________ mindig kizárólag átvevő. Átvettünk mindent az iráni nyelvekből, a török nyelvekből, a szláv nyelvekből, a német és latin nyelvből etc.
Azon tényt azonban, hogy ti. az ún. magyar-finn típusú nyelvek, nyelvtanilag is és csekély szókészleti egyezés révén is, közel állanak a magyarhoz, nem lehet kétségbe vonni. Mi hát a valós magyarázat? Nyilvánvalóan az, hogy ezredévekkel, vagy az obi ugorok esetében cca. másfél ezer évvel ezelőtt a nagy lélekszámú magyarság szállásterületének közelében laktak ezek a kis, nyelvileg és gazdaságilag is fejletlen népcsoportok, akik a kereskedelmi és egyéb kapcsolatok foly~án átvették a magyar nyelv szerkezetét és bizonyos mennyiségű alapszavát Ez a térség Közép-Azsiában és Nyugat-Belső Ázsiában volt, ahonnan eleink a VII. század végén nyugatabbra költöztek, mégpedig három irányban. A nép zöme a kazár birodalom része, létrehozója lett a Kaszpi-tenger és a Kaukázus vidékén, egy részük a kaukázusi szavárd magyarak ősei lettek, a harmadik csoport pedig a volgai bolgárokkal felhúzódott a Volga-Káma vidékére, ők Julianus barát baskiriai magyarjai. Az obi-ugor vogul (manysi) és osztyák (hanti) nyelvben például megvan a magyar ló (lu) szó és több más lótartásra vonatkozó kifejezés, ám lovat sohasem tenyésztettek, nem hátalták, magyarán: nem voltak lovas nép. Vagyis: csak átvették a szavakat és elsősorban az isteneik történeteiben szerepeltették őket, mint "a déli tájak szárnyaslábú szép állatait" vagy az isteneik áldozati állatait, ami azt is jelzi, hogy a magyarok uralmuk alatt tartották ezeket a mongoloid és paleoszibirid népeket. A kengyel szó is megvan a vogul ban, de bőrharisnyát jelent! A lovagló ostor alapszava pedig egyszerű vesszőt jelent. Nem arról van tehát szó, hogy az ősmagyarok, úgymond, kiszakadtak az uráli, majd a finnugor őshaza primitiV népei közül, és valamilyen csoda folytán, egyedül e csoportok közül, dél felé sodródva, a törökök vezetésével megtanulták az állattartás fortélyait, hanem arról, hogy a magyar nyelvű nép a kultúrájával és az erejével hatott a peremterületeiken élő kis népek nyelvére, mint közlekedő nyelv (lingua franca). Az elmaradott peremterületek izolált nyelveit beszélők ugyanis mindig nyelvileg is és kulturálisan is átvették a fejlettebb szomszédaik nyelvét és műveltségük bizonyos elemeit. A magyar és a finnségi nyelvek keleti és p~rmi csoportjának érintkezési területe azonban nem a szibériai tajga és tundra volt, hanem Közép-Azsia térségének északi, északkeleti és északnyugati övezetei. Ugyanakkor ma már az is világos, hogy a magyar nyelvhasonlítás eddig követett útja tökéletes zsákutca, hiszen minden nem finnugor típusú nyelvvel való egybevetés fő bűnnek és tudománytalan, galád tettnek minősül. Holott igenis szükséges és fontos a török, a mongol, a sumér stb. nyelvvel való egybevetés, aminthogy továbbra is vizsgálni kell a finn, az észt, a lapp, a IlY etc. nyelvvel való rokonság történeti, régészeti és nyelvészeti hátterét. Annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben a finn kutatás alapjaiban döntötte össze a finnugor rokonság dogmáját, kimutatván, hogy a finnek ősei sehonnan sem vándoroltak mai hazájukba, hanem mindig (8-9000 éve!) ott élnek, ahol ma. Lehetséges, hogy az embertanilag a germánsághoz közeli nép nyelvcsere révén jutott a nyelvéhez valahol Közép-Európában vagy annak északkeleti térségében. Még azt sem helyénvaló kategorikusan kizárni, hogy az őskor idejében végbernehetett egy nyugat-keleti irányú népmozgás is, akár a Kárpátmedencéből kiindulóan is. Amint a szkíta-szarmata népek nyelvi hovatartozását is szakadatlanul vizsgálni kell, hiszen hiteles bizonyítékunk máig sincs arra nézvést, hogy a szkíta és a szarmata nyelv iráni nyelv lett volna, aminthogy a finnségi nyelvek közül sincs egyiknek sem, nemhogy többezer éves, archaikus nyelvemléke, de félezer esztendős is csak a finneknek. Az elfogadott tudományos dogmák a tudomány fejlődésének legnagyobb kerékkötői. Ugyanis vitathatatlanul olvasható (tehát két vagy több nyelvű, mint például a világhírű rosette-i kő vagy az Orehon-vidéki türk rovásfeliratok!) szkíta, szarmata, hún és avar nyelvemlékünk n i n c s ! Tettek és tesznek ugyan kísérleteket, mint például a magyar nyelvben fellelhető avar szavak összegyűjtése (törő, terem etc), ám ezek még nagyon a kezdeti stádiumban vannak. Ugyanakkor fellendültek az
_________ _________ _________ _ 45 ________ ________ ________ ____
.r
l. 2. 3.
c) ~ Á
4.
23. 23 a. 24.
c
25. 26. 27. 28. 28a.
!
(~
x
dl dl dl
5. 6. 7. 7a. 8. 9. 10. ll.
(t (: ~
12.
D
13.
a/á bl b2
~ ~~
®
.XX )l( lll
~
'\
e y g yli j'
j2
35.
36. 36a. 366. 37.
~
fi(Jl
ri r1
q k
17.
18.
J, 1 RB
19.
~
cm (o/!Q_q (ölill_k JI
37a. 38.
39.
21.
J y
J2
22
M
lt
20.
m
8o 'i1
f
m n• nl
3
t.!.S
) tf <:i)
0
r
i
o
0
>
29.
30. 31. 32. 33. 34.
14. 15. 16.
~
:>3>
~
1 4 '}A
'V-v l
y:_r .1\
e
t~C ~
h
q, Jf
!!. lj
lJ o/u
ölü p r• r2 s• s2
s s s ti
t' t2
z
Az orehoni türk ábécé: balról a betük, jobbról a fonológiai jelentésük
antropológiai kutatások, amelyek kimutatták, hogy a magyarság embertani alkata még ma is 46%ban turanici és csak 4,6%-ban kelet-balti (Henkey Gyula adatai), sőt a történeti antropológiai adatok szerint a IX-XI. századi magyar csontvázak legközelebbi rokon leletei a Kaszpi-tenger melléki szarmata sírokban lelhetők fel (Tóth Tibor). Ma már egyértelműen bizonyított, hogy a finnugristák által az eddig fő érvekként felsorakoztatott adatok és forrásidézetek nem alkalmasak a magyar nyelv- és néprokonság un. finnugor származtatására. Kiderült, hogy a XV. századi adatok nem a vogulokra és az osztyákokra vonatkoznak, kiderült, hogy az ún. ugor őshazának vélt Jugriához az Ungariának és a magyarságnak semmi köze sem volt, Jugria nem Szibéria tartománya volt, kiderült, hogy Sigismundus Herberstein XVl. századi királyi követ megjegyzéseinek semmi alapja sincs, kiderült, hogy Philip johann Strahlenberg 1730-ban kiadott műve nem tartalmaz perdöntő adatokat, csak megerősíti a finnségi nyelvek, kivált az obi ugor nyelvek és a magyar nyelv közötti felszínes nyelvi rokonság tényét. Kiderült, hogy nagyon is igazuk volt azoknak a nyelvtudósoknak, akik a magyar nyelvet egy eredeti ősnyelvnek tek intették, így mindenekelőtt Sir
_____________________________ 46 _____________________________ John Bowringnak, aki a következőket állapította meg: "A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéPhez más nyelvek tanulmányozása rendkfvül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőfor májából került ki, kialakulása és felépítése bízilist oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek több5Ége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta tér5Égre." Beigazolódott, hogy a magyar nemzeti történetírás jelesei kezdettől elutasították a finnugor származáselméletet Beregszászi Nagy Pál, Kőrösi Csoma Sándor, Jászay Pál, fessler Ignác, Wenczel Gusztáv, Szabó Károly, T9ldy Ferenc, Bartal György, Ribáry Ferenc, Vámbéry Armin, Czuczor Gergely, Mátyás Flórián, Szilády Aran etc. A hivatalos és a bécsi udvar által elismert és támogatott történeti irányzat az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után mégis döntő fölénybe került, elsősorban Hunfalvy Pál, Budenz József, Pápay József, Munkácsi Bernát révén. A kiegyezés korában a kérdés másodrendűvé vált, a trianoni Magyarország pedig elfogadta a finnugor származáselméletet, aminthogy teljesen vitathatatlan ná és támadhatatlan ná tették ezt az elméletet a marxista történettudósok 1945 után, akik és utódaik ma már odáig jutottak el, hogy kijelenthetik: aki a finnugor rokonság és származáselméletet nem fogadja el vagy kritikával illeti, egyszer és mindenkorra kizárja magát a történettudományból. Afinnugorelmélet egyeduralma azonban a XX. század elmúlásával véget ért. Új korszak kezdődött, új kutatási módszerekkel és új kutatási szemlélettel. A finnugor származáselmélet összeomlását előidéző legnagyobb erejű bomba a legújabb DNSvizsgálatok egyre bővülő sorozatai, amelyek természettudományos módszerekkel mutatták ki, hogy a magyaroknak semmi közük sincs sem a finnekhez, sem a permi, sem az obi-ugorokhoz. Maradtak persze nyitott kérdések, mint például a finn és a magyar nyelv rokonságának okai és kialakulásának helye és ideje, avagy a török-magyar nyelvi kapcsolatok kora és mélysége, de ezekre a kérdésekre is meg fogjuk találni a helyes és hiteles válaszokat. Törődnünk kell a múltunkkal, mert az a sajátunk, az a mi ősi örökségünk. Hallgassunk Bél Mátyás intelmére: "Az a mi népünk legfőbb baja, hogy a saját dolgaival rút hanyagságig nem törődik, és semmibe veszi a sajátját, csak az idegent magasztalja." A magyar nyelvre pedig jobban kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére, mivel - ahogyan a német Eugen Kremserbőllett magyar író, Rákosi Jenő mondotta volt - "a magyar nyelvnek rendkfvüli ereje van. A magyarság fennmaradásának egyetlen biztosítéka és jövőjének záloga a nyelv. Ez a nyelv csodatévő hatású, titokzatos erő van benne s még fizikailag is átalakítja annak az agyvelejét, aki elsajátítja." Egy negyed évezred óta mozdultak meg hatalmas erők a magyar nyelv és ezen keresztül a magyar nép közvetett kiirtására, mindenekelőtt múltjától való megfosztása révén, amelyet kiválóan jelez az, hogy a magyar nyelv használatát már a XV. században meg akarták tiltani, majd ll. József, a kalapos király rendeletben tiltotta meg a magyar történelem tanítását az iskolákban! S hogy egy nép kiírtása lehetséges, ezt éppen egy finnségi nyelvű nép, a IlY igazolja, akikből ma már csak húsz fő él a világon!
_____________________ _______47____________________ ________
Óstörténetünk és nyelvünk erőszakos finnesítése ellen emeli fel szavát a nyelvész Marácz László (Amsterdam) és a régész-őstörténész Bakay Kornél (Budapest) l. rész em rég jelent meg második, bNővített kiadásban a finnugrista Rédei Károlynak, a bécsi egyetem emerítus professzorának 11 Üstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája." című könyve, a Balassi Kiadó gondozásában. Nehezen hisszük el, hogy a második kiadásra azért volt szükség, mert az 1998. évi első kiadás könyvpiaci siker lett volna. Ahhoz ez a könyv túlságosan száraz, unalmas, a régi finnugor dogmákat újra meg újra ledaráló nehéz olvasmány, sok esetben a jó ízlést, még többször a tudományos etikát gorombán megsértő megfogalmazásokkal telítve. A finnugorelméletet elutasítókat, tekintet nélkül azok tudományos rangjára és képzettségére, a "szellemi és a politikai alvilág képviselőinek" bélyegzi (11 O. oldal). Abban is erősen kételkedünk, hogy ilyen jellegű propagandisztikus anyagok növelhetik a finnugrizmus népsze~űségét, vagyis azok számát, akik a magyarság eredetét nem finnugor alapon képzelik el. Kapitány Agnes és Gábor, a Magyarságszimbólumok (Budapest, 1999, 43. oldal) c. tanulmányukban kimutatták, hogy a magyarak eredetét a megkérdezetteknek csak 56,8%-a véli finnugor alapon állónak. A nyolcvanas években ez az arány 67,9% volt, tehát egyre csökken. Rédei könyve több okból furcsának, sőt bizarrnak nevezhető. A szerzőt még a kommunista uralom idején nevezték ki a bécsi finnugor tanszék vezetőjévé (akárcsak a göttingai és a graningeni kollégái t), s erről a posztról száll vitába a magyar őstörténet, a magyar nyelveredet kérdését másképpen megítélő hivatásos és amatőr kutatókkal, hogy kimutassa, csakis egyetlen tudományos és üdvözítő elmélet van: ez pedig a finnugrizmus! Nehezen tudjuk elképzelni, hogy például Steven Hawkins világhírű fizikus, az űrkutatás nemzetközi hírű professzora vitába szállana azokkal a dilettáns űrkutatókkal, akik az utóbbi időben elárasztották a világ könyvpiacait fantasztikus meséikkel. Hawkins persze egy kőkemény tudomány reprezentánsaként csak mosolyogna az ilyesfajta nézeteken. De nem így tesz Rédei, aki valóságos bosszúhadjáratot indít azok ellen, akik nem akarják elfogadni a finnugrista dogmákats főleg nem hajlandók elismerni a fődogmát, hogy ti. a magyar nyelv finnugor eredetű. Hogyan merészelnek egyesek szembefordulni a magas akadémiai tudománnyal, hogyan merészelnek egyesek mást állítan i, mint amit ők állítanak? Ez, a súlyos lelki zavarokat tükröző magatartásuk nyomban elárulja őket, mert világossá teszi, hogy már nincsenek nyeregben, már maguk sincsenek meggyőződve arról, hogy helyes úton járnak. Ezért vált ki belőlük mindenfajta ellenvélemény, legyen az valóban amatőr és dilettáns, vagy szakmailag megalapozott, agresszíV magatartást. Vad indulattal esnek neki a sumér-magyar, a magyar-török vagy a magyar-kelta rokonítás kísérletének. Rédei könyve azért is furcsa könyv, mert a nyelvészet dilettantizmusának fogalmát maga a finnugrizmus teremtette meg. A finnugrizmus dogmatikus tantételei e diszciplína művelői szerint már régóta állandósultak, azaz: megdönthetetlen, sziklaszilárd igazságokká váltak. Ezért aztán - szerintük - már nem kell tovább kutatni a magyar nyelv esetleges más rokon szál ait. Az utóbbi időben azonban, mint közismert, rengeteg új nyelvi adat került felszínre, amely adatok valóságos nyelvtudományi robbanás! idéztek elő, kivált a korszerű technikai eszközök bevetése révén, mindenekelőtt a világhálóra gondolunk, ahol egy gombnyomásra bármilyen nyelvi szótárt le lehet híVni.
N
____________________________48____________________________ A finnugrizmus magyarországi képviselőinél, láthatóan, megállt az idő, belerozsdállak a kádári gulyáskommunizmus posványosan nyugodt korszakába, tudomást sem véve az új korszak hatalmas új lehetőségeiről. Ők örökérvényűnek tekintik a Hunfalvy- és Budenz-féle tantételeket, és semmilyen más nyelvi adatot, módszert nem kiVánnak igénybe venni, sőt elfogadni sem hajlandók, mert az megzavarhatja a finnugor állóvizeket Ezt a képtelen helyzetet azonban már a józanul gondolkodó, nyelvtudományilag képzetlen emberek sem hajlandók elfogadni, mert rájöttek arra, hogy a tudományban sincsenek örökérvényű eredmények. Rédei úr, jóllehet idézi (115. o.) a görög bölcsek híres mondását: pantha rei (minden folyik), de úgy képzeli, ez a finnugrizmusra nem érvényes. Mivel a finnugrista dogmák és tételek nem képesek számos kérdést megmagyarázni és megoldani, az amatőr ~utatók is új utakat keresnek, új szemlélet szerint kezdenek más irányba is kutatni. Saki keres, az talál! Uj könyvek garmadája lát napvilágo!, elismerjük, sokszor provokatfv adatokkal és különös elméletekkel. Ezen művek szerzői között nemegy valóban műkedvelő, de ők is vannak annyira szakemberek, mint volt például az istenített Sajnovics jános, a nyelvészetileg teljesen képzetlen (dilettáns) csillagász, aki 1770-ben megjelent könyvében azt a merész kijelentést tette, hogy a magyar és a lapp nyelv azonos. Jó száz szóegyeztetése betűhasonlítgatásokkal és véletlen egybecsengések alapján történt, tehát éppen azzal a módszerrel dolgozott, amelyet most Rédei a dilettánsok szemére vet (120. oldal). Társától, Heli Miksa jezsuita atyától készséggel elfogadja azt a javaslatot, hogy a magyarok Karjalából származnak, amely Kar-jel-országnak olvasandó és magyarul "férfi, erős karral"-! jelent! Sajnovics ezt a döbbenetesen primitfv és dilettáns kijelentését azzal támasztja alá, hogy az egykori karjalai király címerében két kar látható, az egyikben kard van, a másikban nyl1vessző. Hát ez az a nagy tudomány, amelyre a finnugristák még ma is büszkén, mint elődjükre hivatkoznak! De megemlíthetjük az ugyancsak "agyonsztárolt" Reguly Antalt is (vö. Domokos Péter, Szkítiától Lappóniáig. Budapest 1998), aki joghallgatóként keveredett el Finnországba, majd mindenfajta nyelvészeti képzettség nélkül nekivágott a vogulok és osztyákok földjének. Eötvös József 1853-ban, a róla tartott emlékbeszédében nyugtalan lelkű, bolyongó utazónak nevezte, aki kellő felkészülés nélkül fogott terve megvalósításához, a finnugor nyelveket nem ismerte, a nyelvészet pedig nem is érdekelte. De akkor miért csináltak hőst Regulyból, aki - úgymond - bebizonyította a magyar-finnugor nyelvrokonságot? Reguly szargalmasan gyűjtögetett vogul és osztyák költeményeket és mondákat, s ez szép teljesítmény, de semmi köze sincs a magyar nyelv eredetének megfejtéséhez. Rédei úr engem is elmarasztaló kritikája alá vont, aki 1984-ben a graningeni egyetemen végeztem magyar-általános nyelvészet szakon, majd 1989-ben védtem meg doktori disszertációmal magyar mondattani tárgykörből: Aszimmetriák a magyar nyelvben címmel. Tehát hivatalos oklevelet szereztem nyelvészetből, majd különböző amerikai egyetemen dolgoztam mint vendégkutató és vendégelőadó. 1992-től az amsierdami egyetem Kelet-Európa Intézetének vagyok a munkatársa. Hivatásos nyelvészként társszerző voltam az MTA szakfolyóiratának, a Nyelvtudományi Közlemények 87 (1985) kötetében, ahol a magyar névutós csoportról jelent meg dolgozatom ( 173-187.o.l Társszerző volt: Honti László, Janurik Tamás, Pusztay János, Rédei Károly. Ez utóbbi, Hajdú Péterrel együtt a kötet szerkesztője is. Mindezek alapján bizarr, hogy 18 évvel később, magam és több munkám a nyelvészeti dilettánsok anyagai között jelenik meg. Két eset lehetséges: Rédei úr amnéziában szenved, ami éltesebb kora alapján nem zárható ki, avagy egyszerűen nem tetszik neki az, amit a magyar nyelv eredetéről írtam a Hungarian Revival (Magyar megújulás. Nieuwegein, 1995), illetve A finnugor elmélet tarthatatlansága (Turán 28 /1998/ 5. 11-28), valamint a Módszertani-elméleti irányelvek a magyar nyelv kutatásához (Turán 29/1999-2000/ 6., 23-35.) c. munkáimban. Ezekben ugyanis a magyar nyelv finnugor eredete ellen foglaltam állást. Megjegyzem, amióta Bakay Kornél és Erdélyi István tudóstársaim megváltak a Turán szerkesztői tisztségétől, s így e lap tudományos színvonala nem biztosított, semmilyen írásomat nem jelentettem meg itt.
_____________________________49 _____________________________ Nyilvánvalóan Rédei Károlynak szemet szúrt és felingerelte, hogy képzett nyelvészként szembe mertem szállni a finnugor üdvtan nal. A most tárgyalt könyve is kiválóan megmutatja, hogyan dolgoznak ezek a tudós urak: sohasem érvelnek, hanem a nekik nem tetsző írásokra, munkákra rásütik a dilettáns bélyeget, majd kimondják: mivel dilettáns műről van szó, már nem kell komolyan venni az abban foglaltakat. Rédei úr szerint nekem sincsenek tudományos érveim (114. oldal), így nem kíVán a d9lgozataimmal foglalkozni, majd oldalakon keresztüllepergeti újra és újra a finnugor kliséket. En természetesen tökéletesen megértem Rédei módszerét, vagyis hogy miért nem kíVán foglalkozni az ellenérveimmel, mivel azok élesen megmutatják a finnugrizmus rendkiVül kétes és ingatag voltát. Például nagyon nehéz az ún. finnugor nyelvek közötti szókészleti párhuzamokat elszigetelni a többi ural-altáji, azaz török illetve sumér nyelvekt5íl. A Lakó-Rédei féle finnugor szótár szerint a magyar szem a finnugor alapszókészlethez tartozik. Am a szem szónak számos sumér és ural-altáji megfelelője van: sumér si /néz/, vogul sam /szem/, osztyák sem /szem/, votják sin /szem, arc/, zürjén sin /szem, arc/, cseremisz sindza /szem, arc/, irodalmi mongol sinjile /megvizsgálni/, kalmük sindzl /megfigyelni/, kún syneta /megfigyelni/, mordvin selme /szem/, finn silma /szem/, észt silm /szem/, kalmük tsilme /pislogni/, mongol silibki lszemmel hirtelen odapillant/, török sima /arc/, oszmán symarla /kiszemel/. Az efféle alapszókincsbéli megfelelések száma tetszés szerint növelhető. (Vö. Turán 1998: 12-18.) Rendkívül fontos és alapvető, hogy a feltételezett finnugor alapnyelvről egyáltalán nem léteznek írott források, így a finnugor alapszókészletet nem lehet dokumentálnil Hasonlóképpen nem lehet dokumentálni az ún. hangtörvényeket és a későbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint például az ugor, a volga-finn etc. Ezért kellett további, soha sem bizonyított feltételezések tucatjait létrehozni. Sohasem mondják meg, hogy miért állanak a finnségi nyelvek szóelemei közelebb a feltételezett ősnyelvhez, mint a magyar nyelv szóelemei? A kérdés az: miért nem egyenlő a feltételezett ősnyelv a magyarral? Azt a finnugristák is beismerik, hogy az ún. hangtörvényeknek nincsen természettudományos jellege (vö. Honti L-Gergely A., Marácz L., Magyar fordulat: Magyar Tudomány 1997/2, 241-243.), de akkor milyen jellegűek ezek a feltételezett hangtörvények? Tendenciák, véletlenek vagy bűvész kedések? Ekérdésekre mindeddig nem kaptunk választ. De azt gondoljuk, ezekre a kérdésekre nem is lehet válaszolni. Vagyis: a finnugor elmélet cáfolható, de nem bizonyítható. Rédei szerint a finnugor alapnyelvből hiányoznak a zöngés zárt hangok b, d, g (32. o.), de kérdem én: hogyan lehetett ezt kikövetkeztetni a feltételezett finnugor ősnyelvet dokumentáló írásos anyag hiányában? Ha ez igaz volna, a magyar alapszókészletéből hiányozna minden g-vel, b-vel és d-vel kezdődő gyök és szó, így nem tartoznának a magyar nyelv eredeti szókincséhez az olyan egyszótagú gyökök s származékaik, mint a gör-, görbe, görcs, gördül, görnyed, görhes, bel-, belül, belső, benn, benső, dar-, dara, darál, darab etc. Ezt aligha lehet elképzelni. Az is furcsa feltételezés, hogy a magyar gyökök rövidülnek a feltételezett finnugor gyökökhöz viszonyítva, hiszen ezek közelebb állanak a kétszótagú finnugor gyökökhöz, lásd erre a magyar szem, a finn silma megfelelője: sil-ma vagy silm-a tagolással. Ez azért is meglepő, mert minden nyelvész egyetért abban, hogy a finnugor nyelvek ragozó nyelvek. Ez azt jelenti, hogy a gyököket toldalékokkal módosíthatjuk, azaz új szavakat hozhatunk létre. Ha azonban a ragozó nyelvekben találunk gyökpárhuzamokat, akkor a rövidebb gyök az elsődleges, a hosszabb gyökalak a másod Iagos, azaz a levezetett A magyar gyökök egyszótagúak, a finnségi megfelelői kétszótagúak. Nos akkor miért kellene a magyar gyököt a finnségiből levezetni? Mindez azt jelenti, hogy a finnugristák még a magyar nyelv ragozó jellegét és azt sem vették figyelembe, hogy nyelvünknek egyszótagú gyökei vannak! Lehet-e ilyen zavaros mulasztásokra nyelvi eredetelméletet építeni? A finnugor munkákban lépten-nyomon találkozhatunk azzal a kitétellel, hogy a biztosra vehető finnugor eredetű magyar szavak száma ötszáz és ezer között ingadozik. Rédei szerint (115. o.) az
____________________ ________ 50 ____________________ ________ ilyen szavak száma legalább 419. Ez a kijelentés azonban egy tudományos mezbe öltöztetett blöff! A magyar nyelv finnugor eredetű szókészleti elemeinek a számát nem lehet biztonsággal megállapítani, mert az ún. finnugor alapnyelv egy feltételezett "rekonstruált" laboratóriumi modell. Ami a valóságban létezik, az a magyar nyelv és az ún. finnugor nyelvek közötti szópárhuzamok. Minden más pusztán feltételezett, csillaggal jelzett virtuális alapszó. Klima László szerint (Magyar Nyelv 1991.) a magyar és a finn nyelv közötti biztosra vehető párhuzamok száma 212, s ez a szám a Rédei-féle blöffölésnek a fele. Eszópárhuzamok közt olyanok is vannak, amelyeket mi kétes értékűnek tartunk. Ilyen például a finn kota, s magyar megfelelője, a ház, vagy a finnségi kunta és magyar 'párja' a had. Ezeket a kapcsolatokat mi elvetjük, mert hangtanilag és/vagy jelentéstanilag nem hozhatók kapcsolatba egymással. A finn kota jelentése sátor, ami nem egyezik a magyar ház-zal. Ha ezeket a kétes értékű szókapcsolatokat kiiktatjuk, s nem a szavakat, hanem a gyököket vesszük tekintetbe, akkor a magyar-finn szópárhuzamok száma jóval a 212 alatt marad. A Czuczor-Fogarasi szótár több mint 2000 gyököt és 80 egyszótagú toldalékelemet sorol fel, vagyis a magyar nyelvnek e szótár szerint 2080 alapszókészleti eleme van. A finnelvaló szópárhuzamok száma tehát a 10%-ot sem éri el! Ezeket a magyar-finn szópárhuzamokat azonban rl]ásképpen is lehet magyarázni, mint feltételezett ősrokonsággal, ahogyan ezt a finnugristák teszik. Am a magyar nyelvtudomány más alternat!Vákkal sohasem foglalkozott komolyan. Ekérdésben is nyomban kitetszik a torz kettős mérce, mert amíg a finnugristáknak nem kötelességük a más alternat!Vákat hitelesen megcáfolni, addig a más nézeteket vallóknak kutya kötelességük legelőször a finnugrizmus tanait pontról pontra cáfolni (120. oldall. A szópárhuzamok magyarázati lehetőségei: 1l A magyar európai ős nyelv, amelyből kiszakadtak azok a nyelvek, amelyek a magyarral nyelvi párhuzamokat mutatnak fel. Ez az alternat!Va a magyarság Kárpát-medencei őshonosságára utal. Ez a feltételezés összhangban van az amerikai Grover Krantznak az európai nyelvek földrajzi kialakulásáról vallott nézeteiveL Krantz szerint a Kárpát-medencét már legalább tízezer évvel ezelőtt magyarak lakták, s a magyar az európai ősnyelv. 2/ Létezhetett egy nagy ural-altáji nyelvcsalád, amely az eurázsiai térségben alakult ki. Erre a lehetőségre egyébként Sajnovicsis utal a Demonstratio előszavában, de ezt a finnugritsák jótékonyan elhallgatják. 3/ A magyar-finnugor-török és sumér nyelvi párhuzamok térségbeli kapcsolatokból jöttek létre. Bél Mátyás ezt már 1718-ban felvetette a Tanulmányok a régi hún-szkíta irodalomról c. munkájában. Szerinte Szkítiában többféle etnikum találkozott. 4/ A magyar-finn szópárhuzamok véletlen összecsengésnek köszönhetők, hiszen bármilyen két nyelvnek vannak közös hangtani megfelelői. A finnugristák azonban ezeket a lehetőségeket sohasem cáfolták és cáfolják, így joggal mondhatjuk a finnugristák önjellemzésének Rédei szavait: "monomániás fixa ideától vezérelve s ábrándképeket, lázálmokat kergetvegyártott elmélet" (7. oldal) a finnugorelmélet, amely "előre kitűzött célt igyekszik igazolni, ez pedig ellenkezik a tudományos morállal" (59. oldall. Ennyi zsákutcába vezető dogmatikus tantétel után indokoltnak tartjuk, hogy a magyar nyelvészet visszatérjen ahhoz a hagyományhoz, amelyet nagy nyelvészelődei nk, mint Kresznerics Ferenc, Engel józsef, Nagy jános, Csató Pál, Czuczor Gergely, Fogarasi jános képviseltek, akik a magyar szókészleten belül a középpontba a gyököt helyezték, amely olyan szókészleti elem, amelynek még toldalék nélkül is van hangtani és jelentéstani értelme és azonossága. Ez volt a reformkori magyar nyelvészet igazi forradalma, ,,kvantum-ugrása", amelyet az 1848-49-es sz~badságharc leverése után Hunfalvyék sikerrel elszabotáltak. Hunfalvy Pál már 1851-ben (Akadémia Ertesítő) tagadta, hogy a magyar nyelvnek gyökelemi volnának. Ezzel nemcsak mellékvágányra, de Rédei könyve a tanú rá, holtvágányra is vitte a magyar nyelv és a magyar szókincs eredetének a kutatását.
____________________________ 51 ____________________________ A XXI. századi magyar nyelvészet fő célja nem lehet más, mint felderíteni a magyar szókincs igazi belső rendszerét, amelynek központi eleme: a gyök. Rédei úr elfogult egyoldalúságának legbiztosabb jelzője, hogy ezt a komoly és sürgető tudományos feladatot "játék"-nak minősíti (115. o.), holott amíg ezt a munkát el nem végeztük, addig aligha mondhatunk biztosat a magyar nyelv eredetéről. Az azonban már ma is bizonyos, hogy a 10%-ot sem kitevő magyar-finn szópárhuzamokra nem lehet magyar őstörténetet és magyar önazonosság-tudatot építeni. Akik mindenáron a finnugor elméletet erőltetik, nem tesznek mást, mint a magyar nyelvet és a magyar kultúrát erőszakkal finnesítik, ahogyan 1858-ban Mátyás Flórián mondotta. ll.
Válasz Rédei Károlynak Minden idősebb kutató számára kétségtelenül szomorú és lehangoló érzés lehet szembesülni azzal a ténnyel, hogy immáron kiöregedett az oktatásból (Rédei úr l 974-től2002-ig élvezhette a bécsi egyetem előnyeit) és lassan kikopik az alkotó munkából is. Ilyenkor kapóra jön az ítész, a döntnök szerepében tetszelegni, hiszen nálunk ehhez a pótcselekvéshez sem jeles tehetség, sem kemény és szorgalmas munka nem szükségeltetik. Elég a hivatalos háttér biztonsága mások megbélyegzéséhez. Rédei Károly (született 1932-ben) egy 1998-ban megjelent könyvét újította fel 2003-ban, ám az új kiadás sem alaposabb, sem meggyőzőbb, sem tárgyilagosabb, sem szórakoz~atóbb nem lett, mint az öt évvel ezelőtti. A Budapesti Finnugor Füzetek 10. (majd a szegedi MagyarOstörténeti Könyvtár 11. darabjaként 1999-ben ismételten kiadott) kötetér§l megírtam a véleményemet a Turán 28 (1998) 5. számában (3-lO.oldaD. Most a szegedi MagyarOstörténeti Könyvtár 18. köteteként a Balassi Kiadó által újra piacra dobott könyv mindössze egy tízoldalas utószóval és egy átírt jegyzetrésszel bővült, tehát valójában csak erről kellene véleményt mondanom. De nagyon nehéz rászánnom magamat erre a munkára! S nemcsak azért, mert megalapozatlan ítéletei és durva vagdalkozásai eleve taszítanak, hanem elsősorban azért, mert - az én mércém szerint - nem komoly kutató az, aki az ellenfelétől csak korrigálatlan, nem ellenőrzött, rövid újságcikkeket idéz, diadalittasan örvendezve az elírások és nyomdahibák láttán (szeremisz, cseremisz helyett, lett, lív helyett, mári, mari h~lyett), miközben kézbe sem veszi a 2000-ben (a millenniumi kormánybiztos által támogatott) Az Arpádok országa c. 512 oldalas szakmonográfiámat (2002-ben újra megjelent!), amelynek minden áiJítása vagy feltevése forrásokkal és irodalommal gazdagon alátámasztott. Hasonlóképpen bánt el az Ostörténetünk régészeti forrásai c. (Miskolc 1997, 1998) kétkötetes munkámmal is. Pedig Rédei Károly nem győzi hangoztatni azt a kutatási alapszabályt, hogy először meg kellcáfolnia téves nézeteket (2003:48, 92.) Rédei Károly azonban, a fényes elméktől eltérően, a neki nem tetsző megállapításokat vagy érdemben nem tárgyalja (mint például a finn kutatók új eredményeit: K. Wiik, A. Künnap, K. Julku, Meinander műveit), hanem csak idétlen jelzőkkel illeti, vagy bizonyos szakkönyveket kézbe sem vesz. S nemcsak az én régészeti munkáimmal tesz így, de nyelvész kollégáiéval is, mint például az olasz Angela Marcantonio, The Uralic Language Family. Factes, Myths and Stalistic c. Oxford-Bostonban 2003-ban, a nagyte-kintélyű Blackweil Kiadó Publications of the Philological Society sorozatának 35. köteteként kiadott, 335 oldalas alapvető könyvével. (A továbbiakban: Marcantonio 2003.) Amikor pedig megszorul, mert az adott kérdéskörhöz nem tud érdemben hozzászólni (mint például a sumér nyelv és a mezopotámiai régészet), akkor Rédei úr külső segítséget kér, Michaela Weszeli személyében (2003:140.) s ez már igazán nagyon furcsa egy nyelvésztőL A sumér nyelvről összeállított kompilációjában (2003: 84-91.) elavult magyar munkácskákat (1976-os és 1977-es kiadások), valamint egy 1959-es és egy 1982-es (új kiadása:1994) kézikönyvet lapozgatott. Én, régészként
____________________ ________ 52____________________ ________ az alábbi munkákat szaktam használni: A. L. Oppenheim, Ancient Mesopotamia: Portrait of a Dead Civilization. Chicago, 1964. - H. W. F. Saggs, Mesopotamien: Assyrer, Babylonier, Sumerer. Zürich, 1966. - Barthel Hrouda, Der Alte Orient. Geschichte und Kultur des alten Vorderasiens. München, 1991. - W. von Soden, Einführung in die Altorientistik. WBG Darmstaadt, 1985. - G. Rachet, Dictionnaire de l' archéologie. Paris, Robert Laffont, 1983. - A. Deimel, Sumerische Lexikon. l-lll. Rom, 1928-1937. - A. Falkenstein, Archaische Texte aus Uruk. Berlin, 1936. - M.l. Thomsen, The Sumerian Language. An lntroduction to its History and Grammalical Structure. Kopenhagen, 1984.A Sjöberg, The Sumerian Dictionary. Philadelphia, 1984. - Fr. Ellermeier, Sumerisches Glossar 1., Sumerische Lautwerte 2. Nörten-Hardenberg, 1979-1980. - W. von Soden - W. Röllig, Das Akkadische Syllabar. Rom, 1976. Rédei Károlynak sem stl1usa, sem modora nincs. Megfogalmazásai, jelzői megdöbbentőek. Egy értelmiségi még a kocsmában sem szwesen mond olyanokat a társaira, hogy eszement (2003:132.), képzetlen balga (2003:100.), mániákus képzelgő és sarlatán (2003:103-104.), agyrémes sarlatán (2003:104-105.), szélsőséges népbolondító (2003:111.), lidérces lázálomban (139) és tömény esztelenségben (132) szenvedő kókler (2003:120.). Az azonban már nem egyszerű bunkóság, hanem rágalom, hogy többünket fasisztaidnak (2003:17.), históriai bűnözőnek (2003:120.) vagy a tudományos alvilág tagjának nevez csak azért, mert más nézetek vallunk, mint ő és elvtársai. Nagy élvezettel pocskondiázza, csúfolja és minősíti az ellentábor tagjait - mint egykor a (kommunista) Tudományos Minősítő Bizottságban tette - tekintet nélkül arra, hogy az illetők amatőr történészek vagy profi módon képzett tudományos kutatók. Egy kalap alá csapja Paál Zoltánt, Plessa Eleket, Grespik Lászlót, Torgyán Józsefet László Gyulával, Bakay Kornéllal, Mészáros Gyulával, Kemény Ferenccel, Kiszely Istvánnal, Szabédi Lászlóval, Marácz Lászlóval, Balázs Gáborrral, azt képzelve, hogy ezzel a rendkwül erkölcstelen és etikátlan eljárással egycsapásra kiütötte az ellenfeleit. Rédei Károly ugyan engem nem tekint tudományos vitapartnernak, mivel - úgymond - témafelvetésem és tárgyalási módom nem szakszerű (2003:61.), én mégis teszek néhány szakmai észrevételt, előbb azonban megismétlem Makkay János régész kollégám szavait: "Rédei Károly nincs abban a
helyzetben, hogy az én tégészeti munkásságomat, akár elismerő, akár elítélő módon értékelje, mivel ezt tégészeti-őstörténeti ismeretei nem teszik lehető'.é. Aki beleolvas legutóbbi köny'.ébe, az könnyedén megállapíthatja, hogy ilyen ismereteimennyire korlátozottak. Ennek ellenére a kötet címe: Őstörténe tünk kérdései." (Magyar Nyelv 95 /1999/ 254.) Mindenekelőtt az "igaz tudomány" és a "tudományosság" fogalmához szerelnék hozzászólni. Az őstörténet módszerei éppenséggel nem egészen mások, mint a tulajdonképpeni történettudományé (2003:18.), sőt! még komplexebbül kell érvényesülnie a különböző tudományterületek harmóniájának. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalomtudományok s ezen belül különösen a történettudomány összevethető lenne a reál tudományokkal. Több, mint ostobaság a mesterségesen létrehozott (fiktw) finnugor alapnyelvet párhuzamosítani például a villamossággal (2003:77.). Az őstörténet-kutatás nagyobbrészt tudományos feltevésekre (hipotézisekre) épült és épül a jövőben is. Elvileg: minden megalapozott hipotézis egyenrangú, legfeljebb nem egyformán megalapozott. A kutatók közmegegyezése és kivált a hatalommal is bírók ítélete (minősítése) rendkwül súlyos érv a karrierek, a ki nevezések szempontjából (2003:75.), ámde egy hajszálnyi súlya sincs a történeti igazság vonatkozásában annak, hogy ezt vagy azt hányan és milyen fórumokon állítják. Hasseiblatt álláspontját, hogy ti. valamely állítás nem válik valószínűbbé vagy meggyőzőbbé, ha állandóan ismételgetjük, és különböző nyelveken publikáljuk, Rédei úr idézi ugyan (2003:131.), de a finnugristákra egyáltalán nem vonatkoztatja, mert azok tanításai "örök érvényű sarkigazságok". Pedig dehogy azok! Lássuk Rédei Károly emeritus professzor néhány, tudományos igazságként kihirdetett állítását, amelyek egytől egyig csupán feltevések: az uráli alapnyelv, a szamojéd-uráli rokonság (amely kizáró-
____________________ _______ 53____________________ _______
AnACHAHH
IIEVEHEFH
2 ·
.un.••
•mnnmm
Az Aral-tó környékén élt népek Ptolemaiósz, Polübiósz, Sztrábon és Bizánci Sztefanósz alapján:
lag Kai Donner "megérzésén" alapul!), az uráli kor Kr. sz. előtti 60004000-re keltezése, az ún. uráli őshaza helye, a finnugor alapnyelv léte, az ún. finnugor őshaza helye, a finnugor korszak 4000-3000 közé keltezése, az ugor kor 3000 és 500 közé helyezése, az ún. ugor őshaza Urál-Volga-Káma vidékére helyezése, a magyarok Kr. sz. utáni 500 körüli ún. kiválása, az ún. magyar őshaza Baskí-
pecsenyegek;besenyők
Az ukrajnai Csingul-kurgán rekonstrukciója: polovec (palóc) vezér sírja
____________________________ 54c____________________________
OZUNGARYA
BUYIDS .,.,.,_.
Karluk ,_.. SAFFARIDS ........... OF SISTAN
Transoxania és Khoraszán a szamanidák korában (Kr. után 970 körül)
)-a
n-o \{-l
a x-o y bt
;::j - ~
l(- 6
't"'- o
~-J
"1 - j
D-w
J
f-
K
J' -
~
K
J.
A novocserkaszki agyagkulacs rovásbetűs felirata
riába helyezése, a magyar-török kapcsolatok "lazább-szorosabb" korszakolása, az ún. indoeurópai őshaza helye stb. S mint tudós nyelvész miket állít, minden alap nélkül, a régmúlt népek nyelvéről? Minden alap nélkül, ismétlem, hiszen semmiféle vitathatatlan, egyértelműen értelmezhető nyelvemlékünk mindeddig nem ismert sem a szkíták, sem a hsziungnuk, sem a húnok, sem az avarok, sem a besenyők, sem a kazárok, sem a kabarok nyelvéből! Arról nem is szólva, hogy Rédeinek az eurázsiai régészeti kutatásokról elemi alapfogalmai sincsenek. Vonatkozik ez a Kárpát-me?encére éppúgy, mint Belső és Közép-Azsiára vagy az ókori Keletre.
't' l 't' 9 (>J')~ t\.f~ n>J' x~ >D nf::l \f~ f 1>\f.~ r e!lf~ t'
J
Ol
1<..
J l a
K' tl'
kimiz es kimiz ise bedik avizika tuldira
ii ta' i
;
N
~cur a
N
Ime kumisz ez a nagy nyilás tele van
ó
______________ ______________ _ 55______________ _______________ %
A
? •Z. 'l •<1
.
K
'
•
•
D
, r
r
i
<>1
1
,
y y
ff1
" " "
D D 8
"
7
. " " 11
"
A
nfn
K
" !>~ "® " ~li
.. "i'
~ 1!'!1
l> t>
H
~
Fl Fi
n
~
" N~ HN " () () A " f?l
r
x
:·~x;
"M "'i r~
"
N
u ..., (\n ()() o O_o o n
" o o O®
D
T
. ' • c • r " > f'> > > "> >>> ., ~J ~l ~ f ) ) ~ " ) ) ~"' ., .r tt t J' t .J ?t J t A
•
5
V1 " 1 1 1 1 1 1 1 1 l l l l ~ "" ~l J J j Jl INI: ~ ~ ~ ~0 ~ ).. ). ).. "' 4 4~ l.f'i l-JI1 " y " ~ (\ ,. fi f' ~t~ ~ ~ N 33 rlrJ rlri ri 3 ,'ljt)l, 111)1( lll),( " X' X' 0 00 00 " .."Q: " D D ss ~~~ ~ M " eP~
t
r;
?o 9 ~ f
" D D D D
"
<)
n ~~
" 3 ~ >~ 33
E
~
.. ),J,
".. yy 9
1f
.
'
i )')fm J
"~~ j) ;?::> " Iti;) H"'
1
• 8 c3
.•
•
" '1"
l
ww ~ Qx
SI
"
q9
~~ !ft
Az eurázsiai rovásbetűs abc-k H=doni, K=kubáni, IO=dél-jenyiszeji, A=acsiktasi, M=iszfaríni, E= jenyiszeji, O=orchoni, T=talaszi
Rédei Károly szerint a szkíták mégis biztosan iráni nyelvűek voltak, a húnok, az avarok, a kazárok, a kabarok, a besenyők biztosan török nyelvet beszéltek, a kusánok viszont rejtélyes eredetűek. jóllehet a kazárok nyelvéről szinte semmit sem tudunk, a magyarak mégis a török jövevényszavakat a 200-300 évig tartó együttélés idején vették át a kazároktóL Példaként vizsgáljuk meg a besenyők nyelvi kérdését, akikről egyébként évszázadok óta azt állítják, hogy irtózatos vereséget mértek őseinkre, s ez a fejvesztett menekülés eredményezte a honfoglalást. A források elfogulatlan vi!sgálata bebizonyította, hogy a IX. század végén semmiféle besenyő támadás nem érte eleinket (Ostörténetünk régészeti forrásai ll. Miskolc, 1998, 316-317_Magyar Nyelv 94/1998/ 140-141, 149.- 97/2001/ 10-14.). A besenyőket (pecsenyegek, kangarok) a szaktudomány török nyelvű népnek tartja (A. M. Scserbak, jizüki Mira. Tyjurszkije jizüki. Biskek,
1997, 107-11 0.)
A nyelvészek nyelvi adatokat is felsorakoztatnak, mivel a besenyőknek is, miként korábban a szkítáknak is, a húnoknak is, a kazároknak is, az avaroknak is, a türköknek is, a magyaroknak is, igenis volt írásuk s így írásbeliségük, csakhogy ezt rovásbetűkkel írták! Btborbanszületett Konstantin bizánci császár a X. század derekán a Birodalom kormányzásáról c. munka 38. fejezetében felsorolja Pacinakia (Besenyőország) nyolc tartományát, görög átírásban:
I Az elisztai bikakoponya
rovásbetűs
feliratai
____________________________ 56____________________________
Erdim, Csúr, Jula, Külbej, Karabaj, Tolmács, Kapan, Csaban, a tartományok fejedelmeinek a nevét: Bajcsa, Küel, Kerkutaj, Ina (lpaosz?), Kajdum, Koszta, Jazi és Bota, s végül sorba veszi a besenyő erődök (várak) megnevezéseit Aszpro n (Fehér), Tun-kataj, Karakna-kataj, Szalma-kataj, Szaka-kataj, Jaju-kataj, Banamuni, Tejgua. A besenyő írásbeliség megléte tehát nem vitatható, ám a IX. században (s nyilván korábban is az Aral-tó, a Szir-Darja vidékén az oguz törökök szomszédságában, majd a magyarok szomszédaiként a Volga és az Al-Duna közötti térségben) rovásbetűs ábécével írtak, de a rovásszövegek megfejtése, elolvasása nagyon problematikus, mert elolvashatjuk a betűket törökül is, de például magyarul is, mivel a besenyőnek tartott rovásfeliratok közé sorolták (Németh Gyula ötletére) a nagyszentmiklósi kincs edényein olvasható rovásszövegeket is, a novocserA Manics folyó mellett és Tuvában talált !)csontok kaszki kulacs feliratain, a majackojei vár, az rovásbetűs feliratai elisztai bikakoponya és az acsiktasi botrováson kíVül. Sz. E. Malovval egyetértve, magunk is, a felsorolt szövegeket magyar betűs írásnak véljük, tehát több mint kérdéses a török nyelvű olvasat, noha az is lehetséges. Valamennyi emlék alapján a török nyelvészet az alábbi szavakat tekinti besenyő szavaknak: ertim = előkelő, fényes, baj = gazdag, bal = méz, bal-csár = harci balta, boka = bika, boró = szürke, bula = tarka, burlik = krétás, jabdi = világos, ragyogó, jazi = alföld, sztyep, jaju = ellenség, jula = gyula, kapaja = aganesos szarvas, kara-mán = sötét, kataj = erőd, Aral-vidéki rovás betűs felirat vár, kulin =csikó, kurkut = rémület, ijedj meg!, kegen = haragos, bősz, küel = kék, külbej = méltóságnév, mint a gyula, küre = kovácstűzhely, kohó, kücsüg = fiatalabb fiú, öccs, ormán = erdő, pitik = írás, szaka = hegyoldal, szalma = elhagyott, szuru = szürke, tolmács = tolmács, tat= vad, pogány, azaz nem muzulmán!, tem ír= vas, tivan = héja, ölyv, kabuksin = kérges, kara bej= fekete bég, kara-köl =fekete tó, kopon = vadkan, cselgü = szablyacsapás, csopon = pásztor, csúr/súr/ = méltóságnév. (az oroszul idézett mű 108. oldal). De Rédei emeritus professzor úrnak nincs szerencséje a török-magyar kapcsolatokkal sem (2003:56-67.), mivel szinte minden kijelentése elavult, ósdi ismereteken alapul. A nemzetközi nyelvtudomány ugyanis ma is az altáji nyelvek közé sorolja a török, a mongol, a mandzsú-tunguz, a koreai és a japán nyelvet.
___________ ___________ _______ 57___________ ___________ _______ ""'térernchi
·K~ \
GobiOesert
Dun~
N e ANCIENT SITE
o
TIBET
o o
MEDIEVAL OR MODERNCITY
150
300 km
100
200
1 300 miles
A Tárim-medencében feltárt múmiasírok
(Zárójelben jegyzem meg, hogy "üres locsogás" becsmérlőn szólni a magyar és a japán nyelv összevetéséről /2003:47,51, 132-133./, mivel a korán elhunyt Kazár Lajos 600 szócsaládot és 35 alak-
tani hasonlóságot vetett egybe, vö. Magyar Nyelv 92/1996/ 127., sa Klaproth által1823-ban megkezdett kutatómunka egyáltalán nem haszontalan és főleg nem tudománytalan!) A török nyelv kialakulását illetően igen komoly szempont a sumér és a török nyelv közötti feltűnő és jelentős kapcsolat. De térjünk vissza a török-magyar kapcsolatok keretében tett kijelentésekre. Alaptalan szinte valamennyi. Eleink őshazája nem Baskiria területén volt, a szabírok feltételezett "nyomásáról" semmiféle forrás sem szál, a kazárok török nyelvűsége pusztán vélekedés, jóllehet a rovásbetűs szövegek száma egyre nő. A besenyőknél felsorolt emlékeket többen kazár írásnak tartják (Magyar Nyelv 80 /1984/ 13.), s mindenképpen türk rovásírásnak kívánják meghatározni, holott ez is csak egy feltevés. Az ún. kijevi levél hoqurüm (oqurim)= elolvastam jelentésű szava fontos ugyan, de ez sem dönti el, hogy a kazár törökségi nyelv volt-e, s ha igen, csuvasas vagy köztörök nyelv lehetett-e? A türkök eredetét nyelvészeti úton mindeddig nem tudták megoldani, mivel biztosan türk írott emlékek a Kr. születése utáni VI. század előttről nem ismertek. Az eredethagyományukról sem szól VII. századnál korábbi forrás (Magyar Nyelv 94 /1999/ 386 skk.l. A nyelvészeti találgatások helyet
_____________________________ 58_____________________________
A 36. sír halottja
Az egyik múmiasír rekonstrukciós rajza
csakis a régészettől és az embertantól várhatunk megbízható adatokat. Nyilvánvaló, hogy a türkök sem jöhettek a semmiből. A forrásokban szereplő földrajzi nevek (Kem = Jenyiszej, A-fu = Abakán, Kin-san = Altáj = Aranyhegy etc.) alapján a türk "őshazát" a Minuszinszki medencében és az Altáj vidékén kereshetjük. Vagyis a történeti Magna Scythia földjén, ahová a Ripei /Rifei = Ripaeos montes, = lmaus/ hegyek lokalizálhatók, amely hegy nem az Urállal, hanem az Altájjal azonos. A dél-szibériai és a belső-ázsiai régészeti feltárások világossá tették, hogy a szkíta-hsziung-nu-hún-türk kultúra egységes alapú és ősi gyökerű! A Kr. sz. előtti lll. évezredtől mind itt, mind Eny-Kína (Ordosz) vidékén túlnyomórészt europid emberek éltek (az afanaszjevói, az okunyévi, az andronovói, a karaszuki, a tagári, a tastyki kultúrák, valamint a szkíta-hún pazy-riki, bulán-kóbi emlékek), jellegzetes anyagi kultúrával. Jelen ismereteink szerint a Kr.sz. előtti ll. évezredi andronovói kultúra népei iráni, altáji és ugor nyelvűek lehettek. A Kr.sz. előtti 2700-tól ismert gödörsíros, katakombás és gerendavázas sírokkal jellemzett népesség elkeveredett a dél felől(!) felvándorolt, magas fémmű vességi ismeretekkel rendelkező, részben mongoloid lakossággal (Karaszuk, 1300-800). Az andro-novói kultúrának a népét a források din-lin-nek nevezik, s területük elérte az Urál vidékét (Szintasta, Arkaim, Galics, Szuhanyiha). A din-linek fehér bőrű, fekete hajú, kékszemű europoid emberek voltak (Bej-si), akik birtokukban tartották az Ordosz vidékét is.
___________ ___________ ______ 59 __________ __________ ________ A Teklimakán sivatagban (Zaghunluq, Lopnor, Kroren, Szubesi, Jingpen) eddig több mint félezer kipreparált múmiasírt tártak fel kínai régészek (Wang Binghua), teljes épségben megmaradt ruházattal, szerves anyagú eszközökkel, a Kr. sz. előtti 1400 és 400 közötti időszakból. Sa legtöbbjük kaukázusi és turáni típusú europid volt. Az andronovói kultúrából kifejlődött népesség a Kr. előtti első ezredév elejétől a földműveléssel összekötött állattartást felcserélte a rideg állattartással, s ez lehetővé tette a megromlott éghajlatú területek birtokba vételét is (Altaj, Tien-san, Hákászia, Minuszinszki-medence, Fergána). E népesség része lehetett indairáni etnikum is, de a zöme, feltehetően, ősugor volt (Arzsan, Kr. sz. előtti IX-VIli. század). A preszkíta Karaszuk-kultúra (Kr. sz. előtti XIV-VIli. század), majd a szkíta Tastyk-kultúra (V-11. század) és a szkíta-hún Tagar-kultúra (IV.-Kr. u. l. század) már közvetlenül kapcsolódik a Kárpát-medencei régészeti anyaghoz. A szkíta-hún-avar-türk-magyar népek kulturális, vallási, gazdasági és részben etnikai-genetikai rokonsága egyáltalán nem agyrém és álomvár (2003:18.), hanem szilárd régészeti és embertani tényekre épített, megalapozott hipotézis. (Nem üres hipotézis, mert tele hipotézis nincsen, míg üres fejek viszont nagyon is vannak.) A törökségi nyelvet beszélő hún-bolgár-onogur és az ugor-magyar nyelvet beszélő hún-szabír magyarak kétnyelvűsége nagyon is reális feltevés (Magyar Nyelv 83/1987l 448-454., 94/1998/ 78-91.) s így sokkal inkább Rédei Károly a naiV állításokat kiötlő (2003:62), semmint az emberi méltóságában is megsértett Sára Péter. Az avar nyelv rovásbetűs emlékei (Szarvas, Nagyszentmiklós) igenis magyarul is elolvashatók, a forrásokban fennmaradt tisztségnevek (boila, csabis, csupán, csúr, jabgu, tegin, sád, canizauci /ez aszó nem egy vicclapból származik!, vö. 2003:142./, kagán, katun, kapkán, jugurrus, tudun, tarkán) és személynevek (Baján, Bokolabra) viszont jószerével semmit sem bizonyítanak, mivel idegen eredetű szavak (Magyar Nyelv 82 /1986/ 129-151.). A húnok és avarok között is lehettek, s bizonyára voltak is török és mongol nyelvű és rassz típusú egyének, bár egyes nyelvészek (Magyar Nyelv 59/1963/ 53-66.) a húnok török nyelvűségét kereken elutasítják. A Priszkosznál, illetve Jordanesnél megmarad három szó (sztrava, kamasz, medosz) pedig biztosan nem török eredetű, amint az l, r és v hangokkal kezdődő nevek sem. Az ázsiai hsziung-nuk is az európai nagyrasszhoz tartoztak, ám eddig ismert kisszámú nyelvemlékük, a kínai átírás erős torzítása miatt, egyelőre eiig értékelhetők. A surnerokról most csak annyit jegyzek meg, mint "vad sumerológus", hogy a kitalált és rekonstruált, soha nem létezett uráli és finnugor alapnyelvvel szemben a sumér ékírásos emlékek valósak és valódiak, jóllehet azt ma sem tudjuk, hogy az ékírásos szótagokat, szavakat egykor hogyan ejtették ki. Ma már nagyon kevesen vallják, hogy a sumér nép "felsz!Vódott", de az igaz, hogy egyelőre nem tudjuk, honnan vándoroltak be a két folyam közé, talán lndiából, talán a Kaszpi-tenger délkeleti ~idékéről. A mezopotámiai kerámia nélküli korai kőkori kultúrák nem előzményei Kengir (Sumer)-nek. Irásuk az emberiség hatalmas vívmánya volt, magának az írásnak az eszméje innen terjedt tovább előbb Egyiptom és Elam, k~sőbb India és Kína felé. Mindaz, amit Rédei Károly a surnerokról leírt, minden, csak nem korszerű. O még mindig a harminc évvel ezelőtti állapotoknál tart. A legújabb nyelvészeti kutatások egészen másként tárgyalják a nyelvek kialakulását és a nyelvek rokonságának kérdését is. Egyre valószínűbb (vö. DNS-vizsgálatok!), hogy a Kárpát-medencében már a felsőpaleolitikum idején ugor-magyar nyelvű népek is laktak, akiknek egy része a jégtakaró olvadása után észak-északkelet felé húzódott, s így adhatták át később a nyelvüket az eredetileg indoeurópai fajtájú ősfinneknek. A fi nnek ősei tehát, láthatóan, valóban nem kelet (az Urál) felől vándoroltak be mai hazájukba. Nagyon is figyelemre méltók a finn régészek eredményei! Az őskori kelet-nyugati vándorlás toposzával szemben, a dél-északi a reálisabb, s ez a tendencia később is kimutatható. A magyar eleink egyes csoportjai is a Kr. sz. utáni VII. században délről érkezve
_____________________________ 60_____________________________ települtek le a későbbi baskír földön (Julianus magyarjai), a magyarság zöme azonban Kazária vo nz ás körzetébe n lakott, ahonnan a IX. század elején települtek át a Don és az Al-Duna közötti hatalmas térségbe, majd innen a IX. század utolsó harmadában a Kárpát-medencébe. A magyar nyelv radikálisan különbözik a vogul és az osztyák nyelvtől, fonológiai, morfológiai, lexikális és szintaktikai vonatkozásokban, ezt ma már számos nyelvész látja. Legutóbb az olasz Angela Marcantonio, "egy jóindulatú bírálója" Hajdú Péternek (Magyar Nyelv 91 /1995/129.), mutatott rá, egyértelműen kimondva, hogy a finnugristák egy vélekedést emeltek a tudományos igazság rangjára, s elmulasztották a bizonyítási eljárást (Marcantonio 2003: 270.), s ezért prekoncepciós eljárásuk az érvek körforgásához vezettek (This can lead to a circularity of argument. Marcantonio 2003:
269.) Josef Budenz nyelvhasonlításai teljes egészükben elég-
1
10
4
2
4
0
3
10
).
4
4
5
2
)
6
3
~
7
3
'J
8
3
N,V1
9
3
D
10
3
11
4
12
1
13
2
14
1
15
2
16
3
17
2
18
2
19
1
20
2
21
1
22
2
23
1
24
1
25
-
26
-
27
-
~~~~~
~
l
5(
3 J' j
? J o
* ~
B
s
r r -
-
-
~
3( 4)
(!) ,
;
>
4
~ )
1 5
» -:)
6
X\
5
2
D 1
3 2
l
9
~
2
3
1
t 1 -
1 1
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
X' t 1.J
1 1
---
2
A nagyszentmiklósi rovásbetűkés a szarvasi rovásbetűk összehasonlító táblázata. Sorszám, Az előfordulás száma, A nagyszentmiklósi rovásbetűk -A szarvasi rovásbetűk, Az előfordulás száma (gyakorisága)
_____________________ ________ 61 _____________________ ________ telenek voltak (We saw that his comparative corpus in unsatisfactory in modern term. Marcantonio 2003: 270J. Budenz mesterkélt nyelvhasonlításainak 81 %-át ma már nem ismerik el. Marcantonio kijelenti: uráli nyelvi egység nem volt és nyelvi családfák sincsenek (Marcantonio 2003: 271, 274.) "Semmi bizonyítékat nem találtam arra nézve, hogy az uráli nyelvek egy önálló nyelvcsaládot alkotná-
nak On this rewiew l have examined the Ura/ic languages at al/ relevant levels of language. l have failed to uncover any evidence at al/ support the notion that these form a unique genetic family! Marcantonio 2003: 273-274.) Csak nyelvi csoportosulásokról és ezek közötti kapcsolatokról beszélhetünk, így finn, magyar, obiugor, szamojéd stb. A magyar nyelv tulajdonképpen egy belső-ázsiai nyelv, és ez a besorolás összhangban van a történeti forrásokkal is (Hungarian should be classified as an 'lnner Asian' language. This classification would be consislent with the testimany of the historical sources. Marcantonio 2003: 275.). A nyelvhasonlítás eddigi módszere tehát elavult és manipulált, mert ha például bizonyos alapvető nyelvi elemek nincsenek meg, azt mondják: elvesztek, ha ellentmondó elemekről van szó, akkor azt mondják: ezek egy kihalt nyelv hatását tükrözik, ha viszont ez sem segít, akkor véletlen egyezésekről szánokolnak (2003: 66, 89J. Angela Marcantonio felteszi a kérdést: hol csúszott félre a folyamat? Hogyan lehetséges, hogy a tudósok közössége több mint száz esztendeje az uráli elmélet hitére alapozta a munkásságát, amelyet nemhogy tudományos érvek nem támasztanak alá, hanem valójában ezek jó része egyenesen ellentmond ennek? (Where did the process go wrong? How is it possib/e that a community of scientists can base its work, for over 100 years, on a fundamental belief
in the U node, which is simply not supported by the evidence, and indeed is contradicted by a good body of evidence? Marcantonio 2003: 277.) Marcantonio a darwinizmus hatásában látja a magyarázato!, ám annyi bizonyos, hogy az urálifinnugor nyelvrokonság paradigmájától való elszakadást tovább már nem lehet halogatni. (l believe that a shift in the paradigm can no Ionger be delayed. Marcantonio 2003: 278.). Csakhogy "a tudomány fellegvárában ülőknek az az érdeke, hogy 'igazságaik' Vciltozatlanok maradjanak!" (Király Péter. Magyar Nyelv 96/2000/ 67J A hivatalos álláspont képviselője természetesen dühödten támadja A. Marcantoniót (Bakró-Nagy Marianne: Az írástudók felelőssége. Nyelvtudományi Közlemények 100/2003/46-63), s nyomban szélsőségesnek és tudománytalannak bélyegzi művét! (Megjelent: Kapu 17/2004/2. szám, 35-38-41.)
______________________________ 62 ______________________________
A magyarság múltja és jövendője
a Kárpát-medencében A magyarak Szentföldje Bibliában Izajás próféta könyvében olvashatjuk (14,1.): "Az Úr megkönyörül }ákobon, ismét kiválasztja Izraelt, s visszatelepíti őket az ő földjükre."A Jordán folyótól a Földközi-tengerig terjedő területet, az egykori Kánaánt és a filiszteusok általlakott földet, azaz Palesztínát nevezték a szent iratok Szentföldnek (Das Heilige Land), amelyet lsten kiválasztott népe kapott örökül s amelyhez a zsidók ezredévek óta ragaszkodnak, amelyről soha nem mondtak le, s amelyről soha nem ismondhatnak le, noha az izraeli királyságot az asszírok Krisztus születése előtt 722-ben, Judát a babilóniaiak a Kr. sz. előtti 586-ban, tehát kerekítve közel két és fél ezredévvel ezelőtt felszámolták, megsemmisítették, s csak 2534 év múltán, 1948-ban születhetett újjá. Ez a Szentföld mindig idegen népek és hatalmak kemény és ellenséges szorításában élt, ahová a zsidók, jó háromezer évvel ezelőtt, bevándoroltak. De a világnak van még egy kiválasztott népe: a magyar, amelynek hazája, a Kárpát-medence, ugyancsak az Ígéret földje, amint a krónikáink is állítják: "Az Úr visszaadta a magyaroknak Pannóniát, mint ahogyan Izrael fiainak Mózes idejében örök92gül adta Kánaán valamennyi országát." S a horvátbóllett magyar nagyúr, Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér a XVII. században is teljes mértékben hitt az ősi mítoszban:
A
Az Úristen így szólt Mihály arkangya/hoz, Szkítiából, azt mondom, kihoztam üket, Miként Egiptusból az zsidó népeket Tejjel, mézzel folyó szép Pannóniában Megtelepítém üket Magyarországban. Szöllösi Mihály 1676-ban tábori imakönyvében így fohászkodik: "Óh, hatalmas Úr! Te hfvtad volt ki a mi magyar eleinket is a sovány Szkítiából, Te űzted ki a te kezeiddel őelőttök e jó földről ennek minden lakosit, őket helyekbe szállítván ... valamelyfelé indult a magyar nép, mindenütt előtte jártál a harcban ...." S a kedves c;>lvasóban nyilván most felmerül a kérdés: miért éppen a Kárpát-medence lett a mi számunkra az Igéret földje, vagyis a magyarok Szentföldje? Sőt, azt a kérdést is felteszik sokan: netán az őskori kezdetektől a miénk volt már ez a föld? Mindenekelőtt nézzünk a térképre. A Kárpátok 1500 km hosszúságú, 150 OOO km'-es hegykoszorúja a Kárpát-medencének közel45%-a, amely nyugaton a Dévényi-kapunál indul és azAI-Dunáig húzódik, csatlakozva a Balkán hegyláncaihoz. A Nyugati-Beszkidek, a Fehér-Kárpátok, a Liptói-havasok, a Nagy- és Kis-Fátra, a Magas-Tátra (2663 m), az Alacsony-Tátra, a Szepes-Gömöri Érchegység, az Erdős-Kárpátok, a Keleti-Beszkidek, a Máramarosi-, a Radnai-, a Kelemen-, a Görgényi-havasok, a Hargita, a Kudzsiri-, a Fogarasi-, a Szebeni-havasok, a Krassó-Szörényi-érchegység és a Verseczi-hegység veszi körül, számos helyen úgy is, mint vízválasztó a kisebb hegységekkel, lankás dombhátakkal tarkított, számos folyóval öntözött termékeny, széles medencéket. A Kárpát-medence Európa legtökéletesebb természeti egysége, vízrajza zárt, az egység tengelye természetesen a Duna, amely meséink Tündérkertjét, a Csallóközt, odébb a Vágközt, a Csilizközt, a Szigetközt hozta létre a hordalékaiból, majd csodaszép szigetek sorát teremtette meg (Nyulakszigete, Csepel-, Mohácsi-sziget) s a Tatroson, az Olton és a Bodzán kiVül minden folyót magába
_____________________ ________ 63_____________________ ________
Szkíták (jobbról) harcolnak perzsákkal
_____________________ ________ 64 _____________________ ________
olvaszt. Belé ömlik a Morva, a Lajta, a Rába, a Dráva, a Mura, a Száva, a Morava és persze a magyar Tisza, amelynek vizében hömpölyög a Borzsa, a Visó, az Iza, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, az Ung, a Labore, a Latorca, a Bódva, a H,ernád, a Tarca, a Zagyva, a Tápió, a Körösök, a Maros, a Béga, az Aranyos, a Kis- és Nagy-Küküllő. Edesvizi nagy tavaink: a Balaton, a Fertő és a Velencei-tó. Ez a 325 411 km' területű nagy ország valóban a Teremtő lsten által alkotott csodálatos ékkő, ahová a bevezető utak is, szinte kivétel nélkül jól védhető hágók, szorosok, folyómedrek: így a Dévényi-kapu, a jablunkai-, a Duklai-, az Uzsoki-, a Vereckei-hágó, a Tatár-, a Borsai-, a Radnai-, a Borgói-hágó, a Tölgyesi-, a Békási-, a Gyimesi-, az Ojtozi-, a Bodzai-szoros, a Tömösi-, a Törcsvári-, a Vöröstoronyi-, a Kazán-, a Szurdoki-szoros, a Meszesi-kapu, a Király-hágó, az Erdélyi Vaskapu-hágó. Ezt földet, az emberiség történetének végtelen időfolyamában a szkíta-korig soha senki sem kísérelte meg teljes egészében birtokába venni, vagy legalábbis nem tudunk arról, hogy ilyesfajta kísérlet sikerrel járt volna. Ez a hatalmas Római Birodalomnak sem sikerült félezer év alatt seml Pannónián kívül jó másfél száz évig birtokolta ugyan Dacia provinciát, de fel kellett adnia Erdély földjét, mert nem tudta megvédeni. A Tisza-vidékének és a Felvidéknek birtokbavételére azonban kísérletet sem tett soha. Mind a régészeti, mind az írott forr~sok arról tanúskodnak, hogy a Kr. sz. előtti VI. század után a szkítának nevezett nép, amely Belső-Azsiától, Déi-Kaukázián át a Bécsi-medencéig, tehát hatalmas területen élt, kiterjesztette uralmát a Tisza és a Duna vidékére, sőt Erdélyre is. Ha számba vesszük a földrajzi és helyneveket, azt látjuk, hogy a Kárpát-medence helynévanyagának egy része éppen a szkíta-trák-dák időkre nyúlik vissza, így maga a Kárpát szavunk is (szikla?), vagy a Duna lszter-lsztrosz neve, míg a görög Danuviosz elnevezésben talán a don=folyó jelentésű árjaszó rejtőzködhet. A hivatalos álláspont szerint, természetesen, minden ősi Kárpát-medencei helynév szláv közvet1'téssel került a magyar nyelvbe, legyen szó a Drávoszról, a Szávoszról. a Patiszósz - Tiszószról, a Máriszról vagy más ókori névről. A Kárpát-medence táj- és, helyneveinek döntő többsége azonban, mindenfajta csűrés-csavarás ellenére, magyar eredetű! Erdemes felidéznünk néhányat: Alföld, Felföld, Dunántúl, Tiszántúl, Erdőelve, Havaselve, Mezé5föld, Ormánság, Sárrét, Kis- Nagykunság, Bácska, Tisz
1
1
1
1
1
1
_____________________ ________ 65 _____________________ ________ 870/75 körül írt munka: a Conversio Baguariorum et Carantanorum, amelynek hely- és személynevei egyértelműen nem magyar nyelven születtek (Buzinica, Cella, Lindolveschirichun, Quartinaha, Salapiugin, Ortahu, Spizzun, Weride etc.), holott ez a "Bajorok és karantának megtérése" c. mű, állitják a mérvadók, a mi Dunántúlunk központi területéről szól, mivelhogy a benne szereplő Sala folyó azonos a Balatanba ömlő Zalával, a Mosaburc helynév pedig azonos a későbbi ZalavárraL Ez az írott forrás valós és létező, az időrendje sem kérdőjelezhető meg, amint erről már szó esett Heribert lllig kalandos könyvének bírálatakor. Nem tűnt el tehát három évszázad, és nem kitalált a VII-VIli-lX. századi európai középkor. Kitalált viszont az a mindmáig uralkodó állítás, hogy az idézett forrásban szereplő Mosapurc azonos lenne a mi Keszthely melletti ZalavárunkkaL Ez az írott forrás az ausztriai Feldkirchen közelében fekvő karinthiai Moosburgról beszél, amelyet hiteles és korabeli más írott és régészeti adatok is egyértelműen és világosan megjelölnek, mégpedig korabeli oklevelek és Regina prümi apát leírása alapján. Ez utóbbi vitathatatlanul megjelöli, hogy lll. Arnulf császár 888-ban a karinthiai Mosaburg várába utazott, amely Regensburgtól 140 km-re esik, s az útvonala ez volt: Regensburg- Öttingen -Branau - Attersee - Mosaburg - Sankt Florian. Hazai történettudományunk mai állapotára nagyon jellemző, hogy amióta könyveimben (1997) bebizonyítottam ezen állítás hamisságát, vagyis azt, hogy a Zalavárott feltárt és rekonstrukcióval
Hún lovasok: kínai, mongóliai és dura-europasi ábrázolások
_____________________________ 66 _____________________________ létesített, korábban nagy szláv központnak vélt, újabban viszont Pirbina és Kocel frank tartományi székhelyének meghatározott vár és település Zalavár térségében nem létezett, az érintettek a legképtelenebb eszmefuttatásoktól sem riadnak vissza, így például a fentebb idézett útvonalleírást is "átértelmezték", mondván: Arnulf császár nem délre 140 km-t, hanem kelet felé 370 km-t utazott, csak azért, hogy "eljuthasson" a Balaton melletti Zalavárra. Az idézett forrásban szereplő harminc helynév egyikét sem lehet magyar településsel azonosítani! Ezen szánalmas igyekezet megkoronázása - eltekintve attól az etikátlanságtól, hogy a vitát kiváltó kutató nevét, ti. az enyémet, sehol nem említik meg - a zalavári Metód-emlékmű felállítása és a feltárt templomok "újraépítése", úgy tüntetve fel a Szent István-kori templomokat, mint amelyek a IX. században épültek. Tulajdonképpen ez is történelemhamisítás, ha nem is olyan egyértelműen súlyos és nyilvánvaló, mint a közelmúltban leleplezett japán Sinicsi Fudzsimura régészprofesszor esete, aki évtizedek óta saját maga rejtette el az őskori leleteket az ásatásain, hogy azokat később nagy diadallal "felfedezze", mígnem rajtakapták a csalárdsága n. Szó nincs tehát arról, hogy Pannóniában kihaltak volna az avarok, vagy "legjobb esetben is" szépen elszlávosodtak, s amikor őseink birtokba vették a Kárpát-medencét, itt csak pusztaságokat és szláv földműves falvakat találtak volna, amelyeket persze, mint akadémikus tudósaink a tőlük megszakott tárgyilagossággal megállapították, a maguk után csak hullahegyeket hagyó, barbár és vidám magyar rablóbandák, elpusztítottak. Ugyanilyen eszelősen tiltakoznak az akadémiai vonal öntelt hangadói az ellen is, hogy a magyarságnak bármiféle valós hún hagyománya lehetett volna, sőt még a nemrégiben megjelentetett új Millenniumi Magyar Történet c. kötetben is váltig azt hangoztatják a szerzők, hogy nyugaton járt magyar klerikusok tudós elmeszüleményéről van csupán szó, amelynek természetesen semmiféle reális alapja nem volt, ugyanis a húnok nyelvének biztosan nem volt semmi köze a magyarhoz. A nagy baj csak az, hogy egyáltalán nincs hún nyelvemlékünk, s így arról a legjobb szándékkal sem érteke~hetünk: ~ilyen nyelven beszéltek a húnok? Azt viszont h!Ven megőrizték a magyar krónikák, hogy Almos és Arpád Atilla király leszármazottja volt, s az is valós, hogy a székelyeknek igen ősi hú n hagyományuk van. A magyarak tehát joggal érezhették kiválasztott népnek magukat, akiknek küldetése és joga birtokba venni Atilla örökségét. Amikor a húnok birtokba vették hatalmas birodalmuk legnyugatibb láncszemeként az egész Kárpát-medencét, első ízben valósult meg katonai-politikai és gazdasági egysége ennek a tájnak. E_nnek m,egteremtője tehát Atilla nagykirály volt, akit mind krónikáink, mind ősi hagyományai~k, az Almos-Arpád-dinasztia ősének tartottak és tartanak. Amikor tehát a magyarak Mózese, Almos nagyfejedelem elvezeti népét a Kárpát-medencébe, csak újra birtokba veszi az ősi örökséget, a magyarok Szentföldjét, ha úgy tetszik, a bibliai Kánaánt, ahol a korábbi évszázadokban is egy testvérnép, az avar élt és uralkodott 568-tól egészen a IX. század derekáig. Az avarok Atillája, Baján nagykagán is azonnal birtokba vette az egész, akkor lakható Kárpát-medencét, és igen erős hatalmat teremtett. Ez a második birtokbavétel. Ezt követte a harmadik, a magyar honalapítás. A történetírás mind ez idáig nem nagyon vette észre, vagy csak elhallgatta, hogy egyetlen ősi, ázsiai eredetű keleti nép sem települt meg a Kárpát-medence legnyugatibb részénél, a Bécsi-medencétől nyugatabbra. Hadjáratokat vezettek a húnok is, az avarok is, a magyarak is szerte Európában, de - ellentétben például az arabokkal és a vikingekkel - nem azért háborúztak, hogy az új elfoglalt területeken megtelepedjenek. Pontosan tudjuk, hogy a norman-vikingek 911-ben letelepedési engedélyt kaptak Burgundiában, az arabok pedig évszázadokig megtartották az elfoglalt (későbbi spanyol) területeket (Cordovát). A hivatalos történetírás szerint őseink szakadatlan vándorlás, bolyongás és sodródás következtében mindenkitől, de kivált a testvér besenyőktől megveretve, fejveszett meneküléssel zúdultak be a Kárpát-medencébe, s valójában azt sem tudták, itt maradjanak-e, avagy továbbköltözzenek, mondjuk
______________________________ 67_______________ ________________
Észak-Itáliába, Lombardiába? Ezzel a hamis állítással szemben azt tapasztaljuk, hogy a magyarság a Kárpát-medencei hazáját a vésztjósló XIX. század utolsó harmadáig tömegesen soha el nem hagyta, s oly erős nemzeti karaktere és jelentős lélekszáma volt, hogy minden beköltöző vagy itt talált népcsoportot békésen asszimilált, nyelvileg is magába olvasztott! Nem merült fel igazán, még a törökvész idején sem, hogy fussunk el hazánkból, és másutt próbáljunk szerencsét. A Kárpát-medence szent földje nemzedékek rengetegén keresztül elvarázsolta és öröklődő sejtjeinkbe zárta a hazához való hűséget, a Kárpát-medencei teljes hazához való hűséget. Szabad-e hát beletörődnünk, hogy iskoláinkban úgy tanítanak ma is történelmet, hogy a tanárok nem a Kárpát-medencei Magyarország térképét függesztik a falra, fekete vonallal belerajzolva a megcsonkított országrészt? Megérthetjük-e múltunkat, ha nem tudjuk: hogy a politikai-hatalmi szempontból most nem hozzánk tartozó területek és annak magyar lakói is szerves részei örökségünknek? Most ugyan nem a miénk a Kárpátok töménytelen fémkincse, sója és a szénbányák zöme, az erdő rengetegek végtelenjei, de a miénk lehet az a tudat, hogy Kelet népeként onnan jöttünk, ahonnan a Nap is jön, s nekünk az a küldetésünk, hogy harcoljunk a sötétség ellen, a fejlett Nyugat civilizációs mérgei ellen és m e g m a r a d j u n k itt a Kárpát-medencében, ahonnan 1100 esztendeje el akarnak bennünket űzniaminket nem szeretők, sőt a turáni magyarságot, ha fáj is, ki kell mondani, ezredéven át a gyűlölet légköre is fojtogatja. Ma is. (Megjelent: Kapu 15/2002/4. szám, 19-21.)
_____________________________ 68_____________________________
Közép-Ázsia magyar őstörténeti vonatkozásai étezeregy áprilisában a Duna Televízióban három történész vendéggel beszélgetett Romsies Ignác Hóman Bálintról. A vendégek közül Enge! Pál, a MTA rendes tagja a következő kijelentést tette: "Hóman Bálint tisztes!:éges tudós lé\én, természetesen a magyar nyelv finnugor eredetét val-
K
lotta. A tudomány ott \égződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik két!:égbevonni. Eddig a pontig tart a tudomány. Ami ezen túl van, az halandzsa, az a szellemi és a politikai alvilág." Ehhez az idézett kijelentéshez fogható arrogáns, hamis és megbélyegző kitétel eleddig alig szerepelt a magyar történett~dományban. A kijelentést tevő személy nézeteit a Népszabadsag 2001. május 12-i számában "Urigyerekek tévúton" című, nem kevésbé megdöbbentő írásában, megismételte, sőt továbbfokozta ítélkezését: " ... minden művelt ember tisztában van vele, hogy az őstör téneti zagyvaságok, a szumír és a twáni eredet s a többi - nem a magafajtának íródtak, hanem azoknak, akik valahollenn nyüzsögnek a mélyben." "A twánista szakirodalmat a csőcselék olvasta, meg legfeljebb még olyanok néhányan, akiknek hibádzott az ízlésük és hiányos volt a művelt!:égük." "A szélsőjobboldali szennyirodalomba beleértődnek a 'szumerológusok' zagyvaságai.... /sokan/ mohón kezdték falni mindazt a szemetet, ami egyszerre nyegint kapható lett, de amit apáink még kihajítottak. Itt tartunk most. Valahogy előbbre kellene lépni. Es lehetőleg nem a szakadék itányába."
Nem áll szándékomban tagadni azt, hogy mind az írott kiadványokban, mind az előadások nem jelentéktelen részében, nincs vagy ne volna jelen a teljesen tudománytalan nézetek számos változata. Ezekelburjánzása ellen magam is igyekszem küzdeni, elhatárolódva mindazon személyektől, akik képzetlenül és megalapozatlanul állítanak mindenfélét. Az idézett durva megbélyegzés ellen azonban legalább olyan keményen kell fellépni, mint a kárt okozó dilettánsokkal szemben. Annál is inkább, mivel mai előadásom témáját is csak ezzel tudom megvédeni. Nincs létalapja a közép-ázsiai kutatások bekapcsolásának a magyar őstörténetbe, ha egyáltalán felmerülhet a turáni népekkel való rokonságnak tudománytalan volta. Természetesen a finnugrizmus kérdése sem kevésbé súlyos, most azonban meg kell elégednünk annyival, hogy a megbélyegző ítészek egyikétől sem lehetett eleddig olvasni vagy hallani egyetlen mondatot sem, a marxizmus és a történelmi materializmus tudománytalan zagyvaságairól, szándékos ferdítéseiről és tudatos hazudozásairóL Nem hangzott el eleddig soha, hogy a tudomány ott végződik, ahol a dialektikus és a történelmi materializmus színre lép. Sőt, a tudományos minősítések csaknem teljes egésze a marxizmus ismérvei szerint keletkezett, mégis büszkén viselik az érintettek ma is a semmit sem jelentő szavjet kandidátusi címeket, nagy hangon hirdetve, hogy az ő tudományuk valódi és elismert. Az MTA korábbi elnöke, Kosáry Domokos, aki 1953 után "Lenin igen alapos bizonyító adataira" és a "marxista történetítás vezető szerepére" szwesen hivatkozott (Századok 1953, 653-654. oldal), ma is büszke arra, hogy 1989 után nem bolygatta meg az akadémiai rendet, és senkit sem vontak felelősségre kommunista mivoltáért. Az ugyancsak külön tanulmányt érdemelne, miért és kik által tüzelve lángolt fel az a vad gyűlölet és durva támadáshullám, amely azokat éri, akik a legkisebb mértékben akár, de kétségbe merik vonni a finnugor származáselmélet valódiságát.' De térjünk vissza a turáni fogalomhoz. Turán ugyanis, gróf Teleki Pál, Cholnoky Jenő és Eugen Oberhummer meghatározása sze ri nt az Aral-tóba ömlő, Amu-Darja és Szír-Darja vidékét, valarnint Kangkü (Kangha) országát jelentette, magyarán: Közép-Azsiát! A mai rnérvadók egykori tanítómesterei közül, a vadkommunista Berei Andor az álláspontját 1962ben a következőképpen foglalta össze: "Tutánizmus: tutáni fajvallás, a magyarországi szélső!:égesen , 2001. május 27-én Tihanyban a MUOSZ nyaralójában került sor Kristó Gyula és Bakay Kornél nyilvános vilájára és a megjelent újságírók kérdéseinek megválaszolására.
____________________________ 69 ____________________________ o
500 km
)Ah>
:>:<:'l .:. :
K A Z A K H ST A N
'•- o• /
/\
~.~-~
l
.
-~"-,_ ~ t?~?5
l \
l l
H l N E
Közép-Ázsia térképe
reakciós, sovm1szta fajelméleti mozgalmak egyike. Ideológiai alapja az a téveszme volt, hogy az emberiség három fajra (árja, sémi és twáni) oszlik, s ezek közül a magyarságat és az ázsiai népeket egyesítő felsőbbrendű 'harcos, barbár és romlatlan' turcini faj vezeti ki a világot a nyugati demokrcicia csődjéből. A képviselői (az 1910-ben alakult Turcini 7J.rsaság, majd az 1920-ban létrehozott Magyarországi Turcin Szövetség) tagjai kezdetben egy elképzelt pogány ősmagyar vallást próbáltak terjeszteni, később azonban egyre inkább közeledtek a keresztény kurzushoz, s a Szavjetunió és a kommunizmus-ellenes 'keresztény turanizmus' jelszavát hirdették. A turcinizmus mozgalma a második világháború idején fokozatosan beleolvadt a nyilaskeresztes hungarista mozgalomba ...." S most, 39 év múltán, szinte szó szerint ugyanezt olvashatjuk a Népszabadságban.
sivatag,
llllllilll·
t33:1J
egykori oázisok
1•.•1
Közép-Ázsia természeti viszonyai: erdők (a természetes erdősülés övezete)
~.
______________________________ 70 ______________________________
Közép-Ázsia folyóhálózatának vázlata
Arról nem is szólva, hogy eredetileg a turáni népek közé besorolták az ún. finnugor népeket is, de - tagadhatatlan egykor idetartozónak vélték a sumért is. A Turán szó gyöke a túr, eredetileg az Avesztában jelenik meg, 'gyors' vagy kalandozó' jelentéssel, de ismert a Védákból is. Földrajzi értelemben a Kaszpi-tengertől
északkeletre és keletre eső Turánialföld (Turkesztán) magában foglalja a mai Kazahsztán, Üzbegisztán és Turkmenisztán területét A Kazah-
A Pervomajevkai szklta halomsir szerkezete, a tetején
kőszoborral
______________ ______________ _ 71 ______________ _______________
Y, p ./\, ~4 2
E) M5
?;j(
;t, 8 J l>9 ~o J, fl ~i 1:J3 .J,~.~ ~15 16 ~17~
M7
CC)
Hsziung-nu és hszien-pi rovásbetűs írás egyes belüjelei
2
7
Hun kori sziklarajzok Kelet-Kazahsztánból
hátságot észak felől a szibériai folyók (Ob, Jenyiszej, lrtis, lsim, Tobol) vízvidéke határolja, kelet felől a Tien-Sán (Aiatau) és az Altáj hegyvidéke fogja körül (Tárimmedence), délen lenyúlik Indiáig, lránig. Van olyan ~ézet, mely szerint KözépAzsia s a Turáni-alföld lényegében a 8 millió n_égyzetkilométernyi Belső-Azsia központi területe, amely nyugat felé éppen a Kárpát-medencéig nyúlik el. Az kétségtelen, hogy az egykor itt élt népek nem azonosak a szibériai tajga és tundra, valamint az Urál-vidék kis lélekszámú etnikumaival, s az is nyilvánvaló, hogy e térség mai arculata egyáltalán nem azonos az évezredekkel ezelőttiveL A táj mai, igen mostoha éghajlati és talajviszonyai (fehéresszürke homok) és vízrendszereinek jellemzői (Kizil-kum, Karakum, Góbi-sivatag, lefolyástalan medencék) szinte kizárják azt, a gondolatot, hogy Közép-Azsiában a Kr. sz. előtti első, majd az utána következő első évezredben magas szintű kultúrák virágzottak volna itt, s hogy az itteni népek: a szkíták (szakák, dahák), szarmaták (szauromaták, masszagéták), alánok, hiungnuk-húnok, pártusok, kusánok, avarok, heftaliták, tokhárok, szogdok, türkök között ami eleink is ott voltak, vagy legalábbis ott lehettek. A kutatás és a sokoldalú vizsgálódás legfontosabb területei:
_____________________ ________ 72 _____________________ ________ - az egykori népek embertani alkata, különös tekintettel a mongoloid vonásokra, (xinjiangi /Tárim-medence/ múmiasírok, 540 temetkezés!), valamint Henkey Gyula vizsgálatai, - a feltárt régészeti emlékek, különös tekintettel a monumentális város-, vár- és templommaradványokra, - a nyelvi hovatartozás vizsgálata, különös tekintettel az írott emlékekre, beleértve a rovásírásos emlékeket! - a történeti földrajz tanúságai és tanulságai, különös tekintettel Magna Scythia egykori fekvésére , és Eviláth földjére. Hosszú időn keresztül Közép-Azsia alig szerepelt a tudományos érdeklődés homlokterében, hiába hi\rta fel a figyelmet erre szám os kiváló tudós, tö9bek kö~ött Kőrösi Csoma Sándor, Stein Aurél, Albert Le Coq, Ligeti Lajos, Almásy György, Vámbéry Armin, Ujfalvy Károly, Princz Gyula, Sven Hedin etc. Közép-Azsia egyre nagyobb jelentősége napról napra nyilvánvalóbb, a magyar őstörténet szempontjából pedig egyenesen alapvető az itteni kutatások számos eredménye. A mai alkalommal két kérdéskört érintek, amelyeket a 2000. esztendő késő nyarán és kora őszén végrehajtott kazahsztáni tanulmányutam során volt módomban tanulmányozni. Az egyik a közép-ázsiai szkíta kutatások legújabb eredményei, a másik a sziklarajzok és az ún. eurázsiai samánizmus kérdésköre. A közép- és belső-ázsiai szkítakori régészeti emlékek száma szinte hétről hétre gyarapszik, a legutóbbi évtizedben híressé vált lelőhelyek közül most csak kettőt emelek ki: az Almati melletti Iszik Köl-i "aranyruhás" fejedelem sírját, valamint a bereli ásatásokat. Ez utóbbi helyen az eddig feltárt kurgánok egyikében (11. kurgán) részben bolygatott előkelő szkíta házaspár temetkezését sikerült feltárni, az emberi temetkezés mellett 13 felszerszámozott és részben hegyi kecskévé maszkírozott lótetemmel. A szkíta régészeti emlékek a Kr. születése előtti V-IV. századból valók, tehát két és félezer esztendősek. Az eurázsiai sziklarajzok kérdésköre meglehetősen összetett, mivel a Kr. születése előtti IV. évezredtől ismerünk sziklarajzokat, de készültek ilyenek a XX. században is. A hatalmas időintervallumon kiVül erősen bony_olítja a sziklarajzok kérdéskörét az, hogy ma sem tudjuk biztosan, miről van szó tulajdonképpen. Aldozati szertartásokról? Szoláris jelekről? Mágiás varázslások emlékeiről? ldőjárás jelzőkről? Számrovásokról? Csillagtérképekről? Samanisztikus emlékekről? Varázslások nyomai ezek . vagy művészeti produktumok? Utazásunk során alaposabban a tamgali és a karataui sziklarajzokat tanulmányozhattuk. Annyi bizonyos, hogy a sziklarajzok kollektív alkotások, ahol az ábrázolás, a rajzolás ténye volt a fontos, a tudatos közlés igénye volt az elsődleges, ezért a korábbi alkotásokat egyáltalán nem tartották becsben. Bizonyos az is, hogy jeleket alkottak, üzeneteket hoztak létre, írásszerű üzeneteket. Mivel igen sok a férfi és a női nemi jelkép (erekciós férfiak, vulvák), csaknem biztos, hogy döntő mértékben szexuális jelképekről, termékenységszimbólumokról van szó. A termékenység örök rejtély, a születés nagy titok, ezt járták körül évezredeken keresztül. Ezért nincsen közvetlen kapcsolat az ún. primitiV népek és a termékenységkultuszok között. Az írországi Ulsterben a keresztény király még 1185-ben is, a koronázáskor, egy kancával közösült nyilvánosan, amelyet azután levágtak, és közös lakomán elköltöttek, az indiai Aszvamédha egy csődör hímvesszejét vette magába, hogy termékeny legyen. Mindazok az elméletek és állítások, amelyek szerint a sziklarajzok mind Eurázsiában, mind Afrikában a samanizmus emlékei, nem kellően megalapozottak. A samanizmus nem vallás, mert nincsen tana, nincsenek dogmái, nincsen egyetemes rituáléja. Ilyen módon az ősmagyarok vallását sem lehet samanizmusnak nevezni! A samanizmus csak a XIII. század után terjedt el a mongóliai tibeti buddhizmus (\ámaizmus) hatására, amely azonban csak a XVl. század után erősödött meg. Nem véletlen, hogy a samanizmus emlékei a XVII-XVIII-XIX. és a XX. századból ismertek. A sámán maszkok és
____________________________ 73____________________________ El:RÁZSIAI ÁLLATSTÍLUS ÓKORI KELET
SZIKLARAJZOK Kr.sz. elötti IV.évezredtöl
Kr.sz. elötti ID.
évezredtől
a Kr.sz.
Kr.sz.
előtti
ÓKORI INDIA
ID.
~v
napjaiokig
Afrika~ Ázsia, Európa, Ame-
utáni X. századig
tzredtől
Eurázsia
rika. Tasszili Skandinávia lndián-kultúrák
Anatólia l\fezopotámia:
/ /
Urál-vidék. Szibéria Tien-Sán és Altáj Léna és ur
ru
--+
Belsö .tzsia
HUNOK
l
LÁMAIZMUS
.------
Tibetben a Vll. sz.után
Pártbia Kusania ............... --....... MAGY AROK ÖSVALLÁSU!'o'K RegösöÍ. táJtosok Szibériaí,
bu•r•J~.á~t-~fo~·ld~í------------------------
rnongóliaí ~ sámánok
XVII-XX. század !
BUDDHA (Gaumata) Kr.sz. eloiti VI. század
.
A V iROK
Közép-Ázsia: Korezm
Assziria Urartu
SZKÍTÁK
vidék~
Altáj, Bajkál-tó
l
sum<'rok, akkádok
l!
Mongólíában a XIV.sz, utántól A buddhizmus Szibériában és KÁzsiában.
koronák is a buddhizmusból származnak, amelyek bűvös erőt és új lény keletkezését jelentik. A legújabb kori sámán emlékek és dokumentumok tehát semmiféle történeti kapcsolatban nincsenek sem a húnokkal, sem az avarokkal, sem a magyarokkal. Az ún. eurázsiai állatábrázoló művészet (szkíta állatstnus), a sziklarajzok és az ókori Kelet és India vallási és művészeti emlékei közötti kapcsolatokat a fenti táblázat jelzi.
(Elhangzott Somogyfajszon, 2001. május 25-én)
____________________________ 74 ____________________________
Magna Scythia népei Dél-szibériában, a Minuszinszki-medencében és az Altájban Karaszuki kultúra (Kr. sz. e. XIV-VIli. század- régebben: Xl-lX. század).
_,_,
'
k új jövevények a Minuszinszki-medencében. Eszak-Kínából érkeztek ide. Itt andoronovóiakat találtak. Egészen új kultúrát teremtettek, éles tehát a különbség a korábbi népesség és a karaszu ki ak között! A Bajkál-vidékén, Mongóliában, a kínai nagy faltól északra települtek le. Különösen jellemzőek az új kés- és tőrtípusok, állatábrázolásos markolatokkal: jávorszarvas, bika, hegyikecske, zerge etc. Ezek a formák itt korábban teljesen ismeretlenek voltak. A bronzból és nefritből ~észített lapos balták is Eszak-Kínából származnak. Ún. szejma-turbinói baltatípusok ezek. De a szoros kínai kapcsolatokat jelzik a kínai pénzt helyettesítő kések megjeAz afanaszjevói kultúra dél felé terjeszkedése
O
lenése is a Cs'zsou dinasztia (1122-255) korából. Ezek és más tárgyak (például a gyeplőtartó bronzok és a kocsitemetkezések) észak-kínai (újgúriai) eredetűek. De tovább élnek az afanaszjevói-and ronovói hagyományok is, elsősorban a kerámiadíszítésben. Az andronovóiak elsősorban
Az andronovói kultúra területe
földmű
vesek voltak. A kínai San-jin-dinasztia fővá rosában, Any'jánban a
_____________________ ________ 75 _____________________ ________
Kr. sz. előtti XV-XIV. századból ilyen kések kerültek elő, bár ezek laposak és állatfejesek. Ez akultúra elnyúlt Karagandáig, a Közép-Uralig, az Ob alsó folyásvidékéig, és Észak-Kínáig. Fontosabb lelőhe lyek: Szintasta (halotti kocsikkal!), Galics, Kenkól, Szuhanyiha, Podkunyinszkije Gorü, Lugavszkoje. Ez a népesség, sennek a tájnakakultúrája alakította döntőmértékben a későbbi szkíta-tagár periódus arculatát! Ezt a népességet sokan di-li-nek vagy din-lin-nek nevezik, akik a XV. században a Góbi és a Huanghe folyó között telepedtek le. Küllemükre nézvést különböztek a kínaiaktól, sa San-jin- és Cs'zsou-korban meghatározó szerepük volt, magukat pedig feketehajúaknak nevezték. A Bej-siben olvasható, hogy a vörös dik (csi-dil voltak a di-/ik, azaz a din-/inek. A din-linek fehér bőrű, kék szemű eurapidok voltak. Voltak erőteljes sasorrú, szakállas, oldalszakállas kínai császárok és hún vezérek! De vannak rőt hajú és római arcú kirgizek is, tehát hatott az europid tényező, noha a Tastyk-korban már nyomult a mongolid rassz is. A kínaiak és a din-linek kapcsolatai nem voltak békések. A kínaiak a dinlineket már korán észak felé szorították a Góbi és Ordosz felé. Ez később is folytatódott. A keleti dinlineket a Bajkáltól azObig szakták lokalizálni. A nyugatiak az lrtis vidékén éltek. Halmos (kurgános) temetkezéseik voltak (átmérő: 9-11 m, magasság: 1 m), alatta négyzetes sírkamrávaL Gyakoriak az edénymellékletek, de a Beja folyónál feltárt hatalmas kurgán alatti sírban bőrtokban volt egy egyedi balta és selyemzacskóban egy bronz ár. A halott mellén egy nagy rézkorong feküdt (nyenyec sámánok példáját emlegetik, s így a karaszukiak sámánizmusát hangoztatja Vagyeckája). jellegzetesek még a masszíV övcsatok.
A tagár kori emlékek (Kr. sz. előtti V-IV. század, régebben: VIli-V. század) Prészkíta kor. Europidok:
din-/inek? Az állatábrázoló művészetük ben a karaszu ki stnus elemei követhetők nyomon, elsősorban patás állatok, de vadállatok is megjelennek, és a mesterek kihangsúlyozzák a füleket és az agancsokat, a szarvakat. Ez egy új ábrázolási mód, egy új művészi irányzat, amely majd a szkíta korban teljesedik ki. A legjellemzőbb állatok: a szarvas, a farkas, a hegyi kecske, a szajgak, a tigris a ragadozómadarak és a griff. Cslenova ezt az irányzatot "altáji stl1usnak" nevezte el. Az is új, hogy sorozatokat készítettek, pl. az aláhajtott lábú szarvasos lemezekből, s csak nagyon ritkán ábrázoltak olyan állatokat, amelyek nem e tájon éltek. Azután megfigyelhető, hogy Karaszuki
tőrök
____________________________ 76____________________________
a harcosok, az előkelők sírjaiba már személyes holmikat, tehát munkeszközöket és értékes fegyvereket (harci baltákat, tőröket) tesznek. Egyes tárgyak aranyozottak, nyilván aranytárgyak is voltak, de a sírokat kirabolták. A sírok méretei is megnő nek (Uzun-Oba, Tigej, KaraKurgan, Tuncsuh). A ta gá ri kultúrában jelennek meg elő ször a későbbi szkíta típusú csörgők, egyelőre még állatfigurák nélkül. Nem ritka, hogy a férfi mellett ott fekszik az asszony holtteste is. Szalbükben egy törzsfő sírját tárták fel. A köves
Tastyk kori arcmaszkok és egyéb tárgyak
Kínai harci kocsi (Baifu 2. sír alapján)
kurgán magassága 9 m volt, a kőmennyiség 50 tonnát tett ki. Messzi vidékről sok ember hordta össze ezt a hatalmas kurgánt. Két megölt szalgát is eltemettek a főnök mellé. Aszkíz falunál az egyik sírt elkülönítették, a bekerített temetkezési terület 700 m' volt. S mindössze egy férfi és egy nő temetkezése volt itt. A férfi holtteste halottas ágyon feküdt, amelynek állatfigurás csúcsdíszei voltak. Az ágy alatt helyezték el az edényeket és a húsostálat Baldachint is készítettek nádbóL bőrből és vászonból. A tuncsuhi egyik sírban fekvő férfi mellett vadkannal díszített harci balta, tőr, arany fülbevalók, mellén aranylemez, tükör volt. Gyakori volt egyébként a tükör, a szarvasos lemez, a fából faragott lófigura, karenol és pasztagyöngy. Közös temetkezések is jellemzőek, egy vagy több esetben. Ezek a sírok mindig gazdagabbak az átlagosnál. A gerendaszerkezetes síroknak deszkapadlója és mennyezete volt. A részleges hamvasztás szokása az előkelőknél di\rott. A nagy szalbüki kurgán után a második legnagyobb a novoszelovi, amelyet 1984-ben tártak fel. A sírmező területe 1500 m2 volt, s itt öt férfit temettek el. A selyemből készített baldachima díszes aranyflittereket varrtak. Az egyik sarokban egy zsugorított, megölt szaiga váza feküdt. A vezérek kurgánjai azonban még a nemzetségi temetőkön belül álltak.
____________________________ ??____________________________
Tastyk kultúra (a Kr. sz. előtti V. - a Kr. sz. utáni ll. század): szkíta és hún kor a Minuszinszki medencében. Ebben a korban a temetkezések: földsírok vagy sírkamrák, halotti torok maradványaivaL Eddig 14 ismerünk 300 sírt. Ebből 230 felnőtt sírja volt. A sírokban csontvázas tetemek (111 nő és 15 férfi), bebalzsamozott hullák, ember alakú halotti bábuk (manökenek) és hamvasztásos temetkezések (32) nyomai voltak. 92 esetben vegyes temetkezési rítust találtak. Általános az egyes, a páros és a csoportos temetkezés. A 3-4 ember együtt temetkezésének okai nem egészen világosak, nem egészen érthetők, kivált, hogy különböző módokon temetkeztek. A vegyes rítusú sírok mennyiségi túlsúlya arra mutat, hogy az együtt temetkezés céltudatos volt. A hamvasztás! délről érkezett bevándorlók terjesztették el. Az Altálban, Tuvában és a Bajkálon túli térségben ugyanis ismeretlen volt mind a szkíta, mind a hún-korban. Am a hamvasztásnak elsősorban nem etnikai, hanem szociális és életkor szerinti megkülönböztető jellege volt, mondják Gyebec hívei, de ez még nincs tisztázva. A nők, a serdülőkorúak és a gyermekek csontvázasan lettek eltemetve, s néhány ugyanolyan embertani típusú férfi is, s az ő holttesteiket bebalzsamozták, a belső szerveket és az agyvelőt eltávolítva. A sírmélység 150-300 cm, a sírfenék gyakran ki van deszkázva az oldalfalakon nyírfakéreg nyomai maradtak meg. lajolás Ny-K vagy DNy-EK, nem ritka a többes, családi temetkezés. A sírok sorokban helyezkednek el. A felületen kő- és földhalmok emelkednek, a sekély gyermeksírokban ládákban, kútszerű gyűrűkben vagy gerendaácsolatban vannak a kis holttestek. A temetésekre mindig amelegebb időszakokban került sor, így tavasztól őszig. A kemény fagy miatt a téli hónapok nem jöhettek számításba. Ezért a halottakat "tárolták", ha téli hónapokban haltak meg. A Tastyk-korban megjelenik már a mumifikálás és a hamvasztás. Ez új jelenség, nincs előzménye ezen a tájon. Jelképes sírok ikenotáfiumokl ismertek az altáji szkítakorból és Tuvából is, sőt a mongóliai hú n temetkezésekből is lruha, "portré", hajfonatok). A holtakat ruhában tették máglyára, s általában 1-2 kg lelőhelyről
/
/
l
F,wazas slrszerkezet
______________________________ 78 ______________________________
csont és hamu maradt az égetés után. A csontdarabokat és a hamvakat bőrzsákocskába gyűjtötték. Azután az elhunytra hasonlító kitömött emberi figurát (manöken) készítettek. Ezeket a temetési babákat általában fűvel tömték ki, a bőrön kiVül nyírfakéregből is készíthették. Külön zsákot készítettek a fej és külön a törzs számára. Az arcot festéssel és nyilásakkal alakították ki. Az elhunyt termetével nagyjából megegyező méretben készültek a babák és fel is öltöztették őket. A temetési bábuk a halott termetétől függően más és más eljárással készültek. Néha száraz fűcsomókat használtak, egymásra rakva építették meg a karokat, a lábakat, a törzset, s bőrbe varrták őket. A bőrdarabokat és a külön készített testrészeket ínnal és bőrcsíkokkal varrták össze. Volt egy eset, amikor a törzs báránybőr zsákocska volt. A fejeket gondosabban készítették el, ennek a formáját is fűcsomókkal adták meg, a szem, a száj, a pofacsont alakját kiVülről felvarrt bőrdarabokkal mintázták meg. Aszemöldököt és az orrot kivarrták. Az arcot fedő bőrre piros selymet raktak, az orrvonalat fekete csíkkal jelölték. A bábuk hajviselete különböző volt. Volt, amikor skalpszerűen tettek rá hajat, s volt, amikor bőrzsákocskába tett hajfonatokat helyeztek a fejre. A bábuknak volt nadrágj uk, kabátjuk, csizmáj uk, bundájuk. Sőt egy esetben a halotti bábunak maszkot is csináltak. Általában a férfiakat hamvasztották el (Müszok és Komarkova Peszcsánája). Mind a csontvázas, mind a múmiatetemek arcára maszkot tettek, a szem, a száj számára kivágatokkaL A maszkokat rátapasztották az arca, így megőrizték a belső felületek a ráncokat és a hajat is. A maszkok gipszből, kvarccal soványított gipszből és agyagból készültek. A maszkok kisebb vagy nagyobb térfogatúak, attól függően, hogy betakarták-e fület és az alsó állkapcsot vagy csak az arcot. Az eredetileg fehér maszkot bevonták angóbbal vagy pirosra festették, illetve meander vagy spirál mintát tettek rá. A férfiak maszkja sötétvörös volt, az asszonyoké fehér alapon piros mintás a homlokon és a nyakon. A maszkok között van olyan, amelyet a temetéskor megújítottak és újrafestettek! Előre elkészített maszkok? A sírba fa- és agyagedényeket és ételeket tettek. Ám az nagy kérdés, hogy halotti útravalóként, avagy az isteneknek áldozatként? A csontvázas temetkezések esetében az asszonyok és a serdülők, ritkábban a férfiak mumifikálásakor elsősorban arra törekedtek, hogy a fejet és az arcot őrizzék meg, mégpedig úgy, hogy az arcra gipszmaszkot helyeztek, többnyire meglékelték az agykoponyát és az agyvelőt eltávolították. Ezt már Adriánov megfigyelte az oglakti (Oglaktyínó) temetőben. Adriánov (1854-1920) 1903-ban talált rá erre a temetőre, amelyből 9 sírt tárt fel. A gerendából épített sírkamrákban a halottak koporsókban feküdtek. A halottak arcára először selymet tettek, majd maszkot készítettek. A bebalzsamozott holttestek arcára nyomban a halál beállta után zöld selymet borítottak, (némelyiken kínai írás olvasható), majd gipszből maszkot csináltak. A maszkokat pirosra festették. Egy ízben fehéret találtak. A maszkok nemcsak az arcot, hanem gyakran a nyakat és a füleket is borították. A szemek és a száj vonalát kivágták a selyemből. Gyakori rajtuk a tetoválás. Asztanában a selyem arctakaróra ezüst szem- és szájlemezeket varrtak. A halottak arcának selyembe burkolása ősi kínai szokás. Voltak olyan esetek, amikor a csontvázak koponyájára készítettek maszkokat. Ez akkor fordult elő, amikor az elhunyt tetemét a "hallgatás tornyába" helyezték először. A holttest kipreparálásának folyamata és az arcmaszk
____________________________ 79 ____________________________ A mellékletek zömmeliaból készültek, ám a fémek hiánya nem a szegénység és az igénytelenség jele, mint ahogyan Bálint Csanád képzeli, hanem az, hogy az állattartó népek életében a fémek másodiagos szerepet töltöttek be. A fatárgyak között sok a miniatűr tárgy (lj, kard). Ennek is nyomós oka kellett, hogy legyen. A trepanációt specialisták végezték. A müszoki temetőben 1.1. Gohman megfigyelte, hogy a gipszmasszát a hullára korán helyezték rá, mert a nyak és az arc ráncai is megőrződtek. Az arcra, vagy csak a szemre és a szájra selyemdarabot tettek. A szem és a száj vonalának jelzésére a selyemben lyukat vágtak. A gipszbe kvarchomokot kevertek, és ebből készítették el az arcmaszkot, amelyek zömmel fehér színűek, de vannak an góbbal bevontak is. Sőt, festéssel megkülönböztették az asszony- és gyermekvázakat Az asszonyok homlokára piros spirálisokat festettek, a férfiak arcát vörös és fekete színnel festették be. Voltak büsztös maszkok is. Érdekes jelenség, hogy néhol a koponya alatt kölesmagvak voltak és j~h vagy hegyi kecske asztragalloszok. Ezeken gyakoriak a tamgák, feltehetően jósló csontok voltak. Am bár számláláskor és játékként is használhatták őket. A sírba tett állatok fajtái: juh, kecske, tehén és ló. Tepszej 3. kurgánban 50 tehén, 18 juh és 2 ló volt, a 4.-ben 85 tehén 171ó és 15 juh. De voltak tetem nélküli kenotáfiumok is, ahol volt halotti áldozat, de nem volt holttest. De feltártak olyan sírokat is, amelyekben 25-40 halott, illetve halotti bábu volt eltemetve! Gyakori a kőoszlopok felállítása, ezeket pominaknak nevezik. Az elhunyt rokonai állítják fel, gyakran 250-300 is található egy-egy sír körül. Később a türköknél találkozunk majd ezzel a szokással. A sírokba fegyvereket nem tettek! Nagyon ügyeltek erre, mert még a nynvesszőkről a nynhegyet is jó előre leszedték, és csak a vesszőt tették a sírba. Ezek átmérője 7-8 mm volt, a hosszuk 200-300 mm. Ezeket a vesszőket fekete és vörös festéssel és különböző mintákkal díszítették, néha aranyfüstlemezzel voltak borítva. Maguk a nynhegyek készülhettek fából, csontból vagy vasból. A favesszők esetében a nynhegy és a -vessző faragással készült, feltehetően rituális célból. A köpüs vagy tüskés csontnynhegyek háromlapúak, levélal alakúak vagy rombikus formájúak voltak, a vasak tövisesek és háromlapúak. A nyilvesszőket nyírfakéreg, bőr- vagy szőrmetegezben hordták, amelyeket vashoroggal ak<,tsztottak az övre. Voltak olyantegezek is, amelyeknek a peremét hierogliiakkal teli selyem borította. lj és tőr csak madeliként (Jaból) került a sírba! Ot esetben találtak hajlított vesszőből készített íjmodellt, ideg nélkül, s volt, amelyik az összetett reflexljat mintázta. Ezek amodellek a temetési bábuk kellékei lehettek. A védőfegyverzet: sisak, pajzs, lemezpáncél vörös lakkal fedett papírmaséból készült. De modellek voltak a sírokban a nyergek, a nagajkák és a zablák is. Ezek zöme miniatűr volt. A mellékletek között nagyszámú a faedény, kis asztalka, nyírfakéreg kosár volt. Hétköznapi viseletben temettek javarészt, bár voltak speciális halotti darabok is. Az alsóruha selyemszövetből, az ing juhgyapjú szövetből készült. A felsőruha bőrből és prémes darabokból állt. Báránybőr nadrágot viseltek, amely a térd alá ért, a derékon övvel fogták össze. Rövid kaftán, darabokból varrott, de viseltek báránybőr subát, szőrrel befelé fordítva vagy kifelé. Térden felül érő szőrcsizmájuk volt, és szőrme- vagy bőrsapkáj uk, selyembélésseL Cobolyprémből varrt füles sapka is jellemző.
A férfiak, akárcsak az asszonyok varkocsot (copfot) viseltek. Az asszonyok a hajfonatukat a tarkón fonták össze és 10-12 cm magas nyírfakéreg Jupakkal" (hengeres forma) erősítették meg, amelyet belül vékony, kívül vastag selyemszövettel vontak be. A hajhoz ezt a szerkezetet két-három fejes csont kontytűvel erősítették oda. Néha a kupak aljához hajfonatot erősítettek. A tepszei ábrázolásokon (7 fatábla) jól tanulmányozható a Tastyk emberek viselete. Az övükön övlemezek és csatok voltak. Voltak még a sírokban toilett-dobozok, tükrök etc. Az ábrázolások és a maradványok is egyértelműen europid embereket mutatnak, akik fehér bőrűek és vörhenyes (szőke) hajúak. A tibeti források egyértelműen azt mondják, hogy a Kinc'a-ban lakók (kirgizek) rőt hajúak, kék szeműek, azaz viszszataszítóak és csúnyák, mert nem olyanok, mint a mongolok és a tibetiek! A kínai források pedig azt
____________________________80____________________________ mondják, hogy a jenyiszeji kirgizek, azaz a hákászok a türkökkel és a húnokkal (ge-gun, gjan-guny) keveredett din-linektől erednek. Abakán város melletti Aszkíz faluban 1940-ben egy 1500 m'-es, alapozás nélküli palotát tártak fel, amelyet fal övezett, és amelyben volt egy nagy terem és 20 szaba. Szárított agyagtéglából épült főfalak vastagsága elérte a 2,2 m-t. A tetőt a Han-dinasztia korából való feliratokkal és bélyegzőkkel ellátott agyagcserepek fedték (Kr. sz. előtti lll. század - Kr. sz. utáni ll. század). Minden cserépen ugyanaz a felirat volt: Az Ég Utának tízezer békés évet, az uralkodásához ezer örömteli őszt kfvánunk, bánat nélkül. Ebben a palotában tehát valamiféle kínai helytartó lakhatott? A szobákban padlófűtés volt amely behálózta csaknem az egész épületet. De kémények is voltak a szobákban! A terem ajtóira öntött, bronz, maszkos díszeket raktak, a szarvakkal bíró szakállas szörny orrábóllóg a bronzkarika, ám bármennyire szörnyek, első pillanatra látszik, hogy europidok! A palota romjai közölt sok lelet volt: szerszámok, nefrit edények koráll ékszerek etc. Az itt lakók földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Jurtákban és gerendaházakban laktak. A kínaiak sok hadjáratot folytattak észak ellen, az egyik nevezetes i. e. 99-ben volt, amelyet Li Guanli tábornok vezetett, de a húnok bekerítették, és hétezer emberét vesztette el. Ekkor Li-Lin sietett a segítségére, aki sok húnt megölt, végül azonban őt is bekerítették és megadta magát. De mivel nagyon hősiesen harcolt, a hún Sanjú (Czjüj Di-heu?) feleségül hozzáadta a lányát, s ő a húnokkal maradt haláláig (Kr. sz. előtti 74). Talán az ő palotája volt az aszkízi. De abban a levélben, amelyet Li Lin írt Kínába Szou-U nevú barátjának, nem derül ki, milyen házban lakott. Beszél az őt körülvevéí jurtákról, melyeket maga körül lát, beszél a nomádok bőrköpenyeiről(?), s szomorúság csendül ki soraib~l, ugyanúgy, amint a híres kínai hercegnő leveleiből is, akit férjhez adtak egy uszun gunmohoz. (Os tört. rég. forrásai 1.) A Tastyk-kor embertani jellege alapvető kérdés, hiszen ez akultúra közvetlenül - térben és időben - kapcsolódik a szkítákhoz és az ázsiai húnokhoz. Az újbáti temetőben került elő egy csontból faragott fej és alkarok, amelyek egykor egy faszobor tartozékai voltak, s ez a szobor fel volt textilekkel öltöztetve. A szakállas, bajuszos férfifej mongoloid jelleget mutat. Fején sisakszerű fejdísz van, de biztosan egyéni portréról van szó. Noha ilyen szobor nem sok van, a nagyszámú hillotti maszk éppen n e rn mongoloid jellegű! A kaolinos gipsz és terrakotta maszkok vagy közvetlenül az elhunyt arcáról készültek, vagy ;1z őt ábrázoló mintáról. Vászonból varrott sablont használtak, amelynek lenyomatai világosan látszanak. A iüleket külön készítették el, és rakták fel az arc-maszkra. A maszkokat rendszerint d1'szítették és színezték: \'Örös. kék és fekete színekkel, a homlokra meandert, a nyakrJ spir;1list rajzoltak. Ez kétségtelenül az élő test tetoválását ut,1nozza, amelyről beszélnek is a kínai források, mondván a bakászok befestik a mellüket és a nyakukat. Eddig kb. 300 maszkol ismerünk, s ezek :nind egyediek, tehát egyéni arcokat <íbrázolnak, sehhez még hozzá kell venni, hogy ezeket a halottakat elégették, s így csak ezek a töredékes maszkok jelzik, kik voltak őt. S ők egytől egyig europidok! Más kérdés: mi volt az értelme, a jelentése és a jelentősége ezeknek a maszkoknak? A halál a földi élet vége (Mars ultima linea rerum est), ám a lélek nem hal meg (rnorte careni animae)! Mindez azt jelenti, hogy a halott feltámadásában hittek. Voltak büsztös és vastag, nehéz maszkok, amelyeket nem lehetett a halott arcára helyezni, tehát ezeknek nem lehetett az a rendeltetése, hogy elszigeteljék a halottat az élővilágtól, eltömve a halott testnynásait, amint ezt a szibériai néprajzi megfigyelések jelzik a halott arcára helyezett szőrmemaszkok esetében. Hasonló cél ugyan volt J Tastyk-korban is, amire az agyaggal betapasztott orr, fül és szemnyl1ások utalnak, de ez nem volt általános. Ugyanakkor nem a gazdag temetkezések kiváltságai voltak. Az egyiptomiak azért készítettek maszkokat, hogy megőriz zék az elhunyt arcát, ám a tastykiak egyáltalán nem vigy<1ztak a maszkokr a, a halottal együtt elégették vagy a sírba rakták.
_____________________ _______81 ____________________ ________
A rómaiak maszkjai az ősök kultuszához kötődtek. Plinius, Tacitus, Appianos, Suetonius írt erről. Tacitus az Annalen 73. fejezetében elbeszéli, hogy Augustus császár tiszteletére egy Cassius nevű mímus-színész részt szakott venni azokon a játékokon (artis ludis), amelyeket Augustus emlékezetére (in memoriam Augustil szenteltek, s ilyenkor a képmásait (effigies eius) használják. Ezek valójában gipsz- és viaszmaszkok voltak. Két maszkot készítettek tehát a rómaiak, egyet rátettek az elégetendő halott arcára, a másikat pedig a halottat megelevenítő színész viselte! Majd, mint az ősök képeit (imagines majorum) a leszármazottak megőrizték azokat, sőt a leányok a hozományukkal is magukkal vitték. (Polybiosz VI. 53, 4.) A Tastyk-kori maszkokból eddig kettőt ugyan nem találtak, de az a körülmény, hogy a sírokban lelt maszkok szélén lyukak vannak, azt igazolja, hogy voltak duplumok, hiszen a halott arcára nem kellett zsineggel felkötni a maszkokat, a nyugvó halott arcáról nem esett le a maszk. A Han-kori Kínában is dívott a maszkkészítés, ám ezek nem voltak élethűek. Itt kell megemlíteni a kősztéléket és kőszobrokat, amelyek ugyancsak nem portrészerűek, nem élethűek, nem egyéniek, noha nagyon jellemzőek Belső-Azsiában. Az első, amit le kell szögeznünk, hogy a Tastyk-kor halotti maszkot készítő művészek igen magas fokon bírták a mesterségüket! A második fontos körülmény, hogy mind a tagárkori emberek, mind a karaszuki és a Tastyk-koriak zömmel europidok. S a maszkok is azok! A tudomány mai állása szerint a Tastyk-kultúra hordozói az ázsiai húnok, akiknek történetét a Kr. sz. előtti első évezred elejétől tárgyalják a kínai írott források. Nagyon fontos, hogy a szkíta kultúra átnőtt a hú n kultúrába, s majd ebből alakult ki a türkök kultúrája!
Szkíthia leírása és fekvése Hérodotosz leírásában szerepeinek az isszedónok, az arimaszpok, a griffek, a Ri ph ei-hegyek (= !maus: intra lmaum et ultra lmaum) és a hiperbóreusok. A Ripei-en túllakó hiperbóreusok elküldték a délaszi Artemis és Apollón szentélybe az isteneiktől hozott termések első zsengéit, s eközben áthaladtak az arimaszpok, az isszedónok és a szkíták földjén. Mindezt Pauszaniász így írta le: (1.31.2.) A hiperbóreusok a következőképpen küldték el termésük
-
50'-....._
-w
Scythia
extra--'; Jmaum
">ta:r
-40"
~~Sera
~;~:;::~~~~%>.·_,.~Metropo_!!!-30'
O'-
\30"
l
?ff
Ptolemaiosz térképe vázlatosan
_____________________________ 82 _____________________________
Ptolemaiosz térképének egy része első zsengéjét: először az arimaszpoknak adták át, ők pedig az isszedónok törzsének, azután a szkíták Szinópéba vitték s innen került el a görögök közvetítéséveL Déloszba. De az útvonalat fordítva is
ismerjük a prokonnészoszi Ariszteasztól, aki ugyancsak a dél-uráli isszedónokig jutott el, s itt gyűjtötte össze adatait (Arimaszpeia). Mindez Kr. sz. előtti VII-VI. században történhetett. Hérodotosz mesél a hiberbóreus (VI. század) Abariszról, aki Hellászba ment. A hiperboreus szó jelentése: A Hegyen túl az Égben! Az Abar-is szó viszont- Maravesik Gyula nézele szerint- az avar népnevet őrzi, s azt jelenti: egy avar. Nehézséget legfeljebb az jelent, hogy az avarokról beszélhetünke Kr. sz. előtti VII-VI. században? Priszkosz rhétor már beszél róluk 463-ban. Ha ezeket az adatokat mai térképre vetítjük, érdekes képet kapunk: Szkíthia nyugati része Olbiától, a Boszporusztól terjedt az Uralig, tehát az isszedonok nyugati határáig, ahol a tél nyolc hónapig tart, a források szerint. Azonban a hidegzóna keletebbre húzódik, a Ripaei-hegyekben, Ripaeos montes), ahol a legendás bóra szelek süvöltenek. Ezen hegy nyugati lábánál van az arany lelőhelye, amelyet a griffek őriznek, és amelyért az arimaszpok is küzdöttek. A Ripei-hegység az antik hagyományokban valahol északon volt, ám a kutatások (lszmagulov, Macsinszkij) bebizonyította, hogy a Ripei-hegység lényegében azonos az Altájjal és a Tien-sántól északabbra feküdt. Az Altáj türkül aranyhegy, s ezt a régészet igazolta, mivel már a bronzkortól nagy aranybányák voltak itt. Kelet-Altájban a legmagasabb a légnyomás, s innen, az Altáj és a Tarbagatáj közölti keskeny sávon át tör elő, a Kárpátokig elható hideg bóraciklon. Itt kell tehát keresni Szkíthia két titokzatos népét: az arimaszpokat, akik a leghatalmasabb férfiak, s akik állandóan hadakoznak az isszedónokkal. Az isszedonokat ki is szorították az országukból (Nyugat-Altáj!), az isszedónok a szkítákat, a szkíták pedig a kimmereket. Ariszteasz szerint az arimaszpok nemes homlokán csak egy szemük van s állandóan küzdenek az aranyőrző griffekkel, akik az oroszlán és a sas fantasztikus keverékei. A szkítáknál az arany szent fém, a tűz és a Nap férne. A griffek egyébként egyáltalán nem "nemlétező lények", s az arimaszpokkal viVott harcuk is valós tartalmú, amennyiben az isteni akarat megnyilvánulását látjuk bennük. Ezt a számos régészeti ábrázolás is megerősíti, ahol arany- és ezüsttárgyakon látható a griff, s velük elsősorban az istennők küzdenek. Zeusz szárnyas kutyái ők. Ide fut az eszelős lo Hellászból Szkíthián, a kimmer Boszporuszon és Észak-Kaszpián keresztül, hogy azután visszatérjen délre az etiópokhoz, majd Egyiptomba meneküljön. Majd az arimaszpok és a griffek után az örök hó borította Ripei-hegytetőre jutva, kerül a hiberbóreusokhoz.
______________________________83_______________________________ A hiperbóreusok mitikus szent nép, valahol észak peremén laktak. Lokalizációjukhoz két konkréturnot ismerünk. Az egyik Észak-Gallia vagy a keltákkal szembeni sziget, azaz Britannia, a másik: a szkíták, az arimaszpok és a Ripei-hegyeken túl élnek. Ez utóbbi részletezése a következő. Plinius szerint, ahol a hiperbóreusok élnek, az a hely szerenesés klímájú, és mentes minden gabonaféle termesztésétőL (VI. könyv XIV. 35.) Plinius a VI./XIX.SO.-nél felsorolja a szkíta népeket, akiket a perzsák szakának mondanak (Persae il/os Sacas universos appellavere): szakák, masszagéták, dahák, esszedónok, asztakok, rumnikok, pesztikok, euchátok, kotierek ... arimaszpok ... Hérodotosz (IV. 6-7.) szerint az auchala (Scythi, qui auchatae vocantur) szkíták Lipoxaisztől, a ka tiar és traszpiszi szkíták (Cathiari et Traspies) Arpoxaisztól, a parali ta szkíták pedig Kolaxaisztól származnak. Az eredetlegendák helyszíne az Altájjal szomszédos vidék, másrészt az auchatok és a katiárok összevethelők a hiperbóreusokkal. A hiperbóreusok tisztelték Apollónt és Artemiszt, akik évente hattyúkon jöttek el a nekik szentelt templomba. Az ő ifjaik mentek Déloszba, s vitték el a termékeik zsengéit, a házasság előtt álló ifjak pedig levágott hajfonataikat rakták le a sírjaikra. Később ezek az utak elmaradtak, s ennek talán a nomádok nagy vándorlásai voltak az okai. Hellanikosz sze ri nt a hiperbóreusok igazságszeretők, és nem élnek hússal. A hiperbóreus Abarisz, amikor Hellászba ment, magával vitt valamiféle aranynyilakat és állandóan böjtölt. Aranynyilai voltak azAveszta-beli jimának is, az árja őshaza királyának, amelyeknek segítségével megnyitja a földet, s aranynyilakból van a fejéke az Iszik-köl-i fejedelemnek is. Az arimaszpok a Ripei-hegység másik oldalán laktak, s ugyancsak szent nép volt. Kallimachosz a IV. században a Déloszi himnuszában, leírva a maroknyi szent kalászt hozó hiperbóreusokat, megemlíti, hogy az arimaszpok szőkék! Az a hely, ahol e két nép egykor lakhatott, nagy valószínűséggel azonos a minuszinszki medencével, ahol kellemes a klíma (olasz Szibéria!), termékeny a föld, dúsak az erdők, a földben sok a réz és az arany. Teljességgel hihető a szakrális kapcsolat a hiperbóreusok és az arimaszpok, valamint Hellász (Délosz) között, mivel ez a népesség a Kr. sz. előtti lll. évezred végén érkezett ide délnyugat felől, és europidok. Ismerték a kocsit. Régi hazájuktól elszakadva megőrizték az ősi kapcsolatot mindaddig, amíg a korai nomádok viharos korszaka és háborúi ezt szét nem szakították. De nyelvi bizonyíték is van, mégpedig az aspa = ló, amely iráni szó. Az arimaszpoknak ugyanis kettős arculata van a forrásokban. Egyrészről egy reális kép: nagyállattartók, akik nyugat felé nyomulnak, és hadakoznak a hiperbóreusokkal is, másfelől egy irreális kép, hogy egyszeműek, s hadakoznak a griffekkel a szent arany birtoklása miatt. A lényeg azonban az, hogy a mitológiában megmaradt a nyoma annak, hogy a hiperbóreusoknál is kettős világkép volt: a sötétség és a világosság, sa lelkek egy jobb túlvilágba jutnak, amint az árják hitték. Anahita kultuszát jelentette a dévák tisztelete, sennek emléke a levágott haj szertartása is. Sőt, idevonható a kőszobrok állításának szokása is. A forrásokban szereplő népek közül"szkíta" a meoti, a gelon, a kallipida, a trák, a dák, a szaka, a sze, a masszagéta és a szauromata.
____________________________ 84 ____________________________
Jégbezárt történelem A Duna Televízió
Pazyrik-filmjéről
vitaest
1999. május 31. Szakember
szereplők
a filmben: Karl Lamberg, USA lgnace Burgeois, Belgium Natalia Poloszmák és Vjacseszláv Mologyin Rudolf Hauri, Svájc Regina Schurta, Svájc Mathias Seifert, Svájc Werner Schoch, Svájc Tanja Balujeva, Moszkva Esther jacobson, USA egy amerikai diáklány Rima Eriknova, Mongólia, Altáj, múzeumigazgató helyszínt a film ,alkotói nagyon felületesen jellemezték. Több régészcsoport dolgozott itt 1993-ban. Az "Egi legelők" nevű helyen került elő köves kurgán alól, 3 m mélységből a gerendavázas sírkamra, amelyben hatalmas vörösfenyő, ún. egyfatörzsből készített koporsóban nyugodott a 170 cm magas, 20-25 év körüli női halott bebalzsamozott holtteste és mellette hat felszerszámozott, idős korú lova, amelyeket - úgymond - leszúrtak, holott jól látszik a koponyájukon, hogy egy hegyes eszközzel (csákány) fejbe verték őket. A lovak gyomortartalma is megmaradt. A fiatal nő tetemét bebalzsamozták, a koponya nyestprémmel, a test tőzeggel és fakéreggel volt kitömve. Bal karját, bal vállát és hátát fiatalkori tetoválások díszítették. A sírkamra gerendái 15 évvel a temetés előtt lehettek élőfák, tehát egy lakóépületből származhattak. A friss fából készített koporsó tetejét négy hatalmas bronzszög rögzítette. A mellékletekről nagyon felületes beszámolót kapunk: fa edények, fára szerelt bronztükör szarvasos ábrázolással, tevealakos fafigurákkal díszített nyakék, egy méter magas fejdísz, elöl bronz állatszabrocskával és fából faragott griffel, birkagyapjúból készített magas szárú nemezcsizma, sárga selyemblúz, vörös, bojtokkal ékes öv. A láb végénél kőtálkában koriander magvak. A narrátor és a szereplők állandóan "Pazyrik-kultúráról", Pazyrik-törzsről, Pazyrik-emberekről, úgymond "pazirikekről" beszéltek, s azt állították, hogy a nagy előd, Szergej lvanovics Rugyenkó nevezte volna el így ezt a hagyatékat A szkíta megnevezés csak érintőlegesen hangzik el, s pusztán illusztráció Hérodotosz néhány szövegrészlete is. Azt hangoztatják, hogy a "pazirikek" egy ősi nomád nép, amelynek nem volt írása, háza, állandó lakhelye, nyelvüket nem ismerjük. A feltáró régésznő szerint a "Pazyrik-előkelőség" úgymond "egy emlékező hölgy" lehetett, fontos személy egykoron. Esther Jacobsan amerikai résztvevő sziruposan érzelgős badarságokat beszélt, mondván: nehéz néki ,Jeldolgozni" azt, hogy a feltárt holttest sírját - úgymond - megbolygatták. Hasonlóan megdöbbentő dolgokat ad elő Rima Eriknova múzeumigazgató, aki szerint nem lett volna szabad ásatásokat végezni, és a feltárt női halottat vissza kellene temetni! A neves moszkvai antropológus, Tanja Balujeva egyértelműen állást foglal amellett, hogy a pazyriki 1993-as sír halottja is vitán felül europid embertani típushoz tartozik, ám ezt a film készítői igyekeznek kérdésessé tenni és lekicsinyelni, hogy kedvében járjanak a mongoloknak, mert "azért mégis inkább egy kissé mongoloid lehet." , A film valóságos szenzáció lehetett volna, ha valóban szakmai filmet készítenek! Am e helyett igazi amerikai ,Jeldolgozást" láthattunk, élőképekkel, tájtotálokkal, giccsbetétekkel és
A
____________________________85 ____________________________ sok meséléssel, többek között egy amerikai diáklány megjegyzéseivel, akinek minden "borzalmas" volt, amit az ásatáson tapasztalt. Legelőször is, a tárgyszerű ismertetéskor az előzményekről kell beszélnünk, nyomban leszögezve, hogy sem Sz. l. Rugyenkó, sem M. Grjáznov, sem Kiszeljov soha nem nevezte a belső- és közép-ázsiai altáji sírokat "Pazyrik-kultúrának"! Kezdettől azt vallották, hogy szkíta sírokról van szó, a Krisztus születése előtti VI-V. és IV. századból. Ez a kifejezés
Az arzsáni kurgán szerkezete
csak legújabban jött divatba, elsősor ban az 1996-b~m Párizsban megjelentetett "Közép-Azsiai kultúra története ll." c. munka tanulmányaiban (Harmatta János, Zadnyeprovszkij és Nyegmatov szerkesztésében).' Az első leleteket egy Frolov nevű mérnök fedezte fel 1830 táján, majd V. V. Radlov 1865-ben ásatásokat végzett Katandában és Bérelben. Több mint 50 év után 1927-29-ben Mihail Grjáznov ásatott Sibén és
Az altáji szkíta sírok szerkezete és rablás i aknája
Pazyrikban. Az igazi szenzációkat 1947-49 között Pazyrikban, 19 50-ben Basadárban Szergej Rugyenkó tárta fel. Ugyancsak ő végzett ásatásokat 1954ben Tujektában is. A kelet-altáji Pazyrikben öt nagy kurgán vált híressé. Ettől keletebbre tárták fel az arzsani nagy kurgános fejedelmi temetkezést, több száz lóval! (Grjáznov kezdte az ásatásokat.) Az Altáj itt 1600-2000 m magas, a jég és örök hó határa 2000 m. Az Ulagan folyó mellett fekszik Pazyrik, a Tyeleckoje tótól délre, a Baskausz folyó mellett. A kurgánok átmérője 24-76 m, hatalmas kőpakolás fedte őket. (Több-
Szőnyeg
a pazyriki 5. kurgánból
' History of Civilizations of Central Asia. Vol. ll. Paris, 1996. 1. térkép
_____________________________86_____________________________ tonnányi kőről van szó.) A sírok mélysége átlagban 4 méter. A sírkamra gerendákból ácsolt, ~emegy esetben 300 gerendát is felhasználtak. Altalában a sírkamra déli oldalán álltak a fakoporsók, amelyeket - például Basadarban csodaszép faragások díszítenek. A sírkamrák falát és a padlóját nemezszőnyegek borították. Hatalmas méretűek is voltak: 6,5 x 4,5 m-es kínai főnixmadaras szőnyeg! Általában 2 x 2 m-esek. Teljesen magában álló darabok ezek a bolyhozott gyapjú szőnyegek, mert egy négyzetdeciméteren 7000 csomó található, míg a későbbi turkesztáni szőnyegeken 500! Ezek igen nagy értéket képviseltek. Metellus Scipio szerint egy babiloni szőnyeg 800 ezer sestertiust, sőt olykor 4 millió sestertiust ért! Sibében 7 x 7 m-es volt a sírkamra, és az északi részen voltak a Nemes paripa lótetemek. A sírkamrában a faszarkofágon kívül voltak gyönyörűen faragott lábú asztalok is. A sírokat általában kirabolták, csak a 2. kurgán lósírjai voltak sértetlenek. Az eltemetett lovak száma: 7-22 db. A Kubán-vidéki Ulszkij aulnál viszont 360 lovat temettek el! A lovakat szép rendben tették a sírba, aláhajtott lábakkal, s így 180-190 x 40-50 cm-nyi helyet foglalt el egy-egy. Az első sorban általában a legjobb lovakat helyezték el, de voltak 1820 éves öreg lovak is. Minden ló hímnemű volt! Kanca nem fordult elő, csak csődör vagy
6
2
Rátétes kakas figurák a pazyriki 1. kurgánból
a_
_____________________ _______ 87____________________ ________ 1: kim me r lovas lj ászok egy etruszk vázán, 2: szkíták a perszepoliszi reliefen, 3: kimmer harcos a görög Fran<;ois-vázán, 4: szkíta süveges arc, 5: az iszikkköli ny11vesszős fejdísz
1-------,---------=.L -----,----------=21
Nyeregtakaró
bőrből
herélt. A lovakat nem szúrták le, hanem egy csákányszerű tárggyal a sírgödörben fejbe verték, a homlokukon ott tátong a lyuk! A pazyriki lovak zöme aranysárga vagy vörhenyes sárga volt. "Aranyos lovú baktriaiak" kifejezés ismert az írott forrásokból. A napistenkultusz állatai voltak ezek a lovak is!
kivágott rátétes dísze, pazyriki 1. kurgánból
ll. Muvatalli hettita király: Égi Napisten, uram, népek pásztora! Te, Égi Napisten, a tenger habjaiból kelsz fel és emelkedsz az égboltont Óh, Égi Napisten, Te naponta ülsz tör'vényt... a mindenség felett..." Hatti napjelvények: szárnyas napkorongok. Az eltemetett lovak felálló sörénye rövidre volt nyírva, a fa~kuk befonva és/vagy csomóra kötve. Am nem mindegyiké. V. O. Vitt archeozoológus eredményei: a legjobb lovakat takarmányozták és istállókban tartották, tehát megtelepedett földművesek is voltak, noha itt fenn a magas hegyek közölt földet művelni nem lehetett. Erre utal a sok kakasábrázolás is, hiszen a szárnyasok tenyésztése és tartása egyáltalán nem nomád szokás. Még agyagA pazyriki 5. kurgán híres kultikus jelenete
)~
___________________________88___________________________
Tigris és jávorszarvas küzdelme, a pazyriki 1. kurgánból
edényeken is volt kakasábrázolás. A kakasnak természetesen kultikus jelentése is volt. De nyilván ide a lentebb lakó szkíták csak temetkezni jártak. Szarvasos maszkokat és oroszlános lószerszámokat készítettek, Koporsó oldalának díszítése a basadári 2. kurgánból amelyeket aranylemezekkel borítottak be. A közhiedelemmel ellentétben nem apró tarpánok, tehát mongol lovacskáik voltak, hanem magas (150 cm marmagasságú) ún. arab (valójában turkmén) mének, kiváló közép-ázsiai importlovak, elsősorban Fergánából! Ezeket a kiváló lovakat Kína is importálta, elsősorban versenylovakként A pazyriki lovak fülét vágásokkal jelölték. Hosszú nyak, rövidebb törzs, a mellső lábak kissé hosszabbak. Volt az 5. kurgán sírban küllős kerekű fedeles kocsi is, amelyet négy igásló húzott,, járomszerű fogatolássaL A többi temetkezés mindegyikében volt tömör kerekű kordé is. Amde miért? Hiszen itt a magas hegyekben ezeket nem használhatták! Talán egy kínai hercegnőt hoztak rajta menyasszonyként? Ugyanígy nyitott kérdés: a kurgános temetkezési forma is. A szkíták menekültek volna ide, avagy inkább elrejtették féltett halottaikat? Később az altájiak lovai megváltoztak, kicsiny termetűek lettek. Az igás lovak régen egyébként sokkal kisebbek voltak, mint a hátasok. Ma fordítva van. A ló, véleményünk
____________________________89 ____________________________ szerint, Közép-Ázsiából terjedt el. Mariban már 3700-4000 évvel ezelőtt ismerték a koqit és a lovat! Ennek ellenére az ókori Keleten sokáig egyáltalán nem ismerték a lovat. A sumér Urban (Kr. sz. előtti lll. évezred) például tehenek voltak a kocsiba fogva. Asszíriában és Urartuban (Kr. sz. előtti IX-VII.század) viszont nagy lókultusz d!Vott az l. évezredtől. Az altáji szkítáknak már volt zablájuk (vas és bronz, de faragott fa oldalpálcákkaD, és a nyerget is a szkíták találták fel, amely ekkor még csak szarvasszőrrel és fűvel kitömött bőr párnákból állt, faváz nélkül, de volt már szügyelő, farhám és voltak nyeregtakarók (cseprák vagy sabrak), s ezek igen szép díszítéssei készültek. A pazyriki 3. és 4. kurgánban csak csontvázak maradtak meg, de a 2. és 5. kurgánban a férfi és a női holttestek is épségben voltak. Tetoválások láthatók az 5. sír halottján! Mi volt az értelmük, mi volt a rendeltetésük? Talán az avatási szertartássallehettek kapcsolatban. Az eltemetett személyek europidok, imitt-amott kis mongoloid beütéssel. A tetoválások a bebalzsamozott és kitömött testen jó állapotban maradtak meg. A hajzatok fésültek voltak, a kéz és láb körmei gondosan levágva. A ruházatuk: hosszú nemezharisnya, bőrcsizma, ujjas kaftán, szőrmével díszítve. lVidraprém szegély, leopárd és tigrisbőr! l A selyem és a birkagyapjú is nagyon finom kivitelű. Bőr az öveket ezüst veretekkel díszítették, csúcsos, füles sapkákat viseltek, s inget hordtak! Nagyon kevés fegyver volt az eltemetettek mellett: lj, nynvesszők fordultak elő, hasonlóan kevés munkaeszköz került a sírokba. Az altáji szkíták és a déli, mezopotámiai - elő-ázsiai kultúrák közötti szoros kapcsolat vitathatatlan. Erre utal az állatábrázoló művészet, a lótusz- és palmettamot!Vum, a kultikus jelenségek garmadája. Természetesen voltak kapcsolatok Kínával is (amelynek a VIli. században már 52 millió lakosa volt): a selymek, a tükrök, a lakkozott edények innen származnak. Az ásatók annak idején C 14-es rádió~arbon korhatározást végeztettek, s e szerint a pazyriki sírok kora Kr. sz. előtti V-IV. évszázad. Ujabban felmerült, hogy talán 111-1. századiak, s akkor elsősorban nem a szkítákhoz, hanem a húnokhoz volnának kapcsolhatók. Ez a felvetés nem légből kapott, miv~l igen erős a hasonlóság a biztosan hún Noin-Uia-i sírokkal! Enoki és Koselenko vallja ezt. Arnbár sok és fontos különbség is van, például Noin-Uiában nincs lótemetetkezés. Történelmi közhely, hogy a szkíták és a szarmaták úgymond "vitathatatlanul" iráni nyelvű nép voltak, tehát az indoeurópai Undoiránil nyelvcsalád tagjai. Ezt az irániságat már 1837-ben j. K. Zeuss és 1886-ban K. Müllenhof "bebizonyította". Dáreios perzsa nagykirály naqsi rusztami feliratára szaktak hivatkozni, amelyen a szkíta-szakák négy csoportját különbözteti meg a felirat: szaka-haumavarga, azaz a hauma italt készítők, szaka-tigrakhauda, azaz a hegyes sapkát viselő szkíták (= masszagéták), szaka tyaig para Sugolam (a Szogdrán túli szakák) és szaka-paradraya (királyi vagy tengerentúli szkíták). Harmatta János szerint az ázsiai húnok, a hsziung-nuk is kelet-iráni, szaka-típusú nyelvet beszéltek. De ha ez így lett volna, akkor több mint félezer évig hatalmas tömegben a Kárpát-medencében élt szarmaták és korábban a szkíták miért nem hatottak a Kárpát-medencére és a Balkánra? Ezen a területen ugyanis egyetlen nép sem qeszél ma iráni nyelven! 2 Vannak, akik szerint az iráni népek uralták a tájat Belső-Azsiától a Kárpát-medencéig egészen a török nyelvű húnok, avarok és magyarok(?!) megjelenéséig! S hol vannak az indairáni helynevek? Lényegében csak a dan =folyót (Don, Dnyeper-Danaprisz-Duna?) és a Volga Rha nevét (talán a Dráva, a Maros nevét?) tudják felmutatni. Azt beismerjük, hogy a trójaiak nyelvét egyáltalán nem ismerjük, de hogy a szkítákét, a húnokét, az avarokét sem, azt nem ismerjük be. De azért "akár a hunok elődei is lehettek" a pazyrikiek. A görög átírásban fennmaradt, eltorzult istennevek, (Tabiti, Papaiosz, Tagimaszdasz, Goitoszürosz), egyes személynevek (Targitaosz, Arpo- Lipo- és 2
Makkay János, Az indoeurópai
nyelvű
népek
őstörténete.
Budapest, a szerző kiadása. 1998, 271.
_____________________________90 _____________________________ Kola-xaisz), bizonyos helynevek és törzsnevek maradtak fenn, valamint Hérodotosznál az oior pata (férfiölő), az arimaszpu (egyszemű) és ternerinda (mater maris, a tenger anyja). Az altáji szkíták délnyugat felől érkeztek ide, s talán ők a jüe-csik. Az ősi földjük Urartu területe lehetett, s innen dél felől nyomultak fel a Kaukázuson át az európai ún. királyi szkíták is a Fekete-tenger vidéké~e. A szkíta-szarmata-alán-oszét rokonság nagyon késői találmány (Miller és Abajev ötlete). Közép-Azsiában igen erős volt az irániak hatása és szerepe: ezt egyértelműen jelzik a szogdok, korezmiek és a baktriaiak. A szogdok arameus abc-s írása és nyelve kétségtelenül iráni (ebből fejlődött ki a türk írás is!). A párthusok nisai fővárosából több ezer darab szogd kurírású tábla került elő, s így az is világos, hogy a szkíta eredetű párthusok is iráni típusú nyelvet használtak az adminisztrációnáL Krónikáink sokat beszélnek Szkítiáról, noha azt állítják, hogy Szkítiát és a hún rokonságat is a külföld (a németek) találta ki nekünk. Az őstörténeti rész a krónikáinkban igen magas százalékarányú teret foglal el (100-ból 42,61 o/o - Norbert Kersken adatai, Veszprémy László nyomán). Anonymus: Szkítia igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernek hwnak. Kézai pedig - bár zavarosan - mégis különös módon írja le Szkítiát: "Szkítia tartománya Európában fekszik, s kelet felé terjed, egyik ~Ida/ról az északi tenger, a másik oldalról a Riphei-hegyek (Altáj?) határolják, zárják be. Kelet felől
zw
Azsiához csatlakozik ... Szkítia vidéke kelet felől a }aria-beliek országához (Grúzia?) csatlakozik, utána Tarszia (Ta/asz völgye?) következik, végül pedig Mangalia (Mongólia?), ahol Európa végződik. A nyári nap felőli oldalon (kelet felő/) a korozminok (Korezm) népe található, valamint Ethiópia, azaz India Minor (Afganisztán), s ezután dél és a Don folyó között áthatolhatatlan pusztaság van. (Kirgíz-puszták?) A Don folyó ... a kerek tengerbe (Kaszpi-tenger) ömlik. Nyugat felől szomszédja a besenyők és a fehér húnok (az Ural és az Aral között laktak!) ... hegyeiben griffek ~szkelnek és vadászsólyom madarak költenek, amelyeket magyarul kereesetnek mondanak. Meótisz tartománya Perzsiával határos, s egy igen keskeny gázlón kfvül mindenfelől tenger övezi." Kézainak Justinus és Jordanes is forrása volt. Regino sok nagy tóról tett említést. Melyek a hasonlóságok a szkíta és a magyar múlt emlékei, hagyományai között? A kard kultusza: vö. Atilla-kardja! A földbe szúrt kard és a meztelen kardra esküvés. A temetkezési szokások - lósírok. Lószerszámzat, nyereg, zabla . A visszacsapó reflexlj! Az ábrázolóművészet - állatábrázolások - avar és magyar anyagokban. A griff kultusza, amely egyértelműen a napistenkultusza! Az ősök szellemének a kultusza (lélekhitl. Megegyező a vérszerződés! (Lukiánosz, Toxarisz vagy a barátság c. művében beszéli el ezt.) Az ellenség fejének levágása a csatában és annak bemutatása a királynak vagy a fejedelemnek ősi szkíta örökség nálunk. A magyar nyelv: ősnyelv, s nem háromezer éve létezik! Arany János szerint a magyar önálló anyanyelv. "Anyanyelv az, amely kimutathatólag nem származott más nyelvekből." Szkíthia kétségtelenül egy bűvös zsák, amelyből sok minden kivehető. Lehetséges, hogy álomvilágbeli a magyar őshaza, s így az évszázados kellemes merengések színhelye. Petőfi Sándor így vallott:
Mert nem Ádám-Éva óta miénk e föld Messze Ázsiában lakozánk azelőtt, Kaszpi tengeren túl Aral-tó környékén, Irtóztató távol van az a hely innét. Veigelsberg Hugó (lgnótus) azt írta, hogy a magyarnak van ugyan helye a világban, de nyomot nem hagy benne. Hasonló érzülettel szólnak e kérdésről a jelenlegi mérvadók, mint például Domokos Péter, aki kijelentette: a Szkítiában tömöríthető keleti vonzalom rendkwüli módon felerősödött és agresszwvá vált, túllépve az elfogadhatóság, a maximális tolerancia küszöbét.
______________________ ________ 91 ______________________ _________
Altáji múmiák A paziryki és a bereli szkíta-hún-kori temető. Kr. sz. előtti V-11. század Az altáji hercegnő
z Altájban, a Nagy- Ulagan folyó medencéjében, Paziryk térségében, az ukoki platón 2200 m magasságban, ahol - a néphit szerint - kiáltani is szentségtörés, helyezkedett el a kőpakolásos kurgánokból állóAk-Aiaha-i temető. Az ukok szó annyit jelent: Mindennek a vége! A kutatásokat az Orosz Tudományos Akadémia novoszibirszki Szibériai Tagozatának expedíciója végezte 1990-1995 között, Vjacseszláv Mologyin és Natalia Poloszmák vezetésével, folytatva Rugyenkóék sokkal korábbi munkáját. Az első 1990-ben feltárt kurgán alatt egy férfi és egy nő váza volt, harci baltával, késsel, ljjal. A kurgánok átlagmagassága 3 m volt. 1993-ban találtak rá arra megbolygatott halomra, amely a szenzációt hozta! Ez a szétdúlt kurgán már csak 57 cm magas volt, az átmérője 18 m. A kurgán alól került elő egy gerendavázas sírkamra, tetején egy keskeny fakaporsóba temetett, kőlapokkal lefedett sír és mellette három ló teteme. A kurgánt természetesen a sírrablók is megtalálták, és ezt a sírt ki is fosztották, ám - a jelek szerint azt hitték, csak egy temetkezés van a kurgán alatt. Ez a félreértés mentette meg az ún. hercegnői sírt. Ez a felső
A
A hercegnő sírjában talált egyik ló szerszámozása Az altáji szkíta-hún lelőhelyek: 1: Pazyrik, 2: Tujekta, 3: Basadar, 4: Berei, 5: Ak-Aiaha, 6: Mojnak, 7: Kizil, 8: Szebüsztej, 9: Kalanegir
______________________________92 ______________________________
temetkezés valamivel
későbbi
volt (karakobinói türk
/?/ harcos). Ezek a Kr. sz. előtti lll. század után a szkíta pazirykiek ellen fordultak és (állítólag) feldúlták korábbi uraik sírjait. Később e harcos sírját rabolták ki ismeretlenek. Ezek a rablók azonban nem vették észre az alatta lévő sírkamrát! Afenyőgerendákból épített sírkamra 3,3 x 2,3 m-es, a belső oldalon a gerendák simára voltak faragva. A sírkamra a 282 cm mély sírgödör alján, annak a szélén állt. Az egész sírkamrát a 11 szarosan egymás mellé illesztett gerendából álló tetőzettől az aljáig jég töltötte ki. A sírkamra alján, a padazatot kavicsból és kőből képezték ki, s erre egy fekete nemezdarabokból összevarrt ruhaalátétet helyeztek. A sírkamra déli falánál állt az egyfatörzsből kivájt koporsó (kaloda), amelynek a tetejében tövig bevert, kerek fejű rézszögek sorakoztak. Amint leolvasztották a koporsóról a jeget, előtűntek a szarvasfigurás, bőr, rátétes díszítések. A koporsó mellett állt egy edény, a padlón még két lapos fenekű agyagkorsó, amelyeket azonban a jég széttört. Mellette volt egy lóhúsba döfött bronzkés, tehát fogyasztásra előkészítve, ám - úgy látszik nem az eltemetett női halottnak volt ez odakészítve, hanem az Égieknek. A sírgödör északi részében, a gödör alján találtak hat lótetemet, a lovak koponyáján lévő lyukak harci A pazyriki hercegnő fejdísze csákánytól erednek, így ölték meg őket. A fa sírkamra és a sírgödör széle közötti 65 cm széles térségbe voltak zsúfolva, belenyomorítva a lovak, mégpedig két szintben. A lovak szőre is megmaradt, sőt a szépen befont lófarkak is, valamint a fa lószerszámok és a nemez nyeregtakarók. A nő vastag, kettős nemezrétegen, alvó pózban, a jobb oldalán feküdt, lábai térdben enyhén behajlítva, karjai a hasán keresztbe téve, a feje alatt egy hengeres nemezpárna volt. Testét növ.~nymintás aranylemez applikációkkal díszített szőrmével takarták be. Oltözete kiváló állapotban maradt meg. Sárgás színű bő selyemingének ujjai a csuklóig értek, vörös zsinórral voltak díszítve, a kézfejnél kiszélesedő ruhaujj szélén vörös paszomány díszlik. Az ingen is aranyflitterek voltak. A hosszú, fehér és vörös színű selyemszoknyát, selyemfonalakból összevarrt vastag, vörös öv tartotta. Hosszú, fehér nemezharisnyájának felső szélén piros nemezrátétes csík húzódik. A fején bonyolult szerkezetű fejdísz, amelyet saját hajból, lószőrből, nemezből, selyemből és favázból raktak össze. Ennek, a hajviseletetet megőrző, nehéz parókának a magassága 61 cm! A fa vázra nemezt feszítettek, erre fekete vásznat húztak, amelyre 15 darab fából esztergályozott, aranyozott madárfigurát varrtak fel. A madárkáknak a lába, a farka és a szárnya bőrből készült. Elszenesedett gabonafélék magvainak a héja is megmaradt. Ennek egy női fejdíszen különösen mély jelképi értelme van, hiszen a magvak a termékenység és az örök élet megtestesítői. Az is lehetséges, hogy a gabonamagvak elégetése az isteneknek és a szellemeknek ajánlott, vér nélküli áldozat keretében történt. A parókát három aranyfóliával fedett faszerkezet tartotta. A paróka csúcsára erősítettek egy sajátságos, hosszú virágsziromra emlékeztető díszt (ez 61 cm). Elöl, mint egy kokárda, egy fából kifaragott szarvasfigurát tettek. A csúcsban összefogott hajfonalát vörös selyemtokba
____________________________ 93 ____________________________ fűzték, a feje tetején egy gömbön álló fa szarvasfigurát helyeztek el, ezt bronztűvel erősítették a hajhoz. A fülében aranyhuzal gyűrűcskék, a nyakában nyolc, aranyfóliával bevont faragott fa, fekvő szárnyas párduc. A bal medencénél, a szoknya felett feküdt egy fakeretbe foglalt fogantyús, hátlapján szarvasábrázolásos, higanynyal foncsorozott felületű tükör. Az amulettek, a bronzcsüngők eredetileg nyilván fonálra voltak felfüggesztve. Volt mellette illatszeres készlet, benne lószőr ecset, kék, zöld ardestékpor, szem- és szájceruza. A fejdísz mellett, egy kőtálkában koriandermagvak voltak, ugyanúgy, mint a paziryki 2., 3. és 5. sírban. Illata az lsteneknek szóló áldozat jele volt, tehát nem azért tették a sírba, hogy a hullabűzt semlegesítse! Testét kipreparálva bebalzsamozták. Noha a balzsamozási eljárások nem voltak tökéletesek, az c111andó fagyasztás a testet kiváló állapotban őrizte meg, a fejet nem annyira. Az arcbőr csak a jobb halántékon és a felső állkapcson maradt meg. A nyakszirtnél a koponyán 4-5 cm átmérőjű nyílás tátongott, amelyen át eltávolították az agyvelőt, és utána száraz fűvel és lószőrrel töltötték ki az agykoponyáL A belső szerveket is eltávolították. A mell, a has- és a medenceüregeket is gyökériüvekkel s valamiféle földre emlékeztető anyaggal töltötték ki. A tetern preparálására tehéít felhasználtak száraz füvet, a téli hegyi legelők növényi gyökereit, vékony juhszőrt és durva lószőrt. Mindezen anyagoknak jelképes jelentésük, tartalmuk is van: a halhatatlanság, az örök élet szimbólumai. Nem használtak fel konzerváló és antiszeptikus anyagokat, így a test megőrzése nem vált lehetővé, csakis a test térfogatát tudták megmenteni. A test felületét higanyvegyülettel kenték be, ami meggátolta a
\
J
A pazyriki 5. kurgán férfi halottjának
tetoválása
____________________________ 94 ____________________________
6
test felbomlását. Egyébként higanyt és cinóber! régtől bányásztak az Altájban és KeletKazahsztánban. A cinóber! fa- és bőrtárgyak festésére használták. Nagyon is lehetséges, hogy a pazirykiak is, akárcsak a kínaiak ismerték a cinóberből a higany kivonását. A kínaiak a halhatatlanság elixírjét készítették ebből.
A nő bebalzsamozott és preparált tetemét természetesen röntgennel átvilágították, s az ízületeiben és a csigolyáiban semmiféle patológikus elváltozást nem fedeztek fel, ám a belső szervei hiányozA pazyrik hercegnő (balróll és egy közvitéz tetoválása tak, tehát másvalami lehetett a halál oka, elvégre 25 éves múlt csak! Csak két foga hiányzott. A szemgödreiben téglaszínű, viaszra emlékeztető agyagtapaszak voltak. Valami hasonló anyag ma is ismert, paraffin alapú kenőanyag, amellyel a bőrt rövidebb időre (hetekre, hónapokral tartósítani lehet. A halott bőrének állapotából ítélve a halál beálltától az eltemetésig három hónapnál több idő nem telhetett el. A lovak gyomortartalmának elemzése alapján világos, hogy a temetés júniusban történt, az asszony vagy leány tehát márciusban vagy árprilisban halt meg. A rituális balzsamozás után egy speciális ágyon felöltöztetették és egy fűtetlen, zárt helyiségben őrizték. A halottakat csak tavasszal vagy ősszel temették el, télen az égi legelők zárva vannak. Valójában, ugyanúgy, mint Egyiptomban az Ozirisz- és lzisz-kultuszban, a test rothadását azért gátolták meg, mert úgy gondolták a feltámadás csakis így lehetséges! Természetesen elvégezték az altáji hercegnő esetében is a DNS-vizsgálatokat. A mintákat a szövetekből és a csontokból vették. A legközelebbi genetikai rokonsága a mai szamojédekkel állt fenn. Ez csaknem érthetetlen. Oka lehet: a/ vagy ugyanaz az europid komponens, amely megvolt egykor a pazirykiaknál és a szamojédeknél is, vagy b/ a Nyugat-szibériai-alföldről északra vándorolt északi szelkupok vitték magukkal ezt a genetikai komponenset. Ezt követik az újgurok és a kazahok, bár a genetikai távolság az europidoktól és az ún. finnugoroktól kisebb, mint a középázsiaiaktól. Kimutatható a közvetlen kapcsolat az okunyevi és a karaszuki népességgel. A kisázsiai befolyás is kimutatható, például a Sztárüj Szad-i temetőben. Viszont az andronovói kultúra rassztípusa nem meghatározó a szkíta-szaka népességben. A paziryki hercegnőt egyedül temették el, a föléje temetett és kirabolt harcos később került oda. Ez is arra utalhat, hogy hajadon, tehát érintetlen (szűz) volt még! De utal arra is, hogy a keleti társadal-
______________ ______________ 95 ______________ ______________ makban a nők a férfiakkal egyenjogúak voltak! Ugyanezt későbbi szogd nye lvű írott források is igazolják. Sem a viseletében, sem a fejdíszén, sem a melléje tett kellékekben semmi különleges, semmi extra nincs, ami a korábban feltárt hasonló korú temetkezésekben elő ne fordult volna. A sírban megtalált arany sem mutat előkelőségre, hiszen csak a fatárgyakat bevonó aranyfóliák voltak a sírban. Mégis különleges, átlagon felüli személyiséggel van dolgunk, erre rnutat a rnély és nagy sírkamra, a különlegesen szép és válogatott hat ló, a bebalzsamozás, a koporsó díszítettsége. De kölönlegessége volt még a tetoválása is. Az 1948-ban feltárt pazyriki 5. kurA bereli ll. kurgán rekonstrukciós képe gán férfijának testén is volt tetoválás: a mellkasán, a karjain, a hátán, a lábszárán. A n ő n ek mindkét karján, a vállától a csukló jáig. Sőt még néhány ujján is tetoválás volt. Szép fehér bőré re kék színnel tetoválták az ábrázolásokat griffcsőrű szarvast aganccsal, kőszáli kecskét, lejjebb hátra fordított fejű kost, csukott pofájú foltos párducot, hosszú farokkaL Ez alatt egy fantasztikus kígyó, hosszú farkú tigris, karmos mancsokkal, fekvő szarvas hátából ki növő griff-fej látható. A csuklónál szarvasfej, hatalmas aganecsaL Mindezek az ábrázolások ugyanolyan "szakrális szövegek", mint az írott soroki Sok esetben a beavatási szertartások részei voltak a tetoválások. De az különös, hogy a paziryki hét múmia közül csak kettőnek a testén volt tetoválás, tehát nem velejárója volt a temetésnek. Sőt, Mologyin tetaválást ta lált egy közvitéz testén is, tehát nem csak az e l őkelőknek járt ki!
A bereli szkíta sírok Kazah és francia közös expedíció kezdte a feltárásokat 1997-ben Nyugat-Aitájban, a csodás e rdőkke l (nyír, fenyő) fedett tájon, a Kempir-, a Kajnár-, a Ka~asok i-hegyeknél, ahol a Buhtarma, az Akberel és aBulanta folyók zubognak, 1100 m magasságban. Asatásvezető: Zajnolla Szamasev. Először 1865-ben V. V. Radlov ásatta meg a bereli nagy kurgánt, amelyet azután 1959-ben Sz. Sz. Szorokin folytatott. Ezen a fennsíkon 31 kurgán sorakozik l áncszerűen, s ezek eredetileg oly nagyok voltak, hogy bizonyosra vehető: a vezérek számára készített halotti "templomok" lehettek. A vezérek, a fejedelmek az lsten földi képvise l ői, az é l ők jólétének, boldogságának letéteményesei, tehát a testüket meg kell őrizn i, a romlástól meg kell óvni. Ezért balzsamozták be a holttesteket, és tisztában voltak azzal is, hogy itt, az örök hó és jég birodalmában, minden megfagy. Az 1998-ban kutatni kezdett 11. számú kurgán átmérője több mint 30 m, magassága 2,5 m. A köves kurgán köveit speciáJi san termelték ki, megfele l ő kől apokbó l, görgetegkövekbő l és másféle kövekből. A kőpakolást nem töltötték ki aprószemcsés földdel, így mintegy természetes szabályzóként
_____________________________96_____________________________
/\ bereli 11. kugrán hegyi kecske maszkos lov<Ínak szerszárnzata
ez a lyukacsos kőréteg a fagyos évszakokban. A kurgán a közepe felé enyhén lejtett. Fáradságos munkával készült el egykor ez a kurgán. Sok ember vetl részt az elkészltésében, s ez jó szervezettségre mutat. Gigászi munkát fordítottak a temetkezésre, hiszen a köveket a szakadékos vöigyekbéíl, folyómedrektól kellett ideszállítaní. A kurgánt függéílegesen felállított kőlapokkal vették körül, amelynek nemcsai< gyakorlati rendeltetése volt, hanem magát d kozmo,zt szirnbolizálta. Ugyanilyen 'zerkezet(í volt a pa1iryki 5. számú, a tujektai és a basad;íri kurg<ín is. A kurg<ín 2,5 m \'astc>g kéíhalrna alatt, a fenyőgerendákkallefedett mély sírgödör dél1 lelében állt a >'asté\g tdhasábokból összecsapolt s1"rkamra, amelyet vastag szílfa deszkcikkal fedtek be, és megfüstölt teaíacserjékkel szórtak be. A sírgödör északi felében volt a lovak kamráj
_____________________ ________97_____________________ ________ Asírkamra déli oldalán, zöld kőlapokon és földből kialakított magaslaton állt a fenyőfatörzsből kivájt 61-78 cm széles és 273 cm hosszú koporsó (kaloda), amelyet gondosan megmunkáltak, meggyalultak és kezelték is, hogy a rothadástól, a korhadástól megóvják. Négy oldalán fogantyúk voltak, amelyek segítségével betették a sírkamrába. A fedlap négy sarkán aranyozott bronzból készített, kiterjesztett szárnyú madár (turul?) díszlett, mintegy őrangyalokként A koporsóban egy 35-40 éves férfi feküdt, aki mellé később odatemették a valamivel idősebb feleségét is. Az elhunytak feje alatt fahasábból kifaragott párna volt. A férfi hajviselete két fonatból állt, de éltében szakálla és bajusza is volt. Drágakövekkel és aranydíszekkel ékes bőrkaftánja nyomokban megmaradt. Aférfit előzetesen mongoloid jellegűnek vélték, s ez számunkra meglepő, ismerve a többi temetkezés!! Elképzelhető tudatos mongolosítási kísérlet is. Aférfi koponyá ján, a fejtetőn egy repedés volt, amely buzogánytól származhatott, amely ütést talán egy csatában kaphatta. Valószínűleg kísérletet tettek arra, hogy a vezérnek életében orvosi segítséget nyújtsanak. Ezt bizonyítják a sebből kiszedett csontszilánkok s a megalvadt vér nyomai, vagyis a trepanáció befejezetlen maradt. Ez a fejseb mindenesetre a férfiúi bátorságának bizonyítéka, amint még számos borda- és csigolyatörése, amelyeket különböző időben szerzett, és túlélt. A test bebalzsamozásához speciális aromákat tartalmazó füveket használtak. Az elhunytakat díszes ruhákba öltöztették, s csodás és cirkalmas, türkizgyöngyökkel kivarrt, aranyfóliás díszítményekkellátták el. Mivel a rabláskor víz jutott a koporsóba, a vékony szövetek zöme megsemmisült. A két szintben elhelyezett 13 lovat hegyes csákánnyal ütötték agyon, a lyukak a koponyákan jól látszanak. A lósírnál az első réteg téglalap és négyzet alakú szilfa deszkalapokból csapolással volt megalkotva. Az alsó szintben hét ló feküdt s vastagon elterített szilfa- és teafacserjével választották el egymástól a szinteket. A felső szintben lévő rőt (vörhenyes) paripák feje a felkelő Nap irányába volt fordítva. Valamennyi ló a hasán feküdt, aláhajtott lábakkal. Mind fel volt szerszámozva. Megmaradt a lovak bőre, szőre, sörénye, farka, gyomortartalma, a teljes díszes lószerszámzat, a vászon lótakarók. A lovaknak vaskarikás, állatfigurákkal díszített oldalpálcás zabláik voltak, nyergük, és piros lópokrócok fedték őket. A 13 ló közül négy bőrmaszkol viselt, amelyre természetes nagyságban, fából kifaragott hegyi kecske szarvakat illesztettek. A faragásokat arany- illetve ónlemezzel vonták be, de csak a tömör arany, illetve ezüst illúzióját akarták kelteni. Az egyik maszkon még fából kifaragott tigrisgriff is volt. Spirálos szarva bőrből készült. A fából kifaragott lószerszámdíszek (oldalpálcák, csüngők, szljelosztók) is ónnal és aranyfüst lemezzel voltak az elülső oldalukon bevonva. Hátoldalukon lévő ny~ások segítségével erősítették rá a lószerszámzal szljazatára. A lószerszámzal minden egyes lovon egy és ugyanazon díszítésű volt. Az ábrázolt állatok: szarvas, jávorszarvas, ragadozó madarak, hegyi kecske, kőszáli kecske, párduc, mind az itteni altáji állatvilág képviselője. De fontos szerepet játszottak a fantasztikus, nem létező állatábrázolások is: a griffek. Az állatküzdelmi jelenetek: párduc támad szarvasra vagy hegyi kecskére. Világosság - Sötétség = Jó és Rossz harca. Ugyanakkor az ábrázolt állatok, mintegy összekötő kapcsok, láncszemek a földi és az égi világ, a hófödte hegycsúcsok alatt fekvő égi le-gelők között. A tárgyak művészi színvonala egyértelműen mutatja a bereli szkíták magasfokú fémműves-, fafaragó, építő-, ötvös- és fazekasmesterségbeli tudását. A titokzatos és ridegen fenséges Altáj népeiről számos írott forrás megemlékezik.
____________________________98 ____________________________
A kincses Kelet örököseinek honalapítása, avagy barbár nomád hordák inváziója? i által tudomány a történelem? A tárgya vagy az alkalmazott módszere révén? Esetleg mindketáltal? A történettudománynak önálló ága-e az őstörténet-kutatás? Van-e rangsor a történeti források között? Helyes-e ez a sorrend: a legfontosabb a nyelv, azután az írott források, majd a tárgyi emlékek (régészet, embertan) s végül, de nem utolsó sorban a szellemi hagyományok egésze (mondák, legendák, népköltészet, népzene, művészet, hitvilág)? Kaphat-e kiemeit szerepet egy nép életében a múlt ismerete? Befolyásolja-e a jelenkori magatartásunkat a múlt, avagy ma már senkit sem érdekel, kik vagyunk és honnan jöttünk? A ma emberének egyáltalán van-e fogalma arról, hogy mi, magyarok egészen más kultúrát és embertani jelleget képviselünk, mint a környezetün~? Az elmúlt fél évszázad ideje alatt voltak-e olyan könyvek, amelyekből megismerhettük múltunkat? Amítanak-e bennünket a kinevezett hivatalos tudósok, avagy tárgyilagosan mutatják be a régmúlt időket? Felfedezhető e szándékos félrevezetés és hatalmi befolyásolás? A kérdések özöne vethető még fel, de vajon van-e válasz ezekre a kérdésekre? A történelem a múlt lezárt folyamata, a megtörtént, az általunk már meg nem változtatható események, "történetek" sokasága, az egyszer élt emberek senki máséhoz nem hasonlítható élettörténeteinek halmaza. A múltnak, a történelemnek emlékei, nyomjelzői a szellemi és tárgyi alkotások. A legelső és talán a legfontosabb kérdés: egyáltalán megismerhető-e a múlt teljes egészében, hitelesen és valóságosan, avagy meg kell elégednünk azzal, hogy a történelmet tulajdonképpen álmainkból szőjük, és vizsgálatát "álmaink logikája" (George Duby) irányítja? Akkor a história tudományának nem a tények az alapjai? A történeti tényeket általában a kutatók alkotják meg a múlt nyomaiból, tehát a tények nagyon is szubjektiY fogalmak. Az írott források sem tárgyilagosabbak, hiszen azok kevés kivételtől eltekintve az emlékezet termékei, az emlékezet pedig egyáltalán nem tárgyilagos, és nem is hiánytalan. Először is hiányos, mert szakadatlan rostálja a feledékenység. Másodszor az emlékezet, régen is és ma különösen a hatalom szolgája szakott lenni, azaz erősen befolyásolt. Ha az írott források, mint szándékolt közlések nem "abszolút tények", akkor talán a régészeti emlékek az igaziak? Igen, ez elméletileg valóban így van, ám a régészeti tény is lehet igaz és hamis. A régészet ugyanis nem a magában álló tárgyak, objektumok vizsgálatát jelenti, hanem jelenségekét, amelyek bonyolult összefüggések láncolatát rejtik magukban. A régészet önálló tudományterület, mégpedig azért, mert önálló, saját kutatási módszert alakított ki. A régészeti kutatás alapeleme a lelet. A leletnek hat jellemzője van: 1l a használati érték, azaz mi volt a tárgy, mire használták?, 2/ időrendi érték, mikor készült és mikor került a földbe? 3/ szellemi érték, jelkép-e a tárgy, s ha igen, mit fejez ki? , 4/ társadalmi érték, rangjelző volt-e lelet?, 5/ etnikai érték, azaz kié volt a tárgy, milyen nyelvű és embertani típusú népességhez tartozhatott? és végül 6/ technikai érték, ki készítette a tárgyat és hogyan? Földünk megmaradt régészeti emlékeit lényegében két nagy csoportra szakták osztani: a monumentális régészet emlékeire és a tereprégészet emlékei re. Lényegében a fő különbség abban van, hogy az ún. monumentális régészet közvetlenül kapcsolódik az írásbeliséghez, míg a tereprégészet emlékei többnyire nélkülözik a közvetlen ül kapcsolatba hozható írott forrásokat. A tárgyi emlékek jellemző jegyei alapján egy-egy területen különböző csoportokat lehet létrehozni, amelyek persze mesterséges képződmények, s ezeket régészeti kultúráknak nevezzük. A régészeti kultúrák ismertetőjegyei: azonos tárgyformák, azonos díszítési módok, azonos vagy hasonló települési és temetkezési formák, azonos viselet, azonos táplálkozási szokások. Itt a fő kérdés az, vajon egy-egy régészeti kultúra azonos etnikumot jelent-e? Gustav Kossina óta él az a feltételezés, hogy az élesen körülhatárolható régészeti kultúrák mindig bizonyos népeket vagy néptörzseket fednek vagy jelölnek. Elgondolásának alapja a kultúra és az etnikum azonosítása volt, valamint az a feltevés, hogy a kultúra
M tő
______________________ ________ 99 ______________________ _________ folyamatossága egyúttal etnikai folyamatosságot, továbbélést is jelent. Innen már csak egy lépés volt annak kimondása, hogy a tárgyak is etnikumok kifejezői, azaz etnikumjelzők. Mivel pedig a régészeti leletek döntő többsége nem hordoz magán írott szövegeket, azaz "néma", közel száz esztendeje a régészeti kultúrák azonosítását a nyelvtudomány és az embertan eredményei alapján kísérelték meg. Ez lett az alapja az ún. finnugor régészetnek is, ahol a szerzők , tulajdonképpen minden történeti alap nélkül, gazdag régészeti anyago! vonultattak fel, "az elképzelt színhelyek"2 benépesítésére. K. H. jakobFriesen és W. Wahle már 1928-ban fellépett a régészeti kultúra etnikummal való azonosítása ellen 3, a magyar régészetben azonban csak közel negyedévszázaddal később vetődtek fel hasonló gondolatok. 4 Egy etnikum, egy nép meghatározásához milyen ismérvek szükségesek? Először is az azonos nyelv, másodjára a vérrokonságon alapuló összetartozási tudat, harmadjára az azonos szellemi hagyaték (mondák, mesék, legendák, dalok, zene, szokások, művészet, hitvilág) és végül a meghatározó közös embertani jelleg. Az elmúlt fél évszázadban erősen elterjedt az a szemlélet, az a felfogás, hogy a sírok, a temetők a földi élet tükröződései, azaz a temetkezési mellékletek és a temetkezési szokások elsősorban a halottnak az életben elfoglalt és betöltött helyét és rangját mutatják. 5 Nálunk ez a felfogás László Gyula professzor nevéhez kapcsolódik." Emódszer igen jelentős előrelépés volt, mégis sok buktatóval járt. Az első kérdés mindjárt az, mit nevezünk gazdag sírnak? Feltételezhetjük-e, hogy mindig minden benne van a sírban? S ami benne van, miért van benne? Azért, mert a szokás előírta, azért mert jelképes értelme fontos volt a hozzátartozóknak, azért mert a sírba tett tárgy hasznos lehet a túlvilágon a halottnak, azért mert egy-egy szakatlan vagy rendkiVüli tárgyat a hozzátartozók szeretete parancsolt a koporsóba? R. Wenskus' eléggé újszerűen határozta meg a nemesség szerepét és ismérveit, majd ennek alapján H. Steuer kigondolta," hogy attól az időtől kezdve nincsenek "gazdag sírok", hogy a nemesség örökletessé vált, mivel már nem volt szükség sírpompára. Egyes magyar régészkollégák - ennek nyomán - ilyesmivel szerelnék magyarázatát adni annak, hogy az ún. gazdag honfoglaláskori sírok "hirtelen" eltűnnek a X. század derekán." Mások a kereszténység elterjedésével magyarázzák a XI. század utáni leletszegénységet. Vannak persze olyanok is, akik a rendkiVül kisszámú, ún. gazdag honfoglaláskori emlékanyag alapján arra gondoJnak, hogy a magyarak nagyon kevesen voltak, számuk nemi ge~ haladhatta meg a, 60-100 ezret.'" Am itt is felmerül a kérdés: mitől pogány egy temetkezés? Es mitől keresztény? Es milyen keresztény? Manicheus, nesztorianus, zsidó-keresztény? Maguktól a mellékletektől biztosan nem lehet pogány, hiszen a király- és püspöksírokban is gazdag mellékleteket találunk. 11 Vagy talán attól volna "primit!V pogány és barbár" egy temetkezés, mert a halott mellett állatáldozat 1
' Például: Fodor István: Vereeke híres útján ... Magyar história sorozat. Budapest, Gondolat. 1975, 37-135.- Uő. A finnugor régészet fő kérdései. ln: Uráli népek. Nyelvrokonaink kultúrája és hagyományai. Szerkesztette: Hajdú Péter. Budapest, Corvina. 1975, 47-75. 'Bartha Antal: A magyar nép őstörténete. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1988, 14 . Yor der archaologischen Quelle zur historischen Aussage. Berlin 1979, 107. 'Bóna István: Régészetünk és Kelet-Európa. MTA ll: Osztály Közleményei 28 (1979) 39-48. -Vö. Bakay Kornél: A magyar őstörténet fő kérdései - régész szemmel. ln: Belvedere. A juhász Gyula Tanárképző Főiskola lapja. Szeged, 1996, 55. ' Herbert jankuhn: Archaologie und Geschichte. Berlin-New York. 1976, 309. • 6 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, Magyar Elet. 1944. - Uő Etudes archéologiques sur l' histoire de la société des Avars. Archaeologia Hungarica. Budapest 1955. -R. Wenskus: Stammesbildung und Verfassung. Köln-Graz 1961. 11 H. Steuer: Frühgeschichtliche Sozialstrukturen in Mittei-Europa. Abhandlungen der Akadernie der Wissenschaften in Göttingen. 128 (1982) 398 skk. 'Mesterházy Károly: A magyar fejedelem kisérele a 10. században. Századok 129 (1995) 1039 skk. 111 Makkay jános: A magyarság keltezése. Budapest 1994. és Kristó Gyula: Magyar honfoglalás, honfoglaló magyarok. Budapest, Kossuth. 1996, 166-168. 11 Itt említem meg a honfoglaláskori sírokban talált igen nagyszámú keresztet, amelyekről a szaktudós kollégáim azt állítják, hogy bár a nyakukban hordták, fogalmuk sem volt arról, mit viseltek. Kristó például így fogalmaz: a kereszt csak egy geometriai forma volt(!) számukra, egy idegen jelkép! Erre a képtelenségre a nem szakemberek is megütközve reagálnak, vö. Debreczi Péter: Jámbor ebek. Demokrata 4 (1997) 20. szám, 50-51. .l
___________________________ 100__________________________
- - --- Silk Route Towns near ailk route
o O
1000
500
2000 km
1OOO miles
A kusán birodalom kiterjedése Kr. körüli
i dőben
(ló, tehén, juh, kutya, kecske) maradványai vannak? Az állatáldozatok sírba helyezése azonban egyáltalán nem az ún. nomád népek j elle mző je! Abból mégsem szabadna kiindulni, hogy például a judeokereszténység valóban tiltja az ilyesmit, hiszen például a ló ( s kivált a fehér ló) áldozata általános volt az ind brahmanizm usban, majd a buddhizmusban, de lovat áldoztak a párthusok is n agyszerű és hatalmas napistentemplomaikban, így például Hatrában. Ugyanakkor a termékenység i stennője mind a párthusoknál, mind a kusánoknál (Halcsaján) a Boldogasszony volt.' 2 Legyen szabad itt példaként megemlítenem a híres afganisztán i Tillia Tepében feltá rt kusán király- illetve hercegi sírokat. Tillia Tepe néhány tíz km-nyire esik a vi l ághírű Oxus-kincs l el ő h elyétőL Egy 20 ha te rül etű város (Emsitepe) elhagyott templomának fa lai között tártak fel1 971-1979 között hét temetkezést a Kr. sz. el őtti l. és az utáni l. századból. A kusán birodalom uralkodói hatalmas váraka t, palotákat, ö ntöző re nd sze re ket építtettek, pénzt verettek, saját írásuk volt ( a ra m ~ u s alapú és görög betűs), a napistent imádták, de teret hódított a budd hizmus és a zoroasztrizmus is. Es mégis: a sírokban rengeteg a melléklet, a 4. sírban lókoponyás, lólábszárcsontos (részleges) lótemetkezés, a n ő i sírokban ki rályi mellékletek.13 Egy másik példa Kazáriából, az ún. dagesztán i periódusbóLCsir j urt-ban ún. pogány mellékletes, VI. századi kurgánok közölt két, ugyancsak VI. századi, tehát egykorú, keresztény templomot tártak fel." Az egyik kettős kereszt alaprajzú volt, az oltárasztalnál hatalmas máltai kőke reszt hevert, ugyanakkor mellette állat-csontok, min t az áldozati szertartások maradványai. A kurgánok alá te m etkezők ún. pogány m ell ékl etűek és pogány rítusúak voltak, ám ugyanakkor életükben ezek az emberek hatalmas e rődöket hoztak létre, tehát egyáltalán nem nomád hordák voltak. 15 "Bakay Kornél: Óstörténetünk régészeti forrásai. Miskolc, 1997, 225-228. "V.I. Sarianidi: L' de la Bactriane. Fouilles de la nécropole de Tillia Tépé en Afghanistan Septentrional. Leningrad, Aurora. "M.G. Magomédov: Rannyeszrednyevekóvüje cerkvi Verhnyevo Csirjurta. Szovjetszkaja Arheológija 3 (1979) 186-202.· N.G. Pletnyova: Otnosényija vosztócsnojevropejszkih kocsevnyikov sz Vizantyijej i arheologícseszkije isztócsnyiki. Szovjetszkaja Arheológija 3 (1991 ) 104-105. "M.G. Magomédov: Khazarszkije poszelényije v Dagesztanye. Szovjetszkaja Arheológija 2 (1975) 200-216.
_____________________ _______ 101 ____________________ ________ Természetesen igen erősen befolyásolja a kutatókat az is, hogy az egyes népeknél honnan kell magyarázni a jelenségeket? A magyarság esetében például kizárólag a finnugor rokonság köréből vehető a párhuzam, arra sem ügyelve, hogy IX-X. századi jelenségeket "magyarázunk", általában, XIX-XX. századi párhuzamokkal. 16 Hatalmas gátjai a kutatásnak a kiirthatatlan közhelyek, ezek között is elsősorban a következők: a primitwség dogmája, a földrajzi övezet elmélete, a nyelvcsaládok sérthetetlen szent dogmája, a népvándorlások ősrégi tévtana, a kocsikan kóborló nomád népek teóriája és az ún. meneküléselmélet. Ezek közül most csak az ún. népvándorlások elméletéről szólok röviden, amely szerint a nagyállattartó nomád népek, miután - úgymond - kimerültek legelőik, továbbvándoroltak, ám mindig csak keletről nyugat felé, sohasem fordítva, és - csodák csodája - mindig a keletiek voltak az erősebbek, és kivétel nélkül a keletiek verték meg a nyugatabbra lakókat. Hiába hwta fel a figyelmünket húsz esztendővel ezelőtt a kitűnő kutató, Ecsedy Ildikó arra, hogy a legelők "kimerülése" és a "rablóhadjáratok" emlegetésemilyen ósdi közhely, 17 valamint Vajda László18 is hiába vonultatott fel számos érvet a népvándorlás-teória ellen, nem tágítunk, és kitartunk megkövült közhelyeink mellett. Sőt! A közhelyes feltevésekre újabb feltevéstömeget építünk. Mivel a ,Jergeteges népvándorlás" feltételezett útvonala mentén nem találhatók ún. magyar leletek, megszületett az újabb ,Jelfedezés": a honfoglaló magyarság anyagi és szellemi kultúrája a Kárpát-medencében alakult ki, mégpedig azért, hogy "alkalmazkodjunk" Nyugat-Európához. 1' Ezt a meglehetősen képtelen feltételezést még Róna-Tas András 2" is elutasítja, pedig ő a "hivatalos mérvadó vonulat" egyik jeles személyisége. 21 Mindezen állításaim legjobb bizonyítékai, ha kézbe vesszük az elmúlt esztendőkben megjelentetett "mérvadó" történelmi munkákat. Arról a későbbiekben szerelnék szólni, hogy 1994-1997 közölt kiknek a művei jelenhettek meg jelentős központi támogatással, egyelőre nézzük a több ezer oldalt "termelő" szegedi Kristó Gyula történeti szintézisét." A "hontalan avarok"-kal, akik természetesen menekültek, Kristó egyáltalán nem rokonszenvez, a "nagylelkű" gepida király és az avaroknak "megkegyelmező" bizánci császár mellett áll érzelmileg/ 3 vallja, hogy a Kárpát-medencében is "beszűkül tek" a legelőterületek, s az avarok azért nem beszélhettek magyarul, mert el kellett szlávosodniuk, arról nem is szólva, hogy a IX. századi írott emlékekben fennmaradt háromtucatnyi helynév között nincs "kifejezetlen" magyar?! Amikor az avarok védték a 300 esztendeje lakott hazájukat, a Kárpát-medencét a hódító rabló frankok ellen, Kristó szerint "barbár avar lázadók erőszakos cselekményeiről" volt szó. Persze a magyarak sem jártak jobban nála. Természetesen kitart a finnugor nyelvrokonság mellett, azt állítva, hogy a Kr. sz. előtti 2000 táján szakadtak el az ugorok a többiektől, és a Közép-Urál és Szibéria északi övezetében halásztak-vadásztak, gyüjtögettek. Mivel alig van nyelvi megegyezés a vogullal és az osztyákkal," 11 SZétszórtan és lazán éltek együtt". 1000 és 500 közölt azonban "a korábbi styeppeövezet kezdett félsivataggá válni", s a halász-vadász obi ugor népek "kénytelenek voltak 2-300 km-rel északabbra húzódni, hogy a megszakott klimatikus viszonyok közepette folytathassák "Például Dienes István: A honfoglaló magyarak és ősi hiedelmeik.ln: Uráli népek. Szerkesztette: Hajdú Péter. Budapest, 1975, 77-108. - vö. a végletesen egyoldalú Kandra Kabos, Magyar Mythológia, Eger, 1897. 'Ecsedy Ildikó: Nomádok és kereskedők Kína határain. Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 16. Szerkeszti:Tőkei Ferenc. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1979, 95-96. "Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez. Századok 129 ( 1995) 140. 19 Bálint Csanád: A 9. századi magyarság régészeti hagyatéka. ln: Honfoglalás és régészet. Szerkesztette: Kovács László. A honfoglalásról sok szemmel. l. Főszerkesztő: Györffy György. Budapest, Balassi. 1994, 45-46. - Fodor István, Leletek Magna Hungariától Etelközi g. Uott 49-51. 20 Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Budapest, Balassi. 1996, 107. 21 Kristó Gyula: Magyar honfoglalás, honfoglaló magyarok. Budapest, Kossuth. 1996, 73. "Kristó Gyula: A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1301-ig). Szegedi Középkar-történeti Könyvtár. Sorozatszerkesztő: Kristó Gyula. Szeged, 1994. 23 Id. mű 29-30. "Bartha id. mű 38., 40., 120-121., 134.
_____________________________102____________________________
te'l-ékeny:égüket", az előmagyarak (?) azonban - lsten tudja miért- megmaradtak a félsivatagban, persze "a i?lsivatagi állapotok miatt életmódillltásra kényszerültek, és áttértek a nomád állattartásra'5". 800 és 700 táján azonban a steppe tajga lett, a félsivatag pedig steppe, így az obi ugorok "a tajgában találták magukaf és "visszatértek a halász-vadász életmódhoz", miután összeolvadtak a paloszibirid őslakossággal. Oseink "délre mozdultak el", de innentől nem tudjuk, mi történt velük, mert "egyszerre megszakadnak a magyarság múltjára vonatkozó nyelvi és régészeti adatok." "A honfoglalásig nem maradt nyelvi emlék" 26 • "Semmi támpontunk nincs arra vonatkozóan, hogy az ősmagyarok mikor és miért hagytak fel nyugat-szibériai szállásaikkal, és csetélték fel ... Baskíria területére. 27" Eltekintve attól, hogy a feltevésgyártás és a találgatások puszta jogán kíVül semmilyen történelmi érv nem támogatja sem Nyugat-Szibériát, sem Baskíriát mint magyar őshazákat, idézett szerzőnk tudni véli, hogy a baskíriai magyarak "két ágra szakadtak", de "nem tudjuk okát adni ennek a fejleménynek." Ezt követően a magyarság kazárok szaiganépe lett (a_ kazár rabság ot nagy élvezettel részletezi, Levedit halálfélelemben vergődő vénembernek nevezi, Almost kazár bábnak tartja)'", majd délre vándorolt, miután a besenyőktől elszenvedett "súlyos vereség" következtében újfent két részre szakadtak. (szavárdok és ételközi magyarok). Miközben sátraikkal szakadat~an vándoroltak, ismét "súlyos vereséget szenvedtek" mind a bolgároktól, mind a besenyőktőL "Atvergődtek" a Kárpátokon, de aztán "új lakóhelyükön erőre k_aptak29 " (?), majd "csalárd céllal" elfoglalták Pannóniát, noha őseink ekkor még azt sem tudták, vajon Eszak-Itáliában volna-e jobb hazát foglalni vagy a Kárpát-medencében? 30 "A magyarság azonban hamar elfelejtette, hogy a honfoglalás... szük:égmegoldás(?) volt ... és '1-égbement a valós körülmények... megmásítása31 ", azaz magyatán szólva: megindult a hazug koholmányok gyártása, őstörténetünk meghamisítása. 3' Kristó Gyula (és társai )33 minden más munkáikban is azt igyekeznek bizonygatni, hogy a 830 tájáig nem létező magyarság szakadatlan vándorolt (nomadizált), méneseit, gulyáit, nyájait terelgetve, új legelőt keresve, s eközben sátorban és szekereken lakott." Nem ismerték a megtelepedett életmódot, nem ismerték a házakat ("a magyar házat nem épített magának, hiszen értelmetlen, felesleges dolog lett volna 35 "), városokat, váraka t, erődítményeket sem láttak, alig ismerték a földművelést és a kertészkedést, nem ismerték az erkölcsi normákat, de még emberformájuk sem igen volt. Az akadémiánk elnöke, hamis beállításoktól hemzsegő nagy művében' így fogalmaz: "/A magyaroki sátorban laknak. Számukra semminek, ami a lete/epült életmódhoz tartozik, nincs kü/önösebb értéke. Az emberi élet értéke is csekély. Az ellenség teljes elpusztítása, gyermekek, anyák 7
]h
ld. mű 56. - Az ilyen elképesztően primitw kép megrajzolója nemcsak, hogy akadémikus, de - rangos társaival együtt - a más nézeteket vallókat szamárnak, zagyvaságokat állítáknak bélyegzi. Sajnos, nemcsak a Kristóval egy követ fújó En gel Pál említhető, hanem a látszólag a nemzeti táborba tartozó Makkay jános is: Hogyan lettek a blakokból románok? Budapest, a szerző kiadása. 1997, 35. "Kristó id. mű 60. "Kristó id. mű 62. "Kristó Gyula: Magyar honfoglalás ... 1996, 59, 62, 66, 68, 71, 74. "Kristó id. mű 80. 3 °Kristó Gyula: Magyar honfoglalás... 1996, 140, 145, 186. 3 'Kristó id. mű 82. 12 Áitalános a magyar nemzeti krónikák becsmérlése a "mérvadó vonulat képviselői" részéről. Kristó Gyula Anonymus "tréfáiról" regél (Magyar honfoglalás ... 1996, 104, 123 skk.), ő is és Róna-Tas András is "nyugodtan mellőzi" a magyar forrásokat ( id. mű 126. - Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Budapest, Balassi. 1996, 260, 299, 328.) Minderre lásd: Bakay Kornél, Castrum Kwszug. A kőszegi felsővár és a millénniumi kilátá. Kőszeg, 1996, 13-14. jelenleg az elfogadott "mérvadó" "fő"-kutatók a következők: Glatz Ferenc, Fodor István, Róna-Tas András, Györffy György, Bálint Csanád, Engel Pál, Bána István. 3 'Kristó Gyula: Honfoglalás és társadalom. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 16. Sorozatszerkesztő: Glatz Ferenc. Budapest, MTA Történettudományi Intézete. 1996, 23-64. 35 Kristó Gyula: Magyar honfoglalás, honfoglaló magyarok. Budapest, Kossuth. 1996, 151. 1 'Bálint István jános: "Felakasztjuk mi az Úristent is". Demokrata 4 (1997) 20. szám, 22-26. "Glatz Ferenc: A magyarak krónikája. Budapest 1996. 25
)J
_____________ _____________ _103_____________ ______________
megölése is természetes velejárója a harcnak." "A köznapi emberek lovagláshoz évszázadok alatt idomult 'karika' lába természetesen generációkon át tudott csak hozzászokni az eke utáni egyenes jáláshoz." Kristó Gyula az Árpád-kori lótartás adatait is a fentebbiek szerint olvassa, majd tudatja az olvasóval, hogy a magyarak állandó szállása még a X. században is a sátor és a kibitka volt. Noha üvölt a forrásadatokból, hogy katonai mozgások, hadi vonulások leírásairól van szó, idézett szerzőnk valószerűnek kiVánja láttatni, hogy 970 körül is még, a fagyos télben is, sátorban didergő, gyermekeket szülő és pokrócon alvó magyarak voltak elődeink, noha a sátrakat már Szent István király törvényei sem ismerik! De okleveles adat sem szól sátorban lakásróL Ez azonban, úgymond, semmit sem bizonyít. Kristó annyit megenged, hogy a 11 Szilárd lázú hitlány felépítményeket később akár a magyarak is fe/ta/á/hatták," ám csak kis mértékben, mert sátoros nép voltunk mi még a XII. században is. Freisingi Ottó ugyanis - így érvel jeles tudósunk - "ha csak néhány tucat sátra t látott volna, bizonyára (?) nem terjesztette volna ki ezen impresszióját (!) az egész magyarságra." 38 Nem elég azonban a nomád barbárság hangoztatása, valószerűvé kell még azt is tenni, hogy ez az évezredeken át (Kr. sz. előt ti V. századtól Kr. sz. utáni IX. századig = 1300 esztendő!) szakadatlanul vándorló, sátorozó horda valójában egy maroknyi nép volt, és az arab források által emlegetett 20 ezer katona sem valós adat, mert "megfelelő szorzó" alkalmazásával szépen kijön, hogy "legfeljebb 700 ezer főről lehet szó." Ugyanakkor a Kárpát-medencében legalább félmilliónyi szláv és más népesség lakott. "Többen abból indulnak ki, hogy a honfoglaló magyarság létszámának lényegesen nagyobbnak kellett lennie, mint az akkor a Kárpát-medencében élőknek, mert különben nem őrizhették volna meg nyelvüket. Ez az érvelés módszertani szempontból (sic!) - állítja Róna-Tas - nem fogadható el (?!)." 39 A sokaság látszatát egyébként is csak azért keltették, mert - így a másik szegedi neves professzor, Kristó Gyula "a magyarak nagyszámú lovaik tekintélyes tészét is magukkal vitték, így tehermentesítették a szűk Kárpát -medencét" (??). 40 A "hivatalos mérvadó vonulat" személyiségei is állandóan hangsúlyozzák, hogy elméleteik feltevések és találgatások, akkor pedig fel kell tennünk a kérdést: mitől és miért megalapozott és tudományos az ő feltevésük, és mitől tudománytalan zagyvaság mások, nagyobbrészt kétségtelenül ugyancsak feltevésekre alapított őstörténete? A történettudomány tisztességéhez nem az illene-é, hogy minden lehetséges javaslatot és feltevést előítélet nélkül megvizsgáljon és értékeljen? Nem volna-é elvárható, hogy egy nép a múltját elsősorban saját kútfőiből merítve ismerje meg? Miért azokat a történészeket támogatják kiemelten, akiknek látható és érzékelhető élvezetet nyújt a magyarság becsmérlése, lekezelése, eljelentéktelenítése? Hadd mondjak egy konkrét példát. Ez évben a meghirdetett egyetemi, főiskolai tankönyvek pályázatára a MBE nevében magam is benyújtottam egy teljesen nyomdakész kéziratot 41 , ám a május 26-án közzétett eredmény mit mutat? Természetesen a magamfajtát elutasította a Felsőoktatási Tankönyv- és Könyvtártámogatási Pályázat kuratóriuma, pártolta azonban Róna-Tas András már megjelent honfoglalás korral foglalkozó könyvének második kiadását4' és Engel Pál két munkáját is 4'. Mire alapozzák ezek a szakadatlan támogatott szerzők az efféle kijelentéseket "a magyarokat i§ktelen éhf'ég jellemezte mindazon cikkek iránt, amelyeket nem tudtak előállí tani", szüntelenül megcsapolták idegen országok és népek gazdagságát, elsajátították felef'égeiket", azaz: harácsoló, gyilkoló rabló hordák voltak. 44 38
Kristó 1996, 48. Róna-Tas id. mű 137., 277. 4 ° Kristó Gyula: Magyar honfoglalás... 1996, 187. Az ilyen megállapítást medencén sem utazott keresztül. "Töttösy Csaba és Ged ai István ajánlásával, illetve lektari felkéréséveL "l 400 OOO Ft-tal. 3 ' 2 318 OOO Ft-tal. "Kristó Gyula: Magyar honfoglalás ... 1996, 84, 135. 39
kiötlő
talán lovat sem látott még, és a Kárpát-
___________________________104__________________________ A történeti forrásokat különböző módon és mértékben lehet felhasználni, legyenek azok írott kútnyelvi források vagy tárgyi emlékek. Minden kutató, magától értetődően személyes adottságai alapján válogat a források között, hol ezt emeli ki, hol azt. Ez rendjén volna, ha a minimális hozzáértés felfedezhető és megállapítható. A tisztességes kutató minden nézetet számbavesz, mindenkit idéz, és ha ellentétes véleménye van, vitatkozik és cáfol. Nem ír le legalább ugyanolyan módon kiképzett szakkollégáiról olyat, hogy "csacskaságokkal teli cikkéből... négy oldalnál többet nem is érdemes elolvasni" avagy egy Ausztriában negyven évet élt kiváló képességű emberről azt, hogy "alapvetően nem érti a német(!) szövegeket" 45 • Magam, miközben most felvázolom a magyarság őstörténetéről vallott nézeteimet, nem követem azokat, akik kirekesztéssel, megbélyegzéssel és persze: pénzelvonással, mint fő fegyverrel hadakozva igyekeznek csúffá tenni engem. En vitatkozom velük, hivatkozom rájuk, és szakkollégámnak tartom valamennyit. A finnugor elméletet megalapozatlannak tartom, az ún. rokon népek nyelvtani és szókészleti egyezéseit valósnak ismerem el, de magyar és finn nyelveket mondok, nem finnugor!, nem urálit, mert ilyenek sohasem voltak. (Ez az ún. nyelvcsalád-dogma.) A magyar nyelvet ősnyelvnek vélem, amely különböző korban és különböző földrajzi övezetben hatott más (kis népek: vogul, osztyák etc.) nyelvére. Elvetem, hogy a magyar nyelv a Kr. születése előtti évszázadokban alakult volna ki, önálló élete pedig csak másfél ezer éve van. 4 ' Legalább 3-4 ezer esztendeje kialakult a magyar nyelv, mégpedig nem az 50° szélességi foktól északra (ez az ún. földrajzi zóna el!lJélet dogmája), hanem a_ttól délebbre, a Kaszpi-tó, az Aral-tó keleti, déli vidékein, magyarán Közép-Azsiában , elnyúlva Belső-Azsia vidékéig. Ugyanitt feltételezem a török (türk) népek kialakulását is, nyelvileg olyan módon és olyan időben, ahogyan Sára Péter magyarázza. (Egy időszakban valamiféle közös nyelvet beszélhettek az ősmagyar és az őstörök népcsoportok. 47) Ez a terület a magyarság embertani alkatának fő kialakító ja is. A középázsiai eredetű típusok találhatók leggyakrabban a magyarak között még ma is! 48 Szellemi örökségünk is nagyrészt hún-avar-török rokonságú, kivált ami a népzenénket illeti. 49 A magyarság őstörténe te a Kr. sz. előtti l. évezred elejétől - azt gondolom: már elkülönülő magyar nyelvet is használva - a szkíták között (is) kutatandó. A szkíták iráni nyelvűsége puszta feltételezés! A magyarság egyik lehetséges őshazájaként kell még vizsgálni a Kaukázus déli területeit (az egykori Urartu földjét), majd kétezer év múlva - a Kaukázus északi oldalát is (Kazária területe). Találgatásnak és az élettől távol álló s!obatudomány termékének tekintem az egykori éghajlatváltozások túlhangsúlyozását mind KözépAzsia, mind a Kárpát-medence vonatkozásában. Györffy György még az avarokat is a meleg, aszályos
fők,
"Makkay jános: Attila kardja, Árpád kardja. lrániak, szarmaták, alánok, jászok. Szeged 1995, %., 206.j.- Uő. Hogyan lettek ablakokból románok? Budapest, a szerző kiadása. 1997, 39-40. 4 "jelentősnek tartom Benkő Loránd: A honfoglaló magyarság nyelvi viszonyai és ami ezekból következik. ln: Honfoglalás és nyelvészet. Szerkesztette: Kovács László és Veszprémy László. A honfoglalás sok szemmel. lll. Főszerkesztő: Györffy György. Budapest, Balassi. 1997, 164 skk. megállapításait! 47 5ára Péter: A magyar nyelv eredetéről másképpen. Magyar-török rokon szavak, szókapcsolatok. Budapest, Arculat Bt. 1994. - Uő. A magyar török rokonságróL Budapest, Püski. 1995. - Uő. A magyar nyelv titokzatos forrásánál. Budapest, Szenczi Molnár Társaság. 1996. "Különösen jelentősek Henkey Gyula tanulmányai és könyvei, jórészt a Kapu c. folyóiratban jelentek meg. A Kapu c. lapban számos fontos közlés látott napvilágot Rőczei György: Táltosok, sámánok, koldusok. 1994/1-3. 25-29. - Erdélyi István, Honfoglalás előtt, honfoglalás után.1994/6-7. 23-25. - Horváth Izabella: A FehérJáfia mesetípus szerkezeti párhuzamai a magyar és a török _népmesékben. 1994/8. 28-31.- Sebestyén László: A magyar őstörténeti felfogás az 1100. évfordulón. 1994/9. 18-25.- Erdy Miklós: A hunok aranykincse- táltosló-ábrázolásokkal. 1994/10-11. 22-26.- Horváth Izabella: Elő hun, hun, avar és honfoglalás kori magyar temetkezési szokások régészeti párhuzamai. 1996/6-7. 29-32. - Uő. Szkíták, uszunok, törökök és magyarok. 1996/9. 42-45.: a közép-ázsiai lakosság- szkíta kortól kezdődő- indoeurópai mivoltára h~'ja fel a figyelmet! - Kazár Lajos: A japán nyelv uráli természetű. 1996/11. 24-25. '"Du Yaxiong, Magyar népzene és magyar történelem. Kapu 1994/10-11. 31-33. Hangsúlyozza: n em a Volga-vidéke volt a magyarak eredet~_őshazája.- Uő. Az ősi magyar népdalok és az észak-kínai kisebbségek sámándalai. 1996/12. 25-29.Csajághy György: Osi fúvós hangszerünk: a tárogató síp. uitt.
_____________________ _______105____________________ _______
Közép-Ázsia jelentősebb városai a Kr. utáni századokban és a modern viszonyítási pontok időjárással
pusztíttatja ki a Kárpát-medencében. 50 Egy nép (például a magyarság) sok-sok természeti katasztrófát átél, de a hazáját ezért nem hagyja el, mint a~ogyan eddig sem hagyta el sohasem. Közép-Azsiában egészen a mangolkorig hatalmas városok virágzottak az oázisokon, körülvéve a forró sivatagoktóL Etekintetben hadd utaljak Korezm (Koj-Krülgán kala), Szagdia (Varahsa és Pendzsikent) példáira. Nem az a döntő, hogy a magyar népnév (amely semmiképpen sem eredhetett a mancsa + erek összetételből 51 ) mikor tűnt fel az írott forrásokban, noha az sem a 830-as években történt, mivel sem a Muager-isz nevet, sem Madzsar városának nevét, sem a Matzaron erőd nevét nem lehet "kiiktatni" ún. nyelvészeti nehézségek miatt, vagyis a magyar név már a Kr. sz. utáni VI. század derekától ismert volt a ránk maradt források szerint is. Amennyiben a magyarság a
A Koj-krülgán-kala-i körtemplom alaprajza
50 Györffy György - Zólyomi Bálint: A Kárpát-medence és Etelköz képe egy évezred előtt. ln: Honfoglalás és régészet. Szerkesztette: Kovács László. A honfoglalásról sok szemmel. Főszerkesztő: Györffy György. Budapest, Balassi. 1994, 13-37. il Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Budapest, Balassi. 1996, 246.
Kárpát-medencei honfoglalást megelőzően nem a Volga-Urál-Ob vidékén halászott, vadászott, nomadizált, sátrakban, putrikban "1-észelve át a telet" (Róna-Tas András S?avail, hanem a rendkwül fejlett Közép- és Belső-Azsia területein élt, mégpedig nagyszámú népként, őstörténeti vizsgálatainkat feltétlen ki kell terjeszteni a szkítákon kwül a párthusokra, a kusánokra, húnokra, a szabírokra, a türkökre, az avarokra, a bolgárokra (onogurok) és a kazárokra. A török népekkel való kapcsolatunk nemcsak azért a legeslegalapvetőbb, mert számos írott forrás turkoknak nevez bennünket, hanem azért, mert a nyelvünk igen nagyszámú, a török nyelvekkel megegyező szót tartalmaz, valamint a türkök sem keletkezhettek a semmiből a Kr. sz. utáni VI. században. Az eddig megismert és rendelkezésünkre álló ~mlékanyag szerint közvetlen kapqolataink Közép-Azsiával kétségbevonhatatlanok. Es nyilvánvalóan egészen más a helyzet ősműveltségünket illetően, ha a magasan fejlett baktriai, szogdiai, korezmi városok, várak, erődök, utak, csatornás öntözőberendezések, kézműves ipari központok1' környezetében éltek őseink, mintha a "civilizációs központoktól távol eső" tajgán és füves sztyeppén kóboroltak volna. sJ Ismét két példa. A szogdiai Pendzsikentben, a 15 ha területű, falakkal védett városban egy-egy utcában több tucat kovácsműhelyt tártak fel. A műhelyek mellett sorakoztak a boltok és az üzletek. Az itteni kézművesek híresek voltak textiljeikről, az ezüst- és aranyművességükről és az üveggyártásukróL A mennyiségre jellemző, hogy az 1977-79-ben a tengerből kiemeit arab hajóban (Szercse Limán) tízezer üvegedény volt. 54 Arra a kérdésre pedig, hogy ezt az ősi földet mikor és miért hagyták el őseink, a következő választ adom. Az egyetemes köztörténetből jól ismert, hogy a Kr. sz. utáni VII. században az arabok rendkwül nagy katonai erővel hódították meg az ókori Kelet legnagyo~b részét, majd 630 táján betörtek Közép-Azsiába is. Az arabok hódításai elképesztően hatalmas anyagi és emberáldozattal jártak. Merv városától például két 12
0
hnchrfWio.:
'*""'
.iil1J .....,.tf(:DI'IIII'udil!l
.--~---~ úamlon
[]it!
n....-,
Poetwy_.
Dilberdzsin-tepe erődített város alaprajza
/..;..~~ .AooH
l
)\
/
Khanum város feltárt részei
Véleményem szerint a nagyszentmiklósi kincs nagyobb része is Közép-Ázsiában készült az V-Vl. században! Bartha Antal: A magyar nép őstörténete. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1988, 9., 77-78. 54 V.P. Darkevics: Vizántyija i Vosztók. Szovjetszkaja Arheológija 3 (1991) 73. 11
t_____!__fm
____________________ _______ 107____________________ _______
millió ezüst drachmát követeltek, Khorasszánban húszmillió feletti drachmát kívántak, valamint :__ ~· töménytelen rabot, lovat és egyebet, összesen ötven millió drachma értékben! A helyzet tovább romlott, amikor a VIli. században a kegyetlen Kutejba ibn Muszlim lett a fővezér, akinek a parancsára raboltak és gyilkoltak mindenütt. Szogdiának egy tételben hat mázsa színezüstöt kellett átadnia, valamint évi 200 ezer drachma adót. Csigántól 100 ezer rabot követelt, Kes uralkodójától, Vajktól 10 ezer rabszolgát hajtatott el. Kutejba egy helyen egyszerre 400 ezer foglyot mészároltatott le! 704 telén pedig Korezmben sok ezer fogoly rab meghalt a hidegben, mert elvették az arabok a ruháikat. Honnan vettek ennyi rabszolgát, fiatal és erős férfiakat és szép nőket? Több arab forrás is említi, hogy a rabok zöme a türkféle népek közül került ki. Ezért tehát, aki nem akart az iszlám hitű vérengző arabok rabszolgája lenni, elhagyta az országát. Feltevésem szerint erre A dalverzin-tepei erődítmény alaprajza a magyarak esetében a Kr. sz. utáni 670-es években került sor, amikor is a magyarul (vagy magyarul és törökül) beszélő népek egy része délnyugat felé vonult, ők voltak a szavárd vagy szabir magyarok. A másik rész északnyugatnak vette az irányt az onogur-bolgárokkal, és létrehozták Volgai Bulgáriát (Magna Hungaria), egy csoport nyugatra költözött a Kárpát-medencébe (Kuber népe), míg a legnagyobb lélekszámú törzsek a Kaszpi-tó északkeleti vidékére és a Volga (Atill deltájához telepedtek át, létrehozva vagy megerősítve Kazáriát, amelynek lakóit szabíroknak is nevezték. Itt lehetett Levedia, itt említi őket Biborbanszületett Konstantin császár is (mazar-ósz 11 ). Amikor a IX. század elején vagy a végén, részben a kazár uralkodó osztály zsidó hitre térése, részben az arabok és a varég ruszok két irányból ismétlődő erős támadásai, részben pedig a Kárpát-medencéből ~rkező kedvező hírek miatt az erős katonai erővel rendelkező törzsi vezérek vérszerződést kötöttek, Almost nagyfejedelemmé választották, majd elhatározták népük nyugatra telepítését. Véleményem szerint alaposan felkészülve, gondosan megszervezve, rendezetten és katonai terv szerint "egy menetben" települt át az onogur-magyar népazAtil-tól (talán az Atii-Kuzu is ide vonatkozik?) a Kárpát-medencébe. Akinek csak csipetnyi gyakorlati érzéke van, aki látta már valaha a délorosz sztyeppét, aki fel tudja fogni, mit jelenthetett szekerekkel, lovakkal, barmokkal, asszonyokkal, gyermekekkel megtenni több ezer km-t, csak az képes felfogni, hogy valódi honalapítás történt 1100 esztendővel ezelőtt, amelyhiába rúgkapálnak a "hivatalos mérvadó vonulat" magasrangú képviselői, ezernyi oldalakat izzadva ki magukból, bizonygatva a fejveszett menekülést, a gátlástalan szabad rablást, a szervezetlenséget - a honfoglalás minden részletében sohasem lesz megismerhető. De legalább arra legyen jogunk, hogy a múltunk kutatásának útjait és módjait magunk választhassuk meg. Végezetül szeretnék arról szólni, miért kiemeit fontosságúak az ilyesfajta konferenciák. Atörténelem iránt érdeklődők számára ezek a rendezvények teremtik meg annak a lehetőségét, hogy a hatalmi szervek által kiemelten támogatott hivatalos és mérvadó szemléletű történészektől eltérő nézeteket vallókis szóhoz jussanak, hogy kifejthessék véleményüket, vagy éppen megvédhessék magukat a sok"Íráshibának titulálva, önkényesen kazar-ósznak olvassák!
___________________________108__________________________ szor nagyon nemtelen, nagyon méltatlan rágalmazó vádakkal szemben. Évek hosszú sora óta minden akadémiai (OTKA) és minisztériumi pályázaton;at elutasítják, de nem ez a legszomorúbb, hanem az elutasítás módja és )ndoklása". Engel Pál és Ery Kinga példáullegutóbb dilettánsnak nevezett, aki ezelőtt meg\áltoztatta tudományos felfogását, egész pontosan felhagyott a tudományos normák követé~vel... a sumér-magyar rokonság hfve lett... dühödt támadásokat intézve a mai magyar tudományosság minden eredménye ellen." Eddigi munkásságomban soha nem vallottam a sumér-
"4-5 évvel
magyar vagy az etruszk-magyar rokonságot, de kiálltam a tudományos kutatás szabadsága mellett, és elítéltem azokat, akik kisebb-nagyobb hatalmi posztokról vagdalkoznak, kollégáikat szamárnak és zagyvaságak kiötlőinek nevezik és nevezhetik csak azért, mert ők "élvonalbeliek". Ugyanakkor eltitkolják, elleplezik, hogy a kiközösítés valódi oka nem más, mint az, hogy népünk történeimét másképpen kíséreljük meg vizsgálni és bemutatni, mint ők teszik. A kiközösítés persze rossz érzést vált ki az emberből, a "nem veszünk tudomást rólad, tehát nem vagy'' elv gyakorlata fájó, kivált, ha olyanok művelik, akik korábban barátok, jó kollégák voltak, de azért nem adjuk fel, mert - ha lassan is - a torz és hamisan felfestett kép állandóan tisztul, és a mi kis eredményeink is, jóllehet általában hivatkozás nélkül, beépülnek a magyar történettudomány egyre gazdagodó tárházába. 1" (Megjelent: A honfoglaló magyarság állama, kultúrája és az
ősi
vastermelés. l. konferencia. Somogyfajsz, 1997, 39-56. Trianon Kalendárium 1998, 129-1381
SbPéldaként említem Bertha Árpád és Györffy György esetét. Bertha Árpád "felfedezte", hogy a magyar törzsnevek hadi elnevezések és a testrészek neveiből alakultak. 1995 szeptemberében Szegeden szóban, majd írásban is lA magyar őstörténet kérdései - régész szemmel. ln: Belvedere. A JGYTF Kiskönyvtára 9. Szeged, 1996, 49-62.) kimutattam, Bertha csak megismételte Dankovszky Gergely és jerney jános ötletét Ugyanezt taglalja 1997-ben Györffy György: A magyar törzsnevek és törzsi helynevek. ln: Honfoglalás és nyelvészet. Szerkesztette: Kovács László-Veszprémy László. A honfoglalásról sok szemme!. lll. Főszerkesztő: Györffy György. Budapest, Balassi. 1997, 224. oldalon anélkül, hogy az én nézetemről egy szót is ejtene. Mintha ő jött volna rá minderre.
____________________ _______109____________________ ______
Népünk eredete és Kárpát-medencei állama incsen olyan nép, amelynek őstörténete ne volna homályos és ködös, magyarán bizonytalan vagy bizonyíthatatlan. S ez nem azért van így, mert a kutatók hanyagok, tehetségtelenek, közönyösek vagy felületesek, hanem azért, mert a források nagyon szűkösek, hiányosak, nem egyértelműek (azaz: többféleképpen értelmezhetők), vagy a legősibb időkre nézvést egyáltalán nincsenek. ,"Jyilvánvalóan mindez a magyar népre is vonatkozik, sőt fokozott mértékben vonatkozik! Miért? Azért, mert a magyarság nem tagja természetszerűen sem a negro-szaharai, sem az ausztroázsiai, sem az indoeurópai (árja) népek hatalmas családjának, sem a koreai-ajnu vagy a mangol-kínai típusú nyelvű népeknek, sem az amerikai ősnyelvű népeknek, sem az indopacifikus nyelvű népcsoportoknak, ugyanakkor nem sorolható az ún. elszigetelt nyelveken beszélő etnikumok (eszkimók, baszkok, tasmániaiak etc.) rokonságába sem. A máig megfejtetlen eredetű, kihalt sumér és etruszk népek iránti vonzódás már ennek alapján is több mint érthető, bár mind ez idáig sem a nyelvi, sem a genetikai rokonság nem volt meggyőzően igazolható. Természetesen nemcsak nyelvi rokonságról van szó, hanem legfőképpen és elsősorban etnikai (genetikai) és kulturális rokonságróL Ezért elfogadhatatlan a másfél száz esztendeje dogmává merevített finnugor származáselmélet, mint őstörténetünk megingathatatlan alapja. tv1a még nem jelentős azoknak a kutatóknak a száma, akik felkészültséglik alapján képesek, készek és bátrak is ahhoz, hogy szembe szegüljenek a hivatalos és mérvadó akadémista tanokkal, s keresni merészelik az egykori valóságot, a tudományos igazságot, vállalva a tévedések kockázatát, és vállalva a kirekesztés és a megbélyegzés ódiumait Ez mindig így volt, és így is lesz: a kutatók, a tudósok nézetei, állításai megütköznek egymással, és az éles harc végén, a legtöbbször kiderül, hogy - esetleg - az egyik félnek sem volt igaza vagy nem egészen volt igaza. Ezért a tudományban nem volna szabad vagdalkozva ítéleteket, kinyilatkoztatásokat hirdetni és képletesen vagy valóságosan is (mint a középkorban számos esetben) megsemmisíteni a vitatkozó ellenfelet. Magam, lassan másfé! évtizede, felvehetném az Odüsszeus melléknevet, mivel a homéroszi szörnyeteg Szkülla és a szemközti Kharibdisz között hánykolódom. Egyik oldalon az engem felfalni 1gyekvő hivatalos történettudományt képviselők sorakoznak, a másikon a képzettség (nem képesítést mondtam!) nélküli, szenvedélyes féktelenséggel mindenfélét mondó és író dilettánsok hada vonul fel. A mérvadók hatalma nagy, hiszen, ha akarják, egy bélyegmúzeumi vezetőből (Engel Pál) is a legnagyobb magyar középkor;íszt csinálhatják, aki azután bátran és büszke gőggel rekeszthet ki bárkit, mondván: aki a finnugrizmust nem fogadja el, az nem kutató, mert itt ér véget a tudomány. Másfelől peöig egy külhonba települt műtrágya-nagykereskedó, bővében lévén a pénznek, megjelentethet számos, egy-két könyvből összeollózott "történelmi műalkotást", ledorongolva és kicsúfolva nagy magyar tudósokat. Sa nagyközönség, általában vevéi mindenre, mert a zsigereiben érzi, értelmével tudja, hogy a hatalom, általában magyarellenes, általában ;ma törekszik, hogy a nemzetet összetartó érzelmi közösség többé már ne jöhessen létre, kerítse hatalmába a fogyó magyarságat a közöny, az önfeladás, a tehetetlenséget garantáló butaság. Azt hirdetik az MTA irányadó emberei, hogy a magyar mindig egy kicsi töredéknép volt, amelynek történelme csak a Kr. sz. utáni IX. századdal kezdődött. A korábbi időben, évPzredeken át, miután az Urál-vidékén elszakadt a finnugor nyelvű, primitiV körülmények között élő testvéreitől. szakadatlanul vándorolt, bolyongott, majd végig sodródva a délorosz sztyeppén, a kazároktói, a Vé1régoktól, a szlávoktól, a besenyőktől megveretve, átvergőcJött a Kárpátokon és pánikszerűen bemenekl'1lt a Kárpátmedencébe, ahol azután tovább terelgette az állatait, nomád módon vonult ide s oda, nem ismerte a házat, a kőépítkezést, a várat, a templomot, az Egyisten!, a földművelést 1 az írást, a művészetet, a magántulajdont, az erkölcsöt. Így szükségszerlien a kultúrnépek kedélyes kirablása, a védtelenek le-
N
___________________________ 110__________________________
gyilkolása, rabszljra fűzése, a nők megerőszakolása volt a legfőbb tevékenysége, amiért azután okkal és joggal meggyűlölte az egész nyugati világ a "vidám rablóbandákból álló" barbár magyarságat Nyilvánvalóan egy ilyen megriadt csordára hasonlító" hordának nem lehetett csak személyi függésen alapuló törzsi szervezete, a területi alapon szervezett állam, úgymond, csak a nyugatiak hatására kezdett létrejönni, s csakis ennek köszönhető, hogy a magyarság nem tűnt el örökre a történelem süllyesztő jében. Miért ragaszkodnak vajon a magyar tudomány kinevezett főemberei oly konokul a fenti képhez, miért sulykolják bele már a gyermekeink lelkébe és agyába azt, hogy a magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást és leszokolt arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemészárlásában. (Glatz Ferenc: A magyarak krónikája. Budapest, 1996, 9. oldal.) Tárgyilagosan elismerjük, hogy vezető tudósaink számára szinte lehetetlen feladat volna elismerniük egész életművük elavulását, megtagadniuk korábbi állításaikat és befogadni az újat, az új régészeti és forráskutatások egyre gyarapodó bizonyítékait. S talán még ennél is nehezebb volna beismerni népük elárulását. Mert a mai magyar értelmiség nem teljesíti legfőbb feladatát, azt amitől valaki értelmiségi és nem csak diplomás: vagyis: csakis az az ember értelmiségi, aki a népéért dolgozik, annak mutat példát, annak ad útmutató irányt. S a tudományok között e tekintetben, kétségtelenül, a legelső helyen áll a múlt kutatása, a nemzeti történettudomány. Nem egyszerűen szórakozta~ó stúdium a nemzet történelme, hanem az a szilárd alap, amelyben gyökerezik a nemzet jövője. En azt vallom, hogy egyetlen tudomány sem lehet független a nemzeti élettől, a történelem célja azonban egyetlen nép életében sem lehet más, mint a nemzeti eszme, a nemzettudat életben tartása és megerősítése. Különösen most, a magyar keresztény kirá~ság ezredéves ünnepének fényében láthatjuk ezen sarkigazság valódi összetartó erejét. Am kétségtelenül szembe kell néznünk azzal a súlyos nehézséggel, hogy a múlt feneketlen kútjából nehéz meríteni. Nehéz kikezdhetetlen tényeket találni, hiszen nincsen olyan írott forrás, nyelvészeti összehasonlítás vagy régészeti objektum, amely valamilyen szempontból ne lehetne vitatható vagy megkérdőjelezhető. Mégis meg kell keresnünk minden, akár a legapróbb bizonyítékol is, múltunk valós felderítésére. Senki sem tagadja a szakképzett történészek közül, hogy a vogul, az osztyák, a zürjén, a mordvin, a mari, a cseremisz, az észt, a lw, a finn és a lapp nyelv a magyarral rokonságat mutat, mind a grammatikát, mind bizonyos, nem túlságosan jelentős mennyiségű, szóegyezést illetően. Az azonban már hatalmas és alapkérdés, hogy mi az oka ennek, s nem kevésbé súlyos kérdés, hogy mikor, hogyan és hol hatottak ezek a nyelvek egymásra? A legkorszerűbb nyelvtudomány ma már teljességgel elveti a nyelvcsaládokra osztás elméletét é~ az ún. alapnyelvek egykori létét. (Gondoljunk a nosztratikus vagy az eurázsiai nyelvosztályozásra!). Igy természetesen kiiktatható a mesterségesen konstruál! uráli és finnugor alapnyelv is, vele együtt pedig elvész az a dogma, hogy egykoron, talán a Kr. sz. előtti V-IVlll-ll. évezredben az ősmagyarok elődei is a 50. szélességi foktól északra, a zord éghajlatú és kedvezőtlen természeti körülmények közötti Szibériában vagy a Közép-Urálban éltek volna együtt az ún. finnugorokkal, újkőkori színvonalon, gyűjtögető, halász-vadász életmódban. Eteória ellen számos érv szól, mindenekelőtt az, hogy csakis a magyar nép élt a 50. szélességi foktól délebbre eső övezetben, egyetlen más ún. finnugor etnikum sem. Mindazok a kísérletek, amelyek a fenti hipotézis bizonyítása érdekében a régészetet hwták segítségül, sikertelenek maradtak, mivel az egyes, írott emlékek nélküli, régészeti kultúrákat éppen azon az alapon próbálták etnikumhoz kötni, hogy az adott területen finnugoroknak kellett élniük - a nyelvrokonság teóriája alapján. Másrészt a magyar nyelv ősisége és fennmaradása teljességgel kizárja, hogy kis lélekszámú csoportok örökös vándorlása közepette megmaradhatott volna a nyelvünk, hiszen ezredévekkel ezelőtt sem egy lakatlan zóna volt a Bécsimedencétől a Csendes-óceáni g terjedő óriási terület, amelyen a szélszáratás és a beolvasztás veszélye nélkül, bármely kis nép kóboralhatott volna. 11
____________________________ 111 ____________________________ A magyarság a keleti lovas népek nagy családjába tartozott, a szkíta, a hún, a türk és az avar elnevezésű népekkel együtt. A megtelepedett földműves és (ma már számos ásatásból tudjuk!) az ugyancsak állandó településekkel is rendelkező nagyállattartó, mozgékonyabb népek szétválása a Kr. sz. előtti l. évezred elején történt, s ez valóban korszakhatár az emberiség történetében. A háziasított vadló már a középső holocénban elterjedt, a háziasított lovak feltűnése azonban a neolitikum idejére tehető, de több ezer évnek kellett eltelnie, amíg a lovat fogatolni és megülni tudták. A ló vontatta harckocsi és a lovaglás, valamint a vasfegyverek és a nagy erejű reflexlj feltalálása alapvetően megváltoztatt~ az egykori világ arculatát Kínától, Mezopotámiától az Atlanti-óceáni g. Oseleink háromezer vagy kétezer évvel ezelőtt magukat talán nem magyarnak nevezték, bár ezen nevünk máig hirdetett "megoldása", hogy ti. many-si =ember-ember jelentésű (vogul-osztyák eredetű) lett volna, teljességgel elfogadhatatlan, amint újragondolandó a hungar eJnevezésünk eredete is, mert egyáltalán nem kifogástalan az onogur népnévből való )evezetése". lrott forrásokból tudjuk, hogy őseinket egykor régen szavárdoknak (szabíroknak) h!Vták, s az is tény, hogy a Muager-Mogyer név előfordul már a VI. században. Az a cáfolhatatlan tény, hogy a magyar nyelv már a XI. században (amikortól az első nyelvemlékeink ismertek) teljesen kiforrott nyelv volt, ősnyelvi mivolta mellett szól,
az pedig, hogy fennmaradt, azt jelzi, hogy egykoron igenis sok ember beszélte .Vegyük itt figyelembe, hogy például a keleti és a nyugati frankok (a későbbi németek és franciák) a IX. században már nem értették meg egymást. Felvethető, hogy már a szkíta-korban (Kr. sz. előtti Vlll-111. század) is számosan ómagyarul beszéltek, valamint a hún kori népek között is (Kr. sz. e. lll. - Kr. sz. u. VI. század) ott kellett legyen a magyar. Kétségtelenül nagy fogyatékossága őstörténetünknek, hogy sem a szkítáktól, sem a húnoktól, sem az avaroktól, vitathatatlanul értelmezhető (kifogástalanul olvasható) nyelvemlék egyetlenegy sem maradt fenn, az egyre gyarapodó rovásírásos ~mlékek ugyanis nehezen megfejthetők. Ez valójában egy történelmi abszurdum, elvégre a Belső-Azsiától a Bécsi-medencéig terjedő hatalmas térségben (Eurázsia területe 54 millió km 2) élt népek nagyobb részének nyelvi hovatartozását másfélezer esztendőn át nem ismerjük! Ezért, mint hipotézis, igenis felvethető, hogy a magyar nyelvvel is számoljunk, elvégre ez az egyetlen ókori ázsiai keleti nyelv létezik ma Európában.
Az arab birodalom kialakulása
m
Türzsbiroda!Dm 632-ig
CJJ Surzemen!fek 632-BSB ~ -
ClJ
" ?50-ig Az ara~ birodalom ?SO-ben Kelet-Római csász~rsag ( Bizanel
Az arab birodalom kialakulása
_____________________________ 112 ____________________________
181 l ;;:;ej
2 3
.6 ~A
~5
-8 r··
l
~9
Kelet-Európa népei a X-XI. században: 1: kumánok-kipcsakok, 2: polovecek, 1: kijevi ruszol<, :J: lereleperlett torkok és besenyők, 5: volgai bulgárok, 6: grúzok (georgiaiak, kartvéliek\, 7: korezmiek, 8: rna~yarok, 9. dundi bolgárok, 10: bizánciak
Annak alapján, hogy eleink a VII-VIli. században a kazár birodalom terLiietén éltek, mégpedig ner:~ rnint alávetett szolganép, hanern mint Kazária állarnalkotó etnikuma l erről írott források és a szaltovómajackojei régészeti kultúra emlékei tanúskodnak!), valamint a régészetileg hizonyíth<1tÓ erő~. és magas fokú kulturális rokonság alapján feltételezhetjük, hogy a magyarság igen hos,zú időn keresztül lakott a Kaszpi-tenger vidékén, részben annak ke!eti, részben a nyugati oldalán l Kaukázus vidék<-~!). Történeti képtelenség az a hivatalos álláspont, mely szerint a magyarság 11 Örök v;ínclorl:isban' élt cca. kétezer esztendőn át, hol a török nyelvű népek egyikéhez-rnásikához, hol mongol nyelvCí népheL hol iráni nyelvű népekhez csapódva. Ezen a területen volt lehetóség arra, hogy a magyar nyelv hasson a perernterületeken lakó, ún. finnugor népcsoportokra, rnint érintkezó (lingua franca) nyelv. Ez igen fontos kérdés, mert elfogadható magyarázato! ad az obi-ugor és a volgai-permi nyelvekkel való kapcsolatra, viszont - tagadhatatlanul - nyitott kérdés marad a balti-skandináviai IlY, észt és finn nyelvi rokonság. A kérdést még súlyosbítja, hogy a finn óstörténészek kinyilvánították népük nyolcezer éves autochton voltát, azaz megcáfolták és elvetették a keletről való kései bevándorlás!. Kazária a Kr. sz. utáni VII-X. század között az eurázsiai térség igen jelentős és fejlett állama volt városokkal, várakkal, fejlett, öntözéses földműveléssel, kertgazdálkodással, iparral, utakkal, hajóhaddal, zsoldos hadsereggel, közigazgatási és igazságszolgáltatási szervekkel, az adózó népek között voltak keresztények, mohamedánok, zsidó vallásúak és zoroasztriánusok. A jelentós lélekszámú magyarság egy része a VII. század utolsó harmadában, az egyre eróteljesebb arab támadások következtében
_____________________________ 113_____________________________ Közép-Ázsiából a Volga középső folyásvidékére költözött (Julianus magyarjai!), míg a népesség zöme a Kubán-folyó vidékétől a Don-Donyec térségéig terjedő terülten telepedett meg. Ugyanakkor, minden bizonnyal a dagesztáni hún királyság utódaiként, a Kaukázus területén is éltek magyar nyelvű népcsoportok (szavárd magyarak és Madzsar város), amelyek fennmaradtak a XIV. századig. Mindebből következik, hogy a Kárpát-medence birtokbavételének, a magyar honalapításnak eddig tanított és vallott históriája sem tartható fenn a továbbiakban. A történeti kútfők alapos és minden részletre kiterjedő ismételt elemzése világossá tette, hogy a konstantínoszi elbeszélés hibás, s a magyarságot nem érte a IX. század végén semmiféle iszonyú erejű besenyő támadás, a honfoglalás tudatosan megtervezett, katonailag biztosított akció volt, amelynek során, a korabeli viszonyokhoz mérten, nagy lélekszámú magyarság rendezetten és rendben, javaival együtt áttelepült Kazáriából előbb a mai Moldva (Etelköz), Erdély és a Felső-Tisza-vidékére, majd birtokba vették őseink a későbbi Felvidéket, a Dráva-Száva közét s végül900 táján a Dunántúlt is. Ezzel a húnok és az avarok után harmadjára került egységes főhatalom alá a Kárpát-medence egésze! Ez természetesen azt is jelenti, hogy a népvándorlás-dogma is végre-valahára érvényét veszti. A Kárpát-medencei IX-XI. századi magyar temetők (cea 25 ezer sír) teljes mértékű és békés megtelepedési jeleznek s azt is, hogy egyáltalán nem volt üres térség a Duna-Tisza tája. Ennek alapján, valamint az embertani és a régészeti adatok alapján feltehető, hogy a Kárpát-,medencében jelentős szám ú ,magyarul beszélő avar lakosság élt, amely lakosság rokonként fogadta Almos nagyfejedelem és fia, Arpád beköltöző népét. Talán ez a magyarázata annak, hogy a magyarak Kárpát-medencébe érk~zése nem érintette meglepetésként a korabeli szomszédos hatalmakat, hiszen említést sem tesznek Arpádék országáról 899-ig. A kitalált, primitiV törzsi államok teóriát újabban azért hangoztatják fokozott hangerővel, mert ezáltal igyekeznek jelentéktelenné tenni a Kárpát-medencei Magyar Nagyfejedelemséget, amelyben pedig sohasem volt kettős fejedelemség, sohasem volt törzsi széttagoltság, s kivált nem igaz, hogy Kappány herceg, az erdélyi Gyula és a Maros-vidéki Ajtony barbár törzsfőnök lett volna, amikor mindhárman felvették a bizánci kereszténységet, ma nostorokat alapítottak, térítő püspököt fogadtak. Shogyan is lehetett volna István király megkoronázása után három évtizeddel(!) Ajtony "barbár törzsfő"? A Magyar Nagyfejedelemség a 900-as évektől, a korabeli viszonyok szerint, igenis államként működött, mert szuverén volt, mert volt egységes területe, voltak határai, volt erős hadserege, voltak bírái (horkák), volt vám- és adójövedelme (nemesfémek ~s só), volt nagyfejedelme (megasz archon), akinek a hatalmát az elsőszülött fiú örökölte (Aimos-Arpád-Solt /Fajsz/-Taksony-Géza-lstván-lmre, tehát örökletes monarchia volt), volt külpolitikája, hiszen 892-től 970-ig pontos információik voltak egész Európáról, amelynek alapján a hadjárataikat vezették, s már Taksony felvette (963-ban Zacheus) a kapcsolatot a pápával, majd Géza egész diplomáciai rendszert alakított ki házasságkötések révén. A Magyar Nagyfejedelemség nyugati szomszédja: a német királyság, déli szomszédja: a bolgár cárság, északi szomszédja a cseh fejedelemség, keleti szomszédja a kijevi Rusz. A korszak főszereplői: Bizánc, a pápaság, a lengyel fejedelemség, a francia királyság, amelyek közül csak a németek kísérelték meg a magyarak elleni fellépést 907-ben, ám a nagy nyugati hadsereg Pozsony közelében katasztrofális vereséget szenvedett, settől kezdve soha senki idegen nem merte 1030-ig (s ez 123 év!) a lábát a Magyar Nagyfejedelemség, illetve királyság földjére tenni, s amikor ezt Konrád császár 1030-ban megkísérelte, Szent István király oly súlyosan megverte, hogy nyugodtan bevonulhatott Bécsbe is és véglegessé tette a Lajta-Fischa-határt, amely 1920-ig fennmaradt. A hivatalos álláspont képviselői nagyon szeretik kiemelni, hogy "a közép-kelet-európai tércég első államai hozzávetőlegesen egy időben alakultak ki", és azonos rendszerük volt, lévén mind a lengyeleknél, mind a cseheknél, mind a dánoknál, mind a horvátoknál, mind a szerbeknél, mind a bolgároknál, mind a magyaroknál a rendező elv: a kereszténység . Ezt a,z összemosás! nagyon könnyen elfogadta a magyar közvélemény is, mert látszólag megalapozott. Amde ez a megközelítés nagyon hibás és hamis. Mégpedig azért, mert bár a keleti, illetve a nyugati kereszténység felvétele igaz, de
___________________________114__________________________ 1018-ig - Bulgária kivételével - csakis Magyarország volt mindenkitől független hatalom, hiszen a lengyel, a cseh, a dán, az ostmarki osztrák uralkodók a német császár vazallusai voltak. De Bulgária példája is sokatmondó, mivel egyrészt az erős bolgár államot is egy keleti lovas nép hozta létre a VII. század végén, másrészt a XI. század elején meg tudta semmisíteni ll. Baszileosz bizánci császár, aki viszont kisérletet sem tett a magyar királyság megtámadására. A harcias lengyelek uralkodóját Vitéz Boleszlávot, aki ll. Ottó német császár kardhordozója volt sokáig, csak 1025-ben, halála előtt koronázták meg, de utódának, ll. Mieszkónak már le kellett mondania a királyi címről, hasonlóképpen volt a cseh fejedelemmel is (1. Boleszláv 935-967 és utódai s ll. Vratiszláv csak 1085-ben kapott engedélyt arra, hogy felvegye a királyi címet). A horvát királyok a pápaság, majd Bizánc, 996 után Velence kreatúrái voltak, mígnem Szent László és Kálmán király a magyar királysághoz csatolja Horvátországot A kijevi Rusz uralkodója sem volt szuverén, mivel az egyháza a konstantinápolyi pátriárka joghatósága alá tartozott, ellentétben a teljesen önálló és független magyar egyházszervezettől, amelynek feje a király volt. Amikor 973-ban Quedlinburgban l. Nagy Ottó császárnál összegyűltek a közép és kelet-európai uralkodók, a cseh fejedelem személyesen jelent meg hódolata jeiéül, a lengyel Mieszkó a fiát, Boleszlávot túszként küldte oda, ám a magyar Géza nagyfejedelem csak 12 előkelő urat küldött. Majd ll. Henrik testvérét kapta meg feleségül fia, István számára, s ennél hitelesebb bizonyíték nem kell arra nézve, hogy a Mag~ar Nagyfejedelemség egyenrangú volt a német császársággal! Hogyan lehet tehát ezt az országot az Arpádok törzsi államának nevezni? De ugyanezt bizonyítja a magyar Szent Korona is, amelyről egyesek mindmáig azt állítják, hogy a hatalmas lll. Ottó császár adományozta, a hűbéri függést jelző szent lándzsával együtt, Istvánnak, míg mások amellett kardoskodnak, hogy a "hatalmas ll. Szilveszter pápa" küldte István királynak. Történészi körökben közismert, hogy az egyébként rendkwül mély erkölcsi válságban élő pápaságnak (amelyben, egy-két kivételtől eltekintve, zűllött és velejéig erkölcstelen pápák bitorolták Szent Péter trónusát, amiért is Cesare Baronia XVl. századi b1boros a sötétség évszázadának nevezte ezt a korszakot), a X. század végén és a XI. század elején semmiféle beleszólási joga nem volt a királyok koronázásába, mert ez világi aktus volt. Nemrégiben ezt nyomatékosan hangsúlyozta a német johannes Fried is a História egyik számában. Szent István király koronája tehát biztosan magyar akarat és megrendelés alapján készült, minden bizonnyal a X.század végén, talán Géza nagyfejedelem parancsa és óhaja szerint, s ezért is találjuk a koronán Géza nagyfejedelem arcképe mellett a 959-ben elhunyt VII. Konstantinosz bizánci császár képmását is. A Dukász-lemez biztosan később került a koronára. De nem német eredetű az uralkodói lándzsa sem, sőt éppen ellenkezőleg: a jogarral együtt biztosan keleti eredetű méltóságjelvény mind a kettő. Sem ll. Szilveszter pápa, sem lll. Ottó nem volt 1000-ben abban a helyzetben, hogy a szuverén magyar uralkodónak diktáljon. A nomád állam - törzsi állam - szakrális kettős fejedelemség és a keresztény állam "fejlődési sor" arra való, hogy még véletlenül se jusson senkinek az eszébe, hogy Szent István magyar keresztény királysága közvetlen utóda és jogfolytonosa a Magyar Nagyfejedelemségnek. A magyar állam ugyanis csakis idegen hatásra jöhetett létre (korábban a marxisták szerint szláv, most, az egygyökerű utódok szerint: német minta szerint). Az állataikat szakadatlan terelgető nomád magyar rabló hordák eleinte azt sem tudták, hol akarnak megtelepedni, a Kárpát-medencében-é avagy net~n Lombardiában? Ezért is barangolták be rabló portyáikkal Európát, mint az arabok és a vikingek. Am ez az összehasonlítás is erősen suta és hamis, mivel egyrészt a magyar katonai hadjáratok túlnyomórészt tervszerűek, tervezettek és kiválóan szervezettek voltak, és bár zsákmányoltak is, elsősorban diplomáciai, katonai célokat szolgáltak, másrészt eltérően az araboktól, akik területeket (Cordova) foglaltak el, s ott évszázadokra megtelepedtek, eltérően a vikingektől, akik szintén új hazát kerestek maguknak, a magyarak ezt sohasem tették. Ezért engedélyezte 911-ben Együgyű Károly (898-929) francia király Rolló viking vezérnek, hogy ha felveszik
___________________________ 115___________________________
Szkíta-hún !jász egy szibériai
aranylemezrőL
László Gyula rajza
a kereszténységet, népével egyetemben megtelepedhet a Bretagne-ig terjedő Neustria földjén, ami meg is történt. Ilyen a magyarokkal soha és sehol nem történt. A magyarak a XIX. század végéig tömegesen nem hagyták el a Kárpát-medencét Most, a keresztény magyar állam ezredéves nagy ünnepén, minderről érdemes újra elgondolkodnunk, és odakiáltanunk a magyar történelem kiforgatóinak: nec plus ultrat! Ennél ne tovább!, mert mi itt akarunk élni újabb ezredéven át, s most, amikor a magyar jövő újra fényesedni kezd, a dicsőséges magyar múlt is egyre drágább lesz mindannyiunknak. Ne legyen nekünk teher a magyar múlt vállalása (Kunszabó Ferenc), mert a magyar nagy idők nagy szereplője és nagy tanúja volt - évezredeken át, még ha az elmúlt évszázadokban el is vesztette a súlyát, sőt országána~ nagyobb részét is. A múltnak nem szabad meghalnia, hogy a Jövő megszülethessen! (Abrányi KornéD Magyar Múlt és Magyar jövő! Ma már van ilyen nevű millenniumi emlékművünk is a Vas megyei Velem községben, ahol három sziklaormon áll a megkoronázott lótuszkehelyből kiemelkedő, aranybevonatú, hatalmas kettős kereszt, a kereszten a történelmi Magyarország zománcképe, fekete vonallal határolva a csonka haza területe, az ovális teret az ősi szkíta-hún-avar-magyar állatjelképek övezik, a hátfalon pedig ősi címereink sorjáznak.
___________________________116__________________________
A Kárpát-medence őstörténete Húnak, avarok, magyarak a Duna-Tisza partján zerhatszáz esztendővel ezelőtt világtörténelmi jelentőségű változások következtek be Eurázsia térségében. Megszületett Atilla, a húnok nagy királya, másrészt Mundzsuk, Atilla édesatyja, Oktár és Ruga hún uralkodók első ízben egyesítették a Kárpát-medencét Sem az őskorban, sem a római korban erre soha nem került sor. A szkítáknak sem sikerült S bár katonai erejüknél fogva birtokolhatták volna Európa más tájait is, a húnok, akárcsak később az avarok és a magyarok, csak ezt a földet tekintették a sajátjuknak, ahol azután megtelepedtek, ahol temetkeztek, ahol hadaik hátországát kiépítették. Ez az igazi nagy fordulat a Kárpát-medence őstör ténetében! A korábbiakban láttuk, hogy ezredéveken át szaros kapcsolat volt kelet felé és nyugat felé, ámde nem azért, mert a Kárpátok övezte térség az eurázsiai sztyeppe legnyugatibb része volt. Erről szó sincs! A Nagyföld ezredéveken át, egészen a XIX. századig nagyobbrészt vízjárta ártér volt, nem pedig mongol pusztaság. Mi akkor megtagadjuk ősi állattartó múltunkat? Méneseinket, gulyáinkat, ártéri juhnyájainkat, pásztorművészetünket? Nem, erről szó sincs. Még akkor Jurta alapozás, kirakott kőszegéllyel sem, ha a kutatóink gőzerővel igyekeznek tudományosan kimutatni, hogy a szürkemarha, a csavart szarvú racka juh, a puli, a komondor és a kuvasz semmiképpen sem a miénk, csak az átkos nemzeti romantika magyarította valamennyit. Ma már nagyon jól tudjuk, hogy a rideg állattartás egyáltalán nem azonos az örökké kóborló, nomád élettel, a megtelepedés hiányával. Szinte a sejtjeinkig hatolóan belénk sulykolták, tudatunkba jószerével beleégették, hogy a keleti lovas népek szakadatlanul vándoroltak, mint a cigányok, önálló kultúrájuk, művészetük, civilizációjuk nem lehetett. A történetírás hamis közhelye, taposza az ún. népvándorlás dogma, amely szerint közel háromezer éven át keletről nyugatra özönlöttek a nomád hordák, mindenekelőtt a húnok, az avarok és a magyarok. Településeik, házaik nem voltak, ernyős szekereken bolyongtak, s legjobb esetben is csak jurtákat állítottak fel. A jurta sem volna igaz? De igen. Ilyeneket ,mind Dél-Oroszországban, mind Közép-Azsiában, mind a
E
Zuun-herem XI, századi város a Kerulen folyó mellett
_____________________________117_____________________________
Q Taj\'B.n
8"
)
__.,__ Csang C$ien üt vonala ~
NagyFal
Kína és szomszédai a Kr. előtti ll. században
Kárpát-medencében találtak, találtunk. A nemezjurta csodálatosan célszerű építmény. Csakhogy ettől az életformától egyáltalán nem volt idegen régen, a keleti kultúrákban, a szilárd anyagokból épített erődök, várak, városok, házak sora, mind a hsziugnuk, mind az újgúrok, mind a türkök, mind a kazárok országában. De miért erőltették és erőitelik ma is a keleti lovas népekről kialakított torz és hamis kép elterjesztését Európában? Miért írják a mai szlovák, román, szerb, ukrán, cseh tankönyvek azt, hogy a magyarak Európa-idegen, mongoloid hordák voltak, a korábban idetolakodott avarokkal együtt, akik állataikat maguk előtt hajszolva menekültek ide, a Kárpát-medencébe? Elsősorban magyargyűlöletből, másodsorban azért, mert a hivatalos magyar történettudomány is ezt képviseli! A mértékadó történészek szerint eleink még 1500 évvel ezelőtt is erdei vadászok és gyűjtögetők voltak az un. finnugor erdős ligetekben kóborolva, akik szüntelen hazát változtattak, a népeltolódás törvényei szerint. , Láttuk, hogy Közép- és Belső-Azsia lakossága a Kr. előtti ll. évezredtől túlnyomórészt europid alkatú
Türk férfi egész lóval eltemetve (Ozsargalantü 2. kurgán)
?
___________________________ 118__________________________
&oem
A turajevói VII. halom hún harcos sírjai
volt s nem mongoloid. A hazai embertani anyag is ezt mutatja. Hát akkor nincs baj! De igen, baj van, mégpedig nagy baj, mivel eleddig egyáltalán nem becsültük meg őseink sírjait. Kimondani is borzasztó, hogy alig több mint 400 csontváz áll a kutatás rendelkezésére a IX-X. századból, s ez alig 0,1 o/o-a az egykor elhaltaknak. Hsziung-nu közember viselete 1550 éve halott Atilla király, akinek a tiszteletére Almatiban 2003. július 7-9 között a kazah Kajnár Egyetem és a párizsi Pantheon Assas Egyetem nemzetközi konferenciát szervezett. Ezen mi, magyarak nem vettünk részt. A hivatalosok elvből, mi anyagiak hiányában. Pedig nem kis kérdésről van szó. A kérdés így szál: kié Atilla nagykirály? Melyik népé az az örökség, amelyet Atilla hatalmas birodalma és példátlanul óriási életműve az utókorra hagyott? Mert az ma már szinte mindenki számára elismert, hogy a mai, új Európa megálmodója és majdnem megteremtője Atilla volt. Ha 1550 esztendővel ezelőtt hirtelen meg nem szakad az élete fonala, nemcsak közvetve járult volna hozzá a Római Birodalom felszámolásához. A kazahok, az üzbégek, a kínaiak és az oroszok tudják ezt. Mi meglapulva rejtőzköd ünk. A tudományos kutatások m~ra egyértelművé tették, hogy az ázsiai húnok és az európai húnok egyazon népből alakultak ki. Az Eszaknyugat-Kínában és az Ordosz vidékén feltárt legújabb nagy hún temetők és települések világossá tették, hogy a hsziungnuk és a szkíták egyazon néptörzs, akik a Kr. előt ti IX. századtól egyértelműen meghatározhatók. Szinczján, Putungkou, Hszikoupan, Maocsingkau
_____________________ _______ 119____________________ ________ temetőiben
Az alucsájtengi hú n vezéri sír fontosabb leletei
Ordoszi hú n temetőkben feltárt díszítmények
csodaszép szkíta állatstnusú övdíszek, lószerszámok, bronzüstök, tükrök, fegyverek kerültek elő. A leghíresebb lelőhely Alucsájteng, a mai Ordoszi Maowuszu sivatagban, ahol két sírt találtak s az egyikben 218 aranytárgy volt, 4 kg összsúlyban. A turulos korona két fő részből áll. Kosba harapó farkasok (Sze-ma Csien: fehér farkasok!) A madár feje és nyaka türkiz. A fej és farok szabadon mozog, billeg. Három aranyabroncson áll a fejdísz. Kőbetétes arany övdíszek. Pontosan felismerhetők a kapcsolatok és a párhuzamok a pazyriki, a Noin-ulai és a szibériai aranyleletekkeL De a nagyszentmiklósi kincs szellemiségével is! Mi teszi mégis nehézzé és bonyolulttá a Kárpát-medence hún kori emlékanyagának a meghatáro~ását? Elsősorban az, hogy - bár Közép-Azsiában megmaradt a magas fokú állatábrázoló művészet - a húnok a lll. század után feladták ősi művészetüket, és Kínától a Bécsi-medencéig, sőt a frankok Párizsáig, egy perzsa eredetű viseletet terjesztettek el, mind a fegyverek, mind az ékszerek, mind a ruházati kellékek vonatkozásában. A hunok hatalmas hadserege nehéz páncélosokból állt, temetkezéseiket azonban Közép-Európában csak igen kis számban ismerjük. S amit ismerünk, azok is rejtélyesek. Mint például a nagyszéksói, a pécsüszögi, a lévai etc. leletek. Lehetséges, hogy a Kárpát-medencét benépesítő lakosság zömét a szarmatáknak nevezett népességben kell keresnünk, hiszen Priszkosz rhétor leírásából tudjuk, a népes falvak sűrűn követték egymást. Magam úgy gondolom, hogy magát Atillát sem a Kárpát-medencében temették el, hanem hatalmas birodalmának igazi központjában, valahol a későbbi Kazária területén, a Kaukázus előterében húzódó hatalmas halomsírok egyikében. Itt, a Duna és a Tisza mentén csak gyönyörű nyári palotája állt. Még sok kérdés tisztázatlan, de egyre többet tudunk meg a múltunkból. A fő
____________________________120___________________________
kérdés csak az: miért vállalta a magyarság évszázadok óta a húnakkal és Atillával való rokonságot, amikor ez mindig megbélyegzést, kirekesztés! jelentett? S miért hadakoznak tűzzel vassal a hivatalos történelemcsinálák az Atilla-örökség felvállalása ellen? Miért tagadjuk meg az ősi szellemi örökséget, amely nemcsak a viseletben, de rítusokban, szertartásokban töretlenül nyomon követhető. Egyet emeljünk ki. Az ázsiai hsziungnu sírokban előkerültek a férfisírokba tett, levágott hajfonatkötegek. Hasonló gyászszertartás emlékei megvannak a honfoglaló magyar sírokban is (Zemplén), ahol a hajfonatkorongak jelezték, hogy egykor a gyászoló nők, asszonyok levágott copfjaikat beletették a koporsóba. Sokszor érvelnek azzal, hogy a hún kori régészeti anyaggal nincs közvetlen kapcsolata sem az avar, sem a magyar emlékeknek, hiszen a jellegzetes szkíta-hún üstök nincsenek meg az V. század után. Ez ugyan igaz, de a nagyszentmiklósi híres aranykincs éppenhogy összekötő kapocs a húnak, az avarok és a magyarak között. S amint az avar kagánok kincsei is fel-felbukkannak Nyugat-Európában, mint például a Sankt Maurice-i arany kanna esetében, ugyanígy reinkarnálódott az ősi állatábrázoló művészet az ossmanstedti vagy a Gizella-kincs ékköves turul-jaiban, sasaiban. A húnak tehát nem a semmiből születtek a IV. században, és természetesen nem váltak semmivé 454 után. Az tény, hogy haderejüket kivonták a Kárpát-medencéből, s ezáltal A rakamazi Turul egy évszázadra ismét részekre szakadt ez a föld. De a VI. század derekán ismét megjelenik egy katonai hatalom Közép-Európában: Baján avar nagykagán hódító hadserege, aki Atilla méltó utódaként újra egyesíti a Kárpát-medencét, s uralmuk alatt marad 300 esztendőn át. A Pax Hunnicat felváltja a Pax Avarica. 65 OOO sírt ismerünk máig, s egyre több településnyomot, ám - amint láttuk a szkítáknál, a szarmatáknál, a húnoknál - az avarok nyelvét sem ismerjük, illetve vitathatatlan nyelvemlékük nem került még elő. Sírjaik azonban szinte mindenütt megtalálhatók. Néhol igen sajátságos fülkesíros temetőkben nyugszanak a halottak. Jellegzetes emlékanyaguk félreismerhetetlen, akár öntött, akár préselt, akár állatábrázolásos, akár növényi díszítményes. Az avarok az ősi szkíta-hún állatstil us legszebb hagyományait hozták magukkal. S mit tettek az avarokkal a trianoni területrabló államok "tudósai"? Ellopták a hagyatékukat, elszlávosították őket. Különösen durván járnak el a szlovákok, akik valójában csak a huszita háborúk során települtek be a Felvidékre, s a IX. századi morvákhoz édeskevés közük van, mégis a felvidéki avar emlékanyagat ős-szlováknak minősítették. Azzal érvelve, hogy Nagy Károly egyébként is kiirtotta az avarokat Az avarok pedig közvetlen elődeink, akiknek ~gy rés~e minden bizonnyal magyarul beszélt (szarvasi tűtartó), más részük - éppen úgy, miként majd Almos-Arpád népének egy része is - törökül. Hatalmas lélekszámú népről van szó, akiknek falvai 6-1 O km távolságra estek egymástól, s ismerünk 4000 síros temetőket is. Megtelepedett, földművelő és állattartó avarok népesítették be az Alföldet és a Dunántúl!, akik közül sokan keresztények voltak, amint erről Cyrill életirata is tanúskodik: "Mi sok népet ismerünk, amely az ításhoz értő és Istent dicsőíti, mindegyik a maga nyel'>én. Ilyenek az örmények, a perzsák, a szogdok, a gótok, az avarok és türk-magyarok."
____________________ _______ 121 ____________________ _______ Az avarokat tehát egyáltalán nem irtották ki, jóllehet katonai hatalmukat megtörték, s 830 tájára a Kárpát-medence ismét részekre szakadt. S ekkoriban, a IX. század elején a nagy keleti állam, Kazária területéről kiválnak a szabír-magyarok, majd hozzájuk csatlakoznak az onogur-húnak (kabarok), s hatalmas előkészületek után megindulnak a Kárpát-medence felé. Vérszerződést kötnek! Menekülésről szó sem lehet. Különösen nem fejveszett menekülésről, ami néhány hónapig tartott volna. 1335-ben Bogdán román vajda n~hány ~zer emberével betelepült a magyar királyság területére, s ez a vonulása 11 hónapig tartott! Almos-Arpád népe pedig legalább 5-800 OOO fő volt, minimum 20 millió állattal. Beköltözésük 860 körül megkezdődött (862, 884), de előtte is már az Al-Duna vidékén vannak (811, 838/39). Szinte egy nemzedék alatt benépesítik az egész lakható Kárpát-medencei földet. Sírjaik jellegzetesek és egy részük szemet gyönyörködtetően gazdag. Pazar lószerszámok, övek, tarsolyok, szablyák, 1jak. A bezdédi tarsolylemezen rovásf~.lirat törökül: Könyörülj, nyújts Uram reményt! A benepusztai szljvégen magyar és török rovásszöveg: Ors úr öve. "A magyar nemzet volt az, amely a történelmi eseményeket v?ghezvitte e hazában, amennyiben az
általa elfoglalt területen s annak idegen népei között nemcsak új országot, nemzetet, állam9t és társadalmat, de ezzel új történelmet is alapított. Ez a történet vele kezdődik és v?le emelkedik. O vitte és hordozta annak minden eseményét, öv? volt a vezérlet, ő nyomta tá mindenre neve és szelleme bélyegét." (Ipolyi Arnold) , , Mindezt a Turul nemzetségbéli nagy uralkodóink, Almos és Arpád és ivadékai vezérelték, akiknek erős hadserege ellenállt a nyugatiaknak (907), féken tartotta Európát (Bulcsu és hadjáratai), s mégis minket mindenki gyaláz és mi, önönmagunkat is ócsároljuk. "Van Közép-Európában egy nép, a magyar, amely nem önmagát heroizálja, a történetében nem nagyságának és életerejének a kultúra itánti fogékonyságának jeleit és bizonyítékait keresi", hanem jelentéktelenségének kimutatásával igyekszik tönkretevői és gyalázói előtt jópontokat szerezni. S mindeközben többször eladtuk a múltunkat is! A gazdag sírok szá~a ugyanis mindösszesen 940. Hol a milli~s magyar nép? Hoj vannak, akik már itt voltak, és fogadták Arpád népét? Hiszen azt mondja a Tarihi Ungürüsz is, hogy Arpád és népe csak visszafoglalják azt az országot, amelyet őseik karddal szereztek meg, de azután elvették tőlük ... "azok!a a tartományokra pedig nekünk van jogunk, s most
elindultunk, hogy országunkat visszaköveteljük Oseink ~s mi is e vidéknek elnyeléséért a világ haragját vállaltuk magunkra ... de ez az ország a mi örökségünk." Eszben tartjuk-e a krónikás szavait? Lesz-e még-
egyszer erőnk visszavenni ősi örökségünket? A múlt nem maradhat holt teher. Hanem csodálatos erejével bennünk mélyen megtestesülve kell, hogy hozzánk visszatérjen. Most valóban kicsik és erőtlenek vagyunk. Nemzetünk acsarkodó irigyei, még álmaikban is a fogukat csikorgatják, ha ránk gondolnak. Bántja őket, hogy ilyen kisszámú nép még birtokosa a Föld egyik legáldottabb területének, s izgatja őket számbeli csekélységünk, és bizakodnak túlerejükben, hogy végre-valahára sikerül bennünket leigázni és kiirtani. Valóban, szinte csoda, hogy még létezünk. Van-e remény? Van-e jobb jövőnk? Az Európai Unió számára nemzeti kisebbségek nem léteznek, csak nemzetállamok vannak. Jövőre már hivatalosan is csak magyarul beszélő román, szlovák, szerb és ukrán polgárok lesznek. Ki küzd majd az egységes magyar nemzetért? A nemlétező ellenzék? A kormányzat ellenünk van, a világot uraló agresszw csoportok ellenünk vannak. Szerintük Trianon már csak néhány eszemen t őskövületet érdekel. Egyre inkább feledjük nagy elődeink intelmeit és kiáltásait "nem hagyhatunk el semmit a magyarság legfontosabb tulajdonságai közül, mert bontsd meg a nyalábot, a bűvös kötést, s v?gy ki egyet fajunk leglényegesebb tulajdonságaiból, s legott megszűnünk azok lenni, akik őseink voltak, s reményeink egy új millennium felől széjje/foszlanak. Szerteszéjjel hullanának a reménykoszorú zöld levelei, Magyarország csak név szerint létezhetnék, s talán polgárai boldogok is lehetnek, de magyarak nem lesznek soha többé." (gr. Kunn Géza) Sa megfeszített Magyarország majd lekerül a trianoni keresztről, de ne adja lsten, hogy azért, mert már nem is lesz Magyarország.
_____________________________ 122____________________________
Hallotad-e hírit Atila királnak Atila királnak, lsten ostorának? ekingtől Londonig, Delhitől Los Angelesig ma nincs művelt, olvasott ember, aki ne ismerné Atilla hún nagykirály nevét, de az Atilla-kép mégis, még ma is, 1550 esztendővel rejtélyes halála után, több, mint homályos. Ennek okaként csak részben hivatkozhatunk arra, hogy kevés és szűksza vú a rendelkezésünkre álló hiteles forrás a húnokról és legendás nagykirályukróL Mindjárt a neve is problematikus. A germanisták, az iranisták és követőik ma is fennen azt hirdetik, hogy a világverő nagykirály nevét a húnok általlegyőzött gótok adták, s az Attila-név (így, elöl két t-vel!) gátul atyácskát jelentene. Ez a feltevés mind történetileg, mind a korabeli hatalmi viszonyok ismeretében teljes képtelenség, és súlyos torzítás. Hogyan választhatta volna a hún királyi dinasztia egyik igen előkelő tagja, Mundzsuk (Bendegúz) király a fiának az egyik szolganép nyelvén atyácskát jelentő nem hún nevet? Az ezredéveket átíVelő magyar nemzeti hagyomány és az ősi magyar krónikák l)tillát Eteiének ismerik, s ez a név nyilvánvalóan kapcsolatban van a Volga egykori Itil-Etil nevével. Am, hogy ez a névadás magyar nyelven történt-e, avagy török nyelven, mai ismereteink szerint el nem dönthető. Az európai tudományosság azonban mégis hamar döntött, mert Atillát mindenképpen germánosítani kellett, hiszen egy ilyen hatalmas történelmi személyiség csakis indoeurópai származású lehet. Ugyanezen indok alapján irániasították- ugyancsak először a németek(!) -a szkítákat. De nem volt elég az, hogy az Atilla név legyen gót eredetű, hanem egyes nyugati történészek még megtetézték ezt azzal, hogy valószínűleg maga Atilla is gót ivadék, aminthogy gót eredetű kellett legyen, mondják, Uptár, Ruga (Rugila), Bleda, Erekán (Arykán, Kreka, Réka), Edekon, Eszla, Onogésziósz (Hunigésziosz), Laudaricus, Berichósz, Mundzsuk és fia, Atilla is. El kell ismernünk ma is, a XXI. század elején, hogy a tét valóban nem kicsi. Az igazi és a fő kérdés ugyanis az: kié hát Atilla? Kié, melyik népé az az örökség, amelyet Atilla hatalmas birodalma és példátlanul óriási életműve az utókorra hagyott? Mert az ma már szinte mindenki számára elismert, hogy az új Európa megálmodója és majdnem megteremtője is Atilla volt. Ha 1550 esztendővel ezelőtt hirtelen meg nem szakad az élete fonala, nemcsak közvetve járult volna hozzá a Római Birodalom felszámolásához s ezáltal az új Európa kialakulásához. S CJak tetézi a bajt, hogy a húnok hatalmas birodalmának legnyugatibb része a Kárpát-medence volt. Ok sem telepedtek meg (akárcsak később az avarok és a magyarok!) a Bécsi-medencénél nyugatabbra, jóllehet katonai hadjáratokat vezettek szinte egész Eurázsiában, Kínától és Perzsiától az Atlanti-óceánig, a lengyel Szarmata síkságtól Bizáncig, ám falvakat, erődítményeket, temetőket nem hoztak létre csak a Duna, a Maros és Tisza vidékén s attól keletre. Tehát éppen azon az akkoriban megközelítően 220 OOO km 2-es benépesíthető térségen nem léptek túl, amely pontosan Európa közepe volt és maradt. Ezen a tényen az sem változtat, hogy 1920-ban a nagyhatalmak különböző, mesterséges övezetekre szaggatták szét a Kárpát-medencét Tehát Kárpát-medencei egységes ország már nincs. Hún nép sincs, s avar nép sincs. Vannak viszont germán és szláv népek és van (még) magyar nép. Logikus, hogy Európában a húnok utódai vagy a germánok vagy a magyarok lehetnek csak. Mivel azonban a Kárpát-medencében - a kétes eredetű gepidákon kíVül - germán nép nem maradt fenn, csak két eset lehetséges: vagy minden húnkori nép vagy népcsoport örökre és nyomtalanul eltűnt a történelem süllyesztőjében, vagy az avarok és ~ magyarok Atilla népének leszármazottai. Irásos források által is igazolhatóan, legalább hétszáz esztendőn át, egész Európában, az vol! köztudott, ismert és elfogadott, hogy a magyarok és a húnok rokon népek, a magyar Almos-Arpád uralkodóház pedig közvetlenül a nagy hún dinasztiához kapcsolódik. Mégpedig Balarnbér fiai: Uldin
P
___________________________ 123___________________________ és Karaton, Uldin fiai: Mundzsuk, Uptár (Oktár), Rua (Rugila) és Ojbársz, Mundzsuk fiai: Bléda (Buda) és Atilla, Atilla fiai: Ellák, Dengizikés lrnik s lrnik fiai: Dulo és Ügek, Álmos apja. Mindezt a magyar krónikák is így tudják, Anonymustól Thúróczyig, sőt Oláh Miklós esztergomi érsekig. Különösen erősen tett hitet a hún-magyar rokonság mellett Kézai Simon a XIII. században. De a magyar nemzeti történetírás sem vonta ezt kétségbe soha a XVIII. század végéig. Büszkén hirdették, hogy a magyar is szittya (szkíta) nép, mint a hún és az avar s egyformán mindahányan a kincses Kelet népei. Igy szállt az ének szájról szájra, így hagyományozódtak apáról fiúra meséink, mondáink, dalaink, mítoszaink. Soha nem volt és ma sincs egyetlen ún. finnugor hagyományunk, mondánk, mesénk, dalunk, díszítményünk! Lehetséges-e feltenni, hogy egy nép ezredéven át semmit sem tud őseiről, illetve amit tud, az mind-mind hamisság és nemtelen csalás? Ez nem lehetséges. A régiek így írtak erről: "Az is képtelen!Égnek fog feltűnni minden komolyabb ember előtt, hogy egy
nemzet, amely a középkorban oly hatalmas birodalmat tudott létesíteni, hogy egy ilyen nemzet... ne tudta volna, hogy honnan eredett, ki és kicsoda voltaképpen, kikkel rokon és kik reá nézve idegenek? Még nagyobb képtelen!Égnek fog ez feltűnni az előtt, aki tudja, hogy nemcsak őseink, hanem minden altáji nép, mily szerfelett büszke volt magára és őseire minden időben, elannyira, hogy a családtik megalkotását éppen nem volt szük!Égük európai szomszédaiktól tanulni el, amint hogy nem is tanu/ták, hanem magukkal hozták azt az őshazájukból, s az ily, egészen a főistenig felmenő leszármazások velük szarosan összefűződve volt a többi őshagyományokkal együtt, nemzedékről nemzedékre szállottak át egészen a keresztény vallás elterjedtéig... Van-e tehát abban csak a legcsekélyebb valószínű!Ég is, hogy egy oly büszke nemzet, mint aminő a magyar volt, nem tudta volna ki és kicsoda, honnan és minő nemből származik ez a nemes magyar nemzet? Ez lehetetlen!Ég, melynek megcáfolására elég egy pillantás nemzetünk legtégibb történelmi emlékeibe, hogy akinek látását hályog borítja, az arra azonnal eloszoljék s tisztán lásson." A német történészek a XVIII. század végétől szakadatlanul támadták és ócsárolták a magyarságat és a magyar történelmet. Először finnugorrá tették a magyarságot, majd vad dühvel nekitámadtak a krónikáinknak is, egyenesen arra szólítván fel bennünket, hogy vessük tűzre valamennyit, mert "őrült fecsegésnél" nem többek. A hivatalos magyar történettudomány ma is azt vallja, azt tanítja, s azt kíVánja elhitetni mindenkivel, hogy a magyarságnak soha nem volt hún hagyománya, soha nem volt semmi köze a húnokhoz, sőt a hún-magyar rokonság gondolata maga is idegen tudósi kitalálás, amelyet a magyarak csak átvettek. Mindezzel pedig csak rosszat tettünk magunknak, mert egy barbár, rabló és gyilkoló hordának a rokonságát vettünk a nyakunkba. 1940-ben Eckhardt Sándor ezért azt tanácsolta: "jól teszi a
hazája hírne>ét Eltő magyar, ha nyugati ember előtt nem dicsekszik Attila ősapjával és a hún-magyar atyafisággal"! Az angolszászok és a szavjetek a ll. világháború alatt a lll. Birodalom katonáit vad hunoknak nevezték. Ezen Wess Roberts híressé vált Atilla-könyve sem sokat változtatott. Amit Atilláról biztosat tudunk, bizony nem sok. Kr. sz. után 400 és 404 között született, bár késői, XVl. századi művek szerint 401-ben már uralkodó volt. Egyesek szerint már 395-ben napvilágot látott noha bizonyosan nem a Duna völgyében egy döcögő szekéren(?!), ahogyan egy amerikai szerző képzelte. Apja Mundzsuk hún király, egyik nagybátyja kelet-római hadvezér, testvére Bléda (Buda) volt. Fiatalemberként túszként került a rómaiakhoz, Honorius császár udvarába, s nyilván ott tanult meg latinul, majd később gótul. Talán 30 évesen már a húnok királya, s az marad 19-20 éven át. Szűk két évtized nem nagy idő, de macedónai Nagy Sándornak csak 13 év jutott. Birodalma vetekedett a nagy Alexandroszéval, hiszen Kínától a Duna-medencéig uralta a fél világot. ,,Azok köz ül, akik valaha a szkíta vagy akármely más földön uralkodtak, senki sem ért el olyan rövid idő alatt akkora hatalmat, mint ő, aki a tenger szigetein is uralkodik, s egész Szkítián kfvül még a rómaiak is adófizetői." (Priszkosz)
____________________________ 124___________________________
Attila nagykirály, ahogyan a nyugatiak elképzelték - Aquileai érme
Személyes tulajdonságaira több forrás utal, a leghi telesebb Priszkosz rhétor leírása, aki 448-ban személyesell találkozott Atill ával, va lahol a Ti sza mentén. O kiem elte egyszerúségét, mértékletességét, tisztaságát, bölcsességét, de utalt indu latosságára és komolyságára is, akinek még büszke léptei és tekintete is azt sugallja, tisztában van képességeivel és hatalmával. Atil la 448-ban már id ősebb korba n vo lt, hiszen őszbe vegyült a szakálla. A húnokat gyúlölő gót jordanes szerint Ati lla "Férfiú, aki a népek megrendítésére, az egész világ rémületére
született a világra. Dölyfösen járt, szemeit ideoda villogtatta, gőgös hatalmát testmozgásával is éreztette ... Az esdeklőkkel könyörületes volt, és kegyes mindazokkal, akik meghódoltak neki." A magyar krónikák, követve Priszkosz és Jordanes leírását, azt rnondják, hogy Ati lla alacsony te rm etű, széles rnel lkasú, széles vá llú, izmos nyakú, sötétbarna hajú, fekete, rn élyen ül ő, villámló szernú, széles orrcirnpájú, őszes szakállú, bátor fé rfiú volt, aki azonban hitt a jósoknak is, teh át babonás volt, de ne feledjük: j ulius Caesar is babonás vo lt! Priszkosz rhétor egy rendkívüli képességű állarnférfi és uralkodó arcképét örökítette meg. A nyugati források, kivált a ké eiek, elősze retettel nevezték lsten ostorának (flagellurn Dei) e l őszö r Ricordana M~laspina illette őt ezzel a megnevezéssel a XIII. században, jóllehet a gót Alarichot már Szent Agoston ennek nevezte, majd Dante az Isteni színjáték Pokol fejezetének 12. énekében is ezzel gú nyo lta: "A Mennyek szigorú igazsága lesujt Atillára, lsten ostotára!"), de nevezték a vi lág pörölyének (rn alleus orbis) is, aki a lsten ka rdjának (gladius Dei) birtokában a vi lág urá nak tartotta magát.
____________________________ 125____________________________
Eurázsia a Kr. utáni ll. században
Europid férfi a Tarim medencében feltárt múmia sírok egyikéból
Hatalmas hadsereget tu lajdonítottak neki, félmilliós létszámmal és kiváló hadfelszerelésseL Mindezt a rendkrvüli hatalmat azonban, a nyugatiak szerint Atilla és a húnok rablásra, a keresztény vi lág sanyargatására és hullahegyek gyártására használták el sősorban . Atil lát gyakran sátán i alakban jelenítették meg, szarvakkal, kutyafejjel, nagy fü lekkel, hadinépét pedig félmeztelen, kegyetlen, ordítozó, mocskos és vad hordának festették le, akik félig állatok vol tak. R égtő l felmerült a húnokkal kapcsolatosan jó néhány a l a pvető kérdés, amelyekre sem a tudomány, sem az i sm eretterjesztő irodalom mindeddi g nem ad ott megnyugtató vá laszt. Mind e n eke lőtt az, hogy a magyarság kezdettő l miért azonosította magát a húnokkal, holott ez a középkorban és az újkorban is csak megbélyegzést és hátrányos megítélést jelentett? Mi a valós alapja a hún-magyar-székely rokonság eszméjének? A magyarak ős i e redetű hagyományvilágába a hún történetek valóban belekerülhettek volna a királyi udvarokban idegen mintára készült latin nye lvű krónikákból, abban a korban, amikor az emberek zöme olvasni sem tudott?
126
.-.+ ~ ~-~ ®
.....
r~
~
-u
~
)> ::,.-
c, ::l
Kl ;:;.• " n "" "" fR'
~ . n'
'Co
<;J
@
o:
o
~
~
y ;s
~
~x~~
""p.;, u
Ul
v o
r ;·.
o:r o-
~
<::1-1
~
~
i
"?
•
~
ff
.4
<'
.
~
~
0
=
~
~
I
x
<
s:!:
~
~
o
~
rC"
lA
o-
~ ~ o
x
-
~
ft>
'< ; ~
~
~
I <-+ x
~
~
1 i
r
~
.
r:- '-·
!l
l
""
~ t" ~
~
x
"'
?'
t:
~·
i~
l1i it
..
~
"" o ?l 6" N
oo 3
::;· ;:;·
""
53
~
3:
-<""' e;· ::l
""<
o 3
""' 2-
J ~ .. ~c~ ~t' ~ v
tc.
~ ~
.
~k~ w p
(j
tt ~
~
~
>
I
4
~
~ ;>
<>
~ u ~ ..f ~
<> 1\\
~ ~
" •V
VI
~ 'l
s>
~ (?J
j
~r ..... tt..
<.9
~
tJ
..{. J:;, ft.l
o
'"ll
<
tt ~ o
~ ~
()
~
.....
1:
j
e 0x G ?i\ ~ >~ ~ "-' ? > ~
t!1
~
~
<> 0 u r ...... u
x '< H x (,D
. .. .. o ü <> ~ <> v ~ '+to, ? ""' ~ ::.l ?i.
?; ti (.?
u
\U
g~
u
~
(?) ~
?
t+
t u
1:1;:..
~r ~r <>
t:
,.
""" p l M ~
..... <..tJ '"""
rt '> u l ~ ~
p
~
~ u ~
~ 'l
u
l l
~
?
'< <> ~
u
~
1..1.1
u ~~
~
!:il ..t u <>
tt o.+
'-11-,
fl ..J;
~
Ll
'<
~g e ~ ?
w
~
u
G
U)
~
u
E~ eJ ~
~
~ ~
~ J
eJ
i>
~
tt.
l,.. ~
<
~
?< ;> ~ .....
::3
th
~ ~-
r ~
~..... ~
r~
p ~·
~
. /'·:-. >i
~
__________________________ 127__________________________
Szkíta é hún bronztükrök állatábrázolásokkal
DONAU-u"o PONTUS- PROVIN ZEN. Közép-és Kelet-Európa a Kr. utáni lll. századból
___________________________128__________________________ '" Colonia o
Municipium
°
Csstra
o
20
«<
• eastelium • Vicus
1001cm
A Kelet-Római Birodalom al-Dunai
erődvonala
az V-Vl. században
Milyen nyelven beszéltek a húnok? Volt-e írásuk? Eurapidok voltak avagy mongoloidok? Van-e és elegendő történeti és régészeti bizonyítéka a ~únok egykori uralmának és létének a Kárpátmedencében, Dél-Oroszországban, Közé p- és Belső-Azsiában? A Krisztus születése utáni IV. század derekán a húnok a semmiből tűntek elő, majd 454 után semmivé váltak, avagy az európai húnok közvetlen utódai az ázsiai húnoknak (hsziung-nuknak), akiknek már Atilla uralma előtt ezer esztendővel magas kultúrájú birodalmuk volt? A magyarságat kezdettől mély és szaros kapcsolat fűzte Atillához, akit - mint ősüket - büszke öntudattal vállaltak uralkodóink is, mindenekelőtt Sze nt László király (1 077 -1095), majd IV. László (1272-1290), később Hunyadi Mátyás (1458-1490). Szent Lászlóban szinte újjászületett a legendás ős, akinek emléke és öröksége a magyarság lelkében rögzült, kezdve a csodás erejű kard mitikus történetével, amely fegyver még megvolt l. András király korában, hiszen ezt az Atilla-szablyát adta át András király orosz özvegye Nordheimi Ottónak 1071-ben. Nem az a lényeg, hogy a Bécsben őrzött szablya valóban Atilláé volt-e, hanem az, hogy annak hitték! A csodaszarvas mondájának ismerete és Szent László általi felelevenítése ugyancsak a hún ősök tudatos vállalása. László király egészében szinte Atilla reinkarnációja, csak nem akarjuk ezt észrevenni. Kun László király korában is számon tartották a magyar királyi kincstárban őrzött Atilla-kincseket, Mátyás pedig büszkén és tudatosan vállalta, hogy ő második Atilla (Athila secundus-ahogyan 1488ban Thúróczy János írta), aki egyik 1480-ban, Mehmed török szultánnak írt levelében arra hivatkozott, hogy "ugyanaz a szkíta 'vér folyik ereinkben s minden tekintetben Fe/92gednek, mint idősebb fivérünknek a tetszését keressük." Bármennyire tagadja a nemzetközi és a hazai tudományosság a hún-magyar rokonságnak még a gondolatát is, a székelyek ősi hú n tudatáról nem is szólva, akiket mind a mai napig (s ez már valóban megdöbbenlóD török nyelvű, lassan elmagyarosodott(?!) népként kezelnek, a húnok iránti vonzódás kellő
_____________________________ 129_____________________________ és ragaszkodás nemzeti kultú ránk szerves része volt és maradt. Ezt semmiképpen sem vehették át eleink a királyi udvarok számára, idegen minták alapján készített latin nye l v ű krónikákból. Mi tesz valakit magyarrá? Nem a neve, kivált nem az idegenek által durván eltorzult alakban leírt névszülemények. Gondoljunk például arra, hogy minden id ő k egyik legnagyobb magyar hadvezérének, Bulcsúnak a nevét a nyugatiak és a bizánciak így jegyezték fel: Pulsi, Bulgio, Bulosudes, avagy Szent István apjának, Géza nagyfejedelemnek a nevét így: latza, leche, lesta, Gonzalo, Deviux, Yesse, Vesse, lotscho, loias, Gouz. Ugyan ki ismerné fel ezekben a torz alakokban az ős i magyar Gyevücsát? De hivatkozhatunk László, Sámuel, András stb. n evű királyainkra is. Ha pusztán a név alapján ítélkeznénk, Szent László szláv lenne, Aba király zsidó, András bizánci. A magyarnak az anyanyelve magyar, az imádságai, a meséi, a mondái, a dalai nyelve magyar, függetlenül attól, hogy sző ke avagy barna, alacsony vagy magas, tömpe vagy sasorrú. Atillát és általában a húnokat gyakran mangolaidnak ábrázolták, holott mind az ázsiai, mind az európai húnok zöme europid típusú volt, ső t eurapidok voltak a szkíták is, az avarok nagyobb része is, s a magyarak is persze. Mégis sokan kinyilatkoztatták: a húnok nyelve csakis mongol, török vagy esetleg szaka típu sú nyelv lehetett. Van-e alapja ennek a kijelentésnek? Szinte semmi, mivel mindmostanáig - sajnos - nem ismerünk vita thatatlanul é r te l m ez h ető hún nyelvemléket Magyarán: nem tudjuk a húnok milyen nyelven beszéltek, de az bizonyos, hogy a lingua hunnica vagy a lingua barbarorum nem gót volt, nem görög, s nem latin. Lehetett türk, de lehetett ómagyar is, sőt lehetett egy ún. keverék nyelv is, amelynek része volt a magyar is. Eurázsiából egyre nagyobb számban kerülnek e l ő rovás b etűs feliratok, szövegek a szkíta ko rtól (Kr. sz. elő tti VII. századtól) a hún, kazár, s avar koron át a türkökig (Kr. sz. utáni VI li. század), ám az olvasatok mindig attól függenek, milyen nyelv alapján kíséreljük meg a megfejtésüket A keleti lovas népek ős tör té n eté n ek legnagyobb gondja (a türkök kivételével) az volt és maradt, hogy sem a szkíták, sem a szarmaták, sem a húnok, sem az avarok beszélt nyelvét nem ismerjük! Csak neveket, rangokat,
----- Silk Ao.rte TOWnl llNillllk rwl•
o
1000
2000km
A közép-ázsiai heftalita birodalom
____________________________130___________________________ címeket s néhány eltorzított szót jegyeztek fel (például Priszkosznál a kamosz, medosz, sztrava szavakat olvashatjuk). A régészeti anyag pedig csak akkor szálaltatható meg etnikai-nyelvi vonatkozásban, ha a temetkezési mellékleteket, a temetés módját, a viselet kellékeit, a települések maradványait értelmezhető és elolvasható írásos anyag is kiegészíti. Bár még akkor sem biztosan, amint ezt a feliratokkal is ellátott világhírű nagyszentmiklósi aranykincs mutatja. Ma már meglehetős biztonsággal el tudjuk különíteni a szkíta, az iráni, a hún, a kínai, a germán, az avar, a bolgár, a türk, a szláv és a magyar leleteket, s így azt is látjuk, hogy a IX-XI. századi Kárpátmedencei magyar emlékanyag tárgytipológiai alapon közvetlenül nem kötődik sem a szkíta, sem a hún, sem az avar leletekhez. Világosan meg tudjuk határozni a Kr. sz. előtti első évezredbeli ázsiai húnok viseletét és kultúráját, valamint a IV. században feltűnő európai húnok egészen más jellegű anyagi műveltségét, azt mégsem tudjuk, legalábbis egyelőre, hogy az ázsiai hún birodalom népei közül a nyugatra vonultak miért adták fel ősi művészetüket, viseletüket, anyagi kultúrájukat? Nem vitatható, hogy Atilla korában Párizstól Szamarkandig és Ktésziphonig egy perzsa eredetű viselet dívott, s szinte általános volt az akkor korszerűnek tartott kétélű nehéz kard, a lándzsa, a vért, a díszes, ékkőbetétes lószerszámzat. A frank Chlodvig éppenúgy ezt hordta, mint Atilla főemberei. Vannak persze ún. vezérlelet-típusok, amelyek a húnkorban is meghatározák és általánosak Kínától Catalaunumig (Mauriacum), mint például a hatalmas bronzüstök és a fémtükrök. Ugyanakkor az is tény, hogy a Kárpát-medencében ahhoz képest, hogy Atilla hadai 441-ben, majd 447-ben két vállra fektették a bizánci császárságot, amikor nemcsak bevettek hetven várost, nemcsak 2100 font évi aranyadót kaptak, de Ölnapi járóföld mélységig le kellett rombolniuk a bizánciaknak minden erődítményét és várát a déli határon, s ahhoz képest, hogy 451. júliusában a mauriacumi (Chalons) csatamezőn, állítólag 165 ezer katona esett el, majd 452-ben sorra foglalták el Aquileát, Mediolanumot (Milánó), Ticinumot (Pávia), mielőtt Atilla találkozott volna Leó pápával, ezekhez a tényekhez viszonyítva rendkíVül kevés húnkori régészeti leletünk ismert a Kárpát-medencébőL Ezért is találták ki egyes kutatók, hogy a húnok csak katonai garnizonokat létesítettek a Duna és a Tisza vidékén. Annyi bizonyos, hogy a hún birodalom központja nem a Kárpát-medencében volt, ezért Atilla nagykirálynak csak a nyári palotája állott ami földünkön. 412-ben Olimpiadórosz római követ Karaton hú n királyt a Kaszpi-tenger mellett kereste fel. Orosz régészek azt is lehetségesnek tartják, hogy a Kína szomszédságából nyugat felé vonultak zöme hún férfi harcosokból állott, akik azután Kr. sz. utáni 155-től 350 tájáig ugor (ómagyar?) asszonyokkal házasodtak össze, s így, amikor legyőzték az alánokat és a gótokat egy keveréknép jött létre. Priszkosz rhétor leírása alapján azonban falvak sorakoztak a magyar alföldön, s nem lakatlan térségeken haladtak keresztül. De akkor hol vannak ezeknek a húnkori lakosoknak a régészeti emlékei? Minden bizonnyal~ szarmatáknak nevezett népek hagyatékát kell újraértékelnünk. A hú n birodalom Közép-Azsiától a Bécsi-medencéig terjedt, s része volt a Kaukázus vidéke is. Ezért mind a hún állam "fővárosát", mind Atilla sírját keleten kell keresni, talán éppen a Kubán-vidéki hatalmas halomsírok között, illetve a későbbi kazár városok valamelyikében. Jordanes leírásában ugyanis sehol sem szerepel, hogy Atilla királyt hol temették el. A vonatkozó rész magyarul így hangzik: "Atilla
holttestét a mező közepén selyem sátrak alatt (intra tenturia sirica) elhelyezték és egy csodálatos és ünnepélyes látiányosságot rendeztek. Az egész hún nemzet (tota gens Hunnorum) legjobb lovasai (equites) körüllovagolták a ravatalt cirkuszi módon (in modum circensium) és dicső tetteit gyászénekekben adták elő; Miután elsíratták, a sírhalomnál (super tumulumf) sztraiát rendeztek, amely nagy e\Rst-iiást jelent. Ejjef a holttestet titokban tették a földbe (noctuque secreto cadaver terra reconditum). Először arany, majd ezüst, 1-égü/ vas copereu/át (koporsó? vagy szemfedé/?) használtak a temetéskor. A sírba beletettek még a csatákban szerzett ellenséges fegyvereket, sok~le drágakövektől ragyogó /ószerszámokat és különtele jeMnyeket, majd pedig, hogy e nagy kincsektől az emberi k!Váncsiságot
_____________________________ 131 _____________________________ u?gzőket megölték (trucidarunt)." Nincsen szó tehát a leírásban folyóba temetésről, bármily szépséges is Gárdonyi Géza leírása a Láthatatlan emberben. Ez a történet a gót
távolt tartsák, a temetést
Alarichra vonatkozott. Atilla nagykirály hirtelen halála már a kortársakban felvetette annak a lehetőségét, hogy megmérgezték, hiszen mind a nyugati, mind a keleti császárság számára rendkívül nagy veszélyt jelentett. Kiválóan megszervezett hadserege és országa, az érvényben lévő hivatalos magyarázatok szerint, 15 év alatt semmivé lett. Négyszáz év múlva, különös módon, állítólag, ugyanez lett a sorsa az avarok országának is. Márpedig ez a nagy lélekszámú nép nem tűnhetett el a semmibe. Részben itt kellett maradniuk a húnkori lakosoknak a Kárpát-medencében, részben a keletre visszavonultaknak is tovább kellett élniük. Minden bizonnyal ők rejtőznek a fehér hún, a heftalita és a szabír népnév mögött. A szabírok VI. századi története jól ismert, számos szerző a heftalitákat és a szabírokat is húnoknak nevezi. VI. századból való Garda és Muagerisz (Magyar!) fejedelmek története is. Valamint igen fontos tudnunk, hogy a VII. századtól feltűnő kazároknak és a IX. században feltűnő magyaroknak az eredeti, "másik" neve szabír (szavárd) volt! A régészeti kutatás egyre határozottabban mer állást foglalni abban a kérdésben, hogy a VI-IX. századi Kárpát-medencei avarok zöme heftalita-hún volt, megvan tehát annak a lehetősége, hogy mind az avaroknak, mind a bolgároknak, mind a magyaroknak igenis volt saját hún hagyományuk, hún örökségük és hún rokonságtudatuk. S így merjük végre kimondani, hogy Atilla nagykirály méltó volt hún nemzetéhez és a nemzete és annak örökösei is méltók nagy királyukhoz! Atilla emléke persze Európa minden népében nyomot hagyott, ahogyan Nagy Géza fogalmazott: "Atilla mindenkép egy óriásilag kimagasló sa népv.indorlás valamennyi alakját felülmúló egyéniségének emléke az, amit az európai népek között hagyott maga után. Ellenséges és szövetséges népek szőtték tov.ibb emlékezetének hagyományait, de akár a rémülettel ölelkező gyűlölet, akár a csodálat és az elragadtatás színezte ki azokat, mindegyiknek a hátterében ott rejlik az az ösztönszerűen kifejezett gondolat, hogy ez az ember vetett ..éget a világ régi rendjének, s tőle indult ki az új rend, melyen a régi bar-
bárság öntudatra ébredésével a középkori Európa felépült. Az ő lángesze, akaratának ellenállhatatlan voltasegyéniségének rendkíVüli vatázsa adott céltudatos itányt annak az előbb nem sejtett erőnek, me/y a barbárokban volt, s ezt batát és ellenség egyatánt átérezte. Benne összpontosították a román népek a népv.indorláskori rombolásokminden borza/mát, lsten ostofának tekintették s eszményképen ebben a fogalomban állították maguk elé." Kérdés, hogy éppen most, az egyesült Európa kellős közepére szorult kis népként elfogadjuk-e végre felemelt fejjel Atilla örökségét? Kell-e minékünk a nagy hú n király emléke, akinek igazán méltó és monumentális szobra mindeddig nem készült el, (a soproni és a tápiószentártoni alkotások kisebb kategóriák), jóllehet egyes csoportok gyüjtik az erőt erre a nagy feladatra. Pedig micsoda erőt sugározna, ha Budapesten, mondjuk, a Gellért-hegyi ún. szavjet szabadságszobor helyén állhatna - ugyanakkora méretben - egy fenséges Atilla-szobor. A kutatók egy része évtizedek óta készül egy új, átfogó, magyar, angol és orosz nyelvű összegző nagymonográfia kiadására, amely két évvel ezelőtt csaknem valóra vált, hazai, orosz, kínai, kazah, amerikai és német tudósok részvételével. Hozzáfogtunk a források kritikai kiadásának előkészíté séhez, a kutató utak megszervezéséhez, ám a megígért anyagi támogatás ismét elmaradt. A melldöngető magyarkodás profitvadászai számára a múltunk csak pénzszerzési terep, történelmi tőzsde. Pedig tudni kellene végre jól szeretni a Hazát, amelyet azonban előbb széppé kell tennünk jelenünkben és múltunkban egyaránt. (Megjelent: Kapu 16/2003, 6-7., 41-45.)
___________________________ 132 __________________________
Magyar múlt A szkíta-hún-avar-magyar írásbeliség emlékei és a nagyszentmiklósi kincs zerhétszázkilencvenkilenc Bonaparte Napóleon hadseregével, a Grande Armee-val Egyiptomban terem, s ott egyik katonája, a Nnus deltájában, Rosette-nél rábukkant egy fekete, feliratos kőre, amelyen görög nyelvű szöveg mellett egyiptomi hieroglif írású és Ptolemaiosz-kori ún. démotikus írásúszöveg volt látható. A rosette-i kő alapján, 1822-ben Jean-Fran<;ois Champollion sikeresen megfejtette az egyiptomi írást. Ennek 180 éve, s ezalatt az idő alatt az egyiptológia hatalmasan felvirágzott. 1799. kora ősze: a Torontál megyei Nagyszentmiklós községben Nákó Kristóf földbirtokos földjén, Vuin Néru oláh parasztember nekifogott kidőlt kerítésének a javításához, s eközben, mindössze 50-70 cm mélységben, rátalált egy csomó aranytárgyra, amelyből 23 aranyedény hamarosan a bécsi KaiserHehe und Königliche Antikensammlung-ba került. 14 edényen feliratok vannak, nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy mi is megkaptuk a Sorstól a mi rosette-i kövünket, ám hozzánk - mint annyiszor azelőtt és azóta is - az égiek nem voltak olyan kegyesek, mint a fáraó népéhez. A mi feliratainkmellett ugyanis sem Nagyszentmiklóson, sem másutt mindeddig nem került elő két- vagy többnyelvű azonos tartalmú szöveg! Ennélfogva a mi ősi rovásírásunk végérvényesen és biztosan még n i n c s megfejtve. A rosette-i kővel annyi a sorsközösségünk, hogy az egyiptomiak számára oly fontos emléket a franciák éppúgy elvették tőlük, s Párizsba vitték, ahol máig is van, mint ahogyan mitőlünk is az osztrákok elvették a nagyszentmiklósi kincset, az 1797-ben, majd az 1889-ben megtalált szilágysomlyói kincset, és még sokszor, sokan, sok más értékünket, mint például a szabályosan elrabolt Seuso-kincseket S nagy kegyként emlegetik, hogy először 1884-ben, majd, 2002. március 24.-június 30. között "kölcsönadták" a nagyszentmiklósi kincsleletet A nagyszentmiklósi kincs edényei közül13 darabon rovásírás látható, a 9. és a 10. számún görög felirat, a 21. számú edényen görög betűs, ismeretlen nyelvű felirat látható. Az volna a természetes, hogy a görög nyelvű feliratot szépen és szabatosan el tudjuk olvasni, ám nemcsak hogy nem tudjuk elolvasni, de a budapesti kiállítás katalógusában egyszerűen fel sem tüntetik a lehetséges magyar olvasatot. Igaz, sok baj van ezzel a görög betűs felirattal, mert egyrészt az ötvösmester nemigen tudott görögül, az A betűt hatféleképpen, az O betűt négyféleképpen írta le, azonkiVül a nagybetűk közé kisbetűket préselt, sőt - úgy látszik - rovásbetűkkel is tarkította a köriratot. De akkor mi a csodáért használt görög betűket? Mivel a csatos tálak belsejében karéjos végű kereszt díszlik, többen a kereszteléssei kapcsolatos szöveget véltek látni, ilyesféle értelmezéssel: "Víz által megmosdatván, megszabadultál minden bűntől", vagy: Krisztus meglkiltotta vízzel az
E
A nagyszentmiklósi kincs 8. számú tálkája és a 10. számú csésze
___________________________ 133___________________________
embert", vagy: Adj jézus a vízből, majd megmosdatilln életet }ános-Ajtonynak". De van olyan olvasat is, hogy "lsten áldja Éduát meg anyámat, J/ana Cilio''. Keresztelőedény nem lehetett, mert ekkoriban még alámerítéssel kereszteltek. Azután: miért és mit poncolt az ötvös a külső peremre 9 rovásbetűvel 11
+a csat alatt négy továbbival? S miért forrasztottak később csatokat a táJakra? Hiába tehát a görög betűs, látszólag görög nyelvű felirat, addig nem jutunk előbbre, amíg meg nem találjuk azt a nyelvet, amelyet a megrendelő, esetleg az ötvös is, és főleg a használó tulajdonosok beszéltek. Ez a kulcsa minden megfejtési kísérletnek! A megrendelő és tulajdonos kiválóan tudott írni, hiszen a 8. számú tálkán először a rovásbetűket bekarcolták, majd az ötvös, némiképpen más elosztásban, véste be a feliratot Hosszú időn keresztül, elsősorban a nagy szaktekintélyekre figyelve (Vilhelm Thomsen, Nikodim P. Kondakov, Nikola Mavrodinov, Németh Gyula) azt vallották nálunk is(!), hogy a nagyszentmiklósi kincs bolgár fejedelem kincse, mivelhogy a 21. számú táJon, amelynek belsejében egy görögkereszt-idom látszik, görög betűs török nyelvű felirat olvasható, mégpedig ez: "Buila zoapán fejeztette be a csészét, ezt az ivócsészét, amelyet Butaul zoapán tétetett alkalmassá a felakasztásra". Vagy Róna-Tas András elhíresült olvasatai: "Buj/a zsupán '.ára, felmálházzuk, Butauf zsupán, elindulok, belső92g '.ára." Később, maga is belátván elképesztő olvasatának tarthatatlanságát, ezt javasolja: "Buj/a zsupán a c92széjét befejezte, Butauf zsupán készíttette." A felakasztásra vonatkozó olvasat biztosan téves, mert a csatot később forrasztották rá a tálra. De vajon a török nyelvűség igazolható? Nem volna helyénvaló abból kiindulni, hogy a világon három népnek: a türknek, a kazárnak és a magyarnak van olyan rovásbetűs írása, amely jobbról balra halad, és biztosan létezett már 1200-1000 esztendővel ezelőtt?
A germánok rúna-írása, a 24 betűs Futhark, egyrészt balról jobbra halad, másrészt sohasem kellett megfejteni, mert egyértelműen germán nyelvűek a feliratok. Ez tehát a vizsgálódásunkból kizárható. A türk rovásírásnak viszont megvan a maga "rosette-i köve": az Orehon vidéki híres feliratok közül ugyanis Kül tegin szövege kínaiul is ott van a kövön! Ezért sikerült Thomsennak 1893-ban helyes~n megfejtenie. Elkülönítette a mássalhangzókat és a magánhangzókat, megtalálta a szövegben az Eg (tengri) és Kül-tegin nevét. Megállapította, hogy a türk írásnak 42 önálló betűje (jele) van. Ez a türk rovásírás viszont Kr. sz. utáni VIli. századból való, amelyről azután a X. század után nem hallunk. Logikus, hogy a nagyszentmiklósi rovásjeleket is megpróbálták a türk írás alapján elolvasni, ám ez n e m sikerült Miért? Azért, mert nem türkül írták ezeket a szövegeket! , Talán kazárul? Noha az elmúlt évtizedekben közel száz rovásfelirat vált ismertté Közép-Azsiától a Kárpátokig, a kazár rovásírás megfejtése még várat magára, mivel nem tudjuk, a kazárok milyen nyelven beszéltek. Biztos és hiteles kazár nyelvemlékünk ugyanis egyetlenegy sincs! Többen vallják, hogy török volt a nyelvük, az én álláspontom szerint azonban a kazár birodalomban részben csuvasas török nyelven, részben magyar nyelven beszéltek. Ezért oly kisszámú az egyezés a türk és a kazár betűjelek között. A XIII. század elején Mubaraksah Marvarrudi feljegyezte a kazár ábécétsennek betűi nagyfokú egyezést mutatnak a székely-magyar nikolsburgi abc betűivel (13 eset), ugyanakkor néhány betű a glagolita írásba éppen a kazárból került át. Később, talán a X. században a cirill ábc-ből átvették a magyarszékelyek az a, az f és az l betű jeiét.
l,!/ ! l
___________________________ 134__________________________ Tele1di
I. Kájoni
Il. H A . I. KA.joni ars nr• Kaposi
II. · OerteKaposi li us
Anonymus
Dési
Dobai
Udnr- Csik-szthelyi
miklósi
3 J 3 3 ~ 3 J 1 3 HX l V1 .)( l ~. H / H };1 V1 J V1 ~ H J\ J\ '\/\A ;\ J\ ;\ J\ ;\ ;\ 1\ 3
3
l l '\, "\._ ~ l 1 I l J y y y ]Cc] y y y y y y \./11 "f ~ ~ XXX ~ ~ X x ~ ~
/
[X)t:t>
M
MMMM.MMM.M MM M M t3t ~ 8 ~ ~ t:1 ~ Ef ~ 131 Et ~ \V 'f w 't' o/ 'il \{-' o/ \ji
r
A l>etll haac· irW..
p R
r s sz
t
ty u, ú,
ú, 4, ll'
a as
A székely-magyar rovásbetűk
Az erdélyi alsószentmihályi templom falában harminc ével ezelőtt felfedeztek egy rovásírásos beépített követ, amelyet az egyik hazai kutató (Vékony Gábor) IX-X. századi kazár írásnak minősített és a három sorban írt 16 betűt, amelyek között mindössze három magánhangzó található, köztörök nyelv alapján próbálta elolvasni, így: Dicső legyen háza, }üedi Kür Karaj! A jüedi a zsidóságát jelzi a megnevezett személynek. 5 hogy mekkorát lehet tévedni, és milyen súlyosak a nehézségek, kiválóan megmutatja ez az alsószentmihályi példa, mert (mai balról jobbra olvasat szerint) a betűk a következők: OVRIMRKTRNYZ s ez, ha a magánhangzókat is beleolvassuk, magyarul ezt adja: ÓlkÍri Márk torony ez. 5 ez az Árpádkori templom építőmesterének szövege, nem pedig zsidó-kazár felirat a IX. századból! Hát ha nem türkül írtak az aranyedényekre, akkor magyarul! Van alapunk ennek a kimondására? Hogyne volna, hiszen a magyar-székely rovásírás eredeti 24 betűjének több mint a fele (15) rajta van a nagyszentmiklósi edényeken (a teljes székely ábc 46 betűs, ebből14 másodiagos keletkezésű!). De akkor miért nem tudjuk elolvasni a feliratokat? Azért, mert a magyar rovásírást titkosírássá tette a nagyfokú magánhangzó-jelöletlenség és a betű összevonások (ligatúrák) sokasága. 5 persze az is, hogy a magyar rovásírás nem azonos a keleti türkkel, semmi köze sincs a rúna-íráshoz, s csak részben rokon a kazárraL Eredetét tekintve, mai ismereteink szerint, a Krisztus születése körüli időben az arameusból kifejlődött párthus írás egyik továbbfejlesztése. A türk írás az ugyancsak arameus eredetű szogd írásból alakult ki, a magyar viszont nem. Más kérdés, hogy a szkíták és a szarmaták anyagában is szaporodnak a rovásfelira tok, sokkal korábbi időből. Valójában csak az elmúlt évtizedek kutatásai révén kezdjük világosan látni, kik voltak a szkíták.
______________ ______________ _135 ______________ _______________ Újra kell olvasnunk az írott forrásokat is, mert teljesen tarthatatlan, hogy a magyarak első forrásbéli megjelenését Kr. sz. utáni IX. századra tegyék, holott például Plinius a Historia Naturalis VI. könyv 7. fejeztében a szkíták között felsorolja a meandarokat, azaz a mandzsarokat is, mégpedig a Tanaistól keletre. A szabír-szavárdokról pedig tudjuk, hogy a dél-szibériai Minuszinszki-medencéből költöztek át a Kaukázus térségébe a Kr. sz. utáni V. században. Enépesség alkotta az ún. Tasty-kultúrát, amelynek lakossága europid alkatú volt, nyilván ezért is kapták a szavárdok az aszfaloi, azaz a fehér jelzőt. A magyarok régebbi neve pedig, Bíborbanszületett Konstantin bizánci császártól tudjuk, szavárd volt. Ha ennek alapján, tehát a magyar nyelvünkből kiindulva fogunk hozzá a nagyszentmiklósi edényeken található feliratok tanulmányozásához, akkor sincs könnyű dolgunk, mert ezek a feliratok igen rövidek, olykor csak egy-egy betű alkot (például R és 5) egy-egy szót, összesen csak 18 (általában négybetűs) szót lehet úgy-ahogy elkülöníteni, több kéztől származnak, különböző időkben karcolták, vésték, poncolták be őket, ugyanakkor azonos kéztől eredő feliratok is azonosíthatók több edényen. Vannak olyan feliratok, amelyek biztosan egykorúak az edényekkel (például a 8. számú tálka), s vannak olyanok, amelyek igen nagy valószínűséggel nem egykorúak. Máskor készült az edény és máskor került rá felirat. Legutóbb szellemes ötlet született, mert egyik kutatónk arra gondolt, hogy ezek a rövid szavak, általában az edény alján, az edényekben tárolt folyadékok és anyagok megnevezései lehettek, tehát például víz, kumisz, pálinka, ser etc., mégpedig n~m is egy, hanem több nyelven, mivel az előkelők udvartartásában változott a szolgáló személyzet Igy például a víz szót rákarealták török, magyar, szláv és alán nyelven. Bizarr ötlet kétségtelen, s aligha jelenti a valódi megoldást. A nehéz és bonyolult helyzetben kaphatunk-e segítséget? Nemcsak kaphatunk, hanem kaptunk is, mégpedig 1983-ban, amikor Szarvason, Juhász Irén ásatása révén, előkerült egy avar csont tűtartó, rajta 59 írásjeggyel! S ezek közül csak három van, amelyik nem fordul elő a nagyszentmiklósi feliratokban. Ez már valóságos csoda, hiszen azt jelenti, hogy a két írás azonos, sőt a nyelvük, a helyesírásuk is ugyanaz. A szarvasi tűtartót általában a VIli. századra keltezik, szerintem VII-VIli. század a helyes kormegjelölés, de így is, úgy is 1300-1400 esztendős a felirat. S végre, számos előzmény után, a kutatók közül néhányan, mindenekelőtt Vékony Gábor, majd Harmatta János elszánta magát arra, hogy m a g y a r u l olvassa el a viszonylag hosszú szöveget. Es sikerült! Az egyik változat szövege ez: Üngür démon ellen ím e vas tű szúrodjon a démonba, tű, tű, szúrj, bökj, varr) lel/, /ki/ szétfejtesz, egybeöltesz Üngür ne egyen /meg engem/, űzd, emészd /ell őt, én istenem! Világos, hogy új lendületet kapott a nagyszentmiklósi probléma megoldása is. Nem arról van természetesen szó, hogy mostantól csak és kizárólag a magyarnyelvű megfejtéseket alkalmazzuk és eről tetjük, hiszen a jánoshidai tűtartón, a battonyai leleten, a környei !jon törökül (köztörök? bolgár-török?) írt szövegek vannak, sőt a Kalocsa melletti Homokmégy-halomi lovas magyar vitéz nyntegezének csontlemezén is török szöveg olvasható. Számolnunk kell a török és a magyar nyelv együttélésével, hiszen legalább három népesség szimbiózisa hozta létre népüket, a magyarságat a (szabír-szavárd) magyarok, a talán csuvasas török onogurok és az iráni nyelvű alánok. De vajon a nagyszentmiklósi csodálatos szépségű edények: korsók, tálak, szilkék, ivócsanakok, rythonok, poharak, serlegek ábrázolásai, díszítményei, technikai megoldásai, a többnyire magyar nyelvű feliratokkal összahangban állanak-e? Milyen szellemi tartalmuk van, mikor és hol készülhettek? A budapesti közelmúlti kiállítás alkalmából kiadtak egy kötetet, amelytől azt várná az ember, hogy egyrészt igen-igen alaposan, pontosan és tárgyilagosan leírja ezt a 23 aranytárgyat, másrészt pedig bemutat minden lehetőséget a történeti megközelítés szempontjábóL Nos, egyik kwánalom sem teljesült. Sőt, miután a szerzők elvetették a kincs bolgár, szászanida, közép-ázsiai, iszlám-arab és kínai eredetét, kijelentik, hogy a magyarokhoz sincs az égvilágon semmi köze. Közismert, hogy László Gyula a
___________________________136__________________________
kincset részben a ~"'"'""' magyar9khoz kapii csolta. Eppen azon '·Y megfigyelés alapi.j ján, hogy a 3. és Ji. a 4. számú korsón ,,l' szabályos hálórendszerben keresztek l sorakoznak, s a kel' reszt szárainak kö11 zét háromszögletű J ékek töltik ki ugyan.l úgy, ahogyan első .!' pénzeinken is lát" ható. Ezért aztán • László professzor 1 az edények egyik csoportját a magyar ,.,, fejeledelmi-ki rá lyi udvar ötvösműhe lyéhez kapcsolta. A jelenlegi hiva1 talos álláspont szerint a kincset az avaNl rok készítették a 11 p' Kárpát-medencépl ben, azok az avac' rok, "akik kulturálic' san is távol álltak az ázsiai sztyeppe .,, világától", hiszen a "sztyeppei lovas "'l .lk(fl népekben a nemes
/Jj!riiNI·INIICh/l"k~
,...,.,
.1111/rl~/lld
>i
1"!'114
n
>
o
n
)
'{
4
"\
·fi15l Jf. ' Ef
i
l
l
2
j
~
x
?
;;1<4
"1
1
rt ri q l> ,i, 1
~N
,~9
f
J' 0 Ól
ep l
i BB
~
y
.r
\
y
M
t
»~
JIJ
l
J
)
Nl
.l'' ,r'
Hl1l
000
l
\(
't'
l)
-
",,
,
x ~
~
1((/
Hl
>
i l~!
~
x
rtJLh
.
.,...., ...._.. ~~
j.(
n 33~~
R'
~g kialakítására
>
.J
l
fémedény-műves
P.v-IWitfo-!riiZ '*"1-IJ("Cd/11 Atp.1N
Pi-
x~
.tt
Q,
tzJNP•MIHIA/NUCAi/1
A o
~
"]t
) ~
g
~ ~
e
o !
B
0
~!
~
1
4'1
l)
tr
y
r
X! y
~
l
l
l
l
~ ~
)
~
~
fl.
Ar Y'l'f''\f\.IA
~ ~ ~
D
e
~
t'
----
D
D ~l
~~
egy ~ l -------!-l cseppnyi igény sem volt". orehon i, a nagyszentmiklósi, a novocserkaszki és a majackójei rovás betűs feliratok betűinek Az avar kultú- Az összehasonlítása. Balról a mai betűk hangértéke, az orehon-jenyiszeji rovásbetűk, Nagyszent· rával való szaros miklós, a novocserkaszki kulacs és a majackójei felirat betűi kapcsolat természetesen valós, ám annak sugalmazása, hogy - a Bizánc magas kultúrájának hatására - europaizálódott avarság lehetett csak képes erre a kiemelkedő teljesítményre, egészen hamis és félrevezető. Félrevezető azért, mert a Kárpát-medence egészen a VIli. század derekáig- a IX. század elejéig szerves része volt a nagy eurázsiai kulturális térségnek, sa Kr. születése előtti első évezredben kialakult igen magasfokú művészet és ezen belül is a fémművesség keleti eredetű és nem a késő római és a bizánci civilizáció oldalhajtásai A szkíta-hún állatábrázoló (állatküzdelmi jelenetes) művészetet, közte a ragadozók, a griffek, a gázlómadarak, a csodalények ábrázolását, a
______________ ______________ 137______________ ______________
A nagyszentmiklósi és a székely rovásbetűk egybevetése
nehézfegyverzetet, az üveg- és kőberakás technikáját bizánci eredetűnek nevezni szakmai analfabétizmus. A kincs legragyogóbb edényei, a 2. és a 7. szám ú korsók jellege önmagában eldönti, hogy ezek az edények nem készülhettek a Kárpát-medencében, hiszen a növény- és állatvilága közép-ázsiai: igaz, a szőlő, amely 17 edényen szerepel, itt is régtől honos, ám eredete a Kaszpi-tó vidékére tehető, kivált a 7. korsón látható lugasos (fára futtatott) magas szőlőtöveknek. A többi ábrázolt növény: a tavirózsa, a békatutaj, a galaj, a kászpi lótusz, margaréta mind olyan növény, amelynek hazája Kelet, sőt olyan élethűek az ábrázolások, hogy az ötvös minden bizonnyal a környezetét másolta le. A 7. korsón a hermaphrodita személy (aki nem férfi!) egyik kezében liánt tart, a másikban ivótálat, amelybe egy szőlő levéllóg bele. Ez a bizonyos égberagadási jelenet lehet, hogy Zeusz és Ganümédész jelenete, de lehet talán az iráni eredetű tűzisten ábrázolása is, amikor a sas elrabolja Számát. Száma előbb nő volt, s csak később lett férfi. Mások szerint itt Emese álmát jelenítették meg. Beleláthatták ezt is, kétségtelen. Afauna is keleti: oroszlán, sas, és a mesebeli állatok. Agyőztes fejedelem szalagos sisakot, gyűrűs páncélt és zászlós lándzsát visel, amelynek zászlóján nincsenek rovás jelek, csak a rácsminta látszik annak, ennek ellenére többen szépen "elolvassák". A lovasnak nincs a lándzsán kwül más fegyvere és nincs kengyelel Ugyanakkor levágott emberfej lóg a nyergéről, ő maga egy összekötött kezű, ugyancsak páncélos foglyot hurcol a hajánál fogva. Mitikus lovas ő. A 2. számú korsó négy medaillonba foglalt képe egy jelentsor négy része lehet. A másodikon egy griff marcangol egy dámszarvast, a harmadikon egy emberarcú oroszlánon ül, ugyancsak kengyel nélkül, a lángkoronás fejedelem nyilaz egy párducra, a negyediken az égberagadási jelenetet látjuk. A sasnak fülei vannak! Nyilvánvalóan Nap-madárként is értelmezendő. Nyomban felötlik bennünk a nevezetes rakamazi korong is. A magyar hitvilágot és folklórt is érdemes figyelembe venni. Egyrészt az égberagadás szerepel a Júlia szép leány balladájában, másrészt a Fehérló fia meséje is eszünkbe juthat, aki táplálja a sast. Ugyanakkor az eléggé esetlen, darabos nőábrázolás a sztyeppe kőszobrait juttatja az ember eszébe.
)
ab
aL)\ M a.Lb<>t a.n 1\0..
b•t
cl\
Összehasonlító táblázat: balról a glagolita, majd a kazár, utána nagyszentmiklósi és jobbról a székely-magyar rovásbetűk
K it
K
rt
"H
K
1
K
St
11
M
M
sk
{Á
M
$\
Cs
M
k
7'fA
') M !-{> K
lt
~ cs
sm
tNJM
sp
7f
x -x
be
bo
ft\
'J-!i?
oA
m"+f
K
St
M M
)(J< X M fN $ M
esi
tl
Cs
da.
4
M
d
1-
E
d•rzs\
1
D
du.
tt - -M-
qo
JA
M
1\ M l~) N 11 N st 'X (nn.d) N >1 Y\ M 'i\cs ru:L fM J Cs :J-K sta. l\ B f) N szt AM ~ K ngy n.k X (unk) N ti 1 M f K
n.c
'l1GS
7
~
}
M
tya.
~
Cs
) V\ J ulA:l M -ntiN')TM wrtJ Cs an,tol A M va
o~
;a
D
zeLr-
Cs
zt
-----------------
rc.si.
w
A székely-magyar ábc ligatúrái
H3 c5 'la
N
______________ ______________139______________ ______________
••.••••
To~rtOtNnyNiitir
Y!!!g Blirodalm•
fM~k
1Jü!t'! To~ttomanrt köz pon tok -
rn
-··- nbeti
bH~IIm.ak
birod.&om
745·•9
aoo
k.
IOOOkm
Közép-és Dél-Ázsia a VI-VIli. században
Összesítve: a nagyszentmiklósi 2. és 7. számú korsó ábrázolásai és st11usa közép-ázsiai eredetre, India és Irán közelségére vall, s talán a legendás és mitikus párthus királyokat jelenítették meg rajtuk. Jusson eszünkbe, ~ogy a bikafejes ivócsanakok egyik típusa, a csak az Indiai-óceánban élő, a Nautiluskagylót mintázza! Igy, véleményem szerint, nem készülhettek a VIli. században, hanem sokkal korábban, talán a VI. században a közép-ázsiai nagyhagyományú kézműves központokban. Ugyanott, ahol a Kárpát-medencei avarok állatküzdelmi (griffes) övkészletei is valók, mivelhogy maguknak az avaroknak is ez az őshazájuk, ahonnan elindultak a Kárpát-medencébe. A griffek egyébként az Altáj aranyhegyeit őrizték, s ma már azt is tudjuk, hogy a krónikáink által oly sokszor emlegetett Riphei-hegyek nem az Urállal, hanem az Altájjal azonos. A nagyszentmiklósi kincsnek van egy későbbi, VII-VIli. századi része is, amely st11usában és megjelenítésében egyszerűbb, s ezek akár a Kárpát-medencében is készülhettek. Ezeket jobban használták, kopottabbak is. Ezek közé tartoznak az ivókürtök, a rythonok. De semmiképpen sem ide tartozik a 19. számú csodaszép, szörnyállatokkal teli szilke, amelyről egyes, magukat mérvadó tudósoknak tartó kollégák azt állítják, hogy valójában nyugat-európai hatásra készültek a IX-XI. században! Holott éppen fordított a helyzet. A keleti példányok szalgáltak mintául Nyugat-Európa számára, amint ez sok más tárggyal is megtörtént A szkíták, a húnok, az avarok, a magyarak természetesen hittek mindabban, amit ábrázoltattak, tehát eleve zsákutca, ha mi, a mai racionalitásunkkal próbálunk "tárgyilagos és ésszerű" magyarázatokat kispekulálni. Különösen szomorú, ha vezető tisztségben lévő emberek fölényes gőggel utasítanak el minden keleti hagyományt, s csak arra képesek, hogy a nagyritkán előkerülő, igen-igen ritka, szép emlékeink értékét, mint "az európai akkulturáció kezdeteit" ismerjük el. Az igaz, hogy - bármily csodálatos szépségű is - a közel tíz kilogrammos nagyszentmiklósi aranykincs, valójában a maga idejében nem képezett rendkiVüli, példátlanul kiemelkedő értéket, hiszen
___________________________ 140__________________________
írott forrásokból is tudjuk, hogy mind Atilla nagykirály nyári palotájában (Priszkos rhétor leírása), mind a türk nagykagán, lszterni nyári sátorpalotájában (Menandrósz leírása) garmadával voltak arany- és ezüstedények és berendezési tárgyak (kerevetek, székek, hordók, arany pávák stb.l. A szkíta és hún fejedelmi és királysírokból pedig mázsaszámra kerültek elő nemesfém tárgyak. Csakhogy igen-igen sok közülük elveszett, elkallódott, vagy inkább helyénvaló azt mondani: elrabolták és eltüntették múltunk pusztítói és gyilkosai. Aki látta a nagyszentmiklósi aranyedényeket, bizonyára sohasem felejti el anyagi és szellemi ragyogásukat S azt, hogy bár nincs itthon, de 1400 vagy 1200 év óta a miénk, amelyről semmi, sem utódaink soha nem mondhatnak le. (Elhangzott a MVSZ Magyarak Házában 2002. október 7-én)
_____________ _____________ _ 141 _____________ ______________
A magyarság múltja és jövendője
a Kárpát-medencében A rejtélyes Kazária
A
letűnt idők eseményeire általában még a művelt emberek is úgy tekintenek, mintha egykor régen az élet nem éppen úgy a megélt percek, órák, napok, évek forgatagában, szakadatlan küzdelmében, verejtékes munkájában telt volna el, mint manapság, hanem "gyorsan elszaladtak" az ezredévek és az évszázadok, s egyszer itt voltunk, másszor meg amott, éltünk, ahogy tudtunk. A mindennapi élet részletei belevesznek a messzi múltba. Fel sem merül sokunkban, hogy a Kárpát-medencébe érkezett magyarság erős államát nem hozhatták létre olyan emberek, akik a kemény téli hidegekben családostul a subájukba burkolózva, gödrökbe kuporodva dideregték át a téli hónapokat, a gulyák, a kondák, a ménesek, a nyájak társaságában, akik nem ismerték a házépítést, akik nem ismerték a földművelést, akik nem tudtak írni-olvasni, akik számára ismeretlenek voltak a várak, a paloták, a templomok, akik nem voltak megszervezve, akiknek nem volt hadereje, akik a primitÍ\1 sámánok hókuszpókuszait tekintették a_ legmagasabb rendű szellemiségnek, akiknek fogalmuk sem volt a vallásról és a Mindenható Istenről. Altalában nem merülnek fel az emberekben kételyek atekintetben, hogy ez a belénk sulykolt kép teljesen történelmietlen, valószerűtlen ül életidegen és így elképzelhetetlen. Mintha, például a 2500 esztendővel ezelőtti szkítiai földünkről és világunkból csak úgy egyszerűen "sodródva és szakadatlan vándorolva", kerültünk volna el több-ezer km távolságra, mégpedig
1+
+2
•
Lvov
~
o \l: ,,,.•,_ • Brassó
/
tl~\)l,.,:l o
Magyar sírok a Kárpátoktól keletre: 1: Pfzemysl, 2: Szudóva Visnya, 3: Krülosz, 4: Bukarest, 8: Szubboticü
Frummu~ica,
5: Probota, 6: GrozeSti, 7:
________________________ 142 ________________________
úgy, hogy közben csak ide-oda terelgették ős eleink az állataikat, ernyős szekerekre pakolták kis holmijukat, legelőről legelőre vonulgattak, elszenvedték más, ún. erős és nagy lélekszámú népek leigázását, magyarán: szolganépként vészeltünk át több évezredet. Ugyanakkor viszont töretlenül és hiánytalanul megtartottuk magában álló, ősrégi nyelvünket, megőriztük nemzeti karakterünket, sajátságos fajtajellegünket és a Kr. születése utáni IX. század 30-as éveitől kezdve egyre nagyobb mértékben száltak bele ősapáink az akkori világ hadi eseményeinek alakulásába, azaz jelentős erejű katonaság állt a rendelkezésükre. A súlyos ellentmondás, azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, keresnünk kell tehát a feloldási lehetőséget, a magyarázatot és természetesen a bizonyítékokat. A Kárpát-medencében feltárt IX-X. századi régészeti emlékek, elsősorban a temetők sírjaiba tett mellékletek igen jellegzetes és egységes sajátosságokat mutatnak. Semmiféle törzsi elkülönülésnek nyomára nem leltünk, az egykor lakható egész
~o>n~Y:~Jrl:fo~J>33J.IY~h)l,'J DI>3N 8: rJ',Woljj}
fM> JY,'~: ~) 1 ,'.JD:fJ>,'>:f3H>1fhfiD~)rl=l~f::(
J~u rD>>,c
6 5
1: 13Ho>o >))r(~>/D>:o~o',c
4
't(~
}
JfD
2 1
Western side
1.1 fO
9
8 7 Northern side
l~.;~ ~J):flJ:JD J:l,l
)~>Jfr-B3 ay>,( >Arffl):JT~flrf)J'rftrf'Y ~: ~Y/N:J t}33 >8 :Y:rfl'-IJ>:~)>, 1.ri ;~h: Y:~~ J).) Jx)~ h fxt'hfiD:1>:r~~R55:Y :'hn>ri'Jf/ :~TY,'r.~yxt':)~~J0 \~Tr) )>,t ri: l~/ i :~~'i J> :y, crM\'D ):'f ~h='r~· Y~J >JI x T1hJJ}
17 16
15 14 l}
12
Eastern side
22 21
r.33nYD>J:fOY ).)J,fffh f9tfl t-'rY9f0)l~if'Y:iiY: D3JDDn~ oYDJ'fTI"fxYfhf>
-
rJ.:ro>J),' ~>LYYr4:{}í
)>,'rUfY9:~ Q: It"' y Southern side
A terhini felirat négy oldalának 22 sora
20 !9 \8
__________________________ 143__________________________
(
)
térség anyagi és szellemi kultúrája egységes. Ha viszont ez így van, akkor ebből - sok más mellett az is következik, hogy ennek az egységes és jellegzetes Kárpátmedencei magyar kultúrának az emlékeit fel kellene találnunk a tőlünk keletre eső területeken is, azaz mindazokban a térségekben, ahol őseink huzamosabb időn át laktak. Sőt, a szakadatlan vándorlás szobatudósi elmélete szerint, meg kellene találnunk a biztos, hosszan tartó megtelepedésre utaló nyomokat a ~árpátok keleti oldalától KözépAzsiáig. Hosszú ideig számottevő régészeti anyag a mai Ukrajna és a keletebbi Don-vidék térségéből nem volt ismert, a Dnyeper tájáról Manvelovka és Szubbotnyicü, a Don vidékéről Vorobjevó, a Kárpátok keleti oldalán Krülosz kivételével, mígnem 1989-ben Dnyepropetrovszk melletti Korobcsinó faluban végre
napvilágra (és ami a fő: múzeumba!) került az első magyar vezéri sír anyagának nagyobb része. ~,...,;~~~~b Van még párhuzam, analógia a Kaukázus vidékén, a Don folyótól keletre eső területen, az Urál-hegység nyugati, déli övezetében, vala_,........ mint a Kaszpi-tenger vidékén, mind a ,,<:a·::. Kaukázusban, mind a keleti oldalon. ..;,J/· A Kárpát-medence és a Don folyó kö<~r: zött i terület jelentősebb szám ú magyar jel· '' legű emlékanyagának hiányát legéssze· rűbben azzal magyarázhatjuk meg, hogy eleink ezen a térségen csak átvonultak, huzamosan nem települtek meg, településeket, városokat, temetőket nem hoztak létre (legfeljebb szórványosan), tehát valahonnan, a korábbi szállásterületükről tudatosan, szervezetten és egységesen, egy menetben, négy-hat hónap alatt költöztek át a Kárpát-medencébe. De honnan?
.'- ·
A korobcsínói magyar vezéri sír két lelete
____________________ _______ 144____________________ ______ Az írott történeti forrásokban legelőször 586-ban Ephezoszi János említi meg a kazár népnevet, amelyet- annak ellenére, hogy szinte szembetűnő a caesar (császár) szávai való rokonsága - hosszú időn át a türk qaz, qazar = vándorolni, kóborolni igéből magyaráztak, holott qaz igealak a törökben nincs is. Az 1957-ben előkerült terhini sztélé rovásfeliratában qasar névalak szerepel, s-sel. Kazárnak egyébként is csak a perzsák nevezték őket. Azért tartottak ki mégis sz iVósan a türk névmagyarázat me llett, mert a kazárokat mindenképpen török nyelvű és etnikumú népnek kiVánták beállítani, úgy vélekedvén, hogy a nyugati türkök hozhatták csak létre a semmiből előtűnő Kazáriát a VI. század végén vagy a VII. században. Kazária földrajzi fekvése ismert: a Kaszpi-tenger északi partját, (a Volga-deltáját), az északkeleti (Nyugat-Kazahsztán) térségét és a nyugati, kaukázusi oldalt (a mai Dagesztán, Csecsen és lngusföld) foglalta magában. Az ókori földrajzi szerzők és a bizánci, szír, örmény és georgiai utazák és történetírók természetesen ismerték a kazárokat és ismerték Kazáriát. Leírásaik szerint ez az ország nagy volt és erős. Voltak nagy városaik, tégJából épített paloták sorakoztak a fővárosban, ltilben, jelentős piacok rnűködtek a városaikban (Belendzser, Szemender, Hamlidzs, Varacsán), mert itt vezetett keresztül a keleti nagy karavánút. A városok körül töménytelen szőlőskert (helyenként negyvenezer szőlőskertről tesznek említést!), gyümölcsös, szépen művelt szántóföld és rizsültetvény húzódott. A településeket csatornázták, vízvezetékkel és fürdőkkel látták el. Csak a fővárosban harminc mecset épült, de voltak templomaik a keresztényeknek és a zsidóknak is. Elsősorban, már a IV. századtól kezdve az ún. rotundák vagyis kerek templomok voltak jellemzők, amelyek egy része mindmáig megvan. A jól kiépített kazár államszervezetben volt kilenc főbíró, tehát működött a jogalkotó bírósági szervezet, működött a végrehajtó hatalom (zsoldos hadsereg és testőrség). Szabad vallásgyakorlat volt. A korabeli szerzők feljegyezték, hogy a kaukázusi húnokat hiVták legkorábban kazárnak, ám a kazárok valójában szabírok, de országukban számos moszlim arab, türk nyelvű onogúr és alán nyelvű barszil élt. Más források a kazárokat fehér ugoroknak nevezik. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyarokat a hungar megnevezés mellett a legrégibb időkben szavárdnak, azaz szabírnak mondták, valamint ugrinak, mégpedig többször fekete ugornak, akkor nagyon is fontossá válik az arab lbn Fadlan jellemzése a kazárok alkatáról és nyelvéről: "A kazárok külsejükre nézve nem hasonlítanak a türkökhöz, mert fekete hajúak. A kazárok nyelve nem hasonlít sem a turk, sem a perzsa nyelvhez, sőt a világ egyetlen nyel\éhez sem!" Ezt erősíti meg lsztakhri is: "A kazár
nyelv különbözik a török és a perzsa nyelvtől s a világnak egy olyan nyelve sincs, amelyik az ölékéhez hasonlítana." Nos, melyik nyelv az, amelyik ma is szinte magában áll? Egyértelműen a magyar! Az egyre nagyobb számban napvilágra kerülő kazár típusú rovásszöveg megfejtésében is szerepet kell kapnia tehát a magyar nyelvnek, amely ebben a korai időben "hún nyelvként" is megjelenhetett Zakariás rhétor ugyanis már 523-ban azt írta, hogy a kaukázusi húnoknak, azaz a kazároknak írásuk és könyveik vannak, Szent Jeromos pedig arról írt, hogy a húnak nyelvére lefordították a Bibliát és a szent zsoltárokat. A magyarak tehát feltétlen részesei, megalkotói voltak a Kr. sz. utáni 650 után a hirtelen feltűnő új hatalomnak, Kazáriának. Hogy miért éppen ekkor jött létre ez az új hatalom, arra is feleletet szeretnénk adni. A magyarak részvételét a mérvadónak nevezett kutatók is elismerik, ám azzal a magyarázattal tálalják, hogy !lZ együttélésre csak a IX. század elején kerülhetett sor, amikor is a magyarak vajdája, Levedi, majd Airnos fejedelem, a kazár nagykirály (kagán) bábja, alávetett szaigája volt, egész népével együtt. Stérden állva, a halálfélelemtől reszketve várták a kagán parancsait. A magyarság tehát a kazárok szolganépeként vegetált volna a délorosz pusztákon, s csak nagysokára tudta felszámolni a kazár elnyomatást. Ezek a kijelentések teljesen alaptalanak. Az ezerszer hivatkozott bizánci forrásban (A birodalom kormányzása. 38- 39-40.fejezet) ugyanis, amely erősen ellentmondásos és zavaros, ez áll: "A türkök lmagyaraki népe régen Kazáriához közel
___________________________ 145___________________________
szerzett magának lakóhelyet... együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal. Kazária fejedelme, a kagán, vitéz::égükért és szövet::égükért nemes kazár nőt adott fele::égül első vajdájuknak, Levedinek, vitéz::égének nagy híre és nemzet::ége ~nye miatt... /majd! az új fejedelmet a kazárok szakása és törlénye szerint pajzsra emeMn fejedelemmé -.álasztották." A magyarak tehát egyenrangú szövetségesek voltak, nemes származású és fényes múltú fejedelmekkel, akikhez kazár hercegnőt adtak feleségül, s akiket pajzsra emelve választottak nagyfejedelemmé. Mit jelent ez? Azt, hogy a magyarak nagyfejedelme egyenlő rangban volt a bizánci császárral, a perzsa sahhal és a kazár főkirállyal. Ugyanis csak őket emelték pajzsra, valamint csakis egyenrangú, szuverén uralkodók kaphattak kazár hercegnőket feleségül, mint például ll. Justinianus és V. Konstantin bizánci császárok. De miért jött létre a kazár birodalom? S miért éppen 650 után? S miért vettek részt benne a magyarok? A magyarázat valójában egyszerű. A rendkwüli ~rővel előretörő arabok a VII. század második felében elfoglalták Mezopotámiát, Perzsiát, Közép-Azsiának a déli részeit, s radikálisan, sőt iszonyatos kegyetlenséggel felszámolták az itteni ősi kultúrákat. Aki nem kwánt áttérni az iszlám hitre, aki nem kiVánt az arabok rabszolgája lenni, vagy elmenekült, vagy szövetségest keresve ellenállt. Ezt tették őseink is, akiknek egy része a bolgárokkal felköltözött a Volga középső folyásvidékére (Baskiriába), a nagyobb rész azonban felhúzódott a Volga deltája környékére, illetve áttelepült a kaukázusi szavárdf!)agyar rokonokhoz, s megalkotója lett a kazár államnak. S ha ezt tudjuk, azonnal kitisztul a kép. Oseink nem a pusztákban bolyongó pásztorhordák világát élték, hanem egy magas kultúrával rendelkező, erős állam tagjaiként éltek Kazária keretei között 650-670 tájától 830 tájáig. Ennek az időszaknak a régészeti emlékei mind a kaukázusi alánok földjén, mind a déloroszországi ún. szaltovómajfckojei kultúrában nagy számban fellelhetők. Almos nagyfejedelem 819-ben született, akkor tehát, amikor a kazár birodalomban igen súlyos változás következett be, mivel a kazár főkirály és az uralkodó réteg, mintegy négyezer ember, áttért a zsidó vallásra. Ez és a fokozódó külső támadások (arabok és a ruszok, később a ruszok vezette kijevi szlávok) csakhamar belső válságot eredményeztek. Fellázadtak a kavarnak nevezett törzsek, majd Álmos nagyfejedelem a türk eredetű onogurokkal szövetséget kötött (vérszerződés), és egész népével elhagyta a kazár földet. Azsidó főkirály és környezete is tudott a szabír-kazár rokonságról, amint ezt József kagán 960 körüli levele is tanúsítja: Togarmának ugyanis tíz fia volt, s ezek között a kazárok mellett ott találjuk a szabírokat is. Ugyanezt vallotta a zsidó Joszippon is. Egyébként Magyarország zsidó neve: Hágár, Kazáriáé: Meshekh. Minderről a krónikáink is tudnak, és megmaradtak Kárpát-medencei helynévi bizonyítékok is: Kozárvár, Kozármisleny, Kazárvölgy, Kazarom a Pilisben, Cézár-patak etc. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a XIX. század végétől a zsidóság tőkét kwánt kovácsolni magának Kazáriából, mondván: igenis létezett egy erős zsidó hatalom a IX-X. században, tehát volt államuk Kr. sz. előtti 586 után és 1948 előtt is. Sőt a honalapító magyarokat, de még a székelyeket is nagyobb részt zsidó vallásúaknak vélték, vagyis amikor a XIX. század végén és a XX. század elején megindult a galíciai zsidók beözönlése Magyarország földjére, ezt mintegy jogfolytonos cselekedetnek nevezték, mivel azt hirdették a kelet-erurópai zsidók valójában a magyar-türk kazárok leszármazottai. Különös, hogy az eredetileg a szkíták neveként szereplő askenázi nevet vették fel a kelet-európai zsidók! Erdekesség az is, hogy J. V. Sztálin, aki fanatikus zsidógyűlölő volt, éppen a kazáriai zsidókérdés miatt nem engedélyezte az egykori Kazária területén a régészeti kutatásokat. Amikor a magyarság tömegei elhagyták Kazária földjét, minden jel szerint 820-30 táján, elfíször az Al-Duna és a Dnyeszter-Donyec közti térséget vették birtokukba (Etelköz), itt találkozott Arpád és
____________________________ 146___________________________ Kusál 893-ban a bizánci Niketász Szklérosszal, ezt megelőzően 860-ban Cirill társalgott a Krim-félsziget vidékén egy magyar katonai csapattal. Az egyik bizánci forrásban fennmaradt leírás szerint 838-39-ben a magyarokat ungarnak, turknak és húnnak nevezték egy időben és egyszerre! Kazária azért is igen fontos része a magyar korai történelemnek, mert az itt eltöltött időszak és együttélés a legkézenfekvőbb magyarázata a magyar nyelv nagyszámú, törökkel rokon eredetű szavának, valamint az aJán eredetű szavainknak is. Kazária a magyarok elköltözése után rohamosan gyöngült és a X. század végére végzetes és súlyos vereséget szenvedett Szvjatoszláv kijevi fejedelemtől. Kazária régészeti emlékeinek feltárása 1958 óta intenzwen folyik, részben a Kaszpi-tó északi, északnyugati oldalán, részben a nyugati, kaukázusi oldalon. Számos vár, város, építmény: templom, áldozati hely és temető került elő. Ugyancsak gazdag leletanyaga van a szaltovói kultúra kutatásának is. Ezek között különösen nagy jelentősége van a rovásírásos emlékeknek. Az mármost is bizonyos, hogy a székely-magyar rovásírás közeli rokona a kazárnak, s az is bizonyos, hogy egyik sem közvetlenül a türk rovásírásból fejlődött ki, hanem sokkal régibb annál. A magyar rovásírás gyökerei az igen távoli múltba nyúlnak vissza.
___________________________147___________________________
Kazár-magyar kapcsolatok őrösi
Csoma Sándor halálának századik évfordulóján, 1942. április 11-én Hóman Bálint- többek között - az alábbiakat mondotta: "A tudomány célja a természeti világ és az emberi élet mozgatóerőinek és jefen~geinek megismerése és megértése, az adottságok és 'változások, a sajátosságok és ismétlődések, a tönényszerű~gek és összefüggések vizsgálata és felderítése által. Az igazi tudós az igazságba, mint legnagyobb emberi értékbe s ez igazság tudományos megközelíthető~gébe vetett hittel, minden elfogultság és előítélet, minden melléktekintet és irányzatosság nélkül vizsgálódik és mérlegel, tárgyilagosan és érdektelenül keresi az igazságot. Munkájának eredményei, a tudós munkával termelt szellemi javak az egyetemes tudomány, az egész emberi~g szellemi értéká//ományát gyarapítják. A tudomány, ebben az értelemben, egyetemes, nemzetfeletti, művelői egy nagy tudományos munkaközös~g tagjai... De a tudománynak ez a jellege korántsem jelenti a nemzeti élettől való független~gét, mert az egyetemes tudomány különálló nemzeti tudományok összes~ge, aminthogy a nemzeti tudomány is a tudós egyének individuális munkásságának az eredője ... A tudomány nemzeti jellege egyaránt kifejezésre jut a formában és a szellemben, az anyag természetében és a tárgy megVcilasztásában, a feldolgozás módszerében és irányában, de mindenekfelett kifejezésre jut a tudományos célkitűzésekben."' Hóman Bálint, a tiszta nagy tudós porladó csontjait most keresik a váci rabtemetőben, mivel eddig nem kerülhetett sor az ő rehabilitálására sem. Amiként várat magára például Ba kay Lajos, Orsós Ferenc, Fettich Nándor akadémiai tagságának visszaállítása is. S várat magára - posztumusz - László Gyula akadémiai taggá választása. A nemzeti tudományok közé tartozik a történelem és az irodalom, ha a művelői nem tagadják meg nemzetüket, a fajtájukat. Ez nem azt jelenti, hogy dicsőítő meséket találjunk ki, ez nem azt jelenti, hogy képzetlenül mindenféléket állítsunk, ez nem azt jelenti, hogy misztikus ködképekbe burkoljuk őstörténetünket, de azt igenis jelenti, hogy szánt szándékkal ne pocskondiázzuk, ne kisebbítsük a magyarságat - a tárgyilagosság álarca mögé bújva. Szóvá kell tennem még azt az újabban egyre erőteljesebben terjedő magatartást, amely egyre inkább valóságosan szekértáborokra bontja a magyar történészeket, mégpedig úgy, hogy a küzdelemben nem ritkán nemtelen és méltatlan harcmodort alkalmaznak egymással szemben. Az ún. nemzeti oldal képviselőit azáltal igyekeznek kirekeszteni a tudományos életből, hogy egyszerűen agyonhallgatják őket. Munkáikat nem idézik, előadásaikat figyelmen kiVül hagyják. Ugyanakkor tárgyilagosan el kell ismernünk, hogy a nemzeti oldalon viszont egyre nagyobb mértékben tűnnek fel képzetlen és ködös gondolkodású emberek, akik - akaratlanul is - súlyos károkat okoznak a történettudomány hitelének.' Ideje volna azonban mindannyiunknak megtanulni egyenlő mércével mérni. Példaként megemlítem Fettich Nándor professzor feltételezését Álmos-sírjáról, amelyet annak idején a szakma csaknem egyöntetűen súlyos mértékben elítélt és elvetett. Ámde - tudtommal - senki nem ítélte el Vékony Gábort, aki 1996-ban a banai sírt Árpád nagyfejedelem sírjának határozta meg! S érvei között kazár vonatkozásúak is vannak! Már az is nehezen érthető, hogy egyes csoportok tudatosan támadják és hiteltelenítik a magyar krónikákat s szakadatlanul azt hangoztatják: ezentúl sok mindent ki kell hagynunk a magyar történelemből, amit eddjg igaznak hittünk. Természetesen csaknem kizárólag a magyarságra kedvező adatokról van szó. Ujra nagy erővel hirdetik a magyar honalapítás kapcsán a szakadatlan menekü-
K
'Elnöki megnyitóbeszéd a Kőrösi Csoma Társaság 1942. december 11-én tartott ünnepi közgyűlésen. Kőrösi Csoma Archwum 111/2 (1941) l- ll. 'Legutóbb Fodor István dorongalta le Dúcz Lászlót és Szörényi Leventét, valamint Kiszely Istvánt. Gúnyos nagyhangúságában azt állította, hogy az állatábrázoló művészetben nincsenek füles ragadozók.
____________________ ________148____________________ _______
lést, az Árpád nagyfejedelem és kicsiny ~zámú népe török nyelvűségét és nomádságát s azt, hogy a IX. századtól a Kárpát-medencében Arpádék csak egy vékonyka uralkodó osztály volt, akiket a "jóindulatú nagyhatalmak befogadtak (ez volna az ún. birodalmi betagolódás, a recepció elve!). A vezető pozícióban lévő kollégák a maguk számára megengedhetőnek tartják, hogy - gyakran ugyanazon kötetben - egymásnak merőben ellentmondó állításokat jelentessenek meg, mint például a Kárpát-medence kihalt pusztaság elmélete, a hatalmas szárazság okozta elnéptelenedés teóriája, szemben a nagy lélekszámban fennmaradt magyar nyelvű avarság hipotézisével. De ugyanezt teszik egyes történészek a kazár-magyar kapcsolatok taglalásakor. Sőt, itt érhető tetten talán a legszembetűnőbb módo_n a súlyos elfogultság. Sokan vallják ma is, hogy a magyarak a kazárok szalganépe volt, Levedi és Almos kazár bábok voltak, akik halálfélelemben reszkettek a kagán előtt, s nem három évig, de 300 vagy 200 évig tűrték a szolgaságot. A magyar fejedelemség kazár bábállam volt- állítják egyesek. Kazária kiterjedésének kérdése is tisztázatlan. Bizonyos, hogy a kazár állam része volt a Kaukázus (Varacsán-Urceki, Belendzser, Szemender, Hamlidzs), a Kubán-vidéke, a Volga-torkolat, ahol felépült a főváros, ltil, a Krím félsziget, ahol kazár helytartó kormányzott és feltétlen hozzátartozott nyugat felé Kijev - kelet felé pedig az egész vidék az Aral-tóig. Amennyire hiteltelennek tekintik a magyar krónikákat, annyira hisznek az idegen forrásoknak, így mindenekelőtt Konsztantin császár közléseinek, aki a következőket jegyezte fel: "A türkök népe tégen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, amelyet első vajdájuk ne>Rről Levediának neveznek... együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal. Kazária fejedelme, a kagán vitéz5l?gükért és szövet5l?gükért nemes kazár nőt adot fele5l?gül a türkök első vajdájának, akit Levedinek neveztek, vitéz5l?gének nagy híre és nemzet~ ge f:nye miatt. Ke>Rs idő múltával a kagán üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék el hozzá hadihajóval első vajdájukat, Levedit... A kagán azt mondta neki, hogy 'Azért hivattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök közt az első, nemzeted fejedelmé>R emeljünk és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknaL l A kagán az embereit/ a türkökhöz küldte, s ezek megbeszélték(!) ezt a türkökkel... és így a kazárok szakása és tör>Rnye szerint pajzsra emeMn, fejedelemmé tették." 3 Ha áttekintjük a korabeli fejedelmi, illetve császári házassági kapcsolatokat, azt látjuk, hogy Herakiész bizánci császár Eudoxia lányát nőül kiVánta adni a kazár hadvezérhez, ll. Jusztinosz császár feleségül vette a kazár kagán nővérét, Theodórát, V. Konsztantin császár feleségül vette a kazár hercegnőt, Csicsákot (Virág). Azaz: a kazár kagán nagyon is megnézte, kihez ad nemes kazár nőt feleségül. Nézzük most a pajzsra emelés kérdését. Kiket tettek úgy uralkodóvá a Kr. sz. utáni első évezred második felében, hogy pajzs ra emelték őket? Aperzsa nagykirályt, a bizánci császárt és a kazár nagykagánt. Valamint a magyarak fejedelmét! A kazár alávetettség igazolására fel szakták hozni az ún. kettős királyság, kettős fejedelemség átvételét. Először is, még az sem bizonyított, hogy az arab forrásokban szereplő kende-gyula párból a "gyil~sz"- gyul? nem személynév-e? Nagyon valószínű, hogy az. Másodjára, a magyar nagyfejedelmek, Almos is, Arpád is, utódai is egyszemélyi uralkodók voltak. A kettős fejedelemség tehát nem létezett a magyaroknáL Nos, a legfontosabb kérdés: kik voltak a kazárok? Türkök, szabírok, húnak, hajlandurok-onogúrok, bolgárok, alánok, (ászok), barszilok, fehér ugorok, magyarak (madzsari) 4? Igen nehéz erre a kér-
3
Lásd: Bakay Kornél: Óstörténetünk régészeti forrásai. ll. Miskolc, 1998, 125. skk. 'leki Validi Togan: Völkerschaften des Chasarenreiches. Kórősi Csoma ArchíVum 1940.
___________________________ 149___________________________ désre válaszolni, mivel, akárcsak a húnok, az avarok, a kavarok esetében, éppen úgy a kazároknál sem maradtak meg egyértelmű nyelvemlékek. Kazár nyelvű szövegek ugyanis nincsenek. Nyelvükre csak a rovásírásos emlékekből (Novocserkaszki kulacs, Majackoje, Humara, Szarkel, bikakoponyán, ljcsontokon talált feliratok) lehet következtetni, ám ezek nagy része még ma is megfejtetlen. Mi azt valljuk, hogy a kazár nyelv vizsgálatánál nem szabad figyelmen kwül hagyni a magyart sem! lbn Fadlan azt írta, hogy a kazárok nyelve sem a türkhöz, sem a perzsához, sem a világ egyetlen nyelvéhez nem hasonlít! lsztakhri pedig azt jegyezte fel: a világnak nincs olyan nyelve, amelyhez a kazár hasonlítana. Nem a mi nyelvünk az, amely nem hasonlít sem az indoeurópai, sem a szláv nyelvekhez? Maszudi szerint a kazárokat a perzsák hwták így, a törökök szabírnak mondják őket, s ez számunkra nagyon fontos, hiszen Konsztantin császár munkájából tudjuk, hogy régen a mi nevünk is szavárd-szabír volt. Az orosz források sem véletlenül határozták meg úgy a kazároka t, hogy ők a fehér ugorok, a magyarak pedig a fekete ugoroki A kazárok tehát magukat, minden bizonnyal, nem kazároknak nevezték. Sokáig azt hirdették a turkológusok, hogy a kazár szó a török qazar = kóborolni szóból ered, azután kiderült, hogy először is, ilyen török szó nincsen, másodszor, hogy a terhini felirat óta bizonyított, hogy a kazár szó nemcsak s-ei, hanem z-vel is előfordul, tehát igaza volt a régieknek (Malcolm és a magyar Kállay Ferenc), hogy a cézár szóból származik a kazár név, s ez megint fontos érv. Ennek kapcsán arról sem feledkezhetünk meg, hogy a Kárpát-medence területén számos helynév is őrzi a kazár nevet (Kozárvár, Cézárvölgy, Kazár-völgy, a pilisi Kazarom etc.) Azt mondják a mérvadó történészcsoportok, hogy Kazária (630-965) világtörténelmi kuriózum. Ez a megállapítás igaz, de ebből nem az következik, hogy akkor nekünk, magyaroknak ehhez - a szaiganép szerepén kwül - semmi közünk sem lehet. Azt is mondják, hogy a kazárok vezető rétege a nyugati türk kaganátusból vált ki. Ez lehetséges, de egyáltalán nem bizonyított. Az viszont tény, hogy a kazárok kilétét rejtély övezi, s az is tény, hogy a nyelvük tisztázatlan. Köztörök? Bolgártörök? Török-magyar? A magyarak fontos szerepet játszottak a VII-VIli-lX. században a Kaszpi-tótól Kijevig terjedő hatalmas területen. Ma már igazoltnak tarthatjuk, hogy a kazár Szarkel nem a magyarak ellen épült, de még csak nem is a,besenyők ellen, hiszen besenyő garnizon védte, hanem a ruszok és szlávok ellen. Kazária része volt Eszak-Kaukázus, Alánia s attól keletre kilenc kazár tartomány. Kazária bukása a X. század végén feltétlen kapcsolatban állt a vezető réteg korábbi zsidó hitre térésével (talán a IX. század elején történt ez), amely lázadásokat, felkeléseket váltott ki (lásd például a kabar-kavar kérdést), sőt - úgy vélem - azt is alapos vizsgálódás tárgyává érdemes tenni, hogy nem a magyarak 860 utáni nyugatra költözése gyengítette le végzetesen a korábban erős birodalmat, akik - amint láttuk - egyáltalán nem alávetett szolganépként éltek Kazáriában, hanem erős szövetségeskén!, sőt talán államalkotó népként? Ujabban felmerült (Vékony Gábor kutatása), hogy a banai szablyán olvasható jabgu felirat kazár rovásírással készült. Az is további kutatást kwán, vajon maradt-é nyoma a kazáriai zsidó vallásnak a magyarak körében? A Képes Krónika elbeszéli, hogy Hunor és Magor a Bereka-fiak leányaira bukkantak, akik férfiak nélkül sátoroztak, és a kürt ünnepét ülték. A zsidó kürtharsogás ünnepe = zsidó újév ünnepe, tehát ez értékelhető adat, noha nem a magyarok, hanem a lányok ünnepelték a kürt ünnepét. Azután itt van a nevezetes József kagán-féle levél. József kagán és Chászdáj ben Jichák ibn Saprút cordovai főminiszter levélváltása 954 táján történt. A fő kérdések: 1/ hiteles-é? Igen. 2/ kik és mikor tértek zsidó hitre? A kagán és udvara, a IX. század elején, esetleg a derekán. 3/ Milyen hitre: karaita vagy rabbanita? Karaita, de nem lehet a kara-kazár ennek tükröződése! 4/ miért ,nincs a levélben egyetlen kazár szó sem? Viszont szerepel benne a magyar Duna szó és a király Ur megszólítása! Hogyan kerültek magyar szavak a kazár
___________________________ 150__________________________ levélbe? A nyakatekert hatalmi övezetek és széttagoltságteória helyett helyénvalóbb a nyelvi egységre gondolni. Snem kell azt vélni, hogy ez a levél nem jutott el Kazári ába, és magyar földön javítgatták. Miért tették volna? Azután ismertté vált a kijevi Hanukah-levél: a bal alsó sarokban rovásírással. Ezt az ajánlólevelet Kijevbe írták valamelyik kazár városból, talán ltilből, és nem türk, hanem kazár rovással. De a jelentése nem "olvastam", hanem "elolvastuk, llik." Nem feledhetjük, hogy Jelek volt Árpád fiának is a neve. A kazár-magyar történet fő kérdései tehát új megvilágításba kerültek. (Megjelent: A honfoglaló magyarság állama, kultúrája és az ősi vastermelés. IV. Konferencia. Somogyfajsz 2000, 9-12.)
____________________________ 151 ____________________________
Etnikai és hatalmi viszonyok a Kárpát-medencében a VIli-lX. században Kárpát-medence históriáját a mérvadó történészcsoportok általában sem nem képesek, sem nem hajlandók egy zárt földrajzi egységként kezelve megírni. Abból indulnak ki, hogy külön történelme volt a később Dunántúlnak nevezett Pannoniának, külön történelme volt a Tiszántúlnak és a Felvidéknek, külön Erdélynek és természetesen a Délvidéknek is. A Római Birodalom végéig valóban nem jött létre egységes fő hatalom ebben a csodálatos természeti egységben, hiszen a rómaiak Pannania és Moesia provincián kwül csak egy rövidebb, átmeneti ideig voltak képesek birtokolni Daciát. Első ízben Kr. születése után (kerekítve) 400 táján valósult meg a Kárpát-medence egyesítése, mégpedig a húnok által. A Pax Hunnica, teljes pompájában, félévszázadnál alig tartott tovább, a hún kori lakosság azonban (elsősorban a szarmatának nevezett hatalmas tömegű népesség), biztosan tovább élt az Alföldön. Hogy az egységesen szarmatának nevezett számos néptörzs mindegyike iráni nyelvet beszélt-e, máig el nem döntött, nyitott kérdés. A régészeti adatok azonban (elsősorban a sírformák, különösen a padmalyos forma) sokkal erőteljesebb rokonságat mutatnak a későbbi lakossággal, mintsem hogy ne kiemelten törődjünk ezzel a fontos kérdéssel. Atilla halála után egy évszázadnyi időre germán hatalmi övezetekre bomlik a Kárpát-medence (Jangobardok, gepidák, gótok), ám 568-tól beköszönt a három évszázados Pax Avarica, azaz a Kárpátmedence teljes, akkor lakható térségének az ismételt egyesítése, amely korszaknak - viszonylag - hatalmas régészeti emlékanyaga maradt ránk, az avar népnek azonban biztos nyelvi emléke, vitathatatlan
A
so "-J
'l
'
l
PANNONXA
~ dNF.
SVP.
l l l l
A Duna menti római provinciák a lll. században
100
t7;Qklft
___________________________ 152__________________________
Szarmata-roxolán páncélos lovasok
Szarmata harcosok, sárkányos hadijelvény a IV. század végén
nyelvi nyoma jóformán semmi sincs, akárcsak a húnok esetében. (A rovásírásos emlékek száma nőttön nő, de a megfejtésük vitatható.) Ez önmagában is irtóztatóan súlyos probléma, de ez nem elég, ehhez jön még a történelem vázát jelentő avar kori időrend teljes bizonytalansága, valamint az, a már valóban megdöbbentő megállapítás, hogy - embertanilag - az avarok nem elődei a honalapító magyaroknak, a honfoglaló magyarak viszont nem elődei az Árpád-kori lakosságnak. Ugyanakkor az avarságnak, a mongoloid vonásai miatt, valószínűtlen a továbbélése évszázadokon keresztül. Nos, hát akkor mi történt az avar néppel a VIli-lX. században? Negyven évvel ezelőtt azt találták ki, hogy az 568-ban érkezett ún. kora avarok nagyját, a 670 táján érkezett ún. késő avarok írtották ki, módszeresen kirabolván a sírjaikat is, majd a késő avarok zömét 800 után, de legkésőbb 822-ig, esetleg 829-ig a frank-szláv-bolgár hadak mészárolták le, először a frank seregek, majd Krum kán hadai, akik pedig véletlenül életben maradtak, szépen elszlávosodtak,
Az avarok által elfoglalt Sirmium városa a IV. század végén
_____________ _____________ _153______________ _____________
mivel mind a Dunántúlon, mind a Tiszántúlon - a Dunától északra eső, illetve a Szávától délre eső már nem is szólva - túlnyomórészt szlávok laktak. Később finomodott a történeti kép, de kórkép mivoltát csak nem akarta elveszíteni, mivel - bár az egymást legyilkoló avar hullámok hipotézisét a feledés homálya kezdte borítani-, sőt kijegecesedet! a kora avar (568-670), közép avar (670-700) és a késő avar (680-829) kitalált horizont, a szláv hamvasztásos temetkezések száma viszont mindmáig alacsony, a szláv eredetű magyar szavak pedig csak akkor jelenthetnek fogódzót, ha feltesszük, hogy az avarok nem kis része is magyarul beszélt, sőt ezek a népcsoportok megérték a magyarak bejövetelét is. Ez azonban, úgymond, nacionalista szemlélet, tehát tudománytalan álláspont, így helyénvalóbb volt az irányt szabó mértékadóknak más feltevéseket kimunkálni. Az egyik, mindmáig eléggé elterjedt teória szerint a 700 utáni állapotok drasztikus megváltozásának a klimatikus viszonyok megváltozása volt az oka, ugyanis Közép-Európában egyre szárazabb lett az éghajlat 350 után, s így az avarság az aszályok okozta éhínségek következtében egyszerűen kihalt. Ezért a Kárpát-medence tekintélyes része lakatlan térséggé vált, s erre vonatkozna, állítólag, Regino, prümi apát híres kitétele az avarok pusztáiról (solitudines Pannoniorum et Avarum). De tudjuk, ez sem így igaz, mivel helyesen e szavakat így kell fordítani: a pannonok és az avarok pusztái. Mind a Dunántúlon, mind a Tiszántúlon, többek szerint, senki földje keletkezett, mások (első ízben száz évvel ezelőtt) ezt még kiegészítették a lakhatatlan árvízterek bizarr elméletéveL A legtöbb hazai és külföldi kutató számára azonban sokkal rokonszenvesebb volt s maradt, az az elmélet, hogy 626 után az avar hatalom egyre jelentéktelenebbé vált, jóllehet csaknem mindenki mind a mai napig kőkemény vakhittel hiszi és vallja, hogy az ún. öntött griffes-indás veretekkel jellemzett társaság nem jelent meg 568 után a Kárpát-medencében, hanem csak 670 körül, így tehát máris komoly ellentmondás jelentkezik a nagy lélekszámú griffes-indás népesség betelepülése és az avar birodalom állítólagos elerőtlenedése között. Ezt a népességet egy magába zárkózott, békés, földalatti putrikban éldegélő, földműves társaságnak képzelik egyesek. Van azonban még két nagyon jelentős bizonytalansági tényező az avar kort illetően, amelyek a régészeti feltárásokon szinte lépten-nyomon jelentkeznek: az egyik a nagyszámú sírrablások, a másik az övveretes sírok viszonylagosan kis száma. Egyszerűsítve: Sárkány hadijelvényes harcosokazorlati tábláról területekről
____________________________ 154___________________________ a férfisíroknak csak kb. 15%-a volt öves, tehát a máig ismert cca. 62 OOO avar sírból csak néhány ezer. A griffes veretek száma ezen belül még kisebb. Nagyon különböző az övveretek száma és típusa, így a rájuk alapozott keltezés több mint kétséges. Az avarkor időrendje rendkwül ingatag, különösen a VIli-lX. század vonatkozásában. Ám ezekkel a legalapvetőbb és legfontosabb kérdésekkel a kutatók alig-alig foglalkoznak, különösen felületesen kezelik a sírrablásokat, annak ellenére, hogy ismertek teljes mértékben kirabolt temetők, teljes egészében sértetlen temetők s olyanok, amelyekben a sírok egy része kifosztott, a másik részük pedig nem. Hosszan sorolhatnám mindazon publikációk címeit, amelyeknek szerzői egyáltalán nem, vagy csak értéktelen közhelyek felemlítésével foglalkoznak ezzel a kérdéssel kapcsolatban, holott az avarkor egyik alapkérdéséről van szó. Igen szargalmasan gyűjtögetik a kollégák a tárgytípusokat, az edényformákat, a sírok jellemző ismérveit, de szigorúan "a közmegegyezéssel" elfogadott nézetek és irányzatok keretei között igyekeznek "eredményeket produkálni" különféle, saját maguk által teremtett, mesterséges szempontok szerint vizsgálgatva az anyagokat, azt a látszatot keltve, mintha elmélyült tudományos kutatást végeznének, holott sok esetben csak tudományoskodás folyik, s ezért tudomást sem kívánnak venni azokról, akik a múltat másként látják, és más szemlélettel közelítik meg az őstörténetünket. Ez a kirekesztő bánásmód éppen olyan szélsőséges és tudományellenes, mint a marxi-lenini dialektikus és történelmi materializmus tévtana volt. Arról nem is szólva, hogy számos esetben bebizonyosodott, hogy a mérvadók elutasító diktátumával szemben a Jülöncöknek" volt igazuk, gondoljunk csak például kicsúfolt Raymond Dartra, aki elsőként mutatta ki, hogy az ősember bölcsője Afrikában volt, vagy Wegenerre, aki igazolta, hogy őseieink kontinenseken keresztül vándorolva népesítették be a Földet. Egyikőjüket sem fogadta be kezdetben a tudományos világ, nevetségessé tették őket. Nézzük meg tehát a forrásokat, először az írott kútfőket, majd a régészeti anyagot. Notker Balbulus sankt galleni szerzetes, aki 912-ben halt meg, a Gesta Karoli c. munkájában a ll. könyv 1. szakaszában, az avarok elleni háborúban részt vett szemtanú (Adalbert) elbeszélése alapján a következőket jegyezte fel: Adalbert nemegyszer elmondta nekem, hogy a húnok országát (terra Hunorum) kilenc gyűrű (novem circulis, köralakú >€dmű?) vette körül. 5 én, aki mást, mint sö>€nykerítést eddig nem láttam, megkérdeztem: milyen kerítések voltak ezek? Erre ő azt felelte: kilenc hegin (gyepű?) volt ez. 5 mivel én más gyepűt, mint olyat, amelyekkel a vetéseket szakták egymástól e!Vcílasztani, nem ismerek, ő a következő magyalázatot adta. Az elsőköralakú >€dmű (un us circulus) olyan széles volt (/atus fuit), mint amekkora távolság van Turicum v.ira (Zürich) és Constantia között. Tölgy, bükk és fenyőfa cölöpökből 20 láb széles /6,2 m/ és ugyanilyen magas sánctöltés ez, kővel, agyaggal és gyeptéglával befedve... Ezen sáncokon belül a falvak és tanyák (vici et vii/ae) úgy helyezkedtek el, hogy az emberi hang (vox humana) az egyiktől a másikig e/hallatszott (de aliis ad alias vox humana posset audiri). Az épületekkel szemben, a megvíhatatlan falakon kapuk vezettek keresztül, amelyeken a rablásra indufók ki és be jártak. A második >€dműrendszertől (secundus circulus), amely úgyanúgy volt megépítve, mint az első, húsz német (XX miliaria Teutonica), illetve negyven itáliai (XL Ita/ica) mér-
földre következett a harmadik sáncmű, majd így tov.ibb, egészen a kilencedikig, ámbár egyre szűkeb bek lettek a belsők az előzőeknél (ipsi eireuli alius alio multo contractiores fuerint). A >€dműveken belül a falvak és a lakóhelyek (possessiones et habitacu/a) úgy helyezkedtek el, hogy a kürt hangja (c/angor tubarum) jelzésként elhallatszódjék az egyiktől a másikig. Ezekben az erődítményekben gyűj tötték össze a húnok mindazon kincseket, amelyeket kétszáz és még több éven át a nyugati népektől össze raboltak. Ezen hiteles leírás bizonysága szerint 780-800 táján is a húnoknak nevezett avarok falvai és tanyái egymás mellett sorakoztak, egymástól1-5 km távolságra, és komoly védműveik, kőváraik is voltak. Tekintettel arra, hogy a magyar királyságnak a XV. századra min. 3 millió lakosa volt, 800 táján a 220 OOO km'-nyi területen legalább 1,4 millió ember élt. A korabeli 2 ezreiékes szaporodási ráta melsűrűn
___________________________ 155___________________________ lett ez reális szám. Sem a Nagy Károly-féle frank hadjáratok, sem a bolgároknak tulajdonított hódítások, sem a kiagyalt aszály ennyi embert ki nem irthattak. Ismét idézhetjük Notker!, aki a frank-bolgár ellentétek kapcsán jegyezte meg: /Nagy Károly! "a bulgárokról azért vette el a kezét, mert a láthatóan megcsendesített húnok a frankok királyságára semmik?le veszélyt nem látszottak jelenteni (quia videlicet Hunis exstinctis regno Franearum nichil nacituri viderentur." A Hunis exstinctis kifejezést általában a húnok megsemmisítése utánnal szakták fordítani, helytelenül!) Feltéve, hogy egyáltalán valós a Krumféle bolgár hadjárat, hiszen például a Birodalom kormányzásáról szóló híres munka semmit sem tud a Dunántúl frank vagy a Tiszántúl bolgár megszállásáról? Az ugyancsak IX. századi Suda-Lexikon A 18. fejezetében ugyan az olvasható, hogy az avarokat a bolgárok erőszakkal megsemmisítették ... a B423. részben így folytatódik a szöveg: "Krum pedig megkérdezte az avarok (abarisz) közül ejtett hadifoglyokat: 'Mit gondoltok, mi miatt pusztult el az uratok és egész népetek?' Azt 1-á.laszolták, hogy elszaporodtak az egymás elleni 1-á.daskodások, s elpusztították a legderekabb és legértelmesebb k?rfiakat, aztán a nem igaz úton járók és a tolvajok lettek a bírák szövet!'égesei, tol-á.bbá volt tészegeskedés, mert a bor megszaporodásával mindnyájan tészegesek lettek, azután jött a megvesztegethető!'ég, tol-á.bbá az üzletelés, mert mindenki kereskedő lett és egymást csalta. Ezekből fakadt a mi vesztünk." A Suda-lexikon tulajdonképpen megerősíti Notkert, mivel egy rendezett or~zágról beszél, ahol bíráskodás van, ahol fejlett a szőlőkultúra, ahol élénk kereskedelmi élet zajlik. Eppen csak azt teszi hoz,zá, hogy a bolgárok kiirtották az avarokat Lehetséges ez? Eppen úgy nem, ahogyan az aszály okozta kipusztulás sem. Természetesen izgalmas kérdés: milyenek lehettek ezek az avar falvak? Olyanok, mint a feltárt tiszafüredi vagy komáromi telepek, ahol a házak közölt és alatt(!?) avar lovas sírok voltak? Helyénvaló feltételezés, hogy egy folyamatosan lakott területen, csak úgy, egy temető megszentelt földjébe ássák bele a putrijaikat az avarok? Nem súlyos keltezésizavar jelzői ezek? A bolgárok valójában húnok, s így testvérei az avaroknak, sőt a magyaroknak is. Nem véletlen, hogy 811-ben arról olvashatunk, hogy Krum kán seregében avar katonák harcolnak a bizánciak ellen, akiket Vegre-Ugre névalakban szerepeltetnek, majd 814-ben V. Leó császár ellen is küzdenek avar zsoldosok, mint ahogyan az sem, hogy 838-39-ben a bolgárok az Al-Dunánál éppen a magyaroktól kérnek segítséget a makedánok ellen. Valójában semmi alapja sincs annak a feltevésnek, hogy a IX. században Dél-Magyarország és DélErdély bolgár fennhatóság alatt állt, sőt ellenkezőleg, a bolgárok a VIli. században az avarok szövetséges-alattvalói, aminthogy annak sem, hogy a VIli-lX. században a Dunántúlon az avarság elszlávosodott, illetve 800 után egész Pannónia a frank birodalom keleti tartománya lett. Minden adat arra mutat, hogy a frankok által uralt térség keleti határa a Rába folyó volt, s az is több mint kérdéses, hogy a Zalavár-Mosaburg azonosítás sérthetetlen dogmája meddig lehet gátja a prekoncepciók nélküli kutatásnak? Mert az lehetséges ugyan, hogy többünknek nincs igaza abban, hogy Mosaburg Karinthiában keresendő, ám az - tisztességes és tárgyszerű tudományos morál mellett - nem volna megengedhető, hogy a más nézetet vallókat egyszerűen agyonhallgatás révén diszkreditálják és semmibe vegyék. A mi álláspontunk szerint a Kárpát-medencében az avar uralom, a Samo-féle lázadást és önállósulás! követően (630-660) töretlenül érvényesült 670 után is, amit nemcsak az Enns folyónál megvont nyugati állandó határ (limes certus) jelez, amely 788-ban is sérthetetlen volt, hiszen Ybbsfeldnél vesztett csatát Audaccrus, hanem más írott források is megerősítenek, noha ezek száma kétségtelenül nem nagy. 662-ben Grimoald beneventumi herceg által elűzött Perctaritot fogadta be az avar uralkodó, majd rá egy évre az avar seregek segítették Grimoaldot a lázadókkal szemben. 693-ban avar követség járt Pippinnél, 700-ban Ravennai Geografus beszél Daciáról és Gepidiáról, mint a húnok országáról, 714-ben Szent Emmeram püspök találkozott az avarok erős népével (robustam
_____________________________156____________________________ gentem Avarorum), 740-ben avar hadak zúdultak a karantánokra Dráva-Száva vidékén, ezért 741-ben Borut karantán fejedelem készül hadaival az avarok ellen, 746-ban Liutprand langabard király (712-744) kötött békét Avariával (Avaria első említése ez!), 776-ban Aio főember me gy az avarokhoz s kér ott menedéket, 802-ben eastelium Guntio mellett (kőszegi felsővár?l esett el az avarok fegyvereitől Kadaloh és Gateram gróf, tehátAvaria fennáll és erős hatalom. Nem a frankok avarok elleni háborúja (788-805) volt végzetes az avarok Kárpát-medencei főhatalmára nézve, hanem a VIli. száz?d legvégén és a IX. század elején kirabbant belviszály, amely szabályos polgárháborúba torkollott. Alláspontunk szerint a Kárpát-medence 680 után a kazár birodalom nyugati országa volt, ahol a kormányzó kapkánok és tudunok csaptak össze egymással a kazár nagykirály zsidó hitre térése után (800-as évek eleje). Ennek következtében került sor az avar főem berek római típusú megkeresztelkedésére. A kereszténység ugyanis ismert volt az avarok között, amit - többek között - Cyrill életirata is igazol, ahol ez olvasható: ,,Mi sok népet ismerünk, amely az ításhoz értő és Istent dicsőíti, mindegyik a maga nyeMn. Ilyenek ismert módon az örmények, a perzsák, az abazgok, az ibériaiak, a szogdok, a gótok, az avarok, a tursziak (türkök?, azaz magyarok?)... De 870 körül is éltek Pannania területén keresztény vallású, frankoknak adót fizető avarok." (CB() Sőt, reális lehetősége van annak a feltevésnek, hogy az onogur bolgárok Dunamenti honfoglalása is szaros kapcsolatban volt Kazáriával, s így a bolgár-avar kapcsolatok rokoni-szövetségesi kapcsolatokként értékelhetők egészen 863-ig, az ortodox kereszténység felvételéig. Nyilván ezáltal sokkal jobban magyarázható az avarok fennmaradása a horvát-dalmát területen is egészen a X. századig, ahol a horvát uralkodók (l. Trpimir /845-863/ - Branimir /879-889/ - Mutimir /888-91 0/) a római katolikus hitet gyakorolták, részben Karoling befolyásolás mellett. Erről tanúskodik VII. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár művének egyik részlete: ,,Pár évig harcoltak egymással, majd a hor-.átok bizonyultak erősebbeknek: az avarok egy tészét megölték, a többieket pedig behódolásra kényszerítették. Ettől fogva ez a terület a hor-.átok hatalmába került, ám máig vannak Hor-.átországban az avarok közül való lakosok, s ezek avar mivolta felismerhető." Az avarság mind Avariában (a mai Enns és a Bécsi-erdő közötti terület), mind Sclaviniában (a Dráva-Száva közében és nem az egykori Noricum területén !l, mind Pannania lnferior és Superimban (A Dunántúl nyugati sávja a Rábáig és a Balaton vidéke), mind a Tiszántúlon fennmaradt a IX. század évtizedeiben is. Erről tanúskodnak a helynevek, amelyek zömmel magyar eredetűek, török eredetű helynevünk nincs, a szláv hatásúak java része is magyar képzésű. A magyar nyelvben állítólag a szókincs 9%-a szláv jövevényszó, ám a IX-X. században még csak egy ősszláv dialektus létezett, tehát külön horvát, szlovén, morva, cseh, orosz eredetű szavak átvételéről nem beszélhetünk. A keresztény térítés szláv szókincse sem hagyható figyelmen kNül. Mivel a régészeti anyagban vitán felül álló változások figyelhetők meg a VIli. század derekától, illetve a IX. század elejétől, szembetűnővé válik az elszegényedés, a veretes övek, lószerszámok, ruhadíszek egyre hiányosabb és silányabb volta, ugyanakkor új tárgytípusok jelennek meg (mint a sarkantyúk, a rövid kardok, új fülbevalótípusok), felmerül két kérdés. Az egyik: mi okozta ezt a változást? A másik: lehet-e kor- és rangjelzőnek felfogni a különböző technikával készített díszítményeket, amelyeket talán nem is viseltek az avarok a hétköznapi életükben? 5 mindemellett az ábrázolt motNumok (griffek, kígyók, ragadozók) valódi jelentése szerint kezeljük-e a leleteket? Nem kerültünk-e tévútra az elsősorban túlvilági jelentésű és értelmű jelképek erőltetett világi magyarázataival? A források alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy a Dunántúl a frank birodalom keleti tartománya lett a IX. században, ahol a morvák is befolyást szereztek a század második felében. A Száva és a Dráva vidéke feltehetően bolgár érdekterületté vált, a Duna-Tisza közében, s a Tiszántúlon viszont csaknem zavartalanul tovább éltek az avar települések, és tovább használták a temetőiket Erre utal a 870-871 körül íródott CBC egyik részlete is: "A húnok, akik a földjükön (terra) visszamaradtak,
azt a kitálynak fizetett adó fejében mind a mai napig (usque in hodiernum diem) birtokolják."
___________________________ 157___________________________
Álláspontunk szerint a kazár birodalom vezető népessége volt a magyar, akik 830 táján vonultak nyugatra az Etelköznek nevezett területre, közvetlenül a Kárpátok keleti oldaláig, uralva az Al-Duna vidékét (838/39) és Kijev környékét is. 860 táján - hipotézisünk szerint - honalapító eleink már birtokba vették a Felső-Tisza-vidékét, majd néhány évtized múlva benyomultak a Felvidékre, s végül megszállták a Dunántúlt és a Délvidéket Nyilvánvalónak kell tekintenünk, hogy a Kárpát-medence viszonylag sűrű avar kori lakossága békésen "fogadta" Álmos és Árpád nagyfejedelem magyarjait, sőt a VIli. századi forrásokban feltűnő Ungarus névalak alapján (760: via Ungarorum, 790-es évek, Paulus Diaconus, HL 6,58.: Ungarus névalak szerepel Liutprand langabard király sírfeliratában, Annales Rotomagenses, Annales Gemmeticenses, Annales Uticenses anno 793: regnum Hungrorum /Karolus rex vastat/) jogunk van felten ni, hogy ők magukat már ekkor is hungarnak nevezték. Nagy kérdés persze, hogy a hungar-ungar-venger-hongrois népnév valóban az onogur szóból vezetendő-e le? Nagyon várjuk a nagy tiszántúli és délvidéki (Dunacséb, Moravjca, Horgos) avar temetők további ásatási anyagának közzétételét és alapos elemzését (Hortobágy-Arkus, Székkutas,) a már közzétett Tiszafüred, Orosháza, Jászapáti etc. mellett A vizsgált IX. századi temetőkben nem azért "nem volt mit az avaroknak a másvilágra szenderült családtagjaik mellé helyezniük", mert gyalázatosan elnyomorodtak, elszegényedtek, hanem azért, mert a keleti kereskedelmi forgalom, ahonnan az avarok is a dolgaikat beszerezték, 750 után, az arabok hatalmas közép-ázsiai és kaukázusi térfoglalása következtében teljesen megbénult, s előtérbe került a nyugati (frank) kereskedelmi árukínálat Igy azt mondhatjuk a csekeji, a komáromszentpéteri és a vörsi, a balatonszentgyörgyi, a zalavári, a zalaszabari, a zalakomári, a garabonci, a gyenesdiási, a sopronkőhidai, a pókaszepetki temetők emlékanyaga mutatja a kor divatját a Dunától nyugatra és északra. Természetesen rendkiVül fontos a kutatás számára a Zamárdi-Rétiföldek óriási sírszámú temető jének tanúsága is, elsősorban az időrend és az etnikai összetevők szempontj ából, elvégre az itt feltárt háromezer sír mindegyikét kirabolták. A kutatás jó irányban halad, s egyre világosabbá válik, hogy mi tette lehetővé eleinknek a Pax Hunnica és a Pax Avarica után a 650 esztendős Pax Hungarica korszakát és a magyar királyság felvirágzását (Megjelent: A honfoglaló magyarság állama, kultúrája és az ősi vastermelés. VI. konferencia. Somogyfajsz, 2002, 41-48. és Polisz 66/2002, 7-12.)
___________________________158__________________________
Árpád nagyfejedelem nonymus szerint Árpád nagyúr 907-ben hunyt el, ám halálának 1100 esztendős évfordulóján senki sem emlékezett meg nagy halottunkróL 1907-ben törvényt hoztak ugyan az emlékére, a XXVIII. törvényt, de a határozat írott malaszt maradt. Igaz, a sírját máig sem sikerült meglelni, mégsem helyeselhető, hogy a honszerző nagyfejedelem emléke lassan elhalványul. Sőt, úgy tűnik, tudatosan elhalványítják. Nem tanulunk a szomszédainktól, akiknek nincs valóságos 1100 éves történelmük, ezért kénytelenek "gyártani" maguknak. S ezt meg is teszik. Szlovákia, amely 1918-ig egyáltalán nem létezett, háromszor is ünnepelt 1100 esztendős múltat. Először 1933-ban, 15 éves korában, amikor Mojmír és Pribina morva, illetve frank hercegségét kiáltották ki ősszlováknak, majd 1963-ban és 1985-ben Metód püspök kapcsán, akit természetesen szlovák püspöknek tartanak. Árpád nagyúr viszont 1955-ben, Györffy György ötlete nyomán, rangvesztett lett, merj az az ötlete sz ületett, hogy a valóságos nagyfejedelem kezdetben egy bizonyos Kurszán lett volna, Arpád pedig csak gyula, azaz seregvezér lehetett. Aztán kitalálták, hogy a neve egyszerűen 11 árpácska", azaz árpaszem, a Borsod, a Kölesd, a Buzád, a Maglód példájára. De ez még nem volt elég. Ekkor felmerült, hogy atyját, a dinasztiaalapító szent embert, Álmos vezért maga Árpád, az elsőszülött fia ölette vagy ölte meg?! Sőt, még ennél is tovább lehetett menni, mert legújabban azt hirdetik egyes kutatók, hogy Árpád és népe nem is magyar volt, hanem az lrtis folyó mellől, Karaganda térségéből elindult kisebb lélekszámú köztörök nyelvű csapat (talán 15 ezer fő?!), amely csoport 821 körül nekiindult a végtelen sztyeppének és Baskirián, Etelközön át el nyargalt a Kárpát-medencébe, ahol azután elmagyarosodott. Mert az itt élő avarok köznépe, akiket az onogur-törökök szerveztek országgá, végül is magyarul beszélt. Árpád nagyúr igazi megasz arc~on, azaz nagyfejedelem volt, aki talán 840 körül született, Álmos nagyfejedelem elsőszülöttjeként. Almos vezért Emese hozta a világra 819-ben, a csodálatos }urulnemzetség szülöttjeké.~t, s valójában ő volt a szent dinasztia (stirps beata) megalapítója. Az ~lmos előtti fejedelmekről (Ugyek, Levedi) nem sokat tudunk, de a genealógiai lánc 36. tagja Almos, Nimródtól számítva, s ez 36 x 40= 1500 esztendőt jelent. Az Árpád-ház újkori kifejezés, a középkorb?n nem volt ismert. Az azonban bizonyos, hogy a magyar szent királyok (sancti reges) dinasztiája Almossal kezdődik, és félezer esztendőn át uralkodtak (819-1301 ). S a trónöröklés határozottan a származás jogán és rendjén (jure et ordine genitu re) alapult, tehát csak akkor következett - néhány kivétellel - felnőtt férfi családtag, ha nem volt elsőszülött fiú örökös. A 27 Árpád-házi királyunknál12 esetben következett az elsőszülött fiú! Különös, hogy az uralkodócsalád tagjai között az Álm9s és az Árpád név igen ritka volt. Árpádnak csak ll. Géza királyunk kereszteltette harmadszülött fiát, Almosnak pedig l. Géza királyunk neveztette másodszülött fiát. Árpád fiainak ismerjük a nevét: Zulta (Salt vagy Zsolt), Levente, Tarkacsu, jeleh, Jutocsa. Zulta követte a fejedelmi székben apját, majd az ő elsőszülött fia, Taksony következett (947 -972). Tarkacsu fia volt Tevel, az ő fia Tormás vagy Termes. jeleh fia Ézeleg, az ő fia Tas vezér. jutocsa fia Faliesi vagy Vál, aki Zolta után ugyancsak fejedelem lett. Ma már egyre bizonyosabb, hogy sem a húnoknál, sem az avaroknál, sem a magyaroknál nem volt kettős fejedelemség. Mind, Atilla, mind Baján, mind Árpád egyeduralkodó volt, s az a 894. évből feljegyzett esemény, amikor Arpádot és Kusánt együtt említik a görög források (N ikétász Szklérosz) nem alkalmas ilyesfajta következtetések levonására. Álmos nagyfejedelem - feltételezésem szerint - 894-ben halt meg, önmag~t feláldozta, hogy a karizmatikus erő átszállhasson fiába, s ezért nem jöhetett be Pannóniába. Arpád talán valóban
A
____________________________ 159 ____________________ ________
Részlet a Festy·körképból
907-ben halt meg (vagy egy kicsit ko rábban), de a személye minden magyar számára szent kell, hogy maradjon, mert neki köszönhetjük a Kárpát·m edencei országunka t, neki köszönhetjük, hogy birtok· ba vehettü k az t a földet, amely 1920-i g sértetlen maradt, s amelynek etnikai fennmaradásáért mind· annyiunknak mindhaláli g áldozattal és elhivatottsággal tennünk kell. (Elhangzott 1998 májusában)
___________________________ 160_______________________
)>
8
o ::l
"'' N
~-
____________________________ 161 ____________________________
A magyarság múltja és jövendője a Kárpát-medencében Lél és Bulcsú hadi népe róf Széchényi Ferenc kétszáz esztendővel ezelőtt teremtette meg a róla elnevezett nemzeti könyvtár és múzeum alapjait, s ezért méltán rendezhettek napjainkban emlékkiállítást a budai Várpalotában. Ezen az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett kiállításon, most a budapestiek számára is eredetiben látható, többek között, a jászberényi múzeum féltett kincse és büszkesége: Lehel kürtje. Ez a 43 cm hosszú, elefántcsontból faragott remekmű ezüst fülekbe fűzött zsinóron felfüggesztve csüng alá, mint egy valódi pásztorkürt. A legnagyobb nevezetessége mégsem a rajta látható ábrázolások tömkelege, hanem a sérülése, 10 cm átmérőjű szájának csorbasága, mivel ez hitelesíti, úgymond, a magyar krónikás és szájhagyomány!, hogy tudniillik ezzel a kürttel ütötte le Lél (Lehel) vezér a német császárt 955-ben, a Lech-folyó melletti síkon elszenvedett vereség után. Történt ugyanis, hogy a Lél, Bulcsú és Súr vezérek, az általuk vezetett magyar sereg Aug~burg melletti veresége után, Ottó német császár fogságába estek, aki kivégeztette mindhármukat. Am mielőtt elítélték volna őket, a császár így sz ólt hozzájuk: "Vcilasszatok olyan halálnemet magatoknak, amilyet akartok. Lé/ Vcilaszolt: HozasSÉk ide a kürtöm, mihelyt belefújtam, majd felelek. Odavitték neki a kürtöt, s amikor nekikészült a kürtfúVcisnak, közelebb lépett a császárhoz, és állítólag olyan erősen homlokon Vcigta a kürttel a császárt, hogy a császár meghalt ettől az egyetlen ütéstől." Ettől volna csorba a jászberényi kürt. A bonyolult szerkezetű és jelentésű díszítmények és figurák lényegében öt sorban (sávban) helyezkednek el: állatalakok, kentaurok, griffek és emberek népesítik be a felületet. A szájperem alatt nyolc medaillonban kentaur, balra néző ülő férfi, páva, oroszlán, sas-turul, jobbra lépő oroszlán, madár és egy jobbra néző ülő alak. Egy elválasztó szalagfonat után balról jobbra vonuló két lovas és négy gyalogos (egyet levéstek!) látható, akik közül az ötödik egy feldíszített agancsú szarvasra akar Íjjal rálőni, a szarvas és a hátán ülő turulmadár visszanéz a vadászra. A harmadik sorban egy kifelé fordított nyitott tenyér után kentaurok, két szembenéző férfialak, madarak, a negyedik sorban kiterje&ztett szárnyú sas mellett szárnyas oroszlángriffek mint védőállatok, az ötödik sorban szoknyás öltözetű zenészek és mulatozó figurák vannak.
G
____________________ ________ 162____________________ _______ A hivatalos és belénk sulykolt álláspont szerint a jászberényi kürt egy hamis ereklye, egy valótlan mítosz hordozója, mivel valójában ez a X. századi elefántcsont faragvány a bizánci császári kocsi és lóversenypályák játékmesterei számára készített közönséges cirkuszi trombita, amelyen erőművé szeket, szemfényvesztő mutatványosokat ábrázoltak, s ennek megfúvása révén adtak jelt egykoron a hippodromokban a játékok megkezdésére. No de hát ez már egy mai gondolkodó ember számára is fefoghatatlan képtelenség! Ezredéven át féltve őrizgettünk volna egy idegen nép cirkuszi játékainak vásári kellékét? Lehetséges ez? De akkor Lehel vezéré sem lehetett, noha néki bizonyosan volt kürtje (tuba), s az is bizonyos, hogy Lél vezér dicső ősünk és jeles hő sünk volt, aki a nagy európai magyar hadjáratok idején, amelyet történelemkönyveink csak kalandozó rablóhadjáratok néven emlegetnek, sok emlékezetes haditettet vitt végbe. Ezek a nagy katonai akciók a Kr. sz. utáni A jászberényi "kürt". 830 tájától 970-ig az írott források adatai által jól nyomon követhetők, s már most kijelenthetjük: az európai középkori hadtörténetben a maguk nemében páratlanok, a hasonlóan nagyszabású arab és norman-viking hadjáratokhoz mérten is. Vagy csak azért mentettük volna meg az enyészettől Lehel kürtjét, mert az augsburgi vereségünk és gyászunk mementója? Bár másfél századon keresztül a magyar seregek súlyos vereséget csak néhányszor szenvedtek el, nem a dicsőségre, a sikerre, a győzelmekre, a nagy haditettekre emlékeznénk, hanem arra, amikor
___________________________ 163___________________________ megaláztak bennünket, amikor az addig győzhetetlennek hitt seregvezéreket, Lélt és Bulcsút közönséges gazemberekként bitóra vagy karóba húzták? A Lehel kürtjének titka van, a hivatalos értékelés biztosan használhatatlan, amint ez beigazolódott a Szent Koronával, a koronázási palásttal, a jogarral kapcsolatban is. A megpántolt elefántcsont tárgy alsó végének átmérője 2 cm s az átalakítás óta lyukas, ám eredetileg nem volt az. Magyarán: nem
A magyarok európai hadjáratai
fúvós hangszer volt ez, hanem ivókürt, rython, amelyből egykor ittak. Mégpedig ünnepi alkalmakkor, szent rítusok kapcsán. Bort és vérrel kevert bort. Az államalkotó magyar nemzet története a nevezetes vérszerződéssel kezdődik, am_ikor is két rokon nép, a szavárd-szabír-magyar és az hún-onogurmagyar vezetőinek 11 mindegyike Almos vezétért, pogány szokás szerint, saját \étét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette." A vérszerződés kikövetkeztetett dátuma: 890 tája. Mi azt valljuk, hogy az ún. Lehel-kürt azonos a vérszerződéskor használt szent ivókürttel, amelynek felső peremén a 7 + 1 (kavar) törzs jelképei sorjáznak, alatta a hét törzs vezetői (hét királyfi), középen a csodaszarvassal, majd a zodiákus csillagképek jegyei közt az egymás ellen forduló testvérek jelképezése, oltalmazó Nap-szimbólurnak között (kakasok). Azután az égi és földi hatalom szimbóluma: a sze nt Turu l madár k~t őrző állat között s végül, legalul az örömujjongó nép. A Képes Krónika be is mutatja ezt a kürtöt: Arpád nagyfejedelem tartja a kezében! A magyar erő, az összefogás szent ereklyéje kerülhetett Tas fia Lél és Vérbulcsú kezébe. 830 tájától csaknem másfél századéven át a magyar katonai erő meghatározó szerepet játszott a Fekete-tengertől az Atlanti-óceáni g. Különös és jellemző, hogy erről a korszakról és ezekről a rendkívül nagyszabású és jelentős hadi vállalkozásokról a magyar történettudomány képviselői mindmáig úgy beszélnek és írnak, mint Európa gyalázatos szégyenfoltjáról, amikor "a magyar hordák útját
csakugyan hullahegyek jelezték Európa-szerte ... a pusztulás amit előidéztek messze nagyobb volt, mint a kor szokásos háborúié... ez már a magyarak öncélú brutalitása volt".
___________________________ 164__________________________
Valóban vállalhatatlan volna őseink katonai szereplése, valóban indokolt és jogosult volna a becs· és lealázó rabló kalandozások elnevezés használata? Igaz volna, hogy eleink elvetemült rablógyilkosokként kóboroltak Európában, mint válogatott szegénylegények, akik gyilkoltak, gyújtogattak, raboltak, rabszljra fűztek sokezreket? Nem, egyáltalán nem igazak ezek az állítások. Hamisság, csalárdság, célzatos hazugság rejtezkedik mögöttük. Már a Kárpát-medence birtokba vétele is megtervezett, pontosan végrehajtott művelet volt, mivel erős fegyveres biztosítás nélkül nem tudott volna Kazáriából áttelepülni a magyarság. Mind a régészeti anyag, mind a gyérszámú írott forrás alapján erősen feltehető, hogy már a 860-as évek· ben, legalább a Felső-Tisza-vidékét és a Felvidék keleti övezetét birtokolták Almos magyariai, noha a fő erők ekkor még Etelközben állomásoztak, s innen portyáztak 862-ben nyugat felé. Ezt követte a 881. évi hadi ~llalkozás, majd a vérszerződés után 892-től 894-896-ig a tulajdonképpeni honfog· lalás. 899-ben Eszak·ltáliában, a Brenta-folyó mellett egy magyar sereg nagy győzelmet aratott, de egyáltalán nem azért jelentek meg itt, mert újabb hazát kerestek! A magyarság, éppenúgy miként az avarok és a húnok, soha nem települtek meg a Kárpát-medencén kwül, leszámítva a Kárpátok kele· ti oldalán maradt testvéreinket, a moldvai csángókat, akik minden bizonnyal az etelközi magyarak kései utódai. A szlávokat sem támadták, a morvák kivételével, akiket 902-ben legyőztek. Ha igaz lenne, hogy zsákmányért és rabszolgákért fogtak fegyvert, akkor portyákat rendeztek volna észak, délnyugat és északkelet felé, ám egyetlenegy ilyen adat sem ismert. Hogyan hajthattak volna sok· ezer rabembert gyalogosan, mondjuk Burgundiából vagy Dél-Itáliából Magyarországra a magyar lovas csapatok? Már 907-ben megmutatták eleink Európának, hogy a Kárpát-medencei országunk ősi örökség és a miénk. A hatalmas létszámú nyugati sereget Brezalauspurcnál (a mai Pozsonynál) teljesen szét· verték. A csatamezőn maradt a magyarak elleni keresztes hadjárat hirdetője, Liutpold bajor her· eeg, Theotmár salzburgi érsek, 19 gróf, két püspök, három apát és sok ezer harcos. 907·től1030·ig idegen katona a Magyar Nagyfejedelemség ill. a Magyar Királyság földjére a lábát sem merészelte tenni. S pontosan ezért, megelőzésképpen vonultak időről időre a magyar seregek nyugat és dél felé. Több mint 55 hadjáratról tudunk, s ezek nagy részét sikerrel és győzelemmel zárták le. Voltak vere· ségek (909, 913, 933, 943, 951, 955, 961, 970), de valójában nem súlyosak, a sokat idézett 933-as merseburgi csatára tulajdonképpen sor sem került, mert a kedvezőtlen időjárás miatt, a magyar sereg egyszerűen visszavonult, a 955. évi Lech-mezei ütközet pedig azért lett súlyos vereség, mert a legen· dás és legdicsőbb hadvezérek estek fogságba, akik számos nagy hadjáratot vezettek, akik széles látókörűek voltak, sőt keresztények, mint Bulcsú horka, akit nem azért neveztek a vér emberének, azaz Vérbulcsúnak, mert "itta az ember'.ért, mint a nadály", hanem azért, mert vérbíró volt, aki 946-47-ben Konstantinápolyban a bizánci császártól az igen magas patrikioszi rangot is megkapta, és megkeresztelkedett. Bulcsú, Lél és Súr kivégzése lelkileg sebezte meg a hadinépet Micsoda csalárd kitalálás, hogy csak a primitw népek vetemedtek ilyen kalandozó hadjáratokra, mivel a vezé· rek meg akartak tollasodni, és a magyarak is azért mentek rabolni és fosztogatni, mert nem szerettek dolgozni, mert a megélhetésük gondjait a fejlett társadalmakra hárították át, valamint nem tudták elő· állítani azokat a termékeket, amelyekre szükségük volt. De a rosszindulatú szabatudósok ezt még megtetézik azzal a bizarr ötlettel, hogy a kalandozó rablóportyákon magukkal vittek sok százezer lovat, hogy "tehermentesítsék" a Kárpát-medencét Az európai hadjáratok tervezettek és tervszerűek voltak, nem egy esetben a trónörökös herceg v_ezette a sereget, mint például 943-ban, 947-ben és 955-ben Taksony herceg, vagy 921 -ben az Arpád-leszármazott Tarhos és Bogát herceg vagy az ugyancsak a szent dinasztiához tartozó Szalárd herceg 924-ben, aki simán átkelt az Alpokon, amit majd 937-ben és 942-ben megismételt Bulcsú. A magyar hadtörténet egyik legnagyobb alakja Bulcsú vezér, aki 910 körül születhetett, s aki bámu· latos hadi teljesítményeket vitt végbe. Gondoljuk el, hogy elindult egy 5· 1Oezer fős magyar sereg, mérlő
___________________________165___________________________
legalább 25-30 ezer lóval, társzekerekkel, rajtuk a hadi utánpótlás: a nynvesszők tízezrei, tartós élelmiszerek, tábori sátrak, bőrtömlők, fürdőmedencék, lószerszámok, nehézfegyverek, ostromgépek. Asereg a csillagok állása szerint tájékozódva, nagy folyókon (Duna, Rajna, Inn, Loir, Szajna) átkelve vonul, napi 20-25 km-t megtéve, közben ostrom alá vesz olyan erős városokat, mint Velence, Otranto, Cambrai, Bázel, Verdun, az andalúziai Lerida, Konstantinápoly, átkel az Alpok Szent Bernát-hágóján, ahol sokan elvéreztek, s Hannibál is alig vergődött át, megütközik az ellenséggel, azokat többnyire legyőzi. Ilyen hadjáratokat biztos hátország nélkül nem lehet megszervezni, ilyen hadjáratokat magasfokú szervezettség és vasfegyelem nélkül nem lehet lebonyolítani, ilyen hadjáratokat katonai tudás és összetartás nélkül nem lehet sikerre vinni. Bulcsú és Lél hadinépe igenis kiválóan szervezett csapatokból állt, voltak felderítőik, előőrseik, nehézlovasságuk, kürtös jeladóik, zászlóvivők, hadijelvényhordozóik. A hazától ezer, ezerkétszáz km távolságban is tisztában voltak a célország és a szarnszédok belső viszonyaival, hatalmi viszályaikkal, voltak tolmácsaik, követeik, túszaik. 926-ban a svájci Sankt Gallen kolostorát foglalták el, ahonnan emberközeli leírás maradt fenn a bolondos Heribald szerzetes atya viszontagságainak ecseteléséveL "Heribald ~lelem nélkül Vcirta a magyarak betöté~t, nyugodtan ~tálgatott, amikor a magyarak berontottak tegzesen, megrakva fenyegető hajító dárdákka/ és nyilakkal. Minden helyi~get gondosan átkutatnak ... A tisztek eközben megparancsolják gyilkolásra kész embereiknek, hogy ne használják a fegyvereiket és tolmácsok segít~gével kifaggatják őt. Amikor észreveszik, hogy ~lkegyelművel van dolguk, mindnyájan nevetnek rajta és nem bántják. A kolostor udvatát a tisztek veszik birtokukba és bő!'égesen lakomáznak. Heriba/d is velük együtt úgy belakott, hogy soha jobban ... Bort, amelyet tele csöbrökben középre helyeztek, annyit ivott mindenki, különb~g nélkül, amennyi jólesett. Miután pedig a bortól nekihevültek, mindannyian elkezdtek rettenetesen kiáltozni az isteneikhez, a klerikus tolmácsot és a bolondot pedig arra kényszerítették, hogy ugyanezt tegyék ... a harcosok vidámságukat szabadjára engedve, táncolnak és birkóznak a főemberek előtt. Némelyek fegyverrel is összecsapva bemutatták, mennyire járatosak a hadi tudományokban. A kémek hirtelen kürtjelzést adnak ... sa k§rfiak gyorsan kifelé sietnek, ki hogy tuds ahogy szoktatva voltak, előbb, semmint hinné az ember, harcra készen, csatasorba állnak. A kocsikat és a többi máihát körben elhelyezték, fe!Vciltva őrködnek az éjszakán át, a többiek pedig a fűben elterülve, hallgatagon borozgatnak és alszanak. Heribald így összegezte a véleményét a magyar vitézekről: Higgyétek el nekem, nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban." · Természetesen a magyarak katonai akcióit is kísérték rablások, kincsgyűjtések, gyújtogatások, sok pénzt követeltek a béke fejében, amint az avarok és a húnok is tették, de a szövetséget nem sértették meg, az adott egyezséget betartották. Az érintett nyugati kortársak vak gyűlölete által eltorzított kép tehát igaztalanul szerepel az iskolai tankönyvekben. S az is természetes, hogy fpglyokat ejtettek, és azokért pénzt (váltságdljat) követeltek. S voltak, akiket rabszolgának adtak el. De ne feledjük: 1809-ben a Code Napoleon megalkotója, Bonaparte császár 12 ezer magyar férfit eladott rabszolgának Mexikó számára: eladtak bennünket a franciák pénzért, mint a barmot! 1100 évvel ezelőtt erősek voltunk, s ennek alapja a vitézek serege volt. Később elgyengültünk, elvesztettük a haderőnket, holott tudnivaló volt, hogy Tisza István igazat szólt 1911-ben: "a magyar nemzet csak akkor maradhat fenn, ha erős hadseregre támaszkodhat". De hisz-e még valaki manapság Tisza Istvánnak? (Megjelent: Kapu 15/2002. 1O. szám, 28-30.)
____________________ ________166____________________ _______
Magyarság múltja és jövendője a Kárpát-medencében Erős
magyar hatalom a Kárpát-medencében
történelmi tudatunk a múltértelmezésünktől függ, múltértelmezésünket azonban a történelmi ismereteink minősége és mennyisége határozza meg. Történelmi ismereteink alapjai az ún. történelmi tények, amelyek - első pillanatra - teljesen vitathatatlanok, vagy ahogyan mondani szoktuk: objektívek és pártosságmentesek. A történettudósok azonban régóta tudják - bármily furcsán is hangzik ez sokak számára -, hogy vannak, s nem is kis számban, hamis tények. A hamis tények vagy rosszul értelmezett források alapján születnek, vagy tudatosan meghamisított adatokat tüntetnek fel igazként, avagy felkészületlen emberek kezdenek történelmet értelmezni és tanítani, a maguk sajátos és elfogult álláspontja szerint. Ez utóbbira manapság egyre több példát látunk mind a sajtóban, mind az elektronikus médiában, mind a könyvkiadásban. 1990 előtt a tudományos életben is erőteljesen működött a kommunista cenzúra, amely természetesen gátja volt nemcsak a tudományok fejlődésének, de a tudományos kutatás és gondolkodás szabadságának is. Ugyanakkor, s ezt el kell ismernünk, nem volt lehetséges közreadni felkészületlen emberek által kiagyalt teóriákat és mesébe illő elmeszüleményeket, amelyek mára elborítják a magyar szellemi élet szinte minden területét Vannak, s talán nem is kevesen, akik jogosultnak érzik magukat, többnyire igen szerény képzettségük és iskolázottságuk ellenére, önjelölt történettudósként kiállani a publikum elé, abból kiindulva, hogy a múltunk mindannyiunké és a múlthoz mindannyian értünk. Mivel egy csalfa történelmi feltevés vagy egy félresikerült elgondolás, látszólag, semmiféle súlyos következménnyel nem jár, hirdetése következtében nem dőlnek össze hidak, nem zuhannak le repülők, nem halnak meg emberek, nem állnak le_ a számítógépek. Ez igaz, mégis igen nagy mértékű a felelőssége annak, aki a "kezébe lantot fog". Ovakodjuk tehát a megszállott igehirdetőktől, mert bár történelmünk valóban közös nagy kincsünk, a hamisságak azonban előbb-utóbb lelepleződnek, a valódi tudás hiánya csakhamar kiütközik, s hordjunk bárminő festett álarcot, a tudatlan bugyutaság ragyáit tartósan el nem fedhetjük véle. De legalább ekkora veszélyt jelentenek az elmúlt fél évszázadban oklevelet és jelentős pozíciókat szerzett, marxista-leninista emlőkön nevelkedett történetírók, akik nagyrészben a tanári katedrákat is elfoglalták, másrészt a privilegizált tankönyvírás révén hatalmukba kerítették a mai felnőtt nemzedékeket, elvégre a most 60 évesek az ötvenes években jártak középiskolákba és a hatvanas években egyetemekre, de a mai harmincasokat is a hetvenes évek kádári iskolaszelleme fertőzte meg, ha nem is o)y nagy mértékben. Igy egyáltalán nem csodálható, hogy 1980 tájáig az volt a hivatalos magyar történettudomány álláspontja, hogy a magyar állam, a Dunántúlon a IX. században létezett "pannónszláv állam", a nagymorva birodalomnak nevezett hatalom képződménye alapján jött létre, hiszen a barbár, nomád, pogány és rabló magyar hordák magasfokú szervezettségre eleve képtelenek voltak. A szlávoktól tanultuk meg nagysokára a földművelés!, szláv papok vezették be a keresztény vallást, szláv főnökök, a zsupán-ispának álltak a szláv eredetű mega-mesgye-megyék élén, szláv névből vettük át váraink és városaink nevét: Esztergom, Belgrád, Fehérvár, Visegrád, Csongrád, sőt a Szent Koronát viselő uralkodó király nevét is. A szlavofil világnézet kedves volt a szavjet megszáll?k szellemi vezetői előtt, ezért erősen támogatták mind a régészeti, mind a történeti vizsgálatokat. Igy született meg a nagy szláv központ Zalavár-Mosaburg, mint Pribina székhelye és tartománya, valamint Székesfehérvár, mint szláv centrum. Valójában, amint szó volt róla, Zalavár térségében soha nem létezett Pribina szláv központja, a magyarság a Kárpát-medence birtokbavétele előtt egy magas fejlettségű birodalomban,
A
______________ ______________167______________ ______________
Kazáriában élt, ahol kiválóan ismerte a földművelést, ismerte a kereszténységet, az ispán szavunk nem a zsupán származéka, amint a me gye szavunk sem szláv eredetű. Király szavunk nem a Carolus szláv králjából "fejlődött ki", Székesfehérvárnak az eredeti neve nem Belgrád volt, hanem Fehérvár, Esztergom az lszter-gam név változata, a koronázás és maga a korona nem nyugati, hanem keleti eredetű. A magyar nyelv szláv jövevényszavai csakis a XI. század után kerülhettek a magyar nyelvbe, mivel1000 előtt csak ősszláv dialektusok voltak. Mivel azonban a magyarak országának kialakulását saját fejlődéssei semmiképpen sem magyarázhatjuk, állítják mind a mai napig a mérvadó tudósaink, a teljesen tudománytalan szláv teóriát feladni kényszerülvén, az erőteljes külső hatás (impulzus) megtestesítőjeként, a 80-as évektől kezdve, átálltak a nyugati, a német befolyás bizonygatására. Ma azt tanítják iskoláinkban és az ismeretterjesztő fórumokon, hogy a "katonai demokrácia" szintjén élő magyar törzsek csupán törzsi nomád államot tudtak létrehozni, mert "a sztyeppén az egyszer kialakult formákat a nomád hatalmi elitek egymásnak adták át... s a lánc immáron a magyarokkal megszakadt". Ezt a zavaros és bugyuta tételt azzal igyekeznek elfogadhatóvá tenni, hogy nomád államból soha nem jöhet létre európai típusú állam, márpedig Szent István király országa a legnagyobb mértékben európai állam volt. Az íróasztalaikra görnyedő akadémikus szabatudósaink szerint, noha a magyar nomádállamok is életképtelenek voltak, azért nem semmisültünk meg, "mert be voltunk zárva a Kárpát-medencébe", de azért a számos törzsfőnök kiskirálysága sokáig virult e földön. Egymás ellen hadakozva folyt a véres küzdelem a magyar államalapítás korában (gondoljunk Koppányra, Gyulára, Ajtonyra), mígnem a német lovagok segítsége révén végül is győzedelmeskedett a sok törzsi államocska felett a központi akarat. A hangsúly itt a többes számon van: sok törzsi államocskal A központi pártszervek ideológiai nyomása oly nagy volt a közelmúltig, hogy ez a sok kis törzsi nomád államról szóló teória megfertőzte az egyébként jószá~dékú és jól felkészült régészek egyikétmásikát is, és így hamar kidolgozták azt a feltevést, hogy Arpád népe a IX. század végén és a X. század első felében a Felső-Tisza-vidékén rendezte be a szállásterületét, és itt lett volna a magyar fejedelemség központja is, amelyet csak 950 után helyeztek át a Duna mellékére. Mindezek a feltevések megalapozatlanok. A régészeti leletek és az írott források adatainak kritikai vizsgálata alapján kijelenthetjük, hogy a Kárpát-medencében erős magyar hatalom jött létre már a 890-es évektől kezdve, sőt - minden bizonnyal - már 860 tájától a magyar hadak birtokolták a Felső-Tisza-vidékét és a Felvidék déli övezetét, a Garam és Vág közötti területeket is beleértve. 892-ben egy jelentős magyar sereg vonult ~zvatopluk morva fejedelem, ellen, s ez a haderő nem jöhetett a Fekete-tenger vidékéről. 894-ben Almos nagyfejedelem és fia, Arpád, Kusán vezérrel együtt, hadakat küldött a bolgárok ellen, de csapatokkal segítette a korábbi ellenséget, Szvatoplukot is, nyilvánvalóan azért, hogy a Dunántúlt, Pannóniát mielőbb birtokba vehesse. Nagyon különös és nehezen magyarázható az a tény, hogy Regina kivételével, a magyarak Kárpát-medencei térfoglalásáról a külföldi források egyetlen szávai sem emlékeznek meg. Némely történészek, meglehetősen bohókás érveléssel, azt vélelmezik, hogy "a kalandozások takarták el a kortársak szeme elől a Kárpát-medencei megtelepedést". 5 ami még ennél is különösebb: a bizánci birodalom, a bolgár cárság, a német királyság még kísérletet sem tett a rendkiVül értékes és fontos Kárpát-medence birtokba vételére, holott - állítólag - ez csaknem lakatlan pusztaságokból állt. D~ az sem kevésbé izgalmas, hogy a morvák kivételével, nem tudunk kemény harcokról, amelyeket Almos hadinépe viVott volna itteni hatalmasságokkal. A magyar krónikák is különös évszámokat tartalmaznak a honfoglalást illetően: 677, 884, 888. Azt biztosan tudjuk, hogy 900 után a magyarak elfoglalták Moráviát és Bajorországot az Enns folyóig terjesztve ki a Magyar Nagyfejedelemség nyugati határát, majd 902-ben Morávia megszűnt létezni: Maraha patria victa, a morva haza legyőzetett! Ezt követően a magyar hadak egyik fővezérét, Kusánt és kíséretét a bajorok, baráti lakoma ürügyén, orvul legyilkolták.
___________________________ 168__________________________
907-ben a nyugati hatalmak keresztes hadjáratot hirdettek a magyarak ellen, és hatalmas sereget vonultattak fel a Duna mentén. A pozsonyi csatában azonban a magyarak a X. század legnagyobb győzelmét aratták, s ettől kezdve a Magyar Nagyfejedelemség, majd később a Magyar Királyság földjére 1030-ig idegen katona a lábát sem merészelte tenni. Sem a pozsonyi nagy győzelemre, sem a magyarság sikeres európai hadjárataira nem kerülhetett volna sor egy erős háttér, egy életképes és jelentős gazdasági és politikai hatalom megléte és támogatása nélkül. Ezért megállapíthatjuk, hogy a Kárpát-medencei magyar állam 1100 esztendős, és csak a keresztény magyar királyság ezredéves. A Magyar Nagyfejedelemségnek volt határa, tehát meghatározott területe, voltak védelmi rendszerei (gyepük, kapukkal, torlaszokkal, vizesárok-rendszerekkell, a határokat őrök, lövők, kémlelők és vámosok vigyázták. A nagyfejedelemnek erős testőrsége, hadserege, hírszolgálata volt. A lakosság megtelepedett, állandó falvakban élt, amelyekben magának rendes házakat épített, elsősorban fából és szárított vályogtéglából, amint ezt keleten tanulta. Afalvak lélekszáma nem volt nagy. Az ország népe a településeken elsősorban földközösségekben élt, amely azt jelenti, hogy a nemzetségek és nagycsaládok alkottak egy-egy faluközösséget, amelynek tagjai közösen birtokolták a földeket és lényegében egyenlők és szabadok voltak. Szent István király 1000 körül készített törvényei egyetlen szóval sem szálnak sátrakban élő, kóbor állattartókról, ellenben beszélnek várakról, istállókról, tornyokról, rendezett falvakról, templomokról, fa és kő épületekről, udvarházakról, nagyobb és kisebb házakról, rendelkezéseket tartalmaznak a faluról falura járó királyi követekről, a hatalmas szántóföldekről és szőlőterületekről. A Szent István-i vármegyék, püspökségek, utak, vám- és tizedbeszedő helyek semmiképpen sem alakulhattak ki egy-két év alatt, hiszen például Somogy vármegye biztosan létezett már 1002-ben, Fejér, Kolon, Visegrád és Veszprém vármegye 1009-ben. Egészen nyilvánvaló, hogy a magyarság már a IX. századtól, sőt sokkal korábban is, ismerte a magántulajdont, nagyon is megbecsülte a másét, ezért büntették oly szigorúan a tolvajlás!. Az kétségtelen, hogy a Kárpát-medencei magyar hatalom népei két nagy csoportra oszlottak: a szabadokra és a rabszolgákra, akiket szolgáknak, cselédeknek neveztek, s akikkel valóban úgy bántak, mint a barmokkal, adták-vették őket, meghatározott áruk volt, a piacon 3 márka ezüst. De ne gondoljuk, mai eszünkkel, hogy ez a keleti barbár magyarak csúnya világára volt csak jellemző. Ellenkezőleg. Az európai rabszolga-kereskedelem fő szervezői és haszonélvezői évszázadokon keresztül a franciaországi és a prágai zsidók voltak, s a rabszolgapiacok virágoztak a XV. század9an is. Sőt! A magyarokkal szemben az újkorban is jogosnak érezték egyesek a rabszolgaállapotot Igy például1809-ben az európai jogrend, a Code Napoleon megalkotója, Bonaparte császár 12 ezer magyar férfit adott el Mexikóban ültetvényes rabszolgának, de még 1946-47-ben is meg merték tenni a Benes-dekrétum üvöltő gazságai közepette, hogy a mindenüktől megfosztott felvidéki magyar ifjakat, legényeket és leányokat, félmeztelen re vetkőztetve, sorba állították a brünni és más városok piacterén, mint a római korban, s a cseh gazdák tapogatásos mustra után választhatták ki a nekik tetsző magyarokat gazdasági rabszolgának! Nyilvánvaló, hogy a Kárpát-medencei erős magyar hatalom első időszakában, 890 tájától 970 tájáig a magyar nép zöme szabad ember volt, s a szabadság születési állapot volt, amint erre a törvények is határozottan utalnak. Természetesen voltak vagyoni különbségek, de ha egy szabad embert megöltek, akár ispán volt, akár vitéz, akár közrendű, egyformán 110 aranyat kellett a bűnös nek fizetnie a hozzátartozóknak. Szent István király ezt így fejezte ki nevezetes törvénygyűjteményében: "Mivel tehát lstenhez méltó és az embereknek legjobb, hogy kiki életének futását a szabadság serény::égévellégezze, a királyi légzés szerint elhatároztuk, hogy ezután az ispának vagy a katonák közül senki ne merészeljen szabad személyt szolgaságba hajtani." A történeti források elemzése azt mutatja, hogy a szabad magyarak közül egyre többen sülylyedtek a szolgarendűek közé a XI. század első évtizedei után. Ebben a folyamatban döntő szerepe volt a római kereszténység képviselőinek, akik tudatosan és nagyon kemény eszközökkel fordultak a
___________________________ 169__________________________
A váradi vár látképe a XVl. században
szabad magyarak közösségei ellen. Jóllelehet évszázadokon át a magyarokat nagyfokú tolerancia jellemezte vallási téren is: "A magyar fejedelmek nem tiltják alattvalóiknak a keresztelkedést és a papoknak megengedik közöttük a szabad játást-kelést. Annyira egyet~rtenek a pogányok és a keresztények, oly benső közöttük a batátság, hogy beteljesedet~nek látszik Ezsaiás jóslata: együtt legel a farkas és a bárány, az oroszlán és az ökör szénát eszik." Ertetlenül és megdöbbenve fogadta tehát a magyarság az új rendet, ahol mindennaposok voltak a kegyetlenkedések, általános volt a durva erőszak alkalmazása, a római egyház papjai ellen fellépőkkel szembeni megtorlások, tömegesen vakították meg a megkeresztelkedni nem akarókat, a vétségekért kéz-, láb-, orr- és fül-csonkítást rendeltek el, a papokat szidalmazóknak vagy az istentagadóknak kitépették a nyelvét, a templomban fecsegőket megkorbácsoltatták, lekopaszították, félholtra verték. S mivel a magyar államhatalom első évszázadában a papok zöme idegen volt, hamarosan nemzeti ellenállás jött létre, amely lázadásokhoz vezetett, és kirobbantak az első polgárháborúk Magyarországon. Ezeket az 1046. és 1061. évi háborúkat (civilia bella) nevezik a mérvadók úgymond pogánylázadásoknak. De ebben a kérdésben is tévednek. (Megjelent: Kapu 15/2002/11-12. szám 38-40.)
___________________________ 170__________________________
A magyarság múltja és jövendője
a Kárpát-medencében A magyar királyság eredete ánk, magyarokra a Sors, az lsten, nyilván vétkeinkért is, rendkiVüli megpróbáltatásokat és szenvedéseket mért, ugyanakkor végtelen kegyekben is részesített bennünket, mivel megengedte, hogy a világon szinte egyedülállóan, máig birtokában lehessünk ősi múltunk legféltettebb, legősibb szent emlékeinek, mindenekelőtt a Szent Koronának, a koronázási palástnak, a jogarnak és Szent István király jobb kezének, a Szentjobbnak. Nincsen még egy nép, amelyik ilyen relikviákkal tudná igazolni ezredéves múltját és elvitathatatlan évezredes jogait Eurázsiában vagy itt, a Kárpát-medencében. Igen nagy dolog ez, noha alig méltatják kellő figyelemre. Feltehetjük a kérdést: rejtett célok nélküli tudatlanság az okozója ennek, avagy nagyon is tisztában vannak az írástudók súlyos képmutatásukkal? A magyar Szent Korona méltóságát a polgári kormány, soha el nem halványuló nagy tettként, helyreállította azáltal, hogy kiszabadította múzeumi rabságából és átvitette az Országházba. Miközben százezrek járulnak a Szent Korona elé meghitten, áhítattal telve, a szemük mást lát, mint amit a fülük hall. Láthatjuk a maga nemében páratlan - csodát, láthatjuk a boltozatos aranykoronát a maga teljességében, a maga egészében, ugyanakkor a vendégvezetők idejétmúlt, hamis és rossz szöveget mondanak el magyarul és idegen nyelveken. Azt magyarázzák a látogatóknak, hogy amit lát, az szép is, értékes is, fontos is, de nem Szent István király koronája ez, hiszen két részből van összeállítva, mégpedig csak a XII. századot követően illesztették össze a két részt, a XI. században Bizáncban készült alsó abroncsol, valamint a NyugatEurópában készített felső pántkoronát. Mindenki láthatja, mondják, hogy az abroncskorona hátsó fő helyén VII. Dukász Mihály bizánci császár képe
R
A magyar Szent Korona sematikus rajza
____________________ _______ 171 ____________________ _______
O
!OeM
O
JeM
l.....l...._!._
A hohlacsi (novocserkaszki) szkíta-szarmata aranykorona kiterített rajza és az uszty-labinszkájai 46. kurgánban feltárt fejdísz szerkezete
rok még sokáig nem voltak képesek nemeset, szépet, értékeset és keresztényit alkotni. Vagyis a magyar Szent Korona vagy itáliai, vagy német, vagy bizánci műhelyben készült, s nyilván valamiképpen a pápai udvarból került a magyar királyok kincstárába. Az írott történeti források alapos elemzése azonban kimutatta, hogy a pápai koronaküldés XII. századi találmány, a koronaelemzések pedig egyértelművé és vitathatatlanná tették, hogy a magyar Szent Koronán, eredetileg az említett Dukász-lemez nem volt rajta, tehát a keltezési akadály egyszer s mindenkorra elhárult. Ugyanakkor az is teljesen világossá vált, hogy a korona korabeli méretrendszere (amelynek alapegysége a hüvelyk) az egységes és egész koronára vonatkozik, amelyet eredetileg úgy szerkesztettek meg, hogy az alsó arany abroncslemezre ráforrasztották a láncos függők (pendiliumok) tartó karikácskáit, valamint a pártákat, azaz tökéletesen tisztában voltak a koronakészítő ötvösművészek azzal, hogy egy valódi imperátori fejéket készítenek~~.· egy olyan uralkodóház számára, amelynek tagjai hatalmukat az lstentől nyerték, tehát senkinek nincsenek alárendelve, dinasztiájuk stirps beata, azaz szent nemzetség. Ez a tény már önmagában kizárja azokat a feltételezéseket, hogy a magyar nagyfejedelmek és a koronás magyar királyok akár a német császártól, akár a római pápától kapták volna hatalmukat és hatalmi jelvényeiket. A hivatalos álláspont megveszekedetten makacs képviselői és szószólói mindent elkövetnek annak elfogadtatása érdekében, hogy mind a korona, mind a koronázási palást, mint az uralkodói jogar nyugati (ideértve a bizáncit is) készítmény, amelyeket a nagyhatalmú német vagy a bizánci császárok kegyesen a magyar királyoknak adományoztak, s ezzel mintegy kifejezésre juttatták
ragyog, aki 1071-től 1077-ig uralkodott, így tehát a magyar koronát legkorábban csak a XI. század végén készíthették. A felső pántkorona sem készülhetett 1OOO előtt, me rt úgymond - olyanok a stnusjegyei. Az meg végképp fel nem merülhet, hogy egy ilyen páratlan ötvösremeket ne a fejlett Nyugat hozott volna létre, elvégre a barbár magya-
___________________________ 172__________________________
A jogar kristálygömbjének oroszlánfigurái
a tőlük való függésüket, alávetettségüket. E nagy cél érdekében született meg az uralkodói lándzsaelmélet is, amely szerint eredetileg a magyar uralkodók legfőbb hatalmi jelvénye nem a korona és a jogar volt, hanem a lándzsa és az országalma, hiszen - mint mondják - ezekkel ábrázolták Szent István királyt a koronázási palást alsó szegélyén, sőt a királyi lándzsa látható az 1968-ban napvilágra került nevezetes nagyharsányi ezüst emlékérméken is, mégpedig felirattal! A királyi lándzsát pedig István király a német császártól kapta, amint hogy a jogart is a sógora, ll. Henrik csináltatta számára, s így megengedték neki, hogy ezeket használja. Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy itt a hangsúly azon van: megengedte neki, akár a német császár, akár a római pápa. A római pápa, ll. Szilveszter nem küldött koronát Istvánnak azon egyszerű oknál fogva, hogy a X. század végén és 1OOO. évet követően ilyen jogköre és gyakorlata a pápáknak nem volt. Maga az uralkodói korona és a koronázás, valamint a királyi lándzsahordás vagy az uralkodói jogar kézben tartása ősi keleti szokás, amely Keletről került Nyugatra és nem fordítva! Mindazok, akik minden magyar jelképet, jelvényt, szokást, díszítő elemet, építészeti formát, gazdasági és társadalmi jelenséget, mint a pénzverés, a vármegyerendszer, az egyházmegyék kialakítása, csakis és kizárólag Nyugatról tudnak, képesek és akarnak megmagyarázni és levezetni, a teljes tévedés szövevényes hálójába kerülnek. Mert az ugyan igaz, hogy ha akarunk, akkor mindenre mindenhonnan tudunk párhuzamokat (analógiákat) találni, de a tudományos kutatás tisztasága éppen abban áll, hogy nem előre kigondolt elméletekhez gyűjtünk anyagot, hanem igyekszünk, amennyire képességeink, lehetőségeink és időnk engedi, a lehető legteljesebben begyűjteni a források minden válfaját, s csak ezután vonunk le következtetéseket Ha így járunk el, akkor azt látjuk, hogy Keleten a szkíta-szarmata népeknél már a Kr. születése előt ti V. századtól divatozott a korona-diadém, majd néhány évszázaddal később az ázsiai húnok előkelői is használták az arany fejékeket. A legszebb boltozatos koronákat a perzsa, a párthus és a kusán nagykirályok fején láthatjuk (érméik sokaságán), közel egy ezredévvel korábban, mint Nyugat-Európában vagy Bizáncban. Az uralkodói lándzsa is ott díszlett a párthus és kusán királyok kezében, amiképpen a gömbös végű, buzogányra emlékeztető jogar is számos leírásban és ábrázoláson, sőt sírleletben is szerepel. Micsoda abszurd hipotézis, hogy a hegyikristály gömbbel díszített, ébenfa nyéllel ellátott, ötvösremekléssei megmunkált ékítményeivel a magyar jogart a német császár kegyes ajándékának nevezik, amely csak l. András királyunk korától kerülhetett a koronázási insigniumok közé. Mégpedig azon indoklással, hogy ekkor olvasható egy forrásban, hogy András király sceptifer, azaz jogarviselő volt. Holott nagyon is valószínű, hogy éppen fordítva történtek a dolgok. Vagy még Géza nagyfejedelem, vagy a fia István király lepte meg sógorát, ll. Henriket hegyikristályokkal, és talán a királyi pálca
_____________________ _______173____________________ _______
használatában is szerepet játszhatott a magyarak ősi hatalmi jelvénye. Az meg éppen semmit sem nyom a latban, hogy a koronázási palást István király képén csak lándzsa és keresztes gömb van, mivel valamennyi mártírt ezekkel ábrázolták, tehát lstvánra nézvést semmiféle bizonyító ereje sincs, arról nem is szólva, hogy valószínűleg másodiagos mind az István-, mind a Gizella-kép! Mind a korona, mind a jogar, mind a koronázási palást X. századi munka, s mindegyik éppen annak készült, ami. Nem igaz tehát, hogy a maga nemében páratlan koronázási palástunk, amelyet sajnálatos módon nem vittek át az országházba, s amely az 1978 utáni években a szakszerűtlen tárolás következtében súlyosan megrongálódott, eredetileg miseruhának készült volna, majd valamikor a XII-XIII. században levagdostak az aljából, elöl felhasították, s így csináltak a harang alakú zárt miseruhából nyitott palástot. A rajta olvasható mondatszalag is biztosan másodlagos, és az MXXXI-es évszám nyomán alapos okunk van feltenni, hogy a trónörökös Imre herceg váratlan halála után ajándékozták a megfáradt, csalódott és összetört lelkű szülők a fehérvári templomnak. A palást magában
Szent István király
_____________________________ 174____________________________
álló csodálatos ikonográfiája, az uralkodás keresztényi jelképtára, az ószövetségi prófétáktól kezdve a mártírokig. A félkör alakú palást szabása is igazolja valódi rendeltetését. Ebben a négy kilónál nehezebb textilcsodában senki sem tudott volna rendszeresen misézni. Ez a palást csak egy-egy alkalomra készült, a pontosan előírt szertartású koronázásokhoz, amikor is, az ugyancsak pontosan meghatározott feltételekkel és módon a Szent Koronát is, mint beavató koronát, a felkent király fejére helyezték. Ekkor terítették a vállára a palástot, adták a kezébe a jogart és az országalmá t. Különös, hogy az eredeti országaimánk nincs meg, és a sorsáról sem tudunk. Mert, ami most a jelvényegyüttesben van, egyrészt aranyozott ezüst, másrészt évszázadokkal későbbi, mint a társai (XIV. századi), harmadrészt kettős kereszttel díszítették.Ugyancsak rejtély, hová tűnt az ősi koronázási kard, mert a mostani egy XVl. századi olasz vágófegyver s a Habsburgok ajándéka. A prágai Szent István-kard nem lehetett a koronázási jelvényegyüttes tagja, mivel egyrészt gyermekkézbe illő markolata van, másrészt kopott az elefántcsont markolat és ellenzőborítása és a pengéje, tehát valóságos fegyverként használták. Lehetséges, hogy minden király a saját kardját használta. Sok zavarnak forrása a X-XI. századi német-magyar kapcsolatok helytelen vagy pontatlan leírása, kezdve a magyar hadjáratoktól egészen a német lovagok, papok, kereskedők közvetlen szerepéig. A közvélekedés szerint a nevezetes 955. évi Lech-mezei csata után a Kárpát-medencei magyar hatalom gyakorlatilag megszűnt, mert- ahogyan egy erősen elfogult külföldi forrás lejegyezte, inkább a remélt és vágyott álmaként - a magyarak mukkani sem mernek a súlyos vereség után. Ezért járult volna esdeklőn l. Ottó német császár elé 973-ban Quedlinburgban egy magyar követség, s így indult meg a térítés Magyarországon. Quedlinburgban valóban megjelent 12 magyar főember, ámde nem esdeklőn és alázatosan, hanem Géza nagyfejedelem nevében, aki - ellentétben a lengyel, a cseh, a dán fejedelmekkel - maga nem kiVánt a császár asztalához ülni. S bár a magyar nagyfejedelem közvetlenül nem tárgyalt sem ekkor, sem később a német császárokkal, sőt, l. Ottó halála után, ll. Ottó korában, a békétlen s ezért Civakodó Henriknek nevezett herceggel katonailag is összecsapott, mégis sikerült elérnie, hogy Civakodó Henrik leányát, Gizellát eljegyezzék az ő fiával, Vajkkal, noha a 983-ban elhunyt ll. Ottó kiskorú gyermeke, lll. Ottó nevében ekkortájt már Civakodó Henrik kormányzott, akinek Henrik fia később német császár lett. Ez hatalmas diplomácia győzelem volt, elvégre azt ismerték el ezzel, hogy a magyar fejedelem lényegében egyenrangú a német császárral. Géza ugyan feladta Melk várát és visszavonta onnan a magyar őrséget, sőt 991-ben a Lajtát ismerték el nyugati határként Mindezek alapján hibás és helytelen lll. Ottó császár szavait, hogy ti. a magyarak királya, István, a császár kegyéből, azaz jóindulatából (gratia) és buzdítására (hortatu) koronázták meg, úgy értelmezni, hogy a magyar koronás király mintegy vazallusa, alattvalója lett volna a német uralkodónak s ezért kapott aranyozott lándzsát, mint a többi hűbéres. Szent István teljesen szuverén uralkodó volt, aki feleségével, bajor Gizellával együtt felhasználta ugyan a külső segítséget, kivált amíg élt a sógora, ll. Henrik (1024-ig), de országa függetlenségét megvédte. Talán a német-magyar viszony súlyos megromlását az idézhette elő, hogy az utód nélkül elhunyt ll. Henrik örököse húgának fia, Imre magyar herceg volt, aki egy nagy birodalom urává válhatott volna, ha Konrád támadása után (1030) egy esztendővel meg nem ölik egy vadászaton. (1031 ). A hivatalos történettudomány ezt a körülményt nem veszi figyelembe, és kitart, amint Zrínyi Miklós esetében is, a vadászbaleset meséjénél, ám a források ismételt értelmezése nem ezt igazolja. Szent István halála után, Orseoló Péter királykodása megrendítette az ország békéjét és nyugalmát, s ez Péter király elűzéséhez vezetett. Az Abák nemzetségéből származó Sámuel király személyét és korát ugyancsak torzan és valótlanul rajzolták meg. (Megjelent: jel14/2002/1. szám, 3-6.}:
__________________________175___________________________
A magyarság múltja és jövendője a Kárpát-medencében Az úgynevezett pogánylázadások kora i, a magyar nemzet igaz történetének és ősi kultúrájának elkötelezett, már-már önemésztő tűztől hajszolt napszámoskutatói gyakran zuhanunk bele az idegenek által félrevezetett, pri-
M
mitiV tömegemberekkel számunkra megásatott, sötét és mély vermekbe, ahonnan azután igen keserves és lassú a kievickélés. A megmételyezett és kiüresített lélek védtelen és sunyi, s mivel az ilyen ember önlábán megállni képtelen, két kézzel kap a hamis próféták által gyártott rozoga mankók után, abban a hitben, hogy amit mond, az az ő véleménye, holott csak betanított, értéktelen sablonokat ismételget. S miközben átveszi az önbecsülésünket alapjában kikezdő szólamokat, nem is veszi észre, hogy a múltunk meghamisításának elfogadásával a magyar jövőről is lemondott. De ma talán még ennél is rosszabb a helyzet, mivel a balliberális jelszavak szinte vakká tették a magyar nyelvet használók túlnyomó többségét. Aki magyarul beszél, aki Magyarországon él, az - önmagában csak egy állapot hordozója és jelzője~ Aki viszont a magyar nemzet tagja, annak ennél sokkal, de sokkal többet kell magában hordoznia. Igy ősi múltunk igazi ismeretét is. A nagy kérdés csak az, hogy mostanra valójában hányan maradtunk ilyenek? A Kárpát-medence mai, szűk 14milliómagyar nyelven (vagy magyar nyelven is) beszélő lakosából vajon hányan vannak, akik számára az itteni elmúlt másfél ezredév magyar múltat jelent? Hányan vannak, akik többet tudnak annál, mint amit a fél évszázados kommunista uralom hangadó történelemkomisszárjai beléjük sulykoltak? Hányan rendelkeznek olyan ismeretekkel, amelyek hatékonyan szembeszegezhetők a magyarságat primit!V, törzsi szervezetben élő, nomád, barbár és pogány vándorló rablóbandáknak bemutató képpel? Azt tanultuk, azt tanították és tanítják ma is, az elemi iskoláktól a tudományegyetemekig, hogy a félnomád kultúrából csak barbár társadalmú királyság születhetett az 1000. esztendő után, amely ország Szent István király halála után nyomban ki is mutatta valódi barbár és primitiV arcát, amikor is a Szent István-i életművet folytatni kívánó, haladó és nemeslelkű Péter király ellen a pogány hordák fellázadtak, s előbb 1041-ben, a régi renddel rokonszenvező Aba nádort választották királyukká, majd Vata ispán vezetésével 10 46-ban vissza akartak térn i a vadság állapotába. Mindezen okból az 10 38 utáni időket "válságos évtizedeknek" szakták nevezni. A dolgok azonban nem egészen így történtek, s nem is azok az erők mozgatták a történelem kerekét, amelyekre azt most, utólag, rá akarják fogni. Amikor Szent István király fia, Imre herceg váratlanul meghalt, helyesebben szólva: megölték, a megtört öreg király utódául nőtestvérén~k fiát, ~ velencei Pétert jelölte ki, akit előbb fiává fogadott. Ez önmagában is bizonyítja, hogy az Almos-Arpád-dinasztia uralmi rendjét a primogenitúra, az elsőszülött fiú trónutódlása jellemezte. Függetlenül attól, hogy István király özvegye, a bajor Gizella királyné, rokonszenvezett-é kezdetben Péter ifjú királlyal vagy sem, az tény, hogy Péter király "célja az volt, hogy kénye-kedve szerint tehesse akaratát, s hogy Magyarország elveszítse szabadságát, és a németek alattvalója legyen." Péter német dühvel dúlt-fúlt, a magyar föld javait a svábokkal és az olaszokkal együtt felfuvalkodottan és telhetetlen sz!Vvel falta. Nemcsak a magyar krónikák, de a későbbi Bonfini mester is hangsúlyozta, hogy "Péter kitá/y azt akarta, hogy csak az övéié legyen a hatalom, s kitartóan gondoskodni fog arról, hogy ezután a magyarak közül senki, csak a teutonok/azaz a németek, azaz az idegenek!/ emelkedjenek méltóságra és tiszt!Pgekre. A saját népét megvetette." S szinte megdöbbenünk Kézai Simon szavain, aki 750 évvel ezelőtt ugyanarról beszélt, mint amit most is
____________________ _______176____________________ ______
akarnak velünk tenni! Ezt a mondatot adja Péter király szájába: "Magyarország földjét telerakom külföldi telepesekkel, és a németek hatalma alá vetem." Ebben a német Buda volt a fő támasza. Majd így folytatja, s ez a mondat is teljes mértékben aktualizálható: ,,Ez a né11: Magyarország- a Hunger szóból származik, s ez nyomorúságot jelent, legyen tehát a sorsuk: nyomorúság!" A magyar királyságban az uralmat tehát az idegenek szerezték meg, ám akkor még a nemzet egységes volt, eltérően a mai szomorú állapottól, s az ország nagyjai, nemesei és a püspökei egy akarattal elűzték a zsarnok királyt, és megválasztották Aba nád ort, aki a királyságban a Sámuel nevet kapta. Különös és sajátságos, hogy a források, elsősorban persze a nyugati források, Aba Sámuel királyt trónbitorlónak, sőt tirannusnak nevezik, akit a ménfői csata után, ahol egyes hiVei elárulták és hátba támadták, az idegen katonák elfogták s a győztes német császár a hozzá menekült és tőle segítséget kérő magyar király, Péter egyetértésével, a megkoronázott és felkent magyar királyt halálra ítélte és lefejeztettei Ez példátlan tett volt akkoriban! A magyar függetlenségért harcba szállá Sámuel királyt, noha a főúri környezete elárulta, a nép szerette és emlékét megőrizte. Aba Sámuel király az önös érdekeiért mindenre hajlandó főem berekkel szemben a szabad magyar közemberekre támaszkodott, az ő kedvükben járt, ezért rágalmazták meg azzal, hogy mindig a parasztokkal és a nemtelenekkel tartott, valamint azzal is, hogy az európai kereszténységet elárulta, és a pogány eretnekséget pártfogolta. Máig érvényes örök tanulság, hogy azt, aki a népéért küzd, aki a nemzet érdekeit egyesek önérdekeinél előbbre tartja, azt megrágalmazzák, megcsúfolják, kirekesztik, megsemmisítik. Aba király ugyanis nemhogy pogány nem volt, de vissza akart térni az őskeresz!énység tiszta tanaihoz, noha az egyházi tized szedését és az idegen papok rémuralmát elvetette. Es megvetette a velejéig romlott korabeli pápaságat is, hiszen IX. Benedek pápa, aki fényes esküvőn vette feleségül a szeretőjét, hajlandónak mutatkozott arra, hogy lll. Henrik császár kedvéért Bécsbe utazzon, és anathéma alá vesse a magyar királyt és népét, felszólítván a keresztény népeket a gonosz magyarok, az "elátkozott nép" (gens detestanda) ellen indítandó szent ~áborúra. Ugyanakkor még két ellenpápája volt a keresztény világnak: lll. Szilveszter és VI. Gergely. Evszázadokkal később, 1232-ben ll. András, majd 1287-ben IV. László király jutott ugyanerre a sorsra, amikor is a pápa interdictum alá helyezte az ország népét, tehát megszűnt a szentmisehallgatás, a keresztelés, a temetés, az esketés s elnémultak az egész országban a harangok. A magyarak a kivégzett királyt szentként tisztelték, és az általa alapított debrői templomban temették el. A gyilkos pogányok vajon miért helyezték volna el a földi maradványait egy keresztény templomban? 5 miért lelkesültek volna egy zsarnok uralkodó emlékéért, akinek a teste évek múltán is romlatlan maradt a sírban, szemfedő je sértetlen volt, sebei pedig begyógyultak, a krónikák állítása szerint. Nyilván azért történt így és alakult ki ilyen szent hagyomány és legenda, mert Aba Sámuel nemzeti királyunk volt, akinek az emlékét tudatosan feketítették be később. Nem arról volt tehát szó, hogy 1044 után, Aba Sámuel ménfői csatavesztése ut;ín, a német császár hűbéres szalgájaként visszatért Péter király ellen a pogány vadmagyarak lázadtak fel, hanem a nép lázadása (seditio) kétségtelenül az idegenek uralma ellen bontakozott ki. 1045-ben az addig szuverén és szabad Magyarország ténylegesen alávetett országgá vált, s ezt számolták fel a Koppány-ág hercegeit hazahwó felkel§k. A n~mzet megőrizte hűségét Szár László fiai, András, B~la és L~vente iránt, akik valójában az Almos-Arpád dinasztia új ágának megteremtői, hiszen az Almos-ArpádZsolt-Fajsz-Taksony-Géza-István leszármazási rend Imre herceg halálával végérvényesen megszakadt, és az a Koppány-Vászoly ág került hatalomra, amelyet az uralkodástól éppen maga Szent István ki rá~ fosztott meg. Altalános vélekedés szerint az András és Levente hercegeket hazahwó néptömeg "ördögi sugallattól felajzva" azt követelte, hogy az egész nép hadd éljen újra pogány szokás szerint, s imádhassa a bálványait (ydola). Kérték, hadd öljék meg az idegen papokat és püspököket, hadd rombolják le a templomokat. Ennek alapján mondták ki az ítéletet: Magyarország népe 1046-ban, majd később,
__________________________ 177___________________________
1060-ban pogánylázadásokat robbantott ki, amely pogánylázadásnak egy Vata nevű főúr lett a vezére. Az írott források készítői papi emberek voltak, akik nagyon is hajlottak az egyházi túlzásokra, s igen nagy kedvvel ruházták fel a felkeléseket az egyház és a kereszténység elleni jellemzőkkeL Ha azonban megvizsgáljuk az adatokat, a~t látjuk, hogy egyrészt a legkorábbi templomainkban (Feldebrő, Abasár, Tarnaszentmária, Karcsa, Oskü, Kallósd, Csempeszkopács, SomogyvárJ nyoma sincs semmiféle pusztításnak, másrészt a Vata elleni vádak is csak annyit tartalmaznak, hogy leborotváltatta a fejét, és csak három varkocsot hagyott meg, valamint - társaival együtt- lóhúst kezdett enni. Igen ám, de sem a keleti hajviseletet, sem a lóhúsfogyasztást semmiféle egyházi szabály vagy törvény nem tiltotta, tehát nem lehet ezeket a momentumokat a krisztusi hit elleni támadásnak minősíteni. Az azonban tény, hogy 1046-ban, majd 1061-ben a magyar királyság egész területén polgárháború dúlt (civilia belial, amikor rátámadtak a tizedszedőkre, a népnyúzó idegenekre, a magyarul nem is tudó papokra. Ezért került sor Gellért püspök megtámadására is. "Vesszen Péter kitá/y emléke teutonjaival és latinjaival együtt mindörökre és még azon is túl!" Gellért püspök, noha nagytudású férfiú volt, nem szerette a nyakas magyarokat, nem tanulta meg a nyelvünket, s aki nem a római katolikus irányzatot vallotta, azt eretneknek bélyegezte. Avétkes embereket megkorbácsoltatta, karóhoz köttette, bilincsbe verette. A kisebb Gellért-legenda írója ezt meg is fogalmazta: "Gellért úgy gondolta, hogy minket ősi hagyományainkból ki tud forgatni!" S ez kulcsmondat a XI. századtól napjainkig. Valóban arról van szó, hogy megvédjük-e ősi hagyományainkat, meg tudjuk-e oltalmazni mindazt, amit eddig magunkban és környezetünkben nemzeti kincsként felhalmoztunk, avagy eladjuk a lelkünket és a jövendőnket egy külső világhatalomnak? A közelmúlt politikai eseményei azt mutatták, hogy a XIX. század második felétől a magyar társadalom ősi tartópillérei megroppantak, s beköltözött e nép lelkébe és gondolkodásába egy, ezredéves hagyományunktól teljesen idegen, baloldali magatartás, amelynek mélybeni rugója nem a nemzeti összefogás, nem az ország függetlenségének a megőrzése, hanem az önzés és az irigység, amely az ön- és nemzetépítő kemény munka és harc helyett az alamizsnás osztogatás hiszékeny mákanyában szerel dagonyázni. 1046-ban az ország főemberei és népe új királya, l. András mellé állt, aki nagy sereget tudott talpra állítani az országra törő német támadás visszaverésére, ám amikor fia, Salamon ismét német hűbériséget vállalt magára és az országra, ismét fegyvert ragadtak eleink. 1061-ben viszont a fehérvári törvénynapon minden faluból megjelent két-két ember követként s azt követelték az András királyt legyőző Bélától: "Engedd meg nekünk, hogy atyáink szokásai szerint pogányságban éljünk, hadd kövezzük meg a püspököket, tapossuk ki az esperesek belét, fojtsuk meg a papokat, akasszuk fel a dézsmaszedőket, romboljuk le a templomokat, törjük össze a harangokat.!" Ezt az elégedetlen tömeg által kirobbantoU lázadást sem lehet pogánylázadásnak minősíteni, hiszen a klerikusok súlyos elfogultsága minden mondatnál tetten érhető. Az idegenek hatalmaskodását elégelte meg a nép, amelynek lázadása csak Fehérvárra korlátozódott. Vezetőjük valójában nem volt, Vata fia János vétkéül csak azt tudták felhozni, hogy varázslókat és táltosokat gyűjtött maga köré, s közülük egyet, Rasdit, börtönbe is zártak, és halálra éheztettek. Meg kellett halnia ennek a bátor aszszonynak csak azért, mert az ősi dicsőségről énekelt hősi énekeket. Az igaz szó régen is rettegett fegyver volt. (Megjelent: Kapu 16/2003/2. szám, 23-24.)
____________________ _______ 178____________________ ______
A nemzeti királyeszme az Árpád-korban z első kérdés természetesen az: volt-e magyar nemzet (natio, gens, genus, étnosz) egy ezredévvel ezelőtt? 1945 előtt is számosan voltak (például Deér József), akik mintegy előfutárai lettek a mai ún. szegedi iskola tagjainak, akiknek egyik vezetője, Kristó Gyulaszerint a magyarság csak a XIII. században vált nemzetté, s addig - amint ezt a marxista Szűcs Jenő vallott? - még származástudatunk sem volt. Ha ez az állítás igaz volna, akkor nemzeti királyeszméről az Almos-Arpáddinasztia 400 esztendeje helyett legfeljebb mindössze ötvenéves időszakaszban beszélhetnénk. Mi tesz egy népességet nemzetté, egy adott területet országgá (universitas regni, communitas regni, r~gnum Hungariae, patria)? Az Arpád-kori nemzetfogalmat természetesen nem szabad a mai értelmezés szempontjainak alávetni, amikor is a Kárpát-medencében élő 14 milliónyi magyar, személyében legalábbis, szabad ember. Régen a társadalom tagjának, a nemzet részének (gens nostra, nobilissima gens Hungarorum) csak a jogilag szabad Oiber) ember számított, a rabszolga, a cseléd (servus) nem. Márpedig a népesség összlélekszámának közel az egyharmada szolga volt. Európa népe,ssége a XI. században 46 millió lehetett, 1200 táján 61 millió, 1300 körül 73 millió. Ezen belül az Arpád-kori magyar királyság lélekszámát két-három millióra becsülhetjük. A szolgák között nemcsak idegen ajkúak voltak, hiszen rabszolgává, jogtalanná tett magyarak is voltak szép számmal, gondoljunk csak Szent István és Szent László törvényeire. Alapvető ugyan az azonos nyelv, de ez egymagában nem elég. Lingua et mores - nyelv és szokások, tehát közös hagyományok szükségesek ahhoz, hogy kialakuljon az összetartozás tudata, amely egyúttal azt is jelenti, hogy különbözünk másoktól, s akarunk is különbözni, akár azon az áron is, hogy nem szeretjük az idegent. Az Árpádok országában kezdettől megfigyelhető és forrásokkal kimutatható egyrészt a külföldiek súlyos ellenszenve Magyarország iránt; általános volt a magyar népet alávaló, becstelen, lusta és rühesnek nevezni, másrészt - nyilván ezért is - a magyarak idegengyűlölete (xenophobia). Az idegengyűlöletet persze nem úgy kell értelmezni, hogy a nem magyar egyénekkel szemben érvényesült volna csak azért, mert nem magyarok, hanem úgy, hogy a szabad magyarak nem tűrték az idegenek uralmát, legyen az világi hatalom vagy egyházi hatalom. Saját királyaikat a szent, ősi dinasztia tagjaiként tisztelték, akiknek megmaradt a magyarságuk attól, hogy igen sok esetben nem magyar ajkú édesanya hozta világra a királyfiakat Az első ismert fejedelemnek, Ugeknek a felsége Emese volt, de minden bizonnyal magyar asszonya volt Álmos és Árpád nagyfejedelemnek is, noha Levedinek kazár hercegnő volt felesége, akárcsak később Zsolt fejedelemnek. Taksonynak besenyő asszonya volt, amint Géza felesége, Sarolt is besenyő származású lehetett. Géza testvérének, Mihálynak (Tar Szörénd) szláv asszonya lehetett, legalábbis erre mutatnak a fiainak a keresztnevei: Vászoly (talán Vencel és nem Bazileus, Vazul) és László (Szár, talán azonos KoppánnyaD. István felesége a bajor Gizella, Vászolyé egy Tátony nembéli magyar lány, Szár Lászlóé az orosz Premiszláva, András királyé az orosz Anasztázia, Béla királyé a lengyel Rikéza, Salamon királyé a német Judit, Szent László királyé a német Adelhaid, l. Géza királyé a bajor Zsófia, majd másodjára talán a bizánci görög Szünadéné, Kálmán királyé először a norman Buzi lia, másodszor az orosz Eufémia, ll. István királyé egy sziCI1iaj hercegnő, ll. Béla királyé a szerb Ilona, ll. Géza királyé az orosz Eufrozina, lll. István királyé az osztrák Agnes, IV. István királyé a görög Mária, lll. Béla királyé elő ször antióchiai Anna, másodjára a francia Capet Margit, Imre királyé az aragóniai Konstancia, ll. András királyé először a meráni Gertrud, másodszor a francia Jolantha, harmadjára Beátrix, IV. Béla királyé a bizánci görög, Laszkarisz Mária, V. István királyé a kun Erzsébet, IV. László ki;ályé a nápolyi Izabella és lll. András királyé először a lengyel Fennena, másodszorra pedig az osztrák Agnes hercegnő.
A
___________________________179___________________________ Az idegen ajkú magyar királynék általában mindenben hű társaik voltak királyi férjüknek, ám amikor, méltatlanná váltak a magyar királyi hatalomhoz, megbűnhődtek vagy meglakoltak. Igy járt például l. András király özvegye, Anasztázia, amikor a Magyarország ellen hadat vezető Ottó bajor hercegnek ajándékozta Atilla kardját 1063-ban. Fiával, a megkoronázott Salamonnal és menyével, a német Judittal együtt, menekülnie kellett az országból. De büntetlen maradt a meránia Gertrudot meggyilkoló Bánk és veje Simon is 1213-ban, mert igazságosan járt el. Kun Erzsébet anyakirályné is elvesztette a magyarak rokonszenvét azon nyomban, amikor kiderült, hogy az ő tudtával rabolták el V. István királytól a kis (IV). László királyfit 1272-ben. Eleddig ilyen Magyarországon még sohasem fordult elő! A gyermekrabló tettes a német Gútkeled-nembéli Joáchim volt. Az igazságtalanul zsarnokoskodó idegenek elleni fellépés, bármily súlyos tett kísérte is, büntetlen maradt. Erre jó példa Péter király megölése, amelyet Vata és emberei hajtottak végre 1046-ban, és Vata mégis büntetlen maradt! A Képes Krónikában ugyanis a 113. szakaszban szerepel1 074-ben Vata főúr, mint Géza herceg követe. A magyar királyság területén tehát élt egy nagy tömegű szabad magyar közrendű népesség és egy vér szerinti magyar nemesség (sanguinis nobilitas), valamint idegen eredetű előkelők: a Gútkeledek, a Rátótok, a Hantok, a Kőszegiek, a Héderek, a Hahótok, a Pokok stb. Az ősi hagyományokra épülő összetartozás (mi-tudat) fenntartói és éltetői a lélekszámban is túlsúlyban lévő magyarak voltak, akiknek százalékos arányát a X-XIII. században 77o/o-ra becsülhetjük. A XI. században még semmiképpen sem lehet számolni nagyobb számú betelepülővel (vendég, haspes), akiket megilletett a vendégjog (libertas hospitum). A magyar királyok is váltig hangoztatták, hogy "a kitályok és fejedelmek dicsősége leginkább a népesség sokaságában (multitudo populorum) gyökerezik." Ennek szellemében indult meg a XII. században a nagyobb arányú betelepedés (németek: szepesi szászok, erdélyi szászok, nyugat-magyarországi svábok), majd a XIII. századtól a románok (oláhok). A székelyeket és a besenyőket nem lehet idegen etnikumként kezelni, sőt az avarok utódai is magyar nyelvűeknek számíthatók. A magyar nyelv használata általános volt, krónikáink többször utalnak arra, hogy a külföldön lévő magyar királyfik csak tolmács útján tudtak az idegenekkel érintkezni. Bár az egyszerű embereket is áthatotta magyar mivoltuk tudata, amit bizonyít a nándorfehérvári fogoly magyar lány esete, aki Géza herceg és Salamon király ostroma idején, felgyújtotta a várost, s ezzel győzelemre segítette vérei t, mégis hiba volna azt gondol~i, hogy a nemzeti eszme fenntartói és táplálói nem a király és az uralkodó osztály tagjai lettek volna. Eppen ezért van komoly jelentősége a nemzeti királyeszme kérdéskörének. A király az ősi, szent dinasztia tagja, aki messze magasan a nép fölött áll. Aki nem a dinasztia tagja, nem lehet király. A német Vid ispán holtteste előtt mondja László herceg 1074-ben Mogyoródon:
"miért akartad a hercegséget, hiszen nem a hercegek nemzetségéből származtál, miért kivántad a koronát, amikor nem a kitályok '.étéből való voltál?" Sze nt István a fiának kívánta juttatni a trónt, Imre herceget azonban 1031-ben megölték, és a beteg, megtört király rossz döntést hozott. A talán ellene törő Vászolyt megvakíttatta, Szár László fiait pedig száműzte. (Egyébként ez a tény is azt jelzi, nem Vászoly fiai voltak, mert akkor ők sem kerülték volna el a szemkitolást!l. Unokaöccsét, az idegen Pétert fogadta fiává, akit Orseolónak mondunk, holott Mátyás Flórián meggyőzően mutatta ki, hogy Orseolo Ottónak nem volt gyermeke. Péter a német Viiheim fia lehetett, s nyilván ezért is nevezték Német Péternek. Péter királyt az elmúlt fél évszázad óta felmagasztalják a történészek, s úgy állítják be, mintha a "pogány és barbár" magyarak lettek volna a maradiak, a haladó és nagyon sikeres Péter királlyal szemben. Ezért is tört ki, úgymond, a palotaforradalom, stették meg királlyá Aba Sámuelt, akit viszont már a német kortársak trónbitorlónak (usurpator) neveztek, holott Aba király az első nemzeti királyunk volt, aki megvédte az országot a német császár hadátóL Péter király német dühvel uralkodott, beve-
____________________ _______ 180____________________ ______
zette Magyarországon (példátlan módon) a bajor jogot, elvetette az ősi törvényeket, és feladta a magyar királyság szuverenitását. Az elárult Aba király Ménfőnél csatát vesztett, s amikor menekülni rróbált, az idegen foglyok kerítették kézre, s adták át a németeknek. S Henrik császár, első ízben Almos nagyfejedelem óta, kivégeztette a magyar királyt! Holott Aba király nem volt pogány, csakhogy a hitvány és aljas lll. Leó pápa átok alá helyezte a Krisztus-követő magyar uralkodót, aki templomokat építtetett, és vissza akart térni az ókeresztények tisztaságához, az erkölcstelen és zűllött pápákkal és főpapokkal szemben. Megbecsülte a szabadokat, ha közrendűek voltak is. 1046-ban az idegen uralom, az idegen király ellen tört ki lázadás (seditio), és ez nem pogányfelkelés volt! A hazahíVott András és Levente herceget a szabad magyarak nagy tömege várta, s a krónikák úgy állítják be, mintha "ördögi sugallattól felajzva" követelték volna a pogány vallás (religio paganisma) visszaállítását, holott a pogányság nem vallás! A felkelők meg akarták ölni az idegen papokat, az idegen dézsmaszedőket, az idegen lovagokat. A krónikások azt állítják, hogy a démonoknak szentelték magukat, varkocsot kezdtek viselni, és lóhúst ettek. No de ezek a "vétkek" nem bűnök a kereszténységben. Soha semmilyen törvény vagy szabály nem tiltotta a varkocsos hajviseletet vagy a lóhús fogyasztását. S van itt valami nagyon fontos, amire - általában - nem szaktak felfigyelni. Ez pedig az, hogy a keleti kereszténység nem ismerte az egyházi tizedet! A tizedfizetés kötelezettsége pedig igen súlyos teher volt. 1185-ből ismerjük a tized országos összegét: 23 200 márka ezüst ( 4 márk~= 1 kg!l. S ez óriási összeg, ha figyelembe vesszük, hogy egy középbirtok teljes évi jövedelme az Arpád-korban 30 márka volt, egy rabszolga ára 3 márka és egy ekealja (aratrum = 150 hold) szántóföld értéke is ugyanennyi. Ezért követelték a felkelők, hogy "töröljék el az adót, és vesszen Péter emléke a teutonjaival és a latinjaival együtt mindörökre és még azon is túl!" S bár l. András az ősi dinasztiából származott, mégis többsz,ör kimutatta erkölcsi gyöngeségét, a nemzeti királyeszme megsértését. Nyilván ezért is kapta, - az Arpád-házi királyaink között egyedül csak ő (!) - a Katolikus előnevet Herceg korában részt vett a német császár seregében, Péter király oldalán az Aba Sámuel elleni hadjáratban 1042-ben, majd olyan törvényt hozott, amely fej és jószágvesztés mellett tiltja az ősi szkíta pogány (scytico, ethnica et gentilis) hitet. Ugyanakkor az Aba király kivégeztetéséért bűnrészes Péter királyt megvakító és megölő Va tát és népét nem merte megbüntetni. András király nevéhez még egy fontos dolog fűződik: "az országot három !észre osztotta, kétharmad tész a kitályi feiPg tulajdonában, vagyis hatalmában maradt, a harmadik tész pedig a herceg birtokába ment át. Az országnak ez az első megosztása ... " A dukátus intézményét különbözőképpen ítélik meg, nézetem szerint azonban azoknak van igazuk, akik szerint itt egy szláv (egy idegen) szokás bevezetéséről van szó, amely ellenkezett a nemzeti királyság érdekeivel. Béla király már nem is élt vele, majd az idegen érdekek védelmezője, Salamon király vezette be ismét, és egy rövid ideig Kálmán ki rá~ tűrte el. Szent László király uralkodása alatt fel sem merülhetett ilyen országmegosztási Ugy tanítják, hogy 1061-ben "kitört a második pogánylázadás", holott ez sem volt az! Avitéz Béla király visszatért az ősi népgyűlés szokásához, s ezért elrendelte "hogy minden faluból két-két ékesszóló öreget (seniores) hívjanak a kitályi tanácsba". Tehát a királyi tanácsról van szó s ezt ne feledjük. Az összegyűltek pedig ismét követelték az idegenek elleni fellépést, ám Béla király ezt nem engedte meg. Nagyon valószínű, hogy ennek is komoly szerepe volt abban, hogy l. Béla király ellen Dömösön merényletet követtek el. A krónikák ugyan csak annyit jegyeztek fel, hogy Dömösön a királyi birtokán (in Demes regali allodio) mikor a trón összeomlott, súlyosan megsérült és gyógyíthatatlan betegségbe esett (corruente solio confractus corpore irremediabiliter cepit egrotare), de pontatlan a fordítás, mert a leszakadt trón törte össze a testét, ám feltehetjük a kérdést: hogyan sérthette meg halálosan egy vidéki kúriában álló királyi szék az uralkodót? S miért esett ettől orvosolhatatlan betegségbe? Mivel a magyar Szent Korona első említése csak 1165-ből ismert, általános az a vélekedés, hogy a Szent Korona-tan is csak ez utáni lehet, holott - nézetem szerint - ezeresztendős. Ezt világo-
____________________________ 181 ___________________________ san mutatja, ahogyan Géza herceg viszonyult a koronás Salamon királyhoz, majd pedig László magatartása csak megerősíti ezt. A nemzeti királyeszme fontos része a trónöröklési jog és rend. Mindenfajta kisérlettel szemben az adatok egyértelműen arról vallanak, hogy nálunk is kezdettől(!), az elsőszülöttség (primogenitura) joga érvényesült, azaz az elsőszülött fiú a trónörökös. Ez a rend Airnos nagyfejedelemtől kimutatható. Kivétel: l. Béla és l. László. 5 ez a törvény annyira erős volt, hogy hiába akarta az egyik leghatalmasabb és legerősebb akaratú, legszuverénebb királyunk, Szent László utódjává tenni Airnos herceget, az nem kiVánta a koronát: "Boldog László úgy rendelkezett, hogy utána Álmos uralkodjék. Ő pedig. .. felajánlotta (Kálmánnak) az ország koronáját, mert úgy érezte, hogy az elsőszülöttség jogán őt
illeti meg." Nos, miért volt kivétel l. Béla és l. László király? Azért, mert a megkoronázott királyok (l. András és Salamon) feladták a nemzeti királyeszmét, a nemzeti függetlenséget. Amíg Salamon király harcolt az idegenek ellen, Géza és László herceg mellette állt. Géza kényszerből lett király (s ettől kezdve Magnusnak hívták, vajon miért?), és gyötörte magát: "mert \étkezett, mert a tör\ényesen megkoronázott kitálytól elvette az országát", s azt akarta, hogy visszaadja neki a királyságot. Halála után László herceget "Hungaria nemeseinek teljes sokasága ... egyhangúlag és közös akarattal megill/asztotta az ország kormányzására (gubernaculum regni). Akarata ellenére illlasztották meg kitállyá s ezért sohasem tette a fejére a koroná t." Szent László a nemzeti királyeszme legkiválóbb képviselője és megtestesítője, aki tudatosan vallotta és vállalta, hogy a legelső a magyar királyság érdeke, s csak ezt követi a jog. Ezért írta a krónika: "ha Salamon megtért volna, valóban visszaadta volna neki teljes egészében a kitályságot." László király szembefordult a német császárral, de szembefordult a római pápával is. Nem feledte, hogy VII. Gergely hitvány elődje 1044-ben hogyan viselkedett e_gy magyar királlyal és a magyar néppel. Tudatosan vállalta az ősi nemzeti hagyományokat. Alláspontom szerint a magyar Szen~ Koronán is Szent László uralkodásának végéig a Dukász-lemez helyén a szent dinasztia alapítójának, Airnos nagyfejedelemnek a képe tündökölt, amely képet csak Kálmán király cseréltette ki a bizánci Dukász-lemezre, az öccsével és társkirályával, Álmossal való összecsapása után. De van még egy érdekes momentum, amelyre elsőként Beöthy György figyelt fel. 5 ez az, hogy a XII. század végén készült váradi Szent László-herma később kiegészített corpusán sokáig egy ezüst kürt (rython) függött. Miért akasztottak kürtöt Szent László nyakába? Nem lehet elvetni Beöthy György nézetét, hogy az ősi Lehel-kürt hagyományának tudatos felvállalásáról lehet szó. Elvégre Szent István királynak is volt szent rythonja (szkíta kultikus edény!), amely később Zalavárra került, ahol szent olajat tartottak benne, és nem fúvós hangszerként kezelték. László király a nemzeti királyeszmét teljes egészében képviselte. A legfontosabbnak tartotta a megfelelő erőt, s mint kiváló hadvezér ő a magyar birodalom (archiregnum) megteremtő je, amikor 1091-ben meghódította Dalmáci át és Horvátországot, amely a magyar királyság része maradt 1918-ig. László király tisztában volt országa és népe sajátosságaival, s bár szigorú törvényei beleillenek az általános európai képbe, megteremtette a hazai magyar keresztény kultuszt. Először azzal, hogy felkarolta a savariai születésű Szent Márton tiszteletét, majd pedig azzal, hogy 1083-ban magyarországi és ma-gyar szenteket avattatott (Gellért, Zoárd/ András, Benedek, István király, Imre herceg). Sennek fényében jobban megérthetjük, miért írta VII. Gergely pápa László király német feleségének, Adelhaidnak: a királyné azon igyekezzék, hogy "a kitá/y úr lelkét az lsten ~/eimére és szeretetére vonzza", azaz jobban igazodjék Rómához. 5 a legfőbb kérdés: miért váratott magára László király szentté avatása csaknem egy évszázadig? (Elhunyt 1095 júliusában, szentté avatták 1192 júliusában.) Erre nincs más magyarázat, mint a pápák tiltakozása a nemzeti királyság legerősebb képviselője ellen.
____________________ ________ 182____________________ _______ Szent László tisztelete nemcsak abban nyilvánult meg, hogy közel 150 templom védőszentje s nemcsak abban, hogy 29 templomban készült jelenetsor hőstettéről a kun vitézzel szemben, hanem abban is, hogy ő volt az egyetlen magyar király, akinek a sírjánál az lstenítéletekkel (ordaliák) egyenértékű esküt lehetett tennie az embereknek. A templomi falfestmények kivétel nélkül az északi falon vannak, s ez alapot ad arra, hogy a mitikus küzdelemben valóban a Fény és a Sötétség, a Jó és a Rossz ősi küzdelmét lássuk, mégpedig a keleti manicheus keresztényi értelemben, amely szerint a Sötétség birodalma nem északon, hanem dél felől van! Szent László lovas szobra Váradon A magyar királyság az egyetlen hatalom a középkorban, amely tudatosan és évszázadokon keresztül fenntartotta a kapcsolatait a keleti magyarokkal. Még a zsidók említhetók, akik érdeklődtek sorstársaik után, de csak a magyarak indultak el rokonaik felkeresésére. Az első adat a X. századból való, amikor is a magyar nagyfejedelemség állandó és szaros kapcsolatot tartott fenn a szavárd magyarokkal. Majd a XIII. században indultak el domonkos rend-béli szerzetesek (Ottó, majd Julianus), hogy felkeressék testvéreinket. Julianus barát meg is találta mind a kaukázusi, mind a Volga-vidéki magyarokat. De még Mátyás király is tervei között tartotta, hogy hazahozatja a keleti magyarokat, ebben azonban - amint Bonfini beszámol róla - meggátolta hirtelen és váratlan halála. A magyar királyság, a magyar birodalom a XVl. századtól elvesztette ősi erejét, és lassan elhalványult az Erdélyben még időnként fel-feltámadó nemzeti királyeszme is. (Megjelent: a Honfoglaló magyarság állama, kultúrája és az ősi vastermelés lll. konferencia. Somogyfaj sz, 1999, 63-69. és Ősi Gyökér 27/1999/72-77.)
____________________ _______ 183____________________ _______
A magyarság múltja és jövendője a Kárpát-medencében A magyar Szent Korona országa az Európai Unióban? étszázhúsz esztendővel ezelőtt, amikor még a magyar királyság Európa erős hatalma volt, Kézai Simon mester, mintegy mottóként azt írta le nevezetes krónikájában: Volens veritatem imitare! azaz az igazságotakanán utánozni, írja meg a magyarak hiteles történetét Mi is erre törekszünk, noha most, április 21. után, a szokásosnál is nehezebbünkre esik önnönmagunkat ostorozni, és valós helyzetünkről őszintén szólani. Nagy divat manapság idehaza, évezredes európaiságunkra hivatkozni, elvégre az Európai Unió küszöbén állunk, s állítólag 2005. január 1-jétől valóságosan is taggá válunk. Szűk három esztendő múlva tehát minden magyar állampolgár szabadon utazhat az unió területén, választási joggal rendelkezik, diplomáciai védelmet élvez, sőt petíciós joga is lesz. Szép és nemes gondolat az Európai Egyesült Allamok megteremtése, erről már 1848-ban Victor Hugo is álmodozott, sannak is közel nyolcvan esztendeje, hogy Richard Calgeri kiötlötte a Páneurópa létrehozását, ám tiszta formájában egyik sem valósult meg soha. Volt ugyan Marshal-terv 1947-ben - egyes országoknak, volt ugyan Európai Gazdasági Közösség (közös piac) - egyes országoknak. Avilághatalmak kedvezményeket is adtak 1989 után a Phare-program keretében egyes volt kommunista országoknak, így Lengyelországnak és Magyarországnak, sőt 1991-ben tárulási szerződéseket is kötöttek a csehekkel, a lengyelekkel és velünk, ám azért nagy kérdés maradt: az 1998 márciusában megindított bővítési procedúra valóra válik-~ egyáltalán, hiszen 2000. eleje óta már nemcsak Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot, Esztországot, Ciprust és Magyarországot hitegetik, hanem Romániát, Bulgáriát és Törökországot is. Márpedig sem a jogállamiság, sem az emberi és kisebbségi jogok, sem a piacgazdaság fejlettségét illetően a felsorolt országok a legcsekélyebb mértékben sincsenek azonos szinten. Magyarországot 1998-2002 között minden nyugati politikus és hatalmi tényező "éllovasnak" nevezte, de az előkészületi tárgyalásokon eddig valahogyan nem akaródzott megadni az egyenlő termelői esély biztosítékait nekünk, magyaroknak. Hiába tündökölt Orbán Viktor miniszterelnökünk, hiába talált nagy jobboldali konzervatiY szövetségesekre, most, amikor fordult a cinkelt szerencsekerék, az egykori "barátok" egyike-másika csakhamar kimutatta a foga fehérjét. Az európai haladás bajnakai közül nem kevesen ma is utálják a magyarságot, amint ez megfigyelhető egész 1100 esztendős históriánk ideje alatt, s bár Franciaországban és Belgiumban borulnak lángba egymás után a zsinagógák, veszedelmes zsidógyűlölet, szerintük, csak Magyarországon van. Bár az ezeréves Magyarországot éppen ők darabolták fel, rabszolgasorsra kárhoztatva ötmilliónyi magyart, megfosztva őket javaiktól, jogaiktól, életüktől, az újdonsült szláv államok égbekiáltó bűntet tei, mint például a zsidótörvényeket is megszégyenítő Benes-dekrétumok, nem képezik akadályát Csehország és Szlovákia csatlakozásának. Amiképpen nem elítélendő Izrael állam népirtása sem, hiszen ők1 úgymond, nemzeti felszabadító háborút viVnak az őshonos palesztinak ellen, s ezt az Egyesült Aliarnoknak erkölcsi kötelessége támogatn i. Atörténelmi Magyarország leggaládabb, legelvetemültebb ellensége, Eduárd Benes, 1914 utántól teleszárta a nyugati világot (angol, francia és német nyelvű kiadványok révén!) azzal a rágalommal, hogy a magyarság egy ázsiai cigány és tatár söpredék, amely eleve alkalmatlan az európai kultúra elsajátítására, eleve képtelen modernizálódni, s így az európai közösségben nincs helye! Vad és
H
___________________________ 184__________________________
kegyetlen hordaként törtek rá Európára a IX. században, s a Kárpát-medencére sincs joguk, mert itt a dák-római-románok, a morva-szlovák-csehek és a szerb-horvátok az ősi birtokosok, akik megtelepült művelt és keresztény kultúrákat teremtettek, amelyeket ezek a barbár és pogány magyarak tönkretettek. Ezt bizonyítják a már tárgyalt pogánylázadások, az idegengyűlölet (xenofóbia) örjöngései, amelyek - úgymond - méltán kiváltották a keresztény Európa megvetését Ezért helyezték a pápák, nem is egyszer, anatéma és interdictum alá a magyar királyokat és népüket, mert a magyar egy átkozott nép (gens detestanda). Nézzünk szembe a vádakkal, és nézzünk magunkba! Meg kell ezt tennünk, ha fájdalmas is most a szembesülés. Mert a magyarság kirekesztése az európai népek világából nem az újkor terméke. Tudnunk kell: kik vagyunk? honnan jöttünk? s mik a céljaink a jövőben? Bár a mai agymosott, szellemi és fizikai mivoltukban proletárrá vált tömegek tudatából már régen kiveszett a nemzet, a haza, az ország fogalma és magasztos tartalma, ennek a változásnak nemcsak a súlyos szociális különbségek által kiváltott, gyűlöletté fokozott irigység az oka, hanem - nem is kis mértékben - a magyar etnikum állandó csökkenése miatt az idegenek szakadatlan betelepülése és aránytalan elszaporodása mind a csonka anyaországban, mind a környező utódállamokban. Pedig az életerő a táplálója a tehetségnek, a hitnek, az öntudatnak, a megmaradásnak. Ezért írták a krónikáink: "Ámde a magyar nemzetet annyi sok csapás és kifosztás után sem lehetett semmik?le háborúval kiirtani vagy Pannóniábó/ kiűzni és megsemmisíteni!" A magyarságat félezer esztendőn át kormányzó szent dinasztia (beata stirps) tagjai, Magyarország szent királyai (sancti reges Hungariae) mindvégig úgy ,uralkodtak, hogy tisztában voltak azzal, hogy a Kárpát-medence népessége idegen test Európában. Ugy is, mint a húnok, az avarok testvérei, s úgy is, mint genetikailag, embertanilag és nyelvileg is magában álló népesség. Ezért akartak egységet, mert az egység: erő. ll. András királyunk 1224-ben ezt így fogalmazta meg: Az egész nép- egy nép legyen! CUniversus popu/us unus sit populus!) S amíg Magyarország erős hatalom volt, képes volt szembeszállni a rátörőkkel, s képes volt érvényesíteni történelmi jogát, amelyet Mahmud Terdzsümán a Tarihi Üngürüszben így fogalmazott meg: 11Azokra a tartományokra nekünk van jogunk, és most elindultunk, hogy azokat az országokat visszaszerezzük. Őseink és mi is ennek a vidéknek az elnyeré~ért a világ haragját illifaltuk magunkra!" Igen, a világ haragja kíséri ezredéves történelmünket. Mi, Kelet népe vagyunk, de nem lsten nélküli barbárok, hiszen Krisztus kétezer éves kereszténységét már keleten megismertük 1200 évvel ezelőtt. A magyarak soha nem váltak mohamedánná, soha nem váltak ortodox zsidóhitűekké, noha intézményeink, hagyományaink nem kis részben keleti eredetűek. A kincses Kelet örököseiként önként vállaltuk Nyugat védelmezését Kelettel szemben. IV. Béla királyunk~t többször fe)keresték a mongol nagykán főemberei, felszólítván őt, legyen az ő szövetségesük: ,,En a Kán, az Egi Kitá/y követe... csodállak téged, magyarak kitálya, hogy mikor már harmincszor küldtem hozzád testéi követeket, miért nem adsz semmi '.á/aszt?" Béla király azonban hiába kért segítséget a pápától, a francia királytól, a német császártól, sem a Szentatya, sem IX. Lajos francia király egyetlen katonát sem küldött. S amikor látták a magyarok, hogy a franciák és Mengü mongol kán titkon szövetséget kötöttek egymással a magyarak háta megett, IV. Béla királyban is felmerült: talán mégiscsak szövetséget kellene kötni a tatárokkal, mert a szük~g tákényszerít, akaratunk ellenére ugyan, hogy megegyezzünk a tatárokkal!" De erre mégsem került sor. Magyarország ellenállt, és Európa védelmében elbukott 1241-42-ben. Később, Hunyadi Mátyásban támadt fel a büszkeség a keleti származása miatt. Szi\resen nevezgette magát második Atillának, sőt 1480-ban, ll. Mehmed szultánnak írt levelében ezt írta le: "Ugyanazon \ér folyik az ereinkben s Fel~gednek, mint idősebb fi\érünknek a tetszé~t keressük. Ugyanis mindketten szkíta nép fiai vagyunk, s ezért a német és a szláv gyűlöl bennünket!" Mátyás király jó nevelést kapott édesanyjától és Vitéz jánostól, akinek esztergomi palotájáról, a nagy ebédlőről Antonio Bonfini a következő leírást adta: "A '.árban építtetett egy tágas ebédlőtermet elébe 11
___________________________185___________________________
csináltatott vörös márVcinyból egy hosszan nyúló, gyönyörűPges kerengőt kettős pódiummal. Az fejénél felállította a Szibillák csúcswes boltozatú szentélyét, amelyben valamennyi Szibilla ott sorakozik. A teremben nemcsak Magyarország összes kitálya látható, de a szkíta elődök is." Ezért vált és válik fontos kérdéssé a magyarság eredete és rokonsága. A XVIII. században a nagy magyar nyelvész, Révai Miklós a lappal rokonító Sajnovics János ellen írt versében így beszélt: ebédlő
Szkíta vagyok, nem lappan. Megszűnik Napkelet népözönt küldeni, Dél szent villongásit kezdi felejteni, Napnyugot oltárit készül eldöjteni.
l
l l
. «· Várad középkori vára a XVl. században
____________________________ 186__________________________ Számba kell vennünk mostani helyzetünket, erőnket és lehetőségeinket. Vajon szárba tud-e szökkeni az eiültetett csemete a mai zord időkben? Vajon a magyar Szent Korona kisugárzó ereje megmarad-e avagy ismételten börtönbe zárják szent ereklyénket? Vajon hihetünk-e a Duna menti népek annyiszor megálmodott és elképzelt testvériségében? Barátként fogadhatjuk-e azt a kormányfőt, aki a magyarokat ma is másodrendű lényeknek tekinti, aki még elvileg sem ismeri el egyenrangúságunkat és jogunkat az emberi élet normáihoz? Szövetségesünk és partnerünk lehet-e az az állam vagy azok az államok, amelyekben tilos a magyar Himnusz, tiltott a magyar zászló, meggyalázzák nemzeti nagyságaink emlékműveit? Kellünk-e mi, mint ősi nemzet, Európának? Vajon mit érzett ll. jános Pál pápa, amikor, lengyel létére, felszámoitatta a történelmi Magyarország utolsó hivatalos reliktumát, az ezredéves magyar egyházmegyéket? Vajon eszébe jutottak-é Lukács evangélista szavai, aki szerint fajtánk jellegét meg kell tartani, "mert minden fa az ő tulajdon gyümölcoéről ismerszik meg. Mert a tövisről nem szednek fügét és a csipkebokorról nem szednek szőlőt." Noha nem előírás az Európai Unióban a kötelező népszavazás, mégis sokan vannak, akik azt szeretnék, döntsön maga a nép: belépjünk-e avagy sem? De a mai 10 milliós lakosság többsége döntési képességének birtokában van-é, tovább lát-e annál, minthogy lélegzik és fogyaszt? Igen, nagy elő nyei is lehetnek az uniónak. Legelébb mindjárt az, hogy- talán -valóban megszűnnének a bennünket nyolcvankét esztendeje fojtogató határok. De éppen emiatt (is) nehéz hinni a nagyhatalmaknak, me rt azt az egész világ tudja, amit a középkori Erasmus is már fennen hirdetett: "Novum non est, apud
Hungaras esse praeclara ingenia, azaz nem újdonság a magyaroknál, hogy a ~nyes elmék tündökölnek!" De vajon a többség hagyja-e, tűri-e a fényes elmék ragyogását, avagy inkább rabtartóit sírja és hozza vissza, mert azok éppen olyan szürkék és tisztátalanok, mint ők? A legnagyobb királyaink nagy egyéniségükből adódó célratörő és igazságos szigora régen is borzolta a saját hasznukat leső kiskirályokat, s addig, amíg például1203-ban elég volt Imre magyar királynak az uralkodói jogart kezébe vennie és a lázadó öccsét, András herceget, állig felfegyverzett serege szeme láttára egyedül el tudta fogni, addig egy emberöltővel később, 1272-ben nyilt színen, büntetlenülleszúrhatta Kőszegi Henrik Béla királyi herceget a Nyulak szigetén, egy másik f?úr pedig buzogányával meg merte verni a megkoronázott magyar kiskirályt, IV. Lászlót. 1292-ben az Arpád-ház utolsó aranyágacskáját, lll. András királyt könnyű sz!Vvel vetették fogságba egyes nagyurak, majd hét év múlva egyszerűen megmérgezték. Akkor úgy látszott, a nagy dinasztia kihalásávalletűnik Európa színpadáról a magyar királyság is, mint jelentős európai hatalom. Nem így lett. Magyarország visszanyerte erejét és nagyságát, mert olyanok vezették, akik nem a hatalmat szerették, hanem népükért kiVántak tenni, s bíztak népük erejében és tehetségében. Most, a XXI. század hajnalán egy kissé tanácstalanok vagyunk: vajon mit hoz nekünk, magyaroknak a jövendő? (Megjelent: Kapu 16/2003/3. szám, 35-36.)
____________________ _______ 187____________________ _______
A magyar múlt A magyar királyság és a Keleten maradt magyarság magyarság ezredévvel ezelőtt- merőben eitérve a jelenlegi helyzettől - nagy és erős nép volt, testvér- és rokon népekben azonban már akkor is szűkölködött. Igaz, a vérszerződés révén eggyé olvadt az onogurokkal, az alánokkal, a besenyőkkel s már együtt vették birtokba a Kárpát-medencét, ahol jobbára ugyancsak magyar szó hangzott el az itt talált avar emberek ajkáról is, azt azonban a források bizonyítják, hogy a Keleten maradt magyarokkal fenntartották a kapcsolatokat. VII. Konsztantinosz bizánci császár a X. században jegyezte fel: l A magyaroki egyik része kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi ne'.én mostanáig szavartoi aszfalainak (szaVcÍrdoknak) hívják... a türköknek amaz imént említett népéhez, amely kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, ezek a nyugati vidéken lakó l Kárpát-medencei magyaroki mostanáig küldenek követeket, és meglátogatják őket, s gyakran hoznak választ tőlük ezeknek. A világtörténelemben csak két olyan népet ismerünk, amelyik ezredévek óta számon tartja testvéreit: a zsidót és a magyart! Két kiválasztott nép, közös e két népben az eszmei gyökerek ősisége, közös bennük az erős összetartozás-tudat, a vérrokonok számontartása és felkeresése, de micsoda hatalmasok lettek mára a különbségek az ősi és szent hagyományok tűzön-vízen való megtartásában, azok nynt vállalásában, s milyen óriásiak a különbségek, ami a jelenlegi és a jövőbeni életkilátásokat illeti. Nézzenek szét Budapesten: messszefénylő hanuka-gyertyák tucatja szórja szét fényét, ám sehol egy Trianon emlékmű, sehol egy hatalmasan megvilágított Atilla-szobor, de még a Antal Károly juliánusz-szobra is a Hilton Szállá foglya. Mindkét népet a világ kisebb-nagyobb hatalmasai ezredévek óta kiirthatónak és kiirtandának ítélték, mert mások, mint a többiek. Mások az adottságaik, mások az ősi génjeik. Erasmus már félezred évvel ezelőtt hirdette: Novum non est, apud Hungaras esse praeclara ingenia! Azaz: nem újdonság a magyaroknál, hogy köztük a k?nyes elmék tündökölnek. De akkor hogyan lett ez a befogadó magyar nép Európa gens detestandája, azaz elátkozott nemzete, akik ellen már kezdetben, a X. század elején keresztes hadjáratot hirdettek, akiknek szent királyait (sancti reges Hungariae) oly készségesen helyezték átok (anatéma) vagy kiközösítés Onterdictum) alá, kezdve Aba Sámuellel 1044-ben (IX. Benedek pápa), folytatva l. András királlyal, akit Pozsony alatt 1952-ben lll. Leó pápa, népével együtt, kívánt kiközösíteni, noha András királyt- egyedül az Almos-Arpád szent dinasztia (stirps beata) 29 tagja közül - ruházták fel a Fehér és Katolikus
A
___________________________ 188__________________________ jelzővel,
folytatva a sort ll. Andrással, akit IX. Gergely pápa tudtával Róbert érsek vetett interdictum alá 1232-ben, majd újra két év múlva, s hasonlóképpen járt IV. László király is ~287-ben. Vétkesek lettek volna királyaink a keresztény értékrend megsértésében? Eppen például András király, aki 1231-ben útnak indította Ottófrátertés társait, hogy minden áron kutassák fel a keleten maradt magyarokat, s tereljék be őket is Jézus Krisztus aklába? Kelet népeként vettük birtokba igazi hazánkat, a Kárpát-medencét, de kezdet!ől igye~eztünk beleilleszkedni Európa germán, újlatin és szláv tengerébe. Gondoljunk arra, hogy Almos, Arpád, Zulta, Taksony és Gézán kwül magyar ajkú, magyar génű anya nem szült királyt Hungariának! Az anyja nyelve nem volt magyar sem Szent Imre hercegnek, sem Szent Lászlónak, sem Szent Erzsébetnek, sem IV. Bélának, sem Szent Margitnak! Az egyiket a bajor Gizella, a másikat ll. Ottó német császár unokája, a lengyel Ricséza, a harmadikat és negyediket a német meráni Gertrúd, az ötödiket a bizánci görög Laszkarisz Mária dajkálgatta, babusgatta. S mégis magyar uralkodók lettek kivétel nélkül, annak ellenére, hogy nemritkán az idegen királynék ármányai bomlasztották a dinasztiát. l. András özvegye, az orosz Anasztázia például tudatos döntéssel ajándékozta oda a királyi férje által is viselt Atilla-szablyát, a Magyarország ellen hadat vezető Nordheimi Ottónak. S a csodaszép szablya azóta is Bécsben van. De mi adott oly hatalmas erőt Magyarország uralkodóinak, nagyfejedelmeinek és királyainak hétszáz éven át (819-1526)? Nem helyes idealizálni a mi múltunkat sem, a hamis tudat erőtlen és értéktelen. A mi történelmünkben is találhatók súlyos vétkek s nemcsak az újkorban. De az bizonyos, hogy hagyományaink, ősi intézményeink, uralkodóink hatalmi eszmerendszere nem nyugati eredetű! Királyaink hatalmát az Atillától származtatott szent dinasztia legyőzhetetlennek látszó összetartó ereje alapozta meg. Ezért választotta Géza nagyfejedelem és fia, Szent István király Rámát és nem Bizáncot. Nem azért döntött nagy királyunk a nyugati latin kereszténység mellett, mert ezt engedélyezte számára a német császár. Egyáltalán nem ezért. Ellenkezőleg: éppen azért, mert a teljhatalmú magyar uralkodó számára elfogadhatatlan lett volna a bizánci istencsászárok fennhatósága és felsőbbrendűsége (cezaropapizmus). A magyar királyok csak a XII. századtól mondtak le, igaz többször is, mert nemigen tartották be, a főpapok kinevezési jogáról a pápa javára. A függetlenség, a szuverenitás mindennél fontosabb volt. l. Komnénosz János bizánci császár egy ízben azt mondotta a Iréne császárnénak, Szent László király Piroska nevű leányának- aki csak kislány korában tanult meg magyarul a lengyel anyamelletthogy Magyarország Bizánc hűbérese, mire Piroska ezt valótlanságnak nevezte. János császár ekkor ezért megverte a magyar királylányt, a görög császárnét De lll. Béla király sem habozott száműzni szülőanyját, az orosz Eufrozinát, amiért nem tisztelte a királyi hatalmát. 1203-ban lll. Béla nagyobbik fia, Imre király, pusztán az ősi jogarral a kezében, mindenfajta fegyveres kíséret nélkül, odalovagolt lázadó András öccse katonáihoz, és foglyul ejtve elvezette a testvérét. Senki sem mert kezet emelni a fegyvertelen királyra. Nyugaton bámulták a magyar királyok rettentő hatalmát. Freisingi Ottó azt írta a XII. század derekán, hogy mindenki magatart~sát egyedül a fejedelem akarata határozza meg. Am az Almos-Arpád-dinasztia utolsó évszázadának derekától, bármennyire is igyekezett a szélvagdalt Gertrud királyné elsőszülöttje, IV. Béla kitartani a teljhatalom mellett, még a királyi tanács termében álló székeket is kidobatva, sokasodnak a bomlás, a gyengülés jelei. 1269-ben még azt írta a montecassinói apát, Bernát, hogy a magyar király ereje oly nagy, hogy keleten és északon moccanni sem mer senki, nem sokkal később Kőszegi Henrik a Nyulak szigetén 1272-ben egyszerűen leszúrta Béla királyi herceget, és senki nem vonta felelősségre, egy András nevű főúr pedig buzogányával megverte a későbbi IV. Lászlót, ekkor még kiskorú trónörököst. IV. Béla még herceg korában adott parancsot arra, hogy Ottó domonkos rendi szerzetes fráter nyomdokain haladva egy újabb expedíció induljon keletre, a magyar testvérek felkutatására. Ennek a csapatnak volt a vezetője Julianus és Gerhard (Gellért).
___________________________ 189___________________________ Julianus barát útjáról fennmaradt Richard us jelentése, ám annak dicsősége, hogy ez a jelentés hiteles és teljes, Bendefy László érdeme, aki 1937-ben közzé tette julianus barát utazásának kéziratos forrásait. Az ismeretlen julianus 1936-ban jelent meg először, majd nemrégiben ismét reprintben. A magyar király szándékait Julianus útjával kapcsolatosan teljes egészében ma sem ismerjük. Nyilván hatalma erősítését is szerette volna biztosítani a Keleten maradt magyarak hazahozatala révén, hiszen - végül is - ezért fogadta be nagy örömmel és pompával Kötöny kún király népét is. Ezt a feltevést erősíti, hogy két és fél évszázaddal később Hunyadi Mátyás is erre készült: haza akarta hwni a keleti, magyarokat, mind Baskiriából, mind a KaukázusbóL Mind az Arpád-korban, mind a Hunyadiak korában elég erős volt az ország ahhoz, hogy véreit hazatelepítse, és itthon törődjön velük. S ami a zsidóságnak sikerült 1948 óta, az nekünk magyaroknak sohasem sikerült Az 1941-ben hazatelepített bukovinai csángók sorsa is krisztusi szenvedés és szétszórattatás lett. A kaukázusi magyarak históriájának is legelmélyültebb búvára Bendefy László volt, akinek erről írott jeles könyve, a Kummagyaria, Cyeretyán országa. A magyarság kaukázusi őshazája után hamarosan reprintben ugyancsak kapható lesz. Madzsar város (Kicsi Madzsar és Nagy Madzsar) létezése tény, s hasonlóképpen tény a kaukázusi szavárd (szabír) magyarak egykori léte is. Amint forrásokkal igazolható az is, hogy a Kuma-folyó völgyében lakó jeretán vagy Gyeretyán magyar királyi vérből származó uralkodór~l 1329-ben is szó esik XII. jános pápa bullájában. A kaukázusi kapcsolatok megmaradtak végig az Arpád-korban is. (Templomok, kegytárgyak, művészeti emlékek tanúskodnak erről). Ugyanakkor IV. Béla híreket is akart gyűjtetni a fenyegető nagy keleti veszedelemről: a mangalokróL A keleti magyarak kérdésköre kapcsán azonban másról is kell beszélnünk. Először arról, hogy hová tartoztunk, hová tartozunk, hová kell tartoznunk? Másodjára arról, julianus magyarjai bizonyítják-e a Volga-Káma vidéki ún. magyar őshazát? IV. Béla király 1235-ben, trónra lépése pillanatában felmérte, hogy "Európa-idegenként" kezelt országát és népét csakis a pápaság vezette blokkban védheti meg, hiszen Bizánc, a német királyság és a velencei dózse együttes erejével egymagában nem tud szembeszállni, amint elődei sem tudtak tartós sikereket elérni, hiába győzött sokszor ll. Géza király Bizánc ellen. A pápa, a francia király, a szidiai norman király és a délszláv fejedelemségek, valamint a magyar király azonban már kellő erő lehet. Ezért, elődeihez hasonlóan, ő sem gyakorolta a főpapok kinevezési jogát. A magyar királyság a XII. században már birodalom. lll. Béla jövedelme jelentősen meghaladta a francia és az angol király bevételeit (23 OOO tonna ezüst- 17 OOO- 9 OOO tonna), de a királyi hatalom egyre gyengült, így a pápai blokkhoz kötödés fejében elvárható volt, hogy Nyugat-Európa segít Magyarországnak, ha bajba kerül. Elvégre a magyar királyság hatalmas területét templomok, városok, falvak, várak népesítették be, a lakosság földet művelt, állatokat tenyésztett, a kereszténység legkeletibb fellegváraként őrködött a kereskedelmi utak biztonsága felett. Az idegeneknek, érthetően, egyre jobban megtetszett ez a gazdag és szép föld, s mind többen költöztek be a Kárpát-medencébe. A királyok általában oltalmazták a betelepülőket, kiváltságokkal halmozták el a hospeseket, átvettek olyan gyakorlatot, amelyek eddig idegenek voltak a magyarságtóL S hirtelen megjelent a Kárpátmedencében az idegengyűlölet (xenofóbia), mert a magyar másodrendű kezdett lenni. NyugatEurópa is tudomással bírt a hatalmassá vált mongol birodalom hódító szándékairól, ám az 1241-42ben bekövetkezett katasztrófa előtt és után senki sem mozdította meg a kisujját sem a magyarak megsegítésére. Sőt! Frigyes, osztrák herceg elfogta a magyar királyt, elszedte kincseit, elvette három vármegyéjét, a csehek és a németek feltüzelték a lakosságat a befogadott kunok ellen, és megölették Kötöny királyt és családját, a francia király (IX. Lajos) és a pápa szövetséget kötött a mongol kánnal (Mengü kánnaD, miközben IV. Béla segítségért könyörgött. Amde senki sem adott egyetlen katonát sem, csak üres szavakat küldtek.
___________________________ 190__________________________
A mongolok 1237-ben fordultak a ma_gyarok királyá~oz, kérve, fogjanak össze, sőt később még házassági kapcsolatokat is felkínáltak. "En a Kán, az Egi Kitá/y követe, kitől a hatalmat kaptam a földön ... csodállak téged, magyarak kitálya, hogy mikor már harmincszor küldtem hozzád, mint test\érhez követeimet, miért nem adsz választ?" Béla király Nyugat-Európát választotta, és megőrizte magát, családját és népét Krisztus hitében. Cserében lerombolták az országot, s fennállása óta először lett Magyarország idegen katonai megszállás áldozata. A két-három milliós lakosú ország legalább 400 OOO magyar embert vesztett. 1250-től megindult az idegenek betelepítése. A tatárjárás után a nyugat továbbra sem adott segítséget, s ekkor már Béla királyban is felmerült: jól döntött-e? Helyes irányba vezette-é az országát? A pápához írt megrázó hangú levele mindennél többet mond. Rákényszerül annak kimondására: Amennyiben a Szentatya nem nyújt segít::éget, a szük::ég tákényszerít, akaratunk ellenére, arra, hogy megegyezzünk a tatárokkal. A mieink nem lesznek hajlandók szembeszállni a tatárral. Európa sz!Ve (szívtájéka Brzezinski szavával) ezredéve elkívántatik a keleti népektől: a húnokat és Atillát máig tartó izzó gyűlölet vette és veszi körül, az avarokat a kiirtott nép szinonimájaként emlegetik máig, a magyarak is csak arra kellenek, hogy csontjaikkal kövezzék ki az utat Európa kultúrnépei számára. A nagy erejű Mátyás király is kacérkodott a váltás gondolatával. ll. Mehmed szultánt Nagy Sándornak nevezte, magát második Atillának, majd 1480-ban ezt írta levelében: Mi ketten, a szultán meg én vagyunk a világ összes uralkodói között azok, akiket egyedül és mé/tán illet ez név: uralkodó. Ugyanaz a \ér folyik ereinkben, s Fel::égednek mint idősebb fi\érünknek (test\érünknek) tetszé::ét keressük. Mivel mindketten a szkíta nép fiai vagyunk. Tudjuk, a német és a szláv gyűlöl bennünket. Mielőtt néhány szót szálnék a mai helyzetünkről, vizsgáljuk meg Julianus útjának őstörténeti vonatkozásait. Julianus a Volga bal partján talált rá a magyarokra, s a régészeti ásatások beigazolták, hogy itt a VIII-IX-X. században (s utána is) valóban magyarak laktak, hiszen feltártak számos olyan temetőt (Bolsije Tyigani, Tyetyus, Tankejevka, Bolse Tarhán, Sztrelitamak), amelyekben magyar ~gyed~k sírjai is megtalálhatók voltak. Baskíriában helynevek (Gyarmat, Jenő, Kondoros, Békás, Edes, Okörös, Magas, Varjas, Szuvar) és a baskir nyelvben magyar szavak (lep - láb, lapas - lapos, lustai - lusta, apa - apa, szep - jó-szép) _bizonyítják, hogy az itteni egykori magyarság neve madzsgar-badzsgar-badzsgirt, azaz baskir volt. Am ennek nem az az oka, hogy itt lett volna az ún. magyar őshaza, hanem az, hogy Kr. sz. utáni VII. században délről a volgai bolgárokkal együtt felvándorolt a magyarak egy része is ide, s itt telepedett meg. Ezért mondta egyazon nyelvűeknek a baskírokat és a magyarokat Rubruk és Marco Polo. S ezért értette meg kifogástalanul Julianus a baskir-magyarokat 1235-36-ban, mert a madzsgar-baskír magyarak és a hungar-magyarok csak 4 évszázada szakadtak el egymástól, nem pedig másfélezer éve. De a mongol hódítások után a volgai magyarság eltűnt, asszimilálódott, felvette az iszlám hitet, s beolvadt egés~en a kipcsakostörök nyelvűek közé. Hírmondójuk sem maradt, csak a földben, a sírok halottaiban. Igy járunk-e mi is a mostani és a következő évszázadban, ez most a magyarság számára a legnagyobb kérdés. Vajon igaz marad-e a krónikás szava: A magyar nemzetet annyi sok csapás és kifosztás után sem lehetett semmif!le háborúval kiirtani, vagy Pannóniából kiűzni és megsemmisíteni! Most ugyanis, megcsonkítva, kicsi földdarabra zsugorított maradék országunkban ismét abban reménykedünk, hogy Európaszeret minket és minden jóval fog elhalmozni bennünket, ha jók leszünk, ha nem nyaldossuk sebeinket, ha együtt örülünk a minket kifosztókkal, ha megtanulunk kicsik lenni, ha feladjuk nemzeti mivoltunkat. Csatlakozzunk tehát boldogan az Európai Unióhoz, mert akkor szabadon utazhatunk, bárhol tartózkodhatunk, választhatunk, diplomáciai védelmet élvezhetünk. Az Egyesült Európa gondolata nem új, már 1848-ban hangoztatta Victor Hugo, majd 1923-ban Richard Calgeri (Páneurópa). S utána is erre nótára táncoltak a Marshall-tervtől a Közös Piacon át a
____________________ _______ 191 ____________________ ______
phare-programig. Azt hangoztatják: a nemzeti államoknak vége, a nemzeti érzés idejét múlta kacat. A múltat el kell törölni. Rájöttek egyesek, hogy nemzeti önbecsülés nélküli, nyomorban élő nincstelen testi és szellemi proletárokat kell rászabadítani a hatalomra, azok mindenkit megdöntenek, ma már nem guillotinnal, hanem a parlamenti demokráciának nevezett, csalárdan manipulált szavaztatássaL Az Európai Unió a nemzetközi pénzoligarchia világuralmának egyik eszköze. Bárhogy szavazunk majd április 12-én, azt nem feledhetjük, hogy nem lesz többé szuverenitásunk, nem lesz többé földünk, nem lesz többé magunk alakította történelmünk. Az Országgyűlés végérvényesen a népet szórakoztató majomszínházzá válik, a kormányzat kiszolgáló szervezetté. A környező nemzetállamok azonban megmaradnak annak, amik most. Ők lesznek a nyertesek megint. S nekik nem fog fájni, hogy más nép lakja majd az ősi magyar földet. Gyűjtsük a magyar történelemről szóló igaz könyveket, mert néhány év múlva már lehet, hogy csak ennyi marad az ezredéveket át!Velő magyar történelembőL Nagyjaink, királyaink sírjai a mai kicsiny országunkban üresek. Szent Istvánnak legalább a jobbja megvan, Imre hercegnek, Aba Sámuel királynak azonban csak hűlt helye, l. András király tihanyi sírjában megtalált(!) csontokat elvesztették, Szent László somogyvári sírja már a XII. században csak jelképes sír volt, Váradra átvitt szent testét a protestáns magyarak szórták széjjel, így lll. Béla király kivételével egyetlen magyar király~ak sinc,s meg a sértetlen sírja és tetemel Európának tíz szentet adott az Almos-Arpád-dinasztia, védelmeztük a keresztény Nyugatot a tatárral, a törökkel szemben, elvéreztü nk, elfogytunk, javaink zömét elorozták, s mégis, ma is csak velünk van baj. Nekünk nem lehet kettős állampolgárságunk, nem lehet státustörvényünk, nem lehet méltóságunk, nem lehet becsületünk s végképp nem lehet jogunk. Tűrjük-e vagy ébredünk, ahogyan Sík Sándor ébresztgetett bennünket 1919-ben:
Szökj fel álmos óriás, lsten szép magyarja! Hadd legyen napújulás Annyi béna jajra. Lélek jöjjön és gerinc, Férfiúi kar. Félre most, akik tagadnak! Szembe nézz a virradatnak, Ébredő magyar! (Elhangzott 2002. december 9-én)
____________________________192___________________________
Előszó
"Az ismeretlen julianus" új kiadásához
ontosan 75 esztendővel ezelőtt adta ki a Stephaneum Nyomda Rt. a legelső magyar Ázsia-kutató életrajzát, akinek személye és cselekedetei a magyar közönség előtt szinte teljesen ismeretlenek voltak. A térképmellékletek előtt, a 192. oldalon arra kérték és buzdították az olvasókat, hogy minél többen vásárolják meg a könyvet, hiszen a bevétel minden fillérje Antal Károly szobrászművész Julianus-szoborkompozíciójának felállítására fordítódik majd. A szobrot fel is állították, de amiként ezt a remekműalkotást elrejtették, eldugták a Hilton épülettömbjében, éppen úgy a feledés homálya takarta el magát Julianus barátot is. Dicséretes és hasznos, hogy a Kairosz Kiadó, a szerző fiának a segítségére sietve, vállalkozott a reprint kiadásra. Még dicséretesebb volna, ha a szobrot is kiszabadítanák a rabságából, hogy csodálható példaképe lehessen Julianus a reáérdemesült magyaroknak, a helytállás, a tisztesség, az elhivatottság, a nemzetszeretet példaképe. Ma már nem kérdés, amint volt jó századévvel ezelőtt, hogy élt-e egyáltalán ez a Domonkos-rendi barát, az azonban kérdés maradt, hogy 1235-ben voltaképpen pontosan hol talált rá keleten maradt testvéreinkre? S ahol reájuk talált, és magyarul beszélt velük (omnino habent Ungaricum ydioma), az annak a bizonyítéka-e, hogy ott volt a "magyar őshaza" , avagy éppen annak tanúságtétele, hogy a Kárpát-medencei magyarak és a baskíriai magyarak nem szakadhattak el egymástól ezredévekkel korábban, legfeljebb századévekkel azelőtt? A magyar őshaza idehelyezésének ötlete is részben Julianusnak köszönhető, aki az 1237-ben kelt levelében mellékesen megjegyezte: Nagy Magyarországból származtak a mi magyarjaink is (ad Magnam Hungariam de qua nostri Ungari originem habuerunt). A világtörténelemben csak két, ha úgy tetszik: kiválasztott nép van, amelyik kétezer éve számon tartja elszakadt véreit: a zsidó és a magyar! Biztos adatunk van arról, hogy a kaukázusi szavárd (szabír) magyarokhoz még a X. században is rendszeresen követségeket küldtek eleink, majd 1231-ben ll. András király elindította Ottó frátert, kutassa fel a keleti magyarokat, mivel"csak annyit tudtak a tégiek úásaiból, hogy keleten laknak, de hogy hol vannak, nem is sejtették (sciebant per scripta antiquorum, quod ad orientem essent, ubi essent, penitus ignorabantY'. Ottó és három társa három évig keresték őket, míg Ottó "egy pogány országban talált néhány azon a (ti. magyar) nyelven beszé/őt, akik één megbizonyosodott afelől, hogy me/y vidéken laknak (in quodam regna paganorum quosdam de lingua illa invenit), de a tartományukba nem jutott el (set illorum provinciam non intravit)," így hát visszatért Magyarországra, majd miután megkeresésük minden útját-módját elmagyarázta rendtársainak (cum omnem viam il/os querendi exposuisset), 1234-ben meghalt. IV. Béla király indította útnak 1235-ben Julianust, Gerhardat és két társát, mert nem akart lemondani keleti testvéreinkrőL Azért-e, mert haza kiVánta telepíteni őket, azért-e, rnert tudta, hogy magukra hagyatva egyhamar eltatárosodnak (Omnes Thatari, qui eciam Vungari pagani vocantur), azért-e, mert magukat a mangol-tatárokat akarta kikérnleltetni, ma sem tudjuk biztosan. De törődött velük, arnint Hunyadi Mátyás király is tervezte a keleti magyarak hazahozatalát, s ebben csak hirtelen halála gátolta meg. Egyetlenegyszer, 1941-ben sikerült csak magyarokat, ekkor a bukovinai csángókat Bácskába hazatelepíteni, ám a visszaszerzett hazai föld hamarosan ismét idegenek zsákmánya lett. Most, a harmadik évezredben talán megtérhetnének, hazajöhetnének az oly sokat szenvedett moldvai csángók, talán már ismét van annyi erőnk, hogy Julianus nyomdokain járjunk. Bendefy László műve 1936-ban jelent meg, de rá egy esztendőre napvilágot látott ,,Fr. Julianus utazásának kéziratos kútfői (Fontes authentici itinera Fr. Juliani illustrantes)" c. munkája is, amely először adott alapos elemzést arról az értékes forrásról, amely a vatikáni levéltárban került elő, s amely Julianus útjainak összegzését tartalmazza. 1943-ban kiadták a Magna Hungaria és a Liber Censuum
P
___________________________ 193___________________________ alapvető forráskiadványát, majd 34 év múlva (franciául!) helyet adtak a Sources caneernant les Hongrois orientaux aux archives du Vatican c. tanulmányának. Milyen szerenesés lett volna, ha most együtt kaphattuk volna kézbe mindezen műveket! Bendefy László úgy írta meg a nagy magyar utazó életét és útjait, hogy nem álltak rendelkezésére a korszerű régészeti kutatások eredményei, hogy nem járhatta végig a barátok által megtett utat, mégis hiteles és maradandót alkotott, mert természettudós alapképzettsége mellett- igen erőteljes beleélő képessége volt, akárcsak a nagy történelmi regényíró Kodolányi Jánosnak, aki éppen az ő művei által elvarázsolva írta meg a "Julianus barát" c. pompás regényét 1943-ban. Kiképzett és felkészült históriás emberként, a hátam megett négy évtizedes kutatás ismeretével, ma is élményt adó mind Bendefy László munkájának, mind a Kodolányi-féle Györk-Julianus életregényének olvasása. S ez az igazi értékmérő, nem a - gyakran érdemtelen - címek hivalkodó felsorolása. S nem veszít értékéből az igazi tehetséggel megalkotott mű akkor sem, ha bebizonyosodik, hogy egy-egy részlete ma már nem állja meg a helyét. Szinte nincsen olyan történelmi munka, amely - bizonyos értelemben - ne avulna el. Részben azért, mert minden kor igyekszik megíratni a maga szemszöge, a maga hangsúlyai szerinti történelmét, részben azért, mert a kutatás szakadatlanul tágítja ismereteinket, és bővíti szemléletVII-X. századi temetők a Középső-Volga-vidéken, a/bolse tarháni típus, módunkat. A keleti magyarok b/tankejevkai típus. 1: Bolse Tarhán 1., 2: Bolse Tarhán ll., 3: Kajbel, egykori földjét illetően pedig 4: Tankejevka, 5: Tyetyus, 6: Hrjásevó, 7: Kokrjátyi
c.
___________________________ 194__________________________ különösen gazdag és fontos régészeti anyag birtokába jutottunk az elmúlt évtizedekben. A Volga jobb és bal partján, a Káma-vidékén megtalált és feltárt temetők (Bolsije Tyigáni, Tankejevka, Tyetyus, Bolse Tarhán, Sztrelitamak) a legnagyobb mértékű rokonságot, sőt azonosságot mutatják a IX-X. századi Kárpát-medencei magyar sírokkal és a bennük talált emlékanyaggaL E temetőkben megtalálhatók a részleges lótemetkezések, a halotti álarcok a fűrészcsüngők, a tarsolyok, az övveretek. A rokonság tehát kétségtelen, ám ennek oka nem az, hogy innen vándoroltak volna el őseieink réges-régen, hanem az, hogy Kr. sz. utáni 700-as években, együtt a bolgárokkal, a rettenetes erejű arab nyomás és invázió kényszerétől hajtva, ide felvándoroltak keleti testvéreink délről, kialakítói és részesei lettek a volgai Bolgáriának, amelynek városai közül némelyet julianus is megemlít: "a 31 napon elérkeztek a
mohamedánok földjére, melyet Velanak neveznek, Bunda/z/ Vcirosába (tricesimo die venerunt in terram Sarracenorum, que vocatur Ve/a, in civitatem Bundam)." Innen egy másik bolgár városba mentek, ahol a társ, Gerhard, meghalt. Ezután julianus barát, egy mohamedán pap szolgájaként, Nagy Bolgárországba érkezett, s ott az egyik városban egy magyar nőt talált, aki a keresett földről erre a vidékre ment férjhez (in una magna civitate... frater unam Ungaricam
mulierem invenit, que de terra, quam querebat, ad partes il/as tradita fuit viro). Volgai Bolgárország fővárosa Bolgari volt, amelyet régészetileg feltártak, de jelentős városnak mondja ibn Fadhlan Szuvárt is, amely városnév talán a magyarok emlékét őrizheti (szavan vagy szvan alakban!). Gondoljunk a szavárd magyarok nevére! Ugyanitt van Biljár városa is. Korezm fővárosából, Ürgencsből Balgariba 70 nap alatt lehetett eljutni. Mindezek alapján, az én álláspontom szerint, juliánus barát átkelt a Volgán (Ethyl), jóllehet Etilnek nevezték egyesek akkoriban a Kámát, sőt Ak ldilnek (Fehér Iti!) a Bjelaját is. Benedictus Polonus azonban eldönti a vitát, mert világosan megmondja, hogy a nagy Atil folyót nevezik az oroszok Volgának (magnum flumen Ethyl, quem Rusci vocant Volga). Az a körülmény, hogy megtalálta őket a nagy Etil folyó mellett (invenit enim eod iuxta flumen magnum Ethyl), valamint az a tény, hogy bármit mondott nekik a hitről, egyebekről, a legfigyelmesebben hallgatták, mivel teljesen magyar a nyelvük, megértették őt, és ő is azokat (et quecumque
volebat, tam de fide, quam de aliis eis proponere, diligentissime audiebant, quia omnino habent Ungaricum ydioma, et intelligebant eum, et ipse eos), valamint az, hogy elevenen élt az emlékezetükben, hogy a pannóniai magyarok rokonaik, mert tőlük származnak, noha nincs tudomásuk arról, hogy most hol vannak (sciunt enim per relationes antiquorum, quod istiungari ab ipsis descenderant, set ubi essent ignorabant), azt bizonyítja, hogy ezek a keleti magyarok nyolc-tíz nemzedéknél nem régebben váltak el testvéreiktől, és éltek együtt a bolgárokkaL A baskírok eredetmondája is azt tartalmazza, hogy őseik eredetileg messze délen laktak. Az arab utazák és követek írásaiból egészen világos, hogy a volgai magyarak neve madzsgarbadzsgar-baskír volt. Erről vall Abu Zeid Balkhi (+934), aki elmondja, hogy valójában három Magyarország volt: Antiqua Hungaria (vagy Vetus Hungaria) a Fekete-tenger vidékén, Maior Pannonia (a Kárpát-medencében) és Magna Hungaria a Volga-vidékén (a mai Baskiriában). A baskírok tehát eredetileg zömmel magyarok voltak, akik a bolgárokkal együtt vonultak fel a Kubán vidékéről ide, északra. A baskír a moszlim vallású magyarokat jelölte, a hungar pedig a keresztény vallásúakat. Ugyanezt mondja ibn Haukál is (978 körül): 11 a legtöbb baskír a besenyők szomszédságában lakik ... s határosaka rumi /bizánci/ birodalommal." Maszudi (+956) a pannóniai magyarokat is baskíroknak mondja. 1245-ben Piano Carpini, IV. Ince pápa követe, Baskíriát Nagy-Magyarországnak nevezi (Pascatyr que est Magna Hungaria), 1253-ban Vilhelmus Rubruquis, majd 1271-ben Marco Polo kijelenti, hogy a baskírok és a magyarok nyelve egy és ugyanaz (idyoma Pascatyr et Ungarorum idem est.) S a mai Baskíriában megtalálhatók magyar helynevek is: Varjas, Paréj (vö. Parajd), Sokurova (vö. Sukoró), Almáz (vö. Almás), Szalmáz (vö. Szalmás), Kondoris (vö. Kondoros), Szuvár és Sztároje Szabarszkoje (vö. Ószabar és Zalaszabar). A régi magyar törzsnevek közül a jenő (Jenej) és a Gyarmat (Jurmaty) megtalálható a Volga menti Magna Hungariában is!
____________________ _______ 195____________________ _______ Julianus 1237-ben, miután megjárta R§mát, és jelentést tett az útjáról, ismét elindult négy társával, és most Kijeven át száz nap alatt érte el O-Magyarországot (qui usque ad veterem Hungariamper 700 dies iverunt). Nyilvánvalóan nem véletlenül találjuk nemzeti krónikáinkban is (Kézai, Képes, Budai, Pozsonyi, Dubniczi krónikák) a hármas felosztást: Baskardia, Dentia és Mogoria. "Az ismeretlen Julianus" nagy értéke még - a kutatástörténeti összegzésen kiVül -, hogy újólag ráirányította a figyelmet a kaukázusi Kummagyaria kérdéskörére, amelynek részletes feldolgozása reprintben, már korábban elkészült, s így a neves és kitűnő szerző alapművei új kiadásokban, most már ott sorakozhatnak a magyar őstörténet iránt érdeklődők könyvespolcain.
(Megjelent "Az ismeretlen julianus" előszavaként a Kairosz Kiadónáll
___________________________196__________________________
Szakrális magyar ereklyék 1. lsten kardja és a jászberényi Lehel-kürt z új előadás-sorozat címe némi magyarázatra szarul. A sacer, sacra, sacrum latin szó, szótár szerint csaknem azonos a sanctus, sancta, sanctummal, mert mindkettő szentet jelent elsődlegesen, ám mégsem cserélhető fel a két jelző. Nem mondhatja magyar ember, hogy Sancta Corona Hungariae, de azt sem, hogy Sacra Maria. A magyar Szűzanyának, a Boldogasszonynak Sancta Maria a neve, mert a sanctus, sancta tisztasága miatti szentet jelöl, míg a sacer, sacra, sacrum valójában szentségest, lsten által megszenteltet jelent. Az ereklye szavunk, állítólag, a latin reliquiae (=maradék, szent tetemek) szó származéka, ám ez józan ésszel nehezen hihető. A szent maradvány értelmezés azonban mégis helyes. Valóban: az ereklyék szentséges maradványok. Ezek is két csoportra oszthatók: a máig meglévők és a csak hagyományainkban fellelhetők csoportjára. Vannak azután olyan szakrális ereklyéink, amelyekről azt állítják, hogy nem azok, s vannak olyanok, amelyekről azt állítják, hogy nem a mi szentséges ereklyéink. Ezek között az első helyet az lsten kardja foglalja el. Mind a magyar szaktudomány, mind a népszerűsítő irodalom azt tartja, hogy a magyarak lsten kardja hagyományában semmi különös nincs, semmi nemzeti nincs, hiszen a csodálatos tulajdonságú kard szinte minden nép folklórjában fellelhető. Aeneas Vulcanustól kapott csodás erejű kardot, a Nibelung énekben Siegfridnek és Detrének van csodás képességű kardja, a francia Saga Islandban Nagy Károly császár egy acéldombot rakat, s azon próbálja ki a kardját, de a Nagy Károly által Rolandnak adományozott Durandal kard is mesebeli erejű, a szibériai magyar típusú nyelvet beszélő vog_ulok istenének Numi Táremnek vasvégű fa kardocskája ugyancsak mindenféle csodára képes. Am a mesékben is feltalálható csodakardnak, amely önmagától aprítja az ellenséget (gondoljunk a Világszép Sárkány Rózameséjében szereplő: Vágjad édes kardocskám! részletre), valójában semmi köze sincs az lsten kardjához. Az lsten kardja szent hagyományával először a Kr. sz. előtti első évezredben élt szkítáknál találkozunk. Hérodotosz a IV. könyvének 62. fejezetében a következőket írta: Atésznak (a hadistennek Marsnak) a következőképpen mutatnak be áldozatot: minden egyes tartomány (játás, Cau prefectura) olyan szentélyt (templum, Heiligtum) emel Arésznak a főtéren három stádium hosszúságban és széles92gben (cca. 3 x 149m= 447 m), de valamivel kisebb magasságban rőzsenyalábokat halmoznak fel, felül négyszögletes teret képeznek, három oldalról a domb meredek, a negyediken azonban megmászható. Évente tmábbi 150 szekér rőz92t raknak még rá, mert az esőzések miatt a halom megsüpped Ennek a halomnak a tetejébe minden egyes körzet egy régi vaskardot (vetustus acinaces ferreus, ein a/tes eisernes Schwert) szúr bele (állít fe/), amely Arész hadisten megszemélyesítője. Ekard előtt évente marha és lóáldozatokat (victimas pecarum et equorum) mutatnak be, sőt ennek még több áldozatot mutatnak be, mint a többi istennek. A hadifoglyok közül minden százból egyet fe/áldoznak, de nem úgy, amint az állatokat, hanem másképpen. Az áldozat fejére bort öntenek, majd egy edény fölött megölik, s a '.érét felviszik a halom tetejére és a kardra öntik. Miközben a '.ért felviszik a szentélynél (templum) a következőképpen járnak el: a megölt áldozatnak a jobb karját vállból levágják, s feldobják a levegőbe... a kéz ott hever, ahová ledobták, a holttest pedig külön. A leírás túlságosan mesésnek hat, ám a régészet szinte szóról szára megerősítette. 1981-82-ben az uljápi kurgán feltárásánál rőzsemaradványok között egy hegyével felfelé álló vaskardot találtak, illetve odébb egy ifjú férfi levágott jobb karját is meglelték. A szkíták szent áldozati szertartásáról Sztrábon is megemlékezett (VII. 3. 7.): a szkíta törzsek ... az idegeneket föláldozták, húsukat megették, és koponyájukat ivóedényként haszná/ták.
A
_____________________________ 197_____________________________
Kolozsvári Grandpierre Endre helyesen következtetett arra, hogy a kard, a Napisten kardja volt. Ammianus Marcellinus, aki a IV. században élt, az alánokról a következőket jegyezte fel: (XXXI. 2.): Az alánok csaknem valamennyien nyúlánk termetű, szép külsejű, közepesen szőke hajú és kis~ mogorva tekintetük miatt ~lelmetes emberek ... barbár szokás szerint (barbarico ritu) meztelen kardot (gladius nudus) szúrnak a földbe, s azt hadistenként, az általuk birtokolt terület oltalmazójaként áhítatosan tisztelik. Amikor Theodosius bizánci császár Maximinoszt és Priszkosz rhétort 448-ban követségbe küldte Atilla királyhoz, Priszkosz a következőket jegyezte fel: "Atilla mostani hatalma meg fog gyarapodni, ezt mutatja Alész (Hadúr) kardja, amely a szkíta kitályoknál a Hadúrnak szenteltetett és igen nagy (szent~ges) tiszteletben állott, légebben eltűnt, ám a közelmúltban egy marha által előkerült." Mindezt Jordanes (XXXV.) a következőképpen adja elő: "Atilla, aki a földkerek~g féméül (terrarum omnium metus), a nemzetek megrendíté~re (in concissione gentium) született a világra ... természeténél fogva úgy volt megalkotva, hogy mindig nagyot mert, de bizalmát még növelte a Hadúr (Mars) kardjának megtalálása, amelyet a szkíta kitályok mindig szent~gesnek (sacer!) tartottak, és amint Priszkosz történetíró elbeszéli, a következő alkalommal fedezték fel. Egyszer egy pásztor a nyáj egyik üszőjét sántítani látta, s a nagy seb okát kitalálni nem tudta, /ezért/ aggódva követte a \ér nyomát, mígnem eljutott a kardig (venit ad gladium), amelybe a legelésző üsző óvatlanul belelépett. Kiásta és Atillához vitte. Megörült l Atilla/ az ajándéknak s melészen úgy gondolta, hogy az egész világ fejedelméül van rendelve (princeps totius mundi), s a háborúk diadalma a hadúr kardja által (per Martis gladium) neki adatott." Atilla csodás kardjának legközelebbi párhuzamát a japán mikádó kardja adja, amelynek történetét Heller Bernát így foglalta össze (Ethongraphia 23 /1912/ 336.): "/harebikonak, a japán őskor hő~nek álmában megjelent a Napisten, s megígérte, hogy vezetőt küld s diadalra segíti. Másnap egy Taka Kuracsi nevű ember jött a sereghez, kezében egy gyönyörű kardot tartva. lharebiko elé vezették, s ott így szólt: Az éjjel álmomban megjelent előttem az égi nagy lsten, s azt mondta, hogy egy kardot fog /edobni az égből. Ez az a kard, mellyel Ninigi az égből való lejövete/ekor a Kirisima-hegy tetejét leszabta, aztán a hegy tetjébe tűzte azzal a jóslatta/, hogy amíg ez a kard ott fog állani, utódai nem veszíthetik el a hatalmukat e földön. Holnap ide érkezik lharebiko, az égi istenek földi utóda, hogy meghódítsa Yamatót. Add át néki ezt a kardot, amellyel minden el/en~gét legyőzheti, s mondd meg, hogy küldje vissza azután az előbbi helyére. Azzal ledobta a kardot a magasból. Reggel, amikor felébredtem, sátrarn tetejét átlyukadva találtam, s a kard az ágyam me/lett a markolatáig volt a földbe süllyedve. Elhoztam néked e kardot, és egész népemmel sza/gálatodra állok, mert istenek ellen nem A bécsi ún. Atilla-szablya
___________________________ 198__________________________
harco/hatunk. lharebiko felöltötte a kardot. Abban a pillanatban egy turulmadár szállott le az égből. Ez ~olt a Napjsten től ígért veze t ő. "
Airnos és Arpád fejdelem Atilla leszármazottjának vallotta magát, s így egészen term észetes, hogy a szent dinasztia kincstárában számos ékszert és ereklyét Atilla örökségének tartottak. Erre kétségbevonhatatlan bizonyíték hersfeldi Lampert krónikája, aki az 1071. e sztendőnél meséli el, hogy l. András király orosz özvegye, Anasz tázia királyné, Salamon király anyja, a fiának nyú jtott katonai segítség fejében Atillának, a húnok királyának nevezetes kardját (gladius famosissimus) bajor (Nordheimi ) Ottónak ajándékozta, aki továbbad ta. Sa kard idegenben is bosszút állt, mert későbbi gazdáját halálra sebesítette. Inokai Tóth Zoltán professzor, akit 1956 októberében l e l ő ttek, bebizonyította, hogy ez a fegyver azonos a német császá ri koronázási karddal, azaz a későbbi ún. Nagy Károly-szablyával, amelyet jelenleg Bécsben, a Kunsthistorisches Museumban őriz n ek. Nyilvánvalóan helyesen mutatta ki, hogy ez a csodaszép, re m ek míVű szablya nem V. századi, hanem IX. századi munka, számunkra azonban nem ez a fontos, hanem az, hogy ezt a díszfegyvert mind az uralkodóház, mind a külföldiek igenis Atilla nagykirály kardjának tekintették. Erre utal egyébként az az 1276. évi adat is, amely szerint V. István magyar király vissszakövetelte a cseh királytól a testvére, macsói Anna által odahurcolt Atilla kincseket (clenodia regis Atyle): két koronát, jogarokat, aranyedényeket és még számos más kincset. 'A kard .isteni kultusza ismert az avaroktól is. . ·Az ..Atilla •birtokábari volt. lsten kardja·(gladius 'qei _vagy divinitus glapiu,s) létezését·is kétségbe vonta és' vo~ja ·a:;mérvaqó tqrt~nett~domány, kezdve, Hunfal~ytól és Heller Be.rnáttól. - ~gészen Györffy ~ , . Györgyi g-é~ má~oki g. Valamíféte ócska kar,dról irkál tak, amelyhez a n'émet~ktőllopták hozzá a Sie.gfrids ·.·történetet; ~em' volF~éküttf soh? 'Atilla·h~gyóm~nyunk . - . fT:IOnt!ják mindmáig,-Jegfelj~bb a g~r-mán ;- .ura valamif~I~J1a.fntsft~tt\óc*a kardot ?s~mpesz.tek odtJ Atillához saz elhitte az ost9öa m~sét. ~ . ·:.- ;· Pedig lste~J_~ar
·,
_____________________________ 199 _____________________________
___________________________200 __________________________ 1541-ből származó története hitelesít: "Arszlán
budai pasa egy országos ünnepnapon, amikor Budán is az utcák, terek és a bazárok gazdagon fel voltak díszítve, s mindenki a tehet~géhez képest a mulatságoknak adta magát, a különc pasa bebarangolta az utcákat, tereket, s a középső dzsámi közelében egy szegény keresztényt talált, aki a szemétdombon éppen egy darab tüdő megsüté~vel volt elfoglalva. A pasa közeledtére a szegény ember ijedten felugrott és távozott. A pasa azonban leült ott, és e szavakkal szólt: Ez már aztán mulatásra egészen alkalmas hely! Visszahivatta a szegény embert. Ezt, aki keresztény napszámos (vincellér) volt, nemsokára odahfvták, s a pasa A nagyszentmiklósi arany ivókürt és avar kori rokonai beszédbe ereszkedett vele. Miután emberünkkel több pohár bort megivott, jócskán nekihevült és így szó/t: Bocsáss meg hogy nyugalmadat megzavartam. A szegény hitetlen egészen meg volt fémülve és alig bírt beszélni. Erre a pasa így folytatta: Hallod-e, el akarod-e fogadni a test'.éri~gemet (kardas/ik)? Vajon mi kifogást tehetett volna ellene a szegény magyar? Rögtön az ujjába \ágott, és miután kölcsönösen egymás '.étét megnyalták, egymás batátjá\á (azaz: '.értest'.érekké: kan kardas) lettek. Hosszú idő után a közelmúltban módom volt újra alaposan tanulmányozni a jászberényi múzeum 1874 óta ott őrzött, féltett kincsét a Lehel-kürtöt, (hála és köszönet Bathó Edit igazgatónőnek), s most erről a vizsgálatról szeretnék számot adni egészen új s eddig még be nem mutatott felvételek segítség~vel.
Ugy gondolom, nyilvánvaló mindenki előtt, hogy ezt azért teszem, mert azt gondolom, hogy ez a csodálatosan gazdag ábrázolásokkal teli ereklyénk: szakrális magyar ereklye, s nem egyszerűen jász kürt. Lél vezér és a jászság önmagában is ellentmondás, mivel nem volt közük egymáshoz. A jászok (ászok, alánok) iráni nyelvű nép volt, ezt a DNS is igazolta. Zömük a vérszerződés megkötése előtt csatlakozott, de érkeztek jászok a XIII. században is a kunokkal. De akkor miért kapták meg ezt a kincset a j ászok, s miért kapcsolták e tárgya t éppen Lél vezérhez? Netán igaz lett volna a kései hagyomány, miszerint Lél dux Cumanarum et Jazigionae (a kumánok és jazigok birodalmának uralkodója) lett volna? A krónikáink által feljegyzett hagyomány közismert Elfogták Lé/t és Bulcsút, a jeles kapitányoka t,
s a császár színe elé vezették
őket.
Megkérdezte a császár
tőlük,
miért olyan kegyetlenek a
____________________ _______ 201 ____________________ ______
keresztényekhez? Felelték: Mi a magasságos lsten bosszúja vagyunk, Ő küldött minket tátok ostrorul, ha abbahagyjuk az üldözéseteket, akkor elfogtok és megöltök bennünket. Mondotta a császár: Vcilasszatok magatoknak olyan halált, amilyet akartok! Szólt erre Lé/: Adjátok ide a kürtömet (tuba mea), hadd fújjam meg előbb, azután felelek. Odaadták a kürtjét, s amikor nekikészült a kürtfúVcisnak, a császár közelébe lépett, s oly erővel Vcigta homlokon a császárt, hogy - mondják - a kürt eltörött, a császár pedig belehalt ebbe az egyetlen ütésbe. Mondotta neki Lé/: előttem jársz, és szaigám leszel a túlvilágon! Ajász kürtön valóban egy nagyobb hiány és egy hosszú repedés látható, ám ezek a sérülések nem bizonyítják a fenti leírást, mert ezek a sérülések a földben való elá~ás miatt keletkeztek. 1667-ben Jászfényszaru közelében, 1945-ben Berényben ásták el az ún. kürtöt. Erdekes a népmonda, amely szeri nt Lél ezzel csapta fejbe a besenyő vezért, de mivel kicsorbult, "elhagyította", s Homokszálláson egy juhász találta meg, "amikor a birgéket őrzötte". Feltűnő, az lsten kardjával való hasonlóság. Egyáltalán: a XVl. század végéig hol volt ez a kincs, me rt a jászok földjén nem volt, az bizonyos. Netán valóban földben volt? A jászberényi reformátusok pecsétjén legelőször 1642-ben láthatjuk sematikus alakját, majd 1645-től maga kürt is a jászberényi templom falán függ. 1682-ben Haller Pál feljegyezte, látta a templomban Leel vezér kürtjét. Le í r á s a : középtengelyben a hossza 43 cm, teljes hossza 47 cm. A fehér elefántcsont vastagsága 6 mm, a felső szájperemnél azonban 9 mm. Itt a szájátmérője: 102 x 93 mm, a csorbulás mérete: 46 x 22 mm. A repedés hossza: 140 mm. Az alsó vége teljesen nyitott, átmérője 24 x 14 mm. A mű tárgy alsó része azonban nem eredeti, mert 1867-ben gróf Ráday Gedeon jászkapitány odaütötte a nyeregkápájához, és az alsó vége ekkor letörött. Ezt később pótolták, s ezzel a kiképzés hiteltelenné vált. Belülről ma is jóllátszik a pótlás sokkal fehérebb anyaga. Ajelenlegi ezüst pántok szélessége 20-21 mm, a belső oldalon elhelyezett ezüstveret 42 x 32 mm nagyságú. A veretek kedvéért több helyen lefaragták a relief-díszeket! Az elefántcsont tárgyat helyénvaló díszes rythonnak nevezni, amelyhez hasonló Európa különböző gyűjteményeiben 40 darabnál is több van, ilyen színvonalú és ilyen képi tartalmú példány azonban egyetlenegy sincs a világon! A kürt megnevezés félrevezető, nemcsak azért, mert Lél vezérhez kapcsolása legendán alapul, hanem elsősorban azért, mert bár meg lehet szólaltatni, mint csaknem minden öblös szerkezetű tárgyat, kivált ha fúvókát helyezünk bele, amint ezt 1898-ban, majd 1995-ben és 1996-ban is tették, ám ez erőltetett kísérlet volt minden alkalommal. Ily módon egy kályhacső is megszólaltatható. A mélyfaragással készített elefántcsont rython nyilvánvalóan megrendelésre készült egy nagy hagyományú, jelentős műhelyben, ahol igyekezett a készítő mester megfelelni az elvárásoknak, de ugyanakkor a saját gyakorlatát is hasznosította. Ez a műhely, megállapításom szerint, nem Bizáncban, hanem Perzsiában volt, ahol már erőteljesen érvényesült az iszlám művészet hatása is. A rython egésze a Kr. sz. utáni IX. század második felére jellemző stnusjegyeket mutat. A szakmai vizsgálatok ma is érvényesnek tekintett megállapítása, hogy az elefántcsont rython bizánci készítmény és az ottani cirkuszi játékok számára készült, elsősorban a Salamon-mondakörre építve. Korát legújabban a XII. században határozzák meg, s közvetlen származási helyéül a kijevi Ruszt vélik megjelölhetni. Bárki számára meghökkentő lehet, hogy egy kb. 12 évszázaddal ezelőtt készített drága és egyedi elefántcsont tárgyat a magyarság azért őrizgetett volna és őrizget ma is, mert lenyűgözte egy díszes cirkuszi trombita. Legfelül nyolc 36 x 32 mm-es medaillonba helyezett figurát látunk. Középen egy sast, majd szimmetrikusan elhelyezett alakokat: lábát felemelő meztelen gyermekek, pálmalevelet a csőrükben tartó kakasok, visszatekintő, szájukból láng vagy növény nő ki, oroszlánok és kentaur (a párját levésték). Aszalagfonat után a fő jelenetsávban egy három kereszttel díszített épületből balra kivágtat egy fehér,
___________________________ 202 __________________________
c
Az ereklye kiterített rajza (László Gyula munkája)
felszerszámozott ló, előtte egy lovas, bal kezében Nap-koronggal, jobbjában karddal, majd két fél térden álló gyalogos ugyanezekkel. Előttük egy fél térdre ereszkedő íjász rálő egy visszatekintő szarvasra, amelynek a hátán egy madár áll, az egyik agancsára pedig 21 mm-es, széles levelek vannak ráhurkolva. Az utolsó figura lándzsájával rátámad egy oroszlánra. A hetedik alakot levésték. Jobb kéz nyitott tenyere szalagkeretben, alatta ún. Salamon-csomó, két-két szembenéző kentaur között, két kakas őrző állat által közrefogva két férfi, az egyiknél kard és napkorong, a másik a kezét kérően széttárja. Alattuk széttárt szárnyú madár két oldalán szárnyas griffek. A legalsó sorban balra lépő szoknyás férfi a bal karját felemeli, utána egy térdeplő férfi alakkal szemben egy álló figura, a térdeplő kezében korong és bot (jogar?). A szarvkürtöt fújó alak bal kezében egy gömbös végű jelvény, majd egy hosszú hajú, bokáig érő szoknyaruhában álló mágus következik, fején 18 mm hosszú és 4 mm széles fejdísz, ruháját csatos öv fogja össze. Tőle balra két kardot tartó alak, majd akrobatáknak látszó alakok: homlokán tartott bot végén egy gyermek egyensúlyoz, míg egy másik gyermeket egy felnőtt magasra emel. Jobbról, legszélről egy villás lábú széken ül egy hárfán játszó alak. Az ábrázolt jelenetek és alakok megfejtése, értelmezése nem könnyű feladat, de abban bizonyosak lehetünk, hogy nem cirkuszi kürtről van szó, biztosan nem cirkuszi erőművészek, szemfényvesztők,
___________________________ 203___________________________
akrobaták és mutatványosok csapata elevenedik meg rajta. Még akkor sem, ha azt elismerjük, hogy a készítő műhely mesterei akrobatafigurákat is megmintáztak. A felső szájperem ábrázolásainak értelmezése: kentaur = Víz, tenger, meztelen gyermek = Föld (földanya gyermekeD, kakas = Harc, küzdelem, de mivel csőrében a béke pálmalevét tartja, az örök Harc most szünetel, oroszlán = Nap, sas = Menny (Égbolt). Az asztrális világ, a Nap, a Víz és a Föld közölti örök harc szünetelése szükséges ahhoz, hogy a Fény (világosság) győzedelmeskedjen a Sötétség felett. Nap-lovakon nap-héroszok, kezükben Nap-korongokkal és a teremtő férfierőt jelképező kardokkal. A csodaszarvas, a Szarvas Anya hátán a turullal, agancsán a rák ollóját imitáló (Nyilas-jegy a magyarak jegye!) levélpárraL A mitikus vadász nem tudja a csodaszarvast meglőni, amint Csernyigóv esetében is látjuk. A kéz nem a császár játékindító kéztartása, hanem az Aldás jelképe, alatta a halhatatlanság szimbólumával, a csomóval. A kentaurak a Fény és a Sötétség örök küzdelmét jelzik (kakasok!), egyben talán a testvérháborúra is utalnak, ahol a bűnösök elpusztulnak. A két griff közölti ragadozó madár jelképezi a Mennyei hatalom mindenekfelettiségét, az Eg és a Föld közölti világ egységét. A negyedik sáv 11 figurája talán a Világosság győzelme utáni örömünnep megjelenítése sajátos perzsa felfogás szerint, ahol megjelenik a mágus, a jövendőmondó, a tudós és az akrobata is kisgyermekekkeL Bármennyiszer is sikerült hangot keltve megszálaltatni ezt a műtárgyat, a magunk részéről ezt szakrális ereklyének tartjuk, mégpedig szentséges és megszentelt rythonnak, amelyben a vérszerződés kor összevegyítették a szövetségre lépők a vérüket a borral, majd serlegekbe engedvén a szent italt, mindannyian ittak belőle. Eredetileg drágakövekkel ékített arany pántok díszítették, amelyek csak a XVII. század végén tűntek el róla. Lehetséges, hogy igaza van Beöthy Györgynek, hogy a IX. századtól ezt a szent ereklyét a Káta nemzetség őrizte, mégpedig a somogyi Osztopán és Somogyvár térségében, s csak a XIV. században került át a Jászságba az ott új birtokos Pethő családdal. Nyilvánvalóan hiteles és régi hagyomány alapján vált gyakorlattá az, hogy a királykoronázások alkalmával a jászkun főkapilányok viselték ezt a rythont s ittak is áldomást belőle, ;négpedig egy beléhelyezett ezüstpohár segítségével (a belső átmérő: 70 mm, mélység 210 mm). Igy tettek 1847-ben, 1857-ben l. Ferenc József és Erzsébet királyné, s így tettek 1998-ban is. Felbecsülhetetlen kincs a jász kürtnek nevezett ereklyénk, nem ok nélküli volt, hogy a XVII. század végén Eszterházy Pál nádor ezer aranyforintért kívánta megvásárol ni, hogy el ne kallódjék. A XVIII. század óta a jász függetlenség jelképe, mert az 1702-ben eladott Jászság csak 1745-ben tudta visszavásárolni szabadságát és kiváltságai!, s ennek deklarálásához egy vitathatatlan súlyú és tiszteletű jelképre volt szükségük. Ezért lett jászkürt a vérszerződés sze nt edényébőL
___________________________ 204__________________________
Szakrális magyar ereklyék 2. A szent lándzsa és a koronázási palást A szakrális ereklyéinknek három fő csoportja van: az egyik, amelyik mindmáig - sokszor csodával határos módon - megvan, a másik, amelyik, sajnos, már nincs meg vagy sohasem volt birtokunkban, a harmadik, amelyik megvan ugyan, de nem tartják szakrális ereklyének. A legutóbbi előadáson elmondtam, hogy az lsten kardja nincs meg, az ún. jász kürt viszont cirkuszi trombitának határoztatott meg, jóllehet a vérszerződés megszentelt edénye lehetett. Ma a szent lándzsával és a koronázási palásttal foglalkozunk. Tudom jól, hogy a palástról már többször esett szó, azonban mégsem ismétlés következik, hanem új szempontú vizsgálat, hiszen az 1978 óta újra itthon lévő palást tüzetes vizsgálatának eredményeiről, amely vizsgálat 1983 óta tart, csak a közelmúltban, 2002-ben jelent meg egy vaskos és alapos összefoglalás, A magyar kitályok koronázó palástja címmel. A palást alsó szegélyén látható István király, akinek a jobb kezében szárnyas lándzsa látható, a baljában országalma. Ez azt jelenti, mondják, hogy István király fő hatalmi jelvénye a lándzsa volt, ám ezt a jelvényt lll. Ottó német császár kegyéből viselhette csak, aki nagylelkűen (liberrime) megengedte, hogy Istvánnak királysága legyen, s ennek jeleként mindenütt, miként ő a szent lándzsát (sacram lanceam) maga előtt hordoztassa. Minderről1035 táján Adamarus Cabbanensis számolt be. Ez azt jelentené, hogy a magyar király mégsem volt független, szuverén uralkodó, hiszen a hatalom jelvényét, a lándzsát, csakis a német császár kegyéből viselhette. Ez a magyarázat talán senkit sem lep meg. A dolog azonban egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Először is azért nem, mert a német uralkodóknak a lándzsája, nem hatalmi, hanem egyházi (krisztológiai) jelkép volt, mivel a lándzsa Szent Mór vagy Longinus lándzsájaként szerepelt, amely lándzsakultusz Nagy Konstantin császártól eredt. A lándzsában Krisztus keresztjének egy szege volt elrejtve, s éppen ez adta erejét. Ezért tartotta a kezében, állítólag, Ottó német király 955-ben a Lech-patak partján a magyarak elleni csatában. Ezért vitette maga előtt lll. Ottó császár is, amikor 996-ban Itáliába vonult. A keleti népeknek viszont aNlándzsa valóban hatalmi jelvénye volt. Ezért látjuk a szkíta, a párthus és a kusán királyok kezében. Ok a hatalmat magától az égben lakozó lstentől kapták. S 1968-ban
A nagyharsányi ezüstdénár két oldala
____________________________205 ___________________________
Nagyharsányban valóban egy éremlelet 38 db ezüstpénzzel s ezen mit látunk? Az előlapon LANCEA REGIS köriraton belül az égi felhőkből alányúló kéz zászlós lándzsát nyújt le, a hátlapon pedig CIVITAS REGIA köriraton belül keresztes, boltozatos koronát látunk. Ez teljesen egyelőkerült
értelmű!
De hová lett a magyar királyok szent uralkodói lándzsája? Amikor lll. Henrik német császár legyőzte Aba Sámuel királyt Ménfő nél, akkor a király szent, aranyozott (lancea sacra deaureata) lándzsáját megszerezte, és azt Rómába küldte, ahol 10 53-ban Arnulf milánói érsek azt felfüggesztve látta Rómában. Ettől kezdve a magyar királyok szent lándzsájáról többé nem esik szó! Az elmúlt időszak egyik legjelentősebb eseménye az volt, amikor az Orbánkormány a Magyar NemIstván király alakja a koronázási paláston zeti Múzeumból átvitte a Szent Koronát, a jogart, az országalmát és a kardot az Országházba, ám a koronázási palástot a múzeumban hagyta! Miért tette ezt? Tudatlanságból, szándékosan, avagy helyszűke miatt? Döbbenetes ez a döntés, hiszen a palást, a rajta lévő felirat szerint 100%-osan Szent István-kori. Mi persze tudjuk, hogy Szent Istváné volt a korona és a jogar is, de a palást vitathatatlanul. Akkor hát miért kellett kiszakítani a szent együttesből éppen a Szent Koronával együtt a legunikálisabb ereklyét, amelyhez hasonló akárcsak a korona - nincsen a világon! A palást jelenlegi méretei: átmérője ?84 cm, magassága 136 cm, kerülete 438 cm, súlya 4,3 kg. Hogyan jött létre ez az irdatlan súly? Ugy, hogy a mintás zöld-veres selyemszövetre aranyfonalat hímeztek rá selyemfonallaL Mégpedig 16 OOO m hosszúságban készült, a selyem bélfonaira tekercselt igen vékony aranysodrat, amelynek teljes hossza 50 km volt. Az aranyszalagok oly vékonyak, hogy 5 db tett ki 1 mm széleset, és 125 db egymásra téve tett ki 1 mm vastagságot. A palásthoz kétkilónyi aranyat használtak fel! A paláston 61 alak, 52 mellképes figura és 24 nagyobb állatalak és több kisebb madár és más állat alakja látható. Lenyűgöző kompozíció! Van egy rozettás mintájú alapszövete, amelyre ráhímezték arany- és selyemfonalakkal a díszítményt, majd alábélelték. Abélést többször cserélték. A Szent Korona csaknem egyenértékű társa és kiegészítője. A kettő együtt alkot egy egészet.
___________________________ 206 __________________________ Mindennek ellenére a mérvadó tudóssá nyilvánított társaság azzal érvelt és érvel ma is, hogy ez a páratlan és lenyűgözően csodálatos műremek Szent István korában még nem volt koronázási palást, hanem csak egy harang alakú miseruha, amelyet azután lll. Béla király korában, a XII. század v_égén alakítottak át. De hogyan? Ugy, hogy elöl kimetszettek belőle 26 cm-nyit, alul meg lemetélték az alsó 15 cm-es szegélyt. S már készen is volt a koronázási palást, amely így természetesen nem lehetett Szent Istváné. S ez az állítás azért factum, mert a palástra rá van írva, hogy ANNO INCARNATIONIS XPI:MXXXI: INDICCIONE XIIII. A STEPHANO REGE ET GISLA REGINA CASULA HEC OPERATA ET DATA .-. ECCLESIAE SANCTAE MARIAE SITAE IN CIVITATE ALBA, azaz Krisztus megtestesülésének 1031. évében, a A bécsi Szent Mór lándzsa és szerkezete 14. indielióban (szept. 2.), István király és Gizella királyné ezt a kazulát készítette és adta a Szűz Mária egyháznak, mely Fehérvárott fekszik. Amikor először 1983-ban megvizsgálták a palástot, a nemzetközi grémium egyik vezető személyisége azt állította, hogy a mondatszalagot rávarrták az alapszövetre, s ezt én is elhittem. ~zóta a vizsgálatokat végző remek restaurátorok és kutatók: Nagy Katalin, járó Márta, Balázsy Agnes, Sipos Enikő, megállapították, hogy a feliratos szalag betűit selyemfonallal az eredeti selyemszövetre hímezték rá, s ugyancsak az eredeti selyem alapszövetre hímezték rá a betűk közét kitöltő aranyfonalakat is. De ez vajon azt jelenti, hogy a palást eredetileg nem a királyi koronázásra készült volna? Nem, ez önmagában ezt semmiképpen sem jelenti, hiszen a feliratot az eredeti mű átadása után röviddel módosíthatták, és új felirattalláthatták el. Sőt, biztosan később készült a felirat, mint a többi, s a szöveget előíró klerikus sokkal rosszabbul tudott latinul, mint az elődjei. Nem ismerte a művel tető igét, ezért azt írta ki, hogy csinálta és adta, másodjára epszilon! használt e betű helyett, harmadszor az előfestéskor hibát vétett, mert a REGINAszó R betűje elszakadt aszó többi részétől. Ez igen súlyos hiba, s részben sietségre, részben gondatlanságra vall. Nekem ugyanis az a véleményem, hogy ez a csodálatos és a világon teljesen e g y e d ü l á ll ó ereklye, eredetileg is koronázási ékszer gyanánt készült s eredetileg nem ez a mondatszalag volt ráhímezve, vagyis eleve az volt a rendeltetése, hogy a királykoronázáskor ezt a szent ruhát viseljék. Mégpedig nem zárt kazulaként, hanem nyitott palástként. Egy 4,3 kg súlyú ruhadarab ugyanis, ha elöl össze van varrva, szinte kényszerzubbonyként funkcionál, a karokat nem lehet megemelni, illetve a karokat egyfolytában oráns tartásban kell tartani. A mindenféle címekkel kitüntetett főkutaták egyike ma már úgy fogalmaz, hogy ez a palást olyan racionálé lehetett, amelyhez, mint nevezetes főpapi öltönyhöz, a királykoronázás privilégiuma fűző-
•
____________________________207___________________________
A palást ábrázolásai U? 2.) Kozma 3.) Pantaleon 4.l György S.l Vince 6. l Gizella 7.llmre
8.) István király 9.) Megkövezett István 10.) Kelemen 11.) Sixtus 12.) Kornél 13.) Lőrinc 14. l Péter apostol
15.l Pál apostol 16.) jános evangélista 17.) Tamás apostol 18.) jakab apostol 19.) Fülöp apostol 20.) Bertalan apostol 21.) Máté evangélista
júdás Tádeus 23.) Simon apostol 24 .l Tádé? 25.) András apostol 26.) Krisztus a kereszten 27.) Krisztus?
22.)
dött. Ez lényegében ugyanazt jelenti, amit mi mondunk. És mégis más, mert így mégsem Szent István korában készült királyi palást, tehát nem kell annyira tisztelni, és nem kell átvinni a Szent Korona mellé sem. Elvégre csak egy főpapi miseruha. Pedig nem az. A mai állapotában látható, hogy kétségtelenül jelentős sérelmeket szenvedett el ez a szent ruhadarab egy ezredév során. , Először is valóban hiányzik belőle több helyen egy-egy rész. Igy elöl egy 8-1 O cm-es sáv, amelyet - minden bizonnyal - ll. Rudolf a XVII. század elején Prágában vágatott le, nyilván azért, mert a kapcsaló szerkezet révén kiszakadozott az anyag széle. Azután alábélelték egy olasz lampaszett selyemszövetteL Korábban azt gondoltam, a Pannonhalmán őrzött másolat sokkal korábbi munka, ma már azonban elfogadom, hogy talán mégis XVII. század eleji. Csaknem pontosan kétszáz évvel a MNM-ba helyezése előtt, 1784-ben ll. józsef Bécsben már múzeumi rabságra ítélte a koronát és a koronázási ékszereket, amelyeket azután 1790-ban visszaadott a magyaroknak, akik nagy pompával Budára szállították őket. Minden bizonnyal ekkor kapta a palást a második bélést. Majd 1867-ben, l. Ferencz józsef koronázása előtt ismét kézbe vették, és egy harmadik bélésseilátta el Klein divatárus varrónő. A palást gallérja és keresztpántja különálló darab. Véleményem és vizsgálataim sze ri nt a koronázási palást a magyar királyság területén, a királyi műhely ben készült, mégpedig elsősorban keleti anyagok segítségéve!. Az alapszövetet Bizáncból hozták, az aranyfonalakat Szíriából vagy Perzsi ából, a selyemfonalakat Turkesztánból szállították. A palást képvilága is rendkwüli! Ezt mindenképpen csak egy kiválóan képzett klerikus volt képes megtervezni és előrajzolni. A kihímzést semmiképpen sem végezhették a királyné unatkozó udvarhölgyei. A kazulákkal ellentétben a magyar koronázási palást fő tengelyét alkotó villakeresztet is ráhímezték az alapszövetre. A villás kereszten angyal- és indaalakok látszanak.
____________________________208 __________________________ Nem áll tőlem távol, hogy elfogadjam Varga Géza megfigyelését, hogy a villakereszt itt más és több, mint általában. Az Y alak a t /engely/, a kettős kereszt a gy (egy), a mandorla az ős jele is lehet. Magyar tervezők és magyar kivitelezők feltételezhetők. A palást nyolc mezőre oszlik. Középen nagy mandorlában áll a ~anto krator, a körirat: AZ ELLENSEGEIT LEGYŐZŐ FENSÉGES KRISZTUS TÜNDÖKÖL. jobbján a Napbaöltözött Boldogasszony ugyancsak r,na~do~lá ban. A felirata: A SZENT SZULO KEPE RAGYOG AZ ÉGBEN. Fényatya leánya a Boldogasszony! A nagy mandorla balján ismét Krisztus, A MENNYEI GYÜLEKEZET AD SZOLGÁLATOT A LEGFŐBB KIRÁLYNAK. Felül, torzultan, hiányosan, sérülten egy négyszögben egy kereszt maradványa és a felirat: A KERESZT JELE AZ Gizella királyné a paláston ÉGBEN AZ ÜDVÖSSÉG BIZTOS REMÉNYE. Fölötte az lsten keze! A köve,tkező ~ezőben 7-8 próféta alakja sorakozik, s közöttük ismét Krisztus, a bal oldalon a KEZDET ES A VEG felirattal, a jobb oldalon az alfával és az omegával. Krisztus ötször jelenik meg a paláston, arról tehát szó sem lehet, hogy valamiféle táltos király pogány jelképei rejtőzködnének a paláston. A proféták a palást felületének 12%-át foglalják el, a,z apostolok viszont,4~%-át. Az ,apo~ tolok között ismét Krisztus jelenik meg, a trónon ülő: A TRON AZ URALKODO ES ORSZAGLO KRISZTUST JELENTI. Az apostolok feliratai között hiba van, mert Tádé és Júdás külön személyként szerepe l. Legalul pedig a mártírok sora látszik, mégpedig 14 alak, köztük István és Gizella. Pantaliom magyaros. A királyi pár eredetileg talán nem is volt rajta a palást alsó szegélyén, csak az átalakításkor kerülhettek rá. Az is kérdéses, hogy a felirat nélküli fiatal férfi kicsoda? (Lásd a 160. oldalon lévő rajzo t.) A királykoronázás res sacra, a királyavatás egyházi szertartás, amikor a király egyházi ruhákat viselt. Nincs tehát semmi ellentét a casula szó használata és a rendeltetés között. A király a koronzás szertartása alatt miséző püspök. A szent olajjal való felkenéskor a király leborul az oltár előtt. Tulajdonképpen a paláston is ábrázolták a Szent Korona-tant, amelynek lényege, hogy a király hatalma égi eredetű! A király uralkodik, ítélkezik, oltalmazza országát és népét, ugyanakkor az ősök jogfolytonos képviselője. Nagyon jellemző és erősen megdöbbentő, hogy ezt a világcsodát, amelyet mi lsten kegyéből megőrizhettünk magunknak, nem becsüljük kellőképpen. Csak egy textilemléknek tartják a legtöbben. Követelnünk kell, hogy mielőbb kerüljön a Szent Korona mellé, mert annak kiegészítő édes testvére, véle egykorú és egy mondanivalójú.
____________________________ 209 ___________________________
Szakrális magyar ereklyék 3. A Szent Jobb és a Szent Korona stván király szentté avatásakor 10 83-ban az 1038 augusztusában eltemetett király holttestét a fehérvári Szűz Mária tiszteletére szentelt székesegyház középső hajójának közepén létesített sírjából felemelték (elevatio). A test fehér márványból faragott szarkofágban nyugodott, amelynek fedelét azonban három napon át semmi módon sem lehetett kimozdítani, majd amikor a somlyóhegyi apáca Szent László királynak elmondta a sikertelenség okát, hogy ti. addig nem nyithatják felistván király sírját (tumba), amíg a megkoronázott Salamont ki nem engedik a visegrádi börtönéből, könnyedén felemelték a hatalmas követ, s lementek a koporsóig (perventum est ad tumbam). Maga a sír színültig volt telve vízzel, benne mint olvasztott balzsamban a drága cson!ok. A rózsaszínű folyadékot kezdték kimerni a sírból, azért hogy megtalálják István király gyűrűjét Am azt nem találták meg, mivel egy Mercurius nevű fehérvári pap, Katapán prépost apja, a szent jobbal együtt eltulajdonította. A Szent István királynak tulajdonított szarkofág ma is megvan Székesfehérvárott, ám az én véleményem szerint nem ebben a díszes kőládasírban nyugodott első királyunk teste, jóllehet ez a szarkofág is szakrális magyar tárgy. Rövid oldalán szárnyas angyal látható, aki a kezében egy pólyásbabát tart: lélekvivő angyal ő. Hosszanti oldalán korinthizáló oszlopok között halszárnyú kerub, pontosabban szeráf díszlik, két oldalán nyolc szirmú rozetta, illetve a széleken egy-egy dús levelű, tobozos életfa. A másik hosszanti oldalon nincsenek ezek az életfák, megvannak azonban a rozetták és a ~~eráf is. A szeráfok az Úr őrzői, az életfák Krjsztus-szimbólumok, a rozetták Szűz Mária-jelképek. Osszjelentés: a meghalt lelkét az angyalok az Ur színe elé viszik. Ez a kőemlék, az én álláspontom szerint, a koronázási palásthoz hasonlóan, Szent István király parancsára készített sírláda, az 1031-ben meggyilkolt Imre herceg számára. A budai mészkőből faragott szarkofág hazai mester munkája, s nem átfaragott római szarkofág. A Szent Jobb tehát nem ebben a szarkofágban volt. Noha sem a Szent István király kisebb, sem a nagyobb legendája nem említi meg a gyűrű keresését, és a Szent Jobb eltulajdonítását, a XII. századi Hartvik püspök a legendához csatolt Függelékében részletesen szól róla. Elmondja, hogy Mercurius a szent ereklyét a Bihar vármegyei Berettyó (Berekjól partjára vitte, s ott ugyancsak a Szűz Mária tiszteletére szentelt, (előbb csak fa) templomban helyezte el. Szent László király később jóváhagyt~ a berettyómonostori templom és apátság alapítását és az apátság a Sze nt Jog/= Jobb/ nevet kapta. Erdekes, hogy a régi magyar nyelvben a jog szó jelentette a jobbot Nem tudja a te ba/od, hogy mit teszen a te jogod! A berettyómonostori apátság kiváltságait végül is lll. István király (1163-1172) véglegesítette. Dextera Sancti Stephani regis! Csodával határos módon ez az ereklyénkis megvan, és 920 év óta mind a mai napig megkülönböztetett tiszteletben és védelemben részesül. Csodával határos módon maradt meg? Igen. Hiszen 1083-tól az Anjou-kor végéig, tehát a XIV. század végéig vannak csak róla értesüléseink. Majd Laskai Osvát tudatja, hogy 1~33-ban már Fehérvárott található e szent ereklye. Hogyan, mikor és miért került ide, nem tudjuk. Am 1484-ben már széles körben ismert a tisztelete, hiszen a Nürnbergben nyomatott magyar imádságoskönyvben már szerepel:
l
Ó dicső5éges szent jobb kéz Melyet magyar óhajtva néz, Dtága kincse népönknek, Nagy öröme szfvönknek! Azután ismét nyoma veszett. Székesfehérvár elesténekévében (1543) arról szál egy híradás, hogy ragúzai kalmárak a fosztogató törököktől jó pénzért megvették a nagy magyar és szent király híres
____________________ _______212 ____________________ ______ ami a Konstantin-lemezt illeti. Ezek a rekesz-zománclemezek nagyobbak a befoglaló keretnél és kopottabbak is, mint a többiek, ugyanakkor rendetlenebbek a felirataik. Mindazok, akik ezt a tényt nem ismerik el, a koronakutatás dilettánsai, legyen akármilyen címük vagy rangjuk. Tehát szó sem lehet arról, hogy a koronánk a XII. vagy a XIII. században vagy esetleg még később készült volna. El nem vitatható tény az is, hogy a szemközti Krisztus-kép és a boltozati pántok kereszteződésében lévő kép azonos kéz műve, a kettő egymástól el nem választható. A felső kép közepén a kereszt számára kialakított lyuk nem későbbi "áttörés", hanem előre megtervezett kiképzés! Ferencz Csaba, Fehér András és munkatársai egzakt módon megállapították, hogy a magyar Szent Korona alapmérete azonos a Pantokrátor nem vízszintes trónusának szélességével, azaz két hüvelykkel (2 x 25, 4 mm = 50,5 - 51 mm! Ebből természetesen az is következik, hogy a korona nem két részből lett összetákolva, hanem egységes egészként tervezték meg, alkották meg, mégpedig egész számú arányrendszerben: 1, 2, 3, 5, 8, 13 etc. Az alsó abroncs magassága 2 hüvelyk, a felső rész magassága a kereszt nélkül 3 hüvelyk, a korona teljes magassága 5 hüvelyk, átmérője 8 hüvelyk. A mérnökök számításai szerint a magyar Szent Korona eleve aszimmetrikusként készült. Fő tengelye el van csúsztatva, a pántok szegecselése azonban kizárja, hogy ez az állapot későbbi elforgatás révén jött volna létre. Szemmellátható tény, hogy az abroncs lemezein görög, a pántok lemezein latin nyelvű feliratok olvashatók. Ugyancsak tény, hogy a koronánkon mindig csak nyolc apostol képe volt rajta, soha nem vágtak le róla egyet sem. A Bertalan-lemez sérülése nem következhetett be csak kiszedett állapotban. Szembetűnő a Szent Koronán a középkori számmisztika uralkodó jellege, különösen a fő szent számok esetében. Ilyenek: a 7, a 8 (a fekvő nyolcas a végtelen jele, s egyben Krisztus feltámadásának a jele: 8 kép az abroncson, 8 nagy kő), a 9 (a Szűz Mária jele: 9 pendilium, 9-9 nagy gyöngy, de 7 x 9 = 63 nagy dísz van a koronán), a 12 (Krisztus körül12 gyöngy és 12 ékkő, 2 x 12= 24 vén, 6 x 12 = 72 gyöngy). A mérnöki mérések alapján tényként közlik, hogy a koronán eredetileg is és tudatosan 23,5 fokkal jobbra dőlt a gömbös végű, csőszerkezetű aranykereszt, mégpedig azért, mert a Föld forgástengelye a Nap egyenlítői síkjához képest 23,5 fokkal tér el. Tény, hogy a korona abroncsának és pántjainak aranyminősége nem azonos, ugyancsak tény, hogy az apostollemezek eleve hajlítottan készültek, a kancsal szemállások tudatosak, a feliratok betű jellegzetességei meghatározó jelentőségűek. Abból a tényből azonban, hogy a Dukász és a Konstantin-lemez nem volt rajta eredetileg a Koronán, még egyáltalán nem következik az, hogy milyen képek voltak rajta. A XVII. századi Révay Péter közlése, hogy hátul Szűz Mária képe díszlett, komoly, de nem vitathatatlan adat, mivel ugyanitt beszél világi uralkodók képeiről is. Ha mégis hiteles volna: nagy kérdés, ki és mikor cseréltette, merte volna lecserélni? Bethlen Gábor, aki református létére Szűz Máriás pénzeket veretett? Ferencz Csaba a török szultánra gyanakszik, de ez csak egy feltevés, amint természetesen az enyém is, mi sze ri nt eredetileg Álmos nagyfejedelem képe szerepelhetett a koronán, !)l int dinasztia-alapító. De elképzelhető az is, hogy hátul középen Atilla képe ragyogott, tőle jobbra Almos, balra a ma is meglévő Geobitz, (deszpotész pisztosz ktá/ész Turkiasz), akinek a Jemezét én eredetinek tartom és Géza nagyfejedelemmel azonosítom, aki készíttette ezt a koronát fia, István számára a X. század végén, mégpedig magyar műhelyben.
Lehetséges-e, akárcsak megalapozott feltevésként felvetni, hogy a mi Szent Koronánkkal koronázták meg Nagy Károlyt 800 karácsonyán, majd ezzel a koronával temették el, sa sírjának lll. Ottó általi felnyitásakor vették ki onnan, majd a pápán keresztül került Istvánhoz? Erről a források nem tudnak. Perdöntő érv lehet-e a szentek névünnepeinek sorrendje? Vagyis: január 25 = Pál, március 24 = Gábor, április 24= György, június 29 = Péter, július 25 =Jakab, augusztus 24= Bertalan, sze.ptember 27 = Kozma és Damján, október 26 = Demeter, november 30 = András, december 21 = Tamás,
____________________________ 211 ____________________________ A harmadik csoportba sorolt művek közül kiemelkedik Ferencz Csaba könyve: A Szent István király koronája, val~mint Ludvig Rezső néhány cikke. Magam is nagy teret szenteltem a koronázási jelvényeknek Az Arpádok országa c. munkámban. Mindenekelőtt azt kívánom bemutatni: melyek a vitathatatlan tények? Csakis a tényekből helyénvaló kiindulni, !llielőtt bármilyen hipotézist felállítunk. A legelső TENY: a magyar Szent Korona az általunk ismert összes koronához képest egészen rendhagyó, magyarán: szakatlan alkotás. Vagyis: nincs párja sehol a világon. Mi bizQnyítja ezt? Legelőször is a mérete. Belső átmérője 640-650 mm, tehát igen bő méretű. Azaz: ez a korona nem egy meghatározott személy számára készült egyszeri (koronázási) alkalomra. Nagy tévedés azt állítani, hogy a bizánci típusú boltozott koronák mása. A bizánci császárok koronái boltozatos sapkák, a pántok csak látszatok. A magyar Szent Korona eredendően keleti koronatípus, valóságos pántokkaL A Nyitraivánkán talált ún. Manamachosz-korona is egészen más szerkezetű! De semmi kapcsolat nincs a német-római császári koronával sem, jóllehet a német korona egy ideig kiemeit szerepkört kapott, s a ráhelyezett kengyellátszólag boltozatot képez. Néhány európai koronát megtekintve: ll. Henrik, az angol birodalmi koronák, Edward király koronája, a welsi herceg koronája, az 1806. évben készült bajor királyi korona vagy a királynéi (női) koronákat: Kunigunda, XIV. századi királynéi koronák, Iréné-Piroska koronája etc.; azt látjuk, hogy a bizánci és a nyugati koronák a hatao oo o lomra került uralkodó számára készített egyedi és egyéni ékszerek, amelyeket haláluk után vagy egyházaknak adtak, vagy a kincstárakban helyeztek el. A magyar Szent Korona következő ténye: a formája és a súlya. 2060 gramm, és szigorúan meghatározott méretrendszer szerint készült. Az ötvösök és a mérnökök megállapították, hogy a mi koronánk hátsó részén elhelyezett Dukászo o lemez és a tőle jobbra lát« ll ható ún. Konstantinosz-lemez eredetileg n e m volt a koronán! Ez factum! Ezért az én álláspontomat is részben módosítanom kell, már A Szent Korona szerkezeti rajza, a kereszt és a berogyott pántok helyzetével
_____________________ ________212 _____________________ _______
ami a Konstantin-lemezt illeti. Ezek a rekesz-zománclemezek nagyobbak a befoglaló keretnél és kopottabbak is, mint a többiek, ugyanakkor rendetlenebbek a felirataik. Mindazok, akik ezt a tényt nem ismerik el, a koronakutatás dilettánsai, legyen akármilyen címük vagy rangjuk. Tehát szó sem lehet arról, hogy a koronánk a XII. vagy a XIII. században vagy esetleg még később készült volna. El nem vitatható tény az is, hogy a szemközti Krisztus-kép és a boltozati pántok kereszteződésében lévő kép azonos kéz műve, a kettő egymástól el nem választható. A felső kép közepén a kereszt számára kialakított lyuk nem későbbi "áttörés", hanem előre megtervezett kiképzés! Ferencz Csaba, Fehér András és munkatársai egzakt módon megállapították, hogy a magyar Szent Korona alapmérete azonos a Pantokrátor nem vízszintes trónusának szélességével, azaz két hüvelykkel (2 x 25, 4 mm = 50,5 - 51 mm! Ebből természetesen az is következik, hogy a korona nem két részből lett összetákolva, hanem egységes egészként tervezték meg, alkották meg, mégpedig egész számú arányrendszerben: 1, 2, 3, 5, 8, 13 etc. Az alsó abroncs magassága 2 hüvelyk, a felső rész magassága a kereszt nélkül 3 hüvelyk, a korona teljes magassága 5 hüvelyk, átmérője 8 hüvelyk. A mérnökök számításai szerint a magyar Szent Korona eleve aszimmetrikusként készült. Fő tengelye el van csúsztatva, a pántok szegecselése azonban kizárja, hogy ez az állapot későbbi elforgatás révén jött volna létre. Szemmellátható tény, hogy az abroncs lemezein görög, a pántok lemezein latin nyelvű feliratok olvashatók. Ugyancsak tény, hogy a koronánkon mindig csak nyolc apostol képe volt rajta, soha nem vágtak le róla egyet sem. A Bertalan-lemez sérülése nem következhetett be csak kiszedett állapotban. Szembetűnő a Szent Koronán a középkori számmisztika uralkodó jellege, különösen a fő szent számok esetében. Ilyenek: a 7, a 8 (a fekvő nyolcas a végtelen jele, s egyben Krisztus feltámadásának a jele: 8 kép az abroncson, 8 nagy kő), a 9 (a Szűz Mária jele: 9 pendilium, 9-9 nagy gyöngy, de 7 x 9 =63 nagy dísz van a koronán), a 12 (Krisztus körül12 gyöngy és 12 ékkő, 2 x 12= 24 vén, 6 x 12 = 72 gyöngy). A mérnöki mérések alapján tényként közlik, hogy a koronán eredetileg is és tudatosan 23,5 fokkal jobbra dőlt a gömbös végű, csőszerkezetű aranykereszt, mégpedig azért, mert a Föld forgástengelye a Nap egyenlítői síkjához képest 23,5 fokkal tér el. Tény, hogy a korona abroncsának és pántjainak aranyminősége nem azonos, ugyancsak tény, hogy az apostollemezek eleve hajlítottan készültek, a kancsal szemállások tudatosak, a feliratok betű jellegzetességei meghatározó jelentőségűek. Abból a tényből azonban, hogy a Dukász és a Konstantin-lemez nem volt rajta eredetileg a Koronán, még egyáltalán nem következik az, hogy milyen képek voltak rajta. A XVII. századi Révay Péter közlése, hogy hátul Szűz Mária képe díszlett, komoly, de nem vitathatatlan adat, mivel ugyanitt beszél világi uralkodók képeiről is. Ha mégis hiteles volna: nagy kérdés, ki és mikor cseréltette, merte volna lecserélni? Bethlen Gábor, aki református létére Szűz Máriás pénzeket veretett? Ferencz Csaba a török s_zultánra gyanakszik, de ez csak egy feltevés, amint természetesen az enyém is, mi sze ri nt eredetileg Airnos nagyfejedelem képe szerepelhetett a koronán, r:nint dinasztia-alapító. De elképzelhető az is, hogy hátul középen Atilla képe ragyogott, tőle jobbra Almos, balra a ma is meglévő Geobitz, (deszpotész pisztosz kkilész Turkiasz), akinek a lernezét én eredetinek tartom és Géza nagyfejedelemmel azonosítom, aki készíttette ezt a koronát fia, István számára a X. század végén, mégpedig magyar műhelyben.
Lehetséges-e, akárcsak megalapozott feltevésként felvetni, hogy a mi Szent Koronánkkal koronázták meg Nagy Károlyt 800 karácsonyán, majd ezzel a koronával temették el, s a sírjának lll. Ottó általi felnyitásakor vették ki onnan, majd a pápán keresztül került Istvánhoz? Erről a források nem tudnak. Perdöntő érv lehet-e a szentek névünnepeinek sorrendje? Vagyis: január 25 = Pál, március 24 = Gábor, április 24= György, június 29 = Péter, július 25 =Jakab, augusztus 24= Bertalan, szeptember 27 = Kozma és Damján, október 26 = Demeter, november 30 = András, december 21 = Tamás,
____________________________213____________________________
Geobitz (Géza) alakja a Szent Koronán
december 27 =János. Geobit_z-Géza névünnep a középkorban nem volt, Atilla és Álmos sem ismert. Szűz Mária sem illik a sorba. Igy ezzel tényként nem számolhatunk. Kizártnak tarthatjuk a Szent Korona kaukázusi, bizánci és itáliai készítését, jóllehet komoly párhuzamokról van szó. A magyar Szent Korona valóban személytől független beavató korona volt, amelyre épült a Szent Korona-tan is. Biztosan keleti eredetű maga a forma és a tartalom. Ezért kapott a Szent Korona kezdettől különleges védelmet. A koronaőröktől a koronaőrség megkülönböztetendő. A 24 fős egységet 1945 után feloszlatták. Nagyon jellemző jelenlegi helyzetünkre, hogy a Szent Koronától elszakították a palástot, és a koronaőrséget egyik kormány sem kWánta és kwánja visszaállítani. Várjuk a valódi fordulatot, mint várták a hwők jézus születését. Talán egyszer eljön az igazi Magyar Karácsony is, majd a magyar feltámadást jelentő Húsvét. Amíg van Szent Koronánk, van reményünk, amíg van reményünk, van jövőnk. Áldott és kegyelemben gazdag karácsonyi ünnepeket kWánok mindannyiuknak. (Az előadások 2003 október-decemberében hangzottak eU
____________________ ________ 214 ____________________ _______
Koppány-emlékmű
A somogyvári
Tisztelt Egybegyűlt Ünneplő Közö nség! rnögöttünk rnagasodó Kupavár-hegyen töltöttern el, 15 esz te nd ő n keresztül, nya ranta 2,5 hónapot, s eközben sikerült feltárnom nemcsak a Szent Istvá n-kort m ege l őző X. századi Vá rat, de a XI. századi temető ká poln á t és a Szent László király által építtetett hatalmas bazilikát, bencés kolostort és az alapító nagy király sírhelyét is. Sok éven át foglalkoztatott, és ma is foglalkoztat, rni ért választotta ki magának l. Sze nt László királyunk (1077-1095 ) éppen a somogyvári Kupavárhegyet, ahová - a kor viszonyai hoz egyáltalán nem ill ő - hatalmas m é retű templomot és el ő ke l ő klastromot építtetett, s a monostorba provence-i (Saint Gilles-i) francia bencés szerzeteseket hozatott. S miért akart itt nyugodni holta után, ezen a tulajdonképpen nem je l e nt ős helyen? A kérdésre az. adj? meg a választ, hogy a domb névadója, Kupa-Koppány herceg, Szent. László király .nagyapja volt. Edesapja l. Béla király (1060-1063), aki- az én álláspontom szerint -: Koppány gyerm,eke' volt. 'András és Levente testvérével egyetemben. Kopp ány tehát azonos Calvus. tadislauszza), a?az Szar ,Lás~lóval (mások szerint a megvakított Vazullall .. Mindez azt jelenti, , • ~ ·. t; s. er,n vad pogány, rnint aminek beáiJíqák. Amjn~keresziénY, vol~ harka és Ajtony ~~ér is! · ··
A
testvére az tisztátálanság (és nem v'érte!tó.zés), ._ezert a Petrus Ransanus így fogalmazott a XV. században: Koppánr,.megRí5Érelte t' fele~gül venni, pedig közeli \érrokona volt (tentavit enim Cupa matrimpnio sibi iungere Sa rolt~ m ipsius matrem, quonquam erat illi consanguinitate propinqua .. J. Ezt azzal a szán.. dékkal tette, hogy ezt' az átkozott kapcsolatot (execra bilis coniunctio) felhasználva, csel segít~gével a még iljú lsp.ént rnegölje... >Koppány tehátistván atyjának, Géza fejedelemnek is unokatest\ére kellett . . ·_ !égr.en : ._ - : .. . , •. . ", i:;-. r.. ,:;A· krooi~ált effii csoportja azt jegyezte fel, hogy "Koppányt pedig Szent lst1an felné~ln!t'te. · , ~;. ·:.. ·• ~.~ ·ú.l ~os:és.:ltkos öüntetést a történészek úgy magyarázzák, hogy a vérfertózés ósi'keleti pqnte.tése \~ .'io1t ~ ég~ : ~"~ · atásSI~ azonba n ~?moly fe~ntart?sain~ lehe!n:k K~pp.~ n(?q'r~~r i}et'Ő~n: : első :·: . ' .z; Hag ~őppan 0ha~em vette noul Saroltat, tehat a verfe.r,tozes nem valosJJ!t;~Si 'Ril'asq!ilfk;'é1Z; ,_-:' 'hó gy. a vérfertőzés ószövetségi büntetése nem a felhégyelés volt, hanem az éléget VW/trak .konyVe . ·-' 20~~4J;a harmadik,·sei alegnyomósabb, az, hogy erről a büntetésról a XI: száz'a . ISte t soon4egenJ.·..-', ~ak'sell)mit semtudnak! A Nagyobbik Legenda .szerint István ellen l?elhái:JbrUi robr n(b_tták ki, de,a · ... ~~·~lá a:
;~.
l
~
·· "' t~-
. -·
l
:
..
'-·
'
t
~..
l '! ..'
'
l
·. ~
.~~ "\" ~?," '\J ·.
. !,.
•
e· .. \
.c.~·
.
-
.
(. ~ l · ·,. . ~ ..:,..\ •
(.
~ .....
·-,..
__
.
(
'
,~. ~· ~·: .
~
•
.
~
•
____________________________ 215 ____________________________ TAKSONY nagyfejedelem (920?- 972)
~
------
GÉZA -STEPHANUS nagyfejedelem (950?- 997)
SZÖRÉND - MIHÁLY herceg (940? - 990?)
.? -VAZUL herceg (?)
nagyfejedelem, KLRÁLY (970175? - 1038) + GIZELLA (985?-1060?)
l IMRE
\
/
l VAJK - STEPHANUS
• •
/
LEVENTE
KOPP ÁNY - LÁSZLÓ herceg (960? - 998)
~ÁT~NY~mb~i T
I
l •
ANDRAS
lány
\
BELA
herceg( 1007-1031)
., SALAMON
..
.· . •' .~
___________________________216__________________________
Szent László király oltalmazza Somogyvárt! ontosan harminc esztendővel ezelőtt sikerült megtalálnom Szent László király sírhelyét a somogyvári templom főhajójának közepén, így ez az évforduló igazán méltó alkalom arra, hogy áttekintsük ennek a helynek a legújabbkori kutatástörténetét. Józan ésszel azt gondolhatnánk, nincs természetesebb annál, minthogy a magyar királyság egykor oly fontos és kiemelkedő jelentőségű helyének bemutatására, feldolgozására minden tudományos fórumon azt a kutatót kérik fel, aki ezt a lelőhelyet 15 évi munkával feltárta, aki ennek a nagyszabású régészeti ásatásnak a kedvéért elhagyta a fővárost, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti lntézetét, feladta az egyetemi oktatási lehetőségeket, a nemzetközi kapcsolatait, és leköltözött Kaposvárra, felvállalva a Somogy megyei Múzeumi Szervezet 1972 előtt rendkwül elmaradott voltából adó,dó hatalmas terhet, miután elvállalta a megyei múzeumigazgatói munkakört. Am erre a lehetőségre, jószerével1977 óta, szinte senki sem gondolt. Minden bizonnyal közrejátszott ebben az a körülmény, hogy ötévi somogyi munkálkodás után, hiába volt bennem megalkuvó alkalmazkodási igyekezet, a somogyi kommunista vezetők rövid úton eltávolítottak igazgatói székembő~ sőt évekre kitiltottak Somogy megyéből, megakadályozva a somogyvári ásatások folytatását is. Igy, amikor 1980 után, immáron vendégként, lehetővétették a feltárások folytatását, mind a műemléki munkák vonatkozásában, mind a feldolgozás előkészítése vonatkozásában, teljesen mellőztek. 1977 és 1980 között az akkor még Országos Műemléki Felügyelőség nevet viselő intézmény munkatársai, élükön Kappány Tiborral, Levárdy Ferenccel s annak leányával, egy olyan kerengő rekonstrukciót "terveztek", amely a somogyi királyi apátság legkésőbbi (hanyatló) periódusának (XVl. század) romjaira "alapozódott", s ráadásul a lábazati falazatot "úsztatott betonba" ágyazott mezőtúri piros téglából készítették el! Közben persze "állagmegóvták" a hatalmas méretű templom megmaradt falait is, a helyszínen betonból(!) öntött "korhű" (XI. századot idéző!) építő elemekkeL Ugyanilyen szakértelemmel "egészítették ki" a nyugati főkapu kapubéllet-maradványait is, valamint kitalált járószinteket "töltöttek fel". 1980 nyarán, visszatérésemkor, megdöbbentő kép tárult elém! A háromhektáros kupavárhegyi romterület teljesen elhanyagolt állapotban volt, az épületmaradványokat mindenütt felverte a gaz, az odatelepített munkások pedig álmatag lassúsággal "betonoztak" és rendkívüli rosszindulattal igyekezték gátaini az újraindított ásatásokat. Szinte naponta követtek el valamiféle galádságot ellenünk. 1981-től megindítottam a küzdelmet a szörnyszülött kiegészítések és rekonstrukciók elbontása érdekében, amely küzdelemben jó harcostársam volt Lőrinczné Szabó Tünde, kaposvári műemléki szakmérnök és somogyi főépítész, aki 1984-ben el is készített egy hiteles és helyes műemléki tervet. Amikor 1982-83-ban napvilágra kerültek az egykori ispáni vár hatalmas (3,2-3,6 m szélességű) falainak első maradványai, nyom,ban kéréssel fordultam a műemlékesekhez: mentsék meg a jelenlegi Magyarországon egyedülálló Arpád-kori védműveket, hiszen hasonló csak a Kolozsvár melletti r;>obokáról ismert. A kiküldött szakbizottság azonban, élén Valter lionával és Kappány Tiborral, az Arpád-kori várfalakat újkori kocsiút(!) maradványainak "határozták meg", amellyel természetszerűleg nem kell foglalkozni. 1987-ben fejeztük be a várfalkutatásokat, amikorra a szakértők módosították álláspontjukat, mondván "legjobb esetben is legfeljebb XV. századi falmaradványok", amelyek megóvásáról azonban szó sem lehet. Nem érdemes arra. A várfalak java része 1988-ra elpusztult és eltűnt, egy 22 m hosszú "lebetonozott" kis darab kivételével, amely a dombtető északnyugati szélén húzódik. Verejtékes küzdelem árán sikerült elérnem, hogy a késő kö~épkori nyomvonaira betonozott piros téglástérdfalat (az árkádívek lábazata) elbontsák (1987), s az Arpád- és Anjou-kori nagyméretű kerengő lábazatát állítsák vissza.
P
___________________________ 217___________________________ 1988-ban végleges döntés született arról, hogy a Somogyvár kupavár-hegyi romterületét 1991-ben nemzeti emlékhellyé nyilváníttatják, tehát a régészeti kutatásokat 1989. őszén be kell fejezni. A feltárt keleti építményeket (jégverem, hatalmas vízelvezető árokrendszer, műhelyek) vissza kellett temetnünk, nehogy azokat is elporlassza az idő. 1992-ben, Szent László király szentté avatásának 800. évfordulójára egy emlékkötet kiadását terveztük, 1995-re pedig, a nagy lovagkirály halálának 900. évfordulójára, egy Somogyvár-monográfia megjelentetését reméltük. Egyik sem valósult meg. A hivatalos és mérvadó szakemberek a leadott ásatási anyagaim alapján, megkérdezésem és részvételem nélkül hozzáláttak a "kiértékeléshez". Különösen etikátlan ul járt el Tóth Melinda, aki 1981-ben gátlástalan arroganciával "feldolgozta" az ásatásom addigi anyagát. A somogyvári Kupavár-hegy romjai sokkal többet jelentenek a magyar emberek számára, mint turista látványosság. Kappány herceg egykori vára és Szent László király apátsága nemzeti jelkép, s a lovagkirály megtalált sírja okán valóságos magyar szent hely! Nemzeti mitológiánk egyik megmaradt szent helye, ahol valóságos történelmi emlékek között bolyongva boronghatunk "nemzeti nagylétünk" emlékein. Félezer évvel ezelőttig a somogyvári Kupavár-hegyen, egy félezer esztendős erős várban egy hatalmas bazilika és egy monumentális bencés kolostor épülettömege magasodott az ég felé. Amikor a vár első védműveit Kappány herceg megépíttette, a római katolikus kereszténység papjai még nem térítettek a Magyar Nagyfejedelemség földjén, noha Kappány herceg is Ostván király unokatestvérell keresztény volt, a keleti kereszténység jeiét vette magára. A hercegi, majd később ispán i vár hatalmas falai sokáig megvoltak, de a XIX. századi szétbontásuk és elhordásuk után is számottevő falmaradványokat rejtett még a szőlővel beültetett dombtető, amelyek maradványai 1982-1987 között napvilágra kerültek. Somogyvár, annak ellenére, hogy számos értékes maradványt nem mentett meg a magyar műem lékvédelem, az egész Kárpát-medence 1100 esztendős históriáját őrzi, s talán hwebben és hitelesebben, mint az első számú nemzeti emlékhelyünk: Pusztaszer. Miért? .. Azért, mert Kappány népe és a környéken megmaradt avarság (Somogyvámos, Oreglak) római előzmények nélkül kezdett építkezni, kazár módra, ahogyan Keleten megtanulta. A széles várfalaknak nem építettek fundamentumot, közvetlenül a földre "alapoztak", amint ez a kazáriai Szarkel esetében is történt. Sajnos, 1972-1989 között nem bukkantunk korai magyar temető nyomaira, noha a tágabb környéken szép honfoglaláskori temetőink vannak, Vörsön, Fonyódon, Balatonszemesen, Tengődön. De nem messze esik ide Somogyfajsz és Bő sem, ahol X. századi vasolvasztó kohók nagy csoportja került felszínre. Somogyfajszan egy gyönyörű múzeumi épületet is emeltek a kohómaradványok fölé, amely olyan, mint egy fenséges ősmagyar templom. Kappány herceget legyőzte István nagyfejedelem, idegen lovagok segítségéve!. Miért csaptak össze? Ma már tudjuk, nem azért, mert Kappány "pogánykodott", nem azért, mert "barbár törzsfő nök" volt, nem azért mert - állítólag - feleségül akarta venni Géza nagyfejedelem özvegyét, Saroltot, hanem azért, mert útját akarta állni a római judeo-keresztény papok behatolásának. Több jel utal arra, hogy talán nem is a haremezón esett el, amint századok óta tanítják. Kutatásaink szerint Kappány azonos lehet a forrásainkban emlegetett Szár Lászlóval (Calvus Ladislaus), akinek az apja Tar Szörénd (Calvus Zirindus), aki a keresztségben a Mihály nevet kapta, s aki édestestvére volt Géza fejedelemnek. yagyis Kappány és Vajk-István első unokatestvérek voltak, nagyapjuk pedig Taksony fejedelem volt. Ugy véljük, Szár László fiai voltak András, Béla és Levente, míg Béla király gyermekei: Géza, László és Lampert. Miért választotta tehát Szent László király temetkezési helyéül a somogyvári templomot? Azért, mert nagyapja, a megölt és meggyalázott Kappány várának földjében kWánt nyugodni. Elhunyt 1095. július 29-én, illetve e napon temették el (depositio Sancti Ladislail. Később, minden bizonnyal 1192. évi szentté avatása előtti évtizedekben vitték át szent testét Váradra, ahol a sírjánál a csodák csak 1208 után kezdődtek el.
___________________________ 218 __________________________
Tudatosan vállalta Atilla hú n nagykirály és Lé l vezér sze nt hagyományát. Nyilvánvalóan ezért fordult a magyar múlt felé (a hú n-magyar csodaszarvas-történet), ezért választotta jelvényéül a vérszerződés szent ereklyéjét, az ún. Lehel-kürt ezüstből készült változatát, amely hermájának nyakában függött egészen az újkorig. A választott és nemes király (rex electus et nobilis) egyben lovagkirály, a lovagság jelképe, a magyarországi nőkultusz megteremtője. Nem véletlen, hogy szépséges leánya, Piroska a bizánci János császár felesége lett lré né néven, akit később szentté avattak! Szent László király a magyar királyságot (regnum) birodalommá (archiregnum) bővítette, amikor elfoglalta 1091-ben a horvát tengerpartot és Dalmáciát, s ezzel tengerhez juttatta a magyar királyságot, amely állapot fennállott egészen 1918-ig. 1972 előtt sem volt ismeretlen Somogyvár neve a magyar történettudományban és művészet történeti szakmunkákban, ám megkülönböztetett jelentőségre mégis csak azután tett sze~t, hogy a somogyvári emlékeket sikerült feltárnunk. Elvégre ezzel a hazai hatvanhét vagy nyolcvan Arpád-kori bencés monostor legnagyobbikát sikerült megismerni közel 130 ezer lelet és közel kétezer kő faragvány révén. A feltárás ásatási dokumentációját mind a kaposvári múzeum adattárában, mind a központi régészeti adattárban elhelyeztük, a feltárt leletanyag a balatonszárszói József Attila-emlékmúzeum hátsó raktári szárnyában kapott helyet, míg a kőemlékek zöme a kaposvári Rippi-Rónai Múzeum átmeneti garázs-raktárába lett felhalmozva. 1989 után a legértékesebb kőemlékeket különböző helyekre (Kaposvár, Budapest) kikölcsönözték. Az általam feltárt anyag és az ásatás minden eredménye - elvileg - védett, s hozzájárulásom nélkül nem használható fel, sőt a feltárt anyag sem tanulmányozható, a már általam közölteken kiVül. Minderre azonban - különös módon - 15 éve egyáltalán nem ügyelnek. 1980-ban jelent meg az Athleta Patriae c. kötet, Mezey László szerkesztésében, amely kötetben Marosi Ernő kapta meg a lehetőséget Somogyvár rövid bemutatására. Az azóta akadémikussá avanzsált műítész semmiképpen sem kívánt belenyugodni abba, hogy Somogyvár Cluny lll., Moissac, Toulouse és Modena egyenrangú társa. Nyakatekert elemzéssel" azt izzadja ki, hogy a korábban Szent Egyed miséjének meghatározott faragvány (amely valójában a Barbárok megtérése témakörű!) XII. századi, tehát szó sem lehet korai magyar templomi művészetről. 1992-ben a kaposvári múzeum munkatársa, Magyar Kálmán szerkesztésében jelent meg egy tanulmánykötet, Szent László és Somogyvár címmel. Ez már valóságos arculcsapása volt a feltáró régésznek és másfél évtizedes munkájának, hiszen a 14 szerző közé nem hívták meg a feltáró régészt, az ásatás eredményeit azonban vidáman felhasználták, saját nevük alatt. Különösen etikátlanul járt el Magyar Kálmán, Tóth Melinda és Levárdy Ferenc. Magyar Kálmán kedvelt módszere a compilalio (jelentése: lopogatás), azaz mások eredményeinek felhasználása, olykor eltulajdonítása. Semmi sem indokolta, hogy 1992-ben Somogyvár történetét ne a feltáró régész írja meg. A tudálékos Tóth Melinda a lopkodásban oly messzire ment, hogy ami elemző grafikánkat Mihalik Tamás fotójaként(!) közölte (id. mű 224. oldal 2. ábra), a fényképfelvételeinket (46 fotóról van szó!) pedig a sajátjaként mutatta be, a szerkesztő jóváhagyó válogatása mellett. Az ásatási jelentésünket minden további nélkül, azaz: hivatkozás nélkül, használta fel. Többnyire teljesen alaptalan kijelentéseinek részletezésére itt nem kerítünk sort. Levárdy Ferenc sem átallotta 15 éves munkánk anyagait "átvenni", különös tekintettel összesítő alaprajzunkra és fényképfelvételeinkre. Etikátlan volt Lantos Miklós fényképeinek közzélétele is az ásató szerző engedélye nélkül, ugyanis a fényképek elkészítésére annak idején, mint megyei múzeumigazgató, én adtam megbízást a 11
fotóművésznek!
_____________________________ 219 _____________________________
Különösen fájó számunkra, hogy a Pannonhalmán 2001-ben megjelentetett hatalmas mű: Paradisum plantavit Bencés monostorok a középkori Magyarországon kiadójának, Várszegi Asztrik főapátnak és a szerkesztőnek, Takács Imrének sem jutott eszébe a Somogyvárt feltáró régész felkérése, holott e nagy munkában az egyik legrangosabb és legterjedelmesebb helyet éppen Somogyvár foglalja el. Ugyanakkor Tóth Sándor leírja, hogy "SomogyVcir esetében elfogadható záróköz/emény nem szü/etett" (id. mű 237. oldall. Erre már igen nehéz magyarázalot találni. Kivált, ha figyelembe vesszük, hogy az ugyancsak hosszú időn át (13 év) végzett esztergom-szigeti apácakolostort természetesen az ásató, Solt Pálné Lovag Zsuzsa készíthetie el Od. mű 347-350. oldal), ki-kitérve egy-egy somogyvári szépséges leletre is, mint például a Krisztus-korpusz avagy a címertartó angyal, amelyet képen is közöltem, de ő közölelienként mutatja be Od. mű 189.l. Arra meg végképp lehetetlen választ adni, hogy Papp Szilárd, Kiss Etele, Tóth Melinda miképpen kaphatott engedélyt a kaposvári leletanyagok (és faragott kövek) tanulmányozására 1999-ben? Papp Szilárd közli: a kaposvári kőraktárba volt betekintése (id. mű 313. oldal), de Király István Szabolcs kaposvári múzeumigazgató miért adott erre engedélyt a hozzájárulásom nélkül? Papp Szilárd, akárcsak Tóth Melinda, szemrebbenés nélkül használja fel méréseimet (azokat Koppány Tibor munkájának tulajdonítva, aki az ásatáson sohasem vett részt, sem 1972-1976, sem 1980-1989 között s aki tőlem sohasem kapott engedélyt az anyagaim közzétételére!) és fényképfelvételeim felhasználására az OMVH Tervtárra hivatkozva, ahova azokat én kötelez§ jelentéseim részeként adtam le. Míg másutt csaknem általános az ásatóra való hivatkozás (Cs. Sós Agnes, Juhász Irén, Magyar Kálmán, etc.), az én szerzői jogaimat többnyire semmibe veszik. Noha az irodalomjegyzékben 2000. évi kiadványok is szerepelnek, az én legújabb könyveimet természetesen nem idézik. Sőt az erkölcstelenségben Tóth Melinda odáig megy, hogy az ún. Szent Egyed miséjének nevezett fehér márvány kőfaragvány új és helyes értelmezését nem nekem, hanem Tóth Sándornak tulajdonítja (id. mű 422. oldal). Vajon ki bízhatta meg ezt a Tóth Melinda nevű hölgyet azzal, hogy az én ásatási anyagaimat 1981-ben "összefoglalja" (vö. id. mű 740. oldal)? A L. Szabó Tünde által1984-ben elkészített tervben is szerepelt egy kilátó felépítése, amely 2003ra el is készült. Most már a csodálatos panorámában is gyönyörködhetnek a látogatók, amely ellensúlyozza a csúf és hiteltelen kerengőrekonstrukció fémvázas üvegtetős rémségét, ahová a szaktudósok döntése alapján az eredeti kőanyag(!) egy részét is befalazták az újkori másolatok közé, aminek következtében a 8-900 éves pótolhatatlan faragványok szétmállanak. Szükség van tehát továbbra is az alapító szent király oltalmára. Zengjük hát mi is a régi éneket:
Idvezlégy kegyelmes szent László kerály Magyarországnak édes oltalma, Szent kerályok közt drágalátos gyöngy, Csillagok között k§nyességes csillag. Dícsérjük magyarak szent László kerályt! S ha a somogyvári királysír sorsra érdemes nemzetet:
előtt
fejet s térdet hajtunk, kérjük, oltalmazza e szent helyet s e jobb
Keresztes hadaknak daliás vezére, Mi árva nemzetünk ékessége, tenye ~z lsten tégedet csodákkal megáldott Oh tekintsd mennyégből e nyomorúságot! (Elhangzott Somogyváron, 2003. május 28-án)
____________________________ 220 __________________________
László Gyula régészprofesszor emléktáblája Budapest, V. Alkotmány utca 20. egyvenegy esztendővel ezelőtt léptem be először ezen a kapun és az első emeleti lakás ajtaján, tele izgalommal és megilletődöttséggel, hiszen már akkor legendája és aurája volt László Gyula professzor úrnak, aki a lakásán is szí\1esen fogadta tanítványait, könyvekkel, grafikákkal, festményekkel, szobrokkal teli nevezetes szobájában, szentélyében. A professzor úr, noha közvetlenül sohasem politizált, azokhban a súlyos és sötét időkben is konokul és méltósággal viselkedett, úgy, mint egy magyar hazafi. Oriélek volt ő, ahogyan Makovecz Imre mondotta volt, aki önként magára vette a magyarság tüskés és véres palástját. Forradalmunk bitang árulói ekkoriban még nyntan gyilkoltak, 1959-ben Angyalistván kivégzése volt a leggaládabb tettük, ő pedig úgy tartotta bennünk a hitet és a reményt, hogy az egyetemi katedráról a múltunkról mesélt. Igen: m e s é l t. Tudatosan volt közérthető, és hatalmas tudását a veleszületett tehetségével érzelemmel és lebilincselően tálalta. Jellegzetes hangja a tudós szava volt, táblára rajzoló keze a művészé, aki a múltat is szemléletesen élte át. Amióta tanár volt, tehát 1941 óta, vallotta és hirdette: nemzeti kultúránkat közkinccsé kell tennünk, a művelt nagyközönséghez is kell szólnunk, ha hatni akarunk, ha valódi értelmet akarunk adni a munkánknak, mert a történelem: tudomány és művészet együtt, amelyet csak valódi, a múltat érző tehetséggellehet eredményesen művelni. Megbecsülte kollégáit, de más utakon járt, mint a leletek összehasonlítgatásaival, párhuzamok keresgélésével bíbelődő kortársai. Más volt a látásmódja, mert más volt a tehetsége. Ám a tehetség, a tálentum isteni adomány, megszerezhetetlen adottság, az alkotás kegyelem dolga, s így mindazok, akiknek posztjuk, címük, rangjuk és hatalmuk mellől a tehetség hiányzott, dühödten támadták, tudománytalan populizmussal és felületességgel vádolva őt, sőt igyekeztek politikailag is lehetetlenné tenni. Amint egy ízben mondotta: "a damnatio memoriae tmább működik munkásságom letagadásában". , Vétke volt, hogy székely, vétke volt az 1940 augusztusában visszakapott Eszak-Erdélybe nyomban hazatért, és Kolozsvárott egyetemi tanár lett, 31 évesen! Vétke volt, hogy 1941-42-ben a németek megszállta Kijevben megmentette - Fettich Nándorral együtt - a Történeti Múzeum értékeit. Vétke volt, hogy 1949-ben másodszor is Magyarországra jött, de a legsúlyosabb vétke az volt, hogy tudott, akart és mert a népéért dolgozó, a népéhez szóló magyar tudós lenni. Csoóri Sándor mondta róla: "A magyar szellemi élet egyik legjelentősebb alakja volt." Már a forradalom előtt óraadó tanár az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, de a tanári kinevezést csak 1957 után kapta meg. Olyanok is gáncsolták a szakmából, akiket a forradalom napjaiban - emberségből - bujtatott, mert hiszen a világ a jótettet nem tudja egyébbel csak bosszúval és háládatlansággal megfizetni. A kommunizmus dölyfös percemberkéi akkoriban a tudományos életben is dáridóztak, s ennek megfelelően kimondták: az 1950-ben bevezetett szovjet minősítési rendszer - úgymond - "magas eszmei és tartalmi k
N
___________________________ 221 ___________________________
lett, de a Magyar Tudományos Akadémiának nem lehetett tagja, sa temetésén ezen a szégyenletes tényen azok sajnálkoztak a leghangosabban, akik hosszú időn át meggátolták a beválasztását. Lehetett volna csak művész, tehetsége és iskolázottsága megvolt hozzá, ám ő úgy érezte, neki több életet kell élnie. S 1935-től 1998-ig, tehát 53 esztendőn át fáradhatatlanul kutatta a magyarság őstörténetét. Új szemléletével valóságos iskolát teremtett. Megtanított bennünket életre kelteni a tárgyi emlékeket, megtanított bennünket józanul kételkedni a "termékeny bizonytalanság" tudományos légkörében. Még határozottabban ráirányította a figyelmet arra, hogy elődeink voltak a szkíta népek, rokonaink a húnok, testvéreink az avarok és a besenyők. Elutasította a megalázásunkra szőtt nemtelen ún. tudományos legendákat, mert nagyon jól tudta: a lélekmérgezés ellen nincs orvosság. Kettős honfoglalás elmélete széles körben elterjedt s könyveinek néps.zerűsége még az 1944-ben megjelentetett Honfoglaló magyar nép életét is túlszárnyalta. Az egykori valóság megismerésére, az igazság feltárására törekedett, de úgy élt, úgy alkotott, úgy tanított, hogy az a magyar nemzet egészének az érdekét szolgálja. S ezt sokan rossz néven vették. Ma is - sajnos - tetten érhető nemzeti önbecsülésünk szakadatlan megtépázása, önbizalmunk rongálása, amikor felelős személyek azt hangoztatják, hogy jelentéktelen, kis nép voltunk és vagyunk, s ha élni akarunk, mindenkihez, a szomszédainkhoz, a nagyhatalmakhoz, s mindenkihez alkalmazkodnunk kell. A Bécsi Napló legutóbbi, októberi számában, a Magyar Írószövetség vezetője a Kárpátmedencei magyarság, tehát Erdély, Kárpátalja, a Felvidék, a nyugati Várvidék, a Délvidék és a mai kis Magyarország összlélekszámát 11,2 milliónak mondja, eltüntetve így hár.ommilliónyi magyart az emberek tudatábóL Nem elég, hogy pusztulunk, fogyunk, még torzítunk is. Onfia vágja sebét. Mások pedig, méghozzá konzervatw jobboldali folyóiratban, arról értekeznek manapság is, hogy a húnok és az avarok, sőt egyáltalában a keleti barbár lovas népek, akárcsak az orosz kommunisták vagy a liberális bolsevikek, "erkölcsi kötelmeket eredendően nem ismertek", s történelmük "nagyobbnál nagyobb hazugságok sorozata", akik sajnálatos módon évezredre szólóan megakasztották a Kárpát-medence fejlődését De ahogyan jános evangélista mondja: "Ők ugyan közülünk kerültek ki, de nem közülünk valók!" László Gyula professzor úr, a székely-magyar, élete nagy ajándékának tartotta, hogy magyar földön, Kőhalmon születhetett, hogy magyar az anyanyelve: "Boldog vagyok, szeretettel tölt el, hogy ezt az életet magyarul élhetem, gondolkozhatok, érezhetek, /áthatok" - vallotta magáról. A nagy elődök utóda volt ő, elhivatott ember, olyan, aki -a kínai bölcselő szerint nem cselekszik a természet rendje ellen. Ezért tudatosan vállalta Zrinyi Miklós, Széchenyi István örökségét. Nagy oka volt annak, hogy a horvát Zrinyi Miklós így vallott a magyarságról: "Magyar vitézeknek dicső~ggel földben temetett csontjai és azok nagy lelkeinek árnyai, akik egyik világ szegletirül a másikra vezették nagy vitéz~ggel a magyarokat, és egyik tengertüla másikig sok száz esztendeig csináltak kard élivel békes~ges megtelepedést nekik, nem hagynak nékem alunnom, mikor ké'Jinnám, sem henyélnem, ha akarnám is. Igen, szeretője vagyok a magyarak dicső~gének, nem lehet, hogy én elmú/assam az ő intéseiket, kiket nemcsak nappalbéli elmélkedésemben juttatnak, de még éjtszakabéli elmémben is előmben tüntetnek, mond'Jin: ne aludjál, ne keresd a gyönyörű~get! Látod-é romlott hazánkat, melyet mi annyi ..érontással, verésekkel és untalan való tiradtsággal nyertünk, oltalmaztunk és sok száz esztendeig megtartottunk. Kövesd az mi nyomdokunkat, ne szánd a tiradságot, ne szánd a ..éredet, ne szánd az életedet!" Széchenyi István pedig arra intett bennünket: "Akit az Úr magyarnak teremtett és nem fogja pártját népének, nem derék ember az!" Mi, akik értjük Zrínyi Miklós és Széchenyi István szavait, mi, akik erőt merítünk László Gyula halhatatlan könyveiből, veszélyesek vagyunk a hatalom szemében, amely rendelkezik ugyan a javakkal, de nem uralja a lelkeket!
____________________________ 222 __________________________
Mert az értő olvasóban, az értő hallgatóban, az értő nézőben valóságos társadalmi erővé válik az eszme, és még a mai köz-restség és köz-elaljasodás korában is hatni kezd. László Gyula professzor úr közel kilenc évtizedes gazdag életében az Élettől sok jutalmat kapott. Mindenekelőtt hű társat felesége, Marica néni személyében, szerető gyermekeket, hálás és hűséges tanítványokat, akik most mindannyian részesei lehetnek egy kis csodának, egy rendhagyó átváltozásnak, hiszen az írások szerint "a bölcs emlékezete épp oly ke..éssé örök, mint a balgáé, ajövőben elfelejtik hamarosan mind a kettőt." 5 valóban azt látjuk, számos nagyérdemű ember él közöttünk mellőzve és elfelejtve, mert az élőt az élők sohasem képesek igazságosan megítélni. De amikor jeleseink magunkra hagynak bennünket a földi életünkben, akkor sem törvényszerű az igazságosztás, mert ahogyan a latin mondás tartja: Memoria hominum labilis est - az emberi emlékezet múlékony! 5 lám, mi most részesei és tanúi lehetünk annak, hogy a nagyobbrészt háládatlan világban is lehetünk hálásak és tisztességesek. Tehetünk azért, hogy a hétköznapok rohanásai közepette, ha itt visz el az utunk az Alkotmány utcában, feltekintve az emléktáblára, emlékeztessük a jövő nemzedéket: választott nép voltunk, akiknek szent a múltja és szent az öröksége, akik egykor lélekszámban és erőben is nagyok voltunk, s ha évszázadokon át "mindenfelől szorongatnak is minket", a múltunkat megbecsüljük, szellemi vezetőink emlékét megőrizzük, tanításaikat éltetjük és tovább adjuk. TudunkaMester szemével és szeretetévellátni, érezni és cselekedni. Mert ez a kőtábla ragyog anélkül, hogy bearanyozták volna. Az aranynak nem kell aranyozás. (Eihagzott 2000. október 19-én.)
____________________ _______223 ____________________ ______
A történész hivatása és felelőssége László Gyula: Múltunkról utódainknak című könyve kapcsán múlt ismerete nem annak a visszaállítására vezet. A múltbéli eseményeket a történésznek újra kell játszania, magyarán: bele kell magát élnie a múltba. A történész forrásai minden időben a következők: emlékek, emlékezet és a forrásokat létrehozó tekintélyek. Ha e három forráscsoport egybevág, akkor megközelítettük a történeti igazságot, de valójában a felsoroltak egyikétől sem függ az igazság. A történeti igazság alapja, ha elismerjük, ha tagadjuk, a történész meggyőződése, ha ezt egyeztetni tudja a korábbi tekintélyekkel. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy mindent el kell hinnünk, amit a történészek leírnak. Nem, egyáltalán nem, hiszen a történelemben nincsenek végleges eredmények. Ily módon a történetírás sajátos tudomány, amely egyben autonóm tudomány is. A forráscsoportok állításait nem kell mindig és nyomban elfogadni, hiszen az írott forrásokban gyakran feltételezett tények sorakoznak, ám a forrásokon mégsem szabad soha önkényesen változtatnil ,,A fortás (a tekintély) lehet szószátyár, csapongó, pletykás és bottánykeverő, e/nézhetett, elfelejthetett vagy elhallgathatott, tudatlanságból vagy szándékosan elferdíthetett tényeket, de ezekre a hiányosságokra a történésznek nincs orvossága." A történetírás feladata a történtek ábrázolása, mintegy felidézése, de az egykor valóban megtörtént dolgoknak csak egy csekély része jeleníthető meg az érzéki világban, a többit, ahogyan Humboldt mondta, ki kell találni, ki kell következtetni. A történelmi kutatásnak nem maga a múlt a sajátja és lényege, hanem ami a múltból itt és most még hasznosítható, ami még belőle nem múlott el. A történész tehát teremtő. Régen is az volt az igazi történetíró. Atörténésznek a lehetőségei és képességei szerint össze kell gyűjtenie az adatokat, a tényeke!, de a rejtett, szellemi és lelki elemeket csak történeti intuícióval képes megjeleníteni. Az igazi történésznek tudnia kell ábrázolni, elbeszélni, érdekesen előadni, mégpedig lehetőleg magas művészi fokon. Mert ha ezekre nem képes, akkor csak adatgyűjtő, akkor nem múltépítő mester, hanem csak kontár históriás-kisiparos. A histórikus tehát, amint az antik világban tartották, rhétor és poéta egy személyben, aminthogy a história is: tudomány és művészet egyszerre. A művészet egyúttal szépség. Aligha találnák igazabb és szebb példát minderre László Gyula régészprofesszor személyénél, aki - s ez meglehetősen széles körben ismert - a szó minden értelmében művész és tudós is volt egy személyben. Nála és benne egymásra lelt az értelem, a tudás és a szépség. De akkor most szembe kell néznünk jó néhány kérdéssel, így mindenekelőtt azzal: - Hogyan állapítsuk meg, ki a tudós? - Hogyan mérjük a teljesítményeket? - Elégséges-e a könyvek és tanulmányok megjelentetése, avagy szükséges olyan képesség is, amelynek a segítségével az érdeklődő (nem szakember) olvasók és hallgatók szélesebb köreire is hatni tudunk? - Lehet-e tudós valaki, akinek nincsenek tanítványai, aki nem tud vagy nem akar tanítani? - Egyáltalán: mi az )gazi tudomány" és mi az áltudomány? - Különbséget kell-e tennünk a természettudományok, a humántudományok és a társadalomtudományok között az értékeléskor? - Szabad-e külön kezelni a nemzeti tudományokat, s egyáltalán vannak-e, lehetnek-e nemzeti tudományok? Nos, hát ki a tudós? Akit a hazai és a nemzetközi szakma elfogad, de akit ugyanakkor ismer, elfogad és megbecsül a művelt értelmiség és az érdeklődő nagyközönség is! Az igazi történettudomány soha és sehol sem
A
___________________________ 224 __________________________
fordíthat hátat az olvasóknak és a hallgatóknak, hiszen h a t n i akar s e cél érdekében igyekszik a közönségének a gondolkodását befolyásolni. Csak akadémikusi fennköltséggel lehet tudományos mércének tekinteni mennyiségi mutatókat, mint például a könyvek és cikkek száma, a hivatkozások száma, a konferenciákon való szereplések száma, a tudományos tisztségekben elfoglalt helyek száma etc. Mégpedig azért nem érvényes és valós ez a méricskélés - noha László Gyula az ilyen megméretést is könnyedén kibírja, mivel harminc önálló könyve és 800 tanulmánya van -, mert a kinevezett mértékadó tudósok" és tudományos bürokraták döntik el a megjelentetéseket, a szerepeléseket és a tisztségeket Mivel a társadalomtudományok eredményei mindig objektíve ellenőrizhetetlen értékítéletekből állanak, sokkal nehezebb megítélni, hogy egy történeti, régészeti, művészeti, művészettörténeti vagy vallástörténeti témában mi a tudományos érték és mi az áltudományos maszlag vagy a sejtelmes ködbe burkolt butaság. A társadalomtudományok módszertanát nem túlságosan nehezen, viszonylag rövid időn belül el lehet sajátítani, ámde a szellemét nem. Mályusz Elemér így nyilatkozott erről: "Ma már a kisszerű bonczofgatásokban leljük kedvünket, hogy ne mondjam, keressük a mulatságunkat, mint aminő az analízis azon legújabban divatossá \kiló neme, hogy szétszedve inkább, semmint összeállítva, múltunk épületköveit... azt, amit nemzetünk erős kézzel egységessé alkotott, kísértgetjük, mennyire lehetne elemeire szétszedhető. Mi volna rajtunk még idegen, amit mások el nem vettek, vagy még mi oda nem adtunk. Ez a legújabb szellemes nemzeti múlatság... mennél kisebb töredékre szedhető a nemzet által századokon át emelt nagy alkotmány." László Gyula magáról így vall: Nem vagyok adatgyűjtő természet, bár becsülöm azokat, akik ebben le/ik alkotói örömüket". Ma is szép számmal vannak vaskos művek sokezer lábjegyzettel ellátva, ám hiányzik a tehetség és a mérce! A tehetség isteni adomány, az alkotóképesség különleges kiváltság, érthető annak a sértődöttsége, aki híjával van mindkettőnek. Ezért volt László Gyula mindvégig támadások és gúnyolódások kereszttüzében. Mert különösen veszedelmes az az ember, aki eredeti gondolatok kimondására vállalkozik, s különösen jaj annak, aki új felismeréseit vagy felvetéseit a művelt és értő közönség előtt is hirdetni merészeli. Tudományos karrierjének meg egyenesen vége van akkor, ha nemcsak kitűnő gondolkodó, de kiváló előadó is, aki gondolatait érdekesen és lebilincselően tudja előadni. S László Gyula ebben is példa és örök mérce. Negyven évig verhetetlen volt a katedrán, ám mára széke elárvult emlék, amelyben kicsinyke személyiségek feszítenek. Mályusz Elemér 55 évvel ezelőtt leírt szavai egy elképzelt vádbeszéd első sorai is lehetnének: ,,A korszellem egyetemi katediára dobott olyanokat, akik legfeljebb szakértő serfőzők vagy szorgalmas trencséni drótosok lehettek volna. A korviszonyokban rejlik tehát az ok, hogy a történetírói te~kenységhez elégnek látszott a kutatás technikája, a módszernek az elsajátítása és sok történész beérte azzal, hogy patikus módjára receptet tartva maga előtt, vegyítgesse össze forrcisainak adatait." "Ahol valósággal iskoláknak kellene működniük, ott egy-két magára hagyott ember küszködik, ... viszont jelentéktelen problémák szálait szövik és oldják az önálló gondolkodásra képtelen napszámosok." Manapság is eléggé nagy azoknak a társadalomtudományokkal foglalkozóknak a száma, akik úgymond - ragaszkodnak a triviális evidenciákhoz, tárgyakat méricskélnek, formákat hasonlítgatnak, leírásokat sorolnak egymás mellé, nyilvánvalóságokat hangoztatnak, ezernyi lábjegyzetre hivatkozva, történelmi közhelyeket ismételgetnek. Mi tehát a tudós igazi mércéje? A történelemben is érvényes az igazság keresése, az egykori valóság megismerésének az igénye, ám az alap: a fennálló nemzet egészének az érdeke lehet csak. A jelenben élők igényeiből kell kiindulni. A ma a tegnap fia és a holnap atyja! Nem tántoríthat el minket senki és semmi attól, hogy a történettudományunk nemzeti történetírást műveljen, ahogyan 115 esztendővel ezelőtt Ipolyi Arnold fogalmazott: "Az államot a nemzeti történet szelleme hassa át, hogy a nemzetet a történelem formálja, képezze a történettudat által, melyet semmi 11
11
_____________________________ 225 ____________________________ egyéb, még a legmagasabb anyagi jólét vagy művelt:Ég sem pótolhat. A folytonos hagyomány száll nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra, a feljegyzésekben és a történelemben, a regében és a hagyományban, a hősdalban és a köztudatban ... Csak ez az, ami a nemzeteket mint folytonos tanúság áthatja, és fenntartja a '.álságok perczeiben s a terhes nagy korszakokon át. A történelem lehet egyedül a nemzeti lelkesedésnek, az erőmerítésnek valódi kútfonása, mert nélküle a hazafiság nagyobbára csak üres rajongás." Se célokhoz László Gyula professzorra, sőt sok László Gyulára volna szükségünk, hogy a magyar kultúra, a magyar szellem történetét ne olyanok írják meg állandóan, akik csak félig érzik magukat magyarnak! A mi népünk egyénisége is szent és sérthetetlen. A történésznek tudnia kell, hogy a történelmi Magyarország területe: szent terület, a Kárpát-medence Európa közepe - szíve. S most a fő feladat a hatáfon belüli nép felemelése és a határon kívülre rekesztett magyarság védelme! 1100 éves ittlétünk 1100 éves államot és 1000 éves keresztény királyságot jelent. De tudjuk, s elsősorban éppen László Gyulától tudjuk, hogy gyökereink egész Eurázsiára kiterjednek. Nagy Mesterünk így fogalmazott: "mi summája vagyunk az eurázsiai népnek". Kezdeteink a szkítákig nyúlnak, társaink voltak a húnok, testvéreink az avarok. A kettős honfoglalás elmélete tovább finomodott, tovább erősödött. A magyar nyelv ma már - a nyelvünket átvevő, tőlünk minden másban idegen kis finn jellegű néptöredékeket leszámítva - magában áll. Az igazán nemesen liberális és őszintén demokrata gróf Széchenyi István is így érvelt 1835-ben: "A magyar e nagy világ terén egyedül áll, bár éljen, bár vesszen, örömet u?le
rokonu?r nem oszt, könnyüket érte rokon u?r nem hullat. Magyarország m~nden népeinek van rokona odakünn, csak a magyarnak nincs az egész világon sehol. Még határtalan Azsiának, egykori hazájának közepette sem találtatik egyetlen rokona sem többé." Ne féljünk tudni, átérezni és hangoztatni, hogy "a magyar nemzet volt az, amely a történelmi eseményeket u?g!Jez vitte e hazában ... és ezzel új történetet is a_!apított. Ez a történet vele kezdődik és vele emelkedik. O vitte és hordozta annak minden eseményét. Ou? volt a vezérlet, ő nyomta tá neve és szelleme bélyegét. A magyarságon megtört az idegenek népolvasztó ereje.'' Csak így tudtuk átvészelni a katasztrófákat. Klebelsberg Kúnó gróf mondta volt: "a magyar a katasztróffk nemzete, így egyetlen század sem múlt el anélkül, hogy a lét és nemlét kérdése elé ne állította volna a nemzetet!" Hiába vésette a magyar Országgyűlés 1896 júniusában márványtáblára: a magyar Szent Korona országainak töru?nyhozása vallásos áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcses:Éggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó és balsorsban segítve, annak létét ezer éven át sok viszontagság közepette is fenntartotta"-, a márványtáblát a szovjet megszállás után összetörték, bízva a költői látomás megvalósulásában: 11
Hóhéroddal ne alkudozz Kirablódnál ne tiltakozz... t;Jyugodj meg hát, Petőfi népe, Es térdre, magyar, térdre!
(Szentmihályi Szabó Péter) Ez ellen is küzd László Gyula minden sora, minden szava, egész nagyszerű életműve. Mindig szót emelt például nemzeti krónikáink becse és hitele mellett, mert ahogyan Ipolyi Arnold mondotta:
"A nemzeti érzés az, amely már krónikáink egyedi:Égét megalkotja. Méltó büszke:Éggel tekinthet tá minden magyar szem, mint a nemzeti nagyságnak avatott tudatosseme/lett költőibb lendületű emléke egy országban sincs, mint aminőt mi bírunk. Nem átallom kimondani, hogy egyedül állanak e tekintetben a maguk nemében a középkorban." Sa közmegegyezésen alapuló ún. "mérvadó hivatalos tudósok", élen az 1941-ben Hóman Bálint által alapított gr. Teleki Pál Tudományos Intézet jogutódjával (de nem szellemi örökösével!), a Magyar
_____________________________ 226____________________________ Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetével, amely intézet az alapító és a névadó szellemiségét máig ridegen elutasítja magától olyannyira, hogy Hóman Bálintot - Orsós Ferenccel és Bakay Lajos orvosprofesszorokkal egyetemben - mindmáig nem rehabilitálták, akadémiai tagságukat nem adták vissza, nem tudja értékelni a nemzeti irányvonalat, nem tartja szükségesnek és ennélfogva kötelességének, hogy fellépjen a magyarellenesség ellen. Tűri, hogy némely vakbuzgó és törpelelkű tagja és társintézményeinek hasonló szintű tagjai - éppen a tudomány nevében(!) - fellépjenek minden ellen, ami a magyar múlt, a magyar hagyományok, a magyar önismeret és öntudat megtartását és megerősítését jelentheti. S csak akkor tudjuk igazán értékelni a "Múltunkról utódai nknak" két vaskos kötetét, ha nem feledjük, hogy a többiek - és nem kevesen - azért küzdenek, izzadnak, hogy mindazt elvegyék tőlünk, amit László Gyulától örök tulajdonul kaptunk. Vessék egybe bármelyik Lászlá-kötetet például az 1998-ban újra megjelentetett "Szkítiától Lappóniáig" c. könyvvel, amelynek írója, Domokos Péter úgy tartja, és azt hangoztatja, "hogy a honfoglaló magyarak csak egy módon maradhattak fenn, ha alkal-
mazkodnak környezetükhöz, feladják szokásaikat, hagyományaikat, s erőszakkal is kitörlik emlékezetükmúltjukat, (de nyelvüket nem!). Nem kellett sok idő ahhoz, hogy az új viszonyok között majdnem minden szálat elszakítsanak, amely őseikhez, egykori szomszédaikhoz kötötte őket, s támpontok nélkül ma~adilln e/fogadták, átvették az európai sugalmakat." ből
Igy kell minékünk szépen besorjázni az egyennemzetek közé, és óvakodnunk a "magyarkodás pesszigorúan igazodni a "valódi történész nagyságokhoz", akiket címeik és rangjaik a legmagasabb polcokra helyeznek. Nem úgy vannak ők, mint László Gyula, aki 88 esztendős, gazdag élete jutalmául sem kapta meg az akadémikusi címet! De kárpótoljuk magunkat Ady Endre soraival: tisétől",
Urak és hölgyek, tudják-é mi a, Ha ünnepel az Akadémia? Nincs akkor ankett, nincs akkor bankett, Eszent intézet téSZ\ényese bank lett, Megállapítják, hogy áll a mérleg, Szépen kiosztják a nyereséget, Rész\ény szerint jut minden tag úrra, Több mint angol, jut egy árva búrra.
Ekkor megnézik, hogy áll a lista, Bejön egypár új akadémista. Edíszes tisztet olyanoknak osztják, !)kik tudják, hogy hogy él az osztyák, Es a cseremisz mit szakott enni... Oe túl okosnak nem szabad lenni!... Urak és hölgyek, tudják-é mi a, Így ünnepel az Akadémia.
S talán elégtétel lehet mindannyiunknak és magának Professzor Úrnak is ott fenn a csillagok honában, hogy a jelenlegi háromszáz akadémikus közül hánynak a nevét ismerik a magyar történelmet szerető és olvasó emberek, és mily sokan vannak, akiknek éltük fogytáig bibliája és kézikönyve marad László Gyula valamelyik könyve. A most újra kiadott kilenc könyv- úgy véljük- csak a kezdet, a nyitány, mert nagyon is fontos volna újra kiadni a koronázási jogarról szóló nagy tanulmányát, A koroncói lelet és a honfoglalák nyerge c. monográfiáját, a Szent György-szobor lószerszámjáról szóló művét és nem utolsó sorban végre magyarul - fél évszázad késéssel(!) - a nagy avar köny~t, amely francia nyelven jelent meg. László Gyula könyvet isaképpen írt, ahogyan beszélt, s úgy is hat ránk minden sora. S bár ő többször kijelentette: )egnagyobb becsillgyam, hogy még életemben e/fe/ejtsenek", ezt mindannyian úgy értjük, soha ne feledjük el azt, aki kérte, hogy feledjük el. De e kérést egyébként sem lehetne teljesíteni, mert minden könyvében benne él halhatatlanul. (Megjelent: Itt élned kell . Tízéves a Palóc Társas,íg. Ipolyság, 1999, 89-94.)
___________________________ 227__________________________
Egy magyar tudós maradandó életműve: László Gyula régész 1. Szemlélet és módszer forradalmi változása a régészeti kutatásokban
az 1940-es években ászló Gyula a magyar régészet egyik halhatatl an nagysága, akinek rendkívüli tehetsége és ö ntör vm,y ű kutatási módszere őt már fiatalon kiemelte a hazai és a nemzetközi régészek közül. 1910-ben Kő h a l m o n született, és valóban egy negyedszázad múlva egy magányos kősz irt lett, aki e l őb b ösz tönösen, majd k ésőb b tud atosa n, a maga korába n egy egészen új történetirégészeti kutatási és értelmezési szemléletet teremtett. Az archaeológia Magyarországon a XX. század harmin cas éveinek a derekán és a negyvenes évek elején még c ak egy évszázados múltra tekintett vissza, hiszen az e l ső fontos magyar sírlelet 1834-ben került e l ő Benepu sztán. S nem jelkép-e az, hogy László Gyula pontosan száz év múltán, 1934-ben lépett színre, mint a Magyar Nemzeti Múzeurn díjtalan régé zgyako rnoka? Ekkoriban a régészeti ásatások igen kezdetl eges módszerekkel folytak, s ennek megértéséhez elég, ha fellapozzuk Móra Ferencnek, a szegedi múzeurn legendás igazgatójának és nagy magyar írónak, rn ondjuk az "Utazás a földalatti Magyarországon" c. könyvét. A véletlenül e l ő került leletek javát és szebbjét összegyűjtö tték, . . és bevitték a múzeumba, de nemigen Laszlo Gyula törődte k azzal, hogy megfigyeljék és rögzítsék a l e l ő kö rülrn é nye ke t, nem gondoltak arra, hogy egy-egy sír leleteit együtt tartsák, hogy a sírokat lerajzo lják és lefényképezzék, s ~zza l még kevésbé tö rő d te k, hogy a rnúlt ernlékei t úgy értelmezzék, mint az egykori élet emlékeit. Altalános volt a tárgyak, a leletek összehasonlítgatása (tipológia), párhuzamok keresgélése (analógiák) és a művészeti leg é rté ke lh ető (szép) emlékek leírása.
L
_____________________________ 228 ____________________________ László Gyulának szerencséje volt, mert kortársa és munkatársa lehetett a magyar régészet egyik meghatározó személyiségének, Fetti ch Nándornak (1900-1971), aki éppen olyan tálentummal bírt, mint ő és aki e l ső mestere lett. Fettich Nándort az lsten kü lönféle jeles képességekkel áldotta meg, így kiváló nyelvérzékkel, n agysze rű rajzkészséggel, e l ső re ndű kézügyességgel, zenei tehetséggel és kemény rendező rendszeretetteL Nem csoda, hogy 29 évesen egyelemei magántanár, 38 évesen a Magyar Tudományos Akadémia l eve lező tagja lett. Kiválóan zongorázott és csellózott, bámulatos ötvösműveket alkotott, remek el e mző rajzokkal ká prázt_§ltta el a szakmát és a nagyközönséget O volt az e l ső magyar régész, aki az ásatásokat pontosan dokumentálta, a leletegyütteseket együtt tartotta, a megfigyeléseit rögzítette és a jelenségeket sokoldalúan elemezte. De túlságosan hozzátapad t a tárgyakhoz, egy kissé feti sizálta a leleteket: kardokat, csatokat, bögréket látott e l sőso rban s nem a mögöttük álló Fettich Nándor embert. Nem az egykori teljes élet érdekelte, hanem a tudományos összefüggések. S volt még egy fogyatékossága, noha rendkwül szuggesztw egyéniség volt, mégsem tudott magával ragadóan előa dni, s ezért nem szwesen oktatott, s nem fo rd ított ke ll ő figyelmet szellemi kultú ránk közkinccsé tételére. Fettich Nándor nyo mban felismerte László Gyula eredeti tehetségét, tudta, hogy a Képzőmű vészeti Fő i skolát végzett művésze mbe r ugyanolyan ritka kvalitásokkal bír, mint ő, mert igen magas színvonalú grafikákat alkot, rendkwüli e l emző készsége van, s annak ellenére, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemen csak két évet járt, hatalmas ismeretanyagot halmozott fel 25 éves korára. UgY-anakkor kiváló e l őad ó és közé rth ető stJ1usban író szakember. Utjuk egy darabig közös volt, noha László Gyula csakhamar színt va llott s kezdett elfordulni a reálarchaeológiától, mert a leletek száraz összehasonlítgatása egyáltalán nem vonzotta. "Kiherélt tárgy €tisimádó nem leszek!" - mondotta. Késő bb többször kifejtette: "Nem vagyok adatgyújtó természet, bár becsülöm azokat, akik ebben le/ik alkotói örömüket. De egyetlen kor sem kardokból és csatokból állt." Hamar észrevette, hogy a szakma és a nagyközönség közölt szakadék tátong, ezért kezdettől igyekezett é rth etőe n, szabatosan és szépen foga lmazni mind szóban, mind írásban. Tudatosan törekedett arra, hogy közel fé rkőzzö n az emberek lelkéhez, noha magánéletében nagyon iszárkózott volt, e l sőso rban rendkwü li érzékenysége miatt. Hasonló kősz ikl a típusú embereket tartósan nehezen tudott elviselni. A két nagy régészegyén iség, Fettich Nándor és László Gyula a negyvenes évek derekára elhidegült egymástól. K éső bb Méri Istvá n is elmarad t m e ll ő l e, de a legtehetségesebb, legönállóbb tanítványaival sem volt mindig felhőtlen a kapcsolata. A l egtünd ö kl ő bb fényességnek is vannak árnyoldalai.
___________________________ 229__________________________
László Gyula szorgalmas, törekvő ember volt, maga így vallott szüleim örökké munkálkodó szargalma folytatódott bennem, csakhogy az eke helyett az ásatásokon dolgoztam, a kaszálás helyett az eszemet törtem, ház körüli dolgok, építés, erdőlés helyett sokat olvastam, merthogy a régészet is éppoly nehéz szorgalmi feladat, akárcsak a föld művelése és a mindennapok gondozása." Az egészet akartam! - mondotta számos alkalommal, s ennek rendelte alá gyakorlati tevékenységét is. 1934-től 1998-ig eltelt 64 esztendő alatt valójában nem sok hei.Yen ásatott. Alattyán, Kiskő rös-Vágóhíd, Szebény, Homokmégy, Ullő, Visznek, Csákberény, Kolozsvár-Zápolya utca, Bodrogszerdahely, Csongrád-Felgyő a legfontosabb lelőhelyek, de ezek közül sem dolgozta fel a legfontosabbakat (Csákberény és Felgyő). Az élet érdekelte és nem a rozsdás régiségek, bár kétségtelenül vesztesége a magyar régészetnek az elmaradt néhány monográfia. Az ásatásainak egés~en új légkörét jól példázza a KolozsvárZápolya utcai feltárása. Eszak-Erdély visszakerülése után, 1940-ben az Erdélyi Tudományos Intézethez került, majd Roska Mártonnál megszerezte az egyetemi magántanári címet, 31 évesen. 1944-ben azután megkapta rendes egyetemi tanári kinevezését. Közben lehetővé vált a Kovács István által megkezdett Kolozsvár-Zápolya utcai erről: ,,A
Az avar csont tű tartók szerkezete. László Gyula rajza
X. századi magyar temető feltárásának folytatása. S amikor 1942. szeptember 20-án sor került a 10. számú harcos sír in situ kiemelésére és a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeumba való beszállítására, László Gyula nagyon is támogatta, hogy vitéz ősünk földi maradványait ünnepi külsőségek közepette emel-
h
A
B
r
. ~;-
\~: '•
..
t~ Of·.. ~·
Az avar kori késfüggesztő szerkezete. László Gyula rajza a szebényi avar temető alapján
Az
___________________________ 230 __________________________
jék fel. A halottat Kömöcsi Pál hóstáti gazda udvarán ravatalozták fel. Az ágyútalpra tett koporsó mellett ott állt László Gyula oldalán vitéz Horváth Győző tábornok és két szakasz huszár, mint díszőrség. A múzeumban pedig nem kisebb személyekből álló a fogadóbizottság várta a menetet, mint gróf Bánffy Miklós, Mészöly Gedeon egyetemi rektor, Kelemen Lajos levéltári főigazgató, Szász Ferenc alispán és Vásárhelyi László alpolgármester. Nem túlhajtott cifraság volt ez, hanem annak kifejezése, hogy népe és hazája iránt a tudós is elfogult lehet vagyis szerelheti a nemzetét. "Ezt a földet a magyar ember teremtette olyanná, amilyen ma, tehát a föld az ő nevelése s ő a föld neveltje. A magyar ember és a magyar föld eflálasztha tatlan egy9?ggé lett, s így a föld még akkor is a magyar nép kizárólagos és megill/thatatlan tulajdona, ha esetleg ma nem neki ad most kenyeret." Aki nem érzi át ennek a gesztusnak a tisztaságát és sallangmentes fennköltségét, az nem érti azt sem, hogy miért térdeltünk le mi is Somogyváron Szent László király 1973-ban előkerült sírhelye előtt. László Gyula 34 éves korában, már komoly szakmunkákkal a háta mögött (különösen jelentős volt a Koroncó könyve 1942-ben!) megírta A honfoglaló magyar nép élete c. művét, mégpedig 1944. január 15. és 1944. március 14. között. Valóban ~gy írt, mintha mondaná, hiszen az 512 oldalas kötelet 56 grafika és 45 képes tábla egészítette ki. Oriási siker lett ez a könyv! E)nyerte a könyvnapi tízezer pengős nagydljat s egymásután öt kiadást ért meg a Püski-féle Magyar Elet KiadónáL Igazi népkönyvvé vált. A könyv máig ható igazi értéke és ereje a módszertana, de még inkább a szellemisége, tehát nem az adatai az időtállóak. Manapság is sokszor és sokan bírálják a könyvet, elsősorban a törpelelkű kézműves-régészek és az adathalmozó történeti-kisiparosok kötnek bele a részletekbe, nagy hévvel cáfolják meg a nagycsaládi rendet, kritizálják a temető=halott falu képzetét, s elvetik a keleti szerves műveltség hatását. Volt olyan bírálója, aki a honfoglalás! katonai garnizonok létesítésének kép~elte, ahol alig éltek asszonyok és gyermekek (414 férfira csak 163 asszony és 59 gyermek esett.l. Am a lényeget László professzor úr így foglalta össze: ,,Semmi sem kényszeríthet arra, hogy a fajtám ja\ára túlozzak, de arra sem, hogy az értékeit letagadjam!" Nyilvánvaló, hogy az alkotáshoz, legyen az írás vagy művészeti tárgy, nem elég a tehetség, ahhoz lélek és hit is kell. A hit egyébként a maga sajátos módján tény is, így kell vele számolni. Az egykori életet csak alkotó fantáziával képzelhetjük el, a múltat vissza kell álmodni. A részleteket alaposan kell kutatni, összegzés nem létezhet részlelkutalások nélkül, de népünk igaz története nem állhat tárgytípusok, sírformák és pénzérmék végtelen felsorolásábóL Az egykori teljes élet képét kell felidéznünk, vállalva a tévedések lehetőségél is. A múltnak bennünk kell újjászületnie. László Gyula negyven esztendőn keresztül tanított. Mindig ugyanazt, a magyar nép igaz történeté!, s mégis mindig másként. A katedrán verhetetlen volt. Ezért a képességéért is számos szaktársa gyűlölte, s igyekezett megalázni őt. 1949-ben Kolozsvárról visszarendelték Budapestre, mivel magyar állampolgár volt, de a megígért egyetemi katedrát nem kapta meg a Pázmány Péter Tudományegyetemből lett Eótvös Loránd Tudományegyetemen, csak óraadó tanárként működhetett 1957-ig. László Gyula közvetlenül nem politizált, de közéleti embernek tartotta magát, különösen az 1940 -1949 közötti időben. A legtöbbre azonban az alkotói nyugalmat becsülte, mert maradandót csak az értelem és az örök szépség teremthet. A magyar tudományos közélet életében tisztelte, de nem igazán becsülte őt. Csaknem hatvanesztendősen kapta meg a tudományok doktora fokozatot, de ennél többre nem érdemesítették. Nagy dilettánsnak tartották, mint azóta is mindazokat, akik képesek és hajlandók történetkutatókként is hazafiak lenni. László Gyulának vannak adatai, amelyek elévültek, ám hitvallása, hogy a magyar választott nép, amelynek szent a múltja, könyveiben bibliai kinyilatkoztatás maradt. Mert a könyv éppen annyi, mint az ember, a könyv valóság, s ha a szerzője László Gyula, akkor a halhatatlanság megtestesítője is. (Elhangzott 2003. május 27-én Budapesten a MOM
Művelődési
Központban.l
_____________________ ________ 231 _____________________ _______
2. Szkíta-hún hagyományok vagy finnugor
őstörténet?
hosszú, forró nyár er.nyesztő bágyadtsága után mindannyiunknak szellemi felfrissülés visszatérni László Gyula hatalmas életművéhez, amely minden magyarul érezni, gondolkodni, viselkedni kész és l<épes ember számára kimeríthetetlen kincsesbánya. Nem azért, mert könyveinek, tanulmányainak, cikkeinek minden sora kőbe vésett igazság volna, ilyet a legendásan szerény tudós sohasem gondolt sem magáról, sem másokról, hanem azért, mert egy hatalmas IÍIŰ kutatói életpálya mindannyiunknak támasz, mankó és útjelző lehet, kivált, ha egészében vizsgáljuk a ránk hagyott örökséget s azokat a munkáit is nagy figyelemmel és megbecsülő jóindulattal olvassuk, amelyekben a hivatalos, mérvadó irányzathoz igyekezett igazodni. Nyolcszáznál több munkája köz ül - kétségtelenül - egészen sajátságos h_e)yet foglal el az \ "Ostörténetünk legkorábbi szakaszai" c. könyve, amely 1961-ben látott napvilágot/a fogalmazványa viszont több mint fél évszázaddal ezelőtt készült. Azért foglal el különle~s hely~ez a könyv László Gyula életművében, mert ?finnugor rokonság kérdéskörével foglalkozik.' ' 1953 táján a történettudomány képviselői számára is szinte elviselhetetlenül komor és rideg légkört teremtettek a hatalomra jutott kommunisták} mindenekelőtt Molnár Erik, Andics Erzsébet, Ortutay Gyula és társaik, akik minden vonatkozáSGan különböztek a korábbi vezetőktől, gr. Teleki Páltól, Klebelsberg Kúnótól vagy Hóman BálinttóL A korábbi értékrendet teljesen felrúgva teremtettek új helyzetet. Hóman Bálintot, mint életfogytiglani börtönre ítélt politikust 19 51-ben a váci börtönben az ávós keretlegények halálra kínozták, a XX. század legnagyobb magyar történészét, Mályusz Elemért elűzték az egyetemről, mindazon társaival együtt, akik nem fordítottak köpönyeget, mint például a magyar szellemtörténeti iskola egyik korábbi képviselője, Elekes Lajos, akiből vad marxista lett, s később a szegedi Kristó Gyula tanítómestere. László Gyula 1949-ig Kolozsvárott élt, Budapestre visszatérte után azonban koholt vádaskodás alapján kiszorították a tudományos életből. Súlyos bűnként rótták fel néki, hogy 1941 decemberében és 1942 januárjában - Fettich Nándorral és Tagán Galimdzsánnal együtt - hat hetet töltött a német megszállás alatt álló Kijevben, a Történeti Múzeum anyagának megmentése miatt, de nem felejtették el az 1943-as szárszói, a bátrak találkozóján elmondott neA avar 8. sírjában talált kislány nyakéke vezetes előadását sem. László Gyula rajza
A
_
H
--- ----
Kiskőrös-Vágóhídi temető
l
___________________________ 232 __________________________ Az 1944-ben megjelent A honfoglaló magyar nép élete c. könyve utáni első monográfiáját az avarok társadalmáról írta meg, amelyet azonban a hivatalosan kijelölt bírálók (elsősorban az írígyei!), a magyar tudományos életben addig ismeretlen és példátlanul heves indulatokkal telített kicsinyes viták után csak 1955-b~n engedtek megjelenni, de ekkor is csak idegen nyelven, az addig szokásos kétnyelvűség helyett (Etudes sur l'histoire de la societé des Avars.l. Talán tudatosan foglalkozott az avarokkal, elkerülendő az ötvenes évek elején (1953) Molnár Erikék által kiprovokált őstörténeti vitában való állásfoglalást. Molnár Erik és csoportja által képviselt a dravida-munda rokonságelmélettel szembehelyezkedett nyelvészek, történészek és régészek java részes a kutatók éppen a finnugor rokonsággal és származáselmélettel igyekeztek érvelni. Ez a szovjet ideológusok számára elfogadható érvelés volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyarság finnugor rokonsági és származási teóriája kommunista találmány lett volna. Nem, erről szó sincsen, hiszen a magyar történettudomány hivatalos álláspontja is ez volt 1945 előtt, de valójában már a kiegyezés óta. A Hóman-Szekfű-féle Magyar történet (első kiadása 1929-ben, a második 1935-ben) első kötetében is az olvasható, hogy a finnugor nyelvű magyarak elődei (az előmagyarok) a Kr. sz. előtti első évezred második felében, tehát a szkíta korban is a tajga és a ligetes sztyeppe közötti erdős területen éltek az Urál vidékén, s gyűjtögető, halász-vadász életmódot(!) folytattak, majd a Kr. sz. utáni V. században egy török nyelvű nép szaigáikká tette az előmagyarokat, miközben összeházasodtak a finnugor nyelvű asszonyokkal, s ennek folytán elsajátították az asszonynép nyelvét, cserében viszont megtanították az előmagyarokat az állattartásra. Ennek a nyelvcserés teóriának több jeles híVe volt, mint például László Gyula egykori Nemzeti Múzeumi főigazgatója, gr. Zichy István. Ahhoz azonban, hogy megérthessük László Gyula egyetlen finnugor témájú könyvének hátterét, fel kell idéznünk az 1950-es évek második felének légkörét. Szépséges forradalmunk vérbefojtása után az egyetemen m~g mindig csak megtűrt, megbízott előadó tanár volt, jóllehet mindenki professzor úrnak szólította. Ugy látszik az igazi professzort nem a hivatalosság teszi azzá, aki. Ez manapság is így van. Ellenségei arra hivatkoztak, hogy a szovjet rendszerű minősítésnek sem felelt meg, hiszen a kandidátusi fokozatra sem tartották méltónak, sőt a pictor archaeologicusnak (Pesti János kifejezése), akinek szabályos régész végzettsége sincs, mivelhogy a régészet szakon mindösszesen csak két évet végzett. Amikor én 1958-ban először csak hallgatója, majd később tanítványa l~hettem, egyetemi főelő adásának egyike éppen a finnugor őstörténet volt. Tulajdonképpen az Ostörténetünk legkorábbi szakaszai c. könyvének anyagát adta le. Semmiképpen sem volna igaz, ha bárki azt sejtetné vagy sugalmazná, hogy a finnugor őstörténet szavjetföldi emlékeiről szóló munkája politikai megfontolások alapján készült volna, s nem alapos és hiteles kutatások révén. Tudósi tisztességével ez súlyosan ellenkezett volna. László Gyula éppen azért szentelt éveket a finnugorkérdés tanulmányozásának, mert alkotó elméje észrevette, hogy a nyelvészek erős egyoldalúsággal és súlyos elfogultsággallényegében kisajátították az egész magyar őstörténetet, s mindent a nyelvcsaládelmélet és a nyelvhasonlítás szabályai és szempontjai szerint kíVánnak magyarázni és értelmezni. Ugyanakkor az is tény, hogy az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a későbbi nagy művei semmiképpen sem jelenhettek volna meg. Aki nem rest ezt a finnugor témájú könyvet elolvasni, megtapasztalhatja, hogy a szerző ekkor hitet tett finnugor rokonságunk mellett, s így fogalmazott: a magyarság zömének őstörténetét a finnugor nyelvek kötében elfoglalt helye alapján kell keresnünk. A finnugor rokonságunk továbbra is biztos alapja őstörténetünk kutatásának. Számos korábbi és még több későbbi munkája ismeretében szinte megmagyarázhatatlan ez az egyértelmű állásfoglalása, ámde egy igazi tudóst az is jellemez, hogy képes önmagával, önmaga korábbi nézeteivel is szembenézni, amint ezt tette például Hóman Bálint, aki utolsó, kéziratban fennmaradt munkájában, az Ősemberek, ősmagyarokban nemcsak feladta korábbi nézeteit, de egyene-
_____________________ ________ 233_____________________ _______ sen szembefordult a megcsontosodott finnugor rokonság elmélettel! Ilyen lépésre igen kevesen képesek, mert valóban nagyon nehéz szembefordulni mindazzal a nézettel, amelyet hosszú évtizedeken át hirdettünk és tanítottunk, s amelyeket kikezdhetetlen alapigazságoknak tartottunk. Ugyanakkor egy ilyen lépéssei szakmai érvényesülésünknek is egycsapásra véget vethetünk, mert aki letér a mérvadók által kicövekelt útvonalról, búcsút mondhat a karrierjének. László Gyula világosan látta, hogy a finnugornak nevezett népek történetében sok a kérdőjel, igen sok a tévelygés, ezért először azt bizonyította be, hogy a magyar és a finn típusú nyelvet beszélő népek - a magyarak kivételével - kétezer éve a mai helyükön laknak, viszont ez a 60. szélességi fok feletti övezet nem lehetett az ún. uráli őshaza helye, mégpedig azért nem, mert az utolsó előtti jégkorszakban ezt a térséget hatalmas és vastag jégtakaró fedte. Az ún. életföldrajzi szókészlet alapján kiokoskodott ún. uráli és ún. finnugor őshaza eredetileg nem eshetett a tajga övezetbe, oda csakis később vándorolhattak. A közösnek mondott ún. alapszókincsben nem is fordul elő egyetlen tajgafa neve sem. Az ún. finnugor kis népek nyelvében viszont a sztyeppe növényzetének nevei ismeretlenek. Ugyanakkor földművelésre és állattenyésztésre utaló közös szavaink sincsenek. Ha a Volga-Káma-Csuszovája vidéke nem lehetett az ún. finnugor őshaza, akkor keresni kell egy olyan területet, ahol a feltételezett ősi nyelvi egység létrejöhetett. Ez a térség azonban csakis egy igen nagy kiterjedésű terület lehetett, mivel a~ őskőkorban egy hat-nyolc fős embercsoport eltartásához 100-200 km' -nyi terület volt szükséges. Eles szemmel vette észre, hogy az íróasztal mellett dolgozó nyelvészek a közös fa-, víz-, állat- és növényneveket a mai természetföldrajzi térképekre vetítették rá, holott a növénytakaró és az egykori állatvilág évtízezredekkel ezelőtt egészen más volt. Elsőként alkalmazta a pollenvizsgálatok eredményeit, s arra a feltevésre jutott, hogy a feltételezett együttélés övezete az Oka-folyó és a mai Finnország közötti nagy, cca. 1500 km hosszú és 400 km széles térség lehetett, ahol a paleolitikum idején az ún. szvidéri műveltség virágzott. László Gyula ifjú korában is és az 50. évét betöltve is kritikus szemléletű ember volt, s ezért egyáltalán nem véletlen, hogy 1961 után soha többé finnugor témájú monográfiát nem írt és nem jelentetett meg. Nyilván maga is észrevette az általa elkövetett hibákat (pl. a pollentérképek kapcsán) és hiányosságokat (hiszen művét könyvekből írta úgy, hogy egyetlen eredeti tárgy sem volt soha a kezében!), mégis azt gondolom, a fő ok másban keresendő. Egyrészt abban, hogy magányos kutatóként ilyen feladatra nem lehet vállalkozni, de még inkább abban, hogy a megcsontosodott őstörténeti teóriák nem igazi tudományos problémák. Lehetetlen feltételezni és elfogadni, hogy nemzeti hagyományaink és nemzeti krónikáink ennyire szöges ellentétben álljanak az egykori valósággal. A nyelvészek szíVós munkával és nagy erőfölénnyel idejét múlttá és kérdésessé tették a magyarság ősi származástudatát, tehát, hogy a szkíta-hún népek nagy családjába tartoztunk, ám a magyar nyelvtudomány megteremtőinek az anyanyelve nem a magyar volt (Josef Budenz és Hunsdorfer-Hunfalvy Pál), így a nyelvünket német kaptafára húzták, és csak egyetlen irányban kutatták. Krónikáink egészen mást mondanak a magyar nép eredetéről, mint a nyelvtudomány. Krónikásaink nyilvánvalóan sokat merítettek a néphagyománybóL A magyar krónikák, mint dicső ősökről írnak a szkítákról és a húnokról s ez egyértelműen azt jelenti, hogy igenis volt sajá! ősi hú n hagyományunk, hiszen a nyugatiaknak elítélő, negatíV képük és emlékük volt a húnokról. Igy tehát újra kell gondolni a hivatalossá tett őstörténeti elméleteket. Nem arról van szó, hogy a finnekhez, észtekhez, lappokhoz, líVekhez, marikhoz, mordvinokhoz, komikhoz, udmurtokhoz, vogulokhoz és osztyákokhoz fűződő nyelvi kapcsolatok szégyellenivalók volnának, noha régen is és ma is sokan eleve elítélik és súlyosan nemzetellenesnek tartják a finnugor iskolát, hanem arról, hogy a kétségtelenül megállapítható nyelvi kapcsolatok magyarázatára más megoldások is lehetségesek. S László Gyula ezen megáDapítása korszakos jelentőségű, jóllehet mindmáig nem értékelték kellő mértékben és kellő módon! O ugyanis azt mondta: magam másfajta magyatázatkiPrletet dolgoztam
___________________________234 __________________________
ki, mivel a nyelvi rokonság úgy nem jöhetett létre, ahogyan a nyeMszek e/gondolták. De akkor hogyan jöhetett létre, hogyan magyarázható a nyelvi közös92g? Egykor e népek különböző nyelveket beszéltek s a közös, ún. finnugor szókészlet jövel€ny náluk. Tudom, folytatja László Gyula, ez a fe/tel€s \árat/an. Majd így folytatja: egy közlekedő nyelv (/ingua franca) keletkezett, és ez a közlekedő nyelvsor kapta meg később a finnugor elnevezést. Az ősnyelv a magyar lehetett! A magyar nyelv tehát, amint Jókai Mór is vallotta, ősnyelv, és szavaink 90%-a magyar eredetű! A magyar nyelvnek sok olyan hangja van, amely egyetlen ún. finnugor nyelvben sincs meg. A magyar nyelv etimológiai szótárában szavaink zöme ismeretlen erdetű, de ez teljes képtelenség. Ezek a szavain~. mind az ősnyelv szókészletéből valók. A közös szavak csak a kölcsönös megértést szolgálták. Osszekötő, közlekedő nyelvként egy nagyobb nyelv szolgált, s ez a nyelv a ma is legnagyobb lélekszámú népnek, a magyarnak a nyelve lehetett. Tehát: a magyarak nyelve mindig, legalább négyezer esztendeje, m a g y a r volt. A szomszédos népek az átvett közös szavakat a maguk nyelvi szabályai szerint ejtették ki. A finnugor rokonság tehát nem ősi állapot, hanem későbbi alakulat. A ma érvényben lévő elmélet tudományos dogma, mivel a nyelvészeti alapon kigondolt őstörténeti elméletek sokszor lehetetlenségek. Nagy kár, és erősen sajnálatos, hogy a Mester ezen gondolatai nem váltak közkinccsé sa mára már betegesen megmerevedett finnugor származáselmélet hivatalos és hivatásos szószólói, mit sem törődve az egyre sokasodó régészeti és DNS-vizsgálati eredményekkel, mint egy megállíthatatlan imamalom kezelői, ismételgetik elavult téziseiket Mindebből egyenesen következik, hogy a legközelebbi rokonainknak tekintett obi-ugorok, akik paleo-szibirid és mongoloid alkatúak, nyelvcserével jutottak a nyelvükhöz, s nekünk, magyaroknak, az égvilágon semmi közünk sincs hozzájuk! A sok százezer szavas magyar nyelvből néhány száz szót vettek át, csak azokat, amelyekre szükségük volt a kapcsolatok fenntartásához s ezeket, a hozzájuk tartozó nyelvtani szerkezetekkel együtt, a saját nyelvi szabályaik szerint ejtették ki. Teljesen alaptalan az ún. uráli és az ún. finnugor alapnyelv feltételezése. Sem finnugor alapnyelv, sem finnugor zene, sem finnugor hagyomány soha nem létezett! A modern nyelvtudomány már megtagadta a nyelvcsaládelméletet, valamint a szabályos hangzóváltozás kiagyalt rendszerét, s a magyar nyelv elfogulatlan elemzői újra felfedezik azt a tényt, hogy a nyelvünk teremtő gyökökre épített ragozó nyelv. László Gyula szkíta-hún-avar-magyar etnikai láncról, ilyen szóösszetételben, szinte sohasem beszélt, mégis sejtetni engedte, hogy minékünk, magyaroknak sokkal több közünk van a szkítákhoz, a húnokhoz és az avarokhoz, mint bármely más népnek a világon. Ami őshazánk: Eurázsia, mi sajátos summája vagyunk az eurázsiai népeknek. Nem alaptalan tehát a krónikások szava, s az is igaz kell, legyen, hogy a magyarság nem egy gyökerű, hanem több népfajta keveredéséből jött létre. Különösen fontosnak tartotta a fehér magyarak és a fekete magyarak megkülönböztetését. A fehér ~agyaro,k lennének az onogurok, s ezt jelentheti a szár-szárd-szavárd szó is, a fekete magyarak pedig Almos-Arpád népe, akiknek egy része törökül, más része ugyancsak magyarul beszélt. A mai elismert történetírók, kivétel nélkül, határozottan elvetik a magyarság szkíta hagyományainak a gondolatát, és elvetik a hún-magyar rokonság tételét is. Vitathatatlan tény, hogy amiben hiszünk, az nem feltétlen azonos az igazsággal, ám a történelemben a teljes igazság felderítése csaknem lehetetlen. Hinnünk kell krónikáinknak, hinnünk érdemes hagyományainknak, hiszen a magyar, a bolgár, a hHún, a szkíta, a szarmata egyaránt a szarvas, ha úgy tetszik, a Csodaszarvas népe, a Csodaszarvas Osanya népe. Err,e vonatkozóan mind a Kárpát-medencében, mind Dél-Oroszország földjén, mind Közép- és Belső-Azsiában a régészeti kutatások szinte ontják a bizonyítékokat.
____________________________235 ___________________________ A másik legendás szent állat, a Napisten szent állata: a griff, amely úgyszintén uralkodik a szkíta, a hún, a szarmata és az avar emlékanyagban. Az avarok hatalmas tömegeinek egy része magyarul kellett beszéljen, más része talán törökül szólt vagy talán mongolul. László Gyula, nagyon találóan, úgy fogalmazott: a magyarság anyai ágon európai, apai ágon viszont ázsiai, s ez azt jelenti, hogy számolnunk kell közép- és belső-ázsiai kapcsolatokkal.
László Gyula rajza
A fentiek természetesen azt is jelentik, hogy a magyar nyelvben jövevényszavaknak meghatározott szókincs zöme nem jövevény, hanem eredeti! Mindenekelőtt a török és az alán szavak tartozhatnak ide. A magyar nyelv szókincse olyan gazdag volt ezredévekkel ezelőtt is, hogy egyrészt semmiképpen sem tartható fenn az ún. primitiV alapnyelv képzete, másrészt végleg el kell vetni a kitalált alapnyelv 500-600 szóból álló fikció ját. Micsoda képtelenség azt ál/ítani, hogy mindazon szavainkhoz, amelyeknek nincs ún. finnugor megfelelője, nincs ősi soron jussunk. Mintha egész műveltségünket másoktól
kaptuk volna, mintha a népek koldusai lettünk volna!
____________________________ 236 __________________________
László Gyula bölcs intelme mindannyiunknak szól: a múlt nem azonos azzal, ami megmaradt Ezt, mi régészek tudjuk a legjobban. Nos tehát: szkíta-hún hagyományok vagy finnugor őstörténet? jutott-e előbbre a legújabb kutatás ebben a kérdésben? Megizmosodott-e avagy módosult a kettős honfoglalás elmélete? Meddig tartható még fenn a hivatalos történészek elutasító álláspontja és megvetően csúfolódó magaviselete? A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének jelenlegi igazgatója, akiből László Gyula faragott rég észt, s aki mellettem kezdte ásató és feldolgozó pályáját, nemrégiben a Magyar Tudomány c. folyóiratban azt nyilatkozta, hogy a magyar őshaza igenis a Káma-vidékén volt, úgy amint eddig tanultuk, másrészt László Gyula kettős honfoglalás elméletét az érintett diszciplinák minden szakembere elutasította. Egyetlen kivétel akadt: Engel Pál. Mi, többiek tehát nem tartozunk a szakemberek közé, persona non graták vagyunk, amint László Gyula is annak érezte magát egész életében. Szomorú állapot ez, de nem adjuk fel. Vagyunk néhányan, akik kitartunk Szabó Dezső meghatározása mellett: "a hatalombirtokos tudóskák helyett magyar -.érű, magyar szemű, nagy horizontú és becsületes történetírókra van szük5ég. Különösen manapság, ?mikor ismét hajótörött ország lettünk, amikor ismét idegen életformába kényszeríte0ek bennünket." Ambár tudatában vagyunk annak, hogy mindezt egyre kevesebben veszik észre. Ugy van, amiként gr. Klebelsberg Kúno mondotta volt: ,,A hatalmas magyar hazafiságnak van egy nagyon nagy gyengéje s ez az, hogy számbelileg atánylag kicsiny az a réteg, amely ennek a nagy érzésnek aktfv hordozója." De ez nem változat azon, hogy a hazánk: szent terület, mert a magyar föld nem egyszerűen tárgyilagos katasztrális hold vagy négyzetkilométer, hanem benne él azok munkája, akik megművelték, akik ezredévek óta gondozzák, és életet teremteJlek rajta és belőle. De mindezt csak az veszi észre, csak annak érték a hazai föld, aki szereti ezt a népet és ezt a földet. Sokak szerint a tárgyilagos történettudóst hidegen hagyják a nemzeti érzelmek, sőt annál nagyobb tudós, minél több negat~umot tud kimutatni múltunkban. A történésznek kétségtelenül az igazságot kell kutatnia, megalkuvás nélkül, de tudnia kell, hogy "csakis a történelem lehet az egyedüli és valódi kútfortása a nemzeti lelkesedésnek, az erőmerítésnek, mert nélküle a hazafiság nagyobbára üres rajongás". (Ipolyi Arnold szavai.) László Gyula is így érzett, így élt, így vallott: mú/tunkat szenvedélyesen szeretem. Szenvedélyesen szeretem a magyar népet, és boldog vagyok, hogy magyarnak születtem". Egyre gyűlnek a bizonyítékok, egyre sokasodnak a korszerű eredmények mind az embertani kutatások területén (DNS), mind a régészeti feltárások vonatkozásában. Új utakat törünk, megküzdünk az önálló gondolkodásra képtelen vagy gyáva történelmi napszámosok hatalmával (Mályusz Elemér szavai), mert eljön a becsületes hitvallás ideje. Most még sok a megérzés, az intuíció, a sejtés, de ez is része a tudománynak, amint erre Mesterünk, László Gyula tanított minket: "igenis kell az intuíció, hogy ne csak azt lássam, ami a földben van, hanem azt is, ami egykor fölötte volt. Sejtések nélkülleltártá, tömény una/ommá szürkül a múlt. Mert tájékozódni csak az a vakmerő ember tudhat, aki vállalja a tévedés lehetőségét is". belőle.
11
(Elhangzott 2003. szeptember 16-án Budapesten, a MOM
Művelődési
Központban.)
___________________________237__________________________
3. Művészi archeológia, avagy archeológiai témájú művészet? régészetben a főszerepet a tárgyak játsszák, ez mindenki számára magától értetődő, amint az is, hogy a tárgyakat és környezetüket nemcsak szóban és írásban, hanem képileg is meg kell jeleníteni, ha be akarjuk a múlt emlékeit mutatni, ha érvelésünkben ezeket a kordokumentumokat bizonyítékokként kiVánjuk kezelni és felhasználni. A régészet hőskorában akár a monumentális archeológia, akár a tereprégészet területét nézzük, a figyelem elsősorban a szép tárgyakra, a nemes építményekre irányult, alig törődve a lelő körülményekkel és a hiteles környezettel. Látván a mezopotámiai, az egyiptomi, az indiai, görög, római emlékeket, a laikus is nyomban azt mondja: igen, ez csodálatos művészet volt! De nekünk, magyaroknak nincsenek piramisaink, zikkurátjaink, amfiteátrumaink, diadai!Veink, monumentális ősi templomaink, labirintusos palotáink, lehet-e akkor egyáltalán a keleti lovas népek esetében művé szetről beszélni? Súlyos és roppant nehéz kérdést vetettünk fel, s a magamfajta régészember, aki elfogult szakismerete alapján próbálkozik állást foglalni, nyomban mankó után kell, hogy nyúljon. S kik lehetnének mások a támaszok, az irányt mutatók, a válaszadók, mint azok a tudósok, akik maguk is művészek voltak. Mert bár a mesterségek és a művészet összetartozik, hiteles választ csak azoktól tudunk elfogadni, akik kiválasztottak, akik a művészet vonatkozásában is elhivatottak, akik ugyan nem nyúlnak bele a természet lsten által megszabott rendjébe, mégis képesek megjeleníteni a letűnt vagy jelenvaló világot. Nem magától értetődő, hogy valaki művész és tudós legyen egy személyben. Sőt! Igen ritka e kettő együttes megjelenése. A művész alkotóképessége és a tudós kutató igazi tehetsége ugyanis isteni adomány. Vagy kaptunk ilyen kéP.ességet, vagy nem. Semmiféle hivatalos cím, rang, beosztás révén ehhez senki hozzá nem juthat. Am azok, akiknek mindkettő megadatott, valóban rendkiVüli emberek, valóságos zsenik. Ilyen különleges ember volt, Csoóri Sándor szerint a magyar szellemi élet egyik legjelentősebb alakja: László Gyula régészprofesszor és képzőművész, aki ifjúkorában festőnek készült, Rudnay Gyula tanítványaként indult, majd hátat fordítva a Parnasszusnak, sa múlt búvára lett. Rendkívülinek, mégis sorsszerűnek nevezhető, hogy az 191 O-ben sz ületett László Gyula ifjúkorában, éppen az 1900-ban született Fettich Nándor mellé kerűlhetett, aki - a Sors különlegessége folytán - maga is zseniális tálentummal volt megáldva: rendkiVüli szaktudása, kiváló és páratlan nyelvismerete volt (oroszul is megtanult!l, igen magas színvonalon rajzolt, kiválóan muzsikált (zongorán és csellón), de emellett kitanulta a~ ötvösség minden fortélyát, olyannyira, hogy 1958-ban a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert. O készítette el egyébként a bécsi ún. Atilla-szablya hiteles másolatát is. Nyolcvan szakkönyvet és sok-sok tanulmányt írt. Fettich Nándor nélkül László Gyula nem lett volna az, aki lett. E ké~ öntörvényű óriás, kivált a törpék sűrűjében, sajnos csak a világháború végéig bírta ki egymást. Osi szabály, hogy a rendkívüli emberek nehéz emberek. Mind Fettich Nándor, mind László Gyula tisztában volt képességeivel és értékeiveL Mégsem voltak képesek együtt dolgozni. Magyar sors, magyar átok. Később is többször
A
ismétlődött.
1945 után Fettich Nándort, 26 évi szaigálat után (1923-1949) az őt körülvevő parányi képességű szellemi törpék elűzték a Magyar Nemzeti Múzeumból, és először 45 évesen, majd véglegesen 49 évesen kényszernyugdljazták 393 Ft nyugdljjal! A magyar tudománytörténet hatalmas szégyene és gyalázata, hogy - amint 1946-ban Hóman Bálintot, Orsós Ferencet, Bakay Lajost, 1948-ban Fettich professzor urat is megfosztották az 1938-ban megkapott akadémiai levelező tagságától is, jóllehet ő volt az egyetlen régész akadémikus Magyarországon 1945 előtt. 1950-től haláláig mellőzött ember maradt, aki - s ezt én is most lassan és tagoltan mondom - napszám osként, játékkészítőként, betanított
___________________________ 238 __________________________
bádogosként kereste meg a kicsinyke kenyerét. De azért ő az maradt, aki volt, s az akkori "hatalmasokat" elmosta az idő. Mi sem jellemzőbb a mai magyar tudományos életre, minthogy posztumusz sem kapta vissza (fettich Nándor kései rehabilitációjától eltekintve), s az elűzöttek egyike sem megérdemelt és megkapott akadémiai tagságát. Fettich Nándor volt az első a magyar régészetben, aki a holt tárgyakat képes volt életre kelteni, megeleveníteni, mégpedig azáltal, hogy lerajzolta őket. Azt tartotta, hogy a sztyeppe keleti lovas népei, a szkíták, a húnok, a germánok, az avarok és a magyarak megmaradt emlékanyagában is igenis fellelhető a művészet. Alapkérdés ez, kétségtelen. Miért? Mert a monumentális művészet csaknem minden emléke elpusztult. László Gyula 1943-ban így írt erről: "Vo/t-e műl-észete a honfoglaló magyaroknak? Vajon a tarsoly/emezek, kengyelek, zablák, szablyák, szablya- és saruveretek, nyergek, ijak, tegezek és derékszijak vagy dtágamwű fülbevalók díszítéseinek van-e köze ahhoz a mély emberi élményhez, ami a műalko tásokon keresztül, egymástól távol álló egyéneket és nemzedékeket sző bele az időtlenségbe? Vajon
Szkíta lovas
Kui-Obüből
nemcsak a múltját és a múltjában magát mélyíteni és szépíteni akaró magyar ember vetíti-e bele ezekbe az egyszerű tárgyakba Vcigyát, és látja műl-észetnek azt, ami esetleg csak hideg k?nyt és csil/ogást, a lelketlen pompát szolgálta? Hiszen látszólag nem kell egyebet tennünk, mint a honfoglaló magyar mű\-észet legmagasabb fokát jelentő valamelyik tarsolylemezt vagy éppenséggel a bécsi szablyát, az európai mű\-észet legmagasabb fokát jelentő műl-észi alkotás me/lé állítani. A mai szemlé/ő előtt egyszerre éles szakadék nyílik a két mű\-észet között, s nem hiszem, hogy akadna olyan, aki a magyar k?mművesség remekeit ne az iparmű\-észet szemet gyönyörködtető alkotásai közé soro/ná, világosan
___________________________ 239 __________________________
rámutatva arra a különb!l§gre, ami az emberi lélek mélyéig hatoló s megfoghatatlan fen!l§gében a mű'.észet köldökzsinórján keresztül az egyént a minden!l§ggel egy '.érkeringésbe kapcso/ó nagy mű'.é szet alkotásai s a csupán játékos mintafűzéssel borított tárgyak között fennáll. Sok kiVci/ó művelt!l§gű magyar ember olyan módon hidalja át ezt a kérdést, hogy a honfoglalák mű'.észetében a mai magyar népmű'.észet közvetlen elődjét sejti." Manapság a hivatalos tudomány felkent főpapjai becsmérlő szavakkal ítélik el mindazokat, akik az ősi keleti hagyaték továbbélését bizonygatják, kezdve a nagyérdemű Huszka józseftől Pap Gáborig. S különös módon a két évvel ezelőtt a Püski Kiadónál megjelentetett László Gyula-emlékkönyv szerzői közé mégis bátran bevettek olyanokat, akik csak látszólag tisztelik a Mestert, ám valójában szinte minden eredményét kétségbe vonják, kezdve a kettős honfoglalás feltevésétől a nagyszentmiklósi kincsig. Egyik, mára már ugyancsak elhunyt egykori professzortársa, hajlongva köszöntötte fel 85. születésnapján, miközben cikkeiben darabokra szedte és kicsúfolta életművét. De László Gyula professzor úr tudta, hogy magányos. Az énünkkel szemben ugyanis mindig ott vannak a többiek s ez, ahogyan jean-Paul Sartre mondta, maga a pokol. Az kétségtelenül igaz, hogy az évek, évtizedek múlásával változik, változhat az ember véleménye, álláspontja egy-egy kérdésben, amint a magamé is változott az elmúlt harminc esztendő alatt a Mester nézeteit, feltevéseit illetően is. Ez minden kutatónak sz!Ve-joga, hiszen annak ellenére, hogy a régészet az egyetlen társadalomtudomány, amelynek anyaga állandóan bővül, gyarapodik, még mindig keveset ismer,ünk a múltból. S különösen nagyon homályosan látunk a művészet terén. Annyi azonban már most ishizonyos, hogy a szkíta, hún, avar és magyar kultúra nem egy déli magaskultúra tompa visszfénye, vagy ahogyan régebben mondták: egy lesüllyedt kultúra (gesunkenes Kulturgut), hanem egy önmagához méltó értékes kultúra, önálló gyökerű, eredeti művészettel. A legújabb belső-ázsiai szenzációs régészeti feltárások révén bizonyossá vált, hogy a szkíta állatábrázoló művészet nem a görögöktől átvett utánzás, mert évszázadokkal megelőzik az antik műhe lyeket az arzsani temetkezések (Kr. sz. előtti IX-VIli. század). -A népek lelke a saját művészetükben kel életre, s a műalkotások mérete, anyaga, rendeltetése legfeljebb csoportosítja, de nem rangsorolja az emlékeket. Ez azt jelenti, hogy a művészi megjelenítés, mindig világnézetet tükröz, vagyis egy-egy ábrázolás, egy-egy megformálás csakis addig él és hat, ameddig a létrehozó világnézet létezik. Ebből következően az ábrázoló művészet mindig erős szálakkal kötődött és kötődik a hitvilághoz, a hithez.' László Gyula, Fettich Nándor nyomdokain haladva megteremtette a művészeti archaeológiát, azaz a művészi régészetet Korábban is voltak természetesen tárgyrajzok, a grafikusok bérmunkában készítették s készítik ma is a rajzos táblák tömegét, voltak s vannak fényképfelvételek, ám az a mód, ahogyan maga a kutató tudós vette kézbe a tárgyakat, és készítette el elemző rajzait, egy minőségileg új, magasabb fok bevezetését jelentette. A nagyszentmiklósi kincs az elmúlt másfél ezredév művészeti hagyatékának egyik vezér leletegyüttese, s azért kezdjük ezzel a szemlénket, mert a Mester 65 éves szakmai pályafutását lényegében végigkísérte ennek a csodálatos szépségű együttesnek a vizsgálata. László Gyula munkamódszere merőben eltér a megszokottól, mert a látásmódja is egészen más, mint az átlagé. Sokan vannak, a maiak sem kivételek, akik azt gondolják, sőt meglehetősen agresszív módon, nagy magabízással hirdetik is, hogy a kutatás objektiV módszere hozhatja csak meg az igazi eredményt, mert az intuíció, az alkotó képzelet nem tudományos. Holott ennek a páratlan remekművekből álló kincsnek a titkait sem tudjuk teljes mértékben megfejteni soha. A művészeti régészet alapszabálya: a múlt szemléletes és szem Iéitetett átélése vagy ennek kísérlete. Amikor valakik megrendelésére, valamely ötvösműhelyekben, valakik által, különböző időkben elkészítették ezeket az edényeket, a megrendelő előkelőség (király vagy fejedelem) szabta meg: milyen típusú, milyen űrmértékű, milyen díszítésű, milyen feliratú edények készüljenek. Nem az
____________________________ 240___________________________
A kul-obüi edény egyik jelenete
ötvösökre volt bízva a döntés. Ők csak a formát és a technikát választhatták ki. Ezért teljesen hibás kiragadott motwumok alapján keresgélni, nohaminden mintakincset észre kell venni és elemezni kell. De még helytelenebb csak technikai párhuzamok szerint értékelni. A művészet mindig kifejez valamit, ez lehet elvont, transzcendens formában megjelenítve, de mindig értelemmel bíró, s lehet valósághű elemekből összeállított, sokszor mesebeli, kitalált, fantázialények révén megelevenített De ezeknek is tartalma és mancianivalója volt, sőt: van. A nagyszentmiklósi kincsen megtalálható gazdag növényi, állati és emberi ábrázolás, de megtalálhatók keresztény jelképek is. László Gyula igen alapos és hosszú tanulmányozás után arra a következtetésre jutott, hogy a kincs két asztali készletből áll: az egyik, a rovásfeliratos edények csoportja a fejedelemé lehetett, a másik, a gazdag képi ábrázolásúak csoportja pedig a fejedelemaszszonyé lehetett. Az első csoportot a poncokkal készített sziglák és a C és P betűk alapján 1000 tájára keltezte, s a magyar királyi ötvösműhely termékének vélte, míg a másik készletet jóval korábbra tette, a késő avar-kora magyar időkre. Világossá tette, hogy e kincs nem egy rakás ötvösmunka, különböző képtípusokkal, hanem egy egykor élt hatalmasság és környezete számára beszédes jelképrendszer, ha úgy tetszik, művészi, katartikus élmény nyújtó eszközkészlet, amelynek persze még gyakorlati rendeltetése is volt. Egészen világosan látható, hogy a kincs nem lránban, nem Bizáncban, nem Indiában, nem Kínában, nem a mohamedán világban készült, hanem a végtelen sztyeppe, az Altájtól a Bécsimedencéig húzódó hatalmas térség egykori nagy népeinek szellemiségét, magas kultúráját és csodás művészetét jeleníti meg. "Annak az eltűnt művelt!Iignek késői hajtása ez, amelynek kezdeteit a pazyriki, a nain-ulai szkíta-hún sírokból ismerjük, sa szibériai aranyak hasonlíthatatlan mű-..észetéből." Amesterek tehát nem bizánciak voltak (ahogyan a mostani titánok egyike-másika próbálja elhitetni velünk,
____________________ _______ 241 ____________________ _______
A zsegrai falkép jelenetsora
hiszen szerintük avar vagy magyar, vagy avar kori magyar ilyen szinten nem alkothatott!), hanem ősi szkíta-hún-párthus hagyományok alapján dolgozó, keleti műveltségű mesterek, akik persze kiválóan ismerték a görög művészet alkotói st~usát is. A nagyszentmiklósi kincshez nekünk, magyaroknak van a legtöbb közünk, s nemcsak azért, mert a történelmi Magyarországon került elő 1799-ben, hanem azért, mert akár az avar birodalom egyik hatalmasa, akár a magyar nagyfejedelemség, a későbbi királyság valamelyik főembere készíttette és/vagy halmozta fel kincstárában, ősi örökséget gyűjött össze és használt mindaddig, amíg el nem ásta valaki a Torontál megyei község macsarakkal körülvett dombján. Noha a feliratok még ma sincsenek megnyugtatóan megfejtve, nagyon is lehetséges a magyarnyelvű olvasat is, legalábbis a rovásbetűs feliratok egy részénél. , Magam úgy vélem, a nagyszentmiklósi kincs edényeinek egy része még Keleten készült (KözépAzsiában vagy a Kaukázus vidékén), s talán éppen a szavárd magyarok ajándékaként jutott a Kárpátmedencébe, másik része pedig az avar időszak terméke, de érződik rajtuk az iszlám hatása is (VII-VIli. század), míg a teljes készlet a X. században állt össze, s részben ekkor feliratozták az edények egy csoportját. Nem egy művész készítette, nem egy megrendelő kWánsága szerint, ezért nem is alkot egységes egészet. Aranykeresztről is tudunk, amely elveszett, de nagyon valószínű, hogy még más darabok is voltak egykor a készletben. László Gyula és Rácz István pompás könyve 1975-ben készült (1977-ben jelent meg), azóta tehát sok idő telt el, sok új anyag került napvilágra, sok új szempont merült fel, de az változatlan maradt, hogy magas szintű, kiváló művészete volt eleinknek, csak alig maradt belőle valami mutatóban. Nyilvánvalóan épített emlékeinknek is kellett lenniük, de ezek is nyomtalanul elpusztultak. A hivatalos történettudomány ma is azt tanítja, hogy eleink és rokonaink földbe ásott kicsiny putrikban vackolták el magukat, de ez nem lehetett így. A föld felszínére épített szép és tiszta fa- és szárítotttégla-házakban laktak ősei nk, rendezett falvakban, amint a Szent István-törvényekben olvashatjuk. Voltak sátraik is. (Felgyő.l A művészet erede!ét legerőteljesebben a technika mutatja meg, az őrzi a legősibb jegyeket, az ábrázolásokon kiVül. Igy például a fémöntés tudománya, amely nem bizánci, kopt vagy perzsa ere-
____________________________242 ___________________________ detű,
hanem szkíta kori, tehát keleti! Nyomon követhető már a Kr. sz. előtti VIli. századtól. Az ázsiai húnok hatalmas bronzüstjei öntési remekek, de hasonlóan káprázatosak az ún. szibériai arany övdíszek is. Ezeknek és a templomaink falára festett Szent László-legendának a kapcsolatára először Nagy Géza figyelt fel még 1913-ban, majd megint a két nagy egy úton járása: Fettich Nándor vitte tovább és László Gyula fejezte be. A kunokkal viVott harc képeiből állanak ezek, a történeti Magyarország 24 templomában fennmaradt falfestmények. Nyilván egykor sokkal több helyen volt meg. A Képes Krónika így mondja el a történet magvát: ,,Szent László herceg megpillantott egy pogányt, aki egy szép magyar lányt vitt a lova hátán. Szent László herceg tehát azt gondolta, hogy az a illradi püspök lánya, s bár súlyosan meg volt sebesülve, mégis gyorsan üldözőbe vette lova hátán, amelyet Szögnek hivott. Már-már elérte s lándzsájával csaknem le is szúrta, de mégsem sikerült neki, mert sem az ő lova nem illgtatott jobban, sem amazé nem maradt le egy kicsit sem, hanem körülbelül karnyújtásnyi távolság volt a lándzsája és a kun háta között. Odakiáltott hát Szent László herceg a leánynak, és ezt mondta: Szép Húgom, ragadd meg a kunt az öu?nél és vesd magad a földre. Az meg is tette. Amikor Boldog László herceg távolról a földön fekvőre szegezte a lándzsáját, és meg akarta ölni, nagyon kérte őt a leány, hogy ne ölje meg hanem bocsássa el. Ebből is láthatjuk, hogy nincs hit (hfv92g-hű92g) az asszonyokban, mert feltehetően kéjillgyból (bűnös szere/embő/J akarta őt megszabadítani (megszöktetni). A szent herceg azután sokáig birkózva vele, megölte, átillgilln az inát." A krónikák arról már nem szálnak, hogyan végződött a történet, de a templomi falfestmények híven megőrizték a zárójelenetet amikor a győztes herceg a megmentett lány ölébe hajtja a fejét, s az beletúr a hajába, "belenéz a fejébe". Ez a mot!Vum megmaradt a Molnár Anna balladában:
Molnár Anna, édes kincsem, Nézz egy kicsit a fejembe. Addig nézett a fejébe, Míg elaludt az ölébe. Maga László Gyula is azt gondolta, hogy a lány tetvészkedett a fejében, ám biztosan nem erről szól a kép. 5 ezt éppen a régészet révén sikerült bizonyítani, mert ugyanez a jelenet megmaradt egy két ezredévvel ezelőtt készült híres szkíta-hún aranytárgyon, a nevezetes Nagy Péter cár egyik szibériai aranyán. Ez a történet megvolt tehát a szkíta korban, s megvolt az avar korban is (Mokrin). László Gyula jeles érdeme e kapcsolat felderítése és kimunkálása. De ezt a hivatalos művésze!.történet nem fogadta el sohasem, mert ahogyan a váradi püspök, Ipolyi Arnold megfogalmazta: "Oseink vadállatok bőrébe burkolt, durva, vad nomádok voltak csupán vagy préda és u?rt szomjazó hadkalandor barbár csordák, minden felsőbb eszme, polgári lét és öntudat nélkül, kiknek nyelvök és szavuk ordítás, énekük bőgés, istenük egy durva tuskó volt." Ilyen csürhének hogyan lehetett volna ősi és értékes művészete? Nyilván az itáliai templomfestők készítették a mintát Váradon, majd a szász falusi piktorak másolgatták a falusi egyházakban, a magyaroknak ehhez semmi közük. Pedig ez a művészet és ez a jelképvilág nemcsak ősi, hanem egészében és egészen a miénk! Sokkal többet mondanak ezek a falképek, mint amit mai szemünkkel látunk, és mai értelmünkkel hirtelenjében felfogunk. Bizony, a leány nem tetvet keres a hős hajában, hanem a beteljesült, boldog testi szerelern motívuma ez. Sőt Bántornyán azt ábrázolták, hogy nem László herceg feje nyugszik a leány ölében, hanem a szöktető kuné. Mert leányszöktetésről van szó nyilvánvalóan - keresztényi köntösbe bújtatva. De, amint Falvay Károly rájött, a leány nemcsak földi nőszemély, hanem az örök Nőiség, a Hajnal jelképe, aki részben a Sötété (kun), részben a Világosságé (herceg) s már ez a szimbólum is benne volt a szkíta-hún aranycsatban, hiszen azok párosával kapcsolták össze az övet, tehát tükörképben jelentek meg.
_____________________________ 243____________________________
Nem véletlen, hogy mindez Szent László király alakjában jelenik meg és benne ölt testet, hiszen ő tudatosan vállalta az ősi hagyományokat, a csodaszarvast, a Turul-nemzetséget, Atilla király őst, az ősi gyászszertartást. Szent László erekly,etartója (hermája) isteni csodaként, amiként a Szent Korona és a jelvények is, megmaradt nekünk. Aldás és isteni kegy ez, s nemcsak azért, mert a győri herma egészen egyedülálló a világon, szinte tökéletes keleti, magyar munka, hanem azért, mert pazar és felülmúlhatatlan fenségességében őrzője a monumentális magyar művészetnek, amint mindezt negyedszázados kutatások alapján, László Gyula kimutatta. A XII. század végén lll. Béla arcmásának vonásaival a váradi síremlék egész alakos királyszobrának kicsinyített másaként készült el a fej, amelynek mellrésze (büstje) a XIV. században újjáalakított, de azért őrzi az eredeti technikát és formát. Csak a nyakrész és a köves sokágú korona XVII. századi. (Náprági Demeter püspök készíttette). A csodálatos arc, amely Krisztus arcmását is megeleveníti, biztosan a síremlék szobra nyomán készült, amint az lehetett a mintája a Kolozsvári testvérek híres lovas szobrának is. Nyugaton Chartres csodálatos szobrai a helyükön vannak, nekünk csak földben rejtőző romjaink és közvetett utaló bizonyságaink. De ezek is csak azáltallehetnek majd a mieink, ha valaki, egy igazi elhivatott magyar tudós, mindezt megmutatja nekünk. Az állatábrázoló művészet (a szkíta állatstl1us) töretlen szépségben megvolt az ázsiai húnoknál, a szarmatáknál (Filippovka!), az avaroknál, ám hiányzik az európai húnoknál és a honalapító magyaroknáL A miért művészeti okokkal nem magyarázható meg. Hitbéli és világszemléleti változások mentek végbe, illetve olyan hatások érték e népeket, amelyek nem engedték meg a lelkes állatok ábrázolását. László Gyula azt vallotta, hogy a magyar tarsolylemezek stl1usa, a végtelenü! továbbsző hető hálós mustra lényegében azonos az iszlám arabeszkkel. A sírokban talált állatábrázolások sajátságosak, mert elnövényesedtek. lbn Abbas: "vágd le az állatok fejét, hogy ne legyen eleven a tekintetük és kío:éreld A filippovkai szkíta fejedelmi sír egyik csodaszarvasa
_____________ _____________ _ 244 _____________ _____________
meg, hogy vitághoz hasonlítsanak." Nézeteszerint Árpád magyarjainak művészete erős iszlám hatás alatt született. Ennek ellenére egyértelműen megtalálható a csodaszarvas, a turul-sas, a nyúl etc. László Gyula magában egyesítette a tudományt és a művészetet, bár - ahogyan szokta volt mondogatni -a tudomány és a mű\észet torzsaikadása kí~rt \égig egész életemen át. Amint mondták róla többen: polihisztor, reneszánsz ember volt. Nagysága csak a kortárs Fettich Nándorral, első tanítómesterével vethető össze. Mestere volt a szónak, de jól tudta, hogy a szavakkal nem lehet hatásosan ábrázolni, megjeleníteni, ehhez képek kellenek. Mindent lerajzolt, ami vele és benne lezajlott. Michelangelo azt mondta: "aki rajzolni tud, mindent meg tud csinálni, mert birtokában van a tér... " Bár ő maga saját magát a nemes festőcéh kismesterének nevezte, nem az volt. Igazi mester volt, a múlt jelenné varázslója. De ezt nem úgy tette, hogy a személytelenség érzelem nélküli álarcát öltötte fel, hanem boldogan és büszkén vállalta magyarságát, és magatartása igazi tartás volt, ezért tudta oly szépen megjeleníteni eleinket rajzaiban. Rajzolás közben szinte megelevenedtek a figurái és a tárgyai. Soha nem becsülte le a hitet, noha a szirupos romantikát elvetette. Jól tudta, amint mi is tudjuk: a jelképek erejét a beléjük vetett hit adja. A két szín alatti áldozat bora és ostyája a keresztényeknek /keresztyéneknek nem az, ami az anyaguk. A múltunkban is hinnünk kell, bár ezt a hatalom szolgái és a megbízott mérvadók nem jutalmazzák. De jutalmazza a magyar nép. S kell-e ennél több? (Elhangzott 2003. október 14-én Budapesten, a MOM Művelődési Központban.)
___________________________245 __________________________
4. A székelyek eredete zerkilencszáznyolcvanhétben végre megjelent három vaskos kötetben Erdély története, ám a székelyekről mindösszesen négy oldalnyi szöveg szál! Az is tele bizonytalansággal és kérdőjeles sejtetésekkeL Csatlakozott török nyelvű népesség, akik csak a XIII. században települtek le a mai Székelyföldön. A főszerkesztő: Köpeczi Béla, a vonatkozó rész szerzője: Bána István. Jóllehet a székelyekről szóló irodalom hatalmas, minden józanul gondolkodó magyar ember megdöbben, ha végigfut a magyar történettudomány eddigi "eredményei n". Arra a kérdésre ugyanis: kik a székelyek? a következő válaszokat olvashatja: gepida szolgák maradványai, kitelepített határőrök, hadifoglyok maradékai, kazáriai kabarok, bitang besenyők, elmagyarosodott bolgár-török eszkilek. Lehetséges ez? Józan ésszel felfogható ez? A szegedi Kristó Gyula 1996-os könyvében határozottan kijelenti, a székelyek eredetileg török nyelvet beszéltek, akik csak a IX. században csatlakoztak a magyarokhoz, s feltehetően a X. században már tudtak /egy kicsikéti magyarul is?! A székelyekkel valami nagyon nagy méltánytalanság történt az elmúlt 150 év alatt! A mai határ kelet felé is egészen riasztó, egészen természetellenes, egészen elfogadhatatlan. Feldaraboltak 83 évvel ezelőtt egy szerves egységet, szétszaggattak egy európai történelmi kistérséget Ott vontak politikai határt, ahol a táj tökéletes egység volt öröktől fogva. A Romániához
E
Erdély tájai
___________________________246__________________________ csatolt 100 OOO km'-ből a tulajdonképpeni erdélyi medence csak 29 ezer km', a Partium a Nagyalföld része, amely eredetileg 100 ezer km'-es és az átlagmagassága a tengerszint felett 110m, míg az erdélyi medencéé 400 m. A Nagyalföld és az igazi Erdély között húzódik a Kelet-magyar-Szigethegység (ennek átlagos magassága 1000-2000 m). Az erdélyi medence két tájegységből áll: a Mezőségből és a Székely-medencéből, amelynek további kistérségei: a gyergyói, a csíki és a kászoni medence. Kelet és délkelet felől egy 140 km hosszú hegykoszorú oltalmazza Erdélyt (a Kárpátok koszorúja Dévénytől azAI-Dunáig 1500 km hosszú): a Fogaras, a Hargita, a Baróti-hegy, a Görgényi-havasok és a legmagasabb: a Radnai-havasok. Keleten a Borsai-szorostól a Törcsvári-hágáig a Keleti-Kárpátok, délen a Törcsvári-hágótól azAI-Dunáig a DéliKárpátok, nyugaton, a Marostól délre a Lakva, az Almás-hegység, az Orsovai-hegység és a Ruszkahavasok, a Marostól északra a már említett Keleti-Szigethegység húzódik. Erdély egy önálló, külön világ, egy magában álló teljesség, egy magyar és egyúttal egy európai csoda. Itt találkozott ugyanis ezredévek óta a latin-germán, a görög-szláv és a szkíta-hún-magyar kultúra és népközösség a legteljesebben, a legészrevehetőbben. Mára a germán elem csaknem megszűnt, csak a hagyománya él még, mesterségesen táplálva. Mert jegyezzük meg jól: a hagyomány elsősorban életközösség, s csak azután mítosz és múlt. A földet benépesítő ember minden korban és minden módon nyomot hagy maga után. Ezek a nyomok részben a föld alá kerülnek (régészet), részben a környezetünk elnevezéseiben rögzülnek (helynevek, földrajzi nevek), részben a továbbélő nemzedékek írásműveiben, nyelvében, nevében, antorpológiájában és génrendszerében rögzülnek. Kezdjük a földrajzi nevekkel. Erdély neve magyar, Erdély román neve is magyar eredetű: Ardeal. Erdély germán neve a magyar Hétvár tükörfordítása: Siebenbürgen. Erdőelve, Erdő-elő, Erdőn-túli = Trans Sylvania. Magyarország felől nézve! A legősibb erdélyi helynevek száma 1400-ig 2056, ebből mindössze 102 szláv, néhány német és csak másfél tucat román, a többi színmagyar: Aranyos, Lápos, Szilágy, Sajó, Almás, Kapus, Egregy, Sebes, Nádas, Árpás etc. .. A Szamos, a Maros, a Temes, az Olt, az Ompoly szerepel már az antik forrásokban is, de nem latin eredetűek, amint bőszen hirdetik, hanem szkítakoriak vagy még régebbiek. Akik itt éltek, a kezdetektől magyarul beszéltek, mert más eredetű korai helynevek nincsenek! Török eredetű helynév egyetlenegy volna: a talányos Küküllőn (kükül=jó) kwül (kökényest jelentene), a csigla, (vö. Csögle!), ha igaz. Ez állítólag bekerített, megerősített helyet jelentene. Egyetlenegy szó alapján szabad-e török eredetről beszélni? Az itt élők tehát nem lehettek török eredetűek és török nyelvűek. A székelység a legősibb, a legszebb magyar nyelvet beszélte és beszéli Osten tudja csak, meddig), amely két fő és 4-5 kisebb nyelvjárásra oszlik (ő-ző, e-ző, kettőshangzójú, tehát a tiszántúli, a dunántúli, a szegedi, a kisalföldi, a mátyusföldi), de ezek mindegyike teljesen azonos a megfelelő, többi magyar nyelvjárássaL S csak olyan török eredetű szavak vannak a székelyeknél, amelyek megvannak a többi magyar vidéken is. Maga a székely szó máig sem kifogástalanul megmagyarázott, ez igaz. ~ latin siculus kései megjelenésű (XII. századi: 1116, 1146), bár már 1086-ból ismerünk szikül alakot. Altalánosan elfogadott manapság, hogy a török szikil szóból vezessék le a székelyt és a siculust, ám ez az etimológia annak a következménye, hogy mindenáron idegen néprészként kwánják tárgyalni a székelyeket Ez a sikil azt jelentené, hogy "a herceg népe", "a királyfi népe". Csakhogy a szikil elírás, a helyes silik helyett. Ez a névmagyarázat tehát elesett. De miért is kellene minden szavunkat idegen nyelvből megmagyarázni? Miért nem a magyar nyelvből indulunk ki mindig, elsőként. A székely szóban benne van a szék és a hely szavunk. A szék állandó lakóhelyet, szállást jelent, s a székhelyiből alakulhatott a székely, amely a latinizáció következtében, a szkíta eredetre utalva, lett sicul, Zacul, s nem fordítva. S itt nem feledkezhetünk meg a székely székekről sem. A hét régi fő szék: Telegdi-szék (=U drarhely-szék + Bardóc),
____________________________ 247____________________________
Maros-szék, Csík-szék (1324), Sepsi-szék (Sebes,1252), Kézdi-szék(1231 ), Orbai-szék (1397)/=Háromszék/ és Aranyos-szék (1270). A kutatók természetesen a szász sedest tartják elsődlegesnek s szerintük csakis innen vehették át a székek fogalmát és nevét a székelyek. De ez már valóban képtelenség. Rendkwül nyomós érvként figyelembe kell venni, hogy az erdélyi helynevek tetemes része megtalálható a magyar nyelvterület más részein is. Például: Csík, a Buda melletti Csík-hegyeknél, a Fejér megyei Csík-váron, a Nagytarcsa régi nevében: Csíktarcsa. Ugyanez látható Buda esetében is. De sorolhatnánk tovább: Vargyas, Homoród, Csögle, Almás, Egregy, Bánd, Kolozs, Székely, Kapus, Rába, Torja, Bő, Csoma, Csicsal, Lak-Lok etc. De a székelyföldi Sebes, Orbó, Kézd, Telegd megvan Biharban. Mit jelent ez? Azt, hogy eredetileg az egész Kárpát-medencét kitöltő magyar etnikum szerves része volt a székelység! Azért találkozunk a Vág-foly,ó menti székelyekkel, a bihari székelyekkel, a baranyai nagyvátyi székelyekkel, a szabolcsiakkaL Amde akkor miért különülnek el mégis a többségi magyaroktól? A hivatalos mérvadó álláspont szerint a török eredetű, idegen népcsoport csatlakpzott katonai népcsoport volt, akiket, mint határőröket telepítettek az ország széleire, a gyepükre. Igy kerültek a keleti határvidékre is, majd a Kárpátok rengetegeinek meghódításával és az erdélyi szászok betelepítése (1224) után kezdték birtokba venni a mai Székelyföldet a különböző helyekről áttelepített székely népcsoportok. Ez az elmélet első pillantásra meggyőzően hangzik, ámde nyomban hiteltelenné válik, ha figyelembe vesszük az alábbiakat: 1. a székelység hún hagyományát, 2. a székelység magában álló kiváltságait, 3. a székelység magában álló szervezetét, 4. az erdélyi régészeti leletanyagot, 5. a székely-magyar rovásírást, 6. az embertani adatokat. A magyar krónikák közül Anonymus azt írta, hogy Álmos és Árpád nagyfejedelem népével először Erdélybe (Erdeuelu) érkezett s az erdőn túli földet (terra ultra silvanel jónak találták, de a székelyekről nem itt tesz említést, hanem később az 50. és az 51. fejezetben. "Ösbő és Velek Mén-Marót ellen indultak hadba, a Bődi-tévnél áthajóztak a Tiszán, innen tmébb lovagolva a Kórágy vize me/lett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik kotábban Atilla kitá/y népe voltak (Sicu/i, qui primo erant populi Atthyle regis) békés szándékkal elébe jöttek. Fiaikat önként kezesekül adták Árpádnak és első hadrendként indultak harcba." A székelyek és a magyarak (sycli et ~ungarii) sok embert lenyilaztak. Azt is leszögezi, hogy a Kárpátmedence Atilla birodalma volt, s így Almos jogos öröksége. Amennyiben igaz volna, hogy Anonymus a művét a XIII. században írta, a saját korát ábrázolva meséket mondott, a székelyeket nyilván Erdélyben említette volna meg, ahol a XIII. századtól már biztosan a mai helyükön laktak. Kézai Simon a 21. fejezetben azt mondja: "Megmaradtak a hunokból háromezren, akiket a futás oltalmamentett ki Krimhild csatájából, s akik a nyugat népeitől való ~lelmükben egészen Árpád idejéig Csigle mezején maradtak s magukat ott nem hunoknak, hanem székelyeknek (non Hunnos, sed Zaculos) nevezték. Ezek a székelyek (Zacu/i) ugyanis a hunok maradékai, akik midőn értesültek arról, hogy a magyarak ismét Pannoniába költöznek, Ruthenia ha tátánál (in Rutheniae finibus) elébük mentek a visszatérőknek, miután együttesen meghódították Pannóniát, tészt nyertek belőle, de nem Pannónia síkján, hanem ablakokkal (cum 8/ackis) együtt a határvidék hegyei között kapták meg tészüket, így hát ablakokkal e/keveredve állítólag azok betűit használj4.k (/iteris)." A Képes Krónika megismétli Kézait, ámde van még két forrásunk a székelyekre, a Tarihi Ungürüsz és az ún. Csíki székely krónika. Mindkettőnek jellemző a sorsa. A Csíki székely krónikát a közelmúltban megjelentették, ám a hivatalos álláspont durva hamisításnak tartja az állítólag 1533-ban összeállított, 1695-ben lemásolt, majd 1796-ban kiadott anyagot.
___________________________ 248 __________________________
Yl
--
~
1. Székelyfalu 2. Strázsa 3. Sasvár 4. Nagy-Lévárd 5. Boleráz 6. Székely 7. Barandanbe (Parendorfl 8. Székely 9. Döbréte 10. Székely? 11. Székely 12. Székelyerdő 13. Vinea .,Sicule" 14. Váty 15. Székely? 16. Székelyszög 17. Székelytó 18. Székely 19. Sényó 20. Székelyhid 21. Székelyszáz? 22. Telegd 23. Székelytelek 24. Székelyó 25. Székelyáj 26. Székelyszeg 27. Székelyfalu 28. Borszékely? 29. Székelytelek 30. Székelyfalu 31. Székelyvásárhely (Marosvásárhelyl 32. Kézd (Szász-Kézd)33. Medgyes 34. Selyk 35 . Sebes (Szász-Sebes) 36. Bencenc 37. Székelysüly 38. Varfu Secuiului 39. Orbó (Szász-Orbó). A székelyek települési térképe
Kétségtelen, hogy megmaradt formájában Sándor Zsigmond nevú erdélyi úr kezemunkája formálta, de mégsem koholmány teljes egészében, csak kibővített, hozzáírt részekkel átdolgozott, s igenis sok értékes adatot is tartalmaz. Ilyen mindenekelőtt annak kinyilvánítása, hogy a székelyek Ati lla hunjainak leszármazottjai, a főemberük fő rabonbán nevet viselte (rovó bán? Rabbi bán?), aki egyben főbíró (supremus rector) is volt. Ez alatt voltak a rabonbánok, a gyulák és a h~rkászok. Arpád kortársát Zandirhamnak h~ták (Zandir kán (?) - Jordanes Ultzindur, Uzindurja(?). Uj adat ebben a kétségtelenül átdolgozott, nem kis mértékben megmásított anyagban az is, hogy l. Béla király szü ntette meg a székelyek ős i tisztségeit, valamint az is, hogy volt egy áldozati szent edényük, amelynek .,egyik változata" sokáig megvolt S ez a csésze valójában a szkíta Anacharszisztól ered. Az a tény, hogy a székely nemek és ágak neveit csak 1798 és 1802 közölt tették közzé, ugyanakkor itt már szerepelnek, arra mutat, hogy voltak ős i iratok, amelyeket felhaszná ltak, az anyag 153 ős i okiratról beszél. Mindazonáltal óvatosnak kelllennünk minden új forrás vizsgálatakor. Nemrégiben kaptam kézhez Detre Csaba és Bérczi S~a ni sz l ó munkáját, amely részleteket közöl egy bizonyos lszfaháni és Krétai kódex b ő l, amely - Schütz Odön egyik örmény nyelvú cikke szeríni - már 1962 óta ismert, ám csak 1978-ban fordítottak le a grabar nyel vezetű óörmény munkából bizonyos
____________________ _______249____________________ ______ részeket. Ezek a művek a Kr. sz. utáni VI-VII. századból származnak, s a XVII. században kerültek az iráni Szurb Kháesi örmény kolotorba. A közzétett anyagok szerint a kaukázusi húnok egykori nyelvemlékeiről van szó, amelyek mind grammatikájukban, mind szókincsükben rendkiVüli hasonlóságokat mutatnak a magyar nyelvvel. Hún-hun, nő-inü, úrnő-aszuni, fej-fe, kéz-kezi, szem-szöm, orr-ore, száj-szá, fog-puge, ér-iri, \ér-veri, talp-ta/ba, fia-vi, nagyapa-udatha, dédapa-ise, nagyanya-ike, öccs-ecse, fe/e~g eme, batát-baresi, fehér-péj, fekete-fektej, veres-verisi, sárga-sarakh, zöld-zezild, víz-vezi, tenger-tengri, erdős vidék-kert, Jó-/u, kutya-kutha, hal-ka/a, madár-márti, sas-sas, hol/ó-khullu, bika-büka, etc.
Szerepefnek történeti személynevek (Madü, Tuman, Balamír, Nimród, Atilla, Buda), csillagnevek, csillagképek nevei, évszakok, időszakok nevei, szerszámok, fegyverek, eszközök: kard-szurr, sarló-sarlagh, lándzsa-bara, ij-viju, ba/ta-balta, kapa-taka, tükör-tiker etc., italnevek (bor-bor), ételek, fogalmak. Oe feljegyeztek névmásokat (ez-ejsz, az-ojsz, az ott-oti), jelzőket (nagy-madü, kicsi-kücsü, magas-hegi, eszeseszisi, tégi-avesi), határozószókat (most-imaszt, itt-hitt, ott-hot, ki-küh, be-béh, fel-szu, le-va), időhatáro zókat, kötőszavakat, képzőket, számneveket (egy-idzsi, kettő-keltü, három-khormu, négy-nijdzsi, öt-hütü, hat-hatu, hét-jeti, nyolc-loncsoj, kilenc-klüntiz, tíz-tíz), személyes névmásokat, igéket, igeragozásokat (vagyok-ejn vojgum, vagy-ti vojgisz, ő van-űj von, leszek-ejn leszim, leszel-ti /eszi/, ő /esz-űj leszin, voltamejn vo/am, voltál-ti volajsz, ő volt-űj vofoj). A tízparancsolat (Tizeszava) - Kivonulás könyve 20.1-21. Ürmény betűkkel, de hún nyelven
Hegü istahainitet ai urrusaghitet, urritet. (Szeresd uradat, istenedet, és csak neki szolgálj) Leszünüte keltüdisi istahanitekh. Aluvüne istahainje inejvet berüin száhátwra (isten ne\ét ne vedd a szádra) Suchübü isabikhet (Tiszteld apádat, anyádat) Wüljüne (Ne ölj!) Lopüne (Ne lopj!) Tiknazirüne (Ne patáználkodj!) stb. A feljegyzett szavak fele rokon a magyarral, a nyelvtani szerkezet pedig erősen rokon, sokszor azonos. De nagy kérdés itt is a hitelesség! Nyilvánvalóan képtelenség a székelyek kiváltságait megmagyarázni, ha széttelepített hadifoglyoknak, határőröknek, csatlakozott eszkil segédnépeknek vagy menekülőknek véljük őket. Minden székely ugyanis szabad ember s így nemes, adót nem fizet, a király koronázásakor, lakodalmakor és a trónörökös születésekor minden hat ökör után egy ökröt a királynak kell adni (bélyegezni=ökörsütés, 40 ezer ökör!), birtoka el nem vehető felségsértés és fővesztés esetén sem. Ha a nemzetség kihal, a szomszéd örököl, fiú-leányság (simplex lány), közbirtokosság (közlegelő, nynföldek) miatt a magántulajdon szerepe kicsi. Katonáskodnia kell. (1764 Madéfalva!). Három osztály van (tria genera Siculorum vagy trium generum Siculi): primores - primipiles Oófők) - pedites (gyalogok vagy puskások) - közszékelyek (siculos communes). Székelyispán (1235) -a székek élén a hadnagyok (kapitányok). Közigazgatási autonómijájuk volt. , .. , Hat nem: Adorján, Medgyes, Jenő, Halom, Abrán, Orlee~ + lAkos/, 24 ág: Telegdi, Poson, Vácmán, Vaja - Medgyes, Duqor, Kürt, Gyarus - Szomorú, Uj, Boroszló, Blázsi - György, Péter, Halom, Názna- Nagy, Gyerő, Uj, Karácson - Bud, Szovát, Seprőd, Eczken. Katolikusok, a milkói püspökség hatáskörében voltak. 1330-ban 165 templomuk volt, ami igen nagy szám, figyelembe véve, hogy 35 ezer főnyi népről van szó. Négy főesperesség alá tartoztak: telegdi, fehérvári, kézdi és tordai főesperesség.
___________________________ 250.__________________________ A székelyek tehát magyar nyelvűek voltak mindig és nem lehettek alávetett, idegen eredetű csatlakozók, De akkor kik voltak? A hún hagyományokat nem a németektől vettük át, a krónikáink hitelesek e tekintetben. Nehézség azonban mégis van s nem is kicsi. Mégpedig azért, mert mindeddig nem sikerült a folyamatosságat régészetileg alátámasztani. A legújabb kutatások alapján most már tudományos körökben is felvethető, hogy a magyar nyelvű népcsoportok első Kárpát-medencei megjelenése sokkal régebbi, mint az avarkor vagy a IX. század második fele. Amennyiben helytállónak bizonyul, hogy az őskőkor óta éltek itt a magyart ősnyelvként beszélő népcsoportok (40 ezer évvel ezelőtti időről van szó!l, akkor a Kárpát-medence döntően magyar eredetű toponímiája megalapozottá válik, és feleletet kapunk arra a kérdésre is: a szkíták, a húnok, az avarok és a magyarak miért csak a Kárpát-medencét vették birtokukba, s miért nem telepedtek meg nyugatabbra, holott katonai erejüknél fogva ezt bátran megtehették volna. Ugyanakkor az is bizonyítékat kaphat, hogy a keletről érkezett lovas népek nem tartozhattak sem török, sem iráni, sem más indoeurópai nyelvcsoporthoz. A fentebb bemutatott iszfaháni kódex anyaga rendkívüli, feltéve, ha az anyag hiteles. Ehhez vegyük hozzá Ammianus Marcellinus híres és eléggé ismert adatát a szarmatákról, akik mérgükben azt kiáltották oda a császárnak, hogy: "marha, marha"! A Róma története 19. könyv 11. fejezetének ez a részlete így szól: "Constantinus császár százatot kwnt intézni a szarmata limigansokhoz, tolmácson keresztül, amikor a császár megjelenve az emehényen és barátságos hangon éppen megszála/ni készült ... egyikük éktelen haragra lobbanva az emehény felé hajította a csizmáját és ezt kiáltotta: marha, marha!, ami náluk csatakiáltásként hangzik." A szkíta kori régészeti leletek, majd a szarmaták anyagai, később a hú n kori emlékek, illetőleg még később az avarok hagyatéka mind megtalálható Erdélyben, ám a régészeti leletek folyamatossága (kontinuitása) nem bizonyítható. Sem a szkíta csörgők, tükrök, zablák, tegezdíszek, sem a szarmata viselet jelentéktelen maradványai, sem a húnok pompás réz- és bronzüstjei, cikáda fibulái (Sáromberke), sugárdíszes tükrei, diadémjai, csatjai (Brassó), övei, bizánci és keleti (kusán) érméi (Szászsebes, Gyulafehérvár, Vízakna), kardjai, egyéb leletei (Fűzkúton hún temető lósírokkal, üvegpoharak) formailag nem előzményei az avar koriaknak, még kevésbé a magyar időszak anyagainak. Ez ugyan teljesen magától értetődő dolog, hiszen mind a viselet, mind a fegyverzet, mind az eszközkészlet zöme koronként változott, mégis hatalmas súlyú ellenérvnek tekintik a történetkutatás kisstil ű kézművesei.
A VI. század dereka után ideérkezett avarnak nevezett lovas nép nyomai megtalálhatók Erdély egész területén (a Küküllő-vidéki Dicsőszentmártontól a Maros-menti Németszentpéteren át Nagyszebenigl, a mérvadó kutatók mind a hún kort, mind az avar kor első felét "településtörténeti mélypontnak" nevezik, ezzel is hangsúlyozva, hogy a, kultúrát hozó antik kor után a barbárok következtek. Hiába ismerünk avar sírokat a Maros vidékéről, Ermellékről, a Körösök tájáról, az Erdélyi-medencéből (Kolozsvártól Korondig, Gyulafehérvártól Szászsebesig, Nagyenyedtől Mezőbándigl, a Firtosvár tövéből nagy aranypénzleletet a VII. századból, a korszak nagy temetőiben (Marosgombás, Várfalva, Marosnagylak) vagy kisebb szórványleleteiben (Kőhalom, ahol László Gyula meglátta a napvilágot 1910-ben; az udvarhelyi Fiatfalván, a háromszéki Kézdipolyánon) csak szláv-avar telepek nyomait hajlandók felfedezni, mivelhogy "az avarok számára nem volt alkalmas ez a vidék". Az igaz, hogy a Romániához csatolt hatalmas térség kutatása közel egy évszázada megbénult, az előkerült anyagok zöme a raktárak süllyesztőjében lapul (Székelykeresztú r, Aranyosgyéres, Csákó, Magyarlapád, Muzsnaháza, Székelyhíd, Doboka), vagy amit közölnek, abban sincs sok köszönet, ám ahhoz elegendő, hogy a magyarországi történetírás megalkossa belőle a szláv és bolgár időszak elméletét (szilágynagyfalusi csoport és a maroskarnai temető), holott a hamvasztásos szláv sírok alapján tárgyszerűen megállapítható egy rendkívül alacsony szintű életformában vegetáló, kisszámú népesség, a bolgár fennhatóság pedig csak katonai felügyeletet jelentett az erdélyi sóbányák kincsei felett, nem megtelepedést.
_____________________________ 251 ____________________________
A IX-XI. századra keltezett magyar anyag (Maroskarna B. temető, Marosgombás, Várfalva, Vajdahunyad, Kolozsvár-Zápolya utca, Eresztevény, Kézdivásárhely, Székelyderzs, Déva, Magyarlapád, Gyulafehérvár, Biharvár, Orbaiszék, Zabola és Petőfalva stb.) egyértelműen és világosan azt mutatja, hogy Erdély földjét is ugyanakkor, ugyanúgy és ugyanazok vették birtokukba, mint a Kárpát-medence többi részét. Vagyis: MAGYAROKi De akkor mi a székelység sajátosságainak a magyarázata? Azt gondolom, most már nem tartható az a tudományoskodó vélekedés, okoskodás, hogy a székelyek széltelepített magyarországi határőrök voltak, akik a XI. század után kerültek csak Erdélybe, sem az a döbbenetesen primitív elmélet, miszerint elmagyarosodott törökök lettek volna, első sorban arra hivatkozva, hogy a rovásbetűs írásuk is török eredetű, hanem a nyelvi forrá- 1:;~~3 sokból kiindulva meg kell fogalmaznunk azt a tételt, hogy a székelynek nevezett népesség egy régtől a Kárpát-medencében élő magyar nyelvű népesség, amely népcsoport a Kr. sz. előtti VII-VI. századtól (vagy régebbtőll folyamatosan jelen volt a Kárpátmedencében, sőt nemcsak jelen volt, d~ be is töltötte azt. Ugyhogy nem azért egyezik meg a nyelvjárásuk az ország különböző területeivel, mert innen-onnan széltelepített emberek voltak, hanem azért, mert egykor régen a székelyek ősi és legszebben megmaradt nyelve volt a magyar nyelv, s a székelyek ősi szerveSzent László küzdelme a kun vitézzel. (Thuróczy krónikájábóll
___________________________252 __________________________
zete és szabadsága volt a magyarság egészének a jogállása, amelyet - feltehetően - az avar kor végén csak úgy tudtak megmenteni, hogy az Erdélyi-medencében egy zárt (jórészben magashegyi) települési tömböt hoztak létre, s "magukba zárkóztak". Aki tehette, aki akarta, az ország különböző !~jairól ideköltözött Ezért jöttek létre meglepő azonosságak és kapcsolatok például a Vas vármegyei Orség és a Székelyföld között. Megegyeznek például a családnevek: Seper, Bedőcs, Baksa, Zámbó, Imre, Bertha, Unyom, Csiba, Koronka, Lázár, Benedek, de egyéb nyelvi azonosságak is vannak. A barázdabillegetőnek a székelyeknélleányka-madár a neve, az Orségben leányka-ficuka. A pacsirtának a Csfkban és a moldvai csángóknál szántóka a neve, Vas megyéb~n szántó pityer, a szitakötőt a Székelyföldön és Vasban egyaránt kígyópásztornak mondják, az Orségben és Háromszékben a kecskedarázsnak szakadik a neve. A székelyföldi helynevek közül 93 név 194 esetben fordul elő másutt. A magyar királyság területén évszázadok alatt felszámolódtak az ősi hagyományok, ezért vált el a fejlődés iránya, s nem azért, mert a székelység idegen etnikum lett volna. Az avar kori lakosság volt ez, akik mellé jöttek Árpád m~gyarjai, ak~k közölt lehettek s voltak is török nyelvűek, ám annak a feltevésnek nincs alapja, hogy Almos és Arpád vezette nép egészében törökül beszélt volna. Hasonlóan a székelyekhez, a besenyők és a kazáriai kabarok sem török nyelvűek voltak, ám ők nem tudták integritásukat megőrizni. Nem nyomós érv az, hogy a XII. századig nincs írott forrásadatunk a székelyekről, hiszen számos esetben igazolta a régészet, hogy az első megmaradt írott említés nem az adott népesség, az adott település, az adott vár, az adott út etc. létrejöttének az ideje! Ma már egészen világos, hogy a magyar-székely rovásbetűs írás nem a VIli. század után keletkezett, hanem sok ezer esztendős múltra tekint vissza, s éppen a Kárpát-medencéből terjedt szél. Ezt használták a szkíták, a húnok, az avarok is. A székelyek embertani arculata is archaikus. Amint maguk is Erdély őslakói és nem betelepültek. A székelység ősi egysége sokáig sértetlen maradt, ám jó száz évvel ezelőtt megkezdődött a bomlás és a bomlasztás. Ekkor indult meg az a folyamat, amely a teljes közöny, az önmagába fordulás mai állapotát eredményezte. A kisszerűség,, a szellemi elposványosodás, az anyagi előnyök hajszolása egyre vészesebben terjed Erdélyben is. Es a fogyás egyre rémisztőbb. Negyedmillióval kisebb a romániai magyarság lélekszámai Sokáig azt hittük, hogy a székelység két kinyújtott karja lesz a kapocs a román és a magyar nép között, elvégr~ mindkét nép magában áll. A középkorban egység volt: univeristas Hungarorum et Valachorum. Am a nagyhatalmak és a román vezetők a kinyújtott karokat keresztre szögezték, s ez az állapot ma is tart. De valami megmozdult a Székelyföldön, valami elindult. Létrejött a Székely Nemzeti Tanács, újraszerveződtek az ősi székek. Végre kitűzték a nagy célt, amelyért érdemes küzdeni, s amely el is érhető. Csakis a nagy célok növelik az embert, a kisszerűség elnyomorítja, törpévé zülleszti a legnemesebbeket is. Ezt tanította László Gyula professzor úr is, s erre adott példát egész élete. Az erdélyi Kőhalmon született 1910. március 14-én sa Hargita szent kőszirtjévé, jelképpé vált váradi halála után 1998. június 17-én. Samint az egyik zsoltár mondja: az Úr nem hagyja, hogy az Ő lelke a koporsóban maradjon. (Elhangzott 2003. november 18-án Budapesten, a MOM Művelődési Központban.)
_____________________________253 ____________________________
5. A László-iskola múltja és jelene gy nagyívű életpálya áttekintésének a végére érkeztünk. Jól tudom, s azt hiszem, ezt mindannyian így érezzük, csak felcsillantani sikerült egy rendkNüli ember, egy ritka tálentumú tudós, egy konokul hűséges magyar hazafi hatalmas és gazdag életművének főbb állomásait.
E
Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús é/te kinc9it, ámbár napja múl. írta Arany János, s László Gyula valóban milliókra költötte dús élte kincsét. Százezrek könyvespolcain sorakoznak könyvei, amelyek önmagukban is halhatatlanok, de ha az egymást követő nemzedékeket is meg tudja érinteni a szelleme, akkor a művek szerzője is velünk marad. A szellemi kisugárzás a magyarul értők, a magyarul gondolkodók számára egyetemes és időben végtelen, ámde László Gyula elsősorban mégiscsak régész szakember volt, a hazai történettudomány jeles képviselője, aki hivatása művelése közben és mellett, de sohasem másodsorban, tanított és nevelt, mégpedig hatvan esztendőn keresztül. A kolozsvári rövid évek alatt nem alakulhatott ki a régi, Pósta Béla nevével fémjelzett erdélyi iskola megújításaként egy László-iskola, de Budapesten ennek létrejöttek a feltételei. Korábban a Pázmány Péter Tudományegyetem Régiségtani Intézete is iskolateremtő volt Tompa Ferenc és Alföldi András (1895-1947-1981) révén, de ez a műhely 1945 után megszűnt. A negyvenes évek végén és az ötvenes évek első felében László Gyula még inkább csak a hatását éreztette, hiszen az 1948-49. évi új kommunista hatalom átszervezte a felsőoktatást is, és létrehozta az egységes muzeológus szakot, amelyből majd csak 1956 után válhatott ki az önálló régészképzés. Az első tanítvány-nemzedékhez sorolható kutatók közül kétségkNül kiemelkedik Dienes István (1929-1995), aki- az 1949-től meghNott tanárként előadó- László professzor úrnak nemcsak hallgatója, de hűséges követője is lett és maradt nagyon korai haláláig. Dienes István igen jelentős életmű vet hagyott maga után. Nemzedékikortársai közüla később nagy karriert befutott Bóna István (19302001 ), Gedai István és Erdélyi István, a másodvonalba szorított Szabó János Győző, Kőhegyi Mihály, Tóth Elvira, Kovalovszki Júlia, az ősrégész Trogmayer Ottó és Makkay János említhető, az utóbbiak azonban, bár tisztelték a Mestert a maguk módján, igazán nem maradtak meg a lászlói úton, talán Makkay János kivételével, aki újabban hNévé szegődött. , Az ötvenes évek végétől sokasodtak meg tanítványai: Kolba Judit, Garam Ev~, Valter Ilona, Kiss Attila (1939-1999), Végh Katalin, majd Mesterházy Károly, Nagy Katalin, Kozák Eva, Horváth Béla s jómagam. Minket követett Horváth István, Vékony Gábor, Bálint Csanád, Kovács László, Tomka Péter, Németh Péter, Melis Katalin, Müller Róbert, Gömöri János, Pálóczi Horváth András, Szőke Mátyás, Rosner Gyula, Vándor László, Költő László, Trugly Sándor. 1967-től az egyesített Régészeti Tanszék vezetője László Gyula lett. Népes hallgatói táborából ettől kezdve már nehéz volna a közel 250 hallgató közül kiemelni olyan neveket, akik még meghatározó módon és észlelhetően a László-iskola szellemiségét képviselték és követték volna. Szőke Béla Miklós, Benkő Elek, Szentpéteri József munkásságában már jószerével nyoma sincs a lászlói örökségnek. László professzor urat 1980-ban a hatalmasok nyugdljba küldték. Nagyon rosszul tették. A Régészet~ Tanszéket pedig 1990-ben átszervezték. Az új Régészettudományi Intézet keretén belüllétrejött az Os- és Koratörténeti Régészeti Tanszék, az Antik Görög-Római Régészeti Tanszék és a Magyar Középkori és Kora újkori Régészeti Tanszék. A László Gyula székébe kerültek közül Kubinyi András nem volt régész szakember, a következő: Laszlovszky József pedig igazán semmiben sem hasonlít a nagy előd höz. , A jelenlegi vezető szakmabeliek szemében László Gyula tudománytörténeti fejezetként kezelendő. Igy beszélnek róla manapság a vidéki egyetemeken is: Szegeden, ahol a Tudományegyetem Régé-
____________________________254___________________________
szeti Tanszékét Fodor István vezeti (1997-tőD, aki nem volt László-növendék, vagy Pécsett, ahol néhány éve Mesterházy Károly is tart előadásokat. Miskolcon a nagy állami támogatást élvező állami egyetemen 1996-ban jött létre régészeti oktatás, letörendő és elsorvasztandó a 15 éve virágzó Miskolci Bölcsész Egye~ületet, amely 1998 óta Nagy Lajos Király Magánegyetem néven működik. Itt a Magyar Történeti és Ostörténeti Tanszéket 1996 óta én vezetem. Az állandó támadások és elvonások következtében azonban ez a műhely nem képes igazán kibontakozni, jóllehet 1997-98-ban egyetemi tankönyvet is sikerült kiadnunk. Sokak szerint a László-iskola egy láthatatlan iskola volt, amely csak szellemi kereteket adott a hallgatóknak. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy maga a Mester sem vágyott többre, hiszen rendkwüli érzékenysége miatt, kivált az évtizedek múlásával egyre kedvesebbek lettek számára azok, akik a kedvében jártak, de alig vitték előbbre az általa megkezdett kutatásokat, vagy rá sem léptek a lászlói útra. Mert az igazi tanítvány az, aki bármi áron, felvállalja az ő tudósi hitvallását, amelyet így fogalmazott meg: ,,közös gondunk népünk igaz történelmének feltátása. Gyökereinket meg kell ismernünk és meg kell óvnunk, mert e nélkül elveszünk". Mindaz, amit László Gyula régészként célul tűzött maga elé: megvalósult, hiába acsarkodnak és kötözködnek a mérvadónak nevezett szakvezetők, arra hivatkozván, hogy a romantikus történetírás ideje lejárt, s az "igaz tudomány" ki kell magából vesse a "tudománytalant", a megcáfolható elméleteket. Csak az maradhat, amit a hivatalos történettudomány elfogad és elismer, azaz csakis a finnugor származáselmélet a tudományos. Ezt kell elfogadtatni a közvéleménnyel, ezt kell oktatni az iskolákban, ezt kell sulykolni az előadásokon! Mindenki mást el kell hallgattatni, minden ellenszegülőt diszkvalifikálni kell. Az ugyan igaz, hogy a légből kapott agyalmányoknak nincs helyük a történettudományban, az azonban a legkevésbé sem igaz és helyénvaló, hogy a kiválóan felkészült, de más nézeteket valló szakembereket ki kell rekeszteni, tönkre kell tenni, meg kell alázni. 1998-ban a szegedi egyetemi munkaközösség megjelentetett egy könyvet: Őstörténetünk kérdései. A nyeMszeti dilettantizmus kritikája címmel. E kötetet 2003 novemberében új kiadásban tették közzé, arra hivatkozva, hogy nagy népszerűsége miatt az olvasók által halálra keresett művé vált. A bevezetőt Domokos Pál Péternek, a legendás csángókutatónak a fia, Domokos Péter írta. S itt szomorú tanúi lehetünk annak, hogy a petyhüdt alma bizony messze gurult a dúsan termő öreg Jatól! Domokos Péter ugyanis a következőket írta le professzortársáról, László Gyuláról: "Ha egy meghatározó tudós személyi!'ég a 'termékeny bizonytalanságot' teszi-nevezi meg munkája alapideológiájaként, azt tőle individuális rögeszmeként esetleg el lehet fogadni. Ha azonban ez a felfogás a tanítv.inyok széles kötében is elterjed, felmérhetetlenül naggyá v.ilik a veszély. 1/yképp mindent körülövezhet a bizonytalanság (megkérdőjelezheti a már elért biztos/?!?/ eredményeket), az áltudomány egybeölelkezhet, illetve egybemosódhat a valódival, s mi több, a dilettánsok vezérükként hivatkozhatnak a legelismertebb szaktekintélyre. Egy magát őstörténésznek önátképzett bőrgyógyász Iti. Götz László/ háromkötetes képzelményei elé nem kellett volna batáti előszó ítására v.illalkozni! A 'kettős honfoglalás', a 'hún-avar-magyar' azonosítás ügye nem lehet e sarok témája, csupán azt jelzem: nem nóvum! Egykori tudósaink (például a reformkori Kállay Ferenc) 'hármas honfoglalást' tételeztek fel. Az álmokat hagyjuk a költőkre, a tudósok pedig izzadjanak, küzködjenek tov.ibb. De nem csupán nálunk létezik 'délibáb'. Néhány finn kutató, észt és magyar hfveket is maga me/lé állítva, a finn!'égi népeket kezdi kiszakítani az urali nyelvcsaládból, s harmincezer éves finn őshaza koncepcióját latolgatja, fantáziálja. Mindehhez nyeMszeti és genetikai érveket is találni \élnek. Nincs sok kedvünk, okunk mosolyogni e tévúton támolygókon, de az itá ny veszélyes, s politikai motiv.iciói is nyiMnvalóak (EU-csatlakozás, szőke haj, kék szem- s barbár lapp-finnugor nye/v!?). Ez már nyl'lt rasszizmus." Domokos Péter és az idézett kötet szerzője, az elvakult finnugrista nyelvész, Rédei Károly egy húron pendül, ha a László Gyula-i szellemiséget és irányzatot kell támadni, és mindketten bátran és
___________________________ 255 ___________________________ gátlástalanul pocskondiázzák és csepülik - a hazai és a nemzetközi tudományos életben teljesen szakatlan durva kifejezésekkel - a más nézeteket vallókat, őket félnótásoknak, sovinisztáknak, balkanizálódott elemeknek, henyéknek, műkedvelőknek, agyszüleményeket gyártóknak, gyermetegeknek, gőgös fennhéjázóknak, balgáknak, badaroknak, képzetlen ködkergetőknek, mániákus képzelgőknek, őrült sarlatánoknak, agyrémes népbolondítóknak, kóklereknek nevezve, sőt attól sem riadnak vissza, hogy a nemzeti történetírás képviselőit a tudományos és a politikai alvilág képviselőinek és históriai bűnözőknek bélyegezzék. Ez a nemtelen és a jó ízlést mellőző vagdalkozás, bármennyire is bántó számunkra, nagy haszonnal jár a gondolkodó magyarak számára, mert felnyitja a szemeket, és felkelti az érdeklődés!. De szó nélkül azért nem hagyható, mert a szépséget nem cserélhetjük fel a rúttal, a tisztaságat a mocsokkal, a valódit a hamissal. Mestereink j~ hírnevét a tisztességes utódoknak mindig védelmezniük kell! Rédei Károly László Gyula Oseinkről c. könyvéről azt írja, hogy sem nyelvészetileg, sem régészetileg nem igazolható feltevésekbe bocsátkozik, amikor a magyar nyelvet gondolja alapnyelvnek, amely a környező népek számára közlekedőnyelvvé vált. Majd így folytatja: "Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a nagytekintélyű régész, László Gyula az 1990-ben
megjelent mű\ében elénk tárt valószínűtlen hipotézisekre épülő eszmerendszere, melyek csírái már korábbi műveiben is előbukkannak, teremtette meg a táptalajt az újabb idők dilettáns nyeMszkedőinek, az álomkergető, tudományos módszereket nélkülöző, illetőleg sutba dobó 'nyelvi és őstör téneti' te\ékeny::ége számára." László Gyula nagycsaládrendszerét és a kettős honfoglalás elméletét lényegében az egész magyar történész-régész szakma megtagadta, bizonyítás nélküli, hibás hipotézisnek minősítette, akárcsak a szkíta-hún-avar magyar folytonosság tételét is. Ez utóbbit tömény esztelenségnek nevezik a mérvadók, teljesen elhallgatva azt a tényt, hogy az ő kihirdetett tételeik csak kinyilatkoztatott dogmák, semmi egyebek. Kihirdetett időrendjük teljesen hasra ütésen alapul, mivel semmiféle tényadatunk nincs arra, hogy az ún. uráli, majd finnugor alapnyelv a Kr. sz. előtti V., illetve IV. évezredben létezett volna, sőt arról sincs, hogy egyáltalán létezett volna ilyen alapnyelv, mivel ilyen nyelvi emlék egyszerűen nem létezik! Ugyancsak egészen légből kapott, hogy az előmagyarak a tajgaövezetből a Kr. sz. előtti l. évezredben sodródtak volna dél felé. Arról már nem is szólva, hogy miért csak a magyarak elődei sodródtak dél, majd nyugat felé? S miért maradtak a tundrás-tajgában és az északi sztyepp-zónában a többiek? A magyarak őshazájának az Ural nyugati oldalára helyezése egy megkövült ősdogma, amelyet semmiféle régészeti anyag nem támaszt alá. A székelyek eszkil-bolgároktól származtatásának tudománytalanságáról már volt szó. A Bóna István által képviselt ún. garnizon-elmélet a IX-X. századi Magyarországon a viking katonatelepek mintájára képzeli el a Kárpát-medence birtokbavételét S ez a képtelen feltevés akadémikusi címet ért. Fájdalmasan szomorú, hogy az iskolateremtő László Gyula neveltjei sorra és rendre elfordultak a Mestertől. Nem azt fájlaljuk, hogy az adatok változtak, ez a kutatások bővülésével természetes. Hanem azt, hogy azok, akiket egy kissé dédelgetett is, az előmenetelük, a címeik érdekében kiáltottak harsány Barabbást, Jézus helyett. Az egykori derék szegedi múzeumigazgató, Bálint Alajos fia, akit László Gyula mellett és után magam pártfogoltam egy jó fél évtizeden át, ma az MTA Régészeti lntézet~nek igazgatója, aki éppen a mi sorozatunkkal egy időben szervezett egy tudományos ülésszakot az Uri utcai Régészeti Intézetben a magyarság úgymond hiteles őstörténetéről, s a szűk körű szakmai szeánszon a mérvadó kutatók, lényegében egymás között, érdeklődő közönség nélkül gyalázzák a dilettánsoknak nevezetteket, sűrűn és önelégülten hangoztatva: dilettantizmussal nem lehet tudományos karriert elérni. Ez valóban így van. A 2004. évi akadémiai tagajánlások közölt csak Erdélyi István neve szerepel.
___________________________ 256__________________________ Sokan figyelmen kiVül hagyják azt a tényt, hogy őstörténetünk számos kérdésére ma még nem tudjuk a választ, hiszen például egyetlen hiteles nyelvemléket sem ismerünk a szkíták, a húnok, a kazárok és az avarok nyelvébőL Ugyanígy fogalmunk sincs a honfoglalás előtti ótörök jövevényszavaink pontos eredetéről. Ezeket a problémákat ugyan rejtett módon elismerik, ám mégis kijelentik: a szkíták iráni nyelvűek voltak, a húnok, a kazárok és az avarok török nyelvűek voltak, tehát a magyarokhoz semmi közük sem lehetett. Bizonyíték: nulla. A finnugor kliséket imamalomként ismételgető Rédei Károlynak csak arra futja a tehetségéből, hogy kijelenti: Bakay Kornél, Kiszely István és társai nem tekinthetők tudományos vitapartnereknek, mivel témafelvetésük és tárgyalási módjuk nem szakszerű! Ugyanakkor az átfogó és tudományos alapossággal megírt Árpádok országa c. könyvem teljes mellőzésével, heti újságak kis cikkeiben szereplő sajtóhibákkal élcelődik. De minket ez a megbélyegző és kirekesztő bánásmód nem rettent meg. Sőt, csekély számunk ellenére sem vesszük át a hangadó hivatalosok érvek nélküli, mocskolódó stl1usát, hanem a nagy kultúrpolitikus Klebelsberg gróf útmutatását követjük, aki 1920-ban azt mondta: "ne keressünk mi vala-
mi csodaszert, ne keressünk mi valami egészen újszerű, szakatlan módszert ahhoz, hogy lábra tudjunk állni, hanem dolgozzunk, dolgozzunk becsületesen, dolgozzunk szakszerűen minden téren." De azt is tudjuk, hogy önerőnk nem elégséges. A magyar értelmiség, a magyar középosztály, a magyar gondolkodók támogatása és megnyerése nélkül nem járhatunk sikerrel. Ameddig nem tudjuk megteremteni azokat a nemzeti műhelyeket, ahol a kisiskolások, a gimnazisták, a főiskolások új és becsületes tartalmú tankönyvei elkészülhetnek, ameddig nem születnek nemzeti tőkés mecénások, akik biztosítják a kutató expedíciók költségeit, ameddig nem veszik meg a nemzeti történeti iskola tagjainak a könyveit, addig a marxista történelmi materializmus neveltjeinek finnugrista rabláncán maradunk. Múltunkért évszázados harc folyik, s nem egyenlő feltételek mellett küzdenek meg egymással a szembenálló táborok. A velünk szembeniek is nagyon jól tudják, hogy a tét nagy! Akié a múlt, azé a jövő. Aki elveszti a múltját, olyanná válik, mint az emlékezetét vesztett, gyógyíthatatlan beteg. Magatehetetlenként bármit megtehetnek vele. S akkor fél évszázad múlva nem lesz Magyarország. Ilyen hatalmas a tét! Ismét Klebelsberget idézem: "A történész nemzetének nevelője, moralistája, így közvetlenül kell a néphez szólnia. Minden történelmi munka u?gcélja a nemzetek, kimagasló egyéni:égek és események olyan világos és műu?szi előadása, hogy azt minden műveltebb ember ne csak megértse, hanem érdeklődéssei és élvezettel fogadja be a lelkébe." Ha sikerül bennünket hiteltelenné tenni a nagyközönség szemében, ha sikerül bennünket összemosni a képzetlen és valóban mindenfélét állító szerzőkkel, akkor nem lesz új, igaz magyar történelem! Ha László Gyulát, Mészáros Gyulát, Balázs Gézát, Marácz Lászlót, Bakay Kornélt egy csoportba zárják a legvadabb amatőrökkel, amint teszi ezt az alantas módszerekkel dolgozó, történelmileg képzetlen, etikátlan Rédei nyelvész, akkor mindannyiunknak tudnia kell: ki kicsoda és mit ér! Spersze nem szabad bedőini a Götz Lászlót, Padányi Viktort, Csőke Sándort, Kemény Ferencet, Harangozó Imrét, Kiss Dénest gyalázó tirádáknak sem. Rédei Károly például úgy ostorozza és gúnyolja a sumerológusokat és a sumerológiával bibelődőket, hogy közben a könyvében beismeri, hogy ő egyáltalán nem ért a sumerológiához, hanem egy Mihaela Weszeli nevű egyént bízott meg bizonyos szavak és jellemzők kikeresésével és ellenőr zéséveL S ez az egyén engem vad sumeristának bélyegez. S ez az egyén akadémikus. Csoda-e, ha a Magyar Tudományos Akadémiának jelenlegi régész tagjait: Bálint Csanádat és Szabó Miklóst a magyar művelt közönség alig vagy egyáltalán nem ismeri? S csoda-e, ha László Gyula nem lehetett tagja a Magyar Tudományos Akadémiának? De viseljük sorsunk, ahogy meg van írva. Végezetül tekintsük át még egyszer, hol tartunk ma! Meddig jutottunk a magyarság múltjának felderítésében? Mi az, amit a régészet az új vagy újonnan értékelt írott források s az embertani vizsgálatok alapján tudunk? S mi az, ami biztosan hamis állítás és téves következtetés? Legutoljára: kikből áll ma még az egykori László-iskola?
___________________________ 257___________________________
László Gyula (önarckép)
A magyar nyelvű népesség kialakulásának helye és ideje, a finnugor dogmák alapján ma már nem valószínűsíthető. Számo]nunk kell egy őskőkori (paleolit) magyar ősnyelvvel részben a Kárpát-medencében, részben Közép-Azsia és a Kaukázus térségében. A szkíta-hún korszak a Kr. sz. előtti IX. századtól kezdődik, s egy ezredéven át tart. Emagas kultúra önállóan jött létre, nem az antik görög vagy kínai hatás leképezésével. S ezen világ része volt az avar és a magyar kultúra is, amint ezt László professzor úr is tanította. A szkíta szellemi örökség (szarvas népe-csodaszarvas!), a szkíta divat, a hún művészet és ízlés töretlenül tovább élt a türk, avar és a ma-gyar népeknél. Az írott források nem alaptalanul azonosították a húnt az avarral és a magyarral. Hún hagyományunk eredeti és ősi. A X. századi Waltharius eposz egymagában megcáfolja, hogy a hún hagyományt a németektől vettük volna át a XII-XIII. században. A hún-magyar azonosság ősi örökségünk és nem Kézai Simon kitalálása. S még kevésbé a Nibelung-ének átköltése. Atilla a mi örökségünk, mert semmi nyoma sincs annak, hogy a világon bárki is magáénak vallotta volna a hú nokat és egyáltalán érdeklődött volna e téma iránt. Nemzeti krónikáink hitelét az újabb kutatások megerősítik, sőt remélhető új írott források felbukkanása is. A legújabb genetikai (DNS) vizsgálatok egészen új irányokat szabnak, és nem erősítik meg a kihirdetett őstörténeti dogmákat.
____________________________258___________________________ Ma már számos bizonyítékkal rendelkezünk ahhoz, hogy véglegesen elvess ük, hogy elődeink földbevájt putrikban laktak volna, és a primitw dadogó sámánizmus jelentette volna számukra a vallást. László Gyula régészprofesszor már ott fenn lakik a csillagok honában, de a hívők számára mindörökre "őrlélek" (Makovecz Imre) marad, akinek bizonyos adatai elévülhettek, elévülhetnek, ám azon hitvallása, hogy a magyar választott nép, amelynek szent a múltja, könyveiben örök érvényű kinyilatkoztatás marad. Sokan mondogatják, hogy a helyes útról, amelyen számos kutatót éppen ő indított el, a Mester a 70-es években letérts elindult az ő saját kis ösvényén, amely a tudománytalan álomvilágba vezet. Ne higyjék, hogy - e földi világból már ugyancsak eltávozott - Bána Istvánnak igaza lenne! Hit nélkül sem lsten, sem Haza, sem nemzet nincs. Az eucharistiát sem lehet bizonyítani, mégis kétezer év óta a legszilárdabb tartópillérünk. A László-iskola fundamentum, mélyen fekvő alap lett, amelyre építkeznünk lehet. A mai napon jogi személlyé vált László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület megkezdheti az építkezést, s ha mindannyian akarjuk és vállaljuk, létrejöhet az első igazi magyar őstörténeti intézet.
"Akik az igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökké, miként a csillagok!" (Elhangzott 2003. december 9-én Budapesten, a MOM Művelődési Központban l
___________________________259 __________________________
Őstörténetünk régészeti forrásai l. című
tankönyv bemutatója a Magyarak Házában
úsz hónappal a lll. évezred nyitánya előtt a világ magyarságának lélekszáma alig haladja meg a 15 milliót. Fogyunk és gyengülünk. Mára már 10 milliós ország lettünk, mivel az elmúlt fél évszázad alatt hétmillió magzatot gyilkoltak meg abortuszokkaL Elveszik a lelkünket, elveszik a hitünket, elorozzák évezredes múltunkat. Mindent elfelejtünk, mert nem tanítják igazi őstörténetünket. Hát nincsenek egyetemeink, történeti intézeteink, ahol kiképeznék a múlt hivatásos tudós kutatóit és a gyermekeinket tanító tanárokat? Hát nincsenek jó tankönyvei nk? Az orosz megszállást követően a magyar őstörténet kutatásának 1945 előtti irányzata csak annyiban változott, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemből ELTE lett, és a Bölcsészettudományi Kar számára lefoglalták a korábbi piarista gimnázium épületét, az uralkodó finnugor származtatási elmélet azonban érintetlen maradt. A marxista-leninista dialektikus és történelmi materializmus korcs eszmerendszerét a kommunista Molnár Erik és a - szellemtörténészekből átvedlett - "új marxisták" (Elekes Lajos, Léderer Emma) képviselték. Molnár Erik 1949 és 1954 között több munkájában foglalkozott őstörténetünkkel, a budapesti iskola azonban - László Gyula vezetésével - csak a forradalom után kezdett szerényen munkálkodni, természetesen a finnugor tanokat hirdetve. László Gyula professzor nyugdljaztatása után (1980) részben az ősrégészből átvedlett Bóna István, illetve Vékony Gábor neve fémjelezte a budapesti őstörténeti kutatásokat, amelyhez 1968 után egyre erőteljesebben kapcsolódott az MTA Régészeti Intézete (Erdélyi István, Bakay Kornél, Kovács László, Bálint Csanád) és a magyar Nemzeti Múzeum (Dienes István, Fodor István, Mesterházy Károly, Révész László). Az MTA Történettudományi Intézetében Györffy György és Bartha Antal, a Néprajzi Kutató Csoportnál Veress Péter foglalkozott intenzíven az őstörténet kérdéseiveL Ugyanakkor a budapesti csoport csak két egyetemi tankönyvet tudott létrehozni: 1954-ben a Régészeti Kézikönyvet, 1957-ben pedig napvilágot látott az Elekes-Léderer-Székely György által írt egyetemi tankönyv, amely azonban a honfoglalás korral indít, tehát a magyar őstörténetet egyáltalán nem tárgyalja. A Györffy György és Bartha Antal által írt Magyarország története vonatkozó kötete (1984) a hagyományos nézetek tárháza. Az ELTE-n természetesen külön működött és működik ma is a finnugor tanszék, az őstörténeti kiváltságokat maguknak vindikáló nyelvészekkeL Elekes Lajos tanítványa, Kristó Gyula, Róna-Tas Andrással együtt létrehozta a szegedi őstörténeti műhelyt, amelynek tagja lett később Fodor István, Trogmayer Ottó, Kürti Béla,
H
___________________________260__________________________ Makk Ferenc, Berta Árpád, illetve a Hajdú Péter-vezette finnugor tanszék. A szegedi iskola 1976 óta öt kötetben megjelentette a színvonalas Bevezetés a magyar őstörténet forrásaiba c. tankönyvsorozatát, majd 1996-ban könyvpiacra került Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép c. összefoglaló kötete is. Kristó Gyula az utóbbi évtizedben szinte ontotta a támogatott könyveit: A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1994), A magyar állam megszületése (1995), Magyar honfoglalás- honfoglaló magyarak (1996), A magyar nemzet megszületése (1996), A székelyek eredetéről (1997). Egy ideig folyt őstörténeti oktatás a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékén is (Gunda Béla, Nepper Ibolya), majd 1996-tól a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen működött egy Történeti Intézet, Erdélyi István vezetésével, aki 1997-ben megjelentette a Bajkáltól a Balatonig című oktatási segédkönyvet. A marxista irányzat és az abból kinövő különböző csoportok lényegében ugyanazt a szellemiséget képviselik. Elfogadják a finnugor elmélet kizárólagosságát, a magyar népet késői keletkezésű etnikumnak vélik, a nemzeti krónikáinkat elvetik, a szkíta-hún-avar-magyar rokonság gondolatát mesének titulálják, amelyet a németektől(!?) vettünk át a XIII. században. Ezért jelentett fordulatot 1996-ban a miskolci bölcsészeten megindított új őstörténeti oktatás, amely most a harmadik esztendejébe lépett. 5 máris elkészült egy új szemléletű egyetemi tankönyv első kötete, s nyomdában van a második kötet is. E munkákban az egységes eurázsiai szemlélet érvényesül a szűk régiós látásmód helyett, száműztük a régi közhelyeket (toposzokat), hiteles forrásként kezeljük a krónikáinkat, a magyar őstörténet részévé tettük újra a szkítákat, a párthusokat, a kusánokat, a húnokat, a szabírokat, az onogurokat, az alánokat és az avarokat Valljuk és vállaljuk, hogy a történettudomány nemzeti tudomány, az őstörténet pedig nemzeti elkötelezettségű szakterület. Lássunk néhány példát, ahol a nemzeti szellemiségű őstörténeti irányzat lényegesen és súlyosan eltér a hivatalos "mérvadó" kutatói állásponttóL 1. A honfoglalás (vagy helyesebben: honalapítás) nem eszeveszett menekülés következménye volt, 2. a besenyők semmiféle magyarirtó hadjáratot nem vezettek őseink Etel-közi területei ellen, 3. Bíborbanszületett Konstantin császár műve a "Birodalom kormányzásáról" egyáltalán nem támadhatatlan "szent forrás", amelynek minden szava szentírás. Ma már ismét érvényes néhány korábbi "kiigazítás", például Levedi hadihajón való utazása a kazár kagánhoz, az előkelő kazár nő, mint Levedi felesége, a Khazarósz átírás helyett az eredeti Mazarósz olvasat etc. 4. Semmiféle adat nem támasztja alá az ún. kazár szolgaság teóriáját, sőt ellenkezőleg: a magyarság része volt Kazáriának és szövetségese a kazár uralkodóknak. A kazár uralkodó osztály zsidó hitre térése egyáltalán nem érintett tömegeket, viszont felborította a birodalom belső rendjét és békéjét. 5. Az avarok sem menekültek senki elől a VI. században, és nem állja meg a helyét az a kitalálás, hogy Baján kagán "nem találta a bejáratot a Kárpát-medencébe". Az avar hatalom folyamatosan fennállt a Kárpát-medencében 330 esztendőn keresztül. 6. A székelyek nem elmagyarosodott törökök, hanem eredetileg is magyar nyelvűek voltak, 7. A magyar nyelv nem a kis, finnugornak nevezett népek ősi "alapnyelvéből" fejlődött ki, hanem egy ősnyelv, amely külön választandó a többi finn típusú nyelvtől, noha rokonságban áll velük. Tehát a magyar önálló európai nyelv, amely a legrégibb idő óta létezik. Szó sem lehet semmiféle kétnyelvű ségről vagy nyelvcseréről! 8. A finnugor rokonság elmélete tarthatatlan, úgyszintén alap nélküli az obi-ugorok degradálódásának hipotézise és az ún. finnugor régészeti kultúrák jellemzése. Fodor István, Vereeke híres útján c. könyvében 297 oldalból130 oldalt szentelt különböző régészeti kultúrák leírásának, mintha bármi alapja is volna a magyarak őseieivel való azonosságuknak. Fel kellene végre adni az európai finnugor intézeteket és tanszékeket (Göttinga, Groningen, Bécs) s visszatérni az ázsiai kutatásokhoz!
___________________________261 ___________________________
9. A Kárpát-meden~ei magyar régészeti leletanyag nem itt jött létre (Erdélyi, Bálint, Fodor) hanem elsősorban Közép-Azsiában virágzott az a kézművesség, amely az arabok erős hatása alatt megteremtette az ún. jellegzetes magyar emlékanyagat és díszítő stnust. 10. Amagyarság őstörténetének kutatását ki kell terjeszteni a kazár, az avar, a szabír, a hún, az onogúr, a bolgár népneveket viselő etnikumok emlékeire is. A történelem minden nép számára életfenntartó erő, a magában álló, keleti magyarság számára azonban egyenesen a megmaradás alapfeltétele ősi és nemes gyökereink kimutatása és megszerettetése. Csak ily módon állíthatjuk meg a magyar lélek kasztrálását, a globalizációs méreg nemzetpusztítását, a teljes felalvadást és beolvadást. Európának csak addig kellünk, amíg magyarak maradunk! (Elhangzott 1998 májusában)
___________________________ 262 __________________________
Czuczor Gergely születésének 200. évfordulóján 1800. december 17- 1866. szeptember 9.
A
honalapítás 1100. évfordulóján, a felvidéki lpolyságon esti éneklés közben felcsendült egy dal:
Fúj, süvölt a Mátra szele, Üngöm, gatyám repül vele, KaJapom el is kapta már, Tiszába vitte a tatár. A fiatalok népdalnak hitték. Pedig nem az. Ki a szerző? Czuczor Gergely. S ki volt Czuczor Gergely? Az 1920 óta Szlovákiának nevezett Felvidéken, a Nyitra vármegyei Andód faluban született kétszáz esztendővel ezelőtt egy István névre keresztelt kisfiú, akinek édesapja módos jobbágy - parasztember volt, édesanyja nemes Szabó Anna. Később még tíz testvére született. A Gergely nevet később a papi bencés szerzetes~endben vette fel. Ott, aho_l évfolyamtársa volt egy druszája: Jedlik István, aki később a szerzetben az Anyos nevet kapta. Jedlik Anyos, a dinamó, a szódavíz és sok más dolog neves feltalálója. A Czuczor-fiú a tartást atyjától, lángoló hazaszeretetét az édesanyjától örökölte. Iskoláit Érsekújváron, Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban végezte, ahol a sok tót pajtása magyarsága miatt csak Uhernek csúfolta. A bencés rend központjába, a Szent Márton hegyi főmonostorba, amelyet azután Kazinczyék neveznek el Pannonhalmának, 1817-ben került. Újoncéve után Győrben tanul bölcsészetet, majd 1820-ban Pestre került a központi papnöveldébe. 1824-ben szentelték fel. Czuczor Gergely tehát - amint később Csíky Gergely vagy Sík Sándor - pap tanár és pap költő. Még nem volt felszentelt pap, amikor 1822-ben a betegszobájában, fellelkesülvén Kazinczy és Horváth Endre művein, megírta az Augsburgi ütközet című négyénekes eposzát. A magyar irodalomban ez volt az első nagyhatású történelmi témájú verses eposz. Romantikusan a múltat idézte, de azzal a céllal, hogy a jelenre és a jövőre hasson. Ez, a 910-ben lezajlott valóságos csata nem azonos a 955. évi Lech-mezei ütközetteL Ekkor, 910-ben a magyar sereg fényes és nagy diadalt aratott a németek felett. Ezt az eseményt énekelte meg a szerző, büszkén hirdetve Hunnia rettenetes karú hőseinek", a Szittya oroszlánoknak" csodálatos hőstetteit, akik megtanították a világot arra, hogy: 11
11
"Nem jó bántani a magyart, mert \érrel \édi hazáját!" A fő cél az volt akkor is, hogy az írástudók erősítsék a nemzeti öntudatot, hiszen a múlt csak példa lehet, a múlt csak alap lehet, de tetteinkben előre kell néznünk. Jellemző azonban, hogy Czuczor Gergely ezt az ún. kalandozó hadjáratot honvédő harcnak tüntette fel, ahol a bátrak és a vitézek lettek hősök, s a gyávák lettek a szolgák. Az 1800. esztendő nem kevés nagyságot adott a magyarságnak, hiszen ekkor született Jedlik Ányoson kiVül Vörösmarty Mihály is. A kevéssel fiatalabb Toldy Ferenc, aki Czuczor leghűbb barátja volt, arra ösztönözte, hogy újabb történeti témájú művet alkosson. Így készült el 1828-ra az Aradi gyűlés c. műve, amely ll. Vak Béla király 1132. évi hírhedt aradi vérengzését dolgozta fel azzal a nem titkolt céllal - s lám mennyire időszerű ez a téma ma is -, hogy hová vezet a pártos torzsalkodás, ám a magyar ember a Haza és a Szent Korona iránt mindenkor hű marad. Már ekkoriban foglalkoztatta a nagy törökverő Hunyadi János alakja, akit szintén példaként kiVánt a magyarság elé állítani. Egyszeriben ismertté vált, és akkoriban a tudományos élet még úgy működött, hogy a valóságos eredményeket nézték, a tényleges műveket dljazták, és nem érdekcsoportok egyezségei szabták meg
___________________________ 263 __________________________
a címeket és a rangokat Az 1830-ban felállított magyar Akadémia mindjárt az első nyilvános rendes nagygyűlésén, 1831. február 17-én délelőtt Czuczor Gergelyt levelező taggá s ugyanazon nap délutánján rendes taggá választotta. Akadémiai székfoglalója volt: Vitéz János, némely tekintettel Magyarország általános állapotjára. S amikor ezt az előadást báró Jósika Miklós végighallgatta, akkor érlelő dött meg benne az elhatározás: megírja a Csehek Magyarországon című nagysikerű regényét. Úgy hiszem, ma is akkor fog csak megújulni a Magyar Tudományos Akadémia, ha ismét szokássá és gyakorlattá válhatik, hogy bárkit, bármilyen kapcsolat nélkül, kizárólag a jelentős eredmények és művek alapján választhatnak be az akadémiai testületbe. Czuczor Gergely, aki időközben Komáromban tanárkodott, megalkotta újabb, négyénekes történeti művét, a Bolondot, amely talán a legidőtállóbb éposza, s amelyben a főhősnek a szép görög leány, Polydóra iránti szerelmi vonzalmát is középpontba merte helyezni (1832) pap tanár létére. Ajóvágású, noha sokat betegeskedő Czuczor meglehetősen szabados világi életet élt, bajuszt viselt, zsinóros Zrinyi-dolmány! hordott, kocsmákban üldögélt, szerelmes dalokat írt, nagy kedvét lelte szerelmes népdalok költésében. (Csaplárosné, Szép leány) Rendtársai egyike-másika, elsősorban azok, akik tehetségtelenségüket és jelentéktelenségüket a szigorú rendi szabályok betartatásával igyekeztek elleplezni, sorozatosan feljelentgették a rendi elöljáróknál, aminek következtében gyakran megróják, cellafogságra ítélik, sőt a műveit is indexre helyeztetik. Különösen keményen lépett fel ellene gr. Pálffy Fidél kancellár, aki azt is eléri, hogy az időközben Pestre költözött Czuczort visszahívják Pannonhalmára 1837-ben, s ezzel fel kellett adnia az Akadémia segédjegyzői és levéltárnoki állását, sőt eltiltják a tanítástól is. Ezt már az egyébként béketűrő és engedelmes Czuczor Gergely is megsokallja, és egyenesen Ferdinánd királyhoz nyújt be panaszt és kér orvoslást, szigorú vizsgálat által. A vizsgálat tisztázza őt (1842), s így visszakerülhet a győri líceum katedrájára, sőt 1845-ben ismét felköltözködhet Pestre. Pestre költözése előtt egy esztendővel, az Akadémia megbízta a nagy szótár elkészítésével, amelyhez igen nagy kedvvel és hatalmas szargalommal látott neki. Egész fiatalon is erősen vonzódott a magyar nyelv kérdésköréhez (A magyar nyelv állapotja gymnásiumainkban. 1828., A magyar nyelv némely sajátságairóll, így hát kedvére való munka volt ez a szótárkészítés. 1848-ra, tehát négy év alatt, egyedül, eljutott az A betűtől az l betűi g, ám ekkor megakadt mind a költői tevékenysége, mind a szótárkészítési munkája. A bécsi udvar álnokságai forradalmi lángot ültettek a sz!Vébe, és megírta talán legnagyobb versét, a Riadót, amelyet a honvédek - Petőfi Nemzeti dalával együtt - röplapként hordtak maguknáL Amikor az osztrákok elfoglalták Pestet, Wingdischgratz herceg ezért a verséért ki akarta végeztetni, majd kegyelemből - 1849 januárjában a hadi törvényszék vas bilincsekben letöltendő hatesztendei várfogságra ítélte őt. A magyar honvédsereg májusban kiszabadította őt is a börtönből, ám Világos után ismét elítélik. Haynau 1850 januárjában Kufsteinba viteti, ahol kezén és lábán vasbilincsekkel kell élnie a tömlöcében.
Ülök a magányban én sápadt a/ak, Őriznek zárvasak, szirtkőfalak, Télvol tőlem honom, szerelmesem, Szemem törten mereng s könnynedvesen. Lehajtanám pihenni bús fejem, De vasba vert kezemre hogy tegyem? Imádva égre nyújtanám kezem De ah békjóm lábörve visszatart.
___________________________264 __________________________ Később megengedik neki, hogy töménytelen cé9uláját, szótári jegyzetei! bevihessék hozzá a börtöncellába, a könyveit (654 kötetet) jó barátja Jedlik Anyos vitette a lakásába. Igy tehát tudott imádkozni és dolgozni: Ora et labora! - ahogy a bencés regula előírja. 844 napot sínylődött a sötét tömlöcben, s eközben írta a nagy szótár szócikkeit. Amikor kézbe vesszük az intézményünk által újra kiadott köteteket, gondoljunk erre is. S arra is, hogy mindmáig ez a magyar nyelv legnagyobb és legteljesebb szótára 11 O784 szóval, amelyhez mérhető egyetlen más szótár sem készült azóta sem. Czuczor 1851. május 22-én reggellépett ki a kufsteini börtönkapun, kezében lóbálva vas bilincseit, amelyeket megvett a porkoláboktól, hogy mementóként átadja barátjának, Toldy Ferencnek és áldott feleségének, aki a börtönben is meglátogatta. Pesten a Múzeum körút 26. szám alatti házba költözött, ahol holtáig maradt. A nagyszótár köteteit 1861-ben kezdték el kinyomtatni, s három kötet már a polcain állt, amikor 1866. szeptember 9-én hirtelen, kolerafertőzésben, meghalt. , Ravatalamellett ott állt Arany János, Toldy Ferenc, PauJer Gyula, Vámbéry Armin, Lónyay Menyhért, Szigligeti Ede, Feleky Miklós. A Kerepesi temetőben nyugszik. Nagy magyar hazafi, nagy magyar költő és nagy magyar tudós volt Czuczor Gergely. Rabságában egy fehérre gyalult szék támlájára írta rá hitvallását:
Hogy hazámat ne szeressem, A bitro/át meg ne vessem: Hatalom nem teheti! Hogy Hazámat megtagadjam Megvetés jeiét hogy adjam, Azt sem követe/heti! Főbe lőhet,
nyakaztathat, Bitótira fölakaszthat, Most erősebb, tegye meg!
De az érzelem honában, Keblem titkos templomában: Én urat nem ismerek! Vörösmarty Mihály társa, Petőfi előhírnöke, aki tudta, mit vállalt. "Engem elcsendesülni kényszerítenek, de a valóságos ok, a magyarság gyűlölt ügye!" Igen, ez volt a fő bűne. Egyenes jellem, szabad magyar lélek volt, aki gyűlölettel csak a magyarak ellenségeire gondolt. A hazaszeretete éltette, mozgatta versíró tálentumát és tudósi pennáját. Nemcsak nagyot alkotott, de halhatatlant is. Fogadjuk be őt a sz!Vünkbe! (Megjelent: Ősi Gyökér 28/2000/4. szám, 37-39.)
___________________________265 __________________________
Endrey Antal: A magyarság eredete Melbourne, Magyar Intézet, 1982 Reprint 2002 itéz dr. Endrey Antal elmúlt nyolcvanesztendős, alkotókedve és akarata azonban töretlen. Régi jogász család sarjaként nemzetközi jogászként is nagy hírnevet szerzett magának és a magyar nemzetnek. 1948-ban nyugatra menekült, de amint lehetett hazatért és ma Ásotthalmon él és dolgozik. Endrey Antal nagyon jól tudja, hogy a magyarságnak mennyire nincs nemzetközi "érdekvédelme", mennyire nincsenek sem Európában, sem Amerikában lobbizó csoportjai, holott anélkül, hogy a világot ne ismertetnénk meg a valós magyar történelemmel, a hamisítások nélküli igazi magyar érdekekkel, nem lehet jövőnk. Kivált mostanság, amikor az európai uniázás minden határt átlépett Endrey Antal azon kevés kutató közé tartozik, aki angol nyelven jelentette meg műveinek nagy részét (The Future of Hungary, 1972., Sons of Nimrod: The Origin of Hungarians, 1975., Pride of my Country, 1975., The Kingdom to come, 1976., The Holy Crown of Hungary, 1977., Hungarian History, 1982.), s éppen azért tette ezt, mert azt akarta, hogy ne csak a román, a szerb, a szlovák, a horvát, a német történetírás termékei álljanak a döntéshozók rendelkezésére. Ha csak ennyit tett volna, érdemei akkor is rendk!Vüliek volnának. Ám ő nemcsak ennyit tett és tesz. Számos magyar nyelven megjelent munkája is van, részben még az Ausztráliában töltött időből (Félbemaradt nép, 1971., A Boldogasszony Kiadó Magyar történelem sorozata, A magyar archiregnum.), részben már itthonról. E munkák között kiemelkedő fontosságú A magyarság eredete c. műve. E munkájában elsősorban a hazai történettudomány legnagyobb rákfenéinek egyikével, a finnugor származáselmélet bírálatával, a szkíta-hún-avar rokonság kérdéskörével és a magyarság több ezredéves históriájának mezopotámiai kapcsolataival foglalkozik. Nagy irodalmi ismeret birtokában taglalja a felvetett kérdésköröket, különösen sok angol, francia és német nyelvű szakirodalmat használ. Nem titkolt célja, hogy végre megszülessék az új és valós magyar őstörténet. S nem fél attól, hogy a mérvadó döntnökök őt is kirekesztik "sumérkodása" miatt. Bátran leírja: vizsgálunk kell, igenis behatóan tanulmányoznunk kell a Kr. születése előtti ezredévek egész históriáját, beleértve az öt-hat ezer évvel ezelőtti sumér korszakot is. Az utóbbi idő ben egyre több adat szól amellett, hogy a Kárpát-medencének és Mezopotámiának sok köze volt egymáshoz. Aminthogy a magyar ősnyelv is önálló stúdium kell legyen. Három évtizedeszinte szakadatlanul azon fáradozik, hogy a )eikében érlelődő gondolatokat" átadhassa szeretett nemzetének, amely 1920 óta súlyosan beteg országban élő, nem ép nemzet. Lesz-e feltámadás, lesz-e megújulás? Vajon a XXI. században a magyarság megmarad-e, vagy rezervátum-népséggé züllik? Manapság már nincsen a nemzetnek teljes országa, nincsen vagyona, nincsen gazdasági és katonai ereje, nincsen erkölcse és ősi jogrendje. Csak múltunk van, amely az az éltető televény, amelyből talán kisarjadhat a feltámadás, a magunkra találás, a feleszmélés, a talpraállás. Mert tartozhatunk mi Európához, járkálhatunk a nagyvilágban keresztül-kasul, a Kárpát-medence nélkül, az ősi Magyarországon kiVül nincs magyar élet! Ezért a magyar múltra, a magyarság ősi történelmére úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. A magyarság eredete c. munka számos új eredmény mellett, érthetően, tartalmaz ma már túlhaladott vagy módosult nézeteket, álláspontokat, érveléseket is, ám aki szeretné nagy!Vűen átte-
V
____________________________ 266__________________________
kinteni a magyar ezredéveket, évszázadokat, az bátran vegye kezébe Endrey Antal remek kis könyvét, örömét leli majd benne, és sok új szempont kerül a látóterébe. Nem vitás, az igazságot folytonosan és megalkuvás nélkül keresnünk kell, s azt sem kell szégyellenünk, hogy őstörténetünkhöz is igen erős érzelmek kötődnek. Aki még ad magára, az semmi áron és soha nem akar globalizált gépies fogyasztóként élni, aki még ad magára, az semmiképpen sem cseréli fel ősi és páratlan kincsű anyanyelvét néhány száz szavas idegen nyelvű kvartyogásra, ,aki még ad magára, annak a tudatában, a szívében, a lelkében örökké él Nimród, Atilla, Baján, Almos, Arpád, Szent István, Szent László, Hunyadi Mátyás, Bocskai István, Rákóczi Ferenc alakja, s szentnek tartja a magyar Koronát s a torkában dobol a sz!Ve, ha felcsendül a magyar Himnusz. (Megjelent: Ősi Gyökér 28/2000/4. szám, 37-39.)
___________________________ 267__________________________
Kolozsvári Grandpierre Endre emlékezete zerkilencszáznyolcvankilencig én csak Kolozsvári Grandpierre Emil nevét és pompás regényeit ismertem. Amikor a Móra Kiadó gondozásában megjelentetett Lajos király három halála c. könyvet kézbevettem, őszintén elcsodálkoztam, hiszen sem a tanulmányaim alatt, sem később Grandpierre Endre nevével a történettudomány művelői között nem találkoztam. Olvasmányos stflusa és sokoldalúsága feltűnt, de egy ún. népszerűsítő történelmet író személyiségnek képzeltem őt. 1990~en meghökkentett a Magyar Titkok embléma az Aranykincsek hulltak a Hargitára c. kötet címlapján. Am ettől kezdve már tudtam, szépírói eszközökkel is dolgozó történetkutató művét olvasom. Azt hiszem, nincsen még egy magyar történetíró, akinél a titok, a titkok, a titkos történetek, a rejtélyek szó annyiszor előfordulna, mint nála. Címben is, szövegben is. Sőt a kiadó nevében is: Titokfejtő Kiadó. Mindennek súlyos oka van, jóllehet egy kicsit a figyelemfelkeltés is cél volt. K. Grandpierre Endre nagyon nagy érzékkel és világosan látta, hogy a mi jövőnk azon múlik, a múltunkból erőt tudunk-e meríteni? Ot idézem: "Létükért küzdő nemzetek és sötét erők terepe a világ, s el-..ész az a nemzet, amelynek fiai eltudatlanodva és elközönyösödve szem elől vesztik a sorsukat fenntartó Hazát. lde'.ág a közszólás: akit az lsten nagyon meg akar verni, annak előbb az eszét veszi el. Ősi tantétel ez: El-..ész a nép,
E
amely tudás nélkül való! Meg kell kérdeznünk: miele tudás nélkül? Történelmi tudás nélkül, történelmünk ismerete nélkül, ez a legnagyobb, a leg-..égzetesebb tudatlanság, s a tudatlanság az a szegény92g, amelytől a legnehezebb megszabadulni. Ezért vagyunk mi, magyarak mérhetetlen kincsek birtokosai, jajdulóan szegények, mert elorozták tőlünk a legfőbb tudást, nemzetünk igaz történetének ismeretét. A fentiek szellemében rabolták el ezt tőlünk azok, akik ismerték a fenti elvet és vesztünkre törtek. Mert a tudás valóban: lelkek, életek fölötti hatalom. Rajta legyünk, hogy ezt a hatalmat elleneink ne ellenünk ér-..ényesít92k. Ne sajnáljátok ezért, drága magyar test-..éreink, a firadtságot és vesződ92get, amit e tudás megszerzése követel. Fel kell sorakoznunk m!!ldannyiunknak nemzetünk égbekiáltó sorsának, igazának megismeté92re és igazunk megismeté92re. Onmagunkért, önmagunk épülé92ért, hogy kifosztott tudattal ne el életet éljünk. De ha önmagunkért nem, úgy idegen iga alá vetett népünk millióinak és millióinak a ja'.ára és -..édelmében. Tartsatok hát velünk ebben a felemelkedésünkért folyó küzdelemben, hogy az igazi tudás birtokában magunk is, mindvalahányan igaz-tudákként állhassunk népünk, hazánk és önmagunk -..édelmére." Jóllehet munkáimban is többször hivatkozom rá, mégsem annyiszor, mint kellett és lehetett volna. Most e helyről szeretném megkövetni őt, mert a felkészülési iskolánk ugyan más volt, de a történelemszemlélete alapvetően hatott rám is. K. Grandpierre Endre minden munkájában hangot adott annak a számunkra, magyarak számára fájdalmas ténynek, hogy bennünket sem ezredévekkel ezelőtt, sem a középkorban, sem az újkorban nem szerettek Európa germán, szláv és román népei. Sőt, hatalmas és magában álló kultúránk, egykori erőnk és gazdagságunk okán az ellenszenv nemegyszer, máig nem múló gyűlöletté vált. Legdrámaibban erről a Magyar faj nagy elárultatása c. (1993) munkájában beszélt. Nem üldözési mánia vagy bujdosói téboly kényszere hajtotta K. Grandpierre Endrét a magyar őstörténet, a magyar történet rejtélyeinek, titkainak szakadatlan búvárlására, hanem az alvó, helyesebben az elaltatott nép felrázása, felébresztése, tettre késztetése. Miközben félreverte a harangokat, kétségtelenül elkövetett túlzásokat is, elsősorban azáltal, hogy szinte mindenütt és minden eseményben titkokat és talányokat keresett, mégsem ítéljük el, mert ő maga mentettette fel magát velünk és általunk: "ha kitűzött célunk teljesíté92nek megvalósítására nem volnánk képesek, mert ha igaz szándék vezeti azt, aki az igazság feltárására '.állalkozik, hogy előbbre vigye a nemzeti önmegismerés ügyét, az még akkor is elnézést érdemel, ha célkitűzéseit netán nem tudná megvalósítani." .. A Magyar Hírmondó sorozatában a Magvető Kiadó 1982-ben kiadta Mahmud Terdzsümán Tarihi Ungürüszét, Blaskavics József fordításában és értékelésével, mégsem váltott ki különösebb visszhan-
___________________________ 268 __________________________
got mindaddig, amíg K. Grandpierre Endre 1990-ben nem írt róla. Az ő drámai erejű megjegyzései és értékelései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 1996-ban a lévai Erdem Kiadó által kiadott A magyarak eredeteszinte népkönyv lett. A MTA is, Hazai György gondozásában ugyanebben az évben kiadta, nehogy, úgymond, a félreértések és félremagyarázások áldozata legyen a magyar közönség. K. Grandpierre Endre kezdte meg azt a küzdelmet is, hogy ne mondjunk honfoglalást, hanem honvisszatérést, mert ezzel az egyetlen szóval (is) elismerjük az idegenek előtt, hogy a Kárpát-medencei magyar földet erővel elvettük valakitől, márpedig éppen a legősibb magyar krónikásunktól, Anonymustól tudjuk, hogy nem így volt. Az Anonymus titkai nyomában c. (1998) könyve h!Ven tanúskodik erről. De ő küzdött a legharcosabban a magyar kalandozó rablóbandák-elmélet ellen is, sőt ő mutatott rá először 1993-ban, hogy a magyarellenes mérvadók által eltorzított augsburgi csata valójában hogyan zajlott le. Ifjúsági és verses köteteit nem számítva 24 művet alkotott, én legalábbis ennyit ismerek, s ezek hatalmas időt és teret fognak át, a finnugor rokonságelmélet kritikájától Zrínyi Miklós meggyilkolásáig, a magyar mondák elemzésétől a királygyilkosságokig. Minden munkájában az igazságot kereste, s ezért nagyon szerette Polübioszt idézni: "Nekem is az a \€/eményem, hogy a történészi munkákban az igazságnak kell a főszerepet játszania, magam írtam le munkámban, hogy miként az egész élő test tehetetlenné ill/ik, ha elveszti szeme világát, ugyanúgy a történetírásból is haszontalan mese marad, ha az igazságot eltávolítjuk belőle. Két fajtáját említettük a hazugságnak: az egyik a tudatlanságból ered, a másik a szándékos. Azt, aki tudatlanságból nem mond igazat, megilleti az elnézés, azoknak azonban, akik szándékosan hazudnak, nem szabad megbocsájtanunk." Élt a középkorban egy domonkos szerzetes, Girolamo Savonarola (1452-1498), aki Bolognában és Firenzében szakadatlanul prédikált, és azt tekintette életcéljának, hogy felrázza az elbutított, ostobává tett népet. Bocsássa meg nékem Kolozsvári Grandpierre Endre, ott fenn a csillagok honában, a magyarok Istene paradicsomában, hogy őt, aki annyira nem szerette az inkvizíciós domonkosokat, beleértve julianus barátot is, most éppen ehhez a domonkos Savonarolához hasonlítom, de bennem, őt olvasva, gyakran idéződik fel a megszállottan, életét is kockára téve, majd fel is áldozva prédikáló, igazságot hirdető szerzetes, akit - mielőtt megölték - a pápa kiátkozott, s műveit, megfojtott holttestével egyetemben, elégették. K. Grandpierre Endre műveit azonban a tűz nem emészti, nem emésztheti el, mert itt vannak velünk. S az általa is nagyrabecsült László Gyula szavait hadd idézzem, akit ugyan egyszer-egyszer megfeddett "primitivizáló rajzai" miatt: "a könyv is valóság, a könyv is éppen annyi, mint egy ember... a könyv: élet". Mindannyian tudjuk, kivált az idősebb nemzedékek, hogy egyszer elmegyünk, s csak az marad meg belőlünk, amit a műveinkből az élők megőriznek. (Elhangzott 2003. szeptember 30-án)
____________________________ 269 ___________________________
Magyar múlt- magyar jövő millenniumi emlékmű Velemben Tisztelt egybegyűlt ünneplő közönség! Hölgyeim és Uraim! történelem csontváza az Idő, amely végtelen és örök, de egyúttal - földi létünk gondolkodása szerint feloldhatatlan ellentétként - összetevő egységei, az ezredévek, a századévek, az évek, a napok, az órák nagyon is múlók és visszahozhatatlanok. Emberi létünk több százezer éves folyamatát legfőképpen az jellemzi, hogy a gondolkodó, az értelemmel bíró ember kísérletet tett arra, hogy létezését ne az elkerülhetetlen halál gondolata szabja meg, hanem túlélje önmagát, és értékelhető nyomot, méltó emléket hagyjon maga után. Ezt tették már az őskőkor barlangi művészei, ezt tették a hatalmas síremlékeket, templomokat építtető papkirályok és fáraók, ezt tették a monumentális emlékművek (a diadalwek, győzelmi oszlopok, díszkapuk, égbenyúló tornyok és csodálatos katedrálisok) megálmodói és alkotói, ezt tették és teszik a tudósok, a művészek, a mesterek, s ha igaziak, ezt teszik az államférfiak is. 56 évvel ezelőtt a Kárpát-medencét is elérte az az iszonyatosan pusztító kór, amely minden értéknek, minden szépségnek és tehetséges értelemnek halálos ellensége lett. A szavjet bolsevizmus megalázta és megsemmisítette az örök emberi értékrendet, meggyalázta és ledöntötte a népek ősi jelképeit és szent emlékeit, szwen döfte az alkotó embert, száműzte az erkölcsöt a kuiJúránkból. De nem kímélte, s nem kíméli manapság sem az értékrendet az amerikai globalizmus sem. Igy hát a mai átlagember tétován áll ebben a felfordult világban, elvesztette igazadási pontjait, kiverték a kezéből a lelki mankót, a hitet, megfosztották múltjától, évezredes hagyományaitól, közönyössé tették mindennel szemben, ami nem önös, kicsinyke létfenntartási ösztönéhez alacsonyítja le, azt harsogva: csakis a pénz számí!. Pedig már a nagy görög gondolkodó, Szophoklész is tudta: "nincs a pénznél hathatósabb kártevője az emberi~gnek". Am nem mindegy, hogy ez a "nagy kártevő" cél-e, avagy csupán csak eszköz valami nemesnek, valami maradandónak, valami szépnek a létrehozására. S itt, Velemben most arra láthatunk példát, hogy egy vagyonos ember fontosnak tartotta, hogy a Magyar Múlt látható példát és utat mutasson a Magyar Jövő számára. Novák Tamás tudja, hogy akinek nincsen jövőbe vetett hite, annak nincsen felelősségérzete sem, s akinek nincs felelősségérzete, annak közömbös a múlt, és csak máról holnapra él, illetve csak létezik. De tudja azt is, hogy csakis a szülőföld adhat igazi védelmet a világ gyilkos közönye, elvetemült gonoszságai és galád kirekesztései ellen. Ezért álmodott ide egy üdülőfalut, egy millenniumi emlék-
A
____________________ _______ 270 ____________________ ______ parkot, amely része lett az ősidőktől !~kott Velem községnek. Egy harang alá tartozó két falu simul egymáshoz és a csodaszép tájhoz. O nem úgy alkotott újat, hogy közben elpusztította a régit. Ellenkezőleg! Feltámasztotta és életre keltette legszebb és legősibb kincseinket, textilek, faragások, féldomborművek, bútorok, képek, szobrok formájában. De vajon történelmileg megfelelő-e az Idő ennek a létesítménynek a létrehozására? Igen, az. 1001-ben, tehát éppen ezer éve koronázták meg első keresztény királyunkat, Szent Istvánt, 1921-ben, kerek nyolcvan esztendeje fogott fegyvert Nyugat-Magyarország népe a Szent István országát feldaraboló trianoni békediktátum ellen, s 1941-ben, hatvan esztendővel ezelőtt lett Magyarország akkora területű, arnekkorának - a legszigorúbb körülmények között- lennie kellene ma is. Ezért láthatjuk az aranykereszten a történelmi Magyarországot és benne a gyászkeretes csonka országunkat. A többi: terra irredenta Hungariae, azaz Magyarország fel nem szabadított, vissza nem került földje! Ezt jelenti ugyanis az irredenta szó. De most van ideje egy ilyen emlékmű avatásának az ősi csillagképek törvényei szerint is, hiszen az őszi hónapok, a Mérleg, a Skorpió és a Nyilas havából áll, s mi magyarok, a Nyilas-jegy népe vagyunk, a Tejúton száguldó Csaba királyfi népéé. A mostani Skorpió-jegy legfon;osabb állata pedig a szarvas, akinek ágas-bogas agancskoszorúja a Nap fénylő sugarait jeleníti meg. Igy mutatott utat eleinknek az agancsos, ám mégis ünő Csodaszarvas. A történelmi évfordulók olyanok, mint a rózsafüzér szemei, kezünket s értelmünket szakadatlan rajtuk kell tartanunk, s morzsolgatásuk közben, elrévülve, naponta el kell merengenünk a múlton, s tanulnunk kell belőle. Bár tudjuk, hogy igazak Arany János veretes szavai, hogy ti. nem elég csak emlegetni, tudni is kell jól szeretni a Hazát!, mégsem lehetünk meg megszentelt jelképek, szent helyek és erőt sugárzó magyar emlékművek nélkül. A gonosz hatalmak mindig és mindenütt féltek és félnek az igazi emlékművektől, különösen a Kárpát-medencei utódállamokban rettegnek minden magyar jelképtől. Ezért törekedtek elpusztításukra. A led,öntött és elpusztított emlékművek helyreállítása azonban az egész Kárpát-medencében megindult. Ebredezünk, éledezünk. Az emlékművek között vannak olyanok, amelyek csak megjelenítenek valamit vagy valakit, tehát egyszerűen csak emlékeztetni akarnak bennünket, s vannak olyanok, amelyek varázserőt kiVánnak megjeleníteni, amelyeknek - létrejöttük pillanatától kezdve - karizmájuk van, amelyek előtt és alatt szinte imádkozni támad kedvünk. Ha azt kwánju~, ha azt akarjuk, hogy honunkra újra hajnal derüljön, meg kell építenünk szerte a Hazában a Magyar Elet imahelyeit S itt most megépült egy ilyen monumentális Magyar Oltár, amely formájában és szellemiségében egyaránt keresztény és ősmagyar, múltidéző és mai tartalmú. A bejárati kaputól, amely elválaszt és összeköt, tehát a díszes kaputól kezdve mindenre érvényes a Szentírás szava: in omnibus glorificetur Deus - mindenben dicsőíttes:Ék az lsten! De az lstenhez vezető úton "hajthatja ki-ki a maga táltosát" (Széchenyi István), hiszen ezredéveket felidéző jelképek között haladhatunk, amelyek egyediek és zömmel a mi magyar hagyományaink ékkövei. Nincs a világon egyetlen nép sem, amelynek a magyarhoz hasonlítható népzenéje, népköltészete és történeti hagyománya volna! Nemzeti krónikáink hwen megőrizték szent hagyományainkat, mondáinkat, művészetün ket, de- a jobbára nemzetietlen- tudományos hierarchia azt igyekszik belénk sulykolni, azt papalja szakadatlan, hogy krónikásaink hazug mesemondók voltak. Ne higgyenek nekik! Krónikáink a királyaink és a királyi udvar számára készültek, s ugyan miért traktáltatták volna önönmagukat népünk uralkodói hitvány valótlanságokkal l Ady Endre jól látta: "Valahogyan bajok voltak, lelkünknek, e toldott foltnak, bajai.
Egyformán raktuk a szépet, batátnak és e/len:Égnek - Egyformán és mindig csalódtunk."
A 21 faragott oszlop sugárzó bűvkörében haladunk a vízzel körülvett kerek tér felé, ahová híd vezet. A híd kapocs a Föld és a Menny között, az Időhöz kötött földi lét és az örökkévaló égi világ között. A híd két oldalán kovácsolt vas gyertyatartók, a Tűz és a Fény, tehát asszonyi állapotok szimbólumai.
____________________________271 ___________________________
A végtelent jelképező kör: az Ég maga, amely férfi jellegű, s amelyet a Földdel forgó világtengely köt össze. Az alapkövet idézi meg a három sziklatömb, amely a címerünkből ismert hármashalom is, de megjelenítője annak is, hogy a sziklából (petra genitrix) jött elő a Fény. Bikaölő Mithrász Napisten is a sziklából született, s a keresztény anyaszentegyház is sziklára épült! De ezért szent a mekkai Kábakő is. S ne gondolják, hogy ez csak tudósi belemagyarázás. Nemrégiben a kambodzsai Angkorban kiásták a föld mélyéből azt a nagy gyémántkövet, amely a XII. században épített hatalmas toronyban a világtengely alapköve volt. De a sziklahalom egyúttal a Földanya hasát is jelenti, amelyből ~ nőiséget jelképező, megkoronázott virágkehelyből (az edény ősi női-anyai jelkép!) emelkedik az Eg felé az aranyló kettős kereszt, (tulajdonképpen világfavagy lstenfa) jelezve, hogy a világon a virágokat megölő sötétséget a virradat utáni világosság váltja fel, s ez a fényözön a magyarság védelmére kel, azaz támad, mert a támad szó eredetileg ezt jelentette, s innen válik érthetővé a feltámadás kifejezésünk is. A kettős kereszt csúcsa, lényegében egy egyenlő szárú Nap-kereszt, amely alatt "keresztre feszítve" látható a történelmi Magyarország (Hungaria, nőnemű!), amelynek azonban az új évezredben fel kell támadnia. Az aranyszín maga is a feltámadás és a Nap szimbóluma, aminthogy ugyanezt sugározza a híd két oldalán látható zöldhalompusztai szkíta aranyszarvas is.
Feltárul az Élet Kapuja, Árad a Fény, kiárad. .. és Megzendül a Világminden92g! Ó, dicső Napsugár, Arany/ó édeni láng, Fényedben születik a jövendő. Teremtő erőd öleli a Földet, Rügyfakasztó szerelmes tángod Az újulás magvait hinti el.
Ó, áldott Napsugár, c;,yőzöl a Sötét92g fölött. Eletre hfvó akarat, Benned egyesít mindeneket. Éledő hittel, Éltető reménnyel,
Hódol előtted hű sereged, Utódai vitéz magyaroknak. (Balassa Sándor 1999-ben írt verse.) Tudatos az Idő mélységéből felidézett Múlt, szkíta, hún és avar jelképek által, amelyek az ovális talapzat körbefutó frízének aranyozott vörösréz díszítményei. (A vörösréz a szűz lányok fém je.) A kettős keresztes középmező mögött, a Földet jelképező négyzetes (vö. a 4-es szám!), hajlított támfaion sorakoznak címereink, összesen hét, a hét törzs, a Hold-ritmus hetes szent számának a tiszteletére, amelyek külön-külön is egy-egy jelképtárként foghatók fel. Az Álmos-Árpád-dinasztia veres- és ezüstmezős vágott címerében a veres a vér színe saMenny megtestesítője, az ezüst a Holdat idézi, a háromszögek felé forduló aranyoroszlánok a Fény szülte nőiségek oltalmazó őrállatai. A homorúan hajló támfal, mint egy anyai öl, befogadja a Fény-Magot, s majdan megszüli a Világosságot, amely ma is éltetőnk. Magyar nevünk is erre a Mag-ar = Mag-emberre utalhat, nem pedig az obi-ugor primi-
___________________________272 __________________________
tiV "ember-ember" jelentésű manysi névalakral A Szent Koronás országcímer szuverenitásunk jelző je, a Kőszegi grófok címere, az első nagybirtokos családot idézi, Velem község és a Novák-család címere az emlékparkot megálmodó és létrehozó Novák-család kötődését és gyökérverését hirdeti a kései utódok számára is. Novák Tamás sok mindent létrehozott már eddigi szargos és gazdag életében, s ezt a tevékenységét nyilván a jövőben is folytatja majd, ám amit itt, az egykor macsaras és kietlen földdarabon teremtett, azzal máris halhatatlanná vált, megmutatva mindannyiunknak, hogy a legnagyobb magyarra, gróf Széchenyi lstvánra nem elég unas-untalan hivatkozni, de sokkal inkább hallgatni kell őreá, aki már 1841-ben, tehát pontosan 160 esztendeje, "A Kelet népében" világosan megmondta: "Bizory, a magyarnak senki nem ad pénzt, ha nem ad a magyar maga-magának, mert ha saját maga nem gondol magáva/, saját maga nem ápolja magát s nem eszközli előmenetelét, ugyan a világ hátán ki mi\telje mindezt érette s ki szeresse őt erősebben, mint ő maga-magát? Nem, nem. Rajtunk senki nem fog segíteni, de nem is segíthet, mint mi magunk!" Viseljük hát sorsunk, ahogy meg van írva (Sajó Sándor), de bízzunk magunkban, s akkor az lsten is megsegít bennünket: Él még, él az lsten ... a magyarak Istene, Effordítva sincsen még e népről szeme, 5 az még, aki tégen: Harcra hát, magyar nép! lsten a vezéred: Diadalmatszerez a te hulló \€red Minden ellen!Iigen. (Arany János) (Elhangzott 2001. október 28-án)
_____________________________ 273 ____________________________
juhászné Takács Borbála tárlata elé Budapesten a MVSZ Magyarak Háza Csontváry-termében Tisztelt Hölgyeim és Uraim! neves magyar történész, Lukács János szerint a magyarság számára az elmúlt, legtragikusabb XX. században az volt a legsúlyosabb baj, hogy népünk nem maradt mélyen és őszin tén vallásos, valamint, hogy nem tudta benépesíteni a Kárpát-medencét Elvégre csak az elmúlt ötven esztendőben hétmillió magyar magzatot gyilkoltak meg! Ezért vesztettük el az országunkat, ezért tudták elrontani a magyarság nem kis részének génkódjait, megrontani az egyre vallástalanabb lelkét, aminek következtében a XIX. század utolsó harmadától mind nagyobb tömegek lettek baloldali, sőt kommunista érzelműek. A súlyos és nagyon igazságtalan társadalmi ellenmondások és feszültségek váltották ki a magyarak százezreiben a dacos elfordulást az ősi magyar erényektől, az ősi magyar hagyományoktól, az ősi magyar hittől, a magyar föld szeretetétől, amelyhez ezredéven át hűséggel ragaszkodtak, s amelyet a IX. század végétől tömegesen sohasem hagytak el. Az 1880-as évektől viszont "kitántorgott Amerikába másf21 mil/ió emberünk", majd újabb és újabb hullámok hömpölyögtek ki a történelmi Magyarország területéről, sőt az 1920-ban kicsire csonkított országból és leszakított országrészekből is, számos alkalommal. Fogytunk s egyre fogyunk. Közben pedig csaknem egészen védtelenekké váltunk. Testileg is és lelkileg is elcsenevészesedtünk. Ha 1918 előtt a magyar katonák zöme nem fertőződött volna meg az istentelen kozmopolita balliberális tanok mételyeitől, a gaz és hitvány szociáldemokrata és bolsevik árulók kormányra került csoportja sem tudta volna rávenni őket, hogy dobálják el a fegyvereiket, és a szent Hazát ebek harmincadjára védtelenül hagyják. Pedig ez történt, sőt rosszabb, mert egyedül KözépEurópában 133 napon keresztül dühönghetett a vörös terror, amelynek fenntartására önként jelentkezett sok tízezer ember. Amint 1945 után is százezrek rohantak "kiegyenlíteni a számlát" a nincstelenek, a szegények, valamint a jobb módú polgárok és gazdag arisztokraták közötti ősrégi háborúnak a szellemében és ürügyén. Semmi sem szent mostantól kezdve. Sem a szentképek, sem a szent ereklyék, sem a Szent Korona, sem a szent királyok. Kun Béla a magyar Szent Koronát felkínálta eladásra egy müncheni zsidó ékszerésznek, a Lenin-fiúk vidáman dobálták ki a múzeumokból a szentek festményeit, primitw derűvel döntögették le a kereszteket, a Jézus és Boldogasszony szobrokat. Nem töretlen úton jártak, hiszen az 1789-es ún. nagy francia forradalom idején a jakobinusok, a sans cuiotte-ok példát mutattak, amikor aMi Asszonyunk (Notre Dame) csodálatos és fennkölt templomábóllóistállót csináltak, majd ugyanezt sokezerszeres nagyságrendben felmutatták az orosz bolsevikok is. 1944-45-ben ezen meggondolásból kötötték be a lovaikat az oroszok a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába. Nem vétlen barbárok ők, hanem tudatos pusztítók, mert a gyökereinket, a támaszainkat akarták és akarják megsemmisíteni, bármi áron. De nem érnek célhoz, nem érhetnek célhoz, mert lám mindig előáll egy újabb walesi bárd, aki belső erő által hajtva, nem ritkán, mint most is, nem hivatalosan kiképzett művészként vagy költőként vagy lelkipá?Ztorként: Megálljt! kiált. Takács Borbála az Arpád-ház tagjai közül 21 magyar királyt és öt szentet festett meg káprázatos és nagyon sajátságos technikával, mivel fonákjáról festett üvegképek vesznek körül minket. Ez egy igen nehéz technika, mert javítani nem lehet. Nem magyar sajátosság, inkább a bajorak által
A
---------------------------2~-------------------------kedvelt technika. De a színek ragyogtatása rendkíVüli lehetőségeket ad. Sem a művek, sem a valójában nem ismeretlenek Budapest műértő közönsége előtt, mert alkotásait korábban már láthatták a Gellért Szállóban vagy az Operaház Vörös Szalonjában, sőt vidéken is (Sopronban, Lakitelken, Paloznakon), mégsem tud a néző sebesen végigsétálni az alkotások előtt, ellenkezőleg: rátapad a látványra, mert szép, mert bravúrosan megcsinált, mert beszél hozzánk, mert emlékeztet a múltunkra, amely egykor valóban nagy és dicső volt. 5 ezeken a képeken keresztül, őbennük és őáltaluk életre kel a magyar történelemnek egy fontos é~ jelent~s szakasza. Mint a magyar őstörténet és a középkor búvárlója, sajnálarn persze, hogy az Almos-Arpád szent dinasztia (beata stirps) 28 uralkodójából, hét hiányzik, de maga az a tény, hogy az első magyar uralkodócsalád, a Turul-nemzetségbeli Airnos és utódai, akik büszkén vallották magukat Atilla nagykirály egyenes ági leszármazottainak és örököseinek, az egyetemes keresztény világnak harminc szentet és boldoggá avatottat adtak, s ez mindennél többet mond. Ezek a képek történeti forrásértékkel bíró művek ábrázolásai alapján készültek, természetes és egyszerű művészi st~us ban. Nem absztrakt, fogalmi st~us ez, amely senkinek nem mond semmit, mert nem tartalmaz semmi lényegest és nem szól senkihez. Ezt, szerencsénkre, az is kizárja, hogy a sokáig Münchenben élő, majd 1991-ben az 1920-ban Ausztriához csatol ősi Fraknóba áttelepült alkotó, saját kedvtelésére kezdett alkotni. Nem voltak megélhetési gondjai, nem akarta eladni a képeit, tehát megőrizte a szellem szabadságát, nem alacsonyodott le a kommersz selejttermelés szintjére. Ha ugyanis megtaláljuk az igazi hivatásunkat, ha biztosak vagyunk abban, hogy a valódi művészet nem egyszerű műalkotás, hanem ható erő, közvéleményformáló erő, akkor már nem öncélúan művészkedtünk, hanem úgy teremtettünk igaz értéket, hogy azzal utat mutatunk embertársainknak. 5 ha történetesen magyar az alkotó, utat mutat a magyar testvéreinek, hozzásegíti nemzettársait a nemzet érzelmi közösségének helyreállításához. Ami nélkül nincs ország, nincs haza, nincs jövő. Harminc év munkája áll ezen alkotások mögött és alatt, a megmérettetés terhelését tehát erős váz tartja. De tartja még a messzi gyermekkor Békés megyei világa: Köröstarcsa, Szeghalom, Csökmő őstájának varázsa, ahol honalapító eleink is oly nagyon szerettek élni, sa kései utódok marker génjeiben ez mind benne van. Benne van még akkor is, ha a művész sok évtizede már nem ezen a földdarabon él. Mert az ősi magyar kultúra nem ellentétes a keresztény kultúrával, s nem ellentétes az európai kultúrával sem. De nem is azonos vele, mert egészen más hangsúlyokat és képjeleket használ. A magyar szent királyok: sancti reges Hungariae, ilyeténképpen való feltámasztása sem egyedi elszigetelt jelenség manapság. Egyre több alkotóművész érzi a múlt újraélésének kényszerítő erejét, hiszen mindig és mindenütt a kultúra a múltra épül. Amelyik nép elfordul a múltj~tól, a lelkét dobja el. A magyar keresztény kultúra éltetője is a Hit. Hiszek az Istenben, hiszek az Osök szellemében, hiszek a hit szabadságában, hogy ne legyen többé megbélyegzett és kigúnyolt keresztény ember, amint hogy ne legyen megbélyegzett és kicsúfolt iszlámhívő, és zsidó hitű sem. A tehetség mellett a hit a legerősebb fegyverünk. Mindenfelől szorongatnak bennünket, s bizony fogy a jövendőnk. Gondoljanak a korszakos státus-törvény sorsára és az iszonyatos indulatkavargásokra, amelyek szítói között ott találhatók némely magyarországi csoportok is. Azt akarják a világhatalmak és a környező országok bűntu dattól tüskéslelkű acsarkodói, hogy mi, magyarak adjuk fel a harcot, hogy mindig és egyre csak hátráljunk. Ám a feladás, az elvtelen kompromisszum sehová sem vezet, erre nézvést kiábrándító leckét kaptunk most az EU-tól is. De mi nem adhatjuk fel soha az ősi és csodálatos szépségű nyelvünket, és nem adhatjuk fel nemzeti művész-anyanyelvünket sem, mert a művészet a nemzeti élet legfontosabb része. Az igazi művésznek példát kell adnia, példaképeket kell állítania, értékes mintákat kell felsorakoztatnia, magyarán: képesnek kelllennie arra, hogy jól és szépen formálja, nemesen befolyásolja a közönségét. Ne boruljanak le az értelmesek, az elbutítottakkal együtt, hamis és undort keltő rém-művek művésznő
___________________________275 __________________________
A veszelovói tarsolylemez
előtt, mint a vizeletbemártott Krisztus-corpus, hanem érezzék át a magyar múlt valódi szentségét a képi megjelenítés hatalmas ereje által is. Takács Borbála, amint férje, a Szabad Európa rádióból mindannyiunk által ismert Juhász László is, a saját módján, a maga tehetségével és a maga eszközeivel azért küzdött és küzd, hogy ebben a XXI. században se álljon más hon a négy folyam partján, ne száljon itt más nyelvű százat, ne lakja más keblű nép e földet. Ne roskadjunk magunkba, hogy már elöregedett ez a hajdan nagy és erős nép, már nincs remény a feltámadásra, mert amint Széchenyi István mondta: "a magyar nép nincsen elöregedve, lelkes keleti rajként áll a 'lirtán és képes állandóan megújulni és feltámadni." De ehhez kellenek erőt adó szent képek, érthetők, magasztosak, lelkesítők, imára és fohászra késztetők, sakkor megbátorodunk, akkor magunkra találunk, akkor felismerjük a követendő helyes utat, amelyre most irtózatosan nagy szükségünk van ebben a sorsfordító 2002-es esztendőben. (Elhangzott 2002. február 12-én)
____________________________276___________________________
Színház a nemzet ellen z új magyar Nemzeti Színházat csak ez év januárjában volt lehetőségem megtekinteni, amikor is - gyermekeink karácsonyi ajándékaként - két jegyet kaptunk a Bánk bán előadásra. Siklósi Mária épülete tetszett, a kivitelezés, néhány apróság kivételével, színvonalas. Az idősebb nemzedékhez tartozván, nagy várakozással ültünk a nézőtéren: vajon milyen módon keltik életre a 169 év óta játszott magyar drámát a maiak? Katona József 1819-ben történelmi drámát írt, s jóllehet csak huszonéves volt, örök értékű, bár nem hibátlan remekművet alkotott. Hevesi Sándornak igaza volt, amikor Bánk bán alakját ellentmondásosnak és mesterkéltnek nevezte, sőt erőtlennek is, hiszen a nagy sorstragédiáktól eltérően, itt a főhős életben marad. A rendező, Vidnyánszky Attilának sem volt tehát egyszerű dolga, ám aligha volt joga ennyire felforgatni és ennyire kiforgatni az első magyar drámai remekművet! Jordán Tamás színigazgató szerint a mostani Bánk bánt fel kell tudni vállalni, én azonban ezt a jelenlegi bemutatót, összességében, nem az alkotói szabadság fénylő csillagának, hanem múltunk megcsúfolásának, színháztörténelmünk megalázásának, sőt - bizonyos pontokon - a magyarság meggyalázásának tartom. Nem vonom kétségbe, hogy egy rendezőnek sok mindenhez joga van, de a történelemhamisításhoz, úgy vélem, nincs joga. Erősen vitatható a dráma "megzenésítése" és táncjátékká formálása, kivált a látott formában, noha az igaz, hogy a szerző, Katona József is gondolt ilyesmire, mert például az első felvonáshoz utasításként írta: a múlató palota vendégszobáján kívül tánc-muzsika, vagy a tizedik jelenetben: erős muzsika szál. Az igényes nézőt azonban szinte fejbekólintja Alekszandr Belozub által kieszelt jelmezek és díszletek megdöbbentő látványa. Az idétlen aktualizálás oly mértékű, hogy a veretes mondatok szinte bohózatként jelennek meg a félmeztelen artista" Ottó (Trill Zsolt), az elnyűtt katonaköpenybe bujtatott Bánk (László Zsolt) nagyúr(?), a kisgazda-ünneplőben jövő-menő Petúr bán (Blaskó Péter), a cirkuszi fejdíszes Gertrúd királyné (Kubik Anna), az eszement "bolond lány" figuráját formázó abroncsszoknyás Melinda (Nagy-Kálózy Eszter) szájából. De még rajtuk is túltesz "az ősz Tiborc apátok" tarka pulóveres, verespéterbácsis öltözéke és ll. Endre magyar király (1205-1235) fehér gimnasztyorkás, orosz buggyos nadrágos, fehér műszőrme bundába bugyolált, idétlen ficsúrt mintázó alakja, aki, amikor az V. felvonás első jelenetében színre lép, a várt és előírt(!) fekete gyászkárpit és gyászruházat helyett a leírt maskarában jelenik meg, fején egy )rubadúr-szőrmesapkát" viselve. Egy bolondos kéjenc áll előttünk, azaz nem is áll, mert gyorsan lefekszik a földre és onnan szónokol. Miért vágta meg több helyen a dráma szövegét a rendező, kihagyva például a ll. felvonás második jelentében Petúr vádbeszédének részeit, vagy a templomos lovagok nagymesterének levelét? Miért másította meg Gertudis királyné megölését (Katona József: Gertrudis sikoltva fut az aszta/ig, Bánk utoléri és agyon szurdálja.)? Miért fektette a holtakat sorban a színpad deszkáira, holott a drámaíró királyi pompával felállított ravatalról rendelkezik, amely mögött áll fenségesen a magyarak királya. A rendező a legjobb színészekből is maskarás szerepiőket csinált. Fájdalom volt nézni Sinkó Lászlót (Istenem, mit érezhet ott Fenn Sinkovits Imre ?!l és Kubik Annát. Szarvas Józsefnek (Tiborc) is bizonyára gyakran megjelenik gyötrő álmaiban a felejthetetlen Bihari József, hogy megintse és tanítsa őt. A negyvenes évek elnyűtt katonaköpönyegében, meztelen kardjával a hátát vakargató(!) László Zsolt Bánkja a magyar színházművészet mélypontja, s egyúttal mindazok kigúnyolása, akikben Erkel Ferenc operájának Bánk bánja él. Az már csak ráadás, hogy érthetetlen a szövegmondása. Vidnyánszkynál a Haza nem magasztos és fennkölt, hanem biberachi: Ott van a haza, hol a haszon. A Bánkat alakító László Zsoltot úgy mozgatja, hogy az elcsábult asszonyát siránkozva vádoló férfi
A
11
____________________________ 277___________________________
szenvedése álljon a középpontban, feledve, hogy: Itten Melindám, ottan a hazám! nem azt jelenti, hogy a Haza: másodlagos, mellékes. "Két tity/at szakasztok el: Hazámról és becsületemről." - a kitétel egy hatalmas rangú magyar főúr fogadalma, nem egy megcsalt férfi jajgatása. A gyenge és élveteg Melinda-figura (Nagy-Kálózy Eszter) is csak árnya az igazi Melindának, akit szavai jellemeznek:
Koronák bemocskolója, aki megLoptad kitályi i?rjedet - kitépted ~ezéből a jobbágyi szfveket Arúba tetted a tör'.ényt - nyomád a Nyomorultakat - mártírtá tetted az Erkölcsöt és test'.éri indulatból Egy szennytelen nyoszolyának eitölése \.égett, kitályházban bordélyt nyitottál! Az utolsó rész (V. felvonás hatodik jelenetében) talán a legelképesztőbb. Itt ugyanis felfüggesztett szent jelképeink (Naporoszlán, Szent Korona) zsinór-szövevényét táncosok kavalkádja csavarja, tekeri össze-vissza, jelezve: magyarok, egész történelmeteket összezavartuk, összekuszáltuk. Senkik sem vagytok! 5 csak ilyen a múltatok! Mi azonban a spanyol Mikhál szavaival üzenünk mindazoknak, akiket illet:
Sem a megbántást, sem a jótéteményt soha El nem felejti a magyar! (Megjelent: Ősi Gyökér 31/2003/48-49. és Magyar Világ 2003. február 14.)
___________________________278 __________________________
Szabadságunk fénylő csillaga:
Petőfi!
bben az esztendőben sokunk lelkében mármost tavaszodik, ebben a hónapban sokunk lelkében már most éled a remény a harmadik igaz magyar forradalom közeli, 2002. áprilisi győzelmes megszületésére. Mert manapság a forradalom a hagyományos örök értékekhez való visszatérést jelenti, a konzervat!Y irány a szerves fejlődéssei egyenlő! Sakkor majd "annyi átokteljes év után sírunk, mosolygunk az öröm mián." - idézhetjük az 1848-as Petőfit Első szépséges forradalmunkra: 1848. március 15-re emlékezünk ma. Büszkén és boldogan emlékezünk a '48-as forradalomra, amely 154 esztendővel ezelőtt éppen olyan erőszak- és durvaságmentes volt, mint ahogyan 1956. október 23-án is pirosló arccal, de nem piros zászlókkal, békésen meneteltünk szerte az országban. Mert a magyar forradalmak mindig vértelen ül indultak. Ma már tudjuk, hogy 1848-ban Latour nyakába is idegen ügynökök vetettek kötelet Pesten, azért, hogy bemocskolják a forradalmunkat Amint ma is teszik a hátunk megett leselkedő nyomorultak, akik - érthetően - nem akarják, hogy ők is a tiszta forradalmi tűz lángaiban égjenek el, mint idegen rongyok. Eddig a sors úgy akarta, hog~ a békés forradalmaink véres szabadságharcokba torkolljanak, mert - ahogyan Petőfi mondotta - 11 AII a viharban maga a magyar!... mert elhagyott, mert legelhagyottabb
E
minden népek közt a föld kerekén. Szegény, szegény nép, árva nemzetem te, mit -..étettél, hogy így elhagytanak, hogy lsten, ördög mind ellened van." "Nagy a világ és test-..érünk nincs benne, nincsen, aki bajainkban tészt venne. Dehogy test\ér bajainkban a világ! Ellen:ége minden ember, akit lát." "5 az áldások dacára, ez a nemzet mégis árva, mégis rongyos, mégis éhes, közel áll az elveszéshez." De Petőfi Sándor nem csüggedett, felrázta a közönyös lelkeket, mert tudta, hogy a nemzet jövő jéért folyó harc színtere nem a gazdaság, hanem a kultúra. Luther óta, tehát közel félezer esztendeje, hatalmas küzdelem, kőkemény harc folyik a lelkek megnyeréséért A bajunk fő oka 1848 előtt is ugyanaz volt, mint ma, amint Petőfi írta: "Itten oltárt minden ember
ön báMnyáért emel." Ma mi a magyar igazság? Ma mi a magyar élet? Egy mondattal így felelhetünk: légy büszke arra, hogy magyar vagy! Petőfi Sándor így fogalmazott: "Ne nézz őseidre, óh magyar, ki most sötét:égben vagy itt, ne nézz őseidre, e ~nyes napokra ... szemeid gyöngék ... a napEny megvakít. Hazám_ dicső nagy ősei, ti földet-
tázó viharok! Ti egykoron a porba omlott Európa homlokán tombo/tatok. Oh, nagy volt hajdan a magyar, nagy volt a hatalma, birtoka, magyar tenger vizében hunyt el éjszak, kelet s dél hullócsillaga." "Magyar vagyok. Büszkén tekintek át a múltnak tengetén, ahol szemern egekbe nyúló kősziklákat lát, nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, s miénk nem volt a legkisebb szerep, úgy rettegé a föld kirántott kardunk, mint villám9t éjjel a gyerek." S ismét Petőfi szellemét és százatát idézzük meg: "El a magyar még, áll a hon! Melyik magyar nem büszke most reá, hogy isten kegyelméből e nemzet tagja lett?" S változott-e valami az elmúlt 154 év alatt? Mit tesz velünk ma is a román, a szlovák, a szerb, és a horvát? A státustörvény ürügyén és örve alatt támadnak bennünket. Az 1100 éves magyar földön úr akar lenni minden idegen. Petőfi így kiáltott fel: "E földön legyen úr a tót vagy a német? E földön, hol annyi vitéz magyar \érzett! Magyar \ér szerezte ezt a dicső hazát, és magyar \ér ezer évig óltalmazá! Vigyázz magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy, ki tudja mikor üt rajtad az ellen:ég? 5 dühös kezekkel kik tépik leginkább gazul, őrülten a zöld ágakat? Azok, kik eddig e fa árnyékában pihentek hosszú századok alatt. Te rác, te horVci t, német, tót, oláhság, mit marjátok mindnyájan a magyart? Mohó étlfciggyal megrohantok min-
______________ ______________ _ 279 ______________ _______________
ket, miként a holló a holttestre száll. Hollók vagytok ti, undok, éhes hollók, de a magyar még nem halotti test." "Hol az ellen, kérdezed? Ne kérdezd, mindenütt van, aho\á tekintesz s legnagyobb és legveszélyesebb az, ki mint test\ér símul kebleinkhez. Köztünk van a legnagyobb ellen92g, a cudar, az áruló test\érek! 5 egy közü/ük százakat ront el, mint pohár bort az egy cseppnyi méreg." S nem így van-e most is, amikor az MSZP és az SZDSZ szakadatlanul hátba támadja a nemzetet. Ki jellemezte az ilyen embereket jobban, mint Petőfi: "Ti, kik úgy felfuvalkodátok, tudjátok-e mik vagytok ti? Az apró napi események múlandó pásztortüzei." Be jó volna, ha végre beválna Petőfi jóslata: ha majd kivesznek a belső bitangok, akkor derül fény a honra. S milyen jóllátta szabadságunk fénylő csillaga, Petőfi, a baj igazi okát: "Azért nem győzött eddig e hon, mert sohasem volt egy akaraton." Most itt van előttünk a nagy lehetőség! 2002. április 7-én és 21-én megmutathatjuk önnön magunknak és a világnak: kik vagyunk! S hadd száljon hozzánk újra Petőfi: Szétkürtölhetjük Európában: "ismét magyar lett a magyar! Egy sú; milljók kebelében. A nagyvilág csodákat látni készül." Ma valóban "kicsiny sziget vagyunk tenger közepében", "de velünk van az igazság és az isten". "A magyarnak élnie kell örökké s nem szabad rabnak lennie többé!" S az ősi országunkat el bitorlók üvöltenek most a Benes-dekrétumok kapcsán, amelyek éppen olyanok, mint a zsidótörvények voltak, s demokráciáról harsognak, holott félelmet és gyűlöletet szítanak. "Föl nemzetemf - kiáltja Petőfi, jussanak eszedbe világhódító híres őseid, egy ezredév néz tánk ítélő szemmel Atillától egész Rákócziig!" Igen, emeljük fel végre a fejünket, foglalkozzunk végre a saját szenvedéseinkkel, a saját népünk sorsával. Gyáva népnek nincs hazája! Mi, Kárpát-medencei magyarok, mikor sorolhatjuk el végtelen sok szenvedésünket, megszámláihatatlan megaláztatásunkat, mikor tehetjük fel a kérdést: miért veszítettük el a Kárpát-medencét? Miért nem kaphatjuk vissza elrabolt kincseinket és javainkat? , Megfontoltak vagy gyávák vagyunk? Hányan hisznek ma abban, ami a MIEP jelmondata: Megmaradni, gyarapodni és visszaszerezni? Pedig amit elveszítettünk, azt vissza is lehet szereznünk! Töltekezzünk fel lánglelkű költőnk biztató és lelkesítő szavaival, s legalább neki higgyünk, akinek még a kommunistából mártirrá vált miniszterelnökünk, Nagy Imre is hitt, hiszen ő már 1953-ban idézni merte e híres sorokat a magyar parlamentben: ,,Járjatok be minden földet, melyet lsten megteremtett, s nem akadtok bizonyára a magyar nemzet párjára. Ha a föld lsten kalapja, hazánk a baktéta rajta!" Mondjuk el Petőfivel és általa: "Félre kislelkűek, akik mostan is még kétel~edni tudtok a jövő felett, kik nem hiszitek, hogy erős isten92g őrzi gondosan a magyar nemzetet! El a magyaroknak istene, hazánkat át?lelve tartja atyai keze. Az idők, a népek éktelen viharja elfújt volna minket, mint egy porszemet. Igy keresztüléltünk hosszú ezer évet, ezer évig azért tartott volna meg, hogy most, amidőn már elértük a tévet, az utolsó habok e/temessenek?" Nem, ez valóban nem lehet. Foglaljuk mindennapi imánkba Petőfi szavait: "Magyar vagyoksarcom most szégyenben ég. .. de semmi kinc92rt s hítért a viláson, el nem hagynám én szülőföldemet, mert szeretem, imádom, gyalázatában is a nemzetemet!" "E/ni fogsz Hazám, mert élned kell... dicső92g és boldogság lészen a te életed, \égetér már a hétköznapi vesződ92g, \árd örömmel a szép ünnepet!" (Megjelent: Magyar Fórum 2002. lll. 14.)
___________________________280__________________________
Trianoni gyászunk Tisztelt Megjelentek! Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim! manapság megélhető emberi lét átlagos határát is átlépte már a magyarság soha el nem évülő hatalmas gyászának évszáma. 83 évvel ezelőtt vetettek véget az igazi Magyarországnak. 83 évvel ezelőtt a nagyhatalmak valósággal kivégezték Magyarországot. S mindezt tudatosan tették. Nekünk, kőszegieknek most két súlyos okunk is van a megemlékezésre. Az egyik a hátam mögött álló Trianoni Kereszt, amely 67 esztendeje hirdeti fájdalmunkat, beleértve azt a fájdalmat is, amelyet azért ~rzünk, mert ennek a keresztnek a felállítóját, egy nemes és bátor kőszegi férfiút, vitéz NAGY MIKLOS egykori kőszegi polgárrl]_estert gyalázatos és törvénytelen gyilkossággal megöltek a szerbek a bácskai Ujvidéken, 1946-ban. Ot, és sok ezer mártír társát azonban hivatalosan még ma sem gyászolja a magyar kormányzat és a magyarországi médiumok. Sőt, a helyi hivatalos szervek sem. Amiként nem gyászolja még ma sem senki azokat, akiket a hazai és a külföldi kommunisták megkínoztak. Gondoljunk csak a napokban bemutatott tv-dokumentumfilmre: a gyömrői meggyilkoltakra, akik közül az evangélikus lelkészt keresztre feszítették, szemét kitolták, nemes szerveit levagdalták a kisnyilasokból átöltözött kommunista pártszolgálatosok 1945 tavaszán -kora nyarán, a többieket gödörbe lődözték. S ami még ennél is súlyosabb: még ma sem vádolja senki a gyilkosokat! Még névlegesen sem. Büntetienek maradhattak azok is, akik Bácskában negyvenezer magyart lemészároltak csak azért, mert magyarak voltak! Magyar holokauszt.. volt 1919-ben és 1945-46-ban. S nemcsak a Délvidéken, hanem a Felvidéken és a Kárpátalján is. Osszesen több mint kétszázezer magyart öltek meg így a trianoni utódállamokban. Csak azért, mert nemzetiségük és anyanyelvük magyar volt. Bűnük nem volt semmi. A másik sajátos okunk a gyásznapi megemlékezésre sem szokványos, hiszen városunkat és annak számos polgárát a közelmúltban, aljas szándékú kőszegi kollaboránsok segítségéve!, a szó szaros értelmében kínpadra vonták, pellengérre állították. Március 19-től egy hónapig volt minékünk egy történeti kiállításunk a Jurisics-várban. Egy olyan kiállítás, amely bemutatta a magyar királyi honvédség, testőrség és koronaőrség 1921-1945 közötti küllemét és szellemi morálját, amelynek lelke éppen az volt, hogy a feldarabol!, kifosztott, meggyalázott országállapotunk nem lehet végleges. A trianoni állapot nem maradhat meg örök időkre! Egyszer véget kell érjen. Ezt a magyar szellemiséget a vári kiállításon eddig soha nem látott gazdag, s nyugodtan mondhatom, lenyűgözően látványos és meghatóan szép anyagok tömegével jelenítették meg a kiállítás alkotói, akik közül a rendező múzeumigazgatót, csak azért, mert megjelenítette - hiteles dokumentumok és anyagok segítségével! - a nyilas korszakot is, nemtelen és hazug módszerekkel valósággal megfeszítették a MAlSIHISZ vezetői s nyomukban az országos hivatalos szervek. Az indoklásuk szerint: a trianoni fájdalom megjelenítése nem volt más, mint a hazug fajvédő propaganda. Az 1938 és 1941 közötti országgyarapodás ok9zta mámoros öröm és boldogság megjelenítése pedig nem volt más, mint nacionalista mákony. Igy lett elítélt a kőszegi 18. lövész zászlóalj egykori állománya, Kunfalvi János, Wéber Viktor és társai, akik önként és boldogan siettek a Haza oltalmazására 1938-ban Kassa és a Felvidék déli sávjának visszacsatolásakor. Akkor úgy látszott, véget ér a trianoni rabság. Azt kiabálták, azt szajkózták mindmostanáig a bérírnokok és felbérelt botrányokozák a tv-kben, a rádióban, az újságokban, hogy a kiállítás megcsúfolta a zsidó holokauszt áldozatainak az emlékét, s éppen itt, Kőszegen, ahol a Német Harmadik Birodalom mellett, egyedül Európában! - igaz, csak egyetlen napig, de gázkamra és krematórium is működött. Holott a kiállított hiteles dokumentumok ezt az 1984 óta hangoztatott állítást egyáltalán nem igazolták!
A
___________________________281 __________________________ S mit tett Kőszeg város képviselő-testülete, polgármestere és pártjai ebben a helyzetben? El ítélték a múzeumi kiállítást, elítélték a múzeumigazgatót, elhatárolódtak a meghurcoltaktóL Csak egyetlen kivétel akadt: Básthy Tamás országgyűlési képviselő személyében. Nekünk itt és most az a dolgunk, hogy megemlékezzünk és imádkozzunk a trianoni országcsonkítás következtében kiirtott, megkínzott, tönkretett, megalázott és meggyalázott magyarokért Mert mi igenis tisztelgünk és gyászolunk a magyar zsidóság áldozatai előtt is, de végre megsiratjuk és meggyászoljuk a magyar holokauszt több százezer áldozatát is. Erre figyelmeztet bennünket a hatalmas trianoni kőkereszt. S ha egyelőre még nem is vagyunk sokan olyanok, akik ki merik mondani, hogy az ezredéves igazi Magyarország elpusztítása ma is nagyon fáj, lesznek azért számosan, akik gyermekeiknek, utódaiknak továbbadják a lángot, amely egyszer talán tisztító tüzet is gerjeszthet. S hogy ennek az Európai Unió lesz-e a kerete vagy más, ma még senki s_em tudja. De a MULTAT őrizzük és nem felejtünk. Aki felejt, mindent felad és mindenkinek mindent elnéz. Mi a nemzeti imádságainkban foglaltakhoz tartjuk magunkat: lstentől jókedvet, bőséget, ép testben ép lelket kérünk, s hívei maradunk a Hazának - rendületlenül! (Elhangzott
Kőszegen
2003. június 4-én)
___________________________ 282 __________________________
A nemzeti oldallátszata és valósága Egy magyar históriás töprengései gy emberöltő óta nincs igazi Magyarország és egy fél évszázadon keresztül nem volt értékrendünk, mivel a bolsevizmus (amelynek a Larousse-ban nincs címszava, a fasizmusnak viszont két hasábnyi!) nemcsak kegyetlen diktatúra volt, hasonlóan a fasiszta és a nemzeti szacialista diktatúrákhoz, de egyedülállóan felszámolta a magántulajdont, az emberi társadalom évtízezredek óta legalapvetőbb pillérét. Ugyanakkor a betelepült idegensz!Vűek nyomására nálunk lett a háború után a legnagyobb vérengzés: 24 ezer embert likvidáltak vagy végeztek ki, míg a 100 milliós Japánban mindössze 1260 embert vontak kérdőre. A magyar holokausztra még csak utalni sem volt szabad! Csak azért, mert magyarak voltak, lemészároltak a Délvidéken 40 ezer magyart, Romániában 30 ezret, Csehszlovákiában elüldöztek 60 ezer embert, Kárpátalján 200 ezer magyar embert likvidáltak. A Szavjetunióba hurcoltak százezrei vesztek oda. Samikor 1988-89-ben lehetővé vált az újrakezdés, elindulhattunk volna újra a nemzetté válás igazi útján, mégpedig azáltal, hogy a bűnösöket felelősségre vonják, a kommunisták által elrabolt és eltulajdonított javakat mindenkinek visszaadják, kivált a parasztságnak a földjét, akkor Sólyom Lászlóvezette Alkotmánybíróság alkotmány-ellenesnek nyilvánította a reprivatizáció!, a halálos ítéletet pedig eltörölték! Ami nemcsak megdöbbentő, de nevetséges is, hiszen valójában ma sincs alkotmányunk, csak az 1949. évi XX. törvényként ismert sztálini tákolmány. 15 évvel ezelőtt alkotmányozó nemzetgyűlés helyett ún. ellenzéki kerekasztal döntött, a jogfolytonosságról, a büntethetetlenségről, a Kádár-népség igénytelenségi igényeinek kielégítésérőL Nemzeti oldalt megtestesítő MDF tele let~ beültetett emberrel és szóvirágokkal fedték el árulásai kat. Bevezették a listás választási rendszert. Ok kezdek hozzá a XX. századi Európa talán legnagyobb szabadrablásának és sikkasztásának valóra váltásához: az ún. privatizációhoz! Majd megalkották az 1991. évi LX. törvényt, amely szerint a magyar kormány a MNB-tól nem vehet fel kölcsönt, hiteleket. Ez tovább növelte a magyar adósságállomány!, amely mára meghaladja a 33 milliárd dollárt! Megindult a magyar lakosság totális elszegényedése. A lumpenizálódás ma már tömegméretűvé vált. A Kárpát-medence magyar lakosságának összlétszáma 13 milliót sem éri el már, s ebből az anyaországi magyarak közül talán, ha 2 és fél millió ember magyar érzelmű és cselekvő. De ez a tábor sincs összefogva. Az MDF megbukott, sekkor a liberális ködből mintegy varázsütésre előbukkant a Fidesz, élén a vezéregyéniség Orbán ViktorraL Győznek, kormányt alakítanak, de a magyarság nemzetté kovácsolásáért egyáltalán nem tesznek meg mindent! Sőt! Nem tisztítják meg a sajtót, a televízió!, mérsékeltségüket fitogtatva hátrálnak, és önteltségükben elbízzák magukat, majd belehajszolják az országot az EU-csatlakozás hamis mámorába. Nem adták vissza az ún. nemzeti kormányok az embereknek a nemzeti önérzete!, a nemzeti öntudatot, a 15milliómagyar lelki miniszterelnöke széles mosollyal elsőként ismerte el a Felvidékből kialakított Szlovákiát, még szélesebb mosollyal írta alá az első ún. alapszerződést. Kilúgozták az emberek gondolkodásából és érzelemvilágából a belső tartást. Kis nép vagyunk, nekünk mindig alkalmazkodni és hátrálni kell. Csak egy dolog menthet meg bennünket: az Európa Unió. 2002 áprilisa óta a Fidesz és az MDF szálamokkal él kifelé és együttműködéssei befelé. Létrejött a többpárti egypártrendszer. A parlament majomszínházzá vált, ahol fellengzős odamondogatások előtt szép egyetértésben közösen megszavaznak mindent, így például az MSZP által szélosztogatott 320 milliárd forintot, az EU-s alkotmánymódosítást, az EU-csatlakozást. Megalkották a 2001. LXXII. ún. státustörvényt, amely semmiféle nemzetközi joggal nincs ellentétben, s nagyon szerény hozadékat ad az eszmei értéken kiVül, mégis mindenki támadja, beleértve az EU főembereit is. De nem adták meg
E
___________________________ 283__________________________ minden magyarnak a kettős állampolgárságot, amely az EU-ban is és azon kiVül is általános gyakorlat. Nemzetinek és polgárinak nevezik magukat, de nem álltak ki az elcsatolt területek magyarlakta vidékeinek autonómiájáért, sőt az ezt követelő Magyarak Világszövetségétől, ők először(!) megvonták az anyagi támogatást. Nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy a tömegembert kell először megnyerni, a kiszolgáltatott és elprimitivizálódott tömegembert A mai ember teljesen kiszolgáltatott, hiszen semmiféle tartaléka nincs, csak az szabad, aki egzisztenciálisan független s csak az mer gondolkodni, aki nem fél a holnaptól. Akinek manapság nincs munkahelye, nincs fizetése, az lényegében elveszett ember. Teljes kilátástalanságba kerül nemcsak az idősebb nemzedék, de a fiatalság is. Az EU-ban 20 évvel ezelőtt 5 millió munkanélküli volt, manapság a számuk eléri a 20 milliót! Nem véletlen, hogy Magyarországon is rendkiVüli mértékben visszaesett a népszaporulat és drasztikusan tovább nőtt az öngyilkosságok száma. ~a nincs nemzeti oldal, nincs összefogó erő. A kisgazdapártot, a KDNP-t, a SZDP-t felőrölték, a MIEP ellen most folyik a hajsza. Orbánék Egységes Pártot szeretnének létrehozni, mint tette ezt Bethlen István 1922-ben. Csakhogy Bethlen gróf őszintén fogott kezet Nagyatádi Szabó Istvánnal, Prohászka Ottokárral, sőt Peyer Károllyal is. S volt egy hatalmas közös érdek: a történelmi Magyarországról való le nem mondás! Súlyos társadalmi igazságtalanságok terhelték a Horthy-kort, de abban a zsellér és a nagygyáros is egyetértett, hogy ezredéves országunk felszámolásához és tönkretételéhez nem adjuk a hozzájárulásunkat, mert - amint Declassé francia külügyminiszter mondotta volt - "Egy nemzet sincs megalázva azzal, ha legyőzték, vagy ha késsel a torkán aláírt egy '.égzetes békeszerződést, de becstelenné '.á/ik, ha tönkretételéhez maga is kész92ggel hozzájárulását adja". Ma nincs olyan számottevő nemzeti erő, amely kiálina a magyar érdekekért, amelyik rá merne mutatni arra, mi volt és mi ma a magyarság szerepe Európában? A magyarság 1100 esztendeje, rokonai révén másfél ezer éve birtokolja a Kárpát-medencét, és mind etnikailag, mind genetikailag, mind nyelvileg egy teljesen más világot jelentett itt, Európa kellős közepén. A környező hatalmak és népek kezdettől nem tudták megbocsájtani és elfogadni, hogy Kelet népei uralják Európa szívét. Gondoljunk Atillára, az avarokra vagy a magyarság megítélésére. Tény, hogy a magyarság számára is sokszor felmerült a gondolata annak, nem Kelettel kellene-é vállalni a sorsközösséget? Gondoljunk IV. Bélára, Mátyás királyra, 1526 utánra. Mindig a Nyugat védelmét vállaltuk! 1919, 1945, 1956 jelzi ezt az újabb időben! Smost arról papol mind a négy parlamenti párt, hogy a boldogságnak csakis egyetlen útja van: az Európai Unió. 1990-ig csak a Szavjet Unió volt. Európa újraegyesítését emlegetik, holott Európa csakis a római impérium korában volt egységes, úgy-ahogy. Máskor soha. Ezt a romlott lelkületű birodalmi egységet akarta felváltani a nagy Atilla király egy másfajta egységgel. Megölték. , S gondolnánk-e, hogy a már a XIX. században felmerült az Európai Egyesült Allamok ötlete és vágya tulajdonképpen ezredéve él Európa nyugati nagyhatalmainak gondolkodásában? Mert itt valójában a francia-német hegemónia megteremtéséről van szó. Ezt a célt szolgálta már 1947-ben a Marshall-terv, majd 1958-ban az EGK, később a Közös Piac hat országgal. Majd következett a Maastrichti Szerződés, amelynek világos célja a kis nemzetek felszámolása és szuverenitásuk megszüntetése. Az egyik legsúlyosabb becsapás annak emlegetése, hogy az EU-ban megszűn nek a határok, és ez meghozza a szétszabdalt magyarság számára is az óhajtott egyesülési lehetőséget. A belső határok megmaradnak, és a kisebbségekkel az unió egyáltalán nem törődik! Csak ajánlásaik vannak, amelyeket nem kell betartani, és nem is feltétele a felvételnek. Gyakorlati jelentőségük egyáltalán nincs. Hoztak különböző határozatokat (1987, 1994, 1995, 1997), de az ún. országjelentésekben teljesen hamis képet festettek, például Romániát mintaállamnak minősítették, Szlovákiának a pártjára álltak. Az EU-ban kisebbségi törvényt soha nem fognak hozni. A kultúra, az oktatás, a nyelvhasználat, az egészségügy, az adóügy a nemzeti kormányok kezében marad.
___________________________284 __________________________ Az EU valójában a német és francia bankoligarchia egyeduralmának kiterjesztése, az európai érdek és "közélet" azt jelenti: ami az ő érdekük. Valójában egy óriási piacbővítésről van szó, mivel Európa gazdaságilag lefelé tendál. Egy gyönyörű tóba a kis halak vil~gába beengednek nagy cápákat, és egyenlő feltételekről beszélnek. Svédország, Ausztria csalódott. lrország külön utakat próbál. A piac (80 milliós Közép-EurópalJ mellett leginkább a földet k~ánják megszerezni. Kivált a Kárpátmedencében, hiszen ütközőzóna ez! 1992 óta lényegében megvalósult az EU behatolása Magyarországra, de mégis megmaradt a forint, a szuverenitás. 10 milliós Magyarországnak nem kellett azonnalátvennie a 350 milliós Európa sok évtizede gyakorolt rendjét. Az árszínvonal uniós lesz, a bérszínvonal marad (kb. 1/3-a, 1/1 0-e a nyugatinak!) 1944-ben Magyarország és Ausztria egyformán állt, ma egynegyede a mi életszínvonalunk az osztrákokénak. Magyarország csak akkor maradhatna meg, ha most - az utolsó pillanatban és utolsó esélyként képes volna NEM-et mondani, mert felkészületlen, mert speciális nemzeti érdekeit senki nem képviseli majd. Ha független maradhatna, új feltételekkel kezdhetnéa tárgyalásokat, mert az EU-nak mindenképpen kell a Kárpát-medence (is), tehát éppen nem szigetelődnénk el, hanem felértékelőd nénk. Az éves tagdlj 70/80 milliárd forint lesz. Mindez persze, jól tudom, álom, hiszen már minden el van döntve. Verd meg a pásztort, s szétszéled a nyáj. Hogyan jutottunk idáig? Hogyan süllyedtünk idáig? A cselédsorsig. (Elhangzott a MAG 2003. januári ülésén)
___________________________285 __________________________
Ezredéves történelmünk és ősi nyelvünk elégséges-e megmaradásunkhoz? ontosan 965 évvel ezelőtt ajánlotta felistván király a Menny Királynőjének (regina coeli), a magyar Boldogasszonynak királyságát (regnum), előkelőivel és népével (cum primatibus et populo) együtt, kérve Szűz Máriát: oltalmazza és óvja ezt az országpt. Meghallgatta-é a szent király fohászát Boldogasszony Anyánk? Elvezzük-e még a magyarak lstenének oltalmát? Minden arra mutat, hogy méltatlanokká váltunk. Jól tudom, ezt hallani, minden igaz magyarnak fájó dolog, de kérem, tartsunk önvizsgálatot Nézzünk szembe valós és igaz múltunkkal és zokogjon fel a könnytelen szenvedés lelkünkben, ide idézve a magyar jaj egyik legnagyobb költőjének, a sváb fajtából nagy magyarrá lett Sajó Sándornak sorait, aki nevemben is szól:
P
A hang vagyok, me/y belesír az éjbe És sorsod gyászát így zendíti meg. Két szemem: szégyen, hom/okom: gyalázat, 5 a szwem, ó jaj, színig fijda/om! Mi'.é tettétek az én szép hazámat? Hmá süllyedtél pusztuló fajom? Fetrengsza sárban pusztuló fajom?! Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja, Rút becstelenfi!g magad és neved. tyemzet, me/y máglyát maga gyújt magának, Es sírt, vesztére, önszántábul ás, Hol száműzötté lett a honfibánat És zsarnok gőggé a honárulás, Hol a szabadság őrjöngésbe rothad, 5 Meg'.á.ltót s latrot egyképp megfeszít, Hol szwet már csak gyávaság dobogtat, Ah, rajtunk már az lsten sem segít! Egy hosszú emberélet (83 év) óta nincs igazi Magyarország, 1945 óta nincs tiszta értékrend, és nincs természetes szaporodás. A Kárpát-medence egykor legerősebb és legnagyobb népe elöregedett és lassan elfogy. Elnevelt tömegemberek primitiV dáridója tölti be az étert és a földet. Szellemi degenerálódás járványszerűen terjed. Az éretlen tömegembernek önálló véleménye nincs, akarata nincs, ellenállása nincs, tekintélyt, igaz értéket nem tisztel. Mindenütt megalkuvás, önzés, meghátrálás. Hogyan jutottunk idáig? A történelem nem hamisítható, csak a történetírók torzíthatnak, hamiskodhatnak, csalárdkodhatnak. Szabó Dezső úgy fogalmazott: magyar '.érű, magyar szemű, nagy horizontú és becsületes magyar történetírók W.ltsák le a tudósocskáka t, akik főbűnösök abban, hogy a magyarság testében és lelkében eltorzult. Hogyan lehet a Magyar Tudományos Akadémia tagja az, aki népünk gyalázásában leli örömét, aki eleinket analfabéta, dologtalan, vidáman öldöklő rablóbandáknak írja le, vagy aki szerint csakis olyan magyar történelmet szabad írni és kiadni, amelyet az idegenek is elfogadnak. Nemzeti történetírás, mondják, nincs, a nemzeti romantikát pedig okosan adagolni kell, nehogy ártalmas legyen, hiszen Európa kultúrnépei között egyhamar kiütközik barbár, ázsiai mivoltunk. Azt is harsog-
_____________________ ________286_____________________ _______ ják: nincsen történelmi jog, az Európai Unió nem ismer el ilyet, ne vizsgáljuk tehát a Kárpát-medence ezredéves históriáját, ne kutassuk kik vagyunk mi és honnan jöttünk, mert Európa nem felejtette el vadkeleti gaztetteinket Nyelvünk sem régi, 1500 éve sincs, hogy elnyerte mai formáját. Nos, nézzünk szembe a múlttal, lássuk ajelent és fürkésszük egy kicsit a jövend?t. Földünk 148 millió km'-nyi területéből Azsia 45 millió, Európa 9,9 millió km'. Azsia a nagy életterek földje volt, kivált a nagy klímaváltozás (az elsivatagosodás) előtt, míg Európa a kisebb térségek láncolata, ahol a 250-500 ezer km'-es területek dominálnak. A Kárpát-medence 340 OOO km'-es térségéből eleink megközelítően 220 OOO km'-t népesítettek be a IX-XI. században. Arra a kérdésre általában nem tudnak a mérvadó kikiálták feleletet adni: mi volt az oka annak, hogy sem a húnok, sem az avarok, sem a magyarak nem települtek meg nyugat felé a Kárpát-medence nyugati határán, a Bécsi-medencén túl? Először figyelembe kell venni, hogy a Kárpát-mednce Európa közepe, hatalmas hegykoszorúk által védett természetes erőd, de egyben tengely is, másodjára, hogy a nyugat-európai óceánikus éghajlattal szemben, szinte itt egyedül mérsékelt, kontinentális éghajlat uralkodott mindig, ezért oly kiválóak a föld termései. Minden nemzet élőlény, tehát van teste, lelke és szelleme. A magyar nemzet teste: a Kárpátmedence, az egész Kárpát-medence, függetlenül attól, hogy a XIII. századtól egyre több idegen fajú népesség szivárgott és költözött be. A magyar nemzet lelke: a múltja, a szelleme pedig az öntudata, a nemzettudata, amely a múlt-ismeretből táplálkozik. Noha génjeinkben benne van minden örökségünk, nemzettudatot mégis csakis a nevelés révén kaphatunk! Jelenkori kórképünk ismert, az okai kevésbé, holott a nemzettest 1920 óta súlyosan csonkolt, a lélek a hazugság rákfenéjével megbetegített, hiszen igaz múltunkat teljesen meghamisítják, nemzettudatunk pedig kiveszőben van, elsősorban a liberális, idegenszívű oktatfis és is~olapolitika miatt. A magyar lélek halódik, mert a hazát idegenek uralják félezer év óta. Az Almos-Arpád szent dinasztia (stirps beata) 29 uralkodója magyarrá vált, amint magyarrá váltak az Anjouk is. De sohasem váltak magyarrá a Habsburgok és a liberálisok. A nemzettel való azonosulás: a közös sors és a küldetés vállalása. Csak akkor vagyok a nemzet tagja, ha minden pillanatban és minden helyzetben vallom és megélem: ez az én nyelvem, ez az én múltam, ez az én földem, ez az én hitem, ez az én szent örökségem (hagyományom). Ahogy Sajó Sándor mondta: "magyar vagyok, a fajomat imádom, és nem leszek más, inkább meghalok! Nem akarok élni csak magyar földön és csak magyarul". Szent István király ünnepén emlékezzünk kemény tisztasággal az ősi múltra. Idézzük fel az ezredévvel ezelőtti állapotokat, sőt az 1100 évvel ezelőttieket is. Nem könnyű hadakozni a hivatalos dogmákkal, a csalárd ámításokkaL Négy évtizede dolgozom, erőm és képességeim szerint azért, hogy a magyar nemzeti történetírás megizmosodjon, hogy a nagy elődök nyomdokain bec?ülettel járhassunk. Talán ma már kevesebben vannak azok, akik hitelt adnak a hivatalos dogmáknak. Igy az ún. népvándorlás teóriájának, hogy ti. a keleti népek, a szkíták, a húnok, a türkök, az avarok, a magyarok, a besenyők, a kunok, a jászok szakadatlanul vándoroltak és űzték egymást keletről nyugat felé. Természetesen barbárok és műve letlenek voltak. A népek sohasem költöztek kedvtelésből vagy kalandvágybóL Kivált a magyarság nem "megriadt csorda módjára" menekült be a Kárpát-medencébe, eszeveszett futásban. Egy erős, nagy lélekszámú, jól szervezett nép, tudatos előkészítés után telepedett meg a Kárpátmedencében, különösebb harc nélkül, mert nem volt igazi ellenálló erő. A szlávok ún. államai (Nagymorva Birodalom, Szvatopluk állama, Braszláv országa) merő kitalálások, ami az államiságot illeti. A morvák egyébként nem ősei a szlovákoknak, akik csak a XV. század derekától jelentek meg a Felvidéken (első említésük 1444-ből!).
___________________________287__________________________
A bizánci birodalom a VIli-lX. században az erkölcsi és katonai züllés állapotában volt, a császárokat felkoncolják, megmérgezik, megkorbácsolják, a papokat és szerzeteseket megalázzák. A bolgárok (ugyancsak keleti lovas nép!) erős állama az egyetlen komoly tényező, akik 864 óta keresztények. Nem véletlen, hogy komoly katonai összecsapás csak velük volt. A besenyő támadás ugyancsak alaptalan dogma. Simeon cár 913-ban már felveszi a baszileusz címet, s ezt a rangot 926-ban a pápa is elismerte. A pápaság, amely 756-tól Szent Péter patrimoniuma, amint Bizánc is, súlyos válságban van 800 és 1OOO között. Egyrészt a frankok alávetettjei a pápák, másrészt a rossz pápák kora ez, amikor hitvány, erkölcstelen és aljas emberek ültek Szent Péter trónusára. (Saecula obscura = sötét évszázadok!). Hétköznapi eset volt a pápák erkölcsi kilengése, gyilkosságok, kínzások, megcsonkítások. A Nagy Károlyt koronázó lll. Leó szajhákkal élt, lll. Sergiusnak a szeretője Marózia nyiltan uralkodott, aki a pápa fiát tette, XI. János néven, utódává. A Nagy Ottót császárrá koronázó XII. János (962-ben) züllött alak volt, utóda, VIli. Leó pedig fel sem volt szentelve. V. Gergelynek lll. Ottó levágatta a végtagjait és szamárhátra kötözve űzette ki Rómából. A 999-től pápáskodó ll. Szilveszter ugyan tisztességesebb volt, de semmiféle koronaküldésre nem volt módja és hatalma. 1002-ben mezítláb menekült el Rómából, majd meghalt. A német királyság csak 887-től létezett, a császárság 962-től. Ereje nőtt, de a magyar honalapítás időszakában nem jelentett még komoly erőt. A kalandozások dogmája is tarthatatlan. Az elnevezés súlyosan sértő volta, és a történeti források miatt is. A magyarak európai hadjáratai történelmünk dicső lapjai, Bogát, Bulcsú, Lél, Súr, Taksony és társaik a magyar hadtörténet nagy alakjai. A 838 és 970 közötti 55 hadjárat zömét győzelemmel zárták. A német források szerint a magyaroknál veszedelmesebb és hevesebb ellenfelet nem ismert Európa. Ez a megállapítás talán megalapozott, de az a legkevésbé sem, hogy az európai kultúrát éppen a németek mentették meg a barbár magyar hordáktóL S ezzel eljutottunk a máig élő és nagyon súlyos alapkérdéshez: mi volt, és mi ma is az oka az általános magyarellenességnek, mondhatni magyargyűlöletnek? Miért fogtak össze már a X. század elején Nyugat-Európa népei (keresztes hadjáratot hirdetve) a Kárpát-medence magyarsága ellen? 907 júliusában a pozsonyi csatában hatalmas sereg vonult a Magyar Nagyfejedelemség ellen, és igen csúfos vereséget szenvedett. 955-ben lll. Abd al-Rahman mór kalifa l. Ottó királynak gratulált a Lech-mezei győzelméhez, s egyben javasolta: hogy a magyarokat ki kell irtani! Később Aba király ellen is a pápa, Bécs alá utazván, hirdetett keresztény összefogást, mert a magyarokat ki kell űzni EurópábóL Annak a germán-szlávromán nézetnek, hogy ti. Európát dehungarizálni kell, ekkor teremtődött meg az alapja. Azóta gens detestanda = elátkozott nép a magyar. Ahogyan Bonfini írta: a Kárpát-medence birtokba '.ételével az egész világ haragját magunkra vettük. S elerőtlenedésünk során egyre durvábban léptek fel ellenünk. Döbbenetes jelkép a bácskai Földvár templomi oltárán 1848. július 17-én sorba rakott 37 levágott magyar gyermekfej, majd közel száz év múlva a 40 ezer magyar polgári lakos lemészárlása, az 1946os csehszlovákiai magyar kitelepítések 86 OOO áldozata, a szavjet gulágokban elpusztított magyarak százezrei. A HUNGAROCIDIUM azonban nem témája sem az európai, sem a tengerentúli, sem a hazai liberális hatalmi erőknek. A zsidó holocaust 450 ezer magyarországi áldozatát siratjuk, a kommunizmus másfél milliós magyar áldozatának emlékműve sincs. Hogyan halt ki belőlünk az önvédelmi reflex, hogyan lettünk törpelelkű csonka-magyarok? Erő nélkül nem lehet megmaradni. Befogadó nemzet voltunk mindig, önvédelem nélkül. Egykor a Kárpát-medencei magyar hatalom erős és egységes volt. Még nem volt harctér-ország, hiszen 907 és 1030 között idegen katona a lábát sem merte tenni országunk földjére. S a magyar keresztény királyság sem a semmiből született. Nem kisebbíti első koronás királyunk nagyságát, ha kimondjuk: államot egy személynek nem lehet alapítani. Az államalapító Szent István
____________________ ________288____________________ ______
király is egy dogma, amelyet azért tartanak életben, mert ezáltal hihetővé lehet tenni, hogy a magyar állam nem belső fejlődés eredményeként született, hanem idegen hatás (kazár, szláv, német) következménye. Hiszen a barbár hordáknak nem lehet államuk, nem lehet írásbeliségük, nem lehet társadalmi szervezettségük. Az MTA Régészeti Intézete vezetőjének újdonsült (meglehetősen sületlen) nézete szerint jogfolytonos ősi állam csak Kínában figyelhető meg, sehol másutt. Mivel a nomád hordáknak nomádállamuk", majd törzsi államaik lehettek csak, ebből kinőhete~t a kettős fejedelemség, de egyikből sem az igazi állam. Ehhez nyugati minta és segítség kellett. Allamot a honfoglaló magyarak leszármazottai nem alapíthattak alulról felfelé építve. Ezért határvonal (cezúra) Szent István uralkodása, mert ami ő előtte volt az értéket nem teremtett, ami értékünk van, azt viszont a nyugati papok, lovagok, mesterek, művészek hozták létre. Ez a beállítás azonban velejéig hamis. A magyarságnak már Szent István előtt is volt állama: meghatározott uralmi terület, közös nyelv, közös mi-tudat, megfelelő katonai erő, gazdasági források (nemesfémek, adók, vámok) és az igazságszolgáltatás különválása, (bírák) megléte bizonyítja ezt. Az ország (patria) népe (natio, gens, éthnosz) már a IX. századtól megtelepedett, és falvakban élt. Ezt vitathatatlanná teszik az 1010-20 körüli törvények, amelyekben egyetlen szó nincs nomád vándorlásról, jurtákról és sátras bolyongásokról, ellenben szó van épített házakról (domus), épületekről (aedificia), udvarházakról (curia), toronyvárakról (turris), várakról (civitas), templomokról (ecclesia), falvakról (villa), telkekről (mansio), istállókról (stabulum), piacokról és vásárokról (forum, mercatum), kertekről, gyümölcsösökről, szőlőkről, szántókról. A királyság (regnum, communitas regni, universum regnum) lakossága zömmel magyar (in genere Ungrorum)! Szent István király országában már 1002-1009 között hét püspökség volt és több vármegye. A magyar állam tehát 1100 ves, a magyar keresztény királyság 1000 éves. A kereszténység felvételének története is tudatosan eltorzított. Egyrészt azért, mert a magyarságat primitw sámán hitű pogányoknak állítják be, másrészt azért, mert eltussolják első királyunk kétségtelenül sorsdöntő lépésének valódi mozgatórugóit és hátterét. István király uralkodása előtt is a magyar Egyistenhívő volt. Az egy írásjelünk, a kettős kereszt és a hármas halom, mint ország, ezért szerepel a címerünkben is (egy-ház). A magyarak a IX-X. században, egészen 1046-ig egyetlen hittérítő misszionáriust sem bántottak, eltérően a környező térségektől! De nem kevésbé fontos, hogy a forrásokban sehol sem maradt semmi nyoma annak, hogy a magyaroknak valaha is több istenük lett volna. Csakis a teremtő egy isten, a magyarak Istene és a Boldogasszony szerepel. S ez utóbbi annyira fontos volt a lakosság számára, hogy a velencei Gellért is erről prédikált a Napbaöltözött Boldogasszony ünnepén, aug. 15-én. István és atyja, Géza nagyfejedelem sorsdöntő lépésének az állt a hátterében, hogy felismerték megváltozott a világhelyzeti A X. század végére megszakadt minden kapcsolat az ősi Kincses Kelett~l. Szvjatoszláv viking és szláv seregévellényegében megtörte a kazár állam hatalmát, (965), Közép-Azsia végérvényesen az iszlám hwő arabok kezében maradt, 970-től 1040-ig Európában hatalmas éhínség tört ki, míg a Kárpát-medencében nem! ll. Ottó német császár felségül vette a bizánci hercegnőt, Theophanut, s ezzel egy szövetségi gyűrű alakult ki a magyar királyság körül. Ha tehát Magyarország (Hungaria) fenn akar maradni, bele kell simulnia a nyugati világba. A római kereszténységet pedig azért választotta, mert a keleti, bizánci egyházban a császár egyben a legfőbb főpap is volt (cezaropapizmus), ha tehát az ortodox egyházat választotta volna, fel kellett volna adnia Magyarország függetlenségét, amely pedig a legfontosabb ismérvünk volt 700 esztendőn keresztül. Ezért durva csúsztatás, amikor a magyar keresztény királyság létrejöttét a mérvadó történetátírók besorolni igyekeznek a cseh, a horvát, a lengyel, a dán fejedelmeségek közé, amelyek egyike sem volt szuverén, független állam. Mind világi, mind egyházi téren német hűbéres formációk voltak. A lengyel királyi korona csak 1025 után vált valósággá, a cseh akkor sem, a dánok a brémai érsek uralma alá tartoztak, a prágai érsekség pedig csak a XIV. században jött létre. Nálunk már 963-ban, Taksony nagyfejedelem korában volt püspökség s István alatt érsekség is. 11
___________________________289 __________________________ A X. század végén tehát István - Kappány közötti feszültség okai sem azok voltak, mint amit tanítanak nekünk mindmáig, hogy ti. Kappány herceg vad pogány volt, aki meg akarta ölni Vajk-István fejedelmet, és feleségül akarta venni Géza özvegyét Saroltát, vérfertőző módon, hanem az, hogy Kappány elutasította a nyugati behódolást, az önfeladás árán való idomulást, a~elyet csak hatalmas véráldozat és kegyetlenség árán, idegenek segítségéveliehetett valóra váltani. O az ősi keleti hagyományok megőrzésemellett szállt síkra. Elbukott, el kellett bukni a? Ez a dilemma tehát ezeréves nálunk. Ezt volt a kérdés Széchenyi István korában is, ez éleződött ki Ady Endre idejében, s ez most is a legfőbb kérdéseink egyike. Mindezt gyönyörűen fogalmazta meg Zas Lóránt: Nem Koppányt siratom, hanem A harci kedvet, a kopját Siratom, a tegezt, a lándzsát, A harci mént, hogy mindenért És mindenkinek megfeleljek. Nem Koppányt siratom, Hanem az orosz Hómezőbe vesztet, a bakó Bogártól felhúzotta t, megGyalázott asszonyainkat, Síroka t, a keresztet. Álmainkat siratom, Regéinket, a me5Éket, Fanyűvő jánost siratom, Árgyélust, Tündér llonát, Az egri nőket, az igriceinket, Siratom táltosainkat, Prohászkát, Apor Vilmost, a Féllábú jánost: húsunkból És \érünkből még eposz nőhet. Nem Koppányt siratom, hanem a tartást, a mindent kimondó szót, az esküt, ami köttet. Nem Kappány siratom, hanem magamért ejtek könnyet. Felvállaljuk-e ősi örökségünket és európai hivatásunkat, vagyis azt, hogy mi, magyarak híd és kapu voltunk és vagyunk Kelet és Nyugat között. De Nyugat nem szeret bennünket, mi pedig mégis Szent István óta - Kelet ellen fordultunk. Ha nem maradunk meg ázsiainak - eltűn ük, ha nem leszünk európaiak - elmaradott barbárok maradunk a Nyugat szemében. A Magyar Fa Ázsiában gyökerezik, de Európában lélegzik és egyetemes értékű gyümölcsöt hoz. De csak akkor, ha virágzik. Most téli álmát alussza, s kérdés: lesz-e még tavasz? A magyar történelem tanúsága szerint meg kell maradnun~, mert bár idegen vezetés mellett és idegenül nem tudunk élni, ütközőzónaként szükség van ránk. Arva sors várhat azonban ránk, ha nem leszünk képesek egységbe szerveződni, ha nem leszünk képesek az ifjúság nevelését kivenni a kozmopolita-liberális-bolsevik csoport kezéből, ha nem tanulunk meg újra követelni és harcolni, ha nem tudunk nemzetközi rokonszenvet ébreszteni magunk iránt, ha továbbra is elhanyagoljuk a világnyelveken való tájékoztatást a magyar értékekről és a valós múltról. A jelen helyzetünk súlyos, a jövőnk kicsi reményű. Ma Magyarországon nincs nemzeti középosztály, s ami még ennél is súlyo-
_____________________ ________290_____________________ _______ sabb, nincs utánpótlási lehetőség, mert a nemzetfenntartó parasztság megsemmisült. A határon túlra kényszerített magyarság az egyetlen és utolsó menedékünk. S az ő segítségükkel még Közép-Európa vezető népe is lehetnénk! Ha elértéktelenedünk, ha öntudatunkat elveszítjük, fél évszázad múlva nem lesz Magyarország. A magyar ősnyelv rezervátum nyelvvé válhatik, s a sok fényes tehetség idegen népek közé asszimilálódik. Manapság ismét a három részre szakadt h ó d o l t s á g korát éljük: csonka magyarok, elszakított magyarok, eltávozott emigráns magyarok. S behódolunk mindenféle hatalomnak. Kérdés: meg tudjuk-e magunkat végre szervezni~ Korábban a cserkészetben bíztunk, nem si került. Mostanában a polgári körökben, nemigen sikerült Uj formát kellene keresni: Turul-családok, Turul-fiak talán? Nem kellene-é végre felismernünk, hogy akik magyarul beszélnek, nem feltétlen magyarok, hogy az ószövetségi Szemet-~zemért elvvel szemben semmit sem ér Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel magatartás? Ujjá kellene születnünk lélekben, de vajon erre képesek vagyunk-e? Az idegen életforma tűzvészként terjed és pusztít. Magyarnak lenni ezredév óta normatw fogalom volt, jelentette a fényes elméket, a tehetséget, jelentette a becsületet, a bátorságot, a hűséget, a jóakartot és a barátságosságat Igen nagy bűn, ha lelket cserélünk, ha becstelenné válunk, s tönkretételünkhöz magunk önként hozzájárulunk, mert akkor mások veszik birtokukba még ezt a meghagyott kis földdarabot is: Haljon e nép, me/y oly gazdag hazát kapott, De hitillnyak nemzedéke hírt, dicső múltat bitangjára hagyott, Más teremtsen hazát e tájon, Más nép, me/y majd tudja, hogy E földdel hogyan sátirkodjon! Melyik lesz ez a nép? Kitalálható. S hogy miért egy magyar históriás szólt mindezekről, arra Thaly Kálmán szavaival válaszolok: "A história a mi erős 'kÍrunk, az oltalmazza a jogaink gyöketét, amelyet ha valaha, idegen erkölcsöket föMve, lerontani, megtagadni nem átal/unk, többé a négy folyam völgyében nemzetülés magyarokul-e zagyva népek között- meg nem maradhatunk!" (Megjelent: Ósi Gyökér 31/2003/3. szám, 2-6.)
____________________________291 ___________________________
Helyünk Európában gy előadás-sorozat utolsó részéhez érkeztünk el a mai estén. Az elmúlt évben találkoztunk legutóbb, mivel egy váratlan programom miatt január elején egy "vendégelőadó", Lánszky Imre lépett a helyemre. Azt hiszem, érdekes előadást hallottak az Os-Buda-kérdés egyik lehetséges megoldásáról. Természetesen más lehetőség is tartalmazhat valós elemeket. Akár Budakalász, akár az Ezüst-hegy, akár a Holdvilág-árok vidékére kalandozunk, tisztán kell látnunk, hogy az ún. Pilis-szindráma valós megoldását csakis a régészet hozhatja meg. Számos példával igazolható, hogy vad regényes, semmilyen felszíni nyomokat nem mutató helyeken a föld alatt csodálatos emlékek húzód hatnak. Ime Somogyvár-Kupavárhegy, Kőszeg-Felsővár és egy falusi templom példája. Nagyon is fontos tehát, hogy a gyanúba vett területeken kutatásokat végezhessünk. Az nem kétséges, hogy a magyar nagyfejedelemség és a magyar királyság földjén a Pilis-háromszög kiemeit jelentőségű terület volt: medium regni, ahogyan a forrásokban szerepel. Az is tény, hogy az írott forrásokban szereplő leírások számos talányt tartalmaznak, most csak Lübecki Arnold leírására hivatkozom, aki Barbarossa Frigyes keresztes hadának 1189. évi átvonulásáról jegyzete fel: "Amikor a császár úr abba '>árasba érkezett, amelyet Esztergomnak neveznek s amely a magyarak fő'>árasa, a király ünnepélyesen ezer vitéze kíPretében vonult eléje, és teljes tisztelettel nemcsak vendégszeretőnek, hanem sza/gálatkésznek is mutatkozott. A császár pedig négy napig időzött ott s a főemberek tanácsára a nyugtafanságra hajlamos had túlságosan ~ktelen természete miatt, a szilárd és tartós békét seregszerte esküvel erősítették meg. A királyné a császár úrnak ajándékozott egy pompás sátorlakot... Ezt követően a király a császárt a Crane nevű >árban fogadta, miután átkeltek a hasonnevű folyón, amelyről a >áras, ahol korábban voltak, és maga a >ár is a ne'.ét kapta ... a király azután elvitte császár urat az Atilla '>áras4nak nevezett helyre, ahol a császár négy napon át vadászattal töltötte idejét." Hol volt Atilla városa? Obudán? A Pilisben? Szakrális m~gyar ereklyék volt az egyik előadás-sorozatom főcíme s a tárgyalt témák közé tudatosan került az Os-Buda-kérdéskör is. Annál is inkább, mert újabban számos előadó és történelemmagyarázó véli megalapozottnak feltevéseit, mint például a ~épes Krónika ábrázolásaiban a Dobogókő kiemelését a magyar királyok trónusainak illusztrálásánáL En csak a rómaiak bölcs mondását ajánlom a figyelmükbe: Fide, sed cui, vide! Higgyj, de nézd meg: kinek! Nagyon régóta és nagyon sokan fáradoznak azon, hogy a magyar múlt szent ereklyéit elértéktelenítsék, eljelentéktelenítsék, diszkvalifikálják. Egy elrettentő példát említek. Közel hetven esztendő vel ezelőtt egy református tiszteletes és tanár, egy bizonyos Szabó István tett közzé egy történetkritikai tanulmányt, amelyben, a Szent jobbot hamis ereklyének nevezte, és egy durva csalás megtestesülését látta benne. Ugy vélte, a manapság "tetemcafatnak" becézett ereklyénknek Szent István királyhoz semmi köze sincs. A m. királyi ügyészség 1936-ban elrendelte a kinyomtatott példányok összegyűjtését és zárlat alá helyezését, ám nem ez a lényeg, hanem az, hogy magunk közül (is) kerülnek ki állandóan a múltunkba vetett hitünket aláásni akaró egyének, akik a kritika kétélű fegyverével hadonászva bontogatják le nemzeti történelmünkbe vetett hitünket. A hit szó megismétlésével azt szerelném hangsúlyossá tenni, hogy egy nép, egy nemzet hite is tényként kezelendő, jóllehet ez nem történeti kategória. De nem történeti kategória a művészet, a költészet, az irodalom, a vallás sem, mégis sokkal-sokkal erősebb hatású, mint a történészek adathalmaza. Néhány szót szerelnék szólni a Szent Koronáról is, hiszen továbbra is elhangzanak különféle nézetek és vélekedések a készítési idejét és helyét illetően. Ez önmagában nem baj, de nem is jó. Kellően ki nem dolgozott feltevések hiteltelenítik a megfelelően alátámasztott hipotéziseket. A hún származtatás igazolására nagyon nem elég egyes motwumok hasonlósága, jóllehet az azonos gyökerű kultikus művészet továbbélése: tény. A hún-párthus idea újra és újra felbukkan.
E
____________________________ 292 __________________________ A történettudomány az igazság kiderítését tekinti feladatának, de mégsem autonóm, mégsem önmagáért való, hanem valójában eszköz egy gyakorlati cél elérésére. Talán többen egyetértenek velem abban, hogy a puszta adatgyűjtésnek nem sok értelme van, bármennyire tárgyilagosak is a felgyűjtött adatok. A történelemnek az életet kell szolgálnia, az élet pedig jelen idejű. Azt kell megmutatnunk milyen út vezetett a múltból a jelenbe, és milyen út vezethet a jelenből a jövőbe. A múlt ismerete természetesen nem a múlt visszaállításához vezet, ám az igazi történésznek bele kell magát élnie a múltba, hogy azt fel tudja idézni. De nem azért, hogy csak elmesélje (amint a régiek mondták: historia scribitur ad narrandum) a régen volt eseményeket, hanem azért is, hogy tanuljunk belőle. Olyan szintéziseket kell létrehoznunk, amely az értelem mellett az érzelmekre is hat, mert érzelmi kötődés nélkül nincs történeti érzék, nincs történeti tudat, nincs nemzeti méltóság. "A nemzetek jövő jének az alapja a múltjukban van lefektetve. Minél nagyobb egy nemzetnek a múltja, miné/ mélyebbre nyúlnak művelt5Égének, erkölc5Ének gyökerei, annál biztosabb a jövője" - mondotta gr. Teleki Pál. "Manapság, amikor ezredéves állapotok meg'.áltoztatására tesznek újabb s még átfogóbb kí5Ér-
/etet, különösen fontossá '.á/t, hogy a történetkutató ne azt tekintse elemzése céljának, ami régen volt, mert az azért múlt, mert elmúlt, hanem ami belőle itt maradt, köztünk maradt, ami számunkra jelen és jövő. A ma: a tegnap fia és a holnap atyja. A múlt ugyanolyan kikerülhetetlen közege az emberi szellemnek, mint a jövő, aki a múltat építi, a jövőnek dolgozik." (Csoóri Sándor szavai.) Három hónap múlva Magyarország új besorolást kap. Minden gondolkodni képes magyar ember számára nyilvánvalónak kellene lennie: sorsforduló lesz az Európai Unió. A tét: helyünk Európában! Most egy magyar históriásnak nem az a dolga, hogy kimutassa: a régi korok emberének milyen volt az öltözete, hány sziglát fedezhetünk fel pénzérméinken, melyik övcsat hasonlít egy másik övcsathoz, hanem az, hogy egyértelműen kimutassa: ezredévek óta mik voltak az erényeink, mik voltak igazi értékeink, és mik voltak vétkeink és bűneink. Ne tagadja el, hogy a nyugatiak miként vélekedtek rólunk, nézzünk szembe súlyos vádjaikkal, hátha okulunk belőle. Mert a jelenkor meg- és elítélése a múltban gyökeredzik. S egyedül az önismeret révén érhetjük el céljainkat. A történetírás pedig lényegében az önismeretet szolgálja. Arra kell összpontosítanunk: miért voltak a kezdetektől ellenünk Európa népei, miért alakult ki máig hatóan a csaknem egyetemes magyargyűlölet? Nagy költőink ezt jobban tudták, mert lelkükben érezték:
Már minékünk ellen5Égünk egész világ, látom én! szegény magyar, be magad vagy ezen a föld kerekén! (Petőfi
Sándor)
Magyarország a XVl. században megszűnt nagyhatalom lenni, de a romlás virágait nem a török hadsereg ültette el, hanem a magyar főurak, akik - Szerémi György szavaival - semmivel sem törődve, a gyönyörűséges Magyarországot elveszejtették. A pápai követ, Burgio 1521-ben, Mohács előtt 5 esztendővel ezt írta a jelentésében: "A magyar urak egyenetlen5Égben élnek, a nemes5Ég pár-
tokra van oszolva. Lajos király jobban €1 a hazai törököktől, mint a szultán törökjeitől. Villámgyorsan semmi\é '.á/t a hazaszeretet, a nemzeti büszke5Ég, mindenki csakis az önérdeke szerint cselekedett. Az anyagi előnyök hajszolása és a hatalom utáni '.ágyakozás lett a magyar társadalom fő jellemzője." Az olasz Suriani így vélekedett a magyarokról: "valamennyien pénzéhesek, felfalni szeretnék a kincseket, az apa a saját fiával szemben nem ismer kíméletet, amint a fiú sem az apjával szemben. A becsület fogalmát száműzték, a tolvajlás, a sikkasztás, a haszonle5És uralkodott el mindenütt. A főtisztviselők a közpénzeket hűtlenül kezelték, maga a nádor, Báthori lst'.án 300 ezer aranyat sikkasztott el a török ellen felállítandó hadsereg pénzéből s mindösszesen ötszáz katonát állított ki több ezer helyett. A magyart három dolog jellemzi: Hungari habent tres naturas: invidia, blasfernia et homicidia, azaz irígy5Ég, istenkáromlás és emberölés."
___________________________293 __________________________
Az itáliai Massaro 1523-ban azt írta jelentésében: "A magyarak a világ egyetlen népét sem szeretik, csak önmagukat. Csakis önhasznukat tekintik fontosnak, lopják az államot, egyébként keveset törőd nek vele. Maguk között hihetetlenül szítják a gyűlöletet és az ellemégeskedést, és mégis, napról napra kölcsönösen egymásnál esznek-isznak, mintha test'A?rek volnának. A magyarak nem sza/gáltatnak igazságot, nincs olyan igazságtalanság és méltánytalanság, amelyet el ne követnének, ha háromszornégyszer pénzt csúsztatnak a kezükbe. A magyarak nem ismerik az engedelmes92get, fennhéjázók és követelődzőek. Sem uralkodni, sem kormányozni nem tudnak, de tanácsot senkitől sem fogadnak el. A magyarak gyorsak az elhatározásban, de felette késedelmeskedők a kivitelben, ezért nem is 'A?geznek semmit, ki'A?ve, ha ilfcisról vagy az állam meglopásáról van szó, mert ezen dolgokban igen szorgalmasak. Egyszóval a magyarak a világ legrosszabb nemzedéke, a világ alját és söpredékét teszik." Aluixe Bon velencei követ szerint a magyarak csak reggel dolgoznak, délután semmit, mert akkor négy órán át alusznak, hogy megemésszék a sok bort. Maga a nádor is reggeltől estig borittas. Cuspinianus egyik röpiratában egyenesen arra szólította fel a keresztény fejedelmeket, hogy teljesen irtsák ki és semmisítsék meg a magyar népet! Amint tették ezt számosan a X. századtól kezdve. Valóban ennyire lezüllöttünk az elmúlt félezer évben? Valóban ide kellett jutnia a mai magyar népnek? Ady Endre sem látta másként:
Ez a hőkölő harcok népe 5 mostani lapulása is távall, Mindig ilyen volt: apró kánok Ré'A?n minden igának barma, Sose harcolt még harcot 'A?gig, csak léhán és gyáVcin kavarta. Erőt mutattak, erőt látott, Vertnek született, nem verőnek, Önerejét feledte mindig, sohase szegzett erőt erőnek. .. Ma is itt ül, lomhán, petyhüdten, Fejét, jussát, szMi kobozzák... Ezért a népért úgyis mindegy, Ebsorsot akar, hát -akarja. Legyünk kemények magunkkal szemben, s mondjuk ki: ma még rosszabb a helyzet, mint a XVl. században volt. Ma a lakosság döntő többsége nemcsak szélsőségesen baloldali, de kifejezetten közönyös a nemzeti érzéssel, a nemzeti öntudattal szemben. Azt gondolom, a magyarság most van a legnagyobb válsága küszöbén. A lakosság jelentős része illúzióvesztett állapotban van az Európai Uniót illetően. Vakon és bután lelkesült a szavazáskor, s most becsapottnak érzi magát. Természetesen be is csapta a tömeget mind a Fidesz, mind az MSzP, mind az SzDSz. Most is folyik az agymosás, hogy szavazzuk be az uniós parlamentbe a legnagyobb rossztevőinket Be is fogja szavazni a lumpenizált tömeg valamennyit! Pedig otthon csaknem mindenki látja és érzi, hogy jószerével mindenben rosszabb a helyzetünk, mint 2000-ben volt. A korrupció, a csalás, a lopás minden korábbi mértéket túlszárnyalt Most kezdenek rájönni az emberek a nagy átverés részleteire. Olyan "teljes jogú tagok" leszünk, akik hét évig nem vállalhatnak szabadon munkát Ausztriában, Németországban etc., ott, ahol a szerbek és muzulmánok vidám munkavállalók. Az országhatárokat szabadon továbbra sem léphetjük át, megmarad a határőrség ellenőrzése, a vámvizsgálat etc. csak 100 m-rel beljebb tolva, az áfát eltörlik ugyan, de nyomban bevezetik a regisztrációs dljakat. A magyar földet, hála a Fidesznek, szabadon megvásárolhatják 2011-től, sa magyar agrárium 35%-a addig teljesen tönkremegy. A mostani kormány teljesen
___________________________ 294__________________________ csődöt mondott, de hála az Antall-paktumnak, nálunk nem lehet konstruktw bizalmatlansági indítványt benyújtani, azaz nem lehet semmilyen kormányt sem megbuktatni. Az EU-nak, láthatóan, nincs semmiféle nagy terve Magyarországgal kapcsolatban. A most belépő tíz ország közül is már a legvégén kullogunk, s még rosszabb helyzetbe kerülhetünk majd három év múlva, amikor beveszik Román iát, Bulgáriát és Horvátországot is. Felvirágoztatásról szó sincsen, piacés térnyerésről annál inkább. Ha bekerülhettünk volna 10 évvel ezelőtt, felvirágozhatott volna hazánk, de ma már reményünk sincs rá. Ma már nyntan hangoztatják, hogy az ún. kétsebességes Európa-kép elkerülhetetlen. Lesznek a gyorsan fejlődő országok és lesznek a lassan bandukoló országok. Az új Egyesült Európa a nemzetállamok közös Európája helyett a pénzoligarchia világuralmának (elsősor ban a német és francia tőke) vadászterülete lesz, ahol az országok szuverenitása, ön igazgatása lényegében megszűnik, nemzeti kisebbségvédelemről szó sincsen, a magyar nemzet határmódosítások nélküli újraegyesítése egy demagóg szólam, a magyar föld idegenek kezébe kerül. "Szent az a terület, amelyet mi hazánknak nevezünk, s ez Közép-Európában, Európa beMrosában fekszik, és ha mi,
magyarak csak egy kisebb művelt!Égű állam zsuppfedeles házában akarnánk élni, akkor egy ilyen ház számára nagyon kotán túlságosan dtágálki illinék Európának ebben a bellkirosában a házhely. Lebontanák a zsuppfedeles házunkat és más, szerenc!Ésebb nemzetek építenének ide palotát - de maguknak! (Kiebelsberg Kunó szavai). Minden jel szerint a Duna-Tisza mellékén 2020-ra milliós nagyságrendű proletárréteg alakul ki, amely már semmiképpen sem lesz alkalmas arra, hogy megérintse az Idő szava s - esetleg - kivitelezője legyen a megújulásnak, a várt feltámadásnak. Pedig el kell jönnie annak az időnek, amikor a Kárpát-medencében ismét érvényesülnek a természeti törvények. Ha a magyar nép képes lesz tudatában maradni annak, hogy országának mi a földrajzi helyzete és kultúrájának mi az értéke, akkor lehetővé válik, hogy méltó helyet töltsön be Európában. A kommunistákból szociáldemokratákká átvedlettek a magyarság, a kereszténység és a magyar érdekű hatalom ellen mindig mozgósítani tudták a nyomor proletár tömegeit, amely tömeg "mindig koldus a szellem és az erkölcs javaiban" (Aimásy György szavai). Most is ezt teszik. A XXI. század sem kényeztetett el bennünket, ma is )éha, minden nemes, önzetlen ideális céltól idegenkedő, poslkinyban és iszapban fetrengő nemzedék vesz körül bennünket" (Chernellstván fogalmazása). Az egész országot a szemét és az undorító falfirkák országává tették, ahol már csak kevesek szeretik a hazát, mert ősi alapigazság Emund Burke megfogalmazása: Wenn wir unser Land /ieben sol/en, so muss es schön sein, azaz ha a Hazánkat szeretni akarjuk széppé kell tennünk! Ha továbbra is elhisszük, hogy csak az idegen szép, ha továbbra is elhisszük, hogy csak Nyugaton létezett magas kultúra, s a mi ősi kultúránk alsóbbrendű, ha továbbra is beolvadni akarunk Nyugatba, s nem társulni véle, ha a magyar lélek-tér hatalmas boltozatát készek vagyunk lerogyasztani, s nem fogadjuk el Kodály Zoltán igazát, hogy a mai idők igenis az árpádi honalapítók lelki ujjászületését követelik, akkor az európai keresztény kultúra lehanyatlik és eltűnik. Ne dobjuk el a lelkünket, ne tagadjuk meg a Kincses Kelet lelkünkben továbbélő örökségét! Európa vezető hatalmainak egyáltalán nem érdeke a magyarság megerősödése. Minden jogsértést készséggel és nyomban elnéznek Romániának, Szlovákiának, de azonnal beavatkoznak, ha a legkisebb magyar-barát intézkedés felvetődik. Minden nép szellemi állapotát kifejezi: hogyan viszonyul a múltjához, hogyan becsüli meg szent ereklyéit, hogyan §rzi ősi hagyományait, mert múlt nélkül nincsen jövő. Példát vehetnénk a zsidó nép magaviseletérőL Ok azáltal mentették át magukat ezredéveken keresztül, hogy a vallásuk részévé tették a dicső múlt felelevenítését és magasztalását. A jövőbe vetett reményüket a szépséges múlt kiszínezésével fejezték ki. A zsidó lélek máig, minden áron, ragaszkodik és kapaszkodik a dicső múltba. Ez avatta szent népkönyvvé a Haggadát, s ennek révén váltak mára világvezető erővé. A magyar múlt, a magyar őstörténet sajátságos és egyedülálló, azaz határozottan különbözik minden más európai nép őstörténetétől. Miben és miért?
____________________________295 ___________________________ Először is azért, mert a magyar Európa egyetlen keleti (ázsiai) eredetű népe, amely nép nyelvileg teljesen magában áll itt, Európa kellős közepén, ugyanakkor csaknem tisztán europid fajtájú népesség. Másodjára mert a magyarság hétszáz esztendőn át nagy és erős hatalom volt, Európa meghatározó tényezője, míg a XVl. század után ezt a stát~.sát végleg elvesztette. Harmadsorban, mert ezeréves országunkat - ürményországhoz hasonlóan - a nagyhatalmak erőszakkal, de a mi nemtörődöm hanyagságunk hathatós segítsége révén, feldarabolták, és ezzel a magyar nemzet ősi egységét megbontották. E három tényező következtében 1920 után a magyar társadalom fokozatosan elvesztette önbizalmát, elvesztette önbecsülését, és kezdte feladni nemzeti létérdekeit. A magyarság fogyása évszázadok óta tart. Csak az elmúlt félévszázad alatt hétmillió magzatot öltek meg az abortuszokban, és fél millió magyar vándorolt el a Kárpát-medencébőL A történettudomány képviselőinek döntő része az 1860-as évektől mindmáig azon fáradozik, hogy eltüntesse a nemzeti különbözőségeket. Ezt tették a marxisták, ezt teszik a globalisták. Mellettük állt és áll az írott és az elektronikus sajtó, amely szinte kilúgozta az emberek fejéből az ősi értékrendet és látásmódot. A Kárpát-medence mai 12,5 milliós magyarságának egy kis része őrzi már csak a magyar értékeket, aligha vagyunk többen 2-3 milliónál. A többiek a boldogulás, a jobb életet jelentő fogyasztás, a vagyonosodás terepének tekintik az ország földjét azzal a jelszóval, hogy ubi bene, ibi patria, ahol jó nekem, ott a hazám! S arra sem figyel fel a többség, hogy a többezer éves törvény érvényben van ma is: az ország alapja a föld (Mao-tun azaz Modu csan-jü szavai), erről soha nem mondhatunk le. Legalább a meghagyott 93 ezer km'-nyi csonka-ország maradhasson meg. Reményik Sándor sorai düböröghetnek a lelkünkben a mai kufárkodások láttán:
Most átkot mondok! Ez a föld a mienk,
Ki nyomunkba hág itt völgyön, hegyen Megátkozott legyen! Akik nyomunkba jőnek Hordjákszwükbenidőktenge~n Fullánkját tört erőnknek.
Heverjen temetetlen bomló testük És ne leljenek itt Nyugodt álmot bolyongó lelkeik. Verje meg az Úristen ezt a földet, Ha tőlünk elveszik! A történettudomány: nemzeti tudomány, a magyar szellemi élet vezetőinek szent kötelessége volna követendő mintát adni az embereknek, segíteni őket a fogódzók megtalálásában és védelmet nyújtani nekik, ha támadás éri a nemzetet. Az igazi történész a lélek, a tudat orvosa, akinek az a legfőbb dolga, hogy a szinte gyógyíthatatlanná vált kórból, a közönyből, a tudatlanságból, a primitív butaságból kikezelje a magyarságot. A történettudomány nem lehet független a nemzettől, a nemzet érdekeitőL Nem bújhat a tárgyilagosság hamis álarca mögé, mondván az igazi tudomány pártatlan és nem kötődhet a nemzethez. A magyar történettudomány szent kötelessége felemelni a 10 millió magyarországi magyart és megme~teni a határokon kiVülre taszított két és fél milliónyit. Hogyan tehetjük ezt? Erzelmi közösséget kell teremten ünk, a nemzeti tudat feltámasztása révén. Ezt viszont csakis az ősi múlt feltárásával és a fénylő értékeink bemutatásával érhetjük el. Meg kell kísérelnünk a lelkekbe plántálni a Magyarak Tízparancsolatát
___________________________296__________________________
Imádd az Istent!
Őrizd a hitet!
Szeresd a Hazát! Őrizd és ápold az anyanyelvedet! Ragaszkodj ősi és szent hagyományaidhoz! Törekedj minél több ismeretre! Kerüld az ürespget! Ha kell, küzdj és bátran harcolj! Ne akarj másnak látszani, mint aki vagy! Tanúk és elismerés nélkül is légy hazafi! A magyar múltnak nem szabad meghalnia, mert akkor soha nem születhetik meg a szebb és jobb jövő.
Sokszor kerülünk majd nehéz vagy kilátástalan helyzetbe, amikor hajlamosak leszünk meginogni, amikor értelmetlennek és reménytelennek látjuk a küzdelmet, mert barátoknak hitt emberek árulnak el, s szövetségeseknek képzelt személyek döfnek a hátunkba kést. Miközben keressük a helyünket Európában, nemritkán elveszítjük a saját helyünket az országon belül. Negyven évi szaigálat után, szellemi és fizikai erőm teljében, váratlanul és alattomosan elhangzott a munkáltatói verdikt: kutató régészi és múzeumigazgatói álláshelyemből elbocsájtanak, azaz nem tartanak többé igényt a munkámra. Fájdalmasan érint, hogy piros lapot kaptam, s nemcsak azért, mert nemzedéktársaim közül szinte egyedül engem küldtek el, sokkal inkább azért, mert kereszténydemokrata és fideszes vezetők hozták meg ezt a döntést Vas megyében. Vigaszt nyújt azonban, hogy ezzel ismét odasoroltak ahhoz a csoporthoz, akik példaképeim és tanítóim voltak: Fettich Nándor régészprofesszorhoz, akit 49 évesen kényszernyugdljaztak, László Gyula régészprofesszorhoz, akit 1980-ban küldtek el s pienes Istvánhoz, akit éppen tíz éve űztek ki a számára mindent jelentő Nemzeti Múzeumból. O eztaszó szaros értelmében nem élte túl, 1995-ben elhunyt. Egy időre elbúcsúzom Önöktől, de megtisztelő ragaszkodásuk és szeretetük fejében útravalóként hadd idézzem fel ismét a magyar lélek őrzőit, költőinket Előbb Babits Mihályt, majd Bartis Ferencet.
Most érzem, hogy a sorsom a hazámnak sorsa, mint fihoz a le'vél, hulltomig kapcsolva, mert nem madár vagyok, hanem csak fale'vél, me/y ha fija kidőlt, sokáig ő sem él! És persze nem adjuk fel:
Széttépve és összetörten, Győzelmektől meggyötörten, Már magzatként bajba ölten Vcindor bölcsőtemetőkben, És mégis élünk! Hogyha sírunk: kiröhögnek, Hogyha kérünk: fel is kötnek, Hogyha küzdünk: odalöknek Történelmi kárörömnek, De mégis élünk! (Elhangzott 2004. február 9-én)
égész, őstörténész, tanszékvezető tanár. Apai ágon régi bácskai család sarja, anyai ágon kőszegi származású. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett régészi és történelem tanári diplomát 1963-ban. László Gyula régészprofesszor közvetlen tanítványaként kezdte a pályáját, majd a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének lett a munkatársa (1965-1972). Ezt követően a Somogy megyei Múzeumi Szervezet megyei igazgatója (1972-1977), majd a kőszegi Városi Múzeum igazgatója (1977- 2004). 1996-tól a miskolci MBE Nagy Lajos Király Magánegyetem Történeti Tanszékének tanszékvezető tanára és díszdoktor professzora. Legfontosabb ásatásai: Somogyvár-Kupavárhegy, Kőszeg városi védművek és várak, lpoly-menti temetők, szkíta, avar és magyar
R
temetők.
Legfontosabb önálló könyvei: Magyarország régészeti topográfiája, /., lll., VI., kötet (Budapest, 1966, 1970, 1986), Scythian Rattles in the Carpatian Basin. Amsterdam, 1971., A magyar államalapítás. Budapest 1978., Honfoglalás- és államalapítás-kori temetők az lpoly-mentén. Szentendre, 1978., Feltárul a mú/t? Budapest, 1989., Ragyogj cserkészliliom. Budapest, 1989., Sacra Corona Hungarica. Kőszeg, 1994., Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Szombathely, 1,.994., Castrum Kwszug. Kőszeg, 1996., Ostörténetünk régészeti forrásai 1-11. Miskolc, 1997-1998 (egyetemi tankönyv), New Cambridge Medieval , History 11/ 23. Cambridge, 1998., /\z Arpádok országa. Budapest, 2000 és 2002., A középkori Kőszeg. Kőszeg, 2001., Óstörténetünk régészeti forrásai lll. Budapest, 2004.
ISBN 963 9472 91 3
1111111111111111 11111111 9 789639 472914
