A Rorschach próba
MEDICINA
MÉREI FERENC
A RORSCHACH-PRÓBA
MÉREI FERENC
A RORSCHACH-PRÓBA A szöveget gondozta: Fischer Eszter és Gerő Zsuzsa
MEDICINA KÖNYVKIADÓ RT. • BUDAPEST. 2002
Szakmai tanácsadó: Kapusi Gyula A Bibliográfiát összeállította: |Gerő Zsuzsái és Gerő Ágnes © Mérei
Ferenc jogutódja
A könyv bármely részének másolása, beleértve a fénymásolást, a hangfelvételt, vagy mágneses adatrögzítőn történő tárolást csak a Kiadó írásbeli engedélye alapján lehetséges
ISBN 963 242 663 0 MEDICINA
A kiadásért felel a Medicina Könykiadó Rt. igazgatója Felelős szerkesztő: Balázs István Műszaki szerkesztő: Bede Tamásné Fedélterv: Varsányi György Terjedelem: 64,75 (A/5) ív Azonosító szám: 1494 Nyomdai előkészítés: Trajan Könyvesműhely és Reprostúdió
TARTALOM
ELŐSZÓ A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA .............................................................................................. 13 BEVEZETÉS ................................................................................................................................ 15 ELSŐ RÉSZ. VIZSGÁLAT, INSTRUKCIÓ, JELÖLÉS 19 A Ro-próba projektív teszt.............................................................................................. 20 A Ro-próba személyiségteszt ......................................................................................... 21 A Ro-próba standardizált értelmezési próba .............................................................. 22 Diagnosztikai feltevések ................................................................................................. 24 A Ro-módszer alkalmazási köre.................................................................................... 27 A vizsgálat lefolytatása ............................................................................................................. 29 A vizsgálati helyzet .......................................................................................................... 29 A vizsgálat légköre ......................................................................................................... 30 Az instrukció ..................................................................................................................... 31 Az időmérés ...................................................................................................................... 31 A jegyzőkönyv .................................................................................................................. 32 A lokalizáció ..................................................................................................................... 33 Az utóteszt......................................................................................................................... 35 Jelölés .......................................................................................................................................... 36 A felfogásmód jelölése .................................................................................................... 38 A determináns jelölése .................................................................................................... 46 Formaválaszok ....................................................................................................... 46 Színválaszok ............................................................................... ........................... 48 Árnyékolás-válaszok ............................................................................................ 51 Fekete és fehér színválaszok ................................................................................ 53 Mozgásválaszok ............................................................................................................... 56 Mozgásélményt kifejező válaszok ...................................................................... 56 Mozgásképzetet tartalmazó válaszok ................................................................ 59 Több determinánssal jelölt válaszok ................................................................. 61
A RORSCHACH-PRÓBA
A tartalom jelölése ............................................................................................................. 62 Több tartalommal jelölt válaszok ......................................................................... 75 A gyakoriság jelölése ........................................................................................................ 76 A vulger válaszok jegyzéke .................................................................................. 79 A különleges reakciók jelölése ....................................................................................... 81 Jelentésadási tudat .................................................................................................. 81 Elakadások ............................................................................................................... 89 Leírások ................................................................................................................... 95 Tapadási reakciók .................................................................................................. 98 Infantilis reakciók ................................................................................................. 102 Verbalizmusok ........................ .................................. 108 Paramnéziák ......................................................................................................... 116 Rejtett determinánsok .......................................................................................... 119 Szenzoros projekciók........................ ..................................... 122 Elaborációk.......................................... .......................... ............. 125 Paradox reakciók.................................................................................... .............. 132 Dezorientációk . ......... .................................................................... 140 Defekt-reakciók ..................................................................................................... 147 Szexuális válaszok ................................................................................................ 150 Egyéb, csoportba nem sorolt különleges reakció ...................................................... 153 Jelölési rendszerünk forrásai ......................................................................................... 158 MÁSODIK RÉSZ. JELÖLÉSI MINTÁK, ÖSSZESÍTÉS, MUTATÓK ................................ 161 Válaszok jelölése. Példák.......................................................................................................... 161 I. tábla ... .......................................................................................................................... 162 II. tábla .............................................................................................................................. 163 III. tábla ............................................................................................................................ 166 IV. tábla ............................................................................................................................. 168 V. tábla .............................................................................................................................. 170 VI. tábla ............................................................................................................................ 172 VII. tábla........................................................................................................................... 175 VIII. tábla ......................................................................................................................... 177 IX. tábla ............................................................................................................................ 179 X. tábla .............................................................................................................................. 182 Jegyzőkönyvminták .................................................................................................................. 185 1. jegyzőkönyv ........................ ............. ............... 186 2. jegyzőkönyv ................................................................................................................. 188 3. jegyzőkönyv ................................................................................................................. 190 4. jegyzőkönyv ................................................................ ......................... 194 5. jegyzőkönyv ................................................................................................................. 196 6. jegyzőkönyv ................................................................................................................. 199
6
Tartalom
7. jegyzőkönyv ................................................................................................................ 201 8. jegyzőkönyv ................................................................................................................ 202 9. jegyzőkönyv ................................................................................................................ 204 Összesítés - Mutatók ................................................................................................................ 206 A válaszok száma és az idő adatai, ill. mutatói ........................................................ 206 A válaszok száma ................................................................................................ 206 Idő .......................................................................................................................... 207 A felfogásmód adatainak összesítése, csoportosítása és mutatói .......................... 208 A Felfogótípus (FT).............................................................................................. 209 A csoportosított FT-elemek táblázata ............................................................... 210 Kiegészítő FT-táblázat ............................................... . .212 Szukcesszió ........................................................................................................... 212 A determinánsok. Összesítés, mutatók ..................................................................... 213 F,+% ........................................................................................................................ 214 F2+% ....................................................................................................................... 214 Élménytípus (ÉT) ............ .................................................................................. 215 Az ÉT változatai .................................................................................................. 216 Másodlagos formula (MF) ................................................................................. 218 Indulati típus (IT) ................................................................................ .. .220 A tartalmak. Összesítés, mutatók ................................................................................ 222 Tartalmi körök száma ......................................................................................... 222 A tartalmak szóródása ........................................................................................ 222 Meghatározott és meghatározatlan tartalmak ................................................ 223 M%.......................................................................................................................... 223 T% ........................................................................................................................... 224 Obj% ....................................................................................................................... 224 M:Md...................................................................................................................... 225 T:Td ........................................................................................................................ 225 Szorongásjelzés .................................................................................................... 225 Realitásindex (Rí) ................................................................................................ 226 Áttételskála ........................................................................................................... 228 A gyakorisági adatok és mutatóik....................... ....................................................... 230 A különleges reakciók összesítése .............................................................................. 230 Diagnosztikai skálák ...................................................................................................... 231 A pszichotikus regresszió skálája ..................................................................... 232 Organikus skála ................................................................................................... 234 A szkizofrénia skálája........................................................ . .236 Epileptoiditás-hiszteroiditás skála ................................................................... 238 Az alkoholizmus szindrómája .......................................................................... 239 Szociabilitási skála ............................................................................................... 240 A g-skála ................................................................................................................ 241 Az adatok csoportosítása táblák szerint ..................................................................... 247
7
A RORSCHACH-PRÓBA
HARMADIK RÉSZ. AZ ELSŐ NÉGY OSZLOP ÉRTELMEZÉSE ..................... 253 A felfogásmód jeleinek értelmezése ..................................................................................... 256 A felfogásmód 13 jele .................................................. ................................................ 256 A felfogótípus (FT) értelmezése ................................................................................. 265 Az FT értelmezési sémája .................................................................................. 265 FT-változatok ............................. ...................... ................................................. 266 Szukcesszió ..................................................................................................................... 270 A determinánsok értelmezése ............................................................................................... 271 A második oszlop 44 jele .............................................................................................. 271 Formaválaszok .................................................................................................... 272 F-mutatók: Fj+% és F2+% .............................................................................. 273 Az Fj+% színvonalövezetei ................................................. ...274 Az Fj+% és az F2+% viszonya ....................................................................... 274 Színválaszok......................................................................................................... 275 Árnyékolási válaszok ......................................................................................... 280 Akromatikus színválaszok ................................................................................ 283 Mozgásélményt kifejező válaszok.................................................................... 286 Mozgásképzetet tartalmazó válaszok ............................................................ 291 AB és aBF válaszok tartalmi relációja ............................................................. 293 Az élménytípus (ÉT) jelentése ..................................................................................... 297 Jung tipológiája ............................................................................ ..................... 298 Rorschach álláspontja ................................................................................................... 302 Nem tipológia, hanem két összetevő................................................................. 302 Az élménytípus jelentésének köre .......................................... ....................... 303 Az ÉT tizenkét változata ................................................................................... 304 Másodlagos formula (MF) ........................................................................................... 310 Az MF változatai ......................................... ................ .................................... 311 Az MF és az ÉT viszonya .................................................................................. 312 Indulati típus (IT) ......................................................................................................... 313 Az IT értelmezése ........................... .................................................................... 314 Az IT változatai .................................................................................................. 314 Az IT és az ÉT viszonya ..................................................................................... 316 A tartalmak értelmezése ........................................................................................................ 317 A szakképzettség szerepe a tartalmakban ...................................................... 318 A gyakorisági mutatók értelmezése .............................................. ...................................... 340 V% ......................................................................................................................... 340 A százalékos mutató változásai........................................................................ 340 A háromféle vulger válasz................................................................................. 341 A hazai Vulg-válaszok egybevágása külföldi Vulg-válaszokkal ....... .342
8
Tartalom
A Vulg-fokozatok aránya ................................................................................... 342 Gyerek Vulg-ok felnőttjegyzőkönyvekben .................................................... 343 Orig-válaszok........................................................................................................ 344 NEGYEDIK RÉSZ. A KÜLÖNLEGES REAKCIÓK ÉRTELMEZÉSE, A TÁBLÁK FELSZÓLÍTÓ JELLEGE
345
Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók ....................................................... 345 Jelentésadási tudat ......................................................................................................... 347 Elakadások................................................................................................ ....... 355 Leírások ........................................................................................................................... 367 Tapadási reakciók ................ .373 Infantilis reakciók .......................................................................................................... 377 Verbalizmusok ............. . .383 Paramnéziák .................................................................................................................... 387 Rejtett determinánsok .................................................................................................... 390 Szenzoros projekciók .................................................................................................... 392 Elaborációk ...................................................................................... ............................. 394 Paradox reakciók ............................................................................................................ 398 Dezorientációk .................................... .......................................................................... 403 Defekt-reakciók ............................................................................................................... 408 Szexuális válaszok .......................................................................................................... 410 Csoportba nem sorolható különleges reakciók ......................................................... 415 A táblák felszólító jellege ........................................................................................................ 418 A felszólító jelleg Lewin rendszerében ........................................ .............................. 420 A felszólító jelleg a Ro-próbában ................................................................................. 421 I. tábla ................................................................................................................... .422 II. tábla ................................................................................................................... 423 III. tábla ................................................................................................................. 424 IV. tábla ................................................................................................................. 424 V. tábla ................................................................................................................... 425 VI. tábla ................................................................................................................. 425 VII. tábla ............................................................................................................... 426 VIII. tábla .............................................................................................................. 427 IX. tábla ................................................................................................................. 428 X. tábla ................................................................................................................... 429 A felszólító jellegek ellenőrző vizsgálatai ................................................................. 430 Értelmezés a felszólító jelleg szerint............................................................................ 431
9
A RORSCHACH-PRÓBA
ÖTÖDIK RÉSZ. SZEMÉLYISÉGKÉP, DIAGNOSZTIKAI TÁMPONTOK ................... 433 Elhárító mechanizmusok........................................................................................................ 438 A skálaelv és a konstelláció technikája .......................................................................439 Elfojtás ...................................................................................................................441 Regresszió ..............................................................................................................446 Izoláció ...................................................................................................................450 Projekció .................................................................................................................452 Meg nem történtté tevés................. ....................................................................455 Reakcióképződés ..................................................................................................457 Azonosítás .............................................................................................................458 Kompenzáció .......................................................................................................460 Elaboráció .............................................................................................................462 Egy nyugat-európai költő jegyzőkönyve ..........................................................478 Egy magyar költő jegyzőkönyve ......................................................................481 A mentális színvonal............................................................................................................... 485 Példa a mentális színvonal és az intelligenciatípus meghatározására.. .490 Kontaktus, viszonyulás .......................................................................................................... 492 Egy karakterneurotikus beteg jegyzőkönyve .....................................................500 A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia.................................................................. 505 Agresszió ..............................................................................................................506 Az agresszió konstellációja ....... ................................................... ..................512 Szorongás ...............................................................................................................516 A szorongásos mutatók rendszere.....................................................................520 Példa a szorongásos konstellációra....................................................................525 Szkizoid élményfeldolgozás, szkizoid reakciók - szkizofrénia ....................................... 539 A szintónia meglazulása ....................................................................................540 A valóságfunkció .................................................................................................542 A szkizoid személyiség Ro-mutatói ................................. ............543 A szkizofrén-mutatók pszichopatológiai háttere ...........................................546 A szkizofrének jelentésadási stílusa ..................................................................548 Az Alfa-mutató (Piotrowski) ..............................................................................549 A szkizofrénia szindróma ...................................................................................551 A szkizofrénia prognosztikai indexe (SCH-PI) ................................................553 Hallucinatorikus tünetek ....................................................................................554 Szenzitív-paranoid élményfeldolgozás ............................................................................... 555 A szenzitív-paranoid konstelláció .....................................................................558 A szenzitivitás-paranoiditás skálája ................................................................564 Cikloid élményfeldolgozás .................................................................................................... 566 A depresszív reakció ...........................................................................................567 A depresszió pszichodinamikája........................................................................570
10
Tartalom
A mániás reakció ............................. .................................................. .571 A mánia pszichodinamikája .................................................................... 572 A depresszív reakció Ro-mutatói...................................................................... 574 A depresszió jelentésadási stílusa ..................................................................... 578 Gyermekkori depressziók .................................................................................. 578 A mániás (hipomániás) reakció mutatói ......................................................... 579 A hipotnánia jelentésadási stílusa .................................................................... 583 Egy cirkuláris hipomán beteg jegyzőkönyve .. .585 Szociopátia - pszichopátia - antiszociális személyiség ...................................................... 589 Szociopátia versus neurózis (S-N skála) .............................................. .592 A szimbolikus elaboráció színvonala (SZEI-skála) ....................................... 597 A pszichopátiás csoport elhatárolása a sine morbo csoporttól ... .602 Az acting out személyiség .................................................................................................... 603 A szuicidium veszélyövezete ............. 608 A tízjegyes szuicid konstelláció ............................................... 610 A Hertz-féle konfigurációs technika ........................................................ 614 Szuicid predikciós skála (SPS) .......................................... 617 A skála alkalmazása.......................................................................................... 619 Az értelmi fogyatékosság ....................................................................................................... 629 A debilisek élményfeldolgozása és elhárító rendszere ................................. 629 Színvonaljelzés ......................................................................................... 632 A debilitás Ro-jegyei ................ ........................................................................ 634 Pszeudodebilitás ................................................................................ 636 Az értelmi inferioritás konfliktusa ................................. ................ 637 FÜGGELÉK Komplex válaszok indulati jelentéstöbblete ....................................................................... 639 Szemantikai differenciál . 646 Kérdésfeltevés.............................................................................................. 647 Vizsgálatunk ......................................................................................................... 647 Eredmények .......................................................................................................... 649 Összefoglalás ....................................................................................................... 651 A pszichopatológiai folyamat rekonstrukciója .................................................................. 651 1. eset. „Az érzések zűrzavara" .............................................................................. 653 Színvonal .......... 657 Kapcsolatkészség ............................................................................ .................. 658 Feszültségrendszer ............................................................................................. 659 Kóros fordulatok és jelzések ............................. ............. 659 A konfliktus tudata.............................................................................................. 660 2. eset: Szorongás és kompenzáció fantazmaköre. Serdiiléses válság , . 662 Exploráció .......... ................................................................................................ 663 Klinikai kérdések ....................................................................................... 664 11
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
Mérei Ferenc A Rorschach-próba c. kézikönyve az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet (OIE) sokszorosításában 1966 és 1971 között megjelent Vademecum- kiadványok javított változata. Az eredeti szöveget helyenként kiegészítettük a szerző 1979-es egykötetes egyetemi jegyzetének azon részeivel, amelyek az 1971 óta eltelt időszak kutatási eredményeit tartalmazzák. Ezenkívül egy Függeléket is összeállítottunk a következő megfontolásból: A szerző a Rorschach-kézikönyv ötödik kötetének végéhez egy értesítést fűzött, amelyben ismerteti egy további kötet tervét: „Egy hatodik kötet kiadása is szükséges..., amely két nagy diagnosztikai egységet tartalmaz: a neurotikus tünetegyüttesek és az organikus pszichoszindrómák mutatóit. Ezt két általános rész fogja kiegészíteni: a komplex válaszok elemzése és az értelmezés menetének az összefoglalása."1 A tervezett hatodik kötet már nem készült el, ezért ezt az értesítést útmutatásnak tekintve megpróbáltuk Mérei Ferenc egyéb, a Rorschach-teszttel foglalkozó írásaiból azokat kiválasztani, amelyek témájukban vagy gondolatmenetükben nagyjából megfelelnek a vázolt elképzeléseknek: 1. A komplex válaszok indulati jelentéstöbbleté című cikk, bár valójában az ilyen válasz értékének Osgood-skálával történő ellenőrzésével foglalkozik, a bevezető részben a komplex válasz jelenségének olyan pontos és részletes elemző leírását adja, amely az öt kötetben így sehol sem található. 2. Átvettük Mérei-Szakács A klinikai pszichológia gyakorlata című művéből3 Mérei három esettanulmányát, mert ezekből az olvasó teljesebb képet kaphat arról a munkamódszerről, ahogy a teszteredményeket kibontó-értelmező gondolkodás a személyiségrajzot megalkotja. (A neurotikus tünetegyüttesek és az organikus pszichoszindrómák elemző kifejtése sajnos nem született meg, az előbbit talán
1
A Rorschach-próba, V. kötet, 181. old., Vademecum, 1971.
2
Pszichodiagnosztikai Vademecum, II. Szerk. Mérei Ferenc-Szakács Ferenc, Tankönyvkiadó, 1988. Medicina, 1974.
3
13
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
Mérei Ferenc A Rorschach-próba c. kézikönyve az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet (OIE) sokszorosításában 1966 és 1971 között megjelent Vademecum- kiadványok javított változata. Az eredeti szöveget helyenként kiegészítettük a szerző 1979-es egykötetes egyetemi jegyzetének azon részeivel, amelyek az 1971 óta eltelt időszak kutatási eredményeit tartalmazzák. Ezenkívül egy Függeléket is összeállítottunk a következő megfontolásból: A szerző a Rorschach-kézikönyv ötödik kötetének végéhez egy értesítést fűzött, amelyben ismerteti egy további kötet tervét: „Egy hatodik kötet kiadása is szükséges..., amely két nagy diagnosztikai egységet tartalmaz: a neurotikus tünetegyüttesek és az organikus pszichoszindrómák mutatóit. Ezt két általános rész fogja kiegészíteni: a komplex válaszok elemzése és az értelmezés menetének az összefoglalása."1 A tervezett hatodik kötet már nem készült el, ezért ezt az értesítést útmutatásnak tekintve megpróbáltuk Mérei Ferenc egyéb, a Rorschach-teszttel foglalkozó írásaiból azokat kiválasztani, amelyek témájukban vagy gondolatmenetükben nagyjából megfelelnek a vázolt elképzeléseknek: 1. A komplex válaszok indulati jelentéstöbblete2 című cikk, bár valójában az ilyen válasz értékének Osgood-skálával történő ellenőrzésével foglalkozik, a bevezető részben a komplex válasz jelenségének olyan pontos és részletes elemző leírását adja, amely az öt kötetben így sehol sem található. 2. Átvettük Mérei-Szakács A klinikai pszichológia gyakorlata című művéből3 Mérei három esettanulmányát, mert ezekből az olvasó teljesebb képet kaphat arról a munkamódszerről, ahogy a teszteredményeket kibontó-értelmező gondolkodás a személyiségrajzot megalkotja. (A neurotikus tünetegyüttesek és az organikus pszichoszindrómák elemző kifejtése sajnos nem született meg, az előbbit talán
1
A Rorschach-próba, V. kötet, 181. old., Vademecum, 1971.
2
Pszichodiagnosztikai Vademecum, II. Szerk. Mérei Ferenc-Szakács Ferenc, Tankönyvkiadó, 1988. Medicina, 1974.
1
13
A RORSCHACH-PRÓBA
részben pótolják a közzétett esettanulmányok.) 3. Bevettük még a Függelékbe az 1979-es egyetemi jegyzet teljes XI. fejezetét (Értelmezési-statisztikai támpontok), amelyben a nagyszabású magyarországi statisztikai vizsgálat táblázatainak egy része megjelent. A szöveg gondozásakor külön feladatot jelentett, hogy az 1966-71-ig megjelent munka egyes részei között helyenként definíciós és jelölésbeli különbségeket találtunk. Szükségesnek láttuk az ilyen eltérések egységesítését, s mindannyiszor a kimunkáltabb változatnak megfelelő javítást végeztük el. Ugyanígy szükségesnek tartottuk néhány jegyzőkönyvi példában a jelölés kiegészítését, ill. a definícióknak megfelelően pontosítását; ilyenkor a szöveghűség lehetőség szerinti megőrzése mellett a Rorschach-teszt használatának a Mérei-féle konvenció szerint továbbélő gyakorlatát igyekeztünk szem előtt tartani. Mérei munkájában a különleges reakciók közül néhány, bár a jelölőlapon szerepelnek, elégséges tapasztalati anyag híján kidolgozatlanul maradt. A Vademecimban található vázlatos megjegyzések, ill. Mérei szóbeli útmutatásai nyomán jegyzeteikre támaszkodva Kapusi Gyula és Bagdy Emőke rekonstruálta e jelenségek leírását és értékelését. Az általuk megfogalmazott különleges reakciókat (Mesereminiszcencia, Inkompetencia, G-ütközés, Laterál-ütközés, Ismeret- közlés, Mediánutalás, Fabuláció, Hd-hívás, Defekt Hd, Bagatellizálás) a szövegben csillaggal jelöltük. A hajdani ötkötetes Vademecumot most egyetlen könyvben kapja kézhez az olvasó: ez némi szerkezeti változtatást tett szükségessé. Külön kötetek helyett öt részre és a hozzáfűzött Függelékre osztottuk a könyvet. Az egyes részek között minimális átrendezést végeztünk, igyekezve sértetlenül megőrizni a mii gondolati vázát. A szöveg közben található szakirodalmi hivatkozásokat kiegészítettük, pontos bibliográfiai adatokkal láttuk el. Nem vállalkoztunk átfogó Rorschach- bibliográfia készítésére, mindössze a szerző gondolatmenetét meghatározó, általa forrásként megjelölt művek jegyzékét tüntettük fel.
Fischer Eszter és Gerő Zsuzsa
BEVEZETÉS
Amikor Hermann Rorschach 1921-ben közzétette a szimmetrikus fekete és színes tintafoltokkal végzett kísérleteit, talán maga sem sejtette, hogy az egyik legtökéletesebb és egyben legkomplexebb személyiségvizsgáló eljárást alkotta meg. A szimmetrikus, jól értelmezhető foltokra adott asszociációkat elemezve azt tapasztalta, hogy a válaszok nemcsak a személy intellektuális világába, de érzelmi életébe is betekintést engednek, s lehetőséget teremtenek a normális, ill. a patológiás lelki megnyilvánulások elkülönítésére is. A klinikusok azonnal felismerték a tesztben rejlő lehetőségeket, és rövid időn belül nagyszámú empirikus kutatást végeztek és elméleti elemzést jelentettek meg. Ebbe a sorba illeszkedik Mérei Ferenc Rorschach-teszttel kapcsolatos munkássága is. Mérei 1937-től kezdve kutatta és terjesztette ki a teszt értelmezési lehetőségeit, módszertanilag jelentős és originális elemeket vezetett be annak alkalmazásába. A harmincas években, amikor a teszttel kapcsolatos kutatásait elkezdte, a kutatók egy része a jelölési rendszer kidolgozását, újabb és újabb kategóriák bevezetését tekintette fő feladatának. Ez komoly zűrzavart okozott a nemzetközi Rorschachgyakorlatban, mivel különböző jelölési rendszerek működtek egy időben, párhuzamosan. Mások ezzel szemben úgy vélték, a teszt olyan gazdag értelmezési lehetőséget nyújt, hogy nem szükséges a jelölés, elsősorban az asszociációk tartalmi sajátosságaira kell koncentrálni, ez tekinthető az értelmezés bázisának. Minden jegyzőkönyv egyedi, nem szükséges formalizálni, jelölni; az értelmezés során ezt az egyedit kell megragadni. Ez az alapvetően az intuícióra épülő megközelítés mint „friss áramlat" megtermékenyítően hatott a gyorsan ortodoxszá váló Rorschach-gyakorlatra. A hazai gyakorlatban is elterjedt, s Minkowska után „minkowskázásnak" nevezett értelmezési irányzat azonban több problémát vetett fel. A teszt ilyenféle értelmezéséhez igen alapos szakmai tudásra, dinamikus lélektani gyakorlatra van szükség, tehát ez az irányzat nehezen oktatható, a kezdő „rorschacho- zókat" megoldhatatlan nehézségek elé állítja. Mérei a fenti problémák megoldására egy másik módszertani megközelítést dolgozott ki, követve ezzel az
15
A RORSCHACH-PRÓBA
európai gyakorlatot. Az ő módszertani megközelítésében a teszt standardizált értelmezési próba. Szerinte ugyanis „a tudatműködésben sok egyéni változat lehetséges, de az egyazon művelődési körben nevelkedett és élő emberek képzet- áramlásában és habitusában mégis nagyon sok a gondolkodási, viselkedési sablon. Ezek színvonala, gyakorisága, előfordulási ritmusa megmutatja a vizsgált személy (v. sz.) alkalmazkodási készségét, valóságérzékét, elaborációs tendenciáját, s így értékes támpontokat nyújt egészség és betegség elhatárolásához." Mérei, miközben kidolgozta originális jelölési és értelmezési rendszerét, igyekezett hasznosítani más Rorschach-iskolák eredményeit, így magának Rorschachnak a pszichogram-módszerét, az Ewald Bohm által elkülönített különleges reakciókat, a sokak által használt szekvenciaelemzést. E módszertani sokszínűségre, integrálásra való törekvése mellett legfőbb célja a teszt metodológiai objektivitásának megteremtése volt, a válaszok, a mutatók megfelelő mércéhez, standardhoz való viszonyítása révén. Mérei számos eredeti módszert dolgozott ki s vezetett be a Rorschach-teszt alkalmazása során. Míg maga Rorschach a válaszokat egyfajta reakcióhalmaznak tekintette, s a különféle választípusok összegzésével, a mutatók értelmezésével mintegy azt sugallta, hogy a tíz tábla egyenértékű, azonos ingerforrásként szerepel, ill. az egyes jegyek is egyenértékűek és egyjelentésűek - tekintet nélkül arra, hogy a jegyzőkönyv mely szakaszában jelentek meg -, Mérei 1937-47 között Kurt Lewin mezőelméletére támaszkodva kielemezte a táblák felszólító jellegét. Álláspontja szerint „a tábláknak mint ingerforrásoknak válaszdetermináló erejük van, és ha tartalmi és formális tulajdonságaikra nézve hasonló reakciók különböző jelentőségűek, ez elsősorban a táblák különbözőségével magyarázható". A táblák felszólító jellegének felfedezése mellett munkásságának másik jelentős területe a különleges reakciók körének, az ötödik oszlopnak a kidolgozása. Az ötödik oszlop bevezetése nemcsak bővítette, hanem érdemben módosította is az értelmezést. A különleges reakciók révén a vizsgált személyről sokkal árnyaltabb pszichogram készíthető. A különleges reakciók közül számosat maga Rorschach is regisztrált, de nem foglalta őket külön csoportba. Bohm Mé- reitől függetlenül jelentős számú különleges reakciót - vagy ahogy ő nevezte: special phenomene-t különített el, melyek közül sok teljesen megegyezik a Mérei által leírt reakciókkal, míg mások részleges hasonlóságot mutatnak velük. Mérei munkásságának köszönhetően a magyarországi Rorschach-gyakor- latban jelenleg 159 különleges reakciót használunk 15 csoportban elkülönítve. Ezek közül néhányat Bagdy Emőke segítségével utólag rekonstruáltunk; ezek nyomtatásban e kötetben jelennek meg először. A Mérei-féle módszertani újítások közé számított a nagyon pontos és részletes utótesztelés, amely része az ő objektivitásra való törekvésének. A tíz tábla felvétele után azonnal elvégzett igen alapos utótesztelés teszi lehetővé a válaszok pontos lokalizálást, s a válaszokba belejátszó determinánsok meghatározását. Ez a szigorú és részletes utótesztelés biztosítja a pontos jelölést és a jelentésadási folyamat mögött rejlő
16
Bevezetés
pszichikus történés rekonstruálását. Mérei a Rorschach-teszt kimunkálása során számos objektív skálát dolgozott ki vagy vett át a nemzetközi gyakorlatból. Az általa kidolgozott mutatók közül is kiemelkedik az Indulati típus bevezetése a Rorschachgyakorlatba. A fehér részletek és az árnyékolás-válaszok arányán nyugvó skála nem szerepelt a hagyományos Rorschach-számításban, s ma a szakirodalomban különböző néven terjedt el (Emotional Type, Excitative Type, Ethical Type). A Vademecum-sorozatban 1966-71 között megjelenő ötkötetes Rorschach- próba, amely e kötet alapját képezi, Mérei elméleti munkássága mellett különleges jelentőségű a magyar pszichológiában. A teszt módszertani kidolgozása és publikálása tette lehetővé a klinikai pszichológia tényleges kialakulását hazánkban. Segítségével nemzedékek sora nőtt fel, s tanulta meg a teszt használatát, amely így vált a gyakorló pszichológusok munkájának szerves részévé. Nincs a világon olyan ország, ahol a pszichológusok ilyen számban s ilyen mélységű tudással használnák a Rorschach-tesztet. Időigényessége és bonyolultsága miatt csak kevés egyetem vállalkozik a teszt oktatására, amely nem része - vagy csak minimálisan - a szakképzésnek. Ezt a lehetőséget Mérei Ferenc teremtette meg 1964ben, amikor az akkori trifurkációs rendszerben az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetbe gyakorlatra érkező pszichológusoknak tanítani kezdte a Rorschach-tesztet. Részben a hallgatók kérésére és az ő segítségükkel jelent meg az első kötet. A Pszichodiagnosztikai Laboratóriumban rendszeres tanfolyamot tartott, amelyre szabadon jöhettek az érdeklődő pszichológusok nemcsak a „Lipótról", de más intézményekből is. A tanítványoknak ez a magja képezte később tovább a következő pszichológusnemzedékeket. A Mérei által kidolgozott módszert és megteremtett hagyományt nevezzük ma a Rorschach-teszt magyarországi iskolájának, s beszélhetünk magyar rorschachozókról. E kötet összeállításával és megjelentetésével szeretnénk elérni, hogy ez a hagyomány tovább éljen, s szeretnénk biztosítani, hogy az eljövendő pszichológusnemzedékek megismerkedhessenek a Mérei-féle Rorschach-módszerrel, s beléphessenek a magyar rorschachozók egyre népesebb táborába.
Kapusi Gyula
ELSŐ RÉSZ VIZSGÁLAT, INSTRUKCIÓ, JELÖLÉS
Hermann Rorschach (1884-1992) svájci pszichológus az 1910-es évek végén dolgozta ki foltértelmezési próbáját. A vizsgálat ismertetése 1921-ben jelent meg Psychodiagnostik címmel. A vizsgálati eszköz, a tíz tábla, a könyv melléklete. E pszichiátriai és pszichológiai vizsgálati módszer lényege a jelentésadás. A v. sz.4nek az a feladata, hogy meghatározott jelentés nélküli foltoknak hasonlóság alapján jelentést adjon. Rorschach az eljárást formaértelmezési próbának nevezte, kifejezésre juttatva ezzel azt, hogy a v. sz. olyan ingeregyüttessel kerül szembe, amelynek sokféle érvényes megoldása, jelentése lehet. A meghatározott jelentés nélküli foltokat mint vizsgálati eszközt nem Hermann Rorschach alkalmazta elsőnek. A századforduló táján sok helyen használták ezt az eljárást a képzeletnek mint intelligenciafunkciónak a vizsgálatára. Piéron párizsi sorozatában a fantázia irányát, Ribakov (1910) moszkvai sorozatában a képzelet rugalmasságát és hatékonyságát vizsgálta foltértelmezési próbával. Rorschach az addig egyetlen funkció vizsgálatára használt próbában felismeri az egész személyiség vizsgálatának lehetőségét. Meghatározatlan kimenetelű feladattal szemben, többértelmű, többjelentésű helyzetben a megoldás nemcsak képzeleti munka, hanem az egész személyiséget mozgósítja. Ez Rorschach alapfeltevése, amelyet ma már úgy fogalmazunk meg, hogy a strukturálatlan anyag rendezésében, alakításában az életünk során kidolgozott egyéni szemléleti, gondolkozási és viselkedési szokásaink érvényesülnek. Hermann Rorschach vizsgálata mindmáig a személyiségdiagnosztika legelterjedtebb módszere, s a klinikai vizsgálati battériák központi próbája. Rorschach nyomán más olyan vizsgálatokat is kidolgoztak, amelyek a formaértelmezés elvén alapulnak. A próba egyszerűsítését célozza a Z-teszt (Zul- liger, 1954), amely három vetített, felnagyított táblával lehetővé teszi a csoportos vizsgálatot. A Harrower-féle változat (1945) a szélsőséges szintkülönbségeket igyekszik kiküszöbölni azzal a céllal, hogy az eredményeket jobban össze
* A v. sz. a vizsgálati személy rövidítése.
19
A RORSCHACH-PRÓBA
lehessen hasonlítani: a v. sz. a folt exponálásakor megadott jelentések közül választja ki a leginkább megfelelőt. Holtzmann Inkblot- (tintafolt-) tesztje (1961) két sorozatból áll. Egy-egy sorozatban 45 tábla van. Minden táblára - minden foltra - egyetlen választ kell adni. így különböző személyek vizsgálati eredményei jobban összehasonlíthatók. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a változatok nem adnak hitelesebb vagy differenciáltabb személyiségképet. Értékük vagy egyszerűségükben rejlik, vagy abban, hogy a Ro-próba5 kontrollvizsgálataként használhatók.
A Ro-próba projektív teszt Lawrence K. Frank (1939) a tesztek egy csoportját projektív teszteknek nevezte el. A legismertebb eljárások közül hármat sorolt ebbe a csoportba: a Jung-fé- le asszociációs próbát6, a TAT-ot, amelyben a v. sz.-nek tematikus képekhez kell történetet szőnie, és a Ro-próbát. Ezeknek a teszteknek a lényege Frank szerint az, hogy a személyiség egészét vizsgálják; a megoldásban az egyes készségek, képességek a személyiség globális irányulásának, típusának alárendelve érvényesülnek. Egyben dinamikusak, vagyis nem annyira a teljesítményt, mint inkább a hozzá vezető utat, tehát a cselekvés motivációját jellemzik. S mindezt az teszi lehetővé, hogy a v. sz. nem egyértelmű ingerre felel, így válaszába érzelmei, vágyai, lappangó gondolatai projektálódnak. Ez az elnevezés egy jelenség magyarázatának önkényes kiterjesztésén alapszik. A mélylélektanban projekción meghatározott énmechanizmust értünk; a belső feszültség elleni védekezésnek egy korai formáját. Lényege az, hogy a személy az elhárított indulatot rávetíti a külvilágra. Például a kisgyermek vagy a paranoid beteg számára a környezet azért félelmetes, fenyegető, támadó, mert a gyerek, ill. a beteg saját agresszióját tulajdonítja környezete tagjainak. Az indulatnak ez az elhárító kivetítése, amelyet projekciónak nevezünk, mind a Ro-próbában, mind a többi ún. projektív tesztben viszonylag ritka. Gyakoriak viszont a másféle „tulajdonító" folyamatok (Anzieu, 1960). Ilyen a „tükröző tulajdonítás". A v. sz. a meghatározatlan, a többértelmű ingeregyüttest mintegy tükörnek tekinti, amelyben önmagát látja; amit mond, azt önmagáról mondja el. Ilyen a vágyteljesítő tulajdonítás is: a v. sz. mintegy az ábrándszövését, a nappali álmodozását folytatja a foltok értelmezésében. S végül ilyen a motiváló vagy a reciprok tulajdonítás is: a beteg olyan vonásokat ruház rá a világra, amelyek irreális magatartását megindokolják. A „projektív" szó tehát jelentésváltozáson ment át, köre kibővült, s ma már éppen a projektív teszt elnevezésének megf elelően a tulajdonlásnak vala
5
A Rorschach-próba elterjedt rövidítése a midennapi szakmai gyakorlatban.
‘ Jung, 1925
20
Első rész. Vizsgálat, Instrukció, Jelölés
mennyi itt felsorolt értelmét magába foglalja, és nagyjából azt fejezi ki, hogy többértelmű felszólítással bíró inger esetén szükségleteinket, vágyainkat, ki nem mondott gondolatainkat és indulatainkat is beleszőjük a reakcióba. E jelenségkör minden változatát - beleértve az elhárításos projekciót is - az jellemzi, hogy a személy olyan tulajdonsággal ruházza fel az ingert, amely nincs meg benne. Ebben az értelemben projektív teszt a Ro-próba; a többértelmű felszólításra a reakcióba belefonódnak a személyiség jellegzetes vonásai, s ezt az egyéni többletet kiolvashatjuk a válaszokból.
A Ro-próba személyiségteszt A pszichológiai vizsgálatokban felhasznált próbák, tesztek sokáig csupán a képességek vizsgálatára irányultak, s így lényegében egyetlen mutatót ismertek: a teljesítményt. Ezeket a teszteket az jellemezte, hogy egyértelmű megoldásuk van, a megoldás pontokban értékelhető és standardizálható, és az eredményekből nagyjából elhatárolt képességeknek, ill. készségeknek a színvonalára következtethetünk. A próbáknak ebbe a típusába - az ún. teljesítménytesztek körébe - tartoznak mindmáig az intelligenciasorozatok próbái, az emlékezeti és figyelempróbák, az alkalmassági tesztek stb. A vizsgálatoknak ezt a típusát jogos bírálatok is érték elsősorban azért, mert azt feltételezik, hogy egy feladat megoldása során elszigetelten jelenhetnek meg képességek, s így kutatóik nem számolnak azzal, hogy a feladat megoldásában a „személyiség egésze" vesz részt. A „személyiség egészének" részvétele egy teljesítményben azt jelenti, hogy különféle érzelmi, indulati, interperszonális, társadalmi motivációk hátterén kompenzáció jöhet létre, azaz a v. sz. a készségeinek átlagát meghaladó eredményt adhat, vagy egy más motivációegyüttessel gátlás lép fel, s így a lemért teljesítmény a készség valóságos színvonalán alul marad. így vált szükségessé olyan pszichológiai, emberismereti, diagnosztikai próbák kidolgozása, amelyek nem a teljesítményt tekintik indikációnak, hanem a reakciók módját és folyamatát, s nem izolált képességekhez szólnak, hanem az érzelmi-indulati életre, a motivációra és a viselkedésre egyaránt jellemző reakciókat értelmeznek, s így a különféle forrásokból adódó kompenzációs vagy gátló lehetőségeket is kimutathatják. Ennek a követelménynek felelnek meg a személyiségvizsgálati próbák, amelyek nem helyettesítik, hanem kiegészítik az intelligencia- és képességpróbák rendszerét. A személyiségvizsgálat besorolja az embert bizonyos típusba, ill. olyan személyiségjegyekkel határozza meg, amelyek minden megnyilvánulásában érvényesek. Jelzi az alkalmazkodás egyéni színezetét (például gátolt, lassan oldódó, érzelmi közvetítést igénylő alkalmazkodás vagy helyzeti fölényt kereső alkalmazkodás stb.). Utal az adott személynél gyakori és hatékony viselkedési motivációkra (például a biztonság feltétlen igénye, a frusztráció kerülése
21
A RORSCHACH-PRÓBA
vagy a sikerélmény igénye, vagy az erotikus feszültség feloldásának vágya stb.). Leolvashatjuk belőle a személyekhez, a tárgyakhoz való viszony preferált formáit (például kötődési labilitás, perszeveráció, a nosztalgia túlsúlya a realitással szemben stb.). Támpontot ad a valósághoz való viszonyról, az ún. valóságfunkció érvényesítéséről (például az időben és térben való tájékozódás fokáról, a pénzhez, az értékhez való viszonyulásról stb.), arról, hogy a v. sz. alkalmazkodásában mennyire érvényesíti a valóságelvet, tehát mennyire képes kompromisszumot kötni. Következtethetünk belőle a tudatossagi szintre, az önismeret igényére, arra, hogy a személy milyen mélységben törekszik viselkedése indítékainak, kapcsolatai színezetének, aspirációi realitásának felmérésére (ide tartozik például a cselekvések lelkiismereti mérlegelése vagy az, ha az indulatok sodrása kiszorítja a tudat ellenőrző funkcióját, vagy a stuporreakció készsége konfliktushelyzetben stb.). S talán az egyik legfontosabb személyiségjegy, amelyet ezekkel a vizsgálatokkal megragadhatunk, az elaboráció készsége: az, hogy a személy mennyiben képes indulati feszültségeit, érdeklődését ízléssé, intellektuális törekvéssé alakítani (például a frusztrációs helyzet folytán keletkezett feszültséget a helyzet megoldására használja fel, vagy szorongásos feszültségét koncentrált gondolkodással oldja fel stb.). A személyiségnek ugyanezek a kategóriái érvényesek akkor is, ha beteget vizsgálunk. A személyiségpróbák ugyanis megmutatják az alkalmazkodás zökkenőit, tévútjait, kudarcait, s ha áttételesen is, de utalnak ezek motivációjára (a motiváció egyéni konstellációja, lefutásának sémája áttételesen megjelenik mind asszociációs szinten, mind pedig a percepcióban). A valósághoz való viszony és a tudatossági szint indikációiból leolvashatjuk ennek a funkciócsoportnak a zavarait. A tünetképződés mechanizmusa e próbák mutatóiban a normális személyiségjegyektől való eltérésként jelenik meg. Nem szabad tehát azt feltételezni, hogy a klinikai pszichológiában használt projektív tesztek kizárólag, vagy akár csak elsődlegesen, a kórlélektani folyamatokat ragadják meg. Minden személyiségvizsgálat a normális személyiségnek, a normális tudatműködésnek, affektivitásnak és szociabilitásnak a mutatóit határozza meg, és ezekhez viszonyítva fedi fel a kóros változásokat.
A Ro-próba standardizált értelmezési próba Minden pszichológiai teljesítménytesztnek kritériuma, hogy standardizálva legyen. Az adott próbát szigorúan azonos feltételek között, különféle korú, nemű, képzettségű személyek homogén csoportjain végezzük el. Az egyes csoportok teljesítményeit a gyakorisági görbe elve alapján feldolgozzuk, s így övezeteket határozunk meg, amelyek azt mutatják, hogy egy adott korú, nemű, képzettségű személyekből álló csoportban milyen teljesítmény tekinthető közepesnek, jónak, nagyon jónak, ill. gyengének, nagyon gyengének. A teljesítményeknek ez a rangsora adja a csoportok standardját. Amikor egy személyt megvizsgálunk, abszolút pontszámban kifejezett teljesítményét a korának,
22
Első rész. Vizsgálat, Instrukció, Jelölés
nemének stb. megfelelő mércéhez viszonyítjuk, így következtethetünk azoknak a képességeknek, funkcióknak a színvonalára, fejlettségére, amelyeket a teljesítmény mögött feltételezünk. Van olyan álláspont, amely szerint a projektív tesztek annyira egyéniek, annyira változatosak, hogy nem is standardizálhatók. Egy és ugyanaz a személy egy és ugyanazt a tudattartalmat más-más alkalommal különböző áttételekben fejezheti ki. S egy és ugyanaz a reakció - legyen az szó, rajz, gesztus, választás stb. - különböző embereknél különböző helyzetekben más és más háttéren jöhet létre. Ezzel az elgondolással szemben azt az érvet hozhatjuk fel, hogy bár a tudatműködésben valóban sok egyéni változat van, de az egyazon művelődési körben nevelkedő és élő emberek képzetáramlásában és habitusában mégis nagyon sok a gondolkodási és viselkedési sablon. Ezek színvonala, gyakorisága, előfordulási ritmusa megmutatja a v. sz. alkalmazkodási készségét, valóságérzékét, elaborációs képességeit, s így értékes támpontokat nyújt egészség és betegség elhatárolásához. Márpedig azt, hogy egy adott személynél optimális-e a sablonok előfordulási gyakorisága, csak úgy határozhatjuk meg, hogy a megfelelő csoport standardjához viszonyítjuk. Továbbá igaz ugyan, hogy ugyanannál a személynél különféle helyzetekben más és más képzetek kapnak fokozott indulati színezetet, de a gondolkodás indulati telítettsége ismét olyan tényező, amelyet csak standardhoz viszonyítva olvashatunk le a tesztből. Végül az is igaz, hogy egy és ugyanaz a jegy mást jelenthet a gyereknél és mást a felnőttnél, esetleg mást a neurotikusnál és mást az egészségesnél, mást az elvont és mást a konkrét gyakorlati típusnál stb. Valóban mást jelent abban az értelemben, hogy gyereknél az előfordulása még természetes lehet, felnőttnél már kóros; vagy normális személynél és jó szociabilitás mellett energiát és szervező- képességet, neurotikus személynél agressziót, renitenciát jelez. A különféle jelentéseknek azonban egy közös pszichikus valóság felel meg. A Ro-próbában a formához nem kötött színreakció kisgyermeknél korjelleg, nagyobb gyerekeknél előfordulása még természetes, felnőtteknél általában kóros. De a jelenség, amire ez a reakció utal, azonos: indulati robbanékonyság. A jelentéseknek ez a kettőssége - életkorok, kórformák, személyiségtípusok szerint különbözőek, de egy és ugyanazt a pszichikus valóságot fejezi ki - csak úgy tárható fel és úgy kezelhető a diagnosztikában, ha életkor, nem, személyiségtípus, tünet stb. szempontjából különböző csoportokat vetünk egybe. A Ro-vizsgálat alkalmazása tehát éppen úgy, mint a többi projektív teszté, megkívánja, hogy az egyes vizsgálatokat megfelelő mércéhez, standardhoz viszonyítsuk. Csakhogy - s itt van a lényegbeli különbség a teljesítménytesztek és a projektív tesztek között - míg a teljesítményteszteknél a standardról a vizsgálat eredményét olvassuk le, a projektív teszteknél a standard érték értelmezési támpont. Az emlékezetpróbában vagy a figyelempróbában a jó megoldások számának standard értéke ezeknek a funkcióknak a színvonalát fejezi ki. A projektív
23
A RORSCHACH-PRÓBA
teszteknél más elvet követünk. A v. sz.-t először is saját csoportjának a standardjához viszonyítjuk, például egy 30 év körüli iskolázott felnőtt férfi jegyzőkönyvében két, formához nem kötött színválasz fordul elő; csoportjában ez átlagtól elütő, szokatlan jelenség. Ezután a többi standardon keressük meg, hogy ez a reakció hol gyakori (egynél több tiszta színválasz gyakori öregeknél, kisgyerekeknél, epilepsziásoknál és defekt pszichotikusoknál). Az így nyert támpontokat egybevetjük a jegyzőkönyv más adatainak ugyancsak a standardról leolvasott támpontjaival (minthogy egynél több formátlan színválasz a támpontok alapján az indulati kontroll hiányára és a viselkedés regressziójára utal, főként azokkal a jegyekkel kell egybevetnünk, amelyek ezt a jelentést megerősítik, ellensúlyozzák vagy kizárják) így emeljük ki a jegyzőkönyv különféle elemeinek sorozatos viszonyításával a támpontokat, ezután veszi kezdetét a projektív tesztek jellegzetes feldolgozási módszere, az értelmezés. Az értelmezés logikai művelet. Lényege: megtalálni azt a személyiségtípust, motivációs hátteret, tulajdonság-, ill. tünetképződési folyamatot, amelybe az egyes támpontok ellentmondásmentesen illeszkednek, összhangban azzal a lélektani magyarázó rendszerrel, amelyre a vizsgálat épült. A Ro-próba tehát nem csupán standardizált teszt, mint a teljesítménypróbák, de nem is kizárólag értelmezésre támaszkodik, mint például a grafológia. A Ro-próba standardizált értelmezési teszt: a kapott reakciókat standardhoz viszonyítjuk, és az így leolvasott támpontokból kiindulva értelmezünk. Ez nem általánosan elfogadott álláspont. Az amerikai rorschachozók egy része (Beck követői) inkább arra hajlik, hogy értelmezés nélkül, a standardról olvassa le a diagnózist. Több európai irányzat, például Minkowska a Ro-t kizárólag értelmezési próbának tekinti, és nem használ standardot. Ezek az irányzatok a reakciósort egyéni jelképrendszerként fejtik meg. A magyar rorschachozók s a magyar technikával dolgozó osztrák, kanadai, valamint amerikai kutatók másik része, továbbá a svájci és a magyar technikát összeegyeztető Bohm a standardokon nyugvó értelmezés módszerével dolgoznak.
Diagnosztikai feltevések Minden értelmezési eljárás valamilyen összefüggő pszichológiai elgondoláson alapul. Ennek tételeit, tapasztalatait alkalmazzuk akkor, amikor a támpont értékű reakciók alapján tulajdonságokra, mechanizmusokra, folyamatokra, tünetekre következtetünk. A Ro-próba mögött rejlő lélektani rendszert azonban nagyon nehéz lenne körülhatárolni. Az eljárás nagy elterjedtsége révén a lélektan legkülönbözőbb területeit vonták be az értelmezésbe. Eredetileg az értelmezés magva a jungi tipológia és a mélylélektan néhány tétele volt. Ez fokozatosan kibővült az alaklélektani kísérletek eredményeivel, a szükségletfelszólítás motivációs sémájá
24
Első rész. Vizsgálat, Instrukció, Jelölés
val, a frusztrációs elmélettel, a szemléletnek és a gondolkodásnak azzal a fejlődési magyarázatával, amelyet a genetikus gyermeklélektan tárt fel, s főként pszichiátriai tapasztalatokkal, ezen belül a pszichoanalízis neurózistanával. A Ro-értelmezésben implikált elméletrendszer szövevényességéből és heterogén voltából következik, hogy diagnosztikai jelzésrendszere sem homogén, tehát a személyiségmeghatározás (a klinikai gyakorlatban a diagnózis) és az ennek alapját adó regisztrált reakciók között többféle, esetleg többféle rendszerre visszavezethető összefüggés van. A legfontosabb összefüggések, diagnosztikai feltevések a következők: > A Ro-próbában a v. sz. reakcióinak egy része modellreakció: a valóságos átélési folyamatnak egy részlete. Modellreakciók a képzetsor olyan pregnáns fordulatai, mint az elakadás vagy egy képzetcsoportnál való meg- tapadás, vagy visszaugrás stb. Továbbá néhány sajátos észlelési forma, mint a kontúrnak vagy a mediánnak a preferenciája. A modellreakciók a szemléletnek és a gondolkodásnak olyan egységei, amelyekben a v. sz. cselekvési szokásrendszere, pszichikus arculata, Henri Wallon (1945) szavaival a „forme mentale" érvényesül. Például a személynek az a jellegzetes vonása, hogy indulati mobilizáció esetén a feszültséget feldolgozza, igyekszik beleszőni gondolatmenetébe (elaborál), vagy ennek ellentéte: az indulati feszültség szubjektiválja a képzetáramlást, megbénítja a gondolatmenetet stb. Ilyen modellreakciók alapján következtethetünk a klinikai gyakorlatban a pszichikus arculatnak (gondolkodásnak, percepciónak, élményapparátusnak) olyan egységes formáira, mint a szkizoid, paranoid, teátrális, epileptoid reakciómód. > Az ember lelki életének egyik alapténye az áttétel. Egy adott személyre irányuló indulatot át tudok tenni egy másik személyre, vagy akár egy tárgyra is. Egy bizonyos helyzet indulati színezete emlékezetemben átterjedhet egy másik helyzet képzetére. A Ro-próba különösen kedvez az áttételes reakcióknak. Részint azért, mert az ingerként exponált forma jelentés nélküli, s így a válaszban megjelenő érzelmi-hangulati színezet elsősorban áttételes lehet. Emellett a vizsgálat folyamata kedvez az álomszerű mechanizmusoknak. A képszövögető jelentésadás könnyen hoz létre olyan ellazulást, amelyben az álom és a nappali álom dramatizáló, megjelenítő, jelképalkotó, tehát nagyrészt áttételes mechanizmusa érvényesül. A modellreakció, mint láttuk, a valóságos percepciós folyamat és képzetáramlás részlete, így közvetlenül olvashatjuk le belőle a tudatműködés fordulatait. Az áttételes reakciónak egészen más a természete: nem közvetlenül leolvasható értelmezést kíván. Ki kell bogoznunk, hogy mi az, ami „át van téve". Például az olyan választartalom, mint sár, piszok, áttétel is lehet. Folyamatát a következőképpen képzelhetjük el: a szorongó beteg egyik félelme az, hogy el fog zülleni, emiatt szégyenélménye van, képzetáramlásában gyakran tér vissza a megszégyenítés, a társadalmi megbélyegzés mint ítélet; ennek nem ritka képes kifejezési formája „piszkos fráter", „sárba taszították", „mocsokba
25
A RORSCHACH-PRÓBA
süllyedt". Amikor tehát ezek a kifejezések a Ro-jegyzőkönyvben megjelennek, a lezüllési tudathoz tapadt ítéleti rendszert képviselik, a szorongásos lelkiismereti feszültség képszerű áttételei. (Az ilyen válaszokból nem tudjuk meg, hogy a v. sz. azért szorong-e, mert fél a sárba taposástól, vagy azért, mert lelki- ismeret-furdalása van mások sárbataposása miatt; csupán annyit tudunk, hogy a züllésnek, a süllyedésnek a problémája foglalkoztatja, s ezt szorongás kíséri. > A szó szoros értelmében vett projekciós válaszokban a v. sz. a lappangó, a tudatból kiszorított vágyat vetíti a táblára, főként az ott látott emberi alakokra, s a velük összefüggő cselekvésekre, tárgyakra. Például: a ül. tábla emberalakjára az a válasz, hogy „férfi vagy nő, nem lehet tudni", a nemi különbségek elmosására irányuló lappangó biszexualitás kifejezése. > Értelmezhető diagnosztikai támpontot nyújt a képzetáramlás elemeinek gyakorisága is. Egyik mutatója ennek az, hogy a vizsgálat 30-40 perce alatt a v. sz. milyen képzetköröket preferál. Ez mindenekelőtt az asszociáció gazdagságára s az érdeklődés kiterjedésére és irányára jellemző. Egy-egy képzetkör preferálása, az átlagnál nagyobb gyakorisága arra utal, hogy a képzetköröknek, a tudattartalmaknak a szokásos aránya eltolódott; ebből meghatározott pszichikus beállítottságra következtethetünk. Például a tárgyválaszok nagy száma (15%-nál több Obj-válasz) olyan ambiciózus beállítottságot jelez, amely a kötődéseket könnyen alárendeli az érdeklődésnek és az érvényesülésnek. > Külön mutatjuk ki az ún. sablonelemek gyakoriságát: azoknak a képzeteknek az előfordulását, amelyek az adott kultúrkörben e foltok láttára az átlagemberek többségében felmerülnek. Gyakori előfordulásuk a köz- gondolkodáshoz való fokozott alkalmazkodást jelzi, azt, hogy a konfor- mitás háttérbe szorította az önálló ítéletalkotást. Nem sablonos elemek gyakori megjelenése viszont arra utal, hogy valamilyen tartalom az egyén előtörténetéből következően szokatlanul nagy hangsúlyt kap. > A válaszok értelmezése végül azon a diagnosztikai feltevésen is nyugszik, hogy az egyes táblák formai vonásai, sorrendi helyük, színük, árnyalásuk stb. révén más és más ingeregyüttest jelentenek, s így mintegy különféle helyzetekben indítják el a jelentésadási folyamatot, a szemléleti és az asszociatív sort. Minden táblának megvan a maga sajátos légköre, amely az egyik v. sz.-t esetleg zavarja, a másikat felhangolja, de lényegében mindenkihez ugyanazt a felhívást intézi. Az egyes válaszok percepciós sajátosságai, tartalma, a jelentésadásba beleszövődő projekciós áttételek, a gyakorisági támpontok mind a tábla felszólító jellegéhez viszonyítva értelmezhetők. A feladata nehézsége révén az elaboráció és az ambíció hívóképének tekintett IX. táblán például a fehér részlet értelmezése energetikai feszültséget jelez, és jó formaválaszok mellett a sikeres elaborációra utal. Ugyanez a választípus az érzelmi alkalmazkodás szempontjából kritikus III. táblán még jó forma mellett is a környezettel való konfliktusról, az alkalmazkodás zökkenőiről tanúskodik.
26
Első rész. Vizsgálat, Instrukció, Jelölés
Az értelmezés alapját adó diagnosztikai feltevések csak elméletileg különíthetők el. Ritka az olyan reakció, amely egyetlen diagnosztikai feltevéssel maradéktalanul megmagyarázható lenne. A Ro-vizsgálat reakciósora, az egyes táblákra adott válaszok sora, sőt az egyes válaszok, amelyeket asszociatív egységeknek tekintünk, egyaránt meghatározott felszólító jellegekre adott modell- reakciók, s egyben áttételek, amelyeknek lehet projekciós tartalmuk, mindamellett gyakorisági támpontot is nyújthatnak. S ugyanígy még más diagnosztikai feltevések is megfogalmazhatók. A Ro-módszer mai jelölési és értelmezési technikájával a tapasztalati támpontok nagy gyűjteménye. E támpontokat, különféle felhasználási területeinek megfelelően, a mélylélektan, a genetikus gyermeklélektan, a klinikai diagnosztika, az alkalmasságvizsgálatok stb. jelenségvilágából merítette, s szinte minden támponthoz vagy támpontcsoporthoz más és más magyarázó rendszer tartozik. Mindegyik támpontcsoportra vonatkozóan kifejthetők a lappangó diagnosztikai feltevések. A Roértelmezés tehát többféle módon magyarázható és indokolható, többféle rendszerben kifejthető. Mi itt azokat a diagnosztikai feltevéseket foglaltuk össze, amelyek a gyakorlatban kirajzolódott támpontok tünetértékére magyarázatot adnak, és értelmezési technikánkkal összhangban vannak.
A Ro-módszer alkalmazási köre E módszer legelterjedtebb alkalmazási köre a klinikai lélektan. Az ideg- és elmeosztályokon és a szakrendeléseken használt tesztbattériák középpontja a Ro-próba. Megbízható támpontot nyújt a neurózis és a pszichózis elhatárolásához, a pszichés tünetek organikus hátterének jelzéséhez, továbbá a viselkedés és a gondolkodás regressziójának felismeréséhez. Az ideggyógyászati szakrendeléseken a Ro-próbát főként azért használják, hogy támpontot kapjanak a tünetek mélységét illetően, és ebből következtessenek a pszichoterápiái megközelíthetőségre, a beteg kimozdíthatóságára. Valamennyi teszteljárás közül a Ro-próba ad leginkább indikációt a pszichoterápiái munkához; jelezheti azt, hogy a tünetek a beteg helyzetének racionális elemzésével enyhíthetők-e, vagy azt, hogy a beteg csoportterápiai légkörben oldható-e, és a jobb alkalmazkodás irányába terelhető-e; arra is felel, hogy szükséges-e és célravezető-e az indulatáttételen alapuló hosszabb pszichoterápia. Széles körben alkalmazzák a Ro-próbát a szomatikus megbetegedések pszichés komponenseinek feltárására, különösen a tbc-osztályokon, a szívbetegek gondozásában, s mozgásgátoltsággal járó megbetegedések esetében. A kérdés, amelyre a Ro-próbától ilyenkor feleletet várhatunk, az hogy a megbetegedés következtében beállt életmódváltozásnak milyen hatása volt a tudatműködésre, az érzelmi kapcsolódás készségére, a hangulati életre stb., s mennyire valószínű, hogy ezek a változások visszahatnak magára a megbetegedésre. Egy másik nagy területe a Ro-módszer felhasználásának a szervezéslélektan és a munkalélektan. A tesztbattéria középpontja ezen a területen az intelligencia 27
A RORSCHACH-PRÓBA
vizsgálat, tehát a színvonal meghatározása. A Ro-próba ezt sok fontos indikációval egészíti ki, főként az alkalmasságvizsgálatokban, a vezetőkiválasztásban. Körvonalazhatja a személyiségtípust, az adott alkalmasságvizsgálat, ill. szervezési feladat kritériumainak megfelelően. Például az emberekkel foglalkozó szakmák, a vezetői munka bármilyen fokán megkívánják többek között a kontaktusképességet, a beleélőképességet, a viselkedés önfegyelmen alapuló tárgyilagosságát. A Rojegyzőkönyv ezt a tulajdonságegyüttest a III. tábla adekvát megoldásával, ellensúlyos extrovertált élménytípussal, FFB-válaszok- kal, kedvező M:Md-aránnyal stb. jelzi. Sőt bizonyos ellenindikációkat is mutat. A hangsúlyozott introvertált beleélőképesség hiánya miatt, a hangsúlyozott extrovertált szubjektivitása miatt nem felel meg a fenti kritériumoknak. Értékes támpontot nyújt a Ro-vizsgálat a teljesítménypróbákon alapuló színvonalmeghatározáshoz is. Utal a szociális penetrancia fokára a szociabilitási skálában összegezett jegyek alapján, az elaborációs készségre a jelentésadás során mutatkozó indulati feszültségek tartalmi és formai feldolgozásával. S végül legnagyobb értéke a Ro-próbának a szervezéslélektanban talán az, hogy megbízható indikációt ad a képességek határainak felismeréséhez. Utal arra, hogy milyen a személyiség teherbíróképessége fokozott feszültség esetén, gyors döntést igénylő helyzetekben, szorongást vagy agressziót kiváltó konfliktusokban, s általában bizonytalan helyzetekben. A képességek határainak mutatói tehát a Ro-próbában a feszültségi tolerancia jelzései, és az érzelmi-hangulati szempontból kritikus helyzetek megoldásának módozatai. Eredményesen alkalmazható a Ro-próba a kriminálpszichológiában is. Azokban az esetekben, amelyekhez a bíróság pszichológus szakértőt vesz igénybe, a véleményezés nagyon gyakran a Ro-vizsgálat eredményére épül. A jegyzőkönyvből következtetni lehet a bűncselekmény hátterének egyes összetevőire. Ilyenek az énfejlődés és az ösztönfejlődés neurotikus zavarai, az infantilis labilitással és az elidegenedéssel jellemezhető pszichopátiás életvezetés, a paroxiz- mális robbanékonyság stb. A bűncselekmény közvetlen motivációjára vonatkozóan értékes támpontot nyújthat a Ro-próba azzal, hogy feltárja a szuggesz- tibilitást, az indulati fékek hiányát, a viselkedés regresszióját. Támpontot nyújthat továbbá a feltételes szabadlábra helyezés prognózisához. Mutatói ezen a téren az alkalmazkodásnak, a viselkedési fékeknek a jegyei. Felhasználják a Ro-vizsgálatot a pszichológiai kutatómunkában is. Értékes támpontokat nyújthat a vizsgálati csoportok összeállításához, homogenitásuk biztosításához. Felhasználható továbbá bizonyos provokált jelenségek kimutatására, például adrenalinmobilizációs vizsgálat esetén a kellő időpontban végzett Rovizsgálatból következtethetünk az aktivációs szint emelkedésére és szorongásos színezetére. Mindezzel csak körvonalaztuk a Ro-módszer felhasználásának területeit. Valójában nincs a lélektannak olyan alkalmazási ága, amelyben ne dolgoznánk Romódszerrel. A nevelési tanácsadás, a gyógypedagógiai áttelepítés, a pályaválasztási irányítás (főként kritikus esetekben) el sem képzelhető e módszer nélkül. 28
Első rész. A vizsgálat lefolytatása
E sokirányú felhasználásnak és új felhasználási területek bekapcsolódásának legnagyobb nehézsége az, hogy minden területen külön standardokra van szükség, és az értelmezési támpontrendszert az adott probléma szempontjából kell kidolgozni. A Ro-módszer megbízhatósága, diagnosztikai hitele azon áll vagy bukik, hogy az adott feladatnak megvannak-e a viszonyítási standardjai és kontrollcsoportokon ellenőrzött értelmezési támpontjai.
A vizsgálat lefolytatása A vizsgálati helyzet A vizsgálatot négyszemközt végezzük el. A v. sz. és a v. v.7 az asztal két oldalán ülnek, ha lehet, szemben egymással, de nem egymás mellett. A v. sz. üljön kényelmesen, de ne fotelban, hanem széken, ne feküdjön. Egyrészt mert fotelban, ill. fekve a látószög megváltozik, másrészt mert a túlzott elengedés a szabad asszociációk felé terel, és csökkenti az alakító folyamathoz szükséges belső feszültséget. Normális szobahőmérsékletet kell biztosítani, ugyanis ha a v. sz.-nek melege van, vagy fázik, akkor egy véletlenszerű körülmény tereli a képzetáramlást. Kórházban végzett vizsgálatnál természetesen azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a beteg esetleg pizsamában, papucsban van. Fontos kérdés a megvilágítás. A képek árnyaltak és színesek, ezért nem szabad, hogy túl éles fény érje őket és így „csillogjanak", nem szabad, hogy a képre árnyék essék. Legjobb a nappali világítás, ha ezt nem tudjuk biztosítani, kívánatos a közvetett fényforrás. Az asztalon legyen rend. A vizsgálathoz szükséges kellékeken kívül hamutartó, esetleg egy váza lehet rajta. Gyerekeknél azonban csak a vizsgálati eszközök lehetnek az asztalon. A táblák a v. v. mellett vannak tokban, lefelé fordítva. Emellett papír, íróeszköz, a lokalizációs táblák és óra (esetleg stopper) lehet az asztalon. Ezeket az eszközöket úgy kell elrendezni, hogy a vizsgálónak, és ne a v. sz.-nek legyenek a keze ügyében. Ne legyen a v. sz.-nek az a benyomása, hogy bármit is rejtegetünk előle. Nem helyes például a lokalizációs táblákat vagy a stopperórát dugdosni a beteg elől. A vizsgálat - feladatjellege mellett - ellazult, álomszerű képszövögetést kíván a v. sz.-től, s ez a folyamat könnyen megzavarható. Ezért van az, hogy
7
A v. v. a vizsgálatvezető rövidítése.
29
A RORSCHACH-PRÓBA
a vizsgálat nem szakítható félbe, legalábbis a v. v. semmiképpen se szakítsa félbe. Ügyeljen arra, hogy ne szóljon a telefon, ne nyissanak be stb. Ha a vizsgálat mégis félbeszakad, ezt a jegyzőkönyvben jelezni kell; fel kell írni, hogy a megszakítás miért történt és mennyi ideig tartott. Súlyosan zavaró mozzanat a fáradtság, az éhség, a szomjúság. A gyógyszerek különösen a pszichofarmakonok - nagymértékben befolyásolják a vizsgálatot. Szedatívumok, nagyobb mennyiségben adott neuroleptikumok eltorzítják a jegyzőkönyvet. Hibernállal kezelt betegen nem érdemes elvégezni a vizsgálatot, a jegyzőkönyv ugyanis szegényesebb; mintha az exponált ingerek egy része nem is jutna el a v. sz.-hez. Lehetőleg 24 óra, de legalább 12 óra Hi- bernál-csend kell.
A vizsgálat légköre A vizsgálat nyugodt, feszültségmentes légkört kíván. Hangulatában ne emlékeztessen a vizsgákra, de mégse mossuk el a helyzet feladatszerűségét. A lényeg az, hogy a v. sz. a laza jelentésadást mint feladatot végezze. Ennek érdekében a stresszhatást, a vizsgafelszültséget a vizsgálat előkészítésével igyekeznünk kell kiküszöbölni. Előre megmondjuk a v. sz.-nek, hogy pszichológiai vizsgálatot fogunk végezni. Kórházi osztályokon, ahol a beteg fájdalmas beavatkozástól vagy injekciótól tart, esetleg előre közöljük, hogy képeket fogunk mutatni. Igyekezzünk kiküszöbölni az alkalmazkodási zökkenőket is. A pszichológiai vizsgálatot lehetőleg ne a Ro-próbával kezdjük, hanem olyan könnyű, egyszerű más vizsgálattal, amely növeli a v. sz. biztonságérzetét. Alkalmas erre a Ranschburg-féle szópáremlékezet, a Bourdon-próba (vagy annak bármilyen modern változata), a Szondi-teszt. De már e bevezető vizsgálat előtt is közöljük, hogy utána egy másik vizsgálatot fogunk elvégezni. Gyerekeknek ajánlatos a Ro-próba előtt építőkockákat adni, s a játék közben elmondani, hogy utána képeket fogunk mutatni. (A játék befejezése után a kockákat természetesen el kell raknunk.) Van néhány teszt, amelyet semmiképpen sem szabad a Ro előtt elvégezni, mert olyan beállítódást hozhat létre, amelyben a Ro-próba eredménye eltorzul. Ilyen vizsgálatok: a Lüscher-próba, mert túlságosan ráirányítja a figyelmet a színekre, a TAT, mert a v. sz.-t a történetszövés irányába tereli, s így a jelentésadásnak egyetlen esetleges módjára állítja be, a Benton-, ill. a Bender-próba, amely azt implikálja, hogy a képet le kell másolni. Az így előkészített vizsgálati légkörhöz az is hozzátartozik, hogy a vizsgálat lefolytatása előtt beszélgetünk a beteggel. A beszélgetésnek nem kell sem közlést tartalmaznia, sem közlést kívánnia. Funkciója a lazítás, az oldás: olyasféle intimitásnak a kialakítása, amelyben csökkennek a gátlások, sav. sz. vi
30
Első rész. A vizsgálat lefolytatása
szonylag oldottan tudja átadni magát a jelentésadásnak. A v. v. hangvétele is kedvezzen az álmodozásszerű képszövögetésnek. A v. sz. a vizsgálat közben dohányozhat.
Az instrukció Az előzetes vizsgálat után újra megmondjuk a v. sz.-nek, hogy most képeket mutatunk neki: „Most mást fogunk csinálni. Képeket mutatok, és Ön megmondja, mit lát rajtuk". Exponáljuk az 1. táblát, alaphelyzetben, olvasótávolságban, s ezt mondjuk: „Nos mi lehetne ez? Mire emlékezteti?" Ha a v. sz. nem ad választ, más változatban megismételjük a felszólítást: „Mire hasonlít? Mi jut az eszébe, ha nézi?" Ha még erre sem kapunk reakciót, megmondjuk, hogy a táblát forgatni is lehet. Ezeket a sugalmazásokat a jegyzőkönyvben feltüntetjük. Ha a v. sz. kitartóan hallgat, vagy ismételten hangoztatja, hogy semmit sem tud mondani, újabb és újabb sugalmazásokkal próbálkozzunk: „Tessék csak jobban megnézni, biztosan eszébe fog jutni valami" stb. Tehát csak sokszoros eredménytelen sugalmazás után nyugszunk bele abba, hogy a v. sz. nem tudott választ adni a táblára. Ha a v. sz. választ adott, miközben a választ feljegyezzük, ezt mondjuk: „És..." Ha erre nem folytatja az értelmezést, újabb buzdítás következik: „No még..." 2-3 válasz után a v. sz.-t nem buzdítjuk többé. Azt, hogy a sugalmazás a vizsgálat folyamán meddig tart, a v. sz. válaszszáma határozza meg. A buzdítások célja: kiküszöbölni, hogy a v. sz. valamelyik táblára egyáltalán ne adjon választ, tehát feloldani a jelentésadási zárlatot, elérni, hogy minden táblára egynél több választ adjon. Ha ezt a vizsgálat spontán menete biztosítja - és normális személyeknél általában ez a helyzet -, akkor semmiféle sugalmazásra nincs szükség. Ha a v. sz. megtapad egy választípusnál, három táblán át nem ad más választ (például csak anatómiai választ ad, vagy csak egy bizonyos fajta állatot mond), akkor a IV. táblánál ezt mondjuk: „Nem csak ezt mondhatja. Más dolgokat is lehet." Ezt a figyelmeztetést esetleg egy későbbi táblánál megismételjük.
Az időmérés A vizsgálat időtartama nincs meghatározva, a v. sz.-től függ, s így igen nagyok lehetnek az egyéni eltérések. A mi klinikai vizsgálatokra beállított technikánk buzdítás, serkentés - mellett az átlagidők hosszabbak, s ezt a külföldi standardokkal való összehasonlításban figyelembe kell vennünk. Az irodalmi adatok szerint az egy válaszra jutó átlagidő 0,8-1 perc, nálunk 1-1,2 perc. Ennek megfelelően mi csak 1,2 percnél hosszabb átlagidőt tekintünk meglassúbbodottnak.
31
A RORSCHACH-PRÓBA
Normális felnőtteknél a Ro-vizsgálat 30-40 percig tart. Az alsó határ 15 perc, a felső pedig 70 perc. Gyerekeknél a vizsgálat időtartama rövidebb: 20-25 perc. 40 percnél hosszabb idő gyerekeknél ritka. Az organikus betegek vizsgálati időtartama a válaszszámhoz viszonyítva lényegesen hosszabb, a szkizofréneké rövidebb. Az időt a v. v. lehetőleg stopperórával mérje. Ez azonban nem elengedhetetlen feltétel. Háromféle időt mérünk: 1. A vizsgálat teljes időtartamát: az első tábla exponálásától addig, míg a v. sz. az utolsó táblánál kifejezésre nem juttatja, hogy a jelentésadást befejezte. Ezt a mérést mindenképpen el kell végezni, mert ebből számítjuk ki az egy válaszra jutott átlagidőt, amely fontos értelmezési támpont. 2. Az egy táblára fordított időt: a tábla expozíciójától az elvételéig. Ezt az időt minden táblánál külön feltüntetjük. A felszólító jelleg szerinti értelmezésnél lehet szerepe. 3. A reakcióidőt: ezt táblánként mérjük, a tábla exponálásától az első tartalmas válaszig. A szavakban kifejezésre nem juttatott elakadások felismerésére szolgál.
A jegyzőkönyv Mint minden projektív tesztnél, a Ro-vizsgálatban is elengedhetetlenül fontos a jegyzőkönyv pontos vezetése. A reakcióknak nemcsak a tartalma nyújthat értelmezési támpontot, hanem minden formai megnyilvánulás is. A vizsgálattal látszólag össze nem függő kitéréseket is följegyezzük. így a jegyzőkönyv hitelesen adja vissza a vizsgálat teljes lefolyását. Ennek a feltételnek nem könnyű eleget tenni: a v. v. részéről nagy figyelmi koncentrációt és nem utolsó sorban jó manualitást igényel (néha nagyon gyorsan kell írni). Voltak, akik megpróbálták a magnetofont bevezetni. Nálunk nem vált be: a v. sz.-t zavarta, szokatlan volt neki. A jegyzőkönyv fejlécén mindig a célnak és a feltételeknek megfelelően tüntetjük fel a személyi adatokat. A vizsgálat előtt lehetőleg csak a nevet és esetleg az életkort kérdezzük meg. Az iskolai végzettség, a foglalkozás, esetleg egyéb személyi adatok iránt csak a vizsgálat befejezése után érdeklődjünk, nehogy a v. sz.-nek vizsgabeállítottságot sugalljunk. A dátumot természetesen mindig fel kell írni, s ugyanígy a vizsgálat kezdésének időpontját is. Magának a jegyzőkönyvnek, amely mint említettük, pontosan követi a vizsgálat folyamatát, jól áttekinthetőnek kell lennie.
32
Első rész. A vizsgálat lefolytatása
A jegyzőkönyv tagolási sémája: > Kiemelve (akár a lap közepén, akár a bal oldalán) feltüntetjük a tábla számát, római számmal. Alatta vagy mellette a tábla exponálásának időpontját, emellé a reakcióidőt. > Minden választ külön sorba írunk. Külön sorba írjuk ezenkívül a v. sz.- nek minden, válaszként nem értékelhető megnyilvánulását: megjegyzéseit, mimikáját stb. A v. v. saját szavait, buzdításait, esetleges feleleteit is feljegyzi, és szögletes zárójellel különíti el. > Az időt a vizsgálat befejezésekor újra feltüntetjük. > A lap bal oldalán akkora margót kell hagynunk, hogy a válasz szövege előtt elférjen a sorszám és annak jelzése, hogy a jelentésadáskor a tábla milyen pozícióban volt a v. sz. előtt. > A jegyzőkönyvet rövid sorokra bontva kell írni: a szöveg ne terjedjen túl a lap felénél, esetleg harmadánál. A lap jobb felét ugyanis az öt jelölési oszlop tölti be. A táblákat a v. sz. a vizsgálat folyamán tetszése szerint forgathatja. Ezt a jegyzőkönyvben pozíciójelekkel tüntetjük fel. Kétféle jelölési rendszer terjedt el. A betűjelzés szerint az alapállást a-val jelöljük (kézírással a-nak), a fordított állást c-vel (kézírással c-vel), az oldalállást az óramutató irányát követve b-vel (b), illetve d-vel (d). A másik jelölés szerint: alapállás: Aa
fordított állás Ve
oldalállások b>d<
Ha a v. sz. a táblát forgatja anélkül, hogy választ adna (például közvetlenül az exponálás után), ezt is fel kell tüntetnünk a jegyzőkönyvben úgy, hogy a pozíciók változását a megfelelő jel alapján nyomon követhessük.
A lokalizáció Rögzítenünk kell a jegyzőkönyvben azt is, hogy az egyes válaszok az adott táblának melyik részére vonatkoznak. Ez elsősorban a jelölések ellenőrzéséhez szükséges. De fontos azért is, hogy a vizsgálatnak egy esetleges későbbi értelmezésekor pontosan követni tudjuk a jelentésadás folyamatát. A rögzítéshez segédtáblákat, ún. lokalizációs táblákat használunk. A lokalizációs táblák az eredeti Ro-táblák kicsinyített, vázlatos másolatai, a táblák egyes részletei számmal vagy betűjellel vannak ellátva. Ezekkel a jelekkel tüntetjük fel a jegyzőkönyvben, hogy a v. sz. a táblának melyik részére adta a válaszát. Mi a Bohm-féle lokalizációs táblákat használjuk. Ezeken a részleteket különféle színű számok jelzik. Minden szám színben megegyezik a jelzett részlet berajzolt kontúrjának a színével.
33
A RORSCHACH-PRÓBA
A vizsgálat alatt a lokalizációs tábla a v. v. előtt van. Az I. tábla exponálása után elővesszük az I. lokalizációs táblát. Ezután is mindig először a vizsgálati táblákat tesszük ki a v. sz. elé, és csak ezután vesszük elő a megfelelő lokalizációs táblát. Ha a v. sz.-nek feltűnt a kis tábla, megkérdezi, mi az, vagy érdeklődő pillantást vet rá, akkor megmondjuk, hogy ez ugyanaz kicsiben, mint ami előtte van, s esetleg hozzáfűzzük, hogy ennek segítségével jobban tudjuk követni az ő válaszait. A lokalizációs számokat a jegyzőkönyvben a válasz után, ill. a válasz egyes önálló elemei után írjuk ki zárójelben. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lokalizáció nem nehezíti a jegyzőkönyv vezetését. A jeleket könnyen meg lehet tanulni, a gyakorlott rorschachozó már fejből tudja a lokalizációs számokat. A lokalizációs tábla jelrendszere természetesen nem számolhat a jelentésadás rendkívül gazdag egyéni változataival. A lokalizációs táblán el nem határolt részleteket, kis részleteket és kombinációkat körülírjuk. Például a II. táblán a v. sz. a 2. részletnek egy alsó mediális kis kiágazására ezt mondja: Madárfej. Ezt így lokalizáljuk: (2. médián alsó csáp). Vagy: IV. tábla 1. részén belül c pozícióban: Két nőalak. Lokalizációban: c (médián sötét). Gyakran előfordul (még gyakorlott rorschachozókkal is), hogy vizsgálat közben nem tudjuk megállapítani, melyik részre adta a v. sz. a választ. Ilyenkor a választ megjelöljük, és az utótesztben (a vizsgálat befejezése után) tisztázzuk a v. sz.-szel a lokalizációt. Vizsgálat közben a válaszokra vonatkozóan semmilyen kérdést nem szabad feltennünk a v. sz.-nek. A kérdések ugyanis abba az irányba terelik a v. sz.-t, hogy részletezzen, magyarázkodjék, pontosságra törekedjék, s ezzel olyan mozzanatok terhelnék a jelentésadás folyamatát, amelyek nem fakadnak a v. sz. spontán beállítottságából.
Jegyzőkönyvpélda a lokalizációra8 36 éves férfi, egyetemi végzettségű; súlyos alkoholista (a jegyzőkönyvből részleteket közlünk) I. 2'
1.
II. 1' 2. 3.
Idő: 23 perc válaszszám: 33
Két óriás (2) fog két összehajló lányt (1) Két orrszarvú kutya dugja össze az orrát (1) És vér fröccsen ki alul (3) és felül (2)
“ A példákban és a jegyzőkönyvszemelvényekben a római számok (I-X.) a táblák számát, az arab számok a válaszok sorszámát, az aláhúzott kisbetűk (könyvünkben a dőlt kisbetűk) a tábla állását, a zárójelbe tett arab számok pedig a lokalizációs számot jelentik.
34
Első rész. A vizsgálat lefolytatása
VII. 2' 15. Két hosszú kontyos táncoló nőalak egymással szemben (fej 1, láb 3) 16. Középen valami véres seb van (4) 17. Két pulikutya (b, 3 felső része) X. 5' 28. Két falusi asszony egymással szemben (10) Az állukból kinő valami (5). Kezükben egy sárga kendőt tartanak (7) 29. 30. 31.
Csiga (1) Két polip (6) Két ördög (3) egy csonka kőoszlopnak (13) a lábánál
Az utóteszt A vizsgálat folyamán előadódhatnak olyan problémák, amelyek szükségessé teszik, hogy a táblákat újraexponáljuk. Az utótesztben tisztázandó problémák három csoportba oszthatók: 1. Ha a v. sz. valamelyik táblára egyetlen tartalmas választ sem adott (Ver- sagen), akkor a vizsgálat befejezése után az elutasított táblát (vagy táblákat) újra elétesszük: „Most talán mégis eszébe jut róla valami" - mondjuk. Ha nem ad választ, buzdítjuk: „Nézze meg jobban..." „Hátha mégis..." stb. Az így kapott válaszokat, reakciókat, megnyilvánulásokat éppen úgy feljegyezzük, mint az alapvizsgálat folyamán, a kvantifikált értékelésbe azonban nem számítanak bele. Éppen így újraexponáljuk azokat a táblákat, amelyekre a v. sz. adott ugyan választ, de a válasz vagy a válaszok feltűnően alatta maradnak a jegyzőkönyv általános színvonalának. így tisztázhatjuk, hogy a zárlat oldható-e, és esetleg azt is, hogy mi rejlik az elutasítás vagy a színvonalesés mögött. 2. Ha a vizsgálat során valamelyik választ nem tudjuk lokalizálni, a táblát újra exponáljuk, és a válasz lokalizációjára vonatkozóan kérdést intézünk a v. sz.hez. Például: a X. táblán a v. sz. televíziós tornyot mond, de nem tudjuk lokalizálni. Az utótesztben megkérdezzük, hol látta. A v. sz. megmutatja a 3. és a 10. részletet. Ennek alapján írjuk be a számokat a jegyzőkönyv megfelelő helyére. 3. A jelöléshez tisztában kell lennünk azzal, hogy a táblának milyen formai vonásai (szín, árnyalás, forma stb.), ill. ezeknek milyen kombinációja befolyásolták a jelentésadást. Minden jegyzőkönyvben sok olyan válasz van, amelynek meghatározóit nem tudjuk azonnal áttekinteni. Az utótesztben a megfelelő táblákat exponáljuk, és kikérdezzük a v. sz.-t a válasz felépítésére, meghatározóira vonatkozóan. Például: IX. tábla, c (3,16). „Erre azt mondta, hogy fa. Hogyan látja ezt fának?" IV. c „Erre azt mondta, hogy sárkány. Miért?"
35
A RORSCHACH-PRÓBA
Az utótesztről pontos jegyzőkönyvet vezetünk, mind a v. v. kérdéseit, mind pedig a v. sz. feleleteit felírjuk. Ennek alapján egészítjük ki a lokalizációt és a jelölést. Különösen fontos az utóteszt a gyermekvizsgálatokban. Kb. 9-10 éves korig a gyerekek válaszainak nagy részét a vizsgálat során nem lehet pontosan lokalizálni, s a formai meghatározók is olyan összetettek, hogy feltétlenül utólagos tisztázást igényelnek. Ezért leghelyesebb a gyerekeknél teljes utótesztet végezni: mind a tíz táblát újraexponálni, és minden válaszra rákérdezni.
Példa az utótesztjegyzőkönyvre
33 éves nő, tisztviselő. Panasz: frigiditás. II. 8. Itt két népmesefigurát látott, hol vannak? „Csak fejük van." (2) III. 14. Azt mondta, hogy két stilizált figura. Hogyan látta? „Ez a fejük (4), itt a karjuk (12), ez a lábuk (10)." IV. 23. Azt mondta, „embrió egy üvegburában". Mutassa meg. „Ez az embrió (15), körülötte a bura (5)." X. Két cilinderes figurát látott itt (10, 3). Mondja el, hogy gondolja! „Mindenesetre hátulról látszanak, ez a fejükön (3) lehet kalap vagy haj."
Jelölés A Ro-vizsgálat eredményei diagnosztikai és személyiségmeghatározási támpontok; ezeknek értelmezésével határozzuk meg a tünetek kórlélektani mechanizmusát, ill. a személyiséget jellemző motivációs hátteret, irányulást, színvonalat. Ehhez az szükséges, hogy a jelentésadás folyamatát meghatározott szempontok szerint tagoljuk, bontsuk, elemezzük. Az így kapott formalizált elemeket összegezzük, arányba állítjuk stb., így kapjuk meg az értelmezés alapját adó mutatókat. A jelentésadási folyamat bontásának és az elemek formalizálásának a szempontjai öt csoportba sorolhatók. Ez az öt csoport alkotja a jelölés öt oszlopát.
36
Első rész. Jelölés
1. Minden válasznál mérlegelni kell a szemlélet kiterjedését: a foltnak mekkora részét ragadta ki a v. sz. a jelentésadásban; a folt egészének adott-e jelentést, vagy egy részét, ill. kis részét emelte-e ki; magának a foltnak tulajdonított-e jelentést, vagy a fehér háttér egy részének. E különféle változatok formalizálása adja a felfogásmód oszlopát. Ebben az oszlopban 13-fé- le jellel fejezhetjük ki, hogy a percepció milyen területre (areára) terjed ki. 2. Minden választ jelölni kell abból a szempontból is, hogy a választ a táblának milyen formai jegyei határozzák meg. A lehetséges ingerkvalitások (forma, szín, árnyalás, fehér háttér, mozgásosság) közül melyek, és milyen arányban játszottak bele a jelentésadásba, a v. sz. milyen anyagból alakította ki a szemléletes választ, vagyis melyek a válasz determinánsai. Ez a jelölés második oszlopa, amelyet 20 jellel formalizálhatunk; a kiegészítő jelekkel együtt (+, ±, -,) a számuk 42. Idesorolhatjuk még az ötödik oszlop két jelét is. így ebben az oszlopban 42 jelet jelölünk, de az összesítéseknél 44 jellel dolgozunk. 3. A harmadik oszlopban azt tüntetjük fel, hogy a v. sz. milyen képzetkörökből meríti a válasz tartalmát. Ezeknek a jeleknek a száma rendkívül nagy lenne, az összehasonlíthatóság kedvéért azonban a válaszokat tartalmuk szerint 48 csoportba soroljuk. 4. A negyedik oszlopban azt rögzítjük, hogyan viszonyul a válasz a közgondolkodáshoz. Az eddigiektől eltérően ebbe az oszlopba nem minden válaszhoz kerül jel, mert csak azt tüntetjük fel, ha az adott választ az adott areára a statisztikák szerint különösen gyakran vagy különösen ritkán adják. A gyakoriságot kétféle jel hat változatával fejezzük ki. 5. Az ötödik oszlopba a jelentésadás rejtett determinánsai kerülnek, a percepció és a képzetáramlás folyamatának, valamint a v. sz. viselkedésének olyan sajátosságai, amelyek az eddigi jelekkel nem voltak kifejezhetők. Ilyenek az elakadások, tapadások, a tudatélmény ingadozásai, verbalizá- lások stb. Ezek a különleges reakciók rendkívül változatosak, így sokféleképpen csoportosíthatók és formalizálhatok. Jelenleg 130 különleges reakciót tüntetünk fel, s ezeket 16 csoportban összesítjük. Mindezeknek meghatározott és valószínűsített diagnosztikai hátterük van.
•> A Ro-tesztekben használt nagyszámú jel közül a leglényegesebbek magától Rorschachtól származnak. Ő általában német szavak, ill. kifejezések rövidítéseit alkalmazta. A módszer továbbfejlesztői újabb jeleket vezettek be, többnyire az anyanyelvükön. Némely országban (Franciaországban, Angliában) minden jelet az illető nyelven való rövidítésben használnak. Mi Magyarországon általában az eredeti rövidítéseket vettük át, tehát a Hermann Rorschachtól származókat németül, másokat angolul, saját jeleinket pedig gyakran magyarul használjuk.
37
A RORSCHACH-PRÓBA
A felfogásmód jelölése G (Ganzantwort = egészválasz) Ha a v. sz. olyan választ ad, amely a folt egészére vonatkozik, a szemléletnek ezt az egészjellegét G-vel jelöljük. Kritériumai: > A jelentésadás az egész foltra kiterjed, minden részletével. Például: II. Két bohóc. V. Denevér. VI. Madárijesztő. VIII. Díszes kulcstartó. Két kivétel van e kritérium alól. AIII. táblán: Két ember. Ez a válasz akkor is G, ha nem foglalja magában a piros foltokat (de ugyanezen a táblán más olyan válasz, amely a piros foltokra nem terjed ki, nem G.) A X. táblán olyan válaszok, amelyek néhány széli kis részletre nem terjednek ki. Például: Két piros ruhás nő (10) kezet fog (5), a másik kezük hátrafeszül (6). A választ G-vel jelöljük, noha több részlet kimaradt. Ugyanezen a táblán c állásban: Virág - a 6 és 2 rész nélkül is G. > A válasz egyetlen szemléleti aktus eredménye. A v. sz. egyszerre ragadta meg az egész foltot, nem fokozatosan alakította ki a jelentést, nem a részleteket rakta össze egésszé. Eszerint nem G válasz például: I. Két alak elragad egy nőt. - Nem G, mert a v. sz. a két oldalsó alakot nem ugyanabban a szemléleti aktusban ragadta meg, mint középen a nőt, tehát a válasz két szemléletet tartalmaz. Vagy VIII. Két medve (1), egy patakon ugranak át (4), az egyik szikláról a másikra (2, 3). A G válaszok kétfélék lehetnek. Vannak pontosan körülírt, szigorúan a folthatárokhoz kötött G-k. Például: IV. Egy óriás ül egy fatörzsön. II. Két levágott disznó, folyik belőlük a vér. V. Lepke stb. Másrészt vannak tagolatlan, amorf egészválaszok, amelyeknél a folthatárok szinte akcidentálisak. Általában ilyenek a hegy-, felhő-, tintafolt-, festmény-válaszok. D (Detailantwort = részletválasz) A válasz a foltoknak egy részére vonatkozik. Kritériumai: > A válasz egy pregnáns részletre vonatkozik; olyan önálló alakzatra, amelynek elhatárolása nem igényel külön percepciós műveletet. Ilyen részletek például I. (1), III. (2, 3), IV. (1), VII. (3) stb. A D-vel jelölt részlet kicsi is lehet, amennyiben jól elkülönülő és szembeötlő. Például: I. (10), II. (4), VI. (6), X. (12) stb. Eszerint nem tekinthetők D válasznak azok, amelyekben a megjelölt részletek önállóak ugyan, de szemléletileg jelentéktelenek, nem szembeötlők. így nem D például: I. (13), I. (20), IX. (24) stb.
38
Első rész. Jelölés
> A feltűnően nagy részleteket akkor is D-vel jelöljük, ha nincs pregnanciá- juk, nem szembeötlők. Például: IV. felső fele. A D válaszok jelölése a lokalizációs táblákon fel van tüntetve. A lokalizációs táblán fel nem tüntetett részleteket sohasem jelöljük D-nek.
Dd (Kleindetail = kisrészlet) Kritériumai: > Dd-vel jelöljük a választ, ha a táblának önálló pregnanciával nem rendelkező részletére vonatkozik. Eszerint Dd minden olyan részlet, amelynek nincs pregnáns kontúrja, hanem a v. sz. mintegy „kilátja" a környezetéből. Példák: IV. (24), (25): Fejek. IV. c (l)-ben a sötétebb folt: Két nő kinyújtott karral. VI. (15): Ólomkatona. Dd e kritérium szerint a II. (4+6), jóllehet a (4) külön, mivel pregnáns részlet, D jelet kap. > Dd az a válasz is, amelyben a jelentés egy részletnek a részletére vonatkozik. Példák: I. c (13): Gomba. III. (18): Pénisz. VII. (7): Őrt álló katona. Ennek a kritériumnak az értelmében jelöljük általában Dd-nek a részletek kontúrkiszögelléseire adott válaszokat. Például: V. (11), (15), VI. (20), (21), (22) stb., a (6) rengeteg nyúlványa: csápok, fejek, emberek. > Végül Dd-vel jelöljük a nagyon kicsi önálló részleteket is, amennyiben nem szembeötlőek. Például: II. (20), IV. (26), VI. (18) stb. A D és a Dd elkülönítése sokszor jelent problémát, mert a két alapszempont, a méret és a pregnancia ellentmondásba kerülhet. Ennek elkerülése végett a gyakrabban előforduló válaszoknál statisztikai alapon határozták meg, hogy mi tekinthető D-nek, és mi Dd-nek. (A legfontosabbak fel vannak tüntetve a lokalizációs táblákon.) A D és a Dd jelölés statisztikai megoldása azon a gondolaton alapszik, hogy a jelölést elsősorban nem a méret, hanem az alaklélektani érték határozza meg. Ezt pedig a válaszok gyakorisága is kifejezésre juttatja, mert az a részlet, amelynek gyakrabban szoktak jelentést adni, preg- nánsabb. Dzw (Zwischenfigur-Deutung = a „közti részre" adott válasz) Ha a v. sz. nem a foltnak, hanem a hátteret alkotó fehér résznek ad jelentést, akkor Dzw-t jelölünk. A válaszok vonatkozhatnak akár a folt által körülhatárolt
39
A RORSCHACH-PRÓBA
belső fehér részletekre, például I. (16), II. (17), IV. (29), VII. (14) stb., akár a széleken lévő fehér „beszögellésekre", „öblökre", például I. (19), VI. (23), VII. (15) stb. Az egyetlen lényeges kritérium az, hogy a háttér válik jelentéssel felruházható alakzattá, és a folt válik háttérré. A Dzw válasz tehát nem a sötét-világos ellentétén, hanem a figuraháttér átbillenésén alapszik- Ezért nem jelölhetjük Dzw-nek az I. (14)-et, IV. (26)-ot, VI. (18)-at.
Ddzw (Kleinzwischenfigur-Deutung = „közti kisrészlet") így jelöljük a ritkán előforduló és kicsi fehér részlet válaszokat. Például: III. (22), (23), IX. (22), (23). így jelöljük továbbá a fehér részlet részletére adott jelentést, tehát egy Dzwrészlet részletét. Például: II. (19), a VII. (14) kisebb részeit, a VIII. (6) egyes szegmentumait, a X. (10) kontúrján lévő beszögelléseket stb. Ez a választípus elég ritka. A Dzw és a Ddzw elkülönítésében a gyakorisági szempont játssza a főszerepet.
zw Ezt a jelet a felfogásmód más jele mellett második jelként tesszük ki az első oszlopban olyan esetekben, amikor a jelentés nem a fehér háttérre vonatkozik, hanem a foltnak egy meghatározott részére - D-re vagy Dd-re -, de a válasz implikálja a fehér részletet is. Például: VI. (10): „Indián néz le a szakadék szélén". A v. sz. az indiánt látja, tehát a válasz a VI. (10) areára Dd jelet kap. A szakadék azonban csak úgy kerülhet be a válaszba, ha a jelentésadásba a fehér részlet is belejátszik. A válasz tehát két jelet kap, Dd-t és zw-t. Nem Ddzw-t! Egy másik példa: III. (3): a pirosok modem minták egy falon. Erre is két jelet adunk az areában, D-t és zw-t. A válasz nem Dzw, mert a (3)-as részletre vonatkozik. A fal említése azonban implikálja a zw-t. Do (Oligophrenes Kleindetail = oligofrén részletválasz) Rorschach nevezte el így ezt a választípust, mert értelmi fogyatékosoknál észlelte. Kiderült azonban, hogy nem specifikus oligofrén jegy, a legkülönbözőbb betegcsoportokban fordul elő, és egészségeseknél is megtaláljuk. Do-t akkor jelölünk, amikor a v. sz. a jelentésadásban gyakori, mintegy megszokott szemléleti és tartalmi egységnek csupán egy részletét ragadja meg. Ahol mások az egész embert látják, ott a v. sz. annak az embernek a fejét látja; ahol mások egy egész állatot, ott ő annak az állatnak a lábát stb. (Az, hogy „egész" - az itt a tartalomra vonatkozik, és nem a táblára: Do D-nek is lehet a részlete.) A Do jelölésnek kritériumai tehát: > A válasz a táblának egy részletére vonatkozik (D-re vagy Dd-re). > A válaszként adott részlet egy olyan nagyobb egésznek (akár G-nek, akár
40
Első rész. Jelölés
D-nek) a részlete, amelyre van egy gyakori, megszokott válasz. A v. sz. azonban ennek csak a részletét látja, vagy előbb látja a részletet, mint az egészet. Nem jelölünk tehát Do-t a II., III. és IV. táblán, ha a v. sz. már kimondta az embert, és utána mondja ugyanannak az embernek a lábát vagy a fejét. Ügyelni kell arra, hogy csak akkor jelöljünk Do-t, ha az adott válasz tartalom és area szerint is egy megszokott válasznak egy része. Például: IV. (12): „Fej" - Do, mert ez a G válaszként gyakori embernek a feje. De ha ugyanezen a táblán az (l)-re, az (5)-re, a (24)-re, a (20)-ra stb. mondanak fejet, ez nem Do, mert nincsenek olyan gyakrabban előforduló ember-válaszok, amelyeknek e részletek közül bármelyik a feje lenne. > A v. sz. ennek a gyakran észlelt tartalmi egésznek csupán egy részletét látja és mondja. Ha nem a megszokott tartalomnak egy részletét mondja, akkor már nem Do-t jelölünk. Például: III. (4) „Emberfej" - Do, akkor is, ha gyerekfejet vagy négerfejet mond a v. sz., mert ez a „fej" része egy olyan areának, amelyre a v. sz.-ek több mint 90%-a embert mond. Ha azonban ugyanerre a III. (4)-re azt a választ kapjuk, hogy „kecskefej" vagy „madárfej" - ez nem Do, mert a nagyobb areá- ra nem szoktak kecskét, vagy madarat mondani. A Do tehát mind areában, mind tartalomban része egy szokásos egésznek. Vitatható, hogy mennyire kell gyakorinak lenni a válasznak, amelynek egy részét Doval jelöljük. A mi jelölési konvenciónkban az 5-6%-nál gyakoribb B válaszok részlete Do.
Néhány Do válasz I. (5) Fej, b (7) Állatfej, (8) Szárny, (10) Csáp vagy kéz III. (8) Ember lába, (4) Ember feje IV. (4) Láb, (12) Fej, (8) Karok V. (13) Láb, (6) Szárny, (4) Szarvak, (10) Fej, (5) Láb - ha az (l)-ben látható embernek a lába. VI. (7) Macska bajsza, (4) Szárny, c (13) Fej VIII. Az (1) állat feje vagy lába vagy farka (természetesen csak akkor, ha a v. sz. nem látta előtte az egész állatot).
IX. (5) Fej, (7, 8 stb.) Szarvak . ................................. .......... - ..................................................................... .... Vigyázat! Nem Do a II. (2) láb, a III. (17) disznóláb (nem látható olyan disznó, amelynek ez lenne a lába). Nem Do: III. (17) Kéz; IV. (4) Csizma. Ezt a „csizmát" önálló jelentésnek tekintjük. Ugyanitt azonban a „láb" Do. Nem Do a IX. (13) fej, mert előfordul ugyan olyan ember-válasz (b állásban), amelyben ez a fej, de ez ritka, míg a fej ennél a résznél mint önálló jelentés igen gyakori.
41
A RORSCHACH-PRÓBA
A felfogásmód eddig tárgyalt hét jele egyetlen szemléleti aktusban megragadott areákra vonatkozott. Hat további jellel összetett formákat jelölünk. Ezek olyan egészek, amelyek már a jelentésadási folyamat közben is önálló részleteket foglalnak magukban. A felfogásmódnak ezeket az összetett formáit két csoportba sorolhatjuk: > A percepcióban az egész az elsődleges, és ez irányítja a jelentésadást; ez az egész azonban a szemléletben tagolt: önálló részleteket foglal magában. > A percepcióban egy vagy több részlet az elsődleges, a válaszrészletekből épül fel, a jelentésadás részletvezérlésű. Az egész vezérlésű összetett formáknak két jelölési változata van: a Gkomb és a Gzw. A részlet vezérlésű formák jelölésében a DG (illetve DzwG) jelet alkalmazzuk, különféle kiegészítő jelekkel, utalva arra, hogy a szemlélet a részletből (D- ből) jut el az egészhez (G-hez).
Gkomb A kombinációs G válasz kritériumai: > A v. sz. az areát elsődlegesen egész-benyomással ragadta meg. > A jelentés implikálja azt, hogy ez az egész önálló részletekből áll. Ezt a választ szinte kizárólag a X. táblán kapjuk. Példák: Tengerfenék; növénygyűjtemény; bogarak tánca egy rajzfilmben; Walpurgis-éj. Mindezekben a válaszokban a szín is, a térritmika is globálisan hatott, de a tartalom már magában foglalja, hogy a v. sz. egységekre tagolt egészeket ragadott meg. Gzw Olyan egészválasz (G), amelyben a foltnak és a fehér háttérnek (zw) egyaránt van jelentése. Kritériumai: > A szemlélet egész vezérlésű. A tartalom mutatja, hogy a v. sz. egyszerre ragadta meg a foltot és azokat a fehér részleteket, amelyek a válaszba belejátszottak. > A fehér részleteknek jelentésértékük van; ezt a v. sz. vagy spontán kifejezi, vagy az utótesztben feltett kérdésre azonnal megmondja. Példák: I. c Álarc. (A fehér rész a kivágásokat jelöli.) Ugyanezen a táblán: fehér pettyes lepke. VII. Szigetvilág a tengerben. - Ugyanez a válasz a X. táblán is elő szokott fordulni. A fehér háttér a tenger. III. c Piros pettyes bogár. - A (19) zw a (6)-os foltrészlettel együtt a bogár teste. VIII. c Koponya - A (17) és a (6) az üregek.
42
Első rész. Jelölés
DGkomb Rorschach ezt a választ kombinált másodlagos G válasznak nevezte. Kritériumai: V A v. sz. részleteket lát, ezekből rakja össze az egészet. > A részletek (a szemléletben is és a jelentésben is) önállóak, minden részlet külön is jelölhető lenne. Példáid: I. Két ember (2) fölemel egy nőt (1). A v. sz. részletről részletre haladva, fokozatosan szövi a választ, s a részleteket tartalmilag összekapcsolja. Például X. tábla: Két varázsló kezet fog (10), két ördögfióka (6) zászlókat lengetve (2) ünnepli őket, egyéb szörnyetegek (4, 11) sietnek gratulálni. A kombinatív válaszszövésben a v. sz. nemcsak areákat kapcsol össze olyan módon, hogy a szemlélet a folt egészére kiterjed, hanem a részletek egybekapcsolásával a jelentést is bővíti. Példák: IX. Egy kanyon (4, 20) két partján (1) indiánok harcolnak (7, 8, 9), köröttük zöld erdő (2), a folyóvíz csillog a napfényben (3). - Minden részlet bővítette, kiegészítette a jelentést. - De ha a II. táblán ezt a választ kapjuk: Két medve (1), piros dísz van a fejükön (2) - nem jelölünk DGkomb-ot, mert a v. sz. egybekapcsolta ugyan az areákat, s az egész folt belekerült a szemléletbe, de a jelentés alig gyarapodott. A részletek egybekapcsolása verbális. Külön D-nek jelöljük a medvét, külön D-nek a piros díszt, a két részlet összekapcsolása pedig az ötödik oszlopban kap jelet. IX. Két sárgarépa (1) nagy levelekkel (2), alul retek (3). A részletek összetartozása látszólagos: valójában két olyan részletről van szó, amelynek összekapcsolása egyszerű kontinuitásos asszociáció, s a jelentést nem bővíti. DGkonf (konfabulált másodlagos egészválasz) Kritériumai: > A v. sz. szemléletben és tartalomban egyaránt egy részletet ragad meg, például az I. táblán a (10) részletet mint csápot. > Ebből a tartalmi részletből új tartalmi elem hozzáadása nélkül a képzetalkotás szintjén egészet csinál (a csápból bogarat), s ezt terjeszti ki a szemléletre. > A kiterjesztés folyamata lehet verbális, de a befejezése, az egészválasz ismét szemléletes. (A v. sz. látja is a bogarat.) > Minthogy a kiterjesztés szubjektív, önkényes, a kikerekedett egészválasz nem felel meg a formának. De a v. sz.-t ez nem zavarja, mert a szemlélet részletvezérlésű, a részlet hitelesíti az egészet, a csáp a bogarat. Példák: w^j
--------------
VI. V. IX.
Macska - A kiinduló részlet a (6, 7)- fej és bajusz. Nyúzott disznó - Kiindulás a (12): „disznóláb''. Rák - Kiindulás a (24)-es „csápok".
43
A RORSCHACH-PRÓBA
A konfabulált másodlagos egészválaszoknak ezen a kiterjesztéses mechanizmussal létrehozott változatán kívül van egy másik változata is, amelyben a generalizálás mechanizmusa érvényesül. A v. sz. a tábla egy részletére tartalmi egészet asszociál például VI. (3) Lepke -, s ezt generalizálja a szemléleti egészre: ha a részlet lepke, akkor az egész is az. A konfabuláció ebben a változatban is szemléleti: részletvezérlésű, új tartalmi elem nélkül létrejövő egészválasz. Példák: IV Vagina. - Kiinduló részlet a (12). I. Bogár. - Kiinduló részlet az (1).
A két változatot sok esetben nem tudjuk elkülöníteni. Egy és ugyanaz a válasz létrejöhet kiterjesztéssel is, generalizálással is. Például: II. „Ház" - lehet, hogy a v. sz. a (4) részt tetőnek vagy toronynak látja, ehhez asszociálja a házat, s ennek megfelelően terjeszti ki a szemléletet. De még gyakoribb talán az, hogy a (4) részletet háznak látja, ezt a szemlélet szintjén generalizálja, s így jön létre a „ház", mint konfabulált egészválasz. A két mechanizmust nem tudjuk megkülönböztetni, ezért a jelölésben sem teszünk különbséget köztük. (A jegyzőkönyv értelmezésekor azonban, ha van konfabulációs válasz, megpróbáljuk megállapítani, hogy melyik mechanizmus jellemzi: felnőtteknél ugyanis a generalizáló folyamat inkább infantilis rögző- désre, a kiterjesztő inkább kóros eltolódásra utal.)
DGkont (Kontaminált másodlagos egészválasz) E válasz szemléletek sűrítésének eredménye. A mechanizmus, amellyel a sűrítés létrejön, leginkább az álom képzetsűrítéseire emlékeztet. Kritériumai: > A v. sz.-nek egyidejűleg két különböző szemlélete van a foltról - akár az egészről, akár valamelyik részletéről. > A két percepciót mintegy egymásra fényképezve látja (teleszkopálja). > Ennek a sűrített figurációnak ad jelentést. Példák: X „Tüdőrák" - A (6) a rák, a (10) a tüdő, a két szimultán észlelt percepció azonban önállóan nem kap jelentést, csak sürítve. VII. „Afrikai zsidó templomdísz". - Az utótesztből tudjuk, hogy a (2) egy zsidó fej, úgy, hogy a (8) a horgas orr; ugyanez a rész b állásban Afrika térképe. De a jelentésadásban sem a fej, sem a térkép nem jelent meg, hanem a kettő teleszko- pálásával kapott harmadik szemléleti kép adja a válasz tartalmát. IV. „Kutyafejű ember". - Az (1) a fej a két láb (4) között. Tehát a sűrítés révén a két egyébként jó részlet teljesen bizarr szemléleti képet ad.
44
Első rész. Jelölés
A DGkont válaszok tartalma rendszerint bizarr, formájuk abszurd. Ilyen magának Rorschachnak nevezetes példája a IV. táblán: „Egy szolid államférfi mája". - A v. sz.nek szimultán két egész-percepciója van: az ember és egy belső szerv, a kettő összevonásából jön ki a válasz. Jellegzetes a kontamináció bi- zarrságára ez a válasz: III. „Madárkisasszony". A két egyidejű szemlélet: madárfej (4) és női cipő (17). - E bizarrságokban gyakran a verbális elem kerül túlsúlyba, és a teleszkopált szemléleti képhez tapadó képzetek is beleszövődnek az új jelentésbe. Például: I. „Női és férfimedence, lehet, hogy közösülés: Ádám és Éva a Paradicsomban". A szemléleti kiindulás egyik eleme a medence, mint G válasz, másik eleme a két alak (2), ezeknek teleszkopálásából jön ki a női és férfi medence. Valószínűleg ehhez asszociálja a közösülést, valamint a meden- ce-borda-hiányzó borda fonalán a paradicsomi párt, amelyet a férfi-nő, Ádám- Éva társítás is vezérel. A kontamináció megítélésénél rendkívül szigorúan kell ragaszkodnunk a három kritériumhoz: szimultaneitás, Iclcszkopálás, a részletekhez képest új jelentés. Ezért mi nem jelölünk kontaminált másodlagos egészválasznak egy olyan típust, amelyet több szerző (például Neiger 1961/a) annak tekint. Ennek példája: IV. „Egy mágus mutatványa két kígyóval." - Kontamináció mellett szólna az, hogy a (8) a mágus karja és a kígyó egyszerre, tehát ez a részlet teleszkopált. Mégsem jelölhetjük kontaminációnak, mert a jelentés nem sűrítés eredménye. Éppen így nem jelöljük kontaminációnak ezt a gyermekválaszt: I. „Agancsos hegy." - Az agancs (10,11), a hegy az egész. Ez a válaszfajta gyakori, s ezért is lényeges az elkülönítése. Ezekben a válaszokban a sűrítés nem szemléleti, csak verbális. Az agancs és a hegy nincs te- leszkopálva, a két rész nincs egybevonva, csupán érintkezik. Amikor a gyerek azt mondja az I. táblára: „Szárnyas hegy", akkor bizarr dolgot mondott, de nem sűrített, hanem csak verbálisán kapcsolta egybe a szemléletileg egymás mellett lévő, egymással érintkező tartalmakat. Márpedig a bizarrság nem kritériuma a kontaminációnak, hanem következménye.
DzwG (Fehér részlet kiindulású egészválasz) Kritériumai: > A válasz fokozatosan van felépítve, mint a kombinált válaszok. > A szemlélet Dzw kiindulású. > A fehér részletnek és a foltnak az összekapcsolásával a jelentés bővül. Például:
II.
„Bányaalagút" (17) + (1), tűz keletkezett benne (2,3)".
IX. c „A tihanyi királykisasszony (4) hosszú copffal (16), tüllruhában, sziklába zárva (1, 2, 3)."
45
A RORSCHACH-PRÓBA
A felfogásmód jeleivel, mint láttuk, a szemlélet kiterjedését, areáját rögzítjük. Amikor a kiterjedés a jelentésadás folyamán változik, egyes esetekben több jelet alkalmazunk azért, hogy a változás folyamatát rögzítsük. Ilyenek a DG, DzwG válaszok. A klinikai gyakorlatban, főként a gyermekjegyzőkönyvekben a szemlélet kiterjedésének olyan változataival is találkozunk, amelyeket az itt közölt jelekkel nem tudunk rögzíteni. Például: VIII. b „Medve (1), szagol valamit (5)." Ha a jelölésben következetesek akarnánk lenni, D-D jelet kellene tenni, feltüntetve, hogy egy szemléleti elem egy másik szemléleti elemmel kombinálódott. Csakhogy az értelmezésben ez a válasz semmivel sem árul el többet a személyről, mint a D jel, s ezért csak az utóbbit alkalmazzuk. Éppen így jelölhetnénk DdGkonf-ot a X. tábla „Tüskebokor" válaszára, amely a (6) széli kiágazásából indul ki. Csakhogy ennek sincs más tüneti jelentése, mint a DGkonfnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy az itt közölt 13 jel elegendő a felfogásmód értelmezhető változatainak jelölésére. Ha a jelentésadásba a kombináció, a kiterjesztés vagy a sűrítés mechanizmusa belejátszhat, de a válasz nem meríti ki a megfelelő DGváltozat kritériumait, akkor a felfogásmódban a D, ¿11. a G jelet alkalmazzuk, és a különleges reakciók oszlopában (ötödik oszlop) utalunk a szóban forgó mechanizmusra.
A determináns jelölése A második oszlopba, a determinánsok oszlopába kerülő jelek azt rögzítik, hogy milyen ingerkvalitás vagy -kvalitások szabják meg a jelentést. A lehetséges változatcsoportok: formaválaszok, színválaszok, árnyékolási válaszok, ill. ezek kombinációi, valamint a mozgásosság. Ha a válaszban egyedül a forma játszik szerepet, vagy a forma játssza a vezető szerepet, akkor az ingerkvalitást jelző betű vagy betűcsoport jelét minőségi jelzéssel is kiegészíthetjük: mérlegeljük, hogy a jelentés megfelel-e a formának, az alak valóban belelátható-e a foltba. A forma vezérlésű válaszokban a jelentés és a forma adekvációs fokát +, - és ± jellel jelöljük. Minthogy a mozgásválaszokban is a forma játssza a vezető szerepet, az adekváció fokát ezeknél a válaszoknál is jeleznünk kell.
Formaválaszok (F) F jelet kapnak azok a válaszok, amelyekben a jelentést egyedül a folt formája határozza meg. Egyetlen kritériuma, hogy a v. sz. ezt a jelentést akkor is adhatta volna a foltra, ill. egyik részletére, ha az areában jelölt kiterjedésnek csak
46
Első rész. Jelölés
kontúrja lenne. Sem a szín, sem az árnyékolás nem játszik bele a jelentésadásba. A jelentés az elhatároló, tagoló formákon kívül semmiféle egyéb ingerkvalitást nem igényel. Példák: V. Denevér. VIII. (1) Jegesmedve. III. (2) Lepke stb. Mindezeket a formákat a csak kontúrban kirajzolt táblákon a v. sz. éppen olyan gyakran látja, és a megfelelő válaszokat éppen olyan gyakran, vagy még gyakrabban mondja, mint a színekkel és árnyékolással kidolgozott táblákon. A formaválaszok adekvációsfokának meghatározásánál, a + vagy -, ill. ± jel mérlegelésénél a következő szempontok irányadók: > Az első kritérium az, hogy mennyiben felel meg a forma a jelentésnek: mennyire hasonlít a kontúrokból és tagoló vonalakból álló alakzat a jelentés objektív mintájához, például a X. (6) ágas-bogas, csápszerű formációja a poliphoz vagy a rákhoz. > Ha a szemléleti forma és a jelentésminta megfelelése a v. v.-ben hasonlósági evidenciaélményt kelt, akkor F+ jelet alkalmazunk. Ha a v. v. a megfelelést, a hasonlóságot nem észleli, akkor a második oszlopba F- kerül. > A mérlegelésben szerepet játszik a válaszok gyakorisága is. Ez azonban önmagában nem döntheti el az adekváció fokának jelölését. Vannak ugyanis gyakran észlelt rossz formák. Ezeket gyakoriságuk ellenére is F mínusz (F-) jellel látjuk el. Például: VI. (3) Fa, levelekkel. I. Szarvasbogár (mint DGkonf). VII. Medence . Ha viszont a hasonlóságban a v. v. bizonytalan, akkor a gyakoriság az adekváció mellett szól. Például: VIII. (4) Lepke - a hasonlóság nem tökéletes, de a gyakoriság a + megítélést támasztja alá. > Vannak olyan tiszta formaválaszok, amelyek sokféle alakzatra érvényesek. Ilyen például a „bot" minden hosszú formációra; „öböl" minden be- türemlésre; „félsziget" minden kiszögellésre; „térkép" minden csipkézett körvonalú zárt formára stb. Ezek ún. passe-partout válaszok: „mindenre ráilleszthető" sablonok. (A szó francia jelentésének megfelelően még ál- kulcs-válasznak is nevezhetnénk őket.) Az ilyen válaszok F± jelet kapnak. > Az F± jelet olyan formavezérelt válaszoknál is alkalmazzuk, amelyekről egyszerűen nem tudjuk eldönteni, hogy a forma jó-e vagy rossz. Ilyenkor bizonytalanságból és óvatosságból használjuk a ± jelet. Ezt azonban természetesen lehetőleg kerüljük. A ± jelet tartsuk fenn részint a „passe-partout" válaszokra, részint azokra az esetekre, amikor a gyenge formát a gyakoriság ellensúlyozza. > A jelölési jegyzék támpontokat ad az adekvációs fok megítélésére. A válaszok egy részében a jelölés valóban rutinszerűen történhet, például: X. (3) Bogár, II. (17) Lámpa stb. A válaszok jó részében azonban egyedileg kell mérlegelnünk, hogy a v. sz. a formát milyen pozícióból látta, nem konfabulatív kiterjesztés útján jutott-e el a válaszhoz. Például: az I. (1) Bogár - általában F+, de lehet F- is, ha a csápokból kiindulva észlelte a v. sz. a bogarat. Vagy: X. (7) Kakas b állásban: ha „az oroszlán hátsó lába"
47
A RORSCHACH-PRÓBA
a kakas feje, akkor F+, ha ugyancsak b állásban „az oroszlán orra" a kakas feje, akkor F- a jelölés, mert konfabulatív kiterjesztés történt. Ehhez a mérlegeléshez, mint általában a jelöléshez, hosszú gyakorlatra van szükség.
Színválaszok Fb (Primare Farbantwort = tiszta színválasz) Ha a választ egyedül a folt színe határozza meg, s a forma egyáltalán nem játszik benne szerepet, akkor Fb-jelet adunk. Az Fb-jelölés kritériuma az, hogy a válasz akkor is érvényes lenne, ha az egész tábla ilyen színűre volna festve, és semmiféle részletet nem lehetne rajta elkülöníteni. Ha a v. sz. vért mond a vörös foltokra a II. (2), (3), vagy a III. (2), (3) részeken, tengert vagy vizet a kékre például a VIII. (4) és X. (6) részeken; erdőt, mezőt, rétet a zöldre például a IX. (2) részen; gennyet a sárgára például a X. (7) részen, ezek tiszta színválaszok. Fb-jelet adunk akkor is, ha a jelentést nem egy meghatározott szín determinálta, hanem a tábla színessége, és egyedül a színessége'. Ilyen válaszok: „Színminta", „Színkollekció", „Festék" a VIII., IX. és X. táblán. FbF (Farb-Formantwort) Olyan szín vezérlésű válasz, amelybe a forma is belejátszik. A jelentést itt is a szín determinálja, de az észlelésnek formai támpontja is van. A válasz formaeleme akcidentális, véletlenszerű; bármilyen forma megfelel. A forma tehát lehetne más, a szín azonban nem. Például: ha a v. sz. egy piros foltra „vércseppet" mond, a formát módosíthatjuk, megnyújthatjuk, kerekíthetjük - a jelentés nem változik. De ha az exponált formát más színben, kékben, zöldben vagy sárgában mutatjuk be, erre már normális személy aligha mond vércseppet. Ha a II. (2)-re a v. sz. vért mond - ez tiszta Fb válasz, semmiféle formai elemet nem tartalmaz. Ugyanerre a részletre „vércsepp" FbF - ebben már van formai elem, jóllehet esetleges. Vagy a X. (6)-on: „tinta" Fb; „Tintapacni" FbF, mert a „pacni" valamilyen formát feltételez. Néhány FbF válasz: II. Orvosi ábra a furunkulusról - Gzw FbF; II. (3) Napfelkelte - D FbF;.VIII. (4,5) Jéghegyek - D FbF; VIII. Anatómiai könyv illusztrációja - G FbF; IX. (3) Rózsaszirmok - D FbF; IX. c Kitörő vulkán - G FbF; X. Élet a tenger alatt - G FbF. 48
Első rész. Jelölés
FFb (Form-Farbantwort) Formavezérlésű színválasz A jelentést a forma szabja meg, de a szín is támpontot nyújt az észlelésnek. A megragadott areának a körvonalai nem elégségesek a válasz megfogalmazásához. A jelentésadáshoz szín is kell, jóllehet ennek szerepe másodlagos. Mint minden formavezérlésű válaszhoz, az FFb-hez is hozzátartozik az adekváció fokának a jelölése. Minden FFb jelhez hozzá kell tennünk a + , ± vagy - jelet. Ezek a jelek kizárólag a válasz formai elemére vonatkoznak. Példák:
VIII. (4) Selyempáma VIII. (4) Női pulóver VIII. (4) Két kék kocka VIII. (2) Pillangó VIII. (2) Paplan II. (3) Lepke IX. c Két táncosnő zöld blúzban. sárga szoknyában IX. c Háromszínű zászló III. (2) Csokomyakkendő III. (2) Tüdő III. (3) KRESZ-jel X. (2) Szöcske X. (2) Színes fürdőszivacs
D D D D D D
FFb+ FFbFFb± FFbFFbFFb+
G G D D D D D
FFb+ FFbFFb+ FFbFFbFFb+ FFb±
Az FFb válaszoknál mérlegelnünk kell a szín adekvációját is: azt, hogy megfelel-e a szín a jelentésmintának. FFb-jelet ugyanis csak akkor adunk, ha a szín adekvát. Ha a szín nem adekvát, akkor csak a formaelemet jelöljük. Például: ha a v. sz. X, (6)-ra azt mondja, hogy „pók", akkor F+ jelet adunk, feltételezve, hogy a jelentésadásba a szín nem is játszott bele. A VIII. (l)-en a „jegesmedve" válasz jele is F+, azzal a feltevéssel, hogy a v. sz. a jelentésadásban a színt nem ragadta meg. Vannak olyan formavezérlésű válaszok, amelyekhez a szín egyáltalán nem szükséges, de a v. sz. mégis bevonja a jelentésadásba. Ilyenkor, ha a szín adekvát, FFb jelet adunk. Például: III. (2) „Lepke" F+, de „Rózsaszín lepke" FFb+. Vagy: X. (12) „Cseresznye" F+, de „Sárga cseresznye" FFb+. A X. (11) „Kutya" F+, ugyanitt „Barna kutya" FFb+. Van ebben a körben egy olyan választípus, amelyet a különleges reakciók oszlopában is jelölnünk kell mint „Befestést". A Befestés kritériuma: a) formavezérlésű válasz, b) a színre nincs ugyan szükség, de a v. sz. mégis bevonja a tartalomba, c) az említett szín inadekvát, a jelentésmintának nem felel meg. Ilyenkor a determináns oszlopban csak a formát jelöljük, és az ötödik oszlopban tüntetjük fel azt, hogy „Befestés". A leggyakoribb ilyen válaszok: X. (6) „kék pók", VIII. (1) „piros jegesmedve".
49
A RORSCHACH-PRÓBA
Gyakran előfordul, hogy a v. sz. említést tesz ugyan a színről, de nem vonja bele a választartalomba. Példáid: X. (7) „ez a sárga egy kutya". A válasz szerint nem arról van szó, hogy a kutya sárga, hanem arról, hogy ezt a foltot ő kutyának látja, tehát a szín megjelölésével lokalizálja a válaszát. Ilyenkor a determinánsban csak a formaelemet jelöljük, és a szín lokalizáló említését az ötödik oszlopban tüntetjük fel Int Fb jelzéssel. Az „Int Fb" az intellektuális színválasz különleges reakció rövidítése.
Fbn (Farbnennung = Színmegnevezés) Ennek a sine morbo csoportokban elő sem forduló színválasznak a kritériumai a következők: > A v. sz. megnevezi a színt. Például: „ez piros", „ez zöld" stb. Csupán ennyit mond. Tartalmi asszociációt nem fűz hozzá, jelentésadási folyamatot nem észlelünk. „Ez piros, olyan, mint egy ruhaanyag." - Ez a válasz nem Fbn, mert formátlan ugyan, de jelentésadás fűződik hozzá, jele tehát Fb. > A szín megnevezesét a v. sz. úgy éli át, mintha jelentést adott volna, vagyis eleget tenne a feladatnak. > Mint valamennyi eddig tárgyalt színválasz, az Fbn is csak kromatikus színekre vonatkoztatva jelölhető. Az akromatikus skála különféle árnyalatainak megnevezését, például „ez fekete", „ez fehér", „ez szürke" válaszokat nem jelöljük Fbn-nek. Az Fbn jel alkalmazásánál nehézséget jelenthet, hogy vannak olyan színreakciók, amelyek Fbn-re emlékeztetnek. E reakciók diagnosztikai jelentése azonban egészen más, ezért nem szabad őket az Fbn-nel összetévesztenünk. A v. sz. jelentésadási élménye elengedhetetlen kritériuma az Fbn-nek. Ezért nem jelölhetjük így a színek leírását, például IX. „Itt ez a zöld szétfolyik, érintkezik a pirossal és különféle árnyalatai vannak." A v. sz.-nek itt nincs válaszadási igénye, megnyilvánulását nem is jelöljük válaszként, csupán az ötödik oszlopban tüntetjük fel azt, hogy „színleírás". A színek értékelő - dicsérő vagy elutasító - megjelölése nem Fbn, mert a v. sz. ezeket a megjegyzéseit nem válasznak, hanem a tábla értékelő leírásának szánja. „Milyen szép ez a piros!", vagy „Milyen undorító ez a piros" - az ilyen megjegyzéseket az ötödik oszlopban jelöljük, az előbbit Színdicséretnek, az utóbbit Piros-ütközésnek vagy esetleg Piros-sokknak. „Ez a piros egy lepke" - természetesen szintén nem Fbn, hanem FFb. Az ilyenfajta válaszokban, mint már említettük, a szín megjelölése lokalizációs funkciót tölt be. (Int Fb az ötödik oszlopban.) Végül elengedhetetlen kritériuma az Fbn-nek az is, hogy még a legelmosó- dottabb tartalom se tapadjon hozzá. „Ez zöld, mint a tenger" - ez a válasz nem Fbn, hanem Fb, mert jelentés fűződik hozzá, a „zöld folt" pedig FbF, mert formai elem is belejátszik a jelentésadásba.
50
Első rész. Jelölés
Árnyékolásválaszok A színekhez hasonlóan a nem színes vagy részben színes táblákra (I-VII.) az akromatikus vílágos-sötét-szurke árnyalás is meghatározhatja a választ. Az akromatikus árnyékolás által determinált válaszokat Bínder (1932) nyomán Hell- dunkel(világos-sötét) válaszoknak nevezzük, és Hd-nek rövidítjük. Ez a német szó megfelelője az olasz „chiaroscuro"-nak, a francia „clair-obscur"-nek, amellyel a festészetben a fényhatást, a fény-árnyék játékát nevezik meg. A Ro-táblán az árnyékolásnak mint ingerkvalitásnak éppen úgy megvan a „tiszta" változata, valamint a formával való kétfajta kombinációja, mint a kromatikus ingereknek.
Hd (Helldunkelantwort = tiszta ámyékolásválasz) így jelöljük azokat a válaszokat, amelyeket kizárólag a világos-sötét árnyékolás, a folt szúrkésfekete jellege határoz meg. Ha semmiféle korulhatároló, tagoló forma nem lenne, ha a folt akármilyen alakú lenne, a válasz akkor is érvényes lenne. Példák: „sár", „pocsolya", „piszkos hó", „sötétség", „kátrány" a IV., V. , VI., esetleg a VII. táblán. Vagy: IV. „Fény tükröződik a sötét vízen."
HdF (Helldunkel-Form-Antwort) A jelentésadást a vílágos-sotét-szürke tónus vezérli, de a forma is belejátszik. A formaelem azonban véletlenszerű, más formával is helyettesíthető. Ilyenek: „felhő", „röntgenkép", „cseppkő", „szénrajz", „szőrmedarab" az I-VII. táblák szürke foltjaira adott válaszként. A formaelem jelenléte a HdF- és a Hd-válaszok elhatárolásának döntő kritériuma. Például: „szénréteg" - ez a IV. táblán inkább Hd-válasz, mert ha az egész tábla ilyen szürkésfekete lenne, körvonalak és tagolás nélkül, ez a válasz akkor is létrejöhet, „széndarab" viszont HdF, mert ez valamilyen tagolást feltételez. „Az ég vihar előtt" válasz ugyancsak elképzelhető egybefolyóan szürkésfekete táblánál, tehát Hd-val jelöljük. A „felhő"-válasz viszont az I-VII. táblán szürke foltra mindig HdF, mert a felhő jelentésmintája általában a háttérből kiemelkedő körvonalazott folt. FHd (Formavezérlésű ámyékolásválasz) Ennek a válaszfajtának két változatát ismerjük: > Az area körvonalazott, és a jelentésnek megfelelően tagolt. A formavezérlés tehát kétségtelen De az árnyékolás is belejátszik a jelentésadásba: pontosabbá teszi a választ, hozzáad a válaszhoz még egy mozzanatot, amely általában járulékos. Példák: VI. „Medvebőr". Ezt a választ azért kell FHd-vel jelölnünk, mert implikálja a szőrösséget, amit csak az árnyé
51
A RORSCHACH-PRÓBA
kolás adhat hozzá a jelentéshez. De ugyanitt: „Állatbőr" F+ válasz, mert egyedül a formai elem - körvonal és tagolás - is kiadja a választ, az árnyékolás semmit sem ad hozzá. Ugyancsak a VI. táblán „szőrmedarab" HdF, mert a körvonal más is lehetne, akcidentális, s a válasz lényegét az árnyékolás adja. A „Szőrme" válasz pedig az utóteszt alapján esetleg tiszta Hd-nak is tekinthető. IV. c (1) „Havas fa" vagy „Korhadt fa" FHd±, mert a havas, ill. korhadt jelleget az árnyékolás adja hozzá. VI. (3) „Behavazott kereszt" FHd+, de ugyanitt „Kereszt" F+. IV. „Ősnövény lenyomata" FHd. V. „Vese röntgenképe" FHd-, mert a vese elsődlegesen feltételezi a formát (itt ez a forma rossz, ezért mínusz), a röntgenkép árnyalása járulékos eleme a válasznak. Ugyanerre a táblára „Röntgenkép" HdF IV. (4) „Csizma" F+. „Sáros csizma" FHd+. „Sárgöröngy" HdF. Ugyanitt „Sár" Hd, mert semmiféle formát nem implikál. > A v. sz. egy akromatikus tábla árnyalt részén az árnyalásból formát képez. Például: IV. (24) „Férfifej" Dd FHd+. I. (15)-ben az alsó világos rész: „kacsafej" Dd FHd+. III. (8) „Tuskó Matyi" D FHd+. Ennél a válasznál a külső körvonal is élesen elhatárolt, de a válasz mégsem jöhetne létre az árnyékoláselem nélkül, mert a tagolási vonalak abból vannak kidolgozva. VII. (4) „Női nemi szerv" Dd FHd+. Az FHd jelölése nehéz, sokszor okoz fejtörést. Általában azt a hibát szokták elkövetni, hogy túl gyakran jelölik, olyankor is, amikor a választ az árnyalatok közt lévő határok adják ki. Példák: IV. c (21) „Két boszorkány" Dd F+, mert a sötét és a világos árnyalat éles határvonala mint forma determinálja a választ. De ugyanitt: „Két lefátyolozott nő" Dd FHd+, mert a fátylakat az árnyékolás adja hozzá a válaszhoz. Ugyanez a (21)-es részlet, de a (23)-mal együtt: „Két indián törzsfőnök" Dd FHd-, mert a fejdísz alsó határának nincs meg az alsó elhatároló kontúrja, ezt a v. sz. maga dolgozta ki. VI. (18) „Két tojás" Dd F±. I. (14) „Golyó" Dd F±. IV. (26) „Szív" Dd F-, mert mindezekben a válaszokban határozott kontúrok vannak, csak éppen a kontúrok egybeesnek az árnyékolási határokkal. Az árnyékolás adta pregnáns határokat tehát az area teljes értékű kontúrjának tekintjük, s az így meghatározott válasz F jelet kap. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az FHd-t, mint minden formavezérlésű választ, az adekváció fokának szempontjából is minősítenünk kell +, ± vagy - jellel. Példák: VI. b (1) „Hajó" D FHd+. VI. b (1) „Jéghegy" D FHd±. VI. b (1) „Tornyos ház" D FHd-. VI, (16) „Gerincoszlop csigolyákkal" Dd FHd± (Vigyázat! Ugyanitt „Gerincoszlop" F±.) Az akromatikus képeken „Hegyoldal" általában FHd±.
52
Első rész. Jelölés
F(Fb) - Ezt a jelet „F, zárójel Fb"-nek szoktuk kimondani. Akkor jelöljük, ha a választ a kromatikus folt árnyékolása vezérli. Példák: IX. (3) „Selyemhernyó gubója" D F(Fb)+. II. (2) alul „Szerpentinút" Dd F(Fb)± . II. (2) „Összegyűrődött harisnyák" D F(Fb)+. II. (3) „Egy könnyező borjú feje" D F(Fb)+.
Az árnyékolás-válaszok és a színválaszok elhatárolásának fontos szabálya, hogy a színválaszt csak kromatikus foltra, árnyékolás-válasz csak akromatikus foltra jelölünk. Például: V. „Vér" G Hd; ugyanitt: „Vérfolt" G HdF (az ötödik oszlopban pedig „Színhívás"). IV. „Virágos rét" G FHd- (ugyancsak „Színhívás"). A kromatikus táblákon viszont, ha a szürkés szín belejátszik a válaszba, Fb-t jelölünk, nem pedig Hdt. Például: X. (3) „Tüdő röntgenfelvétele" D FFb±. VIII. c (5) „Szürke állatfej" D FFb+.
Fekete és fehér színválaszok Vannak olyan esetek, amikor az akromatikus folt árnyékolása mint fekete vagy szürke szín játszik bele a jelentésadásba. Ez azt jelenti, hogy az akromatikus táblákon maga az árnyékolás kétféle ingerkvalitásként determinálhatja a választ: > A szoros értelemben vett árnyékolással - ezt jelöljük a Hd különféle változataival; > Azzal, hogy feketének vagy szürkének látjuk; ezt jelöljük a fekete színreakció különféle változataival. A jelentésadás közben a v. sz.-nek a fehér színről is lehet élménye. Ennek leggyakoribb esete az, hogy a hátteret (a zw-t) fehér színnek látja, s ezt kifejezésre juttatja válaszában. Jóval ritkábban ugyan, de az is előfordul, hogy egy világosszürke részt lát és mond a v. sz. fehérnek. Ezekben az esetekben a fehér szín szerepét a jelentésadásban a determinánsok oszlopában jelöljük. A fekete, ill. a fehér színnek a formához való viszonyát a szokásos három változatban jelöljük. A formavezérlésű változatot természetesen az adekvációs fok jelével is kiegészítjük (+, -, ±). Ezeknél a válaszoknál a színválaszok szokásos jeleit használjuk azzal a megkülönböztetéssel, hogy a fehér színnél a, a feketénél pedig n jelet teszünk a megfelelő jel elé. (Az a a latin albus = fehér, az n a latin ni- ger = fekete rövidítése.) Eszerint a jelölésben mindkét csoportnak 3-3 változatát különítjük el:
53
A RORSCHACH-PRÓBA
nFb A választ a fekete szín döntően meghatározza, forma egyáltalán nem érvényesül. Példa: IV. „Fekete éjszaka" G nFb.
nFbF A jelentésadást a fekete szín benyomása vezérli, de a forma is belejátszik. Példák: V. „Fekete drágakő" G nFbF. VI. (1) „Szürke kötött anyag" D nFbF. I. (20) „Fekete pettyek" Dd nFbF nFFb A fekete mint színbenyomás fennáll, de másodlagos, a jelentésadást a formaelem vezérli. Példák: II. b (1) „Megpörkölték a disznót, kormos a szőre." D nFFb+. VI. c (1) „Szürke pulóver" D nFFb+. III. c (1) „Néger fej" D nFFb+. III. (4) „Néger fej" Do nFFb+. V. b (6) „Fekete párduc" D nFFb-. VI. (14 felső része) „A sötétség királya" Dd nFFb+. aFb A választ a háttérnek fehér színként való észlelése határozza meg, formaelem nélkül. Például: V. (az egész fehér háttér) „Hómező" Dzw aFb. aFbF A jelentésadást a fehér szín vezérli, de a kontúr belejátszik. Példák: II. (17) „Hógolyó" Dzw aFbF, VIII. (16,17) „Fehér rongyok" Dzw aFbF. aFFb A jelentésadást a forma vezérli, a háttér fehér színe másodlagos. Például: I. b (17) „Menyasszony fehér ruhában" Dzw aFFb+. I. (16) „Kámzsás barát" (az utótesztben „Fehér kámzsa") Dzw aFFb+. VII. c (14) „Hóember" Dzw aFFb±. X. (24) „Pólyás baba" Dzw aFFb+. VII. c (15) „Komondor" (utóteszt: „Fehér szőrű") Dzw aFFb+. X. (a 3 és 10 közötti fehér rész) „Bohócfej, fehérre rizsporozott arccal" Do aFFb+.
54
Első rész. Jelölés
A fekete és fehér színválaszok megítélésénél sok jelölési hibalehetőség van. A fekete és fehér színt nem a tartalom alapján jelöljük, hanem csak akkor, ha meggyőződtünk arról, hogy a v. sz.-nek valóban volt fehér, ill. fekete színélménye. A hó- és jég színválaszoknál ez nyilvánvaló. Éppen így nyilvánvaló, ha a v. sz. kimondja, hogy fehér harangvirágot vagy fekete lepkét stb lát. Jelölési probléma olyankor merül fel, amikor a tartalom utal a fehér vagy fekete színre, de az nincs kimondva. Ezekben az esetekben az utóteszt alapján döntünk. Például: II. (17) „Női szoknya". Ha a v. sz. az utótesztben azt mondja, hogy „Fehér szoknya", akkor Dzw aFFb+, ha viszont azt mondja, hogy „Régi típusü kri- nolin", akkor Dzw F+. Vagy: V. (18) „Két arab burnuszban". Ha az utótesztben azt mondja, hogy „A fehér ruhájuk miatt", akkor Dzw aFFb+, ha azt mondja, hogy „Azért, mert el van takarva a fejük", akkor inkább Dzw F+. Bonyodalmat okozhat a Hd és a fekete színválaszok elkülönítése is. A feketeszürke színválaszok mindig magukba foglalják a Hd-elemet, minthogy ilyen válasz csak akkor jöhet létre, ha az árnyékolás belejátszik a jelentésadásba. Ennek fordítottja azonban nem áll fenn: a Hd válaszok csak ritkán tartalmaznak fekete vagy szürke színelemet. A jelölésnél tehát mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az árnyékolás szerepet játszik-e a jelentésadásban. Nem Hd-részletre adott fekete színválaszok csupán verbális beleszövések (az ötödik oszlopban jelöljük őket mint „fekete színhívás")9. A determináns oszlopban ez az elem nem kap jelet. Például: IX. (18) „Torony, csúnya fekete boszorkány lakik benne" D F(Fb)± . A „Fekete boszorkányt" az ötödik oszlopban jelöljük Színhívásként. Második kritériumként azt kell figyelembe vennünk, hogy a Hd a szemlélet szintjén hozza létre a színbenyomást. Például: I. c „Családi címer. Fekete koporsókra szögeznek ilyet." G F±. A fekete színelem a percepcióban nincs jelen, ebben az esetben csupán asszociatív úton kapcsolódik hozzá (ezt pedig az ötödik oszlopban jelöljük). A válaszokat gyakran több elem determinálja, s ezek egyike a fekete vagy fehér szín. Ilyenkor ezt is jelöljük, tehát a második oszlopba több jel kerül.
Példák: II. Robbanás a szénbányában (U. t.: fekete szénréteg) II. Fehér nyuszi (17) szürke füllel (4)
Gzw FbF nFbF Dzw aFFb+ nFFb+
' A „fekete színhívás" értelmezése a későbbiekben nem került kidolgozásra. (A szerk. megjegyzése.)
55
A RORSCHACH-PRÓBA
Több determináns előfordulása esetén az eddig tárgyalt jelek közül a fekete, a fehér és a kromatikus színelem járhat együtt, ezek magukban foglalják az esetleges formaelemet is. Ilyenkor tehát F jelet külön nem adunk, de a jelölésnél mérlegeljük az F szerepét.
Mozgásválaszok Mozgásélményt kifejező válaszok B (Bewegungsantwort = mozgásválasz) Annak a mozgásosságnak, amelyet B-vel jelölünk, az értelmezésben kiemelkedő szerepe van. A v. sz. jellemzésének egyik kulcsproblémája, hogy hány B válasza van, és ezeket hol adja. Ezért van az, hogy ennek a jelnek az alkalmazásában igen pontosan be kell tartanunk a kritériumokat. Ezek a következők: A v. sz. a saját mozgását vetíti rá a képre. Ez kifejezésre juthat abban, hogy ő maga közben gesztikulációjával, mimikájával vagy a tónusának megfigyelhető változásával jelzésszerűen elvégzi a mozgást. Például: IV. „Csizmás ember" - mondja, s a vállát egy kicsit felhúzza, vagy a könyökét egy kicsit előrelendíti. Ezekkel a mozdulatokkal azt fejezi ki, hogy a táblán lévő alakot így látja, amint a vállát felhúzza és a karját majom módjára tartja, tehát az alakot mozgásosan élte át, és a mozgást rávetítette a táblára. Olyan esetben tehát, amikor a v. sz. „utánamozogja" az alakot, a determináns oszlopban B-t jelölünk, tekintet nélkül arra, hogy a mozgásosságot verbálisán is kifejezte-e. A mozgásosság kivetítésének ténye abban is megnyilvánulhat, hogy a v. sz. szavakban fogalmazza meg, hogy cselekvést, ill. gesztust észlel a táblán. IV. „Óriási majom közeledik nagy léptekkel." G B+. IX. (1) „Két ember párbajozik" D B+. VII. c „Két táncosnő háttal egymásnak, spiccelnek." G B+. Végül egy harmadik lehetséges jelzése a mozgás kivetítésének a hézagki töltés. Vannak olyan válaszok, amelyeknél a v. sz. úgy lát embert, hogy a formák közt lévő fehér részeket bekapcsolja a szemléletbe, kitölti a foltok közötti hézagot. Ezt a percepciós műveletet az alaklélektan „egészlegességelve" jól magyarázza: pregnáns alakzatok percepciója esetén a hiányt a szemlélet (és nem a képzelet!) tölti ki. Ha tehát a v. sz. egy folt egészében vagy részletében embert lát, de ez csak hézagkitöltéssel volt lehetséges, akkor B-t jelölünk, tekintet nélkül arra, hogy jelezte-e a mozgást gesztussal, ill. verbálisán. A pszichológiai feltevés szerint ugyanis ezek a hézagok csak úgy tölthetők ki, ha a figurát mozgásban látom. Példák: II. „Két ember", fejük a (2), a törzsük az (1) G B+. A fej és a törzs közötti hézag szemléleti kitöltése bizonyítja a mozgásosságot. Nagyon gyakori válasz: III. „Két ember" úgy, hogy az emberek lába a (8). A kitöltött hézag a láb és a törzs között van. Feltétlenül G B+ jelet adunk. Ez egyéb
56
Első rész. Jelölés
ként az egyik leggyakoribb B-válasz a Ro-tesztben. X. (10, 3) „Két táncosnő". A kitöltött hézag az arcuk: D B+. Ha a B jelet hézagkitöltés alapján adjuk meg, utótesztben kell meggyőződnünk arról, hogy valóban perceptív műveletről van-e szó. Előfordulhat ugyanis, hogy a II. „Két ember" válaszban az ember feje a (6), ill. a III. „Két ember" válasznál lehetséges, hogy a láb a (10, 1), tehát a hézagkitöltés nem történt meg. Ilyen esetekben nem jelölünk B-t. > Kevés kivételtől eltekintve csak embernek a mozgását tekintjük B-nek. A kivétel mindenekelőtt a mesebeli ember formájú lényekre vonatkozik (boszorkány, Mikulás, angyal stb.), továbbá néhány két lábon is mozgó és antropomorf mozdulatokat végző állatra (majom, medve). Csak ez a kritérium biztosítja ugyanis azt, hogy a v. sz.-nek a folt szemlélése közben valóban saját mozgásélménye volt. > Ahhoz, hogy B-t jelöljünk, a v. sz.-nek egész embert kell valamiképpen mozgásban látnia. Ez nem jelenti azt, hogy a válasznak a tábla egészére kell kiterjednie; a B-válasz az areát tekintve lehet G, DG, D vagy Gzw, a lényeg az, hogy a tartalomban lásson egész embert. Ha csak egy mozgó testrészt lát, nem B-t jelölünk (hanem, mint látni fogjuk, Bkl-t). Például: III. c (8) „Kinyújtott kar" - nem B! Gyakori félreértés a jelölésben az, hogy nem szabad B-t jelölni olyan egész alakra, aki csupán egyetlen testrészét mozgatja, például integet. Tehát egész alak izolált mozdulattal B-válasz; de ha a v. sz. csak azt a testrészt látja, amely mozgásban van - ez nem B-válasz. Például: I. (1) „Egy nő felemeli a kezét" D B+. B-válasz, mert a v. sz. egész alakot lát, jóllehet csak a keze mozog. De I. (10) „Segélykérő kezek" - nem B, mert a v. sz. csak egy testrészt lát. > Hogy jelölhetünk-e B-t, az az areától is függ. Kis részletben - Dd, Ddzw - látott mozgást akkor sem jelölhetünk B-nek, ha a vizsgálati személy egész alakot lát. Éppen így nem jelölhetünk B-t Do mellett. A pszichológiai feltevés szerint ugyanis a kisrészlet-mozgásba a v. sz. nem saját mozgásélményét vetítette bele, hanem vizuális mozgásemlékeit. (A Dd, Ddzw, Do areákban a mozgásos determinációt B kleinnel [Bkl] jelöljük. Lásd ott.) > A B válaszok formavezérlésű válaszok. Ezért adekvációfokukat mérlegeljük és jelöljük. Ennek megfelelően jelölhetünk B+, B± vagy B- választ. Példák: I. „Két szárnyas alak (2) visz egy nőt (1)". DGkomb B+. I. c „Egy súlyemelő, kis feje van (12), megfeszített kézzel emeli fel a súlyzókat (2)." G B±. I. c „Úszó ember: feje (9), karja (8), lába (7)." DGkonf B-. Minthogy a B válasz implikálja a formavezérlést, a formához nem kötött mozgásészleléseket nem jelöljük B-nek (például „valami mozog", „forgás, rohanás benyomását kelti" stb. válaszok jele: B absztr = absztrakt B válasz. Lásd ott.) Mindezeknek a kritériumoknak a mérlegelésénél ne tévesszük szem elől, hogy a B jelölésnél a döntő' kérdés az, volt-e a v. sz.-nek saját kinesztéziás élménye.
57
A RORSCHACH-PRÓBA
Bsec (szekunder mozgásválasz) Ha a választ mozgásélmény determinálja ugyan, de nem dinamikus mozdulatról, hanem statikus testhelyzetről van szó, tehát a beleélés csupán tónusos, akkor Bsec-et jelölünk. Példák: V. „Két ember fekszik", fejük (10), lábuk (12), „Egy oszlopnak (1) támaszkodnak" DGkomb Bsec+. IX. (1) „Két varázsló figyeli egymást" D Bsec+. Bsec-et jelölünk akkor is, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a v. sz.-nek valóban dinamikus mozgásélménye volt-e. Például: IV. b (6) „Anya, ölében gyermekével ül" - ennek a válasznak a jele: D Bsec-, mert nem tudjuk eldönteni, hogy volt-e dinamikus utánmozgás. Sokkal kisebb értelmezési hibához vezet, ha B helyett Bsec-et jelölünk, mint ha dinamikus mozgásélmény nélkül adunk B jelet. A Bsec megítélésében az az irányadó, hogy a v. sz. mozgást vetít ugyan a táblára, de a percepció mégis mozdulatlan, a jelentésadásnak a percepciós mozzanata a determinánshoz viszonyítva dermedt és görcsös. A Bsec válaszra is érvényesek a B válasz kritériumai: > saját mozgást vetít ki > emberi mozgást percipiál, > egész embernek a mozgását látja, > Dd, Ddzw és Do area mellett nem jelölhető, > formavezérlésű válasz. Ez egyben azt is jelenti, hogy az adekvációs fokozatot (+, ±, -) jelöljük. A Bsec tehát csupán egyetlen pontban különbözik a B-től: abban, hogy a mozgásélmény nem dinamikus, hanem statikus.
A B és a Bsec jelölésének döntő kritériuma a mozgásélmény. A válasz megfogalmazása, a mozgásra utaló szavak csupán támpontok, amelyek elősegítik, hogy a gesztusból, a tónusból, a mimikából, a testtartásból, a v. sz. sajátos megfeszí- tettségéből leolvashassuk a mozgásélményt. A mozgásválaszok e két fajtáján kívül még számos más esetben jelölünk mozgást. Ezekben a válaszokban azonban nem kritérium az, hogy a v. sz.-nek valóságos kinesztéziás élménye legyen: elég a verbális utalás a mozgásra. A B és Bsec válasznál tehát a mozgásélményt jelöljük, a többi mozgásválaszban viszont a kinesztéziás elemnek a képzetáramlásban való megjelenését.
58
Első rész. Jelölés
Mozgásképzetet tartalmazó válaszok Bkl (6 kiéin = kis mozgásválasz) Két esetben jelöljük: Olyan emberi mozgásválaszoknál, amelyeknek az areája Dd (vagy Ddzw). A pszichológiai feltevés szerint ugyanis a Dd szintre kicsinyített area nem teszi lehetővé, hogy saját mozgásélményeinket vetítsük rá az areára. A Dd areá- hoz csupán formai elemek alapján asszociálhatjuk a mozgást, s így Dd mellett még akkor is Bkl-t jelölünk, ha a v. sz. megmutatja a mozgást, mert feltételezzük, hogy nem valóságos utánzásról van szó. Példák: IX. b (7, 8, 9) „Egy férfi meg egy nő egy fa tövében veszekednek." Dd Bkl+. BF (Bewegung-Formantwort = állatmozgás-válasz) Ha a v. sz. állatválaszt ad, és kifejezésre juttatja, hogy az állat mozog, ugrik, mászik, repül, úszik, fut, labdázik stb. - BF-et jelölünk. Ritka kivétel a B-vála- szoknál már említett néhány két lábon is járó állat antropomorf mozgása. A BF válaszok formavezérlésűek, adekvációs fokukat jelöljük. Példák: II. b (1) „Rohanó vaddisznók" D BF+. IV. „Pitiző puli" Az utóteszt szerint a v. sz. a (10)-ben a puli fejét látta, így a válasz részlet vezérlésű: DGkonf BF±. V. „Denevér röpül" G BF+, VIII. b (1) „Jegesmedve kapaszkodik" D BF+. b (Tárgymozgás) így jelölik az európai rorschachozók a tárgyak mozgását, a természeti folyamatokat tartalmazó válaszokat. A b-vel jelölt válaszok főbb típusai: > Tárgyak mozgása: forgó kerék, repülő kő stb. > Mozgásban lévő járművek. > Mozgásészlelés fiziológiai jelenségekkel kapcsolatban: csöpögő vér, hulló könnycseppek stb. > Víz mozgása: hullámzik, áramlik, folyik, csöpög stb. > Egyéb természeti jelenségek: égitestek, felhők mozgása, vulkánkitörés stb. A b formavezérlésű, tehát mellette a formát külön nem kell jelölni, hanem a b egészül ki az adekvációs fok jelével (+, ±, -). Néha a válasz verbálisán sugallja ugyan a mozgáselemet, de ha elemezzük a választ, kiderül, hogy a v. sz. nem mozgást lát, hanem egy mozgás utáni állapotot. Például: kifolyt tinta, kinyílt virág, leesett kő. Ilyenkor természetesen nem jelölünk b-t. Példák a b jelölésére: II. (17) „Forgó búgócsiga" Dzw b+. I. (20) „Kövek potyognak" Dd b±. VIII. (4) „Zászlók lobognak a szélben" D b+. IX. c (1) „Megolvadt fémdarabok csöpögnek" D b± FbF. (A válaszban színelem is van, ezért je
59
A RORSCHACH-PRÓBA
lölünk a determinációban FbF-et.) II. c „Kitörő vulkán, ömlik a tüzes láva" - ebben a válaszban az area mellett három determinánst is jelölünk: az első két oszlop teljes jelölése: Gzw b± FbF HdF. VII. „Olyan, mint egy gép, a forgó kereke" G b-. IX. „Felhők (2), innen jönnek ki (17), és ide jönnek be" D FbF b±. (A két utolsó példa gyerekválasz. Az utóbbiban a mozgás teljesen abszurd, de a bnek az adekvációs foka nem a mozgást, hanem a formát jelöli; ebben az esetben a felhők formáját, és nem a felhők mozgását; a formai elem passe-par- tout jellege miatt ±.)
Végül két olyan választ tárgyalunk, amely tartalmaz ugyan mozgáselemet, de ezt a tényt nem a determinánsok oszlopában, hanem a különleges reakciók között tüntetjük fel.
Asszoc 6 (Asszociált 6 válasz) Asszociált B-t akkor jelölünk - a különleges reakciók oszlopában -, ha a mozgáselem csupán a jelentésadást kísérő asszociációkban van jelen - nem a percepcióban, hanem a választartalomban. A v. sz. nem lát senkit vagy semmit mozgásban, de a folt keltette képzetáramlás anyagában valamilyen cselekvés jelenik meg. Példák: X. (6) „Kiöntötték a tintát." A válasz jelölése: a két első oszlopban D FbF, az ötödik oszlopban pedig Asszoc B. Ha a v. sz. azt mondaná: „Folyik a tinta", a válasz az FbF mellett b± jelet is kapna. Ha ezt mondaná: „Ez az alak (10) kiönti a tintát", akkor emellett még B jelet is adnánk. E két utóbbi esetben azonban a mozgás látható része a szemléleti képnek. VIII. „Ezt egy bácsi festette." Jelölése: G FbF, mert a v. sz. (jelen esetben egy gyerek) egy festményt lát, de az ötödik oszlopban feltüntetjük az Asszoc B jelet, mert a válasz implikál egy olyan mozgáselemet, amely a percepcióban nincs jelen. VII. c „Valami régi bútordarab, átalakították állvánnyá" G F- és Asszoc B. Az Asszoc B jelölésében van egy olyan hibalehetőség, hogy verbális fordulatot jelölünk, amely vagy nyelvi sajátosság, vagy a v. sz. kifejezésbeli bizonytalansága, de nem tapad hozzá mozgásképzet. Például: IV. „Lenyúzott állatbőr." - nem Asszoc B. De ha a v. sz. ezt mondja: „Megnyúzták az állatot, ez a bőre", vagy „Ilyen bőröket tettek ki a tímárok cégérnek", itt már jelölnénk az Asszoc B-t, mert amit lát, az egy állatbőr, de hozzáasszociál egy cselekvést. VI. (14) „Faragott székláb" D F+; nem Asszoc B. De: „Ilyenre faragják az asztalosok a széklábat" D F+ és Asszoc B. (Ha a v. sz. azt mondaná: „Székláb, meg van faragva" - ez határeset, utóteszttel dönthetjük csak el, hogy a v. sz. az állapotra tette-e a hangsúlyt, vagy a cselekvésre.) Asszoc B válaszoknál az adekvációs fokot a determináns oszlopában jelöljük, és nem az ötödik oszlopban.
60
Első rész. Jelölés
Absztr 6 (Absztrakt 6 válaszok) így jelöljük - az ötödik oszlopban - azokat a válaszokat, amelyek impresszió- szerűen tartalmaznak mozgáselemet. A v. sz. képzetáramlásában szemléletes mozgásra át nem fordítható kinesztéziás feszültség jelenik meg. Például: VII. „Valami fölfelé emelkedik". Jele: G; az ötödik oszlopban Absztr B. A determináns nem jelölhető! I. „Örvény". (Az utóteszt szerint az egésznek a forgása miatt mondja.) Ez is G, és Absztr B. IX. „Szimmetrikus mozgásábrázolás" G Absztr B. Az Absztrakt B válasznál a determinánst általában nem jelöljük, mert nem megragadható. Az Absztr B az ötödik-oszlopban nem kap adekvációs jelzést.
A több determinánssal jelölt válaszok Mint láttuk, a determinánsok között vannak olyanok, amelyek egyetlen ingerkvalitásnak felelnek meg (ilyen az F, az Fb, a B, a Hd stb.), de vannak olyanok is, amelyek azt fejezik ki, hogy a választ többféle ingerkvalitás egyidejűleg határozta meg. (Például FbF, FFb, HdF, FHd stb.) A válaszok azonban gyakran olyan sűrűek, bonyolultak, hogy egyetlen determináns, még egy több ingerkvalitásnak megfelelő determináns sem elegendő a rögzítésükhöz. Ilyenkor a determinánsok oszlopába több jel kerül. Lényeges ugyanis, hogy minden olyan ingerkvalitást jelöljünk, amely a jelentésadásban szerepet játszik, még akkor is, ha az a választartalomhoz képest járulékos. A determinánsok száma független a felfogásmód oszlopában alkalmazott jelek számától. Egyetlen area-jelhez a determinánsok oszlopában két vagy három jel is kapcsolódhat. Több determináns jelölése a kombinált válaszoknál a leggyakoribb, mert hiszen az ilyen válaszok több, tartalmilag önálló egységre bomlanak, és ezek mindegyikénél külön mérlegeljük a determinánst. Példák:
II. c
Kitörő vulkán, a kráterből (17) tűz csap ki (3), láva árad (1)
Gzw
IX.
Varázslat a tűz fölött A varázslók (1) halmon (2) táncolnak, a közöttük lévő üregből (4) tör fel a tűz (3) Két néger pincér hajlong
DGkomb zw
Egy nő, feltartja a kezét, fátyolszerű ruhában van
D F
III. 1.(1)
G
b± FbF HdF B+ FbF b± B+ nFFb+ B+ Hd+
Amikor több determinánst jelölünk, célszerű a jeleket egymás alá írni, így ugyanis áttekinthetőbb a jegyzőkönyv és könnyebb az összesítés. 61
A RORSCHACH-PRÓBA
A tartalom jelölése A két eddig tárgyalt oszlop jelei a jelentésadás szemléleti, formai elemeire vonatkoznak: a szemlélet kiterjedésére (az areára) és a szemléletet meghatározó ingerkvalitásokra. A harmadik jelölési szempont a válasz tartalmát vizsgálja: a harmadik oszlopban a képzetáramlásnak azokat a tartalmi elemeit vizsgáljuk, amelyek az adott jelentésadási egységben felbukkannak. A harmadik oszlopban a jelölés tartalmi csoportok szerint történik. Ezek a csoportok általában nagy kiterjedésű osztályfogalmak (ember, állat, tárgy, növény, égitest stb.). Ez a csoportosítás tapasztalatilag alakult ki a Ro-gyakorlat folyamán, jelenleg 45-50 csoportot látunk el külön jellel. Ezzel a kb. 50 jellel - ritka kivételektől eltekintve - minden tartalmi elem jelölhető. A tartalmakat szemléleti egységek (areák) szerint határozzuk meg. Minden egyes szemléleti egységnél mérlegeljük, hogy milyen tartalmi elemek bukkannak fel, és a harmadik oszlopban kitesszük mindazoknak a tartalmi csoportoknak a jelét, amelyekbe az adott elemek besorolhatók. Ily módon vannak olyan válaszok, amelyeket a harmadik oszlopban egyetlen jellel regisztrálunk, például III. „Két ember, köszönnek egymásnak." Ebben a válaszban csak az „ember" tartalmat írjuk ki. De olyanok is vannak, amelyek két vagy három jelet kapnak. Például: ül. „Két ember, megemelik a kalapjukat." Itt két tartalmat jelölünk: az embert és a ruhát. Vagy ugyanezen a táblán: „Két ember frakkban, kosarat visznek." Ennél a válasznál az „ember" és a „ruha" mellett a „tárgy" jelét is kiírjuk, mert a kosár is felbukkant a képzetáramlásban. Vannak továbbá olyan válaszok is, amelyekben egyetlen tartalmi elem több jelet kap, mert a tartalmi csoportosítás több kategóriájában helyezhető el. Például: TV. „Mesebeli óriás, ez a nemi szerve (1)." Ez a válasz három jelet kap, mert az „ember", a „mitológia" és a „szexualitás" csoportokba egyaránt beleesik. A harmadik oszlop mintegy 50 jele alaki szempontból igen különböző. Aszerint, ahogyan a gyakorlatban kialakultak, vannak köztük rövidítések és teljes szavak; a Rorschach által bevezetetteket, mint mondottuk, német rövidítésben alkalmazzuk, másokat latin rövidítésben vagy magyarul, hol rövidítve, hol teljes szóval kiírva.
M (Mensch = ember) Ezt a jelet kapja minden olyan válasz, amelyben ember (vagy akár gyerek) szerepel. Kritériumok: > Egész embernek kell lennie. > Ha a válaszban több ember szerepel, akkor is csak egyszer tesszük ki az M jelet.
62
Első rész. Jelölés
> A v. sz.-nek az az élménye van, hogy élő embert lát (akkor is, ha történelmi figurát), nem pedig festményt, szobrot stb. > A transzcendentális figurákat (például angyal), mesefigurákat nem M- mel jelöljük.
(M) Zárójeles M-nek jelöljük azokat a válaszokat, amelyekben emberi alakot viselő nem ember figurák fordulnak elő: angyal, ördög, boszorkány, törpe, óriás stb. Md (Mensch-Detail = ember-részlet) Azok a válaszok kapják ezt a jelet, amelyekben emberi testrészek szerepelnek, például fej, nyak, törzs, kar, kéz, láb, has, derék, hát stb. Md-t jelölünk akkor is, ha az emberi testnek egy nagyobb részéről van szó, például „egy ember derékig". Az emberi belső szerveket és csontokat, valamint a nemi szerveket és a nemi élettel összefüggő zónákat (anus, női mell) nem Md-nek, hanem anatómiai, illetőleg szexuális válasznak jelöljük (lásd ott). Nem Md a „Szem" válasz sem (lásd ott). Vigyázat! Ha a v. sz. egy areára embert mondott és utána felsorolja annak az embernek a testrészeit, akkor csak M-et jelölünk, Md-t nem. A testrészek felsorolását az ötödik oszlopban tüntetjük fel mint „részletezést" (lásd ott). MdObj így jelöljük az emberi testrészek különféle pótlásait, a protéziseket, mint amilyen a fogsor, műláb, szemüveg, mankó stb.
T (Tier-Antwort = állat-válasz) Ezt a jelet minden olyan válasznál kitesszük, amelyben valamilyen állat szerepel, zoológiái rendre való tekintet nélkül. Tehát ha a válaszban „Medve", „Emlősállat", „Pók", „Bogár", „Hernyó", „Lepke", „Madár", „Sas", „Denevér" stb. fordul elő, T-jelet adunk. A papucsállatka éppen úgy T, mint az elefánt. A jelölési konvenció szerint a „kitömött állat" és a viszonylag gyakori „kiterített állatbőr" válaszok is T jelet kapnak. Nem jelöljük viszont T-nek a mesebeli vagy mesében szereplő állatokat, a sárkány, griffmadár stb. válaszokat. Ezeket a mitológiai válaszok körébe soroljuk (lásd ott). Td (Tier-Detail = állat-részlet) így jelöljük azokat a válaszokat, amelyekben állat testrészei fordulnak elő. Ugyanazok a megszorítások érvényesek, mint az Md válaszoknál: az állat bel
63
A RORSCHACH-PRÓBA
ső szervei vagy csontjai az anatómiai válaszok körébe tartoznak, az állati nemi szervek a szexuális válaszok csoportjába. Az Md-hez hasonlóan Td-t is csak akkor jelölhetünk, ha az egész állatot a v. sz. még nem mondta. T-válasz után az állat testrészeinek a felsorolását a tartalom oszlopában nem jelöljük.
Myth Mitológiai alakok, motívumok, utalások, mesefigurák stb. Példák: „Szfinx", „Szárnyas oroszlán", „Angyal"; X. c (1) „Ikarusz szárnyakkal"; VII. c „A pokol kapuja"; IV. „Csizmás Kandúr". A legtöbb Myth-válasz két tartalmi jelet kap. Az „Angyal" például (M) és Myth. A „Kacsalábon forgó kastély" Myth és Archit (architektúra, lásd ott). Szörny így jelöljük azokat a válaszokat, amelyekben félelmes emberi figura szerepel. Kritériuma, hogy a v. sz. vagy kimondja a szörny, szörnyeteg megjelölést, vagy olyan megjelölést ad, amely a közgondolkodásban kimeríti a félelmes szörnyeteget. Ezt a választ legtöbbször a IV. táblán kapjuk, például „Óriás szörnyeteg", vagy „Valami gorillaféle szörnyeteg", „Óriás, szőrös majom", „King-Kong".
Anat Anatómiai válaszok: embernek vagy állatnak a belső szerve, csontváza, csontozata. Gyakoribb Anat-válaszok: „Medence" (II. táblán), „Gerinc, bordák" (I., VIII), „Vese", „Tüdő" stb. „Egy állat belső szervei", „Kép egy orvosi könyvből", „Sejttenyészet". Rtg így jelöljük a „Röntgenfelvétel"-válaszokat, pl.: „Röntgenkép", „Mellkasröntgen", „Belső szervezet röntgenképe". Ha a v. sz. a válaszában pontosan megjelöli, hogy melyik szervnek a röntgenfelvételére emlékezteti őt a folt, akkor a Rtg mellett az Anat jelet is kitesszük. Például: I. „Röntgenkép a keresztcsigolyákról" - Rtg és Anat.
Vér így jelölünk minden olyan választ, amelyben vér fordul elő, tekintet nélkül arra, hogy a v. sz. milyen színű foltra adta, s hogy más tartalommal párosította-e. Ilyenféle válaszoknál írjuk ki a „vér" tartalmat: „Vérfolt", „Véres ujjlenyomat". A vérválaszokban gyakran több jel szerepel. Például: II. b „Vérző medve" T és Vér. VIII. (2) „Véres ing. Vér és Ruha" (lásd ott).
64
Első rész. Jelölés
Szex így jelöljük azokat a válaszokat, amelyekben explicit formában jelenik meg a szexuális tartalom. Idetartoznak a nemi szervek, a nemi aktus, a menstruáció (Szex és Vér), méhszáj, petefészek (Szex és Anat). Szex-nek jelöljük az anális válaszokat, a „Mellbimbót", gyerekjegyzőkönyvben a „Cicit".
Obj (Objekt-Antwort = tárgy-válasz) Azokat a válaszokat jelöljük így, amelyekben tárgyak fordulnak elő. Példák: X. (16) „Harapófogó", II. (4) „Gépalkatrész", VII. „Fogaskerék", X. c (3) „Tölcsér", IX. (16) „Rúd", II. (17) „Búgócsiga". Nem ezt a jelet kapják a járművek, szobrok, ruhadarabok; ezeknek külön jelük van. (A játék autó azonban Obj-válasz, mint minden játék tárgy.) Az Obj gyakran szerepel más tartalmakkal együtt. Például: III. „Emberek kosarat fognak" - M és Obj. Mát (Matéria) így jelöljük azokat a válaszokat, amelyekben utalás van arra, hogy az észlelt tárgynak mi az anyaga. Mat-tal jelöljük azokat a válaszokat is, amelyekben az észlelt tartalom valamilyen megmunkálható anyag egy darabja, tömbje. Példák: VI. (15) „Réz gyertyatartó" - Obj és Mát. II. (17) „Lámpaüveg" - Obj és Mát. VE. „Széndarabok" vagy „Szőrme" - mindkettő a harmadik oszlopban az Obj mellett Mát jelet is kap. A Mát nagyon gyakran fordul elő egy más tartalmi csoporttal, az Amorf tartalommal együtt (lásd ott), olyan esetekben, amikor maga az anyag nem tárggyá feldolgozott állapotban jelenik meg. Például: „Vas" - ez a válasz Mát és Amorf jelet kap. De V. „Vasutasjelvény vasból" - ez a válasz Mát és Obj jelet kap. A „Kő" válaszokat nem jelöljük Mat-tal (lásd ott).
Jármű Ezt a jelet adjuk a repülőgép-, autó-, vonat-, hajó- és kerékpár-válaszokra. Csak olyankor jelöljük, amikor a v. sz. valóságos működő járműre utal. Nem kapják ezt a jelet a játék járművek, a járműről készült rajzok. Ez utóbbiaknak a jele Obj, ill. Illusztráció (lásd ott). Archit (Architektúra = építmény-válasz) Olyankor adjuk, amikor a tartalom valóságos, építményként használható, felépített architektúrára vonatkozik: „Ház", „Torony", „Világítótorony", „Vár". A templom két tartalmi jelet kap: Archit és Sacrum.
65
A RORSCHACH-PRÓBA
Mindenfajta „rom" a harmadik oszlopban Archit; a rom jelleget, a pusztulást, a korhadást az ötödik oszlopban jelöljük „Deformálás" néven. Nem kapják ezt a jelet a játék házak, rajzolt építmények vagy építményeket ábrázoló dísztárgyak. (Ez utóbbiakat Obj mellett Orn-nak, azaz ornamensnek is jelöljük, lásd ott.)
Ruha Abban az esetben írjuk ki, ha a válasz tartalmában emberi öltözet fordul elő, akár a viselőjével együtt említve (ember ruhában), akár önmagában (cipő). Nem kell, hogy a v. sz. egész öltözetet vagy nagyobb ruhadarabot említsen. Az „Öltözködési kellékek" is ezt a jelet kapják (például öv, szalag). Akkor is „Ruhát" jelölünk, ha az emberi ruhadarabok állaton fordulnak elő (például IX. c „Elefántmama zöld boleróban). A „Ruha" jel ritkán áll egymagában a harmadik oszlopban, legtöbbször Mválasz mellett második, de például a „Mikulás süvegben" válaszban az (M) és a Myth mellett a harmadik tai rtalmi jel. Példák: III.
„Két pincér frakkban"
I. (1) „Nő, csatos öv a derekán" IX. c (13)„Két középkori lovag térdel, vértben, sisakban vannak"
G B+ M Ruh a D F+ M Ruh a Dd Bkl+ M Ruha
Álarc Ha egy válaszban explicite álarc (maszk) fordul elő, ezt a tartalom oszlopában jelöljük. Az álarcválaszoknak három változatát különítjük el, ezeket ÁI-, ÁII-, ÁlII-nak jelöljük. Ál A v. sz. szemben (en face) látja az egész arcot, álarcban. Areájukat tekintve ezek Gzw vagy DzwG válaszok, mert az álarcszerűséget a száj és a szem kivágott részei adják. Leggyakrabban az I., II. és VIII. táblán fordul elő.
Áll Profilban látott arc, álarcban. Legtöbbször FHd vagy F(Fb) válaszok, mert az álarcszerűséget az árnyékolás adja. Például: VII. (2) részlet. Még gyakoribb az Áll válasz Dd-ben látott arcoknál, pl. a IV. (20), VIII. (4) foltban.
66
Első rész. Jelölés
Alii Jelmezes, álarcos figurák Példák: IX. (1) Két alak jelmezben, integetnek D B+ M VII.
c Két hölgy rokokó jelmezben G B+ M táncol
Áffl ÁII
I
(Az ÁIII mellett a ruhát külön nem írjuk ki.)
Táj Ezt a tartalmi jegyet a következő típusú válaszokra adjuk: > Tagolatlan, foltszerű tájmegnevezések: rét, mező, erdő. > Magasból (repülőgépről, hegy tetejéről) nézett táj. > A foltból és a háttérből mélységben, perspektivikusan kidolgozott tájkép. Példák: II.
Egy tisztás (17), erdő veszi körül Dzw FHd+ Táj (1) középen egy fasor vezet egy kis toronyhoz (4) Archit
> Árnyékolásból kidolgozott tájak, rendszerint kis részletek Példák: IX. b (16)Falu a folyó partján, tornyok, Dd F(Fb) + Táj házak, a falu mögött az erdő
Archit
Ha a v. sz. egy tájnak csupán egyetlen elemét nevezi meg, akkor sok esetben nem tájat jelölünk, hanem magát a megadott tájelemet; hegyet, sziklát, fát, folyót (lásd a hegy, víz stb. válaszoknál). Ha több ilyen elem van, akkor ezek jelölése mellett a „Táj" jelzést is kitesszük.
Pfl (Pflanze = növény) Virágok, fák, növények tartalmi jele. Ha a v. sz. növények részeit említi (levelet, gyökeret, szirmot, fatörzset, ágat stb.), akkor is Pfl jelet adunk. Ha a táj elemeként elkülöníthető fa vagy bokor fordul elő, a Pfl jelet is kitesszük. (Erdő, mező, rét - nem Pfl!)
67
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: I.
b (8,9)Domboldal, fenyőfával
D F± Táj
Pfl III. c (7, l)Füves tisztás, a végén lombos fa D FHd+ Táj Pfi VIII Lepréselt virág
G FFb- Pfl
(A préselt virág, a korhadt vagy kivágott fa, tehát az elpusztult növények is Pfl jelet kapnak.)
Asztr (A görög asztron = csillag szó rövidítése) így jelöljük azokat a válaszokat, amelyekben égitestek (Nap, Hold, csillag) szerepelnek. Idesorolhatunk néhány olyan égi jelenséget is, mint villám és sarki fény.
Sacrum (Szentség) Az olyan válaszok, amelyekben valamilyen vallási motívum is előfordul, ezt a tartalmi jelet is kapják. Ilyen válaszok: indián totem, kereszt, glória stb. Minden templom két tartalmi jelet kap: Archit és Sacrum. Bibliai figurák, papok az M, ill. (M) mellett Sacrum jelet kapnak. A vallási vonatkozású cselekvés (például „imádkozik") szintén Sacrum. Ezt a jelet tehát minden olyan esetben kitesszük, amikor a képzetáramlásban megjelenik egy vallási - a szentség kategóriáját implikáló - motívum, tekintet nélkül arra, hogy milyen vallásra vonatkozik és milyen kontextusban fordul elő. Felhő Ha a válasz felhőt is tartalmaz, ezt külön kiírjuk. Füst Ezt a viszonylag ritkán előforduló tartalmat külön kiírjuk. Hegy Ha a válaszban a hegyképzet explicite előfordul, külön kiírjuk (a „dombot" viszont Tájnak jelöljük.) Szikla Ha a v. sz. sziklát mond, ezt is külön kiírjuk a tartalom oszlopában.
68
Első rész. Jelölés
Tűz Minden olyan esetben kiírjuk, amikor a válaszban tűz szerepel. De nem a „tűz" szó a lényeg, hanem a tűz képzete, tehát ilyenféle válaszoknál is jelöljük: II. IX.
(1,3) Medve, ég a talpa D FFb+ T Tűz Égő csipkebokor G FbF Pfl Tűz Sacrum
Víz így jelölünk minden olyan választ, amelynek tartalmában a víz képzete bármilyen vonatkozásban előfordul: > ha a válaszban víz, folyó, tó, tenger, eső szerepel; > ha a v. sz. kimondja a víz szót valamilyen összetételben, ill. jelzőként. Példák: X „Vízinövények"
G FbF Pfl Víz D F+ T Víz
X. (6) „Víziállat"
Nem jelölünk azonban vizet a válaszban, ha a víz (illetve tenger, tó stb.) szó nincs kimondva. így például X. (6) „Polip" D F+ T - nem Víz! Éppen így nem jelölünk vizet a X. (10) résznél, ha a v. sz. „korallt" mond. Ennek a válasznak a jele: D FFb± T.
Jég Minden olyan válasznál kiírjuk, amelyben a jég, hó, fagy képzet szerepel. Példák:
VIII. II. IV. (3) Havas kereszt IV. b (29) Befagyott tó a Sarkvidéken
(5) Jéghegy D FFb+ Jég (17) Befagyott tó Dzw aFbF Jég Víz D FHd+ Jég Sacrum Dzw aFbF Jég Víz
69
A RORSCHACH-PRÓBA
Expl (Explozió = robbanás-válaszok) Ezt a jelet minden olyan esetben kiírjuk a harmadik oszlopban, amikor a válaszban robbanás (bánya-, bomba-, atomrobbanás stb.) vagy vulkánkitörés szerepel. Térkép Mindenképpen kiírjuk, ha a v. sz. kimondja a „térkép" szót (pl. Afrika térképe, földtani térkép stb.). Kiírjuk továbbá akkor is, amikor a válasz nem tartalmazza ugyan a „térkép" szót, de szemléletesen térképszerű. Példák: VII. Szigetek a tengerben ^
VII. (4) Csatorna
Gzw FHd± Térkép Víz Dd F± Térkép
MWWOiQOÉOOOOOOOOOflMMWttMO——CWOOÉOOSWOWWQOOOflOWOiMOOWfliMfMMP—HMPMICmMMWPPPWfl—O—iWM—B— tMMQiOMM———
Geom (Geometriai válaszok) Vonal, háromszög, kör, négyzet, ötszög stb. Om (Omamentisch = díszítőelemek) így jelöljük azokat a válaszokat, amelyeknek tartalmában díszítőelemek, díszítőmotívumok fordulnak elő, ill. a díszítés képzete valamilyen módon hangsúlyt kap. Példák:
III. X. VII.
Díszítőminta egy díványpámán G FFb± Orn (1) Tulipános díszítés D FFb+ Orn c Díszesen faragott kapu G F+ Orn Archit
Jel Minden olyan választ, amely jelet, jelszerűen felfogott szemléleti anyagot tartalmaz, a harmadik oszlopban „Jelnek" jelöljük. Ilyenek a betűk, a számok. Példák:
» --------
IV. c (12) A betű IX. (12) Zérus III. (2) KRESZ-jel (U. t.: „mert piros")
70
Dd F+ Ddzw FD FFb-
Jel Jel Jel
Első rész. Jelölés
Festmény Ezt a jelet alkalmazzuk, ha a v. sz. kifejezésre juttatja, hogy a foltot festménynek tekinti; az, hogy közli-e, hogy mit ábrázol vagy nem, nem befolyásolja a tartalmi jelölést. Illusztráció Olyan esetekben írjuk ki, amikor a v. sz. a foltot valamilyen szöveghez készült rajznak, ábrának tekinti. Például: II. vagy III. „Táncmulatság plakátja". Viszonylag gyakori az „Anatómiai ábra" válasz; ilyenkor a tartalom oszlopába Anat és Illusztráció kerül. Olyan válaszoknál, mint X. „Mesekönyv" szintén Illusztrációt jelölünk a tartalom oszlopában. Szobor Ha a v. sz. egy foltot elsődlegesen szoborként észlelt, a tartalomban csak a „Szobor" jelet tüntetjük fel. Ha elsődlegesen embert lát, és ezután teszi hozzá, hogy „szobor", akkor M-et és utána „Szobor"-t jelölünk. (A lezajlott élettelení- tési folyamatot az ötödik oszlopban tüntetjük fel.) Példák: VII. Szobor IV.
(1,2) Két szobor, nőket ábrázol Ülő ember, szobor egy vadászlak G Bsec+ M előtt (Az élettelenítést az 5. oszlopban jelöljük)
D F+
Szobor
Karikatúra Ha a v. sz. kifejezésre juttatja, hogy a foltok karikatúrák, ezt a tartalom oszlopában külön feltüntetjük. Szcéna (Jelenet) Jelölésének kritériumai a következők: > A válaszban több személy szerepel. > A személyeket és az egyéb elemeket (táj, háttér, tárgyak) történés, cselekvés kapcsolja össze. > A válasz szövegezése a dramatizálás, a színpadiasság felé tendál; a mozgalmasság szavakban is kifejezésre jut. > Az összetett jelleg nemcsak a foltok szimmetrikus voltából fakad. Jelenet-válasz a DGkomb és a Dd válaszoknál gyakori. Nincs olyan válasz, amelynek tartalmát egyedül ezzel a jellel jelölhetnénk; a történés egyes elemei
71
A RORSCHACH-PRÓBA
külön megkapják a saját tartalmi jelüket; a „Szcéna" az elemek cselekvéses összekapcsolásának összefoglaló jele. Példák: VI. Óriási falhkus totem (3) egy DGkomb F+ Sacrum dombon (8), két bennszülött Bkl+ Szex őrködik (10), mert ellenséges M indiánok kapaszkodnak fel Táj (12 és kis foltok a 11-ben) Szcéna IX. b Egy néni (2) hajánál fogva rán- D B+ M gat egy gyereket (12) Egy bácsi Szcéna (3) húzza vissza a nénit, hogy ne bántsa a gyereket
Ennivaló Ha a v. sz. bármilyen emberi táplálékról tesz említést, azt a tartalomban feltüntetjük. Például: „libacomb nyárson", „püspökfalat", „savanyúcukor", „uborka". Olyan tartalmakat, mint alma, citrom, cseresznye a válasz megfogalmazása, esetleg a jegyzőkönyv egész tendenciája alapján jelölünk „Ennivaló"-nak vagy Pfl-nek, néha mindkettőnek. Takarmányt is jelölhetünk „Ennivaló"-nak, ha a szöveg erre utal. Szép cseresznye
D
F+
IX. (12)(3)
Piros alma
D
FFb+
X. (7)
Ananászkrém
D
Fb
VII. b
Kutya (1, 2), nagy darab süveg cukrot szopogat (3)
D
F+
Pfl
Példát X. Ennivaló Pfl Ennivaló Ennivaló T Ennivaló
Szimbólum Ritka tartalom. Kritériuma az, hogy a v. sz. a válaszát szimbólumnak tekinti. A jelentésadást a jelképezés élménye kíséri: a v. sz. tudja, hogy az, amit lát, a mondott tartalomnak nem képe, hanem jelképe. Ezt a tartalmi jelet akkor adjuk, ha az a benyomásunk, hogy a v. sz. a tartalmat nem ábrázolva látja, hanem szimbolizálva, ill. allegorikusán. Példák: IX.
Ez az elkárhozás
G
FbF
II. (2)
A vércsoportokat ábrázolhatja
D
Fb
IV.
A rossz jelképe (U. t.: szörnyeteg) A szépség (10, 3), megdicsőülés (U. t.: allegorikus figurák)
G
FHd+
D
B+ FFb+
X.
72
Szimbólum Sacrum Szimbólum Szimbólum
Első rész. Jelölés
Ebben a válaszban azért jelölünk B determinánst, mert a figurák hézagkitöltéssel jöttek létre; a (10) és (3) között a v. sz. kitöltötte a fehér foltot.
Absztrakt így jelöljük azokat az elvonatkoztatott válaszokat, amelyeknek tartalma a szemléletes megfelelés igénye nélkül függ össze a folttal. Az összefüggés olyan laza, hogy a determinánst egyes esetekben nem is tudjuk jelölni. A válasz formalizálása az areára és az absztrakt tartalom megállapítására (esetleg az ötödik oszlopba kerülő jegyekre) szorítkozik. Példák: V. A végtelen (U. t.: mert olyan, mintha nem lenne vége) X. élet értelme (U. t.: mert színes és változatos)
G
Absztr FbF Az G
Absztr
Ezek a példák mutatják, hogyaz absztrakt válaszok nemegyszer azt az általános benyomást fejezik ki, amelyet a tábla felszólító jellegeként nagyszámú vizsgálat alapján fogalmaztunk meg. Kóros esetekben teljesen bizarr absztrakt tartalmakat kapunk. Példák: Valamilyen árvára emlékeztet (U. t.: mert olyan elhagyatott) I. (16,17)A négy égtáj
G
Absztr
Dzw F- D
Absztr
II. (3)
F-
Absztr
IX.
VI.
Négy évszak (U. t.: magyarázatot nem ad, mind a négy évszakot ugyanott mutatja) Magasságra hasonlít
Absztr
Ez a négy válasz négy különböző betegtől származik. Mind a négy defektuálódott szkizofrén. Válaszaik paradox mozzanatait az ötödik oszlopban jelöljük, például a második és a harmadik válasz számreakcióját. Vigyázat! Ha a v. sz. azt a választ adja, hogy „Absztrakt kép", „Absztrakt festmény", akkor a tartalom festmény, és nem absztrakt! Ezekben az esetekben az „Absztrakt" jelzőt az ötödik oszlopban jelöljük, mint a „Groteszk" egyik változatát.
Szem Ha a v. sz. embernek vagy állatnak a szeméről tesz említést, akár önálló válaszként, akár részletezés során, ezt a harmadik oszlopban külön feltüntetjük. 73
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: VIII. (1) Medve lépeget a sziklán Itt a farka, ez a szeme I. Szemek (2-ben kis pontok)
D
BF+
Dd
FHd± Szem
VI. (3)
D
b+
Madárijesztő, két karját mozgatja a szél (mutatja), bajusza, szeme
T Szem
Részletezés
Ob)
Részletezés
Szem
Tor Ha a v. sz. hegyes, szúrásra vagy fegyverként is használható tárgyat említ, ezt a harmadik oszlopban a konvenció szerint a „Tőr" szóval tüntetjük fel. A kés, kard, tőr, lándzsa választ mindenképpen így jelöljük, és ezt a jelet kapja a „Hegyes szerszám" stb. típusú válasz is. Az olló, szeg, kalapács csak akkor „Tőr", ha a válasz valamiképpen utal arra, hogy „Hegye van", „Szúrni lehet vele" Példák:
IX. VI. (14) Szépen faragott kés
(1) Két lovag párbajozik. Tőr D F+ Obj Tőr
D
B+ M
Sár Ezzel a szóval jelölünk minden olyan választ, amelyben a „Sár", „Piszok", „Mocsár" szerepel. Példák: IV. (4) Sáros csizma VI. Egy lepke (3), látni, hogy belefulladt a sárba II. (1) Maszatos folt, valakinek az ujjlenyomata
D
FHd+ Ruha Sár DGkomb F+ T HdF Sár D FHd- Sár
Válaszrontás
Szakadék Ha a v. sz. szakadékról vagy szakadékot implikáló meredek hegyoldalról tesz említést, ezt tartalomként feltüntetjük: H ........... X.
a hegyoldalban, nehogy lezuhanjanak
74
(5) Két turista támogatja egymást B+ M zw Hegy Szakadék
D
Első rész. Jelölés
Kő Ha a válaszban kő,,kőzet, kavics, cseppkő, márvány szerepel, azt a harmadik oszlopban jelöljük. Amorf így jelöljük a formátlan, meghatározott körvonalat nem implikáló, mégis tartalomhoz kötött válaszokat, amennyiben más, határozottabb csoportba nem sorolhatók. A „Folt", „Pacni", „Föld", „Sötétség", „Gáz", „Lenyomat" válaszok Amorf jelzést kapnak a harmadik oszlopban. (Valójában ebbe a csoportba tartoznának a „Kő", „Felhő", „Sár", „Víz" válaszok is, de ezek mint önálló értelmezési támpontok önálló jelet kapnak.)
Példák: I. Folt IV. Mérges gáz I. (16,17) Négy fehér pacni
G G Dzw
HdF Amorf FHd± Amorf aFbF Amorf
Számreakció
Szín Ha a szín tartalomként szerepel, ezt a harmadik oszlopban feltüntetjük. Példák:
III. (2,3) Piros, ez is piros IX. Három szín X. Színkollekció VII. Fekete-fehér
D G G Dzw
Fbn Fb Fb Fb aFb
Szín Szín Szín Szín
Több tartalommal jelölt válaszok Már utaltunk arra, hogy a válaszokban két-három vagy még több tartalmi csoportba sorolható elemek fordulhatnak elő. Mindezeket jelölni kell. Az egy válaszban jelölt tartalmak száma független attól, hogy az első két oszlopba hány jel került. Egyetlen areával és egy vagy két determinánssal jelölt válasz akár öthat féle tartalmi jelet is kaphat. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy egy válasznál egyazon elem csak egyszer jelölhető; például ha három vagy négy emberalak szerepel is egy válaszban, az M-et csak egyszer tesszük ki. Példák: II.
Két ördög köpenyben (1,2), egy G B+ (M) szentségtartót (4) mutat fel. Ruha Sacrum
75
A RORSCHACH-PRÓBA
VIII. Kis tó (4) partján magas hegy (5) tetején két próféta vitatkozik (11) a napsütötte tisztáson Tulajdonképpen egy festmény
DGkomb FFb+ Bkl+
X.
D
F+ FbF
G
B+ FFb±
III.
Két bogár (3), ráragadtak a légy fogóra (13), s most elégnek a két gyertya fölött (10) Két nagy mellű asszony, egy kosárból színes díszeket dobál
Víz Hegy M Sacrum Táj Festm T Tűz Obj M Szex Obj Om
Aránytalanság Élettelenítés
Válaszrontás
A gyakoriság jelölése Az area, a determináns és a tartalom után a választ statisztikai szempontból értékeljük. Megállapítjuk, hogy ez a válasz az átlagnépességben nagyon gyakran, gyakran, közepes gyakorisággal vagy ritkán fordul elő. Ezt jelöljük a negyedik oszlopban. A jelölés alapszempontja eltér az első három oszlop jelölési gyakorlatától. Az areát, a determinánst és a tartalmat kötelező jelölni (ritka kivétel az absztrakt válaszok determinánsa, amelyet nem mindig tudunk meghatározni). A gyakoriságot ezzel szemben nem minden esetben jelöljük. Az átlagos gyakorisági övezet - tehát a válaszoknak nagyjából a fele - nem kap jelet. A negyedik oszlopban csupán az átlagnál gyakrabban vagy sokkal ritkábban előforduló válaszokat jelöljük. A gyakori válaszokat V-vel jelöljük, a német vulgär (vulgáris) szó rövidítésével.10 Ennek a jelnek három változatát alkalmazzuk:
V1 (Elsődleges vulger válasz) így jelöljük azokat a válaszokat, amelyek a felnőtt (20-40 éves) normális vizsgálati csoportban legalább minden negyedik jegyzőkönyvben előfordulnak, tehát statisztikailag 25%-nál gyakoribbak. Ilyen választ a hazai vizsgálatokban 14-et találtunk (lásd „A vulger válaszok jegyzékét".) Ugyanennyi a 25%-nál gyakoribb válaszok száma Franciaországban is. A kanadai statisztikában 16, a svájciban 18 válasz szerepel 25%-nál nagyobb gyakorisággal.
" A vulgär szót a konvenciónak megfelelően magyarosan vulgernek írjuk.
76
Első rész. Jelölés
V2 (Másodlagos vulger válasz) így jelöljük azokat a válaszokat, amelyek a normális felnőttpopulációban 16-24%os gyakorisággal fordulnak elő, tehát minden ötödik-hatodik jegyzőkönyvben megtalálhatók. Ilyen választ 11-et találtunk. (Lásd „A vulger válaszok jegyzékét".) V3 (Harmadlagos vulger válasz) így jelöljük a 8-15%-os gyakoriságú, tehát minden hetedik-tizedik jegyzőkönyvben előforduló válaszokat. 41 ilyen választ találtunk. (Lásd a jegyzéket.)
A vulger válaszok jelölésénél kizárólag a statisztikai szempont irányadó. A vizsgálónak nem szabad V-t jelölnie olyan válaszra, amely a Vulg válaszok listáján nem szerepel, és éppen így nem is hagyhatja el a V jelet a jegyzékben szereplő válaszok mellől. Ha ezt tenné, az értelmezés egyik fontos támpontját veszítené el. A vulger válaszok ugyanis éppen a statisztikai viszonyítás révén nyújtanak értékes támpontot az értelmezéshez. Előadódhat olyan eset, hogy egy válaszban két vagy akár három olyan elemet találunk, amelyet a jegyzék szerint V-vel kell jelölni, ilyenkor két, ha kell, három V jelet teszünk ki: ahány vulger elem bukkan fel a képzetáramlásban, annyi V jel kerül a negyedik oszlopba. Példák:
4 » .......... 111.
—
Két ember felemel egy csomagot G
B+ M Vi Obj V3
(A statisztikai összeállítás szerint a III. táblán a „két ember" Vj válasz, a „csomag" V3 válasz, mindkettőt jelöljük.) IV.
Óriás ember közeledik csizmában G B+ (M) Vj Ruha V2
•>
Őrig (originális válasz) A negyedik oszlopban azokat a válaszokat is jelöljük, amelyek a statisztikai feldolgozás szerint ritkán fordulnak elő. Ezeknek a válaszoknak a neve originális válasz, jele: Őrig. Rorschach elgondolása szerint így jelöljük azt a választ, amely száz normális jegyzőkönyv közül egyben fordul elő. Az Őrig jel alkalmazása tehát szintén statisztikai kérdés. 77
A RORSCHACH-PRÓBA
Mindmáig a Rorschach által megadott konvenciót, az 1%-os gyakoriságot fogadjuk el. Csakhogy az Őrig jelöléséhez nem áll rendelkezésünkre olyan összeállítás, mint a vulger válaszok esetében. Minden vizsgálónak elsősorban saját tapasztalatára kell támaszkodnia. Ez azt jelenti, hogy legalább 100 jegyzőkönyv felvétele után kerülhet csak sor arra, hogy valaki az Őrig válaszokat jelölje. (Addig is e könyv második része Jelölési minták, összesítés, mutatók - nyújt bizonyos támpontot.) Az Őrig jel mellett mindig feltüntetjük az adekvációs fok jelét (+, ±, -). Ha az Őrig válasz determinánsánál már jelöltük azt, hogy a válasz mennyiben felel meg a jelentésmintának, akkor ez az adekvációs jel kerül az Őrig mellé is. Ha azonban a determináns nem formavezérlésű, akkor az adekvációt külön el kell bírálni. Ez azonban igen ritkán fordul elő, s ekkor is általában mínusz, esetleg plusz-mínusz jelet kell adni. Az Őrig valójában jó formához van kötve. Ez egy további szempontból is fontos. Az Őrig a jelentésadásra vonatkozik, és nem az esetleg ahhoz fűződő, de a jelentésen már kívül eső asszociációkra. A v. sz. például a IX (1) „két varázsló"-jára azt mondja, hogy „ezek a kelta mítoszok mágikus erejű boszorkánymesterei, akik most varázsolnak kutyafejet az ellenségüknek". Azt, hogy ezek „kelták", és éppen „kutyafejet varázsolnak" ezt nemhogy száz, de ezer jegyzőkönyvben sem találjuk meg. S a választ mégsem jelöljük Orig-nak, sőt vulgemak jelöljük, mert a tulajdonképpeni jelentés „két varázsló", ez pedig vulger válasz; a többi - a kelták, a kutyafej stb. - asszociatív díszítés, amely túlmegy a tulajdonképpeni jelentésen. Az Őrig jel a szemlélet eredetiségére vonatkozik: a formai alakításra, a jelentésadásra. Példák:
I. (20) I.
Kottafejek Egy forgó rá van húzva egy rúdra és forog Vastag nyakú, kis fejű súlyemelő Napernyő
I.C II. (17,19,11) II. c Ördög [arca (3), szarva (12) ], fehér plasztronja van (17), szét tárja köpenyét, lehet egy jelmez IV. b (4) Mint amikor a víz felcsobban, ha valamit beledobnak V. (2) Parittya VI. Embrió (15) egy üvegburában VI. (14,16)Szerelmi aktus VII. b VII.
78
Dd
F±
jéi
Orig±
G D Dzw
bB± F+
Obj M Obj
OrigOrig± Orig+
D zw
B+ aFFb+
(M) Myth
Orig+
D
b±
D D
F+ FHd+
D D Kutyakölyök (1, 2), szívja az anyja emlőjét (3 vége) Egymásba csurgó vízsugarak három Gkomb edényen át
BklBF+ fa
Ám Víz
Orig±
Obj
Orig+ Orig+
(M) Obj Mat Szex T Szex Víz Obj
Orig-
Vi
Orig+ Őrig-
Első rész. Jelölés
IX. Vegytani kísérlet színes gőzökkel G X. (4, 8) Kentaurinák, ló testű nők, sárga D fátylukat lengeti a szél
FbF Amorf OrigFFb+ (M) b+ Ruha Orig+
A vulger válaszok jegyzéke A hazai vizsgálatok alapján az itt következő válaszokat jelöljük vulgernak. Minden válasz mellett feltüntetjük, hogy milyen százalékban fordul elő a sine morbo lakosságban. A 8-15%-os gyakoriságot V3-nak, a 16-24%-ost V2-nek, a 25%-nál gyakoribb válaszokat pedig Vrnek tekintjük. Ily módon minden válasznak felbecsülhetjük a gyakoriságát, mert a sem Orig-gal, sem V-vel nem jelölt válaszoknak a gyakorisága 2-7%. A jegyzék táblánként halad. Minden válasznál feltünteti a lokalizációs jelzést a Bohm-féle segédtáblák alapján, továbbá a válasz gyakoriságát az 1964-es statisztika szerint, s végül azt a jelet, amelyet erre a válaszra a negyedik oszlopban adunk.
Tábla Lokalizáció Válasz
% Jelölés
G
Denevér
55
v,
G
Lepke
21
V2
G G
Medence Röntgen
17 14
V2 V3
1 DG
Nő - ember Bogár
13 11
V3 V3
DG 2 G, Gzw
Két alak (M) fog valamit Két állat Csont, csigolya stb.
11 10
V3 V3 V3
1 1 G
Bogár Állat Két ember Lepke
46 26 11
Vi V!
3 , 11 2,3 1 , 17
Női nemi szerv Vér Medence, csípőcsont
11 10 9
V3 V3 V3
G 2
Két ember Lepke
97 12
V! V3
3
8 8
V3
V3
79
A RORSCHACH-PRÓBA
Tábla Lokalizáció Válasz 2
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
80
% Jelölés
v3 v3
Belső szervek 1 , 13
(tüdő, vese stb.) Kosár, csomag stb.
12 10
1 , 13 3 G G
Medence, csípőcsont Állat (rovar nem) Állatbőr M, (M), majom, szörny stb.
9 8
32 26
V3 V3 V x Vi
4 G
Csizma Denevér
22 61
V2 Vi
G
Lepke
41
Vj
G G
Madár Állatbőr
9
3 , 15
Szobor, totem
15
V3 V x V3
6
Fej (Md, Td)
13
V3
7
Bajusz
13
V3
3 1
Madár, lepke Emberfej (Md)
9 40
1,2
Négylábú állat
29
V3 V x Vi
G,D 1,2
Felhő Ember vagy emberszerű
18 22
V2 V2
2
Fej (Md vagy Td)
14
V3
3
Lepke
9
V3
4,5 1
Női nemi szerv Négylábú állat
93
8
V3 Vi
6 G 5
Gerinc, csigolya (zw) Orvosi ábra, belső szervek Hegy, szikla
23 14 13
V2 V3 V3
2,3
Hegy, szikla
12
V3
5 4
Fa Víz, tenger
9
V3 V3
1 11
M, (M) Állatfej
22 15
V2 V3
3
Emberfej
13
V3
G
Festmény
10
V3
G 3
Robbanás Tűz, robbanás
9
V3 V3
4
Fej, koponya
40
8
8 8
V3
Első rész. Jelölés
Tábla Lokalizáció
Válasz
%
X. 6
Pók, százlábú, polip stb.
43
12
Fa termése, cseresznye
27
V!
3 4
Bármely állat (rovar is) Négylábú állat
23 19
V2 V2
1 16
Kígyó, hernyó Allatfej
19 16
V2 V2
10 7
M, (M) Négylábú állat
11 10
V3 V3
3
52
Tüdő és légcső Medence Két állat (ugró)
9 9
V3 V3 V3
6
Tintapacni
8 8
Jelölés
v,
V3
A különleges reakciók jelölése Az ötödik oszlopban igen változatos reakciókat jelölünk. Ilyenek a v. sz. formalizálható viselkedési sajátosságai, az elakadások, pánikreakciók, kitérések a feladat elől, megtapadások. Ilyenek továbbá azok a megnyilvánulások, amelyek a feladat értelmében nem tekinthetők válasznak, mert a v. sz. nem értelmezi a foltot, hanem leírja, kritizálja, szubjektív észrevételeket fűz hozzá. Különleges reakciók a jelentésadás rejtett determinánsai is: a részlet helyzete, a sziluett és a metszetbenyomás, a saját testen való tájékozódás stb. Itt jelöljük továbbá a jelentésadás folyamatának megragadható műveleteit: az első benyomás átdolgozását, a perspektivikus szemléletet, a zavaró ingerek elabo- ratív kiküszöbölését stb. A különleges reakciók száma elvben felmérhetetlen. A viselkedésnek és a kifejezésnek minden eleme, minden fordulata tartalmaz értelmezhető megnyilvánulásokat. Minden új vizsgálódási szempont a lélektani elemzés számára jelentéssel bíró jegyeket határolhat el. Jelenleg mintegy 140-féle különleges reakciót jelölünk, ezeket 14, tapasztalatilag kialakult csoportba rendeztük.
Jelentésadási tudat A Ro-vizsgálat helyzete, feladata sajátos jelentésadási tudatot hoz létre. A v. sz. tudja, hogy a tábláknak nincs meghatározott jelentésük, hanem ő ad értelmet
81
A RORSCHACH-PRÓBA
a foltoknak: a folt sokféle emléknyomot idézhet fel, ezek közül kell válogatnia, és a kiválasztottat - visszacsatolással - hozzáidomítania a folt alaki vonásaihoz; közben azzal is tisztában van, hogy az egybevágás sohasem teljes. Ennek a feladatnak és műveletnek az átélése a jelentésadási tudat, amely a nappali ábrándra emlékeztető képzeleti képszövögetés élménytudatára emlékeztet. Az átélésben éppen úgy küszöb alatti vagy éppen a küszöbön vibrál, mint a legtöbb nappali álom tudatélménye. Normális személynél csak akkor nyilvánul meg, ha rákérdezünk, ha a figyelem külön ráirányul. A tudatosság küszöbén vibráló jelentésadási tudat sokféleképpen eltolódhat: inadekvátan fokozott hangsúlyt kaphat, vagy elhomályosodhat, esetleg tejesen hiányozhat, más esetben a v. sz. éppen a feladat lényegéből fakadó többértelműség miatt bizonytalanná, habozóvá válik, s magát a jelentésadási tudatot saját szemléleti tévedésének tekinti. Mindezek különleges reakcióként jelölhető és értelmezhető megnyilvánulások.
Fokozott jelentésadási tudat A v. sz. valamiképpen közli, hogy nem meghatározott jelentésű képeket exponálunk, hanem foltokat, s neki kell jelentést adnia. Esetleg csak célzást tesz erre, esetleg csak hangsúlyozza a jelentésadás élményét. Például ilyenféle megfogalmazásban adja válaszát: „Ez lehetne...", „Jóakarattal lehetne...", „Sok minden lehet, talán..." A jelentésadási tudatnak az ilyen célzásszerű megnyilvánulását csak akkor jelöljük, ha halmozottan fordul elő egy táblán, vagy tendenciaszerűen háromnégy táblán. Minden esetben külön jelöljük azonban a jelentésadási tudat hangsúlyozását. Példák: I. III.
„Persze az emberi találékonyságra van bízva, hogy mi ez" „Nagyon érdekes dolog, sok mindennek látom, akármi lehetne..." „Érdekes festményeket lehet csinálni, amelyek sok mindenre hasonlítanak Ez is olyan"
....................................—-—---------------- ----------------------------------- --------------------------- --------. Jelentéstudat (Bedeutung-reakció) A v. sz. úgy fogja fel a feladatot, hogy az exponált képnek egy meghatározott jelentése van, s erre rá kell jönnie. Nem azt éli át, hogy jelentés nélküli foltoknak jelentést kell adnia; úgy érzi, hogy a foltnak meghatározott jelentése van, ezt kell kitalálnia; s ha többféle válasz jut az eszébe, akkor az az érzése, hogy ezek csupán találgatások, és minden foltnak van egyetlen olyan meghatározott jelentése, amelyet neki meg kell találnia. A teljes Jelentéstudat fokán a v. sz. a válaszainak megformálásával és egész viselkedésével kifejezi, hogy a kép egyjelentésű. Ebben nem kételkedik.
82
Első rész. Jelölés
Példák: I. IV. V. VI.
„Madár" (leteszi a képet) - És még? - kérdezi a v. v. „Madár, mondtam már, hogy madár!" (Leteszi) „Tessék megmondani, hogy micsoda, én nem tudom megállapítani." „Ugye majd ha befejeztük, felvilágosít és megmondja minden képről, hogy mi van rajta?" „És mikor tetszik megmondani, hogy eltaláltam-e?"
A Jelentéstudat enyhébb formájában a válasznak az az élményszínezete, hogy a képeknek meghatározott jelentésük van. Példák: IV. (4) Cipő, ugye az? I.
D F+ Ruha V2 Bedeutung Egy lepke, igen? Az?
G F+ T V2 Bedeutung
A megerősítést kereső kérdések árulják el a Jelentéstudatot.
Infantilis jelentéstudat A v. sz. tudja, hogy az exponált képre több választ is lehet adni, de azt hiszi, hogy ezek között van egy jó megoldás. (Jelölése: „Inf. Bed.") Példák: (l)Kutyához hasonlít, meg disznóhoz is (3)Itt egy lepke van rajta Meg egy ház is van Vagy nem, hát mire?
D
F+
T Vj
D Dd
FFb F±
T V3 Archit
A kép változatos asszociációs folyamatot indít el. A v. sz. annyi választ ad, ahány asszociációja felbukkan. De a folyamatot az a tudatélmény kíséri, hogy a sok válasz közül csak egy jó van. A foltnak egy meghatározott jelentése van, bár több dolog is eszünkbe juthat róla.
Szub j ekt-kritika A v. sz. önmagát kritizálja; úgy érzi, hogy válasza nem jó, s ezért önmagát hibáztatja. Példák: IV.
Lepke lesz, de úgy látszik, Szubj. krit.
G
F+
T
ezekhez a rajzokhoz nem értek.
83
A RORSCHACH-PRÓBA
III. X.
Két ember. Mást nem látok, G B+ M Vj Szubj. krit. azelőtt jobban fogott az agyam, most már kezdek felejteni (3) Ez is két bogár D F+ T V2 Szubj. krit. A többivel az a baj, hogy nem jó a szemüvegem
Objekt-kritika Az elnevezés arra utal, hogy a Szubjekt-kritikával ellentétben a v. sz. nem önmagát, hanem a képet bírálja. Jelentést ad a foltnak, de ugyanakkor kifejezésre juttatja, hogy ez a jelentés a folt formai sajátsága folytán nem egészen megfelelő. Példák:
II. (1)
VIII.
Test belseje, ez a csont (4) tartja. Csak D nem úgy rajzolták, ahogy kell.
Címerhez is hasonlít, bár nem jó, mert békát és kígyót nem tesz nek címerre. VII. (1,2) Két kis kölyökkutya Kicsinyítés De hogy hasonlíthatnak kutyára ekkora fejjel?
F-
Anat
Gkomb F±
Obj T
D
T Vj
Obj. krit.
Obj. krit. F+
Obj. krit. Nagyítás
Az Objekt-kritika könnyen összetéveszthető más különleges reakciókkal. Ezért jelölésekor több differenciáló kritériumot kell mérlegeim: > Az Objekt-kritika a válaszra vonatkozik. A csak a táblára vonatkozó megállapítás nem ebbe a csoportba tartozik, hanem lehet Értékelő reakció („Ez a rész csúnya", „Nem szép"), Ütközés („Ez itt értelmetlen") vagy Leírás („Itt egy lefelé futó vonal van, csak úgy odarajzolták"). > Az Objekt-kritika főként a formaelemekre vonatkozik. A színelem kritikája lehet Színhívás, például „Ha zöld lenne, levél lenne", lehet Színkritika, például „Ez a kék, meg ez a piros nem illik össze", esetleg Ütközés. Obj. kritikának akkor tekintjük, ha a v. sz. azt fejezi ki, hogy a szín és a tartalom nem illik össze, például a IX. táblán c pozícióban (1) „Bálna, de más színben".
Színkritika A színek, ill. színárnyalatok viszonyára, összhangjára vonatkozó kritikai megjegyzés.
84
Első rész. Jelölés
Példák: VIII.
Ez egy színgyakorlat, de a két szélső piros folt rontja a harmóniát. Erről a két piros színről, amit két kék köt össze, az a véleményem, hogy aki ilyet alkot, tudatában van annak, hogy ilyen nincs. Formailag a két kék nem jut hozzá a piroshoz.
Fb Szín
Színkrit. Piros-ütk.
Színkrit.
(Az utolsó példát nem tekintjük válasznak, csak mint Színkritikát jelöljük a különleges reakciók oszlopában.) Ezt a reakciót gyakran nehéz elkülönítenünk más különleges reakcióktól. Az elkülönítés kritériumai a következők: > A válaszban több színnek vagy színárnyalatnak kell szerepelnie. „Ez a piros zavar" - nem Színkritika, hanem Színütközés. > A színek, ill. színárnyalatok viszonyáról van szó, s nem szín és tartalom egybevetéséről. „Ez béka, csak kékre van festve, pedig a béka zöld" - ez nem Színkritika, hanem Objekt-kritika. > Ha viszont a v. sz. színeket vet egybe, akkor mindegy, hogy megjegyzése pozitív vagy negatív kicsengésű-e. Például: „A piros és a sárga szép összhangban van" - ez éppen úgy Színkritika, mint az, hogy „A narancs mellé nem illik a piros", legfeljebb az előbbi esetben Színkritika mellett Színdicséretet is jelzünk.
Vagy-vagy válasz A v. sz. egyazon táblán, egyazon pozícióban és látószögben több választ ad, s ezeket a vagy (azaz) kötőszóval kapcsolja össze; ezzel hangsúlyozza, hogy nagyjából egyenértékű, egy kategóriába tartozó jelentéseket mond, amelyek között választani lehet. Példák:
V. I.
Lepke vagy denevér Madár vagy szárnyas címer
G G G G
F+ F+ F+ F±
T Vj T V, T Obj
Vagy-vagy Vagy-vagy
A Vagy-gyal összekapcsolt válaszoknál mindkét választ külön jelöljük, és külön sorszámmal látjuk el.
85
A RORSCHACH-PRÓBA
Kérdő reakció A v. sz. kérdő alakban adja válaszát. Szabályszerűen jelöljük, és az ötödik oszlopban feltüntetjük: „Kérdő reakció". Példák: IV. (5)
Cipő?
D
F+
Ruha
Kérdő reakció
I. (1)
Faág7
D
F-
Pfl
Kérdő reakció
Ezeket a válaszokat el kell különíteni az enyhe Bedeutungtól. A Kérdő reakció esetében a v. sz. abban bizonytalan, hogy a folt valóban hasonlít-e a cipőhöz, lepkéhez, az ekforált" tartalomhoz, Bedeutung-reakció esetében viszont a kérdő szócska, ill. a kérdő hangsúly arra vonatkozik, hogy van-e a foltnak jelentése.
Tagadó reakció A v. sz. a választ negatív formában fogalmazza meg. A tagadott jelentést szabályszerűen jelöljük, és az ötödik oszlopban jelezzük: Tagadó reakció. Példák: II (1) VI. III.
Állat nem lehet Nem hiszem, hogy máj Semmihez sem hasonlít, emberhez sem. (Az utóteszt szerint a lába a 8, tehát a szemléletben hézagkitöltés történt.) Hegynek nem hegy
VI.
D G G
F+ T V F- Anat B+ M V
D FHd± Hegy
Tagadó reakció Tagadó reakció Tagadó reakció Tagadó reakció
Annullálás A v. sz. a megfogalmazott választ utólag visszavonja, hatálytalanítja. A Tagadó reakciótól eltérően a v. sz. állító alakban fogalmazza meg a választ, majd bizonytalanná válik, „meggondolja magát", és érvénytelennek nyilvánítja az adott jelentést. Ilyenkor a választ szabályszerűen jelöljük, és az Annullálást mint különleges reakciót az ötödik oszlopban tüntetjük fel. Példák: V. VII.
11
Úgy néz ki, mint egy bőregér G Majdnem úgy. De nem az. (3) Két díszpáma. De megsem az D Biztos, hogy nem az. Ne is tessek felírni.
Nyíró 1961,194. old. 86
F+ T Vj F± Obj Annullálás Annullálás
Első rész. Jelölés
IV.
Lökhajtásos repülőgép Tévesen mondtam, nem az Egy síkság inkább
G F- Járm OrigAnnullálás
G FHd- Táj.
Bizonytalanság Ezt a különleges reakciót Piotrowski (1937) vezette be „Perplexity" néven. Lényege az, hogy a v. sz. az egész vizsgálat folyamán habozik, bizonytalankodik, s ez egyes válaszoknál különösen pregnánsnak mutatkozik. Kritériumai tehát a következők: > Jelentéstudat. Ez a Bizonytalanság egyik fő forrása. A v. sz. úgy érzi, hogy hiába lát madarat, nyulat, lepkét, nem biztos, hogy eltalálta az igazi jelentést. > Az így keletkező bizonytalanságnak a jegyeit (Vagy-vagy, Kérdő, Tagadó reakció) halmozottan adja. > A bizonytalanság nem oldódik fel. Hiába vesz észre újabb jelentést, ebben sem biztos. Példák: I. Nyulak vagy madár ez? Nem tu- D F+ dóm kiszedni. Repülő madárhoz G BF+ T hasonlít, meg nyulakhoz is. Hát most nem tudom, melyik az igazságos, fogalmam sincs, melyikhez hasonlít. VI. Nem, ezt tényleg nem tudom. Még annyira sem, mint az előzőt. Ha azt mondom, lepke, azzal DGkonf F- T meg van elégedve? De azért ne írja fel, pedig talán ez a jó. II. (l)így csak a csont, de nem az, D FHd- Anat rajta van a hús, de nem jó, nagyon bizarr dolog ez. Nem csontváz, hanem mindenestől... nem tudom... bizonytalan vagyok.
Kérdő reakció Vagy-vagy Bedeutung Bizonytalanság Zavar Bedeutung Annulláció Bizonytalanság Tagadó reakció Bizonytalanság
Tehetetlenség Ugyancsak Piotrowski (1937) vezette be „Impotence" néven. A v. sz. mond egy választ, de már közben, vagy rögtön a megfogalmazás után úgy érzi, hogy a válasz rossz. Korrigálni szeretné, de nem tudja, s végül megmarad a rossznak tartott - objektíve esetleg kifogástalan - jelentésnél.
87
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: VI. Jaj, ezt nem tudom, hogy mi legyen, nem tudom. Még csak vázához sem hasonlít. Mégis valamilyen váza. De nagyon gyanús azért, mert ez a hosszúkás sem alul nem jó, sem így. A talpazata sem egyenes, nem tudom, bár tudnám, olyan jó lenne nekem. X. (6,7, 8) Virágok elszórva, itt egy, itt egy, ezek a sárgák is, de persze össze kellene egyeztetni, és akkor lehetne belőle valami szépet, de én nem tudok, nincs érzékem hozzá.
Obj
D
FFb± Pfl
Zavar ŐrigTagadó reakció Obj. krit. Tehetetlenség
Int Fb Szubj. krit. Tehetetlenség
A reakció döntő kritériuma: a tehetetlen korrekciós igény. Ehhez járul a bizonytalanság, habozás, zavar, s ennek olyan jegyei, mint az Objekt-kritika és a Szubjekt-kritika. A korrekciós igény különíti el a Bizonytalanságtól; a habozás, a zavar pedig az Annullációtól, amelyben a korrekciós igény a válasz hatálytalanításához vezet. Az „Impotence" reakciót éppen az jellemzi, hogy a v. sz. szeretné módosítani válaszát, de éppen tehetetlenségéből sem megváltoztatni, sem visszavonni nem képes. A jegyzőkönyvben a tehetetlenség tendenciaszerűen mutatkozik: egy-két helyen megfogalmazva, több táblánál nyomokban, a habozás, a bizonytalanság hátterén.
Unbestimmt-reakció (meghatározhatatlan, életlen formák) A v. sz. azt juttatja kifejezésre, hogy életlen, bizonytalan formát lát, nem pontosan azt, amit a tartalom kifejez, csak olyasfélét. Ez a kiegészítés legtöbbször kizárólag verbális. Példák: I. Valami testrészféle VIII. (1) Valami állatszerűség VI. Röntgenszerű dolog 11. Egy madár, de nem tudom, milyen.
G D G G
FF+ HdF F-
Anat T Vj Rtg T
Unbestimmt Unbestimmt Unbestimmt Unbestimmt
Elhomályosodás A v. sz. kifejezésre juttatja azt az élményét, hogy a foltban látott forma elhomályosodik, eltűnik, elmosódik. A reakciót Kulcsár Zsuzsanna (1968) írta le. 88
Első rész. Jelölés
Példák: III. Elhomályosodás egymással szemben, elmosódó vonásokból V. elmosódott
Ez két figura akar lenni,
G
B+
M
Vj
Furcsa dolgok
ezek Elhomályosodá
s
Inkompetencia*12 A Szubjektív reakciótól eltérően az illetéktelenség kifejezése. A v. sz. úgy érzi hogy a jelentésadáshoz szakértelem, hozzáértés szükséges. A válaszban megfogalmazódik a feladat alóli kibújás, a feladathelyzet elkerülése. Az elégtelenség élménye nem kapcsolódik az elkerülő attitűdhöz. Példák: „Erre csak szakértő illetékes, hogy választ adjon." „Nem én vagyok az illetékes ennek a megválaszolására." „Válaszolja meg az, aki érti ezeket." „Az tudja csak, aki kitanulta."
Elakadások A Ro-vizsgálatban a v. sz. feladatmegoldó viselkedése komplex folyamat: szünet nélkül folyó percepció és asszociáció, jelentésadó elaborációval. A legkedvezőbb pszichikus állapot ehhez: az éber állapothoz hasonló laza képszövögetés. Erre nem minden v. sz. képes, és főként nem minden táblánál. A feladatmegoldás sokakban görcsös felszültséget támaszt, ezek a személyek a számukra kritikus tábláknál vagy kritikus formális vonásoknál elakadnak; az értelmezésben zavar következik be, egyszerűbb esetekben rövid „zökkenő", bonyolultabb esetekben tudatzárlat; ilyenkor a képzetáramlás megszakad, az érzékletes anyaghoz nem tudunk jelentést kapcsolni (mint a szemantikus afázia esetében).13 Az elakadások sokféle fokát és változatát különítjük el, az egyszerű zökkenéstől a jelentésadás teljes gátlásáig. Mindegyikre az jellemző, hogy az elakadás a táblának mint ingernek a feldolgozását késlelteti, akadályozza, esetleg meghiúsítja.
I!
A csillaggal jelölt különleges reakciók szövegét Kapusi Gyula és Bagdy Emőke fogalmazta meg. (Lásd Előszó)
13
Head 1926. Id. Péter Ágnes 1984,97. old.
89
A RORSCHACH-PRÓBA
Versagen A v. sz. egyetlen tartalmasként jelölhető választ sem ad a táblára; elakad, „Csütörtököt mond" (ezt jelenti a német „Versagen" szó). Versagent jelölünk, ha a v. sz. egyetlen választ sem ad, vagy ha csak olyan választ ad, mint „Folt" vagy „Festmény", amelyben valójában nincs tartalom. Ilyenkor meg kell győződnünk arról, hogy a viselkedés mögött valóban tudatzárlat rejtőzködike, vagy a v. sz. egyszerűen „elhallgat valamit". Ezért megpróbáljuk a zárlatot feloldani, sa v . sz.-t buzdítjuk, hogy mondjon valamit a tábláról. Például: „Mégis mit lát rajta?", „Valamit mégis csak lát rajta, azt tessék mondani!" (A sugalmazás kérdésében a rorschachozók véleménye nem egységes. Kétségtelen, hogy ha a vizsgálat instrukciója megengedi a buzdítást, akkor a Versagen-jelenség ritkábban fordul elő, diagnosztikai értéke viszont hangsú- lyozottabb.)
Sokk A v. sz. megijed a táblától, meghökken, a folt exponálása kínos érzést kelt benne, asszociációi elakadnak. Ennek jelei: > Az elutasítást kifejező mimika, fintor, mozgásos nyugtalanság; a v. sz. nagyokat nyel; fejét csóválja, fogát szívja, ujjával dobol az asztalon, lábát rázza stb. > Vegetatív tünetek: a v. sz. elsápad, kipirul, izzad. > Szavakban kifejezésre juttatja, hogy viszolyog a táblától. > Tompított, kínos színezetű vagy felfokozott feszült hangon kimondott megjegyzések. Például: „Unom, hagyjuk abba", „Rondaságok, pont ilyen képekkel vizsgáltatják az embert!", „Hát ez igazán undorító és értelmetlen". > A reakcióidő feltűnően meghosszabbodik. > Versagen-tendencia: mintha a v. sz. nem akarna választ adni, csak unszolásra reagál. > A szukcesszió megváltozik, esetleg fordított lesz (Dd- vagy Do-indulás). > A v. sz. értelmezései kvantitatívan megváltoznak. Lényegesen kevesebb B választ ad, mint más képeken, vagy - ritkább esetben - leküzdi a pánikfeszültséget, túlkompenzálja, és így a válaszok száma nő. > Minőségi változás: a v. sz. értelmezési színvonala csökken; F-, tartalmatlan, szinte leírásba átcsúszó válaszok, válaszrontás, defekt válaszok, halmozott Unbestimmt-reakciók jelennek meg. > A tábla formai vonásainak megfelelő adekvát reakciók hiánya: színes táblákon nincs színes válasz, a II. és a III. táblán nincs meg a hézagkitöltés, a jellegzetes vulger válaszok későn jelennek meg, esetleg szokatlan megfogalmazásban, esetleg meg sem jelennek. > Bizarr megfogalmazású, infantilisen szemléletes átélésű válaszok.
90
Első rész. Jelölés
Ritkán fordul elő természetesen, hogy a Sokknak valamennyi jegye együtt legyen. A jegyeknek egy része is elegendő ahhoz, hogy Sokkot jelöljünk, két kritérium azonban elengedhetetlen; a viszolygás (szóban vagy mimikában vagy gesztusokban kifejezve), és a színvonalcsökkenés a többi táblához viszonyítva. Ez esetleg csak átmeneti. A v. sz. „összeszedi" magát és adekvát válaszokat ad, de ezt megelőzően a színvonal kifejezett csökkenésének mutatkoznia kell. Példák: IV. Egy test belseje, röntgenG felvétel a testről. Aztán kísértet. E. T. A. Hoffmann G kísértete, jön-jön és fel akarja falni az embert, egyre nő, szürke nagy, átkarolja és felszívja... lidérc- kísértet, szörnyű! VIII. Egy ember belső része... G amin két szörnyű állat kapasz- D kodik fel, ilyen puhány állat, a béka és a kígyó között. Itt a két tüdő, a gerinc, azon kapaszkodnak ilyen síkos állatok. Kis fejű, fényes bőrű állatok, mást nem lehet látni, csak ezeket a szörnyű állatokat. Irtóztató a színük, állatian gusztustalanok.
HdF Rtg FHd+ (M) V! B+ Szörny
Orális reakció Nagyítás Veszélyprojekció Sokk
F- Anat V2 BF T V! FFb-
Részletezés Undor-asszoc. Kicsinyítés Tapintási asszoc. Színütközés Sokk
Zavar Az elakadás leggyengébb és legkevésbé differenciált változata. Átmeneti rövid zökkenő a jelentésadás folyamatában. Jelölését a következő kritériumokhoz kötjük: > A tábla exponálásakor jelenik meg. (Ritka esetben a táblára adott első válasz után is jelölhetjük, amennyiben a többi kritérium félreérthetetlen.) > Az egész táblára vonatkozik (éppen úgy, mint a Sokk), és nem a táblának egyegy formai vonására. > Verbálisán nem elutasítás, nem undorreakció, hanem meghökkenés, valóban „zavart" fejez ki. Például: „Micsoda kép!" „Hű, a mindenit, ez már nehéz!" „Na, erre nem számítottam!" stb. > Mozgásosan is megjelenhet. Ilyenkor mutatkozik meg legjobban, hogy minőségi-fokozati különbség választja el a Sokktól. A Sokk pánikos, indulattelt kísérő mozgásától eltérően itt mintegy elhárító funkciót betöltő kísérő mozgások jelennek meg: a v. sz. a homlokát ráncolja, forgatja a táblát, megnézi a tábla hátlapját, eltolja, közelebb húzza. Mintha mozdulataival időt akarna nyerni, míg valami megnyugtató eszébe nem jut. Ennek megfelelően a reakcióidő enyhén meghosszabbodhat. 91
A RORSCHACH-PRÓBA
Ütközések Ütközésnek jelöljük azokat az elakadásokat, amelyeket nem a tábla mint egész, hanem a táblának csupán egyik vagy másik formai vonása váltott ki. Intenzitásában is alatta marad a Sokknak, a Zavarnál viszont általában élesebb.
G-ütközés* Az elakadás a tábla egészére vonatkozik. Példák: „Az egésszel nem tudok mit kezdeni." „A részletekre még csak-csak, de az egészre nem tudok mit mondani."
Laterál-ütközés* A v. sz. beleütközik a szélbe, a széli részletekbe. Példák: „Ezzel a két szélével nem tudok mit kezdeni." „Az oldalak zavarnak engem."
Hd-ütközés Az akromatikus táblákon adott Ütközés-reakció, amelyben nyilvánvaló, hogy a v. sz.-t az árnyékolás, a foltok sötét-világos tónusa zavarja.
Szinutkozes A Színütközés a színekre adott tartalmatlan, válaszként nem jelölhető, negatív reakció. A v. sz. a színes tábláknál kifejezetten a színekre vonatkozóan zavart, elutasító megjegyzést tesz. Például: „Mit csináljak a színekkel?" „Na, most ráadásul még színes is!"
Gyakran a Színütközés után a válaszsor szegényesebb, mint a többi táblán. Piros-
ütközés Főként a II. és III. táblán fordul elő, ritkán a VIII. táblán is. A v. sz. kifejezésre juttatja, hogy a piros szín zavarja; „Ezek a piros foltok semmit sem jelentenek". „Két medve, de minek a piros alatta és fölötte?" Ennek a reakciónak nem fel 92
Első rész. Jelölés
tétlen kritériuma az, hogy a v. sz. szóval utaljon a piros színre. Lényeg az, hogy piros színű legyen a folt, amellyel kapcsolatban a jelentésadás elakad. Például: IX.
(1,2) Sárgarépa, zöld levéllel,D FbF Pfl Ennivaló Piros-ütközés
csak azt nem tudom, hogy mi ez itt alatta.
Kék-ütközés Elutasító, zavart mutató elakadási reakció a VIII. és a X. tábla kék foltjaira. Konvenció alapján ide soroljuk a IX. és a X. tábla zöld foltjaira vonatkozó elakadási zavart is. Barna-ütközés AX. tábla 3., 4. és 11. lokalizációs foltjainál mutatkozó elakadás. A v. sz. vagy azt mondja, hogy ezekre a foltokra nem tud választ adni, értelmetlenek, vagy azt, hogy színük zavaró, kellemetlen stb. Sárga-ütközés A X. tábla 7. és 8. számú lokalizációs foltjainál mutatkozó elakadás. Zw-
ütközés A v. sz.-t a kép hátterét adó fehér foltok zavarják. Ingerhatásuktól nem tud szabadulni, de jelentést sem tud adni nekik. Az így keletkező zavarát meg is mondja, esetleg rejtett értelmezésként olyan tartalmatlan, mégis jelképszerűen terhelt választ ad, mint „lyuk". Például az I. táblán: „Ezekkel a fehérekkel nem tudom, mit kezdjek" „Ezt a fehér lyukat nem tudom, micsoda."
Medián-ütközés A v. sz. azért akad el a táblán, mert zavarja a mindenütt kirajzolt, s könnyen szembetűnő középvonal. Hangsúlyozza, hogy ezzel nem tud mit kezdeni. Példák: IV. (2) Egyhangúvá teszi a képet ez a gerinc. IX.
D F± Anat
Medián-ütközés
(17,13) Kellemetlen piszkos dolog. Amorf
D FbF Sár Medián-ütközés Tartalmatlan
93
A RORSCHACH-PRÓBA
Medián-ütközést jelölünk tehát olyan esetben is, amikor a v. sz. nem pontosan a középvonalba ütközik, de a zavaró részlet lokalizálható, a tábla közepén helyezkedik el, nem zw-részlet. Ha nem a középvonal a zavaró részlet, akkor a jelenség megítélésében óvatosan kell eljárni, és mérlegelni kell, hogy a v. sz.-t nem inkább a szín vagy az árnyékolás zavarja-e. Az utótesztben ez gyakran tisztázható. A III. táblán a középen lévő (2) részlet mint zavaró folt - „Ezt nem tudom, micsoda" - nem Mediánütközés, hanem Piros-ütközés.
Dd-ütközés A v. sz. kifejezésre juttatja, hogy a táblának egy kis részlete zavarja; olyan részlet, amelyet tartalmas válaszban Dd-vel jelölnénk. Zavarhatják a folttól elkülönülő kis foltok, például I. (20), vagy széli nyúlványok, tüskék, például IX. (5 hegye), IV. (23), vagy a homályos részekben lévő pontocskák, főként az I., a IV. és a VII. táblán. Kimondja, hogy ez vagy az a kis részlet értelmetlen, és akadályozza a jelentésadásban. A Dd-ütközés összetéveszthető az Objekt-kritikával. Elkülönítésük azon az elven nyugszik, hogy az Obj kritika tartalmas válaszhoz fűződik; azt fejezi ki, hogy a folt vagy egy részlete, akár egy kis részlete nem felel meg a jelentésmintának. A Ddütközésnél viszont tartalmatlan, jelentés nélküli részlet zavarja a v. sz.-t. Kilépés A v. sz. elszakad a feladattól, kilép a vizsgálati helyzetből. Leteszi a táblát, kinéz az ablakon; körülnéz a szobában, és a berendezésről kezd beszélni stb. A Kilépést el kell különítenünk az ún. Szubjektív reakciótól, amelynél a v. sz. ugyancsak elszakad a táblától, de valójában nem lép ki a vizsgálati helyzetből: előbbutóbb felszólítás nélkül, a szokásos buzdítások („hát még" stb.) hatására visszakanyarodik a jelentésadáshoz. Agraváció A v. sz. a vizsgálat során fellépő rosszullétről, fájdalomérzésről panaszkodik: szédül, megfájdult a feje, elzsibbadt a karja, elhomályosodott a szeme stb. Mindezeket a megnyilvánulásokat Agravációnak jelöljük, tekintet nélkül arra, hogy a panaszok valóban fennállnak-e. Eltolódott sokk (interferencia) Ennek a Bohm (1957) által észlelt jelenségnek a lényege az, hogy egy jegyzőkönyvben két Sokk van, és mindkettő eltolódik. A v. sz. mind a szürke táblán, mind pedig a színeseken sokkszerűen elakad, de a sokkok áttolódnak a következő táblára.
94
Első rész. Jelölés
A folyamat így képzelhető el: a v. sz. Piros-sokk után a szürke képnél (IV.) megkönnyebbülést érez, mert a zavaró piros szín eltűnt. Ezzel a jelentésadás feszültségszintje csökken. így a szürke árnyalat zavaró hatása - mert a szürke is zavarja - kitolódik, és csak egy következő szürke képen (például az V.-en) vált ki sokkot. Vagy: a szürke képek (akár az összes, akár csak az egyik) sokkot váltottak ki, az ezeket követő első többszínű tábla (VIII.) megkönnyebbülést, feszültségcsökkenést hoz; ennek révén viszont a szín mint zavaró inger nem itt, hanem csak egy későbbi képen, eltolódva (esetleg csak a X.-en), kumulált hatásban jelentkezik, és okoz sokkot. Tehát a Piros-sokk (a II. és a III. táblán) feloldása eltolja a Hd-sokkot, a Hd- sokk (a IV-VII. táblán) feloldása pedig elodázza a Szín-sokkot.
Leírások A Ro-vizsgálatban a v. sz.-nek az a feladata, hogy formai jegyek, determinánsok alapján adjon jelentést a foltoknak. Előfordul azonban, hogy a v. sz. ingerként ragadja meg ugyan a foltot, mégsem ad a feladatnak megfelelő választ. Leírja azt, amit lát, de nem értelmezi, jelentésadás nélkül regisztrálja. A leíró reakciók mindegyik változatában vannak tiszta esetek: a válasz kizárólag formai elemek regisztrálása, tartalma nincs. Az ilyen esetekben a megnyilvánulást nem tekintjük válasznak: nem számozzuk, és csupán mint különleges reakciót jelöljük az ötödik oszlopban. Más változatokban a v. sz. többé- kevésbé tartalmas választ ad, amelyet sorszámmal látunk el, és jelöljük, de a válasz átfolyik a leírásba, vagy utalásszerűén belecsúszik egy pusztán regisztráló mozzanat is.
Színleírás
A v. sz. a színes foltra nem jelentést ad, hanem leírja a színt és a színnel összefüggő formai vonásokat. Példák: VIII. Különféle árnyalatok. Hol sötétebb, hol világosabb narancs folt. IX. Itt a két foltot valamilyen vörös vonal választja el, ez egy kissé D szétfolyt.
Színleírás FbF Amorf
Színleírás
A Színleírást néha nehéz elkülöníteni a Színmegnevezéstől, az Fbn-től. A leírásnál a v. sz.-nek nincs válaszadási élménye: tudja, hogy a foltoknak jelentést kellene adnia, de kitér a feladat elől, s ezzel tisztában is van, válasz helyett leírja a táblát. Az Fbn-t viszont válaszadási élmény kíséri; a v. sz. úgy 95
A RORSCHACH-PRÓBA
viselkedik, mintha eleget tenne a feladatnak. A kétféle reakció egybeeshet; ilyenkor mindkettőt jelöljük. Példa: VIII. mintha világo- D Fbn Szín sabb lenne, itt mintha sötétebb.
Narancssárga. Itt Színleírás
Éppen így együtt járhat a Színleírás másféle színdeterminánssal is. Az itt következő példában egy szegényes tartalmú Színválasz folyik át Színleírásba.
X.
Ez egy színminta, befelé a sötétebb, kifelé a világosabb színek, G Fb Szín mintha felhígították volna Asszoc B a sárgát, alig látszik.
Színleírás itt
Hd-leírás A v. sz. a szürke tábláknál jelentésadás helyett a folt árnyalatait, színezését írja le. Példák: IV.
I.
VI.
Hol világosabb, hol sötétebb. Felhő, a közepén szabályos árnyalatok, a kép szélén homályosabb gomolygás. Erre sötétebb, aztán világosabb, megint sötétebb. A középen a legsötétebb, a legnehezebb.
HdF b±
Felhő
Hd-leírás Hd-leírás
Hd-leírás Mediánütk.
Képleírás A leíró reakciók legtisztább esete. A v. sz. még az előbb tárgyalt két változatnál is tartalmatlanabb reakciót ad: még csak nem is a színt vagy az árnyékolást írja le, hanem a folt kontúrjait, tagoló vonalait és általános formai, „nonfiguratív" jellegét. Ennek a nonfiguratív jellegnek hol jelölhető az areája, a determinánsa és a tartalma, hol nem. Példák: VII.
Egy szétterített rész, többfelé van szabdalva. Ezek a részek össze lennének állítva. VI. (16) Ez egy olyan domború vagy homorú bemélyedés.
96
Képleírás D FHd± Amorf
Tartalmatlan Képleírás
Első rész. Jelölés
IV. vonal, nagy görbü- D F± Geom lettel, de nem ábrázol semmit.
Cikcakkos Képleírás Tartalmatlan Kontúr Hd-ütközés
Szimmetria-reakciók A v. sz. megjegyzést tesz a táblák szimmetrikus jellegére. Az ilyen reakciónak több változata van. Jelölésükben nem teszünk különbséget, mert nagyjából egyformán értelmezzük őket, de figyelembe vesszük, hogy a változatok foko- zati különbséget fejeznek ki. A három változat, ill. fokozat: > Szimmetria-utalás A v. sz. jelzi, hogy a szimmetriát észrevette. Például: „arányos, összevág a kettő", „mind a két oldalon egyforma", „ez is szimmetrikus, mint az összes többi". > Szimmetria-hiány A v. sz. kifogásolja, hogy a tábla valamelyik részlete nem teljesen szimmetrikus. Példák: V. (3) Nem egyforma, az egyik oldalon egy kicsit vastagabb. VIII. (13)Úgy néz ki, mintha szimmetrikus lenne, pedig nem az. Ez a lilás az egyik oldalon szélesebb.
> Szimmetria-ütközés A v. sz.-t zavarja, nyugtalanítja, hogy a tábla szimmetrikus. Például: IX.
„Csak tudnám, miért ez a rengeteg szimmetria... Kezdetben még csak jólesett, most már kifejezetten bosszant."
Technikai leírás A v. sz. válaszadás helyett vagy mellett arról beszél, hogyan készülhetett a tábla, milyen anyagokkal, milyen eszközökkel. Példák: I.
I.
V.
Egy folyadék elfolyva, szabályosan G HdF elfolyva. Vannak sötétebb foltos elfolyások. Körülötte más rajzolatok. Ez csak egy film, úgy vetítették G HdF rá géppel. Papundekliből van. Olajfolt. Ezt fényképezték. A papírja nem tudom, milyen, de jó minőségű.
Amorf
Amorf Mát
Tartalmatlan Techn. leírás Hd-leírás Techn. leírás Tartalmatlan Techn. leírás
97
A RORSCHACH-PRÓBA
II. öntöttek rá, G Hd azután összehajtották. Utólag talán még ecsettel is kihúzták.
Fb
Valamilyen folyadékot Amorf Techn. leírás Asszoc B Tartalmatlan
Tartalmatlan reakció Vannak olyan válaszok, amelyek a felfogás és a determináns szempontjából jelölhetők, a jegyzőkönyvben sorszámozva vannak, de valójában nincs tartalmuk. Ezeknek a válaszoknak a jelölésénél az első három oszlop szabályos jelei mellett az ötödik oszlopban feltüntetjük, hogy „Tartalmatlan". Példák: I. Folt IV. Tartalmatlan VIII. Tartalmatlan
G HdF Szürke festmény
Amorf Tartalmatlan G nFbF Festm
Színgyakorlatok
G Fb
Szín
Ebbe a csoportba tartoznak a „Kép", „Színgyakorlat", „Paca" stb. válaszok, esetleg még a „Szobor" is. Kritérium: a v. sz. mintha nem is akarna választ adni, „éppen csak mond valamit", érzi, hogy ezzel nem tett eleget a feladatnak, de mintha éppen ez lenne a szándéka.
Hézaghangsúlyozás A hézagkitöltésre a mozgásválaszok meghatározásánál már utaltunk. Lényege, hogy a v. sz. az egyes foltrészletek között lévő hézagot is beépíti a válaszába, helyesebben úgy látja a figurát, mintha a hézag ott sem lenne. Ennek pontosan az ellentéte a Hézaghangsúlyozás reakciója. A v. sz. kifejezi, hogy hézagot lát, hogy az észlelt alakzatnak egy része „külön van". Például: III.
Két ember egymással szemben, csak elvész a lábuk.
III. vágva derékban.
G F+ M Vj Két szúnyog (6), el vannak Hézaghangs.
Hézaghangs. D FT Csonkítás
A Hézagkitöltés, mint mondottuk, implikálja a B jelet, a Hézaghangsúlyozás viszont kizárja.
Tapadási reakciók Előfordul, hogy a jelentésadás folyamatában a v. sz. megtapad egy képzetnél vagy egy képzetkörnél. Szinte függetleníti magát a változó ingeregyüttesektől 98
Első rész. Jelölés
(a tábláktól), újra és újra megismétli a már ismerős - és ezért biztonságos - jelentést; nem bocsátkozik az értelmező jelentésadás kalandjába. A tapadási reakciónak hatféle változatát jelöljük.
Perszeveráció Ezt a különleges reakciót már Rorschach jelölte. Lényege, hogy a v. sz. megtapad bizonyos képzetnél, amely változatlan, nagyjából megegyező megfogalmazásban többször visszatér Példa egy jegyzőkönyvből:
II- (17) Ez egy tó, körötte partvidék sötét erdőben. III. (22) Kisebb tó, a parton erdő. VII. (14) Tó és az oldalán erdő, dombok.
Dzw HdF Víz Táj Dzw FHd- Táj Víz Dzw FHd- Táj Víz
Perszeveráció Perszeveráció
A vizsgálati helyzetben egyszer kiváltott képzet az inger eltűnésével nem süllyed vissza, hanem megőrzi mobilitását, és az új ingernél ismét felbukkan. Az új inger tárgyi kvalitásai nem is indokolják a képzet felelevenedését, de az egyszer kimondott annyira köti a v. sz.-t, hogy a rossz forma ellenére inadek- vát helyen is megismétli a választ. A perszeverált válaszok egy csoportjában egy és ugyanaz a képzet pontosan ugyanabban a megfogalmazásban jár vissza. Példáid: „Medencecsont" az I, II, V. és VII. táblán. Ebben az esetben a Perszeverációt a II., V. és VII. táblán jelöljük. Perszeverációt jelölünk akkor is, ha a v. sz. a visszatérő képzetnek egy elemét variálja. Például a v. sz. a III. (3) részre lepkét mond, majd V. „Fekete lepke", VI. (3) „Kisebb lepke", VII. (3) „Kettévágott lepke" stb. Mind az V., mind a VI. és VII. táblán kitesszük a Perszeveráció jelét. Nem jelölünk Perszeverációt, ha a visszatérő képzet a leggyakoribb vulger válaszok közül való, és megfogalmazásában sincs jele az egyéni szemlélet perszeverációjának. Akkor sem jelölünk Perszeverációt, ha a visszatérő elem nagy távolságra van az első előfordulástól, például ha a v. sz. a II. és a X. táblára ad egyforma választ.
Sztereotípia A v. sz. megtapad egy témánál, egy képzetkörnél, és abból meríti válaszait. A Sztereotípia így, széles értelemben, bizonyos témakör preferenciája. A megtapadásnak ezt a fajtáját akkor jelöljük az ötödik oszlopban, ha egyazon szűk képzetkörbe tartozó fogalmak egy táblán halmozottan (legalább háromszor) térnek vissza. 99
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: VII. (1,2) Amerika térképe (3) Egy lepke (7) Egy félsziget a térképen (3 közép) Egy öböl a térképen
D F D F+ Dd FDdzw F±
Térkép T Térkép Térkép
V3 Sztereotípia
Visszatérések A v. sz. visszatér egy olyan válaszhoz, amelyet ugyanazon a táblán már mondott. Ritka esetekben csak megismétli a válaszát, gyakoribb változataiban részletezi, értékeli, továbbszövi. Példák: VI. (3) „Lepke". Ezután két más válasz: „állatbőr" és „hegedű". Majd a (4) részletre: „Ez a lepke szárnya." IX. (7, 8, 9) „Harci jelenet." Több más válasz után: „A harcoló katonák közül többen belezuhannak a szakadékba."
Ilyenkor a választ nem jelöljük újra, csupán az ötödik oszlopban a Visszatérést. Ha azonban a visszakanyarodásnál a válasz új formai vagy tartalmi elemekkel bővül, ezeket - külön számozás nélkül - jelöljük. Például az említett „harci jelenetnél" az eredeti választ így jelöljük: Dd Bkl+ M Szcéna. A visszakanyarodásnál a jelölési oszlopokba a következők kerülnek: zw az első oszlopba, Szakadék a harmadikba, Visszatérés az ötödikbe.
Részletezés A v. sz. elidőzik a válasznál; szétszedi, boncolgatja, kiemeli és felsorolja a részleteit. Nagyjából akkor jelölünk Részletezést, ha a v. sz. legalább három elem elkülönítésével részletezi a dolgot, amit mondott. Legtöbbször állat- és emberalakokat szoktak részletezni, néha tájat vagy tárgyat. Ilyenkor csak a kiinduló választ jelöljük, a felsorolt részleteket pedig legfeljebb a tartalom oszlopában tüntetjük fel. Példák: l. (1)
II.
100
Itt egy ember, nő lehet. D Ez a felemelt keze, ez a lába, a dereka, szoknyában van. Két ember, összeteszik a kezüket, G itt a lábuk, piros sapka van rajtuk, a ruhájuk fekete.
B+ M
V, Részletezés Ruha
B+ M FFb+ Ruha nFFb+
v,
Részletezés
Első rész. Jelölés
Propnoceptív reakció Egy tábla benyomása egy vagy több későbbi táblán érzékletesen felelevenedik. A kialakított szemléleti kép újra szemléletesen felbukkan, és az adott ingerrel együtt befolyásolja a választ. Példák: IV. V.
Kabát A kabát ujja... az előbb az ujja hiányzott. Itt van. VI. c (1) Egy bunda VII. Tönkrement a bunda (U. t.: középen szakadt el, csak ez a nyakrész maradt egyben.) VII. c Állvány VIII. Dísz, éppen ráfér az állványra, vagy bele is fémé.
G G
F- Ruha OrigF- Ruha Őrig- Proprioceptív
D G zw
FHd- Ruha FHd- Ruha
G G
F± Obj FFb± Om
Proprioceptív Deformáció Proprioceptív
Mindezek a példák jól mutatják, hogy perceptív mozzanatról van szó. A visszamaradt elem elsősorban szemléleti. A v. sz. nem az általánosított, töb- békevésbé absztrahált, szavakba foglalt tartalmi egységnél - képzetnél - tapadt meg; érzékletesen idézi fel az előző táblát. így lehetséges az, hogy egyszerre két formát lát-, az előző táblát („Kabát", „Állvány", „Bunda") és az exponált táblát („Kabátujj", „Dísz" stb.); ebben különbözik a perszeverációtól, ahol elsősorban verbális megtapadás történik. A Proprioceptív reakció az eidetikus felidézés jelenségkörébe tartozik. (Az eidetizmus az emlékek igen szemléletes, szinte valószerű felidézésének készsége, a gyermekkorban általános, a serdülés kezdetén gyakorisága már jól észlelhető egyéni különbségeket mutat, majd fokozatosan leépül; felnőttkorban ritka).
Az érintkezés hangsúlya Ezt a különleges reakciót azokban a válaszokban jelöljük, amelyekben a v. sz. kifejezésre juttatja, hogy a foltok különböző részei érintkeznek: össze vannak tapadva, kötve, forrasztva stb., vagy akár csak összeérnek. Példák: II. (1) Két elefánt, ormányuk összeér. VII. c (3) Két alkatrész, össze vannak forrasztva. vm. (4,2) Egy csontváz részei. vaskapoccsal (9) össze vannak kapcsolva.
D D
F+ T FHd± Obj
Vj Érintk. hangs. Érintk. hangs.
D
F- Anat Obj Mat
Érintk. hangs.
101
A RORSCHACH-PRÓBA
Infantilis reakciók Ebbe a csoportba néhány olyan reakciót soroltunk, amely felnőtteknél is előfordul, jóllehet gyermekeknél jellegzetes. Legtöbbjük a gyermeki szemléletnek, megismerésnek és életvezetésnek a sajátossága. Ezek a szemléleti jegyek (ideovizualizálás, transzparencia, taktilis vezérlésű jelentésadás stb.) az ún. nagyóvodás kornak, az 5-6. évnek a jellegzetességei; a 7-8. évben még szabályszerűen fordulnak elő, a 9. évtől viszont már infantilis maradványok.
Inverz látás A v. sz. valójában fordítva (fejjel lefelé) látja a mondott formát, anélkül hogy ezt kifejezésre juttatná. Például ha a VII. táblán a pozícióban mondja a (14) részre, hogy Napóleon, ez inverz szemlélet. (Ha hozzáteszi, hogy fordítva van, fejjel lefelé, akkor természetesen nem az.) Példák: VIII.
(14) Két sárkány néz kifelé Inverz
VI háttal egymásnak D F+ M
Dd F+ Myth (1) Két ember Inverz
Transzparencia A v. sz. mintha kettős réteget látna a táblán. A jelenségnek két változatát különböztetjük meg: > A külső réteg mintha átlátszó lenne, akár egy üvegbura vagy hártyaburok, és mögötte látszana a tulajdonképpeni tartalom. Példák: VI.
(15) Egy üvegtoronyba be van zárva Dd FHd+ Archit Orig+ Transzparencia egy ember, úgy látszik, áttetszik. M Mát VI. (15) Egy embrió burokban. Dd FHd+ (M) Orig+ Transzparencia X. (7) A sárga két oroszlán és a szívük D F+ T V3 Int Fb átlátszik. Anat Transzparencia
> A külső reteg nem átlátszó, de a szélein mintegy kilátszik a mögötte fekvő réteg. A v. sz. nem átlát a külső rétegen, hanem a kilátszó részekből tudja, hogy mögötte van valami. A külső réteg lehet lepel, kendő, függöny, felhő stb., egyszóval bármi, ami valamit eltakarhat. Példák: V
102
Két oldalról befut egy lepel D Transzparencia mögé egy ló, itt a két lóláb (13)
HdF BF+ T
Obj
Első rész. Jelölés
ii.
ív.
Vörös bőrű emberek játszanak fekete kámzsában
G
Két pörlekedő, más égitesten élő nő, két szomszédasszony, a testüket eltakarja egy felhő, de néha átüt Hernyó (1) egy levélen
G
G D
B+ FFb+ nFFb+ B+ HdF
M Vj Ruha
Transzparencia
Asztr V] M Felhő
F± FHd±
Pfl T
Intenció Távolítás Transzparencia Hd-elaborárió Transzparencia
Kontúr-reakció A tábla külső körvonalaira adott olyan válasz, amelyben a megragadott alakzat vonal, nincs kiterjedése a síkban; „nincs teste". Legtöbbször emberfej, ritkábban állatfej profilban, esetleg domb vagy épület sziluettvonala. A kontúrválaszok alaptípusa a profil, amelyről vonalszerű képzetünk van. Ha a válasz magába foglalja az arcéi mögött a szemet is, akkor már nem kontúr-válasz, mert a fej nemcsak vonalból áll, hanem kiterjedése is van. A kontúr-válaszok kevés kivétellel Dd-areában fordulnak elő, gyakran sorozatosan. Példák: V. (8) Profil V. (15) Goethe arca VII. (12 alsó részének felső vonala) EEGgörbe
Md Md
Dd Dd
F+ F+
Dd
F± Jel Orig± Kontúr
Kontúr Kontúr
Juxtapozíció Az elnevezés a genetikus gyermeklélektanból származik, Piaget-tól (1924). A gyermeki szemléletnek azt a sajátosságát jelenti, hogy egy alakzatnak a részletei, az alkotóelemei nem adekvát rendben helyezkednek el az egészben. „Összevissza vannak dobálva", mint az asztal fölött lebegő kép, vagy a ház falán kívül lévő ablakok a gyerekrajzokon. A Ro-vizsgálatban a rész és az egész viszonyításában mutatkozó önkényességet jelöljük így. Két változata van: > A v. sz. úgy sorolja fel egy észlelt tartalmi egésznek a részleteit, ahogyan azok a valóságban nem helyezkedhetnek el. Példák: IV. feje(l), ez a farka (8) DGkonf F- T
Csacsi, ez a Juxtapozíció Részletezés
Ezt a változatot gyerekeknél vagy mentális leépülés esetén találjuk. > Az egymás mellett lévő foltoknak adott különféle jelentéseket a v. sz. önkényesen összekapcsolja. Ami a percepcióban együtt van, az tartalmilag 103
A RORSCHACH-PRÓBA
is összetartozik, tekintet nélkül arra, hogy ebből a kapcsolásból milyen abszurdumok állnak elő. A juxtapozíciós válaszokban a kapcsolást gyakran olyan szavak fejezik ki, mint „mellette", „rajta". Példák: V. Juxtapozíció
Csigafejű denevér D F+ Td
G
F+
T
Vj
Válaszrontás
A csigafej a (4) részlet. Két különböző - gyakori - válasz van önkényesen összekapcsolva, s így egy abszurd válasz jön létre. Nem Kontamináció, mert a két szemlélet nincs egymásra fényképezve. VII.
Ez egy lepke (3), D F+ T V3 Juxtapozíció a szárnyain két elefánt D BF+ T Vj Aránytalanság táncol. (1, 2)
Ez utóbbi válasz gyerektől származik. (DGkomb-ot azért nem jelölhetünk, mert a részletek kapcsolása önkényes, verbális.) II. és ez a kalapjuk. (2)
Két elefánt (1), D F- Ruha
D F+ T Vj Juxtapozíció Válaszrontás
Sűrítés Olyankor jelöljük, amikor a válaszban szereplő area kettős jelentésű. Példáid: II. ceruzát fognak (4), (U. t.: a [4] az elefántok ormánya és a ceruza egyszerre.)
Kis elefántok (1) D BF+ T Vj Kicsinyítés Obj Sűrítés
Kétségkívül történt teleszkopálás, mégsem jelölünk Kontaminációt, mert a teleszkopálás itt részleges, és a két egybevont szemléletből nem jön létre új tartalom.
Ppt „Pars pro toto" reakció. E latin kifejezés azt jelenti: rész az egész helyett. Egy olyan jelenségről van elnevezve, amelyet a genetikus gyermeklélektan mutatott ki: a kisgyermek gondolkodásának arra a sajátosságára vonatkozik, hogy a rész egyenértékű lehet az egésszel, helyettesítheti az egészet. A Ro-jegyző-
104
Első rész. Jelölés
könyvben olyankor jelöljük, amikor a v. sz. egy embernek vagy egy állatnak csak egyik testrészét látja (többnyire a fejét), de egész embert, ill állatot mond Gyakran csak az utótesztben győződhetünk meg arról, hogy a v. sz. valójában csupán egy részletet látott. Példa: F+ M Ppt IX b (3) Ember D v2
Utótesztben kell meggyőződnünk arról, hogy a v. sz. a 3-as részletre nem az egyszer már mondott bábszerű egész embert látta-e, amelynek a (14) a keze, vagy pedig csak a fejet. A X. (16) részletnél, ha a v. sz. nyulat mond, ugyancsak utótesztben kell meggyőződnünk arról, hogy csak egy nyúlfejet látott-e, ebben az esetben válaszára Ppt-t jelölünk, vagy pedig egy egész nyulat, amelynek teste a (26). Fontos, hogy a Ppt-rekaciókat elkülönítsük a Konfabulációtól. A konfabu- lációs válaszokban a v. sz. egy részletet szemléleti egésszé kerekít ki. Ha bogarat mond, bogarat is lát, jóllehet a folton csak csápokat ragadott meg. A Ppt- reakciónál viszont hasonló esetben mindvégig csak csápokat lát, s csupán mondja a bogarat. A Ppt tehát verbális jelenség, a Konfabuláció pedig percep- ciós.
Molekula-reakció így jelöljük azokat a válaszokat, amelyeknek tartalmát a folt kettőssége, szimmetriája határozta meg, vagy legalábbis jelentékenyen befolyásolta. A v. sz. a gondolkodási sémáinkban többnyire párosán előforduló jelentést ad a tábla két oldalán észlelt szimmetrikus részleteknek. Példák: III. Molekula VII X.
Két ember, egy férfi, meg egy nő. G B+ M Vj (1,2) Lét kislány, ikrek. (6) Nap és Hold Molekula
D F+ M V2 Molekula D FAsztr
(gyerekválasz).
Ezt a válaszfajtát Rorschach a Számreakciók közé sorolta (lásd ott), más szerzők Pozíció-reakciónak jelölték (lásd ott). A nagy beteganyagon készült statisztikánk azonban azt mutatta, hogy ezekkel a reakciókkal nem korrelál, külön reakciónak kell tekinteni. Az új elnevezést - „molekula" - Wallon (1945) rendszeréből vettük át. Ő mutatta ki 5-7 éves gyerekek gondolkodásában, a fogalmi gondolkodást megelőző időszakban az összetapadó páros tudattartalmakat, melyeket molekuláknak nevezett.
105
A RORSCHACH-PRÓBA
Ideovizualitás Ennek a gyerekeknél gyakori, felnőtteknél ritkább reakciónak a kritériumai a következők: > A v. sz. a folt kontúrjaiból pregnáns alakzatot ragad ki, például háromszög, félkör, A betű. > A pregnancia alapján kiegészíti a formát, például III. (2-nek a fele) „labda". > A jelentés vonalszerűén sematizált areán alapszik, amely legtöbbször kizárólag kontúrvonalból áll. Példák:
IV. c (13) írott nagy A betű II. (4 felső része) A betű III (2) Két labda
Dd Dd D
FHd+ Jel F+ Jel FObj
Orig-
I. (18 kontúrja) Félkör
Dzw
F-
Orig-
Geom
Ideovizualitás Ideovizualitás Ideovizualitás Infantilis tartalom Ideovizualitás
Az „ideovizualitás" szó jelentése: ismeretvezérlésű szemlélet; a szóval Lu- quet (1927) jelölte a gyermeki ábrázolásnak egy kb. 9 éves korig észlelhető sajátosságát: a gyermek nem azt rajzolja, amit lát, hanem amit tud: az autó ajtaja mögött a benne ülő sofőrt, a ház fala mögött a benne lévő szobákat, s a szobában az embereket, a profilból rajzolt állatoknak mind a négy lábát stb.
Infantilis alakválaszok A Ro-táblán a foltoknak vannak sablonjellegzetességeik: a középvonal, a kiszögellések, csúcsok; az árnyékolásból adódó csíkok és pontok. A gyerekek 8-9 éves korukig ezeknek könnyen tulajdonítanak olyan jelentést, amely egy hasonló, de pregnánsabb alakzatra emlékezteti őket. Ezek a válaszokban azonban valójában tartalmilag szegény, leírásszerű, „passe-partout" képzeteket fednek. Példák:
II. (4 felső része) Hegyes
V (10,11) Négy csúcs VI. (16) Vonal VII. (4) Bot
106
Dd
F±
Obj
D
F±
Geom
Dd Dd
F± F±
Geom Obj
Infantilis alakv. Tapintási asszoc. Tartalmatlan Számreakció Infantilis alakv. Infantilis alakv. Infantilis alakv.
Első rész. Jelölés
Ismeretközlés* A v. sz. a jelentésadáshoz iskolai tudását használja, mintha az iskolában felelne, s ehhez össze kellene szednie eddigi ismeretanyagát. Példák: I. Ez egy denevér, ami a barlang- G F+ T Vj Ismeretközlés bán szokott élni, s hullámok alapján tájékozódik. I. (1) Bogár, amiről azt tanultuk, D F+ T V3 Ismeretközlés hogy három részből áll, Részletezés fej, tor, potroh.
Infantilis tartalmak A gyermekvizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy az életkor jelentékenyen befolyásolja a tartalmakat. Vannak jellegzetesen gyermeki tartalmak, amelyek a kilencedik életévig igen gyakoriak, attól kezdve viszont feltűnően ritkák (Beizmann, 1961). Ezeknél a válasz szabályos jelölése mellett az ötödik oszlopban az „Infantilis tartalom" jelet is feltüntetjük. Ilyen válaszok: Ház, ajtó, ablak, híd, labda, baba, hintaló, csákó, olló, karkötő, nyaklánc, gyertya, sütemény, fagylalt, tojás, nadrág, kalap stb.
Infantilis pozíció Rorschach klasszikus pozícióválaszához hasonlóan a válasz tartalmát itt is a foltok helyzete és mérete, esetleg arányuk és viszonylatkülönbségük határozza meg. Például:
III. és a két D F± T kis farkas, a gyerekek (1)
Két nagy farkas (6,8) Infantilis póz. Kicsinyítés Nagyítás Molekula
107
A RORSCHACH-PRÓBA
Mese-reminiszcencia* A válaszban a v. sz. konkrét mesefigurára, mesére hivatkozik. A válasz gyakran Szubjektív reakcióval kombinálva jelenik meg. PéldákIX.
c Csipkerózsika.
IV. Ez volt a kedvenc mesém.
G FFb+ (M) Mese rém. Myth Az óriás a János vitézből. G F+ (M) V! Nagyítás Myth Mese rém. Szubjektív r.
Verbalizmusok A Rorschach-vizsgálatban a v. sz.-nek az a feladata, hogy adekvát tartalmat adjon az érzékletesen megragadott képrészletnek. Nem fogalmazási, hanem szemléleti feladatot kell megoldania. A feladat valóságától távolodik el a v. sz., ha megoldásában a szemléletes anyaggal szemben túlsúlyba kerül a verbális elem. A szavak és a szemléletes válaszegységek aránya így a valósághoz való alkalmazkodás fokát fejezi ki. A túlzott verbalizmus - kevés válasz, sok szöveg - a valóságfunkció alacsonyabb szintjét jelezheti. A sok szó elterel a táblától, és felhígítja a szemléletes egységeket. A válasz majdnem elvész a fölösleges mondatokban; a redundanciák, a parazita kifejezések súlyos pszichikus zavarok jelzései. A verbalizmusok csoportjába 14 különleges reakciót soroltunk. Legtöbbjüket D. Rapaport (1945) írta le elsőnek.
Szubjektív reakció A v. sz. személyes vonatkozásokat fűz a válaszhoz. Ezek nem tartoznak a tábla, Ül. a táblarészlet értelmezéséhez, de arról jutottak az eszébe. Példák: VI.
111.
(14) Olyan, mint egy faragott Dd F+ Obj Szubjektív reakció székláb. Van egy ismerősöm, azoknál ilyen bútor van. Mindig irigyeltem őket. (2) Pápaszem... nem szeretnék ilyen D F± MdObj Szubjektív reakció pápaszemet, most, amikor szemüveget rendeltem, alig találtam szép keretet.
Más esetekben a személyes vonatkozás nem konkrét válaszhoz, hanem leíráshoz fűződik.
108
Első rész. Jelölés
Például: VII.
Ha nem tudnám, mi a tasizmus, meglepődnék, de mióta azt megismertem, másképp látom az ilyen alakzatokat.
Az ilyen választ nem sorszámozzuk; ebben az esetben csak az ötödik oszlopban jelöljük, „Szubjektív reakció"-nak. Kivételes esetekben a v. sz. nem a táblából indul ki, hanem két válasz közt a táblától függetlenül tesz valamilyen személyes megjegyzést. Például: „Ma reggel levelet is kaptam. Nagyon örültem... régen nem jött".
Ennél a válasznál is jelezzük a Szubjektív reakciót.
Kitérő verbalizálás A v. sz. letér az értelmezés asszociatív fonaláról, elszakad a képtől mint szemléletes ingerforrástól. Példák: VI. V.
Itt egy tűzcsóva (4). De ezt kérem D már meg kell fizetni... aki csinál valamit, azt meg kell mondani... Denevérre emlékeztet Darvak, G szállnak a darvak. Ezt a filmet is láttam... igazán szép nő játszotta...
F± Tűz F+
V,
Színhívás Kitérő verbalizálás Szubj. reakció Kitérő verbalizálás
Ez az utolsó példa jól mutatja a különbséget a Szubjektív reakció és a Kitérő verbalizálás között. Ha az „Ezt a filmet is láttam" reakció után a v. sz. visszatérne a táblához - újabb választ adna, vagy közölné, hogy mást már nem tud mondani -, akkor Szubjektív reakciót jelölnénk. Itt azonban nem ez történt; a v. sz. egyre inkább távolodott a táblától, elszakadt a feladattól, külön felszólítás nélkül nem is tért vissza a táblához.
Bizarr verbalizmus így jelöljük a furcsa, szokatlan szófűzéseket, különös megfogalmazásokat, a pszichotikusok jegyzőkönyvében gyakori, egyébként ritka, modoros, bizarr fordulatokat. Ebbe a körbe több különböző reakció tartozik. Valamennyit „Bizarr verba- lizálás"nak jelöljük. A jelölt változatok:
109
A RORSCHACH-PRÓBA
Naiv és fölösleges szempont-meghatározás. A v. sz. valamilyen bizonytalan és életlen választ ad, és ezt a sovány teljesítményt bővíti, vastagítja magyarázkodással. Mintha azt a látszatot keltené, hogy még sok mindent tudna mondani, pedig nem azért fejtegeti a „szempontjait", mert sok a mondanivalója, hanem azért, mert nincs mondanivalója. Példák: VIII.
IV.
Én a művészeti részről beszélek G F- Anat inkább, míg aki természettudományos beállítottságú, az inkább anatómiai képzeteket fűzne hozzá. Képzőművészeti szempontból nézve ez egyszerű G Fb Szín színgyakorlat. Egyéni véleményem szerint ez G F± T egy lepke.
Tagadó reak. Bizarr verb.
Tartalmatlan Bizarr verb.
Bizarr tudálékosság. Fölösleges magyarázkodás, amely körülményességével mintha a v. sz. biztonságát növelné. Példák: IV. (10) Mintha valami felsőtest volna. Majomnak a testalkatrésze V. (6) Madár szárnyát átvilágították, Do hogy megállapítsák, milyen az anatómiája VI. Egy állat belseje, kifejezetten G mikroszkopikusan tanulmányozták VII. (8) Teknősbékafej-tüneményszerűség Dd
F+ Td
Do
FHd+ Td Rtg FHd- Anat F± Td
Bizarr verb. filettelenites Asszoc B Bizarr verb. Asszoc B Bizarr verb. Unbestimmt Bizarr verb.
(Ez a válasz már a Neologizmus határán van.)
Egyazon tartalmi elem megismétlése más szavakkal vagy enyhe változtatásokkal. Ezt az irodalomban pleonazmusnak, az információelméletben redundanciának nevezik. Példák: IV. Valami állat kifeszített bundája, G illetve bőrös része, ami lejön a testéről. VI.
FHd+ T Vj Bizarr verb F+ Szex (3) Egy férfi pénisze
verb.
110
D
Bizarr
Első rész. Jelölés
Abszurd fabulációk. A v. sz. olyan elemeket iktat a válaszába, amelyeknek a táblán nincsen tárgyi támpontjuk. A kötetlen, szökdécselő asszociáció fonalán jelennek meg, a táblától mint vizsgálati realitástól elszakadva. Ezért abszurdak. Példák: V. Itt egy bomba szétcsapta az álla- G Ftot. Itt megmaradt a hátgerince és valami húsa. A húst a levegőnyomás szétnyomta. Felfújta az atom. IV. Hatsó része az embernek, az em- G Fber hátsó dereka. Zsírtartalma van és gyúlékony.
Expl T
Asszoc B Deformálás Bizarr verb.
Szex Md
A tergo Bizarr verb.
(Ebben a példában a „Bizarr verbalizálás" jelzést nemcsak az abszurd fa- buláció, hanem a megismétlés is indokolja.) A v. sz.-tiek az az élménye, hogy válaszainak nincs szemléletes támpontja. Mintha a válasz a táblától független asszociatív folyamatból eredne, és semmi köze sem lenne a táblához. Példa: I. (8) Lepkeszámy. Azért hasonlítom Do F+ Td ahhoz, mert most kint búg a repülő.
Bizarr verb.
Konkretizálás A v. sz. egy átvitt értelemben használatos képes kifejezést konkrét értelmében fog fel, és ezt látja a táblán. Példák: III.
Két férfi női szívekkel (2) játszik (Bohm ismert példája).
G
B+ FFb+
M V, Anat
III.
Két ember (a hézagra mutat), tudathasadásuk van.
D
F+
M
X. (6,12) Szörnyetegek üldöznek valakit, és itt szorongatják a szívét.
D
BF+ F-
T OrigSzömy Anat
X.
D D
FFb
Anat ŐrigVér
Véredények (5), mert a vér (10) ide folyik be.
Konkretizálás Válaszrontás Hézaghangs. Konkretizálás Válaszrontás Intencionalitás Pozíció Konkretizálás Ideovizualitás Válaszrontás Konkretizálás Kontamináció
111
A RORSCHACH-PRÓBA
A példák jól szemléltetik a Konkretizálást. A „véredény" egy edény, amelyikbe belefolyik a vér; a „Tudathasadás" valóban „Hasadás", és a „Hézagról" ismerhető fel.
Autisztikus magyarázat A v. sz. a valóságos összefüggésektől elszakadt magyarázatot fűz a jelentéshez. Ezt a „mert" kötőszóval vagy egy azzal egyértelmű szóval kapcsolja a válasz szemléletes eleméhez. így olyan összefüggés jön létre, amely csak a beteg saját autisztikus rendszerében érvényes. Példák:
VIII. (1) Farka is van, akkor farkas. X. Szahara sivatag, mert mindenütt egyforma. III. Gólya (6), ezek pedig békák, (3) mert a gólya békákat eszik. IX. (2) Ez a tenger, a Kaszpi-tenger, mert tengelye van kérem. A világ egy tengelyen áll.
D G
F+ F-
T Táj
D D
F± F-
T T
D
FbF
Térk Víz
v,
Autisztikus m. Orig- Autisztikus m.
Válaszrontás Autisztikus m. Autisztikus m. Kitérő verb.
Gyanakvó reakció Közel áll a technikai leíráshoz. A v. sz. megjegyzéseket tesz a táblák készítéséről, de nem az előállítás technikájáról, hanem a készítő, ill. a tervező rosszhiszeműségéről. Szerinte az exponált kép egészében vagy részleteiben fondorlatosán van megszerkesztve; valahol becsapják vele a vizsgáltakat. Példák: II.
A piros egy része el van rejtve a fekete mögött... nehogy rá-
Fb Szín nFb
Gyanakvó r.
IV.
Valami ravaszság van benne, azért nem lehet rájönni... VIII. (1) Jegesmedve, nagyon csúnyák... (U. t.: Itt megy fel a jegesmedve, csak megtévesztésül van ez a sok minden iderajzolva.) VIII. (2, 4, 5) Az emberi törzsre hasonlít (mutatja magán). Ez a két patkány (1) csak azért van itt, hogy a figyelmet elterelje.
Transzparenci a Gyanakvó r.
D F+ T V,
Értékelő r. Gyanakvó r.
D F- Anat D F+ T Vt
Autolokalizác ió Gyanakvó r.
Ez a reakció nem mindig ilyen kifejezett. A beteg nemegyszer kacsintással, rejtett célzással, egy-egy indulatszóval, hangsúllyal fejezi ki, hogy gyanakszik. A jelet ilyen esetekben is kitesszük. 112
Első rész. Jelölés
Neologizma A v. sz. nem létező, egyezményes jelentéssel nem bíró szavakat mond, vagy létező és jelentéssel bíró szavakból önkényes és szokatlan kapcsolással új kifejezéseket szerkeszt. Példák az önkényes szóképzésre: VIII.
Patkányagy, szviampatkányé.
G
F-
Anat Orig- Neologizma Kontamináció
V (3)
Olyan híresnek látszik, olyan, mint a Sosebulovics.
D
F-
VI.
Stanbuadza, a fénykép alapján.
látható G
F-
Orig- Autisztikus m. Neologizma Orig- Neologizma Autisztikus m.
G
F-
képen
Példák az önkényes szókapcsolásra: I. IV. X.
Emberi szelekció, sortávon kívül álló. Agytüdőhöz hasonlít. Illatszergyárban gyártott szappan.
DGkont FHdFbF pluszképlettel G
Anat Obj
Orig-
Neologizma
OrigOrig-
Neologizma Neologizma
V,
Bizarr verb. Neologizma Válaszrontás
A neologizma jó válaszhoz is kapcsolódhat. Példa: V. Testben és lélekben bőregér. Pondrázs a neve.
F+
Absztrakt szóhasználat A v. sz. vulgáris vagy a vulgaritást megközelítő gyakoriságú választ ad. Ezt azonban a szokásostól eltérő módon fogalmazza meg: elvontabb szavakkal, egy-két fölérendelési körrel absztraktabban. Válasza tehát verbálisán tartalmatlanabb, mint szemléletesen. Példák:
V. VI. III.
„Denevér" helyett „szárnyas jószág". „Faragott székláb" helyett „faragvány". „Két ember" helyett „két lény".
Gépies fordulat Parazita szavak és beszédfordulatok többszörös megismétlése. Nem a válaszok szövegének, hanem az „összekötő szöveg" egy részének a visszatérése. A harmadik előfordulástól kezdve „Gépies fordulatának jelöljük. 113
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: „Ha jól megnézem mindenhonnan, akkor ez is lehet valami..." „Mások talán többet mondanának, de én csak ennyit..." „Ha éppen csak úgy vesszük, akkor ez ." stb.
Hasonlít a Bizarr verbalizálás szempont-meghatározásaira és ismétléseire, de hiányzik belőle a bizarrság. A visszatérő fordulatok szikkadtak, hétköznapiak, a gépies semmitmondás jellemzi őket. El kell választanunk a tapadásos megismétlések más fontos jegyeitől: A Perszeverációban meghatározott válasz (jelentés, képzet), a Sztereotípiában meghatározott tartalom (jelentéskor), a Gépies fordulatban az összekötő szövegnek egy parazita, jelentést nem hordozó részlete tér vissza.
Értékelő reakció A v. sz. értékelő jelzőt sző a válaszba, esetleg minden tartalmas választól függetlenül magára a táblára tesz értékelő megjegyzést. Az ilyen értékelő jelzőt, megjegyzést tekintet nélkül arra, hogy pozitív vagy negatív, különleges reakcióként jelöljük. Példák:
VII. (3) Egy csúnya lepke. VIII.
Valami virág, ízléstelen dísz- G kosárban. IX. Ez egy szépen megszerkesztett tábla. X. (1) Undok hernyó. D
F+ T FFb± Pfl Obj FFb+ T
V,
Értékelő reakció Értékelő Értékelő reakció Értékelő reakció Undorreakció
Az Értékelő reakció gyakran egybefonódik más reakciókkal. A nagyon hangsúlyos negatív értékeléseket („Micsoda ronda tábla!" - „Ez a rész itt ellenszenves") általában mint Sokkot vagy Ütközést jelöljük; ilyenkor az Értékelő reakciót külön nem jelezzük. Nem jelöljük az értékelést Színdicséret vagy Színkritika mellett sem. Ajánlatos jelölési szempont: a válaszhoz kapcsolt, a szemléletet kiegészítő értékelést mindig jelöljük: a globális megjegyzésként adott értékelést ritkán, mert ezeket egyéb, hangsúlyosabb reakciók abszorbeálják.
Vélemény a vizsgálatról Ez a reakció rokona a technikai leírásnak. A v. sz. nem ad a feladatnak megfelelő választ, hanem magáról a vizsgálatról mond elemző és értékelő véleményt. 114
Első rész. Jelölés
Példák: „Ha azt nézik, hogy milyen az ember fantáziája, azt meg lehet mondani." „Nem hiszem, hogy ezekből a képekből meg lehet mondani, ki beteg." „Az egész vizsgálat hülyeség, csak a türelmemet teszi próbára és nem a gondolkodásomat."
Ez a reakció abban különbözik a technikai leírástól, hogy a v. sz. nem a táblák előállításáról, anyagáról, hanem a vizsgálat értelméről mond - elismerő vagy elítélő véleményt. A Szubjekt-kritikától az különíti el, hogy a v. sz. nem önmagát hibáztatja, az Objekt-kritikától pedig az, hogy a megjegyzés nem meghatározott tartalomra vonatkozik, hanem a vizsgálat elvére, módszerére.
Énes verbalizálás A v. sz. összekötő szövegként beleszövi önmaga jellemzését a jelentésadási folyamatba. Az ilyen jellemzés egyes szám első személyben történik, kifejezetten énes hangsúllyal. Példák: „Tudja, doktor úr, én olyan ember vagyok, aki megmondja azt, ami a szívén fekszik." „Ha én nem lennék mindig másokra tekintettel, dehogy kerültem volna idegosztályra."
Énes verbalizálásnak jelöljük általában mindazokat a fordulatokat is, amelyekben a v. sz. az egyes szám első személyt hangsúlyozva használja.
Feltételes verbalizálás A parazita beszédfordulatok körébe tartozik. A v. sz. jelentést ad a foltnak vagy egy részletének, de a jelentés érvényét feltételhez - percepciós feltételhez - köti, s ezt meg is fogalmazza. Ez a feltétel általában a tábla állása, az expozíció módja. Példák: „Ha egy kicsit elfordítom és oldalról nézem, akkor ez..." „Ha egy kicsit lehunyom a szemem, akkor ez..." „Ha nem nézzük nagyon szigorúan, akkor ez egy..."
Fabuláció* Egy adott tartalomhoz kapcsolódó szabad és parttalan verbális szöveg. Mellébeszélés, szógörgeteg sok üres és parazita szóval. A v. sz. a jelentésadás során eltér a tárgytól, nem csatlakozik ahhoz, amiből kiindult. 115
A RORSCHACH-PRÓBA
Példa: V.
Ez egy denevér, de azt szeretném G F+ T Vj Fabuláció én látni, mikor a denevérek repülnek, ahogy a hullámok alapján tájékozódnak.
Paramnéziák Ebbe a csoportba olyan különleges reakciók tartoznak, amelyek az emlékezéssel függnek össze, de nem az emlékezés képességének zavara, kiesése vagy az emlékezés eredmenyének eltorzulása jellemzi őket, hanem az emlékezés élményének sajátosságai. Nagyrészt emlékezési illúziókról van szó. Ezekbe a reakciókba belejátszhat, és valószínűleg bele is játszik az emlékezeti munka színvonalsüllyedése, de a lényeges mozzanat nem ez, hanem a működési élménynek, a tudatélménynek, adott esetben az emlékezet működési élményének az eltolódása: mintha emlékeznék, pedig nem emlékszem; mintha nem emlékeznék, pedig emlékszem.
Kifejezési amnézia A v. sz.-nek nem jut eszébe a szándékolt választ jelző szó. Tartalmilag megvan a jelentés, de a megfelelő szójelet nem tudja előhívni. Keresi a szót, körülírja a jelentést. Példák:
I. I. (14) I.
Nem jut eszembe a neve... G bőrmadár vagy mi is... Az a kis lyuk az ember hasán, ami középen van... Mint az azelőtti magyar izé, hogy is van... (Címerre gondol.)
F+
T
v,
Kifejezési amn.
Dd
F+
Md
Kifejezési amn. Pozíció
G
F-
Obj
Kifejezési amn. Távolítás
Ezekben a példákban a denevér, a köldök, a címer szó nem jutott eszébe a v. sz.nek. A Kifejezési amnézia főként a főneveket érinti, igéknél viszonylag ritka. Általában jellemző erre a reakcióra az, hogy ha a v. sz. rátalál a szóra, vagy a v. v. kimondja (s ez a vizsgálat folytatása szempontjából mint gátlásoldó mozzanat esetleg kívánatos is), a beteg megörül, megkönnyebbülést mutat. Ez a reakció a kifejezés körülményessége miatt összetéveszthető a Bizarr verbalizmussal. Az elhatárolás egyetlen kritériuma az, hogy a Kifejezési amnéziában nincs semmi mesterkélt, semmi modoros. Például a betegnek nem jut eszébe az a szó, hogy „röntgen". így írja körül: „Ez a test... úgy van világítva... 116
Első rész. Jelölés
ahogy a képen van..." Egy másik beteg Bizarr verbalizmusként ezt mondja: „Ez kérem nyilván egy ember szervezetének a tudományos átvilágításából eredő kép". Az egyik v. sz. kereste a szót, de nem tudta ekforálni; a másik szkizo- id bizarrságból kerülte meg. Gyerekeknél ezt a különleges reakciót nem jelöljük, mert a szavaknak ez a fajta keresése náluk legtöbbször pusztán ismerethiányból fakad.
Ismétlés A v. sz. ugyanannak a táblának ugyanarra a részletére megismétel egy választ, amelyet már mondott. Hangja, hanglejtése azonban olyan, mintha elfelejtette volna, és most mondaná először. Az a benyomásunk, hogy valóban elfelejtésről van szó. Ráismerés A táblán exponált foltok az életben előadódó jelentésadási helyzetekhez viszonyítva életlenek, elmosódottak, többértelműek. Ezért a jelentés, amelyet a v. sz. ad, szinte minden esetben általános képzet: denevér, lepke, medencecsont, pincér, bohóc stb. Még a Bedeutung-reakcióknál is ez történik, pedig ott a többértelműség ki van iktatva. Az egyedi tartalom, az egy konkrét tárgyhoz kötött jelentés ritka. Normális jegyzőkönyvben előfordulhat a IX. táblán a 3. résznél b állásban Móricz Zsigmond, ill. Churchill, Nietzsche, Poincaré, (aszerint, hogy angol, német vagy francia kultúrterületen járunk-e); a X. tábla 3. részleténél Eiffel-torony, a IV. tábla (25) részleténél Mátyás király, a V. tábla (15) részleténél Goethe. E különleges reakció jelölése három kritériumhoz van kötve: > Egyedi tartalom. > A v. sz.-nek az az élménye, hogy az area valóban azt a tartalmat ábrázolja, s ő „felismerte". Nem azt mondja például a X. (l)-re, hogy „ez hasonlít a szegedi templom kapujához", hanem ráismer, az az élménye, hogy annak a képét látja. > A válasz Bedeutung-jellegű. Példák:
X. b (9)
Ez a csabai Kopaszhegy.
Dd
F±
Hegy
IV. (5)
A Pista bácsi papucsa.
D
F±
Ruha
IX. (4)
Shakespeare koponyája.
Dzw
F+
Anat
Ráismerés Bedeutung Ráismerés Bedeutung Ráismerés Bedeutung
117
A RORSCHACH-PRÓBA
Értelmezési illúzió A v. sz. a jelentésadás során először mond ki egy tartalmat, de az az illúziója, hogy ezt a választ egyszer már adta, és ez kifejezésre is jut a válasz megfogalmazásában. Például: „Ez is egy térkép..." - mondja a VII. táblára, noha még egyszer sem adott térkép-választ. Vagy: „Szóval megint egy szamárfej" - mondja a v. sz. a X. (16) részletre, holott szamárfej nem szerepelt még a jegyzőkönyvben. Az utótesztben felszólítottuk, hogy valamennyi táblán mutassa meg a szamárfejeket, erre az I. (7)-et és a VII. (2)-t mondta. Ez a reakció csak nagyon pontosan, valóban szó szerint rögzített jegyzőkönyvben ragadható meg, mert a jelentésadásban szerepet nem játszó töltelékszavakban („ez is", „szóval megint" stb.) jut kifejezésre. A jelenség többféleképpen jöhet létre. Egy előző táblán már tudatos volt a jelentés, de a v. sz. elhallgatta, mert pontatlannak, jelentéktelennek vélte, vagy egy másik észlelése még a kimondás előtt háttérbe szorította. Más esetben valamelyik előző táblán torlódás vagy gátlás miatt nem emelkedett ugyan verbális szintre, de olyan közel volt a szavakba való áttételhez, hogy amikor újra felbukkan, a v. sz. ismerősnek éli át, és azt hiszi, hogy egyszer már ki is mondta. Hasonlósági illúzió A v. sz. a táblát az ismerősség élményével fogadja, szinte déjá vu érzése van. A reakció kritériumai: > A v. sz. kifejezésre juttatja, hogy ez a tábla hasonlít egy vagy több előző táblához. > A hasonlósági élmény támpontjai tartalmatlanok, leírásszerűek. > A hasonlósági érzés tartalmas válaszok kapcsán is megjelenhet: originális (akár +, akár -), vagy legalábbis a v. sz. szokványos jelentésadásától eltérő válaszokhoz kötve. A vulger válaszok, vagy a vulgaritás gyakoriságát megközelítő sablonválaszok során nyilvánított hasonlóságra vonatkozó megjegyzések nem tartoznak ebbe a csoportba. Példák: III. VII.
„Ez szintén hasonlít az elsőhöz és a másodikhoz is, akár felülről, akár alulról." „Ezek mind egyformák, csak ez széjjel van szedve." „Olyan, mint az előző, csak nem tudom, mi." (Tartalmatlan hasonlóság) VII. c „Ez ugyanolyan cseppkőbarlang, mint az előző képeken is volt, Gzw FHd± Barlang Hasonlósági ill. csak itt világosabbak a kövek." Kő
118
Első rész. Jelölés
Rejtett determinánsok A jelentésadás folyamatában - legalábbis abban a kultúrkörben, amelyben ez a módszer érvényes - a szemlélet és a képzetáramlás objektív vezérlői a forma, a szín, az árnyékolás és a mozgásosság. Ezeket a determinánsokat jelöljük a második oszlopban. Ezek mellett azonban más támpontok is belejátszhatnak a válaszok létrejöttébe. Meghatározhatja egy foltrészletnek a jelentését a v. sz. számára például, hogy fent vagy lent, a tábla közepén vagy a tábla szélén van-e. Vagy akár egy tábla elkülöníthető foltjainak száma is. Amennyiben a jelentést a foltnak nemcsak az alakja, a színe, az árnyaltsága vagy a mozgásossága határozza meg, hanem a foltok elhelyezése, száma stb. is, akkor a válaszban a másodlagos támpontok elsődleges meghatározóvá váltak. Ezeket nevezzük a Ro-ban rejtett determinánsnak.
Pozíció Ezt a különleges reakciót már Rorschach (1921) jelölte. Egyetlen kritériuma az, hogy a jelentést a folt helyzete határozza meg. Tartalmilag ezek a válaszok legtöbbször testrészletek (Md vagy Td) vagy anatómia válaszok. Ugyanis ezek azok a tudattartalmak, amelyek a testséma közvetítésével könnyen asszociá- lódnak téri helyzetünkhöz. A testrészekről, szervekről meglévő képzetek kötve maradhatnak ahhoz az egészhez, amelynek részei, s így pusztán a testsémában elfoglalt helyük révén alakjuktól, színüktől függetlenül is felidéződ- hetnek. Példák: VI. V.
Vni. (11) Nyakrész
(14) Szív Pozíció (10) Váll Pozíció Dd F± Md
D Dd
FF-
Anat Md
Pozíció
Szív vagy köldök azért, mert középen van; nyak vagy váll azért, mert felül van. Nem jelölhetünk Pozíció-reakciót akkor, ha a v. sz. kimondja, hogy ember vagy állat, és utána ennek részleteit sorolja fel, akár pozíciójuk szerint is. Ilyenkor Részletezést jelölünk, ez pedig kizárja a Pozíció jelölését. Kizárja a Pozíció jelölését a Do is. Ezekben az esetekben ugyanis a forma játssza a válasz létrejöttében a vezető szerepet, és nem az elhelyezés. Van viszont olyan Pozíció-válasz, amely egy formavezérlésű válaszból indul ki, de az utána következő válaszaiban a v. sz. már az ehhez viszonyított elhelyezés szerint ad a foltnak jelentést.
119
A RORSCHACH-PRÓBA
Példa: VIII.
Tüdő (4), gyomor (2).
(6) Bordák. D F- Anat
Dzw F+ Anat V2
Pozíció
Nagyon ritkán előadódnak olyan Pozíció-válaszok is, amelyeknek a tartalma nem az emberi vagy állati test. Példák: II. (4)
Északi-sark.
VII. (1) (8)
Asztal. Szék.
D
F-
Térkép Orig-
D Dd
FF-
Obj OrigObj Orig-
Pozíció
Konkretizálás Pozíció
(Az asztal-szék asszociáció a Molekula-reakciót súrolja. Mégsem tekinthetjük annak, mert a jelentés nem szimmetrikus foltokra vonatkozik.) A Pozíció-reakció jelölésében nagyon óvatosnak kell lennünk. Csak akkor jelölhetjük, ha a jelentés formailag inadekvát, és a választ elsődlegesen a foltnak a táblán való helyzete determinálja. így például a II. (3) „Női nemi szerv" válasz a pozíció szerint is létrejöhetne, elsődleges meghatározója azonban a formai hasonlóság és a színelem. Ezért jelöljük D FFb+-nak.
Számreakció A jelentést a foltok száma határozza meg. .
Példák-
Amint látjuk, a számvezérlésű válaszok általában abszurd tartalmúak. Előfordul azonban, bár ritkán, hogy a szám adekvátan igazodik a formavezérlésű jelentéshez. Példa: I.
A három testőr.
Gkomb
F+
M
Számreakció
Ennél a válasznál a három ember elsődleges formavezérlésű percepció; a hármas szám csupán asszociativan egészíti ki a választ. 120
Első rész. Jelölés
Számreakciónak jelöljük azokat a válaszokat is, amelyek valójában jelentés nélküliek, s a válasz tartalmát lényegében az areák leszámolása adja. Példák: I.
(16,17) Négy fehér folt.
Dzw aFbF
Amorf
II.
Egy fehér folt középen (17) kétoldalt négy folt (1, 2).
DzwG aFbF
Amorf FbF
V.
Négy szétnyíló valami (4,5,12).
D
b
Számreakció Tartalmatlan Tartalmatlan Számreakció Számreakció Unbestimmt
Vigyázat! Nem jelölünk Számreakciót, ha a szám a foltok szimmetrikus kettősségére utal. Ha a szimmetrikus kettősség magát a jelentést határozza meg (például „két testvér), akkor Molekula-reakciót jelölünk, ha a jelentésbe nem játszik bele, de a v. sz. megemlíti (például 2 ember, 2 állat stb.), nem adunk rá külön jelet.
Kettőzés A Ro-foltokra adott válaszoknak nagy része olyan alakzatoknak a leképezése, amelyek a valóságban szimmetrikusak. Például: V. Lepke, IV. Kiterített állatbőr, II. (3) Lepke, I. (1) Nő. Előfordul azonban, hogy a v. sz. ezekre a foltokra, ill. részletekre nem egy alakot mond, hanem kettőt: az V. táblán G válaszként két lepkét, az I. (l)-re két nőt stb. Ilyenkor a szimmetria nem a formai elemével játszik bele a válaszba, mint a szokásos megoldásokban, hanem a kettős jellegével. Példák: VI. (3)
Két lepke.
D
F-
T
v3
Kettőzés
V.
Két lepke.
G
F-
T
Vi
Válaszrontás Kettőzés Válaszrontás
Az ilyen válaszoknál a formát rossznak minősítjük, mert a v. sz. fél lepkéket lát ott, ahol egészeket lehet látni. A vulgaritást jelöljük, mert ennél az arcánál a példában adott tartalom vulgáris asszociációnak számít. A „Válaszrontás" jelölésével tüntetjük fel, hogy a v. sz. az adekvát asszociációval összefüggő szemléleti egységet elrontotta.
Tükör-reakció A v. sz. a tábla szimmetriáját tükörképnek tekinti. A reakció főként b, ill. c állásban fordul elő. Legtöbbször vízben tükröződő emberről vagy állatról van szó, néha tükör előtt álló emberről, vagy a v. sz. egyszerűen azt mondja: „Ez egy állat, ez meg a tükörképe."
121
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: II. b (1) Medve a tó partján, látszik a képe.
D zw
VI. b (1) Egy nő ül a tengerparton felemelt D lábbal, látszik a víztükörben. I. (16) Holdkóros látja magát a tükörben. Dzw IX. b (16)Vízparti táj, hegyek, félsziget, a vízben is visszatükröződik.
F+ Bsec+
T Víz Víz
Vi Orig+
F+ Dd
Tükör
M Orig+ Obj F(Fb)+ Táj Víz Hegy
Tükör Tükör
Tükör
Vigyázat! A Tükör-reakció szimmetriához van kötve. A X. (6 , 2 ) részleten ez a válasz: „Miki egér nézi magát a tükörben" - nem Tükör-reakció, mert a tükör a (2), s a válasznak semmi köze sincs a szimmetriához.
Medián-preferencia Ezt a különleges reakciót nem egy válaszra adjuk, hanem egy tábla egész válasz-sorára. A táblára adott válaszok többsége a középrészre vonatkozik. (A tartalom a reakció szempontjából természetesen irreleváns.) Csak olyan táblákon érdemes jelölni, ahol legalább három válasz van. Három-négy válasz esetén háromnak, öt-hat válasz közül négynek kell a középövezetre vonatkoznia stb. Medián-preferenciát jelölünk például a következő válaszsorokban: I. Lepke (G), Nő (1), Rák (3) Galamb (17).
Tehát négy válasz közül háromban a középövezetnek adott a v. sz. jelentést. X. Bogarak (3), Cseresznye (12), Polip (6), Oroszlán (7), Nyúlfej (16), Virág (8), Hóember (26).
Hét válasz közül csak kettő nincs a középövezetben.
Szenzoros projekciók Az ebbe a csoportba tartozó reakciók olyan ingereket implikálnak, amelyek a táblán nincsenek meg; a v. sz. vetíti rá őket a táblára. A Ro-foltok objektiven csak vizuális ingereket tartalmaznak. Ha a v. sz. olyan reakciót is ad, mintha tapintási, szaglási, hallási stb. benyomásai is lennének, ezeket sajátos szenzoros projekciónak kell tekintenünk. 122
Első rész. Jelölés
EQa Ha a válasz egy tárgy téri, háromdimenziós voltára, tömörségére, szilárdságára, súlyára utal, az ötödik oszlopban EQa-t jelölünk. A jel az „Essential Quality astereognosic" angol kifejezés rövidítése. Az elnevezés a sztereognosztikus érzékelésre utal. (Sztereo - görög szó, jelentése szóösszetételekben: téri, tömör.) Erre az érzékelésre akkor kerül sor, amikor egy háromdimenziós tárgyat behunyt szemmel, letapogatás útján kell megneveznünk, megismernünk. Az „a- stereognosic" szó ennek a készségnek a kiesését jelenti. A jelenség felismerője ennek a kiesésnek a neurológiai tünetéről nevezte el ezt a választípust. Példák: VII. nehéz ólomkristályból. Dzw aFFb+ Mát
(14) Edény EQa Obj
IX. Orig+ EQa visz egy elemózsiászsákot.
b (2) Medve, kemény vasrúdon Obj Mát Ennivaló
D BF+ T Komb
Akusztikus asszociáció A v. sz. olyan választ ad, mintha nemcsak optikai ingerre, hanem hallási ingerre is reagálna. Példák: VIII. (2) Békák kuruttyolnak. IV. Gorilla üvölt. III. Két frakkos alak,
D G
F+ B+
T T
Akuszt. asszoc. Akuszt. asszoc. Akuszt. asszoc.
B+ M Ruha
G jó ritmusú zenére táncolnak.
Szaglási asszociáció A v. sz. olyan választ ad, mintha nemcsak optikai ingerre reagálna, hanem szagingerre is. Leggyakrabban kátrányszagra, tömjénszagra és rothadás bűzére utalnak. Példák:
IX. (13) Füstöl az ég, gázszag van.
D
FbF
Füst
Orig-
Szaglási asszoc.
X. (10) Rothadt hús, büdösszerű színe van.
D
FbF
Asztr Enniv
Orig-
Defekt Fb Szaglási asszoc.
Tapintási asszociáció A v. sz. olyan választ ad, mintha nemcsak optikai ingerre reagálna, hanem tapintási ingerre, bőringerre is. Leggyakrabban úgy fordul elő, hogy a v. sz. az árnyékolás alapján durva, érdes vagy finom, puha vagy kemény felületre utal. 123
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: I.
(2) Két darázs, olyan bársonyos. D FHd- T Őrig- Tapintási asszoc (1) Sima bőrű, kocsonyás állatok. D F+ T Vj Tapintási asszoc
VIII.
B-Fb testérzéssel Ha a v. sz. mozgáselemet és színelemet is sző a válaszba, s emellett utal valamilyen testérzésre, ezt különleges reakcióként jelöljük. Ilyen testérzés lehet: hőérzés, egyensúlyi érzés, vibrációs érzés stb. Példák: II.
X. főistenek, együtt teremtik a világot, most lövellik ki a kék eget (6). levegőben. Testérzés
Két öreg, tűznél melegednek. G B+ M Vj Színelaboráció FbF Tűz Testérzés (10, 3) A két rózsaszín mitológiai DGkomb B+ (M) Oríg+ Int Fb FbF Myth Metamorfizmus Sacrum Asztr Lebegnek a
Hajlító B A v. sz. olyan mozgásválaszt ad, amelyet B-vel, Bsec-kel vagy Bkl-lel jelölünk (emberi vagy antropomorf mozgás), és kifejezi, hogy az észlelt alak meghajlik, meggömyed. Példák: III.
Két ember, lehajolnak, föl- G
B+ M Vj
Hajlító B emelnek valamit.
b (3) Ülő alak, összegörnyed, fáj D Bsec+ M
IX.
Hajlító B a hasa.
Feszítő B A v. sz. mozgásválaszt ad (emberi vagy antropomorf B, Bsec vagy Bkl), és kifejezi, hogy az alak megfeszül, homorít, hátrahajol. Példák. III.
Két ember, kihúznak valamit G
B+ M Vj
(1) Két bohóc, kötelet húznak. D
B+ M V2
Feszítő B a földből. IX. Feszítő B Obj
> ............. —................. ... ..... — ... ..... ...... ........................... .......................... —— ............ Vigyázat! Feszítő vagy Hajlító B-t természetesen csak azoknál a B válaszoknál jelölünk, amelyek kifejezetten utalnak ezekre a mozdulatokra. 124
Első rész. Jelölés
Elaborációk A jelentésadás lényege, mint tudjuk, hogy a foltok által keltett benyomást a v. sz. formába önti és tartalomhoz köti. Vannak azonban a foltoknak olyan jellegzetességeik, amelyek némelyik v. sz.-ben elsődlegesen indulati, hangulati feszültséget keltenek. Ez a feszültség leküzdhető, feldolgozható úgy, hogy a v. sz. az indulatterhelt benyomásból választartalmat konstruál, a benyomást formához köti, ill. egy meglévő formába beledolgozza. Ezt a folyamatot nevezzük elaborációnak. Az elaborációs reakcióknál tehát az történik, hogy a v. sz. egy feszültséget keltő benyomást indulattalanít azáltal, hogy tartalomhoz, formához köti.
Színelaboráció Olyankor jelöljük, amikor egy színes részletről a v. sz. első benyomása a tartalomból visszakövetkeztetve formához nem kötött színválasznak (Fb) felelne meg, de ezt a benyomást mégis sikerül formához kötnie, ill. egy formaválaszba beillesztenie. A jelenség lényege tehát a kötetlen színbenyomás integrálása. Tiszta formájában ilyen: II. „Vér. Két medve verekszik. Kifröccsen a vérük." Tehát a tiszta Fb benyomást (vér) a v. sz. beépíti a vulgáris medve-válaszba. Az esetek nagy részében azonban a folyamatnak nincs minden üteme kimondva, hanem már csak a végeredményt kapjuk meg. Példák:
II. III.
X.
Két ember összerúgta egymás lábát, vérzik a lábuk. Két szakácsnő találkozik. itt a hús (2), amit az ebédhez vittek.
G
Festmény. Bogarakat ábrázol, amint rajzanak egy virág körül.
G
G
B+ FbF B+ FbF
M Vj Vér
FbF BF+
Festmény T Pfl
M Vj Ennivaló
Színelaboráció
Színelaboráció Juxtapozíció Válaszrontás Színelaboráció
Hd-elaboráció Olyankor jelöljük, amikor a v. sz. első benyomása egy akromatikus részletről, a tartalomból visszakövetkeztetve, formához nem kötött árnyékolás válasznak (Hd) felelne meg, mégis sikerül egy formaválaszba beillesztenie. Példák:
VI. c (1) Hadigép, itt pufog ki a
D
F+
Jármű Orig+
füst (19,4). VII. Felhő. Két fiú bontakozik ki belőlük (1, 2).
G
HdF HdF F+
Füst Felhő
M
Hd-elaboráció
v2 Vj
Hd-elaboráció
125
A RORSCHACH-PRÓBA
Távolítás A v. sz. kifejezésre juttatja, hogy a válaszként mondott tartalom távol van tőle, nincs az életterében. Ennek az eltávolításnak két változata ismeretes: > Távolítás a térben. A v. sz. hangsúlyozza, hogy az észlelt tartalom földrajzilag messze van tőle, vagy hogy ő maga messziről látja. Példák: VII. (2) Afrikai álarc. VIII. (1) Egzotikus állat, őserdőben él. IV. Eszkimó üldögél egy fatönkön.
D D G
VI- (1)
D
Egy táj repülőgépről.
F+ Áll. F+ T Vj Bsec+ M Pfl FHd± Táj
Távolítás Távolítás Távolítás Távolítás
> Távolítás az időben. A v. sz. a válasz megfogalmazásában utal arra, hogy a válaszban szereplő személyek, állatok, növények, tárgyak, építmények stb. régiek vagy csak a jövőben léteznek. Példák: —0 «!...................................
IV.
Megkövesedett ősnövény.
G
III. VIII. X- (3)
Múlt századbeli ficsúrok. Normann főúri korona. A jövő század embere, asztronauta ruhában.
G G D
FHd± Pfl Kő B+ M V! FFb+ Obj F+ (M) Ruha
Távolítás Élettelenítés Távolítás Távolítás Távolítás
A jelölésben nem teszünk különbséget az időbeli és térbeli távolítás között, mert a jelentésük azonos. Ügyelnünk kell arra, hogy a „Távolítást" akkor is jelöljük, ha a válasznak csupán egy részletében fordul elő. Például: II.
Két pap kámzsában, a Szent G B+ M Vj . Péter-templom kupolájának a zw modelljét tartják a kezükben.
Sacrum Őrig- Távolítás Archit Juxtapozíció Ruha Válaszrontás
Néhány gyakoribb tartalom, amely mellett távolítást kell jelölnünk: Marslakó, maharadzsa, gésa, ősember, őskori lelet, északi-sarki táj.
Kombináció A v. sz. több részletből rakja össze válaszát, amely azonban nem egészválasz. A részletek szemléletben is, jelentésben is önállóak. Minden részlet külön is jelölhető, a válasz a tartalmi összekapcsolásukból kerekedik ki. 126
Első rész. Jelölés
Megegyezik a DGkomb-válasszal abban, hogy a részletek összekapcsolásával bővül a jelentés, de különbözik tőle abban, hogy nem terjed ki a folt egészére. Példák: X. Két ördögfióka (6) zöld csapóval (2) üldözi ezt a manót (3) VIII.
Két állat (1) felmászik egy sziklára (5).
D B+ (M) FFb± Obj Myth Kombináció Szcéna D BF+ T Vj Kombináció Szikla V3
Perspektíva Néhány táblán vannak olyan foltrészletek, amelyeken a közti fehér (zw) részlet keskenyedik. Például a II. (1) felső része lezárja a (17) fehér részletet, amely felül elkeskenyedik. Ez a keskenyedő fehér részlet a v. sz.-ben a mélység benyomását keltheti. így a fehér részt felül lezáró szürke részletet úgy látja, mintha az távolabb lenne, tehát kétségkívül perspektivikusan lát. Példák: II. Fasor fákkal (18 és széle) III. c (1, 3,19) Egy út vezet egy
Dzw FHd+ Táj a háttérben pagoda (4) Archit Perspektíva lépcsőkkel (5). Pfl Dzw FHd- Táj épülethez. Archit Perspektíva
A Perspektíva-válaszokban a figura és a háttér élesen különválik. A háttérnek vagy nincs önálló jelentése, csupán a mélység támpontja a szemléletben, vagy minőségileg más jelentésű, mint a folt. Például: a folt erdő, fa, épület, a háttér pedig út, tisztás, tó. Néhány esetben perspektívát jelölünk olyan válaszra is, amelyben a v. sz. nem zwelemekből építkezik, de a válasz háromdimenziós szemléletet feltételez, s abban a közelebbi nagyobbnak, a távolabbi kisebbnek látszik. Példa: IV. Egy óriás, alulról látom.
G F+ (M) V2 Nagyítás
Perspektíva
FH (Figura és háttér egybeolvadása) így jelöljük az ötödik oszlopban azokat a válaszokat, amelyekben a v. sz. a fi- guraháttér határt elmossa, a kettőből egy új alakzatot, s ehhez új hátteret hoz létre. Tehát átstrukturálja a táblát (vagy egy részletét). Ennek a reakciónak a megítélésében nagyon kell ügyelnünk arra, hogy per- cepciós jelenségről van szó. Mint ilyen, éppen ellentéte a Perspektíva-válasz127
A RORSCHACH-PRÓBA
nak. A Perspektíva-válaszban ugyanis a figura és a háttér határa nem mosódik el, hanem ellenkezőleg, éles kontúrként hangsúlyozódik, s így jön létre a mélységbenyomás. Az FH-nál viszont mintha éppen ez a határ mosódna el, és így jön létre a figura és a háttér közös jelentése. Példák: II. c (17,4) Fújtató. II. (18, 5) Fehér nyuszi, szürke fülekkel. VIII. Nyíló rózsa.
Dzw Ddzw Gzw
FHd+ Obj aFFb+ T nFFb+ FFb+ Pfl
X. c Női fej (24 és 25 felső része), sötét szemüveg ben (5). (U. t.: a szája a [12]) II. Fehér szoknyás balerina spiccel (17, 5), hátrahajlik.
Dzw
F+
Dzw
Orig+
Orig+
Md Orig+ MdObj
B+ M aFFb+ Ruha
Orig+
FH Kicsinyítés FH FH Metamorfiz mus FH
FH Feszítő B
Feszültségi elaboráció Ennek a különleges reakciónak a jelölése tartalmi elemzésen alapszik. A válasz félreérthetetlenül utal valamilyen feszültségre: veszélyre, frusztrációra, katasztrófára. Ezt a feszültséget a v. sz. átteszi a percepcióba, képben dolgozza fel. A reakció mechanizmusa az álommunkára emlékeztet. Freud (1900) gondolatmenete szerint az alvást fizikai ingerek vagy kielégületlen szükségletek zavarják. A zavaró feszültséghez az álommunka hozzásző egy helyzetet, jelenetet. A levegőhiánnyal küszködő alvó azt álmodja, hogy fojtogatják, a szorongáshoz hozzászövi a veszélyhelyzetet, a düh feszültségéhez az agressziót kiváltó helyzetet stb. Az ilyenfajta feldolgozó képalkotást jelöljük feszültségi elaborációnak. Példák:
I. (8 alatt) Emberfej, ki akar bújni a sziklahasadékból, Do de a boltozat (9) éppen rászakad. X. (5)
128
Bkl+ b±
Md Szikla
Intencionalitás Feszültségi elab.
B+
M
Feszültségi elab. Statikai zavar
Két ember elvesztette az egyensúlyát, kapaszkodnak, de már esnek le.
D
X.(2)
Zerge ugrani akar, de valami fogva tartja a lábát.
D
BF+
T
v3
Intencionalitás Feszültségi elab.
I. c
Egy béka (1) ki akar kászálódni a kövek közül, de nem tud (gyerekválasz).
Gkomb
BFHdF
T Kő
Orig-
Intencionalitás Feszültségi elab.
zw
Első rész. Jelölés
Az első és a második példában veszély- és katasztrófafeszültséget, a két utóbbiban frusztrációs feszültséget elaborált a v. sz. A jegyzőkönyvben a feszültségi elaboráció jelzése mellett célszerű feltüntetni azt is, hogy „Veszélyasszociáció", „Frusztrációs asszociáció" stb., aszerint, hogy milyen indulati színezetű képzetanyagra támaszkodik a válasz. Vigyázat! A pusztán verbális asszociációt nem így jelöljük! Ha a v. sz. mondja is, hogy valaki fél, vagy valami borzalmas, vagy egy állatot katasztrófa fenyeget, ez nem feszültségi elaboráció, csupán veszélyasszociáció vagy frusztrációs asszociáció, s mint ilyen, a tartalmi elemzés érdekében feltüntethető. A feszültségi elaborációban a veszélynek, a frusztrációnak képszerűen kell megjelennie: ráesik egy szikla, belezuhan a szakadékba, belesüpped az ingoványba stb. Az elaboráció ténye független a válaszba foglalt jelenet kimenetelétől: akár ráesik a szikla a látott alakra, akár sikerül kibújnia alóla, jelölnünk kell az elaborációt, mert a képbe való áttétel megtörtént. A különbséget a tartalmi értelmezésben hasznosítjuk.
Statikai zavar A v. sz. kifejezésre juttatja azt az érzését, hogy az értelmezett részlet szerkezeti egyensúlya labilis. Zavarja, hogy annak a dolognak, aminek a foltot látja (épület, állat, bútor stb.) az egyensúlya bizonytalan - olyan, mintha inogna. Statikai zavart jelölünk akkor is, ha a v. sz. csak jelzi az „egyensúlyproblémát. Példák: VII. c VIII.
VIII.
Kapu. Csak így nem tarthat, G F+ Archit Statikai zavar be kell dőlnie. Ha 800 évig így megállna, Gkomb F+ T Vj Statikai zavar akkor egész jó volna, de nem lehet, mert az egyik a farkán van, a másik, a nagyobb lábán (1). Nem tudom, mit akar ábrázolni. Alapzatot (2), amiben megtá- DGkomb BF+ T Vj Statikai zavar maszkodik a farki részével Obj valami vad (1), és igyekszik Pfl felmászni egy fára (5).
Ez az utóbbi példa határeset, amelynél még jelölhetjük a Statikai zavart, mert ez a kép, hogy „egy állat a farkával támaszkodik, hogy mászni tudjon" implikálja az egyensúlyproblémát.
129
A RORSCHACH-PRÓBA
Kettős válasz A v. sz. a foltnak ugyanarra a részletére két élesen különböző választ ad. Kritériumok: > Csak akkor jelöljük, ha mind a két válasz D, vagy Dzw-areára vonatkozik (Gre, Dd-re stb. nem!). > A folthatárban csak egészen kis eltérés van megengedve a két válasz között. Például: II. (17,5) „Balerina" és (17) „Lámpa" még kettős válasznak tekinthető, bár a lámpában az (5) nincs benne. De I. (1) „Nő feltartott karral" és I. c (4) „Indiai isten" nem kettős válasz, mert a második válaszban a (3) rész nincs benne. > Mindkét válasznak pregnáns formán kell alapulnia. Semmiképpen nem jelölhetjük ezt a reakciót, ha a két válasz közül akár csak az egyik Unbe- stimmt-, vagy amorf válasz. Ha az egyik válasz HdF vagy FbF, mérlegelnünk kell, hogy jelöljük-e. Amennyiben formátlannak ítéljük az egyik választ, ezt a jelet már nem alkalmazhatjuk. > Mindkét válasznak tartalmasnak kell lennie. > A válaszoknak két különböző tartalmi körhöz kell tartozniuk! M, (M), Md, MdObj azonos kör. Éppen így azonos kör a T és Td is. > A két válasz közül legföljebb az egyik lehet vulgáris. > Mindegy, hogy a válaszok közvetlenül következnek-e egymás után vagy sem. Ha a v. v. bizonytalan a reakció megítélésében, inkább ne jelölje. Csak akkor értékelhető ugyanis, ha tendenciaszerűen fordul elő a jegyzőkönyvben. Kisebb hibát követünk el, ha indokolt esetben elmulasztjuk a jelölést, mint ha indokolatlanul jelöljük. Példák:
1.(2)
Mikulás
D
F+
(M) Myth
c( 2)
Csacsi
D
F+
T
Dzw Dzw D D
F+ T Orig+ aFFb+ M Orig+ Kettős válasz F+ T Bsec+ M Orig+ Kettős válasz Jármű Ruha
I. c (17) Galamb b (17) Menyasszony II. b (2) Rozmár a (2) Bundás nő ül egy szánkóban.
v3
Kicsinyítés Kettős válasz
Kettős 6 A v. sz. a táblának egy és ugyanazon részén két különböző, mozgásélményhez kötött (B vagy Bsec) választ ad. Vagy a folt két szimmetrikus részének tulajdo-
130
Első rész. Jelölés
nít két különböző mozgást, vagy ugyanazon a részen két egymás után következő válaszban két különféle mozgást lát. Mindkét mozgást külön jelöljük. Példák:
III.
Két pincér hajlong. Két gyerek egy forgóval körbeforog
G G
B+ B+ FFb-
M M Obj
V! V!
III.
Két ember kezet fog, vagy inkább elhúzódnak egymástól. Két ember felemel valamit Két korcsolyázó. Két sisakos ember, kezet fognak (10, 3, 5). Két sisakos ember üti-veri egymást, két bandázsos bokszkesztyűben (6).
G G
B+ B+
M M
Vi V!
G G D
B+ B+ B+
Vi Vi
D
B+
M M M Ruha M
FFb±
Ruha
III. X.
Hajlító B Aranytalanság Kicsinyítés Kettős B Válaszrontás Vagy-vagy Kettős B Kettős B
Agresszív asszoc. Kettős B
Int Fb „Intellektuális színválasz". A v. sz. színes táblán az értelmezett foltnak a színét is említi, de a színt nem dolgozza bele a jelentésbe, hanem rámutatásra, lokalizálásra használja fel. Példák: TTTTTl) Ez a piros egy medve. IX. (1) Ez a sárga Ubu király, amint éppen céloz..., hogy rálőjön egy aragóniai katonára, aki menekül. X. (6) Ez a két kék polip.
D D
F+ B+
T (M)
D
B+
M
D
F+
T
Vi Vi Orig+
Vi
Int Fb Int Fb Intenció Kettős B Szcéna Int Fb
Hd-utalás A v. sz. az akromatikus foltoknál megemlíti az értelmezett résznek az árnyékolt jellegét, sötét, ill. szürkés voltát, de a Hd-elemet nem dolgozza bele a válaszába, hanem rámutatásra, lokalizálásra használja fel. Példák: l.b IX. c
Ez a szürke (8) egy pásztor, a kutyájával együtt ballag. A fekete két szobor (21) egy szökőkút (1) oldalán.
D B+ M
Hd-utalás
BF+ T D F+ Szobor Archit Víz
Hd-utalás Kombináció
131
A RORSCHACH-FRÓBA
Zw-utalás A v. sz. a fehér részletet rámutatásra használja fel, tekintet nélkül arra, hogy ad-e neki jelentést vagy sem. Példák: IV. c (27) Ez a fehér egy sétálgató kisasszony VIII. c (16) A fehér két ülő ember IX. c (22) Mária Terézia fehér márványszobra Pozsonyban.
Dzw B+ M Orig+ Zw-utalás Dzw Dzw
Bsec+ M aFFb+ Szobor Mát
Zw-utalás Élettelenítés Távolítás Zw-utalás
Medián-utalás* A középvonal, a középső terület megemlítése.
Példák:
„Itt középen" IV. középső vonal itt középen D F ± Anat gerincre hasonlít.
(2) Ez a Medián-utalás
Paradox reakciók Ebbe a csoportba nagyrészt szín- és ámyékolási ingerkvalitással kiváltott reakciók tartoznak. Azért soroltuk őket egy csoportba, mert a magatartás jellemzéséhez nyújtanak értelmezési támpontokat. A viselkedésmód, a magatartási mozzanat, amelyet jeleznek, viszonylag egyszerű áttételben, szinte leképezve mutatkozik meg ezekben a reakciókban. A v. sz. az ingert megragadja, eredetileg még többé-kevésbé adekvátan is, de érzelmi-indulati-hangulati felhívásának hatására a jelentés szubjektiven eltolódik: a v. sz. reagál egy ingerkvalitásra, amely valójában nincs jelen; vagy egy más meghatározó ingert tulajdonít a válaszának, mint ami azt megszabta, vagy olyan kvalitással ruház fel egy tartalmat, amelyet a tábla formai vonásai indokolnak, de amely a valóságban teljesen inadekvát. (Mint látni fogjuk, ilyen a nevezetes „piros jegesmedve" a VIII. táblán.) Szubjektív eltolódásnak tekintjük azt is, ha a v. sz. egy kvalitást más kvalitásként kezel, például az árnyékolást színként vagy megfordítva. A jelentésadás itt úgy paradox az ingerhez viszonyítva, ahogyan az ilyen reakciókat adó v. sz. magatartása paradox a helyzethez viszonyítva. A reakciókban rejlő szubjektív eltolódás a magatartás szubjektív eltolódásának a leképezése.
132
Első rész. Jelölés
Befestés A v. sz. formavezérlésű (általában adekvát) jelentést ad egy színes foltnak vagy részletnek. A szín egyáltalán nem illik a jelentéshez, a v. sz. mégis hozzákapcsolja. Ezt a reakciót a következő feltevés alapján nevezzük befestésnek: a v. sz. a jól megragadott formához utólag, a visszacsatolásnál kapcsolta hozzá a színt, amely az észlelt foltnak valóban színe, de a v. sz. által válaszként mondott dolognak (állatnak, növénynek stb.) csak akkor lehet ilyen színe, ha „befestik" ilyenre. A determináns oszlopban a formai (mozgásos) elemet jelöljük, a színt nem. Az ötödik oszlopban jelöljük a „befestést". Példák: III. b (3) Két piros ló, de csak egy lába D F+ T V3 Befestés van mindegyiknek. Hiány VIII. Két piros jegesmedve (1) D BF+ T Vj Befestés mászik a jégtáblák között (4, 5). FbF Jég Kombináció
Vigyázat! A színt itt nem a piros jegesmedvére, hanem a jégtáblára jelöljük. X.
(6) Kék polip.
D F+ T Vj Befestés
Színhívás A v. sz. szürke foltra olyan választ ad, amely tartalmában implikálja a színt. A választartalom valóságmintája nem ábrázolható, és nem képzelhető el szín nélkül, s a v . sz. itt mégis akromatikus foltra adja ezt a választ. A determináns oszlopban ilyenkor színt nem jelölhetünk, ehelyett az ötödik oszlopban tüntetjük fel, hogy a v. sz. igényelte, mintegy hívta a színt. Példák: IV. Ősállat, mintha csöpögne belőle a vér. IV. c Pokol, itt megy be az ördög (1), itt csinál tüzet az ördög.
VII. Kis házikó (5), rásüt a nap (4).
FHd+ T Vj b- Vér HdF Sacrum (M) Myth Tűz F+ Archit FHd- Asztr OrigDd
Távolítás Színhívás Asszoc B Színhívás
Kicsinyítés Színhívás Válaszrontás
133
A RORSCHACH-PRÓBA
Hd-hívás* A v. sz. színes foltra - leginkább a X. tábla 3 , 1 3 areájában - olyan választ ad, amely tartalmában szürkés árnyalatot implikál. Példa: X. (3) Olyan sötét, túl sötét, rossz sejtéseim támadnak tőle.
Színhiány A v. sz. szürke táblán hiányolja a színeket, vagy színes táblán még egy színt hiányol, s ezt kifejezésre is juttatja. Példák: IV.
Egy fa, csak kár, hogy nem G színes
FHd-
Pfl
Színhiány
I.
Cicára nem hasonlít, mert az G kisebb. Fekete meg fehér, minden szín G van, csak bordó nincs. Nem szeretem ezeket a szürkéket. Színest tessék mutatni, jó színeset. Ez így egy lepke. DGkonf FKét papnő (10, 3) piros talárban, D csak a lila öv hiányzik.
F-
T Orig-
nFb aFb
Szín
Tagadó reak. Kicsinyítés Színhiány
VI.
X.
B+ FFb+
Sokk Színhiány T M Sacrum Ruha
Színhiány
Színdicséret Ha a v. sz. színes foltnál kifejezésre juttatja, hogy a színek általában vagy a tábla valamelyik színe tetszik neki, tehát dicséri a színt, kifejezésre juttatja, hogy örül neki, akkor az ötödik oszlopban Színdicséretet jelölünk. Példák: III.
VIII.
Piros-ütközés Színdicséret
A pirossal nem tudok mit kezdeni, pedig dekoráció szempontjából nagyon jó.
A színezés határozottan érdekes. Fb A magyar kártya színezését G juttatja eszembe. X. Szép ez a sárga (7), csak nem illik ide a barna mellé. VIII. (2) Tarka lepke, szép színű. D FFb+ T
Szín Orig±
Színdicséret
Színdicséret Színkritika Színdicséret
Bár a Színdicséret mindig tartalmaz értékelő mozzanatot, ezt külön nem jelöljük.
134
Első rész. Jelölés
Színdramatizálás A v. sz. megeleveníti a színeket, szerepet ad nekik, jeleneteket komponál belőlük. A színeknek ezt az életre keltését színdramatizálásként jelöljük. így jelöljük azokat a válaszokat is, amelyekben a v. sz. a színeknek jelképes értelmet tulajdonít. Mindkét változatban úgy ad jelentést a színnek, mintha egy formát ruházna fel jelentéssel. Példák:
IX.
X.
X.
II.
Ez a zöld (2) meg a vörös (3) harca. A sárga (1) fogja eldönteni, hogy melyiknek van igaza. G
Fb
Szín Orig-
Színdramati zálás
Színdramati zálás Színdramati zálás
A piros (10) meg akarja támadni a szürkét (3), de a kék (6) nem engedi.
D
Fb
Szín Orig-
Itt a pokol. Itt a gonoszt (3) lánggal égetik (10). (U. t.: Gonosz, mert piszkos a bőre.)
G
Fb
Sacrum
Vér és gyász.
G
Tűz Szimbol Fb nFb
Orig±
Vér V3 Szimbol Orig±
Színdramati zálás
A Színdramatizálás számos más jelet abszorbeál. Az intenciót („meg akarja támadni"), a szcénát („a zöld meg a vörös harca"), a mozgásképzeteket („a gonoszt égetik"), a kombinációt csak abban az esetben jelöljük, ha a hozzájuk tapadó jelentés tartalmilag túlmegy a színdramatizáláson. Például: III.
A piros (2) száll fel a semmiből (19), hogy elszakadjon a szürkeségtől (1, 3). Két madár (3) repül oda, hogy ezt végignézze.
DGkomb Fb Szín Orig± Színdramatizálás zw nFb Absztr V3 BF+ T Intenció
(Minthogy a két állat már nem tartozik a színdramatizálásba, a hozzájuk fűződő BF, intenció és kombináció jeleket kitesszük.) Ezt a különleges reakciót kizárólag olyan válaszra adjuk, amelyben színelem is van. Amennyiben a válaszban csak fekete, szürke, fehér színek szerepelnek, Hdszimbolikát jelölünk. 135
A RORSCHACH-PRÓBA
Impresszió A válasz a v. sz. globális hangulati benyomását fejezi ki, jelentésadási élménnyel. így jelöljük a szimbolikus tartalmú, benyomásszerű válaszokat is, amennyiben nem színek megelevenítéséről van szó. Példák: VIII.
Tavaszi színek.
G Fb Szín Impresszió
X.
Kaotikus valami.
G FbF Absztr Impresszió
IV.
Olyan az egész, mintha sötétben készítették volna.
G Hd Amorf Őrig- Asszoc B Impresszió
Színtagadás Olyan paradox reakció, amelyben nyilvánvaló ugyan, hogy a jelentést a szín határozza meg, de a v. sz. a válaszhoz kapcsolva, vagy akár utótesztben kijelenti, hogy válaszát nem a szín (hanem a forma vagy az árnyékolás) váltotta ki. Példák: IX.
Ez a zöld (2) a tengert idézi, D FbF Víz mert olyan furcsa formája van, F(Fb)± mintha hullámok lennének. (U. t.: a tarajos szélű árnyékolás miatt.) VIII. Lepke (2) D FFb+ T Csak a formája, nem a színe.
Színtagadás
Szín tagadás
Hd-artefaktum így jelöljük az ötödik oszlopban azt a - ritkán előforduló - választípust, amelyben a jelentésadás igényessége nem áll arányban a percepció szegényességével. Kritériumai: > Csak szürke foltra vonatkozó válasznál jelölhető. A determináns a Hdválaszok valamelyik változata. > Az észlelés formaszegény. A formaelemek a jelentésadásban másodlagosak, a v. sz. valójában álformát mond. Úgy fogalmazza meg a választ, mintha formát mondana, jóllehet válasza valójában formátlan. > A válasz tartalmilag olyan képzetkörbe tartozik, amely műveltséget implikál, valójában azonban tudálékos válasz, intellektuális műtermék - ar- tefaktum.
136
Első rész. Jelölés
Példák: VI. VII.
Metszet mikroszkóp alatt. G HdF Amorf Kémiai anyag bomlásfolyamata. G Hd Amorf b±
Hd-artefaktum Hd-artefaktum
A kritériumok alapján arra gondolhatnánk, hogy a röntgenfelvétel-válaszokat is így kell jelölnünk; a röntgenkép azonban a mi kultúránkban már sztereotip képzettartalom, ezért nem tekinthető intellektuális műterméknek.
Hd-szimbolika A v. sz. a Hd-elemeknek jelképes értelmet ad. Példák: VII. Boldogság szigete a boldog- Gzw HdF Szimb Őrig- Hd-szimbolika talanság tengerében. Víz IV. Itt nem konkrét fogalomra G FHd± Szimb ŐrigHd-szimbolika emlékeztet, hanem elvont fogalmakra, mégpedig butaság, rosszindulat, nyers erő, lustaság, erőszakosság, szóval olyasmi, amitől óvakodni kell.
Hd-kompenzálás Ezt a különleges reakciót (amely az irodalomban Hd-„tagadás" néven szerepel) az jellemzi, hogy a v. sz. a szürke folt által kiváltott zavart hangulati színezetű dicsérő megjegyzéssel ellensúlyozza. Kritériumai: > Csak szürke táblán jelölhető. > A v. sz. a táblánál zavarba jön, feltételezhetően az árnyékolás hatására, a jelentésadás színvonala süllyed: rossz formaválaszok, Do, Amorf, tartalmatlan reakciók stb. jelennek meg. > A v. sz. eközben megjegyzést tesz arról, hogy a tábla milyen jó hatással van rá, tehát kompenzálja Hd kiindulású zavarát. Példák: IV.
Erre már nehéz mondani valamit... Mondjuk felhő. Egyébként milyen vidám kép.
G HdF Felhő
Emberek is vannak rajta.
D F- M
Zavar Hd-kompen zálás
137
A RORSCHACH-PRÓBA
(A zavart a meghosszabbodott reakciós idő is jelezte. Az „emberek" lokalizálására a v. sz. nem adott támpontot.) V.
Lábak (12) Do F+ Td Valami ölelkezés. Tánc, forgás, G FHd- Absztr Őrig- Absztrakt B egész barátságos magatartás, Hd-kompen- egymásra találás. zálás
(A zavart a v. sz. viselkedése is mutatja, a Do-válasz is jelzi. A kompenzáló válasz nem idegen a jelképalkotástól, nem lenne tehát hiba itt Hd-szimbolikát jelölni, de a zavarmozzanatoknak és a kompenzáló mozzanatnak az ellentéte élességével inkább kínálkozik értelmezési támpontnak.)
Válaszrontás Ezt a különleges reakciót akkor jelöljük, ha az adekvációs fok egy válaszon belül leromlik. Jellegzetes menete: a v. sz. először jó formát észlel (+ választ ad), s ezt kiegészíti egy mínusz részlettel. Példák: Egy ember (1), itt a karja (16 és 17 között).
D F- M
Válaszrontás
A v. sz. a vulger válasznak számító (1) részletet ragadta meg, de a (16) és (17) közt lévő nyúlvány belekerült a percepcióba, s ezzel az eredetileg plusz vulger válasznak induló választ „elrontotta", mínusz válasszá tette.
IV.
Szörnyeteg hátrahajol. Válaszrontás
G
B-
Szörny
(U. t.: Két szeme a lába között van.)
A v. sz. valószínűleg a vulgáris ember (szörnyeteg) figurát észlelte, de az (1) részletből látszó két „szemtől" nem tudott eltekinteni, percepciója ennek hatására átkonstruálódott, a szem szabta meg, hogy hol a fej, így alakult ki a mínusz válasz.
X.
138
Két hölgy, akik találkoztak (10, 3). D Múlt századi ruhába vannak öltözve. Magzatelhajtást csináltak náluk több ízben, ami egészségi állapotukat meglehetősen megvi-
B+ M FFb+ Ruha
Fb
Távolítás Asszoc B Defekt Fb
Első rész. Jelölés
selte. (U. t.: magzat [7], a kékes foltok a pirosban mutatják, hogy a nők megviseltek.)
F- (M) OrigVálaszrontás
A válasz kitűnő percepcióval indul: jó formához kötött mozgás és formavezérelt színválasszal, majd egy tiszta színimpulzus - Fb - jelenik meg, letéríti a képzetfonalat; ezt követi a rossz percepció. Tehát asszociatív vezérlésű percepciós torzulás játszódik le. Ez a Válaszrontás-reakció lényege. Vigyázat! Nem a bizarr megfogalmazásokat, szokatlan képzettársításokat, hanem a velük együtt járó szemléleti eltolódásokat jelöljük válaszrontásnak.
Rejtett értelmezés Ennek a különleges reakciónak a jelölését három kritériumhoz kötjük, mindháromnak egyidejűleg adva kell lennie: > Egy jelentésadás-élménnyel kísért válaszba > beleszövődik egy jelentésadási élménnyel nem kísért válasz, > amely lokalizációs, magyarázó jellegű. Mindkét válasznál mindenképpen jelöljük a determinánst és a tartalmat. A beleszövődött válasz az ötödik oszlopban a rejtett értelmezés jelet kapja. Példák:
IX. Két szobor (1) egy parkban (2), ez egy szökőkút (16), ez a bot alakú.
D
VII. b Ez a felhőszerű (1, 2) olyan, mint egy kutya.
D
F+ FbF b± F±
Szobor Táj Víz Obj
HdF F+
Felhő V2 T Vj
Kombináció Perspektíva Rejtett értelmezés Infantilis alakv. Rejtett értel mezés
Konfabuláció A v. sz. szemléletben és tartalomban egyaránt részletet ragad meg. Ezt asszocia- tívan új jelentéselem hozzáadása nélkül kiegészíti. A kiegészítést átviszi a szemléletbe is. így önkényes jelentést ad egy areának. Ha ez a jelentésadási folyamat a folt egészére kiterjed, akkor, mint tudjuk, az areában DGkonf-ot jelölünk (lásd ott). Amennyiben a már kiterjesztett szemlélet is csupán egy részletre vonatkozik, az ötödik oszlopban jelöljük a konfabulációt. Itt is olyan részletvezérlésű szemléletről van szó, amelyben a kiterjesztett tartalmat a részlet hitelesíti.
139
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: II.
Kacsa (1), itt a csőre (4)
D
F-
T
IX.
Ez is medve (1), itt a karma (7)
D
F-
T
X.
A velencei Szent Márk tér (25).
Dzw
F-
Elől a szökőkút (1), hátul a Dózse-palota. (U. t.: a [7] a „velencei"oroszlán, ezt egészí tette ki a v. sz. az épületekkel.)
D
b± FFb±
D
Orig-
Konfabuláció Oralitás Konfabuláció Távolítás
Víz Archit Orig±
F-
Perspektíva Konfabuláció
Dezorientációk Az e csoportba sorolt reakcióknak az a jellemzőjük, hogy a jelentésadás folyamán az eredeti percepció veszít valóságszerűségéből, legtöbbször már a leképezés során eltávolodik a mintától. Egyik változata az élményszínezet módosulása, az, hogy a v. sz az élőt élettelennek, a valóságosat fiktívnek, a tárgyat annak árnyékának éli át. Egy másik változatban mintha az én és a nem-én határai mosódnának el; a v. sz. önmagán keresi azt, amit a táblán lát, vagy a táblán véli felfedezni önmagát. További változataiban a minta úgy alakul át a percepcióban, hogy nem létező tulajdonságokat kap: a v. sz. kicsinek, nagynak vagy a szeme láttára módosulónak látja. Mindezekben a változatokban csökken a leképezés adekvációja, a v. sz. percepciós szinten távolodik el a valóságtól. A perceptuális gátlás különféle fokozatait észleljük így, s mögöttük az elidegenedést, a deperszonalizációt, a valóságfunkció zavarát, esetleg valamilyen elaborációs tendenciába ágyazva a szubjektív vezérlésű fokozott beleélési készséget.
Élettelenítés Ezt a különleges reakciót két esetben jelöljük: > A v. sz. állat- vagy ember-választ ad, tehát a válasz tartalma élő dolog, majd a jelentést kiegészíti úgy, hogy a látott alakot rajznak, szobornak stb. nevezve megfosztja élő voltától. > Olyan areáknál, ahol általában embert vagy állatot látnak, a v. sz. ugyanazt látja, de rögtön élettelenítve. Példák: III Két ember karikatúrája.
140
G B+ M V] Élettelenítés Illuszt
Első rész. Jelölés
Ebben a válaszban az élettelenítés ellenére B jelet adunk, mert a hézagkitöltés megtörtént. VII.
Kis játék mackók (1,2).
D
F+
V.
Sasmadárhoz hasonló kép.
G
F+
X.
A két rózsaszín (10) tartja ezt a két figurát (5). Két fejetlen nőalak, hosszú ruhában. Szobor.
D
Obj Vj
T V3 Festmény Bsec+ M Ruha Szobor
Élettelenítés Kicsinyítés Élettelenítés Int Fb Unbestimmt Hiány Kombináció Élettelenítés
Dereizálás A v. sz. a látott tárgyakat, dolgokat megfosztja valószerűségüktől. A dereizálás az élettelenítési reakció folytatása: a látott személy nemcsak élettelen, hanem még csak nem is valóságos. Általában tendenciaszerűen, fokozatokban mutatkozik. A v. sz. az értelmezés folyamán lépésről lépésre távolodik el az életszerűtől, a valószerűtől a nem-létezés olyan változatai felé, mint árnyék, jelkép stb. Hasonló fokozatosság érvényesülhet tábláról táblára haladva is. A tartalom az egymás után következő táblákon egyre távolabb van az élőtől, egyre valószerűtlenebb. Példák: III. Két táncosnő. Főleg rajz vagy G porcelánból készült. Ilyen kifaragott figurák, amilyet az ember újságokban is lát.
B+ M Vj Élettelenítés Illuszt Asszoc B Matéria Dereizálás
A dereizálás itt négy fokozatban halad: ember-szobor-gyökérszobor14- kép az újságban. III. esve. A lábai D F+ M külön vannak. Nem is nő, állatszerű. De ember jelképe.
Két nő. Szét van Hézaghangs. T Szimb Unbestimmt Dereizálás
" Nyilván az utótesztből derült ki, hogy a szobor gyökérből készült. (A szerk. meg.)
141
A RORSCHACH-PRÓBA
A dereizálási folyamatnak itt három fokozata van: ember-állat-jelkép. A következő példa ugyanannak a jegyzőkönyvnek három táblájáról való: I.
Rovar felnagyított röntgenképe.
G
FHd-
T Rtg
IV.
G Rák, fel van boncolva, ide van vetítve röntgen formájában Röntgenkép homálymelléklete (U. t.: G „A sötét árnyalatok a vizsgált szerv mellett/')
FHd-
T Rtg
Orig-
Hd
Rtg
Orig-
VI.
Nagyítás Élettelenítés Asszoc B Dereizálás Neologizma Perszeveráció Dereizálás
A dereizálás itt öt fokozatban, három táblán át folyik: állat-felboncolvaröntgenképe-vetítve-„homálymelléklet". Részletek egy súlyosan pszichotikus beteg jegyzőkönyvéből:
I.
Medencecsont, illusztráció.
Gzw
F±
II.
A sötét a csontváz vetülete,
D
III.
a vér annak illusztrálása. Két madár (6), mint a hímzés.
D
HdF Fb F-
VII.
Árnyék.
G
HdF
Anat v2 Illuszt Anat Vér Orig-
T
Om Amorf
Élettelenítés Élettelenítés Bizarr verb. Élettelenítés Tartalmatlan Dereizálás
Az élettelenítés tendenciája az egész jegyzőkönyvön végigvonul. Az „ár- nyék"válasz az illusztráció-vetület-hímzés után a valószerűség tagadásának már a határán van, ezért itt jelöljük a dereizálást. Gyakori a dereizálás következő típusa:
IV. Kicsinyítés
Két férfi elbújtatva (15). Kicsinyített fénykép, átlátszóvá válik.
Illuszt
Dd
F-
M
Őrig-
Transzparencia Dereizálás
Az „átlátszóvá válás" a Mezei (1965) által leírt dimenziótlanítás jelensége.
Táblahatár átlépése Ritka reakció. A v. sz. úgy szövi a választartalmat, hogy annak egy eleme, részlete már nincs rajta a táblán. Mintha az asztallap, amelyen a táblát exponáljuk, hozzátartozna a táblához. 142
Első rész. Jelölés
Példák: VI.
Helikopter (3). Innen száll fel (1), és itt fog leszállni (a v. sz. az asztalon lévő hamutartóra mutat). A Balaton (10), itt van Bécs (a tábla szélén), és itt Párizs (a táblán kívül). Denevér (a v. sz. megfordítja a táblát, és a hátát nézi): hátha innen látni az elejét.
X. V.
DGkonfF- Jármű Őrig- Táblahatár
Dzw Gkonf F-
Térkép Őrig- Táblahatár
G F+ F-
V, Orig-
Válaszrontás Táblahatár
Énbevonás A v. sz. a táblán saját magát vagy egy testrészét látja. Mintegy ráismer saját magára. Az ilyen válaszoknak Bedeutung hátterük van. Példák: I. (17) Ez a beteg ujjam.
Dzw
F-
Md
Orig-
III.
G
B+
M Obj
Vi
Ez én vagyok, amikor cseléd voltam, és kosarat kellett cipelni haza.
X.
Ezek a nagy zápfogak (6), ez meg itt D elöl a fogam (5), ez itt alulról a fogak (1), ez meg itt felülről (5). Ez meg a zápfogam (6) (A v. sz. időnként mutatja saját magán.)
F-
Md Anat
III.
Ez olyan, mint az öcsém, Jóska (a jobb G oldali), ez olyan, mint az öcsém. Jani.
B+
M
Énbevonás Deformáció Énbevonás
v3
OrigOrig-
Vi Orig+
Konfabuláció Nagyítás Pozíció Énbevonás Autolokalizálás Sztereotípia Ráismerés Énbevonás Molekula
Autolokalizálás Testrészeket tartalmazó, többnyire anatómiai válaszok, amelyekben a v. sz. a jelentést a saját testén is megmutatja, mintha így érthetőbbé, pontosabbá tenné a választ. Példák:
I.
Ez itt... ez itt... ez itt ez (14) az embernek a... (a v. sz. mutatja saját köldökét)
VIII. Ez a bordája (6). (A v. sz. saját magán mutatja.) Ez meg a tüdeje (4) (saját magán mutatja).
Dd
Kifejezési amn.
F± Md
Dzw F+ Anat V-, F-
Autolokalizálás Pozíció Autolokalizálás Pozíció Válaszrontás
143
A RORSCHACH-PRÓBA
Kontamináció A v. sz.-nek a folt egy bizonyos részletéről két különböző szemlélete van, ezeket teleszkopálja, egymásra fényképezve látja, így egy új tartalmat hoz létre. Ha az így létrejött válasz a folt egészére vonatkozik, akkor - mint tudjuk - DGkontot jelölünk az első oszlopban (lásd ott). Ha a tartalom a foltnak csupán egy részére terjed ki, akkor a kontaminációt az ötödik oszlopban tüntetjük fel. Példák:
IV. (1, 4) Kacsalábon forgó kastély. (U. t.: az [1] a kastély, a [4] mint a szárny utal a kacsára.) X. Nyúl a fűben (1).
D
F- Myth Orig- Kontamináció
D
F- T Fb Pfl
Kontamináció
Transzformizmus Ritka reakció. A v. sz.-nek az a benyomása, hogy mialatt a válaszát végigmondja, a tábla formai elemei, ill. a már kialakult jelentés a szeme láttára megváltozik. Példák:
Emberek vannak rajta. De most már nem, mert ezek a fehérek összefutottak, és az ember eltűnt. Ez egy denevér, dehogy, tessék csak várni, most már átváltozott egy darázzsá.
F+ M
G G
F+ T F- T
Vi Orig-
Unbestimmt Zw-utalás Transzformiz mus Annulláció Annulláció Válaszrontás Transzformiz mus
Kicsinyítés Akkor jelöljük, ha a v. sz. > a választartalomra, vagy annak egyik részletére a „kicsi", „apró" stb. jelzőt alkalmazza; > kicsinyítő képzőt használ; > ember- vagy állatválaszban a faj kicsinyét jelző kifejezést használja, mint bocs, csibe, kölyökkutya, gyerek. Példák:
II.
Medvebocsok (1). VII. Nyuszibőr. III. Két gyerek hintázik. VI. (10) Két kis ólomkatona. II. (4). Torony. Egy kis talpazat.
144
D DGkonf G Dd
F+ FB+ F+
T T M Obj
D
F+
Archit
V, Origv.
Kicsinyítés Kicsinyítés Kicsinyítés Infant, tart. Kicsinyítés Kicsinyítés
Első rész. Jelölés
Nagyítás Akkor jelöljük, ha a v. sz. > a választartalmat vagy annak egy részletét a „nagy", „hatalmas" stb. jelzővel illeti; > olyan tartalmakat ad meg, amelyek az óriásméret képzetét implikálják. Például: óriás, mamut, Himalája. Példák: IV.
B+
T V!
Nagyítás
V.
Hatalmas gorilla (a v. sz. mutatja G a majom tartást). Krokodil nagyra tátott szájjal. Dd (U. t.: a v. sz. csak a fejet mutatja [12].)
F+
T
VII. c
Egy nagy fogó- G
F-
Obj
Nagyítás Orális Ppt Nagyítás
Aránytalanság Akkor jelöljük, ha egy válasz tartalmi elemei méretükben nem illenek össze. A valóságmintához viszonyítva aránytalanok. Erről az aránytalanságról azonban a v. sz.-nek nincs élménye, tehát nem is juttatja kifejezésre. Az aránytalanságot nem a v. sz. észleli, hanem a v. v. látja. 6-8 éves gyerekek rajzainak egyik sajátossága, hogy a rajzon a kislány vagy akár egy virág nagyobb, mint a ház. A Ro-próbában az aránytalanságról a v. sz.-nek éppen úgy nincs élménye, ahogyan a gyerek nem tudja, hogy nem a valóságnak megfelelő arányokat rajzol. Ez a különleges reakció tehát nem az aránytalanság észlelése, hanem a méretek eltolódása a szemléletben. (Ha a v. sz. aránytalannak észleli azt, amit lát, akkor Objektkritikát, ill. Deformációt jelölünk.) Példák: III. I. b IX. X.
Tó (13), középen virág (21). Egy öregasszony (8) ballag a hegytetőn (2). Két varázsló (1), és ez az álarc, amit viselnek (2). Két ópiumszívó (20, 5); pókok mászkálnak a falon... őket az sem izgatja már.
D FHd± Víz Ddzw FPfl D B+ M FHd± Hegy D F+ (M) D F+ Áll. D Bkl+ M D BF+ T zw
Aránytalanság OrigAránytalanság V2 Juxtapozíció Őrig- Aránytalanság Orális Wl Ppt Kombináció Intenció Aránytalanság
Az aránytalanság elbírálásánál fontos szempont, hogy a valóságmintához viszonyított tartalmak egy síkban vannak. Perspektivikus válasz esetén ugyanis gyakran nem eldönthető, hogy nem a háromdimenziós látás okozza-e a mé145
A RORSCHACH-PRÓBA
reteltéréseket. Félreérthetetlen azonban az aránytalanság olyankor, amikor a perspektívában hátrakerülő elem a nagy (mint az utolsó példában a pók).
Intenció így jelöljük azokat a válaszokat, amelyekben a v. sz. egy észlelt emberalaknak, állatnak, mitológiai lénynek érzelmet, szándékot, valamilyen hangulatot, lelki- állapotot - más szóval viselkedési motivációt - tulajdonít. Példák: I. VII. X. b
Barátságos arc (9). Két öregasszony (1), pletykálnak. Szelíd kis kutya hasal (11).
Dd D
FHd+ Md F+ M V1
D
F+
T
Intenció Ppt Intenció Intenció Kicsinyítés
Intenciónak jelölünk minden olyan kitételt, mint „dühös ember", „összevesznek", „kergeti", „megtámadja", „fáj a feje, a hasa", „fáradtan vonszolja magát", „örül", „sír" stb.
Áttételes reakció Ritka reakció. A v. sz. a tábla szokásos jelentését elvontabb, globálisabb szinten fogalmazza meg. Nyilvánvalóan megragadta a vulgáris választ, de mintha az absztraktabb, jelképes szintre való áttétel folyamán elvesztette volna. -4
Példák: III.
Emberi szolidaritás
Szimb
Áttételes r.
Az utóteszt szerint a v. sz. nem tudja megmondani, hogy ezt minek az alapján mondta. Tehát a szokásos szempontok szerint jelölni csak a tartalmat (Szimbólum) és az áttételt tudjuk. Példák: IV.
IV.
146
Fenyegetés. G (Az utótesztben a v. sz. azt mondja, hogy egy fenyegető óriást lát.)
FHd+ (M) Vj Áttételes r.
Lehet ebben ördög, angyal, olyan, mint egy önéletrajz.
G
Talán a születésem.
G
F+ (M) V3 Absztr. Myth OrigBM Orig-
Intenció Nagyítás Áttételes r. Áttételes r. Válaszrontás Énbevonás
Első rész. Jelölés
(A két utolsó példa - Moussong-Kovács egyik jegyzőkönyvéből - amenti- form betegnél fordult elő. Az ingadozó tudatszintű betegnél utótesztet nem lehetett végezni, így a determináns jelölése bizonytalan.)
Lokalizációs bizonytalanság A v. sz. a folt egy részletének jelentést ad, de ezt nem képes lokalizálni. Már a jelentésadás folyamán megfigyelhető, hogy a v. sz. bizonyos foltrészletnek jelentést tulajdonít, de közben egy másik részletre mutat, mintha arra vonatkozott volna a jelentés. Hitelesen azonban ezt a reakciót csupán az utóteszt segítségével jelölhetjük. Ekkor derül ki ugyanis, hogy a v. sz. nem tudja lokalizálni a választ. Fordulat az értelmezésben Ezt a reakciót csak az egész jegyzőkönyvre vonatkoztatva jelölhetjük. A v. sz. a vizsgálat kezdetétől fogva egymás után több táblára sztereotip-perszeveratív válaszokat ad; ez hirtelen megváltozik, és egy másik sztereotípia veszi kezdetét. Például az I-IV. tábla mindegyikére azt mondja, hogy „medve"; az V. táblától kezdve viszont mindegyikre madarat mond. Mintha a tíz tábla nem tíz különböző ingert képviselne, hanem mindössze kettőt. A „medve"-sztereotípia szakaszában ott is „medvét" mond, ahol a „madár" vulgáris válasz lenne; a „ma- dár"-szakaszban viszont még a VIII. táblán is csak madár van. A jelentésadás két alkalommal kapcsolódik a táblához: az első benyomásnál és a fordulattal jelzett táblánál. Ezt a ritkán előforduló reakciót tehát az jellemzi, hogy > csupán kétféle választ kapunk; > a kétféle válasz a jegyzőkönyvet két élesen elhatárolható szakaszra bontja, például az egyik szakaszban csak Anat-válasz, a másikban csak Hegyválasz van. Vagy az egyikben csak kutya, a másikban csak felhő.
Defekt reakciók A jelentésadás során gyakran hallunk utalásokat arra, hogy valami eltörött, elkopott, eltorzult, egy embert vagy egy állatot megcsonkítottak, hiányzik valamije. Szakítás, tépés, elrepesztés, szétvágás, üszkösödés, korhadás, rothadás stb., mindenféle deformálásra való utalás előfordulhat. Ezek a megromlást, pusztulást, eltorzulást tartalmazó válaszok alkotják a defekt reakciók csoportját. Gyakori előfordulásuk a képzetáramlásban azt mutatja, hogy a v. sz. átszínezi a benyomásait: úgy színezi át, hogy a világ félelmetes legyen. így a defekt reakciók a neurotikus szorongást jelzik.
147
A RORSCHACH-PRÓBA
Csonkítás Kritériumai: > a v. sz. megcsonkított embert, ill. állatot lát; > úgy észleli az embert vagy állatot, hogy valamelyik testrésze hiányzik, megcsonkult; > a megfogalmazásban kifejezésre jut a csonkítás művelete: levágták, összetörték, felhasították stb. (Ha a v. sz. csak a hiányt jelzi, például „nincs feje", „nincs lába", ezt nem csonkításnak jelöljük. De ha azt mondja, hogy „levágott fejű nő", vagy „törött lábú állat", ez csonkítás.) Példák: I.
Ennek a nőnek (1) levágták a fejét. D
F+
M
v3
II.
Feltépett has (1,17,3). D (U. t.: vérzik.) zw
FFbF
IX. IV.
Levágott kéz (14). Dd Egy bokszoló tántorog, szétverték G a fejét.
F+ B+
Md Vér Md M
Vi
III.
Egy ember, a lába külön van, D levágták.
F+
M
Vi
Csonkítás Asszoc B Csonkítás Csonkítás Csonkítás Asszoc B Hézaghang súly Csonkítás Asszoc B
Hiány A v. sz. kifejezésre juttatja, hogy egy embernek vagy egy állatnak egyik testrésze hiányzik, ill. egy tárgyból hiányzik egy darab. Példák: —*» .. — [. I. VII. c VII.
Ennek a nőnek nincs feje (1). Kiterített állatbőr (G), a közepén pár helyen kirágta a moly (16,17). Két táncosnő, az egyik lábuk hiányzik. Egy vászondarab, a közepét (14) kivágták.
D G . zw G
F+ F+
M V3 T
Hiány Hiány
B+
M
Hiány
G zw
F±
Mát
Asszoc Hiány
B
A Hiányreakciónak döntő kritériuma, hogy a jelentésbe foglalt szemléletes képből hiányzik valami. Ha a v. sz. azt mondja, hogy a tábláról hiányzik valami, például a VIII. táblán „farkasok és krokodilok, kár, hogy zsiráf nincs" - ez nem jelölhető Hiánynak.
148
Első rész. Jelölés
Deformálás így jelöljük azokat a válaszokat, amelyekben utalás van arra, hogy egy tárgy törött, tépett, elszakították, megrongálódott, elkorhadt stb. Nagyon változatos reakciók kapják ezt a jelet. Idetartozik az elkopott sarkú cipő, az alulexponált film, az erózió révén szétmállott szikla. S éppen így idetartoznak a torzság különféle változatai is (sánta, púpos, korcs). Példák: I. IV. VI. c X.
Tépett falevél. Korhadt fa (1). Kopott kabát, ki van rojtosodva az ujja (1). Idiótafej, torz (20).
G D D
F± Pfl FHd+ Pfl FHd+ Ruha
Deformálás Deformálás Deformálás
D
F+
Deformálás
Md
Defekt Fb Azokat a ritkán előforduló színvezérlésű válaszokat jelöljük így, amelyekben a szín a romlás, rothadás, üszkösödés stb. benyomását sugallja. Ilyenkor a determinánsban jelöljük a megfelelő színválaszt, s a Defekt Fb-t az ötödik oszlopban tüntetjük fel. Példák:
II. IX. X.
X. X.
Alvadt vér egy gyulladásos seben (3). Rothadás.
D
FbF Anat Vér
Defekt Fb
G
Fb
Egy seb (10), ez a kékes árnyalat (21, 22 belső széle) mutatja, hogy üszkösödik. Genny (7). Vizeletfolt (7).
D
Amorf Orig- Defekt Fb Szimb FbF Anat OrigDefekt Fb
D D
Fb Amorf FbF Amorf Orig-
Defekt Fb Defekt Fb Uretrális r.
Defekt Hd* Jelölése a Defekt Fb-vel analóg. Azokat az árnyékolásvezérlésű válaszokat jelöljük így, amelyekben az árnyékolás a romlás, rothadás, üszkösödés stb. benyomását sugallja. Példák:
IV. VII.
Rothadó avar Defekt Hd
G
Hd
Pfl
Minden szétesik. Defekt Hd
G
HdF
Anat
Szétrothadó belső szervek.
149
A RORSCHACH-PRÓBA
Szexuális válaszok Ha a válaszok tartalmában szexuális elem fordul elő, ezt, mint láttuk, a harmadik oszlopban tüntetjük fel. Az olyan esetekben azonban, amikor az ilyen válaszoknak vagy a tartalma, vagy pedig a megfogalmazása erősen elüt a szokványostól, az ötödik oszlopban külön feltüntetjük, mert ezek a reakciók fontos támpontot adhatnak a szexuális feszültségek tudati megjelenésének elemzéséhez, s így az ösztönhátterű konfliktusok diagnosztikájához. Az ebbe a csoportba kerülő különleges reakciókkal jelöljük azokat az Md és Td-válaszokat is, amelyek az erogén zónákra (orális, anális, uretrális zónára) utalnak. Ezek a tartalom oszlopában nem is Szex jelet kapnak, hanem Md-t vagy Td-t, esetleg Anat-ot. Ide soroljuk, és a különleges reakciók oszlopában jelöljük azokat a válaszokat is, amelyekben a v. sz. kifejezi, hogy az észlelt emberalak nemét illetően bizonytalan.
Szex-ütközés A Ro-táblákon vannak olyan részletek, amelyek viszonylag gyakran adnak alkalmat szexuális válaszokra. Ilyenek mindenekelőtt a szimmetrikus foltok összeérésénél lévő öblösödések - női nemi szervre emlékeztetnek -, továbbá a hosszúkás részletek, amelyek a pénisz sematikus ábrázolására utalnak. Ezek a következők: Vagina: II. (3); IV. (12); VI. (21, 22); VII. (4, 5) Pénisz: II. (4); III. (18); VI. (5) Ha a v. sz. ezeknek a részleteknek bármelyikénél utal arra, hogy a rész értelmetlen, tartalmatlan, zavarja, semmit nem tud mondani róla, ezt a megnyilvánulást Szexütközésnek jelöljük. A szex-válaszoknak ezeken a megszokott helyein kívül is jelölünk Szex-üt- közést, ha a meghökkenés és a visszariadás félreérthetetlenül egy szexuális asszociációt megindító részletre vonatkozik. Például: I. (10,11), III. (11), IV. (1), V. (4 és 5), VII. (7), VIII. (15 és 7), IX. (18 és 16), X. (13) stb. Példák:
II.
IV.
150
Két medve (1), összeteszik a kezüket, persze értelmetlen, hogy miért van rajtuk ez a nagy kesztyű (4). Óriás majom, csak itt ez nem jó (1), nem lehet ilyen vastag farka.
D
BF+ T
V, Ruha
F+ T
Nagyítás Érintkezés hangsúly Szex-ütközés Nagyítás Obj kritika Szex-ütközés
Első rész. Jelölés
Bizarr szex-válaszok így jelöljük az ötödik oszlopban azokat a szex-válaszokat, amelyek areájukban, tartalmukban vagy megfogalmazásukban eltérnek a szokványostól. Ebből a szempontból háromféle eltérés lehetséges: > A szex-válasz nem a fent jelzett, a megszokott areák valamelyikére vonatkozik, hanem olyanokra, amelyekre nem szoktak szex-választ adni. > A normális szex-válaszoktól eltérően a válasz nemcsak genitáliákat tartalmaz. Ebben az értelemben bizarr szexnek jelöljük például azt a választ is, hogy „coitus". > A v. sz. trágár kifejezésekkel fogalmazza meg szex-válaszát, ill. nem a saját kulturális szintjének megfelelő szavakat használ. Példák: VII. VIII. VI. VII.
Női nemi szerv (11).
Dd F± Szex
Kontúr Bizarr szex Egy kéz (10) kinyúlik és meg- Dd Bkl+ Md Orig+ Bizarr szex fogja ezt a péniszt (az 1. állat laba). Szex Nemi aktus (14,16,18). D Bkl± Szex Orig± Bizarr szex Vagina DGkonf F- Szex Őrig- Bizarr szex (U. t.: a [4, 5]-ből kiindulva).
Szex-labilitás A v. sz. ember- vagy állatválaszt ad, s a válasz megfogalmazásában kifejezésre jut, hogy a nem tekintetében bizonytalan. Esetleg kétneműnek mondja az észlelt embert vagy állatot, esetleg kifejezi, hogy nem lehet látni, milyen nemű, vagy a két szimmetrikus alak közül az egyiket nőnek, a másikat férfinak (illetve nősténynek és hímnek) mondja. Példák: III. Egy férfi, de nők is lehetnének, G B+ M Vj Szex-labilitás hiszen mellük is van (11). VIII. Egy farkas meg a nősténye (1). D F+ T Vj Molekula III.
Szex-labilitás Két hermafrodita. G B+ M V! Szex-labilitás
Szex-labilitást jelölünk akkor is, ha a v. sz. egy normális szex-válasz areájá- ban a megszokotthoz viszonyítva fordított szex-választ ad. Például: a II. (4)-nél, ahol a pénisz a megszokott válasz, clitorist vagy vaginát, a VI. (22)-nél pedig a szokásos vaginaválasz helyett férfi nemi szervet mond.
151
A RORSCHACH-PRÓBA
Orális így jelölünk minden olyan választ, amely közvetlenül utal a szájra, ill. a szájjal végzett műveletekre (evés, ivás, harapás, szívás, szopás, csókolódzás). Ilyen válasz mindenekelőtt a száj, csőr, nyelv, fog, továbbá az olyan tárgyak, amelyek elsődlegesen a szájhoz kötöttek, például cigaretta, pipa, csirkecomb stb. Példák:
III IX.
Savanyúcukor-pipa (3) Egy pincsikutya (11), harapdálja a varázsló (1) lábát.
D D
FFb± F+ F(Fb)+
Ennivaló (M) T
Orig± v2
Orális Orális Ppt Juxtapoz.
Orig-
Orális
IX.
Szalmaszál (16), málnaszörpben (3). D
F± FbF
Obj Ennivaló
X.
Hernyók (1), zabálják a csacsi szemét (16), vagy puszilják.
D
BF+
T Szem
Vb
Egy madár feje (5), nyitott csőrrel.
Dd
F+
Td
Intenció Orális Kicsiny Orális
Anális így jelölünk minden olyan választ, amely az anális ingerzónával függ össze (végbél, far stb.). Példák: VI. VII.
Egy férfi alsóteste, itt az
D F- Md Őrig- Anális ülőgumója (13), köztük Szex Szex labil látszanak a herék (22). Farrész, végbélnyílással (3). D FHd+ Szex Anális
Uretralis így jelöljük az uretrális funkciókkal összefüggő válaszokat, mint vizelet, vizelés. Példák:
152
III.
Két kisfiú, pisilnek
II.
Ez olyan, mint amikor engem D katétereznek. (U. t.: [4] a pénisz, [5] a katéter.)
G
B+ b± F±
M Szex Víz Szex Obj
Vj Kicsinyítés Uretrális Válaszrontás Orig± Uretrális Énbevonás Transzparend aAsszoc B Bizarr szex
Első rész. Jelölés
A tergo Ha a v. sz. hangsúlyozza, hogy egy embert vagy állatot hátulról lát, ezt a jelentésadási projekciót az ötödik oszlopban A tergó-nak jelöljük (a szó jelentése: „hátulról"). (Vigyázat! „Két ember, egymásnak háttal" - az ilyen típusú válasz nem A tergo A kritérium az, hogy a v. sz. lássa hátulról!)
Egyéb, csoportba nem sorolt különleges reakciók Az ötödik oszlopban jelölünk néhány olyan különleges reakciót is, amelyet eddigi tapasztalataink alapján még nem tudtunk csoportba sorolni.
Metamorfizmus Olyan válaszokat jelölünk így, amelyeknek tartalma valamilyen átalakulás, valamilyen átváltozási folyamat. A v. sz. nem az átváltozás különböző szakaszait látja, hanem magának az átalakulásnak a pillanatát. Amikor azt a metamorfizmusnak jelölt választ adja, hogy „lepke, amint kibújik a gubóból" - nem az történik, hogy látja a lepkét és látja a gubót, és a kettőt verbálisán, asszociatívan összekapcsolja, hanem éppen azt a történést látja, hogy a lepke kijön a gubóból. Példák: X.
Két kövér hernyó, amint begubózik (3).
IV.
Asszony a szülőágyon, most tolja ki a gyereket.
D
Metamorfizmus
BF+ Gkomb
M
B+ F
Orig-
Metamorfiz mus Válaszrontás
Kettős lény Vannak olyan válaszok, amelyek kettős lényeket (szfinx, kentaur stb.) tartalmaznak. Ezek nagyon sokszor juxtapozíciók. Példák: II b Vörös hajú, vörös bőrű nő, az alsóteste pikkelyes hal. Elbújik egy fekete függöny mögött (2,15 és hézagkitöltés)
D B+ (M) Orig+ Befestés F(Fb)± nFbF Obj
Kettős lény Transzparenda Kombináció
153
A RORSCHACH-PRÓBA
X.
Ezek itt kentaurinák (4), (8) lengeti a szél. b+ Ruha
X.
D FFb+ Myth Orig+ Kettős lény sárga fátylukat c Magas hölgy, hátrafelé hajol,D Kettős lény
homorít, de a feje nem nő, Td hanem kígyó (10).
B±
M
Juxtapozíció Feszítő B
Groteszk Elég gyakran előfordul, hogy a v. sz.-ek olyan jelzőket használnak, amelyek mintegy enyhítik a jelentésadás felelősségét, egyben utalnak arra, hogy a válaszként mondott tartalom nem szükségszerűen fedi a valóságmintát. Ezek a jelzők egyben pretenciózusok is, alkalmasak arra, hogy a műveltség látszatát keltsék. Ilyenféle jelzők tartoznak ebbe a csoportba: furcsa, groteszk, absztrakt, bizarr, egzotikus, kubista, szürrealista, fantasztikus stb. Inadekvát kinesztézia (Antropomorf BF) így jelöljük azokat a válaszokat, amelyekben: > Nem antropomorf állatok hangsúlyozottan antropomorf, csak emberre jellemző mozgást végeznek. Példák: X.
Egy rák (6) nézi magát a tükörben (2).
D
BF+
T Obj
V! Orig±
VII.
Két béka legyezi magát (2).
D
BF+ F(Fb)+
T Obj
Orig+
V. c
Két kukac (5), beszélgetnek.
D
F±
T
Aránytalanság Inadekvát kin. Inadekvát kin. Inadekvát kin.
> Inkongruencia van helyzet és mozgás között. Példák: II.
Két hóhér vöröspecsenyét
G B+ játszik.
III.
Ördögök korcsolyáznak.
G B+
(M)
Vi
(M)
Vi
Myth
154
Intenció Inadekvát kin. Inadekvát kin.
Első rész. Jelölés
Takarás Előfordul, hogy a v. sz., miközben a folt egy részének jelentést ad, a tábla más részeit kezével eltakarja. Ilyenkor az ötödik oszlopban „takarás"-reakciót jelölünk, tekintet nélkül arra, hogy a v. sz. mondott-e olyasmit, hogy „ha ezt itt eltakarjuk", vagy megjegyzés nélkül takart le egy részletet. A reakció jelölésének tehát elengedhetetlen kritériuma az eltakarási mozdulat. Amputált G Az amputált G az area megjelölésére vonatkozik. A v. sz. egészválaszt ad, de kifejezésre juttatja - rendszerint szóban, néha takarással -, hogy a foltnak valamelyik része vagy részei nem tartoznak bele a válaszba. Ezek az egészből levágott „amputált" részletek általában a táblák szélén vannak, főként nyúlványok, kiszögellések. Példák:
I. V. VIII.
Két rendőr elfogott egy nőt. de ez a szárny (8) nincs benne. Ez egy lepke, de ez (12) nem tartozik hozzá. (Takarja.) Öreg bácsi nagy kalappal (5) a fején, ruháján fehér öv, felhúzza a lábát (3). (Mutatja a mozdulatot.) Ez nincs benne (1).
DGkomb Do G
B+ F± F+
M Td T
v3
Gzw
B+
M
Orig+ Ruha
Vi
Amput G Rejtett ért. Amput G Takarás Amput G
Elfojtott B Az élettelenítés jelenségének egyik válfaja. Ritka reakció. A v. sz. első benyomása a mozgásválasz, de a megfogalmazás során a kinesztéziás jelleg eltűnt. A determinánsban abban az esetben jelölhetjük a B-t, ha biztosak vagyunk abban, hogy a kinesztéziás feszültség elérte a jelentésadási szintet, és a B elfojtás ott következett be. Ha azonban az a benyomásunk, hogy a kinesztézia elfojtása már a percepciós történés kezdetén - tehát a jelentésadási küszöb alatt - végbement, akkor a determináns oszlopban nem jelölünk B-t. Az ötödik oszlopban azonban mindkét esetben jelöljük az elfojtott B-t. Példák: X. IV. III.
Kővé meredt királykisasszony (10). Az árnya egy embernek, aki csinál valamit.
D
Két nő egymással szemben. Két szobor.
G
G
F+
(M) Kő FHd+ M
B+
M
v3
Elfojtott B
Vi
Dereizálás Elfojtott B
Vi
Elfojtott Élettelenítés
B
155
A RORSCHACH-PRÓBA
Keresztmetszet A v. sz. úgy látja a foltot, mintha az keresztmetszeti síkja lenne egy háromdimenziós testnek. Az első asszociációját sematizálja, megfosztja kiterjedésétől. Undorreakció A v. sz. megfogalmazásában kifejezésre juttatja, hogy az adott jelentéssel kapcsolatban viszolyog, undorodik. Ezt legtöbbször mimika és gesztikuláció is alátámasztja. Példák.:
IX. (2) Ragacsos festék, az érintése olyan kellemetlen.
D
Fb
Amorf
X (16) Nyúlfej, valami rondaság nőtt ki belőle. III. (1) Gusztustalan bogár.
Dd
F+
Td V3
D
F±
T
Tapintási asszoc. Undor Undor Undor Ppt
Veszélyreakció A feszültségi elaborációnak azokat a változatait jelöljük így, amelyekben a v. sz. szorongását veszélyhelyzettel racionalizálja. Példák: X. (10) V. (12) IV. (8)
Süllyedő hajó füstje. Két emberre ráomlik a hegy, a lábszáruk még kilátszik. Félelmetes, nyelvét kiöltő kígyó.
D Dd
F(Fb)± F+
Füst M Hegy
Veszélyreakció Veszélyreakció Transzparencia
D
BF+
T
Orális Veszélyreakció
Agresszív asszociáció Ha a képzetáramlásban agresszív helyzetek fordulnak elő, az ötödik oszlopban Agresszív asszociáció jelet adunk. Példák: I. (1) Keresztre feszített alak. Sacrum
156
D F+
M V3
Agresszív asszoc. Frusztrációs asszoc.
Első rész. Jelölés
IX. b (1) Két hóhér tüzes fogóval csipkedi az áldozat fenekét. (4) VI. (14) Éles tőr.
D
B+
(M)
zw
F±
D
F+
Obj Tűz Tőr
Agresszív asszoc. Anális Válaszrontás Agresszív asszoc.
Legtöbbször teljes helyzeteket jelölünk így, ahol a Csonkítás nem elegendő az agresszió kifejezésére.
Frusztrációs asszociáció Ha egy válaszban frusztrált helyzet fogalmazódik meg, az ötödik oszlopban Frusztrációs asszociációt jelölünk. Példák: II. (1) Két mackó, megkötözték a lábukat.
D F+ T
IX. (3) Gúzsba kötött ember.
D F+
Vj
Mindezekben az esetekben a Feszültségi elaborációt is jelöljük.
Kicsinyítés Asszoc B Frusztráci ó Feszültség i elaboráció M Frusztráci ó Feszültség i elaboráció
Bagatellizálás* Bagdy Emőke által bevezetett különleges reakció, a gyanakvás és az önvédelem aktív eszköze, mely magában foglalja mind a vizsgálatra vonatkozó lekicsinylő megjegyzéseket, mind az értelmezések jelentéktelenítését. Változatai: > A vizsgálati helyzetre és az értelmezési feladatra vonatkozó lekicsinylések: „Ezeknek semmi értelme nincs." „Krikszkrakszok, mit kezdjek velük?" „Ez aztán giccsparádé."
> Konkrét tartalmakhoz kötődő bagatellizálások: VIII. (1). Ezt még csak vadállatnak nézném, de hát gyerekes dolog ez, amit tőlem kér. IV. Ez egy figura, a feje nem hasonlít, már úgy alakra, persze az egész csak folt.
G F+ M
Vn
Bagatellizálás
F+ M
V,
Bagatellizálás
157
A RORSCHACH-PRÓBA
> Felelősségelhárítást tartalmazó pejoratív kritikák: V. Madár, de elég lehetetlenül rajzolták meg, alig lehet felismerni. X (6) Ez egy pók, de nem kékben, hanem szürkében lenne pontos, így épp csak hogy.
F+
D
F+
V,
Bagatellizálás Obj. krit Asszoc. B Obj. krit Bagatellizálás
Jelölési rendszerünk forrásai Az itt közolt ötoszlopos jelölési konvenciót használjuk az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben, s ezt követjük az egészségügyi intézményekben dolgozó klinikai pszichológusok továbbképzésében. A magyar Rorschach-iskolának ez a jelölési módja. Jelölési rendszerünk alapja a Rorschach (1921) által bevezetett hagyományos technika. Jeleit kiegészítettük, főként a különleges reakciók oszlopával, differenciáltuk, főként a vulgaritás fokozataival, de a hagyományos jelölési mód alapelveit és fontos kategóriáit megőriztük. A determinánsok oszlopát az amerikai rorschachozók, főként Klopfer (1942) és Beck (1944,1945,1952) tapasztalatai alapján bővítettük ki. Tőlük vettük át a fekete és fehér színválaszok jelölését, valamint a nem mozgásélményt, hanem mozgásképzetet tartalmazó válaszok jeleit, ezeket saját vizsgálataink alapján egészítettük ki az Asszoc B jellel. Az értelmezési rendszerünkben kiemelkedően fontos különleges reakciók legtöbbjét saját vizsgálataink alapján vezettük be. Hitelességüket Neiger és munkatársai (1953,1956, 1961) nagy osztrák és kanadai anyagon ellenőrizték, és klinikai validitásukat felmérték. Több fontos különleges reakció Bohmtól (1957) származik; validitásukat hazai anyagon ellenőriztük. Több különleges reakciót, főként a verbalizmusok csoportját Rapaport (1945) írta le. A különleges reakcióknak gyermekjegyzőkönyvekben észlelhető változatait Binét Ágnes (1964) vizsgálataiból vettük át. Az ötödik oszlop jeleinek összeállításában és meghatározásában Hegedűs Imre (1964), P. Liebermann Lucy (1959), Mezei Árpád (1965), Moussong-Ko- vács Erzsébet (1960), Szakács Ferenc (1968) és Szegedi Márton (1964) munkáit és tapasztalatait is felhasználtuk. A külföldi szerzők munkáiban a magyar jelölési konvencióhoz Bohm kézikönyvének jelrendszere áll a legközelebb. Bohm könyvének első kiadásában (1951) átvette ugyan a magyar iskola néhány eredményét, de elutasította annak alaptételét: a táblák felszólító jellegére alapozott értelmezést. Ezt követően Neiger (1955) több évig folyó vitában, esetbemutatásokkal győzte meg Bohmot az általunk követett technika helyességéről. Ennek eredményeként Bohm
158
Első rész. Jelölés
könyvének második kiadásában (1957) több ponton összehangolta saját eljárását a magyar iskola alapelveivel és technikájával. Jelrendszerünkben sok mindent vettünk át a francia rorschachozóktól. Elsősorban Minkowska (1956), Beizmann (1961) és Anzieu (1960) nevét kell említenünk.
MÁSODIK RÉSZ JELÖLÉSI MINTÁK, ÖSSZESÍTÉS, MUTATÓK Válaszok jelölése. Példák Az itt következő összeállításban 520 választ közlünk, teljes jelöléssel. A válaszokat táblánként, s a táblákon belül lokalizációs egységenként csoportosítottuk. A jelölés egy-egy válaszra vonatkozóan teljes. Nem terjed ki azonban azokra a jelekre, amelyeket válaszsorok, egy táblára adott teljes reakciósor vagy esetleg az egész jegyzőkönyv alapján mérlegelünk. Például: Fordulat az értelmezésben, Mediánpreferencia, Sztereotípia, Értelmezési illúzió. Ezekre később találunk majd példát, néhány mintajegyzőkönyvben. A jelölési minták irányító példák. Nem használhatók fel gépiesen. Egy szinte teljesen azonos szövegű választ különböző jegyzőkönyvekben sokszor erősen eltérő módon kell jelölnünk. A különbség a v. sz. viselkedéséből, hanghordozásából olvasható le, néha abból, hogy mit hangsúlyoz, s ez különösképpen feltárulhat az utóteszt alapján. A Ro-jegyzőkönyv jelölését tehát nem lehet gépiesíteni, hanem esetről esetre egyéni beleéléssel, mérlegeléssel kell eldönteni. Igaz, az egyes jelek kritériumokhoz, sőt leggyakrabban szigorú kritériumokhoz vannak kötve. Csakhogy ezek a kritériumok egy ilyen érzékeny és finoman differenciáló személyiségvizsgálati próbában nem terjedhetnek ki minden változatra. A kritériumok alapján egyértelműen nem jelölhető gyakori válaszokat konvenció szabályozza. Például: a III. (2) „Lepke" a konvenció szerint F+; a II. (3) „Lepke" a konvenció szerint FFb+ stb. A válaszok jó részénél azonban a jelölés a kritériumok és a konvenciók ismeretében is problémát okoz. Azt, hogy F vagy FHd, FFb± vagy FbF-jelet tegyünk-e ki, legtöbbször csak úgy dönthetjük el, ha beleéljük magunkat az adott személy képzetáramlásába, a v. sz.-ben végbemenő jelentésadási folyamatba. A jelölésben néhány rövidítést alkalmazunk. Az Őrig jelet O-nak rövidítjük, tehát 0+, 0±, O- jeleket használunk. A különleges reakciók oszlopában is számos rövidítést alkalmazunk. A legfontosabbak:
161
A RORSCHACH-PRÓBA
Bedeutung helyett Bed. Zw-utalás helyett Zw-ut Szimmetria helyett Szimm. Hd-utalás helyett Hd-ut. Unbestimmt helyett Unb. Juxtapozíció helyett Juxt. Érintkezés hangsúlya helyett Érintk. Perszerveráció helyett Persz.
I. tábla15 Denevér Lepke Medencecsont Röntgenfelvétel Csigolya, gerinc A rémület Felhő Felhőből kibontako zó alakok Öböl beugrókkal, négy kis tó van benne, hegyes-völgyes. Szóval egy tereprajz, körös körül tenger Tintafolt Trópusi pillangó Madárhoz nem nagyon hasonlít Szárnyas isten, jégből van, eszkimók csinálták, ezt imádják Olyan, mint egy vigyorgó állatfej, nem? Éjjeli lepke Kámzsás barátok egy krip tában virrasztanak
G G G G Gzw G G G Gzw
F+ F+ F± HdF FHd HdF HdF
F±
FHD±
T T Anat Rtg Anat Szimb Felhő Felhő M Térk Hegy Táj Víz
Vi v2 v2 v3 v3
Transzparencia Kicsinyítés Számreakció Színhívás Részletezés
G G G
HdF FHd+ F+
Amorf T T
G
FHd+
Sacrum Jég
o+
Távolítás Asszoc B
Gzw
BF+
Td
o+
G G
FHd+ FHd+
T M Sacrum Ruha Archit
Intenció Bed.
V2
B+
(M)
Lehet valami rettenetes álomképből. Összefogódzott Gkomb alakok, összeér a kezük kö zépen... Álarc Gzw Korona Gzw (U. t.: A fehér részek a drágakövek.) Két angyal fog egy címert DGkomb
v2
V3
Bsec+
Obj. Om. (M) Myth Obj.
Intenció
Dereizálás Med.ut Érintk. Intenció
Ál F± F+
Tartalmatlan Színhívás Tagadó r.
FH+
V3
A példáknál csak a b é s a c táblaállás van jelölve. A külön nem jelölt táblaállás a pozíciónak felel meg. (A szerk. megj.) 15
162
Második rész. Válaszok jelölése. Példák
c (G)
(1)
v3
Agresszív a.
V3
Aránytalanság
V3 V3
Agresszív a.
Bsec+ B+
(M) Myth Szcéna M Obj. M T T Obj. Amorf Anat Td M M Ruha M M
D
F+
M
V3
D D
F+ B+
T M
V3
D D Do Do D Do D Dd Dd Dzw
F+ F± F+ F+ F+ F+ F+ F+ F± aFFb+ B+
V3
D
HdF
T T Md Td Td Td Td Szex Md M Sacrum Szcéna Hegy Szikla
G
B+
(M)
Vi
(M) Ruha Rtg M Ruha
Vi
Harc az angyalokkal
DGkomb
B+
Szárnyakkal kísérletező ember Két ember elragad egy nőt Bogár, szarvasbogár Rákszerű Felül egy váza középen (4), aminek háttér van festve Csípőcsont, csak a szár nyakat nem értem itt rajta Egy nő, egy ember Egy nő fátyolban
DGkomb
Bsec+
DGkomb DGkonf DGkonf DGkomb G Do D D
B+ FFF+ FHd± F± F+ F+ FHd+
D D
Egy nő felemelt karral áll Egy nő felemeli a karját, megadja magát Karcsú és erős nő formája hátulról Bogár Két öreg szakállas zsidó. (2) majdnem felpofozzák egymást Két állat, szamár b Rák (3) Fej (5) (7)6 Csacsi feje Szamárfej (Kifelé fordul) Szárny (8) Agancsszerű képződmény (10) Nemi szervek (11) (14) Köldök (16,17) Négy fehér ruhás alak, papok, menyasszonyok, párosával sétálnak (Felső harmad) c Hegy, szikla
o+
oV3
Unb. Med.ut. Válaszrontás Juxt. Obj. krit.
V3 V3 V3 V3
Intendő
A tergo Agresszív a. Intenció
Kicsinyítés
Unb.
o+
Pozíció Számreakció
II. tábla Két bohóc (U. t.: A süveg alakú sapkája meg a buggyos ruhája miatt) Két piros sapkás bohóc Röntgenfelvétel Két hölgy durva bőrben, ami eltakarja a piros ruhájukat
FHd G G G
B+ FFb+ HdF B+ FFb+ HdF
Vi
Transzpar. Tapintási asszoc.
A RORSCHACH-PRÓBA
Két vörös incselkedő ördög G (U. t.: Az ördög feje látszik, a többi elbújva az (1) mögött) Kitörő vulkán Gzw
B+ FFb+
(M) Myth
Intenció Transzpar.
FbF Expl HdF Hegy b± FPfl
D
BF+
T
G
F+
M
FbF
Vér
V ;
Hiány Obj. krit. Inf. alakvál. Részletez és Dereizálá sAgresszív a. Orális Int.Fb Kicsinyítés Érintk Asszoc B Csonkítás Hézaghangsúly Színelaboráció
Anat T T T Vér Md Ruha M
V . V V V j V
Agresszív a. Kicsinyítés Színelabor
Ez majdnem egy levél, csak itt G piros (2). Itt nagyobb lyuk (17), itt csücsök (7) (G )C
(1 )
Szárnyas ördög, két szarvval, G majdnem bábszerű
F+
Ragadozó hal, tátott szájjal DzwG A piros (2) is a szája
FFbBF-
kai összekapaszkodnak Egy ember, levágták a fejét, csorog a vére (2)
Myth (M) Obj T
b±
b (2 )
(2,3)
(3)
OV ]
Medence Két medve Két állat verekszik Kiselefánt, vérzik a lába és a feje Harisnyás láb
D D D DGkomb D
F+ F+ BF+ F+ FbF F(Fb)+
Két veszekedő asszony. Kihajolnak az ablakon, veszekszenek (U. t.: csak a fejük) Két törpe Két fej, sapkában
Do zw
Bkl+ Archit
D Do
F+ F+
D D D D
FbF FFb+ F+ FFb+
Ruha Vér T Szex Szex
D
FbF
Vér
v3
Vérfoltok Lepke Női nemi szerv Női nemi szerv (U. t.: A színe is a szeméremajakra emlékeztet) Menstruáció (U. t.: Vagina, amint jön belőle a vér) Vér Naplemente (U. t.: Vörös az ég alja)
(3,14, 8) c Olyan, mintha egy tájon menne le a nap (4) Egy pap süveggel a fején, szakálla van, elterpeszkedik
164
o+
Agresszív a. Intenció Ppt Kicsinyítés
(M) Md
v3 v3 v3 v3
b±
Szex
v3
D
Fb
Vér
v3
D
FbF
Asztr
D
FbF
Tűz
D D
b+ FFb b± B+ FHd+
Táj Asztr M Sacrum Ruha
Komb.
o+
Második rész. Válaszok jelölése. Példák
Vár (4 felső része) Hasadt lándzsa hegy (4 felső része) Két nővér egymás mellett állnak, fátyolban vannak.
D Dd
F+ F+
Archit Tőr
Dd
Bkl+ FHd+
M Ruha
Dd
Bkl+
M Ruha
Dd
F±
Geom
(6) Két borjúfej (7) b Púpos teve, lehajtja a fejét
Do Dd
F+ BF±
Td T
(8) b Nagy orrú álarcos fej
Dd
F+
Md Áll.
(9) c Király koronával. palástban
Dd
FHd+
(11) Buzogány
Dd
F+
M Obj Ruha Obj
(14) c Két madár, hattyú vagy páva (17) Lámpa Ez a fehér, mint egy keleti templom Egy rajzszög Egy balett-táncosnő spiccel, hátrahajlik Fehér szoknyás lány
Dd
F(Fb)+ T
Dzw Dzw
F+ aFFb+
D Dzw
FB+
Dzw
aFFb+
Ez a fehér itt középen, olyan, mint egy balett táncosnőnek a szoknyája (17,1) Egy tó, körülötte erdők, hegyek ahogyan a térképen jelölik a magasságokat
Do zw
aFFb+
D zw
FHd±
(17,1,3) c Robbanás a szénbányában
D zw
(17,4) Egy fehér keleti márvány templom, nagy toronnyal
Dzw
FbF nFbF b± aFFb+
(18, 5) Fehér nyúl, szürke füllel hátulról (20) c Furcsa embriófejtartás a piros és fekete közti mezőben, lehajtott fejjel
Ddzw
(4 és 6 felső médián része, 5 nélkül) Két duenna, csúcsos sapkában egymásnak támaszkodva fekszenek Téglalap
Dzw
Obj Archit Sacrum Obj M
Deform Agresszív a. Molekula
o+
Érintk. hang! Infantilis alakv.
o±
Kontúr Nagyítás Kontúr Ppt
o+ o+ Távolítás Zw-ut.
o-
M Ruha Ruha
Feszítő B
Zw-ut. Med. ut
Táj Víz Hegy Térk Expl Mát Mát Archit Sacrum T
aFFb+ nFFb+ Bkl+ (M)
o+ o+
Távolítás Nagyítás FH+ FH+ A tergo Kicsinyítés Int Fb Hd-ut.
165
A RORSCHACH-PRÓBA
III. tábla (6,8)
Két nő forog, össze-
Két ember föl akar emelni valamit, előrehajolnak Két ember, letesz vala mit (1) a tűz alá (2) Két ember Két karikatúra Két csontváz (6, 8,1)
(G)
c
B+
M
Vj
G
B+
M
Vi
M Tűz M Karikatúra (M) Anat M Obj T M
Vi
DGkomb B+ FbF G B+ G B+ G B+
Két ember felemel egy kosarat Ló
G
B+
D D
Két ember, a lábuk (8) külön van Meghívó farsangi bálra Töredékekből összera kott régi váza, hiá nyoznak belőle a részek
G
F± B+ nFFb+ F+ M
G Gzw
FFb+ F+
Illusztr. Obj
Bogár, nagy csápokkal.
Gzw
FFb+
T
(6, 1,8) c Két néger nő táncol. lábuk a levegőben (6,8)
G
V,
Vi V3
(l)c
Vi
(2) (2)
166
Válaszrontás B-elfojtás B-elfojtás Komb.
Hézaghangs.
o+ o+ Deform
Távolítás Hiány FH+ Ideovizualitás FH+
Egy légy felnagyítva, kétoldalt a két csápja ki van preparálva
Gzw
F±
T
Fekete palack (1), kijön belőle a szellem, mint az Aladdinban Néger fej Prémes rágcsáló állatka behúzott nyakkal Lepke Trópusi lepke Melltartó
D
Obj (M) Myth Md T
o+
D D D
nFFb+ B+ FHd+ nFFb+ FHd+ BF+ F+ FFb+ F+
V3 V3
Pápaszem Csokomyakkendő (U. t.: az alakja) Masni (U. t.: alakja is, színe is) D Vese Tüdő
D D
F+ F+
T T Ruha Szex MdObj Ruha
D D
FFb+ F± F±
Ruha Anat Anat
D D
Feszítő B Intenció Unb. Hajlító B
Távolítás
a hátán piros petty
(1,6)
Érintk. hangs.
fogódzva
o+
V3 V3
Ppt Nagyítás Orális FH± Nagyítás Részletezés Orális Dereizálás Komb. Hd-elabor. Mese rém. Távolítás Kicsinyítés Orális Távolítás
Második rész. Válaszok jelölése. Példák
(3)
(3)6 c
Tüdő (U. t.: mert olyan a színe) D Medence D Régi hangszer, duda D
FFb± FF+
Anat Anat Obj
v3
Lampion Egy majom hintázik a fán Fogas (gyerekválasz) Cukor-pipa (gyerekválasz) Szétnyomott paradicsom
D D
FFbi BF+
o+ V3
D D D
F± FFb± FbF
Két kis állat köldökzsinórral A hammelni patkányfogó. csúcsos sapkában, furu lyával előrehajol Szaladó ló, hosszú farokkal
D
F+
D
B+
Obj T Pfl Obj Ennivaló Ennivaló Pfl T Anat
D
BF+
(M)
Ruha Obj T
Távolítás Orális
Orális
o± Deform V3 Kicsinyítés o+ Inf. tartalom o+ Orális Távolítás Hajlító B
V3 Inf.
o+
alakv.
Nagyítás
Pálmafa Emberfej Birkafej Madárfej Madár Két ember Két ember, karjukat csípőre teszik (mutatja) Láb, magas sarkú cipőben
D Do D Do D D D
F+ F+ FF+ F+ F+ B+
Pfl Md Td Td T M M
Do
F+
Letörött, korhadó faág
D
F+
Md Ruha Pfl
Kinyújtott kar, mutat az ujjával
Do
Bkl+
Md
Ez a kettő egy-egy bom bára emlékeztet, amint éppen zuhan Szarvasfej (12) c (14) Két metszőfog Férfipénisz (18) (19 alsó nyúlványa) Egy protézis gipszmintája (19) c Bizarr virágsziluett
D
b+
Obj
Agresszív a.
Dd Dd Dd Ddzw
F+ F+ F+ aFFb+
Td Md Szex MdObj Mát
Orális Bizarr verb. Orális
Dzw
F± '
Pfl
(19 felső) Fehér harangvirág (1,13) Medence a csípőcsontokkal
Dzw D
aFFbF+
Pfl Anat
(13,23,1) c Két lemur, egy fekete kövön ülnek a szaka dék fölött, kinyúlnak egymás felé, de nem érik el egymást (13,1,20,8) c Ijesztő fej sötét napszemüveggel
Dd zw
BF+ nFbF
T Kő Szkadék
D zw
nFFb+ Md MdObj
(4) (6) (6,1) (8)
(8) c
Deform Defekt Hd
o+
Élettelenítés Groteszk
oV3
o+ Komb.
Frusztráció Feszültségi elab FH+ Intenció Veszély a.
167
A RORSCHACH-PRÓBA
Itt piros vonalak (3), itt feketébb vonalak (6,7)... itt lyukak (19, 20), itt egy bütyök helyezkedik el (Értelmi fogyatékos válasza)
D D Dzw D
FFbnFFbF± F±
Geom Geom Amorf Amorf
Itt a feje (4), itt meg
Do
F+
Md
a kéz (17), meg a nyaka is.
Do D
F+ F+
Dd zw
F+
Md T Obj Obj
Állatbőr
G
F+
T
Vi
Ágy elé leterített medvebőr Valamilyen állat prémje Egy óriás Egy óriás közeledik nagy léptekkel Egy gorilla egy fatör zsön ül Egy eszkimó ül a szán kóján Porosz gránátos csiz mában (A v.sz. a vállát felhúzva utánozza a gránátos testtartását) Csizmás kandúr
G
FHd+
T
Vi
G G G
FHd+ F+ B+
T (M) (M)
Vi Vi Vi
T Pfl M Obj M Ruha
Vi
G
Bsec+ FHd± Bsec+ FHd+ B+
G
F+
G G G G G G
HdF F± F± FHd± BF± B+
T Myth Ruha Rtg T T Pfl T Szörny
G
nFbF
Pfl
o±
G
FHd-
Anat
o-
Fa ágai (8) között fészek közöttük egy pillangó (22,13,23) c Homokóra
O-
v3
Inf alakv. Perszev. Hiány Inf. alakv. Tartalmatlan.
Sztereotípia Aránytalanság
o+ FH+
IV. tábla (G)
(G)
Röntgenfelvétel Denevér Lepke Szakadozott levél Öklelő bika Szörnyeteg hátrahajol, a lábai Nagy, furcsa bonyolult virág, ami megfekete dett, zsugorodott Szo doma és Gomorra kén esőjében Rákos tünet, betegség
168
Gkomb Gkomb
Unb. Nagyítás Nagyítás
Vi Távolítás o+ Vi Távolítás V2
Deform Agresszív a. Hajlító B Nagyítás Groteszk Távolítás Élettelenítés Deform. Deform Absztr. szó haszn.
Második rész. Válaszok jelölése. Példák
c
Teknősbéka Csiga (1), amint kibújik a házából Elszuvasodott fatönk (U. t.: az (1) a fatönk.) Két megtépázott levél, közöttük egy növény Csiga Egy gorilla hátgerince (U. t.: az egész olyan mint egy gorilla)
DGkonf DGkonf
FBF-
T T
DGkonf
FHd-
Pfl
DGkomb FHd±
Pfl
D D
F+ F-
T Anat
(4)
Csizma Láb Nagy láb csizmában
D Do Do
F+ F+ F+
(5)
Szárny
Do D
F+ B+
Ruha Md Md Ruha Td M
D zw
BF+
T Szakadék
D
F+
Md
Dd
Bkl+
M T
(1 )c (2) (4)
b
Görnyedt koldusasszony kéreget Egy kutya kihajol a sza c kadék fölé, hosszan ki nyújtott nyakkal. (U. t.: a testét a sziklák eltakarják) Egy ellenszenves pávás- kodó nő (7) b feje. Csúnya, de azt hiszi magáról, hogy szép. (7 felső kontúr) Óriási 16 és rajta egy pici fiú ül
(8)
Kígyó Jégcsapok Két kar Madárfej, hosszú nyakkal
D D Do D D
F+ F± F+ F+ Bsec+
D
(8,20) c Elefánt feje (U. t.: a feje a [8], a nyaka a [20]) Egy varázsló feje, ez a szeme, itt (12) az orra (13)
OVálaszrontás Deform Defekt Hd Deform. Színhívás O-
Kontamináció
V2 V2
Nagyítás
Hajlító B Intenció Transzparencia Komb.
Kontúr Értékelő reakdó Intenció
o+ Nagyítás Kicsinyítés Aránytalanság Kontúr
T
Jég
B+
Md Td M Obj M
o+ Feszítő B
D
F+
Td
o+
Do
FHd+
Részletezés
Dd Dd Dd
(M) Md Szem FHd+ Szex FHd+ Pfl Bkl+ M nFFb+ Ruha Sacrum
(21,23) c Indián, tolldísszel
Dd
FHd+
(22 belső kontúrján) c Két férfi tart valamit, a fejük és a karjuk látszik. (A kar a [18] (24) Szigorú arcú nő (25) Mátyás király profilja
Dd
Bkl+
M Om M
Színhívás Komb. Aránytalanság Unb. Hd-elab. Távolítás
) Dd Dd
FHd+ FHd+
Md Md
b c
Katona, a puskájára támaszkodik (8,20) b Két erősen homorító akrobata, a sarkukat fogják
(21) c
Vagina Virágszirom Két nő fekete fátyolban tartanak valamit, áldoza tot mutatnak be.
Nagyítás Agresszív a.
Unb.
Intenció Távolítás
169
A RORSCHACH-PRÓBA
(27) c Arab nő, sétál az utcán (29) b Úszó kacsa c Egy apáca fehér főkötő ben, amint előrehajlik. (U. t.: a v. sz. apácafejet lát) (28, 29, 30) c Egymásnak háttal álló két ember (a három fehér részt sötét csíkok választják el egymástól. A v. sz. ezeket szemléletében kitölti, és így látja egyben a foltokat. Tehát hézagkitöltés történik, ezért kap a válasz B jelet.)
Dzw
B+ aFFb+
M
Dzw Dzw
BF+ aFFb+ Bkl+
T M Sacrum Ruha
o+
Ppt Hajlító B
D
B+
M
o+
FH+
F+ F+ FF+ nFFbi BF+ BF+ F+
T T T T T T T Td
Vi Vi
HdF
Sár
F±
Enniv
B+ nFFb+
o+
F-
(M) Myth Ruha Om Mát T
nFbF
Amorf
O- Tartalmatlan.
FHd-
Víz
o- Unb.
F-
Archit
F-
T
HdF b±
Víz Füst
zw
Távolítás
V. tábla (G) Denevér G Lepke G Katicabogár G MadárG Halálmadár (U. t.: „gyászos") G Repülő fecske G Csigafejű denevér, G csapkod a szárnyával,Do táncol a lábával Pocsolya G Kifli (U. t.: az alsó és G a felső nyúlvány nincs benne) Ördögalak jön felém G kiterjesztett köpennyel, széttartott kezekkel Melltű felülről nezve, G vasból vagy aranyból Két lepke G
(6)
170
Ámyalatkülönbségek, G fekete színben Folyószerűség G Kupolás épület G (U. t.: a (4) nincs benne) Ezek hemyóféleségek G kapcsolódása b Gyárkémény füstje Gzw jön fel és a vízben, tükröződik
F±
Színhívás V3 V3 Vi Juxt. Válaszrontás
ldeovizualitás Amput G Aránytalanság Énbevonás
O- Színhívás Vi Kettőzés Válaszrontás
Amput G
o- Bizarr
verb. Énntk hangs. Tükör
Második rész. Válaszok jelölése. Példák
Két fekvő ember (6)
DGkomb Bsec+
nekitámaszkodnak egy oszlopnak (1), alszanak. Hegy, emlékmű van a tetején (2). Egy nyuszi fel van lógatva (1), két kutya, csak a fejük látszik (10); széttépik. A kutyák többi részét fehér ség meg bozót eltakarja. Nyuszi Csigabiga
M
Érintk. hg.
Archit DGkomb FHd± DGkomb BF+ zw HdF
Hegy Archit T Szcéna
o+ Kicsinyítés
Transzparencia Agresszív assz.
aFb
Pfl
D D
F+ F±
T T
Kicsinyítés Kicsinyítés Konfabuláció
D
F+
M Ruha
A tergo Juxt.
Dd D Do Do Dd Dd
F+ F+ F+ F+ F+ FHd+ Bkl+
Td Obj Td Td Md Szörny Szem
F+
(M) Ruha
Do Dd D D
F+ FBF+ F+
Td Szex T Obj
Lábak Két virág szirom levele, csak az nem ilyen hajlított
Do D
F+ nFFb+
Td Pfl
Két fekvő alak karba tett kézzel
D
Bsec+
M
Vágtató ló (U. t.: lába a [12], feje a [10]) (6,1 fele) Két öklelő kecske
D
BF+
T
D
BF+
T
(7)
Nagy orrú ember profilja
D
F+
Md
assz. Nagyítás Kontúr
(8 )b c
Hegyvonulat Hegyes orrú pali, gránátos sapkában Madár, kidugja a fejét a fészekből (középtájon)
D Dd
F+ F+
Dd
BF+
Hegy M Ruha T Obj
Kontúr Ppt Távolítás Kontúr Transzpar.
Egy homokbucka két kaktusszal a tetején Női mell
Dd
FHd±
Dd
F±
(1) (1) (2)
(3) b
Egy ember háttal áll, fején keménykalap, és abból két szamárfül nő ki. Parittya Nyúlfej Csigafej Profil Mosolygó szörnyeteg. szeme, szája jól látszik, halakkal táplálkozik.
(4) Két bohóc, hegyes acsarkodva nézik egymást
(5) cc c
(6)
(9) b (10)
sapkában Dd
Szarvak Női szeméremajak Ágaskodó kígyók Olló, harapófogó, csipesz
Hegy Pfl Szex
o+
Válaszrontás
Kontúr Intenció Orális Részletezés Ppt Ismeretközlés Intenció Inf. tartalom Inf. alakválasz Bizarr szex
Obj krit
o+ Agresszív
o± Kontúr
171
A RORSCHACH-PRÓBA
Fej (U. t.: A kontúron laterális irányba néz) Tátott szájú krokodil, támadásra készül Csirkecomb Női láb Ragadozó állat farka Halotti maszk
Do
F+
Md
Kontúr
Dd
BF+
T
Dd Do Dd Dd
F+ F+ F± F+
Enniv Md Td MdObj
Orális Intenció Orális
Dzw
F+
Obj
(17)
Kis csengő, amivel karácsonykor hívják a gyerekeket a karácsonyfához Fehérrépa
Dzw
aFFb+
(18)
Fekvő férfi, erektált pénisszel
Dzw
Bkl+
Pfl Ennivaló M Szex
(19)
Rohanó hermelin
Ddzw
BF+ aFFb+
T
o+
Állatbőr
G
F+
T
Vi
Szőrme Kiterített medvebőr Teknősbéka Gitár, ezek (4) nélkül fölboncolt ősállat
G G G G G
HdF FHd+ F+ F± FHd+
Obj T T Obj T
Halottas huszár fekete tollas sapkája, csak eddig (takarja a 13-at) Egysejtű élőlény, éppen most osztódik Úgy néz ki, mint valami jég, fekete és szürkül lassan, mint amikor víz fagy az ablakra Női nemiszerv-preparátum, a csiklóját külön kipreparálták, mint egyes bennszülött törzseknél, abnormálisán kifejlődött amőba, kidugja az állábait (U. t.: olyan kocsonyás) (Megjegyzés: Nem BF, mert az egysejtű csak filmen vagy mikroszkóp alatt látható
G
nFFb+
Ruha Om
G
b±
T
G
nFbF
Jég
o±
Unb. Metamorf.
o-
Élettelenítés Asszoc B Bizarr szex Távolítás Deform
(10) (12)
(13) (14) (15) (16) c
Élettelenítés Kontúr Kicsinyítés Asszoc B Akuszt. assz. Aránytalanság Bizarr szex
VI. tábla
172
Víz DGkonf
FHd-
Szex
G
FHd± b±
T
Vi
o+
Amput G Távolítás Élettelenítés Takarás Amput G Metamorf.
Tapintásos asszociáció
Második rész. Válaszok jelölése. Példák
c
c
mozgása inkább az élet telen tárgyak projekciós síkján van.) Egy ember, nincs feje, ki van feszítve, össze van kötve a lába
G
F-
M
Madárijesztő
G
F+
(M) Obj
Terhes nő szül (U. t.: a v. sz. csak a va ginát látja) Sírhalom, beleszúrva egy kereszt Ilyen denevérszerű jószág,
DGkonf
Bkl-
Szex M
itt a feje (6), ezek a függeszkedő karmok (21), középen a gerince Ez a nagy (1) egy pók, és beturkált egy pókhá lóba (3), és kiderült, hogy a pókháló egy lepke Egy bogár (3), ez meg a
(1) c (2) b
b b
b c
(3)
(3/8)
(4)
föld (1), amiből kimá szott, még a barázdát is meghagyta (17) Falevél Homokos síkság, közepén mély völgy és út Cipzáras pulóver Harckocsi Egy nő pamlagon ül felemeli a lábát (10) Egy nő valami bikán ül (U. t.: a bika feje a [13], a nő belekapaszkodik a bikába; a v. sz. mutatja) Behavazott sarkkutató hajó (U. t.: Jégtáblák között) Medve, előrenyújtott Lepke, madár Indián totem Békegalamb-szerűség Behavazott kereszt egy dombon
Madár szárnya Tűz, valami ég (5) Férfi nemi szerv (5,4) Búvárruhás sötét alak mögötte a fél nap, sugarakkal
O- Hiány Érintk. hangs. Frusztráció Fesz. elab. Ppt Bizarr szex
DGkomb F+
Sacrum
v3
DGkonf
T Anat
o- Unb.
DGkomb BFFHd±
T
o-
D F+ DGkomb BF+ FHd±
T T Amorf Mat
V3 Rejtett ért. V3 o± Válaszrontás
D D
F± HdF
Pfl Táj
D D D
FHd+ F+ Bsec+
D
B+
Ruha Jármű M Obj M T
F-
D zw
FHd+ aFbF
D D D D
BF+ F+ F+ F±
D
FHd+
Do D D D
F+ b± F+ FHd+
Absztr. szóh. Részletezés Med. ut. Nagyítás Aránytalanság
Színhívás Perspektíva Med. ut. Agresszív a.
o+ Unb. Komb. Ppt
Jármű Jég Táj T T Sacrum Szimb
o+ Távolítás
Sacrum Hegy Jég
V3 Aránytalanság
Td Tűz Szex M Ruha Asztr
Transzpar. Hd-elab.
V3 V3 Távolítás o- Unb.
Dereizálás Komb. Transzp. Színhívás
o- Színhívás
Aránytalanság Transzparenc.
173
A RORSCHACH-PRÓBA
(6)
Kígyófej, békafej Halálfej
D D
F+ F+
Td Md Szimb
v3
(7) (9,12)
Macska bajsza
Do D
F+ B+ FHd+
Td
v3 o+
(10) (11) c
Katona áll a vártán
Dd D
Bkl+ F+
M Md
(13) b
Medvefej kinyújtott nyelvvel
Do
BF+
Td
(14)
Faragott székláb
D
F+
c
Díszes fáklya (U. t.: [18] a tűz)
D
F+
(14,16)
Egy fúró vájatot vág egy sziklába Hőmérő Vízesés, csurog le a víz
D
b+
Om Obj Obj Om Obj Szikla
Dd Dd Dd
F± b± Bkl+
Obj Víz M Sacrum
D
Bkl+
Szex
(16) (17)
Bolond Istók, szeles viharos időben megy, előtte a kutyája (U. t.: Havas a köpenye)
Nagy orrú ember kis szakállal, mint Háry János
Két gótikus apáca áll egymással szemben, imádkoznak
(18,16,14) Női nemi szerv, most hatol be a pénisz
Intenció Nagyítás Kicsinyítés Kontúr Orális
Színhívás
Távolítás
o± Kombináció Bizarr szex Aránytalanság Agresszív assz. Bizarr szex
(20)
Karmok
Dd
F+
Td
(22)
Herezacskó a két herével Női nemi szerv Ez meg férfi... vagy női
Dd Dd Dd Dzw Dd
F+ F+ F± aFFb+ F±
Szex Szex Szex Obj Szex
két köröm (20)
Dd
F±
Md
Juxt Válaszrontás
Beteg nő, petefészekgyulladása van (U. t.: [22] a vagina, [16] a belső szervek, „fekete, üszkösödik.")
Dd
nFFb±
M Anat Szex
Deform Válaszrontás Ppt Defekt Hd
(23,16 közepéig) c Fehér tölcsér Itt az ember fenekének a partja, (22,21) és kinő belőle
(22,16)
174
M T Jég
Szexlabilitás FH+ o± Anális
Második rész. Válaszok jelölése. Példák
VII. tábla (G)
Felhő Nyaklánc
G G
HdF F+
Felhő V2 Obj 0+ Om
Zenélő kút, két szoborral (U. t.: Alul folyik a víz) Földrajzi részek, félszi getek. .. Északi pólus. déli pólus (mutatja) Tüdő, a beteg belső része ki van szedve Két lófarkas kislány, tor násznak, a lábukat egybe fonják, és hátranyújtják a karjukat (az alsó karéjt takarja)
Gkomb±
F
Gzw
F-
Archit Szobor Térk
Gzw
F-
Anat
DGkonf
B±
M
Öntvényforma, cikcakkos körvonalakkal kiégett a használatban Bombatölcsér keresztmetszete Régi rézedény, ez a két
Gzw
FHd±
Obj
Infantilis tartalom Akuszt. assz.
Pozíció Hiány Deform Amput G Feszítő B Érintk. hangs. Kicsinyítés Takarás Részletezés Deform
Gzw
FHd±
Expl
Keresztmet szet Távolítás Hiány
Gzw
F±
füle (8), az idő vasfoga kirágta Biblia (3) nyitva, két angyal van rajta
Obj Mat
D D
F+ F+
Obj Sacrum (M) V2 Myth
Juxt
(G)
Tengerparti öböl
Gzw
F±
c c
Antik építmény kapuja Két táncosnő, spiccelnek, magas konttyal (kifelé néznek) Felhő (3) az égen egy hasadékot látok, (4) mintha Isten tekintene le az ég ből, az ördög és az angyal
G G
F+ B+
Táj Víz Archit M
Távolítás
DGkomb
HdF B+
Felhő V2 Sacrum (M) Myth
Hiány r. Intenció Molekula Pozíció
Gzw DGkonf
FHd+ F-
Barlang Obj O-
G
B+
M Ruha
Hajlító B Távolítás Érintk. hangs.
DGkomb
BF+ HdF
T Vj
Orális Inadekvát kin.
c
c c c
b
(1,2) veszekszik a világon (Megjegyzés: Molekula az „ördög-angyal" pár. Pozíció a fentről letekintő Isten miatt). Barlang bejárata Állvány (U. t.: A [8] polc) Két táncosnő a század elejéről, kalapban, fe jük összeér, karjukat hátranyújtják (befelé néznek) Kutya (1,2) a felhőt nyalja (3) itt meg a másik
Felhő V3
175
A RORSCHACH-PRÓBA
(1) (1,2)
Mosolygó lányfej Két veszekedő nő
D D
Bkl+ F+
Md M
Vi
(1,2) c
Pamutkutya
D
FHd+
Obj Mát
Vj
Ágaskodó elefánt (U. t.: Ormány a [7], kifelé)
D
BF+
T
Vi
D
BF+
Dd
Bkl±
T Vi Víz Szörny
D
F+
Md
V3
F+ F± FHd+ F+ FHd+
Td Térkép Áll T Td Felhő T
V3
MdObj T
o+
c
Elefánt vizet fröcsköl (U. t.: Ormánya [8]) (1 belső kontúr) Egy szörny nyitott szájjal Ember feje nagy orral (A [8] (2) nincs benne) Medvefej Dél-Amerika térképe b Álarc c (3) Lepke
c
D D D D Kutyafej, felhőből bontakozik ki D
c Angóra macska, összehúzódva ül, ez a
D
FHd+ BF+
karéj) c (3,2) b
Dd D
F+ BF+
tükörképe. (3 közép alsó részén a világos Protézis Két kutya csókolódzik
v2
V3
Szex (4)
Férfi nemi szerv
Dd
F±
Szex
(3,4) c
Szűz Mária, nagy kitárt palástban felhők között
D
HdF Bkl+
V3
(4,5) c
Vasutasjelvény Női nemi szerv Két katona őrségen egy rúd előtt
Dd Dd Dd
F± FHd+ F+
Dd
FHd+
Felhő Sacrum Ruha (M) Obj Szex Szcéna M Obj Archit
Dd Dd
F+ F+
Jel Md Sacrum Om T Md
o+
o+
(5)
Tornyos ház, itt a kapuja (6) (6) b (7)
Egyenlőségjel Mongol fej profilban, a Van Eyck Atyaistene tiarával a fején
b
Százlábú Dd Lefelé néző női fej, hosszú hajjal Dd
F± Bkl+
(10)
A Sóhajok hídja (U. t.: A két sötét massza a börtön meg a dózsepalota, alatt a fehér a csatorna) Csiga Mókus Cseppkő Fehér pajzs
Dd zw
F± HdF
Archit
Dd Dd Dd Dzw
F± F+ F± aFFb+
T T Kő Obj
(8 )b
(11) (12)
c
(14)
176
Intenció Intenció Agresszív assz. Élettelenítés
Oráli s Ppt
Transzparenci a Élettelenítés Tükör
Inadekvát kineszt. Orális Érintk. hangs. Bizarr szex Komb. Nagyítás
o± V3
Távolítás Kontúr
Rá ismerés Távolítás Hd-elaboráció
Ppt
Második réBZ. Válaszok jelölése. Példák
c Napóleon
c Egy bölcső elölnézetben (15)
Dzw F+ M
Távolítás Ráismerés
Dzw F+ Obj 0+ c Gomba Dzw F+ Pfl c Fehér komondor Dzw aFFb+ T
VIII. tábla (G)
c
(G)
Matyó hímzés Virág, ízléstelen díszkosárban Színes ásványok Unalom (U. t.: a fáradt színei és a szétterülő formája miatt) Belső szervek A gyomor (4) és a többi belső szervek orvosi ábrán Címer, amelyen két állat tartja az eget (5), a vizek (4) és a
föld (2) fölött Szétolvadt fagylalt (U. t.: [5] a tölcsér) Torony, négy emelete van, itt van a lépcső (16), ahol fölmennek Csontváz Ember, a feje hiány zik, itt a két karja (1) Nő, mert itt a nemi szerve (15) (U. t.. A mellkasból indult ki) Zsidók mennek át a Vörös tengeren. (U. t.: A fehér a tenger, a zsidóknak a feje látszik,
(1 )b b b b
[2]-ben a „béka") Kaméleon Piros egér
Egy tigris, megnyúzták, attól olyan vörös Valamilyen állat (1) egyik szikláról átlép
G G
FFb± FFb+
Om
G G
FbF FbF
G G
FbF FFb-
Anat v3 Anat v3 Illusztr
DGkomb
FFb± BF+ Fb
Értékelő
Pfl
Obj Kő Szimb o±
DGkonf
FbF
Obj T Víz Asztr Enmv
Élettelenítés
DGkonf zw
F-
Archit O-
Számreakció Asszoc B
DzwG DGkonf
FF-
Anat
Vi V3 o-
Orális
M
o-
Konf. Hiány Válaszrontás Autiszt. magy. Távolítás Ppt
Szex DGkont zw
BFb
M Víz
o-
D D D
F+ F+ FFb+
T T T
Vi
D
BF+ F(Fb)±
T Szikla
Vi
Vi Vi V3
Befestés Asszoc B Színelaboráció Kombináció Unb.
177
A RORSCHACH-PRÓBA
b
Hangyászó sün. A feje a (3) felé néz
(1,2 külső kontúrja) Félkör (1 fele, az állat farka és hátsó lába) c Középkori zsoldos tollas süvegben, nagy karddal a hóna alatt, előre hajol. figyel
(2)
c
(4)
Naplemente Drágakövek Sziklák Két béka, egymásnak háttal Színes ing Két kék zászló Tó Jégdarabok
(5 fele. (6) (6)
c
178
F+
T
Vi
D
F±
Geom
o±
Dd
Bkl+
M Ruha Obj Om
o+
D D D D D D D D D zw
FbF F(Fb)± F(Fb)± F+ FFb+ FFb+ FbF F(Fb)± B+
Asztr Kő Szikla T Ruha Obj Víz
D D
F+ F±
Fenyőfa Üveghegy
D D
F+ FFb+
Hegy, a tetején két em
D
F+
(4, plusz 4 és 1 közti zw) b Copfos kínai előretartja a kezét, szalad, hátsó lába a levegőben Vitorláshajó (4,5) Viking hajó modellje, magas c bárkázat (4), a két végén őrhely
(5)
D
ber áll (11) a felső külső részek) Őshüllő Gerinc, csigolya
Jég M
Ideovizualitás
Távolítás Agresszió. Nagyítás Hajlító B Intene.
V3
V3
o+
Távolítás FH+ Részletezés
Jármű Jármű
o+
Aránytalanság Távolítás Részletezés
Pfl Hegy Myth Hegy
V3 V3 V3
Kombináció
M Dd Dzw Dzw
F+ F+ aFFb+
A nevető tehén egy francia sajt reklámján
Dzw
BF+
Két apród térdel, fehér ruhában
Dzw
M Ruha M Ruha
o+ o+
FH+ Groteszk
Stilizált márvány oszlopfő, a tetején pávák
T Anat V2 Archit o+ Om Mát T o+ Illusztr
Távolítás Groteszk Élettelenítés Távolítás Élettelenítés Ppt Kicsinyítés
(2,4,5,6) Öreg ember felhúzott térdekkel furcsa sisak kal, fehér övvel (8,9) Egy lyukasztógép működés közben, éppen fel- emelkedett, ilyenkor teszik be a munkadarabot (13) Egy anyát a gyermekével ábrázoló primitív szobor
D zw
Bsec aFFb+ Bsec+ aFFb+
Dd
b+
Obj
o+
Asszoc B
Dd
F±
M o± Szobor
Molekula Groteszk Távolítás
(14) c (15)
Dd Dd
F+ F(Fb)+
Td Obj
Kutyafej Lombik
Második rész. Válaszok jelölése. Példák
b
Dd
F(Fb)+ Md o+ Illusztr
D zw
B+ aFFb+ F±
M Ruha Obj
o+
Dzw
BF+
T
o+
Ddzw
aFFb+
T
Dzw
BF+
T
világ
Gkomb
FbF
Távolítás Élettelenítés
Szép déli táj. Az ember repül, két felhő alatta, ragyog a táj, és kéklik a tenger
Gkomb
FbF
T Pfl Víz Táj Feihő Víz
G
FbF
Festm V3
G
Fb
Amorf
Groteszk Tartalmatlan Tartalmatlan
DGkomb
F± Fb
Obj Szimb
Unb. Szín dram. Int Fb Infant. tart.
Szerelmi aktus. Ez a nyitott női nemi szerv (4), a férfi behatol (16) Szép formájú üvegváza, piros virág van beleállítva
DzwG
Bkl±
Szex 0±
Gzw
FFb+
Egy táncoló női alak szép kövér combokkal Századeleji festmény. Négy nő, itt a négy fej (3), a hátukat egymásnak támasztják, látni csak a
G
B+
Obj Pfl Mát M
Bizarr szex Aránytalanság Ppt Értékelő Komb. Transzparencia Értékelő r.
G
B+ FFb+
M 0+ Festm Ruha Szex
Mint amikor a kislányok női szájat rajzolnak
(16) c Két fehér sapkás alak, asztal mellett ülnek. kártyáznak (U. t.: [4] az asztal) Egy sasszerű madár c rafordított fejjel (17)c Két fehér páva (U. t.: Csak a [17] felső csücskei) Sirály (U. t.: A szárnytartás alapján)
hát-
Élettelenítés Orális Assszoc B Kombináció Aránytalanság
Unb.
IX. tábla (G)
Ismeretlen mélytengeri színes felvétele
Egy szürrealista festmény Összevissza kuszáit színes maszat Valamilyen játék (1), alatta hideg régió (2) még lejjebb a feloldódás, a vörös (3)
c
(G) c
c
Távolítás Értékelő r. Asszoc B
Távolítás Élettelenítés Számreakció Transzparencia
179
A RORSCHACH-PRÓBA
két szélsőt lehet, olyan ledér nők, modem frizura, kis kabát. Combra teszik a kezüket, olyan ingerlő pózban c
c
(1)
Bomba robbant (U. t.: A láng pirosra fes tette a felhőt) Bombatölcsér keresztmet szete, itt a lángok (3), itt a felrobbantott föld darabok (2,1) Két varázsló, kezükben görbe kard, vívnak Szellemidézés, kinyújtott csontos karokkal Párbajozó rákok Egy hegyes sapkás férfi megy előre, meglátja a saját tükörképét és visszahőköl Az egyik felén egy lány áll, a másikon egy fiú és beszélgetnek Korallra emlékeztet Égi tünemény, amit egy hegyről látni, nagyon szép... ahogy a nap lemegy, akkor világít ilyen színnel Hómezőn rohanó szarvas
(1,2) c Ló- sakkfigura (2) Ez a zöld a tengert idézi, mert olyan furcsa formája van, mintha hullámok lennének Bepenészedett papír- könyvburkolat Mint amikor az utcán az olaj szétfolyik, olyan szivárványos, és a színek összemosódnak b Lovagló figura, akit üldöznek. (U. t.: A v. sz. mutatja a lovaglást) b Egy kövér asszonyság fogja az előreszaladó kislány copfját b Füles korsó (2,22) Emberi medencecsont nyílásokkal
180
v3
Érintk. hangs. Groteszk Intenció Részletezés Elfojtott B Színelab.
G
FbF b±
Expl
Gzw
FbF
Keresztmetszet Részletezés Dereizálás
D
B+
D
B+
Expl 3 Tűz Mát Amorf V (M) Tőr (M) V2
D
BF±
T
D
B+
M
Konfabuláci ó Inadekvát kin. Infant, alakv. Tükör Intenció
v
3
Ruha
D
V2
Molekula
Bsec+ M FFb± T FbF Asztr Hegy Szín
D D
Agresszív a.
Értékelő r
D zw
BF± aFbF
T
D D
F+ FbF b± F(Fb)±
D
FbF
Mát
D
FbF
Amorf Mát
D
B+
M
D
B+
M
Asszoc B Veszély assz.
D
F+
Obj
Kicsinyítés
D zw
F±
Anat
Komb. Konf
Jég
Táj Obj Víz
o+
o±
Aránytalanság Int Fb Színtagadás Groteszk Defekt Fb
Színkritika
Második rész. Válaszok jelölése. Példák
(3) Rövid ujjú női blúz, D rózsaszín D (3) c Elefánt, itt a fülei (U. t.: Feje és ormánya a [19], füle a [3]) Jó húsos gyümölcs szétszedve
b Deák Ferenc feje c Atomfelhő
D D D
c Vattacukor c Hegyvonulat
D is lehetne, de miért piros? Az esti D nap rásüt a hóra, azért piros
FFb±
Ruha
F(Fb)+ T
Ppt
FbF
Orális
Pfl Enniv F+ Md FbF Expl F(Fb)± Felhő FbF Enniv F(Fb)± Hegy FbF Asztr
v3 v3 o±
Jég
c Egy trópusi fa nagy ko
D F(Fb)+ Pfl ronája (U. t Törzse a [16], azért trópusi, mert piros)
(3 közepe) Piros mellény D D (3,19) b Egy csecsemő kinyújtja a nyelvét. (U. t.: Derékig látszik)
FFb+ Bkl+
Ruha M
b Nagy fejű mackó nyújtja
D
BF+
T
a mancsát (4) Egy hangszertest, alul a két nyílás
Dzw
F+
Obj
c Koponya c Csapda, amit halaknak
Dzw Dzw
F+ F+
Anat Obj
V3
Dzw
FFb± b±
Archit Tűz
o±
FFb±
Térk Víz
tesznek (4,24) Ügy néz ki, mint egy épület (4), ég a kupolája (24) Az egész lehetne egy kikötő, Dd a zátonyon át be lehet zw
o+
Ráismerés
Orális Obj. krit. Színel ab Nagyítás Befestés Távolítás Ppt Kicsinyítés Orális Nagyítás Kicsinyítés
o+
Veszély assz. Asszoc B FH Konf. Juxt. Távolítás Asszoc B
hajózni, és itt a szárazföld van, az ausztráliai partvidék. (5) Mikulás-fej (5 és alatta)Két üvöltő farkas a színe miatt, feltartott fejjel (7) Rák ollója Két egymást fenyegető kéz
Do Dd
Md T
Dd Do
F+ FFb+ BF+ F+ Bkl+
Dd
FB+
T Obj
D Dd
F(Fb)+ Td Bkl+ M Ruha
o+
Akuszt. assz.
Td Md
Intenció
UJJai
c Cirkuszi jelenet, két
kutya a trapézon ugrás közben (11) b Szarvasfej (12 felső része) Egy férfi poroszkál, XVIII. század
Ppt
o+ V3 Távolítás
beli öltözetben. (U. t.: lovon van) (13) c Két térdelő alak, csúcsos sapkában egy vörös bálvány előtt
Dd
(15) b Görcsösen kapaszkodó kéz (16) Szökőkút
Dd D
Bkl+ FFb±
Bkl+
o+ M Ruha Sacrum Szcéna Md
Inf. alakv . Kom Intenció b.
F(Fb)± Víz b±
181
A RORSCHACH-PRÓBA
(22) b
Egy pallos, amivel lefejezni is szoktak, hóhérpallos Vízparti táj, napkeltekor a háttérben ködös hegyek, egy benyúló félsziget, az egész tükröződik Porcelánbaba, nagy uszállyal
(23)
Prédikáló szerzetes, fehér kámzsával, feltartott kézzel (24 és 25 között) Szemlencse pupillarésze (G) c Tűz az erdőben (U. t.: zöld lombok [2], fatörzsek korhadnak (1), tűz [3]
D
F±
Tőr 0±
FFb+ Táj F(Fb)+ Víz Hegy Felhő aFFb+ Obj Ddzw Mát Ruha Bkl+ M 0+ Ddzw aFFb+ Sacrum Ruha Anat Ddzw F+ Szem Tűz Gkomb FbF Táj D
Asszoc B Agresszív a. Transzp. Tükör Nagyítás
Deform
X. tábla Tenger alatti világ (U. t.: Színes növények, halak)
Gkomb
Boszorkányszombat
Gkomb
T Pfl Víz FFb+ Myth 0+ Szcéna
Bogárgyűjtemény Ismeretterjesztő színes biológiai kisfilmek jutnak eszembe róla Te jó Isten! Absztrakt festmény. Ronda kép Halott, lélektelen. Önkényes látszatszimmetriával, fröcsköléssel. Modem szőnyegminta Mintha egy akváriumnak az üveglapján keresztül nézné az ember Kaleidoszkóp, minden szét van szórva, ha megráznám. biztos összeállna valamivé Ilyennek látják az embereket, G szerelmesek vagy nászutasok ők elvonulnak a világtól, egy másnak élnek, a többit csak ilyen foltokban látják Mezei virágcsokor
Gkomb G
FFb± T FFb± Illusztr
Élettelenítés
G
FbF
Festm
G G
FbF FbF
G
FbF
Om Víz T Obj Obj
Sokk Groteszk Szim Értékelő Tartalmatlan Groteszk Transzparenc.
FbF
Amorf O
Asszoc B
FFb
Pfl
Amput G Takarás Kék-ütközés
([6]-ot takarja)
Gkomb
FbF
Inf. tart. Asszoc B
Második rész. Válaszok jelölése. Példák
(G)c
Két boszorkány (fejük a
22 ), fújtatják a tüzet, alattuk a pokol tölcsére,
(1)
c (3)
(3,13) (4)
(5)
c c
(6) (6,2) (7)
b c
(10,3) c (11) b
köröttük szörnyetegek ugrálnak. Ikarosz (16) nagy szárnyakon most ereszkedik le, közeledik a két lombikban úszó homunculushoz Zöld gyíkok tekerednek egy állat koponyája (16) körül Színes szökőkút, zöld vízsugarakkal Két Mars-lakó, finom csápjukat mozgatják, így beszélgetnek egymással. (U. t.: Az ujjaival mutatja a csápok mozgását)
DGkomb B+ zw
(M) 0+ Myth Tűz Szörny Szcéna Obj
b±
Távolítás Színhívás Nagyítás
Transzparenc
D
BF+ FFb+
T V2 Anat
D
FbF b±
Archit 0+ Víz
D
B+
(M)
Távolítás Orális
Rákos tüdő, szétmarta a nikotin Két hód cipel valamit Rohanó szarvas Szarvas csontváza Nagy bogár, furcsa ollós fejjel Medence, letöredezett belőle.
D
FFb±
Anat V3
Defekt Fb
D D D D
BF+ BF+ F+ F+
T V2 T V2 Anat T
Unb.
D
F+
Anat V3
Kék melltartó
D
FFb+
Szex Ruha
Két turista, elvesztették az egyensúlyukat, zuhan nak a szakadékba Két elefánt, egymásnak feszítik az ormányukat Két ember, egy sziklán
D zw
B+
M Szakadék
D
BF±
T
D zw
B+ M F (Fb±) Szikla
D D D
F+ BF+ FFb± F+
D
F+
D D D
F+ T V, F(Fb)+ Myth 0+ F(Fb)+ T
állnak (10) összekapasz kodnak, nehogy lezuhan janak. Háttal állnak Rák, pók Polip, éppen rácsap egy zöld halra Kőoroszlán, díszítés egy építményen
Az egyiptomi írnok szobra a Louvre-ban Citromsárga oroszlán A pokol körei Házőrző kutya, komondor vagy puli. Csak a színe nem stimmel (U. t.: „Lehet látni, hogy ilyen csimbókos a szőre". Ezért F(Fb))
T Vj T Vj Szobor T Om Archit Kő M 0+ Szobor
Komb. Élettelenítés
Élettelenítés Nagyítás Groteszk Deform
Statikai r. Veszély Komb. Érintk. hang! Intenció Veszély A tergo Komb. Komb. Élettelenítés
Távolítás Elfojtott B Befestés Obj krit
183
A RORSCHACH-PRÓBA
(12) Fonnyadt termés D F(Fb)+ Pfl Vj (U. t.: Az árnyékolások miatt fonnyadt) (15) Kisgyerek feje Dd F(Fb)+ Md (16) Nyúlfej, nagy szemekkel. D F+ Td V2 (Mivel a halvány részen Szem kívül a zöld pont is benne van, nem Dd, hanem D jelet adunk) (16, csak a világos rész) Nyúl Dd F+ T (U. t.: A v. sz. csak a fejét látja) (24 kontúr) Két fej, profilban Ddzw F+ Md
Kicsinyítés Nagyítás
Ppt Kontúr
J egyzőkönyvminták A Ro-jelölés alapelve az, hogy minden választ elsősorban önmagában elem- zünk, és a jelölés a válaszban megfogalmazott elemekre vonatkozik. A jelölés mérlegelésénél mégsem szorítkozhatunk csupán az adott válaszokra; tekintettel kell lennünk a megelőző válaszokra is, valójában az egész jegyzőkönyvre. AIX. (1) „Két varázsló nézi egymást" válasz általában Bsec. De ha a v. sz. nem mutat kinesztéziás feszültséget, és a jegyzőkönyvben nincs más kinesztéziás elem, akkor inkább F jelet adunk. X. b (10) „Várfal lőrésekkel" - a jelölésbe a zw-t is bevehetjük, mert lehet, hogy az (5) és a (10), s a (10) és a (3) közti kis fehér részek adták a lőrés benyomását. De ha a jegyzőkönyvben a válaszszámhoz viszonyítva kevés a zw, vagy ez lenne az egyetlen, akkor a jelet nem tesszük ki. Ha ugyanebben a jegyzőkönyvben van kontúr-válasz, akkor itt is jelöljük a kontúrt. Tehát a jegyzőkönyv tendenciája dönti el ennél a válasznál, hogy a lőrés a várfalon válaszba a zw vagy a kontúr is belejátszik-e. Különösképpen fontos a jegyzőkönyv tendenciája a jelölési határesetekben. A X (10,5) két sziklán kapaszkodó turistája kombinatív válasz is lehet, de hogy aze, azt csak az dönti el, hogy észlelhető-e a jegyzőkönyvben kombinációs tendencia. AII. táblára egy 18 éves fiú azt a választ adja: „Két törpe arc nélkül, szóval fej nélkül". (U. t.: „A piros [2] a sapkája, az arc - a hézag az [1] és a [2] között - hiányzik".) A determináns jelölése problematikus: B-t kellene jelölnünk, hiszen megvan a hézagkitöltés, de mégsem biztos, hogy ez a jelölés a megfelelő, mert az arc hiánya hézaghangsúlyozás. A jelölést az utána következő válasz dönti el: c (1) „Két ülő alak kéz és fej nélkül". Ez azt mutatja, hogy ha látott is egészet, azt fokozatosan elsorvasztja, tehát ha kezdetben ki is töltötte a hézagot, ez csak egy pillanatig tarthatott, és utána a tábla foltokra szakadt. Ez amellett szól, hogy B elfojtás történt, ezt az ötödik oszlopban jelöljük, s a determináns nem B, hanem F. A 4. jegyzőkönyv 3. válasza (II. tábla) : „Lámpa (17), fényt bocsát ki (3)." A „fényt" általában FbF-nek jelölnénk, itt mégis FFba jelölés, mert a jegyzőkönyvben ezenkívül egyetlen színválasz sincs, s így feltételezhető, hogy a fényt a lámpával való asszociáció és a forma szabta meg. Még lényegesebb a jegyzőkönyv tendenciája a tapadások (Perszerveráció, Sztereotípia, Proprioceptivitás) és a paramnéziák (Hasonlósági illúzió. Értelmezési illúzió) esetében. Sztereotípiát például nem egyes válaszokra, hanem egyes táblákra jelölünk. A Perszeverációnál, amely rendkívül fontos indikáció, az összes előző választ mérlegelnünk kell. Például: a v. sz. a II. táblánál azt mondja, hogy „Vérfolt". A VIII. és a X. táblánál újra ezt mondja. Csak a X. táblánál dől el, hogy Perszeverációról van szó, mert ott tér vissza másodszor, s csak ennek alapján jelölhetjük így a VIII. tábla vérfoltját is. A jelölés alapelve tehát az, hogy minden választ önállóan jelölünk, de a jegyzőkönyv tendenciájának figyelembevételével.
185
A RORSCHACH-PRÓBA
Kilenc jegyzőkönyvet közlünk. Bemutatjuk ezeknek a jegyzőkönyveknek az összesítését; a IV. és az V. részben pedig visszatérünk értelmezésükre. (A jegyzőkönyveket sorszámoztuk, a későbbiekben ezekre a jegyzőkönyvekre a sorszámuk alapján hivatkozunk. A v. sz.-ekre vonatkozó klinikai észleleteket és kérdéseket, életrajzi és diagnosztikai adatokat a jegyzőkönyv értelmezésnél közöljük, itt csupán néhány személyi adatot említünk.)
1. jegyzőkönyv Theodóra. 25 éves. Gimnáziumi érettségi. Tisztviselő. Férjezett, két gyermeke van. Dg.: Hiszteroid karakterneurózis 18h02 - 18h 30
I. Denevér Tüdő Iskolában papír összehajtva, tinta és széthúzás
1945. június V. v.: Mérei F. G G G
II. Semmit sem látok (viszolygás) Piros és fekete pacnikat
6.
9. 10. 11. 12.
186
IV. Denevér és a tüdő, kombinálva lábbal (4) és a gerinc meghosszabbítva (2)D
V, Tartalmatlan Technikai d. Sokk Tartalmatlan Távolítás Fok. jel. tud.
Do
III. Két lakájszerű valamit G kotyvaszt tűzön Szebb lenne, ha az alsó pacni (1) piros lenne Tüdő (2) Copfos nénikék, szilva a D szájukban, ilyen pózban (3)
T Anat Amorf
FbF Amorf nFbF B+ Md Myth
D Ha nagyon akarom, női fej. Xantippe (2). Folyékonyan beszélget a két Xantippe egymással
F+ FHd± HdF
D
G G Do
B+ FbF
M
Tűz
FFb± Anat Bsec+ M Ennivaló
F± FHdF+ F±
T Anat Md Anat
Vj Unb. Intenció Komb. Értékelő r. Színhívá s V3 0+ Orális
Propriocept. Juxtapozíció Válaszrontás
Második rész. Jegyzoköny vminták
13. 14.
V. Denevér hátulról,
G Do
F+ F+
T Td
Vi
A tergo Juxtapoz. Válaszrontás
de nyúlfejjel (2) VI. 15.
Megint iskolai pacni
G
HdF
Amorf
16.
Stilizált állat (3) kicsit csak csontváz, kevés a hús rajta, de a szárnyai épek
D
F+
T Anat
D
F±
Térkép
D Do
F+ F+
Md Td
Vi
D
F+
T
Vi
D
FbF
Amorf
Dzw Dzw D Dd
aFbF F± F+ F(Fb)±
Jég Szakadék M V3 Szem
Gkomb Do Dd D D zw D
F+
T
F± F+ F±
Szem T Vj Int Fb Hegy Int Fb Szakadék Komb. Pfl Vi Enniv. T v3 Élettelenítés Int Archit Fb T v2 Kicsinyítés Int Fb T Kettős lény Myth Juxtapozíció Md
v3
VII. 17. 18. 19.
Ha tudnék földrajzot, földrész (3) Felső rész női fej (1) kombinálva elefántormánnyal (7)
Tartalmatlan Perszeveráció Groteszk Élettelenítés Deform Részletezés Szubj. krit
Juxtapozíció Válaszrontás
VIII. 20.
21.
Jegesmedve (1) A középső résznek semmi köze hozzá,
Medián ütk
Tartalmatlan Perszerveráció
azok csak színes foltok IX. 22. 23. 24. 25.
26. 27. 28. 29. c 30. 31. 32. 33.
Hóbucka (4) Szakadék (4) Bajuszos öreg bácsi (3) Két szeme van a zöld pacninak (2-ben) X. Csodabogarak Egér- és denevérszemek (3-ban és 16-ban) A két kék skorpió A két piros hegy szakadék (10,25) Egy pár cseresznye A két sárga kapuőrző oroszlán (7) A két barna őzike, nyaka- tekert helyzetben (4) Kicsit majom, kicsit ördögfej (20)
F+
D
F+
D
BF+
D
F+
Kettős válasz Ppt Int Fb Juxtapozíció
Groteszk
187
A RORSCHACH-PRÓBA
2. jegyzőkönyv Klára. 24 éves. Egyetemet végzett, jogi karon.
Értelmiségi munkakörben dolgozik. Önálló életvezetés. Nincs férjnél. Dg.: Sine morbo 10h 26 - 10h 48
1965. szept. 20. V. v.: Fejér G.
I. 1. 2. 3. 4.
5. 6. 7.
Most nem is jut eszembe semmi Szarvasbogár (1) Lepke Szobor (1) Tömeget üdvözlő két alak (1) II. Két kis medve (1) Két táncoló bohóc Barlang (17) III.
Zavar
D G D D
F+ F+ F± B+
T T Szobor M
v3 v2
D G Dzw
F+ B+ F+
T (M) Barlang
Vj Kicsinyítés Vi
o± Vj Intenció
8. 9.
Homokóra játék (1,6) Veszekedő nők
D G
F± B+
Obj M
10. b
Havas hegyoldal (6) Két néger komédiás (1,6, 8)
FHd± aFbF B+ nFFb+
Hegy
11. c
D zw G
G Dzw
BF± Bsec+
T M
Tartalmatlan
v3 Intenció
Agresszív a. Komb.
Jég M
ÍV. 12. 13.
Öklelő bika Egymásnak háttal álló két ember (28, 29, 30)
Agresszív
V. (Sokáig vár, forgat.)
14. b
Nem látok benne semmit (eltolja) (Biztatás) Ugró nő (13,14 a felemelt kar)
VI. (Nevet). 15. Szárnyas hegedű mint Chagall-festmény 16. b Tank, mondjuk a víz parton (1)
188
o+
tendencia G
B±
M
o± Versagen-
G Do D
F+ F+ F+ FHd±
Obj Td Jármű Víz
0± Juxtapoz.
a.
Második rész. Jegyzőkönyvminták
17. b
18. b
Egy ember széttárt karokkal, kiemelkedik a tömegből (12 a fej, 9 és 10 a kar, 1-ben a tömeg) Vár, ágyúval (9 az ágyú 10 és 12 a vár)
D
Bsec± FHd±
M Szcéna
D
F+
Archit Obj
o±
Ppt
Agr. assz.
VII. 19. c
Kendővel táncolok (3 a kendő)
G
B+
M Ruha
20. 21.
Régi váza
Gzw D
F+ F+
Obj M
Két kis bakfis (1,2) VIII.
v2
Komb
22.
Két sziklára mászó állat (1,5)
D
23.
Mellkas
Gzw
BF+ T F(Fb)± Szikla FAnat
24.
IX. Havas táj és...
Dzw
aFbF
25. 26.
Két nagy Mikulás (1) Szarvas az erdőben (11,2)
D D
F+ (M) F(Fb)+ T FbF Táj
27. b
Trojkán (1) száguldó muzsik (2) havas tájon
D zw
b+ aFbF B+
Jármű Jég M Táj
o+
Két lovon ülő vívó ember (1,2)
D
B+
M T
V2
Gkomb
Fb
Asztr Szín
Színelaboráció
D
Bsec+
M
Intenció
D
F+
M Myth Kő
28.
Vi
Távolítás Kicsinyítés
v3 v3
Táj Jég
v2 v3
Nagyítás Transzparencia Komb. Ppt Komb. Távolítás
o±
Komb. Agr. assz. Válaszrontás
X. 29. 30. 31.
Ez olyan, mint a színekre bomlott napfény Két farkasszemet néző ember (3) (Biztatás) Kővé meredt királykisasszony (10)
V3
Élettelenítés Mese rém.
189
A RORSCHACH-PRÓBA
3. jegyzőkönyv Éva. 14 éves. 7 általános osztályt végzett. Állami gondozott. Dg.: Veszélyeztetett éngyenge, szorongásos tünetekkel 16h 07 -16h 53
1.
2.
3.
4. 5 .b
7.
8. c 9.
10. c 11. c
190
I.
Hát ez ilyen két mellkasra, vagy hogy is itt az embernél itt a tüdőnél, (U. t.: Ezt a hegyeset nem vesszük bele, a lyukat sem) Valami madárnak a belső... valami ilyen szárnyas valaminek a belső felépítésére (1) és itt a szárnya (8), ezt kivéve (9) Nem tudom, hogy ez... ha ezt így kivesszük, akkor egy női ruhára vagy mire (1) itt a gallér (11) ...és itt pedig a láb (12) Mintha így egy balerina lenne (1) ...itt a lába, itt a szoknyája, itt a keze (1-ben) ... II. Először ez itt egy ilyen belső szervezet, így a belső mellkasnál, itt a tüdőrész (U.t.: [2] nélkül) Mintha egy ősmadár (1) vagy mi lenne, itt a feje (4) Mintha egy kráter lenne (17) és itt jön ki a tűz Itt ez a kis rész tőrhöz vagy mihez, itt a nyele (5), itt a pengéje Itt ez a kis rész ilyen félszigetre, öböl meg mit tudom én (8) Ez itt a jobb és bal oldali szívbillentyűhöz hasonlít itt fent (2) (U. t.: Szerintem a vérkeringés által)
1966. nov. 12. V. v.: Binét Á. G
G
D
FHd-
FHd±
FHd+
Anat Autolok. Kettőzés Válaszrontás Amput G
T
Unb. Absztr. szó haszn.
Ruha
Amput G Zavar Feltételes verb. Do
F+
Md
D
FHd+
M
V,
Ruha
G
FHd±
Anat
D
FHd-
T
D
FbF
Tűz
zw Dd
b± FHd±
Expl Tőr
Dd
F±
Táj
D
FFb-
Anat
Részletezés Elfojtott B
Amp G Unb. Távolítás Komb. Agr.
o±
Kontúr Unb.
Második rész. Jegyzőkönyvminták
12. c
13.
14.
13. b
16.
17.
18.
17. c 20.
Talán valami embrióalakot is ki lehet belőle venni (2) (U. t.: Még burokbein van, átvilágítják a burkot, nem fejlődött ki még egészen. És talán mintha itt valami torony, egy kis vár vagy mi lenne itt fenn (4) III. Két valami élőlény, mondjuk rá, ember, mintha valamit hozna, vagy lavórbein csinálna
D
D
F(Fb)± (M) 0±
Unb. Kicsinyítés Transzparencia
F+ Archit
Kicsinyítés Unb.
B+ M V, F± Obj
Unb. Absztrakt szóhaszn. Komb.
F± T
Unb. Takarás
FFb+ Om
Érintk. hangs Asszoc B
G
(Forgat, szünet) Ez így valami madárhoz D is hasonlít (takar) csak ez, itt van a két szárnya (U. t.: [4] a feje, [5] és [7] a szárny) Mintha összekötött két D szívalak lenne (2) (U. t.: Gyerekek is szoktak rajzolni és összekötik, hogy mondjuk szeretik egymást. Egymással ellentétesen néznek.) IV. Istenem, milyen ábrák! (nyugodt hangon, kb. 1 perc után) Ha ezt (1) nem számítom bele, és ezek itt lábak lennének G (5), akkor valami kezdetleges ősember fej nélkül, ilyen torzó, de persze ezt itt (1) nem számítom bele. Egész halványan van egy Dd ilyen fej vagy mi (25) de csak a szeme látszik, itt viszont (24) ez az orrkörvonal és a szája Itt mintha egy kígyó D lenne két oldalról (8) Mintha egy virág bibéjére D hasonlítana ez a rész itt fenn, a virágnak a bibéje itt kijön, és itt egy zsákot alkot (12)
Inverzió
Ütközés
F+ M Vj
Szex-ütk Amput G Unb. Groteszk Hiány Távolítás
FHd+ Md Szem
F+ T FHd+ Pfl
Részletezés Orális
Részletezés Színhívás
191
A RORSCHACH-PRÓBA
V. 21. 22. 23. 24.
25.
26.
Mintha ez egy denevér G lenne... G Egy pillangó... annak nincs szarva G Madárféléhez - ősmadár vagy ilyesmi D Mintha itt egy emberalak lenne, de a szarvakat nem számítva be, itt a lábai itt az orra, a két szeme, itt a fülei, ördög is, krampusz is lehet (1) Ez itt meg tölcsérre emDzw lékeztet, ez a rész (17). Mást nem tudok Krampusz lesz ez leginkább VI. Hű, milyen kép! (Nevet, elkomolyodik, hosszú szünet) Szabálytalan mértani idom G (nevet) Ezt így kell nézni? Hát...
27. c Ha ezt így nem számítjuk bele (takarja a 4, 5, 7-et) dzsekiféleség, így itt G az ujja és itt a cipzárja... 28. Mintha itt egy rakéta föl- D vezető lenne, ez itt az épület (22), itt lövik fel a rakétát (16,15), ez itt fent robban. Pont lövésben van. Mást nem tudok.
F+
T
Vi
F+
T
Vi
Obj. krit
F+
T
V3
Távolítás Unb.
FHd+
M Szem Myth
F+
Részletezés
Obj
Visszatérés
F±
Geom
Ütközés Felt. verb Amp. G
FHd+
Ruha
Takarás Unb.
FHd±
Expl
Komb.
b±
Archit Obj
Színhívás
Asszoc B
29. 30.
31.
32.
192
VII. Mintha itt egy mackófej D vagy mi lenne és ez is (2) Két lófarkas kislány fej... D persze a szem nem látszik, csak úgy nagyjából a körvonalak Ez itt mi lehet? (3) Ez valami földrajzi térD kép akar itt lenni (3) ... ... szigetábrázolás itt valami csatorna, szóval itt egy földrész (3) kettévágva a csatornával (4) és itt a víz, ez a két halvány (5 és 3-ban fenn a világos - Nem zwü) Tüdőre is hasonlít (3) D (mutatja)
F+ Td V3 Kicsinyítés Unbestimmt FHd+ Md Vj Kicsinyítés Szem Hiány
FHd± Térk
HdF Víz
FHd- Anat
Ütközés Komb.
Unb. Hd-utalás
Autolok. Perszev.
Második rész. Jegyzoköny vminták
33.
34.
34. c 36. 37.
38 c
39. c
40.
VIII. Ez itt... tessék már D kisegíteni, milyen állatra, nem jut az eszembe a neve, valami ragadozó, mert itt nincsenek az alakok kihúzva (1) Ez egy emberi szervezet G belső része, ez a kettő (1) nem, ezek állatok (U. t.: [4] a mellkas, [2,3] a gyomor, itt a köldök, [9] alatt) Ez itt (15) egy fénytörés- Dd hez hasonlít Hegyféleség (5) Mást nem D tudok. Mintha egy kabát lenne (2), D itt egy dísz és itt a karja, de csak idáig IX. Erről nem tudok semmit (Buzdítás) Olyan lehetetlen ábra. (Hosszú szünet) így nézve kétoldalt valami D embrióhoz vagy mihez lehetne hasonlítani (3) (U. t.: Nagyon vékony burokban van, ki lehet tapintani. Madár vagy inkább ember embrió. A vérhálózat) Kis kabalaféleség (3) nagy D fülekkel, itt a szeme, a szája, itt a nagy füle Ezekről az ábrákról mennyit lehet mondani? Egy vázához, ez a rész (4) Dzw és itt meg a vázán a dísz X. Ez a legbonyolultabb! Ez valami... juj mi is a neve, milyen tengeri... D hatodikban tanultunk róla, karjaival bénítja meg az áldozatait (6) (V. v. megmondja, hogy polip.) Itt fenn az emberi szervezetben a két tüdő (3), és itt Da billentyűk (13) éppen működik Itt mintha egy állat ugrana (4) D
F+ T
Vj
Unb. Kifejezési amn. Agressz. Obj krit Amput G
FbF Anat V3 FFb-
Pozíció
Fb Amorf F(Fb)± F+ Hegy V3
Színelab. Unb.
F(Fb)+ Ruha
Om
Részletezés
Sokk Kicsinyítés Transzpar. Unb.
FFb+ (M)
F(Fb)+ Obj Szem
Unb. Részletezés Kicsinyítés Nagyítás Orális
F+ Obj Om
41. F+ T
Víz
Vj
Zavar Kifejezési amnézia Szubj. reakció
42. F+ Anat V3 43.
bBF+ T V2
Perszev. O-
Válaszrontás
193
A RORSCHACH-PRÓBA
44.
45.
4.
Nyuszifej, ez a hosszú nincs benne, csak ez a halvány, és ott van zölddel erősen kivilágítva a szeme (16) Ide van nyomtatva olyan kis emberfej, gyermekfej, itt az egyik oldalon csak két szem és egy orr van, itt viszont szem, orr, száj (15) (Többszörös buzdítás után „Nem tudok mást")
D
F+ Td
V2 Kicsinyítés Szem
Dd
F(Fb)+ Md Szem
Befestés Kicsinyítés Részletezés Élettelenítés Orális
jegyzőkönyv Márton. 17 éves. 7 általános osztályt járt. Értelmi színvonala: I.Q. = 66 (Wechsler) Dg.: Debilitással együtt járó pszichopátia. (Encephalopathiás háttér) 10h 47 - llh 15
1. 2.
3.
4.
1966. nov. 21. V. v.: Fejér G.
I
Lepkéhez, nem? (Biztatás). Mást nem tudok (Biztatás). Szarvféle ... valami szarvak (10,11)
F+
V2 Bedeutung Unb. Do
F+
Td
Dzw
F+
Obj
n.
Ez egy lámpát ábrázol (17) (Biztatás). Biztos hülyeséget mondtam. Ahogy hirtelen ránéztem, lámpa és fényt bocsát ki (3) Lehet, hogy valami állat (1) Érdekes. (Hosszú csend) Valami testet ábrázol, lábféle (8) (Biztatás) IV. Gondolkodom, mit ábrázol, de elég furcsa kivenni. (Biztatás). Nem tudom. (Vissza akarja adni). Nem tudom. (Biztatás). Ne erőltessük.
Szubj krit FbF
Színelab. Komb. Unb.
D F+
ni.
5.
T
T Ütközés Unb.
Do F+
Md
Bed.
Versagen
194
Második rész. Jegyzőkönyvminták
6.
7.
V. Van még ilyen sok? Forgatom itt összevissza, de nem jövök rá, hogy mi. (Biztatás). Mi a túró lehet ez? Ez is valami láb lehet itt (12) (Biztatás). Olyan cikcakkos (11), hogy nem tudja az ember Ilyen ... szarvféle (4)
Ütközés Vélemény Bed. Do
F+ Md
Do
F+ Td
Unb.
Dd ütk. Unb. Perszev. G ütközés
Hogy mi lehet az egész ... VI. Hú... (Hosszú csend). Mindenki tud erről nyilatkozni? Nem merem mondani, mert lehet, hogy butaság... (Biztatás). így sikló, vagy gyíkféle D .... szóval így nézve csak (14,15,16) (Mediánon végighúzza az ujját).
9.
10.
VII. Sárkány (1,2) (Biztatás). Más nem VIII. Ez valami állat lehet, megy át a sziklán. (Hátlapját olvassa) Németül van írva? Ha magyarul lenne, biztos meg tudnám mondani.
IX. Ezt abszolút nem tudom. 11. Itt kiveszek valami állatformát (11) de hogy a többi mi... (Biztatás) Nem tudok többet.
12.
13. 14.
X. Nem szarvasbogár... (6) (Hosszú hallgatás után vissza akarja adni - biztatás) Ez gyümölcsféle (12) (Biztatás után) Ez kutya? D
D
Ütközés Kitérő verb. Szubj. krit F± T
Unb.
F± Myth
DGkomb BF+ T
! Unb. 3 Kilépés Kitérő verb. Bed.
V F(Fb)± Szikla V
D
F(Fb)+ T
D
D
Za var r3 Unb. Ppt
Tagadó r.
F+ F+
Pfl V Enniv ! Unb. TV
3 Kérdő r.
195
A RORSCHACH-PRÓBA
5.
jegyzőkönyv Leó. 35 éves. Technikumot végzett. Foglalkozása vésnök, jó szakmunkás. Elvált, gyermeke nincs. Dg.: Aszociális pszichopátia; szadisztikus perverzió'6 12h 02 - 12h 31 V. v.: Mérei F. 1. 2.
3.
4.
5. c
6.
16 Az
196
I.
Ez valami tinta- vagy tuspacni, G összehajtották vagy szétkenődött Denevérszerűség is Háttal álló alak sziluettje, Do deréktól lefelé (6), itt a lábfej (12) Szarvasbogárszerű (10). Mást Do nem tudok felfedezni, akárhogy forgatom
HdF Amorf
G
eset részletes elemzését lásd a Függelékben.
F+ T F+ Md F+ Td
II. Ezt hirtelen nem tudom, mire emlékeztet. Forgathatom? (Hogyne!) így rettenetesen stilizált gyerekkori figura. Seprűn DGkonf lovagoló boszorkány, itt a két piros cipős lába. Háttal van lovaglóülésben. A két láb emlékeztet a seprűn lovagló valamire Ha a fehér foltot takarom, akkor tökéletes. (Az egész felső részt takarja) (Még talán valamit...) Nem tudok mást semmit kinézni belőle. III. Két alak, feltehetően női alakok, minthogy erősen stilizált tűsarkú cipőjük van. Fejük madárszerű. Nem tudom mit művelnek.
Tartalmatl an Technikai d. Asszoc B Unb. A tergo Dereizálás Unb. Ppt Bed.
Ütközés
BFFb+
(M) Myth Obj Ruha
O-
Grotesz k Dereizá lás A tergo
Feltételes verb. Zw-ütközés Takarás Bed. G
B+
M Ruha Td
Szexlabilit ás Groteszk Kettős lény Dereizálás Unb.
Második rész. Jegyzokönyvminták
Ha a súlyponti helyzetüket nézem, közösen fognak egy edényt, próbálják kifelé húzni. Hátratolódnak a súlypontjukhoz viszonyítva. Kosztüm van rajtuk Itt a derékvonalnál elválasztódik a ruha anyaga és fel- lebben17. mintha két oldalról fújná a szél egyszerre Egyébként ez is félbehajtás útján készült, ahogy gyerekek csinálják, elég szimmetrikus Ezek a dekorációnak tűnő D piros foltocskák nem tudom mire valók. Mást nem tudok
9.
10.
IV. Ez teljes mértékben zavarba hoz. Nem tudom, mit tudok mondani Félbehajtott tintafolt G Nem tudok semmire sem következtetni. így egy tuskón ülő emberalak, Do a sötét nadrág alól kikandikáló két csizmaszerűség, de csak akkor, ha letakarom a felső részét Mást nem tudok. - (Közelebbről tessék talán nézni!)- Sajnos megakadtam
V. A két szélén el tudok képzelni két női alakot, mintha egymásnak háttal feküdnének (12 a lábuk). Itt ilyen mankó műláb az egyik, háború után lehetett ilyet látni. Mankószerűség stilizálva
11. c Letakarva a két lábszerűsé get pillangónak néz ki, bár zavar foltjaiban ez a két világos (4)
D
Obj
Hézaghangs. (Voyeur r)
b± Asztr
FbF Om
Feszítő B Statikai r.
Amorf
HdF Amorf
Bkl+ M nFFb+ Ruha Obj
Technikai d. Asszoc B Szimmetria Rejtett ért. Piros ütk. Kicsinyítés Tartalmatlan
Sokk Tartalmatlan Technikai deskr. Ppt (Voyeur r) Transzparencia Unb. Felt. verb. Takarás
Bsec+ M
MdObj
F+
Unb. Deform Szubj reakció. Groteszk Dereizálás Takarás Umbestimmt Amput G Ddütközés
A szerző az erre az esetre különösen jellemző voyeur-tendenciát zárójelbe tett különleges reakcióként jelölte, és a szövegben az erre utaló szavakat aláhúzta. (A szerk. megj.) 17
197
A RORSCHACH-PRÓBA
VI. 12. Ha a felső részt letakarom, G párducbőr (takarja a 3-at)
FHd+ T
V-
Szubj. reakció Rejtett érteim. Felt. verb. Szimmetriaütk. Inverzió Felt. verb. Takarás Távolítás Unb.
13. Zavar ez a két fej (13). Ha itt Do F+ Md egy folt lenne és nem kettő, párducbőr lenne
14. Ha most az alsó részt takarom le (takarja az 1-et), a felső rész régi ifjúsági könyvekben látott totemoszlopszerűség (3) 15. Legfelül (6) macskabajusszal rendelkező fejforma (Takar mindent a 6 kivételével)
D
F+
D Do
F+ F+
Felt verb Amput G Takarás Szexütk.
Illusztr Sacrum Td Td
Juxtapoz. Bizarr verb. Takarás
Mást nem tudok kinézni belőle VII. Hűha! Annyira széttagolt, hogy nem is tudom, hogy a foltokat nézzem, vagy a foltok által széttagolt formát. 16. c Egymásnak háttal két gyerek, ugrabugrálnak (1, 2), itt a kezük, a derékrész, comb és lábszár, röpködő szoknya A fej inkább valami groteszk, hatalmas orral (Az alakok kifelé néznek) A felső foltrészt nem tudom minek nézni 17. Szétterített pillangó (3) Ezt a világosabbat (5) akkor el kell hagynom.
18.
VIII. Itt ebben a középső részben csak alaktalan dolgok. Kétoldalt őskori hüllő (1), D tarajos gyíkszerű alak, kettő fölfelé ügyeskedik a belső foltrészen. A közbenső csak folt, de alakot kivenni nem tudok IX. Lehet, hogy ez is csak érzéki dolog (U. t.: Érzelmit akart mondani). Mintha egyre
198
Sokk (FH-ütközés) Zw ütk. Kicsinyítés Részletezés
D B+ M V;
(Voyeur r.) Nagyítás Groteszk
Ruha
Szexütk.
D F+ T
Hd-utalás Mediánütk. Szexütk.
V-
BF+ T
V Amorf
Mediánütk. Távolítás Unb. Kombináció Tartalmatlan
Második rész. Jegyzőkönyvminták
19. 20.
21.
22.
23.
6.
nehezebbet találnék. Itt végképp nem tudom, mit lehetne felfedezni Egy absztrakt festő lidérces álma Hacsak, hacsak... Bunkó orr, száj, szakáll, két erősen karikírozott ember profilja (2)
FbF Festm. V3
D
Igazán nagyon szép, legalábbis... A legkisebb folt emlékeztet D egy cseresznyére, de nem a színe (12) Föntről lefelé ugró szarvas D
F+ Md
Karikatúra
Bed. Ütközés Groteszk Dereizálás Tartalmatlan Részletezés Orális Dereizálás Kontúr Értékelő r. Színtagadás
F+ Pfl 1 Ennivaló BF+
T Unb.
1
(4) vagy valamilyen állatszerűség, a foltból sejthető a lendület Igazán röstellem, hogy nem tudok róla többet, annyi minden van itt, hogy rettenetes. Itt sajnos ... hacsak ...ki lehetne javítani, női fürdő- D ruha-felsőrész (5)
Szubj. krit. Obj. F+ Ruha Szex
kritika
jegyzőkönyv Györgyi. 12 éves. Az általános iskola 7. osztályába jár. Dg.: Akut neurotikus konfliktus, szexuális tartalommal 17h 10 - 17h 25
I.
1966. nov. V. v.: Nemes L. Unb.
1.
Ez valami madárszerűséget ábrázol II.
G
F+
T
2.
Ez valamilyen táncoló embereket ábrázol Álarc vagy valami olyasmit lehet észrevenni rajta (2) Nem tudom, lehet ez csak a fantáziám
G
B+
M
Unb.
D
F(Fb)+
Áll
Unb.
3.
Szubj. krit
199
A RORSCHACH-PRÓBA
III. Két nő Csak azt nem tudom, mit ábrázolhat ez itt (1) Valamibe kapaszkodnak IV. (Hosszú szünet, forgat, nevet) Ez nagy hülyeség, el sem merem mondani Óriáshoz hasonlít
5.
VL
7.
Elterpeszkedett állathoz ha- G sonlít, sajnos erre mást nem tudok mondani
c
10.
11. c 12. c 13. c
14. 14. c
200
F+
V. (Nevet) Ez valamilyen szöcske, azt G nem tudom, hogy biztos az-e, de olyan földön élő állathoz hasonlít
6.
8. 9.
B+ M Vj Szex-labilitás Ütközés
Ütközés Szubj. krit
(M)
Nagyítás
F± T
Zavar Unb.
BF- T
Ütközés
VII. DGkonf F- M Gzw F+ Termetes emberhez hasonlít cKapu például nem lehet, mert Archit itt a keze (7), meg a lába (8) (U. t.: Termetes ember szemben, egy ember kéz [7], láb [8], de ez nem fej [3].) VIII. Itt valamilyen állatot veszek D észre, persze, az. Olyan, mintha egy szikláról lépne át a másikra (1,3) de hát ez nem úgy néz ki, mint egy szikla IX. Két emberfej, vagy kinyújtják a D nyelvüket, vagy cigarettáznak És itt van két kéz (15)
Nagyítás Tagadó reakció Visszatérés Juxtapozíció
BF+ T Vj Unb. F(Fb)± Szikla V3 Bed. Komb. Obj. kritika
Bkl+ Md V2 Orális F+ Md F- Md Unb.
Dd És itt van egy testszerűség, D itt a két keze (2), itt a két lába (1) X. Ez a kettő itt pók Itt mintha valami állna és valami tartaná (5) (Mi lehet?)
D
F+ T
Vj Unb.
Második rész. Jegyzőkönyvminták
Itt valami nem tetszik, mert kinyúlik valami ormány, D medve nem lehet, és valamit tartanak. 16.
BF+ T
c Valamilyen fal ez itt (10) zw
Ütközés Tagadó r. Obj. krit. Unb. D F+ Archit
7. jegyzőkönyv Ágota. 16 éves. 8 általánost végzett. Ipari tanuló. Egykorú leánytársával együtt öngyilkossági kísérletet követtek el. Dg.: Tisztázatlan. Klinikai kérdés: a suicidium motivációs háttere 1967. jan. 20. V. v.: Dr. Szegedi M.
15h 13 - 15h 24 I.
1. 2. 3.
Itt valami szikla (1) És egy ember van vagy kettő (2), és tartja a kezét. Vagy mi ez? Két támadó ember?
D G
HdF Bsec+
G
B+
Szikla M M
(Fordított szukcesszió)
II. Doktor úr, nem tudom mi ez! (Részleteiben is nézheti) Mintha egy szökőkút lenne, (17, 5) és mögötte állna egy ember (U. t.: Két ember)
5.
III. Két ember le akar ülni
6. 7.
IV. Kutya? (U. t.: Az egész) Itt fekszik két alak (8,20)
Unb.
Bed. Kérdő r. Intencionalitás Kettős B Agresszív assz.
Zavar Bed. DzwG b± Víz 0± B+ M V, FH± Transzparencia Aránytalanság Kombináció
B+
G D
M
FHd± T Bsec+ M
Intencionalitás Kérdő reakció
201
A RORSCHACH-PRÓBA
V. Itt is két ember van, G neki van dőlve valaminek
Bsec+ M
F+
10.
VI. (Sokáig hallgat) Ez valami D faragott állvány (5), és mintha... madár volna mögötte (4) D
11.
Béka? Nem tudom.
8.
9.
Komb. Unb.
Obj
Zavar
Om F+ F-
Sűrítés Transzparenci a Kérdő r.
T T
G (Fordított szukcesszió)
13.
VII. Ez valami szikla (3) és itt D jön valaki (5-ben) Ez itt pedig két állat (1,2) D
HdF Bkl± F+
Szikla M T
14. 15.
VIII. Két jegesmedve (1) És itt van két zászló (4)
F+ FFb+
T Obj
16.
IX. Itt is mintha két állat
17.
D lenne (2) (U. t.: Medve) Mintha két ember viaskodna D itt (1)
12.
18. 19.
D D
F+
B+
Ezek mindenféle víziállatok Gkomb F+ Polip (6)
Unb.
D F+
M
Agresszív a. Intencionalit ás
T Víz T
8. jegyzőkönyv Lajos. 23. éves. Érettségizett. Dg.: Szkizofrénia. Első sub, akut szakasz llh 23 - ír 33
1963. febr. 16. V. v.: Dr. MoussongKovács E.
I.
1. 2. 3.
202
(Forgatja) Hanglemez képpel G Négy pólus a megoldás (16,17) Dzw F± Beteg ujjam (17) Dzw F-
F-
Obj OAbsztr. O- Számreakció Md O- Énbevonás Deform
Második rész. Jegyzokönyvminták
II.
4.
(Szeméhez közelíti, arasszal méri, forgatja). Körforgást látok, gömb alakú Dzw F± Geom görbe átlók szabnak meg, gömb közepében (17)
5.
III. Egy kis veszekedés, civakodás G
6. 7.
IV. Sötétben éjjeli felvétel Francia Monté Christo
8.
V. Ultrahangokkal közlekedik G
9.
VI. Induló életet szabályozza, DGkonf F- (M) buroktól ered (3-ból indul ki)
10.
VII. Tavasz a télben és a nyár Gzw aFb Absztr O levegőváltozással
11.
12.
13.
B+ M V
G G
! Intenció Áttételes r
HdF Amorf O F± M V F+ T
VIII. Állatkertet, állatvilágot ábrázol, különböző színekben DGkonf FFb-
G
Bizarr verb. V
Bizarr verb. Bizarr verb. Transzparencia
HdF
- Impresszió Bizarr verb.
F+ T
IX. Koponyaszerű tüneményt DzwG Bkl- Md ábrázol, ami ajkával táplálkozik (ajka a 3)
X. (Legyezgeti magát) Ez lesz a finálé!
Absztr B Ideovizuali tás
V Válaszrontás
FFb-
Absztr
Unb. Oráli s Pozíc ió Bizar r verb. Élett Versage n elenít és
203
A RORSCHACH-PRÓBA
9. jegyzőkönyv András. 28 éves. Szakmunkás. 8 általánost végzett. Dg.: Szkizofrénia. Akut szakasz (harmadszor van zárt osztályon) 15h46 - 15h59
1964. május 19. V. v.: Mérei F.
1. Mintha denevérhez hasonlítana G F+ T (És még ...?) A denevérnek csak három sarka van, itt meg van egy beszögellés II. Ez ugyanaz az ábra, csak be van pirosítva Női nemi szerv, az lehetetlen, DGkonf FFb- Szex az nem így néz ki
Bizarr verb. Obj. krit. Hasonlósági ill. Tagadó r.
3.
III. Mintha két emberalak lenne egymással szemben, méghozzá nő, nagy a mellkasa. Valamit beszélnek vagy csinálnak. Piros pontok vannak, de nem tudom, mi lehet. Nem tudok rájönni a többire IV. Ez egy összevissza ábra Még a denevérre sem hasonlít (Még valami...) Csak egy fekete foltot látok, mást nem V. Ez véletlenül igazi denevérforma, megvannak a lábai, a szárnyai és úgy helyezkednek el majdnem... VI. Ez semmire nem hasonlít (No, valamire mégiscsak...) Nem tudok rájönni (Mit tetszik látni?)
204
B+
M
Szex-labilitás
Piros ütk. Bed.
Zavar Tagadó r. nFbF Amorf
Tartalmatlan
F+
Perszev. Részletezés
Második rész. JegyzőkÖnyvminták
7.
Nagy paca az egész... G HdF Amorf semmiféle alak, mozdulat nincs rajta (másfelé néz)
VII. Ezt aztán tényleg nem tudom Még annyira sem hasonlít semmire, mint a másik 8. c Valami állványszerűség G F- Obj 9.
10. 11. 12.
13.
14.
VIII. Ennek csak annyi a változata, D Fbn Szín hogy zöld, narancssárga, haragoszöld, meg piros van benne (és még mit tetszik látni?). Mást semmit, csak a színárnyalatokat. Semmi alakja nincs Még virághoz sem hasonlít G FbF Pfl IX. Ez inkább egy lepkeszerűség G FFb- T (U. t.r A pirosat látom a napban, olyan mint egy lepke) És sárga, piros, haragos zöld, D Fbn Szín narancssárga van benne X. Ennek aztán tényleg semmi alakja Van benne kék, narancssárga, D zöld, meg az alapja, fehér Semmihez, még csak lepké- G mert még ilyen lepkét nem láttam
Fbn Szín sárga,
Bed. Tartalmatlan Nagyítás Versagen
Ütközés Unb.
Tartalmatlan
Tagadó r.
Unb.
Tartalmatlan Perszev.
zw aFb FFb- T hez sem, Tartalmatlan Perszev. Tagadó r. Perszev.
205
«1 ■
Összesítés - Mutatók
A jegyzőkönyv adatait űrlapon összesítjük. Az összesítő űrlapnak világszerte sokféle változata van aszerint, hogy a jelölés mennyire részletekbe menő. Rorschach 25-30 adatot összesített, és általában 7 mutatóval dolgozott. A napjainkban használatos összesítőlapok több száz adatot és változatot mutatnak ki. Magyarországon a klinikai pszichológiában általában az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet (OIE) összesítőlapját használják (ld. 249-251.old.), amely 274-féle jelölési adatra terjed ki, s ezeket 24 mutatóban foglalja össze. Az űrlap mintáját közöljük. Ennek sémája alapján összesítjük a mintajegyzőkönyveket. Az űrlap tartalmazza a feleletszám és az idő adatait; a jelölés első négy oszlopának (felfogásmód, determináns, tartalom, gyakoriság) adatait és mutatóit; a 15 csoportba sorolt különleges reakciókat, és az egyes táblák jellemzését a felszólító jelleg szempontjából döntő reakciók alapján.
A válaszok száma és az idő adatai, itt. mutatói A válaszok száma Ajelölt, sorszámozott válaszok számát tüntetjük fel. A Ro-ban egy perceptív és asszociatív egységet tekintünk egy válasznak. A válasznak tekintett egység az esetek többségében nem homogén, több elemből szövődik, vagy több elemre bomlik. A válasznak tekintett egységet lehetőleg az area alapján határoljuk el, tekintet nélkül arra, hogy a jelentésben hányféle determináns, tartalom vagy különleges reakció sűrűsödik. Példa: VIII. c (4 árnyékolása) Pompeji Dd freskó. Megrongálódott, talan restaurálták is, és a restaurálást jelzi a kétféle árnyalat, a szép kék és a kellemetlen szürke; nem illenek össze A jobb oldalon idős asszony, díszes koronával, sötétkék ruhában, megdorgálja az előtte álló férfit, nyilván a vejét, a bal oldalon a fiatalasszony áll, lehajtott fejjel, zöldesszürke estélyi ruhában, a háttérben kutyája ugrál felé
F(Fb)+
FFb+
Távolítás Élettelenítés Deform. Asszoc B Színdics. Színkrit.
o+
Bkl+ Szcéna BF+
206
Festm M Om Ruha
T
Intencionalitás Komb.
Második rész. összesítés - Mutatók
Ez a válasz négy determinánst, hat tartalmat, nyolc különleges reakciót tartalmaz, a felfogásmóddal és a gyakorisággal együtt húsz jelet (a szokványos válaszok négy jelével szemben). Mégis egy válasznak jelöljük, egyetlen sorszámot kap. A sokféle jel ugyanis egyetlen area felbontása, egyetlen szemléletes benyomás elemzése gazdag képzetanyaggal. Ritkán, de előfordul, hogy egy válaszban két areát jelölünk. Példa: VIII.
b (1) Egy macska, valami csörgőt kötöttek a farkára
D F+ T Vj
Dd F± Obj 0± Asszoc B
Egy válasznak tekintjük, és egy sorszámot kap, mert hiszen a második elem, a csörgő nem hozzáadás az elsődleges szemlélethez, hanem annak egy elemzett részlete. Mégis két areát jelölünk, mert a kiemelt részlet alakilag pregnáns, önálló és az elsődleges tartalomhoz viszonyítva olyan szokatlan, hogy annak vulgáris jellege mellett szinte bizarrnak tűnik.
I.
Az I-VII. táblára adott válaszok. A megfelelő helyre beírjuk, hogy a v. sz. összesen hány választ adott az -VII. táblára. A VIII-X. táblára adott válaszok. A VIII-X. táblára adott válaszok számát külön rovatban tüntetjük fel.
Színes index Azt mutatja, hogy a VIII-X. táblára adott válaszok az összes válasznak hány százalékát teszik ki. Kiszámítása: (A VIII-X. táblára adott válaszok) x 100 £ válasz
Idő A vizsgálat teljes időtartama, az első tábla exponálásától addig, amíg a v. sz. a X. táblát leteszi. Percekben fejezzük ki, a töredéket kerekítjük.
207
A RORSCHACH-PRÓBA
Idő: Válaszszám Azt mutatja, hogy egy válasz átlagosan mennyi időt vesz igénybe. Az időt elosztjuk a válaszok számával. Példák a válaszszám és az idő adataira 1. jegyzőkönyv: Válaszok száma 33.1—VIII. = 19. Színes index =
=
VIII-X. = 14.
42. Idő = 28 perc. Idő: Válaszszám = = 0,84.
2. jegyzőkönyv: Válaszok száma 31.1—VII. = 21.
VIII-X. = 10.
Színes index = ifiQQ = 32. Idő = 22 perc. Idő: Válaszszám = ^ = 0,7.
A felfogásmód adatainak összesítése, csoportosítása és mutatói Az első oszlop jeleit az űrlapon feltüntetett 13 jel szerint összesítjük. Itt csak akkor lehet nehézségünk, ha a jelölési konvenciótól eltérő jeleket használunk azért, hogy a jelentésadás folyamatát pontosabban rögzítsük. Ilyenkor az összetett jelet vagy az azt legjobban megközelítő jel csoportjába soroljuk vagy szétbontjuk, és mindegyik elemét a felfogásmód megfelelő csoportjába soroljuk be. Példák: X.
Szószék (17), nagy gótikus Dd-D-Dd F±
Sacrum 0±
ív alatt (1), a tetején a pogányság jeleként két fallosz(16)
Archit Szex
Komb. Távolítás
Az összesítésben ennek a válasznak a felfogásmódjele két helyre kerül, a Dd-hez és a D-hez. Egy másik példa: VII. Obj O-
208
Fogaskerék Ideo-
DdGkonf vizualitás
F+
Második rész. összesítés - Mutatók
Az utóteszt szerint a v. sz. a (7)-et és a (8)-at látta mint beékelődő fogakat. Ezt a perceptív ugrást rögzítjük a DdGkonf jellel. Az összesítésben a DGkonf jelek közé soroljuk, mert a DdGkonf és a DGkonf jelentése között nincs lényeges különbség. A percepciós folyamatot rögzítő szokatlan jelcsoportokat az értelmezésben mérlegeljük, az összesítést azonban az űrlapon feltüntetett 13 jel szerint készítjük el.
AFelfogótípus (FT) A felfogásmód elemeinek a válaszok számához viszonyított arányát a Felfogó- típus fejezi ki. Mutatja a szemlélet műveleti kiterjedését az alakító folyamatban; azt, hogy a percepció mennyiben törekszik az egésznek, és mennyiben a részleteknek vagy a kis részleteknek a megragadására stb. Az FT a felfogásmód jeleinek arányát fejezi ki a válaszok számához és a normális populáció standardjához viszonyítva. Ha valamelyik elem a válaszszámhoz és az átlaghoz viszonyítva gyakrabban fordul elő, akkor ennek a többletnek az arányában egyszer vagy kétszer aláhúzzuk, ha pedig ritkábban, akkor zárójelbe tesszük, vagy ki sem írjuk. Az FT-t kétféle táblázat alapján szerkesztjük meg. A G, D, Dd és zw elemeket csoportosítjuk, és A csoportosított FT elemek táblázatáról (ld. 210.old.) olvassuk le, hogy milyen helyet kapnak az FT-ben. (Nem jelöljük, zárójelbe tesszük, aláhúzzuk, kétszer aláhúzzuk.) A további FT elemeket - Do, DGkomb stb. - a „Kiegészítő FT-táblázat" alapján tüntetjük fel a Felfogótípusban (ld. 212.old.). Az FT számára való csoportosítást a következőképpen végezzük el: > a G csoportba bekerül minden olyan jel, amelyben G előfordul. Tehát: G, Gkomb, Gzw, DGkomb, DGkonf, DGkont, DzwG. > A D csoportba besorolunk minden D és DG választ. (Vigyázat! a Dzw-t nem!) > A Dd csoport azokat a jeleket tartalmazza, amelyekben Dd előfordul - ilyen a Dd és a Ddzw. > A zw csoportba beleszámítjuk mindazokat a jeleket, amelyekben a zw előfordul: Dzw, Ddzw, Gzw, DzwG, zw. A csoportosításban a vegyes elemek két helyen is szerepelnek! A csoportosított elemek értékét a táblázat alapján a következőképpen határozzuk meg: Megkeressük a jegyzőkönyv válaszszámának megfelelő csoportot. Például: a 2. jegyzőkönyv feldolgozásánál a 29-35 válaszszámcsoportot, amelybe a 31- válaszos jegyzőkönyv tartozik. Ebben a csoportban sorról sorra haladva keressük meg a csoportosított értéknek megfelelő' oszlopot. Példánkban 11 G a „Kiírjuk"
209
A RORSCHACH-PRÓBA
oszlopban, 17 D ugyancsak a „Kiírjuk" oszlopban van, az 1 Dd a „Nem jelöljük" oszlopban, a 7 zw a „Kétszer aláhúzzuk" oszlopban található. így az FT csoportosított értékei: G-D-zw A többi elemet a kiegészítő FT táblázatról olvassuk le. Példák: 1. jegyzőkönyv Válaszok száma 33. FT-elemek: G 8, D 16, Dd 2, Do 5, Gkomb 1, Dzw 2, zw 1. FT-csoportosítás: G 9, D16, Dd 2, zw 3. A csoportosított elemek táblázatán a 29-35 válaszszámcsoportot keressük meg: 9 G „Kiírjuk", 16 D „Kiírjuk", 2 Dd „Nem jelöljük", 3 zw „Kiírjuk". A kiegészítő táblázat szerint az 5 Do-t kétszer aláhúzzuk. Eszerint az FT: G-D-zw-Do 4. jegyzőkönyv Válaszok száma 14. FT-elemek: G 1, D 7, Do 4, DGkomb 1, Dzw 1. FT-csoportosítás: G 2, D 8, zw 1, Do 4. A csoportosított táblázat alapján a 12-14 válaszszámcsoportban: 2 G „Nem jelöljük", 8 D „Kétszer aláhúzzuk", 1 zw „Zárójelbe tesszük". A kiegészítő táblázat alapján: 4 Do „Kétszer aláhúzzuk". FT: D-(zw)-Do
8. jegyzőkönyv Válaszok száma 13. FT-elemek G 6, Gzw 1, DGkonf 2, DzwG 1, Dzw 3. FT-csoportosítás: G 10, D 2, zw 5, DGkonf 2. A táblázat alapján a 12-14 válaszszámcsoportban: 10 G „Aláhúzzuk", 2 D „Zárójelbe tesszük", 5 zw „Kétszer aláhúzzuk". A kiegészítő táblázat alapján 2 DGkonf „Kiírjuk". FT: G- (D)-zw-DGkonf
A csoportosított FT-elemek táblázata (Slemon, Neiger és Quirk [1961] szerint, hazai anyagon végzett korrekcióval) Válasz szám 6-7
8
FT elem
Nem jelöljük
Zárójelbe tesszük
Kiírjuk
Aláhúzzuk
G
1
2-3
4-6
7
D Dd zw
0 0 0
1 0 0
2 1 1
3 2 2
4-7 3-7 3-7
1-2
3
4-6
7
8
0 0 0
1 0 1
2 1 2
3 2-3 3
1-2
3-4
5-8
9
10-11
0 0 0
1 0 1
2-3 1 2
4-5 2-3 3
6-11 4-11 4-11
G D Dd zw
9-11
G D Dd zw
210
Kétszer aláhúzzuk
4-8 4-8 4-8
Második rész. Összesítés - Mutatók
Válasz szám
FTelem
12-14
15-17
18-22
23-28
29-35
36-44
45-56
57-70
71-89
90-112
113-141
Nem jelöljük
Zárójelbe tesszük
G D Dd zw
1-2 1 0 0
3-5 2-3 0 1
G
1-3
D Dd zw
Kiírjuk
Aláhúzzuk
Kétszer aláhúzzuk
6-9 4-5 1 2
10-12 6-7 2-3 3
13-14 8-14 4-14 4-14
4-5
6-10
11-14
15-17
1-3 0 1
4-5 1 2
6-8 2 3
9-11 3—1 4
12-17 5-17 5-17
G
1-3
4-6
7-11
12-15
16-22
D Dd zw
1-1 0 1
5-8 1-2 2
9-11 3-4 3
12-14 5-6 4
15-22 7-22 5-22
G
1-3
4-6
7-11
12-16
17-28
D Dd zw
1-7 1 1
8-11 2-4 2
12-16 5-6 3
17-20 7-8 4
21-28 9-28 5-28
G
1-1
5-7
8-12
13-17
18-35
D Dd zw
1-9 1-2 1
10-14 3-6 2
15-20 7-8 3-4
21-25 9-11 5-6
26-35 12-35 7-35
G
1-4
5-7
8-13
14-18
19-44
D Dd zw
1-14 1-4 1-2
15-20 5-8 3-5
21-28 9-11 6-8
29-34 12-15 9-10
35-44 16-44 11-44
G
1-5
6-8
9-15
16-18
19-56
D Dd zw
1-18 1-6 2
19-25 7-11 3-5
26-34 12-15 6-8
35-11 16-19 9-10
42-56 20-56 11-56
G
1-5
6-8
9-16
17-20
21-70
D Dd zw
1-25 1-8 1-3
26-34 9-15 4-6
35-44 16-19 7-10
45-52 20-24 11-12
53-70 25-70 13-70
G
1-6
7-8
9-17
18-21
22-89
D Dd zw
1-34 1-9 3
35-44 10-17 4-7
45-57 18-22 8-11
58-66 23-26 12-14
67-89 27-89 15-89
G
1-6
7-9
10-18
19-22
23-112
D Dd zw
1-41 1-11 1-5
42-52 12-20 6-10
53-66 21-26 11-13
67-76 27-30 14-17
77-112 31-112 18-112
G
1-7
8-10
11-19
20-23
24-141
D Dd zw
1-52 1-14 1-8
53-66 15-23 9-11
67-76 24-28 12-17
77-82 29-35 18-20
83-141 36-141 21-141
211
A RORSCHACH-PRÓBA
Kiegészítő FT-táblázat Do:
Do: DGkonf:
3-nál több 1 23 3-nál több 1
DGkonf: DGkomb:
Gzw: Gkomb: DzwG: DGkont:
18 válasznál rövidebb jegyzőkönyv esetén kiírjuk; 18 válaszos vagy ennél hosszabb jegyzőkönyvben zárójelbe tesszük. 18 válasznál rövidebb jegyzőkönyv esetén aláhúzzuk, egyébként kiírjuk. 18 válasznál rövidebb jegyzőkönyv esetén kétszer aláhúzzuk; 18 válaszos vagy hosszabb jegyzőkönyv esetén aláhúzzuk, minden esetben kétszer aláhúzzuk. 18 válasznál rövidebb jegyzőkönyvben zárójelbe tesszük; minden esetben kiírjuk. Minden esetben aláhúzzuk. Minden esetben kétszer aláhúzzuk. Nem jelöljük. 18 válasznál rövidebb jegyzőkönyvben kiírjuk; 18 válasznál hosszabb jegyzőkönyvben zárójelbe tesszük. 18 válasznál rövidebb jegyzőkönyvben aláhúzzuk; 18 válasznál hosszabb jegyzőkönyvben kiírjuk. 18 válasznál rövidebb jegyzőkönyvben kétszer aláhúzzuk; 18 válasznál jegyzőkönyvben aláhúzzuk. Ugyanúgy járunk el, mint a DGkomb-nál. Ugyanúgy járunk el, mint a DGkomb-nál. Ugyanúgy járunk el, mint a DGkonf-nál. A válaszszámra való tekintet nélkül kiírjuk. Minden esetben aláhúzzuk. Minden esetben kétszer aláhúzzuk.
Szukcesszió A felfogásmód elemeinek egy táblán belüli sorrendjét nevezte Rorschach szukcessziónak. Táblánként mérlegeljük, és az űrlapon három változatát tüntetjük fel: a szigorú, a fordított és a szétesett sorrendet. E három rovatba beírjuk annak a táblának vagy azoknak a tábláknak a számát (római számmal), amelyekben a szemléleti areák ezt a sorrendet mutatják. Szigorú szukcessziót akkor jelölünk, ha egy táblán belül először a G és DG, ezután a D és Dzw, majd a Dd, Ddzw és Do válaszok következnek. A szigorú szukcesszióhoz így legalább három és a jelzett fokozatoknak megfelelő háromféle válasz kell. Fordított szukcessziót akkor jelölünk, ha egy táblán belül először a G és DG, ezután a D és Dzw, majd a Dd, Ddzw és Do válaszok következnek. Fordított szukcessziót jelzünk a következő esetekben: > a D válaszok megelőzik a G válaszokat; > a Dd és Do válaszok megelőzik a D-ket; 212
Második rész. Összesítés - Mutatók
> a táblán csak Dd és/vagy Do válaszok vannak (akár csak egy) (A harmadik lehetőség abból a feltevésből adódik, hogy ha a v. sz. folytatná a jelentésadást, akkor előbb utóbb D válasz következne.) Szétesettnek nevezzük a szukcessziót akkor, ha a v. sz. eltér a következetes sorrendtől, és legalább az egyik esetben G után vagy előtt közvetlenül következik egy Do vagy Dd. Amennyiben csak két válasz van a táblán, s az első G, a második Dd vagy Do, a szukcessziót akkor is szétesettnek tekintjük. Példák: 1. jegyzőkönyv IV. G-G-Do-D: V. G-Do: X. G-Do-Dd-D stb.:
szétesett szetesett szetesett
2. jegyzőkönyv III. D-G-D-G:
szétesett (egyben fordított tendencia)
5. jegyzőkönyv IV. G-Do: V. D-G:
szétesett fordított
A determinánsok. Összesítés, mutatók A második jelölési oszlop 42-féle adatát és a 4. oszlopban jelölt, de determinánsnak is tekinthető két adatot (Asszoc B, Absztr B) két csoportban összesítjük. > Külön kis táblázaton összesítjük azt a 11-féle jelet, amely mellett az adek- vációs fokot (+, ±, -) is értékeljük. E 11-féle, utójellel ellátott determinánst a 33 lehetséges változat szerint összesítjük. Tehát először az F válaszokat: külön az F+, külön az F± és külön az F- válaszok számát; ezután a B, Bsec és a többi adekvációs fok szerint elbírált jeleknek a jegyzőkönyvben előforduló változatait. A táblázatban feltüntetett adatokat először soronként (vízszintesen) adjuk össze, így megkapjuk, hogy a jegyzőkönyvben hány F, hány B, hány FFb stb. válasz van. Ezután oszloponként (függőlegesen) összesítjük az adatokat. Ezzel azt mutatjuk ki, hogy a v. sz. adekvációs szempontból hány +, hány ± és hány - választ adott. > Az utójellel el nem látott determinánsokat is változatonként összesítve írjuk ki, 11 változatban (közülük 9 a jegyzőkönyv második, 2 az ötödik oszlopából kerül ki).
213
A RORSCHACH-PRÓBA
A determinánsok oszlopában igen gyakran kerül egy válasz mellé több jel. Az összesítésnél azonban közömbös, hogy a jelek egy válaszra vonatkoznak-e vagy többre, s így természetesen külön-külön írjuk ki mindegyiket. Például a 2. jegyzőkönyvben a tizedik válasz „havas hegyoldal", determinánsa: FHd± és aFbF. Mindkettőt a maga helyén számoljuk. A determinánsok összesítő adataiból négy mutatót számolunk ki: F!+%, F2+%, Élménytípus, Másodlagos formula. Egy ötödik mutató - az Indulati típus - a felfogásmód és a determináns adataiból tevődik össze.
Fi+% Azt mutatja, hogy a tiszta formaválaszoknak hány százaléka jó forma. A mentális fékrendszerre jellemző. Optimuma 80-85%. Kiszámításában minden F+ = 1 pont, minden F± = 0,5 pont; az így kapott pontértéket viszonyítjuk az F válaszok összegéhez. [Z (F+) + 0,5 (ZF±)1 x 100 1 (ZF+) + (ZF±) + (ZF-) Példák: 1. jegyzőkönyv F+ = 14; F± = 6; F- = 0 tehát F+% = ^ + 3) * 100 = ^0 = 85 p +o/o _ g5 14 + 6 + 0 20
1
8. jegyzőkönyv F+ = 2; F± = 3; F- = 3 tehát F+% = (2 + X 100 = = 44 F+% = 44 2+3+3
o
F2+% Azt mutatja, hogy az adekvációs fok szempontjából is értékelt válaszok között a jóformavezérlésűek hogyan viszonyulnak az összes formavezérlésű válaszhoz. Támpontot ad annak megítéléséhez, hogy a mentális fékrendszer hogyan működik érzelmileg és hangulatilag színezett helyzetben. 214
Második rész. Összesítés - Mutatók
Az Fj+70-hoz viszonyítva értelmezzük. Kiszámításában minden + jel 1 pont, minden ± jel 0,5 pont. Az így kapott pontértékeket viszonyítjuk a formavezérlésű válaszok összegéhez. Az adatokat az űrlapon az utójeles determinánsok táblázatának vízszintes összesítéséből olvashatjuk le: [(Z+) + 0,5 x (S±) ] x 100 (Z+) + (E±) + (ír-)
2
°
Példák:
1. jegyzőkönyv + = 18; ± = 9; - = 1, tehát (18 + 4,5) X 100 _ 2250 _ 8Q p % _ gQ 18 + 9+1 28 8. jegyzőkönyv + = 3; ± = 3; - = 6, tehát (3 + !/5) X. 100 =i|0 = 37. 3 + 3 + 6 12
F2+% = 37.
Élménytípus (ÉT) Ez a mutató a mozgásélményt kifejező válaszoknak és a színválaszoknak az arányát tartalmazza. Az én viszonyulását, érzelmi irányulását, a személyiség jellegzetes tendenciáját fejezi ki. Arány formájában írjuk fel. Az arány bal oldalára a mozgásélmény jeleinek összege, jobb oldalára pedig a színválaszok jeleinek összege kerül. A bal oldalra kerülnek tehát a B és a Bsec válaszok, s a jobb oldalra az Fb, az FbF és az FFb válaszok. Pontozásuk a következőképpen történik: B = 1 Bsec = 0,5 Fb = 1,5 FbF = 1 FFb = 0,5 pont Vigyázat! > Az ÉT értelmezése a Ro-ban a személyiségmeghatározás középpontja. S mivel az ÉT-ben kis számok vannak, minden pont sőt fél pont eltérés is lényeges. Nem szabad tévedni.
215
A RORSCHACH-PRÓBA
> Az ÉT szempontjából az adekvációs fok közömbös! A B válasz akár plusz, akár mínusz, egyformán 1 pontot ér, a Bsec és az FFb válasz pedig utójelére való tekintet nélkül 0,5 pontot. > Az Fbn és a F(Fb) nem számít bele az ÉT-be. Példák: 1. jegyzőkönyv ÉT = 2,5:3,5.
B = 2, Bsec =1, Fb = 0, FbF = 3, FFb = 1,
2. jegyzőkönyv B = 8, Bsec = 3 Fb = 1 FbF = 1, FFb = 0, ÉT = 9,5:2,5. 4. jegyzőkönyv ÉT = 0:1.
B = 0, Bsec = 0, Fb = 0, FbF = 1, FFb = 0,
Az ÉT változatai Az ÉT-nek különféle változatai vannak aszerint, hogy az arányban a mozgásválaszoknak vagy a színválaszoknak a száma nagyobb-e, vagy a két oldal egyforma. A különféle változatokat a következő konvenció szerint különítjük el. Koartált ÉT: 0:0 0:0,5 0,5:0 0,5:0,5 Koartatív ÉT: 0:1 0,5:1 1:1 1:0 1:0,5 Ambiekvális ÉT: 1. Egyik oldal sem lehet kisebb mint 1, és nagyobb mint 3,518. 2. Az egyik oldal legalább 1,5. 3. A két oldal különbsége legfeljebb 1. Példák: 1:1,5 2:1 1,5:2,5 2:3 3,5:3 stb. Dilatált ÉT: Az egyik oldal legalább 4, és a két oldal különbsége legfeljebb 1.
" Mérei Ferenc A Rorschach-próba című egyetemi jegyzetében (Tankönyvkiadó 1979), valamint a jelen kiadásunk alapjául szolgáló, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet pszichodiagnosztikai laboratóriuma által kiadott Rorschach-próba II. kötetében (Vademecum-sorozat, 17. szám, 1967) az ambiekvális ÉT definíciójának első pontja szerint az ÉT egyik oldala sem lehet kisebb 1-nél és nagyobb 3-nál. E szerint a definíció szerint azok az ÉT-változatok egyik csoportba sem sorolhatók be, ahol az egyik oldal 2,5 vagy 3 és a másik oldal 3,5. A szerző által az ambiekvális ÉT-hez megadott példák közül az utolsó (3,5:3) egyértelművé teszi, hogy az ambiekvális ÉT felső határának a 3,5-et kell tekinteni, javításunkkal nem térünk el a szerző intenciójától. (A szerk. megj.)
216
Második rész. Összesítés - Mutatók
Vagy:
Az egyik oldal 4,5 vagy több, és a két oldal különbsége legfeljebb 1,5. Vagy: Mindkét oldal legalább 4,5. Példák: 4:3 3,5:5 4:5,5 4,5:4,5 4,5:10 3:4,5
Introverzió nélküli extravertált ÉT:
A mozgásoldal 0, a színoldal legalább 1,5. Vagy: A mozgásoldal 0,5, a színoldal legalább 4. Példák: 0:2 0:3 0,5:5 A mozgásoldal 0,5, a színoldal legalább 1,5, legfeljebb 3,5 Vagy: A mozgásoldal 1, a színoldal legalább 2,5, legfeljebb 5,5 Vagy: A mozgásoldal 1,5, a színoldal legalább 3 és legfeljebb 5,5. Példák: 0,5:3 1:4 1,5:5
Extrovertált ÉT:
Ellensúlyos extravertált ÉT:
Dilatatív extravertált ÉT: Extraverzió nélküli introvertált ÉT:
Introvertált ÉT:
Ellensúlyos introvertált ÉT:
A mozgásoldal 2, a színoldal legalább 3,5, legfeljebb 5,5. Vagy: A mozgásoldal 2,5 a színoldal legalább 4. Vagy: Mozgásválasz 3, színválasz legalább 5. Vagy: Mozgásválasz 3,5, színoldal legalább 5,5. A mozgásoldal legalább 1 és legfeljebb 2, a színoldal legalább 6. A színoldal 0, a mozgásoldal legalább 1,5. Vagy: A színoldal 0,5, a mozgásoldal legalább 4. Példák: 2:0 3:0 6:0,5 A színoldal 0,5, a mozgásoldal legalább 1,5, legfeljebb 3,5. Vagy: A színoldal 1, a mozgásoldal legalább 2,5, legfeljebb 5,5. Vagy: A színoldal 1,5, a mozgásoldal legalább 3, legfeljebb 5,5. Példák: 1,5:0,5 3:0,5 4:1 5:1,5 A színoldal 2, a mozgásoldal legalább 3,5, legfeljebb 5,5. Vagy: A színoldal 2,5, a mozgásoldal legalább 4. Vagy: Színválasz 3, mozgásválasz legalább 5. Vagy: Színoldal 3,5, mozgásoldal legalább 5,5. Színoldal legalább 1, legfeljebb 2, mozgásoldal legalább 6.
Dilatatív introvertált ÉT:
Vigyázat! Ezek a változatok 30-35 válaszos átlagjegyzőkönyvre vonatkoznak. Ennél hosszabb jegyzőkönyvekben inkább az alacsonyabb változat szerint mérlegeljük az ÉTt. Például: 50 válasz körüli jegyzőkönyvben 1-1 koartált; 1:2, 2:1, 2:2 koartatív ÉT-nek számít. Az ÉT tehát a válaszszámnak is függvénye, s ezt az értelmezésben messzemenően tekintetbe kell venni. Slemon számításai alapján, ha a válaszszámokat övezetekre bontjuk, minden övezetnek megfelel egy jellegzetes ÉT, amely még nem a személyiségre jellemző, hanem csupán a determinánsok normális eloszlását mutatja. Tehát csupán arra utal, hogy a v. sz. a jelentésadási folyamatban az átlagnak megfelelően kezeli az ingereket. A személyiségnek a jelentésadásban játszott szerepéről csak akkor kapunk értelmezhető támpontokat, ha a v. sz. élménytípusa eltér a válaszszám szerint várható ÉT-től.
217
A RORSCHACH-PRÓBA
A válaszszám szerint várható ÉT Slemon számításai szerint: Válaszszám 12-14 18-20 30-35 45-50 60-70
ÉT: 0,5:1,5 1:2,5 2:3,5 3:5 3,5:5,5
Mintajegyzőkönyveink élménytípusa: 1. jegyzőkönyv 2,5:3,5. Ambiekvális ÉT. Válaszszám: 33. Az ÉT fedi az átlagos eloszlást. 2. jegyzőkönyv 9,5:2,5. Ellensúlyos introvertált ÉT. Válaszszám: 31. A színoldal nagyjából fedi az átlagos értéket, a mozgásoldal (az introverzió) viszont ötszörös. 3. jegyzőkönyv 1:5,5. Extravertált ÉT. Nagyjából megfelel a válaszszámnak (45), az extraverzió aláhú- zottabb. 4. jegyzőkönyv 0:1. Koartatív ÉT. A válaszszámhoz (14) viszonyítva is túlságosan beszűkült. 5. jegyzőkönyv 3,5:2,5. Ambiekvális ÉT. Válaszszám: 23, a színoldal ennek megfelel, a mozgásoldal azonban az átlagos érték négyszerese, tehát ez az ambiekvalitáson belül introverziós tendenciának felel meg. 6. jegyzőkönyv 2:0. Extraverzió nélküli introvertált ÉT. Válaszszám: 16. Az átlaghoz képest fordított tendencia! 7. jegyzőkönyv 5,5:0,5. Extraverzió nélküli introvertált ÉT. Válaszszám: 19. Az átlaghoz képest teljesen átfordult. A színoldal egyötödére csökkent, a mozgásoldal ötszörösére emelkedett. 8. jegyzőkönyv 1:1. Koartatív ÉT. Válaszszám: 13. Az általános tendenciának megfelel. 9. jegyzőkönyv 1:2,5. Extravertált ÉT. Válaszszám: 14. A tendencia az átlagnak megfelel, de mindkét oldal magasabb.
Másodlagos Formula (MF) A nem mozgásélményt, hanem inkább mozgás-képzetet kifejező kinesztéziás elemek aránya az akromatikus szín- és árnyékolási válaszokhoz viszonyítva. 218
Második rész. Összesítés - Mutatók
Ezt az arányt az ÉT-vel egybevetve értelmezzük mint a feldolgozatlan tendenciáknak és a viselkedésbe bedolgozott feszültségeknek a viszonyát. A MF-ban a következő determinánsokat összesítjük: A formula bal oldalán, a mozgásoldalon: Bkl, BF, b, Asszoc B, Absztr B. Minden így jelölt válasznak (formai adekvációjára való tekintet nélkül) 1 a pontértéke. A formula jobb oldalára a következő válaszok kerülnek: 1,5 pontértékkel a Hd, aFb, nFb válaszok; 1 pontértékkel a HdF, aFbF, nFbF válaszok; 0, 5 pontértékkel a (az adekvációs fokra való tekintet nélkül) az FHd, aFFb, nFFb, F(Fb) válaszok. Vigyázat! Ami az ÉT-be beleszámít, az az MF-be nem számít bele! Az MF-be való besorolásnál, akárcsak az ÉT-nél nem számít az, hogy a válasznak milyen az utójele. Példa: 7. jegyzőkönyv Bkl = 1, b = 1, tehát bal oldal = 2; HdF = 2, FHd = 1, tehát jobb oldal = 2,5. MF = 2:2,5.
Az MF-nek különféle változatai lehetségesek, ezeket az értelmezés számára két szempontból kell meghatározni: 1. A két oldal viszonyát tekintve az MF lehet: > sivár - ez megfelel a koartált és a koartatív ÉT-nek (0:0,0:1,1:1 stb.); > szenzoriális hangsúlyú, ez megfelel az extraverziónak (0:2,1:3,2:4 stb.); > kinesztéziás hangsúlyú, ez megfelel az introverziónak (2:0,3:1,4:2 stb.); > feszült, ez egyaránt megfelel az ambiekválisnak és a dilatáltnak, ez nyújtja a legfontosabb indikációkat, s így meghatározása különösképpen fontos. Feszült az MF, ha: mindkét oldal legalább 2 és a két oldal között legfeljebb 1 pontérték a különbség, vagy ha mindkét oldal legalább 3, de a különbség legfeljebb 1,5, vagy ha mindkét oldal legalább 4. Feszült MF-nek tekintjük például a következőket: 3:2; 3:4,5; 4:6; 8:5 stb. 2. Az Élménytípushoz való viszonyát tekintve az MF lehet: > megegyező (pl. ÉT = 1:3, MF = 1:3, esetleg 1:4); > azonos tendenciájú, de fokozott intenzitású (pl. ÉT = 1:3, MF = 2:5, vagy ÉT = 0:1, MF = 2:2); > azonos tendenciájú, csökkent intenzitású, (pl. ÉT = 2:5, MF=1:3), általában ez felel meg a normális felnőtt átlagnak; > eltolódott, ha az ÉT valamelyik oldalra hajlik, az MF pedig kiegyenlített, vagy megfordítva (pl. ÉT = 4:2, MF = 3:3 vagy ÉT = 2:2, MF = 1:4);
219
A RORSCHACH-PRŐBA
> fordított - ez fontos diagnosztikai indikáció. Meghatározásánál csak a tendencia számít, tehát 6:1 ÉT és 3:5 MF éppen úgy fordítottnak tekintendő, mint 0:1,5 ÉT és 6:4 MF. A fordított tendencia megállapításánál a feszült MFet is tendenciája szerint értékeljük, ha a két oldal különbsége legalább 2. Példák: 1. jegyzőkönyv Kinesztéziás oldal: Szenzoriális oldal:
1 BF = 1 pont. 2 FHd és 1 F(Fb) = 1,5 pont. 2 HdF, 1 nFbF, 1 aFbF = 4 pont. MF = 1:5,5. Szenzoriális hangsúlyú, az ÉT-hez viszonyítva (2,5:3,5) azonos tendencia, fokozott intenzitással. 2. jegyzőkönyv Kinesztésziás oldal: Szenzoriális oldal:
2 BF és 1 b = 3 pont. 3 FHd, 2 F(Fb) és 1 nFFb = 3 pont 3 aFbF = 3 pont. MF = 3:6. Szenzoriális hangsúlyú, az ÉT-hez (9,5:2,5) viszonyítva fordított tendencia csökkent intenzitással. 3. jegyzőkönyv Kinesztéziás oldal: Szenzoriális oldal:
1 BF, 3 b és 2 Asszoc B = 6 pont. 15 FHd és 5 F(Fb) = 10 pont. 1 HdF = 1 pont. MF = 6:11. Feszült MF, az ÉT-vel (1:5,5) azonos tendencia, erősen fokozott intenzitás.
Indulati típus (IT) A felfogásmód zw-elemeinek és a determinánsok közül a Hd-elemeknek az aránya. Az agresszív feszültségnek és a szorongásnak a viszonyát fejezi ki, s így lelkiismeretibűntudati konfliktusokra is utal. Az arány bal oldalára a zw-elemek kerülnek, az FT-csoportosításban kimutatott számban, mindegyik 1 pontértékkel. A jobb oldalra a 3-féle ámyékolási válasz kerül, a Hd 1,5, a HdF 1 és az FHd 0,5 pontértékkel; Példák: 1. jegyzőkönyv zw = 3, HdF = 2, FHd = 2, IT = 3:3 3. jegyzőkönyv zw (az FT-csoportosítás alapján) 3, tehát bal oldalra 3 pont kerül; HdF 1, FHd 15, tehát a jobb oldalra az 1 HdF alapján 1 pont, a 15 FHd alapján 7,5 pont kerül, IT = 3:8,5.
220
Második rész. összesítés - Mutatók
Az Indulati típus igen erősen függ a válaszok számától. A hosszú és nagyon hosszú jegyzőkönyvekben ugyanis a zw válaszok nem emelkedhetnek arányosan, mert maga a tábla erre korlátozott lehetőséget ad. Az árnyékolásválaszok (főként az FHd típusúak) lehetősége viszont csaknem végtelen. Aki nagyon sok választ ad (100 körül), annál a felfogásmódban a Dd-k, a determinánsban az FHd-k száma növekszik. Slemon számítása alapján a válaszszámnak és az IT-nek az összefüggése így alakul:
Válaszszám
IT:
12-14
0,5 1,5
18-20 30-35 45-50 60-70
1:2,5 2,5:5 3,5:8 4,5:10
Az IT-nek az értelmezésben felhasználható változatai a következők: > Sivár 0:0 0:1 1:0 1:1 > Feszült kb. 25 válaszig 2:2, 30 és 40 között legalább 3 mindkét oldalon, de legfeljebb 5 a Hd-oldalon. 40 válasz fölött legalább 4 mindkét oldalon, de a Hd legfeljebb 3-mal lehet több mint a zw. > Zw-hangsúly: ha a zw legalább 2-vel több, bármilyen mennyiségi szinten. Ha legalább 2 zw-vel szemben egyáltalán nincs Hd, vagy 4-nél több zw- vel szemben csupán 1 Hd van, akkor ellensúly nélküli zw-ről beszélünk. > Hd-hangsúly: ha az arány a válaszok számához viszonyítva eltolódik a Hd javára. Például: egy 30 válaszos jegyzőkönyvben 1:5 vagy 50 válasz esetén 3:10. Példák: 1. jegyzőkönyv IT = 3:3. Feszült. A válaszszámhoz (33) viszonyítva a Hd csökkent, a zw emelkedett, tehát a kiegyenlítődés a feszült konstelláció irányában távolodott el az átlagértéktől. 2. jegyzőkönyv IT = 7:1,5. A válaszszámhoz (31) viszonyítva nagyon erős eltolódás a zw-oldal felé; majdnem ellensúly nélkül zw-tendencia. 3. jegyzőkönyv IT = 3:8,5. A válaszszámnak (45) nagyjából megfelel. Enyhén hangsúlyozott Hd tendencia. 6. jegyzőkönyv IT = 2:0. A válaszszámhoz (16) viszonyítva fordított, nagyon erős zw-tendencia.
221
A RORSCHACH-PRÓBA
A tartalmak. Összesítés, mutatók A jegyzőkönyvben jelölt valamennyi tartalmat összesítjük az űrlapon megadott 52 tartalmi kör szerint. Mivel egy válaszban gyakran több tartalom fordul elő, a tartalmak száma rendszerint sokkal nagyobb, mint a válaszszám. Az 52 kör szerint csoportosított tartalmakat a következő mutatókban dolgozzuk fel: tartalmi körök száma, tartalmak szóródása, meghatározott és meghatározatlan tartalmak aránya, néhány fontosabb tartalom előfordulási gyakorisága (M, T, Obj) és aránya (M:Md, T:Td). A tartalmi mutatók közé tartozik még a Szorongás jelzés, a Realitásindex (Rj) és az Áttételskála.
A tartalmi körök száma Azt mutatja, hogy az 52 körből hány fordult elő a jegyzőkönyvben. A számlálásnál két összevonást végzünk: A 3-féle emberválaszt (M, (M), Md) és a két állatcsoportot (T, Td) egy-egy körnek tekintjük. A tartalmi körök maximuma tehát 49. Ez a mutató a képzetáramlás változatosságára jellemző; a normális felnőttek átlagjegyzőkönyvében 10-12 körül van.
A tartalmak szóródása Összeadjuk a jegyzőkönyvben előforduló valamennyi tartalmat, az 52 körben előforduló elemeket. Az így kapott számot osztjuk a válaszszámmal. A normális felnőttnél (egy kb. 35 válaszos jegyzőkönyvben) az így kapott szám 1,1-1,3 - ez azt jelzi, hogy a v. sz. kb. minden negyedik válaszban két tartalmat említ. Ha a mutató e fölé megy, ez az elaborációs készségre jellemző. Példák: 1. jegyzőkönyv A tartalmi körök száma 12, a tartalmak szóródása 42:33 = 1,27. Mindkét mutató a normálövezetben van, s a képzetáramlás változatosságáról, gazdagságáról tanúskodik. 2. jegyzőkönyv A tartalmi körök száma 19, a tartalmak szóródása 47:31 = 1,5. Mindkét mutató a normális övezet fölött van, és arra utal, hogy a képzetáramlás gazdagabb, változatosabb, mint a realizált teljesítmény. A viselkedés asszociatív háttere feszültebb (a szóródás 1,5), mint a megnyilvánulás, azaz a jelentésadás mennyiségi oldala. 8. jegyzőkönyv A tartalmi körök száma 6, a tartalmak szóródása 13:13 = 1. Mindkét mérték a normálövezet alatt van. A képzetáramlás szegényes sivár.
222
Második rész. összesítés - Mutatók
Meghatározott és meghatározatlan tartalmak Minden tartalmat mérlegelünk abból a szempontból, hogy körülhatárolt, konkrét, vagy elmosódott, túlságosan általános-e. Meghatározottnak tekintjük a pontos főfogalmat is implikáló konkrét meghatározást (pl. denevér, egy pár cseresznye), a történések és helyzetek leírását, a több jeggyel meghatározott jelentést. Meghatározatlannak tekintünk minden amorf választ; a hangsúlyozott Unbestimmt-válaszokat; az olyan választ, amely a hátterét mutatja egy történésnek vagy helyzetnek, de nem tartalmaz dinamikus elemeket (pl. szakadék, hegy, barlang); az észlelt elemeknek sokkal magasabb körben való meghatározását, (pl. állat); a tartalmi szegénység folytán bárhová behelyettesíthető válaszokat, (pl. öböl, szárny, szem). Példák: 1. jegyzőkönyv. Meghatározatlan válaszok: Tintafolt, pacni - 4 amorf válasz. Állat (16. válasz) - konkrét meghatározás nélkül. Szakadék (23., 29. válasz), hóbucka (22. válasz) - háttér, történés nélkül. Földrész (17. válasz) - túlságosan altalános. Két szem (25. válasz) - bárhová behelyettesíthető Tehát 10 meghatározatlan válasz van 33 válasz közül. A meghatározott és meghatározatlan tartalmak mutatója: 23-10. A meghatározatlan válaszok százaléka a válaszszámhoz viszonyítva 30. 2. jegyzőkönyv. Meghatározatlan válaszok: Szobor (3 válasz) - tartalmatlan, bárhová behelyettesíthető. Barlang (7. válasz) - havas hegyoldal (10. válasz), havas táj (24. válasz) - háttér történés nélkül. Tehát meghatározatlan válaszok száma 4, 31 válasz közül. Mutató: 27 - 4. A meghatározatlan válaszok százaléka a válaszszámhoz viszonyítva 13.
A két példát összehasonlítva: az 1. jegyzőkönyvben minden harmadik válasz tartalmilag szegény, meghatározatlan; a 2. jegyzőkönyvben csupán minden nyolcadik meghatározatlan. Az előbbi jegyzőkönyv szerint a v. sz. képzetáramlása sekélyes, a tartalmak meghatározatlanok, a szellemi működés híg. Az utóbbi jegyzőkönyv tartalmasabb, elmélyültebb tudatműködést jelez.
M% Összeadjuk az M, (M) és Md válaszokat. Megállapítjuk, hogy ez a szám hány százaléka a válaszszámnak. IV/fo/ _(M + (M) +Md) x 100 1 VI /O
tTíl
/
Valaszszam 223
A RORSCHACH-PRÓBA
A normális felnőtt-átlag 15%. Példák: 1. jegyzőkönyv Válaszszám33. M = 3,
Md = 4, M%=^ = 21%.
2. jegyzőkönyv Válaszszám 31. M = 12,
(M) =2, Md = 0 M% = i=fi=45%.
T% A T és Td válaszokat összeadjuk és megállapítjuk, hogy a válaszszámnak hány százalékát teszik ki. rpyo _ (T + Td) x 100 ° Válaszszám A normális felnőtt átlag 30-40%. Pédák: 5. jegyzőkönyv Válaszszám 22. T = 6, Td = 4, T% = ^ = 43%. 8. jegyzőkönyv Válaszszám 13. T = 2, Td = 0, T% = = 15%.
Obj% Összeadjuk az Obj és a Jármű válaszokat, és százalékban viszonyítjuk őket a válaszok számához. r'iu.-o/ _ (Obj + Jármű) x 100 tw/D] /O -------------- * ------------J — » ---------- fj-71 Valaszszam A normális felnőtt-átlag 10-15%. Példák: 2. jegyzőkönyv Válaszszám 31. Obj = 4, Jármű = 2, Obj% = —- = 19%.
224
Második rész. összesítés - Mutatók
7. jegyzőkönyv Válaszszám 19. Obj = 2, Jármű = 0, Obj% = -jg- = 10%
M:Md Az M és (M) válaszok összegének aránya az Md és az MdObj válaszok összegéhez. A normális felnőtteknél ez az arány 2:1. Példák: 8. jegyzőkönyv M = 2, (M) = 1, Md = 2, M:Md = 3:2 7. jegyzőkönyv M = 8, (M) = 0, Md = 0, M:Md = 8:0 6. jegyzőkönyv M = 3, (M) = 1, Md = 3, M:Md = 4:3
T:Td A mutatóban csak a két arányított adat szerepel. Normális felnőtt-jegyzőkönyvben az arány 4:1. Példák: 5. jegyzőkönyv T = 6, Td = 4, T:Td = 6:4 8. jegyzőkönyv T = 2, Td = 0, T:Td = 2:0
Az M:Md valamint a T:Td arányt akkor is feltüntetjük, ha az egyik oldalon vagy mind a két oldalon 0 van.
Szorongásjelzés Összeadjuk a következő 6 válaszfajtát: Anat, Rtg, Md, Szex, Tűz, Vér. Megállapítjuk, hogy az így kapott szám hány százaléka a válaszszámnak. A mutató 25% fölött szorongást jelez. 25% alatt nem értelmezhető, nem indikálja, de nem is zárja ki a szorongást.
225
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: 1. jegyzőkönyv Válaszszám 33. Anat = 4, Md = 4, Tűz = 1, Összesen 9. Szorongásjelzés = = 27%
Realitásindex (Rí) Ezt a mutatót Neiger (1954) vezette be. Az indexet a következő 16 vulger válasz alapján számoljuk: Tábla
Pozíció
Lokalizáció
Válasz
I.
a
G
Denevér, lepke, madár (semmi más rovar vagy szárnyas)
II.
a
G
III.
a
IV.
c a
VI. VII. VIII. IX.
Bármely két emberi vagy emberszerű figura (állat, mitológiai lény), ha a (2) a feje G Bármely két emberi vagy emberszerű alak, ha a a láb, (8) vagyis ha a v. sz. a hézagot kitölti (1) Emberfej (gyakran néger) G, az (1) kivé- Bármely emberi vagy emberszerű alak: szörny, óriás, telével majom stb., de medve, bika, elefánt nem!
a,c a,c a a, b, d b,d b, d a
(1) G (1), (2) (1) (11)
a
(3)
Állatfej Állatbőr, irha, prémszőnyeg Embernek vagy emberszerű lénynek a feje Bármely négylábú állat Szarvas, emlős feje Embernek vagy emberszerű lénynek a feje Ember vagy emberszerű mitológiai alak Pók, rák, skorpió, medúza stb. Bármely két állat, emberszerű vagy nem, de nem ember!
a a
(16) (7)
Bármilyen állat feje, rovarfej is Négylábú állat (kutya, oroszlán) vagy madár
X.
(3) (1) (6)
Az értékelésnél minden válasz 1 pont. Egyazon lokalizációs számú hely az Rl-ben csak egyszer értékesíthető. Például: X. (6) „Rák", majd „Inkább pók" - ezt a jegyzőkönyvben két válasznak jelöljük, mindkét válasz Vj, de az Rl-ben csak 1 pontnak számít, mert ugyanarra a helyre vonatkozik.
226
Második rész. összesítés - Mutatók
A pontszámokat összeadjuk. Az így kapott számhoz kiegészítő pontokat adunk a v. sz. iskolázottsági foka szerint, a következő skála alapján: általános iskolai 6 osztály vagy ennél kevesebb 2,5 pont; 7. vagy 8. osztály 2 pont; középiskola 1. osztály 1,5 pont; középiskola 2. vagy 3. osztály 1 pont; 4. osztály 0,5 pont. Főiskola 0 pont. (A kiegészítő pontozásra azért van szükség, mert az iskolázottság emeli a válaszszámot, s így a vulger válaszok előfordulásának a valószínűségét). Maximális pontszám 18,5 (a 16 vulger válasz egyenként 1 pont és az alacsony iskolázottságnak megfelelő 2,5 pont).
Az Rí értelmezése Az Index a valósághoz való adekvát viszonynak, a realitásérzéknek a mutatója. Normális realitásérzék Valószínűleg normális realitásérzék A valóságfunkció valószínű kóros romlása Kóros leromlás
8 pont és ennél több 5-7,5 pont 3-4,5 pont 2,5 és kevesebb
Példák: 5. jegyzőkönyv Az Rl-ben értékelt válaszok:
I. Denevér; III. Két alak; VIII. (1) Hüllők. A v. sz. érettségizett: +0,5. Rí = 3,5 - valószínűleg kórosan leromlott valóságfunkció. 7. jegyzőkönyv Az Rl-be tartozó válaszok:
II. Két ember; VIII. (1) Két jegesmedve; IX. (1) Két ember; X. (6) Polip. A v. sz. 8 általánost végzett: +2 pont.
Rí = 6 - valószínűleg normális realitásérzék.
(Figyelem! Az 5. jegyzőkönyvben két jelölési probléma adódott az Rí szempontjából. AIV. táblán az emberalak mint G válasz beleszámít az Rl-be. A v. sz. azonban ezt mondja: „Tuskón ülő emberalak, de csak akkor, ha letakarom a felső részét" - vagyis nem G, hanem Do választ ad. Ezért ez nem kerül be az Rl-be.) A VH. (1,2) a állásban, mint ember benne van az Rl-ben. A v. sz. c állásban mondja, s így erre a válaszra nem kap Rl-pontot. Az Rl-elemek megítélésénél szigorúan ragaszkodni kell a skálán megadott pozíciós és lokalizációs indikációkhoz. 227
A RORSCHACH-PRÓBA
Áttétel-skála (De Vos, 1952) A jelentésadásban előforduló képzeteknek affektív színezetük, indulati terhelésük is van Ez legtöbbször nem elsődlegesen jut kifejezésre, hanem áttételesen. A De Vos-féle áttétel-skála képzetek érzelmi színezetét jelöli és kvantifikálja. A választartalmak affektív színezetük szerint nyolc csoportba sorolhatók: > Agresszió. Ellenséges érzések, szadisztikus indulatok kifejezése. Támadó cselekvésekre utaló válaszok. Harapás, felfalás. Negatív jelzők: ostoba, gyáva, nevetséges stb., negatív mellékértelmű faji, nemzeti megjelölés (zsidó, cigány), általában minden fajta pejoráció. Közvetlen agresszió: veszekedés, verekedés, fegyverek, atomrobbanás, vadállatok, krokodil, karmok, agyar. Agressziót implikáló cselekvés: szétvágták, széttépték. > Szorongás. Félelmet, lehangoltságot kifejező, halálra, menekülésre utaló, illetve ezt jelképező válaszok. Fenyegető állatok vagy emberek, veszélyt sejtető természeti jelenségek. Kettős lények; pók, kígyó, polip, még akkor is, ha a válasz vulgáris. Felhő, sár, piszok. > Testiség. A testre vonatkozó érzések kifejezése, az erre való utalás, anatómia, szex stb. válaszok. > Függőség, kiszolgáltatottság. Magzati helyzetre, kapaszkodásra utaló, biztonsági igényt kifejező válaszok. Utalások vallásra, istenre, földi hatalmasságokra (sacrum, korona, jogar, ház). > Pozitív érzelmek. Örömre, örömteli cselekvésekre, kielégülésre utaló válaszok. Orálisak: evés, ivás, csókolódzás. Taktilis válaszok: simogatás, melegedés. Játék, művészet, természeti szépség, virágok, díszek stb. > Nárcisztikus válaszok. Szereplés, tükör. > Műveltségi igény kifejezése. Olyan válaszok, amelyek implikálják, hogy a v. sz. a műveltségi anyagnak, a művészeti és tudományos ismereteknek értéket tulajdonít. > Semleges válaszok. Az előző kategóriák egyikébe sem sorolhatók bele. A válaszok túlnyomó része idetartozik, normális felnőttek jegyzőkönyvében 50%. A válaszok normális eloszlása az Áttétel-skála szerint, százalékban: Semleges Pozitív érzelmek Szorongás Agresszió Testiség Függőség
228
50 15 15 10 5 5
Második rész. összesítés - Mutatók
Az ettől az eloszlástól való eltérést értelmezzük. Az űrlapon feltüntetjük a semleges válaszok százalékát, továbbá a normális eloszlástól feltűnően eltérő mutatókat. A testiség és a szorongás csoportok növekedése a narcisztikus-elidegene- dési folyamatokra jellemző. Az agresszió- és a szorongáscsoport növekedése inkább bűntudatos tünetképződésre utal. Példák:
1. jegyzőkönyv Válaszszám: 33 Agresszió: II. (2) „Xantippe". III. „Kotyvasztanak". (2 válasz) Szorongás: IX. (4) és X. (25) „Szakadék". IX. (2), X. (3) és (16) „Szemek". X. (6) „Skorpió". IV.(7) „Oroszlán". X. (20) „Majom-ördög" (kettős lény)! (7 válasz) Testiség: I., III. (2), IV. „Tüdő". IV. (2) „Gerinc". VI. (3) „Csontváz". (5 válasz) Pozitív érzelmek: III. (3) „Szilvát esznek". X. (12) „Cseresznye". (2 válasz) Semleges: 17 válasz Összesítés: Semleges 51%; Szorongás 21%, Testiség 15%, Agresszió 6%, Pozitív érzelem 6%. - A válaszok indulati telítettsége megfelel a normálisnak (51%), a szorongás és a testiség átlag fölött, az agresszió átlag alatt van. 2. jegyzőkönyv Válaszszám: 31 Agresszió: III. „Veszekedő nők". III. (1) „Komédiás". IV. „Öklelő bika". VI. (1) „Tank". VI. (9) „Ágyú". IX. (1) „Vívók". (6 válasz) Szorongás: III. (10) „Havas hegyoldal". IX. „Havas táj" (kétszer). X. (10) „Kővé meredt". (4 válasz) Testiség: VIII. „Mellkas". (1 válasz) Pozitív érzelem: II. „Tánc". III. (1,6) „Játék". VII. „Tánc" (3 válasz) Függőség: II. (17) „Barlang". (1 válasz) Nárcisztikus: I. (1) „Tömeget üdvözlő alak". II. és VII. „Tánc". VI. (12,9,10) „Egy ember kiemelkedik a tömegből". (4 válasz) Semleges: 14 válasz Összesítés: Semleges 45%; Agresszió 19%; Szorongás 13%; Pozitív érzés 10%; Nárcisztikus 13%. (A „Tánc" mind a pozitív érzelemnél, mind a nárcisztikus csoportban szerepeidért a %-os összesítés 100 fölött van.) A válaszok indulati telítettsége enyhén az át- lagfölött van. Az agresszív színezet gyakoribb az átlagnál, feltűnően sok a nárcisztikus válasz. 9. jegyzőkönyv A 12 válasz közül csak egyben jelölhető az affektív színezet: II. „Női nemi szerv" - Testiség. Tehát a válaszok indulati telítettsége minimális, semleges: 92%. Indulati szempontból jellegzetes szkizoform közöny.
229
A RORSCHACH-PRÓBA
A gyakorisági adatok és mutatóik A negyedik oszlop háromféle vulgáris (Vj, V2 V3) és háromféle originális (O+, 0±, O-) jelét a hat változat szerint összegezzük. Mindegyik bekerül az űrlap megfelelő négyzetébe. Majd összeadjuk a háromféle O választ, és megállapítjuk, hogy összegük az összes válasznak hány százaléka. Ez az 0%. Normális értéke 10%. Összeadjuk a háromféle V választ is, az összeget a válaszszámhoz viszonyítjuk százalékosan. Ez a V%. Normál értéke 40-50%. Végül megállapítjuk, hogy a V2 és V3 összege hogyan aránylik a Vrhez. Normális érték: W1 = (V2+V3). Példák: 1. jegyzőkönyv Válaszszám: 33 0+ = 1, Vt = 7, V1:(V2 + V3) = 7:(l+4) = 7:5 2. jegyzőkönyv Válaszszám: 31 0+ = 2 Vj = 4, V2 = 4, vi = (V2 + V3) = 4 : (4+6) = 4:10
0% = 3. V2 = 1, V3 = 4
ZV = 12, V% = 36.
0± = 5, XO = 7, 0% = 22. V3 = 6, 2V = 14, V% = 45.
A 2. jegyzőkönyv normális alkalmazkodási készséget (V% = 45) és átlagon felüli eredetiséget (0% = 22) mutat. A V változatok aránya arra vall, hogy a jelentéktelen konvenciókat betartja, de a nagy társadalmi sztereotipekben kevéssé alkalmazkodik, az illemszabályokhoz hűen viselkedik, de a szenvedélyek és elvek síkján „megöleli a forró kályhát". Az 1. jegyzőkönyv alkalmazkodókészsége átlagon aluli (V% = 36), de inkább az illemszabályokat szegi meg; a nagy társadalmi sztereotipeket átveszi, követi (V aránya 7:5); nem eredeti (0% = 3).
A különleges reakciók összesítése Az ötödik oszlopba került jeleket az űrlap második oldalán összesítjük (kivétel az Asszoc B és az Absztr B, ezeket mint a másodlagos formula elemeit a determinánsok között összesítjük). Az egyes különleges reakciókat azoknak a tábláknak a számával tüntetjük fel, amelyeken előfordulnak. Ha egy táblán valamelyik különleges reakció többször fordul elő, akkor a római szám mellé kicsit lejjebb arab számot írunk (ahogyan a mutatókat szokták jelölni). Példa: 230
Második rész. összesítés - Mutatók
A 4. jegyzőkönyv különleges reakciói: Jelentésadási tudat Jelentés tudat Szubj. kritika Kérdő reakció Tagadó reakció Unbestimmt Elakadások Versagen Zavar Ütközés Dd ütközés Kilépés
I., IV,. V., VIIII. II., VI. X. X. I., II., III., V2 VI. VIII., IX., X.' IV. IX. III., V., VI V. VIII.
Tapadások Perszerveráció Infantilis reakciók Ppt
Verbalizmusok Kitérő verb. Vélemény Elaborációk Színelaboráció Kombináció
V. IX.
VI., VIII. V. II. II.
Diagnosztikai skálák19 A skálák statisztikailag alátámasztott támpontokat adnak a Ro-diagnosztiká- ban. Igazi jelentőségük mégis abban van, hogy pontos jelölés után egyszerű számolással, értelmezés nélkül is értékes differenciáldiagnosztikai mutatókat kapunk. Különösen jól használhatók az ilyen skálák a klinikai gyakorlatban, mert lehetővé teszik, hogy konkrét kérdésre gyors választ adjunk. A skálák elve azon a feltevésen alapszik, hogy meghatározott kóros folyamat meghatározott percepciós torzulásokkal és a képzetáramlásban jellegzetes zökkenőkkel jár együtt. A nem kóros tulajdonságegyütteseknek, az alkalmazkodási és elaborációs készségeknek is megvannak a megfelelő Ro-jegyeik. Ha egy patológiai szempontból homogén kóros csoportot hasonló korú, nemű és iskolázottságú normális csoporttal hasonlítunk össze, a két csoport közt feltalálható szignifikáns különbségek jellemzik az adott betegcsoportot. Az így kapott jegyek súlypontozva adják az adott betegcsoport diagnosztikai skáláját. Összesítések és különféle számítások alapján meghatározzuk a skálapontoknak azt az övezetét, amely a betegekre jellemző, s éppen így meghatározzuk azt az övezetet, amely a normális személyekre jellemző. A kettő közötti övezet egyik irányban a valószínűleg beteg, másik irányban a valószínűleg normális skálatartományra oszlik. Bizonyos skálák úgy vannak összeállítva, hogy minél több pontot ér el a személy, annál valószínűbb, hogy hordozója a kérdéses tulajdonságegyüttesnek (kóros jegyeknek vagy személyiségvonásoknak). Más skáláknál viszont a skála alsó tartománya a kritikus. A skálakészítés
" Egyes skálák, ill. konstellációk ismertetésére az 5. részben kerül sor. (A szerk. megj.)
231
A RORSCHACH-FRÓBA
alapelve az, hogy minél élesebben különítse el a beteget a normálistól, vagy egy tulajdonságegyüttes hordozóját attól a személytől, akiben ezek a vonások nincsenek meg. Ajegyek súlyszámozása és csoportosítása „a statisztikai tapogatódzás" módszerével addig terjed, amíg megkapjuk a skála pontszámainak azt az övezetét, amelybe betegségre vonatkozó skálán már egyetlen nem beteg sem kerülhet be.
A pszichotikus regresszió skálája (Quirk, Quarrington, Neiger és Slemon, 1961 /c) Ez a skála támpontot ad a viselkedésben megnyilvánuló regresszió tényének és fokának a megítéléséhez. Valójában két skálát alkalmazunk, az egyiket férfiak, a másikat nők vizsgálatára (RSf és RSn). Mindkét skálánál a kiválasztott jellemző Ro-jegyek egy részét pozitív, másik részét negatív előjelű pontértékkel számoljuk. A pozitív és a negatív előjelű jegyek pontértékeinek az összevonásával kapjuk meg a regressziós indexet (Regr L).
RSf A férfiak vizsgálatánál használt skála három súlypontozott Ro-jegyet és egy „statisztikai tapogatódzás" révén bekerült konstans értéket tartalmaz. A három Rorschach jegy: F+%, válaszszám, Fbn. A két F+% közül az alacsonyabb kerül be a skálába, pozitív előjellel. Hozzáadunk 90-et mint konstans értéket.
Pozitív előjelű értékek: 1. Válaszszám 2. Konstans érték
11 vagy kevesebb
+50 pont +90 pont
Negatív értékek: 1. Válaszszám 11 vagy kevesebb 12-14 2. Fbn. Fia egy van a jegyzőkönyvben 2 40 pont
-50 pont -11 pont -20 pont vagy több -
Elvégezzük az összevonást, és így kapjuk meg a Regressziós indexet. Regr i. = !(+)!(-)
232
Második rész. összesítés - Mutatók
Rsn A nőknél alkalmazott regressziós skála hét jegyet és az iskolai végzettség szerint változó kiegészítő értéket tartalmaz: Pozitív előjelű értékek: 1. Az alacsonyabbik F+% 2. Minden B+ 3. Minden Bsec+ 4. Minden FFb+
eredeti értékével +10 pont +10 pont +10 pont
Negatív értékek: 1. Válaszszám:
11 vagy kevesebb
-50 pont
2. Fbn.
12-14 Ha egy van a jegyzőkönyvben Kettő vagy több
-15 pont -20 pont -40 pont -15 pont
3. Minden (Egyenként)
előforduló
Fb
A pozitív és a negatív értékeket összevonjuk, és az így kapott nyerspontértékhez hozzáadjuk az iskolai végzettségnek megfelelő kiegészítést: Általános iskolai végzettség
+75 pont
I. középiskolai osztály II. középiskolai osztály III. középiskolai osztály Érettségi Főiskolai végzettség
+70 pont +65 pont +60 pont +55 pont +50 pont
Az érettségivel nem járó szakiskolákat az elvégzett osztályok szerint soroljuk be. Az így kapott érték a nők regressziós indexe. A Regressziós index értelmezésénél a következő skálaövezetek szerinti összeállítás az irányadó: RSf Regresszó Valószínű regresszió Valószínű normális Normális
141 és alatta 141-160 között 161-179 között 180 és fölötte
RSn 89 és alatta 90-129 között 130-185 között 186 és fölötte
Vigyázat! Az iskolázottság szerinti kiegészítés csak a nők Regressziós indexében szerepel. 233
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: 8. jegyzőkönyv férfi Pozitív értékek: az alacsonyabb F+% 37 pont konstans érték 90 pont +127 pont Negatív értékek: válaszszám 13 11 pont RSf = 127-11 = 116. Az értelmezési táblázat szerint: regresszió 9. jegyzőkönyv férfi Pozitív értékek: az alacsonyabb F+% 44 pont konstans érték 90 pont +134 pont Negatív értékek: válaszszám 14 11 pont 3 Fbn -51 pont RSf = 134-51 = 83. Az értelmezési táblázat szerint: regresszió
40 pont
2. jegyzőkönyv nő Pozitív értékek: az alacsonyabb F+% 80 pont 7 B+ 70 pont 2 Bsec+ +190 pont Iskolázottság szerinti kiegészítés: egyetem 50 pont +220 pont Negatív értékek: 1 Fb RSn = 220-15 = 205. Az értelmezési táblázat szerint: normális
20 pont
15 pont
Organikus skála (Piotrowski, 1937) Az organikus pszichoszindróma mutatója: mentális leromlásra és a pszichés tünetek organikus hátterére utal. De nem ad támpontot arra, hogy a tünetek a központi idegrendszer milyen típusú károsodására vezethetők vissza.
234
Második rész. összesítés - Mutatók
Pozitívnak tekinthető jelzése egyaránt vonatkozhat kérgi atrófiának, térszűkítő folyamatnak, koponyasérülésnek, agy-érelmeszesedésnek stb. a pszichés megfelelőjére. A skála 10 jegyből áll: > Alacsony válaszszám. A mi instrukciónk mellett, ha buzdítjuk a beteget, 17 vagy kevesebb, ha nincs buzdítás, 15 vagy kevesebb válasz. > Meglassúbbodott reakciós idő. Az „idő osztva válaszszámmal" mutató alapján számoljuk. Ha buzdítás nélkül folyt a vizsgálat, akkor 1 percnél hosszabb reakciós időt, ha buzdítással, 1,2 percnél hosszabbat tekintünk jelzésnek. > Alacsony F+%. A kisebbik F+%-ot mérlegeljük. Ha ez 65 vagy kevesebb, jelzésnek tekintjük. > Alacsony V%. 30 vagy kevesebb. > 0 vagy legfeljebb 1 B vagy Bsec válasz. > Perszerveráció legalább három táblán. > Fbn válasz (1 is elegendő). > Gépies fordulat. > Bizonytalanság mint különleges reakció. (1 is elég!). > Tehetetlenség, mint különleges reakció (1 is elég!). Vigyázat! A tapasztalatok szerint a Bizonytalanság és a Tehetetlenség jelölésében gyakoriak a hibák. Szigorúan ragaszkodni kell az I. részben közölt jelölési kritériumokhoz. A skála nincs súlyszámozva, minden egység 1 pont. Összegük adja a skála számszerű eredményét, ezt további jelek egészítik ki. A skála második 5 jegye (Perszeveráció, Fbn, Gépies ford., Bizonytalanság, Tehetetlenség) érzékenyebb, és biztosabban jelez, mint az első öt. Ha a számszerű eredményben a második öt jegyből kettő fordul elő, felkiáltójelet teszünk ki, ha három vagy több, akkor két felkiáltójelet. Organikus pszichoszindrómát 5-nél több pont jelez, felkiáltójeles értéknél már 4 vagy 5 pont is. A Piotrowski-skálát további jegyekkel egészítettük ki. Ha ezekből kettőnél több fordul elő a jegyzőkönyvben, akkor + jelet, ha háromnál több, akkor ++ jelet teszünk a mutató után. A kiegészítő jegyek: > Kifejezési amnézia. > Legalább 2 Unbestimmt, F mellett. > Részletezés. > Hézaghangsúlyozás. > nFb válasz. > Kérdő, Tagadó, Vagy-vagy válaszok gyakori előfordulása (legalább minden negyedik válasz).
235
A RORSCHACH-FRÓBA
Példák: 8. jegyzőkönyv Válaszszám: 13. F2+% = 37 V% = 30 B = 1 A többi jegy nem fordul elő. Org. skála = 4. Kiegészítő jegyek nincsenek. Mind a 4 pont az első öt jegyből adódik. A mutató az organikus pszichoszindróma szempontjából negatív. 9. jegyzőkönyv Válaszszám: 14. F2+% = 44, B = 1, Fbn = 3, Perszerveráció = 4 Az alapskálából öt jegy, közülük kettő a második csoportból. Három kiegészítő jegy: Részletezés, FUnbestimmt, Tagadó reakció minden harmadik válaszra. Org. skála = 5 ++. A mutató az organikus pszichoszindróma szempontjából pozitív. 1. jegyzőkönyv A skálának egyetlen jegye fordul elő a jegyzőkönyvben: Perszeveráció. Org. skála = 1. Az organikus pszichoszindróma szempontjából negatív.
A szkizofrénia skálája (Hegedűs Imre, 1964) Nagy hazai anyagon kidolgozott és ellenőrzött, a gyakorlatban jól bevált skála. Előnye, hogy nem csak a szkizofrénia mellett szóló pozitív jegyeket, hanem az ellene szóló negatív jegyeket is tartalmazza. 23 pozitív és 20 negatív jegyből áll; ezek súlypontozva vannak. A pozitív és a negatív súlypontozott jegyeket külön-külön összeadjuk. Az előbbiek összegét plusz jellel, az utóbbiakét mínusz jellel írjuk le. A skála pozitív jegyei: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.
236
Egynél több Perszeveráció Bizarr verbalizáció Pozíció válasz Színmegnevezés (Fbn) Neologizma Egynél több Versagen Kontamináció Fordulat az értelmezésben Versagen vagy Sokk a Ill-on Bedeutung-reakció Ideovizualitás Számreakció Énbevonás Kitérő verbalizáció Hasonlósági illúzió Autolokalizáció Defekt Fb Autisztikus magyarázat Inverzió
Pontértéke 3 3 3 3 3 3 3 2 2 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1
Második rész. összesítés - Mutatók
20. 21. 22. 23.
Ráismerés Válaszszám: 17-nél kevesebb F+% 70-nél kevesebb (A két F+% középértéke alapján) Koartáció - ha az élménytípus bármely vagy mindkét oldala 0
A skála negatív jegyei:
1.
2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
Intellektuális Fb Színdicséret Kombináció Rejtett értelmezés Élettelenítés Intendonalitás Aránytalanság Piros-ütközés Fokozott értelmezési tudat Egynél több Szimmetria reakció Perspektíva Takarás Távolítás FH-reakció Hd-elaboráció Színelaboráció Tükör reakció Egynél több FFb+ F+% 80-90 között (A két F+% középértéke alapján) 90-95 között Tartalmi körök száma 10-14 között 15-nél több
1 2 3 2
Pontértéke 1
1 1 1 1 1 1
1 1 1
1 1 1
1 1
1 1 2 2 3 2 3
+11 és több: a szkizofrénia mellett szól, ha a negatív pontértékek száma 3 alatt van. +7 és +10 között: a szkizofrénia valószínű, ha a negatív pontérték 5 alatt van. +7 és +10 között: ha a negatív skála 5 fölött van, szkizoform reakciók lehetségesek, de inkább neurotikus folyamatba ágyazva. +2 és +6 között: a szkizofrénia valószínűtlen. 0 és +1 esetén a szkizofrénia kizárható Példák: 8. jegyzőkönyv Pozitív jegyek: Bizarr verbalizáció 3 pont, Pozíció 3 pont, Ideovizualitás 2 pont, Számreakció 2 pont, Énbevonás 2 pont; Válaszszám: 13 = 2 pont, F+% 40 = 3 pont Negatív jegyek: Intencionalitás 1 pont Sch-skála: +17-1. Feltétlenül szkizofrén pszichózisra utal
237
A RORSCHACH-PRÓBA
2. jegyzőkönyv Pozitív jegyek: Perszeveráció 3 pont Negatív jegyek: Intellektuális Fb 1 pont, Kombináció 1 pont, Élettelenítés 1 pont, Intencionalitás 1 pont, Fokozott jelentésadási tudat 1 pont, Távolítás 1 pont, F+% 84 = 2 pont Tartalmi körök száma 12 = 2 pont Sch-skála: +3-10. Szkizofrén folyamat, pszichózis kizárható 2. jegyzőkönyv Pozitív jegy nincs Negatív jegyek: Kombináció 1 pont, Élettelenítés 1 pont, Intencionalitás 1 pont, Távolítás 1 pont, Színelaboráció 1 pont; F+% 82 = 2 pont, Tartalmi körök száma 19 = 3 pont Sch-skála: +0-10. Pszichózis kizárva; Indikáció a feszültségek elaborációjára
Epileptoiditás-hiszteroiditás skála (Bohm)
Differenciáldiagnosztikai skála az epileptoiditás és a hiszteroid konverzió elkülönítéséhez. A skálába tartozó jegyek mindegyike egy pontot ér. 1. Meghosszabbodott reakcióidő. (Egy percnél hosszabb, átlagban 1,3 perc.) 2. Legfeljebb egy B válasz. 3. Az F%-ok, illetve a két F% átlaga 70 alatt. 4. Fbn előfordulása (egyszeri is!). 5. Minimum három Perszeveráció. 6. Maximum 4 Vj válasz. 7. Részletezés mint tendencia minimum öt táblán jelölhető módon. 8. Leírások (Hd-, kép-, színleírás) vagy részletezésből kiinduló leírások. 9. Szimmetriareakció (utalás, hangsúly, hiány, ütközés), egyszeri is. 10. Vélemény a vizsgálatról, a kommentárok, értékelő megjegyzések is, pl.: „Hű, de nehéz", „Ez komplikált módszer" stb. 11. G = 5-10 (Minimum 5, maximum 10). 12. A válaszok átlagos reakcióideje 20 sec. 13. Hd-sokk, elakadás a szürke táblákon, vagy a reakcióidő megnyúlásával és az egy válaszra eső átlagidő meghosszabbodásával jelzett diszk- rétebb Hdzavar. 14. Agresszív reakciók, kegyetlen, agresszív tartalmak, Csonkítás. Érzékletes tartalom! A szimbolikusnak minősíthető válaszok és tartalmak nem számíthatók be. Egyszeri előfordulás esetén is számoljuk.
238
Második rész. összesítés - Mutatók
Értékelés: A jegyzőkönyv megfelelő jegyeit összesítjük. 5 vagy annál magasabb értékpont epileptoid, 4 vagy annál kevesebb inkább hiszteroid-konverziós tünetképződés mellett szól.
Az alkoholizmus szindrómája
(Mezei Árpád és M. Erdélyi Éva, 1966) Hazai anyagon kidolgozott 15, nagyrészt tartalmi jegyből álló skála. A skála jegyei: 1. Elsődleges orális tartalom (harapó száj, köpködés, női mell stb.). 2. Utalás parazitizmusra (élősdi, hernyó, megrágott levél, szívóberendezéssel ellátott állat, csáp, vámpír). 3. Virág. 4. Kapaszkodásos tartalmak. 5. Elsődleges uretrális tartalom (vizelés, vizet fröcsköl). 6. Feldolgozott uretrális tartalom (vízben úszó vagy ázó élőlény, díszes - vagy más jelzővel kiegészített - szökőkút, forrás stb.). 7. Elsődleges anális válaszok (anus, podex, exkréciós működés), azt megközelítő áttételek (pénz, féldrágakő). 8. A VI. táblán saját szexus, anus vagy olyan áttétel, mint csáp. 9. VI. táblán Versagen 10. VI. táblán halál, vipera 11. Bohóc mint tartalom. 12. Színhívás. 13. Merevséget kifejező tartalmak (szobor, cseppkőbarlang, piramis, szikla stb.). Ezek a jegyek az alkoholizmus pszichés hátterének hat összetevőjét ragadják meg: az 14 jegyek az oralitást, az 5-6 jegyek az uretralitást, a 7. jegy az ana- litást, a 8-10 a szexuális paradoxiát, a 11-12 a mániás-depressziós feszültséget, a 13. az alkoholkárosodás következményét, a parkinzonos tünet élményét. A skála az alkoholistákra jellemző pszichés magatartást jelzi. Elemei szindrómát alkotnak, jelzésértékük nagyrészt azonos. Ezért nincsenek súlypontozva. Az indikáció szempontjából egyenértékűek. Minden jegy, még ha többször is előfordul, egynek tekintendő.
A pozitív jelzés kritériuma: 30 válasznál hosszabb jegyzőkönyvben
legalább 4 jegy
21-30 válaszos jegyzőkönyvben 12-20 válaszos jegyzőkönyvben
legalább 3 jegy legalább 2 jegy
239
A RORSCHACH-PRÓBA
12 válasznál rövidebb jegyzőkönyvben már 1 jegy is jelzés, ha a VI. tábla megoldása negatív (elutasító megjegyzés, kígyó stb.), és a jegyzőkönyvben deformációs választ is találunk. Megerősítik a pozitív jelzést a másodlagos jegyek: címer, továbbá sziget, víziállat, ennivaló, és egyéb orális, uretrális, anális tartalmak. (A jegyek közölt megfogalmazása iránymutató, de nem kizárólagos. Például: a „halálfej", „sírkereszt", „gyász" tartalmak is kimerítik a 10. jegy kritériumát: a „vízesés", „injekció" tartalmak megfelelnek a 6. jegynek stb.). . Példák: 5. jegyzőkönyv V. tábla 10. válasz „mankó, műláb" = 13. jegy. Alkoholskála = 1 jegy. (23 válasz mellett negatív). 7. jegyzőkönyv I. tábla 1. válasz és VII. 12. „szikla" = 13. jegy II. tábla 4. válasz „szökőkút" X. tábla 18. válasz „víziállat'' = 6. jegy Megerősítő jegyek: VI. Zavar után „béka"; Alkoholskála: 2 jegy. Pozitív alsó határ (19 válasz). Jelzi azt a személyiségkonstellációt, amelyben az alkoholizmus lehetséges.
Szociabilitási skála (Szakács Ferenc, 1968) Szociometriái előkísérletekkel, hazai anyagon készült skála. A skála pozitív pólusa azt a személyiségképet jelzi, amelynek alapján valaki centrális helyet foglal el közösségében (iskolai osztályban, munkahelyen stb.). Negatív pólusa arra a tulajdonságegyüttesre utal, amelynek alapján valaki egy közösségben a perifériára szorul. A skála pozitív és negatív súlypontozott jegyekből tevődik össze. Pozitív jegyek: (statisztikailag kimutatott jelentőségük sorrendjében)
240
Tűz mint tartalom
4 pont
Legalább 4 FFb Asszociált B Intencionalitás Feszült Másodlagos Formula Legalább 2 B Felfogó típusban G vagy G Regressziós Index normális Ambiekvális ÉT
4 pont 2 pont 2 pont 1 pont 1 pont 1 pont 1 pont 1 pont.
Második rész- összesítés - Mutatók
Negatív jegyek: (statisztikailag kimutatott jelentőségük sorrendjében) Gyanakvó reakció Befestés Tagadó válasz Színütközés Szenzoriális hangsúlyú Másodlagos Formula Introverzió nélküli extravertált ET
5 pont 3 pont 2 pont 1 pont 1 pont 1 pont
A szociabilitási mutatót a pozitív és a negatív jegyek értékeinek összevonásával kapjuk meg. A mutató maximális értéke +17, minimális értéke -13. A két határ között négy övezetet különböztetünk meg, ezeket a következőképpen értékeljük: +9 és több
magas fokú szociabilitás
+8 és +3 között +2 és -3 között -4 és kevesebb
valószínűleg jó szociabilitás valószínűleg rossz szociabilitás alacsony fokú szociabilitás
Példák 1. jegyzőkönyv Pozitív jegyek: Tűz = 4 pont, Intencionalitás = 2 pont, 2 B = 1 pont Negatív jegyek: MF = 1:5,5 - szenzoriális hangsúlyú 1 pont. Szociabilitási skála: +7 -1 = +6. Valószínűleg jó szociabilitás. 2. jegyzőkönyv Pozitív jegyek: Intencionalitás = 2 pont, 8 B = 1 pont, 225 Regressziós Index = 1 pont Negatív jegyek: Szenzoriális hangsúlyú MF = 1 pont. Szociabilitási skála: +4 -1 = +3. A valószínűleg jó szociabilitás alsó határa. 7. jegyzőkönyv Pozitív jegyek: Intencionalitás = 2 pont, Feszült Másodlagos Formula (2: 2,5) = 1 pont, 4 B = 1 pont, 235-ös Regressziós index = 1 pont. Negatív jegy nincs. Szociabilitási skála: +5 -0 = +5. Valószínűleg jó szociabilitás.
A g-skála (Marguarite Hertz, 1960) Az amerikai szerző többször módosítva nagy anyagon dolgozta ki ezt a skálát, amely a jelentésadás folyamán mutatkozó kombinációk változásait összesíti. A képzetáramlás és a percepció organizációs színvonalának mutatója (a „g" az organizáció szóra utal). Pozitív értékei a készségek elaborációs mozgósítását, a negatív értékek a kombinációs működés kóros eltolódását jelzik. 241
A RORSCHACH-PRÓBA
A g-skála külön jellel és ehhez tartozó plusz vagy mínusz előjelű pontszámmal értékel minden olyan választ, amelyben a folt részeit a v. sz. kombinációban látja, és a kombináció belejátszik a jelentésadásba. Az értékelésben mérlegeljük a kombinált válasz formai adekvációját (F+, F± vagy F-); a kapcsolás reális jellegét; a válasz vulgáris vagy originális voltát és esetleges meghatározatlanságát (Unbestimmt jellegét). Különösen fontos a g-skála esetében a kombináció mérlegelése. Kombinált- nak tekintünk minden olyan választ, amelyben két folt, illetve két részlet között kimondott, vagy ki nem mondott, de a tartalom alapján nyilvánvaló kapcsolat van, tekintet nélkül arra, hogy ez a kapcsolat helyzeti vagy a szimmetrián alapszik, vagy az észlelt kép verbális kiegészítése. A kritériumok itt lazábbak, mint az első oszlop DGkomb, és a negyedik, oszlop Komb jelölésében. A jegyzőkönyv minden kombinációt tartalmazó válaszát a következő jelekkel látjuk el:
gO+ így jelöljük azokat a válaszokat, amelyekben a forma jó, a jelentésadásba adek- vát kombináció is belejátszott, és originális elemet is tartalmaz. Az ilyen válasz a g-skálán 1,5 értékpontot kap. Példák: II.
(4) Két keleti ruhába öltözött ember, Dd Bkl+ M O+ Távolítás hátat fordítanak egymásnak Ruha
Jó forma, originális és a „hátat fordítanak egymásnak" fordulattal reális kombináció. II. (21) Az elektromos áram ábrázolása Dd b+ Absztr 0+
Jó forma, originális, és a kis vonalak funkcionális összetartozásával (elektromosság sémája) jó kombináció.
g+ így jelöljük azokat a válaszokat, amelyek jó forma mellett reális kombinációt tartalmaznak, de nincs bennük originális elem, viszont nem is vulgárisak. A g-skálán 1 pontot érnek. Példák: X. egy jelzőoszlopot emelnek fel.
242
(3) Két csuklyás ember, Ruha Obj
D B+ M
Második rész. összesítés - Mutatók
Jó forma, egybekapcsolt elemek, sem nem originálisak, sem nem vulgárisak. X. r alatti jelenet, egy üveg- Gkomb FFb± Pfl falú csónak fenekén át látunk polipokat, egyéb állatokat és persze vízi növényeket.
Tenge Asszoc B Jármű Transzp. Mát. T Vj
Bár a válasz egy vulger elemet is tartalmaz (polip), mégis a g-skálán a g+ jelet kapja, mert a kombináció ötletessége, originális tendenciája ezt ellensúlyozza.
gUnb+ Kritériumai: A jelentésadásban kombináció érvényesül, ez elmosódott (Unbestimmt), de lényegében kielégítő, inkább jónak tekinthető forma. Olyan F± válasz, amelyet - ha dönteni kellene plusz és mínusz között - inkább minősítenénk plusznak, mint mínusznak. Pontértéke: 0,5. Példa: IV. kibújik két levél között.
(1,4) Egy hernyó, amint Transzp. FHd± Pfl
D
BF+
T
A kombináció kifejezetten jó, de már a hernyóban is van elmosódottság, a két levél pedig nyilvánvalóan ±.
gV A g-skálán 0,5 pontértékkel jelezett választípus. Kritériuma: Vulger elemekkel kidolgozott kombináció a jelentésadásban. Példa: VII. (1) Női fejek, egymást bámulják. D
F+ Md V2 Intenció
A kombinatív elem az intencionális kapcsolás.
g+Komb Ezzel a jellel olyan válaszok kombinálását jelöljük, amelyek az első három oszlopban külön jelölést kapnak, tehát több válasz reális kombinációjáról van szó. A formák jók, de a kombináció, jóllehet adekvát, nem originális. Pontérték: 1. 243
A RORSCHACH-PRÓBA
Példa: X. köztük híd.
(10,5) Sziklák, D F+
D F(Fb)± Szikla Archit.
Tehát önállóan jelölhető válaszok, amelyeknek egybekapcsolása belejátszott a jelentésadásba.
g+O+Komb Az első három oszlopban külön jelölt jó válaszok originális kombinációja. Az elemek között lehetnek vulgáris elemek is, de a kapcsolásnak originális mozzanatot kell tartalmaznia. Pontértéke: 1,5. Példa: IX.
Fantasztikus alak (1) amint kiemelkedik egy sűrű gomolygó felhőből (2). D FbF Felhő F(Fb)±
D B+ (M) V2 Groteszk Komb
Az elemek közt vulger válasz is van, de maga az egybekapcsolás originális kombináció.
goOlyan választ jelölünk így, amelyben ugyan originális kombináció van, de az elemek formailag inadekvátak. így szokatlan bizarr megoldások jönnek létre. Az ilyen válaszok pontértéke: 0,5. Példa: II.
(2) Hernyók veszekednek. F(Fb)±
D BF- T O- Inadekvát kin. Intenció
Azzal, hogy a két szimmetrikus rész a jelentésadásban értelmet kapott (veszekednek), a v. sz. kombinált, de a forma nyilvánvalóan rossz.
gAz elemek kapcsolva vannak, de maga a kombináció inadekvát, rossz; az elemek nem originálisak, nem is vulgárisak. Ezek a válaszok jellegükben rendszerint banálisak. Pontértékük: 0,5. 244
Második rész. összesítés - Mutatók
Példa: VII.
Egy ország térképe (1),
D F± Térkép
mellette egy másiké.
A kapcsolás tehát a legbanálisabb, egyszerűen a „mellette" szócskával köti össze az elemeket.
gUnbA második oszlopban mínusz vagy plusz-mínusz, az ötödik oszlopban Unbestimmt jelű kapcsolás. Pontértéke: 0,5. Példa: VII. b Valami tehénszerű (2) és mellette D (3) egy
F± T
Unb
másik allatféle.
g-Komb Az első három oszlopban külön-külön jelölt válaszok nem originális, inadek- vát, irreális kapcsolása. Az ilyen válaszok legtöbbször Juxtapozíciók, vagy legalábbis arra emlékeztetnek. Pontértékük: 0,5 Példák:
IX. két nagy medve (2) hátán.
Két alak (1), vívnak D F+ T
D B+ M V2 Nagyítás Juxtapozició Válaszrontás
A két kapcsolt elem formailag adekvát, mindkettő plusz jelet kapott, de maga a kombináció abszurd. Ezért g-Komb. Vffl. Állat (1) egy színes lepkéről (2) lép át egy zöld fára (5)
D BF+ T V, Komb D FFb+ T D FFb+ Pfl V3
Tehát mindhárom válasz formailag adekvát, de maga a kombináció in- adekvát.
g-O-Komb Az első három oszlopban külön-külön jelölt válaszok originális, irreális, ina- dekvát, gyakran abszurd bizarr kapcsolása, tekintet nélkül arra, hogy a kapcsolt elemek jó vagy rossz formák. Az ilyen válaszok pontértéke 0,5. 245
A RORSCHACH-PRÓBA
Példa: VI. Asszoc B
Egy férfinak a péniszét kioperálták (5), és rávarrták egy bőrre (1). Nyilván azért, hogy a panoptikumban mutogassák.
D
GkombF±
Szex
Bizarr Szex Bizarr Verb.
Az elemek formailag adekvátak, majdnem vulgerek, de maga a kombináció rendkívül bizarr. A jegyzőkönyvben előforduló valamennyi választ mérlegeljük abból a szempontból, hogy van-e bennük kapcsolási, kombinációs mozzanat. Az ilyen mozzanatot tartalmazó válaszokat a skála alapján jelöljük és a megfelelő pontszámmal látjuk el a plusz vagy mínusz jel feltüntetésével. Az így kapott pontokat összesítjük. Az összesítés három csoportban történik: > £g+ Azoknak az adekvát kombinációs válaszoknak az összesített pontértéke, amelyeknek az elemei formailag jók. > £g- Azoknak az inadekvát rossz kombinációs válaszoknak az összesített pontértéke, amelyeknek az elemei formailag rosszak. >> £g A kombinációs válaszok összesített pontértéke. A skála adatainak összegzésében feltüntetjük e három összesített mutatót, továbbá az esetleg kiemelkedő válaszokat. Támpontok az értelmezéshez: Kb. 40 válaszos jegyzőkönyvnél az összesített pontérték 14-től felfelé
igen magas
11 és 13 között 6 és 10 között 4 és 5 3 és annál kevesebb
magas közepes alacsony igen alacsony
A pontok legfeljebb egynegyede lehet mínusz jelű. Ebben az esetben a pontszám az elaborációs készség színvonalára utal. Ha a mínusz pontok száma eléri az összpontszám felét vagy annál magasabb, az összesített érték a feszültségek, konfliktusok kóros, esetleg doxazma- tikus feldolgozására utal. g-O- változat a normális populációban nem fordul elő. Már egy előfordulása is a kóros tudatállapot jelzése. Példák: I. jegyzőkönyv (Csak a g-skálában értékelhető válaszok) II. III. IV.
246
„Két Xantippe beszélget (2)." „Két lakájszerű kotyvaszt a tűzön." „Denevér, tüdő, gerinc (2) és láb (4) kombinációja"
g+ gV g-Komb
1 pont 0,5 pont 0,5 pont
Második rész. Összesítés - Mutatók
V. VII. IX. „Zöld pacni (2) szemekkel."
„Denevér nyúlfejjel (2)." g-Komb 0,5 pont „Fej (1) ormánnyal (7)." g-Komb 0,5 pont g-Komb 0,5 pont
Összesítés: lg = 3,5. Ebből g-Komb = 2. Alacsony elaborációs színvonalra utal, szubjektív irányú spekulációkra, 2. jegyzőkönyv irreális életvitelre. (Csak a g-skálába illő válaszok) I. II. III. IV. VI.
VII. IX.
X.
„Tömeget üdvözlő két alak (1)." „Két táncoló bohóc." „Veszekedő nők." „Egymásnak háttal álló két ember (28, 29,30)." „Szárnyas hegedű" „Egy ember kiemelkedik a tömegből."
g+Komb gV gv
1 pont 0,5 pont 0,5 pont
gO+ gO+
1,5 pont 1,5 pont
(12 a fej, 9 és 10 a kar.) „Kendővel táncolok." „Szarvas (11) az erdőben." „Trojkán (1) száguldó muzsik (2)" „Két lovon ülő vívó ember (1,2)." „Két farkasszemet néző ember (3)."
g+ g+ gUnb+ g+O+Komb gUnb+ g+
1 pont 1 pont 0,5 pont 1,5 pont 0,5 pont 1 pont
Összesítés. Xg - 10,5. g- nincs. Inkább magas elaborációs színvonalra utal.
4. jegyzőkönyv (Csak a g-skála válaszai) II. ki." VIII. (1) megy át a sziklán." gV
„Lámpa (17) és fényt (3) bocsát g-Komb 0,5 pont „Valami állat 0,5 pont
Összesítés Zg = 1 Ebből g- = 0,5. (Minthogy a válaszszám mindössze 14, és az értelmezésnél megadott ponthatárok kb. 40 válaszos jegyzőkönyvre vonatkoznak, ennek háromszorosát vesszük.) A skála alacsony elaborációs szintre, szubjektivált tudattartalmakra utal.
Az adatok csoportosítása táblák szerint Az összesítésben a jelentésadás folyamatát táblák szerint is jellemezzük a következő néhány adat alapján: Elakadás: A különleges reakciók „elakadások" csoportjának valamennyi változatát feltüntetjük a megfelelő táblánál. Szukcesszió: Táblánként feltüntetjük a szigorú, szétesett vagy fordított szukcessziót. Vulg-Orig: A negyedik jelölési oszlopban mutatkozó halmozódások vagy szabálytalanságok feltüntetése táblánként. A szabálytalanságot a jegyzőkönyv egészéhez, a jelentésadás teljes folyamatához viszonyítva határozzuk meg.
247
A RORSCHACH-PRÓBA
A jellegzetes változatok: > Vulger válaszok sűrűsödése valamelyik táblán, a többi táblához viszonyítva. > A jegyzőkönyvben megfelelő számú vulger válasz van ugyan, de egyik sem azokon a táblákon, amelyeken a leggyakrabban szoktak vulger választ adni (I., V., X.). > Originális válaszok sűrűsödése a többi táblákhoz viszonyítva. Ha a jegyzőkönyvben egy-két Őrig-válasz van, ezt is érdemes a megfelelő táblánál feltüntetni. > Ha Őrig és Vulg van egy válaszban, azt is tüntessük fel. Elaboráció: A többi táblához viszonyítva sűrűsödnek az „elaborációk" csoportjába tartozó különleges reakciók, B+ válaszok stb., vagyis a táblán a jelentésadás magas színvonalú. Ilyenkor a megfelelő jegyeket feltüntetjük. Színvonalromlás: A táblán - a többi táblához viszonyítva - az alacsony színvonalú megoldások, egyszóval mínusz válaszok, formátlan szín és árnyékolá- si válaszok, paradox reakciók, dezorientációk, tapadások stb. sűrűsödnek. Telítődés: Bármely formai vagy tartalmi jegynek a halmozódása, sűrűsödése, a tábla által kínált lehetőséghez és a többi táblán adott megoldáshoz viszonyítva. Néhány példán bemutatjuk, hogy a táblák szerinti, tehát a felszólító jellegek fonalán haladó értelmezésnél milyen mozzanatokat kell kategóriánként és táblánként kiemelni. 1. jegyzőkönyv Elakadás - II. Sokk VIII. Medián-ütközés. Szukcesszió - IV., V., X. Szétesett Vulg-Orig -X. 4 Vulg. válasz Elaboráció - III. B, Bsec, Őrig. Telítődés - IX. Dzw. Színvonalromlás - IV. g-Komb. 2. jegyzőkönyv Elakadás -I. Zavar. V. Versagen-tend. Szukcesszió - I, II., III. szétesett, VI. szigorú tendencia, VIII. fordított Vulg-Orig-I. 3. Vulg. V. nincs Vulg, Orig± VI. nincs Vulg, 2 Orig±, X. csak 1 Vulg. (A X. nél az 1 Vulg-ot azért tüntetjük fel, mert feltűnően kevés. Ezen a táblán lehet ugyanis a legtöbb Vulg választ adni). Elaboráció - IX. 2. B, 3 Komb, 2 Őrig. Telítődés - III. aFbF, nFFb. Színvonalromlás - VIII. csak Vulg! Gzw F- IX. Válaszrontás.
5. jegyzőkönyv Elakadás - II. Ütközés, Zw-ütközés. III. Piros ütközés. V. Dd-ütközés, VI. Szex ütközés, Szimmetria ütközés. VII. Zw-ütközés, Szex-ütközés, Medián-ütközés, VIII. Medián ütközés, IX. Ütközés Szukcesszió - IV. Szétesett. V. fordított. Vulg-Orig - II. OrigElaboráció - nincs. Telítődés - VI. 3 Takarás Színvonalromlás: II. Konf., B-
248
Második rész. Összesítés - Mutatók
Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet (OIE) összesítőlapja (1. oldal)20
Szím: — ------------ ----Osztály: _____ ______ Vv.: ___ ____________ Név: ---- ---------- -----------Foglalkozás:------- —
- Iskolai végzettség: -
----------------------- —
Színes ¿.:
Klinikai kérdések: ______
Xidő. Idö/F-szám.
R OR SCHA CH Felelel GD
i-vti
VIII-X Do
DG komb DG konf
G komb
Gzw
DG kom
DzwG
Dzw
M
(M)
T Dd2
w FT csoportosíts G +
±
-
I
Md
Td
Myth
Anat
Rtg
Vér
Obj
Matéria
Jármű
Md Obj Szömj Szex Architektúra
Ruha
Álarc I.
Álarc II.
F
Táj
Pfl
Asztronómia
B
Felhő
D Dd
B see
Füst
Tűz
B kiéin BF
FFb FHd
Sacrum
Hegy
Víz
Szikla
«g
Explózió
Térkép
Gcomeiria
Ornamentika
Jel
Festmény
Illusztráció
Szobor
Karikatúra
Szimbólum
Absztrakt
Szcéna
b
Álarc III.
Ennivaló
Szem
T6i
Sár
Szakadék
Kő
Barlang
Szín
Amorf
Elárulom:
F(Fb) aFFb
Tanalom
nFFb
AiiéieUkála
I
eltérés -eltérés
g-
Semleges % +
szóródása:
skál Tartalmi körűk: a &
aFb F aFb
rF b F n FT
F
»« »x B ab sar B
+ M
:
Md Obj% vl : (V +V ) 2 3
T: Td
&-
&
KONSTELLÁCIÓK
b ÉT,
RCJJ. 1. Szoc sk.
ÉTf*
Regr. 1. Óig sk
MF
Alkohol szindr. S.N
IT
5. Meg nem lörtértlé levés: 6. Reakcióképzés: 7. Azonosítás:
Sz.E.1. E: Ily
F,+ífc
Szuicid sk.
V. Mentális színvonal:
S.P.S. Sch. sk. Sch.P.l.
” ÉT2: Kóros élménytípus. Kiszámítására akkor kerülhet sor, ha a jegyzőkönyvben van Fbn. (Ebben az esetben az ÉT-t a differenciálás érdekében ÉTj-nek nevezzük.) Az ÉT2-t úgy kapjuk meg, hogy az Fbn- eket egyenként másfél ponttal számolva hozzáadjuk az ÉT! színoldalához. Az ÉÍ2 mindenképpen súlyosan patológiás jegy. (Bagdy Emőke és Kapusi Gyula kiegészítése)
249
A RORSCHACH-PRÓBA
Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet (OIE) összesítőlapja (2. oldal)
Jelentésadási tudat
Fokozott jelentéstudat
Molekula-reakció
Ideovizualitás
Befestés
Infantilis alakválasz
Színhívás
Ismeretközlés
Hd-hfvás
Szubj. kritika
Infantilis tartalmak
Színhiány
Obj. kritika
infantilis pozíció
Színdicséret
Mese-reminiszcencia
Szlndramatizálás
Jelentéstudat Infantilis jelentéstudat
Színkritika Vagy-vagy Kérdő reakció Tagadó reakció
Impresszió Verbalizmusok
Szfntagadás
Szubj. reakció
Hd-artefaktum
Kitérő verbalizáció
Hd-szimbolika
Bizonytalanság
Bizarr verbalizáció
Hd-kompenzélás
Tehetetlenség
Konkretizálás
Válaszrontás
Unbestimmt
Autisztikus magyarázat
Rejtett értelmezés
Elhomályosodás
Gyanakvó reakció
Ínkompetencia
Neologizma
Annullálás
Elakadások
Absztrakt szóhasználat Gépies fordulat
Konfabuláció Dezorientációk Élettelenítés
Versagen
Értékelés
Dereizálás
Sokk {Hd. szír
Vélemény
Táblahatár átlépés
Zavar
Énes verbalizáció
Énbevonás
Feltételes verbalizáció
Autolokalizáció
Fabuláció
Kontamináció
ütközés G-ütkÖzés Laterál-ütközés
Transzform izmus
Hd-ütközés
Paramnéziák
Kicsinyítés
Színűt közés
Kifejezési amnézia
Nagyítás
Piros-ütközés
Ismétlés
Aránytalanság
Kék-zöld ütközés
Rá ismerés
Intenció
Barna-ütközés
Értelmezési illúzió
Áttételes reakció
Sárga-ütközés
Hasonlósági illúzió
Fordulat az értelmezésben
Zw-ütközés
Lokalizációs bizonytalanság
Medián-ütközés
Rejtett determinánsok
Dd-ütközés
Pozíció
Kilépés Aggraváció Eltolódon sokk
Defekt reakciók
Számreakció
Csonkítás
Kettőzés
Hiány-reakció
Tükör-reakció Medián-preferencia
Deformálás Defekt Fb
Leírások
Defekt Hd Színleírás
Szenzoros projekciók
Hd-leJrás Képleírás
EQa Akusztikus asszociáció
Szexuális válaszok Szex-ütközés
Szimmetria
Szaglási asszociáció
Bizarr szex-válasz
Technikát descriptio
Tapintási asszociáció
Szex-labiliátés
Tartalmatlan reakció
B-Fb testérzés
Orális
Hézaghangsúly
Hajlító B
Anális
Feszítő B
Uretrális A tergo
Tapadások Perszeveráció Sztereotípia
Eíaborációk Színelaboráció
Arc-sztereotípia
Hd-elaboréció
Metamorf izmus
Md-sztereotípia
Távolítás
Kettős lény
Visszatérés
Kombináció
Groteszk
Részletezés
Perspektíva
Inadekvát kinesztézia
Proprioceptív reakció
FH
Takarás
Érintkezési hangsúly
Feszültség-a laboráció
Amputált G
Infantilis reakciók
Statikai reakció Kettős válasz
Elfojtott B Keresztmetszet
Kettős B
Undor-reakció
Transzparencia
Int. Fb Hd-utalás
Kontúr-reakció Juxtapozfció Sűrítés
Veszély-projekció Agresszió
Zvvutalás Medián-utalás
Frusztráció Bagatellizálás
Inverzió
Ppt
250
Paradox reakciók
Egyéb reakciók
Második rész. összesítés - Mutatók
Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet (OIE) összesítőlapja (3. oldal)
251
A RORSCHACH-PRÓBA
Az összesítési eljárásnak, a mutatóknak és a skáláknak a kidolgozásában Binét Ágnes, Hegedűs Imre, Nemes Lívia, Szakács Ferenc és Szegedi Márton voltak a munkatársaim. Felhasználtam ezenkívül Mezei Árpád és M. Erdélyi Éva eredményeit. A skálaelv kialakításában különösen sokat vettem át S. Neigertől és munkatársaitól; Quirktől és Slemontól, akik az amerikai kontinensen végzett nagy kiterjedésű vizsgálataikban messzemenően továbbfejlesztették értékelési rendszeremet, és kidolgozták az ezeknek megfelelő számítási modelleket. A jelölési minták összeállításához több száz jegyzőkönyvet használtunk fel. így a minták mind a jelölés, mind az értékelés szempontjából sok magyar pszichológus és pszichiáter felvételi és jelölési tapasztalatát sűrítik. Főként az alábbi rorschachozók jegyzőkönyveit és tapasztalatait használtuk fel: Ajkay Klára, Binét Ágnes, Debreczeni Zsuzsa, Fejér Gabriella, Fonyó Ilona, Földes Éva, Hegedűs Imre, Hoffmann Gertrúd, Kulcsár Zsuzsanna, Klaniczay Sára, Mérei Vera, Moussong-Kovács Erzsébet, Nemes Lívia, Ördög Mária, Pau- lay Márta, Sülé Ferenc, Sülé Magda, Szakács Ferenc, Szegedi Márton, Tóth Ágnes, Varga Etelka, Varga Éva, Vargha Miklós, Vincellér Márta, Virág Teréz.
HARMADIK RÉSZ AZ ELSŐ NÉGY OSZLOP ÉRTELMEZÉSE
A Rorschach-jegyzőkönyv jelölésében öt oszlopban 274 jelet használunk. E jelekkel formalizáljuk a jelentésátadási folyamatot. így válik lehetővé, hogy a pszichológiai történést kvantifikálható elemekben és mutatókban összesítsük. Ezután kezdjük el a jegyzőkönyvet értelmezni. A formalizált és részben kvantifikált jeleket, pszichológiai jelentésüket követve, csoportosítjuk és elemezzük. Az így kapott támpontokat egymáshoz illesztjük, és ellentmondás nélküli személyiségképekben igyekszünk összefoglalni. Az értelmezés feltételezi, hogy a jelek mindegyike valamilyen pszichológiai történésnek felel meg akár a percepcióban, akár a képzetáramlásban, s ezek a történések klinikai tapasztalatok és statisztikai adatok alapján meghatározhatók. E formalizált jelekben jel és pszichológiai jelentés viszonyának számos változata szerepel. A leggyakoribbak: > Modellreakció. A jelentésadási helyzetben lejátszódó folyamat meghatározott, körülhatárolt pszichikus történés; nem igényel magyarázatot, közvetlenül leolvasható. Ilyen reakció a sokk, amelyben a viszolygás és a színvonalsüllyedés elsődlegesen mutatja a zárlatot. Ilyen a konfabulá- ció is, ebben nyomon követhetjük, amint a szemlélet egy részlettől elsodorva szubjektivizálódik. > Gyakoriság a képzetáramlásban. Bizonyos jelek gyakoriságuk révén kapnak pszichológiai jelentést. Példa rá a T%. Nem az fedi a pszichológiai történést, hogy a v. sz Állat-választ ad, hanem hogy reakciói között milyen gyakran bukkantak elő ezek a válaszok. A jelenség, amelyet ez a gyakoriság kifejez, a Sztereotípia. > Funkciók relációja. A jelentésadásban a mentális kontroll funkcióját a formaválasz, az érzelmi viszonyulást a színválasz, a szorongásos attitűdöt a Hd válasz fejezi ki. Az FFb mögött rejlő pszichológiai történés az, hogy a mentális kontroll (F) fölébe kerekedik az érzelmi viszonyulásnak. A HdF válasz azt jelzi, hogy a szorongásos feszültség erősebb az értelmi féknél. > Analógiák. Jel és jelentés viszonya hasonlóságon alapszik, de a hasonlóság két különböző minőségű entitást is összeköthet. Analógia lehet pél
253
A RORSCHACH-PRÓBA
dául egy lelkiállapot és egy asszociatív tartalom között, (a sár mint tartalom például a züllöttséggel kapcsolatos szorongás lelkiállapotának felel meg), vagy feszültség és percepció között. Egyik legbeszédesebb példája ennek a zw reakció. A renitencia, a nonkonformizmus mint feszültség jelenik meg a figura-háttér átbillenésben, a háttér figurának látásában. A jelek pszichológiai hátterének minden változata az ember lelki életének alapjelenségén, az áttételességen alapszik Az áttételesség legegyszerűbb formája a kifejezés: az indulatot gesztusba vagy hangba teszem át; megsimogatni vagy megcsípni valakit egyszerű gesztus, de nagyon különböző érzelmi állapotnak lehet a kifejezője. Áttételes jelentésük van az olyan metakommunikatív gesztusoknak is, mint kopogás az ujjainkkal az asztalon, a kéz tördelése stb. Egy másik, nagyon gyakori formája az áttételnek az, amelyben a rész áll az egész helyett, hordozója és kifejezője is az egésznek. Az a szó, hogy „málna" valakinek azt a szégyenteljes emléket juttatja az eszébe, hogy egyszer málnaszedés közben bevizelt. Másvalakinek, ha egy számára kellemes érzelmi feszültségről beszél, gyakran jut eszébe Nagyszalonta, s ennek a kisvárosnak a temetője - nosztalgiát érez, mert egy szerelmi emléke fűződik a városhoz. Ezek az utalásos áttételek, amelyeknél egy részlet, esetleg egy szó az élmény egészének a hordozója. Az áttételeknek egy ismert csoportja hasonlóságon alapszik. Idetartoznak a jelképek, az analógiák, az irodalom metaforikus világa. Az, hogy a torony a pénisz helyett jelenhet meg a képalkotásban, éppen úgy áttétel, mint ahogy a liliom a szűziességet idézheti fel, és az „Özvegy legények tánca" Ady versében a meg nem valósult, szertefoszlott ihletek kifejezője. S végül alapja lehet az áttételességnek minden kontiguitás (asszociatív érintkezés). A Deák téri templom megjelenése a képzetáramlásban jelezhet egy olyan ismerőst, akihez csupán annyi közöm van, hogy nemrégiben a templom előtti téren találkoztam vele. Amikor egy tetszés szerinti számot kell keresnem, és éppen a 19-est mondom, ez lehet azért, mert aznap valami bosszúságom volt a 19-es buszon, vagy mert egy ismerősöm a 19-es számú házban lakik, és még sok-sok más okból. A lényeg az, hogy minden, ami a képzetáramlásban előadódik, áttételes jelentéseket is hordoz. Ez Freud gondolatrendszerének magva; műveiben az élet legkülönbözőbb területeire vonatkozóan fejti ki. S az áttételesség a vezérelve a projektív tesztek módszerének is. Ha nem lenne áttételesség, nem lennének projektív tesztek sem. Az áttételesség azonban ugyanakkor a projektív tesztek legnagyobb hibaforrása is. Nem könnyű ugyanis nyomon követni ezt a folyamatot; egyazon jel mögött többféle jelentés húzódhat meg. Nincs olyan „áttétel-ábécé", amelynek alapján a jelentés egyszerűen leolvasható lenne. Például a Rorschach-válaszok között elő szokott fordulni a barlang mint tartalom. Ez lehet utalás a kalandra, és jelenthet menekvést, elbújást. De az ősember és a barlang egyazon képzetkörben való előfordu
254
Harmadik rész. Az első négy oszlop értelmezése
lása alapján takarhat primitívséget, kegyetlenséget is (a „troglodita" konnotáci- ója). Az asszociáció néha a barlang üres, üreges jellegén alapszik: így az anyaméhet jelképezi, s így indulatilag az anyához való kapcsolódást, a biztonságot képviseli. De az is előadódhat, hogy valaki Anouilh Barlang címet viselő darabjára asszociál, ebben az esetben a barlang az „élet alját", a kiszolgáltatottak világát fejezi ki. Egy művelt ember képzetáramlásában Platón hasonlata alapján is felmerülhet a „barlang" szó; e hasonlat szerint a való világról annyit tudunk, mint az az ember, aki barlangban ül, háttal a világosságnak, és csak az árnyékokat látja elsuhanni, vagy kaphatja jelentését Bacontői, aki vaskos előítéletnek bélyegezte a csak barlangfalak közt érvényes képzeteket. De jelentheti a „barlang" a képzetáramlásban a szerelmi találkák helyét is, francia szóhasználat alapján: jelképezheti a züllést a „kártyabarlang" asszociációval stb. A barlangnak mint tartalomnak tehát hamarjában hétféle pszichológiailag érvényes jelentését szedtük össze. A jelek sokértelműek, de egybevágásaikkal és szekvenciáikkal mégis nagyjából megbízható támpontokat kaphatunk. Például, ha a Barlang tartalom mellett a determináns oszlopában HdF van, ami szorongást jelez, akkor mint elbújási tendenciát értelmezzük. A nyers indulatokat jelző Fb mellett primitívségre mutat, az ábrándvilág Bkl-je mellett kalandvágyra, Sár-tartalommal a züllés problémájára utal, Archit mellett a biztonsági igényt fejezi ki. Zw válaszban az anya - gyerek kötődésre mintázódott konfliktusos kapcsolatra gondolhatunk.
A kötetünk első részében jelölt 259 jelnek és a második részben közölt 26 mutató különféle változatainak a pszichológiai háttere jelentésére vonatkozó ismereteinket foglaljuk itt össze. Ez az értelmezés alapanyaga, amely a táblák felszólító jellegére vonatkoztatva és a komplex válaszok differenciált elemzésével kiegészítve lehetővé teszi a személyiségkép felrajzolását. Ez az alapanyag háromféle aspektusból értelmezhetők > Összesítve, mutatószerűen: Milyen ember az, aki egy átlagjegyzőkönyvben összesen 6 Zw választ ad, vagy 5 Ruha-választ, vagy 15% M-t stb. > Szekvenciában, vagyis a válaszoknak, illetve a jeleknek a jelentésadási folyamatban elfoglalt helye szerint: Mit jelent egy Anat-válasz a VI. tábla elején, mit jelent egy FFb a X. táblán, vagy egy Do válasz két Hd válasz között stb. > Lokális értelmezésben: Az adott jel milyen más jelekkel jár együtt egyazon válaszban? Mit jelent egy zw aszerint, hogy a determinánsban B vagy Hd vagy Fb van-e mellette stb.; miben különbözik az M válasz jelentése aszerint, hogy a negyedik oszlopban Vulg vagy Orig-jelet kap-e, s hogy az ötödik oszlopban Élettelenítés vagy Intenció járul-e hozzá. Mindebből láthatjuk, hogy a jeleknek sokféle jelentésváltozatuk van, és bármilyen óvatos is az értelmezés, a jelek egész jelentésfelhőt hordozhatnak. 255
A RORSCHACH-PRÓBA
Az értelmezés folyamán egy jel konkrét jelentését ezért kívánatos körülhatárolt kérdésekhez kötni. Például a B+ jelent introverziöt, önismeretet, érzelmi féket, intellektualizálódást, belső feszültséget. Célszerű tehát feltenni az értelmezési láncszemnek megfelelő konkrét kérdést. Mit jelent a B+ az értelem szempontjából? A válasz erre: inkább jó képességeket és elaborációt. Mit jelent érzelmi szinten? A válasz: fékezettséget, nehéz, de tartós kötődést. S végül biztosabbá teszi az értelmezést és szűkíti lehetőségi körét a jelentések szindrómaszerű egybevágásának a mérlegelése. Viszonylag sok Dd például magas F% és Koartált Élménytípus mellett a depressziót támasztja alá; magas F% és Ambiekvális Elménytípus mellett kényszerneurózisra utal; 70-es F% és Extravertált Élménytípus mellett a jelentéktelenítésnek, a bagatellizáló elhárításnak a jele, s így a pszichopátiás szindrómába tartozik.
A felfogásmód jeleinek értelmezése A Rorschach-jegyzőkönyv első oszlopában a felfogásmódot 13-féle jellel jelöljük. Először ezeknek a jelentését tárgyaljuk, majd az összesítésből készült Fel- fogótípus különféle változatihoz adunk értelmezési útmutatót, végül pedig a Felfogásmód jeleinek a sorrendjéből, a szukcesszióból nyert értelmezési támpontokat ismertetjük.
A felfogásmód 13 jele G A v. sz. az egészet próbálja megragadni. Áttekintése van az eléje kerülő szemléleti anyagról. A globalizálással az absztrakcióhoz hasonló műveletet végez, az egésznek kedvéért lemond a részekről, könnyen eltekint a részletekhez inkább tapadó élménymaradványoktól, s ezzel bizonyos fokig indulattalanít. Sok G válasz eltolódás a valóság konkrét érzékletes vonatkozásaitól, amit a részletek rejtenek magukban. Kevés G válasz az összefogásnak, az absztrakciónak a hiánya, tehát kisszerűség a külvilághoz való viszonyulásban.
G+ Tagolt, elaborált szemlélet, jó intelligencia, készség a szintézisre, inkább elméleti, mint gyakorlati beállítottság.
256
Harmadik rész. A felfogásmód jeleinek értelmezése
G± „Passe-partout" megoldás. A személy az alkalmazkodás olcsóbbik módját választja, belekapaszkodik az általánosba. A belső sivárságnak, a képzetáramlás banalitásának a jele. GA szemlélet a felületessége és a differenciálatlansága révén öleli fel az egészet. Primitív reakciónak felel meg, alacsony értelmi színvonalnak. Kisóvodásoknál és értelmi fogyatékosoknál gyakori. Egy átlagjegyzőkönyvben 3 G- válasz már a pszichózis jele. D A D válasz az jelenti, hogy a v. sz. pregnáns részletet ragadott meg, követve a szemléleti mező természetes tagolódását. Nem igyekezett egy tagolt egységet egybefogni, de nem is csúszott át a művileg elhatárolható kis részletekre. A természetes tagolódást követni - ez felel meg a realitásnak. Az optimális számú D választ adó személy praktikus, tárgyhoz kötött, igazodik a valósághoz. A mindennapi élet problémamegoldásaiban nem az elvekből leszűrt vagy a tapasztalatokból általánosított életbölcsesség irányítja, hanem a józan ész (common sense). A „józan ész" a gyakorlati szempont érvényesítését jelenti, az érdeket az általános emberi szemponttal szemben. Aki a „józan eszét" követi, az praktikus és realista ugyan, de önző és primitív is. Inkább a helyzetben adott érdeke vezérli, s az „idea" alig játszik bele megoldási módjába. Értelmi szempontból nézve a D válasz inkább nehézkességre, közepes értelmi képességre, az elvont gondolkodásban való járatlanságra utal. Sok D (az optimálisnál több, tehát az FT-ben D) érzelmi korlátokat jelez, az elsivárosodás tendenciáját. Nagyon kevés D (annyi, hogy az FT-ben már nem is szerepel) arra utal, hogy a tájékozódási képesség gyengébb, az érdeklődés a gyakorlati valóság iránt kisebb. Igazolja ezt az a tapasztalat, hogy a gyerekeknél nagyon kevés D-t minden korosztályban csak 1-2 jegyzőkönyvben találtunk, az adoleszcensek jegyzőkönyveinek viszont a 15%-ában. Dd Ezek a részletek közvetlenül nincsenek adva, nem pregnánsak, nem ugranak ki az exponált képből, és nem hívnak fel a jelentésadásra. Ennek megfelelően ritka válaszok is, a válaszok 5-6%-át teszik ki. Aki ilyen választ ad, az erőfeszítést tesz arra, hogy a természetes tagolódást egy másféle tagolódással helyettesítse, s a jelentésadási feszültséget a jelentéktelenre, a kicsire tegye át. Ez a Dd értelmezésének lényege: átvinni a jelentésadási feszültséget a jelentéktelenre.
257
A RORSCHACH-PRÓBA
Jó szukcesszió mellett és optimális gyakoriságban intellektuálisan jó jegy: aprólékosságot, pontosságot, dolgosságot jelez, emellett bizonyos szemléleti gazdagságot is. Lazább szukcesszióval, főként az optimálisnál több Dd bizonytalanságról, szorongásról, menekülő attitűdről vall. A v. sz. menekül a realitás elől, ezért feszültségét a lényegesről (a pregnánsról) a lényegtelenre (a nem pregnánsra) viszi át. A sok Dd arról tanúskodik, hogy a személy nem tud elszakadni ettől az attitűdtől, hosszan megtapad a lényegtelennél, elszakad a realitástól, a jelentéktelen részletek sodorják el. A sok Dd baleseti készséget, gyakori tévcselekvése- ket jelez. Több szerző tapasztalta, hogy a nagyszámú Dd olyan viselkedésnek felel meg, amelytől nem idegen az acting out: a v. sz. a feszültséget átviszi a realitáshoz viszonyítva jelentéktelen részletekre, ezeknél megtapad, a feszültsége így egyre nagyobb lesz, tehát könnyen robbanhat ki cselekvéseiben egy ina- dekvát (mert valójában kevésbé lényeges) helyzetben. Vannak olyan személyek, akik jó szukcesszió mellett halmozzák a Dd-t. Minden táblán megadják a megfelelő G- és D-válaszokat, majd kikötnek a Dd-k mellett, és ott hosszan megtapadnak úgy, hogy néha el is kell venni tőlük a táblát. Az ilyen halmozott Dd az ambíciónak és a bizonytalanságnak a keveréke, a viselkedésnek egy nagyon rossz útja, mert a személy teljesítményre törekszik a minőségre való tekintet nélkül. Gyerekeknél a sok Dd kedvezőtlen jel: nyugtalanságra, „balesetezésre" utal, jellemző a gyakran megszégyenített gyerekekre (pl. megszégyenített enu- retikusokra). A vizsgálatok azt mutatják (E. Lord, 1950), hogy a Dd-k száma független a vizsgálati helyzettől, tehát a személyiségnek meglehetősen stabil vonását tükrözik. Kórképekben a halmozott Dd rossz formák mellett makacs antiszociális magatartásra és paranoid szkizofréniára utal. Dd-sorozat HdF-determinánssal a bűntudat elhárítása, projekciós magatartás (az élet veszélyes, az emberek fenyegetőek, üldözők). FHd mellett a sorozatos Dd válaszok nappali ábrándozást jelentenek.
Dzw Az alaklélektan mutatott rá a figurának és a háttérnek a viszonyára a percepcióban. A szemléleti mezőben látott tárgyaknak hátterük van (háttér nélkül nem észlelünk alakot); az alaklátás sajátossága, hogy személetünkben a tárgy kidomborodik, kiemelkedik, a háttér bizonytalanabb, és úgy érzékeljük, mintha „hátrább lenne". Ha egy személeti egységben a háttér és a tárgy mérete nagyjából egyforma, és a tárgy tagolt is, akkor a háttér időről időre előugrik, „kidomborodik", a hátteret látjuk tárgynak és a tárgyat háttérnek. A szemlélet a szubjektív percepciós ütemnek megfelelően billen át, s a tárgy és a háttér he
258
Harmadik rész. A felfogásmód jeleinek értelmezése
lyet cserél.21 A szemléleti átbillenésnek az a magyarázata, hogy a háttérnek és a tárgynak közös kontúrja van, ez azonban csak az egyikhez tartozhat. Amelyikhez tartozik, azt észleljük tárgyként, s éppen körvonalai révén különül el a háttértől, és kelti bennünk azt az érzést, mintha kiemelkedne. Aminek a szemléleti mezőben nincs kontúrja, azt észleljük háttérnek. A szemlélet átbillenése úgy jön létre, hogy a kontúr hol az egyik, hol a másik entitáshoz csatolódik; amelyikhez hozzákapcsolódik, az a figura. A kontúrváltozással összefüggő szemléleti átbillenés szándékunktól független, a szemlélet sajátossága (de szabályozható). Ha olyan képet nézek, amelyen a tárgy és a háttér egyforma nagyságú, és a háttér kiemelkedő részének könnyen jelentést adhatunk, (amilyenek a Rubin-féle ábrák vagy a II. és VII. Ro-tábla), akkor a kontúrváltást, figurának és háttérnek a helycseréjét le kell küzdenünk, különben a szemlélet nem stabil és nem alkalmazkodik az exponált képhez. A szemléleti átbillenés tehát alkalmat ad annak, aki nem akar alkalmazkodni, hogy a jelentésadásban kövesse a szemléleti átbillenést, és a forma helyett a hátteret ragadja meg. Aki ránéz egy Ro-táblára, és elsőnek a háttérnek ad jelentést, az szemléletben fordul szembe a feladattal: renitens, nonkonformista módon reagál. Az a személy viszont, aki először a foltra ad válaszokat, és csak ezután tér arra, hogy a háttérnek mint figurának jelentést tulajdonítson, az kontrollja alatt tartotta a figura-háttér átbillenést. Ez a folyamat szellemi határozottságot, önállóságot, energiát jelez. A Dzw válaszok jelentése: agresszió, határozottság, erőszakosság, nonkonformiz- mus, energetikai feszültség. Ezt az általános jelentést mindig szekvenciaszerűen is mérlegelni kell. Ha egy-egy táblán inkább az első válaszok Dzw-k, akkor fokozottabb az agresszív hangsúlyuk, ha a táblára adott utolsó válaszokként fordulnak elő, akkor az energetikai mozzanaton van nagyobb hangsúly. S végül, ha a folt-válaszok hát- tér-válaszokkal váltakoznak, vagyis, ha a Dzw-k G, D vagy Dd közé iktatva jelennek meg, akkor nonkonformizmusnak kell őket értelmeznünk. Az irodalom a Dzw válaszok több fajtájának tulajdonít körülhatárolható jelentést. Ha a válasz a folt közepén lévő fehér részletekre vonatkozik (pl. II. [17], VIII. [6]), akkor miliő-konfliktushoz kapcsolódó agresszív feszültségre kell gondolni; ez - főként nőknél - neurotikus jegy. Ha a Dzw-válasz széli fehér részletekre vonatkozik (pl. I [19], VII. [16]), akkor ez a belső bizonytalanság erőszakos kompenzálásának a jele. A hiány-Dzw - például „lyuk" - ugyancsak az agresszióval társuló bizonytalanságnak a jele. A tiszta Dzw válaszok, amelyekben a v. sz. önálló jelentést ad a fehér folt
Jl
Lásd a Rubin-féle serleget, Kardos: Általános pszichológia, Budapest, 1964.
259
A RORSCHACH-PRÓBA
nak, például „Lámpa" a IL-en, „Hegedű" a IX.-en, „Napóleon" a Vll-en, nega- tivista, oppozíciós reakciók: a valóság visszájára fordítása. Igen értékesek a lokális értelmezésben mint a nonkonformizmus jegyei. A Dzw válaszok és általában a fehér részletekre adott válaszok minden fajtája a vizsgálati légkörtől meglehetősen függetlenek, a vizsgálat megismétlésekor is változatlanok, s így feltételezhetően a személyiségnek stabil vonásait fejezik ki.
Ddzw Ez a ritkán előforduló reakció a kicsinyességet és az agresszivitást egyesíti. Jó forma mellett az éles szemléletnek és az agressziónak az együttese: csipkelődés, éles humor, gyakran viselkedési extravagancia; rossz formával ugyanez primitív változatban: zsörtölődés, irigység, feltűnést keltés. zw A figura-háttér átbillenés legjobban adaptált megoldása. A v. sz. a foltnak ad jelentést, de válasza implikálja, hogy közben a hátteret is észlelte. A jelentésadásban azonban változatlanul másodlagos szerepet tulajdonít neki. Például: X. (5, 10): „Két ember megkapaszkodik a sziklában". A jelentésben megformált alakzatok mellett jelentést kapott a háttér is. Valójában mint háttér: a mélység, amely fölött megkapaszkodnak. Ez a ritka reakciótípus főként lokálisan értelmezhető: általában agressziót is mozgósítani tudó, energikus, jól alkalmazkodó személyiségre utal. Do A v. sz. egy részletnek tulajdonít jelentést, ott, ahol mások egy nagyobb egésznek szoktak jelentést adni. Ez elsődlegesen gátlás jele. A gátlás nem emlékezeti szinten hat, nem arról van szó, hogy „nem jut eszébe"; nem is verbális szinten, ez úgy jelentkezne, hogy nem találja a szót, vagy elakad a kifejezésben. Ez a gátlás mélyebb, magában a szemléletben gyökerezik. A Do jelentése mindig percepciós gátlás. Többféle háttere lehet: > Előadódhat neurotikus talajon mint depresszív és kényszeres személyek szorongásos gátlásai. Ez az érdeklődési kör beszűkülésében, közönyben nyilvánul meg, a belső rugalmasság híján, a szegényes asszociációk folytán alacsony szintű a problémamegértés. > Gyerekeknél a lappangási korszakban jelentkező gondolkodási gátlás; a 8-9. életévnek az a megtorpanása, amikor a molekuláris gondolkodási egységek bomlásának következtében átmeneti asszociatív szegénység áll be. Ezt tanúsítják a fejlődési adatok is. A Do előfordulási gyakorisága óvodásoknál 45%; 8-9 éves korban 60%, 12 éves korban 48%, serdüléskor 25%. Egy francia statisztika szerint (Beizman, 1961) még kiugróbb a 8-9 évesek Do-válaszainak gyakorisága.
260
Harmadik rész. A felfogásmód jeleinek értelmezése
> Magas színvonalú felnőtteknél is előfordul, s azt jelzi, hogy a perceptív gátlás mögött lelkiismereti aggály húzódik meg. Ilyenkor az FT differenciált. A Do válaszokat jó jegyzőkönyvben is gátlásnak, de ugyanakkor inkább „realisztikus mentális fordulatnak" kell tekintenünk (Oberholzer, 1944); ilyenkor a Do fék a fantázia és az indulatok kilengésének elhárítására. > Nagyon rossz jegyzőkönyvben, ismétlődő Sokk, Versagen mellett - konfabulációkkal, kevés vulger válasszal - a Do a homályállapotnak, a Gan- serszindrómának22 a jegye. A Do, mint tudjuk, onnan kapta a nevét, hogy Rorschach oligofréneknél észlelte. Értelmi fogyatékosoknál valóban előfordul ennek a választípusnak egyik változata: a halmozott Do. A v. sz. úgy adja a válaszokat, mintha egy egésznek a részletét mondaná el, de nem nevezi meg azt az egészet, amelynek a részleteit felsorolja. „Ez a lába, ez a hasa, ez a keze". A részletezés esetleg po- zíciószerűen halad, de azt a G F választ, amely részletez, a személy nem mondja ki. Ez a fajta Do viselkedés egy rossz, juxtaponált szemléletnek a hátterén jellemzi a debiliseket. Külön szindróma a Do és a Ppt válaszok együttes előfordulása. Például a v. sz. a II. táblán ezt mondja: „két ember" - s az utótesztben kiderül, hogy csak a (2) részletet látta. Szemléletben Do, verbálisán pars pro toto. Ez a szindróma, amelyet csak utóteszttel tárhatunk fel, gátlásnak és gátlástalanságnak az együttes előfordulását jelzi, ami egyaránt jelentkezhet neurotikus labilitás esetén, és a regressziós organikus pszichoszindrómában.
Gkomb Ez a ritka reakció a G válaszok pozitív vonásaira utal, absztrakciós képességre, jó intelligenciára, s ezen belül különösképpen a szervezőképességre és a megtervezés készségére. Ez a készség különféle szinteken lehetséges. Tervezni, előrelátni, az elkövetkező eshetőségekre gondolni átlagos intelligenciaszinten is lehet. Mindenképpen pozitív tulajdonságot jelez. A Gkomb előfordulása rendszerint egybeesik a Wechsler-teszt VII. próbájának a megoldásával. A szer- vezés-lélektani vizsgálatokban értékes útmutatás. Gzw A v. sz. egybefoglalja a foltot és a hátteret, s a kettőnek együttesen tud jelentést adni. Úgy alkalmazkodik a folthoz, hogy ugyanakkor a hátteret is bevonja a reakciójába. Elaborációs megoldás, mert feldolgozza azt a feszültséget, amivel a háttér a folt értelmezésébe belejátszik. Előadódhat ugyanis az is, hogy a háttér hirtelen megzavarja a jelentésadást - ez történik a zw-ütközésnél. A Gzw vá
H Lásd
Nyíró, 1962.
261
A RORSCHACH-PRÓBA
laszban a személy megoldást talál arra, hogy a háttér jelentésadás közben kidomborodjon, és a folttal egyértékű legyen. Olyan alkalmazkodást jelent tehát, amely egyszerre két ingert kap, és ezeket egyezteti. Aki erre képes, az megszokta a nehéz alkalmazkodást. Aki Gzw választ ad, annak a környezetével súlyos konfliktusa van, dacfeszültségben él, de más helyzetben más feladatokhoz tud alkalmazkodni. Bizonyos fokig még a számára terhes környezetben is. A „nehéz alkalmazkodás" mellett a Gzw az értelmi színvonal szerint nagyon különböző jelentésű lehet. Magas színvonalú jegyzőkönyvben (jó formaszázalék, B válaszok) áttekintőképességet, hatékony gondolkodást és főként önállóságot jelent. Egy külföldi vizsgálat, amelyet a mi jelölési rendszerünkkel folytattak le (Neiger, 1961/b, 1965), feltűnően sok Gzw választ talált papoknál, erkölcsi problémákban elmerült embereknél. Ez mutatja, hogy a jó Gzw valóban a nehéz alkalmazkodás feszültségének magas színvonalú megoldására utal. Alacsony színvonalú jegyzőkönyvekben inadekvát, rosszul adagolt agresszióra utal. Szkizoform tünetképződésnél is észleltük. Gyerekjegyzőkönyvben nagyon fontos jegy. Miliőkonfliktusban élő, figyelmetlen, renitens gyerekeknél fordul elő. A Gzw Fválasz, a rossz formával párosult Gzw arra utal, hogy a gyerek s főként a serdülő a környezetével való konfliktusból antiszociális irányban tör ki. Végül a Gzw értékes terápiái indikáció is, olyan akut miliőproblémát jelez, amely gyakran egy a személy környezetében létrehozott változtatással megoldható.
DzwG Ez a nagyon ritka reakció agresszív kiindulású globalizálást jelent. A reniten- cia (Dzw) generalizálódik, általánossá válik (G). A miliőfeszültség antiszociális viselkedéshez vezethet. DGkomb Ennél a választípusnál a v. sz. olyan részletekből építi fel az egészet, amelyek mindegyikének önálló jelentése van. A személy áttekinti, mérlegeli egy helyzet vagy egy feladat elemeit, s önálló gondolatmenettel tudja őket beépíteni egy nagyobb egészbe. Fantázia-hangsúlyú jó intelligenciára utal. Ilyen választ ötletes emberek adnak, akik nemcsak a kitaposott úton tudnak járni. Ha a DGkomb-ot színvonal-meghatározásra használjuk fel (s ez főként munka- és szervezéslélektanban igen fontos), akkor meg kell vizsgálnunk, hogy a kombináció hány egységből tevődött össze, hogy az egész hány önálló jelentésű részre tagolódik. Valóban magas szellemi színvonalról csak akkor beszélhetünk, ha a DGkomb legalább három elemből áll. Például a II. táblán: „tornyos templom (4), előtte egy tisztás (4), körülötte erdők (1), mindkét olda-
262
Harmadik rész. A felfogásmód jeleinek értelmezése
Ion színes szökőkutak, (2,3)". Ezt a három vagy négy részből összetett választ DGkomb FHd+-nak jelöljük, s emellett jelöljük a zw-t és az FbF-et is. Ha a DGkomb válasz rossz formával vagy ± formával párosul, vagy ha a determinánsban forma helyett más tényezők játszanak vezető szerepet, a kom- binatív készség, az ötletesség akkor is fennáll, de a válasz csábíthatóságra, befolyásolhatóságra, könnyelműségre utal. A kombinációs folyamat ilyenkor arra vezethető vissza, hogy a v. sz.-t az egyes elemek tovább csábítják jelentésadásra. Ez az iménti példára is érvényes: a forma jó, de a „színes szökőkutak" már nem a kombinációnak, hanem elsősorban a csábíthatóságnak a fonalán kerültek be a válaszba. Még egy példa a magas színvonalú DGkomb-ra, egyik legnagyobb költőnk jegyzőkönyvéből: IX. Táj, háttérben rom, két lőrés, DGkomb Bkl+ alapszín-ábrázolás (20), szakadék, szik- zw lafalon egymással harcoló emberek (7, 8, 9). A rom itt erőd, May Károlykép indiánok, zöld bokrok (2), harci sátrak (3) a bozótban leskelődő vadállat (6 vagy 11).
Archit Orig+ FbF Szakadék F(Fb)+ Szikla M Pfl Obj Táj T Szcéna
Aránytalanság Agresszív a. Veszély a. Intenció
Eredeti, gazdag, tehetségjelekben bővelkedő válasz. A DGkomb 5 elemből áll; magas színvonalú. De talán már a zöld bokrok is, s még inkább a rózsaszínű harci sátrak, amelyek a szakadék mélyén vannak, elcsábulás, elsodródás eredményei. Ez a DGkomb válasz antinómiája: csak akkor igazán magas színvonalú, ha sok önálló elemből tevődik össze. Ez azonban olyan lelkiállapot, amelyben a táblának minél több eleme külön, önálló jelentésadásra csábítja a v. sz.-t. így a DGkomb expanzív, jó képzeletű, ötletes emberekre jellemző, olyanokra, akiknek az ítélőképesség nem erős oldaluk, mert viszonylag könnyen engednek a késztetésnek.
DGkonf Részletvezérlésű egészválaszok; a v. sz. a részletből merített jelentést kiterjeszti, és szubjektív lépéssel visszafordítja az egészre. Szubjektiven áthangolja az ingermezőt. Lényege: a szubjektív mozzanat betör a percepcióba, és megrontja a valóság objektív visszatükrözését. A DGkonf válaszhoz vezető jelentésadási folyamat kétféle mechanizmussal jöhet létre:
263
A RORSCHACH-PRÓBA
> Generalizáló konfabuláció. VI. „Macska", mert ha a (7) bajusz, akkor az egész folt macska. Szubjektiven olyan egészet hozott létre, amelybe az érzékelt részlet beleillik. A v. sz.-nek a bajuszról mint részletről eszébe jut a macska. Ezen a ponton feedback jelenségnek kellene lejátszódnia, a folt tényleges formáját egybe kellene vetni a macskáról való képzettel. Ez a visszacsatolási lépés elmarad. Hiányzik tehát a v. sz.-ből az a kontroll, amely ellenőrzi, hogy a percepció fedi-e az asszociációt. Az objektív valóságot képviselő percepciót a szubjektív asszociáció elsodorja. Ezért a DGkonf-nak ez a típusa a gátlástalan, éngyenge személyeket jellemzi. (Az éngyengeséget itt a visszacsatolási kontroll hiánya képviseli.) Felnőtteknél antiszociális, kriminális pszichopatáknál fordul elő. Gyerekeknél az „indulati tolvajt" jellemzi, akit az indulatai elsodornak, és a valóság perceptív kontrollja nem fékez. > Kiterjesztő konfabuláció. A részlet egyenlő a folt egészével. A VI. táblán a (3) pillangó, ezért a v sz. az egészet pillangónak látja. Ez a kisgyerme- ki szemléletre és gondolkodásra jellemző mechanizmus, ami verbális szinten, gyermekkorban életkori jelenségnek számítana, a percepciós fék szempontjából minden esetben kóros. Irrealitást jelent, viselkedési zavarokat. Debiliseknél gyakori. A DGkonf mindkét típusában éngyenge, gondolkodásában túlzottan szubjektív, könnyen elsodorható ember válasza, akinek gyakori tünete a pszeudológia: a valóság szubjektív áthangolása. Leginkább a pszichopátiában és a hiszteroid neurózisban fordul elő. Pozitív tulajdonságként jár együtt vele az élénk képzelet. Ha olyan jegyzőkönyvben találunk DGkonf-ot, mely egyéb jegyei révén kizárja a kóros megoldást, rejtett tünetekre kell gondolnunk, vágyteljesítő gondolkodási csábíthatóság hátterén. Ha ritka esetben is, de előfordulnak jó formával társult DGkonf válaszok. Például: VI. pocsolyában, és most látszik a nyoma.
Egy madár megfürdött a Orig+ HdF Sár
DGkonf BF+ T
Ezek a DGkonf+ válaszok a szublimált infantilis szemléletet jelzik, és kifejezetten művészi látásra, ábrázolókészségre utalnak.
DGkont Az asszociatív fonalon egymás után megjelent tartalmak egybeolvadnak, és a percepció ezt követi. A perceptív egybefolyás asszociatív vezérlésű. Ez egy kóros folyamatnak a modellje: a képzetáramlás nem eléggé tagolt, az egymás
264
Harmadik rész. A felfogásmód jeleinek értelmezése
után megjelenő dolgok egybefolynak. S éppen így nem tagolódik a percepció sem: amit egyszerre látok, az egy dolog. Ez a fajta sűrítés gyakori az álomban, ahol a képzetáramlást és a percepciót egyaránt tagoló tudat funkciója megváltozik. A kontaminált válasz éber állapotban megfelel az álomképek szóvési módjának. Ritka reakció, egyetlen előfordulása is asszociatív és perceptív zavarra utal, a szkizofréniás folyamat patognomikus jegye (sch versus neurotikus és sch versus sine morbo viszonylatban egyaránt erősen szignifikáns; a különbség: p < 0,1). Van a kontaminációnak egy olyan változata, amely értelmi fogyatékosoknál fordul elő. Az oligofrén kontamináció folyamata a következő: Az értelmi fogyatékos Bedeutung-attitűddel nézi a foltot. Szerinte minden foltnak egy meghatározott jelentése van. Igen ám, de két dolgot lát, és képtelen egybevonni őket. A Bedeutung vezérlésű kontamináció nem elsősorban a szemlélet zavara, hanem az alkalmazkodni tudásé. A percepciós torzulás a Bedeutung-ve- zérlés következménye. Például: VIII. (1ből kiindulva) „Hegy", a gyerek hozzáteszi: állatokból van ez a hegy. Vagy: X. (6-ból kiindulva): „Gyökérhegy". Az ilyen típusú válaszok alacsony F%-kal, sok Sztereotípiával és Bedeutung-atti- tűddel súlyos debilitást jeleznek.
A felfogótípus (FT) értelmezése Az FT-elemek csoportosítása után a táblázatok alapján meghatározott Felfogó- típust (Második rész, 209. old.) globálisan értelmezzük. Az értelmezés lényege az összetevők arányának mérlegelése. A különféle változatok a klinikai tapasztalatok és azok statisztikai feldolgozása alapján támpontot nyújtanak a személyiségképhez. A Felfogótípus globális vázlatot ad a személyiségről; majdnem minden változata egyaránt előfordulhat normális és kóros esetben. így arról, hogy a személy egészséges-e vagy beteg, egy-két változattól eltekintve semmiféle felvilágosítást nem ad. Támpontot nyújt mindenekelőtt az életvezetés szabályosságáról vagy szabálytalanságáról, a viselkedés energetikai regulációjáról, az alkalmazkodóképességnek olyan aspektusairól, mint gátlás, fékezettség, valóságfunkció, elabo- ráció, s végül az intellektuális színvonalról, s ezen belül többek között a problémamegoldás értelmi habitusáról.
Az FT értelmezési sémája Az átlagember felfogótípusa G-D. Ez jelzi a beilleszkedő életvitelt, a szűk érdeklődést, a sekélyes aspirációt.
265
A RORSCHACH-PRÓBA
A különféle FT-k értelmezésében ebből az alapkonstellációból indulunk ki, és azt elemezzük, hogy ez mennyiben módosult. Minden bővítés, kiemelés vagy szűkítés változtat a képen. Ha a G több (G vagy G), a személy áttekintőbb, „elvibb" nézeteket formál, az életnek van számára értelme. Mivel absztraktabb, távolodik a realitástól, és egyben indulattalanabb is. Ha a D több (D vagy D), a személy közelebb van a realitáshoz, de kisebb az áttekintése (közelről néz, kevesebbet lát), ezzel szemben a helyzetekhez való viszonyulása intenzívebb, indulatosabb. Ha az FT alapkonstellációja Dd-vel egészül ki, akkor a szemlélet valamivel gazdagabb, de a lényegtelenre való átvitel alkalmazkodási zökkenőkhöz vezet. Minél több a Dd (Dd vagy Dd), annál inkább gondolhatunk a „boldogtalan, de hasznos" emberre, (Piotrowski, 1957). A zw jelenléte az FT-ben energetikai jelzés. Kiemelt zw-t fzw vagy zw) ambiciózus felnőtteknél és lendületes, sok irányban aktív adoleszcenseknél találunk. Aláhúzott zw az átlagnépesség 5%-ában, pályaválasztás előtt álló fiatalok 24%-ában fordul elő. A Do előfordulása gátlást jelent. A gátlás lehet értelmi, gondolkodási, de éppen úgy lehet lelkiismereti is. Mindenféleképpen a vágy és a cselekvés közé ékelődő fék. Ahogyan a zw a Felfogótípusban elsősorban az energetikai mozzanatot képviseli, úgy a Do lelkiismeretit (felettes én reakció). Ezt az is mutatja, hogy neurotikusoknál szignifikánsan gyakoribb, mint pszichopatáknál. (P < 0,2). Az FT értelmezési sémája tehát az, hogy a különféle elemek arányai az elvibb áttekintést, a realitást, a lényegtelenre való átvitelt, az energetikai feszültséget és a gátlást képviselik. Előfordulási hangsúlyukat (aláhúzzuk, kiírjuk, zárójelbe tesszük) arányba állítjuk egymással és értelmezzük.
FT-változatok G-D. A leggyakoribb FT, az átlagember személyiségképe. Életvitelét az alkalmazkodó beilleszkedés jellemzi, nem emelkedik felül a konkrét élethelyzeteken, gondolkodása sablonos, a „kisember". G. Jó F+% mellett aktív, ambiciózus. Rendszerint egyetlen választ ad egy táblára, de az a táblának minden részletét magába foglalja. Ebben az értelemben perfekcio- nista. Jó munkaképesség és a feladatok ökonomikus megszervezése jellemzi. Rossz F+% mellett a realitástól elszakadó, „elnagyoló" magatartásra, tehát alkalmazkodási zavarra utal. Általában kóros jegy. 266
Harmadik rész. A felfogásmód jeleinek értelmezése
G-(D) Az átlagövezetbe tartozik még, de életidegen, nehezen alkalmazkodó emberek adják. Tájékozódó készségük gyakran gyenge. (G)-D Szűk látókörű ember, mindig a körülményekhez tapad, a mások szempontjának megértésére, decentrálásra alig képes. G-D-Dd Sekélyes aspirációjú átlagember, sok környezeti, alkalmazkodási nehézséggel. A körülményektől való függés révén érzékenyebben reagál a körülmények valós és elképzelt összetevőire. Bár ezt az FT-t sok normális személynél is megtaláljuk, mégis egy enyhén kóros eltorzulásra kell gondolnunk (a neurotikus és pszichopata csoportban háromszor olyan gyakori, mint a sine morbo csoportban). G-D-zw Igen gyakori FT. Átlagos, aktív, inkább lendületes személyiség, Aláhúzott zw- vel határozottabb életvezetés. Munkában, alkalmazkodásban jó prognózis.
G-D-Dd-zw Ha egyéb kóros indikáció nincs, akkor gazdag személyiség, fokozott akarati mozgósítás, erőfeszítéssel kísért aspiráció. Az ambiciózus felnőttek csoportjában szignifikánsan gyakoribb, mint valamennyi egyéb csoportban. G-D-zw-Do Színes, változatos életszemléletet, nyitottságot jelez. Az egzaltációra hajló normális értelmiségieknél és a neurotikusoknál gyakoribb, mint a többi csoportban. Széles érdeklődés jellemzi őket. Képességeiket azonban nem realizálják kellőképpen. Aggályoskodásuk, cselekvési gátlásuk miatt nem érvényesülnek eléggé. Szeretik a társaságot, szívesen élnek csoportban. A jó társas pozíciójú személyeknél négyszer olyan gyakori ez a változat, mint a rossz társas pozíciójúaknái. G-D-Dd-zw-Do Ez is a változatos képzetáramlású emberek FT-je. Széles érdeklődés, s főként az élethelyzetek megélésében bizonyos nyitottság jellemzi őket. Tendenciájában emlékeztet az előbbi FT-re (magas színvonal, nem realizált képességek). De ezek a személyek kritikus élethelyzetekben inkább neurotikusán reagálnak; a helyzet tényleges megoldása elől betegségekbe menekülnek, vagy feladják önmagukat (tendencia aktuálneurózisra).
267
A RORSCHACH-PRÓBA
G-D-Dd-Do Statisztikai adatok szerint normális FT. Betegeknél ritka. Kiegyensúlyozott, jól alkalmazkodó, fékezett személyiségeknél fordul elő. Az ilyen FT-t adó emberek legtöbbje színvonalához képest igen tevékeny, szorgalmas. Kritikus helyzetekben koartációval, kóros esetben önmagába való visszahúzódással reagál. G-D-Do A személyiség kóros elváltozásának, a nem specifikus pszichés anomáliának a jegye. A különféle betegségcsoportokban szignifikánsan gyakoribb, mint a normális csoportokban. A sine morbo csoportban korlátolt érdeklődésű, képességeiknél gyengébben teljesítő személyeknél fordul elő. (Az ambiciózus felnőttek és az adoleszcensek csoportjában egyetlen ilyen FT-t sem találtunk.) A Do tehát az átlagos FT (G-D) elemeihez társulva a gátlásnak olyan fokát jelzi, ami a normális alkalmazkodást megakadályozza. (A Dd előfordulása azt jelzi, hogy a személy szorgalommal, a zw pedig azt, hogy energiával ellensúlyozza és lelkiismereti fékké elaborálja azt a gátlást, amely a sekélyes aspirációjú, szűk látókörű G-D konstellációban már kórosan beszűkíti a személyiséget.) G-Dd Ebből a felfogótípusból teljesen hiányzik a valóság szemléleti tagolódásának megfelelő D válasz, és az energia mozgósításának zw-je. A jelentésadás folyamatában a szemlélet szökdécsel az egész és a kis részletek között. Meghökkentő ellentétek, szokatlan fordulatok mutatkoznak az alkalmazkodásban és az életvezetésben (pszichózisindikáció). G-zw Irreális embereknél fordul elő. Bizarr viselkedésű, de képességeiket többnyire érvényesíteni tudó személyek adják (a zw erre utal). Irreálisan ábrándozó adoleszcenseknél találtuk. G-zw-Do Ennél a típusnál is sok az irrealitás a képzetáramlásban, sok a bizarrság a viselkedésben, de a személy energikus és fékezett. Gyakran találjuk feladataikhoz jól alkalmazkodó fiataloknál. D-Dd Infantilis FT. Az óvodások 16%-a, az általános iskolások 12%-a adta, adolesz- censeknél egyáltalán nem fordul elő. Szemléletükben a valósághoz, a konkrét
268
Harmadik rész. A felfogásmód jeleinek értelmezése
hoz kötött, gondolatban a valóság tapasztalat- és emlékroncsain tovább spekuláló gyerekekre jellemző. Felnőtteknél szubjektivitást, élménymaradványok szerinti tájékozódást jelent. Kóros egzaltációra, esetleg pszichózisra is gondolhatunk.
D-Dd-zw Betegeknél is előfordul, de normális személyeknél gyakoribb. Erőszakos emberek adják. Rossz szociális pozíciójúaknái gyakrabban fordul elő. Az energetikai mozgósítás ellensúlyozza az infantilis helyzeti kötődést. Mivel ritka konstelláció, csupán néhány klinikai esetre támaszkodhatunk. Ezeknek elemzése arra utal, hogy az ilyen FT-t adó személyek a normális alkalmazkodás ellenére is a kóros sorsmegoldás határain vannak. D-Do vagy D-Dd-Do vagy D-zw-Do Ez a három szabálytalan változat ritkán fordul elő. Pszichotikusoknál szignifikánsan gyakoribb, mint normálisoknál vagy neurotikusoknál. Ez azt valószínűsíti, hogy a gátlás (Do) valósághoz kötötten, absztrakció (G) nélkül kórosan megrontja a személyiséget. A Do tehát csak szabályos és gazdag FT-ben jelent belső ökonómiát, lelkiismereti fékrendszert (pl. G-D-zw-Do). Szabálytalan FT-ben (G nélkül) súlyos alkalmazkodási zavarokat jelez. A DGkomb mint kiegészítő elem az FT-ben magasabb intellektuális teljesítményről tanúskodik. Kóros anomáliákat is jelző FT-ben a paranoid vonatkoztatásos tünetképződés mellett szól. (Például: G-Dd-DGkomb feltétlenül paranoid személyiségre utal.) A DGkomb nemegyszer fordul elő csak G mellett (G-DGkomb). Ilyenkor általában jó az F+% is; s mindez nagy szervezőkészségre mutat. A DGkonfmint kiegészítő elem mindig laza fékrendszert jelez. Akinek az FT- jében DGkonf van, az az alkalmazkodásban labilis és megbízhatatlan személy. Minden esetben kóros tünetképződésre kell gondolnunk, elsősorban pszeudo- lógiára. A klinikai képek közül főként hiszteroid neurotikusoknál és pszichopatáknál fordul elő.
•> Az FT típusok csupán csak támpontot adnak a további értelmezéshez. Az olyan bonyolult viszonylatrendszereknek ugyanis, amelyeket az FT magába foglal, kevésbé lehet az állandó jelentését meghatározni. Az FT értelmezését mindig egybe kell vetni más mutatókkal, elsősorban az F+%kal.
269
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák:
1. jkv. FT: G-D-zw-Do. Az alaptípus (G-D) kibővül részint energetikai (zw), részint gátlásos (Do) mozzanattal. Nyitott életszemlélet, egzaltációra hajlik. Érdeklődő, de ezt nem realizálja. Szembeötlő a sok Do (a 33 válaszos jegyzőkönyvben 5). Mivel a jkv. egyébként jó színvonalú (F+% = 88 és 81, B+ van), a Do felettes én reakció lehet, s így a neurotikus életvezetés mellett szól. 2. jkv. FT: G-D-zw. A hangsúlyozott zw az átlag G-D mellett nagy lendületre, határozottságra utal. A magas színvonal (F+% = 90 és 92, 8 B+) az energetikai feszültség elaborációjára vall. Életvezetését tekintve az igen nagy feszültség ellenére is jó prognózis. 8. jkv. FT: G-(D)-zw-DGkonf. A (D) a realitástól való eltávolodást jelzi; ezt a DGkonf- ban kifejezésre jutó laza fékrendszer megsokszorozza; a zw mint fokozott energetikai jelzés irrealitás és gyenge fék mellett veszélyes (agresszív) tünetképződés lehetőségére utal. A rendkívül alacsony F+% (39 és 37) ilyen fokú irrealitással inkoherens viselkedésre és képzetáramlásra utal. Mind a 2., mind a 8. jegyzőkönyvben hangsúlyos a (kétszer alá van húzva). A nagy energia a 2. jegyzőkönyvben a normális átlag reális konstellációját egészíti ki, így elaborált lendületről tanúskodik, a 8. jegyzőkönyvben viszont irrealitásra való FTalakzat mellett féktelen megnyilvánulásokat (antiszociális kirobbanásokat) valószínűsít.
Szukcesszió Alapmunkájában Rorschach ötféle szukcessziót különített el. Ezek: szigorú, rendezett, fordított, laza, szétesett. A szukcessziókat mint az FT-elemek sorrendjét globálisan az egész jegyzőkönyvre vonatkozóan állapította meg. Az egész jegyzőkönyvre mondta ki az általános tendencia alapján, hogy a szukcesszió „szigorú" vagy „rendezett" stb. Mi ettől az eljárástól eltérünk. A táblák felszólító jellegén alapuló értelmezésben a szukcesszió táblánként való mérlegelése rendkívül értékes indikációt ad. Emellett a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a globális szukcesszió megítélésében nagyobb az eltérés két pszichológus között, mint a jelölésben. A felszólítójelleg alapján való értelmezés és jelölési tapasztalatok vezettek arra az álláspontra, hogy a szukcesszió öt Rorschach-féle változata közül csupán a három legjobban elkülöníthetőt jelöljük, s ezeket sem globálisan, hanem kizárólag táblák szerint.
270
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
> Szigorú szukcesszió. A személy abban az élethelyzetben, amelyre a tábla felszólító jellege utal, a formális megoldást részesíti előnyben. Következetes beállítottságán nem tud változtatni, nagyon komolyan veszi a helyzetet. Például az I. táblán a szigorú szukcesszió azt mutatja, hogy a v. sz. számára rendkívül fontos, milyen benyomást kelt, nem hagyja leágazni képzetáramlását, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy most meg kell mutatnia magát, mint ahogy komolyan veszi a bemutatkozást az életben. > Fordított szukcesszió. A v. sz. a konvencionális magatartástól eltér, rejtőzködik. A felszólító jellegnek megfelelő helyzetre vonatkozóan titka van, amit nem akar fölfedni, s ennek nagyjából tudatában is van. Például az I. táblán a fordított szukcesszió arra mutat, hogy szándékaira, beállítottságára vonatkozóan rejteget valamit, másnak szeretne látszani, mint amilyen, és erre erőfeszítést is tesz. > Szétesett szukcesszió. A v. sz.-nek a felszólító jellegnek megfelelő helyzetben nincs tartása, képzetáramlása leágazik, viselkedése labilis, szubjektivitása vezérli. Valószínű, hogy abban a helyzetben, amelyben ez a magatartás megjelenik, tünet mutatkozik. Például egy magas színvonalú jegyzőkönyvben az I. táblán szétesett szukcesszió bemutatkozási zavart, lámpalázat jelez.
•> A szukcesszió jelentőségét a személyiségkép meghatározásában a felszólító jelleg szerinti értelmezés ismertetésénél fogjuk szemléltetni (Negyedik rész).
A determinánsok értelmezése Amikor a második oszlopban jelölünk, azt mérlegeljük, hogy a táblának milyen vonásai, milyen formális tulajdonságai szabják meg a jelentésadást. A lehetséges determinánsok 44-féle jelben vannak formalizálva (kettőt közülük, az Asszoc B-t és az Abszr B-t az ötödik oszlopban jelöljük). Elsőnek a 44 jel jelentését elemezzük, majd az ezek arányait kifejező három mutató különféle változatait értelmezzük: az Élménytípust (ÉT), a Másodlagos formulát (MF) és az Indu- lati típust (IT).
A második oszlop 44 jele Ez a 44-féle jel a determinánsok hat főtípusának felel meg; a jeleket e csoportok szerint tárgyaljuk: a formaválaszok három változata; a kromatikus színválaszok
271
A RORSCHACH-PRÓBA
hat változata; az árnyékolási válaszok nyolcféle jele; az akromatikus válaszok tízféle jele; a mozgásválaszok hat változata; a mozgásképzeteket tartalmazó válaszok tizenegy változata.
Formaválaszok Ez a leggyakoribb determinánscsoport, az ebben az oszlopban jelölhető válaszoknak több mint a fele idetartozik. Lényege: formába önteni a szemléleti szokásaink szerint formátlan foltot. Rapaport (1945) mutatott rá arra, hogy a formaválaszok gyakorisága elsődlegesen a kultúra terméke. A spontán szemlélet, amilyen a gyereké is, a dolgok színét, árnyékolását ragadja meg, ez pedig azt jelenti, hogy az indulatok elsődlegesek, s így a választ érzelmek és tapasztalati asszociációk vezérlik. A felnőtt ezzel szemben begyakorolta azt, hogy formális jegyeik alapján lássa a dolgokat, hogy szemléletében minél kevésbé érvényesüljenek indulati feszültségek, és minél inkább a formai vonások. Amikor formát adunk az alaktalannak, mentális erőfeszítést kell tennünk. Le kell küzdenünk előtörő érzelmeinket, felbukkanó asszociációinkat. Az F válaszok tehát a mentális eszközökkel való szabályozást képviselik a jelentésadásban: > A tárgyi, a személytelen képzeteknek felelnek meg. > A kontrollt képviselik a félelemmel, az indulattal, minden irracionális elemmel szemben. > Valószínűsítik, hogy a személynek a viselkedése tárgyias. > A mentális fékrendszer és a tárgyias viselkedés csökkenti az emocionális viszonyulást, elapasztja a képzeteket, és így elszegényíti a személyiséget. Az F válaszok kvalitása, adekvációs foka (+, ±, -) arra felel, hogy milyen mértékben sikerül formalizálni a külvilági ingereket, mennyiben érvényesül a racionális funkció mint kontroll az indulati-hangulati-szorongásos elemekkel szemben.
F+ A jól működő mentális szabályozás jele. Rendezett gondolkodást, jó megfigyelőképességet jelez. Mutatószerűen értelmezve a jó értelmi működés mellett szól. Szekvenciában az indulatok fékezését jelenti, sorozatban pedig fokozott rigiditást a felszólító jelleg által képviselt helyzetben. Például, ha a VIII. táblán négy választ kapunk, s mind a négy F +, ez arra mutat, hogy a személy érzelmi helyzetekben racionalizál, merev, megdermeszti az indulatait.
272
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
F± A személy nem tesz igazi mentális erőfeszítést, sablonokhoz, „passe partout" megoldásokhoz folyamodik, olyan válaszokat ad, amelyek mindenre ráillenek. Jelentése főként lokálisan fontos. Jelzi az el nem kötelezettséget, a kitérést az állásfoglalás, a cselekvés elől. Mutatószerű értelmezésben (több mint 10% egy jegyzőkönyvben) azt valószínűsíti, hogy a személy a kisebb ellenállás irányában keresi a helyzetek megoldását. FAz értelmi erőfeszítés eredménytelen. A személynek sikerül ugyan mentális fékezéssel kiszorítania képzetáramlásából az indulati elemet, de azon az áron, hogy reakciói inadekvátak. A feladatmegoldás áldozatául esett a fékezésnek; a gondolkodási folyamat fegyelmezetlen. Alacsony koncentrációs képességre, gyenge megfigyelőkészségre utal. Mint látni fogjuk a mutatókban, az F- válaszok nagy száma az egyik jellegzetessége az értelmi fogyatékosságnak. A debilis is tesz mentális erőfeszítést, mivel nevelve, esetleg idomítva van rá, de ez eredménytelen, nincsen arányban képességeivel, és így rossz jelentésmegoldások jönnek létre. Különösen fontos az F- válaszok értelmezése a felszólító jelleg szempontjából, tehát szekvenciálisán. Az egyes táblákon való elakadásnak (Zavarnak, Ütközésnek, Sokknak) biztos kritériuma a színvonalromlás. Legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy a v. sz. az előző táblák jó formaválaszai után rossz válaszokat ad (gyakran halmozottan is). Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a felszólító jelleg által képviselt helyzetben a racionális kontroll nem hatékony. F-mutatók: Fj+% és F2+% Amit eddig a különböző adekvációs fokú formaválaszokról mondtunk, az elsősorban a lokális és a szekvenciális értelmezésben értékelhető. Egészen más a helyzet a mutatók szerinti értelmezésben. W. Stern (1928) írja (Neiger [1961] idézi), hogy a valóban intelligens, a hatékonyan gondolkodó ember nem csak a szoros értelemben vett értelmi funkciókat mozgósítja a feladatmegoldáshoz. Nemegyszer érzelmi úton halad, szubjektiven kapcsol, kidolgozott szokásokra támaszkodik stb. Ha egy jegyzőkönyvben minden válasz F+, ez amellett szól, hogy a mentális kontroll igen nagy erővel működik, és csak ez működik. így a gondolkodás kiszikkad, a személy látóköre szűkebb, az érzelmi motiváció csak távoli áttételekben érvényesülhet. Ennek előnye az, hogy a gondolkodás tár- gyilagosabb lesz, hátránya viszont, hogy nem táplálja az az ötletesség és eredetiség, amelyet az indulatvezérlésű gondolatszövés hoz létre.
273
A RORSCHACH-PRÓBA
Az F+ válaszok tehát nem akkor jelzik a legmagasabb színvonalat, ha maximális számban fordulnak elő, hanem, ha optimális számban. Egy jegyzőkönyv értelmezését legcélszerűbb az F+% elemzésével kezdeni. Ez ugyanis a személy általános színvonaláról ad képet, s így támpont arra, hogy a többi jegyet milyen értelmi színvonalon kell értelmezni. Két mutató áll rendelkezésünkre. Az Fj+% a szoros értelemben vett mentális kontrollt jelzi, vagyis az értelmi szabályozás hatékonyságát olyan helyzetekben, amelyekben az érzelmi és hangulati elemek csak perifériásán vannak jelen. Az F2+% ugyancsak a mentális fékrendszer hatékonyságát mutatja, de olyan helyzetekben, amelyekben érzelmi, hangulati feszültségek közvetlenül belejátszanak a felszólításba, az ingeregyüttesbe. Az Fj+% arról tájékoztat, hogyan működik a racionális szabályozó rendszer szubjektív mozzanatok nélkül; az Fz+% pedig arról, hogyan érvényesül ez a szabályozás indulatokkal, félelmekkel, fantáziákkal szemben.
Az Fj+% színvonalövezetei 80-90: A mentális fék működésének az optimuma. Mivel a forma kvalitásának megítélésében mindig vannak különbségek a vizsgálók között, az övezet enyhén eltolódhat. Ez az optimum azt jelenti, hogy a személy különféle helyzetekben képes hatékony értelmi megoldásra anélkül, hogy képzetáramlása érzelmileg kiszikkadna. 90-100: A mentális kontroll túlzottan erős, az értelmi működést rigiditás jellemzi. Ez különösen koartált vagy koartatív élménytípus mellett áll fenn. Minél közelebb van a mutató 100-hoz, annál inkább utal a lelki élet sivárságára, kényszeres tünetképződésre, depresszióra. 70-75: A mentális fék lazább. A fantázia a tárgyi tartalmak rovására egyre nagyobb teret kap a tudatban. Ez a színvonal a gondolati fegyelmezetlenség s a túlfűtött fantázia miatt hiszteroid személyekre jellemző. 60-70: Az értelmi eszközökkel való szabályozás rosszul működik, inadek- vát megoldások jönnek létre. A hisztériás típusú fegyelmezetlenség ilyen alacsony szintet is létrehozhat ugyan, de azért az ebbe az övezetbe tartozó személyeket mégis inkább a gyenge értelmi színvonal jellemzi. 70% alatt már feltétlenül szükség van az intelligenciaszint meghatározására (pl. Wechsler-próbá- val), mert feltételezhető, hogy a személy a debilitás határán van, vagy hogy pszichoorganikus tünetként csökkentek az értelmi képességei. 60 alatt: Nagyon alacsony értelmi teljesítmény. Ritka kivétellel csak értelmi fogyatékosságnál vagy organikus leépülésnél fordul elő. Az Fj+% és az Fz+% viszonya Az F2+%-ot önállóan nem értelmezzük, jelentése csak az Fj+%-hoz viszonyítva van. Normális esetekben a két mutató nagyjából egyforma, ±4% különbség le-
274
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
hét köztük. Az egyezés azt jelenti, hogy a mentális kontroll félelmi, indulati vagy vágyfelszólítások esetében is ugyanolyan színvonalon működik, mint amikor a gondolkodást semmiféle irracionális mozzanat nem billenti ki. Ha az eltérés az Fj+% javára haladja meg a 4%-ot, ez azt mutatja, hogy a gondolkodás indulattalan helyzetben hatékonyabb, az érzelem, a hangulat rontja az értelmi színvonalat; érzelmi feszültség esetén az személynek romlik a teljesítménye. Ez a változat főként adoleszcenseknél fordul elő. Ha a két mutató az F2+% javára tér el több mint 4%-kal, ez arról tanúskodik, hogy a gondolkodás érzelmi feszültség mellett jobban működik. Érthető, hogy ez az óvodásoknál a leggyakoribb: pozitív érzelmi motiváció esetén a gyerekek „okosabbak". Az F2+% magasabb értéke érzelmileg „melegen tartott" értelmet jelez. A formaválaszok két mutatójának eltérése, mint említettük, 4%-tól fölfelé értelmezhető. De 4 és 12% között csak tendenciát mutat. 12% fölött azonban már olyan hangsúlyozott az eltérés, hogy ilyen esetekben a ráció és az érzelem viszonyát a szóban forgó személy lelki életében középponti problémának tekinthetjük. Példák: 9. jegyzőkönyv Fx+% = 75, F2+% = 50.
Mindkét F% alacsony, a második mutató kórosan. Tudjuk, hogy krónikus szkizofrén betegről van szó, aki éppen akut szakaszban van. A két mutatónak ez a nagy eltérése „morbid racionalizmusra" utal, arra a tendenciára, amely mindenképpen formai megoldást keres. A v. sz. az indulatokat nem tudja beépíteni, és amint indulati felszólításra válaszol, az amúgy is alacsony színvonala tovább romlik. 1. jegyzőkönyv. Fj+% = 88, F2+% = 81.
Jó értelmi színvonal, jó emlékezet és megfigyelőképesség. A két mutató 7%- os eltérése arra mutat, hogy az érzelmi feszültségek, a vágyak rontják az intellektuális teljesítményt.
Színválaszok A pszichológiának nagyon régi tapasztalata, hogy a színek összefüggnek az indulatokkal. Ez az összefüggés azonban mindmáig nem kapott hiteles magyarázatot. Van olyan feltevés, amely szerint a szín érzékelése és ennek indulati kísérője pszichológiai egységet alkot. Ennek ellentmond az a tapasztalat, hogy 275
A RORSCHACH-PRÓBA
a színek érzelmi jelentése kultúrkörök szerint változik (pl. van olyan ország, ahol a gyász színe a fehér). Ebből kiindulva egy másik feltevés a színeknek és pszichikus megfelelőinek tapasztalati, asszociatív egybekapcsolását feltételezi, esetleg élmény és szín tapasztalati korrespondenciáját. Ez azt jelentené, hogy az egyes kultúrkörök bizonyos élményei meghatározott színekkel kapcsolódnak össze. A mi kultúrtörténetünkben a vörös a szenvedélynek az élményével, a fekete a gyásszal, a fehér a gyermekivel, a násszal, az ártatlanság képzetével stb. asszociálódik. Ezek a magyarázatok tehát posztulátumnak tekintik, hogy a színek és az indulatok között szoros megfelelés van. A Ro-próbában ezt az általános megállapítást hasznosítjuk, és csak másodrendű szerepet játszik az értelmezésben az, hogy milyen színről van szó. Aki a Ro-foltra mint külvilági ingerre formával felel, az tárgyian próbálja megoldani a feladatot; kötött formát adni a foltnak annyi, mint keresni egy jól hozzáillő képzetet. Aki viszont a színre felel, az a külvilághoz való viszonyulását juttatja kifejezésre, tehát nem tárgyilag, hanem érzelmileg közelít. Amilyen fokban szerepel a színelem, olyan fokban uralja el az indulat a viselkedést. A Ro-próbában az inger sohasem csak színinger: a kromatikus foltok formaelemet is tartalmaznak: körvonaluk van, tagoltak. A táblák felhívása tehát érzelmi is meg formai is. A színválaszokat így mindenkor a formaelem szerepéhez viszonyítva mérlegeljük. Amilyen fokban játszik bele a forma a jelentésadásba, olyan fokban működik a mentális fék az érzelmekkel szemben.
Fb A tiszta színválaszokban a mentális fék nem érvényesül. Az indulat feldolgozatlan, nincsen szabályozva, szabadon lebeg. Ez indokolja az Fb válaszok három jelentését: > Robbanékony ság, gyakran cselekvésben megnyilvánuló impulzivitás, hiszen az indulatot nem fékezi semmi. A kirobbanások legtöbbször agresszív jellegűek; ezt a jegyzőkönyvben zw válaszok jelzik. Az indulati telítettség rontja a szociális alkalmazkodás készségét. A szociometriái vizsgálatokban rossz társas pozíciójúnak bizonyuló személyeknél viszonylag gyakori. > Regresszió. A nem fékezett indulat elsodorja a személyiséget; így a viselkedésben inkább érvényesül eredeti formájában, viszonylag áttétel nélkül a szükségleti feszültség, a vágy, az agresszió. A viselkedés alacsonyabb szintűvé válik, primitív reakciók jelennek meg. Ez az Fb válaszok legfontosabb jelentése. Különösen fontos szekvenciában és lokális értelmezésben: a felszólító jelleg és a színválaszt kísérő, esetleg az azt megelőző vagy követő tartalmak utalnak arra, hogy milyen élethelyzetben ad a személy regresszív reakciót. > Félelem, főként, ha kínos tartalmakkal fordul elő, mint vér, üszkösödés, genny.
276
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
Sine morbo felnőtteknél ez a válasz általában nem fordul elő (minden tizedik sine morbo jegyzőkönyvben akad egy). Ezért már egyszeri előfordulása is arra utal, hogy a személy regresszióhoz folyamodik. Ha az Fb-t zw válaszok miatt robbanékonyságnak vagy a tartalmi elemek miatt félelemnek értelmezzük, akkor is gondolnunk kell arra, hogy ezek a jelenségek ennél a személynél viselkedési regressziót képviselnek. Az Fb válaszokat sokan tekintik az epilepszia egyik jelének. Epilepsziás személyek jegyzőkönyveiben valóban gyakoriak az Fb válaszok. Újabb vizsgálatok (Helman, 1959) kimutatták, hogy gyakoriságuk egybevág az EEG-görbék hiperszinkroniájával (a több gócban egyidejűleg bekövetkező elektromos kisülés jelével). A vizsgálatok valószínűsítik, hogy ez az elektromos történés megfelel az indulati robbanékonyságnak, ami az epilepsziás személyiségelváltozásnál gyakori. Ennek alapján az epilepsziásnál azért fordul elő Fb-válasz, mert maga a betegség és az ezzel összefüggő személyiségváltozás regressziós folyamat. Ezt alátámasztja az is, hogy különféle etiológiájú epilepsziás megbetegedések egyaránt Fb válaszokhoz vezetnek. Feltételezhetjük tehát, hogy az Fb nem a kórokot, hanem a következményét, a regressziót jelzi. További alátámasztása ennek, hogy óvodáskorú gyerekek jegyzőkönyveinek 36%ában fordul elő Fb válasz, de minden más korcsoportban csupán 15%- ban. Mindezek az adatok Wallon (1925) fejlődés-lélektani elgondolásában kapnak értelmet. Eszerint a kisgyermekkort jellemző érzékszervi mozgásos magatartás az a fejlődési fok, amelyen az epilepsziás rögződik, illetve, amelyre később visszaesik. Feltételezhetően (ez megint Helman magyarázata) a szenzomo- toros vezérlés a képzetáramlásban megfelel mind a hiperszinkroniának, mind pedig a Ro Fb-válaszainak. Az Fb válaszok jelentése tehát: regresszió, visszaesés a szenzomotoros elemek gyakoriságának fokára. Ez lokálisan és szekvenciában mint robbanékony- ság és mint félelem is értelmezhető. A klinikumban a regresszió minden fajtájánál előfordulhat: pszichózisnál, epilepsziánál és minden organikus léziónál. Organikus háttéren (magas Org- skála) főként a megismerési funkció zavaraival, agnóziákkal jár együtt (Kuhn, 1944).
FbF Az indulatok és a mentális fék viszonyában a jelentésadás az indulat irányában tolódik el. így a képzetáramlás és a gondolkodás szubjektív színezetű. A forma szerepének háttérbe szorulása azt is jelenti, hogy a személy nem tud ellenállni az érzelmi ingereknek, a külvilág csábításainak. Ebből fakad szug- gesztibilitása: a cselekvések nem hosszú lejáratúak, hanem azonnaliak, a mindenkori helyzet determinálja őket.
277
A RORSCHACH-PRÓBA
A viselkedés is érzelmileg telített, így a személynek csökkent az ellenálló képessége, a tartása; kötődései labilisak, kapcsolódásai szeszélyesek, nyugtalan, mindig új tárgyat keres. (E kötődési labilitás természetesen nem zárja ki, hogy a személy esetleg egy infantilis eredetű irreális kötődésnél rögződik. Ehhez a jegyzőkönyvben az FbF-ek mellett a színes táblákon, elsősorban a Il-on súlyos elakadást vagy komplex választ kell találnunk; s egyéb helyeken infantilis jegyeket is, például Transzparenciát.) Ha a jegyzőkönyvben az FbF válaszok száma magasabb, mint a többi színválaszé, ez egocentrikus (énes), teátrális, neurotikus személyiségre utal. Egyéb neurotikus jegyek (Sokk, Paradox reakciók, Defekt-válaszok) és az optimum alatti F+% mellett az FbF-ek túlsúlya a hisztéria fontos ismérve. Gyerekeknél, egészen a serdülés végéig életkori jegy. De a statisztikai anyag azt mutatja, hogy kettőnél több FbF-et a kiegyensúlyozatlan, inkább képességeik alatt teljesítő gyerekek adnak. (A közepes és gyenge tanulóknál gyakoribb a kettőnél több FbF, mint a jó tanulóknál. Hatodik általános osztály 50- es létszámú csoportjában ez a különbség p < 0,05 szinten szignifikáns.)
FFb+ Színt és formát sikerült adekvátan egymáshoz illeszteni. A mentális kontroll érzelmi inger jelenlétében is hiánytalanul működik; az indulati élet racionálisan szabályozott, és a viselkedés érzelmi feszültség esetén is stabil. Mindez jó alkalmazkodásra, érzelmi érettségre, kapcsolatkészségre mutat. A személyiségképben az FFb+ akkor értelmezhető így, ha száma a jegyzőkönyvben kétszer annyi, mint a többi színválaszé. Ha nem ilyen nagy a különbség, de a jegyzőkönyvben több FFb+ van, mint más színválasz, akkor úgy értékeljük, mint a neurózis ellenindikációját, jó kontaktusról, alkalmazkodási készségről tanúskodik. (A neurotikusok 80%-ánál legföljebb egy FFb+ választ találunk.) Szociometriái kiindulású vizsgálatok azt mutatják, hogy az FFb+ válaszok nagy száma (4 vagy több) a közösségben jó társas pozíciót elfoglaló személyeket jellemzi (Szakács, 1968). így az FFb+ általában jellemző a szociabilitásra. De egyéb szempontokból szegényes jegyzőkönyvben (kevés Orig-válasz, 50%-nál magasabb V%, sztereotip tendencia) az FFb+ inkább beszabályozottságot, konvencionális kapcsolatokra való készséget jelent. Lokális értelmezésben a felszólító jelleg képviselte helyzetben a válasz többi jelével kifejezett konstellációban jó alkalmazkodásnak felel meg. FFb± A személy igyekszik szabályozni érzelmi feszültségét, az alkalmazkodás igénye megvan, de bizonytalan (sok esély van arra, hogy a következő vizsgálatban az FFb±-ok helyett FbF válaszokat fog adni).
278
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
Ez a bizonytalanság a klinikai tapasztalatok szerint nem a mentális kontroll gyengeségének felel meg. Inkább arról van szó, hogy a személy az érzelmi feszültségét nem tudja tárgyhoz kötni. Valójában egy FbF választ dolgoz fel úgy, hogy a mentális működés adekvátabb, mint az érzelmi alkalmazkodás, de ennek a fékező elaborációnak a hőfok esik áldozatul.
FFbA szín és a forma összeillesztésének az igénye megvan, de konkrét helyzetekben nem sikerül. Az alkalmazkodásra irányuló görcsös próbálkozás eredménytelenségének oka gyakran a viszonylag alacsony értelmi szinten keresendő (így magyarázta Rorschach, 1921). Más esetekben az érzelmi kötődés konf- liktuózus, és ezért nem sikerül a szabályozás. Tehát vagy a szabályozókészség gyenge (alacsony F+%), vagy az érzelmi feszültség túlságosan konfliktuózus (elakadási reakciók). Mindkét esetben kóros reakcióról van szó: alkalmazkodási zavarról, rossz szociabilitásról. Az újabb Ro-irodalomban egy másik felfogás is elterjedt. Az, hogy az FFbválaszokból a jó szociabilitásra vagy aszociális magatartásra következtethetünk-e, nemcsak a formai adekvációtól, hanem a tartalomtól is függ (B. Das, 1953). Ha az FFb válasznak formai adekvációra való tekintet nélkül „kellemes", harmonikus a tartalma (pl. virág, táj, szép tárgyak, egészséget implikáló válaszok), akkor az FFb jó szociabilitást jelez. „Kellemetlen" tartalmak (pl. vér, betegség, ijesztő dolgok) esetén rossz szociabilitásra gondolhatunk. Ezt a szempontot főként a lokális és a felszólító jelleg szerint való értelmezésben értékesíthetjük. Fbn A személy az elsődleges érzékelési anyagot teljes értékű észlelésnek fogja fel. Megnevezi a színt, de nem adja hozzá azt a többletet, ami az észlelés eredménye. Amit érzékelt (a színt), azt nem helyezi el egy viszonyítási rendszerben, nem társít hozzá tartalmat. Ennek a ritka, kóros választípusnak a jelentése: > Asszociatív szegénység, a képzetáramlás anyaga szűkös. > Regresszió, amely megnyilvánulhat súlyos mentális leromlásban, a személyhez szóló kötődésnek, a decentrálásnak a képtelenségében. Indula- ti labilitás: a személy könnyen „kiborul", de könnyen le is csillapítható. Kisóvodásoknál még előfordulhat, de 6 éves kor után már regressziót jelez. Felnőtteknél már egy Fbn is súlyos jegy, pszichózist is jelezhet, de az organikus pszichoszindrómának is része. A legbiztosabban Fbn-nek jelölhető válaszokat organikus agyi károsodásban szenvedő betegek adják. (Statisztikai gyakoriság 100-as csoportokban: az sch-csoportban 10 jegyzőkönyvben, a neurotikus csoportban 1 jegyzőkönyvben találtunk Fbn-t, a sine morbo csoportban nem fordult elő.)
279
A RORSCHACH-PRÓBA
Vigyázat! Az Fbn-nek kritériuma, hogy a v. sz. úgy viselkedik, mintha a szín megnevezésével eleget tett volna a feladatának. Meg van elégedve, úgy érzi, hogy jól válaszolt. Van azonban pszeudo-Fbn válasz is (Piotrowski, 1957): a v. sz. színmegnevezést ad, de tudja, hogy ezzel nem oldotta meg a feladatot. Vagy azért adja ezt a választ, mert csak ennyi telik tőle, vagy a vizsgálat semmibevevését fejezi ki, azt, hogy „fütyül rá", tudna mást is mondani, de minek mondja. Bármilyen motivációval ad is a személy pszeudo-Fbn-t, ez a válasz mindenképpen a neurózis jele, és az értelmezésben a Sokk-reakcióval egyenértékű.
Árnyékolás-válaszok A v. sz. a foltok árnyékolt, inkább sötétes tónusára reagál. Az asszociatív és elemző feltevések szerint (Mohr, 1944; Neiger, 1961/b) ez a színezés a képzetáramlásban általában a következő asszociatív köröket mozgatja meg: > sötétség = veszély, fenyegetettség, az életet jelentő fény ellentéte; > éjszaka = démonok, szellemek világa; > halál = gyász, szomorúság, sötét kedély; > komorság = ünnepélyesség, szigor. Ezekben az asszociatív körökben az a közös, hogy mindegyikük szorongásból, félelemből táplálkozik. A Hd válaszok minden változatának elsődleges jelentése: szorongás. Úgy is magyarázzák ezt, hogy a szorongás a vizsgálatnak természetes kísérője; a jelentésadás folyamata, az, hogy megoldást kell találni, szorongást idéz elő (Neiger). Az árnyékolás-válaszok jelentésének meghatározására sok kísérletet végeztek. Az egyik (Rabinovitch, 1954): a v. sz.-nek olyan szavakat exponálnak, amelyeket a saját jegyzőkönyvéből emeltek ki; közben galvanométerrel regisztrálják a bőrellenállást. A GBR-kilengés sokkal nagyobb volt azokra a hívó szavakra, amelyek Hd-elemet tartalmazó válasznak feleltek meg, mint a pusztán formaelemet képviselő szavakra. Egy másik szellemes kísérlet (Schwartz és Kates, 1957) a stresszhelyzet és az árnyékolás-válaszok összefüggésére: a vizsgálati személlyel Ro-vizsgálatot végeztek. Egy következő alkalommal odaadták neki jegyzőkönyvének értelmezését, amely őt lebecsülő és számára kellemetlen megállapításokat tartalmazott. Miután elolvasta, egy másik Ro-vizsgálatot végeztek vele. A második jegyzőkönyvben minden személy több Hd választ adott, mint az elsőben. (A második felvétel után a vizsgálati személlyel közölték, hogy az értelmezés a kísérleti cél érdekében el volt torzítva.) Neiger (1961/b) számos más olyan kísérletet ismertet, amelyben szignifikáns összefüggés van a Hd-elemek és a különböző eredetű szorongásváltozatok között.
280
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
Az árnyékolás-válaszok második jelentése a diszfória. Kísérleti igazolása nincs, de az asszociációs vizsgálatok valószínűsítik, hogy a nyomott hangulat a szomorúság, a komorság Hd válaszokhoz vezet. Ahogyan nincsenek a Ro-vizsgálatban tiszta színingerek, ugyanúgy nincsenek tiszta Hd-ingerek sem. Az árnyékolt foltok formához vannak kötve. A Hd válaszok jelentése így aszerint módosul, hogy az árnyékolás mellett a formának mekkora és milyen szerep jut.
A v. sz.-t elönti a szorongás vagy a lehangoltság. Nem tud uralkodni hangulatán. Nem működik benne olyan szténikus mechanizmus (alkalmazkodás vagy elhárítás), amely tárgyatlan szorongásait, nyomott hangulatát korlátozná, fékezné, racionalizálná. A hangulati tehetetlenség primitív reakcióban nyilvánul meg: pánikszerű szorongásban, halálfélelemben. A Hd ritka válasz. A sine morbo csoportban minden hatodik jegyzőkönyvben fordul elő. Jó F+% és optimális V% mellett/eZeffes én.reakció: az elfojtást jelző, tárgy nélküli, nem ego-szünton szorongásnak felel meg. Pszichoneurotikus folyamat mellett szól. Alacsony F+% mellett súlyos félelmeket, ego-szünton szorongásokat, halálfélelmet jelez. Előfordul hipochondriás és anankasztikus neurózisnál is.
HdF Ebben a reakcióban a hangulati-emocionális elem túlsúlyban van a racionálissal szemben. A ráció kiszolgálja a szorongást. Az eredeti tárgy, amelyre a szorongás visszavezethető lenne, tudattalanul bár, de állandóan jelen van. A v. sz. folytonos szorongásos készenlétben él, a feszültséget mindenkor tárgyhoz köti, alkalomszerűen racionalizálja. Egy HdF-mechanizmussal szorongó személy elutazni készül. Fontos neki ez az utazás. Nehéz volt szobát foglalnia. Miközben csomagol, cseng a telefon: „Most azért telefonálnak, hogy lemondják a szobafoglalást" - gondolja magában. Tehát a véletlenszerűen kínálkozó alkalomnak megfelelően ad tartalmat szorongásának. Ilyen a HdFreakció. A HdF elég gyakori válaszforma, a sine morbo csoportokban majdnem minden jegyzőkönyvben előfordul, sőt a jegyzőkönyvek felében számuk 3 vagy több. Klinikai esetekben karakterneurózisra gondolhatunk. Gyerekeknél sokkal ritkább. 9-13 éves kor között egynél több HdF már fokozott szorongást jelez.
281
A RORSCHACH-PRÓBA
FHd+ Fékezett, mentálisan szabályozott szorongás, amit a személy feldolgoz, elabo- rál. A személyiségbe így bedolgozott szorongásnak egyik kihatása a fokozott érzékenység a helyzetek megítélésében és kapcsolatokban. Egyben árnyaltabb érzelmi életet is jelent és élénk fantáziavilágot, mert a szorongásos feszültség a képzeletben feldolgozható. Az elaborált szorongás egy másik következménye a félénk alkalmazkodás, az óvatosság. Ez úgy jön létre, hogy a személy szorongását tulajdonsággá dolgozza át: óvatossággá, körültekintéssé, (ami éppen úgy felettes én funkció, mint a szégyen vagy az undor). Az FHd+ válasznak, mint felettes én reakciónak élménymegfelelője a lelkiismereti aggály. Az árnyékolási válaszok diszfóriás jellege az FHd+ reakciókban már nem mutatkozik, a személy fékezni tudja hangulatát. Az FHd+ válasz gyakori, felnőtt sine morbo jegyzőkönyvekben átlagban 3- 4-et találunk. (Megjegyzendő, hogy a mi jelölésünk szerint az FHd valamivel gyakoribb, mint a svájci vagy az amerikai jegyzőkönyvekben). Az FHd+ válaszok értékét jól mutatja, hogy valamennyi vizsgált csoport közül a jó szociális helyzetű adoleszcenseknél fordul elő a leggyakrabban. FHd± A bizonytalan hangulati alkalmazkodás jele. A sok FHd±-t (3-5-öt) adó személyek nagyon befolyásolhatóak. Az alkalmazkodás igénye erős, de mivel önálló helyzetmegoldási készségük nem kielégítő (±), a pillanatnyi veszély elkerülésének az irányába mennek. Könnyen folyamodnak pótcselekvésekhez: az igény, a vágy eredeti tárgyától eltérve hamar kötődnek más személyekhez, nagyobb megerőltetés nélkül illeszkednek be más helyzetekbe. A sok FHd±-t adó serdülők és adoleszcensek becsábíthatók szubkulturális közösségekbe (galeriveszély). FHdAz alkalmazkodási törekvés sikertelen. A személy küzd a szorongásos feszültség ellen, de csak igen alacsony elhárító mechanizmust tud mozgósítani: projekciót. A külvilágot szorongásának és diszfóriájának megfelelően hangolja át. Az FHd- reakció így a paranoid szenzitivitás jele. Szekvenciában és lokálisan értékes jelzés: abban a helyzetben, abban a konstellációban, amelyben előfordul, a személy sértett, gyanakvó magatartású. Mutatószerűen (3 vagy több FHd-) bármilyen személyiségképben vagy kórképben paranoid érzékenységre utal.
282
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
F(Fb)+ A v. sz.-t a színes foltokon is az árnyékolás vezeti a jelentésadásban. Tehát érzelmi ingerre hangulati választ ad. A külvilágra való ráirányulása hangulati Ez nagyfokú reaktibilitással jár együtt, s ez az F(Fb)+ -nak a legfontosabb jelentése. Lokális értelmezésben: fokozott érzékenység a megfelelő helyzetben. Ha egy jegyzőkönyvben 3 F(Fb)+ van, ezt már személyiségjegyként értelmezhetjük, mint fokozott érzékenységet, szenzitivitást, alkalmazkodási készenlétet, énes beleélést a másikba, s alacsonyabb érzelmi hőfokot. A szenzitivitás révén, dilatatív Tendenciájú élménytípussal művészi érzékre és ízlésre utal - általában elaborációs jegy. F(Fb)± Itt is a hangulat dominál az érzelemmel szemben. Nagyfokú érzékenység, de az alkalmazkodási készség nincs meg hozzá. Ennek a gyakran inadekvát, hangulatvezérlésű érzelmi életnek jellegzetessége az érzelgősség, a valóság szentimentális áthangolása. Egynél többszöri előfordulása a jegyzőkönyvben, ha elaborációs reakciók és dezorientációk vannak, karakteropátiára jellemző. F(Fb)Hangulati hangsúlyt és szenzitivitást jelez, de nincsenek meg azok az alkalmazkodási és mentális eszközök, amelyek ennek a labilis lelkiállapotnak a feldolgozásához szükségesek A feldolgozatlan szenzitivitás gyanakvás, sértődékenység formájában mutatkozik. A hangulati vezérlés fékek nélkül elsodorja a személyiséget. Ennek a ritka válasznak már egyszeri előfordulása is paranoiditást jelez. Extravertált Élménytípus és Zw hangsúlyú Indulati Típus mellett beletartozik a suicidium szindrómájába.
Akromatikus színválaszok Ez a válaszcsoport nagyon ritka. Nagyjából minden nyolcadik jegyzőkönyvben fordul elő, csupán az ifjúkorban találtuk minden harmadik jegyzőkönyvben. így statisztikailag nem volt feldolgozható, s ezért egyelőre kevés támpontot nyújt. A v. sz. színválaszt ad, jóllehet nem színingert kapott. Érzelmi-indulati reakcióval felel olyan helyzetben, amely inkább értelmi vagy hangulati megoldást kívánna. Ezek a válaszok a paradoxia bármely esetének megfelelhetnek (érzelmi helyett tárgyi, tárgyi helyett érzelmi).
283
A RORSCHACH-PRÓBA
Az akromatkus színválaszok általános jelentése: > Az inadekvát helyzetben megjelenő színreakciók azt mutatják, hogy a képzetáramlás fokozottan szenzoriális, sok benne az érzékletes élményhez kötött elem, de ezek a reakciók nem felelnek meg az érzéki ingereknek. > Aránytalan (esetleg paradox) reakcióképzés, az ingertől erősen különböző, esetleg vele ellentétes reakció. > A tárgyhoz való érzelmi viszonyulás zavart. Az akromatikus helyettesíti a kromatikusát, a nem érzelmi az érzelmit. Forma nélküli változataik alacsony F+% és kötetlen színválaszok mellett debilitásra és epilepsziás mentális romlásra utalhatnak. Formához kötött változataik az encephalopátiát valószínűsítik (perinata- lis vagy későbbi: alkoholos, hipertóniás stb. eredetű károsodásra gondolhatunk).
nFb Hangulati túlsúly az érzelmi életben. A személy a helyzetileg meghatározott diszfóriáját nem tudja fékezni (féken tartani). Minden helyzeti nehézségre, főként érzelmi bonyodalmakra depresszióval reagál. Az nFb a személyiségképet nagyfokú labilitással és aránytalan lehangoltsággal egészíti ki. A klinikumban: nem eleme ugyan az organikus pszichoszindrómának, de ha a jegyzőkönyvben más, erre vonatkozó jegyek vannak, ezeket alátámasztja, mivel a képzetáramlás szenzoriális jellegére utal. Éppen így jelezhet epileptoid tünetképződést is. Más neurózisjegyek mellett a fóbiás tünetek biztos indikátora. Ezt magyarázhatjuk az érzelmileg kritikus helyzetben adott aránytalan diszfórás reakcióval. nFbF A viselkedésben a hangulati elemek vannak túlsúlyban. A személynek „nincs tartása"; önértékelési rendszere könnyen felborul, a hangulat sodorja lemondó állapotba. Ennek a ritka jegynek már egy előfordulása is karakteropátiára utal.
nFFb+ Legtöbbször a III. táblán fordul elő, a „Két néger pincér" válaszban. Azt jelzi, hogy a személy a hangulati feszültséget meg tudja zabolázni, racionálisan tudja feldolgozni depresszív hangulatait. Ebben az értelemben elaborációs jegy.
284
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
Értékes támpont a szervezéslélektanban, mert aki nFFb+ választ ad, arról feltételezhetjük, hogy tud magán uralkodni. Pozitív indikáció olyan munkakörökben, ahol emberekkel kell foglalkozni: az érzékletesség ugyanis az élményközelséget, a részvételt jelzi, a formai adek- váció pedig a mentális fékezést.
nFFb± Gyér előfordulása miatt csak interpolálva tudjuk értelmezni, mint élménymeghatározott magatartásra és labilis alkalmazkodásra utaló jegyet. Az elaborációs igény valószínű, de maga az elaborációs folyamat sikertelen. nFFbRitka válasz, alig néhány jegyzőkönyvben fordul elő. Sikertelen hangulati alkalmazkodásnak értelmezzük. A rezignáció jegye. aFb Ez a válasz a zw észlelésén, tehát forma- és háttérlabilitásán alapszik. A szemlélet nonkonformizmus és renitencia folytán felcseréli a feladatszerűen adott viszonylatot, és a hátteret tekinti formának. Jelentései: agresszív feszültségű szenzorialitás a képzetáramlásban, a tiszta Fb válaszhoz hasonlóan robbanékonyság. Következménye: kevés tolerancia frusztrációra és stresszre. Mivel ritka válasz, csak lokálisan értelmezhető, mint alacsony tolerancia a felszólító jellegnek megfelelő helyzetben. Nemcsak indulatra vonatkozik, hanem hangulatra is, főként eufóriás szakaszokra. albF Nagyon ritka jegy, jelentése a személyiségképben szenzorialitásból (élményközelség), alacsony toleranciából és eufóriás kilengésekből áll össze. Mindennek a viselkedési megnyilvánulása egzaltált, extravagáns magatartás.
aFFb+ Ritka válasz. Erős hangulati hullámzást jelez, amely azonban alá van rendelve a mentális kontrollnak. Ebből extravagáns hajlamú elaboráció fakad: furcsa szokatlan érdeklődési irányulással. Az aFFb+ legtöbbször Orig+ válasz is, és így magas szellemi színvonal jele. Mint minden fehér színválaszban, itt is megvan az érzelmi-hangulati disszimuláció.
285
A RORSCHACH-PRÓBA
aFFb± Nagyon ritka válasz. Ezt is jellemzi az extravagáns érdeklődés, de az értelmi képességek rendszerint nem elégségesek ennek a kielégítéséhez. aFFbA formaelem túlsúlyban van, a hangulat fékezett. De mivel az elaboráció valójában sikertelen (mínusz megoldás!), az érzelmi-hangulati feszültséget a személy disszimulálja.
Mozgásélményt kifejező válaszok A jegyzőkönyv értelmezésének, úgy ahogyan Rorschach (1921) eredetileg csinálta, a mozgásélményt kifejező válaszok adták az egyik alappillérét. Ez a választípus mindmáig kiemelkedő jelentőségű. E választípus elhatárolásában és jelentésének kialakításában feltételezhetően nagy szerepe volt Mourly-Vóld könyvének (1910). Ez a több mint 800 oldalas kötet az álomra vonatkozó kísérleti lélektani vizsgálatokat tartalmaz. Gondolatmenetét Piotrowski (1957) alapján ismertetem. A vizsgálat célja az alvás közben végzett mozgás, és az álomképben mutatkozó mozgáselemek összefüggésének felderítése volt. A szerző kísérleteket végzett arra vonatkozóan, hogy a tapintási érzékelés és az izomérzékelés milyen hatással van az álomra. Az egyik ilyen kísérletben alvás közben lazán összekötözték a v. sz. két lábát a bokájánál, amikor felébresztették, arról számolt be, hogy álmában élénk mozgásokat végzett, futott, ugrott, hegyre kapaszkodott fel. Ebből Mourly-Vold arra következtetett, hogy az elnyomott ki- nesztéziás érzékietek az álomban jelentkeznek, táplálják az álmot. Minél inkább fékezzük az izomtevékenységet, annál aktívabb a kinesztéziás alkotás. Az álmodó a fékezett kinesztéziát rávetíti az álomanyag képzetére: saját magának vagy más személynek az álomban megjelenő képére. Álom és mozgás összefüggését Mourly-Vold a következő észlelettel próbálta valószínűsíteni: ébredéskor, amint megmozdulunk, eltűnik az álom. A lesüllyedt álmot felidézni csak mozdulatlanul lehet. Mozgás és álom között ellentétes viszony van: a mozgás az álom ellen dolgozik, a gátolt mozgás viszont az álmot táplálja. Rorschach jól ismerte ezeket a vizsgálatokat, s valószínűleg belőlük merítette azt a gondolatot, hogy a kinesztéziás érzéklet mozgékony tudattartalom, amely könnyen rávetül az álomképre, táplálja a pszichózisban a hallucinatori- kus anyagot, a foltértelmezésben pedig a folt mint inger által megindított képzetáramlást. Az álommozgás, a hallucinált mozgás és a B válasz rokon jelenségek. Mindhárom a gátolt, az elfojtott mozgásból fakad. Rorschach megfogalmazásában
286
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
„Minél több a kinesztézia (a mozgásérzéklet), annál kevesebb a mozgás; minél több a mozgás, annál kevesebb a mozgásérzéklet... A kinesztéziás engramok tehát gátolják a valóságos mozgást, a valóságos mozgás pedig gátolja a kinesztéziás engramokat." Ez Rorschach gondolatrendszerében azt jelenti, hogy minél kevesebb a kifelé irányuló, az expanzív megnyilvánulás, annál gazdagabb a belső élet. A „belső élet" gondolkodást, képzeletet, ábrándozást, spekulációt foglal magába. Aki mozgást lát a táblán, az ezt rávetíti a táblára, projiciálja. A cselekvéstől visszahúzódik, a valóságos mozgástól inkább tartózkodik, befelé fordul (intro- verzió), s a ki nem élt mozgásélményt fordítja át B válaszba. A mozgásélményt tartalmazó válaszok azt a belső életet jelzik, amely a cselekvés frusztrációjának a következménye, a gátolt mozgásnak a kompenzációja: Ezt entológiai vizsgálatok is alátámasztják. M. Mead (1949) a Nagy-Szun- dacsoporthoz tartozó Bali-sziget gyermeklakosságát vizsgálta. A sziget lakói az európai mentalitás számára elképzelhetetlen sztereotipek között élnek. Mindennapos életüket aprólékosan kidolgozott viselkedési konvenciók szabályozzák, szinte minden cselekvésük etikettszabályokba van merevítve. A gyermekek rajzai viszont dinamikusak, erőteljesek, tele vannak aktivitással. Egy jatmut nevű kis törzs Uj-Guinea szigetén életmódjában éppen ellentéte a Balisziget bennszülötteinek. A mindennapi életben kevés a sztereotípia: életmódjuk spontán, szenvedélyes, alig szabályozott. Itt a gyerekrajzok statikusak, alakjai mozdulatlanok. Az indulati elfojtás légkörében tehát mozgalmas B jellegű rajzokat találtak. A szabadon kiélt indulatok mellett viszont a rajzok szürkék, élettelenek, nincs mozgásos jellegük. A Kis-Szunda-csoporthoz tartozó Alori-szigeten felvett Ro-jegyzőkönyve- ket Oberholzer (1944) értékelte. Egy feltűnően primitív fejletlen törzset vizsgáltak meg, ahol az elvont gondolkodás igen kezdetleges, s szublimációról alig lehet beszélni- Ezek az emberek egyáltalán nem adtak B választ, csak a törzsből kiemelkedő „varázslók" (a kultikus személyek) jegyzőkönyveiben fordult elő B. Ezek a tapasztalatok alátámasztják azt a gondolatot, hogy a B válasz gátolt cselekvésből, frusztrációból táplálkozik. Továbbá azt is, hogy a B+ válasz az elaborációs és szublimációs készséget is magába foglalja. (Az elaboráció olyan elhárító mechanizmus, amellyel ki nem élt aktuális feszültséget dolgozunk fel társadalmilag értékes formában. A szublimáció olyan elhárító mechanizmus, amelyben a tudatból kiszorított indulati feszültség tulajdonsággá, képességgé, tehetséggé érlelődik. Az elaboráció csak teljesítményben, viselkedésben mutatkozik, a szublimáció viszont a személyiség átalakulását jelenti.) A mozgásélményt kifejező válaszoknak a befelé forduláson és az elaborá- ciós jelentésen kívül még egy harmadik jelentésük is van: a belső fék. Az erre vonatkozó kísérleti anyagot Anzieu (1965) gyűjtötte össze.
287
A RORSCHACH-PRÓBA
Az egyik kísérletben a v. sz.-eknek arra kellett törekedniük, hogy a lehető leglassabban írjanak le diktált mondatokat. A legtöbb B választ a leglassabban írók csoportja adta. Egy másik vizsgálatban azt regisztrálták, hogy egy várószobában mennyit mozognak a várakozók. A legkevesebbet mozgó személyek adták a legtöbb B választ. Mindkét vizsgálat arra utal, hogy a B válasz fékező funkciónak felel meg. Néhány további kísérlet az értelmi színvonal és a mentális funkciók összefüggését vizsgálta: A v. sz.-ek begyakorolták, hogy bizonyos ingerszavakra mindig ugyanazzal a szóval reagáljanak. Alapos begyakorlás után azt a feladatot kapták, hogy az ingerszavakra az addigiaktól eltérő asszociációkkal feleljenek. Az a csoport, amelyik jobban oldotta meg ezt a feladatot, több B választ adott. Ez az eredmény amellett szól, hogy a mozgásélményt kifejező válaszok rugalmasabb értelmi működésnek felelnek meg. Más vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy a több B választ adó csoport gazdagabb történeteket tud kitalálni néhány megadott elem alapján, tehát találékonyabb. Az áthúzásos figyelemvizsgálatban (Bourdon) a több B választ adó csoportoknak volt jobb a teljesítményük. A kinesztéziás válaszok tehát mentális rugalmasságnak, találékonyságnak, figyelemkoncentrációnak felelnek meg. Gyerekeknél a mozgásélményt kifejező válasz ritkább, mint a felnőtteknél. Ezt általában azzal magyarázzák, hogy a gyerekek nemigen hárítanak el mozgást, kinesztéziás feszültségeiket levezetik, az akadályozott mozgást esetleg más mozgással helyettesítik, de a frusztrált mozgás belső kompenzációjára sokkal kevésbé kerül sor. Sok szerző hívta fel azonban a figyelmet arra, hogy nehezen nevelhető gyermekeknél és adoleszcenseknél sok a B válasz. Ezt általában a konfliktusokkal magyarázzák; a B válaszok ezekben az esetekben a valóságos frusztrációknak és kudarcoknak lenne a kompenzációja. Azt is hangsúlyozták, hogy a gyerekek B válaszai nem mindig jeleznek jó értelmi színvonalat, elaborációt vagy szublimációt. Mindezek alapján a mozgásélményt kifejező B és Bsec válaszok általános jelentése a következő: > A cselekvési frusztráció belső élettel való kompenzálása. > Befelé fordulás, introverzió, gazdagabb belső élet. > Fékrendszer; indulat és nyugtalanság egyensúlya, „nemcsak a mozgásosságnak a stabilizációja, hanem az érzelmeké is" (Rorschach, 1921). > A feszültség feldolgozása; elaboráció, szublimáció. > Felnőtteknél jó értelmi színvonal, mentális rugalmasság, találékonyság, figyelmi koncentráció, intellektuális beállítottság.
B+ A B válaszoknak mutatóként önálló jelentésük alig van; a színválaszokhoz viszonyítva nyernek értelmet, ezt a viszonyt az élménytípusban olvassuk le.
288
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
A B+ válaszok száma azonban az ÉT-től függetlenül is fontos mutató. Mindenekelőtt a fékrendszert jelzi. Akinek egyetlen B+ válasza sincs, az a saját indulatait (amelyek a színválaszokban mutatkoznak) nem tudja fékezni, így befolyásolható, csábítható, elsodorható, feszültségi toleranciája nagyon alacsony. Ha egy jegyzőkönyvben egyetlen B+ válasz sincs, de színválaszok vannak, ez a gátlástalanságnak, a kriminalitásnak egyik fontos mutatója. 1-2 B+ válasz már jelzi, hogy a konvencionális viselkedéshez szükséges fékek megvannak. Ennek az értelmezésnek az érvényességét alátámasztja az a tény, hogy a III. táblán a „Két ember" a Ro-jegyzőkönyvek leggyakoribb Vulg-válasza. 3 vagy több B+ a színvonalasság indikációja: a személy hajlik arra, hogy az értelemre és az érzelemre ható ingerekre ne közvetlenül reagáljon, hanem áttételesen - képzeletben, gondolkodásban - dolgozza fel őket. így a helyzetekben keletkezett indulati feszültségeket állandóan elaborálja, magasabb szintre emeli. Gondolattermelő: helyzet- és feladatmegoldásaiban általában produktív, valamit hozzáad a meglévőhöz (a B+ válaszok és az Orig+ válaszok között jó a korreláció). 5 vagy több B+ válasznál, hacsak nincs ezzel egyenértékű színelem is a jegyzőkönyvben, már mutatkoznak a befelé fordulásnak, az introverziónak a jelei, fonákjai. A fékek túl erősek, az érzelmek elfojtottak, a személy nagyon nehezen kötődik, és a meglévő kötődésein nehezen tud változtatni. Ez azért teremthet konfliktusokat az életvezetésben, mert a sok B+ magas érzelmi hőfokot jelez, de ezt a személy nem tudja kimutatni. A befelé fordulás nem jelent érzelmi kiégettséget. Klinikailag a B+ válaszok a külső valóság túlzott feldolgozására, bizonyos fokú paranoiditásra utalnak. Már említettük, hogy a gyerekeknél kevés a B válasz. Nulla B+ választ ad az óvodások 44%-a, ez a szám fokozatosan csökken, s a serdülőkor végén a nulla B+ választ adók gyakorisága már csak 10%. 2 vagy több B+ választ az óvodások 18%-nál találtunk, ez az arány a serdülőkor végére már 58%-ra emelkedik. Több szerző leírja, hogy gyerekeknél a B+ nem függ össze az értelmi színvonallal. Érzelmi visszahúzódást, rigid narcizmust jelent. A sok B+ választ adó gyermek rosszul alkalmazkodik; koravén, érdeklődése a felnőttek életére irányul (Beizmann, 1961).
B± Éppen úgy a befelé fordulást jelzi, mint a B+, de az elaboráció kevésbé eredményes, az ehhez szükséges képességek nincsenek arányban az introverzióval. Szekvenciaértelmezésben jelzi azokat a helyzeteket, amelyekben az elaborációs folyamat elakad. Főként a IX. és X. táblán fontos: itt azt jelenti, hogy a személy munkájában, tevékenységi körében vártnál rosszabbul teljesít, mert képességei alatta maradnak igényeinek. (Többet akar elérni, mint amennyire képes.)
289
A RORSCHACH-PRÓBA
BNagyon ritka válasz. Befelé fordulás mentális kontroll nélkül. A belső élet így elszakadhat a külvilági tapasztalatoktól, s ezzel megindul a téveszmeképződés. Felnőtt jegyzőkönyvében már egyetlen B- is pszichotikus tünetképződésre utal. Találkozunk vele epilepsziások vagy súlyos hisztériás betegek jegyzőkönyveiben is. Ilyenkor azt jelzi, hogy a saceres vagy a hisztériás rohamok és konverziók a tudatzavarig, a dezorientációig menő regressziót eredményezhetnek. Bsec+ Ez a válasz is úgy jön létre, hogy a személy mozgást vetít ki. Csakhogy nem dinamikus, hanem tónusos feszültséget projiciál. Amit kivetít, az a beállítódás (az „Einstellung") feszültségének felel meg. Nem mozgásfrusztráció rejlik a válasz mögött, hanem egy ehhez hasonló szándékfeszültség. Jelentése ennek megfelelően elaborációs, állandó készenléti szándékvezérlésű cselekvés. A klinikumban a magatartás görcsösségére, várakozási bénultságra utal. Neiger (1961/b) két vizsgálati csoportot állított össze aszerint, hogy gondolat- világukban mennyi a paranoid vonás (a vonatkoztatás, a gyanakvás). Azt tapasztalta, hogy a több paranoid vonást mutató csoport lényegesen több Bsec+ választ adott. A Bsec+ válaszok emellett fontos kiegészítői lehetnek a B+ válaszoknak. Sok B+ (4 vagy több) esetén 1-3 Bsec+ az optimális; védi a személyt a túlzott introverzió ellen, elősegíti, hogy a belső feldolgozások eredményei hatékonyabban nyilvánuljanak meg a viselkedésben. Nagyon sok B+ (pl. 7) Bsec nélkül azt jelenti, hogy a tapasztalás háttérbe szorul a belső mintákkal szemben, a helyzetmegoldások inkább spekulációra, mint a helyzet áttekintésére támaszkodnak, vagyis a személy fokozatosan elszakad a valóságtól. A Bsec+ válasz jelentése: > Ambíció, esetleg stréberség. Jó színvonalon (B+, G+, ambiekvális vagy dilatatív ÉT mellett) a képességeknek megfelelő maximális teljesítmény igénye. Közepes vagy gyenge színvonalon (kevés B, zárójeles G hangsúlyozott zw-vel) a kíméletlen törtetés jele a személyiségképben. > Az önérdeket szem előtt tartó valóságszemlélet, érdekvezérlésű vonatkoztatásokkal. Ez főként lokálisan értelmezhető. > A várakozási görcsösség tünetei. Jelentős események előtt görcsös feszültség lép fel, amely megnehezíti az alkalmazkodást. A szándék feszültsége (amely a Bsec statikus mozdulatában kivetül) szinte lehetetlenné teszi a szándék megvalósulását. Jellegzetes kóros megnyilvánulásai: erős lámpaláz, vaginizmus.
290
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
Bsec± Ritka. Jelentése csak annyiban különbözik a Bsec+-étől, hogy a várakozási feszültséghez, az ambícióhoz viszonyítva alacsonyabb mentális szinten jelentkezik. BsecNagyon ritka: csak lokálisan értelmezhető. A várakozási görcsösséget a mentális alkalmazkodási zavar fokozza. Kritikus helyzetekben stupor-reakció, nagyfokú balesetveszély.
Mozgásképzetet tartalmazó válaszok Bkl+ Ezek a válaszok főként Dd mellett fordulnak elő, tehát kicsinyített areában lejátszódó mozgásokat vagy mozdulatokat tartalmaznak. Gyakran jelenetek, amelyben több személy vesz részt, kis térben miniatűr méretűek. A kicsinyítés elhárításnak a következménye: feszültségredukciónak felel meg. Ez a folyamat - a figurák kicsinyítése, perspektivikus távolítás, feszültségredukció - a nappali álmodozás képalkotásának felel meg. A nappali álmodozás a pótcselekvések körébe tartozik: a kielégítetlen vágyak a képalkotás segítségével képzeletben teljesülnek. Közvetlen tartalmi áttételek nincsenek, a vágy a feszültségi igénynek megfelelően módosul, valósul meg. Az ábrándozás a játék, az illúzió átélésére emlékeztető kettős tudatot feltételez. A személy élvezi a vágyteljesülést, és közben tudja, hogy fantáziái. A kóros határesetet éppen az jellemzi, hogy a fantázia tudatélménye kiesett. A folyamat itt is introverziós kündulású: a frusztrációt a személy belső élettel kompenzálja. Csakhogy ennek a belső munkának az eredménye a kicsinyített, képszerű konstrukcióban már megszakította az introverziót és a külvilágra irányul: a személy kívül látja magát. A B válasz tendenciája: egyre inkább eltávolodni a külső helyzettől, egyre elvontabb szintekre vinni az élményt, míg teljesen el nem tűnik és tulajdonsággá szublimálódik. A Bkl tendenciája: belső munkával kicsinyíteni, bagatellizálni, feszültségében redukálni az élményt, és így újra megkonstruálni. Ebben az értelemben joggal mondjuk, hogy a Bkl elvetélt B válasz. A Bkl+ jelentése: > Fokozott fantáziaélet, nappali álmodozás. > Fokozott formálókészség; aprólékos manipulációra való hajlam. > Gyerekeknél színvonaljelzés. 12 éves általános iskolások 50 fős csoportjában a jó tanulók 25%-a, a közepesek 20%-a adott Bkl+ választ, a gyenge tanulók közül viszont egy sem.
291
A RORSCHACH-PRÓBA
A fantáziaélet visszahúzódásnak is lehet a következménye, ilyenkor félénkség és csökkentértékűség érzése rejtőzik mögötte. A képzeleti munka ennek a kompenzációja. Jelentését az világítja meg talán a legjobban, hogy a serdülőkorban a leggyakoribb, minden harmadik jegyzőkönyvben előfordul, de van olyan serdülő, aki 3-4 Bkl választ is ad. Ez utóbbi a „Tagtraumer" típus, a „nappali álmodozó" vágyait és konfliktusait azonnal átviszi az ábrándozásba. Peer Gynt a felhőt nézi (I. felvonás, 2 szín): „Különös felhő. Mint egy ló olyan. Lovas a hátán, nyerge, s féke van. Ott meg seprűn egy vénasszony. Anyám. Peer Gynt vezér, ragyogó lova van. Zablája ezüst, patkója arany." Amit a felhőben lát, az közvetlen élményeinek projektív feldolgozása. Az előző jelenetben anyjával veszekedett, így került bele az anya a képbe, a kép egésze pedig ábrándozásban pontosan kidolgozott vágyának felel meg. Ez a folyamat jellemzi a Bkl-t is: nappali álmodozás, szelep, amelyen át csökken a személy vágyainak, konfliktusainak feszítőereje. Ez természetesen soha nem ad igazi kielégülést, teljes feszültségoldódást, s ez a magyarázata a Tagtraumok folyamatosságának.
Bkl± Ez is az álmodozásnak, a képzeletbeli kompenzációnak a jelzése. De a mentális kontroll alatta marad a fantáziamunka igényeinek, s így az ábrándozás primitívebb, szegényesebb. Lokális értelmezésben félénkségre, társtalanságra utal. BklNagyon ritka. A fantázia kontroll nélküli túltengése. Kóros folyamatokban, főként szkizofrén processzusban vagy szkizoform prepszichózisban észleltük. BF+ Az állatmozgás megjelenése a válaszokban szintén kivetítés; éppen úgy a nem realizált cselekvési feszültség projekciója, mint a B válasz. A különbség mégis alapvető. Állatra azt a ki nem élt feszültséget projiciáljuk, amely nem eléggé integrált, nincs eléggé beledolgozva a személyiségbe (Loosli-Usteri, 1947). Például: a IV. tábla vulger óriása mint B válasz a személyiségbe integrált azonosítás vagy ellenazonosítást jelzi. így a válaszhoz tartozó defekt mozzanat (pl.
292
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
„levágták a fejét") bűntudatos motivációjú feszültség. De ha ugyanezen a táblán BF választ kapunk, ez azt jelenti, hogy a feszültség azonosítással fel nem dolgozott indulatnak felel meg: A személy a feszültséget nem a sajátjának éli át, s így a válaszban szereplő defekt, vagy zw-elemek a helyzettől való félelmeknek és az ezt képviselő sértődött agressziónak a jelei. A különbség lényege, hogy a BF-ben azok a tendenciák, feszültségek, indulatok jelennek meg, amelyek nem váltak azonosítás révén sajáttá, s így nem illeszkedhetnek bele szervesen a személyiségbe. Ezeket az éretlen tendenciákat az jellemzi, hogy kompenzációs feszültséget létrehoznak ugyan, de elaborációhoz nem vezetnek. A BF válaszok jelölésében és értelmezésében minden szerző eltér Rorschach eredeti felfogásától, aki szerint ezek a válaszok csupán az eleven fantázia termékei, mozgáskivetítést nem képviselnek. Gyerekeknél és a serdülés kezdetén a BF válasz megfelel az életkornak: a még személyiségjegyekké nem érlelt azonosítási folyamatnak, gyakran az azonosítási igénynek a jele, ebben az értelemben prognosztikailag kedvező jegy és jól hasznosítható pedagógiai támpontokat nyújt. Adoleszcenseknél már kedvezőtlen jel: a személy az azonosítás folyamatában elmaradt, kötődni nem képes, labilisak az érzelmei. Vigyázat! A BF válaszoknak ez a jelentése csak mutatószerű értelmezésben érvényes, átlagos hosszúságú jegyzőkönyvben legalább 3 BF előfordulása esetén. Lokális értelmezésben a BF éretlen, feldolgozatlan feszültséget, viselkedésben is megnyilvánuló nyugtalanságot jelez. Az értelmezésben kívánatos egybevetni a B és a BF válaszok számát. Gyerekeknél, ha a BF válaszok száma a B válaszoknak több mint kétszerese, ez élénk fantáziát, nyugtalan magatartást és az azonosítási bizonytalanságát jelzi. Ilyenkor a gyerekek azonosításos helyzetét kell elemeznünk. Ha a B több mint a BF, ez korán lejátszódó azonosításra, az egyik szülőhöz való tapadásra és így kapcsolódási nehézségekre utal. Felnőtteknél több B, de legalább egy BF az alkalmazkodási készség mellett szól, a BF lazítja a B tendenciával jelzett elzárkózást. A BF± és a BF- általános jelentése ugyanaz, mint a BF+ válaszé: éretlen, azonosítással fel nem dolgozott tendenciák, feszültség, elaborációk nélkül. így külön jelölésüket csak az indokolja, hogy a F2+%ban hozzájárulhatnak a mentális színvonal meghatározásához.
A 6 és a BF válaszok tartalmi relációja Piotrowski (1937/b) vizsgálati eredményei szerint a B és a BF válaszok minőségi, tartalmi elemzése megmutatja ugyanannál a személynél a tiszta és a homályos tudatállapot közötti különbséget. Ez a törvényszéki szakértői vizsgálatoknál értékes támpontokat nyújthat, ezért közöljük. Piotrowski a B (beleértve a Bkl) válaszokat és a BF válaszokat egyaránt minősíti aszerint, hogy milyen fokú aktivitást foglal magában a választartalom.
293
A RORSCHACH-PRÓBA
A minősítés hat fokozat szerint történik: > Agresszív aktivitást tartalmazó válasz. Például: verekedő emberek (B), rovarok felfalják a virágokat (BF). > Az egész testre kiterjedő aktív mozgás. Például: táncoló emberek (B), medve felkapaszkodik a sziklára (BF). > Csak egy testrészre kiterjedő aktív mozgás, például felemeli a fejét (Bkl). > Mozdulatot implikáló állapot (a mi jelölésünkben Bsec). Például: összekötözött lábú ember (B), egy állat lesen (BF). > Az ember vagy az állat maga már nem mozog; a gravitáció adja a mozgást. Például: egy madár leesik (b). > Passzív állapot, implikált testtartással. Például: alvó kutya. (A mi jelölésünkben F). A B és a BF válaszokat külön-külön e hat fokozat szerint rangsoroljuk, majd a két rangsort egybevetjük és megállapítjuk, hogy melyik rangsorban több a magasabb fokozatú válasz. Fia a BF válaszok magasabb fokúak, mint a B válaszok, ez arra mutat, hogy a személy csökkent tudatállapotban (pl. alkoholosán) agresszívabb, mint tiszta tudatállapotban. Fia a B válaszok vannak magasabb aktivitási és expanziós fokon, ez azt mutatja, hogy a személy zavart tudatállapotában (pl. alkoholosán) kevésbé agresszív, vagy nincs különbség a két állapotban mutatott agressziója között. Piotrowski 100 olyan személyt vizsgált meg, aki erőszakos szexuális bűncselekményt követett el, közülük 58 alkoholos állapotban. Ez utóbbiak közül 26-nál a rangsor minden fokán a BF válaszok voltak aktívabbak, expanzívabbak; 30-nál nem volt teljes a rangsorfölény, de a legtöbb aktivitást mutató válasz BF volt; csupán 2 személynél mutatkozott aktivitásban és expanzióban B fölény. A BF válaszok minőségéből, tartalmi elemzéséből tehát felelhetünk arra a kérdésre, hogy egy személy csökkent tudatállapotban agresszívebben viselkedik-e, mint tiszta tudatállapotban.
b Ebbe a csoportba, mint ismeretes, tárgyak mozgása tartozik. Tehát csak olyan mozgásképzetek, amelyek implikálják a külső erők hatására történő mozgást. A b válasz olyan feszültségnek felel meg, amelyet a személy sem emberre, sem állatra nem tud rávetíteni, csak tárgyra. Elvesztette tehát azt a projektív erejét, ami az élőlényre való rávetítéshez, a kváziazonosításhoz kell. A folyamatnak ez az eredménytelensége olvasható le a jelentésből is: eredménytelen kedvezményezések, elrontott helyzetek, megoldatlan problémák, törekvések, amelyek a megvalósítás küszöbéig sem jutnak el; ilyen jelenségeket találunk a b-vel jellemezhető személyek életében. A b ezeknek a pszichés következményét fejezi ki: a kudarcélményt.
294
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
A b az egyik legbiztosabb jelentésű jegy a Ro-ban. Összesített, szekvenciális vagy lokális értelmezésben egyaránt kudarcélménynek felel meg a felszólító jelleg által képviselt helyzetben, s a válasz többi eleme által meghatározott körülmények között. Például: II. (17) „Mozgó fehér pörgettyű" - nagyon jó válasz. A zw nonkonformista feszültségét a személy extravagáns módon elabo- rálja, ezt mutatja az aFFb+. A b ebben a konstellációban arra utal, hogy vagy a renitens magatartás, vagy a választott elaborációs út, vagy mindkettő mögött kudarcélmények húzódnak meg. A b, mint minden kinesztéziás elem, nem realizált feszültségnek felel meg. Csakhogy ez a törekvés nem érett az elaborációra (ezért nem B). Abrándképbe fordítani vagy túlságosan kínos lenne, vagy a személy nem rendelkezik hozzá elegendő képzeleti lazasággal (ezért nem Bkl). A feszültség csak az azonosításból kizárt, elidegenedésnek megfelelő tárgyakra tehető át. Ez a megrekedt, csak tárgyba átfordítható feszültség a kudarcok konfliktusának, az önértékelés válságának felel meg. A b válaszok jelentése az adekvációs foktól függően nagyon különböző.
Felnőtteknél mentálisan fékezett kudarcélmény. Jó munkaképesség önértékelési problémákkal; konfliktusveszély. Jól alkalmazkodó személy 1-2 b válasznál többet nem ad. Ha mégis, ez önértékelési konfliktust jelez. Adoleszcenseknél jó prognosztikai jegy, mert azt mutatja, hogy az életkorral együtt járó önértékelési zavaraikon úrrá tudnak lenni. Háromnál több azonban már ekkor is arra vall, hogy a személyt kudarcélményei túlságosan foglalkoztatják. Gyerekeknél az érdeklődésnek, a tárgy felé fordulásnak mint kompenzációnak a jele. b± Ha halmozottan fordul elő, a debilitás egyik jele. Debilisek adják nagy számban az így jelölhető természeti mozgásválaszokat, például víz folyik, szél fúj, szikla leesik, levelek hullanak. Jegyzőkönyveik elemzése azt mutatja, hogy a b±-ban részint az érdeklődés primitív volta, részint az életben elviselt állandó kudarcok (a meg nem felelés élményei) jutnak kifejezésre. Mint tudjuk, a debiliseknél pszichoneurózis nincs, mentális fékjeik nem elegendőek ahhoz, hogy bonyolult elhárításos tüneteket hozzanak létre. De létezik egy sajátos „debilitási neurózis", amely sajátos élethelyzetükből, a külvilághoz való viszonyukból fakad, s így az aktuálneurózisokkal (a helyzeti frusztrációból fakadó tünetképződéssel) rokon. Ennek vezető tünete az, hogy saját tehetetlenségüket, eredménytelenségüket úgy élik meg, mint a környezet
295
A RORSCHACH-FRÓBA
fenyegető veszélyességét; ezeket a veszélyeket úgysem tudják kivédeni, tehát eleve visszavonulnak. A debilis egyszerű feladatoknak neki sem fog, csak nála kisebb gyerekekkel akar játszani, adoleszcens korában is egyre a szülők védelmét keresi. Úgy látszik, mintha a b± ennek a folyamatnak felelne meg. Magában foglalja a helyzetből való visszavonulást, a lefelé csúszást. Ez bizonyos mértékben reálisan indokolt, hiszen a debilis azzal, hogy visszavonul, súlyos kudarcokat kerül el. A b± jelentését tehát a debilisek jegyzőkönyveinek értelmezéséből vezetjük le: visszahúzódás a meg nem felelés élményétől való félelem miatt; ebben bizonyos realitásérzék is érvényesül: a sikertelenség tapasztalatai. Adoleszcens korban: az életkorral járó önértékelési válság súlyos bizonytalansághoz vezet, a személy ez elől visszahúzódik, korához, helyzetéhez viszonyítva lefelé csúszik. bNagyon ritka jegy. Kudarc eredetű belső konfliktus és alacsony mentális fék jele; stuporreakció lehetséges.
Asszoc B Kisgyerekeknél gyakori választípus. Számukra a világ cselekvési sémákba van rendezve (érzékszervi-mozgásos sémákba). Amit mondanak, amit magyaráznak, az nagyrészt cselekvéshez van kötve. Ennek a nagyjából hatéves korig domináló képzettársítási módnak felel meg az Asszoc B. Előfordulása azt jelenti, hogy a képzetek indulattalanodása még kezdetleges, sok még az indulatoktól megszállt séma a gondolkodásban. A képzetáramlásban sok a szubjektív elem, a vágy teljesítő fordulat. Mutatóként értelmezve: jó F+% és B+ válaszok mellett 1-2 Asszoc B azt jelenti, hogy a gondolkodást szubjektív, élményközeli elemek is táplálják. Ennek következménye bizonyos elevenség, frissesség a személy gondolkodásában. Kevés (1-2) B mellett 3 vagy több Asszoc B az énfejlődés zavarára utal. Az indulattalanodás azért nem sikeres, mert az elhárító rendszer lazább, az én kialakulatlanabb. Ezzel együtt az én hangsúlyozásának az igénye kisebb, s az autonómiatörekvés csökkent. Sok Asszoc B tehát függő helyzetben élő, s a függőséget el is fogadó infantilis személyek jegyzőkönyveiben fordul elő. Sine morbo jegyzőkönyvben 1-1 Asszoc B a társas alkalmazkodás készségére jellemző, feltételezhetően a képzetáramlás kiegyensúlyozott élményközelsége révén. Lokális értelmezésben főként a szubjektivitás, a vágyteljesítés és a függőség jelének tekintjük. Jó alkalmazkodásra utaló válaszokkal együtt - FFb+, FHd+, F(Fb)+ - gazdag FT mellett arra utal, hogy az élménykózelség differenciálja az alkalmazkodást, és a reális kapcsolatot a konvenció fölé helyezi.
296
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
Absztrakt 6 Kevés jegyzőkönyvben fordul elő, de ahol van, ott rendszerint halmozottan. A ki nem élt cselekvés feszültsége mentális fékrendszer nélkül érvényesül. A feszültség megvan, de a személy sem elaborálni, sem integrálni nem tudja. Ez a törekvéshez nem kötött feszültség tartalmatlan nyugtalanságban, egzal- tált viselkedésben jelentkezik. Serdüléses válságtüneteket mutató fiatalok jegyzőkönyveiben jelentkezik, a bizarrságnak, s így a szkizoform fejlődésnek a jelzése. Egynél több Absztrakt B még egyébként normális jegyzőkönyvben is patológiás veszélyre (nagyfokú nyugtalanságra) figyelmeztet.
Az élménytípus (ÉT) jelentése A hagyományos Ro-értelmezésnek az F+% mellett az ÉT a kündulópontja. Az F+%-al a jegyzőkönyvet elhelyezzük a megfelelő színvonalövezetbe, az ÉT-vel a személyiségképnek a körvonalait rajzoljuk ki. Az ÉT a mozgáselemek és színelemek aránya. Leolvashatjuk belőle, hogyan reagál a személy az élményeire, a külvilági benyomásokra, hogyan dolgozza fel, hogyan értékesíti tapasztalatait. Mutatja, hogy cselekvéseink motivációjában inkább a feldolgozott tapasztalatok belső mérlegelése érvényesül-e, vagy a külvilág csábításainak engedünk. Az ÉT az én és a külvilág viszonyát tükrözi, s főként azt, ahogyan ezt a viszonylatot a személy feldolgozza (Bohm, 1957). A mozgás- és színelemeknek az ÉT-ben kifejezett viszonyítása Rorschach- nak abból a felismeréséből indul ki, hogy a mozgás-válaszok a befelé fordulásnak, az introverziónak, a színválaszok viszont a világ felé fordulásnak, az extraverziónak a jelei. Az introverzió és az extraverzió fogalma a jungi pszichológiából ered. Jelentéskörük már Jungnál is többször változott; Rorschach megint új tartalmat adott e két fogalomnak, lényegében inkább az elnevezést vette át Jung- tól, és ezzel együtt mélylélektani rendszerének néhány elgondolását. Jung elsőnek az introverziót határozta meg (1911). A személy visszavonja libidóját a valóságos tárgytól, és befelé fordítja; a tényleges kötődés helyett „fokozott képzeleti működés" alakul ki. A fogalom második változatában Jung (1912) kiterjeszti a libidó fogalmát a lelki élet egész energetikájára, a schopen- haueri értelemben vett akaratra23, ahogyan Rorschach mondja - s ezzel az introverzió elszakadást jelent a valóságtól a képzelet javára: „amilyen mértékben veszít a jelentőségéből a való világ, olyan mértékben lesz a belső világ egyre re
23
Lásd Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet. Budapest, Európa, 1991
297
A RORSCHACH-FRÓBA
álisabb és egyre hatékonyabb a cselekvés meghatározásában" - idézi Rorschach (1921, 76. old.) Jungot. A harmadik változatban (1917) Jung már nem tekinti az introverziót kóros jelenségnek. Nem pszichopatológiai történésként, hanem típusként írja le.
Jung tipológiája Alapkategóriája a pszichikus erők irányulása. Minden ember beletartozik a két lehetséges irányulási típus egyikébe: pszichikus erőit vagy inkább kifelé (extra vertált), vagy inkább befelé (introvertált) fordítja. Ennek megfelelően tendálnak ösztönös erői, akarati energiái, s ezek derivátumaként az érdeklődése is meghatározott irányba. S e tendenciáktól függ a jellemképződés, és kóros esetekben a tünetképződés is. A két típus leírásában Jung a külvilághoz, a tárgyhoz, az ingerhez való viszonyból indult ki. Az extravertált a tárgy szerint orientálódik, kifelé tekint, cselekvésében főként külső hatásoknak engedelmeskedik. így egész viselkedése fokozza a külvilágnak, az ingernek a jelentőségét. Az intro- vertált szubjektiven orientálódik, saját adottságai, gondolatai irányítják, s így viselkedésével csökkenti és csökkenteni is akarja a külvilág jelentőségét. Mindkét irányulásnak megvan a maga veszélye. A tárgyra való túlzott irányulás révén a külvilág mintegy felszippantja a személyt, aki minden ingerre reagál, s így személyisége szétforgácsolódik a csábítások között, tudata a külső tárgyakhoz hasonul. A személyiség autoplasztikus, minden helyzethez idomul („mellészúrnak egy karót, felkúszik rá") - így alakulnak ki olyan vonások, mint szuggesztibilitás, hatásvadászat, indiszkréció, teatralitás, hazudozás. Az introvertáltnál ezzel szemben az inger, a külső tárgy alig jut szerephez. Az én egyre nagyobb helyet kap a tudatban, az ítéletek elszakadnak a valóságtól. A tudatot az én inflációja jellemzi. Csakhogy a tudattalan kompenzálja ezt a folyamatot. Az extravertált viselkedést a gazdag és buja (csak az analízis folyamán felderíthető) tudattalan fantázia ellensúlyozza. Amennyire külvilágú kötöttségű a tudat, annyira el van szakadva a külvilágtól, olyan szubjektív és infantilis a tudattalan. Normális személyeknél így egyensúlyállapot jön létre. Tünetképződés esetén viszont a tárgytól való függés és a tudattalan vezérlésű énesség (egocentrizmus) együtt van jelen. Ingerhez kötöttségnek és önzésnek, kapcsolódásnak és infantilizmusnak az együttes előfordulása a hisztériára a legjellemzőbb. Az introverziós folyamatban ezzel szemben a külvilág jelentősége a tudattalanban növekszik. A tárgyak félelmetes méreteket öltenek, az ingerek veszélyforrássá válnak. Ez ellen állandóan védekezni kell, s mivel minden energiát erre kell fordítani, az én a tárgyak rabszolgája lesz. A személy élete kimerül abban, hogy menekül helyzetek elől, elkerül ingereket, védekezik a tárgyak ellen. A világ mágikussá válik (mindennek jelentése, értelme lesz). így vezet az introverzió a kóros tünet
298
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
képződésben a pszichaszténiához, melynek tünetei: fáradékonyság, félelem a veszélyes külvilágtól, gyanakvás, szenzitivitás. Összefoglalva Jung tipológiáját: az extraverzió a tárgyra irányul, az introver- zió az énre; az extravertált tudatában a külvilágtól függ, a tudattalanban egocentrikus, ösztönös, archaikus. Az introvertált a tudatban elfordul a külvilágtól, tehát az énhez kötött; a tudattalanban alárendelődik a mágikus hatalmú külvilágnak. Erre a tipológiai megkülönböztetésre Jung rávetít még egy dimenziót, nevezetesen azt, hogy az adott típusban a pszichikus alapfunkciók közül melyik dominál. Négy ilyen alapfunkciót különít el: a gondolkodást, az érzelmet, az érzékelést és az intuíciót bármelyik vezető szerepet játszhat az életvezetésben. A két fő típus és a négy funkció keresztezésével Jung nyolc típust írt le. Ezeket még egy további dimenzió szerint dichotomizálja: aszerint, hogy a lelki élet inkább férfias, vagy inkább nőies színezetű-e. Ezzel végső fokon 16 tipológiai variációt kapunk. A férfias-nőies elkülönítés típusjegyekben szegény, ezért csak a két főtípus és a négy alapfunkció nyolc alapváltozatát ismertetjük. Extravertált gondolkodó. „Dogmatípus" (Jung mind a nyolc variációnak irodalmi elnevezést adott). Viselkedésében, helyzetmegoldásaiban tényekből indul ki, ezekből értelmi úton következtet, önmagában elfojtja, környezetében elnyomja az érzelmi megnyilvánulásokat. Megismerési módja: kiemeli a valóságból az általánosat, ezt egyedül érvényes igazságnak, dogmának tekinti, és fanatikusan kitart mellette. Erkölcsi ítéletében nem engedélyez kivételt. Az érzelmi elfojtás miatt tudatosan személytelenségre törekszik. A tudattalanban ezt túlzott személyességgel kompenzálja, ami a viselkedésben mint sértettség, gyanakvás mutatkozik meg. S ugyanígy: a tudat szigorával a tudattalan kételkedése áll szemben. Gondolkodását dogmatikus merevség és kételkedő szellem váltakozása, érzelmi életét személytelen attitűd és szenzitivitás együttesen jellemzi. Tehetséges szintetikus. (Látni fogjuk, hogy Jung a pszichológiai elemzéseiben majdnem annyit foglalkozik egy mechanizmus tehetségmegnyilvánulásával, mint kóros változatával. Ugyanez a fokozott érdeklődés a tehetség mechanizmusa iránt Rorschachot is jellemzi; ebben a jungi elemzés modelljét követi). Extravertált érzelmi, „szeszélyes". Főként női típus. Képzetáramlása érzelmi vezérlésű, viselkedését az affektív hasonulás jellemzi. Gondolkodása kizárólag szubjektiven motivált, azt gondolja, amit érez. Optimális változatában az érzelmi hasonulás tárgyához kötődik, s a párválasztás sikeres. Fia idomulását elfogadjuk, s ezen a téren kevés frusztráció éri, akkor jó párnak bizonyul. Ennek a típusnak a konfliktuózus változata úgy jön létre, hogy a túlzott idomulás folytán a tárgy inadekvát jelentőséget kap, a visszautasítás fokozott beolvadásra késztet, az én labilissá válik, lassanként felmorzsolódik, az érzelmi csá- bíthatóság nő, a személyes kötődés csökken. A szélsőséges heteronómia cselekvési és döntési bizonytalanságot vagy képtelenséget von maga után. így válik
299
A RORSCHACH-PRÓBA
a személy elsodorhatóvá, szeszélyessé. ítéleteiben szubjektív, viselkedésében labilis; a gondolkodási funkciója inkább a tudattalanban érvényesül, ezért infantilis, archaikus. Kóros változata: hisztériás tünetképződés. Extravertált érzékelő típus. „Tapasztaló". Reális életvezetés, objektivitás, fokozott érdeklődés jellemzi a „megfogható" tények iránt. Gyűjti, halmozza a tapasztalatokat, de ritkán összesíti őket, nem szintetizáló. Az érzékelés vezérli („szenzualista"). Elaborált változatában esztéta, hedonista (Dorian Gray). Alacsonyabb színtű változatában durva, élvezetkereső. Kóros változata: fóbiás tünetképződés. A személy az elfojtott intuíciót a tárgyra vetíti, a projekciók révén a világ félelmetessé válik. Extravertált intuitív. „Vállalkozó típus". Érdeklődésében a tárgyi világ felé fordul, de annak nem a konkrétumai, hanem a lehetőségei vezérlik. Életeleme az esély (a „chance"). Mivel a leginkább mobilizálható funkciója az intuíció (a „megérzés") mindig szimatol, keres, vonzzák az új helyzetek. A tárgyak, a viszonylatok megelevenednek a keze között. Mindig az új érdekli, annak az er- jesztője. Sem a környezetével, sem a jólétével nem törődik. „Embereket csinálni", „helyzeteket teremteni" - ez a fontos számára. Moralitása egyéni. Optimális változatban: politikus, vállalkozó. (Ilyen Szomory hőse: Szabóky Zsigmond Rafael). Konfliktuózus változata: szembehelyezkedés a társadalommal, botrány, börtön. Kóros változata: az elfojtott érzelem torzított visszatérése, abszurd testérzések, hipochondria. Introvertáltgondolkodó. „Teoretikus". Befelé forduló, elmélyülő. Könnyen talál új elgondolást, nehezen bukkan új tényekre. A tények csak illusztráló példák a gondolathoz, így scpekulációjában konok, befolyásolhatatlan, ítéleteiben hideg, kérlelhetetlen. Személyi kontaktusa alig van; engedményre, kompromisszumra nem képes. Optimális változatában szintetikus gondolkodó. Konfliktuózus változatában bizalmatlansága révén gyanakvó, elmagányosodik. Kóros változatában az elfojtott extraverzió és érzelem a tudattalanban jelentkezik, és mágikus színezetű tünetet hoz létre. Introvertált érzelmi. A „szfinx". Főként női típus. Befelé fordult, csöndes, zárkózott, főként az érzelem az, amit befelé fordít. így viselkedése mértékletes, kevés benne a szenvedély. De néha heroikus vallási vagy művészi kiállásra képes. Optimális változatában ez a lefojtott szenvedély nagy hatással van extravertált férfiakra. Konfliktuózus változatban a tárgyak, kapcsolatok mint a külvilág részei értéküket vesztik. Kóros változatban ez az értékcsökkenés a tudattalanban kompenzálódik; a tárgy óriási jelentőséget kap: ez vonatkoztatáshoz, üldöztetés érzéséhez vezethet. Az onánia gyakori ennél a típusnál. Introvertált érzékelő. „Szürrealista". A vezető funkció az érzékelés. De mit érzékelhet egy introvertált? Önmagát. így a szubjektív valóságjelleget kap, a realitás pedig látszatvilággá válik. A világhoz való viszonyulást a belső eredetű szemlélet, a szubjektívnek a realitása teszi irracionálissá. A belsőnek ez a képszerűsége, ez az érzékletessége adja azt a szemléletet, amelyet Jung szürrealistának nevez. Optimális megoldása csak egy van: a művészet, ahol a személy
300
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
maga teremti meg szemléletének tárgyát. Konfliktuózus változata e típus művészi tehetség nélküli képviselője, „kávéházi művészek", a művészvilág peremén élő pszichopaták. Kóros változatában az elnyomott extravertált intuíció tünetképző: a művészi elaborációban értékes irányító, kényszergondolatokat hozhat létre. Introvertált intuitív. „Prófétatípus". Szemléletében a külvilág elsorvad, belső világa viszont eleven, és mivel az intuíció a vezérlő funkciója, a nagy megérzések embere. Az intuíció teszi lehetővé, hogy minden problémamegoldásban az archetípust ragadja meg, a kollektív tudattalan jeladásait. (Archetípusnak nevezi Jung azokat a tudattalan képeket, melyek sűrítve tartalmazzák az emberiség ősi tapasztalatait. A jungi pszichoterápia egyik célja és eszköze ezeknek az ősképeknek a tudatosítása.) Optimális változatában bölcselkedő- ket, művészeket, a „pusztába kiáltó szó" prófétáit, konfliktuózus változatában álmodozó fantasztákat találunk. Ez a tipológia szubsztancializáló, elavult. Jung tipológiája pszichológiai tapasztalatokban gazdag. A századforduló polgári világának számos típusát rögzíti. A tipológiai leírás reális és eleven. A dogmatikus és a vállalkozó, a szeszélyes és a próféta, az esztéta és a szfinx itt élt Európában (nem egy közülük talán még ma is él köztünk). Csakhogy Jung a megfigyelt, az analízisben észlelt, a tehetségükben elemzett típusokból mindenképpen rendszert akart szerkeszteni. Az az illúzió vezérelte, hogy vannak valóságos egyetemes elvek, amelyeknek egybevágásai és kereszteződései osztályokat alkotnak (skatulyákat), s minthogy ezek egyetemesek, valamelyikbe minden embernek bele kell tartoznia. Ez a gondolat implikálja azt, hogy a típusmeghatározó kategóriák a prioriak, fölötte állnak az embernek. És ha nem is éppen isteni eredetűek, az emberiség történetében úgy rakódtak le, hogy immár spirituális létük van. Ahogy az archetípus messziről hozott, nem tanult, mégis meglévő tudattartalom, úgy az extraverzió és az introverzió is önálló szubsztanciák. Az egyén történetétől, tudattartalmaitól, azonosítási mintáitól, életének fordulataitól függetlenül léteznek és motiválnak. S éppen így szubsztancia a négy funkció is. Ezeknek a funkcióknak van pszichikus realitásuk: elhatárolhatóak a viselkedésben és a képzetáramlásban, elemezhetők, vizsgálhatók (bár az intuíció esetében még ez is vitatható). De ne áltassuk magunkat! Fogalmi konstrukciók, absztrakciók ezek, amelyeket a filozófia körülírt és a pszichológia sok oldalról megközelített. De maguk a lelki történések komplexek, egybeszövődik bennük mindaz, amit az elemzésben fogalmilag elkülönítünk. Nos Jung úgy dolgozik a négy művelettel, mintha azok a lelki életben szinte anatómiailag elhatárolható, helyenként egymást kizáró jelenségek lennének. Ha az egyik tudatos, akkor a másik tudattalan; az egyik megnyilvánul és elfojtja a másikat. A jungi tipológia két kategóriája és nyolc eleme olyan parancsolóan föléje helyezkedik a tartalmaknak, mintha független lenne tőlük. Mintha helyzettől és feszültségtől független entitások lennének.
301
A RORSCHACH-PRÓBA
Ez a szubsztanciáló gondolkodás az, ami összeegyeztethetetlen a mi pszichológiai elemző módszerünkkel. E típusok mögött nem funkciók küzdelmét és játékát, hanem szükségletek és akadályok feszültségi rendszerét látjuk. S ezt a szubsztancializált típustant gazdag leíró anyaga ellenére is idejétmúltnak tekintjük a pszichodiagnosztikában.
Rorschach álláspontja: Nem tipológia, hanem két összetevő Rorschach elgondolását a jungi pszichológia táplálta. De az introverzió-extra- verzió értelmezésében más felfogást alakított ki. Jungnál a két típus ellentétes, kizárja egymást; az egyik dominál, a másik mint tudattalan kompenzáció játszik bele a személyiségbe. Rorschachnál nem két típusról van szó, hanem a pszichikus, dinamizmus két irányáról, melyek különbözőek, de nem ellentétesek. A pszichikus történésekben mindkettő jelen van mint a személyiség összetevője. A személyt nem az jellemzi, hogy melyikhez tartozik, hanem hogy milyen arányban vannak benne jelen. A személyiség jellemző váza a két összetevő oszcilláló, de lényegében állandó viszonya egymáshoz. Rorschach ezt írja (könyve IV. fejezetének 4. alfejezetében): „Minden félreértés elkerülése végett mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy az intro- verzió fogalmát olyan értelemben használom, hogy az csak nevében közös a jungi introverzió fogalmával. A B típus klinikai képe, úgy ahogy az a foltértelmezési próba eredményeiből kibontakozik, nem Jung introvertáltjának felel meg, hanem inkább annak, ahogyan az introvertált szót a köznyelv használja." A köznyelv pedig introvertáltnak azt az embert tekinti, „aki önmaga felé fordul, aki inkább befelé él, mint kifelé, és akinek a kifelé való megnyilatkozás nehézséget okoz". S végül hozzáfűzi: ...az introverzió és az extraverzió alapja különböző, de nem ellentétes pszichés működés." Az introverzió Rorschachnál funkció, amely lehetővé teszi, hogy a személy átmenetileg visszahúzódjék a környezetétől, és belső ösztönzéseit kövesse. Az extraverzió funkciója viszont elősegíti, hogy a személy könnyen és gyorsan reagáljon a külvilágra, és külső ingereket kövessen. Az introverzió és az extraverzió a lelki élet különféle területein más és más megnyilvánulásokhoz vezet. Ezt a következőképpen foglalhatjuk össze:
Introverzió Értelem Érzelem Életmód
302
inkább alkotó inkább egyéni inkább stabil inkább befelé él
Extraverzió inkább reproduktív inkább sztereotip inkább labilis inkább kifelé él
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
Kötődés Valóságfunkció Szuggesztibilitás Motorika Kézügyesség Erkölcsi vezérlés
Introverzió
Extraverzió
intenzív kevésbé alkalmazkodó kicsi kimért ügyetlen etikai
extenzív jobban alkalmazkodó erős függés nyugtalan ügyes környezeti szabályok által vezérelt
Az extraverzió és az introverzió funkcionális felfogásában Rorschach erősen eltávolodott Jungtól, de még így is érződik rajta a jungi spekulációs kedv. Ez a jelentős tapasztalatokkal dolgozó empirikus elme nem tudott szabadulni attól a szellemtörténeti pszichologizmustól, amely Jung körét jellemzi. „A kultúra mindig az introverzióból születik, a civilizáció az extraverzió alkalmazkodása és műve..." S ehhez még hozzáfűzi, hogy Goethe kora inkább introverzív, a 20. század viszont inkább extraverzív. De ezen a spekuláción is áttör a klinikai tapasztalás. Gondolatmenetét ezzel zárja: „A kizárólagos introverzió csak egy introvertált sajátja; márpedig az introvertált nem törődik a kultúrával, egyetlen gondja saját személyének a kultusza."
Az élménytípus jelentésének köre Az élménytípusból a személyiségképnek sokféle aspektusáról kapunk támpontot. > Életérzés. Ezen Rorschach nem azt érti, hogy hogyan él egy ember, hanem hogy hogyan éli meg élményeit. Mennyiben befolyásolják átélését a körülmények, a helyzet, életterének résztvevői. > Intelligencia. Az ÉT értékes támpontot nyújt az intelligencia eredetiségéről, a feladatmegoldó gondolkodásról, objektivitásának mértékéről. > Hangulat. Támpontot adhat a diszfóriáról vagy a felhangoltságról. > Affektivitás. Értékes támpontot ad az érzelmek stabilitásáról vagy labilitásáról, az érzelmi alkalmazkodásról, a rokonszenvi kötődések készségéről, valamint az impulzivitásról (szuggesztibilitás, robbanékonyság). > Képességek, tehetség. Nem annyira az adottságok színvonalára, hanem inkább jellegükre utal. Arra, hogy a más jegyekből meghatározható színvonalon inkább eredeti vagy reproduktív, szervező-e inkább, vagy végrehajtó. > Patológiai támpontok. Egészség vagy betegség kérdésében önmagában nem döntő, de segít annak megállapításában, hogy tünetképződés esetén inkább depresszív vagy hipomániás, hiszteroid vagy paranoid, kényszeres vagy gátlástalan színezetű-e a tünet.
303
A RORSCHACH-PRÓBA
Az ÉT három dimenzióban elemezhető: > A két oldal aránya. Ez a személyiség irányulását valószínűsíti. > Az összetevők mennyiségi szintjei: a mozgás- és a színválaszok száma kevés, sok vagy nagyon sok. Ez a személyiség feszültségéről, dinamikájáról ad támpontot. > Minőségi elemzés: milyen mozgásválaszokból, illetve színválaszokból áll a két oldal; milyen az arány a B és a Bsec, illetve az Fb, FbF és FFb között.
Az ÉT tizenkét változata Az ÉT jelentését a már jelzett tizenkét változat szerint tárgyaljuk (Lásd Második rész, 216. old.).
Extravertált ÉT Gyakori változat. Jungnak egy anekdotikusan megírt hasonlata jól szemlélteti azt, ahogyan e típust a mindennapi életben látjuk. Két ifjú - extravertált az egyik, introvertált a másik - kirándul. Útjuk során - meséli Jung - szép kastélyhoz érnek. Introvertált aggódik, hátha tilos a belépés. Extravertált viszont képzeletében már látja a jóindulatú öreg portást, a szívélyes várurat, s talán még egy romantikus kaland lehetősége is felvillan benne. Bemennek. Kiderül, hogy a kastélynak csak egy szárnya épült fel, ebben jelenleg egy kiállítás van régi kéziratokból. Introvertált el van ragadtatva, elmélyed a kiállított anyagban, beszélget a felügyelő muzeológussal, egyre jobban érzi magát. Extravertált viszont egyre jobban unja magát, nincs várúr, nincs kaland; ráadásul a kéziratgyűjtemény könyvtára kellemetlen vizsgákra emlékezteti. A tárgy (a kastély és benne a gyűjtemény) egyre érdekesebb Introvertált számára, egyre unalmasabb Extrovertáltnak, akit most már bosszant a másik „önzése". Az extravertáltat tehát vonzzák a külső ingerek, könnyen csábítható; s így hűtlen, mert amint átcsábult egy másik helyzetbe, máris új ingerek érik, amelyek tovább csábítják. Minden csábítás csalódás is, mert képzelete kiszínezte, a valóságnál százszor vonzóbbnak mutatta az új helyzetet. Nagy fantáziájú, könnyen csábuló, gyakran csalódó, könnyen vigasztalódó - ez az extravertált ember viselkedési képlete. Statisztikai támpontok: az extravertált ÉT gyakori; minden ötödik felnőttnél ezt kapjuk, de nőknél gyakoribb, mint férfiaknál. A két nem gyakorisági különbsége legnagyobb az adoleszcenciában (férfiaknál 10%, nőknél 35%). Jelentős különbség van a jó és a rossz szociális pozíciójúak csoportjai között (jó szociabilitásúaknál 14%, rossz szociabilitásúaknál 31%).Tehát leggyakoribb ez
304
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
a változat a társas környezetükben rosszul elhelyezkedő fiatal nőknél, közülük is leginkább a nyugtalan, kapcsolataikban frusztrált személyeknél fordul elő. Az extravertáltak képességeit elemezve minden szerző kiemelte, hogy széles látökörűek, inkább reproduktívak, jó közvetlen emlékezettel és ügyintéző képességgel. Feladatokhoz, helyzetekhez könnyen és jól alkalmazkodnak, emberekhez sokkal kevésbé. Patológiai szempontból ez az ÉT neurotikus tünetképződésre utal. Neurotikusoknál gyakoribb, mint a sine morbo csoportban, és a normálisoknál is inkább azoknál fordul elő, akik aktuálneurotikus tünetképződésre hajlanak. Pszichopatáknál feltűnően kisebb a gyakorisága (9%). Ez amellett szól, hogy az extravertáltak csábíthatóságuk révén inkább zaklatott, szabálytalan életvezetésének ego-szünton (énazonos) bűntudatos háttere van. Neurotikus tünetkörük hiszteroid: konverzió, robbanékonyság, teátralitás. A hiszteroid jelleg a tünetmentes extravertáltakat is jellemzi: viselkedésükben teátrálisak; életvezetésüket a szuggesztibilitás és az egocentrizmus színezi. A legtöbb extravertált személynél egyaránt fennáll a neurotikus reakciók veszélye és az elaboráció lehetősége. Jó légkörben jól nevelhetők. Konfliktushelyzetekben a rövid exploratív terápia, alkalmazkodási nehézségek esetén a csoport-pszichoterápia is hatékony.
Introverzió nélküli extravertált ÉT Ez a konstelláció jól szemlélteti, hogy az ÉT esetében nem abszolút számokat, hanem egy viszonylatot értelmezünk. A színoldal és a mozgásoldal egymást fékezi. Az introverzió nélküli extravertált ÉT-ben azonban a színoldal által képviselt impulzivitást nem fékezi a befelé fordulás. Az indulati féktelenségre jellemző, hogy > óvodásoknál szignifikánsan gyakoribb, mint bármely más korcsoportban (óvodások versus 12 évesek X2 = 6,6; p < 0,01; ugyanez az arány óvodások versus középiskolások esetében is); > a rossz társashelyzetű személyeknél sokkal gyakoribb, mint a jó társas pozíciójú csoportban (16% és 3,5%). Viszonylag gyakori az értelmi fogyatékosok csoportjában. Értelmezéskor elsősorban fékezetlen indulati feszültségre és az ennek következtében mutatkozó alkalmazkodási zökkenőkre kell gondolnunk. Ez normális életvezetés mellett is előfordulhat. Tehát ez az ÉT önmagában nem támpont a kóros tünetképződésre. Más kóros jegyek esetén főként pszichopátiára (esetleg pszichózisra) utal. Fontos kriminálpszichológiai indikáció. Mindenféle krimen lehetséges, s még a sine morbo esetekben is erkölcsi lazaságot jelez (pl. megbízhatatlanság anyagi ügyekben).
305
A RORSCHACH-PRÓBA
Ellensúlyos extravertált ÉT Ritka ÉT. Az átlagtól eltérő, szabálytalanságra hajló emberek adják. Az extravertáltak jó verbalitását színvonalban megemeli a mozgás-válaszok mentális készségegyüttese. Legtöbbször jó képességűek. A művészi érdeklődés gyakori; értékrendjükben az esztétikum vezető helyen szerepel. Szembeötlő a könnyed azonosulás: a színválaszok jelzik szuggesztibilitásukat, amely megkönnyíti számukra a kapcsolódást; a B válaszoknak megfelelő belső feldolgozási készség pedig lehetővé teszi az érzelmileg felvett anyag mentális feldolgozását. Simulékony tanítványok. Viselkedési képletük: az inceszt kötődés állandó megismétlése és azonosulásos feloldási igénye. Viselkedésükben sok az excentrikus vonás. Öltözékükben, beszédmódjukban feltűnést keltenek. Nagyon fontos nekik, hogy különbözzenek az unalmas átlagtól. Életvezetésükben sok a szabálytalanság: szokatlan kötődések, bisze- xualitás, tüntető nonkonformizmus stb. Apróbb tüneteikkel (szorongás, viszolygások, dadogás, nehéz orgazmus) viszonylag békésen élnek együtt, elrejtik őket (általában kitűnő érzékük van a rejtőzködéshez, az elleplezéshez). Munkaképességük jó, van elaborációs készségük. Komoly betegség ritka. Pszichopata csoportunkban ez az ÉT nem fordult elő, inkább neurotikus tüneteket találtunk, főként karakterneurózist, viszonylag jó elaborációval és önszabályozási készséggel.
Dilatatív extravertált ÉT Az extravertált ÉT általános vonásai fokozottabban érvényesülnek: ezek a személyek nagyon szuggesztibilisek, kézben tarthatók, dependensek. A külvilágtól való függés életelemük. A kis csoportok típusos fenntartói, mert képlékenysé- gük révén gyorsan veszik át, függőségük folytán jól őrzik a közösségi szokásokat. Ennek a tapadásnak a következménye, hogy kötődéseik formálissá válnak; jóllehet robbanékonyak (sok színválasz), kapcsolataik alacsony hőfokúak. Viszonylag sok köztük a kiégett, énes ember, aki könnyen sodródik antiszociális cselekvésekbe. Ezeknek elkülönítéséhez a Másodlagos Formula (MF) és az Indulati típus (FT) ad támpontot. Ha dilatatív extravertált ÉT mellett fordított tendenciájú hangsúlyozott Másodlagos Formulát vagy feszült Indulati típust kapunk, akkor neurotikus feszültségre, kapcsolódási zavarra (irreális kötődésre), s így az elmagányosodás veszélyére kell gondolnunk Sivár MF és sivár zw hangsúlyú IT mellett az antiszociális sodródás a valószínű. Ugyanakkor a feszültség átmeneti, a személy a túlzott dependenciából és a kötődési irrealitásból visszazökken a szabályos extraverzióba. Ez az ÉT előfordul akut szkizofréneknél. is. Ilyenkor is átmeneti; az akut fázis elmúltával rendszerint megváltozik.
306
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
Introvertált ÉT Gyakorisága az átlagszóródás alatt marad (6%); a normál népességben egyhar- mada, neurotikus populációban egynegyede az extravertált ÉT-nek. Jung említett anekdotikus hasonlata értelmében új helyzetben nehezen alkalmazkodó, aggályoskodó, de a kialakult feltételekhez kötve maradó emberek adják. Nehezen teremtenek kapcsolatot, de kötődéseik stabilak. Kimutatták (Marton és Urbán, 1965), hogy ezek a jellegek a fiziológiai folyamatokban is megmutatkoznak: kondicionáláskor az introvertáltnál az orientációs reakciók hosszabb ideig észlelhetők, kioltásnál pedig sokkal nehezebben kerülnek gátlás alá, mint az extravertáltaknál. Az introvertált nehezebb alkalmazkodása már a kondicionálás során is észlelhető: az alkalmazkodás előkészületei, a viselkedési sallangok hosszadalmasabbak. Az introvertált függetlenebb a külső ingerektől, így inkább irányul önmagára, mint a külvilágra. Önismerete jobb, elaborációs készsége differenciáltabb. Hajlik az elvont spekulációkra, az egyetemes érvényű megállapításokra. A sine morbo csoportban élénk érdeklődésű, módszeres munkára képes személyek adnak ilyen ÉT-t. Szellemi munkában jól beválnak: teljesítményük folyamatos, kiegyensúlyozott. Ennek további feltétele: jó F+%; a tartalmi körök száma 10-nél több; elaborációs reakciók. Kóros tünetképződés esetén paranoid vonások jellemzőek. Tartós frusztrációban: aktuálneurotikus feszültség, fáradékonysággal, aszténiás vonásokkal, e jelenségek az önmagával való foglalkozásból és a külvilági ingerek elleni védekezésből vezethetők le. Pszichózisban ritka. A tapasztalat azt mutatja, hogy a prepszichotikus szakaszban az introvertált ÉT átfordul dilatatív extravertáltba. Gyerekeknél: koraérett, a felnőttvilág iránt különösen érdeklődő, nehezen alkalmazkodó, boldogtalan gyerekeknél található meg. Extraverzió nélküli introvertált ÉT Normális személyeknél soha nem észlelhető. Sine morbo csoportjainkban nem fordult elő. Neurotikusoknál is nagyon ritka. Kizárólag pszichopaták és szocio- paták jegyzőkönyveiben találkozunk vele, énes beállítottságú aszociális személyeknél. Az önmaguk felé fordulást nem fékezi semmiféle érzelmi irányulás (0 Fb). Kötődésképtelen szkizoidok, csak a saját szempontjukat ismerik, decentrálás- ra képtelenek. Gyakori tünet: csavargás, kisebb krimenek, reálisan nem indokolható szuicidum (bosszút áll a környezetén azzal, hogy öngyilkos lesz). Ennél az ÉT-nél gyakori a diagnosztikai tévedés. A B válaszokat jó F+% mellett sikeres elaborációnak gondoljuk. Tapasztalataink szerint azonban ez az ÉT még jó kiegészítő jegyek mellett is túlzott énességet, aszocialitást jelez.
307
A RORSCHACH-PRÓBA
Ellensúlyos introvertált ÉT Iskolázottságukhoz képest jó színvonalú személyek adják ezt a változatot. Legtöbbször igazságkeresők: ítéleteikben elfogultak, szélsőséges elvi beállítottságra, dogmatikus álláspontra hajlanak. Életvezetésük többnyire eredményes, érvényesülnek; képességeiket környezetükben megbecsülik. Mégis kiegyensúlyozatlanok, feszültek, szorongok. Kötődéseik zaklatottak, nem tudják kifejezésre juttatni érzelmeiket. Kapcsolataikat állandóan racionalizálni, „megbeszélni", „erkölcsileg felmérni" igyekeznek. Az elaborációs-introverziós mozgáselemek túlsúlya az érzelmi (szín) elemekkel szemben a kapcsolatok túlzott ideologizálásában jut kifejezésre. Kóros jegyek előfordulása esetén főként szorongásos neurózisra gondolhatunk. Dilatatív introvertált ÉT Nagyon ritka; 150 sine morbo jegyzőkönyvből egyben fordult elő. Nagyjából az ellensúlyos introvertált csoport jellegzetességei érvényesek itt is: jó képességek, a rendezett életvezetés igénye, a társas kapcsolatok túlzott ideológiai át- színezése. A színoldal hangsúlyozottabb jellege abban érvényesül, hogy ízlésüket, véleményüket szenvedélyesebb eszközökkel igyekeznek rákényszeríteni a környezetükre. Önbizalmuk nagy (Fb-vel támogatott B = indulatilag alátámasztott intro- verzió). Elvárják, hogy környezetük egyértelműen elfogadja őket mint szellemi és erkölcsi értékforrást, ennek megfelelő megbecsülést kívánnak. Környezetük többi tagjainak alárendelt szerepet szánnak. Klinikai tünet: vegetatív labilitás és azonnali szomatikus tünetképződés. Koartált ÉT Beszűkült érdeklődés, beszűkült személy. A személynek önismereti igénye nincs (B = 0), a külvilághoz való viszonyulása alacsony hőfokú (Fb = 0). Élményei a valóságnak igen szűk körére terjednek ki. Változatos események pereghetnek le körülötte, de ezekből keveset ragad meg, és keveset fordít át a belső tapasztalás nyelvére. Az extravertált vagy a dilatált élménytípust adó emberekhez viszonyítva kevés inger érinti meg; így nem szuggesztibilis, figyelme nem térül el. Csakhogy még a megszűrt ingerekből is keveset dolgoz fel: lelki élete sivár, kevés örömforrás, alacsony hőfok jellemzi. Gondolkodása még viszonylag jó színvonal esetén is formális. A koartált ÉT előfordulása a sine morbo csoportban 5-8%. Neurotikus csoportban nagyon ritka. Ellene szól a pszichoneurózisnak. A védó'gátlásos neurózis volt az egyetlen, amelynél észlelték: ezt a sajátos szituatív tünetképződést az élményvilág beszűkülése (érdeklődéscsökkenés, fáradtság, exhaustio, hőfok
308
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
vesztés) jellemzi. Ilyenkor a jegyzőkönyvben a Másodlagos Formula (MF) és az Indulati típus (IT) is koartált. A kóros csoportok közül előfordul depressziónál (magas F+% mellett) és regressziós kórképeknél (alacsony F+% mellett).
Koartatív ÉT Ezt a csoportot is a személyiség beszűkülése jellemzi, éppen úgy, mint a koar- táltat. Ennél is csökkent az örömforrások köre, alacsonyabb a viszonyulások hőfoka, formalizált a gondolkodás. Mégis van bizonyos önismereti igény és kapcsolódási törekvés is. Ilyen ÉT-vel eredményesen lehet alkalmazkodni. Az általános iskolásoknál a jó tanulók csoportjában háromszor annyi a koartatív ÉT, mint a közepes vagy a rossz tanulók csoportjában. A klinikai csoportokban neurotikusok és pszichopaták között fordul elő viszonylag gyakran (háromszor annyi, mint a sine morbo csoportokban). Ambiekvális ÉT Az élményfeldolgozás két iránya kiegyenlíti és fékezi egymást. Beszabályozott, fékezett személyiségek tartoznak ebbe a csoportba. Indulataikat tartósan tudják szabályozni, munkájukat jól szervezik. Rendszerint tárgyi érdeklődésű, kritikai beállítottságú emberek. Mindenben hibát látnak. Perfekcionisták; kötődés esetén a társuktól is tökéletességet kívánnak. Kapcsolataikban ritkán boldogok. Jellemző, hogy a jó szociális pozíciójúak közt majdnem háromszor olyan gyakori, mint rossz szociális pozíció mellett. Rossz tanulóknál igen ritka. Leggyakoribb a közepes tanulóknál. Normális jegyzőkönyvben (jó F+%; gazdag FT) az ambiekvális ÉT jó munkaképességre, megbízható, jól szervező, fékezett emberre vall. Kóros változata határozatlan, bizonytalan személyiségre utal, kényszeres vonásokkal, fóbiákkal. Dilatált ÉT Lendületes, szenvedélyes, feszült emberek. A gazdag élményapparátus magas fokú reaktibilitásnak felel meg. Nagyon sokféle inger hat rájuk, ezekről érzelmileg erősen színezett benyomásuk van. Gyorsan reagálnak. Minden eseményben személyesen vannak jelen: ritkán nézők, gyakrabban szereplők, s mindig regisztrálják is azt, amit megélnek. Nem statiszták az életben; minden helyzetben szerephez jutnak. Ötletesek, tervezők, de a magas feszültség akadályozza produktivitásukat. Ez az ÉT leggyakrabban az egzaltált sine morbo csoportban fordult elő (négy
309
A RORSCHACH-PRÓBA
szer akkora gyakorisággal, mint az átlagpopulációban). Művészi érdeklődésű, eszmei beállítottságú, életvezetésükben gyakran szabálytalan emberek: legtöbbjüket az ideológiai szenvedély ragadja el; ízlésüket elméletként, életformájukat életelvként fogalmazzák meg. Ezt várják másoktól is, intoleránsak, felhangoltak. A kóros változatokban a cirkularitás jellemző, mindkét fázissal. Nem idegen tőlük a parazitizmus: a tehetség, a misszió vagy akár a szépség jogán elvárják, hogy környezetük gondoskodjon róluk. A neurotikus változatot az explozív tünetek jellemzik. ÉT2
Lásd az OIE összesítőlapjához fűzött lábjegyzetetet (Második rész, 249. old.)
Másodlagos Formula (MF) Nem olyan általánosan elterjedt mutató, mint az ÉT. Számítása távolról sem következetes (a felvett elemek iskolák és szerzők szerint különbözőek). Értelmezése azonban egyöntetű. Ha Amerikában ki is hagynak az összegzésből olyan elemeket, amelyeket Franciaországban felvesznek és megfordítva, e formula alapján mégis egyformán következtetnek. Mi a kiszámításban és az értelmezés általános vonalában, bizonyos korrekciókkal, Ombredane és Canivet (1948) felfogását követjük. Az egyes változatokat saját tapasztalataink szerint értelmezzük. A MF a másodlagos introverzív és extraverzív mozzanatok viszonyát fejezi ki. A kifelé fordulás úgy jelentkezik, mint a viszonyulásnak, a befelé fordulás pedig, mint az önismeretnek az igénye. Másodlagos megnyilvánulásaik: visszafojtott, a gátlások révén elhárított törekvések, a nyers, kidolgozatlan indítékok, amelyek nem érvényesülnek adekvát viselkedésben; az élményapparátus hangulati elemei. A nyers, nem érvényesült vágyak irányainak ez az összefüggése a következő szempontokból értelmezhető: > Leolvashatjuk az ÉT-ben kifejezett személyiségorientáció mélységét, hitelességét. Az ET a személy viszonyulási képlete, az MF a vágyképlete. A kettő egybevágása hitelesíti, különbözősége pedig gyengíti az ÉT-ben kifejezett tendenciát. Ha az MF mennyiségileg lényegesen nagyobb, dilatál- tabb, mint az ÉT, ez fokozott elfojtást jelez, túlzott elhárítást: hangsúlyosabb MF-ben realizálatlan vágyak fejeződnek ki. > Támpontot kapunk a mentális éberségre, közvetett úton az aktivációs szintre. Az MF-nek van olyan optimuma, amely alatt a viszonyulásnak sekélyes a motivációja, s így a világ képzetszerű rögzítése életlenebb, pontatlanabb. Az optimum fölött viszont túlságosan intenzívek az inge
310
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
rek, a képzetáramlás túlságosan érzékletes, hangulatilag színezett, és ez zavarja a mentális éberséget, szubjektívvé teszi a képzetáramlást. (Az optimum, mint látni fogjuk, általában az ÉT-nek megfelelő mennyiségi övezet; dilatatívnál kevesebb, koartáltnál és koartatívnál több.)
Az MF változatai Sivár (koartatív) MF Az affektív kiszáradás jele. Kevés a viselkedésben fel nem használt mozgósítható feszültség. Kevés a vágy. Az élményvilág sablonos. Az érdeklődés szűk. Introvertált ÉT mellett szkizoid vonások: befelé fordulás, sekélyes viszonyulással. A lelki élet formalizálódik. A képességekhez képest gyenge teljesítmény.
Kiegyenlített MF (2:2-től 4:4-ig) Átlagos személyiségképben fordul elő mint az alkalmazkodás jegye. A klinikai képek közül a neurotikus csoportban gyakoribb. Érzelmileg mozgósítható, indulatátvitelre képes neurotikusok adják. így pszichoterápiához kedvező indikáció.
Feszült MF A képzetek hangulatilag színezettek; egyaránt szövik át őket érzékletes és kinesztéziás elemek. Intenzív belső életre utal. Gyerekeknél ez gyakran halálfélelemmel társult metafizikai feszültségben jelentkezik. Felnőtteknél magas fokú tudatosságban: magas aktivációs szintben. Tudatosság és indulatosság együtt jellegzetes szociálpszichológiai profilt ad. A jó társas pozíciójú csoportban (Szakács F. vizsgálata, 1968) az adoleszcensek 38%-a adott feszült MF-et, négyszer annyian, mint a rossz szociális pozíciójú csoportban. Fejlett közösségi érzés jellemzi őket, de nehezen kötnek kompromisszumot. Indulatosságuk miatt, jó szociabilitásuk ellenére is gyakran van interperszonális konfliktusuk. Szenzoriális hangsúlyú (szín hangsúlyú) MF Indulatos, robbanékony személyek adják. Viselkedésük legtöbbször helyzeti- leg determinált. Cselekvéseiket intoleranciájuk sürgeti, és a szorongás csökkentése vezérli. Ezt mutatja az is, hogy az életkori csoportok közül leggyakoribb az óvodásoknál (44%); valamennyi feldolgozott csoport közül pedig a rossz társas helyzetű adoleszcenseknél fordul elő a leggyakrabban (58%).
311
A RORSCHACH-PRÓBA
Kinesztéziás hangsúlyú (mozgás hangsúlyú) MF A viselkedés meghatározásában a kielégítetlen vágyak és a kudarcok nagy szerepet játszanak. A személy nagyon nehezen viseli el a kudarcot. Racionalizálja, másokat okol miatta; szinte követeli, hogy mások erőfeszítést tegyenek az ő nehézségeinek az elsimítására. (A PFT „Extrapunitív - szükségletperszisztencia" reakciónak felel meg: a személy mástól várja a frusztrációs helyzet megoldását; e.) Érthető, hogy az életkori csoportokban a serdülőknél a leggyakoribb (30-35%).
Az MF és az ÉT viszonya Optimális esetben az ÉT és az MF tendenciában megegyezik (az MF-ben a számok valamivel alacsonyabbak). Ez hitelesíti az ÉT-t: azt mutatja, hogy az ÉT- ben megmutatkozó tulajdonságok fokozottan érvényesek. Extravertált ÉT - Szín hangsúlyú MF. A viselkedésben fokozottan belejátszanak érzelmek, hangulatok. Szorongását a személy gyakran teátrálisan vezeti el. Introvertált ÉT - Mozgás hangsúlyú MF: magas színvonal, nagy elaborációs készség, absztrakció; a decentrálás hiánya, a saját álláspont túlértékelése jellemzi. Tünetképződésben: szenzitivitás. Ha az MF az ÉT-hez viszonyítva fordított tendenciájú, ez viselkedés és vágyak diszharmóniáját jelzi, és fokozott szorongásra mutat. A viselkedésbe nem beágyazott igények és törekvések a személyt konfliktuózus cselekvések felé sodorják. Extravertált ÉT - Mozgás hangsúlyú MF. Az ifjúkor jellegzetes konstellációja. Az önérvényesítés még feldolgozatlan igénye fékezetlenül nyilvánul meg. A személy nem köt kompromisszumot, hanem kompenzálni próbál. A kompenzáció tárgyát könnyen változtatja, de minden új próbálkozásnál (legyen az munka, kötődés, tanulás, alkotás stb.) aránytalanul nagy indulatokat mozgósít. Az önismeret az érdeklődés előterében van, de elsősorban a külvilágnak szól, exhibíciós hangsúlyt kap. Klinikai képekben a fordított MF igen erős szorongást jelez. Karaktemeurotikusoknál gyakori. Szabálytalan életvezetésű emberek tartoznak ebbe a csoportba; hajlanak a kalandra, de „nem ölelik meg a forró kályhát". Extragenitális szexuális fantáziák, maszturbáció, homoerotikus vágyak és próbálkozások észlelhetők. Introvertált ÉT - Szín hangsúlyú MF. Nagyon ritka konstelláció. Nagyfokú szorongást jelez. Saját adottságaikhoz viszonyítva az életben alulteljesítő személyek adják. Viselkedésüket nem tudják szabályozni. Érzékenyek, nehezen alkalmazkodnak. Az MF tendenciájának, illetve intenzitásának az eltolódása gyakori jelenség. Néhány változata értelmezhető. Koartált ÉT - Szín hangsúlyú MF. Beszűkült viselkedés mögött kifelé irányuló vágy. Alacsony tűrőképesség, gyors reaktív tünetképződés. Klinikai támpont a reaktív depresszióhoz.
312
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
Koartált ÉT - Mozgás hangsúlyú MF. Klinikai kép: vegetatív tünetek (álmatlanság, nyugtalanság, fáradékonyság) hátterén konfliktushelyzetben aránytalan reaktív állapot (főként reaktív depresszió). Ezek a betegek nehezen közelíthetők meg, pszichoterápiára való prognózisuk rossz. Koartált ÉT - Feszült MF. Fontos klinikai támpont a neuraszténiás tünetkörhöz. Jellemző a fáradékonyság, aggályoskodó szorongás; nagyfokú érzékenység hangra, fényre. Időszakos potencia-, illetve orgasztikus zavar lehetséges. Introvertált ÉT - Koartált MF. Neurotikus, rosszul kapcsolódó gyerekeknél fordul elő. Az indulati elsivárosodásnak, az érzelmi kiszáradásnak a jele. A mozgásválaszokkal jelzett elaborációs készség nem érvényesül. Az indulat- talanító elhárítások következtében a gyereknek nincs kontaktusa, és érdeklődése is csak önmagára irányul. Felnőtteknél ritka. Képességeik alatt teljesítő intellektuális beállítottságú személyeknél találkoztunk vele. A koartált MF náluk a neurotikusán beszűkült ambíciót jelzi. Ez a beszűkülés azonosítási konfliktusból táplálkozó gátlás. Introvertált ÉT - Feszült MF. Nagy szellemi teljesítményre képes, intellektuális beállítottságú személyek adják. Fejlett önismeret, magas szintű tudatosság, nyugtalanság, nehéz kötődőképesség jellemzi őket. Életvezetésük céltudatos, jól szublimálnak. Extravertált ÉT - Feszült MF. Fiataloknál (19-28 év) gyakori konstelláció. A külvilág könnyen elönti az ént. A személy önmagát is a külvilág tükrében látja. Kevés az önismerete, alacsony szintű a tudatossága. így minden kudarc világkatasztrófának, minden mulasztás végzetes bűnnek tűnik. Amíg nem éri kudarc, jól alkalmazkodik, de a nehézségek fellazítják életvezetését. Szuicidi- um gyakori.
Indulati típus (IT) A fehér-részletválaszoknak (zw) és az árnyékolási válaszoknak (Hd) az arányából az agresszív feszültségnek és az ezt kísérő szorongásnak az összefüggését olvashatjuk le. A hagyományos Ro-számításban ez az összefüggés még nem szerepelt. Én vezettem be. (Az irodalomban Emotional Type néven említik; egyes közleményekben Excitatív Type-nak nevezik. S. Neiger [1961/b] elméletileg és statisztikailag egyaránt elemezte az IT változatait, s az amerikai kontinens számára többet mondó Ethical Type kifejezéssel fordította le.) Az IT-vel a viselkedést meghatározó indulati feszültség fokát és színezetét elemezzük. A jelenség általános lélektani dinamikai modellje a következő: a frusztráció gyakran agressziót vált ki; az agressziós feszültséget főként projekcióval hárítjuk el. A világ a rávetített indulatok révén félelmetesnek tűnik számunkra. Az ijesztő környezet kínos megélése mint újabb frusztráció fokozza az agresszív feszültséget, így újabb anyaggal táplálja a kivetítést és ezzel a félelmet is. Kialakul a rossz körforgás, ahogyan azt Freud (1911) leírta: egyre több
313
A RORSCHACH-PRÓBA
agresszió, egyre erősebb félelem. S a folyamatba belejátszik az is, hogy a kivetített agressziót mint szigorú, büntető külvilágot azonosításos mechanizmussal legalább részben a magamévá teszem. A bevetített agresszió bűntudatként jelentkezik, s ezzel is fokozza a szorongást. Az agressziót fakasztó szorongás és a szorongást termelő agresszió gondolatát a motiváció pszichoanalitikus modelljéből merítettük. De a zw- és a Hd- elemek összefüggését és az IT-elemek értelmezését elsősorban Szondi (1944) „paroxizmális tengelyének" az elgondolása sugallta. Szondi az „e" faktort értelmezte úgy, mint az indulati feszültség megnyilvánulását, düh (agresszió), félelem, bűntudat formájában. Az IT azonban mégsem értelmezhető Szondi gondolatrendszerében, mert lényege az indulati feszültségek helyzeti meghatározottsága.
Az IT értelmezése Az összefüggés lényege, hogy a zw-ben kifejezett energetikai tényező és a Hd- ben kifejezett szorongás egymást ellensúlyozza. A szorongásos elem fékezi, akadályozza, s mint a bűntudat közvetlen vagy áttételes megélése korlátozza is az agressziót. Ez viszont mint energetikai hatóerő a cselekvés felé tereli a viselkedést, s gesztusokban és aktusokban való megnyilvánulások révén csökkenti a szorongást. Az egyik oldalon telített, a másik oldalon üres IT ellensúly nélküli feszültséget, tehát veszélyt jelez. Az IT értelmezésének másik szempontja a mennyiségi szint. Magas számok nagy indulati feszültséget, alacsony számok (0-1) laza, kis feszültségű indulati életet jeleznek. Ebben az értelemben a személyiség színvonalára is utalnak: a differenciált, kidolgozott készségekkel, gazdag érdeklődési körrel rendelkezők az IT mindkét oldalán viszonylag sok választ adnak. A sekélyes személyiségek mindkét oldalon keveset. A kóros reakciókra inkább az egyik irányban hangsúlyozott IT mutat.
Az IT változatai Feszült IT Nagy indulati töltés, amelyben az agresszív indítékot a szorongás ellensúlyozza. A személy ezt lelkiismereti aggályként éli át. Ilyen az intellektuális irányu- lású, normális személyek IT-je. Az ebbe a csoportba tartozók fogékonyak a morális problémákra. A sine morbo csoportokban ez a változat szignifikánsan gyakoribb, mint bármely más csoportban (sine morbo versus pszichopaták és versus neurotikus csoport egyaránt X2 = 5,43 p < 0,02).
314
Harmadik rész. A determinánsok értelmezése
A jó szociabilitású csoportban háromszor olyan gyakori, mint rossz szocia- bilitás esetében. Indulati feszültségek és morális-intellektuális bűntudatuk révén az ilyen személyek érzékenyek a mások gondjára, bajára. Gyakran jelennek meg kis közösségekben a „csoport lelkiismeretének" a szerepében. Lelkes emberek, rajongók, gyakran gyűlölködőek; eszmékhez kapcsolódnak, ideológiailag érzékenyek (főként mennyiségileg magas IT, például 7:9, 10:8 esetében). A feszült IT optimális változatában 1-2 értékkel a Hd-oldal felé hajlik (Nei- ger [1961 /b], vizsgálata: például 3:4 vagy 5:6,5 stb.). Ez biztosítja azt, hogy az érdeklődéshez, a közösségi élethez szükséges energia (zw) nem csap át agresz- szióba. A zw-oldal felé hajló feszült IT az agresszív indulatok robbanékony elvezetésére utal, melyet nemegyszer morális válság követ; szuicidium vagy krimen formájában. (Neiger szerint ez a Raszkolnyikov-típus: nagy indulati töltés, morális konfliktus, ennek bázisán agresszív kirobbanás bűntudattal.)
Sivár IT (0:0-tól 1:1-ig) Sekélyes indulati élet, alacsony hőfokú kötődések. A személy erkölcsi problémák iránt érzéketlen. Életvezetésében legtöbbször érzelmi és érdekmozzanatok játsszák a főszerepet. Viszonylag gyakran fordul elő pszichopatáknál mint a sekélyes érzelmi élet jegye (pszichopaták versus neurotikusok: X2 = 3,9 p < 0,05). Hd hangsúlyú IT Az indulati töltéshez viszonyítva túlzott szorongás. Bár az agresszív indíték kicsi (kevés zw), a tevékenységet mégis szorongás kíséri, s a viselkedés bűntudatos. A neurotikus csoportban kétszer olyan gyakori (50%), mint a sine morbo vagy a pszichopata csoportban. Neurotikus tünetképződésre utal. Viszonylag gyakran észlelték bűnözőknél börtönben. Ilyen esetekben is azt jelzi, hogy a bűncselekménynek neurotikus motivációja lehetett. Az IT a börtön hatására átfordult. A feltételes szabadlábra helyezés pszichológiai mérlegelésénél a szabadlábra helyezés mellett szól. Zw hangsúlyú IT A viselkedés erőteljes, cselekvésre irányul. Gyakran gátlástalanul, mivel nincs szorongásos ellensúlya. Ezért veszélyes is. Ha Hd egyáltalán nincs, vagy legfeljebb 0,5, és a zw 2-nél több, akkor nyílt agresszív cselekvések várhatók. Ezt az IT-t főként az acting out jellemzi. Az idetartozó személyek hajlanak arra, hogy aktuális indulati feszültségüket meghökkentő, inadekvát cselekvésben vezessék le. Megnyilvánulásaik váratlanok, robbanásszerűek, így lefolyásukban mindig (tartalmukban gyakran) agresszívak.
315
A RORSCHACH-PRÖBA
Sine morbo jegyzőkönyvekben a zw hangsúlyú IT erőszakos magatartásra mutat. Az ilyen emberek valamilyen módon mindig keresztülviszik szándékukat, kierőszakolják azt, amit akarnak (az egyéb jegyek mutatják meg, hogy infantilis mohósággal [pl. orális és kontúr-válaszok mellett], kitartó munkával [introvertált ÉT] vagy csábítással [extravertált ÉT] közelítenek-e céljuk felé.)
Az IT és az ÉT viszonya Minden ÉT mellett a feszült IT az optimális, mert ez biztosítja leginkább az in- dulati egyensúlyt. Csakhogy extravertált ÉT-vel a feszült IT csak akkor ad in- dulati stabilitást, ha a Hd-oldal felé hajlik, introvertált ÉT-vel pedig inkább zw- túlsúly mellett. Sivár IT az ÉT bármilyen változatával kedvezőtlen. > Extravertált ÉT - Zw hangsúlyú IT. Jelenetrendező, erőszakos ember, agresszív, acting out megnyilvánulásokkal. Krímen és teátrális szuicidium egyaránt lehetséges, főként infantilis reakciók (kontúr-válaszok) esetén. Ha az ÉT introverzíó nélküli extravertált és az IT-ben a Hd-oldal 0 vagy 1, akkor igen valószínű a kriminális sodródás. > Extravertált ÉT - Feszült IT. Pszichoszomatikus tünetképződés, bűntudati feszültség hátterén. Dependens személyek tartoznak ebbe a csoportba. Állandóan úgy érzik, hogy bűnt követtek el, amiért vezekelniük kell. Ezért befolyásolhatók; könnyen azonosítják magukat támadójukkal (önvádlók). > Introvertált ÉT - Zw hangsúlyú IT. Ideológiai, etikai agresszió. Szigorúak önmagukhoz is, a külvilághoz is. Súlyos követelményeket állítanak (főként dilatatív ÉT esetében); serdülőknél ez a szülők és a felnőttek elleni renitenciában mutatkozik meg, s veszélyes, esetleg aszociális lázadáshoz vezethet. > Introvertált ÉT - Hd hangsúlyú IT. Ritka konstelláció. Több olyan betegnél észleltük, akiknek anamnézisében tudatköd, homályállapot, Ganserszindróma szerepelt. A szorongás (Hd) a külvilágtól való fokozott visszahúzódásban (B) nyilvánul meg; ennek határesete a homályállapot. > Dilatált ÉT - Zw hangsúlyú IT. Magas színvonalú, igen kritikus személyek. Erőszakosak (zw), esetleg cinikusak. > Dilatált ÉT - Hd hangsúlyú IT Magas színvonal. Aggályoskodó, önkritikus beállítottság. Nagy elaborációs készség. > Koartált ÉT - Sivár IT. Indulattalanító elhárítás, csekély érdeklődés, beszűkült személyiség. Klinikailag: védőgátlásos neurózisban és defekt szkizofréniában egyaránt előfordul. Az ilyen személyeket csak saját problémáik foglalkoztatják.
316
A tartalmak értelmezése Az, hogy a jelentésadásban milyen tartalmak bukkannak fel, kétféle támpontot ad az értelmezéshez. Egyrészt megmutatja, hogy a képzetáramlás változatos-e vagy egyhangú, hogy a v. sz. hajlik-e az egy témánál való megtapadásra, vagy a helyzetek és a körülmények változásának megfelelően, rugalmasan, új meg új témák felé fordul. Ezt a változatosságot mutatók fejezik ki, elsősorban a tartalmi körök és a tartalmak szóródása (lásd II., 222. oldal). Fontosabb azonban a tartalmak értelmezésének a másik szempontja: az, hogy az egyes választípusok milyen gyakran bukkannak fel a képzetáramlásban. A képzetkörök előfordulási gyakoriságának ugyanis van egy átlagos szintje. Egy tartalomnak ennél gyakoribb visszajárása azt jelzi, hogy az ennek megfelelő emlékképek, gondolatok erősebben foglalkoztatják a v. sz.-t; figyel- metlenségi leágazásaiban asszociációi odatorkollanak. Ha például egy beszélgetés során keres egy kifejezést, rendszerint ebből a körből merít. Az átlagot meghaladó gyakoriság tehát preferált tudattartalomra utal. A tartalom elemzésének ez a statisztikai szempontja. A döntő kérés azonban az, hogy mit jelent a lelki életben az egyik vagy a másik tartalmi csoport preferenciája. Ha erre válaszolni akarunk, a dinamikus lélektannak abból az igazolt (és vitatott) feltevéséből kell kiindulnunk, hogy a tartalmak előfordulása sokszorosan determinált. Az exponált tábla jelentés nélküli, homályos, sokféleképpen látható, sokféle jelentéssel ruházható fel; változatos lehetőségei körében a v. sz. valamiképpen választ. Nem tudatos választás ez. Az élmény, amely a tartalom meghatározását, tehát a jelentésadást kíséri, ráismerésnek, formálásnak, észrevevésnek és alkotásnak a keveréke. Azt az asszociatív láncot, amely a szemléletnél kezdődik és a jelentésadással ér véget, a többféle lehetőség jellemzi. Nem véletlen, hogy a v. sz. állatot, embert vagy növényt stb. lát-e a foltnak abban a részében, amelyet körülhatárolt, kiemelt, természetesen még akkor sem, ha ez a választás nem tudatos benne, sőt ha az ellenkezője van a tudatban, mint a Bedeutung-re- akció esetében. A tartalomnak a megválasztásában az áttétel mechanizmusa érvényesül. Az áttétel az ember lelki életének egyik alapjelensége. Lényege: különféle helyzetek, dolgok, történések, élmények, feszültségek között formai egyezések, részletek egybevágása vagy valamilyen összecsengés alapján hasonlóságot fedezünk fel; a két hasonló jelenség (tárgy, élmény stb.) közül az egyikhez fűződő indulatainkat, érzelmeinket kiterjesztjük a másikra is. Ezzel a lelki élet feszültségrendszerében hasonló elemeket egyenlőként kezelünk. Az egyenlővé tétel útja az érzelemnek, hangulatnak - bármilyen - áttétele az egyik tagról a másikra. Például valakinek utazási nosztalgiája van. Nappali ábrándjaiban visszatérő motívum, hogy vonaton, repülőn vagy autón utazik. Ez a személy a Ro-ban viszonylag sok jármű-választ adott. Ezek a válaszok, redukált feszültséggel, utazási vágyát képviselhetik. A jármű-válaszokat tehát így is értelmez
317
A RORSCHACH-PRÓBA
hetjük, különösen akkor, ha komplex válaszokban fordulnak elő, vagy ha a X. táblára adott utolsó válasz jármű. Az általános értelmezés azonban ennek az áttételnek egy másik, általánosabb aspektusát ragadja meg: azt, hogy tárgyi érdeklődéshez kapcsolt nosztalgiáról van szó. így a jármű-válasz a jegyzőkönyvben, áttételes mechanizmussal, a tárgyi érdeklődésnek lehet a jele. Egy másik példa az „ennivaló"-válasz. Aránylag ritkán fordul elő. Előadódhat úgy is, hogy a v. sz. éhes vagy valamilyen más élmény kapcsán foglalkoztatta például egy cukrászsütemény. De akárhogyan került is be a válaszai közé, az értelmezésben az a legfontosabb támpont, hogy az „ennivaló"-vá- lasz gyerekeknél viszonylag gyakori. így előfordulása felnőttnél, bármilyen formában, a gyereknél még természetes mohóságnak, oralitásnak az áttétele. Minden tartalom értelmezhető áttételesen is. A magyarázatok mélysége azonban igen különböző. A jelölésekben szereplő 52-féle tartalom között vannak olyanok, amelyeknek értelmezését asszociációs vizsgálatok és nagy statisztikai anyag támasztják alá, mások néhány feltűnő klinikai eset alapján nyerték jelentésüket.
A szakképzettség szerepe a tartalmakban A járműveknek, gépeknek és más Obj válaszoknak áttételes jelentésük mellett, egy mérnök, egy gépész vagy egy műszerész stb. számára más jelentősége lehet, mint például egy zongoraművész számára. Éppen így az Anat-, Rtg-, Vér- és Szex-válaszok gyakorisága mást jelent egy orvosnak vagy egy pszichológusnak a jegyzőkönyvében, mivel ezek a tartalmak beletartoznak mindennapos foglalatosságaiba, és egészen mást fejez ki az emberi testtel hivatalosan nem foglalkozó személyek asszociációiban. Azokat a tartalmakat, amelyek a v. sz. hivatásának körébe tartoznak, szakválaszoknak tekintjük. Ha a szakválaszok száma 60% fölött van, akkor a jegyzőkönyv nem értékelhető: nem sikerült projekciót provokálnunk. Ha gyakoriságuk 30-60% között van, ez azt jelzi, hogy a v. sz. túlságosan bezárkózott foglalkozásába, és életének minden ezen kívül eső helyzetében alkalmazkodási nehézségekkel küzd. A szakválaszok jól értelmezhetőek lokálisan. Megmutatják, hogy a hivatással összefüggő asszociációk ambíciót vagy gátlást, lendületet vagy felelőtlenséget, indulatosságot vagy szorongást jelző elemekkel párosulnak-e.
M, (M), Md Ha a v. sz. képzetáramlásában a jelentésadás során sokszor jelennek meg emberalakok, ez emberi dolgok iránti érdeklődést, humánus és szociális beállítottságot jelent. Magában foglalja a belső szabadságnak, az önismeretnek az igényét is.
318
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
Az M válaszok bizonyos értelemben lehetőséget adnak a próba során a v. sz.-ben végbemenő projekciós folyamat ellenőrzésére. Amíg M választ nem kapunk, addig a jelentésadásnak nincs projekciós lendülete. Minél több M válasz van a jegyzőkönyvben, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a jelentésadási folyamat valóban megérintette a v. sz.-t, és problémáit csakugyan kifejezésre juttatta. Az M válaszok hátterének felderítésére mélylélektani elemzést is végeztek. Az analízis kezdetén felvett jegyzőkönyv M válaszait 10 hónap múlva a terápiás folyamatban kapott támpontok alapján értelmezték. Az M válaszok az esetek háromnegyed részében magának a v. sz.-nek az élethelyzetét, vágyait fejezték ki, ezeknek elsődleges projekciói voltak. Az esetek többi részében más személyek projekcióját fejezték ki, olyanokét, akikkel a v. sz. ellenazonosításban volt. Tehát nem fordultak elő olyan M válaszok, amelyeknek ne lett volna a v. sz. élethelyzetével összefüggő projektív hátterük (Hertzmann és Pearce, 1947). Egy másik vizsgálatban a v. v. személyét változtatták módszeresen. Azt tapasztalták, hogy a magatartásában hajlékony, megértő v. v.-nek a v. sz.-ek sokkal több M választ adtak, mint a kemény, agresszívabb vizsgálatvezetőknek (E. Lord, 1950). Az emberválaszok száma az életkorral változik. Óvodásoknál ritkábbak: az óvodáskorúak 30-40%-a egyáltalán nem ad M választ. A prebubertásban (12 év) viszont feltűnően sok az M válasz, a gyerekek felénél meghaladja a felnőtteknél tapasztalt átlagot. Serdülőkorban (15 év körül) számuk mélyen alatta marad az átlagnak. Adoleszcens korban (18 év) ugrásszerűen emelkedik, túlhaladja a felnőttek átlagát: az M, a (M) és az Md együttesen 15%, úgyhogy legalább kétszer annyi M van, mint ahány Md. A széniumban az ember-válaszok száma csökken, főként az M:Md aránya tolódik el az Md javára. Ezek az életkori adatok értékes támpontot nyújtanak az értelmezéshez. A 12. életév nyitottsága, szociális igénye ismeretes. Az adoleszcensekről tudjuk, hogy önismereti, belső szabadsági és szociabilitási igényük igen nagy. Mindkét csoportban sok az M válasz. A serdülőknél, akiknek a kapcsolatkészsége gátolt, kevés M válasz van. Az M válaszok értelmezését minden esetben kiegészíti az M:Md arány. Az arányban az M magas száma a személyiségvezérlésű beállítottságnak és helyzetmegoldásnak, az Md magas száma pedig a vágyak gátoltságának és „a körülmények hatalmának" a jele. Az M és Md aránya tehát a személyiség és a körülmények viszonyát fejezi ki a viselkedésben, az alkalmazkodásban és a helyzetmegoldásban. Ennek a viszonylatnak négy lehetséges változata van: > Sok M - kevés Md (M > 12% - Md < 6%). Tendencia arra, hogy a személyiség túlsúlyba jusson a körülményekkel szemben. Fiatal, önérzetes értelmiségiek jellegzetes jegye. Nem kötnek kompromisszumot. Hajlanak
319
A RORSCHACH-PRÓBA
a „minden vagy semmi" attitűdre; barátságban, szerelemben teljes nyíltságot követelnek (az emberi viszonylatokban valóban meztelenül akarnak részt venni - vagy mint vívók, szigorított feltételek között: bandázs nélkül). > Kevés M - sok Md (M<6% - Md>12%). A v. sz. nem meri vagy nem tudja kifejezésre juttatni törekvéseit, viselkedése döntően körülménymeghatározott (akkor is, ha a körülmények ellen ágál!), az önismeret alacsony színvonalú: gyakori a csökkentértékűség élménye, a hipochondria. 60 éven felül a romlásnak a jele (arterioszklerózis). > Kevés M - kevés Md (M < 6% - Md < 6% és M% < 8). Aszociális, emberi dolgok iránt nem érdeklődő, önmaguk felé fordult emberek adják. Klinikai- lag elsősorban depresszív tünetképződésre gondolhatunk. > Sok M - sok Md (M>8% - Md>8%). Konfliktuózus emberi viszonyulás; a személyiség érvényesülése és a körülmények gátja gyakran hoz létre ütközőhelyzetet; olyan személyekre jellemző, akik adott helyzetben a körülményekre feltétlenül reagálnak, reakciójuknak azonban személyes éle van, gyakran inadekvát és félrecsúszik vagy megtörik, mert a körülményekkel nem tudnak megbirkózni. Előfordul extravertált tendencia mellett vonatkoztatásra hajló paranoiásoknál mindkét típus viselkedési képlete: „nem én tehetek róla, hanem a körülmények". Teátrális embereknél a „faxni", paranoidoknál a vádaskodás domborodik ki. Mindezekben a változatokban a M:Md arány az M% függvénye. Az irodalom feljegyez egy tiszta M-típust is. Az ilyen jegyzőkönyvben a M a legnagyobb tartalmi csoport, 50% körül van. Főként 16-22 éves lányok adnak ilyen sok M választ tartalmazó jegyzőkönyvet. Nagyfokú reaktibilitást és minden frusztrációra heves reakciót jelez. Gyakori az impulzív cselekvés és az elhárított indulatok áttételes, acting out érvényesítése. Konfliktushelyzetben öngyilkossági kísérlet lehetséges. A (M) ritka választípus. Emberhez hasonló, de az emberi jellegtől mégis megfosztott tartalom. Az emberhez való viszonyulás tehát ambivalens. A személy irreálisan viszonyul az emberi dolgokhoz - a kötődésekhez, kötelezettségekhez, jogokhoz. Ez bármely irányban lehet túlzott: túl erősen vagy túl kevéssé kötődik, inadekvátan ragaszkodik, vagy egyáltalán nem ragaszkodik a helyzetéből fakadó jogokhoz. A lényeges az, hogy a viszonyulás mindenképpen irreális. A (M) összesített, mutatószerű értelmezésére nagyon ritkán kerül sor. Lokálisan viszont értékes támpont. Például a „Vágtató kentaur" válaszban a BF feldolgozatlan vágyakra utal, a (M)-ből pedig támpontot kapunk arra, hogy ezek a vágyak irreálisak is. Más válaszokban a (M) Hd mellett infantilis szorongásos gócokat jelez. Az Md válaszok mutatóként is, lokális értelmezésben is elsősorban a gátlás jelzései. Sok Md - ha a klinikai kérdés értelmi problémára vonatkozik - debili-
320
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
tás mellett szól. Ha a v. sz. elhárító rendszerét mérlegeljük, a projekciót valószínűsíti. A felszólító jelleg alapján való értelmezésben a kapcsolódási és az önismereti gátlás a lényeges. Ezt alátámasztja az, hogy a szociometriailag rossz pozícióban lévő személyeknél kétszer annyi az Md hangsúlyú M:Md arány, mint a jó pozíciójúaknái. Például, ha a IV. táblán fordul elő fürtben 2-3 Md válasz, ez azt jelenti, hogy az azonosításos hátterű kapcsolódás gátolt: feltételezhető a tanárokhoz, főnökökhöz stb. fűződő inadekvát viszony.
Md Obj Inkább gyerekeknél előforduló, ritka válasz. Gyakran félelmet implikáló (mert csonkítással társuló) és bizarr asszociációkkal színezett válasz, akut félelem dologiasított kompenzációja. Ez legtöbbször agresszióban, gyermeki belátástalanságban és kíméletlenségben mutatkozik meg. T, Td A világ minden országában, ahol Ro-vizsgálatot csinálnak, ez a leggyakoribb tartalmi kör. A legkönnyebb válasz a Ro-táblára az állat. A normális, átlagjegyzőkönyvben az állatválaszok gyakorisága 40% körül van, úgyhogy ezen belül a T:Td arány 4:1. A T és a Td értelmezési elve teljesen eltér a többi tartalométól. E válaszoknak nem tulajdonítunk áttételes jelentést; nem azt értelmezzük, hogy a v. sz. állatot mondott, és nem ennek a motivációját kutatjuk. Az értelmezés kizárólag azon nyugszik, hogy ez a leggyakoribb tartalom. A T%-nak (T és Td együttes százalékos arányának) a jelentése: sztereotípia a viselkedésben és a képzetáramlásban. Sztereotípián a lelki élet rigiditását értjük, a gondolatok egyszólamúságát, a cselekvések beszabályozottságát, a reakciók monotóniáját. Az az ember, akit a sztereotípia jellemez, hajlik arra, hogy beszéde, gondolkodása egy téma körül forogjon, hogy viselkedésében eluralkodjanak megrögzött szokások. De a sztereotípia nem csak negatívum. Ha létezne sztereotípia nélküli ember, annak nem lennének szokásai, nem lennének visszajáró témái, képzetáramlása minduntalan leágazna, szökdécselne, gondolkodása inkoherens lenne. A sztereotípiának tehát szükségképpen optimuma van, s ez fejezi ki a 35-45-ös T%. A T% a lelki élet egyik fékrendszerének felel meg; egyensúlyozó és szabályozó működést olvashatunk le belőle. Volt már szó a Ro-jegyzőkönyvben megragadható fékrendszerekről. Az F+% a mentális fékről ad képet, a B+ válaszok aránya az érzelmek feldolgozásában jelentős szerepet játszó elaborációs fékről tanúskodik. A T%-ból viselkedésifékre következtethetünk. Annak a magatartási szabályozásnak a készségét jelzi, amelynek lényege a konvenciók betartása, az átlagélethelyzetek megoldásának
321
A RORSCHACH-PRÓBA
tanult sablonja. Merev fékrendszer: nem szigorítható, mert fokozása esetén rigiditáshoz, tehát inadekvát viselkedéshez vezetne. Éppen így nem is oldható, mert lefokozása túlzott fellazulást vonna maga után. Ehhez a fékrendszerhez a személy csak átlagos helyzetekben tud folyamodni, rendellenes, szélsőséges helyzetekben csődöt mond. Az optimális működés jele, mint mondottuk, a 35-45%-os T. 50% fölött a személy viselkedését a konformizmus jellemzi, a sablonos, „olcsó", a kis ellenállás irányába tartó helyzetmegoldások. 70% fölött már kóros sztereotípiáról beszélhetünk: igen erős elhárítás, alacsony szintű elhárítómechanizmusokkal, tehát kényszeres, depressziós tünetképződés valószínűsíthető. Igen magas T%-ot találunk életkori mentális romlás esetén is. Az optimális szint alatti T%-ok jelentése: 25 és 30% között lazaság a viselkedésben, jó F+% és B+ válaszok mellett rugalmas intelligencia, F± tendencia mellett csábíthatóság, befolyásolhatóság. 20% alatt a viselkedés extravagáns. Mentális fékekkel együtt színes művészegyéniségeknél fordul elő, különben egzaltált antiszociális sodródást jelez. A T%-ot a T:Td arány egészíti ki. Ha az arány a Td javára tolódik el, ez értelmezhető: gátolt viselkedésre, primitív magatartásra utal. Fontos a Td a lokális értelmezésben. A Td-halmozódás regresszív viselkedés a felszólító jellegnek megfelelő helyzetben. A T% az életkorral együtt változik. Óvodáskorban alacsony, prepubertásban magas, adoleszcenseknél kiegyensúlyozott, inkább alacsony. A T% megoszlása e három korosztályban, százalékban kifejezve, 50-es csoportokban:
0-30% 31-45% 46-
Óvoda
VI. általános
IV. gimnázium
44 30 26
10 30 60
37 45 18
(Az óvoda versus VI. általános, és a VI. általános versus IV. gimnázium különbsége magas fokban szignifikáns. Mindkettőnél p< 0,01.) Ez az eloszlás is alátámasztja a T% fékjellegét. Óvodásoknál a viselkedési fék alacsony, legtöbbjüknél 30% alatt van a T%. A VI. általánosban a viselkedési fék még erős, a gyerekek „beszabályozottak", a többségnél a T% 46 fölött van. Az adoleszcensek legtöbbje már kiegyensúlyozott fékrendszerrel él, de az átlagtól való eltérés tendenciája inkább az ellazulás. Vigyázat, hibaforrás! A T% csak akkor értelmezhető, ha a legnagyobb vagy megközelítően a legnagyobb tartalmi kör a jegyzőkönyvben. Egyébként ezt a mutatót nem értelmezhetjük. 322
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
Myth Mitikus, mesei elemek előfordulása a képzetáramlásban. Naiv hiedelmekre utal. Bármilyen hangsúllyal mondjon is a v. sz. Myth-választ, ezzel feldolgozott, témához kötött szorongást fejez ki. Kettőnél több Myth infantilis elképzelésekre utal az érzelmi életben. Lokális értelmezésben szorongásos hiedelmet jelez. Szörny Aki szörny-választ ad, az félelmet vetít rá a világra. Ez a tartalom a világ fenyegető voltának az érzését fejezi ki. A személy nehéz élethelyzetben meghatározott dolgoktól fél. Hol ettől, hol attól iszonyodik. Tárgyát gyakran váltogató fóbiára való készséget mutat. Szekvenciaértelmezésben értékes, mert támpontot adhat az aktuális félelem tárgyáról. A IX. táblán például feltételezhetően a v. sz. teljesítményével összefüggő félelemnek, a VIII. táblán pedig egy fontos érzelmi tárgy elvesztésétől való félelemnek lehet a jele. Az V. táblán a Szörny a v. sz. reális helyzetétől, valóságos körülményeitől érzett félelméről, iszonyodásáról tanúskodik. Anat A foltok formailag kedveznek a belső szervezetet és szerveket felidéző képzeteknek. Szimmetriájuk a test kettős szerveire emlékeztet. A szürke foltok árnyalásáról a röntgenfelvétel, a színes táblákról orvosi könyvek ábrái jutnak a v. sz. eszébe. Előadódhat, hogy ezek a válaszok elöntik a képzetáramlást, s ezek jelentkeznek a leggyakoribb tartalomként. Ilyenkor ez a viselkedési sztereotipia indikációja. Ha az Anat a leggyakoribb tartalom, akkor - a T% mutatójának megfelelően 45% fölött a sztereotípia jele. Ha egy jegyzőkönyvben 60%-nál több az Anat-válasz, ez azt mutatja, hogy a képzetáramlásban zárlat lépett fel, s így a jegyzőkönyv valószínűleg nem értelmezhető. Felnőttjegyzőkönyvekben átlagosan 2-3 Anat-válasz fordul elő. (6-10%). Az Anatválaszok jelentése: > „Intelligenciakomplexum". A v. sz. főként a vizsgálat kezdetén műveltségéről tanúskodó választ akar adni. Reméli, hogy az Anat-válasszal nagy hibát nem követ el, és intelligensnek bizonyul. A válasz tehát saját értelmi szintjére, műveltségére vonatkozó akut problémát takar. Ennek hátterét rendszerint az adja, hogy a v. sz. önértékelése ellentétes elemekből áll össze: úgy véli, hogy tulajdonképpen okos, de nem volt alkalma művelnie magát. Vagy: tanult ember, de nem volt szerencséje. Vagy: nem kötött kompromisszumot, ezért nem érvényesülhetett a tehetsége stb. > A saját testtel való nárcisztikus foglalkozás. Amikor az adoleszcens és az idősebb tanulatlan ember orvosi képeket néz, valójában a saját testét nézi,
323
A RORSCHACH-PRÓBA
fürkészi. Lyukas fogunkat nyelvünkkel tapogatjuk. A bőrünkön lévő sebeket vizsgálgatjuk, birizgáljuk. A betegségnek ez a nárcisztikus megélése egyben örömforrás is. Ennek áttétele az Anat-válasz. > Ehhez járul még a testi panaszoknak, kényelmetlenségeknek a szorongásos eltúlzása. Aki sok Anat-választ ad, az hajlik arra, hogy testi betegségére fokozott betegségtudatot építsen, és szorongásait hipochondriában élje meg. > Gyerekek és tanulatlan felnőttek Anat-válaszai gyakran a rejtegetett, a tudatosan leplezett szexuális feszültséget jelzik. A v. sz. képzetáramlását elöntik a szexuális asszociációk (gyakran azt hiszi, hogy a képek a nemi szerveket és a környező zónákat ábrázolják), de ezeket nem szabad kimondania. E helyett ad Anatválaszokat. Összesített értelmezésben: ha az Anat-mutató 12% fölött van, akkor elsősorban nárcisztikus, hipochondriás folyamatra gondolunk. A fokozott betegségtudatban a betegség nyújtotta nárcisztikus öröm jelenik meg. Lokális és szekvenciaértelmezésben: elsősorban intelligencia-komplexumot feltételezünk. Ha a szekvenciában erős ütközések vagy paradox reakciók is megjelennek, akkor inkább a szexuális áttételt mérlegeljük. Például: a III. táblán Anat-válasz Do előtt vagy után: intelligenciakomplexumként tudatosodó mentális gátlás. A VII. táblán egymás után több Anat-válasz HdFreakcióval és inverz látással: szexuális magvú szorongás áttétele. Ha az Anat a leggyakoribb tartalom, s így a sztereotípia indikációja, akkor számolnunk kell azzal, hogy a sablonrendszer, amit jelez, alacsonyabb szintű, mint a T%-kal kifejezésre jutott sztereotip viselkedési háttér. Ennek a magyarázata, hogy a v. sz. nem akármilyen sablonokba zárkózik be, hanem önmagára vonatkozókba. így a valóságtól való elszigetelődése kettős. Végül meg kell jegyeznünk, hogy orvosok és pszichológusok jegyzőkönyveiben az Anat-válaszokat a szakmai anyag beszűrődésének tekintjük, és csak ennek megfelelően értelmezzük. De 30%-nál több Anat-válasz ezeknél a személyeknél is beszűkülést, rossz alkalmazkodást jelez.
Rtg Röntgen-válaszok az Anat-válaszok első jelentésének, az intelligencia-komplexumnak felelnek meg. A különbség az, hogy erősebb elhárítást, fokozott szorongást jelez. Csak szekvenciaértelmezésben van jelentőségük, mint a fokozott szorongással terhelt intelligencia-probléma jelzésének. Vér Erős és a fékeket áttörő indulatok kivetítése. A válaszok asszociatív elemzése agressziós és félelmi tartalmakat mutat. A feszültségi arány (az, hogy melyik van túlsúlyban) a többi tartalmi összetevőtől függ. Ha a Vér szexuális tartalommal párosul, például a II. táblán: „Menstruáció", ez a szexualitástól való visszariadás jele. A v. sz. képzetáramlásában a nemi élettel összefüggő aktu 324
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
sokhoz undor és szégyen tapad; ennek élménye nemegyszer a saját vagy a másik szagától való iszonyodás, viszolygás. Ez a konstelláció - Vér-válasz szexuális összetevővel - neurotikus szexuális tünetképződés jele. Ha a Vér-válasz szorongásra utaló jegyekkel együtt fordul elő, például Hd- val vagy defekt-reakciókkal, főként csonkítással, akkor gyerekkori fantáziák áttételéről van szó: az agressziótól való félelem fantáziákban is visszajáró megnyilatkozásaitól. Saját agressziótól való félelemre elsősorban akkor gondolhatunk, ha a Vér-válasz csonkítással jár együtt. Például: „Levágták a fejét, folyik a vér". A Vér-válaszok feszültségi hátterének nagy mélysége van. Ha az ilyen válaszokhoz asszociáltatjuk a v. sz.-t, rendszerint gyorsan jelennek meg lényeges, mélyen fekvő tartalmak. A Vér-válasz mint indulati válasz magas hőfokú. Azt a szekvenciát, amelyben előfordul, magas hőfokú megnyilvánulásnak kell értelmeznünk.
Szex Kultúránk átlagos feltételei között a szexualitás reakcióinkban jelképes formában gyakran jelenik meg, nyíltan azonban általában csak adekvát szexuális ingerre. Ennek megfelelően a Szex-válasz a Ro-jegyzőkönyvekben is ritka reakció, egy jegyzőkönyvben kettőnél több nem szokott előfordulni. Ha egy átlagos terjedelmű jegyzőkönyvben (30-35 válasz) több mint két Szex-válasz van, arra kell gondolnunk, hogy a v. sz. képzetáramlásában előtérben van a szexualitás; gondolatszövése sokszor ágazik le a szexuális tartalmú ábrándozás felé, vagy képbetörései szexuális átvillanások. Még több Szex-válasz arra utal, hogy a v. sz. képzetáramlását elöntik a szexuális tartalmak. Börtönben, kórházban, katonaságnál keveredhet ki a frusztráció következtében az a szexuális megszállottság, amelyben minden gondolatszövés 2-3 kapcsolás után már erotikus képhez vagy képzethez jut el. Ha átlagos hosszúságú jegyzőkönyvben kettőnél több Szex-válasz fordul elő, a következőkre gondolhatunk: > Akut szexuális szükséglet, frusztráció következtében. Ez ritka eset. > A v. sz. vágyai konvencionális szexuális életében nem elégülnek ki, innen a feszültsége. Hogy milyen természetű a vágyképlete, arra egyéb jegyekből, főként a különleges reakciókból és a komplex válaszokból következtethetünk. Orális válaszok az oralitás jelentőségére utalnak, a tergo válaszok homoerotikus polimorfiára; Dd Bkl-válaszok mellett onániás fantáziára és autoerotikus kielégülésre gondolhatunk. > Tünetképződésben: betegségtudattal együtt járó potencianehézségek és orgasztikus zavarok. > Feltűnően sok Szex-válasz fordulhat elő pszichotikus (szkizofrén) betegek jegyzőkönyvében. Vagy bizarr Szex-válaszok, ezek például furcsa pozícióra utalnak, vagy halmozott Dd HdF Szex-ek. A gondolkodás egy- szólamú megszállottságát tanúsítják.
325
A RORSCHACH-PRÓBA
Globálisan értelmezve: a sok Szex-válasz legtöbbször a rendhagyó, a konvencionálistól eltérő, ki nem elégített vágyképlet jele. Orvosok és pszichológusok jegyzőkönyveiben a Szex-válasz szakmai beállítottságuk révén több, ezért a gyakoriságuk nem értelmezhető. Külön probléma azoknak a nem szexuális tartalmú válaszoknak az értelmezése, amelyeket a v. sz. a „szexuális areákra" ad, a táblák olyan részeire, ahol aránylag gyakran szoktak Szex-választ adni. A10 táblán hét ilyen preferált hely van (lásd Első rész, 150. oldal, a Szex-ütközés leírásánál). Az ezekre a helyekre adott válaszokat úgy kell értelmeznünk, mint szexuális ingerre adott áttételes reakciókat. Ha ezeken a helyeken a v. sz. Anat-, Tűz- vagy Myth-választ ad, ez arra vall, hogy nála a szexuális inger szorongást vált ki. Vér-válasz az erotikus helyzetekhez tapadó félelmi feszültségre, Víz, Jég frigiditásra, Ruha, Álarc rejtőzködésre, Obj ambícióval kompenzált szexuális elhárításra utal. (A szokatlan szex-válaszok értelmezésére a „Bizarr szex" különleges reakciónál térünk vissza.)
Obj A Ro-táblák foltjai elsősorban természeti tartalmakat juttatnak az eszünkbe, élőlényeket: állatot, embert, növényt - vagy felhőt, tájat stb. Tárgyakra, az ember által megmunkált dolgokra kevésbé emlékeztetnek. A 66 vulgáris válasz között egyetlenegy Obj-választ találtunk: a III. táblán kosár az ember kezében. Tárgyakat csak az lát a foltokban, aki az első benyomásait leküzdi, nem éri be velük. Az Obj-válaszok jelentése ebből a lelkiállapotból fakad: az érdeklődést, az ambíciót, a személynek a munkájához való odafordulását jelzi. Az Obj-vála- szok gyakorisága a sine morbo felnőtt jegyzőkönyvekben 12-15%. Egy olyan felnőtt sine morbo csoportban, amelynek tagjai napi munkájuk után jó hatásfokkal végezték az esti iskolát, 20-nál magasabb Obj%-ot találtunk. Az ambícióvezérelt erőfeszítés tehát magasabb Obj%-kal jár együtt. Ez nagymértékben valószínűsíti az Obj-válaszok jelentését. 12 éves fiúk 22%-a ad 20%-nál magasabb Obj-arányt. Ugyanebben az életkorban a lányoknak csupán 7%-a. Serdülőkorban is figyelemreméltóan több fiúnál találtunk magasabb Obj%-ot, mint ahány lánynál. A 12 éveseknek ez az adata azért nagyon értékes, mert a fejlődéslélektan kiemeli a két nem tárgyi érdeklődésének különbözőségét ebben a korban. (Ez az az életkor, amelyben a Tanár úr kéremben a lányok vihognak, míg a fiúk üveget kormoznak és fizikai kísérleteken törik a fejüket.) Kiegészíti a képet, hogy öregkorban 5%-ra csökken az Obj-válaszok átlaga. Az Obj-válaszok mutatószerű értelmezésében figyelembe kell venni az M válaszok számát is. Ha kevés az M, akkor a magas Obj% az emberektől való elfordulásnak lehet a jele. Lényeges továbbá, hogy a jegyzőkönyvben van-e Bsec válasz. Magas Obj% és legalább egy Bsec válasz a tárgyílag
326
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
megalapozott ambíció jelzése; kevés Obj mellett a Bsec a törtetésnek, a tárgyi- lag megalapozatlan ambíciónak a jele. A legkedvezőbb konstelláció: Obj 12-15%, legalább 1 Bsec, legalább 1 B, 15% M (kevés Md-vel). így mutatkozik meg az ambíció, az érdeklődés, a tárgyi erőfeszítés a Ro-jegyzőkönyvben.
Mát Ritka válasz. Akinél előfordul, annak az asszociációs menete implikálja a „miből van?" kérdését. Kereső, elmélyülő, intellektuális választípus. Főként lokális értelmezésben és szekvenciában pozitív jegy. Ha ugyanabban a válaszban Obj is, Mát is van, ez intellektuális elaborációra utal. Például VI. (14): „Fából faragott bútorláb", vagy IX. (4) „Üvegedény". (A Mat-válaszok egy részét az ötödik oszlopban EQa-val is jelöljük, ez utóbbiról a különleges reakciók értelmezése során lesz szó.) A tárgyhoz nem kötött, formátlan Mat-válaszok (pl. „Mintha vasból lenne", „Ez üvegből van") differenciálatlan, infantilis szemléletnek felelnek meg, de ezen belül is egy intellektuális vonást hordoznak: a gyermekded kíváncsiságot. Jármű Az ehhez a válaszhoz fűződő asszociációk elemzése nosztalgikus tárgyi érdeklődést jelez. Külön probléma az autó- (autóalkatrész-) válaszok kérdése. Ennek a válasznak az asszociatív köre az autonómia igényét is magába foglalja, a távolság legyőzését, és ezzel a személyiség hatóerejének a kiterjesztését. (Autós ember = a múlt lovas embere.) Archit Felnőtteknél ritka, gyerekeknél gyakori válasz. A gyerekjegyzőkönyvekből kiindulva jutottak arra a következtetésre, hogy ez a válasz a biztonság igényének, egyben a helyzet bizonytalanságának áttételes kifejezése. Az épületek védelmet, stabilitást nyújtanak. Bohm (1957) államférfiakra utal, akik bizonytalan helyzetüket monumentális épületekkel kompenzálták (Caligula, II. Vilmos, a bajor II. Lajos). Ez a szimbolika mind a Jung-féle elemzéseknek, mind az egzisztencialista gondolatrendszernek megfelel. Az értelmezésben nagyon lényeges, hogy a bizonytalanságérzés és a biztonságigény mellett a kompenzációt is, tehát a válaszban kifejezésre jutó teljesítményt is tekintetbe vegyük. Amikor a II. (4) részre tornyos várkastélyt mondanak, a válasz kompenzatorikus-elaboratív jellegét is értelmeznünk kell. Az Archit-válaszokban is mérlegeljük természetesen a kísérő tartalmakat. Archit és Sacrum egy válaszban az otthonnal szembeni bűntudatot emeli ki;
327
A RORSCHACH-PRÓBA
Archit és Deform együtt („Romos ház") szorongást jelez az otthonnal és azzal a személlyel kapcsolatban, akitől a v. sz. a leginkább remél biztonságot (erre a szekvenciaértelmezés is támpontot ad).
Ruha Ha a képzetáramlásban „ruha" jelenik meg, ez elsősorban a „test" helyettesítője. Amikor Flaubert-t perbe fogták a Bovaryné miatt, a vádiratban szemérmetlennel bélyegzett részekben mindenhol ruhákról volt szó. Az ügyésznek a maga szempontjából igaza volt: ezek a fűzők, szoknyák és cipők legalább olyan erotikusak és szemérmetlenek voltak, mintha azokat a testrészeket írta volna le, amelyeket takartak. Egy másik fontos támpont a Ruha-válaszok értelmezésében a fetisizmus. A fetisiszta férfi a nő cipőjéhez vagy fehérneműjéhez dór- gölőzik; ugyancsak a ruhával helyettesíti a testet, s ebben a helyettesítésben az élvezetszerzés személytelen. A Ruha-válasz a rejtőzködést és a személytelenséget implikálja. Mindkettő a pszichopátiás személyiségre jellemző. Rejtőzködés = a felelősség elől való el- bújás, a feladat előtt való meghátrálás: felelőtlenség, gyengeség. A személytelenség a prostitúció preferenciájára is támpontot ad. Több szerző szerint a női ruhadaraboknak, főként a fehérneműnek az említése férfiaknál homoszexuális vonás: misztifikálni igyekeznek inverz nemi kötődésüket. Az, hogy ezt homoszexuális férfiak női ruhák említésével teszik, utal arra a szintén ismert jelenségre, hogy a női ruhák hordása fokozza élvezetüket. 2-3 Ruha-válasz egy jegyzőkönyvben csak lokálisan értelmezhető, mint a rejtőzködési és a személytelenségi szindróma eleme. Ennél nagyobb számban a pszichopátia egyik mutatója. Példaként érdemes megemlíteni, hogy az a v. sz., aki a személytelen erotika maximumát mutatta (5. sz. jkv. Második rész, 196. old.), 22% Ruha-választ adott. Leónak az volt a perverziója, hogy telefonon közölt erotikus, nagyrészt szadisztikus utasításokat, s a telefonon át hallott élvezési vagy kínlódási hang juttatta kielégüléshez. Jegyzőkönyvében az utolsó válasz: „Női fürdőruha-felsőrész". Feltételezhetjük tehát, hogy a teljesen személytelen kielégülés homoszexuális, fetisiszta háttéren kibontakozott tünet. Álarc Ez a ritka választípus egyike a jelentésében részletesen kidolgozott jegyeknek (R. Kuhn, 1954). A rejtőzködési szindrómába tartozik. Aki álarcot lát, az misztifikálja a külvilágot, hogy minél kevesebbet kelljen mutatnia önmagából. Álcázott világban él, s magát is álcázza. Kórlélektanilag a szkizoid pszichopátia jegye, s főként az érzelmi kontaktus hiányára és deperszonalizációra utal. Mivel ritka, már egyszeri előfordulása is értelmezhető. Az Álarc-válaszokat R. Kuhn három csoportra bontotta, s mi is ezt fogadjuk el a jelölésben és az értelmezésben:
328
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
> Ál. Ezek az „en face" (szemben látott) Gzw válaszok. Főként gyerekeknél fordulnak elő. Az Ál. válasz az én differenciálatlanságát jelzi, és mágikus gondolkodásról tanúskodik. A v. sz., differenciálatlansága révén, saját szubjektumát természeti erőnek éli meg, vágyait és gondolatait pedig valóságnak. Gyakran úgy éli át azt, ami kívül történt, ami mással történt, mintha vele magával esett volna meg. Az Ál-ből leolvasható jelentés: mágikus vágyteljesítő gondolkodás és pszeudologizáló tendencia. > Áll. Főként Dd válaszban fordul elő; a v. sz. a világot félelmetesnek látja; fenyegetettségi élménye jut kifejezésre. Az ilyen válasz fóbiás tünetképződésre utal. > ÁIII. A jelmezes álarc a rejtőzködést az önérvényesítés tendenciájával köti össze. A saját jelentőséget külsőségek segítségével megnövelni, s ugyanakkor rejtve maradni, tehát felelőtlenül birtokolni a hatalmat. A „ködsüveg" ábrándozási sémájának felel meg.
Táj Az álmok tartalmi repertoárjának vizsgálata amellett szól, hogy ember nélküli tájakról a visszahúzódó, a „maguknak való", társaságtól óvakodó emberek álmodnak. A felvilágosodás képzetvilágában is a szabad táj a társadalomtól megrontott világ elleni tiltakozás: „a szent magány" színhelye. A táj = magány, az ember és a társadalom nélküli világ - ez nem archetípus, hanem a 17. század óta társadalmilag, történetileg kialakult képzetkincsünk. Mint a legtöbb ilyen ízlés és spekuláció által kialakult képzetnek, ennek is messzire visszanyúló mintája van. Ovidius az Átváltozások című könyvében ír egy görög szülőktől származó nagyon szép és nagyon dölyfös fiúról, Narcis- susról. Ez az ifjú senkihez nem vonzódott, egyedül járta a természetet, vadászott, sorra beleszerettek a nimfák, mindet elutasította. Az egyik elsorvadt bánatában, egy másik megátkozta: „.. .ekképp epedezzék hasztalan egyre" - mint azok, akik felkínálták magukat, de nem kellettek. A fiú magányos bolyongása közben egy patak fölé hajolt, meglátta saját képét, beleszeretett: „Jól tudom, én vagyok az; látom: nem csal meg a képem; éget az önszerelem; tűz gyújt, amit én rakok, engem." A saját megfoghatatlan tükörképe iránt érzett epedésbe pusztult bele. A természetben magányosan bolyongó, saját tükörképében gyönyörködő, csak önmagát szerető ifjúról nevezte el Freud az autoerotikus örömkeresést. Ebben a mítoszban együtt van az ember nélküli táj mint az emberektől eltávolodott magányos lénynek az élettere; az önszeretésnek, az autoerotikának a színhelye. A táj előfordulása a képzetáramlásban utalás a „magány - autoerotika" komplexusra. Elsődleges jelentése a narcizmus. A narcizmus sokféle változatban jellemezheti a személyiséget. Zola regényében Nana hosszasan nézegeti magát a tükörben, gyönyörködik önmagában, majd simogatni kezdi a mellét, a testét. A maszturbáció hangsúlyozottan
329
A RORSCHACH-PRÓBA
autoerotikus formája ez. Nem szükségből, nem partner híján, nem a körülmények kényszere miatt (amilyen például az izolációs helyzet) csinálja, hanem mert önmagát mint tárgyat élvezi. Sok olyan személy van, főként nők, akiknek hosszú Tagtraum-láncolata van arról, hogy valahol végigmennek, valósággal vonulnak, s mindenki őket csodálja, a férfiaknál puszta látásukra erekció következik be. Ez már áttétele az autoerotikus tendenciának: exhibícióval párosult nárcisztikus örömszerzés. Egy távolabbi áttétele: azok az emberek, akik a saját beszédüktől mámorosán élvezik szavaikat, hanghordozásukat, hanglejtéseiket, gesztusaikat. Még további áttétel: a saját gondolattól való megrészegedés. Mindezekben a változatokban önmagát élvezi a személy. Szépségét vagy erejét, ügyességét, kerek mondatait, pontos mozdulatait. Mindig önmagát. A nárcisztikus ember önmagában hordozza centrumát. A másik szempontja nem létezik számára. A másik csupán tükör: önmagát látja benne. A Táj-válasz általában nárcisztikus tendenciára utal. Értelmezésében azonban különféle összefüggésekre kell tekintettel lennünk: > Olyan Táj-válaszok, amelyekben, ha nem is mindig jelölhetően, de van bizonyos perspektíva. Például: a IX. b (16) ábrában. Ezeknek a mélységekbe hatoló, részletekbe menő, játékosan festegetett tájképeknek a jelentése: nárcisztikus álmodozásokban megnyilvánuló, élénk érzelmi élet; a kötődési vágynak megvan a hőfoka, de a személy narcizmusa miatt nem tud elég jól kapcsolódni. Érzelmi nosztalgia, nárcisztikus gátlás, ami nehézzé teszi a kötődést. > Magasból - repülőgépről, hegyről, magas épületekről - látott táj. Az olyan személynél, aki ezt a választ adja, az önértékelés középponti probléma és túlzott is. Magasról látja a világot, mert fölötte van. Camus Bukásának hőse (aki az önérzetét ért csapásokba bukik bele), fénykorában úgy képzeli el magát, hogy egy nagyon magas torony tetején van, magányosan a friss levegőn, s onnan tekint le a világra. Ez a mű a narcizmus Grandeur et Décadence-énak a regénye. Hősének gátlástalan önértékelését fejezi ki a magasból látott táj élménye. > Térképszerűen látott tájak: mező, erdőség stb. Az alacsony hőfokú kiégett énesség reakciója. > Táj, történéssel, például IX. (6,7, 8): „Sziklás vidéken indiánok harcolnak, ledobálják egymást". A narcizmus elaborált tendenciáját fejezi ki: a szabadságvágyat, a nehezen betörhető ember menekülési igényét, ami a függetlenség igényét fedi. A Táj-válaszok mindegyik változatának közös vonása az énesség: a személy kevés érzelmet fordít másokra, többet saját magára. Ez nagyon különböző hőfokokon és elaborációs szinteken nyilvánulhat meg.
330
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
A Táj-válaszok értelmezésében mindig mérlegelnünk kell az M%-ot. Ha a jegyzőkönyvben kevés M van, ez hangsúlyozott narcizmus, tárgy nélküli érzelmi élet jele. A Táj-válasz jelentése olyan jegyzőkönyvben, amelyben az M% eléri a 12-t: kapcsolatkész ember, de érzelmi életét, kötődését a narcizmus fékezi: kapcsolataiban hideg, mert a másik számára nincs elég érzelme.
Pfl Gyerekeknél viszonylag gyakori reakció, leggyakrabban serdülő lányoknál fordul elő. Asszociatív fonalon a növény mint a nőiesség jelképe jelentkezik. Helyhez kötött, gondozzák, virágot hajt - elsősorban ezeknek az analógiáknak az alapján szokták azonosítani a nőiességgel. Az 1960-as évek analógiarendszerében szembeötlött a beatnikek virágkultusza. Jelvényük a virág volt, díszítették magukat vele; virágmintát tetováltak magukra. A virág a beatnikek nőies társadalmát és parazitizmusát egyaránt kifejezte. Mindezek az analógiák közrejátszanak abban, hogy a Pfl-válaszban még mindig a nőinek és az infantilisnak a közös tendenciája jelentkezik; napjainkban úgy, hogy egy erősebb másikra támaszkodni, kívül keresni védelmet; gondozást, eltartást igényelni. Aki sok Pfl-választ ad, az szívesen tekinti magát gyengének, áldozatnak, olyannak, akit „le lehet tépni". Szekvenciaértelmezésben: Virág-válaszok a Szex-válaszokat kihívó areák- ban a passzivitás igényét jelzik. Asztr Nagyon ritka válasz. Az álmodozás egyik jele. Ha betör a képzetáramlásba, ez azt jelzi, hogy a mindennapi élet és az álmodozások között a határvonal könnyen elmosódik, a személy nagy képzeleti kompenzációkra képes. Gyerekeknél is az ábrándozás kompenzáló hatását jelzi. A „nap" válasz, akárhol fordul elő, az irreális kötődési vágyat, a szeretet szükségletét, a „meleg" keresését fejezi ki. Sacrum A szentséggel összefüggő, bármilyen elemet kifejező tartalom arra utal, hogy a személy a szent és a profán kategóriájában, tehát a hit traszcendentális kategóriájában ítél. Ez a kategória implikálja a bűn fogalmát, amelynek érzelmi megfelelője a bűntudat. Az, aki szentséget mond, akár hívő, akár nem, használja a bűn fogalmát önmagának és az emberi dolgoknak a megítélésében, és nem mentes a megélt bűntudattól.
331
A RORSCHACH-PRÓBA
A Sacrum-válaszokhoz kapott asszociációk nagyon gyorsan leágaznak a bűntudat problémája félé. A VI. (3) areára adott „Totem"-választól egy adoleszcens alig néhány más képzet felbukkanása után jutott oda, hogy ő maga szörnyeteg, más, mint a többi ember. AIX. tábla Medián-részeire adott oltár-válaszból kiindulva egy felnőtt nő úgy asszociált, hogy az életet sem érdemli meg, mert egyáltalán nem teljesíti kötelességeit (nem vallási kötelezettségekről volt szó). A Sacrum tartalmak úgy jönnek létre, mint az álomképek; elhárított feszültségek kerülő úton kompromisszumos képződményt hoznak létre, amely visszautal az eredeti feszültségre. A Sacrum-válaszok ilyen kerülőutas képződményei annak, hogy a személy elégedetlen önmagával: rossznak, hibásnak, bűnösnek érzi magát. A Sacrum mutatószerűen ritkán értelmezhető, de ha egy jegyzőkönyvben 2- 3 fordul elő, ez önbüntetéses hátterű konverziós tünetképződésre, a pszichikus konfliktus testi kifejezésére utal. Lokális értelmezésben a vágyakhoz fűződő bűntudatra gondolhatunk; ez nem ritka például homoerotikus feszültségnél.
Felhő Asszociációs megközelítéssel két egymással összefüggő jelentése van: szorongás, és valaminek az elrejtése. Állandóan elhárításra késztető erős én mellett szól. Mint mutató (3-4 Felhő-válasz), a szorongást és a nehéz társas beilleszkedést jelzi. Főként szekvenciaértelmezésben értékesíthető: az utána következő válaszok utalnak arra, hogy a személy mit rejt el, miért szorong. Füst Nagyon ritka válasz. Csak lokálisan értelmezhető: szorongás és küzdelem a szorongás ellen, komoly elhárítóerővel, de elaboráció nélkül. Hegy Gyerekválasz. Óvodáskorban a gyerekek 32%-ánál, később csupán 7-10%-uknál fordul elő egynél többször. A gyermekség egzisztenciális szorongását fejezi ki: „A hegy nagy, én kicsi vagyok" = a világ ijesztő, és én ki vagyok szolgáltatva. Már 2-3 ilyen válasznál is a biztonság hiányának, az otthon elégtelenségének érzésére és beilleszkedési zavarra következtethetünk. E válaszok elbírálásában nagyon fontos, hogy a v. sz. az V. táblát hogyan oldotta meg. Ha az V. tábla rossz (mínuszmegoldás) - akkor valósághoz tapadó félelmekre gondolhatunk (Realangst). Ha az V. táblának jó a megoldása, akkor kifejezetten a helyzeti bizonytalanságot jelzik. A Hegy-válasz sztereotípiában is előfordul: ez azt jelenti, hogy a viselkedésben óvodáskorban az otthonra vonatkozó nagyfokú bizonytalansági feszültség fontos szerepet játszik; 8 éven felül csak debiliseknél fordul elő.
332
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
Szikla Projektív tartalom: a külvilágra rávetített veszélyélmény. Gyerekválasz; felnőtteknél is a gyermekkorra utaló feszültség kifejezése. A „veszélyben vagyok" élmény hasonlít a „kicsi vagyok" élményre, de van bizonyos bűntudati színe is. A Szikla-válasz ebben az értelemben, és csak lokálisan vagy szekvenciában értelmezhető. «fi //
Tűz Értelmezésében legfontosabb támpontunk egy szociometriái kísérlet (Szakács Ferenc, 1968). A szociometriái technikával felismert jó szociális pozíciójú csoportban szignifikánsan több a Tűz-válasz, mint a rossz szociabilitású csoportban. A szociabilitási skálán ez a legnagyobb súlyszámú mutató. Tűz és szociabilitás kapcsolata nem a tűz archetípusos magyarázatán nyugszik, hanem az európai kultúrkör egyik analógiás-utalásos összefüggését képviseli. Prométheusz, aki ellopta a tüzet az égiektől az embernek, a szenvedélynek és az emberi társadalomért végrehajtott tettnek egyik modellje számunkra. A világ biblikus magyarázatában Isten égő csipkebokorban jelenik meg, így kapja meg az ember a Törvényt, a társadalom szabályzóját, és egyben az írást is. A katolikus eszmevilágban a bűnös a tűzben megtisztul, a szenvedélyek kifinomulnak, istenivé válnak (szublimálódnak). A Tűz analógiáiban nagy szenvedélyek találkoznak nagy humánus tettekkel. Szenvedély és szublimáció (indulatok társadalmasodása) van együtt. Ezeknek az analógiás összefüggéseknek a talaján értelmezhetőek a Tűz-vála- szok. Jelentésük: > Nagy szenvedély, indulati robbanékonyság. > Szociabilitás, a közösségért való cselekvés. > E tulajdonságok velejárója a szorongás, amit azzal magyarázhatunk, hogy a személy fél a saját heves indulataitól. Betegeknél előfordul szorongásos neurózisnál (diszpnoés tünetek) és epilepsziásoknál. (Ez utóbbi csoportban az indulati robbanékonyságnak és a tűzhöz való viszonynak az összefüggését Szondi gyakran kiemelte.)
Víz Ennek a tartalomnak az előfordulásáról és értelmezéséről sok közlemény jelent meg. A cikkek az alkoholizmussal, a garázdálkodással, (felelőtlenséggel), a pszichopátiával való összefüggését valószínűsítik. Mi az értelmezésünkben az uretrális tünetképződés fonalán haladunk. Freud a pregenitális szexuális fejlődésben és az ingerzónák megszállásának történetében feltételez egy olyan fejlődési szakaszt, amelyet a vizeléssel összefüggő örömszerzés jellemez. Rövid, átmeneti szakasz ez, amely a prebubertásban, ugyancsak rövid időre, pregnán
333
A RORSCHACH-PRÓBA
san újra jelentkezik. Az ehhez kapcsolódó infantilis vágyakat, feszültségeket, a vizeléshez kapcsolódó fantáziákat, esetleges játékokat nevezzük együttesen uretralitásnak. Ebből a vágy- és fantáziaképzetből bizonyos jellemvonások maradhatnak vissza. Úgy, ahogyan az orális, majd az anális vágyaknak és elhárításoknak megfelel egy jellemtípus, amely a feszültségnek a tulajdonsággá sűrített, tehát átdolgozott vonásaiból tevődik össze, úgy az uretralitásnak is megvan a megfelelő karaktertípusa. Legfőbb jellemzője a hólyag kiürítésének örömére mintá- zódott könnyelműség, az értékek eldobása, szétszórása. Hozzájárul nőknél a kli- torisz fantáziabeli felnagyításának megfelelő fokozott ambíció, s mindkét nemnél az élvezőképesség infantilis jellege. Ezek a tulajdonságok nagyjából beilleszkedhetnek a pszichopátia képébe is. A Víz-válaszokat gyakran értelmezhetjük mutatóként összegezve: egy-egy jegyzőkönyvben nemegyszer 5-6 Víz-válasz is előfordul. Ilyenkor uretrális karakterképződésre gondolunk: könnyelműségre, infantilis élvezőképességre, (a bőrerotika hangsúlya a genitálissal szemben). Nőknél ambíció, gyakori frigiditás, klitorális rögződéssel. Férfiaknál az életvezetés inerciája (idősebb nőkhöz való kötődés, idősebb feleség, az életvezetés irányítása nőkre tartozik). Beleillik ebbe a képbe az „alkoholizmus-garázdaság-csavargás" triász mint az uretralitás patológiai leágazása. Lokális értelmezésben a könnyelműség, az ambíció, az infantilis erotika tulajdonságegyüttesére következtethetünk a felszólító jelleggel való egybevetés alapján.
Jég Kultúránkban gyakoriak az olyan verbális fordulatok, amelyek a kapcsolatképtelenséget, az érzéketlenséget, az alacsony indulati hőfokot jég-hó-hideg analógiákban fejezik ki. („Megfagyok a férjem mellett"; „Jeges a szíve", „Jég van a hóna alatt" stb.) Az ilyen képzetek így analógiás úton az alacsony hőfok tudatát fejezik ki, azt, hogy valaki nem tud más személyre érzelmet fordítani. Ha egy jegyzőkönyvben 1-nél több Jég-válasz van, hőfokkonfliktusra kell gondolni: a személynek problémát okoz, hogy nem tud eléggé kötődni. Nemegyszer előfordul, hogy ugyanabban a jegyzőkönyvben Tűz-, Víz- és Jég-válaszokat találunk. Karaktemeurotikus személyeknél találkozunk ezzel, akik modorossággal, mesterkéltséggel próbálják rejtegetni indulataikat. A VI. táblára adott Jég-válasz beletartozik a frigiditás szindrómájába; férfiaknál mint az alacsony hőfok jele, az impotencia egyik összetevője lehet. Expl Ez a választípus analógiás-jelképes áttétel révén értelmezhető. Heves indulatokat fejez ki, amelyekkel szemben a személy tehetetlennek érzi magát. Mint a robbanékonyság jele, főként szekvenciában értelmezhető, például IX. (1) „Két
334
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
ember integet egymásnak, közben a bánya, amelyik előtt vannak, felrobban". A B+ jelzi az elaborációs feszültséget, az FbF és a zw a nagyfokú indulatot, amelynek elaborációjára végső soron képtelen, amint ezt a b = kudarc reakciója mutatja. Az elaborációs kudarccal együtt járó robbanékonyság a munkahelyi konfliktusok egyik modellje.
Térkép Ez a választípus is az „olcsó megoldások" közé tartozik. A személy ambicionálja, hogy művelt választ adjon, s ennek legkönnyebb változata mellett köt ki: passepartout-t mond, mindenre ráilleszthető sablont. Aki ezzel az ambícióval ad Térképválaszt, az tudja, kudarcok szokták érni, s ezt próbálja kompenzálni. Közeli rokona a b± válasznak, mindkettő kudarc és kompenzáció konfliktusát fejezi ki. Lokális értelmezésben a belső üresség élményét és a bizonytalanságot fejezi ki, ambícióval együtt. Mutatóként (3-4 Térkép-válasz): kiégett, ambiciózus emberek, kerülik a veszélyt, az akadályokat. Gyerekeknél, egészen a serdülés derekáig más a jelentése. Érdeklődést fejez ki, bár itt is utal a kisebb ellenállás irányába való sodródásra. Ritka esetben előfordul Térkép-válasz adekvát formával is (F+). Aki a jó megoldás erőfeszítését ilyen alacsony szintű tartalomra fordítja, az alábecsüli önmagát és valóságos értéke alatt teljesít. Geom Nagyon ritka, iskolás válasz. A tanult sablonok visszajárása a képzetáramlásban. Csak lokálisan értelmezhető: művelt, beszabályozott, enyhén infantilis reakció „jó tanuló" attitűd. Sablonossága a viselkedés indulattalanodási tendenciáját jelzi. Orn Akinek a képzetáramlásában díszítőelemek jutnak eszébe, bukkannak fel a jelentésadási folyamat során, az hajlik a helyzetek külsőséges megítélésére, a látszatot lényegesnek tartja. Ha a jegyzőkönyvben Orig+ válaszok fordulnak elő, az Orn a művészi beállítottság kiegészítője. Lokális értelmezésben a külsőségekre sokat adó énes magatartás jele; simulékony, gyakran édeskés emberekre jellemző, akik nem bonyolódnak konfliktusokba. Jel Nagyon ritka tartalom, az erős, intellektuálisan is mozgósítható elhárítást jelzi. Fegyelmezett emberek reakciója, akiknek azonban éppen az elhárítás miatt szűk az érdeklődési körük.
335
A RORSCHACH-PRÓBA
Festmény, Illusztráció, Szobor, Karikatúra Ebben a négy választípusban közös az élettelenítésnek, a tartalmatlanításnak a tendenciája. Implikálják a cenzúrafunkciót: az élettelenítésnek az a szerepe, hogy eltávolítsa a formát a tartalomtól. így meglehetősen alacsony színvonalú elhárító mechanizmusokat jelez: izolációt, regressziót. A szekvenciaértelmezésben igen fontosak mint az erős, eredményes, primitív elhárításnak a jegyei. Festmény. Akár kromatikus, akár akromatikus foltra adja a v. sz. ezt a választ, a foltszerűség érvényesült (FbF, HdF): az elhárításban a tartalom lesüllyed, az indulat és a hangulat megmarad. Az elhárítás mechanizmusa: tar- talmatlanítás, intellektuális elszegényedés. Illusztráció. Nagyon ritka reakció. Szekvenciaértelmezésben lényege a jelentéktelenítés, a bagatellizálás mint elhárítás. („Csak illusztráció".) A személyiségképben a cinizmusnak, az értékek egyfajta felhígulásának egyik összetevője. Szobor. Háromdimenziós majdnem ember válasz, éppen csak a tartalom hiányzik belőle. Mint elhárítás a paranoid kitérést jelzi. Mechanizmusa a fokozott jelentésadás: mindennek van valami rám vonatkoztatott jelentése, tehát minden gyanús, ezért óvakodni kell. Mindez gyanakvó, körülményes magatartásban nyilvánul meg. Karikatúra. Ritka jegy. Lokálisan értelmezhető mint devalválás, mint az élmények értékcsökkentése. Ez is elhárítás: a devalválással csökken a feszültség. A személyiségképben ez is értékhigítást jelent: frivolitás (= valamilyen részleges hasonlóság alapján a magasabb értéket alacsonyabb értékkel tenni egyenlővé. Frivol például az az író, aki a görög sorstragédiát krimiként kezeli, annak a közös jegynek az alapján, hogy abban is nyomoznak a gyilkosság után.) Szcéna A Szcéna-válaszok arra utalnak, hogy a jelentésadásban a dramatizálás készsége érvényesül. A személy olyan jeleneteket dolgoz ki válaszában, amilyeneket nappali ábrándozásai során hozott létre. Aki ilyen választ tud adni, annak megvan az a készsége, hogy az ábrándszövés mintájára akár a valóságban, de még inkább a képzeletben kompenzációs helyzeteket teremtsen. A Szcéna-válaszok a teatralitást, a viselkedés szubjektív, emocionális színezetét jelentik. Fokozott képzeleti kompenzációra vallanak, s így beletartoznak a hiszteroid szindrómába. Ennivaló Az orális mohóság megnyilvánulása a képzetáramlásban. Serdülőknél és felnőtteknél: infantilis szeretetigény.
336
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
Szimb Ez a ritka válasz az irrealitás betörését mutatja a képzetáramlásba. „Csodavárásban" is megnyilvánulhat. Mindenképpen szkizoidiának, a valóságtól való eltávolodásnak a jele. Aki több szimbólum-választ ad, az időben és térben rosszul tájékozódik, gyakorlati érzéke csökkent. Absztr Ambiciózus személyek jegyzőkönyvében fordul elő. Különbek akarnak lenni a többinél, igényt tartanak a környezet tiszteletére és megbecsülésére, jóllehet gondolataik gyakran üresek. Szem A szemet minden olyan esetben jelöljük, amikor a v. sz. képzetáramlásában előfordul, tehát akár egy arc részleteként sorolja fel, akár önálló válaszként mondja. Az értelmezésben azonban különbséget kell tennünk a két eset között. Az önálló Szemválasz egyszeri előfordulása is teljes értékű támpont: a részletezésként említett szem csak mutatószerűen értelmezhető (lokálisan nem!), három-négy előfordulás esetén. A szemnek kiemelt szerepe van az álmokban és a hallucinációkban. Álmokban megjelenik, mint a belső tilalmi rendszernek (a felettes énnek) a képviselője, és a vágyak teljesedése felé tartó álomszövést megállítja, a jelen lévő kontroll hangsúlyozásával más irányba tereli. De megjelenik ugyanennek a rendszernek a büntetőfunkciójaként is, a „vádoló szem" képi kifejezője a bűntudat élményének. A barátságosan ránk tekintő személyek egész arcukkal, sőt mimikájukkal jelennek meg álmainkban. Csak a szemükkel inkább az ellenséges tekintetek merednek ránk. A Szem-válaszok nagyrészt az énfunkció történéseinek kivetítései: legenyhébb formáiban szenzitivitást, önállóan vagy halmozottan projekciót és vonatkoztatást jeleznek, Szenzitivitáson (ez a Szem-válasz lokális és szekvencionális értelmezésben való jelentése) az énhangsúlyú, veszélyszínezetű orientációs reakciót értjük. A szenzitív ember vigyázzállásban él, mindenkor készenlétben várja, hogy veszély fenyegesse, hogy sérelem érje. Ennek az attitűdnek felső foka a gyanakvás, ahol a készenlét megfogalmazódik, tárgyhoz kapcsolódik és könnyen billenhet át vonatkoztatásba. A szenzitivitás tárgyatlan gyanakvás, vonatkoztatás. A „szenzitivitás-vonatkoztatás-üldöztetés" attitűdök foglalhatók össze abban, amit személyiségképben és kórformában paranoiditásnak nevezünk. A Szem tehát a paranoiditás jelzése, egy-két előfordulás esetén és lokális értelmezésben szenzitivitásnak, háromnál több Szem-válasz lokális értelmezésben vonatkoztatásnak felel meg.
337
A RORSCHACH-PRÓBA
Tőr Ez a ritka tartalom az agresszív tendencia áttételes kifejezése. Szadomazo- chisztikus feszültségre utal. A 30-as évek végén készült hazai standardban a szkizoform megbetegedések egyik jele volt, szkizofrének nagy számban adták. A 25 évvel későbbi magyar standardban szkizofréneknél éppen olyan ritka volt, mint más egészséges és betegcsoportokban. De az ezzel egy időben készült kanadai standardban még mindig jellemzőnek bizonyult a szkizofrénekre és megmaradt a szkizof- rén skála egyik elemének. Ennek, valamint asszociációs vizsgálatoknak az alapján szekvenciában értelmezik, mint a szadisztikus feszültség elhárításának következtében fellépő, deperszonalizációs tünetképződést. Sár Analógiás támpont. A „besározta magát", „mocsárba süllyedt", „pocsolyában fetreng" kifejezések erkölcsi színezetű áttételek. Ezekhez a képes kifejezésekhez kétféle klinikailag regisztrálható pszichikus folyamat tapad. Az egyik a zülléstől való félelem, a másik a züllés vonzása („nostalgie de la boue"). A kettő gyakran fordul elő együtt ugyanabban a személyben, ambivalens módon, de a „pocsolya iránti vágyódás" valójában ritka, nőknél esetleg prostitúciós ábrándokban jelentkezik. A Sár-válaszokban ennek az ambivalenciának a szorongásos mozzanata jelenik meg. Félelem a mocskostól, a szennytől, ami a személy saját gátlástalanságától való félelemnek a megfelelője. (Gervaise züllése Zola Patkányfogó)ában azzal indul meg, hogy a szennyes fehérneműk kupacán kezd szerelmeskedni.) Ha a jegyzőkönyvben Sár-válasz van, nem lehet tudni, hogy a személy saját magát tartja-e piszkosnak, vagy mindenki mást, hogy vágyódik-e a szennyre, vagy iszonyodik tőle. A válasz csupán azt jelzi, hogy a züllés foglalkoztatja, ebben a kategóriában ítél, és az ehhez tartozó elhárítások megvannak benne: undor-reakciókat ad. A pszichikus folyamat tehát: szigorú belső cenzúra - ennek jelentkezése undorreakcióban, ami egyben a neurotikus tünetképződés folyamatának modellje. Lokálisan és szekvenciában züllési problémának, undor-reakciónak, neurotikus tünetképződésnek értelmezhetjük. Szakadék Ritka tartalom. Lokálisan értelmezhető mint veszélyhelyzet kivetítése, mint a szorongás kompenzálása. Gyerekeknél aktuálneurotikus tünetképződésre utal.
338
Harmadik rész. A tartalmak értelmezése
Kő Formaadási nehézségek esetén fordul elő. A v. sz.-nek van asszociációja a képhez, de alakítani nem tudja. A Kő-válasz az asszociációk szegénységére, a gondolkodás koartációjára utal. Ha a v. sz. értelmi szintjét ítéljük meg, a Kő-válaszok inkább debilitás mellett szólnak, ha a tünetképződés hátterét elemezzük, több Kő-válasz organikus tünetképződésre, ezen belül a frontális lebeny károsodásának szindrómájára (az alakítás nehézségére) mutat. A személyiségképben az autisztikus koartáció támpontja. Barlang Ez a ritka válasz részint utalásos, részint pedig jelképes áttételben értelmezhető. Utalásos az elbüjással való kapcsolatában, jelképesen a barlang = üreg = anyaméh összefüggésben is értelmezzük. De szekvenciálisán mindig számolnunk kell szimbolikus jelentésének azzal az aspektusával, hogy az anya kiemelkedő szerepet játszik a motivációs rendszerben. Szín Ezt a választípust a tartalmatlanság és az érzékletesség együttes előfordulása jellemzi. Robbanékonyság belső zárlattal, szenzorialitás szegényes asszociációval. Mutatószerűen az epileptoid személyek robbanékony tudatkiürítésére utal; lokális értelmezésben erős zárlatos reakciók a tartalmak távol tartása végett. Amorf Aki ilyen választ ad, az voltaképpen nem mer mondani semmit. Ismereteit, tudását, színvonalát illetően kisebbségi érzése van. Az alacsony színvonalú személyek kisebbségi érzése ez. Jelentése: disszimuláció. Három Amorf-válasz esetén már az egész életvezetést átható tendenciáról van szó; egyébként lokálisan értelmezhető. Előfordul továbbá autisztikus tünetképződésnél, valamint alakítási nehézséggel együtt járó organikus tünetképződésnél.
339
A gyakorisági mutatók értelmezése A válaszok gyakoriságának a vizsgálata két értelmezési kategórián alapszik: > Az a válasz, amely sok jegyzőkönyvben fordul elő, jellemző az adott kultúrkör közgondolkodására. > Az a válasz, amely kevés jegyzőkönyvben fordul elő, egyéni produktum. Ebben az értelemben a vulger válaszok a közgondolkodáshoz való alkalmazkodás mértékét jelzik, az originális válaszok pedig azt mutatják, hogy mennyire képes a személy a közgondolkodással szemben egyéni meglátásait érvényesítem.
v% A Vulg-válaszok száma a jegyzőkönyvben az alkalmazkodás mutatója. A Vulg% azt mutatja meg, hogy a v. sz. milyen fokban képes alkalmazkodni a közgondolkodáshoz, mennyire fedik társításai az adott kultúrkör konvencionális képzeteit, mennyiben igyekszik érzelmileg és értelmileg beilleszkedni a helyzete révén adott közösségbe, mennyire azonosak a nézetei a közvéleménnyel. A Vulg- válaszoknak a válaszszámhoz viszonyított százalékos aránya tehát a konformizmus mutatója a Ropróbában. A Vulg-válaszok gyakoriságának diagnosztikai jelentőségét mutatja az itt következő táblázat.
A Vulg-válaszok gyakorisági megoszlása százalékban
Normálisok n = 100 Neurotikusok n = 40 Szkizofrének n = 40
1-4
5-8
9-12
13-16
17-20
21-nél több
1
22
38
26
9
4
12
52
25
8
3
52
28
20
-
-
-
A százalékos mutató változatai V% = 40 és 50 között: Átlagos alkalmazkodás. Nem konformista, nem is rebellis viselkedés.
340
Harmadik rész. A gyakorisági mutatók értelmezése
V% = 30 és 40 között: Alkalmazkodási zökkenő, indulatilag feszült helyzetben inadekvát viselkedés, neurotikus reakció. V% = 30 alatt: Bizarr, az alkalmazkodást elutasító viselkedés. Jó színvonalú jegyzőkönyvben: laza, szabálytalan emberek, művészek. Alacsony színvonalú jegyzőkönyvben: pszichózis, regresszió. V% = 50 és 70 között: Túlzott alkalmazkodás, konformizmus. V% = 70 fölött: Veszélyes elhárítás; a dependenciáig menő kiszikkadás, a fantázia a felelevenítő megismétlésre redukálódik. Klinikailag a depresszió mellett szól. A V% egyike a Ro-próbában kimutatható négyféle fékrendszernek. Az F+% és a B válaszok száma a gondolkodás fegyelmét és az érzelmi egyensúlyt jelzik, a T% és a V% a tudattartalmak változatosságát, vagy ellenkezőleg, sztereotip voltát és konformizmusát mutatja meg.
A háromféle vulger válasz A V% fékjellegéből indult ki Neiger (1954) a Realitásindex (Rí) kidolgozásában. Vulgválaszokból összeállított skálával igyekezett meghatározni a valósághoz való alkalmazkodás fokát, és azt vizsgálta, hogy az egyes kórképek mennyire különülnek el az alkalmazkodást jelző index szempontjából. Ennek során azt tapasztalta, hogy a Vulg-válaszok alapján pontosabban differenciálhatunk, ha a kisebb, de még mindig jelentékeny másodlagos vulger válaszokat (V2) is figyelembe vesszük. Neigernek és munkatársainak a vizsgálata (Neiger, Slemon és Quirk, 1961/a) indított bennünket arra, hogy Szakács Ferenccel együtt (1965) differenciáltabban vizsgáljuk a Vulg%-ot, többféle Vulg-választ különböztessünk meg, és így az alkalmazkodás fokozataira vonatkozóan értelmezhető támpontot kapjunk. Ezzel tovább bővítettük a negyedik oszlop jelrendszerét. A Neiger-fé- le Vj és V2 jel mellett egy további V3 jelet is beiktattunk. (Lásd Első rész, 77. old.) E három jel alkalmazásával a negyedik oszlopban gyakorlatilag szinte valamennyi választ jelöltük a konvencionalitáshoz való viszony szempontjából. (Mert a nem jelölt válaszról tudjuk, hogy a 2-7%-os gyakoriság szűkebb övezetébe tartozik.) Feltevésünk az volt, hogy a gyakoriság differenciálásával támpontot kapunk az egyes v. sz.-ek alkalmazkodási módjának megítéléséhez. Nemcsak azt határozhatjuk meg, hogy a normális átlaghoz viszonyítva optimális, túlzott vagy alacsony-e a v. sz. Vulg%-a, hanem azt is, hogy válasza a „vulgaritásnak" - a konvencionalitásnak - milyen fokán van, s hogy milyen arányban fordulnak elő gondolatvilágában a teljesen konvencionális, a megközelítően konvencionális és az egyéni színezetű alkalmazkodás képletei.
341
A RORSCHACH-PRÓBA
A hazai Vulg-válaszok egybevágása a külföldi Vulg-válaszokkal A Vulg-válaszok száma különféle országokban nem azonos. A közgondolkodás elemi képzetanyaga, az egyszerű vizuális felszólítással kiváltott első asszociációk még egyazon kultúrkörben sem egyeznek meg teljesen. Magyarországon és Franciaországban 14, Svájcban 18, Kanadában 16 V1 választ mutattak ki (25%-os gyakorisággal). A legfontosabb Vulg-válaszok mégis minden országban fellelhetők, nagyjából egyforma gyakorisággal. A külföldi jegyzékekben négy olyan válasz van, amely sok országban Vx, de nálunk még a V3 gyakoriságát sem érte el. Ezek: „Lámpa" (II. tábla, 17. lók.); „Masni" (Hl. tábla 2. lók.); „Állatfej" (IV. tábla 1. lók.); „Madár" (IV. tábla, G). Magyarázatra szoruló érdekes összefüggés, hogy a magyar neurotikus anyagban mind a négy válasz eléri a Vulg határát.
A Vulg-fokozatok aránya Fontos mutató az, hogy a személy vulger válaszai hogyan oszlanak meg a gyakoriság három fokozata szerint. Ezt a Vulg-válaszok fokozati arányának a mutatójában fejezzük ki. Ez a mutató: V, : (V2+V3) (Ennek az aránynak az értelmezésekor különösen fontos a válaszok számának a mérlegelése. Rövid jegyzőkönyvben szükségszerűen csak a legkonven- cionálisabb vulger válaszok [Vj] kerülnek be. Minél hosszabb a jegyzőkönyv, annál több esély van a másodlagos és a harmadlagos Vulg-válaszok megjelenésére.) A Vulg fokozatok arányának diagnosztikai támpontjai a válaszszámhoz viszonyítva (tehát ahhoz az aritmetikai tendenciához, hogy rövid jegyzőkönyvben több az elsődleges, hosszú jegyzőkönyvben több a másodlagos és harmadlagos Vulg) a következők: Vj = V2+V3 arány minden jegyzőkönyvben a normalitás mellett szól. A szigorúan válogatott sine morbo anyagnak a fele ezt adja. Hosszabb jegyzőkönyvben (40 választól kezdve), ha az elsődleges Vulg lényegesen több, mint a másodlagos és a harmadlagos összege, a Vulg-konstellá- ció valószínű jelentése: eredményes, de konfliktusos alkalmazkodás; a személy szinte elvárja, hogy alkalmazkodásra késztessék, életét a kényszerű alkalmazkodás igényével vezeti. Önálló alkalmazkodási készsége sokkal gyengébb. Pontos szabályozás (autokratikus élettárs, ideológiai irányítás) nélkül alkalmazkodása bizonytalan, bűntudattal kísért zavarok lépnek fel. Ez ellen védőgátlással védekezik, s ez vezet az atoniás, aszténiás dekoncentrációs tünetekhez.
342
Harmadik rész. A gyakorisági mutatók értelmezése
Rövidebb (20 válasz alatti) jegyzőkönyvben, az aritmetikai tendenciával ellentétes paradox reakció [Vx< (V2 + V3] olyan v. sz.-eket jellemez, akik általános viselkedésükben jól, konfliktusos helyzetekben azonban viszonylag rosszul alkalmazkodnak. Szociabilitásuknak és alkalmazkodókészségüknek rossz az eloszlása, másodlagos jelentőségű helyzetekben reálisak, de fontos döntéseikben inkább szubjektívak, az énes mozzanat ilyenkor túlsúlyba kerül a tárgyi indokkal szemben. Átlagos válaszszámú jegyzőkönyvekben (25-40) a normális személyek a kiegyensúlyozott konstelláció felé tendálnak, amelyben az elsődleges Vulg-vála- szok száma enyhe eltéréssel megegyezik a másodlagos és a harmadlagos Vulg- ok összegével. A neurotikusok olyan Vulg-mutató felé tendálnak, amelyben több, esetleg sokkal több az elsődleges Vulg, mint a másodlagos és a harmadlagos Vulg-ok összege. A szkizofrének és a pszichopaták egy része is inkább olyan Vulg-mutatót ad, amelyben a V3 kevesebb, mint a (V2 + V3). Ezeket a tendenciákat valószínűsíti a következő összeállítás (%-ban):
Szkizofrének
Normálisok
Neurotikusok
V, > (V2 + v3)
35
45
56
Vi <(V2 + V3)
55
38
25
Gyerek-Vulg-okfelnőtt jegyzőkönyvekben A felnőtteknél észlelt 66 Vulg-válaszból a gyerekeknél 28 bizonyult Vulg-nak. De ezeken kívül a megállapított alsó határnál nagyobb gyakorisággal adnak a gyerekek még 26 választ. Ezek közül 22 válaszban a gyerekeken kívül semelyik csoport sem éri el a Vulg-szintet. Ezeket a válaszokat tekintjük „gyermek- Vulg" válaszoknak. (Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy minden kor és betegségcsoportban csak a normális felnőttcsoport Vulg-listájának a válaszait jelöljük Vulg-gal. Ez vonatkozik a gyerekekre is. A gyerek-Vulg-ok tehát a felnőtt jegyzőkönyvek értelmezésében nyújthatnak támpontot. Felnőtt jegyzőkönyvben 3-nál több gyermek Vulg előfordulása már infantilis viselkedésre és alkalmazkodási zavarra utal.) A gyerek-Vulg-válaszok táblánként a következők (zárójelben a lokalizációs jelek):
I. II. III. IV. V. VI.
Két ember (2); Hegy (G); Repülőgép (G). Tűz (2, 3); Vár, Ház, Torony (4). Madár (6); Négylábú állat (6). Négylábú állat (G); Fa, Fatörzs (1). Láb (5); Nyúl (1). Szárny (4, Do); Macska (6,7); Hegedű (16,17). 343
A RORSCHACH-PRÓBA
VII. VIII. IX. X.
Vár, Ház (4,5). Tűz (3); Ház,Torony (5). Fa (3-16). Madár (7); Állat (11); Fa (3); Hold, Nap, Csillagok (6).
„Négylábú állat" a III. és IV. táblán - felnőttnél súlyos indulati infantilis rögződés jele.
Orig-válaszok 3- 4 Orig+ válasz egy jegyzőkönyvben már jó színvonalra utal. Eredetiséget, önálló véleményalkotást jelez. Bármilyen területen tehetséges személyek jegyzőkönyvében mindig találunk Orig+-t. A rossz originális (Őrig-) igen kedvezőtlen jegy. Pszichotikusok és oligof- rének jegyzőkönyveiben fordul elő; esetleg súlyos pszichopatáknál. Az Orig± jellegzetes pszichopátiás jegy; neurotikus képben is a pszichopatizálódás veszélyét jelzi. Fontos diagnosztikai jegy az egyazon jegyzőkönyvben előforduló Orig+ és Őrigválasz. Pszichózist valószínűsít. Depressziós betegek jegyzőkönyvében általában nem találunk Orig-vá- laszt. Már egy Orig-válasz is a depresszió ellen szól.
• > (Az első négy oszlop jeleinek az értelmezésében a hagyományos Ro-irodalom mellett főként Neiger munkáit használtam fel. A determinánsok elemzésében sokat vettem át Piotrowski könyvéből. A tartalmak diagnosztikai meghatározásában Binét Ágnes, a gyakorisági mutatók kidolgozásában Szakács Ferenc volt a munkatársam.)
344
NEGYEDIK RÉSZ A KÜLÖNLEGES REAKCIÓK ÉRTELMEZÉSE, A TÁBLÁK FELSZÓLÍTÓ JELLEGE Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók A Ro-vizsgálatban kapott válaszok - a feladathelyzethez szabott, és a lelki élet ökonomikus egyensúlyának megfelelő áttételekkel - a v. sz. valóságos magatartásának felelnek meg. A válaszsor a viselkedésnek a vizsgálati helyzet lehetőségeire és arányaira redukált változata. így azután nemcsak a feladatmegoldó jelentésadás jellemző a személyre, hanem jellemzőek rá a folyamat melléktermékei (a rejtett determinánsok, a habozások, a fogalmazási cikornyák), a kitérés és az elodázás változatai (elakadás, leírás, tapadás stb.), és a viselkedés egyéb összetevői is (pl. a szubjektív reakciók, az értékelő és kritikai megnyilvánulások). Ezeket regisztráljuk az ötödik oszlopban. A különleges reakciók sűrített egységek, modellreakciók: valóságos pszichikus folyamatokat rögzítenek, gyakran viselkedési minták leképezései, esetleg tartalmak jelképes áttételei is. Tendenciaként szövik át a válaszsort, s így nem annyira egyes tünetekre utalnak, mint inkább a v. sz. jellegzetes észlelés- és gondolkodásmódját, pszichikus arculatát - Wallon (1945) kifejezésével - a „forme mentale"-t fejezik ki. A különleges reakciók bevezetése nemcsak kibővítette, hanem érdemben is módosította a Ro-próba értelmezését. Aki a különleges reakciókat jelöli és mérlegeli, az másféle pszichogramot készít a v. sz.-ről, mint az, aki a négy hagyományos oszlop alapján értelmez, vagy pusztán a válaszok szimbólumértékét elemzi. Más lélektani kategóriákban határozza meg a személyiséget, és más kritériumokhoz köti a pszichodiagnosztikai összefoglalást. A hagyományos feldolgozás valóságos szemantikai rendszerrel dolgozik, amelyben a jeleknek az életkori és a kórtani csoportokban való előfordulási gyakorisága szerint bizonyos személyiség-lélektani elvek alapján tulajdonít értelmet. A különleges reakciók viszont nem tartoznak bele ebbe a szemantikai rendszerbe. Nem egy személyiség-lélektani kategóriát olvasunk ki belőlük, hanem a tényleges pszichikus történést ragadjuk meg.
345
A RORSCHACH-PRÓBA
Néhány különleges reakciót már a hagyományos jelölés is feltüntetett. Mutatókban összesithető jelölésüket és az ehhez szükséges ötödik oszlopot én vezettem be. Az első és legfontosabb reakciókat természetesen magától Rorschachtól merítettem. Már Rorschach (1921) is regisztrálta és jelölte a foltértelmezési folyamatnak néhány olyan diagnosztikailag felhasználható elemét, amely tulajdonképpen kívül esik a négy alapszemponton. Nem foglalta össze ezeket külön csoportban; egy részüket a felfogásmódhoz vagy a determinánshoz kötötte, a többit pedig az összesítő táblázatban tüntette fel. Tizenkét olyan globális reakciót jelölt és értelmezett, amelyet ma a Ro-iro- dalom különleges reakciónak tekint. Ezek a következők: Versagen, Színsokk, Jelentéstudat (Bedeutung), Kombináció, Konfabuláció, Kontamináció, Persze- veráció, Sztereotípia, Pozíció, Számreakció, Perspektíva, Akromatikus színválaszok (fekete, szürke, fehér mint szín). A különböző szerzők vizsgálati tapasztalataik alapján újabb és újabb, diagnosztikailag értelmezhető elemekre mutattak rá, s így a négy oszlopba be nem illeszthető jelentésadási mozzanatok száma egyre nőtt. Zulliger (1941) a Rorschach által már használt reakciókon kívül még ötöt közölt (lokalizációs bizonytalanság, szubjektív reakció, szimmetria, B-elfojtás, mozgásos kísérőjelenségek). Saját vizsgálataimban (1940, 1968) további ilyen diagnosztikai támpontokat különítettem el (befestés, színdramatizálás, színhívás, ideovizualitás, proprioceptív reakció, tükör, kontúr, csonkítás stb.), és ezeket „általános reakciók" néven egy ötödik jelölési oszlopban foglaltam össze. Rapaport és munkatársai (1946) a jelentésadás verbális folyamatait elemezték, és újabb általános reakciókat írtak le, köztük a sokszorosan igazolt bizarr ver- balizáció jelenségcsoportját. Bohm (1951) „különleges jelenségek", Neiger (1953) pedig „specifikus reakciók" néven állította össze az ötödik oszlop támpontjait. Bohm (1957), könyvének második kiadásában 71 (bontással 86) különleges reakciót ismertet. Neiger a munkájának 1956-os angol nyelvű kiadásához használt összesítőlapon 112 reakciót és 13 komplex választípust sorolt fel az ötödik oszlopban. A mi jelenleg használt összesítő lapunkon 15 csoportban 159 különleges reakció szerepel. Ezeknek a pontos meghatározását, jelölési kritériumait az Első részben közöljük (lásd 81. old.). Itt az értelmezésre szorítkozunk, a jelölési szabályokat nem ismételjük meg. A különleges reakciók sora természetesen nem zárult le. Újabb vizsgálatok újabb támpontértékű elemeket különítenek majd el; a ma használatosak közül pedig néhány valószínűleg értéktelennek fog bizonyulni. Az ötödik oszlop a vizsgálati technika fejlesztésének szabad területe. A legjelentősebb munkát ezen a téren Neiger (1953) végezte, aki 500 (neurotikus, szkizofrén, epilepsziás, sine morbo) személyen ellenőrizte a különleges reakciók jelentését.
346
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Jelentésadási tudat A helyzetek átélésében, környezetünk tudomásulvételében van bizonyos benyomásunk arról, hogy mit élünk meg. Tudom, hogy ami történik velem, azt magam csinálom-e vagy mások csinálják velem, hogy az valóságos történés-e, vagy játék, vagy színházi előadás, hogy egy eseménynek résztvevője vagyok-e vagy tanúja. Tudom, hogy az élményemet hallom, olvasom vagy elgondolom- e. Ez a tudatélmény általában nem hangsúlyozott Csak akkor éleződik ki, csak akkor terelődik rá a figyelem, ha bizonytalan, elmosódott, ha például gondolkodnom kell azon, hogy egy lepergő élmény valóságos történés-e vagy játék. Ilyenkor csak külön ráirányulással, retrospekcióval ragadhatom meg a tudatélményt. A Ro-vizsgálat helyzete, feladata sajátos átélési tudatot hoz létre. A v. sz. (a normális v. sz.) tudja, hogy a tábláknak nincs meghatározott jelentésük, ő ad értelmet a foltoknak Alakjuk, színük, árnyékolásuk sokféle emléknyomot idézhet fel, közülük kell válogatni, és a kiválasztottat - visszacsatolással - hozzáidomítani a folt alaki vonásaihoz, tudva azt, hogy a megfelelés sohasem teljes. Ennek a feladatnak és műveletnek az átélése a jelentésadási (vagy értelmezési) tudat. Sok tekintetben hasonlít ez a nappali ábrándra emlékeztető képszövögetés élménytudatához. Az átélésben éppen úgy küszöb alatti, vagy éppen a küszöbön vibrál, mint a legtöbb nappali álom tudatélménye. Normális személynél csak retrospektiven ragadható meg, csak külön rékérdezéssel, ráirányítással hozható felszínre. Az alakítás, a jelentésadás folyamatában ez a tudatosság küszöbén vibráló értelmezési tudat eltolódhat, inadekvát, fokozott hangsúlyt kaphat. Ilyenkor a v. sz. éppen a feladat lényegéből fakadó többértelműség miatt bizonytalanná, habozóvá válik, s magát a jelentésadási tudatot saját szemléleti tévedésének vagy a kép hibájának tekinti. Más esetben az értelmezési tudat elhomályosodhat, esetleg teljesen hiányozhat, s a v . sz.-nek az az élménye támadhat, hogy a foltnak meghatározott jelentése van, amire neki rá kell jönnie. Tehát a jelentésadási tudat áthangolódik jelentéstudatra; tudatában nem ő ad jelentést a foltnak, hanem a foltnak van jelentése. A tudatélmény kiegyenlítettsége, állandó észrevétlen jelenléte és felidézhe- tősége abba a rendszerbe tartozik bele, amelyet valóságfunkciónak nevezünk. Ezért utalhat a jelentésadási tudat intenzitása a realitásérzék működési zavarára. Ennek egyik változata jellemzi a központi idegrendszer károsodását is. Az organikus idegrendszeri betegek sajátos bizonytalansága a tudatélmény ingadozásában is kifejezésre jut. Az organikus beteg észleli a külvilágot, de képzetáramlása, gondolkodása egyre kevésbé engedelmeskedik begyakorolt habitusának. A betegség következtében megváltozott készségei konfliktusba kerülnek a tapasztalatának és szokásainak megfelelő aspirációs szintjével (igényszintjével). Az organikus károsodás következtében beállott elváltozás az átélési tudat számára meglepetés. Hiszen a beteg tudatélménye olyan belső törté
347
A RORSCHACH-PRÓBA
néseknek az élménymaradványa, amelyek még sértetlen memória, ép koncentrációkészség mellett peregtek le, most viszont olyan folyamatokhoz kell igazodnia, amelyekben ezek a funkciók időnként hiányosan működnek. így az ilyen betegek realitásérzéke válik bizonytalanná, s ez jut kifejezésre a jelentésadási tudat bizonytalanságában.
Fokozott jelentésadási tudat Az értelmezési tudat hangsúlyozása vagy ismételt említése azt jelzi, hogy a v. sz. fokozottan óvatos az átélésben; fél az illúzióktól, védekezik ellenük. Azonnal észreveszi, hogy a feladatban a valóság (az exponált kép) meghatározatlan jelentésű, s így megoldásakor illúziókhoz kell folyamodnia. Ezt hangsúlyozza - védekezésképpen - a fokozott értelmezési tudattal. Az átélésnek ez az óvatossága az elidegenedés egyik lehetséges modellreak- ciója. A v. sz. nem tudja, nem meri átadni magát a foltértelmezés jellegzetes, kissé álomszerű képszövésének, s éppen ilyen kevéssé képes beleélni magát feladatokba, kapcsolatokba, helyzetekbe. Kívül marad, és saját viszonylatait is idegenként, kívülről szemléli. Neiger (1956) kiemeli, hogy ez a reakció általában a fokozott tudatosság elhárító mechanizmusának a körébe tartozik. Mintha a személy azért fokozná éberségét és figyelmét, hogy így fölébe kerekedjék a helyzetnek. A mi asszociációs vizsgálataink szerint az a feszültség, amelynek leküzdésére a fokozott jelentésadási tudat irányul, az énnel összefüggő szorongások körébe tartozik. (Félelem a tudatvesztéstől; szorongás, hogy nem fog tudni helytállni, hogy ki fog mondani valamit, amit nem lenne szabad kimondania.) Kiindulása tehát az énre vonatkozó félelem; magatartási következménye pedig az átélés csökkent hőfoka, elidegenedés. Normális személynél ez főként az I. táblán fordul elő; az érzelmi átélés hiányát jelzi. A viszonylag sok válasz, a tartalmi körök nagy száma, és a gazdag felfogó típus különíti el a kóros változattól. Kompenzációs, sőt még inkább disszimulációs jegyként találjuk meg prepszichotikusok vagy remisszióban lévő pszichotikusok jegyzőkönyvében. Megítélésekor nem tévedhetünk, mert a fokozott értelmezési tudat ellentétével, a jelentéstudattal (a Bedeutung-reakcióval) váltakozik. Végül előfordulhat pszichopata jegyzőkönyvekben is (főként férfiaknál) mint az érzelmi elhidegülésnek, az élményidegenségnek a jegye. Minden jegyzőkönyvben, a normálistól a pszichotikusig terjedő minden változatban már egyszeri előfordulása is kívül maradásnak, az élménnyel szembeni idegenségnek a megnyilvánulása.
348
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Jelentéstudat (Bedeutung) Azt a tudatállapotot fejezi ki, hogy a foltnak egy meghatározott jelentése van. így mindenképpen az észlelési tudat beszűkülését jelzi, mentális rigiditást fejez ki. Ha csak az I. táblán fordul elő, alkalmazkodási nehézséget, főként értelmi feladatok előtti megtorpanást jelez, a v. sz. új helyzetben megbénul, „lassan kapcsol". Ha egy jegyzőkönyvben többször fordul elő és hol kimondottan, hol lappangva a válaszadás egész folyamatát jellemzi, akkor a rigiditásnak olyan fokára kell gondolnunk, amely oligofréniában vagy pszichózisban fordul elő, s emellett az organikus pszichoszindrómának is egyik eleme. A Jelentéstudat értelmezésében súlyos diagnosztikai tévedésbe is bonyolódhatunk. Nagyon alacsony színvonalú, iskolázatlan személyeknél is előfordulhat ugyanis; nem szórványosan, hanem az egész jegyzőkönyvön végighúzódva Ilyenkor a rigiditás a „primitív személyiség" klinikai képébe illeszkedik. A Bedeutunghozzáállás pszichoterápiához negatív indikáció: az ilyen ri- giditáson nehezen szivárognak át pszichés hatások. A tanulási prognózis is kedvezőtlen.
Infantilis jelentéstudat A gyermeki tudat egyik megnyilvánulása: nagy szintkülönbségű tudatállapotok egyidejű vagy csaknem egyidejű jelenléte. Az észlelés folyamatát normális értelmezési tudat jellemzi, hiszen a v. sz. könnyen ad tartalmilag változatos és a folt formai tulajdonságainak nagyjából megfelelő válaszokat. Egyidejűleg adva van azonban a jelentéstudat is: a kép értelmezhető ugyan, de meghatározott jelentése is van. Az egy jelentés itt nem az észlelési tudat beszűkülése, nem a szemlélethez tapad, hanem a helyzet és a feladat értelmezéséhez. Az a feltevés rejlik mögötte, hogy ha már ilyen különös vizsgálatot végeznek, akkor biztosan „ki kell találni valamit". Ahogy a gyermek átéli: „erről több mindent lehet mondani, de ezek közül a néni biztos csak egyet tart jónak". Ez a reakció a gyermekeknél 8-9 éves korig életkori sajátosság. 10 éves kortól kezdve fokozott biztonságigényt mutat, a szabályozottságnak, az uniformizáltságnak a vágyát, az ítéleti heteronómia igényét. Terápiái és pedagógiai munkához kedvező a prognózis, mert a tudatszint eltolódásának a közvetlen motivációja az alkalmazkodás. Felnőtteknél infantilis jegy. Fokozott kapcsolatigényt, viszonylag gyengébb ítélőképességet jelez. Infantilis riadtságra utal: nem mer bemenni egy hivatalba, fél az intézmény rendjétől, úgy fél az emberektől, mint a riadt gyerek a felnőttektől.
349
A RORSCHACH-PRÓBA
Szub j ekt-kritika A feladati feszültség megzavarja az értelmezés menetét. Okát a v. sz. magára vonatkoztatja. A Szubjekt-kritika jelzi tehát a hangsúlyozottan szubjektív beállítottságot: a személy a történéseket elsődlegesen mint saját cselekvéseinek, szándékának következményeit éli meg. Ez a szubjektív képzetáramlás a neurotikus viselkedés sajátja. A Szubjekt-kritika minden esetben belső bizonytalanságot fejez ki, legtöbbször alacsonyabbrendűségi érzést; szorongásos, neurotikus tünetképződést. Ilyen speciális jelzési értéke azonban csak akkor van, ha többször visszatér a jegyzőkönyvben, és nem keveredik a jelentésadási tudat ingadozásának más reakcióival. Ezek mellett (főként Bizonytalanság, Tehetetlenség mellett) a Szubjekt-kritika az organikus pszichoszindróma tudatélmény-labilitását erősíti, egészíti ki. A Szubjekt-kritikát követő válaszokkal együtt modellszerűen pereg le előttünk az, ahogyan a v. sz. a valóságban viselkedik, ha feladatfeszültség lép fel. Például ha a Szubjekt-kritika mellett vagy az azt követő válaszban F-reakciót kapunk, majd Orig+ következik, ez azt jelenti, hogy a v. sz. teljesítményszintje átmenetileg csökken, majd úrrá lesz a Szubjekt-kritikával jelzett feszültség és zavar fölött, sőt ezt átlagon felüli teljesítménnyel kompenzálja. Obj ekt-kritika Összesítve csak akkor értelmezzük, ha egy jegyzőkönyvben többször fordul elő, és mint tendencia az egész jegyzőkönyvön végighúzódik. Ilyenkor háromféle mechanizmus lehetőségét mérlegelhetjük: > Objekt-kritika előadódhat úgy, hogy a feladati feszültség megzavarja az értelmezés menetét, s a v . sz. ennek okát a külvilágra, az ingerre hárítja. Ebben az esetben a felelősségelhárítás egyik modellreakciója: a zavar „nem az én hibám, hanem a tárgyé". Ez szenzitív viszonyulás a külvilághoz, így értelmezhetjük az Objektkritikát, ha Szubjektív kritikával váltakozva fordul elő: hol mindennek ő maga az oka, hol meg mindenért a körülményeket hibáztatja. Ez annak a szenzitív ítéleti labilitásnak a körébe tartozik, amelyet a dicsekvés - panaszkodás váltakozásának a neurotikus magatartásformája jellemez. > Objekt-kritika létrejöhet visszacsatolási (feed-back) zavar következtében. A jelentésadás megtörtént, a v. sz. megfogalmazta a választ, de az ezzel egyidejű vagy közvetlenül ezt követő visszacsatolásnál bizonytalanná válik, úgy látja, hogy az adott jelentés nem illik rá a foltra. A visszacsatolási gátlás a beszűkülésnek, a mentális romlásnak is jegye. Olyan személyeknél fordul elő, akiknek már tapasztalatuk van arról, hogy az első pillanatban felfogott értelmet „elveszítik". Már szórványos organikus jegyek mellett is, főként gyakori perszeverációval együtt, az Objekt-kritika többszöri előfordulása az arterioszklerózis korai jelzése.
350
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Ennek a gátlásnak a mechanizmusa modellszerűen fedi a regressziós elhárítás folyamatát: a felfogástól a visszacsatolásig (tehát néhány pillanat alatt) megváltozik a v. sz. tudatszintje; folt és jelentés teljes egybevágásának az igényével lép fel, tehát rejtett Bedeutung-háttéren. A többször előforduló Objekt- kritikából, ha a jegyzőkönyvben legalább egy Bedeutung-reakció van, a regresszió mechanizmusára következtethetünk. Az Objekt-kritika oligofréneknél alig fordul elő. Az értelmi fogyatékosoknál ugyanis maga a visszacsatolási gátlás jelensége nagyon ritka. Amit egyszer kimondták, az érvényes. így az Objekt-kritika alacsony F%, Bedeutung konstelláció mellett is ritkább. Oligofrénia ellen szól, és elkülöníti ezt a képet a regressziótól. > Súlyos pszichiátriai esetekben az Objekt-kritika az értelmezési tudat alakulásának viszonylag magas szintjét mutatja. Moussong-Kovács Erzsébet (1960) a tudatzavar különböző eseteiben felvett jegyzőkönyvek alapján a következő tudatszínteket különíti el a Ro-ban: A legalacsonyabb szinten teljes jelentéstudat, teljes perszeveráció, rossz formák; minden tábla pontosan ugyanazt ábrázolja. Valamivel magasabb szinten még mindig teljes jelentéstudat, rossz formákkal, de a táblák nem egészen azonosak, csupán egy tartalmi kort képviselnek, tehát nem perszeverációról, hanem sztereotípiáról van szó. A következő szinten a jelentéstudat és a sztereotípia mellett F+ Vulg válaszok jelennek meg. Majd ugrásszerűen magasabb szintet képvisel az értelmezési tudatban az a válaszsor, amelyben már nincs jelentéstudat, és a táblák azonosságának, illetve kváziazonosságának az élménye (perszeveráció vagy sztereotípia) nem mutatkozik. Ezt a szintet jellemzi a Szubjekt-kritika. S végül az értelmezési tudatnak egy még magasabb szintjén megjelenik az Objekt-kritika, mint a jelentésadás ellentéteként mutatkozó „nem-azonosság élményének" a jegye. Ha tehát Ro-val követjük a tudatzavar remisszióját: amint teljesen eltűnik a Bedeutung-reakció, és megjelenik az Objekt-kritika, a tudatzavar lényegében megszűnt. Ha fordítva indulunk, a normál tudatszintről, akkor érthetően a Bedeutung-reakció megjelenése Objekt-kritika mellett regressziós változásnak, visszacsúszásnak felel meg. (Az Objekt-kritika természetesen csupán a tudatzavarok remissziójának a vizsgálati anyagában képviseli az értelmezési tudat legmagasabb szintjét. Normális anyagban az optimális szint a laza, elengedett képszovógetés, amelyben az értelmezesi tudat élménye csak a küszöbön vibrál, nem jut kifejezésre, jelentéstudat pedig nem fordulhat elő. Az éber álom alakítóműveleteihez hasonló válaszadást nem zavarja meg sem a feladati feszültség, sem a visszacsatolási gátlás, tehát a Szubjektkritika és az Objekt-kritika egyaránt ritka.) Az Objekt-kritika szekvenciában és lokálisan is értelmezhető. Ilyenkor Nei- ger (1961/b) szerint az emocionális érzékenység elhárításáról van szó, a teljesítmény pszichaszténiás csökkenéséről. A normális és a neurotikus jegyzőkönyvekben ez táblák szerint értelmezhető: az I. táblán csaknem jelentéktelen,
351
A RORSCHACH-PRÓBA
legfeljebb enyhe csökkentértékűségű gondolatokat jelez; az V. táblán tájékozódási bizonytalanságot; a VI. táblán szexuális bizonytalanság.
Színkritika A feladati feszültség megzavarja a jelentésadás folyamatát; a kínos pillanattól a személy nem a „ki a bűnös" (az „én hibám vagy „a kép rossz") típusú konkrét vonatkoztatással igyekszik szabadulni, hanem emocionális értékelő-reakciót ad, és ezzel igyekszik elvezetni a feszültséget. Az érzelmileg fűtött védekező magatartás jele: a személy nagy indulati hőfokkal mond véleményt, mintha etikai piedesztálon állna, és az érzelmi feszültség hitelesítené szubjektív értékítéleteit. Magas színvonalú személyeknél - főként férfiaknál - a túlfűtött fantáziaéletnek és a teátrális életvezetésnek a jele. Neurotikus jegyzőkönyvben jelenetrendező feszült hisztériára és egyben hiszteroid túlfűtött szexuális fantáziára utal. Egyébként normális konstellációkban is biztos jegye a túlzott szubjektivitásnak, az érzelmi elfogultságnak. Vagy-vagy válasz Pszichikus mechanizmusának lényege a bizonytalanság. A v. sz. nem kötelezi el magát az egyébként legtöbbször vulgáris válasznál, hanem többféle lehetőséget kínál. Hangsúlyozza, hogy nem döntött, és nem is akar dönteni. A Kettős válaszban (lásd az „Elaborációk" csoportjában) a v. sz. szellemi örömöt talál abban, hogy egy részletnek több jelentést is tulajdonít. A Vagy-vagy reakcióban viszont azt domborítja ki, hogy egyetlen biztos választ sem tud adni. Itt a kettő kevesebb, mint az egy. Normális jegyzőkönyvben a felszólító jelleg szerint értelmezzük az így jelzett bizonytalanságot. Többszörös előfordulása felelősségelhárító karakteropá- tiás bizonytalanságra utal. Kérdő reakció A bizonytalanságot fejezi ki. Tájékozódásukban naiv, szorongásos személyeknél tendenciaszerűen vonul végig a jegyzőkönyvben. A kérdő hangsúly a szorongás elhárításának egy igen kezdetleges formája, a meg nem történtté tevéssel rokon. A külvilágban rosszul tájékozódó, bizonytalan személyek elhárítási módja. Tagadó reakció Közvetlenül fejezi ki a v. sz. bizonytalanságát. A jól pergő észlelési és asszociációs folyamatba betör a bizonytalanság élménye. Az így létrejövő ambivalens értelmezési tudatot fejezi ki a szabályos válasz tagadó megfogalmazása.
352
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Elsődleges jelentése a belső bizonytalanság, az íteleti ambivalencia. Szórványos előfordulása csak így értelmezhető Többszörösen, tendenciaszerűen a szorongásos tünet jele bármilyen kórképben. Differenciáldiagnosztikai értéke is van: alacsony színvonalú jegyzőkönyvben, ahol a pszichotikus és az organikus háttér elkülönítése problémát okoz, a Tagadó reakció többszöri előfordulása inkább az organikus háttér mellett szól. (Lásd az ,,Annulláció"-t.)
Annulláció Normális jegyzőkönyvben igen ritka. Szkizofréneknél, főként krónikus esetekben gyakori. A szkizofrén formaértelmezés egyik legjellegzetesebb tünete: a beteg mond egy választ, majd rövid szünet után kételkedik benne, és visszavonja azt, amit mond. Gyakran bőbeszédűen, hosszan meg is okolja a visszavonást. Differenciáldiagnosztikai támpont: pszichotikus képben az Annulláció szkizofréniáról, a Tagadó reakció pedig organikus háttérről tanúskodik. A jelentésadási bizonytalanság tehát az organikus pszichoszindróma esetében mint ambivalencia jelenik meg az észlelési folyamatban: a beteg eleve nem bízik abban, hogy pontosan fogja fel és helyesen érti meg az ingeregyütteseket; ezt memóriakieséseinek és koncentrációs zavarának a reális tapasztalatai sugallják; így már a jelentésadás pillanatában kétségbe vonja, tagadja, hogy amit a táblán lát, az megfelelő lehet. A szkizofrén képzetáramlásban a bizonytalanság a visszacsatolásban mutatkozik, a meg nem történtté tevés kezdetleges elhárító mechanizmusának egyik változataként. Bizonytalanság („Perplexity") Ennek a ritka, de diagnosztikailag igen fontos reakciónak az elbírálásában szigorúan be kell tartanunk Piotrowski (1937) három kritériumát: jelentésadási (Bedeutung) háttér; halmozott tétovázási jegyek; oldhatatlan habozás. (Lásd Első rész, 87. oldal.) E kritériumok alapján különítjük el a bizonytalansági reakciót: > A debilisek Bedeutung-reakciójától, amely egyértelmű, határozott, nem kíséri habozás. > A szkizofrének annullációjától, amely „nem"-mel zárja le a bizonytalanságot. > A szorongásos habozástól, amely rendszerint nem jár jelentestudattal, és minden alkalommal csupán egy bizonytalansági jegyben nyilvánul meg (a Kérdő, Tagadó, Unbestimmt-, Vagy-vagy reakciók nem halmozódnak.) A Bizonytalanság a helyzet átélésének abba a sorába tartozik, amelynek két határjelensége a Bedeutung reakció és a Fokozott értelmezési tudat. A Bizony
353
A RORSCHACH-PRÓBA
talanságban a kettő együtt van jelen, s ezt a tudatélményt kíséri a habozás. A v. sz. azt hiszi, hogy a foltnak van jelentése, ez azt mutatja, hogy csökkent realitásérzékkel végzi a vizsgálati feladatot: fél, hogy „nem találja el" a jelentést, ezért szorong, s ezt a szorongást hárítja el a fokozott éberséggel. A Bizonytalanság egyszerre mutatja tehát a valóságfunkció csökkenését, a megoldási kudarcok okozta szorongást vagy félelmet, és ennek az elhárítását. Ez a folyamat az organikus hátterű tünetképződések jellemzője. Ezért a Bizonytalanság az organikus pszichoszindrómák patognomikus jegye.
Tehetetlenség („Impotence") A központi idegrendszer károsodásának fontos jegye. A statisztikai adatok szerint (Böcher, 1962) előfordulása 90%-ban organikus pszichoszindrómát jelez. Viszonylag korai stádiumban jelzi a kérgi atrófiát. Unbestimmt-reakció Megfelel a Rapaport (1946) által leírt „vagueness"-nek. Értelmezési körét Bohm (1957) dolgozta ki, „F-Unbestimmt" reakció néven. Bármilyen meggyőző is Bohm fejtegetése, tapasztalataink alapján itt eltérünk jelölési elvétől. Bohm elgondolása szerint a rossz formaválaszt nem csak az indokolja, hogy a jelentésül megnevezett forma nem hasonlít eléggé az exponált képen valóban elhatárolható formához. Rossz formaválaszt kapunk akkor is, ha a v. sz. olyan bizonytalan, elmosódott jelentést ad, amelyet nem is lehet egybevetni az eredeti formával. Az első esetben egyszerűen F-válaszról, a másodikban „F-Un- bestimmt" válaszról lenne szó. Bohm tehát a formai bizonytalanságot feltétlenül rossz formaként jelöli. Ebben térünk el jelölésétől. A formai bizonytalanságnak, az Unbestimmt-reakciónak a lényege - mondja Bohm, s ebben egyetértünk vele -az el nem kötelezettség (a „non-commit- tal" vagy „dégagé" magatartás). A v. sz. szemléletileg megragad egy jelentést (pl. az I. táblán „Madár"), de nem bízik benne, hogy válasza jó lehet, ezért úgy fogalmazza meg, mintha maga sem venné komolyan (pl. „Olyan madárszerűség"). Szemléletben teljes értékű választ adott - akár jót, akár rosszat, de választ! -, megfogalmazásában viszont elmossa, életlenné teszi a feltételezhetően élesebben érzékelt formát, mert így az esetleges rossz megoldás kevésbé kompromittáló. A válaszfolyamat összetett. Elöl jár a jelentésadás szabályos észlelési művelete (az, hogy a v. sz. madarat, virágot, csontokat stb. lát). Ezt követi az az érzés, hogy a megoldás talán nem jó, s ezért nem tanácsos elköteleznie magát mellette. Az észlelés adekvációs fokát mi a determinánsban jelöljük F+, F- vagy F± jellel. Ettől függetlenül azt, hogy a v. sz. a válaszát bizonytalanabban fogalmazza meg, így hárítva el a felelősséget, az ötödik oszlopban jelöljük.
354
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Ezzel a reakcióval sokféle változatban találkozunk. Az organikus szindróma és az epilepszia másodlagos jegye. Ilyenkor vegyesen jelentkezik F+ és F- válaszok mellett. Depresszív állapotokban kizárólag F+ mellett fordul elő. Normális személyek jegyzőkönyvében intellektuális renyheséget, ernyedtséget, „lelki restséget" fejez ki. Főleg FbF-ekből adódó extravertált élménytípus, kevés M és Do mellett nárcisztikus elzárkózást, aszociális beállítottságot, rossz közösségi alkalmazkodást jelezhet. Ha oligofrénia gyanúja merül fel, értékes differenciáldiagnosztikai támpont: inkább a pszeudodebilitás mellett szól; az igazi debilis nem életlen, nem mossa el azt, amit látott, az észlelése „elkötelezi" - valószínűleg a mentális rugalmasság híján.
Elhomályosodás A reakció leírójának, Kulcsár Zsuzsannának (1968) elemzése szerint az észlelési elhárításnak egy fajtáját jelzi. A konfliktushelyzetben létrejött szorongásos feszültségtől a v. sz. úgy próbál szabadulni, hogy a feszültséget felidéző helyzetek, ingerek valószerűségét elhomályosítja. így a homályállapothoz hasonló feszültségcsökkenést hoz létre. Ez a folyamat a negatív indukciós tünetképződés modellreakciója. Csökkent aktivációs szintű neurotikusoknál fordul elő. Koartált ÉT, MF és IT mellett a hisztériás védőgátlás jelzése. A szuicid késztetést egymagában nem tanúsítja, de alátámasztja. Inkompetencia* A reakció az elzárkózó attitűd része. A tudatos elzárkózás stratégiájába tartozik. A választ adó attitűdje adja meg a támpontot a Szubjektív reakciótól való elkülönítéshez. A pszichopátiás jegyek között tartjuk számon. Disszimulációs jelzés.
Elakadások A Ro-vizsgálatnak ezekben a jellegzetes modellreakcióiban nyomon követhetjük azt a folyamatot, amint egy kínos élményre emlékeztető inger vagy asszociatív láncon felbukkant indulatilag telített tudattartalom megakasztja a képzetáramlást; a v. sz. kizökken a laza képszövögetésből, görcsös feszültség támad benne, jelentésadási gátlás alá kerül.
355
A RORSCHACH-PRÓBA
Az elakadások értelmezésének elve az, hogy minden determináns, minden felhívó elem (Hd, Fb, zw, F stb.) egyaránt kifejthet serkentő vagy gátló hatást, aszerint, hogy a v. sz. számára kritikus vagy kedvező helyzetet teremt; s ez vonatkozik a rejtett determinánsokra (médián, kontúr, hézag, szimmetria stb. elemekre) is. Az elakadásban legtöbbször az adott felhívó elem vagy konstelláció gátló hatása mutatkozik. Ennek meghatározása támpontot nyújt a tünetképződés értelmezéséhez.
Versagen Neiger (1956) tapasztalata szerint Versagen esetén célszerű különválasztani a kudarcelakadást (failure) az elutasítástól (refusal). A kudarc egy próbálkozásnak, egy megoldási erőfeszítésnek a sikertelen lezárása, s így inkább hasonlít az organikus pszichoszindróma vagy pszichoneurotikus gátlás elakadásához. Az elutasítás viszont az egész vizsgálatnak szól, súlyos alkalmazkodási zavar, s inkább a szkizoform magatartás, a szkizoid pszichopátia viselkedésmódját jelzi. A kétfajta Versagen a v. sz. viselkedése alapján gyakran elkülöníthető. Feltételezzük, hogy ez az elkülönítés jogos. Ebben az esetben számolnunk kell azzal, hogy a Versagen a mi technikánkkal felvett sine morbo jegyzőkönyvben - a vizsgálatvezető részéről történő oldási próbálkozások mellett - igen ritka. Ha a jegyzőkönyv egyéb jegyei alapján a személy mégis tünetmentesnek látszik, akkor a Versagen azt jelzi, hogy milyen feltételek között, milyen helyzetben, milyen ingeregyüttesre válaszolhat reaktív neurotikus tünetekkel. Ezt a felszólító jelleg alapján elemezhetjük. Ha azonban a jegyzőkönyv inkább diszharmonikus képet mutat (pl. FT = G-DDo; ellensúly nélküli ÉT és IT; sok FbF vagy HdF), akkor a Versagen is egyértelműen a pszichoneurotikus tünetképződés mellett szól. Két vagy több Versagen pedig igen súlyos neurózisnak vagy a már-már pszichotikusnak tekinthető irrealitásnak a jelzése. (Neiger két vagy több Versa- gent a neurotikusok 5%-ánál, a szkizofrének 20%-nál talált.) A Versagen-reakciók gyakorisága a világ különböző részeiben végzett felmérések alapján táblák szerint a következő rangsort adja. Leggyakoribb mindenütt a IX. táblán. Ezt követi nagyjából egyforma gyakorisággal a VI., VII., X., II., IV. tábla. Végül egyformán ritka a III., V., VIII. és az I. táblán. Táblák szerint a Versagen-reakció a következő támpontokat mutatja: IV. és VI. - diszfóriás színezetű pszichoneurózis, főként ha az elutasítás sokkszerű. VI. - Szexuális hátterű aktuálneurotikus tünetképződés. II. és VI. - Szexuális színezetű tünetképződés (rendszerint maga a tünet is a szexuális körben van), neurotikus előtörténettel. IV. - Szorongásos tünetek, azonosításos konfliktussal, szuicid késztetéssel.
356
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
III. - Szkizoid tünetképződés, elsivárosodás. V. - Eltávolodás a valóságtól, az aktivációs szint csökkenése, pszichotikus állapot veszélye; szuicid veszély. V. és X. - Elidegenedés, koartáció, szuicid veszély. VII. - Agresszív feszültség, robbanékonyság, jelzés epileptoid tünetekre, konvulzióra. IX. - Pszichaszténiás reakció; koncentrációs zavarok, egyenetlen teljesítmény. IX. és X. - Diszfóriás tünetek; gyakran klimakteriális háttér; depresszív neurózis és szuicid veszély. Sorozatos Versagen (háromnál több) organikus pszichoszindróma esetében vagy negativisztikus pszichózisoknál fordul elő. Az ilyen jegyzőkönyv azonban legtöbbször nehezen értékelhető, minthogy negativisztikus elhárító magatartást sokféle motívumegyüttes hozhat létre.
Sokk Rorschach (1921) feltevése az volt, hogy ez a legjellegzetesebb elakadási reakció csupán a színes táblákon fordul elő, ezért kizárólag színsokkról beszélt. A színre mint ingerforrásra fellépő „affektív stupornak" tekintette, az érzelmektől - az érzelmi átéléstől és az érzelmi kapcsolattól - való félelemnek. Az azóta végzett vizsgálatok azonban megmutatták, hogy ez a fajta megriadás nemcsak a színeknek szólhat, sőt, még a színes táblákon sem mindig a szín váltja ki. Kiderült, hogy ún. akromatikus (csak fekete-szürke-fehér) táblákkal végzett Ro-vizsgálatokban ugyanannyi a sokk, mint a színes sorozatban, és ami ennél is lényegesebb: a színes táblák akromatikus változatában ugyanannyi, mint a kromatikus változatban (Anzieu, 1960). Ez amellett szól, hogy a sokkot a tábla egésze, térritmusa, a foltok eloszlása váltja ki. A szín a sokkot kiváltó egységnek csupán egyik eleme, s talán nem is a legfontosabb. A Rorschach által leírt színsokk tehát ritka jelenség, s ezért célszerűbb az egyes táblákra mint egészekre adott sokkról beszélni. A sokkjelenség pszichikus háttere a pánikreakció. Megtaláljuk a pánikélmény jellegzetes vonásait: aktuálisan ható frusztráció; ebből táplálkozó félelem és agresszió; ennek reciprok projekciója (azért félek, mert a helyzet félelmetes), és tulajdonító projekciója (a helyzet veszélyes és fenyegető); a félelem objekti- válódik a kiszolgáltatottság érzésében, undorban, „a helyzet értelmetlenségének" az élményében stb. Ehhez járul a fokalizálódás, a tudatmező beszűkülése. A valóságérzék elhalványul, a viselkedési minták megbomlanak, így a viselkedés fellazult, rendezetlen és inadekvát lesz. A valóságérzék megingása és a viselkedési minták felbomlása leszállítja az ingerküszöböt, meglazítja a fékrendszert, és utat enged az elaborálatlan indulatoknak. így viszonylag enyhe ingerek intenzív, indulattelt reakciót válthatnak ki; ezek azonban inadekvátak, és eltérnek a v. sz. szokásos viselkedésétől.
357
A RORSCHACH-PRÓBA
(A pánikélmény elemzésében Dollard és Miller [1950]) leírásából indultam ki. Társadalmi és történelmi szempontból különleges helyzetekben mutatkozó pánikfolyamatokat figyeltem meg, és kikérdeztem olyan személyeket, akik ezt a pánikot átélték. A kikérdezés retrospektív volt, de sikerült többször megismételni, elmélyíteni, s így hitelesnek tekintem. Olyan személyek jegyzőkönyvében, akik történelmi helyzetekben pánikmentesek maradtak, nyomát sem leltem a sokknak. S megfordítva, a táblák okozta félelemszínezetű viszolygásból következtetni lehetett arra, hogy határhelyzetekben félelmük kiszolgáltatja őket.) Külön jelölési, egyben értelmezési probléma a feldolgozott és a rejtett sokk. Ezekben a változatokban a v. sz. igen gyorsan leküzdi a pánikot, úgy, hogy annak rikító jegyeit nem is észleljük. Ilyenkor a jelentésadási folyamatban beálló változás jelzi a sokkot. Feldolgozott sokknak tekinthetjük például azt az esetet, amikor a v. sz. az első színes tábla megpillantásakor általános észrevételeket tesz a színekről, esetleg dicséri is őket, s utána az előző táblákhoz viszonyítva életlenebb és sivárabb válaszokat ad. Ilyenkor a sokkot a paradox viselkedés és a viszonylagos színvonalcsökkenés mutatja. Még nehezebb felismerni a rejtett sokkot, mert hiszen ott kompenzáló vagy paradox viselkedési fordulatok sem észlelhetők. Legtöbbször egyedül a válaszsor elszegényedése jelzi. Ezeknek a nem hangsúlyozott sokkreakcióknak a kérdésében jelölésünk és értelmezésünk eltér a több országban (elsősorban Svájcban) meghonosodott konvenciótól. Mi sokkal szigorúbb kritériumok alapján jelölünk sokkot, mint a svájci rorschachozók. A viszolygás és a kifejezett színvonalcsökkenés kritériumát elengedhetetlen feltételnek tartjuk. A feldolgozott és rejtett sokk paradox fordulatait, formai és tartalmi sajátosságait mint megfelelő különleges reakciót jelöljük (Színdicséret, Fordított szukcesszió, Do-tendencia, Válaszrontás stb.). A csupán feltételezhető, közvetlenül nem észlelhető meghökkenést nem tekintjük sokknak. Ennek azután az a következménye, hogy míg a svájci vizsgálatok szerint a normális felnőtt anyagban az esetek 60-80%-ában fordul elő sokk, nálunk legfeljebb 15%-ban. A szigorú kritériumok alapján jelölt sokk a neurózis megnyilvánulása. Az intenzív, szorongással és félelemmel kísért neurotikus elhárításnak a jegye. A sokkértelmezés lényege, hogy a kiváltott pánikreakció milyen változást okoz a viselkedésben: intellektuális színvonalcsökkenést (pl. G F-), infantilis menekülést (Medián-ütközés, Kontúr-sorozat stb.), agressziót (zw, Fb), paranoid sértettséget (Dd, HdF, Szem, Gyanakvó reakció), kompenzációt (halmozott színválasz színes táblán, halmozott Hd szürke táblán) stb. Még többet tudunk meg a sokkból, ha a táblák felszólító jellegéből indulunk ki: I. tábla Ha csak itt fordul elő sokk, akkor ez nem feltétlenül neurotikus tünetképződésre utal, lehet a vizsgálathoz mint uj helyzethez való alkalmazkodás zavara. Ki
358
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
sebbrendűségi érzésről tanúskodik, lámpalázról, alkalmazkodási nehézségről. Gyerekeknél 5-6 éves korban viszonylag gyakori, a beilleszkedési nehezséget jelzi; az iskolaérettség szempontjából negatív indikáció II. tábla Bűntudati feszültséggel kísért elfojtott agresszió. Ennek önbüntetéses jelentkezése szexuális gátlásos tünetekben. III. tábla Az énnel kapcsolatos szorongás (leh-Angst). Félelem a tudat elhomályosodásá- tól vagy kínos kényszergondolatoktól. Loosli (1938) szerint kinesztézia-sokk: a v. sz. visszariad a mozgásválasz lehetőségétől, védekezik az introverzió ellen, mintha az autizmust akarná elkerülni. AIII. táblán a sokk a szkizofrénia versus neurózis és sine morbo összehasonlításban szignifikáns. S mégis gyakran viszonylag kedvező jel, mert súlyosan szkizoid személyek legalább átmenetileg eredményes védekezését fejezi ki. Az itt jelzett feszültségek és szorongások a szkizoid elzártságból való kilépés vágyát, esetleg erőfeszítését jelezhetik. IV. tábla Minden neurózisban a szorongásos tünetek és a fóbiát súroló tünetek jegye. Epilepsziásoknál is előfordul. Gyerekeknél gyakori: az ismeretlentől, a bizonytalanságtól való fokozott félelemről tanúskodik. A neurózis versus szkizofrénia és versus sine morbo összehasonlításban egyaránt szignifikáns. Nőknél pszichopátiával szemben is differenciáldiagnosztikai értékű a neurózis javára. V. tábla A sokk itt nem a konfliktus termeszetéről, hanem a tunetképződés mélységéről ad felvilágosítást. A valóságfunkció károsodott, irreális helyzetmegoldások és életvezetés valószínű. Szuicid gondolatok, acting out lehetséges. VI. tábla Félelem a nemi élettől, a nemiségtől. Szexuális tünetképződés. A pszichoneu- rózis patognomikus jegye. A neurotikus csoportokban szignifikáns (versus szkizofrénia, versus pszichopátia és versus sine morbo). VII. tábla Feltételezhetően a fehér folt váltja ki, ezért joggal nevezik üres sokknak, vagyis az ürességtől való félelemre mutatkozó elakadásnak. Halálfélelmet, halálgondolatokat jelez. Fóbiáknál gyakori. Számos szerző szerint miliőkonfliktusról, elsősorban az anyával, illetve az anyaszerepet játszó kötődési tárggyal való konfliktusról tanúskodik. Ez az értelmezés főként gyerekeknél lehet fontos, jelképes áttétel alapján (a belső űr a gyermeki fantáziában könnyen felelhet meg az anya testének).
359
A RORSCHACH-PRÓBA
VIII. tábla Kötődési pánik. A v. sz. érzelmileg könnyen elérhető; viszonylag kis érzelmi ingerekre is intenzív reakciót ad. Érzelmi, kötődési készsége azonban csekély. Kötődési igénye megvan, de gátlásai és nárcisztikus elzárkózása miatt nem tudja érvényesíteni. Hiszteroform tünetképződés, hiperkinesztézia, tikk. IX. tábla Feladatpánik. A v. sz. rendszeres és képességeit igénybevevő, esetleg erőfeszítést követelő feladathelyzetben mélyen képességei alatt teljesít. Nehéz feladatra stuporral, erőfeszítésre gátlással reagál. Pszichaszténiás tünetek. X. tábla Alkalmazkodási pánik. Riadt magatartás a mindennapos helyzetekben és feladatokban. Deperszonalizációs, dereista tünetek.
Zavar A v. sz. túlzott jelentőséget tulajdonít a helyzetnek, akár nárcisztikus, akár konformista indítékkal. Mindenképpen jobb eredményt akar elérni, fél a kudarctól, a sikertelenségtől. A lámpaláz és a vizsgadrukk mechanizmusa játszódik le: átmenetileg gátló, bénító várakozási feszültség. Félelem a sikertelenségtől, tehát inkább nárcisztikus, mint tárgyi ráirányulás. Az ilyen személyeknél a feszültség könnyen okoz gondolati, értelmi beszűkülést. A több táblán mutatott zavar introvertált vagy ambiekvális élménytípus mellett koncentrációs nehézséget, gondolkodási gátoltságot jelez. Extravertált élménytípus mellett az ítélet kötve marad az első benyomáshoz: a viselkedés lehet labilis, de a hozzákapcsolódó ítélet rigid, nehezen kimozdítható. Automatizmusok kialakítására, begyakorlására, beszabályozott feladatok végzésére a sorozatos zavarreakció rossz prognózis.
Ütközés Bizonyos determinánsoktól, illetve a fölkeltett asszociációktól való visszaria- dás, amely csupán zökkenőt okoz, de nem tudatzárlatot. Szituatív neurotikus, még inkább karakterneurotikus tünetképződés. A személy általában lehet alkal- mazkodóképes, de tüneteket produkál annak a determinánsnak a körében, amelytől az ütközésben megriadt.
G-ütközés* Értelmezésekor a táblák felszólító jellegére támaszkodunk. A VI. táblán megjelenő G-ütközés a szexualitás elutasítását jelzi. Nőknél deflorációs félelem és a testiségtől való megriadás jele. Időskorban organikus károsodásnál is megjelenhet.
360
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Laterál-ütközés* Egyszeri előfordulása is jelentős. Olyan karaktervonásra utal, melynek következtében a személy váratlan, kiszámíthatatlan, önsorsrontó megoldásokat produkál. Sem előtörténete, sem alaposabb ismerete alapján nem jósolható be az ilyen fordulat. A személyiségfejlődés szempontjából kedvezőtlen jelzés. Különösen érvényes ez az V. és a VIII. táblán megjelenő Laterál-ütközés esetén. Hd-ütközés Sokat szorongó személyek reakciója, akiknek tapasztalatuk, élményük van a szorongás elviselhetetlenségéről. A tábla sötét foltja ezt mozgósítja bennük áttételesen. A szorongás veszélyétől riadnak meg- „szoronganak a szorongástól". Teljesítményrontó másodlagos szorongásról van szó, amely megzavarja a gondolkodást, az értelmi műveleteket. Színütközés A színeknek mint érzelmet kiváltó ingereknek élénkebbé és változatosabbá kell tenniük a képzetáramlást. A színütközés azt jelzi, hogy a szín mint inger éppen az ellenkező hatást váltotta ki. Az érzelmek zavarják a gondolati és kép- zeleti munkát. Minden alkalmazkodás és feladatmegoldás az átlagosnál sokkal jelentékenyebb indulattalanítást kíván. Ez azonban csak úgy sikerül, hogy a helyzetről, a tárgyról a személy önmagára fordítja indulatait; viszonyulása így nárcisztikus. Gyermekeknél ritka. Normális felnőtteknél előfordul. Az érzelmi elhárítás, amelyet jelez, még elfér az egészségesnek mondható életvezetésben. De éppen a nárcisztikus színezet révén énes karakterneurotikusoknál és pszichopatáknál gyakoribb. Egyszeri előfordulása is alacsony emocionális toleranciára mutat. Piros-ütközés A piros szín elsősorban az agresszió ingere. A Piros-ütközés a külvilág ellen irányuló feldolgozatlan agressziót és az attól való félelmet, szorongást fejez ki. Az agresszív feszültség konstellációja: támadás, félelem ennek következményétől, az agresszió befelé fordítása és bűntudatként való jelentkezése. A Piros-ütközés azt jelzi, hogy ez az eléggé általános mechanizmus az adott személynél különösen gyakori, hatékony, és életének számos helyzetében megnyilvánul. Az értelmezésben lényeges kérdés az, hogy az ütközés után milyen reakciót ad a v. sz. arra a piros foltra, amelynél elakadt. Ennek megfelelően a Piros-ütközés hátterének több változatát ismerjük: > Elfojtás. A Piros-ütközés után a v. sz. nem értelmezi az ütközést kiváltó foltot. Ez azt jelenti, hogy az agresszív impulzusokat mélyen elfojtja, vi
361
A RORSCHACH-PRÓBA
selkedésében nem agresszív; a félelmi-bűntudati mozzanat van az előtérben; a tünetek ebbe a körbe tartoznak. > Ambivalencia. Az ütközést kiváltó foltra a v. sz. jelölhető választ ad, de színelem nélkül. Ez arra mutat, hogy az agresszív feszültség fennáll, de gátoltan és fokozott ambivalenciával érvényesül a viselkedésben. Példák III. Két alak, húznak valamit. G B+ M Vj Feszítő B A piros foltról nem tudom, Piros-utk. micsoda. A középső kis folt (2) D F- Anat női medencére emlékeztet.
A v. sz. viselkedése az első válasz szerint adekvát, konvencionális, de görcsös. Ezt megzavarják a feldolgozatlan agresszív impulzusok, amelyeket sem elfojtani, sem foldogozni nem tud (szín nélküli F-). így az amúgy is görcsös viselkedésbe inadekvát mozzanatok, alkalmazkodási nehezségek ékelődnek. > Kirobbanás. A Piros-ütközést kiváltó foltot a v. sz. nem feldolgozott színválaszként értelmezi, hanem Fb vagy FbF választ ad. Vagyis az agresszió az erős elhárítási törekvés ellenére is kirobban, mégpedig feldolgozatlanul, dühkitörésben, jelenetrendezésben. Például. III. Ezek a furcsa piros foltok nem tudom, mit jelentenek. Talán valami egzotikus növény lóg le, indán (3).
D FbF Pfl
Piros-ütk. Groteszk Unbest.
Egy hiszteroid pszichopátiás személy jegyzőkönyvében ez az ütközési konstelláció (ütközés, majd FbF) a jelenetrendezést mutatja. Nem elhanyagolható az „egzotikus" jelző sem, amelyet Groteszknek jelölünk; ez a viselkedéssel való hatáskeltés jele, főként pszichopatáknál. > Veszélyeztetett egyensúly Piros-ütközés után ugyanarra a foltra feldolgozott válasz (FFb+ vagy F+, Orig+ stb.). Jelzi, hogy az agresszív-félelmi konstelláció elhárítása eredményes, de nem problémamentes. A mindennapi életben előadódó frusztráció kapcsán az egész folyamat újra meg újra lejátszódik. Az így újrateremtődő agresszív feszültség miatt nehezen biztosított a pszichikus egyensúly. A Piros-ütközésben jelentkező elhárítás eredményességének, bomlásának vagy elaborációjának más változata is lehet. Ezért kell minden alkalommal mérlegelnünk, hogy a Piros-ütkozés milyen válaszsorba iktatva fordul elő. Például: jó válasz - Pirosütközés - juxtapozíciós válaszrontás: ez a sor arra utal, hogy az agresszió elfojtása mellett más, viszonylag súlyosan tünetképző, alacsony szintű énmechanizmusok is működnek, és így a mindennapi életben előadódó frusztrációkra a v. sz. könnyen reagálhat infantilis regresszióval. 362
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Kék- (Zöld-) ütközés Ritka jegy. Salomon (1959) klinikai esetek mélylélektani elemzésével azt tapasztalta, hogy minden kék- (zöld-) ütközést adó személynél kimutatható a csökkent orgasztikus hőfok. Férfiaknál ejaculatio praecox, csökkent potencia, nőknél a sok feltételhez kötött, lassan bekövetkező, és viszonylag alacsony szinten tetőző orgazmus, nemegyszer frigiditás. Ezeknek az észleleteknek a magyarázata a színválasztási próbáknak abból az általános tapasztalatából indul ki, hogy a kék színt inkább nők választják, és gyakran nőies férfiak is. A Kék-ütközés ennek megfelelően a „nőiességgel" való szembefordulásnak a konfliktushelyzetét jelzi, s mindkét nemnél áttételes tünetekben is megnyilvánul. Nőknél olyan szomatikus zavar, testi indiszpozíció, főként rossz közérzet lép fel, amely a női szerepben akadályozza őket. Férfinál a másik nemhez való kapcsolatban mutatkozó gátoltság; gyakran potenciazavarok (ebben az esetben a jegyzőkönyvben több Szex van, esetleg Bizarr szex is). Kék-ütközés szténikus jegyek (zw az FT-ben, elaboráció) mellett főként di- latatívextravertált élménytípussal ennek a konstellációnak a túlkompenzálása is lehet. Ez lenne a „potenciazavart kompenzáló Don Juan-életvezetés" jele. Bama-ütközés Ezt a reakciót az anális karakter és tünetképzés konfliktusaira vezetik vissza. Anyagiasság az élet minden területén, a kötődésekben is. Egyéb neurotikus jegyek mellett kényszeres tünet, vagy az emésztő traktussal összefüggő szomatikus hátterű, esetleg hipochondriás betegségtudat. Sárga-ütközés A X. tábla (7) és (8) lokalizációs számú foltjainál mutatkozó elakadást Neiger (1961/b) - Lewis (1938) színpszichológiai felfogására hivatkozva - úgy magyarázza, hogy a Sárga-preferencia a gátlástalan kapcsolódásnak, a promiszkuitás tendenciájának felel meg. A Sárga-ütközés ennek a feszültségnek az elfojtása lenne: a gátlás alá helyezett szabadosság. Ez lényegében egybevág a mi színválasztási vizsgálataink eredményével. Szakács Ferenccel együtt kapott eredményeink csak úgy értelmezhetők, hogy a Sárgaválasztás egzaltált, acting out cselekvésre hajló személyiséget jelez. A Sárga-ütközés így az általános egzaltációs feszültségnek (ezen belül a pro- miszkuitási tendenciának) lenne az elhárítása. Zw-ütközés Értelmezésében a svájci pszichológusok elgondolásából indulunk ki. Eszerint a belső fehér foltok (az ütközés csaknem mindig belső fehér foltnál jelenik
363
A RORSCHACH-PRÓBA
meg) a nőiséget jelképezik. Ha a projekciós folyamat valóban megindult, akkor a v. sz. hajlik arra, hogy a foltokat embernek nézze. Emellett szólna Mezei Árpádnak (1965) az a tapasztalata, hogy a betegek a testsémazavaraikat úgy vetítik a táblára, mintha az egy emberi test vázlatának felelne meg: fent a fej, lent a láb, oldalt a karok stb. Ebben a projektált vázlatban képviseli a tábla közepén lévő folt (főként a II., a VII. és a IX. táblán) a női test üregét. S e projekcióba belejátszanak az anya testére és a születésre vonatkozó gyermekkori fantazmák is. Ennek a feltevésnek a fonalán az elakadás a belső fehér foltnál a női testtől való félelmet fejezi ki. Gyerekeknél konfliktust az anyával, a biztonság hiányát. Nőknél a női szerep elutasítását: a fordított azonosítást, „férfias" viselkedést az életben, férfifoglalkozást, az önállóság hangsúlyozott igényét. Férfiaknál a Zwütközés jellegzetes neurotikus tünet: félelem a női genitálétól. S most egészítsük ki ezt a magyarázatot a zw eredeti jelentésével és a felszólító jellegre vonatkozó ismereteinkkel. A fehér részletre adott válasz arról tanúskodik, hogy a v. sz. nem a foltnak (a „figurának") ad jelentést, hanem a háttérnek. Ezért értelmezzük a szokásokkal szembeforduló, renitens, agresszív reakciónak. Ezért feltételezhetjük, hogy gyerekeknél a belső fehér folton mutatkozó ütközésben a fehér rész agressziót mozgósító felszólítása is hat. Az ütközésben nemcsak a bizonytalanság és a környezettel való szembefordulás, hanem a renitencia és az agresszió is benne van. így értelmezhető a Zw-ütközés olyan gyerekek jegyzőkönyvében, akik, ha nem is feltétlenül tudatosan, de ragaszkodnak az anyjukhoz, szembefordulnak környezetükkel, s agressziójuk és renitenciájuk céltáblája végső soron mégis az anya személye. Felnőtteknél igen nagyok a jelentésbeli különbségek aszerint, hogy a Zwütközés melyik táblán fordul elő. AII. táblán az ütközés háttere az érzelminek és a szexuálisnak a viszonya. Férfiaknál a „nőivel" való ilyen szembefordulásból arra a tendenciára következtethetünk, hogy nemi kapcsolataiban személytelenül vesz részt: kompenzációs készség esetén kaland jellegű nemi kapcsolatok, egyébként főként prostituáltak preferenciája jellemző. Nőknél a már említett férfias beállítottság mellett a bűntudati mozzanat emelkedik ki. Ezt a konfliktust - a nőiség bűntudatos agresszió hátterén történő elutasítását - csak magas szintű elaborációval lehet kompenzálni, foglalkozási-szociális szinten, de még akkor is megmutatkozhatnak az agresszió nehéz elfojtásának a tünetei (pl. dadogás). A többi táblán előforduló Zw-ütközés is hangsúlyozottan az elfojtott agresszióhoz van kötve. Ebben különbözik a már tárgyalt Kék ütközés jelentésétől, s ez teszi lényegesen súlyosabbá. Egy példát közlünk a Zw-ütközés értelmezésére: II. 5. Röntgenfelvétel a testről... (1) G HdF Rtg ez nem stimmel a közepén, ez a fehér, ehhez nem értek (17). 6. Tűz, ég. Kétoldalt tűz támadta D Fb Tűz meg az erdőt. Hd Táj
Medián-ütk. Zw-ütközés Komb.
364
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
7. Templom (4)
D F+ Archit Sacrum
Tudnám, mi ez a fehér itt középen! 8.
9.
Zwütközés Dzw aFFb+ Archit Orig+ FH+ Sacrum Matéria Két mackó, ha külön nézem, D F+ T Vj Feltételes és a két orruk összenőtt. Ez a két verb. FFb+ Sacrum Orig+ Érintk. hs. vörös glória rajtuk (15). Színelab Int Fb Márvány temp lom, és ez neki a csúcsa (17,14).
Ezen, a neurotizálódás szempontjából olyan fontos táblán a v. sz. rossz válasszal indul. Szinte semmiféle formát sem lát; a tábla a fekete-fehér-piros színekre tagolódott: (Hd - zw - Fb.) E szenzoriális, tehát impulzív paroxizmális reakció után jó formaválaszok következnek. A Sacrum-tartalomnak és a Zw-üt- közésnek a váltakozása világosan mutatja a feszült bűntudatot, ennek magas színvonalú elaborációjával (FF1+, Orig+, FFb+). Az érintkezési reakció, valamint az Fb és a Fid válaszok az epileptoid tünetképződést valószínűsítik. A Zw-ütközés tartalmának, a nőiséggel való szembefordulásnak az elaboráció- ját követni tudjuk a jelképeken: a női test mint márvány, ennek egybefogása és kiegészítése a fallikus jelképpel: mindez magas intellektuális szinten (FH+), és glóriával megszentelve (megint csak magas szinten: FFb+) De ebben a magas színvonalú elaborációban is megmarad infantilis, epileptoid jelként az érintkezési reakció. (A v. sz. 33 éves nő, önálló, „férfias" intellektus; magas szintű tudományos munkát végez. Férjezett, gyermeke nincs. Epileptoid hátterű neurotikus, dadogó.)
Medián-ütközés Ez a jelenség is jól szemlélteti, hogy a különleges reakciók nagy része viselkedési modellreakció. A Medián-útközésnek, a Medián-preferenciának és a Kontúrreakciónak a modellje azonos. Ezt a három különleges reakciót gyermekvizsgálatokból kiindulva, Her- mann ismert elgondolása alapján vezettük be. Hermann (1923/a, 1926/a) azt tapasztalta, hogy választási helyzetben a felhívó jelleg szempontjából egyébként egyenértékű elemek kozul a gyerekek inkább a szélről, a felnőttek pedig inkább a középről választanak. Ennek a viselkedésmódnak a leképezése a Ro- próbában a Kontúrreakció és a Medián-preferencia. Az előbbi közvetlenül azt jelöli, hogy a viselkedésben hangsúlyozottak a „marginális" reakciók: kibúvás a feladatok elől, a problémák bagatellizálása, feszültséget elhárító kerettevékenység, játékosság, koncentrációs nehézség. Az utóbbi a helyzetmegoldásra 365
A RORSCHACH-PRÓBA
irányuló viselkedés mása. Olyan problémák tudatosságára következtethetünk belőle, mint a biztonságigény, a valahová tartozás nosztalgiája. Medián-ütközés legtöbbször a IX. táblán fordul elő neurotikus férfiaknál és infantilisán szorongó normális felnőtteknél. Pszichotikusoknál nagyon ritka, mint ahogyan általában a Rorschach infantilis jegyei nem a pszichotikus regressziót, hanem elsősorban a neurózis határán járó, nemegyszer endokrinopá- tiás tünetképződéssel alátámasztott infantilizmust jelzik. Tehát nem az értelem gyermekdedségét, hanem az érzelmi-indulati életben a vágyteljesítő fantáziákat, és az ennek megfelelő viselkedést. A Medián-ütközés a felelősségtől való menekülésnek, a szorongásnak a jegye. Félelem a döntéstől, egy szerep nem vállalása. (Többször észleltük a felnőtt szexualitástól való megriadás, „szüzességi pánik" esetén.) Egocentrikus extraverzáció mellett a kriminális veszélyeztetettség jele. Medián-ütközés és Zw-ütközés együtt férfiaknál értékes differenciáldiagnosztikai támpont: a pszichopátiával szemben a neurózis mellett szól, és pszichoterápiára jó prognózis.
Dd-ütközés Értelmezése vitatott. Saját tapasztalataim szerint a hangulati labilitás jegye a cirkuláris képbe is beletartozik. Legsúlyosabb változata az, amikor Hd-ütkö- zéssel kombinálódik, tehát a v. sz.-t belső árnyékolások, pontocskák zavarják. E kettő együtt többszöri előfordulás esetén súlyos félelmi jegy, differenciál- diagnosztikailag inkább depresszív támpont. Több amerikai szerző kiemeli e reakció egyik változatát: a több táblán visszatérő, legtöbbször tartalmatlan utalást hegyes, tüskeszerű kiszögellések- re. Klopfer (1942) szerint ez a központi idegrendszer sérülésének egyik jelzése. Neiger (1961/b) arra alapozta az értelmezését, hogy ez a reakció szűk élettérben élő hivatalnokok csoportjában bizonyult gyakorinak. Az előfordulások egyéni elemzéséből arra következtetett, hogy olyan szűk életterű személyekre jellemző, akik nagy eredményességi igénnyel dolgoznak. A Dd-ütközés így életterükben beszűkült, perfekcionista igényű embereknek az a feszültsége, amelyet élettér és igényszint konfliktusa jellemez. Újabban szórványos tapasztalataim igazolják Neigernek ezt az értelmezését (hivatalnok-perfekcionizmus és élettér-igényszint konfliktus).
Kilépés Egyszerű, primitív személyiségeknél és gyerekeknél gyakori negativisztikus magatartás. A mód, ahogyan a v. sz. kitér a feladat elől, modellreakcióként mutatja, ahogyan ez a kontaktusrontó attitűd (a kilépés) átszövi a viselkedést. Viszonylag gyakori a pszichopaták csoportjában. A rejtőzködés szimptó- májának egyik jegye, a viselkedési fondorlatok stratégiájához tartozik (menekülés a felelősségtől).
Negyedik rész. Az Ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Külön elemzést igényel, hogy a kilépés melyik táblán és milyen válasz után történik. A kilépésben ugyanis áttételesen aktuális hátterű negatív feszültség is mutatkozhat, s ennek természetét esetleg leolvashatjuk a szekvenciáról. Például: Kilépés a IV. táblán Hd vagy halmozott HdF válaszok után = inadekvát menekülés mint bűntudatos viselkedés apa-tanár-főnök típusú személlyel szemben.
Agraváció Többszörös előfordulása énes hangsúlyú, szubjektív viselkedésre utal. A beteg nagy jelentőséget tulajdonít a bajának; védekezik a betegséggel; így igyekszik kivételes helyzetet biztosítani magának. Viselkedési stratégiája a betegszerepen alapszik; ezt érvényesíti, ennek ideológiája jellemzi elhárítási módját, ahogyan ezt Hidas György és Buda Béla (1967, 1968) csoporttorténések során elemezték. Pszichoszomatikus tüneteket produkáló, depresszív neurotikusoknál vagy karakterneurotikusoknál fordul elő. A személyiségben a teátrális magatartás egyik jegye. Eltolódott sokk (interferencia) Kettős sokk esetében az interferenciából azt tudjuk meg, hogy a két sokk közül melyik az erősebb, melyik játszik nagyobb szerepet a neurotikus tunetképző- désben. Amelyik eltolódik, az az enyhébb, amelyik az első lehetseges táblán előtör, az az erősebbik. Bohm feltevése szerint a Hd-sokk a neurotikus tünetképződésben a személyiség „alkati" mozzanatát képviseli; a színsokk pedig környezeti tényezőket. Ennek megfelelően az eltolódott sokknak három változata lehetséges: > Sokk a IV. táblán, majd a VlII-ról való áttolódás révén a IX-en vagy a X- en: a személyiségi mozzanatok túlsúlya; rossz prognózis. > Sokk a II. táblán, majd a IV-ről való áttolódással az V-ön vagy a Vl-on: a környezeti tényezők túlsúlya, reaktív neurózis. Kedvező prognózis pszichoterápiára. > Kettős eltolódás: sokk az V-ön vagy a Vl-on és a IX-en vagy a X-en: pszichoneurózisok (hisztéria, fóbia), esetleg neuraszténia.
Leírások A Ro-vizsgálatban, mint egy valóságos helyzet modelljében a tárgyi körülményeket elsősorban a kép formai sajátosságai kínálják. A v. sz.-nek az a feladata, hogy jelentést adjon az ingerként felfogott formai vonásoknak. A leírás a feladatmegoldó folyamat zavara: a formai vonásokat a v. sz. megragadja ugyan, de nem ad jelentést a foltnak. 367
A RORSCHACH-PRÓBA
Sartre regényének, Az undornak a hőse émelygési rohamában jelentés nélkül, összefüggés nélkül, puszta létükben látja a dolgokat; az ülőhely nem pad, hanem valamilyen meghatározhatatlan massza, talán megnevezhetnénk, de a névnek amúgy sincs értelme. Sem a dolgok, sem a nevük nem emlékeztetnek semmire, nem sugallnak semmit, nem indítanak el asszociációt, csak vannak, s a szavak nem illenek a csupasz létükben mutatkozó tárgyakhoz. „A tárgyak levetkőzték nevüket. Itt vannak, groteszkek, konokok, óriásiak, s ostobaság volna padnak nevezni őket, vagy bármit mondani róluk..." Hasonló folyamat játszódik le - az intenzitás és a tudatosság szempontjából igen nagy szintkülönbségekkel - a Ro-vizsgálat leírási reakcióiban is. A v. sz. látja a folt határait, színét, árnyékolását, a vonalak találkozását és kereszteződését, a kép tagolódását és szimmetriáját, de mindez nem kötődik tartalmakhoz. A folyamat észlelési szakaszában fellépő gátlás az ingert megfosztja jelszerűségétől, a jelet elszigeteli a jelentéstől, az érzékelést tartalmatlanná teszi. A Ro-próba modellreakcióinak elve alapján ilyenkor az elidegenedés jelensége pereg le: a v. sz. regisztrálja a helyzet összetevőit, de nem éli át a helyzetet (Bohm). Az elsődleges érzékelési anyagról olyan élménye van, mintha teljes értékű észlelet lenne. Nem tudja (vagy nem meri, vagy nem akarja) beilleszteni egy jelentésadó összefüggés rendszerébe, tehát nem végzi el a szoros értelemben észlelésnek mondott - valójában csak lélektani absztrakcióként létező - műveletet. A leíró reakciók az elidegenedés legkülönbözőbb változatait jelzik: a szki- zoid deperszonalizációtól a valóságidegen elméletképzésig. Hátterükben főként elfojtott agressziót feltételeznek (Zulliger 1941, Bohm 1957). Mechanizmusukat így képzeljük el: a tartalmak indulatilag terheltek, minden élményhez feszültségek kapcsolódnak. A legkisebb erőfeszítést igénylő elhárítás: tartalmatlanná tenni a világot; kialakítani egy olyan felfogásmódot (percepciós beállítódást), amelyben semmi sem indít meg asszociációt, tehát agresszív terhelésű tartalmat sem idézhet fel. Ez azonban nem az egyedül lehetséges magyarázata a leíró reakcióknak. Előadódhatnak oly módon is, hogy az igényszint magasabb, mint a képességek színvonala; igényeinek megfelelő - különleges! - választ a v. sz. nem tud adni, de úgy érzi, mintha a leírások szokatlan lehetőségei előkelőbb megoldáshoz segítenék. így a viselkedési és gondolkodási óvatosság, a disszimuláció és a tartalmatlanság - a biztonságosabb és eredetibb elméletszövés igénye - ugyancsak megnyilvánul a leíró reakciókban. Egészséges személyiségről tanúskodó magas színvonalú jegyzőkönyvben a leírásnak még a tendenciaszerű előfordulása is inkább az intellektuális beállítottságot jellemzi (a beállítottságot, és nem a teljesítéshez szükséges erőfeszítést), míg alacsonyabb szinten egyéb kóros jegyek mellett a leíró reakciók súlyos személyiségtorzulásra utalnak.
368
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Színleírás A színek hatására érzelmi feszültség keletkezik - ez diagnosztikai axiómája a Rovizsgálatnak. Csakhogy a felidézett érzelmek tartalmatlanok, alacsony hő- fokúak, nincsenek tárgyhoz kapcsolva (még csak nem is narcisztikusak). Nincs átélés, csak regisztrálás. Modellként való értelmezésünk szerint a v. sz. érzelmi helyzetben nem tud adekvát formát adni az érzelmeinek. Ez a reakció az elmagányosodást, és az ehhez kapcsolódó diszfóriás hangulatot jelzi. Kívül maradó, részt nem vevő, saját ügyeiket és feladataikat is elhanyagoló személyeknél gyakori. Előfordul labilis, kis ellenálló képességű neu- raszténiásoknál. A paranoid tünetképződésben ritka; ebben az értelemben differenciáldiagnosztikai támpont is. Tendenciaszerű előfordulása veszélyes, aktuális, regresszív tünetképződésre utal. Olyan, mintha enyhített Fbn-reakciókat kapnánk. Hd-leírás A kép akromatikus tónusa szorongást vált ki. Ezt a szorongást a v. sz. nem tudja ugyan feldolgozni (nem ad jelentéssel bíró, formához kötött Hd választ), mégis védekezik ellene. Védekezésének módja: leplezni szorongását. Magasabb színvonalú jegyzőkönyvekben, elaborációs jegyek mellett, a leírás jelentésadási feloldásával ez a jelenség a metafizikai feszültség körébe tartozik: tépelődés, morfondírozás, eredményre nem vezető szubjektív gondolatmenetek; spekuláció, amely érzékeny az érvényességre, és nem bizonyít, hanem magával a kérdésfeltevéssel is meghökkent (az életre, a tudatra, a halálra, a végtelenre stb. irányuló elméletszövés). Alacsonyabb színvonalú jegyzőkönyvben, testsémazavarokra utaló anatómiai válaszhalmozás mellett: hipochondria; a v. sz. betegségtudattal racionalizálja szorongását (nem betegsége miatt szorong, hanem a szorongása miatt véli betegnek magát). A Hd-leírás a veszély iránti nagyfokú érzékenységet jelzi. A szorongás mint a külvilági veszélyre való figyelmeztető jel különös hangsúlyt kap. Minden változást szorongás kísér, minden történés veszélyes lehet. Ebben a mechanizmusban főként a veszélyjelzés körének a kiszélesedése mutatkozik meg. A személyiségképben ez fokozott szenzitivitásnak felel meg, s így érthető, hogy a paranoid csoportokban gyakoribb. A Hd-leírás tehát a szorongás leplezése spekulációval („gőzzel"), hipochondriával. Következménye: fokozott szenzitivitás. Fontos differenciáldiagnosztikai jegy. Hd-leírás a paranoiditás mellett, Színleírás a paranoiditás ellen szól.
369
A RORSCHACH-PRÓBA
Képleírás Valamennyi deskriptiv reakció közül a képleírásban érvényesül leginkább az, hogy minél elmosódottabb a determináns és minél szegényesebb a tartalom, annál sekélyebb a válasz asszociatív háttere és érzelmi telítettsége, s annál kevesebb a személyi vonatkozás. Az észlelés, mint ismeretes, többletet ad az érzékeléshez viszonyítva. Ezért egészíti ki személyiségi vonással az asszociatív hátteret. A képleírással a v. sz. kitér a kiegészítés elől; az érzékelés szintjén próbálja tartani képzetáramlását; így korlátozza az átélés hőfokát. Az elidegenedésnek, a deperszonalizációnak és az elfojtott agressziónak a jele. Gyermekjegyzőkönyvben a nonfiguratív is kap tartalmat: „lyuk", „bot", „kör" mondja a gyerek olyan foltrészletekre, amelyeknél a leíró reakciót adó felnőtt beéri a tartalmatlan válaszokkal. Gyermekjegyzőkönyvekben ezért a képleírás ritka. A viszonyítási támpontrendszer hiányozhat ugyan, vagy értelmi okok miatt, vagy a megértés elhárításaként. De tartalmat a gyerek mindenképpen ad az érzékeknek, és ez is valószínűsíti azt a feltevést, hogy a világ nonfiguratív látása nem a spontánnak és a primernek a megnyilvánulása, hanem az indulattalanításnak az eredménye. A képleírás nem a tartalmon innen lévő naiv hozzáállásnak a megnyilvánulása, ellentétben az Infantilis alakválasszal. Az elhárítás hosszú folyamata szükséges ehhez a tartalmi asszociáció nélküli leíráshoz. Szimmetria-reakciók A szimmetria-reakciók mindhárom változatukban (utalás, hiány, ütközés) csak akkor értelmezhetők, ha többszöri előfordulásuk vagy megfogalmazásuk kiemeli, hangsúlyozza őket. A v. sz. a tábla tulajdonságaitól (felszólító jellegének elemeitől) zavarba jön, asszociatív zökkenés következik be. S a pillanatnyi elakadásban figyelme ráirányul a tábla egyik formai vonására, a szabályosságra. Ez a szórványosan előadódó Szimmetria-utalás jelentése: zökkenés az asszociatív folyamatban. Értelmezése attól függ, hogy mi van előtte, mi van utána, és melyik táblán merült fel. Az asszociációs vizsgálatokban a Szimmetria-ütközésből, illetve a Szim- metriahiányból kiinduló társítások azt mutatták, hogy a v. sz. számára a szabályosságnak kiemelkedő jelentése van. A szabályosság, a két oldal egyformasága zavar, nyugtalanít, mert az azonos nemiségre utal. A v. sz. mechanizmusa a szoros értelemben vett projekció: az elfojtott belső szemlélet áttételesen visszatér mint külső szemléleti kép, a formai szimmetria zavaró hatásában az azonos neműek szexuálisan színezett kontaktusától (serdülőkorban az azonos neműek iránti rajongástól) való félelem jelentkezik. Mind a projekciós mechanizmus, mind a szimmetria által kiváltott asszociatív zökkenés konfliktusmagja (a viszolygás a homoszexualitástól) paranoid személyiségre utal.
370
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
A Szimmetria-reakciók hangsúlyosabb formái akár egészségeseknél, akár betegeknél túlérzékenységre, féltékenységre, gyanakvásra hajló paranoiditást jeleznek. Mind neurotikus, mind pedig pszichotikus szinten projekciós tünetekre vall: a sértődékenységtől és a gyanakvástól az üldöztetésig és a vonatkoztatásig húzódó skála minden változata előadódhat. Különösen gyakran fordul elő halmozott Szimmetria-reakció paranoid színezetű reaktív neurózisokban. Több szerző észlelte a halmozott Szimmetria-reakciót epilepsziás pszichózisban. A paranoid mechanizmus itt sem zárható ki, de feltételezhető az a magyarázat is, hogy a nehezen tájékozódó beteg odatapad a szimmetriához mint szembeötlő formai támponthoz, s a szimmetriák csupán a tapadást - s ezzel a kitérést, a rejtőzködést képviselik. Nieger (1964/c) kiterjedt vizsgálata a Szimmetria-ütközésben igazolta a mi elemzésünket. A Szimmetria-ütközés a másik nemmel összefüggő benyomások feldolgozásának a nehézsége, es a paranoiditás jegye. A Szimmetria-leírás viszont a leíró reakciók egyik legegyszerűbb változata, s így az epileptoid személyek tartalmatlan megtapadásának a jele. Ez a tapasztalat indokolja a Szimmetria-leírás és a Szimmetria-ütközés különválasztását, legalábbis az értelmezésben. A Szimmetria-leírás gyermekjegyzőkönyvben is elsősorban a tapadást fejezi ki. Az egyébként nehezen tájékozódó gyerek a legegyszerűbb formai támpontot ragadja meg a tájékozódásban. A szimmetria, akár mint paranoiditást jelző ütközés, akár mint tájékozódási bizonytalanságot és megtapadást jelző utalás csak akkor értelmezhető, ha mint tendencia húzódik végig a jegyzőkönyvön, tehát legalább három táblán előfordul. Szórványos jelentkezése csupán tájékozódási bizonytalanságot mutat a felszólító jellegből leolvasható helyzetekben.
Technikai leírás Ezek a leírások is eltávolodást jelentenek a táblától mint valóságtól, kitérést a tulajdonképpeni feladat, a jelentésadás elől. A válasz azt implikálja, hogy az inger eredete fontosabb, mint a jelentése. A formalizálásnak egy fajtája ez: a v. sz. az ingert az eredet hangsúlyozásával tartalma tlanítja. Kóros esetben (alacsony F+% mellett) a szkizofrénia egyik jegye; ezen a körön belül a paranoid változatot jelzi. Jó F% és kiegyenlített (koartatív vagy ambiekvális) ÉT mellett énközpontú, nárcisztikus pszichopatáknál vagy karakterneurotikusoknál fordul elő. Minden esetben a szkizoid elidegenedés jegye. Egyébként normális jegyzőkönyvben szkizoid karakterre, bizarr fordulatok mellett szkizofréniára, rejtőzködő jegyek mellett szkizoid pszichopátiára, szorongásos jegyek mellett szkizoid karakterneurózisra utal.
371
A RORSCHACH-PRÓBA
Tartalmatlan reakció A tartalmatlan válaszok valójában védekező reakciók. A v. sz. elutasítja a jelentésadási attitűdöt, nem adja át magát annak az elengedett képszövésnek, amelyet a vizsgálat megkíván. Amikor azt mondja, hogy „folt" vagy „festmény", tulajdonképpen ezt mondja: „ez csak folt, semmi más, nincs tartalma". A v. sz. úgy érzi, hogy a tartalom megjelölése csapda, ezzel kiszolgáltatná magát, ezért hárítja el a tartalmas választ. Jelzi a gyanakvó, szenzitív beállítottságot, a veszélyt szimatoló paranoid magatartást. E. Bauer (1963) a paranoiás betegek 36%-ánál kimutatta ezt a jegyet. Pszichoterápiára rossz prognózis: nem-alkalmazkodást, nem-kooperálást jelent. Fontos jelzés az elhárítás preferált módjára vonatkozóan. Modellreakciója annak a folyamatnak, amely a jelentésekben érzett veszélyt a képzetáramlás tartalmatlanításával igyekszik kiküszöbölni. így a regressziós elhárítást, főként a paranoid regressziót mutatja. Többször tapasztaltuk postencephalitikus személyiségváltozás esetében. Ilyenkor is paranoid színezetű regressziónak felelt meg. Gyerekeknél tízéves korig gyakori, de már nyolcéves kortól diagnosztikai értéke van. Értelmezésében nagyon fontos elkülöníteni, hogy adott táblán a gyereknek ez az egyetlen (vagy csaknem az egyetlen) válasza, vagy más tartalmas válaszok közt jelenik meg. Az előbbi változat gyenge értelmi képességet, bizonytalanságot jelez, olyan viselkedésmódot, amely konfliktuózus helyzetben stuporral, tudatzárral reagál. Az utóbbi esetben (tartalmatlan reakció, utána jó válaszok) alkalmazkodási nehézséggel, környezeti problémával állunk szemben. Különösen fontos ez az elkülönítés a serdülés előtt (11-12 éves kortól) és a serdülőkorban. Itt ugyanis a tartalmatlan reakció, adott táblánál első válaszként, ha utána tartalmas válaszok következnek, szinte megfontolt és elhatárolt védekezést, feladatelhárítást jelez: sértett, gyanakvó, rendszerint bűntudatos titkolózást, rejtőzködést a környezettel szemben (funkciója ugyanaz, mint a Lüscher-próba alapszínsorában a szürke választásé az első vagy a második helyen). Ez a viselkedési minta nem ritka az ifjúkori bűnözők profiljában, ezért a Tartalmatlan reakciók többszöri előfordulásából (főként a IV., VI., VII. és X. táblán) kriminális veszélyeztetettségre következtethetünk. Hézaghangsúlyozás Minkowska (1956) szerint ez a jelenség egy csoportot alkot mindazokkal a válaszokkal, amelyek a foltok különállását, szaggatottságát, össze nem függését emelik ki. Minkowska ezeket a reakciókat a szkizoid tudatállapot projekciójának tekintette. Mi azonban nem projekcióra következtetünk belőlük, hanem olyan modellreakciókra, amelyekben a v. sz. az elsődleges kinesztéziás benyomást, tehát
372
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
a számára eleven percepciót próbálja ellensúlyozni. Emellett szólnak azok az észleleteink, hogy a hézagot hangsúlyozó válaszoknál a v. sz. először mozgásválaszt implikáló megfogalmazásban szokta megadni a jelentést, és csak ezt követően hangsúlyozza a hézagot. Gyorsan távolodik tehát az élő benyomástól; már észlelés közben folyik a hatékony indulattalanítás. Már egyszeri előfordulásnál is értelmezhető. Jelzi, hogy a preferált elhárítás: az indulattalanítás. A külvilágot a v. sz. közömbösen éli meg, érzelmileg nehezen kapcsolódik, benyomásait objektiválni igyekszik, élményeiben csökkenteni próbálja a személyes színezetet.
Tapadási reakciók A megtapadásnak is van viselkedési megfelelője. Legtöbbször az értelmi működés rigiditását, a gondolkodás dermedtségét, a felidézés és az asszociatív folyamat inerciáját fejezi ki. A képzetáramlásban nincs meg az a rugalmasság, a szemléletben nincs meg az az átbillenési készség, amelyet a Ro-próba megkíván. Ebben az értelemben jellemzik a tapadási reakciók az értelmi fogyatékosságokat és az epilepsziát. Jóval ritkábban bár, de előadódhat tapadási reakció úgy is, hogy az egyszer meglátottnak, az egyszer kimondottnak a nárcisztikus varázsa érvényesül. A sivár, autizmusra hajló infantilis személyeknek önmaguk megismétlése örömet szerez, s ez a megismétlés mutatkozhat tapadásban. S végül a megismétlés mint neurotikus komponens is létrehozhat tapadási reakciót. Egy és ugyanaz a tartalom visszajár az értelmezési folyamatban, mert rácseng a konfliktuózus feszültségre, amelyet a v. sz. sem feloldani, sem feldolgozni nem képes. Organikus kiesések, neurotikus zavarok és infantilis tendenciák egyaránt létrehozhatnak tehát tapadási reakciókat. De ezek mégis elég változatosak ahhoz, hogy több más jegy segítségével a különféle tünetképződési folyamatok elkülönüljenek.
Perszeveráció Mint modellreakció azt mutatja, hogy a v. sz. képzetáramlásában az egyszer felbukkant képzet hatékonyabb, mint az új inger. Hiába változnak az ingerek, egyegy tudattartalom hatékonyabbnak bizonyul náluk. így a tájékozódás nehézkes, az ítéletek merevek, a személy rosszul alkalmazkodik. A perszeverációs jelenségek igen gyakran a viselkedési stratégia körébe tartoznak. Az organikus pszichoszindrómánál a tudatfolyamat szaggatottá válik, s a beteg ismeri ennek a fonalvesztésnek az élményét. Az egyszer felmerült képzet görcsös megőrzésével, az ingertől független felidézésével és hangoztatásával a beteg biztonságot keres: mintha a perszeveráció, a megtapadás meg- védené a tudatfolyamat szaggatottságának félelmetes élményétől. 373
A RORSCHACH-PRÓBA
Diagnosztikailag a perszeveráció csak akkor értékelhető, ha legalább három táblán előfordul. Ilyenkor elsősorban organikus hátterű tünetképződésre következtetünk belőle. A személyiségkép kidolgozásában egy vagy két előfordulás is értelmezhető, mint infantilis vagy neurotikus megtapadás. A perszeveratív reakciónak több változata különíthető el (Bohm, 1957 szerint): > Teljes perszeveráció (durva forma). Valamennyi vagy csaknem valamennyi táblán visszatér pontosan ugyanaz a válasz, például „medencecsont", vagy „egy állat lenyúzott bőre" (még színes táblákon is, esetleg azzal a változattal, hogy „itt kifestették a darabjait"). Ez az ún. monotipikus jegyzőkönyv: kevés válasz, legalább 6-7 táblán Perszeveráció. Előfordul a központi idegrendszer károsodása, szkizofrénia és oligofrenia esetében. > Variált perszeveráció. A v. sz. megragad egy képzetnél, de annak egy elemét variálja. Például: kutya/e/, lófej, macskafej, kígyófej. Vagy: lepke (II.), fekete lepke (V.), kisebb lepke (VI.), kettévágott lepke (VII.) stb. Epilepsziát és epileptiform tünetképződést jelez. > Szórványos („kérődző") perszeveráció. A visszatérő képzet éppen olyan pontosan ismétlődik, mint a teljes perszeveráció esetében, de nem uralkodik a jegyzőkönyvben. Legtöbbször epileptiform tünetképződéssel kombinált neurotikus mechanizmust jelez. Ha a v. sz. szexuális válaszokat ismétel, perszeverációiból paroxizmális neurózisra gondolhatunk: indulati labilitásra, robbanékonyságra, emocionális inkontinenciára. > Szemléleti (percepciós) perszeveráció. A Ro-táblákon vannak visszatérő részletek. Minden képen megismétlődnek bizonyos kiszögellések, görbületek, öblösödések stb. Vannak személyek, akik hozzátapadnak egy-egy ilyen ismétlődő részlethez, s ez mindig ugyanazt a képzetet idézi fel bennük. Például minden kiszögellés félsziget, minden öblösödés öböl, minden vékonyabb görbület libanyak stb. Főként renitens, nehezen kezelhető epileptoidoknál fordul elő. Gyermekjegyzőkönyvben (Beizmann, 1961) ötéves korig a perszeveráció általános tendencia, a hetedik életévtől az értelmi gyengeség jele. A teljes perszeveráció az epileptoid vonás mellett gyenge értelmi képességet, esetleg értelmi fogyatékosságot jelezhet. Az infantilis alakválaszokra emlékeztető jelentések perszeverációja (minden görbület „kalap", minden keskeny, egyenes képlet „karók") - ami megfelel a szemléleti perszeverációnak - inkább turbulens, nyugtalan, paroxizmális gyermekek jegyzőkönyvében fordul elő. Ismételjük! A Perszeverációt komolyan csak akkor értékeljük, ha legalább három táblán előfordul.
374
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Sztereotípia Az asszociációk beszűkülése egy témakörre. Ez a beszűkülés a szorongás elhárításának a következménye: a v. sz. fél mindentől, ami változás, ami bizonytalan. Ezért magatartásában konzervatív, ítéleteiben bigott, óvakodik a változásoktól, mert ezek szorongással járnak. Ez az elhárítás kóros jelenség, mert elszegényíti a gondolkodást. A tünet azonban, amelyet takar, tartalmi körök szerint más és más. Anatómiai sztereotípia Lehet intelligenciakomplexum; a v. sz. művelt ember látszatát akarja kelteni, hogy ezzel ellensúlyozza intellektuális kisebbrendűségi érzését. Lehet „a testséma nárcisztikus megszállása", és ezzel összefüggően hipochondria jele. Előadódhat szomatikus megbetegedéseknél (főként szív- és tüdőbajnál) mint másodlagos pszichikus tünetként mutatkozó fokozott betegségtudat Fej-arc sztereotípia Fóbiás, szorongásos tünetképződést jelez. Egyéb testrészek sztereotípiája Főként pszichopatáknál, infantilis, felelőtlen, éngyenge személyeknél fordul elő. Gyerekeknél a testrész-sztereotípia értelmi gátlást, beszűkülést jelez. A sztereotípiák többi változata gyermekjegyzőkönyvben nem feltétlenül kóros. Az Objekt-sztereotípia például túlságosan beszabályozott viselkedést, a spontaneitás veszélyes fékezettségét mutatja, de egyben összefogott, jól irányított érdeklődésre is utal.
Visszatérés Ez a jelenség általában bizonytalanságot, a vizsgálati helyzettel kapcsolatos nyugtalanságot fejez ki A visszakanyarodásban mintha a biztonság keresése jutna kifejezésre. Ezen az általános bázison nagyon változatos viselkedésmódok nyilvánulhatnak meg aszerint, hogy a visszakanyarodás milyen tendenciájú: Részletező visszatérés, például:
VI. tábla (3) részlet: „Lepke". Ezután két más válasz következik: „Állatbőr" és „Hegedű". Majd a (4)-re: „Ez a lepke szárnya".
Általában azt jelzi, hogy a belső bizonytalanság riadt, kapkodó viselkedésben jut kifejezésre.
375
A RORSCHACH-PRÓBA
Értékelő visszatérés, például: VIII. (1): „Két állat" válaszra több más válasz után visszatér: „Kedves kis állatok, jó nézni őket".
A v. sz. a bizonytalanságot viselkedési taktikával - modorossággal - kompenzálja. Szövögető visszatérés, példáid: IX. tábla (7), (8), (9): „Harci jelenet", majd három további válasz után: „A harcoló katonák közül többen belezuhantak a szakadékba".
Itt is a belső bizonytalanság kompenzációjáról van szó, de a kompenzálás nem viselkedési, hanem elsősorban gondolati. Nappali ábrándozásban, különcködésre hajló érdeklődésben nyilvánul meg. A visszatérési reakció valamennyi változata - főként ha az élménytípus di- latatív - rendezetlen életvitel mellett fordul elő, olyan személyeknél, akik párhuzamos kapcsolataikban, barátválasztásban stb. nem tudnak dönteni. Emellett a v. sz.-nek saját helyzetéről nagyjából objektív belátása van; szeretné életének bonyodalmait elrendezni. Ebben az értelemben ez a reakció önszabályozási erőfeszítésre, tehát a pszichoterápiában jó prognózisra utal.
Részletezés A részletezés legegyszerűbb fajtájában nem más, mint túlzott magyarázkodás. Főként az I. és a II. táblán fordul elő. Az értelmi bizonytalanságot jelzi; a v. sz. túlbecsüli a jelentésadási feladatot, mint ahogy általában hajlik arra, hogy minden feladatot túlbecsüljön. A részletezés azonban legtöbbször bővebb, aprólékosabb, mint ami a magyarázatba beleférne: önmagában is örömöt szerez; a v. sz. élvezi a felsorolást, naiv, gyerekes ambícióval keresi a még megfogalmazható részleteket, és minden újabb részletet megelégedéssel mond ki. Alacsony szellemi színvonalat jelez, pallérozatlan értelmet, korlátoltságot. Értelmi fogyatékosoknál gyakori. Gyerekes viselkedésről, az ítélőképesség hiányairól tanúskodik; ezeket a vonásokat képviseli az endokrinopátiás szindrómában is. Gyerekeknél alacsony színvonalú jegyzőkönyvben debilis vonás. Átlagos vagy átlagon felüli jegyzőkönyvben a beszabályozottság jegye; emellett a félénk, sértett gyermek miliőkonfliktusára utalhat.
376
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Proprioceptív reakció Ezt az eidetikus felidézés jelenségkörébe tartozó reakciót az emlékképekhez való fokozott kötődés jellemzi. Amit a v. sz. egyszer átélt, az az átélés élménye miatt fokozott jelentőségű. Ez a reakció tehát a szemlélet nárcisztikus eltolódása. A v. sz. nehezen decentrál, a másik szempontját nehezen ragadja meg; érvelése, ítélete én-hangsúlyú. Jellemző a csökkent valóságérzék, az álmodozás. Előfordul pszichopatáknál, főként az infantiliseknél. Dilatatív élménytípus és változatos tartalmak mellett az intuitív képesség jele. Gyermekjegyzó'könyvekben: jó képességű, de labilis, éngyenge, s ezért veszélyeztetett gyerekeknél találtuk. Érintkezési hangsúly Értelmezése Minkowskától (1956) származik. A részek összeérésének a hangsúlyozása a megtapadás egyik változata, s így a képzetáramlás epileptoid jellegének a mutatója. A „lien", az elemeknek ez a fölösleges, gyakran önkényes kapcsolása a gondolkodás viszkozitásának (egy feladatnál vagy problémánál való „nyúlástapadásnak") felel meg. Csak akkor értelmezhető, ha tendenciaszerűen fordul elő, s a külön jelezhető legalább kétszeri előfordulás (pl. „össze van kapcsolva") mellett gyakori a jegyzőkönyvben az egymás mellett lévő elemek egybetartozásának a felemlítése „és", „meg", „rajta", „mellette" stb. kötőszókkal és határozószókkal. Ez a tendencia mindenképpen epileptoid személyiségről tanúskodik. Gyerekeknél az érzékszervi-mozgásos elemek halmozódásának felel meg. Hatéves kor alatt ez életkori jegy; hét-kilenc éves kor körül a viselkedés fékezetlenségét fejezi ki: indulatvezérelt nyugtalanságot; csak tízéves kortól kezdve epileptoid jegy.
Infantilis reakciók Ebbe a csoportba néhány olyan reakciót soroltunk, amely felnőtteknél is előfordul, jóllehet gyermekekre jellegzetes. Legtöbbjük a gyermeki szemléletnek, látásmódnak, a világ gyermeki értelmezésének a Ro-ban feltalálható jegyeit rögzíti. Ezek a szemléleti jegyek (ideovizualitás, transzparencia, taktilis vezérlésű jelentésadás stb.) a nagyóvodás kornak, az 5-6. életévnek a jellegzetességei. A 7-8. évben kisebb gyakorisággal, de még mindig szabályszerűen fordulnak elő. 9 éves kor után viszont már olyan infantilis maradványok, amelyek hátráltatják a viselkedés alakulását, az érzelmi élet fejlődését és az ítélőképesség bon- takozását.
377
A RORSCHACH-PRÓBA
Felnőttkorban kifejezetten infantilis vonásokat jeleznek. Ez az infantilis beállítottság a klinikai képben zűrzavaros életvitelben, inadekvát érzelmi és társas viselkedésben mutatkozik. A magatartásban gyakran érvényesül a közvetlen vágyteljesítés, a viselkedésből hiányzik a kerülő utas megoldások és a kompromisszumok készsége. Az ítélőképesség még a gyakran jó értelmi színvonal ellenére is gyenge. A helyzetek felmérése nagyrészt irreális, mert nem annyira tapasztalatokra, mint inkább a vágyakra támaszkodik. Mindezekből nyilvánvaló a személyiséget összefogó és az elhárítást vezérlő énnek a lazasága, kialakulatlansága, ami fegyelmezetlen és felelőtlen aktusokban, a szexuális gátoltságnak és gátlástalanságnak a váltakozásában mutatkozik meg. Emellett éppen az érzelmi hangsúly és az én viszonylagos gyengesége miatt kevesebb a kidolgozott szokáscselekvés, a szemléletben és a gondolkodásban több az eredetiség. Az asszociációk frissek, fordulatosak. A szemlélet elevenségét kiegészíti az utalás készsége: a képzetek sokáig hordozzák azoknak az eredeti élményeknek az érzelmi színezetét és hangulati auráját, amelyekből absztrahálódtak. Erről a pszichés beállítottságról tanúskodik a Ro-vizsgálatban néhány olyan különleges reakció, amely a jellegzetes infantilis „forme mentale"-nak, a szinkretikus szemléletnek és gondolkodásnak (Wallon, 1942; 1945) késői maradványa, visszajárása. A szinkretizmust, a 3-6 éves gyermek szemléletét és gondolkodásmódját, mint tudjuk, a képzetek halmazszerűsége, tagolatlansága, résznek és egésznek, lényegesnek és lényegtelennek az egyértékűsége, a percepció globalitása, a valóságszintek gyors váltakozása, a tudattartalmak indulati terhelése és ebből fakadó különös szökdécselése jellemzi. Az ennek megfelelő szemléleti és verbális jegyek alacsony színvonalú felnőttjegyzőkönyvben hangulati és érzelmi labilitást, szuggesztibilitást, csökkent ítélőképességet, vágyteljesítő gondolkodást fejeznek ki. Magasabb színvonalú felnőttjegyzőkönyvben viszont a szemlélet frissességének, rugalmasságának, a gyermeki gondolkodásra jellemző fokozott utalási készségnek felelnek meg. Általános értelmezési körük adoleszcens és felnőttjegyzőkönyvben: az én gyengeségére, a belső tilalmi rendszer lazaságára és az indulati elhárítások viszonylag alacsony szintjére, vágyteljesítő viselkedési stratégiára utalnak. Hangulati ingadozásokkal, viselkedési labilitással, szexuális panaszokkal jellemezhető képnél azt valószínűsítik, hogy a tünetek az endokrinopátiás szindrómába tartoznak. (Vigyázat! Az infantilis jegyek nem az intellektus, hanem az érzelmi élet infantilis rögzítettségét jelzik.)
378
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Inverz látás Gyermekjegyzőkönyvekben természetes jelenség. A pozíciótól független jelentésadás éppen úgy hozzátartozik a gyermekhez, mint a pozíció kiindulású válasz. A gyermek számára nem döntő az, hogy valami „egyenesen" áll-e, vagy „fordítva". Ez modellreakciója annak, hogy a szemléletet és feltehetően éppen úgy a gondolkodást nem kötik műveleti kategóriák: a gyerek úgy lép ki belőlük, mintha ezek esetleges konvenciók lennének. Az inverz látás tehát a gyermek prekategoriális szemléletét képviseli, amely az ép értelmű felnőttnél már a nonkonformizmusnak felel meg. Magas színvonalú felnőttjegyzőkönyvben a mesterkéltség nélküli beleélés készségének: a művészi szemléletnek és a pedagógusoknál nem ritka infantilis magatartásnak felel meg. Alacsony színvonalú jegyzőkönyvben a percepcióra is kiterjedő, tehát viszonylag súlyos regresszióra utal. Transzparencia A gyermeki szemlélet modellreakciója abban az értelemben, hogy a tárgyról való tudás a szokásos észlelést meghaladóan vezérli a percepciót. A gyermek nem átlát a külső rétegen, hanem támpontok alapján tudja, hogy mi van mögötte. Életvezetésükben infantilis felnőtteknél fordul elő, a vágy, illetve a vágyat kifejező érzelmek és ízlések elsődlegességét jelzi a viselkedés motivációjában. A vágy erősebb, mint az érdek; a közvetlen kielégülés nem tűri az érdek kerü- lőútját. A több Transzparencia-reakciót adó személyek gyakran különcök, nem alkalmazkodnak, egyéni útjuk van. Kapcsolataikban és szexualitásukban sok az infantilis elem (gyakori a kondicionált frigiditás; az oralitás igen hangsúlyozott). Az „átlátszó" és „kilátszó" (burok, lepel) transzparenciák rendszerint igen magas értelmi színvonalat, fejlett ízlést képviselnek; azt a fokozott mozgékony beleélőkészséget, amelyet a gyermeki szemlélet nyújthat az esztétikai örömszerzésnek. Kontúr-reakció Értelmezése Hermann Imrének (1923/a; 1926/a) azon a már említett tapasztalatán alapszik, hogy azonos feltételek mellett a gyerek inkább a szélről, a felnőtt inkább a középről választ. Jellegzetes infantilis reakció. Modellje az a szemléleti és viselkedési magatartás, amikor a gyerek a helyzet feszültsége elől „kimenekül a peremre". Nem
379
A RORSCHACH-PRÓBA
vállalja a beilleszkedés nehézségét, marginális megoldást keres. Olyan tulajdonságcsoportnak felel meg, mint: szubjektivitás, makacskodás, felelőtlenség. Ez a menekülő magatartás nem elhárítása, hanem inadekvát elvezetése a feszültségnek: a lényeges helyett a lényegtelenre, a reális helyett az irreálisra irányul a feszültség. Extravertált ÉT és zw hangsúlyú IT mellett a Kontúr-reakció az acting out magatartásjegye. Különösen megbízható értelmezési támpont a halmozott Kontúr-reakció az V. táblán: irreális, esetleg kriminogén menekülés az adott élethelyzetből. Klinikailag a Kontúr-reakció infantilis pszichopátiát, acting out személyiséget jelez.
Juxtapozíció Az infantilis szemlélet jellegzetes modellreakciója. Tendencia a tartalmaknak a részek elrendezésétől független megragadására. A szemléletben egyidejűleg jelen lévő elemek egy egységet alkotnak; ami egymás mellett van, az össze is tartozik. Felnőttek jegyzőkönyveiben szinkretikus, infantilis viselkedési mintának felel meg: a személy nem tudja elhatárolni a felbukkant képzetet a szemléleti mező többi, az előbbi képzet szempontjából fölösleges részletétől (pl. V. tábla: „Csigafejű denevér"). A folthatár pregnánsabb, mint a tartalom adta határ. A helyzet inkább determinálja a viselkedést, mint az a szándék vagy terv, amely miatt a helyzet előállt. Gyermekjegyzőkönyvekben lényeges a „mindent összekapcsolni" tendencia elaboráció (Komb) nélkül. A gyermeki létbizonytalanság kifejezése, és ennek kompenzálása a túlzott játékos attitűddel. Fokozott játékosságnak értelmezhetjük a normális felnőttek jegyzőkönyvében előforduló Juxtapozíciót is. Kóros jegyek mellett felnőttjegyzőkönyvben több szerző az involúciós depresszív folyamatra találta jellemzőnek. Sűrítés A laza gondolati fék, labilis, szerteágazó képzetáramlás modellreakciója. Felnőttjegyzőkönyvben jó képességű, gyenge önszabályozású, ezért képességeihez viszonyítva alacsony teljesítményt nyújtó személyeknél észleltük. Ppt Jel és jelentés kapcsolata labilis; a gondolkodás fegyelmezetlen. Modell-reak- cióként: a v. sz. lazaságból többet mond, mint amennyit lát. Rokona a konfabu- lációs válaszoknak, de enyhébb azoknál, mert a gátlástalanság nem terjed ki a szemléletre, csupán a verbális szintre.
380
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
A laza fékrendszernek, a pszeudológiás verbális felnagyításnak a jele legtöbbször elválaszthatatlan a humorérzéktől.
Molekula-reakció Óvodás gyermekeken végzett vizsgálataim, valamint Binét Ágnes (1964) gyermekotthoni vizsgálatai szerint ezek a válaszok a hatodik életév körül a leggyakoribbak. Ennek a jelenségnek a magyarázata is a szinkretizmus bomlásának az életkori szintjéhez vezet. Wallon (1945) kimutatta, hogy az ezen a szinten már elhatárolt, integrálódásra képes tudattartalmak nem egyenként, hanem párosával válnak ki az élménymaradványt hordozó sémából; így csoportosulnak és rendeződnek képzetsorokká. A tű meg a cérna, az asztal meg a szék, a „bácsi" és a „néni" belső szemléleti képe nem kialakulásuk után párosított, hanem együtt kialakult tartalmak. Összetapadva, egy „molekulát" alkotó két elemként fordulnak elő a képzetáramlásban, bármelyiknek a felidézésekor együttesen jelennek meg, és párosával összekapcsolt gondolatláncokat képeznek. Ilyen értelmi műveletnek a maradványa a Molekula-reakció a Ro-próbában: a kép szimmetrikus kettőssége egybetapadó kettős tartalmat hív elő. (E kettősség alapján vezettem be a Wallon rendszeréből átvett „molekula" fogalmat és elnevezést a Ro-próbába. Delay és Pichot (1955) a szimmetria bomlását ragadták meg, és „szimmetria-disszociációnak" nevezték el ezt a válaszfajtát.) Ez a különleges reakció már a 8. évtől kezdve az ítélőképesség és a gondolkodás éretlenségére utal. Felnőttkorban az általános infantilis szindróma része; főként a gondolkodásban megnyilvánuló infantilis jegy. Még pszichotikusok- nal is az infantilis komponenst mutatja.
Ideovizualitás Modellreakciója az olyan ismeretvezérelt szemléletnek, amely belső modell nyomán alaki sematizálással jár együtt. A képzetvezérlés itt nem vezet konfa- bulációhoz, a v. sz. kiemeli, „kilátja" a képből azt a sémát, amit eleve ismer, tehát keres. Már egyszeri előfordulása is tünetértékű. Az infantilis türelmetlenséget, mohóságot, az alig fekezett vágyteljesítő feszültséget fejezi ki. Fb és zw válaszok mellett azt jelzi, hogy a v. sz. nehezen tud új helyzethez alkalmazkodni, nem tud kompromisszumot kötni; nem tud belátás alapján, esetleg igényei és vágyai ellen cselekedni („nem jött le a fáról"). Felnőttnél nyugtalanságot, szki- zoform túnetképződést valószínűsít. A jelentésadás primer képzetelemeket használ fel, kontextus nélkül, de nem lépi túl az asszociatív anyagot. Az Ideovizualitás értelmezése megegyezik a többi infantilis jegyével a fékezetlenségben, de elkülönül tőlük a hitelességben: a fékezetlenség nem vezet túlzáshoz.
381
A RORSCHACH-FRÓBA
Infantilis alakválasz A v. sz. itt is primer képzetelemeket lát, amelyek kontextus nélkül tevődnek át az érzékelésből az emlékképbe. A percepciónak csak az érzékelési mozzanata érvényesül; a szemléleti pregnancia elegendő a jelentéshez. Ez tehát tartalmatlan jelentésadás, igen erős érzékletességgel. A válaszok hol tapintásos asszociációkat fednek („itt olyan hegyes", „itt olyan éles"), hol vizuális pregnanciához tapadnak (kerek, hosszü, vonal, pont, csík), vagy egy kinesztéziás asszociáció szemléletes kiegészítői („itt felfelé megy", „itt lefelé megy"). 8-9 éves korig életkori sajátosság, de még ekkor is a fokozott motilitás kifejezése. Tendenciaszerű előfordulása tüneti támpont: gyerekeknél nyugtalanság, dekoncentráció. Inkább gyenge vagy közepes képességű gyerekeknél fordul elő. Ezek gyengébb ítélőképességük folytán kriminális szempontból veszélyeztetettek. Serdülőknél és felnőtteknél a pregnáns részekre adott tartalmatlan válasz az éngyengeségnek, a gátlástalanságnak a megnyilvánulása. Sok színválasz és szenzoriális hangsúlyú MF mellett ezek a válaszok is a képzetáramlás fokozott szenzorialitására utalnak, s így a görcskészséget valószínűsítik. Az érzékletesnek ez a közvetlen átcsapása a képzetáramlásba a konvulzivitás impulzív rövidzárlatának felelhet meg. Ismeretközlés* Infantilis jegy. A válaszban igyekezet, a megfelelésre való törekedés jelenik meg. A v. sz., eltérően a Szubjektív reakcióktól, a válaszhoz nem szubjektív élményfonalon fűz hozzá asszociációkat, hanem az ismereteit próbálja aktivizálni. Azon jegyek közé tartozik, mely jelzi, hogy a személy jó érzelmi kontaktus esetén jobban teljesít. Igyekszik megfelelni az elvárásoknak, megdolgozik a kapcsolatokért. Pszichoterápiára jó prognózist mutat. Infantilis tartalmak Ha több fordul elő egy jegyzőkönyvben, illetve ha egy táblánál halmozottan mutatkozik, gyerekes felelőtlenséget, könnyen eltéríthető figyelmet, csábítha- tóságot jelez. Jelentése a táblák felszólító jellege szerint határozható meg: a IX. táblán dekoncentráltságot, a VlII-on érzelmi labilitást, a X-en kapkodást és felelőtlenséget jelez. Infantilis pozíció A Binét Ágnes (1964) által észlelt hospitalizált óvodásokra jellemző szindrómába tartozik. A biztonság hiányára és igényére utal.
382
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Adoleszcens és felnőttjegyzőkönyvekben feltehetően a biztonságot nyújtó kötődés szükségletét jelzi. (A „hospitalizált óvodások" Ro-szindrómája az infantilis pozícióválasz mellett a következőket tartalmazza: kevés szinkretikus G, halmozott vagy legalábbis sok Do az V táblán; vágyteljesítő tartalmú válaszok a X táblán, amelyek áttételesen az élethelyzet megváltoztatására irányulnak.)
Mese-reminiszcencia* Infantilis jegy. Zulliger az ún. „pedagógiai erósz" jegyei között tartja számon. A Mese-reminiszcenciát adó személyek jó pedagógusok, pedagógiai érzékkel rendelkező emberek. Mesélőkedv, gazdag élmény és fantáziavilág fejeződik ki benne. Olyan személyek adják, akik könnyen képesek visszailleszkedni a gyerek világába. Óvónőknél gyakori.
Verbalizmusok Ebbe a csoportba a jelentésadás megfogalmazási sajátosságai tartoznak, tehát a verbális szinten kifejezésre jutó viselkedési jellegek. Elsősorban a verbális anyagnak és a szoros értelemben vett jelentésadásnak az arányát mérlegeljúk A túlzott verbalizmus („kevés válasz, sok szöveg") a szemléletes anyag felhígításának, csökkent valóságfunkciónak felel meg. Más esetben a verbalizmus elterel a tábláról, a v. sz. a sok beszéddel szinte kitér a feladat elől. Esetleg a táblától független szubjektív színezetű utalásokra korlátozódik, és a képzetáramlást túlzott szubjektív átszíneződés jellemzi. A szokatlan szófűzések, bizarr fordulatok, önkényes szóképzések a beszéd és gondolkodás kapcsolatának a zavarát mutatják, és a szkizoform szindrómába tartoznak.
Szubjektív reakció A Szubjektív reakció kitérés a feladatmegoldás elől. A feladat az lenne, hogy a tábla által kiváltott asszociációkat a v. sz. a tábla formai vonásaival nagyjából megegyező képekre fordítsa át. Ezt nem tudja, vagy nem akarja elvégezni. Asszociációit nem tudja, vagy csak kis részben tudja válaszba foglalni; feladja tehát a feladatot és szubjektív vonatkozásokhoz, élményekhez, modellekhez, sémákhoz kapcsolja azokat a képzeteket, amelyeket a tábla elemeiből kellene szemléletesen megformálnia. Ez azt jelenti, hogy a v. sz. elaborációs készsége gyenge, érzelmeit, indulatait, hangulatait nem tudja gondolati munkával feldolgozni; ennek megfelelően az életben teljesítményei gyengébbek, mint képességei. Tárgyi elemek helyett személyiekhez folyamodik.
383
A RORSCHACH-PRÓBA
A Szubjektív reakciót határozottan el kell különíteni a Szubjektív kritikától, mert a Szubjektív kritika nem jellemző a teljesítményre. Az elkülönítés kritériuma: a Szubjektív kritika megszakítja az asszociációs fonalat, felfüggeszti a jelentésadási folyamatot; a Szubjektív reakcióban viszont a képzetáramlás tovább pereg, és új elemek is felbukkannak. Ezek kizárólag szubjektív vonatkozásukkal egy időre eltávolítják a v. sz -t a táblától, de az rövidesen ismét visszatér hozzá. Ez a visszatérés különíti el a „Kitérő verbalizációtól", amelyben a v. sz. nem kanyarodik vissza a táblához.
Kitérő verbalizáció A képzetáramlás leágazásának a modellreakciója. A csökkent valóságérzék biztos jele. Az összképben akár normális, akár beteg jegyzőkönyvről van szó, negatív jegynek tekintjük, főként az alkalmazkodást és az életvezetést illetően. Bizarr verbalizálás A legnagyobb jelenségcsoport itt a redundancia köre: egyazon elemnek a kommunikáció érthetősége szempontjából fölösleges megismétlése más szavakkal. Mögötte bizonytalanság, óvatosság lappang, s főként a „megkapaszkodás" a szavakban és formulákban. Ezek a bizarr megismétlések rokonságban vannak a párhuzamos tartalmú sorok poétikai formájával (a gondolatritmussal), az Ótestamentum jellegzetes verselésével. Az ősköltészetben a megismétlés a tartalom érvényének és hatásának megsokszorozása, igazának mágikus bizonyítása; a rítus varázserejének áttétele költői formában. A kimondott szó erejébe vetett hit, a megismételt gondolat fokozott hatékonyságának az érzése feltehetően belejátszik a Ro-vizsgálatban megjelenő bizarr megismétlésekbe is. Ezért találkozunk vele főként paranoid színezetű pszichózisokban és neurózisokban. Az abszurd fabuláció elemei a v. sz. belső feszültségének (a szorongásnak, az agressziónak, a szexuális vágynak stb.) az áttételei, de még csak nem is kapcsolódnak az exponált táblához. A bizarr verbalizálás valamennyi változata a szkizofrén skála elsődleges jegyei közt szerepel. Autisztikus beállítottságot és csökkent elaborációs készséget jelez. A v. sz. nehezen megközelíthető, legfeljebb felületes kooperációra képes. Pszichoterápiára és foglalkoztatási terápiára egyaránt rossz prognózis. Konkretizálás Csak a szkizofrén körbe tartozó betegek adják. A gyermeki jelentésadás sajátossága, hogy az elvont kifejezéseket, a hasonlatokat, a képes kifejezéseket eredeti, konkrét értelmükben ragadja meg. Erre a szintre regrediál a szkizofrén beteg.
384
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
A regressziós folyamatot egyébként csaknem minden esetben a válaszadás is tükrözi: a beteg a táblának egy szemléletileg adott eleméből indul ki, és ehhez fűzi verbális kontaminációval - a képes jelentést. Gyermekjegyzőkönyvben: megtapadás a gyermeki formánál, felnőttellen- esség, ebben az értelemben renitencia is. Szkizoform jelzésnek csak a serdülés kezdete után tekinthetjük.
Autisztikus magyarázat A valóságos összefüggésektől elszakadt önkényes magyarázatmód. A mindenáron való indoklás igénye fölébe kerekedik a tapasztalatoknak. így jön létre a ritkán előadódó „morbid racionalizálás", az olyan magyarázat, amely kizárólag a beteg gondolatrendszerében érvényes. A szkizoform szindrómába tartozik. Az autisztikus beállítottság súlyos tünete. Gyanakvó reakció E. Bauer (1963), aki bevezette ezt a jegyet, utal arra, hogy paranoiás betegek jegyzőkönyveinek 24%-ában fordul elő kifejezetten, megfogalmazva; sok más esetben a beteg célzással, indulatszóval, hangsúllyal fejezi ki azt, hogy gyanakszik. A Gyanakvó reakció súlyos paranoid jegy; a vonatkoztatásos mechanizmusnak felel meg, annak az „értelmezési szédületnek", amelyben a paranoid éppen a projektív elhárítás révén mindenben szándékot lát, és minden részletet az ellene irányuló rejtett szándékok jelének tekint. Neurotikus és pszichopátiás esetekben is az énközpontú vonatkoztatást jelzi, rendszerint frusztrációs háttéren. Neologizma Mint az általános pszichopatológiában, a neologizma a Ro-próbában is a szkizofrénia jegye. Elkülöníti a szkizoform képet az egyéb pszichotikus állapotoktól. Absztrakt szóhasználat A v. sz. a konkrétan ábrázolható helyett lehetőleg azt az elvont fogalmat jelöli meg, amelybe az asszociált jelentés beletartozik ugyan, de nem meríti ki. Csak tendenciaként való előfordulását értékeljük. A v. sz. nem „igazi" dolgot lát, illetve mond: nem valóságos tárgyról van szó, csak „fogalomról"; eltávolodik a szemléletestől, s ezzel eltávolodik az élménytől. E fokozott absztrakciós tendencia lényege: menekülés az élménytől. Amit látok a táblán, és ami arról eszembe jut, csupán elvont ismeret - mintha nem is lenne élménymegfelelője.
385
A RORSCHACH-PRÓBA
Ez is a szkizoform tünetképződés jegye. A „szkízis", a „hasadás" a lelki élet minden megnyilvánulására kiterjed: a jel elszakad a jelentéstől, az érzelmek leválnak az emberi viszonylatokról (így lesznek a kapcsolatok személytelenekké), s éppen így az ismeret leválik a tapasztalatról. A szkizoídia világa egyre inkább személytelen, élménytelen világ. Ezt az átélés nélküli viselkedést fejezi ki az Absztrakt szóhasználat is.
Gépies fordulatok A közlést terhelő parazita fordulatok a gondolkodásnak és a viselkedésnek a stratégiáját leplezik le. A beteg bizonytalan: fél attól, hogy rosszat mond, nem a megfelelő mondanivaló jut az eszébe, hogy rosszul fejezi ki magát, s ezzel kiderül, hogy értelmileg hanyatlik. Igyekszik időt nyerni, elkerülni a kockázatot, ezért olyan kifejezéseket használ, amelyek semmiképpen sem kompromittálják. Organikusan károsodott, főként arterioszklerotikus betegek jellegzetes magatartása ez. Ez a jegy az organikus pszichoszindrómák gyakori stratégiáját mutatja meg, s ebben az áttételes formában jelzi a központi idegrendszer sérüléseire visszavezethető tünetképződést. Ha a jegyzőkönyvben egyéb organikus tünetek nincsenek, a halmozott Gépies fordulat paranoid folyamatra utalhat. Értékelő reakció A képzetáramlás fokozott szubjektív színezetének a jele. Ha tendenciaként fordul elő (3-4 egy jegyzőkönyvben), akkor elfogultságot, gyenge ítélőképességet jelez, az érzelmi állapotok demonstrálási igényéről tanúskodik. így a teátrális magatartás egyik összetevője. A több Értékelő reakciót adó személyeknél gyakori a fokozott passzív művészi érdeklődés. A szép-csúnya kategóriában való gyakori értékelés a homoszexuális csoportban lényegesen gyakoribb, mint más csoportokban. Vélemény a vizsgálatról Ez a reakció a Bohm (1960) által használt epilepszia-hisztéria differenciáldiagnosztikai skála egyik jegye. Ez is tapadási reakció. A v. sz. a véleményező „mellébeszéléssel" megmarad a táblánál, anélkül hogy új tartalmat mondana. Mindenképpen a paroxizmális tünetképződés jele, de inkább az epilepszia mellett szól. Epileptoid jellemváltozásnál is előfordul.
386
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Énes verbalizálás A választípust énes hangsúlya jellemzi: az énesség góca a jelentésadás folyamatában van. Klinikailag a nárcisztikus karakteropátia és a pszichopátia eseteiben fordul elő. Normális jegyzőkönyvben is a fokozott énessségre utal. Feltételes verbalizálás A v. sz. enyhíteni igyekszik a jelentésadás felelősségét, és verbális fordulattal korlátozza a válasz érvényességét. Menekülést jelez az elkötelezettségtől, a következményektől A neurotikus szorongás kifejezése Egyébként sine morbo jegyzőkönyvben: menekülés a megterhelések elől, főként önbizalomhiány miatt. Fabuládé* Szemben a Kitérő verbalizációval, ahol sok szubjektív elem és bizarr vonás is előfordulhat, a Fabuláció egyszerű mellébeszélés, tóltelékszöveg A verbális szöveg elszakad a perceptuális támpontoktól. A verbális asszociációkban megjelenő anyagnak alig van köze a perceptuális támpontokhoz (a foltokhoz), s az utótesztben is fellelhetetlen. A reakció jelzi a kritikátlanságot, a maniform kontrollnélküliséget. A mániás jegyek között tartjuk számon. A kritikátlanság a viselkedésben is megnyilvánul. A v. sz. hajlik arra, hogy elszakadjon a valóság reális támpontjaitól, átszínezze, átértékelje a helyzeteket. Pszeudologizá- lásra való tendenciára mutat.
Pár amnéziák Az emlékezet működési élményének ezek az eltolódásai a valóságfunkció elhalványulásával, zavarával, átmeneti kiesésével függnek össze. A tudatműködés és a működési élmény eltávolodnak egymástól. Mint amikor az az élményem, hogy álmodom, pedig ébren vagyok, vagy az az élményem, hogy ébren vagyok, pedig álmodom. Ez a „láttam élmény", noha meg nem láttam, ez a „még nem mondtam" élmeny, noha már mondtam, valójában nagyon kezdetleges énmechanizmust feltételez: a jelen kizárólagos élményét a múlttal szemben, akár vágyteljesítő behelyettesítés, akár meg nem történtté tevés formájában. Olyan időtlenítés, amelyet a kisgyermekkori észlelésben vagy az álomszövésben tapasztalhatunk, s mindezt nem annyira az ismeretek kiiktatása (elfojtás), hanem inkább a működési élmény behelyettesítése, tehát valóban illúzió teszi lehetővé.
387
A RORSCHACH-PRÓBA
A paramnéziák csoportjába sorolt különleges reakciók távolról sem alkotnak homogén jelenségkört. Kerültek ugyanis ebbe a csoportba olyan reakciók is (pl. a Kifejezési amnézia), amelyeknek magva valóságos emlékezetzavar. Az emlékezeti illúziók inkább a szkizoid folyamatokat, a tényleges emlékezeti zavarok inkább az organikus folyamatokat jellemzik.
Kifejezési amnézia (Evokációs zökkenő) Ami megfigyelhető, az az emlékezeti felidézés zavara. Ezért helyesebb evokációs zökkenőnek nevezni. Elsősorban a központi idegrendszer organikus sérüléseire jellemző; az arterioszklerózisnak igen korai, az epilepsziának gyakori jele. Diagnosztikus értékelésénél sok mindent kell mérlegelni, mert van neurotikus felejtés és komplex terhelésű kifejezési zavar is. Ezekben az esetekben az egyéb neurotikus jegyek mellett az amnesztikus reakció hangsúlyozottan Zavar vagy Ütközés értékű. Statisztikai adatok azt mutatják, hogy organikusoknál ás, de főként neurotikusoknál ezt a reakciót elsősorban nők adják. A neurotikus csoportban nőknél kétszer annyi esetben fordul elő, mint felnőtt férfiaknál (serdülőkorban ez a különbség nem észlelhető). Ismétlés Ritka jelenség. A központi idegrendszer organikus sérülésénél vagy alkoholos mentális romlás esetében fordul elő. Ráismerés Magyarázata az élmény és a képzet viszonyához vezet. Tudjuk, hogy a kisgyermek gondolkodása élménygondolkodás. Elemei saját érzelmi fénykörüket hordozó, nem általánosított élmények. A gondolkodás fejlődésével ez a helyze- ti-indulati színezet lekopik az emlékképekről. Az emlékképek elveszítik egyedi jellegüket, és általános képzetté alakulnak, integrálódnak. A IV. táblán az a válasz, hogy „papucs" egy már helyzetérzelmi szempontból megkopott emlékképnek felel meg. A „Pista bácsi papucsa" egy még eleven, közvetlen élményre utal. A Ro-vizsgálat helyzete és feladata, valamint a foltok meghatározatlansága a képzetáramlást az általános képzetek szintjére tereli. A Ráismerés jelenségénél ez a folyamat megszakad, és az általános képzetek sorába vetítődik egy közvetlen élménymaradvány. Ennek többféle oka lehet: > Az értelmi funkciók dezintegrálódási folyamatában a képzetek felbomlanak. Az általános helyébe egyedi lép, a képzetszerű generalizáció helyett primitív, kiterjesztő generalizáció (minden domb a csabai Kopasz-hegy). Ilyen esetekben ez a reakciótípus Bedeutung-háttéren, tendenciaként hú
388
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
zódik végig a jegyzőkönyvön; defektuálódott szkizofréneknél és szenilis leépüléseknél fordul elő. > Viszonylag alacsony értelmi színvonalon lévő személyek nem tudnak tartósan megmaradni a jelentésadás folyamatában az általános képzet szintjén, s így zavar esetén (pl. szorongok egy Hd-táblánál) visszacsúsznak konkrét támpontokhoz, az általánostól az egyedihez. Ilyenkor szórványosan fordul elő egy-két Ráismerés, érzelmi színezet nélkül, de szintén a kiterjesztő generalizáció elve alapján. Például: IX. (2): „Kunsági-síkság"; X. (6): „Kaszpitenger". Egyik sem hasonlít formailag a jelzett földrajzi egységhez, de a v. sz.nél ezek az emlékmaradványok tájékozódási támpontok: minden kék térképfolt a Kaszpi-tenger. ítéletükben naiv, alacsony értelmi színvonalú személyek reakciója ez. > Magas színvonalú jegyzőkönyvben is előfordulhat Ráismerés, Bedeutungháttér nélkül, mint eleven, élményközeli elem a képzetáramlásban. A gondolkodásban infantilis frissességét, az ítéletekben bizonyos játékos felelőtlenséget jelez. A helyes jelölés az, hogy a Bedeutung-háttér nélkül adott ráismerést ne is jelöljük Ráismerésnek.
Értelmezési illúzió Az illúzió a valóság inadekvát átélése. Ebben az esetben a valóság, amelyet nem adekvátan élek at, maga az átélés Azt kellene mondani, hogy az Értelmezési illúzió az átélés inadekvát átélése, tehát igazi élményillúzió. Eltávolodom a valóságtól, ebben az esetben a saját élményemtől. Módosítom az élményemet, s ezzel a múltat átszínezem a jelen javára. Ez a normális személyeknél előforduló reakció a fokozott szubjektivitást jelzi. Az ilyen személyek hajlanak arra, hogy emlékeiket a mindenkori érdekeiknek megfelelően dolgozzák át. Extravertált élménytípus mellett könnyen alkalmazkodnak, szokásaikat gyorsan változtatják, főként az értékekhez való viszony labilis. Hasonlósági illúzió A Hasonlósági illúziónak van tartalmas és tartalmatlan változata (lásd Első rész, 118. old). Tartalmas változatban a jelentést, amelyhez a hasonlósági utalás tapad, komplex terhelésnek tekintjük. A hasonlósági élmény pszichikus háttere: a v. sz. egy előző táblánál észlelte a szóban lévő tartalmat, de ez vagy nem érte el a jelentésadási küszöböt, vagy elérte ugyan, de a v. sz. elhallgatta. Esetleg a „déjá vu" mechanizmus alapján a ráismerés különvált attól, amire ráismerek, és más tartalomhoz tapadt; a hasonlóság így egy elhárított tartalom áttételére utal. A választ tehát tartalmilag bontjuk, mint a komplex válaszokat, és a tünetképződés elfojtott hátterére következtetünk.
389
A RORSCHACH-PRÓBA
A tartalmatlan változat egészen más természetű. Az átélés élménye - a hasonlóság - különvált a tartalomtól, a „már láttam" érzés önállóan jelenik meg. Nem áttétel történik, hanem szétválás. Ezt egyetlen elhárító mechanizmus hozhatja létre: az izoláció. Ennek megfelelően a tartalmatlan Hasonlósági illúzió az izolációnak, a tudatszűkülésnek, az autisztikus elsivárosodás tendenciájának a jele. Ez a reakció egyszer-kétszer bármely jegyzőkönyvben előfordulhat. Hiszen a foltok közt valóban van hasonlóság. (De mégsem mindenki utal rá!) Ilyen szórványos előfordulás esetén az áttételes változatot tartalmilag értékeljük, a tartalmatlan változatról pedig arra következtethetünk, hogy a v. sz. konfliktushelyzetben izolációval, átmeneti tudatszűkuléssel is reagálhat. Mint a jegyzőkönyvön végighúzódó tendencia a szkizofrén versus normális és a szkizofrén versus neurotikus összefüggésben szignifikáns különbséget ad, és deperszonalizációs tünetet jelez.
Rejtett determinánsok Minden jelentésadást igénylő tájékozódásunkban az alaki megfelelés - formában, színben, árnyékolásban való hasonlóság - mellett tapasztalati támpontjaink is vannak. Az alaki megfelelés a kidolgozott képzetek szintjén szövi a jelentéseket, egész képzetrendszerben tájékozódik, részleteiben ellenőrzi az egy- bevágást. A támpontok azonban elsődlegesen élménymaradványok, nem illeszkednek egy viszonyítási rendszerbe, nem vesznek részt a jelentés hordozásában, csak véletlenszerűen függnek össze a jelentésadással. A gyerek vagy a regresszióban lévő beteg foltértelmezésében ez a rejtett támpontrendszer az előtérbe kerül, s elemei mint másodlagos determinánsok önálló életet kezdenek élni. (Az V. táblán a „Madár" választ a közvetlen formai hasonlóság határozza meg, de a folt szimmetrikus felépítése is belejátszhat a jelentésadásba másodlagos támpontként. Aki viszont két madarat lát, annak jelentésadásában a szimmetria nem másodlagos támpont, hanem autonóm jelentéshordozó: a szimmetria kettőssége sugallja, hogy „két madarat" lát.) Ezek a modellreakciók azt mutatják, hogy a véletlenszerű támpontok lényegesebb szerepet játszhatnak a jelentésadásban, mint a képszerű megfelelések, így a rejtett determinánsok kiemelkedése a valóságfunkció gyengülését mutatja- a véletlenszerű betört a reális tapasztalatok összefüggő' rendszerébe. Hangsúlyosabb változatai (Pozíció, Számreakció) súlyos jegyek: a kóros ötletbetörésnek, a realitásról leágazó helyzetértelmezésnek felelnek meg. Enyhébb változatai (Tükör, Kettőzés) többszörös előfordulásban alacsony színvonalú elhárítást - regressziós mechanizmust -, és ezzel összefüggő szorongásos mágikus teljesítményromlást jelezhetnek. Gyermekjegyzőkönyvben, 6-7 éves korig a támpontokon alapuló jelentésadás megfelel a tájékozódás korai, célravezető módjának, az élménygondolkodásnak. Hétéves kor fölött azonban a rejtett determinánsok alacsonyabb teljesítményszínvonalra utalnak.
390
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Pozíció A helyzet csak akkor lehet jelentésmeghatározó, ha nem illeszkedik a tájékozódás viszonylatrendszerébe. A tájékozódási benyomás („fenn - lenn" stb.) a jelentésadásban a formához és a színhez viszonyítva csak másodlagos lehet. Nos, a Pozíció-válasz ezt a tájékozódási benyomást elsődlegessé teszi. így szubjektív, önkényes tájékozódás jön létre, amely a pszichotikus regressziót jellemzi, és a szkizofrénia egyik fontos jegye. Vannak jegyzőkönyvek, amelyek szinte végig olyan anatómiai válaszokat tartalmaznak, amelyeket a beteg úgy olvas le a tábláról, hogy az emberi test sémáját vetíti rá a foltra. Ez súlyos pszichotikus állapotot jelez, amelynek dep- resszív színezete még szkizofrén betegeknél is kimutatható. Szám-reakció A szemléletben adott és a szemlélet szintjén hasznos támpontszerű tájékozódási egységeket a v. sz. a gondolkodásban generalizálja. Például minden, ami három, az „testőr"; minden, ami öt, az „kanadai ikrek" stb. A személeti támpontnak ez a generalizálódása hétéves korig sajátos vonása a gyermek mentalitásának. Kilencéves kortól kezdve azonban már azt jelzi, hogy a képzetáramlásban bizarr fordulatok jelenhetnek meg, és ezek alkalmazkodási nehézségeket okozhatnak. Felnőttjegyzőkönyvben pedig a Szám-reakció a tájékozódás kóros romlását jelzi. Neurotikus jegyek mellett pszichaszténiás tünetek mutatkozhatnak (fáradékonyság, a képességekhez viszonyítva alacsony teljesítményszint). Alacsony színvonalú jegyzőkönyvben rosszul tájékozódó, primitív személyiségnek, súlyosabb zavarokra utaló mutatók mellett a szkizofréniának a jegye. Kettőzés Ritka jegy. A folt szimmetriája vezérli a jelentésadást. Legtöbbször Válaszrontás is. A v. sz. nem tud szabadulni a szimmetria benyomásától, és ennek hatására átalakítja a választ. Ez a viselkedési regressziónak felel meg. Bóna György (1965) hívta fel a figyelmet arra, hogy a gyerekek és serdülők jegyzőkönyvében organikus károsodást jelez. Ezt a mi, Bóna nyomán összegyűjtött tapasztalatunk is igazolta - felnőtt beteganyagon is! A Kettőzés az encephalopathia Ro-szindrómájának egyik mutatója. Majdnem minden esetben az encephalopathiás képbe beleülő alkalmazkodási konfliktussal jár együtt. Tükör-reakció A folt szimmetriájának a tükrözéssel való megoldása. Statisztikai adatok szerint pszichotikus jegyzőkönyvben feltűnően ritka jelenség. Neurotikusoknál
391
A RORSCHACH-PRÓBA
sem gyakori Leggyakoribb a pszichopátia csoportjában (annak egyik jellegzetes mutatója), valamint a karakteropátia és a karaktemeurózis határán járó normálisoknál. Feltehetően nárcisztikus tárgykapcsolatot jelez. Ez megnyilvánulhat érzelmi hidegségben, személytelen kapcsolatok preferenciájában. Elaborációs jegyek mellett a nárcisztikus magatartás „igazságkereső renitenciában" mutatkozik. Többszörös tükörválasz gyakran infantilis mohósággal, a kielégülési türelmetlenség feszültségével jár együtt. (Egy régebbi feltevésünk a tükörreakciót a kényszeres jelleggel magyarázta. Ezt sem Neiger [1961 /b] vizsgálatai, sem a mi későbbi vizsgálataink nem igazolták.)
Medián-preferencia Ebben a reakcióban éppen úgy, mint a Medián-ütközésben vagy a Kontúr-válaszban a viselkedési leképezés és a szimbolikus áttétel egybefonódik. Az ennek megfelelő viselkedés: biztonságkeresés, a státusz igénye és keresése. Kafka hőseinek a viselkedését jellemzi a küzdelem az életben való biztos helyért. A kastély K.-ja, vagy az Amerika Rossmannja nem akar a peremen maradni; a létbiztonságot keresi, s ezt a társadalmi beilleszkedésben, a hivatalosan jóváhagyott személyazonosságban, a státuszban véli elérni. Ez a tendencia felel meg a Medián-preferenciának. Mindez beletartozik a reakció szimbolikus jellegébe. Hermann (1923/a; 1926/a) már idézett gondolatmenetét követve: a választott elemek középvonala minden választási helyzetben az emberi test középvonalát, tengelyét, s így nemiségét képviseli. Ahogyan a Medián-ütközés e jelképes összefüggés hátterén a felnőtt szexualitástól való megriadást, s ezzel összefüggésben a döntéstől való félelmet, a felelősségtől való menekülést, egy szerep elutasítását jelzi, úgy utal a Medián-preferencia a párkeresés feszültségére, a „felnőttség" igényére. A klinikai anyagban inkább nőknél fordul elő: egzaltált, nyugtalan, kereső személyeknél, akik szeretnének beilleszkedni, de ez ritkán sikerül nekik.
Szenzoros projekciók A különleges reakcióknak ez a változata az értelmezés szempontjából kiaknázatlan. Közeli rokona a mozgásválaszoknak. A jelentésadás olyan ingerekre vonatkozik, amelyeket a v. sz. vetít rá a foltra. Ebben az értelemben beszélünk itt projekcióról. Ezek a válaszok azonban annyiban különböznek a mozgásos reakciótól, hogy a v. sz. elsődleges érzékletes elemeket projektál. A külvilágtól felvett ingereket észlel, de ott, ahol ezek az ingerek nincsenek, nem is lehetnek, tehát
392
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
a projekciók eleve inadekvátak. A belső élményt a v. sz. olyan érzékletesen eleveníti fel, mintha külső ingert észlelne. A szubjektivet objektívként ragadta meg, mint a hallucináló beteg a kivetített vágyait és félelmeit. Mindezek az érzékletes kivetítések a fokozott szubjektivitást jelzik. Ez megnyilvánul a képzetáramlás érzelmi elöntöttségében, indulatvezérelt ítéletekben, valamint a nagyfokú szubjektivitásban. Ezek a reakciók gyakran fordulnak elő eredeti művészeknél és gondolkodóknál. A szenzorális projekciók az érzékenység mellett az introverzió alkotóerejét is képviselik. Egyes szerzők fokozott B válasznak tekintik ezeket a reakciókat; beszámítják őket az ÉT-be, mégpedig 1,5-es egységként. Mi ezt nem tesszük. De a minőségi értelmezésben úgy tekintjük a szenzorális projekciókat, mint a B válaszok hangsúlyozását mind a paranoid jelleg, mind az alkotókészség tekintetében.
EQa Jó képességű személyeknél fordul elő. Legtöbbször javítja a választ: pontosabbá, eredetibbé teszi. Főképp absztrakciós és szintetizáló készséget jelez.
Akusztikus asszociáció Az élmények belső vezérlésű (introvertált) feldolgozása. Magas színvonalú mentális teljesítményt jelent. Több szerző utal arra, hogy zenei érdeklődésűek- nél gyakoribb.
Szaglási asszociáció Ez a nagyon ritka jegy gazdag értelmezési lehetőséget nyújt. Introvertált, szen- zitív, paranoid vonatkoztató gondolkodású személyeknél fordult elő, akikben az érzéki érzékenység és az érzékszervi viszolygás egyaránt feltalálható; viszolygásaik neurotikus akadályt képezhetnek az örömszerzésben.
Tapintási asszociáció Ez a reakció is szenzitív, introvertált orientációt jelez, fokozott érzékenységgel. B - Fb
testérzéssel Bohm (1957) által meghatározott ritka jegy. A helyzetek magas színvonalú, differenciált átélésére utal. Egzaltált, fegyelmezetlen, jó képességű személyeknél fordul elő. Az egyéni elemzések szerint általában olyan emberekről van szó, akik - önmaguk feladásával - teljes beolvadásra képesek.
393
A RORSCHACH-PRÓBA
Hajlító B Rorschach (1921) tapasztalata szerint passzív, neuraszténiás személyek reakciója, akik általában könnyen elsodorhatok, megadják magukat. Ezt a választípust „menekülő introverziónak" is nevezik: a személy eltávolodik a valóságtól, kerüli a kapcsolatteremtés lehetőségét. A szociabilitás szempontjából negatív vonás. Az indulatátviteli készség alacsony, a pszichoterápiái prognózis kedvezőtlen (Bohm, 1957). Feszítő B Rorschach szerint aktív, ösztönerős személyt jelez, gyakran neurotikus elfojtással. Ez a reakció az átélés feszültségét fejezi ki. A személy feszülten a külvilág felé fordul, akár kötődési és együttműködési igénnyel, akár gyűlölettel és agresszióval. Ismételt előfordulása egy jegyzőkönyvben, elakadási reakció mellett, a fal- likusnarcisztikus karakterneurózis egyik legfontosabb jegye. A szociabilitás szempontjából pozitív vonás. Az indulatátviteli készség feltehetően jó, a pszichoterápiái prognózis kedvező. Szociopata személyeknél is kedvező a nevelhetőségi prognózis (Bohm,1957)).
Elaborációk A jelentésadás folyamatában a formálásnak, a szemléletes asszociatív elemek egybehangolásának a színvonala emelkedhet. E színvonal-emelkedés különféle módozatait és szakaszait jelöljük elaborációs reakcióként. Az elaborációk egyben elhárítási módok is. A v. sz. például a színnel, az árnyékolással, a foltok elmosódottságával kiváltott indulati reakcióit alárendeli a formavezérlésnek, vagyis az értelmi féknek. így azt olvashatjuk le, hogy a teljesítményigény, az akarati erőfeszítés, a belső fegyelem és a fékrendszer segítségével a v. sz. bizonyos fokig fel tudja dolgozni a teljesítményt zavaró feszültségeket. E csoport különleges reakciói közül a Perspektíva-választ már Rorschach (1923) leírta posztumusz tanulmányában. A Szín- és Hd-elaborációt, valamint a szofropszichikus gátlás néven ismert Távolítási reakciót Binder (1932) és Bohm (1957) írták le. A „Feszültségi elaboráció" és a „Statikai zavar" reakciókat én észleltem (Mérei, 1968). Az elaborációs reakciók tendenciaszerű előfordulása a jegyzőkönyvben - de bizonyos fokig már egyetlen ilyen reakció is! - szténikus készséget mutat. A szténikus készség kritériuma: a v. sz. az ingerkvalitásokat (szín, árnyékolás, szomszédosság) alárendeli a jelentésadó formának. Ennek a pszichés megfelelői: akarati erőfeszítés, értelmi képességek mozgósítása, a szándékvezérlés fo 394
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
kozott érvényesítése a tudatműködésben. A folyamat, amelyet megragadunk, javítja a válaszokat, az adott kultúrkörben elfogadott formákhoz köti az asszociációkat, s ami a leglényegesebb, intellektualizálja, feldolgozza az indulatterhelt szemléleti és asszociatív egységeket. Az elaborációs reakciók a klinikai gyakorlatban fontos támpontot nyújtanak: a belátásnak, a racionalizálásnak, a kooperációnak a készségére utalnak; egyben a racionalizáló, az életvezetést áthangoló pszichoterápiához is jó prognosztikai jelnek tekinthetjük őket (Binét Ágnes, 1964). Még súlyos kórképeknél is kedvező prognosztikai jelek; a foglalkoztatási terápia jó hatása mellett szólnak.
Színelaboráció A színhatás heves indulatot vált ki: agresszív színezetű robbanás felé vezető feszültséget. Ezt az impulzust a jelentésadás megszelídíti. A kínos feszültségből jó formához illeszkedő színválasz lesz. A v. sz. indulatilag fékezni tudja magát úgy, hogy a fékezés révén alkalmazkodóképessége javul. A színelaborációk lényege az, hogy az önszabályozás készségét jelzik, s egyben utalnak arra, hogy ez az önszabályozás nincs indulattalanításhoz kötve. A v. sz. fokozott erőfeszítésre képes. így pedagógiai és pszichoterápiái prognózis szempontjából kedvező jegy. Hd-elaboráció Az akromatikus folt szorongásos, diszfóriás hatását a v. sz. leküzdi azzal, hogy a kötetlennek induló választ formához köti. így leküzdi a hangulati labilitást, és stabilizálja a viselkedést. Mint modellreakció az értelem és a szándék szabályozó szerepét mutatja. Figyelemre méltó akaraterőt feltételez. A jellemfejlődés szempontjából jó prognózis, pozitív terápiás indikáció. Minden esetben a kompenzációs készség jegye. (Binder [1932] főként ezt a válaszfajtát nevezte el szofropszichikus reakciónak. Lényege: a szorongásos-diszfóriás labilitás ellensúlyozása intellektuális, tárgyilagos jelentésadással. A „szofronista" a görög gimnáziumokban a kezdő tanulóknak a felügyelője volt, aki szellemi alkalmazkodásra késztette tanítványait. A Hdelaboráció a Színelaborációval és a Távolítással együtt olyan mechanizmust képvisel, amely értelmi alkalmazkodás felé tereli a fékezetlen indulatokat.) Távolítás Ez a reakció a tudat működésének azt a folyamatát ragadja meg, amikor a v. sz. az adott szemléletet, illetve a felbukkanó képzetet viszonyítási-tájékozódási rendszerében eltolja magától. Elhárítási folyamat pereg le, majdnem tudatszinten. Binder (1932) elemzése szerint a hangulat és a viselkedés szándékvezérlésű szabályozása.
395
A RORSCHACH-I’RÖBA
Szténikus jegy. Mint alkalmazkodás, kissé görcsös és mesterkélt. Kóros jegyzőkönyvben is az alkalmazkodási készséget jelzi. Különösen kedvező a munkaterápiai prognózis szempontjából.
Kombináció Az értelmi működés szabályozó szerepét jelzi a képzetáramlásban. Magas színvonalú jegyzőkönyvben az expeditív magatartásnak, a szervezőkészségnek a jegye. Főként B+ válasz mellett kedvező. Gyermekjegyzőkönyvben is kedvező a feladattudat, a szabálytudat szempontjából, főként FFb+ vagy FHd+ tendencia mellett. Jó prognosztikai jel arra, hogy a gyerek le tud szokni valamiről, vagy rá tud szokni valamire. BF+ mellett gyermekjegyzőkönyvben a feldolgozatlan vágyakkal folytatott gondolati játékot képviseli. A gyerek emiatt indulatátvitelre nehezen képes. Még 1112 éves korban is csak játékosan, fantáziaszinten közelíthető meg. Perspektíva A távolítás itt nem a vonatkoztatási, tájékozódási rendszerben, tehát gondolkodásunk nagyjából spontán, tartalmi hátterén folyik, hanem magában a percepcióban. Ennek megfelelően a Perspektíva-válasz kevésbé tudatos, szinte jellemvonásként érvényesülő elhárítási attitűd. A szemlélet elsődleges anyaga ebben a reakcióban zw és Hd vagy zw és Fb, tehát agressziót, indulatot, szorongást mozgósító összetevők. Ennek elhárítása a kétdimenziós folt áttétele három dimenzióba. Kétségkívül szofropszichikus jelenség, fokozott kompenzálókészséget mutat Igen értékes indikáció. Egy előfordulásból is jó prognózist olvashatunk ki a v. sz pedagógiai befolyásolhatóságára és a pszichoterápiái munkára. Gyakran találkoztunk ezzel a jeggyel olyan személyek jegyzőkönyvében, akik nehéz, renitens gyermekkor után találtak rá az értelmi kompenzáció útjára. A kompenzációt megelőző renitens viselkedésüket nem vetkőzték le, amiről inadekvát acting out reakciók tanúskodnak. FH-reakció Értelmezése annak a válasznak az adekvációs fokától függ, amelyben jelölhe- tően előfordul. Formai szempontból jó válaszban a magas mentális színvonal jele. Rugalmas gondolkodás, eredetiség, művészi beállítódás. Eredeti szemlélet, s egyben életidegenség. Rossz vagy ± formaválasz mellett fejletlen valóságfunkciót, pszeudológiás gátlástalanságot jelez. Főként a pszichopátiás csoportban fordul elő (gyakorisága a neurotikus csoporthoz viszonyítva 2:1).
396
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Az FH-reakció a valóságnak olyan fokú átrendezése (új folthatárok kialakítása), amely a konvencionális alkalmazkodással alig egyeztethető össze. A jó FH válaszokat adó személyek viselkedése is labilis; rosszul alkalmazkodnak, nem tartják be a társas élet játékszabályait. Tehetségük és képességük emeli ki őket a karakteropaták köréből
Feszültségi elaboráció A v. sz. a zavaró feszültséget szemléletessé teszi, tárgyivá, képszerűvé formálja, történetbe ágyazza, tehát feldolgozza. Ezzel megszelídíti a zavaró indulatokat. A személyiségnek komoly teljesítménye ez, magában foglalja az erőfeszítés és az önfegyelem mozzanatát is, a szublimációs készség jele; prognosztikailag kedvező. Terápiához jó indikáció. Súlyos kóros esetekben ritka. Klinikailag leginkább a hiszteroid karakterneurózis mellett szól. A beteg modorossága, patetikus viselkedése, szenvelgése negatív mellékterméke, s egyben gátja a magas fokú elaborációnak. Az ilyen jegyzőkönyvekben sok az emocionálisan színezett reakció, sok a másodlagos mozgásválasz, a jelentésadás magas színvonalú (Orig+, gazdag FT, sok elabo- rációs jegy) A v. sz. mégis valamennyire képességei alatt teljesít. Statikai zavar A feszültségi elaboráció egyik változata: a pánikos szorongás képszerű objektiválása. Az ilyen válaszokból kiinduló asszociációk a valóságtól való bűntudatos hátterű félelmekhez vezettek A v. sz. felnagyítja a külvilági veszélyeket, és viszonylag jelentéktelen veszélyre is pánikos feszültséggel reagál. A kétségtelen - elaborációs - kompenzációs készség mellett aránytalan valóságfélelmek mutathatók ki. Klinikailag a neurotikus elfojtás egyik jelzése. A neurotikus csoportokban négyszer olyan gyakran fordul elő, mint a sine morbo vagy a pszichopata csoportokban. Kettős válasz A gondolkodás rugalmasságára utal. A v. sz. képes ötletes megoldásokra.
Kettős B Olyan elaborációs jegy, amely mögött veszélyes elhárítófolyamatok húzódnak meg. A Zulligertől (1941) származó magyarázat azt hangsúlyozza, hogy a v. sz. a kétféle mozgás kivetítésével védekezik az introverzióval járó önismeret ellen. A kétféle mozgással elsekélyesíti a kinesztéziás jelentést; mélységétől fosztja meg. Ez azt jelenti, hogy az introverzió elmélyült önismerete helyett sekélyes spekulációkba, elméletképzésbe bocsátkozik.
397
A RORSCHACH-PRÓBA
Szkizoid karakterre, vonatkoztatásos, spekulatív szellemi beállítottságra mutat. A kétféle mozgásban az egyik eltörli a másikat (Neiger, 1961/b). Ez a meg nem történtté tevés mechanizmusa mellett szól; így kényszeres tünetekre gondolhatunk.
Int Fb Csak többszöri előfordulás esetén értelmezhető. A v. sz. az inger érzelmet kiváltó elemét nem szövi bele a jelentésadásba, de mégis felhasználja. Az eredményes elhárítás jegye. Az érzelmi feszültség érdeklődésként kíséri a feladatmegoldó cselekvést. Az érdeklődés elmélyült, hiteles, de a kötődések sivárak. A jegyzőkönyvön tendenciaként végigvonuló Int Fb olyan személyt mutat (akár beteg, akár normális), akinek változatos érdeklődéséhez viszonyítva a kapcsolatai szegényesek. Hd-utalás A szorongásos és diszfóriás feszültség elhárítása, főként izolációval. Zw-
utalás Az agresszív feszültség redukciója. A jó indulati ökonómia jegye. Főként a lokális értelmezésben hasznosítható, mint az adott válaszcsoporttal együtt járó feszültség elaborációs csökkentése.
Medián-utalás* A hermanni közép- és szélszimbolika mentén értelmezzük, a biztonságra törekvés jelzése.
Paradox reakciók Paradoxnak mondjuk azt a magatartást, amely reálisan lehetséges, de az adott helyzetben inadekvát. Lényegesen különbözik az abszurd vagy bizarr viselkedéstől, amely a pszichózist jellemzi: a bizarr magatartás minden helyzetben inadekvát, a paradoxia csak az adott helyzetben az. A v. sz. nem vesz tudomást a tárgyi körülmények egy részéről, és saját beállítottsága szerint viselkedik egy ahhoz nem illő helyzetben. A Ro-próbában akromatikus foltra reagál úgy, mintha kromatikus lenne (Színhívás), vagy színes foltra úgy, mintha nem lenne színes (Színtagadás) stb.
398
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
A paradox jelentésadás paradox viselkedésnek felel meg: érzelmi labilitásnak, szuggesztibilitásnak, kötődés nélküli érzelmi elöntöttségnek. Egzaltáció- ra, teatralitásra, érzelmileg felfokozott fantáziára és autoplasztikus készségre utal.
Befestés Mint értelmezési támpont megbízható, mint modellreakció mély betekintést nyújt a személyiségbe; mechanizmusa jól követhető. A v. sz. elhatárolja a foltnak egy részét, például a VIII. (l)-et vagy a X. (6)-ot. Rátalál egy jó válaszformára - VIII. (1) „Jegesmedve"; X. (6) „Két majom". Csakhogy az elhatárolt foltok színesek, s a szín nem illik rá a formából fakadó jelentésre. Olyan megoldást, amelyben a szín és a forma adekvátan összeillene, nem talál. Le kellene tehát választania a formát a színről, de a v. sz. nem tud szabadulni a szín benyomásától. A felötlött jelentést sem tudja elhallgatni. Feszíti a feladat: választ kell adni. Feszíti a jelentés, melyre rátalált, ezt ki akarja mondani. Feszíti a szín, amelyet nem tud nem látni. Végül feszíti a realitás, amelyben a forma által su- gallt jelentés és a szín nem illik össze. Kompromisszumot kell kötnie, valamit fel kell áldoznia! A realitást áldozza fel: inadekvát megoldáshoz folyamodik; rámondja az asszociált formára a hozzá nem illő színt („Piros jegesmedve", „Kék majom"), tehát „befesti" a formát. Az ilyen válaszokat kísérő humorizá- lás mutatja, hogy a v. sz. is érzi a megoldás inadekvát jellegét. Ha a helyzet racionális elemei és érzelmi összetevői konfliktusban vannak, s a személy az érzelmet sem tárgyhoz kötni, sem elaborálni nem tudja, inadekvát, fondorlatos megoldásba sodródik. Mutatja ez a folyamat az alacsony indulati toleranciát, az érzelmi labilitást, s az ügyeskedést az emberi kapcsolatokban. Sine morbo jegyzőkönyvben is azt mutatja, hogy a személy érzelmi kötődéseiben őszintétlen, nemegyszer kötni igyekszik a másikat, de maga nem kötődik. A Befestés mérlegelésénél nagyon fontos, hogy a jegyzőkönyvben van-e konfabulációs tendencia. Befestés és konfabuláció együtt éngyenge, befolyásolható, fokozottan érdekvezérlésű, parazitizmusra hajló, alacsony szociabilitású ügyeskedőket jellemez. Iskolai szociometriái vizsgálatban a perifériás helyzetben levő adoleszcen- seknél ötször gyakoribb, mint a jó társas helyzetűeknél (16%, ill. 3%; Szakács, [1966/a] vizsgálata). A fejlődési sorban egyedül kisóvodásoknál fordul elő értékelhető arányban (13%). Klinikailag leginkább a teátrális karakterneurózis és a hiszteroid pszicho- pátia csoportjában találjuk meg (10%).
399
A RORSCHACH-PRÓBA
Színhívás A szürke tónusú foltok szorongásos, diszfóriás hangulatot váltanak ki. A v. sz. erre inadekvátan reagál, úgy, mintha érzelmi felszólítást kapott volna. Indula- tilag elöntött; hangulati labilitását a helyzettől idegen indulatokkal kompenzálja. A Színhívás értelmezéséhez főként a színválaszokat kell értékelni. Extra- vertált ÉT mellett emocionálisan túlfűtött személyt, romantikus beállítottságot jelez. Többszörös Színhívást találtunk hipertireotikus túlfűtöttség esetében. Introvertált és koartált ÉT mellett paradox hangulati védekezés. A személy a diszfória elől áleufóriába menekül. Egyformán gyakran fordul elő a sine morbo és a neurotikus csoportban. Nem patológiás indikáció. Egyébként kóros jegyek mellett az érzelmi fékek fellazulását, emocionális inkontinenciát jelez. Infantilis reakciók mellett gátlástalan kapcsolódásra mutat. Neurotikus jegyek mellett inadekvát érzelmi „megszállás" (átmeneti kötődéseknél magas, tartós kötődéseknél alacsony hőfok). Hd-hívás* A v. sz. érzelmi felszólításra hangulati választ ad. Szomorúságot, gyászt mutat, depresszióra utaló jegy. Színhiány Ritka reakció. Inkább neurotikusoknál fordul elő. Paradox viselkedésüket a szüntelen érzelmi igény, és a környezettel való érzelmi konfliktus kettőssége jellemzi. Az észlelt esetekben alkalmazkodási zavarokat és pszichoszomatikus tünetképződést találtunk. Színdicséret Az asszociációs folyamatelemzés szerint ez a reakció a Színütközés tagadása, a szín zavaró hatásának a kompenzálása. Olyan személyeknél észleltük, akik érzelmileg könnyen kerülnek függő helyzetbe, tárgy vesztési toleranciájuk alacsony. Tárgyvesztés esetén önmaguk ellen fordulnak. így a Színdicséret a szuicid veszélyeztetettség másodlagos je
gye-
Színdramatizálás A v. sz. a színt úgy kezeli, mintha forma lenne; színnel kiváltott indulatot úgy, mintha a formához igazodó racionális aktus lenne. A gondolkodás szubjektiválódásának modellreakciója ez.
400
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Klinikailag a teátrális hisztéria esetében fordul elő. Néhány pszichotikus nőbetegnél hiszteroid előtörténetet és javulás után hiszteroid vonások kibontakozását tapasztaltuk.
Impresszió A hangulati mozzanat elsődlegessé válik a jelentésadásban, és teljesen elmossa a formai hatásokat. Modellreakciója annak a szubjektivitásnak, amelyben egyedül a benyomás érvényes, és a racionális körülmények háttérbe szorulnak. Mutatja a képzetáramlás szubjektivitását Az ítélőképesség gyenge, a v. sz.- nek nincs hitelességi igénye. Bármilyen klinikai kepben előfordulhat. A fokozott szubjektivitás mellett szenzitivitást és egocentrikus beállítódást jelez. (Az egocentricitás itt azt jelenti, hogy a v. sz. nem mérlegeli a másik szempontját.) Színtagadás A v. sz. a színre adott választ formai ingernek tulajdonítja. Ez erős elhárító mechanizmust, szigorú belső cenzúrát feltételez. Ennek megfelelően karakterneurotikus tünetképződésre utal. Az elhárítás megnyilvánul: igényességben, az örömszerzés bonyolult feltételrendszerében, undorérzésekben. A külvilághoz való viszonyban gyakori az illúzió. Gyerekeknél a Színtagadás a környezet érzelmi közönyének, a gyerek érzelmi elhanyagoltságának felel meg (Piotrowski, 1957). Hd-artefaktum Ez a választípus igény és képesség ellentmondásából fakad. A v. sz. igényes intellektuális jelentést próbál adni a foltnak, jóllehet észlelési anyaga formaszegény. így a műveltség látszatát keltő műterméket hoz létre. A v. sz.-nek önmagáról, saját képességeiről teljesen ellentétes gondolatai vannak. Egyrészt úgy érzi, hogy kiemelkedő tehetség feszül benne, s ez bármelyik pillanatban megnyilvánulhat. Másrészt az intellektuális csokkentértékű- ség tudata gyötri. Ez a két önismereti érzés váltakozik benne. Az így keletkezett bizonytalanság szorongásos formában jelentkezik szürke tábláknál. Mindenképpen nagyszerű választ akar adni, amelyben tehetsége megmutatkozhat. Ebből azonban csak annyi sikerül, hogy a műveltség szempontjából megbecsült témakörben adja a választ. Klinikailag az önismeretükben irreális, intellektuálisan kudarcot szenvedett neurotikusok jegyzőkönyvében fordul elő.
401
A RORSCHACH-PRÓBA
Hd-szimbolika Ritka jegy. Cirkuláris színezetű neurotikus életvezetésű személyeknél fordul elő, akiket nagyjából így jellemezhetünk: szerencsétlen sorsúnak tartják magukat, félnek az élettől; passzívak, azt várják, hogy valaki csodaszerűen segítségükre siessen. Hd-kompenzálás Ez a ritka jegy azt mutatja, hogy a v. sz. zavar, kínos helyzet esetén nem elfojtja, hanem hangulatilag kompenzálja a szorongást. A hangulati kompenzálás mechanizmusa hipomániás színezetet ad a személyiségnek. Ez bármelyik klinikai képben mutatkozhat. Válaszrontás A percepciós színvonal süllyedése mint modellreakció azt szemlélteti, hogy kritikus helyzetben a mentális fékek fellazulnak. A személy valószínűleg gyakran dolgozik regressziós elhárító mechanizmussal. Normálisoknál: nehéz helyzetekben megfutamodás, önsorsrontás. Neurotikusoknál: súlyos teljesítményromlás. Ez a reakció ellentéte az ela- borációs jelentésadásnak. A feszültség itt is beledolgozódik a jelentésadásba, de nem javítja, hanem rontja a teljesítmény színvonalát. Rejtett értelmezés A rejtőzködés szindrómájába tartozik. A kettős magatartásnak, kettős életvezetésnek felel meg. A karakteropátiás körben gyakori, inkább férfiaknál. Konfabuláció Ez a részletvezérlésű jelentésadás a normálisok csoportjában ritka. Gyakori a pszichopaták csoportjában (37%), laza neurotikusoknál is előfordul (17%). Általában éngyenge viselkedést jelez. A személyt vágyai és képzelete elsodorják, a valósághatárok elmosódnak. Extravertált ÉT mellett antiszociális veszélyeztetettségre, introvertált ÉT mellett alkalmazkodási zavarokra (csavargás, pszeudológia) gondolhatunk. Gyerekeknél, egyébként színvonalas jegyzőkönyvben kombinációs válaszok mellett egy Konf-válasz az élénk fantáziának és az iskolai alkalmazkodási nehézségeknek a jele.
402
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Dezorientációk Ezek a reakciók (némelyikük mint modell, némelyikük áttételesen) azt mutatják, hogy a tájékozódás folyamata a jelentésadásban labilis. A v. sz. néha úgy látja, hogy a tábla formai elemei módosulnak (Transzformizmus), máskor a foltnak tulajdonított jelenség valószerűsége változik meg (Élettelenítés, Derei- zálás); esetleg teljesen inadekvát támpontok vezérlik a jelentésadásban (Auto- lokalizáció. Táblahatár átlépése, Énbevonás), vagy elveszíti a tájékozódás fonalát (Lokalizációs bizonytalanság, Fordulat az értelmezésben) stb. A legsúlyosabb reakciók ebben a csoportban - Kontamináció, Énbevonás, Autolokalizáció - a pszichózis indikációi. A legjellegzetesebb azonban a Dereizá- lás (és a hozzá kapcsolódó Élettelenítés), amely a szemléletben és a jelentésadásban a valóságtól való eltávolodásnak és a realitás szubjektív áthangolásának felel meg. Minden dezorientációs reakció patológiás folyamatot jelez, amely a tájékozódás labilitásában, a valóságfunkció zavarában és deperszonalizációs élményekben mutatkozik. Súlyosságát azonban e csoport mutatóival nem tudjuk megítélni. A szkizofrén skálán a Kontamináció és az Énbevonás pozitív; az Élettelenítés, az Intencionalitás és az Aránytalanság viszont negatív értéket képvisel. Ez utóbbiak is a tájékozódás irrealitását mutatják, de a valóságérzéknek szórványos, neurotikus lazulásával, és ugyancsak szórványos, gyorsan oldódó deperszonalizációs élményekkel. A dezorientációs reakciók halmozódása a valóságérzék romlását, az énnek mint tájékozódási rendszernek a színvonalsüllyedését jelzi, igen különböző patológiai szinteken.
Élettelenítés Élő, eleven alakzatra könnyebben vetítheti rá a személy saját szándékait, áttételes érzelmeit, mint egy tárgyra vagy bármilyen élettelen létezőre. A projektív megnyilvánulással szemben az ellenállásnak, a teszthelyzet kiszolgáltatottsága elleni védekezésnek egyik jellegzetes módja tehát az, hogy a v. sz. az asszociációs folyamatban felbukkanó alakokat életteleneknek minősíti. Az Élettelenítés tehát a disszimulációs stratégia jegye. Olyan személyeknél fordul elő, akik rejtik valóságos élethelyzetüket; eljátszanak egy szerepet, nagyjából tudva is, hogy az szerep. Az egyik a betegszerepet játssza el, holott egészséges; a másik a jó feleségét, holott nem szereti a férjét; a harmadik a lelkes pedagógust, noha már régóta nem szereti sem az iskolát, sem a gyerekeket. A kettős életvezetésnek ez a jegye klinikailag konfliktusneurózisra utal; ambiekvális vagy koartatív ÉT mellett fáradékonysági tünetekkel (pszichaszté- nia), extravertált ÉT mellett konverzióval.
403
A RORSCHACH-PRÓBA
Tendenciaszerű előfordulása fontos támpont a disszimulációra. Gyermekjegyzőkönyvben: konfliktushelyzet és védekezés annak felismerése ellen. Például a gyerek sejti, hogy szüleinek nem édes gyereke, de nem akar szembenézni ezzel a problémával. Általában az önismeret lehetősége ellen védekezik.
Dereizálás Az élettelenítés jelenségének tendenciaszerű folytatása és fokozása. Közvetlen modellként mutatja azt, ahogyan a percepció egyre jobban eltávolodik először mindentől, ami élő, tehát projekciós bázist nyújthat az észlelésnek, majd mindentől, ami valóságos, és így egyáltalán lehetőséget adhat a projekcióra. Lényege: ellenállás nemcsak a projekciós megnyilvánulással, hanem mindenfajta önismerettel szemben. A v. sz. mindenre, ami valóságos, rávetítheti önmagát, tehát semmi se legyen valóságos, semmiben sem tudjon önmagára ismerni. Ez a majdnem tudatszinten lejátszódó folyamat a kinesztézia minden változatát igyekszik kiküszöbölni, mert a mozgásválasszal önmagát tárja fel. így elsősorban disszimulációs esetekben fordul elő. Leggyakoribb a pszichopata csoportban (37%). Neurotikusoknál is előfordul, főképpen a klimax időszakában. Az önismereti félelem tartalma ilyenkor: félelem a magánytól, félelem az öregségtől, az elbutulástól, a tudat elvesztésétől. A problémakör, amellyel együtt jár: megöre- gedés, halál. Gyermekjegyzőkönyvben nem észleltük. 16 éven alul nem fordult elő.
Táblahatár átlépése A jelentésadási bázis irreális kiterjesztése, a pszichózis jegye. Heboid és mani- form szkizofréneknél találtuk. Gyermekjegyzőkönyvben a konfabulációs reakciókkal is kifejezett meglazult fékrendszer jele. Még nagyon alacsony színvonalú jegyzőkönyvben is az oligofrénia ellen szól. A jelentésadási támpontok önkényes kiterjesztésének a művelete értelmi fogyatékosoknál nem észlelhető. Serdülőknél kedvezőtlen, a prognózis pszichotikus fejlődés irányába mutat.
Énbevonás Súlyos formájában a valóságfunkció és a testséma zavara; szkizofréniát jelez, főként defektállapotot. Enyhébb formában, nem pszichotikus színezetű jegyzőkönyvben is előfordul egocentrikus, szkizoid személyeknél. E néhány esetben a cenzúra megla- zulását és bizarr vágyteljesítést észleltünk.
404
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése; a különleges reakciók
Autolokalizálás Amikor egy testrészt felismerünk, megnevezzük, az emberi testről kialakult elvont képünkhöz viszonyítjuk. A gyereknél ez a kép lassan alakul ki, labilis, viszonyításra sokáig nem alkalmas. A gyerek könnyen csúszik vissza oda, hogy a másik testét ne az emberi testről kialakuló elvont képhez, hanem közvetlenül saját testéhez, elsődleges mozgásos tapasztalatainak a rendszeréhez viszonyítsa. Az Autolokalizálás infantilis visszacsúszás; regresszív jegy. Nem testsémaprobléma, hanem a tájékozódási rendszer zavara. Gyermekjegyzőkönyvben 10 éves korig természetes jelenség, de már 6 éves kortól a regressziós elhárítás hangsúlyát mutatja. Kontamináció Az álommechanizmus érvényesülése az éber tudatban. Össze nem tartozó tartalmak sűrítése, pusztán azért, mert egyidejűleg vannak adva a szemléletben. Az így létrejött jelentés abszurd; a kapcsolások önkényesek. Az abszurd nem okoz zavart, s ez csak úgy lehetséges, hogy a visszajelentés hiányos, irreális; mintha nem lenne olyan tapasztalás, amelyhez viszonyítva azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy a jelentés érvénytelen. Az álomműködés tehát tapasztalati viszonyítás nélkül játszik bele a jelentésadásba. Ez a mentális kontroll meglazulását, a valóságfunkció romlását mutatja; pszichotikus jegy. Gyerekeknél: az óvodáscsoportban a gyerekek 12%-ánál fordul elő. 8 éves kortól, tehát a konkrét műveleti intelligencia megjelenésétől kezdve normál csoportban egyszer sem találkoztunk vele. (A felnőtt művészek sűrített válaszai nem kontaminációk, mert azokban tapasztalati viszonyítás, racionális visszajelentés folyik, nekik élményük van arról, hogy amit mondanak, az abszurd!) A Kontamináció tehát regresszió a gondolkodásnak egy olyan korai fokára, amelyben az abszurd társítások abszurd volta a tapasztalati viszonyítás kezdetlegessége folytán nem derül ki.
Transzformizmus A tábla formai elemeinek a módosulása a jelentésadás közben a percepció labilitását mutatja. A szemléleti konstancia meglazul. A v. sz.-nek az az élménye, hogy az inger változik, holott változás csupán benne játszódhatott le. Az elhárítás tehát a percepciót is torzítja. Súlyos kóros anomália. Tudatködös állapotok lehetőségét jelzi. Az amerikai adatok szerint a szkizofrénia egyik „nagy jegye". A mi vizsgálataink szerint mindenfajta tudatzavar, illetve tudatköd (homályállapot) esetében előfordulhat.
405
A RORSCHACH-PRÓBA
Kicsinyítés A kicsinyítés járulékos, szubjektív mozzanat a jelentésadásban. A tudatműködés fokozott szubjektiválódásának a jegye. Lokális értelmezéséből következtetni lehet arra, hogy milyen helyzetekben tolódik el a v. sz. tájékozódása szubjektív irányba (szorongás esetén Hd mellett; érzelmi felszólításkor Fb, negati- visztikus reakcióban zw mellett stb.). Ha tendenciaként vonul végig a jegyzőkönyvön, akkor súlyosabb tájékozódási zavart mutat. Koartált ÉT mellett depresszív reakciót, introvertált ÉT és sivár IT mellett exhaustiv, pszichaszténiás panaszokat. (Kicsinyítés és Nagyítás egy válaszban - lásd a Nagyításnál.) Nagyítás Ugyancsak a tudat fokozott szubjektiválódásának, a tájékozódás romlásának a jegye. Fontos értelmezési támpont abban az esetben, ha Kicsinyítés és Nagyítás együtt fordul elő, egy válaszban. Például: VIII. (1) „Óriás patkány pici fejjel"; V. „Egy bogárka mászik egy nagy falevélen"; IX. (3) „Vízfejű gyerek."
Azt a feltevést, hogy az ellentétes méreteknek az együttes előfordulása a kényszeres tünetképződésnek a jegye, vizsgálataink nem igazolták. Többször fordult elő azonban Kicsinyítés és Nagyítás egy válaszban a neurózis és a pszichózis határán járó, időszakos orientációs zavarokat, tudatködös, kóros tartalmakat mutató személyeknél. Ezért tekintjük az átmeneti orientációs zavarok (tudatzavarok) jelzésének.
Aránytalanság A gyermekrajzokból ismert szemléleti módnak egyik megnyilvánulása: egy alakzat mérete attól függ, hogy milyen jelentőségű az élményben. A szubjektív vezérlésnek a jegye. A neurotikus nők csoportjában fordul elő leggyakrabban. Asszociációs vizsgálatok szerint ez a reakció a neurotikusok bizonytalansági érzésének és biztonságigényének felelhet meg. Intencionalitás Csak akkor értékelhető, ha egy jegyzőkönyvben többször is előfordul. Ilyenkor elsőrendű támpont, főként ha szervezési-alkalmassági kérdésekben kell döntenünk. 406
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Ez a jegy szignifikánsan ellentmond a pszichózisnak, továbbá jó társas helyzetben levők csoportjában szignifikánsan gyakoribb, mint a peremhelyze- tűek csoportjában. (Negatív jegy az Sch-skálán; pozitív jegy a szociabilitási skálán.) A másik személybe való beleélésnek, az empátiának a készségét mutatja: a v. sz. érzékeny más személyek indítékaira, s így gyakran fel tudja mérni várható reakcióikat; eligazodik az emberi kapcsolatokban. E tulajdonsággal együtt jár a fokozott projekciós készség, amely jó konstellációban (dilatált Ét-tendencia, optimális F%) óvatosságot jelent, a körülmények mérlegelését. Kedvezőtlen konstellációban (koartált ÉT, kevés M) gyanakvást, sértődékenységet, kverulanciát. Az intencionális reakciókat tartalmilag is elemezhetjük mint elsődleges projekciós terméket. Ha a tulajdonított intenciók, jellemvonások fenyegetőek („ravasz", „gonosz", „gúnyos" stb.), ez a paranoid élményt, a bizalmatlanságot valószínűsíti.
Áttételes reakció A v. sz. már a jelentésadó tudatosítás előtt, magában az észlelés folyamatában eltávolodik a konkrét bonyomástól. Az indulattalanításnak, az elvonásnak mint az élmény kiszikkasztásának ez a folyamata a szkizoiditást jellemzi. Lokalizációs bizonytalanság Az egész jelentésadáson áthúzódó lokalizációs bizonytalanság a regresszió mutatója. A visszajelentés hiányos; a teljesítmény színvonala már a reakció folyamatában süllyed. Előfordul oligofréneknél, defektuálódott szkizofréneknél, valamint elektrosokk után. Fordulat az értelmezésben Két lényeges elemet mérlegelünk: a nagyfokú sztereotípiát (két domináns tartalom vonul végig a jegyzőkönyvön), és az ugrást a képzetáramlásban. A v. sz. úgy megy át az egyik sztereotípia tudatszintjéről a másikra, mintha az ingeregyüttes teljes mértékben megváltozna. így érthető, hogy a szkizofrén folyamatoknak, főként a krónikus állapotnak egyik mutatója. Mindenképpen a tudatműködés egymástól elszakadt többszintűségét mutatja. Nem pszichotikus jegyzőkönyvben is a szkizoídia jelzése.
407
A RORSCHACH-PRÓBA
Defekt-re akciók A v. sz. olyan jelentést ad a foltnak, amely a pusztulás, a romlás elemét tartalmazza. Számára a világ tele van rothadó, üszkösödő, megtépázott dolgokkal. Aki ilyennek látja a világot, az fél tőle. Ez az oktalan, kivetített félelem a neurotikus szorongásnak és félelemnek felel meg. A reciprok projekció mechanizmusa játszódik le. A világra rávetített félelmetes vonások a v. sz. félelmét egészítik ki. O maga fél, tehát a világ félelmetes. Minél több a képzetáramlásban a félelmi fantazma, annál félelmetesebbnek látja a v. sz. a világot. A szomatikus betegségekre ráépülő szorongások, halálfélelmek ilyen kiegészítő projekcióban jelentkeznek. A dolgok romlásában a v. sz. saját romlását éli meg. A defekt-válaszok a testi megbetegedések reaktív képzetvilágát képviselik. Különösen gyakoriak mindkét nemnél a klimax időszakában mint a testi romlás élményének áttételes kifejezései.
Csonkítás A v. sz. szadisztikus cselekvést projektál a foltra, s ezzel szadisztikus tartalmú félelmi feszültségét csökkenti. A csonkításos reakció modellje a mélylélektani felfogás szerint a kasztrá- ciós típusú szorongás. Freud magyarázata szerint a kisgyermekben, amint felfedezi a két nem különbségét, fölmerül a gondolat, hogy a lányoknak levágták a péniszét. A fiúban ennek szorongásos színezetét az adja, hogy az övét is levághatják. A lányban ezt a szorongást eleve bűntudat kíséri, mit követhetett el, amiért ezt a büntetést kapta? Mindkét nemben felmerül, milyen bűnt követhetett el a mama, hogy neki is ilyen sors jutott osztályrészül. A felnőttek tréfálkozó fenyegetései, és a középkori szellemet képviselő mesevilág elősegítik ezt a magyarázatot, és táplálják a kasztrációs szorongást. (E jegyzet szerzőjének az a meggyőződése, hogy a kasztrációs szorongás a tudatlanságnak, az előítéleteknek a terméke; a jól tervezett felvilágosítás ki fogja küszöbölni az emberiség életéből ezt a szociálpszichológiai ősmaradványt. Reméljük, azokkal a mesékkel együtt, amelyekben embereknek levágják az orrát, a fülét.) A csonkítási reakció a kasztrációs feszültség különféle változatait képviseli; sine morbo személyeknél valamivel gyakrabban fordul elő, mint neurotikusoknál- A szorongás tartalma általában a csökkentértékűség érzése: a „kevesebb vagyok, mint a többiek" érzés. Általában kompenzációs törekvéssel is együtt jár.
408
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Hiány A v. sz. jelentést ad a foltnak, majd a visszacsatolásnál az az élménye támad, hogy a jelentés mégsem illik rá. Ez a bizonytalanság az Objekt-kritikának felel meg. Az alakítás azonban tovább pereg, és a v. sz. konkretizálja a visszacsatolási gátlás élményét: a jelentés csak akkor érvényes, ha valami hiányzik a foltból A reakció lényege a vákuumélmény, amely egyben racionalizálja a visszacsatolási gátlás regresszív folyamatát. A v. sz. rávetíti a táblára a Hiány-élményt, s így ad értéket visszacsatolási bizonytalanságának. A jelenség a neuraszténiás tünetképződésre, a fáradékonyságra jellemző, amelyet a neuraszténiás beteg gyakran a „belső üresség" élményében él át, s ezt a számára habituális élményt viszi át a foltra. A Hiány-reakciónak már egyszeri előfordulása is fáradékonyságot, csökkent munkaképességet jelez. Neurotikus jegyek és introvertált ÉT mellett pszi- chaszténiás tünetegyüttesre, extravertált ÉT mellett vegetatív labilitásra következtethetünk belőle. Pszichotikus jegyzőkönyvben a tudat felbomlásától való félelem tudatosulása (Ich-Angst) Gyermekjegyzőkönyvben diszfóriás, fáradékony, egyébként jól kezelhető gyerekeknél észlelték. Deformálás A szomatikus betegségek különféle vizsgált csoportjaiban (rák, tbc, spondylosis stb.), beleértve a hangsúlyozottan pszichoszomatikus betegségeket (ulcus, hipertónia) az átlagnál lényegesen több Deformálás-reakciót kapunk. De ugyanilyen gyakori ez a választípus a hipochondriás és a neurotikus agravá- ciós tünetképződés eseteiben is. A Deformálás tehát a szomatikus betegségtudat jelzése, függetlenül attól, hogy valóban fennáll-e szomatikus megbetegedés. A Deformálás jelezhet továbbá a testtel összefüggő bármilyen - betegségnek tekinthető - félelmet. Ilyen a deflorációs ambivalencia serdülő lányoknál (szakítást, tépést tartalmazó válaszok), és az onánia következményeitől való félelem (törés). E választípusok csökkenőben vannak (ami a szexuális felvilágosítás eredménye lehet) A saját testre vonatkozó félelemnek értelmezhetjük a klimakteriális időszak Deformálás-reakcióit is. Defekt-Fb Rapaport (1946), aki ezt a reakciót leírta, csak szkizofrén betegeknél észlelte. Mi is főként defektuálódott, posztprocesszuális szkizofréneknél találtuk. Néhány alkalommal pszichotikus zavart állapotban is előfordult.
409
A RORSCHACH-PRÓBA
Defekt-Hd* A Defekt Fb-ben kifejezett szorongásnál is hangsúlyozottabb belső szorongás jelzése. Az ilyen erősségű szorongás blokkolja a vitális funkciókat, így a Defekt Hd a szervműködésekig hatoló, elemi szorongás készséget mutatja. Pszichoti- kus állapotokban, szorongásörvényben, pánikreakcióban fordulhat elő.
Szexuális válaszok Az asszociációs sorban megjelenő szexuális elemeket mint választartalmat a harmadik oszlopban jelöljük. Vannak azonban ezenkívül a képzetáramlásnak olyan fordulatai, amelyekben a szexuális vonatkozások tudatosodása, vagy akár csak észlelése elakadást okozhat, vagy szokatlan társításoknak lehet az elindítója. Ezek kerülnek a szexualitással összefüggő különleges reakciók csoportjába. Értelmezésük egymásnak sok tekintetben ellentmondó vizsgálati eredményeken nyugszik. Átalakulóban van ugyanis azoknak a jelenségeknek az értékelése, amelyeknek ezek a szexuális leágazások vagy elakadások a modellreakciói. A szexualitás mai pszichopatológiai értelmezésének hangját, értékrendjét Freud adta meg. Éppen így a szexualitás normális variacióinak meghatározásában is a klinikai pszichológia általaban Freud gondolatmenetét követi. Freud a szexuális igényt, és az erotikus színezetű feszültség minden fajtáját a libidó fogalmában foglalta össze. A libidót olyan pszichikus energiának tekintette, amely az ösztönök egyértelműségével, a szükséglet meghatározó erejével vezérli a lelki életet: a tudattalant közvetlenül, a tudatost pedig nagyrészt áttételesen. Ezt az energiát visszük át a szükségleteink kielégítésére alkalmas személyre, tárgyra. Ez a libidómegszállás, a katexis, amellyel a személyek, a tárgyak és a gondolatok dinamikai értéket kapnak. Szeretni egy személyt azt jelenti, hogy libidófeszültséget viszünk rá; akarni egy tárgyat, érdeklődni egy eszme iránt, mindez libidómegszállás, az egységes energiaforrás átsugárzása. A libidómegszállásban, a kulvilági tárgyak szükséglett és indulati megragadásában a test különféle részei nem egyenletesen vesznek részt. A kisgyermekkori fejlődésben a dinamikai átvitel erotikus feszültsége fokozatosan más és más testrész körül összpontosul. Ezek ebben az időszakban különösen érzékenyek, elsődleges testi örömforrások: erogén zónák. Az első időszakban a privilegizált erogén zóna, az örömszerzés forrása a száj (az ajkak). A feszültség, amely a szajjal való érintéssel együtt jár, a libidó első megjelenesi módja; Freud (1905) ezt a feszültséget orális részösztönnek nevezte el. Hermann (1923/b) elemzéséből tudjuk, hogy ennek a részosztönnek a feszultségrendszerébe a kéz is bekapcsolódik, s létrejön a kéz-száj rendszer, az orális és manuális gesztusok együttes örömszerző jellege.
410
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Egy következő fejlődési fokon új erogén zónát száll meg a libidó, a tisztaságra szoktatással egy időben a végbéltájékot. A hozzá fűződő feszültség az analitás részösztöne, amely kiegészül egy nagyjából vele egy időben megjelenő agresszív feszültséggel. Ez utóbbit mi a mai pszichológiai terminológiánkban a frusztrációra való reakcióként értelmeznénk, Freud azonban a libidó további megjelenési változatának tekinti, s benne a viselkedés szadisztikus elemének - gyötrés és gyötrődés irreális örömeinek - az ösztönforrását látja. A libidó fejlődésének harmadik foka ebben a gondolatrendszerben az infantilis genitalizáció, amikor a nemi szervek tájéka erogén zónává lesz, anélkül hogy ennek fiziológiai háttere, a nemi érés bekövetkezne. A 4-5 éves kor körül észlelt korai maszturbáció és a felnőtteket oly sokszor meghökkentő kérdésekben, gesztusokban felbukkanó nemi érdeklődés hitelesíti ezt a fokot. Ez az infantilis nemiség fejlődése; a vele járó feszültség a 6-7 éves kor körül nagyrészt elapad. Talán a biológiai indíték csökken. Talán a gondolkodás érlelődése és a társkapcsolatok megszilárdulása szorítja háttérbe az eleve frusztrációra ítélt vágyakat. A fordulatba nyilván számos tényező játszik bele. Az én vizsgálataim szociál-pszichológiai jellegüknél fogva inkább az egyko- rúakkal való társkapcsolatok stabilizálódásával magyarázzák a változást, de nehéz lenne lemondani arról a feltevésről, hogy az embergyerek 3-5 éves korában olyan izgalmi időszakon esik át, amely majom őseink valóságos nemi be- érésének atavisztikus maradványa. Ez fejeződik be a hatodik életév körül, s ez indokolná azt az elcsitulást, amelyet Freud nyomán lappangási időszaknak nevezünk. Ez az időszak a serdülés kezdetéig tart, és különösképpen kedvez a tárgyi világ libidómegszállásának, az érdeklődés gazdagodásának. A serdülőkorban az erotikus színezetű feszültség már az érett nemiséghez kötődik. Ezzel együtt ismét megjelennek az infantilis nemiség túlhaladott részösztönei. Harmonikus fejlődés esetén - ez Freud véleménye - ezek alárendelődnek a genitális örömszerzésnek, és mint a nemi izgalom hírnökei, felnőtteknél az erotikus cselekvés kiegészítői, játékos színezői kísérik az érett szexualitást. Előfordulhat azonban az is, hogy a részösztönök fölébe kerekednek a genitális örömszerzésnek, és nem előjátékként, hanem kielégüléshez vezető helyettesítő cselekvésként lépnek fel. Az extragenitális kielégülést Freud patológiás jelenségnek tekinti: regressziónak. A neurotikus fejlődés sajátossága (a neurózis oka és következménye) az, hogy a beteg az ösztönéletben regrediál az infantilis szexualitás valamelyik fokára, és képzeletben vagy cselekvésben, áttételesen vagy közvetlenül a megfelelő részösztön sémája szerint (oralitás, analitás, szadizmus) keresi a kielégülést. A serdülés kezdetén, még a beérés előtt, a nemi izgalom ismét fellobban. A libidómegszállás a biológiailag még éretlen nemi szerveket érinti, feszültsége könnyen kapcsolódik a vizelési ingerhez, s így gyakran rövid uretrális libidómegszállás következik be (a vizeletvisszatartással való játék mint a húgyhólyag és a húgycső izgatásának az eszköze).
411
A RORSCHACH-PRÓBA
Annak a feszültségnek, amelyet a biológiai érés vált ki a serdülés kezdetén, az erogén zónája már a genitálé éppen úgy, mint a lappangás előtti fokon. A női szexualitás fejlődésében ez további bonyodalmat okoz. Az infantilis fejlődésben kialakult genitális erogén zóna a férfinál a fallosz, a nőnél pedig az anatómiai képletében ennek megfelelő klitorisz. További fejlődésre van szükség ahhoz, hogy a vagina erogenizálódjék. Márpedig a neurózisok közül a hisztériát éppen az jellemzi, hogy a klitorisz marad a megszállott erogén zóna. Freud ebből a tapasztalatból szexuálpszichológiai normát alakított ki. Az egészséges nő szexualitását szerinte a vaginális orgazmus jellemzi; a klitorális orgazmus mint az infantilis nemiség maradványa a hiszteroid neurózisok egyik tünete. Az elmúlt másfél évtizedben ezt a felfogást sok bírálat érte. A szexuálpszichológiai vizsgálatok és a szexuális életre vonatkozó felmérések nem támasztották alá Freud hipotézisét. Már az 1930-as években végzett nagy amerikai Kinsey-féle felmérés adatai szerint is (Kinsey és mtsai, 1948) az extragenitális örömszerzés egyébként jól alkalmazkodó személyeknél is olyan gyakori, hogy aligha tekinthető patologikusnak. Még lényegesebbek azonban William Masters pszichiáter és Virginia Johnson biológus eredményei (1966). Ez a kutatópár kiterjedt munkacsoportjával a szexuális reakciókat vizsgálta. Legfontosabb eredményük: fiziológiailag nincs külön vaginális és külön klitorális orgazmus; minden orgazmusban ugyanazok az idegvégkészülékek vesznek részt; az orgazmus élményétől (szubjektív lokalizálásától) függetlenül egyformán jelentős szerepet játszanak a kielégülésben a klitorálisnak mondott beidegzések. Szerintük nem fogadható el Freudnak az a feltevése, hogy a hisztériás alkatot a klitorális, az egészséges nőt a vaginális orgazmus jellemzi. A másik fontos eredmény az, hogy a női orgazmus nem úgy játszódik le, mint a férfié, egyszeri, hirtelen kielégüléssel, hanem hosszan, sorozatos kielégülésekkel vibrál a feszültség „platóján"; a kielégülést egész orgazmussorozat hozza létre. Ez módosítja az extragenitális cselekvések szerepét is; az orgaszti- kus sorozat egyes szakaszaiban teljes értékű örömforrások lehetnek. A szexuális örömképesség megítélésében így a vaginális és a klitorális orgazmus különválasztása álproblémának tűnik. Az egészség lényege az orgazmusképesség. A kóros eltolódást az orgazmus feltételei mutathatják: túlságosan bonyolult és nehezen teljesíthető feltételek („faxnik"), valamint az életvezetés realitását veszélyeztető feltételek (perverziók). A szexuális reakciók pszichológiai megítélésében tehát az infantilis részösztönök megjelenése a képzetáramlásban jóval kisebb jelentőségű. A fő kérdés az orgasztikus képesség és ennek feltételrendszere. A neurózisok elemzésében azonban mindenképpen szükséges a részösztönök szerepének a mérlegelése. Támpontot kapunk így a regresszió mélységére, a várható tünetképződésre.
412
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
A különleges reakcióknak ez a csoportja tehát adatokat nyújt az orgaszti- kus képesség megítéléséhez (Szex-ütközés), valamint a szexuális kielégülés feltételrendszerének a mérlegeléséhez (Szex-labilitás). Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy csak a jegyzőkönyv egyéb mutatóinak a segítségével különíthetjük el az extragenitális játék esetleges szabálytalan örömét a neurotikus regresszió tünetképződésétől. Márpedig ez döntő mozzanat a szexuális élet pszichodiagnosztikájában.
Szexuális ütközés Súlyos elakadás a képzetáramlásban szexuális asszociációkat vagy élményeket felidéző inger hatására. Félelem a nemiségtől, a szexuális magatartástól, s mindenekelőtt a másik nemtől. Vizsgálati anyagunkban a serdülés előtt nem fordult elő; a serdülés időszakában az esetek 23%-ában, lányoknál 30%-ban észleltük. Gyakorisága a normális felnőtt csoportokban 6%, neurotikus csoportokban 18%. Az asszociációs vizsgálatokban a Szexuális ütközés mögött a genitáléktól való félelmi feszültség rejlik. Ez a serdülés éveiben átmeneti jelenség. A neurotikusok asszociációja a „tisztátalanság", „bűn", „betegség" képzetkörben mozog, ezek az asszociációk hangsúlyozzák, s egyszersmind indokolják a félelmet. Ez az elakadasi reakció az aktuálneurotikus tünetképződést jelzi. Modellje a kielégítetlen, teljesítményrontó serdúléses feszültség. Bizarr szexualitás Több szerző (Rapaport, 1946; Quirk, 1962) szerint a szkizofrénia jegye. Mi is tapasztaltuk, hogy izgalmi állapotban levő szkizofréneknél fordul elő. De éppen így mutatkozhat infantilis karakterneurózisban, vagy bármilyen más infantilis kórképben. Jelzi, hogy a képzelet szexuálisan elöntött ugyan, de az orgasztikus képesség alacsony. A szexualitás főként képzeletben folyik. A v. sz. nem is igényli a másik személyt, az onániás kielégülés valószínű. Szexuális labilitás A jelentésadás során a legtöbb Ember-válasznál nincs utalás a nemre („Egy ember", „Két ember"). Ha van, akkor ez a ruha alapján történik, és egyértelmű. Az asszociációs vizsgálatok szerint a „Nő" vagy „Lány" válasz támpontja a haj vagy a szoknya, az „Öregasszony" válaszé a földig érő szoknya. Ahol a testforma is belejátszik a nem meghatározásába, ott a nemek problémája konfliktusterhelt. Különösképpen az, ha a v. sz. a nem megjelölésében habozik.
413
A RORSCHACH-PRÓBA
A labilitás a késztetés tendenciáját jelzi. Nőnél férfias, férfinál nőies reakció. A személynek az a vágya jut kifejezésre, hogy a szerelmi életben a másik nem szerepét játssza el, illetve magatartásával, gesztusaival minél inkább elmossa a nemek különbségét. Ha férfi, szeretne passzív lenni, alárendelt szerepet játszani a kapcsolatban. Ha nő, az aktív szerepet igényli, ő akarja vezérelni a kapcsolatot. Kliníkailag igen nagy különbség van aszerint, hogy férfi vagy nő jegyzőkönyvében fordul elő. Férfijegyzőkónyvben hangsúlyozottan neurotikus indikáció. Nőknél neurotikus jegyzőkönyvben igen ritka, a sine morbo csoportban fordul elő, jó orgasztikus képesség mellett. A Szexlabilitás reakciót mint neurotikus indikációt alátámasztja az is, ha a v. sz. egy B válaszban nemet tulajdonít az alaknak, de nem a saját nemét (pl. férfijegyzőkönyvben: III. „Két néger nő").
Orális válasz Elsősorban lokálisan értelmezhető. Feltehető, hogy a v. sz. az adott konstellációban infantilisán reagál. Vagyis projektív és szenzitív elemek - B, F(Fb), szen- zonális projekciók - mellett inadekvát önérzettel, affektív elemek mellett de- pendens módon, érzelmi függéssel. Tendenciaszerű előfordulása énességből, felelőtlenségből, bűntudatból szövődő kötődést jelez, vágyteljesítő mohósággal, szexuális játékossággal. Klinikaílag férfiaknál funkcionális tünetképződésre mutat; nőknél nem tekinthető kóros indikációnak. Anális válasz A sine morbo csoportokban igen ritka. Egyszeri előfordulása is anomáliára utal. Leggyakoribb a férfi pszichopatáknál (25%). Neurotikusoknál és szkizof- réneknél fele ilyen gyakori (12-14%), de itt is csak férfiaknál. Ez alátámasztja a hagyományos felfogást: homoszexuális irányú regresszió, fokozott projekciós mechanizmussal, paranoid reakciókkal. Uretrális válasz Ez a ritka reakció a pszichoanalitikus tapasztalatok alapján leírt uretrális karakter fő vonásait képviseli. Olyan személyekről van szó, akiket a könnyelműség, az értékek elszórása, az életben való játékos magatartás jellemez. A mindent megtartó anális karakterrel szemben ez mindent elszór. A mindent bűntudattal szemlélő análisok helyett ezt bizonyos könnyedség jellemzi. A szexuális fantázia gátlástalan, a viselkedés gyakran kritikátlan.
414
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
A tergo válasz Az asszociációs vizsgálatok szerint ez a személytelenségnek a jelzése olyan erotikus helyzetekben, amelyek csak személytelen partnerrel képzelhetők el - személytelen, mert nem látni az arcát. Az A tergo reakció a fellazult, minden irányban nyitott, perverz leágazásokra képes szexuális fantáziát vagy magatartást jellemzi.
Csoportba nem sorolható különleges reakciók Ezekről a reakciókról még nincs elég tapasztalati anyagunk, ezért nem iktattuk be őket egyik csoportba sem. Néhánynak a hátterét statisztikai támpontok segítségével vagy asszociációs vizsgálatokkal bizonyos fokig tisztáztuk. A többieket inkább „letapogatni" igyekszünk, és ezért is jelóljuk őket külön.
Metamorfizmus Az asszociációs vizsgálatok azt mutatták, hogy ezek a válaszok hátterüket tekintve igen közel állnak a Kontaminációhoz. A v. sz.-nek itt is két szemlélete van, ehhez két képzet tapad; úgy érzi, hogy ezek összetartoznak (hiszen egyszerre vagy majdnem egyszerre vannak jelen a szemléletben), össze kell vonni őket. Csakhogy a Kontamináció esetében ez perceptív folyamat: olyan, mint a sűrítés az álomban, a képek teleszkopálása. A Metamorfizmus esetében a megoldás intellektuálisabb. A v. sz. nem teleszkopálja a két szemléletet, hanem rátalál egy olyan racionális magyarázatra, amely mindkettőre érvényes. Ilyen megoldás az, hogy egy változás két állapotának tekinti őket: a foltnak olyan jelentést ad, amely a két tartalom közti átmenetnek felel meg. Ebben az értelemben prognosztikailag kedvező. Belső erőfeszítést mutat, a tájékozódási zavarok kompenzációját (természetesen csak + vagy ± forma mellett). Inkább a sine morbo csoportban fordul elő nyugtalan, nehezen decent- ráló művészi beállítottságú személyek jegyzőkönyvében. Neurotikus jegyzőkönyvben pszichoszomatikus tünetképződésre, pszichotikusoknál remisszióra látszik utalni. Kettős lény A mitológiai és a mesei kettős lényeken kívül így jelöljük azokat a válaszokat is, amelyekben a v. sz. akár állító, akár tagadó megfogalmazásban ingadozik az ember és az állat között. Például: III. „Állat, de éppen úgy lehet ember is"; IV. „Se nem állat, se nem ember". (A tartalomban M és T jelet adunk.) Közel van a Juxtapozícióhoz. Ami együtt fordul elő a szemléletben, az együvé tartozik. Nem csinálhatunk belőle két választ.
415
A RORSCHACH-PRÓBA
Nem idegen ez a reakció a Befestéstől sem: polipnak látja (X. [6]), de nem tud ellenállni annak, hogy az egyik részletben lófejet lásson; rámondja tehát, hogy „Lófejű polip". Jelentését néhány olyan személy elemzéséből merítjük, akik sorozatosan adtak ilyen választ. Infantilisán mohó, egocentrikus személyek voltak, éles felfogóképességgel, kevés eredetiséggel. Pillanatnyi vágyaik érdekében erőszakosak, gyakran kíméletlenek.
Groteszk Minkowska (1956), aki elsőként írta le ezt a reakciót, „emocionális ítéletnek" nevezte. A v. sz. egy lényegében tartalmatlan szubjektív jelzőnek olyan hangsúlyt ad, mintha valami fontosat mondana. Egy jól elhelyezett, hangzatos jelzővel azt a hatást kelti, mintha nagy műveltségű, érzékeny ítélőképességű ember lenne. Ennek a magatartásnak egy másik mozzanata: a felelősség csökkentése. Ami „absztrakt", „modern", „egzotikus", az akármilyen lehet. így kisebb az esetleges rossz jelentésadásért viselt felelősség. A Groteszk tehát a hatáskeltő, demonstratív viselkedésnek és a felelősség elhárításának a jegye. Modellreakciója egy olyan viselkedési stratégiának, amely a teátrális éngyenge személyeket jellemzi. Elsősorban pszichopatáknál fordul elő (49%-ban!), továbbá hiszteroid típusú, laza elhárítású karakterneurotikusoknál (32%). Sine morbo személyeknél (16%) szintén a demonstratív magatartást, a viselkedési taktikázást jelzi. Inadekvát kinesztézia Ezt a sajátos jegyet a szuicídium Ro-jelzéseinek a vizsgálata során különítették el. Számos nagy kiterjedésű vizsgálatban (lásd: Sakheim 1955; Martin 1951; Weiner 1961) bizonyult szignifikánsnak az öngyilkosok csoportjában. A mi tapasztalatunk is azt bizonyította, hogy már egy előfordulás is a szu- icid válság patognomisztikus jegye. A pszichoneurotikus csoportban a leggyakoribb (12%). A jegyzőkönyvek elemzése azt valószínűsíti, hogy ez a válaszfajta a cirku- laritást jelzi mint az öngyilkosság egyik összetevőjét. Takarás Viszonylag gyakori reakció. A rejtőzködés szindrómájához tartozik. Mint viselkedési stratégia azt jelzi, hogy a v. sz. kínos helyzetben szégyenkezéssel reagál, és ez elől elrejtőzik.
416
Negyedik rész. Az ötödik oszlop értelmezése: a különleges reakciók
Leggyakoribb a pszichopátia csoportjában. De ez a gyakoriság nem különül el szignifikánsan a neurotikusokétól. Minden esetben a szégyen, elbúvás reakciósémát képviseli.
Amputált G Ez a Klopfer (1954) által leírt reakció életkorilag a serdülők és az adoleszcen- sek választípusa (30%). Pubertásos szexuális feszültséget, és ahhoz tapadó gátlásokat képvisel. Klopfer a szigorú felettes énre tartja jellemzőnek. A mi statisztikánk ennek ellentmond, mert a pszichopata csoportban gyakoribb, mint a sine morboban. Lehetséges, hogy adoleszcens korban a nagyfokú feszültség szigorú elhárításának a jegye. De felnőttkorban már ugyanannak a feszültségnek a kóros fixádéval vagy regresszióval létrejött változata. Elfojtott B Visszariadás a kinesztézia introverziós és önismereti veszélyétől. A v. sz. semmiképpen sem akar befelé fordulni; nem akar azonosítani; ki akarja vonni magát az autoritás alól (legyen az szülő vagy tanár, vagy főnök). Főként konfliktus hátterű neurotikusok tünetképződésénél fordul elő. Pszichoterápiához jó prognózis. Súlyosan kóros jegyzőkönyvben deperszonalizá- ciós tünetek jegye. Keresztmetszet Ez az alakítás is a felelősség alól való kibúvásnak, az el nem kötelezettségnek a jegye. A könnyű és biztos jelentésadás módja. Sivár jegyzőkönyvben encephalopátiás hátterű karakteropátiára utal. Undorreakció A tapasztalat szerint már egyszeri előfordulása is habituális magatartásra utal. Aki a Ro-ban Undorreakciót ad, az a valóságban is gyakran undorodik (pl. főtt csirke rücskös bőrétől, a tejeskávén képződő „bőrtől", síkos felülettől, pattanástól stb.). Az undorérzés irreális, áttételes reakció. A dolgok önmaguktól nem undorítóak, ez az érzés csak kondicionáltan lehet meg, mint az elfojtás mellékterméke. A reakció tehát fokozott elfojtásra, és ennek következtében irreális viszolygásra, neurotikus viszonyulásra jellemző.
417
A RORSCHACH-PRÓBA
Veszélyreakció A pánikos reakció megnyilvánulása. A v. sz. olyannak látja a külvilágot, amilyen akkor lenne, ha irreális szorongása reális lenne. A szubjektív feszültségnek ez a képszerű kiegészítése a neurotikus tünetképződésnek, főként a fóbiának felel meg. Agresszív asszociáció Tendenciaszerű előfordulása azt mutatja, hogy az elhárított agresszív feszültség elönti a tudatot, szadisztikus fantazmákat hozhat létre. Az elhárítás laza, alacsonyfokú. Kényszeres tünetképződés valószínű. Frusztrációs asszociáció A Feszültségi elaborációval együtt utal a személy viszonylag magas színvonalára. A magas színvonal ellenére a frusztrációs tolerancia viszonylag alacsony. Bagatellizálás* A jelentés nélküli bagatellizálás a paranoid tünetképzés megbízható mutatója. A paranoid csoportok közül a pszichopaták legjellemzőbb elhárítóeszköze. Rejtőzködnek, többnek akarják láttatni magukat, mint amennyit a valóságos értékeik mutatnak, taktikáznak, lekicsinylik a feladatot, jelentéktelenítik a helyzetet, s ezzel is csökkentik a felelősséget. Paranoid pszichózisban a veszélysejtést, a belső pánikot jelzi. Minden esetben az óvatosságot, a kiszolgáltatottságtól való félelmet tükrözi. A jelentésadáshoz kötött bagatellizálás nem általános para- noiditásjegy. Főleg szenzitív neurotikusokra jellemző reakció, mely jelzi a belső bizonytalanságot, az emocionális érzékenység elhárítását, a felelősség kivetítését. „Nem én vagyok a hibás, ha nem azt nyújtom, amit elvárnak tőlem."
A táblák felszólító jellege A Ro-próba hagyományos feldolgozásának támpontja: reakcióhalmazok. Összegezzük a különféle választípusokat, és az így kapott adatokat, összefüggéseket mint mutatókat értelmezzük. Ez a technika ki nem mondottan magában foglalja azt a gondolatot, hogy az egyfajta jegyek egyértékűek és egyjelentésűek, tekintet nélkül arra, hogy a jegyzőkönyv melyik szakaszában fordultak elő. A formaválaszok például összeadhatók, százalékolhatók, összefüggésbe hozhatók, annak figyelembevétele nélkül, hogy milyen más válaszok vannak előttük vagy közvetlenül utánuk. Ez az 418
Negyedik rész. A táblák felszólító jellege
értelmezés irrelevánsnak tekintette az egyes táblák szerepet, és kimondatlanul tételezte, hogy a tíz tábla mindegyike azonos hatást vált ki a v. sz.-ből. 1937 óta végzett vizsgálataim ezzel szemben arra az eredményre vezettek, hogy a tábláknak mint ingerforrásoknak válaszdetermináló erejük van, és ha tartalmi és formai vonásaikban hasonló reakciók különböző értelműek lehetnek, ez a táblák különbözőségeivel is magyarázható. A táblák nem egyformák. S különösképpen nem egyformák, így nem is egyértékűek, ha a Rorschach-jegyeknek szimptomatológiai jelentést tulajdonítunk. AIV. tábla árnyékolása révén különösen alkalmas szorongásos válaszok hívására. A III. mozgásválaszok, a VII. fehér-részlet válaszok stb. hívására alkalmas. A táblák mindegyike formális tulajdonságai révén - alak, szín, tagolás, árnyékolás, térritmika, a sorban elfoglalt hely stb. - bizonyos választípusokra inkább szólít fel, mint más választípusokra, s ezzel kritikus helyzetbe hozza azokat a személyeket, akiket éppen ez a válaszfajta leplezhet le. Például ha igaz az, hogy a zw válasz az agressziónak, a turbulenciának, az ellenállásnak, a nonkonformizmusnak a jegye, akkor az ilyen válaszoknak kedvező tábla kritikus lehet az agresszív, turbulens, negativisztikus beállítottságúak számára. A probléma Rorschachot is foglalkoztathatta. Könyvében (1921) tárgyalja az egyes táblák formális tulajdonságait, és felemlíti, hogy parallel sorozatban ugyanígy kell majd csoportosítani a különböző válaszok kiváltásának a lehetőségét. Elemzéseiben két helyen találunk utalást arra, hogy bizonyos képek különböző személyekre különbözőképpen hatnak. Az V. tábláról Rorschach megemlíti, hogy nagyon könnyen értelmezhető, alig elképzelhető, hogy normális személy itt ne adjon választ; ezzel szemben a szkizofrének éppen itt mutatnak Versagent. Az V. tábla tehát sajátságosán hat a szkizofrénekre, másképp, mint a többi tábla, és éppen ellenkezőleg, mint ahogyan a normális személyekre hat. A második utalás a táblák sajátos hatására a VIII-ra vonatkozik: ez a közismert színsokk jelenség. Amikor a táblák sajátos hatásának a vizsgálatához hozzákezdtem, már tudtam, hogy a módszer elméleti megalapozására irányuló tapogatózások eredménytelenek maradtak. A tesztet - éppen úgy, mint a svájci és az amerikai ror- schachozók tapasztalati eredmények, statisztikai összefüggések alapján használtam. Nem tettem kísérletet a jelentésadási folyamat magyarázatára. Egy tapasztalati technikát igyekeztem további bevált tapasztalatokkal kiegészíteni A jelenségek leírásához szükséges alapfogalmat - a felszólító jelleget - Kurt Lewin rendszeréből vettem át. Ebben sem a Ro-módszer elméleti megvilágításának a szándéka vezetett (amit egyébként téves mellékútnak, fölösleges filozofálásnak gondolok); egyedül a jelenségek meghatározásához szükséges terminológiai egyensúlyt kerestem és véltem megtalálni Lewinnek a mélylélektani felfogással egybehangzó dinamikus lélektanában.
419
A RORSCHACH-PRÓBA
A felszólító jelleg Lewin rendszerében Lewin (1935,1936) cselekvésszempontú személyiségelmélete abból a gondolatból indul ki, hogy a pszichikus reakciót az egyén aktuális állapotának és a pszichológiai értelemben vett környezetének a kölcsönhatása váltja ki. Minden reakció mögött valamilyen szükséglet vagy szükségletek feszültségének feloldási törekvése húzódik. A dolgok, legyenek tárgyak, személyek vagy helyzetek, nem közömbösek, hanem bizonyos magatartásmódokra, cselekvésekre szólítanak fel bennünket. Minden dolog végtelen számú felszólítást intézhet a személyhez, akire ezek közül az hat, amelyik a benne levő feszültség feloldására legalkalmasabbnak mutatkozik. A tárgynak azokat a tulajdonságait, amelyek a szükségletek teremtette feszültség feloldását ígérve irányítanak a reakció felé, Lewin felszólító jellegnek nevezte. (Az eredeti nemet szövegben az „Aufforderungscharakter" kifejezést használta ; az angol kiadásban később ő fordította ezt a vegytanból vett „valence" kifejezéssel; egyes angol szerzők a „card stimulus effect" kifejezésnél kötöttek ki; a franciák hol a „valence" szóval, hol a „caractere d’incitation"-n&\ fejezik ki a jelenséget.) A reakciók mechanizmusában tehát két tényező szerepel: a kielégülésre törő szükséglet és a tárgy felszólító jellege. „A tárgy felszólító jellege általában abból a tényből fakad, hogy a tárgy valamilyen szükséglet kielégítésére szolgálhat, vagy közvetve van összefüggésben a szükséglet kielégítésével." Mindezek a fogalmak tovább elemezhetők. A szükséglet fogalma kibővül a „kváziszükséglettel" (szándékkal), amely dinamikus jellegű, cselekvésvezérlő, de nem természetes feszültség. A felszólító jelleg viszonytulajdonság: a tárgy tulajdonságaiból és a személy szükségletéből fonódik. Három mozzanat határozza meg: > A tárgy funkcionális potenciálja: használhatóságának legszélesebb értelemben vett köre. > A tárggyal kapcsolatos személyi történések: előzetes találkozásunk a tárgy- gyal, emlékeink a tárgyról. > A személy szükséglete: az az igény, szándék, feszültség, amelynek kielégítését a tárgy használhatósági koré alapján, egyéni emlékeink mozgósításával ígérheti. A felszólító jelleg már azt a feszültséget képviseli, amelyet a tárgy és a szükséglet együttesen teremt, s amely a cselekvések dinamikáját adja. 24
“ Ez a gondolat Lewinnek főleg két munkájában van összefoglalva: A Dynamic Theory of Personality, 1935. - Principles of Topological Psychology, 1936.
420
Negyedik rész. A táblák felszólító jellege
A felszólító jelleg a Ro-próbában A foltokkal kiváltott jelentésadasi folyamatot Lewin cselekvésmeghatározó rendszerében kepzeljük el. A személy sajátos szükségleteivel és szándékaival kerül be a helyzetbe, amelynek másik tényezője a tábla. S minden tábla más helyzetet teremt, más funkcionális kört képvisel, más élmények emlékét mozgósítja, így másféle feszültséget válthat ki. A feltevés tehát az volt, hogy a személy a tíz Ro-táblával tíz különböző helyzeten megy végig, s a válaszok minden táblán azt a magatartást mutatják, ahogyan az egyén a táblának megfelelő sajátos helyzetben viselkedik. Különös jelentőséget kapnak ezért azok a reakciók, amelyek nem a tábla egyik vagy másik részletére vonatkoznak, hanem az összbenyomást fejezik ki, s így mintegy jelentésadási magatartásnak tekinthetők: az elakadások, a dezorientációk, a ver- balizálások, a paradox reakciók stb. A felszólító jelleg szerinti értelmezés tehát kiemelkedő jelentőséget ad a különleges reakcióknak A felszólító jellegek meghatározásakor háromfajta vizsgálat eredményét használtam föl (Mérei, 1947): > Választási próba. A Szondi-teszt elvéből indultam ki. Amikor a szabály- szerű Ro-vizsgálat véget ért, a tíz táblát egyszerre rakjuk ki a v. sz. elé. Felszólítjuk, hogy válassza ki azt a két táblát, amelyik a legjobban tetszett neki, utána azt a kettőt, amelyik a legkevésbé tetszett, majd felváltva válasszon a többi tábla közül hol egy tetszőt, hol egy nem tetszőt. A v sz. így szimpátiasorrendbe rakja a táblákat, érzelmileg reagál rájuk. > Szimbólumértelmezési próba. A szabályosan lefolytatott vizsgálat és a választási próba után a v. sz.-nek azt mondjuk, hogy tekintse ezeket a táblákat szimbolikus festménynek. Képzelje el, hogy a festményekből kiállítást rendezünk, és adjon mindegyiknek címet. A válaszokban a táblák összhatása jut kifejezésre, s ez értelmezhető. > Asszociációs próba. Az egyes táblákhoz asszociáltattunk. Vagy az egész táblához, vagy csak egy olyan részlethez, amelyre tartalmilag értelmezhető komplex választ kaptunk. Minden esetben asszociáltattunk azokhoz a táblákhoz, amelyeken a v. sz. Sokkot vagy Ütközést adott, vagy telítődést mutatott. Az asszociációs vizsgálatok egy része evipán háttéren történt; ezek a vizsgálatok főként a különleges reakciók meghatározásához adtak támpontot E vizsgálatok eredményeként azt tapasztaltuk, hogy a táblák sajátos hatását négy tényezőcsoport határozza meg: > A tábla formai vonásai: a színek, az akromatikus foltok árnyékolása, a foltok térritmikai eloszlása, a figura és a háttér egyensúlya, a folt tagoltsága, a kontúrok jellege. Ezek a vonások szabják meg azt, hogy bizonyos válaszfajták (Hd, Fb) meghatározott táblákhoz vannak kötve- más válaszfajtáknak pedig (zw, aFb, B stb.) az egyik tábla inkább kedvez, mint a másik.
421
A RORSCHACH-PRÓBA
> A tábla helye a sorban. Az, hogy az első vagy az utolsó (ezt a vizsgálat során megmondjuk), vagy az első színes - szintén sajátos magatartást mozgósít. > A táblák áttételes, jelképes utalásai, amelyek küszöb alatti ingerként, rejtett felszólításként érhetik el a v. sz.-t. Ilyenek mindenekelőtt a szexuális asszociációt elindító alakzatok (II. [3] és [4]; III. [18]; IV. [12]; VI. [5, 25, 22]; VII. [4, 5]), a vérnek észlelhető, és így szadisztikus képzeteket mozgósító foltok (II. [2,3]; III. [2,3] stb.); az üregjelleget implikáló fehér részletek, amelyek biztonság-bizonytalanság, anyaság asszociációkat provokálhatnak. > A táblára adott válaszok statisztikai sűrűsödése: milyen lehetőséget ad a tábla konformista viselkedésnek megfelelő vulger válaszokra. A felszólító jellegeket a vizsgálatok alapján táblánként határoztuk meg. Nem tettünk próbálkozást arra, hogy a tíz tábla felszólító jellegéből bármilyen egységes rendszert alakítsunk ki. Ha az értelmezés végül is egységes személyiségképpé kerekedik, ez az értelmezést készítő pszichológus gondolkodásából, és nem a Rotáblák rendszerszerűségéből fakad.
I. tábla Ezzel a táblával kerül szembe legelőször a v. sz., aki nem tudja, hogy a vizsgálat milyen síkon leplezi le. Azt hiszi, hogy fantázia- és intelligenciavizsgálatról van szó. Az intellektuálisan magabiztos embert ez nem zavarja. Nyugodtan hozzákezd a jelentésadáshoz. Az értelmileg bizonytalan, az „intelligenciakomplexu- mos" azonban megretten. Attól fél, hogy válaszaival nem fog elég jó hatást kelteni. Olyan értelmezést keres, amellyel megmutathatja, hogy ő művelt, intelligens. Olyan válaszra törekszik, amely nem lehet rossz. Ilyenek az anatómia válaszok; röntgenkép, mikroszkopikus metszet, térkép stb. Ezeknek a lényegében rossz formalátású válaszoknak a lappangó tartalma: „szeretnék intelligens lenni, de félek, hogy nem tudok; mindenesetre intelligens válaszokat adok". Ezek a reakciók csaknem mind Hd-elemet tartalmaznak, így kifejezésre juttatják a komplexumhoz fűződő szorongást, félelmet (Schneider, 1937; Zulliger, 1938). Nem csak az intelligenciakomplexum okozhat itt megrettenést. Más feszültség leplezése is elakadást válthat ki. A kisebbrendűségi érzés jellegzetes reakciója ezen a képen: „hegy" vagy „nagy hegy, szikla" stb. A hegy azért „nagy", mert a v. sz. kicsinek érzi magát. Az árnyékolási válasz itt is jelzi a kísérő szorongást. Ezt az értelmezést valószínűsíti, hogy ez a választípus különösen gyakori kisgyerekeknél (78 éves korig), majd egyre ritkább. Felnőttkorban viszont a szorongásos neurózisoknál gyakori. Mindez azzal a mechanizmussal függ össze, hogy a v. sz. fél attól, hogy rosszul mutatkozik be, hogy elárulja gyenge pontjait.
422
Negyedik rész. A táblák felszólító jellege
Az I. tábla mintegy ezt kérdezi a v. sz.-től: „ki vagy?", és így azoknak a számára jelent kritikus helyzetet, akik éppen ezt akarják elleplezni. Ennek alapján tekintjük a bemutatkozó helyzet képének. Adekvát megoldásában a v. sz. G F+ T V1 válasszal indul. Ez azt jelenti, hogy bemutatkozó helyzetben konvencionális reakciót ad. Ez a magatartás azután legtöbbször fokozatosan felbomlik. Megjelenik egy-két Hd-elemmel terhelt válasz, a formák romlanak, s e válaszok közé ágyazva vagy ezek után jut kifejezésre a leplezett mozzanat: Medián-ütközés vagy Kontúrreakció mint az infantilis magatartás jegye: Obj, mint az ambíció jegye; Szex-válasz mint leágazás a képzetáramlásban. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a v. sz. a bemutatkozás helyzetében a konvencionális formát betartja, de ez a vékony magatartási réteg hamar felbomlik, a személy elbizonytalanodik, és megjelenik az intelligencia- komlexum vagy a túlzott ambíció vagy az infantilis felelőtlenség. A Do indulás új helyzetben gátlásos magatartást jelez. Ilyenkor azt elemezzük, hogy sikerül-e a gátlást feloldani. Nem ritka az a menet, amikor az I. tábla első válaszai mutatják a rossz adaptációt (Do, Gzw-, HdF), és fokozatosan jelennek meg a jó alkalmazkodásnak és a konvencionális formáknak a jegyei. A személyiségkép szempontjából ennek a táblának a megoldási módja azt szemlélteti, hogy a v. sz. mennyire van felvértezve arra, hogy új helyzetben alkalmazkodni tudjon, új feladatra is mozgósítsa a képességeit. Klinikailag az alkalmazkodási zavarokra, a neurózisra vonatkozóan kaphatunk támpontot.
II. tábla Hatását részint eruptív jellege és szexuális asszociációkat könnyen kiváltó alakja, részint pedig impulzív indulatokhoz szóló telt piros színfoltjai határozzák meg. Alkalmat nyújt az összes válaszlehetőségekre, vulgáris értelmezés formájában. Ennek ellenére gyakori a Sokk-reakció, főként serdülőknél. A v. sz.-t a tábla piros foltjai érzelmeiben érintik, miközben csaknem naturalisztikus szexuális jelképpel áll szemben. Az érzelmet mozgósító színeket szexuális inger hatása alatt kell formába önteni. Ez úgy sikerül a v. sz.-nek, mint a valóságban. A tábla azok számára kritikus, akiknél a szexuális szükséglet és az érzelmi tárgymegszállás a neurotikus folyamat révén disszociálódott (nárcisztikus neurózisok), vagy a fejlődésben még nem asszociálódott (pubertás). Az ilyen személyek adják ennél a táblánál a formátlan színválaszokat, s gyakran inadekvát válaszok sora után a szexuális tartalmú válaszokat. A II. táblán azok a betegek adnak sokkot vagy reakcióhalmozást, akiknek neurózisa a szexus és az affektus konfliktusában jelentkezik. E konfliktus magva gyakran agresszív színezetű. Megnyilvánulása: görcsös feszültség, inadekvát kirobbanásokkal. A jelentésadásban ezt Piros-ütközés és zw-halmozás mutatja.
423
A RORSCHACH-PRÓBA
III. tábla Felszólító jellegét Loosli-Usteri (1938) ismerte fel, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy ennél a táblánál lehet legkönnyebben mozgásválaszt adni, hogy bizonyos személyek itt sokkot kapnak, ami valójában kinesztézia-sokk, s hogy a mozgásválaszra nem képes személyek itt adják leggyakrabban a gátlás jegyét, a Doválaszokat. A szkizotim alapstruktúrájú személyekre ez a kép felhangoló hatással van, éppen a mozgásválaszok nagyobb lehetősége révén. Kritikus viszont a gátolt szkizoid neurotikusok és a szkizoid pszichopaták számára. A gátoltak a mozgásválaszok helyett vagy előtt Do válaszokat adnak. A szkizoid pszichopátiá- nál sokk, esetleg Versagen mutatkozik. A sokk-reakcióval egyértékű az a jelenség, amikor a v. sz. több képnél (II., VII., IX.) mozgásválaszokat ad, élménytípusa introvertív, de a III. táblán nem ad B választ. Ugyancsak kritikus kép ez a szkizofrének számára is, akik itt patognomi- kus értékű tüneteket adnak (Bizarr verbalizáció, Konkretizálás, Pozíció). E tapasztalatok alapján ezt a táblát a szkizoid tünetképződés, s ezen a körön belül az önismereti konfliktus eseteire kritikusnak tarthatjuk. Az elaborációs megoldások a jó önismeret mellett a személy interperszonális helyzetére, szociabilitására is utalnak. Különösen értékesek ebből a szempontból az FFb+ és az FH+ válaszok. A társas magatartás tekintetében kedvezőtlen, ha a táblán Fb vagy FbF válasz van.
IV. tábla Jellegét főként árnyékoltsága szabja meg, ami könnyen váltja ki a Binder-féle Hdsokkot (Binder, 1932). A tábla kritikus helyzet elé állítja a szorongásos neurotikusokat és a pánikban, félelemben élő gyermekeket. Gyakran kapunk meseszövésre emlékeztető értelmezéseket és azokkal egyértékű mitológiai motívumokat. A felszólító jelleg vizsgálata során egyik technikánk meseíratás volt. A gyerekeknek saját komplex válaszaikból kiindulva mesét kellett irmuk. Az erre a képre adott válaszokból kiinduló mesék a szorongásos gyerekeknél tele voltak kivetített félelmekkel. A homályrészekből borzalmas és fenyegető szörnyeteget formáltak, ezek keltek életre meséikben. Szorongásos felnőtteknél a gyermekkorhoz kapcsolódó félelmekkel telt emlékképek bukkantak fel. Részint e vizsgálatok alapján, részint szorongásos betegek halmozott reakcióiból (Hd, Csonkítások) ezt a táblát a szorongásos neurózis és általában a fé- lelmi tünetek kritikus pontjának tekintjük. Több szerző szerint ez a tábla főként az autoritással kapcsolatos szorongásokat hívja ki, így elsősorban az apához való viszony szempontjából kritikus. A roppant lá
424
Negyedik rész. A táblák felszólító jellege
bakon járó, hatalmas farkú óriás általában az apát mint autoritást képviseli. A táblára adott válaszokból főként gyerekeknél és serdülőknél gyakran leolvasható az apához való viszony, és az ezzel kapcsolatos tünetek. A tábla adekvát megoldásának feltétele a G B+ válasz, valamint két FHd+. A súlyos elakadás nőknél egyértelmű szorongásos neurotikus tünetképződést jelez. (Férfijegyzőkönyvben is inkább a neurózis mellett szól.) A Hd telítődés főként defekt-válaszok mellett szigorú elhárító ént, bűntudatos viselkedést mutat.
tábla Ez a tábla belső tagolatlanságánál fogva csökkenti az értelmezési lehetőségeket, uniformizálja a reakciókat. A folt formája naturalisztikus válaszok felé vezet. Könnyű a képet egyszerű, vulgáris válaszokkal megoldani, aminek feltétele a táblához való alkalmazkodás, konvencionális asszociáció. A nem alkalmazkodás változatai: > Súlyos elakadás: akut szkizofrén válság; autista elzárkózás; szuicídium veszélye. > Halmozott kontúr-válaszok a „denevér" helyett: antiszociális serdülők, infantilis pszichopaták reakciója; félelem a felelősségtől. > B válasz Vulg nélkül: irreális, nonkonformista magatartás. Ugyanez originális válasszal (pl. „lekötözött Gulliver") művészi beállítódásra utal. A tábla inadekvát megoldása a realitásfunkció konkrét vonatkozásainak leromlását jelzi: a térben és időben való tájékozódás zavarait, az értékek eltorzulását. A tábla felszólító jellege tehat a valóságérzékre vonatkozóan kritikus
VI. tábla Formailag kétszeres szexuális utalást tartalmaz: felső része fallikus, alsó része vaginális. A folt aránylag kevéssé tagolt, de az árnyékolás révén plasztikus, és mintegy homorú benyomást kelt. A tagolatlan zártság és a homorú jelleg valósággal vonzza a jelentésadót a középvonal és különösen annak valamennyire tagolódó két extremitása, a szexuálszimbólumok felé. A tábla azokat a lelki tartalmakat hívja ki, amelyekben szexualitás és szorongás együtt fordulnak elő, tehát kritikus a szexuálneurotikusok számára. Felszólító jellege: a szexuális helyzet; az én viszonya a szexualitáshoz. Nem neurotikus személyeknek erre a táblára adott asszociációi és különösen a szimbólum-értelmezési vizsgálatok azt mutatják, hogy ha a v. sz. nem is ad szexuális választ, vagy ha tudatosan nem is vette észre a kettős szexuál- szimbólumot, a tábla felszólító jellege megérinti, és a válaszainak tartalmi és formai jegyei támpontokat adnak a v. sz.-nek a nemi életben adott reakcióiról.
425
A RORSCHACH PRÓBA
Adekvát megoldás: vulger válasz után egy közvetlen vagy áttételesen szex tartalmú válasz; a jelentésadásban lehetőleg jusson kifejezésre a pozitív viszonyulás a másik nemet képviselő szexuális részlethez. Három válasz esetén egy F- megengedett. Inadekvát megoldások: > Versagen - szexuális frusztráció hátterén tünetképződés Inkább aktuálneurotikus folyamat. Ha ez az egyetlen Versagen, akkor pszichoterápiás beavatkozásra jó prognózis. r- Sokk - a pszichoneurózis patognomikus jegye. Félelem a nemiségtől; szexuális tünetképződés. > Hd-telítődés - szorongás szexuális helyzetekben. Félelem a kudarctól. Jég, hó, víz válaszok - a szexualitás hőfoka alacsony szintű; csökkent or- gasztikus készségre (frigiditásra, impotenciára) vonatkozó képzetek. > Orális, anális reakciók - infantilis vágyképlet, az extragenitális kielégülés hangsúlyával. > Fordított szukcesszió - éngyenge pszichopatáknál fordul elő, főként női jegyzőkönyvben utal az éngyengeségre. > Takarás - a saját nemének megfelelő rész takarása védekezés a csaknem tudatszintű homoerotikus feszültség ellen; a v. sz. vágyaihoz viszonyítva túlzottan konvencionális a nemi életben, a konvenciótól való minden eltéréstől megrémül, viszolyog. Igen erős a felettes én működése. A másik nemnek megfelelő rész takarása elutasítással: neurotikus averzió a nemi élettel szemben, erős homoerotikus háttérrel. Ezen a táblán minden megnyilvánulást a szexuális életre vonatkoztatva értelmezünk. Sacrum = szexuális tilalomélmény. Sár = bűntudatos feszültség, „prostitúció-komplexum", b = szexuális kudarc élménye. Undor = súlyos szexuális tilalmi elfojtások. Defekt-válaszok halmozása = maszturbációs bűntudat. A kóros tünetek halmozódása ezen a táblán gyakran a genitáliák szomatikus hátterű rendellenességét jelzi (infantilizmus, kriptorchizmus, endokrino- pátiás maszkulinizálódás vagy feminizálódás), de a Ro-próba itt éppen úgy, mint a pszichoneurózisok esetében azt mutatja meg, hogy a szexuálisan terhelt ingerek hatására a képzetáramlásban és a percepcióban elakadások, zökkenők, szokatlan fordulatok következnek be. A Ro-próba egyformán jelzi ezeket a szokatlan, rendellenes percepciós és asszociációs mozzanatokat, tekintet nélkül arra, hogy pszichogén vagy szomatogén történésről van szó A VI. tábla nem a genitálék állapotát, hanem az azokra vonatkozó képzetszövést mutatja meg
VII. tábla Ezen a táblán a fehér alap játssza a legnagyobb szerepet. A v. sz.-ek egy része - a rosszul alkalmazkodók, a fékezetlenek - kizárólag vagy elsősorban a fehér
426
Negyedik rész. A táblák felszólító jellege
alapot fogják fel mint formát, és azt értelmezik. Agresszív törekvéseik kapcsán konfliktusban élő személyek sokkot, Hd-halmozást, Kontúr-reakciót stb. mutatnak. Ezeknek a jelenségeknek az alapján tekintettük a táblát az én és az agresszív törekvések viszonyára jellegzetesnek, és az itt adott válaszokat ebből a szempontból értelmezhetőnek - tekintet nélkül arra, hogy a v. sz. adott-e zw- választ vagy sem. Ehhez járult az a tapasztalatunk, hogy a VII. tábla Versagen-reakciója az epilepsziásokra volt jellemző. Azok, akik csak ezen a táblán adtak Versagen-reakciót, majdnem mind mutattak konvulziós tüneteket. Ez is alátámasztotta számunkra, hogy ez a tábla az alkalmazkodási zökkenőkre, az agressziós feszültségre nézve kritikus. Újabban Kleininger (1970) vizsgálata erősítette meg ezt az elgondolást: Parkinsonos betegeknél (akiknél a nagy agressziós feszültség igen valószínű) a normális csoporthoz viszonyítva ötszörös gyakoriságú súlyos elakadást talált a VII. táblán. A külföldi vizsgálatok közül a marseille-i vizsgálat (Schachter, 1955) nagy statisztikai anyagon teljes mértékben igazolta ezt az elgondolást. Az amerikaiak közül Booth (1939) igazolta az alkalmazkodási konfliktusra vonatkozó részletet. A többi szerzők azonban más értelmezést javasoltak. Neiger (1959) gondosan elemezte tapasztalatainkat, és úgy találta (Klopfer, 1954; Piotrowski, 1957; Rosen, 1951; Robin, 1959; Meer és Singer, 1950 nyomán), hogy a VII. tábla lényegét a hangsúlyozott nőiség adja meg. A folt alsó középrésze női genitá- lét jelez; a fehér rész üressége pedig az uterus képzetével asszociálható. Egyes asszociációs vizsgálatokban az anyával kapcsolatos képzettársítások szignifikánsan gyakoriak így a VII. tábla felszólító jellege Neiger szerint a nőiség, az anyához való viszony. Az adekvát megoldás- egy vagy két V válasz, ezt követően egy HdF és egy zw. A Zw-ütközés azt jelzi, hogy a v. sz. nem vállalja a nőíséget, az anyaságot, a passzivitást. A szenzitív reakciók (szem, intencionalitás) férfiaknál fokozottan szólnak a paranoiditás és a homoerotikus háttér mellett.
VIII. tábla Az első sokszínű kép a sorozatban. Az első alkalom arra, hogy az érzelmeket kiváltó színekkel szemben gátolt, alkalmazkodni képtelen neurotikusok visszariadjanak és színsokkot mutassanak. A folt színei harmonikusak, nem annyira telítettek és impulzuskiváltók, mint a II. és a III. tábla vörös színei. így az ösztönélettől jobban eltávolodott érzelmeket váltanak ki. Emellett igen könnyű vulgáris válaszalkalmak kínálkoznak, amelyek leplezhetik az affektív konfliktust. így az ennél a képnél adott inadekvát reakciók az érzelmi síkon való alkalmazkodásképtelenségnek olyan fokát mutatják, amit csak neurotikus talajon találunk meg.
427
A RORSCHACH-PRÓBA
Ezen a táblán van az egyik legvulgárisabb válasz, az (1) rész állata. A normál jegyzőkönyvek 93%-ában megkapjuk ezt a választ. Csakhogy ebben a legkönnyebb V, válaszban igen nehéz lenne összhangba hozni a színt és a formát: a jegesmedve alakot és a liláspirosas színt. A v. sz.-nek választania kell aközött, hogy formavezérlésű vagy színvezérlésű választ adjon, s ahhoz, hogy konvencionális legyen, az indulati elemről kell lemondania a racionális javára. A tábla felszólító jellege: az érzelmi alkalmazkodás; a környezethez való reális kapcsolódás. Emocionális viszonyulás, mégis belső ellenállás az elsodortatással szemben. Kritikus azok számára, akik nárcisztikus beállítottság, sekélyes érzelmi kapcsolódás, kötődési konfliktus miatt nem képesek a környezettel stabil kapcsolatot kialakítani. Adekvát megoldás: D F+ T V, első válaszként; utána F+ és F(Fb)+ vagy FFb+ (zw és FbF-válasz az 1-3. helyen már inadekvát). A Vulg válaszok hangsúlya az érzelmi magatartás konvencionális voltára utal. Első válaszként zw: paradox reakció érzelmi helyzetben; érzelmi közeledésre elutasítás. 2-3 FbF: érzelmi labilitás, egocentrizmus. Színválasz hiánya, úgy, hogy a v. sz. más táblákon ad színt: hideg, nárcisztikus magatartás, alacsony hőfok. Klinikailag a tábla a hiszteroid tünetcsoportba tartozó pszichoneurotiku- sok számára kritikus. Karakterológiailag jellemző a környezettel való érzelmi kapcsolatkészség módjára, az affektív magatartásra.
IX. tábla Vizsgálataink során úgy látszott, hogy ez a tábla értelmezhető a legnehezebben. Itt volt a legtöbb Versagen, és más táblákon jó formalátást mutató személyek itt gyakran adtak inadekvát megoldást. Ezzel szemben a tehetségesek, a jó képességűek ezen a táblán kitűnő formalátású, originális egészválaszokat konstruálnak, mozgás és forma-szín jegyek szimultán előfordulásával. A jelentésadás könnyű és érdekes feladatnak bizonyult a jó képességűek számára, de megoldhatatlannak, inadekvátnak gyengébb képességűek esetében. AIX. tábla felszólító jellege: a képesség, az erőfeszítés, esetleg a tehetség mozgósításának a feltételegyüttese. A válaszok elemzése lehetővé teszi képesség és ambíció megkülönböztetését, támpontot nyújt az intellektuális munkakészség megítéléséhez Adekvát megoldás: egy V válasz, kombinatív tendencia. Enyhén megnyúlt reakciós idő, egy F- és F± még beleillik az adekvát megoldásba. Súlyos elakadás: pszichaszténiás reakció; feladatpánik. A v. sz. nem képes fokozni erőfeszítését, és magas követelmények esetén zárlattal reagál. Ex- hausztív tünetek.
428
Negyedik rész. A táblák felszólító jellege
Munkalélektani, szervezés-lélektani elemzésben: jelzi az ambíciót és a munkaképességet (G+, Bsec+, zw); a fáradékonyságot, a dekoncentrációt (rossz és ± formák, rossz szukcesszió, jelentésadási zavarok), az intellektuális tehetséget (halmozott elaborációs jegyek) stb. Az azóta végzett vizsgálatok közül a legtöbb egybevág ezzel a tapasztalattal. AIX. táblára adott válaszokat úgy elemezhetjük, mint a munkahelyzethez való viszonyulást. Az inadekvát megoldás egyébként harmonikus jegyzőkönyvben is a labilitást jelzi: a „break down" (kiborulás) veszélyét.
X. tábla Rendkívül nehéz mint egészet értelmezni. A gyakorlati emberek, az életben jól eligazodók formapregnancia alapján értelmezik, többé-kevésbé vulgáris választ adva valamennyi tagolt részletre. Azok, akik a valóság legkisebb egysége felé fordulnak, az aprólékos megfigyelők belevesznek a kontúrokba és sorozatos Dd választ adnak. Hazai normál populációval végzett választási próbával ezt a táblát igen gyakran választották első helyen. Ellenszenvesnek csak azok találták, akik azért fordulnak el a világtól, mert kudarc érte őket; legtöbbjük depresszív neurotikus. Versagenreakciót Rorschach (1921) is, mi is csak a világgal szakító betegnél találtunk. Mintha a v. sz. a táblára adott reakcióval a külvilággal mint örömforrással szemben foglalna állást: igényelné vagy elutasítaná. Karakterológiailag is jellegzetesek az itt adott reakciók. Az életvágyók, akik szeretik a világot, de csak messziről szemlélik, és nem tudják, hogy mit kezdjenek benne, kifejezik, hogy a tábla tetszik nekik, de nem adnak sem részlet-, sem vulgáris választ. Akik félnek és veszélyeket szimatolnak, azt választartalmaikban kifejezésre juttatják. A felszólító jelleg meghatározása a tábla következő' sajátosságain alapszik: > A részletek felé terel; nem implikál elsődleges egészválaszt: a gyakorlatiasnak, a reálisnak kedvez. > Jól strukturált, a legtöbb vulger válasz lehetőségét kínálja: a sablonoknak kedvez. > Lágy, harmonikus színek, mint a VIII. táblán, több árnyalattal: minden érzelmi viszonyulásnak kedvez. >• Rokonszenvet vált ki mind felnőttekből, mind gyerekekből: az indulatátvitelnek kedvez. A tábla adekvát megoldása: rokonszenvi viszonyulás a táblához; végigmenni a részleteken, köztük számos vulger részleten (D F+ T V); közben FFb+ választ is adni, elmerülni néhány kis részletben. Ezt a jelentésadási folyamatot fogalmaztuk meg a X. tábla felszólító jellegében: az élettér kiaknázásának a lehetősége; az a viselkedési mód, ahogyan a v. sz. bolyong a valóságnak abban a mezőjében, amelyhez kapcsolódik.
429
A RORSCHACH-PRÖBA
Klinikailag az erre a táblára adott reakció az élettér beszűkítésének tünetére jellemző, különösen depresszív állapotnál és elidegenedési folyamatban. Karakterológiailag gyakran megtaláljuk e tábla megoldási módjában azt a stratégiát, ahogyan a v. sz. egzisztenciális térségében viselkedik. Az élettér szót Kurt Lewin (1936) dinamikai és topológiai rendszerének értelmében használjuk. Az élettér „azoknak a tényezőknek az összessége, amelyek az egyén magatartását egy bizonyos pillanatban meghatározzák. Az élettér a lehetséges események összességét jelenti; magába foglalja a személyt és a környezetét." (id. mű, 216. old.) Ez természetesen azt jelenti, hogy tárgyilag teljesen azonos helyzetben levő személyek pszichológiai élettere különböző lehet, mert előtörténetük, tapasztalatuk, szükségleteik eltérése alapján egyazon környezet különböző tartalmú és intenzitású felszólításokat intézhet hozzájuk. Neiger (1959) amerikai tapasztalataira utal. Bevándorlók érkeznek az Újvilág egyik ipari központjába. Egyiknek sincs sem ismerőse, sem barátja. Munkaközvetítő segítségével helyezkednek el, mindegyikük máshol, a saját szakmájában, egymástól elszigetelten. Megérkeznek egy tárgyilag azonos környezetbe. Az életterük az első nap hihetetlenül szűk, mert magányosan állnak, kapcsolat nélkül, nem érkeznek hozzájuk felszólítások a külvilágból. Ha egy év múlva megvizsgáljuk őket, a különbségek élesek. Mindegyikük másként, mindegyikük a maga módja szerint aknázta ki a lehetőségeket. Nos az a mód, ahogyan a v. sz. a X. táblával szemben viselkedik, az élettér kiaknázásának felel meg. Versagen, sokk = elutasítja az élettér kiaknázását. Bkl, Dereizálás = irreális fantáziaélet a valóságos kapcsolatok helyett. Több FFb+ = kapcsolatgazdagság. Csaknem kizárólag vulger válaszok = szűk, konvencionális interperszonális életmód stb. A X. tábla értelmezéséhez fontos Rappaportnak (1945) az a tapasztalata, hogy az ezen a táblán adott utolsó válasz (a v. sz. tudja, hogy az utolsó tábla van előtte!) az aktuális feszültség tartalmát juttatja kifejezésre, s mint ilyen, főként gyerekeknél vágy teljesítő (Binét Ágnes, 1964).
A felszólító jellegek ellenőrző vizsgálatai A táblák felszólító jellege értelmezési támpont, amely statisztikai és klinikai tapasztalatokat sűrít a dinamikus lélektan magyarázó elveinek a rendszerébe. Más gondolatrendszerben ugyanezek a tapasztalatok más megfogalmazást kaphatnának. A magyar anyagon kimunkált felszólító jellegek értelmezési rendszerét számos kutató alkalmazta. Több országban próbálták ki részint statisztikai, ré
430
Negyedik rész. A táblák felszólító jellege
szint interpretációs módszerrel. A vizsgálatok (a VII. táblától eltekintve) hitelesítették az itt leírt felszólító jellegeket. A legjelentékenyebb munkát ezen a téren Stephen Neiger magyar származású, Kanadában élő pszichiáter végezte. A felszólító jellegekről szóló eredeti magyar tanulmányt (Mérei 1947) lefordította németre és angolra, és mindkét nyelven kiadta (Mérei 1953). Jelentős munkacsoportot hozott létre Innsbruckban, majd Torontóban, és munkatársainak segítségével osztrák és kanadai anyagon ellenőrizte a magyarországi tapasztalatokat. Munkatársai közül meg kell említeni D. A. Quirk, A. G. Slemon, B. Quar- ringon kanadai és B. J. Bouhoutsos kaliforniai pszichológusokat. Végül 1959-ben torontói egyetemi jegyzetének IV. köteteként Neiger összefoglalta a felszólító jellegre vonatkozó eredményeit és tapasztalatait (ennek 6 . fejezete a felszólító jelleg kidolgozásának pontos történetét is tartalmazza.) Neiger hosszú vitát folytatott Ewald Bohmmal a felszólító jelleg kérdésében. Bohm, kézikönyvének első kiadásában (1950) élesen állást foglalt a felszólító jellegek szerinti értelmezés ellen. Neiger azonban írásban (1953, 1955) és szóban lefolytatott vitában meggyőzte Bohmot arról, hogy a felszólító jelleg szerinti értelmezés hatékonyabb és differenciáltabb. Bohm ezt elismerte. Könyvének 2. és 3. kiadásában (1957 és 1968) átírta a felszólító jellegről szóló részt, és a korrekciót, álláspontjának megváltoztatását a könyv előszavában is hangsúlyozta. Német nyelvterületen elsőnek Charlotte Spitz igazolta klinikai anyagon felfogásunkat (1950). Francia nyelvterületen M. Schachter ellenőrizte a felszólító jellegek értelmezéset (1955). Marseille-ben, nagy statisztikai anyagon végzett vizsgálata teljes mértékben igazolta eredményeinket. Adatait Anzieu is felhasználta (1960). Az amerikai szerzők közül még Gotthard Booth erősítette meg ugyancsak statisztikai feldolgozással a tíz felszólító jelleget (1957).
Értelmezés a felszólító jelleg szerint A feltevés az, hogy a tíz tábla tíz helyzetnek felel meg. A táblára adott válaszok minősége és kapcsolódása, valamint a táblára adott különleges reakciók megmutatják, hogyan oldotta meg a v. sz. a jelentésadási feladatot: új helyzetben (I.); szexus és affektus együttes mozgósításában (II.); önismeretet és szociabili- tást igénylő helyzetben (III.); az autoritástól való szorongás helyzetében (IV.); a valóságérzéket (V.) vagy a szexualitást kiemelő (VI.) helyzetekben; agresszív mozgósítás esetében (VII.); érzelmi kötődésnél (VIII.); képességeket és erőfeszítést igénylő helyzetben (IX.), illetve az élettér kiaknázása során (X.). A felszólító jellegek alapján történő értelmezési eljárásnak legnagyobb előnye, hogy a személyiségképet konkrét helyzetekhez kötve határozza meg. Nemcsak a megnyilvánulások jellegét tárja fel, hanem támpontot nyújt az élet különböző síkjain való viselkedésmódok meghatározására is. 431
A RORSCHACH-PRÓBA
Az értelmezés kulcsa az adekváció: az egyes táblák lehetőségeinek optimális kiaknázása, illetve az ettől való eltérés foka és jellege. Az inadekvát vagy elaborációs megnyilvánulások mint mutatók jelzik, hogy a v. sz. hogyan viselkedik a felszólító jellegnek megfelelő valóságos helyzetben (Második rész 247. oldal): > Versagen - stupor, bénult viselkedés, asszociációs zárlat. > Sokk - pánik; az ingerküszöb alacsony; szubjektív reakció. > Ütközés - viselkedési megtorpanás agresszív feszültség hátterén (Pirosütközés), felelősséget kívánó cselekvés esetén (Medián-ütközés). > Zavar - lámpaláz, zavart okozó beállítódás és várakozási feszültség. > Fordított szukcesszió - rejtőzködés, kibúvás a helyzetből, taktikázás. (Ezt kiegészítik az Álarc és Ruha tartalmak, valamint a Takarás). > Telítődés - egy-egy jegy sűrűsödése, halmozódása; ez jelzi a jellegzetes elhárítási módot, a viselkedés habituális stratégiáját, a beállítottságot, amely lehet szenzitív F(Fb)-halmozódás esetén, vagy agresszív (zw), vagy szorongásos (Hd), impulzív (Fb), szuggesztibilis (FbF) stb. Ha egyazon táblán elakadást is és telítődést is találunk, ez a legjobban értelmezhető támpont a tünetképződésben. > Vulg-megoldás - a vulgáris válaszok sűrűsödése valamelyik táblán konvencionális, konformista magatartásra utal. > Színvonalromlás - regresszió és kóros tünetképződés az adott tábla körében. (Ennek mutatója az, hogy az egy táblára adott válaszok színvonala, főként formai adekvációja romlik.) > Elaboráció - a feszültség szocializálása a felszólító jellegnek megfelelő tevékenységi körben. A felszólító jellegek kidolgozásában egyetlen munkatársam volt: Gleiman Anna. Mint Kurt Lewin tanítványa, ő vezetett be a dinamikus lélektan alapfogalmaiba, az ő közvetítésével ismertem meg a szükséglet és a felszólító jelleg magyarázó elveit. Neiger volt az, aki kivitte a világba ezt az értelmezési rendszert; fáradhatatlan tanító munkával és vitakészséggel elfogadtatta a felszólító jellegen és a különleges reakciókon alapuló értelmezési technikát mint a magyar Ro-iskola hozzájárulását a projektív módszerhez. A felszólító jellegnek ez az összefoglalása egyben köszönet Neigernek, és szeretetteljes emlékezés Gleiman Annára.
432
ÖTÖDIK RÉSZ SZEMÉLYISÉGKÉP - DIAGNOSZTIKAI TÁMPONTOK
Feldolgozási technikánk a Ro-próba és általában a projektív tesztek hagyományos elemző-értelmező módszerét követi. A viszonylag rövid vizsgálat eredményét többféle szempontból egységekre bontjuk, és több mint 250-féle jel alapján formalizáljuk. A jelek összesítésével, kombinálásával, viszonyításával kapott mutatókat értékeljük. A projektív tesztek felvetése szerint minden elem, minden mutató meghatározott pszichológiai történésnek felel meg, így önmagában is értelmezhető. Kidolgozott statisztikai támpontokkal, kellő tapasztalattal és gondos elemzéssel rá is találhatunk a megfelelő pszichológiai folyamatra. Minden formalizált elem jelzése lehet valamilyen szemléleti, képzetáramlási sajátosságnak; támpontot nyújthat a válaszok mögött rejlő érzelmi feszültség színképének a meghatározásához. Csakhogy ezek a jelzések sokféle, igen különböző tapasztalatból erednek. A pszichológia őstörténetébe nyúlnak vissza (pl. a színek és érzelmek megfelelése) vagy a kísérleti lélektan jelenségmagyarázatát alkalmazzák (pl. a zw-rész- letek értelmezése a figura-háttér relációból kiindulva) vagy a pszichoanalízis álom- és jelképfejtéséhez kapcsolódnak (pl. az orális utalások, a szexuális szimbólumok) vagy klinikai megfigyeléseket értékesítenek (pl. perszeveráció, verbalizmusok) vagy statisztikai eredményeket használnak fel (pl. a vulger válaszok vagy az F+% stb.). S nemcsak az egyes mutatók értelmezése származhat az emberismereti tapasztalás különféle területeiről, hanem egyazon formalizált elemnek a többféle tapasztalatból kiindulva többféle jelentésárnyalatot tulajdoníthatunk. Például a Bsec válasz mindenképpen görcsös feszültséget jelez, amely a viselkedésben mutatkozhat mint túlzott ambíció, mint érdekvezérelt törtetés, mint célratörő cselekvés vagy mint várakozási görcs, lámpaláz, frigiditás. Az FbF egész tulajdonságkört jelölhet (szuggesztibilitást, teatralitást, indulati labilitást stb.), mindezek összefüggő, de nem feltétlenül együtt járó vonások Az egyes Ro-jegyek és Ro-mutatók jelzései, modelljei valamilyen belső folyamatnak, de nem a kódolás megfelelési szabályainak engedelmeskednek,
433
A RORSCHACH-PRÓBA
nem fordíthatók át valamilyen személyiségvonásra vagy pszichológiai tünetre. Értelmezési támpontok, és nem lefordítható, kódolt jelek. Támpontok egy olyan személyiségkép kialakításához, amelyben a tapasztalati jelentőségüknek megfelelően ellentmondásmentesen illeszkednek be. A próba klinikai alkalmazása is azt kívánja, hogy a vizsgált betegnek a személyiségképét rekonstruáljuk, és erről olvassuk le a kóros folyamatot. A Ro-próbát, ezt a munkaigényes vizsgálatot csak akkor érdemes elvégezni, ha nemcsak pszichológiai tüneteket (neologizmust, paradox reakciókat, bizarr fordulatokat, dereizálást stb.) olvashatunk le belőle, hanem magát a kóros személyiséget tudjuk kirajzolni: irreális választásának, inadekvát viselkedési leágazásainak, alkalmazkodási konfliktusainak, szokatlan ítéleteinek, s az ezekből szövődő képzetrendszereknek azt az egységét, amelyet patológiás személyiségfejlődésnek nevezünk. Az értelmezéshez tehát az szükséges, hogy a formalizált jeleket és a mutatókat bizonyos személyiségvonásokkal hozzuk összefüggésbe, bizonyos személyiségdimenziók mentén tulajdonítsunk jelentést nekik. Ennek viszont az a feltétele, hogy meghatározzuk a személyiségmodellt, amely a Ro-próbában sűrűsödött emberismereti tapasztalatoknak megfelel, vagyis körülírjuk a pszichés működésnek azt a vázlatát, amelyben a Ro-vizs- gálat jelentésadási folyamatának a sajátosságai értelmet nyernek, és az adott emberismereti (pszicho-diagnosztikai, szervezés-lélektani, pályalélektani) feladat számára felhasználhatók. A pszichológia különféle munkaterületein az egyes irányzatok - szemléletüknek, emberképüknek megfelelően, különféle személyiség-modelleket alakítottak ki. Különböző pszichés rendszereket emeltek ki mint elsődleges osztá- lyozót: az egyik a szükségleti feszültséget vagy az önfejlődést, a másik a mentális arculatot vagy a vérmérsékletet, és különböző megnyilvánulási síkról kiindulva (a teljesítménynek vagy a társkapcsolódásnak vagy a megbetegedésnek az aspektusából) végezték az elemzést. A projektív tesztek adatainak értelmezéséhez minden terület, minden irányzat sajátos személyiségmodelljével fogott hozzá. Maga Rorschach a mély- lélektani vezérlésű jungi tipológián alapuló felfogásával értelmezett, Roy Scha- fer a freudi pszichoanalízis következetes személyiségfelfogását érvényesítette. Minkowska a hagyományos francia pszichiátriának az elgondolását követte, és a személyiséget elsődlegesen mint a világban való tájékozódás mentális apparátusát fogta fel. Ewald Bohm is a pszichopatológiai személyiségmodellt követi, mégpedig azt a mélylélektani változatát, amely Rudolf Brun analitikus orientációjú neurózistanából fakadt. S ezzel csupán példaként jelöltünk meg egynéhány személyiség-modellt azok közül, amelyeket a projektív tesztek értelmezésében felhasználnak. A személyiségkép, amellyel mi az értelmezésben és általában a pszichodiagnosztikában dolgozunk, a dinamikus lélektan személyiségmodellje. Dinamikusnak mondjuk azt a pszichológiai jelenségmagyarázatot, amely nem fo
434
Ötödik rész. Személyiségkép - Diagnosztikai támpontok
gadja el a lelki életben a véletlent, feltételezi, hogy minden pszichés megnyilvánulásnak előtörténete van, s létrejöttét olyan hajtóerők vezérlik, mint szük- ségleti vagy ösztönös indítékok, illetve ennek áttetelei a vágyak szintjére vagy olyan helyzeti (reaktív feszültségek) mint a frusztráció, a telítődés, az interperszonális viszonyulás, az együttes élmény. Ezeknek a jelenségeknek az elemzéséből és tapasztalati, részben kísérleti feltárásából elsősorban Freud, majd Lewin munkásságából alakult ki a dinamikus személyiségmodell, a klinikai pszichológia gyakorlatának a szemléleti alapja. Sémájában a lelki élet annak a törekvésnek a vetülete, amellyel a szervezet működési egyensúlyát igyekszik fenntartani. Minden reakció az egyensúly megbomlására felel, és ennek helyreállítására tendál. A lelki élet dinamikus mozzanata az, hogy jelzi az egyensúlyzavart, és ezzel cselekvésre késztet. E késztető jelzés a lelki élet alapjelensége; a szükségleti feszültség. Mint éhség, szomjúság, veszélyjelzés vagy nemi inger, ez tereli az élőlényt a létfenntartási és fajfenntartási cselekvési módok felé. Az élővilág egészére érvényes alkalmazkodási sémában mindehhez elegendő magyarázat a faji tapasztalatok sűrűsödése ösztönös viselkedés, illetve plaszticitás formájában, és az egyéni tapasztalások érvényesülése a viselkedésben, kondicionálódás útján. Az ember szintjén, s feltehetően a főemlősök rendjének más családjaiban is, ez a szükségleti késztetés - ösztönös és kondicionált viselkedés egyszerűsített sémája nem magyarázza meg a történéseket A szükségletek kielégítése, e szükségleti feszültség feloldása már egész feltételrendszerhez kötött, ezeknek biztosítása a cselekvést kerülő útra, „közbenső teljesítményekre" kényszeríti. Az éhség csillapításához az étkezési szokások feltételeinek kell eleget tennünk; a nemi vágy kielégítése bonyolult, érzelmi-társad almi-higiéniai fel tételegyütteshez kötött. Mindezek ízlésnek és szokásnak, esztétikai és morális mércének az alakjában, egyszóval belső követelményként jelennek meg, s mint másodlagos késztetések, szándékok irányítják viselkedésünket. A szükségletek egyenes irányú, a másodlagos feltételrendszertől független érvényesítése a mi életviszonyaink között csupán határhelyzetekben lehetséges (amilyen például a tartós éhezés). De még ilyenkor sem mondhatjuk azt, hogy cselekvésünknek egyetlen dinamikailag homogén meghatározója van (az éhség), mert hiszen a tájékozódási tapasztalatoknak, a tevékenységi kudarcoknak, az eredményes gesztusoknak a maradványa így is belejátszik a viselkedésbe. Az emberi magatartást még az ilyen határhelyzetben is egész indítékrendszer határozza meg, a késztetéseknek egész hálózata. Az éhség határhelyzetében a biológiai szükséglet elsődleges a indítékhálózatban, minden más körülmény ehhez viszonyítva jelentéktelen szála a késztetésnek. De egészen másként játszódik le ez mindennapi életünkben, ahol szükségleteink ritkán mutatkoznak meg a feltételeket elsöprő késztetésként. A szokások és a feltételek teljes értékű, sőt elsődleges meghatározói lehetnek a viselkedésnek, s minden cselekvés mögött gazdag motivációs rendszer húzódik meg.
435
A RORSCHACH-PRÓBA
Freud magyarázó rendszerében a különféle indítékok, tekintet nélkül arra, hogy a szokásnak vagy az ízlésnek, a rokonszenvnek vagy a morálnak a köntösében jelennek meg, egyazon erőforrásból táplálkoznak, egyazon szükségletnek, ösztönerőnek (libidónak) az áttételváltozatai. Lewin felfogásában a motivációban önálló szerepet játszanak a helyzetből mint erőtérből fakadó feszültségek (frusztráció, telítődés, igényszint stb.). Mindkét magyarázatnak lényege, hogy az emberi cselekvések olyan feszültségrendszernek, motivációegyüttesnek a hátterén jönnek létre, amelyben a személy egész történetével jelenik meg. Tájékozódási tapasztalatai, viselkedési mintái, szokásai, eredményei és kudarcai, az alkalmazkodás során kialakult cselekvési feltételei mind részt vesznek, az elsődleges szükségletek mellett, viselkedésének meghatározásában. Mint viszonyulások (rokonszenvek és ellenszenvek), mint a társadalmi körülményekhez való alkalmazkodás lehetséges módjai, mint reális tapasztalatok vagy mint irreális nosztalgiák messzire visszanyúló meghatározó szövedékként játszanak bele cselekvésünkbe. Az emberi viselkedésnek tehát, jóllehet a helyzet által meghatározott, mégis története van. Az adott helyzet a történeti előzmények teljes szövedékével együtt adja a viselkedés indítékrendszerét. A cselekvést kiváltó késztetést feszültségként éljük meg. Ha bármilyen mérőkészülék segítségével a késztetést kimutatjuk, ennek pszichés megfelelője a feszültség. Nos az embernél ez a feszültség sokféle indítékból összetett indu- lati színkép. Legfontosabb összetevője a szükségleti, az ösztönös tényező - ez szabja meg a viselkedés végső célját. Ezt egészítik ki szokásként hozzákapcsolódó kváziszükségletek (hagyomány, ízlés, divat, alkalmazkodási mintakövetés), valamint másodlagos, helyzeti feszültségek (a frusztráció, az ambiguitás, a prezencia, az együttesség stb. feszültsége). Ez a feszültség jelzi a szervezet és a környezet egyensúlyának a zavarát. A feszültséget kínos, kellemetlen élményként éljük át. Ezt mindenképpen fel kell oldani; ki kell elégíteni a szükségletet, illetve kváziszükségletet, amely okozza, meg kell szüntetni a frusztrációt, amely kiváltja. Csakhogy az emberi lét nem teszi lehetővé azt, hogy ezeket a feszültségeket mindenkor a szükséglet kielégítésével, az akadály eltávolításával oldjuk fel. Életvezetésünk menete arra kényszerít bennünket, hogy kerülő úton, konvenciók betartásával, helyi szokásokhoz való alkalmazkodással, általános erkölcsi szabályok tiszteletben tartásával jussunk el a kielégüléshez, illetve az annak megfelelő pótcselekvéshez. A feszültség csökkentésének igen különböző módjai vannak. Elképzelhetőek kockázatos módok, amelyek a személyt a pusztulás veszélyébe sodorják (amilyen például a tudatszűkítő mechanizmus) és éppen megfordítva az alkalmazkodást elősegítő módok (amilyen például a racionalizálás). A feszültség célja, intenzitása, színképe a lelki élet dinamikai dimenziója. A feszültség csökkentésének módja a lelki élet ökonómiája. Az előbbi a viselkedés erőforrására, a cselekvés hajtóerejére vonatkozik. Az utóbbi az indulat elvezetésének a mechanizmusa, a belső szabályozást foglalja magában. 436
Ötödik rész. Személyiségkép - Diagnosztikai támpontok
Mind a feszültség intenzitása, mind a feszültségelvezetés módja a körülményektől, a helyzettől függ. De mégis vannak a feszültségek keletkezésének és szabályozásának olyan tényezői, amelyek a változó feltételek között is bizonyos állandóságot hoznak létre. A feszültség színképében bizonyos szükségletek vagy kváziszükségletek biológiai, illetve társadalmi jelentőségükhöz viszonyítva hangsúlyozottak lehetnek, a feszültségszabályozásban pedig egyes mechanizmusok kaphatnak kitüntetett szerepet. így a feszültség dinamikai és ökonómiai rendszere egyénileg jellegzetes; dimenziókat nyújt, amelyeknek segítségével megközelíthetjük az egyénit, az egyszerit, a rendszerré szerveződött viselkedés invarianciáját, egyszóval a személyiséget. De hogyan lehetséges az, hogy a feltételektől függően keletkező és a helyzeteknek megfelelően szabályozott feszültségek mégis invariáns rendszert alkotnak? Mi biztosítja az egyénit, a személyhez kötöttet a feltételek változásainak folyamatában? Többféle magyarázat kínálkozik. A faj sűrített tapasztalatai ösztönös feszültségként mutatkoznak, de megnyilvánulási módjukat már a környezet szabályozza. A környezet szokásaitól függ a szükségletek kielégítésének az üteme, módja. A környezet magatartásától, toleranciájától függ a késleltetés, a kielégülés kerülőútja. S ettől függ az a biztonság, amelynek hiányát, illetve labilitását szorongásként éli át a csecsemő. Az ösztönösnek és az emberi környezetnek az együtthatása már a szükségletek kielégítésével lehetővé teszi az egyéni változatok árnyalatát s ezeknek a stabilitását, főként a mintakövetés segítségével. A mintakövetés - mint cirkuláris reakció, mint utánzás, végül mint azonosítás egyaránt függ a szükséglett háttértől, a környezet szokásrendjétől, s mindenekfölött a viszonyulástól: utánzó és utánzott érzelmi kapcsolatától. Mindezek az epizódok az ösztönös megjelenéstől a környezeti alkalmazkodás változatain át történési sort alkotnak, amelynek alanya, átélője ebben a folyamatban határolódik el mint személyiség. Aligha felelhetünk arra a kérdésre, hogy ebben a folyamatban mely fordulatok a döntőek. De annyi bizonyos, hogy történeti folyamatról van szó, epizódok láncolatáról. Történetiről abban az értelemben, hogy minden mozzanatot az éppen adott hatások együttese mellett az előzmények egésze is meghatároz. Ez a folyamat a feszültségek keletkezésének és szabályozásának a története, az egyedi invariáns rendszer - személyiség - kialakulásának története. A személyiség meghatározásához, leírásához az ökonómiai dimenzió felől közeledünk. A feszültségszabályozás módját tekintjük olyan elsődlegesen leírható személyiségi állandónak, amely jellemző lehet az egyén történetére, és megkönnyíti a viselkedés motivációs hátterének a kifejtését.
437
Elhárító mechanizmusok A feszültségszabályozás személyiség-lélektani feltárásában a leggazdagabb tapasztalati összefoglalás a pszichoanalízis leírása az elhárító mechanizmusokról. Az elhárítás fogalma úgy, ahogyan a dinamikus lélektanban alkalmazzuk, a Freud-féle személyiségmodellből ered. Ennek vázlata jól ismert. A pszichikus működésben három instancia, a lelki életnek három rendszere különíthető el: az ösztönén, az én és a felettes én. Az ösztönén elsősorban az ösztönös-indula- ti feszültségek rétege; tartalmai ezeknek a feszültségeknek a megnyilvánulási kísérői, áttételei. A veleszületett vagy a helyzetből fakadó ösztönös törekvések, indulatok, vágyak az ember szintjén beleütköznek a külvilágba. A környezet rátamtja, rákényszeríti az egyént arra, hogy fékezze, feltételekhez kösse, késleltesse szükségleteinek a kielégítését, bizonyos vágyait, indulatait távol tartsa a megnyilvánulás lehetőségétől, így a tudatos átéléstől is. Ez a fékező-szabályozó működés a feltételeknek megfelelően igen különböző módon játszódhat le. Az egyes működési változatokat nevezi Freud elhárító mechanizmusoknak. Magát a szabályozást egységes rendszernek tekintette, az én egyik funkciójának. Ahhoz azonban, hogy az én mint instancia végrehajtsa a feszültség elhárítását, szükséges egy olyan rendszer is, amely a pszichikus homeosztázis feltételeinek megfelelően jelzi, hogy ez vagy az az ösztönös feszültség, szükségleti sodrás veszélyezteti az egyén létét. Ez a tilalmi rendszer, amelyet Freud cenzúrának, felettes énnek nevez - a külvilág követelményeinek, a társadalmi előírásoknak (szokásoknak, az illemnek, a morálnak) az intrapszichikus képviselője, amelyet lelkiismeretként, ízlésként, ideálként élünk át. A környezeti előírásoknak, szabályoknak, tilalmaknak ez az asszimilált sűrítése jelzi, esetleg bűntudat, viszolygás, erkölcsi felháborodás élményében, legtöbbször szorongás alakjában azt, hogy milyen indulati feszültség, vágy, ösztönös impulzus veszélyezteti a személyiség homeosztázisát. Ezeket a vágyakat, indulatokat kell elhárítani. A lelki történések elemzéséhez szükséges fogalomalkotás indokolja, hogy a személyiség struktúrájában ezt a három rendszert elkülönítsük: a szükségle- tiindulati feszültséget (az ösztönént); ennek szabályozását (az elhárító ént); és a szabályozást vezérlő tilalmi rendszert (a felettes ént). A szabályozás, tehát a biopszichikus homeosztázis a személyiség védelme az egyensúlyát veszélyeztető indulatokkal szemben Működése, az elhárítás kiterjed impulzusokra, vágyakra, az ezekhez tapadó képzetekre, fantazmákra, emlékanyagra. A tudatműködésben úgy érvényesül, hogy bizonyos vágyképletekhez fűződő vagy azokhoz vezető emlékeket kiszorít a tudatból. A magatartásban úgy érvényesül, hogy bizonyos cselekvéseket vagy azokra emlékeztető gesztusokat gátlás alá helyez. S ami a legfontosabb, héttérbe szorítja, tudattalanná teszi azokat az indulatokat, vágyakat, amelyek a külvilággal való súlyos konfliktusba sodorhatják a személyt. 438
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
Ezzel csökkenti a tiltott vágyakhoz fűződő kínos érzésnek a feszültségét, a szorongást, amely a külvilági korlatokba ütköző ösztönös impulzusokat kíséri. De ugyanakkor az elhárítás gyakran újabb, még súlyosabb feszültségekhez vezet, mert az elhárított az áttételek kerülőútján visszajár, és megzavarja, eltéríti, leágazásra kényszeríti a gondolkodást, a viszonyulást, az alkalmazkodás automatizmusait, a viselkedést. Az elhárított feszültség áttételes felbukkanása vezérli a neurotikus történéseket, ez táplálja a tudatműködést a realitáshoz való viszony fellazulása esetén a pszichózisokban. Amint az elemzések mutatják, az elhárítás nem egyöntetű folyamat. A feszültség csökkentésének számos változatát ismerjük; ezek megjelenési időpontjuk, mechanizmusuk és a személyiség kialakulásában játszott szerepük szerint elkülöníthetők. Igaz, minden ember az elhárító mechanizmusok minden változatát alkalmazni képes, és feltehetően alkalmazza is, mégis minden személynek vannak preferált, a személyiségre elsődlegesen jellemző elhárító mechanizmusai. Az elhárító mechanizmusok fejlődési csoportokba sorolhatók, és a preferált elhárítási mód pszichometrikus meghatározásával a személyiséget egyik jellegzetes fejlődési és működési dimenziójában bonthatjuk ki. Elsőnek az Anna Freud (1936) művében vázolt elhárító mechanizmusokat tárgyaljuk, majd ezt követően a más szerzők műveiben említett fontosabb elhárítási módokat Részletesen ismertetjük azokat a mechanizmusokat, amelyek tapasztalataink szerint a Ro-próbával kifejthetők, és rövidebben azokat, amelyek a Ro-próbával csak áttételesen határozhatók meg. Az elhárító mechanizmusok vizsgálatában nemcsak a pszichopatológiai elemzés során megszokott mutatórendszereket, hanem a személyiségdimenziók jellemzéséhez kidolgozott konstellációk módszerét is alkalmazzuk.
A skálaelv és a konstelláció technikája A patológiás folyamatokat túnetértékű jegyek segítségével határozzuk meg. Ezek a jegyek valójában modellreakciók. Sűrűségükből következtetünk a neurotikus vagy pszichotikus történésre. A pszichopatológiai meghatározás, a szoros értelemben vett pszichodiagnosztika megfelelő súlyszámozással összegezi a kóros jegyeket A személyiségkép megrajzolásakor viszont inkább értelmezett reakciókat vetünk egybe. Objektív előfordulásokat (egyazon tartalmi körbe tartozó válaszokat) összeadunk; ez a művelet nem ütközik az érvényességi igényünkbe. De nem adhatunk össze olyan egysegeket, amelyek értelmezés révén váltak egyneművé. Például az a válasz, hogy „balett-táncosnő" (II. [17]) értelmezhető egy női jegyzőkönyvben nárcisztikus színezetű fantáziaként. Az FbF-válaszok ugyancsak értelmezhetők neurotikus csoportban való előfordulásukból kiindulva nárcisztikus jelként.
439
A RORSCHACH-PRÓBA
Előfordulásuk egymást erősíti, de nem összeadható egységek. Összegezésük csak akkor felelhetne meg érvényességi igényünknek, ha el tudnánk különíteni egy olyan betegcsoportot, amely egyértelműen jellemezhető a narciz- mussal, és ezek a jelek szignifikánsan elhatárolhatnák. Ilyen csoport azonban nem elhatárolható, mert tagjai csak egy értelmezési rendszerben, csak egy aspektusból tekinthetők narcisztikusnak. A szkizofrén képzetáramlás sajátosságait (Neologizma, Kontamináció, Autolokalizáció, Táblahatár átlépése stb.) összeadhatjuk, mert ezek mint jegyek egyértelműen meghatározhatók, jelölési hitelességük teljes lehet, és egyértelműen diagnosztizálható csoportot szignifikánsan különítenek el más, ugyancsak egyértelműen meghatározható csoportoktól. A személyiségvizsgálati konstellációs technikában viszont azt a dinamikai egységet keressük, amelybe értelmezett jellegek illeszthetők be, ellentmondásmentesen. A skálaelv következetes alkalmazásakor nem kell értelmezni, csupán jelölni kell A jeleket súlypontozzuk, összesítjük, s az összesítésből a diagnosztikai támpont közvetlenül leolvasható (pl. „valószínű regresszió"). A skálaelv formalizálja a vizsgálatot. Lehetővé teszi azt, hogy hibátlan jelölés esetén szinte mechanikusan kapjunk támpontokat. Ennek az eljárásnak az előnye a klinikai gyakorlatban rendkívüli. Az értelmezés ugyanis erőfeszítést, beleélést igényel. A sorozatosan készített értelmezésnek nagy a hibaforrása. A standardizált skála alkalmazása (jelölés, súlypontozás, összesítés) teljes munkanapon át is végezhető anélkül, hogy a hibaforrás növekedne. A konstellációs technikában viszont a jegyeket és a jegycsoportokat értelmezni kell, csak így bonthatom ki a megfelelő személyiség-lélektani egységet. A különbség a kétféle eljárás között mégis inkább fokozati, mint lényegi. A konstellációs technikában is összeadom az egyazon pszichés magatartásra jellemző mutatókat. De ebből az adatból nem olvasok le egyertelmű következtetést, mint a skála adataiból, hanem értelmezés útján mérlegelem és keresem azt a személyiségegységet, amelybe beilleszthető. A skála eredményét is értelmezem, de inkább azért, hogy az összegzésből kapott véleményt kiegészítsem. A skálaelv inkább a mennyiségi értelmezés felé mutat, a konstellációs technika inkább a minőségi differenciálás felé. Ha az eredmény egyértelmű lehet, önmagában jelentéssel bírhat, akkor a skálaelv használható. Ha viszont a mutatott adat önmagában keveset mond, és csak értelmezési beillesztéssel követhető, a konstellációs technikára kényszerülünk. A szkizofrén jegyek összesített adatai bizonyos szinten (+15 -3) a szkizoform képzetáramlási fordulatok olyan gyakoriságának felelnek meg, amely mennyiségileg is valószínűsíti a processzust. Az elaborációs jegyeket viszont hiába összegzem, bármilyen sűrűséget is érnek el ezek a képzetáramlásban, nincs olyan reális személyiségdinamikai kép, amelynek önmagukban megfelelhetnek.
440
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
Előfordulásukat, összefüggésüket kell értelmezni ahhoz, hogy a megfelelő képességek reális érvényesülésére következtethessünk. Ez a magyarázata annak, hogy az elhárító mechanizmusok jellemzése során inkább a konstellációs technikát alkalmazzuk.
Elfojtás Lényege- kínos feszültségre utaló, veszélynek minősített vággyal összefüggő tartalmakat elfelejtünk. A személy kiszorítja a tudatából azokat a képzeteket, fantáziákat, gondolatokat, amelyek a kínos (szorongással kísért) feszültségre emlékeztetnek. Képi és verbális anyagot felejt el, s így az ahhoz tapadó vágyak tudásától is megszabadul. A tudásától, de nem magától a vágytól! - ez az elfojtás mechanizmusának alaptétele. Az elfojtás három szakaszban megy végbe Első szakasza a szoros értelemben vett elfelejtés. A személy elfelejt olyan képzeteket, jelzéseket, amelyek a veszélyes vágyat képviselik. A folyamat egyre inkább kiterjed. Az elfelejtett helyett más képzetet idézhetnek fel az elhárított vágyak, ezeket is ki kell szorítani a tudatból. Az elfojtás második szakaszát a viszolygás jellemzi. Az elfelejtés tényét a személy megerősíti azzal, hogy az elhárítandó tartalmaknak negatív színezetet is ad. Említésükkor undort érez, szégyenkezik, egyszóval viszolygással éli át mindazt, ami az elhárítottal összefügg. A harmadik szakaszban az elfojtott tilalom álcázott alakban visszajár; beleszövődik az álom anyagába, tévcselekvéseket hoz létre, esetleg tünetekben nyilvánul meg. Az elfojtás késői elhárítási mód; az alkalmazkodásnak és a belső tilalmi rendszer alakulásának viszonylag fejlett fokához kötött. Az elfojtással mint preferált elhárítási móddal a személy konfliktusmentes feltételek között egyenletesen alkalmazkodik, és lelkiismeretesen oldja meg a feladatát. Konfliktus esetén azonban kiderül, hogy fesziiltségi toleranciája alacsony, és az elfojtás veszélyes következményekkel jár: az elfelejtés általánossá válik, a személyiség beszűkül. Az elfojtasos koartációba az is beletartozik, hogy az elfelejtések révén az élmények folyamatossága megszakad, az érdeklődés elszegényedik. Ehhez járul az értelmi szinthez viszonyítva szegényes megtartó emlékezet. A felvett és megértett anyag könnyen lesüllyedhet; már kidolgozott ismereti mezők esnek ki a mozgósítható tudás köréből. A személy akkor is bizonytalanul érzi magát, ha nyilvánvalóan jól old meg egy feladatot, mert az „elfelejtett felidézésének a feszültsége" minden mentális erőfeszítését kíséri. Az elfelejtés és a felejtési zavar labilissá is teszi a teljesítményt. Schafer (1954) hangsúlyozza, hogy az ilyen személyek értelmileg inkább a középövezetből kerülnek ki, ritka közöttük a 110-esnél magasabb IQ-jú. Az elhárított anyag ugyanis egyre
441
A RORSCHACH-PRÓBA
intenzívebben próbál kerülő úton visszajutni a tudatba, így egyre inkább fokozni kell az elhárítás hatékonyságát is. Ez a magyarázata annak, hogy az elfojtás mint vezető elhárító mechanizmus nagy énerőhöz van kötve. Az én fokozott hangsúlyt kap; a külvilág iránti érdeklődés terhére fokozódik az énes érdeklődés. Alacsony feszültségi tolerancia, beszűkülő érdeklődés, elfelejtés, énes magatartás - ezek a vonások járnak együtt az elfojtással mint vezető elhárító mechanizmussal. Tegyük még hozzá, hogy ez a mechanizmus a hiszteroid karaktert, kóros konstellációban pedig a hiszteroid tünetképződést jellemzi. Az elfojtásnak és általában az elhárító mechanizmusoknak a Rorschach-je- gyeit elsőnek Roy Schäfer gyűjtötte össze. Az ő tapasztalataiból indultam ki; eredményeit saját tapasztalatainkkal egészítettem ki. Az elfojtás konstellációját hét Ro-jegy jellemezheti. Közülük az első négyet Schafertől vettem át. 1. Emocionálisan színezett jegyzőkönyv. A válaszok nagy része érzelmileg hangsúlyozott; sok az értékelő mozzanat; gyakori a szubjektív reakció, az impresszív jelentésadás. Főként az elfojtás korai szakaszaira jellemző: a tartalom már elfelejtődött, az érzelem még jelen van, és minden további tartalmat áthat. 2. Naiv, biztonságot kereső hangvétel. A jelentésadási tudat nem teljes, a Bedeutung határán van. A v. sz. a jelentésadásban a biztonság igényével lép fel. Hol egyszavas válaszokat ad, mintha vitathatatlanul, egyértelműen fogalmazná meg és mondaná ki a jelentést, hol pedig naiv természetességgel fűzi hozzá a válaszaihoz: „Ugye maga is látja?" Ez a biztonságkeresés a bizonytalanság énes leküzdése. Ki nem mondott tartalma: „amit én látok, azt látja mindenki". Az énes mozzanat így kompenzációs forrás. Elhomályosítja, torzítja ugyan a valóságot, de éppen az elfojtásos mechanizmus esetében biztonságot ad, megtámasztja a személyt. (Az énességnek ezt a támasztó erejét értékesíti az elaboráció számos változata is.) 3. Veszélytelenítő tendencia. A jegyzőkönyvben mint a válaszok módosításának egy fajtája jelentkezik. A vizsgált személy a válaszadás folyamán módosítja a fogalmazást. Ez legtöbbször magára a tartalomra is kiterjed. A lényege azonban nem új formának, új képnek a megjelenése a képzetáramlásban, hanem a már kimondottnak a megenyhítése, mintha a kimondott tartalom valamilyen kínos emléket idézne fel, mintha a szorongásnak, a kellemetlennek az árnyéka vetődne rá; kínos, ezért módosítani kell. Schäfer példája: „Méhnek a fullánkja... vagy inkább egy pálca!". Más példák: I. (1) „Egy nő teste, nem is test, ruha, ahogy egy próbababára ráteszik". X. (6 ) „Mérges pók vagy bogár, amilyen a kertben is van". Lényeges ennek a tendenciának a megítélésénél, hogy nem kíséri az a fajta ingadozás, amit a Tehetetlenség esetében észlelünk. A jelentésadási színvonal nem csökken, semmiképpen sem válaszrontási módosításról van szó. A v. sz. szinte ki- érzi a válaszadásból, hogy valami kellemetlen volt a válaszban, és azt kell mó
442
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
dosítani. A „fullánk" agresszív vonatkozása megenyhül, ha helyette „pálcikát,, mond. Mindkettő F±, a „pálcika" még egy árnyalattal jobb válasz, mint a „fullánk", mert a tartalom nem Td, hanem Obj, tehát az értelmezésben nem a gátlás, hanem az elaboráció felé mutat. A második válaszban a „test" szexuális vonatkozást tartalmaz, a „ruha" ettől a implikációtól messzebb van. Még világosabban mutatkozik a tendencia a harmadik példában. A „mérges pók" az undornak, a félelemnek az érzését keltheti fel, ehhez viszonyítva a kertben is található kis bogár valósággal megszelídített változata az elsőnek. Ez a tendencia nemcsak a tartalomnak a módosításában, hanem a determináns egyes elemeinek a kiszűrésében is megmutatkozik. Ilyen a Színtagadás, amelyben a jelentésadásban nyilvánvalóan szerepet játszó színt a vizsgált személy az utólagos magyarázat során kiszűri; a szemünk láttára hajtja végre az elfojtást. Elfelejti azt, hogy a benyomásegyüttesben ez a mozzanat is jelen volt. Például: II. (3) „Tűz", majd hozzáteszi: „lángnyelvek", majd szünet után: „...nem a szín miatt tűz, hanem mert ezek a vékony nyelvek olyanok, mint a láng". A determinánsok elemének kiszűrése a B-elfojtás is, s ha a különleges reakciók közt nem is tüntetjük fel főként azért, mert igen ritkák, előfordulnak hasonló kiszűrések a Hd- és zwelemek kapcsán is. Például: a IV. (4) „Az éjszaka tündére, mert úgy lebeg..." Majd az utótesztnél: „Nem azért az éjszaka, mert szürke, valójában jobb lenne rózsaszínben, hanem azért, mert úgy lebeg a fátyla, mint a Szentivánéji álomban a tündérnek". A jelentésadásban még determináló szerepet játszott a Hd-elem. A felidézéskor azonban ezt már kiszűrte, a benyomás emlékképét módosította, az egyik motiváló érzékletes elemet elfojtotta. Ezzel veszélytelenítette a választ, amit jelez a színhívásos elem beleszövése (rózsaszín) és a dramatizáló tendencia. Ennek a tendenciának a kimutatása a lelki élet történéseinek mikroszkópiájához vezet. A tudatban egy pillanatra felbukkanó képletet bontunk szét, és egy részösszetevőjében mutatkozó változás tendenciáját minősítjük. A veszély- telenítő tendencia tehát jelzi az elfojtást, függetlenül attól, hogy milyen tartalmat veszélytelenített, illetve milyen determinánselemet szűrt ki a vizsgált személy a válaszából. A lényeges az, hogy megszabadult egy kínos benyomási elemtől, lesüllyesztett valamit a tudatból olyannyira, hogy benyomása szerint a lesüllyesztett elem soha nem volt jelen a tudatában. Nyilvánvaló, hogy itt modellreakcióról van szó. Nem áttételes történést fejtünk meg, hanem magának az elfojtásnak a folyamatát ragadjuk meg olyan mikroszkopikus részletekben, ahogyan az a valóságban lejátszódik. 4. Rejtett fantáziák, a rejtett dramatizálás tendenciája. Arról a jelentésadási tendenciáról van szó, amelyben a válaszok az egyszerűsített tárgyi megfogalmazástól eltávolodva mintha egy fantáziaképből bontakoztak volna ki. Itt sem egy válaszról van szó, hanem a jegyzőkönyvben legalább 3-4 válaszban megmutatkozó tendenciáról. Schafer példáiban: IX. (1) „Lovagok talpig páncélban", II. (1) „Törpe, Hófehérke egyik törpéje", IV. (2) „Orchidea a kertben". Schafer három példájában az a benyomásunk, hogy itt a válasz nem olyan el
443
A RORSCHACH-PRÓBA
sődleges jelentésadás, mint amikor egy tárgyképet mutatunk be, hanem a jelentés a folt által felidézett fantáziaképből bontakozik ki Tehát az elfojtott gazdag képzeleti történésnek egy megmaradt tartalmi eleme idéződött fel. Ha a vizsgálat után asszociáltatunk néhány kiemelt válaszhoz, sok esély van arra, hogy az elfojtottnak látszó tartalomból kiinduló asszociációk elvezetnek az elfojtott képzeleti szövődményhez. Saját példánk közül érdemes megnézni a 2. jegyzőkönyvet (Klára 24 éves, jogász): X. (10) „Kővé meredt királykisasszony"; IX. b (1, 2) „Trojkán száguldó muzsik havas tájon". Mindkét válasznál feltehető, hogy gazdag nappali ábrándsor van mögötte. S ugyanebben a jegyzőkönyvben megtaláljuk Schafer példaválaszát: IX. (1, 2) „Két lovon ülő, vívó ember". Ebben a jelentésben Válaszrontás is van, mert a két „vívó ember" kifogástalan vulger válasz, lóra ültetve viszont rosszabb forma, mert a vívók úgy lebegnek a lónak mondott részen, mint a gyerekrajzokon a ló fölé rajzolt lovas. Mindezekben a válaszokban a képzeleti dramatizálás is megmutatkozik, s ezekből olvasható ki a tendencia, amelynek érdekében az elfojtás történik. Schafer példáiban a nárcisztikus, nemiség nélküli kapcsolat igénye bontakozik ki („Páncélos lovag és hölgy"; „Hófehérke és a törpe"; „Orchidea"). A mögötte rejlő fantáziaképek a megközelíthetetlen és elérhetetlen szépség tudatának az örömét nyújtják a nemiség helyett. Hasonló tendencia mutatkozik a mi példánkban is (Klára) „Havas táj"; „Kővé dermedt királykisasszony" (éppúgy, mint a jegyzőkönyv 4., 10 , 1 7 , 24. válaszai) a hideg előkelőség fantáziavilágára utalnak; a fölénynek és az előkelőségnek a vágyára, a „belle índifférence"-re (Charcot). A példák is jelzik, hogy ez a rejtett dramatizálási tendencia azért szerepel az elfojtás szindrómájában, mert a nárcisztikus személyiségformálódás jegye, s ezt különösképpen jellemzi az elfojtás mechanizmusa. A rejtett fantáziák és dramaüzálások tendenciája minél inkább jelen van, annál inkább következtethetünk arra, hogy a nárcisztikus örömszerzés fontos összetevője a személyiségnek. 5. Viszolygás. Az elfojtás második szakaszának jellegzetes reakciós módja. A személy egy gondolat, egy vágy tiltott, káros voltát már úgy éli meg, hogy azt indok nélkül ellenszenvesnek, undorítónak, ízléstelennek, „természetellenesnek" érzi, saját választási motívumaként éli meg a külső tilalmat. Ebben a reakcióban jut kifejezésre az, hogy a személy a külső tilalmat sajátjává tette, a tiltó környezettel azonosította magát. Mintha nem azért viseltetne negatív érzelemmel egy forma vagy egy tartalom iránt, mert az tiltott mozzanatra utal, hanem azért, mert az természeténei fogva taszító. Ez az élmény nem önmagában adott. A dolgok önmagukban nem visszataszítóak, nem ízléstelenek; a viszolygást egy intrapszichikus mérce alapján élhetjük meg. A dinamikus lélektan felvetése szerint igen lényeges mozzanat, hogy a mérce, amelynek alapján bizonyos tartalmaktól viszolygunk, nem az elfojtások során munkálódik ki, hanem az elfojtás már egy kimunkált mérce következmé
444
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
nye. Ezért mondja Freud, hogy az elfojtás fejlett énrendszerhez kötött, hiszen hosszú azonosításos folyamat, az intrapszichikus belső tilalmi rendszer kialakítása előzi meg. Az elfojtás mint a fejlett énrendszerre, kimunkált belső tilalmi rendszerre jellemző elhárítási mód, egyben megerősíti a tiltó rendszert, lehetővé teszi az azonosítás révén belsővé tett negatív ítéletek élményszintű megfogalmazását. Az, hogy valami undort vagy borzongást vált ki, az ízléstelennek az érzetét kelti, a belsővé tett környezeti tilalmi rendszernek a megfogalmazása. A vi- szolygási reakciók különösképpen a tiltó énrendszer kidolgozottságát, az elfoj- tási motivációk tudatos áttételrendszerét mutatják. 6. Sacrum. Minden így jelölhető tartalom az intrapszichikus tilalmi rendszer erejére utal. Nem magát az elfojtást jelzi, hanem éppen úgy, mint a viszolygás, magas színvonalú tilalmi rendszert mutat, és így valószínűsíti, hogy az elfojtás a vezető elhárító-mechanizmus. Idetartoznak az autoritási tartalmak is: a tekintélyre utaló válaszok, a vizsgált személlyel szemben hatalmat, korlátozó instanciát képviselő figurák. Például a IV. tábla G figurájának számos megfogalmazása autoritás-jelző: „Szigorú óriás", „SS-legény a csizmájával", „Primitív varázsló", „Taláros alak, talán bíró"; vagy a VII. zw-n „Napóleonfej", vagy „Király", „Királyné" figurák. 7. Felidézési zavar. Ezt a reakciómódot elsősorban organikus esetekben észleljük. A viselkedési mód, amely ebben a reakcióban jellegzetes: a lesüllyesztett tartalom keresése. Előadódhat neurotikus háttéren is. Modellreakció- ja annak a hirtelen elfelejtési módnak, amely az elfojtást is jellemzi. Ez a hét jegy együttesen adja az elfojtási konstellációt. A jegyek nem skálaszerűen kidolgozottak, nem összeadhatók, csupán tendenciaszerű előfordulásuk mérlegelhető. A tendencia önmagában még nem patológiás. Jelzi, hogy a preferált elhárító mechanizmus veszélyes tüneteket hozhat létre, de hangsúlyozott neurotikus jegyek nélkül csupán az érdeklődési koartáció perspektíváját, a magatartás labilitását és az énes irányulást jelzi. Neurotikus jegyek (súlyos elakadások, paradox fordulatok) mellett szorongásos és szomatizálási (konverziós) tünetekre, valamint neurotikus életvitelre mutat. Példaként egy 34 éves sine morbo nő jegyzőkönyvének egy részletét közöljük: VI. Totemoszlop, de lehet, hogy D kopjafa néprajzi díszítéssel (3). Szeretem az ilyen pingált díszítéseket, tanultam is fára festeni.
Itt is egy faragás, nagyon szép, D ez is dísztárgy (14). Ez a vonal itt érthetetlen (16).
Orn
F+ Sacr V3 Obj Szubj. reak. Asszoc B
FHD+ Obj Orn
Értékelő reak. Medián-ütk.
445
A RORSCHACH-PRÓBA
c: Hacsak nem tölcsér, amibe Dzw FHd± Obj valami kotyvalékot öntenek (23).
Amorf
Asszoc B Undorreakció Medián-pref.
Jellegzetesen elfojtásos konstelláció. A következő jegyek találhatók fel: emocionális színezet (Szubj. reakció, Értékelő r.), veszélytelenítő tendencia (totemoszlop dísztárggyá enyhítve); Undorreakció, Sacrum-válasz. Az elfojtott tartalom elsődleges szexuális jellegét valószínűsíti, hogy a jegyeknek ezt a sűrűsödését a VI. táblán találtuk. Medián-preferenciát azért jelöltünk, mert mindhárom válasz a Medián-vo- nal mentén helyezkedik el. Az, hogy ugyanakkor Medián-ütközés is van , infantilis kiindulású konfliktusra utal. Az áttételes értelmezés abból indulna ki, hogy a vizsgált személy (nő) a férfi genitálé szimbólumhoz pozitívan viszonyul, a nőihez viszont negatívan (Undorreakcióval). Az egész körre vonatkozó tilalom (Sacrum) megenyhíthető a fantáziában, ha a másik nemre vonatkozik, de nem akkor, ha a sajátjára. Tehát a szexualitásban elutasítja a női szerepet, de a férfijelképhez mégis vonzódik. Az elfojtás extragenitális fantáziákra utal, amelyek bizonyos fokig mégis megnyilvánulnak (Asszoc B). Ennek a részletnek az elemzése mégsem mutat kóros történést. A konfliktussorozat (Ütközés, Undor) ellenére mégis három Obj-válasz van, közülük kettő jó forma, egy bizonytalan. Még az Ütközés után is képes Obj-választ adni. A feszültségelhárítás tehát megszabja a teljesítményt, de az alkalmazkodóképesség még fennáll.
Regresszió Az elhárításnak igen korai módja a visszaesés, visszacsúszás egy alacsonyabb, a fejlődésben már túlhaladott szintre. A jelenség leírása és felhasználása a pszichológiai értelmezésben feltételezi a pszichikus fejlődés fogalmát. A viselkedés alakulásában, az alkalmazkodás történetében egymást követő szakaszok, időrendben egymás után elért szintek különíthetők el. Minden szint meghatározott előtörténethez kötött eredmény a fejlődési sorban. A regresszió azt jelenti, hogy a személy egy már elért fokról csúszik vissza bizonyos helyzetekben a már túlhaladottra. Ez a visszacsúszás feszültségcsökkentő azért, mert az alacsonyabb szint alacsonyabb alkalmazkodási erőfeszítést, kisebb felelősséget kíván. S még inkább csökken azért, mert az alacsonyabb szint lehetővé teszi olyan vágyak érvényesítését - esetleg részleges érvényesítését, amelyek a már elért magasabb fejlődési szint követelményeivel ellentétben vannak. Maga a regressziós folyamat előfordulhat organikus pszichoszindrómák esetében, pszichózisok esetében, de előfordulhat a neurotikus tünetképződésben, sőt szórványos előfordu 446
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
lása beleillik a normális személyiségbe is. E három változat közül azonban a fejlődési visszaesés csak akkor tekinthető elhárítási regressziónak, ha van lehetőség arra, hogy terápiás beavatkozással vagy az életvezetés kiegyensúlyozásával a személy visszajut a fejlődésnek arra a már elért szintjére, amelyhez viszonyítva a regresszió bekövetkezett. Ezzel szemben az organikus pszichoszindróma regressziója irreverzíbilis károsodással jár együtt; tehát még javulas esetén sincs visszatérés a már elért legmagasabb szintre A pszichotikus regressziók esetében, ugyancsak terápiás behatásra a viszszatérés az elért legmagasabb szintre lehetséges ugyan, de ritka. A beteg a regresszív állapothoz viszonyítva magas alkalmazkodási szintre jut el, de ez bizonyos fokig alatta marad a premorbid állapotnak. A feszültségcsökkentő regresszió a dinamikus lélektan elgondolása szerint elsősorban a részosztonok terén mutatkozhat meg. Freud, mint tudjuk, terápiás munkája során azt tapasztalta, hogy a felidézett emlékképek alapján a kisgyermekkorban fejlődési sorba rendezhetők az erotikus izgalomra emlékeztető örömszerzési módok. így dolgozta ki a részósztönök fejlődésének az elméletét, amely szerint orális, anális, uretrális, illetve genitális örömszerzési szakaszok követik egymást a gyermek fejlődése során. A regresszió jellegzetes vonása: visszacsúszás ezen a soron egy magasabb szintről az alacsonyabbra mind a fantáziában, mind a viselkedésben. Az ösztönfejlődés regressziója felnőttkorban is megmutatkozhat, elsősorban az orgasztikus készség csökkenésében, illetve a kizárólag infantilis örömszerzési módok túlzott hangsúlyában. A regresszió nemcsak az ösztönkiélés módjában kiemelt erogén zónák módosulásában jelentkezhet, hanem a tárgykapcsolat jellegében is. A pszichoanalitikus tapasztalat szerint a tárgykapcsolati regresszió az infantilis kapcsolódáshoz való visszatérés, amely parazita incesztuózus választásokban nyilvánul meg. Kötődésekben, amelyekben a személy azt keresi, hogy anyaként gondoskodjanak róla, ellássák, feltétel nélkül szeressék. Szondinak egy találó kifejezésével élve a tárgykapcsolati regresszió jellegzetessége az, hogy „ingyen anyamellre vágynak", ennek áttételes formája természetesen az, hogy a másik felelősségére éljenek. A regressziós elhárítás megnyilvánulhat a viselkedésben. Jelei: személyes elhanyagoltság (pl. ápolatlanság), a teljesítmény romlása, az érdeklődés posványosodása, s főként a felelősség csökkenése. A személy kevésbé számol cselekedeteinek következményével, kevésbé van tekintettel a többiekre. A viselkedés neurotikus regressziója az énesség irányába megy, s így a decentrálás hiányában, a kritikátlanságban mutatkozik meg. Súlyosabb esetben a valoságszint regresszióját, főként a tájékozódás színvonalromlását is észlelhetjük. A tapasztalatokat sűrítő, formális rendszerekre támaszkodó tájékozódási mód meglazul, és az élményszerű, szubjektív tájékozódás módozatai jelentkeznek. A Rorschach-próba ezekre különösképpen érzékeny, és igen világosan mutatja a viselkedési regresszió súlyos eseteit. A Pozíció például regresszív viselkedé-
447
A RORSCHACH-PRÓBA
si mód, mert a személy a külső valóságban a testséma mintájára, tehát igen kezdetleges viszonyítási rendszerrel próbál tájékozódni. Ezekben a reakciókban a regressziós elhárítás eléri a pszichotikus szintet. Nagy kérdés, hogy még ennek a mechanizmusnak a körébe sorolhatjuk-e, vagy már pszichotikus regresszióként kell kezelni. A neurotikus övezetbe tartozó regressziós elhárításnak és a már pszichotikus zónát jellemző elhárításnak a különválasztását az indokolná, hogy jóllehet mechanizmusuk azonos (feszültségcsökkentő visszacsúszás a fejlődéshez viszonyítva fordított irányban), következményükben jelentős különbség van. A pszichotikus regresszió ugyanis részben irreverzíbilis defekt állapotokhoz vezet. A regressziós elhárítás meghatározásánál tudnunk kell, hogy a regresszió nem jellemző különösképpen egyik vagy másik tünetképződési folyamatra. Nem specifikus elhárító mechanizmus. Minden patológiás történésben kimutatható. Igaz, a kényszeres tünetképződésben és a szkizoform neurózisok esetében hangsúlyozottabb, mint a hiszteroid körben; az izolációs mechanizmusoknak inkább kísérője, mint az elfojtásnak, de minden tünetképződésnek egyik összetevője. Pszicho-diagnosztikai kimutatása két szempontból fontos. Egyrészt jellemző a tünetképződés fokára. Minél feltűnőbb jegyekben mutatkozik meg a regresszió, annál előrehaladottabb a neurotikus folyamat. Másrészt prognoszti- kailag értékelhető. Minél nagyobb súlya van a tünetképződésben, annál kedvezőtlenebb a prognózis. A Rorschach-próbában a regressziós konstelláció jegyei a következők: 1. Válaszrontás. Ez a regresszió modellreakciója. Lényege, hogy a válasz közben tendencia mutatkozik a jelentésadási színvonal süllyedésére. Ha a jegyzőkönyvben különleges reakcióként jelölt Válaszrontás előfordul, ez mindenképpen azt jelzi, hogy a személyiségképben a regressziós elhárító-mecha- nizmusoknak hangsúlyuk van, tehát konfliktushelyzetben, frusztráció, ambi- guitás esetén a személy teljesítményromlással, a mentális fékek lazulásával, ösztönfejlődési és tárgyválasztási visszacsúszással reagál. Regressziós tünetképződést és viselkedési módot jelezhet egy Válaszrontásnak nem is jelölhető tendencia, a hibátlan válasz módosítása a jelentésadás folyamán. Ez előadódhat olyan esetekben is, amikor nem jelöljük különleges reakcióként a válaszrontást, mert a színvonalsüllyedés nem éri el azt a szintet, amelyen a válasz adekvációs minősítését meg kellene változtatni, de mégis mutatkozik valamilyen formai romlás. Néhány példa:
I.
448
Lepke. Gombostűvel odaszúrták, itt van a tű (középvonal).
G F+ T V FHd± Obj Tőr Asszoc B
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
A „gombostű" eleve ± jelet kap. A válaszrontási tendencia nem ebben mutatkozik, hanem abban, hogy a középvonalnak ez az elhelyezése nem felel meg annak, ahogy egy gombostű látható egy odaszúrt lepkével; „Ki van terítve", mint egy gyermekrajzon. 9 ----III.
Két ember, kezüket melegítik G a tűz fölött. FbF
B+ M Tűz
Vi
B-Fb testérzés
A két ember keze a piros rész alatt van, márpedig az utótesztből világosan kiderül, hogy a piros a tűz. Tehát az eredeti képzet pontatlanná vált a piros = tűz asszociáció révén. így sem éri el a süllyedés a Válaszrontás kritériumát, de mint tendencia mérlegelhető. Még jellegzetesebb a VIII. tábla vulger válasza:
Két állat, amint egy szikláról DGkomb BF+ T V j kapaszkodik fel egy fára. F(Fb)± Pfl V3 Szikla
Minden részletében vulger válasz, de a fának az aránytalansága nyilvánvaló. Tehát az állat-válasz hibátlan formájához viszonyítva a fára való felkapaszkodás már rontja az adekvációs színvonalat. Az ilyen nem jelölhető, de színvonal-labilitásként értelmezhető fordulatok tendenciája jellemzi a regressziós mechanizmust. Természetesen ott, ahol jelölt Válaszrontást találunk, a regressziós mechanizmus nyilvánvaló. 2. Formához nem kötött, akár kromatikus, akár akromatikus színválaszok (Fb, aFb, nFb) ugyancsak egyértelműen regressziót jeleznek. A feltevés szerint ez esetben a válaszokban megmutatkozó indulat a jelentésadást lesüllyeszti egy olyan szintre, amelyen a mentális fékrendszer (a jelentésadásban a formaelem) nem érvényesül. 3. Regressziós mechanizmust jeleznek az infantilis szexualitásnak megfelelő tartalmak (orális, anális válaszok), különösen akkor, ha a táblának olyan részére adják, amelyen szexuális válaszok várhatók. Erősíti a tendenciát az A ter- go válasz. 4. Az infantilis vágyteljesítő reakciók előfordulása, amilyenek a Molekula, a Transzparencia, önmagában nem jelez ugyan regressziót, de válaszrontási tendencia vagy forma nélküli színválasz mellett alátámasztja. 5. A színvonalhoz viszonyítva feltűnően alacsony reakciómód. Például: F+% = 83; ÉT = 2:5, s ugyanakkor a jegyzőkönyvben Lokalizációs bizonytalanság vagy Számreakció fordul elő. Vagy ÉT = 3:3; F+% = 80; Org-skála negatív, Sch-skála negatív, de van benne Pozíció-reakció és Inverz látás. Az ilyen szín
449
A RORSCHACH-PRÓBA
vonalkülönbségek arra utalnak, hogy az egyébként magas teljesítményre képes személy viselkedésében, realitásában, viszonyulásában mély regressziós pontok lehetnek. Ha e jegyek alapján a regressziót feltételezhetjük, ennek megfelelői a személyiségképben mindenekelőtt a teljesítmény egyenlőtlenségében mutatkoznak. A regresszív feszültségcsökkenés azt jelenti, hogy a személy konfliktushelyzet esetén elengedi, sajnáltatja magát, a felelősség alól kicsúszik, azt másra hárítja. Valóságfunkciója labilis lehet. Korával, tapasztalatával alig összeegyeztethető tájékozódási hibákat követ el. A regresszió súlyosabb, pszichotikus esetekben mutatkozó folyamatát mindenekelőtt a jelölhető Válaszrontás jelzi. Ezt kiegészíti a Regressziós index, amely magába foglalja mind az alacsony formaszázalékot, mind a forma nélküli színválaszokat.
Izoláció A feszültségcsökkentésnek az a módja, amelyben az asszociációs összefüggéseket a személy „kikapcsolja", illetve megszakítja, s így egy kínos gondolatot, gesztust, viselkedésmódot elszigetel részint annak indulati hátteréről, részint olyan összefüggéseitől, amelyek eredeti formában hozhatnák a tudatba. A folyamatot úgy kell elképzelnünk, hogy a nagy indulati terhelésű tiltott helyzetnek, vágynak a maradványa, az emlékképe az elhárítás érdekében felbomlik, kettéhasad: különválik benne az indulat, és a fantázia képzetanyaga. Például a kínos fantáziasor, amelyet el kell hárítani, az a vágy, hogy egy hozzátartozó meghaljon. Ha az elhárítás izolációs úton haladt, akkor bizonyos idő után gyakran visszatér a tudatba a hozzátartozó halála, minden indulati kíséret nélkül. De ehhez viszonyítva teljesen jelentéktelen helyzetekben, tehát tartalmatlanul, indokolatlanul, váratlanul roppant indulati kitörések mutatkoznak, az adott helyzetben szinte érthetetlen dühök, feszültségek. Az elhárítás tehát úgy történt, hogy a személy a fantáziát és az indulatot izolálta; a tartalom indulatmentesen lebegett, az indulat pedig tartalom nélkül nyilvánult meg. Ennek az elszigetelésnek az intrapszichikus technikája úgy történik, hogy a személy beiktat valamilyen semlegesnek, esetleg értetlennek tűnő anyagot a kínos maradványba. Egy elemnek a megismétlését, egy késleltető jelentést, egy formális mozzanatot, amely az indulat és a tartalom közé kerül akár gesztusnak, akár képzetnek az alakjában, majd a beiktatott semleges elemet kiterjeszti, esetleg más hasonlóan közömbös elemek beiktatásával Ez a beiktatott anyag a kényszercselekvések és a kényszergondolatok rituáléjának az anyaga, amely semleges elemként ékelődve be a képzetáramlásba, elkülöníti, eltávolítja egymástól az asszociatívan összefüggő tartalmakat és indulatokat. De minthogy az élmény indulati egysége dinamikusan hat, s újra és újra rekonstruálódni igyekszik a tudatban, a beiktatott közömbös elemek kiterjedését állan 450
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
dóan szaporítani kell; hosszú elszigetelő láncokat, kényszerképzeteknek vagy cselekvéseknek egész ceremónia-rendszerét kell beiktatni két elem közé ahhoz, hogy asszociatív kapcsolódásuk megakadályozható legyen. Ennek végső eredményét a súlyos kényszerneurotikusok esetében figyelhetjük meg, akiknek napjaik nagy részét kitöltik az izolációs elhárítást szolgáló, önmagukban értelmetlen ceremóniák. Az izoláció az intrapszichikus technikának két egymással szorosan összefüggő változatát foglalja magában: a szigorú értelemben vett szétválasztást (clivage), amely a kínos élmény maradványában bontja szét az emlékképet és indulati kísérőjét, valamint az elszigetelést, amely a kínos élmény maradványát pszichikusán légüres térbe zárja, elvágja azoktól az összefüggéseitől, amelyek ismét elevenen hozhatnák a tudatba. Az izolációs mechanizmus az elhárításnak alacsony színvonalú módja, az énfejlődés és az ösztönfejlődés viszonylag alacsony fokának felel meg. Mint vezető elhárító mechanizmus igen veszélyes. Teljesítményromlásban, érzelmi elhidegülésben mutatkozik, alacsony szociabilitással, az empátia hiányával jár együtt. Az izolációs konstelláció a Ro-próbában a következő: 1. A formaválaszok erős preferenciája, emellett magas F+%. A jelentésadás tárgyi, emóciómentes, inkább realisztikus. Ez jut kifejezésre a magas F+%-ban. Ugyanez a realizmus nyilvánul meg az Objektív kritikában. A v. sz. állandóan egybeveti a jelentést és a megfelelő foltrészletet. 2. Hangsúlyozott Dd-tendencia. Viszonylag sok Dd válasz, de a tendencia, mint Schafer (1954) jelzi, abban nyilvánul meg, hogy az érdeklődés a kis részletekre irányul. Ha ad is a személy egészválaszokat vagy nagyobb részleteket, ezeket megnevezi és gyorsan túljut rajtuk, de hosszan elidőzik a kis részleteknél, illetve a nagyobb részleteket tovább bontja. 3. Ennek megfelelően viszonylag sok az Md, a Td és az Obj-részlet válasz, a részletezés is gyakori. 4. A tartalmak bagatellizálása a kicsinyítés különböző formáiban. Legjellegzetesebb (Schafer) az olyan típusú válasz, mint a „egy csepp vér", a jelentés így veszélytelenebb, kevésbé kínos, mert a csepp kevesebb, mint a vérfolt. 5. A színelemek és a Hd-elemek jelentéktelenítése, esetleg elutasítása. Színkritika, valamint Hd válasz mellett Obj-kritika. Színre és Hd-re adott tartalmatlan reakció (pl. utalás) ugyanazon a táblán adott tartalmas formaválaszok mellett. Mindezek a jegyek együttesen adják az izoláció vezető tendenciáját: A Dd F+ orientáció esetleg nem a válaszszámban, hanem az érdeklődésben, időráfordításban mutatkozik. A szín és a Hd-elemek bagatellizálása is gyors elintézésükben jelentkezik. A jelentésadásnak a ritmusában észleljük, hogy a részletező formaválaszok hosszú periódusát egy-egy rövid színre és árnyékra való ráirányulás szakítja meg. Ha valamilyen módon fel tudjuk mérni ennek a két
451
A RORSCHACH-PRÓBA
elemcsoportnak a viszonyát a jegyzőkönyvben, azt tapasztaljuk, hogy a részletre irányuló formavezérlésű jelentésadás időben többszöröse a szín- és Hd-jelentésadásnak. Mindez a jelentéktelenre való áttolásnak, az emocionalitás elhalványulásának felel meg. Példaként egy részletet közlünk egy 28 éves férfi jegyzőkönyvéből. VIII.
Patkány, a farka nem egészen jó, lábait viszont jól látni (1). Ez egy lepke {2/3). Itt a szélén egy kutya feje, jól látható, a füle is kivehető. Talán így jobban látható (14). Ez meg egy tintafolt (4) Fölötte egy csont, amilyen a csirkének a mellcsontjánál van, ez a két egész vékony. Ha alul ezt, ami keresztben van, levágom, ilyen csonttal játszottunk gyerekkorunkban.
D
F+
T
D
FFb+
T
D
F(Fb)+ Td
D
FbF
Amorf
Dd
F+
Anat
(9)
Obj-kritika
Felt. verb. Asszoc B Szubj. reakció
A v. sz. egyenlő számban ad formaválaszokat és színelemeket tartalmazó válaszokat, de a formaválaszokra lényegesen több időt fordít, részletezi, kritizálja őket, míg a színválaszokon gyorsan keresztülmegy.
Projekció A legegyszerűbb, feltehetően az első elhárító mechanizmus. A feszültségcsökkentés úgy történik, hogy a személy saját érzelmeit, indulatait, vágyait, illetve az ennek megfelelő képzeteket, fantáziákat, cselekvési módokat másnak tulajdonítja. Kivetíti magából a kínos érzést, a tiltott vágyat, s annak révén, hogy ezt másban, a külvilágban fedezi fel, megvédi tudatát annak impulzusaitól. Van a projekciónak egy másik változata is, amelyet reciprok kivetítésnek neveznek. A személy az indulatainak megfelelő, a feszültségét indokoló érzelmeket, vonásokat tulajdonít a külvilágnak. Ezzel megindokolja, mintegy reálisnak mutatja be a saját vágyképletét. Mindkét változat lényege a külvilág áthangolása, megszépítése vagy eltorzítása bizonyos elhárított feszültségeknek az alapján. Ennek az ismert mechanizmusnak a kóros határesete a paranoid magatartás, amely a külvilág minden megnyilvánulását az énre vonatkozóan értelmezi. 452
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
Tudjuk, az elhárító mechanizmusok nem pszichopatológiai folyamatok, a normális lelki életet éppen úgy átszövik, mint ahogyan a túnetképződést vezérlik. A projekció is gyakori mozzanata a kórosnak nem tekinthető lelki történésnek. Az animizmus jelensége, a természeti feltételek közt élő népek gondolkodásának ez a sajátossága nyilvánvalóan projektív mozzanat; a primitív ember saját életélményét viszi át a külvilág élettelen jelenségeire, és tulajdonítja az élettelennek saját érzelmeit, vágyait. Tudjuk, Piaget (1926) ugyanezt a mitológiai pszichés vonást megtalálta gyerekek jelenségmagyarázatában is. Főként az óvodáskorban figyelhető meg, de maradványai az iskoláskor kezdetéig fellelhetők. A felnőtt babonavilága nagyrészt szintén projekciós elhárításra vezethető vissza. A babonás ember saját szándékrendszerét vetíti rá a dolgokra. Saját elfojtott mindenhatósági vágyát tulajdonítja a külvilágnak. A projekció alacsony szintű elhárító mechanizmus. A valóságban való tájékozódásnak szubjektív, az élményfeldolgozásnak énes, önkényes módja. A projektív elhárítással dolgozó személy, minthogy a külvilágot saját érzelmeihez, vágyaihoz igazítja, a történéseket önmagára vonatkoztatva értelmezi; minden helyzetet eleve abból a szempontból mérlegel, hogy az számára milyen következményekkel járhat, beállítódásában a decentrációs mozzanat elhalványul. A helyzetek összetevői közül kiemeli és felduzzasztja a rávonatkozó, a személyesen őt érintő elemeket. A felduzzasztás módja az elhárított érzelmek, indulatok kivetítése. Ez a szenzitív áthangolás az elvárást illetően igen különböző lehet. A személy a projekció révén hol úgy láthatja, hogy környezete elismeri, megbecsüli, nagyra tartja, hol pedig úgy, hogy a környezete méltatlanul bánik vele, sérti, üldözi. A projekció azonban önmagában távolról sem elegendő a paranoid vagy a fóbiás tünetképződés megítéléséhez. Az előbbi esetben pszichotikus vagy pszichózis felé irányuló jegyeket, az utóbbi esetben súlyos neurotikus jegyeket kell találnunk a jegyzőkönyvben. Amennyiben a projekciós vonások átlagos, normális jegyzőkönyvben mutatkoznak, akkor is a szociabilítás szempontjából negatívan kell értékelnünk őket. A személyiségvonások, amelyekkel együtt járnak: énes vonatkoztatás, a külvilág irreális, szubjektív megragadása, alacsony toleranciaszint. A Ro-jegyzőkönyvben a projekciós konstellációt sokféle jegy mutatja. Ha ezek tendenciaszerűen végighúzódnak a jegyzőkönyvön, akkor beszélhetünk arról, hogy a projekciós mechanizmusnak hangsúlyozott szerepe van a tünetképződésben, és következményei a szenzitivitás különféle fokaiban és változataiban jellemezhetik a személyiséget. 1. A projekciós tendencia (ennek leírását is főként Schafer munkáiból merítjük) általában nagy válaszszámmal jár együtt. Sine morbo jegyzőkönyvekben 40 fölötti válaszszámot találunk, pszichotikus vizsgálatoknál pedig 20 fölött van a válaszszám. A Felfogó típusban mindig szerepel a G, legtöbbször alá
453
A RORSCHACH-PRÓBA
húzva. A v. sz. ambicionálja a jelentésadást, mint akinek számára természetes, hogy egy külvilági ingerről sok minden olvasható le. 2. Egy-egy részletre több választ ad, esetleg hármat is. A válaszadást az Infantilis Bedeutung jellemzi. Ez a projekciós mechanizmus egyik legjellegzetesebb Rorschach-jegye. A v. sz.-nek az a tudatélménye, hogy a foltoknak van valamilyen jelentésük, de éppen a projekció jelentésadási könnyedségével egyszerre, egymás után többféle jelentést lát megfelelőnek. így jön létre a jelentésadási biztonság mellett a kettős és hármas válaszok viszonylag nagy száma. 3. Gyakoriak a mozgásválaszok mind a B mind a BF-változatban. Jellemző azonban, hogy a kinesztéziás válaszok nemegyszer az adekváció szempontjából tisztátalanok. Mintha B± jelet kellene adni, vagy legalábbis mintha egy kapcsolás révén a válasz formailag romlana. Például a VII. táblán: „Két elefánt táncol egy lepke hátán". Ezt a választ olyan személy adta, akinél tartós pszichológiai elemzéssel jutottam arra a következtetésre, hogy a projekció a vezető elhárító mechanizmusa. A válasz tulajdonképpen jó, de a Juxtapozíció és az Aránytalanság révén mégsem tiszta BF+ válasz. Ugyancsak a VII. táblán kaptuk két magas elaborációs szintű személynél azt a megoldást, hogy „két nő fekszik, az ágyékuk tájékán összeérnek". A válasz egészében jó, de aránytalansága, az alsótest elnagyoltsága révén mégsem tiszta plusz válasz. Ezek a formailag tisztátalan, elnagyolt B válaszok az Infantilis Bedeutung mellett az egyik legjellegzetesebb vonása a projekciós mechanizmus hangsúlyának. 4. Intencionális válaszok többszöri előfordulása. Ez is modellreakciója a projektív mechanizmusnak, főként az animista változatnak: a v. sz. szándékot tulajdonít a külvilágnak. 5. Önkényes kapcsolások: Juxtapozíciók és Konfabulációk. A szubjektív elem hangsúlyát mutatják az észlelhető külvilággal szemben; ebben az értelemben tartoznak bele a projekciós konstellációba. 6. A Defekt-válaszok gyakorisága, főként Defekt Fb. Azt mutatják, hogy a v. sz. számára a világ fenyegető, félelmetes, saját szorongást, félelmet vetít rá a dolgokra. 7. Értékfokozás: a tartalmak fokozása. Minthogy a jelentésadás folyamatát a vonatkoztatás jellemzi, ennek révén a dolgok fokozott jelentőséget kapnak, hiszen nem közömbösek, hanem az énre vonatkoznak. Ily módon csökken a semlegesnek, a jelentéktelennek az aránya, és a tartalmak a határeset felé tolódnak el. Ennek egyik irányát már mutatta a defekt-tendencia; ami egy kicsit zavaró, az azonnal deformálttá, kórossá, romlottá fokozódik. S ugyanez észlelhető a másik irányban is: a piros szín bíbor vagy bársony, egy kalap püspöki süveg; a szcénák történelmi eseményekre utalnak, címer és korona emeli meg a forma jelentőségét; az emberfejek híres emberek portréi: Nietzsche vagy Móricz Zsigmond a IX. (3); Goethe az V. (6 ) stb. Ez a fokozás is csupán a szubjektív élményfeldolgozás jelzése, és ebben a minőségben mint kiegészítő elem része a projekciós konstellációnak.
454
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
8. A gyanakvás mint tendencia, a Gyanakvó reakció mint különleges reakció a paranoiditást jelzi. A gyanakvás tendenciájában olyan válaszokról van szó, amelyekben a gyanakvást külön nem jelölhetjük, de amelyekben többé-ke- vésbé mégis benne foglaltatik az óvatosság, a következmények bizalmatlan mérlegelése. Példáid: „Mit lehet ebből megtudni", „Mindent fel tetszik írni?", „Miért csupa szimmetrikus foltot választottak?". Az ilyen jellegű megnyilvánulások nem tartalmazzák ugyan azt a bizalmatlanságot, hogy a vizsgálatnak valamilyen fondorlatos háttere van, de mégis van bennük bizonyos tartózkodás az egész helyzettel szemben. S ez mintha a v. sz. bizonytalanságának a re- ciprok projekciója lenne. 9. Szenzoros projekciók. Főként a tapintási, szaglási, akusztikus illúziók mögött a valóság projektív áthangolásának a megnyilvánulása húzódhat meg. A projekciós konstellációnak tehát modellreakciói: Infantilis Bedeutungra emlékeztető több válasz egy részletre; formailag elnagyolt kinesztéziás válaszok; Intencionalitások; gyanakvó tendencia; szenzoros projekciók.
Meg nem történtté tevés Korai elhárításmód, amelyet tiszta formájában a kisgyerek magatartásában figyelhetünk meg. Lényege: egy gesztussal vagy egy gondolattal megsemmisíteni valamit, ami megtörtént. Utólag eltörölni valamit, mintha sohasem játszódott volna le. Ehhez természetesen az élményfeldolgozás igen primitív módja szükséges. Feltételezni kell, hogy a történések visszafordíthatok, s a lejátszott valóság a szándék jelzett kifejezésével módosítható. Feltételezni kell, hogy a jelen visszahathat a múltra. Ezt a mozzanatot fejezik ki a jelenségek különféle elnevezései is (undoing, annulation retroactive). Az időnek mint a valóság dimenziójának a megváltoztatása, a történésnek mint egyszeri és irreverzíbilis végbe- menésnek ez az el nem ismerése a valóságfeletti hatalom tudata nélkül nem lenne lehetséges. A feszültségcsökkentésnek ez a módja tehát elválaszthatatlan attól, amit mágikus gondolkodásnak, a szándék, a gondolat, a cselekvés révén elérhető valóságfeletti hatalom tudatának nevezünk. Ebben a beállítódásban a szándék úgy jelenik meg, mint hatékony kapcsolat a dolgok között, mint természeti erő, amely nem ismer korlátokat, áthidalhatja a teret, és visszafordíthatja az időt. A valóságfelettiségnek ugyanez a sajátossága ragad meg bennünket a szürrealizmus ábrázolásmódjában. A két jelenség egybetartozik annak révén, hogy az idő, a tér, az azonosság dimenziói elmosva képviselik a valóságfölöttinek a tudatát. Csakhogy míg a kényszer jelenségvilágában ez egyben a mágikus hatalom tudatát is jelenti, addig a szürrealista művészetben e tudatfolyamat áttételes ábrázolásáról van szó. A meg nem történtté tevés és a valóságfölötti hatalom tudatával dolgozó kényszermechanizmus a pszichikus valóságnak egy rétege, amelyet többek között a szürrealizmus ábrázol.
455
A RORSCHACH-PRÓBA
A meg nem történtté tevés veszélyes elhárító mechanizmus. Szemléletében, alkalmazkodásában infantilis, önkényes, szaggatottá és fegyelmezetlenné teszi a magatartást. A feszültségcsökkentésnek súlyos ára van: alkalmazkodási nehézségek és kínos, valóságidegen kényszeres vonások. Kisgyermekkori mechanizmus, mégis feltételezhető aránylag hangsúlyozott formában felnőtteknél is. Felnőttkori előfordulása viszonylag súlyos pszichopatológiai jegynek tekinthető. A meg nem történtté tevés konstellációja a Ro-jegyzőkönyben: 1. Anmillációk. Ez a jelenség modellreakciója. A valóságtól való fokozott eltávolodás jelzése. 2. Kettős B válaszok. Neiger (1956) elemzéséből tudjuk, hogy az ugyanazon formára való kétféle mozgás esetében a második válasz tulajdonképpen az elsőnek az eltörlése. A kettős B mentálisan magas színvonalú, a feszültségelhárítás szempontjából alacsony és veszélyes elhárítás. Felnőttjegyzőkönyvben infantilis karaktervonás. 3. Visszatérő módosítások. Olyan visszatérési reakciók, amelyek módosítják az első változatot. Például: V. „Madár", utána két válasz („fekvő ember" és „harapófogó"), majd „persze a madár repül, a lábához hozzá van kötve valami, mintha postagalamb lenne". Már ez is a visszatérő módosítás csoportjába tartozik. Még gyakoribbak azok a válaszok, ahol a válasz deformáló, élettele- nítő, dereizáló vonásokkal egészül ki. A lényeges a Visszatérés kritériuma: az első változat és a módosítás között más tartalmaknak is mutatkozniuk kell a képzetáramlásban; tehát a v. sz. leágazott, visszatér és akkor módosít. Még inkább jelzi a meg nem történtté tevést a visszatérő módosítás akkor, ha az első változat elakadásos. Például:
Széttaposott sárgabarack, nem tudom, miért festenek ilyeneket...?
D FbF Pfl
Deform Ütközés Asszoc B
Ezután több B válasz következik: „Pók", „Felhő", „Kutya"; majd visszatér a (4)hez, „Tulajdonképpen barackszínű batikolt sál is lehet, tarkabarka batikolás". A jegyzőkönyvben Kettős válaszként önállóan jelöljük, de a barack és a festés asszociatív fonala révén tendenciájában mégis a visszatérő módosítás körébe tartozik. 4. Infantilis reakciók halmozott előfordulása, főként Sűrítés, Ideovizuali- tás, Ppt. Ezeknek gyakorisága alátámasztja a gondolkodás valóságfölöttiségé- nek hangsúlyát, s így ennek a folyamatnak a mágikus hátterét.
456
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
Reakcióképződés Az indulati feszültség szabályozása oly módon, hogy a személy az elhárított indulattal ellentétes irányú szokást alakít ki. A feszültség intenzitását tekintve nem szűnik meg, nem oldódik fel, de valamennyit csökken, s ami még lényegesebb, a tiltott, gátlás alá helyezett iránnyal szemben az ellentétes irányba halad. Legjellegzetesebb az a kisgyermekkori fordulat, amikor a magamutogatás örömét az exhibíciós részösztönök betetőzésekor a gyerek a külvilág tilalmának hatására úgy hárítja el, hogy szemérmes, esetleg szélsőséges szemérmes viselkedést alakít ki: a vágy ellentétes irányú reakciójával szorítja ki tudatából a tiltott impulzust. Az így képzett reakció a viselkedés során megerősödik, beleszövődik a személyiségbe, és tartós karakterjegynek mutatkozik. Ez a mechanizmus a felnőttkorban is kitüntetett szerepet játszhat a indulatok szabályozásában. Ha a körülmények hatására az alkalmazkodás megkívánja bizonyos magatartásnak a módosítását, ez gyakran a reakcióképződés fonalán halad, és a személy az elhárított tendenciával éppen ellentétes szokást alakít ki. A férfias aktivitás nemegyszer a passzív, feminin, alárendelődési beállítottság elhárítására alakul ki. Még gyakoribb az a fajta szelídség, „apostoli türelem", amely az agresszív beállítottság ellensúlyozását szolgálja. A reakcióképződés alacsony szintű én-mechanizmus, s mégis a jellemképződés fontos útja. Alacsony szintű azért, mert az így kialakult viselkedés rigid, helyzetekhez nem alkalmazkodik. A reakcióképződéssel formált szemérem vagy szelídség vagy férfiasság a körülményektől függetlenül egyfajta módon, nem egyszer irreálisan nyilvánul meg. Megmenti az ént az elhárított indulattól, de túlságos merevségével alkalmazkodási veszélybe sodorja a személyt. Ebben az értelemben az alkalmazkodás szempontjából lényegesen alacsonyabb szintű, mint az ugyancsak ellensúlyként létrejövő kompenzáció, amelynek rugalmassága jobb alkalmazkodást biztosít. Érthető, hogy a neurotikus fejlődés hátterén kibontakozó jellemvonások jó része a reakcióképződés mechanizmusával jön létre. így ez a mechanizmus a karakterneurózis egyik tünetképződési útja. Az így képzett tartós tulajdonságok bizonyos stabilitást is adnak a személyiségnek. Elősegíti a jó teljesítőképességet. Az ilyen személy általában jó munkaerő, jelentős erőfeszítésre képes, de bizonyos vonásaiban perfekcionista, túlzott, nehezen köt kompromisszumot. Az emberi együttéléshez szükséges tolerancia hiányzik belőle. A reakcióképződés konstellációját a Ro-próbában a nagy erőfeszítéses jegyek hátterén megjelenő ellentétek, szintkülönbségek jelzik. A konstelláció jegyei:
457
A RORSCHACH-PRÓBA
1. Erőfeszítés. Magas F+%; zw a Felfogótípusban, Bsec-válasz. Ez fejezi ki a belső koncentrációt, amely ahhoz szükséges, hogy a személy a vággyal ellentétes cselekvési módot rögzítsen. 2. Feladatszerű megoldások a jelentésadásban (Schafer, 1954). Ez a vonás az erőfeszítési jegyek kiegészítése. Megmutatkozik az Obj-válaszok és a Térképválaszok gyakoriságában, valamint a vizsgálat feladatszerűségére, iskolás jellegére tett utalásokban. Például: „Ezt nem tudom, mindig rossz tanuló voltam". A hagyományos jelölés szerint Szubjekt-kritika, de az iskolás utalással a reakcióképződés tendenciájának jelzése is. Még halványabb, de mérlegelhető utalás: „Hány ilyen táblát kell megnéznem?", vagy „Szabad az egyes részekről is mondani valamit?", „Hány dolgot kell mondani?". Ezek a fogalmazási módok, amelyek a „kell"-nek és a „szabad"-nak a dimenziójába helyezik a vizsgálatot, annak a feladatszerű erőfeszítésnek a jegyei, amelyek könnyen teszik lehetővé a vággyal ellentétes cselekvést és ennek rögzítését a viselkedésben. 3. Do a Felfogótípusban a G mellett, gyakori Md-válasz és dilatatív El- ménytípus. Ez a szintkülönbség azt jelzi, hogy az aktivitással, a lázas tevékenységgel szemben gátlás mutatkozhat, visszahúzódás mint a reakcióképződés eredménye. 4. Növény-válaszok. A jegyzőkönyvben több Pfl, mellette FFb-válaszok vannak, ugyanakkor az Indulati típus zw hangsúlyú, és kimutatható az agresszív tartalmi tendencia. Ezen nemcsak a különleges reakciók oszlopában agresszívként jelölt válaszok értendők, hanem a képzetáramlásnak olyan tartamai is, amelyek ezt a szintet nem érik el. Például: tigris, oroszlán, leopárd stb. a VIII. (l)-en, krokodil az Vön; továbbá áttételesen, utalásszerűén az agresszió körébe tartozó olyan válaszok, mint „fog", „csipesz", „harapófogó" stb. Az ilyen együtt járásból arra következtethetünk, hogy a jellemképződésben a szelídség, puhaság, nőiesség reakció az agresszív feszültséggel szemben. 5. Ütközések után jó megoldások. Ez természetesen nemcsak a reakcióképződésnek a vonása lehet, hanem elaborációs mechanizmusként is értékelhető. A differenciálás gyakran fölösleges, mert ez az a reakció, amelyben a kétféle feszültségelhárítás közt alig lehet különbséget tenni. Az elaboráció mindenképpen rugalmasabb, kevésbé bejárt viselkedési vagy teljesítménybeli áttétele a feszültségnek. így a görcsösség inkább a reakcióképződés mellett, a tartalmi változatosság, a jegyzőkönyv színes volta pedig inkább az elaboráció mellett szól.
Azonosítás A feszültségszabályozás komplex mechanizmusa. Sokféle elkülöníthető, és a pszichopatológiában önálló jelenségként leírt folyamatból tevődik össze. A személyiség alakításában döntő jelentőségű az én fejlődésének, gazdagodásának, a differenciált alkalmazkodás kidolgozásának útja. 458
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
A viselkedés szintjén a mintakövetésben nyilvánul meg. A személy átveszi mások tulajdonságait, egyben ítéleteit, s így a viselkedési vonások alakítása mellett ez a folyamat vezeti a normaképzést is. Mint külső minta követése mindenekelőtt utánzás, de túlmegy az utánzáson egészen az azonosulásig. Túlmegy abban az értelemben, hogy az utánzás esetében mindig megmarad az utánzónak és a mintának a kettőssége. Az utánzó tudja, hogy mintát követ, vagy legalábbis ez könnyen tudatosítható benne. A hasonulás esetében úgy veszi át a mintát, úgy követi a külső személyt, mintha ez a viselkedés saját, mindig meglévő adottsága lenne. A folyamat kiindulása bizonyos érzelmi kapcsolódás, magas hőfokú indulati kötődés egy másik személyhez. Ez lehet pozitív, de lehet negatív is. Egyaránt kifejezésre juthat szeretetben vagy gyűlöletben, sőt Freud (1917/b) elemzése szerint ennek a mechanizmusnak a kiindulópontjában a magas indulati hőfok mindig ambivalens, szeretet mellett gyűlöleti elemeket is tartalmaz. A magas hőfoka és ellentmondó összetétele miatt a kínos indulatot csökkentheti a mintához való hasonulás. Az utánzással átvett vonások (gesztusok, kifejezésmódok, ítéletek stb.) révén a kötődés tárgya veszít valamit rendkívüliségéből, hiszen tulajdonságai átvehetők, megközelíthetők. Az utánzott cselekvést az utánzó fokozatosan interiorizálja, egyre inkább sajátjaként éli meg, s így oldja fel a mintához fűződő érzelmi ambivalencia nagy feszültségét. Utánoz, ezzel hasonul, végül azonosul a mintával. Ezzel új tulajdonságot dolgozott ki magában, új ítéleti módot alakított ki. A pedagógiai hatások jellegzetes útja az azonosítás: indulati kötődés a pedagógushoz, viselkedési mintájának követése addig, amíg az belső meggyőződéssé, személyes vonássá válik. Ez az útja a társas hatásoknak is. így veszi át az ember a külvilág által nyújtott mintákat. Olyan feltevés is van, hogy a személyiség kialakítása nem más, mint szakadatlanul folyó azonosítási folyamatok összessége. Ezek majdnem mindig párhuzamosan haladnak, s a nagy azonosítási mintákat (amilyenek a szülők, a pedagógusok, az ideálok) kiegészítik az alig észrevehető kisebb utánzásos, azonosításos hatások (gesztusoknak, kifejezéseknek az átvétele iskolatársaktól, munkatársaktól, esetleg csaknem idegen személyektől véletlenszerű találkozások során). Ezek az átvételek úgy kaphatnak az egyszerű utánzást meghaladó jelentőséget, hogy az átvett vonások beépülnek a személyiségbe, és más hasonló, kiindulásukban jelentéktelen átvételekkel együtt formálnak határozottabb jellemvonást. S ami még lényegesebb, egy-egy gesztus, kifejezés átvételekor ennél valójában sokkal többet veszünk át: a helyzet hangulati, légköri vonatkozását, beállítódási módot stb. Az átvett meghaladja az utánzottat nemcsak tartóssága, hanem kiterjedése révén is. Az azonosítás a személyiség-lélektan egyik legáltalánosabb dinamikai kategóriája: állandó folyamat, mindenkire érvényes. Mégis vannak olyan személyek, akinél a feszültségcsökkentésnek ez a fő útja. Pszicho-diagnosztikai szempontból pedig talán még lényegesebb, hogy vannak olyan személyek, akiknél a fejlődési konfliktusok folytán az azonosítási készség eltorzult: ritkán képesek azo
459
A RORSCHACH-PRÓBA
nosításra, inkább renitenciához vezető ellenazonosításra. Számos vizsgálat szól amellett, hogy a szociopátiás személyiség, az antiszociális sors, az azonosítási készség korai elsorvadása, illetve eltorzulása miatt jön létre. Azok a személyek viszont, akiknél az azonosítás vezető elhárító mechanizmus, az alkalmazkodás terén nagy plaszticitást mutatnak, viselkedésük fegyelmezett, és képességeikhez viszonyítva is rendszerint jó teljesítményt mutatnak. Az azonosításos feszültségcsökkentés kiegyensúlyozott lelki életet és jól alkalmazkodó viselkedési módot biztosít. Mégis van bizonyos veszélymozzanata: a könnyed azonosulás révén a személyiség esetleg befolyásolható, átállítható, „megdarálható". Azonosításos konstelláció a Ro-jegyzőkönyvben: 1. Adekvát megoldás a IV. és az I. táblákon. AIV. tábla felszólító jellegében az autoritásnak a képviselője. A tábla adekvát megoldása (Vulg-válasszal, jó formákkal, FHd+ reakcióval) amellett szól, hogy az autoritativ külső hatás nem zavarja meg a személyt, alkalmazkodik hozzá, tehát pszichés történetében súlyosabb azonosításos zavarok nem mutatkoznak. Az I. tábla adekvát megoldása (G és Vulg-válaszok jó formával, súlyosabb zökkenő nélkül) azt a nyitott alkalmazkodást mutatja, amely a hasonulásnak elengedhetetlen feltétele. 2. Gazdag Felfogótípus, ami a sokirányú mintakövető alkalmazkodásnak felel meg. 3. Kiegyensúlyozott Élménytípus: ambiekvális vagy ellensúlyos. 4. Adekvát formavezérlés a szín- és az árnyékolási válaszokban. A színválaszok többsége FFb+, az árnyékolási válaszok többsége FHd+. Ezek az arányok jelzik a külvilághoz való alkalmazkodást érzelmileg és hangulatilag terhelt helyzetben is. 5. Az F2+% nem lehet kevesebb, mint az Fj+%. Az azonosítás egyik legfontosabb jegye. Jelzi az adekvát alkalmazkodást érzelmi feszültség esetében, az érzelmi és hangulati elemek feláldozása nélkül. 6. B:BF= B>BF = azonosításon alapuló jó alkalmazkodás. BF>B = azonosítási bizonytalanság.
Kompenzáció A folyamat meghatározása Alfréd Adlertől (1917) származik, a mélylélektan egyik eretnek irányzatának, az individuálpszichológiának a megteremtőjétől. Freud értelmezéseiben ez a jelenség nem kapott helyet. A dinamikus pszichológia azonban egyre gyakrabban számol a jelenséggel. Lényege: egy hátrányos helyzet kiegyenlítése más tulajdonsággal vagy más helyzetben. Például testi hiba következtében fellépő kisebbrendűségi érzés feszültségének csökkentése, illetve elhárítása magas értelmi teljesítményekkel. Vagy az alacsony termet ki 460
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
sebbségi feszültségének elhárítása vezetési tulajdonságok kibontakoztatásával, s így hatalmi helyzet kialakításával. Minden esetben arról van szó, hogy valamilyen hiányosság a csökkentértékűség kínos érzését váltja ki, és ezt csökkenti a személy a hátrányos helyzet kiegyenlítésével. A kompenzáció nagy jelentőségű, teljesítményfokozó mechanizmus. Nagy veszélye abban van, hogy mesterkélt, gyakran irreális irányba tereli a személyt, aki túlbecsüli saját erejét, a kompenzáció adta lehetőséget, és megoldhatatlan feladatokra vállalkozik. További veszély (és ez a gyakoribb a kompenzációs mechanizmusok esetében), hogy a kiegyenlítés nem teljesítményben történik, hanem képzeletben vagy hangulatban. Ezek a kompenzáció patológiás lefolyásai: túlburjánzó fantázia, illetve paradox hangulati megnyilvánulás a kínos helyzet kiegyenlítésére. A kompenzációs konstelláció Ro-jegyei: 1. Extrovertált Élménytípus és mozgás hangsúlyú Másodlagos Formula. Ez jelzi az irányulást, a szándék hangsúlyát és a cselekvéses végrehajtást. De önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a kompenzációs mechanizmus hangsúlyára következtessünk. 2. Hd-elaboráció. Ez a legfontosabb jegye a kompenzációs készségnek, a szorongásban megmutatkozó hátrányos helyzet kiegyenlítését mutatja. Fokozott érvénye van, ha a jegyzőkönyvben Színelaboráció is előfordul, különösen akkor, ha az elaborációt kínos mozzanat előzte meg. Például: II. „Két ember, szétverték a fejüket... vagy inkább piros csuklyában vannak álarcosbálon". (Ez a válasz az elfőj tásos konstellációba is beletartozik veszélytelenítő és dramatizáló tendenciája révén. A konstelláció többi elemének előfordulása mutatja meg, hogy a személyt inkább az elfojtásos vagy inkább a kompenzációs mechanizmus jellemzi.) 3. BF+ válaszok nagy száma magas Fj+% mellett. A feldolgozatlan tendenciák (BF) a mentális fék (F+) szabályozásával kompenzációs irányba terelődnek. Az elaborációs szintet nem érik el (BF > B), de kompenzációs feszültséget létrehozhatnak. 4. Bkl válaszok, főként Bkl±. A kiegyenlítés veszélyes útját jelzi, a képzeletbeli kompenzációt. Ezt fokozzák a Szcéna-válaszok. 5. Hd-kompenzálás. Ugyancsak a veszélyes elhárítás jelzése. Hangulati kiegyenlítés. Ezt erősíti a Színdicséret akár csak egyetlen előfordulása is. Mindezeknek a jegyeknek a mérlegelésére főként akkor van szükségünk, ha úgy látjuk, hogy a v. sz. hajlik a kompenzációs feszültségcsökkentésre. Ilyenkor főként azt kell mérlegelni, hogy ez a tendencia valóban teljesítményfokozó lesz-e, vagy pedig irreális képzeleti és hangulati kiegyenlítés felé mutat. Az eddig tárgyalt nyolcféle elhárító mechanizmus távolról sem mutatja be valamennyi változatát azoknak az intrapszichikus módozatoknak, amelyek a feszültség csökkentését szolgálják. Freud (1915) leírja még ezeken kívül az int-
461
A RORSCHACH-PRÓBA
rojekciót, az önmaga ellen fordulást, az ellentétbe való átcsapást. Ezek azonban önállóan ritkábban fordulnak elő. Ro-jegyeik tisztázatlanok. Az irodalomban sem találtam utalást ezekre vonatkozóan, és saját vizsgálataim sem vezettek eredményhez. Nem tudtam elkülöníteni a pszichopatológiában jelzett, nem Freudtól származó olyan elhárítómódokat sem, mint racionalizálás, intellektu- alizálás, értékcsökkentő humorizálás. Van azonban az elhárításoknak egy olyan csoportja, amelyet viszonylag nagy anyagon sikerült elemeznem, és amely mind az alkalmazott szociálpszichológiában, mind a pszichopatológiában kiemelkedő jelentőségű, s ez az ela- boráció.
Elaboráció A személyiség sajátosan kimunkált önszabályozása. Az eddig tárgyalt feszültségcsökkentő folyamatok egy részétől abban különbözik, hogy a viselkedés, amelyben megnyilvánul, az elhárítás előtti helyzetekhez viszonyítva magasabb teljesítményt képvisel. Lehetővé teszi a képességek jobb érvényesítését, és az alkalmazkodás szempontjából emeli a személyiség színvonalát. Az eddig tárgyalt elhárítási módok között több olyan van, amelyben a személy az alkalmazkodás szempontjából nagy árat fizet a feszültségcsökkentésért. A regresszió a teljesítménynek, a viselkedésnek, az egész személyiségnek a színvonalcsökkenésével jár együtt. A projekció következménye a valóság eltorzítása, egyszerűbb esetekben szenzitivitás, súlyosabb esetekben doxazma- képzés alakjában. Az elfojtás velejárója a felejtés, mégpedig nem az ökonomikus, az alkalmazkodás szempontjából fölösleges benyomások elfelejtése, hanem az emlékképeknek a feszültségszabályozással vezérelt, gyakran igen lényeges összefüggésekre kiterjedő lesüllyedése. Más, ugyancsak tárgyalt elhárító mechanizmusok a személyiségépítés szempontjából kedvezőbbek, elősegítik a jellemépítést, a pedagógiai és a társas hatások közvetítését, invariáns vonások kialakítását (ilyen a reakcióképződés). De ennek a folyamatnak is súlyos korlátai vannak: a kialakuló jellemvonás túlságosan merev, s így az alkalmazkodást nemcsak elősegíti, hanem a rugalmasságot igénylő helyzetekben korlátozza is. Az elaboráció ezekkel szemben az elhárításnak egy harmadik csoportját képviseli. Elősegíti a váratlan helyzetek megoldását, emeli a teljesítményt, pozitív megnyilvánulásokká alakítja át a lelki élet feszültségét. Az elhárításoknak ebbe a körébe tartozik a már tárgyalt kompenzáció is. Láttuk, lehetnek negatív változatai is, amilyen a hangulati kompenzálás vagy a kiegyenlítésnek a kiindulóértékhez viszonyított irreális felfokozása. De az esetek nagy részében a kiegyenlítés eredményes, és a társadalmi értékben kifejezhető személyiség-színvonalat emeli.
462
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
A teljesítményjavító, a személyiség-színvonalat emelő feszültségelhárításnak a pszicho-diagnosztikai módszerekkel leginkább megközelíthető folyamata az elaboráció; a pszichés alakváltozásoknak olyan sora, amelyben az indulatból alkalmazkodó viselkedési forma lesz. A fogalmat Charcot (1888) vezette be. Ő utalt elsőnek arra, hogy a belső történések a pszichés alakváltozások szempontjából elemezhetők. De a belső áttételrendszemek azt a elemző módját, amellyel az elaborációs folyamatok nyomon követhetők, Freud írta le és szemléltette részint kóros tünetek, részint tehetségmegnyilvánulások kialakulásának formájában (1895,1910,1913). Az elaboráció jelenségkörében mind a gyermeklélektani elemzés, mind a szociálpszichológiai és pszicho-diagnosztikai vizsgálatok számára mi a feszültségcsökkentő folyamatoknak csak olyan változatait foglaljuk össze, amelyek a társadalmi értékek szempontjából jobb alkalmazkodást tesznek lehetővé. E folyamatok jól követhető változata az elhárított feszültség képi áttétele. Az indulati feszültséghez a személy asszociatív előtörténetének nyomán hozzáalakítja a belső szemléleti képet, amely az indulatnak megfelel. Ezzel fantáziában megvalósítja az elhárított vágyat. Vagy annak révén, hogy szemléletessé, ezzel külsővé, s így elviselhetőbbé tette a feszültséget. A folyamat a projekció reciprokváltozata szerint indul, hiszen a feszültséget indokló, kiegészítő fantáziaképet hozunk létre. Az egyébként alacsony szintű elhárítómunkának azonban lehet egy olyan következménye is, hogy tágítja a fantáziákat, fejleszti a pszichés történések belső ábrázolását. Ebben a folyamatban is nyomon követhető, mint minden intrapszichikus történésben az a mechanizmus, amelyet Freud (1900) az álommunkában írt le. Az álom sűríti az élményt, áttolja az indulatot, szemléletessé tesz: képben fogalmaz vagy legalábbis képben is fogalmaz. Ugyanez történik ezeknek az elhárításoknak az esetében is. Gyakran megtörténik, hogy a képi fogalmazás emeli a megismerés szintjét, s csiszolja a megismerés módját. Többször ismertettük már Flach (1925, idézi Sartre 1966) vizsgálatait. A v. sz.-nek fogalmilag nehezen kifejezhető, elvont szavakat kellett megmagyarázni, illetve (más alkalommal vagy más vizsgálati csoportnak) a szó nyomán felötlő, a spekulációt kísérő belső szemléleti képet kellett elmondani vagy lerajzolni. Flach azt tapasztalta, hogy sok esetben a személy a képek megfogalmazásában többet tud a dologról, mint amit verbálisán tudott; a szemléletes leírásban olyan lényeges vonást ragad meg, amelyet spekulációval nem tudott kibontani. A „kompromisszum" szó kapcsán például az egyik v. sz. két egymásba kapcsolódó kört rajzolt, és a kettő által bezárt körszeletet piszkosszürkére satírozta. Nemcsak a részleges megegyezés, a részleges egybevágás mozzanatát szemléltette, hanem a satírozás jellegével még morális ítéletet is mondott a helyzetről, amelyet így ábrázolt. Eredményeket hoztak a piktogramvizsgálatok is (Hegedűs Imre, 1970). Ott is kiderült, hogy a szemléletesbe való áttétellel a jelenségről, a helyzetről való ismeret növekszik, feltehetően azért, mert a megfontolást kísérő feszültség is kifejezésre jutott a képi áttételekben.
463
A RORSCHACH-PRÓBA
Az elaborációs folyamatok első változata tehát: az érzelmi feszültség képi áttétele révén differenciáltabb, hatékonyabb lehet az ismeretem arról a helyzetről, amelyben a feszültség megjelent, illetve arról a tartalomról, amelyet a feszültség kísér. A folyamat második változatát a gyermeklélektani megfigyelések szolgáltatták. Gyakran megfigyelhető gyerekeknél, főként 7-10 éves korban, hogy egy feladatot, egy helyzetet úgy tesznek érdekesebbé, hogy a megoldást további feltételekhez kötik, megnehezítik. Például: a gyereknek könyveket kell átrakni egyik szobából a másikba. Néhány forduló után bevezeti azt, hogy fél lábon ugrálva, majd hátrafelé fél lábon ugrálva vigye a könyveket, aztán azt, hogy három ujjával egyensúlyozva tartsa őket, aztán azt, hogy a kezével ne is fogja, hanem a vállán vigye stb. A feltételeket kombinálja is. A feladat unalmas lenne, a tevékenységi feszültség nincs lekötve, ez nyugtalanságként mutatkozik, s ennek feszültségét csökkenti a próbatételek sorozata: a feladat megnehezítése több figyelmet, több energiaráfordítást kíván; a feszültség nem magának a feladatnak a megoldásában, hanem az ahhoz kapcsolt tevékenység kiegészítésében, a megoldás cifrázásában vezetődik el. Az elvezetés egyben ügyességi gyakorlat is, a mozgáskészség spontán fejlesztésének játékos útja (S. Millar, 1968). A feszültségszabályozás úgy vezet a személyiség színvonalának az emeléséhez, hogy a gyerek a tevékenységhez viszonyítva nagyobb feszültségnek megfelelően variálja a helyzetet, s így a teljesítményét a megnehezített feltételek szintjére emeli. A próbatételnek megfelelő nehezített feltételek azt a szerepet töltik be, amit a képi áttétel az elaboráció másik változatában. A képi áttétel, legyen az fantázia, álom vagy az indulat asszociatív kísérője, a feszültségnek megfelelő közeget teremt; ezzel szemléletesebbé, így megismerhetőbbé teszi a feszültséggel egyenértékű helyzetet. A feltételek megnehezítése a játékos cselekvés szintjén a feladatot módosítja úgy, hogy a megoldás megfeleljen a feszültségnek, az ahhoz szükséges érzékszervi, motoros, egyensúlyi stb. készségek magasabb szintű feladatmegoldásban érvényesüljenek, s így gyakorlódjanak. Az elaboráció harmadik jelenségcsoportja az érdeklődés alakulása. Az indulat az eredeti tárgytól kissé eltávolodik, az eredeti célját kissé áthangolja, és érdeklődés, kíváncsiság, intellektuális ráirányulás alakjában folytatódik. Ezzel az áttolódással együtt az indulati feszültség csökken, mintha maga az áthangolás energiaráfordítása elvett volna valamit az indulat intenzitásából. S ehhez járul még az, hogy az intellektuális ráirányulás bizonyos ismereteket kíván. Erre további energiát kell fordítani, s maga az értelmi habitus, amely az érdeklődés kielégítéséhez szükséges, további feszültséget vezet el a gyakorláshoz szükséges erőfeszítéssel. így az elhárított feszültség értelmi tulajdonságok, készségek formájában tér vissza, mint ezt Freud sokszorosan elemezte, leírta a részösztönök átalakulásának a folyamatában. Ebbe a körbe tartozik például a 8-9 éves korban megfigyelt szorongási elaboráció. A gyerek az infantilis konfliktusok sorozatából, a gyermeki lét fruszt
464
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
rációjából, az énfejlődés nehéz éveiből magával hozott szorongást a halálfélelem gondolatával asszociálja. Ezt a kínos feszültséget dolgozza fel az egzisztenciális kérdésekre irányuló spekulációjával. Az élet, a halál, a születés, a végtelen problémáin töpreng, elméleteket gyárt, ezzel a metafizikai feszültséggel oldja az életkori szorongást, sőt azt átdolgozza a spekulációnak, egy korai életbölcsesség kialakításának a készségévé. A képi áttétel, a feltételek megnehezítése, az intellektuális ráirányulás jelenségeinek közös vonása, hogy lehetővé teszik kínos indulatok elvezetését, elősegítik a feszültség szabályozását, és utat nyitnak ahhoz is, hogy az elhárított feszültség társadalmilag megbecsült cselekvésmódok, készségek, ügyességek, irányulások alakjában emelje a személyiség színvonalát. Ezt az elhárítási módot nevezzük elaborációnak. Legmagasabb foka a Freud által különösképpen kiemelt szublimáció. Ez olyan elhárító folyamat, amelynek során az ösztönös erőkből táplálkozó feszültséget, tevékenységi vágyat a személy más, társadalmilag értékes célra képes felhasználni. Az eredményes szublimáció - ezt hangsúlyozza Freud - az indulatok perverz elemeit dolgozza át társadalmilag hasznos cselekvések indítékává és hajtóerejévé, az átdolgozásnak ezen a fokán az elhárított már nem jár vissza, nem zavarja meg a tevékenység egymásutánját; átalakult. Az elaboráció kifejezést azért alkalmazzuk, mert ennek jelentésköre, ha határesetekben magába foglalja is a szublimációt, annál sokkal kiterjedtebb, és lényeges vonásaiban különbözik is attól. Az elaboráció köre kiterjedtebb azért, mert nemcsak az infantilis részösztönök átdolgozását foglalja magában, mint a szublimáció Freud meghatározásában, hanem főként a reaktív feszültségeket, a szituatív indulatokat. Az elaboráció fogalmára annak a dinamikus pszichológiának van szüksége, amelyik feltételezi, hogy az élet minden helyzetében, minden percében keletkezhetnek feszultsegek, keletkezhetnek indulatok. Feltételezi, hogy nem az egyszer s mindenkorra adott energetikai mennyiség az, amely áttevődik az új helyzetekre, új tárgyakra, hanem előadódhatnak olyan helyzetek, amelyekben a cselekvési térnek, a társas mezőnek a viszonyai új feszültségeket gerjesztenek. A frusztrációs helyzetek, várakozások, a környezet ambiguitása, a cselekvés telítődése és sok más feszült helyzet agressziót, szorongást, érdeklődést stb. váltanak ki. Ezek elhárításának hatékony módja az az átdolgozás, amely valamilyen értékesíthető többletben jelentkezik, a feszültségnek más, jobban kezelhető megfogalmazásában (pl. képben). Az intolerancia, az énesség, a társadalmilag meg nem engedett vágyak, az elaborált feszültségek nem tűnnek el, nem válnak véglegesen értékes társadalmi tulajdonsággá vagy tehetséggé, mint a szublimáció végső eredményében. Az elaboráció olyan feszültségeknek a szabályozása, amelyek mindennap, minden helyzetben újra és újra megmutatkoznak, és a helyzeti feszültséget mindennap újra és újra át kell fordítani képbe, szóba, spekulációba, vagy a funkciógyakorlásnak beillő feltételekhez kell kötni, esetleg valamelyik új elemét kell mint értékeset kiemelni.
465
A RORSCHACH-PRÓBA
Az elaboráció az alkalmazkodás szempontjából előnyös, társadalmilag értékes megoldásokhoz vezető feszültségszabályozás. A szó legtágabb értelmében: indulatok átdolgozása a személyiség színvonalának az emelése érdekében. E fogalom bevezetésére elsődlegesen a pszichodiagnosztikában van szükség. Ennek segítségével választhatjuk külön a feszültségszabályozásnak két diagnosztikailag fontos módját: a patológiásat és a szocializáltál - a kóros tünetképződést, amelyik csökkenti, és az elaborációt, amelyik emeli a személyiség színvonalát. A Ro-próbában mint a képzetáramlás mintavételében az elaborációs folyamat jól megfigyelhető. A benyomás átfordítása képre, ennek korrekciója, megmunkálása éppen olyan világosan szemlélteti a benyomás szocializálódását, a feldolgozás igényességét, az erőfeszítést a jobb alkalmazkodásra, mint ahogyan a regresszióra jellemző Válaszrontás megmutatja a szubjektív elemek túlsúlyát a képi megfogalmazásban, az adekvát forma terhére történő kompromisszumot stb. Ahogyan a válaszrontások azt mutatják meg, hogy a személy a jelentésadásban a képességei alatt teljesít, az elaborációs áttételek azt fejezik ki, hogy a személy a képességei fölött tud teljesíteni, jobb alkalmazkodásra képes. Az elaborációs jegyek olyan személyiséget rajzolnak ki, amelynél a veszélyes tendenciák kiküszöbölése, teljes kiszorítása a tudatból nem történt meg, vagy csak olyan fokban történt meg, hogy ezek szinte állandó feszültségként vannak jelen. Az ilyen személy együtt él a veszélyes tendenciákkal, s szinte mindennap újra és újra elhárítja, azaz feldolgozza őket. Veszélyes útja ez a lelki életnek. A feldolgozás mindig újabb és újabb erőfeszítést igényel, nem természetes, nem automatizált folyamat. Igaz, maga az elaboráció elősegíti valamilyen életvezetési és mentális szokásrendszemek a kialakítását, bizonyos vonások karakterjegyekben rögződnek. De a tiltott vágyak, irreális indulatok feszültsége labilissá teszi az életvezetést, könnyen felborítja a szokásrendszert, és a kidolgozott karakter sem védi meg a személyt az újabb és újabb környezeti konfliktusoktól. Az elhárítás együtt jár az életvezetés szabálytalanságával, a peremhelyzetre való tendenciával. Az indulatok ugyanis, amelyeket elaborá- lunk, a feldolgozás alacsonyabb szintjén neurotikus vagy deviáns (aszociális) magatartáshoz vezetnek. Az elaboráció a teljesítménynek és az alkalmazkodásnak a szintjén védi meg a személyt a patológiás, antiszociális megoldásoktól. Az együttélés olyan indulattal, amely másokat a kóros változatba terel, ezeknek a személyeknek sajátos pszichés helyzetet biztosít - ez a szabálytalanok életmódja és életútja, a fékezetten indulatoknak, a megengedhetetlen vágyaknak, és ezek nagy teljesítményű feldolgozásának az egysége. Az elaboráció lényege, hogy nem a zavaró és tiltott vágyak ellenére történik, hanem éppen ezeknek a felhasználásával. Az elaborációval együtt járó szabálytalanság legtisztább példáit a művészportrékban, illetve más magas intellektuális teljesítményt nyújtó személyeknél figyelhetjük meg. A nonkonformizmusnak és az önszabályozásnak sajátos együttjárásáról van szó, amely gyakran a tehetség egyik jegye, jóllehet távolról sem annak magyarázata.
466
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
A Ro-próba igen érzékeny az elaborációs áttételekre. A jelentésadás elemzésében nyomon követhetjük, amint a benyomások indulati összetevői képzetáramlásban áttevődnek képbe, s az áttétel folyamán adekvátabbak lesznek, egyre jobb teljesítményszintnek felelnek meg. Például: a IV. táblán „Szőrbe öltözött sarkkutató vagy eszkimó szántalpon ül". Az árnyékolás szorongásos feszültséget vált ki. Ezt csökkenti azzal, hogy a benyomásnak megfelelő szemléleti képet eltolja magától. Eltávolítja térben: az északi sarkra; a saját életvitelétől távol eső körülmények közé helyezi: „eszkimó". Az így létrehozott feszültségcsökkentéssel együtt a válasz új tartalmi elemekkel gazdagodik, adekvá- ciója is egyre pontosabb lesz („szántalpak"). Vagy ugyanerre a táblára egy másik jegyzőkönyvben azt a választ kapjuk, hogy „Osállat jégbe fagyva... óriási lábakkal, kis fejjel". A benyomást egyaránt határozza meg a fehér háttér és a szürke folt. Alternációjuknak feszültségét és az árnyékolás diszfóriás hatását próbálja feloldani a v. sz. azzal, hogy a szemléleti képet eltolja időben („ősállat"); eltolja térben („távoli jeges táj"), és a jég asszociációjának a bedolgozásával olyan szemléleti képet munkál ki, amely egy tartalomban egyesíti a figurát és a hátteret; áttetszővé teszi, amivel csökken a veszélye, de mégis megismerhető. Ez a sokféle megmunkálás enyhíti a feszültséget, tartalmasabbá, érdekesebbé, érthetőbbé teszi a jelentést. A nagy elaborációs erőfeszítés ellenére is beékelődik a jelentésadásba egy patológiás mozzanat, amely a testvázlat labilitásával függhet össze (Mezei A., 1965): Nagyítás és Kicsinyítés egy válaszban. Egy harmadik jegyzőkönyvből (37 éves férfi, grafikus):
IV. Mocsaras táj, itt emberek, állatok vannak, elsüllyednek a mocsárban. (Az ember és állatfigurák a [14] rész két oldalán helyezkednek el.)
D HdF Sár Bkl± MT Táj
Veszélyr. Feszül tségi elab.
Ez a válasz is képi áttételben fogalmaz meg egy súlyos szorongást. Víziószerűvé teszi, s így jóllehet ijesztő mint kép, mégis elviselhetőbb. Ebben az értelemben a válasz feszültségszabályozó. Az áttétel a képzettartalmat gyarapította, így a teljesítményt is emelte, de távolról sem olyan szintre, mint például az előbbi példákban a „szános eszkimó vadász". Elaborációs folyamat játszódott le, mert a benyomás súlyos feszültsége enyhült, és az enyhüléssel együtt az áttétel révén a képzetáramlás gazdagodott. De vagy az áttételben megnyilvánuló jelentésadó, formaadó készség bizonyult közepesnek, vagy a feszültség volt túlságosan súlyos, a lejátszódott elaboráció eredménye csak közepesnek mondható (Bkl±; HdF). Azonos erőfeszítésű és mechanizmusú feldolgozási mód tehát nem vezet egyforma szintű teljesítményhez. Az, hogy az adott elaborációs folyamat milyen képességi szintet, milyen tehetséget jelez, csak teljesítményben határozha-
467
A RORSCHACH-PRÓBA
tó meg. A teljesítményt megelőző elaborációs prognózis kiterjedhet a feszültségoldásra, de nem terjedhet ki az eredmény értékére. Az elaborációs konstelláció jegycsoportjai a Ro-ban: Az elaborációs jegyek már szórványos előfordulásban is jelzik, hogy a személy feszültségelvezetésében az elaboratív mozzanatok szerepet játszanak. A táblák felszólító jellege azt is valószínűsíti, hogy milyen helyzetben várható az elaborációs feszültségelvezetés. Ahhoz, hogy vezető elhárító mechanizmusnak nevezzük, az érzelmek, hangulatok áttételes, színvonalemelő elvezetésének tendenciaszerűen kell mutatkoznia a jegyzőkönyvben. Éppen úgy, mint a Válaszrontásnál, látnunk kell, hogy a válasz a jelentésadás közben módosul, átalakul, közben gazdagodik, változatosabb, eredetibb és formailag is jobb lesz. Ennek a tendenciának a megnyilvánulásai a következők: 1. Vulgáris válaszokból kiinduló originális megoldások. A jegyzőkönyvekben több helyen találunk olyan válaszokat, amelyek kiindulásukban, főként a feldolgozásmódot és a determinánsokat tekintve vulgáris, tartalomban pedig szokatlan, originalitásra hajló elemeket tartalmaz, majd kombinatív vonások réven az originalitás szintjét is eléri. A személy úgy emel ki a tábla összbenyomásából egy-egy egységet részletet vagy az egész foltot, ahogyan azt kultúrkörének az átlagos szintjén tapasztalhatjuk, de már az észlelésben elkezdi átdolgozni a szemléletet, egyre inkább eltávolodik az átlagos megoldástól, és éri el az átstrukturálódásnak, a jelentésadásnak azt a fokát, amelyet az általános lélektanban kreativitásnak mondunk, s a Ro-ban esetleg originálisnak jelölünk. Vannak olyan válaszok, amelyeknél meg kell adni mindkét jelet, a Vulg-ot is a kiinduló formára, és az Orig-ot is a kimunkált változatra. A legtöbb válaszban azonban az Orig-ot nem jelölhetjük, csak a tendenciát állapíthatjuk meg. Ezt gyakran V-O jellel tüntetjük fel. Példák egy 37 éves író jegyzőkönyvéből: VIII. (1) „Két gyík mászik fel egy japánkert-akvárium kompozíciójában. Egy hőmérő belelóg az akváriumba (7)". A két állat V1( az ebből kiinduló szukcesszív kombináció fokozatosan vonja be a jelentésadásba a további elemeket, s jut el az akváriumba belelógó hőmérővel az egyik elem originális megoldásához VII. c „Jávái figurális ábrázolásra emlékeztet; antropomorf istenségek elefantpofát öltenek, mint kariatidák szerepelnek. Felettük templomboltozat, közöttük kis szög, amivel az archeológusok megerősítették a bomladozó boltozatot.".
WM$$
........... ............................................................................................................................. ..................................................... .......
Az „elefántpofák" V3 válaszából kiindulva rengeteg tartalmi elem bevonásával történik a felkeltett indulatok szabályozása. A Deformálás és Statikai reakció szorongást, lelkiismereti nyugtalanságot fejeznek ki. Ezeknek feldolgozási tendenciája a Sacrum és az Archit elem, amelyek tartalomként kapcsolódnak a vulgáris szemléleti egység Td-tartalmához. így alakul ki az eredeti, formailag minden részletében adekvát, gazdag válasz. Igen jellegzetes ennek
468
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
a személynek mindkét itt közölt válaszában az Obj-elem: „szög" a VII. és „hőmérő" a VIII. táblán. Egy később idézett válaszánál látni fogjuk, hogy a Vl-on az ugyanilyen típusú Medián-vonulatot „lovassági kard"-nak mondja. Mindhárom táblán a jó minőségű, komplex, kimunkált, vulgáris kiindulású, originális tendenciájú válasz kombinatívan utolsó mozzanata egy tárgy, amely formailag önmagában ± lenne, de az elrendezésben való funkcionális szerepe révén magas színvonalú F+ válasznak minősíthető. S tegyük hozzá, hogy a tárgy mindhárom esetben szexuális szimbólum. Rendkívüli teljesítmény; a feltehetően lényeges feszültség jó megoldása. De a három megoldás jelentésadási technikájában mégis van sztereotip mozzanat, amely e magas szintű elaboráci- ónak egyben a határait is megmutatja: az elaborációs rutint. Egy 35 éves, esztétikai orientációjú filozófus, eredeti esszéíró jegyzőkönyvéből: VI. „Kiterített állatbőr. A vadász ősember elképzelése, ahogyan a bőrt elképzeli, ahová be lehet bújni melegedni.". A VI. táblával felkeltett igen nagy feszültséget (az előtte lévő válasz DGkonf; FHd-), úgy csökkenti, hogy távolít (ősember). De mintha ez sem lenne elég, a V, kiindulás után a képzetáramlás átcsúszik a dereizálásba: az amúgy is távoli lénynek az elképzelésébe. Ennek is van elaborációs fonala: a v. sz. megmarad a távolítással létrehozott áttételes közegben, az ősember képzeletében; ebben a közegben hoz létre vágyteljesítő fantáziát (Asszoc B). Az egész, mint az ősember képzelete, nyilvánvalóan Orig-válasz, kiindulása viszont Vj volt. A vulger válaszok originális megragadására utalnak azok a szerzők, akik pszichotikus válaszokat elemeztek (Delay-Pichot-Perse, 1958). Példájuk: VIII. (1) „Egyiptomi állat, a fáraó macskája". Nyilvánvalóan Vj válasz, a távolítás révén elaboratív mozzanattal. Beletartozik a Vulg-Orig tendenciába. Ilyen típusú válaszok szkizofrén jegyzőkönyvekben előfordulnak, de nem mint a szkizofré- niának, hanem mint a premorbid személyiségnek a jegyei, amelyek sokáig kísérik a személyiséget, és csak a defektuálódásban esnek ki. Egyik vizsgálatunk azt mutatja, hogy ez az elaborációs választípus olyan szkizofrén betegeknél is kimutatható, akik a betegségüket megelőzően intellektuális irányulásúak voltak, és az elaborációs feszültségszabályozás jellemző volt rájuk. Két betegcsoport jegyzőkönyvének az elaborációs változatait hasonlítottuk össze. Mindkét csoportban súlyos (de még nem defektuálódott) szkizofrén betegek voltak. A két csoport nemben, korban, iskolázottságban és a folyamat súlyosságában megegyezett. Az A csoporthoz egyénenként rendeltük hozzá a B csoportot. A két csoport között az egyetlen adatszerűén kimutatható különbség a foglalkozásban és az iskolázottságban kifejezésre jutó intellektuális irányulás volt: az A csoport valamennyi tagja egyetemet végzett, a B csoportnak egyetlen tagja sem végezte el a középiskolát. Az A csoport tagjai megbetegedésük előtt értelmiségi munkakörben dolgoztak (orvos, tanár, könyvtáros, közgazdász stb.); a E csoport tagjai megbetegedésük előtt segédmunkásként vagy szakmunkásként dolgoztak.
469
A RORSCHACH-PRÓBA
A két csoport összehasonlításában a vulgáris válaszokból kiinduló originális megoldásokat négy csoportba soroltuk: V—O—1. Szemléleti anyagában konvencionális Vulg-válasz, a jelentésadás is az, de a megnevezésben az originális felé mutató szokatlan vonást észleltünk. Például II. (1) „Két mackó csókolózik". V-O-II. Egy elaborációs többletmozzanattal, Távolítással, Perspektívával vagy Kombinációval kiegészített Vulg-válasz. Például: I. (1) „Múmia". V-O-III. Kombinációval és még egy elaborációs mozzanattal kiegészülő Vulg-válasz, de nem DGkomb. Például: VIII. (1,5) „Indiai tigris kapaszkodik fel egy olajbokorra". V-O-IV. a vulgáris kiindulású válasz teljes átdolgozása. Például: IX. „Középkori kardpárbaj, hátul a sorompó, amit felemeltek már (16), zöld pázsit (2), ledobták a köpenyüket (3). Az A csoport 11 jegyzőkönyvében 29, a B csoport 11 jegyzőkönyvében 6 V-O választ találtunk. Ezek megoszlása:
V-O-I.
V-O-II. V-O-III.
V-O-IV.
A csoport
14
13 1
1
B csoport
6
-
-
Az összehasonlítás azt a feltevést erősíti meg, hogy a V-O jelenségben megmutatkozó elaborációs készséget, az intellektuális irányú jelentésadási feszültséget a defektállapotot megelőzően a pszichózis nem semmisíti meg. Az elaborációs erőfeszítés áttörhet a pszichózison, és az ilyenkor létrehozott produktumok az öngyógyítás törekvését fejezik ki, a premorbid állapot teljesítményének felelnek meg. Rokona ennek a jelenségnek a Roy Schafer (1954) által bevezetett fabulációs választípus. így nevezik a jelentésadásnak azokat az összetevőit, amelyeknek nincs tárgyi támpontjuk. Például: az Internacionalitással jelzett válaszok, a Veszélyasszociációk stb. Olyan válaszok, amelyekben a személy eltávolodik a valóságtól, tehát a folttól, és kitalált elemeket sző a jelentésadásba. A pszichológusok, akik ezt a jelölési egységet alkalmazták (Slullitel és Sorribas 1971) azt tapasztalták, hogy a fabulációk egyforma gyakran fordulnak elő művészeknél és szkizoform, prepszichotikus határesetekben. Csakhogy a dél-amerikai vizsgálat szerint a kétféle előfordulás között alapvető különbség van. A szkizoid határeset csoportjában főként konfabulatív tendenciájú válaszrontó fabulációk fordulnak elő (pl. VI.: „Egy bozontos macska éppen most próbálja szétválasztani a jót meg a rosszat"), míg a művészek csoportjában a fabulációs válaszok formailag adekvát megoldás irányába módosultak (pl. VII.: „Egy nő alsóteste, a testet kettészakították, és most egy csukló tartja össze az anus tájékán"). 470
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
Amit ebben a vizsgálatban konfabulatív irányú fabulációnak mondanak, azt mi Bizarr verbalizációval is jelöljük, minthogy tárgyi támpontok nélküli elemek is bekerülnek a válaszba. A művészek csoportjában észlelt fabulációk viszont tartalmukban bármily megdöbbentőek is, nem jelölhetők Bizarr verbalizmus- nak. (A VII. táblán adott példa „Bizarr szexualitás", de nem Bizarr verbalizmus) Ez a vizsgálat is alátámasztja azt a fontos tapasztalatunkat, hogy a V-O tendenciát (a vulgárisból az originalitásba való átmenet készségét) a pszichózis nem semmisíti meg. 2. Sűrítések. Modellje a különleges reakcióként szereplő Sűrítés. Lényege: két szemléletnek olyan teleszkopálása, amelyben az area egy resze kettős jelentesű Az elaboráció sűrítési tendenciájába az egybevonásnak kevesbé szigorú kritériumokhoz kötött változatai is beletartoznak, amilyen a Juxtapozíció, a Kettős lény, vagy a Kontaminációs tendencia, amennyiben nincs Bedeutung, és a v. sz. érzi a válasz esetleges abszurd voltát. Ebbe a tendenciába tartozik tehát minden válasz, amelyben az álomhoz hasonló tartalmi, formai egybevonást végzünk. Példa egy 50 éves festőművész jegyzőkönyvéből: V. VII. IX.
„Lepkének és madárnak egy furcsa keveréke." Kettős lénynek vagy Juxtapozí- ciónak kell jelölni, de az elaborációs sűrítésbe beletartozik. „Kontúrforma kapcsolódás szárnyszerű fejdísszel, lópatával, mitologikus lény." „Mintha két megnevezhetetlen lény játszana egymással valamit, csápszerű végtagokkal, melyek ugyanakkor egy állat orrából csapódnak ki, ez stilizált lóra emlékeztet; ugyanakkor ember is, metamorfotikus állat-ember kapcsolatban "
Ilyen és ehhez hasonló válaszok több más helyen megtalálhatók a jegyzőkönyvben. („Napóleon-kalap végtagokkal", „Ördögfejű lény csápokkal, karokkal".) Amikor ezt a tendenciát vizsgáljuk, nemcsak az olyan lidércálomszerű hangsúlyozott sűrítéseket vesszük tekintetbe, amilyen a 29 éves filozófusnak ez a válasza: IV. „Egy német katonanő, hitlerista, az auschwitzi haláltáborból, az aznapi kegyetlenkedés után fáradtan leül, de a szája (12 ) egy női nemi szerv", hanem ugyanennek sokkal egyszerűbb változatát is: „Egy nyitott virág, de persze női nemi szerv is". Vagy az egyszerűen Kettős lénynek jelölt választípusokat, mint „kentaur" vagy „lótestű nő". 3. Képi áttétel. Az elaboráció legtisztább változata. A személy úgy ad jelentést a foltnak, illetve egy foltrészletnek, hogy a tisztázatlan jelentésű táblával felidézett feszültséget átfordítja képbe. A megjelenítés révén a kép indokolja, reálisabbá, és ezzel elviselhetőbbé teszi a feszültséget. Egyben kifejez valamit a feszültség mélyebben fekvő motívumaiból. Értelmezéssel, utalásos vagy jelképi fonalon eljuthatunk távoli, konfliktuózus indítékokhoz is, éppen úgy mint egy álomnak, egy fantáziának vagy egy tévcselekvésnek az értelmezésében. A viselkedésszintű feszültség áttétele, kívülre helyezése csökkenti valamennyire az indulati terhelést, s az elvezetés a válasz kimunkálásában mint teljesítményben mutatkozik. A folyamat modellje a Feszültségi elaboráció, 471
A RORSCHACH-PRÓBA
amikor is a kép tartalmában, determinánsaiban, gyakran lidércálomra emlékeztető ábrázolásában közvetlenül jelzi az elvezetendő feszültséget, főként szorongást. Ennek egyik változataként ismert a Statikai zavar - helyzeti nyugtalanságot, a veszélyhelyzetben való alacsony toleranciát jelzi. Kifejezésre jut benne a veszélyfeszültség kompenzációs és elaborációs leküzdésének az a vágya, hogy a külvilág legyen jól elrendezett, minden legyen a helyén, minden legyen biztonságos. Ehhez a csoporthoz tartozik még a Távolítás és a Perspektíva. A Távolítás egyszerű elaborációs mód. A személy tartalmilag térben, időben, körülményekben eltolja, egzotikus tájra helyezi a jelentést, ezzel érdekesebbé teszi; a távolsággal csökken a benyomás feszültsége, s ez a fokozott érdeklődésben mutatkozik. A Perspektíva dimenzionális áttétel, reálisabbá teszi a jelentést, és így csökkenti a feszültséget, amely legtöbbször elsődlegesen a tábla felszólító jellegéből fakad. A klinikai tapasztalat azt mutatja, hogy a Perspektívaválasz egyszeri előfordulása is magas fokú elaborációs készséget jelez: a külvilágról való szemlélet alakításának készségét. Prognosztikai jelentőségét az adja, hogy nemcsak modellreakció, hanem egy fontos készség jelzése: az elaboráció számára kedvező mentális habitust mutatja meg. A képi áttételek elaborációs csoportját is tendenciaként mérlegeljük a jegyzőkönyvben, s így nemcsak a kifejezetten így jelölt válaszokat soroljuk ide, hanem az arra irányuló megnyilvánulásokat is. Példák: 34 éves nő, tudományos kutató. IV. V. VI.
„KísértetJön, jön és fel akarja falni az embert, vagy az unalom jön, felfalja az embert. Átkarolja és felszívja... lidérckísértet." „Denevér, szintén mitikus denevér. Tudatalatti, ami feltör, és az embert meg markolja. »Nem is tudtam, hogy ilyen van bennem« jeligére..." „Ez egy hegy, amit meg kell mászni, és ott várja az embert, nem is tudom mi, bagoly (3). Valamit el akart érni, és ezért az egész hegyet megmászta."
--
Ezt a három választ az elaboráció mérlegelésekor természetesen Feszültsé- gi elaborációnak tekintjük. Távolítási válaszok: VII. VIII. IX.
„Kép a reneszánszból. „Vezúv". „Szép, déli táj".
A képi áttétel tendenciájához ez a hat válasz is elegendő. Ezek mellett a perspektívaképzés tendenciája mutatkozhat a következő válaszokban.
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
59 éves férfi, író. Perspektívák:
III. (13 alul) „Mintha egy fasorba látna az ember, amelyikben jelzőtábla van.' VII. (3,4) „Plasztikus térkép, hátul mintha egy kis ház látszanék."
Távolítások: X. (3) „Gótikus templom két kis szörnye" (6) „Tropikus virág".
37 éves nő, tudományos munkatárs IV. c (4) „Az éj királynője, fátyol leng utána, mesebeli sziklás hegyen. Innen húzza elő a fátylakat a középső sötétből, aztán szétteríti, reggel a hajnal ráfúj és eltűnik." 1 V. b (13,14) „Csipkerózsika udvarhölgye és a rokkája... kedves, mert szépen hajlik a feje a rokkához, szép a nyakvonala." VII. „Szeretném eldönteni, hogy statikailag hogy vannak megalapozva, mert ugye ezek kis mellszobrocskák, de mi az, amin állhatnak?"
Ez a három válasz a Feszültségi elaboráció tendenciájának felel meg, bár a mesei motívum csökkenti színvonalukat, mert lehetséges, hogy egy sablonszerű maradvány reminiszcenciájáról van szó. Nem biztos, hogy ebben a képi áttételben megfelel az adott feszültség spontán átdolgozásának, csupán teljesen kész emlékmaradvány felelevenítése is lehet. Még inkább mutatja az elaboráci- ós tendenciát, s egyben a korlátait is a Perspektíva-tendencia. II. „Vaginabemenet precíz rajza. Középütt nagy űr van benne." „A belseje meg van feketedve... de lehet, hogy csak a felhúzott lába, és nem is érdekes, hogy fekete." A szemlélet mélységi, jóllehet nem annyira egyértelmű, hogy Perspektívának jelölhessük. Ugyanezen a táblán egy következő válasz: „Szikla, bokrok, hegy és hátul a tűz." Még itt is érződik a mélységszemlélet, jóllehet Perspektívának nem jelölhető. A következő válaszban azonban ez teljesen eltűnik: „Metszetben a Föld". A választ a Tűz-tartalom kapcsolja az előzőhöz. A Szex-tartalmat kísérő feszültség elhárítása során mutatkozott a perspektívaképzés; ez fokozatosan háttérbe szorult, majd a keresztmetszet-szemlélettel az elaboráció eredménye a visszájára fordult. Az elaborációs készség megvan, de a feszültséget nem oldja meg; patológiás tünetképződés várható: a keresztmetszet után még ugyanezen a táblán Színdramatizálás, 3 Szem-válasz, 2 zw-válasz és Számreakció jelenik meg. Az erőfeszítés, amelyet a mélységszemlélet fejez ki, kudarcot vall, a Válaszrontással regresszió veszi kezdetét. 4. Határeset-reakciók az áttételes alakítási folyamatban. Az alakításokat, legyenek sűrítések, képi áttételek, vulgárisból kiinduló originális megoldások, a v. sz. valamilyen módon szövögeti. Jelentésadási magatartásában van valami játékos elem, ami ellentéte a Bedeutungnak, és még az esetleges sötét tónus el 473
A RORSCHACH-PRÓBA
lenére is megmutatja az elvezetés örömét. A képszövögetésbe infantilis és patológiás elemek keverednek, a normál jelentésadáshoz viszonyítva határesetek. Ez a tendencia úgy mutatkozik meg, hogy az elaborációs alakításokat Transzparenciák, Juxtapozíciók, Dereizálások kísérik, de még esetleges kóros jellegük is játékosan mutatkozhat. Jól szemlélteti ezt annak a jegyzőkönyvnek (29 éves férfi, tudományos munkatárs) a tendenciája, amelyből már idéztünk a Sűrítés kapcsán (hitlerista katonanő, szája női nemi szerv). Az áttételek folyamán megnyilvánuló határesetreakciók tendenciája így mutatkozik: „Címer, két mitológiai alak tartja... Szárnyuk, lábuk, büszkén tartják a fejüket. Leginkább egy komornyikállam (címere), amelyben az arisztokráciát utánozzák groteszkül."
A sűrítés (Kettős lény) mozzanatába játszik bele a Juxtapozíció. A determináns Bsec; így a válasz együtt mutatja a sűrítőtevékenységben az erőfeszítést és az infantilis játékosságot. „Két törpe, kardvívók... A sziluettjük... kardpárbajt vívnak a király kedvére. Csak a király miatt bohóckodnak."
A magas színvonalú válaszban a vulgárisból kiinduló originális megoldás közben a sziluettmozzanattal beleszövődik a Dereizálás. „Mosőmedve mászik fel a sziklán az állatkertben. Műsziklák. Az alsóban van az erő, a felsőben az elnagyoltság. A medvék szomjasak. Odatapadt a négy lábuk, és ebből merítik az erőt, hogy a vidéket meghódítsák, vizet fakasszanak."
Vulgárisból kiinduló, a Kombináció és az adekvát megoldás révén magas színvonalú originális megoldás, amelybe Számreakció szövődött. A válasz színvonala és a jelentés játékos szövögetése különíti el a hasonló típusú kóros megoldásoktól. 5. Biztos fékrendszer. A jegyzőkönyv alapján csak akkor következtethetünk arra, hogy az elaboráció vezető elhárítási rendszer, ha ezzel a képszövögető alakítással együtt jár az adekvációra irányuló erőfeszítés, a fantázia burjánzásának a fékezése, egyszóval az, amit Binder (1932) nyomán szofropszichikus reakciónak nevezünk. Az énnek a készenléte arra, hogy a jelentésadási kalandok ne sodorják el, s a szövögetés játéka ne semmisítse meg a jelentést. Az elaborációhoz szükséges erőfeszítésnek a tendenciája mindenekelőtt a fékrendszert foglalja magában, magas F+%-ot (ezen belül az F,+% nagyobb a F2+%nál), harmonikus Vulger-mutatókat, normál övezetbe tartozó T%-ot. Mindez azt jelenti, hogy a személy fékezni képes indulatait. Ez aztán megnyilvánulhat a figuraháttér jó megoldásában (FH+), Színelaborációban, Hd-elaboráció- ban, utalásos reakciókban. Itt is a jegyzőkönyvet átszövő tendenciáról van szó. 474
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
Példaként egy politikus jegyzőkönyvének az elaborációs tendenciáját mutatjuk be. 55 éves férfi, történelmi figura, ellentmondásos, súlyos szubjektív, énes leágazásokkal, kíméletlen autokratikus magatartással. Közismert életrajzának kritikus fordulataiban nagy akaraterőről, és a cél nemegyszer egoista cél érdekében nagy akarati erőfeszítésről tett tanúbizonyságot. A vizsgálatot Kozmut- za Flóra végezte 1948-ban. Fj+% = 88 ; F2+% - 83; V% = 40; V!: (V2 + V3) = 9:2; T% = 53. Ambiekvális Élménytípus, kiegyenlített Másodlagos Formula. A X. tábla FH+ válasza: „Nyúl" (26 a teste, 16 a feje). A fékrendszer valamennyi mutatójában és viszonylatában optimális, egy vulgárisból kiinduló jó figura-háttér megoldással. Másik példaként a már említett 34 éves nő, tudományos munkatárs szofropszichikus adatait foglaljuk össze: Fj+% = 88 ; F2+% = 83; V% = 46; V!: (V2 + V3) = 7:4; T% = 30. A II. táblán jó figura-háttér megoldás: „Márványtemplom" (14 és 4 a csúcsa). Ehhez járul a szofropszichikus reakciót legjobban kifejező Szín- és Hd-ela- boráció: II. „Két táncoló mackó vörös glóriával" és VII. „Felhőkön lebegő angyalok". Magas fékrendszeri színvonal. De a T% a megengedett alsó határon van: az Élménytípus ellensúlyos extravertált; a Másodlagos Formula ennek pontosan megfelel. A fékezés nem teljes, az elaborációs erőfeszítést a tünetképződés csökkenti. 6. Energetikai feszültség, és ennek gátlásos szabályozása. Abban a csoportban, amelyet a valóságos teljesítményben mutatott magas elaborációs szint alapján állítottunk össze, feltűnően sok volt az olyan Felfogótípus, amelyben zw és Do szerepelt. Ennek a mutatónak az értékét növelte, hogy egy alacsonyabb szinten megmutatkozó elaborációs erőfeszítési csoportban is hasonló gyakoriságot találtunk. Ez a csoport egy középiskolai esti tanfolyam osztálya, 20 és 30 éves kor közötti felnőttek, akik egész napi munka után végzik a középiskolát. A feladati erőfeszítéshez szükséges energetikai többletet jelzi a zw- elem a FT-ben. A Do pedig annak a morális vezérlésű gátlásnak felel meg, amely lehetővé teszi, hogy megjárják a kitűzött cél érdekében szükséges kissé asz- ketikus életű tat. Feltehető, hogy az energetikai mozgósításnak és a morális gátlásnak ez az együttes előfordulása beletartozik az elaborációs konstellációba. Ezt az adatot egy másik vizsgálat is kiegészíti. A kontrollként használt sine morbo csoportokban különválasztottuk az érettségizetteket és a nem érettségizetteket. Ez az iskolázottság szerinti szétválasztás mindenekelőtt azt igazolta, hogy az érettségizett csoportban lényegesen gyakoribb a zw a FT-ben, mint a nem érettségizettek csoportjában. Különbségük p<0,l szinten megközelítő szignifikanciájú. Ugyanez a különbség azonban a neurotikus és pszichopátiás csoportokban tökéletesen eltűnik, és a zw nélküli FT éppen olyan gyakori, mint a zw-elemet tartalmazó FT mind az érettségizettek, mind a nem érettsé
475
A RORSCHACH-PRÓBA
gizettek csoportjában. Ezek az adatok amellett szólnak, hogy a zw a mentális erőfeszítésnek azt a többletét képviselheti, amely együtt jár az eredményes iskolázottsággal (esti gimnazisták, érettségizettek csoportjában). Nincs támpontunk ahhoz a kérdéshez, hogy a zw válaszokkal jelzett energetikai mozzanat feltétele vagy következménye az iskolázottságnak. Mint mutató csak normális, pszichikusán egészséges csoportokban mutatkozik. 7. Dilatált vagy ambiekvális ÉT. Az igen magas elaborációs szintet mutató 15 főből álló csoportból tízen ezt az Élménytípust adták ( 66 %); a városi lakosság nagyjából reprezentatív csoportjából 38%. A különbség p<0,l szintű; nem éri el, de megközelíti a szignifikancia határát. Ez a kétfajta ÉT megfelel az elaboráció dinamikus feszültségének, valamint az érzelmi és hangulati fékrendszernek is, amelyet a magas teljesítmény megkíván. 8. (M) előfordulása. Ez a reakciós mód az általános értelmezésben az irrealitás jelzése. Azt mutatja, hogy irracionális mozzanatok is belejátszanak a viselkedésbe. Az átlaglakosságban a vizsgált sine morbo személyek 26%-ánál, a magas szintű elaborációt mutató személyek 66 %-ában fordul elő. A különbség a két csoport közt szignifikáns, X2 = 8,3; p <0,01. Ez főként azért meglepő, mert a kóros tünetképződés szempontjából összeállított csoportok közül a szociopátiás csoportot jellemzi szemben a neurotikusokkal. Az értelmezés szerint ez a választípus az irreális fantáziaszövögetéssel és a laza életvezetéssel függhet össze. Feltehető, hogy az elaborációs csoportnak és a szociopátiás csoportnak ez a közös vonása annak a szabálytalanságnak, magatartási kötetlenségnek felel meg, amelyet a szociopátiás leágazás és az elaborációs csoportban gyakori nonkonformizmus egyaránt létrehozhat. Mindenesetre az (M) csak akkor tekinthető az elaboráció jelzésének, ha a FT- ben G mellett Do és zw is előfordul, s a fékjelzések (F%; T%; V%; B+) az átlagövezetbe tartoznak. 9. Tartalmi változatosság. A képzetáramlás gazdagsága érthető módon beletartozik az elaborációs konstellációba. A sine morbo csoportokban a tartalmi körök száma 8 és 12 közt van, neurotikus csoportokban 6-10 között, az eltérések ezeken az átlagövezeteken belül nagyrészt az iskolázottsággal függnek össze. Az elaborációs csoportban a tartalmi változatosság lényegesen nagyobb; a csoport felénél 16-20 a tartalmi körök száma. Az átlagérték 16, míg az iskolázott sine morboknál az átlagérték 11. Még inkább jellemzi az elaborációs csoportot a tartalmak változatossága: a tartalmak szóródása 1,4-1,6 . Ez azt jelenti, hogy minden válaszra átlagban másfél tartalom jut. A benyomások sűrű, gazdag képzeteket váltanak ki. Az asszociatív gazdagság kitűnő mutatója az elaborációnak, de minthogy a képzettorlódások patológiás folyamatban is előfordulhatnak, csak a szofropszichikus fékrendszer mutatóival együtt értelmezhető. 10. Az elaborációs jegyek változatossága. Az összefoglaló mutatók (FT, ÉT, F% stb.) mellett mintegy 15-féle különleges reakciót tekintünk elaborációs jegynek. Ezeknek minden előfordulása elaborációs feszültségszabályozásként
476
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
értelmezhető. De egy-egy jegynek önmagában csupán lokális, szekvenciális értelme van. Arra utal, hogy a válaszban egy adott feszültséget a személy képes elaboratív módon elhárítani, de nem ad támpontot arra, hogy az elaboráció mennyire jellemzi a v. sz. viselkedését, önszabályozási habitusát. Erre vonatkozóan támpontot a különleges reakciók segítségével csak akkor kapunk, ha a jegyzőkönyvben négyféle elaborációs jegy fordul elő. Ez már a jobb teljesítmény mellett szól, és még kóros esetben is prognosztikailag kedvező. Külön kell mérlegelnünk a IX. táblára adott válaszokat. A képességek mozgósítására, magas teljesítményre csak akkor következtethetünk különleges reakciók alapján, ha az elaborációs fordulatok a IX. táblán sűrűsödnek. Különösképpen fontos, hogy ezen a táblán kombinációs választ kapjunk, vagy legalábbis kombinációs tendenciát észleljünk. A tábla inadekvát megoldása általános elaborációs tendencia esetén amellett szól, hogy a v. sz. átmenetileg képességei alatt teljesít, teljesítménye romlott, dekoncentrált. A mentális mozgósítást más feszültségek, konfliktusok akadályozzák. Az elaborációs konstelláció összetevői lényegében három személyiségvonás közvetítésével jelzik a feszültségszabályozásnak ezt a módját. A három vonás: > Kreativitás. A személyiségnek az a készsége, hogy átstrukturálja a szemléletét, elszakadjon vagy legalábbis eltávolodjon azoktól az automatizmusoktól, amelyek a változás előtt már kipróbáltan szolgálták az alkalmazkodást, s ily módon új megoldást keressen és találjon. Ezt a vonást mutatja főként a vulgárisból az originálisba hajló tendencia. A személy rendelkezik azokkal a sztereotipekkel, amelyekkel a kultúrkörében a Ro- foltokra mint helyzetre általában reagálnak. De ez a sablonmegoldás nem elégíti ki. Mentális habitusának egy fő vonása, hogy idegenkedik az automatizált helyzetmegoldástól. Használja mint legegyszerűbbet, de minden helyzetben tapogat, keres, próbálkozik. > Nonkonformista szemlélet. Kiindulásában gyakran egybevág a kreativitással, lényegében mégis különbözik attól. Nem helyzetmegoldás, hanem értékelés. Nem teljesítményirányú értelmi műveletekben ragadható meg, hanem egy értékrendszerben. Nem annyira mentális, mint inkább morális hozzáállás a helyzetekhez. Mint szemlélet azt implikálja, hogy a meghökkentő értékesebb a megszokottnál; a határeset-megoldás értékesebb, mint az átlagos megoldás, tendenciájában függetlenül attól, hogy melyik a célravezetőbb. Ez a magatartás kétségtelenül beletartozik, kiegészíti, alátámasztja a kreativitást, részese az elaborációnak, de önmagában aligha vezethet elaboratív teljesítményre. Az elaborációs jegyek közül ezt a nonkonformista szemléletmódot képviselik a Sűrítések, és főként a képi áttételekbe beleszőtt infantilis és patológiás határeset-reakciók. > Az erőfeszítés készsége, az energetikai mozgósítás, a szofropszichikus szabályozás. Ezek a vonások megfelelnek annak, amit a neurofiziológia a magas aktivációs szint működési meghatározásában foglal össze. Ezt
477
A RORSCHACH-PRÓBA
a vonást képviselik a szabályozási mutatók (F+%; FH+ reakciók, Élménytípus), valamint a zw-elemek. A Ro-próba tehát annak révén ragadja meg az elaborációt mint a feszültségszabályozás preferált módját, hogy megmutatja a laza, szabadon kereső orientációt a tudatműködésben, és az ezzel párosuló szigorú belső szabályozást: az újnak a keresését, és az érvényességi igényeknek a megkötöttségét. Ezt a sajátos ellentmondást, amely az elaborációs szabályozás jellegzetes eseteiben a viselkedés nyugtalanságában, zaklatottságában is megmutatkozik. Az elaborációs jegyek csoportosítására és értelmezésére két példát mutatunk be. Mindkét jegyzőkönyv kiemelkedő személyekről készült.
Egy nyugat-európai költő' jegyzőkönyve Nagy műveltségű, felvilágosult ember, korának egyik legjelentősebb költője, szürrealista indítású. A vizsgálatot Kozmutza Flóra végezte 1948-ban.
1.
Egy férfi árnyakat oszlat szét.
DGkomb B+ HdF
M V3 Árnyék
2.
Rovarfej, szkarabeuszé.
Do
F+
Td
Két koccintó alak. Férfi nemi szerv izgalomban (4,5). Egy kicsit hülye alakok, egy lámpa választja el őket.
G D
B+ F+
M V! Szex
Dzw
F+
Obj
6.
Két fekete ruhás férfi.
G
7.
Középen a nyakkendőjük.
D
B+ M V! nFFb+ Ruha F+ Ruha
8.
Ez pedig az ünneplő nyakkendőjük (3). Nem tudom, mit tartanak a kezükben, valami csomagot, meg az árnyékát (1,13).
D
FFb±
Ruha
HdF
Obj Árnyék
B+
(M)
Hd-elabor.
II. 3. 4. 5.
Metamorfizmus Értékelő r. Aránytalanság
III.
IV. 9.
478
Ez valami óriás, alulról nézve, G ráfeküdt valamilyen szerencsétlen állatra. A feje pedig, nehezen tudom kifejezni, női nemi szerv.
T FHd+ Szex
Aránytalanság Med. ut
Dereizálás Kombináció
V,
Transzparencia Nagyítás Sűrítés
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
V. 10. Vámpír VI. 11 .
F+
Eltört üvegre emlékeztet, a folyadék szétterült a földön.
FHd± Obj b± Amorf
VII.
12.
VIII. 13.
14.
IX. 15.
16. 17.
X. 18. 19.
19. 21.
22. 23.
(M)
Két hölgyike, az alsó testükkel DGkonf összetapadva, kölcsönös coitus per anum mozgásban látom őket.
B±
M
Szex
F(Fb)+
Obj T Hegy Szex
Két zöld madár szakállas D fejjel. (2). Két rákszerű állat felé mennek (1).
FFb+ F(Fb)± BF+
T Md T
Mögötte fej két szemmel, ezek néznek. Alul egy véres hátsó, füst száll fel alóla.
Ddzw
F(Fb)±
D
FFb± F(Fb)± b±
Md Szem Vér Szex Md Füst
Tenger alatti táj.
Gkomb
FbF
Rákokkal. Vízilóval. Legalul egy gondolkozó személy, fejét kezébe hajtja. Két oroszlán (7). Virágnak a szára (13). Nagyon zavar színekben ez a szimmetria. Nem nagyon erőltettem meg magam, nem voltam jó tanuló.
D D
F+ F+
Víz Táj T T
D
Bkl+
Md
D Dd
FFb+ FFb±
T Pfl
Ez már érdekesebb: címer DGkomb FFb+ két oldalán heraldikus állattal, két zöld zászló és heggyel. Alul megint szexdolgok, férfi, D női, pénisz női részekkel (2, 3).
Deformálás Hd-elaborálás
Origi Bizarr
szex Érintk. hs. Anális Élettelenítés
Vi
V3 Szex-labilitás
Juxtapozíció Válaszrontás Kombináció Unbestimmt Transzparencia Orig± Színelaboráció Anális Bizarr szex. Juxtapozíció
Vi
Vi Orig+ Ppt V, Szimmetriaütközés Szubj. krit.
Elaborációs jegyek a jegyzőkönyvben: 1. V-O tendencia. I.: „Férfi (V3) árnyakat oszlat szét." Magas szintű továbbszövése a vulgárisnak, részint Hd-elaborációs mozzanattal, részint kombinációval. III.: „Két férfi (Vj) a tartozékok, főként a kétféle nyakkendő és az „árnyéknak" tekintett csomag az originális irányában szövi a választ. IV.: „Óriás" (V^ a transzparencia kettős rétegével szövődik. V.: „Vámpír" a szemléleti egység a vulgáris denevérforma, amelyet originális asszociatív változatban ragadott 479
A RORSCHACH-PRÓBA
meg. VIII.: „Két állat (Vj), „hegy" (V 3). A kettőből kialakított kombináció szinte elveszi a szemlélet vulgáris jellegét. 2. Sűrítések. IV. Az egész és a 12-es részlet nem ritka jelentése (fej és vagina) teleszkópéivá van. 3. Képi áttételek. IV.: Az emocionális mozzanatok „Óriás", „szerencsétlen" valószínűsítik azt, hogy a v. sz. szorongásos benyomást fordít át képbe. VII.: A válasz eredetisége, bizarr volta, formai adekvációja együttesen valószínűsíti a vágyteljesítő erotikus fantáziaszövést. A B+ és Orig+ mint komplex válaszok tartalmilag közvetlenül értékelhetők (Bohm, 1957). A X táblán a 17. válasz: A többféle determináns, többféle tartalom és a bizarr szemlélet ugyancsak az indulatvezérlésű fantáziaszövést valószínűsíti, jóllehet nincs jelzés arra, hogy az indulati hátteret az iszonyat vagy a vágyteljesítés jellemzi. 4. Határeset-reakciók az áttételes alakításban. Számos áttételes folyamatban találunk infantilis vagy patológiás szemléleti elemeket. AIII. táblán a 7. válaszban: Aránytalanság, a 8 . válaszban: Dereizálás. A IV. táblán a 9. válaszban: Transzparencia. A IX. táblán a 17. válaszban: Juxtapozíció. 5. Szofropszichikus jegyek. Fx+% = 96; F2+% = 86 ; Fj+% > F2+%. Hd-elaboráció az I. táblán, Színelaboráció a IX. táblán. V% = 37; V, : (V2 + V3) = 6:3. T% = 33. A T% enyhén alatta marad az átlagosnak, de még a normálövezetbe tartozik. A V% is a normálövezetnek inkább az alsó szintjén van; a mutató minőségi összetétele pedig magas valóságérzéknek felel meg. 6. Energetikai feszültségek A Felfogótípusban a zw is és a Do is csak zárójelbe téve szerepel, így ennek az elaborációs kritériumnak csak részlegesen felel meg. 7. Élménytípus. Dilatált (5:3,5), magas elaborációs szintet jelez. 8. (M) a IV és az V. táblán. A Felfogótípusban Do is szerepel, s ez a (M) válasz irreális implikációját - az irrealitást ellensúlyozza. 9. Tartalom szóródása. Össztartalom = 39; feleletszám = 23. Tartalom szóródása = 1,7; tartalmi körök = 14. A szóródási mutató magas, megfelel az elaboráció kritériumának. 10. Változatos elaborációs jegyek. Háromféle elaborációs jegyet találtunk a jegyzőkönyvben: Hd-elaboráció (I., V.); Színelaboráció (IX.); Kombináció (I., VIII., IX., X.). A IX-en kétféle elaborációs jegy fordul elő. Az elaboráció tíz konstellációja közül kilencet megtalálunk a jegyzőkönyvben. Ha az utolsó kritérium (az elaboráció változatossága) szempontjából a jegyzőkönyvet nem tartanánk teljes értékűnek, mert nincs benne FH-reakció, és a IX. táblán nem jón ki G válasz,
480
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
akkor azt kell mondanunk, hogy a tíz elaborációs konstelláció közül nyolc és felet találtunk meg. Ez kétségtelenné teszi, hogy az elaboráció kimutathatóan a feszültségszabályozás vezető mechanizmusa. S tegyük még hozzá, hogy a patológiás mutatók mind teljes mértékben negatívak (Org-skála = 0; Sch-skála = +011; Regr. Ind. = 176).
Egy magyar költő jegyzőkönyve A magyar irodalom kiemelkedő tehetségű költője, nagy műveltséggel, példamutató morális erővel. A felvétel időpontjában 40 éves. A vizsgálatot Nyilas Vera készítette 1940-ben. Ajtóra felfeszített denevér.
2.
Éjjeli lepke villanyfényben.
3.
F+
Szárnyakkal kísérletező ember.
Gzw DGkomb
FHd+ Bsec+
T M
v2 v3
4.
Harc az angyalokkal.
DGkomb
B+
(M) Myth Szcéna
Orig+
5.
Bizonytalan tárgy röntgenfelvétele
G
HdF
Rtg Obj
v3
6.
Két menstruáló kutya, amint csókolózik.
D
BF+ FbF
T Szex Vér
Vi V3
7.
Táj felülről, elöl hegy, oldalt bokrok, középen napsütötte tisztás vagy tó.
D
FHd+
Táj Hegy Pfl Víz
8.
Két clown bizonytalan produkció közben.
D
B+
(M)
9.
Táj (1), fa
D
FHd+
Táj Pfl
10. 11.
Két ráhajló fa (8). Két gnóm, egymás felé fordulva veszekednek (3). Kiegyensúlyozott kép.
D D
F+ B+
Pfl M
Frusztrációs assz. Fesz. elaboráció Aránytalanság
II. Orális Színelaboráció Inadekvát kin. Érintk. hs. Színhívás Med. utalás Aránytalans.
III. Vi
Statikai reakció Színhívás
Deformálás Intenció
481
A RORSCHACH-PRÓBA
IV.
12.
G
13.
Erősen szőrös majom, elölről, dühösen. Szőrbe öltözött eszkimó vagy sarkkutató szánon ül.
T
V,
Intenció
Orig+
Kettős B Távolítás
FHd+
M Jármű Ruha Szex
14.
Felhúzott lábú nő nemi szerve.
D
15.
Teknősbékaféle állat, bizonytalan őslény, kissé tehénfejjel, felülről nézve, alul a feje, lenyúzott bőre.
G
F±
T
16.
Pillangó (megfordítja) Ugyanaz.
G
F+
T
Vj
17. 18.
Állatbőr kiterítve. Pocsolyából kimászó szitakötő.
G DGkomb
Fa lombokkal, kis része alul gyökérrel.
G
T T Sár Pfl
Vi V3 Orig+
19.
F+ BF+ HdF FHd+
20.
Felhők közt két angyal. Egymásra néznek, szelet fújni kezdő angyal. Botticelli.
Gkomb
HdF B+
Felhő (M) Myth
v2 Vi
Hd-elabor Orális Élettelenítés
21.
Két kifelé néző torz fej (2)-
D
F+
Md
V3
Deformálás
22.
Két hernyóféle bogár mászik ... színjátszó őszi levélen, pompás rózsasziromszerű virág levelei között (3).
D
BF+ FFb±
T Pfl
Vi
Kombinálás Unbestimmt Aránytalansá g Értékelő r.
23.
Álomképszerű torz arc két szemmel. Két kifelé néző állat arca (14).
D
F+
Md Szem
Dd
F+
Td
25.
Primitív kunyhó díszítése egy oszlopon (6).
Dzw
F+
26.
Egy tövön két bimbózó virág (2)
D
FFb+
Obj Orn Archit Pfl
Táj, háttérben rom, két lőrés, alapszín-ábrázolás. (20) Szakadék, sziklafalon egymással harcoló emberek..
DGkomb zw
F±
Gkomb
B+ FHd+ B+ FHd+
Ppt Unbestimmt Inverzió Távolítás Élettelenítés Kettős lény
V.
Színhívás
VII.
VIII.
24.
Deformálás Unbestimmt
Orig+
Groteszk
IX. 27.
482
Bkl+ M
Táj Archit Szikla
Deformálás Perspektíva
Ötödik rész. Elhárító mechanizmusok
A rom itt erőd, May Karolykép, indiánok... zöld bokrok, harci sátrak, a bokorban leselkedő állat. Mélységbe eső harcosok, rózsaszín alkonyi ég. 28. Lefele néző tevefej. 29. Két galambszerű madar, egymással szemben, fejük elrejtve.
D Dd
Szcéna Szakadék Illusztr. FbF Pfl FFbObj F+ T Fb Felhő Orig+ F+ T V3 F(Fb)± T
30. Két egymással szemben kuporgó kecske, fejük hatrahajtva. X.
Dd
BF+
T
31.
Gkomb
FFb+
T
D D D D D D D
FFb+ F+ FF+ F+ F+ FFb+ F(Fb)+
D
BF+
T T T T T T Td Pfl Szem T
32. 33. 34. 35. 36. 37. 38.
39.
Különböző rovarok, hernyók, gubók összessége. Két hernyó (1). Két gubó (4). Két lepke (5). Két rágcsáló rovar (3) Két rágcsáló rovar (2). Ez is két rovar (4). Stilizált nyúlfej (16) szeme átvilágít az agakon (1). Két kövér hernyó begubózni készül (3)
Agresszió Dereizálás Távolítás Aránytalanság
Unbestimmt
v2
v2 V3 V2
Orális Orális Dereizálás Transzparencia
Orig+
Elaborációs jegyek a jegyzőkönyvben: 1. V-O tendencia: I. „Ember" V3. Ezt két válaszon át is továbbszövi kétféle kinesztéziás, kombinációs megoldással. II. „Két kutya" Vx. Ezt továbbszövi a pirosnak a tartalom szerint feltehetően zavaró benyomásának a feldolgozásával. III. „Két ember" V! válaszát egészíti ki a Statikai zavar reakciója, feltehetően az önismereti feszültség feldolgozásával. VI. „Szitakötő" (3) megoldásából indul ki, ezt egészíti ki a szorongásos feszültségek Hd-elaborációs megoldásával. VII. Két vulgáris asszociációt „Nő" és „Felhő" (1,3) sző tovább a Hd-elem elaborációjá- val, kinesztéziás kombinált válaszba. 2. Sűrítések. A 6 . válasz a vulgáris állatot a (3) rész „vér és vagina" válaszaival sűríti. Önmagában nem meríti ki a Sűrítésnek mint elaborációs jegynek a kritériumát, a konstelláció összesítésében ezért csak fél jegynek fogjuk tekinteni 3. Képi áttételek. A 8 -as és a 18-as választ már jeleztük a V-O tendencia kapcsán. Ezek a képi áttétel kritériumát is kimerítik. Még inkább mutatják azonban ezt az elaborációs rugalmasságot a más fejezetekben is példaként említett válaszok (IV. és IX. táblákon).
483
A RORSCHACH-PRÓBA
AIV. táblán az „Erősen szőrös majom, elölről dühösen" Vj válaszban feltehetően agresszív feszültségét fejezi ki az autoritáshoz való viszony szempontjából kritikus táblán. Ezt a feszültséget teszi át a „Szántalpon ülő sarkkutató" válaszba, amely a Távolítással, Kombinálással, kinesztéziával, originális megoldással jelzi a feszültségáttételt. AIX. táblán sok elemből álló DGkomb válasz: harci jelenet, a tájnak, harcosoknak, építménynek, vadállatoknak az elrendezésével. Az elaboratív képi áttételt a Perspektíva, a Távolítás, a Kombináció fejezi ki. Feltehetően a Feszült- ségi elaboráció is jelölhető lenne mint egy félelmetes gyermekkori fantázia kimunkálása 4. Határeset-reakciók. Jellegzetes vonása a jegyzőkönyvben. Négy Aránytalanság, két Dereizálás, Metamorfizmus szövődik be a válaszadásba. Közülük a képi áttételt leginkább az infantilis szemléletet felidéző aránytalanságok kísérik. 5. Szofropszichikus jegyek V% = 50; V, : (V2 + V3) = 8:12; T% = 59. Fj+% = 88 ; F2+% = 93. A magas T%, a megfelelő V% és az elaborációk jelzik az önszabályozó fékrendszer optimális működését. De az F 2+% > F]+%: az érzelmi, indulati tényezők fölébe kerekedhetnek az elaboratív szabályozó rendszernek. Ezért a konstellációnak ezt a jegyét csak fél pontnak számolhatjuk. 6. Energetikai feszültség A Felfogótípusban zw szerepel, Do válasz azonban nincs. így az energetikai jelzés is csak fél ponttal számítható. 7. Élménytípus. Magas szintű dilatált. ÉT = 6 ,5:6,5. Összetételét kiemeli, hogy a színoldalon 6 FFb válasz van, közülük 4 FFb+; valamennyi B válasz jó forma. Ez az Élménytípus a személyiség páratlan gazdagságát, eredetiségét, magas szintű érzelmi kapcsolódóképességét egyaránt jelzi. 8. (M) előfordulása. Az I., a III. és a VII. táblán, közülük az I táblán magas szintű Őrig válasszal. 9. Tartalmi változatosság. A jegyzőkönyvben a tartalmi körök száma 19, a tartalom szóródása 1,7. Mindkét mutató a magas elaborációs szintre jellemző. 10. Az elaborációs jegyek változatossága. A jegyzőkönyvben nyolcféle elaborációs jegyet találunk. Ezek a jegyek sűrűsödnek a IX. táblán, amelyen egy originális válaszban Kombináció, Perspektíva, Távolítás találkoznak. A tíz elaborációs jegy közül hét hangsúlyozottan mutatható ki, három pedig korlátozott érvénnyel. Ez utóbbiak fél ponttal számolva az elaborációs konstelláció pontértéke 8,5. Ehhez járul, hogy a patológiás mutatók kivétel nélkül negatívak: Orgskála = 0; Sch-skála = +0 - 16; Regr. Ind. = 178.
484
Mentális színvonal A feszültségszabályozást eddig mechanizmusaiban vizsgáltuk, a személyiségvizsgálatnak abban a dimenziójában, amelyben a lelki élet ökonómiája jellemezhető. Az elhárításokból következtetünk a személyiség egyensúlyára. Ezzel a dimenzióval függ össze az alkalmazkodásnak a Ro-próbával megközelíthető további feltétele: a mentális színvonal. Ha a mentális színvonalat akarjuk meghatározni, általában nem projektív próbákhoz folyamodunk, hanem teljesítménytesztekhez. A Ro-próba nem intelligenciateszt, hangsúlyozzák azok, akik alkalmazási körét összefoglalták (Bohm, 1957). Mégis van bizonyos hagyománya az intelligencia meghatározásában. Rorschach (1921) mintha természetesnek tekintette volna, hogy a személyiség leírását az intelligencia oldaláról közelítse meg. Az eredmények feldolgozásában első helyen szerepel az intelligencia; zárójelben ugyan, s ezzel hangsúlyozva, hogy a szó itt nem pontosan fedi az intelligenciatesztekből ismert jelentést. De Rorschach azt is hangsúlyozza, hogy a foltértelmezési próba válaszaiból az értelmi működés számos összetevőjére következtethetünk, sőt hozzáteszi, hogy ez a próba a differenciált intelligencia vizsgálatok közé tartozik, és elsődlegesen az értelmi működés „formai vonásait" ragadja meg. Azóta számos szerző tapasztalata szól emellett - és ezt igazolták a mi tapasztalataink is - hogy a Ro-próba az intelligencia meghatározásában hatékony kiegészítője a teljesítményteszteknek. Lehetővé teszi, hogy a teljesítménytesztek színvonalmutatóit beillesszük a személyiségképbe A Ro-próbának kiemelkedő előnye, hogy minden intelligenciaszinten egyformán alkalmazható eljárás. A legmagasabb IQ-övezettől az imbecilitás határáig minden szinten egyformán elvégezhető, adatai egyformán regisztrálhatók, összesíthetők és értelmezhetők. Az intelligenciát főként minőségi szempontból vizsgálja, s eredménye a mentális működés struktúrájára utal Már az ela- boráció meghatározása is mutatta, s még világosabban fogjuk látni az értelmi fogyatékosok mentális struktúráinak elemzésekor: a tudatműködés kvalitatív vonásai a mentális színvonal jelzései is! A mentális színvonal meghatározása Ro-próbával nemcsak azért szükséges, hogy a v. sz. értelmi teljesítményéről többet tudjunk meg, hanem a személyiség meghatározása sem lehetséges a jelentésadásban benne foglalt intelligenciaszint ismerete nélkül. Egyazon személyiségjegy más árnyalattal értelmezhető közepes mentális színvonalon, mint magas vagy alacsony szinten. Minden olyan emberismereti eljárás, mely értelmezéssel dolgozik, valamilyen módon szembetalálkozik evvel a problémával. Leginkább kidolgozott a grafológiában, ahol a formai elemek értelmezését megelőzi az íráskép színvonalának a mérlegelése (Klages, 1949). A Ro-próbában a mentális színvonal jelzései játsszák nagyjából azt a szerepet az értelmezésben, amit a formanívó a grafológiában
485
A RORSCHACH-PRÓBA
Az elhárító-mechanizmusok konstellációs értelmezéséből kibontott személyiségvázlatot mindenekelőtt a mentális színvonal szempontjából vizsgáljuk, így határozzuk meg a nívót, amelyen ezt követően majd a viszonyulást, a kapcsolatteremtést, a karakterképződést, illetve a klinikai pszichológiában a tünetképződést elemezzük. Emellett nemegyszer kerülünk abba a helyzetbe, hogy a Ro-próba adataiból kell meghatároznunk az intelligenciaszintet, vagy legalábbis támpontot kell találnunk főként szervezés-lélektani feladatok esetében, a v. sz. valószínű értelmi teljesítményeinek a megítélésére. Mind ebben az esetben, mind a személyiségképhez szükséges értelmi formanívó megítélésében a mentális színvonal konstellációja alapján tájékozódunk. E konstelláció alapjegyeit maga Rorschach (1921) határozta meg, aki a teszt kidolgozásában, majd értelmezésében a kor pszichológiai és pszichiátriai beállítódásának megfelelően inkább haladt az intelligencia dimenziójának mentén, mint ahogy azt a mai személyiségpszichológia teszi. A mentális színvonal konstellációját 12 jegyben foglaljuk össze. Közülük az első hét magától Rorschachtól származik: 1. Magas F+%. Optimális szintje 80-95%. Mint mutató a képzetáramlás feladatvezérlésű belső kontrollját jelzi. Ez megnyilvánul jó koncentrációs készségben, az asszociatív folyamatok szabályozásában, világos képzetalkotásban. 2. Kinesztéziás elemek a képzetáramlásban. Legalább két B vagy Bsec válasz a jegyzőkönyvben elengedhetetlen feltétele az átlagos és kiegyensúlyozott értelmi működésnek. Sőt a későbbi szerzők (Bochner, Halpern 1942) a jó intelligenciaszintet 4 jó mozgásválaszhoz kötik. A feltevés szerint ez az a mozzanat, amivel a v. sz. hozzátesz valamit a helyzethez. Itt mutatja strukturálisan az értelmi formák szintjén azt a vonását, amelyet ma kreativitásnak nevezünk. 3. Sok G+ válasz. Rorschachnál ez egy jegyzőkönyvben 7-10 választ jelentett. Annyit, amennyit egy 23-28 válaszszámú jegyzőkönyv esetében a FT-ben kiírunk. 4. Olyan FT, amelyben a G kiírva vagy aláhúzva szerepel. 5. Rendezett szukcesszió. Egyetlen táblánál sem lehet laza szukcesszió, a fordított megengedett, amennyiben a Felfogótípus elemei szabályosan követik egymást (DdD-G). 6. Alacsony T% a tartalmak változatossága mellett. Az intelligenciának egyaránt kritériuma Rorschach szerint a „képzetáramlás szabadsága a sztereotípitással szemben", függetlensége a túlzott konvencionalitástól, s ugyanakkor a sztereotip asszociációk készsége. Az alacsony T% optimuma az intelligencia szempontjából 3040% között van. 7. Originális válasz legyen, de ne sok. Néhány Őrig válasz a kreativitás jegye, sok Őrig válasz az irrealitás jegye lenne. Ez a hét intelligenciajegy a mentális működés rendezettségében, a képzetáramlás kontrolljában és eredetiségében ragadja meg az intelligenciát.
486
Ötödik rész. Mentális színvonal
8. Kombinációk. A Rorschach utáni szakirodalom ezt tekintette inkább az intelligenciaszint lényeges mutatójának. Ebben az értelemben használjuk a Hertzféle g-skálát (Hertz 1960), amely a rendezési, organizációs feladatokban megmutatkozó értelmi működést mutatja. A kombináció tendenciája akár a g-skálában kifejezve, akár a Felfogótípus adatainak összesítésében meghatározva, akár különleges reakcióként jelölve egyaránt utal az elaborációs szintre és az intelligenciára, azaz a mentális szintre. A mi gondolatmenetünkben inkább az elaborációhoz tartozik, de kiegészíti a mentális színvonal jelzését is. Különbséget kell tennünk intelligencia-színvonal és elaboráció kozott. Valójában egyazon pszichés eredménynek két aspektusáról van szó. Amikor intelligenciáról beszélünk, akkor a teljesítmény szempontjából mérlegeljük a készségek műveleti mozgósítását a személy számára új feladati helyzetben. Amikor viszont a kombinatív folyamatban az elaborációt hangsúlyozzuk, akkor a mechanizmus oldaláról világítjuk meg a jelenséget. Az intelligenciában azt emeljük ki, ami a teljesítményben eleve adott, a cselekvés rugalmasságának egy kimunkált formáját értjük. Az elaboráció fogalma viszont nem feltételezi meghatározott készségek jelenlétét. Lényege éppen abban van, hogy sokféle feszültséget képes átalakítani valamilyen készséggé, felhasználni valamilyen feladat megoldására. Analógiaként: az intelligencia a feladatmegoldó teljesítmény képességi hátterére, az elaboráció az algoritmusára utal. Mindenesetre a kombinációs tendencia belejátszik a mentális színvonal meghatározásába. 9-12. Az iskolázottság a jegyzőkönyvben. Azok a szerzők, akik a Ro-pró- bát intelligenciatesztként felhasználták, többször hangsúlyozták azt az előnyét, hogy független az iskolázottságtól (Beck 1944,1945, 1952). Mind az általános, mind pedig az erre a tesztre vonatkozó tapasztalatok amellett szólnak, hogy a Ro-próba nem független az iskolázottságtól. Nemcsak azért, mert maga az intelligencia sem lehet teljesen független az iskolázottságtól, hanem azért is, mert a jelentésadás, a konkrét tartalomhoz nem kötött anyag formálása összefügghet az iskolázottsággal. Az általános tankötelezettség megvalósulásának, a középfokú oktatás kiterjedésének azon a fokán, amelyet a magyar iskolarendszer elért, már a serdülőkorban is elképzelhetetlen az iskolától független jelentésadás. Egyik vizsgálatunkban az iskolázottság szempontjából különböző fokon lévő 20-40 éves személyek eredményeit hasonlítottuk össze: érettségizettekét és nem érettségizettekét. Külön vizsgáltuk a kétféle iskolázottságot normális (pszichiátriai szempontból sine morbo) és funkcionálisan érintett (neurotikus és pszichopata csoportokban). A két csoportban jellegzetes különbségként mutatkoztak a Rorschach által kiemelt intelligenciajegyek: F+%; G+; B+, valamint az originális tendencia Ez az egybevágás is igazolja azt a feltevésünket, hogy az iskolázottság különbsége nagyjából fedi az intelligencia különbségét.
487
A RORSCHACH-PRÓBA
E jegyeken kívül azonban még négy olyan jegyet találtunk, amelyben az iskolázottsági különbségek szignifikánsak: 9. Bsec > 1. Ez a kinesztéziás elemeken kívül az erőfeszítés mozzanatát, a beállítódás készségét is jelzi. 10. Obj > 2. Asszociációs vizsgálataink és értelmezésünk szerint az érdeklődésnek, a tárgyi ráirányulásnak a mutatója (éppen úgy mint az Obj%-nál, ennél a mutatónál is a Jármű-válaszok Obj-válasznak tekintendők). 11. Ellensúlyos Élménytípus. Az ellensúlyt eleve magába foglaló ambiek- vális és dilatált ÉT-k mellett mind az ellensúlyos extravertált, mind az ellensúlyos introvertált ÉT a mentális habitusnak azt az élményfeldolgozó fegyelmét képviseli, ami az iskolázottságnak eredménye, bizonyos szinten felül pedig feltétele is. 12. A tartalmak változatossága, amire Rorschach is utalt:12-13-féle tartalom. A sine morbo csoportban az érettségizettek és a nem érettségizettek ennél a jegynél szignifikánsan különülnek el. A neurotikusoknál és a pszichopatáknál is feltűnő, de nem annyira éles e két csoport különbsége. Ennek a 12 jegynek a segítségével határozzuk meg elsősorban a mentális színvonalat, és helyezzük el a személyt, értelmezés révén, egy teljesítmény szempontú intelligenciaskálán. Ezt az indikációt számos vizsgálat egészíti ki az intelligenciatípus meghatározásával. Ezen a pszichodiagnosztikában az értelmi készségnek olyan csoportosulását, a mentális mozgósításnak olyan irányulását értik, amely bizonyos fajtájú feladatokban inkább érvényesül, mint más feladatokban. A Ro-iro- dalom háromféle intelligenciatípus meghatározásához talált támpontokat. > Absztrakt intelligencia. Az elvont gondolkodás fokozott készségét a mentális színvonal konstellációjának első hét jegye mellett az ambiekvá- lis ÉT, s különösképpen az EQa jelzés mutatja. Az ellensúlyos introvertált Élménytípus beleillik a típusba. > Gyakorlati intelligencia. A konkrét helyzetek megoldásának, konstrukciós feladatok adekvát elvégzésének a készségét a mentális színvonal jegyei mellett főként a G-D- (Dd) Felfogótípus jellemzi. Feltétele: G Vulg válaszok, a D és a Dd válaszok között originálisok is előfordulnak. Hasonló konstelláció, de G a Felfogótípusban: ugyanennek a típusnak inkább a szervezési feladatokban kitűnő változata. > Művészi beállítottság. A készségeknek, az érdeklődésnek, az értelmi működésnek a művészi irányulása, tekintet nélkül arra, hogy ez inkább produktív vagy reproduktív. Bohm (1960) 16-féle jegy segítségével határozza meg a művészi érzékenységet, a műalkotásra való fokozott beállítódást. Az egész csoport az elaborációs konstelláció egyik változatának tekinthető. Az első öt jegy magas színvonalú, sok irányban nyitott, eredeti szemléleti módra képes személyiségnek felel meg.
488
Ötödik rész. Mentális színvonal
Az egész konstellációnak ezt az ötös csoportját tekinti Bohm jellegzetesnek a művészi beállítódásra. Ezek a kővetkezők> G+ válaszok - elegendő számban ahhoz, hogy a G a Felfogótípusba kerüljön. V F+% - az optimális övezetben (80-95). > B+ válaszok - legalább 2. V Az originális válaszok magas százaléka. Ez a szám a jelölési konvenció szerint változik. A svájci rorschachozók lazábban kezelik az Őrig jelölést; náluk ez az adat 30% kórul van. A mi kritériumunk szigorúbb, mert a statisztikai nézőponton kívül a sztereotípiát is mérlegeljük. Például: azt a választ, hogy „ember" a VIII. (13)-ra még akkor sem jelöljük Orig-nak, ha több száz jegyzőkönyvben sem fordul elő. S minthogy a ritkaság mellett valamilyen eredményességet is megkívánunk ahhoz, hogy egy választ O-nak jelöljünk, nálunk a 15% már magas Orig-szám (33 válaszos jegyzőkönyvben 5 Őrig). > A vulgáris válaszok alacsony száma (30-35% alatt). A művészi beállítódás meghatározásához tartozó további jegyek: Ky Alacsony T% - 40 alatt. > Laza szukcesszió. > Bkl válaszok mint az élénk fantáziaműködés jegyei. > Kinesztéziás és színelem egyazon válaszban. > Kinesztéziás és Hd-elem egyazon válaszban. > Szcéna-tartalom. > Sok kombinációs elem. > Intencionális válaszok, amennyiben nem sztereotipizáltak, és különféle lelki állapotokat, szándékokat, pszichés vonásokat tulajdonítanak a tartalomban jelölt élőlénynek. > Impresszió-válaszok. Főként extravertált személyeknél jellegzetes megnyilvánulása a művészi élményfeldolgozásnak. > FH-reakció jó formaválasz mellett. r Magas válaszszám - 40 fölött. Bizonyos jelentésadási kedv, játékos beállítottság a sokféle megoldásra, Kettős válaszok tendenciája. A művészi képességnek ez a jegycsoportja lényegében az elaboráció kritériumának felel meg: a jelzett beállítódást a képzetáramlás szigorú szabályozásának és feltűnő lazaságának az együtt előfordulása jellemzi. Az alacsony V%, alacsony T%, laza szukcesszió éles ellentétben van a G+, B+ fékrendszerrel, s éppen ezeknek együtt járása jellemzi az elaborációs elhárító mechanizmust és az ehhez kapcsolódó, gyakran szabálytalan, mégis produktív életvezetést. A művészi beállítódás meghatározásába természetesen belejátszanak további ritka különleges reakciók is: Metamorfizmus, Kettős lény, Transzparencia.
489
A RORSCHACH-PRÓBA
Példa a mentális színvonal és az intelligenciatípus meghatározására Az intelligenciát és a képesség irányát Ro-próbával vizsgálni olyan esetekben szükséges, amikor a személy életrajzi adatai szerinti képességein aluli teljesítményt nyújt, feltehetően neurotikus alapon. Példaként az 1. számú jegyzőkönyvön (lásd II., 186. oldal) mutatjuk be a mentális színvonal konstellációjának alkalmazását. Theodóra, 25 éves asszony. A mentális színvonal 12 jegye a jegyzőkönyvben: Pozitívan értékelhető jegyek: 1. Fj+% = 85; F2+% - 80 2. Három B válasz, ebből kettő B+, egy Bsec+. 3. Kilenc G válasz, ebből 4 G+, 2 G HdF. 4. FT: G-D-zw-Do, tehát a G a Felfogótípusban kiírva szerepel. 6. T% = 33. A T-válaszok változatosak: denevér, jegesmedve, egér, oroszlán, skorpió, őz. 11. ÉT = 2 ,5:3,5, vagyis ambiekvális. 12. Tartalmi körök száma: 12, tendenciájában ennél is több. A konstelláció többi öt pontja negatív. 5. Szukcesszió szétesett a IV., V. és a X. táblán. 7. Mindössze egy originális válasz van. 8. A g-skála értéke alacsony, 3,5 - ebből g- = 2. 9. Bsec csak egy van. 10. Obj-válasz egy sincs. Theodóra jegyzőkönyvében tehát az 1945-ben készült vizsgálat szerint a mentális színvonal konstellációjának az értékszáma 7. Minthogy az első három érték (F, G, B) pozitív, a 7-es érték az átlagosnak megfelel. Szembeötlő, hogy az inkább átlagon felüli szabályozottság mellett a kreativitás jegyei hiányoznak (Őrig és gskála). Ezek miatt nem tekinthető átlagon felüli színvonalnak. Az intelligenciatípus szempontjából szembeötlő a gyakorlati orientáció: egyetlen Orig-válasza, Vulg-válasza közül 3 G+; ehhez járul a T = 10; Td = 2 arány. A Felfogótípus is megfelel a gyakorlati tendenciának. A vizsgálat, mint tudjuk, 1945-ben készült. A v. sz. 25 éves volt. A vizsgálatot megelőző öt esztendőben életét kudarcsorozat jellemezte. Tanulmányait abbahagyta, mert férjhez ment, házassága minden szempontból rosszul sikerült: hamarosan rájött arra, hogy a férjét nem szereti. Szexuális kapcsolatukat hónapokig a v. sz. vaginizmusa akadályozta; művileg deflorálták, azt követően is frigid maradt. Több ízben munkába állt; munkahelyén konfliktusba keveredett, feladatát nem tudta ellátni. Az akkor készült teljesítménytesztekben is közepes, inkább alacsony színvonalat mutatott; a foglalkozásának gyakorlásá
490
Ötödik rész. Mentális színvonal
hoz szükséges készségek (figyelem, főként megosztott figyelem, rendezőfunkció, memória) terén is a képességvizsgálati tesztek alacsony átlagértéket mutattak. Egyedül a Ro-próba adott a teljesítmény szempontjából kedvező prognózist. A jegyzőkönyv félreérthetetlenül jelezte a neurotikus történést (Sokk: I.), utalt a személyiség infantilis vonásaira (4 Juxtapozíció), kötődési konfliktusokra (VIII.: Színütközés és Medián-ütközés), a szexuális fantáziavilágra (Orális reakció, A tergo, Bsec). De ugyancsak a Ro, bizonyos fokig a teljesítménytesztektől eltérően, kifejezett elaborációs jegyeket is mutatott (3-féle elaborációs reakció). A mentális színvonal átlagértéke, kiegyenlítődése jelezte, hogy a gyakorlati irányú feladatokban, eredeti megoldást igénylő helyzetekben a v. sz. saját átlaga fölött tudna teljesíteni. A Felfogótípus energetikai jelzéséből (zw és Do) lelkiismeretes munkára lehet következtetni (IT = 3:3; Do); a v. sz. a tehetség ígérete nélkül átlagon felüli teljesítményre képes. Amilyen nyilvánvaló volt a jegyzőkönyv alapján a neurotikus tünetképződés, éppen úgy valószínűsítette a Ro az akarati erőfeszítés készségét: magas F%; F^+% > F2+%, Bsec, és főként a teljesítményképességre jellemző IX. táblán 2 Dzw válasz. A Ro tehát világosan mutatta, hogy a teljesítménylabilitás és a kudarcsorozat neurotikus hátterű, s a személy kedvező feltételek között, pszichoterápiás segítséggel lényegesen jobb teljesítményre képes. Ezt követően a v. sz. az életvezetés konfliktusainak tudatosítását szolgáló viszonylag rövid terápiás folyamaton esett át. Majd ismét elhelyezkedett. Olyan gazdasági munkakörbe, amely gyakorlati irányú intelligenciát, és nagy akarati erőfeszítést kívánt. Új munkahelyét néhány kezdeti zökkenő után megszerette, középfokú tanulmányait esti iskolában befejezte, majd ugyancsak munka mellett felsőfokú tanulmányokat végzett, magas képesítést szerzett. A Ro-vizsgálat után 25 évvel ugyanazon a munkaterületen dolgozik, magas beosztásban, kitűnő szakembernek ismerik. Életvezetése rendeződött. Neurotikus tünetei jelentékenyen enyhültek; munkateljesítménye egyenletes, örömképessége javult, jóllehet labilis és feltételekhez kötött. A Ro-próba mint személyiségvizsgálat ebben az esetben hatékonynak bizonyult, mert az életvezetésben is diagnosztizálható neurotikus tünetképződés mellett megmutatta az életvezetésben akkor nem jelentkező munkaképességet is. Jelezte a gyakorlati beállítottságot, azt a mentális típust, amely kreativitás nélkül nagy erőfeszítésre és egyenletes teljesítményre is képes.
491
Kontaktus, viszonyulás Az elhárítás, az indulatok szabályozása az a dimenzió számunkra, amelynek mentén a személyiség pszicho-diagnosztikai meghatározása lehetséges. Az elhárítások módja, az elhárítási mechanizmusok kombinációja jellemző a személyiségre, sőt mint következményből, támpontot kapunk a kirajzolható személyiségkép előtörténetére is. Az elaboráció a szabályozás mellett egy további kategóriát is belevitt az elhárítások elemzésébe: az értéket. Az elaboráció kritériumába ugyanis nemcsak a többlet-mozzanat foglaltatik, amely az indulatok áttétele révén mutatkozik, hanem az a feltétel is, hogy az indulatelvezetés társadalmilag pozitív irányban történik. Ennek a kategóriának a mentén kerül sor a személyiség meghatározásában a mentális színvonal mérlegelésére. Szempontja, a formanívó, éppen úgy az érték kategóriájába tartozik, mint a „társadalmilag elfogadott viselkedés" az elaboráció elemzésében. A mentális színvonal az „elfogadotton" túlmenően arra ad feleletet, hogy milyen teljesítményszintet érhet el a személy eredményes belső szabályozással. Az indulati szabályozásnak ez a strukturális meghatározása a személyiség- kép első dimenziója. Az így kapott képben túltengenek a formai vonások. Nem mutatkoznak meg benne a viselkedésnek, a tünetképződésnek azok a konkrét, egyedi, valóságos összetevői, amelyeknek alapján a személyiségfejlődés további szakaszaira, a várható teljesítményre, a tünetképződés alakulására következtethetünk, egyszóval valamilyen predikciót megkockáztathatunk. Az értelmezés második dimenziója a személy kontaktusképességéről nyújt támpontot. Abban, hogy valaki milyen kapcsolatban van környezetének tagjaival, milyen jellegzetes kötődési formákban él, vannak invariáns vonások. A kötődési mód a személyiség szerveződési színvonalától függ, s egyben része a személyiségképnek. A dinamikus lélektan a tárgykapcsolat (object-relation) fogalmába, a viszonyulás kategóriájába sűríti ezt a jelenségkört. A gondolat kiindulópontja, hogy a kisgyermek szemében a kapcsolatok létfontosságúak, egymagában életképtelen, a kapcsolatok nélkül elpusztulna. Az első környezeti személyekhez, főként az anyához, az állandó gondozóhoz, majd az apához, a testvérekhez fűződő viszony éppen létfontossága révén mintája marad a további kapcsolatoknak, és az élet során újra és újra ismétlődő mintaként bukkan fel a személy kötődéseinek történetében. A korai kapcsolatokra mintázódó viszonyulási mód természetesen a körülmények változásával változik, főként az indulati szabályozással. De a felnőtté válás szakaszától kezdve nagyjából állandó személyiségvonásként marad fenn. A Rorschach-próba néhány vonással hozzájárulhat ennek meghatározásához. Bizonyos jegyekből a kontaktuskészségre következtethetünk, rekonstruál
492
Ötödik rész. Kontaktus, viszonyulás
hatjuk a személyiség társas összetevőit. Az így kibontható eredmény nem sok. A kiterjedt vizsgálatok ellenére is a társas magatartásról lényegesen kevesebbet tudunk meg a Ro-jegyzőkönyvből, mint a kóros tünetképződésről, vagy akár annak lehetőségéről. A kapcsolódásra és a szociabilitásra vonatkozó jelzéseket, értelmezhető mutatókat a viszonyulási konstellációban foglaltuk össze. Ez a konstelláció hat paraméterrel, hat jegycsoporttal jellemezheti a v. sz. társas magatartását: 1. Kapcsolatkészség. Az érzelmi kötődés képessége; a személynek az a tulajdonsága, hogy szeretetkapcsolatot kialakítson. E tulajdonság egyik negatív változata a nárcisztikus érzelmi helyzet, amelyet az jellemez, hogy a személy érdeklődése önmagára irányul, viselkedését az önmagának való tetszelgés szabja meg, indítékai énesek, a másik kedvéért kerülőútra nem vállalkozik, a másik szempontja alig befolyásolja („ha nem bú, nem baj őneki"). Másik negatív változata a kapcsolatkészségnek az érzelmi közöny, az alacsony kötődési hőfok, végső fokon az indulati elsivárosodás. > A kapcsolatkészség jelzése elsősorban az FFb+, az érzelmi egyensúly hagyományos mutatója. Az FFb+ az indulatok racionális ellenőrzését, az érzelmi feszültség adekvát formába öntését mutatja. Biztos jelzése a kapcsolatkészségnek, ha száma kétszer annyi, mint a többi színválaszé; valószínű jelzés, ha több, akár eggyel több, mint a többi színválasz. Valószínű, hogy az ilyen személy életének különböző szakaszaiban különféle helyzetekben képes adekvát érzelmi kapcsolatokat kialakítani. Valószínű, hogy nem lesz magányos, mindenkor ki tudja alakítani életterét: tud szerelmi kapcsolatot létesíteni, vannak barátai, rokoni kapcsolatai rendezettek. Az FFb+ válaszok mint a kapcsolatkészség mutatói, fokozott súllyal értelmezhetők, ha nem vulger válaszban fordulnak elő. Ha a jegyzőkönyvben több FFb válasz van, de valamennyi vulgáris, akkor is a kapcsolatkészséget jelzi, de inkább konvencionális megoldást, mintsem a megfelelő kötődési hőfokot. > További lényeges paramétere a kapcsolatkészségnek a VIII. tábla adekvát megoldása, ez a kiegyensúlyozott érzelmi viszonyulásnak felel meg. Mintája nagyjából a következő szekvencia: D F+ T V] a személy a sorozat első táblájával kiváltott érzelmi feszültségben is megőrzi a körülményeknek megfelelő konvencionális magatartást; D F+ racionálisan megoldja az adott feladatot; D FFb+ a konvencionális előírások és a racionális mérlegelés közepette veszi fel az érzelmi kapcsolatot. Ez az első három válasz más sorrendben is lehet, ami árnyalati különbségeket visz bele a kapcsolódásba. Például: ha az FFb+ válasz megelőzi a Vj választ, akkor a személyt kötődéseiben inkább az érzelmi rokonszenv irányítja, s a konvencionális magatartás inkább fékezésként jelenik meg a már kialakult kapcsolatban. Az F+ válaszok helyett BF+ lehet; amely a vágyteljesítő feszült
493
A RORSCHACH-PRÓBA
ség fokozott szerepét hangsúlyozza. De a módosulások esetén is, akár ha egy F(Fb)+ iktatódik be, a három válasz az érzelmi viszonyulás szempontjából kiegyensúlyozott személyiség mellett szól. Inadekvát megoldás viszont ebből a szempontból, ha az első helyen zw, FbF választ kapunk, s még inkább, ha a válaszsort komolyabb elakadás előzi meg. > AII. tábla adekvát megoldása. Jelzi a szexuális jellegű kapcsolatok érzelmi színezetét is. A kötődési készség negatív változatának, a nárcisztikus érzelmi beállítottságnak a jegye mindenekelőtt az FbF-válaszok nagy száma. (FbF>FFb), valamint a VIII. tábla FbF vezérlésű inadekvát megoldása. Ez a konstelláció azt jelzi, hogy a személy önmagáról irreálisan idealizált képzetet alakított ki, saját tulajdonságait túlértékeli, s így érdeklődését, érzelmeit önmagára fordítja. 2. A kapcsolódás igénye. A személyiség meghatározásában ez a jelleg általában szerepel; a kapcsolatkészség foglalja magába. A pszicho-diagnosztikai nézőpont azonban különválaszthatja a kapcsolódás készségét és igényét, főként azért, mert a Ro-jegyzőkönyv támpontokat nyújt a kapcsolatigénylő feszültség kimutatásához. Ez az igény akkor észlelhető, ha nem vág egybe a megfelelő készséggel, hanem túlmegy azon. A kapcsolatkészségnek inkább negatív mutatója. Minél élesebben jelentkezik a kapcsolódási igény, annál több esély van arra, hogy a személy kötődései sikertelenek. Mutatói: > Színhívás FbF-hangsúlyú ÉT mellett. Jelzi az indulati túlfűtöttséget, a keresés feszültségét a kötődés készsége nélkül. > Színhiány. Az ÉT-re való tekintet nélkül a kapcsolódási igény és a környezettel való gyakori konfliktus ellentmondása. Fokozottan fennáll ez az ellentét extra vertált Élménytípus esetében. > Kötődésre utaló tartalmak olyan szekvenciában, amikor a válaszban és közvetlen utána nincs FFb+ vagy FHd+. Ilyen tartalmak: „kezet fognak", „csókolóznak", „együtt játszanak" stb. > Alacsony Színes index (30 alatt) extra vertált ÉT mellett. Az érzelmi igény megvan, de nem emeli, hanem inkább gátolja a teljesítményben való realizálást. A kapcsolódási igény mint feszültség a kötődésnek a zavarát jelzi, hiányreakció. Kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer esetében nem mutatkozik. Még súlyosabb zavart olvashatunk ki abból a jegyzőkönyvből, amelyben sem a kötődési készségnek, sem a kötődési igénynek a jelzéseivel nem találkozunk. Ez az elsivárosodás veszélyének egyik változata. Jegyei: Koartált, koartatív ÉT, sivár Indulati típus átlagos vagy annál nagyobb feleletszám mellett; tartalmak szóródása 1 -1 ,1 ; alacsony színvonalú vulgáris megoldás a VIII. és a X. táblán. Ez a fajta elsivárosodás a normális övezet határán fordul elő. Prognózisa kedvezőtlen, a személyiség fokozott beszűküléséhez, viselkedési regressziójához vezet. A szomatikus betegségek funkcionális felnagyításával, neurotikus szuperpozíciós tünetképződéssel jár együtt. 494
Ötödik rész. Kontaktus, viszonyulás
3. A decentrálás. A viszonyulásnak egyik fontos összetevője a másik szempontjának a megertése. Feltétele, hogy a személy mint egy párnak, illetve egy kis csoportnak a tagja bele tudja élni magát a másik, illetve a többiek nézőpontjába. Az összetartozásnak kevés olyan hatékony megerősítőjét ismerjük, mint azt, hogy ízlésés véleménykülönbség esetén az együttes döntés előtt egy pár mindkét tagja a másik szempontját is mérlegelje. A fogalmat Piaget (1948) vezette be percepciós vizsgálatok elemzése során. Centrációnak nevezte az egy pontra, a látótér egyetlen meghatározott részére irányuló észlelést, amelynek folyamán a szem mozdulatlan marad, sőt a figyel- mi odafordulás is szigorúan a mezőnek erre a szektorára korlátozódik. A de- centráció ezzel szemben a rögzítési pont irányított változtatása, percepciós tevékenység, amely kifürkészi, „végigtapogatja" a látóteret. Piaget kimutatja, hogy a centráció észlelési csalódásokkal jár együtt; a látott dolgok eltorzulnak, az arányok eltolódnak. A szemléleti tevékenység, a decentrálás viszont lehetővé teszi a centrációs illúziók kiküszöbölését, az eltolódások korrigálását. Az elnevezést a gyermekpszichológiában nemcsak szemléleti történésekre alkalmazzák, hanem a képzet és a viselkedés szintjén tendenciaszerűen érvényesülő hasonló megnyilvánulásokra is kiterjesztették. Decentrációnak nevezzük így, Piaget téri tájékozódási kísérletének nyomán, ezt a viselkedési módot, amelyben a gyerek bele tudja magát élni a másik helyzetébe, s így viszonyulása egyben viszonyítás is. Ez a beleélési készség lassan és későn alakul ki. Az iskoláskorban érlelődik meg. A 9-10 éves kortól kezdve regisztrálható az a képesség, hogy beleeljük magunkat a másik helyzetébe, és döntésnél a másik nézőpontját is mérlegelni tudjuk. A Ro-próba néhány mutatója lehetővé teszi a decentrációnak mint személyiségvonásnak és beleélési készségnek az elemzését. Életrajzi vizsgálatok és az élettér elemzése alapján összeállított homogén csoport jegyzőkönyvéből kiindulva a decentrációs viselkedésre ezekből a jegyekből következtethetünk. > Feleletszám magas: 40 fölött Reakcióidő alacsony: 0,8 alatt. A jelentésadás nem okoz gondot, a v. sz. átadja magát a feladatnak. > Ellensúlyos ÉT. A színoldalon az FFb+ legalább annyi, mint az FbF. A mozgásoldalon a B válaszoknak legalább a fele vulgáris. Ellensúly nélküli, valamint koartált vagy koartatív ÉT ritkán jár együtt jó beleélő- és decentrálókészséggel. > Változatos, adekvát, formavezérelt szín- és árnyékolásválaszok: (FHd+, F(Fb)+, FFb+, aFFb+, nFFb+). A v. sz. különféle érzelmi és hangulati elemeket képes adekvát formához kötni. > A X. tábla adekvát megoldása, a determináns szempontjából változatos színválaszokkal, legalább 3-4 Vulg és 1 Őrig válasszal. > Az Áttételskálán a pozitív érzelmek mutatója az átlag (15%) fölött van legalább átlagos számú (50%) semleges válasz mellett. > A vulgáris és az originális válaszok egyensúlya A beleélőkészségnek ezt a Binét Ágnestől (1964) származó mutatóját vizsgálatunk hitelesítette.
495
A RORSCHACH-PRÓBA
A jó decentrálás optimális V%-kal (35-50) jár együtt. Ezen belül a Vj : (V + V3) kiegyenlített. A jegyzőkönyvben az Orig-válaszok száma 10% fölött van, egyetlen O- sincs köztük, többségük O+. > Átlagos M% (8-10), ezen belül átlagos M:Md arány (3:1 vagy 4:1). Az ennél nagyobb M% a személyiség túlzott hangsúlyára jellemző; s ez még ha a normális magatartást is jelzi, megnehezíti a körülmények számba vételét, a decentrálással gyakran együtt járó kompromisszumot. > Intencionalitás és Asszoc B válaszok a jegyzőkönyvben. Szakács (1968) mutatta ki szociometriái kiindulású vizsgálataiban, hogy ez a két jegy a beleélőkészséget képviseli, s így a decentráció jelzése. Mindkettő cselekvő megközelítése a helyzetnek. A személy belehelyezkedik a másikba, mintegy annak helyzetében érez és cselekszik. Jóllehet ezek a jegyek bizonyos konstellációkban infantilis reakciók mellett a szenzitivitásnak is megfelelhetnek, ebben a konstellációban (főként ellensúlyos Elménytí- pus mellett!) a decentrálást jellemzik. 4. Az érzelmi stabilitás. A tapasztalat szerint a kapcsolatkészség gyakrabban jár együtt kifelé irányuló, extravertált ÉT-vel. Ez az extravertáltak érzelmi csábíthatóságán alapszik. Minthogy új társas ingerre könnyen reagálnak; adott kapcsolatot könnyebben bontanak fel egy másik kapcsolat kedvéért. Kapcsolatkészségük így szükségszerűen labilitással jár együtt. Ez teszi szükségessé, hogy ne csak a kapcsolatfelvétel készségét, hanem a kötődés érzelmi stabilitását is meghatározzuk. E nélkül a kapcsolatkészséget az extravertált típus jellegzetes társas magatartásával azonosítanánk. A stabilitás jegyei a viszonyulási konstellációban: > Kinesztéziás ellensúly az ET-ben, tehát legalább 2 B vagy Bsec válasz. > A Színes index az átlagövezetbe esik (32-37%). > A színválaszok formához kötöttek, s főként tartalmasak. Amorf vagy ahhoz hasonló színválasz nincsen. Ez a színválaszok tendenciájának az elemzését kívánja. Például: IX. (2) „Felhő" a tartalom szempontjából szegényes válasz, a stabilitási készségnek nem felel meg. De „Viharfelhő nyári égbolton", ez szemléletileg ugyanaz a válasz, de tartalmilag gazdagabb, s így inkább megfelel az itt jelzett tendenciának. VIII. „Színminta" tartalmatlan még abban a megfogalmazásban is, hogy „textilkereskedő színmintája". Tartalmasításról itt csak akkor beszélhetünk, ha a szemléleti anyagba kerül új mozzanat. Például: „Egy plakát, amelyen textilkereskedés színmintája látható". A tartalmas színválasz szempontjából még ez a megoldás is az elfogadható alsó szintet képviseli, de mutatja a tendenciát, amelyből a stabilizálódásra következtethetünk. > A színes táblák, főként a II. és a VIII. adekvát megoldása vulger válasszal, elakadás nélkül. > A fékrendszerek jó színvonala: F% és V% nagyjából az optimális övezetben; Fj+% = F2+%; a G válaszok többsége adekvát forma (G+ tendencia). 496
Ötödik rész. Kontaktus, viszonyulás
Ez az öt jegy a színes foltok megfelelő feldolgozásával, a színválaszok adekvát jellegével nyújt támpontot az érzelmi stabilitás megítéléséhez. 5. A szociabilitás. Ez a komplex jelleg a már kialakult személyiségnek azokat a vonásait foglalja össze, amelyeknek segítségével az egyén beilleszkedik egy közösségbe, érzékeny a közösségi normák iránt, egyéni érdeklődését, képességeit mint szerepet tudja elfogadtatni a kiscsoportban, amelyben él, és ennek közvetítésével a nagyobb társadalmi egységekben is; így kimunkált szerepét a közösség fenntartására, erősítésére, ítéleti rendszerének kimunkálására is fordítja. Ez a tulajdonságcsoport ebben a komplexitásban nehezen vizsgálható. A Ropróba alkalmazásában többféle megközelítési móddal próbálkoztak. Mindegyik a szociabilitásnak egy-egy aspektusát ragadta ki. Közülük hármat ismertetünk: > A szociális képesség. Meghatározása azon a feltevésen alapszik, hogy létezik egy sajátos szociális intelligenciatípus: a viszonyulásnak, az értelmi beállítottságnak, a valóságérzéknek olyan készségszintű egysége, amely elsődlegesen társas viszonylatokban nyilvánul meg. Akik ehhez a típushoz tartoznak, azok készségeiket jobban érvényesítik a társas térben, képesek közösségek összefogására, szervezésére, együttesek vezetésére, tagjaik megértésére. Ezt a képességet (a Thorndike [1931] által meghatározott társas intelligenciát) foglalja össze Bohm (1960) a kontaktusszindrómában. Ma ezt a szociálpszichológiában social-skillnék, társas jártasságnak nevezik (Argyle 1967), azzal a feltevéssel, hogy a társkapcsolatok kezelése éppen olyan képesség, mint a kézügyesség. Bohm kontaktusszindrómája hat jegycsoporttal határozza meg ezt a készséget. Ezek a viselkedés szabályozásának egy-egy összetevőjét képviselik: A mentális alkalmazkodásnak a V% optimális övezete, az érzelmi kapcsolatkészségnek az FFb+ válaszok túlsúlya a többi színválaszhoz képest, a valóságérzéknek az adekvát D válaszok felelnek meg (lehetőleg D szinten). Az emberi dolgok iránti érdeklődést, az együttérzést az M%, a könnyebb, de labilisabb kontaktust az extravertált, a nehezebben kialakuló, de stabilabb kontaktust az ellensúlyos introvertált Elménytípus képviseli. A ráirányulást, az oda- fordulást a Feszítő B válaszok tendenciája jelzi. Mindezeknek a jegyeknek a hiánya (pl. alacsony V%, kevés D) a szociális intelligencia szempontjából negatív vonás. Az alacsony szintű szociabilitást mutatja az FbF-hangsúly az egoista beállítottsággal, a Hajlító B válaszok tendenciája a külvilággal szembeni védekező elhárítással pótolja a társas készségek kibontakozását. Magas Színes index és kevés színválasz esetén a társas érdeklődés, az igény adva van, de konfliktusok elfedik, neurotikus tünetképződés akadályozza a megnyilatkozását. > Társas helyzet. Ez az elgondolás a társas pozíciót, a közösségben elfoglalt helyet és a társas hatékonyságot tekinti a szociabilitás mutatójának. Mu
497
A RORSCHACH-PRÓBA
tatórendszerét Szakács Ferenc dolgozta ki (1966/a). Hat középiskolai osztály 169 tanulóját vizsgálta meg több szempontú szociogrammal. E vizsgálat alapján választott ki két csoportot A centrális helyzetűek csoportjába azok kerültek, akik sok kölcsönös kapcsolattal rendelkeztek; központi helyet foglaltak el a szociogramon, nagy jelentőségértékkel bírtak (különböző szempontból sokan választották őket), értékelhető szerepük volt, tehát valamilyen egyéni tulajdonságukat a csoport elismerte. A peremhelyzetűek csoportjába azok kerültek, akik kevés kölcsönös kapcsolattal rendelkeztek, így a csoport perifériájára szorultak. A centrális csoport kritériumainak 34, a peremcsoport kritériumainak 24 személy felelt meg. A két csoport között mutatkozó különbségeket Szakács súlypontozta. Ezekből állította össze mutatórendszerét, amelyből a szociabilitás fokára következtethetünk. A mutatórendszer 9 pozitív és 6 negatív jegyből áll (lásd Második rész, 240. old ) A jegyek csoportosításával Szakácsnak sikerült kimutatnia a szociabilitás- nak mint személyiségvonásnak az összetevőit. Az elemzés nem tekinthető a szociabilitás általános érvényű meghatározásának. A szociabilitásnak csupán egy aspektusát, egyfajta hiteles megnyilvánulását tárja föl - azt, amelyiket a projektív tesztekből, illetve a Ro-próbából leolvashatunk. Ezek az összetevők: ^ Magas indulati feszültség, amit a Tűz-válasz, a feszült Másodlagos Formula, és az ambiekvális Élménytípus mutatnak. > Mentális fékek. Kritériuma: legalább két B és G a Felfogótípusban; normál Regressziós index. > Kathexis (kapcsolódás, érdeklődés, decentrálás). Kritériumai: sok FFb, Intencionalitás, Asszociált B. A személyiséget tehát ebből a nézőpontból az teszi szociábilíssá, hogy a kathexis-készség és a mentális fékek optimális működése mellett magas szintű indulati feszültségben él; fékrendszere nem csökkentette indulati hőfokát, és szenvedélyszintű érzelmei nem lazították fel fékrendszerét. Ugyanez a mutatórendszer a szociabilitás szempontjából negatív jegyeket is összesíti. Ezek a közösségi beilleszkedést gátló vonások. > Fokozott szenzitivitás, amely a Gyanakvó és Tagadó reakciókban nyilvánul meg. Az érzelmi orientációhoz viszonyítva paradox kötődési viselkedés mutatkozik a Színütközésben és a Befestés reakciókban. Az indulati élet féktelensége, introverzió nélküli extravertált Élménytípus, szenzoriális hangsúlyú Másodlagos Formula. Ez a mutatórendszer mind az ellenőrző vizsgálatok során, mind a klinikai gyakorlatban bevált; adataiból a szociabilitásnak a személyiségháttere (kathexis, mentális fékek, indulati hőfok mint pozitív szenzitivitás, paradoxia, indulati fékezetlenség mint negatív vonások) értelmezhető. r- Etikai szociabilitás. A társas kapcsolódási készségeknek ez a vizsgálati aspektusa St Neigertől (1956) származik. Az Indulati típussal és a III. tábla felszólító jellegével kapcsolatos tapasztalataiból indult ki. Feltevése szerint néhány jegy alapján támpontot kapunk arról az etikai magatar 498
Ötödik rész. Kontaktus, viszonyulás
tásról, lelkiismereti beállítódásról, amely a szociabilitás személyiség-lelektani meghatározásának a körébe tartozik. Neiger támpontja: Feszült Indulati típus mint lelkiismereti érzékenység az életvezetésben. Ambiekvális vagy ellensúlyos introvertált Elménytípus, amely egyaránt lehetővé teszi a kötődést es ennek azonosítását, szocializált feldolgozását. A III. tábla adekvát megoldása. Ez valószínűsíti a decentrációs szempontú önismereteit, amelyet a csoportalkalmazkodás megkövetel. A szociabilitás három aspektusa közül (társas intelligencia, társas helyzet, etikai szociabilitás) az értelmezés során elsődlegesen a Szakács-féle skálát alkalmazzuk, amely rutinvizsgálatunknak előírt eleme. A Neiger-féle etikai szociabilitás mutatói is számos esetben igazolódtak, így az értelmezés során hasznosítjuk. 6. Az autoritáshoz való viszony. Dependencia. A kontaktuskészségnek, a társas beilleszkedésnek egyik feltétele a kiegyensúlyozott viszony az élettérben mozgó autoritatív személyekkel, amilyenek a szülők, tanárok, munkahelyi főnökök, társadalmi és közéleti vezetők, a kisközösségek elismert véleményve- zérlői. A dinamikus lélektan magyarázóelvei szerint ez a viszony a korai azonosításon és az arra mintázandó, ezt módosító későbbi azonosításokon alapszik. Beletartoznak természetesen az ugyanezen a módon létrejött ellenazonosítások is. Ha az azonosítás sikeres volt, vagyis az élettérben lévő személyhez vagy személyekhez sikerült hasonulni, bizonyos tulajdonságukat átvenni, és ezzel az indulati feszültséget szabályozni, akkor az autoritáshoz való viszony reálisan alakul. Ez az önállóságnak és az alárendelődésnek az egységében mutatkozik meg. Az azonosuló személy átveszi autoritatív mintájának az ítéleti rendszerét, helyesebben annak néhány általános alaptételét, de ezeket a mindennapi életben saját tapasztalatai szerint alkalmazza. Alárendelődik néhány morális tételnek, világnézeti elvnek, de ezzel együtt kialakítja saját ízlését, véleményét, amelyben közvetlen tapasztalatait sűríti. Az autoritáshoz való viszonyt tehát az jellemzi, hogy a személy összeegyeztet általános elveket és egyéni tapasztalatokat. Ha az azonosítás nem sikerül, akkor jön létre az irreális viszony az autoritáshoz, amely túlzott függésben vagy a tapasztalásnak ellentmondó renitenciá- ban nyilvánul meg. Mind a dependencia, mind a renitencia sok esetben az azonosítás zavarának tekinthető. Az azonosításhoz való reális vagy irreális viszony mérlegelésénél a következő mutatókat használhatjuk fel: > A IV. tábla adekvát megoldása az autoritáshoz való reális viszony mellett szól. Ezen belúl, ha a megoldás B+ elemet is tartalmaz, feltehetően integrált azonosítás játszódott le. F+ V megoldás esetén inkább konvencionális azonosítást feltételezhetünk. > BésBF válaszok viszonya. Ha B > BF, de BF is van a jegyzőkönyvben, a személy azonosítással oldja meg az autoritáshoz való viszonyát. A folyamat
499
A RORSCHACH-PRÓBA
még nem lezárt, a személyiség további fejlődése valószínű. Ezzel szemben BF > B a dependencia jele; az azonosítás feltehetően nem sikerült, a személy függő helyzetben van az autoritatív személlyel szemben, s minél erősebb a BF hangsúlya, annál nagyobb a dependencia. > Az Áttétel-skálában jó azonosításos folyamat esetén kevés az autoritatív tartalom. Ha az ilyen tartalmak (pl. címer, korona, óriás stb.) száma magas, és a függőségi tartalmak meghaladják az 5%-ot, a dependens viselkedés valószínű. Ezeknek a tartalmaknak a mérlegelése főként lokális értelmezésben fontos: jelzik a kiszolgáltatottságot az adott felszólító jellegnek megfelelő helyzetekben. > Az introvertált Elménytípus inkább a belső függetlenség mellett szól, az extra vertált Élménytípus inkább a dependencia vagy a renitencia mellett. Extravertált ÉT feszült Indulati típus mellett olyan személyre utal, aki könnyen befolyásolható; s a bűntudat fonalán függő helyzetbe hozható. Extravertált ÉT alacsony Színes Index mellett függő helyzetet jelez kölcsönös kapcsolatok nélkül Az autoritással szembeforduló, renitens magatartás jegycsoportja: extravertált Élménytípus, zw hangsúlyú Indulati típus, Gzw (!); agresszív tartalmak nagy száma az Áttétel-skálán. A viszonyulási konstelláció hat paraméterének (kapcsolatkészség, kapcsolódási igény, decentrálás, stabilitás, szociabilitás, autoritáshoz való viszony) az alkalmazását egy példán mutatjuk be.
Egy karaktemeurotikus beteg jegyzőkönyve András, 19 éves, középiskolát végzett műszerész. Súlyos hipertónia miatt került vizsgálatra. Dg.: karakterneurózis. (A v. sz. apja is súlyos hipertóniás, emiatt fiatalon nyugdíjazták.) V. v.: Peterdi Lászlóné T = 20' I. 1.
Madárhoz leginkább. Egy ragadozó madár talán éppen támadás közben. Vércsére emlékeztet. (U. t.: fej a középső felső rész, kétoldalt a szárny.) Ez egy torzonborz emberi alakra emlékeztet. Hirtelen
500
BF+ T V] Intenció Agresszió
D
F- M
Konfabuláció
Ötödik rész. Kontaktus, viszonyulás
3.
III. 4. 5.
6.
7.
ez a fejforma ragadott meg belőle (4,5,18). Rémfilmek egy részére emlékeztet. (2-re mutat ujjal) Esetleg a D pirosló árnyalatok még vér foltjai is lehetnek. Leginkább az emberi G kapcsolatokra emlékeztet. Mondjuk középen az a D kosárszerű tünemény zw bölcsőre is emlékeztet, de a fekete már ellenszenves A piros pillangóra emlékeztet D Lényegében idillikus kép, de a fekete ellenszenves. Teljesen szimmetrikus a kép, ha jól látom. Ha külön nézem a középső D részt, az emberi test röntgenképére emlékeztet. (U. t Az alsó kosár, felül a gége, alul a bordák.) A két oldalsó pedig fejjel D lefelé álló majomra emlékeztet (3).
V.
10.
Int.
Áttételes r.
B+ M Vj Szimb. F+ Obj
Med. utalás Rejtett ért. Hdütközés Bizarr verb Int Fb Értékelő Szimmetria
FFb+ T V3
FHd± Rtg
Feltételes verb. Med. utalás
Anat BF+ T V,
8.
IV. 9.
Szubj. reakció Fb
FbF Vér Vr>
Hirtelen bikára emlékeztet a DGkonf F± két oldalsó szarv szerint első pillantasra (8 a szarv). (U. t felülről fejnek látja; [1,3] az orr-rész; a felső fele kb. a test, az alsó a nyak.)
Origi
Őznek vagy szarvasnak nézném az első pillanatra, csak az zavar meg, hogy teljesen szimmetrikus a kép (U. t: lelőtt állat, oldalt dőlve, lába oldalt [19]. Csigára is hasonlít a középső rész két szarva miatt.)
Origá
DGkonf F±
Szimmetria
Élettelenités
VI.
11. 12.
Ez egy állatbőrre emlékeztet G leginkább, kifeszített állatbőrre Felső része viszont egy repülő D madarra
Hogyha külön nézném még elfordítva, tehát nem szimmetrikusan.
F+ T
Vi
BF+ T
V3
Felb. verb. Szimmetr 501 ia
A RORSCHACH-PRÓBA
13. 14.
még orrszarvúra is emlékeztet. D (U. t.: 20-as kis szarv miatt.) Világosabb színben talán D felhőképződmény. (U. t A felső része, amit madárhoz hasonlítottam, kissé visszataszító.)
Konfabulá
F± T HdF Felhő
ció krit.
Szex-ütközés
VII. 15. 16.
17. VIII. 18. 19.
IX. 20. 21.
22.
Minden kép teljesen szimmetrikus. Ez inkább egy agancsra emlékeztet. G Két külső széle talán külön D őzgidának tekinthető (1, 2), mert ugyanúgy van a laba (U. t.: Oldalt dőlve látja, [de nem fordította el!) b állásban, hátsó lába [7], mellső lába [8], fehér pont a szeme.) Alsó része pedig pillangó, D ha külön bontanánk a képet (3). Hirtelen az emberi szervezet D jut eszembe. Kissé boncolva, így a belső részek láthatók. Kétoldalt valamilyen kis D állatok. (U. t.: [4, 5] a felsőtest, [2] a hasi szervek. Konkréten a nevét nem tudom idézni a kis állatoknak.) Ennél a képnél az alsó rész D embrióra hasonlít (3 egyik fele). Középső része talán egy kis D medvebocsra (2) (U. t.: Fordítva látja, de a táblát fi-bán tartotta.) Legfelső részt nem tudom mihez hasonlítani. így egészében talán egy Gzw szellemképnek nyilvánul meg. (U. t.: főként a két szem ragadott meg benne.)
Szimmetria
F± Td F+ T Vj
Kicsinyítés
F+
FbF
T V3
Felt. verb.
Anat
F+
T Vj
F±
(M)
F±
T
Deformálás Kicsinyítés Unbestimm t
Kicsinyítés Kicsinyítés Med.utalás Inverzió Piros-ütközés
FFb-
Szörny O
X. 23. 24. 25. 26.
Obj.
Ez még jobban megzavar. Oldalt ez a kettő pókra D hasonlít leginkább. Ez az alsó nyúlfejre (16). Dd Ez valamilyen futó állatra D emlékeztet (4). Legfelső rész az emberi tüdőre D (3,13,18) (U. t.: Rtg-kép.)
Zavar F+
T
V
F+
T
BF+
T
V V ; V ;
F(Fb)+ Anat
Ötödik rész. Kontaktus, viszonyulás
27. 28. 29.
Ez a hosszú rész felületesen a D hasonlít. A két kis sárga folt szintén D szellemképnek tekinthető (7). Kicsinyítés Ez az alsó rész meg ugrás D közben, ugrásra kész állat, talán leginkább oroszlán (11). A kép egészében nem idéz fel semmit. (U. t.: 11-nel is fl-ban tartja a táblát, de az allat b állásban ugrik. A felső rész [2] is mintha lapuló nyúl lenne, eddig nem vettem észre.)
F+ Víz Balaton körvonalához is F± Szörny
Int Fb
BF+ T
Inverzió
A viszonyulási konstelláció adatai: 2 Kapcsolatkészség FFb+ = 1; egyéb színválasz = 3 A VIII. táblán FbF indítás AII. táblán konfabulatív indítás
Negatív jelzés Negatív jelzés Negatív jelzés A viszonyulási konstellációnak mint mutatónak a pontértéke nulla.
2. Kapcsolódásigény Színhívás nincs. Színhiány nincs. Pozitív jelzés AIII. táblán „Emberi kapcsolat" kötődési tartalom, utána FFb+ A viszonyulási konstellációban értékelhető pozitív megnyilvánulás. 3 Decentrálás Idő: 0,7; A feleletszám átlagos, az utóteszt azonban növeli, jelentésadás könnyed, folyamatos. Extravertált Élménytípus, kevés FFb+. FFb, FHd, F(Fb) előfordul. A X. táblán háromféle determináns és három Vulg. Az Áttétel-skálán a pozitív tartalmak értéke 0. V% = 48; V, : (V2 + V3)= 6 :8 ; Őrig - 10% de van egy Oválasz is. M% = 10; M:Md = 3:0. Intencionális válasz van, Asszoc B nincs.
Pozitív jelzés Negatív jelzés Pozitív jelzés Pozitív jelzés Negatív jelzés Ez utóbbi miatt fél pontértéknek tekinthető. Pozitív jelzés Fél pont értéknek tekinthető, ot. Átlagos érték.
Nyolc egységből négy teljes, két fél érték. Összesen
503
A RORSCHACH-PRÓBA
4. Érzelmi stabilitás Negatív érték B+ = 1, ellensúly nincs. Negatív érték Színes Index = 41, átlagot meghaladja. Valamennyi színválasz tartalmas; ahol a formaelem szegényes (FbF), a tartalom ott is sűrített II. (2). Pozitív érték „Vérfolt... rémfilm része." II. táblán nincs jó formaválasztás; VIII. FbF-indítás Negatív érték Pozitív érték Fj+% = 72; F2+%= 75; V% = 48; 4 G közül 3 G+. A viszonyulási konstellációban a mutató két pontja átlag alatt marad. 5. Szociabilitás > Kontaktus-szindróma. Kedvező adatok: V%; D; M%; ÉT. Egészében pozitívnak értékelhető. > Társas helyzet. Szociabilitás skála = -1. A skála szempontjából fontos jegyek a jegyzőkönyvben nem szerepelnek (Tűz, feszült Másodlagos Formula), illetve nem elég gyakran szerepelnek (FFb kevés). Valószínűleg rossz szociabilitás. > Etikai szociabilitás. AIII. tábla megoldása adekvát. IT nem feszült ugyan, de hajlik arra, ÉT viszont nem ellensúlyos. A viszonyulási konstellációban alacsony szintű pozitív mutatónak tekinthető.
6. Autoritáshoz való viszony. IV. táblán DGkonf válasz B:BF = 1:5! Áttétel-skálán függőség = 6 %. Extravertált Élménytípus, zw hangsúlyú Indulati típus
Negatív érték Negatív érték (Átlagosnál magasabb)
A viszonyulási konstellációban ez a mutató 0 pontértékkel veszélyt jelző. Negatív érték Összefoglalva: A v. sz. átlagos képességgel rendelkezik (kontaktusszindróma pozitív). Beleélési készsége is elegendő az átlagos alkalmazkodáshoz (de- centrálás). Személyes kontaktust azonban igen nehezen tud kialakítani (kap- csolatkészség negatív). Érzelmileg labilis, az elmagányosodás veszélye fenyegeti (mind kapcsolatkészség, mind kapcsolódási igény negatív). Ez megmutatkozik abban, hogy közösségbe is nehezen illeszkedik be (szociabilitási skála), jóllehet morális színvonala is magasabb szociabilitásnak felelne meg (etikai szociabilitás pozitív). A konstelláció súlyos veszélyt mutat azzal, hogy az autoritáshoz való viszony inadekvát, irreális, a mutató szerint az azonosítás sikertelen volt; a személy léthelyzetét a teljes dependencia jellemzi (autoritáshoz való viszony mutatója teljesen negatív).
504
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
Ezt a következtetést ellenőrizni kellett az elhárító mechanizmusoknak, elsősorban az azonosításos konstellációnak az elemzésével. A v. sz. jegyzőkönyvében ez így alakul: IV. táblán inadekvát megoldás, I. táblán adekvát megoldás, mindkettő súlyos agressziós tartalommal. Felfogótípus nem gazdag, csak három elemből áll. Élménytípus nem ellensúlyos FFb+ = 1; F(Fb)+ = 1; egyéb szín és árnyékolási válasz öt F2+% > Fj+% BF>B.
Fél pont értéknek tekinthető. Negatív jelzés Negatív jelzés Negatív jelzés Pozitív jelzés Negatív jelzés
Összesítve másfél értéknek tekinthető. Az eredményes azonosítás szempontjából ez igen alacsony; azonosításos konfliktust jelez. Ezt különösképpen aláhúzza a IV. tábla megoldásának módja, valamint a BF válaszok túlsúlya. AIV. tábla mint az autoritáshoz való viszony számára kritikus helyzet a virili- tást és az agressziót egyaránt kifejező félelmetes állatfigurával (bika) jelzi az autoritással szemben mutatkozó súlyos feszültség hátterét; a konfabuláció pedig jelzi, hogy ez a feszültség mint motiváció irreális viselkedés felé terel. Valószínű tehát, hogy a szomatikus tünet (hipertónia) összefügg az apához mint autoritáshoz való viszony inadekvát jellegével, s az így kialakult teljes dependenciával. A tünet talán eredetében is az inadekvát azonosításhoz vezet vissza. Valószínű, hogy szomatikus diszpozíció esetén is a viszonyulási konstellációban és az azonosításos konstellációban kimutatható neurotikus tünetképződést súlyosbítja. A terápia támadáspontja az apához való viszony pszichoterápiás feldolgozása.
A szituatív feszültségek elvezetése Tolerancia A Ro-mutatókból leolvashatunk valamit a tárgykapcsolat érzelmi feszültségeinek elvezetési módjáról. Támpontot kapunk annak megítélésére, hogy sikerül- e a személynek a kontaktusnak, a decentrálásnak, a szociabilitásnak, az azonosításnak az útjain a kötődési, érzelmi feszültségeket rokonszenvi kapcsolatok formájában érvényesíteni vagy áttételesen elvezetni. Az indulatelvezetés azonban nem kizárólag a szeretetigénynek (a libidó-feszültségnek) az érvényesítésére szorítkozik. Másféle helyzeti eredetű feszültségek,
505
A RORSCHACH-PRÓBA
szituatív indulatok is belejátszanak a viselkedésbe, terelik a cselekvést, színezik a képzetáramlást. A Ro-próba mint a képzetáramlás mintavétele lehetővé teszi, hogy ezeknek a feszültségeknek az áttételeit, a feszültségmegoldás különféle változatait, szakaszait vizsgáljuk. így képzetáramlási következményeiben és áttételeiben elemezhetjük a szituatív feszültségeknek a megjelenését, intenzitását, és főként elvezetésüknek a módját. A szituatív feszültségeknek két csoportja értelmezhető a Ro-próbából kiindulva. Az egyik a frusztrációs, várakozási és telítődési helyzetekben fellépő agresszió; a másik a bizonytalanság, az ambiguitás következménye, a szorongás. E két feszültség dinamikailag összefügg egymással - ha nem is eredetükben, de megnyilvánulásaikban és következményeikben. A lélektani magyarázat szerint a szorongás mint társadalmi tilalmak intrapszichikus képviselete az agresszív feszültség támadó törekvésének ellensúlya. Mindkét feszültségtípus viselkedésmeghatározó, mindkettő fantáziában, áttételekben is megnyilvánul, vezetheti a cselekvést, sőt bizonyos intenzitás felett valósággal rákényszeríti a személyt a cselekvésre, támadásra vagy menekülésre, kirobbanásra vagy koartáció- ra. Az a szint, amelyen a feszültség cselekvésbe megy át, nagy egyéni variációt mutat. Vannak személyek, akik súlyos frusztrációt, nagyfokú bizonytalanságot viselnek el anélkül, hogy az a viselkedésüket befolyásolná; mások viszont már jelentéktelen konfliktusok esetén is agresszióval reagálnak, s alig észlelhető ambiguitást is aránytalan szorongással élnek meg. A feszültség elviselésének a készsége - a toleranciaszint - a személyiség meghatározásának lényeges mutatója; az alkalmazkodás jelzése. A Ro-próba mind az agresszió és a szorongás feszültségére, mind ezek elviselésének a fokára nyújt néhány támpontot. Indikációs lehetőségi köre távolról sem olyan gazdag, mint az elhárítások rendszerének a feltárásában, de a személyiségkép kidolgozásában és a kóros folyamatok elemzésében hasznosítható.
Agresszió Az agresszió szó egy jelenségkör viselkedésszintű összefoglaló megnevezése. Lényege a támadó jelleg, az a fajta magatartás, amely megsemmisítésre, károsításra törekszik. Ennek a viselkedésnek fiziológiai kísérői vannak, amilyen az izomkontrakció; vegetatív tünetekkel jár együtt, amilyen a pupillák kitágulása, hipertenzió, gyorsabb pulzus, fokozott savkiválasztás. Ezt a viselkedést és fiziológiai kísérőit sajátos módon éljük át. Feszültségként, amely cselekvés felé sodor, az adott kultúrákban kialakult magatartásokra késztet, s legtöbbször a viselkedést indokló, racionalizáló mozzanatot is tartalmaz. Akár a cselekvést követő retrospekcióval elemezzük, akár a hozzátapadó vagy helyettesítő fantáziákat bontjuk fel, a feszültségben a következő emocionális színképet találjuk: fő vonala a támadó, destruktív mozzanat, amelynek a harag, a düh, az ellenségeskedés, a lenézés, a megvetés indulatoknak valame-
506
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
lyík árnyalata felel meg; közvetlen mellérendeltje a félelemmozzanat, amely részint a hasonló feszültségű helyzetek tapasztalatanak maradványa, részint emocionális indoklása a támadásnak. A félelmi színezet gyakran a veszely érzésével társul, vagy abban olvad fel. Ez is a helyzetből fakadó reális vagy az adott helyzettől független fiktív indítéka a támadó jellegnek. A színkép további racionalizáló sávja projektív elemekből tevődik össze. A projekciók fokozottan veszélyesnek minősítik a helyzetet, és olyan emocionális indoklást adnak, mintha a támadó viselkedés elkerülhetetlen természeti történés lenne. Még jobban érvényesülnek az mdulati színképnek a racionalizáló összetevői a viselkedést helyettesítő fantazmákban. Ezekben a megsemmisítésnek, a kínzásnak az egész eszközrendszere szerepelhet, amelyet az adott kultúra ismer. A változó eszközök mellett az indulati színkép nagyjából állandó. A düh, a harag, a lenézés, a bosszú, a veszélyérzet, a félelem jogosságának az érzése egyformán kísérik a dühödt indulati kirobbanást, vagy a csalódott szerelmesnek a fantáziáját, amint villamosszékbe ülteti vetélytársát Az indulati színképnek ez a konstanciája, és a támadó viselkedés kimutatása különféle korszakokban, különféle helyzetekben ahhoz a magyarázathoz vezetett, hogy itt az élővilágnak egyik alaptendenciájáról van szó. Természetes adottságról, amilyen a szaporodás törekvése, vagy az emlősöknél az ivadékgondozás. A jelenségtani körülírás, a különféle helyzetekben megmutatkozó agresszív viselkedések hasonló cselekvési sémája, és az emocionális feszültsé- gi színképnek az azonossága az embernél azt a feltevést sugallta, hogy az agresszió sajátos osztón, veleszületett szükségleti feszültség, a faj tapasztalatait sűrítő viselkedési mód, cselekvési minta. Az agressziónak mint ösztönnek a meghatározása a pszichológiában Freud nevéhez fűződik. Elemzései során két különböző időszakban kétfajta magyarázatot dolgozott ki az agressziós jelenségek értelmezéséhez. Korai álláspontja (1905) az agressziót mint a szadizmus részösztönét tárgyalta. Ebben a gondolatmenetben az egységes ösztönaramlás, a libidó, a fejlődés során különféle fokokon halad at Minden fok sajátos színezete a további fokok során fennmarad, s végül az egyes fokok jellegzetességei mint részösztönök rendeződnek el a ge- nitális organizációban. Az egyik ilyen részösztön lenne a szadizmus, a destrukciónak, a dominanciaigénynek, s főként a bekebelező kannibalizmusnak a tendenciája. Sajátos színezete beledolgozódik az érett nemiségbe mint az izgalmi állapot fokozódásának az eszköze De könnyen csúszhat ki a genitális szerveződésből, és válhat önálló örömforrássá, perverzióvá. Freud korai ösztonelmé- letében ez a részosztön főként mint fejlődési szint fontos, mert ezen a szinten is súlyos élmények, traumák pereghetnek le, s így alkalmas az ösztönfejlődésben rögződési vagy regressziós pontnak. A kisgyermekkori megfigyelések és a pszichoanalitikus tapasztalatok megmutatták, hogy a részösztön intenzív megnyilvánulása egybeesik az anális részösztön kritikus szakaszával és az ezzel nagyjából együtt járó tisztaságra szoktatással. A két mozzanat nem dinamikusan függ össze Az időbeni egybeesés kapcsolja egybe őket, empirikus egy 507
A RORSCHACH-PRÓBA
séget alkotnak. E tapasztalatok alapján érlelődött a gondolat, hogy a spontán viselkedésnek a gátló szabályozása agresszióhoz vezet, tehát ebben az esetben a tisztaságra szoktatás az a beavatkozás az egyébként természetes magatartásba, amely a szadisztikus megnyilvánulások esztelen dühét kiváltja. Freud azonban nem ezen a fonalon haladt tovább. Elméletkészségének második szakaszában alakította ki a halálöszton feltevését. A kiindulás az a tapasztalat volt, amit jóval megelőzőleg a kényszerneurózis elemzése során bontott ki: mindannyiunkban van megismétlési törekvés, ösztönszerű sürgetés arra, hogy visszatérjünk egy régebbi állapothoz, és feloldjuk a feszültséget. Ha ezt a mozzanatot kiemeljük a viselkedés motivációjából - így halad Freud gondolatmenete - arra a következtetésre kell jutnunk, hogy mindezek olyan törekvésnek a megnyilvánulásai, amely végső fokon az élet előtti állapot megismétlésére, a szervetlenbe való visszatérésre késztet. Ez a törekvés lenne a halálösztön; a „nem élet" visszaállítása, az élet megsemmisítése. Önálló energiaforrásként mutatkozik, a viselkedést az öndestrukció felé tereli. Csakhogy a halálösztönnel egyidejűleg működő énfenntartó törekvés védi az élőlényt az öndestrukció ellen. A védekezés módja az, hogy elhárítja, kilöki az énből. Az öndestrukció feszültségoldó törekvésének az elhárítása lenne a kifelé irányított destrukció: az agresszió. A feszültség metamorfózisa azonban még nem ért véget. A külvilág nem tűri ezt az agressziót, visszautasítja. Az agresszív cselekvések elutasítását a gyerek a tilalmi rendszer egészével teszi magáévá, építi be az énjébe. Ezt a befelé fordított, így önmaga ellen irányult agressziót éli át azután bűntudatként. így válik teljessé a kör: a halálösztönnek mint az önmegsemmisítés törekvésének az elhárítása az agresszió; ennek elhárítása pedig az intrapszichikus szinten ismét önmaga ellen fordított agresszió: a lelkiismeret. Ez egyben magyarázatot ad arra a pszichológiai tapasztalatra, hogy gyakran az agresszívaknak szigorú lelkiísmeretük van; továbbá arra a tapasztalatra, hogy az agresszió és a szorongás dinamikus egységet alkot. A halálösztön gondolatát nem csak az általános pszichológia, még a pszichoanalízis is fenntartással fogadta. A tapasztalatnak nem sikerült valószínűsítenie. Számos elvi és tapasztalati érv fordult ellene. Ez a kritika elsősorban az ösztönre mint általános lélektani magyarázóelvre irányult. Az ösztön fogalma a faji tapasztalatok átörökítésének a megfigyelésén alapszik. A jelenségek, amelyeket összefoglal, sokszorosan igazoltak, és az élővilágról való lényeges ismereteink közé tartoznak. Mégis, a lélektanban egyre inkább idegenkednek minden olyan magyarázattól, amely egy történést egyértelműen ösztönre vezet vissza. Egyre több észlelet szól amellett, hogy az öröklött cselekvésmódok sem készen bukkannak fel, csupán diszpozíciók. Gyakorlásra, bejáratásra, tanulásra van szükség ahhoz, hogy a faji tapasztalat átörökített sémája adekvát viselkedésmóddá alakuljon. Még a szexus, ez a kétségtelenül öröklött viselkedésmód is, az ember szintjén bonyolult feltételrendszerhez kötött. A feltételeknek 508
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
hosszú előtörténetük van, abban a társas tényezők fontos szerepet kapnak. A cselekvési minták, amelyekben az ösztönös az emberben megvalósul, társadalmilag alakítottak. Nemcsak megnyilvánulásaiknak és áttételeiknek, hanem megjelenésüknek is történetük van. Egyetlen jelenséget sem magyarázunk meg azzal, ha megállapítjuk, hogy ösztönös. Ezzel csupán a motivációs háttér egyik összetevőjét jelöljük meg, amelybe az ösztönösre ráfonódva, azt szabályozva, esetleg serkentve, inkább korlátozva a körülményeknek, feltételeknek, élményeknek a sokasága játszik bele. A pszichológia idegenkedése az ösztöntől mint magyarázattól annak szól, hogy az ösztönnel a biológiait mondjuk ki mint egyértelmű, csak mutációval módosuló viselkedésmeghatározót, s így a motiváció további összetevőit esetleges meghatározóknak tekintjük az ösztönben megszabott cselekvésminták mellett. Márpedig a viselkedés kondicionálhatósága, függése a társas feltételektől azt sugallja, hogy a nem ösztönös körülmények nemcsak esetleges, hanem sine qua non feltételei az ösztönös cselekvésmódok alakulásának és működésének. Még élesebbek az ellentmondások a halálösztön magyarázatával szemben. A kritikai érvek így csoportosíthatók: > A „halálösztönnek" alapkritériuma az egyensúlynak, az eredeti helyzetnek a visszaállítására irányuló törekvés, ezért választja el Freud az életösztöntől. Csakhogy ez minden ösztönt jellemez. Minden ösztönös folyamat magában foglalja az egyensúly helyreállításának a sodrását, amit végül is a kielégülés tesz lehetővé. Nem indokolt tehát külön ösztönnek tekinteni azt a vonást, amely minden ösztönben feltalálható (Laplanche és Pontalis, 1967). > A halálösztön ellentmond a szelekció darwini tételének. Az élővilágban folyó szelekció során a fajnak kedvező mutációk választódnak ki. Az öndestrukció törekvésének így legalább jelentékenyen el kellett volna halványodnia az életösztönhöz viszonyítva. A szelekció gondolata alapján nehéz elképzelni, hogy egyenlő erejű ösztönpárként álljanak egymás mellett. > Nem felel meg az ösztönök egyéb biológiai kritériumainak sem. Nincs olyan anatómiai képlet, fiziológiai rendszer, amely a halálösztön működésekor úgy ingerelné a központi idegrendszert, ahogyan az más ösztönök működésekor tapasztalható. Nincs olyan szükséglete a szervezetnek, amelyet a halálösztön kielégíteni törekedne, ahogyan az éhség, a szomjúság, a nemi vágy meghatározott létfontosságú szükséglet kielégítésére serkent. > Ez az ösztönpár csupán spekuláció terméke. Felújítása a modern lélektanban a két princípium manichens elvének. Olyan szemlélet, amely a konfliktusok okát a konfliktusok lefolyásának a mintájára képzeli el. Márpedig ezen a módon semmiféle konfliktust nem lehet megmagyarázni. A melankólia és a kényszerneurózis folyamatának elemzése feltétele
509
A RORSCHACH-PRÖBA
zi ugyan a halálösztönt, de az elemzésben a halálösztön egyszerűen helyettesíti az agresszió fogalmát, anélkül hogy a helyettesítés révén többet tudnánk meg magáról a folyamatról. > Ha a halálósztön fogalmát azért kellett volna bevezetni, hogy ezzel megmagyarázzuk az agressziós feszültséget, a kísérlet sikertelen maradt. Az agresszió ugyanis nem tekinthető ösztönnek. Az ösztön mindig saját céllal rendelkezik, saját célra irányul; e nélkül nem lenne biológiai értelme. Márpedig az agressziónak nincs saját célja. Más ösztöncélokra irányul. Nem az éhség vagy a nemi inger csillapítására, hanem a vetélytárs kiküszöbölésére, a táplálék megszerzésére. Az agresszió csupán modalitása egy ösztöncél elérésére irányuló erőfeszítésnek (Fenichel, 1945), és így nem is tekinthető ösztönnek. A halálösztön gondolati fonalán a mélylélektan egyetlen irányzata haladt tovább- Melanie Klein iskolája. Klein (1948) sokat megőrzött és sokat módosított az eredeti elméleten. Szerinte az éhség és az evés mint bekebelezés foglalja magában az első agresszív feszültséget az élet során, ezt vetíti rá a csecsemő a külvilágra (ahogyan ő bekebelez, úgy őt is bekebelezhetik); ez a projektált agresszió váltja ki a halálfélelemnek átélt szorongást. Klein megőrzi, egyben megfordítja Freud tételét: nem a halálösztön kivetítéséből lesz agresszió, hanem az agresszió kivetítéséből halálfélelem. Nehezen ellenőrizhető, és így nem is mérlegelhető, hogy ez a gondolatmenet mennyiben felel meg reális pszichológiai történésnek. Melanie Klein csecsemőkori folyamatokat értelmez. Kérdés azonban, hogy a myelinizációnak ezen a szintjén, az első hat hónapban végbemenő pszichés folyamatok értelmezhetők-e a viselkedés mögött feltételezett indítékrendszer szempontjából. S ha igen, akkor is igen nehéz az evés és az agresszió egylényegűségét feltételezni. Ez az összefüggés is a viselkedésnek egy modalitását, (az elfogyasztás módját) választja le és tekinti önálló pszichikus feszültségnek. A különválasztás a kannibalizmus analógiáján alapszik. Csakhogy nem kannibálok élményét fordítja át a magyarázatra, hanem a kannibalizmus veszélyétől rettegő hajótöröttek félelmét. Számukra evés és agresszió mint reális veszély összefügghetett. De nincs támpont arra, hogy pusztán az evés emberevők jelenlétének a veszélye nélkül implikálja azt a támadó, destruktív feszültséget, amelyet agressziónak nevezünk. Az agressziónak ez a magyarázata éppen úgy nem nyert valószínűsítést, mint a halálösztönhöz folyamodó elmélet. Az ösztönelv alapján maradt, mégis már más irányban indult el az agresszió magyarázatában Hermann Imre (1943). A halálösztönnek mint az életösztön ellentétpárjának nincs tárgya; nem feltétlen egyértelmű minta, mint általában az ösztönök, mondja Hermann. Az ösztönellentétpár elvont fogalmi konstrukció, formai sajátosság, nem reális biológiai jelenség. Hermann bizonyos spekulációszinten elfogadja, de mint pszichológiai jelenségmagyarázatot félreteszi a halál ösztön fogalmát. Az agressziós feszültséget azonban valóságos ösztönfeszültségnek tekinti. Az agresszió megfelel az ösztön fogalmi kritériumainak (egész fajra jellemző, öröklött, a létfenntartással összefügg, cselekvés 510
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
módja meghatározott, és kielégülő feszültségmegoldással, esetleg örömmel jár együtt, lefolyása örvényszerű). Ösztönként elhatárolható, de nem általános, nem helyzettől függetlenül is jelentkező serkentés, amilyen a nemi ingerület, hanem csak kitüntetett helyzetben, konkrét tárgyhoz kötve mutatkozik meg. Nincs általában agresszív késztetés, mint ahogyan nincs általában megkapaszkodási ösztön sem. De olyan helyzetekben, mint rivalizálás, megtámad tatás, alárendeltség, a megkapaszkodás megvonása stb., az agresszív ösztön előbukkan és támadásra készteti az embert. Hermann az elsők közt utal arra a ma már bizonyítottnak tekinthető, akkor még feltevésszerű gondolatra, hogy ösztönös feszültségek is lehetnek helyzethez kötöttek. Öröklött jellegük nem feltétlenül azt jelenti, hogy körülményektől függetlenül, pusztán biológiai vezérléssel működő energiaforrások. Csak bizonyos helyzetekben nyilvánulnak meg. Az átörökített faji tapasztalat csak bizonyos feltételek közt lép működésbe. Ez a meghatározás már összeegyeztethető a frusztrációs hipotézissel, amely a dinamikus lélektanban az agressziós feszültségnek egyik magyarázata. Pszichoanalitikus tapasztalatokból kiindulva írta le Rosenzweig (1944) a frusztráció jelenségét: azt a kínos feszültséget, amely akkor keletkezik, ha egy szükséglet kielégítése akadályba ütközik. E jelenség további vizsgálata során jutott el a Yale egyetem kutatócsoportja Dollard, Doob, Miller Mowre, Sears ahhoz a feltevéshez, hogy minden frusztráció agressziót vált ki, és minden agresszió frusztrációból fakad (1939). Ez a magyarázat kiterjeszti a frusztráció fogalmi körét. Frusztrációnak tekint minden olyan akadályt, amely a szándék és a cél, a felszólítás és a megvalósítás, a vágy és a beteljesülés közé beiktatódik, illetve egy várakozást meghiúsít. S minden olyan esetben, a hipotézis szerint, agresszív színezetű, dühödt, támadó feszültség keletkezik. A gondolatmenetet számos vizsgálat, megfigyelés támasztja alá, sőt kísérletek azt is valószínűsítették, hogy a frusztrációval létrehozott agresszió átvihető más helyzetekre, más személyekre. A szituatív feszültség éppen úgy viselkedésmeghatározó, mint a szükségletek. A jelenség igazolást nyert, de távolról sem olyan kiterjedt körben, ahogyan azt a frusztráció-agresszió hipotézis megfogalmazta: Barker, Dembo és Lewin (1941) megfigyelései óvodás gyerekekkel játékhelyzetekben végzett kísérletek során azt valószínűsítették, hogy a frusztrációs helyzet elsősorban regressziót vált ki: a viselkedés alacsonyabb szintre csúszik vissza, „depatternizálódik", ennek során agresszív cselekedetekre is sor kerül. A frusztráció mint helyzeti feszültség agressziót is hozhat létre, de nemcsak azt! S még lényegesebbek azok a főként állatkísérletekből merített tapasztalatok, amelyek szerint agresszió nemcsak frusztrációból fakadhat. Az is lehetséges, hogy az élőlény harci győzelmeivel rátanul az agresszióra, rátanul arra, hogy ez a célravezető megoldási mód (Scott, 1958).
511
A RORSCHACH-PRÓBA
A Lewin-iskola kísérletei pedig már ezt megelőzően valószínűsítették, hogy a telítődés a cselekvésben, a csömör egy helyzetben ugyancsak dühöt, agresszív magatartást vált ki. Ezeknek és az ezekhez hasonló tapasztalatoknak az alapján alakult ki a dinamikus lélektanban az a felfogás, hogy: > A frusztráció szituatív feszültségekhez vezet, amely regresszióban, agresszióban, pánikreakcióban nyilvánulhat meg, de szerencsés feltételek közt kompenzálható, sőt elaborálható is. > Az agresszió, jóllehet nagyrészt veleszületett cselekvési módokban folyik, olyan szituatív feszültségeknek felel meg, mint frusztráció, telítődés stb.
Az agresszió konstellációja A Ro-próbában az agressziokonstellációból arra kell következtetnünk, hogy a személytől szituatív feszültségek esetében mennyiben várhatunk agresszív reakciót, és mi a valószínűsége annak, hogy az így keletkezett feszültség áttételesen, más helyzetekben érvényesüljön. A Ro-jegyzőkönyvek alapján meghatározott agresszió az egyénre jellemző reakciómódként szövődik a személyiség- képbe. Jegyei > A ziv-válaszok gyakorisága és jelentősége a jegyzőkönyvben. Ez kifejezésre jut az FT-ben. Jelentése, mint láttuk: negativizmus, oppozíció; a személynek az a reakciómódja, hogy feszültség esetén szembeforduljon a külvilággal, helyzetmegoldásaiban eleve arra törekedjék, hogy másképpen lássa és másképpen próbálja megoldani a helyzetet, mint az abban részt vevő többi személyek. Valóban agresszív jelentése ennek a válaszmódnak akkor van, ha a jelentésadás során a táblára adott első válaszként, vagy legalábbis az első válaszok közt fordul elő. Kevésbé jelzi a negativizmust és így az agressziót az a mód, amikor a v. sz. számos választ ad a foltra, a figurára, majd zwválaszokkal folytatja a tábla további kiaknázását. A FT-ben jelzett és az első válaszok közt megmutatkozó zw a személyiségképben a viselkedési szinten mutatkozó agressziónak felel meg. Kevésbé jelzi az elfojtott, tünetekben, áttételekben megmutatkozó agresszív feszültséget. A zw-kből leolvasható agresszív feszültséget általános tendenciának tekintjük, amelyet az Élménytípushoz viszonyítunk. Extravertált ÉT mellett az agresszió közvetlenül mutatkozik meg a viselkedésben, a külvilággal szemben mutatott támadó magatartásban, legtöbbször az ellentmondásnak, a gúnyos, sértő magatartásnak a szintjén. Introvertált Élménytípus esetén a személy az agressziót elsősorban önmaga ellen, majd projekciós mechanizmussal a külvilág ellen fordítja.
512
Ötödik rész. A szitu a tív feszültségek elvezetése. Tolerancia
r Fb a jegyzőkönyvben. A személy kritikus helyzetekben regressziós maga- tartású, gátlástalanabb, tehát agresszívabb is. Főként ha a jegyzőkönyvben zw-válasz és agresszív tartalmak is vannak, akkor jelzik a tiszta színválaszok a viselkedési regressziót. > Piros-ütközés. Az agresszió egyik legáltalánosabb jegye. Mind az erőszakos és kegyetlen bűnözők jegyzőkönyveiben, mind az agresszív feszültség elfojtásaként létrejött neurotikus tünetképződés esetében gyakori. Két csoportot hasonlítottunk össze (Boda Lívia anyaga). Az A csoport tíz olyan személyből állt, akik súlyos erőszakos, kegyetlen bűncselekményt hajtottak végre (szadista gyermekgyilkos, bosszúból elkövetett többszörös gyilkosság, aktív részvétel háborús feltételek közt elkövetett tömeggyilkosságban). Valamennyi személy jegyzőkönyvében volt Piros-ütközés. Az ugyancsak tíz személyből álló B csoportban lévő személyek szintén börtönbüntetésüket töltötték; cselekményükben erőszak, agresszív megnyilvánulás nem volt. Ennek a csoportnak a jegyzőkönyveiben számos ütközést találtunk, de egyetlen Pirosütközés sem fordult elő. A színütközések hangsúlyozottan kék és zöld foltokra vonatkoztak, még gyakoribb volt a Medián-ütközés. Feltehető, hogy az A csoport jegyzőkönyveiben a Piros-ütközés annak a pániknak felel meg, amit a „vér" asszociációja vált ki olyan személyekből, akik vérontás miatt vannak börtönben. A piros szín számukra nem áttételes jelentésű, hanem közvetlen utalás a bűncselekményre. Ugyancsak a Piros-ütközés jellemzi azokat a neurotikusokat is, akiknél a tünetek hátteréből az elfojtott agresszív feszültség kibontható, illetve agresszív fantáziák explorálhatók. Feltehetően a Piros-ütközés ezekben az esetekben is közvetlen utalás a vérre. Bizonyos az, hogy a Piros-ütközés agressziót jelez, de nem nyújt támpontot arra, hogy ez az agresszió elhárított tünetképző feszültség, vagy közvetlenül a viselkedésben mutatkozik meg. > Agresszív tartalmak. Nemcsak azokat a teljes helyzetet jelölő ritka válaszokat mérlegeljük itt, amelyeket Agresszív asszociációnak jelölünk az ötödik oszlopban, mint például I. „Két csuklyás alak (2) egy nőt szúrnak le (1)". Minden olyan választ tekintetbe veszünk, amely valamiképpen implikálja az agressziót, minden olyan elemet, amelyre a v. sz. támadást, gyötrést, erőszakot asszociál. Idetartoznak az olyan válaszelemek, mint „harapni", „szétszaggatni", „bomba", „robbanás", „vulkán", „kés", „nyíl", „fullánk"; állatválaszok esetében mindenfajta vadállat, egyszóval az áttételskálán agressziónak minősíthető valamennyi válasz, sőt ezeknek a határesetváltozata is. > Az V. és a VII. tábla megoldása. Különbségükből az egyébként is jelzett agresszív viselkedés két változatát olvashatjuk le. Ha az V. táblán infantilis jegyeket és Konf-választ is kapunk, ez az agresszív feszültség gátlástalan megnyilvánulására utal, gyakran primitív személyiséget jelez. A VII. táblán előforduló bizonytalan, formailag rossz Gzw, Gyanakvó reakció, ag 513
A RORSCHACH-PRÓBA
resszív tartalom a paranoid agresszív magatartást jellemzi. A feszültséget projektálja is, ily módon a külvilágot fokozottan ellenségesnek, frusztrálónak érzi, ez még erősebb agresszív feszültséget vált ki, ennek projekciója fokozza számára a külvilág frusztráló jellegét stb. A körforgás annak a sémának felel meg, amelyet Klein (1934) a kriment létrehozó „rossz körnek" nevez. A Ropróbában alkalmazható dinamikus magyarázatban ez úgy értelmezhető, hogy a projekció fokozza azoknak a helyzeti összetevőknek a hatását, amelyek frusztrációs feszültséget váltanak ki, s így állandóan növeli az agresszív feszültséglevezetés lehetőségét. Ebben az értelemben a VII. tábla inadekvát, szenzitív megoldása az agresszív konstellációnak megfelelő jegyzőkönyvben kedvezőtlen prognosztikai jegy. r Zw ütközés. Különösképpen a VII. táblán a kórosnak minősíthető agresszív feszúltségelvezetés mellett szól. Az agressziós konstelláció egyéb jegyei mellett még magas színvonalú jegyzőkönyv esetén is valószínű az áttételes tünetképződés, esetleg az elhárított agresszióból kiinduló szórna tizálás. Több szerző (köztük Bohm 1957) utal arra, hogy a Ro-jegyzőkönyvből támpontokat kaphatunk a gátolt, az elfojtott agresszióra, amely áttételesen játszik bele a viselkedés meghatározásába és a tünetképződésbe. Az egyik változatban a FT-ben kiírt zw mellett a jegyzőkönyvben Színsokk vagy Színütközés fordul elő, s ugyanakkor az agresszív tartalom kevés. A másik változatban ugyancsak megtaláljuk az FT-ben a zw-t; emellett a szabályozó fékrendszer erős, Do-válaszok is előfordulnak. Az agresszív tartalmak gyakoriak. Az első változat a fóbiás típusú tünetek, félelmi reakció, pánikos magatartás mellett szól. A második változatban inkább kényszer típusú tünetekre, görcsös magatartásra, gátoltságra gondolhatunk.
Példák:
2. jegyzőkönyv
Klára, 24 éves. Dg.: sine morbo. Nagy feszültségű, nagy elaborációs képességű, visszafogott személyiség. (Lásd II., 188. oldal.) Agresszív konstelláció > Zw összesen 7 (3 Dzw, 2 Gzw, 2 zw). FT: G-D-zw. Az Elménytípus introvertált: 9,5:2,5. Önmagával szemben is szigorú. > Fb. A X. táblán tiszta Fb válasz, igaz, Gkomb válaszban, elaborációs tendenciával, de a jegyzőkönyv színvonalához viszonyítva túlzott indulati telítettséggel. 514
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
> Piros-ütkózés. Nincs, még tendenciában sem mutatható ki. > Agresszív tartalmak. III. Veszekedő nők. III. (1) Komédiás. IV. Óklelő bika. VI. Tank. Vár ágyúkkal. IX. Vívás. > Összesen hat agresszív tartalom. Az áttételskálán 19%. Átlag fölötti, az agresszív konstellációban értékelhető. > Az V. táblán infantilis reakció nincs. A VII. táblán formailag jó Gzw Obj tartalommal és elaborációval. A VII. mindhárom válasza magas színvonalú megoldás. Az agresszív konstellációban negatív érték. > Zw-ütkozes nincs. Negatív érték. Az elfojtott és gátolt agresszió jelzései közül Színsokk nincs, Do nincs, de hangsúlyos zw (zw) mellett magas szintű fékrendszer F% 85 és 80,14 Vulg-vá- lasz; V% = 45 és az agresszív tartalmak magas száma. Az agresszív konstelláció 1., 2. és 4. jegye kimutatható, így az agresszív feszültség nyilvánvaló. Kóros megnyilvánulásai valószínűtlenek, mert a konstellációnak a patológiás irányba mutató 3. és 6 . jegye negatív. A gátlásos, fékezett agresszív feszültség jegyei (zw, magas szintű fékrendszer, agresszív tartalmak) azonban előfordulnak. Ezeket erősíti az V. táblán mutatkozó elaborációsan megoldott Versagen-tendencia: a Vulg-válasz hiánya ezen a táblán. A személyiségképhez értékes támpontot kapunk: Nagy intenzitású agresszív feszültség, amelyet jól kidolgozott szabályozórendszer tart féken, de nem elfojtottan, hanem nehéz önszabályozással, legtöbbször elaborációval, mint ezt a VII. tábla megoldasa mutatja. Ez a fékezett feszültség figyelemre méltó patológiás tüneteket nem okoz, mert a magas elaboráció átsegíti. Megnyilvánul feltehetően a viselkedésben mint szigorú, önmagával és másokkal szemben igényes fellépés (IT, ÉT), a realitásérzék labilitásában, amelyet intellektuális erőfeszítéssel ellensúlyoz (V), és esetleg patológiás zökkenőket is létrehozó érzelmi paradoxiában, mint inadekvát követelmény és szigor a szeretett személlyel szembe (VIII. V3 után Gzw F-).
5. jegyzőkönyv Leó, 35 éves férfi. Dg.: szadista fantáziával elkövetett bizarr bűncselekmény. (Lásd II., 196. old). Agresszív konstelláció > Zw. Egyetlen zw válasza sincs. > Fb. Egyetlen Fb válasza sincs. > Piros-ütkózés AIII. táblán kifejezett formában, a II. táblán tendenciában. > Agresszív tartalmak. Valójában egyetlen agresszív tartalom sincs. Talán mérlegelhető ebből a szempontból a II. táblán „boszorkány", az V. táblán 515
A RORSCHACH-PRÓBA
„műláb", a VlII-on „hüllők", de valójában mindhárom inkább a félelem- , szorongásskála kritériumainak felel meg. De még ha ezekben agresszív színezetet feltételeznénk, akkor sem érik el az agresszív tartalmak átlagos szintjét. > Az V. táblán infantilis válasz nincs. Legfeljebb a fordított szukcesszió jelzi a zökkenőt a képzetáramlásban. A VII. táblán viszont három különböző ütközést találunk: Zw-ütközés, Szex-ütközés, Medián-ütközés. Valószínűleg Sokk-nak kellene jelölni; könnyen lehet ugyanis, hogy a börtönfeltételek miatt nem mutatott vegetatív jegyeket, és nem juttatta kifejezésre a viszolygást. így is a VII. tábla ütközéssorozata pozitív jelzés az agressziós konstellációban. > Zw-ütközés kétszer is előfordul: a Il-on és a VH-en. Az agressziós konstelláció jegyei közül tehát a 3., 5. és 6 . fordul elő; az a három jegy, amely patológiás megoldásra utal, és amelyek közül a sine mor- bo példaként adott 2. számú jegyzőkönyvben egy sem fordul elő. A két példának felhozott személy mintha megosztozott volna az agresszív konstelláción: az egyik inkább az elaborációval megoldható jegyeket, a másik inkább a patológiás irányba terelő jegyeket adta. Leó személyiségképéhez fontos támpont, hogy nem mutat valóban súlyos agresszív feszültséget, de mutatja azt, hogy ami agresszív feszültség megmutatkozhat benne, az könnyen ágazik el patológiás irányba. A bűncselekmény tehát, jóllehet szadisztikus elemet tartalmaz, nem az indulati krimen (régi terminológiában az „ösztönbűnözés") csoportjába tartozik. Neurotikus képződmény. A trauma körülményeinél való rögződés vagy az arra való regresszió indokolja a kóros aszociális magatartás szadisztikus jellegét.
Szorongás A Ro-próba érzékeny a szorongásra. Sokféle jeggyel, fokozataiban árnyaltan fejezi ki azt a feszültséget, azt a kínos érzelmi állapotot, amelyet szorongásnak mondunk. Az értelmezés alaptétele az a feltevés, hogy a v. sz. a jelentésadásban indu- latihangulati feszültségének megfelelő elemeket illeszt be a tartalomba. Különösképpen érvényesül a külső inger (a tábla) és a belső feszültség különbségének kiegyenlítő tendenciája a szorongás esetében. A személy jelentésadásában úgy formálja az ingeregyüttest, hogy az veszélyes, fenyegető, nyugtalanító legyen, s így a feszültséget indokolja. A válaszok tartalma számos lehetőséget kínál: veszélyhelyzeteket ábrázolhatunk (mocsaras vidék, árvíz, lavina stb.), amelyek kínos feszültségnek felelnek meg. Defekt elemeket szőhetünk a jelentésbe, például „szakad", „törik", „korhadt", „gennyes", s ezzel is kínossá, szorongatóvá alakítjuk a külvilágot. Az alig tudatosított szorongásos elemek is beleszövődhetnek a válaszba. A benyomás verbális átfordítása ehhez tág lehetőséget nyújt. Elég a foltról va
516
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
ló benyomás vulgáris megfogalmazásában egyetlen jelző, s máris kifejezésre juthat a tudat peremén vibráló szorongás. Az V. táblán a „Denevér" statisztikai gyakorisága révén egyértelmű jelentésnek tekinthető. De ha azt a redundáns jelzőt adjuk hozzá, hogy „éjszakai", máris a veszélyesnek, a félelmesnek egy árnyalatát fonjuk be a jelentésbe. S ha ezt még kiegészítjük úgy, hogy „éjszakai denevér, sötét szárnyakkal", akkor az elsődleges vulgáris jelentésadás nyomasztó hangulati árnyalatot kap. S éppen így lehetséges a szorongásos feszültség áttételes, formai vonásokban is. Ezt főként az árnyékolási elem (Hd) biztosítja. A szorongásos feszültségként értelmezhető tartalmi és formai jegyek azonban túlságosan általánosak, és mindenfajta jegyzőkönyvben előadódnak. Rorschach (1921) is utalt már arra, hogy mindenfajta Élménytípus mellett találkozhatunk a szorongás hangsúlyozott jelzésével. így joggal merül fel a kérdés, hogy mit is olvashatunk le a Ro-próba szorongásmutatóiból. Milyen pszichés folyamatnak, milyen élményszínezetű feszültségnek a jelzései lehetnek? A cselekvésbénító, patológiás, konkrét helyzethez nem kötött általános félelemre következtethetünk, tehát a pszichotikus állapot vitális szorongásának hol enyhébb, hol intenzívebb fokára. Vagy a tárgyatlan feszültség gyakoribb állapotára, a fiziológiai tünetekkel kísért vegetatív szorongásra, amely az érrendszer vagy az emésztőrendszer labilitásában is megmutatkozhat? Esetleg még általánosabban az aktivációs szint módosulásáról lenne szó, arról a fokozott feszültségről, amelyet a ráirányulással, a koncentrációval, a vigilanciával élünk meg? A szorongásos Ro-válaszok asszociációs feltárása azt mutatja, hogy ezekhez a válaszokhoz hangulatilag-érzelmileg kellemetlen állapotok tapadnak; alig megindokolható zavar, nyugtalanság, lehangoltság, esetleg félelem és fájdalom, gyakran bizonytalanság. Egyetlen mozzanat látszik közösnek bennük: a kellemetlen érzés; mindaz, amit a mélylélektan az „ Unlust" (déplaisir) szóban foglal össze. A Ro-próbában kimutatott szorongás annyira általános, hogy puszta előfordulása nem tekinthető patológiásnak. Ahhoz, hogy kórosnak tekintsük, bizonyos gyakoriságot kell elérnie a képzetáramlásban (pl legalább 20 %-os tartalmi gyakoriságot az Áttétel-skálán, vagy legalább 3-4 Defekt-választ egy átlaghosszúságú jegyzőkönyvben) vagy súlyos szorongásos viselkedés modellreak- ciójaként (pl. Hdütközésként) kell előfordulnia. Egyébként a minden jegyzőkönyvben feltalálható szorongásos jegyek a normális életvezetésbe illeszkedő kínos feszültségnek felelnek meg. Az emberi létnek vannak olyan jellegzetes helyzetei, amelyeket szorongásos érzés kísér. Idetartozik az elkövetkező kiszámíthatatlan események fölidézése, vagyis a veszély anticipációja. Ez gyakran megelőzi a konkrét veszélyt: szorongásos támpontok, helyzeti analógiák alapján jóval előbb jelentkezik, mint ahogyan a veszélyt észlelhetnénk. A szorongás ebben az értelemben a szervezet egyik vészjelzése, amely az elkövetkező, de még fel nem mérhető, konkrétan nem megfogalmazható fenyegető történésre figyelmeztet.
517
A RORSCHACH-PRÓBA
Másik jellegzetes szorongást kiváltó helyzet: az ambiguitás, a bizonytalanságnak, a helyzet kettősségének az élménye; az a döbbenet, hogy a körülmények nem diktálják a cselekvést, sőt egymástól erősen különböző, esetleg ellentmondó helyzetmegoldásokat sugallnak. Erre a bizonytalanságra is szorongással reagálunk. Minden amellett szól, hogy a szorongás, amelyet a Ro-próba kimutat, szi- tuatív feszültség, a helyzethez kötött: a helyzet ambiguitásának vagy veszélyjelzésének az átélése. A normális életvezetés azt kívánja, hogy a szorongást mint szituatív feszültséget elviseljük, jelzésnek tekintsük, és ebben az értelemben a helyzetmegoldásokban hasznosítsuk. Ha a szorongásos mozzanatok túlságosan gyakoriak, ez azt mutatja, hogy a személy nem képes elviselni a mindennapi élet bizonytalanságával és veszélyeivel együtt járó szorongásokat, nem rendelkezik elegendő toleranciával. S ez az, ami a patológiás folyamatnak megfelel. A Ro-próba tehát a szorongásos jegyek sűrűségével a szituatív feszültségekkel szemben mutatkozó alacsony toleranciaszintet jelzi. Valójában a Ro-próbánál nem a szorongás intenzitására következtethetünk, hanem a tolerancia fokára, az önszabályozó elhárítás mérvére. Ez támpontot nyújthat kóros folyamatok megítélésére, de még inkább felhasználható a személyiséglélektani elemzésben. E gondolatmenet szerint, minthogy az önszabályozás feszültséggel, szorongással jár együtt, a szorongás minden eddig ismert szocializálódási folyamatnak a velejárója, kínos mellékterméke. A feltevés a dinamikus személyiségmodellben nyerhet magyarázatot. A többi élőlénytől eltérően az ember nem hozza magával ösztönös formájában a faji tapasztalatoknak azt a rendszerét, amely az állatvilágban elegendő a létfenntartáshoz, a természetben való eligazodáshoz. Az embernek mindezt meg kell tanulnia. Az a gyakran emlegetett meghatározás, hogy „az embergyerek koraszülött" még jelképesen sem találó. Koraszülöttnek akkor lehetne mondani, ha a létfenntartáshoz szükséges örökletes adottságok bizonyos idővel a születés után bontakoznának ki benne. Csakhogy a fejlődésnek ilyen fordulata nincsen. Az embergyereknek ki kell tanulnia a létet. Alkalmazkodnia kell a társadalmi átörökítés révén adott feltételekhez. Alkalmazkodási, cselekvési mintákkal kell megalapoznia a viselkedését, amely a fejlődés alacsonyabb szintjén ösztönösen meghatározott. Az alkalmazkodási tapasztalatok rögzítése, stabilizálása, egy részüknek automatizálása, más részüknek műveleti felhasználása, a környezetben való eligazodásnak a kitanulása adja a szocializálódás folyamatát. A mélylélektani felfogás hajlik arra, hogy a folyamatot egyértelműen az ösztönszerű adottságok megfékezésének, szabályozásának tekintse. Ezt a feltevést meg kell kérdőjeleznünk. Igaz, létformánk alapvető követelménye az ösztönös feszültségek szabályozása: az embernek rá kell tanulnia arra, hogy kerülő utat tegyen szükségleteinek kielégítésében. Ez elengedhetetlen, de távolról sem egyetlen prog
518
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
ramja a szocializálódásnak. Új tulajdonságokat, új készségeket kell megszerezni, új helyzetmegoldásokat kell megtanulni, amilyen például a veszély felismerése, a tájékozódáshoz szükséges jelrendszer, az előrelátás és a tervezés. Mintha az ember olyan vonással is rendelkezne, amely nem folytatása az ösztönvezérelt létnek, nem az ösztönös feszültség átalakulása, hanem az új körülmények között keletkezett másféle feszültség. Ilyen az együttességnek, a társas létnek a feszültsége, amely éppen úgy viselkedésmeghatározó, cselekvésre vezérlő dinamikai alapja az emberi létnek, mint az ösztönös adottságok. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert gondolatmenetünk az együttesség és az együttműködés dinamikáját tekintve erősen eltér Freud felfogásától. Az együttességet önálló viselkedésmeghatározó erőfeszítésnek tekintjük, mint Marx, és nem elsődlegesen ösztönfeszültségek áttételének, mint Freud. Felfogásunk szerint a szocializálódási folyamatnak a sémája ugyanúgy érvényes a szituatív feszültségek szabályozására, mint az ösztönös feszültségekére (Mérei, 1947/b). Mindezekben a folyamatváltozatokban az interiorizálódás révén belsővé vált előírások és tilalmak szerveződnek egységes belső szabályozó rendszerré. A belsővé vált külső tiltás az, amit szorongásként élek meg. A szorongás belső figyelmeztetés, amely a külsőfigyelmeztetést helyettesíti; az önszabályozás eszköze, a körülményeknek való alárendelődés, az ösztönvezérlésű szükségletkielégülés helyett a személyiség szintjén létrejövő alkalmazkodás egyik támpontja. Ez Freud (1926) gondolatmenete, amelyet az együttességnek és általában a szituatív feszültségeknek a viselkedésmeghatározó dinamikájával egészítünk ki. Ez a magyarázó- modellje annak az értelmezésnek, hogy a szocializálódás mint külső eredetű tilalmak önszabályozási megvalósítása szükségszerűen szorongással jár együtt. Forrását tekintve a szorongás távolról sem homogén jelenségkör. Az ambiguitás, a veszélyanticipáció és a külső tilalmak bevetítése, tehát a szocializálódás egyaránt hoznak létre szorongásos feszültséget. S éppen így forrása lehet a szorongásnak olyan típusos léthelyzet, amelyen minden élőlény átesik. Her- mann Imre (1943) elemzése valószínűsíti, hogy az anyától való elszakadás félelme, az anyáról való leválás megrázkódtatása és a haragos apa képe egyesül az eredeti veszély félelmében, fantáziájában, és forrása lesz a szorongásnak. René Spitz (1945) kiterjedt vizsgálatai különféle élethelyzetekben az anyjuktól elválasztott gyerekek életéről és fejlődéséről valószínűsítette ugyanezt a magyarázatot mint a szorongás egyik forrását, de nem úgy, mint a szorongások általános és egyetlen eredetét. Összefoglalva: a szorongást sokféle forrásból táplálkozó feszültségnek tekintjük. Ez a feszültség nagyrészt a szocializálódás mellékterméke, s mint ilyen, beleillik a normális személyiségbe. Kóros változásról akkor beszélhetünk, ha a szorongásos feszültségtűrés nem éri el az adott szocioökonómiai feltételek közt megkívánt szintet. Erre vonatkozóan nyújtanak támpontot a Ro-próba Szorongásmutatói, amelyeket itt összefoglalunk. A szorongásos feszültség toleranciaszintjét jellemzik, s így nemcsak pszichopatológiai, hanem személyiség-lélektani támpontok is.
519
A RORSCHACH-PRÓBA
A szorongásos mutatók rendszere 1. A szorongást implikáló tartalmak gyakorisága > Az Áttételskála eloszlásának eltolódása a szorongás irányába aránytalan, a valóságos helyzetekhez viszonyítva túlzott szorongásos feszültséget jelez. A személy a realitásnak megfelelő szorongásos jelzést felfokozza. A normális eloszlásban a szorongásos tartalmak aránya 15%, ez azonban 20 %-ig még beleillik az átlagos viselkedésbe, és a veszélyjelzés szabályos működésének felel meg. 10 %-nál alacsonyabb szinten a szorongásos veszélyjelzés feltehetően nem elég hatékony, a szocializálódás elégtelen. 20% fölött már lehetséges, 30% fölött pedig valószínű, hogy a szorongási tolerancia alacsony, s a személy viszonylag jelentéktelen jelzésre vagy teljesen ártalmatlan kettős értelmű helyzetre is súlyos szorongással reagál. > A szorongásjelzés (lásd II., 225. oldal) 25-30% fölött értelmezhető kóros feszültségnek. Az összefoglalt hat tartalom (Anat, Rtg, Md, Szex, Tűz, Vér) magas értéke a saját testre irányuló veszélyérzésnek felel meg. A mutató értelmezése nagy óvatosságot kíván, mert 40-50% körüli, tehát igen magas értéket kapunk mind a szomatikus megbetegedést kísérő pszichés szuperpozícióknál, mind pedig hipochondriás esetekben. Elakadásoknak és Defekt-reakcióknak az együttes előfordulása amellett szól, hogy a szorongásos tünetek szuperpozíciók, a kényszeres tünetképződés jegyei. Magas F%, koartatív vagy ambiekvális ÉT, Dd-tendencia viszont inkább azt mutatja, hogy a magas értékekkel jelzett szorongás hipochondriás feszültségnek felel meg. 2. A Hd-válaszok minden fajtája elsődlegesen szorongásra mutat. A Hd irreális, kényszeres és hipochondriás jellegű kóros szorongásnak felel meg. A HdF válaszokból alacsony feszültségi toleranciára következtethetünk. Ez azonban még három-négy HdF esetén sem jelez pszichoneurotikus folyamatot; normális életvezetésű személyeknél is gyakori, de ilyenkor is alacsony tűrőképességet, fokozott érzékenységet, és ebből adódó alkalmazkodási nehézséget jelez. Az FHd és az F(Fb) válaszok is utalnak szorongásos feszültségre Ez inkább képzeleti szinten mutatkozik, és a viselkedésben mint alkalmazkodási gátlás nyilvánul meg. 3. Hd hangsúlyú IT. Elsődleges mutatója a szorongásnak, inkább neurotikus tünetképződésnek felel meg; egyéb patológiás jegyek (Sokk, paradox színválaszok) mellett bűntudati feszültséget és ebből kiinduló, helyenként inadek- vát viselkedést jelez. A feszült IT a lelkiismereti érzékenységben átélt szorongást fejezi ki. Jó életvezetésű személyeknél fordul elő. 4. Az ÉT-hez viszonyítva fordított MF. A viszonyulási képlet és a vágyképlet ellentmondó tendenciája súlyos elfojtások következménye. Introvertált ÉT és szín hangsúlyú MF mellett a személy az érvényesülés igényét, fantáziáit hárítja el; extravertált ÉT és mozgás hangsúlyú MF mellett a személy a reális
520
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
önismeret törekvéseit hárítja el. Ezeket a konfliktuózus elhárításokat éli át szorongásként. 5. Dd válaszok Hd-determinánssal. Ez a gyakran halmozott formában mutatkozó választípus a szorongás elhárításának felel meg. A szorongás olyan intenzív, hogy csak viselkedési regresszióval hárítható el; ennek módja a részletekbe való menekülés, amit a sorozatos Dd HdF mutat. 6. Do válaszok magas F+% mellett. A sine morbo csoportban feltűnően gyakori; nem kóros történésnek, hanem személyiségvonásnak felel meg: az aggályoskodó, óvatos magatartásnak, amelyet szorongás kísér. Kóros változatában kényszeres tünetképződés mellett szól. 7. Md > M. Ez az értékes tapasztalati támpont valamennyi szorongásos csoportban gyakori. Jellemző a hipochondriás, valamint az öregkori koartációval együtt járó szorongásokra. Értelmezésében legyünk óvatosak, mert az értelmi 'fogyatékosság (debilitás) érdeklődési koartációját is jellemzi. 8. A Feszültségi elaboráció minden esetben a feszültség nehéz feldolgozásának a jegye. Ha egy jegyzőkönyvben többször fordul elő (legalább háromszor), akkor a nagy elaborációs készség ellenére is a neurotikus szorongás valószínű. 9. A IV. tábla inadekvát megoldása. Értelmezési rendszerünkben a kóros szorongás legjellegzetesebb jegye. Súlyos elakadás (Sokk, Versagen) ezen a táblán a szorongásos neurózis patognomikus mutatója (lásd Negyedik rész, 424 old.) Szorongást jelző inadekvát megoldások: F-, FHd-, HdF mint első válasz; fordított szukcesszió, Defekt-válaszok. Mindezek már kórosnak mondható szorongásos tüneteket jeleznek - esetleg elszigetelt tüneteket az egyébként normális életvezetésben. A nem patológiás szorongás ezen a táblán úgy mutatkozik meg, hogy a szorongást jelző HdF vagy Defekt-válaszok F+, FHd+ és B+ válaszok között fordulnak elő Lokális és szekvenciás értelmezésben a szorongásos mutató segítségével következtethetünk arra, hogy milyen helyzetekben fokozódik a viselkedésben a kínos feszültség, milyen konfliktustípusokkal függ össze. Az ilyen jellegű értelmezésben a felszólító jellegre, a szukcesszió szabálytalanságára és a szorongásos jegyek csoportosítására támaszkodunk. Fontos mutató a szorongásos jegyeket megelőző és az azt követő válaszok. A szorongásos mutatók modelljét ismertetjük:
szekvenciaértelmezésének
három
jellegzetes
I. tábla: az itt mutatkozó szorongásos jegyek az új helyzethez való alkalmazkodás zökkenőjét mutatják. Ebben az értelemben az I. tábla válaszsora, amennyiben szorongásos színezetű, a lámpaláz modellreakciója. A mi civilizációs feltételeink között az új helyzet szükségszerűen a szorongásnak a forrása. Rátanultunk és rátanítjuk gyermekeinket arra, hogy új felté
521
A RORSCHACH-PRÓBA
telek között (új emberi környezetben, új feladattal szemben) óvatosan kell irányítani viselkedésünket, mert számunkra ismeretlen szokásokba ütközhetünk, olyan tilalmakkal és előírásokkal kerülhetünk összeütközésbe, amelyeket nem ismerünk, s főként kötelező jellegükről nem tudtunk. Az új helyzet fokozott ráirányulást, fékezettséget kíván, s ez fokozott feszültségben mutatkozik meg, amit szorongásként élünk át. Feszültségi toleranciánknak egyik legfontosabb jelzője, hogy az új helyzetben adódó szorongási feszültséget elviseljük, viselkedésünkben számolunk vele. Mégis az alacsony szorongásos tolerancia legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy ezt a társadalmilag indokolt, a jobb alkalmazkodás érdekében történő feszültséget eltúlozzuk: a fékrendszernek és az óvatosságnak a jelzését súlyos veszélyjelzésként éljük meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy a feszültségnek ez a felnagyítása olyan személyeknél fordul elő, akik úgy érzik, hogy adottságaik nincsenek arányban a feladattal, képességeikkel szemben bizalmatlanok, szorongatja őket az a gondolat, hogy előre nem látott feltételek közt semmiképpen sem tudnak helytállni. Ez az, amit intelligenciakomplexusnak mondanak; erre itt áttételes utalást kapunk: az új helyzetben való alacsony tolerancia figyelmeztet erre a konfliktusra. Ez azonban értelmezett határeset. Az I. táblán bekövetkező, szorongással kísért zökkenő lényege a lámpaláz - nemcsak intellektuális, hanem kötődési, szexuális, vagy bármilyen más új helyzetben. A szorongásos jelzést követő reakciókból leolvashatjuk, hogy sikerül-e a lámpaláz leküzdése, vagy a szorongás eluralkodik, és bénítja, torzítja a viselkedést. Példaként a 14 éves Éva jegyzőkönyvére utalunk (3. jegyzőkönyv, teljes szövegét lásd Második rész, 190. oldal). Éva első válasza FHd, Anat, Autolokalizáció. Mint indítóválasz súlyos szorongást jelez, amely a saját testre vonatkozik, megrontja a tájékozódást, regressziót hoz létre (Autolokalizáció). Az Amput G válasz, és főként ennek tartalma a szorongás szexuális hétterére utal: „Ezt a hegyeset nem vesszük bele (5), a lyukat (16, 17) sem." A megfogalmazás áttételesen kifejezi mindkét nem kizárását. Az Amput G a tapasztalat szerint a pubertásos szexuális gátlásra és pánikra jellemző; az utóteszt szinte megfogalmazza ezt a feszültséget. Ez a nyilvánvalóan szexuális hátterű alkalmazkodási feszültség a további válaszokban fokozatosan feloldódik. A következő válasz már FHd±, amelyet Absztrakt szóhasználat kísér, a konkrét képzettől való eltávolodás javította a teljesítményt. Majd az FHd+ Ruha válaszban a rejtőzködés is megjelenik, s a teljesítmény kifogástalan lesz. A negyedik válasz Do F+ Md, ami a morális gátlás szintjére emeli az első válasznál még regressziós pánikként mutatkozó szorongást. Végül az ötödik válasz D FHd+ M, Ruha V3, vagyis Éva értelmi színvonalának megfelelő teljesítmény. Csakhogy ezt a választ B-elfojtás kíséri, ami az azonosítás elutasítását, a deperszonalizációs színezetű tünetképződést jelzi. Éva a vizsgálatban súlyos regresszióban megnyilvánuló, szexuális motivációjú szorongással indult; ezt elhárította, elérte a kapcsolatkészségének megfe
522
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
lelő válaszszintet. De ennek a szorongásoldásnak igen nagy ára volt: a konkrét helyzettől való eltávolodás, és ennek fokozása egészen a deperszonalizációs tünetekig. IV. tábla. Az ezen a táblán adott szorongásos reakciók a kóros megoldásokra jellemzőek. A IV. tábla inadekvát megoldása a neurotikus csoportban szignifikánsan gyakoribb, mint a sine morbo vagy a pszichopátiás csoportokban. Ez is a tábla felszólító jellegével függ össze: a sötét folt, gazdag árnyékolásával, szorongást és diszfóriát vált ki. Ezért a táblánál észlelt jelentésadási zökkenőket a szorongásos mutatók mentén értelmezhetjük. Példa: 30 éves nő. Érettségizett, fényképész, egy gyermeke van. Panasza: rosszullét. Azt hiszi, hogy elájul, valójában soha nem ájul el; érzékeny, könnyen sírva fakad. Dg.: aktuálneurózis. A Ro-próbaban feleletszám: 40, FT = G-D; ÉT = 2:2; MF = 7:9; IT = 2:7,5; Fj+% = 86 ; F2+% = 87
A IV. táblára adott válaszok:
13.
14. c
15. c
15.
16. c
Olyan gyanúsan tetszik mosolyogni. Váratlanul ért... Hát ezt mindjárt picikét megforgatom. Hülyeségeket fogok mondani Óriás. Itt a feje, lába, középén G a nagy hosszú, nem tudom. Mint Gulliver az óriások országában. Öreg óriás. Még megforgatom, hátha valami mást látok.
FHd+ Bsec+
(M) V!
Ezt el tudnám képzelni, két sas
BF+
T
HdF
Felhő
D
nFFb+
Med. utalás
D
BF+
Myth Md T
D
F+
T
Feltételes v Ppt.
vagy valamilyen madár. A háttérben felhő (6). Itt ül a két sas (21). Itt meg egy ördög, itt középen két szarv. Erre a fejre gondoltam (1) Itt két kígyó, aki néz fölfelé. (8) Érdekes, az ember, ha közelebbről megnézi, mintha lenne benne valami. Szóval a részletessége. Például, ha csak ezt így nezem. lehet egy kutya is (5).
D
Gyanakvó verb. Zavar Szubj. knt. Nagyítás Részletezés Szex-ütközés Medián-ütk. Mese-remini szcencia
Szubj. reakció
523
A RORSCHACH-PRÓBA
Ezen a táblán igen kevés szorongásos jegyet találunk. Mindössze egy HdF és egy FHd+ utal a szorongásra. Ez azért is kevés, mert az Indulati típus Hd hangsúlya (6 HdF, 3 FHd) alapján éppen a IV. táblán több árnyékolási elemet várhattunk volna. Súlyos szorongási jegy (Hd, Defekt-reakció) egyáltalán nincs. Az adott szorongásos válaszok is kifejezetten jó elaboratív válaszok között helyezkednek el. Feltűnő azonban, hogy ezen a szorongás szempontjából kritikus táblán Szex- és Medián-ütközést találunk, s ezt a két pánikos, elakadásos reakciót magas színvonalú FHd+, Bsec+ reakció vezeti be. A személyt a tábla zavarba hozta, a zavar keltette szorongást gyorsan feldolgozta. A szorongás elhárítása görcsös erőfeszítéssel történt (Bsec+), s ez éppen úgy, mint a Szex-ütközés és a Me- dián-ütközés, a kielégítetlenségnek a jelzése. A válaszsor tehát azt mutatja, hogy viszonylag enyhe és feloldható szorongás a görcsös erőfeszítés (Bsec) és a kielégítetlenség (Szex-ütközés és Medián- ütközés) állapotát kíséri. Ez fontos támpont az aktuálneurózisra. A súlyos elakadáshoz viszonyítva jelentéktelen szorongás mutatja, hogy nem pszichoneu- rotikus folyamatról, hanem aktuálneurotikus feszültségről van szó.
VI. tábla. Itt mutatkozik meg civilizációnk egyik jellegzetes neurotikus történése; a szexuális vágyakat kísérő bűntudatos színezetű szorongásos gátlás és ennek következményei az életvezetésben. Példa: 42 éves férfi. Szakközépiskolát végzett. Alkalmazott. Nagy művészi érdeklődésű, jó képességű, művelt ember, teljesítménye ehhez viszonyítva alacsony. Munkakörét, társadalmi helyzetét tekintve sikertelen. Dg.: Anankasztikus neurózis. A Ro-próbában: feleletszám 31; ÉT = 1,5:4; MF = 4:2; IT = 4:6; F% = 81 és 76; az Áttétel-skálán a szorongásos válaszok aránya 23%; Szorongásos jelzés = 34%. Válaszai a VI. táblán: 17. Kereszt (3). 18. De ha jobban megnézem, D kígyófej (6). 19. A kígyó végű keresztet óriási D sziklára tűzték.
A szikla hínáros pocsolyában D áll.
524
D
F+ F+
Sacrum Td
FHd± Szikla
HdF Sár Pfl
V3 Felt. verb. Asszoc B Sűrítés Nagyítás Kombi nálás Deform Undor r.
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
20. Ha nem látnám itt alul a vaginát, D azt hinném, valami szent hely, mondjuk búcsúhely. (U. t.: a hínáros pocsolya „rothadó növény", közben viszolygó grimasz.)
F+ Szex
Felt. verb. Sacrum
A válaszsor magas színvonalú: jó formaválaszok, kombinációs tendenciával. Tartalmilag valamennyi válasz szorongást, legtöbbjük bűntudatos feszültséget fejez ki. A „Sacrum" -szikla-sár- Sacrum" sor a szigorú intrapszichikus tilalmi rendszernek felel meg. Ennek élményét kísérik a Deform és Undorreakciók, amelyek jelzik, hogy a folyamat irreális, negatív érzelmi megszállással jár együtt, s így a neurotikus tünetképződés valószínű. Ennek egyik megnyilvánulása a szexuális zavar: a kielégülés túlságosan sok feltételhez kötött; ezt játékos vonások (Asszoc B, Sűrítés) megenyhítik, de az örömképességet a szorongások mégis korlátozzák.
Példa a szorongásos konstellációra: Irma, 46 éves tanítónő. Férjezett, két gyermeke van. Dg.: Szorongásos neurózis. Voltak anankasztikus szakaszai, diszfóriás-kényszeres tünetekkel, egy más időszakban inkább konverziós jellegű tünetek (szív- majd bélpanaszok szervi indíték nélkül; viszketések stb.).
I.
1. 2. 3.
Mindenki szokott felelni rá? Madár. Poloskaszerűség. (U. t.: a csápok miatt.) Címer Itt olyan, mint egy bogár, amelyik össze akarja harapni egy csáppal, mit tudom én, mit.
Zavar G
F+ DGkonf FGkomb F+ T
T T Obj Agresszív a. Visszatérés Orális
II. 4.
Ez semminek se látszik. Mindegyiken rajta van a péniszszerűség (4). Ha tudnám, hogy mit akar a pszichológia, akkor azt mondanám (lehet forgatni).
D
F+
Szex
Zavar Hasonl. ill. Unbestimm t Vélemény a vizsg.-ról
525
A RORSCHACH-PRÓBA
5.
6.
III. 7.
8. 9.
10. 11.
15. 16. V. 17. 18. 19. 20.
526
FbF Vér T
Defekt Fb Élettelen! tés Techn. descr. Ddütközés Szubj. r.
Két szemben álló emberi, állati, D madár, gólya vagy ilyesmi (6). Azért nem jó, mert csak asszociálok. Ez lepke (2). D Feltűnt, hogy abszolút szimmetrikus mind a két oldala. Kiszáradt faág mind a kettő (8), D mert egyforma. Nagy hülyeség ez. Leölt nyúl lábakkal lefelé (3). D Fel van akasztva. (U. t.: lábuknál lógatjuk) Ez a piros egy cvikker (2). D Ha ez a kettő madár, (6) ez a fészek, amin guggolnak (1)
Egy állat lenyúzott bőre. Ezek a végződések mindig nemi szerv (13). Ez virágsziromszerű (13).
Bizarr szex Szubj. r.
Ez is fekete és piros
IV. 12. Óriási pókszerűség. 13. 14.
F± Szex
Ez biztos női nemi szervet akar Dzw jelenteni, mert kerek... nono (17). Lehet, hogy az ember azt mondja, amit az ... akar hallani. Ezek a piros foltok szétnyomott D poloska. Egészen ötletszerűen vannak idetéve a foltok, vagy valamilyen tudományos meggondolás alapján, pl. ez a két kis vonal. Ezt biztos nem vettem volna észre, mert hülye vagyok.
F± M T
F+ T V3 F+ Pfl
F+ T V3 F+ MdObj BF± Obj
F- T F+ T Vj FHd+ Szex FHd+ Pfl
G G
FHd+ Ruha 0+
Hd-leírás Színleírás B-elfojtás Szubj. r. Szimmetria Szimmetria Deformálás Vélemény a vizsg.-ról Agresszió Élettelenítés Int. Fb Visszatéré s Felt. verb.
Unbestimmt Nagyítás
Dd Dd F+ T
Királyi palástszerű, ügyvédi G talár (U. t.: „redők").
F+ T Vi b+ Obj Ez is szöcskeszerű dolog. Majdnem mindegyik bogárszerű. Itt a csápok, ez a lába. Ha tudnám, pontosan milyen a G denevér Az előbbibe is benne volt alul D egy harapófogó, amelyik össze akar csukódni (5). Ezek a fekete és kevésbé fekete D dolgok (6) bundára emlékeztetnek
Unbestimmt Színhívás Unbestimmt
G nFb
Unbestim mt Hasonl. ill. Részletezé s. Kérdő r. Hasonl. ill. Veszély r. Mát
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
21. 22.
VI. 23.
24.
25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.
aszerint, ahogy a fény ráesik (mutatja). (U. t.: a szőrmeszerűség) Azt hittem, hogy színes képek vannak, pedig csak fekete és részben piros. Ez egy női láb (13). Ez, ami nem szimmetrikus emlékeztet jégcsapokra (3 jobb oldala). Ezek a kis izék arra valók, hogy meghökkentsék az embert (4 vége). Itt látszik a bogár gerince.
Falevél. Mondjuk az egész,
Dd Dd
Transzparenci a Visszatérés G F+
e nélkül ez a szára (3). Sokkal növényibb, mint az első. Valami bogárszerűség. DGkonf FItt is megvannak ezek a csápok (21, 22). (U. t.: a csápok idézik fel a bogarat.) Ez itt fölösleges (6). E nélkül máglya (4). D Két here, vagyis egy pár (22) Dd Bogárnak a bajsza, bogárnak Do nincs is bajusza, valami más állat bajsza. Itt két mag (16). Ddzw Ez a sötétebb része, ami bent D van, olyan, mintha fából lenne (14). c Két fáradtan lecsüngő kar, Do vagy egy akasztott ember lecsüngő karja (9). Horog vagy csáp (20). Dd
34. 35.
Bizonyos bárányfelhő-szerűség Két ronda asszony feje lófarokfrizurával (1). Itt is van jégcsap (11). Állatfej (2). Itt a szeme, itt van a szája. Ez az egész dolog, a két fél nem függ össze. Csak ez tartja össze (4). Az eddigi figuráknál ez nem volt így.
Szimmetria
Dd-ütközés
Pfl
Amput G Unbestimmt
F± F+ F+
Tűz Szex Td
F± Pfl HdF Mát
Bkl+ Md F+ Obj Td
V,
Szex-ütközés Színhívás Annullálás
Tartalmatlan Hd-utalás Intenció Élettelenítés Vagy-vagy Perszev. Szimmetri a Med. pref.
Ez majdnem egészen szimmetrikus, nem egészen, itt vannak szimmetriaeltérések. VII. 32. 33.
Színhiány
F+ Md FHd± Jég
G D
HdF Felhő V, F+ Md V
Unbestimmt Értékelő
Dd D
FHd± Jég F+ Td V3 Szem
Orális
Képleír ás Statikai r.
527
A RORSCHACH-PRÓBA
36.
37.
Ez egy fa törzsszerűség, ami Dd középen ki van vágva (4). zw Ha tudnám, hogy ez a kis nyavalya mi? (6) Megfigyelhető, hogy ezek megtévesztés céljából szimmetrikusak akarnak lenni. De ha megnézi az ember, más. Ez sem állatfej, inkább olyan, mint a Notre-Dame-on a rémfejek, olyan torz. Ez egy lepke volna (3).
X. 48. 49.
F+ T V3
F+
T V,
F-
Pfl
F+ F± F+ b-
Anat V2 Td Td Obj
Komolyan, mit mondjak, hogy mire emlékeztet, vagy pedig... Egész másképp kezdek beszélni, ha azt akarja tudni, hogy milyen figurákat látok. Legszívesebben abbahagynám. Azt, hogy miféle figurák, vagy azt, hogy mit gondolok én? Itt valami szem25, esetleg egy D tehénnek a feje (11). Semmi, ezek elég értelmetlen foltok. Az összképen csak akkor lát valamit az ember, ha nagyon akar. Ez egy szöcske (4). Ez kár, hogy nem piros, lehetne egy cseresznye (12).
A válasz Dd-ből indul ki. (A szerző megjegyzése)
528
Perszeveráció
Veszély r.
F+ Pfl V3 F+ Td
Zavar Int Fb Kicsinyít és
Sokk
F+ Td V3 Szem
D D
Vélemény
F+ T F+ Pfl Vj Ennivaló
25
Unbestimmt
Unbestimmt
FbF Vér
IX.
Unbestimmt Med-utalás Deformálás Dd-ütközés
Szimmetria Gyanakvó r Visszatérés Annullálás Deformálás Élettelenítes
D
VIII. 38. Egészen világosan két valami, D állat, medve vagy egér (1). 39. Megint levélre emlékeztet (4,5). D (U. t.: a középrész teszi azzá) 40. Itt valami csontváz, gerinc (6). Dzw 41. Megint megvannak a csápok. Dd 42. Két kutyafej (14). Dd 43. Ez megint olyan, ami össze Dd akar csukódni, harapófogószerűség (6-nál a kontúr) Tulajdonképpen mire kíváncsi, hogy mit idéz fel, vagy hogy mire hasonlít? 44. Karácsonyfa is lehet (5). D 45. Halszálka esetleg (6). Dzw 46. Ez a kis rózsaszín (13), az állat rálépett és vémyomokat Dd hagyott maga után.
47.
FHd± Obj Pfl
Színhiány
Ötödik rész. A szitu a tív feszültségek elvezetése. Tolerancia
50. Tintapacni (6). 51. Térképre is emlékeztet (10). 52. Női nemi szerv (14). 53. 54. 55. 56.
57.
D D Dd
Gyíkok (1). Szemszerűség, D farkuk van. Két egymással társalgó egér. D Ez is valami állatszerűség (2), D béka, mert zöld. Cukorfogó (16). D d Ezt a dolgot ezek összenyomják és ők tartják (13, 3). Ugyancsak a két gyík, a cukorfogót is összefogva tartják. A két rózsaszín tartja ezt a két figurát. Ugyanez lehetne két D fejetlen női alak hosszú ruhában. Szobor.
FbF FFb± F+
Amorf V3 Térk. Szex
BF±
T Unbestimmt Szem BF+ T V2 Inadekvát kin. FFb+ T V3 Unbestimmt F+ Obj Orig+ Visszatérés Int Fb Bsec+ M V3 Inadekvát Kinesztézia Ruha Hiány Szobor Élettelenítés B elfojtás
A vizsgálatot a beteg kezelőorvosának kérésére végeztük el. A klinikai kérdések: milyen fokban jelzi a teszt a szorongásos tünetképződést; milyen a beteg munkaképessége, remélhető-e, hogy folyamatosan, patológiás zökkenők nélkül képes ellátni munkakörét; szükséges-e a tesztek szerint a mélyreható terápiás munka folytatása, vagy áttérhet-e a kezelőorvos a támasztó-segítő (support) terápiára. A klinikai kérdés alapján mindenekelőtt a szorongásos mutatókat, majd az elhárítási és viszonyulási konstellációkat vizsgáltuk.
A szorongás mutatói Tartalmak: a) Áttételskála, szorongás = 30 b) Szorongásjelzés = 21 Hd válaszok: 2 HdF, 6 FHd IT = 5:5 MF és ÉT viszonya Dd és Hd együtt: 5 Dd FHd F% = 82 és 81, az FT-ben Do M:Md = 2:3 Feszültségi elaboráció nincs IV. tábla: Indulás F-, szétesett szukcesszió
Pozitív Pozitív Pozitív Pozitív Negatív Pozitív Pozitív Pozitív Negatív Pozitív
Pontértékben 7 - 9-ből. A mutatók többsége kóros szorongásos feszültségre utal. Főként az egyértelmű mutatók (Tartalom, Hd, IV. tábla) pozitívak. Néhány mutató bontása ki529
A RORSCHACH-PRÓBA
egészíti a képet. Az Áttételskálán a szorongásos válaszok mellett a testiségre utaló válaszok gyakorisága haladja meg a normális övezetet (Szorongás 15 helyett 30; Testiség 5 helyett 12). Feltehető, hogy a beteg szorongásos feszültségét nárcisztikus színezetű koartációval és érzelmi elsivárosodással csökkenti. AIV. tábla megoldása inadekvát, de a három FHd+, köztük egy Orig+ válasz megenyhíti a szétesett szukcessziót, és elaborációs lehetőséget is jelez. A vizsgálat időpontjában a szorongásos feszültség fennáll. Részint veszélyes (nárcisztikus), részint kedvező (elaborációs) elhárítással. Az elhárítási stratégia elemzése hosszadalmas, de a klinikai kérdés megkívánja. Konstellációk szerint haladunk: Az elfojtás mutatói Emocionális színezet: Szubj reakció, Értékelés, Vélemény, az ütközések szövege VIII-on és IX-en Naiv, biztonságot kereső hangvétel: a válaszok 30%-a - 1., 5., 8 ., 11., 12., 15., 21., 25., 28., 31., 38., 44., IX. kezdete, 50., 52., 56. Veszélytelenítő tendencia: III. és X. B-elfojtás Szextartalom kiszorítása (14., 15.) Rejtett fantazmák, rejtett dramatizálási tendencia nyolc válaszban: 3., 7., 10., 19., 30., 43., 54., 57 Viszolygás: igen hangsúlyozott, főként a 2., 6 ., 12., 17., 24., 41. és 46. válaszokban Sacrum nincs Felidézési zavar nincs
Pozitív
Pozitív Pozitív Pozitív Pozitív Negatív Negatív
A konstelláció 7 jegyéből 5 megtalálható, köztük igen hangsúlyozott az elfojtás három jellegzetes modellreakciója: veszélytelenítés (2 B-elfojtás!), viszolygás, rejtett dramatizálás. Ez valószínűsíti, hogy a konfliktust képviselő képzetegységek hirtelen lesüllyedése, elfelejtése, illetve negatív indulati átszí- nezése gyakori a beteg tudatműködésben. Az elfojtásos mechanizmus a beteg egyik preferált elhárítási módja. A regresszió mutatói Válaszrontás: Jelölhető nincs; megközelíti a 7. válasz Negatív Formához nem kötött kromatikus vagy akromatikus színválaszok: V-en nFb, Il-on Defekt Fb, X-en FbF, Amorf Pozitív 530
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
Infantilis szexualitásnak megfelelő tartalmak: Infantilis vágyteljesítésnek megfelelő reakciók: Transzparencia az V-ön A színvonalhoz viszonyítva feltűnően alacsony reakciósmód: F% = 82 és 81, gazdag FT mellett introverzió nélküli extra vertált ÉT és Defekt Fb
Negatí v
Fél
érték
Pozitív de nem A konstelláció öt jegyéből 2,5 a pozitív jelzés: regresszió előfordul, preferált elhárítási mód.
Az izoláció mutatói Formaválaszok preferenciája mellett magas F% A válaszok 65%-a F, nem tekinthető magas értéknek Dd-tendencia nincs: az FT-ben (Dd) Md = 4; Td = 7; Részletezés Tartalmak bagatellizálása Színelemek és Hd-elemek jelentéktelenítése
Negatív Negatív Pozitív Negatív Negatív
Pontérték: 1 - 5-ből. Ez az elhárítási mód a beteget nem jellemzi.
A projekció mutatói Válaszszám = 57 Egy részletre több B válasz: III., IV. és VIII. táblán Mozgásválasz = 7, de B nincs köztük Intencionális válasz = 1 Önkényes kapcsolások: DGkonf = 2 , de Juxtapozíció = 0 Defektválaszok: 5 Defekt, ebből egy Defekt Fb Tartalmak fokozása: 16., 25., 30., 36. és a Defekt-válaszok. Gyanakvó tendencia: Gyanakvó reakció: VII. , tendencia Il-on. Szenzoros projekció nincs
Pozitív Pozitív Fél érték Negatív Fél érték Pozitív Pozitív
Negatív Pontérték: 6 - 9-ből. A projekciós mechanizmus tehát gyakori elhárítási módja a betegnek. 531
A RORSCHACH-PRÓBA
Meg nem történtté tevés Annulláció = 2 Kettős B válasz = 0 Visszatérő módosítások: I. és X. táblán Halmozott infantilis reakció nincs
Pozitív Negatív Pozitív Negatív
Pontérték: 2- 4-ből. Minthogy a legjellegzetesebb modellreakció, az Annulláció kétszer is előfordul, feltehető, hogy ez az elhárítási mód is viszonylag gyakori. A reakcióképződés mutatói Erőfeszítés: F% = 82 és 81; zw = 5; Bsec = 1 megoldások: Obj = 7; Térkép = 1; I. FT-ben G és Do van, Md% = 7 Pfl = 8 4 rossz megoldás
Pozitív Feladatszerű tábla indítása, 43. válasz Pozitív Fél érték Pozitív Ütközés közül 3 után Negatív
Pontérték 3,5 - 5-ből. Az előforduló jegyek hangsúlyosak (főként az 1 és a 4) így feltehetően a reakcióképzés preferált elhárítási módja a betegnek. Azonosításos konstelláció Az I. és a IV. tábla megoldása nem adekvát FT gazdag: 6 összetevő ÉT nem kiegyensúlyozott FFb + =1, FbF=4 FHd + =3, FHd±=3, HdF=2 Az F2+% valamivel kevesebb, mint az Fj+% BF:B = 3:0
Negatív Pozitív Negatív Negatív Negatív Negatív
Pontérték: 1 - 6 -ból. A beteg azonosítási készsége rendkívül alacsony.
A kompenzációs konstelláció Extravertált ÉT, feszült MF Hd-elaboráció nincs, színelaboráció nincs 532
Fél érték Negatív
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
Fj+% = 82, BF = 3 Bkl = 1 Hd-kompenzálás nincs
Pozitív Fél érték Negatív
Pontérték: 2 - 5-ből. A kompenzációs mechanizmus tehát előfordul, de nem elég gyakran ahhoz, hogy a személyre jellemző legyen. Az elhárító mechanizmusok összefoglalása előtt elemeznünk kell az agressziónak mint ugyancsak elhárítást igénylő feszültségnek a mutatóit.
Az agresszió mutatói zw = 5; FT-ben: (zw) Fb nincs Pirosütközés nincs Agresszív tartalmak: 3.,6 ., 10., 12., 19., 25.,30. és 43. válaszok A VII. táblán Gyanakvó reakció, Szem, Ütközés, Annullálás Zw-ütközés nincs
Pozitív Negatív Negatív Pozitív Pozitív Negatív
Pontérték: 3-6 közül. Az agresszív feszültség fennáll, jóllehet nem olyan fokban, mint a szorongás, színezete szenzitív, paranoid, gyanakvó. Az eddigi mutatók összefoglalása mind a szorongásos, mind az agresszív feszültséget jelzik, éspedig erőteljes szorongást, paranoid agresszióval kísérve. Az indulati feszültség elvezetésének preferált módjai: az elfojtás és a reakcióképződés. Emellett gyakori a projekció és a meg nem történtté tevés; mint nem jellemző mechanizmus adódik elő a regresszió és a kompenzáció. A döntő elhárítási mód, az elfojtás, természeténél fogva az élettér szűkülésével, a képzetáramlás anyagának szegényedésével jár együtt. Ehhez járul még a projekció, ami szintén énidegenné tesz élményelemeket, valamint a meg nem történtté tevés, amely a valós lefolyások egy részét annullálja. Ily módon az elhárító mechanizmusoknak ez a kombinációja megrostálja az élményeket, és elszegényíti a személyiséget A folyamat szinte megállíthatatlannak tűnik, mert az azonosítási készség nagyon alacsony, így a személyiségépítés egyedül reakcióképződés útján történik, vagyis az adott helyzethez viszonyuló, gyakran inadekvát módon. Ez a feltevés csak akkor tekinthető hitelesnek, ha az elaborációs, mentális és viszonyulási mutatók alátámasztják. Ennek a három mutatónak is alacsony szinten kell lennie ahhoz, hogy az elfojtásvezérlésű, azonosítási készség nélkül folyó indulatelhárítást valóban jellegzetesnek tekintsük a betegre. 533
A RORSCHACH-PRÓBA
Az elaborációs mutatók Vulg-ból szőtt Orig-válasz: 2 válasz visszatérése, 16. és 57. válaszok Sűrítés nincs Képi áttétel nincs; az egyetlen Statisztikai reakció tartalmatlan Határeset-reakciók az áttételes alakítási folyamatban nincsenek Biztos fékrendszer: F% = 82 és 81; T% = 42, de V% = 33; Vi:(V2 + V3) = 5.14, és B = 0 Energetikai feszültség és ennek gátlásos szabályozása: FT-ben (zw); Do Dilatált vagy ambiekvális ÉT nincs (M) nincs Tartalmi körök száma = 17, de tartalmak szóródás = 1,2 Változatos elaborációs jegyek nincsenek
Fél érték Negatív Negatív Pozitív Negatív Negatív Negatív Negatív Fél érték Negatív
Pontérték: 2 - 10-ből. Az elaborációs színvonal a jegyzőkönyv szerint igen alacsony. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a személy valamikor sokkal magasabb elaborációs tevékenységre volt képes. A tartalmi körök száma 17, ami gondolkodási élénkséget, ismeretanyagot, műveltséget jelez. A világról való árnyalt ismereteknek ehhez a szintjéhez viszonyítva a tartalmi szóródás mutatója ( 1 ,2 ) szegényes, el- sivárosodott. Ez alátámasztja az elhárítási konstellációkból merített felvetést: az elfojtás és a meg nem történtté tevés mint fontos mechanizmusok kiszűrik a tudatból az elhárítandó feszültséggel színezett tartalmakat, s így a képzetáramlás tartalmatlanná válik, elszegényedik.
A mentális színvonal mutatói
Negatív Pozitív Pozitív Negatív Pozitív Fél érték Negatív Negatív Pozitív
534
II
B = 0, Bsec = 1 G+ = 7 FT-ben G IV-en és a VH-en szétesett szukcesszió T% = 42 Őrig: 2 - 5 7 válaszból Csak egy kombináció van Bsec = 1
'J T
Pozitív
0
F% 82 és 81
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
ÉT ellensúly nélkül Tartalmi körök száma = 17
Negatív Pozitív
Pontérték: 6,5 - 12-ből. Átlagos, inkább sivár mentális színvonal. Megértésben, értelmi alkalmazkodásban jobb (1 ., 10 . és 12 . jegy), kreativitásban igen gyenge (2 . és 8 . jegy).
Az intelligenciatípus mutatói Minthogy B válasza egyetlenegy sincs, az absztrakt vagy a művészi intelligenciatípusba nem sorolható. A gyakorlati intelligenciatípusnak azonban megfelel: a Felfogótípus: G-D-Dd; 7 G+, köztük G Vulg. A színvonalát tekintve inkább szegényes intelligencia gyakorlati irányban mutatkozik hatékonyabbnak.
Viszonyulási konstelláció Kapcsolatkészség FFb+ = 1; egyéb színválasz = 4 A VIII. tábla megoldása nem adekvát II. táblán 2 Szex után Defekt Fb
Negatív Negatív Negatív
Pontérték: nulla. Kapcsolódás igénye Színhívás van Színhiány van Kötődésre utaló tartalom nincs Színes index = 35
Pozitív Pozitív Negatív Fél érték
Pontérték: 2,5 - 4-ből Decentrálás Feleletszám magas (57), de a reakcióidő hosszú (1,3) Ellensúlyos ÉT nincs Formavezérlésű szín- vagy árnyékolási válasz csak kétféle van A X. táblán öt Vulg és egy Őrig, 2 FbF és 1 FFb+ Áttételskálán pozitív érzelmek mutatója = 0
Fél érték Negatív Fél érték Pozitív Negatív 535
A RORSCHACH-PRÓBA
Vulg és Orig-válaszok egyensúlya kedvezőtlen: V% = 33; (átlag alatt), V!: (V2 + V3) = 514; Orig% = 3,5 M% = 10; M:Md = 2:4 Asszoc B = 0; Intencionalitás =1 Pontérték: 3 - 8 -ból.
Negatív Fél érték Fél érték
Érzelmi stabilitás B ellensúly nincs Színes index átlagos Színválaszok formakötöttsége Színes táblák adekvát megoldása: VlII-on FFb válasz nincs, IX-en Sokk Fékrendszerek: F% optimális, G+ tendencia, de V% = 33, B nincs
Negatív Pozitív Negatív Negatív Fél érték
Pontérték: 1,5 - 5-ből. Szociabilitás a) Kontaktus-szindróma (Bohm) V% = 33 FFb+ = 1 (D) M% = 10 Extravertált ÉT Feszítő B = 0 Pontérték: 1 - 6 -ból.
Negatív Negatív Negatív Negatív Pozitív Negatív
b) Társas helyzet (Szakács) Szociabilitási skála = +1, a „valószínűleg rossz szociabilitás" övezetében
Negatív
c) Etikai szociabilitás (Neiger)
rr - 5:5 ÉT extravertált III. táblán adekvát megoldás nincs, mert B-elfojtás
Pozitív Negatív Negatív
A viselkedést tekintve inkább negatív, de a lelkiismereti jelzés megvan. 536
Ötödik rész. A szituatív feszültségek elvezetése. Tolerancia
Autoritáshoz való viszony IV-en az indítás F- és szétesett szukcesszió, tehát nem adekvát megoldás B:BF = 0,5:3 Függőség az Áttételskálán = 0 Extravertált ÉT; zw = 5
Negatív Negatív Pozitív Negatív
Pontérték: 1 - 4-ből. Veszélyt jelez. A viszonyulási konstelláció kórosan alacsony kötődési színvonalat jelez. A kapcsolódási igény mutatkozik (2,5), de a kapcsolódási készség elsorvadt (0); decent- rációra kevéssé képes (3), így érzelmi stabilitása (1,5) alig érvényesülhet. Társas alkalmazkodási készsége alacsony (kontaktusszindróma = 1 ), s jóllehet lelkiismereti feszültsége kétségtelen (IT), társas helyzete kedvezőtlen (Szociabili- tási skála = 1). Kapcsolódási igénnyel, de alacsony kapcsolódási készséggel rendelkező, elmagányosodó személy. Társas beszűkülését kóros folyamatnak, kontaktopátiának tekintjük. A kiterjedt mutatórendszerből félreérthetetlenül következtethetünk arra, hogy messzire visszanyúló pszichoneurotikus folyamatról van szó, amely változó és egyre súlyosabb tüneteket produkálhat. A vizsgálat időszakában a vezető tünet részint a szorongás, részint a munkaképesség leromlása, a tevékenység passzivizálódása volt (IX. tábla). A feszültségelhárítás igen veszélyes mechanizmusokkal történik. A veszély abban van, hogy az elhárítás csökkenti a színvonalat, szegényíti a képzetáramlást, elsivárosítja a tudatot, és szituatív, esetleg irracionális viselkedési módokat, szokásokat rögzít (minthogy a személyiségépítés hangsúlyozott vezető módja a reakcióképződés). Mindez arra utal, hogy egy hosszan tartó neurózis defektuálódási szakaszának vagyunk a tanúi: a beteg funkcionális módon alakít ki olyan életmódot, szokásrendszert, amelynek segítségével mind munkáját, mind társas viszonyulásait, mind érzelmi kötődéseit, mind érdeklődését tekintve egyre alacsonyabb szinten illeszkedik be a valóságba. A neurotikus defektuálódás szükségszerűen felveti a szuicidium veszélyét. Ezt a klinikai kérdés is magában foglalja. Át kell tehát tekintenünk a beteg jegyzőkönyvét a szuicidium-mutatók szempontjából.
A Hertz-féle konfigurációk Neurotikus struktúra: szín- és Hd-hangsúly; négy elakadás, 12 diszfóriás reakció akromatikus foltokon
Pozitív 537
A RORSCHACH-PRÓBA
Depresszív állapot: Versagen-tendencia nincs, szukcesszió laza Akut konfliktus: B-elfojtás a III-on, és X-en, Színleírás Súlyos szorongás: árnyékolás-válasz= 8 , de Hd-ütközés nincs és Anat-válasz kevés Koartált személyiség: M = 2, de tartalmi körök száma nagy, mentegetőző verbalizmus nincs A kóros feszültség képzeti és fogalmi áttétele: a pók, poloska, csáp, rémfej, fejetlen nő stb. válaszok - összesen 14 Indulati labilitás: kromatikus és akromatikus elemek egybeolvadása nem észlelhető Visszahúzódási tendencia: megnyúlt reakcióidő, kevés M, kevés Vulg, de sok színválasz Rezignációs tendencia: emocionális Hd kevés, szín és zw sok Nyugtalan magatartás: zw = 5; F% = 82; B = 0; 4 FbF, perszeveratív tendencia Kényszeres személyiségvonások: sem az ÉT, sem az IT nem koartív Hiszteroid vonások: extravertált ÉT, 4 Szubj. reakció, emocionális tartalmak (veszély, agresszió); BF:B = 3:0 Szenzitív, paranoid konfiguráció: introvertált tendencia nincs, de sok a zw és a Gyanakvó reakció Szexuális labilitás: Szex-ütközés nincs, szex racionalizálása nincs
Negatív Pozitív Fél érték Negatív Pozitív Negatív Fél érték Negatív Pozitív Negatív Pozitív Fél érték Negatív
Összegezve: a 10 konfigurációs számítás alapján: 5 pozitív a 14 konfigurációs számítás alapján: 6,5 pozitív Mindkettő jelzi a szuicid veszélyt.
Szuicidium-szindróma Inadekvát B válasz: a X. táblán kétszer Szín és árnyékolás mint együttes meghatározó nincs AIV. táblán Defekt-reakció nincs Introvertált ÉT, zw hangsúlyú IT mellett nem fordul elő
Pozitív Negatív Negatív Negatív
538
Ötödik rész. Szkizoid élményfeldolgozás. Szkizoid reakciók - szkizofrénia
A Kun-féle kiegészítő jegyek Koartált vagy koartatív ÉT nincs Defekt-válasz = 4 Elakadás a IV., VI., VII. táblán nincs Regressziós index = 147 F1 +%>F2+%, de a különbség nem értékelhető FFb- nincs
Negatív Pozitív Negatív Negatív Negatív Negatív
Szuicidium-szindróma pontértéke: 1 Kiegészítő jegyek pontértéke: 1 Ez a mutatórendszer mégis veszélyt jelez, mert a két pozitív mutató súlyos: az Inadekvát B és a Defekt-reakciók nagy száma együtt amellett szól, hogy a képzetáramlásban az életellenes viselkedés gondolatai szövődnek. A beteget úgy kell tekinteni, mint aki a szuicid késztetés szempontjából veszélyövezetben van. A hosszadalmas kifejtés egyben példa a konstellációk és a konfigurációk adatainak csoportosítására. A mutatórendszerek értelmezése értékes támpontot nyújtott a terapeutának: jelezte a neurotikus regresszió folyamatát, a szui- cidium veszélyét, s egyben feltárta a tünetképződésben szerepet játszó elhárító mechanizmusokat. A terapeuta tovább folytatta a kezelést, fokozatosan gondoskodott a beteg foglalkoztatásáról, majd munkába állításáról.
Szkizoid élményfeldolgozás Szkizoid reakciók szkizofrénia A személyiség pszichopatológiai megközelítése számos más eredmény mellett az élményfeldolgozásnak egy sajátos módját tárta fel. Fenomenológiailag int- rospektív és retrospektív tapasztalatok alapján az jellemzi, hogy a személy a valóságot idegenebbnek, vázlatosabbnak, tartalmilag sivárabbnak éli meg; a benyomásokat az idegenség érzése kíséri. Ez az élményszínezet a lelki élet egész folyamatában, minden alkalmazkodási epizódban, minden helyzetmegoldásban mutatkozhat. Áthatja már a beállítódást: a személy mintha kívülről, egy kicsit távolról, az idegenség fátyolán át lépne be a helyzetbe. Érvényesül a percepcióban, amely vázlatosabbnak, „vékonyabbnak" tapogatja le a külvilágot. Az ingeregyüttesek feldolgozó megértésében pedig a „dekódolás" absztrakt, valóságidegen jelentésekhez vezet. Bleuler és Kretschmer nyomán az élményfeldolgozásnak ezt a tendenciáját szkizoidiának nevezzük. A lélektanban alkati vonásnak tekintik azzal a felte539
A RORSCHACH-PRÓBA
véssél, hogy a normál személyiségnek ez a jellege akcentuálódhat, s kóros formában mint szkizoid reakció, mint szkizofrénia jelenhet meg. A feltevéshez sokféle értelmezés fűződik: alkattani, örökléstani, neurológiai, biokémiai, pszicho- kémiai, szociálpszichológiai magyarázatok kereszteződnek. Az egymást kiegészítő, esetleg egymásnak ellentmondó magyarázatok azonban egyaránt feltételezik az élményfeldolgozásnak ezt a sajátos módját, mint bizonyos esetekben a pszichés működés egészét jellemző vonást: az én eltávolodását a külvilágtól.
A szintónia meglazulása A szkizoidiának azokat a vonásait emeljük ki, amelyek elősegítik a szkizoid személyiségmeghatározás és a szkizoform tünetképződés mutatóinak a racionális megragadását. A legjellemzőbb meghatározás, Bleuler nyomán, a szintónia meglazulása, illetve hiánya. Szintóniának nevezi Bleuler a személyiségnek azt a készségét, hogy környezetével egységet alkot, módosuláshoz igazodik, együtt mozog vele, spontán módon vagy rátanulva együtt változik a körülményekkel. Minthogy maga a külvilág állandó mozgásban, állandó változásban van, a szintónia a pszichikus vibrációnak a készsége. Ez teszi lehetővé, hogy az átélés élménye egységet alkosson a folyton változó feltételekkel. Függetlenül attól, hogy ezt a vibrációt „vitális elvnek" vagy kondicionálás révén kimunkált tudatformának tekintjük, bizonyos, hogy ez a vonás a szkizoid személyiségben sokkal kevésbé érvényesül, mint a nem szkizoid személyiségben. Ha az együtt vibrálás, a szintónia nem teljes, szükségszerűen jön létre bizonyos eltávolodás az átélt helyzet és annak élménye, a körülmények és azok megélése között. Ez a distancia - a szintónia meglazulásának a következménye - sokféle módon nyilvánulhat meg. Egy jellegzetes módja a fokozott absztrakció. A szkizoid elhárítás kidolgozott mechanizmusa ez. A konkréthoz, a megragadhatóhoz tapasztalatok, indulatok fűződnek. Minden tapasztalási egység valamikor egy kínos élmény részlete lehetett, utalhat rá, felidézheti. Lehetséges viszont az emlékkép megfogalmazása olyan elvont szinten, amelyen konkrét, indulatilag színezett, esetleg kínos érzés már nem tapad hozzá. Az olyan szavak, mint „kutya", „macska", „tigris" gazdag valóságanyagot hordoznak; az „élőlény" szó viszont elvont ismeretanyag, csak többszörös áttétellel idézhet fel személyes tapasztalatot. Elvont fogalmi szinten a gondolkodás és a beszéd személytelenebb, s így veszélytelenebb. Éppen így az elhárítást szolgálja a fogalmi absztrakciónak az a rokon mechanizmusa, amely a motivációs élményt függetleníti a körülményektől. A szkizoid hajlik arra, hogy tetteinek, választásainak utólagos indoklásában minden személyeset kiszűrjön, s kizarólag arra hivatkozzék, hogy ez volt a „kötelessége". Nem vállalja azt az indokot, hogy valami tetszett neki, ro
540
Ötödik rész. Szkizoid élményfeldolgozás. Szkizoid reakciók - szkizofrénia
konszenvesnek vagy ellenszenvesnek találta, vágyott rá vagy viszolygott tőle. Nem, a szkizoid úgy érzi, hogy „kötelességet" teljesít, tehát a körülményektől független elv alapján dönt. Mind a fogalmi absztrakció, mind a körülményektől független indoklás a szintónia hiányának felel meg. A személy nem tud „együtt vibrálni" a külvilággal; ez nyilvánul meg részint abban, hogy az absztrakció irányába tolódik el a konkréttól, részint pedig abban, hogy „kötelességre", „előírásra" stb. hivatkozva küszöböli ki a személyeset. Mindez fokozza a distanciát, az elszakadást a külvilágtól. Ennek az eltávolodásnak, distanciának a kóros felfokozása jellemzi a szkizofréniát, a szkizoid személyiségjegyek együttesének patológiás változatát. Az akcentuált distanciát nevezte Bleuler hasadásnak, s ennek görög nevéből képezte a szkizofrénia (hasadásos elmezavar) szót. A szkizoid személyiségben a hasadásnak (a Spaltungnak) csupán az előjeleit, és főként ezeknek az élményét találjuk meg. A szkizoid személyiség elhárító rendszerében az indulatta- lanítás játssza a fő szerepet. A szkizoid indulattalanítja azokat a képzetcsoportokat, amelyek kínos élménnyel, konfliktussal függnek össze. Ezek az elhárítási módok (izoláció, meg nem történtté tevés, racionalizálás) színtelenné teszik a képzetáramlást, elzárják a spontán társítások útját. Az asszociációs láncok megrövidülnek, a képzetsor gyorsan elakad. A tudatműködés szikkadt, emóciók nélküli. Éppen így a viselkedés is monotonabb. Az indulati feszültség csökkent szerepet játszik a cselekvések megformálásában. A „szigetelés" olyan hatékony, hogy még metakommunikatív áttételük is ritka: a mimika szegényes, a beszédet kísérő mozgás fékezett. Az indulattalanított viselkedés s a mélyen elhárított emocionalitás adja a szkizoid személyiség „hasadását" Ehhez járul a gondolkodásban a formai elemek túlsúlya a tartalmakkal szemben; a logikai valószínűsítés fokozott élménye a közvetlen tapasztalás rovására, s ezzel a valóságosnak, a konkrétnak az elhalványulása az elvonttal, a szimbolikussal szemben. Mindezek a személyiségvonások az átélés szintjén is megmutatkoznak. A szkizoid személyiségben megfelelő distancia az élményben is mutatkozik. A szkizoid gyakran beszél arról, hogy a világot, az embereket mintha „függöny választaná el tőle"; mintha távoli történéseket figyelne meg. Mintha a realitás elhomályosodna, mintha a valóság irreális lenne. Az élményt így mondja el: „Este együtt ültünk az asztal körül, úgy éreztem, mintha a többiek ott se lennének, csak én gondolnám őket"; „Tudtam, hogy nem utazom, hanem azt álmodom, hogy utazom"; „A cukortartó nem volt cukortartó, semmi sem volt, emlékeztet egy ilyen üvegedényre, amiről azt hittem, hogy a kezemben tartom, de ez nem is létezett, csak az én emlékezetemben"; „A feleségem szemrehányást tett, a fiam sírt, de ez egy színdarabban volt, úgy éreztem, és ők szerepet játszanak".
541
A RORSCHACH-PRÓBA
A valóságfunkció Ennek a jelenségcsoportnak ma is érvényes értelmezését a századforduló táján Pierre Janet dolgozta ki. Janet abból a tapasztalatból indult ki, hogy a pszichikus folyamatot, az értelmi műveletet jelentékenyen átszínezi az a tény, hogy képzeleti, elvont anyagon vagy valóságosan jelen lévő tárgyi anyagon végezzük. A valóságosan végrehajtott művelet élményét kiegészíti a realitás érzése. Ennek alapján feltételezte a valóságfunkciónak mint pszichikus szabályozórendszernek a létezését. Ha egy beteg arról panaszkodik, hogy a világ álomszerű, a történések nem reálisak, a dolgok csupán emlékezeti felidézések, ez azt mutatja, hogy realitásfunkciója meglazult, kiesett, nem vesz részt az intrapszichi- kus szabályozásban. A feltevést olyan betegek viselkedése valószínűsíti, akik hiánytalanul, kifogástalanul oldják meg a képzeleti, elvont feladatokat, de viselkedésük felbomlik, esetleg szétesik, ha reálisan jelen lévő elemekkel valóságos, konkrét feladatot próbálnak megoldani. Felidézett emlékképekkel számukra könnyebb a megoldás, mint az adott valósággal; a „múlt" elősegíti, a „jelenlét" megnehezíti a pszichikus mozgósítást. A beteg kifogástalanul hajtja végre a cselekvést, ha az jelentéktelen, játékos, reális következményei nem lehetnek, de viselkedése zavarossá válik, cselekvése elakad, ha valóságos feladatról van szó. Janet (1909) pszichaszténiának nevezte ezt a tünetegyüttest, amelynek elemzésével a valóságfunkciót kimutatta. A neurózisok egyik fajtája ez; a következő vonások jellemzik: a feszültségi szint lesüllyed, a realitásfunkció fellazul; a helyzetmegoldás szempontjából regresszív (nyugtalan, szorongásos, bizonytalan) magatartásformák, s az ezeket fenntartó kényszerképzetek kerülnek az előtérbe. A tünetegyüttest mai terminológiánkban szkizoid neurózisnak mondjuk; a jelenségcsoportot pedig, amelyet Janet a valóságfunkció zavarával magyarázott, a mai pszichopatológiában a deperszonalizáció körébe sorolnánk. A deperszo- nalizáció lényege az énélmény elhomályosodása, a szintóniának az a meglazu- lása, amelyben saját realitásunkban, önmagunk létezésében kételkedünk. A furcsaságnak, az idegenségnek az érzése ez. Janet gondolatrendszerében ez is hiányélmény, s éppen úgy mint a dereizálás, a valóságfunkció működési labilitásával magyarázható. A valóságfunkció a pszichikus szabályozás hierarchiájában igen magas szintű működés, új szerzeménye a lelki életnek, amit az valószínűsít, hogy a pszichés zavarok esetén elsőnek bomlik szét. Különösen vonatkozik ez az időélményre, az időben való tájékozódásra. Janet hangsúlyozza, hogy az időélmény nem elsődlegesen adott. Ahhoz, hogy a jelent megéljem, nem elegendő az, hogy létezik; a közvetlen tapasztalás nem csapódik le a prezencia élményében. Ezt ki kell dolgozni, ki kell alakítani mint egyensúlyt, amelyhez viszonyítva a múltat és a jövőt is megélhetem.
542
Ötödik rész. Szkizoid élményfeldolgozás. Szkizoid reakciók - szkizofrénia
Janet (1909) és Minkowska (1966) elemzését követve a valóságfunkció lazulása a prezencia élményét teszi labilissá, így az átélés homályos, nem kíséri az aktualitás biztonsága: hol a külvilág nem valós (dereizálás), hol az én lesz idegen (deperszonalizáció) és válik a világ furcsává, bizonytalanná, szoronga- tóvá. Ez már a szkizoidia pszichopatológiája. A distancia élménye és a valóságérzék meglazulása révév idegenné vált külvilág félelmet kelt a személyben. Ezt a feszültséget az izolációs elhárítás nem oldhatja fel, csupán tartalmatlaníthat- ja. így marad fenn a tartalmatlan, az átélésben indokolatlan, kínos feszültség: a szkizoidok szorongása (amely a szkizofréniában vitális szorongássá fokozódik). Az üresség érzése, és az ezzel járó szorongás gyakran veszélyes elhárításra készteti a szkizoid személyiséget. A szorongást keltő külvilágról egyre inkább visszavonja érdeklődését, érzelmeit, s ezt önmagára fordítja. A mélylélektan az én fokozott indulati megszállásának nevezi ezt a folyamatot, másodlagos nárcisztikus állapotnak. Jellemzője az én hangsúlya a tárggyal szemben. A külvilág egyre érdektelenebb lesz, és egyre halványabb szerepet kap a reakció (cselekvések, indulati válaszok) meghatározásában. A viselkedési (főként ítéleti) motivációban az énre való irányulás fokozódik. Ez az énesség azonban jelentékenyen különbözik a teátrális extravertáltak narcizmusától. Az absztrakció más szintre emeli, más értékekhez köti. A szkizoid énesség gyakran jelenik meg olyan morális-ideológiai köntösben, amely az ént elvont értékek (főként az „igazság") jegyében fölébe emeli a külvilágnak. Ez az elaborációs irányú elhárítás is magában hordozza azonban az elkülönülést, a magánynak a veszélyét, tovább lazítja a szintóniát és fokozza a distanciát. A szkizoid élményfeldolgozás azonban a képességek szintjétől, az adottságok irányától, a környezeti hatástól, a neveltetéstől függően különféle személyiségkonstellációkat jellemezhet. Ilyen árnyaló vonások a szkizoid személyiségben egyrészt az elaboráció, a teljesítmény vezérlés, ambíció, másrészt a fékezés, az önszabályozás, az elkülönülés. S egy harmadik árnyaló jelleg a közöny, a passzivitás, amely a mi kultúrkörünkben már kóros életvezetésre utal. Ezek a különbségek gyakran megragadhatók pszichometrikus mutatók segítségével is.
A szkizoid személyiség Ro-mutatói A pszichodiagnosztikai munkában a szkizoidiát főként kóros megnyilvánulásaiban, elsősorban a szkizofréniában elemezzük. De vannak olyan mutatók, amelyek a kórosnak nem tekinthető szkizoid személyiséget jellemzik. A szkizoid személyiségkonstellációt részint saját tapasztalataink (Böszörményi, Mérei 1940), részint Bohm (1960) eredményei alapján állítottuk össze.
543
A RORSCHACH-PRÓBA
Bohm a konstitucionális szkizoid pszichopaták Ro-jegyeit dolgozta fel; ezek közül mi azokat emeltük ki, amelyek sine morbónak tekinthető szkizoidok jegyzőkönyvét is jellemzik. A jegyek egy része szkizofrén jegyzőkönyvekben is gyakori, de szkizoidok- nál is feltalálható enyhébb formában, „elvékonyodva", ahogyan Bohm mondja. 1. Introvertált ÉT minden esetben a szkizoidia mellett szól. Egyes szerzők szerint (Skalweit, 1934) a szkizoidia döntő jegye, amely a szintónia hiányának, a distanciának felel meg. Más szerzők (M. Bleuler 1954, Bohm 1957) viszont azt valószínűsítették, hogy az introverzió csak a magasabb értelmi szinten lévő szkizoidok élménytípusa, tehát nem a szkizoidiára, hanem annak elaborált formájára jellemző. Ez a megállapítás igazolt. Alacsonyabb értelmi szinten a szkizoidok inkább koartatív Élménytípust adnak. Az introvertált ÉT tehát jellemző a szkizoidiára, amely azonban alacsonyabb szintű koartált ÉT mellett is előfordulhat. 2. Introvertált vagy introverzióra hajtó ÉT és átlagnál magasabb Színes index. Ez az elvárásnak ellentmondó paradox egybevágás a szkizoid hasadás megfelelője. Az érzelmi helyzet (három színes tábla) serkentő hatással van a v. sz.-re (sok választ ad), de az érzelmi behatást nem tudja feldolgozni (kevés színválasz), sőt visszahúzódik az érzelmi felszólítástól (introvertált ÉT): vonzza a külvilág, mégis kerüli. 3. Megrövidült reakcióidő'. A szkizoidok legtöbbször nem adnak sok választ, de átlagos számú feleletet az átlagosnál rövidebb idő alatt produkálnak. Reakcióidejük 0,6 és 0,8 között van. 4. Jó F+%, jó G válaszok laza vagy szétesett szukcesszió mellett. Ez is „hasadásos" jelenség. Az indulattalanító mentális fék érvényesül a felfogásmódban és a formaképzésben; az elhárított indulati feszültség viszont fellazítja a képzetáramlás rendjét, és tartalmatlan nyugtalansággal, szorongással zavarja meg a szabályozási törekvést. Rigiditás a képzetalkotásban, szaggatottság a képzetáramlásban a szkizoidia egyik legjellegzetesebb vonása, amelyet a Ropróba mutat ki. 5. A részletvezérlés tendenciája, kis részletekből kiindulva. Bohm (1960) szerint a szkizoid jegyzőkönyvek sajátja. Nem konfabulatív, inkább kom- binatív jelentésadás, mégis szokatlan építkezés, a v. sz. aránytalanul kis részlethez köti hozzá a nagyobb kiterjedésű választ, esetleg G választ. Például: I. c „Egy arc (9), kőből faragták, azért maradt ez rajta (15), egy nagy kapu oldalfigurája". Ha használnánk ilyen jelet, akkor DdGzw FHd+ válasznak kellene jelölni. V. „Kígyók (12,13), itt is (1, és 5 nyúlványai) a korhadt fatörzsből másznak elő". DdGkomb BF+ válasznak kellene jelölni, feltüntetve a HdF determinánst is.
A külvilággal szembeni óvatosság és jelentéktelenítés irányítja a percepciót a kis részletek felé; ezeknek megoldása mintha bátorságot adna a v. sz.-nek a 544
Ötödik rész. Szkizoid élményfeldolgozás. Szkizoid reakciók - szkizofrénia
formailag bizonytalan egészválaszhoz. A részletvezérlés szempontjából ez szinte ellentéte a konfabulatív válasznak. Míg a Konf válaszokat a gátlástalanság jellemzi, a szkizoid részletvezérlésben inkább a gátoltság lassú oldódása a jellemző: a v. sz. hosszan formálja a jól kivehető, s így biztosan adekvát kis részleteket, s csak azután kockáztatja meg a bizonytalanabb egészet. 6. Sűrített tartalmak. Bohm (1960) hívta fel a figyelmet arra, hogy a kettős tartalmú alakzatok a szkizoid képzetáramlásban gyakoriak, főként ha legalább az egyik tartalom projekcióra alkalmas élőlény. Ebbe a körbe tartoznak a különleges reakciók közül a Sűrítések, Metamorfizmusok, Kettős lények, s főként az olyanféle rejtett értelmezések, mint felhő, amelyik emberre vagy állatra hasonlít. Ennek a válaszcsoportnak a tendenciaszerű előfordulása a jegyzőkönyvben a valóságérzék fellazulását mutatja, de egyben jelzi azt is, hogy a személy nem csúszik be a kontaminációs sűrítésbe. Jelentésadása énes, nehezen decentrál, de megtalálja a racionálisan elfogadható megoldást (kentaur, olvadás, felhőjáték stb.) s ezzel elkerüli az irrealitást. 7. Absztrakciók. Idetartoznak az absztrakt tartalmak, valamint az Absztrakt szóhasználatnak vagy Absztrakt B-nek jelölt különleges reakciók. Tendenciaszerű előfordulásuk arra utal, hogy a v. sz.-nek a világról való ismeretei eltávolodnak a közvetlen tapasztalástól, így kapcsolatai, kötődései fokozatosan indulattalanodnak és személytelenednek. Ez a tendencia már a szkizoform tünetképződést jelzi, tehát a szkizoid konstelláció eddig tárgyalt jegyeitől eltérően kóros elhárítás. 8. Táj-válaszok. Főként az élőlények nélkül látott vidék az énességnek, az alacsony hőfoknak a jegye. 9. Kettős B válasz. E. Zullinger (1941) által kimutatott jegynek mindkét változata jellemző a szkizoidiára, egyrészt a fokozott introverziónak, másrészt a meg nem történtté tevés elhárító mechanizmusának felel meg. 10. Elfojtott B. Ez az egyébként ritka jegy főként akkor jellemző a szkizoidiára, ha a jegyzőkönyvben van B válasz. Ebben az esetben jelzi a tartal- matlanító védekezést minden önismerettel szemben, és ennek következményét: a v. sz. színvonalához viszonyítva sivárabb tudatműködést. Már egy előfordulása is a szkizoid élményfeldolgozás dominanciáját jelzi. 11. Impresszió. Tartalmatlanított indulatok visszajárása. Introverzív ÉT mellett éppen úgy, mint a Színes index magas értéke a szkizoidia konfliktusát fejezi ki: megvédeni az ént a külvilág vonzásától. 12. F(Fb) válasz a jegyzőkönyvben FFb nélkül. Tendencia kromatikus ár- nyékolási válaszokra, s közben a v. sz. egyszer sem képes eljutni a formavezérelt színválasz alakítási szintjére. Ezt a 12 jegyben összefoglalt konstellációt majdnem minden szkizoid jegyzőkönyvben kiegészítik olyan jegyek szórványosabb és enyhébb változatai, amelyeknek tendenciaszerű előfordulása már a kóros szkizoform folyamatot jellemzi. 545
A RORSCHACH-PRÓBA
A szkizofrén-mutatók pszichopatológiai háttere A szkizoid élményfeldolgozás vonásai felfokozva kóros személyiségváltozásban, tünetképződésben is mutatkoznak. A szkizoid neurózist, a szkizoid pszi- chopátiát is a szintónia fellazulása, az indulattanító elhárítás, a distancia élménye jellemzi, de felfokozottan és súlyos alkalmazkodási-életvezetési tünetekkel együtt. Éppen így a szkizoid vonások akcentuálódása figyelhető meg a szkizoform pszichózisban, a valóságfunkció felbomlásával. A szkizoid személyiségből a szkizofréniáig, a neurotikus, karakteropátiás, pszichopátiás szinteken át a különbségek nem fokozatiak, nem mennyiségiek, hanem az egész személyiségre kiterjedő minőségi változások. A szkizoid neurózis nem a szkizoid alkat kiélezése, hanem konfliktushátterű, az egyén kötődéseinek történetével és léthelyzetével összefüggő megbetegedés, amelyben a beteg tájékozódását, cselekvéseit tekintve a realitás határán belül marad. A szki- zofrénia pedig nem a szkizoid neurózis felfokozása, hanem örökletes diszpozícióval és kritikus élethelyzeti fordulatokkal megalapozott kóros folyamat, amelynek során a beteg tájékozódásában, tetteiben átlépi a realitás határait. S mégis a különféle „fokozatokban" egyaránt feltalálhatok a szkizoid vonások; torzultan, a deviáns viselkedés övezetében, az irreális magatartás szintjén, de mindenképpen a distanciának, a hasadás élményének, az indulattalanítás- nak, az elhárító absztrakciónak a jegyei mutatkoznak. A személyiségvizsgálati eljárások pszichopatológiai alkalmazásában ez alapvető összefüggés. Lehetővé teszi átmeneti és ötvözött kórformák feltárását, s elősegíti a tapasztalatilag jellemző tesztmutatók jobb megértését. Ebből a szempontból is kiemelkedő jelentőségű a szkizofrénia mutatórendszere. A Ror- schach-módszerről a legtöbbet a szkizofrénia jegyrendszeréből tudunk. Ennek a kórképnek a megnyilvánulásai tekinthetők leginkább olyan modellreakció- nak, amelyek nem áttételes mutatói a kóros tünetképződésnek, hanem előfordulásuk közvetlenül a tünet (Szakács, 1970.). Érthető, hogy a Ro-módszer klinikai alkalmazásának leggazdagabb része az irodalomban a szkizofrénia pszi- chodiagnosztikája. A szkizofrénia Ro-jegyeinek értelmezésekor e nagy kiterjedésű kórképet az etiológiai magyarázatoktól függetlenül, pszichopatológiai megfigyelések alapján határoljuk el, leíró jelleggel, Bleuler (1916) és Minkowska (1966) alapján. Ebben a meghatározásban a szkizofrénia folyamatszerűen kibontakozó funkcionális pszichózis, amely krónikussá válhat, s mentális hanyatláshoz, viselkedési regresszióhoz, érzelmi elsivárosodáshoz, egyre alacsonyabb szintű stabilizálódáshoz vezethet. Sokféle fokozatát, változatát, fázisát írták le. Néhány általános vonás azonban, ha egyenlőtlenül is, de minden esetben fellelhető.
546
Ötödik rész. Szkizoid élményfeldolgozás. Szkizoid reakciók - szkizofrénia
A szkizofrénia legtöbb Ro-jegye ezekre vezethető vissza: 1. A szkizofrénia az éntudat zavara. Ez magába foglalja a testvázlatnak és az onvezérlésnek a zavarát; az én képességeinek, lehetőségeinek az irreális megítélését. 2. Ezzel együtt felbomlik az én és a külvilág kapcsolata. A személy úgy viselkedik, mintha a külvilág nem létezne; kapcsolatok híján egyre sivá- rabb belső élete vezérli. Ez „a valóságból kiiktatott" magatartás az autiz- mus: a környezettel való egyensúly zavara, a külső szabályozás csökkenésének a tendenciája. 3. A belső vezérlés egyre inkább érvényesül, a cselekvések álomszerűek, valós jellegük elvész, a gondolkodás dereisztikus: fantáziaszerű, valóságfedezete elhalványul, mintha gátlástalan vágyak vezérelnék. 4. így lesz a képzetáramlás inkoherens, szaggatott. A tapasztalatilag kialakult társítások szétesnek („hasadás" folyamata), a részlet az egészet, bármi a hozzá hasonlót helyettesítheti. A gondolkodásban fokozódik a participate (részletvezérlési) és szimbolizáló tendencia. 5. A distanciaképzés, az indulattalanítás, a „hasadás" mint összetett elhárítási módok különösképpen érvényesülhetnek a beszédben. Aszkizoi- dia a szó (mint jelentő) és a tartalom (mint jelentett) kapcsolatát fellazítja; a két réteg egyre inkább eltávolodik, ezzel a szavak tartalmatlanodnak. A jelentő már nincs egybeszőve a jelentett élmény- és ismeretanyaggal, csupán egy-egy tapasztalatroncs forrasztja egybe a jelentés két rétegét (Lacan 1958). A szavak itt önálló életet élnek, gyakran jelentés nélkül, formai társítás (pl. asszonancia) alapján bukkannak fel a képzetáramlásban, és a jelentés tanult, konvencionális hátteréről leválasztva formai variációkat követnek. így jón létre a szkizofrén verbigeráció, neologizmák- ból, bizarr verbális fordulatokból. A szkizofrének bizarr kifejezésmódjában nemegyszer térnek vissza kerülő úton mélyen elhárított konfliktuselemek. De a verbalizmusok nagyrészt tartalmatlanok, formai összefüggéseknek engedelmeskednek, és nem rejtett, elhárított emóciókat fejeznek ki, hanem emóció nélküli hideg közeget hoznak létre: tartalmatlan, indulatmentes burkot. Ez a klinikai kép számos jelentésadási fordulatból közvetlenül leolvasható a jegyzőkönyv elemzésekor. A hagyományos kiindulopont a Rorschach által kimutatott három patognomikus jegy: > Kontamináció, amely a szkizoid személyiséget jellemző sűrített tartalmaknak a kóros megfelelője, a valóságérzék bomlásának, a dereisztikus gondolkodásnak a jegye. > Pozíció-válasz (Rorschach idesorolta a Számreakciót is): a szkizoid személyiségjegyek közül főként a részletvezérlés tendenciájával függ össze, s az irreális, autisztikus tájékozódásnak felel meg.
547
A RORSCHACH-PRÓBA
> Az adekvációs szint labilitása (F+ és F- válaszok váltakozása, s még inkább Orig+ és Őrig- feleletek egyazon jegyzőkönyvben) a szkizoid személyiségnél a szukcesszió fokozott labilitásának, s főként a képzetáramlás inkoherenciájának felel meg. E három hagyományos jelhez járul mint sokszorosan valószínűsített mutató a verbalizmus különféle kóros megnyilvánulásainak csoportja (redundancia, neologizma, bizarr fordulat), amelyekből a jelentési rétegek különválására, szó és tartalom eltávolodására következtethetünk. Külön fejezet a szkizofrének Ro-jegyeinek a meghatározásában a kifejezési módnak, a jelentésadási stílusnak az elemzése, amely Minkowska nevéhez fűződik.
A szkizofrének jelentésadási stílusa A jegyzőkönyv verbális elemzésével bontotta ki Françoise Minkowska (1956) a szkizofrénia minőségi mutatóit. Bipoláris tipológiájában a szkizofrének képzetalkotását és kifejezésmódját két vonás jellemzi: > A valóságtól való eltávolodás, amely fokozott absztrakcióban és a racionális elemek túlsúlyában mutatkozik meg. Egyik megnyilvánulása az Absztrakt szóhasználat, például a felső fogalomkör alkalmazása a konkrét megjelölés helyett: Denevér helyett madár, madár helyett szárnyas lény. Még gyakoribb azonban a konkrét tárgyi válaszok helyettesítése a tábla leírásával, technikai vagy szimmetriái leírással, gyakran geometriai megállapítással a jelentés helyett („Egy vonal" stb.). Éppen így a valóságtól való eltávolodás körébe tartoznak azok a válaszok, amelyeket a rigiditás, a megmerevedett szemlélet jellemez (pl. „csont"). > A hasadásnak a „Spaltung"-nak az élménye, amely szakadásra, bomlásra, szétesésre utaló válaszokban jut kifejezésre. A hasadási élmény áttétele minden olyan válasz, amelyben szakadás, szétesés mutatkozik: „kettévágták", „szétszedték", „elszakadt" stb. E két jelleg Minkowska szerint végigvonul a szkizofrén jegyzőkönyvön, hol élesebben, hol tompábban, hol hangsúlyozottan, hol elmosódottan szövődik a válaszokba. Ez adja a sajátos szkizoform jelentésadási stílust mint a szkizofrénia két vonásának a morbid racionalizmusnak és a hasadási élménynek az áttételét. Vannak olyan jegyzőkönyvek, amelyeket elsősorban a Minkowska féle motívumok alapján sorolhatunk a szkizoform folyamatok körébe. Az absztrakt leíró, geometriai tartalmatlanító válaszoknak, a „szakadásoknak", a deformációknak a halmozódása a jegyzőkönyvben a szkizofrénia mellett szól. Ugyanezeknek a jegyeknek a szórványos (nem halmozott) előfordulása nem nyújt diagnosztikai támpontot, de a szkizoid személyiségkép egyik mutatója. Például: az absztrakt szókincsnek már egyszeri előfordulása is a szkizoid distancia mellett
548
Ötödik rész. Szkizoid élményíeldolgozás. Szkizoid reakciók - szkizofrénia
szól, de legalább három-négyszer kell előfordulnia ahhoz, hogy szkizoform tünetképződésnek értelmezhessük. Még óvatosabbnak kell lennünk a Minkows- kajegyek negatív jelzésének esetében. Az, hogy ezek a motívumok nem fordulnak elő a jegyzőkönyvben nem szól a szkizoform folyamat ellen. A Min- kowska-jegyek motívumszerű gyakorisága a szkizofrén jegyzőkönyv egyik lehetséges változatát jelzi; szórványos tapasztalataink alapján a hosszú szkizoid előtörténettel rendelkező krónikus szkizofrének jegyzőkönyvét.
Az Alfa-mutató
(Piotrowski)
A szkizoform pszichózisok vizsgálata során alakult ki az a felfogás (Rapaport 1946, Bohm 1957, Neiger 1962), hogy a pszichodiagnosztika általában, s főként a szkizofrénia meghatározása kétféle módszer kombinációját igényli: > A jegyzőkönyv minőségi mérlegelését, általános benyomás alapján, amint az Minkowska teszi; > A jegyek sűrűsödésének a kimutatását, a jellegzetességük fokának megfelelő súlypontozással, és az így kapott skálaértékek összegzésével. Ennek megfelelően az elmúlt 20 év alatt több súlypontozott skála készült a szkizofrénia diagnosztikájához, vagy még általánosabb célkitűzéssel a „patológiás gondolkodásnak" (a gondolkodás kóros torzulásának) a megállapításához. Valójában minden nyelvterület, ezen belül minden pszichopatológiai és teszttechnikai irányzat kidolgozta a maga Ro-skáláját. A magyar viszonyokra érvényes szkizofrénskála Hegedűs Imre (1964) munkája (II. 236 old.). Érdemes azonban ismertetni a más országokban kidolgozott és alkalmazott skálákat és jegycsoportokat. Az egyik elterjedt eljárás a Piotrowski-féle Alfa-mutató (1950), amely öt tényezővel különíti el a szkizofréniát. A tényezőket statisztikai támpontok alapján súlypontozzuk, és az így kapott értékeket összesítjük. Az öt tényező, a pontozási konvencióval a következő: 1. Kevés G Súlypontozás:
0 G = 5 pont; 1 G = 4 pont; 2 G = 3 pont; 3 G = 2 pont; 4 G = 1 pont; 5 vagy több G = 0 pont.
2. Kevés színválasz. A színválaszokat a hagyományos módon átszámítjuk: Fb = 1,5; FbF = 1; FFb = 0,5. 549
A RORSCHACH-PRÓBA
A színválaszok pontösszegét (EFb) súlypontozzuk: 0 Fb = 3 pont; 0, 5 Fb = 2 pont; 11,5 Fb = 1 pont; 22,5 Fb = 0 pont; 3- 4 Fb = -1 pont; 5 vagy több Fb = -2 pont. 3. Sok Hd a XFb-hez viszonyítva. A Hd válaszokat a hagyományos módon átszámítjuk: Hd = 1,5; HdF = 1; FHd = 0,5. A Hd válaszok összegét (ZHd) súlypontozzuk: 4 vagy több Hd = 4 pont; 3.5 Hd = 3 pont; 2.5 Hd = 2 pont; 1.5 Hd = 1 pont. 4. Sokk vagy Versagen a IV. vagy V. táblán. Pontértéke: 1. 5. F% < 70. Pontértéke: 1. Az Alfa-mutató alkalmazását Piotrowski két feltételhez kötötte. Ezek: > a jegyzőkönyvben ne legyen hatnál több G válasz; > a EHd legfeljebb 0,5-tel lehet kevesebb a ZFb-nél. Ha a jegyzőkönyv e két feltételnek nem tesz eleget, a számítás érvénytelen, mert a kimutatott jegyek másféle tünetképződésre (pl. neurózisra) is visszavezethetők. Az Alfa-mutató maximális pontértéke 14. Pozitívnak tekinthetjük 3 vagy annál több pont esetében. A mutató alapelve a közvetett diagnosztikai megközelítés. A pontozott jegyek Piotrowski szerint nem a szkizoform folyamatot mutatják, hanem annak elhárítását - a védekezést a tudat pszichotikus szétesése ellen, a szkizofréniát jellemző vitális szorongás ellen. A mutató tényezői Piotrowski magyarázata szerint a következő mechanizmusokat képviselik: Kevés G és F% < 70 - csökkent mentális tevékenység, az értelmileg alacsonyabb szintű életvezetés tendenciája, EHd > EFb - fokozott indulati elhárítás, a szorongásos elemek elfedik a kapcsolódási feszültséget Hd-sokk vagy Versagen-szorongás, rettegés a tudat elhomályosodásától Ha igaz az, hogy az Alfa-mutató a szkizoform folyamattal szemben kibontakozó elhárítást ragadja meg, akkor a szkizofrén beteg állapota a mutató csökkenésével romlik, mert a betegség ellen kifejtett védekezési rendszer lazul fel.
550
Ötödik rész. Szkizoid élményfeldolgozás. Szkizoid reakciók - szkizofrénia
Sőt neurotikus beteg esetében ennek a fordítottjára számíthatunk. Minél magasabb az Alfa-mutató értéke, annál hatékonyabb a gátlásrendszer, ez pedig rontja a neurotikus állapotot. Az Alfa-mutató alapfeltevésének ezeket az implikációit Piotrowski (1955) egy későbbi vizsgálatban részben ellenőrizte is. Ötven szkizofrén megismételt vizsgálatának eredményét vetette egybe a klinikai képpel. Ajavult betegek kétharmadánál a mutató pontértéke emelkedett. Azoknak a betegeknek a kétharmadánál, akiknek a klinikai képe romlott, a mutató pontértéke csökkent. A klinikailag változatlan betegek kilenctizedénél a mutató pontértéke nem változott. Az eredmény meggyőző. Az Alfa-mutató segítségével, megismételt vizsgálat esetén, következtethetünk a beteg állapotának romlására vagy javulására. Ha az első vizsgálatnál a szkizofrénia jelzése pozitív, és a másodiknál a pontszám (több mint egy ponttal) emelkedik - a beteg állapota javult. Ugyancsak pozitív első vizsgálat után, ha a második vizsgálatban a pontérték csökkent: a beteg állapota romlott! A mutató ilyen típusú alkalmazásának feltétele, hogy a két vizsgálat között hosszabb idő (másfél-két év) teljen el.
A szkizofréniaszindróma A francia pszichopatológia más irányban indult el. A szkizoform megbetegedésben együtt járó jegycsoportokat kutatták. Az első ilyen mutatórendszert Thiesen (1952) dolgozta ki. Öt olyan jegycsoportot talált, amely szkizofrének- nél értékelhető gyakorisággal fordul elő, sine morbo jegyzőkönyvekben pedig nem található fel. A szindróma: Anat = 3 vagy több; Szex = 2 vagy több; B szindróma: F+% < 69; alacsony organizációs-kapcsolási szint (a Beck-fé- le Zskála szerint, amely lényegében Hertz ^-skálájával rokon - lásd Második rész, 240. old.). C szindróma: FFb = 0; B = 0; T% < 34; FFb+ = 0. D szindróma: F% < 69; V2 < 5; T% < 34. E szindróma: DGkonf vagy DGkont = 1 vagy több; FFb+ = 0. Thiesen szerint már egy szindróma is kóros anomáliát jelez. Egynél több pedig sine morbo jegyzőkönyvben nem fordult elő. A Thiesen-szindróma a szkizofrént elkülöníti a neurotikustól, de nem különíti el a pszichopatától. További korlátja, hogy a szkizofréneknek csupán egyharmadánál ad pozitív jelzést; a nulla érték semmiféle támpontot sem nyújt, jóllehet ezt kapjuk a szkizofrének kétharmadánál, továbbá a neurotikus és sine morbo jegyzőkönyvekben.
551
A RORSCHACH-PRÓBA
Ezeket a korlátokat igyekezett kiküszöbölni egy másik vizsgálat. Delay, Pi- chot és Perse (1958) további hét jegyet csoportosított. Ezek nem összegezhetők, de együttes előfordulásuk elkülöníti a szkizofréniát minden egyéb kórformától. Ennek a jegycsoportnak is az a korlátja, hogy az együttes előfordulás még részlegesen is igen ritka. A hét jegy: 1. Fbn. 2. Disszociáció. A jelentésadás elemeire bomlik. A válasz részletezés révén egyre inkább összetevőire foszlik szét. Például: III. „Két ember, a lábuk, a fejük, a hasuk, a kalapjuk... egy kalap, két kalap". 3. Morbid racionalizmus. Önkényes oksági kapcsolás, autisztikus magyarázat. 4. Vulgáris válaszok originális változata. Például: VIII. (1) „Lenyúzott macska, egy állatnyúzó iparos cégére". Ez a választípus a mi tapasztalataink szerint (V., 468. old.) az elaboráció egyik jegye is. Ez az a választípus, amely azt valószínűsíti, hogy bizonyos elaborációs készségek, főként a kreativitás, a szkizofréniában sem vész el. 5. Szimbolikus válaszok, a jelképezés tudatával. A v. sz. tudja, ki is mondja, hogy jelentésadása szimbolikus. 6. Szüléssel összefüggő válaszok: magzat, szülés, köldökzsinór stb. Idesorolhatók a szerzők szerint a szexuális válaszok is. 7. A szimmetria bomlása. Idesorolhatók azok a válaszok is, amelyeket mi Molekulának jelölünk. Böcher (1962) ellenőrző vizsgálatot végzett ezzel a jegycsoporttal is. Eredményei szerint leginkább jellemzi a szkizofrén csoportot az 1. és a 4.; legkevésbé a 7. jegy. Az ellenőrző vizsgálatok amellett szólnak, hogy a szkizofrénia meghatározásakor minél több jegyet mérlegeljünk. Böcher az 5 Thiesen-szindrómával, Ror- schach három hagyományos jegyéből, a 7 Delay-Pichot-Perse jegyből, továbbá Katz (1941), Minkowska (1956), Schneider (1949) 13 jegyéből - tehát összesen 28 jegyből - „a szkizofrénia kombinált szimptomatikáját" állította össze. Azt tapasztalta, hogy a 28 jegy a szkizofrén csoportban átlagosan 6 -szor, a sine morbo csoportban 1-szer, a neurotikus és organikus csoportban 1,4-szer fordult elő. Ezek a vizsgálatok a különféle Rorschach-mutatók kombinációjának alkalmazását sugallják. Ennek megfelelően mi a klinikai gyakorlatban a rutinmutatóként használt Hegedűs-féle szkizofrén skálát más jegycsoportokkal és mutatórendszerekei is kiegészítjük. Leginkább alkalmazzuk a Hegedűs-féle skála mellett a jelentésadási stílus minőségi elemzését Minkowska útmutatásai alapján, továbbá a Szkizofrénia Prognosztikai indexét, Piotrowski és Efron alapján (1966).
552
Ötödik rész. Szkizoid élményfeldolgozás. Szkizoid reakciók - szkizofrénia
A szkizofrénia prognosztikai indexe (SCH-PI) (Piotrowski-Efron) 1. Az élménytípusban a kinesztéziás oldalon 2-nél kevesebb B vagy Bsec, a
színoldalon pedig 3-mal nagyobb értékek, mint a kinesztéziás oldal értékei. Például: 0:3, 1:5,5. Súlypontszám = +3. 2. Perszeveráció. Kritériuma: a v. sz. egyazon szemléletes tartalmat 3 különböző áreára mond, tekintet nélkül arra, hogy ugyanazon táblán vagy különböző táblákon, de a 3 közül egyiknek legalább mínusz formának kell lennie. Nem jelölünk SCH-PI szempontjából perszeverációt, ha a háromszor ismételt tartalom szín- vagy elsődlegesen Szex-válasz, például nemi szerv. Súlypontszám = +2. 3. Válaszadás után mutatkozó bizonytalanság. Kritérium: a v. sz. választ ad, de kiderül, hogy nem tudja lokalizálni azt (lokalizációs bizonytalanság), vagy válaszolt, de utólag érzi, hogy a folt megjelölt részlete formailag nem felelt meg a válasz tartalmának. Egyik jellegzetes változata, hogy a v. sz. határozott válaszát utólag lokalizálni képtelen, a válasz ekkor válik homályossá, bizonytalanná. A jelentésadás Unbestimmt, Szubj. és Obj. kritikával gyengül. A formai adekváció csökkentésének verbális módja például: kezdemény... kialakulatlan... Az értelmezési elbizonytalanodás elérheti a Tehetetlenség, Bizonytalanság vagy a kontaminációs tendencia szintjét is. Súlypontszám: +2 . 4. Magabiztosság verbálisán „Unbestimmt" megoldás mellett. Kritérium: a v. sz. magabiztosan beszél, Unbestimmtek mellett. A jelentésadás biztonsága és tudata bizonytalan jelentéssel, homályos tartalommal; ez a lényege e jegynek. Súlypontszám: +2. (A folyamatot így vázolhatjuk: a v. sz. a foltnak jelentést ad, a folt alakját igyekszik összeegyeztetni a választartalom alakjával, ez nem sikerül, mert nem tudja „kivágni" a foltból a képzetnek megfelelő areát, de a sikertelenségről a v. sz. nem vesz tudomást.) Idetartozik a juxtaponált válasz is. (A humorizáló, viccelődő jelentésadást nem számítjuk be.) 5. A jelentésadási attitűd zavara. A v. sz. elmossa a képzelet és a szemléletes anyag határait. A leírást és a jelentésadást egyenértékűnek tekinti. Kritériumai: > Bedeutung-reakció. V Egyformán reálisnak, a valóság szempontjából homogénnak tekint olyan elemeket, amelyek a valóság különféle szintjein helyezkednek el. Például: „Két ember, itt meg a szándékaik." (II. v. III. táblán.) (A szimbólumok és viccelődések nem tartoznak ide.) Súlypontszám: +2. 6. F2+% < 60. Súlypontszám: = +2 . 7. Emberválaszok teljes hiánya. (Ez csak a M, Md és (M)-re vonatkozik!) Súlypontszám: +2 .
553
A RORSCHACH-PRÓBA
8. Legfeljebb 5-féle tartalom. Súlypontszám: +1. 9. Nincs B válasz. Súlypontszám: +2. 10. A jelentés abszurd magyarázata, objektív, realisztikus hangvétellel.
Kritériuma: > jelentésadás (+ vagy - forma); > a jelentéshez magyarázatot fűz, amely zavaros, abszurd; > a v. sz. nincs annak tudatában, hogy magyarázata inadekvát; > hangulata enyhén hipomán. Például: X. tábla (7): „Ez egy oroszlán lenne, ha az egészet erre tolnánk, meg amarra stb." (Ez a különleges reakció az „Átstrukturálás"26, míg ez a típusú Bizarr verbalizáció az „Abszurd fabuláció".) Súlypontszám: +2 . 11. Legfeljebb 5-féle determináns. (Az Asszoc B és az Absztrakt B nem tartozik bele, az aFFb és az nFFb egy determinánsnak számít, ugyanígy a B és Bsec is, és az Fb és Fbn is.) Súlypontszám: +1. 12. Legalább 5 B válasz, lehet Bsec is és egyaránt + és - forma. Súlypont- szám: -2 . Értelmezés: Összeadjuk a pontértékeket, az így kapott index maximum 21 , minimum -2 . Az indikációs határ +2 és +8 . Ha az index +1 vagy kevesebb, a v. sz. prognózisa kedvező, a beteg állapotában javulás várható. Ha az index +2 vagy több, figyelemre méltó javulásra nem számíthatunk, +8 pont felett pedig valószínű, hogy a beteg defektuálódik.
Hallucinatorikus tünetek A szkizoform pszichózisok jelentésadási menetét a Bedeutung reakcióknak és a verbalizációknak a szövődménye jellemzi. A válaszrontások és a rossz formájú originális válaszok között egy-egy adekvát vagy majdnem jó originális forma is felbukkan. Ezen a háttéren, és a Sch-skála pozitív indikációja mellett a hallucinatorikus tünetképződést a következő négy jegycsoport alapján olvashatjuk le. 1. A másodlagos mozgásválaszok gyakorisága, különösképpen az Asszoc B nagy száma, Absztrakt B+ és b± válaszok előfordulása. Maga a MF nem jellemző azért, mert a BF válaszok nem gyakoribbak, sőt hallucinatorikus tüneteknél a másodlagos mozgásválaszoknak a megszaporodása a hallucinációban megelevenedett külvilágnak felel meg. Nem projekció,
“ Piotrowski által leírt különleges reakció, Mérei nem vezette be, jelentése kidolgozatlan. (A szerk. megj.)
554
Ötödik rész. Szenzitív-paranoid élményfeldolgozás
ezért az elsődleges mozgásválasz ritka, és az annak szintjét képviselő BF sem gyakori. Azok a mozgásválaszok jellemzők, amelyek nem annyira projektáltak, mint inkább fokozzák, színezik, átdolgozzák, megelevenítik a szemléletes anyagot. 2. Dereizálási tendenciák, a valószerűség elmosása. Többlépcsős Élettelení- tés, Keresztmetszet, sziluett-válasz, ami a valós jelleget törli. Ezek a jegyek a csökkent realitásérzéket adják a hallucinációs tünetekhez. 3. Bizarr, legalábbis inadekvát Szex-válaszok. Ezen a téren a hallucinato- rikus tünetet adó szkizofrének magas fokú szignifikanciával különülnek el minden egyéb csoporttól. Különösen jellegzetes hallucinatorikus tünetképződésre a részletvezérlésű, inadekvát Szex-válasz. Például: a IX. táblán: (Hegedűs Imre vizsgálata) ...... „Egy férfi vonzalma Szeretkezés"
és
egy nő teljében.
DGkonf B-
Szex
Bizarr szex
Absztr. Szcéna
A Bizarr szex-válaszok mellett, a hallucináló betegek jegyzőkönyvében az egyéb Szex-válasz is gyakori, köztük a Szex-labilitás. Ez a jelzés a hallucinatorikus tünetnek azt a vonását mutatja, hogy a vágyteljesítő feszültség viszonylag könnyen érvényesül a percepcióban. 4. Súlyos deformációs jegyek. Utalás a torz jellegre, rothadásra, Defekt Fb, illetve ennek megfelelő defekt tartalmú Hd-reakció. Ez a jelzés a szkizof- rén vitális szorongás perceptuális áttételének felel meg.
Szenzitív-paranoid élményfeldolgozás A Ro-próba mint több más projektív teszt, lehetővé teszi annak az élményfeldolgozási módnak a közvetlen megragadását, amelyet az értelmező túlértékelés jellemez. A Ro-jelölés a jelentésadási művelet fordulatait követi. A jelölés akkor pontos, ha hiánytalanul rögzíti a fogalmi felkészültségünk szerint elkülöníthető jelentésadási összetevőket, s így az értelmezéssel mint dekódolással követni képes a perceptív tevékenységet: a benyomás elhatárolását felidézett élményanyag segítségével; a változó, gyakran ellentmondó érzelmi-hangulati viszonyulás kiegyenlítődését a jelentésértékű evidenciáig. Ebben a folyamatban hiteles támpontokkal mutatható ki a külvilág benyomásszintű átértékelése: az ingeregyüttesek szenzitív feldolgozása. A külvilág intrapszichikus eltorzításának többféle módja van. Ilyen a szki- zoid élményfeldolgozás, amely az eltávolodással a viszonyulást iktatja ki, sze-
555
A RORSCHACH-PRÓBA
mélyteleníti, dehumanizálja a percepciót. Ilyen a hiszteroid tudatműködés is, amely az emlékezés folyamatával színezi át a valóságot: elfelejtéssel módosítja az arányokat, a felidézett emlékek vágyteljesítő áthangolásával vagy a tilalmi rendszerek megfelelő módosításával szinte mindennap és minden órában újraéli a saját történetét (esetleg egyszerre két változatban: az egyiket sajnálta- tásra, a másikat dicsekvésre). Acikloid adott hangulati színezetét teszi át a külvilágra, s ennek megfelelően hol élénkebbnek (érdekesebbnek), hol szürkébbnek (unalmasabbnak) éli meg ugyanazt a helyzetet. A szenzitív élményfeldolgozás a beállítódás pillanatától kezdve érvényesül, mint a szkizoid és a cikloid viselkedés, s az emlékezeti munkában és a fantáziában is folytatódik, mint a hiszteroid alakítás. A szenzitivitás mindenekelőtt az ingerekre való fokozott érzékenységgel függ össze. Készenléti állapot, amelyben az ingerküszöb alacsonyabb, valamelyik érzékszerv, esetleg a teljes érzékelőapparátus felvevőképessége fokozott. Hermann (1929) mélylélektani terápiás tapasztalatokból kiindulva jutott arra a következtetésre, hogy a paranoid személyiségfejlődés egyik feltétele a szaglás kiemelt szerepe az érzékelésben. A paranoid viselkedésben a szaglás lényeges modell: a szimatoló magatartásformának a mintája. Az alacsony küszöbű, fokozott felvevőképességű, „nyomkereső" reaktibi- litás a benyomások nagyobb hőfokával és intenzívebb reakciójával jár együtt. Ezt a sajátosságát Ribot (1922) írta le: az érzékenyebb ingerfelvételt tartósabb indulati feszültség is kíséri, sőt a szenzitív nemcsak élénkebben és intenzívebben reagál, hanem a benyomás is tartósabb. S ez nemcsak a reakcióidőben és a kiváltott reakció intenzitásában mutatkozik meg. Az élénkebb és nagyobb hőfokú percepciónak az ingerfelvételi és az élményfeldolgozási folyamata is eltér az átlagostól. A szenzitív perceptív tevékenységben és a felvett anyag dekódolásában a jelentésrétegek viszonya változik meg. Másodjelentések válnak elsődlegessé, s elhalványítják az alapjelentést, amelynek konnotációi voltak. Implikált tartalmak, amelyek normális tudatműködés esetén benne foglaltatnak a jelentésben, s kiemelést nem igényelnek, most egyértékűvé válnak a reális tartalommal, sőt fölébe kerekednek A kritikus implikált tartalom az éntudat. A tudat fejlődésének már viszonylag korai szintjén a viselkedés magában foglalja azt a percepciót és a reakciót kísérő működési élményt, amely később az „én látom", „én hallom", „én csinálom" evidenciában fogalmazódik meg. Az én fejlődésének egy-egy rövid szakaszától, a harmadik életévtől, majd a serdülés éninflációs fázisától eltekintve, ez a benyomás implikált tudásként kíséri a viselkedést; mint a tudatélmények általában, ott vibrál a képzetáramlás peremén, jelen van, anélkül hogy az átélő regisztrálná. A szenzitív élményfeldolgozást azonban éppen az jellemzi, hogy ez az implikált tudás vezető mozzanattá válik, a személyesség konnotációját a helyzet denotátumaként értelmezzük. A személyesség a benyomások elsődleges jelentése lesz, vagy legalábbis beékelődik az elsődleges jelentésbe. így minden 556
Ötödik rész. Szenzitív-paranoid élményfeldolgozás
jelentés egyben személyes vonatkoztatás; a jelentésben benne foglaltatik az énnel való összefüggés. így minden helyzet tartalmaz az énre vonatkozó összetevőt. Ez az átlagos jelentésadásban is szükségszerűen így van. Csakhogy a normális jelentésadásban ez az énre vonatkozó összetevő legtöbbször asszociált mozzanat, s csak harmadlagos implikációként kerül a jelentésbe. A szenzitív vonatkoztatás azonban ezt emeli ki, és első jelentésbe foglalja. Például egy kenyér látható az asztalon, ezt észlelik különféle személyek. A racionális élményfeldolgozás regisztrálja, hogy tiszta, étkezésre előkészített porcelántányéron van; esetleg magyarázatot nyújt ahhoz, hogyan került ide. A szenzitív élményfeldolgozás felnagyítja azt a lehetséges feltevést, hogy a tányért a testvérének, Sz.-nek készítették ki; az abban foglalt „nem nekem" személyi implikációt pedig felduzzasztja, s így a helyzet elsődleges, indulatilag színezett jelentése így alakul: „Nekem persze nem készítenék ki, de Sz.-nek igen!" Az átélés személyes implikációjának a túlértékelése, s ennek értelmező bevonása a jelentésadásba a percepciónak és nem az interpretációnak a tudatélményével - ez az énes vonatkoztatás a szenzitivitásnak, a paranoiditásnak a szemiózisa. A tudatműködés sine qua non vonása, az énélmény, az átélés személyességének az élménye, egészen a kóros viselkedésig fokozódik. Leonhard (1968) magyarázatát az akcentuált személyiségről elsősorban a paranoiditás szemlélteti. A paranoid felfokozza a személyesség normális élményszínezetét, s az ennek révén túlértékelt képzetek uralják a tudatát. Ez bizonyos fokig még a normális övezetben is lehetséges. A szenzitivitás mint akcentuált személyiségvonás sajátos színezetet ad a viselkedésnek, s ezt két alapvonás jellemzi: a vonatkoztatás és a projekció. A vonatkoztatás, mint láttuk, a túlértékelt énélmény érvényesítése a dekódolás folyamatában; önkényesen, szubjektívan kibővített jelentőségtulajdoní- tás. Formulája: „mindennek fokozott jelentősége lehet, hiszen énrám vonatkozik". A projekció preferált elhárító mechanizmusa a paranoid személyiségnek. Akár az elhárított feszültséget, akár a szorongásnak megfelelő képzelt helyzetet vetíti ki a személy, a világ fenyegetővé, veszélyektől terhessé válik számára. Ez fokozottan táplálja a vonatkoztatást, ami viszont fokozza a feszültséget, tehát az azt elhárító projekciót is. Vonatkoztatás és projekció egymást kiegészítve és fokozva alakítják ki a paranoiditás vészterhes világát, amelyben a személyes implikációk túlértékelése gyanakvásként, üldöztetésként jelentkezik. Ezen a szinten bontakozik ki a rendszerszerűség mint a vonatkoztatás és projekció együttes terméke. Ezzel a szenzitív-paranoid élményfeldolgozás átbillen a paranoid pszichózisba. A vonatkoztatásos túlértékelés doxazmaként mutatkozik; a projekciós mechanizmussal áthangolt külvilág pedig telve van ellenséges szándékokkal és erőkkel. Minden új élmény feldolgozása a doxazmák rendszerét táplálja, és minden történés az üldöztetésnek, a féltékenységnek, a nagyzásos túlértékelésnek a té- veszmekoordinációjában kap jelentést.
557
A RORSCHACH-PRÓBA
Pszichodinamikai hátterét tekintve a paranoiditás akár reakciómódként vagy akcentuált személyiségvonásként mutatkozzék, akár neurotikus tünetegyüttessé vagy pszichotikus jelleggé szövődjék, a feltevés szerint kisgyermek- korban alakul ki. Melanie Klein (1952) vázolta fel mélylélektani tapasztalatok alapján az élet első négy hónapjában kialakuló paranoid léthelyzetet (pozíciót). A csecsemőt kétfajta hatás éri: kellemes és kellemetlen. S minthogy a csecsemő tájékozódásának mintája az anyához, illetve a anyamellhez való viszony, a világ kettéosztása a kellemes és kellemetlen hatásoknak megfelelően csak úgy történhet, hogy hallucinatorikus fantazmáiban két anyát, illetve két anyamellet különböztet meg: az egyiket mint a „jót", a másikat mint a „rosszat". így nyer értelmet az elvárások teljesedésének és frusztrációjának a váltakozása, illetve a két változat együttes előfordulása. Ez a fantazma lenne a modellje, Melanie Klein gondolatmenetét követve, a szenzitív élményfeldolgozásnak. A két pólus szembeállításában minden kiéleződik. Ami kellemetlen, az egyben félelmetes és veszedelmes; ami kellemes, az tökéletes. Ennek a dichotomiának a mintájára folyna az élmény túlértékelése üldöztetéses és nagyzásos irányban. Ehhez a gondolatilag jól követhető, de nem bizonyítható, s alig valószínűsíthető csecsemőkori történéshez járul az elfojtott inverziós tendencia. Freud (1911) és Ferenczi (1912) értelmezései szerint a paranoid reakcióképzés a ho- moerotikus feszültség projekciós elhárításának a következménye. Más szerzők (Kolb, Carr 1949) azt hangsúlyozzák, hogy ebben a folyamatban nem annyira a homoszexuális vágy, mint inkább az ahhoz járuló agresszív feszültség a dinamikus; a paranoid élményfeldolgozás az elhárított vetélkedési-szadisztikus fantazmák projekciójából táplálkozna.
A szenzitív-paranoid konstelláció A Ro-próbában számos képzetáramlási egység a paranoiditás modellreakciója. A paranoid jegycsoportot több szerző igyekezett összefoglalni (Bauer 1963, Neiger 1965, Bohm 1960). Edouard Bauer francia pszichológus 50 klinikailag paranoid jellegű pszichiátriai beteg jelentésadási stílusát vizsgálta. A válaszok megfogalmazásában s főként a válaszokat kísérő megjegyzésekben, magyarázatokban talált a para- noiditásra jellemző fordulatokat. Saját tapasztalataink is egybevágtak ezekkel az eredményekkel. A Bauer-jegyek egy részét már hosszú ideje alkalmaztuk (Amorf, Obj. krit.); a paranoiditás legfontosabb jegyeit azonban Bauer meggyőző közleménye nyomán kezdtük különleges reakcióként jelölni. Az így szerzett hazai tapasztalatokat összesítette és egészítette ki újabb vizsgálatok alapján Bagdy Emőke (1971). Az ő segítségével sikerült kialakítani a szenzitív- paranoid viselkedésnek és tünetképződésnek a mutatórendszerét. Ezek a jegyek az élményfeldolgozás módjára jellemzőek, s így az egészségbetegség dimenziónak bármely szintjén előadódhatnak. Egyéb jegyek utalnak 558
Ötödik rész. Szenzitív-paranoid élményfeldolgozás
arra, hogy a szenzitív-paranoid mozzanatok akcentuált személyiségvonást vagy kóros tünetet képviselnek. A súlyosabb jegyek sűrűsödése (Gyanakvás, Tartalmatlanítás, Dd, Bkl, FHd komplex) a tapasztalatok szerint csak kóros esetben lehetséges. Mégis a szenzitív-paranoid konstelláció csupán a neurózis általános jegyeivel (elakadásokkal, paradox reakciókkal) együtt jelzi a szenzi- tív neurózist, az SN-skála bal oldalának hangsúlya mellett utal paranoid pszi- chopátiára, és pszichózisjegyekkel (Sch-skála, Regr. ind. stb.) kiegészítve mutatja a paranoid pszichózist. A szenzitív-paranoid élményfeldolgozás húsz jegyét hat csoportban foglaljuk össze. A belső indítás fokozott szerepére utaló jegyek > Introvertált ÉT és kinesztéziás hangsúlyú MF. Jelzi a külvilági hatástól függetlenedő belső feszültséget a képzetáramlásban, és azt a kreativitást, amely belső indításból valósnak tekintett gondolati egységeket hoz létre. > Akusztikus, szaglási és tapintásos asszociációk. A szenzoros projekció minden megnyilvánulása aláhúzza az ÉT és az MF kinesztéziás oldalát. A paranoid evidenciának a modellreakciója: az én élménye hitelesíti a projekciót. Egy képzetáramlási egység (asszociáció, fantazma) valós színezetet kap pusztán a személyesség érzése révén. A mágikus gondolkodásnak, a babonának, s a doxazmaképzésnek is egyik feltétele ez. E két jegy a nagy kreativitási készséggel rendelkező személyek jegyzőkönyvében is gyakori; ez egybevág az alkotás és a paranoiditás rokonságának régi tapasztalatával. Az elaborációs jegyek halmozódása az alkotóknál, s a regressziós jegyek gyakorisága a patológiás esetekben lehetővé teszi a kétfajta belső indítás szétválasztását. Fokozott érzékenység a perceptív tevékenységben > Dd-orientáció a jelentésadásban. ADd helyet kap a Felfogótípusban, esetleg alá is kell húzni. Még lényegesebb a Dd válaszok kidolgozása. A v. sz. röviden, egyegy szóban fogalmazza meg a G és a D válaszokat, de a kis részleteknél elidőz. Több determinánssal alakított komplex válaszai főként Dd kiterjedésűek: a Dd Bkl válaszok FHd, HdF, illetve F(Fb) elemekkel, M- és Szcéna-tartalommal egyértelműen jelzik a benyomás elemzését, a másodlagos implikációk kiemelését, egy szóval az élményfeldolgozásnak azt a érzékenységét, amely a szenzitív-paranoid magatartást jellemzi. A paranoid Dd gyakran igen csekély formai támponttal, sűrű, sok elemből álló több determinánsú megoldást tartalmaz: egy árnyalatból kidolgozott komplex történést. Ez is a doxazmaképzés modellreakciója: a benyomás jelentéktelen részletéből felnagyított és valós jelleggel felruházott gondolat. > F(Fb). A jelentéktelen árnyékolásból kiinduló formaképzés a Dd-tenden- ciát erősíti; a normális személyiségképbe is harmonikusan beilleszkedő szenzitivitásnak a jegye. Művészek jegyzőkönyvében gyakori. Ez az
559
A RORSCHACH PRÓBA
összefüggés is szemlélteti, hogy az alkotó művész indulatilag intenzívebb és érzékenyebb perceptív tevékenységgel szerzett benyomásokat dolgoz fel. A külvilág projekciós átszínezése > Intencionalitás. A projekció egyik modellreakciója. A környezet tagjainak szubjektív, indulati feszültségüknek megfelelő jelleget tulajdonítunk. Tendenciaszerű előfordulása paranoiditást jelez. > Veszélyasszociáció: valami katasztrófára, tömegpusztulásra utaló válaszok. Például: IX. „Lávafolyam elönt egy falut". III. „Gyilkosság történt, több embert megöltek." X. „Özönvíz." IX. Utolsó ítélet, a pokolba dobálják a bűnösöket". A világ a kivetített agresszió, illetve az agresszív feszültséget kivetítő projekció révén félelmetessé válik. > Gyanakvó reakció. A Bauer által kimutatott kilenc jegy közül az első. Az egyik legjellegzetesebb paranoid jel: a szimatoló viselkedés, amely minden helyzetben rejtett értelmet, és minden cselekvésben hátsó gondolatot feltételez. > Szem. A bűntudatélmény képi megjelenítése és kivetítése a „figyelnek... üldöznek" érzés alakjában. A paranoiditás jelzése. Lokális értelmezésben a felszólító jelleg fonalán a projekciós mechanizmus tartalmára, esetleg a doxazmaképződés hátterére következtethetünk. Például: Szem-válasz a IV táblán: a szenzitív feszültség a maszkulin autoritással függ össze. Szem-válasz a VII. táblán Intencionalitás és zw-halmozás mellett: a projekció a feminitást képviselő autoritatív személyhez fűződő indulatok elhárítása. A kivetített anyag rendszerszerűségére utaló jegyek > Hasonlósági illúzió. Tartalmas változata komplex terhelésű, tartalmatlan változata az elsivárosodás jele (lásd IV., 389. old.). Tendenciaszerűen a szkizofrén deperszonalizáció jelzése. Több szerző (R Schafer 1948, Bohm 1957) paranoid jelzésnek tekinti. A hazai vizsgálatok során is inkább paranoid szkizofréneknél fordul elő (Bagdy Emőke 1971). Ennél a reakciónál a v. sz. feltételezi, hogy a táblák közt szoros hasonlósági összefüggés van. Az összefüggésnek az a feltevése felel meg a paranoid feldolgozásnak, amely rendszeres kölcsönhatást sejt egymástól független történések között pusztán a tudatélmény révén. Az átélés az „én láttam" szubjektív élménye, projekció révén valós tárgyi tulajdonságként (hasonlóságként) jelenik meg. Ez a mechanizmus jellemzi a paranoid szemiózist is: az éntudat tárgyi összefüggésként jelenik meg; a benyomások rendszerszerűsége, amely a paranoid vonatkoztatásokat, téves eszméket egybefűzi, dinamikáját tekintve az énélmény kivetítése, a szubjektív eldologiasítása, a tudat reifikálása. (A paranoiditásnak ezt a magyarázatát meggyőzően fejti ki J. Gabel [1948.] Bohm [1957] elemzése sem mond ellent ennek az
560
Ötödik rész. Szenzitív-paranoid élmény fel dolgozás
értelmezésnek: a vizsgálati személy projekcióval racionalizálja a képzetáramlásban újra és újra felbukkanó kínos, főként bűntudati feszültséget. Mindenesetre Bohm inkább a paranoid elhárítást látta a jelenségben, mint a rendszerszerűséget. > Igazoló magyarázat (önkényes racionalizálás) a jelentésadási bizonytalanság elhárítására. Edouard Bauer (1963) mutatta ki a jelenséget paranoid pszichotikusok jegyzőkönyvében. A Dd-orientáció egyik velejárója ez. A paranoid elidőz egy-egy kis részletnél, újra és újra egybeveti a formát és a jelentést. Az eltérések zavarják. De minthogy csökkent realitásérzékével feltételezi, hogy a foltoknak meghatározott jelentésük van, igyekszik az eltérést megmagyarázni, ezt a válaszadási bizonytalanságot feloldani. Bauer példája: a beteg egy kis részletet „lárvának" mond; de észreveszi, hogy az lárvának aránytalanul nagy, ezért hozzáfűzi, hogy „felnagyították". Még világosabb példa: III. (3): „Két gyökér, összehajtották, és speciális besugárzó eljárásokkal vörösre festették őket." A beteg első asszociációja a „gyökér" volt, de zavarta a vörös szín, és különféle racionalizálási próbálkozásokat tett (vörös papírba burkolták, befestették); mindez nem elégítette ki, mert egy gyökeret a földben nem lehet sem becsomagolni, sem megfesteni. Végül rájött a „besugárzásra", amely megmagyarázza, hogyan lehet a gyökeret vörösre festeni úgy, hogy a földben maradjon. A válasz teljes jelölése: D F± Pfl Orig± Befestés, Asszoc B. Ez a ritka választípus modellreakciója annak az evidenciának, hogy az egy szemléleti egységben előforduló elemek tárgyilag összefüggnek, s egybetartozásuk racionálisan, valós rendszerben megmagyarázható. Ezt a reakciót a „szemléleti egység = jelentési egység" formula jellemzi éppen úgy, mint a Juxtapo- zíciót vagy a kombinációk egy részét. Különbözik azonban azoktól a paranoid rendszerképzés ötletessége révén (Bedeutung és Őrig). > Vélemény a vizsgálatról. Statisztikailag az epilepsziacsoportban a leggyakoribb. A tapadásnak, a verbális viszkozitásnak a jegye. Beletartozik azonban a paranoid konstellációba is (Bohm 1957): kifejezi azt a magatartást, amely a priori rendszer alapján ítéletet alkot, véleményt mond minden történésről. Disszimulációra utaló jegyek. Paranoid elhárítási reakciók Ebbe a témakörbe a paranoiditásnak azok a jegyei tartoznak, amelyekkel a klinikai gyakorlatban a legtöbbször találkozunk. > Tartalmatlanítás, amorfizálás. A jegyzőkönyv általános tendenciájaként jelentkezhet, s a paranoid elhárításnak, esetleg a disszimulációnak a mutatója. Ilyenkor halmozódnak a Festmény, Szobor, Illusztráció, Folt tartalmak, anélkül hogy a v. sz. megmondaná, hogy mit ábrázol a festmény, szobor stb., illetve mire emlékeztet a folt, amelyet válaszként mondott. A v. sz. nem is keres pontosabb tartalmat; az a megállapítás, hogy „festmény" vagy „szobor" elegendő; mintha ezzel eleget tett volna a jelentés
561
A RORSCHACH-PRÓBA
adási feladatnak. A tartalmatlanítási tendenciához tartoznak az olyan Anat és Rtg-válaszok is, mint „Belső szervek" vagy „Röntgenfelvétel belső szervekről", amelyekben a v. sz. konkrét jelentést nem ad. Ez a tartal- matlanító tendencia a paranoidokra jellemző veszélyes elhárításnak, a tudat tartalmatlanításának, regressziós folyamatnak felel meg. > Technikai leírás. Jelzőértékét a más típusú leíró reakciók megerősítik. Ez is kitérés a feladat elől, elidegenedés a valóságtól, amelyet a Ro-próbában a tábla és a jelentésadási feladat képvisel. A kitérés azonban nemcsak elidegenedés lehet, hanem disszimulálás is: nem a rejtőzködésnek az élményével, hanem a biztonság igényével, paranoid önvédelemként a projekció révén fenyegető és ellenséges világgal szemben. A Technikai leírást akkor értelmezhetjük disszimulációnak, ha a jegyzőkönyvben a paranoid konstelláció egyéb jegyei is feltalálhatok, főként a Tartalmatlan reakció. Egyébként szenzitív színezetű szkizoid elidegenedésnek értelmezzük. > Dereizálás. Az észlelt anyag veszít valóságjellegéből, s így a válasz kevesebb személyes részvételt (áttételes projekciót) kíván. A disszimuláció egyik módja. Hasonló elhárításnak felelnek meg a Groteszk-Keresztmet- szet-Sziluett válaszok (Bauer, 1963). Ezek is a felelősség elkerülésének, a védekezésnek a modellreakciói: már megfogalmazás közben félig- meddig érvénytelenítik a jelentést. A szenzitív konstellációban a Dereizálás és a Groteszk csoport válaszai együttesen jelzik a disszimuláció tendenciáját. Halmozott előfordulásuk paranoid pszichopátiára utal. > Verbalizáló elhárítás. Már a Dereizálás, Groteszk stb. válaszokban is figyelembe kell vennünk, hogy a disszimulációhoz a verbális alakítás is hozzájárul; az elhárítás azonban ezeknél a válaszoknál nagyrészt a tudatélményben, és nem a megfogalmazásban játszódik le; a percepció valós jellege csökken ábrázolássá, árnyképpé, keresztmetszetté válik, illetve az ábrázolás sajátossága révén lesz pontatlan („absztrakt", „groteszk"). Más csoportba sorolhatjuk azt a fajta disszimulációs védekezést, amely ugyancsak megfogalmazás közben, verbális fordulattal megy végbe. Bauer a verbális fordulatoknak négy típusát tartja jellemzőnek a paranoid tünetképződésre: > Általános Objekt-kritika. Például: „Ezt rosszul képzelték el"... „Ez nem a normális ábrázolás" ... „Zavart, széteső... megrongálták". A foltra vonatkozó általános kritikai megjegyzések ezek. Abban különböznek az Objekt-kritika egyéb változataitól, hogy konkrét kritikai elemet nem tartalmaznak. Nem a tárgyi kritikai beállítódás, hanem az általános meg nem felelés érzése vezeti ezeket a megjegyzéseket. > Redundancia - a válasznak vagy egy részletnek a megismétlése, más szavakkal, esetleg a korrekció igényével. Például: „Keresztcsont ... az a csont, amit keresztcsontnak neveznek". „Madár, repülés közben fényképezték le... repülő madárról készült fénykép". Ezek a válaszok a Bizarr
562
Ötödik rész. Szenzitív-paranoid élményfeldolgozás
verbalizáció körébe tartoznak (lásd Első rész, 109. old.) mint jelentésadási stílusjegyek tendenciaszerű előfordulásban a belső bizonytalanságnak, az én leértékelésének a kifejezései. > Pedantéria a megfogalmazásban. Tudálékos, bőbeszédű, cirkalmazott válaszok, néha a Feltételes verbalizáció megfelelő elemeit is tartalmazzák. Például: „Mintha egy sáskaféle szövettani mikroszkopikus metszete lenne, frontális vágásban." „Ha kicsit távolabbról nézem, vegyi módszerrel felvett próbák egy kromatikai eljárás kidolgozásához." > A hozzá nem értés hangsúlyozása. Például: „Ilyen dolgokkal nem foglalkoztam", „Nem tanultam rajzolni, nem az én szakmám". Mindezt Szubj kritikának is jelöljük, de az inkompetencia kiemelését paranoid jelentésadási stílusjegynek is tekinthetjük. A négyféle verbális fordulat (Általános obj. krit., Redundancia, Pedantéria, Inkompetencia) alibi típusú magyarázkodás, a felelősség elhárítása. A beteg tehát nem adja át magát annak az álomszerű képzetszövésnek, amely a próba adekvát megoldása. Ehelyett védekezik, igazolja magát, alibit keres, mert a próba is része az őt fenyegető külvilágnak. Ezért tekinti ezeket a választípusokat Bauer a paranoid jelentésadási stílus jellemzőinek. Latens homoerotikus feszültségre utaló jegyek > Szimmetria-halmozás és Szimmetria-ütközés. Mindkettő a szexuális irányulás tárgyi ambivalenciájával függ össze: viszolygás a hasonneműhöz való vonzódástól, az indulati kötődés bizonytalansága (Neiger, 1961/b). Ez általában paranoid (projekciós, üldöztetéses) személyiségjegyekkel jár együtt. így a szimmetriahalmozás közvetve utal a paranoiditásra. > A szexuális inverzió jegyei éppen így közvetett jelzések. Idetartozik: - Szex-labilitás; Anális válaszok; - A VI. táblán a folt két részének éles elválasztása a jelentésadásban; a saját nemnek megfelelő részre (férfinál a felső foltra) Annullációs, Tagadá- sos, Umbestimmt válasz. - Inverzióra utaló tartalmak: A tergo válasz; a „fordítottnak", a „fölcserélésnek" a hangsúlyozása; láb kiemelése az M válaszokban. A tartalmi megfogalmazásban olyan típusú válaszok mint „Nőimitátor" (IX. c G); „Nők pénisszel" vagy „Férfiak, de nagy mellük van" (III.) stb. A paranoid élményfeldolgozás tizenhét jegye közül a klinikai gyakorlat leginkább igazolta az Introvertált ÉT (Rorschach), a Dd-orientáció (Bohm), a Gyanakvás és Tartalmatlanítás (Bauer), valamint az általam bevezetett Intencionalitás jegyeket. Ez az öt jegy önmagában is utal a fokozott szenzitivitásra, s ha közülük kettő előfordul az átlagos feleletszámú jegyzőkönyvben, ez elegendő ahhoz, hogy szenzitív személyiségre, illetve kóros jegyek mellett paranoid tünetképződésre következtessünk. Az első két csoport jegyei gyakoriak a nagy elaborációs teljesítményre képes személyeknél. Fiatal festőművészek jegyzőkönyvében (Sági Mária 1973-as 563
A RORSCHACH-PRÓBA
vizsgálata) a sok B, szenzoros projekció, a Dd Bkl-orientáció és az F(Fb) válasz szignifikánsan gyakoribb, mint a hasonló iskolázottságú, hasonló korú, de nem művészi alkotó aspirációjú csoportokban. „Sok B, Szenzoros projekció, Dd, Bkl, F(Fb)": ez a négy jegy, jó színvonalú jegyzőkönyvben (gazdag FT, F% = 75-90) az elaboráció szempontjából jó prognózisú szenzítív személyiségnek a Ro-képlete. A nagy teljesítmény valószínű. Konfliktushelyzetben szenzitív reakció, kóros fejlődés esetén paranoid tünetképződés várható. A harmadik és negyedik csoport jegyei viszont gyakoriak a kóros csoportokban. „Tartalmatlanítás Gyanakvás, Intencionalitás, Dereizálás, Szem", ez az öt jegy együttesen a paranoid színezetű kóros tünetképződés mellett szól. A patológiás folyamat általános jelzései (SN-skála, Regr. Ind, Sch-skála, Neurotikus konstelláció, Org-skála) adnak támpontot annak mérlegeléséhez, hogy hiszteroid pszichoneurózisba ágyazott paranoid tünetre, szenzitív neurózisra, szenzitívparanoid pszichopátiára, paranoid szkizofréniára, paranoid színezetű organikus pszichoszindrómára gondolhatunk-e. Ha az öt tünetképződésre utaló jegy mellett disszimulációs verbális fordulatok is átszövik a jegyzőkönyvet, akkor igen valószínű, hogy a paranoid jelentésadási stílus pszichotikus folyamatot jellemez. Az ötödik csoport jegyei bármilyen patológiás szintű paranoid tünetképződésben vagy a teljesítmény szempontjából normális, sőt nagy elaborációs képességű személyeknél is előfordulhatnak. Minden esetben jelzik az inverziós tendenciát.
A szenzitivitás-paranoiditás skálája (Bagdy Emőke) A Rorschach-jegyzőkönyvből, a tartalmas válaszokból és az összekötő verbális textusból kiemeljük a következő jellemzőket: Szem-tartalmak, részletezésben is. Gyanakvó verbalizációk. > Tartalmatlanítások: folt, paca, festmény, kence, pötty, mázolmány stb., hagyományos jelölésben Amorfnak jelölhető válaszok. > Percepciós jellemzők: az előforduló Dd válaszok és Hasonlósági illúziók. > Indulattalanító-veszélytelenítő projekciók: az Élettelenítés és Dereizálás különleges reakciókörbe sorolható válaszok. > Rejtőzködések: a Ruha, Álarc I, II, III. típusú válaszok, a letakartság, el- bújás, elrejtőzés megjelenítései. (Transzparencia nem!) > Tulajdonítások: az intencionált válaszok, a lelkiállapot, lelki tulajdonság és szándék kifejezését tartalmazó válaszok. > Jelentésadást kísérő bagatellizálások: a hagyományos Objekt-kritikák, az értelmezett formára, tartalomra vonatkozó kritikai-pejoratív megjegyzések.
564
ötödik rész. Szenzitív-paranoid élmény feldolgozás
> Szimmetriahangsúly, -ütközés vagy -hiány verbális reakciói. (Az egyszerű szimmetriamegnevezéseket nem soroljuk ide.) > Jelentésadás nélküli bagatellizálások a vizsgálati szituációra, a vizsgálatvezetőre vagy a táblákra vonatkozó rosszalló, kritikai és negatív színezetű értékelő megjegyzések. > Veszélyprojekciók: a szokványos jelölés szerinti Veszély-asszociációk. Űrlapminta a szenzitivitás-paranoiditás index kiszámításához és diagnosztikai alkalmazásához Kategóriák
Súlypont
Feleletszám
-
Szem-válaszok
81
Gyanakvasok
59
Tartalmatlanítások
21
Percepciós jellemzők
22
Indulattalanítás-veszélytelenítés
26
Rejtőzködések
15
Tulajdonítasok
25
Jelentésadást kísérő bagatellizálások
25
Szimmetria-hangsúlyozások
7
Jelentésadás nélküli bagatellizálások
-46
Veszély-projekciók
-30
Gyakoriság
Szorzatuk
Összeg: Index:
Számításmód: index = {[(összeg: feleletszám) +10] xlO} - feleletszám Index Indikált diagnózis: Adekvációs esély (kb.)
<136
137-236
>237
Egészséges
Nem pszich. paranoid
Pszich. paranoid
100%
64%
94%
Alternatív diagnózis: Nem pszich. pszichot. Paranoid paranoid Adekvációs esély (kb.)
-
Egészséges pszichot. paranoid 12%, 24%
Egészséges nem pszich. paranoid -6%
Számításmód és értékelés > A „gyakoriság" rovatba összegezzük a Rorschach-jegyzőkönyvben fellelhető szenzitív-paranoid válaszjellegeket; 565
A RORSCHACH-PRÖBA
> Kiszámoljuk a szorzateredményeket; > Ezeket összeadjuk, majd az összeget elosztjuk a feleletszámmal; > A hányadost transzformáljuk: hozzáadunk tízet és szorozzuk tízzel; > Az eredményből levonjuk a feleletszámot; > Az így nyert indexérték alapján diagnosztikai döntést hozunk, a „diagnosztikai értékzónák" táblázata alapján megadva a döntési biztonságot: <136 esetén egészséges (100%); 137-236 esetén paranoid (88 %), a diagnosztikai hovatartozás szempontjából nem dönthetünk; >237 esetén pszichotikus paranoid (94%). Kiegészítő információk: Szenzitív személyiséget valószínűsít a „tulajdonlások" jellemző gyakoriságainak (a többi válaszjelleghez viszonyított) preferenciája (legalább hárommal több tulajdonító projekció); Pszichotikus állapotot erősít meg a „tartalmatlanítások" sűrűsödése, megfelelő indexérték mellett; Paranoid pszichopátiához ad megerősítő támpontot a „tulajdonítás" hiánya, a „rejtőzködések" és „jelentésadást kísérő bagatellizálások" sűrűsödése mellett; ha az indexérték 137-236 közé esik.
Cikloid élményfeldolgozás Messzire visszanyúló emberismereti tapasztalatok szólnak a hangulati fázisok váltakozásáról: a külvilághoz való viszonyulásnak, az élmény színezetének a gyors átfordulásáról. A jelenség főként kóros formában mutatható ki. A mániás-depressziós pszichózisban az irreális felhangoltság és az önpusztító levertség szakaszai váltakoznak. A periódusos hangulatváltozást, a cirkularitást a lélektanban kóros határesetnek szokás tekinteni; meghatározott normális vérmérsékleti típus szélsőséges, patológiás változatának. Erre a személyiségfejlődésre próbált magyarázatot adni Kretschmer (1928) a vérmérsékleti típusok meghatározásával. Két személyiségdimenziót dolgozott ki: a reaktibilitást (az érzékenységtől a tompaságig); és a hangulatot (a felhangoktól a nyomottig). Az előbbit pszichesztétikus, az utóbbit diatetikus magatartásnak nevezte. Ebben a két dimenzióban a pszichés tempónak mint harmadik összetevőnek a felhasználásával határozta meg a vérmérsékleti típusokat, s ezeket a személyiség általános jellemzőjének tekintette. Két jól ismert alaptípusa: a szkizotim és a ciklotim, a normális személyiségtipológia két köre; fő vonásaiknak kóros felfokozása, megnyilvánulási határesete a szkizofré- nia, illetve a cirkuláris pszichózis.
566
Ötödik rész. Cikloid élményfeldolgozás
Kretschmer rendszerében ezek a vérmérsékleti típusok tiszta formában meghatározott alkati típussal járnak együtt. A szkizotim temperamentum a leptoszom (aszténiás) alkatnak felel meg; a ciklotim pedig a piknikus formának megfelelő reakciómód. (A harmadik alkati típus az atletikus, ez a rendszer szerint a viszkozitással jellemezhető kevésbé kidolgozott temperamentumképpel járna együtt.) A hangulati periodicitásnak, a cirkularitásnak a pszichopatológiai elemzése mindmáig Kretschmer meghatározásából, a ciklotim reakciómódból indul ki. A ciklotimia lényege a helyzetekhez igazodó hangulati és érzelmi viselkedés, a szintónia (Bleuler 1916). A ciklotim követi a külső indítékokat, kiismeri magát a világban, felméri a körülményeket: extravertált, realista. Ennek a pszichikus jellegnek a felfokozottabb, hangsúlyozottabb módja a cikloid tendencia. A viselkedést kísérő hangulat ritmikus hullámzása, kétféle viszonyulási színezet váltakozása jellemzi. A ciklotim személyiségben még kiegyensúlyozott az élénk és a nyomott hangulatok aránya. A cikloid tendenciánál a két fázis már élesen elkülönül. Az élményfeldolgozásban szakaszonként - esetleg helyzetenként - váltakozik a diszfóriás és az eufóriás hangulat, s ennek megfelelően a külvilág hol elszürkül, hol átszíneződik. A lelki élet általános viszonyulási dimenziója itt már eltolódik a kóros változat felé. A cikloid „az egészséges és a beteg között" valósítja meg a ciklotim jelleget, a diszfóriás és hipomániás szakaszosság pedig már átmenet a depresszív és mániás tünetegyüttesbe.
Depresszív reakció A cikloid élményfeldolgozás egyik ütemének felel meg. Felfokozottan, patológiás változatban mutatja meg a sötét hangulattal jellemzett fázis fő vonásait. Tünetei: 1. Diszfória. Nyomott hangulat, tartós szomorúság, a tompaság érzése; pesszimista szemlélet. 2. Koartáció. A személyiség beszűkülése, csökkent érdeklődési kör. Néhány visszajáró gondolaton kívül közönyös magatartás, csökkent spontaneitás; ürességérzés. A koartációt a viselkedésben és a képzetáramlásban főként három mozzanatról ismerjük fel: y A gondolati kör beszűkült, a képzetanyag szegényes; a feladatmegoldó gondolkodás az iskolázottság szerint elvárható szint alatt marad. y Kiemelt gondolatok visszajárása; a vágyteljesítő fantáziaszövés ritka, a személy újra és újra a kiemelt gondolathoz fűződő sérelmeket, frusztrációkat idéz fel. Ez a benyomásoktól csaknem független kínos kérődzés jellemzi a koartált képzetáramlást. y Tehetetlenség, indítékszegény viselkedés; döntési és cselekvési gátoltság; szegényes motivációs háttér. 567
A RORSCHACH-PRÓBA
3. Szorongás. Feltehetően másodlagos tünetként kíséri a diszfóriát mint a sivár, elszegényedett, beszűkült élettérben a bizonytalanságnak, a magányosságnak, a elhagyatottságnak a feszültsége. 4. Önvádolás. A depressziós önmagát okolja állapotáért. „Súlyos hibát", esetleg „bűnt" követett el; „nem érdemli meg, hogy éljen". Bűnösségi gondolatai téveszmeként sűrűsödhetnek és szuicidium tudatos indítékai lehetnek. 5. Szomatizálás. A diszfória gyakran jár együtt pszichogén összetevőjű szomatikus tünetekkel. Vegetatív tünetek, emésztési zavarok állandó kísérői ennek az állapotnak. A gyakori mozgásszervi panaszok esetében pedig a pszichiátriai nézőponttól függetlenül mondjuk, hogy a szomatikus tünet „lárváit depresszió" vagy azt, hogy a diszfória a testi tünetekkel összefüggő frusztráció szuperpozíciós következménye. 6. Orgasztikus anomáliák. A depresszió együtt jár a szexuális örömszerzés jelentős csökkenésével. A depresszív nemi érdeklődése megszűnik; képzetáramlásában az erotikus vonatkozás ritka; a szexuális felszólítás zavarja, kellemetlen neki. Nem mutatható ki az erogén zónák fejlődése szempontjából alacsonyabb szintű regresszív feszültség sem, amilyen a szkizofrén folyamatokban gyakori. Nem a vágy kielégítésének a képessége hiányzik, mint a neurotikus frigiditás vagy impotencia esetében. Maga a vágy apadt el. A depresszív reakció gyakori tünetegyüttes. Sokféle változatban jelenik meg, ezeken belül a fokozatok a klinikai képben is jól elkülöníthetők a diszfóriás szuperpozíciótól az önpusztító melankóliáig. Minden változatban feltalálható az egész jelenségcsoport; diszfória-koartáció-szorongás-önvádlás-szoma- tizálásorgasztikus anomália. Ezek a jegyek átszövik a személyiséget, egy részük az adott szakaszban az egész életvezetést jellemzi, más részük csupán árnyalja a viselkedést. De valamilyen fokban valamennyi jelen van: együttesük valószínűsíti, hogy a depresszióban a személyiség egésze reagál, az élményfeldolgozásnak egy sajátos módját észleljük. Hátterében, kialakulásában feltehetően sok tényezőt magában foglaló indítékhálózat mutatható ki. Az alkati hátteret Kretschmer valószínűsítette (vizsgálatában a piknikusok 94%-a ciklotim volt.) A tendenciát további vizsgálatok is igazolták. A cirkuláris megbetegedéseknél is kimutatták ezt az összefüggést, jóllehet a piknikus alkat nem kizárólagosan érvényesült; kiderült, hogy más testalkat mellett is lehetséges depresszív folyamat. Éppen így kimutatható, de nem feltétlenül érvényes a cirkuláris pszichózisban az örökletesség mint meghatározó tényező (Kielholz, 1968). Több szerző hangsúlyozza, hogy vannak olyan kritikus életszakaszok, amelyek elősegítik, kiváltják, elmélyítik a depresszív tünetképződést, s így belejátszanak annak indítékhátterébe. Ilyen kritikus életszakasz: a pubertás, a terhesség és szoptatás, a klimaktérium, s az újabb tapasztalatok szerint a szé- nium. Ezekben a szakaszokban sűrűsödnek a depresszív megnyilvánulások, mintha a szervezetben lejátszódó biológiai változások elősegítenék a diszfóri- ás-koartációs tünetképződést.
568
Ötödik rész. Cikloid élményfeldolgozás
A kritikus szakasznak azonban más magyarázata is lehetséges. Mintha mindezekben az időszakokban a személyiség súlyos veszteséget szenvedne el: a pubertásban a gyermekkor biztonságát veszíti el, a terhességben a megszokott testsémáját, a klimaktériummal az ifjúságát. Ez a magyarázat szinte minden depresszív megnyilvánulásra érvényes. Az életrajzok elemzése azt mutatja, hogy a diszfóriás-koartációs fordulat előtt a személyt valamilyen jelentős veszteség érte. Kiesett valami az életéből, a perspektívájából, amit megszokott, amihez ragaszkodott: érdeklődésének, vágyainak, érzelmeinek egyik tárgyát veszítette el. A legjellegzetesebb tárgyvesztések: valakit elhagy a szerelme, meghal a hozzátartozója, elköltözik, esetleg más városba utazik a gyereke, elidegenedik tőle a barátja. De nemcsak szeretett személyt veszíthetünk el, hanem eszmét, erkölcsi értéket, társadalmi státuszt: a vallási kiábrándulás, az eszmében való csalódás, egy funkcióról való leváltás ugyancsak a tárgyvesztésnek körébe tartozik. Az emigráns depresszió, a honvágy diszfóriája reakció a megszokott környezet elvesztésére. A börtöndepresszió a szabadságnak és a személyi autonómiának az elvesztésére felel. S végül az egyik legnagyobb csoportja a depresszív reakciót kiváltó tárgyvesztésnek az énképet érintő csonkulások: a sportoló, aki veszít erejéből, rugalmasságából; a tisztviselő, aki bizonytalanná válik a számolásban, az érett felnőtt, akinek hullik a haja, romlanak a fogai, csökken a potenciája stb. Ilyen veszteségekből halálból, szakításból, magányosodásból, kopásból, öregedésből rajzolható ki egy-egy személy életében a tárgyvesztések története, amely a cikloid élményfeldolgozást és a depresszív reakciósmódot az örökletes-alkati tényezők mellett magyarázhatja (Kun, 1970). A depresszív reakciónak - mint a cikloid élményfeldolgozás kóros felfokozásának - számos változatát írták le. Irodalmilag leginkább feldolgozott az endogén depresszió: az örökletesnek ismert cirkuláris pszichózis depresszív szakasza. Másik nagy körbe a különféle betegségeket kísérő, azoknak a tüneteire ráépülő depressziós szuperpozíciók tartoznak. Ezek az aktuális neurózisok mechanizmusával fejlődnek ki: a testi betegségekkel járó frusztráció következményeként. Neurotikus folyamat előzi meg az exhaustív típusú depressziókat is, amelyek a pszichaszténiás személyiségkép egyik tüneteként jelennek meg. A pszichiátriai rendszertan elkülöníti az involúciós és öregkori depressziót, az életfolyamatok hanyatlására, az élettér leszűkülésére, az elmagányosodásra, az öregedés testi gyötrelmeire adott, és ezekhez kapcsolódó depresszív reakciót. Külön csoportba sorolhatók a más típusú pszichózisokba (szkizofré- niába, organikus pszichózisba) ágyazott depresszív reakciók, amelyek átmenetileg elfedhetik a szkizoform tüneteket, és gyakran közvetlen mechanizmusai a pszichotikus szuicidiumoknak. Pszicho-diagnosztikai szempontból azonban a depresszió egységes reakció. Egyazon mutatórendszer érvényes valamennyi változatára, s csak a jegyzőkönyv egyéb elemei utalnak arra, hogy a diszfória-koartáció-szorongás jegycsoportja endogén vagy neurotikus szuperponált depressziónak felel meg. Ez meg
569
A RORSCHACH-PRÓBA
erősítené azt a felfogást, hogy minden depresszió intenzitásában változó, de folyamatában azonos pszicho-dinamikai történésnek felel meg.
A depresszió pszichodinamikája A csecsemőkori tárgykapcsolat mélylélektani elemzése során mutatta ki René Spitz (1946) azt a korai reaktív tünetképződest, amelyet anaklitikus (kapaszkodást támaszkodási) depressziónak neveznek Az első életév második felében lép fel olyan gyerekeknél, akik anyjuk, illetve gondozójuk betegsége, halála, távozása folytán elvesztik létfontosságú kapcsolatukat, pszichológiai értelemben támasz nélkül maradnak. A kóros folyamat indulásakor a csecsemő nyugtalan, állandóan sír, minden közelébe lévő személybe belekapaszkodik (helyesebben: olyan mozgásos vagy mimikái reakciót ad, amely a kapaszkodásnak felel meg); a következő szakaszban már nem keres kapcsolatot, sőt elutasítja a kontaktust, nem mosolyog, arca kifejezéstelenné válik, testsúlyából veszít; végül letargikus állapotba kerül, nem figyel, nem reagál, nem eszik. Spitz hangsúlyozza ugyan, hogy ez a fajta depresszió más dinamikus folyamatot követ, mint a felnőttkori depresszió. Mégis fő vonásaiban minden depresszió általános modelljét tartalmazza. Kiindulása: tárgyvesztés, a biztonságnak, a támasznak az elvesztése. Reakciómódja: diszfória, koartáció, az életfunkciók csökkenése. A depressziónak megfelelő csecsemőkori állapotot Melanie Klein (1952) is kimutatta. A 4-12. hónapban észlelte a diszfóriás beszűkülésnek olyan jegyeit, amelyeket a felnőttdepresszió korai mintájának értelmezett. Mindkét magyarázat összhangban van a depresszió pszichodinamikájának klasszikus leírásával. Freud (1917/b) a gyásznak mint a szeretett személy elvesztésére adott általános emberi reakciónak a mintájára elemezte a depresszió legsúlyosabb változatát, a melankóliát. Freud is négy fő vonásával jellemezte a depressziót: 1 . koartáció = a külvilág iránti érdeklődés elakad; 2 . tárgyvesztés = a személynek le kell mondania a szeretett személyről vagy absztrakt tárgyról; 3. tevékenységi, cselekvési gátlás; 4. az önbecsülés csökkenése, ennek megnyilvánulása önvádlásban, önbüntetésben. A tárgyvesztés jellemzi a gyász reakcióját is. Csakhogy a gyászban a külvilág, a depresszióban az én szegényedik el. A gyászoló számára kiürült a világ; a depressziós önmagát éli meg üresnek, értéktelennek. A depressziónak az önmaga ellen irányuló tendenciáját az ambivalenciának, az azonosításnak és a regressziónak bonyolult háromszakaszos folyamata jellemzi: 1. Tárgyvesztés - Ambivalencia. A személy elvesztett egy számára fontos tárgyat. A kapcsolat megszűnt. Normális feltételek között a személy felszabadul, indulatát, kötődési igényét más személy veszi át, új kapcsolatot teremt. A kóros fejlődésben azonban nem köti érzelmeit új tárgyhoz, hanem önmagára fordítja. Ez azt jelentené, hogy minden indulatával sajnálja, szánja magát. 570
Ötödik rész. Cikloid élményfeldolgozás
(„Nincs a teremtésben vesztes, csak én.") Csakhogy a tárgyvesztés felszínre hozza az elvesztett tárgy iránt érzett ambivalenciát is; a kötődés negatív vonásai, a szeretett tárgy iránti ellenérzések közel jutnak a tudatosodáshoz. 2. Azonosítás - A konfliktus bevetítése. Az ambivalencia tudatosodását, a szenvedélyes kötődést és az éppen ilyen szenvedélyes elutasítást a személy nem képes elviselni. El kell hárítani a konfliktust, csökkenteni kell az elvesztett tárgy iránt érzett kettős értékű indulatot. Az elhárítás preferált módja ebben a folyamatban az azonosítás. A személy a felszabadult és az önmagára fordított roppant indulatok sodrásában azonosítja magát az elveszettel. Most már az annak tulajdonított negatív vonásokkal is önmagát vádolja; egyedül önmagát tartja felelősnek a tárgy elvesztéséért. S minthogy az azonosítás miatt a tárgy- vesztés egyben én vesztés, a konfliktus áttevődik az énre. Az én és az elveszett tárgy konfliktusa a bevetítés következtében intrapszichikus konfliktusként jelenik meg. S ebben a konfliktusban mutatkozik meg a lelki élet két instanciája: az átélést képviselő én az egyik, a lelkiismereti instancia a másik. Mintha a tudatműködésnek a két instanciája közül az egyiknek az lenne a szerepe, hogy ítéletet mondjon a tettekért és a vágyakért felelős másik fölött. Az azonosítás révén ez az utóbbi rendszer képviseli a „hűtlent", az elvesztett tárgyat, és az előbbi képviseli az elhagyottat, aki az elhagyó negatív vonásait ítéli el. Az ehhez szükséges azonosítás tartalmi képlete: ő hagyott el, ő a hibás, őt gyűlölöm de ő én vagyok, tehát magamat gyűlölöm; az agresszió ellene irányul, tehát magamra sújtok. így jöhet létre az öngyilkosság egyik változata, a depressziós szuicidium. 3. Regresszió. A melankóliás azonosítás minden esetben viselkedési regresszióval, az ítélőképesség süllyedésével jár együtt. Ezt tesztvizsgálatok is valószínűsítik (Kun, 1970). Ez az azonosítási folyamat kiiktatja a tárgyat, megszünteti a kapcsolatokat; a depressziós „bekebelezte" a tárgyat, bezárkózik vele önmagába, még a konfliktust is leválasztja a realitásról. Ennek a regressziónak a következménye a koartáció, s ennek végső formája a saját képzetkörébe bezárkózott apátiás depresszió. A pszicho-dinamikai magyarázat tehát a depressziót a tárgyvesztésre adott jellegzetes reakciósomak tekinti: a személy azonosul az elvesztett tárggyal, interperszonális tere beszűkül, személyisége koartálódik, majd regredial.
Mániás reakció A cikloid élményfeldolgozás felhangolt szakaszának a fokozatai az eufóriára hajló személyiségtől a hipomániás nyugtalanságon át a cirkuláris pszichózis mániás szakaszáig terjednek. Pszichopatológiai szempontból jellegzetes tünetei a depressziós állapot ellenpontjai. 1. Eufória. Derült hangulat, optimista beállítottság, hangos jókedv.
571
A RORSCHACH-PRÓBA
2. Fokozott tevékenység. A személy megszokott aktivitási körét meghaladó kezdeményezési, intézkedési, beavatkozási törekvés. Kóros állapotban ez katasztrofális életvezetési fordulatokhoz vezethet. 3. Fokozott mozgásosság. A hipomániás kevesebbet alszik, jön-megy. Megnyilvánulásait élénk gesztikuláció, gyors beszéd kíséri. 4. Felgyorsult asszociáció. Nemcsak a képzetáramlás üteme változik meg, hanem meglazul az az automatizált belső szelekciós rendszer is, amely a felidézett emlékanyagot szűri, és megvédi az értelmi működést a társítások áttekinthetetlen áradásától. A mániás állapot gondolatáradásában a mellékes asszociációk tömege tódul a tudatba, s a képzetek torlódása következtében a gondolkodás inkoherens lesz. 5. Túlzott önértékelés. A felhangoltsággal járó kellemes közérzetben a szorongások csökkennek, a veszélyek elhalványulnak, minden helyzet megoldhatónak tűnik. A hipomániás nem számol az akadályokkal, úgy érzi, minden kezdeményezése eredményes; minden fellépése sikeres lesz. S ezt szívesen tulajdonítja saját képességeinek. A hangulatváltozás mindkét típusa az ítélőképesség süllyedéséhez vezet. De míg a diszfóriás hangulat felfokozza a veszélyeket, s ehhez viszonyítva kicsinyíti és leértékeli önmagát, az eufóriás hangulat elmossa a veszélyeket, s az akadálytalan közeghez viszonyítva túlértékeli önmagát. 6. Fokozott szexualitás. A hipomániás kevesebb bűntudattal és szégyenérzéssel viseli erotikus feszültségét, mint annak a szociál-ökonómiai rétegnek az átlaga, amelyhez tartozik. Az eufória gátlásoldó hatása a szexuális viselkedésben is megnyilvánul. A cikloid mind tárgyválasztásában, mind nemi szokásaiban könnyebben érvényesíti vágyképletét, s ezt a realitáselv ellenére is megvalósítani igyekszik.
A mánia pszichodinamikája A ciklotim váltakozásnak ebben a szakaszában a különféle magyarázatok a diszfóriás szakasz szorongásának az elhárítását látják. Freud (1917) értelmezése a depresszió tárgyvesztéséből indul ki. A tárgy- vesztés következtében az én visszavonta érzelmeit a külvilágtól, s önmagát azonosította a tárggyal. A külvilág számára nem maradtak indulatai. A depresszió következtében azonban a tárgy egyre inkább veszít jelentőségéből, s így az én előbb-utóbb túljut a tárgyvesztésen. A lekötött indulat felszabadul, s ennek sodrában az én ráveti magát a világra. Ebben a magyarázatban a hipománia a diszfóriából kiszabadult és tárgyat kereső indulat reakciója. Az indulati sodrásban sajátos változás következik be az én szerkezetében, s ez az, ami a mániát egyértelműen különíti el minden más pszichopatológiai történéstől. A mániás én-elváltozást Freud (1917/b) írta le, s ez éppen úgy jellemzi a felhangoltság valamennyi állapotának a pszichodinamikáját az eufóri 572
Ötödik rész. Cikloid élményfeldolgozás
ától a mániás dühöngésig, ahogyan a depresszió a negatív hangulati eltolódás minden fokozatát jellemzi a diszfóriától az önmegsemmisítő melankóliáig. A depressziós énkonstelláció lényege: az én és a felettes én intrapszichikus konfliktusa, amely addig éleződhet, amíg a lelkiismeretet képviselő instancia halálra ítéli és megsemmisíti az ént De amíg az én létezik, addig nála nagyobb erővel és tekintéllyel létezik a fölébe emelt instancia is. Csak együtt pusztulhatnak el, s ez az értelme az öngyilkosságnak. Egészen más történik a mániában. A depresszióból kiszabadult én indulati ereje, felpezsdült tárgytalan vágya elsodorja a gátló és tiltó lelkiismereti instan- ciát, sőt saját vágyait, indulatait teszi meg bírónak. A mániás lelkiismerete egyenlő vágyképletével. Amire vágyik, azt nemcsak szabad, hanem kell is. Akit megkíván, azzal szeretkeznie kell) aki ellenszenvet vált ki belőle, azt meg kell támadnia. Az indulat úgy jelenik meg, mint előírás, a vágy a lelkiismereti parancshoz hasonlóan világítja meg a cselekvést. Az én két instanciája az átélő és az ítélő egybefolyik. Innen a gátlások csökkenése az eufóriában, a kritikai ellenőrzés lazulása a hipomániában, s végül a teljes gátlástalanság és kritikátlanság a mániában. Valójában ez a sémája Melanie Klein (1952) értelmezésének is. A csecsemő a depresszív léthelyzet szorongásából mániás elhárítással is kiszabadulhat. A csecsemőkori mániás elhárítást is a külvilág áthangolása jellemzi. Az agresszív fantazmák szétfoszlanak; a kötődés tárgya, s vele az egész külvilág ismét vonzóvá válik. Ennek az átfordulásnak a jellemzésére M. Klein a „mindenhatóság érzésének" a fogalmát használja. Ez lenne az előképe az én és a lelkiismereti cenzúra egybefolyásának. Bármennyire meggyőző is az analógia, Klein értelmezését ösztöntani magyarázata miatt nem tudjuk elfogadni, s inkább tájékoztatóként közöljük. A cirkuláris váltakozást ugyanis Klein az ösztöntannak olyan dimenziójában jellemzi, amely jelentéstanilag nem bizonyítható, és a mi világnézeti kiindulásunknak elméletileg is ellentmondana. Szerinte a depresszió a halálösztönnek, a mánia az életösztönnek a dominanciája; a cirkuláris átfordulás a mániába „az életösztön győzelme lenne a halálösztön fölött" (Laplanche-Portalis, 1969). A harmadik magyarázatot, még mindig erre a sémára, az amerikai pszichodinamikai irányzat dolgozta ki. A Noyes-iskola szerint (Noyes, 1948) a cirkula- ritás két fázisa a szülőkkel való azonosítás két lehetőségének felel meg. A disz- fóriás fázisban a személy az anyafigura alárendelt szerepét játssza. Az eufóriás szakaszban elutasítja ezt a szerepet, önállósodik, agresszívvé válik, az apával azonosítja magát, az ő szerepét választja. Csakhogy ez az agresszív magatartás sem biztosítja a fölényt, s így kénytelen lemondani erről a szerepről, s visszatérni a gyámoltalan, diszfóriás magatartáshoz, az anyaszerephez. Mindhárom értelmezés a hipomániában a diszfória elhárítását, leküzdését látja, s így teszi érthetővé a cirkuláris átfordulást. A három értelmezés három különféle elvet alkalmaz: bezárkózás az énbe, majd kilépés a külvilágba, azaz az én két instanciájának intrapszichikus konfliktusa, majd a kettő egybeolvasz
573
A RORSCHACH-PRÓBA
tása (Freud), halálösztön és életösztön (M. Klein), azonosítás az anyával, majd az apával (Noyes). Tegyük hozzá: a cirkularitás két szakasza nyilván bármilyen egzisztenciális dichotómiával magyarázható lenne. Bizonyosnak tűnik azonban valamennyi magyarázatban az a feltevés, hogy a két szakasz mögött egyazon pszicho-dinamikai történés két ütemét ragadhatjuk meg. Az alaptörténés a tárgyvesztéssel függ össze, ez hozza létre a diszfóriát; ennek elhárító leküzdése mutatkozik az eufóriában. Az elsődleges reakció a depresszió, s az erre válaszoló másodlagos megnyilvánulás a hipománia. A kétféle beállítódás szakaszos váltakozása jellemzi a cikloid élményfeldolgozást.
A depresszív reakció Ro-mutatói A foltértelmezési módszer valamennyi kórkép közül legmegbízhatóbban a depresszív reakciót jelzi. A különféle értelmezési eljárások csekély eltéréssel ugyanazzal a hagyományos mutatórendszerrel olvassák le a jegyzőkönyvből a depressziót. Az alkalmazott mutatórendszer a diszfóriától a melankóliáig valamennyi változatra érvényes. A patológiás szint, a tünetképződés kiterjedése és a premorbid személyiség jellemzői szerint a Ro-mutatók fokozati és árnyalati különbségekkel jelennek meg, de minden változatban ugyanaz a tendencia érvényesül. Ennek magyarázatát abban kereshetjük, hogy a depresszió alapmutatói nem áttételesek, hanem magához a folyamathoz tartoznak. A depresszió mutatóit az áttekinthetőség kedvéért négy csoportba sorolhatjuk. A négy csoport a pszichológiai értelmezésben fedi egymást; különböző aspektusokból valamennyi ugyanannak a jelenségnek, ugyanannak a kóros történésnek felel meg: a depresszív, beszűkült, gátolt, színtelen élményfeldolgozásnak. Koartáció 1. Koartált (koartatív) ÉT. A világ merev, mozdulatlan, ezért ritka a kineszté- ziás válasz; a valóság szürke, színtelen, ezért kevés a színválasz. A disz- fória alaphangulatának, percepciós módjának és élményfeldolgozásának a modellreakciója ez. A gyermekkori depresszióra is érvényes. Egyedül az involúciós depressziós kép mutat eltérést: a színválaszok száma megnő (Bohm 1960). 2. Kevés válasz. Az érdeklődés beszűkülésének a jelzése. A válaszszám 14-20 között mozog. 3. Megnyúlt reakcióidő: átlag 1,6 és 2 sec között, esetleg még több, a depressziós asszociatív nehézkességének, bizonytalanságának, óvatosságának felel meg.
574
Ötödik rész. Cikloid élményfeldolgozás
4. Medián-preferencia. Az én beszűkülése a mozgástér szűkítésében is mutatkozik; ez érvényesülhet a percepciós tevékenységben. A depressziós a középrész szűk szektorában marad, óvakodik attól a kalandtól, hogy a jelentésadásban a széli részeket is kifürkéssze. 5. Vcrsagen-tendencia a X. táblán. A tábla felszólító jellegének a meghatározásában az egyik támpontom éppen a depressziósok magatartása volt. A választási próbában minden vizsgált csoport pozitívan viszonyult a táblához, míg a depressziósok közül sokan egyáltalán nem választották, sőt egy részük egyenesen elutasította. A tábla inadekvát megoldása is a depressziónak és a szuicidiumnak felel meg. Mint a felszólító jelleg számos más kérdésében, itt is vita alakult ki. T. E. Smith (1962) MMPI-technikával osztott ketté egy sine morbo csoportot dep- resszív és nemdepresszív alcsoportokra. Majd választási próbát végeztetett velük Ro-táblával. Úgy találta, hogy a depressziós csoport a II. és VIII. táblát választja negatívnak. S. Neiger és C. Papastergiou (1962/b) ezzel szemben pszichiátriai vizsgálat alapján összeállított depresszív csoportnak, valamint korban és nemben ennek megfelelő sine morbo csoportnak a rokonszenvi választásait vetették egybe. A két csoport egyedül a X. táblán mutatott szignifikáns különbségeket a sine morbo csoport javára. Ez ismét valószínűsítette azt a régi eredményünket, hogy a depressziósok számára a X. tábla kritikus. Sztereotípizált képzetáramlás 6. Magas V%. A mutató 70 fölött egyértelműen a depresszió mellett szól, és már 55-60-tól utal a diszfónás tünetképződés lehetőségére. Értelmezése: a beteg bezárkózik, asszociációs pályái a külső benyomások elől elzáródnak; valójában csak az elvesztett tárgyra és az elvesztésre vonatkozó emlékek mozgósíthatók. Egyedül a nagy sztereotípiák, az adott kultúrkörben elsődleges sablonok állnak ellent e folyamatnak. 7. Magas T%. Jelentése ugyanaz, mint a magas V%-é: a képzetáramlás sablonizálódása és koartációja. 65-70%-tól kezdve depressziós folyamatot jelez. 8 Tartalmi körök száma kicsi: 5-6-féle tartalmat találunk, esetleg csak 4-et. Ebben az esetben a magas F+% differenciálja a depressziót a sivár szki- zofréniától. 9 Tartalmak szóródása közel jár 1-hez, 1,1-1,2. A magas F+% differenciálja a depressziós képzetáramlást a mentális regresszió (defektállapotok) szegényes asszociációitól. Gátlások. Szigorú fékrendszer 10. Igen magas F+% A depresszió egyik legérzékenyebb jele. Koartált ÉT, kevés válasz és megnyúlt reakcióidő mellett egyértelműen indikálja a depresszív állapotot. Általában Fj+% = 90-től tekintik ezt a mutatót
575
A RORSCHACH-PRÓBA
a depresszió jelzésének. Alacsonyabb színvonalú jegyzőkönyvben már 80 is a depressziós beszűkülésnek megfelelő mentális fékrendszert mutat. A magas F+% a depresszió minden változatában feltalálható, a disz- fóriás reakcióban is, Ha a minden szempontból normális, jó elaborációs tendenciát mutató jegyzőkönyvben igen magas F+%-ot találunk, ez is azt jelzi, hogy a v. sz. konfliktushelyzetben diszfóriás reakciót adhat. A magas F+% a már említett magas V%-kal és T%-kal együtt mutatja a gondolkodásnak és a viselkedésnek azt a gátlásrendszerét, amely koartációban és sablonizálódásban, egy szóval a tudatműködés elszegényedésében mutatkozik meg. 11. Do-dőfordulás. Gátlásos reakció vulgáris vagy csaknem vulgáris, mindenképpen sablonos jelentésadásban. A depressziós konfliktusban a lelkiismereti mozzanatot képviseli: az önmagával való elégedetlenségnek, az önvádolásnak a tendenciáját. Minthogy depresszió esetében rendszerint rövid jegyzőkönyvet kapunk, már egyetlen előfordulás is pozitív jelzés. 12. Dd-orientáció. A diszfória eseteiben a Dd kiírva vagy aláhúzva gyakran jelenik meg az FT-ben (Guirdham, 1936). Más szerzők (Anzieu, 1960) ezt nem jelezték. A depressziósok rövid jegyzőkönyvében valójában kevés a Dd, ezért Bohm (1960) lazította ezt a kritériumot, és az FT-nek a D-Dd felé való eltolódásáról beszél. Dd-orientáció tehát olyan esetben is fennállhat, amikor Dd nem szerepel az FT-ben, de kevés a G válasz, és a D válaszok is kis kiterjedésűek. Például: egy jegyzőkönyv 18 válasza közt 4 G és 14 D van, FT = (G)-D, de a D-válaszok közt szerepel I. (10) és (6 ); III. (l)és (8 ); V. (2); VI. (13); IX. (3); X. (2). AMD közül 8 a folthoz viszonyítva jelentéktelenebb; ezt fejezi ki a Dd-orientáció. 13. Md>M. Minden szerző kiemeli mint a depressziós gátlás jegyét. Md Intencionalitással az akut depressziós állapot mellett szól (Guirdham, 1936). Például: III. (4) „Gonosz SS-arc" Do F+ Md Intenció. Többszörösen jelzi a diszfóriás gátlást. 14. Kicsinyítés. Tartalmilag egészíti ki a Dd-orientációt. Többszörös előfordulása a jegyzőkönyvben, ha Nagyítás nincs, kiegészíti a Dd-onentá- ciót; a diszfória jegye. 15. Szigorú szukcesszió. A depressziósok szegényes jegyzőkönyvében a szukcesszió nem mindig határozható meg. De amennyiben meghatározható, a laza szukcesszió ellene szól a depressziónak, és legalábbis más tunetképződéssel való ötvöződést jelez, főként cikloid pszichopátiát. A depressziós konstellációban a szukcesszió lehet fordított is, de a sorrendnek szigorúnak kell lennie: a Dd-D-G tendencia éppen úgy a szigorú fékrendszer terméke, mint a G-D-Dd.
576
Ötödik rész. Cikloid élményfcldolgozás
Szorongások Ennek a csoportnak a jegyei nem a depressziót általában jelzik, mint az első három csoport, hanem csupán a neurotikus depresszióra utalnak. A szorongásos jegyek ugyanis a neurózis jelzései; a depressziós képekben (ez is Arthur Guird- ham [1936] megállapítása) a szorongásos mutatók ugyanolyan szinten vannak, mint a sine morbo csoportokban. A reaktív depresszióban és a diszfóriás színezetű neurózisokban viszont ezek az értékek hangsúlyozottabbak. AIV. csoport jegyeinek segítségével tehát a depressziós konstellációii belül különíthetjük el a neurotikus tünetképződést. 16. Hd hangsúlyú IT. Koartációs jegyek mellett a neurotikus depresszió jelzése. Főként az anankasztikus tünetegyüttes depressziós hangsúlyú típusának felel meg. Az ÉT ilyenkor eltolódhat az ambiekvális felé. Például: ÉT = 2:1; MF = 0:3; F+% = 91 és 88 ; IT = 1:3; V% = 62; feleletszám = 19. A példa egy 37 éves férfi jegyzőkönyvéből való. A férfit szerelme elhagyta, külföldre utazott, a vele kapcsolatos epizódra áttételesen utaló emlékkép kényszeresen visszajár. A kényszergondolatok nagyrészt a férfi felelősségét emelik ki. A neurotikus feszültséget a tartalmak is alátámasztják (Sár és Sacrum). 17. Mozgás hangsidyú vagy szín hangsidyú MF. Ez főként olyan esetekben fontos jelzés, amikor az ÉT koartált. Az MF-nek ilyenkor jeleznie kell, hogy a koartált ÉT nem elsivárosodást és nem hisztériás védőgátlást takar, hanem szorongásként megmutatkozó élénk feszültségek rejlenek mögötte. Koartált ÉT mellett a hangsúlyos MF mindkét változata a reaktív depresszió mellett szól; a feszült MF is inkább alátámasztja ezt a föltevést. 18-24. A szorongásos depressziók neurózisjegyei. Neiger és Quirk (1961) kiterjedt vizsgálatban alkalmazták a mi jelölési rendszerünket a neurotikus szintű szorongásos depresszió jegyeinek a meghatározásához. Összesen 400 jegyzőkönyvet használtak fel; ezeknek fele a szorongásos-depressziós körbe tartozott. 32, majd 15 jegyet emeltek ki; a végső eredményből vettük át az itt következő hét jegyet, ami a mi anyagunk szerint is jellemző a szorongásosdepresszív neurózisra, amelyet a klinikai diagnosztikában reaktív depresszióként határoznak meg: Versagen a IV., VI. vagy VII. táblán; Belső szervekre vonatkozó Anat-válaszok; Fokozott értelmezési tudat; Hd-leírás; Színtagadás,; Objekt-kritika; Felidézési zavar (Kifejezési amnézia);
577
A RORSCHACH-PRÓBA
A depressziós konstelláció jegyei mellett ezek a jegyek a depressziós állapotban kronicizálódó neurózist jelzik. A depresszió vezető jegyei (koartált ÉT, magas F+%, kevés válasz, megnyúlt reakcióidő) nélkül a diszfóriás színezetű szorongásos neurózist indikálják.
A depresszió jelentésadási stílusa A depressziós jegyzőkönyveknek éppen úgy megvan a sajátos jelentésadási stílusuk, minőségileg megragadható globális arculatuk, mint a szkizoidok vagy az epilepsziások jegyzőkönyveinek. Általános stílusuk: szűkszavúak, válaszaik szegényesek; sztereotipek. Tiszta típusú depressziónál, a cirkuláris pszichózis depresszív szakaszában, a betegnek kevés a szubjektív leágazása, legfeljebb Fokozott értelmezési tudatra utaló fordulatokat találunk. A Szubjektív reakciónak már a szórványos előfordulása is a reaktív neurózis irányába enyhíti a képet. Ehhez társuló „reaktív jegy" az árnyékolási elemek fokozott szerepe: Hd-ütközések és Hd-válaszok. Van a depressziós jegyzőkönyveknek egy harmadik stílusváltozata is: anatómiai válaszokkal telített jelentésadás, ezekbe ágyazva Pozíció tendencia és konfabulációs tendencia, ennek következtében alacsonyabb F+%. Ez a jelentésadási mód az involúciós depressziót jellemzi, amely gyakran sok évtizedes pszichoneurotikus folyamat következménye. Ebben az értelemben jelenhet meg a depresszió mint a neurotikus defektuálódás szakasza.
Gyermekkori depressziók Wagner Ádám, Szilárd János és Farkasinszky Teréz (1972) 7-13 éves depressziós gyerekeket vizsgáltak. Diagnosztikailag jellegzetes Ro-jegyeket találtak. Közülük nyolc megegyezik a felnőtt depressziós konstelláció mutatóival: kevés válasz (6-15); megnyúlt reakcióidő; D-Dd felé tolódó szegényes FT; koartált vagy koartatív ÉT; kevés G; tartalmi körök száma kevés; kevés Orig-válasz; tartalmilag kritikus félelemre, szorongásra, agresszióra utaló - válaszok az I. , IV. és VII. táblán. További négy jegy gyermekeknél a depresszió mellett, felnőtteknél a depresszió ellen szól:
578
Ötödik rész. Cikloid élményfeidolgozás
F% alacsony: 80 alatt, jóllehet a sine morbo csoportban ebben az életkorban az F+% legtöbbször eléri a 80-at; T% alacsony: 60 alatt, gyakran 30-40; V% alacsony; Laza szukcesszió. Ez a négy jegy a gyerekkori neurózisok általános konstellációjába tartozik: annak a labilitásnak, nyugtalanságnak felel meg, amely ebben az életkorban a pszichogén tünetképződést jellemzi. Más jegyek mellett a fóbiás (FbF-hang- súly) vagy a neuraszténiás (kinesztéziás hangsúly) tünetképződést jelezheti. A depresszív jegyek mellett pedig a tárgyvesztéses, konfliktushátterű, diszfó- riás neurózisnak felel meg. A mutatórendszer első nyolc jegye főként a depressziót, további négy jegye főként az életkornak megfelelő neurotikus labilitást indikálja.
A mániás (hipomániás) reakció mutatói Ennek a konstellációnak a Ro-jegyei nincsenek módszeresen összefoglalva, csupán szórványos közlésekre és adatokra támaszkodva csoportosítottuk a jegyeket. Közülük a leglényegesebb a dilatáció mutatója, ez Rorschachtól (1921) származik. O volt az, aki kimutatta a személyiség koartációját és dilatációját mint az élményfeldolgozás egyik dimenziójának két pólusát (a másik dimenzió az extraverzió-introverzió), a viszonylag kis számú vizsgálat alapján valószínűsítette, hogy a koartáció és a dilatáció a cirkuláris váltakozás két állapotának, illetve a mániás-depressziós pszichózis két szakaszának felel meg. Rorschach megállapításaiból kiindulva a mániás állapotokra jellemző vonásokat négy csoportban foglaltuk össze. Az összeállítás szimmetrikus a depressziós konstelláció csoportjaival, s éppen úgy ellenpontja a depressziós jegyeknek, ahogyan a mániás reakció fordított megfelelője a depresszív reakciónak. Dilatáció 2. Dilatált (dilatatív) ET. A hipomániás minden irányban nyitott, mindenfajta ingerre reagálni képes. Ezért ad mind mozgás, mind színválaszokat. Reakciói magas indulati szinten vannak, ezért kerülnek a színes oldalra Fb válaszok is, amelyek megmutatják a minden irányban nyitott személynek az elsodorhatóságát és viselkedési regresszióját. 2. Sok válasz. Az élménybefogadás és -feldolgozás köre kitágul, a válaszszám 3050 között mozog. A válaszok bőbeszédűek, gyakran cikomyá- sak, tudálékosak. 3. Rövid reakcióidő'. 0,6-0,8 mp körül. A hipomániás képzettorlódásnak, gátlástalanságnak felel meg.
579
A RORSCHACH-PRÓBA
Eredetiség, sablon nélküli szemlélet 4 Sok Orig-válasz: 25-20% körül, tehát minden 5-6. válasz statisztikailag ritka szemléleti elemet tartalmaz. Az Őrig válaszok formai adekvációja döntő az értelmezésben. Felhangolt állapotban az F+% alacsony, B+ válaszok pedig a cikloid körben kóros és egészséges jegyzőkönyvekben egyaránt feltalálhatok. Ezért az egészséges-kóros dimenzióban az Orig- válaszok adekvációja a legértékesebb támpont. A többi elhatároló jegy ugyanis negatív jelzés (konfabulációk, fabulációk stb.); a kóros állapotot jelzik, de hiányukból még nem következtethetnénk arra, hogy a hipomá- niás jegyek nem kóros tünetek, hanem ciklotim, felhangolt sine morbo személyiség vonásai. Az Orig+ válaszok nagy száma (15%) viszont dila- tált jegyzőkönyvben a ciklotim személyiség ötletességének, gyors átte- kintőképességének felel meg. 5. Alacsony T%. Az eufóriás cikloidok jegyzőkönyvében 30-40% közt van. 50%nál magasabb T% dilatált konstellációban a diszfóriás szakaszba való átmenetre utal. 6. Fabulációs tendencia. Az asszociációk gazdagsága eltéríti a v. sz.-t. Nem szakad el teljesen a szemléleti anyagtól, de azt meglepő módon továbbszövi. Példa:
III Ősemberek tüzet gyújtanak, G a szomszédos barlanglakokat legyőzték, most fogják megsütni a darabjaikat, itt vannak megnyúzva (3), nagyon kell sietniük, mert az ellenséges törzs közeledik, hogy bosszút álljon, és akkor őket eszik meg... V c Tengeralattjáró, most süllyed DGkonf el, itt próbálnak menekülni (13) ... tengeri aknára futottak... szétrobban. 100 év múlva találják meg a csontjaikat. (U. t.: szerint a „periszkóp" [5] és a „lábak" [13] részleteket ragadhatta meg; ezekhez szőtte a jelentést. A v. v. kérdezte, hogy mit lát a menekülőkből: „A lábukat, itt próbálnak kicsúszni", mondja a v. sz. Ez az abszurd Ppt szemlélteti a hipomániás reakció magyarázati önkényességét.)
B+ FbF
M V! Tűz Szcéna
FHd-
Távolítás Agresszió Intenció Orig+ Orális Asszoc B Élettelenítés Veszély reak ció
Jármű Orig- Metamorfiz
b-
Víz
mus
Bkl
M
Ppt
Expl. Szcéna
Asszoc B Távolítás Veszély reak ció
7. A színek mágikus használata. Ezt a ritka, egyértelműen a hipomániára utaló jegyet Roy Schafer (1948) írta le. Valójában a Színdramatizálás- nak, a Színkritikának egyik változata. A v. sz. szándékot, hatalmat tu580
Ötödik rész. Cikloid élményfeldolgozás
lajdonít a színnek. Például: X. „Ez a kék gonosz szín, a sárga viszont jót akar". II. „Nagy bogár, ez a fehér (17) mutatja, hogy nem is veszedelmes". Schafer szerint ez a jegy a mágikus tulajdonításnak felel meg; dilatációs konstelláció mellett ilyen alacsony szintű védekező mechanizmus a hipomániában észlelhető, amelyet az elhárítás labilitása is jellemez. 8. Elaborációs jegyek: kombinációk, FH-reakciók. Az asszociációs gazdagság, a kapcsolás gyorsasága az egészleges szemlélet felé tereli a jelentésadást. A hipomániás igyekszik összefogni a szemléleti egységeket. így feltűnően gyakoriak válaszaiban a kombinációk, és főként az FH-vála- szok. Formai adekvációjuk, éppen úgy, mint az Orig-válaszok esetében, értékes támpont az eufóriás ciklotim személyiségeknek, és a cirkuláris, hipomániás, illetve mániás szakasznak az elkülönítéséhez.
Laza fékrendszer. Gátlástalan reakciók 9. F+% alacsony: 60-70 körül mozog. A magas válaszszámhoz, a kombinációs tendenciához viszonyítva igen alacsony. Jelzi, ahogyan a mentális féket a képzettorlódás fellazította. Az alacsony T%-kal és a magas Orig%-kal együtt mutatja az indulatvezérelt, inkább spontán gátlástalan gondolkodást és viselkedést, amely a dilatációt jellemzi. 10. Gazdag FT A hipománia típusos FT-változata G-(D)-zw-DGkomb. Sok a G válasz: cikloid felhangoltság esetében 8-12, a cirkuláris pszichózis mániás szakaszában kevesebb (5-7), de mindenképpen mutatkozik az FT eltolódás a G-DG irány felé. 11. M> Md. A diszfóriás viselkedéssel ellenirányú tendencia: a hipomániás kontaktuskeresésének felel meg. Dilatált ÉT és viszonylag jó fékrendszer (F+% = 80; V% = 40) mellett a szociabilitás mutatója. 12. Laza vagy szétesett szukcesszió. Ciklotim személyiség esetében inkább laza, cirkuláris pszichózis esetében szétesett szukcesszió. Minthogy ebben a szakaszban a Dd válasz ritka, a szukcesszió meghatározásában a DG válaszok elemeit is mérlegelni kell. Példa: Óriás lepke, emberfeje van.
G
FHd±
T
Nagyítás
lába is emberé, csizmában van... Őrmester, gardatiszt hullája, leszedik a szőrmeköpenyét...
Do
F+
G
FHd+
Md Ruha V2 M Vj Ruha
Kettős lény Juxtapozíció Élettelenítés Asszoc B
A v. sz. szünet nélkül egyetlen válaszként mondja a két szemléletet. A választ a jelölés kedvéért tagoltuk. A jelentésadási folyamat elemzéséből kiderül, hogy a v. sz. a részletezésben elkülönített kis részletekből dolgozta ki a második választ. Szukcesszív G-Do-G jelentésadást észlelünk: lepke (G) láb (Do) 581
A RORSCHACH-PRÓBA
őrmester (G). A Felfogásmódban ezt nem tudjuk jelölni, de az értelmezésben tendenciaszerű előfordulás esetén laza szukcessziónak tekinthetjük. 13. Részletvezérlésű asszociációk. Ez is a kapcsolatok áradásának a következménye. A társítások fürtszerűen merülnek fel, nyilvánvaló szukcessziójuk is nehezen határozható meg. Ha az egybeszövődő válaszokat tagoljuk (mint a laza szukcesszió példáinál), részlet kiindulású válaszoknak a sorozatát látjuk. Ezekben alig lehet elkülöníteni a juxtapozíciós összevonást, a kombinatív építkezést, a konfabulációs vagy Ppt típusú kiterjesztést. Jellemző az asszociációs szövődmény, amelynek csomópontjai részletek. Példa:
Csupa szárny (8). Ez az indiai szárnyas kapu (G), szárnyas szörnyetegek (9) nyitott szájak (17), két krokodil (2) kúszik felfelé a toronyban.
Do Gzw Dd Dzw D
F+ F± F± F± BF+
Látja, milyen ügyesen másznak. Krokodilos címerpajzs
DGkomb F+
Td Archit Szörny Td T Archit Obj Orig±
Távolítás Juxtapozíció Juxtapozíció Orális Inadekvát kineszt. Kombináció
A részletvezérlés a következő fordulatokban érvényesül: szárnyból szárnyas kapu; szájból krokodil, ebből krokodilos címerpajzs. Mindhárom fordulat formailag adekvát, vagy csaknem adekvát válaszhoz vezet, bár a szárnyas kapu és a krokodilos címer juxtapozíciós megoldás. Az asszociációs szövődmény a szárny-száj-krokodil részletek során lebeg. Vágyteljesítő fordulatok 14. Orális reakciók. A hipomániás személyiségképet és az ehhez kapcsolódó tünetképződést egyarant jellemzi a fokozott oralitás. Tudjuk, a Szondi- teszt egyik mutatója a mániás kórképnek és az orális vágynak az összefüggésén alapszik. Ugyanerre az összefüggésre utal Schafer (1948) a Ro-próbában. Az Ennivaló-tartalom és mindenfajta orális utalás (legalább kétszeri előfordulás esetén) valószínűsíti a cirkuláris hipomániát. 15. Örömöt, jókedvet kifejező' tartalmak és utalások. Idetartozik minden olyan megnyilvánulás, amely az eufória közvetlen vagy áttételes kifejezése. > „Vidám fickó", „jópofa tekintetű", „kedves kis mókus" stb. > Tánc, játék, szórakozás a tartalomban: „táncoló lány", „csókolózás", „vöróspecsenyét játszanak". > A vizsgálatra vonatkozó derűs megjegyzések: „jó játék", „szórakoztató" stb. 16. Eruptív tartalmak. Vulkánkitörés, szökőkút, robbanás, tehát minden explóziós válasz; továbbá az indulati kitörést implikáló fordulatok, például gyilkosság, verekedés. 582
Ötödik rész. Cikloid élményfeldolgozás
17. A színek emocionális értéke mint jelentés-meghatározó. A v. sz. olyan tartalmat ad a foltnak, amelyet valamilyen színnek tulajdonított érzelmi viszonyulás determinál. Például: I. (17) „Két szűz", mert fehér = ártatlanság. IX. (13) „Harcias tábornok", mert piros = harciasság.
A képzetalkotásnak ez az emocionalitása dilatált konstellációban hipomá- niát, extravertált konstellációban hiszteroid karaktert jelez. 18. Szexuális válaszok, szexualitást implikáló szokatlan válaszok, esetleg bizarr szexuális összetevőjű válaszok. A közönséges Szex-válaszoktól abban különböznek, hogy nem anatómiai, fiziológiai színezetűek. A vágy közvetlenül érvényesül, gyakran szexuális magvú fantazma formájában. Például: „Háremhölgy". „Egy férfi különös helyzetben ölel egy nőt". „A piros jelzés azt jelenti, hogy ha meg akarnánk magunknak ezt a szüzet szerezni, menne a férfi a női vágy után."
Ezt a választ súlyos, hosszú idő óta hospitalizált mániás beteg adta. A jelölésben „Bizarr szex", de így is felismerhető benne a vágyteljesítő fantazma.
A hipománia jelentésadási stílusa A jegyzőkönyv nagy kiterjedésű, és sok támpontot nyújt az értelmezéshez. Az egyes válaszok is kiterjedtek: a v. sz. mintha egyidejűleg több szálon szőné a jelentést, szerteágazó asszociációs anyagot von be a megoldásba. Nem a bőbeszédűség, hanem az asszociatív gazdagság jellemzi. A tartalmak szóródása meglepően magas. Még a vulgáris válaszok is sűrítettek, tartalomgazdagok. A fogalmazásban sok a cifrázás. A v. sz. szokatlan verbális fordulatokat alkalmaz. Műveltségi anyagát mozgósítja: olvasmányok, filmek emlékét idézi fel, iskolai ismereteknek a töredékeire tér vissza. A felhasznált anyag támpontot nyújt a v. sz. érdeklődési körének és műveltségi szintjének a megítélésére. Végül jellegzetes vonása a hipomániás jegyzőkönyvnek a kapcsolások tendenciája. A Hertz-féle g-skálán a felső övezetekbe tartozik (11 pont fölött). A válaszok gondos elemzése kideríti, hogy csaknem minden válaszban vannak kombinatív fordulatok. 583
A RORSCHACH-PRÓBA
Asszociatív gazdagság, tartalmilag sűrű, emocionálisan színezett válaszok, fékezetten verbalitás, kombinációs tendencia jellemzi a hipomániás jelentésadást. Példaként közlünk néhány típusos választ. Cikloid pszichopátiás személy jegyzőkönyvéből: VIII. Szép állatkák, eperhabból Gkomb FFb± vagy cukorból (1). Születésnapi torta, ezek a díszek rajta... A kisfiú fehér ruhában van, meghatottan nézi. (U. t.: „A kisfiút nem lehet látni, de lehet tudni, hogy a torta egy kisfiúnak készült.")
T Vj Élettelenítés Ennivaló Értékelő Orn Orig± Kicsinyítés M Fabuláció Asszoc B
A hipomániás konstellációhoz tartozik ebben a válaszban: > Dilatált jelleg: szín és Asszoc B. > Őrig. > Fabulációs tendencia: a hozzá képzelt kisfiú. > Kombináció. > M válasz. > Részletvezérlés: rózsaszín = eperhab, tehát születésnapi torta. > Orális reakció: Ennivaló. > Öröm-tartalom. > Színek emocionális értéke: rózsaszín = születésnap; fehér = meghatottság. Hasonló szerkezetű válasz magas színvonalú ciklotim sine morbo személy jegyzőkönyvéből: X.
Szenvedélyes ópiumszívók (10+5), eltorzult pofával, egészen lila a szájuk, a testük szinte köddé vált... Pókok (6), mászkálnak a falon, a két alakot már ez sem érdekli... A plafonról csillár lóg, fejét verdesi a szivaroknak.
DGkomb B+ M FFb+ F(Fb)+ BF+ T
Orális Intenció Deform Defekt Fb Elhomályosodás
v,
zw b+ Obj
A hipomániás konstellációnak megfelelő jegyek: > Dilatált jelleg: B, BF, b, FFb, zw. > Őrig. > Fabuláció: ópiumbarlang. > Kombináció, FH-tendencia. 584
Orig+
Intenció Érintk. hs.
Ötödik rész. Cikloid élményfeldolgozás
> > > >
M válasz. Orális reakciók. Öröm-tartalom. Színek emocionális értéke, lila = torzulás.
Mindkét válaszban a dilatált fabuláció, az asszociációkban gazdag kombi- natív jelentésadás a hipomániás konstellációnak felel meg. Az első válaszban (torta) a formai adekváció nem kielégítő (±), a fabulációs kiegészítés teljesen elszakadt a táblától. Ez az enyhén kóros jelleg mellett szól. A második válaszban a hatféle determináns és az Orig+ jelzi az elaborációs készséget.
Egy cirkuláris hipomán beteg jegyzőkönyve Margit, 17 éves. Ipari tanuló. A vizsgálat előtt néhány héttel kezdett csavarogni. Ezért állami gondozásba helyezték. Az intézetből megszökött. Szuicid kísérlete volt. így került pszichiátriai osztályra. Értelmi színvonala átlagos (IQ = 106). A heteroamnézis alapján pszichopátiának, viselkedése alapján cirkuláris mániának tűnik. T = 25 perc
V. v. Gera Andrea, 1971. szept. 14.
I.
1. Egy sashoz, ragadozó
2. 3. II. 4.
27
madárhoz, amint az áldozatát (1) eszi. Félig megette, jól van lakva. (U. t.: jól van lakva = mert már szállni akar.) Csáprágós bogár mászik. Vagy denevér? Nem tudom. Ez két bika (1). Kettő verekszik, folyik a vér (2, 3).
DGkomb BF+ T
Agresszió Orális Intenció Sűrítés Fabuláció
D G
BF+ T V3 Orális F+ T Vj Kérdő Vagy-vagy
DGkomb BF+ b± FbF
T Vj Agresszió (Eruptív Vér V3 tart.)27
A hipománia-konstelláció jegye.
585
A RORSCHACH-PRÓBA
III. 5.
6.
IV. 7.
Veszekedő házaspár, itt is folyik a vér. Szóváltás, valamit szét akarnak szedni.
B+ M Vx FbF Vér b±
Kombináció Agresszió Molekula Intenció (Eruptív tart.)
Két nő veszekszik és folyik a vér. (U. t.: magassarkú cipőben vannak.)
G
B+ b± FbF
M Vér
V!
Kombináció Szex-labilitás (Eruptív tart.) Kettős B Perszev.
Ez meg egy nagy majom Csúnya nagy majom, nagyon csúnya. Szőrös, hatalmas, erős.
G
FHd+
T
Vi
Nagyítás Értékelő r. Undorreakció
Ez meg egy denevér
G
F+
T
v,
V.
8.
9.
A feje meg nyuszi, még a bajusza is látszik, a vékony kis lábai. Középen a nyuszi, szárnyai meg denevér szárnyak.
D
F+
T
G
F+
T
Sűrítés Kicsinyítés Részletezés Juxtapozíció Medián-utalás Válaszrontás
VI.
10. c Kiterített állat,
Vi
oroszlán, farka, mancsa (9), fogai (22,21) Nagy, erős oroszlán, meghalt, vége.
Orális Nagyítás Élettelenítés (Haláltartalom)
11.
Farka mintha kígyó
12.
lenne. Madár (3) Béka.
D D D
F+ F+ F±
T T T
Ez meg két nyuszi, nevetnek. Tátott szájjal a pázsiton (3) nevetnek.
DGkomb
BF+ FHd±
T Pfl
15. c Sziklabarlang
Gzw
FHd±
16.
Gzw
aFbF nFFb+ Bkl+
Szikla Barlang Víz M
13.
Részletezés
Sűrítés v3
VII. 14.
586
Középen egy fehér tó (14). Jön lefelé fürödni egy fekete nő (4,5) háremhölgy, a basától kiszökött és jön fürödni.
Vi
Szcéna Orig+
Kicsinyítés Színhívás Orális Inadekv. kineszt. (Örömtartalom ) Medián-utalás Kombinálás Aránytalanság Távolítás Fabuláció (Örömtartalom ) (Szexfantazma)
Ötödik rész. Cikloid élményfeldolgozás
VIII. 17.
Két jegesmedve (1). Itt van perzselő napsugár (3), zöld pázsit (4) hideg kőszirtek, jéghegyek (5).
DGkomb
BF+ Fb FbF F(Fb)±
T Asztr Pfl Kő
Vi Orig+
Jég
Oda igyekszik a két jegesmedve, fel vannak melegedve.
Hegy
Tapint, asszoc. Intenció Színelaboráció (Emocionális színmeghatá rozás)
IX. 18.
Ez két, illetve egy rák ollókkal. És két elefánt, zöld, trombitálnak (12).
D
FFb±
T
D
BF±
T
20.
Egy tehénforma (3).
D
F-
T
21.
Zöld kapu (4), mesteri faragás (20), olyan hárem kapu, csodaszép faragvány.
Dzw
FFb±
Archit Om Orig+
X.
Itt aztán minden állat látható.
22.
Szarvasbogár (3). Két tehén is (3). Mars-lakók vagy ördögök (3). Van két zöld béka (2), mind a kettő eszik legyet. Pókok (6). Ejtőernyős jön lefelé, karjában tart egy szép lányt (16), a sok szörnyeteg körülöttük van, de ők megmenekülnek. Van két hegymászó (5), verekednek a lányért, de azé lesz, akit szeret, és azzal elmegy.
19.
23. 24. 25.
26. 27. c
D D D
F+ F+ F+
D B D DGkomb
FFb± F± F+ B+ F±
T T (M) Myth T Enniv. T M
Int. Fb Akuszt. asszoc.
V2
v2
Kettős válasz Vagy-vagy Távolítás Kombinálás Orális
v3 Vi
Orig+
Szörny
B+
Távolítás Értékelő r.
M Szcéna
Sűrítés Értékelő reakc. Veszély Aránytalanság Feszülts. elab. Agresszió Intenció (Eruptív tart.) Fabuláció
A jegyzőkönyvet a hipomániás konstelláció szempontjából elemezzük: Dilatáció 1. ÉT : 4:7 dilatált 2. A kombinációk révén a jelölt válaszok száma 27; valójában 35 szemléleti egységet különíthetünk el. Pl. a VIII. táblán a DGkomb válasz legalább négy önállóan jelölhető egységet abszorbeál
Pozitív
Pozitív 587
A RORSCHACH-PRÓBA
3. Reakcióidő, 27 válasz alapján 0,9; 35 válasz alapján 0,7 Eredetiség 4. Őrig = 4. A válaszszám szerint 15% vagy 11% 5. T% = 70 6. Fabulációs tendencia: az 1, a 6 . és a 27. válasznál 7. Színek mágikus kapcsolata: nem fordul elő. 8. Elaborációs jegyek: 5 DGkomb, 3 Kombináció Laza fékrendszer 9. F+% = 84 és 78 10. FT = G-D-zw-DGkomb. Gazdag és G-DG felé tolódott 11. M:Md = 6:0 12. Szukcesszió nem laza, nem szétesett 13. Részletvezérlésű asszociáció egyértelműen nem mutatható ki, de a 17., és 27. válaszok részlegesen értékelhetők Vágyteljesítő fordulat 14. Orális reakció: 1., 2., 10., 14., 25. válaszok 15. Örömöt kifejező válaszok: 14., 16. 16. Eruptív tartalmak: II., III. és X. táblán 17. Emocionális színmeghatározás: VIII. táblán (esetleg a Ill-on is) 18. Szex-fantazma: 16. válasz. Erre visszautalás a 21 -en
Pozitív
Fél értékpont Negatív Pozitív Negatív Pozitív
Negatív Pozitív Pozitív Negatív
Fél értékpont
Pozitív Pozitív Pozitív Pozitív Pozitív
A konstelláció 18 jegyéből 13 értékpont számítható, ez teljes mértékben alátámasztja a cirkuláris hipománia diagnózisát. A pozitív értékek szóródása a négy csoportban jellemző és értékes támpontot nyújt a diagnosztikai meghatározáshoz. Teljes intenzitású a jelzés a dilatációk körében (3 közül 3) és a vágyteljesítő fordulatokban (5 közül 5). Ez mutatja, hogy nagy indulati erejű, felfokozott szenvedélyű személyről van szó, fantáziavilága élénk, gazdag vágyképlet hordozója. Ehhez viszonyítva fékei nem olyan lazák, mint ahogyan ez a hipomániában elvárható: a fékrendszer öt jegye közül csak 2,5 pozitív; fontos viselkedési fékek hiánytalanul működnek (magas T%; viszonylag magas F+%). A hipomániás konstelláción belül ezek a jegyek a küszöbön lévő depresszív átfordulás lehetőségét vetik fel. Csak így magyarázható, hogy az első és negyedik csoport 8 jegye közül 8 , míg a második és harmadik csoport 10 jegye közül csak 5 pozitív. 588
Ötödik rész. Szociopátia - pszichopátia - antiszociális személyiség
A valószínű tehát: hangsúlyozottan cirkuláris tünetképződés, jelenleg szenvedélyes, dilatált, hipomániás feszültség, de a viszonylag szigorú fékrendszer jelzi a koartált depressziós szakaszba való átmenetet. A viselkedésben a fantázia és a verbalitás lazább, a cselekvés fékezettebb. A személy kimutatja, de nem realizálja vágyképletét.
Szociopátia - pszichopátia - antiszociális személyiség A klinikai gyakorlatban sűrűn találkozunk olyan személyiségzavarral, amelyet antiszociális viselkedés, gyenge én (laza belső tilalmi rendszer), nárcisztikus beállítottság jellemez. Ezt a személyiségzavart az irodalomban pszichopátiá- nak, szociopátiának, morális debilitásnak (régebben morál insanitynek, újabban szemantikai debilitásnak) nevezik. Mi ezt a csoportot Hervey Cleckley (1959) amerikai pszichiáter vizsgálatai alapján inkább szociopátiának nevezzük, és ezzel főként az antiszociális irányú tüneteket emeljük ki. A Cleckley-féle pszichopátia realitását, szociál-pszichiátriai érvényességét több lélektani kísérlet és saját vizsgálataim is igazolták. Cleckley longitudinális vizsgálatokat végzett, egyes esetekben több mint tízévi nyomon követéssel. Több száz észlelt és ötven nyomon követett pszichopata elemzéséből arra a következtetésre jutott, hogy mindezek képesek rövidebb vagy hosszabb időre képességeikhez és adottságaikhoz viszonyítva magas társadalmi státuszt elérni. S nem disszimulálnak, hiszen betegségtudatuk sincsen. Egy magatartást képviselnek, amelyet az „egészség álarcának" mondhatunk. Ezt a patológiás magatartást Cleckley 14- (majd 16-) féle életvezetési és viselkedési kritérium alapján írta le. A fontosabbak: Megmagyarázhatatlan csődjelenségek az életvezetésben. Hirtelen keletkező válságok, amelyek során a személy kapcsolatrendszere fölbomlik, tevékenysége zátonyra fut. A kínos életfordulatokat nem kíséri az a szorongásos feszültség, amely normál emberben mint lelkiismeret szólal meg, mint figyelmeztető jel az óvatosságra. Tartós antiszociális viselkedés, amelyeknek inadekvát motivációját a személy hangoztatja. („Igazságtalanok vele szemben, a környezet kényszeríti.") Felelőtlenség, a szolidaritás elemi szabályainak durva megsértése előzmények nélkül. Mindez az intelligencia-színvonalban nem mutatkozik. A pszichopaták intelligenciahányadosa ezres nagyságrendű vizsgálatban fedte az amerikai normát. Hazugság és igazság egybefolyik, a pszichopata könnyen átlátható hazugságokba bocsátkozik, ezek a pillanatnyi elkápráztatás célját szolgálják, s ha kiderül, a már megcáfolt hazugsága mellett is kitart. Ebben a hiszteroidokra emlékeztet.
589
A RORSCHACH-PRÓBA
Hibáját sosem látja be, szégyenérzetnek, bűntudatnak jelét nem adja. Nem tanul a tapasztalatból, újra és újra megismétli viselkedését, amely élete folyamán már többször kudarchoz vezetett. (Ez a vonás a neurotikus megismétlés Freud [1920] által leírt jegyének felel meg.) Érzelmei sekélyesek, indulatszegények. Szeretetképtelen, s jóllehet szívélyes modorú, tartós kötődést nem tud létrehozni. Szexualitása személytelen, indulattalan. Leginkább a kötődésmentes kapcsolat, a prostitúció felel meg neki. Bizarr erotikus vágyai is hidegek, a fantázia hőfoka nélkül. (Ez különíti el a karakterneurózis számos változatától, főként az infantilis karaktertől.) Belátása nincs: nem képes decentrálni, nem képes egy helyzetet mások szempontjából mérlegelni és megítélni. Alkoholra kiszámíthatatlan, labilis reakciókat ad, jellemző a nagy és az igen alacsony alkoholtolerancia váltakozása. Jellemző a teátrális öngyilkossági kísérlet szuicid szándék nélkül. A valódi öngyilkossági szándékot motiváló tárgyvesztési feszültség, önvádlás, bűntudat nincsen meg benne. Önsorsrontó viselkedési minták szerint él: inadekvát agressziója, indokolatlan felelőtlensége súlyos következményekkel járhat. Az így kidolgozott képből kiemeli Cleckley azt, hogy a szociopata lelki életében jelentési szakadás van szó és jelentés között, disszociáció az emocionális képességek és a ráció között, a viselkedés és a motiváció között. Mindezt Cleckley úgy tekinti, mint a jelentési összefüggések súlyos zavarát, s ezért nevezi ezt a képet szemantikai demenciának. Az így jellemzett kóros személyiségfejlődést néhány kísérlet világítja meg. Lykken (1957) azt tapasztalta, hogy a feladati helyzetben, ha a hibához vezető műveleteket csengővel jelzik, majd a hibát áramütéssel büntetik, normális személyeknél gyorsan kialakul a csengő hangjára az anticipáló szorongásos feszültség (galvanikus bőrreflexszel vizsgálva), ami elősegíti a hibás megoldásnak a kiküszöbölését, tehát az áramütés elkerülését. A neurotikus személy hasonló helyzetben generalizálja a feszültséget, és hajlik arra, hogy minden hangra anticipáló szorongást mutasson. A pszichopata az elővizsgálatok szerint éppen úgy tud szorongani az áramütésre, mint a neurotikus, de nem tanulja meg, hogy ezt jelzéshez kapcsolja, így az anticipáló szorongást kialakítsa, és az áramütést elkerülje. Nem kapcsolja össze az emocionális feszültséget a valóságos helyzettel; nem tudja a szorongást előrelátással felhasználni; feszültség és realitás disszociált marad a számára. Egy másik Lykken-kísérletben (1957) az instrukcióban hangsúlyozták, hogy minél rövidebb idő alatt kell a feladatot megoldani. A hibás megoldást itt is áramütés büntette. A feladat úgy volt megszerkesztve, hogy az áramütést elkerülni csak jelentős lelassítással lehetett. A sine morbo csoport a lassítást választotta, és elkerülte az áramütést; a pszichopatáknak a gyors siker volt a fontosabb, az áramütést nem kerülték el, „nem tanultak a tapasztalatból". Sherman (1957) pszichopaták emlékezetét vizsgálta kontrollcsoportokhoz viszonyítva. Részint úgy találta, hogy emlékezetük - beleértve a gyermekkori 590
Ötödik rész. Szociopátia - pszichopátia - antiszociális személyiség
emlékek felidézését is - igen jó. Ezt követően a retroaktív gátlás hatását vizsgálta (egy újonnan betanult anyag mennyiben fedi el a régebben betanultat). Az elfedés után a felidézés aránya (százalékban): a sine morbo csoportban 50, a neurotikusban 40, a pszichopatában 72. Mindezeket az eredményeket kiegészítették saját vizsgálataink is. Az önismereti explorációval végzett önéletrajzi vizsgálatban az életrajzi epizódok fontos szereplőinek száma a szociopata csoportban szignifikánsan kevesebb, mint a többi csoportban (a kiegészítő vizsgálatok valószínűsítették, hogy ez nem emlékezeti kérdés). A szociopata önéletrajzi élményében csaknem egyedül élte le az életét. Ugyanebben a vizsgálatban az epizódok siker és kudarc színezet szerint csoportosítva így alakulnak: a sikeregység aránya a kudarcegységhez viszonyítva a szociopata csoportban átlag 8:3; a neurotikus csoportban átlag 4:10. Mindezek a kísérletek megmutatják a Cleckley-féle szociopátiás csoport pszichikus realitását: énes magatartású, nem kötődik (indulati hőfoka alacsony), nem szorong, ezért nem felejt és nem tanul a tapasztalatból. Nem szégyenkezik, ezért kudarcélményei elmosódnak, egzisztenciális élménye olyan, mintha üres színpadon egyedül élte volna le az életét. A szociopátia, pszichopátia pszichodiagnosztikai meghatározása a következő klinikai kérdések szempontjából fontos: > Elhatárolni a neurózistól. Ez főként rendelőintézetekben jelentős, ahol egyforma panaszokkal jelentkezhetnek pszichopaták és neurotikusok. > Elhatárolni a sine morbo csoporttól, ennek a szervezéslélektanban van jelentősége, mert a pszichopaták gyakran mutatkoznak az „egészség álarcában". > Elkülöníteni az acting out személyiségtől, amely neurotikus háttéren produkálhat olyan tüneteket, amelyek a szociopata esetében az antiszociális gátlástalanságra vezethetők vissza. > Kimutatni az összetett etiológiájú esetekben (s az esetek nagy része ilyen!) a különböző tényezők súlyát a tünetképződésben. Ez a terápiás terv szempontjából lehet fontos. A neurotikus előtörténet is nyújt már lehetőséget a pszichoterápiához. Az encephalopátiás háttér pedagógiai színezetű terápiás megatartást indikál. A nagyjából tiszta pszichopátia pedagógiai hangsúlyú szociálpszichológiai intervenció mellett szól.
591
A RORSCHACH-PRÓBA
Szociopátia versus Neurózis differenciáldiagnosztikai skála (SN skála) A skála a Cleckley-féle szociopátiás személyiséget határolja el a szituatív neurotikus és a súlyosabb neurotikus tünetképződéstől. A skála kidolgozásakor a két homogén betegcsoportot, valamint a hozzájuk párosított, összehasonlítást szolgáló normál csoportot 192 paraméter 242 adatának szempontjából vetettük egybe. Közülük 49 bizonyult jellegzetesnek. Ezekből állítottuk össze a differenciáldiagnosztikai skálát. A két betegcsoport közt mutatkozó értékelhető különbségeket a szignifikancia foka szerint 1 —5-ig súlypontoztuk. A súlypontozott jegyek alapján két mutatót kaptunk: az egyik a szociopátiás fejlődés mellett, a másik a neurotikus fejlődés mellett szól A mutatórendszert külön dolgoztuk ki férfiakra és külön nőkre. A szociopátiás mutató férfiaknál 23, nőknél 24 jegyet tartalmaz, a neurotikus mutató 20, illetve 18 jegyet. így a skála négy mércéből áll. Minden személyt a nemének megfelelő mindkét mércén meghatározunk. így két összesített értékszámot kapunk. Ezeknek viszonyítása az S-N mutató. A mutató tehát két számjegyből áll, bal oldala a szociopátiás, jobb oldala a neurotikus indikációkat összegzi.
S-N skála: I. A szociopátiás fejlődés Rorschach-jegyei
1. Koartatív Élménytípus 2. Extraverzió nélküli introvertált Élménytípus 3. A Másodlagos Formula az Élménytípushoz viszonyítva a mozgásoldal felé tolódott 4. Sivár Indulati típus 5. Fordított szukcesszió a VI. táblán 6 . Fordított szukcesszió a IX. táblán 7. M = Md (különbség legfeljebb egy) 8 . (M) 9. Fokozott jelentésadási tudat 10. Színütközés 11. Kilépés 12. Hézaghangsúly 13. Technikai deskripció 14. Kitérő verbalizáció 15. Gépies fordulat 16. Kifejezési amnézia 17. Tükör-reakció 18. Kettőzés 592
Értékpont Férfi Nő 2
3
2
2
3 3
3
— -
-
1 1
3
-
2
3
3
1 1
1
4 4 4 3
3 4
1
2 2 1
1
3
4
2 2
2
Ötödik rész. Szociopátia - pszichopátia - antiszociális személyiség
19. Figura és háttér egybefolyása életlen formával (FH- vagy FH±) 20. Fokozott élettelenítés (dereizálás) 21. Részletvezérlésű jelentésadás (DGkonf válasz vagy konfabulációs reakció) 22 Gyanakvó reakció 23. Válaszrontás 24. Medián-preferencia legalább 3 alkalommal 25 Takarás legalább 3 alkalommal 26. Groteszk legalább 3 alkalommal
5 2
5 3
2
3 1
1 1
2 2
1 2
2 2
A 8-23 jegyeket már egyszeri előfordulás esetén is számoljuk.
II. A neurotikus tunetképződés Rorschach-jegyei Értékpontok Férfi Nő 1. Felfogótípus G és zw nélkül 2. Felfogótípus G nélkül zw-vel 3. Felfogótípus Do vagy Do -val 4. Élménytípus extravertált vagy dilatatív extravertált 5. FbF kettő vagy annál több 6 . Másodlagos Formula koartatív 7. Az Élménytípushoz viszonyítva fordított Másodlagos Formula 8 . Indulati Típus ellensúly nélkül 9. Versagen vagy Sokk a IV. táblán 10. Versagen vagy Sokk a VI. táblán 11. Zw-ütközés 12. Medián-ütközés 13. Szex-ütközés 14. F2+% legalább 5-tel több, mint Fj+% 15. Túlsúly az M:Md arányban (legalább 4 M) 16. HdF kettő vagy annál több 17. Hegy kettő vagy annál több 18. Tűz 19. Szex-labilitás 20. Aránytalanság 21. Statikai reakció 22. Undorreakció 23. Kettős lény
3
3
3
1 2
2 1 1
4
3
3
2 1
2
3 2 2 —
2
3
4 3 — —
3
2
-
2 1 1 1
2 1 1
3
—
-
1
2 2
—
4
4
3
2
A 18-23. jegyet már egyszeri előfordulás esetén is számoljuk. 593
A RORSCHACH-PRÓBA
A mutató differenciáldiagnosztikai értelmezése: Ha a szociopátiás indikáció 10 (nőknél 13) vagy annál több és a neurotikus indikáció 5 (nőknél 10) vagy annál kevesebb, akkor az antiszociális személyiségfejlődés valószínű. Ha a szociopátiás indikáció 9 (nőknél 8 ) vagy annál kevesebb és a neurotikus indikáció 6 (nőknél 10 ) fölött van, akkor inkább neurotikus fejlődésre gondolhatunk. Ha az értékek alacsonyak, de a különbség éles, az indikáció már nem egyértelmű, de még valószínű. Például: 5:0, 6:1, 7:2, 8:3 a szociopátia mellett szól; férfiaknál 3:5, 1:4, nőknél 1:6, 0:7 a neurózis indikációja.
Példák: 1. jegyzőkönyv (teljes szövegét lásd Második rész, 186. oldal) Teodóra 25 éves nő. Dg.: hiszteroid karakterneurózis Szociopátiás indikációk: Színütközés VlII-on Technikai deskripció I-en Válaszrontás IV-en és V-ön A szociopátiás oldal összege = 4 pont
1 pont 2 po nt 1
pont
Neurotikus indikációk: Felfogótípus: G-D-zw-Do FbF-3 HdF-2 Tűz a Ill-on Kettős lény a X-en
2 pont
2 ont
p
1
p
Neurotikus oldal összege = 10 pont ont Az 1. jegyzőkönyv S-N skálája 4:10, a neurotikus tünetképződés mellett 3 szól. ont 2
ont
594
p p
Ötödik rész. Szociopátia - pszichopátia - antiszociális személyiség
2. jegyzőkönyv (teljes szövegét lásd Második rész, 188. old.) Klára, 24 éves. Dg.: Sine morbo Szociopátiás indikációk: (M) IX. táblán Válaszrontás IX. táblán
3 pont 1 pont
Neurotikus indikációk: ÉT = 9,5:2,5; MF fordított tendenciájú:3:6 IT = 7:1,5, tendenciájában ellensúly nélküli, valójában mégsem az, mert az 1,5 csak a 7-hez viszonyítva alacsony, különben egyensúlyt képezne, így mérlegelés kérdése, hogy ennek a jelzésnek a 2 pontját számoljuk-e a skálában vagy nem M:Md = 14:0
3 pont
(2
pont)
2 pontesetén 4:5, Az S-N skála tehát a 2. jegyzőkönyv esetében szigorú mérlegelés lazább mérlegelés esetén 4:7. A skála egyik oldala sem éri el az értékelhető támpontot; a különbség a két oldal között kicsi, így semmiféle módon nem mutatja a személyiség kóros fejlődését. Legfeljebb azt feltételezhetjük, hogy egy régebbi időpontban készült vizsgálatnál a mutató inkább hajlott volna a neurotikus oldalra.
4. jegyzőkönyv (teljes szövegét lásd Második rész, 194. old.) Márton, 17 éves Dg.: Encephalopátiás hátterű, debilitással együtt járó pszichopátia Szociopátiás indikációk: ÉT = 0 : 1 koartatív MF = 1:1 az ET-hez viszonyítva a mozgásoldal felé tolódott IT = 1:0 sivár Kitérő verbalizáció a VIII. táblán
2 pon t 3 po nt 3 pont 595
A RORSCHACH-PRÓBA
Neurotikus indikációk: FT = D-(zw)-Do MF = 1:1 IV. táblán Versagen
3 pont 1 pont 1 pont
S-N mutató a 4. jkv-ben 11:5, egyértelműen pszichopátiás indikáció.
9. jegyzőkönyv (teljes szövegét lásd Második rész, 204. old.) András, 28 éves. Dg.: szkizofrénia, akut szakasz Szociopátiás indikációk: IT = 1:1 sivár M:Md = 1:0, vagyis a különbség nem nagyobb 1-nél DGkonf válasz a II. táblán Neurotikus indikációk: ÉT = 1:2,5 extra vertált Versagen a VI. táblán
3 pont 3 pont 2
pont 2 pont 3 pont
S-N skála a 9. jkv-ben 8:5. Egyik oldalon sem éri el az értékelhető szintet; a két oldal különbsége sem elég éles. így a mutató diagnosztikai támpontot nem nyújt. Arra azonban következtethetünk, hogy a premorbid állapotban inkább szociopátiás, mint neurotikus fejlődés játszódhatott le. Prognosztikailag pedig valószínű, hogy a defektuálódás antiszociális megnyilvánulásokkal jár együtt.
5. jegyzőkönyv (teljes szövegét lásd Második rész, 196. old.) Leó, 35 éves. Dg.: Szadisztikus perverzió fondorlatos bűncselekménnyel Szociopátiás indikációk: MF = 6:3; ÉT = 3,5:2,5 MF eltolódva a mozgásoldal felé (M) a II. táblán Hézaghangsúlyozás a III. táblán 596
3 pon t 2 pont 4 pont
Ötödik rész. Szociopátia - pszichopátia - antiszociális személyiség
Technikai leírás 1., Hl., IV. táblán Fokozott élettelenítes az I., II., III., V. és IX táblán DGkonf válasz a II. táblán Takarás hatszor Groteszk ötször
4 pont 2 pont 2 pont 2 pont 2 pont
Neurotikus indikációk: Felfogótípus: G-D-Do FbF a III. és a IX. táblán IT = 0:2,5 Sokk a IV. táblán Zw-ütközés a II. és a VII. táblán Medián-ütközés a VII. és a VIII. táblán HdF az I. és IV. táblán Szex-labilitás a III. táblán Statikai reakció a III. táblán Kettős lény a III. táblán
3 pont 1
p
ont 2
p
ont 1
p
ont 2
p
ont 2 ont
p
p ont p Mindkét oldal igen magas. A súlyos patológiás tünetképződés3 nyilvánvaló. A kiegyenlítettség inkább a tünetképződés neurotikus hátterét jelzi. ont A szo- ciopátiás p jelzések nagy száma azonban arra utal, hogy hosszú neurotikus 2előtörténet után ont megindult pszichopatizálódásról van szó. 4 p ont S-N skála:21:21
1
A szimbolikus elaboráció színvonala (SZEI- skála) L. Cassiers (1968) belga kriminálpszichológus ezt a mutatót a pszichopata és a neurotikus bűnözők elkülönítésére dolgozta ki. Francia elnevezése: Indice d'Élaboration Symboliques, rövidítése IÉS. Magyarban a Szimbolikus Elaboráció Indexének nevezzük, és SZEI-nek rövidítjük. Az index a klinikai, főként a kriminál-pszichológiai gyakorlatban azért értékes, mert az antiszociális cselekvéstől, a bűnözéstől függetlenül különíti el a pszichopátiát és a neurózist. A kétféle személyiségfejlődés akkor is élesen elkülönül ennek a mutatónak a szempontjából, ha történetesen mindkettő bűncselekményekhez, sőt bűnöző életmódhoz vezetett. így a mutató a terápiás indikáció szempontjából igen értékes. A SZEI a Ro-válaszok jelentésadási folyamatának mélylélektani elemzésén alapszik: A Ro-válaszok egy része szexuális, egy másik része pedig agressziós feszültségnek felel meg. Az ilyen feszültségben adott válaszok legtöbbször eltá597
A RORSCHACH-FRÓBA
volodnak az elsődleges tartalomtól, mégis megőriznek valamit annak indulati színezetéből. Az eltávolodás áttételekkel, szimbolizáló elaborációval történik. Az eredeti feszültségnek megfelelő jelentést olyan más válasz helyettesíti, amelyben az eredeti tartalom és a hozzá fűződő feszültség rejtett. A válasz, amit kapunk, esetleg sokszoros áttétellel távolodott el az eredeti jelentéstől, s az elaborációnak ezen a hosszú útján további feszültségek is belejátszhattak az alakításba: az indulatok feldolgozásában jól ismert determiná- ciós többlet érvényesülhetett. A táblák által kiváltható feszültség tehát a szimbolikus elaboráció különféle színvonalát érheti el. Az eredeti indulattól való eltávolodás fokával, s a determinációs indulati többletek gazdagságával jellemezheti a személyiség fejlődését. A SZE1 tehát a szexuális és az agresszív indulati feszültségek szimbolikus elaborá- ciós fokát fejezi ki, annak a jól ismert freudi elvnek az alapján, amelynek segítségével a Feszültségi elaborációt mint a neurotikus tünetképződés különleges reakcióját elkülönítettem. A szimbolikus elaborációs index meghatározásához külön jelölünk, majd súlypontozunk minden olyan választ, amely közvetlenül vagy áttételesen szexuális vagy agresszív tartalmat fejez ki. A jelölés betűkkel történik. A jelek azt fejezik ki, hogy a válasz szemléletes anyagában és megfogalmazásában mennyire távolodott el az eredeti feszültségtől: a súlypontozás is ennek megfelelő. Az alkalmazott betűjelek: A = Válaszok, amelyeknek nincs megragadható szimbolikus tartalmuk. Ezeket az index számításánál nem vesszük tekintetbe. Legtöbbjük tartalmában vulgáris, megfogalmazásában is sablonos válasz. Például denevér, lepke, virág, faágak, absztrakt festmény, egy légy, egy pók, néger nők. (Ez nem azt jelenti, hogy ezeknek a válaszoknak nem lehet szimbolikus tartalmuk, csupán azt, hogy Cassiers a jelképes tartalmukat bizonytalannak találta, és nem iktatta be őket az indexbe. A mi tapasztalataink szerint e válaszok közül főként a „virág" tartalom, de éppen így a „pók" feszültségek jelképes hordozója. Az index számításánál azonban Cassiers tapasztalatát és konvencióját követjük.) E = Elsődleges szexuális vagy agresszív tartalmú válaszok. Például nemi szervek, menstruáció, anus. Véres testrészek, rothadó hús, eltaposott bogár, szétvágott állat. D = Az eredeti tartalomtól egy fokkal eltávolodott áttételes válaszok. Például alsótest, női mell, medence, egy ember alulról, meztelen néger nő, ajkak. Veszekedő emberek. Verekedés. Vulkánkitörés, tűz és füst. Boncolás, lenyúzott állat bőre. C = Áttett és megszelídített tartalmak. Női felsőtest, száj, szőrok, melltartó. Két összetapadó fej, csókolózó mackók. Macskakörmök, fog, bomba. Egy nyíl hegye. Atomfelhő, tűzijáték.
598
Ötödik rész. Szociopátia - pszichopátia - antiszociális személyiség
B - A mélylélektani tapasztalatok szerint szexuális és agresszív hétterű szimbolikus válaszok. Például egy ág vázában, elefántormány, hegycsúcs, vízcsepp, öböl, barlang, tank, tigris, hiányzik a farka. Két táncosnő nézi egymást, két ember farkasszemet néz. Haláltánc. Az életerő jelképe. A jelzések tehát E-től B-ig a jelképes feldolgozás fokát fejezik ki. Az elv szemléltetéséhez jó példa a VI. tábla (3) részletére adott válaszok jelölése:
Faág - Szimbolikus tartalma nem meghatározható Férfi nemi szerv - Szexuális tartalom áttétel nélkül Valamilyen szerv - Egyszerű, inkább verbális áttétel; a v. sz. elkerüli a tartalom kimondását Bot - formai hasonlóság alapján áttett tartalom Indián totem - A szakrális tilalom feszültségével is színezett szimbólum
Jele:A Jele: E Jele: D Jele: C
D A jelölés tehát kiszűri a szimbolikus elaboráció szerint nemJele: értékelhető válaszokat (A), a többieket pedig a feldolgozás négy fokozata szerint csoportosítja (Etől D-ig). A szimbolikusan értékelhető válaszok súlypontozása: minden B fokozatú válasz (+2) pont minden C fokozatú válasz (+1 ) pont minden D fokozatú válasz (-1) pont minden E fokozatú válasz (-2) pont A mutatót úgy számítjuk ki, hogy a súlypontozott értékek összegét elosztjuk a súlypontozott válaszok számával. Az így kapott eredmény +2 és -2 közt helyezkedik el.
Támpontok az értelmezéshez Az észlelt személyiségzavarok, antiszociális cselekvések, életvezetési válságok: SZEI > + 0,5 esetében inkább neurotikus folyamatnak tekinthetők; SZEI < + 0,5 esetében inkább pszichopátiás folyamatra vezethetők vissza; SZEI > + 0,9 esetében a neurotikus háttér bizonyosnak mondható; SZEI < + 0,1 esetében a pszichopátiás személyiségfejlődés bizonyos. A mutató összetevőinek az arányában az F+D számbeli túlsúlya a pszicho- pátia mellett, a B+C túlsúlya a neurózis mellett szól.
599
A RORSCHACH-PRÓBA
Példák: 2. jegyzőkönyv (lásd Második rész, 188. old.) Klára, 24 éves. Dg.: Sine morbo (Csak a SZEI szempontjából értékelhető válaszok) I. II. 6. 7. III. IV. 13. VI.
4. Tömeget üdvözlő két alak (1) 5. Két kis medve (1) Két táncoló bohóc (G) Barlang (17) 9. Veszekedő nők (G) 12. Öklelő bika (G) Egymásnak háttal álló két ember (28, 29, 30) 16. Tank, mondjuk a vízparton (1) 17. Egy ember széttárt karokkal, kiemelkedik a tömegből (12 a fej), 9 és 10 a kar, egyben a tömeg) 18. Vár, ágyúval (9 az ágyú, 10 és 12 a vár) VII. 19. Kendővel táncolok (c állás) 21. Két kis bakfis (1,2) IX. 27. b Trojkán (1) száguldó muzsik (2) havas tájon 28. Két lovon ülő vívó ember (1,2) X. 30. Két farkasszemet néző ember (3)
B B B B D E C B
B C B C C C
Összesítés: B = 8 ; C = 5; D = 1; E = 1. cvpy _ 8 (+2) + 5 (+1) +1 (-1) + 1 (-2) _ 18 _ i ~
15
15
A v. sz. klinikailag sine morbo. A mutató tehát azt jelzi, hogy az egyébként egészséges személyiségben mutatkozó esetleges zavarok (az adott esetben: fokozott érzékenység) neurotikus hátterűek; fokozott elfojtásra, és nem az én gyengeségére vezethetők vissza. A mutató az én gyengeségén (pszichopátiás tendencián) alapuló tünetképződés lehetőségét is kizárja.
600
Ötödik rész. Szociopátia — pszichopátia - antiszociális személyiség
5. jegyzőkönyv (lásd Második rész, 196. old.) Leó, 35 éves. Dg: Szadisztikus perverzió, fondorlatos bűncselekménnyel egybekötve A klinikai kép mindvégig ingadozott a pszichopátiás fejlődés és a neurotikus tünetképződés között. A cselekmény megítélése szempontjából a motiváció neurotikus vagy pszichopátiás volta döntő kérdés volt. (Csak a SZEI szempontjából értékelhető válaszok.) I.
3. Háttal álló alak sziluettje, deréktól lefelé (6 ) itt a lábfej (12 ) II. 5. c így rettenetesen stilizált gyerekkori figura. Seprőn lovagló boszorkány, itt a két piros cipős lába. Háttal van lovaglóülésben. A két láb emlékeztet a seprőn lovagló valamire IV. 9. így egy tuskón ülő emberalak, sötét nadrág alól kikandikáló két csizmaszerűség, de csak akkor, ha letakarom a felső részét V. 10. A két szélén el tudok képzelni két női alakot, mintha egymásnak háttal feküdnének. Itt ilyen mankó, műláb az egyik (12 ), háború után lehetett ilyet látni. VI. 14. Régi ifjúsági könyvekben látott totemoszlopszerűség (3) VII. 16. Egymásnak háttal két gyerek, ugrabugrálnak. Itt a kezük, a derékrész, comb és lábszár, röpködő szoknya. 17. Szétterített pillangó (3) VIII. 18. Őskori hüllő (1) IX. 19. Egy absztrakt festő lidérces álma 20. Bunkó orr, száj, szakáll, két erősen karikírozott ember X. 23. Női fürdőruha-felsőrész (5)
D
C
D
C B
C C B B B C
Összegzés B = 4; C = 5; D = 2; E = 0. Összesítés:
^=—=1
11 11
A mutató szerint a személyiség kóros fejlődése neurotikus hátterű.
601
A RORSCHACH-PRÓBA
A pszichopátiás csoport elhatárolása a sine morbo csoporttól Ennek az elhatárolásnak különösen nagy jelentősége van a szervezéslélektanban, és általában minden olyan vizsgálatban, amelyben kiválasztásról van szó. Ez az elhatárolás támpontot nyújthat azoknak a kiszűrésére, akik az „egészség álarcát" viselik. A személyzeti munkának ez egyik lényeges kérdése. A szocio- pátiás, pszichopátiás személy ugyanis olyan viselkedési stratégiával vezeti életét, amely lehetővé teszi, hogy vállalatok, intézmények életében presztízsre tegyen szert, fokozott hatást gyakoroljon az emberekre, majd az így szerzett státusz kivételezett jogkörével visszaélve okozzon súlyos zavarokat. A Ro-próba elsősorban sajátos modellreakciókkal határolja el a sine morbót, és azokat, akik a sine morbo maszkját viselik. A folyamat, amelyet a Ro-próba valószínűleg megragad ennek az elkülönítésnek a számára, a „hitelesség hiánya" Hitelességen a személyiség-lélektanban a viselkedésnek és a szándéknak, a magatartásnak és az érzelmi viszonyulásnak az egybevágását értjük. A sine morbo személynél általában a viselkedés fedi a szándékot és az érzelmet; esetleg enyhén túlhaladja, de nem ellentétes vele. A neurotikusnál igen gyakori a viselkedésnek és az érzelemnek az ellentétessége, a magatartási pa- radoxia. A szociopátiások esetében mintha a viselkedésnek egyik funkciója, mégpedig fontos funkciója lenne, hogy a szándékot és az érzelmet elfedje. így jönnek létre a Rovizsgálatban a rejtőzködés modellreakciói. Ilyen modellreakció a fordított szukcesszió és a Takarás. Ehhez járulnak e viselkedésmód szimbolikus tartalmai, főként a Ruhaválaszok és az Álarc. Jellegzetesen különíti el a szociopata és a sine morbo csoportot a kívühnara- dás tendenciája is. Ezek a „non-commited" magatartásmódok („nem ér a nevem" viselkedés) mintha annak a beállítódásnak felelnének meg, hogy a személy közönyös marad, a külvilág iránt alig tanúsít érdeklődést. Lehetséges, hogy ez megfelel az indulati élet nárcisztikus ökonómiájának. Ennek a kívülmaradási tendenciának az összetevői olyan különleges reakciók, mint a Feltételes verba- lizáció vagy a határozatlan reakciók (Vagy-vagy, sziluett, körvonal, Élettelení- tés, Groteszk). A sziluett, a körvonal és az Élettelenítés egyben a pszichopátiás közönynek az elidegenedési és deperszonalizációs veszélyét is jelzik. S végül a rejtőzködés és a kívül maradás modellreakciói mellett a kontak- topátia jelzései is belejátszanak a szociopátiás és sine morbo csoport elkülönítésébe. Kontaktopátián a kapcsolódási rendszernek egy fajtáját értjük. Fő vonása a kapcsolódás alacsony hőfoka; mindenféle emberi viszonyulásban megmutatkozó érzelmi koartáció. A koartáció nem a kapcsolatok kiterjedésében nyilvánul meg. A személynek megvan az életkorának és iskolai végzettségének megfelelő átlagos számú kapcsolata. Csakhogy ez a kapcsolatrendszer kizárólag az életvezetés eszköze. Viszonylatokból áll, nem kötődésekből. A mindenkori helyzet, a státusz-relációk, az érdekek szabják meg. Nemcsak anyagi érdekek, hanem a szórakozásnak, a kellemes életvezetésnek az érdekei is. A kon602
Ötödik rész. Az acting out személyiség
taktopátiás személy kapcsolódásai elsődlegesen a helyzettől függnek. Új élettérben gyorsan kialakul nagyjából ugyanolyan kiterjedésű, összetételű kapcsolatrendszer, mint előző életében volt. Számára ezek is teljes értékűek, a feltételek változásával azonban ezek a kapcsolatok is gyorsan meglazulnak, megszakadnak, eltűnnek, hogy a következő élettérváltozással ismét új, teljes rendszer alakuljon ki. A kontaktopátia tehát olyan személy jellemzője, aki könnyen kapcsolódik, nem kötődik; kontaktusformája szituatív. Ennek a kapcsolódási formulának sajátos Ro-konstelláció felel meg. A jegyzőkönyv magas színvonalúnak ígérkezik. Ezt főként négy adat jelzi: átlagon felüli válaszszám (35-40); gazdag FT (pl. G-D-Dd-zw), jó F+% (80 és 90 kozott); változatos tartalmak (10-12). S a színvonaljelző adatokkal meglepő ellentétben állnak a koartációs mutatók: koartatív ÉT (ehhez viszonyítva gazdag Másodlagos Formula mellett), sivár vagy legalábbis tendenciájában sivár Indulati típus; kiegyenlített M:Md arány. A koartatív jegyeket még kiegészítik az FFb± válaszok, valamint a VIII. tábla sajatos megoldási módja A kontaktopátiás viselkedés ezen a táblán nem mutat figyelemre méltó elakadást, de jó megoldást sem. Legtöbb B válasza formaadekvációját tekintve bizonytalan (±), emellett éppen ezen a táblán vannak leíró reakciók. Ez értékes támpont, mert a leíró reakciók legtöbbször általános tendenciaként vonulnak végig a jegyzőkönyvön, és ritka az olyan konstelláció, amelynél meghatározott táblához vannak kötve. A kontaktopátiás konstellációban viszont elsősorban a VIII. táblán, emellett esetleg a VI. és a IX. táblán mutatkoznak. A szociopata-pszichopata konstellációnak a síné morbotól való elkülönítése tehát a jegyzőkönyv tendenciáinak elemzése alapján történhet. A rejtőzködő reakciók, a kívülmaradást jelző elidegenedési mozzanatok, és a karakteropá- tiás jelzések együttesen szólnak a szociopátiás fejlődés mellett.
Az acting out személyiség Ez a pszichopatológiai meghatározás részben átfedi a szociopátia (pszichopá- tia) és a neurózis meghatározását. Mindezekben a pszichopatológiai csoportokban nagyjából egyforma gyakorisággal fordul elő a cselekvéses tünetképződésnek az a fajtája, amelyet acting ont személyiségnek nevezünk. Mégis lényeges mérlegelni azt, hogy adott szociopátiás fejlődésben milyen szinten, milyen intenzitással van jelen az acting out mechanizmus. Ennek megállapítása ugyanis prognosztikai támpontot nyújt arra, hogy a szociopátiás konstelláció mennyiben megy át antiszociális cselekvésbe. Acting out viselkedésformán a feszültség rövidzárlatos elvezetését értjük. A feszültség nem fut végig azon a bonyolult feltételrendszeren, azon a feszültségcsökkentő elhárítássoron, amely megszelídíthetné, konvencionális formák
603
A RORSCHACH-PRÓBA
hoz köthetné. Hirtelen lép fel, csaknem feltételektől függetlenül, ezért inadek- vát, gyakran antiszociális, de mindenképpen aszociális. S ha egy ilyen rövidzárlatos, feltételektől, körülményektől független cselekvési mód jellemző a személyiségre, ez mindenkor lehetővé teszi a feszültségek gátlásmentes elvezetését, szándékok, igények inadekvát érvényesítését. A jelenség első leírása és fogalmi megközelítése a pszichoanalitikus gyakorlatból származik. Freud (1914/b) írt le olyan epizódokat, hogy a beteg, ahelyett hogy emlékezne és verbalizálna, vagyis kimondana mindent, ami az eszébe jut (amint ez a terápiás kontraktusból következne), cselekvésben vezeti el indulatát. Ugyanez a jelenség, általánosabban megfogalmazva (Bellak, 1950) személyiségvonásnak felelhet meg. Mint személyiségjegy olyan cselekvéses viselkedésnek a preferenciája, amely elhárított indulati feszültségből táplálkozik, és egy másik helyzethez szabott cselekvési indítékot érvényesít. Nem illeszkedik be a személy megszokott motivációs rendszerébe. Inadekvát és kiszámíthatatlan mind a külvilág, mind a végrehajtó személy számára. A feszültség a cselekvés ellenére sem oldódik fel. Az elvezetés átmeneti, gyakran pillanatnyi. Egy másik helyzetben, amely az elhárított konfliktusra emlékeztet, a feszültség ismét felbukkan, és éppen annyira inadekvát, esetleg más típusú lefolyáshoz vezet. Minden inadekvát indulati kirobbanás saját lefolyása, pillanatnyi megeny- hülése és a jelenet külső hatása révén megerősítést nyer. A személyiség számára ökonomikusnak látszik, mert a felindultságnak (a „kiborulásnak") a megnyilvánulásai révén hitelesnek tűnhet. Még inkább áll ez a megerősítő jelleg olyan acting out cselekvésekre, amelyek részvétet váltanak ki, s mintegy azt a gondolatot keltik a külvilágban, hogy az, aki úgy szenved, mint a jelenetrendező, azt bizonyára súlyos sérelmek érték. Az acting out cselekvések környezeti reakciói általában sajnálkozás, részvét, együttérzés, sérelmek és szenvedések elismerése stb.; a jelentrendező ember így a külvilágból mint viselkedésének tükréből kapja azt a megerősítést, amely indulatelvezetését személyiségvonássá formálja. Ez egyben azt is jelenti, hogy az actitig out személyiség valójában mikroszo- ciális megbetegedés. A közvetlen környezet nemcsak feltétele, hanem a beteggel együtt létrehozója is a tünetnek. Nemcsak kiváltja, hanem reakcióival formálja is. A környezetről leolvasható helyzeti előny teszi érthetővé az olyan kockázatos, parádés acting out megnyilvánulásokat, amilyen az antiszociális cselekvésben megnyilvánuló indulatelvezetés vagy a szuicidium. Ebben az értelemben igen nehéz különválasztani az acting out személyiséget és a hiszteroid karaktert. A „handabandázás" mindkettőnek közös vonása. A viselkedésben való szétválasztáshoz csupán az a támpontunk, hogy hiszteroid karakter esetében a magatartásnak egy állatidó, szinte minden gesztusra kiterjedő, demonstratív jellege van: az érzelmi állapot hullámzása leolvasható a viselkedés
604
Ötödik rész. Az acting out személyiség
bői. Az acting out személyiség esetében a magatartás nagyjából helyzethez igazodó folyamatát időről időre szakítja meg az indulatelvezető kirobbanás. A szétválasztást az is megnehezíti, hogy a kétféle magatartási tünetképződés gyakran etiológiai- lag is egybeesik. A hiszteroid karakter esetében a tünetképződési folyamat egyik fontos, következményes mozzanata a reaktív indulatok fokozódása és a toleranciaszint lesüllyedése. Ez különösképpen áll azokra, akiknél az alap- struktúrában a szenzitív jelleg hangsúlyozottabb. Ezek a legkisebb frusztrációt, várakozást, ambiguitást a helyzethez viszonyítva sokszorosan felnagyított feszültségként élik át; a toleranciaszintjük süllyedése következtében ezt fékezni nem képesek, s a viselkedés minden fordulata fokozott indulatelvezetéssel jár együtt. így jön ki a hiszteroid színezetű acting out személyiség, az állandóan „handabandázó", jelentrendező magatartás. Ezt rendszerint úgy kell értékelnünk, mint a hiszteroid neurózis pszichopatizálódását. Ennek mérlegeléséhez az a gondolat kell, hogy a neurózis folyamatszerű, a személyiség állandó alakulásával jár együtt. S vagy bekövetkezik a spontán remisszió, azaz az életvezetési kompromisszum, vagy a betegnek más úton kell tídhaladnia neurózisát. Ennek egyik módja a pszichózisba való átmenet, másik módja pedig a pszichopatizálódás. Az előbbit úgy értelmezhetjük mint a regresszió irányába való fokozott elhárítást, az utóbbit pedig mint a tiltórendszer fokozott felmorzsolódását. Apszichotikus fejlődés esetében a tiltó én egyre erősebb, az elhárító mechanizmusok egyre alacsonyabb szintűek; a pszichopátiás fejlődés esetében az elhárító én gyengébb, és az elhárító mechanizmusok egyre lazábbak. Az indulatelvezető cselekvésbe való átmenetnek az a készsége, amelyet acting out viselkedésnek nevezünk, tehát nincs hozzákötve valamilyen meghatározott kóros folyamathoz; előfordulhat akár neurotikus, akár pszichopátiás háttéren. Pszichodiagnosztikai megragadása azért fontos, mert bármilyen folyamat mellett találjuk is meg az acting out mutatókat, ez valószínűsíti az ina- dekvát feszültségelvezetést. A Ro-próbában az acting out viselkedés jellegzetes mutatócsoportja a következő: > Extravertált Élménytípus > Zw hangsúlyú Indulati típus > Halmozott Kontúr-válaszok Ennek az együttesnek az értelmezése nem igényli azt, hogy a mutatók élesek legyenek, a tendencia önmagában elegendő. Ha mindhárom jegyet megtaláljuk, akkor egyetlen Kontúr-válasz is elegendő, sőt bizonyos infantilis válaszok (Juxtapozíció, Ppt, Molekula) helyettesíthetik a Kontúrt. Az éles mutatók a jelenség fokára jellemzőek. Például: ÉT = 1:3; IT = 2:0; 1 Kontúr-válasz nyilvánvalóvá teszi, hogy az acting out típusú indulatelvezetés tünetképző lehet. Ha a Kontúr-válasz az V táblán van, a jelentősége fokozott, mert azt jelzi, hogy az inadekvát cselekvést a realitás nem korlátozza. A három alapjegy közül a zw hangsúlyú Indulati típus elengedhetetlen. Ha ez adva van, akkor több Kontúr-válasz mellett a koartált Élménytípus is beleillik a mutatócsoportba.
605
A RORSCHACH-PRÓBA
Példa: Egy 20 éves leány jegyzőkönyvében ÉT = 8:6,5; IT = 10:6,5 mellett 4 Kontúrválasz van. Az Élménytípus semmiképpen sem támasztaná alá az acting out személyiség diagnózisát. De az Indulati típus erős tendenciája a négy Kontúr mellett mégis amellett szól, hogy feszült helyzetekben inadekvát cselekvésre kerül sor. A vélemény kialakítása így is nehéz, mert a Regressziós index normális (220), a szociabilitás szintje magas (Szoc. skála = +12), de az F+% 69 és 71, ez pedig semmiképpen sincs összhangban a 8 B válasszal. Ez alátámasztja azt a feltevést, hogy a magas színvonal ellenére is inadekvát feszültségelvezetésekre kerül sor. A feszült Indulati típus azt jelzi, hogy ezeket bűntudati élmény kísérheti, de még valószínűbb, hogy a bűntudati élmény az a feszültség, amelyet az acting out cselekvések elvezetnek. Ebben az esetben rendkívül értékesnek bizonyult a pszicho-diagnosztikai leletnek az acting outra vonatkozó részlete. Jelezte a magas elaborációs lehetőségek mellett (ÉT) az antiszociális fejlődés valószínűségét. Az acting out jegyek együttesének van néhány olyan kiegészítő mozzanata, amely árnyalja a képet, és lehetővé teszi, hogy ezen belül bizonyos minőségi elkülönülést alkalmazzunk. Ilyenek:
Dd típusú acting out személyiség Ha az acting out jegyek mellett a Felfogótípusban Dd is szerepel, különösképpen ha aláhúzva, akkor baleseti formában mutatkozó indulatelvezetésről beszélhetünk (J. Levi). Ezt az actitig out típust két mozzanat jellemzi: a tévcselek- vések feltűnő gyakorisága, ezen belül mikrobalesetek sorozata, valamint a szexuális acting out ok. Ez utóbbin olyan történést értünk, amikor a személy feszült indulati állapotban bocsátkozik olyan szexuális kalandba, amelynek érzelmihangulati előzménye nincs, és szokásaitól, ízlésétől, választási motivációjától eltér.
Ellensúly nélküli Élménytípus acting out jegyek mellett Amennyiben a zw hangsúlyú Indulati Típus és a Kontúr-reakciók észlelhetők nem magas formaszázalék mellett (80 alatt), akkor az ellensúly nélküli Élménytípus bármilyen irányú is legyen, súlyos antiszociális indulatelvezetésre utal. Olyan Élménytípus, mint 3:0,5 éppen úgy a kriminális életvezetés valószínű jelzése, mint a 0:3. Az extraverzió nélküli introvertált Élménytípus esetében hangsúlyozott alátámasztó jelzés a formailag inadekvát Gzw. Ez utal a környezeti konfliktusra, amely az érzelmi kötődés teljes hiánya mellett (színválasz nincs) fékezetlenné válhat, és ez csap át dacreakcióból és renitenciából a környezet ellen elkövetett, már krímennek minősíthető antiszociális cselekvésbe (családban elkövetett súlyos lopás, családtagok ellen elkövetett szélhámosság).
606
Ötödik rész. Az acting out személyiség
M típusú acting out személyiség Levi az acting out jelenségek nagy kiterjedésű vizsgálata során tapasztalta, hogy van egy neurotikus acting out típus, amelyet a Ro-ban az M válaszok nagy száma jellemez. Különösen 16-22 éves lányoknál találta ezt a típust. Jegyzőkönyveikben az M% 30 fölött lehet, és ez csaknem kizárólag M-válaszokból adódik, Md-választ alig adnak. Levi olyan jegyzőkönyveket is talált, és ezek voltak szerinte a legjelentősebbek, amelyekben csaknem minden válasz M volt. Ezeket a személyeket az alacsony tolerancia jellemezte, indulati elvezetésükben gyakori volt a szuicidium, a szexuális kaland és az alkalomszerű kábítószer-fogyasz- tás (a vizsgálatot Amerikában végezték). Levi hozzáteszi, hogy ezt a típust tulajdonképpen az érzékenység, az alacsony feszúltségi tolerancia jellemzi; viszonylag kis frusztrációra igen heves reakciót adnak. Saját anyagunk áttekintése igazolta Levi tapasztalatát. A magas M% Md nélkül valóban nagy feszültségű, viszonylag alacsony toleranciájú fiatalokat jellemez, főként nőket, amint ezt Levi is észlelte. A magas M%-kal jellemezhető csoport azonban távolról sem antiszociális. Alacsony toleranciájuk, indulati feszültségük mellett magas fokú szociabilitást képviselnek. Emberválaszaik nagy száma általános érdeklődést mutat az emberi dolgok iránt, és legtöbbször az emberközeli, emberre irányuló érzelmi magatartásnak felel meg. Az M-válaszok magas számát zw hangsúlyú Indulati típus és Kontúr-válaszok mellett mindenképpen acting out személyiségre jellemzőnek tekintjük, de éppen a magas M% miatt nem antiszociális indulatelvezetésre számítunk, és így nem szociopátiás, hanem neurotikus személyiségfejlődést várunk. Ahol magas M% mellett az acting out lehetősége felmerül, ott tapasztalataink szerint további differenciáló lehetőséget nyújthat az Élménytípus. A dilata- tív vagy extravertált Elménytípus a szabálytalan életvezetésű, jól elaboráló, alacsony toleranciájú, és így az acting out megnyilvánulásokra hajló személyiséget jelzi, akinek acting oi/íjai meglepő párváltási fordulatokban mutatkoznak, és a szuicid veszélyövezetben vannak. Dilatatív extravertált Élménytípus, magas M%, az acting out utalások (zw hangsulyú, infantilis válaszok, nem túl magas F+%) olyan nagy humánumú, jól elaboráló embert jellemez, aki átlagon felüli teljesítmény mellett életvezetésében, kapcsolataiban bizonyul intoleránsnak, acting oi/fjai közvetlen környezetében játszódnak le, környezetének tagjaival szemben különösképpen intoleráns. Van olyan tapasztalati jegycsoportunk, amely lehetővé teszi a neurotikus acting cJíf-nak és az inkább szociopátiás acting out-nak az elkülönítését. Ez elsősorban a terápiás indikáció szempontjából fontos. Az elkülönítő csoport fő jegyei: 1. az M válaszok száma lényegesen több, mint az Md válaszoké (M néggyel több, mint az Md); 2. Tűz-válasz; 3. Statikai reakció; 4. dilatatív intro- vertált Élménytípus, 5 asszociatív sűrítések, komplex válaszok, amelyek többféle determinánst és egyben sokféle tartalmat foglalnak magukba. Az öt jegy
607
A RORSCHACH-PRÓBA
közül főleg az M-túlsúly és az asszociatív sűrítés az iránymutató. Ezeknek bármelyike egy további differenciáljeggyel elegendő ahhoz, hogy az acting out személyiséget neurotikus hátterűnek mondjuk. Az acting out személyiség meghatározására és típusainak differenciálására vonatkozó jegycsoportok főként a kritikus életkorban - az adoleszcenciában és a klimaxban - értékesek. Ebben a két időszakban esetleg sokkal súlyosabbnak látszó magatartászavarokról mutatják meg azt, hogy nem pszichotikus történésnek a következményei, hanem az acting out indulatelvezetésnek felelnek meg.
A szuicidium veszélyövezete Az egyik legtöbbet vizsgált problémakör. Száznál több figyelemre méltó közlemény vizsgálja öngyilkosok Ro-jegyzőkönyveit, közülük több szignifikáns eredményre jutott. A probléma jelentőségét a pszichodiagnosztika számára különösen az teszi fontossá, hogy enyhe általános és vegetatív panaszok gyakran elfedik a szuicid késztetést. A beteg álmatlanságról, fejfájásról, megmagyarázhatatlan szorongásról, zsibbadásról stb. panaszkodik, s esetleg nem mondja el, hogy hetek óta forgatja fejében az öngyilkosság tervét. A kórházi osztályokon, főként pszichiátriai osztályokon az alappanaszok enyhülése vagy változása elfedi a csődérzés feszültségét, amely a kórházból való elbocsátás után öngyilkossági kísérletben mutatkozhat meg. A szervezési feladatokkal foglalkozó munkapszichológus is nemegyszer kerül olyan helyzetbe, hogy egy felelősséget igénylő, így nagy feszültséggel járó feladat betöltésénél mérlegelje, hogy meddig terjed a személy felelősségi toleranciája; nem fenyegeti-e az a veszély, hogy ellenállása felmorzsolódik, és feszültségét acting out folyamattal szuicidiumban vezeti el. Ez és sok más hasonló feladat teszi szükségessé, hogy a Ro-próbából mint személyiségvizsgáló eljárásból pszicho-diagnosztikailag következtessünk az ilyen veszélyre. A klinikai pszichológia igénye tehát a Ropróbával szemben ebben a kérdésben egyértelműen predikciós. Támpontokat kell adnia arra, hogy megvan-e a személy képzetáramlásában a szuicidiumnak mint életvezetési konfliktusmegoldásnak a gondolata; kerülhet-e olyan feszültségi veszélyhelyzetbe, amelyben a szuicidium lehetséges vagy valószínű; milyen fokban áll fenn ez a késztetés. A predikciót különösképpen bonyolulttá teszi, hogy a szuicidium pszichopatológiai szempontból nem egységes entitás; nem körülhatárolható betegség, amely pszichés ekvivalenseiben kimutatható. Tünet, súlyos tünet, amely mögött sokféle pszichopatológiai konstelláció húzódhat meg. A szkizofrént vitális szorongása, a depresszívet az elveszettel való azonosulása, az infantilis hisztériást a környezetével szembeni bosszúállás, a nárcisztikus neurotikust a sajnál- tatás igénye, a pszichopatát a felelősség alól való kibúvás vezeti a szuicidium- hoz. Igaz, a kivitelezés módjában, az előkészítésben éles különbségek választ 608
Ötödik rész. A szuicidium veszélyövezete
ják el a szuicidium különféle fajtáit, de a körülmények elemzése nélkül, pusztán maga a szuicidium ténye igen sokféle pszichopatológiai történés eredménye lehet. S ehhez hozzájárul a következő nehézség. A jelentésadásnak milyen tulajdonságán, összetevőjén alapulhatna az öngyilkosság predikciója. Olyan modellreakció, amilyen a neurózis esetében az elhárítás, a tudatműködés pszicho- tikus fellazulása esetén a bizarr tartalmak és sűrítések stb. magára a szuicidi- umra nem mutatható ki. A szürke táblákon, főként a IV. táblán előadódó ütközés, amely több szerző szerint (Lindner, 1950) a szuicid késztetés jelzése lenne, a legtöbb neurotikus típusú szorongásnál előfordulhat. S ugyanez a helyzet a szuicidium körülírásában értékelhető más modellreakciókkal, például a koar- tált Elménytípussal. Ezek a diszfóriának a modellfolyamatai, amelyek nem függetlenek ugyan a szuicidium indítékaitól, de nem is tekinthetők az öngyilkosság diagnosztikailag értékelhető hátterének. A jelképes áttételek ugyancsak belejátszhatnak abba az általános képbe, amely a szuicidium pszichés motivációháttere (pl. a „Sár" mint a bűntudati feszültség szorongásos jelzése, amely magába foglalja a negatív önértékelést is). Az ilyen jelképek még sűrűsödés esetében sem nyújtanak támpontot a szuicidium predikciójához. S ugyanez a helyzet akkor is, ha tartalmi utalásokról van szó, a Feszültségi elaborációk csoportjába tartozó tartalmakról. Például az V. tábla egy részére ezt a választ kapjuk: „Egy ember fekszik, leszúrta magát, mint a Bárci Benő". Ebben a válaszban ugyan a fogalmazás iróniája jelzi, hogy a képzethez nem tapad veszélynek minősíthető feszültség A válaszhoz fűzött exploratív beszélgetésből megtudtuk, hogy a jelentésnek valóságos emlékháttere van, egy hozzá közel álló személy teátrális szuicid kísérletére utal. Egy másik v. sz. az I. tábla 13-as részére azt mondja: „fegyver, ezzel le is lőheti magát az ember". Az explorációból kiderül, hogy a v. sz. testvére hosszú idővel ezelőtt egy ilyen bunkóvégű mordállyal meglőtte magát. A szuicidiumra való tartalmi utalások reális képzetanyagra utalnak, de semmi sem mondja meg, hogy öngyilkossági gondolatokat vagy mások öngyilkosságára vonatkozó emlékeket idéznek fel. Már pedig ahhoz, hogy predikciós jelzésként felhasználhassuk őket, az kellene, hogy az öngyilkossági szándékot képviseljék. Sem modellreakciók, sem jelképes áttételek, sem tartalmi utalások nem jelzik egyértelműen a szuicidiumot. Piotrowski (1957) joggal hangsúlyozza, hogy a szuicidium szempontjából egyetlen kimutatott jegy vagy jegycsoport sem tekinthető patognomikusnak. De jeleznek valamit a depresszióból és a szorongásból, amire a projektív tesztek különösképpen érzékenyek, és ezekből következtethetünk valamiképpen a szuicidális veszélyállapotra. Mi ennél valamivel többre becsüljük azokat a Ro-jegyeket, amelyekben az öngyilkos csoport szignifikánsan különül el a többi csoporttól. Ezek mint veszélyjelzések a tárgyvesztési konfliktussal szembeni toleranciának a szintjét képviselik. A szuicidium pszichopatológiai fonalon úgy valószínű következménye a tárgyvesztési konfliktusnak, mint ahogy az agresszió vagy a regresszió kÖ
609
A RORSCHACH-PRÓBA
vetkezménye a frusztrációnak. Ahogyan a Rosenzweig-féle teszt (PFT) a frusztrációkkal szemben mutatott alacsony toleranciaszintből következtet agresszív magatartásra, úgy a Rorschach-próbában a tárgyvesztési konfliktussal szembeni alacsony toleranciaszintet tekintjük Kun Miklós (1970) vizsgálatai nyomán a szuicid késztetés predikciós mutatójának. Természetesen a tárgyvesztési konfliktussal szembeni alacsony toleranciaszint nem az egyetlen pszichopatológiai összetevője a szuicidium predikciójá- nak. Beletartoznak ebbe olyan mozzanatok is, mint a diszfória, a szenzitivitás és az acting ont jelzés. Ez utóbbi nyújt támpontot arra, hogy a késztetés megvalósítására, végrehajtására következtethetünk. A szuicidális veszélyállapot meghatározására több eljárást közlünk: > Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben kialakított, részint Kun munkáján, részint külföldi tapasztalatokon alapuló tízjegyes szuicid konstellációt, > a Hertz-féle konfigurációs technikát, > a Piotrowski-féle szuicid predikciós skálát (SPS), amelyet többszörös szuicid kísérletet elkövető személyeknél alkalmazhatunk.
A tízjegyes szuicid konstelláció A konstelláció az irodalomban talált négy jegyet, valamint a Kun-féle vizsgálat hat szignifikáns jegyét tartalmazza. 1. lnadekvát B válaszok (Non-sense kinesztézia), amilyen az antropomorf jellegű mozgásválasz, vagy az olyan embermozgás-válaszok, amelyekben a mozgás és a mozgás feltételei nem illenek össze, együvé tartozásuk önkényes, bizarr színezete van (amilyen a „vöröspecsenyét játszó hóhérok"). Ennek a válaszcsoportnak a jelentésére főként Sakheim (1955) hívta föl a figyelmet. Ő csak az Antropomorf BF válaszokat mérlegelte, és szignifikáns különbségeket talált a szuicid csoport javára. Mi csaknem valamennyi esetben igazoltnak láttuk ezt a következtetést. A jegyzőkönyvek, amelyekben Antropomorf BF válasz előfordult, szinte kivétel nélkül olyan személyektől származtak, akiknek életében már vagy történt öngyilkossági kísérlet, vagy az öngyilkossági késztetés anamnesztikusan kimutatható volt. Sakheim jelzését azonban kibővítettük. Azt tapasztaltuk, hogy a kinesztéziás jelzéseknek más furcsaságai, ellentmondásai is egyértelműen a szuicidális veszélyre utalnak. Olyan válasz, mint „két műkorcsolyázó egy kitörő vulkán tetején táncol" (III. a jég: aFbF; a vulkán tüze FbF) öngyilkosság utáni jegyzőkönyvben fordult elő. Ilyen tapasztalatok alapján bővítettük ki az Antropomorf BF jelzést az lnadekvát ki- nesztéziára. Ahol lnadekvát B van, ott majdnem mindig fennáll a szuicid késztetés vagy a szuicid emlék, de igen sok öngyilkos jegyzőkönyvében ez a jelzés nem fordul elő. így joggal merül fel a kérdés, hogy az öngyilkosság motivációs hátterében
610
Ötödik rész. A szuicidium veszélyövezete
milyen összetevőknek felelhet meg az Inadekvát B. Az esetelemzés és a csoportosítás alapján a veszélyállapot cirkuláris összetevőjével jár együtt. Olyan személyeknél fordul elő, akiknél a hipomániás és a diszfóriás állapot rendkívül gyorsan változik; a vibrálás gyors, érzelmileg-hangulatilag kereszteződik, és egy képzetanyagban sűrűsödik. így fordulnak elő olyan jelentésadások, amelyek eredetüket tekintve a vibráció kétféle állapotának az egybefolyásából keletkeznek. Tragikomikus bizarrságuk a diszfóriáshipomániás élmények teleszkopálásának felel meg. Ez a fontos mutató tehát egy olyan cirkuláris vonást jelez, amely felhan- goltságnak és depressziónak a keveredésével teszi lehetővé a szuicidális helyzetmegoldást. 2. A szín és az árnyékolás mint együttes jelentésmeghatározó: Appel- baum és Holtzmann (1962) hívták fel a figyelmet arra, hogy ez a választípus feltűnően gyakori azoknál a személyeknél, akik szuicidiumot követtek el. Olyan választípusról van szó, amely a mi konvenciónk szerint mind FFb mint F(Fb) jelet kap. Például: VIII. (3) „Rózsaszín bársonyblúz, a fény tükröződik rajta." Ennek a választípusnak a gyakorisága magas fokban szignifikáns a már szuicidiumot elkövetett személyek javára, szuicidiumot soha el nem követett személyekkel szemben. Szórványos tapasztalataink hitelesítik Appelbaum és Holtzner tapasztalatát. Anamnesztikus adatokkal alátámasztott értelmezéseink szerint a jelzés a nagyfokú szenzitivitással, az érzelmi tolerancia alacsony szintjével járul hozzá a szuicid veszélyhez. Ezek a válaszok mutatják az érzelmi kötődés készségét, s egyben azt az érzékenységet, amely viszonylag kis frusztrációt is teljes tárgyvesztésként élhet át. 3. AIV. tábla szembeötlően rossz megoldása a Hd-determináns miatt. Ennek határesete lenne a Hd-sokk, amely egyes szerzők (Lindner, 1950) szerint patognomikus mutatója a szuicidium-késztetésnek, főként akkor, ha defektdeformációs tartalmakhoz van kötve. Szigorúan értelmezve Lindner felfogását, ha a IV. táblán olyan választ kapunk, mint „megszuvasodott fa", „korhadt faágak", „elégett rongyok" stb., ezek akkor is az önpusztítás gondolatát fejezik ki, ha elakadás nem társul hozzájuk. Ezt a tapasztalatot más szerzők cáfolják. A kutatók egy része valószínűsíti ugyan azt, hogy az öngyilkos késztetések esetén lényegesen több elakadás van a IV. táblán, mint más táblákon. Mások viszont (Schneider, 1937) ezt a jegyet nem tartják patognomikusnak, részint pedig a VI. és VII. táblán mutatkozó elakadásokkal egyenértékűnek látják. Az egyik legalaposabb szuicidium-vizsgálat során Schächter (1958) elmélyült vizsgálattal mutatta ki a IV. táblán mutatkozó elakadásokat mind öngyilkosok jegyzőkönyveiben, mind más jegyzőkönyvekben. Vizsgálataiban teljesen igazolta a VI. tábla felszólító jellegét (gyermekkori fantáziákhoz kapcsolódó szorongások), részint ő is azt mutatta ki, hogy a IV. tábla elakadásai a többi szürke tábla (VI., VII.) elakadásaival együtt illeszkednek be a szuicidium mutatói közé. A kiterjedt hazai vizsgálat (Kun, 1970) sem hitelesítette azt, hogy a IV. tábla Defekt-válaszai szuicid késztetést jeleznének. Nem igazolódott be ennek a vizsgálatnak a során, hogy a IV. tábla kitüntetett szerepet játszana a szuicid készte
611
A RORSCHACH-PRÓBA
tés differenciáldiagnosztikájában. De ennek a vizsgálatnak az eredménye is igazolta azt a másik tapasztalatot, hogy a IV., VI., VII. táblán való elakadás szignifikánsan gyakoribb a szuicideknél, mint a legtöbb más pszichiátriai csoportnál. A IV. tábla vitáját az eddigi vizsgálatok csak annyiban döntötték el, hogy nem tekinthető egyértelmű mutatónak, mint az Inadekvát B válasz, vagy az olyan válaszok, amelyek az árnyékolást hangsúlyozzák színes háttéren. De a két nagy jegy mellett mint kisegítő jegy (főként Hd-sokk esetében) belejátszik a mutatócsoportba. A szenzitív reakciómódot, az alacsony ambiguitási toleranciaszintet képviseli, és ezzel az áttételes tényezővel járul hozzá a szuicid veszélyállapot meghatározásához. 4. Introvertált ÉT és zw hangsúlyú IT együtt járása. E két mozzanat feltehetően azzal a mechanizmussal járulhat hozzá a szuicidiumhoz, amellyel Freud (1917/b) a melankóliát jellemzi. Tárgyvesztés esetén az agresszió az elveszett tárgy ellen fordul. A személy a tárgyvesztés feszültségét introjekciós elhárító mechanizmussal csökkenti, önmagát az elvesztett tárgyhoz hasonlítja, egyenlőségi jelet tesz maga és a másik közé, a helyébe lép. A másik ellen irányuló agresszióval önmagára sújt le, önmagát pusztítja el a hűtlen helyett. Nem a bosszú teátrális fonalán jut el az öngyilkossághoz, hanem az introver- zió gyász-mechanizmusa révén. A zw hangsúlyú IT az agresszív késztetést, az introvertált ÉT az introjekciós megoldást képviseli. A szuicid veszély szindrómájának e négy alapjegye közül az Inadekvát B válaszok a cirkuláris mechanizmust, az introvertált ÉT-zw hangsúlyú IT a melan- kólia és introjekció vonását, a szín-árnyék hatás a szenzitivitást, a IV. tábla inadekvát megoldása inkább az alacsony toleranciát képviseli a tünetegyüttesben. E négy, sok helyütt kipróbált, részleteiben vitatott, nagyjából mégis elfogadott szuicidium-jegyhez járul hozzá a további hat jegy Kun vizsgálata alapján. Kun vizsgálatainak kiemelkedő jelentősége, hogy minden szempontból homogén szuicid csoportot vizsgált. A csoportból kizárta mindazokat a betegeket, akiknél pszichotikus előtörténet kimutatható volt; kizárta mindazokat az eseteket, amelyekben súlyos testi megbetegedés vagy attól való félelem (cancero- fóbia, központi idegrendszeri megbetegedés stb.) járult hozzá a szuicid szándékhoz. Szocioökonómiailag kiegyenlített, életkorban elhatárolt csoportot vizsgált. Valamennyi vizsgált túl volt az adoleszcencián, és előtte volt a kli- makteriális válságon. Az alapcsoport konfliktushátterű öngyilkossági kísérletet elkövetett személyekből állt. A három kontrollcsoport: > reaktív depressziós tünetképződésű neurotikus szuicid késztetés nélkül; > poliszimptomatikus neurotikus csoport (szuicid kísérlet nélkül) teátrális, konverziós-szomatizáló tünetképződéssel; > pszichiátriai szempontból sine morbo belgyógyászati betegcsoport. A konfliktushátterű szuicid-csoport a Ro-vizsgálatban hat jeggyel volt elkülöníthető a kontrollcsoportoktól, ezeket tekintjük a konstelláció további jegyeinek.
612
Ötödik rész. A szuicidium veszélyövezete
5. A koartált vagy koartatív Élménytípus kétszer olyan gyakori volt a konfliktushátterű szuicid csoportban, mint a kontrollcsoportokban (a különbség mindhárom csoporttal szemben szignifikáns). Az adatok egybevágtak P. B. Schneider (1954) eredményeivel, sőt azoknál hangsúlyozottabbak voltak. 6. Defekt-válaszok (a deformáció minden fajtájára utaló tartalmak) szignifikánsan gyakoribbak voltak a konfliktushátterű szuicid csoportban, mint a nem szuicid depressziós csoportokban. Ez a fontos adat azt jelzi, hogy a Defekt-válaszok a tárgyvesztéstől függetlenül az életellenes magatartást képviselik. A defekt-reakciók gyakorisága két és félszer annyi az öngyilkosoknál, mint a nem öngyilkos depressziósoknál, de nem különíti el az öngyilkosokat a nemöngyilkos neurotikusoktól. 7. Elakadások a IV., VI., VII. táblán. Ennek a jelzésnek is az a hátránya van, mint a Defekt-válaszok gyakoriságának; az öngyilkoscsoportot és a poliszimp- tomatikus neurotikusokat együtt különíti el a sine morbo és a depresszív csoporttól. 8. A Neiger (1965) által bevezetett és Szakács (1964/a) által hazai viszonyokra standardizált Regressziós Indexben az öngyilkosok értékelhetően alacsonyabb szinten vannak, mint a nem öngyilkos neurotikusok és a depresszí- vek. E mutató ellen főként az az aggály hozható fel, hogy a szuicid csoportot az öngyilkosság elkövetése után vizsgálták, s így nem kizárható, hogy a regressziós mutató nem a tárgyvesztéstől a szuicidiumig vezető folyamatnak, hanem a szuicidiumtól a vizsgálatig eltelt időszaknak a következménye. 9. A kétféle F+% különbsége. Tudjuk, hogy a két F+% eltolódása az Fj+% javára a fékrendszer fokozottabb erejét, az erőteljesebb indulati elhárítást jelzi. Kun (1970) vizsgálata szerint mindhárom pszichiátriai csoportban az Fj+% magasabb, míg a pszichiátriailag sine morbo kontrollcsoportban az F2+%. A pszichiátriai csoportok közül a poliszimptomatikus neurotikusoknál és a szuicid csoportnál értékelhetően magasabb, a depressziónál a kettő csaknem egyérté- kű. így ebben a mutatóban is (Fi+% > F2+%) a tényleges öngyilkos elkülönül a depresszióstól, jóllehet a teátrális színezetű neurotikustól nem. 10. A formailag rossz FFb válasz (FFb-) elsődlegesen a szuicid csoportra jellemző, és az érzelmi alkalmazkodás inadekvát formáival, irreális emocionális megnyilvánulások jelzésével járul hozzá a szuicidium pszichés képéhez. A Kun-féle vizsgálat tehát a pszichés veszélyállapot négy nagy jegyét egészíti ki. A Defekt-reakciók nagy számával és a szürke táblák elakadásával a konfliktushátteret jelzi, amelyben az öngyilkosok és a neurotikusok bizonyos csoportja egyformán reagál. Az Fi+% hangsúlyával a fokozott elhárítást mutatja meg, amely még mindig közös vonása szuicideknek és neurotikusoknak. Az alacsony Regressziós index azt jelzi, hogy a konfliktussal összefüggő fokozott elhárítást a személy nem viseli el, és alacsonyabb szintre csúszik vissza. Végül a koartált vagy koartatív Élménytípus, az inadekvát FFb válasz sajátla- gos mozzanatként adja hozzá a koartációt és az érzelmi inadekvációt az összképhez.
613
A RORSCHACH-PRÓBA
A Hertz-féle konfigurációs technika Marguerite R. Hertz amerikai kutató 1948 óta több tanulmányban tárgyalta azokat a mutatókat, amelyeknek alapján az öngyilkossági kísérlet predikciója lehetséges. Számos próbálkozás után jutott arra a következtetésre, hogy a szui- cid késztetésre, szándékra, gondolatra utaló közvetlen, hiteles jelzés a Ro-jegy- zőkönyvekben nincsen. De személyiségdinamikai elemzéssel mégis következtethetünk az öngyilkosság lehetőségére. Sok száz öngyilkosságot elkövetett beteg jegyzőkönyvéből fejtette ki azokat a dinamikai egységeket, amelyeknek sűrűsödése valószínűvé teszi az öngyilkosság elkövetését. Tapasztalata szerint, ha a tizennégy értelmezett konfigurációból legalább öt előfordul egy jegyzőkönyvben, akkor ez az öngyilkossági gondolatot, illetve késztetést jelzi. A konfigurációk a későbbi tapasztalatok szerint nem bizonyultak egyenértékűnek. Tíz közülük jellegzetesebb volt, és lényegesen gyakrabban fordult elő öngyilkos esetekben, mint a további négy. A tizennégy konfiguráció ismertetésénél a jellegzetesebbnek talált tízet közöljük elsőnek, és utána a kevésbé jellegzetes négyet. Egy-egy konfiguráció valamilyen patológiás állapot jellegzetes vonásait foglalja össze úgy, ahogy azok a formaelemzés során megnyilvánulhatnak. A tizennégy konfiguráció így pszichopatológiai rendszert rejt magában: kóros tünetegyütteseknek a leírását. Mintha azon az elven alapulna, hogy egynéhány kóros állapotnak megfelelő feszültséget az emberek még elviselhetnek. De a kínzó pszichés tünetek sűrűsödése elviselhetetlen: lesüllyeszti a realitásérzéket és megérleli a szuicidium gondolatát. A másik rejtett magyarázóelv, amit Hertz eljárása magában foglal, arra vonatkozik, hogy bármely tünet intenzitásának a fokozódása más tüneteket is létrehoz. így a tünetegyütteseknek (a konfigurációknak) a nagy száma azt jelzi, hogy valamelyik kóros mechanizmus (pl. a szorongás vagy a szenzitivitás) olyan intenzitási szintet ért el, amelyen már másféle tünetekbe is átmegy. így a Hertz-féle gondolatmenet azt a vitatható feltevést foglalja magában, hogy a tünetek változatossága nem annyira a mögöttük rejlő mechanizmusok változatosságát fejezik ki, mint inkább a kóros állapot fokát, a pszichés veszélyeztetettség szintjét. Magát a gondolatot nehéz lenne elfogadni. A mi pszichopatológiai magyarázatrendszerünk szerint adott tünetegyüttes a konfliktusok meghatározott típusával és sajátos megoldási módjával függ össze. Súlyosbodása a tünetek kiterjedése nélkül is elvezethet a veszélyállapotig. Feltehető, hogy a szuicid veszély Hertz-féle meghatározása az öngyilkos- sági késztetés egyfajta hátterére, a tünetek gazdagságával jellemezhető krónikus neurotikusok öngyilkossági szándékára vonatkozik. Mi Hertz technikáját nem használjuk. Nem azért, mert túlságosan bonyolult, és a konfigurációk mérlegelése sok időt vesz igénybe, hanem azért, mert meghatározásai bizonytalanok, és amint látni is fogjuk, nem nyújtanak elegendő támpontot.
614
Ötödik rész. A szuicidium veszélyövezete
A tizennégy konfiguráció a következő: 1. Neurotikus struktúra. Szín- és Hd hangsúlyú jegyzőkönyv, kevés mozgásválasszal, általános tendencia súlyos elakadásra még akkor is, ha ez nem jelölhető. Feltűnő a diszfóriás jellegek gyakorisága akromatikus foltokra mind a determinánsnak, mind a tartalomnak a szempontjából 2. Depresszív állapot. A beteg kevés választ ad, a reakcióidő meghosszabbodott, a válaszok túlnyomóan formavezérlésűek, a mozgás- és a színválasz ritka, ennek megfelelően az Elménytípus koartált. A jegyzőkönyv tartalmilag egyhangú, szegényessége megfelel a Versagen-tendenciának. Ennek ellenére is előadódnak szubjektív kitérések a képzetáramlásban. 3. Akut konfliktus. Kórosnak minősíthető súlyos jegyek az indulatelhárítás minden szintjéről: egyrészt Szín-sokk, ami messzire visszanyúló elfojtásnak az akut megnyilvánulását jelzi, másrészt B-elfojtás, Szín-tagadás, Szín-leírás, ami az elfojtott anyag visszatérése ellen kifejtett, folyamatban lévő elhárításnak felel meg, Feszítő és Hajlító B-k vegyesen, amelyek jelzik a viselkedés labilitását a nehéz elhárítások következtében. Feltűnő a Medián-preferencia és a vulger válaszok kis száma; ezek a jegyek az erőfeszítést jelzik a konfliktus megoldására. 4. Súlyos szorongás. A jelentésadás folyamatát döntően a foltok árnyékolása szabja meg. Sok Hd válasz, de ugyanakkor Hd-ütközés és sokkok is előfordulnak. Az akromatikus foltok hol gátolják, hol serkentik a jelentésadási folyamatot, de mindenképpen megszabják a magatartást. F(Fb) választ is találunk. Az anatómiai válasz gyakori. 5. Koartált személyiség, az énfunkció beszűkülése. A szegényes jegyzőkönyvben mozgásválasz és színválasz szinte egyáltalán nincs. Az emberválasz ritka, vulger válasz gyakori, originális válasz nincs. A tartalmi körök száma kicsi, a beteg viselkedését kitérő, mentegetőző verbalizálás jellemzi. 6. A kóros feszültség képzeleti és fogalmi áttétele. Válaszok, amelyek szorongásoknak, félelmi állapotoknak, agresszív feszültségeknek, súlyos bűntudati élményeknek elsődleges, szinte nyers kifejezései a képzetáramlásban. Például: „feldarabolt test", „levágott fejek", „valamilyen betegségnek a képe". Idetartoznak még olyan tartalmak is, mint „genny", „piszok". Ezekben az esetekben a beteg fóbiás, szorongásos, kényszeres feszültségeinek a tartalmát fejezi ki képzetszinten. A reakciómód hasonlít ahhoz, amit Feszültségi elaborációnak jelölünk. Lényeges a kettő elkülönítése. Ez a fajta áttétel, amely a Hertz-féle konfigurációt jellemzi, nyers, közel áll a közvetlen konfliktushoz: az agresszió vágyához, vagy az attól való félelemhez; a betegségtől, az elzülléstől, a büntetéstől való pánikos félelemhez. Feszültségi elaborációt viszont olyan válaszoknál jelölünk, amelyben az áttétel a képszerű kimunkálás révén jobban eltávolodott a feszültségtől, amelyet elvezet. Például: V. (6 ) „Lekötözött ember, hiába próbálja mozgatni a lábát, oda van kötözve a sziklához." A frusztrációs feszültség helyzeti áttétele, amelyben a frusztrációt kísérő félelmi és agresszív mozzanatok kiszűrődtek, elhalványultak, feltehetően átmentek a formaadásba. Ebben a konfigurációban gyakran találunk bizarr fordulatokat, extravagáns tar 615
A RORSCHACH-PRÓBA
talmakat, ezek rossz mozgás- és formaválasszal járhatnak együtt, s így a jegyzőkönyvben rossz originális válasz is van. 7. Indulati labilitás. A jegyzőkönyvben viszonylag sok a színválasz, köztük szokatlan színválaszok és jellegzetes akromatikus foltokra adott színválaszok (aFb, nFb) egybekapcsolása kromatikus színválaszokkal. A Másodlagos Formula színoldala hangsúlyozott; robbanásra utaló tartalmak gyakoriak. 8. Visszahúzódási tendencia. A betegnek az a viselkedési stratégiája, hogy fellazítja a kapcsolatait a külvilággal, elfordul; a kórrajzban mint aszociális magatartás szerepelhet. Jelei: megnyúlt reakcióidő, koartatív vagy enyhén ambi- ekvális ÉT, alacsony Színes index, kevés szín, kevés vulgáris válasz, a tartalomban kevés M; fontos eleme ennek a konfigurációnak a Gzw válasz, vagy legalábbis a fehér részleteket is felhasználó válaszok. 9. Rezignációs konfiguráció. A betegnek az a tendenciája, hogy feladja önmagát, belenyugodjon állapotába, a diszfóriás érzelmi színezet összetevője. Leginkább az jellemzi, hogy az FHd-HdF-Hd válaszok hordoznak olyan emocionális tartalmakat (szubjektív asszociációkat, értékelő válaszokat, impresszió- és Undor-reakciókat stb.), amilyeneket inkább a színválaszokba ágyazva szoktunk találni. Kevés színválasz, a tartalmi körök kis száma egészíti ki a képet. Zw rendszerint nincs, a mozgásválaszok inkább a hajlító típusba tartoznak. 10. Nyugtalan magatartás (pszichomotoros nyugtalanság). Sok zw válasz, viszonylag alacsony F+%, alacsony T%, kevés B és formailag szegényes színválaszok (az Fb-hez közelítő FbF-ek), perszeverációs tendencia, kevés vulger válasz. (Ezzel a tíz konfigurációval dolgozott Hertz legutóbbi vizsgálataiban. A további konfigurációk 11-14. csupán első vizsgálataiban szerepeltek. Ezek szerkesztési módjukban is eltérnek az első tíz konfigurációtól. A 1-10. konfiguráció ugyanis inkább pszichopatológiai mechanizmusokra vonatkozott, a 11-14. konfiguráció viszont a neurózistan pszichiátriai nozológiájának a szempontjából készült.) 11. Kényszeres személyiségvonások. Magas F+%, megnyúlt reakcióidő, koartált Élménytípus, koartatív Indulati típus, sztereotip tendencia. 12. Hiszteroid vonások. Alacsony F+%, extravertált hangsúlyú Élménytípus, szubjektív reakciók és kitérések, emocionális tartalmak. Jellegzetes a mozgásválaszokon belül a BF válaszok és a B válaszok arányának hangsúlyozott eltolódása a BF javára. 13. Szenzitív-paranoid konfiguráció. Introvertált tendencia. A mozgásválaszok formailag inadekvátak (B± tendencia), sok zw, Gyanakvó reakciók. Feltűnő az introverzió mellett a konfabulációs tendencia. 14. A szexuális labilitás konfigurációja. Tartalmilag ragadható meg, szexuális vonatkozású racionalizálásokban, ütközéses reakciókban a szexualitásra utaló tábláknál. Hertz két vizsgálatának az eredményét közli. Az 1947-49-es években a 14 konfigurációs technikát alkalmazta. Úgy találta, hogy a vizsgált szuicid cso
616
Ötödik rész. A szuicidium veszélyövezete
portnak 74%-ában, a nem szuicid klinikai csoportnak pedig csupán 5%-ában fordul elő legalább hat konfiguráció a 14 közül. A normál csoportban pedig egyetlen esetben sem kapott hat konfigurációt. A későbbi tíz konfigurációs technikával végzett vizsgálatának eredménye szerint a szuicid csoport 94%- ában, a nem szuicid klinikai csoport 22 %-ában, a normális csoportnak pedig csupán 1%-ában talált öt konfigurációt a tíz közül. További vizsgálatában pedig arra utal, hogy egy öngyilkosság előtt három nappal készült jegyzőkönyvben a tíz konfiguráció közül 8 fordult elő. A meggyőző számok ellenére is sok aggály merült fel Hertz vizsgálataival szemben. M. Schachter (1957,1958) több mint tíz éven át vizsgálta ezt a témakört, és végül is a Hertz-konfigurációk tekintetében negatív végkövetkeztetésre jutott. A Hertz-technika általában a kóros személyiségfejlődésre jellemző. Azért lehet sok esetben jellegzetes mutató az öngyilkosoknál, mert maga az öngyilkosság kóros személyiséghez van kötve. A Hertz-konfigurációk tehát a kóros fejlődést jellemző válságot fejezik ki, ebben pedig minden pszichopatológiai történés, így a szuicidium is gyakori. Ha a konfigurációk a szuicid válságot jelzik, mondja Schachter, akkor sem az öngyilkossági késztetésnek, hanem a zaklatott válságállapotnak a mutatói.
Szuicid predikciós skála SPS (Piotrowski) Újabb munkájában (1970) Piotrowski a klinikai gyakorlat számára fontos predikciós skálát dolgozott ki. A skála ahhoz a kérdéshez nyújt támpontot, hogy a már szuicidiumot elkövetett személytől várhatunk-e újabb és elszántabb öngyilkossági kísérletet A vizsgálat 60 olyan személyre terjedt ki, aki már követett el öngyilkosságot; nagy részüknek több kísérlete volt, legalább egy a Ro-felvétel előtt. A vizsgált csoport 30-36 éves férfiakból és nőkből állt. Diagnózisuk: szkizofrén pszichózis (38), pszichoneurózis (15), pszichotikus depresszió (4), súlyos betegség, illetve csonkulás (3). A vizsgált személyeket két csoportra osztották: > A csoport: túlélők. Legalább két szuicidiumot követtek el, közülük az utolsót már a Ro-felvétel után (25 fő). > B csoport: halálos szuicidium (35 fő); közülük 26 a Ro-felvétel után 2 éven belül, további 9 a Ro-felvétel után 3-10 évvel követte el a halálos kimenetelű öngyilkosságot. Piotrowski feltevése az volt, hogy ha a két csoport között van különbség, úgy az jellegzetes lehet arra az elszántságra, halálkeresésre, az élettel való szembefordulásra, amely a többszörös szuicid próbálkozású személyek között a halálos öngyilkosságot elkülöníti a kísérlettől.
617
A RORSCHACH-PRÓ BA
Piotrowski 14 ilyen jegyet talált. Ezeknek jó része az irodalomban már ismert szuicid jegy. A 14 jegy közül 12 pozitív; ezek a B csoportot (a „halálos" csoportot) jellemezték; 2 jegy negatív, ezek az A csoportra (a „túlélők" csoportjára) bizonyultak jellemzőnek, s ellentmondtak a radikális önpusztító törekvésnek. Pozitív jegyek: 1. Válaszszám kevesebb mint 20. Ebben a mutatóban a válaszszám az utótesztben adott jelentésadásokat is magában foglalja. 2. Legalább 1 Versagen. Kritérium: a táblán nincs tartalmas válasz. Ha a v. sz. az utótesztben ad is tartalmas választ, ez nem változtat a Versagen jelölésén. 3. Versagen, Sokk, Ütközés a IV. táblán. A jelentősen meghosszabbodott reakcióidő is ütközésnek számít. 4. Versagen, Sokk vagy Ütközés férfijegyzőkönyvben a VI. táblán, női jegyzőkönyvben a VII. táblán. A meghosszabbodott reakcióidőt ütközésnek tekintjük. 5. Színválasz eltolódása. A v. sz. adott színválaszt, de a II. és ül. táblán nem. 6. Szín és színárnyékolás mint együttes determináns. Legalább egy olyan válasz, amelyben F(Fb) mellett az Fb vagy FbF vagy FFb jelet is ki kell tenni. Ismert példák: „Rózsaszín bársonyblúz", „fény- és árnyjáték a tó tükrén". 7. M% <10. Az M, (M) és Md válaszok összegét számoljuk. 8. Ennivaló-tartalom, legalább egy. 9. Halálra utaló válasz, ember vagy állat halálára. 10. Kritérium: a „halál" szó alkalmazása, esetleg azt feltétlenül implikáló olyan szavaké mint „felakasztjuk", „beugrik a kemencébe", „belezuhan a szakadékba" stb. 11. Táncmozgás: egész alak, ember, esetleg antropomorf állat (medve vagy majom) könnyed, táncos mozgása. 12. Tréfás, örömteli tevékenységet kifejező mozgásválasz, akár B, akár BF. Például: „Bárányok ugrándoznak", „két kacsa, flörtölnek", „két néger kockázik". 13. Nincs konstruktív G. Ebbe a kategóriába soroljuk azokat a G-vála- szokat, amelyek legalább három, a jelentésadásban egymással kapcsolatban lévő elemet tartalmaznak. Például: III. „Két ember egy dobot ver", VII. c „Elefántok egyensúlyoznak egy pillért". (A mi jelölésünkben ezek DGkomb válaszok.) Negatív jegyek 14. Objekt-kritika formailag adekvát válasznál, legalább két esetben. Például: V. „Lepke, de nem elég pontos. Nincs lepke, amelyiknek ilyen szár
618
Ötödik rész. A szuicidium veszélyövezete
nya lenne, és ilyen csontocska lenne a fején." Ennek a választípusnak a kritériumai: pozitív formai adekváció; találó kritikai megjegyzés. 15. Zw > 2. Minden zw számít: Gzw, Dzw, Ddzw, DzwG, zw.
A skála alkalmazása Az 1-12. jegy mindegyike +1 pont; a 13. és a 14. jegy mindegyike -1 pont. A pozitív és a negatív értéket összevonjuk. A jelzési határ (cut offpoint) +3. Ez az érték vagy ennél kevesebb az A csoportban 88%-ban, a B csoportban 31%-ban fordult elő. A különbség magas fokban szignifikáns. Értelmezése: öngyilkossági kísérletet elkövetett 40 éven aluli személyeknél ha a SP skálán +4 vagy annál több pontot ért el - feltételezhetjük, hogy újabb szuicid kísérlete lesz, s ebben még elszántabban fogja keresni a halált. A skálajegyek értékét Piotrowski elemezte. Ez egybevág a Kun-féle vizsgálatok eredményével, és bevilágít a radikális önpusztító szuicidium motivációjába. A kimutatható összetevők: Intellektuális regresszió. - alacsony válaszszám, Versagen, konstruktív G hiánya. Ambivalencia, vitális szorongás. - IV., VI., VII., Sokk, eltolódott színválasz. Agresszív viszonyulás. Kevés M. Énközpontú emocionalitás. Orális tartalom. Halálgondolat. Haláltartalom. Paradox reakció. - tánc, öröm tartalmú válaszok. A negatív jegyek közül az Objekt-kritika (F+ mellett) a kényszeres beállítódásnak felel meg; ez pedig fékezi, gátolja a szkizoform folyamatot, amely az esetek nagy részében az önpusztításhoz vezetett. A több zw nagyobb aktivitást, az élethez való jobb kapcsolatot jelez; mint energetikai tényező mond ellent a halál keresésének. (Piotrowski nem tér ki arra a tapasztalatra, hogy ez introvertált ÉT mellett nem érvényes. Ilyen esetben valójában a 14. jegy nem vehető tekintetbe.) Három példát elemzünk főként a konfigurációs technika alkalmazására. Ezek szemléltetik a legfőbb aggályunkat, hogy a konfigurációkat még gyakorlott pszichológus is igen nehezen tudja meghatározni, sok lehetőség van a tévedésre. De megmutatják ezek a példák azt is, hogy a motivációs háttér elemzéséhez a konfigurációs technika bizonyos támpontokat nyújthat. Ágota, 16 éves (7. jegyzőkönyv, lásd Második rész, 201. old.) A leány szuicid kísérletet követett le egy barátnőjével együtt. Az indítékháttér tisztázatlan. A leány a vizsgálat időpontjában még hangoztatja szuicid szándékát.
619
A RORSCHACH-PRÓBA
A Hertz-konfigurációk közül maga az Élménytípus (5,5:0,5) és az ennek megfelelő tendencia kizárja az 1., 2., 5., 10., 11., 12. konfigurációkat. A görcsös jelentésadási magatartás (magas F% és 3 Bsec) mellett bizarr, inadekvát fordulatok nincsenek, ez kizárja a 6 . és a 7. konfigurációkat. A nyolc M válasz, és az átlagnál jóval rövidebb reakcióidő (0 ,6 ) kizárja a 8 . konfigurációt, a visszahúzódást. Számba vehető konfiguráció a 3-as: akut konfliktus. Ennek mutatója a II. táblán feltételezhető színelfojtás. Ez abban mutatkozik, hogy szökőkutat mond, amibe valószínűleg a kromatikus és az akromatikus színek is belejátszanak, de ő ezt kizárólag a fehér részletre teszi át, ami egyben a Medián-prefe- renciának is megfelel. A legtisztábban számolható konfiguráció a 9-es, a rezignációs tendencia, kevés zw, kevés Fb, de B válaszok vannak. Éppen így jelölhető a 13-as konfiguráció, főként a hangsúlyos introvertált ÉT miatt. Két konfiguráció még kevésbé egyértelmű. Ezek a konfigurációs számításban fél pontnak tekinthetők: a 4-es, a válaszszámhoz viszonyítva sok Hd miatt (2,5), és a 14-es, a II. és a VI. táblán adott Zavarreakciót követő szexuális áttételek miatt. így ebben a jegyzőkönyvben tíz konfigurációt számítva 2,5, tizennégyet számítva pedig 4 a mutató értéke. Egyik adat sem jelzi a szuicid késztetést, jóllehet az klinikailag fennáll. De ha a teljes értékűnek tekintett három konfigurációt minőségileg elemezzük, értelmezhető támpontokat kapunk a klinikai kérdéshez. Látjuk, hogy a mutatók három kritikus pontot jeleznek a pszichés veszélyhelyzet szempontjából: szenzitív-paranoid kötődést (13), ennek a kötődésnek az akut válságát (3), és az ezzel kapcsolatos rezignációt (9). A konfigurációs technika azt jelzi, hogy ebben a leányban nincs reális veszélynek tekinthető szuicid késztetés, a barátnőjéhez fűzött kapcsolat kötődési válsága sodorta veszélyhelyzetbe, s ebben a másik kezdeményezhette a szuici- diumot. A tervezésben és a döntésben Ágota lehetett a passzív (rezignációs konfiguráció). A szuicid késztetés többi jelzései is egybevágnak a konfigurációs mutatóval. A veszélyállapot négy nagy jegye (Inadekvát kinesztézia, szín-árnyék válasz; IV., mint kritikus tábla, introvertált Élménytípus és zw hangsúlyú Indula- ti típus) közül egy sem mutatkozik a jegyzőkönyvben. Nincs jele annak a sajátos önpusztító, diszfóriás feszültségnek, amely a veszélyállapotot jellemzi. Negatív a jegyzőkönyv a konfliktus-szuicidium 6 jegye alapján. A szuicid predikciós skálán két pontot jelölhetünk (1. és 5. jegyek), ez is negatív. A szuicidium veszélye tehát a három technika közül egyikkel sem mutatható ki, de a Hertz-konfigurációk mégis adnak bizonyos támpontot az értelmezéshez.
620
Ötödik rész. A szuirídium veszélyövezete
1. példa Anna, 44 éves, négy polgárit végzett tisztviselő. Elvált asszony, gyereke nincs. Különböző időszakokban három öngyilkossági kísérletet követett el. Dg.: Szenzitív személyiség, Depresszió (1965.) Organikus pszichoszindróma, feltehetően atrófiás folyamat, a frontális lebeny léziójához kapcsolódó személyiségváltozással (1966.)
T = 16 perc
1. 1 . 2. II. 3.
Nem tudom, mi lehet. Egy kődarab szétesve. Vagy olyan sár (És még?). Másra nem, sárra gondolok.
1965. ápr. V. v.: Fejér Gabriella
G G
FHd± Kő Hd Sár
Valami két torz alak (1, 2). A kezüket összeteszik. Vagy egy gyerek rajza, festése. (U. T. szerint nem a szín miatt.) Ez festve van, ugye? Testet nem látok kibontakozni, csak a fejrészt és a kezeket (2,4,5).
B+
5.
Hát ez nem... nem emberi alakok G ... Ez csak olyan festés. Nem látok emberi alakot. Két kéményseprő.
B+ M nFFb+
IV.
Ennek semmi magyarázatot nem tudok adni. (Valami biztosan eszébe fog jutni.) Szokott lenni olyan bőr kiterítve... Vadállat bőre kiterítve (mutatja a G kiterítésmozdulatot).
4.
(M)
FbF Festm.
Zavar Deformálás Vagy-vagy
Deformálás Érintk. hs. Hiány Tartalmatl. Techn. desk. Színtagadá s
III.
6.
Tagadó r. Bizonytalans .
Ütközés F+ T Asszoc B
V. 7.
Denevér jut eszembe.
G
Ez is valami állat félbevágva. Mert ez a két fél darab
DGkonf F± T
F+ T
VI.
8
.
Csonkítás Unbestimmt
621
A RORSCHACH-PRÓBA
VII. 9. Felhő. 10 Vagy hó, amikor olvad Hófoltok.
G
VIII 11. Itt két állat van, két egér. De hogy mire másznak, valami növényre, én még nem láttam ilyen képeket. IX.
12.
HdF Felhő V2 Gzw HdF Jég b±
DGkomb BF+ FFb±
Vagy-vagy
T Pfl Szubj. r.
Semmi jelentőséget ennek a képnek... Se oldalról... Semmit se látok... (Próbálja még nézegetni). Semmi... így olyan Mikulás. Két Mikulás (1).
Ütközés Versagentendencia D
F+ (M)
X. Nem tudom, hogy hívják azt a... 13. két olyan szöcske vagy mi lehet. D 14 ... Olyan faág, de ennek az egész D többinek semmi jelentősége nincs. 15 Talán levél itt ez a zöld D
Kifejezési
F+ F±
T Pfl
FFb±
Pfl
v?
amn.
IntFb
A Hertz-konfigurációk jelölése: 1. Hd-hangsúly fennáll: 15 válasz közül 4 Hd; Versagen-tendencia a IX-en nyilvánvaló, a IV-en is megtalálható. 2. Kevés válasz: szegényes tartalmak; formátlanság a tartalomadásban: kő, sár, felhő. 3. Színelhárítás: a Il-n nyilvánvaló (Színtagadás), és a LX-en tendencia. 4. Erős ütközés a IV-en és sok Hd válasz. 5. A kitérő viselkedés nyilvánvaló: Versagentendencia, tóbb Vagy-vagy reakció, Tagadás 6. Extravagáns tartalmak, bizarr fordulatok nem mutatkoznak. A konfiguráció értékelése negatív. 7. Inadekvát emocionális megnyilvánulások nem mutatkoznak. Negatív. 8. A megnyúlt reakcióidő (1,6) és a Gzw (VII.) elégséges kritérium. 9. Bár tartalmilag a jegyzőkönyv szegényes, de színválasz és zw válasz is van, így a konfiguráció nem számolható. 10. Az F%, a Dd válaszok hiánya, a színválaszok miatt nem számítható. 11. A megnyúlt reakcióidő és a magas F% mellette, a Hd-k száma ellene szól. Ezért 0,5 pontos konfigurációnak tekinthető. 622
Ötödik rész. A szuicidium veszélyövezete
12. Sok az emocionális válasz: Sár, hó, „félbevágás"; szín hangsúlyú válaszok vannak. De a B válaszok ennek a tendenciának ellentmondanak, így a konfiguráció csak 0,5 ponttal számítható. 13. A válaszszámhoz viszonyítva elég sok a B. Gzw és Konfabuláció van. 14. Feltűnő szexuális tartalmú zökkenők nem észlelhetők. Negatív. Tíz konfigurációt számolva 5 pont (1., 2., 3., 4., 5., 8.). Tizennégy konfigurációt számolva 7 pont (az 5 ponthoz hozzáadva a 13. egész, valamint a 11 . és a 12 . fél-fél pontját). A pszichikus veszélyhelyzet négy nagy jegye közül csak egyet találunk meg (IV. ütközés); a tárgyvesztéses konfliktus jelzései közül pedig a Defekt válaszok nagy számát (4). A konfigurációs technika tehát a később nyilvánvalóvá lett organikus háttéren is magas mutatóval jelezte a szuicid veszély lehetőségét, azt a zaklatott lelkiállapotot, ami az organikus pszichoszindrómák kezdeti szakaszában jellemző. A konfliktushátterű szuicid késztetés mutatóit nem jelezte, s ez érthető is, minthogy a beteg szuicidiumai nem körülírható konfliktusnak, hanem a zaklatott életvezetés apró-cseprő zökkenőinek feleltek meg. A Szuicid Predikciós Skálán három kritériumban pozitív; válaszszám (15); IV. Ütközés; VII. Ütközés értékű alacsony szintű megoldások. A pontszám nem jelez veszélyt. Nem valószínű, hogy a v. sz. halálhoz vezető öngyilkosságot kövessen el. Még inkább ellenőrizhettük a szuicid késztetés Rorschach-jelzéseit egy olyan vizsgálat esetében, amikor az eredmények félreérthetetlenül igazolták a tanotofiliás színezetet a motivációs háttérben.
2. példa Gábor, 28 éves, egyetemi végzettségű ügyintéző, szervezési munkakörben. Eredetileg művészi pályára készült, művészeti főiskolát is végzett. Dg.: a felvétel időszakában paranoid szkizoform reakció. Rövid pszichiátriai kezelésben részesült. Hat hónappal később szuicidiumot követett el altatószerekkel és gázzal. T = 30 perc I. Hm. Nem fog ám ez menni. 1. Szóval először denevér 2. Azután csápos bogár, de nem szarvasbogár, mert kicsi a szarva. Azután rögtön beugrott
V. v.: dr Bagdy Emőke Zavar
G F+ T Vj
DGkonf F- T V3 Kicsinyítés
D B+ M V3
623
A RORSCHACH-PRÓBA
3. 4.
6. 7.
II. 8.
9.
Egy ruhás nő (1) széles csípőkkel, és ugyanitt a keskenyebb is egy D nő. Ha akarom, a nő így csinál (felemeli a két karját és mutatja a mozdulatot) De valami szárnyas oroszlán is D van kétoldalt. Do Viszont így is van egy párhuza- D mos állatpár (2). Itt a feje, háta, fara És valami bölényszerűség, de feje nincs.
FHd+
Ruha M Fok. jel tud. Visszatérés
F± F+ F+
T Td T V3
Részletezés Unbestimmt Hiány
Igen, hát szóval a piros...
Piros ütk.
Es ezen a nyomon pedig az alsó D FFb+ Szex V3 fertályra csak Szex-válaszokat tudok mondani. Nem tudom, ragaszkodik-e latin kifejezésekhez, vagy mellőzhetjük (3). Viszont... viszont... szóval ez egy furcsa képlet. Macska (2), piros szemű macs- D FFb+ T kafej, de a feje lenn van. Macska zw Szem masnival a nyakában. Nem tuRuha dóm összerakni. Az egészről? Hm, nincs róla mondanivalóm
III.
10. .
11
12. 13.
14.
IV. 15.
624
Nehezen meghatározható nemű G B + figurák, mert keblük, térdüket verdeső farkuk van, és mondjuk uszkárprofiljuk. És valami izé, tengeri rákot D emelnek ki és próbálják szétfeszíteni. Értelmetlen ez a piros folt. Nem látom egész egyszerűen értelmezhetőnek. Nem tartozik a dolog lényegéhez, mint előbb. Viszont ha külön megnézem, D ez valami lábas hernyónak a vege Egyébként egy cerkófmajom D vagy egy tengeri csikó. D Valami gusztusos, jópofa, mozgékony állat. De így minden ellenkező D híreszteléssel szemben még csak gastrointestinalis tagozódásra sem emlékeztet, mert így döglött, míg így csupa élet.
Juxtapozíció
M Td Szex
F+
Td F± F+ T F+ T
Grotesz k Inverzi ó Befesté s Szubj. krit. Vj Szex labilitás Juxtapozíció Kettős lény Kombináci ó Feszítő B Intenció Piros ütk.
Felt. verb. Értékelő r. Vagy-vagy Tagadó
F±
Hű! Szóval nem. Ez a bizonyos D F+ Filo-plakát, két nagy csizma. A plakát tagadás, és direkt képzőművészeti vicc.
Deform. Bizarr verb. Ruha V3 Nagyítás Illusztráció
Ötödik rész. A szuicidium veszélyövezete
16.
V. 17.
Az alak. Az ábrázolás perspektivikus képzőművészeti G rövidülésben és medve csizmábán, és nem tudom, van a medvének farka? Mert ez nagy ahhoz, és vitathatatlanul leterített és eléggé félelmetes állat így fektében, és elpusztultéban is.. Hogy a medvének ekkora farka volna? Az meglepő.
FHd+ T Vj Ruha
Perspektíva
Nagyít ás Obj. krit. Élettele nítés Szex ütk.
Hát! Ez denevér.
G
F+ T Vj
VI.
18. 19.
VII. 20. 21.
VIII. 22. 23.
24.
Tengelyes, és a tengely a szemem láttára hasad ketté, most itt rögtön, mint egy zsanír. Aztán, hogy macskabajsza van, Do F+ Td V3 ezek már lényegtelenek a számomra. De nekem ez forog. És egyetlen G táblán sincs ilyen hosszú tengely és ilyen szimmetria. Ha kinyitnánk, legalábbis. Az alsó traktusát tekintve. Mert egy ekkora tengelyen mért csak egy ekkora valami van?... értelmetlen.
Képleírás Transzformizmus Szubj. reakció Absztr. B Bizarr verb. Szimmetr ia Nagyítás Kicsinyít és Kitérő verb
Hát ez két lófarkas és aranyo- D B+ M san szembepovedáló emberke, kislányok. És olyan, mint egy commedia D FHd+ T dell'arte Két medvemaszk (2). ÁlarcII Nyelvelnek, povedálnak, de barátságosan, semmi rosszindulat nincs bennük, és ez így van. És ez az egész, mivel olyan labilis, így van kiegyensúlyozva, hogy egy stabil alapja van, ez a két ingatag fej ki van egyensúlyozva, de jó] ki van. Az ilyen ügyeket nagyon szeretem. Ha szabad asszociációkat hozzáfűznöm.
Kicsinyítés Akusztikus assz.
És ilyen kis páncélos gyík D kétoldalt. Ha nem értelmezi senki másképp, D támaszkodik a farkuk. Szavakban jött ki így, no! Mért mentegetőzzem? És ez a zöld nagyon finom D rajzolat (6). zw
BF+ T Vj mászik fel
Kicsinyítés
FFb+ T lepkére
Statikai r. Aránytalansá g Érintk. hs. Bizarr verb. Int. Fb Unbestimmt
F± T ügylet, és ez a
Inadekvát kin. Orális Akusztikus assz. Intenció Statikai r. Szubj. r. Kitérő verb.
625
A RORSCHACH-PRÓBA
25.
26.
27.
28.
IX. 29.
626
strukturál tabb, nem olyan finom, ugyanis akkor olyan rovarszerű. Ami itt forma, ha a színt nézem formának finom, cizellált. Ha a szín, az árnyékhatás és a forma marad formának, akkor gusztustalan rovar, lótetű. Volt egy kellemetlen lótetűélményem gyerekkoromban. És fenn pedig vidám krokodilusok nyújtogatják a nyelvüket.
Bizarr verb Értékelő r
D
F(Fb)± T FFb±
D
BF+ T
És a lepke, ami az előbb egy lepke volt, az egy tömb, amin az DGkomb F(Fb)± Archit állatok a farkukat támasztják, az Kő egy tömb, alap, és így az egész olyan, mint egy boltozat, ha nincs földbe ágyazott alapja, az egész boltozatot megette a fene, de például, ahogy az Erzsébet híd masszív kőtömbökbe ágyazott, és így stabilitással rendelkező valami az alapok miatt. Ha így nézem, a boltozat szilárd G b± Archit alapjának nem fontos lennie, így BF± T egy lógó boltozat, vagy ahogyan a méhek a kaptárban, azok lógnak így fürtszerűen, legalábbis a tábla ugyanazon a rendszereződési vagy szerveződési elven épül. Hát ezek megint tengeri állatok. G Vagy már mondtam? Nem? Egyszer volt már tengeri csikó. Szóval egymásba folyik. Ha ez a feje (1), akkor ez kicsi testnek, és itt az állat feneke (26), amely egyben egy következő állat feje, így itt. S egy másik állat (2+3). És itt van egy másik szimmetria- tengely, de nem olyan hangsúlyos, mert a másikon (VI.) az alsó tömbszerű rész nagyon kiegyensúlyozatlan, mozgó dolog. Figyelmeztetem, hogyha egy gondolat, amire feltetted az életed, kiderül, hogy nem igaz, abba bele kell halni. Például ha egy magas fokú észjáték értelmét veszti, abba fiatalon is csak bele lehet halni. Csak utalnék rá, hogy amikor a zenetörténetben például Verdi jelentkezik a piacon, Rossini elmegy ételrecepteket gyártani, szakácsnak, míg más valaki, nem jut eszembe a neve, zenéjének kudarcába belehal.
F±
T Víz
Undor r. Szubj. r. Intenció Inadekvát kin. Orális
Statikai r. Kitérő verb.
Felt. verb. Absztrakt
Szubj. reakció Felt. verb. Részletezés Obj. krit. Anális sűrítés Szimmetria Kitérő verb
Bizarr verb.
Ötödik rész. A szuicidium veszélyövezete
X. 30.
31.
32. 33.
Hát ez izé! Hát vicclap figura, Mars-lakók vagy tengeri bolhák. Szóval ezen nyüzsögnek a vicclapfigurák, akik lesétáltak a vicclapról és itt nyüzsögnek, marháskodnak, de azért szeretem őket. Ez embrió, ezek itt hajcihőznek (3), beszélgetnek itt, és utánozzák egymást. Ez rák (6), egy aszimmetrikusan fejlődött rák, nem is, egy ilyen egycsápú. így teljes egészében egy tengeri csikó (10), de hogy miért lila az orra és rózsaszín a teste, azt nem tudom. De ez nem baj. Baj az, hogy megdöglik a nénikémnek a kiskutyája. Tudom, hogy ez a világnézetemet támasztja alá, de erre nem jöttem rá eddig a percig, csak most jutott eszembe, hogy ez az a tábla.
Gkomb F+ (M) BF+ T
Távolítás Vagy-vagy Élettelenítés Intenció Szubj. r.
D
B+ (M)
Inadekvát kin. Akusztikus assz. Intenció
D
F+ T Vi Deform.
D F± T
Obj. krit.
Kilépés Kitérő verb Bizarr verb.
A rendkívül gazdag jegyzőkönyvből a konfigurációs tendencia általában nem mutatja a szuicid késztetést. A magas F+%, az introvertált Elménytípus, a gazdag Felfogótípus a konfigurációk nagy részét eleve kizárja. Teljes étékűnek mindössze három konfigurációt fogadhatunk el: 6. Extravagáns tartalmak, és a kimutatható Őrig tendencia.
13. Paranoid tendencia, az introvertált Elménytípus, az originalitás tendenciája; és a Konfabulációra emlékeztető sűrítések, Juxtapozíciók miatt. 14. Szexuális labilitás. Ez közvetlenül kimutatható (III. tábla). Alátámasztja a Szex-ütközés (IV. tábla).
Két további konfiguráció fél pontnak tekinthető: 3. Akut konfliktus a színelhárítás és a viszonylag kevés Vulg-válasz miatt, amelyet azonban elhalványít az, hogy B elfojtások nincsenek. 6. Extravagáns asszociációk, ezt azonban ellensúlyozza az, hogy a B-vála- szok mind jó formával járnak együtt. A Hertz-féle szuicídium-mutató tíz konfigurációval számolva 2 pont, tizennégy konfigurációval számolva 4 pont. Egyik esetben sem jelez szuicid kész-tetést. Pozitív jelzést ad az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet szuicidium konstellációja. 627
A RORSCHACH-PRÓBA
Megtaláljuk a jegyzőkönyvben a szuicid késztetés nagy jegyeit, amelyek a pszichotikus irrealitást érintő tanatofiliás feszültségnek felelnek meg. Inadekvát kinesztézia három esetben a VII., a VIII. és a X. táblán. A szín és az árnyékolás mint együttes jelentésmeghatározó a VIII. táblán. AIV. mint kritikus tábla: Szex-ütközés és dereizálás. Introvertált Élménytípus (4:2) és zw hangsúlyú Indulati típus (2:1,5). Ehhez járulnak a halállal összefüggő tartalmi utalások a III. és a IX. táblán. A SPS + 4 ponttal jelzi, hogy a személy önmegsemmisítő szuicidiumra készül. A négy jegy: > IV. Ütközés; > F(Fb) és FFb együtt (25. válasz); > Halál-utalások (14. és 33. válaszok); > paradox, tréfás, örömteli mozgásválaszok (13., 26., 31. válaszok). Három mutatórendszer közül kettő jelzi a tanatofiliás késztetést, a halálos szuicidium veszélyét.
3. példa Margit, jegyzőkönyvét a hipomániás konstelláció példájaként ismertettük (lásd 585. old). Ez al7 éves leány már követett el szuicidiumot. Az SPS-skálán +3 ponttal alatta marad az értékelhető határnak. A pozitív jegyek: IV-re Undor-reakció, ami Sokk-nak tekinthető; VlII.-on „Perzselő napsugár és zöld pázsit": F(Fb) és FbF nem teljes értékű együttes előfordulása fél értékpont; I-en evés, nem teljes értékű reakció, mert a táplálék nincs megnevezve: fél érték; Vl-on halál; VII. „Tátott szájjal nevetnek". Egy negatív jegy: zw = 3. így összesen +4 - 1 = +3 pont. Az OIE-konstelláció szerinti jelzőértékek: > Inadekvát B: „Két nevető nyuszi" VH-en. > Szín és árnyékolás együtt a VlII-on fél értékként. > Fj+% = 84; F2+% = 78. Értékelhető különbség. > FFb = 3, fél értékpont. A 10 jegy közül összesen 4 pozitív, pontértékük 3. A szuicid késztetés tehát adva van mint a cirkularitás egyik tünete (Inadek- vát B), de az önpusztító sodrásra nincs jelzés; így a cikloid nyugtalanság feltehetően inkább teátrális, mint tanatofiliás feszültségnek felel meg.
628
Ötödik rész. Az értelmi fogyatékosság
Az öngyilkossági szándék predikciója a Ro-jegyzőkönyv alapján többféle technikával képzelhető el. A technikák nem egymást helyettesítik, inkább egymást kiegészítik. Az OIE szuicid konstellációjában a hagyományos szuicid nagyjegyeknek a négyes csoportja (Inadekvát kinesztézia, szín-árnyék válasz, IV. mint kritikus tábla, introvertált ÉT és zw hangsúlyú IT) a pszichózisra hajló, cirkuláris vagy szkizoform irrealitást jelzi. A Kun-féle vizsgálat hat jegye (koar- tatív Élménytípus, Defektreakciók, IV., VI., VII. táblán elakadások, alacsonyabb értékű Regressziós index, Fj+% > F2+%, FFb-k) a konfliktushátterű, neurotikus szintű szuicid késztetésnek felel meg. Az acting out tünet triásza (extravertált ÉT, zw hangsúlyú IT, Kontúr-reakció) az inadekvát indulatelvezetésnek megfelelő szuicid kísérletre utal. A Piotrowski-féle SPS támpontot nyújthat ahhoz a klinikai gyakorlatban sűrűn felmerülő kérdéshez, hogy többszörös szuicidium után várható-e az adott esetben elszántabb, radikálisabb, önpusztító próbálkozás. A Hertz-féle konfigurációs technika a zaklatott pszichés állapotban felmerülő szuicid szándék motivációs hátteréhez ad megközelítő támpontokat. Példáinkban, Ágota esetében, az aktuális kötődés válságára, és az ezzel kapcsolatos rezignációra utalt; Anna esetében sokrétű, szerteágazó, inkább szorongá- sos-diszfóriás, szenzitív struktúrát jelzett; Gábor esetében a jelzések az extravagáns, szenzitív mozzanatokat és a szexuális frusztrációt emelték ki. A Ro-próbával végzett kiterjedt szuicid vizsgálatok tehát mindmáig nem vezettek a szuicidium minden változatára érvényes támpontrendszerhez. Ezért kívánatos a szuicidiummal összefüggő klinikai kérdés esetén többféle számítási technikát igénybe venni.
Az értelmi fogyatékosság A debilisek élményfeldolgozása és elhárító rendszere Az értelmi fogyatékosság pontosan körülhatárolható pszichopatológiai tünetegyüttes; meghatározásához személyiségvizsgálati támpontok nem szükségesek. Azt, hogy valaki értelmi fogyatékos-e, és milyen fokon az, általában teljesítmények alapján határozzuk meg, intelligenciavizsgálattal. Az alapmutató az értelmi szint (az intelligenciahányados övezete), és az értelmi struktúrának olyan mutatói, mint a performációs teljesítmények alacsony szintje a verbálisokhoz viszonyítva; a gondolkodás rigiditása, az emlékezeti felidézés irreverzíbilis károsodása.
629
A RORSCHACH-PRÓBA
A személyiségvizsgálatok is jelezhetik a teljesítményben megmutatkozó értelmi szintet, a fogyatékosságra jellemző intelligenciastruktúrából pedig különösképpen a mentális rigiditást. Ezért azonban az értelmi fogyatékosság tiszta eseteiben a Rorschach-vizsgálat nem indokolt. Van viszont egy olyan határövezete a debilitásnak, amelyben a Ro-próba lényeges támpontokat nyújthat mind a fogyatékosság meghatározásához, mind a rehabilitációs prognózishoz és az indikálható pedagógiai és pszichológiai fejlesztési módszerekhez. Ez a határövezet a 70 és 80 közötti IQ-övezet (MAWI szerint), amelybe egyaránt belekerülhetnek debilisek és még alacsony teljesítményt nyújtó normál személyek. Az ebbe az övezetbe eső személyek élményfeldolgozási módjában, alkalmazkodásában, életvezetésében döntő szerepet játszanak a teljesítményt befolyásoló személyiségvonások. Az ebbe az övezetbe tartozó személyeknél bizonyos vonások akcentuálhatják a fogyatékosságot, tehát még a lehetséges intelligenciaszinthez viszonyítva is alacsonyabb teljesítmény szinten rögzítik a személyt azzal, hogy az élményfeldolgozás módját ehhez a teljesítményhez igazítják, és az alacsonyabb szintet még inkább irreverzibilissé teszik. Ugyanebben az övezetben lehetséges ennek a fordítottja is az, hogy bizonyos személyiségvonások kompenzálják a fogyatékosságot. A fogyatékosság akcentuálása úgy játszódik le, hogy a lehetséges feszültségelhárító mechanizmusok közül a színvonalcsökkentő szabályozórendszer erősödik meg. Az értelmi fogyatékossággal együtt járó zárlatos magatartás, gátlás, stupor válik mindennapos viselkedési móddá a feszültséget kiváltó helyzetekben. A mintakövetés készsége csökken, a viselkedés sztereotípiája megerősödik. A fogyatékosság kompenzálása is az elhárító mechanizmusok fonalán képzelhető el. A széles értelemben vett frusztrációs helyzetekben keletkező feszültségeket a személy azonosításos típusú elhárító mechanizmusokkal vezeti el. S itt most soroljuk az azonosítás körébe a helyzetmegoldó utánzásnak minden változatát. Az a fogyatékos, aki az utánzás készségével úgy rendelkezik, hogy feszült helyzetben alkalmazni képes, annak sok esélye van arra, hogy a teljesítményében az intelligenciahányadosával lehetséges legmagasabb szintet éri el. A határövezetben előadódható akcentuálódásnak vagy kompenzációnak a meghatározásához a Ro-próba a teljesítmény struktúrájának körülírásával járul hozzá. Ez azt jelenti, hogy ebben az övezetben találunk olyan személyeket, akik teljesítmény szerint normális, de alacsony értékű intelligenciaövezetbe tartoznak (7580-as, esetleg néhány ponttal még azon is túlmenő IQ-val), de mentális arculatuk, a személyiségnek a gondolkodási teljesítményben megmutatkozó struktúrája a debiliseknek felel meg. Ez jelzi az akcentuálódás folyamatát. Mások viszont a 60 körüli intelligenciaövezetbe esnek az intelligenciavizsgálatban, s ugyanakkor a Ro-próbában kimutatható intellektuális habitusuk az alacsony, de normális színvonalnak felel meg. Ebben az ellentmondásban mu
630
Ötödik rész. Az értelmi fogyatékosság
tatkozik meg az alacsony teljesítményekhez vezető hiányosságoknak, gátlásoknak, zárlatoknak, egy szóval a fogyatékosságnak a kompenzálása. Az akcentuálódás-kompenzáció jelenségkörének magyarázatában kiemelték (Jankovichné, 1966) az ún. „vivőfunkciónak" a szerepét. A gyógypedagógiai kiindulású elemzések rámutattak arra, hogy különösképpen a határövezetben nem intellektuális funkciók olyan fokban segíthetik elő a beilleszkedést, hogy gyakorlatilag a fogyatékos normál életvezetésre is képes. A beilleszkedésnek ezek a „vivőfunkciói" elsősorban a szabálykövetésnek, a mintakövetésnek, a helyzeti alkalmazkodásnak a készségei, amelyek azonosításos magatartást, tehát utánzásos készséget feltételeznek. A Ro-próba első funkciója a debilisek vizsgálatában tehát az, hogy meghatározza a teljesítménybe belejátszó, nem intellektuálisfunkciónak a szerepét a tiszta intellektuális funkcióhoz viszonyítva. A Ro-próba ehhez bizonyos támpontokat nyújthat, s ezek a támpontok, amint látni fogjuk, a debilitásra jellemző élmény feldolgozási módnak és elhárító rendszernek, egyszóval a debilitás mentális arculatának a meghatározása. Ugyancsak a fogyatékosság akcentuálásának vagy kompenzációjának körébe tartozik a pszeudodebilitás kérdése. Ezeket a nehéz gyerek-pszichopato- lógiai eseteket a nem irreverzíbilis értelmi fogyatékosság jellemzi. A hagyományos pszichiátriai meghatározásban a pszeudodebilitást a konverziós tünetképződésbe sorolták, „hiszteroid pszichodebilitás" néven, azzal a feltevéssel, hogyha a konfliktus jelképes testi megjelenítése hisztériás bénulás, vakság stb. formájában lehetséges, akkor éppen így lehetséges az értelmi működés pszicho- gén beszűkítése is. S ha a hisztériás vakság esetében a beteg annak a tudattalan impulzusnak engedelmeskedik, hogy „ne kelljen látnia valamit", éppen így engedelmeskedik annak a tudattalan impulzusnak is, hogy „hogy ne kelljen megértenie valamit". Ennek a tudattalan ökonómiának felelne meg a pszeudodebilitás. A pszeudodebilitás következményeiben végzetesebb, mint sok más konverziós tünet. A pszichogén vakság például nem okoz irreverzíbilis következményeket a szem akkomodációs működésében, de a pszichogén értelmi zárlat megfosztja a gyereket éppen az adott funkció gyakorlásának és fejlesztésének kitüntetett szakaszában a fejlesztés lehetőségétől, és így részlegesen jóvátehetetlen következményekkel jár. Az azóta lefolytatott vizsgálatok a feltevést lényegében nem változtatták meg. Igaz, a pszeudodebilitás eseteiben a minimális agykárosodás feltehetően gyakoribb, mint az alacsony, de debilisnek még nem tekinthető normál intelligenciaövezetben. De a pszeudodebilitás az újabban kiterjedt vizsgálatok szerint is döntően pszichogén történés, elsődlegesen a környezettel összefüggő károsodás. Különösképpen valószínűsítik ezt a hospitalizációval kapcsolatos vizsgálatok. Szeretetlen környezetben, az individuáció folyamatát megnehezítő környezetben könnyen alakulnak ki olyan feszültségelhárítási módok, amelyek rontják az értelmi teljesítményt, és azt eredményezik, hogy a személy mélyen a készségei alatt teljesít. Az így kialakult pszeudodebilitás és a valóságos debilitás elkülönítéséhez a Ro-próba értékes támpontokat nyújt.
631
A RORSCHACH-PRÓBA
A pszeudodebilitás tehát valójában normális gyermeknek olyan neurotikus tünetképződése, amelyben maga az értelmi fogyatékosság neurotikus tünetegyüttes. Van azonban a debilisek esetében olyan tünetképződés is, amelyben fordított a helyzet: nem a debilitás jelenik meg mint neurotikus tünet, hanem neurotikus tünetek mutatkoznak a debilitásnak mint hátrányos helyzetnek a következményeként. Létezik tehát egy neurotikus szuperpozíció a debilitás bázisán. Távolról sem minden debilis esetében fordul ez elő. Ennek ugyanis feltétele az inferioris helyzet megélése (Halpem, 1953; Perron, 1960). Az imbecilli- tás határán járó súlyos debilitás esetében mintha nem alakulna ki az átélésnek az a szubjektív struktúrája, az énnek az a foka, amelyben a szükséglett frusztrációk, a helyzetmegoldási kudarcok és a helyzeti függőség együttesen nemcsak mint biológiai hiányok, hanem mint sérelmek is okozhatják a feszültséget. Ezen a szinten mintha nem lenne meg a „saját helyzet megélésének" a színképében az énes mozzanat. így nincs meg az inferioritásnak az élménye. Van azonban a debilitásnak egy olyan, viszonylag enyhe foka (70 körüli IQszintje), amelyben az én mint az átélés alanya kiemelkedik a helyzetből, hogy a hiányoknak az énes sérelmét is elszenvedje, és az élményfeldolgozás elérje azt a szintet, amelyen az átélés színképében a többiekkel való összehasonlítás tapasztalatainak a sűrűsödése mint alárendeltség megmutatkozhat. Ennek az élménynek a kínos feszültségét kell újra és újra elhárítani a debilitás hátterén létrejött neurotikus szuperpozíciókkal. A debilitás kérdéskörében tehát a Ro-próba három vonatkozásban nyújthat támpontot: > Feltárhatja a neurotikus nem intellektuális funkcióknak az akcentuáló vagy kompenzáló szerepét a fogyatékosságban. > Támpontot nyújthat a neurotikus hátterű pszeudodebilitás felismerésére. > Elősegítheti a valóságos debilitás hátterén kialakuló neurotikus szuper- ponált tüneteknek és ezek súlyosbító visszahatásának felismerését. Mindhárom kérdésben az élményfeldolgozásból és az elhárító mechanizmusból szövődő mentális arculat az, amely elkülöníti a debilist a pszeudode- bilistől, a kompenzációként normálisan teljesítő debilist a teljesítményromlás következtében rosszul teljesítő, alacsony szintű normálistól.
Színvonal]' elzés Valamennyi vizsgálat valószínűsíti azt, hogy a debilisek általában 65-70 alatti F%-ot mutatnak. Ehhez járul mint színvonaljelzés a B válaszok korlátozott száma. Debiliseknél általában legfeljebb egy B+ választ találunk, esetleg kettőt, de csak a II. és a III. táblán. Egyetlen jó B válasz a II. és III. táblán kívül már a debilitás ellen szól (Bohm, 1957.). Éppen így ellene szól egyetlen Orig+ válasz is. Őrig- válaszok viszont a debilitás jellegzetes kritikátlanságának felelnek meg.
632
Ötödik rész. Az értelmi fogyatékosság
A debilitás színvonalának megfelelő elhárító mechanizmusokat két sajátos, különleges reakció jellemzi: a Válaszrontás és a Kitérő verbalizáció. A vizsgált gyerekanyagban (Debreczeni, Frank, Horváth, 1965.) Válaszrontás az enyhe debilisek 24%-ában, a súlyos debilisek 14%-ában fordult elő, a normális csoportban viszont egyetlen esetben sem. A Kitérő verbalizáció a három csoportban 2,5% (normális), 10% (enyhe debilis), 14% (súlyos debilis) arányban fordult elő. Ez a két mechanizmus jelzi a debilisek esetében általában a mentális regressziót mint elhárítást: a gondolkodás közben mutatkozó leromlást, illetve a figyelmi, ráirányulási, orientációs feszültségnek a felbomlását. A jegyzőkönyv egészén végighúzódó jelentésadási stílus a debilitás mentális arculatát jellemzi. A válaszok túlnyomóan egyszavasak, ezeket a teljes bizonyosság hangsúlya kiséri. Pl: „Nyúl... Kő... Fa..." mondja egy debilis gyerek a II. táblán rámutatva az (1 ), majd a bal oldali (2 ), végül a jobb oldali (2 ) részletre, a ráismerés természetes, árnyalatnyi habozást sem tartalmazó hangsúlyával. A bizonyosságnak ez a hangsúlya az egész jegyzőkönyvnek jelentéstudati hátteret ad. A teljes bizonyosságú egyszavas válaszokat Ames (1952) is regisztrálta azoknál a legkisebbeknél, akiknél Rorschach-vizsgálat egyáltalán végezhető (két és félnégy éves korban). Sőt úgy találta, hogy 5 éves kor után ez a válaszadási mód fejlődési rendellenességet mutató patológiás jegy. Gyakori a halmozott Do, illetve ennek tendenciája. Vagy valóságos Do-sorozatban, vagy olyan megfogalmazásban, mintha a részletek egy ki nem mondott egész válasznak (mégpedig G F- -nak) a részei lennének. „Ez a gerince", „Ez meg a csontja", „Ez meg a feje", mondja olyan részekre, amelyeket mások is mondhatnak esetleg gerincnek, csontnak, fejnek. A debilis megfogalmazása szerint mintha ez a gerinc, ez a csont és ez a fej egy élőlénynek a három része lenne. Az nem derül ki, hogy lát-e egy ilyen élőlényt. A megfogalmazás megfelel a debilis sajátos, juxtaponált, rigid képzeteinek. A képzetáramlásban ugyan a tartalmak mozaikszerűen különválnak, de rigiditásuk révén nem különülnek el teljesen a megszokott szemléleti egységtől. Amikor fejet lát, az „valaminek a feje", jóllehet a szemléletben nincs adva olyan egység, aminek ez a részlete lenne Az egész és a részlet viszonyának a sajátos zavaráról van szó. Ezt az jellemzi, hogy a részletek nem állnak ugyan össze egésszé, de önmagukban nem érvényesek, s így, amikor önálló részletként kellene megnevezni őket, például a VII. táblán gerinc (4), fej (2), nyak (7) akkor is úgy fogalmaz, mintha egy egésznek a részletei lennének, pedig nyilvánvaló, hogy olyan egész nincs, amelybe a három jelzett részlet így beleillene. Arról a jelenségről van szó, hogy minden részlet az absztrakt leválasztás lehetősége nélkül egy egésznek a részlete. S mivel a jelentésadás a részletek szerint történik (gerinc, fej, nyak), a részletek pontos meglátása nem elősegíti, hanem megzavarja a tájékozódást, mert nem létező egészeket implikál.
633
A RORSCHACH-PRÓBA
Ez a jelentésadás tartalmilag igen sok részletelemet foglal magába. Az Md és Td válaszok általában gyakoribbak. Az M:Md és a T:Td mutató legtöbbször Md, illetve Td hangsúlyú. Halmozott és rejtett Do-k, ki nem mondott C-k, ráismerő bizonyosságú egyszavas, Md és Td túlsúlyú. Jelentéstudat (Bedeutung) hátterű válaszok felelnek meg annak a módnak, ahogyan a debilis a valóságot átéli. A támpontrendszernek a mozaikszerűsége, amelyet a halmozott Do is kifejez, együtt jár azzal, hogy a képzetáramlásban a benyomások érzékletesek maradnak. A képzetáramlásnak ez a szenzorialitása azt jelzi, hogy a benyomások kevésbé absztrahálódtak, a jelentés nem szabadult meg eléggé az elsődleges benyomásoktól. Konvencionálisán a formához kötött jelentések még fokozottan kötve maradnak a színekhez is, sőt olyan érzékletes benyomások, mint amilyen a szín vagy közvetlenül tapintható minőség (hegyes, szúrós, hosszú) önálló jelentésként fordulnak elő a képzetáramlásban. Ennek megfelelően viszonylag gyakoriak a tiszta színválaszok (Fb, aFb, nFb), valamint az érzékletes benyomás önállóságát kifejező infantilis alakválaszok (pl. pöttyök). A képzetáramlás szenzorialitásában a debilisek jegyzőkönyve megegyezik az epilepsziás jegyzőkönyvvel. S éppen így jellegzetes a debilisekre az epilepsziások másik jegye, a tapadás. De míg az epilepsziásoknál a tapadás a tudatműködés konvulzív hátterű labilitását ellensúlyozza, addig itt feltehetően a rugalmasság hiányának, a rigiditásnak a következménye. A tapadás megnyilvánul mindenekelőtt a Perszeverációnak, a Visszatérésnek, az Ismétlésnek a gyakoriságában. Négy vagy annál több táblánál észlelt Perszeveráció előfordul normál gyermekcsoport 15, enyhe debilisek 62, súlyos debilisek 74%-ában. Ugyanebben a három csoportban a Visszatérés 17,5%, 40%, illetve 35,7%; az Ismétlés pedig 2,5%, 20%, illetve 14% (Debreczeni, Frank, Horváth [1965] vizsgálatai). Nem szignifikáns, de határozott tendenciával jellemzi a debilitást a Részletezés és a Sztereotípiák nagy száma is. Ezen belül figyelemre méltó mozzanat, hogy a Visszatérés és az Ismétlés a tapadásnak valamivel magasabb szintjét képviseli, mint a Perszeveráció.
A debilitás Ro-jegyei A debilitásra jellemző élményfeldolgozás jellegzetes vonásai tehát a következő jellegcsoportból tevődnek össze: 1. Alacsony teljesítmény: alacsony F+%, rossz Orig-válasz, legfeljebb 1-2 B. 2. Teljesítményrontó elhárítás: Válaszrontás, Kitérő verbalizáció. 3. Gátlásos, zárlatos, mozaikszerű jelentésadás: Jelentéstudat, egyszavas válaszok, halmozott Do-k. 4. Az epileptoid jelleggel megegyező szenzorialitás és tapadás a képzet áramlásban. 634
Ötödik rész. Az értelmi fogyatékosság
E négy jellegcsoport közül a harmadik az, amelyik legjobban tükrözi a de- bilitás jelentésadását, s ezen át értelmi struktúráját. 5. A b± válaszok gyakorisága, főként természeti tartalommal: Például: „víz folyik... szél fúj... levelek hullanak... szikla leesik". Ezek a másodlagos mozgásválaszok a nem integrált vágyaknak felelnek meg, s különösképpen az inferioritási élmény kudarcsorozatát fejezik ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy a helyzetét megélő debilisnél fordulnak elő, tehát súlyos esetben már nem. 6. A debilisek infantilis tájékozódásának felel meg a különleges reakciók közül az Autolokalizáció és a Lokalizációs bizonytalanság. Az előbbi a decentrálás hiányát jelzi, az alkalmazkodási „vivőfunkciók" alacsony szintjét. Az utóbbi a benyomások nagyfokú labilitására, így a tájékozódás bizonytalanságára utal. Többen rámutattak arra, és ezt a tapasztalatot a mi vizsgálataink is hitelesítették, hogy az értelmi fogyatékosoknál általában nem találunk komplex válaszokat. Ez feltehetően azt jelenti, hogy az az áttételes mobilitás, amely a komplex válaszok mögött meghúzódik, bizonyos értelmi szinthez van kötve. Ez természetesen nem az jelenti, hogy a debiliseknél teljesen hiányzik a feszültségeknek, s különösképpen a szorongásnak az átfordítása asszociatív tartalmakra. De az áttételek sokkal egyszerűbbek, és tartalmilag, megfogalmazásukban, kimunkálásukban távolról sem olyan sűrűek, mint a normális képzetáramlásban. A normális személy komplex válasza többek közt azért olyan összetett és sokrétű, mert az adott feszültségből szerteágazó asszociatív fonalak az ahhoz tartozó utalások, analógiák révén összefüggő, hasonló élményeknek egész felhőjében idéződnek fel, és szövődnek bele akárcsak jelzői, határozói árnyalatként annak a képnek a megfogalmazásába, amelyre a feszültség, a szorongás rákapcsolódik. A debiliseknél mintha ez a feszültség vagy szorongás, amely a jelentésadás folyamatában kifejezésre jut, egy képhez vagy egy képnek egy minőségéhez kapcsolódna. Nem vonja maga után a körülményeknek, az esetlegességeknek a sűrűségét, amelyek indulati feszültségeinkkel együtt járnak. A debiliseknél kétféle választípus tölti be azt a szerepet, amit a normálisoknál a komplex válasz. Az egyik ilyen választípus egyszerű, egyértelmű tartalmak, körülmények élménymaradványa, kiegészítések nélkül; ezek szinte elsődleges hordozói a szorongásnak; önmagukban ijesztőek, félelmetesek, amilyen a szikla, a felhő, a hegy. Különösen alátámasztják ezt Kleininger (1964) vizsgálatai, aki a Vér-, Tűz-, Felhőválaszok feltűnő gyakoriságát találta neurotikus feszültséget mutató értelmi fogyatékosoknál. A másik választípus, ami a debi- lis gyerekek jegyzőkönyvében a szorongás áttételének felel meg, az állatválaszokhoz fűzött jelzők. Az olyan jelzők, mint a vad, szelíd, emberevő, undorító, gonosz stb. a debilis gyerekek esetében teljes komplex válaszként értékelhetők, tehát az adott tábla felszólító jellegének megfelelően tartalmilag értelmezhetők. Debilisek esetében különösképpen értelmezhetők tartalmilag az állatmoz- gásválaszok (BF). F. Halpem (1953) hangsúlyozza, hogy a debilis jegyzőköny
635
A RORSCHACH-PRÓBA
vekben, ahol valódi mozgásválaszt legfeljebb egyet találunk, azt is Vulg,-ként, a belső kidolgozásnak az eredményei a BF válaszokban mutatkoznak. Ezt természetesen nem tekinthetjük elaborációs terméknek, mint a B válaszok elemezhető tartalmait. Mégis közel állnak ehhez, néha mint félelmi áttételek, még többször mint vágyteljesítő fantáziák. Halpern tapasztalatai szerint a debili- seknél gyakran fordulnak elő olyan BF válaszok, amelyek a szeretetéhséget, a másik iránti igényt, a pár utáni vágyat fejezik ki. Például: „két mackó, háttal állnak, nézik, ki a magasabb" (VI). Éppen így a debiliseknél a gyakori Asszoc B-tartalmakat is legtöbbször a társra irányuló vágyként kell értelmezni.
Pszeudodebilitás A Rorschach-próba lehetővé teszi, hogy a debilisnek tekintett gyerekek közül kiszűrjük azokat, akiknél a debilis teljesítmény és viselkedésük értelmi fogyatékos jegyei neurotikus mechanizmusként jönnek létre. Jegyzőkönyveikben a jelentésadásnak három típusa váltakozik: a debilitás jellegzetes jegyei, az alacsony szintű normális értelmi jegyek, valamint a zaklatott neurotikusok sajátosságai. S e három, a jegyzőkönyvben egybefonódó jelleget még kiegészítheti a pszeudodebilis tünetképződésnek egy sajátos jegye. A debilitásnak megfelelő gyakorisággal mutatkoznak a Visszatérések és mindenekelőtt a Részletezések. Ezek a tapadási reakciók felelnek meg az értelmi működés lassúságának, korlátainak, ami miatt a gyereket fogyatékosnak tekintik. Ezzel szemben áll a viszonylag magas F% (mindenképpen 60 fölött, még inkább 65 fölött), valamint a B válaszok előfordulása. Gyakori a két, esetleg több B+ válasz, ami debiliseknél igen ritkán fordul elő. A jegyzőkönyvben találunk a debilitásra utaló, és a debilitásnak inkább ellentmondó jegyeket, amelyeket sajátlagosan egészítenek ki a pszeudodebilitás hátterére is utaló neurózisjegyek. Ilyen mindenekelőtt az Fj+% és az F 2+% viszonya. Minden egyéb debiliscsoporttal szemben itt az F2+% magasabb, mint az Fj+%. Érzelmi légkörben a pszeudodebilis jobban teljesít. Ehhez kapcsolódhat a zw válaszok nagy száma. Olyan Felfogótípus, amelyben zw is van, kétszer olyan gyakori a pszeudodebiliseknél, mint a debiliseknél vagy a normálisoknál. Ez jelzi a szembefordulás szerepét a tünetképződésben. Élesen elkülönül a pszeudodebilis csoport a debilistől a határozatlan (Unbestimmt) reakció gyakoriságában. A pszeudodebilis és a normális csoportban kétszer olyan gyakran fordul elő Unbestimmt-reakció, mint a debiliscsoport- ban (3433%, illetve 14%). S ahogyan a határozatlan válaszokban mint a mindennapi elhárítási, viselkedési taktika egyik módjában a normalitás szintjén reagálnak, éppen úgy a normálist megközelítő módon adnak a pszeudodebili- sek több determinánssal jelzett komplex választ; főként zw és HdF, de nemegyszer B- és zw-elemeket tartalmazó válaszokat is. S végül van egy reakció, amely szignifikánsan jellemzi a pszeudodebiliseket, s ez a Szem-válasz (Horváth ]., 636
Ötödik rész. Az értelmi fogyatékosság
1965). A vizsgált csoportoknál a normálisok 20%-a, debilisek 17,5%-a, a pszeudodebilisek 37,4%-a adott Szem-választ. A választípus a magas fokú szenzori- alitás, gyanakvás vonásaival egészíti ki a pszeudodebilitás képét. A pszeudo- debilitás mentális arculata tehát a debilitásnak megfelelő reakciók hátterén megjelenő érzelmi szenzitivitás, oppozíciós élményfeldolgozással, a debilisek- nél ritka, komplex áttételes tartalmakkal.
Az értelmi inferioritás konfliktusa A debilisek egy része megéli képességeinek a korlátait, az ebből fakadó tehetetlenséget, és azt az inferioris helyzetet, amely értelmi elmaradása következtében osztályrészéül jut. Az így keletkezett neurotikus feszültség nemegyszer eltakarja magát a debilitást is. A gyerekkel foglalkozó személy az alacsony teljesítményt neurotikus mechanizmusnak tulajdonítja, és a gyerek kezelését úgy állítja be, mintha értelmileg normális neurotikus lenne. A Ro-próba lehetővé teszi ezeknek a debilitáshoz viszonyítva szuperponált feszültségeknek a feltárását, és az értelmi inferioritás konfliktusával küzdő debilisek elválasztását a rossz teljesítményű neurotikusoktól. A neurotikus debilitás tünetegyüttese a Ro-próbában a következő: Az F]+% nagyjából megfelel a debilisek színvonalának, de azon belül inkább a magasabb szintet képviseli. A különbség jelentéktelen. Lényegesen hangsúlyozottabb a különbség az F2+% esetében. A debiliseknek több mint 60%-a, a neurotikus debiliseknek csak 43%-a van a 60-as F2+% nívó alatt. A neurotikus debilis értelmi teljesítményeit a helyzet érzelmi összetevői inkább feljavítják. Ehhez kapcsolódik a Másodlagos Formula eltolódása a nem neurotikus debilisekhez viszonyítva. A Másodlagos Formula dilatáltabb, mégpedig a mozgásoldal irányában, a B válaszok száma is magasabb, de a különbség nem szignifikáns. A BF válaszok száma viszont ebben a csoportban kétszer annyi, mint a nem neurotikus debilisek vagy az ugyanilyen korú sine morbo gyerekek csoportjában. A különbség mindkét irányban szignifikáns A másodlagos mozgás- válaszoknak ez a fokozott száma a nem integrálódott képességek kitüntetett szerepét jelzi a személyiségben. A neurotikus debilisek feszült MF-jéhez hozzájárul az akromatikus színválaszok (nFb), viszonylag jelentős száma. Az így dilatálódott Másodlagos Formula mozgáshangsúlya a feldolgozatlan indulatok feszültségét képviseli. Hogy ez a feszültség frusztrációs színezetű, azt nemcsak a b-válaszok nagyobb száma, hanem a frusztráció által gerjesztett, fokozott agresszió is mutatja: a zw gyakorisága a Felfogótípusban. Az alapvizsgálat ezen a téren 9-10 éves gyerekekkel történt. Olyan FT, amelyben zw is van, a következő gyakorisággal fordult elő a különféle csoportokban: sine morbo 25%, nem neurotikus debilis 40%, neurotikus 50%, neurotikus debilis 60%. Ennek a mutatónak a szem
637
A RORSCHACH-PRÓBA
pontjából a nem neurotikus debilis a sine morbóval, a neurotikus debilis pedig olyan más neurotikusokkal kerül egy övezetbe, akik értelmileg normálisak. Az értelmi inferioritás konfliktusa a fokozott érzelmi mobilizálhatóságban (F2+%), a nem integrálódott indulatok fokozott feszültségében (MF), a frusztráció által kiváltott agresszív feszültségben (zw) nyilvánul meg. Megmutatkozik ez a feszültség elakadási reakciókban (Ütközésekben, Versagen) is, amelyek nem neurotikus debiliseknél nem mutatkoznak. Ez a konstelláció a magasabb F2+%-kal, a zw-hangsúllyal, a másodlagos mozgásválaszokkal és az elakadásokkal a neurotikus gyermekeknek felel meg. Különböznek azonban a neurotikusoktól az Fj+% alacsony szintjében, és az akromatikus színválaszok révén a jobb oldalon is dilatált MF-ben. S végül van két olyan jegy, amely ezt a csoportot mind a nem neurotikus debilisektől, mind a nem debilis neurotikusoktól elválasztja. Az egyik az állatválaszok alacsony aránya (T% < 32), ez szignifikánsan különbözik valamennyi hasonló korú csoporttól. A másik az Annullációk feltűnően nagy száma a többi három összehasonlítási csoporthoz viszonyítva. Az alacsony T% azt jelzi, hogy az értelmi inferioritás konfliktusa megnehezíti a sztereotipizálódást, amely a debiliseknél az automatizálódásnak, a hasonló korú neurotikusoknál pedig a gátlásos elhárító rendszernek a megnyilvánulása. Az Annulláció a meg nem történtté tevésnek megfelelő, igen alacsony szintű elhárító mechanizmust jelez. A debilisek magatartásában neurotikus szuperpozícióként jelentkező' értelmi infe- rioritási konfliktus mentális arculatát tehát a Ro-jegyek alapján alacsony értelmi szint, fokozott érzelmi színezet, a jelentésadásban nem integrálódott készségek és vágyak feszültsége, a sztereotipizálódás alacsonyabb foka és a meg nem történtté tevés elhárító mechanizmusa jellemzi.
638
FUGGELEK Komplex válaszok indulati jelentéstöbblete28
A Rorschach-próba a rutinvizsgálatokra használt battériánknak gyakran középponti tesztje. Minden nem célzott vizsgálat esetén elvégezzük ezt a próbát, és még a kifejezetten célzott klinikai kérdés mellett is lehetőség szerint megcsináljuk. De az eljárás hatásmechanizmusa - az általános elterjedtség ellenére - nincs feltárva, nincs olyan általános pszichológiai magyarázat, amely a próba egész mutatórendszerére érvényes lenne. A közel hetven éve alkalmazott technikát minden pszichológiai irányzat a maga szája ízének megfelelően a maga előfeltevéseivel és műveltségi anyagával használta fel, s a talált összefüggéseket mindegyik irányzat eleve másként magyarázta. S minthogy mindegyik hozott a próbához valamilyen mutatót, amely tapasztalatilag bevált, ezzel vele hozta a maga magyarázatmódját is. Mi ma 250 mutatót alkalmazunk. Ezek további mintegy 30 viszonyítási indexbe, skálába vannak összefoglalva. E mutatók a legkülönbözőbb gondolati műhelyekből kerültek elő, és egy esetleges skálán, egy egyenértékű mutatócsoporton belül 3-4 különféle pszichológiai magyarázatnak, elméletnek a gondolatmenete sűrűsödik össze. Idézünk erre néhány példát. Egyik legfontosabb mutatónk az Elakadás. A tábla expozíciójakor a v. sz. zavarba jön, undorodik, elutasítja, lecsapja a táblát, nem ad választ. A képzetáramlásban bekövetkező elakadásban jut kifejezésre szorongásos feszültsége. Világos, magának a jelenségnek a felismerését és magyarázatát a Jung-féle asszociációs próbából örököltük. Egy másik jelenség bizonyos kritikus tartalmak előfordulása. Amikor a v. sz. egy válaszban azt mondja, hogy „mocsár" vagy „sár", „emberek elmerülnek a sárban", vagy azt mondja, hogy „kereszt" vagy keresztet lát, esetleg más vallási jelképeket, tehát a képzetáramlásban a bűnt és a bűnhődést jelképező Mocsár-mozzanat tér vissza, vagy a megbánást és megváltozást jelképező Sac-
“ Ld Pszichodiagnosztikai Vadamecum, II. Személyiségtesztek 3. rész. (Szerk. Mérei Ferenc-Szakács Ferenc). Tankönyvkiadó, Budapest, 1988, 11-24. old.
639
A RORSCHACH-PRÓBA
rum-mozzanat, akkor a pszichoanalízis jelképes áttételrendszere szerint értelmezünk. Vagy ha a választ nem magára a foltra, hanem a háttérre adták, a tábla fehér részletére, akkor a figura és a háttér billegésének alaklélektani megállapítását elevenítettük fel. S ha a kék, a zöld színekre adott válaszokat elkülönítjük a mély tónusú pirosra adott válaszoktól, akkor a színpszichológia jellemző módszeréhez folyamodtunk- Ha azokat a mutatókat érvényesítjük, amelyek az észlelés kiterjedését ragadják meg, az exponált folt egészének, részének vagy kis részének az arányait a jelentésadásban, akkor a percepciós pszichológia tapasztalatából és elvrendszeréből merítünk. Megint más esetben az infantilis magatartás jelét látjuk abban, hogy a személy válaszát úgy fogalmazza meg, mintha kettős rétegben látna valamit, mintha a dolog átlátszó lenne. Ezt a jelenséget magyarázatával együtt a francia gyermeklélektan mutatta ki. S még mindig sorolhatnánk tovább azokat a forrásokat, amelyekből ez az eljárás magyarázatokat merít, anélkül hogy ezeket az önálló jelenségeket és értelmezésüket egységes rendszerbe foglalná. A Ro-próbát általános emberismereti tapasztalatok szintjén alkalmazzuk. Ennek globális menete leginkább a pszicho- dinamikai, pszichoanalitikus magyarázatrendszernek felel meg, az álomértelmezésre emlékeztet, és leginkább a válaszok képszövögető jellegét emeli ki. Ha a sokféle magyarázat ellenére a különböző rorschachozók mégis megértik egymást, sőt egymás vizsgálatait és vizsgálati eredményeit föl is tudják használni, ebben a szigorú jelölési és kvantifikálási konvenciók segítik őket. Maga az eljárás világszerte szigorú konvenciókhoz kötött, s jóllehet minden irányzat hozzáadja saját tapasztalatát, van egy hagyományos alapjelölés, formalizálás, mely egységes, amelyet mindenki betart, és saját tapasztalatait mindig ezek mellett, kiegészítésként alkalmazza. Ezek a konvenciók a foltokra adott jelentések és asszociációk formalizálásából és kvantifikálásából állnak. A jeleknek, mutatóknak, skáláknak mintegy 300 változatából módosítatlanul alkalmazzák világszerte azt az 50 alapjegyet, amelyet Rorschach vezetett be. S ehhez járul még néhány tucat olyan jegy, amely később került ugyan a rendszerbe, de elterjedtsége általános. Ezekhez a jegyekhez olyan magyarázatok, szórványos tapasztalatokon alapuló elgondolások is tapadnak, amelyeket módszeresen még nem vizsgáltak, értékük nincs érvényességi igényünknek megfelelően valószínűsítve, a tapasztalati rátalálások hitelesítik őket anélkül, hogy a be nem válásukat összegyűjtenénk és gyakoriságukat mérlegelnénk. A jelzéseknek, a támpontoknak a különféle eredete és empirikus ember- ismereti háttere révén sok olyan előfeltevés került be a rendszerbe, amelynek érvényességét vizsgálni kellene. A Ro-próbával kapcsolatban számos igen alapos és korszerű vizsgálat is készült. Ezek általában a mutatók és a mutatórendszerek beválására vonatkoztak, és elősegítették azt, hogy rutinvizsgálatoknál elengedhetetlen kvantitatív támpontokat tudjunk használni. Ilyen kvantifikált és ellenőrzött támpontokba vannak foglalva azok a képzetáramlási fordulatok, amelyekből a mentális 640
Függelék. Komplex válaszok indulati jelentés többlete
színvonal regressziójára lehet következtetni, vagy azok a bizarr fordulatok, amelyeknek gyakorisága a szkizoform gondolkodás mutatója lehet. De nemcsak a kvantifikált mutatók beválásának ellenőrzéséről van szó. Nemcsak az a problémánk, hogy a színekre adott paradox válaszok a Charcot- típusú pszichoneurózisnál valóban szignifikánsan gyakoribbak-e, mint a más típusú tünetképzési folyamatoknál. Nemcsak arról van szó, hogy a személyiség koartációjának mutatója szignifikánsan jelzi-e azt a folyamatot, amelyet a klinikus depressziónak nevez. Az ilyen típusú vizsgálatok mellett - amelyek az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben dolgozó pszichológuscsoport számára a betegellátás szempontjából a legfontosabb feladatot jelentik - egy másik típusú feladat is adódik. Meg kell próbálni ellenőrizni azokat az előfeltevéseket, amelyek beleszövődtek a pszichodiagnosztikai rutinmunkába, amelyeket természetesnek és egyértelműnek tekintünk, jóllehet természetességüket a megszokottság adja, egyértelműségük pedig azon nyugszik, hogy a beválásokat és a be nem válásokat nem csoportosítottuk, nem elemeztük. Van tehat egy ilyen feladat is: a Ro-próba feltevéseit vizsgálni, a gyakorlatban bevált mutatók magyarázatát keresni. Megvizsgálni a Ro-próba egy-egy feltevését, és feleletet keresni arra a kérdésre, hogy egy mutatóhoz fűzött magyarázatunk milyen fokban és milyen határok között indokolt. Az intézetünkben két nagyobb munka folyik ebben az irányban: az egyik Szakács témája, olyan Ro-mutatók magyarázatát keresi, amelyeket a figuraháttér perceptuális játékával szoktunk értelmezni. A másik Bagdy Emőke vizsgálata: ő a szenzitivitás, a tulajdonító, tartalmatlanító és bagatellizáló Ro-jegyek érvényességi határait vizsgálja. Emellett több más, kiterjedésében és klinikai jelentésében szűkebb és elhatároltabb vizsgálatot is végzünk. Ezek közül szeretnénk most egyet bemutatni. A Ropróba egyik implikált előfeltevésének az érvényességi határait keressük. S ezt a kis vizsgálatot azért is érdemes bemutatni, mert egy sajátos, általánosan alkalmazott lélektani módszert használ, s így alkalom fog kínálkozni ennek a módszernek az ismertetésére is. A feltevés, amelyet elkezdtünk körüljárni, és amelyet a vizsgálat is célba vett, a komplex válaszok jelentéstöbblete. Mindenekelőtt rögzítsük, hogy mit értünk a Ropróbában komplex válaszon. A Ro-próbában, mint tudjuk, a v. sz. által tulajdonított jelentést vagy választ meghatározott szempontok alapján felbontjuk, elemezzük, és minden szempont szerint formalizáljuk. Az egyik ilyen szempont annak rögzítése, hogy a táblának milyen valós összefüggései játszottak bele a válaszba. Például ha a személy azt mondja (II. tábla), hogy „Itt két török imádkozik, vörös turbánban vannak, fehér sál van a nyakukon", akkor a válaszban értékeljük a kinesztéziás elemet, tehát a mozgásos formát, valamint a színelemet, mert hiszen piros a turbán, és a háttér fehér részletét a v. sz. felhasználja a sálhoz. Tehát a formán kívül még három meghatározó elem feltételezhető: egy kinesztéziás, egy kromatikus és egy akromatikus színösszetevő. Ha ugyanitt erre a középső részre azt mondja, hogy „ez egy
641
A RORSCHACH-PRÓBA
búgócsiga, amely pörög", akkor a formán kívül itt is szerepet játszhat a válaszban a kinesztéziás élményanyag, továbbá a háttérnek foltként való kiemelkedése. Vagy ha erre a részre (III. [1]) azt mondja valaki, hogy „Csatatér, sárba taposott vérfoltokkal", akkor ennek a válasznak a meghatározói között feltételezzük a szürkés árnyalatot, a Helldunkel- (Hd) összetevőit, valamint a vörös színt. Mindezekben az esetekben tehát a kinesztéziás elem, az árnyékolás, a kromatikus vagy akromatikus szín, illetve a háttér kiemelkedése révén a jelentésadásban az exponált foltnak a formán kívül még többféle meghatározóját tételezhetjük fel. Ezzel szemben, mint tudjuk, vannak olyan válaszok, amelyeket egyetlen meghatározó szab meg. Például ugyanezen a táblán a „két mackó" kizárólag a formaelemen alapszik, ha csak a kontúr lenne kirajzolva, akkor is látható lenne. Vagy az a válasz, hogy „vér" vagy „vérfolt" ugyancsak egy meghatározóhoz, a színhez kötött. A Ro-próbának egyik hagyományos feltevése, hogy a komplex, tehát a több meghatározójú válaszok tartalmilag elsődleges áttételként értelmezhetők, mint az álomanyag. Ezekben a válaszokban a meghatározók azért sűrűbbek, többszörösek, mert indulatilag feszült képzetszövődménynek, tehát komplexusoknak felelnek meg. Maga az elnevezés nem az összetettségüket, hanem a komplexusmeghatározottságukat fejezi ki, azt, hogy emlékképeknek és a hozzájuk tapadó indulatoknak hatóképes, a viselkedést közvetlenül befolyásoló sűrűsödését képviselik. így nemcsak formalizált jelzéseik értelmezhetők, mint a többi válasznál, hanem tartalmilag is átfordítható kifejezései lesznek a pusztulástól való félelemnek, mint a „csatatér" válasz, a gyerekkori nosztalgiának, mint a játéktárgy, a titkolt tevékenységért való bűntudatnak, mint a beöltözött, imádkozó török stb. Ennek a tételnek, tehát hogy több determináns egyenlő egy tartalmilag értelmezhető komplex válasszal, a hitelességét főként asszociációs vizsgálatokkal ellenőriztük, számos asszociációs vizsgálatot végeztünk komplex válaszokból kiindulva. Evipános narkoexplorációs vizsgálatunk is volt. Mindezek a vizsgálatok alátámasztották a feltevést. Csakhogy az asszociációs vizsgálatok ebből a szempontból nem bizonyító értékűek. Ezeknek a vizsgálatoknak a feltétele, hogy a személy képes legyen szabad asszociációra, amelyet az Evipan természetesen elősegít. De ha a feltételek a szabad asszociációt lehetővé teszik, akkor az asszociatív fonalnak bármilyen kiindulásból el kell jutnia az őt feszítő indu- lati gócok egyikéhez. Szabad asszociációs vagy narkoexplorációs asszociációs módszerrel csak akkor valószínűsíthetnénk a komplex válaszok többletjelentését, ha olyan mutatót vezetnénk be, hogy hány asszociatív kapcsolás jutott el a jelentéstöbblethez, illetve abban milyen szintig, a személyességnek, az emlékfelidézésnek, az egyszeriségnek milyen mélységéig jutott el. Ez pedig további előfeltevések tömegével terhelné a vizsgálatokat. Egy, az utóbbi évtizedben elterjedt pszichológiai kutatási eljárás jó lehetőséget kínált ahhoz, hogy a komplex válaszoknak ezt a többletjelentését elemez
642
Függelék. Komplex válaszok indulati jelentéstöbblete
zük. Ez az eljárás az amerikai behaviorista irányzat egyik kiemelkedő kutatójának, Charles E. Osgoodnak a nevéhez fűződik. Az eljárás a szemiotikái gondolat körébe tartozik. Ez a logisztikai és nyelvészeti kiindulású vizsgálódási terület a jel és a jelentés összefüggésével foglalkozik Ebben az értelemben rokona a modern strukturalizmusnak. Feltevése az, hogy a jel és a jelzett dolog, a jelentő és a jelentett összefüggése jellemző adatokat mutathat. Ehhez a körhöz kapcsolódik Osgood elgondolása is. Egy szónak, egy fogalomnak, egy jelzésnek a jelentése pontosan meghatározott, sűrített képzet. Tudatműködésünkben, képzetáramlásunkban a szóhoz, a jelzéshez asszociációk felhője tapad. Személyi élmények, szubjektív vonatkozások, s jóllehet a szótári jelentést valamennyien ismerjük, és abban az értelemben is használjuk, mégis az érzelmi színezete révén magának a jelentésnek egyéni variációja is van. Az alapjelentést személyesebb, szubjektivebb másodjelentések fogják körül és kísérik. Egy szónak, egy fogalomnak a jelentése szerkezetileg felbontható. A jelentésnek van egy magva, konvencionális értelme, amelyben a jelentő fedi a jelentettet. Ez az, amit denotátumnak neveznek. Ehhez tapadnak az esetleges szubjektív kíséretek, ezek a másodjelentések, a konnotátumok. Például: asztal. Denotátuma egyértelmű; bútor, vízszintes lap, egylábú vagy többlábú, rá lehet rakni valamit, mellé lehet ülni stb. A másodjelentések tömege azonban egyénileg árnyalhatja ezt a jelentést. Olyan másodjelentések, mint „asztalomhoz ültetlek", „asztalt bontani" vagy mint az evangélium „te asztalt terítesz nekem" - mindezek a barátságnak, a vendégeskedésnek az élménydimenziójából merített konnotációval egészítik ki a jelentést. A „kitenni az asztalra", a bridzsjáték „asztal" kifejezése a feltárásnak, a kinyitásnak a színezetét fűzik hozzá. Az „elválni ágytól, asztaltól", az érdekközösség dimenziójában, az „asztalfő" a hierarchia dimenziójában fűz másodjelentést ehhez az egyszerű denotátumhoz, hogy asztal. Nem beszélve olyan gunyoros, esetleg pejoratív fordulatokról, mint „csizma az asztalon" vagy „asztaltáncoltatás". Az alapjelentésnek ez a másodjelentéses kísérete jellemző lehet egyénekre is, csoportokra is. Ha meghatározzuk, hogy egy kultúrkörben milyen konno- tációs hálózat kísér egy denotátumot, akkor az ettől való eltérés jellegzetes lehet egy csoportra, akár társadalmi rétegcsoportra, akár klinikaira. Ezen a gondolaton alapszik Osgood eljárása: a jelentésmérés. A gondolat vizsgálati megvalósításának, kísérleti átfordíthatóságának a kulcsa az a feltevés, hogy a szavak, a fogalmak alapjelentését kísérő és azt árnyaló érzelmi másodjelentések jelzőként megfogalmazhatók és egy jelzői minősítőskálán elhelyezhetők. Például vegyünk egy elvont fogalmat: árulás. Az ehhez a szóhoz fűződő asszociációkból sokféle ítéleti dimenzió fejthető ki. Szerepel köztük olyan, hogy sötét, tehát mintha a világos-sötét; fehér-fekete dimenziójában lenne meghatározva. Szerepel köztük olyan, hogy gonosz, tehát mintha a jó-rossz dimenziójában határozták volna meg. Más asszociációk esetleg a körülményektől függően elfogadható kompromisszumok közé sorolják, és olyan dimenzióban ítélik meg, mint hasznos és ártalmas (mármint az áruló és nem az
643
A RORSCHACH-I’RÓBA
elárult számára). így tehát feladhatnánk azt a feladatot bizonyos csoportoknak, hogy egy skálán, amelynek egyik végén a világos, a másik végén a sötét van, helyezze el azt a fogalmat, hogy árulás, és éppen így helyezze el ezt a szót a hasznos és ártalmas vagy a jó és rossz két végpontjával jellemzett skálán. Valószínű, hogy kultúrkörünkben az árulást a világos-sötét skálán a sötét pólusra, a hasznos-ártalmas skálán az etikai sztereotip és a tapasztalat kompromisszuma alapján a középövezetnek megfelelő nulla pontra, a jó-rossz skálán pedig a rossz pólusra helyeznék. S most képzeljük el azt, hogy Genet, ez a kiváló francia író (akinek magyarul, úgy tudom, csak a Cselédek címő darabja jelent meg29), ezt az árulást azzal az egész deviáns körrel együtt, amelyet kifejez, csak pozitív jelzőkkel tudja illetni. Az élet nagy egzisztenciális pillanatainak tekinti, és ha valaha elvégezték volna rajta ezt a vizsgálatot, felehetően jónak, világosnak és hasznosnak minősítette volna. Persze ő is, és az egész embercsoport, melyet képvisel, deviáns csoport. Viselkedése nem bizonyító, hanem szemléltető. Osgood ehhez hasonló tapasztalatokból indult ki. Mérő eljárásának konstruálásában a szavakhoz, fogalmakhoz tapadó asszociációs lehetőségeket próbálta formalizálni és kvantifikálásukat lehetővé tenni. Eljárása az asszociációs módszernek és az értékskálázásnak, a ratingnek a kombinációja. Osgood technikája a következő: A v. sz. értékelőlapot kap, amelyen különféle, ellentétes jelzőpárokkal határolt hétfokú skálák vannak. Ezekben kell minősítenie, hétfokos skálán pontoznia azt a fogalmat, amelyet az értékelőlap feltüntet. A minősítő-skálák ilyen természetűek: jótól rosszig, amelyen a nagyon jó +3, a nagyon rossz -3. A középen lévő 0 érték azt is jelentheti, hogy közömbös, se jó, se rossz, vagy azt is, hogy jó is, rossz is. A +1, +2 a közömbösség és a nagyon jó közti két fokot, a -1 és a -2 a nagyon rossz és a közömbös közti két fokot jelzi. Egy másik skálán a nyugodt és a nyugtalan lenne így leolvasható: +3-mal a nagyon nyugodt, -3-mal a nagyon ingerlékeny, vagy egy másik esetben a szelíd és a durva, a tiszta és a mocskos, esetleg az erős és a gyenge, amelyeknél mindig a +3 képviseli a nagyon szelídet, a nagyon tisztát, nagyon erőset, a -3 a nagyon durvát, a nagyon piszkosat, a nagyon gyengét. A különféle vizsgálatok során a skálák száma változott, Osgood általában 9 skálával dolgozott. Az ezen a téren végzett legjellegzetesebb pszichiátriai vizsgálatok 11 skálát alkalmaztak. Művészetpszichológiai kutatások során Halász László 16 skálával dolgozott. A Juhász Erzsébet által végzett vizsgálatban ugyanezeket a skálákat alkalmazták. Az egy értékelő-lapon adott értékpontok összeköthetők, és így kirajzolható egy profil egy személyről vagy egy csoportról egy bizonyos viszonyulásban. Ennek demonstrálására a Maudsley kórházban végzett vizsgálatból mutatunk be egy példát: 11 értékskálán különféle fogalmakat, jelenségeket értékeltek. Három vizsgált csoporttal dolgoztak. Egy kényszerneurotikus csoporttal,
KJean
Genet-nek (1910-1986) időközben négy drámája jelent meg magyarul: A cselédek, Az erkély, A négerek és A paravánok egyetlen kötetben 1.: Drámák, 1986. (A szerk. megj.)
644
Függelék. Komplex válaszok indulati jelentéstöbblete
egy pszichopata csoporttal, ebben kifejezetten deviáns szociopátiás személyek szerepeltek (krimennel, alkoholizmussal, narkomániával, zaklatott életvezetéssel stb.), a harmadik kontrollcsoportban kórházi ortopéd osztályon fekvő betegek szerepeltek, akik között olyan sem volt, aki már pszichiátriai panaszszal orvoshoz fordult volna. A bemutatott vizsgálatban a „szexuális aktus" fogalmat kellett a személyeknek értékeim. Az egyes csoportoknak nemek szerint bontott szemantikus differenciálprofiljából az adott jelenségre vonatkozóan emeljünk ki néhány szembeötlő jelenséget. A kontrollcsoportban a férfiak és a nők szemantikai értékelőcsoportja teljesen egybevág. A két kóros csoportnál a két nem profilja között már figyelemre méltó eltérés van. Főként abban, hogy a pszichopátiás és a kényszeres nőknél a nemi aktus negatívnak és veszélyesnek látszik. Tehát a neurotikus és pszichopata nők számára ennek a szónak, fogalomnak a jelentéséhez negatív asszociatív kíséret tartozik. Egy másik jellegzetes profildifferenciál a három csoport együttes profilja. A pszichiátriai szempontból sine morbo kontrollcsoport számára az adott főnév jelentése nagyrészt pozitív, a két pszichiátriai betegcsoport számára ennél negatívabb. A sine morbo csoportban kiemelkedik az, hogy a szexualitáshoz erőt, ingerlékenységet, izgalmat asszociálnak, ami a betegcsoportokban már kisebb mértékben jelenik meg. (Ezek a profilok is a hétfokos skálának megfelelően készültek, a számozásban van differencia: ami itt 0, nálunk +3, ami ott 6 , az a hagyományos Osgood- skálán -3, és a középen lévő 3 nálunk 0.) A példa jól mutatja, hogy egyes fogalmaknak, jelenségeknek a minősített asszociatív köre egyénileg vagy csoportonként profilon felvázolható. Azt is meg kell jegyeznem, hogy ezt a példát érdekessége miatt használtam fel az Osgood-féle profilelv bemutatására. Mi természetesen ilyen kitüntetett fogalmakat nem használtunk fel. Valamennyi felhasznált fogalomfőnév a hazai társadalmi szokásoknak megfelelően elfogadható volt. Az egy vizsgálatban felhasznált skálák csoportosíthatók aszerint, hogy a skálán való elhelyezés milyen ítéleti szempontot implikál. A skáláknak ez a csoportosítása faktoranalitikus eljárással történik. Ezt a rendkívül munkaigényes feladatot mi nem tudtuk elvégezni, ezért az Osgood-féle hagyományos skálarendszert vettük át. így beszélhetünk értékelő-skálákról, amelyek az érték szempontjából ítélnek, amilyen a hagyományos vizsgálatban a jó-rossz, a pozi- tív-negatív vagy az optimistapesszimista. Egy másik skálacsoportban az ítélet mintegy az erőt, illetve az erő dimenziójában lévő pozíciót mérlegelné, és eszerint ítél az erős-gyenge, a keménylágy skálákon. Az olyan skálák alapján ítélni, mint aktív-passzív, nyugodtingerlékeny, az aktivitás szempontjából való mérlegelést jelenti. A Maudsleyban végzett, már említett vizsgálat a biztonság-veszély skálacsoportot is bevezette, és az ezek által adott elkülönülést klinikailag reálisnak látta. Mi ezt a skálacsoportot nem tudtuk bevezetni, mert matematikai ellátottságunk nem tette lehetővé a módszer faktoranalitikus átdolgozását. Amint ki fog derülni, más módon vittük be a biztonság és a veszély fogalmaihoz tapadó asszociációk vizsgálatát.
645
A RORSCHACH-PRÖBA
Szemantikai differenciál Láttuk az értékelő-skálákat, amelyekkel fogalmak, képzetcsoportok megítélhetők. Vizsgáljuk most meg a fogalmakat, amelyeket az értékelőlapon feltüntetnek az ilyen vizsgálatokban. Az Osgood-féle munkacsoport több száz fogalomnak, szónak a jelentését mérte le rögzített skálarendszerrel. Létezik egy Osgood-atlasz, amely ötszáz fogalomnak, képzetcsoportnak a szemantikai differenciálprofilját tartalmazza, átlagpopulációra nézve, standardizálva, s amely így számos általános lélektani vizsgálatban kiindulópontot nyújthat. A klinikai pszichológiai munkában természetesen speciális fogalmakat használnak fel az értékelésre. A Maudsley- vizsgálatban két alcsoportot használtak: személyes hangsúlyú fogalmakat és emocionális hangsúlyú fogalmakat. A személyes hangsúlyú fogalmak ilyenek: én (myselj), az apám, az anyám; emocionális fogalmak: unalom, szorongás, szeretet, rokonszenv stb. Vagy egy más vizsgálatban hűség, intelligencia, tehetség, gazdagság stb. A vizsgálatsorozat, amelyet mi végeztünk, így nézett ki: Kilenc skála +3-tól -3-ig terjedő fokozataiban kellett a v. sz.-nek kereszttel megjelölni a megfelelő értékpontot. E vizsgálat alapján számunkra két mutató látszott fontosnak: > A skála alapján kimutatható indulati terhelés Az a személy, aki egy fogalmat, mondjuk azt, hogy rokonszenv, vagy azt, hogy önmagam mind a kilenc skálán +3-nak vagy megközelítően ennyinek értékeli, az más előjellel, de ugyanolyan intenzitású indulati asszociációt fűzött a fogalomhoz, mint az a személy, aki mind a kilenc skálában -3-nak, vagy megközelítően -3-nak értékeli. S mindkettőnek ellentéte az a személy, aki a fogalmat mind a kilenc skálában 0 nak vagy maximum +l-nek vagy -1-nek jelöli. Van tehát egy olyan mutatóm, amely kizárólag az indulati terhelést, a szavak érzelmi-indulati konnotációs feszültségének a szintjét mutatja meg. > Egy másik mutató azt jelezheti, hogy a főnévre adott értékelés hogyan helyezkedik el a szemantikai térben. Erre a célra a hétfokú skálát 1 -től 7- ig számozzuk, 7-nek véve a +3-as értéket, 6 -nak a +2-t és így tovább, és azt vizsgáljuk, hogy egy csoportnak, legyen az rétegcsoport vagy klinikai csoport, egy olyan fogalomnak, mint szerelem vagy rokonszenv, vagy hűség, a konnotációs érzelmi terhelése milyen más fogalmak terhelési szintjével vág egybe. És általában hogyan helyezkedik el abban az egész övezetben, amelyben az adott csoport szemantikai mutatóit ábrázoljuk.
646
Függelék. Komplex válaszok indulati jelentéstöbblete
Kérdésfeltevés Most pedig térjünk vissza az eredeti kérdésfeltevésünkre. Arról van szó, hogy a Ropróbában vannak komplex válaszok, amelyek a feltevés szerint fokozott indulati terhelést viselnek, komplexusmeghatározottak. Ezeket a válaszokat, mint említettük, a több determináns együtt járása különíti el. Ha ez igaz, akkor a több determinánsú Ro-válaszoknak mint komplex válaszoknak az Osgood-féle szemantikai differenciállal mérve magasabb indulati szintet kell mutatniuk, mint az egydeterminánsú egyéb válaszoknak. Ahogyan fogalmaknak, képzetcsoportoknak a szemantikai differenciálját meghatározhatjuk az Osgood-skálával, s így a fogalmat kísérő indulati asszociatív feszültségről kaphatunk színképet, ugyanúgy nem fogalmi egységek is osgoodizálhatók. Tudjuk, hogy egy kép, egy szobor, bármilyen tárgy értékelhető ebben a meghatározott skálarendszerben. Történtek már vizsgálatok a TAT-táblák vagy a Ro-táblák ilyen jellegű mérésére is. Van olyan vizsgálat, amely irodalmi hősöket tett rá a szemantikai differenciál mérlegére, és rajzolta ki Julién Soréi (Stendhal: Vörös és fekete) vagy Karenina Anna (Tolsztoj: Anna Karerina) profilját ilyen vagy olyan rétegcsoport mérlegelésében. Gondolom, természetes ezek után, hogy az Egyesült Államokban az elnökválasztások előkészítésekor az egyes jelölteket értékeltették különböző rétegcsoportokkal a hagyományos értékelő-skálákon, és így határozták meg szemantikai differenciáljukat a szavazók különböző rétegeiben. Ugyanennek a gondolatmenetnek az alapján mi Ro-válaszokat értékeltettünk. Ahogyan egy absztrakt fogalmat, egy képzetcsoportot, úgy mi egy- egy Ro-válasznak az értékelését kértük. Természetesen ezt a vizsgálatot mindig Ro-próba után végeztettük el. A v. v. már a vizsgálat közben kijelölte a több determináns révén komplexnek tekintett válaszokat, s a vizsgálat végén következett ezeknek az értékelése a szemantikai differenciálban.
Vizsgálatunk A feltevésünk az volt, hogy a több determinánsú komplex válasznak jelentékenyen el kell térnie az egy determinánsú nem komplex válaszoktól az értékpontokban kifejezésre jutó indulati terhelésben. A komplex válaszokkal a Rorschach vulger válaszait állítottuk szembe. Ahhoz azonban, hogy valaki egy Ro- választ különféle hétfokú skálákon értékeim tudjon, bizonyos értékelési előgyakorlatra van szükség. A vizsgálat, amelyről beszámolni kívánok, három részből állt: > El kell végezni bizonyos csoportokon a szemantikai differenciálvizsgálatot a hagyományos kilenc értékskálával. Ennek célja az, hogy a v. sz. rátanuljon az értékelési módra. Továbbá, hogy ezeknek a fogalmaknak a szemantikus elhelyezkedése viszonyítási támpontot is nyújtson.
647
A RORSCHACH-PRÓBA
> El kell végeztetni ugyanezekkel a skálákkal olyan komplex válaszoknak az értékelését, amelyeket magának a v. sz.-nek a képzetáramlásából, Rojegyzőkönyvéből emeltünk ki. > Viszonyításként ugyancsak értékelnie kell olyan vulger válaszokat, amelyek szintén a saját asszociációk termékei, saját Ro-válaszaiból valók. A hat fogalom, amelyet értékelni kellett, a következő volt: biztonság, siker, bűn, veszély, férfi, nő. A biztonság és a siker szavak a személyiség inspirációjának, az igényeknek a köréből kerültek ki. A bűn és a veszély fogalmak az úgynevezett felettes-én kategóriáiból, vagyis mint a lelkiismereti feszültségként jelentkező szorongás két racionáléja. A férfi és a nő fogalma tulajdonképpen az öröm kategóriájának a helyettesítői. A társadalmi szokások ennél erősebb felszólítás alkalmazását nem engedték meg. Összesen 81 vizsgálatot végeztünk sine morbo, neurotikus, szkizofrén és egzaltált pszichopata csoportokkal. A neurotikusokat két további csoportban dolgoztuk fel, külön a pszichoneurotikusokat és külön a reaktív neurotikusokat. Ez utóbbi csoportba a hagyományos aktuálneurotikusok és a szuperponált neurózisok kerültek. A csoportokat igen nehéz volt összeszedni. Csak olyan személyeket vizsgálhattunk meg, akik adtak valamiféle komplex választ a Ro-próbában, akik a Ropróba után még elég frissek voltak a vizsgálat azonnali folytatásához, s végül a legnehezebb probléma az volt, hogy magának az értékskálának a használata bizonyos mentális rugalmasságot igényel, bizonyos értelmi szintet, egyfajta lazaságot, s ezek a körülmények nehezen jönnek össze. A probléma nem csak nekünk okozott nehézséget. A Maudsley-féle vizsgálat, amely az egyik legtekintélyesebb a klinikai pszichológiai Osgood-vizsgálatok között, összesen 70 személyt dolgozott fel. A vizsgálat összefoglaló eredménye meggyőző. Mindenekelőtt keressünk feleletet az alapkérdésünkre. Igaz-e, hogy a komplex válaszok indulati terhelése nagyobb, mint a vulger válaszoké? Erre úgy kapunk feleletet, hogy előjelre való tekintet nélkül összesítjük az egyes csoportokon belül a vulger válaszok és a komplex válaszok értékpontjait. Mind az öt vizsgált csoportban a komplex válaszok indulati terhelésének megfelelő mutató magasabb volt, mint a vulger válaszoké. Ezt a különbséget a szemantikai mező távolságában írjuk le. A legnagyobb a távolság az úgynevezett reaktív neurotikus csoportban, tehát az aktuálneurotikusok csoportjában. Itt a komplex válaszok és a vulger válaszok indulati terhelésének különbsége rangsorkorrelációval számolva 5%-os szinten szignifikáns. Még szignifikánsnak tekinthető - de csak 10%-os szinten - ez a különbség a pszichoneurózis csoportban. A szkizofrén csoportban és a pszichopata csoportban a különbség változatlanul a komplex válaszok javára áll fenn, de a különbség kicsi, nem szignifikáns. Éppen így kicsi, nem szignifikáns különbség mutatkozik a sine morbo csoportban is. Az első kérdésre tehát úgy szól a felelet, hogy a komplex válaszok asszociatív indulati terhelése minden csoportban nagyobb, mint a vulger
648
Függelék. Komplex válaszok indulati jelentéstöbblete
válaszoké, de az a szignifikáns különbség, amely miatt a Ro-próbában a komplexus kifejezőjének tekintjük, csak a neurotikus csoportban áll fenn, ezen belül inkább az aktuális, reaktív neurotikusok esetében. Második kérdésünk arra vonatkozik, hogy van-e értékelhető különbség a betegcsoportok között, továbbá a betegcsoportok és a sine morbo kontrollcsoport között az indulati terhelés szempontjából. A sine morbo csoport indulati terhelése a legalacsonyabb, mind a komplex válaszoknak, mind a vulger válaszoknak a terhelését tekintve szignifikánsan különbözik a szkizofrén, a pszichopata és a reaktív neurotikus csoportoktól. Különbözik, de a különbség nem szignifikáns a pszichoneurotikus csoporttal szemben. Jól látható volt a csoportok elhatárolódása a szemantikai mezőben. Ha az indulati terhelésnek megfelelő mutatók nagysága szerint rendezzük az eredményeket, szembeötlő, hogy a sine morbók alacsony, a szkizofrének és a pszichopaták magas indulati terhelést mutatnak. E két mutató alapján a vizsgálati csoportok háromfajta viselkedést mutatnak a Ro-próbában komplexusterheltnek és sablonosnak minősített válaszok feszültségkülönbségében.
Eredmények A sine morbo csoport minden egyéb csoporthoz viszonyítva alacsony indulati terhelést mutat, és csaknem jelentéktelen differenciát a komplexusterhelt és a sablonos reakciók között. Ezt úgy értelmezhetjük mint magas toleranciaszintet, az emocionális terhelés kevéssé érvényesül a képzetáramlásban, és a személy olyan komplex-meghatározott helyzetben, amely alacsony tolerancia esetén a pszichés ökonómiát megzavarja, itt is ökonomikusabb, nagyjából a sztereotípiának megfelelő szinten viselkedik vagy reagál. Éppen ellentétes ezzel a szkizofrén csoport magatartása. Hangsúlyoznunk kell, hogy krónikus és defekt beteg nem volt a csoportban. A szkizofrén csoport igen magas indulati terheléssel értékel. Még a vulger válaszokra adott értékelései is szignifikánsan nagyobbak a sine morbo csoport komplex válaszokra adott értékeléseinél. De ugyanakkor a vulger és a komplex válaszokra adott értékelések között az eltérés jelentéktelen. Tehát úgy, ahogy a sine morbo csoport komplex reakciói esetén is olyan ökonomikus terheléssel dolgozik, mint egy sablonhelyzetben, úgy egy szkizofrén sablonhelyzetben is olyan ökonomiátlan indulati jelentéstöbblettel dolgozik, mint komplex helyzetben. Egy harmadik viselkedési mód a neurotikus csoportokat jellemzi. Indulati terhelésük a sine morbo és a szkizofrén csoport között van, de ez a terhelés elektív, komplexusdeterminált helyzetben szignifikánsan nagyobb fokban érvényesül, mint sablonhelyzetben. S ez a tendencia fokozottan érvényesül a reaktívoknál, ahol a feszültség aktuális szintű, tudatközeli.
649
A RORSCHACH-PRÓBA
Ha összegeznénk a kérdésfeltevésünkre kapott adatszerű feleleteket, azt kellene mondanunk, hogy a szkizofréniát a kepzetcsoportok magas indulati terheltsége jellemzi, és ez generalizálva van minden helyzetre A sablonhelyzet éppen olyan emocionális feszültségben zajlik le, mint a többdeterminációs helyzet. A sine morbo csoport nyilván fékezettsége révén alacsony szinten reagál, és igen kevés különbséggel a sablonhelyzet vagy többszörösen determinált helyzet között. Ez a feltevés, amit a komplex válaszoknak a Ro-próba tulajdonít, a vizsgálat szerint csak neurotikusoknál érvényes. Csak ők mutatnak szignifikánsan magas terhelést többdeterminációs asszociatív egységek esetén. Minden egyéb helyzetben vagy nagyfokú fékezettség, vagy nagyfokú féktelenség révén az indulati terhelés a két vizsgált választípusban egyforma. A Ro-próba szempontjából, ami számunkra fontos volt, a tapasztalat értékes. Sugallja a klinikai pszichológusnak, hogy ha neurotikus tünetképződés, s főként az aktuál szintű neurotikus tünetképződés nyilvánvaló, akkor a több determinánsú válaszok fokozott indulati gócot képviselnek, s így tudatilag elemezhetők. Ugyanez azonban sem szkizofrén processzus, sem pszichopátiás személyiségfejlődés esetében nem indikálható. Ezt a gondolatmenetet a vizsgálatnak még egy mellékterméke is alátámasztja, nevezetesen a 6 fogalomra adott értékelőreakciók mennyiségi szintje és eloszlása a szemantikai mezőben. A hat fogalomra adott értékelések összege, tehát az indulati terhelés intenzitása legalacsonyabb a sine morbo csoportban. Mind a négy klinikai csoportban ennél szignifikánsan nagyobb. Tehát az exponált elvont fogalmak magas szinten mozgósítják a klinikai csoportokban azt a feszültséget, amely a jelentés indulati terhelésében jut kifejezésre, míg a sine morbo csoportokban az értékelőreakciók szabályozottak, fékezettek, indulati terhelésük viszonylag alacsony. Érdemes figyelembe venni, hogy az elvont fogalmak indulati terhelése minden csoportban magasabb, mint a Ro-válaszok terhelése Ez arra utal, hogy a szövegek tartalmi elemzésének módszere, amelyet az intézetben is jelenleg több munkacsoport alkalmaz, jó út lehet homogén klinikai csoportok elkülönítésében. A sine morbo csoportban a legnagyobb, egyforma intenzitása a veszélynek és a biztonságnak van, s ennek a kettőnek a terhelési azonossága összhangban van azzal az értékorientációval, amely a realitásprincípiumból fakad. A többi csoportban a veszély és a biztonság indulati terheltsége már szétválik, és a szkizofrén csoportban inkább a veszély az indulatilag leginkább terhelt érték. Igazi eltérés a pszichoneurotikus csoportnál van, ahol az indulatilag legintenzívebb érték a siker. Ez egybevágna azzal a pszichológiai feltevéssel, hogy a pszichoneurotikus betegek csoportját a nárcisztikus énérvényesítés jellemzi. Lehet, hogy kiegészíti mindezt a pszichopata csoport adata is, amelyben legintenzívebb érték a siker, közvetlenül utána következik a bűn. Mindkettő igen magas, a sine morbókhoz viszonyítva magas fokon szignifikáns indulati szinten.
650
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukciója
Összefoglalás Röviden összefoglalom a gondolatmenetet és a vizsgálat eredményét. Feltevésünk az volt, hogy a Ro-próbában komplexushordozó válaszként értékelhető többdeterminációs válaszok nagyobb indulati terhelést hordoznak, mint az egyetlen formai meghatározón alapuló és tudatilag sablonos vulgáris válaszok. Az indulati terhelés különbségét az Osgood által bevezetett jelentésmérő értékelőeljárás intenzitásának mutatójával vizsgáltuk. A feltevés bizonyos korlátok közt igazolódott. Mind a sine morbo csoportban, mind a négy betegcsoportban a komplex válaszok indulatilag intenzívebbek voltak, mint a vulger válaszok. De a különbség csak a két neurotikus csoportban mutatkozott szignifikánsnak. Ebből arra következtetünk, hogy ezeket a válaszokat csupán neurotikus csoportok esetében használhatjuk fel a tü- netileg jelentkező konfliktus értelmezésére. Egy további eredmény a szkizoform képzetáramlásnak azt a stratégiáját mutatta ki, hogy minden képzetcsoport intenzív indulati terhelést kap, és a legsablonosabb megnyilvánulások is éppen olyan hőfokon jelenhetnek meg, mint a komplexusmeghatározott képzetcsoportok. A vizsgálódást folytatni kívánjuk, főként a neurotikus csoportok fokozott differenciálásával és a statisztikai apparátus tökéletesítésével.
A pszichopatológiai folyamat rekonstrukciój a 30 A pszichopatológiai történés rekonstrukciójához mindenekelőtt a hazai pszichodiagnosztikai munkában kialakult személyiségpróbákat és teljesítményteszteket használjuk fel. Két alapvizsgálatunk: a Ro-próba, amelynek értelmezésével a személyiségdimenziót vázoljuk fel, és a MAWI (a Wechsler- próba magyar változata), amely az értelmi szintet és a teljesítményben lehetséges elvárást határozza meg. Mindkét alappróbához további tesztek járulnak (Tematikus képek, Frusztrációs próba, Lüscher-teszt és Szondi-teszt egészíti ki a Rorschachot, Bentonpróba, Memóriateszt erősíti vagy gyöngíti az intelligenciavizsgálat eredményét); mindezek pontosabbá teszik a színvonal meghatározását és gazdagabbá a személyiségképet.
” L.: Mérei Ferenc-Szakács Ferenc: A klinikai pszichológia gyakorlata. Medicina, Budapest, 1974,13-43. old. (A négy esetismertetésből egyet elhagytunk, a szerk. megj.)
651
A RORSCHACH-PRÓBA
Legtöbbször más típusú pszichológiai vizsgálati technikák alkalmazására is sor kerül. Különösen fontos a klinikai kikérdezésre és a szociológiai interjú módszerére emlékeztető életrajzi és életvezetési exploráció, amelynek adatai, epizódjai elősegítik az élményfeldolgozási és viselkedési mód pszichometrikus mutatóinak az értelmezését. Ehhez esetleg szabad asszociációs vizsgálatot végzünk élménykiindulással, az explorációs anyagból merített hívószavakkal; emellett viszonyulási, hangulati állítások elfogadásán vagy elutasításán alapuló skálákat és skálarendszereket alkalmazunk, amilyen a Tringer által magyar viszonyokra is kidolgozott szorongási skála, vagy a több mint 500 kérdésből álló tíz pszichopatológiai jelzést adó Minnesotai skála (MMPI). Az így kapott vizsgálati adatokból igyekszik meghatározni a klinikai pszichológus - elemző rekonstrukcióval - funkciócsoportok, tevékenységi körök vagy életkori szakaszok szerint haladva a feszültségeket, amelyek a személy életét átszőtték és tüneteit meghatározták. Az ilyen patográfiai személyiségkép lényeges elemei: az alkalmazkodási egyensúly változásai, szabályos és szabálytalan életvezetési összetevők viszonya; az örömszerzés színvonalának az alakulása; a kontaktusok rendszere; a teljesítményszint és az elaborációs erőfeszítés; a fantáziákban megmutatkozó vágyképletek lesüllyedése, felbukkanása, formálódása; a konfliktusmeghatározó sérelmek, kudarcok, frusztrációk, az ezek hatásaként létrejött inadekvát cselekvések (acting ont). E sokféle összetevő vizsgálatának egyik nézőpontja az áttételek nyomon követése, az átvitt és a reaktív feszültségek összefüggése. A rekonstrukció első mintája Freud tünetelemzése a neurózisok köréből. A klinikai szociálpszichológiai gyakorlat azonban ennek a feladatnak a megoldásában eltér a freudi felfogástól: magyarázatában a döntő patogén hatásokat nem korlátozza a gyermekkorra; feltételezi, hogy a serdülőkornak és a felnőttkornak is vannak önálló kórokozó konfliktusai, amelyeket indulatilag nem csupán régebbi feszültségek áttételei táplálnak. A felnőttkor és különösképpen az ifjúkor elaborációs megoldásai vagy kudarcai új reaktív feszültségekkel járulnak hozzá a konfliktushoz. Néhány esetet mutatunk be a pszichopatológiai folyamat rekonstrukciójára. Az első kettőben a komplex terápiás terv kidolgozása kívánta a részletes elemzést. A pszichiáternek életvezetési tanácsot is kellett adnia a kapcsolódásnak és az örömszerzésnek a szabálytalanságával jellemezhető esetekben. Ehhez kérte az orvos a személyiségnek a pszichológiai vizsgálatokon alapuló feltárását. A harmadik esetben az orvos nemcsak terápiás feladat előtt állt, hanem igazságügyi szakértőként a cselekvési indítékot kellett mérlegelnie, amit ugyancsak elősegíthetett a tesztmutatókon és exploráción alapuló pszichopatológiai rekonstrukció. Az itt következő három elemzés csupán szórványos példa a tünetképződésnek abból a nagy kiterjedésű lehetőségi köréből, amelynek magyarázatához és terápiás tervéhez a kezelőorvos pszichometrikus mutatókon alapuló részletes elemzést kér a klinikai pszichológustól.
652
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukciója
1. eset: „Az érzések zűrzavara" 22 éves főiskolai végzettségű technológus kereste fel a pszichiátert. Életvezetési
tanácsot kért. (Vizsgálati anyagát „Tim" névvel jelöljük.) Hm magas, inkább atletikus termetű szőke férfi. Tartása feszült, legtöbbször szemét lesüti, néha kissé zavartan oldalt fordul, ritkán néz a beszélgető- társ szemébe, viselkedése nincs összhangban alkatával. Először általános neurotikus panaszait sorolja fel: rossz közérzet, álmatlanság, figyelmetlenség, feledékenység. Majd egyre zavartabb lesz, s hosszú hallgatás után, habozva mondja el, hogy homoszexuális. Mindenki előtt titkolja. Sem családtagjai, sem barátai nem tudnak róla, valószínűleg nem is sejtik. A titkolózás nehezére esik, súlyos konfliktusokba sodorja. A vágyait kísérő bűntudattal nem képes megbirkózni. Kezelést és életvezetési tanácsot kér. A pszichiáter a komplex terápiás és tanácsadási terv kialakításához klinikai pszichológust is bevont a vizsgálatba. Tesztmutatókon alapuló pszichopatológiai személyiségleírást kért. Tim szülei a fővárosban éltek. Mindketten értelmiségi munkakörben dolgoztak. Két gyermekük közül Tim az idősebb; a fiatalabb leány, most közép- iskolás. A fiú nyolcéves volt, amikor szülei elváltak. A válást az apa kezdeményezte, aki hamarosan újra megnősült. A két gyermek az anyánál maradt. Az apa számára a válás súlyos konfliktusnak bizonyult. Ezért felbontotta második házasságát, visszatért első feleségéhez, Tim anyjához. A fiú ekkor tízéves lehetett. Tim úgy emlékszik vissza gyermekkorára, hogy állandó családi veszekedések, nagy patáliák közepette, zaklatott légkörben élt. A konfliktusok háttere Tim emlékei szerint az apa kettős élete volt. Az apa, amikor másodszor is feleségül vette gyermekeinek anyját, nem szakított az asszonnyal, aki miatt elvált. Ezt a kapcsolatot is fenntartotta, valójában kettős házasságban élt. Tim első érzelmileg színezett kapcsolata 7-8 éves kora körül egy kislány. Nem sokkal ezután szenvedélyes vonzódást érez egy fiú iránt, aki mostohaanyjának a rokona. Úgy emlékszik vissza erre, mint magas hőfokú szerelemre. Azt hiszi, ekkor fordult át az érdeklődése: ezt megelőzően lányok, ezt követően csak fiúk vonzották. 16 éves korában erotikus vágyképekkel, maszturbációs fantáziával kísért szerelmet érzett egy nagyjából vele egykorú fiú iránt. Képzeletében ő maga volt a csábító, ő játszotta a férfi szerepét. Ezt követte több más hasonló hőfokú és színezetű, nem realizált szerelem. Maszturbációs fantáziáiban nem szerepelt sem felnőtt, sem gyerek; a vele egykorúak vonzották: serdülők. A vágyképletének megfelelő külsőleg is olyan volt, mint ő, férfias. A nőies fiúktól viszoly- gott, a nőimitátorokat utálta. Mindezekben a kapcsolatokban „valódi szerelmet" érzett, s hozzáfűzi: „úgy szenvedtem, mint az igazi szerelmesek."
653
A RORSCHACH-PRÓBA
Lassan ő is kialakította - egyelőre képzeletben - a maga kettős életét. A kor- társi fiúcsoportban a helyzetének megfelelő szerepet játszotta. Részt vett együttes életükben, szórakozásaikban. Úgy beszélt társaival, mintha őt is a másik nem iránti szerelem izgatná. S közben képzeletét ugyanezek a fiútársak - meztelenül, szexuális pozíciókban - népesítették be. Nagyjából így élt főiskolai tanulmányainak befejezéséig. Ekkor azonban munkába állt. Egy környékbeli vállalatnál helyezkedett el. Otthonról elköltözött, munkahelyének közelében telepedett meg. Konfliktusa még inkább kiéleződött. A munkahelyen kizárólag férfiak dolgoztak, s ő beleszeretett egy férfi kollégájába. Közeledni nem mert hozzá, félt a botránytól, főként attól, hogy szerelme megvetné, ha szabálytalan hajlamairól tudomást szerezne. A véletlen révén azonban rátalált egy olyan társaságra, amelyben több fiatal homoszexuális férfi is volt. Nem értelmiségi foglalkozású, Timnél szellemileg alacsonyabb színvonalú emberek. Itt ismerkedett meg olyan fiúkkal, akik nemcsak megfeleltek vágyképletének, hanem bizonyos fokig realizálhatta is velük fantáziáit. E társadalmilag mélyen alatta levő környezetben kötött titokban, alkalmi homoerotikus kapcsolatokat. Mintha Stefan Zweig hősének, Az érzések zűrzavara homoszexuális professzorának a konfliktusa ismétlődne meg: szégyelli lesüllyedését, de nem tudja fékezni vágyait, szerelmes, de retteg attól, hogy szabálytalan vágyai szerelmében iszonyatot keltenek. Most már valóban kettős életet él. Társai előtt, munkahelyén beszél szerelméről, a vele való együttlétről. Úgy fogalmaz, mintha lányról volna szó, s közben állandóan a férfira gondol, akivel képzeletben szerelmeskedett. Nemegyszer a vágyaiban szereplő kollégájának mesélt szerelméről úgy, hogy fiktív heteroszexuális történetté alakította át a vele kapcsolatos homoszexuális fantáziáit. A kettős életvezetés feszültségében egyre nyugtalanabb. Figyelme megromlik, munkájában felületes, nem tud másra gondolni. Vágyteljesítő fantáziáit bűntudat kíséri, retteg a leleplezéstől, fél, hogy elszólja magát, vagy alkalmi partnerei bajba sodorják, és minden kiderül. A szülők semmit sem tudnak a fiú homoszexuális életvezetéséről; azt hiszik, hogy depresszív hangulata miatt fordult pszichiáterhez. Tim azt kérdezi orvosától: Lehet-e rajta segíteni? Van-e olyan eljárás, amely kigyógyítja torz vágyaiból, és hozzásegíti a normális vonzalomhoz? Vagy tekintse magát gyógyíthatatlan betegnek, s így rendezze be életét, rejtőzködéssel és félelemmel? Az orvosnak döntenie kellett abban, hogy a pszichoterápia indikált-e, s eredményre vezethet-e. Tanácsolhatja-e a betegnek, hogy próbálja teljes erőfeszítéssel megváltoztatni erotikus orientációját? Nem vezethet-e az elvonás, a frusztráció pszichotikus nyugtalansághoz, esetleg szuicid késztetéshez? S ha nem történik fordulat, nem lesz-e a rejtőzködő, kettős életmódnak éppen ilyen súlyos következménye? Vagy próbálja a beteget valamilyen számára elviselhető kompromisszum felé terelni? 654
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukciója
Ez a kérdéscsoport szükségessé tette Tim pszichológiai vizsgálatát, és a konfliktus pszichopatológiai hátterének hipotetikus rekonstrukcióját. A pszichológus (Valaszkai Éva) a következő vizsgálatokat végezte el: Ro- próba, kétprofilos Szondi-, Lüscher-teszt, tematikai képek értelmezése (TAT) tíz képpel.
Sz ínes i .: 32 % Felel et G16 D8 ÜO kombi Dz wl
34
VIII-X II G komb2 Gzw S DG kont D zw G
I-VII 23 Dd Do D G konf D dz w
FT csoportos ftá s
C24
D 9
+
F
6
D
4
B sec
i
£
5
J
14
1
5
rl dö: 16 ' IdÖ/F-sri m 0 ,47
M 4
(M)2
Md 2
T iS A nat 2 Obj 2 Ruha Táj 2 Fel hő Tűz 3
Td Rtg i Ma téria Á larc I Pfl Füst
Térkép 4 Festmény Szc éna 1 Sz em KŐ
Geometria Ill usztráci ó Enniva ló Tőr Ba rla ng
Myth Sz örny Vér S MH 2 JármO A rc hitektúra Á larc 11 Á larc I i 1 A sz tronómia Sac rum Hegy I Szi kla Jég 1 Expl ózl ó Orna menti ka 1 Jel Sz obor Ka ri katúra Szi mból um A bsz tra kt Sá r Sza kadék Sz ín A morf
V ÍZ
M eghal é roz st f a n vá iua zok %■:
1
B kici n BF
5
1
6
b
1
1
2
FFb
I
FHd
i
1
F(Fb)
2
7
2
2
■FFb
Á ttétel ská la
g-skála
Sem l eges % 59 + el térés: testi
Z8+
Zturtil om: 56 Ta rta lom sz óró dá sa : i ,6 Ta rta lmi körök: 1 8
ná rci sz £ g— — eltérés: öröm £g M%23 M: Md 4 : 2 T% 44 T: Td fS: 0 Obj%5
a FFb £
Md Obj
23
If
4
38
FbF 7
HdF2
nFbF
a FbF
a sszoc Bl
Fb
Md 1
nFb
a Fb
a bsztr B
Fbn
v,6 V* 4
v, I
FT G -(D) -z w-G zw -{G ko mb)
KONSTELLÁ CIÓK I. El fojtás: 2 /7 2 . Regresszi ó: 3 .5 /5 +
ÉT , 5 .5 :7,5
Reá l. I. 7 ,5 norm.
v% 32
Sz oc sk. +11 ma gasf. ÉT 2
4 . Projec ki ó:
Regr I. 1 47 vst. regr.
IT 6 : 7
F, + % 5 7
Al kohol szi ndr.
6 . Rea kcióképzés: í.3 /5
S: N 12 : 12
7 . Az onosítá s: 4 ,5 /6 +
Sz .E-l .
8 . Kompenzá ci ó: 3 /5 +
E: Hy
9 . Mentáli s sz ínvona l: 9 /12 +
Sz uici d sk. S.P.S.
F,+ %75
4J9 ±
5 . Meg nem történtté tev és 1 /4 -
Org. sk. 0 MF 9 : 8
3 . Izoláci ó: 0/5
o± I
Sch. sk. Sch. P. I.
10 . Konta ktus: 1 ,5 /6 ll . Tolera nc ia :
0% 6
szorong 4 /9 + asr 2 /6 — 12 . El nborá c íó: 6 /10 +
1. táblázat. Összesített mutatók és skálák Tim Rorschach-vizsgálatáról 655
A RORSCHACH-PRÓBA
Vizsgálati technikánknak megfelelően a pszichopatológiai személyiségkép fő vonalait a Ro-próba alapján vázoljuk. Ezen belül először a személyiség színvonalát, majd kapcsolódási orientációját, feszültségrendszerét, jellegzetes elhárítási módját igyekszünk meghatározni. Azután foglaljuk össze a szemléletben és a képzetáramlásban megragadható kóros fordulatokat. Az így kapott képet a Szondiés a Lüscher-próbák jelzéseivel, főként az esetleges veszélyjelzésekkel egészítjük ki. Végül a fantazmaképzés irányát próbáljuk kibontani a tematikus képekből kiinduló történetszövésből.
1.
II.
in.
IV.
V.
VI.
VII.
VIII.
IX.
X.
£idö
Reakcióidő
Elakadás
ütkö zés
Szukcesszió
széte sett
Vulg-Orig
Elaboráció
Telítődés
V-l V —2
1
zavar ütkö zés
széte sett
V-l V— 3
2
3
zw
széte sett
V-l
1
V-l
V-l
V-I Orig-
V— 2
2
2
1
3
I
széte sett
V-I V— 2 Ortg±
2
Hd
Komplex válaszok
2
Válasz rontás
Válasz rontás
Válasz rontás
Színvonalromlás
2. táblázat. Rorschach-mutatók a felszólító jelleg szerinti értelmezéshez. Tim vizsgálati 656
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukció);
Színvonal A Ro-próbában a jelentésadás menete az iskolázottságnak megfelelő, viszonylag magas színvonalat jelez. (I. táblázat). Ezt mutatja a szemléleti mód gazdagsága: a Felfogó típus ötféle elemet tartalmaz, kombinált egész válaszok hangsúlyával. Még lényegesebb az elaborációs fordulatok nagy száma. Tim asszociációiban hatféle elaborációs fordulatot találunk, különösen gyakori a kombi- natív jellegű gondolati építkezés. A kinesztéziás válaszok nagy száma (B+ = 4, köztük kettős B), a belső feldolgozás készségének, színvonalemelő feszültségelvezetésnek felel meg. Ezek a jegyek együttesen a benyomások belső megmunkálása mellett szólnak, és munkában, tanulásban egyaránt magas teljesítményt ígérnek. Csakhogy ugyanebben a vizsgálati jegyzőkönyvben - vagyis ugyanebben a képzetáramlási mintában - ennek élesen ellentmondó mutatókat is találunk. Ilyen mindenekelőtt a jelentésadási adekvációt kifejező formamutató (Fj+% = 57, F2+% = 75). A magas elaborációs jegyek és az alacsony formaszázalék jelentős színvonalkülönbségre hívja fel a figyelmet, ami csak regressziós folyamattal magyarázható. Ezt támasztaná alá a három Rorschachtáblán is mutatott válaszrontási fordulat. A III. táblán Tim három jó formaválasszal indul, köztük két vulgáris, valamint két B+ válasz (kettős B kombinatív tendenciával) E stabilnak látszó, színvonalas megoldás után a képzetáramlás leágazik („Középen egy áldozat maradványai, megölték") agresszív, kínos tartalmak felé, majd elakad, s visz- szatér alacsonyabb szinten az első válaszhoz. Az asszociációs sor elején két embert látott, akik egy üllőn kalapáltak, ami formailag jó, ötletes, kombinatív megoldás. A kínos leágazás után ugyanez „egy ember a tükör előtt", tehát nárcisztikus tartalmat implikáló, a szimmetriát disszociáló infantilis irányú jelentésadás. A VIII. tábla pasztellszínekre emlékeztető foltjainál, az érzelmi viszonyulásra kritikus képen Tim három jó formaválasszal indul. A kontaktusnehézségre utaló válaszoknál („Jegesmedve támasztja a jéghegyet") azonban leágazik, és egy formailag rossz, bizarr szexuális tartalmú jelentésadás következik: „Két széthúzott emberi láb, amit két állat tart, lehet éppen egy közösülés is, méghozzá két állat jelenlétében". A válaszrontás itt a voyeur- exhibiciós feszültségnek felelhet meg, és a jelentésadás - bizarr eredetiségében - sűrű teljesítménygátló szexuális fantazmákra utal. Ugyanez a narcisztikusvoyeur-exhibiciós tendencia okozhat válaszrontást a X. képen is. Tim itt is vulgáris válaszból indul ki, majd megakad a tekintete egy hosszúkás piros folton, amiről azt mondja, hogy „egy nagy húsdarab". Ez a valószínűleg szexuális áttételű válasz elsodorja az asszociációs fonalat: hangyák periszkópon figyelnek valamit, majd állatok nézik saját magukat egy víz alatt tartott tükörben. A leágazás itt is voyeur (figyel) és nárcisztikus (magát nézi) feszültséget tartalmaz. Végül a IX. táblára adott teljes asszociációs sort közöljük a megfelelő Rorschachjelöléssel. Ez is világosan szemlélteti a válaszrontást, mégpedig
657
A RORSCHACH-PRÓBA
a teljesítmény szempontjából kritikus táblán exhibidos leágazással, szexuális fantazmáknak megfelelő áttételekkel: IX. 39. 40. 41. 42. 43.
Két varázsló harca. Egy varázsló tükör előtt próbálja a mutatványát. Egy kikötő rajza mólókkal
DB+ D Gkomb zw
FbF
Egy darab húsra rászáll egy pillangó. A földön valami ég, lángok csapnak ki belőle.
DGkomb
BFFbF FbF b+
DGkomb
B+
(M) (M) Obj Térk. Víz Archit. T Enniv. Tűz
v2
Agresszió Tükör Kettős B
o±
o-
Amorf
Fordított szukcesszió
Ez a válaszsor jól szemlélteti, amint Tim nárcisztikus leágazásából fokozatosan csúszik a jó formaválaszokból a formátlan és egyre kevesebb tartalmat hordozó megoldások felé. A fordított szukcesszió jelzi, hogy ezen a ponton félig tudatos titkolni valója van, tehát a szexuális fantatazmák okozta teljesítményromlást megéli. A színvonalmutató nyilvánvalóvá teszi, hogy Tim jó képességű, viszonylag nagy teljesítményre alkalmas, de narcisztikus-voyeur-exhibicionista elemekkel telített képzelete eltéríti figyelmét, fellazítja koncentrációképességét, lerontja teljesítményének színvonalát. Kapcsolatkészség A Ro-próbában a kontaktuskészségre mindenekelőtt a színelemeknek mint ingereknek a feldolgozásából következtethetünk. Tim nyolc színválasza közül hét színvezérlésű (FbF), s csupán egyetlen jelentésadásban sikerült a színbenyomást adekvátan formához kapcsolnia (FFb+ = 1). Ez azt jelzi, hogy emocionálisan elsodorható, befolyásolható, elmélyült és stabil kontaktust nehezen hoz létre. A VIII. táblán először az adekvát kötődésnek megfelelő reakciót adja, ezt követően azonban halmozódnak infantilis reakciói (Orális utalások, Aránytalanságok, Pars pro toto reakciók). Ezt kiegészítik az autoritáshoz való viszony szempontjából kritikus IV. táblára, valamint az anyával kapcsolatos konfliktus szempontjából kritikus VII. táblára adott csaknem ellentétes reakciók (2. táblázat). A IV. táblán Tim elabo- rációs feszültségről tanúskodó jó válaszokat ad. (Perspektíva, Bsec+). De minden válaszban van szorongásos elem (2 FHd; 1 HdF). A jelentésadási tartalmak is félelmet keltő vízióknak felelnek meg („nagy bagoly", „óriás", „nagy
658
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukciója
fatörzs"). A szorongásos reakciók nyilvánvalóan az autoritással való viszonyból fakadnak; ezt a szorongást bizonyos fokig feldolgozza. A VII. táblán viszont teljesítménye leromlik: mindössze két választ ad, egyik sem adekvát; a környezeti konfliktus (Gzw F±) mellett a viselkedés és a teljesítmény színvonalromlását látjuk (Ütközés, Md, Perszeveráció, Orális reakció). A VII. táblára adott reakciók a IV. táblára adottakkal szinte ellentétesek. Az autoritással szemben (IV. tábla) azonosítást jelző színvonal-emelkedés, a nőiséggel szemben konfliktust jelző színvonalromlás (VII. tábla). Érzelmi kapcsolatrendszerében Tim elutasítja a nőiséget, s ezt mint konfliktust meg is éli. Feltehetően ez kötődési gátlásainak egyik indítéka.
Feszültségrendszer Feltűnőek a tesztben a magas feszültségre jellemző mutatók (ÉT = 5,5:7,5; MF = 9:8; IT = 6:7). Mindez nagy belső hőfokot, Hermann szavaival örvényszerű tünetképződést jelez. Tudatszinten ez az emocionális sodrás lelkiismereti konfliktusként mutatkozhat; emellett szólna a feszült IT, és a Szorongási skála magas értéke (33). A feszültség szexuális összetevőire utalnak az elakadások (II. és VII.), az exhibiciós tartalmak, valamint a szexualitás szempontjából kritikus VI. táblán a maszkulin preferencia, fordított szukcesszió mellett. (Ez utóbbi azért fontos, mert nemének megfelelően a feminin jelkép preferenciáját várhattuk volna.) A magas fokú indulati feszültség a tesztmutatók szerint veszélyes elhárításra készteti Timet. Már a színvonalelemzésnél láttuk, hogy kritikus helyzetekben teljesítményromlással csökkenti a kínos feszültségét. A regresszió mint preferált elhárítási mód a vizsgálat minden részletében mutatkozik. A már jelzett válaszrontások mellett szembeötlő a magas színvonalú és a kórosan alacsony színvonalú fordulatok váltakozása a képzetáramlásban. Az ezeket átszövő infantilis reakciók mutatják, hogy nem hangulati labilitásról, hanem viselkedési és ítéleti regresszióról van szó.
Kóros fordulatok és jelzések Ha a Ro-próba adatait a kóros fordulatok szempontjából csoportosítjuk, mindenekelőtt neurotikus folyamatra gondolhatnánk: Ezt mutatnák: > elakadások (II. VII.), y paradox reakciók (Színhívás, impresszió stb.), > az agresszív indulatokkal való telítődés (halmozott zw) a szexus és affektus kapcsolódása vagy disszociációja szempontjából kritikus képen (II.), > nárcisztikus telítődés (halmozott tükörreakciók), > visszajáró exhibiciós tartalmak.
659
A RORSCHACH-PRÓBA
A Ro-próba támpontjait összesítve: Tim értelmileg magas színvonalú, jó teljesítményre képes személy, akinél azonban a nárcisztikus, exhibiciós feszültség regressziós elhárítása súlyos teljesítményromlást, szorongást, infantilis dependenciát, egyszóval neurotikus túnetképződést hoz létre. A neurózis feltárható magja a teszt szerint a nőiség elutasítása, s ezzel együtt a nárcisztikus tendencia a tárgy választásban: az „olyan legyen, amilyen én vagyok" igény a nárcisztikus tárgyválasztás formulája. Ez a tendencia súlyos lelkiismereti konfliktust okoz, szorongásos feszültséget, amely a képzetáramlásban szuicid késztetésként is megnyilvánul. Az életvezetési adaptáció szempontjából kritikus X. táblán kétszer is kapunk Inadekvát kinesztéziás reakciót, állatnak tulajdonított antropomorf mozgást: „Két hangya periszkóppal figyel" és „ állatok nézik saját magukat a tükörben". Ezek a jegyek mint az önértékelési konfliktus mutatói utalnak a szuicid veszélyállapotra. A kiegészítő tesztek további jelzés értékű támpontokat nyújtottak a személyiségmeghatározáshoz. A Szondi-próba egyaránt mutat veszélyjelzéseket és pozitív jelzéseket. Itt kapjuk a szexuális hívóképre azt a konstellációt (S = ±±), amelyben Szondi az életvezetés szexuális problémájú dilemmájának a tüneti képét látja. A tapasztalatok szerint ez a választási mód - főként depresszív jegyek mellett - reaktív tünetképződésre utal. A vizsgálatban ez fokozottan érvényesül, mert Tim a reaktív diszfória egyik jellegzetes konstellációját (P = 00) is mutatja. Ezek az adatok tehát a szexuális dilemmához tapadó reaktív tünetképződés folyamatát emelik ki. A Lüscher-próba ugyancsak szorongásra mutat, de prognosztikailag kedvező: a szorongásos feszültség elaborációs lehetőségére utal (+1 +6 +0 +1 ). A kiegészítő tesztek tehát a szituatív elemek hangsúlyát és a válságállapotot jelzik.
A konfliktus tudata Tim konfliktusainak jellegére, mélységére, tudatszintű megélésére a tematikus képek próbájából (TAT) merítünk támpontokat. A képekhez szőtt történetekben több helyütt találunk olyan epizódokat, amelyek az exploráció tanúsága szerint valóságos történéseket sűrítenek, saját élményekből kerültek a feladatmegoldásba. Az egyik történetbe Tim beleszovi a szülők konfliktusát: a férfi olyan bűnt követett el, amit a törvény nem büntet, pedig tönkretette feleségének és gyermekeinek életét; az asszony maga szolgáltat igazságot (3 BM kép). Egy másik történetben férfiak „gyűlölik egymást... mégiscsak együtt fekszenek le". Ez utalás arra az életrajzi epizódra, hogy partnereit lenézi, bizalmatlan velük, fél tőlük (9 BM kép). A saját élményeknek ez a felhasználása valószínűsíti, hogy a megoldások megfelelnek a konfliktus tudati szintjének. Ez azért lényeges, mert a történeteknek a fele (tíz közül öt) szülő-gyerek relációra vonatkozik. A történet váza: konfliktus, a gyerek szembefordul a szü-
660
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukció)i
lökkel, de végül alkalmazkodik, hozzájuk idomul. Valószínű, hogy a konfliktusban a homoerotikus vonzalommal egyenrangú szerepet játszik a szülőktől való félelem: a szorongás, hogy mi lesz, ha a szülők megtudják, és a vágy, hogy bárcsak titok nélkül állhatna szülei elé. Éppen így a saját élmény elevenségével jár vissza a homoerotikus tartalom. Az „együtt fekszenek, noha gyűlölik egymást" történeten kívül a fantáziaműködés szempontjából kritikus fehér képen (16)31 „egy fiú szereti a másikat... ha viszontszereti, sehol sincs helyük". Egy harmadik történetben (17 M) „Gyerekek játszanak egy ifjúsági filmben... Az egyik Teli Vilmost alakítja, és felszólítja a többieket, hogy álljanak a falhoz, tűt tesz a nyilakba, és mindegyiknek hátulról a fenekébe lő..." Ezek a történetszövések is jelzik, hogy a homoerotikus vágyképlet megszállva tartja a képzeletet. A történetek kikerekítése, megoldási módja számos helyen a kompromiszszumkészség jelzése- a gyereket kényszerítik a szülők (TAT I. kép), ő szomor- kodik, de „amikor felnő, ő is olyan lesz, mint a szülei". Egy fiú lenézi korrupt apját (7 BM), de „a vadság el fog tűnni belőle, s olyan lesz, mint az édesapja". A történetszövés három fő vonala valószínűleg megfelel annak a konfliktushelyzetnek, amelyben Tim a pszichiáterhez fordult: leküzdhetetlennek érzett homoerotikus vágy; bűntudat a szülőkkel szemben; a megoldásnak, a megbékélésnek a keresése.
Pszichoterápiás indikáció, az életvezetés áthangolása A tesztmutatók alapján az apával való azonosítás nagyobb zökkenők nélkül ment végbe, de az anyához való kapcsolat paradox fordulata mégis megzavarta a tárgyválasztást. A szülők konfliktusa és időszakos különválása alatt a gyerek az anyjától állandóan azt hallotta, hogy a nők gonoszak, elvetemültek. Az apjával azonosító gyerek szembefordult az anyával, és annak magatartásában is a tőle átvett értékrendnek a megerősítését látta. így alakult ki benne a nőiség megvetése; a húgával szembeni bizalmatlanságban és ítéletekben ez ma is mutatkozik. Ehhez társult a gyerek hangsúlyozott voyeur-exhibi- ciós tendenciája, amelyet a szülők komplikált, titokkal terhelt életmódja táplált és felfokozott. Csakhogy ez a tendencia a nőiséggel való szembefordulás révén a saját neméhez fűződött. Tim az apjával azonosította magát, pszichésen is férfivá serdült, de nárcisztikus kiindulásával kapcsolódásaiban önmagát kereste: egy másik férfit. Homoerotikus tendenciája nem a fordított azonosításon alapszik, nem azon a feszültségen, hogy interiorizált női igényekkel keres egy férfit. Ez viszont valószínűvé teszi, hogy a homoerotikus tendencia Tim személyiségfejlődésének viszonylag késői terméke.
A TAT 16. táblája üres lap. A vizsgáltnak kell kitalálni magát a képet is, amelyet értelmezni fog így gyakran elevenítenek fel kidolgozott fantazmákat. 11
661
A RORSCHACH-PRÓBA
Ezt a tárgyválasztást Tim súlyos bűntudattal éli meg. A szülők értékrendjével azonosította magát, a devianciát megveti, de nárcisztikus kiindulású vágya elsodorta. Ez a lelkiismereti konfliktus súlyos szorongásokat okoz; kétségbeesetten, szuicid gondolatokkal éli át. A feszültségben feltalálható a valóságtól való pánikos félelem (retteg attól, hogy devianciája kiderül), az én elvesztésétől való félelem (azt gondolja, hogy vágya gyógyíthatatlan betegség, elmebaj), a saját indulataitól való félelem (az a gondolat, hogy nem tudja fékezni magát, és indulatai végleg elsodorják). E sűrű szorongásos, félelmi feszültség elhárítása valószínűleg többféle próbálkozás után most már a pszichés regresszió, a teljesítményhanyatlás. Bűntudatos szorongásához, életvezetési konfliktusához a feladati mulasztás veszélyérzése is hozzájárul. A tesztek azt valószínűsítik, hogy a jelenlegi konfliktusban a szituatív elemek (teljesítményhanyatlás, szorongás, életvezetési probléma) túlsúlyban vannak, de hátterük messzire visszanyúló neurotikus folyamat. Számos pozitív jelzés utal arra, hogy megfelelő pszichoterápiás segítséggel Tim kikerülhet a konfliktusból. Ilyen pozitív jelzés részben intellektuális színvonala és elaborációs készsége, részben pedig megoldási igénye, kompromiszszumkészsége. Mindezeket a vizsgálati és értelmezési támpontokat felhasználta a pszichiáter, amikor elmélyült pszichoterápiás kezelést tanácsolt és terápiás célként tűzte ki a homoerotikus orientáció fokozatos áthangolását. A tesztek alapján valószínű, hogy Tim homoerotikus orientációja nem lezárt, nem megváltoztathatalan ösztönstruktúrának, hanem olyan pszichés produktumnak felel meg, amely befolyásolható, módosítható, és egy nem deviáns, heteroszexuális hangsúlyú életmódban feloldható.
2. eset: Szorongás és kompenzáció fantazmaköre, serdiiléses válság 18 éves leány, harmadik gimnazista. (Vizsgálati anyagát „Anna" névvel jelöljük.) Értelmiségi szülők egyetlen gyermeke. A szülők családi élete rendezett. A leány szülei kíséretében, ónként kéri felvételét pszichiátriai osztályra. Néhány héttel ezt megelőzően öngyilkossági kísérletet követett el. Azóta is nyomott hangulatú, indítékszegény. Nem jár iskolába, sehova nem megy. Felvételekor tudata tiszta, viselkedése gátolt, érzelmileg színtelen, mimikája szegényes. A több részletben végzett viszonylag hosszú explorációban életrajzának reális fordulatai, érdeklődésének változása, kapcsolódásainak története az utolsó hónapokat leszámítva nem tárul fel. Mintha a megbetegedés kritikus szakaszát megelőző történésekre alig emlékezne. Gazdagon és változatosan
662
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukciója
írja le azonban életérzését egy-egy léthelyzetben, s főként az utolsó időszak epizódjaiban. Az exploráció így az önmagához való viszonyulás különféle változatait tárja fel, Anna érzelmi-önértékelési életrajzát
Exploráció Az általános iskolában jó tanuló. Visszahúzódó, csak magának élő gyerek, ebből az időszakból egyetlen kapcsolatát, tevékenységét sem említi. Csak az az élmény maradt, hogy magányos volt, társai nem fogadták be maguk közé. Tagozatos gimnáziumi osztályba került. A véletlen sodorta ebbe az iskolába, ő maga valószínűleg nem ezt választotta volna. Itt is érzi, hogy magányos, de elhatározza, hogy az új helyzetben ezt leküzdi. Aktívan bekapcsolódik az osztály társadalmi életébe, mozgalmi ember lesz, szervez, sokféle feladatot vállal, osztálytitkár lesz. így is egyedül marad, egyetlen barátra sem talál. Ennek a rövid szakasznak az élményét ő a „mindent megpróbáltam" életérzéssel jellemzi. A második osztályban ismét visszahúzódik. Jó közepes tanuló, zene és irodalom érdeklik, ízlése csiszolt lehet (költője Radnóti, zeneszerzője Vivaldi). Barátot, intim kapcsolatot nem talált. Visszajáró gondolata: „csúnya vagyok... buta vagyok... nem tetszem senkinek, nem vagyok alkalmas semmire". Maga fogalmazza meg ennek az évnek a vezető élményét: „kisebbségi érzésem volt". A nyári szünetben dolgozni akart. Annál a vállalatnál talált munkát, ahol apja is dolgozik. Elhelyezték az egyik raktárban, de semmiféle feladatot sem kapott. Kétnapi tespedés után elmenekült. Egy másik vállalatnál felvették helyettesítőként, irodai munkára; kiterjedt feladatkört kellett ellátnia. „Ez nagyon jó érzés volt, éreztem, hogy szükség van rám." Egy hónap után, jutalmul a szorgalmáért a vállalat költségén részt vehetett egy csoportos utazáson. A megérdemelt jutalom megváltoztatta önbecsülését; érezte, hogy hasznos lehet. Ez a gondolat felvillanyozta; nyitottabb lett. Az utazás tíz napja alatt három fiatallal összebarátkozott. „Mintha kicseréltek volna", mondja. Minden megváltozott, egyszerűbb lett. Életének legjobb napjai ezek. Hazaérkezés után egy rövid tanfolyamon vesz részt, ott is „nagyon jó", úgy érzi, hogy sokat tanul. De amikor a társasutazásról hazaérkezik, már az első pillanatban elszégyelli magát, mert úgy érzi, hogy az úton szerzett új barátai fontosabbak neki, mint a szülei, akik a pályaudvaron várják. Az új barátokat soha többé nem látta, nem találkozott velük. A tanfolyam végén meghívja búcsú-összejövetelre azokat a társait, akikkel együtt tanult. Az összejövetelen is jó hangulat van, mindenki vidám, „egyedül én vagyok boldogtalan". Másnap megkezdődik a tanév. Már az első nap „letörten" megy az iskolába. Semmi sem érdekli. Nem tanul, nem barátkozik, nem olvas, külsőleg is inkább elhanyagolja magát, „semmi sem volt számomra, csak a közöny". így jellemzi ezeket a hónapokat.
663
A RORSCHACH-PRÓBA
Iskolai panaszok, tanulási nehézségek miatt felmerül a gondolat, hogy talán ne is tanuljon tovább, hanem inkább menjen dolgozni. Azt mondják, két nap alatt döntse el, hogy elkezd-e komolyan tanulni, vagy munkába áll. A kritikus döntési helyzetben gyógyszeres szuicidiumot követ el. Utána ő mondja el anyjának a kísérletet, amely nem bizonyult súlyosnak. Azóta nem jár iskolába. Otthon van. Nem csinál semmit. „Úgy érzem, csaló vagyok", mondja; az indok: nem tanult, az elmaradást már nem tudja behozni. Sokat gondol arra, hogy meg kellene halni, „aludni, semmire sem gondolni". Az exploráció során kiderül, hogy nem volt soha barátja. Fiúkkal egy-két bátortalan próbálkozását kudarc kísérte. Egy-egy ismerkedése és kapcsolatkezdeményezése legfeljebb három találkozásig terjedt A fiú elmaradt, nem jött el a találkozóra. Egyszer egy fiúval csókolózott. Most úgy érzi, hogy nincs ilyen igénye. Mindeddig csupán egy, egyetlen személy volt, akivel szexuális kérdésekről beszélni tudott. „Ez egy nagyon közönséges lány, de neki el tudtam mondani gátlás nélkül mindent". Szüleiről kevés a mondanivalója. Szeretik őt, de szeretetüket nem tudják eléggé éreztetni. Féltik, nyugtalanok miatta, de „azt, hogy szükségük van rám, azt nem tudják megmutatni". Életcélról, perspektívákról is alig tesz említést. Visszatérő álmának témája és színtere egy divatbemutató. Idegen nyelvi érdeklődése magas, nyelvtudása kielégítő; vágyképletében szerepel az a mozzanat is, hogy utazási irodában dolgozik.
Klinikai kérdések A hirtelen változás a 16. életévben, az érdeklődés beszűkülése, az indítékszegény magatartás, a színtelen viselkedés szkizoform történésre utal. A tiszta tudat, a hiánytalan tájékozódás viszont inkább a pubertásos válságot valószínűsíti. A klinikai pszichológiai vizsgálat a differenciáldiagnosztikai kérdéshez is nyújthat támpontot, de a személyiség pszichopatológiai rekonstrukcióját a felmerült életvezetési probléma tette szükségessé. Mihez kezdjen most Anna? Folytassa az iskolát, amely jelenlegi állapotához viszonyítva talán túlzott követelményt állít elé; ez ismét kudarchoz vezethet, s a szuicid szándékot erősítené? Vagy hagyja abba a tanulást? Akkor viszont mit csináljon? Hatékony lehet-e ebben a válsághelyzetben a pszichoterápiás beavatkozás, és ha igen, milyen típusú pszichoterápia ajánlható? Ezekre a kérdésekre kellett pszichometrikus mutatók alapján a személyiség elemzésével felelni. (A vizsgálatokat és az explorációt Bagdy Emőke és Révész Ágnes végezte.)
664
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukciój;
Intelligenciavizsgálat A MAWI alapján Anna az életkorának megfelelő, átlagos színvonalon van (3. táblázat). Intelligenciahányados: 105. Mentális hanyatlást a teszt nem jelez (Demenciaindex = 0). Ez egyben ellene mondana annak a feltevésnek is, hogy a tanulmányi hanyatlás központi idegrendszeri károsodásra vezethető vissza. Az intelligenciapróbába tartozó részfeladatok között nagy teljesítménykülönbségek vannak. Az egyik vizuális mintakövetési próbában mélyen saját átlag színvonala alatt teljesít (Mozaikpróba: -), a másikban viszont messze meghaladja saját átlagát (Rejtjelezési próba ++). Ilyen szélsőséges labilitás egyazon funkción belül pszichogén jelenségek esetében szokott előfordulni.
Év
11 6
Na p
EÉp.
Verbális Vizsgálat
1966
jan
23
Született
1948
jan
24
Kor
18
-
-
Nyp.
Ép.
±Vm
Performációs összegezve
61
VQ = 1 11
53
PQ = 98
11 4
IQ = 105
ZKá (I., II.. IV., X.) = 39 Verbáli s próbAlc
1.
Ismeretek
16
14
+
2.
Helyzetek
16
14
+
3.
Számismétlés
4.
Számolás
S. összetartozás
Pcrfcrmá cló
. , ( ZKá- XKv)X100 Dcmencla-értélc = ---------------------------------------- ■ ---------------- = LKá
------------------------------------------ =
=
11
11
6
8
-
20
14
+ Vm:
EV: 61
Ép.
±Pm
44
14
++
7. Képrendezés
16
14
+ +
8. Képkiegészítés
13
15
++
9. Mozaik
13
7
--
8
3
Rejljelzése
10. Szintézis
ZP: 53
0
1 2,2
Nyp.
6.
£Kv (III., VI., VII.. IX.) = 46
-Pm: 10,6
3. táblázat. Anna intelligenciavizsgálati mutatói (MAWI)
665
A RORSCHACH-PRÓBA
RORSCHACH Feleld 14 O 7 D 5 DO ko mb Dz w
Színes i. : 29%
I -VII 10 Dd 1 Do DG ko nf 1 Ddz w
VIII -X 4 G ko mb DG ko nt zw
( M)
T 3 Anat 2 Obj Ruh a T áj Felh ő T űz T ér kép 1 Festmény Sz cina Sz em
Td Myth Ször ny 1 Rig 1 Vér Sz ex Matéria Jár mű Ar ch itektúr a Álar c I Álar c II Alar e I II Pfl Asz tr o nó mia Sacr um 1 Füst Hegy Szikla Viz Jég Explózió G eo metria Or namentika Jel I llusz tr áció 1 Szo bo r K arikatúr a Ennivaló Szimbólum Absz tr akt Tö r Sár Sz akadék
Md
Md Obj
Kő
Bar lang
G tw
DitwG
FT cso por to sltáa G
Zidő : 20' I dő/F-sz ám: i,4
M 1
8D 6
+
±
-
£
F
5
2
3
10
B
I
Szín
Amor f
l Megh atár oz atlan -T tar talo m. 14 válasz ok % -a: T ar talo m sz óró dása : "l T artalmi kör ök: 8
B sec B kleüi BF
Altétel skála
g-skáia
Semleges % 30
b
X’g +
+ eltérés
i’g-
— eltér és
FFb FHd
1
1
F(Fb)
M% 7 M Md 1:0
aFFb
43 T : T d 3 :l
nFFb
E
7
2
3
12
FbFl
HdF I
nFbF
aFbF
assz o c B
Fb
Hd
nFb
aFb
absz tr B
T%
ObJ%
V,:( V 1 + V i ) V4:2
Fbn V,4 K ON ST ELLÁCI ÓK
FT G -D-Dd~ (DG ko nf)
V,2
I. Elfojtás: 1/7 2. Regr cssz ó: 2/5 ±
ÉT , 1: 1
Real. I. 6 vsz. nor m
V% 43
Szo c. sk. 0 vsz. r o ssz ÉT ,
4. Projekció: 2/9
Regr . I . 116 vsz . r egr.
5. Meg nem tör téntlé tevés: 0/4
Org. sk. 3 VF 0: 1,5
6. Reakció képz és: 0/5 —
Alkoh ol szindr.
7. Azo no sítás: 2,5/6
S: N 7 :5 IT 0: I .J
3. Izo láció : 0/5
Sz .E.I .
9. Mentális sz invnnal: 3/12
E: Hy F, + %60
Sz uicid sk. S.P.S.
F,+ % 67
o+ o±
10. Ko ntaktus: 0/6 11. Toler ancia: agr: 2/6 sz oro ng 2/9 -
Sch . sk. +8 - 1 Sch .P.I .
o%
12. Elabor áció : 1/10
4. táblázat. Összesített mutatók és skálák Anna Rorschach-vizsgálatáról
666
±
8. Ko mpenz áció : 0/5 ■
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukcióji
A labilitás másik, ugyanilyen fontos jelzése a hangsúlyozott rigiditás és a hangsúlyozott rugalmasság együttes előfordulása. A számolási próba alacsony teljesítménye mentális rigiditásra utal, ugyanakkor az emlékezeti felidézés eredménye átlagon felüli rugalmasságot jelez: a megjegyzett számsor fordított sorrendű felidézése csaknem egyenlő az ingersorrendűvel (5-6). Az átlagos intelligenciaszint mellett a teljesítmények egyenlőtlensége funkcionálisan megzavart mentális struktúrának felel meg. A fordított felidézés fokozott készsége a neurotikus szintű negativizmust is mutatja.
A személyiség vázlata a Ro-próba alapján A Ro-próbában Anna passzív marad. Kevés választ ad, húsz perc alatt mindössze 14-et (4. táblázat). Válaszai szegényesek, a projekció alig indul meg. Kevés olyan jelentésadást találunk a jegyzőkönyvben, amelyben feszültségének értelmezhető átfordulása nyomon követhető lenne. Ilyen esetekben a táblákhoz való viszonyulás több támpontot nyújthat, mint a feszültségek átfordításán alapuló konstellációk szerinti értelmezés. Ezért Anna Rorschach-vizsgálatát a legfontosabb mutatók mérlegelése mellett inkább a táblák felszólító jellege szerint elemezzük, eltérően Tim (655. old.) és főként Leó (676. old.) jegyzőkönyveinek az értelmezésétől; az ő vizsgálatukban az asszociatív folyamat gazdagsága inkább a komplex válaszok tartalmi elemzését kívánta. Élménytípusa szerint Anna koartatív személyiség (1:1): kínos léthelyzetben fokozatosan beszűkül, a külvilágra irányuló érdeklődését egyre inkább visszavonja. Ezt jelzi, hogy asszociációi tartalmilag elvékonyodtak. Tartalmi szóródás = 1 , vagyis kivétel nélkül minden jelentésadásban csupán egy tartalmat mozgósít. A jelentésadás szikkadt, szegényes képzetekkel folyik. A képzetáramlásban kóros fordulatok kimutathatók, de ezeknek gyakorisága nem éri el a pszichózis szintjét (4. táblázat). A szkizoform kórformákra jellemző Hegedüs-féle Skála +8 -1 értékkel a szkizoform tünetképződést indikálja, de nem éri el a szkizoid pszichózisnak megfelelő 10 -nél nagyobb pozitív értéket. Kóros mozzanatként utal a Ro-próba arra, hogy a kimutatott intelligenciahányadoshoz a jelentésadási folyamat alacsony szintű: a formai adekváció (F+%) 60 és 67, holott ezzel az intelligenciaszinttel 75% felett kellene lennie. A regressziós index (116) is valószínűsíti, hogy Anna pszichogén okok miatt képessége alatt teljesít. Ha ennek hátterét a Rorschach-táblák felszólító jellege alapján próbáljuk megközelíteni, elsőnek azokra a táblákra adott jelentéseket kell mérlegelnünk, amelyeknél a képzetáramlás elakadt. A kettős szexuális jelképet tartalmazó VI. táblán Anna súlyos ütközést mutat. Visszariad a folt jelképesen maszkulin részétől. Olyan egész választ ad, amelyből csak ez a részlet van kizárva. Az ilyen „amputált egész válasz" az
667
A RORSCHACH-PRÓBA
adoleszcensek jellegzetes erotikus feszültségét képviseli: a nemi életre vonatkozó igényeinek tudatos megfogalmazását és az ezzel járó, ugyancsak tudatszintű szorongást. Ez az életkornak megfelelő konfliktus Anna esetében súlyosabb, amint ezt az ütközés mutatja. Elakadási tendencia észlelhető a VII. táblán is. Ezen a táblán Anna reakcióideje (a tábla expozíciójától az első válaszig eltelő idő) 122 ", míg a többi kilenc tábla átlagos reakcióideje ennek egyhatoda, 21". A hatszoros reakcióidő mellett a táblára egyetlen választ adott, ez is formailag rossz. A tábla felszólító jellege szerint ez az elakadás a női szerep konfliktusának felel meg, és összhangban van a maszkulin jelzés elutasításával a VI. táblán. A két tábla értelmezését ki kell egészíteni a szexus és affektus együtt járására és konfliktusára utaló II. tábla jelentésadásával. Ezen a táblán a fordított szukcesszió (előbb a részletválasz, aztán az egész válasz) valamilyen rejtőzködésnek felel meg. A válaszrontás pedig a teljesítményhanyatlás egyik indítékára utal. A három tábla (VI., VII., II.) amellett szól, hogy a szexualitásnak, a nőiségnek a problémája bűntudatos gátlásokkal jár együtt, ezek mutatkoznak a képzetáramlás elakadásaiban és a fokozott serdüléses feszültségben. A teljesítményromlás azonban túlmegy ezen az akcentuált, életkori feszültségen, és további magyarázatot kíván. Ehhez azokra a táblákra adott reakcióknak az elemzése szükséges, amelyeken Anna önmagához viszonyítva alacsony szinten adott jelentést, viselkedése személyiségének mélypontjára csúszott vissza. A felszólító jellegek szerinti értelmezéshez minden jegyzőkönyvhöz táblázatos összeállítás készül. Ennek egyik rovata a színvonalromlás, ebből olvassuk le a viselkedés lehetséges regresszióját. Az Anna jegyzőkönyvéből készült összeállítás alapján (5. táblázat) a jelentésadás mélypontjai: az V. és X. tábla. Színvonalromlás két más táblán is van, de az V. és X. táblán nemcsak a hanyatlás ténye, a válaszrontás észlelhető, hanem a tájékozódás és a viszonyulás kóros módja is. Az V. tábla kínálja a vizsgált személynek a legegyszerűbb vulgáris válasz lehetőségét. A vizsgáltak több mint 90%-a „denevér"-nek mondja a foltot. Aki ezt a választ, illetve ennek megközelítő variációit (madár stb.) nem adja, annak jelentésadása annyira inadekvát, hogy a realitásfunkció meglazulása s az ezzel összefüggő tájékozódási és értékorientációs zavar feltételezhető. Anna egyetlen válasza ezen a táblán: „Mintha egy nyúl lenne kiterítve, szóval kettévágva". A tábla középső részletét gyakran látják nyúlnak. Ez adekvát jelentés. Anna is ezt látta meg, majd ezt az asszociációt kiterjesztette a folt egészére, és formailag inadekvátan, az egészet mondta nyúlbőrnek. A percepciónak ez a részletvezérlésű, inadekvát kiterjesztése (jelölésben DGkonf F-) mindenképpen a külvilág szubjektív áthangolásának a modellreakciója, s éppen a valóságérzék szempontjából kritikus táblán az alkalmazkodás értékelhető zavarát mutatja: A cson- kításos mozzanat („kettévágva") a valóságtól való félelmet mutatja, a válaszrontás pedig (jó formából rossz formába csúszik át) azt jelzi, hogy Anna elsodorható, s emocionális feszültségben általános teljesítménycsökkenésre képes. 668
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukciója
Színvonalcsökkenést olvashatunk le a felszólító jellegek táblázatáról a X. tábla oszlopán is. A meghosszabbodott reakcióidő mellett ezt különösképpen a Pozícióválasz mutatja. A rózsaszín foltra azt mondja, hogy „tüdő". Az utótesztben kiderül, hogy az elhelyezkedése, a nyelőcsőnek látott részlethez való viszonya határozta meg a jelentést. Ez a válaszadás a tájékozódás alacsony szintjének, a testséma szerinti orientációnak felel meg. A tábla felszólító jellegéből kiindulva a közvetlen élettérben való tájékozódás zavarára, a viselkedésben is megnyilvánuló tájékozódási regresszióra következtethetünk. Az V. és X. tábla alacsony szintű megoldása a serdüléses válság jellegzetes mutatója: a realitáshoz való viszonynak olyan labilitását jelzi, amely a szkizoform tünetkép- zó'dés sajátja; de nem szkizoid processzusnak a következménye, hanem a neurotikus elhárítás tünete. Neurotikus folyamatra az elakadások utalnak, elsősorban a szexualitás szempontjából kritikus táblán. Ezt kiegészíti az autoritáshoz - az apához - való viszony szempontjából értelmezhető IV. tábla. Anna itt egyetlen választ ad: „Vámpír". Szörnyszerű, félelmet keltő lény. Az autoritástól való hangsúlyozott szorongásnak felel meg. Mint formailag jó válasz, a szorongás feldolgozásának a lehetőségére is utal, de valószínűsíti, hogy az autoritás nyomása ránehezedik Annára.
Eidő Reakcióidő
I.
11.
in.
1 -2 4 "
2'3"
23"
12"
IV.
V.
VI.
VII.
37"
I'30"
10"
17"
1 '3 "
1'18"
10"
31" szexütk.
szimi n. ütk. vers. tend.
Elakadás
Szukcesszió Vulg-Orig
fordí tott V—3
V-l
V-l
V-1 —3
V
Vili.
IX.
X.
2'26"
1 '45"
2'6"
2'18"
2'2"
24"
21"
36"
fordí tott V-l
Elaboráció Telítődés Színvona 1 romlás
DG konf. válasz rontás
Po zíció
Komplex válaszok
5. táblázat. Rorschach-mutatók a felszólító jelleg szerinti értelmezéséhez. Anna vizsgálata. 669
A RORSCHACH-PRÓBA
A felszólító jelleg szerinti értelmezésben több tábla prognosztikailag megnyugtató eredményt ad. A szkizoid fejlődés szempontjából kritikus III. táblán a jegyzőkönyv legadekvátabb válaszát találjuk (G B+ M Vj), ami ellentmond a szkizoform processzus feltevésének. Az alkalmazkodásra jellemző I. táblán és az érzelmi odafordulásra kritikus VIII. táblán Anna adekvát vulgáris jelentést ad, átlagos reakcióidővel. Kedvezőtlen azonban a IX. tábla megoldása. A fordított szukcesszió viselkedési rejtőzködésre utal. Emellett egyetlen választ kapunk, ez gátlásos és infantilis jelentésadásnak felel meg (Dd F+ Td Orális). Minthogy a IX. táblára adott válaszokból a képességek érvényesítésére, a teljesítménynek a készséghez viszonyított szintjére következtethetünk, ez a megoldás patológiásán gátolt teljesítményre utal. A Ro-próba adatait összegezve Anna állapotát az akcentuált serdüléses feszültség jellemzi, neurotikus bűntudati gátlásokkal, amelyek elsődlegesen szexuális fantáziájával függhetnek össze. A szorongásokat koartációval hárítja el, ennek következtében teljesítménye alacsonyabb, realitásérzéke meglazult. Mindez a neurotikus tünetképződés szintjén játszódhat le. A jelzésként értékelhető kiegészítő tesztmutatók közül a Lüscher-próba is neurotikus feszültségre figyelmeztet (+1 -0); a Szondi-teszt részint indulati irritabilitást, érzelmi labilitást jelez (P = 0 0; 0 ± és + -), másrészt az életkornak megfelelő személyiségkép stabilitásával zárja ki a pszichózis lehetőségét, tehát prognosztikailag kedvező (Szondi: Sch = - + négy profilon). Az utolsónak végzett öttáblás TAT-próbát Anna a jelek szerint teljes értékű projekcióval oldotta meg. Minden képhez kerek, kimunkált történetet készített. A részleteiben is kidolgozott helyzetek; az epizódok térbeli és időbeli elrendezése, a szereplő párok vagy csoportok adekvát megválasztása mind azt mutatják, hogy Annának nagy gyakorlata van a nappali álmodozásban. Olyan könnyedén és gazdagon szőtte a történetet, olyan találóan hidalta át a hézagokat, ahogyan ezt a fantazmák rációigényének megfelelően ábrándozásunkban tesszük.
A képzeleti építkezés a TAT alapján Az öt történet közül négyben a képzeleti munka énje, a projekciós tevékenység alanya ártatlan áldozatként kerül kínos, rossz élethelyzetbe. Az áldozat szenvedése Anna fantáziaműködésének egyik fő motívuma. Képzeleti építkezésének állandó elemei: > Veszélyhelyzet: rablás, börtön, a lány ártatlanul keveredik a dologba; háború; két lány szökésben veszélyes tájon menekül. > Megcsalás: az ártatlan főszereplőt a szabadságra érkező férj gonoszul megcsalja a felesége nővérével; a szerelmes lányt otthagyja és megcsalja a fiú. y Távolítás térben és időben: egy történet a középkori Angliában, kettő Párizsban játszódik; a negyedik vadregényes tájon; háború mint időmeghatározás.
670
Függelék. A pszichopatológiai folyamat rekonstrukciója
A négy drámai kimenetelű történet mellett egy idillikus történetszövést találunk. Ez kiemelkedő jelentőségű, mert a 16. táblára kaptuk, amelyen üres lapról kell történetet szőni. Anna története az üres lapra: Egy riporternő Párizsban megismerkedik egy híres íróval. Riportot készít az író gyerekkoráról. Az írónak megtetszik a nő, elviszi egy szigetre, ahol új könyvét írja a riporternő segítségével. Együtt élnek, de nem veszi el feleségül, mert egész életében ellene volt a házasságnak. Az adoleszcens vágyfantáziának az anyaga a nonkonformista idill. Majdnem gátlástalan kompenzáció a kötött anyagú képek bűntudatos, áldozati pozícióból megélt, veszélyhelyzetekkel jellemezhető megnyilvánulásával szemben. A bűntudati terhelés képzeleti kompenzációja félreérthetetlenül mutatja a neurotikus folyamatot, egyben kedvező prognózis a pszichoterápiára.
Összefoglalás Most már kísérletet tehetünk Anna személyiségének pszichopatológiai rekonstrukciójára. Az apai autoritással való azonosítás szigorú belső tilalmi rendszert hozhatott létre, amely az autoritással szembeni bűntudatos szorongásban (Vámpír) egyben erős beszabályozottságban (Szondi: Sch = - + négyszer) és korán kimunkált gátlásrendszerben mutatkozik. Ezekkel a terhekkel Anna teljes dependenciában tölthette gyermekkorát. Minden keresésben, kezdeményezésben veszélyt sejtett és visszahúzódott (áldozat pozíciójú veszélyhelyzetek a TAT-ban). A visszahúzódás fokozta a fantáziaéletet, és képzeleti vágyteljesítő kompenzációs működést indított el, ami ismét növelhette a bűntudatot. Szorongás és kompenzáció egymást fokozták. Ez felelne meg a TAT-képek kétféle fantáziaszövésének: a drámaiak a szorongásnak, a nonkonformista idill a kompenzációnak. Ez a folyamat mutatkozik meg az érzelmi-hangulati mozzanatokban gazdag, történési elemekben szegényes életrajzi explorációban is. Anna nem epizódokat, hanem hangulati-érzelmi egységeket mondott el: a „magányosság" élményét, a „kisebbségi érzést", a „csak nekem rossz" érzést, a „közöny", a „csaló vagyok" érzést, az önvádnak és a halálgondolatnak a feszültségét stb. Az explorációs anyag azt mutatja, hogy Anna gondolatbűnökkel terhelten, cselekvésgátló szorongásokkal éli gyerekkorát. E feszültség csökkentésének veszélyes mechanizmusa a koartáció, a teljesítménycsökkentés, a realitás elutasítása. így jutott el ahhoz a teljesítménylabilitáshoz és érdeklődési beszűküléshez, amilyet a szkizoid folyamatok kezdetén látunk. Ezek a jegyek azonban a neurotikus folyamat tünetei, s így a serdüléses válságnak felelnek meg. Anna élénk fantáziamunkája, élményeinek tudatosítása valószínűsíti, hogy a pszichoterápiás munka hatékony lehet. Kívánatos lenne vele egyénileg, lehetőség szerint a családdal is pszichoterápiás munkát végezni. Számolni kell azonban azzal, hogy jelenlegi állapotában feladati toleranciája igen alacsony szintű, s jóllehet a tesztek szuicid veszélyt nem jeleznek, 671
A RORSCHACH-PRÓBA
a fokozott terhelés elől esetleg inadekvát módon próbál kitérni. A deviáns megoldás veszélye - mint a terheléstől való menekülés útja - fennáll. Ezért iskolai tanulmányainak átmeneti szüneteltetése indokolt. Helyes volna talán, ha tanulmányait ebben az évben megszakítaná; szabadidejét a képességeinek és kedvének megfelelő nyelvtanulásra fordítaná, és egy év múlva térne vissza az iskolába.
3. eset: Rejtett fantazmák deviáns megvalósítása Bizarr szexuális kielégülés - egy telefonszadista Az új technikai eszközök nemcsak életvezetési szokásainkat alakítják át. Ennél mélyebbre hatnak. Új örömforrásokat nyújtanak, egyben a deviáns viselkedés új formáit teszik lehetővé. A légi forgalom nemcsak a személyközlekedést gyorsította meg, hanem a repülőgép-eltérítésekkel új, veszedelmes bűncselekményt is szült. A telefon, a modern életnek ez az elengedhetetlen eszköze is számos bűncselekményt segít elő (pl. a zsarolást). A telefonnal összefüggő ritka pszichopatológiai jelenség a „telefonszadiz- mus", a deviáns szexuális kielégülés egyik változata. Eddig ismert legtisztább esetét az ügy igazságügyi orvos szakértői, Szabó Árpád és Pollner György (1968) írták le. Megbízásukból pszichológiai vizsgálatot végeztem az általuk leírt telefonszadizmus bűncselekménye miatt letartóztatott személyen. Szabó és Pollner részletesen közli a vizsgált telefonszadista életrajzát, pszichiátriai explorációját, a végzett pszichológiai vizsgálatot, valamint a bűn- cselekmény leírását és az ítéletet.
35 éves férfiról van szó (vizsgálati lapját „Leó" névvel jelöltük), foglalkozása technikus. Deviáns szexuális örömszerzése: ha telefonon jajgató női hangot hall, izgalomba jön, és maszturbáció nélkül kielégül. Elmondása szerint véletlenül talált rá erre az örömforrásra. A barátnőjével való szakítás után úgy érezte, hogy az egész női nemen kell bosszút állnia. Találomra hívott telefonszámokat. Ha női hang válaszolt, közölte, hogy hozzátartozóját baleset érte. Egyszer, amikor egy nő kétségbeesetten jajgatni kezdett, ő ennek hallatára ejakulált. Ettől kezdve rendszeresen törekedett arra, hogy nőket telefonon át sírásra, jajgatásra késztessen, s így szexuális örömhöz jusson. Az exploráció szerint a telefonon át hallott jajgatás teljes nemi kielégülést nyújtott. Amint a telefonfülkébe lépett, már izgalmi állapotba került; amint nőnek vagy gyereknek a hangját hallotta, erekció lépett fel, ez ejakulációhoz vezetett anélkül, hogy az egész folyamat alatt egyetlen onániás gesztust végzett volna.
672
Függelék. 3. eset. Rejtett fantazmák deviáns megvalósítása
Lassan kialakította a következő hatékony eljárást. Felhívott egy számot. Ha női hang jelentkezett, rendőrtisztnek mondta magát, és erélyes hangon kérdéseket tett fel. Áldozatát olyan nők vagy gyerekek közül választotta ki, akik egyedül voltak a lakásban (néha telefonon „beidézte" a hozzátartozókat, s így érte el, hogy a nő egyedül maradjon). Ekkor elmondta a következő rémtörténetet: a felhívott nő vagy gyermek hozzátartozója bűncselekményt követett el; folyik a kihallgatása a rendőrségen. Ha beismerő vallomást tenne, elengednék. Erre kellene rávenni úgy, hogy hozzátartozója önmagát megkínozza. A telefont a kihallgatási szobába kapcsolják; ha ott a letartóztatott hallani fogja a megkínzott asszony (vagy gyerek) jajgatását, meg fogja tenni a vallomást. Ha az önkínzást nem hajtaná végre, akkor őt is letartóztatják. Ezután az álrendőrtiszt gyors parancsokat adott: menjen ki a konyhába, hozzon be egy zsámolyt, egy hosszú nyakú üveget, egy doboz gyufát és egy fakanalat; vetkőzzék meztelenre, tegye az üveget a zsámolyra, üljön rá a zsámolyra úgy, hogy az üveg nyaka behatoljon a hüvelyébe, gyújtsa meg a gyufát, pörkölje meg a nemi szőrzetét; a fakanállal ütögesse a testét, főként a mellét, s közben állandóan tartsa szájánál a telefonkagylót. Amikor hallotta az önkínzásból származó jajkiáltást, izgalma fokozódott, és kielégült. Ezt az eljárást kisebb nagyobb változtatásokkal négy éven át alkalmazta. Főként gyerekek és idős asszonyok engedelmeskedtek a zsaroló parancsnak.
A telefonszadista életrajza Leó 6 éves volt, amikor szülei elváltak, ő az anyjánál maradt. Anyja nagyon szép asszony, énekesnő. Egyik emléke, hogy egy szereplés után ő mint kisfiú virágot nyújt fel anyjának a pódiumra. Emlékei szerint a válás után az anyja „ledér életet élt", férfiak jártak hozzá. Minthogy egy szobában laktak, ő nem egyszer ébredt fel arra, hogy az anyja ágyában idegen férfi lehet. Úgy emlékszik, ezóta bizalmatlan az anyjával. Majd Leót elhelyezték egy falusi családnál, ahol látszólag szerették. De hamarosan rájött, hogy az anyja minden szeretetmegnyilvánulásért fizet a nevelő családnak. („Még a vasárnapi ajándék csokoládét is hozzáírták a számlához".) Anyja másodszor is férjhez megy, ő többször meglátogatja, és látja, hogy tovább folytatja ledér életét. Leó 15 éves koráig jár gimnáziumba, ezután nagy figyelmet és kézügyességet igénylő szakmát tanul ki. Tanoncéveiben apjánál lakik. Nem érzi jól magát, úgy érzi, fölösleges („terhére voltam az apámnak"). Technikus lesz. Letartóztatásáig dolgozott; megbecsült, jó szakembernek ismerték. 21 éves korában nősült; a házasságából egy fiúgyermekük született. 8 évi házasság után elváltak. Ezután egy tartós kapcsolata volt 2 évig, majd szakított, mert az volt az érzése, hogy barátnője anyagi okok miatt tart ki mellette. Ezzel a szakítással racionalizálta később bizarr, szadisztikus nemi szokásának a kialakulását.
673
A RORSCHACH-PRÓBA
A szexuális életet 17 éves korában kezdte. Saját beszámolója és a tanúk szerint szabályos koitális nemi életet folytatott; extragenitális elemek előjátékként fordultak elő szexuális viselkedésében; szadisztikus összetevőt sem ő, sem tanúként kihallgatott partnerei nem említettek; onániás időszakra nem emlékszik. Nem személytelen nemi életének egyetlen hangsúlyos szexuális preferenciája: az inverz koitális pozíció. Sokirányú érdeklődését elaborációs szinten is érvényesítette. Sportolt (atlétikában versenyszinten, majd evezett), egy időben rajzolt, fényképezett (képével díjat nyert), novellákat is írt. Érdekes szakmája, társadalmilag megbecsült számos hobbija tartalmassá tette az életét. Egyetlen tudatszinten mutatkozó életvezetési konfliktusa az alacsony iskolázottságával összefüggő kisebbségi érzése lehetett. Társadalmilag magas státusú, egyetemet, főiskolát végzett ismerőseinek a körében kínosnak érezte képzetlenségét.
Vizsgálatok Az igazságügyi orvos szakértők megbízása alapján Leót négy projektív teszttel vizsgáltuk: Rorschach-, Lüscher-, Szondi- és Frusztrációs (R F. T.) próbákkal. A vizsgálatban Révész Gabriella volt a munkatársam. Leó jó megjelenésű, vékony arcú, markáns állú, karcsú, kisportolt férfi. A vizsgálatra, minthogy előzetes letartóztatásban volt, rendőrök kísérték. Életrajzáról még semmit, bűncselekményéről vázlatosan valami keveset tudtam. Ahogyan köszöntünk egymásnak s ő elegáns mozdulattal meghajolt, úgy éreztem, hogy ez Barnabás, Kafka egyik figurája a Kastélyból. Barnabás (a regényben) szüleinek nonkonformista viselkedése miatt családjával együtt elvesztette a Kastély kegyeit. Ezt szerette volna visszaszerezni, ezért önkéntesen küldöncszolgálatokat végzett a Kastélynak. S hogy a hatósággal való hivatalos összetartozás látszatát keltse, feszes, a testéhez simuló ruhában járt, mintha szolgálati öltönyt viselne. Leó is egyenruhaszerűen feszes öltözetével fejezte ki aspirációját. Megjelenése és öltözete szimbolikusan jelezte, hogy amikor telefonon rendőrtisztnek mondta magát, és parancsosztó hangon készítette elő kielégülésének bizarr feltételeit, már a hatósági ember imitálásával is egy vágyat realizált, a szexuális színezetű hatalmi fantazmához közelített, ami gyakori olyan személyek nappali álmodozásában, akik nemi vágyukhoz bűntudatot asszociálnak. A telefonszadista a regénybeli Barnabás szolgálatkészségével végezte el a vizsgálatot. Messzemenően kooperált. A vizsgálatvezető kérdéseit mindig pontosan megértette, nagy igyekezettel igazodott a vizsgálati instrukcióhoz. A tesztekre nem a beszámíthatóság megállapításához volt szükség. Ezt a pszichiátriai vizsgálat egyértelműen eldöntötte. Az egyetlen mozzanat, amely- lyel a tesztek hozzájárulhattak a szakértői vélemény kialakításához: a motivációs háttér kiegészítése. Ebből a szempontból a legtöbb adatot a Ro-próbából merítettük. Közöljük itt a teljes jegyzőkönyvet, az összesítésekkel és a mutatókkal. (A jegyzőkönyvet lásd Második rész 196. old.)
674
Függelék. 3. eset. Rejtett fantazmák deviáns megvalósítása
Az eredmények mindenekelőtt tiszta tudatállapotot, normális tájékozódási készséget és jó mentális színvonalat jeleznek. A színvonaljelző hét jegyből hat pozitív: magas F+%, B+ válaszok, G a Felfogó típusban, viszonylag alacsony T%, 16-féle tartalom, originalitási tendencia. Éppen így pozitívak az intellektuális erőfeszítés jegyei is, amelyek tanulási készségre, feladati alkalmazkodásra mutatnak (Bsec- és Obj-válaszok, változatos tartalmak). Az értelmi szinthez viszonyítva azonban az elaborációs szabályozó- rendszer laza, hatástalan. Elaborációs jegyek a képzetáramlásban feltalálhatok ugyan, de már előfordulásuk is jelzi korlátaikat: a Do-reakciók nem szabályozó gátlások, hanem színvonalrontások (az I. és IV. táblán); a II. tábla komplex válasza originális, kombinatív, sok elemet tartalmaz, de adekvációs színvonala kórosan alacsony (B-, Őrig-), s így készségei nem realizálódhatnak (a kombinációs folyamat valójában konfabuláció: a szemlélet önkényes kiterjesztése). Az egyik legjellegzetesebb elaborációs mutató a figura-háttér tartalmas egybefoglalása, de erre Leó nem képes, sőt ez a feladat súlyos elakadást okoz a képzetáramlásban (VII. FH-ütközés). Ehhez járul a teljesítmény szempontjából kritikus IX. táblának a jegyzőkönyv mutatóihoz viszonyítva alacsony szintű megoldása: Ütközés; Tartalmatlan, Groteszk minden elaboratív jegy nélkül. A magas színvonal és az elaborációs gátlás együttes előfordulása azt mutatja, hogy Leó képességei alatt teljesít, s ez énrendszerének fellazulására (II. konf. reakció és IX.) vezethető vissza. A jó képesség - alacsony teljesítmény konstelláció patológiás háttere nyilvánvaló. A Ro-próbának számos mutatója jelezhet kóros folyamatot. Leó esetében ezeknek alapján (6. táblázat) kizárhatjuk azt, hogy tünetei központi idegrendszeri károsodásra lennének visszavezethetők. (Organikus skála = 0). Éppen így ki kell zárni a tesztek alapján a pszichotikus folyamat lehetőségét (Sch-skála = +5 -13; Regressziós index = 183). Megtaláljuk azonban a „nem specifikus kóros anomália" jelzését a G-D-Do Felfogó típusban. A kóros tunetképződés valószínű, de nem a pszichózisok és nem az organikus pszichoszindrómák körében. Ezt támasztja alá a funkcionális tünetek differenciálására szolgáló szociopátia versus neurózisskála magas értéke (21:21).33 Ez a skála a szociopátiás (pszichopátiás) képzetáramlási fordulatokat viszonyítja a neurotikus jegyekhez. Ebben az esetben a mutató magas értékével jelez, de nem differenciál, mert a két oldal közt nincs értékelhető különbség. A nem pszichotikus pszichogén tünetképződés valószínű A további megközelítés a képzetáramlásban mutatkozó patológiás jegyek értelmezése. Feltűnő az elakadások gyakorisága. Csaknem minden táblán a neurotikus folyamatnak megfelelő elakadást észleltünk. Legsúlyosabb a IV. tábla Sokkreakciója, valamint a többszörös elakadás a II. és a VII. táblán (7. táblázat).
33 Az
S:N skálát lásd Ötödik rész, 596. old.
675
A RORSCHACH-PRÓBA
RORSCHACH Feleld 23 I—VII 17 komb Gzw DG komb DG konf 1 Uzw
Színes 1. ; 26%.
Ddrw
M4
(M)2
Md 3
Md Obj 1
DG kont DzwG zw
T6
Td 4
Myth (
Szörny
Anat Obj 3 Ruha 5
Rtjj Matéria Álarc I
Vér Jármű Álarc 11
Szex 1 Architektúra Álarc 111
Táj
Pfl 1
Asztronómia 1 Sacrum 1
Felhő Tűz Térkép Festmény 1 Szcéna Szem Kö
Füst Hegy Víz Jég Geometria Ornamentika 1 Jel Illusztráció 1 Szobor Ennivaló 1 Szimbólum Tőr Sár Barlang Szin
FT ewportositis G 8 D12 Dd zw Do 15 DG konf 1
+
±
-
r
F
12
0
2
B sec
1
I
B kicin
1
1
BF
2
2
b
Xidfi: 29' Idő/F-szám : 1.2
VI1I-X6 O 7 D11 Dd Do IS G
12 1
1
3
1
FFb
1
1
FHd
1
1
Szikla Explázió Karikatúra 1 Absztrakt Szakadék Amorf 4
Meghatározz llun £ tartalom; 42 válaszok %-a: Tartalom szóródása; 1,8 Tartalmi körök: 16
Áttétel skála
g-ikila
Semleges % + eltérés — el lérés
£u + Tg-
F(Fb) M% 39 M : Md 6:4 T%43 T: Td 6:4
»FFb
Obj% 17 bFFb
1
E
FbF 2 Fb
1
21
1
1
23
HdF 2
nFbF
a FbF
asszoc B2
nFb
uFb
absztr B
Hd
VjKVt+V,) 6:8
Fbn V.6
KONSTELLÁCIÓK
V.2 V,6
FT G-D-Po
ÉT t 3,5:2.5
Real. 1. 3,5 val. kóros
V%60
Szoc. jk_ +5 val. jó ÉT*
1. Elfojtás: 3/7
-
2. Recressziű: 4/5
+
3. Izoláció: 4/5
+
4. Projekció: 2/9
-
5. Meg nem történtté
Regr. I. 183 norm.
tevés 1/4 Org. *k. 011 MF 6:3
-
6. Reakcióképzés: 3,5/5 +
Alkohol szindr.
7. Azonosítás: 2/6
-
8. Kompenzáció: 1,5/5
-
S; N 21:21 IT 0: 2,5
Sz.E.I. 9. Mentális színvonal: 8/12+ E: Ily
F,+ %100
Szuidd sk.
o+ o±
S.P-S. F,+%93
10. Kontaktus: 1/6
-
11. Tolerancia : agr:3/6 + szorong: 5/9 +
Sch. sk. 15-13 Sch.P.I.
0%4
12. Elaborácló: 7/10 +
6. táblázat.32 Összesített mutatók és skálák Leó Rorschach-vizsgálatáról
Az itt közölt táblázatok adatai nem teljesen egyeznek meg a Mérei és Szakács (1974) könyvében szereplő adatokkal, mivel a jegyzőkönyv jelölése a két műben némiképpen eltér. (A szerk. megj.) 31
676
Függelék. 3. eset. Rejtett fantazmák deviáns megvalósítása
A IV. tábla Sokkja azonosítási konfliktusra utal. A szorongásos feszültség (HdF) fantáziában, éber álomban oldódik (Bkl), ennek elemei gátlásos-regresz- szív mechanizmussal (konfabulatív Doü) és a tartalom elemzése alapján voyeurfeszültséggel („nadrág alól kikandikáló") járnak együtt. Ez a komplex reakció a IV. tábla felszólító jellege szerint a gyermekkori szorongásra, az autoritást képviselő személytől való félelemre vezethető vissza. A II. és VII. táblákon a telefonszadistát a folt által bezárt fehér középrész zavarja (Zw-ütközés); ez a nőiséget jelképező „ürességtől" való visszariadás jegye; félelem a női genitálétól. A rettegés az autoritást képviselő személytől, a félelem a női genitálétól neurotikus folyamat összetevőiként jelennek meg. Ennek természetére az elhárítási módból következtethetünk. Freud elemzései valószínűsítik, hogy minden neurózisnak megvannak a maga jellegzetes elhárító mechanizmusai. Ebben a jegyzőkönyvben két elhárítási mód jegyei halmozódnak: A regressziós konstelláció öt jegye közül négy fordul elő: Válaszrontás, Infantilis szexualitás jegyei (Voyeur és A tergo válaszok), Infantilis reakciók (Transz- parencia, Inverziók), Színvonal egyenlőtlenség (100 és 93 F+ % mellett B-). Az izoláció öt konstellációs jegyéből négy található meg (F preferencia, magas F+%; Do tendencia; sok részlet és részletezés; Szín és Hd jelentéktelenítése).
I.
II.
III.
ütkö zés zwütk.
Pirosütkö zés
IV.
V.
VI.
VII.
vm.
IX.
X.
£ idő Reakcióidő Elakadás
2 Do
Do Sokk
Szukcesszió Vulg-Orig
V-l
Orig-
Elaboráció
V-l
V— 2
1
Dd- 2Do ütk. szexütk. szimm ütk.
Sokk zwütk. szexütk.
Med . ütk.
ütkö zés
For dítot t V-l V-l V —3 V— 3 V— 3
V —2 V —3
V-l
V —3 V-l V— 3
1
1
2
1
1
Telítődés Színvonal romlás Komplex válaszok
Inverz.
DG konf B1
1
7. táblázat. Rorschach-mutatók a felszólító jelleg szerinti értelmezéshez. Leó vizsgálata 677
A RORSCHACH-PRÓBA
Találunk azonban a jegyzőkönyvben egy olyan értékelhető jegycsoportot, amely megkérdőjelezi a folyamat neurotikus voltát, s ez a pszichopátiás reakciók halmaza. Egy részük a rejtőzködő magatartásnak felel meg (Fordított szukcesszió, 6 Takarás, 5 Ruha). A másik csoportjuk a felelősség alól való kitérést, az érzelmileg el nem kötelezett viselkedést jelzi (5 Groteszk, 9 Unbestimmt, Rejtett értelmezés). Együttesen az éngyengeségnek felelnek meg. Éngyengeségen azt a patológiás helyzetet értjük, amelyben a belső szabályozás meggyengül, a valóságérzék megromlik, s a személyiség rendező erői nem korlátozzák, hanem kiszolgálják a veszélyes vágyakat. Leó esetében a kétfajta indikáció patohistóriai magyarázattal egyeztethető össze. A gyermekkorban gyökerező (IV. Sokk) neurotikus tünetképződési (Regressziós és izolációs konstelláció) folyamatban a valóságérzék lesüllyedt, az én szervező és elhárító funkciója fellazult, „korrumpálódott". így jött létre egy újabb kóros egyensúly - a pszichopátiás állapot - rejtőzködő viselkedéssel, személytelen kapcsolatokkal, a vágyaknak alárendelt énnel. Milyen vágyak azok, amelyeknek a fellazult, pszichopatizálódott én alárendelődött ? Mit mutatnak a Rorschach-adatok Leó vágyképletéről, a telefonszadiz- musnak mint nemi kielégülésnek a konkrét pszichés hátteréről? A szadisztikus komponenst a Ro-próba csupán az agressziós feszültség jegyeiben mutatja ki. Az agresszió-konstelláció hat jegye közül három fordul elő a jegyzőkönyvben (Piros-ütközés, az V. táblán fordított szukcesszió; II. és VII. Zwütközés és Medián-utközés). Súlyos agresszió nem mutatható ki (Zw és Fb válaszok nincsenek); a három pozitív jegy szerint az agresszív feszültség nem súlyos, de patológiás leágazás lehetséges. Leó esetében ez a konstelláció is inkább neurotikus folyamat eredményeként létrejött feszültségelvezetésre utal, mintsem indulati krimenre (ösztönbűnözésre). A szexuális orientációt a Ro-próbában mindenekelőtt a szexuális felszólítást tartalmazó VI. táblára adott reakciókból olvashatjuk le. Ezen a táblán Leó háromszor takarta el a foltnak egy-egy részletét: először a férfigenitálét jelző részt, majd a női részt, végül a férfirésznek egy gátlásosán körülhatárolt részletén kívül mindent, sorozatos manipulációval minden jelentésadásban különválasztotta a két nemnek megfelelő jelzéseket. Mintha kényszeresen ügyelne arra, hogy a genitálék ne tartozzanak össze. Ehhez járul a női genitálétól való viszolygásnak (VII. Zw- és Szex-ütközés), és a szabálytalan szexuális megoldások preferenciájának a jelzése (A tergo válaszok). A szexuális konstelláció meglepő kiegészítése a női szereppel való azonosítás. Az én projekciójára jellemző valamennyi válasz (4 B) nőt ábrázol; ahol a jelentésadásban férfi szerepel, ott gátlásos mechanizmus (Do) érvényesül, és az ént képviselő kinesztéziás válasz nem jön létre. A nemek szétválasztása, azonosítás a női szereppel; viszolygás a nőiségtől - ez a három mozzanat együttesen arra utal, hogy a neurózis konfliktusmagja a nemi differenciálás zavara.
678
Függelék. 3. eset. Rejtett fantazmák deviáns megvalósítása
A deviáns kielégülés mintája. A szkript A Ro-próba egyik hagyományos tapasztalata szerint több determinációs, (többféle tényezővel meghatározott) jelentések emocionálisan telített, lesüly- lyedt emlékanyagot képviselnek, komplexusmeghatározott válaszok. Nem összetett voltuk miatt nevezzük ezeket komplex válaszoknak, hanem azért, mert viselkedésmeghatározó indulati feszültséget hordoznak. E választípusok különféle változatait - a mi értelmezési rendszerünkkel összhangban - Bohm és Neiger dolgozták fel. Mindketten arra a következtetésre jutottak, hogy a komplex válaszok tartalmilag relevánsak; így nemcsak formai jegyeik, hanem konkrét jelentésük is értelmezhető.34 Leó jegyzőkönyvében a II. táblára adott reakció meríti ki a komplex válasz kritériumait. Kétféle determináns jelölhető (mozgás és szín), emellett a jelentésadás originális. A komplex válaszoknak erre a változatára (B és Őrig) mondja Bohm, Rorschachra utalva, hogy tartalma bizonyos várakozási beállítódásnak felel meg, mindenképpen élménynek, nem feltétlenül átélt, de képzeletben megélt helyzetnek, esetleg tudattalan, áttételesen érvényesülő szerepnek (Bohm, 1957). Leó komplex válasza a vizsgálat mélypontja (196. old.). Egy boszorkány hátulról, alsóteste felnagyítva, seprűnyélen ül. A szemléleti egységben feltűnő az alsótest aránytalan kiemelése és a seprűnyél ékszerű illeszkedése a két láb között. Részletvezérlésű, formailag inadekvát megoldás. Kifejezésre jut benne a mentális fék hanyatlása (B-), a realitástól való elszakadás (Őrig-), a viselkedésben való realizálás (az éngyengeséget jelző konfabulatív építkezés). Ehhez járul az A tergo válasz, amely az asszociatív vizsgálatok szerint a perverz irányú szexuális fantáziát, s főként a személytelen erotikát (a prostitúció preferenciáját) jelzi. A válasz szemléletes, részletekben gazdag, mint a kidolgozott fantáziaképek. De a neurotikus tünetképződés hátterének, az irreális, szadisz- tikus kielégülés indítékának a magyarázatához önmagában új elemet nem ad. Látszólag véletlen, valójában a klinikai pszichológia ismeretanyagának köszönhető fordulat segített hozzá a komplex válasz értelmezéséhez, s a válaszba sűrített fantazma valóságmintájához. A klinikai rutinvizsgálatok előírását követve a Ro-próba előtt és után egy-egy Szondi-tesztet is felvettünk. Ezzel a Ro-próba fokát is felmérjük; támpontot kapunk annak megítéléséhez, hogy a vizsgálat hogyan mozgósította a személyt; oldotta-e a gátlásokat vagy újabb gátlásmechanizmusokat hozott működésbe. Leó esetében a profil három tengelyben változatlan marad, az Schtengelyben viszont lényeges változás következett be: a 0+ reakcióból 00 lett. A változás tudatködös állapotra emlékeztető regressziónak felel meg, a valóságtól mint jelentől való eltávolodásnak, s így kedvez a retrospektív felidézésnek.
Egy 1974-ben végzett vizsgálatomban különféle betegségcsoportok tagjai hétfokú skálán fejezték ki komplex és vulgáris Rorscach-válaszaik jelentési intenzitását. Ennek eredménye szerint a komplex válasz emocionális telítettsége megnyugtatóan csak neurotikus betegeknél bizonyítható. (Mérei 1971, 1. a Függelék első fejezetét) 11
679
A RORSCHACH-PRÓ BA
Ez indított arra, hogy megpróbáljam felidéztetni Leóval az örömszerzését kísérő fantazmákat. A Rorschach-vizsgálattal feloldott hangulatban elmondattam vele a telefonálásra vonatkozó emlékeit: hogyan választotta ki a telefonfülkét, hogyan kereste a számot, hogyan határozta el egy hang hallatára, hogy ezt a személyt veszi rá az önkínzásra. A felidézés sikerült. Leó beleélte magát az inkriminált helyzetbe, kezdte lejátszani önmagát. Ekkor rákérdeztem arra, hogy milyen emlékek idézodtekfel benne, milyen képek jelentek meg a képzeletében, amikor a telefonfülkében állt. Először a rajtakapástól való félelem képeit említette, majd beugrott egy serdülőkori képsor. 13-14 éves korában rendszeresen járt egy baráti családhoz. Mindennap több gyerek gyűlt össze, gomboztak. Egy nap a könyvespolcon rátalált egy könyvre, amelynek címe: Az inkvizíció története. Ezt a könyvet nézegette mindennap. Hamarosan a játékból is kimaradt, s amíg a többiek gomboztak, ő egyre ezt a könyvet olvasta. Különösen megragadta egy kép; ezt mindennap megnézte. A kép kínzókamrát ábrázolt, kínzóeszközökkel ellátott, fülledt helyiséget, amelyben egy boszorkányt kínoztak. A boszorkány ék alakú kínpadon ült, a két lábán nagy súlyok függtek, ezek lehúzták. Tudva, hogy szeret rajzolni, kértem Leót, rajzolja le emlékezetből ezt a képet. így készült el az első rajz (1. sz. melléklet), amely meztelenül ábrázolja a boszorkányt, hátrakötözött kézzel, ékben ül, lábán nehéz súlyok húzzák le a testét úgy, hogy az ék kínzó fájdalmat okozva hatoljon be az ágyékába. Ezután azt kértem, hogy képzeletében térjen vissza a telefonfülkéhez. Próbálja elképzelni az élvezetet nyújtó jelenetet, amelyet valójában sohasem látott: a nő a telefon mellett, amint engedelmeskedik az ő utasításainak. Majd arra kértem, hogy ezt is rajzolja le. Azonnal eleget tett a felszólításnak. Gondolkodás nélkül, könnyedén, biztos kézzel készítette el a rajzot (2. sz. melléklet). Az inkvizíciós képpel közös fő motívum: a meztelen alsótestbe befúródó ék alakú tárgy; a női genitále gyötrése ékszerű, alulról behatoló eszközzel. S most idézzük fel a II. Rorschach-táblára adott komplex választ. Boszorkányt ábrázol, mint az inkvizíciós kép. Két piros cipős lába aránytalan méreteivel olyan, mint a két súly a kínpadjelenetben, a seprűnyél ékszerűen illeszkedik alsótestéhez. Mindhárom ábrán a fő motívum a női testet alulról megközelítő ék. Mintája élménytörténeti ősképe, a kínzókamra boszorkánya; realizálása a szabálytalan cselekvéssel (perverzióval) együtt járó fantazmában a telefon mellett ülő nő; áttételes projekív megjelenítése a II. táblára adott boszorkány-válasz. Ehhez tartozik Leó nemi szokásainak az általa elmondott sajátossága, hogy a számára a legjobb nemi pozíció az inverz helyzet; így mondta el: „a férfi van alul, és a nő beleül a péniszbe". Tegyük hozzá, ahogyan a kínzókamrában az ékbe, a telefonfülke-fantáziában az üvegbe. A könyvet, amelyre Leó emlékezett, címe alapján megtaláltuk. Havas Károly Az inkvizíció története.35 A könyvben 22 „műmellékletet" találunk, ebből 13
,
s
R o z s n
Függelék. 3. eset. Rejlett fantazmák deviáns megvalósítása
kínzási jelenetet ábrázol; 8 képen férfit, 5 képen nőt kínoznak meg. Pontosan az a kép, amelyre Leó emlékezett, nincs a könyvben, de megtaláljuk az emlékkép valamennyi elemét, sőt a telefonszadisztikus fantazma helyzeti elemét is. A jelenetek kínzóeszközökkel ellátott helyiségekben játszódnak, az áldozat ék alakú kínpa- don ül (3. sz. melléklet), lábán súlyok függnek (4. sz. melléklet), meztelen nőt kínoznak (5. és 6. sz. melléklet), a boszorkányt zsámolyon ülve kínozzák (7. sz. melléklet), mint a szadisztikus fantazmában és a telefonon adott parancsban. Valószínű, ahogy Leó ezt a könyvet lapozgatta, képzeletében ezeket a képeket sűrítette, és ezekből az elemekből konstruálta meg a szadisztikus cselekvést vezérlő képzetcsoportot. A két rajzon, a könyvillusztrációban, a Rorschach-vizsgálatban megmutatkozó képzetcsoport olyan viselkedési minta, amely a tranzakcionális pszichopatológia szkript fogalmának felelhet meg. Ezen az Eric Berne (1984) által kimunkált fogalmon a tudattalan (néha féltudatos, esetleg tudatos) élettervet értjük. Képzetanyagát tekintve a szkript intrapszichikus szöveg, cselekvési minta, beprogramozott fantazma, amelyet korai tapasztalatok, lesüllyedt kisgyermekkori élmények feldolgozásával alakítunk ki. Jól megragadható a serdülőkorban mint az életről és a szexualitásról való, áttételesen érvényesülő kép. A szkript egyes összetevői, torzított formában, áttételes változatokban az ismétlési kényszerre emlékeztető dinamikával járnak vissza, és viselkedési előírást nyújthatnak tünetképződéshez, inadekvát cselekvéshez, perverzióhoz, a mindennapi élet egy-egy regresszív leágazásához. Ilyen szkript lehetett a két rajznak és a Rorschach-vizsgálat 5. válaszának az előképe. Gyerekkorban szövődött, serdülőkorban megfogalmazódott fantazma arról, hogy a pénisz kínzóeszköz; fájdalmat okozó fegyverként hatol be a testbe. Ebben a szkriptben a nemi élet annyi, mint „nyársba húzni" a boszorkányt. (A „nyársba húzni" szót Leó használta, amikor a kínzókamrát leírta.) Ezt a szkriptet tárta fel a Ro-próba, s jelentősen kiegészítette a cselekvés motívumaira vonatkozó anyagot.
Összefoglalás A fejlődés-lélektani tapasztalatok szerint kritikus hatodik életév körül Leó szülei elválnak. A válás és körülményei megzavarják a fiú azonosulását és ezzel értékorientációját is. Szembefordul az apával mint autoritási mintával (IV. Sokk), s az anyával, a szép énekesnővel, tehát a női szereppel azonosítja magát (a B válaszok nőt ábrázolnak). A válás után hamarosan csalódik az anyjában (idegen férfiak); az anya gonosz, bűnös. De minthogy meglesi az anyát (egy szobában élnek; voyeur- reakciók), ő maga is bűnös. Fantáziájában a nemi élet, amit megles, az elkövetett bűnök jogos büntetése: a nő megkínzása. Ő maga kettős helyzetben van: az azonosítás révén női szerepben, tehát „alul", az anya elleni harag alapján viszont az a vágya, hogy ő legyen az, aki megkínoz.
681
A RORSCHACH-PRÓBA
1. sz. melléklet: A boszorkány gyötrése. Leó rajza 682
Függelék. 3. eset. Rejtett f antazmák deviáns megvalósítása
2. sz. melléklet: Telefonszadisztikus fantazma. Leó rajza 683
A RORSCHACH-PRÓBA
3. számú melléklet: Kínzókamra-jelenet Havas Károly könyvéből. Az itt következő képek emléke szerepelt Leó fantáziájában, Rorschach-válaszában és explorációjában
Ezt az indulati feszültséget feltehetően gyorsan elfelejti. Kialakítja a maga izolációs elhárító rendszerét. Emellett szól a Ro-próba izolációs konstellációja, alátámasztja a pszichoanalízisnek az a tapasztalata, hogy az agresszív-szadisz- tikus indulatok neurotikus elhárítása főként izolációs mechanizmussal történik. A serdülés kezdete fellobbantja a nemi feszültséget, és ezzel a szexualitás = kínzás fantazmája áttételesen felbukkan. Az inkvizíció története c. könyvre véletlenül talál rá, de igen valószínű, hogy ha ezt nem is találja meg, rábukkan más olyan mintákra, forrásokra, amelyek elősegítik a szkript megfogalmazását az infantilis fantazma felhasználásával. Az inkviziciós kép közvetlen mintája lesz egy vágyképletnek. A „koitusz = gyötrés, nyársba húzás" és a „pénisz = fegyver" fantáziák egységes szkriptben sűrűsödnek. A minta - a boszorkány a kínpadon - tudatos marad, a vágyképlet lesüllyed. Az izolációs mechanizmus jól mőködik. Elősegíti a kiegyensúlyozott életvezetést, a pontos munkát, a rendet, a tisztaságot. Leó nagy erőfeszítésre képes, hogy tartalmas életet biztosítson magának, és értékes baráti körben vívja ki a megbecsülést (sport, rajz, fotó, irodalom). Szexuális élete is rendezett. Ebben egyetlen mozzanat emlékeztet a szkript- re: a preferált pozíció, amely megfelel az inverz azonosításnak. Az elhárítás azonban nem sikerül, az indulati feszültség felmorzsolja az izolációs védőrendszert, a tiltott vágy felbukkan, és viselkedési szinten érvényesül. Leó
684
Függelék. 3. esel. Rejtett fantazmák deviáns megvalósítása
4. sz. melléklet: Kínzókamra-jelenet Havas Károly könyvéből 685
A RORSCHACH-PRÓBA
5. sz. melléklet: Kínzókamra-jelenet Havas Károly könyvéből 686
Függelék. 3. eset. Rejtett fantazmák deviáns megvalósítása
6. sz. melléklet: Kínzókamra-jelenet Havas Károly könyvéből
7. sz. melléklet: Kínzókamra-jelenet Havas Károly könyvéből 687
A RORSCHACH-PRÓBA
realizálja a szkriptet. Kínzásra jogosult hivatalos személynek adja ki magát (inkvizítornak), így rendeli el a megkínoztatást, amelyben megvalósul a koitusz = gyötrés fantazma, és a péniszt (mint karót) helyettesítő nyakas üveg lesz a kínzás eszköze. Ezt a szakaszt jelzik a szociopátiás vonások a Ro-próbában. rejtőzködés, érzelmileg el nem kötelezett kapcsolódás, a fékrendszer fellazulása. A realitás- érzék romlása (B-), átcsúszás a rendezett életből az irreális vágyteljesítésbe. Szabó Árpád és Pollner György részletes explorációja sok adatot tartalmaz erre a patológiás sodrásra vonatkozóan. Leó válása racionálisan nem indokolható. Éppen így indokolatlan a szakítás a válás után szerzett barátnőjével, akivel preferenciájának megfelelő jó szexuális kapcsolatot tartott fenn. A válás és a szakítás után egyedül maradt, csupán futó kalandjai voltak. Barátaitól is eltávolodott. Minden szempontból a frusztrációnak, a kielégítetlen- ségnek a feszültségében élt. Tudattalanul szinte előkészítette magát arra, hogy magányában, unalmában telefondrámákat rendezzen, s nemileg eléggé frusztrálta magát ahhoz, hogy szokatlan feltételek közt spontán kielégüléshez jusson. Ez megerősítette a telefonon való keresést. A kétségbeesésnek mint kínnak az élvezése fokozatosan alakult át a szkriptnek megfelelően: hatósági személynek mondta magát (az inkvizítor elem bekapcsolása), a „hozzátartozónak beismerő vallomást kell tennie" (ez is inkvizíciós elem), „meztelenre vetkőzés" és „beleülni az üvegbe" (a kínzás teljes kidolgozása). Az elhárító rendszer felbomlásában, a pszichopatizálódásban lényeges szerepet játszhatott a mentális és az elaborációs szint különbsége, valamint az aspiráció és a teljesítmény ellentmondása. Leó jó értelmi szintű, de az indulati feszültség intellektuális, feladatmegoldó elvezetéséhez nem rendelkezik megfelelő adottságokkal. Megpróbált írni, rajzolni, fotózni, sportolni. Egyikben sem érte el a készségnek, a kivitelezési technikának azt a fokát, amelyen zaklató feszültségét feldolgozhatja, s az így kapott teljesítménnyel elismerést szerezhet. Nem sikerült sem az indulatelvezetés, sem az igényszint reális megvalósítása. Az igazságügyi vizsgálatok megállapították, hogy a telefonszadista cselekvésében a beszámíthatóságot korlátozó tényezők nem mutathatók ki. A bíróság különösen súlyosan ítélte meg, hogy kiskorúakat is kényszerített önkínzásra, s ezért szigorú börtönbüntetést szabott ki.
688
Függelék. 3. csel. Rejtett fantazmák deviáns megvalósítása
Értelmezési statisztikai támpontok 36 A Ro-próba alkalmazása szükségessé teszi a statisztikai kidolgozást. Ahhoz, hogy az egyes mutatókat értelmezni tudjuk, ismernünk kell a mutatóknak és az összetevőknek az előfordulási gyakoriságát, átlagértékének övezetét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az átlagértékek és az eloszlások változnak, különösképpen a következő feltételek szerint: y életkor > nem > iskolázottság y egészség-betegség > kórkép. Ez szükségessé teszi, hogy a statisztikai feldolgozás ezekre a tényezőkre kiterjedjen. A feldolgozás így is csak részleges lehet, mert a feltételek azonossága, tehát egyes csoportok homogenitása még a legóvatosabb körültekintés mellett is alig biztosítható. Emellett egyes jegyek (főként a különleges reakciók) és egyes összefüggések (főként a ritka ÉT és a ritka FT változatok) nem fordulnak elő az egyes csoportokban elég sűrűn ahhoz, hogy a statisztikai feldolgozás teljes értékű legyen. Ilyen korlátok között készítettük el statisztikai összeállításunkat, amely tudomásom szerint a legdifferenciáltabb Ro-standard, amelyet Európában használnak. Az összeállítás, amelyet a következőkben MARS (=Magyar Rorschach Standard) névvel fogok jelölni, az 1973-76 években készült az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet Klinikai Pszichológiai Laboratóriumában. Anyagát nagyrészt Dr. Valaszkai Éva gyűjtötte össze, ő gondozta a nagy kiterjedésű anyagot. Munkatársa Révész Ágnes volt. A statisztikai feldolgozást Dr. Vargha András vezette; az ő koncepciója alapján készültek a táblázatok; az összeállításban Lipták Tamás is segítségemre volt. A MARS-hoz a következő anyagokat dolgoztuk fel:
sine morbo Neurotikus beteg Pszichopátiás Szkizofrén
= 435 =
100 =
Férfi = 210 Férfi = 50 Férfi = 50 Férfi = 100
Nő = 225 Nő = 50 Nő = 50 Nő = 100
A MARS-hoz tartozik ezenkívül két elaborációs csoport: 100 Az egyik csoport létszáma=40 fő, tagjai 19-21 évesek, a másik csoport létszáma 25 fő, 200 tagjai 30-60 évesek. (Ezt az anyagot az elaborációs mutatók
Mérei Ferenc: A Rorscach-próba (ELTE Bölcsészettudományi Kar, Egységes jegyzet). Tankönyvkiadó, Budapest, 1979, 289-305. old. 34
689
A RORSCHACH-PRÓBA
meghatározásán kívül főként a vulgáris válaszok összeállításában használtam fel.) A vulger válaszok meghatározásához a sine morbo csoporthoz a két elaborációs csoportot is hozzávettem, így összlétszámúk 500 fő; a három betegcsoport 400 tagjával együtt a MARS felnőtt vizsgálati személyeinek száma tehát 900. A sine morbo csoport megoszlása nem, életkor és iskolázottság szerint: Életkor 17-27
28-45
46-60
Iskolai végzettség
Férf i 47 77 18 21 48 9 13 5 2
8 általános érettségi főiskola 8 általános érettségi főiskola 8 általános érettségi főiskola
Nő 22 71 17 27 51 13 11 10 3
A MARS-nak egy sokkal kezdetlegesebb, de mégis használható gyermekváltozata is van. Statisztikai kidolgozása távolról sem olyan, mint a felnőtt anyagé, de támpontokat azért nyújt az értelmezéshez. A MARS(gy)-ben a következő anyagot dolgoztuk fel: Életkor
Iskola Fiú
Lány
5;2-5;10
óvoda 15
15
30
10
10
20
12
Ált. isk.VI. osztály 23
27
50
17
Technikum III. o. 20
20
40
6-6;9
összesen
A következőkben az ezekből az adatokból készült táblázatoknak egy kis részét közlöm értelmezési támpontként.
Jelmagyarázat a MARS-táblázatokhoz K = életkor Kj = 17-27 év K2 = 28-45 év K3 = 46-59 év I = iskolázottság Ij = 8 általános vagy kevesebb 12 = érettségizett 13 = főiskolát, egyetemet végzett 690
Függelék. Értelmezési statisztikai támpontok
S. m. = sine morbo N = neurotikus Pp = pszichopata Sch = szkizofrén Az egyes mezőkben a felső sorban az átlagértékeket találjuk. Sok esetben csak az átlagértéket közöljük, ezt mindenkor feltüntetjük. Amennyiben a mezőkben két számsor van, az alsó sorban három gyakorisági övezet található. A középső övezet az érintett személyek 50%-át magába foglaló középovezet; ettől balra az átlagövezetnél kisebb, az érintettek 20%-át magában foglaló alacsony övezetet találjuk; jobbra az ugyancsak 20%-ot tartalmazó magas övezetet. Az alacsony övezet alatti értékeket nagyon alacsonynak, a magas övezet feletti értékeket pedig nagyon magasnak minősítjük. Feleletszám
1. táblázat
s. m.
K, Férfi
ii
Nő
10-16
27 17-33
34-52
12-14
23 15-31
32-40
h
14-20
44 21-53
54-12
11-18
31 19-42
43-70
h
17-24
44 25-53
54-120
13-21
31 22-37
38-53
K2
K3
h
11-14
24 15-32
33-44
12
11-15
16-36
37-6028
13
16-24
39 25-42
43-96
10-12
20 13-27
28-32
Betegcsoportok
N 10-17 : 25 L8-30 3145
Pp 12-
27 -17 18-31
Sch 32-57
19 8-11 12-21
22-38
Sine morbo átlaga: 30,4 691
A RORSCHACH-PRÓBA
A MARS-táblázatok szerint a feleletszám az életkorral csökkenő, az iskolázottság foka szerint viszont növekvő tendenciát mutat. Nemek szerint csak a Kj csoportban mutatkozik szignifikáns különbség. A sine morbo csoportban a legkisebb feleletszámot (20) a 46 éven felüli, általános iskolát végzett személyeknél, a legnagyobb átlagot (44) a középiskolát vagy főiskolát végzett 17-27 éves férfiak csoportjában találtuk. A betegcsoportok közül - és általában az egész anyagban - a legalacsonyabb feleletszámátlagot a szkizofrén csoport nyújtotta (19). Valamennyi sine morbo csoport együttes átlaga 30,4. Ez igen magas fokú szignifikanciával különbözik a szkizofrén csoportoktól. (A táblázatok értelmezését mind itt, mind a következőkben Dr. Vargha András összeállítása alapján készítettem el.) Feleletszám - táblánként
2. táblázat
Ezen a táblázaton csak az átlagértékeket tüntettük fel. I. 11. III. IV. V. VI.
VII.
VIII.
IX. X.
s. m. 3,1 2,8 3,0 2,7 2,4 2,7
2,5
3,0
2,8 4,5
N 2,7 2,3 2,5 2,0 2,2 2,0 Pp 3,1 2,7 2,6 2,5 2,2 2,6
2,3 2,3
2,6 2,7
2,1 4,0 2,6 4,1
Sch 2,0 1,6 2,0 1,7 1,4 1,5
1,45
2,2
1,8 2,6
Neurotikus nőknél a legkisebb feleletszám:
VI.
V.
(1,8; 2,08)
Neurotikus férfiaknál Pszichopata nőknél Szkizofrén nőknél Pszichopata férfiaknál a legnagyobb feleletszám:
IV. V. V. X.
VI. IV. VII. II.
(1,95; 2,02) (2,0; 2,32) (1,29; 1,41) (4,04; 3,02)
Osszidő (percekben)
4. táblázat
Csak az átlagokat tüntettük fel. Sine morbo (kor és nem szerint) K, K2 férfi 28,3 21,0
16,4 nő 21,7 20,1
692
k3 13,5
Függelék. Értelmezési statisztikai támpontok
Betegcsoportok (nemek szerint) N
Pp
Sch
férfi
26,2
25,3
22,4
nő
23,5
19,3
20,7
A teljes sine morbo csoport átlaga: 21,6 A teljes neurotikus csoport átlaga: 24,9 A teljes pszichopata csoport átlaga: 22,0 A teljes szkizofrén csoport átlaga: 21,5 Szignifikáns különbség van a sine morbo és a neurotikus csoport, valamint a szkizofrén és a neurotikus csoport között. A neurotikus összcsoport időfelhasználása hosszabb. Iskolázottság szerint általában nincs figyelemreméltó különbség. Igen hosszú átlagidőt találtunk mégis a férficsoportban. Ennek átlaga 36,1 perc volt. Tehát a leghosszabb összidőt a fiatal, magas iskolázottságú férfiak adták. Általános tendencia, hogy az életkor növekedésével az összidő csökken.
Idő osztva feleletszámmal -I/Esz.
5. táblázat
Kor és nem szerint nincs szignifikáns különbség. Iskolázottság szerint: li 0,90 0,35-0,60 0,61-1,2 1,21-1,8
h~ [3 0,72 0,35-0,5 0,51-0,9 0,91-1,45
Az alacsony iskolázottságúak csoportjában az egy feleletszámra jutó idő szignifikánsan kevesebb, mint a magasabb iskolázottságúak csoportjában.
Betegcsoportok szerint: N Pp 1,08 0,92
Sch Sine morbo 1,37 0,79
Szignifikáns különbségek mutatkoznak: a sine morbo és a neurotikus csoport, valamint a sine morbo és a szkizofrén csoport között. A sine morbo csoportban lényegesen rövidebb az egy feleletre felhasznált idő. 693
A RORSCHACH-PRÓBA
A funkcionális körben szignifikáns a különbség a pszichopátia versus neurózis esetében. A pszichopátiánál az egy feleletre fordított idő rovidebb. Az egy feleletre jutó idő meghosszabbodása a szkizofrén csoportot minden egyéb csoporttal szemben jellemzi. A G válaszok összege - FT-csoportosításban, a feleletszámhoz viszonyítva Csak az átlagértékeket közöljük.
21. táblázat Feleletszám
s. m.
0-19
20-39
40-59
60-79
80-
8,44
11,55
15,25
16,16
20,0
N
6,73
9,15
12,12
PP
7,42
10,74
10,80
7,18
9,16
6,66
Sch
Szignifikáns különbség van általában sine morbo versus neurózis, és sine morbo versus szkizofrénia csoportok között, valamint a viszonylag hosszabb jegyzőkönyvek esetében (F3) a sine morbo és a pszichopata csoport között. Mindezekben az esetekben a Felfogótípus G-elemeínek száma a sine morbo csoportban értékelhetően magasabb.
A G válaszok összege - FT-csoportosításban kor és iskolázottság szerint Átlagok a sine morbo csoportokban Feleletszám
*1
K2
k3
li
^2
I3
0-19
9,7
7,9
6,6
7,8
8,8
10,1
20-39 40-
12,5 15,8
11,0 15,7
7,9
11,3 14,1
11,7 15,5
12,6 18,7
Az életkor növekedésével az FT-ben levő G-válaszok száma határozottan csökken, az iskolázottsággal pedig növekszik. Mindkét tendencia szignifikáns. A G válaszok összege - FT-csoportosításban A feleletszám szerint várható értékek A sine morbo csoportban, átlagban és gyakoriságban övezetek szerint Feleletszám 0-19
20-39
40-59
60-79
80-
8,4
11,6
15,3
16,2
20,0
4-516-10111-12
5-718-13114-19
6-819-19120-32
7-10111-23124-35
8-12113-28129-62
694
Függelék. Értelmezési statisztikai támpontok
A D válaszok összege - FT-csoportosításban
22. táblázat
a) Nem, kor és iskolázottság szerint nincs szignifikáns különbség. b) Betegcsoportok szerint - átlagértékek, feleletszám szerint. Feleletszám 0-19
20-39
40-59
60-79
80-
s. m.
6,5
14,5
26,0
35,0
60,7
N Pp Sch
6,6 8,3 5,6
15,9 13,8 13,3
29,8 26,7 23,3
Szignifikáns különbségek: a szkizofrén csoportban értékelhetően kisebb a D válaszok összege, mint a neurotikus, a pszichopata és a sine morbo csoportban. (Mindez inkább a rövid jegyzőkönyvekre vonatkozik.) A közepes hosszúságú és hosszabb jegyzőkönyvekben viszont a neurotikusok adnak figyelemreméltóan több D választ. c) Feleletszám szerint várható átlagok és gyakorisági övezeti értékek sine morbo csoportokban. Feleletszám
Átlag
Gyakorisági övezetek
0-19
6,5
3-4
20-39 40-59
14,5 26,0
60-79 80-
5-8
9-10
7-11 16-21
12-18 22-31
19-24 32-37
35,0
22-30
31-43
44-53
61,0
40-49
50-72
73-85
A Dd válaszok összege - FT-csoportosításban
23. táblázat
a) Nem és iskolázottság szerint nincs szignifikáns eltérés. b) Életkor szerinti átlagok három övezetre bontott feleletszám szerint. Feleletszám
K,
K2
K3
0-19
0,21
0,46
0,50
20-39 40-
1,14 10,2
1.12 9,44
1,85
A Dd válaszok száma a Felfogótípusban a rövidebb és közepes kiterjedésű jegyzőkönyvekben az életkorral növekszik. 695
A RORSCHACH-PRÓBA
c) Betegcsoportok feleletszám szerint, csak az átlagok. Feleletszám 0-19
20-39
40-59
60-79
SO
s. m.
0,34
1,17
4,76
11,77
SO,14
N Pp Sch
0,31 0,41 0,47
1,51 1,56 3,29
3,75 7,2 15,0
A szkizofrén csoportok értékelhetően több Dd választ adnak a Felfogótí- pusban.
d) Feleletszám szerint várható értékek a sine morbo csoportokban. Feleletszám
Átlag
0-19 20-39 40-59 60-79 80-
0,3 1,2 4,8 12,0 30,0
Gyakorisági övezetek 0-1 1-2 2-7 4-19 12-47
0 0-1 1-3 5-11
2 3-4 8-16 20-36 48-57
A feleletszámok második csoportjában az idősebb korosztály (K3) jegyzőkönyveiben a Dd válaszok száma lényegesen magasabb, átlagban 1,8.
A zw válaszok összege - FT-csoportosításban
24. táblázat
a) Életkor szerint nincs szignifikáns különbség. b) Iskolázottság szerint általában nincs szignifikáns különbség, de a Kj korcsoportban, a fiataloknál a zw válaszok száma a Felfogótípusban az iskolázottsággal nő. c) Nem szerint általában nincs szignifikáns különbség, de 20-39 feleletszám esetén a K2 és a K3 korcsoportban a férfiak szignifikánsan több zw választ adnak, mint a nők. Ez így alakul: a K2 csoportban a férfiak átlagosan 3,8; a nők 2,4; a K3 csoportban, tehát viszonylag magas korban a férfiak 3, a nők 1,4 zw választ adnak. d) Betegcsoportok szerint, és feleletszámok szerint az átlagértékek: Feleletszám 0-19 s. m. N Pp Sch
696
2,0 1,2 1,3 0,8
20-39
40-59
3,3 2,3 2,8 2,0
7,1 4,3 4,6 3,0
60-79
80-
Függelék. Értelmezési statisztikai támpontok
A sine morbo csoport minden más csoporttal szemben magasabb zw-érté- keket, a szkizofrén csoport pedig minden más csoporttal szemben lényegesen alacsonyabb zwértékeket ad. e) Várható zw-értékek feleletszám szerint a sine morbo csoportokban: az átlagok és a gyakorisági övezetek feltüntetésével. Feleletszám
Átlag
Gyakorisági övezetek
0-19
2,0
0 1-2
34
20-39 40-59 60-79 80-
3,3 7,0
0-1 2-4 1-2 3-9 34 5-12 4-8 9-21
5-7 10-13 13-16 22-33
10,0 17,0
A B válaszok összege
(utójelre való tekintet nélkül)
25/4. táblázat
a) Nem és életkor szerint nincs szignifikáns különbség. b) Az iskolázottsággal a B válaszok száma nő. A különbség szignifikáns.
Átlag
Ii
h
I3
1,2
1,6
3,1
c) Betegcsoportok és három övezetre bontott feleletszám szerint, átlagok.
Feleletszám
sine morbo N Pp Sch
0-39
40-79
80-
1,3
2,5 1,7
3,5
1,2
1,8
1,3 0,7
2,5
d) Várható értékek feleletszám és iskolázottság szerint (a feleletszám három övezetre bontott), sine morbo csoportokban. Átlagértékek és gyakorisági övezetek. Összesítve
0-39
40-79
80-
0
1,3 1-2
34
0-1
2,5 2-3
4-5
II
0
1-2
3
0
1-3
4
I2 I3
0 0
1-2 1-3
34 4-5
0 1
1-3 24
4-5 5-6
0-1
3,5 2-5
6-8
0-1 2
2-5 3-6
6-8 7-9
697
A RORSCHACH-PRÓBA
Az Élménytípus változatainak százalékos megoszlása 41/1. táblázat a) A megoszlás a sine morbo csoportban és a betegcsoportokban 0-39-ig terjedő feleletszám mellett
Koartált Koartatív Ambiekvális Kis dilatált Nagy dilatált Introverzió nélküli extravertált Extra vertált Ellensúlyos extravertált Dilatatív extravertált Introvertált Ellensúlyos introvertált Dilatatív introvertált Extraverzió nélküli introvertált
s. m.
N
Pp
Sch
5 11 19 4 1 16 20 10 4 5 1 1 3
8 11 22 3 0 12 24 6 4 3 7 0 0
4,5 10 20,5 6 0 12,5 23 3,5 8 5 6 1 0
20 25 11 1 0 24 7 1,5 6 1 2,5 1
Egyes változatoknál a férfiak és a nők átlagértéke jelentősen eltér. A neurotikus csoportban a nők inkább koartáltak, a férfiak inkább koartatívak; a nők inkább introvertáltak, a férfiak inkább ellensúlyos introvertáltak. Az adatok: koartáltak 4-11 a nők javára; koartatív 15-7 a férfiak javára; introvertált 0-6 a nők, ellensúlyos introvertált 9-4 a férfiak javára. Hasonló módon feltűnő a nemek különbsége a szkizofrén csoportban a koartatív és az ambiekvális változatok esetében. A koartatív lényegesen gyakoribb a férfiak esetében 32-18 arányban; az ambiekvális pedig gyakoribb a nők esetében 7-15 arányban. A pszichopata csoportban a koartált változat inkább férfiaknál, az ambiekvális inkább nőknél fordul elő. A sine morbo csoportokban nincs említésre méltó különbség a férfiak és a nők között. b) A megoszlás a sine morbo és a betegcsoportokban 40-79-ig terjedő feleletszám mellett.
Koartált Koartatív Ambiekvális Kis dilatált Nagy dilatált Introverzió nélküli extravertált Extravertált Ellensúlyos extravertált Dilatatív extravertált Introvertált Ellensúlyos introvertált Dilatatív introvertált Extraverzió nélküli introvertált
s. m.
N
Pp
Sch
0 0 9 9 2 1 13 36 19 4 3 4 0
0 0 0 12,5 0 0 0 12,5 65 0 0 10 0
8 0 34 0 0 0 17 8 25 0 8 0 0
0 0 25 25 0 50 0 0 0 0 0 0 0
Függelék. Értelmezési statisztikai támpontok
Az Indulati típus (IT) különféle változatainak százalékos megoszlása 44/1 táblázat a) Rövid jegyzőkönyvben, betegcsoportok szerint. Feleletszám: 0-19
s. m. N Pp Sch
SivárIT
Kis íeszültség
28 28,5 43 54
28 25 14 5
Nagy ^ íeszültség 2 0 0 0
zwhangsúly
Hdhangsúly
14 14,5 14 18
28 32 30 23
20 25 21 15
38 40 41 30
Feleletszám: 20-39 s. m. N Pp Sch
6 12,5 19 13
25 19 14 42
12 3,5 5 0
Néhány esetben jelentős különbség van a férfi, illetve a női átlagok között. A sine morbo csoportban ez nem tapasztalható. A neurotikus csoportban sivár IT inkább nőknél, kis feszültségű IT inkább férfiaknál fordul elő. A pszichopata csoportban éppen megfordítva, a sivár IT lényegesen gyakoribb a férfiaknál, a kis feszültségű és a Hd hangsúlyú pedig inkább a nőknél. Rövid jegyzőkönyvben, nem, kor és iskolázottság szerint.
Feleletszám: 0-19 SivárIT
Kis feszültség
s. m. átlag
28
28
férfi nő
26 29
39 20
Ki K3
26 20 58
II h h
38 25 11
K2
zwhangsúly
Hdhangsúly
2
14
28
3 1
14 14
18 38
27 32 17
0 4 0
15 10 25
32 34 0
23 33 33
2 3 0
19 18 0
18 21 56
Nagy _ feszültség
699
A RORSCHACH-FRÓBA
Feleletszám: 0-19 Sivár IT Kis
Nagy
feszültség
férfi
6
23
18
nő
6 4
29 24
11
4
26 32
Ki K2
k3 li h h
17 9 4 10
39 15 20
zw-
feszültség hangsúly 6 15
22
31
18 23
41 38
21 7 9
16 20
Hdhangsúly
7 13 27 20
Az Fj+Vo nem, kor, iskolázottság és feleletszám szerint
34 37 30 38 30
45/1. táblázat
Feleletszám 0-19
20-39
40-
s. m. átlag
76,1
79,6
79,3
férfi nő
80,1 72,0
79,9 80,8
78,5 78,4
Ki k2 k3
77,8
79,6
77,2
76,2 65,4
82,0
80,2
80,0
II h h
70,7 80,5 78,4
81,2 79,9 79,5
81,3 76,6 81,6
0-19
20-39
40-59
60-79
80-
s. m. átlag
76,1
79,6
79,3
87,4
75,0
N
77,6 78,0 45,4
75,2 75,7 51,8
75,6 73,1
Pp
Sch Az F2+%
nem, kor, iskolázottság és feleletszám szerint
46. táblázat
Feleletszám
700
0-19
20-39
40-
férfi
75,7
79,0
79,3
nő
75,87
81,0
79,9
Ki k2 k3
78,4 74,4 68,9
78,7 81,3 79,1
79,1 80,7
Függelék. Értelmezési statisztikai támpontok
Feleletszám 0-19
20-39
» 40-59
II
72,0
78,1
80,1
h
I3
78,7 84,0
80,4 81,1
78,3 81,6
s. m. átlag
75,7
79,4
80,3
N
79,5 76,1 48,4
76,5 72,7 50,5
77,1 80,2 54,3
Pp Sch
60-79
80-
84,2
76,2
MARS(gy) - - Összefoglaló táblázat (százalékban) Óvodások VI. általános 5-7 év 12 év N Technikum III. = 50 N = 50 osztály 17-18 év N =40 Fj+% =
F2+% =
F,+%-F2+%
0-50
6
2
5
51-60 61-70 71-80 81-90 90-100
20 18 32 22 2
2 14 14 38 30
7,5 7,5 30 2,5 27,5
0-50
8
0
5
51-60 61-70 71-80 81-90 91-100
6 30 30 26 0
2 8 26 38 26
2,5 12,5 35 27,5 17,5
74
66
97,5
10 4 18 4
12 65 12 4
5 12,5 12,5 2,5
0-20
64
16
10
21-30 31-40 41-50 51-
23 6 2 2
36 8 20 20
25 22,5 12,5 30
= 04
5-11 12 F2+%-F,+% = 5-11 12 Vulg% =
701
A RORSCHACH-PRÓBA
Óvodások 5-7 év N = 50
T% =
0-30
44
10
12,5
31-45 46-
nincs G
30 26 0 4 36 28 32
30 60 0 6 38 32 24
30 57,5 2,5 25 47,5 20 5
D
22
10
10
D D (D) nincs D
30 34 12 2
30 46 10 4
12,5 30 47,5 0
Dd
8
2
5
Dd Dd (Dd) nincs Dd
4 10 18 60
6 16 22 54
0 10 20 65
zw zw zw
6
8
10
(zw) nincs zw
6 12 22 54
10 18 28 36
7,5 10 27,5 45
Do
10
8
2,5
Do Do (Do) nincs Do
4 14 18 54
8 18 20 48
0 7,5 20 70
G G G
(G)
702
VI. általános 12 év Technikum III. N = 50 osztály 17-18 év N = 40
BIBLIOGRÁFIA
Abt, Lawrence Edwin - Bellak, Leopold (eds.) (1950): Projective psychology: Clinical approaches to the total personality. New York: Knopf. Adler, Alfred (1907): Studie über Minderwertigkeit von Organen. München: Bergmann. - Study of organ inferiority and its psychical compensation. New York: Nervous and Mental Disease Publishing, 1917. Adler, Alfred (1912): Über den nervösen Charakter. München: Bergmann. Ames, Louise Bates - Learned, Janet-Métraux, Ruth W. - Walker, Richard N. (1952): Child Rorschach responses: Developmental trends from 2 to 10 years. New York: Hoeber. Anzieu, Didier (1960): Les méthodes projectives. Paris: Presses Universitaires de France. Anzieu, Didier (1965): L'application collective du test de Rorschach. In: Revue de Psychologie Appliquée, 15 (2): 53-57. Appelbaum, Stephen A - Holzman, Philip S. (1962): The color-shading response and suicide. In: Journal of Projective Techniques, 26: 155-161. Argyle, Michael (1967): The psychology of interpersonal behaviour. Harmonds- worth: Penguin Books. Bagdy Emőke (1971): Szenzitivitás - projekció - paranoiditás. A szenzitivitás-paranoiditás skálája. Bolcsészdoktori értekezés. Budapest: ELTE. Bagdy Emőke (1973): A szenzitivitás és paranoiditás Rorschach-diagnosztikai skálája. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet. Klinikai Pszichológiai Laboratórium. (Vademecum-sorozat, 48.) Barker, Roger G. - Dembo, Tamara - Lewin, Kurt (1941): Frustration and regression: An experiment with young children. In: University of Iowa Studies: Child Welfare, 18. No.l. XV+314. Bauer, Edouard (1963): Signes particuliers au Rorschach de paranoïaques. In: Bulletin de Psychologie, (No.225.) Tome. XVII. (2-7): 126-129. Beck, Samuel ]. (1930): The Rorschach test and personality diagnosis. I. The feebleminded. In: American Journal of Psychiatry, 10:19-52. 703
A RORSCHACH-PRÓBA
Beck, Sámuel ]. (1944): Rorschach's test. Vol. I., Basic Processes. New York: Grune and Stratton. Beck, Samuel ]. (1945): Rorschach's test. Vol. II., A Variety of Personality Pictures. New York: Grune and Stratton. Beck, Samuel J. (1952): Rorschach's test. Vol. III., Advances in interpretation. New York: Grune and Stratton. Beizmann, Cécile (1950): Niveau structural et test de Rorschach. Etude comparative de quelques groupes d'enfants: normaux, sourds-muets, caractériels et oligophrènes. In: Actes du 1er Congrès d'Antropologie Différentielle, 1950, Royamont. Tome 5. Beizmann, Cécile (1954): Régression affective et Rorschach. In: Rorschachiana IV. Beiheft zur Schweizerischen Zeitschrift für Psychologie und ihre Anwendungen, Nr. 25: 14-19. Beizmann, Cécile (1961): Le Rorschach chez l'enfant de 3 à 10 ans. Neuchâtel: Delachaux et Niestlé. Bellak, Leopold (1950): Thematic apperception: failures and the defenses. In: Transactions of the New York Academy of Sciences, 12 (4): 122-126. Berne, Eric (1984): Emberi játszmák. Budapest: Gondolat. Binder, Hans (1932): Die Helldunkeldeutungen im Psychodiagnostischen Experiment von Rorschach. In: Schweizer Archiv für Neurologie und Psychiatrie, 30: 1-67; 233-286. Binder, Hans (1944): Die Klinische Bedeutung des Rorschach'sehen Versuches. In: Psychiatrie und Rorschach'scher Formdeutversuch. Zürich: Orell Füssli. 12-29. Binét Ágnes (1958): Milyen tényezők torzítják el a társas kapcsolatokról való képzeteket és ítéleteket az óvodáskorban? In: Pszichológiai Tanulmányok. I. Budapest: Akadémiai Kiadó. 143-150. Binét Ágnes (1964): Különleges reakciók az óvodások és kisiskolások Ror- schachjában. Kézirat. Binét Ágnes (1986): A gyermek Rorschach vizsgálat diagnosztikai funkciója. In:Magyar PszichiátriaiTársaság. Pszichoterápiás Szekció füzetei 1986/6-1:1-33. Bleuler, Eugen (1911): Dementia praecox oder die Gruppe der Schizophrenien. LeipzigWien. - Dementia praecox or the group of schizophrenias. New York: International Universities Press, 1950. Bleuler, Eugen (1916): Lehrbuch der Psychiatrie. Berlin: Springer. Bleuler, Manfred (1954): Endokrinologische Psychiatrie. Stuttgart: Thieme. Bochner, Ruth - Halpern, Florence (1942): The clinical application of the Rorschach test. New York: Grune and Stratton. Bochner, Ruth - Halpern, Florence (1948): L'application clinique du test de Rorschach. Paris: Presses Universitaires de France. Boda Lívia - Bakonyi Ferenc - Szabó Árpád (1967): A korlátozott beszámíthatóság és az újabb bűncselekmények jellegének viszonya. In: Ideggyógyászati Szemle, 20 (6): 266-275.
704
Bohm, Ewald (1951): Lehrbuch der Rorschach Psychodiagnostik. 2. Aufl. Bern: Hans Huber, 1957. Bohm, Ewald (1960): Psychodiagnostisches Vademecum. Bern: Hans Huber. Bóna György (1965): A gyermekkori enyhe enkefalopátiák diagnosztikájának általános pszichológiai problémái és a projektív tesztek alkalmazhatósága. In: A Magyar Pszichológiai Tudományos Társaság II. Tudományos Nagygyűlése, Budapest, 1965. Előadáskivonatok. 11. p. Booth, G.C. (1939): Objective techniques in personality testing. In: Archives of Neurology and Psychiatry, 42: 514-550 Boss, Medard (1931): Psychologisch-charakterologische Untersuchungen bei antisozialen Psychopathen mit Hilfe des Rorschach'schen Formdeutversuchs. In: Zeitschrift für die gesamte Neurologie und Psychiatrie, 133: 544-575. Bocher, Wolfgang (1962): Über die Brauchbarkeit des Rorschach-Tests als klinische Untersuchungsmethode. In: Fortschritte der Neurologie, Psychiatrie und ihre Grenzgebiete, 30: 1-60. Böszörményi, Georg - Mérei, Franz (1940): Zum Problem von Konstitution und Prozess in der Schizophrenie auf Grund des Rorschach-Versuches. In. Schweizer Archiv für Neurologie und Psychiatrie, 45: 276-295. Brun, Rudolf (1942): Allgemeine Neurosenlehre. Basel: Benno Schwabe. Carr, Arthur Charles (1949): An evaluation of nine nondirective psychotherapy cases by means of the Rorschach. In: Journal of Consulting Psycholology, 13: 196-205. Cassiers, Léon (1968): Indice d'élaboration symbolique. Paris: Presses Universitaires de France. Charcot, Jean-Martin (1872-1883): Leçons sur les maladies du système nerveux faites à la Salpetrière. 3 vols. 2. ed. Paris: Delahaye, 1875-1887. Charcot, Jean-Martin (1887-1889): Leçons du mardi à la Salpetrière. 2 vols. Paris: Bureaux du Progrès Médical. Charcot, Jean-Martin (1889): Előadások az idegrendszer betegségeiről. 3. kötet. Ford. Moravcsik Ernő Emil. Budapest: Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat. Charcot, Jean-Martin (1892): Sur un cas d'amnésie rétro-antérograde. In: Revue de Médecine, 12: 81-96. Charcot, Jean-Martin (1891-1894): Traité de médecine. 6 Vols. Paris: Masson. Cleckley, Hervey M. (1959): Psychopatic states. In: American handbook of psychiatry. Vol. 1. ed. S. Arieti. New York: Basic Books. 567-588. Darwin, Charles (1859): A fajok eredete. Ford.: Mikes Lajos Budapest: Akadémiai Kiadó, 1955. Das, Bhagavan (1953): The science of emotions. 4. ed. Adyar, Madras, India: Theosophical Publishing House. DeVos, George (1952): A quantitative approach to affective symbolism in Rorschach responses. In: Journal of Projective Techniques, 16 (2): 133-150. Debreczeni Zsuzsa (1965): Az értelmi fogyatékosság mint konfliktustényező a személyiségben. (Rorschach és Lüscher próbával). Szakdolgozat. Budapest : Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola.
705
A RORSCHACH-PRÓBA
Delay, Jean - Pichot, Pierre - Perse, Jacques (1955/a): Méthodes psychométriques en clinique: Tests mentaux et interprétation. Paris: Masson et Cie. Delay, Jean - Pichot, Pierre - Lempérière, Thérèse - Perse, Jacques (19551b): Le test de Rorschach et la personnalité épileptique. Paris: Presses Universitaires de France. Delay, Jean - Pichot, Pierre - Lempérière, Thérèse - Perse, Jacques (1955/c): Le test de Rorschach dans l'épilepsie. III. Recherches personnelles. In: Encéphale, 44: 46-56. Delay, Jean - Pichot, Pierre - Perse, Jacques (1958): Le test de Rorschach et le diagnostic de la schizophrénie. In: Rorschachiana VI. Beiheft zur Schweizerischen Zeitschrift für Psychologie und ihre Anwendungen, Nr. 35: 66-83. Dollard, John - Doob, Leonard W.- Miller, Neal E.- Mowrer, O. Hobart - Sears, Robert R. (1939): Frustration and aggression. New Haven: Yale University Press. Dollard, John - Miller, Neal E. (1950): Personality and psychotherapy: An analysis in terms of learning, thinking and culture. New York: McGraw-Hill. Efron, Herman Y. - Piotrozvski, Zygmunt A. (1966) A factor analytic study of the Rorschach prognostic index. In: Journal of Projective Techniques and Personality Assessment, 30 (2): 179-183. Fenichel, Otto (1945): The psychoanalytic theory of neurosis. New York: Norton. Ferenczi Sándor (1912)/1911/: A homoszexualitás jelentősége a tébolyodottság kórtanában. In: Gyógyászat, 37: 630-632, 38: 646-651 - In: Lelki problémák a pszichoanalízis tükrében- Válogatás Ferenczi Sándor tanulmányaiból, összeáll. Linczényi Adorján. Budapest: Magvető, 1982. 96-123 Flach, Auguste (1925): Über symbolische Schemata im produktiven Denkprozess. In: Archiv für die Gesamte Psychologie, 52: 369-440. (idézi: J- P. Sartre: L'imaginaire. Paris: Gallimard, 1966. pp. 124; 189.) Frank, Judit (1965): A debilitás diagnosztikája a Rorschach teszt segítségével. Szakdolgozat. Budapest: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola. Frank, Lawrence K. (1939): Projective methods for the study of personality. In: Journal of Psychology, 8: 389-413. Freud, Anna (1936): The Ego and the mechanisms of defence. - Az Én és az elhárító mechanizmusok. Ford.: Horgász Csaba. Budapest: Párbeszéd Könyvek, 1994. Freud, Sigmund - Breuer, Josef (1895): Studien über Hysterie. - Gesammelte Werke. 1. London: Imago - Tanulmányok a hisztériáról. Magyarul megjelent részletei: Katharina. Ford. Bart István; Elisabeth von R. kisasszony. Ford. Schulz Katalin. In: Sigmund Freud Művei. VII. Budapest: Filum, 1998.17-74. Freud, Sigmund (1900): Die Traumdeutung. - Gesammelte Werke. 2-3. London: Imago Álomfejtés. Ford.: Hollós István, 1935. - Budapest: Helikon, 1986, 1997. Freud, Sigmund (1905/a): Drei Abhandlungen zur Sexualtheorie. - Gesammelte Werke. 5. London: Imago - Három értekezés a szexualitás elméletéről. Ford.: Ferenczi Sándor. 1915 - In: Sigmund Freud Müvei. IV. Budapest: Cserépfalvi, 1995. 31-131.
706
Bibliográfia
Freud, Sigmund (1905/b): Bruchstück einer Hysterie-Analyse. - Gesammelte Werke. 5. London: Imago - Egy hisztéria-analízis töredéke. Ford. Lőrincz Zsuzsa. In: Sigmund Freud Művei. II. Budapest: Cserépfalvi, 1994. 17-110. Freud, Sigmund (1908): Charakter und Analerotik. - Gesammelte Werke. 7. London: Imago. Freud, Sigmund (1909): Bemerkungen über einen Fall von Zwangsneurose. Gesammelte Werke. 7. London: Imago. Freud, Sigmund (1910): Eine Kindheitserinnerung des Leonardo da Vinci. - Gesammelte Werke. 8. London: Imago - Leonardo da Vinci egy gyermekkori emléke. Ford.: Vikár György. In: Esszék. Budapest: Gondolat. 1982.253-325. Freud, Sigmund (1911): Psychoanalytische Bemerkungen über einen autobiographisch beschriebenen Fall von Paranoia. (Dementia Paranoides).- Gesammelte Werke. 8. London: Imago - Pszichoanalitikus megjegyzések egy önéletrajzilag leírt paranoiaesethez. (Dementia paranoides). Az úgynevezett „Schreber eset". Ford. Paneth Gábor. In: Sigmund Freud Művei. II. Budapest: Cserépfalvi, 1994. 277-340. Freud, Sigmund (1913)/1911/: On Psycho-analysis. In: Australian Medical Congress, Sydney, 1911. Transactions of the Ninth Session. Vol. 2. Part 8.: 839-842. - The standard edition of the complete psychological works of S. Freud. 12. London: Hogarth Press. 205. Freud, Sigmund (1914/a): Zur Einführung des Narzismus. - Gesammelte Werke. 10. London: Imago - A nárcizmus bevezetése. Ford. Berényi Gábor. In: Sigmund Freud Művei. VI. Budapest: Filum, 1997. 15-39. Freud, Sigmund (1914/b): Erinnern, Wiederholen und Durcharbeiten. In: Internationale Zeitschrift für ärztliche Psychoanalyse, 2 (6): 485 - Gesammelte Werke. 10. London: Imago - Emlékezés, ismétlés és átdolgozás (részlet). Ford. Gábor Ida. In: Buda Béla (szerk.). Pszichoterápia. Budapest: Gondolat, 1981. Freud, Sigmund (1915): Triebe und Triebschicksale - Gesammelte Werke. 10. London: Imago - Ösztönök és ösztönsorsok. Ford.: Májay Péter. In: Sigmund Freud Művei. VI. Budapest: Filum, 1997. 41-62. Freud, Sigmund (1916-1917)/1915-1917/: Vorlesungen zur Einführung in die Psychoanalyse - Gesammelte Werke. 11. London: Imago - Bevezetés a pszichoanalízisbe. Ford. Hermann Imre. 1932. - Budapest: Gondolat, 1986. Freud, Sigmund (1917)/1915/): Trauer und Melancholie. - Gesammelte Werke. 10. London: Imago - Gyász és melankólia. Ford. Berényi Gábor. In: Sigmund Freud Művei. VI. Budapest: Filum, 1997. 129-143. Freud, Sigmund (1918)11914/: Aus der Geschichte einer infantilen Neurose. Gesammelte Werke. 12. London: Imago - Egy kisgyermekkori neurózis története. (A „Farkasember"). Ford. Berényi Gábor. In: Sigmund Freud Művei. VII. Budapest: Filum, 1998. 75-188. Freud, Sigmund (1920): Jenseits des Lustprinzips. - Gesammelte Werke. 13. London: Imago - A halálösztön és az életösztönök. Ford.: Kovács Vilma. 1923. - Budapest: Múzsák. 1991.
707
A RORSCHACH-PRÓBA
Freud, Sigmund (1923): Das Ich und das Es. - Gesammelte Werke. 13. London: Imago Az ősvalami és az én. Ford.: FIollós István és Dukes Géza. 1937. - Budapest: Fiatágú Síp, 1991. Freud, Sigmund (1926)¡1925¡\ Flemmung, Symptom und Angst - Gesammelte Werke. 14. London: Imago. Freud, Sigmund (1930)I1929I'. Das Unbehagen in der Kultur. - Gesammelte Werke. 14. London: Imago - Rossz közérzet a kultúrában. Ford.: Linczényi Adorján. In: Esszék. Budapest: Gondolat, 1982. 327-405. Freud, Sigmund (1933)11932h Neue Folge der Vorlesungen zur Einführung in die Psychoanalyse. - Gesammelte Werke. 15. London: Imago - A lélekelemzés legújabb eredményei. Ford.: Lengyel József. 1943. - Újabb előadások a lélekelemzésről. Lengyel J. fordítását átdolgozta Erős Ferenc. In: Sigmund Freud Művei. VIII. Budapest: Filum, 1999. Freud, Sigmund (1940)/1938/: Abriss der Psychoanalyse. - Gesammelte Werke. 17. London: Imago - A pszichoanalízis foglalata. Ford.: V. Binét Ágnes. In: Esszék. Budapest: Gondolat, 1982. 407-474. Gabel, Joseph (1948): Symbolisme et schizophrénie: Contribution au problème philosophique du rationalisme morbide. In: Schweizerische Zeitschrift für Psychologie, 7: 268-286. Guirdham, Arthur (1935): On the value of the Rorschach Test. In: Journal of Mental Science, 81: 848-869. Guirdham, Arthur (1936/a): Simple psychological data in melancholia. In: Journal of Mental Science, 82: 649-653. Guirdham, Arthur (1936/b): The diagnosis of depression by the Rorschach test. In: British Journal of Medical Psychology, 16: 130-145. Halász László (1972): Adalékok a műértékelő tevékenység pszichológiai kutatásához. Budapest: Akadémiai Kiadó. Halpern, Florence (1953): A clinical approach to children's Rorschachs. New York: Grune and Stratton. Harrower-Erickson, Molly R - Steiner, Muriel E. (1945): Large scale Rorschach techniques: A manual for the group Rorschach and multiple-choice test Springfield, 111.: Thomas. Harrower-Erickson, Molly R - Steiner, Muriel E. (1949): A manual for psychodiagnostic ink blots. Springfield, 111.: Thomas. Head, Henry (1920): Studies in neurology. London: Oxford Medical Publications (idézi Péter Ágnes: Neurológia, neuropszichológia. Budapest: Tankönyvkiadó, 1984. 5758). Head, Henry (1926): Aphasia and kindred disorders of speech. Vols. 1,2. Cambridge: Cambridge University Press, (idézi Péter Ágnes: Neurológia, neuropszichológia. Budapest: Tankönyvkiadó, 1984. 85; 97; 102). Hegedűs Imre (1964): Schizofrének Rorschach-skálája. Bölcsészkari szakdolgozat. Budapest: ELTE. Hegedűs Imre (1965): A skizofrénia skálája. Országos Ideg- és Elmegyógyintézet. Klinikai Pszichológiai Laboratórium. (Vademecum-sorozat, 13.) 708
Bibliográfia
Hegedűs Imre (1970): Piktogram-módszer alkalmazása: elvont fogalmak élmény- és realitás hátterének vizsgálata szkizofrén betegeknél és normál személyeknél. Bolcsészdoktori disszertáció. Budapest: ELTE. Helman, Zena (1950)- Le Rorschach en rapport avec l'évolution de l'EEG chez quelques enfants épileptiques. In: Revue Neurologique, 82: 599-601. Helman, Zena (1959): Rorschach et électroencéphalogramme chez l'enfant épileptique. Paris: Presses Universitaires de France. Hermann Imre (1923/a): Die Randbevorzugung als Primärvorgang. In: Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse, 9: 137-167. Hermann Imre (1923/b): Organlibido und Begabung. In: Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse, 9: 297-310 Hermann Imre (1926/a): Kísérleti tanulmányok a gyermeklélektan köréből. In: Gyermek, 19: 17-24. Hermann Imre (1926/b): Das System Bw. In: Imago, 12 (2/3): 203-210. Hermann Imre (1929): Das Ich und das Denken. Leipzig: Internationaler Psychoanalytischer Verlag - Imago, 15: 89-110. Hermann Imre (1943). Az ember ősi ösztönei. Budapest: Pantheon. - Budapest: Magvető, 1984. Hertz, Marguerite R. (1948): Suicidal configurations in Rorschach records. In: Rorschach Research Exchange, 12: 3-58. Hertz, Marguerite R. (1960): The organization activity. In: M. Rickers-Ovsianki- na (Ed.): Rorschach psychology. New York: Wiley. 25-58. Hertzman, Max - Pearce, Jane (1947): The personal meaning of the human figure in the Rorschach. In: Psychiatry, 10: 413-422. Hidas György - Buda Béla (1967-1968): A csoportpszichoterápiás folyamat vizsgálata az interperszonális kommunikációselmélet szerint. In: Magyar Pszichológiai Szemle, 24 (4): 537-551; 25 (1-2): 104-122. Holtzman,W’ayne H. - Thorpe, Joseph S. - Swartz, Jon D. - Herron, E. Wayne (1961): Inkblot perception and personality. Austin: University of Texas Press. Hornné Erős Anna - Bóna György - S. Tarkovács Ágnes (1965): Adatok a hospita- lizáció káros hatásáról Rorschach jegyzőkönyvek alapján. In: A Magyar Pszichológiai Tudományos Társaság II. Tudományos Nagygyűlése, Budapest, 1965. Előadáskivonatok. 45-46. Horváth Judit (1965): A pszeudodebilitás differenciáldiagnosztikája a Rorschach vizsgálat alapján. Szakdolgozat. Budapest: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola. Janet, Pierre (1893): L'état mental des hystériques, les stigmates mentaux. 2. ed. Paris: Alcan, 1911. Janet, Pierre (1894): L'état mental des hystériques. Les accidents mentaux. 2. ed. Paris: Alcan, 1922. Janet, Pierre (1893-1894) The mental state of hystericals. A study of mental stigmata and mental accidents. Trans, by C. R. Corson. New York: Putnam, 1901. Janet, Pierre - Raymond, F. (1903): Les obsessions et la psychasthénie. 2 vols. Paris: Alcan. 709
A RORSCHACH-PRÓBA
Janet, Pierre (1909): Les névroses. Paris: Flammarion. Jankovichné Dalmai Mária (1964): A fogyatékosok személyiségéről. Kézirat. Jankovichné Dalmai Mária (1966): Értelmi fogyatékosok pszichés funkcióinak különböző fejlettségi szintjéről. In: Pszichológiai Tanulmányok. IX. Budapest: Akadémiai Kiadó. 467-486. Juhász Erzsébet (1971): Kényszeres személyiségvonások pszichodiagnosztikai mutatói. Bölcsészdoktori disszertáció. Budapest: ELTE. Jung, Carl Gustav (1906,1909): Diagnostische Assoziationsstudien. Bd. 1,2. Leipzig: Barth. Jung, Carl Gustav (1910): Über die Konflikte der kindlichen Seele. In: Jahrbuch für psychoanalytische und psychopathologische Forschungen. Bd. 2. Leipzig: Deuticke. Jung, Carl Gustav (1911, 1912): Wandlungen und Symbole der Libido. In: Jahrbuch für psychoanalytische und psychopathologische Forschungen. Bd. 3,4. Leipzig: Deuticke. Jung, Carl Gustav (1917): Die Psychologie unbewusster Prozesse. Zürich: Rascher. Jung, Carl Gustav (1921): Psychologische Typen. Zürich: Rascher - Az összefoglaló, 10. fejezet magyarul: A lélektani típusok általános leírása. Ford. Bodrog Miklós. Budapest: Európa, 1988. Jung, Carl Gustav (1925): Psychologische Typen. In: Zeitschrift für Menschenkunde, 1 (1) Jung, Carl Gustav (1928): Contributions to analitical psychology. London: Routledge and Kegan Paul. 295-312. Kardos Lajos (1964): Általános pszichológia. Budapest: Tankönyvkiadó. Katz, Helene (1941): Untersuchungen an insulinbehandelten Schizophrenen mit dem Rorschach'sehen Formdeutversuch. In: Monatsschrift für Psychiatrie und Neurologie, 104 (1-2): 15-33. Kielholz, Paul (1966): Diagnose und Therapie der Depression für den Praktiker. 2., verm. Aufl. - A depressiók diagnosisa és therapiája a gyakorlatban. Ford. Florányi Béla. Budapest: Medicina, 1968. Kinsey, Alfred C.- Pomeroy, Wardell B - Martin, Clyde E. (1948): Sexual behavior in the human male. Philadelphia, Pa.: Saunders. Klages, Ludwig et al. (1949): Le diagnostic du caractère. Paris: Presses Universitaires de France. Klein, Melanie (1932): The psycho-analysis of children. London: Flogarth Press. - The writings of Melanie Klein. Vol.2. New York: Free Press, 1984. Klein, Melanie (1934): On criminality. In: British Journal of Medical Psychology, 14: 312-315. - The writings of Melanie Klein. Vol.l. Klein, Melanie (1946): Notes on some schizoid mechanisms. In: International Journal of Psychoanalysis, 27- The writings of Melanie Klein. Vol. 3. New York: Free Press, 1984. 1-24. Klein, Melanie (1948): On the theory of anxiety and guilt. In: International Journal of Psychoanalysis, 29: 114-123. - The writings of Melanie Klein. Vol. 3. New York: Free Press, 1984. 25-42. 710
Bibliográfia
Klein, Melanie (1952): Some theoretical conclusions regarding the emotional life of the infant. In: Developments in psycho-analysis. Ed. by Joan Riviere. London: Hogarth Press, 1970. 198-236. - The writings of Melanie Klein. Vol. 3. New York: Free Press, 1984. 61-93. Klein, Melanie (1957): Envy and gratitude. London: Tavistock - The writings of Melanie Klein. Vol. 3. New York: Free Press, 1984. 176-235. Kleininger Ottó (1964): Rorschach-vizsgálatok oligofréneknél. In: Pszichológiai Tanulmányok.VI. Budapest: Akadémiai Kiadó. 449-457. Kleininger Ottó (1970): Parkinson-szindrómás betegek Rorschach-vizsgálata. In: Magyar Pszichológiai Szemle, TI (1): 90-97. Klopfer, Bruno - Kelley, Douglas M. (1942): The Rorschach Technique. Yonkers- onHudson, N.Y.: World Book. Klopfer, Bruno - Ainsworth, Mary D. - Klopfer, Walter G. - Holt, Robert R. (1954;1956): Developments in the Rorschach Technique. Vol.l, 2. Yonkers- on-Hudson, N.Y.: World Book. Kolb, Lawrence C. et al. (1942): The psychiatric significance of aging as a public health problem. In: Public Health Reports. Washington, Suppl. No.168: 6-21. Kolb, Lawrence C. (1956): Psychotherapeutic evolution and its implications. In: Psychiatric Quarterly, 30: 579-597. Kolb, Lawrence C. (1959): The body image in the schizophrenic reaction. In: Auer- back, Alfred (ed.): Schizophrenia: An integrated approach. New York: Ronald. Kolb, Lawrence C. (1968): Noyes' Modern Clinical Psychiatry. 7. ed. Philadelphia: Saunders. Kretschmer, Ernst (1926): Medizinische Psychologie. 3. Aufl. Leipzig: Thieme. - Orvosi pszichológia. Ford. Gergő Endre. Budapest: Novák [1943], Kretschmer, Ernst (1928): Experimentelle Typenpsychologie. In: Zeitschrift für die gesamte Neurologie und Psychiatrie, 113: 776-796. Kretschmer, Ernst (1944): Körperbau und Charakter. Berlin: Springer. Kuhn, Roland (1940): Der Rorschach'sehe Formdeutversuch in der Psychiatrie. Basel: Karger. Kuhn, Roland (1944): Über Rorschach's Psychologie und die psychologischen Grundlagen des Formdeutverschuches. In: Schweizer Archiv für Neurologie und Psychiatrie, 53: 29-47. Kuhn, Roland (1954): Über Maskendeutungen im Rorschach'schen Versuch. Basel: Karger. Kuhn, Roland (1963): Über kritische Rorschach-Forschung und einige ihrer Ergebnisse. In: Rorschachiana VIII. Beiheft zur Schweizerischen Zeitschrift für Psychologie und ihre Anwendungen, Nr.45: 105-114. Kulcsár Zsuzsanna (1968): A percepciós elhárítás egy fajtája a Rorschach-válaszokban. In: Pszichológiai Tanulmányok. XI. Budapest: Akadémiai Kiadó. 701-709. Kun Miklós (1970): A felnőttkori konfliktushátterű szuicídum motivációs vizsgálata és pszichodiagnosztikai elkülönítése. Kandidátusi disszertáció.
711
A RORSCHACH-PRÓ BA
Lacan, Jacques (1932): De la psychose paranoaïque dans ses rapports avec la personnalité. Thèse pour le Doctorat en Médecine (Faculté de Médecine de Paris). Le François. Lacan, Jacques (1955): D'une question préliminaire à tout traitement possible de la psychose. In: La Psychanalyse, 1958, 4: 1-50. - J. Lacan: Écrits. Paris: Seuil, 1966. 531-583. Laignel-Lavastine, M. - Minkowska, Françoise - Bouvet, Maurice - Neveu, Paul (1945): Le test de Rorschach et la psychopathologie de la schizophrénie. In: Rorschachiana I. Beiheft zur Schweizerischen Zeitschrift für Psychologie und ihre Anwendungen, Nr. 7: 35-89. Laplanche, Jean - Pontalis, J.-B. (1967): Vocabulaire de la psychanalyse. Paris: Presses Universitaires de France. - A pszichoanalízis szótára. Budapest: Akadémiai K., 1994. Leonhard, Karl (1961): Biologische Psychologie. Leipzig: Barth - Biológiai pszichológia. Ford.: Irányi Jenőné. Budapest: Medicina, 1968. Leonhard, Karl (1976): Akzentuierte Persönlichkeiten. 2., überarb. Aufl. Berlin: VEB Verlag Volk und Gesundheit. Levi, Joseph (1951): Rorschach patterns predicting success or failure in the rehabilitation of the physically handicapped. In: Journal of Abnormal and Social Psychology, 46. 24-244. Levi, Joseph - Kraemer, Doris (1952): Significance of a preponderance of human movement responses on the Rorschach in children below age ten. In: Journal of Projective Techniques, 16 (3): 361-365. Levi, Joseph (1953): The Rorschach test in rehabilitation. In: Journal of Rehabilitation, 19 (2): 13-19. Lewin, Kurt (1935): A dynamic theory of personality. New York: McGraw-Hill. Leivin, Kurt (1936): Principles of topological psychology. New York: McGraw- Hill. Lewin, Kurt (1972): A mezőelmélet a társadalomtudományban. Válogatott elméleti tanulmányok. Budapest: Gondolat. Lewin, Kurt (1975): Csoportdinamika. Válogatás Kurt Lewin műveiből. Válogatta Mérei Ferenc. Ford. Illyés Sándor. Budapest: Közgazdasági és Jogi Kvk. Lewis, N.D.C. (1938): Lecture at the New York Psychiatric Institute. P. Liebermann Lucy (1959): A Rorschach-teszt grafikus ábrázolási módszere. In: Pszichológiai Tanulmányok. II. Budapest: Akadémiai Kiadó. 629-638. Lindner, Robert M. (1946): Content analysis in Rorschach work. In: Rorschach Research Exchange, 10: 121-129. Lindner, Robert M. (1950): The content analysis of the Rorschach protocol. In: L.E. Abt, L. Beliak (eds.) Projective psychology. New York: Knopf. 75-90. Lindner, Robert M. (1955): The clinical uses of content analysis in Rorschach testing. In: Psychoanalysis, 3 (3): 12-17. Loosli-Ustéri, Marguerite (1937): Le diagnostic individuel chez l'enfant au moyen du test de Rorschach. Paris: Hermann.
712
Bibliográfia
Loosli-Ustéri, Marguerite (1938): Manuel pratique du test de Rorschach. 3. ed. Paris: Hermann, 1958. Loosli-Ustéri, Marguerite (1947): Persönlichkeitsdiagnostik. In: Rorschachiana II. Beiheft zűr Schweizeríschen Zeitschrift für Psychologie und ihre Anwen- dungen, Nr. 13: 5-23. Lord, Edith (1950)' Experimentally induced variations in Rorschach performance. In: Psychological Monographs, 64 (10) No. 316. Lüscher, Max (1948): Lüscher-Test. Basel: Test-Verlag. Liischer, Max (1949): La couleur, moyen auxiliaire de psychodiagnostic. In: Kla- ges, Ludwig et al.: Le diagnostic du caractére. Paris: Presses Universitaires de France. Luquet, Georges Henri (1927): Le dessin enfantin. Paris: Alcan. Lykken, David Thorson (1957): A study of anxiety in the sociopathic personality. In: Journal of Abnormal and Social Psychology, 55: 6-10. Marks, Isaac M. (1965): Patterns of meaning in psychiatric patients: semantic differential responses in obsessives and psychopaths. London: Oxford University Press. Marks, Isaac M. (1966): The semantic differential uses in psychiatric patients. A study of obsessive psychopaths and control inpatients. In: British Journal of Psychiatry, 112 (490): 945-951. Martin, Harry A. (1951): A Rorschach study of suicide. Unpublished doctoral dissertation. University of Kentucky. - Dissertation Abstracts, 1960, 20: 3837. Marton Lajosné (1957): Előadások a Rorschach vizsgálat gyakorlati alkalmazása köréből. (Budapest: MTA Gyermeklélektani Intézet). Kézirat. Marton Lajosné - Urbán János (1964): Típusos személyiségvonások összefüggése a kondicionálás és kioltás folyamatának jellegzetességeivel. In: Magyar Pszichológiai Szemle, 21 (2): 169-188. Marton Lajosné - Urbán János (1965): Pszichofiziológiai módszerek alkalmazása a személyiségvizsgálatokban. In: Pszichológiai Tanulmányok VII. Budapest: Akadémiai K. 199-206. Masters, William H. - Johnson, Virginia E. (1966): Human sexual response. Boston: Little, Brown. Mead, Margaret (1949): Male and female - A study of the sexes in a changing world. New York: Morrow - Férfi és nő: A két nem viszonya a változó világban. Ford. András László, Vajda Endre. Budapest: Gondolat, 1970. Meer, Bemard - Singer, Jerome L. (1950): A note of the 'father' and 'mother' cards in the Rorschach inkblots. In: Journal of Consulting Psychology, 14: 482-484. Mérei Ferenc (1940): Rorschach-jegyzet V., Általános reakciók. Kézirat. Mérei Ferenc (1947/a): A Rorschach-táblák felszólító jellege. In: Magyar Psycho- logiai Szemle, 16 (3-4): 115-125. deutsch von Stefan Neiger (1950): Dér Aufforderungscharakter dér Ror- schachTafeln. Innsbruck: Institut für Psychodiagnostik und angewandte Psychologie, 1953.
713
A RORSCHACH-PRÓBA
Mérei Ferenc (1947/b): Az együttes élmény : Társadalomlélektani kísérlet gyermekeken. 2. kiadás. Budapest: Officina, 1948. Mérei Ferenc (1964): A különleges reakciók a Rorschach-próbában. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyintézet. Pszichodiagnosztikai Laboratórium. (Vademecum-sorozat, 10.). Kézirat. Mérei Ferenc (1965/a): A felfogó típus kiszámítása és értelemezése a Rorschach módszerben. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyintézet. Pszichodiagnosztikai Laboratórium. (Vademecum-sorozat, 7.). Kézirat. Mérei Ferenc - Szakács Ferenc (19651b): A konformizmus mutatója a Rorschachpróbában. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyintézet. Pszichodiagnosztikai Laboratórium. (Vademecum-sorozat, 11.). Kézirat. Mérei Ferenc (1966-1971): A Rorschach-próba. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyintézet. Pszichodiagnosztikai Laboratórium. (Vademecum- sorozat, 16-20). 1. kötet. 1966; 2. kötet. 1967; 3. kötet. 1968; 4. kötet. 1969; 5. kötet. 1971. Mérei Ferenc (1967): A szkizofrénia prognosztikai indexe a Rorschach próbában. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyintézet. Pszichodiagnosztikai Laboratórium. (Vademecum-sorozat, 27.) Kézirat. In: Mérei F. - Szakács F. (szerk.): Pszichodiagnosztikai vademecum. II. Személyiségtesztek. 3. rész. Budapest: Tankönyvkiadó, 1988. 25-30. Mérei Ferenc (1968/a): A különleges reakciók a Rorschach-próbában. In: Pszichológiai Tanulmányok. XI. Budapest: Akadémiai Kiadó. Mérei Ferenc (1968,(b): A Lüscher-próba a klinikai pszichodiagnosztikában. In: Pszichológiai Tanulmányok. XI. Budapest: Akadémiai Kiadó. 711-730. Mérei Ferenc (1968-1969): A pszichopátia pszichodiagnosztikája. In: Mérei F. - Szakács F. (szerk.): Pszichodiagnosztikai vademecum. II. Személyiségtesztek. 3. rész. Budapest: Tankönyvkiadó, 1988. 31-55. Mérei Ferenc (1969): A Rorschach-vizsgálat választással. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyintézet. Pszichodiagnosztikai Laboratórium. (Vademe- cum-sorozat, 35.). Kézirat - In: Mérei F - Szakács F (szerk.): Pszichodiagnosztikai vademecum. II. Személyiségtesztek. 3. rész. Budapest: Tankönyv- kiadó, 1988. 7-10. Mérei Ferenc - V. Binét Ágnes (1970): Gyermeklélektan. Budapest: Gondolat. 275. Mérei Ferenc (1971): Komplex válaszok indulati jelentéstöbblete - In: Mérei F. - Szakács F. (szerk.): Pszichodiagnosztikai vademecum. II. Személyiségtesztek. 3. rész. Budapest: Tankönyvkiadó, 1988. 11-24. Mérei Ferenc - Szakács Ferenc (1972): A szociopátiás és a neurotikus személyiségfejlődés elkülönítése Rorscach-próbával és önismereti vizsgálattal. In: Pszichológiai Tanulmányok. XIII. Budapest: Akadémiai Kiadó. 563-570. Mérei Ferenc - Bagdy Emőke (1973): Táblázatok és skálák a Rorschach próba alkalmazásához. 3., bőv. kiad. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet. Klinikai Pszichológiai Laboratórium. (Vademecum-sorozat, 21.). Kézirat.
714
Bibliográfia
Mérei Ferenc - Szakács Ferenc (1974/a): Klinikai pszichodiagnosztikai módszerek. Budapest: Medicina. Mérei Ferenc - Szakács Ferenc (1974/b): A klinikai pszichológia gyakorlata Budapest: Medicina. Mérei Ferenc (1975): Az elaborációs mutatók a Rorschach-próbában In Magyar Pszichológiai Szemle, 32 (2): 169-185. Mérei Ferenc (1979): A Rorschach-próba. Egységes jegyzet. Eötvös Loránd Tudományegyetem. Bölcsészettudományi Kar. Budapest: Tankönyvkiadó. Mezei Árpád - Mezeiné Erdély Éva (1963): A Rorschach-próba válaszainak szerkezete és a személyiség felbomlásával járó kórformák differenciál-diagnosztikája. In: Pszichológiai Tanulmányok. V. Budapest: Akadémiai Kiadó. 683-694. Mezei Árpád - Mezeiné Erdély Éva (1965): Újabb személyiségdimenziók a Rorschachpróbában a testvázlat. In: Pszichológiai Tanulmányok. VIII. Budapest: Akadémiai Kiadó. 609-620. Mezei Árpád - Mezeiné Erdély Éva (1966): Az alkoholista személyiségszerkezet megmutatkozása a Rorschach-próbában. In: Pszichológiai Tanulmányok. IX. Budapest: Akadémiai Kiadó. 639-658. Millar, Susanna. (1968.): The psychology of play. - Játékpszichológia. Ford.: Koós Anna. Budapest: Közgazdasági és Jogi Kvk., 1973. Minkowska, Françoise (1946): L'épilepsie essentielle, sa psycho-pathologie et le test de Rorschach. In: Annales Médico-Psychologiques, 104 (2): 321-355. Minkowska, Françoise (1949): De Van Gogh et Seurat aux dessins d'enfants. A la recherche du monde des formes (Rorschach). Ed. à l'occasion de l'exposition au Musée pédagogique du 20 avril au 4 mai 1949. Minkowska, Françoise (1956): Le Rorschach. A la recherche du monde des formes. Paris: Desclée de Brouwer. Minkowski, Eugène (1966): Traité de psychopathologie. Paris: Presses Universitaires de France Mohr, Peter (1944): Die schwarze und sehr dunkle Tönung der Rorschach'schen Tafeln und ihre Bedeutung für den Versuch. In: Psychiatrie und Ror- schach'scher Formdeutversuch. Zürich: Orell Füssli. 122-133. Mohr, Peter (1947): Die schwarze und dunkle Farbe der Rorschach tafeln. In: Rorschachiana II. Beiheft zur Schweizerischen Zeitschrift für Psychologie und ihre Anwendungen, Nr. 13: 24-36. Mourly Vold, John (1910-1912): Über den Traum: Experimental-psychologische Untersuchungen Vol. 1, 2. Leipzig- Barth. Moussong-Kovács Erzsébet (1960): Adatok a tudat vizsgálatának szemléleti és módszertani kérdéseihez. Kandidátusi disszertáció. Mowrer, O. Hobart (1950): Learning theory and personality dynamics. New York: Ronald Press. Neiger, Stephen (1953): Spezifische Reaktionen. Innsbruck: Institut für Psychodiagnostik und angewandte Psychologie.
715
A RORSCHACH-PRÓBA
Neiger, Stephen (1954): Der Realiätsindex. PhD Dissertation. Universität Innsbruck. Neiger, Stephen (1955): Developments in European Rorschach analysis. In: Psychology Bulletin. Ontario Department of Health. Aug. 1955. pp. 15-28. Neiger, Stephen (1956): Introduction to the Rorschach psychodiagnostic. 3 vols. Toronto: Toronto Psychiatric Hospital. Egyetemi jegyzet. Neiger, Stephen (1959): Introduction to the Rorschach psychodiagnostic. II. Specifications with appendix. Complex responses. 1956. IV. Valences of the cards sequence analysis. 1959. Neiger, Stephen - Slemon, Alan G. - Quirk, Douglas A. (1961/a): Rorschach indices of common associations from popular responses. Toronto: author. Part 1., Development and selection of indices / Slemon, Neiger, Quirk Part 2., Preliminary standardization of indices / Quirk, Slemon, Neiger Part 3., Validation and cross validation of indices / Neiger, Slemon, Quirk. Neiger, Stephen - Quirk, Douglas A. - Slemon, Alan G. (1961/b): Manual of the Rorschach psychodiagnostic. Toronto: author. Neiger, Stephen - Slemon, Alan G. - Quirk, Douglas A. (1961/c): Scales of psychotic regression from the Rorschach Test. Toronto: author. Neiger, Stephen - Slemon, Alan G. - Quirk, Douglas A. (1962/a): The performance of 'chronic schizophrenic' patients on Piotrowski's Rorschach sign list for organic CNS pathology. In: Journal of Projective Techniques, 26 (4): 419-428. Neiger, Stephen - Papastergiou, Christos (1962/b): The relationship between depressive personality characteristics and Rorschach card preference. In: Journal of Consulting Psychology, 27 (5): 463. Neiger, Stephen - Slemon, Alan G. - Quirk, Douglas A. (1965): Rorschach scales of regression in psychosis. In: Genetic Psychology Monographs, 71 (1): 93-136. Noyes, Arthur P. (1948): Modem Clinical Psychiatry. 3. ed. Philadelphia: Saunders. Nyíró' Gyula (1961): Psychiatria. Budapest: Medicina. Oberholzer, Emil (1931/a): Zur Differentialdiagnose organisch-psychischer und psychogen bedingter Störungen nach Schädel- und Hirntraumen vermittels des Rorschach'schen Formdeutversuches. Bericht am I. Internationalen neurologischen Kongress in Bern. Oberholzer, Emil (1931/b): Zur Differentialdiagnose psychischer Folgezustände nach Schädeltraumen mittels des Rorschach'schen Formdeutversuches. In: Zeitschrift für die gesamte Neurologie und Psychiatrie, 136: 596-629. Oberholzer, Emil (1944): Blind analysis of the people of Alor. In: Du Bois, Cona, et al., The people of Alor. A social-psychological study of an East Indian Island. Minneapolis, Minn.: University of Minnesota Press. Ombredane, André - Canivet, N. (1948): Avant-propos sur la terminologie et les symboles à utiliser en langue française. In: Bochner, Ruth, Halpern, Florence: L'application clinique du test de Rorschach. Traduit de l'anglais par A. Ombredane et G.-J.Verdeaux. Paris: Presses Universitaires de France. V-XXIII. Osgood, Charles E. - Suci, George J. - Tannenbaum, Percy H. (1957): The measurement of meaning. Urbana, 111.: University of Illinois Press. 716
Bibliográfia
Perron, Roger (1960): Problèmes de personnalité chez les débiles mentaux. In: Enfance, 4-5: 397-419. Péter Ágnes (1984): Neurológia, neuropszichológia. Budapest: Tankönyvkiadó, 57-58; 85; 97; 102 /idézi Head munkáit/. Phillips, Leslie - Smith, Joseph G. (1953): Rorschach interpretation: Advanced technique. New York: Grune and Stratton. Piaget, Jean (1924): Le jugement et le raisonnement chez l'enfant. Neuchâtel: Delachaux et Niestlé. Piaget, Jean (1926): La représentation du monde chez l'enfant. Paris: Presses Universitaires de France. Piaget, Jean - Inhelder, Barbel (1948): La représentation de l'espace chez l'enfant. Paris: Presses Universitaires de France. Piotrowski, Zygmunt A. (1937/a): The Rorschach inkblot method in organic disturbances of the central nervous system. In: Journal of Nervous and Mental Diseases. 86 (5): 525-537. Piotrowski, Zygmunt A. (1937/b): The M, FM and m responses as indicators of changes in personality. In: Rorschach Research Exchange, 1: 148-157. Piotrowski, Zygmunt A. - Lewis, Nolan D.C. (1950): An experimental Rorschach diagnostic aid for some forms of schizophrenia. In: American Journal of Psychiatry, 107 (5): 360-366. Piotrowski, Zygmunt A. - Berg, Dorothy A. (1955): Verification of the Rorschach alpha diagnostic formula for underactive schizophrenics. In: American Journal of Psychiatry, 112 (6): 443-450. Piotrowski, Zygmunt A. (1957): Perceptanalysis: A fundamentally reworked, expanded, and systematized Rorschach method. New York: Macmillan. Piotrowski, Zygmunt A. (1969): A Piotrowski interpretation. In: Exner, John E.: The Rorschach Systems. New York: Grune and Stratton. Quirk, Douglas A. - Quarrington, Mary - Neiger, Stephen - Slemon, Alan G. (1962): The performance of acute psychotic patients on the index of pathological thinking and on selected signs of idiosyncrasy on the Rorschach. In: Journal of Projective Techniques, 26 (4): 431-441. Rabin, Albert I (1959): A contribution to the 'meaning' of Rorschach inkblots via the semantic differential. In- Journal of Consulting Pychology, 23: 366-372. Rabinovitch, M. Sam (1954): Physiologic response, perceptual threshold, and Rorschach test anxiety indices. In: Journal of Projective Techniques, 18: 379-386. Rapaport, David - Schafer, Roy - Gill, Merton M. (1944-1946): Manual of diagnostic psychological testing. Vol. 1., 2. New York: Macy Foundation. Rapaport, David - Gill, Merton M. - Schafer, Roy (1945-1946): Diagnostic psychological testing. Vol. 1., 2. Chicago: Year Book Publishers. Ribot, Théodule A. (1922): La psychologie des sentiments. 11. éd. Paris: Alcan Rorschach, Hermann (1921): Psychodiagnostik. 3. Auflage. Bern: Hans Huber, 1937.
717
A RORSCHACH-PRÓ BA
Rorschach, Hermann - Oberholzer, Emil (1923): Zur Auswertung des Formdeutversuchs. In: Rorschach, H.: Psychodiagnostik. 3. Auflage. Bern: Hans Huber, 1937. 181-216, abgedruckt aus Zeitschrift für die gesamte Neurologie und Psychiatrie, 82. Rosen, Ephraim (1951): Symbolic meanings in the Rorschach cards: A statistical study. In: Journal of Clinical Psychology, 7: 239-244. Rosenblatt, Bernard - Solomon, Paul (1954): Structural and genetic aspects of Rorschach responses in mental deficiency. In: Journal of Projective Techniques, 18 (4): 496506. Rosenzweig, Saul (1944): An outline of frustration theory. In: J.McV. Hunt (ed.): Personality and the behavior disorders. Vol. 1. New York: Ronald Pr. 379-388. Rosenzweig, Saul (1945): The picture association method and its application in a study of reactions to frustration. In: Journal of Personality, 14 (1): 1-23 Rybakov, T. (1911): Atlas for experimental research on personality. Moscow: University of Moscow. Sági Mária (1973): Vizsgálatok a zenei és a képzőművészeti nyelv összefüggéseiről és pszichológiai vonatkozásairól. Bölcsészdoktori disszertáció. Budapest: ELTE. Sakheim, George A. (1955): Suicidal responses on the Rorschach test: A validation study. In: Journal of Nervous and Mental Disease, 122: 332-344. Salomon, Fritz (1959): Fixations, régressions et homosexualité dans les tests de type Rorschach. In: Revue Française de Psychanalyse, 23: 235-282. Sánchez, Luis-Jaime (1946): Aplicatión del psicodiagnóstico de Rorschach en psiquiatría clínica y forense. In: Revista de Medicina Legal de Columbia, 8 (45^6): 86-110. Sartre, Jean-Paul (1940): L'imaginaire. Psychologie phénoménologique de l'imagination. Paris: Gallimard., 1966. pp. 124; 189. /idézi Flach tanulmányát/. Schachtel, Ernest G. - Hartoch, Anna (1937): The curve of reactions in the Rorschach test. In: American Journal of Orthopsychiatry, 7: 320-348. Schachtel, Ernest G. (1966): Experimental foundations of Rorschach's test. New- York: Basic Books. Schächter, M. (1948): Vingt médecins étudiés au test de Rorschach. In: Journal Belge de Neurologie et de Psychiatrie, 1: 22-36. Schächter, M. - Cotte, S. (1952): Étude médico-psychologique de quelques mineures, victimes d'agression sexuelle par des membres de leurs familles. In: Archives Internationales de Neurologie, 71: 1-15. Schächter, M (1953): Contribution à l'étude clinico-psychologique des petits «tyrans domestiques» vus à la lumière des tests projectifs surtout. In: Neurone, 1: 211-223. Schächter, M (1955): Der psychodiagnostische Test von Rorschach. In: Stern, Erich (Hrsg.): Handbuch der klinischen Psychologie. Band 1., Die Tests in der klinischen Psychologie. 2. Halbband. Zürich: Rascher. 585-613.
718
Bibliografía
Schächter, M. (1957) Conduites ou névroses suicidaires, et test de Rorschach. In: Encéphale, 46: 146-165. Schächter, M. (1958): Etude de la IVe planche du test de Rorschach, dite planche « suicidaire ». In: Acta Psychotherapeutica, Psychosomatica, et Orthopae- dagogica, 6: 76-84. Schächter, M. - Cotte, S. (1960): Etude médico-psychologique et sociale de l'inceste, dans la perspective pédo-psychiatrique. In: Acta Paedopsychiatrica, 27: 139-146. Schafer, Roy (1948): The clinical application of psychological tests. New York: International Universities Press. Schafer, Roy (1954): Psychoanalytic interpretation in Rorschach testing: theory and application. New York: Grune and Stratton. Schneider, Ernst (1936): Psychodiagnostisches Praktikum für Psychologen und Pädagogen: Eine Einführung in Hermann Rorschachs Formdeutversuch. Leipzig: Barth. Schneider, Ernst (1937): Eine diagnostische Untersuchung Rorschach's auf Grund der Helldunkeldeutungen ergänzt. In: Zeitschrift für Neurologie, 159: 1-10. Schneider, Ernst (1949): Neues zum Rorschach'schen Versuche. In: Grenzgebiete der Medizin, 2: 52-53. Schneider, Pierre-B. (1954): La tentative de suicide: étude statistique, clinique, psychologique et catamnestique. Paris: Delachaux et Niestlé. Schwartz, Fred - Kates, Solis L. (1957): Rorschach performance, anxiety level, and stress. In: Journal of Projective Techniques, 21:154-160. Scott, John Paul (1958): Aggression. Chicago, 111.: University of Chicago Press. Sears, Robert R. (1943): Survey of objective studies of psychoanalytic concepts. New York: Social Science Research Council. Bulletin 51. Sherman, Lewis J. (1957): Retention in psychopatic, neurotic, and normal subjects. In: Journal of Personality, 25. 721-729. Skalweit, W. (1934): Konstitution und Prozess in der Schizophrenie. Leipzig: Thieme. Skalweit, W. (1935): Der Rorschach-Versuch als Unterscheidungsmittel von Konstitution und Prozess. In: Zeitschrift für die gesamte Neurologie und Psychiatrie, 152: 605-610. Skalweit, W. (1939): Schizophrenie. In: Fortschritte der Neurolologie, Psychiatrie, 11. 331-349. Slemon, Alan G. - Neiger, Stephen - Quirk, Douglas A. (1965): Adjustment for the total number of responses in calculating the Rorschach apperception type. In: Journal of Projective Techniques and Personality Assessment, 29 (4): 516-521. Slullitel, Sofía I. - Sorribas, E. (1971): El Rorschach en una investigación con artistas. In: El Rorschach en Argentina, 3: 245-266. Smith, Thomas E. (1962): The relationship between depressive personality characteristics and Rorschach card preference. In: Journal of Consulting Psychology, 26 (3): 286.
719
A RORSCHACH-PRÓBA
Spitz, Charlotte (1950): Über eine neue Methode der Rorschach-Auswertung. In: Rorschachiana IH Beiheft zur Schweizerischen Zeitschrift für Psychologie und ihre Anwendungen, Nr. 19: 88-92. Spitz, René A. (1945): Hospitalism: An inquiry into the genesis of psychiatric conditions in early childhood. In: The Psychoanalytic Study of the Child, 1: 53-74. Spitz, René A. - Wolf, Katherine M. (1946): Anaclitic depression: An inquiry into the genesis of psychiatric conditions in early childhood. 2. In: The Psychoanalytic Study of the Child, 2: 313-342. Spitz, René, A. (1967): Vom Säugling zum Kleinkind. Stuttgart: Klett. Stern, Georg G. - Stein, Morris I. - Bloom, Benjamin S. (1956): Methods in personality assessment. Glencoe, 111.: Free Press. Stern, William (1911): Die differentielle Psychologie in ihren methodologischen Grundlagen. Leipzig: Barth. Stern, William (1920): Die Intelligenz der Kinder und Jugendlichen und die Methoden ihrer Untersuchung. 4. Aufl. Leipzig: Barth, 1928. Stern, William (1928): La psychologie de la personnalité et la méthode des tests. In: Journal de Psychologie, 25 (1): 5-18. Szabó Árpád - Pollner György (1968): Különleges, sadisticus ösztönperversio („Telefonsadismus"). In: Orvosi Hetilap, 109 (49): 2724-2726. Szakács Ferenc (1964/a): A pszichotikus regresszió skálája. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet. Klinikai Pszichológiai Laboratórium. (Vademecumsorozat, 5.) Szakács Ferenc (19641b): Realitás index a Rorschach próbában. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet. Klinikai Pszichológiai Laboratórium. (Vademecum-sorozat, 9.) Szakács Ferenc (19661a): A szociabilitás mutatói a projektív tesztekben. Bölcsészdoktori értekezés. Budapest: ELTE. Szakács Ferenc - Vajda L. (1966/b): Adatok a dementia és regresszió pszichodiagnosztikai vizsgálatához. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet. Tudományos ülés előadása. Kézirat. Szakács Ferenc (1968): Szociabilitás-mutatók projektív tesztekben. In: Magyar Pszichológiai Szemle, 25 (4): 564-578. Szakács Ferenc (1970): A psychologiai tesztek helye a schizophrenia diagnosti- cájában. In: Ideggyógyászati Szemle, 23 (12): 547-557. Szakács Ferenc (1980): Interactions among perception characteristics of alternating figure/background (FB) patterns and some personality traits, as well as S responses in the Rorschach test. In. Kardos L. Pléh Cs. Hunyady Gy. (eds.): Attitudes, interaction, and personality. Budapest: Akadémiai K. 105-112. Szegedi Márton (1964/a): Az elakadási reakciók Rorschach próbában. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet. Klinikai Pszichológiai Laboratórium. (Vademecum-sorozat, 3.)
720
Bibliográfia
Szegedi Márton (1964/b): Kiegészítő indexek a Rorschach próbában az élménytípus értelmezéséhez. Budapest: Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet. Klinikai Pszichológiai Laboratórium. (Vademecum-sorozat, 6.) Szondi Lipót (1943): Előadások a kísérleti ösztöndiagnosztika köréből. 1. kötet. Módszertan és ösztöntan. Budapest: Magyar Királyi Állami Gyógypedagógiai Főiskola. Sokszorosított jegyzet. Szondi Lipót (1944): Schicksalsanalyse. 2. Aufl. Basel: B. Schwabe, 1948. Szondi Lipót (1947): Experimentelle Triebdiagnostik. Bern: Hans Huber. Tarcsay Izabella (1940): Pszichodiagnosztika: A Rorschach-vizsgálat és klinikai alkalmazása. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Thiesen, /. Warren (1952): A pattern analysis of structural characteristics of the Rorschach test in schizophrenia. In: Journal of Consulting Psychology, 16: 365-370. Thorndike, Edward Lee (1931): Intelligence of animals and men. Chicago. Thorndike, Edward Lee (1940): Human nature and social order. New York. Tringer László (1971): A szorongás kvantitatív vizsgálata: A szorongás-index. In: Ideggyógyászati Szemle, 24 (12): 529-537. Wagner Ádám - Szilárd János - Farkasinszky Teréz (1972): Gyermekkori depressziók pszichológia tünetei. In: Magyar Pszichológiai Szemle, 29 (3-4): 506-515. Wallon, Henri (1925): L'enfant turbulent: Etude sur les retards et les anomalies du développement moteur et mental. Paris: Alcan. Wallon, Henri (1941): L'évolution psychologique de l'enfant. Paris: Colin. - A gyermek lelki fejlődése. Ford. Binét Ágnes. Budapest: Gondolat, 1958. Wallon, Henri (1942): De l'acte à la pensée. Essai de psychologie comparée. Paris: Flammarion. Wallon, Henri (1945): Les origines de la pensée chez l'enfant. Vol. 1. Les moyens intellectuels. Vol.2. Les taches intellectuelles. Paris: Presses Universitaires de France. Weiner, Irving B. (1961): Cross-validation of a Rorschach checklist associated with suicidal tendencies. In: Journal of Consulting Psychology, 25 (4): 312-315. Zulliger, Hans (1938): Jugendliche Diebe im Rorschach-Formdeutversuch. Bern: Haupt. Zulliger, Hans (1941): Einführung in den Behn-Rorschach-Test. Bern. Hans Huber. Zulliger, Hans (1948): Der Z-Test. Ein Formdeutverfahren zur psychodiagnos- tischen Untersuchung von Gruppen. Bern: Hans Huber. Zulliger, Hans (1949): Der statische, der dynamische und der tiefenpsychologische Befund bei der Interpretation des Formdeutversuches. In: Psyche 3: 293-311. Zulliger, Hans (1952): Der Behn-Rorschach-Test. 1. Band, Text; 2. Band, Tafeln. Bern: Hans Huber. Zulliger, Hans (1954): Der Tafeln-Z-Test. Bern: Hans Huber.
721
Készült a Szegedi Kossuth Nyomda Kft. üzemeiben Felelős vezető: Gera Imre ügyvezető igazgató
