A DARNEL TRÉNING.pdf

KÖSZÖNET ÉS ELISMERÉS mindazoknak, akik már elvégezték a tréninget és saját életük minősége iránti elkötelezettségükkel hozzájárultak a többi ember életének minőségéhez.

A Darnel rnel Trén réning ing Könyve

Külön köszönet: Antal Imre Balázs Tibor Czikura Erika Csikós Erzsébet Dús Krisz Gara László Gyulai Gusztáv Hajdú Éva (Jackie) Ivanics Darnel Emmvlia Kótai Klára Dr. Németh László Palotai Hédi Palumby Anris Perez Zénó Rumanóczki Beáta Dr. Szász András Ulveczki Eva Vitray Tamá s Paul Völgyesi

SZERKESZTETTE: KÓTAI MÁRK

ELŐSZÓ A Darnel Tréning köny könyve ve egy dramaturgi dramaturgizált zált újjáteremtése a tréning élményének. Egy fiktív változat változata, a, fikt fiktív ív szereplőkkel szereplőkkel annak, hogy hogy tulajdonképpen mi is történik a négy nap alatt. Ahog Ahogyy József József Attila Attila írja írja „Thoma „Thomass Mann üdüd vözléséiben vözlés éiben:: „...Az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk." A kön könyv yv nem csupán csupán egy egy riport. riport. A szerző szerző munmunkája kája emlékeztet arra az élményre, amikor egy egy kerítésen lévő lukon keresztül megfigyelhetjük, hogy mi folyik a kerítésen belül. Noha a kerítésen lévő luk csak egy bizonyos látószög, egy idő után az az élményünk, hogy a luk eltűnik és mi is részesei vagyunk az eseményeknek. Örömmel tapasztaltam, hogy a könyv olvasása egy lehetőséget adott számomra ahhoz, hogy megéljem a Darnel Tréninget résztvevőként. Hasznos és kellemes időtöltést kívánok kívánok az Ol vasónak! vasónak! Darnel Christian A Darnel Személy Személyisé iségfe gfejle jleszt sztőő Tréning alapító alapítója ja

ELŐSZÓ A Darnel Tréning köny könyve ve egy dramaturgi dramaturgizált zált újjáteremtése a tréning élményének. Egy fiktív változat változata, a, fikt fiktív ív szereplőkkel szereplőkkel annak, hogy hogy tulajdonképpen mi is történik a négy nap alatt. Ahog Ahogyy József József Attila Attila írja írja „Thoma „Thomass Mann üdüd vözléséiben vözlés éiben:: „...Az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk." A kön könyv yv nem csupán csupán egy egy riport. riport. A szerző szerző munmunkája kája emlékeztet arra az élményre, amikor egy egy kerítésen lévő lukon keresztül megfigyelhetjük, hogy mi folyik a kerítésen belül. Noha a kerítésen lévő luk csak egy bizonyos látószög, egy idő után az az élményünk, hogy a luk eltűnik és mi is részesei vagyunk az eseményeknek. Örömmel tapasztaltam, hogy a könyv olvasása egy lehetőséget adott számomra ahhoz, hogy megéljem a Darnel Tréninget résztvevőként. Hasznos és kellemes időtöltést kívánok kívánok az Ol vasónak! vasónak! Darnel Christian A Darnel Személy Személyisé iségfe gfejle jleszt sztőő Tréning alapító alapítója ja

Tartalomjegyzék

Bevezető 1. ELSŐ N AP: Ezért fizettem én kemény ezreseket 2. MÁSODIK NAP: Az igazság szab addá tesz... 3. HARMADIK NAP: Egy természetes állapot 4. NEGYEDIK NAP:

Ha az életed elkezdene működni... 5. A semmi, ami nem semmi 6. Szintén Zen�ész

Bevezető ADarnel Személyiségfejlesztő Tréninget 1988 és 1990 között több mint ötezer ember végezte el Magyarországon, és ezzel valószínűleg a leggyorsabban terjedő személyiségfejlesztő program az országban. A Darnel Tréning nem egyike a menedzserképző programoknak, hiszen önmagunk jobb megismerése, képességeink felismerése és fejlesztése maga az önmenedzselés, mely alapot teremt minden szakirányú képzésnek. A tréning amerikából származik, és mint ilyen kezdetben nem kevés szkeptikus és cinikus reakcióval találkozott, ám éppúgy mint a nyugatról érkezett újdonságok legjaváról, a tréningről is csakhamar beigazolódott, hogy szokatlanságának cs újszerűségének legmélyebb oka egy példátlanul erős elkötelezettség a siker iránt, aziránt, hogy az élet működjön mindenkinek. A Darnel Tréning résztvevői különböző okokból jelentkeznek a tréningre. A résztvevők által a leggyakrabban kitűzött és megvalósított célok: önbizalom, határozottság fejlesztése illetve fokozása, egészségesebb életmód kialakítása, harmonikus emberi kapcsolatok teremtése, mélyebb önismeret elsajátítása, pénzügyi sikerek elérése, tanulmányokhoz való felelősebb hozzáállás teremtése, új célok kitűzése. A kitűzött célokon túl a tréninget végzettek

1. gyakran számolnak be meglepetésszerű változásokról széles nyilvánosság előtti fesztelen, hatékony kommunikáció területén, családtagok közötti nagyobb megértés és összhang vonatkozásá ban, munkahelyi feszültség csökkenését, munka bírás növekedését illetően. Folyamatosan kezdik megvalósítani rég halogatott terveiket és közérzetük, hangulatuk általános javulása által a jövő lehetőségeit optimistábban ismerik fel. A tréninget végzettek 93 %�a szerint a Magyarországon indított és általuk elvégzett programok közül a Darnel Tréning volt a legnagyobb hatással mindennapi életük eredményességére. A felnőtt tréning legfiatalabb résztvevője 16 éves, a legidősebb 83 éves. A résztvevők a társadalom különböző rétegeiből kerülnek ki és a résztvevőknek közel egyharmada diplomás. A tréning sikerességére továbbá az is jellemző, hogy minden ötödik résztvevő családjából kettőnél többen végezték el a tréninget, és minden harmadik résztvevőnek legalább egy munkatársa is elvégezte a tréninget. A könyv most először és utoljára enged bepillantást az egyébként szigorúan zártkörű darnel tréningbe.

ELSŐ

NAP

Ezért fizettem én kemény ezreseket? „Egy augusztusi hétfő délután a Nap megállt a Duna felett az égen. Egy hét telt el, mire valaki észrevette."

ELSŐ NAP

MINDENNEK VAN EGY ÁRA ÉS EGY HAS ZNA KÉT ŐRÜLT HÉTVÉGE NORMÁLISABB HÉTKÖZNAPOKÉRT.

Egy ködös februári szombat reggelen 250 ember igyekszik bejutni a Budapesti Hilton Szálló nagytermébe. Nehézkesen préselik be magukat a szálloda főbejáratán, hiszen a jelentkezési lapon áll egy figyelmeztetés, miszerint a pontos megjelenés a tréningben való részvétel feltétele. Senki nem akar lemaradni erről a sokat ígérő valamiről, amiről fogalmuk sincs, hogy micsoda. Az emeleten egy robotemberszerű asszisztens gépiesen ismétli az előtte elhaladóknak: Kérem, vegye lel a névkártyáját, menjen be a terembe! A vörös bársonyszőnyeggel borított folyosó végén egy hosszú, fehér vászonnal letakart asztalon milliméternyi pontossággal felállítva 250 névkártya vár tulajdonosára. Egy magas,

A DA RN EL TR ÉN IN G

ELSŐ NAP

minden vitát eleve kizáró hangon: A terem be csak akkor léphet be, ha felteszi a névkártyáját. A terembe való belépés feltétele az, hogy feltűzze a névkártyáját. Hangja, arckifejezése se nem barátságos, se nem goromba. Egyszerűen csak közöl egy megváltoztathatatlan tényt, mintha azt mondta volna, hogy szombat reggel van. Az ajtó előtt egy másik asszisztens ugyanolyan érzelemmentesen közli velünk, hogy amennyiben van nálunk karóra, vagy egyéb időmérő eszköz, azt ad juk le a közvetlenül a bejárat mellett lévő asztalnál. Többen jelét adják felháborodásuknak, de végül is egy állítólagosán az élet minőségét átalakító tréningről van szó, így nagy ímmel�ámmal lecsatoljuk karóránkat, aminek a hátára egy kis, nevünkkel ellátott vinyettát ragaszta nak. Az ablak nélküli teremben 250 szék van mértani pontossággal felállítva.A terem elején, középen egy 40 cm magas 10 méter x 3 méteres emelvény látható. Az emelvényen két nagy tábla, egy kottaállvány, valamint egy pulpitus és egy magas szék van elhelyezve. Olyan összecsukható vásznas szék, amelyet filmrendező k használ-

götte székekkel. A terem végre lassan megtelik 250 kíváncsi résztvevővel. Mindenütt a székükön türelmetlenül feszengő férfiak és nők halk suttogása hallhat ó. Egy Margit nevű nő odaszól a mellette ülő Júlia nevű résztve vőhöz. — Nem hiszem, hogy erre nekem szükségem lenne. Tulajdonképpen eléggé meg vagyok elégedve saját magammal, de a volt férjemmel a tréning csodákat művelt, így hát gondoltam, hogy én is megpróbálom. Egy enyhén őszülő, negyven év körüli férfi, akinek Miklós olvasható a névkártyá ján, kapcsolódik be a társalgásba. — Nekem egy pszichológus barátom javasolta, aki elvégezte a tréninget és nagyon hasznosnak tartotta. Gondoltam, sokat nem veszíthetek, ha én is elvégzem. — „AZ ÉN NEVE M LENDVAI ZSOLT. ÉN AZÉRT VAGYOK ITT, HOGY A TRÉNERNEK ASSZISZTÁLJAK" — dü börög egy hang a t erm en keresztü l. Az emel vény köze pén egy karcsú, ápolt külsejű, fiatal férfi áll, enyhén terpeszbe vetett lábakkal. A teremben 250, egymást pontosan fedő szék nyolc sorban van felállítva, melyet egy közép-


ELSŐ NAP

végében lévő két asztal előtt — amibe a folyosók torkollanak — egy�egy széken asszisztens ül mikrofonnal a kezében. — „AZ IDŐ MOST 8 ÓRA 36 PERC . A TRÉNINGED ELKEZDŐDÖTT. A tréningben a tegezési formát használjuk. Chris� tian kidolgozott bizonyos alapszabályokat, melyeknek betartása a tréninged sikeres el végzésének a feltét ele. A terem ben csak a tréner vagy egy asszisztens utasítására beszélsz. Ha valamit kommunikálni kívánsz, vagy ha van egy kérd ésed, tedd fel a kezed! Amikor a tré ner felszólít, kapsz egy mikrofont és utána azt mondasz, amit akarsz. A mikrofont két centiméterre tartod a szádtól. A szék edet nem mozgatod. Ha van nálad egy óra, vagy bármilyen időmérő eszköz, tedd fel a kezed!" Egyszerre ketten jelentkeznek. Egy csinos húsz év körüli nő, miután Zsolt felszólítja, halkan így szól: — Van egy karóra a táskámban, de megígérem, hogy nem fogom elővenni a tréning alatt. — HA VAN NÁLAD EGY KARÓRA, VIDD A TE RE M VÉ GÉ BE N L ÉV Ő AS Z-

— De a karóra a táskámban van és én igazán megígérem, hogy... — A KARÓRÁD A TÁSKÁDBAN VAN, A TÁ SK ÁD NÁ LA D VAN . HA VAN NÁLA D E GY KAR ÓRA, AD D L E A TEREM VÉGÉBEN LÉVŐ ASZTALNÁL! A fiatal nő hirt elen némi duzzogással elindul a terem vége felé. — NÉZZ A TŐLED BALRA ÉS A TŐLED JOBBRA ÜLŐ SZEMÉLYRE! HA VA L A MELY IKÜ KET I S M E R T E D A TRÉNING ELKEZDÉSE ELŐTT, ÁLLJ FEL! Vagy tizenöt en felállnak. — Én a mellettem ülő hölgyet csak egy pár napja ismerem, a könyvtárban futottunk össze, ahol dolgozom — szól egy harmincöt év körüli, enyhén pocakos férfi, akinek a ne ve Já nos. — ÉRTEM . HA ÜL MELLETTED VALAKI, AKIT ISMERTÉL, MIELŐTT A TRÉNIN GED ELKEZDŐ DÖTT, ÁLLJ FEL! CSERÉLJ HELYET KATIVAL! — mutat rá egy negyvenöt év körüli, teltkarcsú nőre, aki szintén állt.


ELSŐ NAP

A WC�T CSAK A TR ÉNER ÁL TA L MEGHAT ÁROZOTT SZÜNETBEN HASZNÁLOD. A TRÉNINGBEN NEM JEGYZE TELSZ ÉS NEM KÉSZÍTESZ MAGNÓFELVÉTELT. — Mikor kezdődik már a tréning? Nem azért fizettem, hogy ezt a zagyvaságot hallgassam! — kiabál be egy férfi a hátsó sorból. — A TRÉNING MÁR ELKEZDŐDÖTT. A TEREMBE N NEM BESZÉLSZ. HA VALAMIT MEG SZERETNÉL OSZTANI, VAGY HA VAN EGY KÉRDÉSED, TEDD FEL A KEZED! A hang gazdája nem jelentkezik. — HA PAPÍRZSEBKENDŐRE VAN SZÜKSÉGED, TEDD FEL A KEZED! HA A T E R E M B E N H Á N Y N O D KEL L , TEDD FEL A KEZED! Több résztvevő kuncogása hallatszik. — MOSTANTÓL A TRÉN INGE D VÉGÉIG NEM FOGYASZTASZ ALKOHOLT ÉS NEM SZEDSZ SEMMIFÉLE KÁBÍTÓ�, ILLETVE DOPPINGSZERT. CSAK OLYAN GYÓGYSZERT SZEDSZ, AMI AZ ORVOS UTA SÍTÁSÁRA ELENGEDHETETLEN AZ EGÉSZSÉGEDHEZ.

TAMINŐK ÉS A FOGAMZÁSGÁTLÓ TABLETTÁK. Ismét több helyről kuncogás hallatszik. — HA EGÉSZSÉGÜGYI OKOKBÓL GYAKRAN KELL ENNED VAGY GYAKRAN KELL WC�RE MENNED, TEDD FEL A KEZED! AMENNYIBEN MOST NEM SZÓLALSZ FEL, MI ÚGY TEKINTJÜK, HOGY AZ ALAPSZABÁLYOK BETARTÁSÁBAN MEGEGYEZTÉL. Zsoltnak 15 percig tart, míg a különböző idevonatkozó és egyéb kérdésekre választ ad, majd amilyen váratlanul jelent meg az emelvényen, olyan hirtelen el is hagyja a középső folyosón keresztül. Az emelvény üres. A résztvevők várakozássa l teli csend ben ülnek a helyükön. Semmi nem történik. Az emelvény üres marad. Páran idegesen fészkelődnek a székükön, de a legtöbben figyelemmel várakoznak. Ahogy négy, öt és hat perc így elmúlik, a feszültség egyre emelkedik a teremben. Eltelik nyolc, majd tíz perc így teljes csendben, szinte a légyzümmögést is lehet hallani.. Ekkor végül egy másik férfi erőteljes lép-


ELSŐ NAP

galmasan az emelvényre lép és a kottaállványon lévő nagy, fekete jegyzettömböt kinyit ja. Fia ta l, ha rm in c év kör üli , ki spo rtolt, elegáns és jóképű. A névkártyáján Péter áll. Ránéz a résztvevőkre és először balról jobbra, utána jobbról balra végigpásztázza a termet. Tekintete se nem barátságos, se nem ba rá ts ág ta la n. La ssan elkezdi lapozni a könyvet. Nadrágja olyan élesre van vasalva, hogy szinte papírt lehetne vele vágni. Cipője ragyog. Hibátlanul vasalt fehér ingjén nyitva van a gallér és nem hasonlít Dar nel Christi� anhoz. Jegyzetkönyvét tanulmányozza egy teljes percig. A feszültség fokozódik. Még egyszer körbenéz a teremben, jobbról balra, aztán egyenesen maga elé és balra. Végre, amikor megszólal, hangja természetellenesen kemény, hangos és drámai. — AZ ÉN NEVEM SZENTESI PÉTER, ÉN VAGYOK A TE TRÉN ERE D. Teljes önbizalma, nyugodtsága, hangja élessége és az a szó, hogy tréner, egy pillanatnyi borzongást idéz elő a teremben. A tréner arca semmiféle érzést, se hidegséget, se melegséget nem árul el. Érdekes módon az elkövetkezendő órákban semmiféle érzelem nem fog tükröződni az arcán. Amíg a hang-

hordozása időről időre változni fog, addig az arckifejezése teljesen közömbös marad. — ÉN VAGYOK A TE TRÉ NER ED ÉS TE VAGY ENNEK A TRÉNINGNEK A RÉSZTVEVŐJE — folytatja monológját, miközben könnyed léptekkel sétál fel�alá az emelvényen. Amikor gesztikulál, fesztelenül használja a karját, egyébként pedig lazán lógatja őket maga mellett. — ÉN AZÉRT VAGYOK ITT, MERT AZ ÉN ÉL ET EM MŰ KÖ DI K TE PE DI G AZ ÉR T VAGY ITT, ME RT A TE ÉLETED NEM MŰKÖDIK. A tréningben egyébként az egyes szám második személyt használjuk azért, hogy te tudjad, hogy én kihez beszélek. Én mindig ahhoz beszélek, aki a TE székeden ül. Az élet ed nem működik, az élet nem működik. Ha végiggondolod mindazt, ami veled és körülötted történt az elmúlt hónapokban és években, akkor tudod, hogy az élet nem működik. Nem működik az életed és vannak nagyszerű ötleteid és elméleteid azt illetően, hogy az élet hogyan működik és az életed nem működik. Látod, egyik oka annak, hogy az életed nem működik, az az, hogy nem tartod be a megegyezéseidet. Az imént a Zsolt


ELSŐ NAP

megkért rá, hogy a teremben ne beszélj és lám, mi történt. Ideges, zavart vihogás hullámzik át a termen. — Nem tartod be a megegyezéseidet, hazudsz és csalsz. Csalsz a közlekedési szabályokon, csalsz a férjeden, csalsz a feleségeden, csalsz az adóbevallásodon, és egy barátnak a meghatározója az, hogy ő vevő a te hazugságodra és te vevő vagy az ő hazugságára; és így mindenki megvan elégedve és az életed nem működik. Legfőképpen azonban saját magadnak hazudsz. Az életed annyira el van basz va, hogy nem is tudod, hogy mennyi re nem működik. Ez az egyike azoknak a dolgoknak, amiről nem tudod, hogy nem tudod. Egy seggfej vagy. Se több, se kevesebb. A tré ner hangja áth ató, hideg, és szemeit úgy járatja a résztvevőkön, mintha képes lenne beléjük látni. — Most megmondom, mire számíthatsz ebben a tréningben. Kiabálni fognak veled, sértegetve fogod magad érezni, néha úgy érzed, hogy be fogsz csinálni a nadrágodba, unatkozni fogsz, álmos leszel, mérges leszel rám, az asszisztensekre, a többi résztvevőre,

nem haraphatsz bele abban a csokidarabba, amit becsempésztél ide, vagy ha nem fogsz rágyújtani egy cigarettára, menten megőrülsz. Fejfájásod lesz, hányingered lesz, a feneked fog fájni, és azt fogod gondolni, hogy így még soha nem voltál átvágva,mindenütt inkább lennél majd, kivéve a saját élményed ben. Na, most ha úgy gondolod, hogy mindezt nem tudod elviselni, akkor azt akarom, hogy állj fel, vedd le a névkártyádat, tedd le a terem végében lévő asztalnál és a teljes befizetett összeget visszakapod. De ha úgy gondolod, hogy ezt mind hajlandó vagy megélni, akkor én garantálom neked, hogy a tréning végére az életed működni fog. Na nem minthogyha megjavulnál. Ugyanúgy fogsz távozni, ahogyan jöttél, csupán az életed lesz megfordítva 180 fokos szögben. Tegye fel a kezét, aki tud autót vezetni! A terem t öbb mint felének fenn van a keze. — Most képzeld el, hogy az autót úgy vezetnéd, hogy a kormánykerék helyett a visszapillantó tükr öt fogva azzal próbá lnál kormányozni, aszerint, hogy mi van mögötted, ahelyett,hogy azt néznéd, hogy mi van


ELSŐ NAP

dákról fognak beszámolni. Holott a legtöbb esetben nem történt egyéb, mint az, hogy rávezettünk a kormánykerék használatának nyilvánvaló előnyeire. A második sorban egy barna, huszonöt év körüli nő jelentkezik. Nem kifejezetten szép, de öltözködésében, teljes megjelenésében van valami vonzó. — Anna! — szólítja fel a tréner. — Állj fel és fogd meg a mikrofont! Mire Anna feláll, egy fürge asszisztens már nyújtja is neki a mikrofont. — Egy barátnőm elvégezte a tréninget és ő teljesen átalakult. Az ő megváltozott élete példájára iratkoztam fel én is a'tréningre. De attól félek, mi van, ha énnekem nem sikerül. — Ahhoz, hogy a tréninged sikerüljün — válaszol a tré ner és közben lelép a emelvényről és megindul Anna felé —, három dologra van szükséged. Légy jelen, kövesd az utasítást, és éld meg azt, ami van! — De mi van, hogyha mégsem tudom? — mondja Anna. Úgy érzem, hogy túl nagy bennem az ellenállás, de azért megpróbálom... — Ne próbálj meg semmit! — kiabál a tréner most már mintegy méternyire állva

mert megpróbálod, vagy mert értelmes vagy, vagy mert jókislány vagy, a tréninged működni fog egyetlen okból kifolyólag. Christian úgy rakta össze a tréninget, hogy az működ jön. Ezen kívül valami más, Ann a? — ké rdezi a tréner. — Nem — mondja Anna halkan. — Csak ennyit szerettem volna mondani. — Köszönöm — mondja Péter s elindul vissza az emelvény felé. Nyugodt lendülett el fellép az emelvényre és megfordul a résztve vők felé. — Anna az imént megmutatta, hogy mit kell csinálni, hogyha szólni kívánsz. Jelentkezel és vársz, amíg felszólítlak. Na most megmondom, hogy te mit csinálsz, amikor valaki felszólal. — Péter összeveri a tenyerét. — Ezt úgy hívják, hogy taps. Nem azért tapsolsz meg egy résztvevőt, mert egyetértesz vele, ez csak további seggfejség lenne, ami arra utal, hogy megpróbálsz bevágódni nála és a többi résztvevőnél. Egyszerűen azért tapsolsz, mert elismered azt a tényt, hogy egy résztve vő a hozzászólásával hozzájárult a te tréningedhez. Rajta! Azt akarom, hogy mindenki elismerje Annát.


ELSŐ NAP

— Ide figyelj, seggfej! Vagy tapsolsz, vagy pénzt dobsz az emelvény felé! Nekem teljesen mindegy. Most azt akarom, hogy még egyszer mindenki kivétel nélkül elismerje Annát. A ter embe n hosszú, hangos taps hangzik fel. — Na most! Ennek a tréningnek két része van. Egyik az én beszélek rész, másik a te beszélsz rész. Most én beszélek rész van. Most én beszélek, de nem akarom, seggfej, hogy egy szót is elhiggyél abból, amit mondok! Ne hidd el! Csak figyelj! Előbb Anna megosztotta velünk az aggodalmát azt illetően, hogy hátha a tréning neki nem fog működni. Én megmondom, hogy te mitől félsz. Te nem attól félsz, hogy a tréning nem működik, te attól félsz, hogy a tréning működni fog. És reménykedsz abban, hogy mégsem működik, hogy aztán visszamehessél megszokott hétköznapjaid sivárságába, ahol az idő túlnyomó részében vagy unatkozol vagy szorongsz. És tapasztalatból tudjuk, hogy az elkövetkezendő tíz nap alatt mindent meg

úgy van összerakva, hogy azt még te sem tudod elkúrni. Christian teremtett egy seggfej� biztos tréninget. A tréning egyik kiindulópont ja az, hogy nagyszerű és tökéletes vagy úgy ahogy vagy és vannak akadályai annak, hogy ezt megéljed és kinyilvánítsad. Van egy veled született elkötelezettséged az iránt, hogy az életed működjön. Egy mély elkötelezettséged az életed minősége iránt. A saját életed minősége iránt, a családod életének minősége iránt. Az ország iránt, ahol élsz és úgy általában az egész élet minősége iránt. Na most! Ezt a mély elkötelezettségedet elhomályosítja másik négy elkötelezettség az iránt, hogy jól nézzél ki, vagyis hogy mások mit gondolnak rólad, az iránt, hogy igazad legyen, az iránt, hogy dominálj és elkerüld mások dominálását, és a kényelmed iránt. Na most! Ebben a tréningben nem fogsz olyan túl jól kinézni. Legalábbis egyelőre. Igazad csak akkor lesz, amikor hagyom, dominálni nem fogsz tudni, és azt már azt hiszem, sejted, hogy mennyire lesz kényelmes.

A DA RN EL TR ÉN ING

ELSŐ NAP

rofont! — mutat a tréner egy harminc év körüli, szemüveges férfire. — Csak azt szeretném mondani, ha már nálam van a mikrofon — mondja István öblös hangon —, hogy náladnál arrogánsabb alakkal még az életben nem találkoztam és szerintem te vagy egy seggfej. A t eremben kuncogás és elszórt taps. — Értem, István! — mondja Péter, amint elhelyezkedik az emelvény közepén elhelyezett magas széken — Ezen kívül valami más? — Egyelőre ennyi. — Köszönöm a megosztást. Taps.

— En előbb nyerek, aztán játszom — mondja a tréner és kortyol egyet a kis asztalon lévő teáscsészéből, melyet egy asszisztens visz fel az emelvényre bizonyos rendszer ességgel. — Én nem azért kapom a fizetésemet, hogy veszítsek. Itt én csak nyerni tudok. Es te sem tudsz veszíteni. De ez most még neked magas, mint lónak az esztrád műsor. De mához tíz napra pontosan fogod tudni, hogy miről beszélek. Tehát mint mondottam, van egy veled született elköt elezettséged az életed minősége iránt, amely... HÉ, MIT GONDOLSZ, HOVA MÉSZ? — kiabál Péter mintegy saját magát félbeszakítva, amint egy nő a negyedik sorból a terem vége felé igyekszik. — Kérem, rosszul vagyok. Hánynom kell, ki szeretnék menni. — Fogd meg a mikrofont, Zsóka! — Ki szeretnék menni a WC�re, hánynom kell. — Egy asszisztens most adott neked egy hányózacskót. Ha hánynod kell, hányj a zacskóba! Zsolt, tartsd neki a mikrofont! — Nem tudom, hogyan kell használni —

— Azt akarom, hogy észrevedd, hogy amennyiben te egy seggfejnek fizettél komoly ezreseket, az egy utalás arra, hogy te mekkora seggfej vagy. Egyébként ahogy így szétnézek a termen, úgy tűnik, mintha valami szívességet tennél nekem azzal, hogy itt vagy. Úgy ülsz ott a székedben, mintha neked lenne valamid, ami nekem kell. Közlöm veled, hogy ami nqkem kellett tőled, azt már meg-


ELSŐ NAP

— Megfogod a zacskót a kezeddel és az arcodhoz közel tartod. Bele fogsz találni. — Nem tudok. — TARTSD KÖZELEBB! — így nem tudok lélegezni — mondja Zsóka a zacskón keresztül. — Tartsd a kibaszott zacskót három centire az arcodtól! — De akkor meg nem fogok tudni beletalálni. — Engem nem érdekel, milyen jól tudsz célozni. Tartsd a zacskót az arcodtól három centire! — De így meg nem kapok levegőt. — Nézd! — mondja a tréner, miközben hátradől a székben. — Ha lélegezni akarsz, lélegezzél, ha hányni akarsz, hányjál! Tartsd a zacskót közel a szádhoz és hányjál! — Kérem, hadd menjek ki a WC�re! — Ülj le! Jojózzál a hányózacskóval és ha megtelt, egy asszisztens majd elveszi tőled. Köszönöm. Ahogy Zsók a leül, ideges tapsolá s hallatszik a teremben.

tréner, amint feláll az emelvény szélére. — Ha ebben a teremben beszélni akarsz, tedd fel a kezed és várj, ameddig felszólítlak és amíg kapsz egy mikrofont! Utána aztán azt mondhatsz, amit akarsz. Fogtad ezt, seggfej? A kérdésre a válasz egy teljes csend a teremben. Majd valaki jelentkezik az utolsó előtti sorban. Ugyanaz a férfi jelentkezik, aki az elején már egyszer bekiabált. Ötven éves, kopaszodó férfi, enyhén hajlott háttal. — Rendben van, Gábor! Állj fel és fogd meg a mikrofont! — Ez szörnyű — mondja a férfi enyhén remegő hangon. — Nem látom semmi okát annak, hogy miért kellett ilyen gorombán beszélni azzal a szegény lánnyal. — Érte m, Gábor — mondja a tréne r, miközben nyugodt léptekkel visszamegy a székéhez. — De nézzük csak pontosan,hogy mi történt! Zsóka hányni akart. Mi adtunk neki egy zacskót. Közöltük vele, hogyan kell használni a zacskót, te úgy érzed, hogy fel kell szólalnod a gyengébb nem védelmében. Zsóka úgy érzi, hogy neki hányni kell. Mind a kettőtöket egyformán kezeljük. Te kapsz egy


— De én nem vagyok rosszul — mondja Gábor. — Nagyszerű! Akkor te nem kapsz papírzacskót. — Lehettél volna kedvesebb is. Segíthettél volna neki. — Persze! Pontosan ez az a játék, amihez Zsóka hozzászokott. „Szegény Zsóka! Hányni kell neki! Segítsünk neki gyorsan!" A Dar� nel Tréningben valaki hányni akar, mi azt mondjuk, itt egy hányózacskó. Jó szórakozást vele! A meglepő az, hogy végül is milyen kevesen töltik meg a zacskót. Gábor némi habozás után leül. — Köszönöm a megosztást, Gábor. Taps. — Azt hiszem, hogy tartozunk Zsókának is egy elismeréssel. Taps. — Zsóka kötött velünk és saját magával egy megegyezést az alapszabályok betartását illetően. AZ ÉLETED AKKOR MŰKÖDIK, HA BETARTOD A MEGEGYEZÉSEDET ÉS OLYAN MÉRTÉKBEN. Na

ELSŐ NAP ke a dolgoknak, amire rá fogsz jönni ebben a tréningben, az az, hogy amit hiszel, annak semmi köze a valósághoz. Oké! Hányan jöttek autóval? Tedd fel a kezed! Körülbelül a terem fele felemeli a kezét. — Köszönöm. Na most! Tedd fel a kezed, ha biztosan tudod, hogy az autód még mindig ott van, ahova leparko ltad! Vagy nyolcvan kéz emelkedik a levegőbe. — Ha most azt mondanám, hogy fogad junk az aut ódba, hogy ott van�e vagy sem, ki vállalkozna? Egy kéz marad csak fenn. — Fogd meg a mikrofont Robi! — mond ja a tré ner. — Honn an tudod, hogy az autód kinn áll? — Onnan tudom, mert van rajta egy riasztó berendezés. — Es ha egy ügyes tolvajnak sikerül áram� talanítania a riasztót? Volt már erre példa. — Hát...! — mondja Robi tétován. —De én akkor is azt hiszem, hogy a kocsim kint van. Bízom benne, hogy kint van. — Ezt én megértem, Robi, de tudod�e,


— Köszönöm Robi. Taps. — IDE FIGYELJ! VALAMIT VAGY TUDSZ, VAGY HISZEL. AMIT TUDSZ, ABBAN NEM KELL, HO GY HI GG YÉ L. Azt tudo d, hogy most szék van a feneked alatt, vagy csak hiszed? Nyilván tudod. Onnan tudod , hogy van egy élményed róla. Csak azt tudhatod, amiről itt és most van egy élményed. Minden másban csak hiszel. EBBEN AZ ÉRTELEMBEN A TUDÁS ÉS A HIT KIZÁRJA EGYMÁST. Ha az embereknek lenne egy élményük Istenről, nem kéne, hogy higgyenek benne. Valószínűleg, hogy az Istenben való hit a legnagyobb akadálya annak, hogy legyen egy élményünk Isten jelenlétéről. Igen, Józsi! — szólít fel a tréner egy őszülő, ötven körüli férfit az első sorból. — Én azt szeretném megosztani, hogy nekem igenis van egy élményem Istenről, valahányszor templomba megyek. — Nagyszerű! Tudnál nekünk erről töb-

ELSŐ NAP — Nézd! — mondja Péter hangosan. — Amiről van egy élményed, azt meg tud od osztani. Én azt mondom, hogy neked a templomban van egy élményed a templomról. Azok, akik a Bibliát írták, azok annyire jelen voltak Istennek, annyira kitöltött e az életüket Isten jelenléte, hogy nem volt idejük templomba járni. Ha Istan a lábadra lépne a körúton, akkor se ismernéd meg. — Aha — mondja Józsi állát vakargatva. — Azt hiszem, Péter, hogy kezdem érteni. — Lehet, Józsi, lehet. És ugyanakkor ahhoz, hogy a tréninged működjön, nem szükséges, hogy értsed. Az életben a megértés vigaszdíj. Csak éld meg azt, ami van ! Köszönöm. Taps. — Végeztek egy kísérletet a fehér egérrel. Betették az egeret egy négy alagútból álló folyosórendszerbe. Az egyik alagút végébe elhelyeztek egy darab sajtot. Az egér körbeszaladgálta az alagutakat és az egyik végén megtalálja a sajtot. Másnap a kísérletvezető


ELSŐ NAP

sajt. Visszajön. Megint lemegy ugyanabba az alagútba, nincs sajt. Visszajön. Gondolkodik egy picit, ismét lemegy ugyanabba az alagút ba, megint nincs sajt. Visszajön. És megint lemegy ugyanabba az alagútba. És megint nincs sajt. Megint visszajön. És ez így megy nap na p után. Mi különbség van az egér és az emberi lények között? AZ EGÉR ELŐBB� UTÓBB ABBAHAGYJA. Harsány nevetés a teremben. — Az egér a sajtra megy. Az egér a sajtra megy. AZ EGERET NEM ÉRDEKLI, HOGY IGAZA VAN�E VAGY NINCS, ŐT A SAJT ÉRDE KLI. EM BE RE KE T PED IG AZ, HO GY IGAZUK LEGY EN. ÉS AKINEK FONTOSABB AZ, HOGY IGAZA LEGYEN, MINT AZ ÉLETÉNEK A MINŐSÉGE, AZ EGY S EGGFE J. Kétféleképpen lehet élni az életedet. Vagy fogalomszinten, vagy élményszinten. A kettő úgy viszonylik egymáshoz, mint az étlap az ételhez. És akármennyit eszed az étlapot, nem fogsz jóllakni vele. Az életedet próbálod megmagyarázni, megérteni, kibogzoni, különböző

ahogy egy éhes embert nem elégít ki egy étlap. Ameddig fogalomszinten éled az életed, addig nem lehet egy élményed róla. Minél többet olvasod az étlapot, annál éhesebb leszel. GYILKOLOD AZ ÉLETEDET. Annyira nem vagy jelen a saját élmény ednek, hogy valószínűleg nem is tudod, hogy miről besz élek . Nem sok ára fogunk csinálni egy gyakorlatot, ami egy alkalmat fog adni neked arra, hogy megéljed az élményedet. A Dar� nel Tréning másik kiindulópontja — és ezt tudom, hogy nehezen fogod elhinni —: AMINEK ELLENÁ LLSZ, AZ FENNÁL L. AMI NEK ELLENÁLLSZ, ANNAK A HATÁSA ALATT VAGY. Péter odalép az egyik táblához és úgy csinál, mintha teljes erejéből el akarná nyomni. — Nézd! Minél jobban nyomom a táblát, annál inkább nyom engem vissza a tábla. Ami nek ellen� állsz, az nek ed is ellenáll. Amit te nyomsz, az téged visszanyom, ugyanolyan erővel. Aminek ellenállsz, annak a hatása alatt vagy. Te a hatása alatt vagy


ELSŐ NAP

nagyszerű vagy úgy ahogy vagy és akadályai vannak annak, hogy ezt megéljed és kifejezésre juttassad. Amin most dolgozni fogunk, az ezeknek az akadályoknak a tudatosítása. Mi az, ami gátol? Mi az, ami visszafog téged az életben leginkább? Életed melyik területén tapasztalsz gátakat, amin át kell, hogy törjél, mi az, ami legfőképpen gátol céljaid elérésében? Mik azok a beidegződések? Mik azok az álláspontok? Mik azok az érzések, emlékek, viselkedési formák? Problémáid okozói, valami, amit évek óta hordozol magadban. Ez lehet egy testi tünet. Ez lehet egy fizikai állapot. Ez lehet, hogy ez hozzáállás az emberekhez. Ez lehet egy rossz szokás. Ez lehet egy hamisan kialakult vélemény a dolgokról. Ez lehet bármi. Bármi, ami téged kezelt eddig. Mi az, ami határokat szab neked? Ennek a gyakorlatnak nem az a célja, hogy megjavuljál. Ettől a gyakorlattól nem leszel okosabb. Nem leszel jobb és nem leszel több. Ennek a gyakorlatnak a lényege és kitűzött célja,hogy ráébredjél arra a tényre,hogy mennyire fogalomszinten éled az életedet.

dolgozni. Például, amit te fogalomszinten lámpaláznak nevezel, az élményszinten teljesen más. Tehát amíg arról panaszkodsz, hogyha egy nagy tömeg előtt kell felszólalnod, akkor lámpalázad van, az téged kezel. Ugyanez megélve élményszinten kezelhető vé válik általad. Teh át a lámpaláz , az egy fogalom. De ha azt mondod, hogyha meg kell szólalnod mondjuk 250 ember előtt és remegést érzel a hasad tájékán és egy csomót a torkomban, az egy konkrét élmény. De már most figyelmeztetlek, hogy amilyen hajlamos vagy arra , hogy összekeverd a fogalmakat az élményekkel, valószínűleg, hogy azt fogod mondani, hogy egy remegést érzel a gyomrodban. Ne így fogalmazz, ha nem vagy belgyógyász! Valószínűleg egy gyomrot nem tudnál megkülönböztetni egy epétől, ha kitennék eléd egy tálcán. Igen, Géza! — Az én témám a szorongás. — Ez elég általános — mondja a tréner, miközben keresztülsétál az emelvényen. — Mikor van egy élményed a szorongásról? Géza egy pár pillanatig gondolkodik,

A DA RN EL TR ÉN ING

ELSŐ NAP

ner. — Bármi, amiről azt hiszed, hogy állandóan megéled, az nyilvánvalóan egy fogalom. Akarom, hogy mondjál egy meghat áro zot t helyet és időt, ahol és amikor van egy élményed a szorongásról. — Rendben van. — mondja Géza. — Egyetemista vagyok és valahányszor szóbeli vizsgára kerül a sor, szó szerint elfog a ret tegés. — Rendben van. Most már közelebb járunk. Ha meg akarod élni azt a szorongást nem fogalom�, hanem élményszinten, akkor meg kell, hogy vizsgáljuk az alkotórészeit. Akarom tudni, hogy mit érzel a teste dben és pontosan hol a szóbeli vizsga alatt. — Egy óriási feszültséget érzek. Az egész testem lemerevedik. — Ez ökörszar, Géza! Amikor az egész tested merev, akkor te már nem vagy. Azt úgy hívják, hogy hullamerevség. Azt akarom tudni, hogy pontosan mit érzel és hol. Legelőször is helyileg hol vagy, amikor vizsgázol? — Aha!... Értem, szóval ott vagyok a vizsgabizottság előtt.

— Nagyszerű! Na most mit érzel a tested ben és hol? — Hát... Az állkapcsom görcsben van... a gyomorizmaim... — ÖKÖRSZAR! NEM ISMERNÉL FEL EGY GYOMORIZMOT, HOGYHA A LÁ BA DRA ES NE . PONT OS AN MI T ÉRZ EL ÉS HOL? — Körülbelül...egy kicsikét a gyomrom alatt. — Ide figyelj, seggfej? Állj le a biológiaórával! Ha nem vagy egy orvos, akkor gőzöd sincs arról, hogy pontosan hol helyezkedik el a gyomrod. Ha meg akarsz határozni egy érzést a felsőtestedben, támpontként használd a köldöködet! Bízom benne, hogy a legtöbb ember tudja, hogy hol van a köldöke. Folytasd, Géza! — Egy óriási szorítást érzek a köldököm táján, bent, valahol mélyen? — MILYEN MÉLYEN? — Körülbelül négy centi mélyen. — Jól van. Megvan a témád. Hajlandó vagy ezen dolgozni a gyakorl atba n?


— Az én témám a határozatlanság. Gyakran nem tudom eldönteni, hogy mit akarok. — Ezt értem, Judit — mondja a térner. — Na most, ahhoz, hogy ezen a témán konkrétan tudjál dolgozni a gyakorlatban, meg kell, hogy vizsgáljunk egy konkrét esetet, amelynek fel tudod idézni az élményét. — Hát például... Mondjuk moziba akarok menni, de tudom, hogy tanulnom kéne. — Hol itt a probléma? — Hát az, hogy moziba szeretnék menni, de tanulnom kell. — Ezt már mondtad egyszer, Judit. De amit én tudni akarok most az az, hogy hol itt a probléma. — Nem értem — mondja Judit meglepve. Péter könnyedén az egyik táblához lép és felírja: MOZIBA SZERETNÉK MENNI, DE TUDOM, HOG Y TANULNOM KELL. — Hol itt a probléma ? Jól nézzen ide mindenki! A probléma itt látható a táblán. Hol itt a probléma? Egy fél perc teljes csend után egyszerre

ELSŐ NAP véges, harminc éves férfi, miközben átveszi a mikrofont az asszisztenstől. — A probléma ott van a tábla közepén. — A „de" a probléma — mondja Karcsi egy önelégült vigyorral. — Pontosan. Pontosan. — kiáltja Péter és egy határozott vonallal áthúzza a mondat közepén álló „de" szót. Ahogy Karcsi leül, taps. — Szóval? — fordul a tréner ismét Judithoz. — Mit tennél a „de" helyébe ahhoz, hogy ez ne legyen egy probléma számodra? Judit egy pillanatig tétován áll, majd egy bizonytalan mosollyal az arcá n így szól: — Hát persze... Ha azt mondom, hogy „és", ahelyett, hogy „de", mindjárt nem áll a két dolog egymással szemben. — ÍGY VAN, SEG.GFEJEK! AZ EMBE REK PROBLÉMÁJÁNAK A 90 %�A ABBÓL FAKAD ÉS EBBŐL KIFOLYÓLAG HATÁROZATLANSÁGUKNAK AZ ÉLMÉNYE, HOGY KÉT MEGOLDÁSRA VÁ RÓ F E L A D A TO T EG Y M Á SS A L SZEMBEÁLLÍTANAK ÉS ÍGY AZ


ELSŐ NAP

TOD ŐKET, AKKOR A LÁTSZÓLAGOS PROBLÉMÁKBÓL EGY MEGOLDÁSRA VÁRÓ HELYZETEKNEK A SOROZATA LESZ. — Köszönöm, Péter — mondja Judit. — Azt hiszem, hogy egy másik tém át kell, hogy válasszak. Hangos taps.

ciális trauma" az egy fogalom. Az egy általánosítás. Az nem egy élmény. Mi történt, Árpi? — Nos, nem tudom, hogy is határoz zam meg — mondja Árpi idegesen. — Úgy értem, hogy elég kellemetlen volt... Biztos vagyok benne, hogy ez számomra egy szociális trauma volt és jelen pillanatban nem szeretnék erről bővebben nyilatkozni... A jelenlevőkre való teki ntet tel. — Mi a faszról beszélsz? — Ezt a hangot kikérem magamnak! — Nézd, Árpi! Miért jelentkeztél? — Azért, hogy meghatározzam a témámat. — Ezt értem. Mi a témád? — Tehát a témám az egy mélyre ható szociális trauma, aminek évek óta a hatása alatt vagyok. — Állj! Nézd, Árpi! Mondd el, hogy mi történt, amikor hatéves voltál! — Hát!...Szóval..Az történt, hogy... Éppen a templomban voltam, rámjött a...Szóval becsináltam a nadr ágomba. — Es harminc éve cipeled magaddal.

Árpi körülbelül a nyolcadik, aki megosztja a témáját. Negyven év körüli, őszes férfi, öltönyben és nyakkendőben, idegesen tartja a mikrofont a kezében. — Amikor kisfiú voltam... és úgy körülbelül hatéves lehettem, egy meglehetősen kellemetlen szociális trauma ért. Ugy tűnik, hogy... — ÁLLT! ÁLLJ! — vág közbe a tréner hangosan. — NEKED SOHA NEM VOLT EGY ÉLMÉNYED „EGY SZOCIÁLIS TRAUMÁRÓL" EBBEN A KIBASZOTT ÉLETBEN. — De igen — mondja Árpi határozottan. — Amikor hatéves voltam...


— Nem hittem volna, hogy ezt valaha is elmondom bárkinek... Most valahogy köny� nyebbnek érzem magam. Nevetés. — Árpi! Mi a témád? — kérdezi a tréner szenvtelen arccal. — Nem tudom — válaszol Árpi —, ez már elmúlt. Elő kell, hogy jöjjek egy másikkal. Robbanásszerű nevetés a teremben. — Csak ne idebent, Árpi! — mondja Péter, ahogy visszamegy a székéhez. — Ez most itt nem egy templom... — Tehát az élménynek az alkotórészei különböző érzések a testben, képek, hangok, arckifejezés, testtartás és az ezzel járó álláspontok, vélemények... Igen, Er zsi! Egy enyhén molett, har minc év körüli, csinosan öltözött nő veszi át a mikrofont. — Az az érzésem, mintha nem tudnám követni, amiről itt szó van. Ez a témaválasztás egy kicsikét megkavart. A tré ner fürgén lelép az emelvényről és a székek közötti folyosón megindul a nő felé. — Úgy érzed, hogy nem tudod követni?

ELSŐ NAP — Igen... — mondja bizonytalanul. — Az egész témadolog... — Mikor nem tudtál követni, Erzsi? — kiabál rá a tréner váratlanul. — Ezt most nem igazán értem — válaszol zavartan. — Én csak azt akartam mondani, hogy intellektuálisan... — Hunyd be a szemed, Erzsi! Add ide a mikrofont! Jól van. Tedd a két kezed magad mellé és hunyd be a szemed! — De én ezt csak arra értettem... — TUDOM, HOGY MIRE ÉRTETTE D! Vegyél egy mély levegőt... Jól van, Erzsi! Mikor volt az az élményed, hogy nem tudtál követni? Hirtelen Erzsi szipogni kezd és vállai enyhén rázkódnak és kezébe temeti arcát. — Mikor volt és mi az, amit nem t udtál követni? — kérdezi a tréner éles hangon. — Az... anyám... levitt vidékre a nagymamámhoz, amikor kilencéves voltam. — Mi történt, amikor kilencéves voltál? — kérdezi a tréner, közel tartva a mikrofont Erzsi könnyáztatta arcához.


ELSŐ NAP

— Pontosan mi történt, Erzsi? — Apám elhagyta anyámat, s anyámnak albérletbe kellett mennie, ahova nem vihetett magával. Ott álltam nagymamával az állomáson, ahogy kigördült a vonat, anyámmal akartam menni. Kitéptem magam nagymamám kezéből és sírva futottam a vonat után, de nem tudtam követni. Kiabáltam a vonat után, hogy vigyen magával, de ő nem hallotta. — Mondd ezt most az anyádnak, Erzsi! — mondja a tréner. — ANYU! NE HAGYJ ITT! VIGYÉL MAGADDAL! Veled akarok menni, Anyu, vigyél magad dal! ANY U! NE HAG YJ ITT ! Erzsi lágyan zokog és elfogad az asszisztenstől egy papírzsebkendőt. — Rendben van, Erzsi — mondta a tréner halkan. — Mondd el nekem, hogy pontosan mit éreztél akkor! — Fájdalmat és tehetetlenséget... — Ezek fogalmak — mondja Péter. — Mit éreztél a testedben? Mi volt a fizikai élményed?

— Igen... Egy szorító érzés a torkom... a nyakam tájékán. — Volt egy hasonló fizikai élményed a testedben, amikor jelentkeztél az előbb és azt mondtad, hogy nem tudsz követni? — Igen. Ugyanaz az érzés. — Látod az összefüggést, Erzsi? — kérdezi a tréner lágyan. — Igen. — Hajlandó vagy ezen dolgozni a gyakorlatban? — Természetesen. — Köszönöm. Taps. — Addig a hatása alatt vagy az élményeidnek, az úgynevezett traumáidnak, amíg ellenállsz nekik és nem éled meg őket élményszinten. Amiket fogalomszinten kezelsz, az téged kezel. AMINEK ELLEN ÁL LS Z, AN NA K A HA TÁ SA AL AT T VAGY ÉS AMI NEK ELL ENÁ LLS Z, AZ FENNÁLL. Amikor még trénerkandidátus voltam, egy szemináriumot vezet tem, néha


ELSŐ NAP

vevők előtt kimut atni, mennyire meghatódom. Chirstian egyszer megkérdezte: Mondd, Péter, ellenállsz te valaminek? Jézus Mária! — gondoltam magamban — es az ember teljesen belémlát. — Igen, Christian. Saját élményeim megélésének. — Szállj le arról az álláspontodról, Péter, hogy ciki meghatódni! — mondta Christian. — Hisz annyira ellenállsz neki, hogy száz méterről úgyis mindenki látja rajtad, hogy mennyire meg vagy hatódva. — Ahogy kényelmesen elhelyezkedik Péter a székében, ezt teszi még hozzá: Egyike a dolgoknak, amik lehetővé teszik számomra azt, hogy tréninget tartsak, az az, hogy jelen vagyok a saját élményemnek. Nem állok ellen neki... Hé, mit gondolsz, hová mész? Gyula egy köpcös, középkorú férfi, feláll és megindul a középső folyosón a terem vége felé, amikor a tréner kiáltása megállítja. — Elmegyek — válaszol. — Nem mész. Gyere vissza és ülj le a helyedre! — Eleget hallgattam ebből a hülyeségből

saidat hallgassam. Szerintem ami itt elhangzik, az nem egy tudományos megközelítése a dolgoknak és ha van ebben a teremben más rajtam kívül, aki még úgy érzi, hogy ez egy óriási átvágás, azt szívesen elviszem a kocsimmal a rendőrségre, hogy tegyünk közösen egy feljelentést. — Ülje le, Gyula — mondja a tréner határozott hangon. Szállításokat majd később kezelünk. Nevetés. — De... — A szállításokat a rendőrségre a nap végén kezeljük és nem most, Gyula. Emlékezzél, megegyeztél abban, hogy jelen vagy és követed az utasításokat. — Torkig vagyok a hülye megegyezéseiddel — mondja Gyula vörösödő fejjel. — Ezek nem az én megegyezéseim, Gyula. Hanem a tieid. Korábban volt egy alkalmad a visszalépésre. Es te úgy döntöttél akkor, hogy maradsz. — De most úgy döntök, hogy megszegem a megegyezésemet.


ELSŐ NAP

Néhány pillanatnyi csend után enyhe ne vetés söpör végig a ter men. — Na, rendben — mondja Gyula és visz� szamegy a székéhez. — Köszönjük meg Gyulának a megosztását! — mondja a tréner, miközben a csészé ből iszik egy korty teá t és a résztvevők lelkes tapssal ismerik el Gyulát, amiért betartja megegyezését.

és az vagyok, aki lenni akarok. Egészen addig, ameddig embertársaimnak ezzel nem ártok. Én képes vagyok szeretni és szeretetre méltó vagyok. Hatásos önkifejezésre képes vagyok és ezt önma gamban felismerem és elfogadom. Én vagyok a saját élményemnek a forrása s ezért én felelős vagyok." Majd halk zene következik vízcsobogással, a tréner megkér minket arra, hogy teremtsünk a képzeletünkben egy tetszés szerinti vízpartot, s ezt teremtsük pontosan olyanra, amilyenre akarjuk, ami számunkra legjobban megfelel. Péter következő utasítása az, hogy idézzük fel témánkat, megkér mindnyájunkat arra, hogy csak saját élményünkkel törődjünk és figyelmeztet minket, hogy a teremben nemsokára nagy zaj lesz, ami annak a velejárója, hogy hagyjuk feljönni azokat a régen visszafogott és meg nem élt élményeket, amiknek mindezidáig ellenálltunk és ezáltal a hatása alatt voltunk. Ezeken az élményeken úgy törünk át, hogy azokat az élményeket és emlékeket, amik az idők során fogalommá kövesedtek, újra élménnyé

...és sokkal később, miután a résztvevőknek már több, mint a fele megnevezte a témáját, végre elkezdődhet maga a gyakorlat. Mintegy 250�en ülünk a terem ben és a t réner utasítására testünk különböző pontjaira összepontosítunk. Ahogy így csukott szemmel a nagylábujjunktól eljutunk a homlokunkig, úgy halkul a kis hang a fejünkben, amelyik reggel óta egyfolytában véleményezett és kommentált. Már csak Péter hangját halljuk, amint adja az utasítást, hogy vegyél egy mély levegőt, és HAGYD EEEEEL! Majd megkér rá, hogy amit felolvas nekünk,


ELSŐ NAP

látsz? Mit hallasz? Mit érzel és hol? Hagyd feljönni! Légy jelen az élményednek!... Töb ben a terem ben halkan sírni kez dene k. Szi� pogásuk egyeseket zavar a saját élményükre való konc entá rlásban és az utas ításo k tisztánhallásában. Ám a gyakorlat folytatódik. Milyen testtartással függ össze az élményed? Vedd fel azt a t esttar tást! Milyen az arkifeje� zés, ami ezzel az élménnyel együttjár? Idézd fel az emléket! Mi az álláspontod ezzel a bizonyos emlék kel kapc solatban? Mit látsz? Mit hallasz? Mit érzel a testedben és hol? Egyre erősebb sírás és nyögés hallható a terem különböző pontjaiból. A témádat illetően milyen emlékek jönnek fel? Jól van. Eld meg azt, ami vanL.Milyen képek jönnek fel? Rendben van. Éld meg azt, ami van! Ne fogd vissza, hagyd feljönni! Úgy tűnik, hogy majdnem az egész terem nyög, sír és szipog. Töb ben kiabálnak is. A felszabadult érze lmek keltette hangzavar egyeseket támogat a saját élményük megélésében, másokat viszont gátol és szemérmes visszafogásra készteti őket... Körülbelül egy fél óra múlva a tréner

szállodatermet és miután apró részleteiben felidéztük a valóságos környezetet képzeletünkben, lassan kinyitjuk a szemünket. A teremben mindenfelé nedves szemű résztvevők és papírzsebkendőt osztogató asszisztensek láthatók. A gyakorlatnak vége van. Mindannyian megéltük a saját élményünket, ki így, ki úgy. Az emelvény közepén ismét Zsolt látható, aki reggel az alapszabályokat ismertette. Az idő most 18 óra. Most fogunk tartani egy étkezési szünetet. Egy korábbi félórás WC�szünet óta ez az első szünet. Még mindig a gyakorlat sokunk számára döbbenetes hatása alatt megindulunk a környékbeli éttermek felé, hogy elfogyasszuk az ételt, amire most nem igazán vágyunk, és hogy összejöjjünk az ismerőseinkkel, akiknek most nincs igazán mit mondanunk. A másfél órás étkezési szünet utá n a tré ner ad egy lehetőséget arra, hogy mindenki

\


kérdésekre válaszol. Még egy utolsó gyakorlat, amelyben mindenki leírja egy darab papírra, hogy milyennek látja magát, véleménye szerint milyennek látják a többiek, és a tréning után milyen szeretne lenni. A három kérdésre adott különböző válaszok eltérése elgondolkodtató. Házi feladatként teremtünk magunknak egy úgynevezett biológiai órát, amit mindenki beállít saját magának és amire majd holnap reggel ébredni fogunk. Mire a tréner kezeli a vidékről jött résztve vők elszállásolását, valami nt megszervezi a távolabb lakók hazaszállítását, addigra az idő 21 óra 50 perc.A februári hűvös szélben, mintegy 250�en úgy kóválygunk ki a Budapesti Hilton Szállóból, mint akik éppe n túléltek egy bombatámadást. Vajon hányan jelenünk meg holnap?

2. MÁSODIK NAP

Az igazság szabaddá tesz... de előtte jól elb.... a napodat. "— Hallottam egy jógamesteiről, aki a tanítványait megtanítja arra, hogy lássák a múltat és a jövőt. — Nagyon érdekes — mondta Christian — de erre mindenki képes. A mi munkánk ennél sokkal keményebb. — Hogyhogy? — Mi aira tanítjuk az embereket, hogy lás sák a jelent,"


MÁSODIK NAP

Második reggel a szállodai nagyterem ugyanaz. A tréner is ugyanaz, a résztvevők is ugyanazok, még az asszisztensek is ugyanazok. 11 óra telt el azóta, hogy ebben a teremben voltunk és minden ugyanolyan és ugyanakkor minden teljesen más. A feszültség és a gyanakvó félelem, amit sokan éreztünk az első reggelen, mintha csökkent volna, a résztvevők több et mosolyognak és kevesebbet beszélnek. Amikor Zsolt újra ismerteti a tréning alapszabályait és a résztve vők által be ta rta nd ó megegyezéseket, a résztvevők egy része mosolyog, ahelyett, hogy remegne. A tréner könnyed egyszerűséggel megy fel az emelvényre és minden drámaiság nélkül így szól: — Jó reggelt! A résztvevők viszonozzák a köszön ést és ásítva sokan a székükbe süppednek. A tréner


MÁSODIK NAP

belelapoz a kot tat artón lévő jegyzetkönyvbe és közli velünk, hogy a mai napot megosztással fogjuk kezdeni, ami annyit jelent, hogy a résztvevők közül bárki bármit mondhat azt illetően, hogy hol tart most a tréni ngben. Mik az észrevételei és milyen élményei voltak tegnap óta. Nyolc�tíz résztvevő pontosan ébredt a biológiai ébresztőórájára, mintegy húszan egy�két perccel a beállított idő után. Többen arról számolnak be, hogy az előző éjszaka a szokottnál tovább maradtak fenn és ma reggel csak pár óra alvás után sokkal frissebben és nagyobb életkedvvel ébredtek, mint máskor nyolc óra alvás után. Vannak, akik azt mondják, hogy nem ébredtek fel a biológiai órájukra és ugyanolyan fáradtan ébredtek, mint általában. Tibor harminc év körüli, jóvágású, barna férfi kapja meg a mikrofont. — En azt szeretném megosztani — kezdi bizonytalan hangon —, hogy teg nap éjszaka megszegtem az egyik megegyezésemet. Ugyanis... és tudom, hogy ez hülyén hangzik, de néha nem merek elaludni, mert attól félek, hogy másnap nem fogok felébredni. Elő-

ilyenkor csak úgy tudok elaludni, hogyha megiszok egy�két sört. Most hajnali kettőig ültem az ágyam szélén. A legszörnyűsége� sebb gondolatok váltották egymást a fejem ben. Végül is megszegvén az alapszabályt, megittam egy üveg sört. Komor an bámulva maga elé még ennyit tesz hozzá — : Nem tudom, hogy mit csináljak. Szórványos taps. — Köszönöm, Tibor — mondja a tréner. — Azt akarom, hogy emlékezzél erre: ne állj ellent a halálfélelmednek, ne állj ellen a halálnak! Először is a halál az egy olyan dolog, ami veled nem fordulhat elő ebben az élet ben. Azon kívül az életnek nem a hossza, hanem a minősége számít. Több ember halt meg abban, hogy ellenállt a halálfélelmének, mint bármi másban. Az ellenállás, akárcsak az elektronikában, mindig feszültséget okoz. Mi a stressz, ha nem feszültség? Mi a gyomorfekély, a magas vérnyomás, a szívroham és sok esetben a rák is, ha nem a feszültség eredménye? Ha korán meg akarsz halni, akkor javaslom, hogy teljes erőddel állj ellen neki. Az egészségügyi miniszternek körlevél-


MÁSODIK NAP

Aminek ellenállsz, anna k a hat ása alatt vagy. Később, a mai nap folyamán fogunk csinálni egy olyan gyakorlatot, amiben lesz egy alkalmad arra, hogy kezeld és felülkerekedjél a halálfélelmeden. Köszönöm. Taps. — Igen, Tünd e! Tünde kapja meg a mikrofont. Húsz év körüli, rövidre vágott, vörös haja van, farmernadrá got visel. — Valami fantasztikus dolog történt velem! Én ugyanis gyerekkorom óta dadogok, illetve dadogtam. Szinte hihetetlen — mond ja mintegy magának beszélve, ahogy mer e ven bámul a mikrofonra —, teg nap este a tréning után hazaérve anyukámmal beszélgettünk a konyhában. A tréningről kérdezősködött, amikor az öcsém, aki a konyhaajtóban állva hallgat ott, hirtel en odaszólt : „Csak azért, mert jársz erre a tréningre, nem kell megjátszanod, hogy nem dadogsz." Nevetés és taps szakítja félbe Tünde megosztását. — Nem tudom, mi t örtént, hogyan — folytatja Tünde. — Mintha valami kijött volna

dadogok. Ha csak ezt kapnám a tréningtől, már bőven megérte. — Éld meg azt, ami van, Tünde! Köszönöm. Taps. És tovább folynak a megosztások. Péter ad egy alkalmat mindenkinek, hogy megossza élményét velünk. A résztvevők többsége él is az alkalommal, megosztás megosztást követ, ki jót, ki rosszat, mindenki a saját élményét. A teremben valaki horkolni kezd. — A tréning akkor is működik — szakítja félbe Péter egy résztvevő megosztását —, ha a tréning felét átalszod. A másik felét pedig átbosszankodod. Igen, Erika! Folytasd, légyszíves!... Három órányi tömény megosztás után Zsolt bejelent egy harminc perces WC�szünetet. Ahogy megyünk vissza a ter embe, egy asz� szisztens megkér minket, hogy új helyre ül jünk. — A következő gyakorlat egy alkalom arra — kezdi a tréner, miután mind a 250�en elfoglaltuk új helyünket —, hogy megéld, mi


MÁSODIK NAP

nem egy recept arra, hogy hogyan kommunikálj. Mielőtt elkezdjük a gyakorlatot, azt akarom, hogy hunyd be a szemed és idézzél fel olyan helyzeteket, ahol a kommunikációdban leginkább visszafogsz a családban!... Jól van! Na most, kérlek, hogy idézzél fel egy olyan helyzetet, ahol leginkább visszafogsz a kommunikációdban a munkahelyeden!... Rendben! Most idézz fel egy olyan helyzetet, ahol a kommunikációdban leg�inább visszafogsz baráti társaságban!... Jól van! És most idézz fel egy olyan helyzetet, ahol leginkább visszafogsz a kommuni kációdban egy intim kapcsolatban!... Köszönöm. Na most! Azt akarom, hogy képzeld el azt a helyzetet, hogy egy szilveszteri buli után szörnyű fejfájással ébredsz és a szájízed leginkább egy kanálisra emlékeztet és minden reménységed abban az új fogkefében van, amit karácsonyra kaptál és még nem bontottad ki. És ahogy betántorogsz a fürdőszobába, hogy kimosd a szádat, a fürdőszoba tükrében megpillantod az ötéves kislányodat, vagy kishúgodat, amint átfogja a bernáthegyi kutyádnak a nya-

következőképpen reagálsz. Most mindenki nyissa ki a szemét! Ahogy Pét er uta sításár a kinyitjuk a szemünket, bal oldalt, a táblán, amely időköz ben meg lett fordítva, a köve tkez ő szöveg olvasható: NEH OGY ÉN MÉG EG YSZE R MEGLÁSSAM AZT, HOGY TE A KUTYA FOGÁT MOSOD AZ ÉN FOGKEFÉMMEL! Egy Klári nevű asszisztens mutatja be a gyakorlatot. Az energia, amivel előadja a táblán látható szöveget, egy tengerészgyalogos kiképző őrmestert is szégyenbe hozna. — Na most! Mindenki álljon fel! Még ne csinálj semmit, seggfej! — dübörög a tréner. — Először pontosan meg fogom mondani, hogy hogyan fogod csinálni. A melletted álló felé fordulsz, majd egymással szembeállva 100 %�os átéléssel kommunikálod a táblán látható szöveget a veled szemben álló részt vevővel. Kezdjed! Amint egy 250 toro kból egyszerre feltörő szavak óriási hangzavart keltenek, dacára annak, hogy a résztvevőknek legalább a fele


MÁSODIK NAP

ja túlharsogja a résztvevőket. — Azt sejted, hogyha egy skálán mérnénk a 100 %�ot, akkor még a mérlegen sem vagy. Tudom, hogy el vagy kötelezve az iránt, hogy jól nézzél ki a többiek előtt és nagyon foglalkoztat az a kérdés, hogy mások mit gondolnak rólad. Ez a gyakorlat azonban nem egy népszerűségi vetélkedő. Én azt akarom, hogy minden visszafogás nélkül, 100 %�os energiabedobással kommunikálj. Na most! Onnan tudjuk, hogy egy igazi szólista lakozik benned, hogy benne akarsz lenni a középdöntőben, illetve abban a háromban, aki majd itt az emelvényen, az egész terem előtt be fogja mutatni a gyakorlatot. És még egyszer, mindannyian telitorokból üvöltünk, a teremben mindenfelé kivörösödött arcok és dagadó erek láthatók. Az emel vényen egy férfi és két nő lát hat ó. Őket a tréner azért hívta fel, hogy egy külön alkalmuk legyen arra, hogy szokásos gátlásossá� gukon és visszafogásukon áttörjenek. Öt perc múlva a tréner támogatásával a három ból kett ő, miután átt ört ek azon, ami a 100 %�os önkifejezésben visszatartotta őket,

vény közepén. Huszonöt �hus zonha t éves lehet, egyszerűen, de divatosan van öltözve. Nyilvánvaló zavarában egyik lábáról a másikra helyezi a testsúlyát, mintha valamiféle ideges táncot járna 249 ember előtt. — Nézd, Andrea! — szól hozzá a tréner. — Azt akarom, hogy tudjad, hogy ez nem véletlen, hogy mo st te állsz ott kint, egyedül. Ha teljes bedobással csináltad volna a gyakorlatot a többiekkel együtt, akkor most a helyeden ülnél. — De én nem szoktam kiabálni, és nem is tudok — mondja Andrea, miközben belebámul az emelvénnyel szemközti falba. — Éppen erről van szó, Andrea — lép oda hozzá Péter, hangja most a megszokottnál valamivel lágyabb. — Mindenkinek azon kell áttörnie, amin át kell, hogy törjön. — De én nem tudok és nem is szeretek kiabálni — válaszol Andrea majdnem hogy dacosan. — Azt, hogy nem szeretsz kiabálni, azt elhiszem neked. De azt, hogy nem tudsz, az egy olyan ökörszar, amire ebben a tréning be m vagyunk vevők


MÁSODIK NAP

— Egyike a dolgoknak, amire rá fogsz jönni ebben a tréningben, hogy a legtöbb dologra, amire ráfogtad az életben, hogy nem tudtad csinálni, az valójában azt jelentette, hogy nem akartad. Az emberek gyakran összekeverik ezt a két dolgot — mondja Péter az egész terem felé fordulva. — Ha valami kényelmetlen, vagy nincs hozzá kedved, arra fogod, hogy nem tudod csinálni. Az a legnagyobb rabszolgaság, amikor mindig azt KELL, hogy csináljad, amihez éppen kedved van. EZ A LE GN AG YOBB RABSZ OLGASÁG. És az emberek többsége rabszolgá ja a saját kedvének. A legtöbb esetben, amit szabad akaratnak nevezel, az nem más, mint a beidegződéseid rabságában lenni. Na most! Akarom, hogy tudjad, Andrea — fordul vissza a tréner Andreához —, hogy ezt a gyakorlatot nem kötelező csinálni. — De én nem tartom helyesnek azt, hogyha valaki kisgyerekkel kiabál. — Mint mondottam, Andr ea, ez nem egy recept a kommunikációra. Nem egy új viselkedési stílust tanítunk itt most neked. Ez egy

— De olyan hülyén érzem magam, csak úgy kiabálni ennyi ember előtt... Mit fognak rólam gondolni... — S ha most visszamennél a helyedre anélkül, hogy megcsinálnád a gyakorlatot, mit gondolsz, mit gondolnának rólad? — Aha... — mondja Andrea egy pár másodpercnyi töprengés után. — Hát éppen megpróbálhatom. — Ne próbálj meg semmit! — csattan a tréner hangja. — A próbálkozás az egy másik kifogás, amit az emberek arra használnak, hogy ne csináljanak semmit. Sokan azt hiszik, hogy egy jó próbálkozás felér egy eredménnyel. Ez ökörszar, Andrea! Ez ökörszar! — De ahhoz, hogy valamit csináljak, először meg kell, hogy próbáljam. — Nem Andrea! Nem! Ahhoz, hogy valamit csináljál, ahhoz nem kell, hogy megpró� bá lj ad csi ná lni. A H H O Z , H O G Y VA LA MI T CS IN ÁL JÁ L, A H H O Z AZ KELL, HOGY CSINÁLJAD. — NEHOGY ÉN MÉG EGYSZER MEGLÁSSAM AZT, HOGY TE KUTYA FOGÁT... — hasít bele a terembe váratlanul


MÁSODIK NAP

nek a teremben. Andreát lelkes taps kíséri, amint visszamegy a helyére.

hosszú, függőleges vonallal kettéosztja a táblát. Ha a valóság anyagi, akkor az illúzió az... — Nem anyagi! — kiabál be valaki a résztvevők közül. Mire Péter az illúzió alá írja, hogy nem anyagi. — Ha a valóság létezik térben és időben — teszi fel a kérdést a tréner —, akkor az illúzió? — Az nem létezik térben és időben! — kiabálják be többen is. — És már írja is a tábla jobb felére „nem létezik térben és idő ben ". — És ha a valóságnak van eleje, közepe és vége, akkor az illúziónak...? — Nincsen eleje, közepe és vége — kiabálja kórusban most már a terem fele. És Péter már írja is fel a választ a táblára. — És ha a valóság mérhető...? — Akkor az illúzió az nem mérhető — zengjük most már csaknem mindannyian. — És ha valaminek a mérhetősége megegyezésen alapszik, akkor az illúzió...? — Nem alapszik megegyezésen — vála-

— Mi a valóság? — kérdezi Péter tőlünk, miután több résztvevő megosztotta az előző gyakorlatról az élményét és Péter válaszolt a gyakorlatot illető kérdésekre. Egy nagyon hosszú, filozófiai eszmefuttatás és a tréner és a résztvevők között végbemenő legalább olyan hosszú szópárbajok után végre úgy tűnik, hogy mindannyian megegyeztünk abban, hogy a valóság csak az lehet, aminek van anyaga, létezik térben és időben, van egy eleje, egy közepe és egy vége, mérhető. A mérhetőség az megegyezésen alapszik, ez a tétel látható a jobb oldali tábla egyik felén. — Mi az ellenkezője a valóságnak? — teszi fel a kérdést Péter. — Illúzó! — kiabál be egy huszonöt év körüli, szakállas, szemüveges fiatalember a negyedik sorból. Külsejéből ítélve lehetne akár filozófia szakos. — Illúzió! — ismétli a tréner hangosan és


MÁSODIK NAP

tábla jobb oldalán felírtak közül egy sem illik rá? Ebben a részben a tréner felkérésére mikrofon nélkül bekiabálhatjuk, ami eszünkbe jut. — A gondolat! — szól egy hang a terem közepe felől. — A gondolatnak van eleje, közepe és vége. — válaszol Péter. — Ha nem hiszed, akkor most gondolj valamire! Na most! Gondolj valami másra! Ahol az egyik gondolatról váltottál a másikra, ott volt az előző gondolatnak a vége és utána a következőnek az eleje. — A szeretet! — szól be egy másik hang. — Emlékezz vissza egy régebbi kapcsolatodra, amikor szerettél valakit! — vág vissza a tréner. — Megvan! — mondja a hang. — Még mindig szereted? — Nem — válaszol a hang. — Látod, annak a szerete tnek az volt a vége.

nő érvek és ellenérvekből, amelyeket Péter sorra megcáfol.

És így tovább, és így tovább, amíg csak a

— AZ ÉLMÉNY! — kiáltja Péter tölcsért fogva szája elé. — És nagy betűkkel a tábla jobb olda lára odaírja,, hogy É LMÉ NY, majd visszaül a székébe és kortyol egyet a teájá ból. — Igen ám, csakhogy van ebben a képletben egy kis hiba. Feltűnt valakinek? Vagy egy percnyi csend után egy férfi b ekiabál: — Mi a fenét keres az élmény az illúzió között, mikor számomra a lehető legvaló� dibb, ami létezhet, az a saját élményem? — IG EN! — mondja a tré ner majdnem kiabálva, mintegy megismételve a felszólaló férfit. — Számodra a legnagyobb valóság a saját élményed. SŐT, SZÁMODRA AZ EGYETLEN VALÓSÁG A TE ÉLMÉNYED. Amiről nincs egy élményed, az számodra nem létezik. És kizárólag csak a jelenről lehet egy élményed itt és most. Igen, Zoltán! — szólít fel a tréner egy negyven év körüli, jól öltözött férfit.


MÁSODIK NAP

lok, hogy milyen volt a tavalyi szilveszter, akkor most van egy élményem a tavaly szil veszterről. — Nem, Zoltán. Nem — mondja Péter, amint lelép az emelvényről és megindul Zoltán felé. — Jelen pillanatban, azaz itt és most a tavalyi szilveszternek az EMLÉKÉRŐL lehet egy élményed. Amint Zoltán elgondolkodva leül, valaki más jelentkezik. — Igen, Csilla! — Azt akarod ezzel mondani, hogy csak a mának éljünk és ne gondoljunk a jövőre? — Nem, Csilla. Erről szó sincs. Csupán felhívom a figyelmedet arra a tényre, hogyha most elkezded tervezni a jövőt, azt mikor csinálod? — Hát...! — mondja merengve Csilla. — Hát csakis most. — És hol? — Hát nyilván itt. — Köszönöm, Csilla. Felidézheted a múltat és tervezheted a jövődet, de mindig csak akkor, amikor tervezed és ott, ahol tervezed.

lőtt. Jól van! Na most, azt akarom, hogy gondolj arra, hogy elképzelésed szerint mi az, ami egy hónap múlva történni fog. Rendben va n! Na mo st ! Megfig yel ted , hogy bár mennyit is rohangálsz a fejedben térben és időben, ezt itt és most teszed? A ter emben egy kéz jelentk ezik. — Nézd! — kiált oda Péter. — Ha ez egy ellenvetés akar lenni, akkor mielőtt felállsz és megfognád a mikrofont, megkérlek arra, hogy itt és most csinálj nekünk valamit holnap. A kéz visszah úzódot t. Többen nevetni kezdenek a teremben, vannak, akik csóvál ják a fejüket. — Nézd! Ez nem valamiféle magasröptű, elvont filozófia, amiről mi most itt beszélünk. Ez egy egyszerű tény. SZÁMODRA az egyetlen valóság a te saját élményed és egy élményed csak a jelenben lehet. Lehet élményed a múltról, vagy a jövőről, de csakis a jelenben, azaz, hogy itt és most. És van még egy kellemetlen hírem a számodra: Az élmé-


MÁSODIK NAP

ság az, te vagy egyedül felelős az élményedért. Amikor ezt megéled, le fogsz szállni a kifogásaid 90 %�áról azt illetően, hogy az életed miért nem működik. A világ legszebb festménye nem létezik számodra, ha nincs szemed, amivel látod. És a világ legszebb zenéje is csak vibráló levegő, ha nincs füled, amivel hallod. A tréninged záróestjén a vendégeid csodálkozni fognak azon, hogy amikor a tréner megjelenik és a tréning résztvevői tapsolnak neki, akkor a tréner ezt miért viszonozza tapssal. Ez egyszerű. A tréner tud ja, hogy az ő nagyszerűségének az élményét a tréning résztvevői teremtik saját maguknak. Mint ahogy — mondja Péte r alig észreveh ető mosollyal — az arroganciáját is. Én csak annyit mondok, hogy seggfej, és ami a te élményed erről, az a te hozzájárulásod ahhoz, amit én mondtam. Van egy olyan mondás, hogy nem az számít, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja. Az igazság az, hogy se az nem számít, hogy mit mondanak, se az, hogy ki mondja. Egyetlen dolog, ami igazán számít, az a te élményed arról, amit hallasz. A világegyetem az csak van. És a

Igen, Karcsi! — szólít fel a tréner egy világos barna hajú, ma gas, vékony, harminc év körüli férfit, aki a terem jobb szélén, a hatodik sorból jelentkezik. — Én nem hiszem — mondja Karcsi némi ingerültséggel a hangjában —, hogy amikor betört ek a lakásomba és elvitték a videómat, azért én lennék a felelős. — Nézd, Karcsi! Te döndött él úgy, hogy beköltözöl abba a lakásba? — Igen. — Te döntöttél úgy, hogy veszel abba a lakásba egy videót? — Hát persze. — Te döntöttél úgy, hogy este elmész otthonról, amikor a lakásban nincs senki? — Igen — mondja Karcsi türelm etlenül . — De nem értem,hogy enne k mi köze... — És amikor hazaértél és látta d, hogy hiányzik a videó, te döntöttél úgy, hogy ki lettél rabolva? — Ezt most már végképp nem értem. — Elmesélek egy történetet neked egy kínai bölcsről. Ez az öreg bölcs egyedül élt a hegyekben. Az egyetlen kincse egy ezüst te-


MÁSODIK NAP

beengedLráfogja a kést és azt mondja: A kincsedet akarom! Az öreg bölcs széttárt karokkal azt mondja: Az egyetlen értékes dolog itt az ezüst teáskészlet, mással nem szolgálhatok. Hirtelen a völgyből kutyák ugatása hallatszott. Az idegen magához ragadta az ezüst teáskancsót és eliszkolt vele. Hamarosan a tolvajt üldöző falubeliek kopogtattak az öregnél: Nem járt erre egy gazember? A fél falut kifosztotta és most a hegyekbe menekült. Mire a bölcs így válaszolt: Nem láttam semmiféle gazembert. Azonban ha találkoznak azzal a fickóval, aki elkérte tőlem az ezüst teáskészletet, mondják meg neki, hogy a nagy sietségben itt hagyta a hozzá tartozó csészéket. Ha megint errejár, ugorjon be értük. Látod, Karcsi? A bölcs úgy döntött,hogy ő nem lett kirabolva. Te pedig úgy döntöt� ték,hogy ki lettél rabolva. — Én döntöttem úgy?! — SENKI nem döntött úgy helyetted . Te vagy az egyedüli teremtő je az élményednek. Mint láttuk, lehetett volna másképp is dönteni.

New York�i utcán — mondja Péter. — És amint hátába nyomja a pisztolyának a csövét, így szól hozzá: „Pénzt, vagy életet!" Mire a zsugori megvakarja a fejét, majd kis idő múl va így szól tűnődve: „Hát !?.. ." Nevetés. — Mindig van egy döntésed. Mindig! Eb ben a világegyetemben mindig úgy döntesz, ahogy akarsz. ÉS FELELŐS VAGY A DÖNTÉSEID KÖVETKEZMÉNYEIÉRT. Köszönöm, Karcsi. Taps. — Tud valaki itt a teremben olyat mondani, aminek az élményéért nem ő a felelős? A kér dést követ ő mély csendben kut atu nk az emlékeink között. Majd a bal hátsó sor ban egy huszonöt év körüli nő jelentkezik . — Igen, Zsuzsa! — szólítja fel a tréner. Zsuzsa sötétbarna, hullámos hajú, teltkarcsú, ápolt külsejű. Vagy két percig csak áll mikrofonnal a kezében, majd nagyon halkan elkezdi. — Erről még soha senkinek nem beszéltem... Tizenöt éves voltam... amikor az


MÁSODIK NAP

mintha minden szóért le kéne mennie a mélybe — rányomja bélyegét minden férfival való kapcsolato mra. Hogyan lehettem.... hogyan lehetek én most felelős azért az élményért? — Nézd, Zsuzsa! — mondja a tréner, hangjában a sajnálkozás legapróbb jele nélkül. — Néprajzkutatók beszámolóiból tud juk, hogy Afrika egyes részein vanna k olyan törzsek, ahol a serdülő lányoknak az a legnagyobb megtiszteltetés, ha az apjuk le akar velük feküdni. Ami az egyik kult úrában bűn, a másikban erény. Ami tizenötéves korod ban történt, azon már nem lehet válto ztatni. Azonban később fogunk csinálni egy olyan gyakorlatot, ami egy alkalmat fog adni arra ebben a teremben mindenkinek, hogy a jelenben, azaz itt és most újraértékeljen vagyis hogy új döntéseket hozzon korábbi élményeket illetően. Köszönöm, Zsuzsa. Taps.

esetben is csak egy feljavított változata múltadnak. Ezt úgy hívják, hogy reform. Reform reformot követ és semmi nem változik igazán. Amiről ez a tréning szól, az egy teljes átalakulás. Amikor felnézel az égre és látsz egy lökhajtásos repülőgépet, akkor látsz egy fehér csíkot, amit a repülőgép kibocsát magából. Ez a fehér csík nem tolja a repülőgépet, hanem a repülőgép hagyja maga után. Ez a nyoma annak, hogy arra járt a repülőgép. Hasonlóképpen a múltad nem teremti a jelent. Az emlékeid a múltról azt jelenti k, hogy te arra jártál. Ezt seggfejek nem tudják, ezért nem működik az életük. Az emberek el vanna k kötelezve az iránt, hogy igazuk legyen korábbi döntéseiket illetően és úgy alakítsák a jelenüket, hogy az a korábbi álláspontjaikat igazolja. Az embereknek az a fontos, hogy igazuk legyen. Seggfejeknek az alagút fontosabb, mint a sajt. Ha az életed elkezdene működni, kinek nem lenne igaza? Majd jövő héten, amikor az elme funkciójáról lesz szó, mindez világosabbá fog válni előt ted.

— A jelenről az élményedet áthatja a múlt. Korábbi döntéseid alapján éled meg a


MÁSODIK NAP

— Mi kell ahhoz, hogy teremts? Ki kell a teremtéshez? — Öltét! — szól be az egyik résztvevő. — Elszántság! — mondja egy másik. — Akarat! — kiabál be egy harmadik. — Hangulat! — szól be egy hang. — Tervek! — Célok! — Idő! — Pénz! — Energia! — Bátorság! — Ez mind igaz! Ez mind igaz! — szól Péter. — De amikor mindez megvan, mi az, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy teremtsél? Mi a legfontosabb ebben a csészében? — mutat Péter az asztalon lévő teáscsészére. — Mi teszi lehetővé azt, hogy ebből inni lehessen? Mi történik akkor, ha ez tele van és én tovább öntöm? — kérd ezi Pét er imitálva, hogy tölt bele egy láthatatlan kancsóból. — Túlcsordul! — kiabál be valaki — Mi az, ami hiányzik? — szól vissza Pé-

Ahhoz, hogy tere mtsél, tér re van szükséged, amiben teremteni tudsz... ...És miután i smét végigmentünk különböző testrészeinken, ismét 250�en 250 különböző, magunk által teremtett vízparton találjuk magunkat az élményünkben. A tréner utasítására teremtünk magunknak egy tisztást, ahol egy alkotóteret fogunk építeni magunknak. — És ahogy itt ülsz most csukott szemmel — hallatszik Péter hangja az erősítőn keresztül bejátszott vízcsobogással keverve —, képzelj el egy számodra ideális alkotóteret! Tervezd meg ezt az alkotóteret! Ez lehet szögletes, lehet ovális, lehet kerek, lehetnek rajta nagy ablakok vagy egészen apró ablakok, a falak lehetnek üvegből, fából, téglából, bármiből . Teljesen rád van bízva. Amikor megtervezted az alkotóteredet, akkor állj fel a széked elé és így csukott szemmel építsed meg magadnak! És 250�en elkezdjük építeni csukott szem-


MÁSODIK NAP

tunk elég időt arra, hogy az épületet felépítsük. — Most légy szíves, dekoráld ki ezt az alkotóteret! — utasít Péter. — Pontosan olyanra, amilyenre akarod! Teremts egy olyan teret magadnak, ami téged képvisel, teljesen a te ízlésed szerint, ahol biztonságban érzed magad!... Jól van! Na most! Helyezz el ennek a térnek a közepébe egy nagy videókészüléket nagy képernyővel! Rendben. A képernyővel szemben teremtsél egy vezérlőközpontot, ahol különböző kazetták vannak, a videólejátszó és egy indítógomb. Es ugyanebbe az alkotótérbe helyezzél el két kényelmes fotelt! Jól van... És egy másik sarkába ennek a térnek helyezzél egy nagy szekrényt!... Köszö nöm! Dacára annak, hogy a székeink közötti teret a tréner utasítására és az asszisztensek közreműködésével jelentősen megnöveltük, mégis elkerülhetetlen, hogy az alkotótér építéséhez szükséges széles mozdulataink miatt ne érjünk néha a mellettünk álló résztvevőhöz. De már annyira jelen vagyunk a saját

ezek az alkalmi összekoccanások nem zökkentenek ki a gyakorlatból. — Na most megkérlek arra — mondja a tréner —, hogy idézzél fel egy olyan tevékenységet, amit régóta szerettél volna csinálni, vagy régen csináltad és amire mostanában nincs lehetőséged! Vagy felidézhetsz valamit, amit most akarsz kipróbálni először. Ez lehet egy sporttevékenység, ez lehet egy mű vészeti tevékenység, ez lehet valami, ami a munkáddal kapcsolatos, bármi, amit nagyon szeretsz vagy nagyon szeretnél csinálni. Egy olyan tevékenységről, egy olyan időtöltésről van szó, amire eddig alkal mad nem volt, vagy lehetőséged, vagy kifogásként hivatkoztál arra, hogy nincs rá időd, vagy pénzed, vagy nem merted, vagy csak egyszerűen lusta voltál. Na most, miután kigondoltad a képzeletedben menj oda a szekrényhez és öltözzél be egy olyan ruházatba, vagy vedd fel azt a felszerelést, ami szükséges ennek a gyakorlásához. Jól van. Na most, miután ez megvan, most kezdd el csinálni! Rajta! Csukott szemmel mindenki csinálja! Tekintettel arra, hogy mindenkinek be van csukva a szeme, senkit


MÁSODIK NAP

meg az asszisztensek már úgyis láttunk ilyet. Nem ez az első térning, amit tartunk.

kább megéljük a saját magunk által teremtett térnek a biztonságát. — Látom, még mindig van, aki visszafog — mondja Péter tőle eddig szokatlan lágysággal. — Használd ki ezt az alkalmat! Vannak az életedben olyan személyek, akiknek már régen tartozol egy kommunikációval. Elj az alkalommal! Mondd meg neki úgy, ahogy van! Ted d fel azt a kérdést, amit soha nem mertél feltenni! És figyeld a választ!... Jól van. Na most ! Kísérd el ezt a személyt, akit teremtettél magadnak, és kínáld meg őt hellyel! Jól van. Na most! Teremts magadnak egy nőt! Jól van. Egyébként bárki jelenik meg számodra, aki neked beugrik ebben a gyakorlatban, pontosan az a helyénvaló, aki vel kommunikáln od kell. Ebben a tréni ng be n ni nc se ne k vé le tl en ek .. . EBBE N A VI L Á G E G Y ET E M BE N NI NC SE NEK VÉL ET LE NEK !

És mintegy 250�en kiéljük legvadabb elképzeléseinket. Van aki síel, van aki ejtőernyőzik, van aki táncol, van aki láthatatlan ecsettel óriási tablót fest egy láthatatlan vászonra, van aki zongorázik, ki�ki teremti saját élményét. Egy idő után Péter utasítására ezt abbahagyjuk és ruháinkat, felszereléseinket visszarakjuk képz elet beli lát hat atlan szekrényeinkbe. A következő feladat az az, hogy tegyünk be egy kazettát a videóba és mielőtt a gombot megnyomjuk, ami a videót bekapcsolja, tegyünk fel egy kérdést magunkban, amire már régen szerettünk volna választ kapni. Majd amikor Péter utasítására benyomjuk a gombot, a képernyőn megjelenik egy férfi. Ezt a férfit kell a két kezünkkel megteremteni, akivel kommunikálhatunk bármi t, bárhogya n, bármiről. Ahogy egyre inkább átéljük a gyakorlatot, úgy egyre töb ben hagyjuk feljönni az élményeinket, a hangokból ítélve néhányan régi ismerőseikkai,

Majd egy kis idő múlva a tréner megkér minket arra, hogy ezt a személyt is kínáljuk meg hellyel, és teremtsünk egy gyermeket. — Az életed minősége, aminek nagy része


MÁSODIK NAP

minőségét nagy részben a kommunikációd minősége határozza meg. Most vegyél búcsút ettől a férfitől, a nőtől és a gyermektől. A ter emb en néhányan csendesen sírnak, mások halkan sóhajtoznak, egy páran jóked vűen nevetgélnek. — Na most! Vegyél búcsút az alkotóteredtől és éld meg azt, ami van! Péter megkér bennünket, hogy üljünk vissza a hel yünre még mindig becsuk ot t szemmel és utasítja az asszisztenseket, hogy azokat, akik eltávolodtak a széküktől, kísér jék vissza a helyükre. Ismét halk zene vízcso bogással és megint csak ott vagyunk 250�en 250 féle vízpartunkon. Mielőtt a szemünket kinyitjuk, az asszisztensek papírzsebkendőt osztanak azoknak, akik feltett kezükkel jelzik, hogy szükségük van rá.

lyosón, amikor a tréni ngter em ajtaja 19 25� kor megnyílik. A terem az eddigitől eltérően van felállítva. Az emelvény, amin most se szék, se tábla nincs, széltiben mind a két irányban meg van nyújtva. Hosszában egy fehér szalaggal jelzett vonal választja ketté. A szürke posztóval letakart emelvény egy repülőtéri kifutópályára emlékeztet. A széksorok között most nincs folyosó, huszonöt szék van felállítva egymás mellé tíz sorban a Dar� nel Tréningtől most már megszokott pontossággal. A terem rendben megtelik és kíváncsian várjuk, hogy mi lehet az oka a terem számunkra új felállításának. — Most pedig a félelemről lesz szó — kezdi Péter, amint fellép az emelvényre. — Most abban fogunk neked asszisztálni, hogy élményszinten megéld a saját hamisságodat, a szerepeket, amiket játszol, a szokásos ökörszart. Mindegyikőtök huszonötös sor ban fel fog ide jönni úgy, hogy szembenézel a többi résztvevővel és csupán arra fogunk megkérni, hogy nézzél ki valakit a helyükön ülők közül és csak egész egyszerűen legyél

Egy másfél órás étkezési szünet után 19 óra 20�kor már majdnem mindenki visszatért a Hiltonba. A tréning 19.30�kor folytatódik és tekintettel arra, hogy csak az folytathatja a tréninget, aki pontosan ott van a kezdésre, néhányan a futástól még mindig lihegve tűzik


MÁSODIK NAP

magad embertársaidtól. Legalább a gyakorlat időtartamára tedd félre az álarcot, ami egy falat képez közted és a többi ember között! A feladatod a gyakorlatban az lesz, hogy csak egyszerűen legyél itt és most jelen egy másik személy számára anélkül, hogy hozzáadnál valamit, vagy elvennél valamit saját magadból. Nem akarom, hogy elővedd a szexi mosolyodat, nem akarom, hogy „Barátságos Béla" szerepe mögé bújjál. Nem akarom, hogy elővedd a „méltóságtelj ességedet" és azt vonjad magad és a másik ember közé. Nem akarom, hogy játszd a lazát. Azt akarom, hogy gyere fel ide és csak legyél. És a többiek, akik pedig ülnek a helyükön, azt akarom, hogy éld meg, hogy eközben mi történik benned belülről. Ahogy ott ülsz a székedben és úgy csinálsz, mintha jelen lennél az emelvényen állók számára, közben nem csinálsz egyebet, mint főpróbát tartasz a fe jedben és közben mint egy féllábú ember a fenékberugdosó versenyen, úgy el vagy foglalva azzal, hogy előkészítsed a saját szerepedet. Ez az, amiről ez a gyakorlat szól: tuda-

Ezért játszol szerepeket emberek társaságá ban. A Dar nel Tréninget nem érdekli a te szereped. Mi azt akarjuk, hogy légy jelen annak az élménynek, hogy milyen vagy legbelül, az álarcod nélkül. És tudom, hogy amilyen seggfej vagy, most valószínűleg azt go� nolod, hogy mindenki másnak van egy álarca, kivéve neked. Ez érthető is. A saját álarcodat a legnehezebb észrevenni éppen azért, mert olyan közel áll hozzád. Sőt, mi több, azonosítottad magad az álarcoddal. Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy légy jelen egy másik ember számára, ami teret ad arra, hogy jelen legyél önmagad számára. Na jól van. Második sor álljon fel és jobbra fordulva induljál fel az emelvényre! Amikor az egész sor fenn van az emelvényen, akkor állj rá az emel vényt ketté osztó vo nalra! Huszonöt résztvevő áll az emelvényen, a többi résztvevő felé fordulva, van aki idegesen egyik lábáról a másikra táncol alig észre vehe tően. Van, aki lesüti a szemét, van aki szemmel láthatóan meg van ijedve. Egy karcsú, szőke hajú, húsz év körüli lány, testhez


MÁSODIK NAP

lat. Többen nem tudnak mit kezdeni kezükkel. — TÖRÖ LD LE AZT AZ IDIÓTA MOSOLYT AZ ARCODRÓL, TE SEGGFEJ! Tekintettel arra, hogy hárman vagy négyen idiótán mosolyognak, s feltehetően még vagy tízen tíz en azt hiszik, hogy ők is mosolyognak, mosol yognak, a tréner hangos utasítása arra készteti őket, hogy mintegy ellensúlyozván a vélt vagy valódi mosolyt, megmerevítsék arcizmukat. — Emögött a hamis mosoly mögött bujkálsz már vagy húsz éve, Piroska! SZABADULJ MEG TŐLE ITT ÉS MOST! AZ EMBEREKNEK TE KELLESZ, NEM AZ ÁL AR CO D! — Nem tudok! — mondja Piroska halkan, természetellenes mosolyán keresztül. — TÖRÖLD LE EZT A MESTERKÉLT VIGYORT AZ ARCODRÓL! Ez a kibaszott álarc, ami közted és egy másik em ber között közö tt áll. — Nem tudom — suttogja. — Nézd, Piroska! Mi az élményed itt és most?

IS TUDOD, HOGY MENNYIRE BE VAGY VAG Y SZAR VA. Gyere Gye re ide, Piro ska ! — mondja a tréner és kézenfogva kivezeti őt a sorból, majd le az emelvényről, az emelvény job b oldaláig. oldalái g. — Nézzél Nézz él Kat ira ! Annyira Annyi ra fél, hogy nem is mer a többi résztvevőre ránézni. Látod ezt? — Igen — mondja Piroska alig hallható hangon. — Nézz a résztvevőkre, Emese! — mond ja lágy hangon hang on ann ak a szexi kinézetű kiné zetű,, dermedt arcú lánynak, aki a szűk farmernadrágot viseli. Emese fürgén pislogva a töb bi résztvevőre részt vevőre néz és idegesen ideg esen mosolyog. — Köszönöm, Piroska. Most válasszál ki a többi résztvevők közül és csak légy jelen a számára és ne mosolyogj!... Köszönöm. Na most! Piroska! Nézzél rá Lacira! Boldognak és nyugodtnak néz ki? — Nem — mondja Piroska némi gondolkodás után. — Meg van ijedve. — Igen. — Mitől fél szerinted?


MÁSODIK NAP

— BE VAGY SZARVA, LACI! Na most, Piroska! Nézd Imrét! Ő fél? — ...Nem. Úgy tűnik, hogy nem . — Félsz, Imre? — Nem. — Miért nem félsz, Imre? — Nem is tudom. Úgy gondolom, nincs nincs mitől félni. — És ő mosolyog? — fordul a tréner Piroskához. — Nem. — Te mosolyogsz? Egy pillanat alatt Piroskának, akinek mindezidáig ugyanaz a fagyott mosoly volt az arcán, sikerült egyszerre ráncolnia is a homlokát, sírni is és mosolyogni is. — Valószínűleg. Azaz, hogy igen. — Rendben van. Most azt akarom, hogy menj vissza a sorba és nézzél valakire az első sorban ülők közül és azt akarom, hogy koncentrálj mosolygásod mosolygásod élményé re. Ér zed az izmokat az arcodban, az ajkad körül és a homlokodon. Teljesen éld meg a mosolyodat. Ha megmarad, megmarad. Ha eltűnik,

felmasíroz az emelvényre és mindegyik megáll egy�egy résztvővel szemben. Az asszisztensek és az általuk kiválasztott résztvevők között olyan kicsi a távolság, hogy az orruk majdnem összeért. Emese, a szőke hajú, szexi kinézetű, farmernadrágos lány egyike azoknak, akiket egy asszisztens kiválasztott a jelenlé jel enlé tre és hár om perc per c múlva mú lva az a z előbb el őbb még kihívó arc nedves a könnyektől. Egy széles termetű férfi, aki mindezidáig a padlót bámulta, nehezen és szuszogva veszi a levegőt, miközben szembenéz az előtte álló asszisztenssel. Tíz perc múlva — mialatt a tréner külön�külön rámutatott mindenkinek a szerepére és az álarcára — az asszisztensek elhagyják az emelvényt és pár perc múlva az első huszonöt résztvevő is visszaülhet a helyére. Az ezt köve tő sor, amelyik kinn áll az emelvényen, a többi résztvevő előtt, az nem annyira drámaian éli meg a gyakorlatot, mint ahogy az előző, bár ezúttal egy férfi elkezd sírni. A negyedik sorban, amely felkerül az


MÁSODIK NAP

gyázva lefekteti az emelvényre. Péter odalép hozzá és teljesen semleges hangon így sói: — Nézd meg! Mindent használ, még azt is, hogy elájul, csak hogy ne kelljen jelen lennie az emberek számára. Kelj fel Judit! Nem vagyunk kíváncsiak a drá mád ra, csak állj fel és légy jelen! Judit harminc év körüli nő, bordó nadrágkosztümben fekszik az emelvényen, a sorban jobb ról a nyolcadik helyen. Érdek Ér dek es módon mód on még akkor is ott fekszik, amikor az asszisztensek felvonulnak az emelvényre, hogy szembenézzenek az általuk kiválasztott résztvevőkkel. És még azután is, miután a huszonnégy többi résztvevő visszatér a helyére, az utolsó hét kikerülvén a fekvő testet. Az ötödik csoport is felmegy az emelvényre és Judit még mindig ott fekszik vagy négy méterre az emelvény jobb szélétől. A tréner folytatja a gyakorlat levezetését, látszólag megfeledkezve Juditról, akinek az ott létéről most már a többi résztvevők sem igen vesznek tudomást. Amikor a hatodik sor is elvégezte a gyakorlatot, a tréner odamegy és súg valamit Judit fülébe. Majd egy fél per p ercc múlva mú lva közli a hatodik csoporttal, hogy nemsokára

visszameh vissz amehetnek etnek a helyükre, helyük re, de még hozz áteáte szi: — Judit! Ez az utolsó alkalom. Azt akarom, hogy felálljál most! Judit nyögve, lassan átfordul a hasára, aztán négykézláb áll és végül is felegyenesedik. Kábán néz a többi résztvevőre. — Jól van. Na most vonulj vissza a helyedre! A hatod ik sor elvonul, beleért bele értve ve Judito Jud ito t is. A teljes gyakorlatsor gyakor latsor végén valaki meg megkér kér dezi Pétert, hogy mit súgott Judit fülébe. — Nem az „igazat" mondt am neki. Csak egyszerűen azt mondtam neki, amiről tudtam, hogy működni fog. Egyébként Judit nem tettette az ájulást. De miután földetért, volt egy alkalma alkal ma arra a rra , hogy az ájulását ájulásá t megélmeg él je, mint része a szer s zerepén epén ek és eldö ntse, ntse , hogy akarja�e továbbjátszani ezt a szerepet. — De mi az amit súgtál neki? — kérdezi Ákos. — Meg akarod válaszolni a kérdést? — fordul a tréner Judithoz. — Nem — mondja Judit alig hallhatóan. — A jövő hétvégén majd elmondja nektek — mondja Péter közömbös hangon.


MÁSODIK NAP

Az est utolsó gyakor lata következik. A tréner megkér minket, hogy hunyjuk be a szemünket és mintha színészek vagy színésznők lennénk, játszuk el azt, hogy a közvetlen job bra és balra ülő résztvevőtől ret tenet esen félünk. Felvesszük azt a testtartást és azt az arckifejezést, ami ezzel az élményei együtt jár. A tré ner további utasítására úgy csinálunk, mintha az egész teremtől rettenetesen félnénk. Elképzeljük, hogy az egész terem ben mindenki minket aka r bánt ani, valaki felsikolt és többen közülünk nyögnek és vo� naglanak a székükben. Majd Péter utasít, hogy bővítsük ki ezt az élményünket és csináljunk úgy, minthogyha az egész város minket akarna bántani. Egyre többen kia bálunk... — Ne! Ne! Ne bánts!... Bár az utasítás az, hogy játszuk meg a félelmünket, mégis úgy tűnik, egyre többen valóban meg is éljük. Ezen a Földön mindenki minket akar bántani. Mindenki az ellenségünk. Mindenkitől félünk. És a tréner utasításainak folyamatos ismétlődése egyre hangosabb reakciót vált ki belőlünk, a terem-

átéli. És amikor a gyakorlat hangulata elér egy csúcsot, akkor a tréner lehalkít minket, de csak annyira, hogy tisztán halljuk, amit mond: — És tudod mit? A helyzet az, hogy aki melletted ül most, és akitől te félsz, valójá ban ő fél tetőled. Az igazság az, hogy a teremben mindenki tetőled fél. Nevetés. — És végülis, ez az, kitaláltad, mindenki ezen a világon tőled fél. Ők mind tőled félnek. Mindig is féltek és mindig is félni fognak. Azok az emberek, akikkel nem mersz szembenézni a liftben, — azok valójában nem mernek rád nézni. Nevetés. — ...Azok az emberek, akiknek a tekintetét kikerülöd az utcán. Azok tőled vannak beszarva!... És a főnököd, amikor behívat az irodájába és nem mersz a szemébe nézni... Valójában ő fél tőled... A kalauz, a port ás, a pincér, mind, mind tetőled félnek... És ha valaki nagyon fél, az tudo d, hogy mit csinál?... Elmegy rendőrnek .. És mind, mind tetőled félnek... Tehát azt akarom, hogy


MÁSODIK NAP

hoz és rákiabálnál, hogy „Bumm!", szegény például lehet, hogy elájulna... És ha jövő héten a főnököd behívat magához... Légy óvatos! Emlékezzél, hogy mennyire fél tőled! És arra is emlékezzél, hogy mindenki, akivel találkozol, az pont annyira fél tőled, mint ahogy te féltél tőlük eddig... Miután elcsitul a taps és a nevetés, a tréner így szól: — A két hétvége között a házi feladat a következő. Kommunikáljál három olyan személlyel, akivel már rég nem kommunikáltál és tudod, hogy kéne. Kommunikálj három személlyel, akivel a kommunikációt halogattad és ennek most eljött az ideje. Kommunikálj vele személyesen vagy telefonon! És ha másképp nem megy, akkor levélben. Na most! Kezdjél egy nagytakarítást az életed ben! Tekintettel arra, hogy egyszer úgyis kell, vedd úgy, hogy most ez egy jó alkalom erre ! Mindenki hunyja le a szemét! Na most, nem vagyok kíváncsi az ökör szarr a. Nem akar om, hogy megpróbálj nálam bevágódni. Tehát nyugodtan lehetsz őszinte. Ha van valami,

Nevetés hallatszik a terem minden részé ből, amint a résztvevők két har mad részének fenn van a keze. — Na most! — mondja Péter. — Ha nem vagy arról teljesen meggyőződve, hogy soha semmit nem loptál, tehát ha szavazol arra a fejedben, hogy amikor valamit magadhoz vettél, az lopásnak számított vagy nem, akkor nyugodtan meg lehetsz róla győződve, hogy az lopás volt... És amikor azt a ceruzát „véletlenül" hazavitted az irodából, igen barátom, az is lopásnak számít. És amikor azt a virágot letépted valakinek a kertjéből, ami ből szerinted úgyis túl sok volt ott, képzeld el, az is lopás volt! Tehát ha most ott ülsz méltóságteljesen a székedben és amit most mondtam, az beindított nálad valamit, akkor tedd fel te is a kezed! A 250 résztvevőből mintegy 230�nak fenn van a keze. — Na most nyisd ki a szemed! Ahogy körülnézünk a ter emben, a feszültség és a bűntudat egy pár másodperc múlva élénk nevetésbe csap át.


— Azt hiszem, már sejted, mi a következő házi feladat. Es úgy tűnik, hogy a tréner most mosolyog először igazán a tréning kezdete óta. — Vidd vissza, amit loptál! Nevetés. — Persze ezalatt nem azt értem, hogy téglánként vidd vissza a hétvégi házat az építőanyag�telepre, ahonnan... Már elmúlt 22 óra, mire a Hilton Szállót elhagyjuk. Mint Attila serege, 250 rettenthetetlen férfi és nő.

3. HARMADIK NAP

Egy természetes állapot „Táncolj uram, a zene majd megjön magától!" Kazandzakisz: Zorba, a görög


HARMADIK NAP

A férfi, aki szombat reggel nem sokkal 9óra után fellép az emelvényre, Péternél valamivel alacsonyabb. Izmos, kisportolt, 35 év körüli. Élesre vasalt nadrágot és hosszú ujjú fehér inget visel, ami a nyaknál ki van gom bolva. Körbenéz a ter men , majd test alka tához képest meglepő könnyedséggel a székétől az emelvény közepére megy. A résztvevők érdeklődéssel nézik, örülnek, hogy egy új tréner van, sajnálják, hogy egy új tréner van, kíváncsiak rá. — JÓ REGGELT! — mondja hangosan, AZ ÉN NEVE M KE RE SZ TES AND RÁS. EZEN A HÉTVÉGÉN ÉN VAGYOK A TE TRÉNERED. Kis szünetet tart, miközben ismét végignéz a termen.


HARMADIK NAP

PÉTER. ÉN NEM VOLTAM A TE TRÉNERED AZ ELŐ� ZŐ HÉTVÉGÉN. Könnyed léptekkel az emelvény bal oldalára sétál. — Tudom, hogy sokan azt szeretnétek, hogyha én lennék Péter. Sokan úgy érzitek, hogy amikor végre eldöntöttetek, hogy Péter talán mégsem volt egy goromba, beképzelt alak, akkor most itt egy új t réner, aki nyilván valóan egy gor omba, beké pzelt alak. Nevetés. — Azt akarom, hogy most a fejedben búcsúzz el Pétertől. Christian úgy képezte ki a trénereket, hogy bármilyen egyéniséggel rendelkezünk is, az teljesen háttérbe szorul, mialatt a tréninget tartjuk. Az egyetlen különbség Péter és András között a térning időtartama alatt az az, hogy az egyikünk 187 centiméter magas, másikunk 181 centiméter. Az egyiknek a névkártyáján Pét er szerepel, a másiknak András. Mind a ketten felváltva, hol az első, hol a második hétvégét tartjuk. Ami téged illet, az az, hogy légy jel en és éld meg azt, ami van... A mai nap egy részét arra

retnék adni mindenkinek egy alkalmat a megosztásra. Nézzük csak, mik történtek veled, mióta legutóbb így együtt voltunk! Kivel mi történt múlt hétvége óta? Ki szeretné kezdeni? Igen, Ágnes! — En csak azt szeretném megosztani, hogy évek óta álmatlanságban szenvedek és ezt választottam témámul a múlt szombati gyakorlatban. Igazán megpróbáltam... Sokat nem javult azóta. Csak azt akartam, hogy ezt tudjátok. Köszönöm. Taps. — Gyula! — mondja a tréner. — Fogd meg a mikrofont! — A múlt héten ki akartam menni a teremből, de Péter lebeszélt róla. Még nem döntöttem el, hogy mit fogok csinálni, de valaki azt mondta nekem, Zsolt mondta, hogy ma reggel lesz egy alkalom arra, hogy visszakaphassam a pénzemet, ha akarom. — Természetesen — válaszol a tréner barátságosan. — Most csak légy jelen a megosztás alatt és egy vagy két óra múlva mindenkit még egyszer meg fogok kérdezni,


HARMADIK NAP

gondolják, hogy be vannak ide zárva és szí vességet tesznek nekünk a jelen létü kkel. Mi megmondjuk, hogy itt mire számíthatsz, s megkérünk rá, hogy döntsél úgy, hogy itt maradsz, hogy követed az utasításokat és hogy be ta rt od a meg egy ezé sei det . Vagy pedig döntsél úgy, hogy elmész. És a teljes befizetett összeget visszaadjuk. Képzeld csak el, micsoda üzlet! Egy fél Darnel Tréning telje� sen ingyen. Es aztán mindenkinek elmondhatod, hogy a tréning nem ér semmit. Te csak tudod! Hiszen félig elvégezted ingyen. Tehát lesz egy alkalmad a visszalépésre, egykét órán belül. De addig senki sem távozik... — Köszönöm — mondja Gyula. Taps. — Igen, Anikó! — Én azt szeretném megosztani, hogy a vállalatnál, ahol dolgozom, az egyik nyugdíj ba menő kollégát búcsúztattuk, és a megegyezés, hogy nem fogyasztunk alkoholt a tréning teljes ideje alatt, teljesen kiment a fejemből. Mire eszembe jutott, már a második pohár pezsgőnél tartottam...

hogy mások is megosszák, ha nem tartották be a megegyezésük et. Vala ki más ? Igen, Szilvia! — En a hét folyamán bevettem egy altatót. Taps. — Köszönöm. Igen, Feri ! — Én nem vagyok benne biztos, hogy betartottam a megegyezést vagy nem... — Ha te nem tudod — szól közbe a tréner —, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem tartottad be. Folytasd, Feri! — Én se nem ittam, se nem szedtem altatót, de egy barátomnak meséltem részleteket a tréningből. Megosztottam vele, hogy mi történt. — Megosztani valakivel az élményedet, az egy lényeges része a tréningnek. Az élményed az által válik valósággá, hogy megosztod. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy felelőtlenül beszámolsz a többi résztvevőnek a megosztásáról, visszaalva a bizalmukkal, vagy az, hogy megpróbálod valakinek elmagyarázni a tréninget. Amit fel kell, hogy fog-


HARMADIK NAP

zetnéd vele az embereket. Viszont a történtekről elmondhatod a saját élményedet. Ami pedig azt illeti — fordul a tréner a többi résztvevőhöz —, ha egy megegyezés betartását illetően ha úgy gondolod, „talán", vagy „hátha", vagy „esetleg" nem tartottad be, akkor ez nyilván azt jelenti, hogy nem tar tott ad be. Na nézzük csak! Ha úgy gondolod, hogy a tréning kezdete óta a megegyezéseidnek egyikét nem tartottad be, akkor állj fel! Na rajta! Őszintén!

azért, hogy betartja azt, amiben megegyezik. Jól van! Ülj le! Igen, Géza! Egy hosszú hajú fiú farmernadrágban és farmerdzsekiben feláll. — Nekem nem okoz különösebb problémát betartani lényeges megegyezéseket. De nehogy már betartsak mindenféle értelmetlen megegyezést! — Igazán? — pattan fel András a székről szinte robbanásszerűen. — Hányszor hallottuk már ezt az ökörszart! ÉBRESZTŐ, GÉZA! ÉBRESZTŐ! Valahányszor ebben a kibaszott életben úgy érezted, hogy nincs kedved betartani egy megegyezést, A MEGEGYEZÉS AUTOMATIKUSAN LÉNYEGTE LENNEK TÜN T! így működik az elme. Ha valaki neked tartozik ötszáz forinttal és megígéri, hogy megadja, az számodra egy nagyon lényeges megegyezés. Így van? De ha te tartozol valakinek ötszáz forinttal, csodálatos módon a megegyezés már nem tűnik olyan lényegesnek. Nevetés. — Ez nem egészen így van...

Ahogy fokozatosan állunk fel egyre töb ben, lassan több, mint a résztvevők fele áll zavart kuncogás és nevetés közben. — Állj fel és essél túl rajta! Az elkövetkezendő tíz órát ne töltsd azzal, hogy fel kellett volna álljál vagy sem! Ha azt gondolod, hogy hátha, esetleg, vagy talán, s a többi, akkor nagyon valószínű, hogy legalább egyet nem tartottál be. Ahogy egyre többen felállnak, most már a terem körülbelül kétharmad része áll.


HARMADIK NAP

mindig aszerint értékel egy megegyezést, hogy mennyire van kedved azt betartani. Ezt fogtad? — Igen, azt hiszem... Ezt fogtam rendesen, hajói belegondolok... Taps. — Igen, Adrienn! Egy harminc év körüli, egyszerű, ápolt megjelenésű nő fogja meg a mikrofont. — Egészen az elmúlt hétig — kezdi alig hallható hangon — tudom, hogy ez szörnyen hangzik... Most tudtam csak igazán elfogadni — folytatja elcsukló hangon — azt, hogy a gyermekem szellemi� leg fogyatékos. Természetesen mint anya, eddig is szerettem, hiszen a gyermekem. De még mindig ellenálltam ennek a ténynek... Eddig úgy álltam hozzá, hogy nekem nem lehet egy szellemileg fogyatékos gyerekem... A gyakorlatban megéltem, hogy azért az élményért, én teljesen felelős vagyok, azóta sokkal több időt töltünk együtt. Nagyon köszönöm. Hosszú taps. — Igen, Tibor! Fogd meg a mikrofont!

csolatosan, most egyenes testtartással, halkan, de magabiztosan kezdi. — A múlt héten a gyakorlatban, amikor a vízpart után ter emt ettünk egy a lko tót eret és képzeletünkben videókazettákat kellett le játszani, az első két alkalommal nekem semmi nem jelent meg a képernyőn, amikor azonban harmadszorra egy kisgyereknek kellett megjelenni, akkor én saját magamat láttam újszülött koromban és furcsa módon ez az újszülött megkérdezte tőlem, hogy féltem�e megszületni. Mire a válaszom az volt, hogy természetesen, hogy nem. Erre az újszülött lassan felnőtté vált, majd egy nagyon öreg emberré és így szólt hozzám: „Na látod! Mikor megszülettél, az a te születésed volt és amikor meg fogsz halni, az a te halálod lesz. Ahogy a születésed a tiéd, úgy az élet ed is, s majd a halálod is. Amikor eljön az ideje, fogod tudni kezelni azt is, mint ahogy minden mást is kezelsz az életben." Érdekes módon ez nagyon megnyugtatott, azóta nem gondolok a halálra, nyugodtan el tudok aludni éjszaka és az energiaszintem is sokkal magasabb


HARMADIK NAP

ják, sárga színű szabad idő ruh ába n van, alig lehet tizennyolc éves. — A házi feladat egy része az volt, hogy kommunikáljunk valakivel. Nos, a mi családunkban nem divat a kommunikáció. Apukám buszsofőr és váltott műszakban dolgozik, a bátyám pedig jelenleg katona. Ritkán van együtt az egész család. A múlt szerdán Gyuri, ő a bátyám, éppe n ottho n volt kimenőn és apu is, anyu is ott volt, szóval az egész család... mint mondtam, ez elég ritka nálunk, tehát ott ültünk és néztük a tévét, amikor illedelmesen megkérdeztem mindenkit, hogy zavarja�e őket, ha a tévét kicsit le� halkítom, mert szeretnék mondani valamit. Már ez úgy hatott, mint egy kisebb fajta földrengés, mármint az, hogy én illedelmesen kérek valamit. Szóval elkezdtem „kommunikálni". Megosztottam velük, hogy én eddig arra vártam, hogy ők engem jobban szeresse� nek. Es hogy mennyire azt akartam, hogy ők megváltozzanak. És azt is közöltem velük, hogy a tréning egyik gyakorlatában rájöttem arra, hogyha én őket elfogadom olyannak,

egymást. Ilyesmire nálunk még karácsonykor sem volt példa. Végre család voltunk. És a bát yám, a világ szk ept iku sa azt mo ndta , hogyha a tréning ölelkezésből és puszikból áll, akkor amint leszerelt, jön ő is a tréningre. Nevetés és hosszú taps. — Látod, Nóra, a tűznél nem melegedni kell, hanem meggyújtani. Nincs az a fagyos szív, amiről szereteted le nem olvasztaná a jégcsapokat. Taps. — Igen, Sanyi! — Múlt vasárnap, ahogy mentem haza a tréningről, az aluljáróban jött velem szem ben egy magas, elegáns, ötven év körüli úriember. Nagyon magabiztosnak látszott, hát gondoltam, hogy kipróbálok valamit. Ahogy körülbelül egy méterre értünk egymáshoz, hirtelen telitorokból odakiabáltam neki, hogy: Bumm! Mire ő szemrebbenés nélkül felém fordult, majd egy megértő mosollyal így szólt hozzám: Én már elvégeztem a tréninget.


HARMADIK NAP

— teszi fel a kérdést András sokkal, de sokkal később, minek után a résztvevőknek közel a fele megosztotta velünk az elmúlt hét élményeit és kaptunk egy alkalmat arra, hogy aki vissza akar most lépni a tréningből, az a teljes részvételidíj visszafizetésével megteheti. (Csak egy János nevű férfi élt az alkalommal.) — Tehát mi az, amit legelőször észreveszel valakiben és mi az, ami a legtovább megmarad benned? Nézzük csak, ki volna hajlandó mondani magáról egy�két jellemző dolgot? Többen jelentkeznek. — Igen, Robi! Légy szíves, állj fel! Nős vagy? — Igen. A tré ner az emelvény jobb oldalán lévő táblához megy és a tábla tetejére felírja, hogy „férj". — Jól van. Vannak gyerekeid? — Igen, kettő — válaszol Robi. „Apa", írja András a következő sorba. — Testvéreid vannak?

— Csoportvezető vagyok egy vállalatnál. — Tehát vannak beosztottjaid. És már írja is a „testvér" alá azt, hogy „főnök". — Ugyanakkor neked is van egy főnököd, gondolom. — Sajnos — mondja Robi félig sóhajtva, félig mosolyogva. Nevetés. „Beosztott", írja a tréner tovább. — Na, még mi jellemző rá d? Barát, sporttárs, szomszéd, állampolgár, újságelőfizető, adófizető, stb, stb. Mire úgy tűnik, hogy egy teljes lista van a táblán, addigra húszféle különböző dolgot ír fel a tréner a táblára, ami mind jellemző Ro bira . — Na most ez mind igaz Robit illetően — mondja a tréner —, ez mind igaz. De mi az, amit legelőször észreveszel valakiben és legutoljára felejted el? Vagy egy fél percnyi csend utá n valaki bekiabál. — Az, hogy férfi, vagyis a neme.


HARMADIK NAP

elfelejtesz, az az, hogy férfi�e vagy nő. Jóllehet, ez a szerep ez nem csak biológiailag meghatározott , ez nyilván társadalmilag illetve kulturálisan meghatározott szerep, azaz korai gyerekkorunkban felvett és azóta beidegződött viselkedési formák és elvárások öszessége. Ugyanakkor a személyiségünk összetett. Minden egészséges férfiben valahol ott rejlik egy bizonyos adag nőiesség, amely garantálja azt, hogy a megfelelő helyen és megfelelő alkalommal a férfiak is tudnak gyengédek lenni, és minden egészséges nőben kell, hogy legyen annyi agresszivitás, hogy bizonyos helyzetekben kiállhasson saját érdekei mellett. A következő gyakorlatnak nem az a célja, hogy jól nézzél ki. Férfiakkal kezdjük. Anti, légy szíves gyere fel az emel vényre! Anti egy harm inc év körüli, enyhén ro bosztus férfi, egyike a mindig fáradhatatlannak tűnő asszisztenseknek, fürge léptekkel érkezik az emelvényre. Megáll a közepén, szembe fordul a résztvevőkkel, nadrágja szélét két ujja közé csíptetve enyhén felhúzza,

val magasabb hangon elkezdi: „Körben áll egy kislányka, lássuk ki lesz a párja..." A ter emb en a nők kuncognak, a férfiak idegesen mocorognak a székükön. — Na most, tudom, hogy ez nem lesz könnyű — mondja András semleges arckife jezéssel. — De mindenkinek azon kell áttörnie, ami őt behatárolja. Csak azt kell kezelned, ami téged kezel. A gyakorlat első részében a nők lesznek a zsűri és ha észreveszel egy férfit, aki ebben a gyakorlat ban visszafog, küldd fel ide az emelvényre! Férfiak, felállni! Ha a szöveget nem tudod, akkor megteszi a „Lánc, lánc, eszterlánc" is. Rajta! Kezdjed! Megdöbbentő élmény, amint mintegy 150 férfi a gyakorlat időtartamára átalakul 6�7 éves kislánnyá. A legtöbben élvezik a gyakorlatot, arcvonásaik meglágyulnak, testükbe zárt feszültségük oldódik. Van, akinek azon ban a gyakorlat kifejezetten kínos és szemmel láthatóan erőlködik, hogy leküzdje zavarát.


HARMADIK NAP

emelvényre. Tudom, hogy el vagy kötelezve az iránt, hogy jól nézzél ki és hogy mások azt gondolják rólad, hogy micsoda nagyszerű férfi vagy. De ha tényleg annyira biztos vagy a saját férfiasságodban, akkor azt nyugodtan felfüggesztheted a következő másfél percre. Ha annyira nem vagy biztos a saját férfiasságodban, hogy képtelen vagy eljátszani egy hatéves kislánynak a szerepét, akkor komolyan van miért aggódnod. Nevetés. A nyolc féri közül het en megkö nnyebü l� ten mennek vissza a helyükre, miután elvégezték a gyakorlatot. Az utolsó férfival, aki az emelvényen marad, a tréner dolgozik vagy egy fél órát, mire végre a férfi át tudja törni a gátlásait és hosszú, hangos taps közepette visszaülhet a helyére. — A következő menet a lányoké. Krisztina, légy szíves gyere fel az emelv ényre ! Huszonöt év körüli, csinos, gesztenyebarna hajú lánnyal találjuk szembe magunkat. Amint elfoglalja helyét az emelvény en, már kezdi is: „Ide figyelj, te törött orrú kocsmá-

vagyok én tör ött orrú koc smáros! —válaszol Krisztina a kocsmáros szerepébe n. — De most már az vagy!" — dübörög vissza saját magának és a karjával egy jól begyakorolt jobbegyenest mér a képzeletb eli kocsmárosra. A teremben ezúttal a férfiak kezdenek el kuncogni és a nők egy�része feszengve készül fel a gyakorlatra. A gyakorlat végén András ad egy al kalmat arra, hogy a mellettü nk ülőhöz fordulva megosszuk az élményünket, fenntartásunkat, álláspontunkat, véleményünket a gyakorlattal kapcsolatban. A térningnek szerves része a résztvevők közötti megosztás. Míg a múlt héten a mellettünk ülővel történő megosztás főképp egy alkalom volt arra, hogy a trénert és a tréninget kritizáljuk, ma egyre inkább kezdenek eltűnni az oldalak és ahogy mindinkább megnyílunk egymás előtt, kezdjük megosztani saját személyiségünkkel kapcsolatos meglátásait. Ahogy Péter mondta a múlt héten a tréning tere valóban biztonságos. Eddig még mindenki túlélt minden


HARMADIK NAP

A másfél órás étkezési szünet után egy ellazító gyakorlattal kezdjük. A tréner utasítására ismét különböző testrészekre összpontosítunk, majd lágy zene, vízcsobogás.,. Egy férfi horkolni kezd... Miután újrateremtettük képzeletbeli vízpartunkat, a tréner utasítására teremtünk magunknak egy képzeletbeli játszótársat. —... Bármennyire is furcsának tűnik, de a lelkesedés az egy természetes állapot — hallatszik András érces hangja a vízcsobogáson keresztül. — Emberi lényeknek mindig kell egy ok a lelkesedésre és ha hétfő reggel a munkahelyeden minden ok nélkül lelkesedni kezdesz, akkor fennáll annak a veszélye, hogy kiközösítenek. És ha túl lelkesnek tűnsz a többi ember számára, akkor a végén megfosztanak szavazójogodtól. Most azt akarom — folytatja a tréner —, hogy az általad teremtett vízpartodon az általad teremt ett játszótársaddal kezdjél el játszani tízszer olyan lelkesen, mint eddig bármikor , bármilyen körülmények között... Mire a gyakorlat végén szemünket kinyit-

veszterig, hogy a fél üveg pezsgő után lelkesedjél, nem kell, hogy nyerjél a lottón ahhoz, hogy lelkesedjél. Tekintettel arra, hogy a lelkesedés az egy természetes állapotod és ezt az állapotot újjá tudod teremteni magadban, amikor tudod, hogy ki vagy és felellősséget vállalsz azért, hogy te vagy a saját élményednek a forrása, akkor ha minden áron szükséged van egy okra, hogy lelkesedj, akkor azért lelkesedsz, mert lelkesedsz. Tudom, hogy ilyet mondani furcsa dolog egy ilyen ország ban, amelyik a világstatisztika szerint az öngyilkosságban vezető helyen áll. A lelkesedésed szó szerint megmentheti az életedet. És amikor a tréning végére lesz egy élményed a saját nagyszerűségedről, akkor majd nem is lesz olyan nehéz lelkesedned, sőt, az lesz majd a természetes. — Mielőtt elkezdenénk a következő gyakorlatot, szeretnék nyitni egy teret arra, hogy mindenki megossza az álláspontját azt illetően, hogy ki, mikor, hol és miért fog vissza a lelkesedésben. Igen, Gizi! — szólít fel András egy a második sorban jelentkező negyven


HARMADIK NAP

húsz évvel ezelőtt ! Szinte látom mag am előtt, milyen botrányt okoznék azzal, ha húsz évi idegnyugtató szedés és depresszió után hirtelen elkezdeném élvezni az életemet. Valószínű, hogy a barátaim hülyének néznének — egyébként a legtöbbjük szintén depressziós — és a férjem úgy megijedne, hogy valószínűleg válással fenyegetne. Nevetés. — KINEK NEM LENNE IGAZA, HA AZ ÉL ET ED EL KE ZD EN E MŰ KÖ DN I, GIZI? KINEK NEM LENNE IGAZA? — Hát igen — mondja Gizi valahol a szomorúság és a vidámság határán. — Köszönöm. Szórványos taps. — Józsi, fogd meg a mikrofont! — Én diplomás építészmérnök vagyok felelős beosztásban, és mint ilyentől, elvárja a környezete, hogy racionálisan és logikusan viselkedjek. Noha nyilvánvalóan szer etek lelkesedni, úgy érzem, hogy a kollégáim előtt elveszteném a tekintélyemet, ha csak úgy ukkmukkfukk elkezdenék lelkesedni mond-

a depresszió. Ha már valamit terjesztesz magad körül, az inkább a lelkesedés legyen. Mint később látni fogod, semmi nem növeli annyira a hatékonyságot, mint a lelkesedés. Iván! — Hogy a francba lelkesedjek, miközben fél órát várok a buszmegállóban? — És ha bosszankodsz, akkor hamarabb jön ? Nevetés, taps. — Igen, Gyöngyi! — Én tanítónő vagyok egy általános iskolában és tapasztalatból tudom, hogy a diákjaim azt a tantárgyat tanulják a legszívesebben, amelyikért lelkesednek. Persze az, hogy egy tantárgyért mennyire lelkesedik az osztály, az azon múlik, hogy a tanár mennyire lelkesedik azért, amit tanít. Legtöbbször a tanári kar olyan levert, mint egy gyászmenet. Persze a jelenlegi pedagógus fizetések mellett ezen nem is lehet csodálkozni... — ÉS MIBŐL GOND OLOD , HOGY A LEVERTSÉG FIZETÉSEMELÉS T TE-


HARMADIK NAP

célményeket teremtenek a diákokban, akik aztán kikerülnek az életbe és egy olyan társadalmat teremtenek, ahol nem jut elég pénz a pedagógusoknak. Látod a láncreakciót? Az, hogy nem lelkesedsz, az valójában a forrása annak a körülménynek, amit kifogásnak használsz arra, hogy miért nem lelkesedsz. Egy bizonyos viselkedés mindig újjáteremti azt a körülményt, ami az okozója annak a viselkedésnek...

— A TŰZNÉL NEM MELEGEDNI KELL, HANEM MEG KELL GYÚJTANI! Most legalább tudod, hogy miért nem működik az életed. Az a lényeg, hogy elég jól nézel�e ki és hogy mások mit gondolnak rólad. Arra vársz, hogy valaki más elkezdje helyetted. SENKI NEM ÉLHETI HELYETTED AZ ÉL ET ED ET ÉS TE SEM ÉL HE TE D VALAKI MÁSNAK AZ ÉL ET ÉT . MI RE VÁ RSZ? L E L KE S E D J ! K E Z D D E L MOST! Tíz perc elteltével a teremben olyan a hangulatunk, mintha épp most jelentették volna be, hogy Magyarország az olimpián aranyérmet nyert volna az összes kategóriá ban . Mielőtt hazamegyünk, András emlékeztet minket, hogy holnap lesz a nagy nap, amikor végre megkapjuk a tréni nget. A lelkesedésnek ezen a fokán úgy tűnik, hogy ez már senkit nem érdekel — egészen holnapig.

És körülbelül másfél óra múlva, miután több résztvevő megosztotta a lelkesedéssel kapcsolatos álláspontját, András így szól: — A következő gyakorlatnak a funkciója egyszerűen csak az, hogy megéld azt a képességedet, hogy tudsz lelkesedést teremteni önmagádban és magad körül minden látszólagos ok nélkül. Ez a legegyszerűbb és valószínű éppen ezért ez lesz számodra az eddigi legnehezebb gyakorlat. Most kapsz két percet arra, hogy tízszer olyan lelkes legyél, mint eddig bármikor az életedben. Rajta! Eltelik öt másodperc, majd tíz másodperc


4. NEGYEDIK NAP

Ha az életed elkezdene működni, kinek nem lenne igaza? „— Kop�kop — szólt a hang belülről. — Ki az? — kérdezted. — Isten — jött a válasz. — Bizonyítsd be! — mondtad te. ... és a hang nem szólt többet.".


NEGYEDIK NAP

— Számomra — mondja Judit kissé remegő hangon — ez most nagyon nehéz... Egy kicsit ideges vagyok, nem gondoltam volna, hogy Péter jóslata be fog válni. Szóval nem gondoltam volna, hogy ma itt fogok állni és hogy megosztom veletek azt, amit a fülembe súgott múlt vasárnap, amikor elájultam az emelvényen. Mielőtt Judit folytatná, körülnéz és mosolyog a többi résztvevőre. — Tulajdonképpen egész héten haragudtam rá, azért is, amit a fülembe súgott és azért is, mert megjósolta, hogy ma erről beszélni fogok. Azt hiszem, az egyetlen ok, hogy visszajöttem ezen a hétvégén az az, hogy bebizonyítsam, hogy mégsem lesz igaza.


NEGYEDIK NAP

fülembe súgott, de... működött. Végül is magamhoz tértem és felkeltem. Ez egész héten bosszantott . Azt hittem, hogy én akko r való ban elájultam és dacára enne k hallottam, amit mondott és felálltam... Tegnap végül összeállt az egész. Az, hogy mi teremtjük és felelősek vagyunk a saját élményünkért, hirtelen beugrott, hogy a tréner mit értett ezalatt. Amikor Péter azt mondta múlt héten, hogy mindent elkövetek azért, csak hogy ne kelljen az embereknek jelen lenni..., megéltem, hogy ez mennyire így van. Természetesen nem ájulok el rendszeresen emberek társaságában, de általában mindig sikerül magam lefoglalni valamivel. Vagy olvasok, vagy telefonálok, vagy rádiót hallgat ok. Most már látom, hogyan teremtettem a saját ájulá� somat. Judit elhallgat és visszanyújtja a mikrofont az asszisztensnek. — Mit súgott a füledbe? — kiabál be egy résztvevő. — Folytasd! Ne hagyd abba! — mondja egy másik hang.

— Nyugodtan elmondhatod — szól közbe András. — Amiket a trénerek a résztvevők fülébe suttognak azt Christian mindet előre, gondosan összeállította. — Remélem, azért ezt az egyet mégsem — mondja Judit őszinte meghökkenéssel. — Miután ott feküdtem az emelvényen, egy ismerős résztvevő szerint körülbelül már vagy húsz perce, egyszer csak hallom, hogy Péter azt suttogja a fülembe,... szóval... „Még egyszer utoljára meg foglak kérni, hogy álljál fel és ha akkor sem fogsz felállni, akkor egy asszisztens rád fog feküdni és úgy csinál, mintha megkefélne." Harminc perc múlva — összegzi Judit: — megint csak hallom Péter hangját: „Itt az idő, Judit, állj fel most!" És akkor hirtelen magamhoz tértem. Hosszú nevetés és taps. — A mai napon az elméről lesz szó és annak funkciójáról — mondja a tréner, miközben fel és alá sétál lassan és könnyedén a résztvevők előtt. — Ma van a tréningednek az utolsó napja és egy bizonyos értelemben


NEGYEDIK NAP

ellen� áll, ellenáll, ellenáll, ellenáll, míg végül majd elszáll. Vagy nem száll el. Figyeld azt, amit mondok, éld meg azt, ami van és a tréninget mindenképpen meg fogod kapni. A tréninget ugyanúgy nem tudod nem megkapni, mint ahogy nem tudsz nem levegőt venni. — Mi az elme? Mi a funkciója? — teszi fel a kérdést a tréner és a teremben mindenkinek van egy esélye arra, hogy erre a kérdésre válaszoljon. — Gondolataim összessége. — mondja valaki. — Idegrendszerem felsőfokú működése — szól egy másik résztvevő. — Egy kompjuter — folytatja egy harmadik. — Egy gépezet a céljaim eléréséhez. — Egy eszköztár. — Emlékeim összessége. — Testem, lelkem irányítója. — A gondolat és a szeretet központja. — Agyműködés. — Test és szellem egyesítője. — Akaratom végrehajtója.

Miután az utolsó résztvevő is válaszolt, András így szól: — A válaszok, amiket most hallottunk, mind jók és egy bizonyos szempontból mindegyik érvényes és hasznos és valahol tükrözi a személyes tapasztalatodat, azonban most arra kérlek, hogy az elméhez fűződő álláspontodat most függesszed fel egy időre. Azt már tudjuk, hogy a te véleményed és álláspontod az elmét illetően a helyes álláspont és ugyanakkor azt is tudjuk, hogy valamilyen oknál fogva ehhez az állásponthoz való ragaszkodásod nem működik. Mi az elme? Ez az első kérdés. — Az elme az egy összérzékszervi teljes rögzítése az egymást követő jelenbeli élményeknek. Az elme az egy összérzékszervi tel jes rögzítése... az egymást követő... jelenbeli élményeknek. Na nézzük csak, hogy ez mit jele nt. Először is az élményt hár om részr e lehet lebontani. Vizuálisra, audiálisra és ki� nesztetikusra. Magyarul: amit látsz, amit hal-


NEGYEDIK NAP

menyeknek. Következő kérdés, amire választ keresünk: Mi a funkciója ennek az összérzékszervi rögzítésnek? Mi a funkciója az elmének? Mi célt szolgál? Igen, Teri! — Szerintem az a célja, hogy információkat gyűjtsön, aminek alapján aztán döntéseket tudunk hozni. — Igen Teri, de ez a közvetett célja. Mi az elme közvetlen funkciója? Igen, Dénes! — Hát úgy gondolom, hogy elsősorban a létfenntartás... — Igen — válaszol András hangosan. — Más szóval a TÚLÉLÉS! És nemcsak hogy elsősorban, hanem ez az egyetlen funkciója az elmének. Tehát az elme funkciója az a túlélés. Az egyén túlélése és mindennek a túlélése, amivel az egyén azonosítja magát. — Mit értesz ez alatt? — kérdezi Irén. — Ez alatt azt értem, hogyha például te a férjeddel azonosítod magad, akkor az elméd téged be fog küldeni az égő házba a te életedet kockáztatva, csak hogy a férjedet kimentsd belőle. Ez magyarázza meg azt, hogy az emberek miért mennek háborúba és mi-

AMIV EL AZ EG YÉ N AZO NOS ÍTJA MAGÁT. Ez az a mechanizmus, vagy ha úgy tetszik folyamat, ami a hősiesség mögött áll. Tudni illik, nem arról van szó, hogy az egyik srác az bátor, a másik pedig gyáva, arról van szó, hogy az egyik esetben az egyén egy eszmével azonosítja magát, a másik pedig a fizikai testével. Na most, láttuk, hogy mi történhet akkor, mikor az elméd azonosítja magát egy eszmével vagy egy másik személlyel. A kö vetkező kérdés az, hogy mi tör ténik akkor, amikor az egyén azonosítja magát az elmével. — Az elme funkciója lesz az elme túlélése — kiabálja be valaki. — Igen! Igen! — kiabál vissza a tréner. — Ha az elme célja annak a túlélése, amivel az egyén azonosítja magát és ha az egyén azt hiszi, hogy ő nem más, mint a saját elméje, akkor az elme célja saját túlélése lesz. És mivelhogy most az elme célja a saját túlélése, így a cél nem más, mint az összérzékszervi rögzítéseknek a túlélése, mint az elme álláspontjának a túlélése, mint az elme által kiala-


NEGYEDIK NAP

hogy mi az elme. ÖKÖRSZAR! Ami az elmédet érdekli, az a túlélés. És tudod, mit jelent az, hogy valamit megérteni? Az elméd úgy érzi, hogy valamit megértett akkor, amikor a túlélését már nem érzi veszélyeztetve. Tehát minden olyan adat és információ, ami ebben a tréningben eddig elhangzott és amit nem akartál megérteni, vagy aminek ellenálltál, az nem volt egyéb, mint az elmédnek a reakciója valamire, ami a saját túlélését fenyegette. Mivel az elme funkciója a túlélés, mit gondolsz, mit fog veled az elméd kerestetni a saját túllése érdekében? Mi az, amire az elmédnek szüksége van a túléléshez? Igen, Vilmos! — Hozzánk hasonló gondolkodású embereknek a társaságát keresi. — Ez jó. Valaki más? Igen, Rózsi! — Az elménk olyan könyveket olvastat velünk, amik igazolják a saját elképzeléseinket. — Ez is jó. És mit keres ezen kívül az elme? Mire van szüksége? Igen, Diana! — Arra, hogy az elme önmagát igazolva

— Nekem úgy tűnik, hogy az elme mindig megegyezést próbál keresni másokkal. — Igen. MEGE GYE ZÉ ST! — visszhangozza a tréner hangosan. — Az elme a túlélése érdekében mindig megegyezésre törekszik. Lefogadom,hogy a terem kétharmad része csak azután iratkozott be a tréningbe, miután meggyőzted magad arról, hogy a Darn el Tréni ng valószínűleg igazolni fogja az eddigi álláspontjaidat. Ideges nevetés. — Ért egy meglepetés! Hangosabb nevetés és taps. — Az itt elhangzottak nem mindig igazolták az eddigi álláspontjaidat és az elméd azért gyötört téged annyira egész idő alatt. AZ EL MÉ NE K ME GEG YEZ ÉS RE VAN SZÜKSÉGE A TÚLÉLÉSHEZ. Az elme azt akarja, hogy igaza legyen. Tehát összegezve: az elme egy összérzékszervi rögzítése az egymást követő jelenbeli élményeknek, a funkciója a túlélés. Az egyén túlélése és minden egyébnek, amivel az egyén azonosítja magát. Amikor az egyén azonosítja magát a


NEGYEDIK NAP

elme azt akarja, hogy igaza legyen és hogy domináljon és elkerülje azt, hogy dominálva legyen. Na most, az elmének van egy különleges logikája. Az elme ennek a logikának az alapján teljesen mechanikusan működik. Mondjuk egy nyúl fekszik a fűben és füvet rágcsál. Hirtelen egy ágreccsenést hall és egy éles fájdalmat érez a vállában és egy durranást hall. A nyúl rohanni kezd. Legközelebb a nyúl hall egy ágreccsenést, miközben füvet rág, mit gondolsz, mi fog történni? Elkezd rohanni, mint az őrült. Ez a túlélésnek a mechanizmusa. Az elme logikája szerint minden azonos minden mással és kivéve, amikor nem. A múlt héten Ica felszólalt és megosztotta azt a meglátását, hogy valahányszor Péter hangosan kiabált, ez mindig egy élményt idézett fel benne, ami az apjára emlékeztett, amikor ő gyerekkorában vele kiabált. Tehát Ica valahányszor egy hangos szót hall, ez az elmének a túlélését fenyegeti és számára már nem is az a személy van jelen, aki épp en kiabál vele, hanem azt az Ica elméje behe-

gálsz. Vagy az anyádra. És mindez teljesen automatikusan történik. Igen, Sándor! — Azt akarod ezzel mondani, hogy amikor a feleségemmel vitatkozók és indulatot érzek, akkor ez tulajdonképpen nem más, mint az anyám iránt érzett esetleges régi, fel nem dolgozott indulatnak a felelevenítése? — Természetesen — válaszol András. — Miért jönnél indulatba csak azért, mert egy nővel vitatkozol? Megfigyelted, hogy egy tel jesen idegen nővel könn yedé n tudsz társalogni a női egyenjogúság kérdéséről? Ugyanezt a témát felhozza a feleséged és figyeld meg, hogy mi történik! Nevetés. — A legtöbb férfi a saját anyját veszi el feleségül. Abban pedig biztos lehetsz, hogy az anyád valamilyen szinten szerepet játszott a túlélésedben. Igen, Miklós! — Egy könyvben, amit olvastam a Darnel Tréningről — mondja Miklós a mikrofonba —, úgy tűnik, hogy a tréner a negyedik napon egy intellektuális elemzést csinál az elme funkcióját illetően, amiben...


NEGYEDIK NAP

— Igen. Egy érdekes könyv volt, dacára annak, hogy amit az elméről ír, azzal nem értettem teljesen egyet. Tulajdonképpen a könyv olvasása után döntöttem el,hogy be fogok iratkozni a tréningbe. Na most, amit ehhez szeretnék hozzáfűzni... — Miklós! — szakítja félbe a tréner barátságosan. — Te olvastál egy könyvet a Darnel Tréningről. Akárcsak a teremben még rajtad kívül sokan mások. Jelen tréning résztvevőinek a háromnegyed része vagy látott egy tévé műsort, vagy hallgatott egy rádió műsort, vagy olvasott cikkeket a Dar nel Tréningrő Tréni ngről.l. Nagyszerű! De ez a tréning ez egy élmény, nem pedig egy könyv. Ha Christian úgy gondolná, hogy ugyanazt az eredményt el tudja érni egy könyvvel, akkor írt volna egyet. És ahelyett, hogy napi 18 órákat dolgozna, otthon lazítana a szerzői jogdíjból. Te olvastál egy könyvet és megkaptad a válaszokat. Nagyszerű! A Darnel Tréning nem ad válaszokat. Olvastál egy könyvet és tudod, hogy mi a Darnel Tréningnek az intellektuális álláspontja. A Darnel Tréningnek nincsen in-

Mindez nem számít. Odaadhatnánk neked a tréningnek a teljes forgatókönyvét, amiben szóról szóra le van írva az egész tréning, hogy tanulmányozzad, mielőtt elkezded a tréninget, és tudod, hogy mi történne? Minden ugyanúgy történne, ahogy történt. Ez a tréning ez nem egy válasz, vagy egy elmélet, EZ EGY ÉLMÉNY! EGY ÉLMÉNY ITT ÉS MOST, EBBEN A TER EMB EN! Christian Christian egyszer azt mondta, hogy a tréner nyugodtan olvashatna egy telefonkönyvből négy napon keresztül és a résztvevők akkor is megkapnák a tréninget. Ez egy ÉLMÉNY. Az, hogy te itt vagy, ebben a teremben, ezekkel az emberekkel együtt és megéled azt, ami van! Ez a tréning. Amikor elkezdesz nekem arról beszélni, hogy mit olvastál egy könyvben, akkor megpróbálsz nem jelen lenni ebben a teremben, a saját élményednek itt és most és egy olyan tréningben próbálsz résztvenni, amit egy könyvben olvastál. De akkor minek fizetnél ezreseket azért, hogy egy olyan tréninget elvégezzél, amiről úgy gondolod, hogy


NEGYEDIK NAP

a SAJÁT élményedet. Nem pedig valami íróét. Világos? — Igen, persze. Értem, hogy mit mondasz — mondja Miki elgondolkodva. Hosszú taps. — Igen, Balázs! — Nekem úgy tűnik, hogy a elmének ez a fajta elemzése túl mechanikus. Ezek szerint nincs semmilyen kontroliunk a gondolataink felett? Mi történt a szabad akarattal? A sza bad döntéseink dönt éseinkkel? kel? — Jól van, Balázs. Jó a kérdés. És hogy válaszoljak rá, azt akarom, akar om, hogy végezz el egy kis gyakorlatot velem. Rendben? — Persze — mondja Balázs. — Jól van. Amire most meg foglak kérni, az a következő. Tartsd a karodat az arcod elé vízszintesen, így. így. Na most mindjárt háromig háro mig fogok számolni és háromra azt akarom, hogy figyeld meg az élményedet arról a döntésedről, hogy felfelé fogod mozdítani a kezedet avagy lefelé. Van valami kérdésed? Jó, akkor kezdjük! Egy...kettő...három... Balázs két másodpercnyi habozás után

hogyan működik az elméd, azt szeretném, hogyha most ezt megismételnéd. Figyeld az élményedet és döntsd el, hogy fel fogod�e emelni a karodat, vagy le fogod�e ereszteni, mikor elhangzik a három. Egy...kettő...három. Balázs mozdulatlanul áll néhány másodpercig, majd leereszti a kezét. — Rendben van. Mit figyeltél meg? — kérdezi András. — Amikor először háromig számoltál, semmi nem történt. Úgy értem, nem volt semmi gondolatom. Aztán úgy döntöttem, hogy valamit mégiscsak kell csinálnom és leeresztettem a karomat. — Na most azt szeretném, Balázs,hogy egy kicsikét pontosítanánk, hogy pontosan mi volt az élményed. Először azt mondtad, hogy nem gondoltál semmire. így van? — így van. — És utána? — Utána azt gondoltam,hogy valamit kell csinálnom. — Várjál! Mi volt a pontos gondolat?


NEGYEDIK NAP

— Igen. — Jól van. És aztán? — Aztán jött egy másik gondolat és azt gondoltam, hogy le fogom ereszteni a kezemet. — Es mi történt másodszorra? — Másodszorra igazán furcsa volt. Úgy döntöttem mielőtt azt mondtad, hogy három, hogy fel fogom emelni a karomat, azért, mert az első alkalommal leeresztettem. Amikor azt mondtad, hogy egy, kettő, három, akkor körülbelül egy percig semmi nem történt. Utána azt mondtam magamban: nincs ked vem felemelni. Még két másodperc máso dpercig ig ismét nem történt semmi, aztán úgy gondoltam, hogy mégiscsak felemelem. Aztán még két másodperc eltelt és a karomat leeresztettem. Nevetés. — Szóval Balázs, a kérdésed az volt, hogy van�e szabad akarat aka rat unk és kontrolláljuk�e kontrolláljuk �e a gondolatainkat. Kaptál egy választ? Balázs egyenesen András szemébe néz, miközben lassan csóválja a fejét. — Akkor úgy tűnt, hogy nem volt igazán

A mai napnak napn ak a végén, amiko r majd a sza bad döntésről dönt ésről fogunk beszélni, akko r teljesen világossá válik előtted, hogy mi az, amit szabadon választhatsz. — Rendben van. Köszönöm. Taps. — Igen, Ödön! — Nézd, mindezt roppant érdekesnek találom, csak éppen az zavar, hogy amik most itt elhangzottak, azoknak egy része a Diane� tika című könyvből lett lenyúlva. — Értem, Ödön. És itt van legalább hat ember, aki bizonyára úgy véli, hogy egy�két jó dolgot összeszedtünk összeszed tünk a zen buddhizmu budd hizmu s ból és tiz enhármán enhá rmán azt hiszik, hogy egy kicsikét kölcsön vettünk az Agykontrollból is és négyen azt gondolják, hogy itt�ott lenyúltunk valami Freud�t ói, és legalább hár man Dale Carnegie Carneg ie módszert is vélnek felfedezni. És vanna k akik a dianetikával dianet ikával hozzák összefügösszefüggésbe. A mire csak gondolni tudsz, abból Christian mind lopott valamit. Nevetés. — Alexander Graham Bell mindent ös-


Taps. — Az imént láttátok, hogy amikor Balázs el akarta dönteni, hogy felemelje vagy pedig leeressze�e a karját, akkor a karja szinte magától vagy felment vagy lement és a gondolatai teljesen automatikusan...mintegy, csak úgy beugrottak... Teljesen mechanikusan... Teljesen automatikusan... Semmi kontroll. Inger, reakció. Inger, reakció. Inger, reakció, Inger, reakció... András egy hosszú szünetet tart va teljesen semleges tekintetével jobbról balra fésüli a termet. Mély csend uralkodik a résztvevőkön, a legtöbben elkeseredettnek tűnnek. — Egy gép vagy — mondja közömbösen. — Soha nem voltál semmi egyéb, mint egy gép� Megint csak tart egy kis szünetet. Arcán teljes közöny. — Az életed teljesen mechanikus... Inger, reakció... Inger... reakció, hatás... ellenhatás. Hatás, ellenhatás. Az életed teljesen értel-

NEGYEDIK NAP

Valaki halkan elkezd sírni. A résztvevők többsége mereven ül. Arcukon ellenállás és letörtség látszik. — Egy gép vagy... Soha nem is voltál egyéb... Nincsen kotroll... Soha nem is volt semmilyen kontrollod... Az életed tragédiái nem egyebek, mint reakciók az ingerekre... Ellenhatás egy hatásra... A csészéjéből kortyol egyet, majd így folytatja: — Az egész életed története nem egyéb, mint hatás, ellenhatás, hatás, ellenhat ás... Inger, reakció, Inger, reakció... Egész életed be n pr ób ál tál el le ná ll ni an na k a felis� merésnek,hogy egy gép vagy, aminek a funkciója túlélés és a gondolataidnak, az érzéseidnek és a cselekedeteidnek a túlnyomó része nem egyéb, mint egy reakció egy bizonyos ingerre... Ellenhat ás egy bizonyos hatásra... Egy gép voltál a tréning előtt... és egy gép vagy a tréning után... Semmi változás... Sok ezer forint és semmi változás�


NEGYEDIK NAP

vedd észre, hogy az elméd mennyir e tiltakozik! Az elméd ilyen gondolatokat táplál a fe jed ben: „Ez ne ke m tú l abs zt rakt ! Túl elvont!" Vagy: „Egy szót nem hiszek az egészből." ...Te tudod, hogy szabad vagy, mert egy gondolat beugrott a fejedbe, teljesen mechanikusan és teljesen automatikusan, ami azt mondja neked, hogy te szabad vagy. Majd egy másik hang a fejedben ugyanolyan mechanizmusban folytatja: „Naná, hogy szabad vagyok! Hát én csak tudom!"

A terem egyik felében egy nevet őhullám söpör végig. — Minden gondolat, ami ebben a pillanatban bekattan a fejedebe, az csak úgy tel jesen mag ától bek at ta n... Ezt nem kont rollálod... Csak úgy bekattan. Egy bizonyos hatásra ellenhatás... Hatás, ellenhatás... Hatás, ellenhatás, inger... reakció, inger, reakció. Ennyi az egész. Valaki megint nevet. — Nincs mit kapni... Ezt jól megkaptad... Többen hangosan nevetni kezdenek.

Valaki más elkezd nevetni , de András, mintha észre sem venné, folytatja: — És most azt mondod magadban, hogy ez biztosan megint csak egy trükkje a trénernek... És néhány perc' múlva majd kiderül, hogy mégsem vagyunk gépek. És elvégeztet velünk néhány gyakorlat és aztá n majd minden rendben lesz. Hárman egyre hangosabban nevetnek. — Ez nem trükk... — mondja András, ahogy ismét meghúzza a csészéjét. Ennyi az egész.

— Nincs mit kapni... Az egész életeden keresztül próbáltad nem észrevenni,hogy milyen gépiesen élted az életedet. Úgy csináltál, mint akinek van valamilyen kotrollja... Pedig csak inger, reakció. Inger, reakció. Mint például most is... Ebben a pillanatban, amit mondok, az kivált egy ingert nálad, amire te most reagálsz... Csak figyeld a saját gondolataidat ebben a pillanatban! Figyeld az elmédet... Nevetés.


NEGYEDIK NAP

sége kicsikét felenged, mintha amit most készülne mondani, az valamivel fontosabb lenne az eddigieknél. — Megvilágosodás azt jelenti..., hogy tudod azt, hogy egy gép vagy... Egy lassan elkezdődő nevetési hullám csap át a termen, majd ismét elhalkul.

amit mond. A többiek komoran és megrökönyödötten ülnek.

— A megvilágosodás azt jelenti,hogy elfogadod a saját gépiességedet... Hosszan és unottan tekint a résztvevőkre. — Ez van... A résztvevők egy r észé nek hango s nevet ése dominálja a termet. Egy valaki tapsol is. A legtöbben megrökönyödötten ülnek. — Ez olyan, mint egy kozmikus tréfa — szól be az egyik résztvevő hangosan. — Igen — mondja a tréner, miközben megvonja a vállát. — Körülbelül ennyi... Nevetés. — Többezer forintot fizettél azért, hogy megtudjad, hogy egy gép vagy. Nevetés. —... Es hogy mindig is egy gép voltál.

— Megvilágosodás egyszerűen annyit jelent, hogy elfogadod azt, hogy egy gép vagy... Nagy dolog. Nevetés. — Ezt megkaptad, és ez tulajdonképpen semmi, így van? Nevetés. — Péter múlt héten megmondta,hogy semmit nem fogsz kapni a tréningtől. Nevetés. —... Most megkaptad. An dr ás te tt et et t büs zkeségge l kih úzz a magát, amit a résztvevők robbanásszerű ne veté se követ. — Nincs mit kapni... Megvilágosodás annyit jelent, mint igent mondan i annak, ami van... Megvilágoso dás annyit jel ent , hogy megélni azt, ami van... Ugyanis ha megéled, ha nem, akkor is az van, ami van... � Nevetés.


NEGYEDIK NAP

hajlandók megélni azt, ami van... De természetesen akkor is azt élik meg, ami van... Megvilágosodás (ezúttal a megvilágosodás szó hallatára többen nevetni kezdenek)... az egy nagy semmi... Megvilágosodás azt jelenti, hogy megéled azt, ami van... Ott, ahol van... Es ak kor, amikor van... Nevetés. — És nem éled meg azt, ami nincs... Ott, ahol nincs és akkor, amikor nincs... Hát te meg ott mit akarsz? — kérdezi András az egyik jelentkező résztvevőtől. András most egy teljesen új stílusban beszél, hanghordozásában van valami kabarészerű, ami a résztvevőkből nevetést vált ki. — Én csak azt akarom mondani — mond ja Laci, miut án felállt —, hogy amit err e a tréningre kö ltöttem, eddig az volt életem leghasznosabb kiadása� Nevetés, taps, egy�két arcon keserűség. — Nagy dolog — monda András vállat vonva. Egy gép gratu lál saját magának azért, mert gép. Nevetés.

csolatosan — kezdi, de abban a pillantban a résztvevők hangos nevetése szakítja félbe. — Késő, Ágnes, ezen már túl vagyunk� Nevetés. — Igen, Géza! — Most, hogy megvilágosodottak vagyunk, még mindig seggfejek vagyunk? Nevetés. — Egy seggfej — kezdi András komikusan eltúlzott drámaisággal — az egy gép, aki azt hiszi magáról, hogy nem egy gép. — Majd összehúzott szemöldökkel tett etett tanítóbá� csias szigorral azt mondja: — Egy megvilágosodott személy (Nevetés.) az egy seggfej, aki tudja magáról, hogy egy gép. Nevetés és taps. — Tamás! — Nos — mondja Tamás miután felállt —, én nem értem miért nevet mindenki. — Nem nevet mindenki — válaszol András meglepődve a kérdésen. — Te nem ne vetsz. Én nem nevetek. — Igen, de a legtöbben nevetnek.


NEGYEDIK NAP

nevetnek. Es azok, akik nem nevetnek, azok azért nem nevetnek,... mert nem nevetnek. Nevetés. — Ez a fajta egyoldalú életfilozófia veszélyes lehet — mondja Tamás. — Ez nem egy életfilozófia — válaszol Andr ás. — Ez egyszerűen tény. Továbbá ez nem annyira egyoldalú, mint amilyennek te hiszed. Ha hétfő reggel elkésel a munkahelyedről és a főnököd megkérdezi, hogy miért késtél és te erre azt válaszolod, hogy azért késtem, mert késtem, erre lehet, hogy azt válaszolja majd, hogy te meg ki vagy rúgva, mert ki vagy rúgva. Nevetés. — Igen István! — Nagyon érdekes — mondja István egy széles mosollyal. — Miért érzem magam ilyen jól? Még csak nem is értek egyet azzal, amit mondasz és ezzel együtt olyan könnyednek érzem magam. Miért? Szinte lehetetlen... Taps. — Eld meg azt, ami van, István! — mond-

egyidejűleg a féket tapossák, rázós útban lesz részük... Mikor nem próbálsz meg egyszerre fékezni is és gyorsítani is, az természetszerű megkönnyebbüléssel jár. Taps. — És te hova mész? — kérdez András egy magas férfit, aki az ötödik sorban feláll a székéről és a terem vége felé igyekszik. — Megkaptam a tréninget — mondja vigyorogva. — Óriási élmény és úgy gondoltam, hogy most hazamegyek. Nevetés és taps. — Ülj le! — mondja András tettetett szigorúsággal. — A megegyezésed az, hogy itt maradsz a tréning végéig. Csak azért, mert most már tudod, hogy gép vagy, nem jelenti azt, hogy vége a tr éningnek. — De most már megkaptam, tudom ! — Nagy dolog. Mindig is tudtad. Nincs mit kapni. Ülj vissza a helyedre! Széles vigyorral az arcán a magas férfi visszaül a székére. — Megvilágosodás az, amikor tudod,


NEGYEDIK NAP

kapsz. Christian azt mondja: „Ami van, az van. Ami nincs, az nincs." Ez elég valószínű, nem? Nevetés. — Buddha másképpen fogalmazott, de a lényeg ugyanaz. Ő azt mondta: „Az égvilágon semmit nem értem el a teljes és tökéletes megvilágosodással és pontosan ez okból kifolyólag hívják ezt úgy, hogy tökéletes megvilágosodás." Nevetés. — Igen, Anna! — Én csak azt szeretném mondani, hogy köszönöm. Ennek az utóbbi fél órának az élménye megszabadított attól a bűntudattól, amit öt éve érzek amiatt, hogy elváltam a férjemtől. Taps. — Ernő! — Énnekem most nagyon rossz kedvem van, teljesen letörtnek érzem magam. — Értem — mondja András. — Éld meg azt, ami van! — De ez szörnyű, hogy ennyien nevetnek

menyed az, hogy nem kaptál semmit és ez csüggesztő, így van? — A válasz igen. — Érte m. Éld meg azt, ami van... Igen, Piroska! Ahogy Ernő leül taps követi. — Hogy érezheti egy gép olyan jól magát, mint én most? Ezt nem értem... — Éld meg azt, ami van, Piroska! Na most jelen pillanatban három csoport egyikébe tartozol. Vagy megkaptad a tréninget és tudod, hogy megkaptad, vagy abszolút biztos vagy benne, hogy nem kaptad meg, vagy a harmadik csopo rtba vagy benne és nem vagy biztos benne, hogy megkaptad�e vagy sem. Ez a három kategória van. Na most engem nem érdekel az ökörszar. Ne próbálj meg bevágódni nálam! Ne hazudjál! Egész életedben hazudoztál! Ideje, hogy ab bahagyjad. Ne tegyél nekem szívességet! Engem nem érdekel, hogy melyik kategóriában vagy, csak légy őszinte! Vagy tudo d, hogy megkaptad, ez az első kategória, vagy tudod, hogy nem kaptad meg, ez a második kategó-


térninget és tudja, hogy megkapta, az álljon fel. Körülbelül a résztvevők fele, látszólag mindazok, akik nevettek, most felállnak. Legtöbbjük mosolyog. És ugyancsak néhányan letört arckifejezéssel állnak. — Na most mindenki, aki megkapta és tudja, hogy megkapta, de nem szereti azt, amit kapott, az is álljon fel! Még néhányan felállnak. — Na most azok, akik tudják, hogy megkapták, de azt is tudják, hogy semmi újat nem kaptak, most azok álljanak fel! Még egy páran csatlakoznak az állókhoz. — Es most azok, akik tudják, hogy megkapták a tréninget és túl makacs ahhoz, hogy beismerje, hogy megkapta, álljanak fel azok is! Többen mosolyogva vagy nevetve felállnak. — Na most, ha még mindig ülsz a széke-

NEGYEDIK NAP

Még hárman felállnak. — És végül mindenki, aki tudja, hogy megkapta, de azt szeretné, hogy bárcsak ne kapta volna meg, álljon fel! Nevetés. Még tízen csatlakoznak. Jelenleg a részt vevőknek a háro mnegyed része áll. — Jól van. Van aki még titokban tudja, hogy megkapta? További két résztvevő feláll. — Rendben van. Mindenki üljön le! És mikor az első csoport újra leül a helyére, András visszamegy a helyére és iszik egy kortyot a csészéjéből. — Na most, mindenki, aki biztosan tudja, hogy nem kapta meg, álljon fel! Hét résztvevő feláll. András odamegy mindegyikükhöz egyenként és külön�külön


NEGYEDIK NAP

hogy nem kapták meg. Mind a heten biztosan állítják, hogy ők nem kapták meg.

Nevetés és taps. Irénke kissé meghökkenve, de mosolyog va leül. — Jól van. Lajos! Mit kaptál? — Nem tudom. Hogy is mondjam... Az egész túl egyszerűnek tűnik, ugyanakkor túl ...elvont. — Értem. Tehát azt kaptad, hogy túl el vont, túl egyszerű. — Nem tudom biztosan... — Mit kaptál? — Azt kaptam, hogy... és hogy éljük meg azt, ami van. Nevetés és taps, ahogy Lajos hirtelen mosolyogva leül. — Mária! Te mit kaptál? — Nem tudom pontosan. — Mi az, amit kaptál? — Kuszaságot. Minden összekuszálódott benn em. Nem értem... — Nagyszerű! Kuszaságot kaptál. Még mit kaptál ezen kívül? — Csak ennyit. Teljes kuszaságot. Rendb an, Mária. Na most hadd

— Rendben van, titeket majd később kezelünk. Megkérlek arra, hogy üljetek le és közben nehogy elfelejtsd, hogy ki vagy! Nevetés. — Jól van. Utolsó kategória. Mindenki, aki nem biztos benne, hogy megkapta a tréninget, álljon fel! Vagy húsz�huszonöt részt vevő feláll. — Rendben. Na most! Miközben valamelyik résztvevővel beszélek és eddig nem voltál biztos benne, hogy megkaptad�e vagy sem, ha közben hirtelen beugrik, hogy megkaptad, akkor nyugodtan üljél le! Irénke, megkaptad? — kérdezi a tréner Irénkét, aki a terem bal szélén áll a negyedik sorban. — Nem vagyok benne biztos. — válaszol Irénke. — Nem vagyok benne biztos. — Jól van. Mit kaptál? — Nem tudom. — Valamit kellett, hogy kapjál!


NEGYEDIK NAP

— Es megéled azt, hogy nem kaptál meg világosodást? — így van, azt nem kapt am. — És megéled azt, hogy amikor kuszaságot kapsz, akkor azt kapod? Nevetés.

boldognak tűnik, engem pedig ez az egész valahogy elszomorít. — Aha! — mondja a tréner. — Megkaptad és ez most elszomorít. — Hát valahogy úgy. — Mit kaptál? — Azt kaptam..., hogy vesztegettük az időnket azzal, hogy arra vártunk, hogy valami kizökkentsen az életünk gépiességéből..., de rájöttem, hogy nincs kiút. — Ez az, megkaptad! Nevetés és taps. — Oszkár! Mit kaptál? — Én csak azért állok most, hogy elmond jam, hogy az a véleményem, hogy több ezer forintot fizettünk és eltöltöttünk négy napot az életünkből, hogy azt mondják nekünk, hogy gépek vagyunk és hogy nincs mit kapni és hogy az van, ami van és hogy azt éljük meg, ami van, ott, ahol van és nem másutt,... és akkor, amikor van... és nem sokkal azelőtt és hogy mindez igaz volt a tréning előtt is és hogy abszolút nincs mit kapni. Ez a legnagyobb átvágás, amiről valaha is hallottam!...

s

— Igen. — Es hogy amikor nem kapsz kuszaságot, akkor azt kapod, hogy nincs kuszaság? — Igen. — És hogy amikor azt kapod, amit kaptál, akkor azt éled meg, ami van? — Igen. — Megkaptad azt, amit megéltél? — Igen, hát azt megkaptam. — Óriási! Megkaptad! Taps és nevetés. Mostanra körülbelül már a fele leült a második csoportnak, akik nem voltak benne biztosak, hogy megkaptad�e vagy sem. — Endre! Mit kaptál? — Hát az a helyzet, hogy először úgy gondoltam, hogy megkaptam én is, de mindenki


NEGYEDIK NAP

Többek azok közül, akik biztosra vélték, hogy nem kapták meg a tréninget, ragaszkodnak az álláspontjukhoz és András vagy fél óriáig dolgozik velük, mielőtt ők is leülnek. Nyilvánvalóan a semminek az élményszintű megélése egy óriási felelősségtudatot ébreszt saját életünknek a minősége iránt. Végül is, ahogy András mondja, hol, ha nem itt?! Mikor, ha nem most?! Ki, ha nem te?! A legtöbbünknek ez szemmel láthatóan egy vidám ébresztő. Egy emlékeztető arra, hogy most kezdődik életünknek a hátralevő része. Azonba n vannak néhányan, akik ezt az élményt elkeseredéssel fogadják. A következő egy óra alatt a ter emben a lelkesedés és az energia varázsosan magas szintet ér el, mire András bejelenti az étkezési szünetet, ami után arról lesz szó, hogy mi valóban a különbség a megvilágosodott és a még mindig sötétben botorkáló személy között, valamint az életünk iránt érzett felelősségről és a szeretetről.

kező gyakorlatsorozat, ami körülbelül 45 percig tart, egy lehetőséget teremt számunkra, hogy megéljük saját életünk, valamint családunk és az embertársaink életének a minősége iránti felelősségünket. Majd még egy hosszú gyakorlat következik, melynek funkciója az, hogy megéljük azt a feltétel nélküli szeretetet, aminek a forrása önmagunk és a másik ember tökéletes elfogadása. Ezután András ad egy alkalmat arra, hogy elkötelezzük magunkat olyan konkrét célok megvalósítására, amelyeket már vagy régóta halogatunk, vagy soha nem mertük remélni, hogy egyszer valóra válhatnak.

Az étkezési szünetnek 19 óra 30 perc kor

— Az elmúlt két napban — mondja András ugyanolyan csillogó szemmel, mint a teremben ülő résztvevőké — én a tréner szerepét játszottam és te pedig a résztvevő szerepét. És most le fogok lépni erről az emelvényről, hogy folytassam azt a játékot, amit úgy hívnak, hogy András élete. Es most, miután befejezem a tréner szerepét — mondja András miközben lelép az emelvény-


NEGYEDIK NAP

Meg akarom köszönni neked azt a lehetőséget, hogy résztvehettem az é letedb en és köszönöm azt, hogy te résztvettél az e nyémben.

A KEDVES OLVASÓHOZ A Darnel Tréning, mint olyan, nem létezik. Az egy teljesen egyéni élmény. Hogy működjön, a feltétel az, hogy ott legyünk a teremben 250 másik résztvevővel együtt és résztvenni a megosztásban, a "szenvedésben" és a gyakorlatok végrehajtásában, ahelyett, hogy hogy olvasnánk róluk és hogy megéljük a saját élményünket, ahelyett, hogy valaki másnak az élménybeszámolóját olvasnánk. A Damel Tréning nyilvánvalóan nem létezhet egy könyvben. 1988 és 1990 között több mint 5000 tréning létezett, minden egyes tréninget végzett egy sa ját tréningje. Az ön (te) tréningje (�ed) csak akkor kezdődhet, amikor belép (�sz) a terembe, követi (�ed) az utasításokat és megéli (�ed) azt, ami van.

A DAR NE L TRÉ NI NG

5. A semmi, ami nem semmi „A legfőbb dolog, amire szükséged van az életben, az a képességed, hogy megteremtsd azt, amire szükséged van,, (idézet a Damel Tréning ismertetőjéből)


5

A tr éning negyedik napját követő ked den este hat órakor a tréninget végzettek újra összegyűlnek a „záróestre" a Budapesti Kongresszusi Központban. A hangulatot leginkább egy érettségi találkozóéhoz lehet hasonlítani. Mindenki mosolyog, ölelkezik, a hangulat emelkedett, a szemek ragyognak. Legtöbben egy különös közelséget éreznek egymás iránt. A most végzetteken kívül még ott vannak az általuk meghívott vendégek, legtöbben családtagok, kollégák, évfolyamtársak. Lehetünk vagy ezren a Kongresszusi Központ nagytermében. Andrást lelkes taps fogadja. Az est egy rövid, tréfás gyakorlattal kezdődik, melynek a funkciója az, hogy ösz� szeismerkedjenek azok, akik most találkoz-


5

az élményüket és a vendégeknek is van egy alkalmuk arra, hogy elmondják, melyen változásokat észleltek a vendégül látóikon. Andr ás egyszerűen felszólítja azt, aki jelentkezik. Az egyes megosztásokat követő elismerő tapsok hosszúak és hangosak. Néha óriási nevetés tör ki a vendégek számára tel jesen érthetetlen módon. And rea feláll, vidáman nyúl a mikrofonért. — Vasárnap éjszaka, ahogy mentem haza a tréning után, egy férfi odajött hozzám és valami trágárságot k ezdet t el mot yogni. Mire úgy rákiabáltam, hogy a férfi az ijedtségtől majdnem ott esett össze. Nevetés.

— Osztályvezető vagyok egy cégnél és mi velhogy nagyon elfoglalt embe r vagyok, ezt használtam kifogásként, hogy az íróasztalomon való rendcsinálást már évek óta halogassam. Mondanom sem kell, hogy öt perc alatt rendet teremtettem. Minek után a sok papírtól évek óta nem láttam az íróasztal lapját, teljesen meglepődtem, mikor megláttam a színét. Képzeljétek, teljesen elfelejtettem, milyen színű volt! Egy másik dolog, amit szintén évek óta halogattam, az a cigarettáról való leszokás. Eddig arra hivatkoztam, hogy túl nagy stresszhatás alatt vagyok és majd ha a problémák csökkennek, majd akkor le fogok szokni. Vasárnap óta egyszerűen nemcsak, hogy nem kívánom a cigarettát, hanem még a stresszt sem érzem. Taps.

— Ahogy beléptem a kapunkon, még egyszer visszapillantottam a férfire és az arckife jezéséből következtetve szinte hallott am a kis hangot a fejében, amint mondja: „Hova züllik már ez a város, ha egy férfi már egy magányos nőt se molesztálhat éjszaka az utcán anélkül, hogy ráhoznák a szívrohamot?" Nevetés és taps.

— Az én nevem Aranka — mutatkozik be egy harminc év körüli csinos nő. — Én még ugyan nem végeztem el a tréninget, de a fér jemmel, aki most végezte, valóságos csoda történt. Ő, aki eddig állandóan vitatkozott,...


5

— Azt hiszem, mostmár nekem is el kell végezni a tréni nget, hogy hadd legyen néha neki is igaza. Nevetés, taps. István, aki a tréning alatt többször előjött filozófiai ellenvetéseivel, most mosolyogva veszi át a mikrofont. — Hétfőn este megyek a nagykörúton, azaz, hogy húsz centire lebegtem a földtől — teljesen megvilágosodva, mint egy buddha — amikor hallom, hogy valaki azt kiabálja, hogy: „Hé, seggfej!" Mire odakaptam a fe jem, mert azt hitt em, hogy nek em szól. Nevetés, taps.

mó többségükben pozitívan nyilatkoznak a tréning által elért változásokról. Az est végefelé már azok a vendégek is lelkesen tapsolnak, akiknek szkeptikus hozzáállásuk nyil vánvaló volt még az elején. A Darne l Tréning ismertetőjén, melyet minden vendég megkap a bejáratnál, a következő olvasható: „Egy átalakulóban lévő társadalomban átalakult gondolkodású egyénekre van szükség!" Ezen az alapvető és vitathatatlan igazságon még a legcinikusabbak is elgondolkodnak. A zár óest egy alkalom arra , hogy a vendégek a tréninget illető kérdéseikre választ kapjanak — és amennyiben úgy döntenek — bei ratk ozzanak a köv etk ező tréning re. A vendégek nagy része él is ezzel a lehetőséggel.

A következő a megosztásban Júlia. Húsz év körüli, csinos, barna hajú lány. Mosolygós, kipirult arccal kezdi. — Nem értem, hogy tört ént és nem is akarom megmagyarázni, de hétfő reggel behívatott a főnököm — könyvelő vagyok egy kft�nél — és azt mondta, hogy az elmúlt héten olyan energiával és lelkesedéssel végeztem a munkámat, hogy fizetésemelést ad.

Mindazok, akik elvégezték a tréninget, résztvehetnek a szeminárium programban. Jelenleg Magyarországon a következő címekkel indulnak szemináriumok. Pénz, Szex és intimitás, Életöröm egészség, A család és


tréning adta átalakulásból kiindulva a részt vevők új lehe tőségek et teremt ene k a szeminárium témaköreiben. A szeminárium programban a tréninget végzettek 85 %�a vesz r észt. Vannak, akik az orság legtávolab bi pontjairól is eljönnek.

6. Szintén Zen�ész „TV riporter: Remélem, hogy felelősséget vállal mindazért, amit ön mond. Christian: Természetesen, És én biztos va gyok benne, hogy ön felelősséget vállal mindazért, amit hall. "


6

Hajnali háromkor cseng a telefon. „� Márk! Ez és ez történt ma az irodában. Ki ezért a felelős? — hallom Christian hang ját a vonal másik végéből. Néha ő még dolgozik, amikor én már rég alszom. — Hát tudod Christian, az úgy volt, hogy... meg aztán nem is igen emlékszem már rá... — Értem. Akkor most emlékezzél! — De hát azóta annyi minden történt... És a kifogások sorozatát egy nagy csend követte. A percekig tartó csend teret adott arra, hogy megéljem a saját felelősségemet. Mikor végre leszálltam az álláspontomról és felvállaltam a felelősséget, csak ennyit hallottam a telefonban:


6

szélgetés elején azt mondtam volna: „— nem, ezt nem én csináltam.", ugyanúgy végződött volna a beszélgetés. Christian tudja, hogy ha valamit rosszul csinálsz, vagy elkö vetsz egy hibát és azt nem ismered be, illetve nem vállalsz érte felelősséget, akkor sorozatosan egyre nagyobb hibákat fogsz elkövetni. Ez az egyik értelmezése a keleti filozófiákból ismeretes „karmának". Christian elkötelezettsége egy olyan társadalmi légkör teremtése, amiben az élet mindenkinek működik. A tréning „lényege,, egy bizonyos értelem ben egy olyan tér nek a ter emtése, ahol a résztvevők megélhetik a felelősséget saját életük minősége iránt. Könnyű és felszínes az a feltételezés, hogy Darnel Christian azért hozta létre a tréninget, hogy pénzt csináljon, tekintettel arra a tényre, hogy a pénzcsinálás számára soha nem volt egy probléma. 1970� től a 80�as évek elejéig sikeres rock zenész volt Angliában, ami hozzájárult ahhoz a meglátásához, a pénz és a hírnév nem garantálja az élet minőségét. Az az elkötelezettsége, hogy Magyarországon egymillió ember

betartja a megegyezését másokkal éppúgy, mint önmagával. Erre egyik példa, hogy az operaénekesnő Emmyliát, akibe tizenkété� ves korában szerelmes lett, mint az iskola legszebb lányaiba, — minek után húsz évig nem látták egymást — elvett feleségül. Felismerte azt a tényt, hogy egy átalakuló ban lévő társada lomban átalakult gondolkodású egyénekre van szükség, a Darnel Alapítvány lehetővé teszi a tréni ng elvégzését mindazok számára, akik jelenleg nem rendelkeznek annak anyagi feltételeivel. Azon kívül, hogy az anyagilag hát rányo s helyzetűek maximális kedvezménnyel végezhetik a tréninget, van külön speciális tréning rabok, illetve rendőrök részére. Mindamellett, hogy a tréningben csak egészséges em be rek ve he tne k részt, je ll eg ét te ki nt ve gyakran felmerül a kérdés Christian pszichológiai végzett� ségét illetően. „Tekintettel arra, hogy a pszichológia szó lélektant jelent, kérdéses számomra — mond ja Christian — egy olyan tudo mányá g gyakorlati hatékonysága, ami azzal foglalkozik,

A DARNEL TRÉNING.pdf

Recommend Documents