A_függetlenség_napja

NNCL1375-506v1.1

Deal Devlin Molstad

Roland Emmerich

Stephen

A Függetlenség Napja

Eredeti cím: INDEPENDENCE DAY Készült a Harper Collins 1996-os kiadása alapján Copyright © 20th Century Fox, 1996 All rights reserved!

Fordította: Stern Gábor

ISBN 963 8370 16 5

Intercom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Kft. Felelõs kiadó: a kft. ügyvezetõ igazgatója

Sorozatszerkesztõ: Mentes Endre Nyomta az Alföldi Nyomda Rt. A nyomdai megrendelés törzsszáma: 446.66-14-2 Felelõs vezetõ: György Géza vezérigazgató

Szeretnénk köszönetet mondani Elizabeth értékes segítségükért

Little Bit Ostromnak és Dionne McNeffnek

1

A Nyugalom Tengere úgy nyúlt el a messzi horizontba veszõen, akár valami hátborzongató, mo zdulatlan átokföldje, hamu és kõ csöndes, kráterszerû sírhelye. Két különbözõ lábnyom mélyedt võ porhanyós, szürke talajba. Mindkettõ olyan élesen látszott, mint azon a napon, amikor hag yták õket. A látóhatár szélén a Föld ragyogó félkör alakú szelete emelkedett a magasba. Óceán es kontrasztban állt a Hold völgyeinek fakóságával. A talajhoz, egy szeizmométer érzékelõ rú erõsítették, amely képes volt jelezni egy kisebb szikla nagyságú meteor becsapódását mérföldes körzetben. A tábor távolabbi végében ott állt az amerikai zászló, amely büszkén l em létezõ szélben. Hulladék borította a területet: tudományos mûszerek és dobozok, amelyekben õket, felhasználásra nem került mûanyag zsákok, amelyekben a talajmintákat tárolták és néhá eztetõül. Ezeket a felszerelési tárgyakat amelyek egy megközelítõleg baseballpálya nagysá n hevertek szétszórva az Apolló 11 két asztronautája hozta ide, az elsõ két emberi lény, aki a Holdon járt. Mielõtt hazaindul ak, megszabadultak minden olyan tárgytól, amelyre nem volt szükség a visszaúton. Armstrong és Aldrin óriási lépést tett az emberiség számára, és nagy adag szemetet hagyott h holdlakók -nak.

A több évtizedes lábnyomok a magasból nézve olyan formát mintáztak a homokban, mint egy hat lmas, torz százszorszép. A virág porzójában állt a fénylõ Holdraszállási Emelvény, a csövekbõ ylábú tákolmány, amely egy hirtelen elnéptelenedett játszótéren álló mászókára hasonlított. E a Nyugalom Tengerének fenekén, olyan hátborzongató hangulatot árasztott, mint valami régi pi knik, amely hirtelen szörnyû véget ért és a vendégeknek már nem volt idejük összecsomagolni a ijukat. Csak arra volt elég az idõ, hogy megforduljanak, és fussanak, ki merre lát. A föld lakók távozása óta egyetlen porszem sem mozdult itt

De most valami változni kezdett. Fokozatos, alig érezhetõ rezgés indult el. Több órán ker sztül nem volt jobban észlelhetõ, mint az a fuvallat, amelyet egy molylepke szárnyai ke ltenek ezer lépés távolságból. A rezgés feltartóztathatatlanul erõsödött remegéssé. Az tûk megelevenedtek a szeizmométer belsejében. A gép szenzorai életre keltek és elkezdték sug zni figyelmeztetõ jeleiket a földi tudósok felé. A Hold szélsõséges idõjárása azonban néhány lszerelését követõen tönkretette a rádióadót. A kis szerkezet olyan volt, mint egy kivágott n eliõr, aki hiába igyekszik figyelmeztetni a veszélyre senki nem hallja. A morajlás pedig óráról órára erõsödött. Egy homokszem legördült az egyik lábnyom oldalán, majd egy újabb é b. Ahogy a rezgés egyre hangosabb morajlásba csapott át, az amerikai zászló alsó szegélyébe v t merevítõ görbülni kezdett. A lábnyomok szétrázódtak és eltûntek a rezgõ homokban.

Ezután egy hatalmas árnyék suhant végig az égen. Pontosan a leszállóhely felett haladt el. ltakarta a Napot és a kráter egészét természetellenes sötétségbe borította. Ahogy az a valami dett, úgy nõtt a holdrengés intenzitása. Bármi is volt az, a Földrõl nem küldhették annál j b volt.

* * *

Új-Mexikó sziklás, sík vidéke olyan idegennek és ridegnek tûnt, akár a Hold felszíne. Ezen ldas, sötét éjszakán ez volt a Föld egyik legcsendesebb zuga. Keményre és simára égetett agy bokkal tarkított, ezer mérföldnyi vérvörös sivatag terült el itt. Július másodikán egy órakor nyulak és gyíkok gyülekeztek a völgyben, a vékony aszfaltcsíkon, ahol e

y földút kígyózott a hegy lábától az országút felé. Az állatokat az útburkolat melege vo Az egyetlen észlelhetõ mozgást a rovarok hihetetlen tömege okozta; az ezer fajé, amely al kalmazkodott ehhez a kietlen környezethez.

Ahol a földút megindult felfelé, a dombtetõk felé, ott állt félig a zsályabokrok mögé rejtv készült tábla. A következõ felirat állt rajta: Nemzeti Repüléstani- és Ûrhivatal, FKIK . A k az emelkedõ végéig követték az utat engedéllyel vagy anélkül felejthetetlen látványban túloldalon két tucat hatalmas jelfogó parabola-antenna állt, mindegyik jócskán több mint száz mérõjû. A hosszú keskeny völgyet az aprólékos pontossággal hajlított acéllapból készült, fehé talmas kelyhek uralták. Újhold lévén csak a parabola-antennák fókuszában felfüggesztett, jel fejekhez erõsített jelzõlámpák vörös fénye világította meg õket. A jelzõlámpák figyelmezteté a kíváncsi vagy eltévedt pilóták nehogy beleütközzenek a felszerelésbe és belegubancoló az acéllapokba, mint a legyek, amelyek fennakadnak a pók hálójában.

Az FKIK-t, a Földönkívüli Intelligencia Kutatás nevû tudományos programot a kormány pénzelt NASA irányítása alá tartozott. A program elsõdleges kísérleti telepe az óriási rádióteleszkóp t. A kutatók a városokat elborító zajszmogtól messze állították fel ezt az egy mérföld szél t, azzal a céllal, hogy segítségükre legyen az emberi képzelõerõvel egyidõs talány megoldásáb egyedül vagyunk-e a világegyetemben?

A teleszkópok felfogták a zajt, amelyet a csillagok milliárdjai, a kvazárok és a fek ete lyukak bocsátottak ki magukból, olyan hangokat, amelyek nemcsak nagyon erõtlenek v oltak, hanem elképzelhetetlenül régiek is. A fénysebességgel utazó rádiójelek a Napról nyolc késéssel érnek a Földre, míg azok, amelyek a második legközelebbi csillagról jönnek, több min latt. A legtöbb kozmikus hang, amelyet az antennák felfognak, több millió évesek és jelerõss kisebb, mint egy kvadrilliomod watt. Ha összegyûjtenénk és összeadnánk az összes rádióenergiá yet a Föld fogadott, az kevesebbre rúgna, mint egy hópehely földet érésének az energiája. Eze z óriási, felfordított acélfülek mégis annyira kifinomultak, hogy képesek lennének részletes, képet festeni olyan tárgyakról, amelyek túl homályosak és távoliak ahhoz, hogy az optikai lencsék láthatóvá tehetnék õket. Az antennák lassan megfordultak a holdfényben, akár egy gépnapraforgói.

Eldugva az óriások között egy háromszobás farmház állt, amelyben csúcstechnológiájú obszerv z információ, mint égen a csillag, egyre csak áradt a teleszkópokba, végigsüvített a szálopti a házba, ahol minden idõk legfejlettebb jelfeldolgozó állomása szeletelte fel, válogatta szé és elemezte az anyagot. Ezt a technológiai szemfényvesztést a központi számítógép irányított a teljes rendszert megfigyelése alatt tartotta. Ez azt jelentette, hogy az olyanok nak, mint Richard Yamuro már nem sok dolguk akadt.

Richard csillagász volt, aki a szakmában a vöröseltolódás kvazárokra vonatkoztatott jel nek kutatásával szerzett magának hírnevet. Hat hónappal azután, hogy megkapta a diplomáját, O zországban kapott állást a neves Universita di Bolognán. Amikor az FKIK két évvel ezelõtt fel ta és állást ajánlott neki, õ kapva kapott a lehetõségen, hogy lecserélhesse belvárosi luxusv gy kis kunyhóra, amely Új-Mexikó zord, kietlen térségében állt.

Az FKIK-t a hatvanas évek elején alapította néhány rögeszmés csillagász , akiket leg a világ vezetõ tudósai között tartottak számon. Az alapötlet egyszerû volt: a rádiót hasz t alapvetõ technológiát. Könnyû sugározni és még könnyebb a sugárzott jeleket felfogni. A hul ebességgel terjednek, könnyedén áthatolnak az olyan akadályokon, mint a bolygók, a galaxisok és a gázfelhõk, anélkül, hogy különösebben veszítenének az intenzitásukból. Ezek a tudósok egy fejlett civilizáció megpróbálná felvenni velünk a kapcsolatot, de nem lennének képesek á ni a világegyetem végtelen távolságait, az egyetlen reális kommunikációs lehetõség a rádióüze tna csak. Hosszú évek lobbizása után az FKIK megkapta az anyagi támogatást tízéves idõtartamr zaki félteke fölötti égbolt vizsgálatára. A NASA irányítása alatt a maroknyi személyzet két m s létesített. Az egyiket Hawaiiban, a másikat pedig Puerto Ricóban. Ha létezne intelligens élet valahol a világegyetemben, akkor az FKIK csillagászainak lenne a legnagyobb esélyük arra, hogy rábukkanjanak.

Richardnak jutott az éjszakai mûszak. A legtöbb munkakörben ez a legkevésbé vonzó idõszak, -Mexikóban állomásozó csillagászok azonban alig várták, hogy éjszakára osszák be õket. négykor a szolgálatos parancsnok beindíthatta a keresõrendszert és használhatta az egyik nag y teleszkópot is a saját kutatásai számára. Ez azt jelentette, hogy Richardnak még két órát k t agyonütnie, mielõtt bármi érdekesbe kezdhetett volna. A fennmaradó idõben golftudását fri tte fel. Fél térdre ereszkedett, és elképzelte, hogy az utolsó ütéshez készülõdik Pebble Beac

Ez az ütés dönti el a bajnoki cím sorsát suttogta visszafojtott hangon, mint egy televí sportriporter. Yamuro húsz lábnyi távolságra van a lyuktól. Normális körülmények között ez problémát egy olyan kitûnõ játékosnak, mint õ, de most a pálya legnehezebb szakaszánál jár, a enetlen részénél, amelyet úgy hívnak: a sétány .

Teljesen igazad van, Bob dünnyögte Richard, ezúttal egy másik riporter modorát utánozv Szinte teljességgel lehetetlen betalálni. Nagy nyomás nehezedik Yamuróra ezekben a pilla natokban. Ezen az ütésen áll vagy bukik minden, de már vagy százszor láthattuk, ahogy ez a z seniális játékos megoldotta az ehhez hasonló helyzeteket. Ha valaki, akkor õ az, aki képes rá

Richard a drága elektromos mûszerekkel telerakott szoba távolabbi sarkában kikészített egy gyûrött papírpoharat. A golfjátékos felállt, és néhány próbasuhintást végzett a levegõben, m g telt nézõtér pisszenés nélkül figyelt. Aztán felemelte a tekintetét, hogy megfigyelje a pál magas, keskeny gép felé sandított, amelyet Konyha Robi -nak becéztek, mert képes vol felaprítani a világegyetem véletlenszerû zajait számítógép által emészthetõ falatokra. a családtagjait látta, akik a körmüket rágták idegességükben, amint a feszültség egyre fokozó anyja rezzenéstelen arccal bólintott, annak jeléül, hogy õ hisz abban: a fia képes belõni a g lyót a lyukba, és ezzel tiszteletet és dicsõséget hoz a Yamuro névre. A golfjátékos hátrapill t, és egy fotóra bámult.

Carl mondta ünnepélyesen az iroda falán lógó, a népszerû csillagászt, Carl Sagan-t ábrá mmal ellátott fényképnek. Ehhez szükségem lesz a segítségedre, haver.

Végül Yamuro odalépett a golflabdához, hátralendítette az ütõjét és egy erõs, magabiztos üt felé gurította a golyót. A labda zötykölõdve haladt az iroda szõnyegének kikopott részein, nem érte a papírpoharat, de lepattant róla és továbbgurult egy másik irányba. Kihagyta! A já bánatában összecsuklott. Csalódást okozott saját magának, s zurkolói népes táborának és ami az anyjának. Miközben a földön térdelt, egyszerre csak megcsörrent a piros telefon.

Az éjszakai parancsnoknak a torkában dobogott a szíve. A piros telefon nem külsõ vonal v olt. Közvetlenül a központi számítógépre volt kapcsolva, és azt jelezte, hogy valami szokatla olgot észleltek a rádiómonitorok. Yamuro felkapta a kagylót, és figyelmesen végighallgatta a számítógép gépies hangját, amely egy koordinátasort olvasott be. Piros lámpák kezdtek v ni a központi mûszerfalon.

Ez nem lehet igaz mormolta, miközben lejegyezte az idõt, a frekvenciát és a koordináták egy darab papírra. Amikor eljött azon ritka pillanatok egyike, hogy a piros telefon megcsörrent, az azt jelentette, hogy a szomszéd szobában elhelyezett számítógépek, amelyek az béli zajok sivító hangjának és véletlenszerû kitöréseinek billiónyi csatornáját osztályozták, ant észleltek, valamit, amit szándékosan küldtek. Yamurót elfogta a rettegés, pulzusszáma egy e növekedett Leült a központi gép konzolja elé és a fejhallgatóért nyúlt. A fejére tette és nem hallott semmi rendkívülit, csak a világegyetem szokásos sziszegését és recsegését. Az el rint ebben a pillanatban riasztania kellett volna a többi tudóst, akik közül néhányan az els zórt kunyhókban aludtak. De még mielõtt õ is bekerült volna az FKIK Vaklárma Klubjának tagjai alaposabban meg akarta vizsgálni a jelenséget. Valószínûleg nem volt másról szó, mint egy új ról vagy egy elveszett pilóta segélykérésérõl. Beütött néhány számot a számítógép klav kapcsolta az egyes számú antennát. A gép leolvasta a bejövõ adatokat és pontosan abba a pozí fordította vissza az antennát, ahol a zavar észlelésekor volt.

Aztán meghallott valamit. Megrémült a hangtól, és kikerekedett szemmel dõlt hátra a székéb szokásos sistergõ háttérzaj fölött hangosan és tisztán hallhatóvá vált egy tonális menet. A

ban a frekvenciasávban oszcillált fel-le, amely hidrogén-sávként ismeretes. Olyan volt a hangja, mint egy hangszernek, mint a pikolófuvola és a ködsziréna valószerûtlen keresztezé ek, és távolról emlékeztetett egy alaposan lehangolódott templomi orgona hangjára. Yamuro eh hez foghatót még sohasem hallott A férfi a házi telefonért nyúlt.

Tíz perccel késõbb az apró vezérlõterem úgy nézett ki, mintha valami csúcs-tech pizsamapart yna benne. Álmos csillagászok hálóköntösben és papucsban tömörültek a központi konzol elõt adták a fejhallgatót, és egymás szavába vágva beszéltek. Mire az FKIK vezetõ tudósa, Beulah S botorkált a kunyhójából, emberei már meg voltak gyõzõdve arról, hogy egy idegen kultúrával te ek kapcsolatot. Ez most tutkó, Beul

mondta neki Yamuro.

Shore kétkedve nézett rá, és belehuppant egy székbe, amely fölött egy poszter lógott a köve elirattal: Én hiszek a kis zöld emberkékben . A plakátot saját maga tûzte ki.

Remélem, nem megint egy orosz kémmûhold morogta. Feltette a fejhallgatót, de az arckif ejezése nem árult el semmit. Két dolog futott át az agyán: Ez az! Megtaláltuk! Tévedés kizárv hangtónus lassú emelkedése és süllyedése nem lehetett a véletlen mûve. De tudományo netele és az FKIK jó hírének megóvása arra késztette, hogy szkeptikus maradjon. Már hallani etett az izgatott morajlást munkatársai között, és tudta, milyen romboló hatással van a m nkamorálra a téves riasztások okozta csalódás. Érdekes mondta szenvtelen hangon , de ne szaladjunk fejjel a falnak. Elõször s zeretnék lefuttatni egy forrásröppálya ellenõrzést. Doug, hívd fel Arecibót, és add le nekik kat!

Arecibo távoli völgy volt Puerto Rico keleti részén, közel a tengerparthoz. Ott mûködött a legnagyobb, ezer méter átmérõjû rádióteleszkópja. Az ott tartózkodó csillagászok öt percen b aját kísérleteiket, és hatalmas antennájukat a megadott koordináták felé irányították. Egy kü nalon nagy sebességû modemek azonnal továbbították az érkezõ adatokat. Amikor az arecibói tel kóp irányba állt, a máskor oly udvarias tudósok egymást lökdösték, hogy elõször pillanthassan tatóból elõkúszó képre. Ez nem lehet igaz

mondta az egyik tudós zavarodottan és kissé rémülten.

Yamuro kitépte a papírt a printerbõl, és Beluah-hoz fordult.

A számítások szerint a forrás háromszáznyolcvanötezer kilométerre van tõlünk mondta zav zt jelenti tette hozzá, amit már mindenki tudott a zsúfolásig telt szobában , hogy a Holdr kezik. Shore odasétált a szoba egyetlen ablakához, néhány hüvelyknyire széthúzta a függönyt, és a készte. Úgy tûnik, látogatóink érkeznek ki magát, ha elõtte bejelentkeznek.

Majd egy pillanatnyi tûnõdés után még hozzátette:

Jo

* * *

A Potomac folyó Fehér Házzal szemközti oldalán állt a Pentagon, a világ legnagyobb irodaház Az óriási ötszögletû építmény adott otthont az Egyesült Államok fegyveres erõi egy kisebbfa is beillõ szövevényes bürokráciájának. Két órával napkelte elõtt is nagy volt a nyüzsgés, a néhány ezer fõbõl álló éjjeli mûszak dolgozott. Nyerges vontatók százai sorakoztak fel az ép

ek közelében, hogy ideszállítsanak mindent, amire csak szükség volt, kezdve a titkos dokumen tumoktól egészen az étterem anyagszükségletéig, miközben több ezer szemetes autó indult útjár lszállítsa az elõzõ nap termelt szeméthegyet.

A déli parkolón egy jelöletlen Ford Sedan robogott keresztül. Hetven mérföldes óránkénti se el egyenesen az épület felé száguldott. Egy másodperccel azelõtt, hogy nekirohant volna az ép t oldalának, fékezve végigszánkázott az úton, és befarolt a bejárati ajtóhoz legközelebb es lyre.

Néhány másodperccel késõbb William M. Grey, az Egyesült Állam rancsnokságának fõparancsnoka és az Egyesített Vezérkar feje szaladt fel a hallba vezetõ lépc cipõtalpának fémcsapjai hangosan csattogtak a kövezeten. Negyvenöt perccel ezelõtt ami or megszólalt nála a telefon még mély álomban pihent. Mindazonáltal a zömök, hatvanöt éves illagos tábornokhoz méltó makulátlan uniformisban érkezett. Anélkül hogy lassított volna, csa kozott hozzá vezérkari parancsnoka, Ray Castillo ezredes. A nyurga, fiatal tudós tiszt követte mogorva tekintetû feljebbvalóját a liftekben és azonosító kártyájával kinyito kétszárnyú ajtót. Az ajtó kinyílt, és a két férfi belépett. Most már nyugodtan beszélgethette Ki tud még róla?

kérdezte a tábornok.

Az FKIK Új-Mexikóból nagyjából egy órával ezelõtt telefonált. Rádiójelet észleltek körülb rckor. A tárgy ismétlõdõ szignált bocsát ki magából, amelyet most próbálunk értelmezni vála lo idegesen, miközben igyekezett felkészültnek tûnni. Tudta, hogy Grey mennyire nem tole rálja a felületes munkát. Az FKIK emberei elmondták valakinek? Értesítették a sajtót? Beleegyeztek, hogy hallgatnak róla egy ideig. Félnek, hogy elveszítik tudományos hitelük et, ha valamit elhamarkodottan jelentenek be, ezért még további vizsgálatokat f olytatnak. De hát mégis, mi ez? Õk tudják?

Castillo ezredes megrázta a fejét és elmosolyodott: Nem, uram, fogalmuk sincs. Talán még nálunk is bizonytalanabbak. Grey a helyettesére nézett és elmarasztaló pillantásával majdn felnyársalta. Az Egyesült Államok Ûrparancsnokságának, a Légierõk autonóm osztályának dolgozó sem mutathattak bizonytalanságot. Legalábbis addig, amíg Grey volt a fõnök. Az volt a munkáj uk lényege, hogy mindig mindenre tudják a választ. Castillo összerezzent, majd a kezében tartott papírkupacot kezdte tanulmányozni.

Az ajtó egy tiszta, fehér alagsori folyosóra nyílt. Castillo mutatta az utat a folyosón egy vastag ajtó felé. Õ és a tábornok beléptek az ajtón, és egy plüssfalú, föld alatti straté találták magukat, ahol egy nagyképernyõs számítógépes térkép foglalta el a f õfalat. A hetve tervezett és épített terem nagy belmagasságú, ovális alakú helyiség volt, ahol a hatvan radar zol három láb mélyre volt süllyesztve a 360 fokos kezelõhíd alá. Három tucat abszolút megbí elõ dolgozott lent a mélyedésben, figyelve mindent, ami feltûnik az égen: minden mûhol dat, minden felderítési küldetést, minden utasszállító repülõgépet és az ûrhajófellövések lanatát. Sõt a külön erre a célra fellõtt felderítõ mûholdak hálózata tartotta a több ezer ismert nukleáristöltet-tárolót is világszerte.

Vessen egy pillantást ezekre a monitorokra mondta Castillo, rámutatva a közönséges tele iókra, amelyeket a világ minden tájáról érkezõ hírmûsorokra hangoltak rá. Néhány másodper a képminõség hirtelen leromlott.

A mûholdas jelek fogadása legyengült. Minden mûholdé, beleértve a sajátjainkat is. De eze a felvételeket képesek voltunk behozni.

Castillo odavezette Greyt egy közeli, alulról megvilágított üvegasztalhoz, és megmutatott neki egy nagy diaképet. Az infravörös fényképezõvel készült kép egy foltos, gömbszerû testet llagokkal a háttérben. A kép minõsége túl szemcsés és torz volt ahhoz, hogy a tábornok ki tud labizálni, mit is ábrázol. Az Ûrparancsnokság számos tagja csatlakozott hozzájuk az asztalnál rey, a csoport egyetlen nem tudós tagja nem szándékozott egy adag ostoba kérdést feltenni. Ehelyett egy pillanatig tanácstalanul nézegette a homályos képet, majd kijelentette: Úgy néz ki, mint egy nagy darab szar. Castillo már majdnem elkezdett nevetni, amikor észbekapott, látva, hogy a fõnöke nem vic cnek szánta a megjegyzést. Folytatta az ismertetést, és az asztalra helyezett egy másik, a z elõzõhöz hasonló felvételt a tárgyról. Becsléseink szerint a tárgy átmérõje több mint ötszázötven kilométer gynegyede a Holdénak. Atyaúristen

Grey nem bírta tovább hallgatni.

magyarázta , a tö

Mit gondolnak, mi ez? Talán valami mete

t?

A tisztek csoportja tanácstalanul nézett egymásra. Nyilvánvalóan Greyt nem tájékoztatták se rõl. Nem, uram

rukkolt elõ az egyik tiszt.

Ez biztosan nem meteorit.

Honnan tudja? Többek között onnan, hogy lassul. Mióta észrevettük, egyre csak lassul. A hallottak kezdtek egyre világosabbá válni Grey számára. Ha lassul, az csak egyet j elenthet: ezt a tárgyat irányítják, vezérlik. Minden gondolkodás nélkül a legközelebbi telefonhoz szaladt és felhívta a hadügyminisztert lakásán. Amikor a miniszter felesége közölte vele, hogy a férje alszik, Grey beleordított a elefonba: Akkor ébressze föl! Vészhelyzet van.

2

A negyvennyolc éves Thomas Whitmore egyike volt a legkorábban ébredõ embereknek a korán kelõk városában. Még pizsamában volt és az ágyán ült. Szemüvegét az orrára tûzve egy halom új Fülledt, tikkasztó éjszaka volt Washingtonban, nem tudott visszaaludni. A telefon néhány p erccel négy után szólalt meg. Anélkül, hogy felnézett volna a nemzetközi szállítási politikár az éjjeli szekrény felé nyúlt, felvette a telefont, és várta, hogy bárki is az, belekezdjen ondandójába. Szia, szivi!

dorombolt egy nõi hang a telefonba.

Ez felkeltette a figyelmét. Whitmore felismerte a hangot, és félredobta az újságot. Nicsak, nicsak. Nem számítottam rá, hogy hallok felõled ma éjjel. Azt gondoltam, már rég zol. Miben segíthetek?

Tarts szóval, amíg levetkõzöm!

válaszolta a nõ.

Azt hiszem, ezt a kérésedet teljesíteni tudom mondta Whitmore felhúzva az egyik szemöld Nem kérték minden nap ilyen szívességre. Körbepillantott a pazarul berendezett hálószobában, gbizonyosodva afelõl, hogy senki sem volt a közelben, leszámítva azt az apró alakot a taka ró alatt az ágy túloldalán. Az órára pillantva megjegyezte: Itt elmúlt hajnali négy. Csak most értél haza? Igen.

A beszélõ hangja nem tûnt túl vidámnak.

Akkor biztos meg akarsz fojtani. Már ez is megfordult a fejemben. em

Szívem, a szövetségi törvény külön szabályzatban tiltja, hogy bármilyen testi sértést ok informálta Whitmore a nõt. Hogyhogy ilyen késõn?

A buli Malibuban volt és a Nyugati Part Autópályát lezárták. A hullámok felcsaptak az útt . Azt gondolják, hogy valahol a tengeren volt földrengés. De mindenképpen Na és mit szólt Howard?

kérdezte Whitmore aggodalmaskodva.

Whitmore küldte a nõt Los Angelesbe egy nem túl titkos küldetésre, remélve, hogy rá tudja v nni Howard Storyt, a Wall Street-i múlttal rendelkezõ dúsgazdag hollywoodi cápát, hogy csa tlakozzon a kampányukhoz. Be van szervezve

jelentette a nõ.

Nagyszerû. Marilyn, te csodálatos vagy. Köszönöm. Soha többet nem kérek tõled ilyet. Hiszi a piszi

duruzsolta a nõ a kagylóba.

Marilyn Whitmore azt szerette legjobban a férjében, hogy képtelen volt hazudni. Mari lyn leoltotta a lámpát szállodai szobájában, és becsusszant az ágyba. Gyûlölte a nyugati part lkodó filmeseit és tékozló garden partijait, ahol az emberek egymást akarják túllicitálni

következõ filmjük minél felvágósabb és minél részletesebb ecsetelésével. Szívesebben lett farmerben a Ház körül.

Ebben az esetben egy vallomással tartozom neked mondta Whitmore. Egy ágyban feksze m egy fiatal, gyönyörû csinibabával miközben ezeket a szavakat mondta az ágy túloldalán apró alak megmozdult, mintha megérezte volna, hogy róla beszélnek. Whitmore lejjebb húzta rajta a takarót, hogy kitakarja hatéves lánya, Patricia alvó arcát, aki párnáját egy nyálfolt tette ki. Tom, remélem nem engedted megint egész éjjel tévézni! Csak a fél éjszakát

ismerte be a férj.

Patricia észrevett valamit az apja hangján, és anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét f elemelte a fejét a párnáról. Mami az? Hohó! Valaki ébredezik mondta Whitmore a telefonba eled. Pontosan mikor érkezel haza?

, és azt hiszem szeretne beszélni

Holnap pontban a hivatalos ebéd után indulok. Remek. Hívj fel a géprõl, ha tudsz. Szeretlek. Most adom a picit.

Átadta a telefont a lányának, majd megkereste a televízió távirányítóját. Bekapcsolta a kés g váltogatta a csatornákat, amíg egy politikai talkshow-ra nem bukkant. Nagyfejû politik ai szakértõk vitatkoztak nagyképûen a politikáról. Rögtön felkeltette Whitmore figyelmét, hog ami zavarja az adást. Néhány másodperces idõszakokra a képernyõn vízszintes csíkok jele meg, amelyek szaladni kezdtek, majd oldalt eltûntek. Ez zavaró volt, de nem gátolta me g abban, hogy figyelemmel kövesse a tévében folyó heves vitát.

Ezt mondtam a kampány alatt, és még ma is ezt mondom nyilatkozta egy kopasz, nadrágtar tós férfi. Az elnök katonai vezetõként tanúsított helytállása az Öböl-háborúban nincs összefü politikával, amelyre Washingtonban a túléléshez lenne szüksége. Mióta véget ért a kongr ssal töltött rövid mézeshete, gyakorlatlansága egyre jobban megmutatkozik. Népszerûségi mutat yre zuhannak.

Egy csinos frizurájú és éles nyelvû hölgy magasba emelte kezét, leállítva a kopasz férfi go enetét.

Charlie, maga engem egy rossz órára emlékeztet: magának egy nap csak kétszer van igaza. É ez azoknak a ritka pillanatoknak az egyike, amikor egyetértek magával. A jelenlegi vezetés belesüppedt a washingtoni piszkos ügyletek mocsarába. Az elmúlt hetekben az elnök be legázolt a napi politikai csatározások zavaros vizébe, ahol a Republikánus párt cápái a bok rapdálják. Whitmore megrázta a fejét:

Hol a pokolba' találják ezeket az embereket? kérdezte mintegy magától. Kikászálódott az gy megpróbálja beállítani a készüléket. Amikor hozzáfogott a beállítógombok csavargatásához, ezdtek váltakozni. Zavarodottan nézett a készülékre, amíg hátra nem fordult. Észrevette, hogy tricia vette kezelésbe a távirányítót. Miután lerakta a

telefont, vadászatra indult a reggel elsõ rajzfilmje után. A többi állomáson is ugyanolyan z avaros volt a kép. Drágám, túl korán van a rajzfilmekhez. Még egy kicsit aludnod kell. Tudom, de a kislány szünetet tartott, hogy elgondolkozzon, hátha sikerül kompro misszumos megoldást találnia. Aztán új stratégiába kezdett. Miért rossz a kép?

Ez egy kísérlet tájékoztatta õt az apja. A tévéállomások dolgozói ki akarják próbálni kislányokat, hogy unalmas mûsorokat nézzenek egész éjszaka, hogy aztán lemaradjanak a napközb n vetített klassz dolgokról. Patricia Whitmore-t nem volt könnyû beetetni: Apa

mondta oldalra hajtva a fejét

, ez abszurdum.

Abszurdum? kuncogott Whitmore. Ez tetszik. Mégis kikapcsolta a televíziót, és elrak a távirányítót olyan helyre, ahol Patricia nem érhette el. Aludj egy kicsit, drágám. Azza vette a köntösét, felnyalábolta az újságait, és kisurrant az ajtón.

A folyosón egy ember ült drága öltönyben, és könyvet olvasott. Úgy megijedt, hogy össze a a könyvet és felpattant. Jó reggelt, elnök úr.

Jó reggelt, George. Chicago White Sox!

Whitmore megállt, és átadta neki az újság egy részét.

Egyet mondo

Megint nyertek? Olvassa el, és ontson könnyeket, barátom.

Valójában egyiküket sem érdekelte igazán a sport, de roppant mód ügyeltek rá, hogy legyen beszélniük, amikor együtt voltak. George Kansas Cityben született, Whitmore pedig Chica góban. George a titkosszolgálatnak dolgozott, és õ vigyázott éjféltõl hatig az elnök biztonsá ett, mintha az újságot tanulmányozná, amíg Whitmore el nem távolodott a folyosón. Akkor elõve adó-vevõjét, és suttogva értesítette a többi testõrt, hogy a munkanapjuk kezdetét vette.

A reggelizõ sarok vidám helyiség volt. A falakra sárga tapétát ragasztottak, és a helyisége század elején Woodrow Wilson által gyûjtött antik bútorokkal rendezték be. A szoba közepé sszú asztalnál egy vonzó fiatal nõ ült fehér blúzban és rozsdabarna szoknyában. Mire a fõnöke zott hozzá, már befejezte a reggelijét, és beletemetkezett egy halom újságba. Connie, ma korán keltél. Ez gusztustalan és felháborító mormolta amaz, anélkül, hogy felnézett volna legaljasabb formája, amit valaha láttam.

, a vérs

Constance Spano, Whitmore elnök kommunikációs igazgatója gyönyörû volt, intelligens és mind harcra kész. Kampányszervezõként kezdte, amikor az elnök elõször indult politikai választások az évek alatt õ lett az elnök legmegbízhatóbb tanácsadója. Constance és az elnök olyan sok id k együtt, hogy ki tudták találni egymás gondolatait. Constance már

a harmincas évei vége felé járt, de sokkal fiatalabbnak nézett ki, és Whitmore baby-boomer ségének látványos szimbólumává vált. Azt is a munkája részének tartotta, hogy körmeszakadtáig re ellenségesebbé és felelõtlenebbé váló sajtó ellen. Ma reggel dühének tárgya a The Post sze dala volt.

Nem tudom elhinni mondta Constance az újságra csapva. A jelen pillanatban száz törvén vaslat hever a Kongresszus elõtt, ezek meg személyiséggyalázásnak szentelik a pénteki szerkesztõi hasábjukat. Jó reggelt, Connie

ismételte meg az elnök nyomatékkal, miközben töltött magának egy csé

Constance végre felnézett az újságból.

Ja, igen. Ne haragudj! Jó reggelt! mondta, azzal tovább sorolta a város konzervatív újs inak bûneit. Tom, ezek azzal töltötték az egész hetet, hogy aljas támadásokat in nek az egészségügyi és energia javaslatod ellen, de ma egyenesen magát a személyiségedet táma Ezt hallgasd meg: A hét elején elég hosszú szünetet tartott, hogy megvárja, amíg a komo tálalja a fõnök omlettjét. A hét elején, amikor Whitmore beterjesztette javaslatait a Kon zusnak, nem elnöknek, sokkal inkább árva Twist Olivérnek tûnt, aki feltartja a tányérját, könyörög: Kérek még, uram! Többet szeretnék! Connie felháborodva bámult az elnökre. Whitmore sosem vette az újságokat túl komolyan. A munkának ezt a részét Connie-ra hagyta, tudva, hogy mielõtt lemegy a nap, õ visszavág bárkinek, aki meg merte õt támadni. Járt volna neki

mondta az elnök teli szájjal.

Kinek? Mi járt volna kinek? Olivérnek. Egy éhes kölyök, aki repetát kért a zabkásából az árvaház szigorú urától. Azt

Connie nem értett vele egyet.

A lényeg az, hogy a korodat támadják. Azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy nem vag elég gyakorlott és bölcs az elnökséghez. És csak azért sikerül nekik, mert az az emberek ben a, hogy szögre akasztottad a puskádat, és csak az ideáljaiddal törõdsz. Amikor Thomas Whitmo re azért harcol, amiben hisz, a média idealistának nevezi. De mostanában túl sok a komprom isszum, túl sok a te vakarod az én hátam, én vakarom a tiedet ügylet. Connie észrevette, hogy egy kissé elvetette a sulykot. Abbahagyta a beszédet, és a kávéja után nyúlt. Whitmore szájába vett egy újabb falat omlettet, és alaposan megrágta, mielõtt válaszolt.

Csak egy hajszál választja el, hogy valaki egy eszme mögött áll vagy csak mögé bújik mo ugodtan. Képes vagyok valamilyen fokú kompromisszumra, ha ezzel meg tudunk oldani va lamit. Az amerikai nép nem azért választott meg, hogy tartsak néhány szép beszédet. Eredménye akarnak, és én megpróbálok megfelelni az elvárásoknak.

A nõ úgy látta, hogy az elnök elmegy a lényeg mellett. Connie szerint igazi teljesítmény ne születik evickéléssel. Félt attól, hogy Whitmore elveszíti a tüzet, a látásmódját. Egés

mostanáig minden más volt az elnökségével kapcsolatban. A kampányuk idején jelszavaik a szolg t és áldozat volt. A Kennedyféle Ne azt kérdezd, hogy az országod mit tehet érted üzenetet ozták, amelyrõl minden szakértõ és vezetõ azt mondta nekik, hogy biztos politikai öngyilkossá jelent. Azt mondták, senki sem akarja azt hallani, hogy többet tegyen és kevesebbet k apjon. De Whitmore esetlen bája amerikaiak milliói számára tette valóságossá az üzenetet, enn köszönhetõen fölényesen gyõzte le republikánus ellenfelét. Hatalomra kerülésének elsõ év yhozói reformokat hirdetett. Meg akart újítani mindent, az igazságszolgáltatástól kezdve, az gészségügyön keresztül egészen a környezet- védelemig. De az utóbbi hónapokban a programok me k a bizottságoknál. Sakkban tartották õket a törvényhozók, akik mind akartak valami pluszt c erébe a saját körzetük számára. Connie és sok más tanácsadójának tanácsa ellenére az ifjú ideje é s energiája nagy részét, hogy átsegítse törvénytervezeteit a buktatókon. Eközben lekö dfülû képviselõkkel, akiket könnyedén maga alá tudott volna gyûrni. Mindannyian hajlandóak vo együttmûködni, de csak valamilyen szívességért cserébe. Ezalatt az elnök presztízse és népsze zuhant a szavazók körében. Connie számára Whitmore nemcsak fõnök volt, de barát és példakép ie nem bírta elviselni annak látványát, hogy az elnök ezer apró sebbõl vérzik, amelyeket más ikusok ejtettek rajta pedig a nyári ülésszak még csak most kezdõdött.

Ha már eredményekrõl beszélünk vigyorgott Whitmore, megmutatva Connie-nak az Orange Cou ty Register! , beválasztottak az Államok tíz legszexisebb férfija közé! Végre fel tudunk mut i valamit, ami igazán számít. Ez megtörte a jeget, és mindketten jót nevettek, amint belekezdtek a cikk olvasásába. Egy fiatalember dugta be a fejét az ajtón. Elnézést, elnök úr. Jó reggelt, Alex!

mondta Whitmore az alkalmazottjának.

Mi az?

Telefonja van, uram. A hadügyminiszter hívja. Azt mondja, vészhelyzet van idegesen, mire Whitmore elindult a telefonhoz.

jelentette

Mi a baj? kérdezte Whitmore. A következõ két percben a minisztert hallgatta. Közben az blakhoz sétált, és kinézett az utcára. Bármi is volt a hír, Connie leolvasta az elnök arcáról valami komoly dologról van szó. Elég komolyról ahhoz, hogy felrúgja a teljes aznapi progra mot.

3

Érdekes dolog velünk, emberekkel kapcsolatban, hogy milyen gyakran és könnyen megyünk el csodák mellett, anélkül, hogy tudnánk róla. A legfurcsább, legõrültebb, legmagasztosabb do k történnek meg körülöttünk, anélkül, hogy bármelyikünk is észrevenné.

Ilyen csoda a Cliffside Parkban esett meg gyakorta New Jerseyben. Minden nyári r eggelen, amikor a Nap kiverekedte magát az Atlanti-óceánból, a Manhattan felhõkar colóinak kanyonján áttörõ fény néhány csodálatos pillanat erejéig elkeveredett a Hudson fo melkedõ párával. Ezt a látványt képeslapok és tévéreklámok tették híressé, de az e minden nap, kora hajnalban összegyûltek a parkban, ügyet sem vetettek a jelenségre. Ezek az emberek többnyire idõsebb urak voltak, akik sakkozni jártak a Cliffside Drive-hoz közel esõ kõasztalok hosszú sorához. Minden sakkozóra három bámészkodó jutott, akik a játékot isszafogott, mormoló hangon pletykálkodtak és mesélték egymásnak történeteiket, jelentették b unokájuk születését vagy egy régi barátjuk halálát. A tornacipõjüket és pulóverüket nem számí ehettek volna, akik az agorán tanácskoznak.

A legnagyobb csoportosulás két profi sakkozó, David és Julius körül gyûlt össze. David ma t, ösztövér és heves vérmérsékletû. Bár már a harmincas éveinek végét taposta, egy kártyavára al játszott. Ujjai különös kifejezésbe gyûrték arcát, és hosszú végtagjai furcsa, kényelmetle csavarodtak egymásba. Teljes mértékben a játékra koncentrált, tudta, összpontosítania kel ha le akar gyõzni egy olyan ravasz ellenfelet, mint Julius.

Julius ezzel ellentétben mindig ugyanúgy ült. A hatvannyolc éves férfi ahogy lerogyott a székre, úgy is maradt. A lábai kinyújtva is alig voltak elég hosszúak, hogy leérjenek a föld Akkurátusan kivasalt bõ nadrágja félig felcsúszott a lábszárán. A széldzsekije alatt két tuc ingének egyikét viselte, amelyet a sógorától kapott, amikor az nyugdíjba vonult a ruh aiparból öt évvel ezelõtt: Hát miért is ne? Mintha rám öntötték volna! Az öreg fickónak, az i egy félig szívott szivar lógott a szája sarkában.

Ezek az ellenfelek már sokszor néztek farkasszemet egymással, és rendszerint népes szurkolótábort vonzottak maguk köré. A ma reggeli játszma sztenderd lépésekkel kezdõdött. Az egember, a gyors játékos villámháborúba kezdett futóival. Attól kezdve Davidnek alaposan végi ellett gondolnia minden lépését. Julius, az örökös showman, Davidet pszichikailag is meg aka rta dolgozni, és mindezt elég hangosan tette, hogy mindenki hallja:

Meddig gondolkozol még? Lejár a tébé kártyám, és még mindig itt fogunk ücsörögni. David las tt ujjaival az arcán. Gondolkozom jegyezte meg lakonikusan. Hát akkor gondolkozz gyorsabban!

David felemelte az egyik csikóját, és, mintegy próbaképpen, áthelyezte egy másik mezõbe. Ab a pillanatban, hogy elengedte a bábut, Julius villámgyorsan megtolta egyik gyalogját. David felnézett egy pillanatra, õszintén összezavarodva, aztán újra lenézett a táblára, hogy lmányozza a lehetõségeit.

Újfent gondolkozik! jelentette be Julius, és belekotort a mellette lévõ papírzacskóba a l teli mûanyag poharáért. David csalódottan nézett rá. Hol van a turistakorsód, amit tõlem kaptál?

A mosogatóban, még piszkos tegnapról. Van fogalmad arról, hogy mennyi idõ alatt bomlik el egy ilyen vacak? asztalon a csészéért, de Julius elkapta elõle.

David átnyúlt az

Hallgass ide Mr. Környezetvédõ, ha nem lépsz gyorsabban, én kezdek bomlásnak indulni

A zsörtölõdõ David elhárította a gyalogosveszélyt saját gyalogjával. Ezt követõen Julius té ta a leckét. A királynõjét gondolkodás nélkül a csatamezõ közepére tolta. Tehát hajolt át az öregember a tábla fölött tt a rögzítõdön tegnap.

, ha nem tévedek, egy bizonyos személy üze

Julius visszaült, és belekortyolt a kávéjába. David morgott valamit.

Továbbá arról is tudomást szereztem, hogy ez a valaki egyedül álló, túl van egy encsétlen kimenetelû váláson és nincsenek gyerekei. A karrierje biztató, mûvelt és okos. Csup lassz dolog.

Megint kezded panaszkodott az ellenfele. Elõbb vagy utóbb de Julius kivétel nélkül mind g elõhozakodik valami kellemetlen témával, valamilyen lelki dologgal, ami megnehezíti a játszma folytatását. David meg volt gyõzõdve arról, hogy az öreg nem rosszindulatból csinálja szerûen csak aggódott miatta, és szerette volna boldognak látni. De persze az is lehet, hogy csak a sakkjátszmát akarta megnyerni. David megtolta a futóját. Szóval engem nem hagy nyugodni, hogy felhívtad-e tolva egy másik gyalogot.

jegyezte meg Julius, mellékesen elõre

Nézd, biztos vagyok benne, hogy gyönyörû és okos nõ, de táncolni hívott. Nem nagyon tudom m elképzelni, ahogy country zenére ugrándozom, amellett pedig meg vagyok gyõzõdve róla, hogy a szûk cowboynadrág jóvátehetetlen károsodást okozhat a szaporodási szervekben.

Azért még visszahívhattad volna szegényt, és beszélgethettél volna vele öt percet! Ha ez gyõzte a félénkségét, és felhívott, akkor nem lehet, hogy legalább udvariasságból visszahívod

Apa, nem érdekel mondta David határozottan. Ha elfelejtetted volna, én még mindig ház vagyok mondta, miközben, mintegy igazolásképpen, felmutatta az ujján lévõ karikagyûrût. Azt onságba helyezte az egyik futóját.

Juliust hirtelen feszélyezni kezdte a tömeg jelenléte, a régi motorosok, akik a barátai és bizalmasai voltak. Mindannyian ismerték David házasságának szomorú történetét, és azt is tud gy a férfi képtelen felejteni. Julius körbenézett, remélve, hogy a kibicelõk megértik a célzá elhúzzák a csíkot. De erre esély sem volt. A beszélgetés jobban érdekelte õket, mint maga a j ulius, ahogy általában szokta, azért tovább folytatta.

Fiam, hálás vagyok neked, hogy olyan sok idõt töltesz velem. A család fontos dolog. Én cs k azt mondom, hogy már eltelt, mennyi is, négy év? És még mindig nem írtad alá a válási papír Három év. Három, négy vagy tíz, mit számít? A lényeg az, hogy ideje továbblépned. Komolyan mondom, gészséges, amit csinálsz.

És Julius, mintha csak érvényt akart volna szerezni szavainak, átnyúlt az asztalon, és leüt e a csikót a királynõjével.

Egészséges? Te beszélsz egészségrõl? mondta David az öreg cigarettájára és kávéjára mut i rákkeltõ anyagnak vagyunk kitéve a környezetünkben, és te még rá is teszel egy lapáttal

beszakította személyi hívójának õrült csiripelése. Marty hívta az irodából

ma reggel immáro

Ez már vagy a hatodik alkalom, hogy hívnak. Ki akarod rúgatni magad? Vagy úgy döntöttél, gy szerzel egy igazi munkát? David a futójával leütötte a gyalogot, amelyik Julius királyát védte. Matt

jelentette be a rend kedvéért.

Viszlát holnap, apa.

Kibogozta a lábait, felugrott, megcsókolta az apját, majd megragadta a tizenöt sebessége s versenybringáját. Ez nem matt avid elindult. bednél bele!

kiabálta Julius Én még levehetem a de te akkor kiáltotta a parkon át, Na jól van, azért hagyhatnád egyszeregyszer az öregedet is nyerni. Nem ge

De Julius Levinson titokban büszke volt a fiára: tudta, hogy David mindenkinél jobb a parkban, akkor nyer, amikor csak akar.

* * *

Csúcsforgalmi dugó tartotta fogva az autókat. A George Washington hídon összetorlódott koc sik zaja elkeveredett a több ezer éhes sirály sikoltozásával és vijjogásával. Az eredmény: ko ggeli kakofónia a Hudson folyó felett. A kocsisor lassan haladt Manhattan belseje fe lé. David a biciklijével keresztülszáguldott a torlódáson, és jobbra fordult a Riverside Driv -on. Öt perccel késõbb befordult egy ósdi raktárépületekkel teli utcába és leállította a keré osodó, hatemeletes téglaépület elõtt. A téglákra erõsített egy láb magas rozsdamentes acél be a jelenlegi tulajdonos nevét: Kompakt Kábel. A bejárati ajtó elõtt egy

transzparenst tartó ember ácsorgott. David leszállt a biciklijérõl. Még mindig azt tervezi, hogy bezárat minket? Így igaz, testvér

válaszolta a férfi.

Salamon király ötven év körüli, apró termetû, izgága fickó volt. Szokása szerint most is ke salt öltönyt viselt csokornyakkendõvel. A tábláján a következõ felirat állt: Szabadítsák fel t, a kábeltársaságoknak nincs joguk pénzt beszedniük Önöktõl. Hónapok óta nem láttalak. Minden rendben van?

Salamon óvatosan körülnézett, majd közelebb hajolt, mintha valami összesküvésbe akarná bele Davidet. A könyvtárban végeztem kutatómunkát. Tonnányi príma anyagot találtam a mûsoromhoz. Salamon k volt egy félórás mûsora a nyilvános televízióban, ahol az olyan kommunikációs mamutvállalatokat támadta, mint például az AT&T. Ezenkívül évek óta járta a várost transzparensével, elõadta részben szocialista, részben anarchista elemekbõl ál idioszinkrasztikus elméletét bárkinek, aki meghallgatta. Levinson, van egy perced?

David elképzelte Martyt, aki most biztosan eszeveszetten õrjöng, körbeugrálja mérgében az i

odát valami apró technikai malõr miatt, és közben egyesével tépkedi ki a saját hajszálait. Persze, hogy van egy percem.

Rendben. A téma a telefonhívások, de ugyanez érvényes a kábeltelevíziók legalizált zsaro mert mind a kettõ a mûholdakon halad keresztül. Csak mert ti irányítjátok ezeket a mûholdakat szemtelenül magas árakat szabhattok ki a kisemberekre olyan dolgokért, hogy megnézzenek egy futballmeccset vagy felhívják a barátnõjüket, aki, teszem azt, Amsterdamban él, ugye? N a, ugyanez történt Angliában az 1840-es években. A kormány megpróbálta szabályozni a tömegkom iót, hogy további bevételre tegyen szert. Ha valaki levelet akart küldeni, el kellett mennie a postahivatalba és átadnia egy tisztviselõnek. Minél messzebbre ment a levél, annál többet kellett fizetni. Távolsági díjak, látod? Az egész olyan drága lett és olyan macerás, h enki sem írt levelet. Aztán volt ez a fickó, most nem jut eszembe a neve, és kiókumlálta, ho gy az összes munka, az összes gond a folyamat elején és a végén merül fel, azaz a levelek kis ortírozásakor és kézbesítésekor. Az összes többi költség, azaz a szállítás ugyanannyi maradt, y levél, vagy száz. Tehát ez a fickó elment a királyhoz, és közölte vele: Ez az egész baroms skám. Számítsák ugyanazt az alacsony árat minden levélre, függetlenül attól, hogy hova megy. beleegyezett, és tudod mi történt? Az emberek elkezdtek levelet írni?

Talált-süllyedt, mon ami. Európa-szerte az emberek elkezdték kifejezni érzéseiket közölni a gondolataikat, és abrakadabra: itt volt az ipari forradalom. Ezért vagyok itt minden nap. Ha mindannyian abbahagynátok a mûholdak kisajátítását, amelyeket az adó izetõk pénzén küldenek fel, akkor beszélhetnék a barátnõmmel Amszterdamban és a mûsoromat

Kínában is nézhetnék. Eljönne a kisemberek reneszánsza, egy információs forradalom. Mit gondo ?

Valahol Salamon király beszédének közepén David személyi hívója újra megszólalt. Ez már egy zás volt, még az örökké majrézó Martytól is. David kezdett arra gyanakodni, hogy valami szörn k bent.

Salamon, mint mindig, most is meggyõzõ voltál. Kipróbáltad már a World Wide Webet, az Int rnetet?

Még nem próbálta. Nem volt számítógépe. David megmondta neki, hol talál nyilvános terminált ajánlotta neki, hogy próbálja ki. Ez volt a korlátlan kommunikációhoz legközelebb áll og, amirõl tudott. De most már itt volt az idõ, hogy bemenjen dolgozni, és beszéljen Marty val.

A forgóajtókon belül egy teljesen más világ tárult fel. A Kompakt Kábelben kecses mahagón orok, márványkövezet és három emelet magas mennyezet fogadta a belépõt. Elõkelõ, alacsony rec asztal állt a terem közepén a bejáratot vigyázva. David a biciklijét a vállára vette, elsétál tás elõtt, aztán bement a fõirodába, a válaszfalas munkahelyek méhkasába, ahol tévéképernyõk gész déli falat. Abban a pillanatban, hogy besétált, tudta, valami nincs rendben. Az ir odában sokkal nagyobb volt a hangzavar és a kavarodás, mint szokott. Mielõtt letehet te volna a biciklijét, szemben találta magát egy egyszemélyes hurrikánnal. Marty Gi lbert egy testes fickó, buja kecskeszakállal ordítva robbant ki az irodájából.

Mi a francnak van neked személyi hívód, ha sosem kapcsolod be? Marty kíváncsian várta D d válaszát. Teljes fegyverzetben volt: egyik kezében üdítõt, a másikban pedig drótnélküli t tartott. Be volt kapcsolva omást. Azt akarod mondani

válaszolt David az igazságnak megfelelõen. üvöltötte Marty

Csak nem vettem rólad tu

, hogy megkaptad az összes hívásomat, és mégsem tel

Fel sem merült benned, hogy esetleg, hangsúlyozom: esetleg, valami rendkívüli történt?

David hozzá volt szokva Marty skizoid természetéhez. Néhány naponta rájött az ötperc, ami n alában több mint tíz percig tartott. Marty örök idegfeszültségben élt. Alaptermészetébõl kifo zített volt az idegrendszere, és õ még azzal tetézte gondjait, hogy Amerika egyik legnagyo bb kábeltévé-társaságánál elvállalta az ügyvezetõ igazgatói állást, amely hihetetlenül sok st ty úgy gondolta, az a munkája, hogy õ ügyeljen minden apróságra a cégnél. Egy olyan cégnél, m ompakt Kábel, több ezer apróság hibásodhatott meg, és épp elég belõlük nap mint nap el is rom iztosítva Marty számára, hogy egyik krízisbõl a másikba jusson.

A ma reggeli összetûzés tökéletesen illusztrálta, miért gyûlölte és szerette egysz saknem tulajdon testvéreként, Marty Davidet. Martynak nem voltak kétségei afelõl, hogy Dav id volt a legjobb fõmérnök az egész országban. David annyira képzett volt, annyira értett a t chnikai mütyürök kezeléséhez, hogy Marty tudta, õt egymillió év alatt sem tudná pótolni. Davi a titkos fegyvere, az adu ásza, amelynek segítségével élen maradhatott a

konkurenciaharcban. Most, hogy David végre megérkezett, Marty tudta, hogy csak idõ kérdése, és õk lesznek az elsõk, akik felhívják a vezérképviseletet, jelentve, hogy hely a szolgáltatást az elõfizetõik számára. De ugyanakkor az õrületbe kergette, hogy David menny félvállról vesz mindent. Ha David nem viszonozta hívásait és nem válaszolt a személyi hív rty duzzoghatott kedvére, de igazából semmit sem tehetett ellene. A csípõs nyelvû technikusezermester kötetlen munkaidõben dolgozott, és kivonta magát Marty irányítása alól. Mi történt?

Senki sem tudja pontosan. Marty lehûtötte magát egy korty üdítõvel. Az egész ma kezdõ nali négy körül. Minden csatorna úgy viselkedik, mintha az ötvenes években járnánk. A kép tel zavaros, különös vízszintes csíkok szaladnak a képernyõkön. Már mindent megpróbáltunk.

David lerakta a biciklijét a személyzeti konyhában az automaták mellett, és elindult az át játszó szoba felé, amikor hangot adva elégedetlenségének, Marty üres üdítõs dobozát bev etesbe.

A fenébe, Marty, nem véletlenül vannak a ládáink azzal a felirattal ellátva, hogy újrafe nálás mondta David hangosan, miközben visszafordult Marty felé. A vállalat hulladékhasznos rogramjának megindítása nagy részben David nevéhez fûzõdött. Õ volt az öko-rendõrség egyszemé jobban bosszantotta, hogy amikor behajolt, hogy kihalássza az üdítõs dobozt, hat másik, ug yanolyan dobozt talált a szemetes alján. Megdöbbenten kérdezte: Ki dobálja az alumínium üdítõs dobozait a szemetesbe?

Tessék, perelj be! sziszegte vissza Marty. Aztán, mielõtt még David belekezdhetett vol na az egyik Mentsd meg a Földet! elõadásába, a fõnöke karon fogta, és betuszkolta egy ajtón en a következõ felirat állt: Átjátszó Szoba.

A szobában volt a Kompakt Kábel mechanikus lelke. Több száz szignál modulátor lapos acéldob za sorakozott az acélpolcokon a fekete fal mentén. Egy hosszú konzol nyúlt végig a szoba t eljes hosszúságában a számos tévéképernyõ alatt, rajta keverõ- és váltópanelekkel. Technikai voltak a falra ragasztva, amelyek a mûholdak pozícióját, valamint vertikális és hori zontális válaszjeladók polarizációit mutatták, mellettük a különbözõ megahertz hullámsávon be k lógtak és egy békebeli poszter, amely négy hippit ábrázolt San Franciscóban, fejük fölött a ttal: A kemikáliák jobbá teszik az életed . És kábel. Több mérföldnyi koaxiális kábel, az ip kígyózott a fej magasságban húzódó polcokon és mindenhol láb alatt. A hajlékony drótok úgy te gépek körül, mint ezer fekete áspiskígyó egy egyiptomi sír körül. Fiúk, csináljatok helyet rikácsolta Marty, amint beléptek. hogy elkápráztat minket, ízelítõt adva tehetsége legjavából.

A csodálatos Dr. Levinson

David, ügyet sem vetve a csipkelõdésre, odasétált a keverõpulthoz, ahol a technikusok lázas n dolgoztak. A feje fölötti monitoron a Today Show adása ment. Ahogy Marty elmondta, az adást néhány másodpercenként forgó vízszintes csíkok zavarták meg.

Úgy tûnik, valaki kódolja a mûholdról jövõ jeleket Salamon király, aki az épület elõtt menetelt. Minden bizonnyal mondta az egyik technikus. a mûholddal van a probléma.

dünnyögte David, és egy pillanatra e

Abban egészen biztosak vagyunk, hogy

Megpróbáltátok már átváltani a válaszjeladó csatornáját?

Ne bomolj! kérte ki magának Marty, aki lábujjhegyen állva a technikusok válla fölött ku t át. Hát persze, hogy próbáltuk. Minek nézel minket, idiótáknak?

David odahúzott egy széket a vezérlõpulthoz, és leült. Hosszú végtagjai azonnal egymás köré tak. Hozzátok be a Weather Channelt!

Az egyik technikus bepötyögött egy utasítást a billentyûzeten. A televízió képernyõjén szöv elent meg: Mûszaki hiba. Kérjük megértését! Szabad? kérdezte David, azzal finoman odébbtolta a technikust az útból. kolok valamit.

Gyorsan lecse

Villámgyorsan gépelni kezdett, átállítva a monitort adásfogadásra hagyományos tetõantenna A Today Show elõbb tisztán bejött, azután elhomályosodott a kép, majd újra tiszta lett. Istenem, te egy valóságos zseni vagy

ömlengett Marty.

Ezt meg hogy csináltad?

Ne olyan gyorsan, Marty.

A lótuszülésben ülõ David a vezérlõ fölé görnyedt, és transzszerû állapotba merülve Tonight Show helyén egy számítógépes grafikon jelent meg. David, miután megadta az utolsó néh tasítást, feljött levegõért. Igazatok volt. Minden bizonnyal a mûholddal van a probléma. Amelyiknek tiszta volt a képe, az helyi adás volt. A tetõn levõ antennánkat a Rockefeller Plaza felé irányítottam. szta jeleket sugároznak. És mi ez a számítógépes kaka a képernyõn? Nem ezt továbbítjuk a nézõknek, ugye? Lecsillapodnál végre? Nem, nem ezt továbbítjuk. Szignáldiagnosztikát végzek. David tanulmányozta a képernyõn megjelenõ teszteredményeket, majd meghökkenve ült vissza. A diagnosztika szerint a mûholdról érkezõ jellel nincs semmi baj. Teljes gõzzel nyomul. Talán maga a mûhold krepált be. Martyhoz fordult, kidolgozva egy akciótervet.

Felmászom a tetõre, és átállítom a mûholdvevõnket egy másik mûholdra. Te fogod a telefont néhány csatornát! A SatCom 5-ön rengeteg hely van.

Önelégült vigyor terült el a testes ember arcán. Nem értette a mûszaki szövegelést, de most aphatott Davidre.

Erre már én is gondoltam jelentette be büszkén. Hívtam a SatComot, hívtam a Galaxyt és hívtam a TeleStart. A városban mindenki hasonló problémákkal küszködik.

Az egész város? kérdezte David kétkedve. Ha nekik is ugyanez a problémájuk, az azt je , hogy az egész országban, nem, az egész északi féltekén rossz a kép. David újra végiggondo olgot, aztán hozzáfûzte: Ez lehetetlen. Pontosan

csapott le Marty.

Akkor most javítsd meg!

4

BUMM! Miguel mély álomból riadt fel. Különös álma volt: egy halovány arcú, ragyogó fekete s lány kézen fogta, és megmutatta neki, hogyan emelkedjen fel a levegõbe. De ahogy belejöt t, és elkezdtek bukfencezni, majd zuhanórepülésben alászállni, úrrá lett rajta a félelem, hog y egyszer csak el fog tûnni. BUMM!

Miguel elhúzta a mûanyag ablakredõnyt, és kinézett. A különleges alakulat katonái, a szo hét- és kilencéves gyerekei, lövöldöztek vízipisztollyal. Úgy néztek ki, mint a Tini Ninja T z OK zátonynál. Ha lelõtték õket, teátrálisan, rángó testtel estek össze, és közben nekicsapó család Winnebago lakóbusza, hátuljának. Vayanse! Táguljatok a rohadt lakókocsitól!

kiáltotta Miguel.

A harcosok felnéztek rá, majd elkotródtak a Segal birtokról, amelyet a tulajdonosnak v olt képe így nevezni. Lerobbant kempingtábor volt, amelynek kavicsos és aszfaltos telkén m ost népszálló mûködött. A bérlõk fele campesinos, mexikói bevándorló munkás volt, akik összet ogy vehessenek egy lakókocsit és a családjukat északra tudják hozni. A bérlõk másik fele fehé lt, akik visszavonultak a sivatagba. A táborhely fél mérföldre volt az országúttól és hár kerítés határolta el a lucerna mezõktõl. Miguel nõvérével, féltestvérével és nevelõapjával i eltek lakhelyet három hónapja. Majdnem egy éve laktak a Winnebagóban.

Miguel két héttel ezelõtt fejezte be a Taft-Morton Gimnáziumot, de nem volt hajlandó végig csinálni az ezzel járó formalitásokat. A többi kölyköt alig ismerte és attól is tartott, hogy ell, a nevelõapja is megjelenik és kínos helyzetbe hozza mások elõtt. Elõzõ este Alicia kis ü pséget rendezett négyük számára. Az ünnepség közepén járhattak, amikor Russell, aki elõzõleg hatott, részegen, könnyes szemmel beszédet tartott arról, milyen büszke, és hogy a mama bárcs k még élne és láthatná. Ez is úgy végzõdött, mint sok más szóváltásuk. Csúnya ordítozásba kez ecsapta az ajtót, és otthagyta a lakók ocsit.

A lakóbusz elején, a konyhában a tizenegy éves Troy ült, és a tévékészülék oldalát csapk egyven mérföldre voltak Los Angelestõl északra; az adást mûholdakon keresztül köz ették, hogy javítsanak a jel erõsségén, de láthatóan nem sok sikerrel. Mit mûvelsz?

kiáltotta Miguel a párnája alól.

A tévé tiszta homályos és zavaros. Attól, hogy csapkodod, még nem lesz jobb. Valószínûleg a közvetítésben van a hiba. Hagyd

De Troynak nem volt sok türelme. Amikor a képminõség újabb tíz másodperc után sem javult me

megint rácsapott a készülékre. Miguel kimászott a takaró alól, és megnézte, mi

történt. Reggel nyolc felé járt, már el kellett volna indulnia munkát keresni. Látod?

mutogatott Troy a forgó képre.

Ráüssek még egyet?

Nem kéne, Mr. Kung Fu tévészerelõ. Mondtam már. Nem a készülékben van a hiba, hanem a ban.

kö

Ezzel nem sikerült meggyõzni kisöccsét, ezért Miguel inkább témát váltott: Bevetted a gyógyszered? Majd beveszem késõbb.

Troy mellékvesekéreg elégtelenséggel született, Ugyanazzal a betegséggel, amely az anyjuk halálát okozta. Minden reggel egy kis dózis hidrokortizont kellett bevennie, de a szer költségessége miatt a család megengedte neki, hogy minden héten néhány napot elblicceljen. A eddig rendesen evett és nem érte sok stressz, nem volt túl nagy baj, ha nem vette be a gyógyszert. Ettél már valamit? Nem. Alicia, mi van ezekkel az edényekkel?

Nyilvánvalóan a mosogatóban voltak és arra vártak, hogy valaki elmossa õket. Alicia csak m agának csinált reggelit. A fiúk gondoskodjanak magukról! A lány elöl ült a Winnebago anyósülé eket vágott ki egy divatmagazinból. Amikor meghallotta, hogy Miguel neki kiabál, felcs avarta a hangerõt a walkmanjén. Tizennégy éves volt, nem tudott mit kezdeni magával. Mióta i dén tavasszal a hormonjai mûködésbe léptek, rákapott, hogy sminkelje magát és feszülõs, levág mernadrágban meg szûk fehér trikóban kezdett járni, ami az új iskolában a kilencedikesek hiva alos egyenruhájává vált.

Miguel odament hozzá, és már épp kezdte volna jól leteremteni az önzõsége miatt, amikor egy ros Chevy teherautó hirtelen fékezve megállt a kavicsos úton a kocsifelhajtójuk végében. A s fõr egy pillanatra még a kocsiban maradt, amíg a mobiltelefonján beszélt. Lucas Fosternek hívták, helybéli farmer volt, aki felbérelte Russell Casse-t, hogy végezzen el egy kis S.O.S. légi-permetezést ma reggel. A növényevõ molyok ellepték a Los Angelestõl észak fekvõ sivatagi ültetvényeket. A munka jókor jött a Casse család számára, mert egy kissé meg v szorulva anyagilag.

A farmer felbaktatott a kocsifelhajtón, egy fej salátát tartott a kezében. Miguel érezte , hogy a reggelijének már lõttek. Odalépett az oldalsó ajtóhoz, és kinyitotta a szúnyoghálót. Jó reggelt, Lucas. Mi a gond? Apád itthon van?

Lucas Foster, az izmos fiatalember füstölgött a dühtõl.

Alicia kisurrant a bátyja mellett az autóból és onnan szólt vissza: Elment bepermetezni a földjeiteket

mondta Alicia.

Már jó ideje elindult.

Nos, akkor hol a fenében van most? Miguel kitalált egy történetet arról, hogy Russell gépével volt valami gond az elõzõ nap, de

Lucas nem hagyta, hogy befejezze.

Ezzel a seggfejjel nem lehet zöld ágra vergõdni. Biztosan valahol ücsörög a nyolcszáz dol rovarirtószerrel, miközben a kis rohadt molyok felzabálják a terményt!

Lucas azon kapta magát, hogy már ordít, de gyorsan visszanyerte önuralmát. Csak néhány évve olt idõsebb Miguelnél, és sajnálta õt. Most már saját magát szidta. Hogyan lehetett üzleti dö nia azon az alapon, hogy rokonszenvet érez a kölykök és a bolond apjuk iránt. Talán csak tankolnia kellett útközben, és már ott is van

mondta Miguel reménykedve.

Nem, épp most hívtam az apámat válaszolta Lucas. Biztosan majd akkor fog odaérni, ami felerõsödik a szél, és akkor várhatunk még egy napot. És közben a molyok mindent felzabálnak

Miguel annyira szégyellte magát, hogy legszívesebben bemászott volna egy lyukba meghal ni. A nevelõapja, idült alkoholista lévén, már sok kínos pillanatot okozott a fiúnak, de ehhe foghatót még soha. Miguel nem hibáztatta Lucast, amiért dühös. Mögötte Troy még mindig a TV püfölte. Troy, elég legyen!

figyelmeztette Miguel.

Ha még nem lesz a levegõben, amikor visszaérek, fel fogom hívni az Antelope Valley repülõ eret, és felbérlek valaki mást. Nem várhatok egy újabb napot. Igen, ez jogos. Azonnal indulok, és megpróbálom megkeresni.

Miguel fogta a motorja kulcsait, és elindult kifelé az ajtón. Miközben Lucasszal együtt az autófeljáró felé tartottak, Alicia utánuk kiabált, és megkérte Lucast, hogy vigye el a Cir K Markelig. Nem! üvöltött Miguel, és a lány felé fordult, hogy a szemébe nézzen. készítesz Troynak, mielõtt bárhova is mennél!

Azonnal bemész,

Miguel beindította öreg Kawasakiját, és elindult, hogy megkeresse az apját.

5

Castillo ezredes és emberei a Pentagonban megállapították, hogy az óriási méretû tárgy stab a a pozícióját, és 500 kilométerrel a Hold mögött parkolt le. Miután az Egyesült Államok Ûrpa a új pályára állította három mûholdját, képesek voltak alaposabban szemügyre venni ezt a amelyrõl három kamerájuk sugárzott egyenes adásban infravörös felvételt a Földre. A mon kat állandóan figyelték. Ezredes!

kiáltott fel az egyik katona hangosan.

Ezt meg kell néznie!

Castillo átviharzott a termen és átnézett a férfi válla fölött az összetett infravörös képre. szilárd tárgy alatti területen valamilyen zavar volt észlelhetõ. Úgy néz ki, mintha robbanna

jegyezte meg Castillo.

Inkább úgy, mintha egy gomba szórná el a spóráit

felelte a monitor elõtt ülõ férfi.

A tárgyról nagy darabok váltak le és pörögve szálltak az ûrben. A katonák még néhány percig képet, és észrevették, hogy a levált darabok köralakba rendezõdtek. Ekkor Castillo és az embe rádöbbentek, hogy mit látnak. Itt volt az idõ, hogy felhívják Grey tábornokot, aki jelenleg Potomac túlpartján, a Fehér Házban tartózkodott.

* * *

Connie megpróbált kisurranni az irodája hátsó ajtaján, de nem volt szerencséje. Saját ál k munkatársai és egy tucat Fehér Házi szolga az elõcsarnokban nyüzsgött, és azonnal lecsaptak amint belépett az ajtón. Mindegyikük kezében kis notesz volt, telis-tele fontos kérdésekkel. A telefonvonalak teljesen felforrósodtak, megállás nélkül csörögtek a készülékek, és az eg tosabb volt, mint a másik: szenátorok, külföldi nagykövetek, királynõk és királyok, Whitmore családtagjai, tévétársaságok vezetõi, prominens üzletemberek, akike mális esetben kapcsoltak volna az elnöknek. Senki sem tudta, mit mondjon nekik.

Connie tudta, hogy az embereinek szüksége van a válaszaira, de nem volt ideje beszélni velük. Már így is öt perc késésben volt az elnöki eligazításról, pedig ilyesmi még sosem tör . Elég régóta dolgozott már itt, hogy tudja, mi a legcélravezetõbb módszer egy feszültségter helyzet kezelésére: kedvesen mosolyogni, senkivel sem törõdni és keresztültörni a tömegen. Fõhadnagya, Fran Jeffries kiszúrta, mire készül. Rögvest elé lépett, és gyorsan beszélni kezdett.

A CNN közölte: egészkor leadják, hogy az Egyesült Államok légköri atomrobbantást végzett, ja fel õket, és utasítja el a, vádat. Connie vállat vont.

Mondja meg nekik, hogy csak adják le a hírt, ha le akarják járatni magukat. A várakozók meg ohamozták kérdéseikkel. A NASA egész délelõtt nem száll le rólam panaszolta az egyik zaklatott tanácsadó. El asni az üzenetüket? Nem tart sokáig, és szeretnék, ha jóváhagyná. A hivatalos álláspontunk az

mondta Connie

, hogy nincs hivatalos álláspontunk.

Constance még mindig mosolyogva tovább törtetett a tömegen keresztül a folyosó végén ló efferson portréra koncentrálva. Amikor odaért, meglepte embereit. A lépcsõknél, ahol még több ber és még több kérdés várta volna, hirtelen balra fordult. Megnyomta a lift hívógombját.

Amikor Gil Roeder a felsõ vezetésbõl látta, hogy Connie szökésre készül, odakiáltott neki a k fölött. Mi a fene folyik itt?

Tökéletes idõzítés. Miközben a liftajtó becsukódott, Connie megpróbált olyan arcot vágni, m dés szíven találta volna. Na de kérem, emberek! Gondolják, hogy ha tudnék valamit, nem maguk lennének az elsõk, ak ikkel megosztanám? Hallotta, ahogy a liftajtó elõtt álló tömeg egy emberként válaszol: Igen, gondoljuk!

* * *

Az Ovális Irodában az elnök már megnyitotta az ülést. A megbeszélésen Glen Parness vezérkar Grey tábornok, az Egyesített Vezérkar feje és Albert Nimziki hadügyminiszter voltak jelen. Whitmore mindegyikükben megbízott.

de szeretnék mindenkit emlékeztetni Grey a mondandója közepén járt , hogy a mûholdjai n pillanatban megbízhatatlanok. Egyelõre nem világos, hogy az objektum be akar-e és be t ud-e lépni a Föld légkörébe. Még az is megtörténhet, hogy nem jön közelebb. L ehetséges példá akar a gravitációnkkal veszõdni.

Ez igaz, elnök úr jegyezte meg Nimziki. Lehet, hogy úgy van, ahogy a parancsnok gond olja, és egyszerûen elmegy mellettünk. De akkor is az a feladatunk, hogy felkészüljünk minde n eshetõségre. Mivel nincs a birtokunkban több információ, azt kell feltételeznünk, hogy a tá ellenséges szándékú. Azt javaslom, hogy irányítsunk rá néhány interkontinentális balli rakétát, és indítsunk megelõzõ támadást.

Nimziki magas, ösztövér, hatvan körüli férfi volt, aki az évek során a Vasmarok et vívta tó magának. Ritka jelenségnek számított Washingtonban. Olyan kabinetszintû tisztségv lõ volt, aki megõrizte pozícióját több elnök alatt is. Whitmore volt a negyedik elnöke, a más demokratája. Nimziki nem volt igazán szeretnivaló, de amikor megszólalt,

mindenki úgy érezte, hogy oda kell figyelnie rá. Néhány évvel ezelõtt így írt róla a The Post ar Hoover óta nem volt olyan kormánytisztviselõ, aki ekkora hatalomra tett volna szert ané lkül, hogy indult volna a választásokon. Nimzitinek noha intenzíven politizált si megõriznie azt a látszatot, hogy õ fölötte áll a politikának. A machiavellista politikusnak s került a színfalak mögött maradnia. Javaslata pontosan az az elõször lõj, kérdezni ráérsz ké olt, amit a többiek a teremben szerettek volna elkerülni. Már megbocsásson szólt közbe Grey , de annak a kevés információnak a fényében, amivel lkezünk, ez súlyos hiba lenne. Ha nem járunk sikerrel, akkor csak felbosszantjuk õket. H a pedig sikerrel járunk, akkor egyetlen zuhanó tárgyból rengeteget csinálunk. Abban egy etértek Nimziki miniszter úrral, hogy ráirányítjuk a rakétákat, elõkészítjük a támadást, de Constance lépett be az ajtón, ám amikor meglátta a fejeseket, visszahõkölt. .

Mekkora a kár? kérdezte tõle Whitmore, így invitálva a nõt, hogy csatlakozzon a tanácsk Hogyan reagálnak az emberek?

Jó napot, uraim! biccentett Connie az asztal körül helyet foglaló férfiaknak, miközben Nimziki mellé. A sajtó jelenleg a saját elméleteit gyártja. A CNN azzal fenyegetõzik, hogy leközöl egy mûsort, azt sejtetve, hogy kísérleti atomrobbantást próbálunk eltussolni. Beüte m magamnak egy sajtótájékoztatót hat órára, ami egy idõre lecsillapítja a kedélyeket hír az, hogy senki sem esett pánikba, legalábbis nem komolyan.

Nimziki kezdte elveszíteni a türelmét a félbeszakítás okozta késlekedés miatt. Az asztal tú lán ülõ Greyhez intézte a szavait: Will, azt hiszem eljött az idõ, hogy érintkezésbe lépjen az Atlanti Parancsnoksággal, és zültségi állapotot változtassa DEFCON 3-ra.

A többiek egy emberként háborodtak fel. Szerintük ez még túl korai volt. A többségnek az vo a véleménye, hogy nagy hiba lenne megkongatni a vészharangot, amíg még azt sem tudják, mivel állnak szemben. Nimziki a saját álláspontját védte, de végül is a többiek lehurrogták. Az ös zás végén Parnessnek, a vezérkari fõnöknek még mindig akadt mondanivalója.

Azt is számításba kell vennünk, hogy mindössze két nap választ el bennünket július 4.-étõl, és a haderõállomány fele kimenõt kapott az ünnepre. Nem is szól a parancsnokokról, akik Washingtonba érkeztek a vasárnapi parádéra. Az egyetlen lehetõség, ho y az embereinket gyorsan visszarendeljük a támaszpontokra. Ez a televízió és rádióadásokon ke ztül lenne megvalósítható. Na persze

gúnyolódott Constance.

És keltsünk pánikot az egész világban.

Az ajtó újra kinyílt. Grey tábornok pentagoni összekötõje lépett be a legújabb hírekkel.

Legfrissebb információink szerint a tárgy stacionáris pályára állt, amelynek révén a Hold rja, ekképpen nem lehet közvetlenül látni. Mintha el akarna rejtõzni

jegyezte meg Grey.

Ez jó hírnek tûnik, legalábbis egyelõre gyelnek minket.

mondta Parness reménykedve.

Lehet, hogy csak

Grey összekötõje még nem fejezte be mondandóját.

Elnézést, de ezzel még nincs vége. Az objektum helyi idõ szerint délelõtt 10 óra 53 perck a pályájára. Helyi idõ szerint délelõtt 11 óra 1 perckor a tárgyról kisebb darabok váltak le Darabok?

kérdezte Whitmore meglepetten.

Igen uram, darabok folytatta a férfi. Szám szerint harminchat. Megközelítõleg ealj formájúak és apró méretûek magához a központi tárgyhoz képest. A Föld felé tartanak?

kérdezte Whitmore, de már tudta, mi lesz a Válasz.

Nagyon úgy tûnik, uram. Az Ûrparancsnokság becslései szerint ha a jelenlegi röppályát köv uszonöt percen belül behatolnak a Föld légkörébe.

Az elnök megdöbbenve meredt a Légierõ egyenruháját viselõ fiatalemberre. Egy pillanatig azt gondolta, biztos csak valami rossz tréfa az egész, amibe a többiek be vannak avatva; e gy alaposan megrendezett színház, amelyet azért csináltak, hogy lássák, hogyan reagál rá. De , ez valóság volt, könyörtelen és megmásíthatatlan. Ami nevetségesnek és eltúlzottnak tûnt né , most rettenetes igazsággá tornyosult. Az emberiség egyik fõ félelme, a mélyen elfojtott re ttegés, most beteljesedik. A Földet meglátogatja, és lehet, hogy el is foglalja ez a másik világból érkezõ ismeretlen tárgy. Nimziki törte meg a rémült csendet.

Harminchat, feltételezhetõen ellenséges ûrhajó tart felénk, elnök úr. Akár szeretjük, aká ON 3-at kell hatályba léptetnünk. Még ha pánikot is keltünk vele, azonnal vissza kell rendel nünk a katonákat, és riadókészültséget kell életbe léptetnünk. A teremben senkinek sem volt ellenjavaslata.

6

Bekapcsolt egy riasztó. A piros lámpa sivító hang kíséretében villogni kezdett. Kinyílt tó, és a riasztó elhallgatott. David karja benyúlt az ajtón, és elõhúzta Cup-O-Noodlesét. Ebé a Kompakt Kábelnél. David szinte megállás nélkül az átjátszó helyiségben dolgozott. Minth ett volna amúgy is túlzsúfolt a szoba, behozott két újabb bõrönd méretû gépet és egy lap szoba közepén állította fel õket. David hanyag volt, amikor koncentrált. Ülés közben a lábait lá húzta a székben, könyöke pedig a térdei között volt összecsavarodva a nagy összpontosításb uggerálta laptop képernyõjét, miközben figyelte a képi megjelenítést, amely húsz másodpercenk . Szervusz, te csini zseni! lesett be a sarok mögül fülig érõ szájjal Marty. ogy sürgesselek. Csak meg szeretném kérdezni, nincs-e valamire szükséged.

Nem azért

Ez persze tiszta hazugság volt. Ha valami nem volt rendben, akkor Martynak ott k ellett gubbasztania, mint egy anyaoroszlánnak. Marty! Öregem! Foglalj helyet és nyugi!

Marty lábujjhegyen lépkedett. Olyan volt, mint egy elefánt a porcelánboltban. David már egyszer kirúgta, amikor a válla fölül leste a fejleményeket és túl sokat kotnyeleskedett. Mos megfogadta magában, hogy nem fogja molesztálni Davidet, és ezt az elsõ tíz másodpercben sik erült is betartania. De akkor elfogyott az akaratereje. David, mondd, hogy nyomon vagy! Könyörgök. Mondd, hogy rájöttél a nyitjára! Nos allani?

kezdett bele David komótosan , van egy jó és egy rossz hírem. Melyiket akarod elõs

Mi a rossz hír? A rossz hír az, hogy meg foglak büntetni, mert megzavartad az ebédemet. Marty csípõre tette a kezét, és gúnyolódni kezdett. Csak azt ne mond, a jó hír pedig, hogy nem kell fizetnem. A jó hír az, hogy rájöttem, mi a hézag.

David egy nagyot kanalazott a levesbõl.

Marty ripacskodva a szívére tette a kezét és vett néhány mély lélegzetet. Hálisten. Tehát, mi is a gond?

Egy furcsa szignál került a mûhold szignáljába. Jel a jelben. Halvány lila gõzöm sincs, h ered. Ehhez hasonlót még sohasem láttam. És ez a jel valahogy belekerült az égen levõ összes ld szórásába. Marty tátott szájjal bámult. És ez miért is olyan jó hír? Mert a jelnek meghatározott szekvenciája van, görbéje. Tehát innen már semmiség az

egész. Generálni kell a jel frekvenciájának a digitális képét, azt átalakítani bináris kóddá verz fázisú jelet kell alkalmazni az elméleti spektrométerrel és csiribí-csiribá, az átfedé n szûrve. Az átfedés ki van szûrve? Vág az eszed.

nézett Marty értetlenül.

Ez azt jelenti, hogy újra jó lesz

Ez egyben azt is jelenti unk tiszta adást sugározni?

kérdezte Marty szégyenlõsen

Hacsak nem osztjuk meg a többiekkel, amit tudunk

, hogy az egész városban csak mi

ajánlotta David angyali jósággal.

Tudta, hogy Marty vérre menõ harcot folytat a konkurens állomások vezetõivel, és hogy ezutá a felettük aratott gyõzelem fényében fog sütkérezni.

Ha-ha-ha! Ez tetszik. Marty vad örömtáncot lejtett. A titkos fegyverünk! Az inverz fá elméleti spektrométer-analizáló! Ez a nap kezd csodálatos lenni.

* * *

Amikor Miguel végül rátalált Russellre, amaz már az ezer négyzetjardos paradicsomföld negye bepermetezte. Mezei idénymunkások gyûltek össze a kocsijaik körül, mert nem tudtak dolgoz ni a permetezés ideje alatt. A földterület körülbelül egy mérföld hosszú volt, az egyik oldal ukaliptuszfák szegélyezték. Russell, ahelyett, hogy a fás oldallal párhuzamosan permetezet t volna, a sorokkal egy irányban haladt, és a gépét mindig csak az utolsó pillanatban kapt a föl, letarolva a fák koronáit.

A repülõ egy pompás, régi de Haviland volt. Duplafedeles, tûzpiros, kétüléses gép, amely ab z évben készült, amikor Lindbergh átrepülte az Atlanti-óceánt. A behúzható szárnyak fakeretei an be voltak vonva szövettel. Az Egyesült Államok postahivatalai használták a Havilandeket a húszas években, amikor elkezdõdött a transzkontinentális légipostai szolgálat. A repülõnek vasárnapi légiparádén lett volna a helye, nem pedig a földek fölött. A gép már eleve túl súly en irányítható volt, és csak tovább rontott a helyzeten, hogy Russell egy zsinór és egy gumik segítségével felerõsített rá további kétszáz font tömegû permetezési felszerelést.

Amikor Russell zuhanórepülésben újabb menetbe kezdett a paradicsomföldön, Miguel kia bált és integetett neki, hogy valahogy rávegye a landolásra. A farmmunkások is csatlakoztak hozzá. A repülõgép pilótája azonban semmit sem értett az egészbõl: bugyután viss etett. Russell, ébredj fel!

rimánkodott Miguel.

Russell az elmúlt két év alatt nagyon lezüllött. Állandóan részeg volt, most már annyira se a gyerekekkel, mint korábban. A szomszédok néha feljelentették a rendõrségen, és a rendõrség egy szociális munkást. Ilyenkor Russell egy idõre kijózanodott. Mindig is lökött volt, de amikor Miguel anyja megbetegedett majd végül meghalt, Russell teljesen

kikészült. Egyre nõtt benne a halálvágy. Pár naponként kijózanodott, és megígérte, hogy tiszt indul. Mégis mindent Miguelnek kellett elintéznie: kifizetni a havi lakbért, megvásárolni Troy gyógyszerét és a tengernyi más gond. Russell nem volt több egy nyûgöt jelentõ lakótársná

Amikor a repülõ megfordult, hogy megkezdje a következõ kört, Miguel hirtelen felpattant a motorkerékpárjára, és elindult a földterület közepe felé. Közvetlenül a repülõgép útjában á Russell idõben észrevette a fiát, és leállította a permetezést. Ahogy elhaladt, lenézett a fi látta, hogy az int, szálljon le. Hátrafordult a székében, Miguelre mosolygott és jelezte, h ogy megértette a jelzést. Látta, hogy a gyerek egyszerre hevesen integetni kezd, de ne m értette, miért, amíg vissza nem fordult a székében, és szembe nem találta magát a száz láb ukaliptuszfák kerítésszerû sorával. Már túl késõ volt, hogy felkapja a gépet. Uramisten!

kiáltotta túl a motor hangját. Russellnek szerencsére nem volt id

eje gondolkozni. Reflexszerûen cselekedve kilencven fokkal elfordította a gépet, így az át süvített a fák közötti keskeny résen. Kevesebb mint egy láb hely volt a gép és a fák között. ogy megkorholta volna magát, amiért ilyen ostoba volt vagy hálát adott volna az égnek, amiér t ekkora mázlija volt, Russell nagy üdvrivalgásba kezdett, el volt telve saját ügyességével. Néhány perccel késõbb leállította gépét a távoli autópályán. Amikor Miguel odaért, Russell ni a pilótafülkébõl. Láttad ezt?

kiáltotta.

Nem akármilyen manõver volt!

Levette bõr repülõs sapkáját és letette magát az alsó szárnyra. Russell Casse ötvenöt éve e volt, akár egy nagy gyerek; telt, kikerekedett arcával és dús, göndör, szõke hajával úgy néz mint egy óriásbébi. Pedig jól megtermett, több mint hat láb magas, széles vállú férfi volt. néhány év szünet nélküli ivászata megváltoztatta a férfi arcát: vonásai megereszkedtek és eg lettek. Mi a fenét keresel itt?

kérdezte Miguel élesen.

Megkeresem a betevõ falatra valót yeznem, remekül teszem a dolgomat.

énekelte Russell büszkén.

Ez a terület nem Fosteréké. Rossz föld permetezel kellene lenned.

Dolgozom, és, ha szabad m

mondta neki Miguel.

A város másik f

Russell, aki még mindig a repülõ szárnyán ücsörgött, hosszasan bámulta az ültetvényt és az . Biztos vagy ebben?

A fenébe, Russell. Szívességet tett neked. Most volt a lakókocsinál és utánad klõdött. És meg fogja fizettetni veled a kárba veszett permetet. Russell a fejét csóválta. Nincs értelme, hogy kiborulj emiatt, mondta magában. De ez vol t az elsõ munkája, amit ebben a szezonban kapott, és Lucas volt az egyetlen farmer a vár osban, aki még bízott benne. Tudod, milyen nehéz olyasvalakit találni, aki nem gondolja, hogy teljesen bolond vag y? sziszegte a fiú.

Most mihez fogunk kezdeni? Most mihez kezdünk?

Russellnek nem volt válasza. Meg akarta ígérni Miguelnek, hogy ettõl a pillanattól fogva minden másképp lesz. De tudta, a fiú úgysem hinne neki, sõt még õ sem hinne magának. Tehát i állt az út közepén, amíg Miguel berúgta a motorját, és elviharzott.

Russell elõhúzott egy flaska Jack Daniel's-t a dzsekije zsebébõl. Most valaminek vége sz akadt. Talán csak annak volt vége, hogy színlelje, még harcol maga ellen. Az utolsó néhány év gtörte. A felesége betegsége, majd halála, az éjszaka, amikor elrabolták, aztán annak a híre, gy Troy örökölte anyja mellékvesekéreg-elégtelenségét. A picsába. Ha az élet ennyi fájdalomma r õ nem kér belõle. Ha nem lennének a gyerekek, visszaülne az öreg repülõbe, felrepülne minél bbra, aztán elzárná a motort, és hagyná, hogy visszazuhanjon a földre. Ehelyett lecsavarta a flaska kupakját és húzott egy jókorát a whiskybõl.

7

Mélyen az észak-iraki sivatag belsejében Ibn Assad Jamal egy apró tábortûz elõtt guggolt és eggeli kávéját készítette. Beduin lévén kitaszították arról a földrõl, amelyet törz t számtalan nemzedéken keresztül, és számos más beduin klánnal egyetemben beterelték egy ocsm zsúfolt sátorvárosba. A Nap csak egy óra múlva kelt fel, de az összetákolt falu már ébredezet

Jamal egy bottal belekotort a tûzbe és kivette a nagyapja kávésbögréjét, amelyben forrt a s rab kávé. Miközben várta, hogy a kávészemcsék leülepedjenek a bögre aljára, egy sikoltást Egy másodperccel késõbb már többen sikoltoztak és kiáltoztak kétségbeesetten. Jamal hirtelen lebénult a hallottaktól. A dûnék tetején megpillantotta egy tucatnyi alak kör vonalát. Elõször arra gondolt, hogy a táborhelyet megtámadta a hadsereg, de amikor az embe rek ordítva és nyöszörögve elfutottak mellette, meglátta, mi elõl rohannak.

Ensha' Allah motyogta magában. Olyan valamit látott, amitõl rogyadozni kezdtek a térde i. Az ég jókora darabja lángokban állt. Egy narancssárga, fehér és szürke színekben lángoló, ságú tûzgolyó úgy repült az égen, mint egy lapos kõ, amely kacsázva vízbe ér. A tûz mélyvörös oknak, amint a lángok egyre lejjebb ereszkedtek. Jamal jó néhány másodpercig nem tudta lev enni a szemét a jelenségrõl, és közben egyre nõtt benne a félelem. Végül újra lábra állt, ért ogott valamit, aztán hanyatt-homlok futásnak eredt, mint a többiek.

* * *

Néhány száz mérföldre innen, a Perzsa-öböl közepén egy atom-tengeralattjáró, a USS Georgia resztül a sötét víz felszínét. Antennarendszere a parancsnoki torony tetején forgott. A tenge alattjáró rádiólokációs helyiségében elszabadult a pokol. Fülsüketítõen harsogott egy riasztó lyet a radarernyõ szokatlan felfedezése indított be. A nyugtalan legénység, amely egy pill anattal azelõtt még az igazak álmát aludta, most betódult a vízhatlan válaszfallal körülvet lyiségbe. A tengeralattjáró parancsnoka, J. C. Kern tengernagy átlépett a vízszintes ajtónyílás fölött, és túlordítva a hangzavart magyarázatot követelt. Jelentést kérek! Egy tengerész, aki fejhallgatót viselt, a tengernagy felé fordult a székével. Uram, a radar nem észlel semmit tizenhét kilométeres körzetben. A tengernagy a központi radartérképhez lépett és tanulmányozni kezdte a bejövõ jeleket. A képernyõ tetejének nagy része üres volt, de az világosan látszott, hogy nem a berendezés

romlott el, mert a képernyõt elfoglaló üres ellipszis változtatta a helyzetét. Tengernagy lépett közelebb az egyik tiszt. kisegítõ radaregységek

Elrendeltem egy teljes diagnosztikát. A

Uram, elnézést, uram kiáltotta egy másik tengerész a zsúfolásig megtelt helyiség másik hogy a radar meghibásodott, de az infravörös teljesen letért a térképrõl. Nem jelez semmit.

A tengerész hátrébb lökte magát a monitortól, hogy Kern is láthassa az infravörö

esõrendszert. A teljes képernyõt egyetlen nagy vörös folt borította be. Hadnagy

vakkantotta Kern, akit szinte már gyönyörködtetett a zûrzavar.

Igen uram? Hívja fel az Atlanti Parancsnokságot!

* * *

Az Ovális Iroda zsúfolásig megtelt katonai vezetõkkel és az elnök tanácsadóival. Harminc te onhívást bonyolítottak egyszerre, de a zajszint suttogó morajlásnál nem emelkedett magasabbr a. Pótasztalokat hoztak be a terembe, és állandó volt a ki-be járkálás. Az egyesített vezérka órával korábban érkezett, hogy visszarendelje a nemzet fegyveres erõit. Az atom-tengeral attjáró flotta bevetésre készen állt, és a hadihajók felfejlõdtek mindkét partvonal mentén. A tanácsadók a szófákat vették birtokba, az elnök pedig az északi ablak elõtt ült a Resolute sztal mögött, amelyet Teddy Roosevelt kapott ajándékba Anglia királynõjétõl. Az Atl i Parancsnokság és a NATO képviselõi, valamint a brit, orosz és német konzulátusok katonai at aséi is jelen voltak.

A döntéshozók serege, amely a Fehér Házban eddig valaha összegyûlt legütõképesebb csoportna , most mégis a várjuk-ki-a-végét politikát választotta. Sokan közülük a megelõzõ támadást pro t bujkáló tárgy ellen. De kikérték a NASA mérnökeinek véleményét is annak a megvalósíthatóság k egy ûrhajót, amely nukleáris fegyvereket vet be a tárgy ellen, majd több okból kifolyólag v arra a nem túl könnyû döntésre jutottak, hogy ne tegyék. Feszülten várták, hogy a harminchat tum belépjen a Föld légkörébe. Amikor megcsörrent a Pentagon-vonal, a szobában tartózkodó vez nd elhallgattak. Grey tábornok mint az Egyesített Vezérkar képviselõje a telefonhoz lépett. Itt Grey beszél morogta a telefonba, miközben arca egy kõszoboréhoz hasonlított. es-óceánon hol? kérdezte.

A Cs

Egy pillanatnyi hallgatás után az elnökhöz fordult. Észrevettek kettõt, amelyik a nyugati part felett közeledik, mindkettõ Kalifornia felé tar t. Küldheted a repülõt a Moffet Fieldrõl

rendelte el Whitmore.

A gép akkor már mozgásban volt. Egy AWACS repülõgép a San Jóséhoz közel esõ támaszpontról várta az utasítást, hogy nekifogjon a közeledõ jármû megvizsgálásához. Az ajtó kipattant, és Connie meg sem állt az elnök asztaláig. A CNN élõ adást közvetít Oroszországból. Mutatják ezt az izét. Kapcsolják be mondta Whitmore, Lermontovra, az aggódó orosz nagykövetre pill antva. Az egyik alkalmazott kinyitotta a szekrényajtókat és bekapcsolta a televíziót.

Az élõ közvetítés Novomoszkovszkból, az Oroszország fõvárosától kétszáz mérföldre fekvõ helyi riporter egy széles sugárút szélén állt, amely a város legelõkelõbb környékén haladt k gpróbálta túlkiabálni a körülötte eluralkodott zûrzavart. Annak ellenére, hogy alig múlt regg a, az utcát ellepték a kétségbeesett lakosok, akik fejvesztve menekültek minden irányba. Autó

húztak el a kamera elõtt, a gyalogosokat kerülgetve. A riporter szavait a CNN atla ntai stúdiójában fordították. többen jelentették itt, Novomoszkovszkban és Oroszország más részeiben, hogy látták ezt elenséget. Újra elmondjuk: az objektum túl lassan mozog ahhoz, hogy üstökös vagy meteor legy en. A csillagászok nem tudnak magyarázattal szolgálni a rejtélyes jelenséggel kapcsolatban . A kamera már nem a riportert mutatta, hanem az eget. A távolban látni lehetett a tûzgo lyó szemcsés képét a kora reggeli égbolton. Ahogy a kamera ráközelített, a lángköpködõ óriás lángnyelvek törtek fel belõle minden irányban ahogy a tovahaladó tárgy felszíne tovasiklott z égben, súrlódásával nagy mennyiségû oxigént égetve el. Az Ovális Irodában mindenki a tévéképernyõre meredt, megbénulva a furcsa látványtól. A fortyogó tûzfelhõ olyan volt, mint amikor Isten megjelent egy régi Charlton Heston-filmb en.

Ahogy az élõ felvételeinkbõl láthatják folytatta a CNN egyik munkatársa , ulat uralkodott el Novomoszkovszkban. Megtudtuk, hogy hasonlóan reagálnak az egész város ban. Az orosz vöröskereszt jelentése szerint máris számos sérülés történt. Ezek közül a legtö leset volt, amit az okozott, hogy a polgárok igyekeznek olyan messzire kerülni ettõl a különös jelenségtõl, amennyire csak lehetséges. A helyzet még súlyosabb Moszkvában, ahova a tóan tart.

Elnök úr szólt közbe Grey tábornok , a Moffet Fieldrõl indult AWACS három percre van a A pilótafülkébõl kijövõ vonalat ráköthetjük a telefonra. Kapcsolják a kihangosítható telefonra. Whitmore nem látott okot arra, hogy a többiek ne hallhassák a jelentést.

Aggódó emberek gyülekeztek az elnök íróasztala körül, hol a telefonra, hol egymásra pillant iközben az AWACS pilótájának háromezer mérföld távolságból érkezõ hangját hallgatták az Ováli

* * *

A repülõgép déli irányban repült néhány mérföldre a kaliforniai partvonaltól. Az AWACS, a r riasztó- és ellenõrzõrendszer képes volt arra, hogy egyidejûleg átkutasson egy négyszáz mérfö területet és bemérjen ötszáz ellenséges repülõgépet. De a csú készült radarrendszer, mint a Föld sok más kommunikációs rendszere, jelenleg nem mûködött. A repülõgép pilótájának higgadt, hozzáértõ hangja dörmögve érkezett a telefonba. A kettes radar nem észlel semmit. Az elsõ radar nem lát semmit, az oldalsó radar pedig gyenge. Mit mutatnak a repülõn a mûszerek? Vétel.

Pontosan ugyanazt, uram. Az elsõ radar abszolút nem mûködik. A meteorológiai körülményeke zõ mûszerek nem mûködnek. Vétel.

A repülõgép belseje tele volt számítógépekkel, mûszerkészletekkel, radarernyõkkel és más in endezésekkel. A fejhallgatós, narancssárga overallos technikusok õrjöngve ordibált ak minden létezõ dolgot kipróbálva, hogy sikerüljön normalizálni a navigációs rendszert. Little Pitcher

szólt egy hang a rádióban

, bemértünk Fort Ordnál, teljesen tiszta vagy

erültél már a felhõk közül? Vétel. Nem

válaszolta az ablakon kipillantva a pilóta.

Még mindig zéró a látótávolság.

Egy trópusi vihar szokatlanul északra húzódott Mexikóból, vastag felhõtakarót hagyva a kali niai partvonal fölött. Fort Ord, mennyire becsülöd a távolságot? Vétel. Ne haragudj, Little Pitcher, de elveszítettük a szöget. Már nem látunk. Azon a területen s a monitor. Talán San Diego még lát titeket. Egy vészterhes pillanatig csend volt, majd egy új hang kapcsolódott be a beszélgetésbe. Itt San Diego. A válasz negatív. Itt is hasonló a helyzet. Little Pitcher a zavart m ezõben van. Ne haragudj, Pitcher. Készenlétben maradunk.

A napsugarak néhány pillanatra áthatoltak a felhõk közötti réseken és besütöttek a pilótafü orsan el is tûntek.

Földi irányítás, itt Pitcher. A mûszerek egyáltalán nem mûködnek. A magasságmérõ és a kör ent. Még mindig zéró látótávolsággal haladunk elõre és nincs semmilyen információnk arró van elõttünk. Egy kicsit feljebb emelkedem és megnézem, hogy világosabban látunk-e a felhõtakaró fölött. Vettem, Pitcher jött a válasz a Moffet Fieldrõl. lésre vagytok kapcsolva. Ne emelkedj

Most rajtatok áll a döntés. Teljes k

suttogta az elnök.

Az elnök, aki maga is vadászbombázó pilóta volt egykor, magát képzelte a repülõ rúdja mögé.

Csak tartsd szintben!

De a telefonösszeköttetés csak egyirányú kommunikációt tett lehet

Innen egy kicsit jobbnak látszik m, találtunk egy tiszta részt.

jelentette az AWACS megkönnyebbülten.

Azt hisze

Egyre erõsödött a szonikus zavarás, és a sztatikus interferencia recsegése tovább morgott a kihangosított telefonban. Aztán, ahogy az AWACS kiszabadult a felhõk közül, a pilóta hangja kiabálta túl a zajt. Uramisten! Lángol az égbolt.

Öt mérföld magas és húsz mérföld széles szilárd lángfal emelkedett elõtte, amely fenséges é yt nyújtott. A megközelítõen körformájú test csökkentette magasságát és egyenesen ráereszkede ejére. A pilóta visszarántotta a kormányt meredeken felfelé irányítva a gépet. De amikor közel kerültek a tûzgolyóhoz, a repülõ hirtelen összezúzta magát, mint egy villanykört or felhevített üllõre zuhan. Éles kattanás hallatszódott a kihangosított telefonban, majd az Ovális Irodába vezetett vonal elnémult.

Hozzák vissza õket! kiáltotta oda Grey tábornok az egyik emberének, annak ellenére, hog teremben mindenki sejtette: a repülõt elveszítették. Az Atlanti Légiparancsnokság fõparancsnoka közelebb lépett a megdöbbent elnökhöz.

Két újabbat észleltek az Atlanti-óceán fölött. Az egyik New York irányába, a másik felénk Mennyi idõnk van? Kevesebb mint tíz perc, uram.

Ezen hírek birtokában Whitmore polgári szakértõi elkezdték átverekedni magukat az elnök író körülvevõ katonák gyûrûjén. Elsõnek Nimzikinek sikerült átjutnia. Lényegretörõen beszélt és e hogy az egész teremben hallani lehessen, amit mond. Az elnököt azonnal biztos helyre kell szállítanunk. Katonai kíséretet kell szervezni a Kristály-hegyhez.

Grey tábornok teljes mértékben egyetértett. Odahajolt az elnök székéhez, és sürgette az azo biztonságos helyre való szállítását.

Az elnök átnyúlt az asztal fölött, és kezét Nimziki vállára helyezte. A gesztus meglepetéste a minisztert. Megmerevedett és úgy bámult a kézre, mintha egy mérges pókot látna. Whitm elnök kihasználta a pillanatot, hogy tanácskozzon legbizal masabb tanácsadójával. Connie, te mit gondolsz? Várható, hogy itt is akkora lesz a pánik, mint Oroszországban? Talán még rosszabb lesz a helyzet, mint amit láttunk Egyetértek mondta Whitmore. menjenek. Sokan fognak meghalni.

felelte Connie.

Az emberek elkezdenek menekülni, mielõtt még tudnák, me

Elnök úr, ezeket a másodlagos ügyeket útközben is megtárgyalhatjuk Nimziki. De a helyzet megköveteli, hogy maga, a fõparancsnok Nem megyek sehova

szólt közbe

jelentette be az elnök.

Nimziki megrökönyödött, mint ahogy mindenki más is a teremben. Számos magas rangú tiszt lép közelebb az elnökhöz, hogy megpróbálják az ország elsõ emberét jobb belátásra téríteni.

Mûködõképes kormányt kell fenntartanunk válsághelyzet idején mondta az egyik táborno cat ember egyszerre ordított, aggódva az elnök biztonságáért. A titkosszo lgálat két ügynöke te magát a tömegen és közrefogták az elnököt.

Az elnök egy hosszú, dühös pillantással elnémította a teremben tartózkodókat. Majd megf tan kiadott néhány parancsot.

Azt akarom, hogy az alelnököt, a kabinetminisztereket és a vezérkari fõnököket vigyék biz s helyre! Vigyék õket az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokságra. Én pedig egyelõre itt ma ok a Fehér Házban. Nimziki ellenszegült. Elnök úr, mi mind

Megértem az álláspontját szerelte le Whitmore , de nem fogok hozzájárulni a tömeges hi amely több ezer áldozattal járhat. Mielõtt futva menekülünk, bizonyosodjunk meg róla, hogy e lenségesek-e egyáltalán, és hogy merre tartanak.

Nimziki fagyos pillantást vetett az elnökre. Remélte, hogy Whitmore más lesz, mint a töb bi elnök, akiket korábban szolgált, remélte, hogy a katonai kiképzése miatt megõrzi nyugalmát helyzet esetén. Annak ellenére, hogy a helyzet teljesen újszerû volt, meg volt a protoko

ll, amit követni kellett volna. De Whitmore megpróbálta átírni a forgatókönyvet. Nimzikinek v lt meg néhány ütõlap a zsebében, de tudta, hogy még túl korai lenne kijátszani õket.

Connie folytatta Whitmore , kapcsold be a vészhelyzeti hírközlõrendszert. Beszédet tar , mihelyst mûködésbe hozod, írj egy rövid beszédet, amivel felszólítjuk az embereket, hogy ne senek pánikba, és maradjanak otthon, ha lehet. Húsz perc elég lesz? Adj tizet

mondta Connie már kifelé menet.

A vezérkari fõnökök még mindig az irodában álltak. Össze voltak zavarodva és nem szíve yták itt a jelenlegi helyüket, amely idõközben parancsnoki központtá alakult. Rendben van, emberek, mozgás! parancsolta Whitmore. Azt akarom, hogy eljussanak az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokságra, amilyen gyorsan csak lehet. A hat tábornok egymásra nézett, majd kelletlenül megindultak az ajtó felé. Grey kiszakadt a csoportból és megállt Whitmore elõtt. Tom, az engedélyeddel szeretnék melletted maradni. Az Egyesített Vezérkar fõnökétõl ez szokatlan kérésnek hangzott, de ha a két férfi közötti ondolunk, akkor nem volt meglepõ.

Éreztem, hogy meg fogsz kérni mosolygott Whitmore. És maga, Mr. Nimziki? A magas, pess zimista férfi gondolkodás nélkül rávágta: A Nemzeti Biztonsági Tanács irányelvei elõírják, hogy a hadügyminiszternek állandóan elér l lennie az elnök számára. Aztán egy pillanattal késõbb hangszint váltott: A munkám megkö ogy maradjak. Ez is úgy hangzott, mint a legtöbb dolog, amit mondott: fenyegetõen. Grey tábornok Whitmore felé fordult, és feltette a nagy kérdést, amely mindenkit foglalk oztatott az el, múlt néhány órában:

Elnök úr, mi történik, ha a látogatóink ellenséges szándékúak? Whitmore gondolkozott egy má Akkor az Isten segítsen rajtunk!

8

Az átjátszó helyiség ajtaja lassan nyílt ki, mint egy feledésbe merült sír pókhálóval borít David a párhuzamos világegyetemekrõl elmélkedett, belemélyedve egy számítógépes nyomtatványb ozottan becsoszogott a Kompakt Kábel központi irodájába. Az egyes sorközzel nyomtatott ere dmény tizenhat oldalra rúgott, pedig csak egy dolgot tartalmazott: egyetlen, hihetet lenül hosszú számot, egy folyamatos, agyzsibbasztó egyesekbõl és nullákból álló számsort, a h titokzatos és szakadozó szignál matematikai fordítását . A házilag készített inverz fázis megtette a magáét. A készülék elkészítette az oszcilláló frekvencia pontos számokban kifejez tréját és ez alapján létrehozta a tükörkép szignálját, amelyet az interferencia kiküszöbölésé ozni. Marty repesni fog a boldogságtól. Elkezdhet tiszta adást sugározni az elõfizetõknek, a ztán mehet telefonálni, hogy gúnyt ûzzön a konkurenciából. De David még nem fejezte be a nkát: ahogy sikerült kitalálnia, hogyan szûrje ki a szignált, elkezdett azon töprengeni, h onnan eredhet és mit jelent.

Már az iroda közepén járt, amikor észrevette, hogy az üresen áll. David a faliórára antott. Már jó ideje vége az ebédszünetnek, mondta magának. Jack Feldin, aki régi búto rab volt a cégnél és az értékesítésen dolgozott, íróasztalánál ült, és olyan keservesen sírt nt valami kisbaba. David, valahol az agya távoli zugában, konstatálta, hogy valami nin cs rendben, de annyira lekötötte az aktuális probléma megoldása, hogy minden mást figyelmen kívül hagyott. Rögeszmés rejtvényfejtõ volt tizenkét éves kora óta, amikor rákapott a New Yor vasárnapi keresztrejtvényére. Aztán amikor a Zseni fejtörõk hónapról hónapra megjelentek a pjában, õ rájuk vetette magát, és egy óra múlva vagy néhány nap múlva, de mindig megoldotta õ egyig. A mûholdról érkezõ ismétlõdõ szignál igazi rejtvény volt, amelynek megfejtésére egyedü t alkalmas. De hát végül is hány kivételes elméleti és gyakorlati képességgel rendelkezõ mér ta el magáról, hogy ötven millió dollár értékû csúcs-tech kommunikációs felszerelés áll a ren

A kinyomtatott oldalakkal, bement a dolgozószobájába, berakott egy lemezt a laptopba és behívott egy szekvencia-analizáló programot. Néhány gombnyomás segítségével elkészítette zentációját. Leellenõriztette a programmal, hogy az ismétlések pontosan megegyez- nek-e. A vá asz nemleges volt. Egyre rövidebbek lettek, lassan tartva a semmibe. De a szignál ne m veszített az erõsségébõl és a televíziók által sugárzott adás is ugyanolyan rossz minõségû nap. Érdekes. Ha feltételezzük, hogy a szignált valamilyen tájékoztató céllal küldik, akkor m rt a nulla felé? Nagyon különös.

Davidnek hatvan másodpercébe telt, míg elvégezte a számításokat. Számításai szerint a szign idõ szerint éjjel 2 óra 32 perckor redukálódik nullára és tûnik el. Rendben van, mondta magán a és akkor mi van. Mivel egész nap az átjátszó helyiség kriptájában tartózkodott, el volt zár ilágtól, és fogalma sem volt, honnan jöhetett a szignál. Amikor úgy döntött, hogy már valószí újra nem fog rájönni aznap este, felállt és otthagyta a szobát. Eljött az idõ, hogy közölje Marty irodája, mint mindig, most is úgy nézett ki, mintha valami természeti csapás sújtotta

volna. Elsárgult újságok, használt eldobható tányérok, a legutóbbi részvényes jelentés néhány tatlan levelek kupaca halmozódott fel a zsúfolásig teli szekrények tetején. A felfordulást c sak fokozta, hogy öt személy préselõdött be az irodába, akik szinte rátapadtak a tévé képerny

David alig vette õket észre. Az egyetlen üres széket viszont kiszúrta magának és gyorsan rá mintha attól tartana, hogy esetleg valaki elõbb érhet oda és elfoglalhatja elõle az utolsó p illanatban. Az egyik lábát kényelmesen feltette a szék Karfájára. Megfejtettem a szignálszekvenciát k szûrni. Mi van? on jó.

jelentette be

, és most már minden bizonnyal ki tudj

Marty észrevette, hogy hozzá beszélnek. Majd szórakozottan hozzátette.

Az jó,

De találtam valami furcsaságot. Ha a számításaim helyesek, és általában azok, akkor hét ó ndenképpen megszûnik ez az egész zavar. Amikor nem kapott választ, felnézett és hangosabban folytatta.

A szignál csökkenti magát minden alkalommal, amikor új ciklust kezd, s végül el fog tûnni igyelsz rám? David, az istenit!

kapott észbe Marty.

Hát nem nézted a tévét? Szörnyûség történt.

Mirõl beszélsz? Nézd, épp ott van.

David megfordult: élõ helyzetjelentést látott Ausztráliából. Egy tizenöt mérföld széles, ór levegõben Melbourne fölött. David elõször valamilyen ökológiai katasztrófára gondolt. Azt hi

hogy az ózonréteg vékonyodása elérte azt a kritikus pontot, amikor spontán módon lángra lobba De egy pillanattal késõbb ugyanazt a kérdést tette fel, mint mindenki, amikor elõször pillan totta meg ezt a titokzatos tárgyat. Kitört valamilyen háború? Senki sem tudja, mi a franctól van y légköri jelenség.

mondta valaki.

Valószínûleg egy aszteroidáról szakadt le llanak a Föld felszínére.

Egyre csak azt ismételgetik, hog

jegyezte meg egy ott dolgozó.

Ilyenek gyakr

Na persze, aztán felébredsz, és bilibe lóg a kezed mordult Marty a férfira. Már vagy r elmondták: a tárgyak nem zuhannak! Ahhoz túl lassan mozognak. És van, amelyik oldalirány ba halad. Ezek repülnek. Ezek repülnek a kurva életbe, nem más folyik itt, mint a Föld inváz iója. David egy pillanatig nem tudta eldönteni, nevessen-e vagy összeszarja magát félelmében. A szobában ülõ emberek rémült arckifejezése azt igazolták, hogy Marty komolyan beszél. Na, azért csak lassan a testtel! David öntudatlanul felpattant. Jeges érzés futott végig a hátán, amely bejutott az agyába,

ahol ijesztõ rémület formájában öltött testet. Marty megkerülte az asztalt, David vállára tet zét, aztán elmondta neki azt a keveset, amit tudni lehetett a harminchat jelenség -rõl. Hirtelen a tévé képernyõjére mutatott. Odanézz, David! Nem Connie az?

A vészhelyzeti hírközlés bírálatát követõen minden csatorna élõ adásban kapcsolt a Fehér Há fehér selyemblúzos, csinos nõ lépett a mikrofonhoz, és elkezdett válaszolgatni az újságírók . A nõ látványa Davidben egy másik tragédiát idézett föl, egy személyesebb tragédiát. A nõ ne int Constance Mariann Spano, a tõle külön élõ felesége.

hangsúlyozom, hogy a jelenség, leszámítva, hogy zavarta a tévé- és rádióadásokat, nem o yen maradandó kárt, és nincs okunk feltételezni, hogy készül ilyesmire. David látta, hogy mozognak Connie ajkai, de a szavak nem jutottak el a tudatáig. C sak néhány hét telt el, amióta utoljára beszéltek, de ahogy nézte a nõt, rádöbbent, hogy már s éve nem látták egymást.

Az elnök pillanatnyilag a válságterv kidolgozásában vesz részt, de arra kért, hogy b osítsak minden egyes amerikait és az összes szövetségesünket, hogy fel vagyunk készülve minde ehetséges fejleményre. A legfontosabb, hogy senki ne veszítse el a fejét! Az egyik riporter felkiáltott az emelvényre:

Miért kellett beindítani a vészhelyzeti hírközlést? Connie nyugodtan és kedvesen válaszolt: Mûködésbe hoztuk a vészhelyzeti hírközlést. Bárki, aki távolsági hívást bonyolított és bá t néz, megérti, miért. Túl sok az interferencia. A rendszer segít megbízható kommunikációs k latot biztosítani a kormány és a katonaság között, ez minden. David volt az egyetlen ember a világon, aki pontosan tudta, hogy Connie mikor mo nd igazat és mikor nem. Most igazat mondott. Négy tárgy feltûnésérõl tudunk biztosat

folytatta a nõ

, amelyek hamarosan

annak az amerikai városok fölött. Kettõ San Francisco és Los Angeles felé tart. A másik kettõ keleti parton New York és Washington irányába halad. Marty rámosolygott Pat Nolanre, a cég egy lelkes új munkatársára, aki bedugta a fejét az i rodába.

Figyeljetek, találtunk az épület alagsorában egy régi légópincét. Ha valaki csatlakozni a még van néhány hely. De én nem várnék túl sokáig. Azzal megfordult, és kisétált. Jeanie, a cég egyik reklámszakembere kislisszolt az ajtón, megpróbálva elõbb leérni a többieknél, hogy még jusson neki hely. Miután eltûnt, Marty a fejét csóválta. Katasztrófa készül

* * *

Burlie's, a lerobbant, lepusztult csehó az országút túloldalán rogyadozott, szemben a ki s helyi repülõtérrel. A biliárdasztal filcborítása kopott volt, a cigarettafüsttõl sárga falr bostûvel feltûzött plakátokon nagymellû pipik elektromos szerszámokat ölelgettek. Russell Cas e egy bárszéken ücsörgött és második pohár whiskyjére meredt. Arra várt, hogy valaki bejöjjön kezébe nyomjon tízezer dollárt.

Russell, ahogy leszállt a de Havilanddel, bement az irodába és Rockyt, az ósdi leszállópály tulajdonosát kereste. A Rocky név egyáltalán nem illett erre a hájas, kenetteljes fickóra, aki annyira szemérmetlenül túlsúlyos volt, mint egy díjnyertes sertés. Mennyit adsz ezért a gépért? Tízezer dollárt

kérdezte Russell.

válaszolta Rocky félig viccesen.

Mindketten tisztában voltak vele, hogy egy mûködõképes 1927-es de Haviland megér vagy hetv enöt lepedõt.

Rendben, a tiéd mondta Russell csendesen , de kápéban kérem a teljes összeget. A Burli -ben várok rád. Azzal sarkon fordult, és elsétált, abban a biztos tudatban, hogy Rocky bel epréseli magát a Lincolnjába, és eltûz a bankba. De már több mint egy óra eltelt a beszélgetésük óta. Russell újabb italt készült rendelni, llenére, hogy az elsõ kettõt sem tudná kifizetni, ha Rocky nem tûnik fel a pénzzel. A Burlie 's-ben Russell volt aznap az elsõ vendég. Sem õ, sem a csapos nem tudott a bolygó légterében zajló katasztrófáról. Mégis az ufókra terelõdött a szó, amikor három reptéri szerelõ lépett

Lám, lám. Kellett az ördögöt a falra festeni mondta a legnagyobb és legkoszosabb szerel llottuk, hogy volt egy kis problémád ma délelõtt, Russ. Felszálltál, és rossz földet permetez A két másik fickóból kitört a nevetés. Russell nevetést színlelt, de nem vette le a szemét skyrõl. Ne nevessetek, fiúk! folytatta a nagy termetû. n zavarodva az elrablása óta.

Nem Russ hibájából történt. Egy kicsit

A két társa megint vihogni kezdett. Aztán az egyikük hirtelen abbahagyta a nevetést, és me

gkérdezte: Elrablás? Mi történt vele?

Hagyjátok békén! mondta a csapos, miközben odacsúsztatta nekik a sört a bárpulton. De a jbúvárok csak most kezdtek belemelegedni.

Azt akarjátok mondani, hogy még sohasem mesélte nektek? A barátunkat néhány évvel ezelõtt bolták az ûrlények, és felvitték az ûrhajójukba. És a kis lények mindenféle csúnya kísérletet . Mondd el nekik, Casse!

Fiúk, ma nem megy!

Most nem beszél lódította a fickó , de várjatok csak, míg lesz benne még néhány ital. majd leállítani. Figyelj, Russ, megtennél nekünk egy szívességet? kérdezte az órájára pilla tudnád inni magad a sárga földig, mire vissza kell érnünk a munkába? A társai újra röhögni kezdtek. Amikor a csapos bement hátulra valamiért, Russell gyorsan felpattant, és megindult a z ajtó felé. Mikor a szerelõk mellé ért, a vezetõjük utánanyúlt, a vállára tette a kezét, és ni kezdett: Figyelj, Russ! Mondd el az igazat! Amikor felvittek az ûrhajójukra, csináltak veled, i zé szexuális dolgokat?

A három repülõtéri dolgozóból feltörõ hangos nevetésre visszatért a csapos. Russell, aki ma volt csenevész alak, csendben készülõdött, hogy átrendezi a szerelõ fogazatát, amikor a menny trõl lógó hosszú neonlámpák elkezdtek himbálózni. A mély, morajló hang egyre hangosabb lett, az épület falán. A sörösüvegek táncolni kezdtek a pulton. A poharak és üvegek csörgése egyre pusztult ivóban. Ez Kaliforniában csak egy dolgot jelenthetett: földrengés van.

Nézeteltérésük hirtelen feledésbe merült, és a férfiak kiszaladtak az ivó félhomályából a p gyogásába. Valami nem stimmelt. Máshogy rázkódott a föld, és túl egyenletes volt a hang. Ez olyan volt, mint az eddigi földmozgások. Ahhoz túl nyugodt volt.

Russell felnézett az égre, de a nap olyan vakítóan ragyogott, hogy muszáj volt lesütnie a szemét, és a poros aszfaltra bámult. Egy hatalmas árnyék sötét széle tartott felé a parkolón . Amikor eltakarta a Napot, a férfiak meglátták, hogy mi közeledik. A szerelõk ordítva menekü tek, ki merre látott.

Russell nem mozdult. A kezeit szorosan ökölbe szorítva állt. A harminchat jelenség egyik e dübörgött el alig több mint egy mérfölddel a feje fölött. Megfigyelte a tárgy aljának rejté atát. Pontosan tudta, mi történik, és hogy kik vannak a hatalmas, dübörgõ jármû be lsejében: ok a törékeny testû, gyors mozgású szörnyszülöttek, akik évekkel ezelõtt tönkretették az élet

Amikor Troy még kicsi volt és Russellnek még rendes állása volt, ahol régi repülõgépek javí lalkozott, egyik éjjel sokáig bent maradt a hangárban, hogy összeszereljen egy hajtómûvet. F orró júliusi este volt, ezért tárva-nyitva hagyta a hangár tolóajtaját. Hirtelen azt érezte, y a teste teljesen elgyengül. A karjai elzsibbadtak, a kezében tartott franciakulcs lehullott a földre. Nem értette, mi történik vele. Arra gondolt, talán szívrohama van. Az egé z teste elernyedt, lemerevedett, és csak a szemeit tudta mozgatni.

A nyitott ajtó mögül valami neszt hallott. Arra pillantott, és meglátott egy apró, furcs a alakot, aki a sarokban támaszkodott. Nem lehetett magasabb három és fél lábnál. A teremtmén nek nagy feje volt, amely egy sárga villanykörtére hasonlított és fekete szemei olyan élette lenek voltak, mint két kabátgomb. Russellt hirtelen iszonytató félelem kerítette hatalmába.

Megpróbált küzdeni teste bénultsága ellen, el szeretett volna futni, de végtagjai nem

engedelmeskedtek akaratának. Újra a teremtményre nézett, amelyik õt leste, és néhány pillanat a elkezdett alábbhagyni a félelme. Mûiden a legnagyobb rendben van, aggodalomra s emmi ok, mondta Russell magának, nem esik bántódásod. Ez a gondolat ismétlõdött az agyában újra a, amíg rá nem jött, hogy ez csak egy üzenet, bizonyos fajta agykontroll, amelyet telepa tikus úton juttatnak el hozzá.

Aztán már csak arra emlékezett, hogy a földön ül és nekidõl valaminek. Az ajtónál álló tere vetlenül elõtte ült, más karjaival átölelte behajlított térdeit. A szeme sarkából látta, hog elül egy tucat lény, fel-alá járkál körülötte. Dolgoztak valamin és lenyûgözõ sebességgel m lõtte ülõ teremtmény továbbra is nyugtató érzésekkel ködösítette el az agyát: Ezzel sikerült ni, amíg észre nem vette, hogy valami megcsillan egy lapos edényben. Egy körülbelül hat hüvel k hosszú tû volt, amelyet ny ilvánvalóan a koponyájába akartak döfni. Az egyik teremtmény egy r csak közölte vele: Nem fog fájni, nem okoz károsodást.

Russell úgy emlékezett, hogy abban a pillanatban a családjára gondolt, küzdött, hogy s zavakat formáljon és kegyelemért könyörögjön Ezután már csak arra emlékezett, hogy messze k a sivatagban, és elhagyja a földet. Forgott vele a világ, amint egyre maga sabbra és magasabbra emelkedtek. Aztán az ûrhajó alja becsukódott, mint egy írisz szirmai. E gy apró, sötét kamrában találta magát. A falakról csörgött a nedvesség. Russell érezte, hogy pró kezeikkel végigfogdossák az egész testét. Csak akkor vette észre, hogy meztelenre vetkõzt tték. Megpróbált megint könyörögni, némán üvöltött, hogy engedjék szabadon.

Aztán elkezdõdtek a kísérletek. Russell képtelen volt ellenállni. A hátán feküdt mozdulatla a lények megrohamozták a testét számos mûszerrel, amelyek orvosi szondákra hasonlítottak. Em ezett, hogy egy bizonyos ponton az egyikük megemelte a fejét és oldalra fordította, így ki tudott nézni az ablakon, amelyet az ûrhajó aljába vágtak. Felismerte az alatta húzódó hegyek onalait, és könnycseppek csurogtak végig az arcán. A kísérlet tovább folytatódott, és a végér arca úszott a verejtékben.

Másnap délután találtak rá, amint egy szupermarket parkolójában sétálgatott, 90 mérföldre a néziája volt. Nem emlékezett a nevére, a címére és egy hétbe telt, mire felismerte a saját fe Mariát. Amikor megkérdezték tõle, mi történt vele, azt mondta, hogy nyulakat kergetett a siv atagban, aztán eltévedt. Nem tartott sokáig, míg rájött, hogy csak memóriaimplantációról van azért raktak a fejébe, hogy álcázzák, mi is történt valójában.

Russell sohasem gyógyult meg teljesen. A következõ néhány hónap során idegessé és lehang , és szinte mániákusan próbálta felidézni az éjszaka eseményeit. Rááldozta minden pénzét és ráleljen emlékezetének hiányzó mozaikjaira. Próbálkozott pszichoterápiával, hipnózisnak vetet gát, és rengeteget utazgatott, hogy találkozzon sorstársai -val: olyanokkal, akik szintén az állították, hogy elrabolták õket ûrlények. Maria ezekben a hónapokban betegedett meg. A kelések jelentek meg és éjszakánként szörnyû fejfájás gyötörte. Mikor Russell saját gondja a családjára is szentelt egy kis idõt, észrevette, hogy Maria beteg. Elvitte Los Angeles be, hogy ott vizsgálják ki, de addigra már túl késõ volt. Aznap, amikor megállapították, hogy ak bronzkórja van, amely a mellékvesekéreg könnyen kezelhetõ rendellenessége, meghalt a kórhá n.

Miközben a hatalmas, szénfekete hajó átrobogott Russell feje fölött, a férfi kezei még jobb be szorultak. Mindennél jobban vágyott rá, hogy kicsináljon néhányat ezek közül a kis mitugrá karcsok közül. A tárgy észak felé haladt, megközelítõleg kétszáz mérföld per órás sebességgel Burlie's parkolója fölött, és a Nap újra elõtûnt, Russell már nem volt ott.

9

Washingtonban elsõként a Washington Monument tetején épült kilátóba zsúfolódott turisták lá fekete jármûvet. Fejvesztve rohantak lefelé az ötszázötvenöt láb magas építmény lépcsõjén, el it, aki nem tudott idõben kitérni az útjukból. Az elsõ áldozat egy tizenegy éves kislány volt ki Lagosból érkezett az amerikai fõvárosba. Az apja saját testével védte a gyerekét, valaki m rálépett a kislány hátára, amikor a feje az egyik lépcsõfokhoz ért. Amikor az apja végül kiju le az épületbõl, a lány ernyedten és eszméletlenül feküdt a karjai között. Õk hagyták el utol ntet.

Az emberek minden erejüket megfeszítve rohantak a szélrózsa minden irányába. A Capitol Hil l mögött az égen feltûnt az egyik fekete félgömb, amely még mindig füstcsíkot húzott maga utá nd állam határvonala fölött repült át, és a Monument felé közeledett.

Zavarodott látogatók ezrei özönlöttek ki a Smithsonianbõl és a környék más múzeumaiból. Ami szabadba és megpillantották az óriási kör alakú tárgyat, a legtöbben pánikba estek. Halálra rek rohantak össze-vissza, vakon egymásnak ütközve. Néhányan bénultan álltak az út közepén. i istenkáromló dolgokat kiabált, és volt, aki Isten segítségét kérte. Számos helyen többen tokba verõdtek az épületeket szegélyezõ fák körül, és némán bámultak az égre. Sokan a földre ak vagy ijedten emelték a karjukat a fejük elé. Még további ezrek, az állami dolgozók hatalma serege, hömpölygött kifelé munkahelyeikrõl. Rohanva és tolakodva törtek utat maguknak a metr ejáratához Mintha csak a halál angyala közeledett volna Nem egész egy mérföldre innen, a Pennsylvania Avenue 1600 alatt Whitmore Jecsenkóval, az orosz elnökkel beszélt telefonon.

Igen, értem mondta Whitmore a tolmácsnak, aki szintén a vonalban volt. Mondja meg az elnöknek, hogy folyamatosan tájékoztatjuk az újabb fejleményekrõl. Oroszország és az Egyesül ok egy oldalon állnak. Miközben üzenetét oroszra fordították, Connie-ra nézett. Rendben van, és még köszönjön el a nevemben. Da szvidanyja. Ez meg mi a fene volt?

vonta kérdõre Connie.

Nem tudom. Szerintem részeg. Hirtelen egy rémült tisztviselõ tépte fel az ajtót.

Itt van! kiáltotta a nõ, odavezetve õket az erkélyre nyíló magas ablakokhoz. Whitmore é y összenéztek, majd felálltak és követték az izgatott nõt az ablakhoz. Apu!

rohant keresztül a termen az apja felé Patricia Whitmore. A szeme könnyes volt.

Neked most lent kéne lenned!

förmedt rá az apja.

De a következõ pillanatban rájött, hogy nem lett volna szabad megszidnia a lányát.

Letérdelt, hogy átölelje Patriciát. Amikor az elnök újra megfordult, észrevette, hogy mindenki a teraszon áll, és mozdulatla nul mered valamire. Whitmore, a kislányát még mindig magához szorítva, kilépett a teraszra, hogy csatlakozzon hozzájuk. A hatalmas fekete hajó alacsonyan lebegett a Kongresszus

székháza felett, szinte ránehezedett annak tetejére. A jármû eleje az Anacostica folyó fölöt tizenöt mérföld átmérõjû kör alakú árnyékot vetve az alatta elterülõ térségre. Whitmore önké z szorította a zokogó lányát, hogy megóvja ettõl a rettenetesen félelmetes látványtól hogy észrevették volna, Connie és a többiek egymásba kapaszkodtak, kezeiket és karjaikat egy máséiba fonva, hogy megõrizzék az egyensúlyukat, és legyõzzék magukban azt a mélységes retteg yet a hajó látványa keltett. Csak a titkosszolgálat emberei álltak egymagukban, és a munkájukra, azaz az elnök védelmére koncentráltak. Istenem, mihez kezdünk most?

suttogta Connie.

Beszédet kell intéznem a nemzethez ehetnek halálra rémülve az országban. Igen

nézett rá Connie.

mondta Whitmore.

Jelen pillanatban rengetegen l

Én is egy vagyok közülük.

* * *

Anélkül, hogy a Föld lakóival bármiféle kapcsolatfelvételt megkíséreltek volna, a három tuc ajó elhelyezkedett a földgolyó legnépesebb városai, többek között Peking, Moszkva, Mexikóváro in, Karacsi, Tel Aviv, Los Angeles és San Francisco fölött.

Japánban Jokohama polgárai végignézték, amint a tûzgolyó alászállt az égbõl, majd fortyogó, t megállapodott hatszáz láb magasan. A sûrû felhõtakaró mögül kirajzolódott az ûrhajó eleje. teit látva hátrahõkölt a dokkokról figyelõ több ezer ember, majd hirtelen felbolydultak és fe sztve menekültek, amikor a hajó gigantikus méretei fokozatosan elõtûntek a felhõk közül. A já tlenül a fejük fölött húzott el, jó néhány percre sötétségbe borítva a rázkódó kikötõt. A ház ett, amikor negyven mérfölddel arrébb megállt a levegõben Tokió, az ország fõvárosa fölött.

Jokohama központi vasútállomásán érezhetõen lenyugodtak a kedélyek, amikor a tárgy már nem etlenül fölöttük. Az emberek magukhoz vették személyes holmijaikat, és a vágányok mentén gyül várva a vonatra, amely reményeik szerint biztonságosabb vidékre szállítja majd õket. A va kék egyenruhás, fehér kesztyûs dolgozói ládák tetején álltak, sípjaikat fújták, és megpróbál hogy mûködjön együtt velük. A plexiüvegbõl készült falon keresztül látni lehetett a közeli tá ikai katonáit, amint csatarendben haladtak egy ismeretlen cél felé. Jokohama kiürítése rendb en haladt.

Hasonló jelenetek játszódtak le a világ más városaiban is. A Föld minden ötödik lakosa megp szabadulni a városból, ahol élt. Miközben szardíniaként összepréselõdve várakoztak a indulási oldalán, összetömörültek a buszmegállókban vagy felzsúfolódtak a , mindenütt ugyanazt a kérdést tették fel a világ összes

elképzelhetõ nyelvén: kik vagy mik vannak a gigantikus ûrhajók belsejében, és milye szándékkal jöttek? A ûrhajók baljós külseje miatt az emberek túlnyomó többsége meg volt gyõz y a jármû utasai nem azért jöttek, hogy ünnepélyes keretek között megajándékozzák a t. Sokan mégis optimisták maradtak. A hajó fejlett technológiája arra engedett következtetni, hogy utasai az evolúció magas fokán állnak. Feltételezték, hogy a benne levõ f ek egy magasabb rendû civilizáció képviselõi, akik biztosan sok dolgot tudnának tanítani nekü a világegyetemrõl. Az optimisták ahhoz hasonlították a helyzetet, mint amikor egy el szigetelt primitív törzs tagjai valamilyen felfedezetlen szigeten felnéznek az égre és egy repülõgépet látnak körözni a fejük felett. A rémült vademberek természetszerûleg azt gon y eljött a világvége, miközben a gép legénysége csak a kíváncsiságát és a felfedezõkedvét aka

De az ehhez hasonló eszmecserék után rendszerint arra a lehangoló végkövetkeztetésre jutott k, hogy az emberek sose mentek semmilyen új helyre pusztán azért, hogy a kíváncsiságukat elég

tó. Az európaiak lemészárolták az amerikai indiánokat. A spanyol hódítók börtönökkel és járv ki az inkákat. Az elsõ fehér ember, aki Afrikába látogatott, rabszolgákra vadászott. Minden lkalommal, amikor az emberek felfedeztek valamilyen új területet, azt meg is hódították rabszolgasorba taszítva vagy megölve az ott élõket. Az imák mindenhol arról szóltak, hogy a Földre érkezõ látogatók civilizáltabb módon bánjanak az emberekkel, mint ahogy õk bántak l.

* * *

Az egyik tizenöt mérföldes árnyék New York kikötõjét nyelte el, sötétségbe borította a Szab , és egyenesen Manhattan felé tartott. Csoportokba verõdött New York-iak lepték el a Hudson partját. Több száz rémült ember gyûlt össze, hogy a saját szemével is láthassa szörnyû jelenséget, amelyet napközben a tévén követtek figyelemmel. A fojtott várakoz eltette néma csöndet egyszerre sikoltozás és ordítozás lármája váltotta fel. Az emberek és iramodtak a folyó mentén, amikor megpillantották a sötét hajót. Jóval azelõtt, hogy a jármû h aja hallható lett volna a közlekedés zajától, a város kollektív izgatottsága egyre fokozódott kor a folyó mentén összegyûlt tömeg végül meglátta a hajót a maga valóságában, mindenki menek Volt aki hazafelé rohant, volt aki a kocsijához, volt aki a metróhoz és volt aki csak m ent, amerre a lábai vitték.

A Bowery és a Wall Street sarkán egyszerre elsötétült az ég és rémisztõ vibrálás kezdõdött részében. A taxik lökhárítói cintányérként csapódtak össze. A sugárutakon sétáló gyalogosok e aljakba rejtõztek vagy sarkok mögött bújtak meg, amikor megpillantották a város felett lebegõ iási ragadozót. Amikor az autódudák harsogni kezdtek, az emberek kiszaladtak házaikból, hogy megnézzék a fejük fölött elhaladó hajót, vagy bemenekültek az irodákba és éttermekbe, hogy e k elõle.

David a koromsötét lépcsõházban lépkedett, hármasával véve a fokokat. Felért a lépcsõ tetej elnyomta az ajtót, és kilépett a tetõre. A háztetõ fölött vaskos kábelek szövevénye húzódott, ték a parabola-antennákat és a távközlési adókat az irodával. Egy pillanattal azután, hog lépett a napfényre, árnyékba borult minden.

Manhattanben olyan sötét lett, mint amilyet általában napfogyatkozáskor lehet tapasztalni. Isten legyen hozzánk irgalmas! alacsonyan szálló ûrhajóval.

motyogta David, amikor szemtõl szembe találta magát az

A férfi összekuporodott, úgy érezte, a fölötte elhúzó hatalmas tárgy puszta látván mja. Az ûrhajó alja végeláthatatlan, szürkésfekete körlap volt, amelynek szélei a távolba v k. A rücskös gumiabroncsok számítógéppel tervezett futófelületéhez hasonlított a jármû felszí llésekkel és ház nagyságú nyúlványokkal borított komplex mintázata. Bár a tárgy jóval a t, hatalmas mérete meghaladta a szigetét, amelyen David állt. A nyugati vége átnyúlt Long Is landbe. David körül remegni kezdtek a tetõn lévõ berendezések, zörgésükkel hozzájárulva a vár obogásához. A férfi az épület északi oldalához szaladt, és végignézte, ahogy a Central Parkra a mesterséges éjszaka leple.

Az apja egyedül van a lakásában, és egész biztosan nagyon meg van rémülve. David tudta, hog Julius semmi pénzért nem hagyná el az otthonát. Valószínûleg éppen az ablakokat deszkázza b ajtókat barikádozza el egy új Masadára készülve. Aztán furcsa módon megváltozott David agyáb és most Juliust látta, aki nyugodtan sakkozik a konyhaasztalnál. Visszaemlékezett a reg geli játszmára a parkban, és aztán hirtelen bekattant valami az agyában. Összeállt a kép. Hát persze, a szignál!

10

A Los Angeles-i medence közepén emelkedõ Baldwin Hills furcsa keverékét nyújtotta az elhag yatott olajmezõknek és az odaépült luxusvilláknak. Sok ház büszkélkedett olyan panorámával, a belvárostól egészen Santa Monicáig, az óceánig terjedt. A magazinok úgy nevezték ezt a térség y az ország legpazarabb afro-amerikai környéke . Sok volt itt a Jaguar és a köríves kocsifel tó. A Glen Clover Drive tetején, két hagyományos társasház közé beékelõdve állt egy keskeny t ajta egy kis házzal, amelyet a meredek hegyoldalba építettek. A piros-fehér ház szépen ápolt ertjében állt egy vörösfenyõbõl készült kilátó, amely gyönyörû kilátást nyújtott a városra. S z volt Los Angeles egyik legjutányosabb bérleménye. Egy fiatal nõ, Jasmine Dubrow lakot t itt, aki Alabamából költözött ide két évvel ezelõtt. Egy mikrobusz kanyarodott rá a kocsifelhajtóra. A busz sofõrje, Joey kikapcsolta a buszban ülõ kisfiú biztonsági övét, és kinyitotta neki az ajtót. Tessék a kulcsod, Dylan

Dunbar,

trillázta.

Köszönöm, Ms. Dunbar.

Dylan, Jasmine hatéves kisfia elvette a lakáskulcsot, aztán lecsusszant a székrõl, és lelép tt a járdára. Mindenki köszönjön el Dylantõl

csiripelte Ms. Dunbar.

A hátsó ülésen maradt három gyerek az ülés fölött integetett. Dylan nem látott belõlük mást iket, de azért visszaintegetett.

Ne felejtsd el megmondani a maminak, hogy nálunk aludhatsz a jövõ hétvégén, rendben? Szia Megvárom, amíg bemész.

Egy Mercedes cabriolet robogott lefelé az utcán ötven mérföldes sebességgel. Megugrott egy huppanón, majd visszazuhant az útra. Joey dühösen fordult utána, hogy megnézze magának, ki v zet ilyen eszelõs módon az õ csendes környékükön, és akkor vette észre, hogy a szomszédok min vannak a háztetõkön és távcsövekkel néznek valamit. A fontoskodó Joey megpördült, hogy lássa k. Mi van? Mi olyan érdekes?

kérdezte.

Aztán megpillantotta azt a tárgyat a levegõben, és beleszorult a szó. A kisfiú mozdulatlan maradt, amíg egy autó csikorduló kerekei ki nem zökkentették a koncentrálásból. Egy újabb sz tette rükvercbe a kocsiját a feljáróján, majd sebesen eltûnt a sarkon.

Dylan még csak félúton volt a ház felé, amikor a baby-sittere beletaposott a gázba és elhaj ott, maga mögött hagyva az összezavarodott kisfiút. Mami, kelj fel! Ezt nézd meg! rott az ágyra.

kiabálta az ajtóból. Egyenesen az anyja szobájába ment, és

Mami, ki kell jönnöd és meg kell nézned! Jasmine gyorsan eltakarta meztelen testét a lepedõvel, de máskülönben mozdulatl an maradt.

Mi a baj, kicsim? Túl korán van. Egy ûrhajó! Dylan már látott hasonló dolgot rajzfilmekben, úgyhogy pontosan tudta, mi a teendõ. Gy orsan visszaszaladt az ablakhoz, hogy lelõje azt a valamit. A kutyádat meg mi lelte?

kérdezte egy száraz férfihang.

Boomer, Jasmine arany retrivere néhány perccel Dylan érkezése elõtt ugatni és nyüszíteni ke tt. A kutya követte a fiút a nappaliba, aztán visszatért a hálószobába egy magas szárú kosara l a szájában és letette a Jasmine mellett fekvõ nagy takarókupac fejéhez. A kupac megfordult és lehúzta magáról a takarót. Nem hagysz aludni, mi?

Steven Hiller huszonéves, jóképû, izmos fiatalember kelletlenül nyomta fel magát ülõ he , és idegesen nézett az izgatott kutyára. Az arcára kiülõ savanyú arckifejezés azt jelezte, h még aludna egy-két órát. Jasmine és õ szórakozni voltak az elõzõ éjjel, és miután végigjártá kat, zárásig maradtak a Hal's étteremben. Neked produkálja magát

felelte Jasmine, belebeszélve a párnájába.

Steven álmosan mérte fel az elé táruló látványt. Hatalmas delfinek csapódtak a vízbe egy po en; sok kisebb delfinszobrocska a toalettasztalt és az éjjeliszekrényt díszítette. A sebtiben levetett ruhák árulkodó nyomai az elõszobától az ágyig vezettek. A toalettasztal tetején egy bekeretezett képrõl Steve kacsintott vissza egy vadászbombázó pilótafülkéjébõl. S mine fürdõköntösei lógtak a fürdõszobaajtó melletti akasztón. A férfi a kutyát és a másik szo eket hallgatva egy pillanatra meglepõdött, hogy ilyen idillikus családi környezetben találja magát, így élnek a házasemberek, gondolta. Ha ez néhány hónappal korábban jut , szedte volna a sátorfáját, és eltûnt volna, mint a kámfor. De most csak mosolygott. Azt hi szem, tetszik.

Õ és Jas szenvedélyes és kimerítõ randevúi már fél éve tartottak. Mindig akkor találkoztak, teve a városba tudott jönni a hétvégére. De Steve-ben egészen addig nem tudatosult, hogy sze relmes Jasmine-ba, amíg nem szállt le két kísérleti F-19-es vadászbombázó az El Toró-i Tenger Légi Támaszponton, ahol a férfi állomásozott. Normális körülmények között egy olyan elkötelez mint Steve, ilyen gépek érkezése ott tartott volna a támaszponton, hogy hátha lehetõsége nyíl kipróbálni õket. Amikor inkább egy másik bombá zó , Jasmine mellett döntött, érezte, hogy a kezd komolyra fordulni.

Steve, miután kikerült a tengerészgyalogosok akadémiájáról, megtanult repülni az összes faj pülõvel, ami csak a tengerészgyalogságnak a rendelkezésére állt. Amikor egy új repülõ tartózk etileg a támaszponton, lehetett az régi második világháborús bombázó vagy szupertitkos kémrep e-nek mindig sikerült elérnie, hogy repüljön velük. Azokon a hétvégeken, amikor nem volt zolgálatban, rendszerint bepattant piros Mustangjába, és északra ment a 405-ös úton szül sába, Los Angelesbe. Aztán általában átbulizta az egész

hétvégét és vagy a szülei házában vagy az egyik barátnõje lakásán aludt. Rövid idõ alatt hírh avadász lett belõle. Aztán egyik este a szülei nagy nehezen rávették, hogy menjen el velük eg unalmas vacsorára, ahol legnagyobb meglepetésére belezúgott az egyik vendégbe, abba a gyönyö nõbe, aki jelenleg mellette feküdt. Steve Jasmine felé fordult, hogy gyönyörködjön egy picit nõ kávészínû bõrének tökéletességében meg a válla és a mellei közötti ív kecsességében.

Boomer továbbra is nyüszített. Szûkölt és farkával a lába között körbe-körbe forgott. St hogy semmi értelme a további ellenállásnak, most már ébren volt. Felkerekedett és beslattyogo t a fürdõszobába. Miközben mosakodott, észrevett egy magas falú üvegedényt a vécétartályon. C

vagy a fürdõolaj tényleg lötykölõdött egy kicsit az üvegben? Aztán egy alacsonyan szálló hel angja keltette fel a figyelmét. A hangjából ítélve egy Marietta lehetett. Steve kilesett a fürdõszoba keskeny ablakán. A helikoptert nem látta, de a szomszédokat annál inkább. Egy fér a felesége a Rangé Roverjükhöz futottak, behajítottak néhány dolgot a hátsó ülésre, majd rük ajtottak a feljáróról. Egy kissé különös

mondta Steve a tükörképének.

Lenézett az olajra a magas falú edényben. Nem kétséges: akármilyen kicsit is, de mozog. St eve egy pillanatig teljesen mozdulatlanul állt. Úgy vélte, hogy a nappaliból lövöldözõ Dylan nek a szünetében valami zúgó hangot hall. Gyorsan visszament a hálószobába, és elkezdte ker i a távirányítót. Mit csinálsz, drágám?

Jasmine alabamai tájszólása jobban érzõdött, amikor fáradt volt.

Azt hiszem, földrengés van. Be akarom kapcsolni a tévét. Hol van Dylan? ült fel Jasmine hirtelen, teljesen éberen. kiabált át a másik szobába.

Dylan, gyere ide picim!

A televízióban a bemondó éppen felolvasott valamit:

a déli részen keresztül, de ezidáig nem jelentettek személyi sérülést vagy anyagi kárt. er, a polgármesteri hivatal egyik szóvivõje néhány pillanattal ezelõtt adott ki egy közlemény városháza intézkedéseirõl, amelyben arra kéri az embereket, hogy õrizzék meg a nyugalmukat. Miközben a sajtótájékoztatóról készült felvételeket mutatták, Dylan berontott a szobába. Hello, Steve! Hello, Dylan! Megölelték egymást. Mire lövöldözöl? Banditákra? Dylan úgy nézett Steve-re, mintha annak elment volna a józan esze. Miféle banditákra? Én az ûrlényeket lövöm! Ûrlények? a játékaiban.

Steve és Jasmine összenézett. Dylannek élénk volt a fantáziája, és õk szíve

Az anyja megkérdezte tõle: És eltaláltad valamelyiket? Dylan felháborodva nézett rá. Elég idõs volt ahhoz, hogy tudta, mikor nem veszik komolya n a felnõttek. Azt hiszed, hogy csak játszom, de megmutatom. Megyek, megnézem az ûrhajót

mondta Jasmine Steve-nek.

Kérsz kávét, miután végeztem?

Én is jövök. Lehet, hogy szükség lesz egy tengerészgyalogosra.

Útban kifelé újra a tévére pillantott. Ahogy szinte minden hónapban sor került rá, amikor e kis földmozgás érte a várost, a tévéadó a pasadenai Cal Tech szeizmométerét mutatta.

A konyhában tányérok zuhantak a földre, és Jasmine torkaszakadtából sikított. Steve oda ant, és azt látta, hogy a nõ Dylant elhúzza az ablakból. Jasmine halálra volt rémülve attól,

odakint látott. Steve kitárta a bejárati ajtót és kimasírozott a verandára, felkészülve, hogy legyen is ott, szembeszáll vele

Az egyik hajó viharfelhõként hullámzott a belváros felé. Ezen a közel szmogmentes reggelen várost körülvevõ Santa Monica- és San Gabriel-hegy jelentéktelen törpéknek tûntek a leveg gy elképesztõ méreteihez képest. A teljes Los Angeles-i medence olyan volt, mint valami gigantikus méretû stadion, amely fölött lassan becsukják a mechanikus tolótetõt. Mi ez? kiáltotta Jasmine bentrõl. Steve-nek mozgott a szája, de nem jött ki hang a tor kán. Megpróbált tiszta fejjel gondolkodni.

A hajó teteje olyan volt, mint egy lapos ívû kupola az elején lévõ egy mérföld átmérõjû krá t leszámítva. A behorpadt részbõl egy ragyogó fekete torony emelkedett ki, amelynek alakja egy felhõkarcolóra emlékeztetett. Pontosan hasáb formája volt, leszámítva azt a részt, ahol só fala követte a bemélyedés ívét. A torony olyan fekete volt, mint a folyékony szurok. A fel tén található egyenetlenségek arra engedtek következtetni, hogy a fekete rejtekajtók mögött a ablakok bújnak meg.

A hajó alja lényegében véve lapos volt, jól látható mintázattal. Úgy nézett ki, mint egy tö zimmetrikus, nyolclevelû szürke virág. A sziromleveleknek kék színezete volt és hét mérföld h an nyúltak a jármû felfelé kunkorodó sarkai felé. Távolról nézve a hajó burkolata ugyanolyan s és áttetszõ volt, mint a rovarok szárnyai. Úgy tûnt, mintha minden egyes sziromlevelet ennyolc vastag lapból építettek volna, amelyeket hosszú sorokban fektettek le egymás t átfedve, hogy létrehozzák ezt a rovátkolt felszínt. A felszín tele v olt iparterületre eml ztetõ szerkezetek sorával. Steve-nek úgy tûnt, mintha hajórakodó öblök, daruk, ládák, meg blakok és más hatalmas gépezetek lennének. Ezeket a szerkezeteket nem önálló darabokként c arozták külön-külön a hajó hasára, hanem szerves részei voltak a hajótestnek, amelyek úgy tür ki, mint megannyi megszámlálhatatlan szilárd tumor közvetlenül a csillogó bõr alatt. A Stevetávolabb esõ részen feküdt a virág porzója, egy acéllap, amelyen a mély barázdák egyszerû ge mintázatot alkottak. A férfi elõször azt gondolta, ezek a rovátkák valamiféle hieroglifikus d koráció részei, de amikor a

hajó közvetlenül a feje fölé ért, látta, hogy egészen másról van szó. A hajón nem volt semmif jármûvet nyilvánvalóan arra terveztek, hogy teljesítse küldetését, nem pedig arra, hogy gyöny en.

Steve-ben nagy visszatetszést keltett a látvány. És nemcsak a fölötte lebegõ hajó méretei m Volt valami nyugtalanító a jármû külsejében, valami, amitõl összeszorult az ember gyomra. an volt, mintha az eddig termelt összes ipari hulladékot összegyûjtötték volna, és abból kész na ez a káprázatos, tekervényes, rémisztõ gépezet. Mégis volt benne valami sötét, magnetikus rõ, mint egy bolháról vagy gombáról készült mikroszkopikus felvételben, amely feltár valami r t szépséget

11

Amikor David visszaért a földszintre, az iroda teljesen üres volt. A tévéfal közönség nélkü ta az adást. A férfi felerõsítette a hangerõt az egyik készüléken, arra számítva, hátha monda it, ami alátámasztja vagy megcáfolja az új elméletét. A CNN-en most egy felirat jelent meg: ogatók: kapcsolat vagy krízis? . Aztán a holtfáradtnak tûnõ Wolf Blitzert mutatták, aki a Pen on épülete elõtt állt az áléjszaká -ban.

A Pentagon tisztviselõi az imént erõsítették meg a hírt, amelyet a CNN már leközölt. Ezen

ióink szerint pontosan ugyanolyan hajó érkezett a földgolyó harminchat nagyvárosa fölé, mint lyen közvetlenül felettünk lebeg itt, Washingtonban. Azok közül, akikkel beszéltem, senki se m vállalkozik arra, hogy hivatalosan is kommentálja a történteket, de nem hivatalosan so kan adtak hangot rémületüknek és csalódottságuknak amiatt, hogy az ûrvédelmi rendszereink nem olgáltak megfelelõ elõrejelzésekkel.

Egy grafikus kép jelent meg a képernyõn. A világ térképe volt, amely az ûrhajók elhelyezked tatta. David bólintott. Pontosan erre számított. Egyszerre hangot hallott Marty irodájából. Tudom, anya. Nyugodj meg! Marty az íróasztala alatt kuporgva ordított a telefonkagylób a. Amikor David bedugta a fejét az ajtón, Marty annyira megrémült, hogy beverte a fejét a z asztal lapjába. Nem, semmi. Jól vagyok. Csak valaki bejött. Persze, hogy emberi lény. Az egyik e mberem. Mondd meg neki, hogy csomagoljon és meneküljön el a városból! Várj egy kicsit, anya! Csak csináld!

Marty befogta a kagylót.

mondta David.

Miért? Mi történt?

kiáltotta.

Anya, hallgass rám! Csomagolj össze néhány dolgot, ülj be a kocsidba, és menj el Esther n hez. Ne kérdezz semmit! Menj! Majd hívj fel, ha odaértél! Marty letette a telefont, és kimászott az asztal alól.

Na, akkor hadd halljam, miért is küldtem a nyolcvankét éves anyámat Atlantába? David átsétá harvert irodán. Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy a szignál, ami az adásba van elrejtve, lassan eltûnik? Martynak hirtelen eszébe jutott az adáshiba, amely miatt úgy izgult még néhány órája. Nem igazán. Jel a jelben, csak erre emlékszem. Igen, a rejtjel. Marty, ez visszaszámlálás. Visszaszámlálás? De mihez?

Gondold csak el! Ez pontosan olyan, mint a sakkban. Elõször elhelyezed a bábukat a s tratégiailag fontos helyeken. Aztán, amikor eljön a megfelelõ idõ, lecsapsz az ellenfél érték bábuira. Érted már, mire megy ki ez az egész? David pár lépést tett a tévéképernyõ felé, amely a Peking fölött parkoló hajót mutatta.

A világ legfontosabb városai fölé helyezkednek, és ezt a jelet arra használják, hogy ös ngolják a támadást. Körülbelül hat óra múlva a jel eltûnik és a visszaszámlálás bef És aztán mi lesz? Sakk-matt. Marty egy percig csendben maradt, próbálta megemészteni a hallottakat, aztán hirtelen zihálni kezdett. Kinyitott egy dobozos üdítõt, majd felemelte a telefont.

Fel kell hívnom néhány embert. A bátyámat, Joshuát, a szerencsétlen pszichiáteremet, az ü a picsába az ügyvédemmel!

David felvett egy-másik telefont és bepötyögött egy tizenegy jegyû számot, amit ritkán hívo is fejbõl tudott. Miközben kicsöngött a hívás, az iroda minden tévéképernyõjén ugyanaz a kép

Az Egyesült Államok elnöke közeledett a Fehér Ház sajtótermének az emelvénye felé, láthatóa yekezett nyugodtnak és magabiztosnak tûnni. Minden a legnagyobb rendben. Aggodalomra semmi ok. Néhányan Grey, Nimziki és mások csatlakoztak hozzá a kis emelvényen.

Amerikaiak, világ polgárai, történelmi és példa nélküli eseménynek vagyunk tanúi kezd Az õsrégi talány, hogy mi, emberek egyedül vagyunk-e a világegyetemben, egyszer és mindenkor ra megoldódott Propaganda

a hang a telefonban kurta volt, tisztán hivatalos.

Halló, David Levinson vagyok, Connie Spano férje. Élet-halál kérdésrõl van szó, azonnal b m kell a feleségemmel. Sajnálom, de éppen egy megbeszélésen van

válaszolta a férfi.

Akar hagyni üzenetet?

Nem, nekem most rögtön beszélnem kell vele. Tudom, hogy elfoglalt, mert látom a tévében. e ez fontosabb, higgyen nekem! Hívja azonnal a telefonhoz! David hangja parancsoló volt. Tartsa a vonalat!

David újra az elnöki beszédet figyelte. Connie, néhány emberrel, az emelvény közelében állt tlenül a folyosó elõtt, amelyik a Fehér Ház irodáihoz vezetett. Egy fiatalember, valószínûleg fickó, akivel David az imént beszélt, odament az ajtóhoz, és súgott valamit Connie fülébe. E pillanattal késõbb diszkréten és illemtudóan kisurrant a terembõl a biztonságiakkal õrzött be keresztül. David megkönnyebbülést érzett. Nem volt biztos benne, hogy Connie fogadja-e ma jd a hívását.

Mit akarsz?

sziszegte a nõ a telefonba.

Davidet meghökkentette Connie ellenséges hangja. Hadarni kezdett. Connie, figyelj rám! Ki kell jutnod onnan! Úgy értem, a Fehér Házból. El kell hagynod a Fehér Házat! Egy pillanatig egyikük sem tudta, mit mondjon. David, ráeszmélve, hogy nem azt mondj a, amit akart, még jobban belezavarodott a mondandójába. Várj, nem érted. Washingtonból kell kijutnod!

Connie dühös volt magára, hogy ezért hagyta ott a sajtótájékoztatót. Megpróbált véget vetni tésnek.

Köszönöm, hogy aggódsz miattam, de ha nem vetted volna észre, mi itt egy picinyke kis vál megoldásán dolgozunk. Mennem kell! Le akarta tenni a kagylót. David beleordított a telefonba: Egész nap a mûholdas zavar elhárításán dolgoztam, és most már biztos vagyok benne: támadni fognak

Egy pillanatig csend volt. David azt gondolta, hogy Connie bizonyára a hallottak at próbálja megemészteni, de hamar rájött, hogy csak a kagylót fogta be, amíg az egyik asszis

tensével beszélt. Támadni fognak

ismételte meg Connie.

Folytasd!

Ez feldühítette Davidet. Azért telefonált, hogy megpróbálja megmenteni a nõ életét, Connie leereszkedõ hangon beszél vele.

Pontosan, támadni mondta David némi éllel a hangjában. A szignál visszaszámlálás. Szi azt értem, ami a mûholdas zavart okozza. David egyre idegesebb lett. Ez egészen biztos , hidd el, nem tévedek Connie? Amaz lerakta. David benyomta az újrahívót a telefonon, de aztán rájött, hogy ezzel nem meg y semmire. Még egyszer úgysem jön a telefonhoz.

A munkatársaim és én itt maradunk a Fehér Házban halotta David ismét Whitmore elnök h ogy megkíséreljük felvenni a kapcsolatot az idegenekkel David rögtön tudta, mit kell tennie. Becsomagolta a laptopját és néhány lemezt, megragadta a bringáját, és az ajtó felé indult. Marty

szólt vissza az iroda közepérõl.

Hagyd abba a szarakodást, és azonnal tûnj el a

Marty, aki még mindig telefonált, meghallgatta Whitmore beszédének a végét.

õrizzék meg a nyugalmukat. Ha mindenképp el akarják hagyni a városokat, kérem próbáljana egyelmezetten távozni. Köszönöm.

* * *

David erõteljesen tekerte a pedált az egy helyben veszteglõ autók között szlalomozva. Az u tcákon mindenfelé állt a forgalom. Felért a hidra, de ott is azt tapasztalta, hogy a gya logosok gyorsabban haladnak, mint az autósok.

Tizenöt perccel késõbb már Brooklynban járt, és egy kaptatón tekert felfelé egy barna házso Az utolsó pillanatban sikerült kitérnie egy ágybetét elõl, amelyet egy második emeleti ablak dobtak ki. Az utca széltében-hosszában lakókkal volt teli: mindenki csomagolt, arra készülv e, hogy a lehetõ legrövidebb úton elmenekülhessen.

Többször dörömbölt az apja ajtaján, amikor az végül hirtelen kicsapódott, és David egy vadá sövével találta szemben magát. Papa, én vagyok az!

Julius leengedte a puskát, kikémlelt az utca mindkét irányába, és berángatta a fiát az ajtón.

Keselyûk. Bemondták a tévében, hogy már elkezdtek fosztogatni. Esküszöm, hogy ha ide akar betörni, én lelövöm õket. Papa, figyelj rám! Meg van még a kocsid? Julius gyanakodva húzta fel az egyik szemöldökét. Még megvan. De mit számít az neked? Nincs jogosítványod.

Nincs is rá szükségem

nézett David az öregember szemébe.

Te vezetsz!

* * *

Steve az ágy mellett állt, és visszacsomagolta a hétvégére hozott ruhákat, amelyeket nem vo t módjában hordani. Tiszti egyenruhája és öntelt vigyora fegyelmezettséget és atlétikus kecse t kölcsönzött mozdulatainak. Látni lehetett rajta, mennyire fel van villanyozódva, hogy vi sszamegy El Toróba, és ha szükséges , móresre tanítja a hívatlan vendégeket. Jasmine a fal a körmét rágta. Láthatóan ideges volt. Mondhatnád azt, hogy nem hallottad a közleményt mondta Steve-nek. De a férfi csak vigyor gott, és folytatta a pakolást. Kicsim, tudod, hogy van ez. Ha behívnak, nekem jelentkeznem kell. Csak mert hívnak le merném fogadni, hogy a katonák felének a színét sem fogják látni. Álljon meg a menet!

állította le Steve.

Jazzy, mi ütött beléd?

Úgy tûnt, Jasmine mindjárt elsírja magát, ezért Steve odament hozzá, hogy megvigasztalja. M gpróbálta átölelni, de a nõ ellökte magától. A dulakodásban véletlenül az egyik delfin szobro eesett az éjjeliszekrényrõl. Megmondom, mi ütött belém

ordította Jasmine, és elrántotta a függönyt.

Ez az izé halá

Figyelj rám! guggolt le a szerelméhez Steve. Közben felvette a földrõl az üvegdelfint, ly még mindig egy darabban volt. Nem hiszem, hogy azért utaztak kilencven billió fényévet , átszelve az univerzumot, hogy megtámadjanak minket. Ez a történelem egy nagy pil lanat a.

Banális volt ilyen kijelentést tenni, de Steve komolyan gondolta. Nem félt s emmitõl, egyszerûen nem volt hajlandó megadni magát a félelemnek. Sok olyan embert ismert, akiket a kis dolgoktól való örökös rettegés tett tönkre, olyanokat, akiknek már szokásukká v Annyira féltek a kudarctól, a megaláztatástól vagy a fizikai fájdalomtól, hogy már kockáztattak semmit, és már nem voltak képesek szabadon élni. Jasmine-ben a bátorságát csodá eginkább. Mint mindenki más, Jasmine is bizonytalanságban élt, de sosem idegeskedett azo k miatt az apróságok miatt, amelyek másokat feszültségben tartottak: a pénz, a jövõ, vagy hog it gondolnak róla mások.

Steve újra megkísérelte megfogni Jasmine kezét, aki most hagyta. Steve nagyot nyelt. V olt egy kis doboz a zsebében, amit elõ akart venni, és odaadni Jasmine-nak, valami, am it néhány héttel ezelõtt készíttetett. De nem jött ki hang a torkán. Fel akart tenni Jasmin ak egy kérdést, a nagy kérdést. De ugyanakkor azt is tudta, hogy a kérdés feltevése beláthata n következményekkel járna a karrierje szempontjából. Végül csak ennyit mondott: Gyere, kísérj ki a kocsihoz!

Jasmine bátor volt, de ismerte a félelmet. Túl sokszor hagyták cserben és túl sokat veszíte t már ahhoz, hogy Steve magabiztos nyugalmával nézzen szembe a helyzettel. Végre úgy érezte, hogy rendben van az élete, elõször érezte azt, hogy kedvez neki a szerencse, és most ez a z ûrhajó hirtelen mindent tönkretehet. Ezt elvihetem? emelt fel Steve egy kis üvegdelfint. Megígérem, hogy visszahozom. Jasmi ne elmosolyodott, és bólintott. Bíznia kell a férfiban. Steve nem húzta be éjjelre a Mustangja tetejét, és amikor kijött a házból, Dylant találta a kormány mögött. Kiemelte a kölyköt a kocsiból, majd benyúlt a hátsó ülésre egy zacskóért.

Hoztam neked valamit, kölyök. Emlékszel, megígértem, hogy hozok tûzijátékot? Steve átadta a csomagot, de hozzátette: Nagyon óvatosnak kell lenned vele.

Az ajándék egy csomag petárda volt. Úgy néztek ki, mint a túlméretezett palackbombák, és mi ikre rá volt nyomtatva a FyreStix név. Tûzijáték!

mondta a fiú lelkesen, messze tartva õket anyja vizsgálódó szemei elõl.

Kl

. Jasmine Steve felé lövellt egy maró pillantást: Kösz szépen! Én akartam felállítani õket a parkban ma este, de csóvát lövellnek fölfelé, úgy húsz láb magasságba.

Le kell szúrni õket a földbe, és csodá

Jasmine figyelmét elvonta a hatalmas hajó, amely Los Angeles belvárosának legmagasabb épül ete felett parkolt le. Röviddel azután, hogy leállt, nagyon lassan forogni kezdett, és a morajlás abbamaradt.

Steve benyúlt a dzsekije zsebébe, és az ujjaival megérintette a kis dobozt. Rossz érzés volt Jasmine-t félve látni. Arra gondoltam kezdte megfontoltan , mi lenne, ha te és Dylan bepakolnátok a holmi tokat, és végignézett az utca mindkét irányába eljönnétek estére a támaszpontra?

A meghívás a meglepetés erejével érte Jasmine-t. Steve még a támaszpont közelébe se hívta s dig sose kérte, hogy mehessen. Tudta, hogy Steve-nek jó oka van rá, amiért nem akar vele mutatkozni a támaszponton. Jasmine hirtelen aggódni kezdett miatta. Biztos, hogy nem gond? Nem bánnád?

Hát dünnyögte , le kell mondanom a többi barátnõmet, és egy idõre szögre kell akasztan itányt, de nem bánom. Jasmine belebokszolt a karjába. Megint kezded ezt az öntelt szöveget. Hadd mondjak neked valamit! Kapitány, maga nem annyira szívdöglesztõ, mint ahogy gondolja. De az vagyok

vigyorgott a férfi, miközben bepattant a kocsiba.

Dumbofülû!

Csirkelábú! vágott vissza Steve, beindítva az autó motorját. Majd egy búcsúcsók után el la fölött visszaszólt: Viszlát este!

Steve a visszapillantó-tükörbõl nézte, ahogy integetnek neki, és azon töprengett vajon he yesen döntött-e, hogy Jasmine-t El Toróba hívta. Ez csak kompromisszumos megoldás volt.

Jasmine a maga részérõl egyszerre volt mámoros és rémült. Õ és Dylan az utcán álltak és int a lenyitható tetejû piros autó el nem tûnt a dombtetõ mögött. Még egyszer felnéztek a lassan keléses százszorszépre, amely eltakarta az eget, aztán Jasmine felkapta a fiát és bevitte a lakásba, elcsenve a kezébõl a csomag FyreStixet. Ezeket majd viszem én. Köszönöm!

* * *

Julius '68-as Plymouth Valiantja vadonatújnak nézett ki. Ponyva alatt tartotta a g arázsban, és szinte csak akkor használta, amikor egyszer egy héten elment bevásárolni. Az or szágúton Julius végsebessége az õrjítõ lassúságú ötvenöt mérföld per óra volt, még akkor is, tazott. Ez némiképpen segíthet annak a megértésében, hogy miért nem volt Davidnek jogosítván e mivel vészhelyzetrõl volt szó, az öregember ötvenöt mérföldes sebességgel repesztett . A g utók reflektorai úgy villogtak rájuk, mint gépfarkasok szemei. A legtöbb autó zsúfolásig tele lt emberekkel, bõröndökkel és étellel. Néhány jármû tetején lobogtak az ügyetlenül odaerõsíte kor elsüvítettek mellettük, az utasok hátrafordultak, hogy szemügyre vegyék a két férfit az é classicben, akik úgy andalogtak, mintha csak egy vasárnapi sétakocsikázásra indultak volna .

Lassíts egy kicsit, te aszfaltbetyár! ordította Julius az öklét rázva, amint egy tehera lhúzott mellettük a Valiant sebességének kétszeresével. Ötvenöt, kérlek apa! uhan a sebesség!

mondta David, újfent felhívva az öregember figyelmét a sebességmér

Zuhan? Lement ötvenöt alá. Tartsd a sebességet!

David legszívesebben lehagyta volna az összes autót az autópályán, de ismerte az apja korlá ait és tudta, hogy az ötvenöt közéjük tartozik. Julius úgy érezte, ha ennél egy kicsit is gyo an megy, az autó szétesik alattuk. David a nyelvébe harapott, és megpróbált megnyugodni. Még olt idejük. Amellett: nem lehetett túl követelõzõ, fõleg azok után, hogy Julius szó nélkül be az utazásba.

David azt várta, hogy az apja veszekedni fog, és vagy fél óráig ecseteli majd, milyen ne vetséges ötlet ez az egész. De miután lélegzetet sem véve elhadarta, hogy miért kell m ndenáron odaérnie Washingtonba, Julius közel hajolt hozzá és hosszasan nézett a gyermeke sze mébe. Készíts nekem egy szendvicset!

mondta vállat vonva.

Veszem a kabátom.

Harminc perccel késõbb már kint voltak a városból, nagyrészt David remek irányításának kösz el élete tetemes részét töltötte taxik hátsó ülésén, ismerte az utakat a kertek alatt . a sztrádára és elindultak Washington felé, David elõvette a laptopját, hogy további inform at tudjon meg a szignálról.

Az mégiscsak a Fehér Ház, a fenébe is! kiáltott fel hirtelen Julius, amint David a szám gjelenõ számokra meredt. Nem lehet csak úgy odamenni és becsengetni: Jó estét, uraim, ugyan már hadd beszéljek az elnökkel egy percet! Azt gondolod, hogy õk nem tudják, amit te tudsz ? Higgy nekem, tudják. Mindent tudnak. Ezt nem tudják, bízz bennem!

mondta David, miközben megpróbált összpontosítani.

Ha olyan nagyon okos vagy, magyarázz meg nekem valamit. Hogy lehet az, hogy tíz évig jártál az MIT-re, dicsérettel diplomáztál, elnyerted az összes létezõ díjat és kitüntetést, ogy kábeltévészerelõ legyen belõled? A kérdés, mint Julius legtöbb kérdése, övön aluli volt.

Kérlek, ne kezd megint! végére.

motyogta David olyan hangon, ami remélte pontot tesz az ügy

Ez volt David gyenge pontja, amelyet mindenki csak úgy emlegetett: az ambíció hiánya. A végzettsége és tudása jóval magasabb volt annál, mint amit a jelenlegi állása megkövetelt. n az ország minden részébõl próbálkoztak kutatólaboratóriumok, hogy megnyerjék Davidet magukn most is kapott néha leveleket, amelyekben felkérték, hogy vegyen részt tudományos kutatásokban. Ezeken a munkahelyeken õ diktálhatta volna a játékszabál okat de õ inkább maradt, ahol volt. Szerette a várost, a munkáját és az apját, és mielõtt Connie elhagyta volna , a feleségét is. Úgy tett, mintha a számítógépen dolgozna, de a kérdés nem hagyta nyugodni. Általában

fütyült rá, mit gondolnak róla mások, de az apja csalódottsága tüskét hagyott benne. Hét évig

dörmögte David.

Hét évig? Mirõl beszélsz?

Csak hét évig jártam az MIT-re és nem kábeltévészerelõ vagyok. Én vagyok a fõrendszermérn Ezer bocsánat, Mr. Nagymenõ mondta Julius gúnyosan, és közelebb hajolt a kormányhoz. azt mondom, hogy meg vannak nekik a maguk emberei a problémák megoldására. Ha majd az H BO-t akarják beköttetni, téged hívnak. Egy újabb övön aluli ütés. David az ajkába harapott, és újra ellenõrizte a sebességmérõt. Megint lassul a tempó.

* * *

A First Lady egyedül tartózkodott az elegáns szálloda különtermében. Kíséretének tagjai és zolgálat emberei magára hagyták, hogy nyugodtan telefonálhasson a férjének. Minden alkalomma l, amikor az ajtó kinyílt, látta a szálloda elõcsarnokában rá váró riporterek hadát. A Los An rendõrség néhány embere kordont vont az újságírók elé, akik a beígért sajtótájékozt Mare? Szia, Tom. Hogy bírod?

kérdezte.

A körülményekhez képest egész jól.

Az elnök hangja meglehetõsen fáradtnak tûnt.

Hol vagy? A hálószobában. Megpróbálok lepihenni egy kicsit. Jó ötlet. Milyen a hangulat otthon?

Figyelj! váltott témát az elnök. Megszervezem, hogy küldök érted egy helikoptert a Bi ra. Van egy helikopter leszállóhely az épület tetején. Szeretném, ha elhagynád Los Angelest, milyen gyorsan csak lehet. Ha a látogatók ellenséges szándékúak nem fejezte be a mondatot. Marilyn mosolygott.

Sejtettem, hogy ezt fogod mondani, de épp most láttam Connie sajtótájékoztatóját. Tom, bü vagyok rád, hogy a Fehér Házban maradsz. Szerintem is ez a helyes döntés. De az álláspontod n m lesz túl meggyõzõ, ha azt látják, hogy én fejvesztve, menekülök. Pontosan az alatt a micsoda alatt vagy, ugye?

A történelmi hírû luxushotel, a Biltmore, ahol a First Lady lakott, valóban két sarokra vo lt a régi First Interstate Buildingtõl. A lassan forgó jármû közepe pontosan fölötte lebegett os Angeles belvárosa ahol péntek este általában pezseg az élet, hosszú limuzinok cikáznak a

utakon és korzózó közép-amerikaiak lepik el az utcákat most szinte teljesen üres volt. A világ egyik legnagyobb metropolisza úgy festett, akár egy kísértetváros.

Igen, még mindig itt lebeg fenn ismerte el Marilyn , de van itt vagy egy tucat sa jtós, akik az elõcsarnokban várakoznak. Johanna épp a sajtókonferenciát és az azt kõvetõ néhá szervezi. De elindulok, ahogy végzek. Megígérem. Szó sem lehet róla. Nagyra értékelem, amit csinálsz, de fogalmunk sincs, mit terveznek e zek a hajók. Én Tom, hallgass rám! szakította félbe szigorúan. lõsségtudatom. Az emberek hallgatni fognak rám.

Tudom, hogy aggódsz, de nekem is van f

Az elnök kifogyott az érvekbõl. A közvélemény-kutatások eredményei rendszerint azt hozták, Marilyn Whitmore magasan a legnépszerûbb személyiség egész Washingtonban. Amit Jacquelin e Kennedy a csillogással ért el, azt Mrs. Whitmore közvetlen, egyszerû stílusával. Azzal férkõzött be az ország polgárainak szívébe, hogy õ volt az elsõ First Lady, aki mezítl rban járt a Fehér Ház falai között. Megvolt benne az úttörõ nõk egyszerû, hõsies szépsége, és lvánosság felé mindig szókimondó volt. Ezek révén elnyerte az emberek bizalmát. A politikai r szer nem szerette õt, de az amerikai kisemberek számára õ volt a remény szimbóluma, õ képvise érdekeiket a hatalom folyosóin. Most hogy az elmúlt néhány hónapban férje népsz indexe lecsökkent, Marilyn lett az elnökség legütõképesebb fegyvere. Kötelességé érezte, hogy a nyilvánosság elé lépjen és megpróbálja a városok kiürítését olyan fegyelmezet tartani, amennyire csak lehetséges. Sokáig egyikük sem szólalt meg.

Hát jó mondta Whitmore kelletlen hangon, hogy éreztesse, mennyire nem örül az ötletnek. azt akarom, hogy kilencven perc múlva a tetõn legyél. Küldök érted egy helikoptert, amely elvisz a Peterson Légierõ Támaszpontra, Coloradóba. Legyen két óra, és megegyeztünk an az én kis drágaságom?

mondta Marilyn, aztán témát váltva a kislányuk felõl ér

Jól. Elviszik innen és a Petersonon találkoztok. Volt egy kis börtönlázadás délután. M baby-sittertõl, és beszaladt az Ovális Irodába, épp amikor a hajó a város fölé érkezett. Istenem!

sajnálkozott az anya.

És hogyan reagált?

Mint mindannyian. Félholtra rémült. Most itt szundit mellettem. Akarod, hogy felkeltse m? Nem. Hadd aludjon! De aggódom, hogy egyedül fogja végigcsinálni az utat. Gondoskodj róla , hogy legyen telefon a fedélzeten, hogy fel tudjam hívni. Rendben. De nem lesz egyedül. Cserébe azért, hogy a személyzet tagjai itt maradtak a F ehér Házban, elküldhetik gyerekeiket a Petersonra. Azt hiszem, lázadás törne ki, ha nem ezt

tenném. Valaki halkan kopogott az elnök ajtaján. Egy pillanat

kiáltott ki Whitmore, majd folytatta a telefonbeszélgetést.

Mennem kell.

Holnap reggel találkozunk az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokságon És, drágám Igen? Szeretlek. Én is szeretlek. Nagyon. Néhány óra múlva találkozunk.

Whitmore kinyitotta az ajtót. A folyosón Grey tábornok és Nimziki vezérkari fõnök vár zott.

Itt van a jelentés, amit kért, uram mondta Grey, átnyújtva a faxot. Még mindig csak h inchat hajó van. Az utóbbi néhány órában egyetlen újabb hajó sem lépett be a Föld légkörébe. És ezek az érintett városok?

kérdezte Whitmore a jelentést tanulmányozva.

Igen, uram. Whitmore hosszasan nézegette az adatokat. Látta, hogy Nimziki ideges, forr benne az indulat, és már alig bírja türtõztetni magát, hogy mondjon valamit. Amikor az elnök végül aadta a papírlapot Greynek, a hadügyminiszter nem bírta tovább:

Elnézést, uram, hogy ezt mondom, de ez tiszta õrültség sziszegte a fogai között. Kész . Lassan elveszítjük a kezdeményezés lehetõségét. Azért jöttünk, hogy sürgessük a preventív a

A többes szám elsõ személy a meglepetés erejével érte Whitmore-t. Kíváncsian Greyre nézett: Tábornok?

Elnök úr, én támogatom, akárhogy is dönt. Nagyon nehéz eldönteni, hogy mi lõjünk elõször, kézzel várjunk. De a jelenlegi helyzetben Al álláspontjával értek egyet. Talán nekünk kellen lõször támadni. Ez meglepõen hangzott Grey szájából. Õ és Nimziki nem igazán voltak oda egymásért, de most gyesítették erõiket, hogy megnyerjék a tervnek az elnököt.

Whitmore nekidõlt az ajtónak és megdörzsölte a szemét. Meghányta-vetette magában az ötletet

Nem kellene jelentette be végül. Addig nem törlöd szájon a legnagyobb gyereket az osz an, míg nem vagy száz százalékig biztos benne, hogy megérdemli. Nimziki tovább akarta gyõzködni az elnököt, de Grey szúró pillantása leállította. Az elnök ndta ez a tekintet, és ezzel vége a tárgyalásnak.

Mi van a tervvel, hogy kommunikálni próbáljunk velük? kérdezte Whitmore. Grey válaszolt a lnöknek. Megkíséreltük minden létezõ frekvencián, de nem jutottunk semmire. Az Atlanti Parancsnoks megpróbál valamilyen vizuális kommunikációt kezdeményezni, közvetlenül az orruk elõtt. Arra v niuk kell.

Reménykedjünk, hogy tetszeni fog nekünk, amit mondanak.

12

Senki sem vette észre, milyen gyönyörû volt az aznapi éjszaka. Csillagok ragyogtak az égbo lton és kellemes meleg szellõ fújdogált. A lakókocsipark ideges lakóit teljesen lekötötte a s yes biztonság és az életben maradás kérdése. Aznap délután az egyik szomszéd a másik után cso ze és indult útnak minden konkrét célállomás nélkül. Ugyanakkor új emberek érkeztek, an lakóbuszok tûntek fel a kapuban, ahol a tulajdonos kisebb úttorlaszt emelt. Egy strandruhás dagadt nõ beszedte az általa tisztességesnek ítélt díjat, mielõtt beengedte a me teket, akiknek szánalomra méltó arcuk rettegést tükrözött az autóablakok mögött. Akik bebocsá k, magukénak mondhatták az egyik keskeny táborhelyet. Mezõgazdasági munkások állták körül vi Fordjaikat és hallgatták a spanyol nyelvû adásokat, hogy eldöntsék, melyik irányba menekülje tovább. Néhány percenként ideges asszonyok leskelõdtek ki a szúnyoghálóajtókon keresztül, ho s-e valami baj, majd újra magukra zárták az ajtót. Mindenki feszült volt, túlpörgött, mint a yban játszó hazárdjátékosok, akik a kaszinó körül ólálkodtak, arra várva, hogy ismertessék eg játék szabályait.

Miguel keresztbe rakta mezítlábas lábait és az egész színházat felülrõl szemlélte. Felmászo i lakókocsi tetejére és felvitte magával a kis televízióját, remélve, hogy onnan jó lesz a vé drótakasztókkal és alufólia darabokkal végzett számos kísérlet után végül is sikerült behozni egjobb képminõséget. A kezére támaszkodva hátradõlt, és a híreket nézte, miközben a meleg szé játszadozott.

Nem hallott semmit Russellrõl a paradicsomföld melletti összetûzésük óta. Jellemzõ, gondolt ha valami gond van, menten köddé válik. Ahogy már vagy aznap ezerszer, Miguel újra Los Ang eles felé pillantott. A várost a sivatagtól elválasztó dombok fölött látni lehetett a rejtély jó sötét púpját. A felkelõ félhold valószerûtlen ragyogást kölcsönzött a jármû keleti széléne hosszú sorban világítottak a lámpák, ahogy több ezer autós próbált elmenekülni a városból. Mi te a fehér fényeket, amelyek felé tartottak az országúton, aztán a pirosan világító hátsó lám elyek Bakersfield, Fresno, Bishop és az azon túli biztonságos helyek felé igyekeztek, és köz ben újra végiggondolta a tervét. Egész délután tervezgetett. Ki kell juttatnia Troyt és Alici a térségbõl, el a veszélyzónából. Az egyetlen hely, amely számításba jöhetett, egy rokonuk vo an. A Casse család felégetett minden rokoni szálat az elmúlt néhány év során.

A csatornákat váltogatva azon gondokozott, hogyan tálalja az ötletet Russellnek, amiko r hazajön, ha egyáltalán hazajön. Aztán valami olyasmit látott a képernyõn, ami legalább anny egdöbbentette, mint amikor elõször pillantotta meg az ûrhajót. Az egyik helyi adó egy történe közölt, bemutatva az invázió kedélyesebb oldalát. A mûsorvezetõ vigyorogva, iro nikus hangon vasta fel a hírt a súgógéprõl. egy helyi permetezõt letartóztattak a mai nap folyamán, miután egy antik géppel a San Fernando-völgy fölött repülve több ezer szórólapot dobott le. Miguel felnyögött, amikor a nevelõapját mutatták a tévében, aki vadul ordított, miközben

megbilincselve kísérték a lancesteri rendõrõrsre.

Tenniük kéne valamit! vicsorgott Russell a tévésekre. Engem elraboltak ezek az ûrlény vel ezelõtt, de senki sem hitt nekem. Csináltak rajtam egy csomó vizsgálatot. Ezek már évek ó a tanulmányoznak minket!

Az egyik rendõr elrángatta Russellt a kamerák elõl, és belökte a rendõrõrs bejáratán. A tévések visszakapcsoltak a hírolvasó stúdióba. A mûsorvezetõ felvonta a szemöldökét.

Meglehetõsen egyedi reakció. A férfit, akit Russell Casse-nak hívnak, benn tartották a l ancesteri rendõrõrsön, hogy kikérdezzék. A kézzel írott és fénymásolt szórólapokon a következ

Mit nézel? a háta mögül jövõ hang megrémisztette Miguelt, és azonnal csatornát váltott. az, aki felmászott a létrán, hogy megnézze, mit csinál a bátyja. Semmit. Miguel hangja tele volt elfojtott érzelmekkel. Megköszörülte a torkát, és folytatta. Troy, emlékszel Hector bácsikádra Tucsonból? Persze. Neki van az a hatvannégy bites SEGA Saturn CD-je.

Aha. Mi lenne, ha meglátogatnánk, és egy idõre nála maradnánk? A fiatalabb fiú beleegyezõen ott. Az klassz lenne.

Miguel egy pillanatra lenézett az autópályára, és a gondolataiba mélyedt. Aztán elhatározta gát. Kezdj csomagolni! Indulunk.

A televízióban a First Lady, Marilyn Whitmore tartott beszédet, amiben õ is arra szólított fel, hogy az emberek õrizzék meg a nyugalmukat. Miguel kihúzta a tévét és óvatosan a tetõ sz vitte. Most indulunk?

kérdezte zavarodottan Troy a létra tetejérõl.

Azonnal. És mi van apával?

Miguel leugrott a lakókocsi mellé, aztán fellépett a kerékre, hogy leszedje a televíziót. É evette, hogy az öccse meg sem mozdul. Dühösen ráförmedt. Hallottad nem? Szedd össze a holmidat! Azzal elindult a lakókocsipark sötétjében, hogy elkutassa féltestvérét. Volt egy tippje, hol keresse. De nem mehetünk el apa nélkül!

reklamált a fiú. Miguel hátra sem nézett.

* * *

A fiú a lány inge alá csúsztatta a kezét. Lehet, hogy ez a mai az utolsó éjszakánk a Földön

suttogta.

Ugye nem akarsz szûzen me

i? A fiú megpróbált félig viccesen, félig komolyan elõrukkolni a dologgal, kipuhatolva, milye n messzire jut így.

A kérdés idegessé tette Aliciát. Hogy idõt nyerjen, a szája egy újabb hosszú, forró, fe

ró csókra nyílt, amelytõl a fiú nekifeszült a sofõrülésnek. A veranda lámpájának sárga fénye herautó ablakain keresztül. Mibõl gondolod, hogy még szûz vagyok?

A kérdés egyszerre hozta zavarba és ösztönözte a fiút. Arra gondolt, hogy ma este végre, tö ti pettingezés után, teljesen övé lesz a lány. Alicia nem volt gondolatolvasó, de nem is kel lett annak lennie ahhoz, hogy pontosan tudja, mi jár a fiú fejében. Érezte a fiú izgatottságá abból, ahogy a háta megfeszült, és abból, ahogy az ujjai a csípõjét markolászták.

Egy huszonkét láb hosszú lakóbuszban élni három másik emberrel összezárva olyan volt, mint et nem érõ hétvége a pokolban. A már majdnem tizenöt éves Alicia ki akart törni innen, és az len járható útnak azt látta, hogy egy férfi magával viszi. A fickót, akivel csókolózott, nem lehetett férfinak nevezni, de ez volt a legtöbb, amire Alicia jutott férfiak terén. Andy tizennyolc éves volt, és a lakókocsipark környékén igazi nagymenõnek érezhette magát. Õ és a aki a kempinget vezette, lakott a park legnagyobb lakókocsijában. Andynek volt álla ndó munkája és egy új Toyota teherautója király erõsítõkkel, és azt tervezte, hogy sa szerez. Alicia kedvelte a fiút, de ugyanakkor még nem érezte magát késznek a szexuális életre Tudta, hogy hagyta a beszélgetést túlságosan elfajulni, és azon igyekezett, hogy valahogy kimásszon az egészbõl, anélkül, hogy úgy tûnjön, mintha csak fel akarta volna ültetni a fiút

Andy még mindig a szüzességi kérdésen gondolkozott, amikor az ajtó hirtelen kinyílt. Alicia bátyja állt ott, és meredt rájuk. Mi a fenét csinálsz, Miguel?

Alicia kiszabadította magát Andy ölelésébõl. Dühösnek és sértõdöttnek látszott, de könnyebbült. Gyere, Tucsonba megyünk! Na persze!

vetette oda Miguel ellentmondást nem tûrõ hangon.

forgatta a szemeit Alicia.

Egy tapodtat sem megyek innen!

További vita helyett Miguel átnyúlt Andy felett, és erõsen megszorította húga csuklóját. Ki teherautóból Aliciát, de Andyt is kirántotta. A lány tompa puffanással ért földet, és azon n n sivítozni kezdett. Csillapodj le, kölyök!

szólt rá Andy.

Miguel el volt készülve, hogy egy koponyarepesztõ ütéssel elintézi a fiút. Mindenre elszánt llantása megbénította Andyt, aki inkább morogva visszaült. Amit csak akarsz.

Alicia magán kívül kiabált, miközben végigmentek a poros udvaron.

Miguel Casse, te egy akkora nagy seggfej vagy! Õrült vagy, és orvosi segítségre van szüks d. Megmondlak apának, és remélem jól elver a szíjával! Azzal futásnak eredt, és eltûnt a sötétben.

* * *

Mialatt Alicia bent duzzogott a kocsiban, a két fiú lámpát ragadott, és nekiláto

tt a munkának. Húsz perc alatt lekötötték a vizet, az áramot és a szennyvizet, felerõsítetté iklit és motort a hátsó tartóra, majd bevitték a kempingszékeket és a hordozható tûzhelyet. A sz készen állt az indulásra. Miguel beövezte magát a vezetõülésben, beindította a motort és s tette az autót. De nem indult el.

Az autólámpák fényében állt, enyhén tántorogva, a nevelõapja. Russell kiszabadult a bö pen idõben ahhoz, hogy még nyomorultabbá tegye az életüket. Miguel elõször arra gondolt, hogy beletapos a gázba, és átrobog azon a petyhüdt részeg seggén. Ehelyett inkább üresbe tette a k it, és várt, egyenesen elõre meredve. Russell hoz.

gondtalanabbul és vidámabban, mint valaha

odasasszézott a sofõrülés melletti ab

Ügyesek vagytok, gyerekek. A gondolataimban olvastatok. Kerüljünk a lehetõ legmesszebb ettõl az izétõl mondta, miközben a Los Angeles fölött lebegõ sötét formára nézett. Senki Miguel. Senki sem hisz nekem, de ez az izé vágóhidat csinál Los Angelesbõl, ne mondjátok, ho gy nem mondtam.

Miguel csak futólag nézett a nevelõapjára, üresen és ellenségesen. Russell ügyet sem vetett vagy észre sem vette. Szólt a fiúnak, hogy nyissa ki az ajtót, és engedje, hogy õ vezessen. Ehelyett Miguel kiszállt a kocsiból és becsukta az ajtót maga mögött. Kiengedtek? Russellnek eszébe sem jutott, hogy szégyellje magát.

Még jó, hogy kiengedtek. Mióta bûn az, ha valaki gyakorolja a szólásszabadsághoz való jog történt azzal az istenverte elsõ alkotmánymódosítással? Mindenesetre, hidd el, nagyobb vadra kell most vadászniuk! Na, induljunk! Amikor Russell megindult a lakóbusz felé, Miguel remegve az útjába állt.

Nélküled megyünk, és meg ne próbáld keresztezni az utunkat! Russell végre elkezdett figyeln iguelre. Te meg mirõl beszélsz?

Elegünk van belõle, hogy koloncként hordjunk a nyakunkban. A fiú mély lélegzetet vett, n le nem véve a szemét az apja kezeirõl. Elég pénzünk van ahhoz, hogy eljussunk Tucsonba, é gy idõre Hector bácsinál maradjunk.

Russell úgy nézett a fiúra, mintha az a legvadabb õrültséget mondta volna. Majd adok én neked! ordította olyan hangosan, hogy az egész parkban hallani lehetett. Még mindig az apád vagyok, ezt el ne felejtsd! Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Miguel elveszítette az önuralmát.

Nem, nem vagy az apám! Csak egy õrült szeszkazán vagy, akihez az anyám hozzáment. És az a viselte a gondodat, mint egy síró csecsemõnek, de amikor õ lett beteg, te a kisujjadat s e mozdítottad! Õrült vagy Russell, és nem vagy te nekem senkim! Úgyhogy most mondta nyugod tabban megkérlek, állj félre az útból. Én majd a gondunkat viselem a gyerekeknek, te ped g viseld csak a saját gondod! Russell hosszú, mély lélegzetet vett, miközben végiggondolta a hallottakat. Titkon mindi g is számított rá, hogy ez be fog következni, de most, amikor eljött a pillanat, úgy érezte, intha szíven döfték volna. Mi lesz Troyjal?

Pontosan errõl beszélek. Hogy mennyire önzõ vagy. Egyszer az életben próbáld szem elõtt t i az õ érdekeit is. Ki megy pénzért, munkáért meg gyógyszerért könyörögni, mi? Kicsoda? Mind ommal, amikor elcseszel valamit, nekem kell rendbehoznom a dolgokat. Elvége zni a piszkos munkát. Nekem kell összevakarnom annyit, hogy megvehessük azt az istenve rte gyógyszert. Miguel még tovább folytatta volna, de üvegcsörömpölés hangja akasztotta meg.

Hagyjátok abba! Már nem vagyok kisgyerek! ordította Troy kiszállva a kocsiból. Teste he esen rázkódott a sírástól, és sorra törte össze a gyógyszeres fioláit a kövezeten. Nem kell yógyszer! Nem kell senkinek se gondoskodnia rólam!

Miguel odaugrott az autó lámpái elé, és lefogta öccsét, hogy legalább az utolsó fiolát meg De miközben viaskodtak, Troynak sikerült ledobnia az üveget, és rátaposott a cserepekre. Miguel ingerülten üstökön ragadta öccsét. Van fogalmad róla, mennyibe kerül ez a szer? Most mi lesz, ha megint megbetegszel?

Várta a választ, de a dühe hirtelen szomorúságba csapott át, majd lesújtó kétségbeesésbe. M egpróbált elmenekülni a nevelõapja elõl, de most hirtelen rádöbbent, hogy kudarcot vallott. M ozzá elég csúnya vereséget szenvedett. Miguel megfordult, és eltûnt a lakókocsiban. Ne haragudj

mondta Troy halkan.

Teljes gõzzel elõre, Troy fiú

indult meg Russell az álló kocsi irányába.

13

Davidnek folyton emlékeztetnie kellett magát, hogy a férfi, aki az autót vezeti, az ap ja, egy olyan ember, akinek szeretettel, türelemmel és gyermeki hálával tartozik. Mindez ek ellenére Julius az õrületbe kergette. Levinsonék nem töltöttek túl sok idõt kis helyen öss azóta a nyár óta, amikor David tizenhárom éves lett. Akkor a család autóval vágott neki Flor k, hogy meglátogassák Sophie nénikét, aki beteg volt, és nem tudott eljönni David Barmitzvójá Útközben Juliust, az örökös kibicet, kevésbé érdekelte a forgalom, mint az, hogy megállás né n. Azóta be nem állt a szája, hogy elhagyták New Yorkot. Egyik témáról ugrott a másikra, elem e, kritizálva, kérdéseket téve fel, majd meg is válaszolva õket. Hetente kétszer a parkban eg sakkjátszma közben még el lehetett viselni. De bezárva ebbe az özönvíz elõtti Plymouth-ba, a yben úgy zötykölõdtek, mint egy ötvenöt mérföldes óránkénti sebességgel haladó tengerjáró haj onológjai az idegösszeomlás szélére sodorták Davidet. Az utolsó húsz mérföld alatt Julius leg lmélményeit elevenítette fel, mint az 1959-es A massza és az annál is régebbi Világok harca. z amatõr összesküvési elmélet-gyártó Julius szerint túl sok a hasonlóság a film és a valóság gy azt hihessük: nem volt valahol valaki, aki tudta, hogy ez be fog következni. Csa k azokra a pillanatokra maradt csöndbe, amikor a motorház egy új hangjára lett figyelm es. David az ajkába harapott, és csöndben maradt. Végül is ez volt az egyetlen lehetõség, hogy ljusson Washingtonba. Percenként rásandított a sebességmérõre, majd az órájára.

Ötvenöt! Julius rendszerint akkor gyorsított fel, amikor látta, hogy a fia ellenõrzi a ebességet. Ötvenöttel megyünk. Ha ennél gyorsabban mennénk, felrobbanna a motor. Higgy nek m!

David tehetetlen volt. Inkább hátradõlt, és megpróbált nyugodt maradni. Körülbelül egy mérf

erobbant autók álltak az út mentén, amelyekbõl vagy kifogyott a benzin vagy felforrt a hûtõvi . A szembejövõ kocsisor egészen a negyven mérföldre levõ Washingtonig tartott. David azt gon dolta, csak idõ kérdése, hogy az ideges autósok áttörjenek a választókorláton, és elfoglalják artó sávokat is. Pontosan ez történt rendõri irányítással az autópálya egy távolabbi szakaszá e a bumfordi krómacél Valiant háborítatlanul haladt az autópályán. David megfordult, és kinéz hátsó ablakon. Nem látott maga mögött autólámpát, csak az üres utat. Hátsó lámpák sem számítva egy elhagyatottnak tûnõ rendõrautóét, amely az elõzõsávban állt keresztbefordulva. az elakadásjelzõje és az ajtajai tárva-nyitva voltak, de az utasoknak színét sem látták. Úgy tûnik, közeledünk

jegyezte meg David.

Csak mi vagyunk az úton.

Mindenki azért küzd, hogy kijusson Washingtonból, csak mi vagyunk olyan mesügék, hogy be akarunk menni! jegyezte meg Julius maliciózusan.

Az autópálya emelkedni kezdett, és egy hosszú kanyar következett. Amikor felértek a domb tetejére, végre megpillantották Washingtont. Mindketten kikerekedett szemmel bámultak az égre. A fõváros ég felé törõ fényei visszatükrözõdtek a város fölött lebegõ óriá

testrõl, amely hajszálpontosan olyan volt, mint a New York-i ûrhajó. A város fényei elég erõs ragyogtak ahhoz, hogy megvilágítsák a hajó sötét mintázatának szürke körvonalait. Julius megk orkát: David, egyszeriben elfogott a vágy, hogy ellátogassak Philadelphiába, ahol nincsenek repülõ csészealjak. Mi lenne ha megfordulnánk, és Figyelj a sebességre! Anélkül, hogy észrevette volna, az öreg lement harmincötre.

Most, hogy közeledtek a városhoz, David még türelmetlenebbé vált. Gyorsan benyúlt a hátsó ü ette laptop számítógépét és bekapcsolta. Egy mûanyag tokból elõkeresett egy CD-ROM-ot és behe a számítógép külsõ meghajtójának a nyílásába. Julius tudta, mi az a CD, de igazából még sosem látott ilyet. Mi a csuda ez?

tudakolta. David feltartotta a másik lemezt.

Ezen a két kis lemezen, apa, rajta van Amerika minden egyes telefonkönyve. Ezen a két kis lemezen? Hihetetlen, mi? David utasításokat ütött be a gépbe.

Julius nem szándékozott elismerni, de le volt nyûgözve. Áthajolt és nézte, ahogy a nevek me jelennek a képernyõn. Hadd találjam ki. Connie telefonszámát keresed. Pontosan, kedves Holmes. Van egy bökkenõ. Miért gondolod, hogy egy olyan fontos ember, mint Constance, benne lesz a telefonkönyvben, hogy akármilyen elmebeteg felhívhassa?

A hordozható telefonját sosem titkosítja, hogy vész esetén el lehessen érni. Csak azt kel kitalálni, hogy milyen név alá tetette. Néha az utónevének csak a kezdõbetûjét használja, né nevét

Kipróbált különbözõ lehetõségeket, miközben Julius megpróbálta követni, mit csinál. nevet kipróbált, de sikertelenül, David kezdett elkedvetlenedni. Titkos, mi?

Meg fogom találni David hangja meggyõzõnek tûnt. Csak még nem jöttem rá, hogyan. Ál an néven szokott lenni, hogy C. Spano, Connie Spano, Spunky Spano Spunky?

Julius el volt ragadtatva.

Ez tetszik. Próbáld a Spunkyt!

Spunky volt a beceneve az egyetemen. Próbáltad már a Levinsont? David összeráncolta a szemöldökét. Ne bolondozz! Akkor se vette fel a nevemet, amikor házasok voltunk. Most, hogy külön

élünk, majd biztos Levinsonnak fogja hivatni magát! Ne haragudj, de ezt nem hiszem!

Julius megvonta a vállát. Tehát az õ ötleteit már kipróbálni sem érdemes? Mit érdekli õt? D beadta a derekát.

Rendben, próbáljuk meg a Levinsont! Julius közelebb hajolt a laptophoz, és nézte, ahogy a nevek végigszaladnak a képernyõn. A gép egyszerre egy pityegéssel jelezte, hogy talált val amit. Miket nem tudok én?!

jegyezte meg az öreg gúnyosan.

Velõtrázó sikoltást hallottak, amire mindketten felnéztek. Reflektorok villogtak és sziréná ikoltoztak, egy rendõrautó száguldott velük szemben az úton. Sõt még rosszabb. Egy egész autó autósereget vezetett fel, feszült sofõröket, akik el voltak szánva, hogy mindenáron kijutnak Washingtonból. Mein Gott!

Julius feljebb tolta az orrán a szemüveget, közelebb hajolt a kormányhoz és felkészült az e kerülhetetlenre.

Amikor David is észrevette, hogy az autók már túl közel vannak és túl gyorsan közelednek ah , hogy elkerüljék õket, az egyetlen értelmes dolgot cselekedte: útjára engedett egy vérf gyasztó sikolyt. Julius balra rántotta a kormányt, épp hogy elkerülve az elöl haladó kocsi lö aztán jobbra rántotta, mielõtt frontálisan ütköztek volnia egy mikrobusszal. Két autós belet sott a fékbe és összeütköztek, majd szétpattantak. Julius átcsusszant a két autó közötti véko Lassíts!

kiáltotta David halott fehér arccal.

Julius rádõlt a kormányra, az ajkát harapdálta, de a féket alig használta. Az egyik autó a után tört össze körülöttük, pörögve mint a tekebábuk, de a hetvenen túli korosztály Mario An sen, félelmet nem ismerõ bátorsággal szlalomozott közöttünk. Kétszáz yardra attól, ahol ez a ka kezdetét vette, volt egy leágazás. Egy hirtelen gumicsikorogtató kormányrántással Julius á yította a kocsit az elõzõsávból a jobboldali leállósávba, majd letért az autópályáról.

Apának és fiának a szervezetében csak úgy pumpált az adrenalin, a szájuk tátva maradt, az u erceikbõl kiszaladt a vér. Egyenesen meredtek elõre, amíg Julius lassan leállította az autót. Apa! Szép munka volt.

Anélkül, hogy tudná miért, nevetni kezdett. Julius nehezen kapott levegõt. Elõvett egy zsebkendõt és megtörölgette a homlokát. Aha. Nem volt rossz, mi? Egyetlen karistolás nélkül. Aztán, annak ellenére, hogy nem történt semmi vicces, õ is elkezdett nevetni. Két ember id eges, diadalittas nevetése volt ez, akik túléltek egy életveszélyes helyzetet. Néhány pillanatra elfelejtették, hogy Washingtonba tartanak és csak ültek a kocsiban tel i szájjal nevetve, a hatalmas, sötét hajó vészjósló sziluettjének háttere elõtt.

* * *

Jasmine nem tudta, miért vállalta el a ma esti fellépést. Egyszerûen csak túl akart lenni rajta. Az egész napja úgy telt, mintha lassan sétálna egy rémálomban. Még most is, amikor a s lyem bikinije pántját igazította, úgy érezte magát, mintha lebegne.

Az óriás hajók eljövetele az egész bolygón szörnyû zavart okozott. Néhányan azt , az apokalipszis fekete angyalai jöttek el, hogy Isten bolygójára árvizet, éhséget és tûzvés ocs ássanak. Mások üdvözítõ szertartásra számítottak, amelynek keretében bejelentik az alaktikus harmóniát és együttmûködést. Míg sokan fejvesztve menekültek a városból, mások, min ember akinek Jasmine-ék dombja lábánál cipõboltja volt, tartotta magát normális nyitvatartás A szürke hétköznapok megszokott ritmusa, az apró szokások végtelen sora, amely egy nappal e zelõtt még olyan valóságosnak tûnt, nem volt szilárdabb, mint az állóvíz felszínén tükrözõdõ lmas követ dobott a tavacska közepébe, a mindennapi megszokott életet fodrozódó, dõre álommá a át. Szabályok nélkül a világ nem tudta, hogyan viselkedjen.

Jasmine csak azért ment be a munkahelyére, hogy felvegye a fizetési csekkjét. Tizenöt pe rces kitérõnek szánta útban El Toro felé, de aztán belebotlott Marióba. Az ötvenéves, elegán hátranyalt hajú, megrögzött szájhõs Mario a középkorú önjelölt maffiózók tipikus esete volt. Fátyol volt a mindene, és a válságra az volt a reakciója, hogy a show-nak folytatódnia kell. Az évek során sokan vádolták meg Mariót azzal, hogy vámpír, aki kiszívja az életerõt a lánya n pennyt a testükbõl, aztán kidobja õket. Amikor Jasmine bement a fizetési csekkjéért, Mario yörgött, hízelgett, majd fenyegetõzött, míg Jasmine végül ráállt, hogy fellép aznap este. Ha sztább lett volna, akkor csak a képébe röhögött volna a bártulajdonosnak és megmondta volna n , hova dugja a micsodáját, aztán lelépett volna. De aznap senkinek sem volt tiszta a fej e.

Végül is mi lenne, ha a hajók megfordulnának és távoznának? Mi lenne, ha Steve úgy döntene, egy rovott múltú nõ és hatéves gyermeke túl sok a számára? Hol találna olyan munkát, ahol õ a meg, hogy mikor dolgozik, és ami ilyen jól fizet? Kétségbeesetten próbált hinni benne, hog y Steve nem fogja cserben hagyni.

Mario a múltját használta fel ellene, hogy maradásra tudja bírni. Régóta ismerte Jasmine-t, mindent tudott az életének arról a szakaszáról, amikor még nem volt gyereke és Alabamában él smine táncolni kezdett valami kis vidéki lebujban, mielõtt felfedezték , és átkerült Mobilett talált rá Mario. Egyik este a mûsor után Mario fizetett neki egy italt, és megértõen végig lgatta a lány teljes élettörténetét, aztán meggyõzte arról, hogy nyugatra kell mennie, ahol f t boríthat a múltjára, tiszta lappal indulhat, és rengeteg pénzt kereshet.

Marióban az volt a jó, hogy sosem akarta Jasmine-t ágyba rángatni. Kapcsolatuk kizárólag s zakmai maradt. Mario nagyra értékelte a lány munkamorálját, aki pontosan járt dolgozni, távol

tartotta magát a drogoktól, amire más lányok gyakran rákaptak, és sohasem randevúzott a vendé kel. A baj Marióval csak az volt, hogy tudta, milyen gombokat kell megnyomnia, ha ki akar csikarni tõle valamit. Most is pontosan ezt tette, amikor Jasmine besétált a f izetési

csekkjéért. Mario eszébe juttatta azokat a férfiakat, akikben megbízott. Köztük azt az embert is, aki otthagyta gyermekestül, amikor Jasmine nem volt képes eltartani magukat. M ario amikor látta, hogy Jasmine már sebezhetõ, gyorsan taktikát váltott, és megfenyegette, h ogy kirúgja, ha nem segít neki vinni a klubot. Mario szánalmas zsarnok volt, aki semmi tõl sem riadt vissza, hogy megtartsa az uralmát kiskirályságában.

Jasmine számának dübörgõ basszusa szólt a klub hangfalain keresztül, majd a konferanszié ma bejátszott hangja szólalt meg a zene mellett: Uraim, lazítsák meg a nyakkendõjüket, és készü fel valami nagyon szexisre. Tapsolják meg a csodálatos Sabrinát!

Egy szexis nõ tört át a függönyön a vakító reflektorfénybe. Kecsesen pörgött tûsarkú cip bejárta a színpadot, majd odaért a fényes rézoszlophoz. Ujjait egyesével zárta körül zlopon, majd hozzányomta az egész testét, aztán piruettezve eltávolodott, ledobva magáró az áttetszõ palástot.

Sabrina hirtelen megállt. A nézõtéren nem volt senki. A színpadot körülvevõ száz ülõhely volt. A néhány vendég a nagy képernyõs tévé elõtt csoportosult a terem távolabbi sarkában. M ian törzsvendégek voltak, akiknek nem volt se otthonuk, amit meg kellene védeni, sem c saládjuk, amelyet el kellene menekíteni; olyan fickók, akik ma is azért jöttek a Hét Fátyolba amiért mindig: a társaság miatt. A többi táncos közül négy vagy öt ott ült velük a bárpultná yelve.

Minden kétséget kizáróan ez volt Jasmine sztriptíztáncosnõi karrierjének legszörnyûbb pi . Hirtelen szörnyen dühösnek és rettentõ ostobának érezte magát. Ott állt csaknem teljesen me nül a vakító reflektorfényben, és nem volt rá kíváncsi senki. Egyszerre nagyon magányosnak ér gát. Aztán eszébe jutott Steve. Itt az ideje, hogy elinduljon El Toróba, és megbizonyosodj on arról, lehet-e Steve-re számítani. Kilépett a magas sarkú cipõbõl, és, anélkül, hogy bárki tte volna, visszasétált a mocskos fóliafüggöny mögé. Forrongott a dühtõl, amikor belépett az öltözõbe: Hihetetlen, hogy hagytam magam belerángatni ebbe! Csak a csekkemért jöttem. Én hülye!

Lerogyott a sminkasztala elõtti székbe, és undorodva törölte le arcáról a festéket. A llette levõ asztalnál egy kimerült tizenkilenc-húsz év körüli lány ült a hordozható tévéjét b Hát lehetséges ez? Totál állat!

A lány Tiffanynak hívta magát. Hosszú, kecses teste volt, hatalmas mellekkel és sûrû egy nes hajjal. Meggyújtott egy újabb cigarettát az elõzõ csikkjével és lassú, bódult hangon besz Én megmondtam, hogy léteznek, de ti bolondnak tartottatok.

A tévéképernyõn a sztatikái megszakítások között komor arcú bemondók olvasták fel a híreket

A következõ történet az Ilyen csak Kaliforniában történhet dossziéból való. Több száz u os Angeles belvárosa felhõkarcolóinak tetején. Röviddel azután, hogy a jármû tegnap délelõtt leparkolt, középpontjával pontosan a régi First Interstate

Building felett, transzparenseket vivõ egyének feljutottak a háztetõkre, nyilvánvalóan azért, hogy üdvözöljék a hajó utasait. Gordie Compton élõben jelentkezik a helyszínrõl, a Hír Szimat

helikopterébõl.

A képernyõn egy remegõ helikopteres felvétel jelent meg. A helikopter nagy erejû keresõlámp az éjszakai égbolton villámcsapásként sújtott le a Los Angeles-i felhõkarcoló koronájára, a nterstate Buildingre. Ötven vagy hatvan ember gyûlt össze az épület tetején található helikop -leszállóhelyen. Amikor rájuk esett a fény, teljesen bepörögtek, ordítoztak és tábláikat lóbá GYETEK! , RAJTAM KÍSÉRLETEZZETEK! ilyen feliratok álltak a transzparenseken. A táblák! Majdnem elfelejtettem

jutott Tiffany eszébe.

Nézd meg, az enyémet!

Benyúlt egy reklámszatyorba, és elõvett egy kartonlapot. Gyerekes, girbe-gurba betûkkel a következõ szöveget firkálta rá: BÉKÉSEK A SZÁNDÉKAINK . A felirat alatt egy ûrlény zsírkré Jasmine megszorította Tiffany karját. Eszedbe ne jusson! elõsökhöz csatlakozni?

sziszegte.

Kislány, figyelj rám! Ugye nem akarsz azokhoz az esz

Egyenesen oda megyek, amint innen lelépek

válaszolta Tiffany.

Akarsz jönni?

Jasmine mélyen a lány szemébe nézett. Mint a legtöbb táncos, aki itt dolgozott, Tiffany is mind mentálisan, mind emocionálisan teljesen kész volt. Kábítószerezett, és vonzódott a durv fiakhoz. Amikor elõször találkoztak, Jas azonnal a védõszárnyai alá vette a lányt. Tiffany, nem szeretném, hogy felmenj oda! nem mész.

folytatta Jasmine.

Meg kell ígérned, hogy

Tiffany kutyaszemekkel nézett vissza Jasmine-re, aki ráordított: Ígérd meg! Oké, rendben. Megígérem

duzzogott Tiffany, áthajítva a kartont a válla fölött a földre.

Köszönöm. Figyelj, én elmegyek a városból egy idõre, és azt szeretném, hogy kerüld a bajt za nem jövök! Jasmine az órájára pillantott. Steve már biztosan aggódik miatta. Nem akarta itthagyni Tiffanyt, de indulnia kellett. Már utcai ruhában volt, amikor Mario berontott az öltözõbe az irodája felé tartva. Kinyitotta az ajtót és benézett. Mit keres ez a kölyök a szobámban?

üvöltötte.

És miért van itt kutya?

Dylan volt az irodában, aki egy videofilmét nézett Mario képmagnóján. Jasmine átnyomakodott Marión keresztül, és a karjába kapta a gyereket. Hányszor kell elmondanom, lányok, hogy gyereknek tilos a belépés? Akkor próbálj egy baby-sittert találni! a táskáját és megindult a kijárat felé.

vágott vissza Jasmine. Szabad kezével megragadt

Várj csak egy pillanatot, kislány! Mit gondolsz, hova mész? Azt ígérted, ma dolgozni

fogsz. Ha most itt hagysz, ki vagy rúgva. Jasmine egy pillanatra megállt az ajtóban, és még utoljára körbenézett. Örültem, hogy veled dolgozhattam, Mario.

* * *

Az El Toró-i pilóták öltözõjében komor hangulat uralkodott. Steven Hiller kapitány lépett b tözõbe. Rögtön feltûnt neki, hogy a férfiak többsége egyedül ül a helyiségben csaknem síri cs iller a saját osztagát már egész más hangulatban találta. A Huszonharmadik Harcászati Légi Sz tagjai együtt ejtõztek. Beszélgettek, magazinokat lapozgattak és viccelõdtek A F ekete Lovagok , az osztag hivatalos beceneve, ott virított az öltözõszekrényeken, a trikókon és az egyenruhákon. Sõt néhányukra rá is volt tetoválva.

Steve partnere és legjobb barátja, Jimmy Franklin hanyatt feküdt a padon, a lábát feltet te az egyik öltözõszekrény ajtajára, a kezével megtámasztottad fejét, és rádióját ha kül, hogy megfordult volna, tudta, Steve jött be. Hol a pokolban voltál, kapitány? orgalom, mi?

kiabált ki Jimmy.

Várj, kitalálom! Rohadt nagy volt

Steve ledobta a táskáját a szekrénye elõtt, és csatlakozott a többiekhez.

Lefogadom, hogy egész nap itt ültetek a seggeteken, és arra vártatok, hogy ideérjek? ké zte Steve tréfásan, tudva, hogy a csoport egész nap gyakorlatozott. Válaszképpen fél tucat tö közõ kezdte csépelni Steve-et. Amaz vigyorogva visszahúzódott az öltözõjébe. Jimmy felkelt a ment. Most aztán nyakig benne vagyunk, Steve. Komoly a dolog. Mindenkit visszarendelte k a támaszpontra, és egész nap másodfokú riadókészültségi állapot volt érvényben.

Steve kinyitotta a szekrényét, és látta, hogy kikézbesítették a postáját. Végignézte, mik j y NASA jelzéssel ellátott borítékra bukkant. Ezt kihúzta a többi közül, mintha egy negatívot ki az elõhívó oldatból, és a többit félredobta. Egy pillanatig méregette a borítékot, aztán immynek. Bontsd föl nekem! Én nem bírom. Kezdesz tisztára elpuhulni, tudod? Ha Steven Hiller volt a legtehetségesebb és legkitartóbb pilóta a támaszponton, akkor J immy Franklin volt a legvakmerõbb. Semmitõl sem félt, és ezt bármikor bizonyítani is tudta, ha arra sor került. Felbontotta a levelét, és olyan halkan olvasta fel a tartalmát, hogy csak Steve hallja.

Kedves Hiller kapitány, tengerészgyalogság, bla-bla-bla. Sajnálattal közöljük, hogy olgálati eredménye ellenére Jimmy hangja elcsuklott. Tudta, hogy a hír ki fogja készíteni verját. Figyelj, apafej, megmondtam neked! Nem számít, hogy megtanultál mindenen repülni, az Apache-tól a Harrieren keresztül az istenverte sárkányrepülõkig. Ha

ûrpilóta akarsz lenni, meg kell barátkoznod a seggnyalás gondolatával.

Ez volt a harmadik alkalom, hogy eltanácsolták. Steve undorral nyúlt be a szekrényébe, és letépte az Edwards légierõ támaszponton landoló Columbia ûrhajó színes fényképét. Közvetlenül fotó volt, amelyet Jasmine-ról készített. Jimmy kötelességének érezte, hogy felvidítsa Steve-et.

Szeretnélek megismertetni az én egyéni technikámmal! Az elsõ dolog az, hogy eltaláljunk a

megfelelõ nyálómagasságot. Amikor meglátok egy tábornokot, fél térdre ereszkedem, érted? Így n egy szintbe kerülök a seggnyalás tárgyával.

Steve úgy érezte, mintha hátba döfték volna, de azért megpróbált úgy tenni, mintha jól szór hogy berakta a dzsekijét a szekrénybe, valami kiesett a zsebébõl. Mielõtt még Steve felvehet te volna, Jimmy elcsente elõle. Egy apró ékszerdoboz volt, és Jimmy azonnal felnyitotta. Gyönyörû gyémántköves eljegyzési gyûrû volt benne. Jimmy néhány pillanatig nem tudott megszólalni. Jasmine szereti a delfineket Ez

ez egy jegygyûrû?

magyarázta Steve kissé feszengve.

kérdezte Jimmy, aki még mindig térdepelt.

Eljegyzési.

Steve kihallotta barátja hangjából a szemrehányást. Számos alkalommal beszéltek Steve álmár y egyszer ûrhajós lesz, és Jimmy minden alkalommal ugyanazt a tanácsot adta neki: dobd a sztriptíztáncosnõt! Azt hittem, szakítani fogtok

morogta Jimmy.

Abban a pillanatban néhány fickó sétált el mellettük egy másik csoportból. Látták, amint a ereszkedett Jimmy eljegyzési gyûrût nyújt Hiller kapitány felé. Ketten utánozni kezdték õk szmélve, milyen furcsán festhetnek, Jimmy pánikszerûen felpattant és eltávolodott Steve-tõl. teve visszavette a dobozt és elrakta.

Steve, hallgass rám! Azok a fiúkák a NASA-nál nagyon ügyelnek a külsõségekre. Azt akarják minden a helyén legyen. Nekik igazi amerikai kell. És te már egy hibát így is elkövettél: f k születtél. Ha most elveszel egy sztriptíztáncosnõt, akkor soha a büdös életbe nem fogsz ûrh zetni. És te is tudod, hogy igazam van!

Steve tudta, hogy ez mind igaz. Amint Jasmine bejelentkezik az õrszobán Steve éjszak ai vendégeként, õ az ûrrepülésrõl dédelgetett álmainak valószínûleg mindörökre búcsút inthet. z egyik szekrénynek, a fémajtó hûsítõen simult a homlokához.

14

A reflektorokat, amelyek normális körülmények között megvilágították a Fehér Házat, most bi okból kikapcsolták. Két tankot és egy szakasz fegyveres tengerészgyalogost rendeltek a fénye sen kivilágított Pennsylvania Avenue-i bejárathoz. A fegyveresekhez több száz washingtoni lakos csatlakozott. A riporterek mellett és azok mellett, akik túl idegesek voltak a hhoz, hogy aludni tudjanak, kis csoportok gyertyafényes virrasztást tartottak. Egy csokorra, való harcos pacifista fel-le masírozott az utcán olyan táblákkal, hogy NE PROVOKÁL ! és AZ ERÕSZAK ERÕSZAKOT SZÜL . Az egyenruhás és civil ruhás rendõrök elárasztották az egé

Amikor két rendõr felnyitott egy útlezárást, hogy átengedje a sajtó képviselõit, Juliu ott közéjük, és bejutott a lezárt területre, mintha õ volna Walter Cronkite. Azok után hogy é tanulmányozta õt, David még mindig nem tudta megállapítani, hogy az apja mit csinál szándéko és mit véletlenül. Amikor a Valiant megállt, Julius fanyarul így szólt a fiának: Hát itt volnánk. Te akarsz becsöngetni vagy menjek én? David egy Clint Eastwood-pillantást lövellt az apja felé, miközben elõvette a mobiltelef

onját és Connie számát hívta a számítógép-monitorról. A vonal foglalt volt. Tökéletes. Épp mással beszél. Néha mintha nem lett volna értelme annak, amit David mondott. Mi abban a tökéletes lt a vonala?

értetlenkedett az apja , ha akarsz valakivel beszélni és annak fo

Mert magyarázta David, miközben utasításokat gépelt a billentyûzeten be tudom mérni a n jelét, és meg tudom állapítani a pontos helyét. Még a Fehér Házon belül is. Julius mondani akart valamit, de hamar meggondolta magát, felfogva annak az értelmét , amit David az imént mondott. Ezt meg tudod csinálni?

kérdezte õszinte kíváncsisággal.

David sátáni vigyorral válaszolt. Minden kábeltévészerelõ képes rá.

* * *

Connie a Fehér Ház egyik folyosóján a személyes ügyeit intézte. Felhívta Pilart, aki a szom a és barátnõje volt egy személyben. Pilar indulófélben volt a szülei New Jersey-i lakásából, hogy magával viszi Connie macskáját, Thumpert. Ahogy lerakta Connie a telefont, az új ra megcsörrent.

Tessék. Connie, ne rakd le! A nõ bosszúsan az égnek emelte a szemeit, amikor meghallotta David hangját. Nekidõlt a f alnak. Honnan szerezted meg ezt a számot? Menj az ablakhoz. Kell lennie egy ablaknak pontosan elõtted.

Connie vonakodva körbenézett. Tényleg volt egy ablak néhány lábnyira tõle. Odalépett a maga blakhoz és elhúzta a fehér csipkefüggönyt, hogy kilessen az utcára. Rendben, az ablaknál vagyok. És most mit csináljak?

Nem volt szükség további magyarázkodásra. Amikor Connie lenézett az utcára, meglátta a maga esetlen alakot, aki egy öreg, kék autó motorháztetején állt és vadul integetett.

A titkosszolgálat emberei gyorsan körbevették az autót és lesegítették Davidet a rháztetõrõl. Connie hallotta a telefonon keresztül, amint David azt magyarázza, hogy valak ivel beszél a Fehér Házból. Egy pillanattal késõbb egy hivatalos hang szólt a telefonba: Ki van a vonalban?

Connie azonosította magát, és biztosította az ügynököt, hogy a motorháztetõn álló ember nem Majd úgy döntött, hogy lemegy, és vált egy-két szót Daviddel.

* * *

Egy hegesztõpisztoly fényes szikrái hullottak a helikopterrõl az Andrews Légierõ Támaszpont kifutópályája felé, mielõtt semmivé foszlottak volna. A csuklyás férfi az utolsó simításokat n, amit úgy hívtak Fogadási Helikopter Hadmûvelet . A hadmûvelet egy sebtiben szervezett k et volt arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a látogatókkal. Éjszakai útkarbantartási munkákhoz tervezett hordozható munkafényeket és ezeket árammal ellátó hangosan pöfögõ generát lítottak a kifutópályához. Az egész világról idesereglett riporterek olyan közel nyomultak a yszínhez, amennyire csak a katonák engedték õket.

Az érdeklõdés középpontjában egy hatvan láb hosszú, harminc láb magas, tizennyolc tonna súl lt, amely a maga nemében a legfejlettebb volt: egy Apache harci helikopter. A gépre egy különleges acélkeretet illesztettek, amely arra volt hivatott, hogy megtartsa az óriás i eredményjelzõ táblát.

Katonai mérnökök törték a fejüket, hogy hogyan tudnának kommunikálni a világ fõvárosai fölö Góliátokkal, és végül kiötlöttek egy tervet. Leszálltak a Kennedy Stadionba, a was gtoni Redskins csapatának a pályájára, és leszerelték a sportpálya

eredményjelzõjének egy nagy darabját. Az alumíniumdoboz negyven láb magas volt háromszázhatva rogramozható égõvel, amelyekkel bármilyen mintázatot vagy üzenetet meg lehetett jeleníteni. A dobozt elszállították az Andrew Légi Támaszpontra és ott felrakták az Apache fedélzetére. A t yan nagy volt, hogy kilógott a gép két oldalán.

Ezernyi fényképezõgép vakuja villant, amikor a propellerek beindultak. A riporterek kérdés eket ordítottak a katonák és a sajtótisztek felé, akiket azzal bíztak meg, hogy tartsák távol helyi közvetítésbe kezdõ riportereket. Másodperceken belül berendezkedtek a közvetítésre és a több millió ember láthatta, amint kezdetét vette a Fogadási Hel ikopter Hadmûvelet .

Amit mögöttem látnak ordította a zajt túlkiabálva a CNN egy riportere , az egy Apache helikopter, amely egy eredményjelzõ táblával van felszerelve. A Pentagon tisztvise lõi remélik, hogy ennek a táblának a segítségével sikerül megtenni az elsõ lépést az idegen û ommunikációban. De milyen üzenetet fogunk küldeni? És milyen nyelven? Néhány pillanatta ezelõtt beszéltünk valakivel, aki felelõs a rejtélyes látogatóknak küldött elsõ üzenet megte illetõ elmondta, hogy az üzenet békés szándékainkat közvetíti a matematika nyelvére lefordítv

Amikor a propeller már teljes sebességgel pörgött, a földi legénység eltávolodott a helikop tõl. A pilóta felemelte a gépet, ügyelve arra, hogy vízszintben tartsa, nehogy az eredményje lzõ kicsússzon. A helikopter egyenesen fölemelkedett, majd megindult a sötét, fémszerû, feny getõ tárgy felé, amely lassan forgott az éjszakai égbolton. Az Apache-t kamerákkal f elszerelt kisebb helikopterek raja követte a támaszpontról. Az emberek mindenhol követték az eseményeket a tévéképernyõkön keresztül. Még a Fehér Házban is figyelték a katonák és polgári tanácsadók a dráma alakulását. Hol tartunk? Hirtelen a fél terem felugrott és szalutált, amint az elnök belépett a szobába.

Már a levegõben van

jelentette Grey tábornok.

Körülbelül hat perc múlva célt ér.

Amint kimondta ezeket a szavakat, az Apache zúgó hangja betöltötte az egész várost. Számos iszt az ablakhoz lépett, és onnan figyelte, amint a helikopter egyre magasabbra e me lkedett és közeledett a magas toronynál lévõ találkahelyre, amely a hajó elejének tûnt.

Eközben lent a hallban, a régi vezetõi lift ajtaja kitárult, és Julius Levinson lépett ki rajta. Borostás volt, a nadrágja pedig gyûrött a hosszú úttól. Nem titkolta, mennyire le van yûgözve attól, hogy itt lehet. Miközben Connie és David végigsiettek a folyosón és izgatottan gdolóztak, Julius megállt egy tükör elõtt, hogy megnézze magát. Ha tudom, hogy az elnökkel találkozom mondta hangosan Nézzetek rám, úgy festek, mint valami slemil!

, nyakkendõt kötök.

Connie szó nélkül visszaszaladt, karon fogta apósát és magával húzta az Ovális Iroda felé. üres volt, de Julius lelki szemei elõtt az amerikai történelem nagy alakjai mind ott vo ltak. Nem akarta elhinni, hova juttatta ez a különös nap. Beletúrt a hajába, így próbálva meg y kissé szalonképesebbé tenni magát. Ti ketten itt várjatok! Azonnal jövök

mondta nekik Connie.

Mielõtt elhagyta a szobát, még figyelmeztette Davidet: Fogalmam sincs, hogy fogja fogadni az ötletet. Connie, fogy az idõ! a véleményére. Persze, hogy meghallgat! llgatna meg?

siettette David.

Én vagyok az utolsó, akinek adna

kelt ki magából Julius hirtelen, védelmébe véve a fiát.

Miér

Mert amikor utoljára láttam, bevertem a képét. Julius zihálni kezdett, és a szívére nyomta a kezét. Connie-ra nézett, aztán Davidre.

Te tényleg megütötted az elnököt? A fiam megütötte az elnököt? Connie megállt az ajtóban. Akkor még nem volt elnök magyarázta. Davidnek az volt a fixa ideája, hogy viszonyom van vele, pedig nem volt!

Azzal becsukta az ajtót maga mögött, és elindult a folyosón a tanácskozóterem felé. A szája lyra húzódott, amikor meghallotta, hogy Julius felháborodva kiabál Daviddel az ajtó túloldalá .

Connie megállt a tanácskozóterem elõtt. Tudta, hogy kockára teszi személyes kapcsolatát és kaviszonyát az elnökkel, ha most kirángatja õt egy magas szintû tanácskozásról, mégpedig tán azért, hogy az Daviddel találkozzon. De Davidnek sikerült meggyõznie. õt, hogy valami na gyon komoly dologra jött rá, valami olyanra, amirõl az elnöknek is tudnia kell. Connie n agy levegõt vett és benyitott a tanácskozóterembe. Egyenesen Whitmore-hoz ment, és a fülébe s tt. Most azonnal?

kérdezte az elnök hitetlenkedve.

A kommunikációs igazgató bólintott. A teremben mindenki feléjük fordult, és a beszélgetést lte. Készakarva sem lehetett volna rosszabbul idõzíteni. A fogadási helikopter körülbelül hár perc múlva ér el rendeltetési helyére. De Whitmore már megszokta, hogy bízhat Connie remek ít sségében. Minden további kérdezõsködés nélkül elfordult az ablaktól, és megindult az ajtó f Csak nem akar most elmenni?

Nimziki biztos akart lenni, hogy a teremben mindenki tisztában van az e lnök furcsa döntésével. Whitmore válaszra sem méltatta a minisztert, és elhagyta a termet. Hogy sikerült összeszedned ezt a kretént?

kérdezte Connie, amikor kiértek a folyosóra.

Évekig volt a CIA feje, és tudja merre hány óra. Még jól jöhet nekünk Whitmore. Szóval, kivel is kell találkoznom?

válaszolta

Connie válasz helyett inkább betessékelte az elnököt az Ovális Irodába. Abban a pillanatban hogy Whitmore megpillantotta Davidet, megállt. A fenébe, Connie, nekem erre most nincs idõm! Connie, aki pontosan erre a reakcióra számított, becsukta az ajtót. A teremben megfagyot t

a levegõ. Julius, aki jobban értette a helyzetet, mint ahogy látszott rajta, megpróbálta o ldani a feszültséget. Odamenetelt az elnökhöz, és kezet nyújtott neki. Julius Levinson, elnök úr. Megtiszteltetés, hogy Önnel találkozhatom. Mondtam, hogy nem fog meghallgatni

mondta David Connie-nak.

Egy pillanat az egész, és nem raboljuk tovább az idejét

biztosította Julius.

Whitmore elnök megrökönyödött pillantást vetett Connie felé. Meg volt döbbenve, hogy Connie engedte ezt a két futóbolondot a Fehér Házba, és pont egy ilyen pillanatban. Amikor megind ult, hogy elhagyja a termet, David végül megszólalt: Tudom, hogy miért nem mûködnek rendesen a mûholdak

mondta nyugodtan.

Whitmore hirtelen megállt. Folytassa! Ezek a hajók körbevették az egész Földet t az ott heverõ kõtömbre.

kezdte David, és az elnök íróasztalához lépve

Ha valaki össze akarná hangolni a Föld körül állomásozó hajókat, akkor nem tudna egy jele minden helyre ugyanabban az idõben. Vonalakat húzott a hajók közé, megmutatva, hogy a föld görbülete hogyan blokkolná a jelet. A látóvonalról beszél?

Pontosan. A Föld görbülete megakadályozza ezt, tehát a szignáljaikat a mi mûholdjainkon k sztül kell sugározniuk David rajzolt még a lapra néhány föld körüli pályán keringõ távközl enek a hajóikhoz. Találtam egy szignált beágyazódva a saját mûhold hálózatunkban, és ez a szi Mielõtt még befejezhette volna, valaki erõvel benyomta az ajtót. Egy tanácsadó dugta be a fejét az ajtón, sürgõs üzenetet hozott. Elnézést, elnök úr. Most kezdik. Ezidáig David nem mondott semmi olyat Whitmore-nak, amivel az ne lett volna tisz

tában az Ûrparancsnokságról érkezõ jelentések révén. Az elnök megfogott egy távirányítót, és . Az Apache akkor érkezett a hatalmas ûrhajó elejéhez, éppen bekapcsolták rajta az eredménykijelzõt. Az erõs fények villózni kezdtek, szekvenciális mintázatokat hoztak létre, m azokat ismételgették. Az FKIK emberei, hosszú órák dühös vitái és faxváltásai után egy egysz ai sorozattal rukkoltak elõ. Az üzenet, reményeik szerint, univerzálisan érthetõ volt. A tel jes szekvenciát három percenként megismételték, miután megjelenítették azt a szót, hogy béke nyelven. Nem volt túl sok, de ez még csak a kezdet. A villódzó lámpák által közvetített jel sen érthetetlen volt a legtöbb emberi lény számára, köztük az elnök számára is. Az elnök visszafordult Davidhez.

Tehát a mi mûholdjainkat használva kommunikálnak egymással?

David bekapcsolta a számítógépét. Megmutatta Whitmore-nak az ábrát, amit a szignálról készí

Ez a hullám a szignál grafikonja. Amikor elõször bemértem, húsz másodpercenként ismétlõd már három másodpercenként. Úgy tûnik, mintha azért tûnne el, mert csökken az erõssége közvetítési teljesítmény stabil maradt. Olyan, mintha lassan lecsavarnák a hangerõt, zérus tartva. Ez biztosan valamilyen visszaszámlálás. Az elnök gondolataiba merülve bámult vissza a televízióra.

Tom, az idegenek David észbe kapott, és higgadtabb hangon kezdte újra. Elnök úr, eze yek a saját mûholdjainkat használják ellenünk, a visszaszámlálásukat sugározzák. És az óra ke Mikor tûnik el a szignál? David megnyitott egy ablakot számítógépe képernyõjén. Harmincegy perc múlva.

Whitmore a televízióra meredt. Az óriási helikopter apró porszemnek tûnt a gigantikus méret ajó végtelen szürke testéhez képest. David elmélete logikusnak tûnt és alátámasztotta az el b gyanúját. Ezidáig a várjuk ki a végét állásponton volt, de ha Davidnek igaza van a vissza kapcsolatban, akkor eljött az idõ, hogy akcióba kezdjenek. Biccentett egyet, majd kisétált a szobából. Végigment a folyosón, és egy teljesen új haditervvel lépett be a tanácskozóterem

Grey tábornok, szeretném ha együttmûködnének az Atlanti és a Délnyugati Parancs- nokságga ja meg nekik: huszonöt percük van, hogy a lehetõ legtöbb várost evakuálják! De elnök úr És hozzák el a helikoptert attól az átkozott hajótól! Azonnal rendeljék vissza!

Grey az Andrews Légi Támaszpont közvetlen vonalán keresztül közvetítette a fõparancsnok utasításait. Nimziki viszont arra használta fel a pillanatot, hogy a k arrierjét egyengesse és személyes hatalmát növelje. Körbenézett a szobában és megpróbálta azt t keltem az emberekben, hogy Whitmore megtörik a nyomás alatt, mindenféle látható ok nélkü . Elnök úr! Nimziki hangja tele volt hamisan csengõ udvariassággal. Miért gondolta meg magát?

Miért vonulunk viss

Whitmore ügyet sem vetett rá.

A Fehér Házat ki kell üríteni, azonnali hatállyal. Két helikoptert kérek öt perc múlva. V enjen le a lányomért!

A tanácsadók és a személyzet összevissza kezdtek beszélni. Rettentõ hangzavar uralkodott a eremben. Uram!

fogta be Grey a kagylót.

Harding tábornok van a vonalban az Atlanti Parancs

nokságról

Grey ugyanolyan értetlenül állt az elnök hirtelen pálfordulása elõtt, mint mindenki más. De m volt idõ a kérdés megválaszolására. Válaszolnak!

Minden mozgás és beszéd hirtelen abbamaradt, mindenki a televízió képernyõje felé fo lt. Két hüvelyk széles, vékony, zöld fénycsóva világított az idegen ûrhajó magas t jából. Olyan volt, mint egy hosszú ujj, amely átnyúlik a sötétségen. A fénycsóva egyre hossza , amíg el nem ért a tõle egy mérföldre tartózkodó helikopterig. Az Apache oldalirányban mozgo a levegõben, hogy a lassan forgó, hatalmas hajó tornya elõtt tartsa magát. A sugárnyaláb, am ly elég fényes volt, hogy a földrõl is látszódjon, opálosan fénylett, mint egy jadekõ. A mill ik a tévén keresztül követték az eseményeket, láthatták: a helikopternek erõlködnie kell, ho artsa a fenyegetõ hajóhoz képest meglévõ relatív pozícióját. A pilóta nyugodt hangja hallatszott a rádióban:

Ennek a fénysugárnak valamilyen tömege vagy energiája van. Turbulenciát érzékelünk, ide-o bálja a gépet.

Beszéd közben egy hatalmas sivító hang fojtotta el a szavait. A rejtélyes zöld fény forrásá akaró két hatalmas páncélozott lap kezdett kinyílni fülsüketítõ csikorgás közepette. Olyan ez a csikorgás, mintha Isten húzná végig a körmét egy hatalmas iskolai táblán dohogta a pilóta déli akcentussal.

Amikor a lapok felnyíltak, a nagy hajóból kiáradó fény túltett a kijelzõ tábla 1500 wattos A helikopter legénysége eltakarta a szemét, még mindig küszködve, hogy tartani tudják a pozíc at. Akkor érkezett az elnök utasítása. A vezérpilóta bekapcsolta a rádióját és a hangja világ berek millióihoz jutott el. Fogadtuk a parancsot, hogy a Fogadási Helikopter

A mondatot sohasem fejezte be. Hirtelen egy zöld fénycsóva lövellt keresztül az éjszakai ég olton és nekicsapódott a helikopternek, egyetlen pillanat alatt ripityára törve azt. Min tha egy szitakötõt találnának el egy 22 milliméteres tölténnyel. A rövid robbanás után, ame borította az eget, hirtelen minden újra elcsendesedett. Az ûrhajóból érkezõ fény eltûnt. Az elenetbõl csak a füstölgõ törmelékek maradtak, amelyek tüzes hópelyhekként hullottak a f A torony aljánál a kapuk bezárultak, és az eget elfedõ hatalmas csészealj újra álomba merült

15

Megszólalt a telefon a Los Angeles-i szállodai szobában. Majd újra csöngött. Marilyn Wh itmore túlságosan meg volt döbbenve ahhoz, hogy felvegye a kagylót. Éppen végzett a csomagolá sal, amikor a helikopter felrobbant. A televízió újra mutatta a jelenetet, most lassítás ban. A szemcsés nagyításban látni lehetett, ahogy a pilóta eltakarta a fejét a felvétel utols

ockáján, mielõtt felrobbant a helikopter. Marilyn leült az ágyra és részvéttel gondolt a piló pilóta családjára, de még rosszabbul érezte magát, ha arra gondolt, hogy mit jelentett a föl kívüliek válasza az emberi faj számára. Amikor a telefon még egyet csöngött, a titkosszolgála ik embere felvette a mobiltelefont és azonosította magát. Figyelmesen hallgatott, maj d azt mondta: Igen, uram, értettem m? Igen uram, értettem.

Igen, uram, azonnal. Itt van mellettem, kíván beszélni vele, ura

Letette a telefont és Mrs. Whitmore-hoz fordult.

Az elnök volt az, hölgyem. Azt üzeni, hogy nagyon szereti magát és utasított, hogy azonn l vigyem el magát Los Angelesbõl. A déli lépcsõház biztosítva van. Majd azon megyünk a tetõre Jól van, gyerünk!

mondta Marilyn, és elindult az ajtó felé.

Amikor kiértek a tetõre, a katonai szállítóhelikopter ötven lábra volt a fejük fölött. A gé kedett és a tetõn található leszállóhelyen landolt. Mrs. Whitmore hangosan azon töprengett, h gy vajon olyan jó ötlet-e helikopterre szállni. A város nagyságú hajó bármikor rájuk támadhat en a zümmögõ propellerek felkavarták a meleg éjszakai levegõt, Marilyn a város felhõkarcoló zte és észrevette, hogy valami furcsa dolog történik a tetõkön: helikopterek repkedtek körbebe és keresõlámpákkal pásztázták a fényesen kivilágított épületek tetejét.

* * *

Jasmine kinyitotta a kocsija ajtaját és kiszállt a régi Pasadena Freeway elõzõsávjában. Eze z oldalon reménytelen volt az elõrejutás. A sor egy mérföldes sebességgel vánszorgott elõre. orlát mögött sokkal gyorsabban folytak a dolgok. Az autóvezetõk, akik minél gyorsab ban északra akartak jutni, birtokba vették az üres déli irányba haladó sávokat. Elõttük táton meredek domb oldalába vájt alagút szája. Jasmine-t már maga a gondolat is halálra rémisztette hogy az alagútban tartózkodjon, miközben ez a hajó fölöttük lebeg.

Csalódottan ült vissza a kocsijába. Azzal biztatta magát, hogy amint átér az alagúton, át f jutni az elválasztókorlát másik oldalára, hogy nyerjen egy kis idõt, még akkor is, ha át kell ie rajta. Ha ilyen sebességgel haladnak tovább, akkor még a hónap végére sem érnek El Toróba. lan és Boomer egyaránt unatkoztak és egyre nyughatatlanabbá váltak. Jasmine

bekapcsolta a rádiót, hogy meghallgasson még egy forgalmi jelentést.

a hatóságok felszólítják a lakosságot Los Angeles County elhagyására. Az autósokat arra ne csak az autópályákat használják, hanem vegyék igénybe a kisebb városi utakat is. Így sokk orsabban haladhatnak. Most szól!

nézett Jasmine Dylanre, és elkeseredetten rázta meg a fejét.

A fiú csak vállat vont. Az autósor újabb harminc lábnyit haladt elõre.

* * *

Az elnök és diplomáciai kísérete sietve indult meg a lépcsõn. A lépcsõ alján találkoztak az

nácsadóval, aki Patriciát hozta ki az épületbõl. Onnan a kertbe mentek, majd beszálltak az ott várakozó helikopterbe. Mindannyian átkocogtak a kerten, fel a lépcsõn, és beszálltak a na y kék-fehér helikopterbe, amelyiknek az oldalán az elnöki pecsét virított. Grey tábornok már bent ült, és épp telefonált, amikor az elnök belépett. A feleségem elhagyta már Los Angelest? Egy perc múlva felszállnak. Most pakolnak befelé.

Connie érkezett utolsónak. Nagyon zavartnak tûnt. A tengerészgyalogos õrök, akik a heli kopterre való feljutást irányították, Davidet és Juliust nem engedték át a kordonon. Õk nem m ek a géppel. Még volt néhány üres szék a gépen, de az elnök bele volt temetkezve egy faxba, a y a Külügyminisztériumból érkezett, és Connie gondolni sem mert arra, hogy megkérje, hagy ozhassa Davidet is. Amellett pedig már túl késõ volt. A földi személyzet már zárta az ajtót, erõ pilótája felpörgette a propellereket a felszálláshoz. Davidnek és Juliusnak maguknak kell kijutniuk a városból valahogy. Connie tudta, hogy ha David elmélete a visszaszámlálásról hely ló, akkor már csak tíz percük maradt. Tom Connie-t meglepte a hang, annak ellenére, hogy a sajátja volt. Amikor Whitmore elnök felé fordult, elakadtak a szavai. Ezért inkább kimutatott az ablakon, abba az irányba , ahol a tengerészgyalogosok fogva tartották Davidet és Juliust.

Amikor az elnök meglátta õket, rögtön felpattant, és az ajtóhoz ment, hogy újra kinyissa. A likopter propellerjének zúgását túlkiabálva közölt valamit a kint álló emberekkel. Az egyikük megfordult és át: futott a kerten, hogy visszahozza magával a két Levinsont. Amikor a férf iak beszálltak, Whitmore arckifejezése tudtukra adta, hogy szívesen veszi, ha leülnek és b efogják a szájukat. Õk pedig pontosan ezt tették. David Connie mellé ült és felnyitotta, majd bekapcsolta a laptopját, mielõtt még felszálltak volna. Connie átnézett David válla fölött, é hogy a számítógép képernyõjén peregnek a másodpercek. 11:07 11:06 11:05 Amikor a helikopter felszállt, Connie kinézett az ablakon: a Fehér Ház kertjében ragadt embereket figyelte. Egyiken sem látszott, hogy hamarosan meg fog halni. Mindannyian

szorgoskodtak, egyéni feladatuk végrehajtására koncentrálva. Connie egy pillanatig azt gon dolta, olyan jelenetet lát, amelyet eddig a mennyország kapuinál képzelt el: néhányan bebocsá t nyernek és üdvözülnek, míg néhányan kívül rekednek, pusztulásra ítélve. De elhessegette ma tot. Biztosan itt lesznek ezek az emberek, amikor a helikopter visszatér. Közben tovább peregtek a másodpercek: 11:01 11:00 10:59

* * *

A lányt az egyik utolsó lift emelte magasba. Amikor felért, felnyomta a vészkijárat ajta ját és kilépett a szabad ég alá. Több száz nevetõ, kiabáló, iszogató ember táncolt a három bö rában. Néhányan táblákat lengettek, mások petárdákat robbantgattak. Egyesek ûrlény sze ek. Fehér testhez álló streccsruhát és magas csúcsos sapkát viseltek, amely az állukhoz t gumizva. Egy házaspár, kicsit túl komolyra vette a figurát: úgy érkeztek, mint egy távoli g laxis királya és királynõje, bársony köntösben, díszes koronával a fejükön és ékkövekkel ki

l a kezükben. Mozdulatlanul ültek a felfordulás közepén, mintha arra várnának, hogy egy hí kezzen a hajóról. A másik közkedvelt jelmez az ádámkosztüm volt. A tetõ közepén táncolok köz iatal hippi ugrált, akik letépték magukról a ruhákat és meztelenül rázták magukat. Vonatoz kígyózott végig a tömegen, és ahogy elhaladtak, az egyik férfi egy üveg tequilát nyomott Tif y kezébe. Tiffany úgy érezte, mintha hazatért volna. Mintha végre rátalált volna a föld legva b, legmenõbb, legõrültebb pontjára. Oda, ahova eddig sosem talált oda vagy még sosem kapott meghívást. Az egészben az volt a szomorú, hogy a régi First Interstate Building tetején tartó kodó emberek többségében egy fontos közös vonás volt: mindannyian bolondok voltak. Tiffany ha gosan nevetett, aztán nagyot húzott a tequilából.

A bulinál is lenyûgözõbb volt a hajó látványa. Középpontja közvetlenül fölöttük volt. Az ep yok, gondolta a lány. Hosszasan végigmérte az ûrhajó csillogó felszínét. A hosszú ezüst sávok az emberek szerint rovarszárnyakra hasonlítottak, valójában kitüremkedések és bemélyedések hálózata volt. A hajó felszínén raktárépület méretû medencék, tartályok és dokkok rajzolódtak yanná tették a hajót, mint egy feje tetejére állított város. Az biztos, hogy volt akkora, min egy város. Tiffanynak tátva maradt a szája a csodálkozástól, miközben elgondolta, milyen leh t a belseje. Elképzelte magát, ahogy bent serénykedik valamilyen fontos beosztásban. Amikor valaki megérintette a karját, visszatért a földre. Egy idõsebb, szakállas fickó olt, aki füves cigarettát sodort. A nem messze táncoló meztelen kígyóbûvölõkre mutatva elõadt ténetét a szakállába dörmögve.

A Harmadik Birodalom végnapjai idején, amikor a szövetségesek körbezárták Berlint, és min tudta, hogy mindennek vége, hogy itt a világvége, az emberek hatalmas orgiákat rendezte k, így birkóztak meg a helyzet feszültségével.

A fiú kinyújtotta a kezét és ráütött Tiffany karjára. Ez volt a legbárgyúbb leszólítási szö ny valaha hallott. Na ja!

nevetett Tiffany a fickó képébe. Majd átadta a férfinek a tequilát, és belevetette

magát a buli sûrûjébe. Elõvette a BÉKÉSEK A SZÁNDÉKAINK feliratú táblát és az ûrhajó felé olt a tömeg. Túl sok ember gyûlt össze a kis tetõn. Néhány ûrlény barát -ot alig néhány lépé vanöt emelet magasságban lévõ tetõ védõkorlát nélküli szélétõl. Hirtelen egy rendõrségi helikopter tûnt fel a tetõ szélénél.

Azonnal hagyják el a tetõt! dörgött a megafon. Az Egyesült Államok elnöke elr Los Angeles kiürítését. Mindannyian induljanak el a lépcsõk felé!

A tömeg reakciója megjósolható volt. Mindenki kiabált, többen a helikopter felé dobáltak mi nféle kezük ügyébe kerülõ tárgyat. A legtöbben már korábban ellenszegültek a rendõröknek, ami magukat a földszinten felállított kordonon. A helikopter megtett egy kört az épület fölött, m smételte a parancsot, aztán továbbindult a következõ háztetõ felé.

Hatalmas hangerõvel hangzott fel a fejük felett a mély, egyenletes robaj, mint százeze r üstdob hangja. Mindenki megállt, és a nyakukat nyújtogatták, hogy szemtanúi lehessenek a f ejük fölött zajló csodálatos látványnak. A hajó közepe megnyílt. Az ûrlények készültek a kapc Hatalmas, egymásba illeszkedõ ajtók kezdtek kitárulni. A hajó teljes, egy mérföld szélességû a sötét kör a virág közepén, lassan megnyílt, hogy felfedjen egy homályos belsõ teret. A hajó egy kis terület mozdulatlan maradt. A mozdulatlan rész egy hosszú, tûszerû szerkezet csúcsa volt. Miközben a körülötte levõ ajtók tovább nyíltak, a tû lefelé ereszkedett a város irányáb eli részt kivéve, ahol gyémánt alakúra duzzadt, hosszú volt és vékony. Egy almát nyelt kígyór tt. Volt ennek a lénynek a kinézetében valami, ami egyszerre tette biológiailag termész etessé és undorítóvá. Hosszú nyaka a hajóból lefelé döfött, bimbózó virágként hatolva át az n az ajtók tovább ereszkedtek, szétterjeszkedve, mint egy virágzó fekete acélrózsa szirmai. A ikor az ajtók már függõlegesen álltak, a morgó hang abbamaradt, de a tû nyele tovább ereszked alá az égbõl, amíg a hegye már csak kétszáz lábra volt Tiffany és újdonsült barátai feje föl

* * *

A First Lady helikoptere elsuhant a felhõkarcolók felett. A pilóta, aki látta, hogy mi történt a Fogadási Helikopter Hadmûvelettel, minél gyorsabban túl akarta juttatni az utasai t a veszélyzónából. Annak ellenére, hogy a célállomás tõlük északkeletre volt, a pilóta dél f osból kivezetõ leggyorsabb útvonal felé. Ez lehet, hogy valamilyen megfigyelõtorony zva.

mondta Marilyn egyik tanácsadója a lógó tûre

Aztán megjelent a zöld fény. A tû hegyérõl egy széles, csillogó fénysugár világította meg a A sugár ugyanolyan opálos jade színû volt, mint amelyik megsemmisítette a Fogadási Helikoptert. Az óceántól a hegyek lábáig az összes emberi lényt megbabonázta a fény titokzat sége. A lágy fény olyan csodálatos volt, olyan békés és varázslatos, hogy

az emberek meg voltak gyõzõdve a földönkívüliek barátságos szándékáról. Néhány percig úgy tûn ben lesz, és összecsapásra nem kerül sor. A fény nyilvánvalóvá tette, hogy a Föld békés talál . A háztetõkön összegyûlt emberek elcsendesedtek. A bolygó történelme fordulóponthoz ért, és y ott vannak az események középpontjában. Magasba emelték a tábláikat, és várták, hogy a kapc remtés kezdetét vegye.

* * *

A Washingtonon kívül található Andrews Légierõ Támaszponton kinyitották a helikopter ajtajá elõtt még a gép földet ért volna. David elméletét a visszaszámlálásról nagyon komolyan v volt vesztegetni való idõ. A titkosszolgálat ügynökei kitessékelték Whitmore-t és diplomácia az ajtón, át a nyílt kifutópályán, aztán fel az utaslépcsõn az elnöki gépbe. A Boeing 747-es pörgött gázturbinás sugárhajtómûve, készen állt, hogy elinduljon a kifutópályán. Óramû pontos az utaslépcsõt és a pilóta kiengedte a féket, megindulva a felszálláshoz. Miközben a gép egy orsult a kifutópályán, a repülõ személyzete beövezte Juliust, aki utolsónak ért fel a lépc id felnyitotta a laptopját és figyelte, ahogy az utolsó másodpercek is leperegnek a képe rnyõn. 00:25 00:24 00:23

* * *

Egy fehér keresõfény lövellt ki a zöld fény középpontján át, amely a régi First Interstate tetejére vetült. Minden ûrlénybarát ötven lábnyi körzetben magáénak akarta azt a helyet, ahol gár megérintette a tetõt, talán azt gondolva, hogy az egyiküket kiválasztják és beemelik a ha Vadállatokként viaskodtak egymással azért a kiváltságért, hogy a Föld nagykövetei lehessenek

Amíg lökdösõdtek és birkóztak, Tiffany visszahúzódott a lépcsõkhöz közeli nyugodtabb terüle dozható tévé volt bekapcsolva, és mindegyiken ugyanazt az éles fehér fénysugarat mutatták, am a világ többi hajójából eredt. Párizsban a fénysugár a Notre Dame tetejét világította meg, B a Reichstag épületére vetült Tokióban a Császári Palotára, a kongresszusi központra San Franc

, a Central Parkra New Yorkban, a Tiltott Városra Pekingben, Tel Aviv Nagy Zsinagógájára , Nelson admirális szobrára a londoni Trafalgar Square-en és Washingtonban a Washing ton Monument csúcsára.

Aztán a várakozásnak vége szakadt. A fehér fény érezhetõen felerõsödött. Fényesebb lett, so b annál, hogy bele lehessen nézni. Kétmérföldes körzetben mindenki elfordult és a karjai közé tte az arcát. Azoknak, akik nem takarták el a szemüket, a retinájuk kiégett és eldeformálódot A fogorvosi fúró hangjára emlékeztetõ zúgás egyre erõsödött, mígnem már fülsüketítõen hangos a háztetõkön térdre zuhantak, kezüket a fülükre és szemükre szorították, és némán sikolt közepén. Aztán

egy rövid pillanatra minden abbamaradt.

Két szívdobbanás idejéig a fény eltûnt és még utoljára egyszer minden elcsendesedett. A meg nek csak arra volt idejük, hogy elvegyék a karjukat a szemük elõl és felnézzenek, valamilyen magyarázatot keresve.

BUMM!!! Vakító fehér fény csapott ki a tû végébõl. Egy szempillantás alatt a régi First Int Building egybillió játékkártya méretû darabra robbant szét. Tiffanynak még sikítani sem volt e. A mennydörgõ fény hihetetlen erõvel csapott le, és két másodperccel késõbb a városközpont obbanás következtében keletkezõ légnyomás futótûzként terjedt tovább, egyszerre indulva irányba. A rombolás szörnyû lángtengerként tört utat magának a városon keresztül, mindent meg e, ami csak az útjába került: Minden épület minden falát, minden fát, minden utcatáblát, sõt tcákat borító aszfaltot is felégette és elsodorta. A hurrikán, árvíz és atombomba egyesített dühöngõ rombolás autókat dobált a levegõbe és épületeket zúzott össze mintha csak madárije egy tornádó , és a várost vastag lángréteg alá temette. Az epicentrumból megindult pusztítá z Angyalok Városát a Föld színérõl.

Talán az volt a legszörnyûbb benne, hogy milyen lassan terjedt. Atomrobbanás után az emb erek azonnal hamuvá égnek, mielõtt még lenne idejük felfogni, hogy mi is történik velük. De e tûzgolyó úgy söpört végig a városon, mint egy árvíz, amikor az áldozatoknak rengeteg idejük lássák közeledni. Mindenki hanyatt-homlok futásnak eredt, de nem volt menekvés. Az a néhán ember, akinek sikerült pincékbe vagy légópincékbe elrejtõzni a föld alatt, megfulladt. A pus tító tûz kiszívta az oxigén a tüdejükbõl, és megégtek a rejtekhelyükön.

Washingtonban a Fehér Ház és a környezõ épületek a Lincoln és a Jefferson Memorial, valam Smithsonian múzeumkomplexum azon nyomban kis darabokra robbantak szét. Innen a robb anás tüzes szökõárként indult pusztító útjára. Egy szempillantás alatt tovaterjedt, és a Kong a az egész dombbal együtt azonnal a martalékává vált. A másik irányban a Pentagont lapította obbantotta apró szilánkokra.

Ugyanezek a szörnyû jelenetek játszódtak le a világ többi városában, mindenütt, ahol a hajó tak. Az emberiség harminchat legnagyobb városát, milliók és milliók otthonát, villámgyorsan é sztematikusan megsemmisítették.

16

David laptopjának digitális kijelzõje elérte a zérót, hat másodperccel azelõtt, hogy a háts ek felemelkedtek volna a kifutópályáról. A robbanás fénye, amelyik Washington megsemmisülését zte, bevilágított az ablakokon. David székének kipárnázott kartámlájába fúrta az ujjait, a me et bámulta, és várt.

Julius volt az egyetlen, aki nem izzadt. Megértette, hogy itt már nincs mit tenni , csak reménykedhet, hogy nem õ lesz a következõ áldozat. Amikor a repülõ a magasba emelkede t, a fedélzeten mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel, és megpróbálták elhitetni magukkal, y túl fogják élni a katasztrófát. Egy másodperccel késõbb a robbanás pusztító ereje, amely sz volt, elérte az Andrews Légierõ Támaszpontot. Betört a támaszpontra és darabokra szakítot szét, majd a repülõt vette üldözõbe. A 747-es lassan, küszködve emelkedett felfelé és agasan repült, amikor a tûz utolérte és elhúzott alatta. Bár följebb volt, mint a robbanás fõ zete, a pusztító légnyomás felduzzadt a nagy repülõ szárnyai alatt és nagyot taszított rajta. törtek össze a szolgálati részben és csomagok dõltek fel a sorok között, de az elnöki gép cs táros módon megmenekült.

* * *

Az alagút hosszú, komor betoncsõ volt, amelyet még a húszas években építettek. Keskeny járd yezték, amelyekrõl meg lehetett közelítem a száz lábanként elhelyezkedõ, kormos faajtókkal el falmélyedéseket. Autóstársaival együtt Jasmine az élõ híradásokat hallgatta a rádióban. A bem elbûvölõ zöld fényrõl sok autóst kicsalogatott a kocsijából. Fogták a kulcsukat és elfutotta végébe, ahol felállhattak a sziklák tetejére és a saját szemükkel is megnézhették a jelenség ne ráhasalt a dudára. Már csak tíz autónyira volt az alagút végétõl, és nem érdekelte semmifé mikor végül rájött, hogy be van szorulva, levette a gyújtást, hogy spóroljon az üzemanyaggal.

Aggodalmaskodva hallgatta, amikor a rádióban leírták a vakító fehér sugarat, amely átszelte nyugtató zöld fényt. Aztán, amikor a robbanás lecsapott a városra, a bemondó hisztérikusan or i kezdett: Atyaúristen! Mindent lerombol. És egyre terjed

a hang hirtelen elnémult.

Jasmine innentõl kezdve ösztönösen cselekedett. Átnyúlt az ülésen, és felemelte Dylant, kih z autóból. A kisfiúnak csak arra volt ideje, hogy megragadja a hátizsákját, amelyben a St eve-tõl kapott értékes tûzijáték volt. Gyerekével a karján Jasmine rohanni kezdett az alag járata felé. Futás közben hátrapillantott a válla fölött: az ég mögötte már vörösen izzott. B ehajolt az egyik szerelõnyílásba, amelyet a sziklafalba vájtak. Megpróbált benyitni a vék ny faajtón, de azt zárva találta. Hátrafordult, hogy megnézze az alagutat. A pusztító vész egyenesen felé tartott. Rémült emberek pattantak ki kocsijaikból és eredtek futásnak, mí ok feltekerték az ablakaikat és összekuporodtak az

ülésükön.

Hirtelen az alagút összes fénye kialudt. Nem volt több idõ. Jasmine visszafordult még egys zer, és vakon az ajtó felé rúgott. Az üvöltõ tûzvész elérte az alagút száját és fülsüketítõ h eskeny nyíláson. Keserves jajveszékelés és a felkapott és szétrobbantott autók dübörgõ ledett feléjük. Jas a csípõjéhez fogta Dylant, egyik vállát elõreszegte és nekirohant az ajtó vékony fa megrepedt, és õ áttört a túloldalra, a földön landolva.

Boomer! kiabálta gyorsan, a mûhely belsejét vizsgálva, amelyet megvilágított a közelgõ hogy egy dróthálós aknarácsra zuhant, amely egy szerelõalagútba vezetett és a város hatal szennyvízelvezetõ-hálózatába torkollott. Boomer leugrott egy autó motor háztetejérõl és beszökellt a helyiségbe, épp amikor a tûz felkapta a jármûvet.

Jasmine ráfeküdt Dylanre, hogy a saját testével óvja a fiút. Miközben a tûzvihar a lagútban pusztított, heves légáram tört föl az aknarácson keresztül. A helyiség kõfalai megóv bbanás fõ irányától, de a tûz azonnal elemésztette az összes létezõ oxigént. A tûz most az ak sztül szívta ki a friss levegõt, és olyan szél kerekedett, amely képes lett volna Jasmine-t é Dylant besodorni a tûzbe. Jasmine Dylant fogta az egyik kezével, míg a másikkal a rácsba

kapaszkodott és az életéért harcolt, amíg a tûz önmagát táplálta. A hideg levegõ állandó áram an porrá égtek volna a hõségben.

Aztán hirtelen vége szakadt a pusztításnak. Több ezer tonnányi szikladarab és föld zárta el lagút mindkét végét. A domboldal leomlott. Jasmine, aki még mindig remegett a félelemtõl, a h gördült. Tisztában volt vele: piszok nagy mázlija volt, hogy életben maradt. De azt nem t udta, hogy csak õk hárman élték túl a pusztítást az egész alagútban, és több millió font töme ul föléjük, élve eltemetve õket.

* * *

Tokió szenvedte el a legtöbb áldozatot. A japánok megpróbálták tovább végezni a do t a megszokott kerékvágásban, anélkül, hogy pánikba estek volna. De amikor az aprólékosan ös ngolt vasúti menetrend nem mûködött tervszerûen, az állomások teljesen felbolydultak. Azoknak a fele, akiknek sikerült idõben elhagyniuk a várost, gyalogosan ment vagy biciklivel. A felhõkarcolók városának lerombolása végérvényes és teljes volt. A térség, amelyet a robbaná tett egyenlõvé, négyszer akkora volt, mint az, amit az évtizedekkel azelõtt Hirosimára és Na aszakira ledobott atombomba rombolt le. A pusztítás húsz mérföldes körzetben végzett minden e beri lénnyel. Egészen Jokohamáig és Omijáig a lakosság fele meghalt.

* * *

Manhattan eltûnt. A szigetbõl csak egy terméketlen homokzátony maradt és a házak egésze Yonkersig valósággal elporladtak. A fojtó por- és füstfelhõk között a gázvezetékek

tûzoszlopokat lövelltek az égbe. A helyükbõl kifordított tégla és beton alapok jelezték, honn avarta ki a pusztítás az épületeket. Csak néhány száz ember fõleg azok, akik a metró mélyeb voltak élte túl a robbanást. A Staten Island déli oldalán és mélyen New Jersey belsejében bennrekedtek összedõlt házaikban.

Nem maradt életben egyetlen ember sem a Földön, aki elég közel lett volna ahhoz, hogy láss a a hosszú, tû alakú tüzelõkúpokat, amint visszahúzódnak a hajók belsejébe. A sziromlevél ajt elemelkedtek, hogy áthatolhatatlanul, hermetikusan lezárják a hajót. Az ûrhajók készen álltak ogy meginduljanak a következõ célpontok felé.

* * *

Az istenit! Én tudtam. Én tudtam. Én tudtam. Már tíz éve próbálom figyelmeztetni az ember ezekre a genyókra.

Russell lehalkította a rádiót, anélkül, hogy a szemét levette volna az útról. Kölkök kiáltotta hátra a válla fölött , nem próbáltam meg figyelmeztetni az embereket? A olt állítva, hogy eszébe se jutott, a gyerekeit mennyire felzaklatta és lesújtotta az, amit a rádióban hallottak. Alicia zokogott, arcát a linóleum asztaltetõre hajtva. Migu el átkarolta Alidat és üres tekintettel bámult ki az ablakon az autó által megvilágított siva i jukkákra.

Hol van Troy? kérdezte Russell a visszapillantó-tükörbe nézve. A Casse klán legifjabb tag az ágyából szólt vissza. Srácok mondta elhaló hangon , nem érzem túl jól magam. Russell hátranézett a válla fölöt Mikor vettél be utoljára gyógyszert? Nem emlékszem Ez nem igaz!

motyogta a fiú.

Azt hiszem négy vagy öt napja.

vágott közbe Miguel.

Ma reggel is adtam.

Tudom, de nem vettem be. Azt gondoltam, hogy már nincs rá szükségem. Mit csináltál vele, Troy? Hol van a gyógyszer? Válasz helyett a fiú felállt, és az ajtó felé indult, jelezve, hogy ki kell mennie. Russell leállított a az autót az út mentén. Troy kirohant, s egy pillanattal késõbb már az út szélén hányt.

Russell elandalgott az úton, elég távolra ahhoz, hogy felhörpintsen egy kis whiskyt, a nélkül, hogy visszahallaná a gyerekektõl. A Death Valley közepén jártak, közel Nevada határáh volt az éjszaka; egybillió csillag ragyogott az égen. Russell tovább sétált és az eget bámult De aztán a dombocska tetejérõl észrevett valami különöset. Miguel!

szólt a fiának gyorsan.

Gyere, ezt nézd meg!

Egy lapos sivatagi völgy alján ezernyi táborozó lakókocsi, lakóbusz és személygépkocsi

gyûlt össze, hogy megpihenjen a semmi közepén. A rögtönzött menekültváros pislákoló fényei a agokat visszhangozták. Az eléjük táruló kép csodálatos látványt nyújtott. Ez nem sámli! Lehet, hogy ott lenn van valakinek orvossága mondta Miguel.

Menjünk és kérdezzük meg!

* * *

A világvége kezdetén Steve az üres menzaépületben tartózkodott. Telefonálni próbált; újra é a a huszonöt centest a nyílásba és figyelmesen nyomogatta be Jasmine telefonszámát. De minde n alkalommal egy gépi hang jelentkezett be: Jelen pillanatban minden vonal foglalt. Kérjük tegye le a kagylót, és próbálja meg a hívást késõbb! Kiszedte a pénzérmét a telefonból, de azonnal vissza is dobta. Tudta, hogy a támaszpont parancsnokai égnek a vágytól, hogy ellentámadást rendeljenek el, de amíg nem kapnak pa rancsot Washingtonból, addig Steve-nek nem volt semmi dolga. Elég ideje maradt, hogy elképzelje az összes lehetséges szörnyûséget, ami Jasszel és Dylannel történhetett. Jelen pillanatban minden vonal foglalt. Kérjük tegye le, és A francba! csapta le Steve a kagylót, épp amikor Jimmy befordult a sarkon és me gindult felé a folyosón. Na, hadd szóljon, apafej!

ordította Jimmy.

Megkaptuk a parancsot.

Jimmy már a repülõs overalljában volt, a szervezete csak úgy termelte az adrenalint, de

leállította magát, amikor észrevette, hogy Steve tépelõdik valamin. Mi a baj? Steve mégsem próbálta eltitkolni az érzéseit. Nem tudom elemi sem a szüleimet, sem pedig Jasmine-t. Jasmine-nek már régen itt kell ene lennie Jimmy óvatosan közelebb lépett a barátjához.

Testvér mondta Jimmy, Steve vállára téve a kezét , nem hallottad, mi történt? Ezek az n ûremberek lesöpörték Los Angelest. Felrobbantották. Ugyan tették Washingtonnal, San Franciscóval és New Yorkkal. Komoly a tûzerejük, testvér. Steve, amikor meghallotta a híreket, kezeit az arcához szorította. Ne nyögte , csak ezt ne! Elcsesztem, Jimmy! Mindent elcsesztem! Miért nem tudtam õt i s magammal hozni? Steve belerúgott egy közeli automatába néhányszor, aztán a saját homlokát bokszolta. Hogy a francba hagyhattam? Jimmy a vállánál fogva megmarkolta Steve-et és a falhoz nyomta.

Figyelj! Lehet, hogy még ideér. Ha már útban volt ide, akkor lehet, hogy még idõben kimen kült. De akárhogy is van, nehogy kipurcanj itt nekem! Még van egy kis közös elintéz nivalónk! Elengedte a barátja egyenruháját, és hátralépett. Steve egyenesen Jimmy szemébe nézett, de ondolatai nyilvánvalóan valahol máshol jártak. Jimmy nem tudta, mi mást mondhatna még, ezért döntött, magára hagyja egy kicsit. Öt perc múlva eligazítás a J201-esben. Legyél ott!

Tizenöt perccel késõbb Steve ott állt a szoba elõtt. Mély lélegzetet vett, és benyitott. Új régi, tökös fickó volt. Összesen harminc pilóta tartózkodott a teremben iskolapadokban ülte közben Watson alezredes eligazítást tartott az ellenségrõl. Watson ötvenéves, erõs fickó volt ike azoknak a pedáns tengerészgyalogosoknak, akik elvárták, hogy minden úgy történjen, ahogy z a nagykönyvben meg van írva. Watson nem igazán tudta, mit gondoljon a Hiller-Frankli n párosról. Õk voltak a legjobb pilótái, a támaszpont császárai. De ugyanakkor két tréfameste állandóan megszegték a szabályokat.

Amikor Steve belépett, és ránézett Watsonra, azonnal lemerevedett. Az alezredesen nem volt egyenruha. Levi's farmert és fekete inget viselt, azt az öltözetet, amelyben viss zasietett a támaszpontra. Mindenki a válsághelyzettel volt elfoglalva, nem pedig azzal , hogy a nagyfõnök civilben van. De amikor Steve besétált a terembe, megváltozott a közhangu lat. Pókerarccal hosszasan méregette Watsont, aztán leesett állal fordult pilótatársai felé. Kitört belõlük a nevetés. Hiller kapitány, számos elfoglaltsága mellett szorított egy kis idõt, hogy csatlakozzon hozzánk?

Steve gyorsan leült a helyre, amit a fiúk foglaltak neki. Watson elmagyarázta, hogy az anyaûrhajó a Hold mögött bujkál, jóval a rakéták hatótávolságán kívül, és elmondta, hogy a yan választották le magukat róla, amikor megindultak a Föld felé. Megmutatta nekik a pocsék minõségû mûholdfelvételt, amit az Ûrparancsnokságról faxolták át, de túl sokat õ sem tudott r

Steve hamar rájött, hogy Jimmynek eljárt a szája. Érezte, ahogy a többiek az arcát nézik, a varodottság jelei után kutatva. De Steve túl menõ, túl okos és túl profi volt ahhoz, hogy a k beesés legkisebb jelét is mutassa olyan emberek felé, akiktõl elvárta, hogy kövessék a harcba Miközben Watson az elõadását tartotta, lassan elõredõlt, és Jimmyre sandítva megkérdezte: Félsz? Nem

suttogta a másik.

Hát te?

Nem mondta Steve. Vagyis igen. Kikönyököl a pofámon a félelem! Ez kellett a fiúknak. A Fekete Lovagok heves nevetésben törtek ki a terem hátuljában. Wats on épp a mondókája végénél járt, amikor felharsant a nevetés. Normális esetben mérges lett volna, de tudta, hogy Steve miért csinálja, amit csinál. Amellett pedig nem volt benne biztos, hogy ezek a fiúk még megérik az ebédidõt.

Hiller kapitány

kérdezte csipkelõdõen

, szeretné még valamivel kiegészíteni a

?

Elnézést uram, csak annyira izgatottak vagyunk, hogy felrepülhetünk, és jól a seggükbe du nthatunk ezeknek a taknyoknak. Watson mosolygott. Hát akkor gyerünk!

* * *

A Fekete Lovagok a gépeikhez meneteltek. Birtokában voltak valaminek, amit semmily en felszerelés és semennyi edzés sem pótolhatott. Magabiztosak voltak, tudták, hogy õk a legeslegjobbak. A repülõtéren haladtak keresztül, laza gyûrûbe fogva a vezetõjüket, Steven ller kapitányt. Amint közelebb értek a megerõsített hangárhoz, a hatalmas ajtók görögve kinyí A hangárban állt a harminc F/A-18-as, az Egyesült Állam ngerészgyalogságának elit repülõgépei. A csillogó gépek körül a technikusok az utolsó igazít

Ne felejtsétek el kiabálta Steve az embereinek, mielõtt szétszéledtek volna , mi szál fel elsõként. Egyelõre csak jól megnézzük õket magunknak! Megnézzük, mire vannak hitelesítve. ami gond lesz, leállítjuk a hadmûveletet, és itt találkozunk. Indulás! Az emberek megindultak repülõgépeik felé. Jimmy, hoztad a gyõzelmi tánc -ot?

kérdezte Steve a barátjától.

Természetesen, kapitány!

Azzal elõhúzott a mellényzsebébõl egy hosszú kubai szivart, a szájába tette és meggyújtotta . Szertartásossá vált közöttük, hogy elfüstöljenek egy-egy ilyen drága, becsempészett szivart sikeres küldetés után. e.

Ne igyál elõre a medve bõrére, Flash Gordon! szólt rá Steve, bemászva a p Ne felejtsd el, hogy nem gyújtunk rá, míg nem hallottuk énekelni a kövér hölgyet.

Értettem, kapitány! tését.

válaszolta Jimmy, aki örült, hogy Steve

úgy tûnt

, kiheverte bar

Steve, amint magára maradt, kétrét görnyedt a fájdalomtól. Nem tudta kiverni Jasmine-t és D lant a fejébõl. A pilóták becsatolták öveiket, ellenõrizték a mûszereket, begyújtották a ha kigurultak a kifutópályára.

17

Az elnök gondolataiba mélyedve ült az egyik kabinban. Connie belecsússzant a fõnöke mellet ti bõrfotelek egyikébe. Néhány pillanatig csak a hajtómû tompa moraját hallgatták. A repülõgé nki a saját személyes tragédiájával volt elfoglalva, de Connie-nak nem tetszett, hogy az elnök mozdulatlanul ül és üres tekintettel mered maga elé. Tudta, mire gondol, anélkül, hogy egkérdezte volna. Az elnököt a lelkiismerete kínozta. Több millió amerikai lelte halálát az e órában, és Whitmore úgy érezte, õt terheli a felelõsség. Mindent megtettél, amit lehetett, Tom. Rengeteg életet megmentettél. Nincs értelme utóla g rágódnod rajta. Whitmore nem nézett rá, meg se mozdult.

Már órákkal ezelõtt evakuáltathattam volna a városokat! Meg kellett volna tennem! sóhaj Minden olyan egyszerû volt, amikor pilóta voltam az Öbölháború idején. Tudtuk, hogy mit k tennünk, és végre is hajtottuk azt. Most már semmi sem ilyen egyszerû. Sokan meghaltak ma , Connie. Whitmore most elõször nézett fel a nõre. Hány meg hány ember megmenekülhetett v

.

Connie érezte, hogy az elnök nincs olyan hangulatban, hogy vigasztalni lehessen. E helyett azzal mutatta ki együttérzését, hogy vele maradt és csendesen ült mellette, amíg Grey tábornok meg nem jelent a folyosón. Mielõtt még közölhette volna a híreket, az elnök felnézet orsan megkérdezte: Van valami hír a feleségemrõl? Grey arca halotthalványra váltott. Egy pillanatig gondokozott, hogy közölje-e a rossz hírt .

A helikopter még mindig nem érkezett meg Nellisbe, a rádióösszeköttetés megszûnt. Sajnálo rnok a cipõje orrát bámulta, majd hozzátette. Utasítottam a nellisi irányítótornyot, ho jenek ki egy gépet a helyzetjelzõ jel felkutatására.

Minden elnöki helikopter fel volt szerelve helyzetjelzõvel, hogy géprablás esetén a hatóság k könnyen a nyomukra bukkanjanak, de a radarernyõk most semmit sem észleltek. Vagy a L os Angeles körüli törmeléktömeg és füstfelhõ blokkolta a jelet, vagy, ahogy Grey gyanította, olyan erõs ütés érte, hogy minden, még a jeladó titánium burkolata is szilánkokra robbant.

Mind a hárman bizonyosak voltak benne, hogy a First Lady életét vesztette a robbanás s orán. Az elnök egészen elsápadt. Úgy érezte, mintha gyomorszájba vágták volna. De még mindig ország elsõ embere, ezért gyorsan összeszedte magát, hogy a megoldandó feladatokra összponto son. Még milyen hírek érkeztek? A vadászbombázók a levegõben vannak. Whitmore nagy levegõt vett, felállt és követte a tábornokot a gép hátsó részébe. Minden

sokkal egyszerûbb lett. Eljött a háború ideje.

A két férfi belépett az elnöki gép fedélzetén létrehozott katonai parancsnoki központba. Sz lentétben a repülõ többi részének visszafogott színeivel és elsõ osztályú kényelmével, a para szûk helyiség volt dugig tömve korszerû felszerelésekkel, amelyek sziszegtek, villogtak és oszcilláltak. A keskeny szobát a radarernyõk és a többsávos rádiókonzolok zúgása töltötte b gatós technikusok dolgoztak a számítógépeknél; térképek és egy kis, üvegbõl készült straté z egyik falon, amelyen szemmel tarthatták az ellenség pozícióját.

Nimziki már bent volt a helyiségben, és a stratégiai tábla fényeire meredve a városrombolók zgását tanulmányozva. Az arckifejezése sajnálat és undor keverékét tükrözte. Whitmore, anélkü s lett volna meghatározni, mi volt Nimziki hozzáállásával a baj, egy szempillantás alatt megállapította, hogy a miniszter csak szerepet játszik. Meg akarta gyõzni a többieke t, hogy az elnökük inkompetens. Kezdettõl fogva arra használta fel a válsághelyzetet, hogy s zétzilálja Whitmore magabiztosságát.

És Nimziki próbálkozásai sikerrel jártak. Annak ellenére, hogy az elnök megvetette a külüg sztert mint embert, elkezdett azon tûnõdni, hogy vajon egy olyan kõszívû stratéga, mint példá Nimziki, jobban kezelné-e a helyzetet. Whitmore kezdte úgy érezni, hogy már nem bízhat a s aját ösztöneiben. Azzal tisztában volt, hogy politikai ösztönei cserben hagyták, de kezdte el eszíteni a háborús ösztöneibe vetett bizalmát is. Az nem volt kétséges, hogy õ igazi katona, z hadseregeket irányítani, az más tészta. Odalépett a stratégiai táblához és alaposan szemügy e azt. Megpróbálta felmérni a katasztrófa súlyosságát.

Minden mûholdas, mikrohullámú és földi összeköttetés az összes célvárossal megszûnt. Óriá magyarázta Grey fojtott, komor hangon. Újabb találat az elnök gyomrába.

k

Whitmore megõrizte lélekjelenlétét, és felnézett az egyik keresõernyõre: Hol vannak a vadászbombázók? Grey gyorsan egyeztetett az egyik technikussal, mielõtt válaszolt volna: A becsült érkezési idõ a célponthoz négy perc.

Nimziki átszelte a szobát, és leült az egyik rádiókonzol elé. Feltett egy telefon fejhallga , hogy felhívja az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokságot és az összevont vezérkart.

* * *

A 747-es Amerika középnyugati része felett repülve kisebb turbulenciákon haladt át, és enyh rázkódott. A zötykölõdést a parancsnoki központban egyáltalán nem észlelték, de az utastérben zul lett minden emelkedésnél és zuhanásnál, mintha a Coney Island-i hullámvasúton ülnének. Te n le volt izzadva, és egy elnöki emblémával ellátott egészségügyi zacskót tartott az ölében Connie a közelében ült, és telefonokat intézett a mobilján. Julius kibámult az ablakon, pr gyönyörködni a kilátásban, de David viselkedése

egyre jobban feszélyezte. Az isten szerelmére, ez az elnöki gép y?

mondta undorral a hangjában

, és te mégis rosszu

Apa, kérlek, hagyjál békén! Julius vagy nem hallotta vagy csak nem érdekelte. Nézz rám! állt fel a sorok között öklével a hasát püfölve. ekem nem számít.

Kemény, mint a kõ. Lehet r

Amikor David erõtlenül felnézett rá, Julius a kezeit is használni kezdte, hogy illusztrálj a a mondandóját. Mehetünk felfelé, mehetünk lefelé, nekem meg se kottyan. Elõre, hátra, oldalirányba

David szemei egyszerre tágra nyíltak, és a férfi megiramodott a gép végében levõ mosdó felé s Connie-ra nézett. Most mi rosszat mondtam? Connie beült az apósa melletti ülésre. Még mindig rosszul lesz a repüléstõl, ugye? Hodofóbia. Utazásiszony, ahogy õ hívja.

Figyelj! Connie átnyúlt az ülésen és megragadta az öregember kezét. A nagy izgalo m volt idõm, hogy köszönetet mondjak. Sok életet mentettetek meg. Köztük az enyémet is. Julius közelebb hajolt és huncutul mosolygott. Szóra sem érdemes, Spunky.

Spunky?! nevetett Connie. Ezt sem hallottam már jó ideje. David beszélt róla? Julius óv san körbekémlelt a fedélzeten. Ahogy rájött erre a dologra a szignállal, csak arra tudott gondolni, hogy eljusson h ozzád. Gyanítom, hogy ez még mindig szerelem. Connie sóhajtott. A szerelemmel sosem volt probléma. All You Need Is Love lõtték. Szomorú történet.

idézte Julius.

Ez a John Lennon nagyon okos ember volt. De le

Connie bólintott; megpróbálta visszafojtani a nevetését.

18

Négy órával azután, hogy az alagút berobbant, Jasmine úgy gondolta, hogy végre rálelt egy k tra.

Felemelte az aknarácsot és lemászott a szennyvízcsövek labirintusába, amelyek keresztül-kasul behálózták a várost. A sima talapzatú, tizenkét láb belmagasságú betonátjárókban koromsötét volt. Víz tszott és enyhe olajszag érzõdött. Jasmine elõször rá akarta bírni Boomert, hogy õ vezess a koromsötét csatornán, de az eb valódi gyáva kutyának bizonyult, úgyhogy a nõre maradt a fe

at, hogy kitapogassa az utat. A nyirkos falak tele voltak nedves, nyálkás meglepetések kel. A három túlélõ lassan, araszolva haladt néhány száz lábnyit, amikor Jasmine mintha lépés llott volna. A szíve a torkában dobogott, amikor arra gondolt, hogy az ûrlények már a szennyvízcsatornákban vannak. Letérdelt, és kezét Dylan szájára tette. Hallgasd!

suttogta.

Dylan tûzijátékának puskapor szaga eszébe juttatta, hogy van egy doboz gyufa is a fia háti zsákjában. Amilyen csöndesen csak tudta, kicipzárazta a ceruzatartót, majd meggyújtott egy g yufát. A csatorna üres volt. A gyufa végigégett, aztán egy alig érezhetõ légáram eloltotta. J e tudta, a légáram azt jelenti, hogy valamilyen nyílásnak kell lennie a közelben. Továbbindu lt, közben figyelte, hall-e még lépéseket. Felemelte a fiát, és érezte, hogy a gyerek mennyir meg van rémülve. Nagyon ügyes vagy, kicsim. Maradj továbbra is csöndben! Bármelyik másik hatéves kölyök már kisírta volna a szemét, gondolta Jasmine.

Megállás nélkül osontak a fal mentén. Jasmine számos alkalommal vélte úgy, hogy et hall. Ilyenkor mindig meggyújtott egy gyufát, de nem látott semmit. Aztán érezte, hogy egy kis fuvallat simogatja az arcát. Letette Dylant, és végigtapogatta a falat a kezei vel, amíg rá nem akadt a nyílásra. Kis, négyzet alakú rés volt, körülbelül négy láb magasságb lõvigyázatosan bedugta az egyik karját a lyukba és megvizsgálta mi van mögötte. Félig-meddig a számított, hogy az ujjai rábukkannak valamire egy másik, ellenséges galaxisból. Hirtelen e lakadt a lélegzete, és visszahúzta a kezét. Valami mozgott a sötétben. Néhány pillanatba telt rájött, hogy a saját kezének halvány körvonalait látja. Fény szivárgott be a nyíláson, ekötötte õket egy följebb haladó alagúttal, ami kivezetett ebbõl a nedves kriptából. Kicsim, azt hiszem, megtaláltam a kivezetõ utat. Most felemellek, és te megmondod, h ogy látsz-e valamit. Ahogy átért Dylan feje a nyíláson, felkiáltott: Fényt látok. Kívülrõl jön.

Néhány perccel késõbb Jas a napfény felé sétált a felsõ alagút nyitott végében. Egy fejre á tt a kijárat elõtt. Boomerrel az élen átverekedték magukat a csüngõ elektromos vezetékek és a eformálódott autók között, amelyek úgy voltak összegyûrõdve, mint a használt alufólia.

Amikor elérkeztek az alagút kijáratához és kinéztek a vakító reggeli napfénybe, egy új vilá szemük elé: az apokalipszis utáni Los Angeles. Tizennyolc mérföldre voltak a robbanás epicen trumától, a környék mégis úgy nézett ki, mint Nagaszaki az atomtámadás után. A legtöbb épület melyek a keletnyugati utcákon álltak, ahol a pusztítótûz a leggyorsabban terjedt, eltûnt. A robbanás ereje kitépte a házakat az alapjaikból és felrobbantotta õket. A talaj hamuszürke, a ég pedig beteges szürkésfehér volt. Por és hamu keveréke kavargott a levegõben. Életnek semm elét sem észlelték, és Jasmine egy pillanatig azon tûnõdött: vajon õ és Dylan lenne az utolsó r a Földön? A fiú megfogta az anyja kezét, és sírni kezdett. Mami, mi történt? Nem tudom, Dylan. A mami nem tudja. Magasan fölöttük motorzúgás hallatszott az égben.

A harminc sugárhajtású vadászbombázóból álló osztag északi irányba repült a Los Angeles föl

Steve azokon a gépeken van? Lehet. Remélem. Mindenesetre integess nekik!

* * *

A harcba induló Fekete Lovagok Orange County tengerpartja fölött repültek el , tizenegyezer láb magasságban. A Seal Beach-i ûrállomás mûködõképesnek tûnt, de a belterület mbolás teljes volt. A tûz hatalmas körben mindent tönkretett a környéken. A körön belül még m tüzek égtek, amelyeket a robbanás során felrepített lángoló törmelékek okoztak.

Már látható volt az ûrhajó, amely elkerülhetetlen végzetként terpeszkedett el a Los Angeles vevõ hegység fölött. Fekete füstoszlop kígyózott felfelé a wilmingtoni olajfinomító romjaiból arra kényszerültek, hogy néhány mérföldes kerülõt tegyenek a Csendes-óceán felé, amelynek pa gymillió tonna olaj festette feketére és amelyet szétzilált hajóroncsok árasztottak el. Steve rezzenéstelen arccal vette szemügyre a pusztítást. Biztos volt benne, hogy Jasmine nem élt e túl. Ha idõben kijutott volna a robbanás hatáskörzetébõl, már rég odaért volna El Toróba Ne izgulj, apafej! Jimmy hangja sztereóban hallatszott a fejhallgatóban. gyok benne, hogy idõben kijutott.

Biztos va

A vonal hosszú ideig csendes volt, majd Steve beszédet intézett az egész osztaghoz.

Megérkeztünk, fiúk. Itt az idõ célozni és lõni.

Steve elõrenyúlt a mûszerfalba épített számítógép-monitor felé és megadott egy utasítássoro bombázó alján található konzolos ajtó kinyílt, készen állva, hogy útnak indítsa az AMRA , azaz a továbbfejlesztett közepes hatótávolságú levegõ-levegõ rakétákat. Ez egy idõben a pilótafülkében egy gépkar a pilóta fejhallgatójáho z hozott egy célzóeszközt. Ez volt a gép FLIR (elõre irányított infravörös lokátor) célz látómezõje. A lencséken keresztül nézve az ég lüktetõ szürkéssárga komputerv . Steve a fonalkeresztet az ûrhajóra állította, majd úgy igazította, hogy a torony legyen a célkereszt közepén. Az elnöki gép fedélzetén lévõ technikusok fogták a rádióhullámokat. Los Angeles támadó osztagának AMRAAM rakétái ráálltak a célpontra.

A New York-i és a washingtoni osztag szintén azt jelezte, hogy befogták a célpontot. Egy új hang szólalt meg a rádión. Uraim, itt Grey légierõ tábornok, a Szövetséges Ûrparancsnokság fõparancsnoka beszél az E amok elnöke nevében, aki itt van az elnöki gép fedélzetén, és a közös vezérkari fõnökök nevéb az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokságról irányítják a hadmûveletet. Szere k szerencsét kívánni maguknak. Jó utat! Tüzet nyithatnak saját belátásuk szerint.

A Fekete Lovagok még tíz mérföldre voltak a célponttól. Harminc másodperc kellett, hogy lõt on belülre kerüljenek, de a hajó puszta méretei miatt sokkal közelebb érezték magukat. Ah gy a hajó részletei világosabban látszottak és jobban kirajzolódtak, egyre nõtt a gombóc a pi orkában. A normális esetben mókázó rádiózást most zord hallgatás váltotta fel. Készüljetek!

mondta Steve a többieknek.

Tizenöt másodperc.

Olyan, mint az egyik tizenhét éves kullancs, amit Charlotte-ban találtunk gyik pilóta, hogy megpróbálja oldani hangulatot.

lódította az

Hát akkor nem árt egy kis rovarirtás! Még öt másodperc és tûz!

mondta Steve, hogy készenlétben tartsa a fiúkat.

Az AMRAAM-ok megindultak a célpont felé. A lokátorvezérelt rakéták egy kissé bedõltek, ráá célpontra. Olyan volt ez az egész, mintha egy raj sneci próbálna megtámadni eg y óriás szürkebálnát. Miután a rakétákat kilõtték, az F-18-asok pilótái felrántották a gép ndolták komolyan, hogy egy ekkora hajó azonnal megsemmisül. A küldetésnek az volt a célja, hogy találják el a hajót számos különbözõ helyen, hogy felderítsék, hol vannak a se tok, ezzel információt szolgáltatva a bombázók következõ hullámának, amely már az El To utópályán várakozott. Miközben az F-18-asok eltávolodtak, a pilóták figyelemmel kísérték a rsát. Hirtelen, negyed mérföldnyire a célponttól, mind egyszerre felrobbant. A francba! Nem is láttam, hogy tüzelnek

mondta Jimmy. Amikor a füst elült, nyilvánvalóvá vált,

hogy az idegen ûrhajó nem szenvedett károsodást. Steve hívta az elnöki gépet. Parancsnokság, itt Lovag-1. Az hajója megsemmisítette az AMRAAM-jainkat. A, Ismétlem: a célpont sértetlen. sszük õket a célponthoz. Rendben, Lovag-1

válaszolta Grey.

idegenek ûr célpont sértetlen. Átváltunk Sidewinderekre, és közelebb

Alakzatba rendezõdni.

Hatszor öt, fiúk. Hatszor öt.

A kisebb Sidewinder rakéták kis hatótávolságú lövedékek, amelyek jobban próbára teszik az û . A lovagok most harminc bomba helyett száznyolcvanat készültek ledobni. Az osztag ha t csoportra szakadt, hogy körbevegyék a tizenöt mérföld széles körlemezt. Logikusan hangzott, hogy ha az ûrlényeknek van légvédelmük, akkor az a toronyban van a jármû orránál. Amikor mind pozícióba állt, Steve kiadta a tûzparancsot:

Mindenki figyelje a radart, hét mérföldrõl kezdünk! Most menjünk közelebb! Egy mérf

Egy mérföld? Ez kényelmes távolság, álló helyzetbõl, de amikor négyszáz mérföld per órás se bombázó ütközõ irányszögben valami felé, ami százszor akkora, mint a Superdome, akkor nem tú a hibahatár. Steve tudta, hogy nagyon közel mennek, de mindenképp akart valami kárt okoz ni az ûrhajóban, mielõtt visszatérnek a támaszpontra. Támadás!

A jelre egyszerre mind a harminc sugárhajtásos vadászbombázó megindult. A célzórend szeren eresztül a pilóták idegesen figyelték, ahogy a Célpont Távolság kijelzõn vészesen csökkenne sárga ég egyre növekvõ szürke folttá alakul. Amikor már úgy érezték, hogy mindjárt az ûrhajó nak, az egy mérföld bejelzett, és a Sidewinderek automatikusan kirepültek. Hat rakétát lõttek ki minden bombázóból. Amikor elérték a negyedmérföldes távolságot, az AMRAAM-okhoz hasonló mó e egyszerre robbantak fel. Kapjátok fel a gépeket! Kapjátok fel!

kiáltotta Steve.

Védõpajzsuk van!!!

Az elöl repülõ Steve hirtelen ráeszmélt, miért nem érnek célba a rakéták. Maga felé húzva a egesen felkapta a gépét egy olyan manõverrel, amely az embert úgy a székéhez lapítja, mi tha egy elefánt ülne az ölében. Huszonkilenc lovagnak sikerült a manõver. Az utolsó pilóta, Z eghari túl gyorsan repült a célpont felé. Megpróbált átrepülni egy lassúbb gép alatt, és akko

lehasalt egy láthatatlan erõmezõbe. A gép szétloccsant és a láthatatlan pajzs oldalán lecsorg nyag felrobbantotta. Steve csoportja függõlegesen repült felfelé a torony mellett. A védõpajzsuk feltehetõen körbeveszi az egész hajótestet. Induljunk haza!

De ez nem volt olyan egyszerû. Miközben az osztag tovább emelkedett a torony elõtt, eg y hatalmas ajtó kezdett kinyílni. Gyorsan tárult fel, mintha egy óriás erõs kezei rántották v a szét, és a nyílásból kis támadógépek raja viharzott elõ. Negyven vagy ötven gyémántszürke h ikötõbõl. Pontosan abban a légtérben repültek kifelé, amerre Steve és az

emberei szálltak.

Miközben Steve a keresztezõdéshez ért, látta, hogy a következõ támadógép megindult felé. A szinte a pilótafülke tetejénél volt, hogy lecsapjon rá, mint egy hatalmas, éhes rovar. Mire Steve lelkiekben felkészült az összeütközésre, már száz yarddal eltávolodott a veszélyponttól zõ három pilóta is átjutott, de a negyedik, akit Big Island Tubmannek hívtak, nem. Gépe fro san ütközött az egyik kör alakú hajóval, közvetlenül a városromboló bejárata elõtt. Míg Tubma tört az ütközéstõl, az ellenséges bombázó sértetlen maradt. Egy kicsit imbolygott, mintha meg volna, de aztán visszanyerte egyensúlyát, és tovább repült, mintha mi sem történt volna.

Amikor Steve átrepült a keresztezõdésen, bepillantott a városromboló belsejének hatalmas sz rkezetére. A hajó támadóöble egy belsõ repülõtérhez hasonlított. Több száz kisebb támadógép p an a fal mellett. Akár egy monumentális méhkas. Steve, miközben beállította a legyezést, hogy az F-18-asát fejjel lefelé forgassa, megfigyelte a szürke gépeket, amelyek az égen gyülekezt ek. A mostanra már száz fõsre duzzadt hajóhad gépei ahelyett, hogy valamilyen fix alakzatb an repültek volna, fel-le mozogtak és oldalirányba kacsáz tak. Messzirõl szárnyaikkal csapko dó denevérrajnak tûntek. Minden jelzés nélkül különbözõ irányokba rajzoltak szét, hogy megbos ukat ért támadást. Mayday! Mayday! Ellenséges gépek a levegõben! A toronyból szálltak fel. Egy fénycsóva zúgott el Steve gépe mellett, aztán egy újabb. Mi a manó!? Hátrafordult, és megpillantotta az egyik szürke hajót, amely a semmibõl termett egyszerr e mögötte. Vigyázz, hat óránál

figyelmeztette Jimmy.

Hat óránál, Stevie!

Látom.

Steve tudta, hogy nincs sok ideje gondolkozni. Az amerikai gépek még mindig a gyülek ezõhely felé szálltak a városromboló fölött, és a gyorsabb ellenséges hajók elkezdték közrefo esítsék az erõiket a magasban, hogy megvédjék egymást? Vagy attól csak úgy néznénk ki, mint a a vásári lövöldében? Steve még sosem került ilyen helyzetbe, és nem tudta, milyen taktikát v nak. Tovább növelte zavarodottságát az a tény, hogy az ellenséges pilóta azonnal beérte õt. S saját magát tartotta az általa ismert legügyesebb pilótának, és az, hogy már rögtön a közelha jártak az eszén, teljesen új volt a számára.

Kitérõ manõver! ordította, hirtelen egy oldalirányú bukfencbe rántva a gépét, a törtrészével azelõtt, hogy a lézersugár kilövellt az ellenséges gépbõl. Maradjon mindenki a csoportjában! Tartsátok a távolságot!

Az ellenséges repülõk koncentrált energianyalábokat lövelltek ki, amelyek halálos fénygolyó

yes fehér csóvát húzva, süvítve szálltak a levegõben. Steve megpróbálta lerázni támadóját, mi osromboló széle felé repült. A felfordulásban látott két robbanást, két társát találat érte. em gyõzték eleget hangsúlyozni, hogy a légi csaták kimenetele milyen gyorsan dõl el, és milye drasztikusan tud változni a helyzet, akár

néhány másodperc alatt is. Most itt volt rá a bizonyíték. A büszke lovagok, akik egy pillanat al ezelõtt még a levegõ bajnokainak érezhették magukat, most üldözõkbõl üldözöttekké váltak. adtak, hogy egymást fedezzék, miközben menedék felé siettek. Steve zuhanórepülésbe kezdett, és egyre gyorsulva feketedett föld, amely nemrég még Los Angeles volt, n azt az érzést, hogy lassítani kell. Eszébe jutott yorsított. A következõ tíz másodpercben vagy nagyon

tartott a föld felé. A támadója követte. vészesen közeledett. Steve legyõzte magáb a Fogadási Helikopter Hadmûvelet és továb nagy mázlija lesz vagy meghal.

Hol vagy, Jimmy? Pont, ahol lennem kell, Stevie, ennek a rohadéknak a hátában. Ha egyenesbe tudod hoz ni, végzek vele. Steve befejezte a kitérõ manõvereket, és egyenesen repült lefelé, ameddig csak mert teljes másfél másodpercig. Szerencsére Jimmynek nem is kellett több. Pucolás!

ordította.

Amint Steve levált egy jobboldali kanyarral, Jimmy kilõtt egy Sidewindert, ezzel i gencsak meglepve az idegen támadót. Öt lábnyival azelõtt, hogy a rakéta elérte volna a hajó f zínét, felrobbant. A hajó megbillent a levegõben, imbolygott egy rövid ideig, aztán újra táma lendült. A francba. Ezeknek a kicsiknek is van védõpajzsuk!

Steve kijött a zuhanórepülésbõl, és felfelé lupingolt, készen arra, hogy rálõjön a megzavar a. Látta, hogy a távolban két újabb amerikai vadászbombázót lõttek szét. Mikor Steve újra poz , Jimmynek szegõdött egy ellenséges gép a nyomába. Jimmy, orsózz jobbra! Fedezlek.

Jimmy paláston orsózott, még éppen idõben ahhoz, hogy elkerülje az újabb lövést. Steve ráál onalkeresztet az egyik szürke rajára és kilõtt egy újabb Sidewindert. Az idegen pilóta kitért elõle, de a rakéta célkövetõrendszere utána iramodott, majd felrobbant a hátsó védõpajzsán. A volt az emberek egyetlen technikai elõnye a közelharcban, és ez nem volt túl sok. Néhány más dpercig Hiller és Franklin háborítatlanul repült el Hollywood felett. Látták, ahogy a fölöttü vissza repkedõ szürke hajók csoportosan támadnak, és sorra szétlövik az F-18-asokat. A levegõ llepték a fénybombák, és az Egyesült Államok elit légierejének tüzes roncsai. Két új támadógé léjük a hajó felõl, hatalmas tûzerõt szabadítva rájuk. Lehet, hogy le tudjuk rázni õket. Kövess! Akkor gyorsan! Itt jönnek két óránál, Stevie!

Felpörgött az F-18-asok erõs hajtómûve, amikor a két amerikai megnyomta a szupersebesség go bot. Egyenesen keleti irányban repültek a hegyek fölött, messze maguk mögött hagyva az ellen séges repülõket. Legalábbis úgy gondolták. Ahogy a gépeik felgyorsultak, mindkét pilóta átélt néhány G-vel gyorsulni. Egy G egyenlõ a gravitáció erejével tengerszinten. A hangsebesség al a hangsebesség kétszeresére gyorsultak fel. Olyan volt, mintha egy holdrakéta orrához lennén ek odakötözve. Alattuk a táj elmosódva zúgott el.

Amikor elérték a megfelelõ sebességet, mindketten szédültek és émelyegtek. Steve nagy ne en hátranézett. A rájahajók a nyomukban voltak és egyre csökkent a közöttük lévõ távolság. Jimmy, adj rá kakaót! A nyakunkon vannak! Már a hangsebesség kétszeresével megyünk

Jimmy hangja bizonytalanul hangzott.

Taposs bele!

A két pilóta újra belepréselõdött a pilótafülke ülésébe. Amint a hangsebesség kétszeresével kaliforniai sivatag felett, a mûszerfal jelezte, hogy a gépeket jóval gyorsabban hajtják , mint amilyen megterhelésre tervezték õket. Feljebb kell szállnunk, partner! Egy kicsit eszméletét.

még egy kicsit

Jimmy kezdte elveszíteni a

Steve-nek az volt a véleménye, hogy támadók valamiért vonakodnak túl közel repülni a föld f z, de Jimmy már elkezdett emelkedni, ezért õ is követte. Tartsd egyenesben, Jimmy! Jobbra tartasz! Te csak menj, Stevie! Ne kezdd ezt a baromságot! Együtt csináljuk végig, hallod? De tartanod kel l a sebességet! Steve lelassult, hogy ne veszítse szem elõl a barátját, és látta, hogy Jimmy gépe továbbra jobbra tart. A támadók már teljesen beérték õt. Mennünk kell, Jimmy! Húzzuk el a csíkot!

De hiába volt minden figyelmeztetés. Az idegenek már egészen közel voltak Jimmyhez, és egy re csak lövöldöztek. Steve beleüvöltött a mikrofonba, könyörögve a barátjának, hogy térjen é dhiába. Hátrapillantott, és látta, hogy társa ezüstszínû gépe már mérföldekkel le van maradva pen vissza akart fordulni, hogy Jimmy után eredjen, egy fénycsóvát látott villanni. Az ell enséges gépek egyike eltalálta Jimmy gépét.

Steve egész testében megremegett. Ütközésig tolta elõre a gyorsítókart, és még mindig remeg ikor a gépet a végsebességéig gyorsította. A hangsebesség kétszeresénél is gyorsabban sz a sivatag barna cserjés dombok elmosódott foltjának tûnt, amelyet megszakítottak a felvi llanó autópályák és kisvárosok. Olyan érzés volt, mint egy repülõszimulátorban, amikor az üld ehetetlen -re állítja az ember. Steve, akinek az agyát még mindig elborította a harag és a f alom, néhány percig egyenesen repült, hátra sem pillantva. Ha lehetõsége lett volna, kamikáze t ütközött volna frontálisan az útjába kerülõ támadóival. Amikor a dühe alábbhagyott, hátrané egy repülõ üldözi. Tudta, egy tûzharcból nem kerülhet ki gyõztesen. Egyetlen reménye az volt y sikerül egérutat nyernie. De amint a felhõtlen égen repült keresztül Death Valley hatalma s kiterjedésû sík területe fölött, nem kínálkozott túl sok búvóhely. Valami megcsillant messz ag fehér látóhatárának a szélén. Egy város volt az, amely a semmi közepébõl nõtt ki. Steve és t. Másodperceken belül elért a távoli városhoz, amelybõl eleget látott, éppen eleget,

hogy megmondja, Las Vegas az.

A hajtómûvek már alig bírták a megterhelést. Steve, még mindig északnak tartva, elrepült eg ebb légi támaszpontnak tûnõ hely felett, amely egy kiszáradt tómederben épült, és két kifutóp keresztezte. Két radar forgott az irányítótorony tetején, és úgy tûnt, mintha terepszínû tehe

rkolnának a hangárok mellett. Nem ismerte fel a helyet, nem is tudta, hogy létezik légi támaszpont Vegastól ennyire északra.

Aztán hirtelen rájött, hogy mit kell tennie. Élesen jobbra fordult a támaszpont fölött, és kapta a gépét, hogy átrepüljön a lánchegység fölött. Ránézett az iránytûjére és kelet felé fo t két perc alatt rátalált arra, amit keresett: a Grand Canyonra.

Hirtelen leállította a hajtómûvet. A meglepett rájahajó továbbrepült, amíg Steve óvatosan l edett a kanyon fala mentén. Mélyen leereszkedett a vörös sziklafalak közé, amíg már olyan ala nyan volt, hogy akár pecázhatott volna a Coloradóban, abban a folyóban, amely a kemény, si vatagi kõzetbõl kivájta ezt a káprázatos, rovátkolt csodát. A támadó követte Steve-et a , és szinte azonnal felzárkózott. Rendben, te szarláda! Mókára fel!

Steve nagy sebességgel repült keresztül a kacskaringós, rémisztõ sziklaképzõdményen. Bemut rtva profi mûrepülésbõl õrületes sebességgel szlalomozott, lupingolt és kanyargott. A sokkalt agyobb méretû támadógép ügyetlenül követte, és közben a szárnyainak hegye szikladarabokat mor a mélybe. A földönkívüli ûrhajó védõpajzsa azonban lehetõvé tette, hogy egyik hibát a másik mégis épp bõrrel megússza. Sõt úgy tûnt, kezd belejönni a gátrepülésbe, mert jutott ideje né i Steve F18-asa felé.

Steve átrepült egy sokkal keskenyebb oldalkanyonba. Itt már nem volt hely a hibák számára. A kanyargó ösvény helyenként annyira elvékonyodott, mint a repülõ fesztávjának kétsz ve tudta, hogy most nem szabad óvatoskodni. Növelte a sebességet, és megindult a k anyarok felé. Kecsesen emelkedett és süllyedt. Biztos volt benne, hogy ha még sokáig folyt atja ezt a balettozást, akkor az ügyetlen táncpartnere elõbb vagy utóbb felkeni õt a sziklaf alra. Aztán egy kijelzõ, villogni kezdett a mûszerfalon. Az üzemanyagtartály majdnem üres vo lt. A francba! Kezdesz felmérgesíteni!

Nem messze Steve elõtt egy hatalmas kõfal állt, ahol a kanyon zsákutcába torkollott. Ste ve tudta, hogy ha elhagyja a kanyont, az egyenlõ a biztos halállal, ezért úgy döntött, minde nt egy lapra tesz fel. Visszavett a sebességbõl és megnyomott egy gombot amin az állt; Üzem anyag Kiengedés . Az üzemanyag-tartalék mindkét tartályból a levegõbe ömlött. Aztán bekapcsol tõt, lángra lobbantva az üzemanyagot a levegõben, ami magas hõfokú tûzcsóvát hagyott hátra. S anézett és látta, hogy a támadó sértetlenül tört át a lángfalon. A francba! Rendben. Ha mindenképpen te leszel az a szarházi, aki sírba küld, lássuk, hog y megy neked a vakrepülés!

Meghúzta a fékernyõ feliratú zsinórt. Hirtelen egy nagy ejtõernyõ nyílt ki a gépe mögött, lexszel megnyomta a kioldó gombot, lecsatolva a tartózsinórokat a géprõl, mielõtt még üldöz leszalad hátulról. Minden a terv szerint alakult: az ernyõ egy

másodpercig alaktalanul szállt a levegõben, aztán belefúródott az üldözõje orra. Steve fejhal n megszólalt a vészjelzõ, jelezve, hogy az üzemanyag teljesen elfogyott. Érezte, ahogy a h ajtómûvek megbicsaklanak, ahogy levegõ kezd áramlani az üzemanyag-vezetékeken. Na lássuk, mit tud a csotrogányod!

Steve kihúzta a fejhallgatóját, szorosabbra húzta a biztonsági övét és gépét egyenesen a zs felé kormányozta. A támadója a háta mögött nekidörzsölõdött a meredek falnak, leszakítva . Aztán gyorsított, hogy utolérje az F-18-ast.

Kétszáz láb még az ütközésig. Steve behunyta a szemét és erõsen megrántotta az ülése aljátó pillanattal késõbb fülsüketítõ robaj hallatszott, amint a gép a falnak ütközve megsemmisült.

Az ellenséges pilóta meglátta, mi következik és élesen felkapta a gépét. Kevesebb mint tíz zott, hogy elkerülje az ütközést. De hiányzott. Az ûrhajó frontálisan beleütközött egy óriási a. Ezt már nem tudta kivédeni a védõpajzs. Porrá zúzott és szilánkokra tört kövek repültek sz iközben a jármû belefejelt a sziklába, majd lepattant róla és a két fal között bukdácsolva le a sziklás kanyonfenékre. Amikor az ûrhajó földet ért, úgy né zett ki, mint egy pénzérme, amel epén félbehajtottak.

Hiller kapitány, aki még mindig az üléshez volt övezve, olyan hangosan nevetett a szétment ufó láttán, amilyen hangosan csak tudott. Lassan szállt alá a forró arizonai reggelen nyito tt ejtõernyõje árnyéka mellé. Amikor végül földet ért, kipattintotta a biztonsági övét és kis . Egy percet sem vesztegetve megindult a homokos talajon a közelében levõ ûrhajó felé. A tücs különös, magas hangon ciripeltek a satnya aljnövényzetben. Steve gyilkos dühöt érzett.

Minél közelebb ért a lezuhant géphez, az annál fenyegetõbbnek tûnt. A hajót egy tucat pajzs borította. Az egyik félig leszakadt, ahol a jármû hátulja felpöndörödött. A szürke lemez ala egy frissen nyúzott állat testéhez hasonlított. A hajó izmai, ínjai és szalagjai valójában tö apró egymásba kapcsolódó alkatrész volt. A finom, kísértetiesen fehér részt áttetszõ, ragacs inréteg bontotta.

Steve az utolsó néhány lépést lassan tette. Kezével maga elõtt tapogatózott, a láthatatlan után kutatva. De az ki volt kapcsolódva. Kiszúrta magának azt a részt, amely egy félig kinyí t ajtóra hasonlított. Felhúzta magát a szárnyra, és hét hosszú lépéssel eljutott a jármû köze ejét összeszedve teljesen felfeszítette az ajtót.

Hirtelen felkiáltott és hátrahõkölt. Az ajtóban, küszködve, hogy kijusson a gépbõl egy élõ egy ûrlényt pillantott meg. Nagy, kagylószerû feje bizonytalanul a napfény felé emelkedett. A mélyen ülõ szemek alól, egy kiálló ormány nõtt ki, és ez az összegubancolódott porcogómaszk lõre, mint egy fa olajos fehér gyökere. Nyálkás csápok nyúltak tapogatózva az állából és a fü vészkijáratot keresték. Vastag, csontos nyaka kiszélesedett, majd egy ponttá zsugorodott a feje tetején. Hosszú, mély hasíték szaladt végig az arcán, az állától egészen a csúcsos feje a koponyája két fele összeforrt. Olyan volt, mintha egy páncélos középkori lovagot keresztezt k volna egy csótánnyal.

Miután Steve végignézte, ahogy a visszataszító lény az ajtó felé küzdötte magát, teljesítet Egy jól irányzott ütéssel orrba vágta az ûrlényt. A szörny csontos feje nagy

reccsenéssel zuhant le az ajtónyílás mellé. A lény elvesztette az eszméletét.

Steve az ûrlény ernyedt teste fölött állt, amíg a dühe és félelme el nem párolgott. Végül l mellényzsebébe és kihúzta egy kissé viharvert gyõzelmi tánc szivarját. Leharapta az egyik eszméletlenül fekvõ ellenség arcába köpte. Rágyújtott, lassan eregette a füstöt. Na, ezt nevezem én harmadik típusú találkozásnak!

19

Death Valleyben a menekültek a szabad ég alatt töltötték az éjszakát. Lakókocsijaik és lakó elszórtan parkoltak a száraz völgyben. Az éjszaka folyamán az emberek csoportokba verõdtek a kocsilámpák halvány fényénél. Egyik kezükben kávéscsészét, a másikban vadászpuskát s lszántan arra, hogy a táborhelyüket minden áron megvédjék a nemkívánatos látogatóktól. aágakkal táplálták a tábortüzet, amelynek melegénél egyik tervet a másik után terjesztették e

meg majd fogadták el. Mikor aztán megérkezett egy új autó a legfrissebb hírekkel, az addigi megállapodások semmissé váltak, és kezdhették elölrõl a tárgyalásokat.

Russell most az egyszer megemberelte magát. Egyszer sem hozta fel kedvenc témáját, elr ablásának történetét, és mindent megtett, hogy társai éberek és nyugodtak maradjanak. A maga lárdan kitartott az elsõ terv mellett: menjenek autóval Las Vegasba benzinért és felszerelés ekért, aztán irány Arizona.

Reggelre az ötvenegynéhány lakókocsis, akikhez a Casse család csatlakozott, gyakorlatila g készen állt az indulásra. Néhány autó már az út mentén parkolt, járó motorral; sofõrjeik n és baseballsapkában, mellettük álltak, türelmetlenül várva a többiekre. De a Casse család T etegségével volt elfoglalva. A fiú állapota súlyosabbra fordult. Olyan volt, mint amikor e lõször jelentkeztek rajta a betegség tünetei. Kelések jelentek meg a bõrén és szörnyen reszke bár még nem voltak görcsös rohamai.

Miguel elhatározta, hogy még egy próbát tesz. Amióta megérkeztek, ez volt a harmadik alkal om, hogy gyógyszert kérve ajtóról-ajtóra végigjárta a tábort. Tudta, kicsi az esély rá, hogy rokortizont, de reménykedett, hogy van a menekültek, között cukorbeteg, aki nélkülözni tud eg kis inzulint.

Kint egyre forróbb lett a reggel, de Troy dideregve feküdt az ágyban a vastag pokrócok alatt. Russell mellette ült, és a borogatást cserélgette a fiú homlokán, Alicia pedig édes t készített a betegnek.

Épp olyan makacs vagy, mint az anyád. Áldott, aranyos teremtés volt, nyugodjék békéb de amikor be kellett venni a gyógyszerét, makacsabb lett, mint egy öszvér. Ne haragudj, apa. e haragudj.

Troy meg volt szeppenve.

Nem kellett volna összetörnöm a fiolákat.

Ami megtörtént, megtörtént. Majd szerzünk másikat! Ugye én nem fogok meghalni, mint anyu?

A kérdés meglepte és felkavarta Russellt. Gyorsan elhessegette magától a szörnyû gondolatot Megpróbálta megnyugtatni a fiát, ám alighogy megszólalt, eszébe jutott, hogy Mária ágya mel t ülve ugyanezeket a szavakat mondta. Rendbe fogsz jönni! Meglátod, jobban leszel. Ne beszélj ilyeneket!

Miguel üres kézzel tért vissza.

Az egész tábort végigkérdeztem, de semmi eredmény. Már mindenki csomagol, hogy továbbállj alami fickó azt kiabálta, hogy egy ûrhajó erre tart. A Casse család tagjai ijedten néztek egymásra. Akkor legjobb lesz, ha mi is eltûnünk. Úgyis indulnunk kellene felé intett a fejével.

mondta Russell, és a fiú

A csoport dél felé tart. Végig mellékutakon megyünk, de érintünk egy kórházat Las Vegas közelében. Csak néhány órára van innen, úgyhogy el kellene indulnunk velük.

Valaki kopogott az ajtón. Alicia átbújt Miguel mellett és kinézett. A szúnyogháló túloldalá alak, egy tizenhat éves, vöröses hajú fiú állt. Valamit tartott a kezében. Penicillin

mondta, felemelve egy üvegcsét.

Szervusz, Penicillin, az én nevem Alicia. Amikor a fiú észbe kapott, hogy õ a csipkelõdés tárgya, vigyorogni kezdett. Elnézést, Philip vagyok. Philip Oster. Emlékszel, tegnap este találkoztunk?

Az Alicia háta mögött támadt sustorgás rádöbbentette a fiút, hogy a kérdését esetleg f alaki. Felemelve hangját gyorsan hozzátette: Azt mondtad, beteg az öcséd.

Valóban így történt. Miután a hosszú este folyamán több futó pillantást váltottak és tõségteljesen végigmérték egymást, végül összeszedték a bátorságukat, és beszédbe elegyedtek. apotáról, és Philip megígérte, hogy megpróbál segíteni. Ezért állt most itt a penicillines fi

Tudom, hogy nem pontosan erre van szüksége, de ez segíthet levinni a lázát. Alicia lesütött szemét, és elpirult. Nagyon rendes tõled, hogy segítesz mondta halkan, és kinyitotta az ajtót, hogy elvegye a gyógyszert. Érezte, hogy az apja átnéz a válla fölött. Philip egy lépést hátrált, amikor ntotta a jól megtermett, borostás Russellt. Én vagyis a családom örülne, ha többet tehetnénk mindenesetre mi néhány perc múlva indulunk.

motyogta a fiú.

Vagyis

Alicia arca felragyogott: Mi is

Együtt megyünk veletek.

Aztán, amikor hallatta, hogy az apja morog a háta mögött, hozzátette: Úgy értem, hogy mi is indulunk. Klassz Elég volt!

mosolygott Philip barátságosan.

Ez egy jó régi repzaj, amit vontattok. Mûk

szólt közbe Russell, hogy elejét vegye a további fecsegésnek.

Köszönjük a

gyógyszert! Most pedig hagyd abba a szaglászást, és tünés a saját lakókocsidhoz! Apa!

kiáltott fel Alicia dühösen.

De Philipet nem nagyon bántotta a dolog. Találkozunk a legközelebbi megállóhelyen!

mondta búcsúzásképpen.

* * *

NORAD, az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokság volt a világ talán legbiztonságosabb pontja. Mélyen a Cheyene Mountain belsejében épült, közel Colorado Springshez. A csúcstechnikával fel zerelt, bevehetetlen, föld alatti katonai parancsnokság azért épült, hogy menedéket nyújtson z ország vezetõi különösen az elnök számára atomtámadás esetén. A bunkerfalakat úgy terve li atomrobbantás esetén is kitartsanak. Mivel a hely mélyen a föld felszíne alá épült, még na biztonságot nyújtott. Hatalmas haditerme amelybõl mindent irányítani lehetett a létesí zívében helyezkedett el. Még ha az Egyesült Államok összes városát is lesöprik a Föld színérõ technikusok képesek lennének nyomon követni az ellenség hadmûveleteit, koordinálni a tengere

ntúlon állomásozó katonák csapatmozgásait és számos rakétatámadást is indíthatnának. A egyesített vezérkart, a tanácsadóikat és családtagjaikat már biztonságosan elszállásolták a ejében, és várták az elnök érkezését. Az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokság számítógépei fo t tartottak az elnöki gépen utazókkal.

* * *

Körülbelül tizenkét perccel a New York, Los Angeles, San Francisco és Washington légteréb n folyó véres háború kezdete után az elnöki gép parancsnoki központjába tömörülõ technikusok irányítani az amerikai ellentámadást. Elõször elveszítették a rádióösszeköttetést a megmarad l, majd megszakadt a globális radarmegfigyelés is, végül pedig elveszítették a kapcsolatot a z Észak-Amerikai Légierõ Parancsnoksággal, és át kellett kapcsolniuk mikrohullámú telefonokra

Biztosan a mûholdakat támadják. Elveszítjük az összes mûholdas kapcsolatot, nem mûködi resés és nem tudunk légi felvételeket készíteni.

Átkapcsoltak az elnöki gép ULR-jére (felfelé irányított radar), és az ernyõn a legfontosabb mûholdak pozícióját figyelték. Egyik a másik után tûnt el. Erre az egyetlen magyarázat az vo ogy a betolakodók ott repkedtek 33 ezer mérföld magasságban, ahol egy mûhold képes geostacio nárius pályára állni a Föld egy fix pontja felett. Miközben az esetlen, több millió dolláros dezések ellebegtek elõttük, az ûrlények szétrobbantották õket az ûrben.

A katonaságnak különbözõ pályán, különbözõ magasságban is voltak mûholdjaik, de az átállásh lett volna szükség, akiknek számos helyen át kellett volna

állítani a receptor antennákat. De még azelõtt, hogy ezt elrendelhették volna, magukat a tá aszpontokat érték súlyos, heves bombázások. Az elnöki gép El Torából a rémült kiáltást hallot Betolakodók! Ellenséges betolakodók!

Mielõtt még egyetlen gép is felszállhatott volna, a támaszpontból csak füstölgõ romok mar . Az elnök repülõ erõdítménye fokról-fokra elszakadt a külvilágtól.

Közvetlenül a parancsnoki központ elõtt Whitmore és tanácsadói a kör alakban elhelyezett sz felé tartottak, miközben a szóba jöhetõ lépések egyre rövidebb listáját próbálták összeá lius hallótávolságon belül ültek, és figyelmesen hallgatták a feszült társalgást. Grey tábornok az egyik tanácsadójával beszélt: Engem nem érdekel, hogyan csinálja, de azt akarom, hogy létesítsen újra kapcsolatot az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnoksággal, amilyen gyorsan csak lehetséges! Gyerünk! Igen, uram!

mondta a katona kurtán, majd elindult a parancsnoki központ felé.

Mit jelentenek a Petersonból? kérdezte az elnök, arra utalva, hogy a Colorado Springshez közeli Peterson Légi Támaszponton szándékoztak landolni kevesebb mint harminc p erc múlva. Ez a támaszpont volt legközelebb az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnoksághoz. A Grey arcára kiülõ csüggedt arckifejezés többet árult el, mint a szavai.

Folytatjuk a támaszpontok kiürítését, amilyen gyorsan csak tudjuk, de már így is súlyos v ségeket szenvedtünk. A fenébe!

csapott az elnök ököllel a szék karfájára.

Nem csak, hogy tudják, hol kell

de pontosan tisztában vannak a fontossági sorrenddel is. Pontról pontra haladnak egy istenverte lista alapján.

Így igaz, uram helyeselt Grey , ez egy rendkívül alaposan megtervezett támadás. Úgy tû ntosan ismerik a védelmi rendszerünket.

David tántorogva jött ki a mosdóból, látszott rajta, hogy rosszul van. Meghallot ta a beszélgetést és megállt a folyosón, reménykedve, hogy további részleteket is megtudhat. it azután hallott, attól menten elfeledkezett émelygõ gyomráról. Nimzi felállt, a konferenciaterem közepére sétált és császári stílusban szónokolt.

Amint tudják, én beszéltem közvetlenül Foley parancsnokkal és az egyesített vezérkar több l, mióta megérkeztek az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokságra. Minden egyes mondata nyilvá lóan arra volt kihegyezve, hogy az elnököt rossz színben tûntesse fel. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy csak egyetlen józan és körültekintõ megoldás kínál gyszabású ellentámadást indítunk, totális atomtámadással. Bevetünk mindent, amink van.

Ez megint része volt a Nimzikire annyira jellemzõ ripacskodásnak. Hogy a tervet rákényszerítse az elnökre, azt úgy adta elõ, mintha már megszületett volna a végleges döntés. W re-t feldühítette a szándékos manipuláció, de jobban érdekelte az ötlet, mint hogy krit izálj zikit.

Amerikai területen? Tisztában van ennek az akciónak a veszélyeivel? Több tízezer vagy tal több százezer ártatlan állampolgárt ölünk meg. A teljesen higgadt Nimziki már elõre megtervezte a válaszát.

Hogy teljesen õszinte legyek magához, elnök úr, számítottam rá, hogy ellenezni fogja a te t. De ha nem támadunk hamarosan, akkor nem marad túl sok Amerikából, amit még meg kéne védeni Beszélgetésem során az egyesített Uram!

szakította félbe Grey tábornok tanácsadója, aki most tért vissza a központból.

Ez nem tûrhet halasztást!

szerelte le Nimziki, bár ezzel technikailag túllépte a hatáskör

Az Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokságról van szó mmisítették!

folytatta a férfi holtsápadtan.

El

Eltelt egy pillanat, míg tudatosult a jelenlévõkben, hogy mi is történt. A csoport tagj ai elõször zavarodottan, majd megrökönyödve, végül halálra váltan álltak. Ez nem lehet Istenem, az alelnök, az egyesített vezérkar! Talán csak a kommunikációs rendszerük ment tönkre. Az egész Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokság nem tûnhetett el! A tanácsadó alaposabban megmagyarázta:

A Petersonról kirepült pilótáktól hallottam. A levegõben voltak, amikor az idegen támadó z Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokság fölött gyûltek össze, és folyamatosan lõtték jó néhány . Végül a teljes komplexumot felderítették és megsemmisítették. Röviddel azután Petersont is dták. Nem Peterson felé tartunk? Új célállomást kell találnunk! Elnök úr, el kell indítanunk az atomtámadást! bizonygatta Nimziki felettébb nyugtalanul. ziki biztos akart lenni abban, hogy ez az üzenet meghallgatásra talál, ezért még egy

övön aluli ütést is bevitt.

A késedelemért most még annál is drágább árat kellene fizetni, mint amikor a városok evak t. Az elnök felpattant a székébõl, és egészen közel hajolt Nimzikihez. Most nem errõl van szó!

rivallt rá. Már majdnem képen törölte a férfit, amikor valaki k

Ugye nem gondolják komolyan? jött elõ David a sarokból felháborodva. mondani, hogy atombombákat fognak ledobni az embereinkre?

Ugye nem azt aka

Connie azonnal közbeavatkozott. Odaszaladt volt férjéhez, és megpróbálta visszarángatni. De minden hiába: Davidet nem lehetett lecsillapítani.

Ha atombombákat kezdenek robbantani ordított tovább a férfi , ezt fogja tenni az egész lág! Van fogalmuk arról, hogy ilyen mennyiségû radioaktív csapadék mivé alakítja a

bolygónkat? Gondolkozzanak! Tudják, mik lesznek a hosszú távú következmények? Miért nem loccs juk szét az agyvelõnket most rögtön? David félrelökte Connie-t, és megindult a terem közepe felé. Grey tábornok villámgyorsan a isztérikus számítógépes zseni és az elnök közé vetette magát. Bár Grey sokkal kisebb termetû lt szánva, hogy leteperi Davidet a földre, ha szükséges. Mr. Levinson csak vendég.

mondta szigorú, nyugodt hangon , szeretném emlékeztetni arra, hogy Ön itt

David, ügyet sem vetve rá, tovább dühöngött.

Ez kész õrültség! Még azt sem tudjuk, hogy az atomrobbanás áttöri-e egyáltalán a páncél z abban lehetünk biztosak, hogy velünk végez. Megsemmisül az egész emberiség!

Nimziki úgy gondolta, hogy már elég sokáig tûrte ezt az idiótát. Hozzá volt szokva, hogy en elmeskednek neki. Fogja be a pofáját, és azonnal üljön le!

bõdült fel.

Sértõ szavai rosszul sültek el. Julius is bekapcsolódott a vitába.

Maga csak ne mondja az én fiamnak, hogy fogja be a pofáját! Maga már rég halott lenne, e gészen a mennyországig repült volna az én Davidem nélkül! Az öregember az ujjával megfenye a hadügyminisztert.

Connie megérezve, hogy mindjárt elszabadul a pokol átszaladt a szobán, és megragadta ap karját. A hetvenéves öregember megvédte az álláspontját, alaposan megleckéztetve a washingto fejeseket.

Én magukat, mindannyiukat vádolom azért, ami történik. Maguk nem tettek semmit, hogy meg akadályozzák ezt a szörnyûséget! Pedig tudták! Tudták, hogy ez fog történni, mégsem tettek se most a fiamat támadják!

Julius különös monológja elejét vette, hogy elszabaduljanak az indulatok és verekedés törj az elnöki gép fedélzetén. Az a pillanat, amikor csontos ujjával megfenyegette Nimzik it, miközben Connie hátrafelé húzta, mindenkit kizökkentett a dühébõl. Az elnök tudta, itt az ogy visszatérjenek az aktuális teendõk megvitatására. Uram

fordult Juliushoz

, nem tudtunk volna sokkal többet tenni. Sok mindennel leh

et minket vádolni, de ebben az esetben minket is a meglepetés erejével ért ez az egész. Ne jöjjön ezzel a meglepetés erejével ért repülõ csészealj, ami lezuhant Új-Mexikóban.

maszlaggal. Már ezerkilencszázötvenakárhány ó

Apa, kérlek!

David a bolygót akarta megmenteni, és akkor az apja jön ezzel az ufó õrültséggel, amit a hü tévében hallott.

Hol is volt? folytatta tovább Julius. Roswellben? Igen, Roswell, Új-Mexikó. Megtalált az ûrhajót, a három ûrlény holttestét meg az egész sírt. Aztán mindent elzártak egy bunkerben hívják? Az 51-es körzet! Ez a neve. 51-es körzet. Már évek óta tudták, de mégsem tettek sem

Whitmore elnök, hosszú ideje elõször, elmosolyodott. Havonta rázott kezet olyan állampolgár kkal, akik a hírhedt 51-es körzetrõl kérdezték. A kérdések kapcsán utánanézett, hogy mi is az és megtudta, hogy az egész csak kitaláció. Egy bonyolult összeesküvési elmélet, amit az ufób ok agyaltak ki.

Függetlenül attól, hogy mit olvasott a bulvárlapokban, Mr. Levinson, a kormány sohasem t alált semmilyen ûrhajót. Az 51-és körzet ugyan létezik, de titkos repülõ csészealjak nincsene . Erre a szavamat adom. Már megbocsásson, elnök úr sen a valóságnak.

szólt közbe nagyot nyelve Nimziki

, de az állítása nem fele

Mindenki megrökönyödve nézett a CIA egykori vezetõjére, aki tudott valamit, amit õk nem. Magyarázatra vártak.

20

Jasmine Dubrow, amint kiért a lerombolt város fényes, poros ege alá, megkérte Dylant, ho gy várjon Boomerrel, aztán felmászott egy földtöltésen arra a helyre, ami az autópályából mar nen szemügyre vette a pusztítást. Borzongás futott végig a hátán attól, amit látott. Minden e füstölgõ, szürke törmelékké porladt. A hatalmas, fekete hajó továbbra is ott lebegett a leveg halál angyala beterítette a várost szárnyaival. A robbanás teljesen letarolta Los Angeles belvárosát. A felhõkarcolók gyûrûje és a történelmi épületek, ahol eddig hatalmas tömegek do mint nap, most csak egy elfeketedett lyuk volt a földben. Jasmine elfordította a fe jét. A távolban állt néhány, viszonylag épségben maradt épület. Az ablakaik kitörtek, és hamv felhõket küldtek a reggeli égbolt felé.

Amikor felmérte a pusztítás irányát, hirtelen rádöbbent, micsoda mázlija volt. Több mérföld n teljes volt a rombolás. Az autópálya mellé épült házakat kettészakította a robbanás, és min bennük volt bútorokat, vízmelegítõket, fényképeket, félig olvasott könyveket, elmosatlan és alvó gyerekeket kiszippantott és elhamvasztott a tûzvihar. Egy divatjamúlt, lek erekített sarkú frizsider az autópálya kellõs közepén landolt, és a forróságtól csúnyán be vo Jasmine belenézett, és talált benne egy üveg mustárt, amely ott maradt a helyén, az ajtóban. urcsa, hogy mi marad meg.

Visszasietett az emelkedõ aljára. Dylan vizsgált valamit a földön: valami állatnak talán kutyának a szétszakított, még mindig füstölgõ teteme volt. Dylan tudni akarta, hogy mi vol

z, ak tt ol

de Jasmine felkapta a fiút, és szó nélkül magával vitte. Boomer vezette a sort, és így hal néhány percig, amikor találtak egy parkolóházat, tele haszonjármûvekkel. A garázs az autóp oldalán volt, és a billenõkocsik, a buldózerek illetve darus kocsik ugyanott álltak, ah a háromnapos ünnep idejére hagyták õket. A kijárathoz közelebb álló jármûvek szénné égtek a gumik és a drótok pedig leolvadtak róluk. Beljebb a barlangszerû garázsban, J asmine talált egy öreg, de kitûnõ állapotban lévõ, piros, nyolckerekû teherautót. Felmászot autóba, elkezdett keresgélni, aztán hirtelen megütötte a fõn yt: a kocsikulcs az ölébe hullott, amikor lehajtotta a napellenzõt. Kiabált Dylannek és Bo omemek, hogy szálljanak be, aztán beindította a motort, és elindult, egyenesen az autók to rlasza és a beomlott bádogtetõ felé. A törmelékeken áttörve kiért a szabadba.

Perceken belül rátalált egy széles sugárút maradványaira, és zötykölõdve megindult déli irá tt boltok között lavírozva és félig elégett telefonpóznákon áthajtva. Néhány percenként olyan , amelyen az öreg tragacs nem tudott átkelni. Ilyenkor megállt, felmászott a motorháztetõre , és körbekémlelt, hogy vezet-e valamilyen út a romokon keresztül. Mintha csak valami labi rintusból akarna kijutni.

Három vagy négy mérföld megtétele után talált rá az elsõ túlélõre. Egy ötven év körüli férf i háromrészes öltönyének rongyait viselte. Csendesen ücsörgött az út szélén; a keze csúnyán v gy repülõ üvegdarab vágta meg. A férfi nem volt hajlandó megszólalni. Jasmine besegítette a t rautó hátuljába, ahol csöndesen leült. Továbbhajtottak. A következõ fél órában további h ak. Hárman közülük

elfogadták Jasmine ajánlatát, és velük tartottak. Örültek, hogy mehetnek valahova, bárhol leg is a cél. Az utasokat a platón helyezte el, míg Dylan és Boomer utaztak elöl.

Idõvel ráleltek az elsõ utcatáblára. Az acél jelzõlámpa szétlapulva feküdt a földön, de egy a maradt. Jas leugrott a kocsiról, és a csizmájával letörölte róla a homokot és a kormot: Sep eda Blvd. Most már tudta, hol járnak. Felnézett a Napra, aztán arra, amerre szerinte az óc eán volt, megpróbálva megsaccolni, milyen irányban haladnak. Térjetek meg, bûnös lelkek!

Jasmine megpördült. Hevesen vert a szíve. Nem messze tõle egy elhanyagolt külsejû férfi áll gy régi mozi összedõlt oldalfalának romjain. Kartonlapot tartott a kezében, amire egy bibl iai idézetet körmölt. A másik kezében egy négyágú kerékkulcs volt, amit úgy emelt a magasba, egy keresztet. Jasmine szemszögébõl a filmszínház omladozó belsõ fala pontosan a fér mögött látszott. A falra giccses festményeket pingáltak, amelyek a régi vadnyugat cowboya it ábrázolták. Ijesztõ volt ez a cseppet sem ideillõ háttér. Eljött a vég! A mindenható Isten szólott vala és eljött a vég! Én El Toro felé megyek. Ha akar, pattanjon fel hátra, elviszem! Tüzes nyelvekkel beszélt vala kiáltotta a férfi az ég felé. el hátat fordított a piros teherautóban ülõ embereknek.

És adaték a skorpió kínzá

Jasmine otthagyta a férfit. Úgy gondolta, nem feladata több ember megmentése. De még nem haladtak egy háztömbnyit sem, amikor észrevett egy újabb túlélõt. Egy olaj szürke katonai he opter feküdt felfordulva és füstölögve egy térség közepén, ami azelõtt egy kisebb fajta bevás volt a parkolója.

Jas és a hallgatag férfi leszálltak a teherautóról, és megközelítették a helikopter roncsai pilóta és a másodpilóta szörnyethalt a zuhanáskor. De az összetört jármû tetején feküdt egy n hában. Jasmine bemászott, és kivonszolta a nõt. Alvadt vér száradt az orra, a szája és a füle iztos jeléül annak, hogy belsõ vérzései vannak. Jas és a hallgatag ember összenézett. Mindket felismerték a nõt. Marilyn Whitmore volt az, a First Lady.

Miközben ahhoz készülõdtek, hogy felemelik, és odaviszik a teherautóhoz, Dylan szaladt felé . Dylan!

kiáltotta Jasmine.

Nem megmondtam, hogy maradj a kocsiban?

Aztán egy vadászfegyver kakasának hangja törte meg a csendet. Jasmine körbefordult, és egy vadászruhás fehér embert látott közeledni. Két másik mocskos kommandós öltözéket viselõ férf gyik egy viharvert bevásárlókocsit tolt maga elõtt, amelyben nagy kupacban állt a romok között összeguberált holmi. Olyanok voltak, mint három dagadt keselyû, amelyek a robba nás után rögtön lecsapnak arra a kevésre, ami maradt. ak?

Úgy tûnik, megoldódnak a közlekedési gondjaink. Ez egy igazán szép járgány! A kulcsok ben kérdezte a fegyveres fickó.

Jasmine-nek az hiányzott legkevésbé, hogy egy fehér falusi bunkó megfenyegesse a vadászpus kájával. De valahogy erõt vett magán, és igyekezett barátságosan mosolyogni. Szívesen elviszem magukat, ha akarják. Úgyis indulni készültünk. Dél felé megyünk

Fogd be a pofádat, te fekete kurva!

üvöltötte a fegyveres, Jasmine-re szegezve a puskát

A társai odafutottak a teherautóhoz. Amíg a nagyobbik elkezdte lerángatni a sérülteket a p latóról, a másik a kulcsot kereste. A kulcs nincs itt!

kiáltotta a kommandós a fegyveres férfinak.

Rendben van fordult a vadász ruhás Jasmine-hez és a hallgatag emberhez. Ide vele, kül en szétlövöm a fejeteket. Kinél van az az istenverte kulcs ahhoz az istenverte teherautóho z? Térjetek meg, bûnös lelkek! Eljött a vég! tó Isten ítélkezett felettetek! El innen, uram! Ez nem a maga dolga!

Az õrült prédikátor követte a teherautót az ú

figyelmeztette a vezér keselyû.

De a prédikátor egyre csak közeledett. Jasmine magához vonta a fiát, közben kivette az egy ik FyreStixet a hátizsákból. Nem szállhatsz szembe Isten akaratával! szavainak nem szegülhetsz ellen!

folytatta a rongyos evangélista.

Az Õ

Dehogynem mondta a vadász nevetve, és meghúzta a ravaszt. A prédikátort összerogyott. A dörrenés hosszasan visszhangzott az üres, romos tájon. Jasmine eggyújtotta az egyik gyufát, de amikor a rakéta nem akart meggyulladni, gyorsan elnyomta. A fegyveres férfi volt a legjobban megdöbbenve tettétõl. Nyilvánvalóan még soha nem lõtt le senkit. A társai idegesen néztek rá. Na, most jobban teszed, ha odaadod a kulcsot, te kurva!

Boomer, a világ legtehetségtelenebb õrzõ-védõ kutyája a bunkókkal játszott, mielõtt a puskalövés. De utána hirtelen nekirontott a puskás férfinak, vicsorgott rá és ugatott. A fi kó vagy kutyabarát volt, vagy bûntudatot érzett, hogy lepuffantott egy ártatlan embert, de mindenesetre nem lõtt azonnal a kutyára.

Hívd vissza a kutyát! ordította Jasmine-nek, a puska csövét egészen a kutya vicsorgó fo z nyomva. Hívd vissza, vagy esküszöm, hogy megölöm!

Jasmine lenyúlt, és meggyújtotta a FyreStixet. Az élénken színezett puskapor robbanása nagy

bb erejû volt, mint várta. A tíz láb hosszú szikrázó tüzet a puskás fickó felé irányította. A a és kezeire tapadt. Önkéntelenül leejtette a fegyverét, amikor a karját védekezõen az arca e elte. Jasmine felkapta a fegyvert. Mire a férfi újra felnézett, fordult a kocka.

Ez a kurva Alabamában született, és az apukája imádott vadászni mondta Jasmine, azzal f ta a kakast. Tehát egy percig se áltasd magad azzal, hogy nem tudok bánni ezzel! Meghúzta a ravaszt: a golyó a dagadt ember füle mellett süvített el. Tehát azt tanácsolom, induljatok el egy szép hosszú sétára, vissza arra, amerrõl jöttetek. A három dögkeselyû szó nélkül engedelmeskedett. Elfutottak egy alacsony domb felé. A

domb tetejérõl átkozódva visszafordultak, aztán eltûntek mindörökre.

Amint Jasmine és a hallgatag ember felrakták az eszméletlen Mrs. Whitmoret a teherautóra, a First Lady szája szólásra nyílt. Csöndesen, elhaló hangon, de mosolyo va mondta: Remekül csinálta!

* * *

Steve elõreszegezte egyik vállát, és nekifeszült a zsinórnak. Becsomagolta az eszméletlen û t katapultszékének ejtõernyõjébe, és a csomagot elkezdte vonszolni a perzselõ homoko .

Tudod, nekem ez lett volna a szabad hétvégém. De neeem! Nektek pont ide kellett jönnötök zzel a furcsa modorotokkal! És most meg itt vagyok, hála nektek, és a krumplirágcsáló, nyálká eggedet kell vonszolnom a lángoló sivatagban!

A teremtmény hosszú, csápszerû karjai kiszabadultak az ernyõbõl, és erõtlenül lógtak a föld

Azt képzelitek, hogy idejöttök és eljátszátok a nagyfiút? Hátrafordult, mintha választ e dühösebb lett, már üvöltött: Most épp piknikeznék valahol, te szörnyszülött! Steve odat ancssárga nejlon ejtõernyõhöz, és néhányszor gonoszul belerúgott a bekómált, becsomagolt biom Aztán lihegve még hozzátette: De nem vagyok dühös!

Csorgott róla a veriték, nemsokára vízre lesz szüksége. A csomagját maga mögött hagyta, és felmászott egy alacsony dombra, hogy a sivatagot kémlelje. Kies, barna hegyek nyúltak el végestelen-végig a kék ég alatt. A sivatag homokjából felszálló forró levegõ szinte vibrá az ezüstös hullámok az óceánban. Aztán egyszerre tükrözõdõ fényre lett figyelmes néhány mérfö mit lát: autóforgalmat. Egy út húzódott kevesebb mint ezer yardra elõtte. Visszasietett a c somagjáért, és dühösen megiramodott az út felé. Néhány perc múlva oda is ért, leült a régi ké csodálkozva figyelte a közeledõ több száz lakókocsi, lakóbusz, mikrobusz és teherautó armadá

Nyálkás fejû, az autó elõállott! Steve széles mosolyra húzta a száját, és az út közepén Ha nem állnak meg, akkor el kell ütniük. A mérföldes karaván lassan megállt. Steve odament az egyik vezérjármûhöz, amelyik egy öreg fedeles repülõt húzott maga után. Steven Hiller kapitány vagyok az Egyesült Államok Tengerészgyalogságától.

A sofõr em?

gunyoros, nagy darab, göndör hajú fickó kihajolt az ablakon, és megkérdezte:

El

Két perccel késõbb Steve-et két tucat kíváncsi ember vette körül. Megivott egy csomó vizet, t rátért volna arra, hogy mi van az ejtõernyõben. Az ernyõ tartalma felkeltette az emberek érdeklõdését. Steve elmondta nekik, hogy Las Vegasba kell jutnia, a Nellis Légierõ

Támaszpontra, és hogy sürgõs államérdekrõl van szó. Sajnálom, katona mondta egy öreg fickó karabéllyal a kezében llist szétlõtték. Megsemmisítették.

, bemondták a rádióban

Steve odasétált az ejtõernyõhöz, és gyorsan még kétszer belerúgott.

Akkor mondok mást. Amikor a térség felett repültem, láttam egy támaszpontot egy kiszáradt der mellett, szeretném, ha valaki elvinne oda.

Többen is hoztak térképet, és bár némelyik elég részletes volt, egyik sem jelezte támaszpontot. A térképek szerint az egész térség kísérleti rakétatesztelõ terület volt, civil va. Tovább rontotta a helyzetet, hogy nem egy, hanem négy kiszáradt tómeder volt a környéken . Bízzanak bennem, ott van

mondta nekik Steve.

A legtöbbjük számára túl ijesztõ volt ez az egész ügy. Minél távolabb akartak kerülni az ûr pedig szállítgatni õket. A csoport vezetõi elvitték volna Steve-et a csomagjával együtt, d m akartak benzint veszíteni amiatt, hogy egy lezárt katonai területen furikázzan ak értelmetlenül.

A gunyoros fickó ekkor Steve védelmére kelt. Félretolt néhány térképböngészõt, és beállt az anács közepébe.

Groom Lake mondta Steve-nek. Groom Lake Fegyvertesztelõ Létesítmény. A támaszpont mit látott. Két kifutópálya keresztezi egymást X alakban és négy-öt bazi nagy hangár van a he dalában, ugye? Pontosan.

Steve és a többiek figyelmesen hallgatták, amint a nagy termetû ember elmagyarázta, ho gyan kell odajutni, utakat rajzolva be a térképre, amelyeket a térképkészítõk lehagytak. Amik r befejezte, Steve megkérdezte: Hogyhogy ilyen jól ismeri a térséget? A férfi fia

egy tizenhétéves forma, hosszú hajú kölyök

válaszolt.

Mert errefelé lakunk.

A nevem Russell Casse mondta a férfi halkan, majd kezet rázott Daviddel. Körülbelül t l ezelõtt volt egy kis összetûzésem ezekkel a kis vérszívókkal, és mindent megtennék, hogy se móresre tanítani a bestiákat. Megengedi, hogy megnézzem? Steve-et nem érdekelte, hogy a férfi õrült-e vagy sem, ha hajlandó segíteni. Persze

mondta Steve

Láttam már ilyet

, de nem valami gyönyörû látvány. nyugtatta meg Russell.

Nagy fekete szemek, ráncos kicsi száj, fehér

A fia, Miguel közelrõl követte õket, és nem volt oda meg vissza az ötletért, hogy egy tenge zgyalogos pilótával kell együttmûködnie. Russell már húsz lábnyi távolságról látta, hogy vala ndben. Az ejtõernyõbõl kilógó hosszú csápoknak semmi közük nem volt

azokhoz az ûrlényekhez, amelyekre õ egy évtizeddel ezelõtt.

emlékezett . Azokhoz, amelyek elrabolták

a rep

Steve felrántotta a nejlont. Az autósok, akik követték õket az ejtõernyõhöz, undorral u ttak hátra. Russell a teremtményt bámulta, és egészen más okból szörnyülködött. A teremtmén lt, túl csontos és túl félelmetes ahhoz, hogy egyike legyen azoknak a kicsiny szörnyecskékne k, akik egy évtizeddel ezelõtt elrabolták. Lehet, hogy ez egy teljesen más ûrlényfaj? töpre tt. Vagy képzeltem az egészet, és csak a fejemben léteznek? Hirtelen Russell múltjának a leg igazibb része, amely tönkretette õt élete hátralévõ részére, nem tûnt valóságosnak többé. A f zédült, ezért egyik kezét Miguel vállára tette, hogy megtámassza magát. Apa, ne feledkezz meg Troyról! El kell jutnunk ahhoz a kórházhoz! Russell a fiúra meredt , majd bólintott, és a lakóbuszuk felé fordult. Tehát, uram szólt Steve újdonsült szövetségeséhez , elindulunk Groom Lake felé? Russell már elfeledkezett a Steve-nek tett ígéretérõl.

Nézze, barátom, szívesen segítenék magának, de a fiam a kocsiban meghal néhány órán belül p gyógyszert. Maga csak kövesse azt az útvonalat, amirõl beszéltem. Innen két óra alatt odaér Mi majd elvisszük!

ajánlotta fel egy magas, napbarnította férfi.

Philip, rámolj le a furgon platójáról, és tedd át a holmikat a lakókocsiba!

A vörös hajú fiú szomorúan nézett Aliciára, mielõtt elindult, hogy teljesítse az apja kérését

Várjon csak egy kicsit, Mr. Casse szaladt Steve Russellhez. Ha jól értem, a maga fián k gyógyszerre van szüksége. Nézze, egy ekkora támaszponton kórház is van. Ott mindent megkaph t, amire szüksége lehet. Maga mondta, hogy csak két órányira van innen. Russell a fiára nézett. Te döntesz. Miguel egy pillanat alatt átgondolta a dolgot. Próbáljunk meg másfél óra alatt odaérni!

21

A végtelen nevadai sivatag felett repülve Birnham kapitány, az elnöki gép pilótáj bejelentette, hogy Nellis feltûnt a baloldalon. Az apró ablakokon kilesõ utasokat lesúj totta a nem túl nagy támaszpont meglehetõsen elkeserítõ állapota. Az 51-es körzet felszín fel i része egy nagy, és számos kisebb hangárból, két egymást keresztezõ kifutópályából, és barakkból állt. Elszórva a nyílt sivatagi területen más épületeket is észrevettek, de az egyetértettek abban, hogy nem volt semmi különös ebben a titkos létesítményben.

Ahogy elõre megegyeztek, az elnököt minden ceremónia nélkül fogadták. Amint a nagy gépmadár

ért, Birnham kapitányt a legnagyobb hangár felé irányították, amelynek az ajtajai kinyíltak, ikor a gép elé gurult. Néhány katona odatolt egy utaslépcsõt a kék-fehér Boeinghez. Whitmore plomáciai kísérete az ajtóban gyülekezett, és türelmetlenül várta, hogy kijusson a repülõbõl. varodottan jött elõ a parancsnoki központból, ahol a következõ lépésén törte a fejét. Mindenk õt udvariasan kerülni, amíg az ajtó ki nem nyílt.

A lépcsõ alján a támaszpont vezetõje, Mitchell õrnagy fogadta õket. Mintegy ötven ka a sorakozott fel az elnöki szemléhez. Üdvözöljük az 51-es körzetben szólt: Egy kissé sietõs a dolgunk.

mondta és tisztelgett. Whitmore viszonozta a tisztelgést, m

Erre parancsoljanak!

Mitchell rögtön tudta, miért döntött úgy az Egyesült Államok elnöke, hogy meglátogatja az õ mögötti támaszpontját egy globális katasztrófa kellõs közepén. A hajó miatt jött. És bár a s sértése volt, hogy bárkit beengedjen, legyen az akár maga az elnök, habozás nélkül bevezette ogatókat.

Mitchell nagydarab ember lévén félelmetes látványt nyújtott. Jóképû volt, amennyire az elõr ofi bokszolok jóképûek lehetnek. Bár alig múlt harminc, igazi karrieristaként gyorsan haladt felfelé a ranglétrán. A felettesei Fort Cayugában el voltak ragadtatva a munkájátó és ezért bízták rá az 51-es körzet mûködtetését és irányítását. Mindenért felelõsséggel tart folyt, a kutatást kivéve. Mitchell mindig mindenrõl tudott, ami a támaszponton történt. Tis ztában volt vele, hogy ez a munka csak ugródeszka számára valamilyen magasabb szintû washi ngtoni poszt eléréséhez. De azt is tudta, hogy ha a biztonsági szabályokat bármilyen módon me szegi legyen az valakinek a bejuttatása kívülrõl, vagy információ szivárogtatása belülrõl, ami miatt az 51-es körzet bekerül az újságokba akkor gyorsan áthelyezik irodai munkára, Id ho valamelyik elhagyatott részébe. Mitchell komolyan vette a munkáját.

Bekísérte a csoportot egy szürke zsákutcába torkolló folyosóra, amelynek mindkét oldalán zá aajtók sorakoztak. A szoba végében egy ivóvíz automata és néhány hervadt növény

állt. Mitchell belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Ne dõljenek a falhoz! omott egy gombot.

figyelmeztette a látogatókat, aztán kinyitott egy fedõlapot és me

Hirtelen az egész szoba elkezdett süllyedni. Úgy tûnt, mintha az irodaajtók másznának fel a falakon, miközben a padló süllyedt lefelé a betonba. Az egész szoba egy nagy lift volt. Miközben a többiek tátott szájjal bámultak, az elnök dühe nõttön-nõtt. Errõl a helyrõl én miért nem tudtam?

támadta le Nimzikit, válaszra várva.

Két szó, elnök úr Nimziki egyszeriben alázatosnak és komolynak tûnt. A döntés jóval a tett arról, hogy ezt az ügyet hét pecsét alatt kell tartani. Hoover tudta, hogy ebbõl poli tikai focilabda lenne, tehát titkosították az ügyet, és egészen a mai napig Elég! csattant fel Whitmore. Semmi sem tudta nem megtörténtté tenni a kárt, amit Nimziki titkolózása okozott.

Nimziki elfelejtette megemlíteni, hogy a hadsereg, a CIA és az FBI azért tartotta tito kban annak a bizonyos ûrhajónak a lezuhanását, mert elõnyre akartak szert tenni a hidegháború an az oroszokkal szemben. Ezért huszonöt évre titkosították az 51-es körzetet. A hidegháború véget ért és a titkossági rendelet is lejárt Nimziki vezetése alatt, de õ mégsem hozta nyilvá a a felfedezést. Olyan ambíciói voltak, hogy politikai pályára lép, talán még elnök is lesz,

a, hogy nagyon sokat veszíthet azzal, ha beismeri, hogy titokban tartotta az ügyet, viszont rengeteget profitálhat abból, ha a teljes projektet a saját irányítása alatt tartja.

Fémajtók nyíltak szét, és feltûnt egy helyiség, amely olyan volt mint egy kutatóintézet bem dója. Egy sor mosdó mellett maszkok és fehér köpenyek lógtak az akasztókon. A csoport a hely ségen áthaladva egy plexiüveg ajtóhoz ért. Az ajtók mögött egy nyüzsgõ munkahely látszott, dolgozók tetõtõl talpig steril fehér köpenyben, maszkban és sapkában dolgoztak.

Ez a zavarmentes sterilszobánk közölte Mitchell büszkén, hagyva egy pillanatot az álmél , mielõtt tovább vezette a látogatókat a következõ terem felé. Akkor lássuk!

mondta az elnök.

Mitchell gondban volt, hogy mit is mondjon. Nem volt bent túl sok érdekes dolog, és tudta, hogy ha Whitmore tudná, hány százezer dollárba kerülne a létesítmény fertõtlenítése, a ragaszkodna a közelebbi megtekintéséhez. Tulajdonképpen, uram, ahhoz, hogy belépjen ebbe a szobába Azonnal nyissa ki ezt az istenverte ajtót! ngon.

vágott közbe Whitmore ellentmondást nem tûrõ

Mitchell kinyitotta az ajtót. Végighúzta mágneses azonosító kártyáját a leolvasón, mire az mögve szétnyíltak. A tizenegy fõs csoport bemasírozott a csúcstechnológiával felszerel kutatá sítménybe. Amikor beléptek és befordultak a sarkon, látták, hogy a bemosakodóból csak a em egy kis szeletét látták. A kamra legalább száz járd hosszú volt, egy két és fél láb magasa yosóval, amely a terem középpontja felé tartott. A folyosó mindkét oldalán szorgosan dolg zott a személyzet. Mindenki fehér ruhában és

sapkában volt.

A munkarészlegükben tevékenykedtek, robotkarokat irányítottak, lézerkísérlete ket folytattak, grafikonokat és ábrákat tanulmányoztak. Mindannyian abbahagyták a mu nkát, amikor Thomas Whitmore, az Egyesült Államok elnöke váratlanul elsétált mellettük. Mitch néhány lépéssel a többiek elõtt járt, és egy-két szóban ismertette a különbözõ részlegekben atórium minden szempontból jól ellátott, jól szervezett és a lehetõ legjobban felszerelt vo t. Honnan a fenébõl volt erre keret?

kérdezte suttogva az elnök Greytõl.

Milyen pénzbõ

A csoport végén totyogó, látszólag hallótávolságon kívül levõ Julius meghallotta az elnök k

Azt azért nem gondolta, hogy tényleg tízezer dollárért vettek kalapácsot és harmincezer d t vécéülõkéket, ugye?

Az öreg fickó nevetett magán, nem is tudva, hogy milyen közel járt a valósághoz. Az ellátm tisztek már évtizedek óta úgy szereztek pénzt az 51-es körzet fenntartásához, hogy más költs yveltek el, de a pénz nagy része egyenesen a Kongresszustól érkezett. A nemzeti költségveté egy részét mindig úgy tûntetik fel, hogy Fekete Alap . Ezt a pénzt használták olyan projekt , amelyeket túl kényesnek nyilvánítottak ahhoz, hogy a törvényhozók tudomására jussanak. Álta hadászati fegyverek kutatási- és fejlesztési költségei tartoztak ide.

A helyiség túlsó végén feljáró vezetett egy vastag titánacél ajtóhoz. Beindult egy elektrom r és felnyitotta az ajtót. Két, fehér laboratóriumi köpenybe öltözött tudós bújt át alatta, é megemelt folyosón, hogy találkozzon az elnökkel. Dr. Brackish Okun volt az 51-es körzet kutatási igazgatója. A negyvenöt év körüli Okimnak vállig érõ õsz haja volt. Fülig érõ mosollyal üdvözölte az elnököt.

Istenem, mi jöhet még? motyogta az elnök az orra alatt. Már annyi furcsa emberrel talál ozott az utóbbi harminchat órában, és most itt jött még egy. Mitchellnek jutott a megtiszteltetés: Elnök úr, szeretném bemutatni Dr. Okunt. Õ vezeti a kutatásokat már tizenöt éve.

Okun különös ember volt. Lerítt róla, hogy túl sok idõt töltött el a föld alatti elszigetel Egy pillanatig kínosan bólogatott és vigyorgott. Gyûrött szürkéssárga nyakkendõje jól harmoni bõrszínével. Lelkesen rázott kezet az elnökkel.

Tyû, az elnök személyesen! Igazi megtiszteltetés, hogy találkozhatom Önnel. Õ pedig a kol Dr. Issacs.

Issacs jóképû férfi volt. Rövidre nyírt hajával és kecskeszakállával úgy tûnt, mintha õ len at normális fele. Miközben Issacs elõrehajolt, hogy kezet fogjon az elnökkel, Okun odafordult az egyik kutatóhoz és odasúgta neki:

Ez olyan pipec! Whitmore rosszalló pillantást lövellt felé, amit Okun valószínûleg észrevett: Ha bármelyikünk is egy kicsit furcsának tûnik, az azért van, mert nem nagyon engednek mi nket ki innen mondta Okun bocsánatkérõen. Igen, ezt meg tudom érteni

mondta az elnök, alig leplezett iróniával.

Feltételezem, hogy most látni szeretnék a Nagy Almatortát

mondta Okun.

Kövessenek!

A csoport tagjai zavartan néztek össze, aztán követték a különc tudóst a szomszédos helyis lhagyták a hosszú kutatótermet, felmentek a feljárón és beléptek egy betonfallal körülvett sz iségbe, amely egy újabb acélajtóba torkollott. Issacs végighúzta azonosító kártyáját a mágnes sója elõtt, mély lélegzetet vett, aztán megnyomott egy nagy gombot a falon. A berregõ hangra egy kis piros sziréna kezdett el forogni, miközben a fal lenyílt elõttük, mint egy felvonóhí és bámulatos látványt fedett fel.

Az ajtó túloldalán egy hatalmas, öt emelet mély terem tárult fel. Fegyveres õrök kibiztosít utomata fegyverekkel vigyázták a magasan fölöttük futó keskeny átjáróhidakat. De a terem fõ l egy külön erre a célra épített állványon foglalt helyet, és betöltötte a helyiség nagy részét dógép páncélozott külseje csillant meg kéken a fényben. Azoknak a hajóknak volt a pontos mása lyek csapást mértek a Fekete Lovagokra. Az elnök diplomáciai kíséretének tagjai meg voltak dö nve. Tátva maradt a szájuk a csodálkozástól, miközben lejöttek a lejárón.

Az ûrhajó semmihez sem volt fogható, amit eddig láttak, és teljesen más volt, mint amire s zámítottak. A két egymásra fordított csészealjforma ismerõs volt. Ez igazolta a több ezer, az ról szóló leírást, amelyet az emberek az évek során feljegyeztek, de amik igazán lenyûgözõvé dóvá tették a látványt, azok a hatvan láb hosszú jármû részletei voltak. A hajó gerince menté , csontos, hat láb magas kitüremkedés nyúlt el, amely a koronából indult és egy ponttá vékony a jármû hátulján. Ezt a kutatók uszony -nak nevezték. Úgy tûnt, hogy a repülõ felszíne hata lapokból áll, amelyeket megszámlálhatatlanul sok bonyolult szerkezet tart össze; az apró fé es eszközök ugyanazzal a pontossággal voltak egymásba illesztve, mint az emberi kéz izmai.

A csoport tagjai felmásztak egy megfigyelõ emelvényre, hogy közelebbrõl is szemügyre vehes sék a sötét színû, lenyûgözõ gépmadarat, amelyet úgy állítottak ki, mint valami kitömött steg des múzeumban. A gép elején egy pilótafülkéhez hasonlatos, lapos ablakokkal ellátott részt l

. A repülõ orránál hajlott, hegyesen kiálló nyúlványok lógtak, amelyek egy hatalmas rovar áll tették hasonlatossá. A lenyûgözött látogatók közül többen is elképzelték, amint ezek az erõt összepréselik, majd felfalják õket.

Számos tudós és technikus vette körül a hajót. Különbözõ mûszerekkel méréseket és kiseb ek rajta, a felszínét pedig különös kék lámpákkal vizsgálták. Felszerelésük gurulós kocsikra va, amitõl úgy tûnt, mintha csúcstechnológiával dolgozó autószerelõk lennének. Számos helyen e forradás cikázott végig a jármû felszínén, mutatva, hogy a tudósok hol illesztették össze , miután kettétört az Új-Mexikó-i sivatagban.

Klassz kis járgány, mi?

kérdezte Okun.

Whitmore Okun mellé lépett, hogy jobban szemügyre vehesse a jármûvet. Egészen bement a hajó alá és a kezével felnyúlt, hogy megérintse a felszínét. A páncélozott lapok felszínébe vékony kák voltak belevésve, szabályos mintázatban. Mit jelentenek ezek a formák?

kérdezte az elnök.

Fogalmunk sincs felelte Okun, mintha még sohasem jutott volna eszébe, hogy ezen törj e a fejét. Valójában persze megszállottja volt ezeknek a jeleknek. Még Dr. D. Jacksont, a világ egyik vezetõ kriptográfusát is sikerült bevonnia a kutatásba, aki egyszer teljes három etet töltött itt, hogy megfejtse a rejtvényt, mindhiába. Azt akarja nekem beadni, hogy negyven éve a birtokunkban van az egyik hajójuk, és mégs em tudunk róluk semmit? kérdezte az elnök mogorván.

Nem, nem, nem nyugtatta meg Okun az elnököt. Rengeteg mindent tudunk róluk. De a szu perpipec dolgok csak néhány napja kezdõdtek. Tudja, mi képtelenek vagyunk generálni az ene rgiájukat. De mióta feltûntek ezek a fickók, a kis herkentyûk az ûrhajó belsejében bekapcsol agukat. Az utolsó huszonnégy óra nagyon mozgalmas volt. Nagyon izgi. Az elnök kikelt magából.

Milliók és milliók veszítik életüket a világban! Nem hiszem, hogy az izgi a legmegfelelõb nnek a leírására.

A tágas helyiségben visszhangzottak az elnök szavai. A társaságban mindenki elnémult, arra várva, hogy az elnök megnyugodjon. Whitmore a hajó távolabbi végéhez ment, és meg róbálta összeszedni magát. De állandóan ugyanaz a kép lebegett a szeme elõtt: a felesége a tû lékává válik. Üresen bámult a terem homályos zugai felé, miközben a szemei megteltek könnyel. g sírni, nem engedheti meg magának, hogy elérzékenyüljön. Nagy levegõt vett, aztán letörölte t. Megpróbált úgy tenni, mintha a halántékát masszírozná. Grey tábornok vette át szót, megtörve a csendet. Doktor! Biztosan maga is tudja, milyen súlyos a helyzet. Tehát, mit tud elmondani az ellenségrõl?

A hosszú hajú tudós kezdte átérezni a helyzet komolyságát, és most egy kicsit értelmesebben olt:

Hát lássuk csak! Nem különböznek annyira tõlünk. Oxigént lélegeznek be és hasonló a hideg ségük Talán ezért is keltette fel az érdeklõdésüket a bolygónk.

Miért gondolja kezdett David egy kérdésbe, aztán egyszerre elakadt a hangja: elbiz nytalanodott egy pillanatra, vajon felteheti-e a kérdést. Grey és Whitmore is jelezte, hogy nyugodtan folytathatja. Miért gondolja, hogy a Földet akarják?

Csak megérzés mondta Okun, megtörölve a szemüvegét a nyakkendõjével. Õk is élõlények, ztönük. Talán valami katasztrófa miatt kellett otthagyniuk a bolygójukat, és most vándoroln k. Azt hiszem, hogy tágas helyre van szükségük, mert növénytermesztéssel vagy állatte téssel foglalkoznak.

Ezt mibõl gondolja?

Éppen a válasz alatt áll. Azokról a nagy lapokról, a hajó páncélzatáról beszélek. Ha mikr megvizsgáljuk, hajszálvékony erezetet és még pórusokat is lehet találni rajtuk! Okun látta, hogy nem értik, mi ennek a jelentõsége. Ez természetesen azt jelenti, hogy e eket a lapokat nem gyártják, hanem termesztik. Mindegyik olyan egyedi, mint az ember i ujjlenyomat. Nem tudjuk, hogy csinálják. Szerintem biomérnökök érték el DNS-manipuláció rév a héjak pontosan ugyanakkorára nõjenek. Dr. Issacs viszont úgy véli, hogy valamilyen ön tõformában növesztik õket, valahogy úgy, ahogy a kínaiak régebben arra kötelezték a nõket, ho sák a lábméretüket bizonyos méret alatt. A korukra vonatkozóan nem lehetünk teljesen biztosak Kifejlesztettük a radiokarbon kormeghatározás egy válfaját, amely szerint ezek a lapok ny olcvan évig nõnek. És ha a módszereink megbízhatóak, akkor a hajó lapjainak az életkora három ncezer év közöttire tehetõ Okun, aki lélekben még mindig szertelen egyetemista maradt, pajk san nézett a látogatókra. Na, fiúk, akarják látni õket?

* * *

Az ufókról szóló jelentések, amelyek általában ugyanolyan gyorsan feledésbe merültek, mint y szárnyra kaptak, nem voltak szokatlanok az Egyesült Államok délnyugati sivataga fölött. A legtöbb ilyen jelentés nem megbízható szemtanúktól származott, akik azt állították, hogy egye k a jelzett idõben.

De 1947. július 4-e éjszakáján valami olyasmi történt, amit senki sem dott megmagyarázni. Az Új-Mexikó-i Roswellben és környékén több száz ember állította, hogy lá lõ, kör alakú tárgyat, körülbelül hatvan lábbal a föld felett északnyugat felé repülni. Azonn ok árasztották el a helyi seriff irodáját, a rádióállomásokat és az újságokat. Bizonyosak vol , hogy amit láttak, nem földi eredetû. Az egész város felbolydult, és az emberek éttermekben vagy parkolókban töltötték az éjszakát, egymásnak mesélgetve történeteiket, miközben az eget y látnak-e még valami szokatlant. Az emberek reakciói idõnként már-már hisztérikusak vol . Még mindig ez volt a fõ beszédtéma, amikor néhány nappal késõbb az Egyesült Álla dserege kiadott egy sajtónyilatkozatot: egy lezuhant repülõ csészealj roncsaira talál tak rá, amelyik véleményük szerint földönkívüli eredetû. A bejelentést William Blanchard, a Field-i 509-es katonai bombázó alakulat ezredese tette, akit késõbb elõléptettek vezérezred ssé, majd õ lett az Egyesült Államok Légierejének helyettes vezérkari fõnöke.

Az ufók tömeges észlelése utáni délután egy helyi farmer, W. W. Mac Brazel a birtokán tal repülõ roncsaira. A darabok olyan anyagból készültek, amilyet még sohasem látott és n zén hieroglifaszerû jelek voltak belevésve. Mac követte a törmelékeket, ameddig el nem jutot t a hajóhoz és a holttesthez.

Azt gondolta, hogy egy, a közeli katonai repülõtérrõl származó kísérleti gép zuhant le, ezé a városba, és felhívta a hetvenöt mérföldre lévõ roswelli támaszpontot. Egy felderítõ osztag a helyszínre, hogy megvizsgálja a roncsokat, és még aznap este közölték a sztorit

az újságokkal.

Aztán ugyanilyen meglepõ módon letagadták a saját történetüket. Magas rangú katonai küldött

után látogattak el a helyszínre, majd összehívtak egy második sajtótájékoztatót. Itt közölték eteorológiai ballonról volt szó. Egy különös, újfajta meteorológiai ballonról, amelyet valósz enségeik, a szovjetek engedtek föl. Az új történetnek egy szavát sem hitték az emberek, de a adsereg kitartott a sztorija mellett. A riporterek, akik a helyszínre siettek, nem vizsgálhatták meg a bizonyítékokat. Azokat addigra már légi úton elszállították Roswellbõl, vezni nem kívánt helyre, ahol majd további vizsgálatoknak vetik alá õket.

A fénylõ tárgy, amelyet Roswell fölött láttak, egy felderítõ gép volt. A gép levált a jóval tû anyahajóról, amely a Föld légkörének a határán lebegett. A történtek elõtt is és után is t végzett az anyahajó számos órányi kutatást és megfigyelést a Földön. De azon az éjszakán pil a küldetés befejezése elõtt az anyahajó hirtelen megrémült, hogy felfedezik, és elrepült. A f hajó messzebb merészkedett, mint szabad lett volna. A föld görbülete leárnyékolta és így nem t el hajtómûveihez az anyahajó energiaárama. A jármû utasai, akik rájöttek, hogy csak néhány re elég a tartalékenergia, pánikba estek. Ahelyett, hogy feljebb emelkedtek volna, észak nyugati irányba indultak, ahol a kutatásaikat kellett volna végezniük. Repülés közben a mûsze jelezték a hajtómû meghibásodását. A hajót anionpajzs vette körül, amely a saját energiáját okozta a holdszerû ragyogást, amelyet a földrõl láttak. De túl késõ volt. A baloldali hajtóm er darabra robbant szét, és egy pillanattal késõbb a hajó lezuhant a sivatagban.

Két ûrlény túlélte a becsapódást, a harmadik viszont szörnyethalt. A két túlélõ közül az er órán át küzdött, míg végül ki tudta nyitni a hajó ajtaját és kimászott az ûrhajóból. Levonsz alán és százhúsz lábnyira eltávolodott az ûrhajótól, amikor prérifarkasok támadtak rá. Miközb ták a farkasok, a hajóban maradt társa hallotta a haldokló minden hangtalan sikolyát. Sokk os állapotban ült a hajóban másnap reggelig, amikor a földlakók odaérkeztek. Az életben marad yt helikopteren Roswell Fieldbe szállították, aztán onnan egy katonai mentõrepülõvel egy új s ertitkos létesítménybe, az 51-és körzetbe továbbították.

* * *

Okun a csoportot egy ajtó felé vezette, amelyik olyan vastag volt, mint egy banki páncélterem fala. Egy sajátos, háromszög formájú kulccsal nyitotta ki. Issacs belépett a omsötét terembe, és addig tapogatózott, amíg meg nem találta a villanykapcsolót. Az egykori s upertitkos elõadóterem pódium felé nézõ színházi székeivel az évek során átalakult Okun elavu léseinek temetõjévé. Az elnök és kísérete a felbecsülhetetlen értékû szemétkupacokat kerü jusson a pódiumhoz. A helyiség fókuszpontjában három darab öt láb széles fémhenger magasodott dlótól a mennyezetig. Mindenki készen áll? kérdezte Okun, mint egy vándorcirkuszi kikiáltó. im, amit mi magunk között csak úgy becézünk, a Szörny Show.

És ez itt, hölg

Folytatta volna tovább a nagy ritkán erre vetõdõknek rendszerint elõadott betanult ort, de az elnök arcán megjelenõ rosszalló pillantás után jobbnak látta, ha ezúttal eltekint iccesnek szánt monológtól. Bepötyögött egy számsort egy régimódi biztonsági rendszerbe, mire enger lassan a levegõbe emelkedett.

A hengerek alól három üvegtartály bukkant elõ. Mindegyikben egy-egy halott ûrlény tûnt fel, elyek olyan békésen lebegtek a homályos formaldehid oldatban, mintha sellõlányok lennének. A lámpák fényében narancs- és citromsárgának tûnõ hosszú, törékeny testük a rothadás különbö stük papírsárkány farokként lógott hagymaformájú fejükbõl. Apró, csõrszerû orruk két oldalán fekete szemeik olyan ijedt kifejezést kölcsönöztek az arcuknak, mintha legalább annyira meg lennének lepve, mint az üveg másik oldalán álló földlakók.

Amikor az elõdöm, Dr. Welles rátalált erre a három lényre kezdte Okun , egészen máshog . Félelmetes látványt nyújtó biomechanikus ruhát viseltek, amelyek hátából hosszú, elejébõl p

csápok nyúltak ki. A két szélsõ meghalt a zuhanáskor, és Dr. Welles csak a boncolás során fe fel a ruha alatt lévõ teremtményeket. Amikor lekerültek róluk a ruhák, sikerült rengeteget m gtudnunk a testfelépítésükrõl. Érzékszerveik sokkalta fejlettebbek a mieinknél. A szemeik, nt látható, jóval nagyobbak, mint a mienk, és nincs szivárványhártya rajta, ami korlátozná a gható fény mennyiségét. A halló- és a szaglószerv azonos, és itt az orrban végzõdik. Elméletü mcsak hallják a hangokat, hanem a szagukat is érzik. Ugyanez áll a szagokra; azokat ne mcsak szagolják, hanem hallják is. Pipec, mi?

Már megint kicsúszott a száján. Okun bocsánatkérõen tette fel a kezét, de az elnök fig túlságosan lekötötte az idegen lényekrõl kapott információ ahhoz, hogy tûi nagy feneket kerít olognak. Folytassa! Rendben van, akkor lássuk csak! A keringési rendszer. Nincs olyan központi szervük, mi nt nálunk a szív. A vért az izmok perisztaltikus mozgása áramoltatja a testben. Nincsenek hangszálaik, ezért feltételezzük, hogy valamilyen más módon kommunikálnak egymással. Milyen más módon? ndol.

szólt közbe David.

Nyilvánvalóan nem jelbeszédre vagy testbe

Nem. Úgy tûnik, hogy valamilyen különleges szervet használnak erre a célra. Telepátia

vetette közbe Issacs tompán.

Olvasni tudnak egymás agyában.

Namármost, Dr. Issacs nézett fel Okun a mennyezetre, miközben gúnyos mosoly szaladt át z arcán , ahogy már oly sokszor megvitattuk, nincs hitelt érdemlõ bizonyíték arra nézve, hog látámasszuk ezt az állítást. Nem szeretnék találgatásokba bonyolódni és azt a benyomást kelte tóinkban, hogy sarlatánok vagyunk. Azzal szúró pillantást lövellt Issacs felé, aki jegesen t vissza rá. Maguk meg mi a fenérõl diskurálnak?

szólt rájuk Grey.

Issacs elõlépett a háttérbõl, és belefogott a dolog magyarázatába. A középsõ lény tizennyolc nappal túlélte a zuhanást. Dr. Welles minden tõle telhetõt

megtett, hogy megmentse a teremtmény életét. A tizedik napon arról számolt be, hogy a ter emtmény olvasott a gondolataiban. A tizenegyedik napon pedig azt állította, hogy õ és a te remtmény beszélgettek , de nem szavak, hanem képek és érzések segítségével. Ez a párb olytatódott kettejük között, amíg a teremtmény túl gyenge nem lett, és végül meghalt. A beszé r. Welles arra a következtetésre jutott, hogy ezek a lények nem jelentenek veszélyt számun kra, és hogy a szándékaik békések. Ezért nem figyelmeztettünk senkit. Fogalmunk sem volt, hog idáig fajulhatnak a dolgok.

Amikor a doktor befejezte mondókáját, mindenki Whitmore-ra nézett, várva hogy mi lesz a reakciója. Ha arra számítottak, hogy megbocsát a tudósoknak, amiért nem hívták fel a világ fi a veszélyes ûrlények inváziójának veszélyére, akkor nagyon tévedtek. Az elnök újra Okunhoz f Még mindig az motoszkál a fejemben, amit kint az ûrhajó mellett mondott. Azt mondta, l ehet hogy felkeltette az érdeklõdésüket a bolygónk, és aztán azt, hogy állattenyésztéssel is oznak. Azt tudja, hogy mivel táplálkoznak az idegenek? E kérdés hallatán szinte mindenkinek az agyában képek jelentek meg, amelyeken az e mbereket meztelenül összezsúfolva karámokba terelik és a vágóhidak ajtajai elõtt hizlalják. Julius nem bírta elviselni a gondolatot.

Ez undorító! Azt akarja mondani, hogy szalámit akarnak csinálni belõlünk? Fogalmam sincs. Én is ezt szeretném megtudni a doktortól

felelte Whitmore.

Okunt különösen megdöbbentette a gondolat. Arca összerándult, mintha túl élénken képzelte v . Most kezdte, csak felfogni, milyen súlyos a helyzet.

Van szájuk, nagyon kis méretû, közvetlenül a csõr alatt, de ezek csak rések a bõrben. A b feltárt néhány emésztõmirigyet, amelyek egy igen maró hatású anyagot termelnek. A hasukban s it sem találtunk, tehát nem tudjuk, hogy mit esznek. Még egy kérdés

lépett közelebb az elnök.

Hogyan lehet õket megölni?

Ez fogas kérdés! válaszolta kis szünet után Okun. A testük a miénknél etõbb. Az igazi problémát az jelenti, hogy át kell jutni a technológián, amit a testük védelm ejlesztettek ki. És abból a kevésbõl ítélve, amit eddig láttunk, a technológiájuk sokkal fejl b, mint a miénk.

David átsétált az üveghengerek túloldalára, hogy közelebbrõl is szemügyre vegye az inas hol eket, amikor az elnök így szólt hozzá:

David, te már megfejtetted a technológiájuk egy részét. Feltörted a kódjukat, é lehetõsen rövid idõ alatt sikerült a szignáljukat is lefordítanod. Davidnek újdonság volt, hogy tegezõdõ viszonyban van az elnökkel. Nem is tudom, Tom. Én csak véletlenül botlottam bele a szignálba, mert zavarta a dom, hogy mennyiben tudnék én segíteni.

Nem tu

Mondd el nekik, hogy mire jöttél rá. Szeretném, ha maguk ketten Whitmore Okunra és Davidre nézett összedugnák a fejüket, és kitalálnának valamit. Közel hajolt Davidhez.

Lássuk, tényleg olyan nagyokos vagy-e, mint amilyennek hiszed magad!

22

Az illetéktelen betolakodókat azonnal letartóztatjuk! Átjárás a területen szövetségi bûntény, m évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ!

A táblát ötszáz lábanként tették ki a Groom Lake-hez vezetõ makadám mentén. Más táblák rej radar-megfigyelésre hívták fel a figyelmet. Az összes figyelmeztetés valóságos volt. Azért s elték fel õket, hogy elriasszák a merész ufóbolondokat, akik bármire képesek lettek volna, cs k hogy bejussanak a területre és egy pillantást vethessenek a repülõ csészealjakra, amelyeke t a kormány vagy kifejlesztett vagy foglyul ejtett, attól függõen, hogy melyik elméletnek hittek. Ha ez a nap is olyan lett volna, mint a többi, akkor a két katonai rendõroszta g a zsályabokrok között õrjáratozott volna, várva, hogy letartóztassa a törvényszegõket. De e más volt, mint a többi, amit a Föld eddig megélt.

Steve egy kis furgon platóján utazott a foglyával és négy fegyveressel. Szigorúan õrizték a rancssárga ejtõernyõbe csomagolt lényt. Örökkévalóságnak tûnt, mire elérték a magas szöge házat, amely a fõbejáratnál állt.

A két peches katona, akiket a világvége napján osztottak ügyeletre, kikapcsolta a rádiót és géppuskával felszerelkezve elõjött az õrházból. Amikor Steve felállt a kocsi hátuljában, lkiáltott neki: Elnézést, kapitány, de engedély nélkül nem engedhetjük át.

Látni akarja az engedélyemet? Jöjjön ide, közkatona! Majd én megmutatom magának az engedé t! A katona kelletlenül indult meg a furgon platója felé. Steve megragadta az õr gallérját, f elrántotta az ejtõernyõt és egészen közel nyomta az õr fejét a szörnyhöz. A fickó félholtra rémülten ugrott hátra. Jézus Mária! Engedd át õket!

kiáltotta a másik õrnek.

Engedd át õket!

* * *

Amikor David bemászott az ûrhajóba, olyan érzése támadt, mintha egy különös, sötét, egzotik sba lépne be. Egy fojtogató levegõjû kamrába jutott. A lekerekített falak, amelyekrõl ijesz szemiorganikus berendezések lógtak, jobban emlékeztettek valami kriptára, min t egy repülõgép belsejére. Davidnek az volt az elsõ gondolata, hogy abbahagyja az egészet, és visszamászik a létrán.

Ezt baromi pipecnek fogja találni!

jegyezte meg Okun vigyorogva.

David bepréselte magát az üreges kabinba, aztán a hajó elejébe ment, ahol legalább ki tudot nézni a sötét ablakokon keresztül a beton bunker normális környezetére. Ahogy Okun mondta, lótafülke valóban eleven volt a fura herkentyûk és a villódzó fények révén. Volt egy központi de David alig vette észre. Duzzadt, szabálytalan, vénára emlékeztetõ vonalak szaladtak végig a mûszerfalon, és a fények nem ki-be kapcsolódva villogtak, hanem úgy dobogtak egyszer fény sebben, egyszer nyugodtabban , mint egy lüktetõ szív. David úgy érezte magát, mintha valami ovar belsejébe került volna.

Szakemberek éjt nappallá téve dolgoztak, hogy megtudják, mire képes ez a tragacs. Van, a mire azonnal rájöttünk, mint például ez a bigyó. Okun felemelt egy csövet, amely úgy nézett nt egy kiszáradt béldarab. Ez része a kabin létszükségleti rendszerének. Ez a hogyishívják ig mutatott egy másik valamire a hajtómû kormányzója, ami vagy kézivezérlõ vagy gyorsítók Az ülések is szériatartozékok?

kérdezte David, beleülve az egyik padlóhoz csavarozott b

Miközben Okun tövirõl-hegyire elmesélte neki, hogyan kerültek ide a székek a nyálkás testh helyére, Davidnek felkeltette az érdeklõdését az egyik mûszer. Ez egy áttetszõ membrán alkott nyõ volt, amely valószínûleg valamilyen állat sovány, sárgás vázából készült, és amelyen zöld esztül. Sokáig meredt a villogó fényekre, aztán dobolni kezdett a lábával, hogy mérje az ütem kun kérdezett tõle valamit, de nem kapott választ. Halló! Föld hívja Levinsont! Levinson, jelentkezz! Ne haragudjon, mondott valamit? Azt kérdeztem, talált-e valami érdekeset?

próbálkozott újra Okun.

Talán! Hagyjon egy kicsit mondta David oda se figyelve, megbabonázva a képernyõn megje lenõ ábrától. Connie! szólt ki. Itt vagy még? Igen

hangzott a válasz a nyitott ajtón keresztül.

Még mindig a kezedben van a laptop? Igen. Jöhet!

Mielõtt még Connie válaszolhatott volna, David észbe kapott, hogy hogyan is hangzott a kérése. Megint olyan volt, mint amikor együtt éltek. Az elkényeztetett zseni szólt belõle, a i azt hiszi, körülötte forog a világ. David felpattant a székbõl és odament az ajtónyíláshoz. már lerúgta a magas sarkú cipõjét és felfelé mászott az acéllétrán. David arca meglepte a ny Ms. Spano, mondtam én neked mostanában, hogy igazi haver vagy? Connie felnyújtotta a s zámítógépet. Nem, nem mondtad.

Köszönöm mosolygott le rá David, aztán újra eltûnt a nyílásban. Volt valami ismerõs a z valami, ami hasonlított a közvetített szignálra, amit talált. Bekapcsolta a számítógépet. M dolgozott, Okunnak magyarázott. Ezek a vonalak

maga hogyishívjáknak nevezte õket.

Nem, ez egy mittudoménmi zni, elvégre tudósok vagyunk.

mondta Okun fanyar humorral.

Kérem, próbálja megjegy

Ezer bocsánat, doktor. A vonalak itt, ezen a mûszeren, szekvenciálisan ismétlõdnek, pont osan úgy ahogy Okun felé fordította a számítógépét, hogy õ is láthassa a képernyõt pontosan ahogy a visszaszámlálási szignáljuk. Azt hiszem, ezen a frekvencián létesítenek eg jta számítógépes összeköttetést. Talán így irányítják a hajóikat. Okun bólintott, de még voltak kételyei.

Tegyük fel, hogy igaza van. Két probléma vetõdik fel: mit mondanak a számítógépen kereszt szor pedig: na és akkor mi van? Mit tudunk tenni ellene? Mellesleg hova járt iskolába?

A visszaszámlálást szignálnál alkalmaztam egy inverz fázisú sugárzást, hogy semlegesítsem És mûködött? David összehúzta a szemöldökét.

Hát, nem gátolta meg õket a városok lebombázásában, de megjavította a tévéadást, amin dol MIT-ra jártam. Miért kérdezi? Maga hova? Cal Tech. Csak úgy érdekelt. Éppen, amikor David elkezdett kétkedni, hogy Okun felfog-e egyáltalán valamit az egészbõl, a csodabogár tudós megmutatta, hogy érti a helyzetet.

Rendben, de még mindig van két problémánk. Elõször is: nem tudjuk, mit sugároznak a frekv ián. Lehet, hogy azt: Repülõket támadj! , de az is lehet, hogy klasszikus zenét. Lehet, hogy ez az õ FM rádióadójuk. Másodszor: a mûholdas zavarásnál volt lehetõsége kiegyenlítõ szignál a mûszer itt egy vevõkészülék. Hogyan küldjünk törlõjelet?

David belerogyott a székbe.

Még egy apró probléma. Amikor kiszaladtam a szobám ajtaján, ottfelejtettem az inverz fázi spektrométert. Okun huncutkodva megnyugtatta:

Szerencsére a megfelelõ helyre jött. Nemcsak hogy spektrométerrel rendelkezem, de van egy másik berendezésem is, amire szükségünk lesz azzal elõhúzott a zsebébõl egy 1 dollár 98 centes csavarhúzót. Na, kapjuk szét ezt a képernyõt, és nézzük meg, össze tudjuk-e dróto Cal Tech, mi? David kezdte megkedvelni a fickót.

A két észkombájnnak csak néhány órára volt szüksége, hogy megoldják az elsõ problémát. Lesz rnyõt, és óvatosan ráaggattak két krokodilcsipeszt a hátfal inas drótozására. Annak e , hogy a gépet több ezer éve építették a világegyetem egy másik részén, az adatáramlás binári történt, egyesek és nullák sorozatával. Hogy hogyan is van pontosan az ûrlényeknél, az ben a pillanatban sem Okunt, sem Davidet nem érdekelte, ameddig a kis laptop le tu dta olvasni a kódot.

Néhány technikus kihozta Okun spektrométerét a raktárból, és bevitte a pilótafülkébe. Miköz yták a hajót, azt tervezték, hogy újra besurrannak a Szörny Show termébe, hogy még egy pill vessenek a halott ûrlényekre. David megnyomta az ENTER gombot, hogy beindítsa az inver z-kódot. Egy pillanatig semmi sem történt. Aztán szitkozódást és kiabálást hallottak kívülr ke ablakából David és Okun látta, hogy a technikusok a földön csücsülnek. Felálltak, és meg lmenni, de visszapattantak egy láthatatlan erõmezõrõl.

Odass! mondta Okun. Megjavítottuk az erõmezõt! Azt hiszem, valamit fordítva raktunk v ssza, amikor elõször próbáltuk megcsinálni.

David lehangoltan és elkedvetlenedve süppedt vissza a bõrülésbe. Biztos volt benne, hogy a sárgás képernyõ volt a kulcs valamilyen központi vezérlõrendszerhez, de most rá kellet bennie, hogy egy jelentéktelen szerelõmunkára pocsékolt el néhány órát. Elégedetlenkedve néze a mûszerfalon. Még vagy negyven herkentyû volt, amivel lehetett volna valamit kezdeni, de nem volt semmi biztosíték, hogy azok vezetnek valamire. Kikapcsolta az erõmezõ-szignált, amikor meglátta, hogy Mitchell õrnagy fut keresztül a bet onhangáron a hajó felé. Az õrnagy kiszúrta Okunt az ablak mögött és felkiáltott neki; Elfogtak egyet! És még él!

* * *

Ahogy kinyílt a lift ajtaja, Mitchell futásba kezdett, maga mögött hagyva Okunt és Issac sot, hadd kocogjanak a saját tempójukban. Issacsnak aki valaha baleseti sebészetet vez etett Bostonban volt annyi lélekjelenléte, hogy magához vegye orvosi táskáját. Miközben a t felé futottak, amely összesereglett az óriási hangár ajtajánál, Okun laboratóriumi köpenyébõl tak ki a tollak, az elektromos sapkák, a kézi szerszámok, köztük a logarléce is, amelyet gim nazista kora óta használt, és a támadóhajó mûszerfalának számos kóbor darabja. Mire átértek a felébe, Mitchellnek már egy elektromos megafon volt a kezében. Minden nem-katonai személy lépjen félre a tolókocsitól!

kiáltotta a mintegy száz civil

akik segítettek a teremtményt ideszállítani. várakozzanak!

Azonnal hagyják el a hangárt! Lépjenek az ajtó

Ahogy Okun átverekedte magát az oszladozó tömegen, meglátott egy ejtõernyõbe tekert nagy te tet, amely szorosan rá volt erõsítve egy guruló tolókocsira. Széthúzta annyira a nejlont, hog meglássa a biomechanikus ruha felszínét. Ki találta ezt?

kiáltotta.

Én uram! Steven Hiller kapitány vagyok az USA Tengerészgyalogságától. Lezuhant a hajója a vatagban.

Egyedül volt? Mások nem voltak vele? A kérdés meghökkentette Steve-et. Ami azt illeti, volt még két másik. Mindketten szörnyethaltak jelenítette. Óvatosan rá a hosszú hajú doktorra és nem tudta magában tartani a kérdést: Honnan tudta? Mióta van öntudatlan állapotban?

kérdezte Issacs.

Amióta bevertem a Steve úgy döntött, inkább nem részletezi, hogyan veszítette el a ter z eszméletét. Helyette csak ennyit mondott: Körülbelül három órája. Megindult a tolókocsi. A katonák sebesen gurítottak végig a sima hangáron. Az összes civil teljesítette a parancsot, és kettõ kivételével mind visszatért a jármûvéhez.

Elnézést, doktor úr próbálkozott Russell tizedszerre is, miközben Miguel vállára tette Steve-nek eszébe jutott, hogy a nagydarab, vörös hajú ember orvosi segítséget keres a fia szá a, és õ, a tolókocsi túloldalán jobb pozícióban volt ahhoz, hogy felhívja rá Okun figyelmét. t célt. Mindenkit teljesen lekötött az idegen lény. Vigyük le azonnal az elkülönítõbe!

kiáltotta Okun. Aztán a kollégájához fordult:

Még

él?

Issacs a gyorsuló tolókocsi és az összevissza ordítozó emberek okozta kavarodás közepette is megõrizte nyugalmát és egy sztetoszkópot nyomott a szörny mellkasához. Lélegzik

jelentette.

Figyeljen, doktor, a fiam nagyon beteg. Azonnal orvosi segítségre van szüksége. Okun látszólag Russellre figyelt, miközben belépett a liftterembe, de csak a go mbot kereste, hogy elindítsa a liftet a mûtõ felé. Kezd kiszáradni. Készítsenek elõ sóoldatot, mire leérünk.

Okun átpréselte magát Russell mellett, és odament a kapcsolóhoz. Megnyomta a gombot, mir e a szoba, hidraulikus zúgás kíséretében, megindult lefelé. De még mielõtt a lift egy lábnyit ehetett volna, hirtelen megállt.

Russell ököllel rácsapott a vészleállító gombra, aztán megragadta az elsõ embert, akit or k nézett. Dr. Issacs fehér köpenyét tartotta a kezében. Erõsen nekinyomta a doktort a lift f alának, és dühös, szikrázó szemekkel meredt rá:

A fiamnak mellékvesekéreg elégtelensége van. Sokkot kapott, és eszméletét vesztette. Ha n kap azonnal gyógyszert, meghal. Issacs érezte a férfibõl áradó alkoholbûzt. Miguel most az egyszer büszke volt az apjára. Cortecosteroid injekcióra vagy legalább adrenalinra van szüksége. Issacs megõrizte rendíthetetlen nyugalmát, és higgadtan válaszolt.

Bronz-kórnak hangzik. Van itt egy kis cortecosteroidom.

Russell követte a doktor tekintetét, egészen odáig, ahol az orvosi táskája feküdt a tolókoc mellett. Issacs nem lelkesedett azért, hogy akárcsak egy percet is elmulasszon ebbõl a történelmi jelentõségû orvosi beavatkozásból, de tudta, hogy Okun egyedül is boldo mûtõben, amíg odaér. O'Haver, Hiller, jöjjenek velem!

Aztán Russellhez szólt:

Vigyen minket a gyerekhez!

* * *

Anaheim közelében Jasmine rátalált az autópályára. Dél felé indult rajta. Nem akarta, hogy st Lady nagyon zötykölõdjön hátul, ezért nem ment harminc mérföldes sebességnél gyorsabban. mente narancs és bíbor ezer árnyalatára színezte az eget a látóhatáron. Lehetetlen volt elfel eni a mögöttük végbement pusztítást. Mindenhol áramszünet volt, de máskülönben az országút me ek tûntek. Gyenge forgalom haladt mindkét irányban. A nappali forróság meleg éjszakává szelíd

Jasmine követte az útjelzéseket, és ahol El Torót jelezték, letért az autópályáról. Mérföld elõtt még mindig törmelékek borították az utat, és több emberrel is találkozott, akik elmond gy a támaszpontot találat érte. Azt tanácsolták neki, hogy ne is fecsérelje az idejét, de a h csak növelte az elszántságát, hogy odamenjen. Úgy gondolta, akármekkora veszteséget is szenve ett el a támaszpont, azért fog tudni keríteni egy orvost Mrs. Whitmore számára, és, ha szere ncséje van, Steve-et is megtalálja.

Az úton alacsony halmok és óriási kátyúk váltogatták egymást. Jasmine egyszer csak észrev gyereket, akik egy füstölgõ épület romjai között játszottak feljebb az úton. Fiúk, nem tudjátok, merre van El Toro? A tengerészgyalogsági támaszpont? Ez az!

kiabált vissza az egyikük.

Jasmine haladt vagy száz yardot a romokon keresztül, aztán leállította a motort. Leszállt a teherautóról, és tett néhány lépést az épület leomlott homlokzata felé.

Üdvözöljük El Toró-ban Tengerészgyalogsági Légi Támaszpont A Fekete Lovagok otthona

Az egész térséget porrá zúzta egy lézerrobbanás, semmi sem maradt épen. A korszerû katonai ont helyén a térség úgy festett, mint egy sík, frissen szántott termõföld. Jasmine leült és s z est utolsó fénysugara is eltûnt az égrõl.

23

Az ország hivatalos katonai központját a Pentagonból telepítették át egy zajo , hevenyészve berendezett irodába, 150 lábbal a nevadai sivatag alá. Az 51-es körzet kísérlet irányítótermét arra tervezték, hogy a sugárhajtású gépek és más légijármûvek prototípusaival et figyelemmel kísérhessék. Az irányítóteremet alaposan felszerelték elektromos mûsze l régi tárcsás telefonoktól egészen a Földet ellenõrzõ radarkeresõ rendszerig , de szinte semmi sem mûködött. A Föld globális kommunikációs hálózatát tönkretet

Mitchell õrnagy embereihez csatlakozott az elnöki gép kommunikációs specialistáinak elit a lakulata. A földönkívüliek a támadás második hullámában újabb harminchat várost romboltak le. volt, hogy semmi sem állhat az áljukba. Még itt is, mélyen a föld felszíne alatt, több száz m e a legközelebbi városrombolótól, az emberek meg voltak rémülve. Tudatosult bennük: még ha az al véget is érne a pusztítás, az országuk és a világ már sosem lesz a régi. Tudták, hogy telj vannak szolgáltatva az idegeneknek.

Nimziki is meg volt rémülve. Nem a fizikai haláltól félt. A politikai halál g ondolata rémisztette meg. Arra tette fel az egész életét, hogy mindenkinél keményebben dolgo zzon a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Sosem hagyott nyomokat és sohasem hagyta védt a hátát. Fokozatosan nélkülözhetetlenné tette magát számos hatalmi pozícióban lévõ politikus ott a csúcsra. Õ lett a CIA fõnöke, majd Whitmore hadügyminisztere, de még ennyi hatalom sem volt elég neki. A Vasmarok kezdte elveszíteni szorítását. Tudta, hogy ezeknek a betolakodó k a legyõzése egyelõre nem tûnik reálisnak. A szokás hatalma miatt magában már azt tervezgett hogy visszatérve Washingtonba, mit fog csinálni: rendet teremt, újra felveszi a kapcso latokat a szövetségesekkel, és legfõképpen megpróbál valah ogy kibújni a felelõsségre vonás z 51-es körzetet túl sokáig tartotta titokban. Belépett a haditerembe ahogy a helyiséget n evezték , és felvette az egyik telefont. Van még valami titok a tarsolyában, ami segíthet megnyerni ezt a csatát? Grey.

kérdezte tõle

Ez övön aluli ütés volt, tábornok, és ezzel maga is tisztában van. Nimziki tudta; hogy Grey, aki kutyahûséggel szolgálta Whitmore-t, elõbb vagy utóbb fe lelõsségre vonja.

Emlékszik a tegnapi tanácskozásra Washingtonban? Ott ült azon az istenverte pamlagon, amíg mi lehetõségeket ismertettünk az elnöknek a vészhelyzet megoldására, és maga nem szólt e zót sem errõl a helyrõl. Én a legjobb tanácsot adtam Whitmore elnöknek: dobjunk rájuk atombombát! Még mindig ezt jánlom, és ha az elnök megfogadta volna a tanácsomat, akkor nem is lennénk most itt. Amell ett pedig én csak annyit tudtam, hogy van valami régi ûrhajó itt lent. Ne etessen ezzel a szöveggel! Több seggben tartja egyszerre az ujját, mint egy urológu s, úgyhogy ne akarja beadni, hogy nem tudott mindent errõl a helyrõl! Mégis, mikor terve zte,

hogy informálja a többieket? Nézze, az egész akció titkos volt. Grey nem is próbálta leplezni az undorát.

Az istenért, miért nem szólt, amikor megérkeztek az idegenek? Több mint száz amerikai pil k menthette volna meg az életét!

Grey rámeredt Nimzikire. Megpróbált rájönni, hogy ez az ember tényleg a megtestesült gonosz e. Jól tudta, hogy Nimziki azért nem hozta nyilvánosságra az információt ilyen sokáig, mert a saját politikai karrierjét féltette. Nem kéne az én számlámra írni azoknak a pilótáknak a halálát. Tudva

Amikor Whitmore belépett az ajtón, Nimziki és Grey abbahagyták a vitát. Connie egy térképhe vezette az elnököt; ezen a lerombolt városokat fekete körrel jelölték meg. Jaj Istenem!

sóhajtott fel Connie amikor látta az új fejleményeket.

Ez biztos? Philadelphia?

kérdezte Whitmore a térképre bámulva.

Atlanta, Sacramento és

Igen, uram. Ezek a városok sincsenek többé. Számos elszigetelt célpont ellen is indította támadásokat, fõleg katonai légi támaszpontokat romboltak le. Merre tartanak? Grey válaszolt. Odasétált a térképhez, és azon mutatta a földönkívüliek útvonalát.

Úgy tûnik, azt tervezik, hogy a washingtoni hajót leküldik az Atlanti partvonal mentén, aztán valószínûleg a Mexikói-öblöt szegélyezõ államok felé indulnak. A Los Angeles-i ûrhajó h felé a nyugati parton, míg a New York-i hajó Chicago felé tart.

Az elnök odament a tanácskozó asztalhoz, leült, és töltött magának egy pohár vizet. Grey fo ta:

Tulajdonképpen folyosók mentén támadnak, és miközben áthaladnak egy területen, kiküldi támadógépeket, hogy konkrét célpontokra csapjanak le. Nem vaktában lövöldöznek, az biztos. H tuk Európából, hogy a Párizs feletti hajó azonnal Brüsszelbe ment, és lerombolta a NATO-közpo t, miközben a kisebb gépek szétszedték a nyugati szövetségesek támaszpontjait. Majd egy ló pillantással Nimzikire nézett és még hozzátette: Nyilvánvalóan korábban jól felderí , és már jó ideje tervezik ezt a támadást. Pontosan tudják, mit kell megtámadniuk, és hogy mi n eszközöket alkalmazzanak.

A dühös elnök hadügyminiszteréhez fordult, készen arra, hogy beolvasson neki. De aztán ugya olyan gyorsan el is fordult tõle. Most nem volt idõ, hogy hosszasabban foglalkozzana k Nimziki árulásával. Majd foglalkozik vele a jövõben, ha-egyáltalán lesz jövõ. És mi van az erõinkkel? Mi maradt belõle?

Körülbelül tizenöt százalék, uram. Grey néhány másodperc szünetet tartott, mielõtt foly Ha azt vesszük alapul, mennyi idõre van szükségük ahhoz, hogy leromboljanak egy várost és tov ljanak, akkor, úgy tûnik, a következõ harminchat órában

az összes még megmaradt várost el fogják pusztítani. Whitmore ivott egy nagy pohár vizet. Kiirtanak bennünket. A jelenlévõk megborzongtak. Elnök úr

lépett be a szobába Mitchell õrnagy.

Itt van az a pilóta, akivel találkozni

Vezesse be! Whitmore felállt, és megigazította a nyakkendõjét, amíg Mitchell behívta Steve-et a szobába. Steve még mindig azt az izzadt trikót és a bevetéshez hordott nadrágot viselt e, amelyikben a sivatagban masírozott. Steven Hiller kapitány, uram

jelentette be katonás tisztelgéssel.

Pihenj! mosolygott az elnök, anélkül, hogy viszonozta volna a tisztelgést. etés, hogy találkozhatom magával, kapitány. Remek munkát végzett.

Megtisztel

Köszönöm, uram. Csak tettem a dolgomat. Maga El Toróból való, ugye? Igen, uram. Fekete Lovagok, elsõ század. Hallott már a Pokol Macskáiról Fort Braggbõl?

Steve nem tudott elnyomni egy rövid mosolyt. Természetesen tudta, hogy Whitmore va dász pilóta volt. Az Öböl-háború idején a Pokol Macskái fogalommá váltak. De arra nem számíto fõparancsnokkal való találkozása során a pilótaságról fognak beszélgetni. Hallottam

mondta.

Na és mit hallott?

folytatta tovább Whitmore.

A második legjobb egység a fegyveres erõknél, uram. Közvetlenül a Lovagok után. Mind a ketten nevettek. Hol van az a fogoly, amit hozott? Mitchell látta, hogy most õ következik, és bekapcsolódott a beszélgetésbe. Szeretett volna enni a mûtõbe, hogy végignézze az operációt. Az orvosi részlegben van, uram. A doktorok optimisták. Szerintük túl fogja élni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez ok az optimizmusra nék egy pillantást vetni arra a lényre.

mondta az elnök

, de szeret

Ez volt a végszó az elnöki személyzet számára. Összeszedték a papírokat az asztalról, és ké dulásra. Grey tábornok elõrelépett, hogy kifejezze aggodalmát a tervvel kapcsolatban, de W hitmore hajthatatlan volt. Gondoskodjanak róla, hogy ez az ember megkapja, amire szüksége van ve-re mutatva, mielõtt elhagyta a szobát.

lé

mondta az elnök Ste

Elnézést, tábornok úr vonta el Steve Grey figyelmét, aki indult volna az orvosi részleg , szeretnék visszamenni El Toróba.

Most, hogy beszolgáltatta az ûrlényt, nem volt oka maradásra. És állandóan Jimmy hangját ha tta, amint azt mondja: Jasmine túlélte a robbanást. Ha túlélte, akkor csak egy helyet tud ott, ahol kereshette. Megkérdezte a tábornokot, használhatná-e az egyik rádiót vagy küldethetne-e egy üzenetet. Grey hirtelen megállt és a kezét Steve vállára tette.

Sajnálom, fiam. Azt hiszem, még nem tud róla. El Torót lerombolták a ma reggeli támadás .

Steve magába roskadt, és mozdulatlanul állt. Megpróbált lélegezni, miközben a tábornok elsi tt, hogy csatlakozzon a többiekhez.

* * *

Vérvörös hold világította meg az ösvényt a romok között. Egy órával azután, hogy e elmet és kötszert szerezni, Jasmine és Dylan a sötétben botorkálva egy pattogó tábortûz felé . Egy-egy dobozt cipeltek, tele konzervekkel, amelyeket a támaszpont étkezõjének romjai közül mentettek ki. Dylan dobozában volt egy nagyüzemi méretû sólet, amely fele olyan súlyú mint a fiú, és néhány hajlott kanál, amit a porban találtak. Mielõtt még elhagyták az éléstá t tettek a nyílás fölé, és földdel szórták be. Figyelem, figyelem! A vacsora elõállott. Jas lerakta a dobozt, és elõvett egy késkészletet a zsebébõl. Ezeket fogjuk konzervnyitónak használni.

Távollétében a hallgatag ember helyettesítette Jasmine-t, és nagyszerû munkát végzett. A Fi Lady kartonokból és összehajtott ruhákból készült ágyon feküdt, a kosztümkabátja pedig szépe volt hajtva párnaként. Jas rakott egy kis tüzet, mielõtt elindult, de a férfi még tett rá fát lyan máglyát készített, amely egy cserkészújság címoldalán is szerepelhetett volna. Maga aztán remek munkát végzett! Alig ismertem meg a helyet.

Jasmine elment, hogy megnézze az elnök feleségét. Mrs. Whitmore megpróbált felülni, amikor meglátta Jasmine-t. Az erõfeszítés nagy fájdalmakkal járt. Köhögõroham jött rá. Jas visszafektette és kedvesen megszidta: Nem szabad mozognia. Komolyan mondom! Reggel keresünk magának orvost.

Megitatta a sérült nõt ananász dzsússzal. Egy szót sem szóltak ezután, mind a ketten hossz n a tüzet bámulták.

A hallgatag ember kinyitott egy virslikonzervet Dylannek, aki örömtáncot lejtett evés közben. A tánc abból állt, hogy az eget bámulta és a fenekét riszálta, annak kifejezés milyen jó az étel. A mozdulatot minden falat után megismételte. Jasmine rezzenéstelen arcc al figyelte, amint a fia egyre csak forgott. Ma még lakmároznak, de tudta, hogy az e lkövetkezõ

napokban éhezés vár rájuk. Honnan lesz holnap mit enniük? A fia

mondta Mrs. Whitmore gyengén

gyönyörû.

Jasmine megint meg akarta szidni, hogy nem pihen, de ehelyett inkább megjegyezte. Õ az én angyalom. Az apja itt állomásozott? Jasmine lemondóan sóhajtott. Nem, nem az apja, akit keresek Jasmine bedobott egy kavicsot a lángok közé. Megint majdnem sírva fakadt, de aztán erõt ve

tt magán. A másik nõ érezte, hogy témát kell váltania. Mivel foglalkozik? Táncos vagyok.

Csodálatos lehet. Modern? Balett? Jasmine a lángok felé mosolygott. Nem, egzotikus válaszolta, az elnök feleségére pillantva, azon töprengve vajon hány szt tíztáncosnõvel találkozott már életében. Egy bárban táncolok. Ó

sajnálom.

Ne sajnálja mondta neki Jasmine. Én nem sajnálom. Nem az, amit terveztem, de nagyon jól fizet és emellett Dylan felé biccentett. õ legalább nem szenved hiányt semmiben.

Jas általában nem verte nagydobra, hogy mivel foglalkozik. Nem szégyellte, amit csinál t, de nem is volt büszke rá. Amikor elõkerült a téma, néha hazudott valamit, néha megmondta a igazat, néha pedig nem válaszolt. Most megbánta, hogy igazat mondott, mert azt gondol ta, hogy egy olyan tiszteletreméltó asszonynak, mint az elnök felesége, nem sok mondaniv alója lesz ezek után a számára. És mihez fog kezdeni, amikor már nem tud majd táncolni?

kérdezte Marilyn.

Mi lesz a j

l?

Jasmine újra elmosolyodott. Ezúttal azért, mert a First Lady kérdését már vagy egy mil iószor feltette magának. Hirtelen nagy kõ esett le a szívérõl. Egy idõben minden nap feltettem magamnak ezt a kérdést, de tudja mit? Azt hiszem, ho gy már nem is számít. Mami, kaphatok még virslit? Drágám, gyere ide a mamihoz egy percre. Szeretném, ha bemutatkoznál a First Ladynek. Dyl an reménykedve, hogy ez további virsliket jelent, odament bemutatkozni. Ez érdekes. Biztos voltam benne, hogy nem ismert meg.

Hát, inkább nem mondtam semmit. Én a másik fickóra szavaztam. * * * Dr. Okun behajolt a videokamera lencséje elé.

Ez a felvétel július harmadikán készült, este hat óra negyvenöt perckor. A földönkívüli l nt a hajója ma reggel, körülbelül kilenc órakor. Ahogy látják odébb lépett, hogy láthatóvá hosszú teremtmény, aki a mûtõasztalhoz volt szíjazva , a lény nagyon gyöngének tûnik.

Valójában csak az arcából kinövõ rövid csápok szórványosan összerándulása jelezte, hogy él. hátsó csápot, amelyek hat és tizenkét láb közötti hosszúságúak voltak véletlenül benyomták a ezért azok mozdulatlanok maradtak.

A rozsdamentes acél keretes csempézett helyiséget amely mûtõszínház néven volt közismert , számos magas, megerõsített üvegablak vette körül, amelyek az Okun által Szörny -nak becézett helyiségre néztek. A magas hengerek, amelyekben a három halott ûrlény holttesté tartották, láthatóak voltak az elsötétített kamrában. Három asszisztens mozgott elõvig an a mûtõben: egy nõi aneszteziológus és két férfi asszisztens. Az egyik férfi beállított val y bonyolult gépen, amely egy sor rugalmas csõvel egy nagy formaldehides edényhez volt kapcsolva. A másik asszisztens szerszámokat adogatott Okunnak, elõbb egy kalapácsot majd egy vésõt; utóbbi olyan vastag volt, mint egy vasúti keresztfa. Okun, az örök showman a mag asba tartotta a szerszámokat, mintha Frankenstein elevenedne meg egy régi filmbõl.

Minden rendben van? Az aneszteziológus a fejével bólintott, majd a doktor tovább beszélt a kamerába:

Most felnyitjuk a koponyáját, és visszahajtjuk, hogy eljussunk a bent lévõ élõlényhez. Ez mondta, megfricskázva a sárgás külsõ vázat csak páncélzat. Az állat, amelyet kívül látnak j, amit az idegen lények felnevelnek, lemészárolnak és kibeleznek. A belsõ szerveket kikan alazzák, de az izomzatot meghagyják. A koponyánál és a mellkasnál van egy varrás középen, ame keresztül az ûrlények be és ki tudnak bújni. Tehát úgy viselik ennek a másik teremtménynek a mintha egy zombi belsejében mászkálnának. Aztán egy olyan mechanizmus révén, amelyet eddig m nem sikerült megértenünk, a belsõ, törékeny teremt mény fizikai impulzusai kivezetõdnek ebbe okkal nagyobb termetû és sokkal erõsebb állat tetemébe. Nézzék meg, hogy a csápok szinte irán mozognak. Ahogy egy pillanat múlva maguk is látni fogják, a belsõ lénynek nincsenek csápjai, tehát lehet, hogy nem is tudják irányítani ezeket a pótkarokat. Sajnos, amíg nem találunk eg egészséges példányt, amelyet tanulmányozni tudunk, a biopáncél titkát nem ismerhetjük meg. U készen állnak? Az asszisztensek már alig várták, hogy elkezdjék: minél gyorsabban le akarták tudni ezt a munkát, aztán el innen. Miközben Okun ripacskodott, a többiek feszülten figyelték az asztalh oz szíjazott csontos szörnyeteget, arra számítva, hogy bármelyik pillanatban visszanyeri a z eszméletét.

Okun egyre mélyebbre hatolt a vésõvel a koponya varrásába és néhányszor ráütött a kalapá greccsenõ csont hátborzongató hangja töltötte be a termet. A két férfi, Collín és Patrick a m yból húzták a koponyát, amíg az végül engedett. Visszafejtették róla a húst és az ínszalagoka ettelenül feküdt az asztalon.

Istenem! a burok belsejébõl áradó szag hátratántorította a négy embert. Úgy bûzlik, m mondta Patrick, könnyezõ szemmel. Ki kell nyitnunk az ajtót. Már a biztonsági billentyûze volt az ujja, amikor Okun közbelépett.

Ne! kiáltotta a doktor. Nem kockáztathatjuk meg, hogy kiengedünk egy levegõben terjed ust. Kapcsolja be a ventilációs rendszert! Jenny, készítsen elõ száz köbcenti nátri pentothalt, arra az esetre, ha a kis barátunk rakoncátlankodna.

Okun folytatta az ûrlény vizsgálatát. Az idegen lény fejének a teteje egyszerre láthatóvá v azdaállat mellkasi üregében. Okun felhasította a páncélöltözet nyakát és mellvértjét, egészen lény húsos, hagymaformájú feje láthatóvá nem vált. Hatalmas, szemhéj nélküli fekete szempár m n közelebb hajolt, hogy a teremtmény arcát tanulmányozza, amelyet vastag, nyálkás, kocsonyá réteg borított, az az anyag, amely eljuttatta a lény impulzusait a páncélöltözethez A szemek nem jeleztek semmit, de a csõszerû-pír rángatózni kezdett, amikor Okun fölé hajolt. Az egyik arci csáp a szemek felé tekergõzött, finoman elõre-hátra mozogva. Okun megböködte, a hagyta, hogy rátekeredjen kesztyûs kezének egyik ujjara. Úgy tûnt, ugyanarról a barátságos ge usról van szó, amelyrõl elõdje, Dr. Welles részletes feljegyzéseiben olvasott.

A fenébe! tért vissza Collin a mûtõasztalhoz, miközben a szellõzõrendszer elkezdte kisz átható, csípõs szagot. A világûrt sikerült legyõzniük, de a testszagukat nem! Engedj szabadon!

mondta Okun halkan, mintegy mellékesen.

Tessék? mindenki magyarázatot várva nézett a doktorra, de úgy tûnt, õ maga észre sem ve gy mondott valamit. Rendben, húzzuk ki ebbõl. Én

elakadt a szava a mondat közepén, és a semmibe bámult.

Doktor? Doktor Okun, jól érzi magát?

Okun visszabámult rájuk egy pillanatra, mintha hirtelen azt sem tudná, kik ezek az e mberek itt körülötte. Aztán gyorsan kijózanodott. Igen, minden rendben. Azt hiszem, a kigõzölgések kezdtek ki egy kicsit. A csápok növekvõ aktivitást mutatnak, doktor. Adjam be a Pentothal-injekciót? kérdezte Jenny.

A nátrium-pentothal széles körben alkalmazott érzéstelenítõ, amelyet orvosi beavatkozások s használnak a beteg nyugtatására. Ne! Ne csinálja! Nem kellenek injekciók. Okun megint elõremeredt; nyugodt, halk hang on szólalt meg újra: Távolítsátok el a szíjakat! Az asszisztensek hozzá voltak szokva, hogy Okunnak vannak bogaras dolgai, de még sosem látták, hogy ilyen, egyenesen ijesztõ dolgot mûveljen. Okun tekintete zavaros v olt;

idegesen pillantott körbe, mintha fel akarná térképezni a szobát maga körül. Hirte en hatalmasat ordított. Jenny megbökte a mellette álló asszisztenst, és a szemével intett, h ogy felhí vja Patrick figyelmét a doktor csuklójára. Az egyik csáp a teremtmény hátáról kisza t, és rácsavarodott Okun csuklójára, közvetlen a gumikesztyû fölött. Szúrjuk meg!

rendelte el a nõ.

Patrick hátrahúzta a páncélzat vastag húsát, és letörölte az idegen lény nyakát egy alkohol al. Jenny beledöfte az injekciós tût az áttetszõ húsba. Még mielõtt bárkinek lett volna ideje , a csáp, amely Okun csuklóját tartotta, átívelt az asztal fölött és arcon csapta Jennyt, aki repült át a szoba másik végébe, hogy közben ömlött belõle a vér. Ugyanez az erõs kar egy szem latt kiszabadította az ûrlényt, ott szakítva le a szíjakat, ahol azok az acélkerethez voltak csavarozva. Aztán vadul lecsapott Collín fejére, aki megfordult, hogy az ajtó felé meneküljö . Patrick felkapott egy sebészszikét és fenyegetõen tartotta maga elõtt a kis fegyvert, mi ntha ez elegendõ lenne, hogy megvédje magát ezzel a hatalmas, könyörtelen szörnyeteggel szem ben. A szörnyeteg felkelt, és elindult, hegyes, karom formájú lábai csattogtak a tiszta li nóleumpadlón. Két csáp leszögezte Patrick karjait, míg egy harmadik karóba húzta. A csáp a sz lt át és a hátán jött ki. Patrick teste hozzácsapódott a formaldehid tartályhoz. Miközben a t tartalma kizúdult a földre, az egyik vákuumcsõ elszabadult, és nagy mennyiségû gõzt lövellt a mbe.

A páncélajtó kinyílt és Mitchell bevezette az elnököt, tanácsadóit és a testõröket a raktár mûtõterembõl semmit sem lehetett látni a sûrû gõzfelhõn keresztül. Amikor Mitchell meglátta, lyen állapotok uralkodnak a mûtõben, lenyúlt a pisztolyáért és kibiztosította. Mielõtt még el olna, az egyik testõr elrántotta az elnököt, a másik pedig pisztolyt szegezett az õrnagy fejé ek. A nagydarab katona észre sem vette, mi történt körülötte. Odarohant az ablakhoz, és ekapcsolta a belsõ telefont. Dr. Okun, hall engem?

kiabált.

A kérdésre nem érkezett válasz. A gõzfelhõ lassan gomolygott az üvegfal mögött. Mitchell az fordult. Uram, van egy

Okun véres teste nekicsapódott az üvegfalnak. Egy vastag, tekergõzõ csáp tekergett a torkán Nem lehetett tudni, hogy a doktor életben van-e vagy sem. A sûrû ködben rejtõzõ lény szorosa az üveghez nyomta Okun eltorzult fejét. A tudós szája szólásra nyílt, szavak jöttek ki a tor e a hang nem az övé volt. A szavakat alig lehetett érteni.

Ehngehdj ki! Ehngehdj ki! Ki kell juttatnunk

suttogta a hang.

kiabálta Mitchell.

Maradjon ott, ahol van! n, hall engem?

Körbemegyek, és kinyitom az ajtót.

kiáltott rá Grey tábornok, és közelebb lépett az ablakhoz.

Dr

Okun szája lassan újra szólásra nyílt, és ez alkalommal jobban lehetett érteni a szavait. ölök

engedj ki! Most!

Grey és a többiek rájöttek, hogy mi is folyik az üvegfal mögött. Az idegen lény Okun testén

keresztül beszélt. Úgy irányította Okunt, mint ahogy egy hasbeszélõ irányítja a fabábját. A f d-tartály kikapcsolt, és a szellõzõrendszer lassan helyreállította a szoba belsõ levegõjét. F tosan kirajzolódott, honnan eredt az Okunt tartó csáp. Felfelé vezetett, ahol a teremtmén y lógott a mennyezetrõl. Õrjöngve egy szellõzõcsõbe kapaszkodott, amin keresztül szök t. Csalódottan zuhant a padlóra, majd az ablakhoz közelített a kavargó gõzben.

A ködbe veszõ alak kínlódva állt a szoba közepén. Okunnak félig igaza volt a csápokkal kapc ban. A belsõ lénynek nem volt ezekhez tartozó végtagja, amelyekkel irányítani tudta volna a páncélzaton levõket. Összevissza hajlongtak, amíg az ûrlény nem kezdte õket mozgatni kedve sz nt: szuggesztióval. Ez tulajdonképpen az ûrlény fegyvere volt, amellyel születése óta edzett.

A leszedett páncélzat koponya és mellkasi része élettelenül lógott a merev hátsó csontról. t, hogy a nagyobb lény ki van belezve, és fel van vágva a köldöktõl a homlokig, egyfajta nyíl csuklyát biztosítva a belsõ teremtménynek.

A szörnyszülött még egyszer hozzácsapta az üvegfalhoz Okun ernyedt testét. Gyorsan elsaj tta, hogyan kell mûködtetni a félholt férfi beszédszerveit. Ezúttal tisztán és hangosan halla tak a szavai: Engedj ki! Whitmore közelebb lépett az ablakhoz. Miért jöttetek ide?

követelte a választ.

Mit akar a néped?

Az ûrlény koponyájának lüktetõ, hamuszínû koronája elõtûnt a páncélruha csípõtartójából. Fe a húsfal mögül. Aztán egy hangos cuppanással a teremtmény kiemelkedett a burok alhasából, hog zembenézzen fogvatartóival. Sárga bõre fénylett a félhomályban a vastag, áttetszõ kocsonyar att. Hatalmas, rémült szemei azt az érzést keltették, mintha egy alapvetõen szelíd állatot ra ozók hada venne körül. A teremtmény irányítása alatt álló Okun hirtelen levegõt vett. Levegõ. Víz. Táplálék. Napfény. Igen, nekünk ez mind megvan felelte Whitmore a belsõ telefonon keresztül. honnan jöttetek! Hol van az otthonotok? Itt

hangzott a felelet.

Mondd meg,

Ez az új otthonunk.

És azelõtt hol éltetek? Sok világban.

Nekünk elég levegõnk, vizünk és napfényünk van. Megoszthatnánk egymással. Fegyver- szünet

kötni. A néped képes lenne együtt élni velünk? Nem érkezett válasz, de az elnök folytatta. Lehetne béke közöttünk? Egy hang mögötte felvetette, hogy a lény talán nem is érti a béke szót, ezért az elnök

megpróbálta máshonnan megvilágítani kérdést. Mit akartok? Mit akartok a mi népünktõl?

Az ûrlény megválaszolta a kérdést. Ezúttal nem a morgó emberi kommunikációt hívta segítsé tes nyelvén beszélt , amely mentes volt hangoktól, gesztusoktól és érzelmektõl. Talán a ntothal kezdett hatni, vagy esetleg kiolvasta az emberek agyából, hogy nem tu d megszökni. Telepatikus kommunikációba kezdett Whitmore-ral. Ez a nyelv képekbõl és fizika i érzékelésbõl állt. Whitmore villámgyors száguldásba kezdett a virtuális valóságban, teljes emlékezetén. Az információcsere gyorsabban ment végbe, mint ahogy az elnök agyának szi apszisai reagálni tudtak. Ez azzal járt, hogy Whitmore hátratántorodott, kezét az agya bal oldalához szorította, és ordított a fájdalomtól.

Néhány másodperc alatt végigélte a más világokban lezajlott háborúkat, megtudta, hogy az ûr gyan hódították meg az egyik bolygót a másik után, egyik helyrõl a másikra repülve, mint vala araj, elpusztítva a környezetüket és növelve a népességüket, amíg a bolygók tartalékai tönkre erültek. Aztán elõkészültek az utazásra a legközelebbi táplálékot nyújtó hely felé, és mindan az anyahajóba, az átmeneti gyûjtõhelyre. A teremtmények aludtak a hosszú utazások alatt, és k ett harcosokként ébredtek; készek voltak harcba szállni az új táplálékért. Az elnök megértett em ismernek irgalmat: ennek a fogalomnak még csak nyoma sem volt a teremtmény agyában. Ugyanolyan idegen volt tõlük a gondolat, mint számunkra az, hogy életben hagyjunk egy c sótányt. A lény szemében az emberek férgek voltak, kis, gusztustalan állatok, akiket ki kell irtani. És ez is volt a tervük. Letörlik az emberiséget a Föld színérõl. Az elsõ támadási hu volt a célja, hogy kiirtsák az emberiség legnagyobb fészkeit, mûködésképtelenné tegyék fegyve és hogy támaszpontokat hozzanak létre, helyet biztosítva a többi ûrlénynek. Aztán sok évig i gnak élni és szaporodni, új szerszámokat fejlesztve ki, amíg el nem jön az idõ az utazásra, é erõsödve, megsokszorozódva indulhatnak tovább, következõ otthonuk felé. Öljék meg!

ordította Grey.

Mitchell és az elnök mindkét testõre megpördült és tüzet nyitott, összetörve az üvegfalat, tényüket beleeresztették a szörnybe. A golyók feltépték az ûrlény védtelen fehér testét, ami formájában kenõdött fel páncélruhája szélére. A páncéltest hátrarogyott, és nagyot csat kövezeten. Mindkét teremtmény halott volt. Okun lecsúszott az üveg mentén és összerogyott. Álljanak hátrébb! kiáltotta Grey, visszatérve az elnökhöz. Hagyják levegõhöz jutni! Whi ottan és megrészegülve feküdt a földön. Nehezen lélegzett. Amikor felült, kezét még mindig nem vette le lüktetõ halántékáról.

Azt akarta, hogy megértsem kommunikált velem. Olyanok, mint a sáskák mondta. Bolygór góra utaznak. Miután mindent elfogyasztottak, megsemmisítették a természeti tartalékokat, to vábbállnak.

Olyan volt, mintha Whitmore lassan józanodna ki egy mély álomból. A földön ült és megpróbál akosgatni a képeket. Mindent el akart mondani, de az imént átéltekbõl csak egyetlen konklúzió lehetett levonni.

Tábornok fordult az elnök Greyhez , szervezze meg a rakétatámadást. Azt akarom, hogy m egyik hajóra dobjanak atombombát. Éspedig azonnal.

Grey az elnök szemébe nézett, hogy megbizonyosodjon róla, tudatában van-e Whitmore annak , amit mond. A szimultán robbanások mérgezõ radioaktív csapadéka elpusztítaná a bolygót a a élõ összes élõlénnyel együtt. Amikor látta, hogy Whitmore beszámítható állapotban van,

Ehhez kell egy kis idõ, talán egy óra. ezzel a tábornok elindult a-haditerem felé. Út n elhaladt Nimziki mellett, aki addig nem szólt egy szót sem. Amikor Grey elment mellette, Nimziki szája önelégült mosolyra húzódott.

24

Steven Hiller hõsnek számított a hangár elõtt várakozó emberek szemében. Hozzájuk tartoz beszélgethettek vele. A hangár elõtt álló õrök szótlanok és barátságtalanok voltak. Amennyire ek a lakókocsisok nem szívesen látott vendégek. Az õrök azt az utasítást kapták, hogy lássák ereket ivóvízzel és engedjék meg nekik, hogy használják az illemhelyet kettesével.

Éjszaka volt, amikor Steve kisétált a támaszpontról. Az õröknek azt mondta, Dr. Issacs küld hogy nézze meg a beteg kisfiút. Steve azonban sohasem jutott el a Casse család lakóko csijáig. Néhány fickó, akik az illemhely elõtt álltak, sorban felismer ték és hozzácsapódtak, miközben a kapitány bevetette magát a jármûvek sûrûjébe.

Steve végigment a lakókocsik között, kezet fogott az emberekkel, és újra meg újra v szolt az egy kaptafára készült kérdéseikre: Még élt az E.T.? Mi csináltak vele? Van olyan haj elyik erre tart? Miért nem mehetnek be? Miért kell itt kint ücsörögniük könnyû prédaként? S k meg kellett ígérnie, hogy megkérdezi az illetékestõl, hogy bejöhetnek-e.

Végigsétált közöttük, meghallgatta õket, és mosolygott, de nem azért jött, hogy bájcsevegje ra összpontosított, a nagy, olaj zöld szállító helikopterekre, amelyek egy másik hangár elõtt , háromszáz yardra a lakókocsisoktól. Steve néhány percig figyelte a gépeket: meg akart b zonyosodni afelõl, hogy õrizetlenek. Aztán otthagyta a beszélgetõtársakat, és olyan határozot tekkel indult el a kátrányozott úton, mintha hivatalos dolga lenne. Várta, hogy feltûnik valaki egy elektromos megafonnal, hogy megállítsa, de legnagyobb meglepetésére háborítatlan ul jutott el a helikopterhez. Bemászott a pilótaszékbe, és bekapcsolta a rendszert. Megáll apította, hogy elegendõ az üzemanyag, majd a gomb felé nyúlt, amelyik bekapcsolta a motort . A másodperc törtrészével azután, hogy a propellerek mûködésbe jöttek, valaki egy M-16-os pu omott Steve mellkasához. Mit keres itt? Azonnal szálljon ki!

A puska másik végén álló katona nem nézett ki többnek tizennyolcnál. Terepszínû egyenruhát sivatagi sisakja úgy állt a fején, mint egy régi lavór, ami mindjárt lebillen. Annak ellenér , hogy nála volt a fegyver, azonnal lehetett látni, hogy ki tart kitõl. Steve úgy döntött, n em veszi komolyan a fiút. Bekapcsolta a biztonsági övet. Hiller kapitány, tengerészgyalogság. Kölcsönveszem a gépét néhány órára. Nem lehet, csak A kölyök körbenézett, hogy segítséget hívjon, de senki más nem volt a szi a francokat uram.

Steve arra gondolt: 50-50 százalék az esély, hogy a kölyök lõ. Úgy döntött, megkockáztatja. , felkapcsolta a világítást, és megtette az elõkészületeket a felszállásra. Katona!

kiabálta túl a propeller hangját.

Biztos vagyok benne, hogy nem akarsz lelõni

de ha mégis, akkor tedd meg most, mert ellenkezõ esetben indulok. A kölyök egy percig farkasszemet nézett Steve-vel. Anélkül, hogy leengedte volna a

fegyverét, azt ordította: Jó nagy bajba sodor maga engem, tengerészgyalogos! Már így is abban vagyunk! A kátrányozott úton egy dzsip közeledett feléjük a központi hangár felõl. Néhány óra múlva visszajövök, és mindent megmagyarázok! Azzal a nagy gépmadár a levegõbe emelkedett, elindult nyugat felé.

* * *

Whitmore döntésének a híre az atomtámadásról futótûzként terjedt a föld alatti tudományos k . Leállt a munka, az emberek csoportokba verõdtek. A legtöbben csendesen, magukba rosk adva ültek. Senki sem örült a döntésnek, de nem tudtak bármiféle alternatívával elõállni. Nem tenni.

Connie könnyeivel küszködve hagyta el a haditermet. Odaért a betonhangárba, ahol az ideg enek ûrhajóját tartották. Egy ablak mögött meglátta Davidet, aki fel-alá járkált az irodai te n, és magában beszélt. Connie felment a lépcsõn, és belépett a konyhába. David mégsem magában egy üveg whiskyvel társalgott, amit az egyik szekrényben talált. Lefogadom, hogy hallottad

mondta Connie, becsukva maga mögött az ajtót.

Ó, Ms. Spano, éppen idõben jött! David túl hangosan beszélt. Már hatott az ital. Magasba emelte az üveget, és bejelentette: Tószt! Szeretnék tósztot intézni a világ végéhez. Nagyot húzott az whiskybõl, majd Connie felé nyújtotta az üveget. Az elnöknek sem volt könnyû kiadni ezt a parancsot, David. n õ is bûnös, bûnpártolásért.

Connie úgy érezte David szem

Connie, drágám, ne gyerekeskedj! Csak nem azt akarod mondani, hogy még mindig hiszel neki? Whitmore jó ember.

Bizonyosan nevetett David, belezuhanva egy forgószékbe. Végül is elhagytál érte. Elha gy olyan drágakövet, mint én. Nem, elnézést, nem érte: a karriered miatt.

Ez nem egy szimpla elõléptetés volt, David! Ilyen lehetõség csak egyszer adódik egy életb Esélyt kaptam, hogy valami jelentõs dolgot vigyek véghez, hogy értelmet adjak az él etemn ek. Én pedig nem voltam neked elég ambiciózus

tette hozzá David mellékesen. Ez a gondolat f

almasan megnyomorította Davidet az utóbbi néhány évben, de most inkább humorosnak tûnt. voltam képes elõrángatni egy létrát a seggembõl, hogy elkezdjek mászni rajta.

Minden lehettél volna, és nem lettél semmi! mindenhez értesz.

ordította Connie.

N

Kutatás, tanítás, ipar.

David gonoszul parodizálni kezdte az ismerõs szólamokat:

Ó, ez a David Levinson ekkora tehetséggel a tarsolyában annál a hülye kábeltévé-társaságnál dolgozik! Az a sok tudás mind veszendõbe megy! Micsod en! Ez a mentalitás undorral töltötte el. Mi baj van azzal, ha az ember boldog ott, ah ol van? Te sosem vágytál többre? Sosem akartál része lenni valaminek, aminek van értelme? Valami legesnek? Connie utolsó szavai hallatán hirtelen összeszorult David gyomra. Én azt hittem, hogy része vagyok valami különlegesnek

válaszolta halkan a férfi.

Connie azonnal rájött, hogy egész idõ alatt, amíg õ a karrierjükrõl beszélt, David a házas ndolt. Látta, hogy ez nagyon fáj neki. David átsétált a szobán, és újfent megragadta az üvege Ha ez számít valamit

mondta Connie halkan , én mindig is szerettelek.

De neked ez nem volt elég, mi? whiskybõl.

vágott vissza David. Visszaült a székbe, és nagyot húzot

Connie-nak hirtelen eszébe jutott, hogy miért is jött. Ki akart békülni azzal a férfival, akit még mindig szeretett. Azt gondolta, még nincs késõ megbocsátani egymásnak. Fáty at boríthatnak a múltra és megpróbálhatnának egymással vigasztalódni, most, amikor az életük közelségbe került. De ehelyett egy szörnyen haragos fiúval találkozott. Connie tudta: David gyakran úgy birkózik meg a problémákkal, hogy magába zárkózik, a munkájába temetkezik, vagy a enekül, ami éppen kéznél van és menedéket kínál. Ma este ez egy üveg Johnny Walker volt.

Connie magára hagyta a forgószékben pörgõ dudorászó Davidet. Könnyekkel a szemében csukta b a mögött az ajtót.

* * *

Grey képes volt kevesebb mint negyedannyi idõ alatt megszervezni az atomtámadást, mint ahogy jósolta. Azzal a jó hírrel tért vissza a haditerembe, hogy a katonai rádió- és radarre dszert sikerült részben helyreállítani egy pár éles eszû San Antonió-i szakembernek köszönhet város körül elhelyezkedõ légierõ támaszpontok felküldtek két tucat AWACS-ot az ország A nagyméretû felderítõgépek, a védjegyükként szolgáló forgó radarokkal és fejlett belsõ leha ették azt a feladatot, amelyet évtiz edeken át a megbízható, Föld körül keringõ távközlési mû l. A repülõk többcsatornás rádiórendszere lehetõvé tette, hogy a katonai vezetõk újra felvegy l a kapcsolatot. Az egyik elsõ üzenet az 51-és körzetbõl érkezett. Szimultán atomtámadást ren el az amerikai légtér felett tartózkodó ûrhajók ellen.

Perceken belül négy B-2-es lopakodó bombázó repült a célpontok felé. Lopakodó módb tek, azaz a radarmegtévesztõ-rendszerük be, a rádióik pedig ki voltak kapcsolva,

remélve, hogy a városrombolók nem veszik észre õket azelõtt, hogy lõtávolságon belülre érnek. r. Issacs vizsgálta az orvosi rendelõben, amikor megérkezett a hír, hogy a B-2-esek fels zálltak. Whitmore azonnal felpattant, félretolta a doktort, és elsietett a haditerem f elé. Melyik célpontot érjük el elõször?

kérdezte, berobbanva az ajtón.

Egy katona hátrafordult a monitortól.

A Houston felé tartó hajót. A hozzávetõleges elérési idõ hat perc. Nem tudjuk biztosan, m B-2-esek lopakodó módban repülnek. Whitmore egy percig gondolkozott, majd kiadott egy módosítást. Ébresszék fel a B-2-eseket. Biztos akarok lenni, hogy egy hullámhosszon maradunk.

A katona visszafordult a konzolhoz és begépelte a kódot, amely automati kusan bekapcsolta a B-2-esek rádióját. A radarkeresõ azonnal megtalálta õket, és a négy gép f a képernyõn. A Houston felé tartó bombázó volt a legközelebb a célpontjához. Azt szeretném magyarázta Whitmore a többieknek , hogy elõször csak egy bombát dobjunk suk, mi történik Houstonban! Lehet, hogy még azelõtt sikerül lelõni, hogy eléri a várost. Ha eres az akció, folytatjuk, és lelõjük azonnal a többi hajót is. Greyre pillantott, aki egy zámítógépes nyomtatványt nézett mogorván: Tábornok, van valami hír a barátainktól?

Miközben az elnök utasítást adott az atomfegyverek bevetésére, a világ más országait megpr beszélni róla. Az interkontinentális rakéták számos helyen úgy voltak programozva, hogy autom tikusan válaszolnak, ha a radarok támadást észlelnek. A Földnek az hiányzott legkevésbé, hogy induljon a számítógépek által vezérelt atomtámadások láncreakciója. A legtöbben ígéretet tettek, hogy megvárják, mire jutunk mi szem, Houston megmentésével már elkéstünk. Ezt megerõsíthetem, uram os fölött van.

jegyezte meg Grey.

hallatszott egy hang a konzolok irányából.

De azt

Az ellenséges haj

Az elnök nem hátrált meg. Tisztában volt vele, hogy, így vagy úgy, de Houston pusztulásra v n ítélve. Parancsot küldött a többi B-2-esnek, hogy várjanak, amíg kiderül, milyen hatással v houstoni bomba az ellenségre.

Grey páncélozott tankokban megfigyelõket küldött a várható robbantás hatáskörzetének szélér an Antonió-i AWACS felderítõgép pedig a Mexikói-öböl fölött helyezkedett el.

Houston lakossága nem vesztegette az idejét. A figyelmeztetés óta eltelt néhány óra alatt m a város kilencven százalékát sikerült evakuálni, mire megremegett a talaj a közeledõ hajótól akuáció eldurvult: menekülés közben eltaposták az embereket vagy elütötték õket a száguldó au integy kétezren vesztették életüket és sokan megsebesültek.

Hasonló, õrült exodusok játszódtak le Kóbéban, Brüsszelben, Portlandben, Chicagóban és az öss agyvárosban, amely a nagy fekete hajók útvonalába esett. Whitmore egy perc néma csendet rendelt el, majd miután elrebegett egy imát, egy egys zerû fejbólintással kiadta a parancsot a támadásra. Csak majd a gyermekeink megbocsássanak!

A B-2-es rakétarekesze kinyílt, kiengedve a 12 láb hosszú rakétát. A rakéta párhuzamosan re a denevérszerû repülõvel miközben az orrában lévõ keresõrendszer felmérte a környezetét és ko

lemetriát. Egy másodperccel késõbb megindult a gigantikus hajó védõernyõje felé. A rakéta elindult jelentette a pilóta, majd száznyolcvan fokos fordulatot tett, és eltávolodott a helyszíntõl.

A haditeremben mindenki visszafojtott lélegzettel figyelt. A cirkálórakéta a terv nek megfelelõen a hajó teteje felõl közelítette meg a pajzsot, annak érdekében, hogy megkís inimalizálni a városra zúduló csapást.

Az AWACS repülõbõl figyelve hatalmas fényesség támadt, amelyet követõen Houston megsemmisü düledeztek az épületek, mint magas fûszálak az erõs szélben. A pusztítás hatalmas sebességge dt a városmagtól kifelé koncentrikus körökben haladva. Néhány másodperccel késõbb a robbanás efejezõdött, és az egész térséget sûrû füst borította. Ekkor hatalmas, gomba alakú felhõ tö vegõben. A haditerem radarernyõjén a pusztításból csak annyi látszott, hogy Texas déli részén nincs rendben, mintha légköri zavarok támadtak volna a térségben. Azonban senki sem érezte á jobban az ártatlan életek feláldozásának szörnyûségét, mint a kis teremben levõ férfiak és n emberei arcára kiült a fájdalom. Figyeltek és várták a fejleményeket. Néhány perccel késõbb az AWACS pilótája megtörte a csöndet. Úgy tûnik, a célpont még mindig a levegõben van.

Huszonnégy óra sokkoló csalódásai közül talán ez volt a legszörnyûbb. Ez volt a iség utolsó védelmi vonala, az utolsó esélye.

Igen folytatta a pilóta , most már jól lehet látni. A célpont sértetlen. Sõt tovább hala Houston felé. Jézusom, még egy karcolás sem esett rajta!

Hívják vissza a többi gépet! mondta Whitmore halkan. Nimziki nem hitt a fülének. A többi bombázó esetleg nagyobb szerencsével jár bizonygatta. Az idegenek egyik rombo Chicago felé tart. Még van idõnk, hogy elébe vágjunk, és több bombát is dobjunk rá. Nem lehet y ilyen könnyen feladjuk!

Azt mondtam, hívják vissza! Az elnök belesüppedt egy székbe és a plafont bámulta, nem s semmilyen kárt tenniük az idegen ûrhajóban. Ez ráébresztette Whitmore-t arra, hogy nem lesz nek képesek meggátolni a földönkívüliek leszállását. Hirtelen úgy érezte, hogy még rengeteg i elfogott ûrlénnyel való eszmecserébõl tudta, hogy eltarthat pár évig, mire a földönkívülie teljes lakosságot a hajókról.

A Houstonban történtek fényében úgy tûnt, ideje újragondolni az idegenek elleni harc straté és ideje megszervezni az ellenállást arra az idõre, amikor majd megkezdik az inváziót. Whit more csak egyetlen logikus haditervet tudott elképzelni: megvárják, amíg az idegenek fe lépítik a városaikat, és akkor szétrobbantják a Földet. Tudta, hogy az emberiséget kegyetlenü fogják irtani. De ha szerencsénk van, talán magunkkal együtt õket is sikerül elpusztítanunk.

25

Jasmine semmiképpen nem akart elaludni. Kimerült volt, de túl sok valóságos és képzelt vesz leselkedett rájuk a sötétben ahhoz, hogy lehunyja a szemét. Marilyn Whitmore látszólag nyugodtan pihent. A hallgatag ember most nem volt olyan hallgatag, mint ed

dig: úgy horkolt, mint egy mormota.

Jas a parazsat bámulta a pislákoló tûzben. Egyszerre a távolból propellerek hangját hallott , és azon kezdett tûnõdni, vajon helyes dolog volt-e elhozni a First Ladyt arról a helyrõl , ahol lezuhant. Arra gondolt, hogy a helikopter a távolban talán Marilyn után kutatot t. El Toróba jönni különösen a figyelmeztetések után, amiket útközben hallott szörnyû hib l továbbindult volna, hogy Marilynt kórházba szállítsa, de idefele jövet összetörte a teherau páit, miközben egy alkalommal törmelékek barikádjain hajtott keresztül. Sötétben pedig veszélyes lett volna vezetni.

A helikopter közelebb ért, és keresõlámpájával a földet fürkészte. Jas csak akkor kezdett r i, hogy a pilóta esetleg rátalál csöppnyi táborhelyükre, amikor a gép már csak fél mérföldre elkapott egy ágat, és felkavarta a tüzet. A többiek arra ébredtek, hogy egy helikopter közel edik feléjük, és a vakító keresõfény egyenesen a szemükbe világít. Jas integetett, és Mrs. Wh mutogatott. Mindenki meglepõdött, amikor a helikopter hozzákezdett a leszálláshoz, nem me ssze tõlük. Jas odaszaladt, hogy segítséget kérjen. Amikor meglátta, ki vezeti a nagy, olajzö d gépmadarat, egyszerre sírt és nevetett. Boldogan rohant a helikopter felé, és beugrott a z ajtón egyenesen Steve karjaiba. Csókokkal árasztotta el a férfi ajkát, aztán túlkiabálva peller hangját ezt mondta: Késtél! Steve vigyorogva kiáltotta vissza: Tudom, hogy mennyire szereted a drámai belépõket.

* * *

Steve hozott egy hordágyat a helikopterbõl, és a hallgatag ember segítségével beemelte Mar ilynt, hogy elvigyék az 51-es körzetbe. Úgy tûnt, már nem éri meg, hogy újra láthassa a férjé nt véreset köhögött. Steve közel húzta magához a hallgatag embert, és úgy ordította: Egy személynek még van hely, haver! Szeretne Nevadába látogatni? Amikor a férfi megrázta a ejét, Steve megvonta a vállát. Ahogy tetszik. Jas, menjünk! Jasmine, miközben elhaladt a hallgatag ember mellett, megkérdezte tõle:

Biztos, hogy nem jön?

A férfi szomorú szemekkel nézett rá, aztán a sebesültek felé mutatott, akiket a délután fol yûjtöttek össze. Nem akarta magukra hagyni õket. Jasmine átadta a teherautó kulcsát és el dta neki, hol van eldugva az élelmiszer-utánpótlás. Mielõtt még elindult volna, mélyen a férf zemébe nézett: Az én nevem Jasmine Dubrow. Magát hogy hívják? A férfi szomorúan nézett rá, mintha nem értené a kérdést. Steve elordította magát: Jas, gyerünk! Indulnunk kell! Jasmine nehéz szívvel indult el. A helikopterhez futott, beövezte magát, aztán nézte hogya n zsugorodik egyre kisebbre a hallgatag ember, amíg végleg el nem tûnt.

* * *

Dr. Issacs úgy érezte magát, mint egy maratoni futó, aki falnak rohant. A harminchat órás, megállás nélküli robotolásnak meglett a böjtje. Mosolyt erõltetett az arcára, amikor karikás ekkel és sápadtan benézett Mrs. Whitmore-hoz. Amikor látta, hogy a nõ alszik, arckifejezése ú ra üressé vált. Egy pillanattal késõbb észrevette az elnököt, aki a folyosón sietett egy gyer a karján. Az elnök mögött Connie és a titkosszolgálat ügynökei kocogtak a folyosó szélén. Hogy van?

kérdezte az elnök.

Issacs tekintete mindent elárult. A kislányhoz fordult, aki az apja karján ült és azt mond ta: Csak nem te vagy Patricia Whitmore? Hé, ezt meg honnan tudtad? udták a nevét.

a hatéves kislány mindig meglepõdött, amikor idegen emberek

Onnan, hogy az anyukád itt van benn, és tudom, hogy szeretne látni téged. De meg kell ígé ned, hogy gyengéd leszel hozzá, rendben? Nagyon beteg. Whitmore letette Patriciát, aki azon nyomban beviharzott az ajtón.

Sajnálom, elnök úr mondta Issacs. Talán ha hamarabb érkezik. Belsõ vérzése van. Még h ezelésbe vesszük, akkor sem biztos A hangja megbicsaklott. Nem tehetünk semmit érte, ura . Az elnök nem válaszolt. Dr. Issacs vállára tette a kezét, majd belépett az ajtón.

Drágaságom! Marilyn minden erejét összeszedte, hogy egyik karjával átölelje a lányát. G , de nem látszott rajta, hogy közel van a halálhoz. Patriciának eszébe jutott, hogy nagyon gyengédnek kell lennie, ezért megsimogatta az a nyja hasát.

Mami, annyira aggódtunk. Nem tudtuk elképzelni, hol lehetsz. Tudom. Sajnálom. De most már itt vagyok, kicsim. Issacs kiterelte az orvosi személyzetet a kórterembõl. Amikor mindenki kiment, Whitm ore odalépett az ágyhoz, és letérdelt Patricia mellé. Drágám, várj egy kicsit odakint, hogy a mami pihenhessen! A kislány megpuszilta az anyját, és kelletlenül távozott. Ahogy Patricia kiment, Marilyn arcáról eltûnt a bátor mosoly. Megfogta a férje kezét. Annyira félek, Tom Egyet se félj! ogsz jönni. Marilyn mosolygott.

suttogta. Könnyek csurogtak végig az arcán. mondta az elnök bátorítóan.

A doktor optimista. Azt mondta, hogy rendb

Hiszi a piszi

mondta, miközben szorítása egyre gyengült a férje keze körül.

Majd közel hajoltak egymáshoz és sírtak. Sírtak és csókolóztak, amíg Marilyn a nem szenderült.

utoljára az

* * *

Az elnök holtsápadtan lépett ki a kórterembõl. Sokan várakoztak tisztes távolban a folyosó A legtöbben valamilyen kérdést akartak feltenni Whitmore-nak. Jóvá kellett vele hagya tni a hivatalos közleményeket, és felhatalmazást kellett kérni a katonai hadmûveletekhez várt rá az ezernyi elnöki teendõ. De az ember, aki a folyosón állt, most nem érezte magát e . A szíve megtelt bánattal, és nem érezte magát alkalmasnak semminek a vezetésére. Szó nélkül a folyosón várakozó emberek mellett, amíg Jasmine-hez nem ért. Mielõtt az elnök szavakat tal volna, Jasmine megragadta a kezét. Nagyon sajnálom mondta neki. Nagyon sajnálom. t, hogy nem tudta Marilynt hamarabb orvoshoz vinni.

Jasmine még mindig bûntudatot érzett

Whitmore megrázta a fejét.

Csak meg szeretném köszönni, hogy gondoskodott róla. Marilyn mindent elmondott. Úgy tûnik maga egy nagyon bátor nõ. Az elnök Steve felé fordult, és sikerült megereszteni egy halvány mosolyt. És megint maga! Köszönöm magának, hogy elbúcsúzhattam a feleségemtõl. Patricia az apja után futott a folyosón. A mami alszik most? Whitmore megfogta a kislány kezét. Igen, kicsim

felelte

, a mami alszik.

Mire Connie rátalált Juliusra és megkérte, hogy beszéljen a fia fejével, Davidnek sikerült kis irodai teakonyhát katasztrófa sújtotta övezetté változtatnia. Sokkal lehetetlenebbül vis lkedett, mint amennyire részeg volt. Szétdobálta a székeket a szobában és fejre állította a f sidert. A bútorokat rugdosva dühöngött, amikor Julius belépett a szobába. David! Mi a fenét csinálsz? Azonnal hagyd abba! David abbahagyta a csapkodást, de csak hogy kifújja magát. Mit gondolsz, mit csinálok? Rendetlenséget! Ennyit én is látok

biztosította Julius.

De miért? Miért csinálsz rendetlenséget?

Fel kell gyújtanunk az esõerdõket, apa! Ki kell dobnunk az összes mérgezõ hulladékot! Hogy illusztrálja, amit mond, kiszórta egy szemétkosár tartalmát, majd a szemétkosarat a f alhoz vágta.

Szennyeznünk kell a levegõt! Lyukasszuk ki az ózonpajzsot! Talán, ha eléggé tönkretesszük lygót, akkor nem fog kelleni nekik! David becélozott egy kávéscsészét a pult szélén, és megpróbált belerúgni. A rúgás alaposan ig a földre csüccsent, bele a szétszórt szemét közepébe.

Nos nézett körbe Julius elismerõen , kezdetnek nem is rossz. Ezt a szobát hivatalosan s szennyezettnek lehet nyilvánítani. Most már nem számít, hogy a marslakók végeznek-e velem vagy a számla az irodában okozott kárról. Egészen biztosan elvisz a szívroham.

Odalépett Davidhez, aki még mindig a földön ült, és nyöszörgött. Julius helyet csinált mag sznóólban és leült a fia mellé. Hosszasan ültek némán egymás mellett. Aztán Julius végre megs

Gyere, keressünk egy kabátot és egy csésze kávét. Az ivás legyengíti a szervezeted. Nem s ném, ha megfáznál.

David, kelletlenül ugyan, de hagyta, hogy Julius felsegítse. Aztán hirtelen megmerev edett, úgy tûnt, mintha a másodperc törtrésze alatt hirtelen kijózanodna. Halovány mosolyra h tt a szája. Mit is mondtál?

David megfordult, és az üvegen keresztül az idegenek ûrhajójára bámult

Mi? Hogy könnyen megfázhatsz?

felelte Julius. Nem igazán értette, mi történt a fiával.

Ez az apa! Ez a válasz! Betegség. Megfázás. Legyõzzük az ellenállásukat! Olyan eg Papa, te egy zseni vagy!!!

Julius hosszú, gyanakvó pillantással mérte végig a fiát, azon töprengve, hogy vajon a fiáná yleg elromlott-e valami.

Juliusnak nagy nehezen sikerült meggyõznie Connie-t, hogy David kijózanodott valamennyire, és már képes értelmesen beszélni. Connie szólt az elnöknek megkérte, hogy jöjjön be a hangárba, ahol David be akar mutatni valamit az idegen lények gépé el kapcsolatban. Azt állította, hogy van egy terve. A csoport tagjai összegyûltek az emelvényen. Rendben van, Ms. Spano, mirõl van szó? elmetlenül zúgolódott.

kérdezte Nimziki, aki a belépése pillanatától fo

Nekem fogalmam sincs róla válaszolta Connie az egész csoporthoz intézve szavait. Davi azt kívánta, hogy mindenki jöjjön ide, mert mutatni akar valamit az ûrhajóval kapcsolatban. Nimziki elborzadt a gondolatra, hogy egy civil rendelte ide, és még csak egyenes vál aszt sem kap a kérdésére.

Akkor essünk túl rajta! ink vannak.

mondta ingerlékenyen.

Mindannyiunknak sokkal fontosabb dolga

Connie-nak elege volt ebbõl a nagyképû seggfejbõl. Éppen jól be akart neki olvasni, ami kor az elnök belépett a hangárba. Gyorsan néhány szót váltott a tanácsadóival. A Steve mellett álló Dylan hangosan megkérdezte. Ez a repülõ tud repülni a világûrben? Ez aztán tud!

mondta neki Steve.

David kimászott az ûrhajó ajtaján, majd le a létrán a nagy talapzatra, amely a gépet tartot a. A hajóban ülõ technikusoknak adott még néhány instrukciót, aztán megiramodott a megfigyelõ vény felé. Mit akarsz mutatni, David?

kérdezte Whitmore.

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok! David kezdte felvenni a megboldogult Dr. Okun stílus indössze néhány percre rabolom el az idejüket. Belenyúlt egy szemétkosárba, és kihalászott bozt. Csak újrahasznosítjuk mondta magában.

Visszagaloppozott a támadógéphez, és felhelyezte a dobozt a szárny hegyére. Amikor vissz atért a megfigyelõ emelvényre, jelt adott az ûrhajóban ülõ technikusnak. Az megnyomott egy go bot, majd jelezte, hogy minden rendben. David végignézett az emelvényen álló emberek en: látta rajtuk, hogy sikerült felkeltenie az érdeklõdésüket. Mitchell õrnagy, kérem, lõje le ezt a dobozt a szárnyról!

Mitchell az elnökre nézett, aki beleegyezõen bólintott. Az õrnagy kicsatolta a pisztolytás káját és elõhúzta pisztolyát. Felemelte a fegyvert, és lassan meghúzta a ravaszt. A golyó nek ott a védõpajzsnak. Hangos csörrenés jelezte, amikor a gellert kapott

lövedék nekivágódott az egyik átjárónak. Elnézést! Erre nem számítottam mondta David bocsánatkérõen. jó láthatatlan pajzsa. A védelmükön nem tudunk áthatolni. Ezt már eddig is tudtuk

vetette közbe Nimziki.

Amint látják, a dobozt

Vezet ez az egész valahova?

Az a lényeg mondta David, elõadásának az izgalmas részéhez érve , hogy mivel erõvel ne törni a pajzsukon, cselhez kell folyamodnunk.

Odalépett egy guruló szerszámosládához, amelyre már elõzõleg felállította a laptopját. A sz vezetett a pajzson keresztül az ûrhajó pilótafülkéjébe, amely be volt kötve a pajzs vevõkész

Az egész csak egy másodperc. David utasításokat ütött be a gépbe, aztán a karórájára né n számolni kezdett. Mitchell õrnagy, a pilótafülkében ülõ asszisztensem úgy tudja, hogy a p még mindig védi az üdítõs dobozt. Nem nyúlt semmihez. Megpróbálna még egyszer lõni?

Az õrnagy vonakodott még egy golyót kilõni, félve, hogy az megint gellert kap a betonbun - kerben. Ingerülten nézett Davidre, és csak akkor vette ki fegyverét a pisztolytáskából, ami or Grey helyeslõ pillantásával találkozott a tekintete.

Várjanak egy pillanatot! Steve nem akarta kockáztatni Dylan testi épségét, ezért felvit a fiút a feljáró tetejére. A megfigyelõk közül többen követték õket. Mitchell gondosan célzot Az üdítõs doboz lebillent.

Ezt hogy csinálta?

Grey le volt lenyûgözve.

Adtam neki egy kis megfázást. Julius büszkén bólintott a csoport többi tagja felé. Az elnök kíváncsian lépett közelebb Davidhez, aki még mindig a számítógépen dolgozott.

Egy kicsit pontosabban folytatta David, anélkül, hogy felnézett volna megfertõztem eg vírussal. Számítógépes vírussal. Gonosz kis ördögök ezek a vírusok, nehéz tõlük megszabaduln rád akaszkodtak.

Megnyomta az ENTER gombot, aztán megfordította a számítógépet, hogy Whitmore és Grey is lát sa a megjelent ábrát. Az elnök tanulmányozta a képernyõt egy pillanatra, majd egyetértõen ból t rá arra, amit látott. Grey, aki értett ugyan a számítógépekhez, de gyûlölte õket, továbbra is Davidre nézett.

Azt akarja mondani, hogy olyan jelet tud küldeni, amely kikapcsolja a pajzsukat? D avid bólintott. Pontosan. Pontosan úgy, ahogy õk ellenünk használták a mi mûholdjainkat, mi is h sználhatjuk az õ pajzsszignáljukat ellenük, ha Ha mi van? Ha a vírust be tudjuk juttatni az anyahajóba. Ha sikerülne, akkor az eljutna a városrom bolókhoz, és onnan az olyan támadóhajókhoz, mint ez is. Okuntól tudjuk, hogy ezt a hajót

közvetlenül az anyahajó látja el energiával, és ennek így kell lennie a nagy haj al kapcsolatban is.

Nem szeretnék ünneprontó lenni mondta Nimziki, aki a megfigyelõ emelvény szélére lopako kihajolt a korláton, hogy láthassa a számítógép képernyõjét , de mégis, hogyan szándékozik yahajót ezzel a vírussal? Nincs honlapjuk az Interneten. Körbenézett, hogy mások is értékel e a viccét. David gondolkodás nélkül válaszolt.

Ezzel a támadóhajóval kell felszállnunk a Föld légkörén kívülre és bejutnunk az anyahajób ntha ez lenne a legtermészetesebb és legkézenfekvõbb dolog a világon.

Steve felkapta a fejét, mint mindig, amikor az ûrutazás szóba került. Letette Dylant, és l esétált a lejárón, hogy többet megtudjon. David kigöngyölített egy mûholdas felvételt az any 415 mérföld hosszú titánról, amely türelmesen várakozott a Hold mögött, amíg a városrombolók dre vezetõ utat. Mindenki feszülten figyelt, amikor David odanyújtotta az elnöknek az el mosódott, poszter méretû mûholdas felvétel egyik sarkát.

Itt mutatta David azt a részt, amely behajózó öbölre emlékeztetett. itt be lehet ju k, egy bizonyos logikát követnek a hajók tervezésekor. Ha ez is olyan, mint a városrombolók, akkor itt van a bejárat. David érezte, hogy a politikusok és a katonai fejesek meglehetõsen szkeptikusak.

Tudják, mit? Szerintem igaza van. Steve mindenkit meglepett, hogy beleszólt a feszül t vitába. Mindenki felé fordult, ezért folytatta. Amikor elrepültem a Los Angeles-i hajó, vagy ahogy maguk hívják, városromboló kapuja elõtt, akkor láttam ezt a bazi nagy, úgy értem h lmas nagy dokkot. A hajók csoportokban parkolnak benne egy központi toronyszerû építmény körü

Dr. Okun megmutatta, hogy a hosszú uszonyszerû szerkezet a támadóhajó tetején termi

drótokkal van behálózva. Az volt az elmélete, hogy bármi csatlakozást használnak is, az uszony a csatlakozó. Amikor ezek a kis támadóhajók a nagyobb hajóban parkolnak, akkor valamilyen kapcsolatot létesítenek az uszonyon keres ztül. Ne fárasszon minket az ócska sci-fijével! an találgatásokkal. Nevetséges az egész!

morogta Nimziki a korlát mögül.

Ez a terv t

Grey ügyet sem vetve rá, Davidhez intézte a kérdését: Mennyi ideig lenne kikapcsolva a pajzsuk? Ezt nem lehet tudni válaszolta David. Ha egyszer észreveszik a vírust, lehet, hogy c sak percek kérdése, és kiszûrik. Maga a vírus nem túl bonyolult, mert nem tudok eleget a ren dszerükrõl.

Tehát azt javasolja, hogy szervezzünk világméretû ellentámadást egy néhány perces idõtar ta Nimziki a fejét. Ez komolytalan! Grey szembefordult a CIA egykori vezetõjével.

Helyreállítottuk a rádiókapcsolatot Ázsiával. A jel gyenge, de képesek lennénk utasítások Ha át tudunk jutni azokon az istenverte pajzsokon, akkor sikerülhet az akció.

Nimziki arcáról eltûnt a gúnyos vigyor. Dühös volt, hogy ennek a bárgyú tervnek ilyen, nagy gyelmet szentelnek, amikor az atomtámadást, az õ tervét, elvetették az elsõ sikertelen akció tán. Ha megtehette volna, bezárta volna az egész csoportot az ûrhajóba, és elrendelte volna az atomtámadást saját maga. Látszólag az egész társasághoz intézte szavait, de alig leplezte, kritikája Whitmore ellen irányul:

Nem tudom elhinni, hogy maguk vevõk erre az agyrémre! Nincs megfelelõ felszereltségünk és emberünk, hogy elindítsunk egy ilyen hadmûveletet. Ha lenne két hónapunk megtervezni, akko r esetleg sikerülhetne. Nem is beszélve errõl az ócskavasról kiabálta az ûrhajóra mutatva. z bárgyú terv ezen a kipróbálatlan repülõ csészealjon áll vagy bukik, aminek a kezelésére sen s képesítve. Steve újra közbeszólt. Elõrelépett, és megköszörülte a torkát.

Azt hiszem, én bizonyos fokig képesítve vagyok erre a feladatra. Nimziki gyilkos p illantást lövellt felé, de Steve folytatta. Én láttam ezeket a gépeket mûködés közben. gyan manõvereznek. Az elnök szemébe nézett. Az engedélyével, uram, szeretnék me zni a feladattal. Ez egy roncs. A negyvenes években zuhant le, az isten szerelmére! Azt se tudjuk, h ogy fel tud-e szállni! folytatta Nimziki az aggodalmaskodást.

Aha! David újra a középpontba került. Okun embereinek egy csoportja várakozott a hangár ein. Engedjék ki a kapcsokat! Úgy dirigált, mint egy cirkuszi porondmester. Felnézett Connie-ra, aki a megfigyelõ emelvényen állt. Connie a szemeit forgatta, hogy mutassa milyen bolondnak tartja, ugyanakkor mégis mennyire büszke rá. Gyerünk, gyerünk, engedjék ki a kapcsokat!

Tovább tartott, mint David számította, de amint a technikusok felnyitották az utolsó acélzárat, hangos dübörgés hallatszódott, miközben a hajó felemelkedett majd visszazu a talajra.

Egy pillanattal késõbb a hatvan láb széles hajó a levegõbe emelkedett, egyenetle nül himbálózva fölöttük. Tizenöt láb magasan stabilizálódott, és tökéletesen egy helyben állt a maradt a szája az egybegyûlteknek, és mindannyian Davidre meredtek. Egyéb kérdés?

A jelenlévõk egymásra néztek. Erre még Nimziki sem tudott mit mondani. Végül Whitmore törte g a csendet. A fejét csóválta, érzékeltetve, hogy mit gondol a tervrõl, mielõtt meghozta a dö : Nagyon merész, de vágjunk bele!

Hirtelen mindenki beszélni kezdett. Kérdezõsködtek, vagy akárcsak Nimziki azt fe tegették, hogy miért van a terv eleve kudarcra ítélve. David odament a megfigyelõ emelvény s zéléhez, és megrántotta Steve nadrágszárát. Az ifjú pilóta közelebb hajolt, hogy jobban hallj

Davidet. Komolyan gondolod, hogy tudsz ezzel repülni? bízik Steve képességeiben.

kérdezte David, éreztetve mennyire nem

Steve visszadobta a labdát. Komolyan azt hiszed, hogy van értelme annak a sok baromságnak, amit összehordtál?

* * *

Connie, Grey tábornok és az elnök perceken belül elindult az 51-es körzet ideiglenes h aditermébe. Egymás szavába vágva dolgozták ki a terv részleteit, és megpróbálták megtervezni hezebb kommunikációs akadályok elhárítását, amelyekkel egy ilyen világméretû támadás során sz most láttak elõször egy halvány reménysugarat.

Várjanak! ez parancs volt, nem kérés. Mind a hárman Nimzikire néztek, aki dühösen szágu tánuk a folyosón. Mit akarhat már megint?

motyogta Connie az orra alatt.

A hadügyminiszter az elnökhöz lépett, a másik két emberre ügyet sem vetve. A hangja metszõ t. Szokás szerint most is úgy adagolta a mondanivalója, hogy az a lehetõ legmélyebbre döfjön.

Azt megértem, hogy még mindig ki van borulva a felesége halála miatt mondta Whitmo re-hoz hajolva , de ez még nem mentség arra, hogy egy újabb végzetes hibát kövessen el. A helyzet objektív elemzése katonai szempontból

Nimziki nem tudta befejezni a mondatot. Mielõtt még ráeszmélt volna, mi történik, Whitmore megragadta az egyenruhája hajtókáját, és odaszegezte a falhoz. Az elnök egészen közel hajolt mziki arcához.

Az egyetlen hiba, amit elkövettem, hogy egy ilyen nyavalygó férget, mint maga, egy k ormányhivatal élére helyeztem. De büszkén állíthatom, hogy ezzel a hibával mától fogva nem ke élnem. Mr. Nimziki, maga ki van rúgva! Az elnök elengedte Nimzikit, és egy lépést hátrált. ntetével majd' felnyársalta a minisztert. És még valami: tartsa magát olyan távol tõlem, am yire csak lehetséges, mert különben letartóztatom a nemzetbiztonság veszélyeztetéséért!

Nimziki Connie-ra, majd Greyre pillantott, de egyiküket sem érdekelte a hadügyminisz ter sorsa. Újra megindultak a folyosón. Whitmore ott folytatta, ahol abbahagyta.

Azt akarom, hogy Mitchell õrnagy gyûjtsön össze minden egyes repülõgépet, amit tud, és ta néhány pilótát, akik fel tudják vinni a gépeket. Hallották, ahogy mögöttük Nimziki magában morog.

Ezt nem teheti meg! Connie nem tudott ellenállni a kísértésnek, leplezetlen örömmel szólt vissza a válla fölött: Épp most tette meg!

26

A négy izzadt és borostás brit pilóta minden tõlük telhetõt megtett, hogy elviselje a szaúd-arábiai nyár fullasztó hõségét. Felállítottak egy vászonsátrat, amelyet az egyik pil n menetfelszerelésében találtak, és ez alatt ülve beszélgettek, hogy elüssék az idõt. Az egyi ginald Cummins tûnt a vezetõnek. Nem Reg volt köztük a rangidõs, mégis õ lett a csoport vezet , mert õ volt az egyetlen, aki tudott valamit a Közel-Keletrõl. A másik három férfi csak új r pülõket szállított a Khamis Moushait-i támaszpontra, amikor elszabadult a pokol. Reg visz ont itt állomásozott, tûrhetõen beszélt arabul, és ami még fontosabb, tudta, hogyan tárgyaljo gy csoport pilótával, anélkül, hogy bármelyiküket is megsértené. Ez elég kemény diónak számít eten, de annál fontosabb volt a jelenlegi szituációban.

Hallgattuk az amerikaiakat, amikor Málta fölött repültünk el mondta Thomson. Nem volt lt az adás, és valaki azt mondta, hogy a sziriaiaknak még van egy repülõszázaduk sértetlenül olán-felföld közelében.

Fennsík javította ki Reg. Golán-fennsík majd megmutatta Thomsonnak a térképen. Rá kellene venni õket az együttmûködésre, mert kitûnõ pozícióban vannak, hogy erõsítést kül cra kerülne sor. Sajnos, elég nehéz velük. Nem igazán csapatjátékosok.

A sátorlap hirtelen felnyílt és valaki beordított a sátorba. Thomson hátrabucskázott a empingszékében, és mire földet ért, a fegyvere már a kezében volt. Egy szakállas és szos, magas, sötétbõrû férfi valami érthetetlen dolgot kiabált a sátorba. Zöld egyenruhája al dániái volt. Talán õ volt az egyetlen közöttük, aki nem tudott angolul. Regnek az arcizma sem rándult. Nyugodtan nézett a férfira, amíg az el nem engedte a sátorlapot, és futásnak nem ere t. Ez meg mi a fene volt?

A három pilóta még mindig adrenalin rakétán száguldott.

Úgy tûnik, hogy valami üzenet érkezett. A régi morzekód, de nem tudják olvasni. Azt akarj hogy menjünk, és nézzük meg, angolul van-e.

Morzekód? Mit használnak ezek, ósdi telegráfot? furcsállotta Sutton, a másik két pilóta . Komolyan nézett Regre és megkérdezte: Ez nem valami csapda, ugye?

Reg megvonta a vállát, és megindult a társaság élén a vakítóan forró délutánba. A Groom Lak

téhez képest a világ túloldalán, egy másik õsi tómeder sima felszínén mintegy száz vadászbomb semmi közepén. A lökhajtásos gépek össze-vissza parkoltak, készen arra, hogy százféle irányba nak fel, ha megérkezik a parancs. Igazi nemzetközi társaság verõdött itt össze. Tizenegy orsz érkeztek pilóták, köztük olyanok is, akik más körülmények között egymásra lövöldöztek volna, tõztek a sivatag közepén. A szükség szövetségesekké tette õket.

Ezt még mindig nem tudom elhinni mondta Reg mosolyogva, kiélvezve a helyzet iróniáját. etvenöt év kitartó diplomáciája nem jutott semmire, aztán huszonnégy órával azután, hogy ezek dékok feltûntek, egy nagy boldog család vagyunk.

Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelõ kifejezés mondta Thomson, miközben tisztelgett néhány iraki katonának, akik a repülõgépük árnyékában cigarettáztak. Üres tekintettel meredt tük elmasírozó britekre. Ezek a fickók aztán nem igazán barátságosak. Mit gondolsz, hogy érzik magukat az izraeliek?

A izraeli F-15- ösök nem messze álltak tõlük. A gépek már felkészültek a szimultán fe Mi a helyzet?

kérdezte az egyikük.

Valamilyen szignált kapnak. Morzekód

válaszolt Reg.

Az izraeli fickó eldobta a cigarettáját, és odaszaladt, hogy csatlakozzon a britekhez. Veletek mehetek? Reg mosolygott, anélkül, hogy lassított volna. Miért ne?

A hatalmas szaúd-arábiai sátor úgy festett, mint egy elektromos bolhapiac. Áthoztak egy csomó kommunikációs berendezést a közeli légi támaszpontról és szétterítették õket a szõnyege itorlavásznak furcsa kavalkádján. A maroknyi, különbözõ országból érkezett arab pilóta e rtokban élénk beszélgetést folytatott. Minden beszélgetés abbamaradt, amikor a látogatók belé a sátorba. Az arabok különösen amiatt voltak idegesek, hogy a fegyveres izraeli is belépet t a területükre. Néhány pillanatig senki sem szólt egy szót sem. Végül Reg hangja törte meg a det. Latuklaka ya awlad enho nel mohamey betana gódjatok fiúk, õ csak az ügyvédünk.

ami körülbelül annyit tesz:

Ne ag

Hirtelen az egész sátor hisztérikus nevetésben tört ki, kivéve a három látogatóba jött ango De azért õk is mosolyogtak, hogy ezzel is oldják a feszültséget. Ana shaif ho gab mae kommelhaber betae. (Látom, magával hozta a töltõtollát.) mondta az egyik arab, amin újra mindenki nevetett. Mindenkit meglepett, hogy az izraeli katona is vette a lapot. Palesztin kiejtéssel felelt: Wakeh el-police Israeli ala estama rat el-ehtafalat elmausda ra. (Ez egy szert artásos dokumentum-aláíró, amelyet az izraeli titkosrendõrség adott ki.) A sátorban levõk olyan hangosan nevettek, hogy más pilóták is bedugták a fejüket: érdekelte õket, mi folyik ott. Hol van ez a morzekód?

kérdezte Reg angolul.

Az egyik szaúd-arábiai átadta a fejhallgatót, de a várt ti -k és tá -k helyett egy hangot amely egy fontosnak tûnõ közleményt ismertetett. A vonalban túl sok volt a statikus zavar . Reg csendre intette a sátorban összegyûlteket. Az adást az 51-es körzet haditermébõl sugáro Mire elért Ar-Rub Al-Khaliba, olyan sokszor továbbították, hogy Reg egy szót sem értett belõ e. Várjon, mindjárt meghallja!

mondta a szaúd-arábiai királyi légierõ egyik pilótája. És

igaza volt: a torzított, érthetetlen hang alighogy elhallgatott, a bejelentést megisméte lték morzejelekkel, amit hangosan és tisztán lehetett hallani. Néhány percet vett igénybe, h ogy Reg lejegyezze az egészet. Az amerikaiaktól jött

jelentette be.

Na végre! És mi a tervük?

Ellentámadást akarnak szervezni.

kérdezte Thomson.

Hát, ez aztán nem egy kispályás ötlet a részleteket.

vigyorgott, mielõtt belefogott volna, hogy elmag

* * *

A huszonnégy orosz MiG-bõl álló osztag párosával sorakozott fel egy hatalmas jégtáblán. Bev õket a városromboló elleni támadásra, amely akkor már felrobbantotta Moszkvát és Szentpéterv artott. Amikor néhány repülõ felrobbant az ellenséges ûrhajó védõpajzsán, leállították az n visszafelé a murmanszki támaszpontjukra megrémülve hallották, hogy azt megtámadták elpusztították a rájahajók. Az osztag tagjai Murmanszkot elhagyva északra repültek, hogy elr ejtõzzenek a gleccserek között. Átszelték a nyolcvanötödik szélességi kört, és a Ferenc Józse szigetei között szálltak le.

Reggel érkeztek, és azóta várták a további utasításokat. A nappal folyamán az üvegablakokon lmelegítette a pilótafülkéket, de éjszakára jócskán fagypont alá zuhant a hõmérséklet. A gépe yomorúságosan érezték magukat.

Kilenc óra tájban az egyikük vett valamit a rádión. Elõször arra gondolt, hogy a földönkívü unikálnak egymással, de aztán rájött, hogy morzejelekrõl van szó. Szerencsére az üzenet többs métlõdött. Körülbelül két órával azután, hogy vették az adást, az osztag vezetõje, Csenkó kap ieknek: Az amerikaiak azt üzenik, hogy meg tudják szüntetni a védõpajzsot legalább öt percre. Da, da! Malagyec! fogadták lelkesen a tervet a többiek. Minden jobbnak hangzott, m int hogy az éjszaka hátralevõ részét itt töltsék a jégmezõkön.

* * *

Japán legészakibb szigetén, Hokkaidón Szapporóban, a világ egyik legnagyobb polgári jeladói jelvevõi tarkították a hegyoldalt. Ezer mérföldre a tokiói televízió- és ttól ezek az érzékeny berendezések kapcsolták össze a tartományokat a fõvárossal. A mérnökök t bementek dolgozni, és ott maradtak túlórázni, amikor látták, hogy esetleg segíthetnek vele. Az önkéntes hadsereg számos tagja is a televízió- és rádióadók köré tömörült. Bár

légiereje csak jelképes volt, amely fõleg teherszállítógépekbõl állt, azé arták venni a részüket az ellenállásból. Szétsugározták az üzenetet számos különbözõ nyelven

A támadás tizenhárom óra múlva kezdõdik

szólt az üzenet , greenwichi középidõ szerint

Amikor megérkeztek a visszajelzések a különbözõ kormányoktól és az Ázsia-szerte szétszóródo akulatoktól, a hokkaidói állomás rövidhullámú rádión továbbította az információt Hawaiiba. On re az oregoni partvonaltól tartózkodó USS Steiner hadihajónak küldték tovább, amely felküldte szignált a San Antonióból érkezõ 747-eseknek. Amint sorra érkeztek a visszaigazolások az 51-e körzetbe, az adatokat rögzítették a haditer em falára kiragasztott világtérképért. Hogy állunk?

kérdezte az elnök.

Jobban, mint amire számítottunk bólintott Grey. Megmutatta az elnöknek a térképet, amel több száz apró pont borított: mindegyik pont egy-egy támadásra kész légi alakulatot jelzett. eddigi eredmények biztatóak. Az Európát ért támadás majdnem olyan súlyos, mint a miénk, de a Keleten és Ázsiában a haderõ ötven százaléka sértetlen maradt. Továbbá még megvannak a repülõ Mi van az emberekkel?

Sajnos ez a gyenge pontunk. A rohadékok szinte minden támaszpontot elpusztítottak a Mississippitõl nyugatra. Néhány pilótának sikerült elmenekülnie Lacklandbõl és erre tartanak. utánpótlás érkezik Oregonból a tábornok megrázta a fejét. Mi az?

Mitchellnek rengeteg repülõje van elrejtve a támaszpont körül, de nincsenek pilótáink, ak repülnének velük. Akkor találjon! utasította Whitmore, mintha csak arról lenne szó, hogy Greynek egy kic sit jobban körül kellene néznie.

* * *

Harminc perccel késõbb Miguel lépett be a Casse család lakóbuszába, és megpróbált olyan c en mozogni, amennyire csak tudott. Nem gyújtott villanyt, nem akarta felébr eszteni Troyt. Becsukta maga mögött az ajtót és kezdte lerúgni a cipõjét a lábáról. Hol a pokolban voltál? dörgött Russell hangja a sötétbõl. És hol van a nõvéred? Miguel a a világítást. Russell az ágyon ült, az alvó Troy mellett, a szûk helyiség távolabbi végében. Halálra rémisztettél! A kérdésre felelj! Miguel azt gondolta, hogy már túljutottak ezeken a kicsinyes vitákon, amikor összefogtak Troy megmentésére. Nem tudta, mitõl lett hirtelen megint ilyen agresszív Russell. Alicia beszélget azzal a Philip fiúval. Én is ott voltam. Jó fej srác.

Mielõtt még Russel

tehetett volna valami csípõs megjegyzést, Miguel elterelõ hadmûveletbe kezdett: Troy?

Hogy van

Ez bevált. Russell lenézett az alvó kölyökre. Alszik, mint a tej. Ezt nézd! Az ujjával keményen megpaskolta a fiú arcát. unda. Azt hiszem, rendbe fog jönni. Micsoda szerencse, mi?

Látod: min

Aha értett egyet Miguel, de érezte, hogy valami nincs rendben. Nem Troyjal, hanem az apjával. Kérdezhetek valamit, és nem fogsz kiakadni? Ne kímélj! Ittál? Russell némi bûntudatot érzett. Néhány órával ezelõtt tett szent esküt, hogy nem iszik egy ot sem, amíg ez a zûrzavar véget nem ér, mert amúgy sem volt több itala. Nem tehetek róla, haver. Elfelejtkeztem a kis dugipiámról, ami a repülõn volt.

Az öreg duplafedelesben több üveg Jack Daniel's csörömpölt, mint egy italboltban földrengés ején. Miért nem ünnepelsz velem fiút.

meglóbálta az italt a levegõben, mintha azzal kísértésbe tud

Miguel elcsüggedve fogta meg a cipõit, majd kiment, becsapva maga mögött az ajtót. Miguel, azonnal gyere vissza! l úgy a vizet!

kiabálta utána Russell az ajtóhoz tántorogva.

Ne kapd f

A fiú után nézett, aki elviharzott, és belevetette magát a lakókocsik sûrûjébe. Russell ki a magyarázni magát, ezért utána indult. A zsúfolásig megtelt területen még mindig forró volt ok a talpa alatt. Befordult egy sarkon, és megérkezett az ideiglenes falu közepére.

Egy hangosbeszélõvel felszerelt dzsip parkolt a tábortûz közelében. Mitchell egyik katonája lt a jármû hátuljában és a mikrofonba beszélt.

amikor az ellentámadást indítjuk. Mivel kevés az emberünk, azt kérjük, hogy bárki, akine yakorlata a repülésben, bárki, aki tud repülõt vezetni, jelentkezzen. Katonai kiképzés elõn jelent, de bárki, aki úgy gondolja, hogy el tud vezetni egy repülõgépet, hasznos lehet. Én! kiabálta Russell a tiszt felé, sietségében félrelökdösve az útjában állókat. yok. Van repülõm is!

Én r

Lelkesedve mutatott Russell a régi duplafedeles De Havilandre, miközben a whiskys üv eget még mindig a kezében szorongatta. Néhányan a tömegbõl felnevettek. Sajnálom, uram, de nem hiszem, hogy maga alkalmas lenne dvariasan.

mondta az egyik katona u

Amikor Russell ezt meghallotta, feldühödött. Piszkosul be volt rúgva. Fenyegetõen elindu lt a tiszt felé. Nem vette észre a katonai rendõröket, akik közben elõhúzták gumibotjaikat.

Maga ezt nem érti, uram. Nekem mindenképpen részt kell vennem. Tönkretették az egész élet t, és most bosszút állhatok ezeken a szarosokon Tüntessétek el ezt a bohócot!

mondta a tiszt csendesen. A két katonai rendõr meg

agadta Russellt a karjánál, és visszakísérték körülbelül oda, ahonnan elindult.

Maga nincs olyan állapotban, hogy elvezessen egy repülõt mondta az egyikük, majd taszít tt Russellen egyet és elengedte. Menjen, aludja ki magát valahol! Talán amikor kijóza nodik még mindig szükség lesz pilótákra.

Russell követte a tekintetével a távolodó katonákat, aztán a szájához emelte az üveget, hog meghúzza. Hirtelen észbe kapott. Kiköpte az italt, és keményen földhöz vágta az üveget, hogy lánkok szóródtak szét mezítlábas talpa körül.

* * *

A laboratóriumba vezetõ ajtó félig nyitva volt. Connie egészen kinyitotta, és ott találta Juliust. Az öreg széles mûmosolyra húzta a száját. Szóval itt vagy! Már mindenhol kerestelek mosolygott.

mondta a nõ, de az apósa csak bólintott és to

Connie a levegõbe szippantott és megkérdezte: Te itt dohányzol? A leleplezett Julius kifújta a füstöt és elõhúzta a szivart a háta mögül. Egy kicsit ismerte be. n a szivarozás miatt nyúz.

De nehogy elmondd Davidnek! Olyan egészségbolond, állandó

Connie pontosan azért jött, hogy David egészségérõl beszéljenek. Remélem, nem engeded, hogy végigcsinálja ezt az idióta tervét, ugye? Engedem? Úgy látod, hogy tõlem szokott engedélyt kérni? David már nagy fiú. Nagy csecsemõ. Meg fogja magát öletni! Julius vállat vont. Tudta, hogy úgysem tudná meggyõzni Davidet. A fia már elszánta magát. Connie csalódottan indult el az ajtó felé, és visszafordulva még megjegyezte: Nem hiszem, hogy itt megengedett a dohányzás.

* * *

Connie amikor kilépett a Szörny Show-ból ott találta Davidet a támadógép szárnya alatt. Hillerrel és Grey tábornokkal az egyik tudósra figyelt, aki elmagyarázott egy utolsó módosítá a hajón: Az emberei kiürítették azt a sugárhajtómûként kiálló hat láb hosszú

géppuskatornyot, amelyik leszakadt a zuhanáskor. A helyére egy hengerszerû keretet illes ztettek be. Amíg ez a munkálat folyt, a mûszerészek nagyon óvatosan egy kéttonnás bombát gurí k a termen keresztül. Connie kiszúrta, hogy ezek a kék overallos mûszerészek új arcok, nem t

artoznak az 51-es körzet személyzetéhez. A földi kiszolgálószemélyzet tagjai voltak, akik Ari onából repültek ide a bombával. Mindent megtettünk, hogy álcázzuk mondta a tudós a kibelezett géppuskatoronyra mutatva de egy alapos ellenõrzésen nem jutna át. A rakéta orra egy kissé ki fog lógni.

A mûszerészek a minidaruval felemelték a bombát, és betették a támadógép aljába. Amik mba hátsó vezérsíkja egy vonalban volt a hengeres kerettel, a mûszerészek óvatosan elkezdté ecsúsztatni a garatba.

Senki se tüsszentsen! mondta a fõmûszerész Davidnek és a többieknek. Föl kellett szer robbanófejet, mielõtt felraktuk a bombát a darura. Ha a fiaim leejtik, akkor nekünk ann yi. Nagy erejû bomba, mi?

kérdezte David naivan.

Az összes katona csodálkozva fordult David felé. Hogy lehet, hogy neki nem szóltak? A fõmûszerész elmagyarázta neki.

Ez itt, barátocskám, egy lézerirányítású cirkálórakéta termonukleáris robbanófejjel. Ha e jük, mindannyian a levegõbe repülünk. Sõt! Ezért lesz a mi emberünk, Hiller kapitány különöse mikor kikormányozza a hajót a kapun.

David Steve-re nézett. Túlságosan meg volt döbbenve ahhoz, hogy szavak jöjjenek ki a száján Steve elõvette jellegzetes vigyorát. Gyerekjáték az egész, Dave!

A fiatal pilóta vakmerõsége sokat segített David idegeinek megnyugtatásában. A tudós tovább lytatta az elõadást.

Találtunk egy kis rést a hajó elosztócsöveinél, és ide rejtettük a kilövõszerkezetet. Aho , nem tudtuk belül vezetni a drótozását, ezért a hajó külsejéhez forrasztottuk. Ha elég messz k, nem is lehet észrevenni. Grey tábornok odalépett a mellette álló asztalhoz és felemelt egy kis fekete dobozt. Ezt fogják felszerelni a hajó központi mûszerfalára. Ugyanolyan, mint az AMRAAM kioldószerkezete a B-2-es lopakodón Steve.

jegyezte meg

Pontosan. Ugyanúgy is kell használni. De van egy különbség. Úgy programoztuk a nukleáris yvert, hogy nem robban fel rögtön a becsapódáskor. Lesz még harminc másodpercük, hogy olyan m sszire kerüljenek, amennyire csak lehet.

David úgy érezte, forog vele a világ. Azt gondolta, menten elájul ettõl az atomrobbantás kö i eszmecserétõl, ha nem foglalja le az agyát valami mással. Megnézem, hogy állnak a rádióadóval.

Amikor David tántorogva elindult, Steve az órájára nézett. Szent isten, David, késésben vagyunk!

Azt csak David és Connie tudta, hogy mivel vannak késésben. Megmondták Steve-nek, hogy ne aggódjon, mert ott lesznek idõben. Azzal Steve kiszaladt a hangárból. David a támadógép

e meredt, miközben elindult, hogy ellenõrizze, hogyan haladnak belül az asszisztensek. Connie megállította. Harminc másodperc? Lehet, hogy én látom rosszul, de nem gondolod, hogy nyamvadt harm inc másodperc egy kicsikét rövid idõ, amikor egy nukleáris robbanás elõl akarsz elmenekülni? Nem annyira. Nem dobjuk le a bombát, csak amikor már a kapuban vagyunk. Amellett p edig Hiller állítólag zseniális pilóta. Szikrák hullottak az emelvényre; az egyik technikus elkezdte felhegeszteni a szerk ezetet a gép aljára. Amikor David a technikus felé nézett, az levette a védõmaszkot.

Ez a legerõsebb mikrohullámú adókészülék, amit be tudtunk szerezni. Ez tudatja majd velün kor juttatja be a vírust. Aha. Aztán mindannyian drukkolunk és imádkozunk, hogy a pajzsok kikapcsoljanak. Miért te? Connie még nem adta fel. Miért pont neked kell menned? Úgy értem, nem csak gombnyomásról van szó? Nem tudod valakinek megmutatni, hogy kell bejuttatni a vírust, v alakinek, aki ki van képezve az ilyen küldetésekre? David elgondolkozott, hogy Connie mit ért azon, hogy ki van képezve ilyen küldetésre.

Nem hinném, hogy volt már ehhez hasonló küldetés. És ha valaki ki van rá képezve, akkor a gyok, mert én terveztem a vírust. Mi van, ha valami elromlik, vagy nem úgy mûködik, ahogy elképzeltem? Gyorsan ki kell találnom valamit, módosítani a szignált, vagy ki tudja? Odalépett, hogy felvegye az üdítõs dobozt, amelyét Mitchell lõtt le a földre. Con, tudod, hogy mindig a bolygónkat próbálom megmenteni! Eljött az én pillanatom! Bedobta a dobozt a szemetesbe, puszit nyomott Connie homlokára, aztán sietõsen a támadóhajó pilótafülkéje felé vette az irányt. Connie vegyes érzelmekkel nézett utána. Hangosan jegyezte meg, de csak úgy önmagának: Most bezzeg ambiciózus!

* * *

Amikor Jasmine megkérdezte, kitõl tudna kölcsönkérni egy ruhát a laborban, mindenki ugyana zt a nem túl meggyõzõ választ adta. Próbálja meg Dr. Rosenastet!

ajánlották, de egyértelmûen tudtára adták, hogy ez a

megoldás csak utolsó lehetõségként, kizárólag életveszély esetén veendõ igénybe.

Miután ismételten kopogott, Jas meghallotta, hogy valaki zsörtölõdik és szitkozódik az ajtó k oldalán. Amikor már épp tovább akart állni, valaki feltépte az ajtót, és Jasmine egy hatalm bifokális szemüveggel találta szemben magát, amely mögül egy hatvanéves nõ arca tûnt élõ. Õsz kontyba volt fonva. Fehér köpenye alatt hibátlan eleganciával volt felöltözve: sötétzöld blé selt elsõ osztályú selyembõl készült fekete szoknyával. A hölgy mögött feltáruló helyiség e t iroda, labor és lakószoba. A helyiség tele volt tudományos felszerelésekkel és a hö gy személyes holmijával. Jasmine szerint Dr. Rosenast inkább úgy nézett ki, mintha a Télapó

felesége lenne, nem mintha a világ egyik vezetõ mérnöke.

Dr. Rosenast, nem szívesen zavarom Már megmondtam annak a másik baromnak, hogy még nincs kész vágott közbe a nõ. Az újjáépít esebb mint fél óra múlva a levegõbe kell emelkednie, és Dr. Rosenast még mindig nem volt kész egy nagyon fontos alkatrésszel: egy telje sítmény- erõsítõ-transzformátorral, amely megcsapolja a hajó energiáját. Enélkül David nem ni a számítógépét a vírus bejuttatásához és az anyahajó szignáljának a megfertõzéséhez. Már rég kész lennék, ha nem zavarnának ilyen kicseszettül sokszor! Én egy ruhát szeretnék kölcsönkérni

szúrta közbe Jasmine , olyat, amelyikben meg lehet

Az öregasszony szétnézett a folyosó mindkét irányában, mintha meg akarna bizonyosodni róla, gy nem a Kíváncsi Kamerában van. Amikor meggyõzõdött afelõl, hogy Jasmine-nek komolyak a szán , behúzta vendégét a szobába, és odavezette a ruhásszekrényhez, amelybõl már kifolyt a sok t a föld alatt eltöltött tizenkét év során gyûjtött össze.

Élek halok a TV-shopért ismerte be bûnbánóan. Azt hiszem, maga mellben túl erõs ezekh hákhoz, de tessék, kölcsönveheti, amelyiket csak akarja. Nekem folytatnom kell a munkát.

Amikor a doktornõ visszatért a félkész transzformátorhoz, Jasmine rávetette magát a ru ra. Dr. Rosenast igazi ruhabolond volt, akit szoros érzelmi szálak kötöttek a hosszan fe lsliccelt kínai darabokhoz. Hova veszi fel ezeket a ruhákat?, töprengett Jasmine. A ztán kutatómunkája végéhez ért, amikor felfedezett egy egyszerû, fehér és sárga virágmintás v Útban az ajtó felé Jas nyomott egy puszit a meglepõdött hölgy arcára, aztán sietve elindult öltözõ felé. Néhány perc alatt kifestette magát, aztán sietve átöltözött. A telt keblû Jasmi n állt a ruha. Dylan, húzd fel a cipzárt! A kisfiú egy percig küszködött a cipzár felhúzásával, aztán feladta. Túl kicsi. Hagyjad, jó lesz ez így is! Menjünk, kölyök, mert a végén még elkésünk! Ms. Dubrow-hoz foghatót már jó rég nem láthattak azok a férfiak, akik mellett elhaladt. Ho zzá voltak szokva, hogy a nõi dolgozókat tetõtõl-talpig steril fehér ruhában lássák. Jasmine

a rászegezõdõ pillantásokból érezte, hogy a ruha túl kicsi. Különösen a mellénél. Jasmine és Dylan befordultak a sarkon, és odaértek a kápolnához.

A szoba egyszerre volt Isten háza és szórakozóhelyiség. A festett üvegablakok mögött neoncs világították meg a filccel borított pókerasztalokat. Az 51-es körzet ökumenikus lelkésze, D lán, egy einsteini hajviseletû idõs úriember lépett be a szobába. Miután félretolt egy pingpo sztalt az útból, kezet rázott Jasmine-nel.

Hívja valaki a tûzoltókat, mielõtt porig égek! Steve az ajtóban állt, és a tenyerével a ta. El volt ragadtatva, hogy Jasmine milyen gyönyörûen fest a ruhában. Elõrejött a sorok közö egy puszit nyomott szerelme arcára. Egyszerûen Jas-ziálisan nézel ki! Három percet késtél! Ismersz. Szeretem

Tudom, tudom fejezte be helyette Jasmine a mondatot , szereted a drámai belépõket. A káp felállt a pulpitusra, és ellenõrizte, hogy minden megvan-e. Steve, nálad van a gyûrû? Naná!

A kölcsönbe kapott egyenruha zsebébõl elõhalászta a gyûrût.

Tanúk?

David és Connie végszóra jelentek meg. Mindketten lázasan dolgoztak a nyakkendõn, amely et David másodpercekkel korábban kapott kölcsön. Nem sikerült rendesen megkötniük, így végül mátlan csomót hagytak rajta. Elõrejöttek, és elfoglalták a helyüket a boldog pár két oldalán. Duryea látta, hogy minden rendben, mosolyogva belekezdett az esküvõi beszédbe. A rövid szertartás legalább annyira jelentõségteljes és megindító volt a két tanú számára, yasszonynak és a võlegénynek. A fogadalomtétel alatt Connie megfogta David kezét, és a férfi egygyûrûjével játszott.

27

A mûszakiak, akik a tíz F-15-öst javították, igazi show-mûsort adtak elõ. Utasításokat kiab gymásnak, szerszámokat kértek feladásra. Ugyanazzal a precíz összehangoltsággal mozogtak, min egy Indy 500-as verseny autószerelõi. Az idõvel kellett versenyre kelniük, hogy a csill ogó-villogó gépeket felkészítsék a repülésre. A szegecselõpisztolyok és a préslégkulcsok hang rõdött a falakról. Hasonló munka folyt a gigantikus hangár minden szegletében, amelyet most zsúfolásig megtöltötték a minden rangú és rendû repülõgépek.

Amikor éjfél körül megjött a parancs, Mitchell õrnagy legénysége lázas munkába kezdett. Nem ját hangárukat, hanem a teljes, hatszáz négyzetmérföldes Nellisi Kísérleti Övezetet átfésülté tsék az összes mûködõ és félig mûködõ repülõgépet. Mivel az 51-es körzet látszólagos feladata atása és fejlesztése volt, szép nagy repülõgépparkra tettek szert az évek során. A legtöbb sztenderd amerikai polgári és hadi repülõgépek kezdeti modelljei közül került ki, de volt né eges prototípus is; olyan egzotikus repülõk, amelyek sosem kerültek tömeggyártásra. Ilyen vol például az ék alakú Martin X-29-es és az esetlen MSU Marvel Stol, a farokszélzsákba szerelt csavaros gázturbina hajtómûvével. Ezeket a gépeket Amerika ellenségeitõl zsákmányolták vag eiktõl véletlenül ideirányították .

A leghasznavehetõbb az F-15-ös flotta volt, amelyre a kilenc mérföldre északra fekvõ Papo osa-tavi minibázis süllyesztett raktárhangárainak egyikében bukkantak rá. Mint a legtöbb re it találtak, az F-15-ösökbõl is hiányoztak alkatrészek, amelyeket az évek során szedegettek belõlük, más projektek kedvéért. Az egyikrõl a radarrendszer hiányzott, míg a másikról a hát el. Mégis ezek a gépek képviselték a valódi csúcstechnológiát, és volt egy nagy elõnyük szint többi géppel szemben: volt hozzájuk rakéta, amit ki lehetett lõni. A fõtechnikus megállap tta, hogy a tízbõl nyolcat tudnak közülük elõkészíteni a harchoz az ellentámadás tervezett ke ntjáig.

A támaszpontra megérkezett a szükséges erõsítés. Nagy rémületet okozott, amikor egy csapat -es minden elõzetes bejelentés nélkül hajnali kettõkor megjelent. A gépeket kiképzésen részt földi pilóták és a kiképzõtisztjeik vezették, akiket magukra hagytak egy teszttelepen, amikor kezdetét vette az invázió. Nem tudtak az 51-es körzet üzeneteire válaszolni, ezért úgy döntöt gy egyszerûen idejönnek és csatlakoznak a többiekhez. Csak három pilóta volt gyakorlott k iképzõtiszt. A többi tizenhét tanulópilóta volt a szövetséges országokból: csehek, hondurasia csoport Nigériából. Mint a világon a legtöbb pilóta, õk is tudtak angolul, a repülés nemzetkö vén. A leszállópályákat nem világították ki, így nagy szerencséjük volt, hogy épségben megúsz

A hangárban mindannyian tisztában voltak a támadás tervével és eredményességének valósz chell nem köntörfalazott. Szenvtelen hangon magyarázta el, hogy még ha sikerül is a védõpajz okat kikapcsolni, az idegen lények akkor is számbeli és technikai fölényben vannak. A legjobb esetben légi közelharcra számíthatnak a gyorsabb, jobban

manõverezõ támadógépek mindent elözönlõ flottája ellen, amely több ezer gépet lõtt le eddig v mindössze egyetlen áldozatot szenvedett el. Amikor Mitchell a mondandójának végére ért, körbe t és megkérdezte, hogy van-e olyan, aki meggondolta magát. Elmondta, hogy jobb, ha mo st szólnak, mint akkor, amikor már a levegõben vannak. Senki sem jelentkezett. Jól van

mondta

, mert mindenkire szükségünk lesz.

A hangosbeszélõvel felszerelt dzsip a hatalmas gurulóajtók mellett parkolt. Mitchell f elállt a hátuljára, hogy beossza a pilótákat a gépeikhez. Amíg a férfiak együtt voltak, hango ak, fitogtatták az erejüket és bátorságukat, egymásnak lódították, hogyan fogják szétverni séget. De egy órával késõbb már nem hallatszott más a teremben, csak a szerelõk szerszá k zúgása és csattogása. Néhány katona csoportokba verõdve csöndesen beszélgetett, de a többsé t magányos szegletekbe, ahol gondolataikba merülve üldögéltek.

Ez a kép fogadta az elnököt, amikor a liftajtó kinyílt, egy órával azelõtt, hogy ennek a sz tt-vedett légierõnek észak felé kellett indulnia, hogy harcba szálljon a nyugati-pa rti városrombolóval. Whitmore szokásos diplomáciai kísérete helyett csak Grey tábornokot és a gyik titkosszolgálati emberét vitte magával. Honnan ásták elõ ezeket a szerkezeteket? Úgy néz ki ez a hely, mint a Smithsonian Repülési és Ûrrepülési Múzeuma.

A koldusok nem válogathatnak emlékeztette az elnököt Grey. Azt hiszem, Mitchell egy k csit túlzásba esett. De mi utasítottuk, hogy gyûjtsön be mindent, ami tud repülni. Hány gépet tudunk a levegõbe küldeni?

kérdezte Whitmore.

Ha azt kérdezed, hogy hány harcképes pilótát tudunk tisztességesen mûködõ gépbe ültetni válasz harminc. De lejjebb visszük a mércét és a számot megnöveljük száztizenötre.

Whitmore azért érkezett, hogy megszemlélje a katonákat, mielõtt csatába indulnak. Nem számí t arra, hogy ilyen csendes, ilyen lehangolt kép fogadja majd. Ezek az emberek nem tûntek túlzottan lelkesnek.

Az elnök elindult a repülõk közötti hosszú folyosókon. Néhol megállt, hogy egy-két l al biztassa a katonákat, vagy hogy közelebbrõl is szemügyre vegye a repülõket. A legtöbben an yira mélyen a gondolataikba merültek, hogy szinte fel sem pillantottak, amikor az el nök elhaladt mellettük. Whitmore elképzelte, amint George Washington megy végig az átfagyo tt, éhezõ katonák között Valley Forge-ban, csöndesen méregetve a közhangulatot és a katonák e Egy férfihoz ért, aki keresztbe tett lábbal ült a földön és látszólag magában beszélt. Köz vált, hogy imádkozik. Gyors, érthetetlen szavakat küldött a mennyország felé, abban a bizto tudatban, hogy már nincs sok hátra. A következõ sarkon egy fiatal, izmos férfi állt egy szál farmernadrágban. Keservesen zokogott. A fényképeit kiszedte a pénztárcájából és szabályos sor ndezte õket a betontalajon. Letörölte a könnyeit és elkezdte sorra felragasztgatni a képeke t a repülõgépe, egy régi P-51-es Mustang oldalára. Whitmore megértette, hogy a szeretteinek a képei azok, akiket elveszített a robbanás során. A fiatalember fájdalmát Whitmore is átérez és akarva-akaratlanul azokra a percekre

gondolt, amikor Marilyn szorítását gyengülni érezte a karján. Hirtelen Grey fogta meg a karjá , és elhúzta a helyszínrõl.

Katonaszemmel nézve siralmas látványt nyújtottak az újonnan verbuvált emberek. Egy homloká ráncoló hatvanéves férfi ült egy orosz MiG pilótafülkéjében és egy lehetetlenül vastag kezel lvasót, amely gyenge minõségû fordítása volt az eredeti orosznak. Whitmore váltott vele néhán megtudta, hogy nem vezetett semmilyen gépet a koreai háború óta. Mégis õ volt a leggyakorlo ttabb pilóta a csoportjában. A többiek közül legtöbben még egyáltalán nem repültek. Egy csopo ai az egyik gép szárnyán és törzsén ácsorogtak, miközben egy kaliforniai repülésoktató a piló orstalpaló tanfolyamot tartott arról, hogyan lehet egy repülõt a levegõben tartani. Ezek az emberek önként jelentkeztek a legutolsó és legkegyetlenebb feladatra, amelyet Mitchell kiosztott. Az õ feladatuk az lesz a harc során, hogy azokkal a gépekkel repülnek, amelye khez nem volt lõszer a támaszponton. Õk lesznek a csalétkek, hogy rájuk lõjenek a földönkívül közben a nagyobb gyakorlattal rendelkezõ pilóták megtámadják a nagy hajót. Whitmore egy pillanatra megszakította a kiképzést, hogy köszöntse ezeket a pusztulásra ítélt fiatal férf és nõket, majd továbbment.

Végül elért a hangár elejébe, az F-15-ösökhöz. Whitmore jól ismerte a jármûvet. Jó néhány ó gépben, mielõtt elõléptették volna a lopakodókra. Meglepõdve tapasztalta, hogy az elnöki gép yát, Birnham kapitányt is ilyen gépre osztották be. Még meglepõbb volt számára az a tény, hog nham figyelmesen hallgatta, amint egy dús szakállú, egyszálbélû fickó akit Malacnak becéz a repülõgép bizonyos funkcióit ecsetelte. Malacnak volt egy nagy motorja, és a hétvégeken bandájával motorozott, akik a Pokol Angyalainak voltak az utódai. Fekete bõrnadrágot vise lt és a farmerdzsekijére gót betûkkel volt ráírva a neve egy obszcén ábra fölé. Whitmore beka t a beszélgetésükbe, és megtudta, hogy a motoros évekig állomásozott San Diegóban, ahol tenge ti fõmûszerész volt. Whitmore nem kérdezte meg Malactól, honnan tanult meg F-15-ösön repülni. ztos volt benne, hogy nem akarja tudni a választ.

Sok ideges pilóta követte Whitmore-t és Greyt a kijárat felé, és annak a híre, hogy az elnö tt tartózkodik már eljutott a hangárajtó mögötti táborhelyre is. A sátrakban és a jármûvekben gyulladtak a lámpák, amint a hontalan civilek kiszállingóztak az éjszakába. Az elnök fellépet hangosbeszélõvel felszerelt dzsip hátuljára, néhányszor megkocogtatta a mikrofont, aztán bes ni kezdett.

Jó reggelt! kezdte bizonytalanul. A hangár belsejébõl gyorsan elõjöttek az emberek a gé mögül, hogy összegyûljenek a nyitott ég alatt, közel az F-15-ösökhöz. Whitmore megfordult, megnézze, látni lehet-e már az éjjeli égbolton a közeledõ hajnal jeleit. A kelõ Nap helyett a látta, hogy a kimerült menekültek a hangárajtó felé masíroznak. Az elnök néhány percig csende a mikrofon mögött. Kínosan nézett a várakozással teli arcok felé, nem tudva mit is mondjon ne ik. Aztán, anélkül, hogy tudta volna, hol is kezdje, belefogott.

Nem egész egy óra múlva Önök közül több mint százan elindulnak észak felé, hogy szembeszá lenséggel, amelynél hatalmasabbat a Föld nem ismer. A világ minden tájáról csatlakoznak maguk oz pilóták, akik hasonló támadásokat indítanak a Földet megtámadó másik harmincöt ûrhajó elle az emberiség történetének legnagyobb légi összecsapása lesz szünetet tartott, hogy eltûnõdj aton.

Emberiség. Ez a szó a mai nappal új jelentést nyer. Ha bármi jó származik a bolygónkat ér n és igazságtalan támadásból, akkor az annak a felismerése, hogy milyen sok a közös bennünk, ekben. Új szemszögbõl nézzük majd ezután, hogy mit jelent együtt élni ezen a bolygón. Ez a ko tus megvilágította, mennyire jelentéktelenek az egymás közti csekély különbségek, és emlékez nket arra, hogy mi az emberek jól fölfogott közös érdeke. A támadás megváltoztatta a történel tét, és új értelmezést adott annak, hogy mit jelent embernek lenni. Ettõl a naptól kezdve leh tetlen lesz elfelejteni, hogy a világ népei és nemzetei mennyire egymásra vannak utalva.

Azt hiszem egy kissé ironikus, hogy ma van július 4-e, az Amerikai Egyesült Államok függ etlenségének évfordulója. Talán a sors keze, hogy a mai nap újra a szabadságért való küzdelem jelzi. De ez alkalommal valami sokkal alapvetõbb dologért küzdünk, mint a szolgaság, az üldö tetés vagy az elnyomás felszámolása. Olyan ellenség ellen harcolunk, amelyik nem lesz elégedett, amíg az utolsó szálig meg nem semmisít bennünket. Ez alkalommal az élethez való j

nkért harcolunk, az emberiség fennmaradásáért. Az elnök egyre magabiztosabban folytatta:

Egy óra múlva szörnyû ellenséggel szállunk szembe. Egy olyan hadsereg ellen fogunk harcol i, amely sokkal hatalmasabb, mint amilyet az emberiség eddig valaha látott. Nem tesz ek hiú ígéreteket. Nem vállalhatok semmilyen garanciát arra, hogy gyõzedelmeskedünk. De ha va olyan csata, amelyben érdemes harcolni, ez az. És ahogy körbenézek, rá kell jönnöm, milyen s erencsés vagyok, hogy itt lehetek ebben a kritikus pillanatban, olyan emberekkel körül véve, mint maguk. Maguk hazafiak, a szó legeredetibb és legigazabb értelmében: olyan ember ek, akik szeretik a hazájukat és hajlandóak szolgálatába állítani a tehetségüket, az ügy sõt néhány esetben még az életüket is hajlandók feláldozni annak érdekében, hogy megvédjék. M tésnek tartom, hogy magukkal harcolhatok, és elmondhatom, hogy akár gyõzünk, akár vesztünk, n m megyünk csöndesen az éjszakába! Nem tûnünk el harc nélkül, hanem elszántan küzdünk azért, a

És ha sikerül, ha sikerül valahogy elérni azt, ami annyira lehetetlennek tûnik, akkor ez lesz az elképzelhetõ leghatalmasabb diadal. Július 4-e nemcsak amerikai ünnep lesz többé. E z lesz az a nap, amikor a Föld minden nemzete összefogott és azt kiáltotta: Nem fogunk le feküdni és meghalni. Tovább fogunk élni! Életben maradunk! Ma ünnepeljük a Függetlenség Napj dörögte.

Whitmore hátralépett a mikrofontól. A tömeg tombolt. A körülötte összesereglett férfiakat é mélyen megindította a beszéd. Elfelejtették félelmeiket, öklüket a magasba lendített hova követték volna vezetõjüket.

A taps és az ordítás tovább folytatódott, amikor Whitmore leugrott a dzsiprõl é átverekedte magát az F-15-ösökhöz. Grey látta, hogy az elnök gyorsan közöl valamit Mitchell al és az elnöki gép pilótájával, Birnhammel. Amikor észrevette, hogy Birnham átadja a repülõs jét és sisakját a fõparancsnoknak, Grey elindult felé a tömegen keresztül. Tom Whitmore

szólt Grey reszelõs hangján, eljátszva a mérges mentort

, mégis, mi a fen

sz? Whitmore már beöltözött a repülõs ruhába, és épp az egyik repülõt vizsgálta. Rámosolygott

régi barátjára.

Én pilóta vagyok, Will. A levegõben a helyem azzal felrakta a sisakját és még hozzá : Nem kérhetem ezeket az embereket, hogy olyan kockázatot vállaljanak, amelyre én magam nem vagyok hajlandó. Gondolj arra, mit jelentene az emberek számára, ha megtudnák, hogy az amerikai elnök m eghalt.

Will, azt hiszem, ez az utolsó esélyünk. Ha nem jövök vissza, holnap úgysem számít már, h -e elnök vagy nincs.

Grey meg akarta gyõzni, de látta, hogy az elnök tántoríthatatlan. Szólt a titkosszolgálat e berének, de az csak megvonta a vállát és a fejét csóválta. Hivatalosan nem támogatta, amit az nök csinált, de magában csodálta azért, amit tesz. Amikor Grey visszanézett, Whitmore már más t befelé a pilótafülkébe, és élénk beszélgetésbe mélyedt egy emberrel, akinek a dzsekijén a irat állt: MALAC. Grey magánkívül hagyta el a hangárt, hogy elfoglalja pozícióját a hadit mben.

* * *

A felszállás elõtti feszültségterhes pillanatokban a mûszakiak még egyszer leellenõrizték a . A pilótafülkét egy tucat papírfecnivel aggatták teli, amelyek a vezérlõpult külön jairól lógtak alá, filctollal készült ábrákon ismertetve a különbözõ eszközök használati utas esszionális megoldás, de a célnak megfelelt.

A hajó körül álló emberek azon töprengtek, hogy bocsássák a két ûrutazót útjára. Senki sem gosan, de mindenki ugyanarra gondolt: Steve és David egymillió módon vallhat kudarcot a küldetésük során, de csak egy módon érhetnek el sikert. Valószínûleg nem térnek vissza több hezebbé tette a búcsúzást, még véglegesebbé. Amikor visszajövök, meggyújtjuk a maradék tûzijátékot mondta Steve Dylannek. Jasmine megp solyogni. Steve vállaira tette a kezét, közel hajolt a hozzá, és súgott valamit a férfinek, amitõl amaz elvigyorodott. Amikor Jasmine a mondandójának végére ért, megpuszilta Steve-et, felkapta Dylant, és felment a megfigyelõ emelvény lépcsõin. Megszólalt a hangosbeszélõ: Egy perc a felszállásig. Hagyják szabadon a területet. David, figyelj!

Julius volt az. Félrehívta a fiát, körbepillantott, hogy látja-e õket valaki, aztán széthúz dzsekit. Tessék, ezeket vidd magaddal. Szükséges esetére!

Az övébe egy pár elcsent egészségügyi tasak volt bedugva, amelyeket emlékként tett el az el gépen való utazásról. A fehér zacskókon az elnöki pecsét díszelgett. David mosolygott,

amikor megpillantotta az ajándékot. Fantasztikus vagy, apa. Én is szeretnék adni neked valamit.

Egy pillanatig kotorászott a számítógépe tokjában, aztán elõhúzott egy kapellit és egy kis, ibliát. Julius meg volt lepve. Sosem gondolta volna, hogy Davidnél Biblia legyen. Da vid közel hajolt az apjához, és azt suttogta: Szükség esetére. Julius tetõtõl talpig végigmérte a fiát, majd megjegyezte: Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon büszke vagyok rád, fiam! Ezek a szavak sokkal többet jelentettek David számára, mint az apja gondolta volna. Julius félreállt, hogy David elköszönhessen még valakitõl.

Connie állt az ûrhajó mellett. Neki és Davidnek annyi közös elintéznivalójuk volt még, olya mondanivalójuk. Most úgy tûnt újra elveszítik egymást ezúttal örökre. Annyi mindent szeret na még mondani egymásnak hogy most egyikük sem volt képes megszólalni.

Vigyázz magadra! Ez volt minden, amit Connie ki tudott préselni magából. David megfordul t, és elindult Steve után a létrán. Állj! Még nem mehetünk! Steve hirtelen õrült módon kutatni kezdett az egyenruhája zsebe mintha elveszített volna valamit. Szivar, ember! Szivart kell szereznem! Steve kész volt kiszaladni a terembõl. Nem volt babonás túl sok dologban, de tudta, ho gy ha nem várja gyõzelmi szivar az út végén, akkor valami szörnyûség fog történni.

Julius elkapta Steve karját és elõhúzott két szivart a dzsekije zsebébõl. Tessék. Az áldásommal. Maga egy életmentõ!

mondta neki Steve, és Julius remélte, hogy Steve-nek igaza lesz.

Néhány másodperccel késõbb Steve felszökellt a létrán, és beszállt az újjáépített id félszegen követte.

* * *

Connie csatlakozott Jasmine-hez és a többiekhez a megfigyelõfülke üvegfala mögött. A fülke kis helyiség volt, amelyet azért terveztek sok évvel ezelõtt, hogy innen ellenõrizzék az ûrh jótároló hatalmas hangárban a biztonságot és más funkciókat. A fülkében található berendezése gy része kihasználatlanul állt, amióta az ötvenes évek végén felszerelték õket, nem voltak tú gerjesztõek. A gépek nagy részét külön erre a célra készítették, és a mûanyag ragasztócsíkok, ak idején feliratozták az irányítópultot, kezdtek már leválni. Néhány a földre hullott, amiko lték a mûanyag porfogót. Szerencsére a fõtechnikus, Mitch azért rájött, hogyan kell kezelni. Miután megnyomott

néhány gombot, az egész szoba megremegett. Magasan fölöttük egy õsi elektromos motor életre k és a betontetõ egy nagy szelete elkezdett kinyírni, aztán egy másik szelet is követte, hogy utat nyisson az ûrhajónak. A nyílás a tetõn egy lejtõs alagútba vezetett, amelyen keresztül lehetett jutni a szabadba. Az alagút körülbelül száz láb széles volt, ami mindössze néhány lá i helyet hagyott Steve-nek arra, hogy kijuttassa a hatvan láb széles ûrhajót. Természet esen az alagút tervezõi nem gondoltak arra, hogy a hajónak egy hozzáerõsített atombombával ell majd átjutnia az alagúton. Amikor visszajeleztek rádión, hogy a felszíni ajtók is kinyíltak, Mitch intett Steve-nek , hogy szabad a pálya. A pilóta visszaintett a fejével, és jelt adott, hogy kinyithatják a kapcsokat.

Ez most fontos jelentett be Steve, megvárva, hogy David osztatlan figyelemmel nézz en rá, majd átnyújtotta az egyik szivart. Vigyázz erre! Ezzel fogjuk megünnepelni a hazatér et. Ez lesz a gyõzelmi táncunk . De addig nem gyújtunk rá, amíg nem hallottuk énekelni a köv t. Amikor átnyújtotta a szivart, észrevette a zacskókat David ölében. Egy vallomással tartozom a repülésért.

mondta David, miközben beövezkedett.

Nem igazán lelkesede

Miközben beszélt, a kapcsokat kioldották. A hajó oldalai a földhöz csapódtak, elég han an ahhoz, hogy az ûrhajóban is hallani lehessen. A gép a levegõbe emelkedett, egy kicsit billegett, aztán tizenkét láb magasságban stabilizálódott és olyan szilárdan állt, mint egy a. Két fehér kar, mint a póklábak, kiemelkedtek a mûszerfalból és kinyúltak, hogy könnyen elé ságban legyenek a pilóta ülésétõl. Szerelmes vagyok ebbe a gépbe

jegyezte meg Steve.

David mosolyt erõltetett az arcára.

Én is szeretni fogom, ha egy darabban érünk ki az épületbõl. A robbanófejre gondolt, amely szinte közvetlenül a széke alatt volt. Steve addig vitte fölfelé a gépet, amíg egy vonalba nem kerültek az alagúttal. David ujjai nak nyoma ottmaradt az ülés karfáján. Steve viszont emelkedett hangulatban volt. Felkészültél? Rendben. Akkor kezdõdjön a buli!

Steve a hajó orrát az alagút felé irányította, majd hátrahúzta a botkormányt. A gép reagált y, ahogy azt Steve várta. Megiramodott hátrafelé, keresztül a nagy termen és egyre gyorsul t, amíg a hátulja a falba nem ütközött. Szerencsére ott volt néhány üvegszálas légkondicionál csökkentette az ütközés erejét. Pardon! David levegõ után kapkodott. Micsoda? Majdnem szívinfarktust kaptam!

Steve elõrenyúlt, lehámozott egy ragasztószalagot a mûszerfalról, és megfordítva ragasztott issza a papírfecnit.

Próbáljuk meg újra!

Ezúttal gyengéden elõrefelé tolta a botkormányt. A hajó megindult elõre, és lass bekúszott a kijárati alagút szájába. Az alagút felfelé emelkedett. Steve tudta, hogy szerencs volt az elsõ ütközésnél. Ügyelt arra, hogy nagyon lassan haladjon, és inkább súrolta a tetõt elegendõ hely legyen az alul lévõ robbanófejnek. Amint a gép orra kiért az alagútból, Steve n elõrenyomta a kormányt. A gép kiszáguldott az alagútból. Az éjszaka éppen kezdte átadni a h nappalnak. Hajnalodott. Ahogy kiértek a kapun, a támadógép spirális alakban vadul gurulni kezdett, mint egy hordó. Egy pillanatra egyenesbe kerültek, aztán újra kezdték a csavarokat meg a zuhanórepüléseket. Áááááágh

David feltalált egy új hangot, amit egyszerre nyögve és gurgulázva képzett.

Gond egy szál se! nyugtatta meg a pilóta, kiegyenesítve a hajót. Csak egy kicsit össz karok melegedni a drágámmal. Kell szereznem magamnak egy ilyen repülõt! Nézd, kérlek, ne csináld ezt! Tudod, van ez a kis probléma a fülemmel. Nagyon komoly! Steve válaszul újabb manõversorozatba kezdett a villámgyors hajóval.

* * *

Az elnök F-15-ösének pilótafülkéjébõl figyelte, amint a támadógép felszállt. Negyven r kifutópálya felé, amerre a keleti égbolt lassan vörösbõl rózsaszínbe váltott. Amint Steve és e kilõtt a világûr félé, a többi pilóta mindössze egy sötét csíkot látott belõle.

Amikor a bemutató véget ért, Whitmore beült a pilótafülkébe. Becsatolta a sisakját, majd rá haditermet hívta: Grey, hallasz engem?

Igen, Sas-1, hangosan és tisztán. Maradj készenlétben! Grey feszült hangja tudatta az a t hallgató pilótákkal, hogy valami nincs rendjén. Egy perccel késõbb a tábornok rossz hírekke t vissza. Sas-1, az elsõdleges célpontunk pályát változtatott. Most figyeljük a radarernyõn. Merre tart? Az elnök azt feltételezte, hogy eltávolodik, és ezzel az egész terv meghiúsul. Azt hiszem, a mi kis titkunk kitudódott. A hajó keleti-északkeleti irányban halad igen nagy sebességgel. Pontosan felénk tartanak, uram. Becsült idõ az érkezésig harminckét perc.

Whitmore úgy tervezte, az alkalomra verbuválódott alakulatát felviszi a levegõbe, hogy a pilóták megismerhessék a repülõgépeiket egy kis gyakorlás keretében. Most a tervnek ezt a ré i kellett. Tudta, hogy a többi pilóta is hallotta az adást, ezért megpróbálta kedvezõ színben ltüntetni a változást.

Ez azt jelenti, hogy nekünk jut az az elõny, hogy hazai pályán játszhatunk. Szálljunk fel a levegõbe és jelöljük ki a saját térfelünket! Aztán átkapcsolt a különcsatornára, amelyet Grey nyitott számára. Will, hallasz? Mondjad, Sas-1! Hívj erõsítést! Szerezz meg minden segítséget, amit tudsz! Szükségünk lesz rá!

28

David szemei mint két üveggolyó forogtak a szemgödreiben. Amikor épp nem nyögött, úgy nézet mintha magában énekelne.

Steve végül megsajnálta utasát, és egyenesbe hozta a gépet. Lenyûgözõ szerkezet volt. Villá n repült, de ugyanakkor pontosan lehetett irányítani. Úgy fordult, mint az álom, és úgy tûnt, ntha lenne valamiféle beépített giroszkópja, melynek segítségével biztonságosan került ki bár meggondolatlan manõverbõl. Nem holmi lélekvesztõrõl volt szó. Itt vagy még? David félénken bólintott.

Amint az ûrhajó kezdte elhagyni a föld légkörét, a kék ég ibolyaszínûre váltott, majd te feketedett. Amint elhagyták a külsõ légkör utolsó rétegét, a gép hirtelen felgyorsult, megsza va a gravitáció fogságából. Magasan a Föld fölött, az örök éjszakában, amelyet az örökké vak a támadó megindult fölfelé, a körülöttük ragyogó csillagok közé. Steve számára ez csod volt. Úgy viselkedett, mint egy kisfiú, akinek egy varázslat folytán végre teljesül a hõn óh ott vágya. Régóta vártam erre!

Most csöndesen haladtak egyre följebb és följebb. Az egyik oldalukon a Nap volt, a más ikon a Hold. Elõttük húzódott a világûr végtelenbe nyúló hatalmas fala.

Steve egy pillanatra azt hitte, sétarepülésen van, és teljesen megfeledkezett róla, hova is indultak. David nagy nehezen erõt vett magán, és gondosan tanulmányozni kezdte a pad lón felállított monitorokat. Meglátott valamit, amitõl kis híján elveszítette az eszméletét. tt nejlonnal és strapabíró biztonsági övszalaggal a földhöz erõsített monitorok egyike úgy tû a életre kelne, és felemelkedett a levegõbe, mint egy csáp. Érzed? Ez a súlytalanság. Megérkeztünk!

Steve-nek már volt némi tapasztalata a súlytalansággal kapcsolatban. Egyszer sikerül t meghívót szereznie, hogy egy B-52-es csomagterében utazhasson, amely parabola alakba n repült. A repülõ felért a pályájának a tetejére, aztán zuhanni kezdett egy gondosan kikalku , amely a zéró-gravitációt szimulálta és lehetõvé tette, hogy az utasok alkalmanként két-hár lebeghessenek. Ezért Steve számára a súlytalanság élménye már ismerõs volt. Nem úgy Davidnek dig csak képzelte volna, hogy a reggelije jön felfelé a nyelõcsövén, akkor most igazáb is érezte. Persze

morogta

, súlytalanság. Erre gondolhattam volna!

David megfordult, hogy kinézzen az ablakon, egyenesen a Holdra. Olyat látott, amit eddig alig néhány ember látott a saját szemével: a Hold árnyékos oldalát. De ami igazán megr a a figyelmét, azt még sosem látta emberi szem: a Hold méretének negyedét kitevõ fekete gömb, távolban elrejtõzve. Az anyahajó, amelynek sima felszínét megvilágította a Nap. Két szörnyû

villahegy, mint két kardfog állt ki a hajó aljának tûnõ részbõl, és éhesen íveltek át az ûrön Ott van!

David kezdte leküzdeni az émelygését.

Tarts egyenesen felé! Steve pontosan ezt tette. Kevesebb mint öt perc telt el, hogy elhagyták a még kevesebb ideig tartott, amíg kikerültek a gravitációból. Referenciapont udták megállapítani, hogy egész idõ alatt gyorsultak. De amikor Steve ttal megváltoztatta a hajó irányát, mindkettõjüket lenyûgözte az a mivel a Hold felé repültek. Ugye tudod, hogyan kell ezt a vacakot lelassítani? nehogy megsértse Steve-et. Hmmm

Föld légkörét, és és sebességmérõ n egy ujjmozdula hihetetlen sebess

kérdezte David csak úgy mellékesen,

mondta Steve hirtelen idegesen.

Hmmm? Ez nem hangzik túl biztatóan a a Hold felszínén. Mi a baj?

mondta David, aki most már a krátereket is tisztán l

Nem értem. A hajó irányíthatatlanná vált.

David ránézett a laptopjára. Amióta a kapcsokat kioldották, most elõször volt lenyûgözve, h fedélzeten van.

Tudtam mondta Steve-re nézve. Vagy legalábbis gondoltam. Ahogy leírtad a vá osromboló belsejét, rögtön gondoltam, hogy kell lennie egy vontató nyalábnak, amely szabályo za a repülõket. Ez egy számítógépes légi közlekedés irányító mechanizmus. Most emelnek be min Steve egy kissé bosszankodva kérdezte:

És mikor tervezted ezt megosztani velem? David mosolyogva válaszolt: Ne haragudj.

* * *

Már látjuk.

Jóval azelõtt, hogy az 51-es körzethez közeledve a városromboló lõtávolba került volna, óri nöt mérföld széles alakja már láthatóvá vált. Az elnök és a harminc F-15-ös felemelkedett láb magasságba, jóval a közeledõ hadihajó és az amatõr pilóták kavalkádja fölé. Az elnö olt három polgári pilóta is, akik még sohasem vezettek hadászati repülõgépet. Meglepõen jól kik. Whitmore kipróbáltatta velük a gép célzóberendezését. Ezeken a régebbi gépeken a szemmag kijelzõ, a HUD nem mutatott a harcról semmilyen kijelzést, amelyeket a késõbbi modellekbe már beszereltek. A csapat, amelyet Sas-alakulatnak nevezetek, az ellenség becélzásához a h aditeremben figyelõ technikusokra és a régimódi körbekémlelésre volt utalva.

Alapjában véve, fiúk, nyitva kell tartani a szemünket tanácsolta Whitmore, aztán Greyhez intézte a szavait: Van valami hír a kézbesítésrõl? Nincs. Whitmore szinte látta Grey mogorva tekintetét a rádión keresztül. nek harcba, amíg nem igazoljuk vissza a csomag kézbesítését!

Ne kez

Legalább egy tucat hang szólalt meg egyszerre a rádióban: Vétel!

a pilóták tudomásul vették a fontossági sorrendet.

És hagyják ezt a rohadt frekvenciát szabadon! rernyõt kezdte figyelni.

morogta Grey, majd megfordult, és a rada

A repülõk négy csoportba szervezõdtek, és köröket írtak le a sivatag fölött, nehogy eg zenek. Grey nézte, ahogy körhintáznak a radarernyõn, aztán Connie és Mitchell õrnagy felé f ulva kifakadt: Ez a hadmûvelet a leghülyébb, legtyúkeszûbb baromság, amit valaha láttam! Connie félrehívta az õrnagyot, és kérdezett tõle valamit, ami már egy ideje foglalkoztatta. Mi van, ha ez a hajó még azelõtt ideér, hogy David bejuttatta a vírust? Mitchell arra koncentrált, hogy az ütközet rá esõ feladatát szervezze. Arra gondolt, hogy Connie rájött, mi következhet, és a saját életét félti. Erre most nem volt idõ. Mi elég mélyen a föld alatt vagyunk. Ez biztosít némi védelmet. Connie azonnal látta, hogy értették meg egymást. Nem magunk miatt aggódom. A kint levõ emberek miatt. Mitchellnek eszébe jutott, hogy mi történt az , hogy az 51-es körzet védelmi rendszere gyenge osromboló tüzet nyit a nagyágyújából, akkor nem lent mindenki meghal. Mégis tudta, hogy ha az ajszállal több esélyt ad a túlélésre.

Észak-Amerikai Légierõ Parancsnokságon, és tu volt ahhoz viszonyítva. Ha a feléjük tartó vá fog számítani, hogy a menekültek fent vannak embereket leköltöztetik a föld alá, az egy h

Elhívta az egyik emberét a célkeresõ feladatkörbõl, és õt tette meg az akció vezetõjévé. Mi yarázat nélkül karon ragadta Connie-t, és sietõsen távoztak.

* * *

Az anyahajó akkora volt, mint egy kisebb bolygó, amelyet kettészeltek az egyenlítõje me ntén. A halványan pislákoló félgömbkupolának szinte a teljes felszínét sima külsejû héj védte hol úgy tûnt, mintha azért lenne felnyitva, hogy láthatóvá tegye az alatta húzódó hosszú, v e rétegeket. Lapos aljának egyhangúságát tizenöt mérföld átmérõjû kitüremkedések szakít tak a városrombolók kupolaformái, ugyanolyanok, mint a Földet megtámadó hajók. Legalább száz belõlük, és piócaként tapadtak az anyahajó aljához. Harminchat üres gyûrû mutatta, honnan v a Földet megtámadó óriás hadihajók. A hajó oldalából félelmetesen meredt elõre két ag

kitüremkedés. Teljesen fehérek voltak és legalább száz mérföld hosszúak. Ezek a rejtélyes épí méretû méregfogakként íveltek át az ûrön.

Steve-ék hajóját az egyik sötét, egyenetlen csík felé irányították, amely az anyaha kilencven százalékát borító acélkék páncélzat darabjai között szaladt. Közelebb érve az anya etöltötte a támadógép ablakát. Steve és David már nem is látott mást, csak a közvetlenül elõt színt. Ellentétben azzal, amit ezer mérföldes távolságból láttak, a hajó felszíne ilyen távol glepõen primitívnek mutatkozott. A vékony héj alatt a hajó felszíne olyan hullámos és egyenet anyagból állt, mint egy nemrég kihûlt láva; mintha többmérföldnyi terméketlen neolitkori kõ lna.

Egy hatalmas háromszög alakú bejárat vezetett a vastag falakba ezt a Föld egyetlen felde rítõ mûholdja sem tudta kimutatni. Halványkék fény szûrõdött ki az anyahajóból. Amint David é eledett ehhez a gigantikus méretû bejárati alagúthoz, több tucat, az övékéhez hasonló fedeztek fel, amelyek Nyugodtan várakoztak az ûrben. A mögöttük tornyosuló megalithoz képest mikroszkopikusnak tûnõ támadógépek ki-be úsztak a nyíláson, olyan finoman, mintha egy láthata eán hullámain lovagolnának.

A sötét alagút belsejébe érve egészen más környezetbe kerültek. A falakat és a plafont rozs színû csempeszerû lapok borították. Elszórtan fénycsóvák lövelltek ki a falból az alagútban, lárd oszlopok lennének. Amikor Steve és David elhaladtak egy ilyen elõtt, az olyan volt, mint valami holografikus fáklya, mint egy mesterséges fényforrás mesterséges képe amely azér éppen elegendõ fényt biztosított, hogy lássák, merre haladnak. A meredek falak, amelyek V a lakban találkoztak alattuk, egy sor hatalmas, az alagutat keresztezõ szerkezettel ka pcsolódtak össze. Ezeket a támasztószerkezeteket úgy nõtték be szokatlan formájú, organikus rok, mint egy elsüllyedt hajó merevítõ rúdjait az évek során rárakódott kagylók. A masszív ká lakain fény szivárgott ki, talán azt jelezvén, hogy élet zajuk mögöttük. Annak ellenére, hogy mérföldes sebességgel haladtak, a bejárati alagút és a kábelszerû szerkezetek hatalmas mérete az érzést keltették a pilótákban, mintha lassan vánszorognának elõre, mélyen a tengerfenéken

Az alagútnak vége szakadt, és az apró hajó elérte a kék fény forrását. Megérkeztek az anyah kamrájába. Olyan volt, mintha opálos kék vízen úsznának keresztül egy ködös napon. Néhány más David, sem Steve nem látott semmit. Egészen addig, amíg az elsõ torony látótávolságon belülre került. Ekkor jöttek rá, hogy a köd húsz mérföldre korlátozza a látótávolságot. A tornyok bü al teli építmények voltak, amelyek úgy emelkedtek ki a ködbõl, mint végtelen hosszú kö , amelyekre szoros csomókat kötöttek. Máglyaszerû alakjuk lecsöpögõ gyertyaviaszra emlékezt , amely végül csúcsos, kúpszerû alakot vesz fel. A tornyok külsején átjárók, bekötõutak rajzo ágosan, amelyek talán a javításokhoz kellettek. A tornyok szédítõ méretei amelyek mind fel ind pedig elõrefele a köd homályába vesztek olyan érzést keltettek bennük, mintha guppik le k, akik a cápa akváriumába tévedtek.

Amint közeledtek az anyahajó központjához, még különösebb dolgot vettek észre. Úgy nézett k gy csavar teteje, amely egy kör alakú emelvény fölött lógott. A kör alakú emelvény egy ötven

s vízszintes mezõ volt, amelynek a szélei meredeken lejtettek. Steve és David közelebb kerül tek hozzá, és vérfagyasztó látvány tárult a szemük elé: több ezer ûrlényt pillantottak meg, a okban masíroztak az emelvény szélei felé. A hely

felvonuló térnek tûnt. A teremtmények hosszú szögletes hajókba szálltak be, amelyek az eme szélein várakoztak. Egy láthatatlan energiapajzs megvédte õket a világûr vákuumától. Ez meg mi a fene?

kérdezte David undorodva.

Úgy tûnik, elõkészítik az inváziót hogy fél.

válaszolt Steve gombóccal a torkában. Hosszú ideje e

Támadógépük magasabbra emelkedett a távolból csavarfejnek látszó hatalmas építmény fölé, am z idegen lények felvonuló tere fölött helyezkedett el. Ez az építmény fordított hegycsúcsként gyes pontból szélesedett hatalmas bázissá. Több ezer emelet magasra épült, és mindegyik szint hatalmas ablakokkal látták el, amelyek fényesen világítottak. Minden ablak közelében rövid, s d gerendák nyúltak a központi kamra belsõ tere felé, amelyek két vagy három rájatámadót tarto z volt a központi kikötõ, és az idegen civilizáció idegközpontja.

David megfigyelte, hogy ahogy Okun jósolta a támadók néhány kapoccsal voltak kikötve a zdahajóhoz, amelyek a ráják tetején végigfutó uszonyra kapcsolódtak rá. A termináláramkör zerû szegélyben, végzõdtek, amely lehetõvé tette, hogy a kis hajók közvetlenül rácsatlakozzan nyahajó számítógép-kompatibilis irányítórendszerére. A kónikus torony millió ablakának mindeg t fityegett egy-egy ernyedt csõ. Ahogy közelebb értek, látták, hogy a csövek valamilyen átt tszõ anyagból készültek, amelyek leginkább egy nagyon vastag vastagbélre emlékeztettek. Irány és programozni lehetett õket, hogy kinyúljanak a falból és rákapcsolódjanak a hajók aljára, z ajtóra és átjárót biztosítva a központi hajóba. Ez utóbbira azért volt szükség, hogy megvéd a légüres tértõl.

Nem fog sikerülni mondta Steve, felhívva David figyelmét a nagy ablakra, amely felé köz ledtek. Meglátnak minket, mielõtt még bármit tehetnénk.

És valóban, a nagy ablaktáblák mögött, az irányítóteremnek tûnõ, jól megvilágított helyiség hetett látni. A távolság rohamosan csökkent.

Gond egy szál se! nyugtatta meg David. Ez a hajó full-extrás. Állítható támlájú pilót zcilloszkóp és megnyomott egy gombot a pulton elsötétíthetõ ablakok!

Azonnal vastag pajzs emelkedett a hajó ablaka elé, amely elzárta az idegen lények elõl a belátást, de egyben Steve-et és Davidet is bezárta az ûrhajóba. Az utolsó néhány száz láb tá n repülve tették meg, és csak érezték, amikor a hajó erõsen imbolyogva leállt, majd hallották nt az erõs kapcsok közrefogják a felettük lévõ uszonyt. A szûk kabinban az egyetlen fényforrá állandóan villódzó mûszerfal és David laptop-monitorának betegesen zöld ragyogása jelentette Ez kezd egy kicsit félelmetessé válni

suttogta Steve.

David meg se hallotta. Minden figyelmét a számítógép képernyõjén megjelenõ változások kötöt pillanatban, hogy a kapcsok összezáródtak, a képernyõn a védõpajzs státuszát mutató mozgás i atott. David ebbõl azonnal tudta, hogy rákapcsolódtak a forrásra. Átkapcsolt egy másik ké ernyõre, amelyiken a következõ szöveg látszódott:

Kapcsolatfelvétel a gazdaszámítógéppel . Visszafojtott lélegzettel figyelt, miközben a szign záló program elkezdte próbálgatni a több milliárd lehetõséget. Aztán sokkal hamarabb, mint vá gép pityegett egyet és új üzenetet írt ki: Rákapcsolódás a gazdaszámítógépre . Bent vagyunk! Hihetetlen, de bent vagyunk!

Nagyszerû, akkor most mi lesz? Steve nem volt annyira lelkes, hogy itt kell ücsörögnie ebben az ijesztõ dobozban, az ûrlények kaptárának kellõs közepén. Amikor David válaszra sem a Steve-et, hanem folytatta a munkáját a számítógépén, a pilóta kiövezte magát és közelebb me ajához, készen állva arra, hogy a csizmájával szájba rúgja az elsõ ûrlényt, aki bedugja a kab fejét. Rendben

mondta David, inkább magának, mint a társának.

Bejuttatom a vírust.

A hajó külsején, a támadógép aljához hegesztett kis, fekete doboz villogni kezdet , megkülönböztetve õket a körülöttük parkoló több ezer másik hajótól.

* * *

Az egyik technikus levette a fejhallgatóját, és a konzoltól Grey tábornok felé fordult. Most juttatja be a vírust.

Grey mogorva arckifejezése hirtelen eltûnt és csodálkozó pillantással nézett körül. Nem gon , hogy ennek a hibbant tervnek akár egyetlen részlete is sikerülni fog. Aztán megragadot t egy kézi mikrofont, és beleszólt. Sas-1, hallasz? Hallak

válaszolta Whitmore.

Hangosan és tisztán.

A csomagot most kézbesítik. Készüljetek fel a támadásra! Az elnök alig tudta palástolni izgatottságát, amikor tudomásul vette az üzenetet. Értettem

mondta gyorsan.

Készen állunk!

29

Az 51-es körzet napfényes oldalán nem volt olyan örömteli a hangulat. A menekültek evakuá ervezett rendben kezdõdött el. Az embereket tizenkettes csoportokban kisérték be a létesítmén be és lifttel vitték le õket a föld alatti tudományos komplexumba, ahol a hosszúkás sterilszo an szállásolták el õket. De amint feltûnt a láthatáron a városromboló, a táborban kitört a p berek beszaladtak a lakókocsijaikba, hogy összeszedjék egy-két holmijukat, amit mag ukkal visznek. Elõzõ életeik utolsó darabjait. Elárasztották a liftezést szervezõ katonáka imlomokkal, és ezzel értékes percek mentek veszendõbe.

Alicia a Casse család lakókocsijában tombolt. Nem tudta eldönteni, hogy mit vigy en magával. Troyt már elõreküldte, megígérve neki, hogy hamarosan találkoznak. A lakókocsi aj a kitárult, és Philip dugta be a fejét. Alicia, gyere! Már jönnek!

Tudom! ordította a lány, és felkapta az elsõ keze ügyébe kerülõ dolgot, amely egy nagy szsák volt teletömve piszkos ruhákkal. Nekicsapta a falnak, miközben megpróbálta az ajtó felé

atni a nehéz csomagot. Philip beugrott, és megragadta a zsákot, hogy Alicia kiszuszogh assa magát. Én majd viszem a zsákot!

mondta megnyugtatóan.

Furcsa elsõ randevú, mi?

Alicia mosolygott és nagy levegõt vett. Philipnek sikerült kijózanítania. Rendben, Rómeó, hova viszel?

Philip a vállára emelte a zsákot, és kiléptek a lakókocsiból. Anélkül, hogy Alicia látta vo apillantott, hogy megállapítsa a közeledõ ûrhajó helyzetét. Körülöttük mindenki tülekedett. V elveszett családtagjaik után kiabáltak, és voltak, akik a hangár nyitott ajtaja felé rohant ak. Alicia megfogta Philip kezét. Tetszett neki a játék, hogy úgy csinálnak, mintha normál is vasárnap délután lenne, és ez az elbûvölõ udvarló sétálni invitálta volna. Miközben a felf fokozódott körülöttük, a két fiatal egy kis derûs szigetet teremtett az eszeveszetten ka kodó emberek között. Lassan elindultak a homokos úton a hangár felé, mintha egy tavaszi folyó partján sétálnának. A fantáziálásnak hirtelen vége szakadt, amikor egy kéz nehezedett Alicia vállára megpördítette. Miguel volt az, folyt róla az izzadtság a sok futkosástól. Vad tekinte ttel kérdezte: Nem láttad Russellt? Sehol sem találom!

* * *

Egy rádiószignált fogott a támaszpont radarja; a szignált a berendezések azonnal

dekódolták a haditeremben. A David és Steve gépérõl érkezõ rádiójeleket figyelõ képernyõn a k elentek meg: Bevitel Megtörtént.

Megáll az eszem! mondta Grey, hitetlenkedve fogadva David és Steve teljesítményét. Aztá emondta a rádióba: Sas-1, itt a bázis. A kézbesítés megtörtént. Támadás! Örömmel, bázis!

Whitmore a harminc vadászbombázó kötelékének az élén repült. Amikor megkapták az engedélyt az elnök jelzést adott a pilótáknak mindkét oldalon, aztán gyorsított. A többiek követték a p ték a sebességüket. Whitmore bombázóján kinyílt a rakétarekesz, hogy elõkészüljön a három AMR kének a ledobásához. A lézer irányítású rakétafej még a rakétahevederben kiszámította a pál ra, amelyet Whitmore választott a HUD-on. Megnyomta a megfelelõ gombot, és a rakéta megindult. Grey hangja hallatszott a rádióban, aki a rakéta pályáját figyelte a radarernyõn. Most szorítsatok! Gyerünk, bébi!

recsegett bele a hangja a rádióba. mondta Whitmore, miközben figyelte a gyorsuló rakétát.

Negyed mérfölddel a városromboló felszíne fölött az AMRAAM ártalmatlanul, látszólag még a l elrobbant. A pajzsok még a helyükön voltak. Semmi sem történt mondta be az egyik újonc pilóta a rádión. y karcolást sem esett.

Felrobbant a pajzson. A h

Ennyi. Grey eleget látott. gyorsabban. Nem!

Sas-1, támadást azonnal abbahagyni! Gyertek el onnan minél

ordította Whitmore a rádióba.

Tartsátok a köteléket.

Már kevesebb mint két mérföld volt a távolság, de az elnök vezette tovább elõre az alaku amely ütközõ irányszögben tartott a hatalmas hajó oldala felé. Anélkül, hogy bejelentet lna, mit csinál, kiengedte a második AMRAAM rakétáját. A célpontot a hajó elején található ma ete torony mellett jelölte ki, aztán kilõtte a rakétát. A rakéta elindult és másodperceken be egérkezett arra a pontra, ahol az eddigi összes rakéta láthatatlan zsákutcába szaladt. Semmi sem történt. A pilóta szem elõl tévesztette az AMRAAM-ot. Mintha eltûnt volna. De nem volt idõ azon töprengeni, hogy hova lett, mert a bombázók sebesen közeledtek a halálos negyedmérf es szinthez. Aztán óriási meglepetés érte õket. Hatalmas robbanás villant fel, amely mélyen belemart a városromboló oldalába. Egy nagy, körülbelül háztömbnyi darab, kihasadt a hajóból, aztán lángoló szilánkokra robbant a földhöz

A haditeremben vad örömujjongások hangzottak fel. Még Grey tábornok, az állandó önmegta atás mintaképe is az égbe lendítette az öklét. A következõ harminc másod en a felajzott pilóták ordítoztak és kiáltoztak, használhatatlanná téve a rád at. Túl korán ünnepelték a gyõzelmet, amelyet még ki sem vívtak. Amikor lecsillapodtak a kedélyek, Whitmore hosszú zuhanórepülésbe vezette a vadászrepülõkbõl álló osztagát, hogy visszakerüljenek a kezdeti támadó helyzetbe, néhány

mérföldre a továbbra is nyomuló hajó elejétõl. Berepülünk

jelentette be.

Osztagvezetõk, foglalják el a helyüket!

Ahogy elõre megtervezték, a vezérpilóták szétterültek egy hosszú sorban. Aztán lassan, de b an a többiek felzárkóztak a csoportvezetõk mögé, akik elvezették õket a támadási pozíciój

Amikor a hatalmas hajót körülvették, a haditeremben tartózkodó támadásirányítók meg et a harcra. Az osztagvezetõk minden irányból egyszerre indították meg a támadást. A gyakorla lan pilóták, akik nem tudták, hogyan kell támadni, elébe vágtak a többieknek, hogy jobb po ióba kerüljenek, ahelyett, hogy a magasságukat változtatták volna. Eltalálni egy repülõ tá , még ha olyan nagy és lassú is, mint a városromboló, nehezebb feladat volt, mint amilyen nek tûnt: a rakéták háromnegyede jóval a célpont mellé trafált. Mindössze harminc körüli volt a rakétáknak a száma, amelyek célba találtak, és ezek többsége AMRAAM volt, amit a vén légime ki.

Néhány újonc magasan a romboló fölé repült és voltak olyanok, akik alászálltak. Mindannyian rre közeledtek a hajó középpontja felé, és hirtelen az lett a fõ gondjuk, hogy ne ütközzenek isan egymásnak. Zavarodottságukban Sidewinderek, Silkwormok és Tomahawkok egész orgiáját repítették a levegõbe. A termikus célkereséssel ellátott bombák saját gépeikre állta melyek a tûzvonalban cikáztak, utánuk iramodtak és felrobbantották õket. A légi csata h mar káoszba csapott át, pedig az igazi harc még el sem kezdõdött. Aztán elérkezett az a pillanat, amitõl mindannyian tartottak. A feketén fénylõ tornyon fel nyílt a kapu, és rájahajók rajzoltak ki a levegõbe. Együttesen emelkedtek magasra, aztán különbözõ irányokba indultak, hogy megsemmisítsék a földlakókat.

30

Russell!

A kiáltás olyan messzire hallatszott a silány aljnövényzetû sivatagban, amennyire csak a kö repülõgépek hajtómûveinek zúgása engedte. Miguel elment egészen a parkolóból lett menekülttáb végébe, hogy megtalálja nevelõapját, amikor hallott valamit, ami úgy hangzott, mint egy hang robbanás. A fiú megpördült, és szembetalálta magát a közeledõ város rombolóval. Bár a légi ha cseppet sem konyított, abban biztos volt, hogy ez a sebtében összeverbuvált légierõ, nem te ljesen úgy végzi a dolgát, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Céltalanul repültek hurokban az utolsó pillanatban tértek ki, hogy elkerüljék az ütközést egymással, túl lassan és túl kö a földhöz. Miguel nem nagyon bízott abban, hogy ezek pilóták képesek lennének megállítani a v bolót. De abban a pillanatban, amikor meghallotta a robbanást, tudta, hogy egy rakéta célba talált. Másodperceken belül újabb rakéták indultak útjukra. Még szívesen maradt vol gy tovább figyelje ezt a lenyûgözõ és valószerûtlen összecsapást, de meg kellett találnia lt, mielõtt a hatalmas hajó odaér.

Miguel arra gondolt, hogy a nevelõapja talált valahol egy árnyékos helyet, ahol zavart alanul sajnálhatja magát. Piát is biztosan vitt magával, hogy ne legyen olyan egyedül. Valós zínûleg a közelben feküdt valahol csontrészegen. Lehet, hogy az eszméletét is elvesztette. Ru sell újra felelõtlenül rá hárította a család védelmét. Miguel mégsem volt dühös emiatt, inkáb t: Russell biztosan meghal, ha nem jut el idõben a föld alatti labor biztonságába.

A Russell utáni kutatás hirtelen abbamaradt, amikor egy gyöngyházszürke támadógép süvíte elette az égen. A fiúnak minden ösztöne azt súgta, hogy keressen menedéket, mégpedig lehetõl olyan gyorsan, ahogy csak tud. Hátrapillantott a válla fölött, és látta, hogy az ûrlények gép egy csoport leszakadt, és egyenesen az 51-és körzet felé tart. Közvetlenül mögötte vo k, és gyorsan közeledtek. Miguel végigrohant a táborhelyen, miközben lézerlövések tépték fel mellette. Lakókocsik robbantak és borultak fel. Legalább százan voltak, akik még nem jutot tak el a hangár biztonságába. Õk a jármûveik mögött bújtak el, vagy cikázva futottak végig a t és a hangárkaput elválasztó nyílt területen.

Miguel robbanássorozatot hallott maga mögött, amely felszakította a talajt; az utolsó pillanatban ugrott félre. A hangár ajtajáig négyszáz yardot kellett megtenni a nyílt úton. Holttestek feküdtek a területen, amelyet át kellett szelnie. Látta bent a kato nákat és látott egy fehér blúzos nõt, aki befelé terelte az embereket. Fekete haja volt és sö me, és egy pillan atra Miguel úgy gondolta, mintha felismerné. Félelmében õrült vágtába kezde nyílt térségen keresztül. Körülötte egyre-másra csapódtak be a találatok. Leszegte a fejét, é ejét összeszedve futott tovább. Holttesteken ugrott át, és a fehér blúzos nõre összpontosítot ért. Átrohant a nagy acélkapun, épp amikor a katonák kezdték bezárni. Õ volt az utolsó, aki utott a hangárba. Miguel követte a nõt a lifthez, amely tele volt sebesültekkel, akik várták , hogy lejussanak. Hatalmas robbanás remegtette meg az épület acélszerkezetét. A

bejárati kapu kirobbant, magával sodorva a katonákat.

Connie, a fehér blúzos nõ erõset csapott az indítógombra. Örökkévalóságnak tûnt, mire a lif tt. Lézerlövések záporoztak a hangárra. A hangár tartószerkezete nem bírta tovább, és összeom

* * *

Steve a legnagyobb fordulatszámra kapcsolta a hajtómûveket, és olyan erõsen rázta a botko rmányokat, hogy David biztosra vette, menten kiszakadnak a mûszerfalból.

Próbálj valami mást! kiáltotta David. Csak juttass ki minket innen! Nem látod, hogy azon vagyok! Nem tudom kiszabadítani. Ezek a kapcsok túl erõsek! Steve e lengedte a rudakat, felállt és a kabin hátuljába sétált, hogy megpróbálja kiszellõztetni a fejét. Mikor egy pillanattal késõbb visszatért, David a számítógépén babrált, hogy valahogy adítsa a gépet a parkoló mechanizmusból. Kétségbeesésében Steve véletlenszerûen nyomkodot kat, amelyekrõl a tudósok képtelenek voltak megállapítani, hogy mire valók. Amikor kipróbá az összeset, visszatért a pilótaüléséhez és legyõzötten rogyott bele.

Nem így képzeltem el a véget. Tudod, úgy gondoltam, hogy öldöklõ közelharcba kerülün kkal viszünk a halálba kilenc vagy tíz zsizsiket. Davidre pillantott, akinek nyilvánvalóan nem tetszett annyira ez az elképzelés. Hát folytatta a pilóta , legalább a vírust bejut k a mama rendszerébe. Megállt bennük az ütõ, amikor az ablakpajzs elkezdett lenyílni az ablakról. Mit csinálsz? Meg fognak látni! David a levegõbe emelte mindkét kezét. Nem én vagyok az! Õk irányítják a rendszerünket.

Steve a földre vetette magát, hogy elrejtõzzön a mûszerfal mögött. David, aki kifejlesztett magában egy ösztönt, hogy állandóan a számítógépét védelmezze, óvatosan csúszott le a széké t. Amikor a pajzs teljesen kinyílt, a két férfi egymásra meredt, azon töprengve, hogy most mitévõk legyenek. Nézz ki!

mutatott David az ablak felé.

Csak utánad

hárította el Steve.

Te nézz ki! Te vagy a kíváncsi tudós!

Én civil vagyok jelentette ki David büszkén. Úgy gondolom, hogy mint tengerész- gyalo nak a te feladatod kereste a megfelelõ szót felderíteni az ellenséges állás

Steve savanyú pillantást vetett rá. Vonakodva araszolni kezdett fölfelé. Amikor felért, ó atosan kikémlelt. Mint amikor az ember teleszkópba néz, Steve-nek néhány pillanatba ke rült, míg rájött, hogy mit is lát. Nagy fejû, nagy szemû ûrlények csoportja bámul vissza rá. Áááááh!

a padlón landolt, és megpróbálta olyan kicsire összehúzni magát, amennyire

csak tudta.

A francba! Egy csomóan vannak, és itt állnak elõttünk.

Láttak téged? Aha. Tényleg láttak? Jól megnéztek maguknak? Igen! Húszan vagy harmincan vannak, és erre néznek! Akkor, Steve

kérdezte David nyugodtan , miért rejtõzködünk?

David óvatosan lerakta a számítógépét, nagy levegõt vett, és kikémlelt az ablakon. A kísér remtmények valóban õrá meredtek nagy fekete szemeikkel. David, miután egy percig idegesen nézett körbe, kiegyenesedett és felállt. Egyre több és több ûrlény gyûlt össze az irányítóter mögött. Tudta, hogy hamarosan átjönnek a csövön, hogy visszaszerezzék a hosszú ideje elve ttnek hitt hajójuk tulajdonjogát. David a rémülettõl kerekre tágult szemmel Steve-re meredt.

Sakk-matt

mindössze ennyit tudott kinyögni.

31

A fények kialudtak, majd újra kigyulladtak, amint egy újabb találat érte az elektromos ára mkört, és erõs, két másodperces földrengésként rázta meg az 51-es körzet föld alatti laborj bi robbanások fojtott dörgése állandó morajlással lüktetett a föld mélyén, rettegésben tartva zer embert, akik a sterilszobában találtak menedéket.

Julius! talált rá Connie az apósára, aki a terem egész hosszúságát átszelõ folyosó egyi verekedte magát a tömegen. Julius, jól vagy? Én? Remekül!

Julius kinevezte magát a szüleiktõl elszakadt gyerekek óvóbácsijának. Connie két gyereket f smert közülük: Patriciát, az elnök lányát és Dylant, Jasmine fiát. Persze egy kicsit félünk a zaj miatt mondta Julius fennhangon , de nem nagyon aggo dalmaskodunk, mert tudjuk, hogy minden rendben lesz. Ugye? kérdezte a gyerekeket. Igen!

kiabálták a gyerekek egyszerre.

Connie nem hitt a szemének. A totális õrültekháza közepén a vén, szenilis Juliusnak sikerül sendesítenie ezeket a gyerekeket, akik amúgy visító hangon üvöltöttek volna félelmükben. Conn n minden eddiginél jobban megerõsödött a hit, hogy ez az ember valamiféle varázs- erõvel bír. b robbanás borította sötétségbe a termet, és ez rádöbbentette, hogy mennyi teendõje van. Vigyázz magadra mondta Connie. Nekem bólintott. Neki is volt éppen elég dolga.

arra mutatott, amerre indulnia kellett. Julius

* * *

Miguel, megtaláltad?

Connie a megemelt folyosón állt, és a menekültekkel zsúfolásig megtelt szobát fürkészte, am meglátott egy tizennégy év körüli kislányt, aki túlkiabálva a zajt felé ordított. Még keresem!

hangzott egy fiúhang közvetlenül mögüle.

Connie megpördült, és észrevette, hogy a hosszú hajú fiú, aki utolsóként érkezett be a hang követte a sterilszobán keresztül. Maradj ott, ahol vagy! reslek!

kiáltotta Miguel a húgának.

Majd visszajövök, és

Alicia bólintott, aztán visszaült, elfoglalva a helyét Philip nyugtató karja alatt. Fele melte a fejét, hogy a fiú szemébe nézzen.

Ha meghalok, akkor borzasztóan dühös leszek. Philip mosolygott, és elõrehajolt, hogy megcsókolja Aliciát. Connie átverekedte magát a termen. Miguel árnyékként követte, akárhova ment.

* * *

Annak ellenére, hogy sikerült eltalálni az óriási hajó külsõ páncélját, az nem szenvedett s sodást. Megsérült és füstölgött az elsõ bombatalálatoktól, de rendíthetetlenül haladt elõre, t az 51-es körzet felé, elszántan arra, hogy megsemmisítse a nyugat-amerikai ellenállás utol só bástyáját. Egy rövid pillanatig úgy tûnt, hogy az emberek esetleg gyõzedelmeskedhetnek, ho miniatûr bombáikkal addig marcangolhatják a tizenöt mérföldes hajót, amíg az le nem zuhan. De tól kezdve, hogy a rájagépek kirajzottak a reggelbe, a hajó szinte semmilyen további sérül nem szenvedett.

Számos gyakorlatlan pilóta, akinek az is elég nagy feladat volt, hogy elkormányozza a repülõjét, teljesen kikészült, amikor az ellenséges támadógépek megjelentek, és sorra lõtték k ellenére, hogy Grey többször is nyugalomra intette õket, a legtöbben elpazarolták az utolsó rakétáikat, Vadul lövöldözve a támadóikat. A haditeremben a radarernyõn követték, amint az ut is a sivatag homokján landolnak. Fogytán a muníció, tábornok! anyahajóban.

jelentette az egyik technikus.

És nem okozunk elég nagy

Whitmore elnök 18 ezer láb magasból szemlélve a káoszt. Harminc gépbõl álló osztaga lecsökk lcra. Néhányat a rájahad ellentámadásának elsõ õrült pillanataiban lõttek le. A többiek lesza a visszavonulás során. Az elnök gyors összegzést készített, és megtudta, hogy a csoportjába pilótáknak kevesebb mint tíz rakétájuk maradt összesen. Találjon mindegyik célba!

emlékeztette õket.

Connie azért ment be a haditerembe, hogy megnézze, tud-e valamit segíteni. Grey mögött áll t és a nagy radarernyõt figyelte, amelyik a hatalmas városromboló háromdimenziós képét mutatt Amiatt, hogy a támaszpont néhány fõradarját megsemmisítették, a kép nem volt teljes az ernyõn illogott, mint egy kísértet. Connie érezte, hogy végigszalad a hátán a hideg, amikor valaki jelentette, hogy a városromboló pontosan felettük van. Mutatott valamit Grey tábornoknak a szakadozott, zavaros képen. Grey megértette, mit mutatnak neki, és azonnal megragadta a mikrofont, hogy felhívja rá a még megmaradt pilóták figyelmét.

Figyelem! Elkezdték kinyitni az alsó kaput, hogy elõkészítsék a nagy ágyút. Valaki szál és lõje ki azt a szart, mielõtt még használni tudnák!!!

Connie megszédült a hír hallatán. Kilépett a terembõl, és elment Miguel mellett, aki beoson mögötte a nagy zûrzavar közepette. A szoba sarkában állt, hogy ne legyen útban, és kihallgat Whitmore rádióbeszélgetését.

Értettem, bázis válaszolt Whitmore. Még maradt egy AMRAAM lövedékem és útban vagyok. függõlegesen lefelé, felpörgetve a hajtómûvet. Fiúk, fedezzetek!

Az osztaga vízszintesbe állította a repülõit, és a hajó alatt cirkáltak. A légtér elõttük t saját repülõikkel és az ellenséges támadógépekkel, amelyek mindenfelé repkedtek. Whi

nagy sebességgel cikázott a repülõk között, és úgy irányozta a támadását, hogy a rakétája be lmas, lefelé ereszkedõ ajtó között. Bekapcsolta a HUD-ját, és a célpontot a hatalmas ágyú nag alakú csúcsára állította, amelyikbõl a pusztító erejû sugár készült kilövellni. A szeme sarká ami elhúz mellette, amikor az AMRAAM rakétakilövõ mechanizmusa leereszkedett a gépbõl. Azt g ondolta, hogy t ámadógépek, amelyek túl késõn érkeztek. Amint elõrenyúlt, hogy útjára indítsa F-15-ös, amely tõle néhány yardra jobbra haladt, váratlanul felrobbant, és ezer darabra hull ott szét. A robbanás megrázta Whitmore gépét, és letérítette a pályájáról az éppen akkor kire figyelte a röptét, és látta, amint a dombok közé csapódott. A fenébe! Sas-2, állj az élre! Hátramaradók és megpróbálom feltartani õket. Vettem

válaszolta a pilóta, miközben vezetõ pozícióba állt.

Mögötte Whitmore és a többi pilóta az érkezõ támadógépek pozícióit igyekeztek megadni. A ny ló alján biztosan sebezhetõ pont volt, mert egy tucat raja rajzolt az ûrlények védelmére, ami t az osztag közeledett a támadási ponthoz. Olyan nagy volt a zû rzavar a rádiósávokon, hogy a pilóta nem hallotta meg, amikor Whitmore figyelmeztette, hogy térjen ki. Az egyik rája mögé került, és lézertüzet nyitott rá. Egy másik F-15-ös, Malac Sas-12-ese átrepült a több pilóta fölött, amíg a gépének az orra közvetlenül a raja hátába került. Telepumpálta az ellen es kaliberû lövedékekkel, de egy kicsit elkésett. Sas-2 kigyulladt és felrobbant, még mie lõtt a pilótája be tudta volna állítani a célzórendszerét. A megsérült rája megindult a ló belsejének biztonsága felé, de Sas-12 rátapadt, és szünet nélkül lõtte, amíg az robbanás n nem hullott a levegõben. Szép munka volt, 12-es

mondta az elnök.

Maradt még valakinek rakétája?

* * *

Connie belépett a kórházrészleg ajtaján, és egyszerre úgy érezte csöbörbõl vödörbe került. néhány önkéntes még mindig hordta befelé a tábort ért légitámadás polgári sebesültjeit a már szobába. A sebesülteket a földre fektették vagy a falnak támasztották. Nyögéseiket a felü ezõ bombázás állandó robaja kísérte. Akármilyen szörnyûnek is tûnt a pillanat, Connie t y ez csak elõjátéka a hamarosan bekövetkezõ katasztrófának. Az összes jajveszéke lésnek vége szakadt egy ezredmásodperccel azután, hogy a fölöttük lebegõ mamuthajó kilõtt uk rémületes pusztító fénycsóváját.

Adjon valami feladatot! Connie elkapta Dr. Issacs karját, amint az elsietett mel lette. Az orvos mostanra már túl volt a végkimerülés határán. Az egyetlen szín, ami még az ar

maradt, a szeme alatt húzódó karikák feketéje volt. Egy pillanatig zavartan nézett, aztán a s omszédos szoba felé mutatott. Segítsen neki! kiáltotta jó hangosan, hogy hallani lehessen. geket. Azzal indult tovább.

Az operációhoz készíti e

Connie belépett az ajtón, és Jasmine-t találta a szobában. Épp egy sebesültet mosott le, ak nek közvetlen az ágyéka fölé hatolt be egy szilánk: Amikor Connie odaért az asztalhoz, Jasmin azonnal a kezébe nyomott egy törülközõt, és megmutatta neki, hogy hol kell nyomást alkalmazn a vérzés csillapítására. Connie, aki normális esetben rosszul lett a vér látványától, rányom t, hogy a beteg szervei ne forduljanak ki az asztalra. Jasmine kiszedte a sebbõl a törmelék utolsó darabját és közben megtisztította a sebet. Nagyon ügyesen csinálod

jegyezte meg Connie.

Csak így tovább, és még profi is válhat

Kösz mosolygott Jas, anélkül, hogy felnézett volna. k, legalább elterelem a gondolataimat.

Szeretem csinálni és amíg más

Connie elõször azt gondolta, hogy biztosan a robbanásról beszél, ami bármely percben lecsa phat rájuk a tetõn keresztül, de aztán rájött, hogy a férjére gondol. Nem semmi így tölteni a nászéjszakát, nem gondolod? Mi? Ja igen. Nem semmi

helyeselt Connie elgondolkodva.

Ránézett a férfira, aki az asztalon feküdt. Állandóan a fejét emelgette, hogy lássa, mi tör ele. A fogai minduntalan összekoccantak. Dr. Issacs bekiabált a szobába. Rendben van, hozzák be a mûtõbe!

* * *

Számos pilóta jelezte vissza, hogy nincs rakétája. Grey gyors konferenciát tartott az emberekkel a haditeremben, aztán visszatért a rádióhoz. Sas-1, menj a Headly Légi Támaszpontra, a kanadai Manitobába. Azt hiszem, elegendõ az üz emanyagod. Felhívtuk õket. Kiküldenek egy fogadóbizottságot, hogy találkozzanak veled . Ez lesz az új központod. Whitmore megtagadta a háború abbahagyását, amikor olyan közel voltak a gyõzelemhez. Nincs senkinek egy istenverte rakétája?

A zöld fénysugár, amely a hajó tüzelõ ciklusának elsõ fázisát jelentette, kilövellt a hatal hogy ráálljon a célpontra. Whitmore tudta, hogy csak másodpercek kérdése, és a robbanás felha a földet, ahol a kislánya rejtõzött. Nem akarta ölbe tett kézzel végignézni az eseményeket. Sas Osztag

mondta vonakodva

, induljunk észak felé. Kövessetek! Vettétek?

Sajnálom, hogy elkéstem elnök úr!

üvöltötte túl a zúgó motorzajt egy ismeretlen hang a

Ki vagy? Csak segíteni jöttem! Az elnök megfordult, és valami egészen hihetetlen dolgot látott: egy bizonytalanul repülõ, régi piros duplafedeles gép közeledett, amelyhez hasonlóval von Richthofen báró repülhetett z elsõ világháborúban. A repülõ zötykölõdött a levegõben. Gumikötéllel és zsinórral a pilóta alami, ami úgy nézett ki, mint egy rakéta. Mit mûvel? Ne aggódjon, uram. El vagyok látva.

Russell ellopta a legnehezebb, legrondább rakétát, amit talált. Túl nehéz volt a régi duplafedelesnek és minden alkalommal, amikor a szél megemelte a gépet, a bomba féle lmetes hanggal zuhant neki a pilótafülke vékony falának. Egy gomb méretû piros lámpa villogás

elezte, hogy a fegyver ki van élesítve.

Azt szeretném kérni magától, uram, hogy néhány másodpercre tartsa távol tõlem ezeket a fi Whitmore körülnézett, és látta, hogy egy raj támadógép repült feléjük. Az amerikai pilóták hogy feltartóztassák õket és zárótüzet nyitottak az ingatag duplafedeles védelmére. imbolyogva közeledett az óriási tüzelõtû felé.

A haditeremben minden szem a radarernyõre szegezõdött és a hajó radarmodelljét fi gyelték. A radarernyõn egy kis pötty haladt lassan a fénycsóva kiindulási pontja felé. Grey m gragadta a mikrofont. Pilóta, azonosítsa magát! A nevem Russell Casse

válaszolta a pilóta

, és szeretném, ha megtennének nekem egy szí

t Ki ez a fickó? Russell!

töprengett az egyik technikus.

Miguel odarohant a katonákhoz, akik a monitorok körül tömörültek.

mondják meg a gyerekeimnek, hogy nagyon szeretem õket.

Miközben az egyik rádiótechnikus az elnököt és az osztagát figyelmeztette az ellenséges haj zíciójára, Miguel beleordított a mikrofonba: Apa! Ne! Russell nem tudott nem mosolyogni, hogy Miguel Apá -nak nevezte. Nem tudta, hogy Miguel hallja-e, de visszakiabált neki a rádión keresztül: Meg kell tennem! Te úgyis mindig jobban viselted a gondjukat, mint én. tte. Ezt mindenképpen meg kell tennem.

Aztán még hozzát

Russell kikapcsolta a rádióját, és a de Haviland olyan meredeken kezdett emelkedni, ah ogy csak a motor akadozás nélkül bírta. A gép orrát a tüzelõtû felé irányította. A duplafedel

farka eltûnt a nyílásban. A zöld fény hirtelen eltûnt. Két másodperc múlva feltûnik a fehér f a pusztítás csóvája az 51-és körzetre. Sziasztok, fiúk! Visszatértem! EKTEK!!!

kiabálta Russell.

És hogy a generációm kifejezésével é

Az öreg gép orra belefúródott a tüzelõtûbe jelentéktelen robbanást okozva, amelynek füstje ygott a városromboló alján. Úgy tûnt, nem sikerült igazi kárt tenni a nagy hajóban. De ahogy halálos fehér sugárnyaláb elõtört a hajó aljából, hirtelen el is tûnt. A hajó fe tt, és hatalmas sebességgel megindult. Ugyanabban a pillanatban az összes támadógép is megfo rdult, hogy kövessék. Az egész raj elhúzott a sivatag fölött. Egyik sem jutott túl messzire.

A hatalmas városromboló középpontjában egy éles robbanás lyukat robbantott a kupolatetõbe, t ahogy egy koponya robban kifelé egy öngyilkos golyótól. Russell bombája olyan láncreakciót ndított el, amely megolvasztotta a belülrõl tizenöt mérföld széles hajót és az egészet szétre . Az egymást követõ viharos erejû robbanások a levegõ szörnyetegét tûzvörösre festették, és f erkezetét, akár egy röntgenfelvétel. Pillanatok alatt az egész hajó megsemmisült. Még mindig evegõben volt, amikor egy idõben robbant befelé és kifelé, majd kis töredékekre hamvasztva ma hatalmas lángoló darabokban hullott a földre.

A láncreakció a haditeremben folytatódott, ahol hatalmas üdvrivalgás tört ki. Megtalálták a a legyõzhetetlen ellenséges csatahajó elsüllyesztésének. Mindenki megmámorosodott az örömtõl elgették, a kezeiket lóbálták a magasba és vadul nevettek. Mindenki együtt örült, kivéve Migu Miközben örömujjongások töltötték meg a szobát, õ csendesen kinyitotta az ajtót, és kilépett el teli folyosóra. Az ott várakozók nem tudták mire vélni a fiú szomorú arckifejezése és a be ngzó örömujjongások közötti ellentmondást. Az állandóan józan Grey tarkón ragadta az egyik ünneplõt, rárivallt.

Menjen vissza a rádióhoz vicsorogta , és magyarázza el az összes osztagnak a világ töb hogyan kell lelõni ezeket a szemeteket!

* * *

Steve azt gondolta, hogy hallani fogja a kövér hölgyet énekelni. Még mindig a földön feküdv enyúlt a mellényzsebébe, elõvette a szivarját, és meggyújtotta. Azt hiszem, nincs már mit tenni mondta, miközben a szivarjával meggyújtotta Davidet , sak felrobbantani az atomot, mielõtt még bejönnek, és valami csúnya dolgot mûvelnek velünk.

David, aki még mindig farkasszemet nézett az üvegfal mögött sorakozó teremtményekkel bólint . Próbált megbarátkozni a gondolattal, hogy hamarosan meg fog halni. A szivart nézeget te és így elmélkedett: Furcsa, mindig azt gondoltam, hogy az ilyen dolgok fognak a sírba vinni. Rendben,

adjunk nekik is tüzet!

Steve feltápászkodott a földrõl, és beült a pilótaszékébe. Megpróbálta kerülni a teremtmények fürkészõ pillantásait. Felnyitotta a fekete doboz fedõlapját és beütötte a k A folyadékkristályos kijelzõ gyorsan villogott, két lehetõséget kínálva fel: Kioldás és Törl Örültem, hogy találkoztunk, ember! Én is Majdnem tt.

biztosította David. értett egyet Steve.

azzal átnyúlt és megszorította David kezét.

És majdnem meg is úsztuk! Kész vagy?

Szia Bolyhos. Szia Pislogó. integetett David az ûrlényeknek, akiknek saját neveket ado Viszlát Tojásfej és viszlát Békus. Szerinted tudják, mi vár rájuk?

kérdezte Steve, miközben lenyúlt, hogy kioldja a bombá

Halvány dunsztjuk sincs.

Abban a pillanatban, amikor Steve ujja megérintette a gombot, a kis kabin erõsen v isszarúgott. A nyolc láb hosszú rakéta kirepült, füstcsíkot húzva maga után. Tûz és üvegszilá indenütt. Mire Steve és David felpillantott, a rakéta már áttörte a krist ály megfigyelõablak átrepült a megfigyelõszobán, és beleállt egy távoli falba, miközben a motorja még mindig füs

A földönkívüliek mesterséges légköre megsérült. Az ûrlények az üveg mögött forogni kezdt tak, amint a testüket minden irányba szívta a légüres tér vákuuma. A hagymaformájú fejek szét ak és szétloccsantak, mint a véres pattogatott kukorica magok.

Miközben a hátborzongató események zajlottak a támadógép ablaka elõtt, a hajót tartó kapcso lanul kinyíltak, és a hajó jó néhány lábnyit emelkedett felfelé. A megfigyelõtorony robbanása hátralökte a hajót, amely elcikázott egy mellette parkoló hasonl ajó mellett, majd kacsázva eltávolodott. Elszabadultunk! Nem számít

mondta David

, a játszmának vége.

Steve ránézett a kioldószerkezet kijelzõjére. A digitális számláló mutatta a nukleáris robb bbanásáig hátralévõ idõt: 22 21

Én nem hallok semmilyen kövér hölgyet mondta, azzal bepattant a pilótaülésbe és megford hajót. Davidnek még volt annyi ideje, hogy õ is beugorjon az ülésébe, mielõtt Steve ütközésig a botkormányt, a hajót maximális energiával gyorsítva.

Felejtsd el ezt a kövér hölgyet! Te megszállottja vagy ennek a kövér hölgynek! Csak jutta ki minket!

Gyorsabban, mint bármilyen emberi pilóta tudott volna, egy maroknyi támadógép eredt a ny omukba. Steve még nem ûzte mesterfokon a gép kormányzását, de most nem maradt más választásuk t nyaktörõ sebességgel elõrenyomulni. Szédítõen cikázva száguldottak át az

anyahajó belsejének félhomályos labirintusán. Az üldözõk addig nem nyitottak tüzet a zsákmány az el nem érkezett a kijárati alagút szájához. Akkor viszont hirtelen keresõtüzet lõttek ki de nem találták el a megfelelõ szöget, és Steve beszáguldott a kijárat hoz vezetõ háromszög a ba. Bezáródik!

kiáltotta David.

A kapuk bezáródnak!

Én is látom! Steve-nek volt elég aggódnivalója e nélkül is, és nem hiányzott neki, hogy ogjanak a vezetésbe az anyósülésrõl. A kijárat az alagút végén pillanatról pillanatra kisebb amint a három vastag ajtó egyre közelebb ért egymáshoz, elzárva elõlük a menekülés út szinte letörte a kormányokat, hogy kifacsarja a gépbõl az utolsó csepp energiát is, és elzúgt a záródó kapu felé. Rápillantott a fekete dobozra: 09 08 Túl késõ, becsukódott.

David látta, hogy az utolsó néhány csillag is eltûnik a háromszögletû ajtónyílás mögött. Am y Steve mégis megpróbálja, becsukta a szemét és lélegzet-visszafojtva várt. Átsuhantak a keskeny nyíláson, amely csak hüvelykekkel volt szélesebb, mint az ûrhajó. Elvis elhagyta az épületet! Köszönöm szépen

ordította Steve.

kapcsolódott be David, gyengén utánozva a Királyt.

Amikor kiértek a világûrbe, Steve a Föld felé fordította a hajót. 01

00.

A támadó gép tovább gyorsult, több ezer mérföld per órás sebességgel szelve át az ûrt. Aztá yes villanás tört fel, mintha a gépük hátulja lángolna. Steve-nek és Davidnek csak anny ideje maradt, hogy aggodalmas tekintettel egymásra nézzenek, aztán a robbanás ereje, am ely tovaterjedt az ûrben, elkapta õket hátulról. Mint amikor a hullám felkap egy szörfdeszkát a kis hajójuk úgy lovagolt a robbanás taraján, amely kedvére dobálta. Steve rövid ideig megp ta átkormányozni a hajót a turbulenciahullámokon, de aztán elveszítette az uralmát a gép fele

és a robbanás lángjai teljesen elnyelték õket.

32

Az elnök gépének ablaka kinyílt, és a gépbõl egy kesztyûs ököl emelkedett a magasba. Whitmo a a maszkját, és kilépett a pilótafülkébõl az F-15-ös szárnyára. A Sas osztagból heten sza, és harminc körüli volt azoknak a szedett-vedett gépeknek a száma, amelyek beérkeztek a landolásra. A levegõben maradtak és közelharcot vívtak az utolsó megmaradt támadógépekkel, am ke ráják elveszítették az összes energiájukat, és lezuhantak a sivatagban. Nyilvánvalóan csak ozott volt a fedélzeti tartalékenergiájuk.

Amikor Whitmore kiszállt a bombázóból, elismerõen mutatott rá az egyik pilótára, a hosszú h akállas Malacra. Malac visszamutatott az elnökre. Éljenzõ katonák rohantak elõ, hogy üdvözölj lótákat. Amikor az elnök kiadta a parancsot, elvezették õket egy nyíláshoz. Egy vészkijárat v amely a kutatólaborba vezetett. Whitmore és a többi pilóta követték a katonákat a lejáratban.

A lépcsõk vége a bemosakodó szobába torkollott. Amikor az elnök befordult a sarkon és belép a hosszú sterilszobába, egy percbe telt, mire ráismert. A korábban a laborban látott kapu cnis munkások helyett most közönséges polgárokkal találta szemben magát, akik még percekkel é elõtt is halálra váltan várakoztak. Hangos, kitartó éljenzéssel ünnepelték a hõsöket, akik l rombolót. Whitmore elérzékenyült a fogadtatástól. Kezet fogott az emberekkel és hagyta, hogy egöleljék, miközben haladt keresztül a tömegen. Aztán észrevett egy ismerõs arcot. Julius fel ta Patriciát az átjáróra, a kislány megiramodott, és olyan gyorsan szaladt az apja felé, ahog csak a lába bírta. Whitmore felkapta Patriciát a leve gõbe és magához szorította.

Egy fiatal, hosszú hajú fiú állt a közelben, és szenvtelenül figyelte az eseményeket. Valak egérintette a vállát. Hülye Miguel! neked.

Troy újra a régi makacs kölyök volt.

Nem hallottál minket? Már tíz perc

Alicia Philip segítségével átverekedte magát az ünneplõ tömegen. Miguel arca azonnal eláru hogy Russell halott. Alicia könnyekben tört ki. Otthagyta Philipet és Miguel karjaiba zuhant. Hé, mi történt?

kérdezte Troy.

Mi a baj?

Miguel megfogta a fiú kezét, és közel húzta magához Troyt.

* * *

Amikor Whitmore beviharzott a haditerembe, újra tapssal üdvözölték. Grey mindeddig megl ehetõsen mogorva tekintettel járt fel-alá, de ahogy észrevette az elnököt, valami mosolyféle futott át az arcán. Megölelte a barátját.

A fenébe, Tom. Rám akarod hozni a szívbajt? Hogy alakul a támadás?

Kitûnõen. Már van nyolc biztos találatunk és jó néhány, amely majdnem biztos. Van egy újabb, tábornok! kiáltotta az egyik katona. egy hajót Hollandia légterében.

A holland légierõ épp most lõtt le

A hír újabb ujjongásra sarkallta az embereket, de amikor Connie lépett be az ajtón a szo ba lecsendesedett. Közvetlenül mögötte lépkedett Jasmine, Dylannel a karján. És a kézbesítõ fiúk?

kérdezte Whitmore.

Van valami hír föntrõl?

Grey vonakodva válaszolt:

Sajnos, elveszítettük az összeköttetést Hillerrel és Levinsonnal ötven perccel ezelõtt, két pillanattal azután, hogy az anyahajó felrobbant.

Whitmore Connie-ra és Jasmine-re nézett, amikor meghallotta a rossz hírt. Megind ult feléjük, hogy részvétét nyilvánítsa, de ekkor az egyik monitor elõtt ülõ technikus felkiá Várjanak! Valamit mutat a radar! Úgy tûnik, újabb látogatónk érkezik. Mindenki a monitor elé tömörült: egy parányi kis pontot figyeltek, amely a radarernyõn hal adt keresztül.

* * *

Egy órával késõbb egy utasokkal teli Humvee robogott át a sivatagon, hosszú porfelhõt hagyv maga mögött. A volán mögött Mitchell õrnagy ült, aki a félig sportkocsi, félig tank jármûvet eltörõ fekete füst felé kormányozta. A haditerem technikusai nyomon követték az ernyõn áthala , amíg az földet nem ért, körülbelül kilenc mérföldre a támaszponttól, mélyen a semmi közepén melletti pilótaülésben Jasmine ült, ölében Dylannal. Közvetlenül mögötte Connie, Whitmore eln tábornok foglalt helyet. A tágas csomagszállító részben Julius ült az elnök lányával, Patrici kicsit lemaradva tõlük egy másik jármû, egy fegyveres katonákkal teli dzsip követte õket.

Három mérföld távolságból már látni lehetett, hogy a hajó belezuhant egy sziklás dombba. Se volt biztos benne, hogy ez ugyanaz a hajó, amellyel Steve és David szállt fel az ûrbe , és még kevesebb ok volt azt feltételezni, hogy a két férfi még életben van. szétroncsolódott támadógépet elborították a lángok.

Apró, sötét foltok tûntek fel a látóhatáron. Ahogy a Humvee közeledett, világosan látszott, élõlény az. Grey kiáltott Mitchellnék, hogy lassítson, aztán elõreküldte a katonákkal teli d A kocsiban a katonák számos géppuskát céloztak a két alakra. Amikor már csak ötven yardra voltak a két alaktól, Mitchell leállította a jármûvet. Megáll az eszem!

mondta Grey hitetlenkedve. A két titokzatos figura szivarozott.

Hiller és Levinson véghezvitték a lehetetlent, és élve megúszták. Bejutottak az ûrlények er egy ócska számítógépes vírussal mûködésképtelenné tették a pajzsukat, fe a bolygó nagyságú égitestet, aztán visszarepültek Nevadába, mielõtt még kimerült volna a energiakészlete. És most páváskodva sétálnak a homokban, gondtalanul és magabiztosan, mintha sak a jól végzett napi munka után tartanának hazafelé. Jasmine feltépte az ajtót, és keresztülszáguldott a forró homokon. Meg sem állt, amíg bele

vetette magát a férje karjaiba. Úgy szorította Steve-et, mintha soha többé nem akarná eleres teni. A feltoluló érzelmektõl elcsukló hangon mondta: Halálra rémisztettél! Azt hittük, bennragadtatok! Steve vigyorgott: Igen, de micsoda drámai belépõ! Na, már megint kezdõdik! Azt hiszem, az önbizalmad mostantól kontrollálhatatlan lesz, és ehetetlen, lesz veled élni! Talán. Még mindig ki akarod próbálni, Csirkelábú? Nagyot nevetett: Hajlandó vagyok adni neked egy esélyt, Dumbofülû!

Connie és David lassan közeledtek egymáshoz, aztán megálltak, és egymásra néztek. Connie gyon büszke volt Davidre, David számára pedig az volt a legnagyobb öröm abban, hogy életben maradt, hogy újra láthatta Connie-t. De egyikük sem tudta, hogy mit akar a másik, ezért in kább megtartották a három lépés távolságot. Nos?

kérdezte David, körbenézve az üres égbolton.

Mûködött?

A kérdés hirtelen kijózanította Connie-t. Már elképzelte, milyen lesz, amikor egészen közel k egymáshoz, s ajkán érzi majd David csókját. De természetesen David tudni akarta, hogy a zs eniális terve sikeres volt-e. Connie zavarban volt titkos gondolatai miatt.

Igen, igen mondta Davidnek , remekül mûködött. Néhány perccel a vírus bejuttatása után jzs kikapcsolt, és elkezdõdhetett bombázás. Aztán mesélni kezdte a történteket, de David néhány mondat után félbeszakította. Nem, én úgy értem, hogy

Connie-ra mutatott, aztán magára

mûködött?

Connie széles mosolyra húzta a száját. Az arca fényesebben ragyogott, mint a délutáni nap. Meghiszem azt em azt.

mondta Davidnek. Átszelték a közöttük húzódó senki földjét és átöle

Amikor a két pár egymásba karolva visszatért a jármûvekhez, Whitmore helyeslõen bó tott.

Nem rossz! mondta nekik, mintha most vizsgáztak volna, és nagy nehezen összevaka rta k volna egy hármast. De a következõ pillanatban már fülig ért a szája, és nem tudta palás , mennyire csodálja, amit a két hõs véghez vitt. Egyáltalán nem rossz!

Kezet fogott Steve-vel, aztán odafordult a nyurga MIT-es öregfiúhoz, aki évekkel ezelõtt orrba vágta. Úgy látom, hogy annál is okosabb vagy, mint gondoltam mondta, miközben kezet fogtak. sokkal bátrabb, mint azt valaha is feltételeztem volna. Köszönöm, David. Én csak azt szeretném tudni, hogy lehet az, hogy Mr. Egészség egyszeriben az én egyik un dorító szivaromat szívja? Julius a Humvee lökhárítóján ücsörgött, a lábai nem értek le a földre. David elengedte Connie-t és megölelte apját. Most meg már profi birkózó!

David letette az öreget, és gyanakvóan méregette. Amikor Julius rendbe szedte magát, meg igazítva a haját és a ruháját, amit a fia összezilált, megkérdezte Davidet, hogy mi olyan érd rajta. Hogy csináltad, apa? Mit, hogy csináltam?

kérdezte az öreg.

Fogalmam sincs, hogy mirõl beszélsz.

Tudod jól, hogy mire gondolok. erõsködött David. Elõször eljuttattál Washingtonba, az -es körzetbe és aztán, amikor azt hittük, hogy nincs remény, te adtad a vírus ötletét. Feltét m, erre is csak azt mondod, hogy véletlenek sorozatos egybeesése, mi?

A másodperc törtrészéig Julius arcán végigszaladt egy ravasz, játékos vigyor, aztán újra fe örökös csipkelõdõ, bosszantó arckifejezését. Nem tudom, mi történt veled az ûrben, de azt kell gondoljam, hogy azok az ûrlények valam i furcsát csináltak az agyaddal. A két férfi egymásra mosolygott.

Steve Dylan mellett térdelt, és épp megölelték egymást, amikor Grey tábornok odalépett, hog zót váltson a kapitánnyal. Nos, katona, mozgalmas egy hétvégéje volt. Igen, uram, az volt

bólogatott a pilóta.

És rendkívül jó munkát végzett. Mindannyian büszkék vagyunk magára. Grey tisztelgett, amely e és Dylan is viszonoztak. A csoport tagjai beszálltak a Humvee-ba, hogy visszatérjenek az 51-es körz etbe. Útközben Patricia Whitmore felmutatott az ég felé, és felkiáltott. Az micsoda?

A csoport tagjai idõben néztek fel, hogy lássanak egy vörös és narancssárga tûzgolyót elhúz jük fölött. Olyan volt, mint egy hullócsillag. Aztán egy újabb fénycsóva érkezett, amely sárg , miközben áttört a tengerkék égen. A felrobbant anyahajó darabjai zuhantak alá és lobbanta gra, amikor beléptek a Föld légkörébe. A színes meteorok egész este hullottak.

Steve felemelte Dylant. Tudod, milyen nap van ma? Igen

felelte Dylan.

kérdezte.

Július 4-e.

Pontosan, fiam. És nem megígértem, hogy lesz tûzijáték?!

33

A harc az 51-es körzet fölött aránylag vér- és fájdalommentes gyõzelemmel zárult. sebb mint háromszázan haltak meg a támadás során. Ám a helyzet nem volt ilyen rózsás az orszá zein és szerte a világon. Az emberiség nem pusztult el, de hatalmas árat kellett fizetni

e a túlélésért. Több millióan meghaltak és ugyancsak több millió volt a sebesültek száma. Sok gyógyultak ki az invázió során elszenvedett testi és lelki sérüléseikbõl. A gyõzelmi ünnepség ait egy összeomlott, rombadõlt világ visszhangozta vissza. A legtöbb helyen a pusztítás olya n mérvû volt, hogy az élõk irigyelték a holtakat.

A világ legnagyobb városai közül több mint száz eltûnt a föld színérõl. Megsemmisültek a vi b múzeumai és könyvtárai, a legnagyobb repülõterek és gyárak, üzemek, piacok, irodaházak és m madik otthon. A déli féltekén volt a legsúlyosabb a helyzet, ahol a tél közepén jártak Azonna eges vándorlás indult meg a Föld mérsékelt égöve alá, tovább csökkentve az amúgy is túlfeszít talékokat. A Földön a víz, a talaj és a levegõ erõsen szennyezetté vált a rövid, de világkata orú után.

Úgy tûnt, az emberiség mindent elveszített, de azért nyert is valamit. Annak a biztos tudásnak a birtokában, hogy az emberiség nincs egyedül a világegyetemben, a faji és nemzetisé i ellentétek gyilkos viszályai egyszeriben õrültségnek tûntek. A támad eztében a Föld lakói végre ráeszméltek, hogy a bennük lévõ közös vonások sokkal fontosabbak, különbségek. Bizonyos értelemben az emberi fajok felnõtté váltak, de sajnos hatalmas áldozat karatuk ellenére taszították az emberiséget az érettség felé. Az is tudatosult az emberekben, hogy egymásra vannak utalva: a világnak fel kell készülnie egy hasonló invázió eshetõségére. e reménye valóra vált: július 4-e többé már nemcsak amerikai ünnep volt.

Az emberek új jövõ elõtt álltak és az olyan vezetõk, mint Whitmore türelmetlenül várták, ho ek egy új világot létrehozni a régi romjain. Tudták, hogy az újjáépítés irányvonalai és jelle amar, az elsõ néhány hónapban fognak testet ölteni. Megvolt a lehetõség arra, hogy az Egyesül amok népe, a világ egyik legerõszakosabb és legmegosztottabb nemzete szétszakadjon a szûkös tartalékok utáni küzdelem során, de arra is volt esély, hogy az emberek összefogjanak és együ jenek egy olyan közösség szellemében, amely példát mutathat az egész világnak. Alighogy véget háború, Whitmore újra kampánykörúton volt, és ugyanúgy szolgálatra valamint áldozathozatalra fel az embereket, mint az elnöki kampánya során. De ez alkalommal nemzetköziek voltak a méretek és sokkal nagyobb volt a kockázat. Milyen világot tud majd a lányának átadni?

Amint az újjáépítés elkezdõdött, egy tény azonnal világosan kirajzolódott: az emberi szellem akár az alkalmazkodóképes és szívós moha, amely már áttört a romokon képes újra megerõsö ebbé és egészségesebbé válni, mint valaha.