Stephanie James KÉTÉLŰ FEGYVER Price Of Surrender 1983
Adena felháborodottan visszaküldi Russell Sinclair értékes ajándékát, mert azt hiszi, a férfi meg akarja vásárolni a szerelmét. Russell azonban nem adja fel a látszólag hiábavaló küzdelmet, és tovább ostromolja a lányt figyelmességeivel, mígnem Adena elhatározza, hogy megleckézteti. Méregdrága karórát vesz neki, és szemtelenül elhíreszteli, hogy eljegyzési ajándéknak szánta. De téved, amikor azt várja, Russell majd visszautasítja az órát, és megcáfolja az eljegyzésükről szóló pletykát…
1. FEJEZET
Adena West gondolataiba merülve állt a gyéren megvilágított könyvtárszoba ablakánál, és kibámult San Francisco híres tengeröblére. A távolban úgy sorakoztak a város fényei, mint egy értékes nyakék kövei. A köd még nem burkolta be teljesen a várost. Adena a Sausalito egyik lejtőjén épült, pazar villából nézelődött. A városka, amely a Golden Gate híd északi végében, San Franciscóval szemben feküdt, a francia tengerpart üdülőfalvaira emlékeztette Adenát. Kedvelte a magaslatokon épült fehér házacskákat s a tengerparti sétány mentén sorakozó boltokat és kávéházakat. Sausalito tetszett neki, mint ahogy mindenki másnak is. De mosolyogva gondolt arra, hogy San Francisco ugyanilyen szép, s örült, hogy hamarosan visszatérhet a kivilágított hídon át, amint elintézte, amiért jött. Csakhogy meglehetősen kellemetlen ügyben érkezett, így nem is tudta igazán élvezni a látványt. Mielőbb túl akart esni rajta, hogy hazamehessen végre, és átgondolhassa ezt az eseménydús napot, amely gyökerestül megváltoztatta az életét. Russell Sinclairrel folytatandó beszélgetése lesz az utolsó napirendi pont. Ezután már csak a jövő fontos. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy meg sem hallotta az ajtónyitást, és csak akkor fordult sarkon, amikor a termet hirtelen elöntötte a fény. –°Miss West? – lépett a szobába egy sportosan öltözött, karcsú férfi, és tiszta, szürke szemével hűvösen végigmérte Adenát.
-2-
–°Igen, Adena West vagyok – erősítette meg a lány rekedtes hangján. –°Persze úgyis tudtam. Éppen most mondta a házvezetőnőm. Russell Sinclair vagyok. Beszélni óhajt velem? Adena bólintott, miközben a vele szemben álló férfit vizsgálgatta. Még sohasem látta Russell Sinclairt, mégis határozott képet alkotott róla magának, s ugyancsak meglepődött, mennyire más a férfi valójában. Sokkal fiatalabb, mint amilyennek képzelte, úgy harminchétharmincnyolc éves lehet. Sűrű, sötétbarna haját, amelyben már megcsillantak az első ősz szálak, hátrafelé fésülte. Arcát erőteljes vonások jellemezték. Érzéki, szinte puhának tűnő szája körül a ráncok fájdalmas emlékekről árulkodtak. Russell Sinclairnek klasszikus vonalú orra és nagy akaraterőről tanúskodó, határozott álla volt. Tulajdonképpen nem is lehetett vonzónak nevezni, inkább lenyűgözően férfiasnak. Adena ideges lett a házigazda fürkész pillantásától. Csak képzelődöm, csitítgatta magát. Idegei a megerőltető naptól nyilván pattanásig feszültek. Nem a férfi miatt nyugtalan. Mégsem tudott megszabadulni attól az érzéstől, hogy Sinclair különös hatást gyakorol rá. Adena hirtelen kételkedni kezdett abban, értelmes ötlet volt-e idejönnie. Figyelmeztetni akarta a férfit, de már nem mert volna megesküdni rá, hogy Sinclairnek szüksége van az ő segítségére. A lány mély lélegzetet vett, megpróbált megszabadulni a felkavaró érzéstől, amelyet a férfi keltett benne. Hiszen ezután úgysem találkozik vele többé! –°Nem ülne le? -3-
Russell Sinclair hosszú, ruganyos léptekkel átszelte a szobát, és az alacsony márványasztal mellett álló egyik fekete bőrfotelre mutatott. Miután Adena helyet foglalt, a férfi is leült vele szemben, és kényelmesen elhelyezkedett. Adena megpróbált ügyet sem vetni Sinclair még mindig mereven rászegezett pillantására, inkább úgy tett, mintha az asztalka fölött lógó velencei tükröt tanulmányozná elmélyülten. Harmincas, csinos, eleven tekintetű nő nézett vissza rá. Szeme érzékenységről, okosságról árulkodott, míg telt, érzéki szája buja kifejezést kölcsönzött az arcának. De ezeket a tulajdonságokat csak a figyelmes szemlélő fedezhette fel. Fényes, vöröses haja lágy hullámokban omlott a vállára. Rendkívül csinos nő volt. Adena értett a divatos öltözködéshez is. Ezúttal szűk, kék szoknyát, hasonló színű, mintás blúzt és rövid, fahéjszínű velúrmellényt viselt. Széles, kivert rézcsattal díszített öv hangsúlyozta karcsú derekát, s kölcsönzött neki merész külsőt. –°Sajnálom, hogy az otthonában kell megzavarnom – vágott bele Adena. – De a titkárnője azt mondta, ma már nem találom meg az irodájában. –°Ennyire sürgős a dolog? – érdeklődött a férfi. –°Tartok tőle, hogy igen, Mr. Sinclair. Én a… – Adena eltűnődött, mennyire térjen ki a részletekre, majd úgy döntött, semmi lényegeset nem említ. – A Carrigan Laboratóriumban dolgozom. –°Ó, a vetélytársak! – vetette közbe gunyorosan a férfi, de tekintete nem lágyult meg. – Nehogy azt mondja, Brad Carrigan odáig süllyedt, hogy meg akar vesztegetni! A hűvös, gúnyos hang feldühítette Adenát. Nem is tűnt már olyan jó ötletnek, hogy figyelmezteti Russell Sinclairt. Lehet, hogy rászolgált a sorsára. -4-
–°Mr. Sinclair – kezdte mézes-mázas hangon, amelyre mindenki felfigyelt volna, aki jól ismeri –, enyhén szólva megerőltető napom volt. Nem tudom értékelni a tréfáit. –°Tehát nem akar megvesztegetni? Kár, pedig már azt hittem, hogy változatosságot hoz az egyhangú üzletmenetbe. – A férfi felállt, és a bárszekrényhez lépett. – Ha nem ilyen izgalmas ügyről van szó, akkor inkább azt javasolom, igyunk valamit. Adena türelmetlenül nézte, hogyan tölt tele a házigazda két poharat konyakkal. Elvette a feléje nyújtott italt, hogy ne kelljen kifogásokra fecsérelnie a drága időt, de azonnal le is tette a márványasztalra. –°Nagyon finom, régi konyak – jegyezte meg Russell szárazon. –°Lehet, de nem azért jöttem, hogy koccintsak magával. Ha nincs ellenére, Mr. Sinclair… –°Szólítson csak egyszerűen Russellnak! A férfi óvatosan meglötykölte a poharában az italt, majd tűnődve belekortyolt. –°Nagyon kedves magától – felelte udvariasan Adena, de közben arra gondolt, neki aztán mindegy. Úgysem találkozik Sinclairrel soha többet. – Szeretnék végre a tárgyra térni. Könyvelő vagyok a Carrigan Laboratóriumban, körülbelül egy é… –°Brad Carrigan tud arról, hogy idejött? – szakította félbe Russell. –°Természetesen nem. –°Gondoltam – sóhajtotta a férfi. – De nem akartam a szavába vágni. Adena nem értette ugyan, miért kérdezte ezt a házigazda, de nem akarta még jobban bonyolítani a dolgot, ezért folytatta:
-5-
–°Mint említettem, majdnem egy éve dolgozom könyvelőként a vállalatnál. Nemrég különös kiadásokra lettem figyelmes, amelyeket nem tudtam szó nélkül bekönyvelni. Russell gúnyos mosolyra húzta a száját. –°Egy lelkiismeretes könyvelő figyelmét semmi sem kerülheti el. Adena egy pillanatra kimerülten lehunyta a szemét. Amikor újra felnézett, észrevette, hogy a férfi tekintete egészen másról árulkodik, mint könnyed modora. Láthatóan nem csupán az üzleti érdeklődését keltette fel. –°Olyan rövid leszek, amennyire csak tudok, Mr. Sinclair. –°Russell, ha kérhetem. –°Nos, arra a megállapításra jutottam, hogy ezekkel az összegekkel a maga egyik vezető beosztású munkatársát vesztegették meg. Adena csodálkozott, hogy Russellt egyáltalán nem izgatta fel a kijelentése, mi több óriási lelki nyugalommal kortyintott egyet a konyakjából. –°Nem tudtam ugyan bizonyítani, de… – folytatta, és képtelen volt megérteni a férfi közönyét. – A bizonyításhoz mérleget kellett volna készítenem, ám anélkül is elég adat állt a rendelkezésemre, hogy… jelentsem a főnökömnek. –°Tehát közölte a gyanúját Brad Carrigannel? –°Nem, nem vele, hanem a Jeff-fel, a fiával. Ő a közvetlen főnököm – válaszolta Adena. Fájdalmasan emlékezett vissza a jelenetre, amely azzal végződött, hogy felmondott, ráadásul felrúgott egy sokat ígérő kapcsolatot is. Adena még mindig nem tudta, mi döbbentette meg jobban: Jeff
-6-
Carrigan erkölcstelensége vagy az, hogy miért nem ismerte fel előbb a férfi igazi természetét. –°Mit szólt hozzá Jeff Carrigan? – kérdezte Russell lágyan. Adena rádöbbent, milyen nagy hatást gyakorol rá a férfi hangja. Kifürkészhetetlen, titokzatos tengeri mélységekre emlékeztette. –°Ő… megerősítette a gyanúmat, Mr. Sinclair. Nem terhelem a részletekkel. Mindenesetre megalapozott a feltételezésem, miszerint a SinTech vállalat egyik vezető munkatársát több ezer dollárral megvesztegették. Ha jól tudom, az anyaggazdálkodási osztályon dolgozik. Ez az alak eladja a gyártási titkokat a Carrigan Laboratóriumnak. Az utolsó mondatot Adena már egyenesen hadarta, mert örült, hogy túljutott a nehezén. Csupán kötelességtudata hajtotta ide. Most, hogy végre könnyített a lelkén, hazakívánkozott. Pihenni szeretett volna, hiszen élete legrosszabb napját tudhatta maga mögött. Russell levette szemét Adenáról, és a poharába bámult. Úgy tűnt, mintha a konyakjától várna választ az őt foglalkoztató kérdésekre. Amikor újra felnézett, Adena gyámoltalan tekintetével találkozott a pillantása. –°Említette, hogy Brad Carrigan nem tud az idejöveteléről. De mi a helyzet a fiával? –°Neki sem árultam el – felelte halkan Adena. –°Vagy úgy! – bólogatott Russell. Majd rövid szünetet tartott, mielőtt megenyhült hangon folytatta: – Szeretném tudni, mit szólt az ifjú Carrigan, amikor tudomására hozta, hogy rájött az üzelmeire. –°Erről nem szívesen beszélek. A férfi megértően bólintott. –°Mindegy, mit mondott, a lényeg az, hogy maga eljött, és közölte velem a tényeket. -7-
Adena szemrehányóan ráncolta a homlokát. A férfi különös módon fejezte ki magát. –°Csak azért szóltam, mert úgy gondoltam, joga van értesülni róla. –°Igazán dicséretes, Adena. De nem kóstolná meg végre a konyakot? A lány még érintetlen poharára nézett, aztán vállat vont és felvette. Engedelmesen belekortyolt, és a pohár széle fölött Russell kifürkészhetetlen szürke szemébe nézett. –°Megértem – vonta fel a szemöldökét a férfi –, ha józanul akar beszélni az anyagiakról. Ám felesleges aggódnia, Adena, én megbízható üzletember vagyok. –°Elhiszem – válaszolta határozottan a lány. – De megbocsásson, most mennem kell. Sajnálom, hogy nem nevezhetem meg, ki árulja el az üzleti titkait. De ha már tudja, hol keresse, biztosan meg fogja találni. Adena kecsesen felállt, és a mellette fekvő barna bőrtáskáért nyúlt. Végre hazamehet! Azt az egy kortyot sem lett volna szabad meginnom éhgyomorra, gondolta. –°Nem szükséges további részletekkel szolgálnia, Adena – emelkedett fel Russell is. – Tudom, melyik alkalmazottunk fogad el csúszópénzeket. –°Micsoda? – kiáltott fel Adena, és értetlenül bámult rá. A férfit szemlátomást mulattatta a lány álmélkodása. –°De ne higgye, hogy hálátlan leszek. Üljön vissza, és legalább a konyakot igya meg!
-8-
Adena még mindig hitetlenkedve meredt rá. Annyi mindenen átment már aznap, a férfi pedig szemrebbenés nélkül közli, hogy mindenről tud. Visszarogyott a karosszékbe, és szó nélkül nagyot húzott a konyakból. Russell szemrehányó pillantást vetett rá, amikor óvatosan letette a poharát az asztalra. –°Élvezni kell az italt, nem leönteni. Adena megrázkódott, mert az alkohol égette a torkát. Megvető pillantással kérdezte: –°Maga végig tudott a dologról? –°Igen. Az egyik mérnökünkről van szó, aki a kutatási és fejlesztési részlegnél dolgozik. Körülbelül három hónapja szolgáltatja ki eredményeinket a Carrigan Laboratóriumnak. Gratulálok, hogy ilyen hamar leleplezte – emelte fel a poharát Russell. – Maga remek munkaerő. –°Mikor tűnt fel magának az a mérnök? – érdeklődött Adena. –°Ó, szinte már akkor, amikor elkezdte a piszkos üzelmeit – felelte Russell. – Úgy döntöttem, figyeltetem, míg elegendő bizonyítékot gyűjtök, hogy azonnali hatállyal felmondjak neki. Természetesen rögtön intézkedtem, hogy ne kerülhessenek többé a kezébe fontos tervek. Adena nem értette Russell Sinclair közönyét. Gyorsan felhajtotta a maradék italt. Agyán újra átsuhantak a nap eseményei. –°Akkor csak az időmet fecséreltem, Mr. Sinclair. Bocsásson meg a zavarásért! Nem akarom tovább feltartani.
-9-
–°Kínosan érint a gondolat, hogy hálátlannak tart, Adena – nézett rá szinte barátságosan Russell. – Szeretném kifejezni a hálámat a fáradozásáért. Adena nem tudta, mire vélje a férfi szavait. –°Nem tartozik hálával. Csak a kötelességemet teljesítettem, most pedig szeretnék végre hazamenni. Hirtelen megérezte az alkohol hatását. Előbb ennie kellett volna valamit! –°Vacsorázott már? – kérdezte Russell, mintha megsejtette volna, milyen rosszul érzi magát a vendége. Adena megrázta a fejét. –°Nem, nem volt rá időm. Először túl akartam lenni a dolgon, amilyen gyorsan csak lehet. –°Ó, megértem. Még nincsenek tapasztalatai ezen a téren. Adena mérgesen rávillantotta a szemét. Arra gondolt, biztosan a konyak hatására beszél a férfi ilyen zagyvaságokat. –°Ha magának így jobban tetszik – hagyta rá végül nagyvonalúan. A férfi megértően bólintott. –°Igen, igen, minden kezdet nehéz. És én sem könnyítettem meg a dolgát. Most azonban ragaszkodom hozzá, hogy velem vacsorázzon. A házvezetőnőm ugyan már hazament, de mindig bőséges vacsorát készít. Kérem, fogadja el a meghívásomat! A lány habozott, aztán úgy gondolta, jobb, ha nem ül volán mögé, amíg él nem múlik az alkohol hatása. Russell közben már meg is kerülte az asztalt, és Adena mellett termett. Mire a lány felocsúdhatott volna, kimentek a könyvtárszobából, és leballagtak a tágas, korszerűen berendezett konyhába. - 10 -
Az előtérből bekukkanthatott a tágas nappaliba, ahol a fekete és fehér színek ellentéte uralkodott. Az első pillantásra feltűnt a bútorok modern egyszerűsége. A hatalmas ablakokon át csodálatos kilátás nyílt a San Franciscó-i öbölre. A konyhát piros szekrényekkel és polcokkal rendezték be, de a fehér padlólap miatt világosabbnak tűnt, mint a többi helyiség. Csupán a kerek kis étkezőasztal és a két szék volt fekete. –°Mr. Sinclair – tiltakozott Adena, amikor végre felfogta, mi is történik voltaképpen –, igazán kedves magától, hogy meghívott, de mégis inkább hazamennék. –°Ugyan, én sohasem vagyok kedves, egyébként pedig mondtam már, hogy Russellnek szólítson. Adena tanácstalanul nézte, ahogy a férfi odalép a mikrohullámú sütőhöz. –°Lássuk, mi a vacsora mára! – nyitotta ki kíváncsian az ajtaját Russell. – Kitűnő, hagymatorta! Ezek szerint salátának is kell lennie valahol. Annie mindig készít hozzá. Russell a hűtőszekrényhez lépett, és elővett egy nagy tál vegyes salátát. –°Na tessék, megmondtam! Idenyújtana két tányért? A szekrényben vannak. Mire Adena észbe kapott, már meg is terítette az ablak melletti fekete asztalt. Úgy érezte, lerohanták, és fogalma sem volt, miként védekezzen. Mindenesetre nem árt, ha eszem egy falatot, tűnődött, amikor Russell az asztalra tette a tálcákat. –°Előbb együnk, aztán majd visszatérünk az üzletre – javasolta a férfi, és egy kést nyújtott Adenának, hogy felszeletelje a hagymatortát. - 11 -
Ő közben a salátával foglalatoskodott. –°Szerintem már mindent megtárgyaltunk – vetette ellen a lány, és megkóstolta az ételt. Akárki volt is Annie, pompásan értett a főzéshez. Adena szerette a finom falatokat. –°Dehogynem, még rengeteg a megbeszélnivalónk. Sokkal célratörőbben kellene viselkednie, Adena, ha vinni akarja valamire. –°Russell, egyáltalán nem értem, mire akar kilyukadni. –°Nem baj. Majd később megvitatjuk. De most kóstolja meg Annie salátáját, és meséljen egy kicsit magáról! A lány elcsodálkozott. –°Mire kíváncsi? –°Mindenre. Hol lakik, mit csinál, amikor éppen nem az irodában ül. Milyen filmeket szeret, és így tovább. –°Miért érdekli mindez? – tudakolta Adena. –°Csak társalogni próbálok. –°Hát nem bánom… San Franciscóban lakom, szeretek jókat enni, és ritkán járok moziba. Inkább olvasok esténként. Most már elégedett, vagy azt is óhajtja tudni, melyik csillagjegyben születtem és melyik pártra szavazok? –°Nem mondom, alaposan felvágták a nyelvét. –°Sajnálom, ha ilyen benyomást keltettem – felelte Adena érezhetően megenyhülve –, de kissé megviseltek az idegeim. –°Biztosíthatom, hogy tökéletesen megértem. Ne aggódjon. Megegyezünk – próbálta megnyugtatni Russell. Törődik is vele, hogy aggódom-e! – gondolta Adena. Ám hangosan csak ennyit mondott: –°Ahogy gondolja. - 12 -
–°Bízzék bennem. Egyébként citromos süteményt vagy inkább egy kis maradék csokipudingot kér desszertnek? –°A jelek szerint Annie ugyancsak a kedvében jár. –°Nem csoda, hiszen egészen jól megfizetem érte – válaszolta józanul Russell. –°Úgy látom, maga mindenért fizet – jegyezte meg Adena élesen. Milyen gúnyos és kiábrándult alak! Persze lehet, hogy minden sikeres üzletember ilyen, vigasztalta magát. –°Fizess és élvezd az életet – jelentette ki a férfi szinte ünnepélyesen –, ez az elvem, és egészen jól boldogulok vele. –°Sok szerencsét! – mondta Adena, és a villájára szúrta az utolsó salátalevelet. –°Hálás köszönetem. De árulja el végre, mit szeretne utóételnek! –°Azt hiszem, süteményt kérek. –°Kitűnő – bólintott beleegyezően a férfi. – Úgy látom, máris jobb színben van. –°Nem is tudtam, hogy szörnyen néztem ki – felelte sértetten Adena. Erre a megjegyzésre Russell harsány hahotában tört ki. –°Nem így mondanám. Inkább csak kissé megviseltnek látszott. A férfi felállt, hogy leszedje az asztalt. Adena magától értetődően segített neki. –°Hiszen említettem, hogy nehéz napom volt. –°Igen, de már vége. Engedje el magát! Jöjjön, a süteményt a nappaliban esszük meg – szólította fel Russell. Aztán kettévágta az édességet, és elindult a nappali felé. Adenának megint nem maradt más választása, mint Russellt követni. Nevetséges! Úgy engedelmeskedem neki, mint egy öleb. - 13 -
Erre eszébe jutott Max. Remélhetőleg nem felejtette el a szomszédja megsétáltatni! –°Min mosolyog? – érdeklődött Russell, miközben egy üvegasztalkára tette a tányérokat. –°Úgy érzem, olyan vagyok, mint a kutyám, aki tüstént a nyomomba szegődik, ha ennivalót szimatol. –°Mindenki megérdemli a jutalmát, akár kutya, akár ember. A kutyát persze finom falatokkal szokás megdicsérni – mosolygott Russell, amikor Adena leült mellé a fekete kanapéra. –°Az a benyomásom, hogy maga alapvetően anyagias beállítottságú – vélekedett Adena, és élvezettel ízlelgette a fenséges süteményt. –°Azt súgja az emberismeretem, hogy ebben a tekintetben nem is különbözünk olyan nagyon. Erre a megjegyzésre Adena gondolkodóba esett. Óvatosan megkérdezte: –°Hát ezt meg hogy érti? –°Úgy érzem, nem hiába jött ide ma este. Adenának szörnyű gyanúja támadt. Nyugalomra intette magát, és tovább majszolta az édességet. –°Azt mondja, nem jöttem hiába, pedig már rég tudott a dologról, amiről értesíteni akartam… Russell letette a tányérját, belesüppedt a puha díványpárnába, és oldalról végigmérte Adenát, aki még mindig kissé mereven kuporgott a kanapé másik végében. –°Ne tartson hálátlannak, Adena – kérlelte gyöngéden. –°Nos jó – felelte a lány. – Mennyire tartsam hálásnak?
- 14 -
Adena a legszívesebben felpofozta volna saját magát. Időközben rájött, milyen ostoba ötlet volt idejönni, hogy figyelmeztesse Russell Sinclairt a csúszópénzekről. Ennek az embernek nincs szüksége az ő segítségére, még akkor sem, ha történetesen nem tudott volna a dologról. Azok közé tartozik, akiket nehéz tönkretenni. –°Szerintem kétezer dollár kifejezné a hálámat – ajánlotta szárazon Russell, és figyelte, mit szól hozzá a vendége. –°Kétezer dollár! – kiáltotta értetlenül Adena. –°Kérem, Adena, gondolja meg, hogy semmi újat nem mondott. –°Ez azt jelenti, hogy kétezer dollárt akar adni azért, mert figyelmeztettem? –°Igen, ne rugaszkodjon el nagyon a valóságtól. Még ezen a területen sem lehet könnyen pénzhez jutni, legalábbis kezdetben nem. Adok még egy jó tanácsot: soha ne adja ki a kezéből a bizonyítékait, mielőtt meg nem egyezik az összegben. Adena felpattant. Arca kipirult mérgében. –°Hát ez hihetetlen! –°Mi ütött magába? Csak nem kínált többet Carrigan a hallgatásáért? Mondja csak meg! Kiegészíthetem az összeget. Ki tudja, hátha a jövőben érdekesebb tényekre is fényt derít. Adena önkéntelenül hátrált egy lépést, amikor Russell felállt. –°És meddig menne el? – vetette oda élesen a házigazdának. –°Attól függ – tétovázott a férfi, és közelebb lépett. – Mennyiért vásárolhatnám meg? –°Felfoghatatlan! – kiáltotta a lány. – Hihetetlen! Kötelességtudat hajtott, amikor idejöttem azok után, amit átéltem… –°Nem eshetett nehezére, amikor rájött, hogy Carrigan nem fizet eleget. - 15 -
Russell még közelebb lépett. Adenának eszébe sem jutott tovább hátrálni. –°Ha nem elég kétezer dollár, velem lehet alkudni. De akkor egy kicsit többet várok magától. A férfi leplezetlen érdeklődéssel szemlélte Adenát, aki úgy állt előtte, mint egy mérges kiscica. –°Ha jól sejtem, megéri. A lány túl későn jött rá, mi Sinclair szándéka. A férfi már át is ölelte, és könnyedén magához vonta. Adena hiába feszítette mindkét karját Russell mellkasának. –°Engedjen el! – sziszegte, de elnémult, amint a férfi meleg ajkát a száján érezte.
- 16 -
2. FEJEZET
Adena szinte bénultan engedte, hogy Russell megcsókolja. Az ösztöne azt súgta, a férfi nem kényszerítené arra, hogy lefeküdjön vele, így nem jelent veszélyt a számára. Mégis felháborította a férfi viselkedése, hiszen ő nem érett gyümölcs, amelyet bárki megkóstolhat! Russell erős, de gyöngéd keze a vállát simogatta, miközben szája csábítóan becézgette az ajkát. –°Drágám… – suttogta könyörgőn, de nem engedte el – meg fogunk egyezni. Értelmes ember vagyok. –°Látom. Én meg ostoba módon idejöttem, hogy figyelmeztessem! –°Miért olyan dühös? Hiszen hajlandó vagyok fizetni. –°Tudom, kétezer dollárt azonnal – támadt rá mérgesen a nő. –°Kevesli? Azt hittem, ilyen körülmények között elég lesz. –°Lehetetlen alak! Elengedne végre? Nincs több megbeszélnivalónk. –°Nekem más a véleményem. Szerintem maga sokkal többet tud nyújtani annál a pár adatnál. Lenyűgöz, Adena West, s hajlandó vagyok fizetni ezért. A lány türkizkék szeme szikrázott a dühtől. Ezzel a férfival egyszerűen nem lehet értelmesen beszélni! Olyan, mint Jeff. Nem, még nála is rosszabb. Jeff-ben legalább nem hunyt ki a tisztesség szikrája. De Russell Sinclair nyíltan bevallotta, hogy kész bármit pénzért megvásárolni. - 17 -
Russell sértődötten felemelte a fejét, amikor megérezte, milyen mérges Adena, és egyik kezét levette a válláról. Ezután ujjával körbesimogatta a nő érzéki száját. Közben nyilván azt remélte, hogy az összeszorított ajkak szétnyílnak. Adena megpróbált szabadulni az ölelésből. –°Az ég szerelmére, hagyjon elmenni! Russell azonban ügyet sem vetett a felszólításra, hanem nyelve hegyével becézgette tovább a lány ajkát. Adena mindkét kezét a férfi mellkasának feszítette, körmét pedig az inge anyagába mélyesztette. Hiába. –°Nyisd ki a szád, drágám! – suttogta csábító hangon Russell, és még jobban magához szorította Adenát. – Hadd kóstoljalak meg! –°Már csak az hiányzik, maga gazember! Nem akarom, hogy… Mielőtt a lány befejezhette volna a mondatot, Russell nyelve behatolt meleg, puha szájába. A férfi szenvedélyesen csókolta, s Adena úgy érezte, eszét veszti. Sohasem hitte volna, hogy ilyen könnyen levehetik a lábáról. Nemrég még el akarta taszítani Russellt, most azonban egyre jobban kapaszkodott belé. Tudta, hogy a férfi figyelmét nem kerüli el a változás. Ahhoz túl jó emberismerő, gondolta, és mérgelődött saját gyengeségén. Adena nem tehetett mást, várnia kellett, amíg kedvező alkalom nyílik a menekülésre. Megpróbálta közönyösen tűrni Sinclair vad csókját. Úgy tűnt, Russell kitalálta a gondolatát, és megváltoztatta a módszereit. Száját ugyan továbbra is a nő ajkára szorította, de már sokkal gyöngédebben. Közben a tarkóját simogatta.
- 18 -
Adena lelkében ellentétes érzések kavarogtak. Bár mérges volt Russell arcátlan magatartása miatt, mégis el kellett ismernie, hogy a férfi olyan érzéseket ébresztett fel benne, amelyek zavarba hozzák. Russell végre vonakodva elengedte. Elégedetten mosolygott, és mélyen a szemébe nézett. –°Az a gyanúm, hogy ragyogóan fogunk együtt dolgozni – suttogta megindultan, és gyöngéden megsimogatta a lány haját. Adena hallgatott, csak kihívóan előreszegezte az állát. –°Ne makacskodj, édes! – ugratta Russell. – Meglátod, tetszeni fog. – Végzett? – kérdezte tőle Adena csodálatra méltó hűvösséggel. Mehetek végre? –°Biztos vagy benne, hogy máris el akarsz futni? –°Egészen biztos. –°Még sok mindent meg kell beszélnünk – vágott a szavába Russell, miközben elfojtott egy újabb mosolyt. Csodáló tekintetében azonban különös fény villant, amely féktelen szenvedélyről árulkodott. Adena először érezte, hogy Russell veszélyes is lehet. Éppen ideje itt hagyni ezt a házát! – tűnődött. –°Talán – kezdte megjátszott ártatlansággal – kiállíthatná a megígért csekket. –°Természetesen, azonnal. – Russell hangja újra hivatalosan csengett. – Biztos lehet benne, hogy én mindig állom a szavam. Sinclair gúnyos pillantással végigmérte Adenát, megfordult, és a dolgozószobájába sietett. Istenem, gondolta undorodva a lány, tényleg azt hiszi, hogy pénzzel mindent megvehet! Elszántan felkapta a táskáját. Megértette a leckét. Az ilyen makacs, kemény fickók, mint Russell Sinclair, nem érdemlik meg az ember együttérzését. Úgyis - 19 -
képesek segíteni magukon, látta be Adena, majd tétovázás nélkül a bejárati ajtóhoz szaladt, amikor a férfi léptei elhaltak az előtérben. Feltépte az ajtót, és sárga Audijához rohant. Egyetlen gondolatot sem pazarolt többé Russell Sinclairre, leszáguldott a kanyargós úton a dombról a Golden Gate híd felé. Micsoda nap! Adena örült, hogy ilyenek ritkán adódnak az ember életében. Csak akkor érezte magát teljes biztonságban, amikor kinyitotta a lakása ajtaját, és meghallotta Max barátságos ugatását. Megnyugodott. A schnauzer odaszaladt hozzá, és lelkesen felugrált rá. –°Ó, Max, nem is tudod, milyen jólesik hazajönni egy ilyen kedves, udvarias férfiúhoz, mint amilyen te vagy – vakarta meg nevetve a kutya füle tövét Adena. Max helyeslésképpen a tenyeréhez dörzsölte a pofáját. –°Várj csak, mindjárt elmesélek mindent – sóhajtott fel megkönnyebbülten a lány, és bement a nappaliba. Az egész szobát szürke, süppedős szőnyeg borította, amely ellentétet alkotott a zöld és fehér bútorokkal. Adena lerogyott a kanapéra, levetette a cipőjét, egy sarokba rúgta, majd kényelmesen hátradőlt. Kész! Mindent elvégzett, amit tervezett. –°Remélem, megbocsátasz, Max, de egy darabig be kell érned olcsóbb kutyaeledellel! A megtakarított pénze néhány hónapra elég, amíg talál új állást. Szükség esetén a részvényeinek egy részét is eladhatja. Adena azonban alapvetően bizakodó természetű volt, ezért remélte, hogy nemsokára talál magának munkát. Végül is jól képzett, gyakorlott könyvelő. - 20 -
Természetesen járatta a legtekintélyesebb szaklapot is. Olvassa el azonnal az álláshirdetéseket? Nem, gondolta, annyira nem sürgős. Holnap is ráér. Előbb kialussza magát. –°Biztosan örülsz, Max, hogy Jeff Carrigan nem jön többet – mondta, miközben nagyot ásított. Max a fülét hegyezte, orrát pedig gyöngéden gazdája kezéhez érintette. Adena elmosolyodott. –°Tudom, hogy nem nagyon kedvelted. Mától engem sem érdekel. Ám biztos, hogy nem fog neki hiányozni Jeff Carrigan? Igaz, arra kérte a férfit, ne hívja fel többet, most Adena mégis nagyon elkomorult. Hiszen sok közös élményben volt részük, ráadásul mindkettejüket érdekelték a pénzügyek és a könyvelés. Jeff jóképű, okos férfi, szívesen járt vele. Nem csoda, ha néha a közös jövőjüket is eltervezte. Újra eszébe jutott, ahogy délután elmondta Jeff-nek, amit megtudott. A férfi félig vidáman, félig lekicsinylően nézett rá, majd hűvösen elmagyarázta, hogy ő mit ért üzleten. –°A versenytársak mindenütt jelen vannak, drágám – vigasztalta fölényesen. – Nem engedhetjük meg magunknak, hogy érzelgős erkölcsi alapelvek szerint irányítsuk a laboratóriumot. –°De ez így helytelen – felelte ő dacosan, és abban a pillanatban szinte maga is úgy látta, hogy gyerekes a viselkedése. – Ez büntetendő cselekedet. –°Ez az üzlet – helyesbített Jeff. –°Az apád tud róla?
- 21 -
–°Természetesen. De rajta kívül csak néhány bizalmasunkat avattam be. Gratulálok, édesem, mostantól fogva te is közéjük tartozol. Úgy is mondhatnám, családtagnak számítasz. Ekkor Adena félreérthetetlenül közölte főnökével, hogy neki nem kitüntetés egy ilyen családhoz tartozni. Jeff rezzenéstelen arccal ült nehéz, tölgyfa íróasztala mögött, és azt tanácsolta, hogy törölje a programot, így fejezte ki magát. Nem vitatkozott tovább, hanem megkérte Adenát, menjen vissza az irodájába, és hagyja rá az üzlet kemény oldalát. Adena sokáig értetlenül bámult rá, míg végre felfogta, hogy Jeff továbbra is fizetni akarja a csúszópénzeket, tőle pedig elvárja, hogy a könyvelésben tüntesse el a nyomokat. Adena ekkor hűvösen és határozottan felszólította Jeff-et, hogy ne keresse többet. A férfi döbbenete némi elégtételt nyújtott neki. Visszament az irodájába, és megírta a felmondását. Maga is csodálkozott, milyen nyugodtan képes erre. Azután elhagyta a vállalat épületét. Itt kellett volna befejeznem a dolgot, gondolta Adena. Persze utólag mindig okosabb az ember. Miért érezte kötelességének, hogy figyelmeztesse Russell Sinclairt? Tudhatta volna, hogy Sinclair nem szorul az ő segítségére. Ráadásul az ajánlata, hogy mindenért megfizet… –°Ezek a férfiak! – csóválta meg a fejét, és négylábú barátjára pillantott. –A jelenlevők természetesen kivételek, Max. Adena nyugtalanul járkált fel-alá a szobában. Holnapra minden rendbe jön, vigasztalta magát. Lezuhanyozott, majd a hálószobába ment, és kimerülten lerogyott az ágyra. Legfőbb ideje aludni!
- 22 -
Másnap reggel, miközben Maxot sétáltatta, felkészültnek és erősnek érezte magát arra, hogy farkasszemet nézzen a rá váró megpróbáltatásokkal. Hihetetlen, mennyire meg tudja változtatni egyetlen nap az ember életét! A konyhában gyorsan eldöntötte, hogy angol teakeveréket iszik reggelire. Forró vízzel kiöblítette a legfinomabb porcelánból készült teáskannáját, hogy előmelegítse. Jókora adag tealevelet tett bele, majd lobogó vizet öntött rá. Adena mindig szertartásosan készítette el kedvenc italát. Éppen leült reggelizni, amikor megszólalt a telefon. Nem örült, hogy megzavarják. Áthajolt a kis étkezőasztal fölött, és felvette a kagylót. Közben összegyűrte az ölében tartott újságot. Miután azonban bemutatkozott, azt kívánta, bárcsak fel se vette volna a hallgatót. Hiszen számíthatott erre… –°Hol az ördögben bujkálsz, Adena? Már majdnem tíz óra! Már kétszer is kerestelek az irodában. –°Nem kaptad meg a felmondásom, Jeff? –°Ja, azt? Természetesen azonnal összetéptem. Hiszen mindketten tudjuk, mennyire feldúlt voltál. Meg kell mondanom, nem is hittem, hogy ilyen indulatos is tud lenni az én józan kis könyvelőnőm. Adena nem hagyta, hogy Jeff tréfával üsse el a dolgot. Túl jóhiszemű és gyerekes vagy! – emlékezett Adena a férfi szavaira. Megesküdött, hogy a jövőben tanul a történtekből. –°Sajnálom, Jeff, de komolyan gondoltam a felmondásom. Nem dolgozhatok tovább egy olyan vállalatnál, amely elvárja, hogy szemet hunyjak a csúszópénzek felett, ráadásul még a könyvelést is meghamisítsam.
- 23 -
A széke mellett ülő Max figyelmesen felemelte a fejét. Ő az egyetlen férfi, akiben megbízhat. –°Nyugodj meg, Adena! Még mindig dühös vagy. Vegyél ki néhány nap szabadságot, drágám, sőt az lenne a legjobb, ha egy hétig pihennél. Majd megbeszélem a személyzeti osztály vezetőjével. Ha megnyugodtál, visszajössz, és mindent elfelejtünk. –°Viszonthallásra, Jeff! –°Még valamit, drágám! – folytatta a férfi, meg sem hallva a búcsúszavakat. –Véletlenül van két jegyem egy jó mulatóba, a legújabb zenés-táncos műsorra, amelyet a múlt héten mutattak be először. Nem mondanád meg, mit csináljak velük? Sajnálnám, ha kárba vesznének… –°Add le a talált tárgyak irodájában! Adena lecsapta a kagylót, és azonnal felhívta a vállalat személyzeti osztályát. Jeff összetépte a felmondását, hát így is jó. Tíz perc múlva mindent elintézett. Megbeszélte Carol Waltersszel, a személyzetis helyettesével, hogy a felmondását magántermészetű okokkal indokolja. Carol Walters nem kételkedett benne, hogy Adena szándéka komoly, és megígérte, hogy azonnal elintézi a formaságokat. –°Hiányozni fog nekünk, Adena – búcsúzott tőle az idősebb hölgy. –Azért néha adjon majd hírt magáról! A lány a nappaliban vacsorázott, közben a híreket nézte. Két nap telt el a felmondása óta, és már talált is néhány érdekes állásajánlatot az újságokban. Holnap feladhatom a pályázatokat, utána pedig elutazhatnék néhány napra pihenni, tűnődött.
- 24 -
Az érintett vállalatokkal telefonon is megbeszélheti, mikor menjen el a személyes bemutatkozásra. –°Mit szólsz hozzá, Max? – kérdezte Adena a kutyájától a reklám alatt. – Tehetnénk egy kis kirándulást. Egyik munkatársam mesélte, hogy van a hegyekben egy szép, régi vendégház, amely eldugott helyen fekszik, ezért csak kevesen látogatják. Jól éreznéd ott magad? Max igazi városi kutya volt. A fülét hegyezte, mintha a kérdésen töprengene. Még nem döntött, amikor megszólalt a kaputelefon. Adena tétován letette a szendvicsét. Remélhetőleg nem vendég érkezett, gondolta, és puha tornacipőjében nesztelenül a mikrofonhoz lépett. Zöld pulóvere néhány számmal nagyobb volt a méreténél, így a széles kivágás miatt az anyag csábítón lecsúszott a fél válláról. Adenának erről persze fogalma sem volt, csak a kényelem miatt viselte ezt a pulóvert és régi, fehér nadrágját. –°Ki az? –°Adena? Russell Sinclair vagyok. A lány elkapta kezét a gombról, mint aki megégette magát. Russell Sinclair? Mi az ördögöt akar tőle? A férfi mély hangja rendkívül felizgatta. Sokkal hevesebb érzések törtek rá, mint ahogy azt be merte vallani magának. –°Váratlan és kellemetlen meglepetés – jegyezte meg Adena élesen, ujjával ismét benyomva a gombot. –°Lenyűgöző a vendégszeretete. Bemehetek? –°Minek? – kérdezte mogorván Adena. –°Szeretnék beszélni magával. –°Én viszont nem óhajtok találkozni önnel. Nem hiszem, hogy bármi megtárgyalnivalónk lenne, Mr. Sinclair, egyébként sem érek rá. Kérem, ne zaklasson! - 25 -
Rövid szünet után a mély hang újra megszólalt: –°Nincs egyedül? –°Vannak nálam – mosolyodott el huncutul Adena, és lepillantott Maxre. –°Csak nem Jeff Carrigan a látogatója? – érdeklődött hűvösen Russell. Adena nem tudta, miért éppen Jeff-re gondolt a férfi. –°Nem, Maxnek hívják, ha érdekli. Jó éjszakát, Mr. Sinclair! –°Max? Milyen érdekes! Maga aztán nem vesztegeti az idejét. Adena a homlokát ráncolta. –°Tessék? –°Csak arra gondoltam, ahhoz képest, hogy három napja rúgott fel egy tartós kapcsolatot, egészen hamar talált új társat. –°Ezt meg honnan veszi? – kérdezte döbbenten Adena. –°Ha beenged, elárulom. Komolyan, még többet is megtudtam. Ne aggódjon, rendesen fogok viselkedni Max jelenlétében. Szeretnék bocsánatot kérni – jelentette ki előzékenyen a férfi. –°Nem szükséges… –°Adena, kérem! Tudom, hogy hibáztam. A legkevesebb, amit tehetek, hogy bocsánatot kérek. Egyébként – tette még hozzá – rettenetesen hideg van itt a ködben. Adena érezte, hogy elfogja a gyöngeség. –°Rendben – egyezett bele végül. – Bejöhet egy pillanatra, ha megígéri, hogy elmegy, mihelyt megkérem rá. Becsületszavát adja? –°Becsületszavamra. Adena elmosolyodott Russell Sinclair bűnbánó magatartásán. Biztosan nem jellemző rá. - 26 -
Russell egy pillanattal később a küszöbén állt. Sötét haja nedvesen csillogott, a szeme pedig, amelyre Adena olyan jól emlékezett, szürke volt, mint odakint a köd. Barna nadrágot, kék pulóvert és barna bőrdzsekit viselt. Amikor Adena meglátta, hirtelen arra gondolt, helyesen cselekedett-e, amikor beengedte. Max azonnal odaszaladt, és körbeszimatolta a vendéget. Mielőtt még Adena magyarázattal szolgálhatott volna, Russell kinyújtotta a kezét, és megvakargatta a kutya fejét. –°Szervusz, Max! – üdvözölte nevetve. Adena csodálkozott, milyen hamar összebarátkoztak. –°Adja ide a dzsekijét! – kérte a lány. – Megkínálhatom egy csésze teával? –°Nagyszerű lenne – nyújtotta oda a kabátját Russell, majd kíváncsian körülnézett. – Azt hiszem, az én lakberendezőm nem szívlelné a magáét. Azért választotta Maxet, mert a szürke bundája jól illik a szőnyegéhez? –°Nem, fordítva, a szőnyeget választottam Max szőre színéhez – felelte Adena talpraesetten. – Ne hasonlítson bennünket a maga lakberendezőjéhez, neki biztosan mindene az ellentétes színhatás. –°Azt állítja, hogy az ellentétek férfiasságot sugallnak – mondta Russell derűsen. – De talán egyetértenének abban, ha egy nő lakásáról van szó… Adena gyorsan közbevágott. –°Üljön le! Hozok magának egy csészét. Figyelte, ahogy a férfi elhelyezkedik a fehér kanapén, és kényelembe helyezi magát, mintha otthon lenne. Látta, hogy a vacsoráját nézegeti. - 27 -
–°Éhes? – érdeklődött Adena az udvariasság kedvéért. –°Mint a farkas! –°Készítettem néhány szendvicset a teához. Szívesen megkínálom. Russell szemügyre vette az ezüsttálcán szépen elrendezett szendvicseket: a háromszög alakú rákkrémes kenyeret, a kerek, uborkával díszített rozskenyérszeletet és a hosszúkás, szardellapasztás pirítóst. –°Félek, ha egyszer nekilátok – sóhajtotta Russell, és a rákkrémes szendvics felé nyúlt –, egy szempillantás alatt eltüntetek mindent. –°Ez az én vacsorám! –°Nincs több véletlenül ezekből az ínycsiklandozó falatkákból? –°Nem vártam látogatót – nézett rá hűvösen Adena. –°Igen, tudom, telefonálnom kellett volna… Nem vágna fel még egy kis uborkát? – kérdezte Russell, csöppet sem zavartatva magát. Adena minden nyugalmát összeszedte, kimasírozott a konyhába, és néhány nagyobb szelet kenyeret megkent rákkrémmel, a tetejüket pedig uborkával díszítette. Amikor visszatért a szobába, azt látta, hogy Max Russell lábánál kuporog, és készségesen elfogadja a ropogós, szardellapasztás pirítóst. –°Csak nem akarja megvesztegetni a kutyámat? –°Mivel a gazdájánál nem sok sikerrel jártam, most nála próbálkozom. Amikor Russell észrevette, hogy a lány arca elsötétül, gyorsan hozzátette: –°Bocsásson meg, Adena, rossz vicc volt.
- 28 -
–°De legutóbb komolyan gondolta – jegyezte meg élesen a nő, és letette a kenyerekkel teli tálat az asztalra. – Azon az estén nem viccelt. Töltött egy kis teát a férfinak is, majd tüntetően odahúzott egy karosszéket, és abba ült. Mindenesetre nem akart Sinclair mellé ülni a kanapéra. A férfi hallgatott, csak egyetlen különös pillantást vetett rá, amit Adena nem tudott mire vélni. Nem emlegette többé a történteket, inkább kíváncsian nézegette Adena sarokban álló, fonott kézimunkakosarát, amelyben a lány a kötéseit tartotta. –°Illik magához ez az időtöltés. Egy hölgy kutyával, aki szereti a teát… –°Russell… –°Igen, tudom, bocsánatot kell végre kérnem. Hogyan is sejthettem volna azon az estén, hogy maga nem néhány ezer dollárért jött? Elvégre logikus lett volna… –°Valóban? –°Adena, kérem – esdekelt a férfi. – Fogalmam sem volt róla, hogy előtte felmondott, és kiadta a barátja útját. –°Meglepően jók az értesülései – válaszolta a lány hűvösen –°Felhívtam a vállalatát. Eleinte a munkatársai kissé zavartan viselkedtek, de aztán értesültem a felmondásáról. Arról is tudott mindenki, hogy szakított Jeff Carrigannel. Elmesélték az egész megható történetet. –°Kivel beszélt? – csattant fel Adena ingerülten. –°Az osztályvezetőjével. –°Ha ilyen jól együttműködik a Carrigan Laboratórium és a SinTech vállalat, nem értem, miért nem egyesülnek. - 29 -
Russell ügyet sem vetett erre az epés megjegyzésre, és folytatta: –°Adena, én aznap este szörnyen viselkedtem. Nem is sejthettem, min ment keresztül, mielőtt eljött, hogy figyelmeztessen. Csak azt tudom mondani, hogy tisztelem, és a legnagyobb szemtelenség volt részemről pénzt kínálni az értesüléseiért. Végül is elvi okokból hagyta ott az állását, nem is szólva arról, hogy kidobta azt a férfit, aki biztos jövőt ígérhetett… –°Hagyja már abba, Russell! – szakította félbe idegesen a lány. –°Sajnálom, Adena. Azért jöttem, hogy ha lehet, kárpótoljam. Ez a legkevesebb, amit tehetek: felajánlok magának egy állást a SinTech-nél, és – Russell kissé tétovázott – felkínálom a barátságomat.
- 30 -
3. FEJEZET
Adena sokáig szótlanul bámult a férfira, aki az utolsó szendvicset majszolta. Eltűnődött azon, milyen nyíltan bevallotta Russell a hibáját. –°Elhiszem, hogy komolyan gondolja – ismerte el végül. –°Én mindig komolyan beszélek – felelte Sinclair, és mélyen vendéglátója szemébe nézett. –°Tudom – biztosította Adena. Ám rögtön kétségei támadtak. Valóban megérdemli a bizalmát a férfi? – Igazán nagylelkű – tette hozzá, és lehunyta a szemét, miközben ivott egy korty teát. Russell előrehajolt, és gyöngéden megsimogatta a kézfejét. –°Csak azt sajnálom, hogy aznap este nem viselkedtem másképp. Miért nem fejezte ki magát világosabban?! –°Az én bűnöm. Maga is megmondta, kezdő vagyok ezen a téren. Adena megérezte, mennyire elbizonytalanította Russellt ezzel a kijelentésével. Győzedelmes pillantást vetett rá, és elmosolyodott. –°Kér még egy csésze teát? –°Igen, kérek – felelte kissé zavartan a férfi. –°Ez egy különleges tea – csevegett tovább Adena. – Az Union téren vásárolom egy kis üzletben. Káprázatos választékuk van… –°Adena… –°A tulajdonos pedig kimondottan rendes ember. Természetesen tudja, hogy törzsvevő vagyok. Igaz, kicsit többet fizetek, mint az áruházban, de… –°Kérem… - 31 -
–°…beszerzi a kedvenceimet. Tartom magam az ősi bölcsességhez, miszerint a minőséget meg kell fizetni. Maga is így látja? Adena ekkor csodálkozva vette észre, mennyire elpirul Russell. A férfi nyilván teljes egészében értette, mire célzott. –°Igaza van – bólintott Sinclair nyugodtan. – Ezzel azt akarja jelezni, hogy kevesli az összeget, amelyet felajánlottam? Legyen okos, Adena! Hiszen alig ismerjük egymást. Egyébként ez a maga hibája is. Ha akkor nem rohan el sértődötten, tisztázhattuk volna a félreértést. –°Meg kell bocsátania. Nagyon feldúlt voltam. –°Adena, hagyja abba ezt a színjátékot! Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek a viselkedésemért. Legalább a piszkálódással hagyjon fel! Megmondtam, hogy sajnálom. Most meg miért nevet már megint? –°Természetesen magán. Akkor este nem láttam, milyen nevetséges a helyzet, de ma remekül szórakozom rajta. Hány nőnek csavarta el a fejét a modorával, mondjuk, az elmúlt három hónapban, Russell? Biztosan nem kevesebbnek, mint fél tucatnak. Engem is szerződtetni akar a háremébe? Ha a számlájára gondol, akkor Maxet is vegye tekintetbe. Ő is pénzbe kerül. Nem lekicsinylendő az az összeg sem, amit jó teákra és ínyencségekre költök. Félek, sokba kerülnék magának. –°Az ördögbe! Végtére is kész vagyok felajánlani egy állást… –°Igen, és egyértelmű ajánlatot tett – egészítette ki Adena. –°Nem úgy gondoltam. Russell hangja dühösen csengett. –°Akkor hogyan? – érdeklődött Adena. A férfi mély lélegzetet vett. - 32 -
–°Bocsásson meg, ha nem elég választékosan fejeztem ki magam. Az a helyzet, hogy meg akarom nyerni magát, kerül, amibe kerül. Ez még Adenának is sok volt. –°Miért ilyen biztos a dolgában? – Nem tudta megakadályozni, hogy ne remegjen a hangja. – Hiszen csupán azt az egy estét töltöttük együtt. –°Eleget bizonyított az az egyetlen este is – jegyezte meg gyöngéden Russell, és sokatmondó pillantással mérte végig a lányt. Adena sejtette, hogy a csókjukra céloz, és még feldúltabb lett. Csészéje a tányérhoz koccant, amikor letette. –°Hogy jön ahhoz, Russell Sinclair, hogy feltételezze: a szerelmet meg lehet vásárolni? –°Mindennek megvan az ára, Adena. De a maga szerelmét nem akarom megvenni. –°Új házvezetőnőre lenne szüksége? – kérdezte gúnyosan a lány. –Vagy negyediknek kellek a bridzspartihoz? Esetleg könyvelőt keres a magánvagyonához? –°Majd megmutatom, milyen szerepet szánok magának az életemben – csattant fel a férfi. Adena tudta, hogy felingerelte Russellt. Jogom van hozzá, gondolta jókedvűen. Hiszen megérdemli. –°Köszönöm, de nem kérek belőle. Természetesen új állást keresek, de nem ilyen módon. –°Maga még mindig haragszik rám. –°Magának meg úgy vág az esze, mint a borotva. –°Mi kivetnivalót talál abban, hogy nyíltan beszélek? –°Jó, megmondom. Ezt a fajta ajánlatot faragatlannak és romantikátlannak, és ezért unalmasnak tartom. - 33 -
–°A faragatlannal egyetértek, de hogy ne lenne érdekes? Fogadja el, és meglátja, milyen izgalmas lesz. Ráadásul mi lenne romantikusabb annál, mint hogy már az első találkozásnál vonzónak találja egy férfi? Adena megvetően felkacagott. –°Csak nem azt akarja mondani, hogy első látásra belém szeretett? –°Nem, de vonzódom magához. Ne üljön már ott mint maga a megtestesült ártatlanság! Magával is ugyanez történt. Különben nem maradt volna nálam vacsorára, és nem simult volna annyira hozzám csókolózás közben. –°Maga azt simulásnak nevezi? – fortyant fel mérgesen Adena. – Megőrült? Erőszakkal szorított magához. Abban a pillanatban csak az járt az eszemben, hogy remélhetőleg nem tart sokáig. Adena megijedt, hogy túl messzire ment. Russell vészjóslóan szikrázó szemmel nézett rá, de aztán csak fájdalmasan elmosolyodott. –°A karomba kellene kapnom, a kanapéra tepernem, és szenvedélyesen csókolnom, amíg észre nem tér. –°Russell! – könyörgött kétségbeesetten Adena, miközben összekuporodott a karosszékben. Egy pillanatra kiszolgáltatottnak érezte magát, pedig a férfi nyugodtan ült a helyén. –°Mi ütött magába? Nem lenne romantikus? Persze unalmas sem, az biztos. Adenában szörnyű gyanú támadt. –°Maga tréfál velem! –°Csak egy kicsit – vallotta be közönyösen a férfi, és ivott egy korty teát. Adena visszanyerte az önuralmát és a támadókedvét. - 34 -
–°Nagyon megkínoztam, amikor azt állítottam, hogy alig vártam a csók végét? –°Nagyon. Szerencsére nem mindent veszek komolyan, amit mond – vágott vissza nevetve Russell. – Mindenesetre úgy vélem, egyelőre okosabb visszavonnom az ajánlatomat. –°Milyen nagylelkű! Szabad kérdeznem, mi késztette erre? –°Szerintem maga még nem heverte ki a hirtelen szakítást Jeff Carrigannel. Russell elkomolyodott. Szinte együtt érzőn folytatta: –°Még önmagának sem meri bevallani, hogy ilyen röviddel a szakítás után máris egy másik férfi iránt érdeklődik. Egyébként Jeff hogyan fogadta a dolgot? Egész idő alatt meg akartam kérdezni. Adena egy pillanatig döbbenten bámult Russellra, majd szája természetellenes mosolyra húzódott. A férfi az elevenére tapintott. Úgy volt, ahogy mondta. Nem kellett volna elfogadnia a vacsorameghívást. A csókja pedig olyan érzéseket ébresztett fel benne, amelyeket maga sem akart elhinni. –°Jeff nem gondolja komolyan, hogy végleges a döntésem – válaszolta Adena az igazat. –°Ha újra felbukkan, világosan értésére kell adnia – tanácsolta Russell kissé talán túlságosan is rámenősen. Még a lába előtt heverő Max is hegyezni kezdte a fülét. –°Ez egyedül rám tartozik! – fortyant fel Adena. –°Csak meg akarom kímélni attól, hogy Carrigan megnehezítse az életét. –°Miért nem néz be egy fél év múlva, hogy meggyőződjön róla, Jeff nélkül is boldogulok? – vetette oda a lány hetykén. - 35 -
–°Adena, velem általában lehet beszélni, de az én türelmemnek is van határa – jelentette ki Russell vészjósló nyugalommal. – Kaphatok még egy kis teát? –°Tessék csak! –°Nem, azt szeretném, ha maga kínálna. Szeretem nézni, ha egy olyan nő, mint maga, teát tölt. –°Azt hiszi, akkor a nekem megfelelő szerepben lát? – ugratta Adena, de aztán engedelmesen a teáskanna után nyúlt. –°Nem – felelte a férfi olyan kedvesen, hogy a lány zavarba jött. – Csak nagyon szép. Nőies és finom mozdulat… – Elhallgatott, míg vendéglátója teát öntött neki. – Adena, kérem, adjon egy lehetőséget! Nem fogok erőszakoskodni, megígérem. A lány felnézett, miközben letette a kannát, és érezte, hogy a társalgás előre nem látott fordulatot vesz. –°Pillanatnyilag nem vagyok kapható kalandra, Russell, jobban mondva soha nem is leszek. A férfi tűnődve figyelte Adenát, mintha a szavait mérlegelné, majd gyöngéden megszólalt: –°Később még beszélhetünk róla. Ideje témát váltani. –°Igen, mielőtt még annyira feldühít, hogy magára uszítom Maxet. Russell lehajolt, és megvakarta a kutya füle tövét. –°Nem, mielőtt annyira zavarba hoznám, hogy olyasmit mondana, amit később megbánna. –°Russell, ez nevetséges! Nem vásárolhat meg, mint egy doboz csokoládét. –°Tudom, pedig maga ugyanolyan édes. Nos, beszéljünk másról! –°Fogalmam sincs, miről. –°Mit szólna a művészethez? - 36 -
–°Felőlem – egyezett bele Adena, amikor észrevette, hogy a férfi a falon lógó impresszionista nyomatot nézegeti. –°A kép illik magához és a lakásához. A színek áttetszőek, szelídek. Ezután Russell megdicsérte a szoba világos bútorait, egyszerű berendezését. –°Nem is tudja, milyen elbűvölő hatással van mindez egy olyan férfira, mint én. –°Amikor elterveztem ezt a nappalit, magával nem számoltam. Adena az ajkába harapott, mert sajnálta, hogy megjegyzése ennyire élesre sikerült. –°Lehet, a lakása mégis nagyon tetszik. Amikor beléptem az ajtón, egyszeriben otthonosan éreztem magam, mintha csak nekem rendezte volna be. –°Ha nem tömte volna tele a lakását azokkal a komor, szögletes bútorokkal, nem nyűgözné le ennyire a szobám. –°Tényleg olyan szögletesnek, férfiasnak látta a lakásom? Remek! –°Számolok a veszéllyel, hogy valami ostobaságot válaszol, mégis megkérdezem, mi olyan nagyszerű ebben? Russell elégedetten elvigyorodott. –°Azt bizonyítja, hogy gondolatban foglalkozott a házammal. Ez az első lépés a helyes irányba. Segíthetek leszedni az asztalt? Russell már fel is pattant, és kisietett a konyhába a tálcával. Adenának nem maradt más választása, követnie kellett a csészékkel. –°Russell, szerintem… –°Adja csak ide a csészéket! Az az érzésem, hogy a finom porcelánt úgysem bízná a mosogatógépre.
- 37 -
–°Így is van, de ne fárassza magát a mosogatással. Majd később elintézem. –°Szó sem lehet róla! Talán soha többé nem adódik ilyen pompás alkalom, hogy kedvező színben tűnjek fel maga előtt – incselkedett vendéglátójával a férfi, és gyakorlott mozdulattal a vízbe spriccelt egy kis mosogatószert. Úgy serénykedett, mintha minden áldott nap a konyhában segítene. –°Mit szólna a házvezetőnője, ha látná? Adena tanácstalanul ácsorgott mellette, de belátta, hogy nem akadályozhatja meg a mosogatásban. Miközben Russell szorgalmasan dolgozott, ügyesen új témát kezdeményezett: –°Megkérdeztem már egyáltalán, Adena, hogyan fedezte fel a csúszópénzeket a könyvelésben? Kérem, mesélje el! Mindig is érdekelt a könyvelés, de valahogyan boszorkányos mesterségnek tűnt. Adena eleinte visszafogottan viselkedett, gyanakodva szemlélte, miként forgatja Russell a drága porcelánokat, de aztán elbűvölte a férfi kedvessége, és mesélt a munkájáról. Amikor Russell végzett, éppen kiselőadást tartott a mérlegkészítés fortélyairól. A férfi ügyesen visszaterelte a nappaliba, majd levett a zsúrkocsiról egy csiszolt üvegpalackot, és sherryt töltött neki. Bár Adenát kissé zavarta, hogy a férfi úgy tesz, mintha otthon lenne, mégis ivott egy pohár italt, és tovább fejtegette a számlázás és mérlegkészítés titkait. –°Érdekes terület – értett egyet vele Russell. – Ráadásul nem tudok ellenállni az olyan nőknek, akiknél a logikus gondolkodás nőiességgel párosul. Amikor először találkoztam magával a - 38 -
könyvtáramban, maga riadt szemmel meredt rám. Adena, azon az estén bármit eladhatott volna nekem! A lány bátortalanul rázta a fejét. –°Hát mindig az anyagiakhoz lyukad ki? Russell vállat vont. –°Olyannak látom a dolgokat, amilyenek. –°És hogyan fejlesztette ki magában ezt a látásmódot? – kérdezte Adena, mert erősen foglalkoztatta, miért érdekelhet valakit ennyire a pénz. –°Az élet tanított meg rá – felelte tétován a férfi, és kerülte a nő tekintetét, mintha Adena kínos témát érintett volna. –°Ezt meg hogy értsem? – kérdezősködött tovább a háziasszony, pedig érezte, hogy a férfi nem szívesen beszél róla. Russell egy pillanatig hallgatott, majd felemelte a poharát, ivott egy kortyot, aztán lassan, minden szót mérlegelve elkezdte: –°Lehet, hogy a vidéki kisváros okozta, ahol felnőttem. Az egyetlen lehetőség kikerülni onnan: egy jó szakma vagy a hadsereg. Az utóbbi mellett döntöttem, mert egyszerűbbnek tűnt. Tévedtem. Igaz, egészen Délkelet-Ázsiáig eljutottam, de milyen áron? Ott döbbentem rá, hogy a világon minden eladó, még az emberi élet is. Máig sem tudom, hogyan bírtam ki testileg-lelkileg. De látja, mindezek ellenére túléltem… –°Kérem, folytassa! – szólította fel gyöngéden Adena, mert a férfi elakadt. –°Amikor visszatértem, végre megengedhettem magamnak, hogy továbbtanuljak, amire sokkal korábban lett volna szükségem. De ekkor újabb hibát követtem el: szert tettem egy feleségre. –°Miért mondja azt, hogy szert tett rá?
- 39 -
–°Mert ez a legtalálóbb kifejezés. Fogalmam sem volt róla, milyen ráfizetéses üzlet lehet egy feleség. A férfinak mindig kötelessége fizetni, akár tud, akár nem. A légiközlekedési ipar válsága idején aztán lecserélt valakire, aki jobban kereső körökhöz tartozott. –°Tehát elhagyta magát? –°Váratlanul – fakadt ki olyan keserűen Russell, hogy Adena összerezzent. – Ma már nem teszek neki szemrehányást. Így volt a legjobb. Amikor elment, annyira azért független voltam anyagilag, hogy a saját lábamra tudjak állni. Mindig is erre vágytam. –°A történet vége ismert az amerikai gazdasági berkekben – tette hozzá halkan Adena. – Ma már mindent megengedhet magának, amit csak akar. –°Majdnem mindent – javította ki a férfi sokatmondón. –°Ilyen háttérrel már szinte értem, hogyan vált magából ennyire kiábrándult és keserű ember. –°Tényleg ilyen súlyosnak látja a helyzet? –°Igen. –°Maga megteheti, hogy romantikus szemszögből nézze a világot, mint az impresszionisták a halvány, világos színeikkel. –°Lehet, hogy igaza van – vallotta be Adena. Azt várta, hogy Jeff Carrigant is ugyanúgy megdöbbentik a csúszópénzek, mint őt. De Jeff nem az a becsületes férfi, akinek hitte. Ezért lenne ő romantikus lélek, aki nem ezen a Földön él? –°Rendben, Adena – jelentette ki rekedt hangon Russell, és letette a poharát az asztalra. – Mellettem nyugodtan álmodozhat. Mondja meg, mire van szüksége, kérése parancs a számomra! –°Nem hangzik ez túl egyszerűen? - 40 -
–°Próbálja csak ki! Mondjon valamit, amire vágyik, majd meglátjuk, teljesítem-e a kívánságát. Adena kihívó pillantással mérte végig vendégét. –°Mi a véleménye például a tiszta versenyről, csúszópénz és ipari kémkedés nélkül? Russell elmosolyodott. Kényelmesen hátradőlt, mielőtt válaszolt volna. –°Egész pályafutásom alatt egyszer sem folyamodtam ilyen piszkos módszerekhez. –°Nem hiszem el! Egyáltalán nem lepődött meg, amikor a tudomására hoztam, hogy egyik munkatársát megvesztegetik. Inkább úgy viselkedett, mintha ez volna a lehető legtermészetesebb a világon. –°Nos, ezek a módszerek nem ritkák, de ez még nem jelenti azt, hogy egyet is értek velük. –°Igen? És mi a helyzet azzal a pénzzel, amit nekem ajánlott fel? – kíváncsiskodott tovább a lány. –°Az egészen más. –°Hogyhogy? – kérdezte szigorúan Adena. –°Engem nem az értesülés, hanem sokkal inkább maga érdekelt, és ezen a kerülő úton próbáltam megnyerni. Higgye el, sohasem próbáltam efféle eszközökkel hozzájutni a Carrigan Laboratórium gyártási titkaihoz. –°Nem hangzik valami meggyőzően. –°Mégis engem igazol, hogy maga még mindig érdekel, pedig már nem dolgozik ott. Egyébként is – fűzte hozzá Russell ravaszkás mosollyal –, ha kémkedni akartam volna, olyan személyt keresek, aki
- 41 -
rangban és beosztásban maga fölött áll. Bocsásson meg az őszinteségemért! Mit szeretne még megtudni, hölgyem? –°Ha azt hiszi, hogy listát készítettem a kérdéseimről, téved – vágta oda sértődötten Adena. – Elvégre úgyis mindenre kész válasza van. –°Erre mérget vehet. –°Miért ilyen átkozottul gúnyos mindig? – simított ki az arcából Adena tanácstalanul egy vörös tincset. Russell előrehajolt, és úgy suttogta: –°Ha nem tetszik, változtasson meg! Adena orrát megcsapta férfias, fanyar arcszesz illata, s egy pillanatig szerette volna megsimogatni Russel érdes bőrét. Ehelyett nyersen rendreutasította: –°Megőrült? –°Nem, komolyan gondoltam. –°Ez csupán otromba trükk! A férfi mélyen a szemébe nézett. –°Kérem, Adena, vacsorázzon velem holnap este! Megígérem, hogy nem fogom zaklatni sem a vendéglőben, sem akkor, amikor hazakísérem. Akár hiszi, akár nem, tudok úriemberként is viselkedni, ha kell. –°És épp holnap akarja ezt bebizonyítani – jegyezte meg a lány epésen, mert semmi kedve nem volt elfogadni a meghívást. –°Meglátja, romantikus estét töltünk majd együtt, tetszeni fog magának. Ráadásul remélem, kapva kap az alkalmon, és kigyógyít a cinizmusomból. Egy egész estéje lesz rá. Hát nem csábító ajánlat? Mialatt Adena azon tűnődött, milyen kifogással utasíthatná vissza az ajánlatot, Russell megragadta a kezét. - 42 -
–°Adena! – kérlelte sürgetőn. – Szavamat adom, hogy vacsora közben jól nevelt leszek. –°És utána? – kérdezte a nő halkan, amikor Russell felállt, és őt is magával húzta. –°Utána természetesen jól nevelt férfihoz illőn hazakísérem, és elbúcsúzom az ajtóban. Adena a pulóverén keresztül is érezte a férfi testének melegét. Russell még mindig fogta a kezét, és a lány nem tiltakozott, amikor hirtelen magához vonta, s gyöngéden megcsókolta. Meglepetten állapította meg, hogy egész idő alatt arra vágyott, hogy a férfi erős karja átölelje. Mit számít egyetlen vacsorameghívás, ha megígéri, hogy tisztességesen viselkedik?! – gondolta. –°Ne aggódjon, Adena – hallotta ekkor a férfi hangját. – Nyilván tisztában van azzal, hogy halálosan izgatónak találom, de tudok magamon uralkodni, és nem fogom elcsábítani. –°Csakugyan nem? – kérdezte a lány kihívóan, miközben maga sem tudta, milyen választ is vár tulajdonképpen. Egyre jobban tetszett neki, hogy a tűzzel játszik. –°Ó, tudja, harmincnyolc éves koromra lassan megértem, hogy egy férfi és egy nő között más is lehet, mint érzéki kapcsolat. Hagyja, hogy kellemes meglepetést okozzak magának! A legjobb oldalamról ismerhet meg, és közben elfelejti Jeff Carrigant. –°Remélhetőleg nem dédelget hiú reményeket. –°Szívesen vállalom a kockázatot. –°Mert biztos benne, hogy úgyis megkapja, amit akar – vetette közbe Adena gúnyosan.
- 43 -
–°Nem – ellenkezett a férfi –, mert egyszerűen szeretnék magával tölteni egy estét. Adena érezte, hogy elgyengül, pedig azt hajtogatta magában, hogy józannak kell maradnia. Ám annyira megtetszett neki a közös vacsora gondolata, hogy szinte elhitte, amit Russell ígért. –°Nem bánom – válaszolta tétován. Sejtette, hogy veszélyes kalandba bocsátkozik. Nem fog elcsábítani, hiszen nem vagyok már tapasztalatlan csitri, bátorította magát. –°Köszönöm – suttogta Russell, és izzó csókokkal borította Adena arcát, míg a nő ellenállása megtört, és az izmos, meleg férfitesthez simult. Russell keze a lány pulóvere alá siklott, szája pedig követte a válla vonalát, amíg a pulóver kivágása engedte. Adena megborzongott a gyönyörtől, és tudta, hogy Russell figyelmét nem kerülte el ez az áruló jel. A lány hirtelen kibontakozott az ölelésből, és hátrált egy lépést. Russell azonnal elengedte. –°Akkor holnap hétkor – súgta rekedten, majd megfordult, hogy a dzsekijéért menjen. Adena úgy látta, mintha a férfi szeme diadalmasan felcsillant volna. –°Ne gondolja meg magát! – könyörgött Russell a búcsúzásnál. – Hiszen tudja, hogy adósa vagyok. Ha már nem fogadja el az állásajánlatomat, legalább vacsorázzon velem! Becsukta maga mögött az ajtót. Adena egyszeriben rettenetesen magányosnak érezte magát.
- 44 -
4. FEJEZET
–°Maga gyönyörű! – mondta szinte áhítatosan Russell, amikor másnap este Adenáért ment ezüstszürke Ferrarijával. Adena fodros-csipkés fehér ruhát viselt, karcsú derekát kiemelte a széles, aranyszínű öv. Öltözékét magas sarkú körömcipő egészítette ki. Russell lovagiasan a karját nyújtotta. Miközben a kocsijához vezette Adenát, a lány ruhaujja hozzáért finom gyapjúból készült, sötét, halszálkamintás öltönyéhez. Russell elégedett arckifejezéséről le lehetett olvasni, hogy élvezi a helyzetet. –°Maga elbűvölő nő, Adena! – mérte végig a férfi ismét csodálón. –°Az első találkán mindig igyekszem jó benyomást kelteni – felelte a lány kihívón. A férfi gondosan hátrafésülte sötétbarna haját. Adena a legszívesebben összekócolta volna. –°Igazán kedves magától – jegyezte meg Russell szárazon, és kinyitotta a lánynak a Ferrari ajtaját. –°Mi kedves tőlem? Az, hogy jó benyomást keltek? –°Nem, hanem az, hogy első találkáról beszél – válaszolta Russell, miközben maga is beszállt. – Komolyan gondolom, Adena. Maga határozza meg a játékszabályokat. –°Tehát Russell Sinclair lesi a kívánságaimat – ugratta a nő –, és megjátssza a lovagias úriembert. A férfi beindította a motort, és sokat sejtetően elmosolyodott. –°Egy ideig csak kibírom. - 45 -
Felbőgött a motor, és a sportkocsi megugrott a Golden Gate híd irányába. Átmentek a hídon, aztán Russell az első kereszteződésnél lekanyarodott Sausalito tengerparti sétánya felé. Elhaladtak a számtalan keskeny, magas épület mellett, amelyek a szűk utca mentén a sziklák és a tenger közé ékelődtek. Végül a negyed központjába értek, ahol az előkelő butikok és boltok között megbújt néhány híres vendéglő is. Adena már egyáltalán nem csodálkozott, hogy Russell a legjobb és legdrágább étterem előtt fékezett le.– °Maga is ért ám ahhoz, hogy jó benyomást keltsen – hízelgett Adena. Egymással szemben ültek a gyertyafényben a vendéglő legjobb asztalánál. Előételnek Russell rákcsemegét rendelt friss salátával. –°Rendszerint – folytatta Adena – nem engedem, hogy a férfi válasszon. –°Akkor annál inkább örülök, hogy ma teljesen rám bízza magát. Legközelebb maga állítja össze az étrendet – ígérte Russell. –°Akkor is elfogadja majd a választásomat, ha maga szerint sokkal finomabb fogásokat is rendelhetnék? –°Szerintem kegyed abban a tévhitben él, hogy állandóan érvényesíteni szeretném az akaratomat – állapította meg ártatlan arccal Russell, és jót mulatott, amikor Adena elhúzta a száját egy fokhagymagerezd láttán. A lány tűnődve ráncolta a homlokát, végül megjegyezte: –°Biztosan szeret basáskodni. Magának határozott, akaratos asszonyra van szüksége, aki megakadályozza, hogy folyton a magáé legyen az utolsó szó. Russell nagyot húzott a Sauternes-ból, amelyet az előételhez választott, és szótlanul meredt a nőre. Adena incselkedő pillantást vetett rá. - 46 -
–°Szerintem nagyon is alkalmazkodó vagyok – védekezett Russell. –°Mindenki azt hiszi magáról, de valójában csak kevesen képesek rá. Éppen azok az emberek alkalmazkodnak nehezen, akik megszokták, hogy egyedül hoznak fontos döntéseket, mert sohasem kell tekintetbe venniük mások véleményét – vetette ellen Adena. –°Rám céloz? – érdeklődött Russell, és meglepetten nézett a lányra. –°Gondolja csak végig egyszer! Russell tűnődve bámulta az aranyszínű italt a poharában, majd hirtelen megkérdezte: –°Fél tőlem? –°Természetesen nem, akkor nem ülnék itt magával ma este – jelentette ki látszólag határozottan Adena. Ám legbelül mégis kétségek gyötörték. –°Ezek szerint szigorúan eltökélte, hogy nem enged a közelébe férkőzni? –°A legeslegszigorúbban – felelte Adena szárazon, és maga is meglepődött, milyen könnyen jött nyelvére a válasz. –°Pedig megígértem, hogy kifogástalanul fogok viselkedni. Akkor meg miért olyan dühös rám még mindig? – nézett a lány szemébe érdeklődve Sinclair. –°Ugye nem hiszi, hogy ellenállhatatlan, Russell? –°Be kell vallanom, igen kecsegtető gondolat. Adena hangosan felkacagott. Úgy érezte, mintha becsípett volna, pedig még egy pohár bort sem ivott. –°Minden szabad idejét ártatlan nők elcsábításával tölti? – emelte tekintetét igézőn a férfira. - 47 -
Russell némi gondolkodás után így válaszolt: –°Akár hiszi, akár nem, más is érdekel. –°Mégpedig? –°Ó, semmi különös. –°Mégis mondja el! –°Szabadidőmben szívesen horgászom a hegyekben. –°Ez kedvelt sport a férfiak körében. –°Igen, és néha festek is – árulta el óvatosan Russell. –°Fest? Mit? – ébredt fel Adena kíváncsisága. –°Akvarelleket. –°Akvarelleket! – kiáltott fel álmélkodva a lány. – Ért a finom, halvány színekhez? –°Ennyire azért ne lepődjön meg. –°De – fűzte tovább a szót Adena zavartalanul – a házában egyetlen vízfestményt sem láttam. –°A képeim nem is illenének oda – magyarázta Russell. – Egy idő után rendszerint kidobom őket. Nem vagyok túlságosan tehetséges, csak kedvtelésből festegetek. –°Nahát, ezt nem hittem volna magáról! – csóválta a fejét a lány. A beszélgetés meleg, szinte bizalmas hangulatban folytatódott. Egészen másnak képzeltem Russell Sinclairt, vallotta be önmagának Adena, és kihasználta az alkalmat, hogy többet tudjon meg a férfiról. Vacsora után Sinclair felkérte táncolni Adénát. –°Mindig ilyen sokat kérdezősködik az első alkalommal? – érdeklődött Russell tánc közben. –°Ugye nem kedveli a fecsegő nőket? - 48 -
–°Csak nem szoktam hozzá, hogy kicsavarjanak, mint egy citromot. De várjon csak, holnap este rajtam a sor, hogy kifaggassam! –°Azt akarja ezzel mondani, hogy a holnap estét is velem szeretné tölteni? – tudakolta a lány mosolyogva. A férfi felelet helyett szorosabban ölelte. Adena nem tiltakozott. –°Max megengedi, hogy egymás után két este is kimaradjon? – vigyorgott Russell. –°Természetesen engedélyt kell kérnünk tőle – bólogatott Adena komoly arccal. Amikor Russell nem sokkal később hazakísérte a lányt, Max elébük kullogott a bejárati ajtóhoz, s miután meggyőződött róla, hogy mindketten épségben megérkeztek, visszavonult a kanapé mögé aludni. –°Alaposan elfáradt a társa – jegyezte meg Russell, miközben sherryt töltött magának, és hanyagul lehuppant a díványpárnák közé. – Remélhetőleg nappal jobban vigyáz magára. Russell kinyújtotta a lábát az alacsony dohányzóasztal alatt. –°A schnauzerek rendkívül hűségesek és éberek – védte Adena a kutyáját, miközben biztonságos távolságban helyet foglalt vendége mellett a kanapén. –°Hűség és éberség: valódi erények – sóhajtotta Russell. –°Maga mondta – felelte Adena sokat sejtetőn. Ám amikor erre Russell szemrehányó pillantással illette, zavarba jött, s sietve ivott egy korty sherryt. –°Egyébként én is tudok hű és éber lenni – jelentette ki Russell rekedt hangon.
- 49 -
Átölelte Adena vállát, és az ujja köré csavarta egy selymes hajtincsét. –°Ezenkívül szellemes, tevékeny és nagyon nagylel… –°Ki ne mondja, mert azonnal kidobom! – vágott a szavába hevesen Adena. –°Miért nem tetszik magának, hogy nagylelkű vagyok? – panaszkodott a férfi. Hirtelen előrehajolt, és gyöngéd csókot lehelt a nő nyakára. –°Mert az az érzésem, hogy ellenszolgáltatást vár cserébe – felelte Adena komolyan, de nem nézett rá. –°Maga pedig független szeretne maradni. –°Csupán nem szeretnék csalódást okozni, ha netán nem úgy viselkednék, mint ahogy remélte – fejtette ki véleményét Adena köntörfalazás nélkül. Azt sem bánta, ha ezzel megtöri az együtt töltött est varázsát. –°Igen, lehet, hogy igaza van. Csalódnék, ha nem azt kapnám, amire számítottam… Russell közelebb húzódott, félresimította Adena hullámos haját, és szájával becézgetni kezdte a nő fülcimpáját. Mielőtt még Adena megsejthette volna a veszélyt és visszahúzódhatott volna, a férfi megfogta az állát, és meleg száját az ajkára szorította. –°Adena… A lány megremegett, amikor megérezte Russell izgalmát. Miért ne búcsúzhatnánk el csókkal? – gondolta. Russell nem fogja elveszíteni a fejét, hiszen megígérte…
- 50 -
Engedett hát olthatatlan vágyának, és összeborzolta a férfi haját, ahogy már egész idő alatt szerette volna. Amint megérintette a férfi sűrű tincseit, érezte, hogy Russell teste megfeszül. A férfi felemelte a fejét. Tekintetéből vágy sugárzott. Átölelte Adenát, és szenvedélyesen megcsókolta. –°Adena, maradjunk együtt ma éjjel! Olyan puha és meleg a tested, annyira szeretném… Keze végigsiklott a nő vékony ruháján, Adena pedig hozzásimult, és lehunyta a szemét. Russell kitapogatta a finom anyag alatt kicsi, feszes mellét, és addig cirógatta, míg Adena halkan felsikoltott a gyönyörtől. Russell kéjesen felsóhajtott, amikor észrevette, hogy a lány nem visel melltartót, és körülsimogatta a mellbimbóját. Adena testét édes borzongás járta át, s fejét magánkívül a férfi vállába fúrta. –°Ó, Russell! –°Mi az, drágám? – kérdezte a férfi, elragadtatva attól, hogy ennyire lángra tudta gyújtani kedvesét. – Tetszik? –°Még korai… – suttogta gyámoltalanul Adena, amikor a férfi ujjai a hátán a cipzárával babráltak. De Russell már könnyedén lefejtette a válláról a ruhát, és csodálón pillantott feszes, kerekded mellére. –°Egyáltalán nem korai – esküdözött. – Már az első találkozásunkkor megkívántalak, azóta pedig utánad sóvárgok a magányos éjszakákon. Adena halkan felnyögött, amikor Russell a kanapé párnáira fektette, és levette a cipőjét.
- 51 -
–°Bízz bennem! – nyugtatgatta a férfi, és forró csókokkal borította Adena nyakát és mellét. – Vigyázok rád, és mindenről gondoskodom… Russell csábító szavai szinte elkábították a lányt. Már csaknem odaadta magát neki, amikor józan esze figyelmeztette. Hát nem olyan férfi Russell, aki azt hiszi, hogy pénzért mindent megkap? Nem olyan ember, aki előtt az a szó, hogy szerelem, ismeretlen? Miként engedhette, hogy Russell Sinclair elcsavarja a fejét? Adena felegyenesedett. –°Bízom benned, Russell – biztosította a férfit látszólag higgadtan, miközben az inggallérjával játszadozott. – Te tudod, hogy mit akarsz, én azonban még nem. –°Engedd, hogy ma éjjel itt maradjak nálad, és holnap reggelre te is tudni fogod! – könyörgött a férfi, és levetette a zakóját. Adenának megint feltűnt az a különös szikra a szemében, amelyre már első találkozásukkor is felfigyelt. Russell kioldotta a nyakkendőjét, visszanyomta Adenát a párnákra, és mellé feküdt. Adena selymes, vörös hajába fúrta az arcát, és felsóhajtott. A lány érezte, mennyire kívánja őt a férfi, és megfeledkezett az aggályairól. Szinte megbénította az a mindent elhomályosító érzés, amelyet Russell keltett életre benne. Annyira vonzódott ehhez a férfihoz! Russell megremegett, amikor Adena kigombolta az ingét, és megsimogatta szőrös, domború mellkasát. Adena élvezte, hogy hatalma van Russell felett. –°Édesem, megőrülök érted! – hallotta a férfi suttogását, és akaratlanul is megemelte a csípőjét. - 52 -
Russell megértette az üzenetet, kezét a szoknyája alá csúsztatta, és a combját simogatta. Ezután kissé felegyenesedett, kioldotta Adena övét, és ügyesen lefejtette róla a ruhát. –°Tetszeni fog, drágám! – ígérte érdes hangon, miközben a lány tágra nyílt, sugárzóan kék szemébe nézett. – Esküszöm, hogy nem fogod megbánni! A fény megvilágította Adena testét, amelyet már csupán egy áttetsző csipkebugyi takart. Nyakában aranylánc csillogott. Russell figyelmesen megnézte az apró, csikóhal formájú függőt. –°Úgy festesz ezzel a lánccal, mint egy rabszolganő. Tudod, mennyire érzéki vagy? – Gyöngéden elmosolyodott, és nyakon csókolta Adenát. Fejét a nő vállán nyugtatta, kezét pedig birtoklón a csípőjére tette. – Valld be, hogy kívánsz, drágám! Valld be! Erőteljesen Adenához simult, aki a derekába kapaszkodott. –°Hiszen úgyis tudod – nyögte a lány, mielőtt Russell megcsókolta. –°Tőled szeretném hallani – makacskodott a férfi. –°Mit adsz érte, ha mondom? – nevetett ingerlően Adena. A férfi zavartan bámult rá, de mielőtt még Adena magyarázattal szolgálhatott volna, vad szenvedélytől hajtva beleharapott a nő vállába. Adena megrándult. –°Minden a tiéd, amit csak akarsz! – felelte Russell kábultan. – Mindent neked adok, amit csak tudok, ha bevallod, hogy kívánsz. –°Semmi pénzért nem mondom neked, Russell Sinclair, a világon semmiért! A férfi értetlenül meredt rá. Arca végtelenül szomorú kifejezést öltött, szája körül újra megjelent a keserű vonás. –°Adena! – kiáltotta döbbenten. - 53 -
A lány rögtön megbánta a kegyetlen tréfát. Gyöngéden végigsimított a férfi haján, és kedvesen ránézett. –°Ha az összes vagyonodat a lábam elé tennéd, akkor sem kényszeríthetnél erre a vallomásra. De önként szívesen elismerem, hogy akarlak. Még sohasem kívántam ennyire egyetlen férfit sem, mint most téged! Látta, hogy Russell megkönnyebbülten fellélegzik. Úgy érezte, mondani is akar valamit, de aztán csak szótlanul a hajába fúrta az arcát. Adena megsimogatta a hátát. Azon az estén először ötlött fel Adenában a furcsa gondolat: beleszeretett volna Russell Sinclairbe? Az elképzelés annyira megdöbbentette, hogy visszazökkent a valóságba, és tudatára ébredt, hogy szinte meztelenül fekszik a férfi mellett. –°Adena, mi ütött beléd? Ne zárkózz el tőlem, kérlek, most ne! A magamévá szeretnélek tenni, még ma éjjel! Nem, nem szabad engednie! Először tisztáznia kell az érzéseit. –°Kérlek, Russell – könyörgött a lány –, megígérted, hogy hagysz időt gondolkodni. –°Hiszen ugyanúgy kívánsz, mint én téged. Az előbb vallottad be. Miért nem bízol bennem? –°Még korai lenne, Russell. Érts meg, kérlek! – könyörgött Adena szomorúan. Nehezére esett nemet mondani. Tudta, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy engedjen. Russell a szemébe nézett, és megérezte, hogy kedvese tőle várja a döntést. Kis idő múlva a férfi sajnálkozva felsóhajtott, ami minden szónál többet árult el. Adena érezte, mennyire nehezére esik a férfinak teljesíteni a kívánságát. - 54 -
Russell a kanapé szélére ült. Arcizmai meg-megrándultak, látszott, hogy még mindig izgatott. –°Köszönöm, Russell – mondta Adena remegő hangon. –°Hogy lovagiasan viselkedtem? Ne köszönd! Úgy érzem magam, mint egy tehetetlen vénember. Felállt, és addig bámulta leplezetlen sóvárgással Adena meztelen testét, míg a nő reszketni nem kezdett. Adena gyöngének, védtelennek érezte magát gyorsan belebújt a ruhájába. Russell nem vette le róla a tekintetét, miközben az ingét gombolta. Nyomasztó csend ereszkedett közéjük. Ekkor Russell hirtelen odalépett a lányhoz, és megölelte. –°Holnap hatkor, jó? Kérdése úgy hangzott, mint egy parancs. –°Rendben – bólintott Adena beleegyezően, mert tudta, hogy hiába is próbálna tiltakozni. A férfi felvette a zakóját, és lassan az ajtó felé indult, némán, letörten. Majd hirtelen visszafordult. –°Adena, nem szeretnék ma este hazamenni… –°Tudom – suttogta meghatottan a nő. –°Ugye mégis hazaküldesz? Amikor Adena nem válaszolt, Russell kissé mérgesen szólalt meg: –°Miért mered rám ilyen furcsán Max? Adena körülnézett. Az állat a mellső lábain nyugtatta a fejét, és kikukucskált a kanapé mögül. –°Merő udvariasságból el szeretne kísérni az ajtóig. –°Még ez is! – sóhajtotta Russell, és szájon csókolta Adenát. – Ne felejtsd el, holnap találkozunk! - 55 -
–°Hogyan felejthetném el? – kérdezte a lány. –°A kínai negyedbe megyünk. –°Hiszen itt is ehetnénk – javasolta Adena hirtelen ötlettől vezérelve. –°Pompás! A borról én gondoskodom – vágta rá sietve Russell, mintha attól félne, hogy a nő meggondolja magát. Adena beleegyezően bólintott. –°Jó éjszakát, édes! –°Jó éjszakát, Russell! Miután a férfi elment, Adena lakása szokatlanul kihaltnak tűnt. Max és gazdája még egy ideig a csukott ajtót bámulták. –°Azt hiszi, megvásárolhat. A kutya oldalra billentette a fejét, és a fülét hegyezte. –°De majd én megmutatom neki, hogy nem mindent lehet megvenni, és vannak dolgok, amelyeket az ember vagy ingyen kap meg, vagy sehogy! Mit gondolsz, megtanulja? Max mordult egyet. –°Ugye te kedveled? Csalhatatlanok az ösztöneid. De lehet, hogy csak annak örülsz, hogy megszabadultunk Jeff Carrigantől. Adena most zavartalanul eltűnődhetett azon, miként eshetett meg, hogy nem sokkal Jeff-fel való szakítása után összemelegedett Russell-lal. Hát igen, Jeff soha nem is illett hozzá. Már régóta sejtette, különben nem adta volna ki ennyire könnyen a férfi útját a csúszópénzek miatt. De vajon Russellt is el tudná felejteni ilyen hamar, ha el kellene válniuk?
- 56 -
Nevetséges gondolat, győzködte magát, mialatt a hálószobájába ment, levetkőzött, és belebújt a hálóingébe. Még csak három estét töltöttek együtt, azt is meglehetősen kellemetlen körülmények között. Ezalatt a rövid idő alatt mégis rengeteget megtudott Sinclairről, és kiderült, hogy nem szívesen bocsátkozna vele mélyebb kapcsolatba. Hacsak… hacsak Russell meg nem változik. Ha megtanulná, hogyan kell szeretni valakit, megbízni a másikban, ha ráébredne, hogy a barátságot nem lehet pénzért megvásárolni. Ezen az alapon ugyanis nem jöhet létre őszinte, tartós viszony. Adenát nem lepte volna meg, ha a férfi pénzre és ajándékokra építette volna addigi kapcsolatait. Hogyan lehet ennyire gyermeteg? Hirtelen más jutott az eszébe. Nehogy megfeledkezzen a pályázatokról! Időbe és fáradságba kerül, amíg jó állást talál, hiszen nem akarja elfogadni a legelső ajánlatot. Tulajdonképpen el akart utazni pár napra a hegyekbe. De ebben a pillanatban nem érzett nagy kedvet hozzá. Nem tudta ugyan, miként alakul a viszonya Russell-lal, de egyvalamiben biztos volt: nem adja fel egykönnyen, türelemmel vár, hátha a férfi megváltozik. Ekkor Max is bekullogott a hálószobába, és hatalmas ásítással leheveredett az ágya melletti szőnyegre. Adena kedvesen megvakargatta a füle tövét. –°Kissé összezavarodtam – magyarázta a kutyának. Max álmosan hunyorgott. Jó jelnek számított, hogy egész este nyugton maradt. Adena emlékezett arra, hogy Max minden alkalommal dühösen megugatta Jeff-et. Négylábú barátja biztosan sejti, hogy Jeff Carrigannel nem lehet tartós kapcsolatot kialakítani. A lány önkéntelenül elmosolyodott erre a gondolatra.
- 57 -
–°De Russell-lal sem – jegyezte meg hangosan. – Azt sem tudja, mi a szerelem! Ráadásul álmában sem gondol házasságra. Ez azt jelenti, hogy nála csupán futó kaland jöhet számításba. Adena félt, hogy a férfi előbb-utóbb a tulajdonának tekintené, ha belemenne egy efféle szerelmi viszonyba. Bizonyára csak azért viselkedik egyelőre türelmesen és kedvesen, hogy mielőbb elérje a célját. Hogyan védekezhetnék a varázsa ellen? – tűnődött a lány. Hatalmasat ásított. Későre jár, nincs ereje a megoldáson töprengeni. A párnába fúrta a fejét, és csakhamar nyugtalan álomba merült. Zavaros képek gyötörték.
- 58 -
5. FEJEZET
Adena másnap este éppen a töltött avokádót díszítette petrezselyemmel és citromkarikákkal, amikor megszólalt a csengő. Russell jó korán érkezett, gondolta vidáman. Gyorsan megtörölte a kezét, mielőtt ajtót nyitott volna. Szerencsére idejében nekilátott a vacsorakészítésnek. Még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, és megállapította, hogy jól áll neki a hosszú, borvörös bársonyszoknya és a divatos, fehér blúz. Max már az ajtónál várakozott. Fenyegető magatartásából Adena kitalálta, hogy nem Russell érkezett. Kissé nyugtalanul lépett az ajtóhoz. –°Ki az? – kérdezte. Összerezzent, amikor meghallotta Jeff Carrigan hangját. Már szinte meg is feledkezett volt munkaadójáról. –°Nyisd ki, Adena, beszélnem kell veled! –°Jeff, mit akarsz itt? A lány tétován nyitott ajtót, hogy közölje Carrigannel, hagyja békén, de Jeff könyörtelenül hátralökte, és az ajtónyílásba csúsztatta a lábát. Adena csak ekkor vette észre, mennyire izgatott a férfi. Arcát eltorzította a düh, és alkoholszag áradt belőle. –°Mi nem jut eszedbe, Adena West? – kiáltott rá, és fenyegetően megindult felé.
- 59 -
–°Jeff, csillapodj! – nyugtatgatta a lány, akit meglepett Carrigan durva viselkedése. Sohasem hitte volna, hogy képes ennyire kivetkőzni önmagából. – Mi ütött beléd? Kérlek, ne ordíts! Meghallhatják a szomszédok. –°Nem érdekel! Ha azt hiszed, hogy megúszod, tévedsz, kis boszorka! Kitekerem a nyakad! Max a fogát vicsorította, és vészjóslóan morgott. Támadásra készen figyelte a betolakodó minden mozdulatát. –°Helyedre, Max! – parancsolt rá Adena, mert attól tartott, hogy a kutya bármely pillanatban Jeff torkának ugorhat. A négylábú engedelmeskedett, de nem hagyta abba a fenyegető morgást. –°Hallgattasd el az átkozott kutyádat, Adena! Mindig is idegesített. –°Jeff, nem akarod végre elárulni, mi a baj, és miért viselkedsz ilyen gyalázatosan? Köztünk vége mindennek, ezt te is jól tudod. Azonnal értésedre adtam, mihelyt tudomást szereztem a megvesztegetési ügyről. –°Igen, utána meg rögtön Sinclairhez rohantál, kitálaltál neki mindent, és zsebre tetted a pénzt. –°Nem igaz! – ellenkezett Adena bátortalanul, és hátrált egy lépést. – Ha leállítottátok volna a kifizetéseket, akkor nem érdekel az egész ügylet. De te világosan kifejtetted, hogy erről szó sem lehet. Ekkor úgy éreztem, kötelességem figyelmeztetni a SinTech vállalatot. Meg kellett tennem, de nem pénzért, ahogy gondolod. Amikor Jeff egyre közeledett, Adena megijedt. Még egy lépés, és segítségért kiáltok, döntötte el. –°Ne hazudozz! Magadat is eladtad annak a gazembernek. Tegnap este Sausalitőban együtt szórakoztatok. - 60 -
–°Honnan tudod? – nézett Adena csodálkozva Jeff dühös arcába. –°Láttak. Nehogy azt hidd, hogy a hátam mögött játszadozhatsz! Mit adtál elő Sinclairnek? Miféle titkokat árultál el a Carrigan Laboratóriumról, csak hogy annak a fickónak a kegyeibe férkőzz? –°Az ördögbe is, semmit sem árultam el neki! Nem tagadom, elmondtam, amire rájöttem, mert így láttam helyesnek, de nem fogadtam el érte pénzt. Még ha az lett volna is a szándékom, hogy pár ezer dollárt kicsikarjak belőle, nem jártam volna sikerrel, te ostoba, mert már azt is tudta, ki fogad el csúszópénzeket! –°A csodát tudta! Egészen addig, míg fel nem mondtál, az emberünk rendszeresen tájékoztatott bennünket. –°Russell véget vetett volna a kapcsolatnak. Csak kedvező alkalomra várt, hogy bizonyítékokat szerezhessen. –°Egyáltalán nem meglepő, hogy hátat fordítottál a cégünknek. Mindent kockára tettél Sinclair kedvezőbb állásajánlata miatt. De ez sem számít, Adena. Nem nyugszom bele, hogy elhagyj azért az alakért. Jeff Carrigan rövid szünetet tartott, majd gúnyosan folytatta: –°Nehogy azt hidd, hogy feleségül vesz, Russell Sinclair ugyanis csak ajándékokat küldözget a barátnőinek. –°Jeff! – hőkölt hátra rémülten Adena, amikor a férfi meg akarta ragadni a karját. Kétségbeesetten próbált a nappaliba menekülni, de megbotlott. Carrigan utána ugrott, elkapta a csuklóját, és vasmarokkal szorította. Adena felsikoltott. Ezt már Max sem tűrte, és a férfi lábikrája felé kapott.
- 61 -
–°Mi történik itt? – hallotta meg Adena hirtelen Russell hangját. Vendége nyilván a nyitott ajtón jött be. A lány azonban nem látta, mert Jeff még mindig erősen szorította a karját, és fölébe tornyosult. Adena csak akkor érezte, hogy enyhül Jeff szorítása, amikor Max beleharapott a betolakodó lábába. A kutya vadul csaholt, és közben figyelte, hogyan vonszolja az ajtóhoz az áldozatát Russell. Jeff megkapaszkodott az ajtófélfában, Sinclair pedig dühödten ráripakodott: –°Ez a lány hozzám tartozik! Ha még egyszer akár csak egy ujjal is hozzá mer érni, nemcsak magát töröm össze, hanem az egész Carrigan Laboratóriumot. Világos? Nem engedem, hogy olyasmihez nyúljon, ami az enyém. –°Átengedem – kiáltotta idegesen Jeff. Arca még mindig vöröslött, de már felfogta, hogy a helyzete kilátástalan. – Olcsó, megvásárolható nőszemély. Ha erre fáj a foga, hát csak tessék! Örülök, hogy idejében lehullott a hályog a szememről, és nem vettem feleségül. –°Hordja el az irháját, Carrigan! Max Russellhoz szaladt, hogy vészjósló morgással a segítségére siessen. Két hű barát, gondolta Adena könnyben úszó szemmel. Jeff megadta magát, és távozott. Russell bezárta mögötte az ajtót, míg a kutya visszament szeretett gazdájához. Adena a könyvszekrénynek támaszkodott, és halkan zokogott. –°Nem jár érte jutalom – közölte a négylábúval szárazon, hogy palástolja gyengeségét. Aztán letérdelt Max mellé, és megsimogatta. – Kutyuskám, ma este nem viselkedtél úriember módjára. –°Néha megesik az ilyesmi a férfiakkal – jegyezte meg Russell. Ő is letérdelt, és átölelte a lányt. – Jóságos ég, Adena! Amikor - 62 -
bejöttem, és megláttam, hogy a kezedet szorítja, a legszívesebben megöltem volna! Mit akart tőled Carrigan? Adena még mindig remegve simult a férfihoz, de megkönnyebbülten felsóhajtott. Jólesett érezni Russell óvó karjának ölelését és testének melegét. –°Rá… rájött, hogy tegnap együtt vacsoráztunk. Azt hitte, hogy eladtam neked, amit a csúszópénzekről és a vállalatról tudok. Utána meg azt állította, hogy… Adena hirtelen elnémult nem akarta megismételni Jeff közönséges vádaskodását. –°Mit mondott, Adena? – kérdezte türelmesen Russell, miközben kedvese hátát simogatta. –°Nem érdekes – mosolygott kényszeredetten a lány. – Azt hiszem, ivott, és jobban tette volna, ha hallgat. Nagyon örültem, hogy idejében érkeztél, és pontot tettél ennek a szörnyű ügynek a végére. Russell komolyan nézett rá. –°Adena, nem lett volna szabad beengedned. –°Nem is akartam – védekezett a nő. – Amikor csöngetett, résnyire nyitottam csak ki az ajtót, ő meg szinte rám törte. Max körbeszaglászta őket, mintha meg akarna győződni róla, hogy mindketten épségben megúszták az esetet. –°Max, derék kutya vagy, büszke lehetek rád! – dicsérte a lány. –°Adena – szólt rá szigorúan Russell, és a vállánál fogva maga felé fordította. – Ígérd meg, hogy nem találkozol többé Jeff Carrigannel! –°Jó – felelte közönyösen a nő. – Nem jelent gondot. Szerintem már nem is érdeklem.
- 63 -
–°Komolyan gondoltam. Nem akarom, hogy beengedd, telefonálj neki, vagy bármilyen módon kapcsolatba kerülj vele! –°Rendben, majd kerülöm – ígérte Adena, de túlzottnak tartotta a férfi aggodalmát. – Elhiheted, hogy örülök, ha kitér az utamból. És ne felejtsd el, hogy ártatlanul keveredtem ebbe az ügybe, épp ezért nem szolgáltam rá a dorgálásra. Russell mélyen a szemébe nézett. –°Buta kislány, hát nem látod, hogy Max meg én még mindig idegesek vagyunk? Hiszen a legdrágább kincsünket védelmeztük! –°Kincs! – kiáltotta megvetően Adena. – Vegyem bóknak? Az ördögbe is, nem a magánvagyonodat védted, hanem lovagiasan segítségére siettél egy hölgynek! –°Így is mondhatjuk – csitította Russell a lányt, és magához szorította, mintha bizonyítani akarná, hogy hozzá tartozik. –°A hölgy, hálás a fényes páncélú lovagoknak – mosolygott Adena, és kisiklott az ölelésből. – Max pompás csontot kap, sok hússal. –°És én? – nézett rá pajkosan Russell. –°Te pedig igazi, házi készítésű vacsorát. –°Akarhat-e többet az ember? – sóhajtotta a férfi csalódottan. Adena körülnézett. –°A bor túlélte? –°Természetesen. Csak nem hiszed, hogy fegyverként használok egy hetvenkilences évjáratú Gigondas-t? – hozta be jókedvűen Russell a palackot az előszobából. –°Még van egy kis dolgom – sietett ki a konyhába Adena.
- 64 -
A férfi követte, és a pultra tette az üveget. Ezután otthonosan letelepedett a kis étkezőasztalhoz, és egészen addig a székén hintázott, amíg Adena feltálalta a vacsorát. –°Fenséges az illata – áradozott Russell, és kíváncsiskodva körülnézett a konyhában. Adena érezte, hogy a férfi minden mozdulatát figyeli. Időnként rejtett oldalpillantást vetett vendégére, és be kellett vallania, hogy a férfi ragyogóan néz ki. Szürke kasmírpulóvert, színben hozzáillő, csíkos inget és fekete nadrágot viselt. Egy sötét tincs a homlokába hullott, s Adenát a látvány újra arra ösztönözte, hogy összeborzolja a férfi haját. Max kényelmesen kiballagott hozzájuk, és békésen leheveredett Russell lába elé. Kedvelik egymást, futott át Adena agyán újfent, miközben megkóstolta a salátaöntetet. –°Töltsek vacsora előtt egy kis sherryt? –°Legutóbb étkezés után ittunk belőle – emlékeztette a nő Russellt. –°A sherry sokoldalú ital – magyarázta a férfi, és csakhamar két pohárral a kezében tért vissza a nappaliból. Az egyiket Adenának nyújtotta, majd koccintott vele. A lány tréfásan megjegyezte: –°Remélem, rendbe jöttek az idegeid. –°Izgalomra nincs jobb egy pohár sherrynél – bólogatott Russell. –Mit gondolsz, Max is kér belőle? –°Nem iszik szeszes italt. Még sohasem kóstolta. –°Akkor épp legfőbb ideje! Hány éves tulajdonképpen? –°Két és fél. Russell, mit művelsz?
- 65 -
Adena éppen akkor fordult vissza, amikor a férfi néhány csepp sherryt csepegtetett a négylábúnak egy csészealjra. –°Nem kezelheted többé úgy, mint egy gyereket. Lassan felnőtt lesz. –°Ha elrontod a kutyámat, esküszöm… –°Ostobaság, Max törzskönyvezett szülőktől származik. Nézd csak, tudja, hogyan kell sherryt inni. Adenának végig kellett néznie, miként nyalja tisztára Max a tányérkát. Russellt persze mulattatta a jelenet. –°Russell! – Adena hangja rosszallón csengett. – Volt már valaha háziállatod? –°Hogy jutott ez eszedbe? Nézzük csak… Nem, nem hiszem. Az árvaházban nem engedtek állatot tartani, utána pedig nem volt időm… –°Árvaházban? – nézett rá döbbenten Adena. – Nevelőotthonban nőttél fel? –°Nincs ebben semmi különös – védekezett Russell. –°Igen, talán… De nem hiszem, hogy ismertem volna valakit, aki ott nevelkedett. –°Ne aggódj, Twist Olivér kora óta sok minden megváltozott. –°Ma már nem adnak zabkását? – kérdezte Adena tréfálkozva, mert a férfi szemlátomást nem vette komolyan a dolgot. –°Nem, a zabkása túl sok munkát jelentene a konyhasoknak. Kukoricapelyhet kaptunk. Adena nem tudta egykönnyen megemészteni, hogy Russell árva. A szülő nélkül felnőtt gyerekeknek nem a jólét, inkább a szeretet és gondoskodás hiányzik. Talán ezért gondolja Russell, hogy megvásárolhatja a szerelmet… - 66 -
–°Adena? – kérdezte a férfi. –°Tessék? –°Mivel vádolt Jeff Carrigan azon kívül, hogy titkokat árultál el a vállalatomnak? –°Nem szeretnék beszélni róla, Russell. Hiszen gondolhatod, hogy dühében rengeteg ostobaságot fecsegett, amit holnap józanul biztosan megbán majd. –°Ugye azt vetette a szemedre, hogy eladtad magad nekem? –°Kész a vacsora. –°Adena… – makacskodott a férfi, de a lány félbeszakította. –°Kérlek, vidd a tálcát a nappaliba! Max, ne koldulj már! Úgysem ihatsz több sherryt! Russell engedelmesen kivette a háziasszony kezéből a nagy ezüsttálcát, és elmosolyodott. Adena tudta, hogy vendége egy ideig nem fogj a szóba hozni a témát. –°Az avokádó remekül fest – jegyezte meg Russell. –°Rákkal töltöttem. Utána Sztroganov bélszín és saláta lesz. Megfelel az úrnak? –°Mindenesetre jobb, mint a zabkása. A bort majd én felbontom.
- 67 -
6. FEJEZET
Evés közben nem beszélgettek, de a csönd cseppet sem volt kínos. A meghittség és a köztük uralkodó összhang fölöslegessé tették a szavakat. Vacsora után Russell felajánlotta, hogy begyújt, Adena pedig örült, mert büszke volt korszerű, nyitott kandallójára. Russell ügyesen gyújtotta meg a tüzet, rádobott még néhány faforgácsot, és nemsokára vidáman csaptak magasra a lángok. –°Kóstolt már Max kávét vagy csokoládécsókot? – kérdezte huncutul Russell, amikor Adena behozta az utóételt. –°Egyiket sem – jelentette ki határozottan a lány, és gyors pillantással meggyőződött róla, hogy a kutya még mindig a kandalló előtt hever. – Csak nem akarsz adni neki a desszertből? –°Ennyire kegyes azért én sem vagyok – biztosította Russell a háziasszonyt, és megkóstolta a finomságot. Adena titokban arra várt, hogy megcsókolja. Russell, mintha megérezte volna ezt, közelebb húzódott hozzá. A lány készségesen nyitotta szét az ajkát. –°Csokoládéízű a szád – mormolta Russell gyöngéden. –°Szereted a csokoládét? –°Imádom – jelentette ki a férfi, és még egyszer megcsókolta. Aztán élénk beszélgetésbe kezdtek, amikor pedig hallgattak, a kandallóban lobogó lángokat figyelték. Adena nem tudta kiverni a fejéből a gondolatot, hogy olyanok, mint egy boldog házaspár.
- 68 -
Bolondság! – intette magát. Russell biztosan kinevetné, ha rájönne, mi jár a fejében. A férfi hozzáhajolt, és a fülcimpáját becézgette. –°Drágám… – suttogta. – Amikor megláttam Carrigant, meg tudtam volna ölni. Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy más férfi megérinthet. Még sohasem voltam ennyire féltékeny. Azt szeretném, ha teljesen az enyém lennél. Komolyan gondoltad, amit tegnap mondtál? –°Komolyan? Mit? – kérdezte Adena, és álmodozva hajtotta fejét a férfi vállára. –°Hogy kívánsz – lehelte a férfi, miközben megcsókolta Adena lehunyt szemét. Adena igennel válaszolt, hiszen ez volt az igazság. –°Már féltem, hogy meggondolod magad… –°Te? Féltél? –°Ha sejtenéd, milyen félénk tudok lenni – ugratta Russell a nőt. – Te biztosan mindig nagyon merész vagy… –°Ó, nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy veled vacsorázzak. –°Vagy úgy! – A férfi mély hangjában vágy bujkált. – Akkor sem, ha tudod, mi minden történhet vacsora után? Nyelvével megérintette Adena orra hegyét. A lányt kínzó gyönyör járta át. –°Türelmesnek kell lenned velem, Russell… –°Az leszek – ígérte a férfi, és Adena ajkára tapasztotta a száját. Csókja eleinte meleg és gyöngéd volt, később egyre forróbb és követelőbb lett. Adena tudta, hogy a férfi még aznap este a magáévá teszi. Nagyot sóhajtott, és átölelte kedvese vállát.
- 69 -
–°Russell, ó, Russell! – búgta, amikor megérezte, mennyire megfeszülnek a férfi izmai a pulóver alatt. Russell mohó csókokkal borította arcát és nyakát. –°Mondd még egyszer, hogy kívánsz! – követelte rekedten. – Újra és újra hallani akarom! Ismét megcsókolta. Adena megremegett, magával ragadta a férfi szenvedélye. –°Kívánlak, Russell! – vallotta be, de tudta, ez több testi vágynál: szereti a férfit. Elégedetten felsóhajtott, amikor Russell játékosan végighúzta ujjait a hátán. A férfi elkapta a pulóverébe kapaszkodó kezét, és az inge alá csúsztatta. Míg Adena a bőrét simogatta, Russell a nő blúzával babrált. Sorjában türelmesen kigombolta a gyöngyből készült gombokat. Amikor megérintette a lány csupasz vállát, Adena vágyakozón felsóhajtott. A férfi megértette a néma kérést. A párnákra hanyatlott, és magával húzta Adenát is. Szája a nő mellét becézgette. Levette a blúzát, és megcsodálta a meztelen kebleket. –°Szükségem van rád, Adena! Annyira szép vagy… Újra megcsókolta a lány megkeményedett mellbimbóját, Adena pedig ellenállás nélkül engedte, hogy kikapcsolja a szoknyáját, és a fenekét simogassa. Csak az öv csatja okozott nehézséget Russellnak, Adena azonban a segítségére sietett. –°Kész? –jelentette ki büszkén a férfi, és nagy ívben elhajította a nehéz övet. – Ha már belefogtam, véghez is viszem a dolgot. –°Micsodát? –°Levetkőztetlek, drágám! - 70 -
Russell érzéki lassúsággal fejtette le kedveséről a finom fehérneműt, csak remegő ujjai árulták el izgalmát. Amikor megszabadította Adenát valamennyi ruhadarabjától, felemelte. Áhítatosan nézte, mintha örökre az emlékezetébe akarná vésni a látványt. A lánynak eszébe jutott, hogy tegnap óta még mindig ugyanazt az aranyláncot viseli. A kandalló villózó fényében meg-megvillant a szép ékszer. Max ösztönösen megérezte, mit kell tennie. Tapintatosan kiment a nappaliból. –°Gyönyörű vagy – suttogta Russell. Hangja messziről érkezett Adenához. Óvatosan lefektette a lányt a szőnyegre, mintha értékes kincset tartana a karjában. Aztán melléje térdelt, és sietve vetkőzni kezdett. Közben nem vette le a tekintetét a lányról. Adena kábultan figyelte félig lehunyt szemhéja mögül. Szerette és kívánta ezt a férfit. A kandallóban lobogó tűz játékos árnyékot vetett Russell mellkasára és izmos vállára, amikor a pulóverével együtt az ingéből is kibújt. Ezután kioldotta a nadrágszíját, és csakhamar megszabadult a többi holmijától is. Nem leplezhette tovább a vágyát. Milyen védtelennek és sebezhetőnek tűnik meztelenül, szaladt át a lány agyán. Szótlanul kitárta a karját, Russell pedig szenvedélyesen magához húzta. Testével takarta be Adenát, aki élvezte a meghitt érintést. A férfi ujjai köré csavarta a lány hullámos haját, majd rátalált várakozón szétnyílt ajkára.
- 71 -
Csókja vad vágyról árulkodott. Nyelve vakmerően hatolt be Adena szájába, s a lányéval együtt féktelen játékba kezdett. A heves mozdulatokat lassan a testük is átvette. Adena keze a férfi hátán kalandozott, körmét végighúzta a gerincén. Russell felkiáltott: –°Gyere, kedvesem! Feledkezz el magadról a karomban… –°Russell, kérlek, Russell! – vetette hátra nyugtalanul a fejét a nő, és átengedte nyakát a férfi csókjainak. –°Add nekem magad ma éjjel, kedvesem! Hidd el, nem fogod megbánni. Adena felsóhajtott a kéjtől, és átölelte Russell csípőjét. Amikor a férfi teljes súlyával ránehezedett, belemélyesztette körmeit Russell izmos combjába. –°Szeretnél az enyém lenni, drágám? –°Ne kínozz tovább! –°Mindjárt vége a gyötrelemnek – vigasztalta a férfi, és forró, bizsergető csókjaival beborította a lány mellét és hasát. –°Russell, kérlek! – könyörgött Adena, és minden erejével hozzásimult. – Kérlek, gyere, mert megőrülök! Még sohasem kívántam ennyire senkit. –°Annyira kell vágyakoznod utánam, mint ahogy én kívánlak – suttogta a férfi. Adena türelmetlenül várta, hogy végre odaadhassa magát szerelmének. Russell gyöngéden, mégis vágytól hajtva nyitotta szét a lány combjait, és megérintette testének legérzékenyebb pontját.
- 72 -
–°Gyere, édes! – hörögte rekedten, majd fogait a nő vállába mélyesztette. – Nyílj meg, add nekem, amire annyira vágyom! –°Igen, Russell – nyögött fel Adena, és még közelebb húzódott hozzá, amikor a férfi hirtelen mozdulattál belehatolt. Russell mély, gyönyörteli sóhajtását elnyomta Adena kéjes sikolya. Magával ragadta őket a szenvedély, s Adena úgy kapaszkodott a férfiba, mintha lángtengerben fuldokolna. Egyetlen támasza volt: Russell. A férfit boldogság járta át, amikor Adena a csúcsponton reszketve a nevét kiáltotta. Russell győzelmének tudatában hagyta, hogy teljesen elkábítsák vad érzései. Ugyanazt a kielégülést érezte, mint a nő, akit a karjában tartott. Adena később fáradtan, de boldogan bontakozott ki Russell öleléséből, és megsimogatta a férfi mellkasán a még mindig nedves, sötét szőrzetet. –°Ígérd meg, hogy nem használod ki a gyöngeségem – mondta lustán a férfi. Még a szemét sem nyitotta ki. –°Ha nem bosszantasz. –°Most ugyan kiszolgáltatottnak érzem magam, de várj csak, míg újra erőre kapok! –°Bosszút akarsz állni? –°Ennél szebb bosszút el sem tudok képzelni – merengett a férfi, majd a nőre emelte tekintetét. Felkönyökölt, elmélyülten tanulmányozta Adena arcán a szenvedély rajzolta nyomokat, aztán rátette kezét a csípőjére. Adena érezte, hogy kedvese a büszke tulajdonos szemével nézi, de ezúttal nem zavarta. –°Adena, édes, kis Adenám – súgta a férfi. - 73 -
A lány tudta, hogy Russell nem talál szavakat. Ám szavak nélkül is megértették egymást. Ezután a férfi megérintette Adena nyakán az aranyláncot. –°Már hozzám tartozol – mosolyodott el. – Egészen az enyém vagy. Drágám, még sohasem kívántam nőt ennyire, mint téged ma éjjel. Szerintem ez csak rosszabb lesz. –°Rosszabb? – ismételte gúnyosan a lány. –°Igen, mert most már tudom, mi vár rám. –°Miről beszélsz? – kérdezte kihívóan Adena. –°A Föld minden gyönyöre semmi ahhoz képest, amit te nyújtasz nekem, kedvesem – hajolt föléje a férfi, és megcsókolta a mellét. – De te, gonosz varázslónő, kinevetsz engem. –°Sohasem tenném. –°Nem tudom… – kételkedett Russell. – De akármennyire kínzol is, hozzám tartozol. Elrabolt kis rabszolgám… –°Nem létezik már rabszolgaság, Russell Sinclair – oktatta ki a nő. –°Nem? – simított végig gyöngéden az ajkán Russell. –°Egyáltalán nem. A szerelem manapság párkapcsolatot jelent. –°Mit nem mondasz, kincsem! – sóhajtott engedékenyen a férfi, és megcsókolta az orra hegyét. – Nagylelkű leszek. Meghagyom az elképzeléseidet, ha közben nem feledkezel meg a valóságról. –°A te valóságfelfogásodról? – mulatott a lány. –°Adena, édes varázslóm, nézz rám! Farkasszemet néztek. –°Igen, Russell? – kérdezte a lány gyanúsan gyöngéden. –°Ma este odaadtad magad nekem. Az enyém vagy. Mától kezdve óvlak, és gondoskodom rólad. Érted, mit akarok mondani? –°Azt akarod, hogy a szeretőd legyek. - 74 -
–°Már az vagy. Adena, mondd, hogy hozzám tartozol! –°Most meg te használod ki a gyöngeségem – védekezett a nő. –°Tudom – ismerte el Russell. – De már említettem, nem tartom sokra a tisztázatlan kapcsolatokat. –°Ne várjak inkább, amíg az összes feltételt megismerem? Te gyakorlott üzletember vagy – jelentette ki vidáman Adena. – Ellenben én… Hiszen magad mondtad, milyen rossz üzleteket kötök. –°A ma este semmit sem változtatott a véleményemen – húzta el a férfi a száját. –°Mit tettem már megint? – kérdezte a lány nyugtalanul. –°Ma este mindenedet odaadtad nekem anélkül, hogy tudtad volna, mit kapsz érte cserébe – emlékeztette kedvesét Russell, de a szeme elégedetten csillogott. –°Teljesen levettél a lábamról – mosolygott Adena. –°Ugye nem mondod komolyan? –°Persze hogy nem. –°De bárhogyan legyen is – sóhajtotta a férfi, miközben lehajolt, és vállon csókolta Adenát –, csak mondd ki, amit kértem, és tovább játszadozhatsz velem. –°Amit kértél? – vonta föl a szemöldökét Adena színlelt ártatlansággal. Pedig tudta, hogy engedelmeskedni fog, mert ezzel csak igaz érzéseit árulja el. –°Mondd ki, édesem! – sürgette a férfi gyöngéden, miközben szerelmes pillantást vetett rá. A lány hirtelen rádöbbent, hogy Russell komolyan gondolja. Be kell vallania, hogy hozzá tartozik. Megtagadhatja, amikor annyira szereti?
- 75 -
–°Zsarnok vagy – állította, csak hogy halogassa az elkerülhetetlen választ. –°Mint minden rabszolgatartó. –°Hát nem mondtam már, hogy úgy viselkedsz, mint egy basa? – sóhajtott fel a nő. –°Adena? –°A tied vagyok, kedvesem. Ha hallani szeretnéd, akkor kimondom. Hozzád tartozom. De ne feledd, ez fordítva is érvényes! – figyelmeztette sietve a férfit. Russell dévajul, ám szemlátomást elégedetlenül felnevetett. –°Csak az az egy a fontos, kincsem, hogy maradj mindig mellettem, és igényt tarts rám! Újra magához vonta Adenát. Russell hajnalban távozott. Álomittasan mormolta maga elé, hogy még haza kell mennie átöltözni, mielőtt munkába indul. Adena búcsúzóul megcsókolta. Max álmosan hunyorogva szemlélte a jelenetet. –°Felhívlak az irodámból, ha el tudok szabadulni ebédre. Rendben? –°Rendben – egyezett bele gyöngéden a lány. –°Ma este pedig nálam vacsorázunk. Elhozhatod Maxet is, akkor ott maradhatsz éjszakára. Jól kezdődik, gondolta Adena. Ha néhányszor nála alszik, már csak idő kérdése, és hamarosan oda is költözik. Ehhez azonban nem fúlt a foga. Ám hangosan csak ennyit mondott: –°Jó, akkor majd én hozom a bort.
- 76 -
A férfi utoljára még egyszer gyöngéd csókot lehelt az ajkára, aztán könnyű léptekkel leszaladt a lépcsőn ezüstszürke Ferrarijához. Adena bezárta az ajtót, és fejét csóválva a kutyájára nézett. –°Max, remélhetőleg te tudod, mit csinálok. Én ugyanis teljesen összezavarodtam. Az ágyához ballagott, és visszafeküdt. Eddig nem ismert boldogság járta át. Russell Sinclairt meg lehet tanítani az igaz szerelemre, töprengett reménykedve. Csupán egy kis irányításra van szüksége. Hiszen mindenekelőtt üzletember, ezért csakis anyagi szempontból vizsgálja az életet. De az elmúlt éjszaka azzal a reménnyel kecsegtette, hogy talán sikerül megváltoztatnia a férfit. Igen, nincs más választása, hiszen teljesen beleszeretett. Tizenegy óra felé küldönc állított be egy hatalmas csokor, bódító illatú, vörös rózsával. –°Ó, köszönöm szépen – hebegte Adena meglepődve, amikor a fiatalember átnyújtotta a csokrot. –°Ne nekem köszönje – vigyorgott jókedvűen a fiú. – Én csak kézbesítem. A hála a nemes ajándékozót illeti. A lány felkacagott. –°Természetesen, de azért az ilyen szép adomány kézbesítője is jutalmat érdemel. Egy pillanat… Borravalót keresett a pénztárcájában. –°Köszönöm! – hallotta még, miközben a kifutófiú leviharzott a lépcsőn. Úgy látszik, túl sokat adtam, gondolta Adena, de hamar megfeledkezett a dologról.
- 77 -
Tudta, hogy csakis Russell küldhette a rózsákat, és megkereste a kártyát. Egy kicsi, díszesen becsomagolt dobozt is talált mellette. Gyanakodva nézegette. Egyre idegesebb lett. Nem teheti vele a férfi, ez után az éjszaka után! Nem vehet neki drága ajándékot, hogy kifizesse! Remegő kézzel simított végig a dobozka tetején. Talán gyűrűt rejt, tűnődött. Gyűrűt különleges alkalmakkor szoktak ajándékozni, például eljegyzéskor. Igen, ilyesmit elfogadhatna… De a csomag formája nem gyűrűre utalt. Egyébként is az eljegyzési ajándékot személyesen szokták átadni. Az ajkába harapott, és minden oldalról megvizsgálta a dobozt. Hirtelen más fényben látta a Russell-lal töltött éjszakát. Szomorúan meredt a kezében tartott ajándékra. A legszívesebben ki sem bontotta volna, nehogy beigazolódjék szörnyű sejtelme. Természetesen nem volt más választása. Meg kellett értenie Russell gondolkodásmódját. Hiszen a férfi megszokta, hogy fizet a szerelemért, az olyan szerelemért, amelyet addig ismert. Jól érezte magát Adenával. Biztosan nagylelkű ajándékot küldött. Remegő ujjakkal oldotta ki a lány a szalagot, lehántotta a papírt, és felkattintotta a kazetta tetejét. Tekintete egy aranyláncra tévedt. Művészien megmunkált, káprázatos darab volt, melyet három csillogó gyémánt ékesített. Adena kis híján hangosan felzokogott. Kivette a hosszúkás kártyát a borítékból, és elolvasta. Annak, aki hozzám tartozik. Aláírás helyett csak egy kacskaringó állt a papírszelet alján. Adena lassan összegyűrte a kártyát. Max odasomfordált hozzá, és hűséges kutyaszemével kérdőn nézett rá. - 78 -
–°Hogyan tehette ezt velem, Max? Miért kezel úgy, mint egy szajhát, akit megfizetnek a szolgálataiért? A kutya tanácstalanul gazdája lábához dörzsölte a fejét. Tegnap, igen, tegnap Russell segített neki kidobni Jeff-et, de a szerelmi ügyekhez szemlátomást nem ért! Amikor a fájdalom alábbhagyott, Adena csalódottsága haraggá változott. Betette az összegyűrt kártyát a dobozba. –°Hogyan merészelte? – mondogatta maga elé. – Hogyan merészelte? Ha azt képzeli, hogy ezzel megnyerhet… Felcsapta a telefonkönyvet, és kikereste egy futárszolgálat számát. Reszkető ujjal tárcsázott. Hangja annyira remegett a dühtől, hogy alig tudta elmagyarázni, mit is szeretne. Néhány perc alatt mindent elintézett. Adena letette a kagylót, és fogott egy lapot, mert üzenni akart a férfinak. Csak harmadik próbálkozásra sikerült papírra vetnie a mondatot: Azt hittem, méltó vagy a szerelmemre, de úgy látszik, tévedtem. Húsz perc múlva a csomag már úton volt a feladója felé. Adena az ablakból figyelte, ahogy a küldönc elszáguld, és különös szúrást érzett a szívében. Lassan elfordult, és odament Maxhez. –°Azt hiszem – jelentette ki –, itt az ideje, hogy ígéretemhez híven elmenjünk kikapcsolódni. Biztosan tetszeni fog neked a vidéki élet.
- 79 -
7. FEJEZET
Két órával később szinte minden szükségeset becsomagolt: a Max sétáltatásához használt szabadidőruhái egy zacskóban lógtak az ajtó mellett álló, piros bőrönd fölött. Max megérezhette, hogy hamarosan történik valami, mert türelmesen várakozott, amíg Adena átfutotta a címlistáját. Egy képesújságból vágta ki a vidéki fogadók címét, és most sorra felhívta őket. De mindben teltház volt. Végül rámosolygott a szerencse. Valamelyikben egy vendég lemondta a szobát. –°Igen, a kutyáját is magával hozhatja – biztosította a vonal túlsó végén egy barátságos női hang. Adena megköszönte a hölgy kedvességét, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Pedig már úgy tűnt, nem is olyan könnyű gyorsan kijutni San Franciscóból. –°Gyere, Max, indulunk! Csak beugrom Mrs. Harrisonhoz a szomszédba, megmondom neki, hogy néhány napra elutazunk, és… A lány szavait a csengő szakította félbe. Adena földbe gyökerezett lábbal bámult az ajtóra, és azon tűnődött, vajon ki lehet az. Mielőtt még inába szállt volna a bátorsága, odarohant, és feltépte az ajtót. –°Van képed idejönni, Russell Sinclair! – támadt az előtte állóra. A férfi szóhoz sem jutott. Az ékszerdobozkát tartotta a kezében. Fekete, elegáns öltönyében, esőtől nedves, összeborzolt hajjal szinte fenyegetően nézett ki. Jeges pillantással vizsgálta Adenát. Ekkor észrevette az összekészített csomagokat. –°Elutazol? – kérdezte rezzenéstelen arccal. - 80 -
–°Igen – felelte a nő, és megpróbálta leplezni rémületét. – Maxszel kiruccanunk vidékre. Egy kicsit kikapcsolódunk. Russell belépett, félretolta Adenát, és becsukta az ajtót. –°Valamiről megfeledkeztél – jelentette ki élesen. –°Ha a csecsebecsére gondolsz, amit reggel küldtél, nem illik a ruháimhoz. –°Csakugyan? – hitetlenkedett Russell. – Nem tesz semmit, ha nem elég jó neked a lánc, az ékszerésznél biztosan akadnak értékesebb darabok is. –°Hogyan sérthettél meg ennyire? – fakadt ki a lány dühösen. –°A legtöbben nem sértésnek fognák fel. Légy okos, Adena, cseréljük ki a láncot olyanra, amelyben nagyobbak a gyémántok! A nő magánkívül volt, nem talált szavakat. Minden erejét összeszedve pofon ütötte Russellt. A férfi meg sem rezzent, pedig az ütés vörös nyomot hagyott az arcán. –°Nem kell kicserélned az ékszert! – kiabálta Adena, amikor kedvese még mindig nem szólt semmit. – Valamelyik szeretődnek biztosan jobban fog tetszeni, mint nekem. De a tegnapi éjszaka ára sokkal magasabb, Russell Sinclair! –°Mondd meg, mennyi! – fortyant föl a férfi. Adena megijedt egy pillanatra a heves kitöréstől. Úgy érezte, Russellnak nagy önuralmába kerül, hogy vállon ne ragadja, és jó alaposan meg ne rázza. Mégis dacosan felelte: –°Ugyan minek? Úgysem tudnád megfizetni. A férfi átölelte, és magához szorította. –°Megmondtam: tudni akarom. –°Te ostoba! – zokogta Adena, amikor Russell közelségétől haragja szomorúságba csapott át. Könnyes szemmel nézett a férfira. - 81 -
– Te átkozott bolond! Nem kell az aranyad, nem kellenek a gyémántjaid. Érted? Amit tegnap este neked adtam, ingyen volt. Ingyen! Ellenszolgáltatás nélkül. De te ragaszkodsz ahhoz, hogy megbánts az ajándékoddal. –°Hogy megbántsalak? Adena, miről beszélsz? –°Erről az átkozott nyakláncról, amit a kezedben szorongatsz! Amikor kibontottam a csomagot, úgy éreztem magam, mintha szajha volnék. Nem hagyom, hogy bárki is a kitartottjának tekintsen! –°Megőrültél, Adena? – bizonytalanodott el a vita során először Russell. –Ajándéknak szántam… –°Efelől semmi kétségem. Gondolom, ugyanott vetted, ahol a többi barátnődnek is vásárolsz. De nekem nem kellenek a csecsebecsék, Russell! Van néhány dolog az életben, ami nem megvásárolható, és én is ezek közé tartozom. –°Istenem! – nyögött fel a férfi. – Ez hihetetlen, Adena. Kérlek, ne kiabálj, és hallgass meg! –°Nem akarlak meghallgatni, és nem is kötelezhetsz rá, mert nem vagyok a tulajdonod! Annyi nyakláncot vásárolhatsz, amennyit csak akarsz, mégsem tudod megváltoztatni a véleményem. A férfi a zakójához nyomta Adena fejét, s a lány ekkor végre elnémult. –°Adena, ezzel nem a tegnapi estét akartam megfizetni. Azért vettem a láncot, mert valami szépet akartam adni neked. Egy férfi azért csak megajándékozhat egy nőt. Ne feledd, az ékszert vörös rózsákkal együtt küldtem. Körülnézett, és megpillantotta az asztalon a rózsacsokrot. –°Ahogy látom, a virágot nem dobtad ki. Miért? Rózsát el lehet fogadni, ékszert nem? - 82 -
–°Igen – felelte a nő, és érezte, hogy Russell fellélegzik. –°Akkor legközelebb a nyaklánc áráért rózsát veszek. Virágtengerben fogsz úszni. –°Ne legyél ostoba! –°Ki az ostoba kettőnk közül? Ma reggel olyan boldog voltam, mint még soha éltemben. Át tudtam volna ölelni az egész világot a veled töltött éjszaka után. Csodálkozol, hogy valami gyönyörű dolgot akartam venni neked? –°Annyira hozzászoktál, hogy mindenért fizetsz – vetette közbe elnézőbben a lány. –°Ajándéknak szántam, Adena, hát nem érted? – simogatta meg gyöngéden a haját Russell. – Adj még egy esélyt, drágám! Félreértettél. –°Ebben nem vagyok olyan biztos. –°Kedvesem, szeretnélek néha megajándékozni. Kérlek, ne érts félre! Adena haragja elszállt, és rémülten azon kapta magát, hogy a férfira borulva zokog. Könnyes szemmel nézett föl Russellra. A férfi bűnbánó tekintettel viszonozta a pillantását. –°Kérlek, soha többé ne küldj vissza egyetlen ajándékot se! Még most sem hevertem ki a megrázkódtatást. Az első pillanatban rettenetesen megharagudtam, még jó, hogy sokáig tartott az út, és időközben megnyugodtam. –°Ne vegyél több láncot, Russell! – kezdte Adena mély lélegzetet véve. – Komolyan gondolom. Nem kérek tőled ékszert vagy más értékes adományt. A férfi kérdőn nézett rá.
- 83 -
–°Adena, légy észnél! A legtermészetesebb a világon, hogy egy férfi igyekszik figyelmességével örömet szerezni annak a nőnek, akit… – Itt elakadt, kereste a megfelelő szót. Adena reménykedve felfigyelt, de csalódnia kellett. –°…aki tetszik neki – folytatta Russell. – Engedd meg, kérlek! –°Nem! – fortyant fel a lány. –°Adena! –°Nem hiszek neked, Russell. –°Nem? – vonta föl a férfi a szemöldökét. –°Nem hiszem, hogy tudnád, mi a különbség ajándék és fizetség között. Tehát ne lepjél meg többé ilyen drága holmival, mint ez a nyaklánc! –°Az ördögbe is, Adena! Ez nevetséges. Nem engedem… A telefon csörgése szakította félbe Russellt. Tétován elengedte Adenát, hogy a lány felvehesse a kagylót. Adena érezte, hogy a férfi figyeli. Rövid beszélgetés után helyére tette a hallgatót. –°Úgy tűnik, el kell halasztanom az utazást – magyarázta. – Az egyik vállalattól hívtak, ahova jelentkeztem. Ma délután bemutatkozó beszélgetésre várnak. –°Mi a cég neve? – érdeklődött Russell. Adena megmondta, mire a férfi bólintott. –°Remek hely. Föltétlenül menj el. –°Igen – értett egyet vele Adena, és közben maga is csodálkozott, mennyire nem bánja, hogy egyelőre le kell mondania a tervezett kiruccanásról. –°Elviszem Maxet sétálni, addig nyugodtan elkészülhetsz – ajánlotta Russell. - 84 -
A kutya azonnal felkapta a fejét, amint meghallotta a nevét, és a farkát csóválva odaszaladt Russellhoz. –°De hiszen vissza kell menned a cégedhez! – tiltakozott Adena. –°Majd séta után. Nyugodj meg, drágám, ne izgulj! Fogadok, hogy ha akarod, megkapod az állást. Gyere, Max! Hol a pórázod? –°Még valamit, Russell… –°Igen? – kérdezte a férfi, miközben felcsatolta Maxre a nyakörvet. –°A városban nem sétáltathatod csak úgy a kutyát… –°Hát ez meg mi? – nézett nagyot a férfi, és a zacskóra meg a kis, műanyag lapátra mutatott. –°Találd ki! –°Úgy érted, össze kell szednem a… –°Jó szórakozást, édesem! Adena már átöltözött, de Max és Russell még mindig nem jöttek vissza. A tükör előtt fésülte hullámos, selymes haját. Ebben a szűk szabású kosztümben talán jó benyomást keltek majd, reménykedett. Hol maradnak ilyen sokáig? Pompás ötlet volt Russelltól, hogy megsétáltatja Maxet, de most már jöhetnének, gondolta. Végül nem tudott tovább várni. Üzenetet tűzött Russellnak az ajtóra, hogy kérje el a kulcsot Mrs. Harrisontól, és elment. Néhány perccel később már a buszon ült, amely elvitte a Market úttól északra fekvő, élénk forgalmú üzleti- és banknegyedbe. A tőzsdénél kiszállt, hogy gyalog folytassa az útját. Russellnak igaza volt. Csak egy sikeres vállalat engedheti meg magának, hogy ezen a környéken béreljen székházat. Sok szerencse kell ahhoz, hogy egy ilyen cégnél állást kapjon valaki… - 85 -
Útközben Adena megpróbálta összeszedni magát, és igyekezett végiggondolni a rá váró beszélgetést, de állandóan Russell járt az eszében. Csak akkor tudott végre az előtte álló feladatra összpontosítani, amikor belépett a légkondicionáló berendezéssel ellátott épületbe. Nagyvonalúan berendezett irodába vezették, majd bemutatták Mr. Thorntonnak, a személyzeti osztály vezetőjének. Néhány perc alatt kiderült, hogy az állást szinte Adenának találták ki. Megvolt hozzá a szükséges szakképesítése és a gyakorlata is, csaknem minden szempontból megfelelt a jelentkezőkkel szemben támasztott követelményeknek. Adena és Mr. Thornton gyorsan megegyeztek. Végre! Azért nem teljesen sikertelen a mai nap, villant keresztül Adena agyán. Igen, ez az állás nagyszerű lenne… –°Miss West, most bemutatom Mr. Olsonnak – állt fel a személyzetis. – Mr. Olson a számviteli részleg vezetője. Ő lenne a főnöke, ha maga mellett döntenénk. Adena követte Thorntont a tizennegyedik emeletre. –°Szóval maga Miss West. Örvendek. Tegnap kaptam meg a pályázatát. Sokat ígérőnek tűnt – üdvözölte a lányt Mr. Olson, egy barátságos, középkorú férfi. –°Ha mindent megbeszélt Miss Westtel, kérem, küldje vissza hozzám – vetette közbe Thornton, s kiment. –°Nos, kisasszony – kezdte Mr. Olson, miközben jóakaratúan szemügyre vette Adenát. – Biztos vagyok benne, hogy ég a kíváncsiságtól. Kérem, kérdezzen, bármi érdekli is.
- 86 -
–°Nagyon kedves öntől, Mr. Olson – köszönte meg Adena a férfi előzékenységét, és minden erejével arra törekedett, hogy értelmes kérdéseket tegyen fel, és jó benyomást keltsen. Eleinte akadozott a beszélgetés, de aztán Adena belejött a kérdezz-felelek játékba. Lassanként kezdte úgy érezni, hogy álmai állása hull az ölébe. Csak a társalgás végén tett Mr. Olson egy megjegyzést, amely egy szempillantás alatt visszazökkentette Adenát a valóságba. –°Szeretném, ha jól érezné magát nálunk, Miss West. –°Az állás nagyon érdekesnek és színesnek tűnik. Nagyszerűnek tartom a továbbképzési rendszerüket is. Már előre örülök annak, hogy elsajátíthatom a legújabb számítógépes ismereteket – biztosította Adena újfent reménybeli főnökét. –°Akkor minden rendben. Megmondom Mr. Thorntonnak, hogy végeztünk. Megérti, hogy a szerződéskötés az ő hatáskörébe tartozik. Nem szeretném megkerülni őt. –°A személyzeti osztályt biztosan érdekli még néhány részlet, no meg az ajánlóleveleim is – felelte Adena udvariasan. Örült, hogy a Carrigan Laboratóriumban a személyzetis intézte az ilyen jellegű ügyeket, és nem kérték ki a közvetlen főnököké véleményét. Jeff Carrigan így valószínűleg nem értesült arról, hova jelentkezik. –°Magától értetődik, hogy utánanézünk az adatoknak – mosolygott Mr. Olson. – De ez csak formaság. Éppen most ajánlották magát megbízható helyről. –°Hogy érti ezt? – hökkent meg Adena. –°No de Miss West, igazán nem kell szégyenkeznie, ha olyan ember áll ki magáért, mint Russell Sinclair. Sohasem tenne ilyet, ha - 87 -
nem lenne biztos abban, hogy maga a legmegfelelőbb személy erre az állásra – nyugtatta meg Olson a lányt. – A főnököm tiszteli Russell Sinclairt. –°Russell Sinclair? – dadogta Adena. – Ő kérte meg magát, hogy alkalmazzon? –°Nem szabad így látnia a dolgot, Miss West. Tudta, hogy keresünk valakit, és felhívta az egyik vezetőségi tagot azzal, hogy magát ajánlja. –°Ó, erről sejtelmem sem volt… – mormolta Adena. Visszaemlékezett, hogy megmondta Russellnak az összes vállalat nevét, amelyekhez jelentkezett. A férfi tehát már reggel tudott arról, hogy keresni fogják… –°Nagyon örülünk, ha olyan embertől kapunk ajánlást, mint Russell Sinclair – hangsúlyozta Mr. Olson még egyszer, mielőtt felhívta a személyzeti osztályt. Adena csak lassan heverte ki a megrázkódtatást. Rögtön rájött, hogy Russell megint megpróbálta kifizetni. Ezúttal jó állást ajándékozott neki. Hogyan vetemedhetett ilyesmire? Hát nincs rá mód, hogy megleckéztesse ezt a férfit, aki megszokta, hogy mindent pénzzel vagy jó kapcsolatokkal intéz el? Egyszer s mindenkorra a tudomására kell hoznia, hogy Adena Westet sem drága ajándékokkal, sem jóakaratú ajánlásokkal nem lehet megvásárolni! Mit szólna hozzá, ha ő is meg akarná jutalmazni őt az együtt töltött éjszakáért? Igen jutott eszébe a lánynak hirtelen. Visszájára kell fordítanom a dolgot! Russell biztosan ugyanúgy megsértődik majd, mint én. Még meg kell fontolnia az ajánlatot, közölte Mr. Olsonnal, később Thorntonnal is, de egy héten belül biztosan megmondja, miként határozott. - 88 -
Amikor Adena újra az utcán állt, eldöntötte, mit kell tennie. Megleckézteti Russell Sinclairt, értésére adja végre, mit tart az emberi kapcsolatokról! Adena ismert néhány méregdrága üzletet az Union térnél, ahol rendszerint csak a kirakatokat szokta nézegetni. Ezúttal azonban kivételesen vásárolni akart. Nem kételkedett abban, hogy Russell sértődötten visszautasítana egy értékes ajándékot. Ha ugyanolyan helyzetbe kerülne, mint ő, leszokna modortalan viselkedéséről. De tényleg méregdrága holmit kell választanom, gondolta, amikor belépett az elegáns ékszerboltba. Annyira drágát, hogy ne fogadja el, s méregbe guruljon tőle. Egy szekrényben megpillantotta a legújabb svájci órákat. A legfeltűnőbb darab platinából készült. Ez az, ez alkalmas lesz a bosszúra! Ugyan már, hiszen nincs szó bosszúról! Csupán meg akarja mutatni Russellnak, milyen érzés, ha az embert kifizetik. Mégis előre örült, milyen képet vág majd a férfi. Adena elővetette az órát. Igazi remekmű volt, lapos, szépen kidolgozott – tökéletesen megfelelt a céljának. Kitöltött egy csekket, amely – ha beváltják – jelentősen apasztja majd megtakarított vagyonkáját. Egy pillanatig azt kívánta, bárcsak olyan gazdag volna, hogy könnyedén ajándékozhatna ilyesmit Russellnak. De sajnos anyagi lehetőségei ezt nem engedték. Kissé izgatottan adta át a csekket, és közölte az eladónővel, hogy Russell Sinclair címére kézbesítsék az órát. Az idős hölgy biztosította, hogy Mr. Sinclair még aznap délután megkapja a küldeményt. Adena arra számított, hogy a férfi reggel úgyis sértődötten visszaszolgáltatja majd az ajándékot, a csekket pedig be sem fogják váltani, hiszen másnap szombat lesz. - 89 -
Csak akkor döbbent rá, mit is tett valójában, amikor már hazafelé tartott a busszal. Russellt biztosan feldühíti ez a sakkhúzás… Még kellemetlenné is válhat a helyzet, ha nagyon felingerli. De megéri. A lényeg az, hogy tanuljon a történtekből. Végre belátja majd, mennyire megalázóak az efféle ajándékok. Adena gondolataiba merülve ért haza. A kártya járt a fejében, amelyet az órához mellékelt: Russellnak a kandalló előtt töltött szép estékért és hathatós segítségéért az álláskeresésben. A szöveg nem hagyott kétséget a véleménye felől. A férfi biztosan megérti majd. Adena elmosolyodott, mikor eszébe jutott, talán virágot is kellett volna küldenie mellé. Amikor kinyitotta az ajtót, nem hallotta Max üdvözlő ugatását. Jóságos ég! – gondolta. Hiszen már rég haza kellett volna érniük! A rózsák mellett az asztalon ott feküdt az ékszerdobozka, rajta pedig egy papírszelet, amelyen a lány felismerte Russell lendületes írását. Magammal vittem Maxet Sausalitóba, ahol türelmetlenül vár téged. Ugye nem felejtetted el, hogy estére mindkettőtöket meghívtalak vacsorára? Utána még részt kell vennünk egy fogadáson. Kérlek, megfelelő ruhát vegyél fel! Öt óra körül érted megyek. Russell
- 90 -
Ui.: Ha magadtól nem jöttél volna rá, elárulom, Maxet a biztonság kedvéért tartom magamnál, nehogy eszedbe jusson lemondani a meghívást. És hogy ki ne hagyjam: szerintem beleszeretett egy pudlihölgybe, aki két tömbnyire lakik tőletek. Emlékeztess rá, hogy meséljek róla! Adena mérgesen összegyűrte a cetlit. Nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Russell elrabolta a kutyáját! Biztosan élvezi a tréfát, de hamarosan elszáll a jókedve, ha megkapja az ajándékot. Nemsokára oda kell érnie a küldöncnek, pillantott az órájára Adena. Egész délután tűkön ült, és mindannyiszor izgatottan ugrott fel, amikor megszólalt a telefon. De Russell nem hívta föl. A lány azon tűnődött, vajon átadták-e neki a küldeményt. Lassan elérkezett az ideje, hogy felöltözzön. Lehet, hogy Russell valóban érte jön. Akkor úgy kell tennie, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy nő ilyen méregdrága karórát ajándékoz a barátjának. Adena a legjobb ruháját választotta ki, egy arannyal átszőtt, türkizkék selyemcsodát. Kikereste a hozzáillő ékszereit, de Russell nyakláncát nem tette fel. A dobozka érintetlenül hevert a rózsák mellett az asztalon. Közben az ötösre ért a kismutató. Adena elkészült, és türelmetlenül várakozott. Fel-alá járkált a nappaliban. Eljön egyáltalán Russell? Megkapta az órát? Akkor miért nem hívta fel, vagy jelent meg dühösen? Adena már alig bírta elviselni a feszültséget, s amikor végre megszólalt a csengő, a legszívesebben az ellenkező irányba szaladt volna. Lehet, hogy még nem járt nála a kifutófiú, bátorította magát. Lehet, hogy szokásos este vár rá… - 91 -
Amikor remegő kézzel kinyitotta az ajtót, megbizonyosodhatott róla, hogy a küldönc már teljesítette a feladatát. Russell csuklóján ott díszelgett az óra. A férfi hanyagul állt az ajtóban, bal kezével a félfának támaszkodott. Ingujja felcsúszott, és ettől látni lehetett a lány értékes ajándékát. Adena egy pillanatig meredten bámult a kezére. –°Csodálatos – duruzsolta mély hangon Russell. – Ez a legszebb óra, amit valaha láttam. És képzeld csak el, Adena, ez az első igazi ajándékom! Ebben a tekintetben mindig is többet adtam, mint kaptam. Adena tekintete az óráról lassan a férfi arcára vándorolt. Nagyot nyelt. –°Tetszik? –°De még mennyire! De egyet szeretnék tudni… – lépett közelebb a férfi. –°Igen? – kérdezte Adena várakozón. –°Miért nincs rajta valami bensőséges üzenet? – Russell két keze közé fogta a lány arcát, és szájon csókolta. – Jólesett volna, ha valami szépet vésetsz bele. –°Russell… –°Ezer köszönet, drágám – vágott közbe a férfi elragadtatott mosollyal. – Nagy becsben fogom tartani az órát. –°Russell… – Adena nem találta a megfelelő szavakat, így újra belefogott: – Russell, azért vettem, mert… –°Hiszen tudom, drágám. Olvastam a kártyát. Most azt kellene mondanom, hogy igazán nem kellett volna. De biztosan örömmel választottál ki nekem ilyen szép ajándékot. Ilyen órát csak annak vesz az ember, akit valóban kedvel. Egy vagyonba kerülhetett! –°Igen, ezért… – kutatott Adena a szavak után. - 92 -
–°No de ha megkapod az új állást, megengedheted magadnak – szakította félbe a férfi. – Egyébként is annyira lenyűgöz ez a mestermunka, hogy nem is vetem a szemedre, milyen sok pénzt adtál ki érte. Adena megszédült, úgy érezte, körbefordul vele a szoba. A férfi nem értette meg a leckét! Ki akarta oktatni, a tudomására akarta hozni, milyen kínos, ha az embert megfizetik a kedvességéért, Russell pedig úgy örül az órának, mint egy gyerek, s azt hiszi, vonzalmának a jele. –°Nagyszerű, hogy végre megértetted, miért küldtem neked a láncot – csevegett tovább jókedvűen a férfi. –°Russell, szeretném… –°Majd vacsora közben beszélünk még róla. Egyébként nem Annie-féle kosztot eszünk. Maxet ugyan egy tányér házi készítésű marhapörkölt társaságában hagytam otthon – remélem, szereti –, mi azonban a Ghirardelli téren kapunk be kettesben valamit. Amikor eszembe jutott a fogadás, arra gondoltam, jobb lesz így. Gyere, menjünk, kincsem! El kell mesélned, hogyan zajlott a bemutatkozó beszélgetés! Adena engedte, hogy Russell a Ferrarijához vezesse. A hajdani csokoládégyárhoz hajtottak, amelyet szabadidőközponttá alakítottak át. Boltokat, vendéglőket és kiállítótermeket alakítottak ki az épületegyüttesben.
- 93 -
8. FEJEZET
A kis, olasz vendéglőt hangulatosan rendezték be. Russell egy kétszemélyes sarokasztalhoz vezette Adenát, és udvariasan kihúzta neki a széket. Amikor egymással szemben ültek a gyertyafényben, Adena elhatározta, hogy végre megmondja Russellnak a véleményét. –°Russell, hát nem érted, te… –°Kedvesem – szakította félbe a férfi. – Hiszen megjelentél a bemutatkozó beszélgetésen, és elnyerted a vezetők tetszését. Én csupán meggyorsítottam a folyamatot. Enélkül is megkaptad volna az állást. Most pedig szeretném tudni, miként jutott eszedbe, hogy órát vegyél nekem. Mit feleljen erre? Adena látta, hogy az ajándékkal épp az ellenkezőjét érte el annak, mint amit akart. Igaz, érthető: Russell nem is viselkedhetett másképpen, végtére is mindenki örül, amikor először kap igazi ajándékot. –°Akkor támadt az ötletem, amikor értesültem róla, hogy személyesen ajánlottál a vállalatnál. A férfi bólintott. –°Kedves tőled, hogy így kívántad megköszönni. De őszintén szólva sokkal jobban esett, hogy megemlítetted az együtt töltött estéket. Előrehajolt, és közben majd felfalta Adenát a tekintetével. –°Ez sokat jelent számomra. Amikor megvetted az órát, biztosan ugyanúgy örültél, mint én, miközben reggel kiválasztottam a nyakláncot. - 94 -
Jóságos ég! – gondolta Adena. Most mit tegyen? Minden szó csak nehezítette a helyzetét. Miként magyarázza meg Russellnak, hogy vissza akarja vinni a boltba az órát, mert nagyon sokat fizetett érte? Most el kell fogadnia az állást, pedig megesküdött magában, hogy a történtek után visszautasítja. Mindez csupán azért, mert nincs szíve bevallani Russellnak az igazat! Vacsora közben minden reménye elszállt, hogy meg tudja magyarázni a félreértést. A férfinak tetszett az ajándék. El volt ragadtatva, hogy Adenától kapta, és szorgalmasan gyártotta az ötleteket, mit is lehetne belevésetni. Ahányszor csak tehette, mindig felemelte a karját. Tízpercenként tüntetően megnézte, mennyi az idő. Úgy viselkedett, mint egy kisfiú. A desszertnél Adena végre belátta, hogy a saját csapdájába esett. Szembe kellett néznie a tényekkel. Az óra ugyan sokba került, de kibírja. Hétfő reggel a takarékbetétjéről pénzt utal a folyószámlájára, hogy fedezni tudja a költségeket. A jövőben pedig óvatosabb lesz, ha meg akar leckéztetni valakit, és soha többé nem vesz olyasmit, amit nem engedhet meg magának. Talán a büszkesége akadályozta meg abban, hogy bevallja az igazat Russellnak? Nem, egészen másról volt szó. Nem akarta elrontani kedvese örömét, mert a férfi olyan boldognak látszott, mint a gyerekek karácsonykor. Szerette Russellt, és nem vette volna a szívére, hogy megbántsa. Miután Adena beletörődött a sorsába, még egy pohárral ívott a fenséges borból, amelyet Russell a vacsorához rendelt. Ez a bor arról a vidékről származik, ahova el akartam utazni Maxszel, futott át az agyán. –°Mi a baj, drágám? – kérdezte a férfi aggódva. - 95 -
–°Eszembe jutott, hogy nem mondtam le a szobafoglalást. Minden egyszerre történt: az álláskeresés, az óra… telefonálnom kellett volna. –°Nyugodj meg, már rég elintéztem helyetted. Láttam a számot a telefonasztalkán, és miután megsétáltattam Maxet, felhívtam a fogadót. –°Kedves tőled – hálálkodott Adena. – De Maxről még beszélnünk kell. –°Valóban, mesélni akartam neked a szerelméről, a pudlihölgyről. Szegény Max, én tudom, mit kell kiállnia. Ki fogja készíteni ez a vonzalom… –°Lehet, hogy egy jókora húsos csontot tesz majd a kutyalány ajtaja elé – gúnyolódott Adena, és még egyet kortyolt a borból. Russell nem értette a célzást. –°Jó ötlet! Majd javaslom neki. Mehetünk? Túl akarok esni a fogadáson, hogy végre kényelembe helyezhessük magunkat nálam. A fogadást San Francisco egyik előkelő szállodájában tartották. Odafelé Adena azon tűnődött, miként mondja meg Russellnak, hogy nem akarja nála tölteni az éjszakát. De semmi kifogás nem jutott az eszébe. Fényesen kivilágított terembe léptek. Adena örömmel nyúlt a felkínált pezsgőért. Azt remélte, talán a nemes italtól támad valamiféle ötlete. –°Kedvesem, bemutathatom John Rawlinst? – kérdezte Russell, amikor csatlakozott hozzájuk egy idősebb, szmokingot viselő úr. – John az egyik legkedvesebb ügyfelem.
- 96 -
Adena mosolygott, és még sokáig játszotta ezt a játékot, mert mindenki üdvözölni akarta Russell Sinclair oldalán. Amikor már a harmadik pohár pezsgőnél tartott, egy szőke szépség libegett oda Russellhoz, testhez simuló, ezüstös ruhában. –°Russell, drágám, örülök, hogy látlak! Reméltem, hogy itt talállak. Ki ez a visszahúzódó hölgy veled? A visszahúzódó hölgynek elege van az egész ostoba fogadásból! – gondolta Adena, és jeges pillantást vetett a szőkeségre. –°Adena West – hallotta Russell tulajdonosi büszkeséget sugárzó hangját. – Adena, ő pedig Charlotte Michaels, egy üzletfelem. Nyilvánvaló, mondta volna a legszívesebben Adena, de inkább társalgásba elegyedett a nővel. –°Hogy van, Charlotte? Mivel foglalkozik? –°Néhány céget képviselek, amelyek alapanyaggal látják el Russell vállalatát – felelte nyájasan a hölgyike. Adena éppen azon tűnődött, mi lehet az összefüggés bizonyos alapanyagok és a szőkeség között, amikor Charlotte felfedezte Russell új karóráját, és elragadtatottan felkiáltott: –°Mesés ez az óra! Már régóta szeretnék én is ilyen mesteri darabot. Ugye új? Bizonyára gyártanak hasonlót nőiben is. Biztosan jól állna nekem. –°Igen, kész mestermű – helyeselt az az úr, akivel Russell Charlotte megjelenése előtt beszélgetett. – Hihetetlen, mit ki nem fejlesztettek a svájciak az utóbbi években! Ő is megszemlélte az órát. –°Adenától kaptam – jelentette be Russell büszkén, és felhúzta az inge ujját, hogy jobban lehessen látni a szóban forgó díszes időmérőt. – Ugye milyen szép? - 97 -
–°Adena ajándékozta neked? – mormolta meglepetten Charlotte, és úgy tűnt, megvan az ügyről a véleménye. –°És mivel érdemelted ki ezt a csodás darabot, Russell? – tudakolta John Rawlins, aki újra felbukkant mellettük. Ami ekkor történt, azt Adena később azzal magyarázta, hogy túl sok francia pezsgőt ivott az étteremben elfogyasztott borra. Ráadásul megviselte az izgalmakkal teli nap. Persze ezer kifogás sem lett volna elegendő a tettére. Körbehordozta a tekintetét újdonsült ismerősein. Valamennyi szempár azt kérdezte, mi késztette arra, hogy egy ilyen előkelő órával lepje meg a férfit. Majd hangosan és érthetően azt mondta: –°Az eljegyzésünk alkalmából vettem Russellnak. A Ferrariban feszült csend uralkodott. Az ezüstszürke autó nyílként repült az éjszakában. Adena mozdulatlanul ült, és arra gondolt, milyen kegyetlen is hozzá a sors. Az óceánból felszálló pára kísérteties fénybe borította a várost, s ez csak fokozta rosszkedvét. Tudta, hogy mondania kell valamit. Az ő feladata megtörni a kínos hallgatást. A gyér fényben ki tudta venni Russell erőteljes arcélét. Nem úgy festett, mint aki meg akar szólalni, de valakinek meg kell tennie az első lépést… Adena összeszedte minden erejét, és remegő hangon megszólalt: –°Russell? –°Hm? Adena úgy érezte, a férfi csak udvariasságból hallgatja meg.
- 98 -
–°Russell, nagyon sajnálom. Nem tudom, mi üthetett belém. Biztosan megőrültem. Én… megerőltető napom volt, utána meg kissé sokat ittam… Elakadt. Maga is megrémült szörnyű viselkedésén. –°Azt hiszem… Úgy értem… Fogalmam sincs, miért mondtam ilyesmit… –°Nem tudod? Russell az éjszakai utat fürkészte, és úgy tett, mintha hétköznapi beszélgetést folytatnának. Adenát feldühítette a közönyössége. De legalább mérge segített legyúrni szégyenét és megalázottságát. –°Russell, szeretnék bocsánatot kérni – mondta valamivel magabiztosabban, és kibámult az éjszakába. – Egyébként nem csak az én hibám, hogy sor került erre a kínos jelenetre. –°Nem? –°Elüthetted volna a dolgot egy tréfával. Az ördögbe is, miért nem tiltakoztál? –°Mert abban a pillanatban okosabbnak láttam hallgatni. –°Istenem! – hanyatlott hátra Adena az ülésen. Eszébe jutott, milyen szörnyű helyzetet idézett elő Russell ésszerű magatartása. Évekig üldözni fogják a jóindulatú gratulációk és a közös jövőjüket firtató kérdések, amelyek egészen addig záporoztak rájuk, amíg el nem hagyták a díszes termet. –°Csak nem azt akarod mondani, hogy semmit sem gondoltál, amikor megvetted nekem az órát? – kérdezte Russell, de közben nem nézett Adenára. –°Dehogynem! – fakadt ki dühösen a lány, és majdnem elárulta vásárlásának igazi célját. - 99 -
–°Látod, a nyaklánccal én is valami fontosat szerettem volna üzenni neked. Russell megjegyzése elbizonytalanította Adenát, aki most gyanakodva méregette a férfit. –°Csak azt ne állítsd, hogy eljegyzési ajándéknak szántad! Meg sem fordult a fejedben ilyesmi. –°Ez igaz, de akkor még nem is sejtettem, milyen komolyak az érzéseid. –°Komolyak? – vonta föl a szemöldökét Adena. –°Ugyan már, kedvesem! Nyugodtan bevallhatod. Hiszen még bizonyíték is van rá – mondta gyöngéden Russell, és a csuklóján pompázó platinaórára mutatott. – Miért ne házasodhatnánk össze? –°Russell, ez olyasmi, amit alaposan meg kell fontolni… –°Ha nem házasodunk össze, előbb vagy utóbb úgyis összeköltözünk. Ezt te is ugyanolyan jól tudod, mint én. Kívánsz, és én sem tudok nélküled élni. –°Nem vontál le elhamarkodott következtetéseket? – kérdezte zavartan Adena. Russell egy pillanatig mereven nézett rá. –°Szóval mégsem gondoltad komolyan az órát? Adena egyre jobban úgy érezte, hogy zsákutcába jutott. Már késő lett volna megmagyarázni Russellnak, miért is ajándékozta meg. Túlságosan szerette ahhoz, hogy elrontsa a kedvét. Hány ajándékot kaphatott életében? Egy árva, akiből milliomos lett abban a világban, amelyben mindennek megvan az ára. Biztosan semmit sem kapott még… –°Hát persze, hogy komoly szándékaim voltak az órával. Örülök, hogy tetszik. - 100 -
–°Nekem ez a legszebb a világon! –°De semmiféle határozott célom nem volt vele – folytatta bátran Adena. – Egyáltalán nem kötelez arra, hogy feleségül vegyél. –°Tudom. Viszont ha már felmerült ez a gondolat, miért ne tehetném? – Russell hangja hirtelen mélyebb, szinte érzéki lett. – Az enyém vagy, Adena. Ésszerű lenne, ha összeházasodnánk. –°De Russell! –°Ne izgasd fel magad, kedvesem! Majd mindent elintézek. Russell szavai zavarba hozták a lányt. Szívesen elsorolta volna a kifogásait, de pillanatnyilag nem volt hozzá ereje. Ráadásul túlságosan szerette a férfit ahhoz, hogy megmondja neki: nem akar hozzámenni. Vajon feleségül mehet egy olyan emberhez, aki azt sem tudja, mi a szerelem? Aki nyíltan hangoztatja, hogy birtokolni akarja? Gondolt volna Russell házasságra, ha ő nem követi el ezt a baklövést a fogadáson? Ekkor hirtelen lehullott a hályog Adena szeméről. Russell szó nélkül kész kifizetni az általa megszabott árat! Nyilván azt hiszi, hogy csak házasság útján kötheti tartósan magához. Ez volt az egyetlen ésszerű magyarázat. Birtokolni akarta, és mindenért fizetett, amit megszerzett. Adena visszautasította a nyakláncot, s ezzel talán azt sugallta neki, hogy inkább jegygyűrűt szeretne. A férfi most úgy gondolja, tudja, milyen árat kér. Adena zavarba jött, és egyúttal dühöt érzett. Csak akkor kapott észbe, amikor Russell felhajtott a Golden Gate hídra. –°Hova mész? – kérdezte élesen, és kihúzta magát. –°Haza. Későre jár, és te is tudod, hogy Max lassan nyugtalankodni kezd – mosolygott a férfi. - 101 -
–°Vigyél azonnal a lakásomba! – követelte Adena határozottan. – Nem maradok nálad ma éjjel. –°Miért nem? Hiszen eljegyeztük egymást. –°Hagyd abba! Még egyszer sem kérdezted meg, hogy hozzád akarok-e menni. –°Hiszen te javasoltad… –°Te pedig egyetértesz? –°Igen! Tehát ennyire egyszerű a dolog. Russell beleegyezett a feltételekbe. Adena az ajkába harapott, és tanácstalanul bámult ki a sötét éjszakába. Kilátástalan helyzetbe sodorta magát. Idegesen a tenyerébe mélyesztette a körmét, miközben az autó végigszáguldott a hídon. –°Russell, kérlek! Át kell gondolnom az egészet… –°Nálam lesz rá időd – mosolyodott el jókedvűen a férfi. –°Nem, nálam! –°Nálunk! – helyesbített elnézőn Russel, miközben rákanyarodott a Sausalito felé vezető útra. Adena azonban nem adta fel. –°Nem szöktethetsz meg úgy, mint Maxet! –°Pedig éppen azt teszem – állapította meg Russell kedvesen. Lassított a kanyarban, de újra gázt adott, amint egyenes szakaszhoz értek. –°Kérlek, hozzuk el a kutyámat! Visszavihetnél bennünket San Franciscóba. A férfi nem szólt egy szót sem. A platinaóra csillogott a csuklóján, ahogy a kormánykereket forgatta. Adena tanácstalanul nézte, - 102 -
miközben befordultak a meredek utcába, ahol a nagy, előkelő Sinclair-villa állt. Russell némán leparkolt a Ferrarival, majd kinyitotta a lánynak az ajtót. Adena remegő térddel szállt ki. Nem tudta hirtelen, mit tegyen. Arról meg végképp fogalma sem volt, mit akar valójában. Max üdvözölte őket az ajtóban. Jókedvű ugrálással fejezte ki örömét. –°Milyen jó, hogy még nem alszol, öregfiú! – csukta be az ajtót maguk mögött Russell. – Ihatsz velünk egy pohár sherryt. Tegnap megkértem Annie-t, hogy töltse fel a készletet. –°Nem elég, hogy elraboltad a kutyámat, még el is akarod rontani? – mérgelődött Adena, miközben követte a házigazdát a nappaliba. –°Ünnepeljünk! – javasolta a férfi, aztán teletöltött két poharat sherryvel, Maxnek pedig egy csészealjra csepegtetett belőle. – Adena, ugye nincs ellenedre, ha a kutyád is részt vesz az ünneplésben? Max, összeházasodunk Adenával. Mit szólsz hozzá? A négylábú szándékosan elengedte a füle mellett a kérdést, inkább villámgyorsan lenyalta a tányérkáról a sherryt. –°Látod, Adena, beleegyezett – ült le elégedett mosollyal a férfi, és maga mellé húzta a kanapéra kedvesét is. –°Russell – kezdte a lány eltökélten –, ez komoly dolog. Meg kell beszélnünk, de legelőször időre van szükségem, hogy mindent átgondoljak. Úgy érzem, túlságosan gyorsan történt minden. A férfi rápillantott, és letette a poharát. Amikor közelebb húzta magához Adenát, szürke szeme megvillant.
- 103 -
–°Voltaképpen még nem is nyílt igazán alkalmam rá, hogy megköszönjem az órát – suttogta, és úgy nézett a lányra, mintha emlékezetébe akarná vésni az arcvonásait. –°Nos, jól van, de… Russell csókkal fojtotta bele a tiltakozást. –°Ez a legszebb óra, amit életemben láttam – mondta meghatottan. – Még most sem hiszem el igazán, hogy nekem választottad. Eddig még senkitől sem kaptam ilyen ajándékot. –°Ó, Russell! – sóhajtotta Adena, és szerelmeséhez simult. – Tényleg ennyire tetszik? –°Megmutatom, mennyire – dörmögte a férfi, és megsimogatta a lány vállát. Közben lefejtette róla az estélyi ruha pántját. Adena megremegett, amikor a férfi lehúzta hátán a cipzárat. Lehunyt szemmel hozzábújt, és hagyta, hogy a férfi vetkőztetni kezdje. Russell kívánja, és feleségül akarja venni… Várhat-e ennél többet egy olyan embertől, aki nem tudja, mi a szerelem? –°Tényleg el akarsz venni, Russell? – tudakolta, de azonnal meg is bánta a szavait. Úgy hangzott a kérdés, mintha csak megerősítést várna, mielőtt odaadja magát neki. –°Igen, kedvesem, össze fogunk házasodni – felelte Russell rekedt hangon, és a lány derekára gyűrte a ruhát. Amikor Max látta, hogy nem kap több sherryt, leheveredett a szőnyegre. Legalább ő otthon érzi magát, gondolta még Adena, mielőtt Russell kikapcsolta vékony, csipkés melltartóját. –°Egész este erre vártam – vallotta be a férfi, miközben a lány meztelen mellét becézgette. – A vacsora alatt, a fogadáson, a hazaúton végig az járt a fejemben, mennyire kívánlak, és mennyire - 104 -
szeretsz engem! Ahányszor csak az órára pillantottam, tudtam, hogy viszonzod az érzelmeimet. Különben sohasem vettél volna ilyen szép ajándékot. Adena átölelte a nyakát. Hátrahajtotta a fejét, és mélyen Russell szemébe nézett. –°Igen, ugyanúgy érzek, mint te, Russell, de nem kell feleségül venned. Kérlek, hidd el, hogy sohasem akartalak rákényszeríteni. –°Kényszeríteni, engem? Az nem olyan egyszerű, Adena West! – válaszolta félig tréfásan a férfi. –°Azt akartam mondani… –°Tudom, mit akartál mondani, kedvesem, de már késő. Ugye most nem gondolod meg magad? – Russell sokat sejtetően elmosolyodott. – Ha megtennéd, az olyan lenne, mintha visszakérnéd az órát. –°Természetesen nem kérem vissza az ajándékot – biztosította gyorsan Adena, a férfit. –°Tudom. És a házasságba is beleegyezel? Adena, szükségem van rád! –°De a házasság… –°A házasság az egyetlen mód, amellyel magamhoz láncolhatlak, Adena! Tisztában vagyok vele: egy idő után nem elégednél meg a barátnő szerepével. Biztosan nem akarnád feladni a lakásodat sem. –°Természetesen nem… –°Gondoskodnál a jövődről. Megértem, hogy biztosítékokat szeretnél, ha együtt maradunk. – Russell csókokkal borította el a nő nyakát, majd folytatta: – Az enyém vagy, és nem engedlek el többé! Adena nem látott kiutat a véget nem érő félreértésekből.
- 105 -
Russell megmakacsolta magát, és feltétlenül feleségül akarja venni. Halálos elszántsággal teljesíteni kívánja vélt követelését, neki pedig fogalma sincs róla, hogyan magyarázza meg a férfinak valódi érzéseit. Mindenesetre nem akarta ráhagyni a tévedést. Ha Russell most beleegyezik is a házasságba, mit gondol majd később? Nem fogja-e megbánni a tettét, ha a szenvedély tüze már nem lángol ilyen hevesen? –°Feleségül megyek hozzád, Russell – lehelte Adena, és a férfihoz simult. –°Reméltem is az utolsó együtt töltött este és az ajándék után. –°De még szükségünk van egy kis időre – folytatta rendíthetetlenül a lány, miközben a férfi egyik hajtincsével játszadozott. –°Mennyire? –°Nem tudom. Talán néhány hétre vagy hónapra. Russell, ez olyan fontos lépés. Biztosnak kell lennünk… Adena kissé elhúzódott a férfitól. Amikor tekintetük találkozott, látta, hogy végre sikerült komolyra fordítania a szót, talán túlságosan is. –°Ezalatt egyedül akarsz élni, és csak néha kívánsz találkozni velem? Csak ha az időd engedi? – ráncolta a homlokát Russell. –°Jobban meg kell ismernünk egymást. Hosszabb eljegyzésre gondoltam. –°Nem! –°Nem? – kiáltotta Adena izgatottan. Sietve mellére húzta a ruháját. – Russell, hallgass rám! Mondtam már, hogy zavarban vagyok azok után, ami ma történt. Nem bírom tovább! Kérlek, ne - 106 -
erőszakoskodj! Pillanatnyilag nem vagyok képes dönteni olyasmiről, ami mindkettőnk életét gyökeresen megváltoztatja. Ne sürgess csak azért, mert nem bírod megfékezni a vágyaidat. Russell gonoszul elvigyorodott, kinyújtotta felé a kezét, és kitakarta ismét a keblét. –°Gyere, drágám, gondoskodom róla, hogy felkorbácsoljam a te vágyaidat is! –°Nem! A csodába, Russell, komolyan beszélek. Nem hagyom, hogy a simogatásoddal levegyél a lábamról, illetve belekényszeríts a házasságba. –°Pszt, kedvesem! – csillapította a férfi, majd felugrott, felkapta, és gyöngéden az ölében ringatta. – Éppen az előbb mondtad, hogy olyan hamar történt minden, és összezavarodtál, de nekem semmi bajom. Majd én döntök mindkettőnk helyett. –°Ördögöt fogsz! Tegyél le, Russell! –°Nem, majd csak akkor, ha kifejeztem a hálámat a csodás ajándékért. Keresztülvitte kedvesét egy tágas előtéren, amelyet aranyszínű bútorokkal rendeztek be, s az egyik fala tükörből volt. Adena megpillantotta magát benne, amint fedetlen kebellel fekszik Russell karjában. Jobb lábáról leesett a szandálja. Akaratlanul is elmosolyodott.
- 107 -
9. FEJEZET
A hálószobában Russell óvatosan a széles ágyra fektette Adenát. A lány felegyenesedett, és kisimította a homlokába hulló vörös fürtöket. A ház többi helyiségéhez hasonlóan itt is a fekete és piros színek uralkodtak, de hatásukat arany- és vajszínű árnyalatok enyhítették. A szögletes formák és az ellentétes színek nyomasztóan hatottak Adenára. –°Ne vágj már ilyen mogorva képet, kedvesem! – jegyezte meg Russell, miközben kigombolta az ingét. – Minden jóra fordul. Te kívánsz engem, én pedig téged. Megígértem, hogy minden kívánságodat teljesítem. Ma este kijelentetted, hogy vegyelek feleségül. Megteszem, ha ez megkönnyíti, hogy a párom légy. –°Russell, ez úgy hangzik, mintha eladnám magam neked – kiáltotta mérgesen Adena, miközben a férfi tovább vetkőzött. –°Ne forgasd ki állandóan a szavaimat! Éppen az előbb mondtam, hogy jó ötletnek tartom a házasságot. Russellon már csak egy fehér alsónadrág volt. Majd felfalta tekintetével a nőt. –°Adena, kedvesem, engedj magadhoz ma éjjel! Szükségem van rád. A lány viszonozta a pillantását. Minden erejével megpróbált nemet mondani, de nem sikerült megzaboláznia viharos érzéseit. Hiszen ő is kívánta Russellt… A férfi tekintete szenvedélyről árulkodott, így nem volt szíve elutasítani a kérését, mint ahogy azt sem vallotta be, mi volt az igazi célja az ajándékkal. Ez lenne a szerelem? – tűnődött. - 108 -
–°Engednél elmenni, ha megkérnélek rá? Russell tétovázott. A lány érezte, hogy viaskodik önmagával, és megsebezte a kérdésével. Szinte beléhasított a férfi fájdalma. –°Ó, Russell! – suttogta, és megragadta a kezét. – Te bolond, soha többé nem foglak elküldeni… Russell arca felragyogott, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Leült az ágyra Adena mellé, és átölelte. –°Kérlek, többé ne is kérdezz ilyesmit! – suttogta, miközben lefejtette a lányról a ruhát. – Adena, a jövő hét végén szeretnélek feleségül venni. Elrepülhetnénk Renóba. –°Hét végén! Miért ilyen sürgős? –°Ne tégy fel fölösleges kérdéseket! – felelte a férfi. –°Rendben – ígérte Adena, és száját kedvese mellkasára szorította. Russell közben a csípőjét simogatta. Adenát kínzó gyönyör járta át, megborzongott. –°Ha a feleségem leszel, a fölösleges kérdéseket is megtiltom. –°Elég régimódi a házasságról alkotott felfogásod – ugratta a nő. Ujjhegyével végigsimított Russell mellkasán, és érezte, hogy a férfi is megremeg. –°Örülök, hogy tisztáztuk a dolgot – jelentette ki érzéki hangon Russell, és a lány hajába temette az arcát. –°Ahhoz képest, hogy röviddel ezelőtt még eszedbe sem jutott megházasodni, elég biztos vagy magadban – jegyezte meg Adena szárazon. –°Amikor megemlítetted a fogadáson, akkor értettem meg, hogy ez a legjobb megoldás. Mindketten megkapjuk, amit akarunk. Könnyedén beleharapott a nő vállába, és birtoklón rátette a kezét. - 109 -
–°Azt hittem, megelégszel azzal, amit tegnap éjjel kaptál – súgta levegő után kapkodva Adena, amikor a férfi keze lejjebb vándorolt. –°Ha összeházasodunk, sem az ajándékaimat, sem engem nem utasíthatsz vissza – magyarázta a férfi, és elborította Adena mellét gyöngéd csókokkal. – A tekintetedből kiolvasom minden kívánságodat. Nem akadályozhatod meg. Ha összeházasodunk, örökre az enyém leszel. –°Szerinted ez tisztességes egyezség? Russell érezte, mennyire felajzották Adenát becéző csókjai, és elégedetten elmosolyodott. –°De még mennyire! Ám meddig gondolja majd így? – töprengett a lány. Nem akar majd pénz segítségével megszabadulni a feleségétől, ha ráun? De nem gondolhatta végig ezt az ijesztő feltevést. Russell lángra lobbantotta a szenvedélyét. Azt kívánta, hogy a férfi elragadja a szerelem birodalmába. Beletúrt a sötét fürtökbe, és magához vonta Russell fejét. –°Adena – lehelte a férfi, mielőtt ajkuk találkozott. Russell egyre forróbban csókolta, majd óvatosan ráfeküdt Adenára. Miközben nyelve meghódította a száját, keze a testét derítette fel. Adena leplezetlen vággyal válaszolt minden érintésére. Amikor a férfi megsimogatta a haját, a lány észrevette, hogy még a szeretkezéshez sem vette le az óráját. A platina megcsillant a gyér fényben, és ez Adena számára azt jelentette, hogy Russell már csak hozzá tartozik. Drága szerelmi zálog, gondolta. De tudta, hogy a férfi csakis azért fogadta el, mert őszinték és komolyak voltak a szándékai.
- 110 -
Ebben a pillanatban rádöbbent, hogy minden kívánságát teljesíteni fogja. Odaadó felesége lesz. Jobb, mint amilyenről a férfi álmodhatott. Csendben szeretni fogja, de teljes szívéből. Egy napon talán rájön majd a férje, hogy nem az ígéretei és az ajándékai miatt szereti, hanem önmagáért. Akkor lassanként Russell is meg fogja tanulni, mi az igazi szerelem. Adena a tanára akart lenni. Döntésével elégedetten végigsimított a férfi szőrös karján, egészen a csuklójáig. –°Hát nem csodálatos ez az óra? – kérdezte rekedten Russell, amikor megérezte Adena simogatását. – Olyan szép, mint az, akitől kaptam. A lány csábítón rámosolygott. –°Az a nyaklánc is szép, amelyet reggel küldtél a lakásomra. Sajnálom, hogy elveszítettem a fejem. Azt gondoltam… –°Tudom, mit gondoltál – felelte nyugodtan a férfi. – De én nem ajándékozok semmit könnyelműen. Tekintsd úgy, hogy az eljegyzésünk alkalmából vettem neked. Így lesz, gondolta Adena. S ha így áll a dolog, akár viselhetem is a gyémántokat. Érezte, hogy egyre jobban kívánja a férfit, és egyre izgatottabb. Micsoda hatalma van fölötte! Még sohasem vonzotta ennyire egyetlen férfi sem. –°Mondd, hogy kívánsz! – hallotta szerelmese hangját. Russell ujjai a combján kalandoztak, nyelvével pedig a mellét becézgette. – Mondd meg, miért ajándékoztad nekem az órát! Adena egy pillanatra megijedt, de aztán rájött, hogy a férfi azt a választ várja: az ajándék a mérhetetlen vágyakozását és vonzalmát fejezi ki. - 111 -
–°Kívánlak, Russell. Ha csak megérintesz, fellángol bennem a szenvedély. Nem lett volna szabad hagynom, hogy idáig jussak, de most már akkor sem tudnálak visszautasítani, ha nem vennél feleségül. –°Így van rendjén – dörmögte elégedetten a férfi. – Ennek így kell lennie. Én is ugyanezt érzem irántad, drágám. Semmit sem tudnék megtagadni tőled. A házasság csak szerény ár mindazért, amit adhatsz. Képes lettem volna az egész világot a lábaid elé helyezni. Adena már csak Russellra tudott gondolni. Pillanatnyilag semmi sem volt fontosabb számára. A férfi Adena combjai közé csúsztatta a térdét, és a nő engedelmesen széttárta a lábait kész volt megnyílni előtte. Russell igyekezett halogatni az egyesülést, hogy minél messzebbre sodorja őket a vágy viharos tengere. –°Tarts erősen! – zihálta lázasan. – Tarts erősen, és soha többé ne engedj el! Adena és Russell szorosan összeölelkeztek. Egyszerre borította el a szerelmeseket a szenvedély hulláma. Másnap reggel Adenát egy hideg orr gyöngéd, ám makacs érintése ébresztette. Max várakozásteljesen nézett rá. Reggeli sétáját követelte. Adena álmosan nyújtózkodott, és szemügyre vette Russell mellette fekvő, kisportolt testét. Nem akarta felébreszteni kedvesét, így csupán némán gyönyörködött a látványban. Russell a hasán feküdt, a derekáig magára húzta a takarót. Sötét haja teljesen összeborzolódott. Amikor Adena megpillantotta izmos
- 112 -
hátát, eszébe jutott az előző este, és elpirult. A férfi hatalmába kerítette testét-lelkét. Adena felegyenesedett, majd – még mindig kábultan – felkelt. Minden porcikája a gyönyörökkel teli éjszakára emlékeztette. Russell szenvedélye újra és újra magával ragadta. Max türelmesen, jól nevelten várakozott, míg Adena talált valamit, amit felvehetett. Bár estélyi ruhája nem volt épp a megfelelő öltözék ezen a hideg, ködös reggelen, mégis azt kapta magára, majd kezében tartva a szandálját, halkan kisurrant a szobából. Max engedelmesen követte. Az előszobai szekrényben végre megtalálta, amit keresett: egy irhával bélelt, hosszú bőrdzsekit. A kabát a térdéig ért, és lehúzta a vállát. – Gyere! – szólította halkan a kutyáját, és kinyitotta a kertbe vezető, konyhai ajtót. – Viselkedj rendesen, nem tudom, hol a pórázod. Max boldogan kiszaladt, és kedvtelve felderítette az új környezetet. Adena követte. Jól beburkolódzott a meleg kabátba. Remélhetőleg Russell egyik szomszédja sem lát meg ilyen korán szombat reggel, gondolta. Biztosan tudnák, honnan fúj a szél, ha megpillantanák estélyi szandálban és túlméretezett férfidzsekiben. A hideg reggeli levegőtől kitisztult a feje. Az öböl másik oldalán elterülő, ködbe burkolt San Franciscót nézte. Tulajdonképpen ott kellene most lennie a lakásában. Tudta, hogy nem tölthette Russellnál az éjszakát következmények nélkül. Eszébe jutott előző esti beszélgetésük is. Képtelen volt szabadulni a kellemetlen érzéstől, hogy Russell kihasználta a gyengeségét, és magához akarja láncolni. Miért is ivott annyi pezsgőt a fogadáson?
- 113 -
Mindegy, késő bánat. Szerencsétlen fordulatok láncolata juttatta ebbe a helyzetbe. Természetesen feleségül menne Russellhoz, ezt maga is belátta, de nem ilyen körülmények között. Addig nem, amíg a férfi azt hiszi, hogy az adósa. Maxet figyelte, amint egy öreg facsoport gyökereit szaglássza, és közben azon járt az esze, mit is mondjon a reggelinél Russellnak. A férfi biztosan azt gondolja, hogy már mindent megbeszéltek. Erről árulkodott az a fensőbbséges, magabiztos viselkedés, amely egész este jellemezte. Az volt a legrosszabb, hogy Adena nem tudta, valójában ellenszenves-e neki az efféle magatartás. –°Max, hozzám! – kiáltotta. – Megfagy a lábam. A kutya tétován engedelmeskedett, de még egyszer alaposan megszaglászott minden érdekes tárgyat, mielőtt visszatért volna a gazdájához. Amikor odaért, Adena kedvesen megsimogatta szürke bundáját, aztán visszaballagtak a házhoz. Max elsőként vette észre Russellt, aki éppen indulni készült. Örömteli ugatással rohant oda hozzá, és hagyta, hogy a férfi megvakargassa a füle tövét. Adenának már messziről feltűnt Russell feszült arckifejezése. Úgy látszott, aggódik valami miatt. Amikor megpillantotta a lányt, megkönnyebbült ugyan, de a szája sarkából nem tűnt el a kemény vonás. Adena bizonytalanul, némán odalépett hozzá. Russell a vállára tette a kezét.
- 114 -
–°Már azt hittem, elhagytál Maxszel együtt – jegyezte meg színlelt hanyagsággal, ami nyugtalanította Adenát. Észrevette a férfi kezében az autó kulcsát. –°Utánunk akartál jönni? Russell bólintott. –°Igen, hazahoztalak volna benneteket. –°Max és én – próbálta tréfával elütni a dolgot Adena – sohasem szöknénk meg reggeli előtt. Russell egy pillanatig szigorúan nézett rá. Végül megenyhültek a vonásai. –°Ezt megjegyzem. Szó nélkül kézen fogta Adenát, és bevezette a házba. Félórával később a lány megterítette az asztalt. Russell unott arccal böngészte a reggeli újságot. Adena teát töltött neki, és megvárta, míg leteszi a lapot. Ezután elébe rakta a mennyei illatot árasztó szalonnás rántottát. –°Ami a hazamenetelt illeti… – kezdte Adena, miközben a férfi nekilátott a reggelinek. –°Hm? –°Nem is tudom, mi történt tegnap este – folytatta a lány, ügyet sem vetve a férfi huncut mosolyára. – Egyszer s mindenkorra tisztáznunk kell, hogy nem költözöm hozzád, Russell! Ezenkívül, ha komolyan gondoltad a házasságot… –°Így van – szakította félbe a férfi. –°Szeretném, ha előbb hivatalosan is eljegyeznénk egymást. Nem szabad elsietnünk a dolgot. Nem akarom, hogy befolyásoljon bennünket a… a… –°A testi kapcsolat – egészítette ki Russell a mondatot.
- 115 -
–°Igen! Örülök, hogy egyetértesz – sóhajtott fel megkönnyebbülten Adena. A férfi tűnődve evett, közben kedvesét nézte. –°Megnyugtat, ha kijelentem, hogy engem az ilyesmi nem befolyásol? –°Nem. –°Nem hiszel nekem? – vetette a szemére Russell. –°Csak azt gondolom, hogy te mindenért fizetni akarsz – felelte Adena. – Meg azt, hogy – amint azt már számtalanszor említetted – rendkívül nagylelkű vagy azokkal, akiket kedvelsz. –°Édesem… – súgta a férfi, és közben majd felfalta tekintetével a lányt. Adena azonban intett, hogy hallgasson. –°Komolyan mondtam. Tegnap este kissé összezavarodtam. De ma reggel… –°Ugye mindent szépen elrendeztél a csinos fejecskédben? –°Russell, ígérd meg, hogy teljesíted a kívánságom – szegte előre a lány kihívóan az állát. A férfi tétovázott egy pillanatig. Szinte tapintatni lehetett a kettejük között uralkodó feszültséget. –°Ha jól értelek – szólalt meg végül –, azt akarod, hogy a jegyesség alatt egy ujjal se érjek hozzád. A végén pedig feleségül jössz hozzám, ahogy ígérted. Adena hevesen bólintott. –°Ha még akkor is ragaszkodsz az ötlethez… –°Azt hiszed, hogy egy hét alatt meggondolom magam? –°Egy hét alatt? – álmélkodott Adena. - 116 -
–°Elvégre tegnap megmondtam, hogy a következő hétvégén összeházasodunk. –°De Russell, ilyen rövid idő alatt nem lehet eldönteni, hogy összeülünk-e – tiltakozott Adena. Túl rövid ahhoz, hogy eldöntsd, tudnál-e igazán szeretni, tette hozzá némán. Russell látta, milyen gondterhelt arcot vág a lány. –°Egész héten hozzád sem érek – fogadkozott. –°Két hétig – kérte határozottan Adena. –°Gyorsan megtanultad, hogyan kell üzletet kötni – jegyezte meg Russell hűvösen. – Rendben, legyen két hét! –°Köszönöm, Russell… A férfi leintette. –°Magad mondtad, milyen nagylelkű vagyok – jelentette ki, de sötét arcot vágott, ami semmi jót nem ígért. Nyilvánvalóan nehezére esett beleegyezni az esküvő elhalasztásába.
- 117 -
10. FEJEZET
Russell megtartotta a szavát. A hétvégét szórakozással töltötték. Végigjárták Sausalito előkelő butikjait, San Francisco tengerparti sétányán ebédeltek, és kirándulást tettek Kalifornia híres ősfáihoz. Szombat és vasárnap este Russell hazakísérte Adenát, ivott nála egy pohár whiskyt, majd rövid idő múlva illedelmes jóéjtpuszival búcsúzott. Szerdára szokássá vált, hogy Russell esténként beugrott Adenához vacsorázni. Étkezés után letelepedtek a kandalló elé, a nap eseményeiről beszélgettek, Adena pedig kötögetett. Max olykor kedvesen a lábukhoz dörgölődzött. A lány csodálkozott, hogy Russellnak tetszik ez a családias légkör. Eddig biztosan nem volt ilyesmiben része… Éppen azon tűnődött, mivel tölthette eddig a szabadidejét a férfi, amikor Russell nyíltan megkérdezte: –°Elfogadtad az állást annál a vállalatnál, amelyiknél a múlt pénteken jártál? Adena felpillantott a kötésből. –°Nem – felelte kurtán, és újra a szemeket számolgatta. –°Miért nem, Adena? –°Úgyis tudod – felelte higgadtan a nő, de a keze enyhén megremegett. –°Ugye ha nem szólok az érdekedben, elfogadtad volna? –°Igen. Russell lehajolt, és gyöngéden felemelte Adena állát. - 118 -
–°Ilyen makacs lánnyal még soha nem találkoztam! Miért nem vagy hálás a fáradozásaimért? Szeretnélek elkényeztetni, Adena. Egy pillanatig farkasszemet néztek. –°Tudom, Russell, de semmi szükség rá. –°De hiszen semmit sem értékelsz bennem, még azt sem, hogy feleségül akarlak venni! – panaszkodott a férfi. –°Annyira megszoktad, hogy mindenért fizetsz. Az élet számodra csupán pénzügyi intézkedésekből áll. Ez néha bizony elrettent. –°Hogyhogy? – kérdezte Russell, de nem vette le kedveséről a tekintetét. Adena vállat vont. Hogyan is magyarázhatná meg? –°Talán azért, mert félek attól, amit majd akkor teszel, ha becsapottnak érzed magad. A férfi még egy utolsó pillantást vetett rá, aztán elengedte az állát, és hátradőlt. Adena megint észrevette azt a különös villanást a szemében. –°Miért, meg akarsz csalni? –°Mit tennél, ha úgy éreznéd, becsaptalak? – suttogta Adena, kezét a kötőtűkön nyugtatva. Félelmetesnek találta, ahogy Russell a szeme sarkából figyelte. –°Akkor – felelte a férfi keserűen – elszabadulna a pokol. –°Dühöngenél – sóhajtotta Adena, és mosolyt erőltetett az arcára. – Ugye így lenne? Akkor hogyan kérdezheted, miért félek tőled? –°Nos – válaszolta Russell –, elég valószínűtlen, hogy ilyesmi előforduljon. –°Csakugyan? –°Szerintem beszéljünk másról. - 119 -
–°Ahogy gondolod – egyezett bele a lány. De amikor tovább kötött, nem a copfmintát látta maga előtt, hanem kedvese gyanakvó arcát. Szerethet egy ilyen férfi bárkit is feltétel nélkül? Másnap délelőtt, tizenegy óra körül megcsörrent a telefon. –°Miss Westtel beszélek? – kérdezte egy női hang. A hölgy Russell titkárnőjeként mutatkozott be. –°Igen – mondta Adena, miközben éppen borítékba tett egy újabb pályázatot. –°Mr. Sinclair bízott meg, hogy hívjam fel. Azt kérdezteti, lenne-e kedve együtt ebédelni vele és az egyik ügyfelével. Adena rövid ideig tűnődött. –°Igen, azt hiszem. Kissé meglepetten, mégis örömmel jegyezte fel a vendéglő nevét, majd elismételte az utasítást, hogy az előcsarnokban várjon Russellra. –°Mr. Rawlins fogja kísérni a vőlegényét. –°Rendben, mondja meg Russellnak, hogy ott leszek. Eszébe jutott, hogy John Rawlinst a fogadáson mutatták be neki. Lehet, hogy Russell olyan férfi, aki hangsúlyt helyez arra, hogy ügyfelei alaposabban is megismerkedjenek leendő feleségével? Mindenesetre jó benyomást akart kelteni, ezért kifejezetten csinosan, nagy gonddal öltözött fel. Mint mindig, most is buszra szállt, mert csúcsidőben kényelmesebben utazhatott így, mint a saját kocsijával. Ismerte a vendéglőt, amelybe Russell meghívta. Üzletemberek közkedvelt találkozóhelyének számított, és híres volt meghitt hangulatáról,
- 120 -
ízléses berendezéséről és kitűnően képzett, udvarias pincéreiről. No meg persze a remek konyhájáról. Adena kicsit korán érkezett, és az előcsarnokban várakozott. Miközben kíváncsian körülnézett, belebotlott egy túlságosan is jól ismert férfiba. –°Adena! –°Jeff! Mit keresel itt? –°Éppen ebédeltem – vigyorgott rá Jeff Carrigan. Régebben Adena vonzónak találta kisfiús mosolyát. – Hát te? Találkára készülsz? –°Igen, természetesen – válaszolta Adena kissé gyámoltalanul. –°Kitalálom, ki az. Csak nem Russell Sinclairre vársz? –°De igen. Adena a biztonság kedvéért hátrált néhány lépést. –°Ne félj – biztosította Jeff. – Nem viselkedem többé lehetetlenül. Tulajdonképpen bocsánatot kell kérnem… Tétován felemelte a jobb kezét, amelyben egy fehér borítékot tartott, de aztán le is eresztette. –°Hiszen tudod, hogy ittam. Nem túl gyakran esik meg az emberrel, hogy a barátnője átpártol a legnagyobb versenytársához. –°Jeff, kérlek, ne beszéljünk erről többet! – könyörgött Adena kínosan feszengve. – Nagyon sajnálom, de előfordul az ilyesmi… Úgysem lehet már ezen változtatni. –°Szükségem van egy kis időre, hogy elfelejtselek, Adena – mormolta a férfi, és közelebb lépett hozzá. –°Kérlek, Jeff! –°Tényleg vége köztünk mindennek? - 121 -
–°Úgysem illettünk össze – jegyezte meg Adena halkan, és azt kívánta, bárcsak véget érne ez a szörnyű jelenet, mielőtt Russell megérkezik. –°Egyedül az én hibám, hogy szakítottunk. Pedig sok közös vonásunk van, nem gondolod, Adena? –°Meglehet. Istenem, gondolta a lány, hogyan lehet megszabadulni egy ilyen makacs bolondtól? –°Emlékszel még, hogy néha ebédeltünk itt kettesben? Hiányozni fognak a meghitt beszélgetéseink – folytatta zavartalanul a férfi. Adenának hirtelen feltűnt, hogy Carrigan mesterkélten mosolyog. –°Hagyjuk ezt, Jeff… –°Neked jó lenne így. Hát persze hogy nem akarsz többet hallani erről! Már találtál is helyettem valakit. –°Elég már! Kérlek, bocsáss meg, én… –°Búcsúcsókot nem is adsz? – vigyorgott Jeff szemtelenül. Amikor Adena észrevette, hogy a férfi el akarja zárni az útját, dühbe gurult, és fenyegető pillantást vetett rá. –°Viszontlátásra, Jeff! –°Viszontlátásra, Adena! – vetette oda a férfi. Mielőtt azonban Adena elmehetett volna, durván vállon ragadta, és szájon csókolta. – Köszönök mindent, drágám – mondta hűvösen, és a kezébe nyomta a fehér borítékot. Adena azt sem tudta, hogyan történt. Mielőtt még tiltakozhatott volna, Jeff otthagyta, és a kijárathoz sietett. Zavartan bámult utána. Nézte, ahogy elhalad két férfi mellett, akik valószínűleg tanúi voltak az egész jelenetnek, aztán Jeff eltűnt. Adena látta, hogy Carrigan –
- 122 -
mielőtt kilépett volna az üvegajtón – odabólintott egyiküknek. Russell volt az, a másik férfi pedig John Rawlins! A lány majdnem elsírta magát, amikor rájött, milyen gonosz játékot űzött vele egykori barátja és főnöke. Nem mert Russell szemébe nézni. A legszívesebben elfutott volna, amilyen gyorsan csak lehet. Hirtelen eszébe jutott a fehér boríték, amelyet még mindig a kezében szorongatott. Mit akarhatott ezzel Jeff? Be akarta feketíteni Russell Sinclair előtt? Tudta, hogy csakis erről lehet szó. Tanácstalanul nézte a felé közelgő Russellt, képtelen volt cselekedni. Russell magas, sötét alakja fenyegetőnek hatott a félhomályos előcsarnokban. John Rawlins tétován követte. Russell szótlanul megállt Adena előtt, és kinyújtotta a kezét. Tekintete követte a lány minden mozdulatát, amint Adena lassan átadta a baljóslatú borítékot. Milyen kérlelhetetlen, gondolta Adena, és figyelte, hogyan tépi fel a férfi a fehér papírt, és húz ki a borítékból egy összehajtogatott cédulát. Olvasni kezdett. A lányt kimondhatatlan félelem fogta el. Tudta, hogy Jeff közönséges bosszút eszelt ki. Amikor Russell a levélke végére ért, még valamit kirázott a borítékból. Egy csekk volt. Adena nem hitt a szemének. Russell látható megvetéssel közölte az összeget, majd átadta Adenának a csekket a levéllel együtt. A lány, remegő kézzel vette el. Gépiesen olvasta Jeff sorait: Jó munkát végzel, drágám. Ha mindenen túl vagyunk, összeházasodunk. - 123 -
A csekket is Jeff állította ki, ezer dollárról. Adena elnémult ijedtében, várta, mit tesz most Russell. Agya megbénult. Hogyan magyarázza meg a férfinak ezt a látszólag egyértelmű helyzetet? Russell, aki azt a nézetet vallja, hogy minden embert meg lehet vásárolni, biztosan azt gondolja most, hogy Jeffnek dolgozik. Jeff Carrigan ördögi tervet fabrikált. Azt akarta elhitetni Russelllal, hogy Adena kémkedett a régi versenytársnál a Carrigan Laboratóriumnak. –°Bocsáss meg egy pillanatra, John, mindjárt visszajövök! – fordult Russell nyugodtan Rawlinshoz. Vasmarokkal megragadta Adena karját, és kivezette a vendéglőből. Adena úgy érezte, lefejezni viszi. De akármit gondoljon is róla a férfi, ő ártatlan! Így hát emelt fővel lépkedett mellette. A forgalmas utcán Russell leintett egy taxit, és kinyitotta az ajtót Adenának. –°Menj haza! – parancsolt rá. A lány erőtlenül rogyott az ülésre, és az ablakon át nézte kedvese rezzenéstelen arcát. –°Néhány óra múlva utánad megyek. Még van némi elintéznivalóm. Ne nézz rám ilyen riadtan, Adena, nem fogom használni az öklöm! Sokkal hatásosabb bosszút agyaltam ki. Vajon milyen lehet Russell Sinclair bosszúja? Adena háromszor is megállt a ruhásszekrény előtt, és azon tűnődött, nem lenne-e jobb összecsomagolni, és Maxszel együtt eltűnni. De hiszen ártatlan, olyan ártatlan, mint a ma született bárány! Am hiába bizonygatta ezt magának, folyton eszébe jutott Russell jéghideg tekintete.
- 124 -
A férfi iszonyatos méregbe gurult. Efelől semmi kétség. Ez az acélszürke szempárban villogó, megfékezett düh azonban sokkal rosszabb volt, mintha rátámadt volna. Miként magyarázhatná meg neki, mi is történt voltaképpen? Megfogalmazott magában egy tucat meggyőző mondatot, de azonnal el is vetette valahányat, amint próbaképpen hangosan is kimondta őket. Max aggódva figyelte gazdáját kedvenc helyéről, a kanapé mögül. Fejét mellső lábain nyugtatva követte tekintetével Adena minden mozdulatát. –°Kiállsz mellettem, mint akkor, amikor Jeff támadt rám? – kérdezte tőle szomorúan a lány, miközben megsimogatta a bundáját. – Képzeld el, milyen lenne, ha segítségül kellene hívjalak Russell-lal szemben… Max értetlenül bámult rá hűséges, nagy kutyaszemével. Adena odalépett a pulthoz, ahol a sherryt tartotta. A csiszolt üvegpalackra pillantott, a meleg színű italra, és eszébe jutott, mennyire szeretett inni belőle Russell. Igen, otthon érezte magát a lakásában. Most nem szabad sherryt innom, gondolta. Ha Russell megérkezik, szükségem lesz a józan eszemre. Rá kell vennem, hogy végighallgasson! Ez minden, amit tehet. Elmeséli majd, hogyan csalta csapdába Jeff. Ha Russell nem hiszi el a történetét, akkor menjen a pokolba! Elvégre neki is van büszkesége. A férfi hibája lesz, ha a gyanakvás annyira elvakítja, hogy nem ismeri fel az igazságot. Ám hiába akarta vigasztalni magát Adena, nemigen sikerült. Más gondja is akadt: szerette Russellt. Büszkeség ide vagy oda, egyszerűen meg kell győznie arról, hogy ártatlan. Semmiképp sem veszítheti el! - 125 -
Ha már hisz neki, és bízik benne, akkor egy napon biztosan megtanulja szeretni is. Bizalom nélkül nincs szerelem. Adena felsóhajtott. Talán le tudja győzni Russell a gyanakvását… Aztán újra elkeseredett. Hogyan vehetne rá egy vérbeli üzletembert arra, hogy az áruló jelek ellenére bizalommal forduljon hozzá? Russell többször is hangsúlyozta, hogy két lábbal áll a földön. Az a véleménye, hogy mindenért fizetni kell, és mindenkit meg lehet vásárolni. Másrészt azt is elvárja, hogy a nagylelkűségéért cserébe megfelelő ellenszolgáltatást kapjon. Adena idegesen az ajkába harapott, és az ablakon át kinézett az utcára. Ha Russell úgy érzi, becsapták, nem fogja megkímélni a feltételezett csalót. Mit csinálhat most a férfi? Még az ügyfelével ebédel? Vajon betartja a sorrendet: előbb az üzlet, utána a bosszú? Nem, ennyire számító még ő sem lehet. Adena fejében kérdések kavarogtak. Miként győzhetné meg Russell Sinclairt egy nő arról, hogy higgyen neki? Lehetséges ez egyáltalán? Abban biztos volt, hogy ha sikerülne, az felérne Russell részéről egy szerelmi vallomással. Adena elkeseredetten rótta tovább a szobát. Jeff alaposan kitervelte, hogyan vágjon vissza! A lány pillantása ismét a sherryvel teli palackra tévedt. Szüksége van valamire, ami megnyugtatja! Rövid tűnődés után kiment a konyhába, hogy teát készítsen. Már az előkészületek közben érezte, hogy idegessége csillapul. Miközben a tálcát bevitte a nappaliba, eltökélte, hogy bátran fog viselkedni. Leült a hintaszékébe. Teát iszik, és vár. Hűvösen és hanyagul válaszol majd a vádakra, ha megérkezik a férfi, nem hagyja felizgatni magát. Hiszen nem tett semmi rosszat. Ha a férfi lehiggad, - 126 -
megpróbálhatja meggyőzni az ártatlanságáról, ha egyáltalán Russell Sinclair ilyen esetben hallgat a józan érvekre. Adenát megint elfogta a kétség. Szerencsétlenségére éppen ekkor csöngettek. A lány mindenről megfeledkezve felállt. Érezte, hogy kiveri a veríték, amikor letette az asztalra a teáscsészéjét. Max is felkelt a helyéről, és barátságosan csóválta a farkát. Nyilván még mindig nem értette meg, hogy Russell ezúttal nem barátként érkezett. Adenának minden bátorságát össze kellett szednie ahhoz, hogy ajtót nyisson. Láthatatlan hatalom taszította az ellenkező irányba. Hirtelen reménytelennek látta a tervét, hogy kimagyarázkodjon a férfi előtt. Mégis meg fogja próbálni! Túlságosan szerette ahhoz Russellt, hogy feladja. Talán női fegyverekkel leszerelheti, ha már nem olyan dühös.
- 127 -
11. FEJEZET
Adena egy rántással feltépte az ajtót. Russell, mint mindig, most is sötét alakként tornyosult fölé. A lány félig leeresztett pillái alól lopva figyelte. Hideg, szürke szempár és kesernyés vonás a szája szögletében… Nem, nincs értelme! Miként is hihette, hogy eloszlathatja a gyanúját? Biztosan úgy érzi, mérhetetlenül becsapták. Max kisétált a nyitott ajtón, és barátságosan üdvözölte Russellt. Adena ekkor tekintetét a férfira emelte. –°Nem tettem semmi becstelent. Sohasem kémkedtem Jeff Carrigannek vagy a vállalatának – jelentette ki feltűnően határozott hangon. Russell meglepetten nézett rá. –°Tudom – felelte higgadtan. Adena zavarba jött a választól. A férfi betuszkolta a lakásba, majd céltudatosan a sherryvel teli, díszes palack felé indult. Adena nem hitt a szemének, amikor látta, hogy a férfi szokásához híven tölt magának. –°Gondolod, hogy bedőlök egy ilyen ócska trükknek? A lánnyal körbefordult a szoba. Meg kellett kapaszkodnia az ajtófélfában. –°Tehát nem hiszed, hogy én… hogy a Carrigan Laboratóriumnak kémkedtem? Russell lehuppant a kanapéra, és láthatóan jól mulatott rajta. Keresztbe tett lábbal hátradőlt, és élvezettel kortyolgatta a sherryjét.
- 128 -
–°Ez nevetséges, Adena! Hogyan gondolhattam volna rólad ilyesmit? Egyébként köztünk maradjon, elég szánalmas kém lettél volna. Nem mintha nem lennél képes bármikor az ujjad köré csavarni… Most meg mi ütött beléd? Adena a karjába vetette magát. –°Szeretsz? Mondd, hogy szeretsz, Russell! A férfi óvatosan letette a poharát, amely Adena heves közeledésétől veszélybe került. Még észbe sem kaphatott, a lány csókokkal borította az arcát. –°Adena, édesem – simított végig gyöngéden a nő fényes haján. – Az első este óta szeretlek, amikor megjelentél nálam, és beszámoltál a felfedezésedről. Csak nem akarod azt állítani, hogy nem tudtad? –°Egészen eddig nem is sejtettem… –°És most hogyan jöttél rá ilyen gyorsan? –°Csakis az hiheti, hogy ártatlan vagyok, s az bízhat bennem, aki szeret. Különben meggyanúsítottál volna. Végtére is igen kényes helyzetben leptél meg. –°Egy férfi, aki szeret, és tudja: túl forrón viszonzod a szerelmét ahhoz, hogy képes legyél becsapni – helyesbített Russell, miközben a karjában ringatta. –°Azt akarod mondani, hogy egész idő alatt tudtad, mit érzek irántad? –°Hát szeretsz, Adena? – suttogta a férfi. –°Igen – vallotta be a lány nyíltan. – Igen, Russell, szeretlek. Rámosolygott kedvesére, a férfi pedig magához szorította. –°Nos – kezdte Russell –, valójában már akkor reménykedtem ebben, amikor nem követelted vissza az órát. –°Tessék? – kérdezte Adena felháborodottan. – Hogy érted ezt? - 129 -
–°Ugye mérgedben vetted, amikor megtudtad, hogy közbenjártam az érdekedben? El tudom képzelni, miként rohantál dühösen a legdrágább ékszerboltba, hogy kiválaszd nekem ezt a mesteri darabot. Ne feledd, hogy megkaptam a mellékelt levélkét is, amelynek szinte minden betűjéből sugárzott a sértett büszkeség. –°Hallatlan! Egész idő alatt tudtad? –°Sajnos ez a helyzet. Órákon át azon törtem a fejem, hogyan viselkedjem. Akár hiszed, akár nem, rájöttem, hogy azon a napon kétszer is megbántottalak, persze akaratlanul, te pedig meg akarsz fizetni érte. –°Ezek szerint csupán megjátszottad, hogy örülsz az ajándéknak? – kiáltotta dühösen Adena. – Ördögi csaló vagy, Russell! De beleestem a csapdába, és nem kértem vissza az órát. Hogyan lehettél ilyen biztos a dolgodban? –°Természetesen kockáztattam – mosolyodott el a férfi. – Sejtettem, hogy nem lesz szíved visszakövetelni az ajándékot, ha látod, mennyire tetszik. Ahogy mondtam, reménykedtem benne, hogy megkedvelsz, hiszen együtt töltöttük azt a csodás éjszakát… Ilyen érzéseket nem lehet színlelni, kincsem. –°Kihasználtad a jóhiszeműségemet – tiltakozott Adena, de elnevette magát. –°Mit mást tehettem volna? – védekezett a férfi. – Tudtam, hogy meg akarsz leckéztetni. Ugye arra számítottál, hogy dühösen berontok hozzád? –°Természetesen számítottam rá, hogy ugyanúgy megsebeztem a büszkeséged, ahogy te az enyémet – felelte Adena. –°Megértettem, mi a szándékod – ismerte be a férfi. – Ha megnyugtat, kedvesem, már abban a pillanatban megértettem, amikor kinyitottam a csomagot. - 130 -
–°Még szép! – fortyant föl Adena. – Elég egyértelmű volt. Végre tudom, hogy tanultál belőle. –°Nem volt könnyű lecke. Először ki akartam adni magamból a haragomat, persze nálad, hogy aztán megvigasztalj. De aztán eszembe jutott, miként kerülhetném el a zűrzavart, és hogyan puhatolhatnám ki egyidejűleg az érzéseidet is. Tehát minden további nélkül elfogadtam a drága ajándékot. Adena Russellra nézett. –°Gúnyt űztél belőlem. –°Nem, szó sincs róla – fogta két keze közé Adena arcát a férfi. – A viselkedésed rádöbbentett, hogy valódi ajándékot kaptam, értékesebbet, mint ezer arany nyaklánc. Megígérem, kedvesem, hogy őrizni fogom ezt az órát, mert ha ez nincs, talán sosem jövök rá, hogy szeretsz. –°Tehát már akkor is tudtad… Russell vakmerően elmosolyodott. –°Mondjuk inkább úgy: elég elképesztőnek találtam, hogy egy munkanélküli könyvelő ennyi pénzt áldoz egy bosszúhadjáratra, ráadásul miután rájön, hogy terve nem vált be, nem is akarja semmissé tenni a dolgot. A lány arcon csókolta Russellt. Úgy döntött, ennyi bizonyíték elegendő. –°De most tudni szeretnék valami mást is… Mi járt a fejedben, amikor a fogadáson kitaláltam azt az ostobaságot? –°Arra gondolsz, amikor azt mondtad, hogy eljegyzési ajándéknak szántad az órát? Mit gondolhattam volna? Üstökön ragadtam a lehetőséget, és a szavadon fogtalak – felelte Russell. Szemmel láthatóan elégedettséggel töltötte el, hogy ilyen ravasz módon oldotta meg az ügyet. - 131 -
–°Rendes körülmények között neked kellett volna előhozakodnod az eljegyzés ötletével. Russell egykedvűen vállat vont. –°Nem tehetek róla, én már csak ahhoz értek, hogy kihasználjam a kedvező alkalmakat. –°Ezek szerint vegyem úgy, hogy megtartod az órát? –°Persze! – kiáltott fel kisfiúsán Russell, és csókot nyomott Adena nyakára. – Hiszen azt jelképezi, hogy összetartozunk. De ha pénzre lenne szükséged, hogy elkerüld a csődöt… –°Nem! – szakította félbe Adena, és mutatóujját a szájára tette. Ajándék. Megengedhetem magamnak, bár megvallom, eleinte furdalt a lelkiismeret, hogy akkora összeget adtam ki érte. –°Most már legalább tudom, miért ittál aznap este annyi bort, utána meg pezsgőt – ugratta a férfi Adenát, miközben a hajával játszadozott. – Ment minden, mint a karikacsapás – emlékezett vissza. – Zavartan viselkedtél a vacsorán és a fogadáson is… –°Te pedig kihasználtad a gyengeségemet – vetette a szemére Adena. –°Nos, valóban. Adena nem akarta tovább feszegetni a dolgot. Russell egy csöppet sem szépítette a történteket. –°Tehát nem bánod, ha egy nő platinaórával próbál megvásárolni? –°Neked utólagos árengedményt is adok. –°Jó lesz, mert igazán nem tudom, hány svájci órára futna még a megtakarított pénzemből. –°De én nem aranyat és platinát, csupán szerelmet kérek. Ha mindig mellettem maradsz, és szeretsz, jó üzletfeled leszek.
- 132 -
–°Úgy érted, jó befektetés vagy számomra? – simogatta meg a férfi tarkóját Adena. –°Jóindulatú, hűséges és odaadó vagyok. –°Mint Max! –°Nos, igen… –°Ma délben azonban nem lettem volna meggyőződve a jóindulatodról – vallotta be Adena halkan. – Amikor betuszkoltál a taxiba, és elégtételt emlegettél… Russell elkomolyodott. –°Miként gondolhattad, hogy én bosszút akarok állni rajtad? Carrigant meg kellett végre leckéztetnem. Istenem, elvégre nem sejthettem, hogy azt hiszed, eljövök hozzád, és téged… – Nem talált szavakat. – Adena, sohasem tudnék fájdalmat okozni neked. –°Akkor sem, ha azt hinnéd, hogy megcsallak? –°Sohasem tennéd, ezért ne is hozd ezt többé szóba. Adena beleegyezően bólintott. –°Rendben, akkor hát miről beszélgessünk? –°A nászutunkról. –°Előbb azonban tisztáznunk kell még valamit – vetette közbe a lány. Russell szerelmes pillantást vetett rá. –°Hogy hol házasodjunk össze? Legszívesebben kocsiba ülnék, hogy Renóba utazzunk. –°Azt akartam kérdezni, hogy mit csináltál Jeff-fel. –°Ja, vele? – rándította meg a vállát Russell egykedvűen. –°Igen. Szeretném tudni, hogyan leckéztetted meg. –°Olyan fontos ez neked? – kérdezte a férfi gyanakodva. - 133 -
–°Nem különösebben – válaszolta Adena. – Csak kíváncsi vagyok. Miután órákig töprengtem azon, mit teszel majd velem, érdekel, miként fizettél meg a valódi bűnösnek. –°Rendben. Amikor elszállt a haragom, rádöbbentem: nem ismertelek volna meg, ha ő nincs. –°Nahát! – kiáltott fel meglepetten Adena. – Milyen nagylelkű vagy! –°Hiszen állandóan ezt bizonygatom. Követtem az irodájába, és értésére adtam, hogy ha még egyszer meglátom a közeledben, ellehetetlenítem üzleti körökben. Adena fellélegzett. –°Úgy? –°A csúszópénzek miatt a kezemben van. Carrigan hamar rájött, hogy nem a levegőbe beszélek. –°És hogyan tervelte ki a dolgot? – érdeklődött a lány. –°A vendéglői jelenetre gondolsz? Nem volt nehéz megtudnia a napi programomat. Egyébként az ő titkárnője telefonált neked, s adta ki magát az enyémnek. –°Ó! – nyögte Adena, mert rádöbbent, milyen könnyelműen viselkedett. –°Visszatérhetünk végre az esküvőnkre? – kérdezte Russell türelmetlenül. –°A nászutunkra? Adena tétován ejtette ki a szót. –°Van valami ötleted? –°Ha már megkérdezted, te is tudod, hogy nemrég el akartam utazni abba a magányos fogadóba a hegyek közé.
- 134 -
–°A kívánságod parancs! – nyúlt a sherrys poharáért Russell. – Az ördögbe is, ez meg mi? Adena meglepetten nézett rá. –°Valami baj van? –°Az átkozottul neveletlen kutyád megitta a sherrymet! Eltelt néhány nap. Adena és Russell egybekeltek. A nászéjszakán Adena egy hatalmas, széles ágyba bújt, s magára húzta a takarót. Az öreg vendégfogadó szobájában, ahol a mézesheteket töltötték, kandalló lángja vetett táncoló árnyakat a falra. Max az izzó fahasábok előtt üldögélt, és a kiürült pezsgősüvegeket szaglászta. Annyira lekötötte ez az elfoglaltság, hogy pillantásra sem méltatta a fürdőszobából kilépő Russellt. Adena azonban vágyakozva várta újdonsült férjét, és kedvesen nézte, hogyan közeledik felé. Izmos testét csupán egyetlen, dereka köré tekert törülköző fedte. Barna haja nedvesen csillogott, sötét bőre pedig úgy fénylett, akár a bronz. Az ágy előtt Russell megtorpant, és mélyen Adena szemébe nézett. A fiatalasszony megborzongott, annyira várta a nászéjszakát. Eddig még sohasem volt ennyire biztos abban, hogy szerelmes, és viszontszeretik. Erezte, hogy minden porcikájával szereti Russellt. Némán kinyújtotta felé a kezét. A férfi leült mellé az ágyra. –°Adena – suttogta rekedten, még mindig felesége kezét szorongatva –, annyira szeretlek, hogy szinte félek. –°Félsz? Mit jelentsen ez? Miért félnél? Hiszen tudod, hogy viszonzom az érzéseidet. –°Igen, de félek, hogy ismét elkövetem azt a hibát, ami miatt már többször is megharagudtál rám – magyarázta a férfi. – Ezért ülök itt - 135 -
tanácstalanul, és nem merem átadni a feleségemnek az esküvői ajándékomat. –°Esküvői ajándék? – vonta fel szemöldökét meglepetten Adena. Russell felemelte a földről a táskáját, és előhúzott belőle egy fehér dobozt. Adena elvette, és férje szemébe nézett. Kinyitotta a kazettát, és megszemlélte a finom mívű nyakláncot. –°Ugye szereted, ha aranyláncot viselek? – kérdezte gyöngéden, miközben kivette és feltette nyakára az ékszert. –°Az arany ellenállhatatlanná varázsol – lelkesedett Russell. –°Káprázatos darab – felelte Adena kedvesen. – Köszönöm, drágám! A férfi egy pillanatra megkönnyebbülten lehunyta a szemét. –°Én köszönöm neked, Adena – szorította viharosan magához a feleségét. Adena tudta, hogy azért hálás, mert elfogadta az ajándékát. Lassanként kezdte megérteni a férfit. Nyilvánvalóan örömet okozott neki, hogy kényeztetheti a nőt, akit szeret. Russell leheveredett mellé, s egy ideig némán feküdtek. Aztán érezni kezdték, hogyan lobban lángra bennük a szenvedély. –°Régen bújtunk együtt ágyba – törte meg a csendet Russell. Megsimogatta Adena fenekét, majd a combjára tette a kezét. A platinaóra megvillant a csuklóján. –°Nem csak az én hibám – jegyezte meg a fiatalasszony, és jólesően nyújtózkodott, miközben férje cirógatta. –°Tudom, mire célzol. Az utóbbi napokban minden alkalmat megragadtál, hogy elcsábíts. –°De te, mint egy nemes lovag, ellenálltál a kísértésnek – nevetett Adena. Ujjai játékosan végigsiklottak a férfi tarkóján. - 136 -
–°Nemes, de ugye nem túl okos? Talán nem kellett volna vesztegetnem az időt, hanem azonnal elvennem, amit a legjobban kívánok – felelte Russell, és közben ügyesen lehúzta Adenáról a hálóinget. –°Nehogy azt hidd, hogy hálátlan vagyok – ugratta a nő. –°Bizonyítsd be! – parancsolt rá Russell. Adena nem kérette magát. Végtelenül gyengéd simogatásokkal és csókokkal bizonyította, mennyire szereti férjét. Russell felsóhajtott. Izgalma csak fokozta az asszony szenvedélyét. Amikor a férfi látta, mennyire hatalmába kerítette Adenát a vágy, megfogta a kezét, és ahhoz a testrészéhez vezette, amely kínzó sóvárgásáról legjobban árulkodott. Szerelmi játékuk egyre hevesebbé vált. Russell felderítette Adena testének minden pontját. Felesége rajta feküdt, és elborította apró, becéző csókokkal. Selymes haja legyezőként borult a férfi mellkasára. Russell mozdulatlanul élvezte, milyen vad tüzet gyújtott Adenában. Aztán átölelte feleségét, és gyors mozdulattal megfordultak. –°Szeretlek! – suttogta, miközben Adena puha testét simogatta. – Úgy szeretlek, ahogy férfi még nem szeretett nőt. Ma éjjel neked ajándékozom magam! Megcsókolta a lüktető ütőeret Adena nyakán. Felesége beleborzongott a gyönyörbe. Belekapaszkodott Russellba, és újra meg újra elragadtatottan a nevét kiáltotta. Testük összeolvadt, és a szerelem ritmusára mozgott.
- 137 -
Korábban Adena nem is sejtette, hogy létezik ekkora boldogság. Magával ragadta őket a vágy, tomboló árja. Szorosan összefonódtak, míg szenvedélyük hullámai lecsendesedtek. Amikor Adena újra kinyitotta a szemét, látta, hogy férje a nyakában függő aranylánccal játszik. Russell kimerülten, de boldogan mosolygott rá. –°Valóban úgy van, ahogy gondoltam – lehelte. – Az arany ellenállhatatlanná varázsol. –°Megszólalt benned a kalóz – válaszolta Adena, és hozzásimult. – Nem hagy nyugodni a gondolat, Russell, hogy előző életedben rabszolganőkkel kereskedtél. –°Ezt senki sem tudhatja, de abban biztos vagyok, hogy egy vagyont fizettem volna érted, ha köztük talállak. Örülök, hogy itt és most önként feleségül jöttél hozzám. –°Rá fogsz jönni, milyen igényes rabszolga vagyok. –°Mit követelsz az uradtól? –°Szerelmet és hűséget egy egész életen át. Russell arcán huncut mosoly suhant át. Szeme visszatükrözte a kandalló lángját. –°Hiszen tudod, édesem, milyen nagylelkű férfihoz mentél hozzá. Ezzel lehajolt, és szájon csókolta hites feleségét. Adena boldogan ölelte át a nyakát. Tudta, hogy a Föld minden kincsénél értékesebb ajándékot kapott: Russell szerelmét.
- 138 -
